KONTNENTÁLIS FAJTA

Európa belső kontinentális tájait, a mediterrán világot észak felől határoló magas hegységek vidékét s a kontinens közép táján az ázsiai magas hegyekig húzódó erdővidéket és mezőséget a furfoozi eredetű – rövid koponyájú (brachicephalus), széles arcú, zömök termetű, rövid orrú, kis szemű, durvább hajú – kontinentális ember szállta meg, s tartja mindmáig birtokában.

A jég olvadása nyomán északi és keleti irányba terjeszkedő kontinentális ősfajtából elsőnek a tundra és az erdő határvidékén otthonos paleoeurópai fajta népek – a lappok, vogul-osztjákok, szamojédok, korjakok, jukagirok, csukcsok, kamcsadálok és más rokon törzsek – ősei váltak ki és húzódtak egyre északabbra, majd kelet felé az Urálig, s azon átkelve Szibériába. Ezek a nagyon alacsony, sőt törpe növésű, sötétbarna bőrű, merev hajú lapponid és szibirid típusú paleoeurópai emberek őrizték meg leghívebben a kontinentális ősfajta eredeti vonásait, míg az alpesi fajtában annak kultúralakját kell látnunk.

A sárgásbarnás bőrű, kis-középnövésű, kerek arcú, tömpe orrú, barna hajú és barna vagy zöldesbarna szemű közép-európai vagy alpesi ember a francia alföldről és az Alpoktól északra eső területről a jégár visszahúzódásával megnyílt hágókon és völgyeken át hatolt be a hegyvidék belsejébe, de rajokat bocsátott ki észak és nyugat felé is, a Skandináv-félsziget és Britannia irányába. Ma is egyik fő alkotóeleme Közép-Franciaország és Dél-Németország, valamint Svájc népének, a belgiumi vallon népnek és a walesi keltáknak, de ivadékai élnek Írországban és Angliában, Norvégiában és Dániában, Lengyel- és Csehországban, Magyarországon, s Horvát-, Olasz- és Spanyolország északi tájain is.

A cromagnoni, vagyis északi-tengeri keresztezés nyomait viselő kelet-európai vagy kelet-balti fajtát meghosszabbodott koponyája, szögletes arca, kissé előreálló ajka, homorú orra, fakófehér bőre, kékesszürke szeme és szőke vagy vöröses haja különbözteti meg alpesi rokonaitól. Egyik ágazata még az újabb kőkorszakban átszivárgott a Kárpát-medencébe, s úgy látszik, Itáliába is. Ennek az alpesi fajtához közelebb álló változata lehet az ún. szudéta fajta, melynek ivadékait ma a kárpát-vidéki cseh-morva, tót, lengyel, kisorosz szlávok körében találjuk, alpesi és dinári elemekkel keverten. Sok jel arra mutat, hogy e fajtából sarjadtak a szlávok. A másik ágazat az északi fajta szomszédságából a Kárpáton túli erdővidéken nyomult keleti, majd északkeleti irányba, mígnem elért a Dnyeper-Oka-Volga közi tájra, s ott ősévé lett a finnugorságnak. Innét hatolt később északnyugat felé a Balti-tenger partvidékéig, északkelet felé az Urál hegységig. A kelet-európai fajta ma is uralkodó eleme a balti országok, Finnország és Nagy-Oroszország népének, s egyik fő alkotórésze a történeti magyar fajtának.

A harmadik testvérfajta keletre költözött, s a Tiensan–Tarbagataj–Altaj hegységek tövében telepedett meg. Itt találkozott később a mongolok északnyugatra húzódó ágazatával. E találkozás nyomán alakult ki az őstörök-mongol élet- és nyelvközösség. Ezt az eurázsiai vagy turáni fajtát főleg a későbbi fejlődés során szerzett mongolos és elő-ázsiai bélyegei különböztetik meg az alpesi fajtától. Bőre barnásfehér, koponyája rövid, sőt a kaszpi-pontusi kereszteződés nyomán néha túl rövidbe hajló, arca kerek vagy ovális, nyakszirtje gyakran csapott vagy legalábbis egyenes, orra hosszabb, egyenesebb, s néha – ez megint csak a kaszpi-pontusi keveredésre vall – domború, sőt hajlott, szeme és haja barna. Az alpesi és a turáni fajták határvonala mégis nehezen vonható meg, s ez okozza, hogy például a régi szkíták ábrázolásain feltűnő és a magyarországi turáni típusú egyéneket a tudósok gyakorta alpesinek vélték, s az alpesi csoportba sorolták. A turáni fajta utódai ma Szibériában, Turkesztánban, a Kirgiz-pusztán, Kelet-Oroszországban, Magyarországon és Kis-Ázsiában élnek nagyobb számban, de szórványaival találkozunk valamennyi balkáni nép, s itt-ott az osztrák és svájci németség körében is. Szembetűnőbb mongolos bélyegeket viselő keleti ágazatának leszármazói hazánkban főleg a keleti-török eredetű avar-székely, kabar-palóc, besenyő, kun bevándorlók egykori települési területén élnek.