11.

KOLLÁRral egyidőben lépett első művével a nyilvánosság elé PRAY GYÖRGY. Kritikai történetírásunk megalapítója nagyszombati iskolázása idején SCHMITTH MIKLÓS hatása alatt fogott a magyar történeti irodalom tanulmányozásához s az ő vezetése alatt ismerkedett meg HEVENESI, TIMON, PÉTERFFY s a többi jezsuiták kéziratos gyüjteményeivel. Bécsben rendtársai, HANSIZ MÁRK és FRÖLICH ERAZMUS mozdították elő kutatásait s ez utóbbi biztatta a magyar történelem új és teljes kritikai feldolgozására. Nagyszombati és bécsi kutatásainak eredménye volt első őstörténeti műve (Annales veteres Hunnorum, Avarum et Hungarorum. Bécs, 1761.), melynek megjelenése után rendi előljárósága felmentette a tanári és lelkipásztori teendők alól, legfeljebb igazgatói v. könyvtárosi funkciókat bízva rá; hogy mint „elucubrator Historiae Hungariae” teljesen a tudományos kutatásnak szentelhesse magát. 1767-ben Pozsonyba kerülvén, Mária Terézia rendeletére megnyiltak előtte a kamarai levéltárnak KOLLONICH óta újra zárva tartott ajtai. Buzgón másolva itt a XV–XVI. századi iratokat; más levéltárakat is átkutatott és levelezést kezdett jelesebb tudós kortársaival, kik adatok közlésével segítették munkájában. Pozsonyban fedezte fel a PRAY-kódex néven ismert XIII. századi becses történeti emléket a benne foglalt Halotti beszéddel. Élte végéig 60 ívrétű kötetre terjedő másolatot és eredeti forrásanyagot hordott egybe. Az anyag kiválasztásában PRAY szelekcióval élt; csak azt másolta és vette fel gyüjteményébe, amire művei írása közben szüksége volt. Gyüjtése értékesen egészíti ki HEVENESI és KAPRINAI gyüjteményeit. A gyüjtött anyag részben nagy műve (Annales regum Hungariae ab A. 997 ad A. 1564. I–V. Bécs,1763–1770) és monográfiái szövegébe ékelve vagy függelékként látott napvilágot Szt Erzsébet és Szt Margit legendáit külön kötetben adta ki (Nagyszombat, 1770). A XV–XVIII. századi levelek pozsonyi tartózkodása alatt gyüjtött másolatai csak halála után kerültek kiadásra (Epistolae procerum. I–III. Pozsony, 1806), éppúgy mint pecséttára (Syntagma historicum de sigillis... cum XVI tabulis. Buda, 1805). A Jézus-társaság feloszlatása után a kamarai személyzet akadályokat gördített PRAY kutatásainak útjába s mikor az udvar megbízásából dolgozott a melléktartományok történetén, Kaunitznak valósággal erőszakosan kellett kikényszerítenie, hogy a budai kamara levéltárába beengedjék, ahol a jezsuiták egyéb irományaival együtt lefoglalt HEVENESI és KAPRINAI-gyüjteményeket is őrizték. Ekkor gyüjtött anyagát három közjogtörténeti tanulmányában és kétkötetes Bethlen Gábor-kori posthumus oklevéltárában (Pest, 1816) találjuk.

A későbbi történeti kutatásnak PRAY nagy szolgálatot tett, midőn 1789-ben kierőszakolta, hogy a HEVENESI- és KAPRINAI-gyüjteményeket a pesti egyetemi könyvtárban helyezzék el s ennek kiegészítéséül saját kéziratait és könyvtárát is átengedte évi 400 frt járadékért. Neki köszönhető, hogy a budapesti Egyetemi Könyvtárban – néhány kötet kivételével – ma is együtt van a XVIII. századi magyar jezsuiták kéziratos adatgyüjtése 379 vaskos kötetbe foglalva.

PRAY kutatása méltó folytatása a jezsuita adatgyüjtők munkásságának, de ő nem állt meg az anyag összegyüjtésénél, hanem rátért a forráskritika útjára. TIMON, BÉL, SCHWARZ, már korábban is kísérleteztek a forráskritika terén, de rendszeres és következetes kritikáról náluk még nem beszélhetünk. PRAY volt az első, aki szükségét érezte az összes felhasznált források következetes kritikai vizsgálatának. (V. ö. 13.§ .)

Adatgyüjtő és kritikai munkássága mellett nem feledkezett meg a tudós munka megszervezéséről sem. Mint egykor HEVENESI, BOD, BÉL és KAPRINAI, kutatásaihoz ő is igénybe vette mások támogatását. Ő azonban az összes történettudósok egyesítésére, megszervezésére törekedett és sikerült elérnie a felekezeti kutatóiskolák keretein túllépő, azok tanítványait egybefoglaló, új történetkritikai iskola megalapítását. Már pozsonyi tartózkodása idején (1767—1777) állandó érintkezésben és levelezésben állt tudós rendtársain – így KAPRINAIn, PALMÁn, KATONÁn, HELLen – kívül a Jézus-társaság nagy ellenségével. KOLLÁRral, a kálvinista DOBAI SZÉKELYlyel, SINAYval, az evangelikus BENCZÚRral, SEVERINIvel és CORNIDESsel, aki később WAGNER mellett legbizalmasabb barátjává lett. A rend 1773. évi feloszlatása s az egyetemnek Budára történt áthelyezése után 1777-ben PRAY is Pestre került és két volt rendtársával, WAGNERrel és SCHÖNWISNERrel, az egyetemi könyvtár őrévé s a történeti segédtudományok tanáraivá neveztettek ki. Az egyetemi könyvtár – melynek őrei közt WAGNER elmozdítása után ott látjuk PRAY régi barátját, CORNIDES DÁNIELt is – központjává lett a magyar történettudománynak. A történettudósok a század utolsó negyedében már felekezeti különbség nélkül a királynő által adományozott „historiographus Hungariae” címet viselő PRAY körül csoportosultak, akinek személye pótolta évtizedeken át a sokak által óhajtott tudós társaságot és a Jézus-társaság feloszlatásával, illetőleg a pozsonyi evangélikus iskola hanyatlásával elpusztult felekezeti tudós szervezeteket. Levelezése pótolta sokak számára a történettudományi szakfolyóiratokat.

PRAY gyüjtése a budapesti Egyetemi Könyvtár kézirattárában: Collectio PRAYana Tomi I–LX. Az LVIII–LIX. kötetben volt eredeti oklevelek a Litterae originales közé beosztva; a X., XLVI., XLVIII., LVI. és LVII. kötetek hiányzanak. Részletes indexe: Catalogus manuscriptorum bibl. r. sc. Univ. Budapestinensis. T. II. Pars 2. Budapest, 1894. levelezése (Epistolae eruditorum originales ad G. PRAY 1746–1785. T. I–III. és Codex epistolarum DANIELIS CORNIDES ad G. PRAY) ugyanott G. 116., 117., és 119. sz. alatt.

PAINTNER: Vitae ac scriptorum Georgii Pray succincta recensio. (Suppl. ad Syntagma de sigillis G. PRAY. Buda, 1805.), jellemzése SZALAYtól: Pesti Napló. 1856 január 24. és SZALAY LÁSZLÓ levelei, kiadta b. SZALAY GÁBOR. Budapest, 1913. 185–186. 1. HORÁNYI: Memoria. III. 96–102., SZINNYEI: M. írók. XI. 111–118.