MIKES KELEMEN ÖSSZES MŰVEI
I.

 

TÖRÖKORSZÁGI LEVELEK
ÉS MISSZILIS LEVELEK


 

SAJTÓ ALÁ RENDEZTE
HOPP LAJOS

 

TARTALOM

TÖRÖKORSZÁGI LEVELEK

MISSZILIS LEVELEK

 


 

TÖRÖKORSZÁGI LEVELEK


CONSTANTINAPOLYBAN GROFF P.... E.....
IROT LEVELÍ M... K.....

Gallipolibol. Aō. 1717. 10. 8bris.

Édes néném hálá légyen az Istennek, mi ide érkeztünk ma szerencsésen, franczia országbol pedig 15 7bris indultunk meg. a fejdelmünknek Istennek hálá jo egéssége volna. hogy ha a köszvény bucsut akarna tölle venni. de reméllyük hogy itt a török áer el üzi. édes néném mi jó a földön járni, láttya kéd még sz. péter is meg ijedet volt mikor avizben sipadoztak alábai. hát mi bünösök. hogy ne félnénk amidön a hajonk ollyan nagy habok közöt fordult egyik oldalárol, amásíkára mint az erdélyi nagy hegyek., némelykor azoknak atetején mentünk el, némelykor pedig ollyan nagy völgyben estünk, hogy már csak azt vartuk. hogy reánk omollyanak azok a viz hegyek; de még is ollyan emberségesek voltanak. hogy többet nem adtak innunk, mint sem kellet volna. elég ahogy itt vagyunk egésségben, mert atengeren is meg betegszik az ember, nem csak aföldön. és ót ha a hintó meg ráza, el fárad, és job egyepegyéje vagyon az ételre, de a hajoban. aza szüntelen valo, rengetés, hánkodás. a föt el bodittya. a gyomrot. fel keveri. és ugy kel tenni, valamint arészeg embernek. aki abórt meg nem emésztheti. a szegény gyomromnak is ollyan nyavalyában kelletet lenni vagy két elsö nap. de azután ugy kellet ennem valamint a farkasnak. a fejdelmünk ahajobol még nem szállot vala le. hogy egy tatár hám. aki itt exiliumban vagyon, holmi ajándékot külde és atöbbi közöt egy szép lovat nyergelve. itt a fejdelemnek jó szállást adtak, de mi ebül vagyunk szálva. de még is jobban szeretem itt lenni mint sem ahajoban., édes néném akéd kedves levelit vagyon már két esztendeje hogy vettem. igazat mondok. hogy ha az esztendö egy holnapbol állana. reménlem édes néném hogy már ezután mint hogy egy áerrel élünk, gyakrabban veszem kedves levelét. de mint hogy egy nehány száz mély földel közeleb vagyunk egymáshoz. ugy tettzik hogy már inkáb is kel kédnek engemet szeretni, én pedig ha igen szeretem is kédet de többet nem irhatok. mert ugy tettzik mint ha aház keringene velem. mint ha most is ahajoban volnék.


Gallípoli. 21. 8bris 1717.

Edes néném még kédnek semmi levelét nem vettem. amely nem igen jol esik nekem. de az igen jol eset, látván aköszvény hogy nem becsüllik, a fejdelmet el hagyá, a ki is ma atatár hám látogatására mene, ugyan atatár hám lován. igen nagy baráttságal fogadta, azt gondoltam elsöben hogy majd el rabolnak bennünket, már csak azt néztem hogy mellyik kötöz meg. de ezek igen emberséges emberek. jo szivel beszélgettek volna velünk. de oly kevés idö alat. nem leheténk tatárokká. a fejdelem el bucsuzván ahámtól. mi is meg köszönvén csak fö intéssel ö tatárságoknak, jo akarattyokot. a szállásra menénk és az urunknál. egy szép paripát hagyának. gondolom hogy holnap ide hadgyuk ezt a puszta kies szomoru lako hellyet, mivel a császár veres hintoja el érkezet. a mellyet urunk után küldöttek. veresnek azért hivom, mert kivül veres posztoval vagyon bé boritva. de a hinto nevet nem érdemli. mert csak kotsi, aztot pedig négy fejér szokta huzni. vagy vonni. azokot pedig az ügettetéssel nem terhelik. mivel már azt el is felejtették. annyira meg öregettek. nyolczvan esztendöt csak adhatni anégynek. lehetetlen hogy már. ne szollyak a kocsisrol, azt gondolná kéd hogy valamely polgár mester igazgattya azt a négy lovat., annak az ö tiszteletre méltó fejér szakállát nagy csendesen mozgattya a nyerges ló. az egyik keziben a gyeplöt. tarttya még is régi szokásbol; mondom régi szokásbol, mivel a lovai gyeplö nélkül is tudgyák lettzkét. amásik keziben. pedig a pipát; gyakorta füstölvén öreg lovait. hogy meg ne náthásodgyanak, emind jó édes néném, de belgrádnál meg verték a törököt. a nép it már szalad, ásiában., ugy tettzik mint ha már anémet drinápolynál volna. noha vagyon onnét más fél száz mély földnire, eleget mondgyuk hogy mi azért jöttünk, hogy vélek hadakozzunk. de ök csak szaladnak ki ide, ki amoda. jaj édes néném hogy lehet illyen népel hadakozni. elég ahogy holnap meg indulunk drinápoly felé. hogy ót meg lássuk azt a hatalmas, és sok feleségü császárt. és a fényes tündöklö portát. de edes néném a resttséget el kel üzni, a töt le kel tenni, azokban akis kezettskekben. a pennát kel venni, és énnekem gyakran kel irni, leg aláb minden héten. hét levelet, de az egésségre igen kel vigyázni. és engemet szeretni kel. mert ki szerethetné az édes nénémet jobban mint én.


drinápoly. 29. 8bris 1717.

Ideje már édes néném, egy levelét venni kédnek. amellyet itt adták meg, meg érdemli már kéd is hogy meg irjam mi képpen érkeztünk ebben aCSászári városban, gallipolibol 22 indultunk vala meg, az uton semmi ollyan dolog nem történt, a mely méltó volna hogy meg irjam, mivel jöttünk a mint jöhettünk, ki jó, ki kacsiba lovakon, hanem üzön küpri nevü varosban a úrunk szállásának az udvarán ollyan nagy szöllö tött láttunk vala. mint egy nagy szilva fa. abban sem hazudok, ha azt mondom hogy a szöllö szem is volt rajta ollyan nagy mint egy nagy szilva. de a csudalatos. hogy egy felöl, az ágain ért szöllök voltanak. más felöl még csak tiszta egres volt. más felöl pedig még csak akor kezdet virágozni, a három része az esztendönek. hogy mint munkálodik a szöllö tön, it egyszers mind meg lehetet volna látni. 28 dik pedig. más fél mely földnire érkezvén drinápolytol., a kajmakán tihája, az az. udvari kapitánnya, vagy két százig valo tisztekel, jöve urunk eleiben. hogy köszönttse a császár, és az ura nevével. de a mi leg jób volt. fel mély földnire a várostol, sátorok alat meg vendégele bennünket az ura nevével; de ki gondolhatná hogy a töröknek ollyan jó étele volna. avalo hogy mindenikünk ehezet. de az is valo édes néném hogy éhtlen költem fel asztaltol. noha ettem leg aláb nyolczvan tál étekböl, ezt kéd el nem hinné ha a szokást nem tudná, eb szokás, kutya szokás. jaj édes néném, elig mártottunk egyszer a tálban. hogy azt el vitték elöllünk, a másodikát, harmadikát. egyszoval hetven, vagy nyolczvan tál igy repült el elöllünk. némelyikben még nem is mártottunk, már vitték, ugy tettzik hogy csak az orrunkot akárták meg vendégelni, és igy koplalva költünk fel a gazdag ebédtöl; ugy voltunk valamint tantalus a tele vizel valo kádban. de még is nem ihatik belölle., fel fogadtam akor haragos koplalásomban. hogy soha éhen török vendégségben nem megyek. de az italrol, szó sem volt. a valo hogy a mennyit ettünk. semmi szomjuságot nem okozot. ennek a száraz ebédnek vége lévén. azután igen könnyen lora ülénk. az urunk a császár paripáján. nagy pompával mene a városon végig a szállására. estve pedig jó vacsorát küldöt nekünk a kajmakán a mely job volt az ebédnél. mert nem törökök szolgáltak az asztalnál. hanem ami cseledink. és akor vették ki atálot, a mikor mondottuk. ez a kajmakán pedig igen kedves embere acsászárnak. hogy ne volna, mikor a leányával hál. mint hogy a vezér táborban vagyon, most ö viszi végben hivatallyát. ibrahimnak hiják., az urunknak igen jo akaroja, ez is jovallotta egyik a császárnak hogy utánna küldgyön franczia országban. még nem láttam ö kalmakánságát. de ha soha nem látom is szeretem kédet. hát kéd engemet?


