FAJI LÉLEK

Korunk magas műveltségű, államfenntartó népeinek faji megoszlását ismerve tán merészségnek tetszik, ha a testi alkatuk szerint osztályozott emberfajtákat és a belőlük sarjadt népeket művelődésteremtő, társadalomszervező és államalkotó képességeik szerint próbáljuk osztályozni. Az emberiség őskorának és újabb történetének tüzetes vizsgálata azonban minden tekintetben igazolja ezt a különbségtételt.

A történet sok ezer éves folyamán végigtekintve egymás mellett élő és egymás nyomában felbukkanó népek hosszú sorával találkozunk. Sorsuk látszatra mindannyiuknak hasonló: élnek, küszködnek, gyarapszanak, hanyatlanak és hosszabb-rövidebb ideig tartó virágzás után elbuknak, felszívódnak, elenyésznek, hogy másfajta elemekkel vegyülve változott alakban keljenek újra életre. A hasonlóság mégsem teljes. A népek történelmi jelentősége korántsem azonos.

Soknak közülük csak a nevét ismerjük, és életüknek néhány mozzanatát. Ezek a népek – gondoljunk csak Afrika és Óceánia ezernyi kis törzsére – szinte észrevétlenül élnek a maguk kis világának szűk határai között, és sorsuk beteltével nyomtalanul tűnnek el anélkül, hogy új vonásokat róttak volna az emberi művelődés arculatára és új színt vittek volna a történelembe. Eltűnnek, még az emlékük is elvész, mert életük fenntartásán túl nem ismernek más célt és magasabb hivatást. Közös nyelvük és szokásaik, azonos világszemléletük és életformáik ellenére sem képesek népi összetartozásuk tudatára ébredni, s a társadalmi és politikai szervezkedés magasabb fokára emelkedni. A közép-afrikai tájakon – így a világosabb színű joruba-négerek földjén – felbukkanó ősi kultúrmaradványok más fajtájú népek művelődésének az emlékei.

Más népek minden vitézségük, tehetségük és művelődéskészségük mellett sem képesek önerejükből nagyobb szervezetek felépítésére. Népi öntudatuk bizonytalansága miatt nem tudnak kisebb politikai közösségek, apró törzsek és rövid életű törzsközi szövetségek kialakításánál távolabb jutni, s még függetlenségük és népi létük eredményes védelmére is képtelenek. Belső harcokban morzsolódnak fel, vagy idegen erők támadása alatt törnek össze, hullanak szét. Egyes töredékeik természettől védett hegyi, erdei, pusztai, folyamközi tájakra, szigetekre és félszigetekre menekülve mentik népiségüket és függetlenségüket. Más csoportok, egész törzsek és népek könnyen alávetik magukat erősebb idegen népeknek avagy más fajta uralkodó csoportoknak. Az idegen uralom alatt azután vagy felszívódnak a rájuk telepedett államszervező népekbe, vagy pedig a másfajta népelemekkel összevegyülve saját nyelvüket adják át az uralkodó rétegnek, idegen vezetés alatt szervezkednek néppé és alakítják ki önálló államszervezetüket.

E történeti értelemben kezdetleges és passzív népekkel szemben az egyéneikben és tömegeikben egyaránt harcos szellemű és vállalkozó kedvű, művelődésre vágyó és uralomra hajlamos, társadalomszervező és államalkotó történeti népek nagyobb közösségekbe tömörülve, kemény harcok közepette, fáradságos munkával alakítják ki a maguk fejlettebb életformáit. Emellett hivatástudattal vállalnak és teljesítenek nehéz kötelességeket, államot alapítanak, művelődést teremtenek és gazdag értékekkel gyarapítják az emberiség erkölcsi és anyagi birtokállományát.