18.

A részletkutatás jegyében útnak induló s egészen napjainkig tartó új korszak jellemző termékei a speciális forráskiadványok. Az Akadémia és a Történelmi Társulat kooperációjának első nevezetesebb eredménye a Magyar Történelmi Tár átalakulása volt. Az eredetileg kisebb forrásszövegek közlésére szánt kiadvány utolsó köteteit a Monumentába való, egy, sőt több kötetre terjedő nagyobb kútfők, kútfősorozatok és monografikus tanulmányok töltötték meg, kiszorítva a speciális kutatások során előkerülő rövidebb, de gyakran igen értékes forrásokat. E bajon kívánt segíteni a Magyar Történelmi Társulat, midőn 1878-ban – a 25 kötet után – a kiadvány gondozását az Akadémiától átvette és Történelmi Tár cím alatt évnegyedes folyóirattá alakítva, eredeti rendeltetésének adta vissza. 1878-tól 1911-ig, mikor a kiadvány ismét visszakerült az Akadémia gondozásába, a SZILÁGYY SÁNDOR szerkesztette Történelmi Tár volt a legaprólékosabb részletkutatás során előkerült kisebb forrásszövegek, rövidebb oklevél- és regestasorozatok, elszórtan feltűnő adatok közlésére szolgáló központi organum.

A specializálódás jellemző tünete, hogy míg az Akadémia egyetemes természetű nagy forráskiadványának, a Monumentának kötetei a nyolcvanas évek óta lassú ütemben, szinte csak szórványosan követik egymást, az Akadémia által kiadott önálló kötetekben és monografikus művek függelékeképen hosszú sorozata jelenik meg a speciális forráskiadványoknak, melyek joggal foglalhattak volna helyet a Monumenta sorozataiban is. A legkülönbözőbb, speciális szempontok szerint összeállított oklevéltárak és regestasorozatok (pl. SZILÁGYI: A linzi béke okmánytára; BEKE–BARABÁS: I. Rákóczy György és a porta; GERCHICH–THALLÓCZY: Raguza és Magyarország összeköttetése; FRAKNÓY: Oklevéltár a kegyúri jog történetéhez; IVÁNYI: Bártfa város levéltára; ZÁVODSZKY: A Héderváry-család levéltára; ÓVÁRY: A Magyar Tudományos Akadémia történelmi bizottságának oklevélmásolatai stb.) mellett kiadásra kerültek a missilis-levelek némely csoportjai (KÁROLYI: Nádasdy Tamás levelezése; DEÁK: Magyar hölgyek levelei stb.), a gazdaságtörténet írott emlékei (FEJÉRPATAKY: A magyarországi városok számadáskönyvei; VELICS–KAMMERER: Török kincstári defterek; RADVÁNSZKY: Magyar családélet és háztartás; BALLAGI: Kecskeméti Péter ötvös könyve stb.) és az elbeszélő források egy-egy csoportja is PAULER–SZILÁGYI: A magyar honfoglalás kútfői; THURY–KARÁCSON: Török történetírók; HODINKA: Az orosz évkönyvek magyar vonatkozásai stb.).

Az Akadémia és a Magyar Történelmi Társulat központi szervezetei mellett, megalakultak a helytörténeti kutatás vidéki szervezetei. A szepesvármegyei, Délmagyarországi, Bács-Bodrog-vármegyei, Hunyadvármegyei történelmi és régészeti társulatok, a Verein für Siebenbürgische Landeskunde és a zágrábi délszláv Akadémia folyóirataikban s a két utóbbi külön kiadványokban is sok becses forrásanyagot publikáltak. Ahol ily társulatok nem alakultak, maguk a törvényhatóságok indították meg a munkát, megbízást adva a megye vagy város történetének megírására, minek eredményeképen a legutóbbi ötven esztendőben a helytörténeti forráskiadványok egész sora jelent meg (pl. HAAN–ZSILINSZKY: Békésmegyei oklevéltár; PESTY: Krassó vármegye oklevéltára és Temes vármegye oklevéltára; NAGY IMRE: Sopron vármegye oklevéltára; NAGY GYULA: Zalamegyei oklevéltár; JAKAB: Kolozsvár város oklevéltára; TKALČIĆ: Monumenta historica lib. r. civitatis Zagrabiae; Quellen zur Geschichte der Stadt Kronstadt; MAGDICS: Diplanatarium Ráczkeviense; KUBINYI: Hontmegyei oklevelek; HÁZI: Sopron város oklevéltára stb.).