Drinápoly. 7 9bris. 1717.

Igy szeretem édes néném. hogy el üzze kéd azt aveszet reszttséget, és ennekem irjon. éppen akor vettem akéd kedves levelét a mikor lora kellet ülnöm. meg mondgyam kédnek hogy hová mentünk, ahoz a világi képpen valo szerencsés, és boldog kalmakányhoz., aki a császár leányával hál. a mikor lehet; de annyiban nem irigylem szerencséjít, mert azt mondgyák. hogy nem szép. azt el hihetikéd, hogy nem láttam, azt is el hiheti kéd. hogy nem kivánom ugy látni, valamint azok akappan formában herélt emberek láttyák, édes néném. nagy becsület. de nem nagy gyönyörüség acsászár leányát elvenni, micsoda keserüségel kelletet meg válni agyönyörüséges szép feleségitöl ennek a kalmakánynak, amidön neki adták. a császári leányt. a szivbéli szeretet, nagyob agazdagságnál, nem csak agazdag házaknál lakik ajó hazaság. édes néném tudom hogy meg csufol kéd, és azt mondgya kéd nekem. hogy ugy beszéllek aházasságrol. valamint avak avilágosságrol. aki tudgya hogy vagyon világosság. de nem tudgya hogy micsodás avilágosság. de ha szinte akéd kis szája meg nevet is érte. de énnekem minden tüdöm, vesém. májam, azt tarttya. hogy nem kel akedves szegény feleséget, akedvetlen, de gazdag feleségért el hadni. hát nem jól mondom? nem beszéllek hát a házaságrol; ugy is itt attol két száz mély földnire vagyok. azt kel hát kédnek meg irni hogy minket a kalmakán jó szivel látot. nagy pompával fogadot. majd két oráig beszélgetet az urunkal. egy szép paripával, meg is ajándékozta. mikor pedig el akart tölle bucsuzni. a felesége egy nehány keszkenöt küldöt. ezeknek igen hasznos abaráttságok. mert ha ollyan közél volnék zágonhoz, mint ez avezérséghez, ugy ahatárjában volnék. még semmit sem tudunk abban. amiért ide jöttünk. de félek attol hogy ami hadakozásunk, füstben ne mennyen. mert atörök örömest meg békéllik, ha meg verik. édes néném. annál továb nem mehetünk. hanem az Isten akarattyára kel hadni magunkot. ö hozot ide, had vezérellye öis dolgunkot. de azt el hiszié kéd, hogy nehezen szokhatom ehez az országhoz, valo atörökök bennünket szeretnek, semmi fogyatkozásunk nincsen., senkinek semmi bántodása nincsen. de az idegen nemzetnek nehéz itt, mert semmi üsmerettséget, baráttságot nem tehet, ez a nemzet akeresztényt nem utállya, de meg veti. azt nem kel várni hogy valaki aházához hijjon bennünket, bizony nincsen is az a nagyra vágyodásom. hogy valaki magához hijjon. mert ugyan is miért, ótt ád egy pipa dohányt. egy fincsa kávét. azután, egy két szó után, ahoszu halgatás. mikor pedig a füstölöt elö hozák. már az arra valo, hogy el kel vakarodni aháztol. azt ugyan talám meg lehetne kérdezni a gazdátol, hogy mint vannak akéd gyermekei, de azt kérdezni hogy mint vagyon akéd felesége., azt nem jovallom senkinek; mert botokkal kisérnék ki aháztol. it a gazdaszszonyrol. nem is kel emlékezni, mint ha aszszony sem volna avilágon, micsoda nyájaságért kivánhattya hát valaki atörök baráttságot, hanem csak eppen valamily haszonért. avalo hogy a nyelvnek nem tudása is okozhattya ahozánk valo idegenséget, mert csak nem lehetünk ollyan jo szivel ahoz akivel nem tudunk beszélni. mint akivel ki mondhattyuk magunk gondolattyát, még eddig édes néném. igen igen keveset tudok törökül. nem tudom ezután mint lesz. de nékem ugy tettzik hogy ezután is annál akét, vagy három szonál. akit tudok. talám tudosab nem leszek mert nem lévén semmi társalkodásunk a törökökkel. a töröknékel pedig meg annál keveseb, és igy nem látom semmi modgyát hogy tudosab legyek abban a nyelvben. amint vagyok, itéllye el már kéd. hogy ha kellé ész három szót, meg tanulni. és meg tartani. itt még igen uj vendégek vagyunk. amikor pedig jobban meg üsmerem adolgokot, és avárost, akor többet irok. és arra kérem kedet. hogy szeresse kéd ezt az uj vendeget, a reszttséget félre kel tenni, és apapirosat nem kel kimélleni.


Drinápoly. 29 9bris 1717.

Edes nénem micsoda szerencsés aszszony kéd, hogy közél nem vagyunk egymáshoz. mert mindgyárt meg ölelném kédet. és mentöl szebben, és jobban lehetne töllem. meg köszönném kédnek. azt. hogy kedvesen vette levelemet, és örömmel olvasta., annyi levelet irok kédnek, és ollyan hoszu leveleket. hogy még esze teszi kéd a két kezit, és ugy fogg kérni, hogy ne irjak annyit, mert énnekem nincsen nagyobb gyönyörüségem. mint mikor kédnek irok. jaj hazuttam édes néném, mert a kéd leveleit olvasni, még nagyob gyönyörüség nekem, nem is lehet ollyan gyönyörü leveleket másnak ugy irni csak kednek. ugy tettzik hogy a meg vagyon tiltva másoknak., ugyan is édes néném ne kiméllyük egymást. hanem szüntelen irjunk egymásnak., ha az idö annyira el hánt vetet egymástol. amennyiben töllünk lehet allyunk boszut rajta. és ha mas képpen nem lehet. az irásal beszélgessünk egymásal, talám végtire meg unnya, és egymás mellé teszen minket, de mint hogy az soha ollyan hamar meg nem lesz. mint én kivánnám, azért addig is csak irjunk. és ismét irjunk, azt pedig méltó meg irni kednek. hogy a hatalmas fö vezér ma ide érkezet atáborrol, és nagy pompával jöt bé avárosban. a kalmakány, és azitt lévö nagy urak eleiben mentenek. ki ki maga udvarával. el mondhatni édes néném, hogy avezérek aföldi istenek. mert más országokban. a királyokot sem fogadgyák ollyan nagy pompával, és ceremoniával mint ezt avezért fogadták. de jaj! nem ollyané ezeknek azö nagy dicsöségek., és fényeségek, mint a comediákban lévö királyságok.? két, három oráig tart a komédia, a királyság sem megyen tovább., ez avezér is nagy pompával jött. bé. talám holnap egy szekérre teszik, hat ember ki viszi avárosból. ezt pedig igen könnyen meg érheti, talám magais tudgya ö azt, mert a kalmakány veje lévén a császárnak, a felesége kéttség nélkül, jobban szereti vezérné lenni. mint sem kalmakányné. ezt ugy hiszem, mint ha a szájábol hallottam volna., a még pedig azt a szerencsetlen napot el éri. addig azt irhatom kédnek avezér felöl, hogy ha távul láttam is, de szép ember, és azt nem kel csudálni ha erös, izmos, mert az apja házánál, az ökrökkel kelletet néki küszködni, és egy mészáros fiának erösnek kell lenni, ebböl el itélheti kéd hogy mészáros familia, és hogy leg közeleb, az apjais a volt, és maga is azon tudományt követte egy darabig, hogy folyna jol dolga ennek az imperiumnak. amidön egy mészárosnak. adgyák azt keziben., de nekem ugy tettzik, hogy jobban illik egy mészároshoz hogy jó hadi ember legyen. mivel ugy is minden nap vért ont. mint sem egy fa fágóhoz, akin mindenkor nevetek mikor eszembe jut. a csaszár udvarában volt egy fa fágo, a törökül baldacsi, a császárnak meg tettzet azaz ember hogy jol vágta afát, az udvarában valamely tisztnek. tészi, azután. eléb. eléb. anyira hogy vezérnek tészi. de szerencsétlenségire a császár ollyankor tette vezérnek amidön okosabra kelletet volna bizni a muszka czáral való hadakozást. elég azhogy, a baldacsit vezérnek teszik, és a muszka czár ellen küldik. a kinek is ugy meg szoritották volt már a táborát pruth mellet, hogy egész táborával fel kelletet volna adni magát, ha a baldacsi okos lett volna; a czár látván hogy rabságban kel esni. a feleséginek esziben jutt. hogy talám ha ajándékot küldenének a vezérnek. azal meg csinálhatnák avezért. másnap nagy ajándékot küldenek neki. a békeséget is meg csinállyák véle., és igy szabadul meg arabságtol, a muszka czár, egész hadával. az alat érkezik a sveciai király avezérhez. és mondgya néki. ihon kezedben vagyon a czár. holnap rabbá teheted ha akarod, arra feleli avezér. udde ha rabbá teszem a czárt, ki viseli gondgyát az országának.? itéllye el kéd micsoda méreggel hallotta ezt a feleletet a sveciai király. de azt kérdem kédtöl. nem fa vágohoz illendö felelet volté ez? de gondolom hogy a mi mészárosunk okosab abaldacsinál. meg válik mint folytattya dolgunkot, én pedig azt kivánom hogy akéd egésséginek dolga jol fólyón. édes néném ha tudná kéd mint szeretem kédet, hoszab leveleket irna nekem.


