Az Országos Műszaki Könyvtár története

1884. július 1. - 1907. április 30.

1879. november 17-én az Országos Magyar Iparegyesület memorandumot készített a Technológiai Iparmúzeum alapítására, benne könyvtár és olvasóhelyek létesítésére.

1879. december 1-én megalakult a budapesti Állami Középipartanoda (a későbbi felső ipariskola), melynek Hegedüs Károly lett az igazgatója.

1881. október 12-én Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszter szervezőbizottságot hozott létre a Technológiai Iparmúzeum megalakítására, élére Ráth Károlyt miniszteri biztosnak nevezte ki. A Technológiai Iparmúzeum szervező, illetve felügyelő bizottságának tagjaként Hegedüs Károly részt vett az Iparmúzeum szervezési munkálataiban.

1882. novemberében megkezdődött az intézet részére kijelölt VIII. kerület Kerepesi út 9.(ma Rákóczi út 5.), ún. Beleznay-kert épületének helyreállítása és átépítése Weber Antal építész tervei szerint.

A Technológiai Iparmúzeum hivatalos megnyitója 1883. június 24-én volt.

Hegedüs Károly a Középipariskola igazgatójaként a gyakorlatot tartotta a legfontosabbnak. Olyan kiváló tanárokat alkalmazott, mint pl. Petrik Lajos, Jalsoviczky Gyula, Gaul Károly és Edvi Illés Aladár. Az iskola jó eredményei elismeréseként egyesítette Trefort a Középipariskolát és az Iparmúzeumot és bízta meg Hegedüst, mint főigazgatót mindkét intézmény vezetésével 1884. július 1-től.

Az intézet megindulásának időszakában a működését meghatározó "A m.kir. technológiai iparmúzeum ideig. alapszabályai", valamint "A m.kir. technológiai iparmúzeum munka-programmja" nagy vonásokban állapítják meg a múzeum feladatát, eszközeit, jellegét; körülírják a személyzet munkakörét, tág teret engedve a jövőbeni fejlődésnek.[57]

Hegedüs Károly röviddel hivatalba lépése után elkészítette az intézet végleges szabályzatát. Trefort 1884. október 28-án kiadott 40145. sz. rendeletével az alapszabályokat, majd 1884. december 3-án kelt 42231. sz. utasításával a rendszabályokat hagyta jóvá. "A m.kir. technológiai iparmúzeum alapszabályai" mai felfogás szerint az intézmény szervezeti és működési szabályzata, "A m.kir. technológiai iparmúzeum rendszabályai" pedig az ügyrendje. Az alapszabály intézkedett a két intézet gyűjteményeinek közös épületben való elhelyezéséről és használatáról. A körút és a Népszínház utca sarkán 1889. szeptember 15-re készül el a Hauszmann által tervezett neoreneszánsz stílusú palotaszerű épület, amelyben a Középipariskola és a Technológiai Iparmúzeum könyvtárai egyesülés helyett párhuzamosan működtek.

Az alapszabályzat hangsúlyozta a könyvtár nyilvános jellegét. Így az Iparmúzeum szakkönyvtára megindításától kezdve több mint fél évszázadon keresztül, mint az ország egyetlen nyilvános ipari-műszaki könyvtára szolgálta a technikai fejlődést.[58]

Taborsky Ottó (1852-1902) Hegedüs Károly intézeti igazgatói kinevezésével egy időben bízta meg Trefort Ágoston Taborsky Ottót a Technológiai Iparmúzeum könyvtárának igazgatói feladataival. A bécsi műegyetemen szerzett 1874-ben gépészmérnöki oklevelet. Iparoktatást és iparfejlesztést tanított, 1889-től 1901-ig szerkesztette és kiadta a Technológiai Lapok c. szakfolyóiratot. A hazai műszaki irodalom egyik úttörője volt.

Szavcsuk József középiskolai tanár 1884-1889 tollnokként felügyelte a rajz- és ábragyűjteményt, valamint a könyvtárt, így ő tekinthető az intézmény első könyvtári dolgozójának.

Grünwald István középipariskolai tanár 1889-1907 kezelte az Iparmúzeum könyvtárát, és egyben az Ipariskola könyvtárát is gondozta.

Az Iparmúzeum vezetői a könyvtár népszerűsítésére törekedtek. Szakrajz gyakorlatokat szerveztek, amelyeken a könyvtár rajzgyűjteményét hívták segítségül. Felhívták a figyelmet a könyvtár egyedülálló gyári-katalógus árjegyzék gyűjteményére. Edvi Illés Aladár, Gaul Károly és Taborsky Ottó szakelőadásokat tartott, amelyekhez igénybe vették a könyvtár anyagát. A Technológiai Iparmúzeum megnyitása pillanatától rendelkezett a profiljába tartozó ipari ágakra vonatkozó, tekintélyes mennyiségű könyvvel, folyóirattal és egyéb dokumentumokkal; és ezekről a művekről a kapú megnyitásával egyidejűleg nyomtatott jegyzékben tájékoztatta a belépő közönséget és az érdekelt szakköreit.[59] Előbb az 1883. június 24-én megjelent "A m. kir. Technológiai Iparmúzeum tárgymutatója" Szakkönyvtár c. fejezetében, majd az Iparmúzeum közleményeiben, az intézet első időszaki kiadványában tájékoztattak a gyűjteményekről. Kezdetben az intézet működése és így a könyvtár részére beszerzett szakirodalom is a faiparra, valamint a vas- és fémiparra szorítkozott. 1892-ben elkészült a szakkönyvtár anyagáról a cédulakatalógus.

A millennium alkalmából rendezett kiállításon részt vesz az Iparmúzeum is. Működéséről képekkel illusztrált könyvben számol be.[60]

1896. július 1-én a Technológiai Iparmúzeum és az Állami Ipariskola a kereskedelmi tárca felügyelete alá került. A minisztérium 1896. augusztus 1-én elrendelte a két intézet könyvtárának egyesítését. Az Ipariskola könyvtári anyagát beolvasztották az Iparmúzeum könyvtári leltárába.

1898 februárjában megjelent "A m.kir. Technológiai Iparmúzeum és a budapesti m. kir. Állami Ipariskola egyesített szakkönyvtárának czímjegyzéke", amely 19 szakcsoportba osztotta be az állományt.

1900. május 19-től a 9.669/1900 miniszteri rendelettel jóváhagyott új szervezeti szabályzat értelmében az intézmény hatásköre kibővült a szabadalmi leírások gyűjtésének feladatával és üzleti tájékoztatás nyújtásával.

1907. április 30. - 1921. október 7.

Az Iparmúzeum igazgatójaként Gaul az iparos-képzés fontosságát tartotta szem előtt. Elkészült az intézet új működési programja, melynek végrehajtására megerősítették az intézet személyzetét: növelték a szakiskolai tanárok, szakértők létszámát. A programban foglaltak szerint végezte munkáját az intézmény; az oktatás, műszaki vizsgálatok, szakvélemények, kiállítások rendezése és a szakkönyvtár működtetése voltak az elsődleges feladatok. Ezeken felül az ipari kísérletügy fejlesztésének eredményeként 1911-ben Budafokon önálló Ipari Kísérleti és Anyagvizsgáló Intézet létesült, amelyet azután 1921-ben helyeztek vissza a megalakult Technológiai és Anyagvizsgáló Intézetbe.

Ferenczy Emil okl. mérnök, ipariskolai tanár személyében műszaki képzettségű szakember került a Grünwald István halála miatt megüresedett könyvtárnoki székbe. A könyvtárvezetői tisztet Ferenczy 1907-1916 között töltötte be.

