3. Az első adó elméletéhez
(1913)
[1]

Erdélyi Lászlónak ily című cikke a Századok múlt füzetében{1} nem tartalmaz új érveket a szabad dénárok földbérjellegére vonatkozólag. Érdemleges válaszomat az elfogulatlan olvasó megtalálja két korábbi dolgozatomban,{2} amelyeknek eredményeit Erdélyi új cikke egyáltalában nem érinti.

A következőkben csupán az igazság érdekben vagyok kénytelen néhány megjegyzést tenni.{3}

Nem áll az:

1. hogy a források a szabad dénárokat csak mint visszaélésre használt jövedelmi forrást említik;

2. hogy a keresztesek oklevelének hitelességét „saját külön, alaptalan pénzszámításommal ajánlom”, hanem igenis Erdélyi összes (két) érvének cáfolatával;

3. hogy az 1211. évi oklevélben hospes község vagy város földbéréről van szó, hanem igenis 50 hospes család szabad dénár adójáról;{4}

4. hogy a danegeldnek magyar földön nincs analógiája. A danegeld telkenként vagy ekénként (hyde), 1–4 schilling összegben, a dán hadjáratok idején kivetett rendkívüli földadó volt,{5} éppen mint a magyar collecta és subsidium;

5. hogy lemondtam a legfőbb földesúri jog elméletéről, mert ezt az elméletet sohasem vallottam;

6. hogy az 1224-i oklevél Bors családjának kegyurasága ellen készített hamisítvány, mert az 1237-ben meghalt Borssal családjának magvaszakadt s a kegyúri jog az uralkodóra szállt;{6}

7. hogy a hospesek, telepesek osztályának létezését és kiváltságos helyzetét kétségbevontam, csak tagadom ez osztály Erdélyitől feltételezett különleges állását, egy a többi földesúri nép felett magasan álló bérlőosztály létezését a XI. században.

8. A társadalomtörténeti félreértéseket illetőleg utalok az Árpád-kor egyik legalaposabb ismerőjének Erdélyi társdalomtörténeti feltevéseiről imént kifejezett véleményére.{7}

9. Alapos kifogás alá esik Erdélyi új forráskritikai elve, amely szerint az 1224. évi borsmonostori oklevél, amely decemberben még kifogástalan volt, most már csak akkor valódi, ha az ő értelmezésével magyarázható, ellenkező esetben hamis!!

10. A „csurgói tenger” 16 soros védelme sajnálatos felületességről tesz tanúságot. Ismételten ki kell emelnem, hogy a hiteles szövegben Marc két helyen fordul elő, mindkétszer a Kanizsa (Clesna) folyó megjelölésére az Újudvar határleírásában. Csurgóhoz csupán Fejér helytelen interpunkciója következtében került. Az eredeti oklevélben, mely az Országos Levéltárban található,{8} egész világosan Marc van mindkét helyen, de ezt sem Hevenessy,{9} sem Knauz nem ismerte. A tőlük másolt Mátyás király-féle átiratban is egészen világos a Marc olvasás, de egyik esetben a c betű felső szárát egy kis vonás metszi, afféle szóvégi cifraság, tolljáték, aminő középkori oklevelekben igen gyakori s ugyanebben az oklevélben másutt is előfordul.{10} Ezt a legjobb akarattal sem lehet betűnek olvasni, mint Hevenessy teszi, aki a szót maris-nak olvasta. Fejér nem ismerte az oklevelet. Oklevéltárát tudvalevőleg túlnyomó részben az egyetemi könyvtár nagy kéziratgyűjteményeiből másolta. Így vette át Hevenessy maris-át, megtoldotta a – Hevenessy Marc-nak és mare-nak egyaránt olvasható – második Marc mare olvasásával s ezt, rossz interpunkciót alkalmazva, Csurgóhoz kapcsolta. Íme, a „csurgói tenger” keletkezésének tanulságos története.


[1] (Első kiadása: Századok 1913. 396–397)