Drinápoly. 10 xbris 1717.

Édes néném. mi még itt vagyunk. itt is leszünk de még nem tudgyuk, itt is mit csinálunk, még itt el nem untuk magunkot. de igen közél vagyunk hozzája, mert mint hogy nem azért jöttünk ide, hogy itt sok idöt tölttsünk. és csak adrinápolyi szép sik mezön vadászunk. hanem azért hogy bujdosásunknak végit szakaszuk; de areménség igen igen kezd fagyni bennünk, avalo hogy nagy hidegek is járnak. hideg házakban is lakunk., de ugyan csak abennünk valo meleg meg oltalmazná a fagyástól areménséget. ha más nemzettel volna dolgunk. de mi lehet evilágon hidegeb valo dolog, mint atörökel valo dolog. a valo ád bíztato szót, de végit nem lehet látni avéle valo végezésnek. abban arettentö halogatás, holnap, holnap. aza holnap, hat holnapra halad és addig hat szót nem lehet belölle ki ránczigálni. csak reménségel kel pihegni. ö császársága. meg tudván hogy azurunk franczia köntöst visel; titkon egy öltözö köntöst csináltatot.. és ma ide küldötte. abéllés többet érr aköntösnél. de itt mondhatni ell, hogy nem kel az ajándékot tekinteni. hanem azt aki küldötte., avalo édes néném, hogy sokan vannak akik ajándékot adnak, de kevesen vadnak akik tudnák az ajándékozásnak módgyát, és akik az ajándékot hellyesen tudnák adni. mert ugyan is. hellyes ajándéké egy vezértöl, egy fejdelemnek. virágot, csuprot, vagy éveg korsot küldeni, az illyen ajándék közönséges ebben az országban; itt illyen szokás vagyon, de jóé. illendöé, neszollyunk már többet az ajándékról. de édes néném havolna mit irnom kédnek. még elnem végezném levelemet mert bizonyságul veszem akéd szivecskéjit, hogy leg nagyob gyönyörüségem az, amikor kédel beszélgethetek. ma pedig éppen nagy egyepetyém vagyon kédel beszélgetni, de inkáb ha csak hejában valoságot is irok, hogy sem illyen hamar el végezem levelemet, de miröl irjak, a botozásrol. e nem igen derék ajándék, de micsoda nagy becsület. mikor egy császár meg botoz valakit. elég ahogy a csaszár meg botozta vejét. hihetö hogy nem kereste kedvét a feleséginek mind azon által az okát nem tudgyuk az illyen fájdalmas becsületnek. mert az illyen dolog csak a háremben. az az, az aszszonyok házában megyen végben. oda pedig egész férfinak nem szabad menni. de a botozást egy atyánk fiátol tudtuk meg. a mely atyánk fiának a felesége. a kalmakányné szolgálattyában vagyon, mosoné hivatalban. ennek az ura magyar; és a kalmakánynak rabja. az udvarában pedig, fa vágo tiszttséget visel; csak jó ajo akaro mindenüt, e hazafiuságtol viseltetvén, gyakran látogat minket, és ollyan titkos hellyeken történt hirekel kedveskedik nekünk, mondgya kéd édes néném, hogy talám nincsen egyéb dolgom hogy illyen hejában valoságot irok. avalo hogy a heverés leg nagyob dolgunk. de ha volna is, azt el hadnám. a kédnek valo irásért, mert édes néném, ki szereti kédet ugy mint én.? de meg szaporitanám még két font szeretettel atöbbit, ha tudnám hogy jó gondgya vagyon az egésségire. hát engem szeret kéd?


Drinápoly 17 xbris 1717.

Ma édes néném a vezér izené az urunknak hogy jó szivel látná, ha hozája menne, de mint hogy mi mind hajduk vagyunk. csak az urunknak vagyon három lova. azért mindenikünk alá egy egy lovat hoztanak és nagy török ceremoniával menénk a vezérhez, de itéllye el kéd mint meg ijedtem volt. mert midön a vezér hazában léptünk, a sok nép teli torokal kezde kiáltozni, mint mikor azt kiálttyák. tolvaj. csak azt neztem már. hogy mellyik ragad meg. de az ijedcség nem sokáig tarta. mert a vezér jo szivel fogadá az urunkot. és maga mellé ülteté. kérdeztem azután, hogy mire valo volt aza kiáltozás, mondották hogy szokás kiáltani, mikor avezér valamely idegen urnak ád audencziát. éllyen mahumet. ellyen a gyözhetetlen császár, éllyen ahatalmas vezér. édes néném, láttya kéd mikor azember aszokást nem tudgya, mászor én sem ijedek meg. elég a hogy az urunk két oráig volt a mészárosal., azt mondgyák felöle. hogy töb esze vagyon. mint sem egy mészárosnak, és nemcsak a bárdot tudgya forgatni. hanem az ország dolgát is, csak el hihettyük. mikor ollyan nagy eszü ember mondgya azt felölle mint ami urunk, aki is avezér paripáján ment viszá. és azt ide ajándékozta, már eszókás. tudom hogy mikor a csaszárhoz megyünk, akor is lesz egy paripánk. mondottam már hogy ezek avezérek a földi istenek, egy királyhoz illenék ezeknek nagy pompájok. gazdagságok. nagy udvarok, de mint hogy a pompájoknak egyik része abban áll. hogy mindenkor sok szolga állyon elöttök, mikor pedig országos dolgokrol beszélnek a szolgák ótt nem lehetnek., azért néma szolgákot tartanak., és azok az intést ugy ertik, mint ha szolnának, és ezek vannak ben aházban a midön a vezér titkos dolgokrol beszél., enem jó szokasé, talám még nálunk is jo volna az illyen szokás. és nem volna annyi te monda a háznál. mi jutot eszemben. ha nálunk az öreg aszszonyok némák volnának, a leány aszszonyok nem bánnák. de én azt bánom, hogy a mi dolgunk igen igen némán fóly, és semmi eléb valo mozdulását nem látom, de attol tartok. hogy még hátráb ne mennyen, és itt ne telepedgyünk meg, édes néném, a fazakas akarattyán kel járni. a fazéknak, és azt nem mondhattya; a fazakasnak, miért küldöttél engem drinápolyban., jobban szerettem volna káposztás fazék lenni erdélyben, mint sem kavét ivo fincsája acsászárnak, azt nem okosan mondgyaé a török, hogy azIsten rakás kenyereket hintet el. imit amot az ember számára. és oda kinek kinek el kel menni; és ót kel maradni. valamég akenyérben tart, itt vagyon a mi rakás kenyerünk el hintve. azért együnk belölle a még abban tart, zugolodás nélkül, és azt ne mondgyuk hogy jób volna erdélyben málét enni. mint itt buza kenyeret, édes néném, talám nem óknélkül tartok én attol, hogy ha a jó Isten meg tart ebben a bujdoso testben, talám egy kazalni rakás kenyeret kel meg ennem ebben azországban, mert ha egyszer meg verik a törököt. ha lehet tölle. azt békeségel keni meg, a mi mészárosunk, ha jo vezér is, de nem jó hadi ember, ha szinte jo hadi ember volna is, de ötet a császár ugy nem szereti mint a kalmakánt, akinek igen nagy esze vagyon, de a hadakozást ugy szereti mint én aprokátorságot, csak annyit is tud hozzá, de avezérségen tudni valo dolog hogy kap, a csaszár veje lévén, el is érheti, ha azt pedig él éri, abizonyos hogy a békeséget meg csinállya, ha pedig a békeség meg lesz. csak üllyünk a rakás kenyérünk mellé. mert innét ki nem megyünk addig amég azt meg nem eszük. én pedig mind addig valamég a rakás kenyeremben tart, szivesen szeretem kédet, hát kéd engemet,? az egésségire jol vigyázon kéd, semmi nincsen annál drágáb.


drinápoly. 1718. 4 januarÿ.