Irányítása alatt jelentős mértékben növekedett a könyvtár állománya és a könyvtár látogatottsága. Az intézmény új programjával összhangban kibővült a könyvtár gyűjtőköre. Az I. világháborút megelőző években állandósult a hely- és létszámhiány. 1913-ban az intézet fennállásának 30. évfordulóját jubileumi emlékkönyv kiadásával ünnepelte meg.[62] A monográfiában egy külön fejezet foglalkozott a könyvtár fejlődését mutató adatokkal. Ekkorra az állomány köteteinek száma meghaladta a 21 ezret, a kölcsönzők száma pedig a 700-at. A háború kitörése a könyvtár működését kedvezőtlenül befolyásolta: csökkent a beszerzés és a látogatók száma.

A Tanácsköztársaság könyvtár-politikai célkitűzéseit tartalmazó "Az országos könyvtárügy rendezésének általános alapelve" c. program-dokumentum fogalmazta meg először az azonos fajta könyvtárak egyesítésének szükségességét, az adott könyvtárépületi viszonyokat figyelembe véve. Az elgondolás szerint a Műegyetem könyvtárába olvasztották volna be a Technológiai Iparmúzeum, a Magyar Mérnök- és Építész Egyesület, a budafoki Ipari Kísérleti és Anyagvizsgáló Intézet könyvtárát. A tervbe vett technikai-technológiai könyvtárak egyesítése a Tanácsköztársaság bukása miatt nem valósult meg.

1921. október 7. - 1922. szeptember

1922. szeptember - 1937. augusztus 1.

Az 1922-ben megalakított Technológiai és Anyagvizsgáló Intézetbe visszahelyezték a Technológiai Iparmúzeumból 1911-ben kisarjadt budafoki Ipari Kísérleti és Anyagvizsgáló Intézetet, továbbá az 1891-ben felállított Lőfegyvervizsgáló Próbaállomást. 1923-ban felállították a Tüzelőszerkísérleti Állomást és azt közös igazgatás alatt, az intézet épületében helyezték el.[63] A feladatok elvégzésére az intézet osztályokra tagozódott, munkájának szakirodalmi támogatását a külön osztályként funkcionáló könyvtár látta el. Az intézet a 66.610/1924 KM sz. rendelet értelmében 1924. augusztus 11-én jóváhagyott új szervezeti szabályzattal folytatta működését. Az újjászervezett intézet feladata a hazai ipar, különösen a kis- és középipar fejlődésének előmozdítása volt. A célok eléréséhez kiemelt eszközként szerepelt a "nyilvános műszaki és ipari könyvtár és olvasóterem". Az új szabályzat a könyvtár fejlődése szempontjából fontos újítása, hogy gondoskodott főállású könyvtáros személyéről, meghatározta feladatait. A könyvtári munka valamennyi ágát felölelő feladatra a korszak egyik legelhivatottabb könyvtárosát nyerték meg, aki 1923-tól 1952-ben bekövetkezett haláláig a könyvtár érdekében tevékenykedett.

Káplány Géza (1880-1952) édesapja tanácsára katonai pályára lépett, de érdeklődése más irányba fordult, így lemondott főhadnagyi rendfokozatáról. A Pázmány Péter Tudományegyetemen nyolc félévet abszolvált a jogi-, majd a bölcsészettudományi karon. Ezt követően Jászi Oszkár és Szabó Ervin tanácsára családjával Párizsba ment, majd bejárta Európa szinte összes országát. Tanfolyamokat hallgatott, nyelveket tanult. Hazatérése után nyelvtanítással, fordítással és cikkírással foglalkozott. 1913-ban a Kereskedelmi Múzeum közgazdasági szakkönyvtárának könyvtárosa lett, elsajátította a könyvtárosi szakismereteket és megismerte a nemzetközi ETO rendszert. 1923-ban lett a Technológiai és Anyagvizsgáló Intézet, ismertebb nevén Technológiai Könyvtár könyvtárosa. Az intézet könyvtárának akkori állapotát Káplány maga fogalmazta meg: Az 1923-ik évben, midőn a jó sors engem ebbe a könyvtárba vezetett, ebbe az akkoriban már 40 éves múltú nyilvános szakkönyvtárba, őszintén szólva itt is trianoni gyászt találtam. Nem volt itt, ebben az intézetben akkor fejlődésről, gyarapodásról szó, hanem mint más hasonló intézménynél itt is összezsugorodás, esetleg a megszüntetés baljóslata fenyegetett, amikor könyörtelenül leépíteni volt a jelszó! Magáról a könyvtár megszüntetéséről tán nem esett hivatalos szó, de mozdulatlanság, mondhatni kriptai csend honolt a termekben. A könyvtár évek óta zárva volt.[64]

1923-ban a budapesti Kereskedelmi Iparkamara és a megszűnt Kereskedelmi Múzeum könyvtára után az országban harmadikként alkalmazta a Technológiai Könyvtár az Egyetemes Tizedes Osztályozást (ETO). Ennek eredményeként az olvasók bármely kérdés irodalmát együtt találták meg. Káplány az intézet működéséről 1932-ben kiadott jelentésében ismertette az ETO-t, a keresett ETO jelzet gyors megállapításához felállított "vezérszavas index-kartotékot", amelyben a tárgyszót és a rá vonatkozó ETO szakcsoport jelzeteit együtt tüntették fel.

1923-1930 között Káplány tevőleges közreműködésével történt meg a könyvtár mintegy 40000 kötetének újbóli feldolgozása. Kiépítették a cédulakatalógust, a raktárban a könyveket korszerű vasállványzaton nagyságuk szerinti mechanikus rendben helyezték el. A kialakított raktározási rend az 1926 májusában felfektetett helyszámnaplóban olvasható.

1930. április 24-én megalakult a könyvtár erkölcsi és anyagi segítésére a Technológiai Könyvtár Barátainak Egyesülete (TKBE). Az 1930. október 23-án kelt 258.164/1930-VII. belügyminisztériumi rendelet jóváhagyta az egyesület alapszabályzatát. Káplány Géza szerkesztésében, az egyesület kiadásában megjelent az első magyar kurrens műszaki bibliográfia Műszaki Bibliográfiai Közlemények (MBK) címen, amely a tizedes szakrendszer szerint csoportosítva sorolta fel a Technológiai Könyvtár 1923 óta történt beszerzéseit. Az MBK ezen felül fórumot biztosított a könyvtár munkatársainak és az egyesület tagjainak a könyvtári és dokumentációs munkára vonatkozó véleményük kifejtésére.

Az egyesület tagjai részletekben fizethették a tagdíjat és megkapták az MBK füzeteit. Az egyesület népszerűsítő hatására nőtt az érdeklődés a könyvtár iránt, egyes napokon nem lehetett helyhez jutni az olvasóteremben. Az MBK elősegítette, hogy egyre gyakrabban vették igénybe a könyvtár szolgáltatásait gyárak és vállalatok.

1933-ban az intézet fennállásának 50. évfordulója alkalmából ünnepséget rendeztek, melyen Ordódy János igazgató beszámolójában ismertette az intézet 50 éves történetét.[65]

A gazdasági válság a többi könyvtárhoz hasonlóan a Technológiai Könyvtár működését is hátrányosan befolyásolta, a beszerzési dotáció kevesebb, mint a felére csökkent. A könyvtár érdekében sajtóhadjárat indult, a Parlamentben viták folytak az intézmény támogatásáról.

A 30-as évek közepén a gazdasági tárcák átszervezése eredményeként a kereskedelemügyi tárca kettévált iparügyi- illetve kereskedelem- és közlekedésügyi minisztériummá. A Technológiai és Anyagvizsgáló Intézet az 1935. augusztus 1-től felállított Iparügyi Minisztérium fennhatósága alá került.

1935. május 7-én megnyílt a második olvasóterem, a folyóiratolvasó.

