8. Miszkál
(1918)^[1]

Ödöngő Ábel a MNy. XII. 1906, 230. l. a török miszkál nevű mérték magyarországi használatát bizonyítja néhány XVII. századi forrásadattal. A miszkál – szerinte – az arany- és ezüstfonál sajátos török mértéke volt. Közelebbi magyarázatát nem kísérelte meg. A miszkál (= mithkal; többese: methikal vagy mathakil) általánosan ismert, körülbelül 4–5 gr-os arab súlymérték, mely finomabb áruk, különösen arany mérésére Keleten a legújabb időkig s Észak-Afrikában ma is használatos. Mivel az arabs aranydinár súlya pontosan egy mithkál volt, a közbeszédben s az irodalomban az aranypénzt is mithkálnak nevezték. Értelme tehát kettős: 1. súlymérték, körülbelül 4–5 gr; 2. aranypénz. Kétféle értelemben használatos az Ödöngő által közölt XVII. századi magyarországi forrásokban is. Kettőben mint az arany- és ezüstfonál mérésére használt súlymérték szerepel, a dram és okka török súlymértékekkel együtt. A harmadikban – Bessenyei István levelében – az Ibrahim török rabért fizetett kétszáz miszkál váltságdíjon azonban nem súlymértéket, hanem kétszáz aranypénzt kell értenünk. Érdekes, bár egészen véletlen találkozás, hogy a mithkál pénznév hazánkkal kapcsolatban már századokkal előbb előfordul. Ibrahim ibn Jakub 965-ben írja, hogy a prágai vásárra „a magyarok földjéről muzulmánok, zsidók és magyarok jönnek árukkal és forgalmi mithkálokkal”. E mithkálokon bizánci aranysolidusok értendők (erről s a mithkál értelmezéséről bővebben l. Századok, 1918. 162–165. l.).

[1] (Első kiadása: Magyar Nyelv Szily-Emlékkönyve, 1918. 107.)