Kivánom Istentöl hogy ezen uj esztendöt. szerencsésen kezdgye. és végezze kéd, leg aláb két fontni egésségel többet kivánok kédnek. és azon kérem kédet. hogy leg aláb száz drámmal. jobbittsa meg kéd. ahozám valo szeretetit. édes néném, noha az én szivemnek minden sebje, ráncza, fiokja. tele akédhez valo szeretetemmel, de még is ollyan vagyok mint egy darab jég, hát azért ne irjak kédnek? avalo meg érdemlem hogy igen szépen meg köszönnye kéd hogy illyen fagyoson is örömest irok, és tudtára adom kédnek., hogy ma a gyözhetetlen császárnak fényes portájan voltunk. ahová nagy pompával vitték a fejdelmet, a diván házban fogadta a fejdelmet a vezér, azután a fejdelem eleiben tétetvén egy kis kerek asztalt. és arra egy nagy ezüst medenczét. az étket el hozták. de csak egyenkét rakták azt bé se kés se villa, se abrosz, se asztal keszkenö nem alkalmatlankodot az asztalon., mind pedig avezérnek. akalmakánynak. külön, külön asztal volt elötte. és mindenik asztalra egy féle étket tettek egyszersmind, az ebédnek vége lévén, egy ora mulva azután, a fejdelmet acsászárhoz vitték, senki közüllünk a fejdelmet nem kisérte. és a midön a császár elött volt. egy nusztos kaftánt adtak reaja., az idö alat hogy a császárnál volt a fejdelem. mi nékünk mindenikünknek egy kaftánt adtak a hátunkra. a fejdelem ki jövén a császártol, a császár paripájára ült, mi is mindnyájan lora ültunk, és leg aláb harmincz király kisérte viszá a szállására. édes néném ne nevessen kéd, mert ha minket látot volna kéd, a kaftánban. ollyan mint ha annyi egyiptumi király kisérte volna afejdelmet, csak éppen hogy nem vagyunk ollyan feketék, édes néném ne csudállya kéd, haa felséges királyoknak nagy hidegek volt. mivel ma igen kemény idö volt, azt is tudgya meg kéd. hogy ö hatalmasságok éhen jöttek viszá a vendégségböl., a mely paripán viszá tért a fejdelem. azt a császár ide ajándékozta. egész szerszámal. egy buzogány. és egy kard is volt a nyergen; engemet ugy szeret kéd. ha az egésségire vigyáz, én pedig ugy szeretem kédet ha egésséges.


drinapoly 15 febr, 1718

Edes néném kedvesen is veszem, nevettem is a kéd panaszolkodását. hogy gyakrabban nem irhat, alkalmatossága nem lévén az elküldésre. ollyan jol tudgya kéd menteni magát. ollyan kedvesen panaszolkodik kéd. hogy csak a meg érr tiz levelet. talám azt tudgya kéd. hogy innét nincsen posta Constancinápolyig. tudgyaé kéd az okát annak.? az oka annak a, hogy az elött, mikor a császár itt lakot, az urak leg kisseb állapotért is postán küldöttek Constancinápolyban, a többi közöt, egy pasa., ide érkezvén, egy kedves pipa szárát Constancinápolyban felejtették. azért postán küldött viszá, azt a császár meg tudván. meg parancsolta hogy többé posta ne legyen ezen két fö város közöt, láttya kéd micsoda kárt tett nekem egy pipa szár. itt mi semmit nem mulatunk ell abban hogy a dolgaink jol follyanak, a réz effendi, (cancellarius.). gyakran jö hozzánk, mi is gyakran megyünk incognito a kalmakányhoz, adgya Isten jo végit, de attol félek hogy ugy jarunk. mint ahegyek. akik esze gyülvén. egereket szültek. mert amint egyszer meg irtam, szászor is csak azt irom. hogy a császár veje. akit ha sokszor meg vernek is a fa fágo mondása szerént, de a vezérségre czéloz, a hadakozásra pedig ollyan alkalmatos. mint én a prokátorságra. talám még ahoz is többet tudok. mert hiszem nem azé egy prokátornak ahivatallya, hogy tudgya keresni a maga hasznát. hogy mindenik resztöl vegyen ajándékot, és egyiknek se szolgállyon.? oh édes néném. mely közél vagyon már ö a vezérséghez, ha én ollyan közél volnék a házasághoz. talám már is el vonták volna a meny aszszony tánczát. mind azon által a biztatás meg vagyon. csak azzal is maradunk. a törököt ha meg verik. csak sir és meg békéllik. azon kivül is Isten tudgya az okát. de franczia országban a németnek kedveznek. és a franczia itt azon munkálodik hogy meg békéllyenek anémettel., és ha a meg lesz, ne oldalt, hanem hátat fordittsunk erdélynek., hirt nem irhatok, mert ollyan hidegek járnak. hogy ahirek is meg fagytak, többet sem irhatok, mert egy vén csifut várakozik alevelem után. alelkemre fagy meg. bár csak azt tudhatnám, hogy ki nemzettségiböl valo. ugy tettzik aszakállárol. hogy a zabulon nemzettségéböl. édes néném. meg ne náthásodgyék kéd. szereté kéd. azt nem is kel kérdeni ha szeretemé kédet.


drinápoly 15 martz 1718.

Edes néném éppen ma ha jol fel számlálom. egy holnapja hogy irtam kédnek, de szakállomra fogadom. (a mikor leszen.) hogy ha az idö meg lágyul; gyakrabban irok, mert márványkö volna is akéd szive, de meg szanna. ha látná kéd mint vagyok, vagy is inkáb mint vagyunk szálva. a házam négy kö falbol áll, azon egy fa táblás ablak, azon a szél mind széllyire, mind hoszára bé jöhet. ha pedig papirosal bé csinálom. az egerek. és apatkányok a papirost vacsorájokon el költik, a mobiliam, egy kis fa székböl áll, az ágyam a földre vagyon teritve, és a házamot egy cserép tálban valo kevés szén melegitti, de azt ne gondollya kéd. hogy mind ezek után. én legyek leg méltób a szánásra, mert tiznek sincsen egy fa széke, se ollyan ágya mint nekem. se csak fa táblais az ablakjokon, a hó lengedezve bé mehet az ágyokra., de leheté ágynak. hini egy le teritett pokroczot aföldre, illyen palotákban lakunk ám mi, de a reménség igen szükséges lévén az embernek. és ollyan szükséges mint az eledel. a rosz házakban lakván mostanában azt reméllyük. hogy még jókban lakunk., meg érjüké még aztot valaha.? de azt meg értük. hogy ide érkezet a spanyol követ, akit afejdelemhez küldöt akirály, igen sok igérettel. hogy mindenekben segiteni fogja., ma reggel szemben volt urunkal., aki is fen álva. fogadta. és beszélt véle. vagy fél oráig. azt tudgya kéd hogy szeretem kédet. azt is tudgya kéd hogy az egésségre kel vigyázni, azt is hogy a hideg házban nem lehet sokat irni.


Drinapoly 22 aprilis 1718

Nem tudom ha a noé bárkájábol iromé ezt alevelet vagy drinápolybol., mert itt mindenüt ollyan nagy árviz vagyon., hogy az egész város vizben vagyon, csak ajó hogy tiszta idök járnak., másként azt gondolnok hogy esmét özön viz leszen, hihetö hogy a hegyekben lévö havak szaporitották meg az itt valo folyo vizeket. mert a mely folyo viz megyen ell a házunk elött, ugy meg áradot. hogy az uttzákon csonakokon járnak. de itt ollyan dolog történt, a mely csak az özön vizkor történt, mert itt loháton kelletet el hozni az éttket akonyhárol. hallotta kéd azt hogy még aromai császárok is illyen pompával küldöttek volna akónyhára. csak éppen habakuknak lehetet volna száraz lábal étket hozni, eza pompás étek hozás. talám két nap tartot, azt ne gondollya kéd hogy tellyeségel gyalog is el nem hozhatták volna, mivel a viz csak szár középig ért. de aszolgák inkáb mentek lovon akonyhára. abizonyos hogy nem volt szükségünk arra a nagy oriásra., aki felöl azt tarttyák a sidok hogy az özön vizkor ha fel mene a leg nagyobik hegyre. aviz csak öviig ért, és mindenüt a bárka mellet járt. valamint a csatlos, a hinto mellet. már ezután lehet hireket irni, mert mind aházam melegeb, mind pedig a hirek meg olvadtak, a szeretetemet az özön viz el nem olttya, hát kéd szereté engemet. vigyázé kéd az egésségire.