1935. július 1-től a kereskedelemügyi miniszter Káplány Gézát főkönyvtárossá nevezte ki. A Technológiai Könyvtár jól szervezett olvasószolgálata és a TKBE hatásos propagandája eredményeképpen a harmincas évek közepén igen erősen fejlődött és 1935-ben az ország második leglátogatottabb nyilvános könyvtára lett.[66]

1937. augusztus 1. - 1944. május

Vér Tibor igazgatói tevékenységének kezdetére vonatkozóan a rendelkezésünkre álló források eltérő információt tartalmaznak. A Magyar Életrajzi Lexikon szócikke szerint "1942-44-ben a Technológiai és Anyagvizsgáló Intézet ig.-ja".[67] Móra László azonban az OMKDK történetét megörökítő munkájában ezt írta az igazgató személyének változásáról és annak időpontjáról:

1937-ben fontos személyi változás történt. Az intézet igazgatója, Ordódy János miniszteri tanácsos állami szolgálatának betöltése után 1937. év augusztus 1-ével nyugdíjazását kérte, amihez az iparügyi miniszter hozzájárult. [...] Az iparügyi miniszter ugyanakkor dr. Vér Tibor műszaki főtanácsos, műegyetemi magántanárt, a budapesti mérnöki kamara alelnökét 1937. aug. 1-ével megbízta az intézet vezetésével.[68]

Az 1930-as években Káplány Géza a dokumentáció kérdésével kezdett foglalkozni. Az 1923-ban felállított Országos Könyvforgalmi és Bibliográfiai Központ munkáját Káplány elismerte, de nem tekintette az intézményt dokumentációs központnak. Az ugrásszerűen növekvő szakirodalom indokolta a dokumentációs központ létrehozását, melyet több tanulmányában is megfogalmazott. "A dokumentáció a technikai kutatás szolgálatában" című 1936 októberében megjelent dolgozatában ismertette a dokumentáció fogalmát (a dokumentumok gyűjtése, rendszerezése, hasznosítása) és a dokumentációs központok hármas tevékenységét (gyűjtés, feldolgozás, közvetítés).

Káplány Géza rendszeresen részt vett a Féderation Internationale de Documentation (FID - Nemzetközi Dokumentációs Szövetség) konferenciáin, több alkalommal egyedül képviselve a magyar könyvtárosokat. Külföldön szerzett tapasztalatait hasznosította a könyvtár munkájának megszervezésében is.

1938. május 20-án megalakult a Magyar Ipari Dokumentáció Előkészítő Bizottsága egy ipari szakirodalmi adat- és forráskutató központ felállítására, de a bizottság a háborús helyzet miatt nem tudott érdemi eredményeket elérni.

A 30-as években és a 40-es évek elején a Műszaki Bibliográfiai Közleményekben Káplánynak több jelentős, különlenyomatban is megjelent tanulmánya látott napvilágot.

Az 1935-ben megalakult Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesületének létrehozásában a Technológiai Könyvtár nagy szerepet vállalt. Az első országos választmánynak tagja lett Káplány Géza is, részt vett a Magyar Könyvszemle szerkesztésében, ellátta a könyvtárosképző tanfolyam egyik vizsgabizottságának elnöki tisztét. Az 1939-ben tartott második országos kongresszuson Káplány előadást tartott a dokumentáció szükségességéről.[69]

Az egyesület közgyűlésein indítványaival igyekezett segíteni a szakma fejlődését. Többek között javaslatot tett a szakkönyvtárak együttműködésére, egyben az együttműködés irányait is megadva. Javaslatát a közgyűlés egyhangúlag elfogadta. Az együttműködés indoklására "A dokumentáció célja és feladatai" című 1942-ben írt dolgozatában helyzetképet rajzolt a magyar könyvtárakról.

1943-ban a TKBE kiadásában megjelent főműve Könyvtárak korszerű rendezése és fejlesztése címmel, amelynek első részében a szakkönyvtárak kezeléséhez adott segítséget, a második részben az ETO rövidített magyar nyelvű változatát adta közre. A mű tervezett harmadik kötete a betűrendes mutató már nem készült el.

1940. május 30-án az intézet igazgatója kiadta a könyvtár olvasótermeinek használatára vonatkozó szabályokat, ugyanazon év augusztus 2-án publikálták a kölcsönzésre vonatkozó igazgatósági rendelkezéseket. A TKBE 10 éves fennállását az építkezések miatt csak 1940. decemberében ünnepelték meg.

Az iparügyi miniszter 1941. augusztus 19-i rendelete alapján a Technológiai és Anyagvizsgáló Intézet átszervezte a marosvásárhelyi és a kolozsvári iparmúzeumot. Először mindkét intézményben a könyvtárat hozták létre. A marosvásárhelyi Székelyföldi Iparmúzeum könyvtárának olvasótermét 1942. június 29-én, a kolozsvári I. Ferenc József Iparmúzeum könyvtárát 1943. november 28-án nyitotta meg Vér Tibor igazgató. A TKBE a két iparmúzeum létrejöttét csak kezdetnek tekintette, és szorgalmazta, hogy az ország más részén is hozzanak létre fiókkönyvtárakat. Ez az elképzelés már csak a háborút követően, 1949-1950-ben valósulhatott meg.

Vér Tibor igazgatói megbízatásának vége működésének kezdetéhez hasonlóan bizonytalan. Móra László munkájában még utalás sem szerepel Vér Tibor igazgató felmentésével kapcsolatosan, a Magyar Életrajzi Lexikon jelzi, hogy "1944-ben az Iparügyi Min. államtitkára volt". Ezt támasztja alá, hogy a Magyar Országos Levéltár nyilvántartásában az alábbi olvasható: 1944.05.03.-21. Dr. Vér Tibor min. tanácsos államtitkári kinevezése (Iparügyi M.) Ennek alapján feltételezhető, hogy 1944 és 1947 tavasza között az intézetnek nem volt kinevezett igazgatója.

A Technológiai Könyvtár működése, látogatottsága a háborús évek alatt stagnált, majd rohamosan hanyatlott. 1944 novemberében bezárták a könyvtár olvasótermeit. A könyvtár anyagának egy részét faládákban a budai Vár mellett álló egyik ház pincéjébe költöztették. A könyvtár épülete az ostrom során bombatalálatot és belövéseket kapott, de a raktárban tárolt könyvállomány szerencsére épen maradt. A budai ház pincéjébe költöztetett könyvanyag egy része viszont elégett, illetve az oltás során vízkárt szenvedett. A háborús veszteség így a kikölcsönzött és vissza nem hozott könyvekkel együtt kb. félezerre tehető, köztük sok értékes és pótolhatatlan mű volt.

A front tovább vonulását követően megkezdődött a romeltakarítás. A Technológiai Könyvtár a budapesti nagykönyvtárak közül másodikként, 1945. június 18-án nyitotta meg újból kapuit.

Egyedül Móra Lászlónak az intézmény történetéről szóló munkájából tudható, hogy 1947-ben, - több év után - újra volt kinevezett vezetője:

Az Egyesület folytatta a harmincas években kezdett sikeres propagandamunkát is és 1947. április 18-án közgyűlést rendezett, amelyen Lakatos Miklós építési és közmunka minisztériumi államtitkár tartott előadást "A Technológiai Könyvtár szerepe az újjáépítés szolgálatában" címen. A közgyűlésen felszólalt a Technológiai és Anyagvizsgáló Intézet főigazgatója, Györki József vegyészmérnök, a szénkémia ismert kutatója, akit újonnan neveztek ki erre a posztra.[70] 1948-ban a TKBE intézőbizottságának felkérésére Káplány Géza elkészítette az "Előterjesztés egy Országos Műszaki Könyvtár és vidéki fiókkönyvtár felállítására, illetőleg a Technológiai és Anyagvizsgáló Intézet nyilvános könyvtára átszervezése tárgyában" című koncepciót. A TKBE-nek ez az előterjesztés volt az utolsó kezdeményezése. Az egyesületeket feloszlató általános rendelet hatására a már csak formálisan létező TKBE megszűnt.

1949 elején Káplány Géza már betöltötte a 69. életévét, ezért szükséges volt utódról gondoskodni.

