UGRA-JUGRA

A baskír–magyar és az onogur–magyar problémával kapcsolatban sok szó esett már a Baskírföld szomszédságában feltűnő Ugra-Jugra ország- és népnévről. Sokáig a magyar krónikák Ungaria Maiorjával és a keleten maradt magyar néptöredékekkel hozták kapcsolatba. Ma már tudjuk, hogy az oroszok a 14. század óta, de nyilván már sokkal előbb is a permi népek, illetőleg csak a zürjének és a Káma vidék megjelölésére használják. Lehet, hogy egyszerű hangátvetéssel képződött az urg névből, a nyelvtudósok azonban az onogur névhez kapcsolják, és az ebből fejlődött ungr népnévnek a magyarokra is alkalmazott denazalizációs ugri-ugra alakjával azonosítják. Akármelyik magyarázat legyen a helyes, az ugra-jugra névből nyilván következik, hogy a permiek egy időben az urgur népek valamelyikével – mégpedig egyik esetben az urg-magyarokkal, másik esetben az immár bolgár-török elemekkel vegyült unurgur-onogurokkal – közeli érintkezésben voltak, sőt vele életközösségben éltek. Az urg-ugra egyeztetés mellett szól az, hogy a permi népnek magyar kapcsolatairól megdönthetetlen bizonyítékunk van a többi finnugor nyelvekben ismeretlen magyar-permi nyelvszerkezeti és szókészleti egyezésekben, melyek csak akkor keletkezhettek, mikor a magyarság már elköltözött a vogul-osztjákok szomszédságából, és az uráli hazáját elfoglaló szavirok elől a permi népek akkori Volga–Oka közi földjén s annak déli szomszédságában szállt meg. Ugyanerre az időre – a Kr. u. 1–4. századra kell tennünk a szavir–magyar életközösség kialakulását, nyelvünk alán-szavir jövevényszavainak és a permi nyelvek alán eredetű szavainak az átvételét is.

Amennyiben mégis az onogur ung-ungra származtatás a helyes, feltételezhető, hogy e kor utolsó időszakában, valamikor a 4. században már bolgár-török elemek keveredtek a magyarok és permiek szomszédságában élő unurgurok közé, s azok nevét onogurra fordítva kerültek kapcsolatba a nevüket átöröklő permiekkel. E magyarázat mellett szól az a körülmény, hogy az onogurok már 463-ban is együtt szerepelnek az urog-magyarokkal, mégpedig ezen a bolgár képzésű néven, minthogy az urog, sarurgur, uturgur, kuturgur nevek mellett is már az 5–6. századi forrásokban feltűnik ezeknek bolgár-török ugur, ogur, saragur, bittogor, altiogur alakja. Az urgur-bolgár keveredés és a magyar–onogur érintkezés kezdetét ezek szerint a 4. század második felére kell tennünk, bár az egyesülés csak egy század múltán következett be: 463-ban az urog-magyarok és az onogurok még külön népként szerepelnek egymás mellett.