Drinápoly. 27 apr. 1718

Édes néném kéd engemet nem üsmér jól, mert ha üsmérne. nem irná azt, hogy énnekem is ollyan ritkán ir, valamint én irok, nem félé kéd. az én rettentö boszu állásomtól. tudgyaé kéd azt, hogy nincsen nagyob gyönyörüségem, mint boszut állani azon. akit szeretek., akire haragszom, annak meg bocsátok amennyiben lehet. de akit szeretek, azon boszut kel állanom, ezt hiják édes boszu állásnak., boszut állani pedig azon akire haragszunk, a keserü boszu állás. ezt sokan nem igy tarttyák, de mi ketten igy tarttyuk. meg sem bánnyuk. állyunk hát boszut egymáson. és irjunk gyakran egymásnak, hirt akaré kéd tudni, akéd kivánságát bé nem tölthetem. a franczia követ bonac. itt nem azon munkálodik hogy az hadakozás továb tarttson. hanem hogy csak hamar vége legyen., a német azt kivánnya. atörök pedig már is meg unta ahadakozást, hát mi mit csinálunk akettö közöt, csak amint vonnyák, ugy kel tánczolnunk., hadakozásra híttak ide, de békeségre jöttünk, leheté mást kivánni, hanem csak azt, ami az Istennek tettzik, és azö rendelése után kel járnunk és azon nem sétálni kel. hanem futni, mert. az Isten azt szereti hogy fussunk az ö akarattyán. ne csak jó kedvel, hanem örömmel, ne szomorkodgyunk hát azon, ha dolgok ugy nem folynak, amint nékünk tettzenének, aki ajövendöt igazgattya, azt is tudgya hogy mint kel folyni azoknak, de azon szomorkodnám ha nem szeretne kéd, ked pedig örüllyön mert rettenetesen szeretem kédet, hát az egésség joé, vigyázé kéd reája. jó éttzakát édes néném.


Drinápoly. 9. Maji 1718.

Némellyeket az Isten fel magasztal. némellyeket meg aláz. és mindeniknek hálákot kel néki adni, édes néném. ma ez itt meg történt, és régen mondom kédnek. hogy mely nagy világi boldogság a csaszár leányával hálni. és micsoda nagy eset a mészárosnak avezérségböl ki ésni. a kalmakán ma a vezérségre fel hága, és a szegény mészáros abbol ki esék, ma a császár egy kapicsi pasát külde a vezérhez, hogy a pecsétet adgya viszá, és mindenit a sátorában hagyván. onnét mennyen ki, szegénynek mindenit egyszersmind el kelleték hadni, csak a rajta valo köntössel lora ültették. és egy nehány csauz ki kisérte a városbol. lehetetlen vala a szivnek rajta meg nem esni, a midön az ablakunk alatt mene el vagy tizen két kisérövel, avalo hogy meg nem ölik, hanem valamely basaságot adnak neki. de micsoda nagy magosságrol eset le.? ha meg tekinttyük hogy mészáros volt. azt mondhattyuk, hogy nem nagyot eset. de azt kel néznünk, hogy micsoda fel ment volt., és fejdelmek rendin volt, ugy meg láttyuk, hogy mélységben eset, az illyen állapotban láttyuk. hogy a királyoknak ura. a porból. az eke mellöl, a mészárszékböl nagyra fel emel valakit, és egy kevés idö mulva, az elöbbeni állapottyára hagya esni, és az eset után valo állapot sokal nehezeb, a fel emeltetés elött valo állapotnál. mert avilági dicsöséget meg kostolta. édes néném eleget elmelkedhetnék azember. az illyen változásokon, de azt kel meg gondolnom hogy levelet irok, nem könyvet. hanem már viszá térek ahoz a világi boldogságban lévö uj vezérhez., a kinek is minden boldogságával csak ollyan sorsa lesz még, hanem roszab, mint az elötte valojának. de addig csak usz, amég lehet. mihent a szegény mészárostol a pecsétet el kérette acsászár, és ki tették minden joszágábol. a kalmakánynak adta a császár a pecsétet. és azzal ahatalmas vezérségre fel emelte; és a császártol ki menvén, pompával ment. a letet vezérnek sátorában. a hol minden joszágát kezihez vette. és magaénak foglalta. szép dolog édes néném, ura lenni. fel ora alat egy nehány száz ezer tallér érö portékának. csak nem bizonyosnak tarthatta az a szerencsés vezér, hogy azt a dicsöséget el éri, egyik ahogy, acsászár a feleségit igen szereti, másik a hogy, magát is igen kedvelli, hogy ne mászot volna fel akerékre,. ez a valo nem volt mészáros, de egy szegény irodeákságbol vette fel a császár, azután eléb eléb vitte. a leányát is neki adta. kalmakánynak tette. ihon már vezér, és ibrahim pasának hiják. szeretném tudni, hogy ha gondolkodiké a világi változásokrol; de ha gondolkodik is, hanem is, már a potzon vagyon. ót ül a még lehet., mi is itt ülünk a még lehet; mert a csak nem bizonyos, hogy már hadakozást nem kel várni, és a békeséget is maga mellé ülteti, a maga haszna keresése is, azt hoza magával. mert ö nem hadakozo ember., elméje nagy vagyon. de nem a hadakozásra., még most is elég biztatást adnak, de a mind füstben megyen; és a hazánk felé valo menetelünknek sok szép vigasztalása, ugy el oszlik mint a felhö, kéttségben kel tehát esnünk,? távul legyen., bizzunk, reméllyünk. édes néném az Istenben. ha szinte minden bizonyal tudnok is hogy meg nem adgya azt, a mit kivánunk, a valo nehéz zagon nélkül el lenni, nehéz minden esztendöben 12 holnapal a vállamot terhelni, és aházaságtol mesze, vagy tellyeségel el esni, e mind nehéz, és sullyos dolog, ugyé édes néném, de azért vagyunk keresztények, hogy bizzunk, ismét el felejtettem, hogy levelet irok, és nem könyvet. és hogy kédnek semmi szüksége nincsen az en predikálásomra., de az aszszonyt alázatosan követi predikátor uram, mert ma itt ollyan nap vagyon, hogy két embert a mértékben tettek. az egyike fel ment, a másika le, és mi a földön maradtunk., még is predikátor uram az illyenröl ne gondolkodgyék.? a pedig csak azért. hogy az aszszonynyal nem kel félben hagyatni a játékot, és hoszu levélel nem fárasztani, meg mondám hogy szeretem a boszu állást, de már meg szánom kédet, és el végezem a boszu állást, héj ha tudná kéd mint szeretem kédet. hát kéd. az egésségire vigyázon kéd. de a gyerttyám mindgyárt el aluszik. én is alszom.


Drinápoly. 6 juny 1718

Mi még itt vagyunk. de nem tudgyuk mire itéltetünk. hadakozásraé vagy békeségre. gondolom hogy az utolsoval vetnek itt lánczra, a réz effendit. (a cancellariust) gyakran küldi aporta az urunkhoz, a ki minden Zebét, kebelit, csalmáját. tele hoza ide igérettel; de csak igérettel, és nem valoságal; nagyon biztatnak ahadakozásal., de mennél inkáb beszél a török ahadakozásrol, annál nagyobb kedve vagyon abékeségre., de ki mérne gondolkodni abékeségröl. holot ma a vezér tollason, fegyveresen valamint egy hercules a hadakkal meg indula innét sophia felé, tudgya ö azt hogy nem lesz szüksége asok hadra. amint is nem sok had mene el véle. elég ahogy, mind avezér. mind ajancsár aga. igen nagy pompával indultak meg, e csak komedia mert ök már régen járnak abékeség után, nem is egyebért megyen sophia felé, hanem hogy közeleb legyen ahelyhez a hol abékeség tractájára gyülekeznek a követek., illyen formán édes néném ellene ne mondgyunk, de bizvást hátat fordittsunk erdélynek, annak akedves tündér országnak, és imádgyuk az Istennek rajtunk valo csudálatos rendelésit, nem csak a mostanit, de még ajövendöt is, mert ugyan gondollya ell kéd, a császár nagy igeretekel tele valo szép levélel küld egy kapicsi basát az urunk után franczia országban; pápai jános uramot is elküldötte aporta, akapicsi basával., abizonyos hogy ollyan reménység alat jöttünk ide hogy hadakozás által mennyünk bé hazánkban; de nem avolt az irántunk valo rendelés. az el volt végezve hogy mi ide békeségre jöjjünk, és ebben az országban tölttsük el a bujdosást. de ha az Isten a hadakozásrol valo reménségünket meg gátolta imádgyuk más felöl az ö hozánk valo jóságát. mert a micsoda nagy szövettségben vagyon most a franczia a császáral, az igaz hogy franczia országban maradása nem lehetet volna, és ha ide nem hitták volna is, csak kételen lett volna franczia országbol ki menni, az urunknak, amint hogy mihent ide érkezet. orleáns hertzeg, a franczia regens, az urunkal semmi Correspondentiat nem tartot, és leveleire választ nem adot. a császáral valo Colligatiojára valo nézve, mit csináltunk volna tehát hogy ha az Isten nem akarván ide valo jövetelünket. atörök utánnunk nem küldöt volna oly nagy tisztességel. talám hivatlan is ide kelletet volna jönünk, és nem fogadtak volna olyan nagy becsülettel., itt pedíg az urunk nagy becsületben vagyon; pénzt elegendöt adnak. és annyit hogy franczia országban hat esztendeig sem adtak annyit, mint itt esztendöre adnak, láttya kéd mely jó az Isten, ha egyik kezivel el takarja elöttünk erdélyt, a másikaval táplál, édes néném hát kéttségben essünké,? nem, hanem bizzunk. és mind addig reméllyük hogy meg láttyuk azt a tündér országot., valamég élünk, ha meg halunk, azután lássa meg akitöl lehet, de a lehet hogy az egésségire vigyázon kéd, az is lehet hogy szeret kéd. de azt nem lehet el hinni mint szeretem kédet.