Szekeres Pál (1904-1955) 1949. február 1-én vette át a könyvtár vezetését. Szekeres Pál a háború előtt vasmunkás volt, részt vett a Kommunisták Magyarországi Pártjának illegális tevékenységében. A második világháború alatt megszervezte és vezette a rákoshegyi fegyveres ellenállási csoportot. Önerejéből vált értelmiségivé: mindig arra törekedett, hogy azt pótolja a tudást, amit ifjú korában nem sikerült megszerezni. 1945 után a Csonka Gépgyárban, a Ganz Vagon és a Ganz Hajógyárban a munkások képzésével és továbbképzésével foglalkozott. A könyvtár vezetőjeként képviselte azt az elgondolást, hogy a Technológiai Könyvtár fejlődése a Technológiai és Anyagvizsgáló Intézettől függetlenül képzelhető el. Még 1949-ben sikerült elérnie, hogy a könyvtár 1 millió forint rendkívüli hitelt és létszámemelést kapjon.

1949. szeptember 1. - 1950. június

1949. január 1-én megalakult az Országos Találmányi Hivatal. A Népgazdasági Tanács a 170/9/1949. N.T. számú rendeletével, amely átszervezte a Technológiai és Anyagvizsgáló Intézetet, a Technológiai Könyvtárat az 1949. szeptember 1-én megalakult Műszaki Dokumentációs Központhoz (MüDK) csatolta. A MüDK az Országos Találmányi Hivatal Dokumentációs Osztályából jött létre. Az egyesített szervezet neve Műszaki Dokumentációs Központ és Központi Technológiai Könyvtár lett. A rendelet az egyesítés részleteiről és a végrehajtás mikéntjéről nem tett említést. Az ezt követő két évben a könyvtár MüDK-hoz csatolása teljesen formális maradt. Mind a könyvtárnak, mind a MüDK-nak külön vezetője volt, együttműködés nem jött létre, nem készült közös munkaterv, nem egyeztették össze a feladatokat és a pénzügyi gazdálkodást. Számos területen átfedések keletkeztek. A könyvtár és vezetője, Szekeres Pál kezdettől a fiókhálózat bővítését szorgalmazta, a MüDK vezetése pedig arra törekedett, hogy a könyvtárt a dokumentáció kiszolgálójaként maga alá rendelje. A könyvtár új néven (Központi Technológiai Könyvtár) folytatta korábbi megszokott munkáját és igyekezett ellátni megnövekedett feladatait. Jelentősen nőtt az olvasók és a kölcsönzött egységek száma. A könyvtár nyitvatartási ideje a korábbi 8-ról 11 órára nőtt és vasárnap délelőtt is nyitva tartott.

1949. november 3-án született meg a megállapodás[72] a Műszaki Dokumentációs Központban, amely meghatározta a két nagy műszaki könyvtár profilját. Rögzítették, hogy a Műegyetemi Könyvtár a műszaki és természettudományi kérdések tudományos részével, a Központi Technológiai Könyvtár pedig a gyakorlati résszel kell, hogy foglalkozzék. A megállapodást egyik részről dr. Herepey Árpád és Ladányi Antal, másik részről dr. Káplány Géza és Szekeres Pál írta alá.

A Műszaki Bibliográfiai Közlemények, amelyből indulásakor évente 2-4 füzet jelent meg, a háború alatt évenkénti megjelenésre csökkent. Az utolsó, 28. számú füzetét 1950-ben adták ki.

Új bibliográfiai szolgáltatás indult el: 1950-ben az Ipari bibliográfiák sorozat, 1951-ben a szakmunkások képzését szolgáló "Mit olvasson a ..." című ajánló bibliográfiák készítése kezdődött meg a könyvtárban hozzáférhető szakcikkekből és szakkönyvekből.

A könyvtár 1950 novemberében átvette a Szabadalmi Tár anyagát és személyzetét. 1950-re a könyvtár fiókkönyvtárainak száma 8-ra emelkedett.

Németh Béla vezetői megbízatását követően néhány hónapig vezette a MüDK-ot dr. Gergő Zoltán, aki a Társadalmi Szemle köréhez tartozott, Marx több művét, köztük a Tőkét magyar nyelvre fordította. Műszaki és szakirodalmi információs ügyekben nem volt jártas, és mint közgazdász is elméleti kérdésekkel foglalkozott.

1951. március 1. - 1952. február 28.

Hivatalvezetői megbízatása komoly változásokat hozott a MüDK és így a könyvtár életébe. Átszervezte az intézmény működését, összeolvasztotta a MüDK és a KTK költségvetését.

Megkezdődött a MüDK által készített szakfordítások másolati példányainak állományba vétele, majd a szakmai fordítások kötelező bejelentéséről szóló 69/1951.(III. 14.) MT számú minisztertanácsi rendelet nyomán az ország más helyeiről is beérkeztek az elkészült műszaki tárgyú fordítások, ami komoly többletmunkát jelentett. A referáló lapszemlék szükséges példányszámának felmérésére 1951 májusától áttértek az előfizetéses rendszerre, így a példányszám a felére csökkent. Felére csökkentették a kinyomtatott idegen nyelvű lapszemlék, a Bulletinok számát is.

1951-ben az Országos Tervhivatallal és az Országos Könyvtári Központtal történt megállapodás eredményeként a fiókkönyvtárak átkerültek a megyei és városi közkönyvtárakhoz.

A Központi Technológiai Könyvtár (KTK) A tudományos célokra kötelespéldányok beszolgáltatásáról szóló 213/1951. (XII. 18.) MT számú rendelet végrehajtása tárgyában készült 1.011-107/1951. (XII. 18.) KM számú rendelet értelmében jogot nyert a kötelespéldány-válogatásra.

Láng János a MüDK átszervezése után hozzálátott a könyvtár munkafolyamatainak vizsgálatához, a munkastílus megreformálásához. Ez nagy ellentétet eredményezett a vezetők és a két szervezeti egység között. 1951 második felében egymást érték a nyílt és a színfalak mögötti összecsapások, a vezetők és a dolgozók közötti nézeteltérések növekedtek. Szekeres Pál ekkor egy "Előterjesztést" nyújtott be önálló "Országos Technológiai Könyvtár" létrehozására.[73] [...] A javaslat tárgyalására nem került sor, de fogadtatására utal az a tény, hogy Szekeres Pál nem sokkal ezután, 1951 októberében elkerült a KTK éléről.[74]

1951. október 24-én megalakult az Olvasószolgálati Osztály. Az osztály az olvasótermek, a kölcsönzés, a referensz munkáját és a propaganda tevékenységet fogta össze. 1952-ben az osztályon belül a személyzet feladatok szerinti csoportokra "szakosodva" végezte tovább munkáját. Ehhez a szervezeti egységhez csatlakozott a Szabadalmi Tár is.

Láng János átszervező és reform tevékenysége olyan nagymértékben mérgesítette el a vezető és a dolgozók közötti viszonyt, hogy 1952. február 28-i hatállyal felmentették megbízatása alól.