A magyar püspöki kar áldozatkészsége hozta létre a FRAKNÓI és FEJÉRPATAKY szerkesztésében megjelent Monumenta Vaticana impozáns vállalatát, míg a hitújítás korának egyháztörténeti emlékeit RAPAICS, KARÁCSONYI és LUKCSICS adták ki a Szent István Társulat megbízásából. SIMOR JÁNOS hercegprímás példájára, aki kiadta KNAUZ Esztergom-egyházmegyei okmánytárát (lásd 15. §). HORNIG KÁROLY Veszprémi püspök FRAKNÓIt, majd LUKCSICS JÓZSEFet bízta meg az egyházmegyéjére vonatkozó vatikáni forrásanyag felkutatásával és kiadásával, CSERNOCH JÁNOS hercegprímás pedig legújabban DEDEK CRESCENS LAJOSt KNAUZ okmánytárának folytatásával. A zágrábi püspökség okleveleit TKALČIĆ adta ki, a csanádi egyházmegye történelmi adattárát ORTVAY TIVADAR, az erdélyi káptalan és a kolozsmonostori konvent levéltárának regestáit BEKE ANTAL. A nagyváradi káptalan költségén jelent meg a Váradi regestrum néven ismert XIII. századi tüzesvaspróba-lajstrom kritikai kiadása. A Pannonhalmi Szent Benedek Rend Történetének 13 hatalmas kötetében ERDÉLYI LÁSZLÓ kiadta a rend gazdag levéltárának legértékesebb és legtanulságosabb anyagát. A pilisi, pásztói és cikádori apátságok okleveleit BÉKEFI REMIG publikálta a magyarországi ciszterci rend eddig 6 kötetre terjedő monográfiájában.

A Magyar Protestáns Irodalmi Társaság tizenegy kötetben adta ki a Magyar protestáns egyháztörténeti adattárat, a Magyar Zsidó Irodalmi Társaság FRISS ÁRMIN Magyar-zsidó oklevéltárát. Az Országos Erdészegyesület áldozatkészségének köszönhetjük TAGÁNYY KÁROLY mintaszerű Magyar erdészeti oklevéltárát.

Az egyházfejedelmek, törvényhatóságok, társulatok mellett a főúri és nemesi családok is előmozdították a történeti forráskutatást levéltáraik megnyitásával és az anyag publikálásával. A TELEKI és ZICHY grófoknak a Magyar Történelmi Társulat s a HÉDERVÁRYaknak az Akadémia gondozásában megjelent oklevéltárain kívül a KÁROLYI-, BÁNFY-, APPONYI-, SZTÁRAY-, CSÁKY-, MELCZER-, PÉCHY-, MÁRIÁSSY-, REVICZKY- és DÁNIEL-családok adták ki levéltáruk anyagát, illetőleg okleveleik regestáit. Főúri és főpapi maecenások segítségével indította meg VERESS ENDRE újabbkori – különösen XVI–XVII. századi – erdélyi és magyar történet forrásait felölelő két vállalatát, míg GOMBOS FERENC ALBIN előbb saját erejéből, majd az Akadémia némi támogatásával adta ki magyar fordításban a jelesebb és magyar szempontból fontos középkori történetírók műveinek egy sorozatát. A Franklin-társulat, kiadásában jelent meg a Corpus Juris Hungarici magyar fordítással, valamint történeti és jogi magyarázatokkal kísért új, milléniumi kiadása.

Az írott források mellett a tárgyi maradványok publikálása is erőteljes lendületet vett. A címeres emlékeket gyüjtötte össze és adta ki (Monumenta Hungariae Heraldica) a Magyar Heraldikai és Genealogiai Társaság megbízásából, a Nemzeti Múzeum címeresleveleinek regestáit pedig ÁLDÁSY ANTAL. Az Országos Levéltár kiadta az ott őrzött pecsétek mutatóját. A magyar történet numizmatikai emlékeit a Magyar Numizmatikai Társaság megbízásából s az Akadémia támogatásával RÉTHY LÁSZLÓ adta ki a Corpus Hungarum Hungariae-ben, amit a HÓMANnál közölt (Magyar pénztörténet) Árpád-kori metrologiai adatok egészítenek ki. Az archeologiai – különösen a népvándorlási és honfoglalás-kori – emlékek sorozatát HAMPEL JÓZSEF műveiben és az Archeologiai Értesítőben találjuk meg. A néprajzi emlékek a Magyar Néprajzi Társaság folyóiratában (Ethnographia) kerültek kiadásra.