Drinápoly. 12 july 1718.

Micsoda sok féle nyomoruságot okozot az embereknek az ádam vétke. atélben édes néném azon kelletet panaszolkodnom hogy igen hideg vagyon, és nehéz irni, most meg azon kel panaszolkodnom hogy meleg vagyon. azt ne gondollya kéd hogy kényeségböl cselekszem. mert valamicsoda nagy hideg volt, a meleg szintén ollyan nagy, ha télben jég verem volta házam, vagy is inkáb a fokházam. most pedig sütö kemencze, fok háznak pedig azért hivom, mert az ablakon ki nem nézhetnék. ha csak lajtorjára nem masznék. ollyan közél vagyon a padláshoz, még azokot sem lehet ki nyitani, ugy vannak csinálva. kéd pedig jol tudgya az okát hogy miért csinallyák ollyan magosan az ablakokot, én nem tudom, csak gondolom, azért hogy a szomszéd aszszonyt ne lehesen meg látni, mert atörök azt sem akarja hogy a feleségire nézenek., jol mondgyák azt, hogy franczia ország. az aszszonyok paradicsoma, és a lovak purgátoríuma, török ország pedig alovak paradicsoma, és az aszszonyok purgátoriuma., elég a hogy nem lehet a házamban maradnom. még künt is elig szenvedheti az ember anagy héséget. a falt, vagy az asztalt. ha meg tapaszttya az ember. melegséget érez, aminap pedig a mezön ollyan meleg szél jöt reánk,. valamint ha az égö kemencze mellet mentünk volna el, és ha sokáig tartot volna. le kelletet volna esnünk a lorol., most ennél egyéb hirt nem irhatok, ez elég meleg hirek, de gondolom hogy rövid idö mulva hideg hireket kel irnom. mert a békeség meg csinálását, csak nem bizonyosnak tarttyák. és attol tartok. hogy ótt ölelem meg kédet, ahol nem kivántam volna. de azért nem kel kéttségben esni, jol tudgya az Isten. mi hasznos nékünk. ha ótt is nagy melegek vannak, féltem kedet a betegségtöl, arrol rettegve gondolkodom., de azt tudgyaé kéd. hogy lehetetlen már jobban szeretni kédet, mint én szeretem, mászor többet.


Drinápoly, 15 aug. 1718.

Ihon édes néném elesz az utolso levelem ebböl. a CSászári városbol; itt már meg ettük a nekünk rendeltetett rakás kenyeret. már továb megyünk. de nem elé, hanem hatra. és azon rakás kenyér mellé ülünk, a mely Constancinápoly mellet vár minket. mert a mitöl tartottunk. abban torkig estünk. ki veszen ki abbol?, csak az Isten: ennek elötte egy nehány napal hozák meg a hirit hogy 21 julÿ a vezér meg csinálta a huszon négy esztendeig tarto békeséget a németel, ha addig itt kel ülnöm. jó éttzakát a meny aszszony tánczának., jaj édes néném, ha addig az édes lelkem. marad a kövér testemben, csak török kenyeret kel enni arakásbol. a békeség meg lévén, it már semmi dolgunk nincsen, meg is indittyák holnap az urunkot. a császári fö varos felé. már itt erösen rakodunk. elég szekereket adtak számunkra. még többet mint sem kellene, mert el itélheti kéd, hogy minden portékámot fel raktam egy kis szekérnek a negyed reszire, az én portékam pedig nem leg keveseb atöbbinél. vannak itt ollyanok, hogy tizen sem rakhatnak meg egy szekerecskét. de még lovakot is rendeltek alánk, mert ha ötvenen vagyunk is, de nincsen több ött lovunknál, amint már meg mondottam, holnap meg indulunk. hol lészen lako hellyunk. még nem tudom. eleg a hogy innét el visznek valahová. forgács ur is velünk jö. micsoda örömel látom meg kédet de az egésség jó legyen. hogy az öröm is nagy lehesen, többet is irnék, de mikor utra kel készülni, akor nem lehet sokat irni, Isten kédel édes néném. ihon ebédre hinak.,


bujukdere. 25 aug. 1718.

Hálá Istennek ide érkezénk tegnap. drinápolyból 16 indulánk ki, semmi ollyan állapot nem történt az uton. a melyet szükség volna meg irni. hanem azt meg irom, hogy az uton eleget nevettem. a velünk lóvö francziákon; mert vannak ollyanok közöttök, a kik soha lovon nem ültenek, az ollyanok miképen ültek alovon. és mint várták a szálló helyt el érni. az egész mulattságom volt, a pentelésia hadnak hallotta kéd hirit. itt egy sereg volt ollyan közöttünk., elég ahogy tegnap ide érkezvén, azt gondoltuk hogy mind palotákban szállitnak bennünket; de itt avárosban egy épp házat sem találtunk. azért az urunk kénszeriteték. aváros mellet lévö kis mezön sátorok alat maradni, mind addig valamég más rendelést tesznek. és jób helyre szálitnak. azt nem volna szükséges meg irni hogy csak három orányira vagyok kédtöl, mivel azt el gondolhatom. hogy ezt a szép Cánálist már kéd fel járta. azt sem volna szükséges meg irni, hogy a Canalis parton vagyunk. a fekete tengernek a torkátol. egy ágyu lövésnire. de mind ezeket. örömömben azért irom, hogy oly közél vagyunk egymáshoz, egy kis három lapátos hajora fel ülök. ebédre abban a nagy császari városban mehetek; már itt mind addig sátorok alat leszünk. még jób helyre szálitanak. avalo szép kis réten vagyunk. de mellettunk holmi régi el romlot épületek vannak; a hol annyi a scorpio mint a bolha, az ollyan vendéget éppen nem szeretném az ágyamban, most pedig éppen nem szeretnék meg halni, hát hogy ölelném meg édes néném kédet. a holt ember pedig ollyan izetlen, kedvetlen, hogy még a feleségit sem öleli meg, én pedig elig várom hogy kédet láthassam. de a még meg nem lehet három vagy négy holnapig. vagy is inkáb három vagy négy napig. héj micsoda szomoruság volna a nékem. ha jó egésségben nem találnám kédet. hetfün pedig ebédre el várjon kéd. káposzta is legyen,


bujukdere 15 7bris 1718.

Édes néném már kéttszer volt az a szerencsém hogy láthattam kédet, de ugy tettzik mint ha még nem láttam kédet. de azt vettem észre, hogy mikor kédnél vagyok. a nap oly sebesen repül. valamint a fecske. mikor pedig itt vagyok. akor rák hátán jár. de én veszekedhetném kédel, mert két naptol fogvást levelét nem vettem kédnek, hogyha pedig le tennök a reszttséget, minden nap vehetnék levelet kéttszer is, azt jo meg tudni kédnek, hogy én telhetetlen vagyok a kéd leveleinek olvasásában. ha azt akarja kéd hogy jó kedvü legyek. gyakran kel nekem irni. mikor pedig a kéd leveleit olvasom. akoron nincsen szükségem a hegedüsre, hogy tanczollyak. mert azt tudom, hogy masokis ugy tarttyák, hogy egy kedv szerént irot levél, job egy táncznál. itt mi csak várjuk hogy szállást rendellyenek. addig sátorok alat leszünk mint az izraéliták. a franczia követnek bonáknak. közél mi hozánk egy háza lévén. gyakorta jő ide feleségestöl. de még mi nálunk nem volt. azt akarja hogy mi mennyünk elsöben hozája, abbol pedig semmi sem lesz, mert a mi urunk tudgya mi illendö, és mi nem illenék hozája, még a titulus iránt is vagyon valami akadály. és az illyen akadály. meg akadályoztattya. hogy az akadály el vettessék. és illyen formán. egymást meg nem láttyák, de mint hogy nekem semmi akadályom nincsen se a precedentia. se atitulus iránt a követtel. azért gyakran járok hozájok; az aszszony ollyan mint egy darab nád méz. azt is el mondhatni, hogy ollyan az aszszonyok közöt, mint ajó féle gyöngy atöb gyöngyök közöt,. jaj el felejtettem. hogy soha sem kel egy aszszonyt dicsérni, más aszszony elött. mert a nem esik jó üzün. hát a nekem jó üzün esséké hogy a levélben káposztás fazéknak neveznek. de én azt csak el szenvedem a hasznáért, micsoda szép állapot mikor az ember a nényire meg nem haragszik. az egésség mint vagyon? vigyáznaké reája, szeretneké a miolta nem láttak.? mert én ugy szeretlek edes néném. mint a káposztát.


jénikö. 22 7bris. 1718.