1952. március 1. - 1956. november

A Műszaki Dokumentációs Központ és Központi Technológiai Könyvtár főhatósága 1952. július 1-jétől megváltozott, az intézmény az Országos Tervhivatal helyett a Népművelési Minisztérium irányítása alá került, és neve októbertől Országos Műszaki Könyvtárra módosult.[75]

1952 tavaszán két vizsgálat zajlott le az intézményben. Az elsőt még az Országos Tervhivatal rendelte el, a másodikat a Népművelési Minisztérium. Mindkét esetben alapvető problémának találták a könyvtári és dokumentációs tevékenység koordinálatlanságát, a gyakori vezetőváltást, az elvi célkitűzés hiányát. Ennek orvoslását abban látták, hogy a két részleget egy épületben kell elhelyezni, és megfelelő célkitűzéseket és súlypontokat kell kialakítani. A minisztérium által elvégzett vizsgálat nyomán készült jelentés megfogalmazta, hogy a KTK-t alkalmassá kell tenni egy központi és országos hatáskörű műszaki könyvtár feladatainak ellátására (üzemi, vállalati szakkönyvtárak módszertani irányítása, dokumentáció koordinálása, szakmai képzés). Míg a korábbi időszakot a dokumentációs szemlélet uralta, ebben a periódusban az új főhatóság érdeklődése főként a könyvtári tevékenységre terjedt ki. A dokumentációs szolgáltatások forrása ebben az időszakban szinte kizárólag a folyóirat-állomány volt. A referátumok feldolgozásának módja szerint megkülönböztették a tájékoztató és a jeladó jellegűeket. Az utóbbiak esetében a következő években áttértek a címfordítások illetve a bővített címfordítások készítésére. 1951 végétől az KTK felügyeleti hatósága bevezette a politikai lektorálást, amely nagy energiákat vont el más teendőktől. A KTK-ban, és később az OMK-ban a szakirodalmi tájékoztatásnak két fő formája, a lapszemlék és a figyelőkarton-szolgálat rendszere működött. A figyelőkarton-szolgáltatás helyébe 1955-ben az ún. tárgyszavas témafigyelés került. Ebben az évben kezdődött a Műszaki Fejlesztési Bibliográfiák sorozat, amelyben a kutató- és fejlesztő mérnökök szintjéhez és szakmai feladataihoz igazodó bibliográfiák készültek.

Az 50-es évek elején megindultak a nemzetközi csere kapcsolatok a népi demokratikus országok központi dokumentációs intézményei között. Az OMK szovjetunióbeli társintézménye a VINITI (Vszeszojuznüj Insztitut Naucsnoj i Tehnicseszkoj Informacii), a csehszlovákiai az UTEI (Ustav pro Technické e Ekonomické Informace), a varsói CIDNT, a bukaresti IDT (Institutul de Documentara Tehnica) és a berlini ZWL (Zentralstelle für Wissenschaftliche Literatur) voltak, amelyekkel megállapodásokat kötöttek a tapasztalatok cseréje érdekében. A tőkés országok társintézményeivel a kapcsolat a kiadványcsere szokásos útján bonyolódott.

Az 1952. november 28-29-i I. Országos Könyvtáros Konferencián létrehozták a Műszaki Tanácsot az OMK országos feladatainak segítésére.

1952-1953 között megtörtént a könyvtári és a dokumentációs tevékenységet az addiginál jobban kifejező osztályszerkezet kialakítása, az új szervezeti egységek elhelyezése az intézmény szervezetében.

Az OMK 1952-ben igyekezett megfogalmazni a könyvtár gyűjtőkörét. Eszerint a magyar műszaki irodalmat és az országba beérkező szovjet és népi demokratikus irodalmat a teljesség igényével, az iparilag fejlett tőkés országok műszaki irodalmát válogatással gyűjtötte. 800-900 tőkés országból beérkezett szakfolyóirat segítette a szerzeményező munkát. A nemzetközi csere alapja volt a három idegen nyelven (orosz, angol, német) megjelenő Magyar Műszaki Lapszemle (Bulletin). Egyre növekedett a cikkfordítás-gyűjtemény és a szabadalmi leírások gyűjteménye.

1953. január 15. és 1954. április 30. között lezajlott a teljes körű állományrevízió. Ennek eredményeként sikerült megállapítani a tényleges állományt és egy új leltározási rendet elindítani. A revíziót követően alakult ki a feldolgozásban az ún. futószalagszerű munka.

1953-ban megkezdődött az első szakkönyvtáros tanfolyam az OMK-ban. Többek között ennek elemzését tartalmazta az 1954-ben megindult Műszaki Könyvtárosok Tájékoztatója című folyóirat, amely 1963-tól Tudományos és Műszaki Tájékoztatás címen folytatódott. A folyóirat Jánszky Lajos szerkesztésében szakmai közleményekkel, módszertani cikkekkel kívánt segítséget nyújtani a könyvtárosoknak.

1954-ben a Népkönyvtári Központ megszűnése miatt az OMK kapta meg az országos fordítás-nyilvántartás feladatát.

1955-ben a nyilvános szolgálatot nagymértékben zavarták az olvasóterem födémének megrepedésével járó nehézségek.

1956. október 26-án az OMK 40-50 dolgozója megalakította az első ideiglenes forradalmi bizottságot. Felfüggesztették Povárny Jenőt és a személyzeti vezetőt. Povárny Jenő november 10-én, a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány rendeletére hivatkozva kérte a hivatali kulcsok visszaadását. A forradalmi bizottság a vonatkozó rendelet szellemében javaslatot terjesztett be a minisztériumba Povárny Jenő újbóli felfüggesztése tárgyában. A határozat egyidejűleg ideiglenesen megbízta Szabó Dezsőt a vezetői teendők ellátásával.

Az ezt követő hetekben a dolgozók többsége részt vett a romeltakarításban és az állomány rendezésében, a munkák azonban akadoztak. Ezért a helyi pártszervezet Ideiglenes Bizottsága azzal a javaslattal fordult a minisztériumhoz, hogy Jánszky Lajost nevezzék ki vezetőnek.

1957. január 22. - 1963. december 31.

1956 decembere és 1957 februárja között lezajlott az épületkárok helyreállítása, február 4-én megnyíltak a könyvtár olvasótermei. Először csak napi 6 órában, majd fokozatosan hosszabb időtartamban tartottak nyitva. A folyamatos dokumentációs szolgáltatások késtek, a referálási tevékenységet újra kellett szervezni.

Jánszky Lajos hivatalba lépésével az OMK szervezeti felépítése megváltozott. Létrejött az önálló Folyóiratosztály, a szerkesztőségi és a bibliográfiai csoport összevonásával megalakult a Dokumentációs Osztály.

1958. január 1-től az OMK a FID társult tagja lett.

1958 őszén megtörtént a könyvállomány átköltöztetése az elkészült Múzeum utcai épületbe, így november 3-án megkezdte működését a könyvolvasó- és kölcsönző-szolgálat. A többi állományrész átköltöztetése 1959 májusára fejeződött be.

1958. november 22-én ünnepelte meg az intézmény fennállásának 75. évfordulóját. Ezen a napon nyílt meg az "OMK 75 éves története" és a "Magyarok a technikáért" című kiállítás. Erre az alkalomra jelent meg "Az Országos Műszaki Könyvtár Jubileumi Évkönyve 1883-1958" c. kiadvány. Az intézmény munkájának elismeréseként a Munka vörös zászló érdemrendet adományozta a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa.

1960-tól új kiadványok indultak: a Műszaki Gazdasági Tájékoztató című időszaki kiadvány, a Témadokumentációs Kiadványok és a Műszaki Információ című sorozatok. A korábbi dokumentációs szolgáltatások esetében a szolgáltatások minőségi javítása volt a cél.

Segédkatalógusok készültek, pl. az Új beszerzések katalógusa. Nyomtatott katalógusokkal igyekeztek segíteni az olvasók gyorsabb tájékozódását: az "Országos Műszaki Könyvtár folyóiratkatalógusa 1945-1959" és "Az Országos Műszaki Könyvtár Új Külföldi Beszerzéseinek Jegyzéke" című kiadványokkal.

1959-től a könyvtári feldolgozás megkezdte a tárgyszavas katalógus építését.

Az 1956-os könyvtári törvény nyomán változott a gyűjtőkör. A magyar műszaki irodalomból elsősorban a termelés és a műszaki fejlesztés szempontja érvényesült. Fel kellett adni a teljesség elvét a visszamenőlegesség illetve a Szovjetunió és a népi demokratikus országok szakirodalmánál.

A könyvtárügyről szóló 1956. évi 5. sz. törvényerejű rendelet, majd a 103/1958. (M.K.2.) M.M. számú utasítás a műszaki termelési könyvtári hálózat központjaként az OMK-t jelölte ki és megnevezte a hálózati alközpontokat is. Ezt követően kialakult a munkamegosztás az OMK és a hálózati alközpontok között.