Nélkülözhetetlen forrásműveket adtak a kutatók kezébe buzgó bibliográfusaink. SZABÓ KÁROLY a Magyar Tudományos Akadémia által kiadott négykötetes nagy művében (Régi Magyar Könyvtár), melynek két utolsó kötetét SZABÓ hagyatékának felhasználásával HELLEBRANT ÁRPÁD adta ki, az 1711. előtt magyar nyelven (R. M. K. I.), Magyarországon idegen nyelven (R. M. K. II.) és külföldön magyar szerzőktől (RMK. III.) megjelent művek bibliográfiáját állította össze, XV–XVIII. századi történetünknek számos addig ismeretlen nyomtatott forrására híva fel a kutatók figyelmét. Művének hiányait a M. Nemzeti Múzeum könyvtárának folyóiratában, a Magyar Könyvszemlében évről-évre megjelenő Adalékok egészítik ki, melyeket 1912-ben SZTRIPSZKY HIADOR külön kötetben összesítve is kiadott. Értékesen egészítik ki SZABÓ művét KERTBENY KÁROLY magyarországi német könyvészete, valamint az Akadémiának hagyományozott RÁTH GYÖRGY-könyvtár és a Nemzeti Múzeumnak adományozott TODORESZKU GYULA-könyvtár címjegyzékei. XV–XVIII. századi magyar vonatkozású külföldi nyomtatványok – könyvek, aprónyomtatványok, térképek, metszetek – (Hungarica Apponyiana) páratlan gazdagságú gyüjteményét hordta össze és ajándékozta 1924-ben a Nemzeti Múzeumnak GRÓF APPONYI SÁNDOR gyüjteményének a kiváló bibliofil által írt és saját költségén kiadott négykötetes címjegyzéke (a III–IV. kötetet DÉZSI LAJOS rendezi sajtó alá) száz és száz régebben ismeretlen magyar történeti forrásműre utal. Az 1712. évtől 1910-ig hazánkban megjelent művek könyvészeti összeállítását egy buzgó könyvkereskedőnek, PETRIK GÉZÁnak köszönhetjük. IDŐSB SZINNYEI JÓZSEF az 1870 előtti hazai és külföldi folyóiratokban megjelent történeti tárgyú dolgozatok bibliográfiáját állította össze, MANGOLD LAJOS az Árpád-kor történetének könyvészetét (CSÁNKI: Árpád és az Árpádok. 1908.). A magyar történelem teljes bibliográfiáját a Magyar Történelmi Társulat megbízásából HELLEBRANT ÁRPÁD és LUKINICH IMRE készítik elő. Bő irodalmi és forrástani tájékozást ad MÁNGOLD LAJOSnak a középiskolák VIII. osztálya számára írt történeti műve (4. kiadás. 1903), és TIMON ÁKOS Magyar Alkotmány és Jogtörténete. 1912 óta a Századok mellékleteképen évente jelenik meg HELLEBRANT történeti könyvészete. A magyar írókra vonatkozó életrajzi és könyvészeti adatoknak alapvető gyüjteménye SZINNYEI JÓZSEF tizennégy kötetes nagy biografikus lexikona (Magyar írók élete és munkái), melynek az Akadémia megbízásából készült ötkötetes kiegészítősorozata GULYÁS PÁL szerkesztésében most kerül sajtó alá.

A szorosan vett forráskiadványok mellett az eredeti források vizsgálatán alapuló monográfiák is a kiadatlan és korábban ismeretlen források hosszú sorozatát hozták napvilágra idézetek és utalások alakjában. Ezek közül PAULER GYULA Árpád-kori története, illetőleg annak bámulatos jegyzetapparátusa mellett elég lesz CSÁNKI DEZSŐnek az oklevelek ezreire hivatkozó hatalmas történelmi földrajzára és KARÁCSONYI JÁNOSnak az egész XI–XIV. századi okleveles anyagot feldolgozó nemzetségtörténeti művére rámutatnunk, hogy az utolsó félszázad kutatómunkájáról tiszta képet kapjunk.