Tudgya már kéd honnét dátalom alevelemet., azt is észre veheti kéd hogy már a bujdoso izraéliták. a sátorok alol házakban szállottanak végtire, az urunknak. rendes, és alkalmatos szállása vagyon, azt is tudgya kéd hogy éppen atenger parton vagyunk. és ollyan igen atenger parton. hogy az én házam alá vizen bé jöhetni, de azt nem tudgya kéd, ki házánál lakunk., távul azt mondhatná valaki. hogy valamely fö ispány háza, pedig koránt sem fö ispány agazdánk, mind azon által talám el mondhatni föispánynak a rokák közöt, mert szöcs, de igen gazdag. avezér szöttse hogy ne volna gazdag, ma szállottunk bé ide, és annyi portékánk vagyon, hogy fél ora alat kiki bé rakoskodot a szállására, aházamban, se szék, se asztal nem alkalmatlankodik, a valo hogy vagyon egy kis szék formára csinált székecském. ha le akarok ülni, arra ülök, de még más hasznát is veszem. mert ha irni akarok. azon kel irnom., micsoda szép állapot, mikor el lehet lenni, annyi sok házi eszköz nélkül, igy kel lenni az illyen bujdosoknak mint mi, ma itt, holnap masut. ugy is, ha meg eszük itt a rakás kenyerünket, eléb kel mennünk, nám arégiek el lehettek annyi házi eszköz nélkül, hát mi mért nem lehetnénk el. nám a sidoknak nem volt székek. a törököknek most sincsen szükségek arra, egy régi franczia királynak láttam a székit, most csak a zágoni bironak is job széke vagyon annál. mi szükségem vagyon hát nekem is aházi eszközre. ugy is még az a hajo a mely ide hozot bennünket. még az archipelágusban várakozik, az urunknak szándéka lévén. franczia országban valo viszá menetelre: (de abban thamás vagyok:) bercsényi urat. az aszszonyal várjuk ide, a kéd szomszédcságában lesznek szálva, de nem tudom meddig. elég az édes néném. hogy már mi itt a rakás kenyér mellé ültünk. csak az Isten tudgya meddig fog tartani. és hol hintettek el még másut kenyeret számunkra, mert oda csak el kel menni, akár mint vonogassa az ember magát, de azt csak fel kel szedni. azt akarnám ha kédnek is hintettek volna el leg aláb két kenyeret itt nálunk. mert azt reménlem hogy el jö kéd látogatásunkra; ugyan is micsoda gyönyörüség egy aszszonynak egy szép kis festet hajoban ülni, a melyet három erös török ugy viszi ahabok hátán. mint a nyil, keményeb volna a sziv a kö sziklánál. ha ide nem jöne kéd. egy nehány orára, el várlak édes néném. ugy is szeretlek mint a káposztát. ha ide jösz. de az egésségre vigyázzunk.


jénikö. 22. 8bris 1718.

Csak nem lehetek addig csendességben, a még meg nem tudom mint érkezet kéd haza., mivel alig indult meg kéd innét, hogy nagy szél tamada, gondolom hogy a habok meg rengették kédet. elég a hogy az olta nem vagyok nyugodalomban. nekem ugy tettzik hogy az olta egy levélel ki tehetet volna kéd anyughatatlanságból, a mely nagy halak el mentek az ablakom alat. mindeniktöl kérdeztem ha nem ettéké meg az én nénémet, de azátkozot egyik sem felelt; csak függöben tartom elmémet mind addig még bizonyost nem hallok kéd felöl, reménlem hogy nem járt kéd ugy mint jonás, és nem lesz szükséges hogy valamely hal gyomrában küldgyem kédnek ezt a levelemet. mert ugy meg nem tudhatná kéd hogy mi tegnap a constancinápolyi kapu eleiben mentunk ló háton, és ótt az ut mellet egy kertben az urunk csak titkon. meg akarta látni a császárt, a ki is drinápolybol érkezvén. nagy pompával ment bé avárosban. nem tudom ha le irjamé kik mentenek. elötte. és utánna, ha le irom, talám azt mondgya kéd. hogy miért terhelem annyi irásal, hale nem irom, azt mondhattya kéd, hogy rest vagyok, rest nevet pedig hogy ne visellyek. inkáb le irom, legyen kéd figyelmetes halgatassal., az uttzákon két felöl jancsárok állottak sorban., leg elöl jöve sokadmagával az assás bacha (          ) azután a csauzok. az émirek, az ülémák. (az az, apapok, azirás tudok:) a kapicsi basák, a jancsár aga. a mistancsi basával, a kalmakán. a kapitán basával. azután a fö vezér a muftival., acsauz basa. azután a mahumet attyafiai a zaszloja mellet, a Császár vezetékji, azután Czifrán fel öltöztetet két tevék, kik az álcoránt vitték, azutan egy festet, és aranyas kocsi. melyben vala a mahomet köntöse, és fegyvere. ezután mene a császár igen kivántam paripán, mellette lévén a fia, azutan menének azisóglánok ketten, ketten, mindenik tized, külömb külömb féle szinü köntösben. az elsö tized. köntöse sárga. a 2diknak. veres, a 3diknak zöld, a 4diknek kék tafota, az isoglánok pedig inas számban vannak az udvarnál. láttya kéd micsoda szép dolgot láttam tegnap. de a csak ollyan mint afüst, és azzal a nagy pompával a császár nincsen ollyan csendes elmével mint mi, ugy is illik hogy ne legyen. leg aláb had hasonlittson valamiben a mi alacson állapotunkhoz. és tudgya meg hogy öis ember, de azö pompáját ne irigyellyük édes néném, mert ollyan napra jut még. hogy örökké valo nyomoruságban esik, akor mit fog használni neki apompa. ami alacson rendünkben pedig mi nékünk, nagyob reménségünk vagyon, oh! mi szép állapot akereszténység! mennél nagyob pompájit látom a töröknek, annál nagyob örömben vagyok a közönséges anyaszent egyházban valo létemért. ezert ö nékik nem lehet az a reménségek, a mely minékünk nem csak vagyon. de kell lenni. ha perában megyek. akor többet predikállok. addig az egésség jó legyen: édes néném egy kevesé még a káposztánál is jobban szeretlek:


jénikö. 16 xbris 1718

Mi lelt bennünket édes néném. és mitöl vagyon a, hogy már egy holnaptol fogvást nem irtunk egymásnak. leheté hogy illyen közel lévén egymáshoz., még sem irunk, talám ugyan az az oka. hogy közel vagyunk és egymást gyakran láttyuk., jaj miért mondám hogy gyakran. meg bocsás édes nénécském. gyakortaé négyszer látni. kédet egy holnap alat. ha négyszer látnám is kédet napjában nem kellene meg csömörleni a szememnek, a kéd könnyü, kurta és rövid levelét vettem. mentöl ritkábban ir az ember. annál hoszab levelet kellene irni, kéd ellenkezöt cselekszik. a pedig nekem halálom mikor rövid akéd levele. mikor tudom hogy az egésség jó. akor nem kiméllem kédet. és a hoszu levelet meg várom. valamint az ur dolgát, nó már nem haragszom, hanem a rövid levelet is kedvesen vettem, amelyben látom hogy tegnap érkezet oda bercsényi ur, minden pereputyástol., annak igen örülök, mert tudom hogy annál az uri aszszonynál el mulattya kéd magát. és nem lesz kéd egyedül magyar aszszony pérában, a bercsenyi ur embereit mind jól üsmerem, de az aszszonyokot, leányokot. nem üsmerem. de ahoz nem sok idö kivántatik, tudom az urunkhoz el jö az ur. azután magam is látogatásokra bé megyek; a szállás pedig csak mindenkor kédnél leszen. magam szégyenlem micsoda rövid levelet küldök. de ha rövid is el kel neki menni, egy pirongatás el fér avállamra. édes néném az egésség, de tudgya kéd meddig szeretem kédet. valamég dohányozhatom.


jénikö 28 xbris. 1718.