1961-ben megalakult az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság, amely 1962. január 1-i hatállyal átvette az OMK felügyeletét.

1962 februárjában lezajlott az OMFB Dokumentációs Állandó Bizottságának alakuló ülése. Meghatározták a DÁB feladatait és működésének kérdéseit, amely szerint a feladatok jelentős része az OMK-ra hárult.

1962 augusztusában Jánszky Lajos kezdeményezésére az intézmény nevét Országos Műszaki Könyvtár és Dokumentációs Központra (OMKDK) változtatta, ezzel nevében is tükrözve a jelentős dokumentációs tevékenységet.

Újabb sorozatok indultak, mint például Az Országos Műszaki Könyvtár és Dokumentációs Központ Módszertani Kiadványok és a Módszertani Körlevél.

1962-ig minden évben megjelent az intézmény évkönyve. A dolgozók tájékoztatására 1957-től a Belső tájékoztató, 1960-tól pedig az OMK-híradó szolgált.

Ezeken kívül számos kiadvány gazdagította az intézmény kiadványi tevékenységét.

Az 50-es évek legelejétől működő technikai részlegek (könyvkötészet, fotólaboratórium) felszerelése a 60-as évek elején korszerűsödött új gépek beszerzésével.

1957 áprilisában az OMK megindította az első továbbképző előadás-sorozatát. A tanfolyami záróvizsga megkönnyítésére jegyzeteket állítottak össze.[76]

1959. december 9-én megrendezték a műszaki könyvtárosok első országos szakmai értekezletét.

1962-ben megszületett a művelődésügyi miniszter utasítása a közkönyvtári munkakörök képesítéshez kötéséről és a könyvtáros szakoktatásról, amely a középfokú könyvtárosképző tanfolyamok lebonyolítását a kijelölt tankönyvtárakra illetve a hálózati központokra bízta.[77] Az OMK ennek értelmében továbbképző szaktanfolyamokat szervezett.

A 60-as években nőt a nemzetközi kiadványcsere. Az OMK részéről a cserealapot a saját kiadványokon felül (Bulletin, Műszaki Könyvtárosok Tájékoztatója, Műszaki Gazdasági Tájékoztató stb.) a MTESZ és az MTA kiadványai képezték.

1963. január 1-én Műszaki Film Tájékoztató Központ alakult az OMKDK-ban.

A DÁB-koncepciót az OMFB elnöksége 1963. október 26-án fogadta el.[78] Annak érdekében, hogy a koncepcióban foglaltaknak eleget lehessen tenni, Kiss Árpád, az OMFB elnöke Jánszky Lajost 1963. december 31-i hatállyal felmentette a főigazgatói megbízatása alól és az OMFB főosztályvezetőjeként megbízta a DÁB irányításával.[79]

1964. január 1. - 1979. november 30.

1964-ben, - a vezetőváltással egy időben - az OMFB elnöke elrendelte az OMKDK átszervezését abból a célból, hogy az intézmény eleget tehessen a rá váró feladatoknak. Ezek a feladatok: a műszaki irodalmi könyvtárhálózat központja; a műszaki irodalmi tájékoztatás országos intézménye; a KGST államok tájékoztatási szerveivel való együttműködés. Ennek ellátására az új szervezeti felépítés négy igazgatóságot határozott meg: Könyvtári, Dokumentációs, Fejlesztési és Hálózatszervezési valamint Gazdasági Igazgatóságot. Módosult az intézmény szervezeti és működési szabályzata. Az így kialakított szervezet 15 éven keresztül megfelelő keretet adott a feladatok ellátásához.

1964. május 1-én megalakult a Nemzetközi Kapcsolatok Osztálya.

1964. szeptember 16-án az OMKDK és a BME Központi Könyvtára együttműködési szerződést kötött egymással.

1964 decemberében megszületett az első írásos megállapodás a VINITI és a GPNTB képviselőivel a kétoldalú együttműködésről.

A 60-as évek közepétől új kiadványsorozatok és időszaki kiadványok láttak napvilágot (Műszaki-Gazdasági Információ, Műszaki-Gazdasági Tájékoztató, Műszaki Lapszemle).

A 60-as évek második felétől a tőkés országok kiadványainak erőteljes áremelkedése és a devizakeret jobb felhasználása érdekében az intézmény megszüntette a folyóiratok többes példányainak beszerzését, valamint rendszeres kooperációt folytatott a műszaki felsőoktatási intézmények könyvtáraival.

A Könyvtári Igazgatóság a raktári férőhely szűkössége miatt, az állomány inkurrens részének illetve az 1920 előtti profilidegen könyvanyagnak a kivonásával, tervszerű állományapasztással igyekezett enyhíteni. Az állományból törölt anyagokat más könyvtáraknak adták át. Pl. a Magyar Építőművészek Szövetsége, a Vegyipari Múzeum és a Közlekedési Múzeum könyvtárának.

1967. február 7-én létrejött a megállapodás az OMKDK és a francia Assotiation pour l'organisation des stages en France (ASTEF) között az OMKDK szervezetében működtetendő Budapesti Francia Műszaki és Tudományos Tájékoztatási Központ megalakításáról.

1967. június 1-től személyi állományával egyetemben az OTH-hoz került át a Szabadalmi Tár.

1968. január 1-i hatállyal az OMFB 3/1968. számú rendelete az OMKDK-t bízta meg a műszaki kutatásnyilvántartás feladatával. 1968 májusában megalakult a Műszaki Kutatások Országos Nyilvántartása a K+F munkák nyilvántartására. Az adattárolás mikrofilmlapon történt nemzetközileg egységes leírásokkal.

1968. július 1-én létrehozták a Kereskedelmi Igazgatóságot.

1968. december 1-vel öt évre Lévai Tamásné vette át megbízott főigazgatóként az OMKDK irányítását Lázár Péter több éves UNESCO megbízatása miatt. Ezzel egyidejűleg a Fejlesztési és Hálózatszervezési Igazgatóság vezetője, igazgatóhelyettesi kinevezéssel Vajda Erik lett. Vajda Erik (1930-) az OMKDK ill. OMIKK munkatársa, vezető munkatársa, majd nyugalmazott munkatársa volt 1963-1996 között. 1986-1994 között UNIDO szakértő. A Magyar Országos Közös Katalógus (MOKKA) projektszervezője. 1966-tól a Magyar Könyvtárosok Egyesületének tagja, ő alapította meg a Műszaki Könyvtáros Szekciót, amelynek 10 éven át elnöke volt.

Lévai Tamásné irányítása alatt, - 1969. január 1-től - az OMKDK jogot kapott az információs szolgáltatások bizonyos körének exportjára.

1969. február 27-én a KGST-országok létrehozták a Nemzetközi Tudományos és Műszaki Információs Központot (NTMIK), amelynek hazai társintézménye az OMKDK lett.

1969 júniusában a Könyvtári Igazgatóság átalakult a gyarapítás és a feldolgozás szempontjainak egységesítése céljából.

Az OMKDK átszervezésekor létrehozott Fejlesztési és Hálózatszervezési Igazgatóság a 60-as évek végéig a kézi illetve gépi lyukkártya-technika gyakorlatára szorítkozott. A 70-es évek elejétől a géppark továbbfejlesztése a gépi indexek készítését célozta meg. Ilyen volt a Gyorsindex, amely ún. műcímek alkalmazásával és a KWIC index permutációja révén tette lehetővé az olvasók gyors tájékozódását. A szöveges információfeldolgozó rendszer működtetéséhez 1976 közepén az OMKDK egy R 20-as számítógépet kapott.

1970. május 1-én kiállítás nyílt az OMKDK dokumentációs tevékenységének 25 éves fejlődéséről.

1972 szeptemberében a FID Budapesten tartotta 36. kongresszusát.

1974-ben megalakult az Országos Kutatásnyilvántartás a Minisztertanács 10/1974. sz. rendeletével, ami az OMFB 3/1974. sz. végrehajtási utasítása értelmében realizálódott. Az Országos Kutatásnyilvántartás (OKNY) elődje kizárólag a műszaki kutatások területén a Műszaki Kutatások Országos Nyilvántartása volt. Ez a - korábbi rendelkezések alapján létrehozott - rendszer beépült az említett jogszabályokkal létrehozott, az OKNY központi egységét képező Központi Kutatásnyilvántartásba (KKNY).[80] Egy szervezetben, külön felügyelettel, vezetővel és külön adathordozóval működött a polgári és a katonai nyilvántartás.

1975. január 1-től hozzáférhetővé vált a nyilvánosság számára az "ENSZ dokumentumok gyűjteménye".

1975-re elkészült az OMKDK 1990-ig kitekintő távlati fejlesztési terve.[81]

A külföldi megbízatásból visszatért főigazgató Igazgatási és Koordinációs Főosztály létesítését határozta el, melynek vezetésével Vajda Erik igazgatóhelyettest bízta meg.

Megindultak a "Témára Irányuló Gépi Információterjesztés" (TIGIT) szolgáltatások: 1976. január 1-én az intézmény átvette a KFKI-tól az INSPEC mágnesszalag szolgáltatást, amely a fizika, számítástechnika, informatika és a villamosmérnöki tudományok területén a világ egyik legfontosabb adatbázisa. Mintegy 4200 folyóiratot, több mint 2000 konferencia kiadványt és egyéb dokumentumot - könyvek, kutatási jelentések, disszertációk - dolgoz fel. 1977 júniusában kísérleti jelleggel megindult az INIS mágnesszalag szolgáltatás, a hagyományos és nem-hagyományos dokumentumokat feldolgozó békés felhasználású nukleáris tudomány és technika nemzetközi adatbázisa. 1979-ben újabb mágnesszalagos adattár - a COMPENDEX (Mágnesszalagos Mérnöki Adatbázis) elnevezésű, a mérnöki tudományok szakirodalmát referáló adatbázis - bevezetésére került sor. 1980-ban készült el Roboz Péternek a TIGIT szolgáltatásokat ismertető műve Az OMKDK TIGIT információszolgáltató rendszere címen. 1975-ben megindult az OMKDK Híradó, amely az intézménnyel kapcsolatos hírekről adott tájékoztatást a kollégák számára.

1979-ben lezárult az OMKDK két és fél éves könyvtárosképző szaktanfolyamának két évtizedre visszatekintő múltja. Az új középszintű könyvtárkezelői tanfolyam a kulturális miniszter 103/1980. (M.K.12.) KM számú utasítása alapján 1981 szeptemberében indult meg.

Az OMKDK szervezetén belül, a FID Magyar Nemzeti Bizottság védnöksége alatt, és az Országos Osztályozási Bizottsággal, valamint a Magyar Szabványügyi Hivatallal együttműködve készült el az Egyetemes Tizedes Osztályozás magyar nyelvű rövidített kiadása, majd a teljes kiadása.

Az OMFB elnöke Lázár Péter nyugdíjazási kérelmét elfogadta és 1979. november 30-i hatállyal felmentette főigazgatói tisztségéből.

1979-ben vonult nyugállományba a Könyvtári Igazgatóság vezetője Benedek Jenő, aki 1964-től töltötte be ezt a tisztséget. Benedek Jenő (1916-2004) kiváló szervező volt: az 1953-as teljeskörű állományrevízió és a Múzeum utcai épületbe költözés az ő munkájának köszönhetően zajlott le. Szakirodalmi munkásságának csúcsát az intézet legújabb évtizedeit felölelő történetének megírása jelentette: Az Országos Műszaki Információs Központ és Könyvtár története. 2. rész (1950-1983). Bp., OMIKK, 1983. A 400 oldalas műben Benedek történészi alapossággal dolgozta fel a három évtizedes korszakot.[82]

1979. december 1. - 1990.

A Könyvtári Igazgatóság új vezetője 1980-tól Futala Tibor lett. Futala Tibor (1929-2004) pályafutását a debreceni Egyetemi Könyvtárban kezdte. 1959-től az OSZK-ban, majd 1963-tól a Művelődésügyi Minisztérium Könyvtári Osztályán tevékenykedett. Nyugdíjba vonulásáig az Országos Műszaki Könyvtár igazgatója, a Tudományos és Műszaki Tájékoztatás főszerkesztője volt. Tíz éven keresztül ápolta és fejlesztette a könyvtárat, korszerűsítette struktúráját, kinevelte és kinevezte új vezetőit, megszervezte a tudományos műhelymunkát, elindította a technológiaváltást, több eredményes számítógépes projektet valósított meg.

1979 decemberében az OMFB elnökhelyettese aláírta "Az OMKDK módosított fő feladatai és szervezete" című dokumentumot. Ennek értelmében biztosítani kellett a kutatás-fejlesztés számára az információellátást és fenntartani és továbbfejleszteni a széles műszaki rétegek műszaki információellátását. Az OMKDK szervezeti felépítését 1980. január 1-én ennek a két fő feladatnak a figyelembe vételével módosították. Új feladatköröket határoztak meg: általános főigazgató-helyettesi, műszaki főigazgató-helyettesi feladatköröket. A nyilvános, tudományos és országos feladatkörű szakkönyvtári tevékenységet ellátó szervezeti egység jogot kapott az "Országos Műszaki Könyvtár" (OMK) elnevezés önálló használatára, vezetője pedig a "könyvtárigazgató" címre.[83]

1979. december 14-én az OMKDK új igazgatója, Ágoston Mihály átadta a könyvtár hárommilliomodik látogatójának a műszaki könyvekből álló ajándékcsomagot.

Az 1/1980. számú főigazgatói utasítás értelmében megalakult a Vezetői Tanács véleményezési és javaslattételi jogkörrel.

1980. június 6-án létrejött az első online kapcsolat az MTA-SZTAKI-n keresztül a bécsi INIS-központtal, 1980. november 3-5. között kísérleti online kapcsolatot hoztak létre az OMKDK és az NTMIK között.

1980. december 10-től az OMKDK ellátta az LSI - Alkalmazástechnikai Tanácsadó Szolgálat (LSI-ATSZ) gesztori teendőit.

Az OMKDK koordinációs feladatkörébe tartozó hálózatában egyeztette a folyóirat-rendeléseket, megszüntette az indokolatlan párhuzamos rendeléseket, melynek eredményeként jelentős összeget lehetett megtakarítani.

1981-ben megkezdődött az R-35 számítógép üzembehelyezése, az alkalmazói használatba vételre 1982 januárjában került sor. 1981-ben elkezdődött a WANG szövegszerkesztő és fényszedő-rendszer üzembehelyezése.

1982. január 1-től az intézmény új elnevezése Országos Műszaki Információs Központ és Könyvtár (OMIKK).

1982-ben megindult a Data Star és a Lockheed-DIALOG adatbázisból az online szolgáltatás.

1982 folyamán elkészült "A fordításokkal kapcsolatos tevékenységek számítógépes támogatása az OMIKK-ban" című rendszerterv.

A 30/1982 számú minisztertanácsi rendelet valamint az OMFB elnökének 5/1982 számú végrehajtási utasítása értelmében életbe lépett a K+F munkák bejelentésének és nyilvántartásának új rendje. 1982 és 1988 között hétezer rekord került be a könyvtár MicroISIS alapon kifejlesztett rendszerébe. Ehhez egy tizenkét éves IBM 4341-es nagygép (8 megabájt központi és 4 gigabájt mágneslemezes háttértárral) szolgált.

1982. október 5-én megtörtént az AGROINFORM és az OMIKK közötti együttműködési szerződés aláírása.

1982-től a műszaki lapszemlék helyett minőségileg jobb szakirodalmi tájékoztatók közreadása indult meg.

1983-ban ünnepelte fennállásának 100. évfordulóját az intézmény. A centenáriumi év programját 1983. február 24-én sajtótájékoztatón ismertették. Az ünnepi év alkalmából az OMIKK 1983. június 10-én emlékülést és bált rendezett.

1983-tól az OMFB javaslatára Számítógépes műszaki tervezés címmel új időszaki kiadvány indult.

1984 végére az online irodalomkutatásban elérhető tőkés szolgáltató központok száma elérte a hetet.

1985-ben szakkönyvtárosok részére önköltséges továbbképző tanfolyamokat szerveztek az 1985-től kötelező ISBD alapú MSZ 3424-es szabványcsalád figyelembe vételével.

A "Magyarok a világ természettudományos és műszaki haladásáért" címen 1989. augusztus 21-25. között megrendezett konferenciára 1986-ban több kiadvány jelent meg, többek között a "Magyarok a természettudomány és technika történetében" című kiadvány "első gyűjtése". A "második gyűjtés" 1989-ben látott napvilágot. Szintén erre az alkalomra jelent meg a "Természettudományos és műszaki ki kicsoda" című kiadvány első kötete, a Mérnök vagyok sorozat első kötete valamint Shannon - Weaver: A kommunikáció matematikai elmélete című könyv.

A 80-as években a könyvtár beszerzését a dokumentumok drágulása miatt csökkenteni kellett: 1987-ben 105, 1988-ban 83 folyóirat rendelését kellett lemondani és csökkent a vétel útján beszerzett külföldi monográfiák száma is.

1987-re az 1982-től beszerzett monográfiák bibliográfiai adatainak számítógépes rögzítése naprakész állapotba jutott. Elkészült a számítógépes könyvkölcsönző rendszer a könyvtár lokális rendszereként.

1987-ben bekapcsolódott a társadalomtudomány az Országos Kutatásnyilvántartásba. Így jelentősen nőtt az OKNY forgalma.

1988. január 1-től az 1075/87. MT. számú rendelet alapján az országos fordításnyilvántartás mint kötelező rendszer megszűnt, a továbbiakban önkéntes alapon működött tovább.

1988-ban megkezdődött az olvasótermekben az OMIKK adatbázisok online szolgáltatása.

1989-ben Futala Tibor nyugállományba vonult. Az Országos Műszaki Könyvtár vezetésével Szántó Pétert bízták meg. Szántó Péter (1944-) az ELTE-n, a Lomonoszov Egyetemen, a Kent State Universityn végezte egyetemi tanulmányait. Az egyetemi tanulmányok során megszerzett számítógépes és matematikai nyelvészeti ismereteket az intézményben kezdettől kiválóan tudta hasznosítani az információkereső nyelvek, számítástechnikai alkalmazások, terminológiai témájú munkákban, szakirodalmi tájékoztatási tevékenységben.

1987 novemberében az OMIKK szervezetében működő Országos Műszaki Könyvtár igazgatóhelyettesévé, 1989 májusában igazgatójává nevezték ki. Irányításával megkezdődött a könyvtár átfogó korszerűsítése, az akkor még teljes mértékben hagyományosan működő könyvtár számítógépesítésének és a hazai műszaki könyvtárak számítógépes osztott katalogizálási rendszerének előkészítése. Igazgatása alatt a könyvtár az országban elsőként valósította meg az access library koncepciót. A Tudományos és Műszaki Tájékoztatás című országos szakfolyóiratnak 1980-tól szerkesztőbizottsági tagja, 1983-tól főszerkesztője.

1990 - 1992. december 31.

1990-ben megindult az UNESCO, majd az OMFB és az IIF támogatásával a Magyar Műszaki Könyvtárak Osztott Katalogizálási rendszere (OSZKÁR). Az OSZKÁR központi könyvtára az OMIKK keretében működő Országos Műszaki Könyvtár volt.

1992-ben készült el az OSZKÁR tezaurusz a műszaki, mezőgazdasági, természettudományi és gazdasági fogalmak makrotezauruszának első változata, és megkezdődött használata az Országos Műszaki Könyvtárban. Az OSZKÁR tezauruszt megalkotója, Ungváry Rudolf, információs mérnök, az OSZK munkatársa a Műszaki Könyvtárak Osztott Katalogizálási Rendszere számára állította össze. A tezaurusz karbantartását Ungváry Rudolf a RELEX (a rövidítés a RELációk és LEXikai egységek ellenőrzésére utal) programrendszer segítségével végezte. 1996-ban jelent meg az OSZKÁR adatbázisrendszerében végzett osztályozás gyakorlására készített Osztályozási példatár.

1992-ben lezárult az 1974-ben megalakult Országos Kutatásnyilvántartás.

1993. január 1. - 2001. június 30.

1993. december 1-től az adatbázis feltöltésével kezdődtek el az ALEPH integrált számítógépes könyvtári rendszerre való áttérés munkálatai. 1994. január 1-től megkezdődött az ALEPH üzemszerű használata. Az első ütemben a gyarapítási és katalogizálási modulokban indult meg a munka, ezt követte a kölcsönzési modul. A folyóirat-nyilvántartó modult 1995-től vették használatba.

A 90-es évek közepén megkezdődött a rekatalogizálás előkészítése és elindítása.

1995-től az MKM rendelet szerinti szakképesítési követelményeknek megfelelően könyvtárosasszisztens-képző tanfolyamok indultak.

Az OMIKK 1994-től kezdte meg cikkadatbázisának kiépítését, majd az OMFB-vel együttműködve üvegszálas külső hálózati kapcsolatot létesített, s az 1995 novemberében megnyílt InfoCentrummal meghonosította az új információs technológiát: internetes osztott adatbázist (CIESIN, IBIS), CD-s adatbázisokat, WWW-használatot és multimédiás szolgáltatásokat.

1997-ben az OMIKK egy konzorcium élén megpályázta és elnyerte az EU Magyarországi Innováció Közvetítő Központ (FEMIRC) címet. Feladata lett a hazai pályázók szakmai segítése, valamint a korábbi eredmények hasznosításának ösztönzése.

Új csoport alakult 1997. október 1-én, amelynek feladata, hogy folytassa az OMIKK tudománytörténeti kiadványok készítését és előkészítse a "Magyarok a világ műszaki és természettudományos haladásáért" című CD-ROM kiadását.

A RAABE Kiadó EUROMECUM kiadványához készített 1999. évi adatgyűjtésből kiindulva az OMIKK létrehozta a Felsőoktatási Kutatási Információs Rendszert (FOKIR), amely a nyilvános adatok gyűjtésével tette lehetővé az online és offline adatszolgáltatást.

1999 májusában a TÜV Rhenland EUROQUA auditorai tanúsítási eljárást folytattak le az OMIKK-ban és megállapították, hogy az intézmény négy alaptevékenységére (könyvtári-, informatikai-, műszaki-gazdasági kiadványok szerkesztői- és fordítási szolgáltatások) kiépített és bevezetett minőségbiztosítási rendszer megfelel az ISO 9002 sz. szabvány előírásainak. Az OMIKK lett az első ISO 9002 szerint tanúsított, könyvtárra épülő szolgáltató intézmény Magyarországon.

2000-ben folytatódott a tudomány- és technikatörténeti archívum anyagának gyarapítása, rendszerezése és feldolgozása. A Gábor Dénes centenáriumhoz kapcsolódó feladatok keretében az OMIKK látta el az Emlékbizottság titkársági feladatait és gondozta a könyv, illetve CD-ROM kiadás munkáit. Az OMIKK kiadásában jelent meg első alkalommal magyarul Gábor Dénes Tudományos, műszaki és társadalmi innovációk című műve.

A kormány 2000. március 24-i határozata alapján az OMIKK 2000. január 1-jével átkerült a Gazdasági Minisztérium felügyeletéből az Oktatási Minisztérium felügyelete alá, ezen belül pedig a politikai államtitkár, illetve a kutatás-fejlesztési helyettes államtitkár irányítása alá.