Aztot még elöre által láttam, hogy bercsényiné aszszonyom meg fog kédnek tettzeni, el mondhatni valoságal. hogy méltoságos aszszony. mert sokan viselik az aszszony nevet, denem mindenik viseli érdemesen azt a nevet, és az ollyanokot csak aszszonyocskáknak kellene. hini, vagy aszszony állatnak, (ne szollyunk az aszszonyok ellen:) elég a hogy azzal az uri aszszonyal. inkáb el töltheti kéd az idöt, mint sem agörög kéráczákal. az aszszony maga mulattságot nem indit, mert tél felé meg kezd sárgulni a fának is alevele., de a vigasságrol beszélni igen szereti. föképpen a tavaszi idejében valo dolgokrol. azt irja kéd hogy az aszszony orczáján. ollyan idös korában is meg tettzik hogy iffiu korában szép volt. és hogy most aszép télhez hasonlithatni. de azt ki ne nevetné. hogy azt szeretné kéd meg tudni. hogy miért annak az uri aszszonynak az orra fekete. és orczája fejér, ezt a mesét mindgyárt meg fejtem kédnek. az attol vagyon, hogy már házos lévén meg himlödczöt. azt tudgya kéd. hogy az uri aszszonyokot másképen gyogyittyák. mint sem aközönségeseket. nyernek is rajta sokszor, mint birtok a csikban, mihent meg betegedet. egy sereg doktorokot gyüjtöttek esze. ki egyet, ki mástjovallot, hogy a himlö meg ne lassék, és a szépség meg maradgyon. egyik a töbi közöt. azt jovalotta, hogy meg kel aranyozni az orczáját. ennek avoxát bé vették. és levél aranyal. bé tapasztották. és eleven képet csináltak belölle, e meg lévén. egy ideig annak ugy kelletet maradni. de azután csak le kelletet venni az aranyat. mert aranyas orczával el itélheti kéd. hogy nem lehetet járni, és a piros orcza, csak inkáb tettzik. mint sem az aranyas. de már a volt a mesterség hogy vegyék le, a sok féle viz le nem mosta. hanem tö hegyel kelletet lassanként le feszegetni az aranyat. az orczájárol, még is mind le ásták. de az orrára inkáb oda száradot volt. azért nehezeb is volt a munka. végtire onnét is le feszegették. de feketén maradot. azért nem jovallom senkinek hogy meg aranyaztassa az orczáját. immár tudgya kéd, hogy miért fekete annak az uri aszszonynak. az orra, de azt nem tudgya kéd, hogy holnap. a vezér szembe akar lenni a fejdelemel. csak magánoson, ez a vezér még eddig jo baráttságal volt mi hozánk, és abujdoso urak, éppen nem panaszolkodhatnak ellene, meg válik mint végzi, mert itt a változás könnyen meg esik. és az ajándék a vezérekel hatat forditat. mi pedig nem vagyunk abban az állapotban hogy adhassunk, söt még mi is töllök várunk. aki pedig hatalmasab, az eröseb, és az kötheti meg pénzel. a török urakot., ezek pedig ugy tekintenek bennünket, mint ollyanokot; akik minden koron készen vannak akérésre, de az adást; nec nominetur invobis, it mi elegen vagyunk. elég tahint ád aporta, eleget eszünk. de azzal ruhásabbak nem vagyunk. sem én se más, a mi urunknak pedig termeszete a, hogy kéretlen nem ád, annyi esztendöktöl fogvást hogy szolgálom, soha semmit nem kértem, édes néném már el nem kezdem, egy erdélyi nemes emberhez a nem illik. a ki jobban szereti szükségben lenni, mint sem kérni, az én hivatalom a, hogy szolgállyam hiven, és hadgyam azIstenre atöbbit. egy erdélyi nemes ember felöl nem lehet nagyob gyalázatot mondani mint azt, hogy az adomért szolgál. tudgyaé kéd., hogy most csak hamar egy leánybol. aszszonyt csinálnak, nem tudom mikor leszen az a szerencsés nap. de azt tudom hogy igen akarnám ha azén lakadalmom ollyan közél volna, mint azé a piros. leányé, én szeretem kédet, de ugy ha az egésségire vigyáz.


jénikö 2. january. 1719.

Tudom aban nem kételkedik kéd. ha papirosra nem tenném is hogy sok uj esztendö napokot kivánok kednek, a hoszas, és egy hetig tanult kivánatokot hadgyuk az idegenekre. és a predikátorokra, azért. se drágábbat. se jobbat, nem kivánhatok, mint azt, hogy az Isten adgya szent kegyelmit kedre, és jó egésséget., mihaszna vagyon annak a hoszas köszönetnek. a mely még nem is illik a keresztenyekhez, jákob sem adot több áldást. a tizen két fiára, mint mostanában szoktak adni csak egy emberre. úgy anyira, hogy ha mind azok az áldások. bé tellyesednének, se gabonás házat, se pinczét elegendöt nem lehetne csináltatni, hát azután a sok marhának bövségit. a sok siros földet. ezt pedig ollyan szokkal mondgyák ki, hogy az embernek ugy tettzik, mint ha minden szánto földgye bé volna szalonával teritve, de még enem elég. mert a gyermekekre valo áldás, el tart egy oráig. és egy anya sincsen. a ki a kivánság szerént. a fiainak. fiait, meg azoknak fiait meg ne lássa, agyermekeknek pedig mindeniknek addig kellene élni mint mathusalemnek, édes néném emind nem keresztényi kivánságok. az ó testamentumban jó volt; mert akor az áldást egy izraélita. a földének kövérségiben tartotta, az Isten is nékik csak földi áldásokot igér, de a keresztényi áldás. mind lelki dolgokbol áll, és egy kereszténynek nem a kövér földet kel suhajtani, hanem a kegyelemel valo tellyes szivet, hogy ne a földgye. hanem a szive teremcsen böv gyümölcsöt, én azt jol tudom, hogy az illyen szokást elnem hagyatom, a kinek tettzik el hadgya, akinek nem tettzik kövesse, azon nem törödöm. mi pedig édes néném. ne kövessük az ollyan iskola béli szokásokot. hanem a keresztényi szokást. mely meg egyezik azudvari szokásal. az udvarnál pedig, még a köszvény is szokást csinál. a mi fejdelmünk csak tegnap is lovon járt, gyalog járt. ma pedig csak ülni kel., azt nem igazán mondgyák hogy gazdagot keres a köszvény. mert ugy a mi urunkra rea sem nézet volna. mi pedig illyen formán, attol soha se tarttsunk. hanem csak attol tarttsunk, hogy ha valaha nem szeretnök egymást. annak pedig meg lehetneé valaha törtenni? de édes néném. ha minden levelemben nem irom is hogy szeretem kédet. már azt kédnek tudva kel tartani. esztendöben tizen kéttzer ha meg ujittyuk egymás közöt az igéretet elég. mert minden levelben azt irni, szeretem kédet, szeretem kédet, a sok volna, és végtire ugy hozá szoknánk, hogy azt sem tudnok mit irunk, a mi ritkáb a kedveseb, de nem mindenben, mert ha gyakrabban irna kéd, a kedveseb volna. reménlem hogy ebben az esztendöben nem leszünk ollyan restek, a melyet kivánom hogy az Isten kegyelmiben tölttse el kéd. velem együt. masokal is. ha hideg nem volna többet irnék. de az én házam a tenger felet vagyon. és onnét semmi meleg nem jö fel. az egésségre vigyázunk.


jénikö. 24 january 1719.

Edes néném, vevéé kéd észre tegnap, hogy mint örült bercsényiné aszszonyom azon. hogy a fejdelem meg látogatta, mindennel kinálta volna, örömiben nem tudta mit csinállyon. már csak azt vártam, hogy talám egypár tánczal kinállya meg, de ne nevesse kéd, mert az idö miat még örömest el járná, vagy el lépdegelné, de a micsoda idöben és állapotban vagyunk, atáncz is savanyu. a valo hogy az aszszony mellet az az két becsületes személy, el ropnák az aszszonyokért is. azt kivánnya kéd töllem. hogy meg mondgyam micsoda itélettel vagyok az aszszonyok, és leányok iránt, kik az aszszony mellet vannak, az aszszonyokot, vagy dicsérni kel, vagy semmit sem kel felöllök mondani., annál is inkáb roszat mondani felöllök, a nemesi vérhez nem illik, mit csinállyak hát. hogy kédnek is engedelmeskedgyem, azt cselekszem, hogy az itélö székemben ülvén. onnét teszek itéletet. halgassa kéd figyelmetességel, az obesternén kezdem el, ez egy szép aszszony volt. föképpen, a midön leg elöször láttam gyermek koromban, akor görgényi Commendáns volt az ura, kajdacsinét pedig soha senki nem dicsérte a szépségiért. hanem ajoságáért. azért is. mondom neki mindenkor. hogy micsoda irtoztato szép, de ez, vagy egyröl, vagy másrol, de örökké panaszolkodik. a kis susinak igen fösvényen osztogatták aszépséget, de rendes, tisztességes személy, és tiszta joság, a talaba mátkája bé illik egy szép leánynak, már le szállok az itélö székemböl, és kéd lássa, hogy micsoda itéletet tettem, de az aszszonyok felöl itéletet tenni, azt kinem veheti kétek az férfiak kezéböl. az illyen biroság vélek születik, és az aszszonyoknak meg kel állani a végezéseken. meg viszontag. a micsoda itéletet tesznek a férfiak felöl az aszszonyok, az ellen már nem szabad senkinek is szollani, és azt a dolgot nem lehet más itélö szék eleiben vinni, hanem térdet, fejet hajtván, azon meg kel nyugodni. ha a törvény csinálok bévették volna öket a törvény tevésben, azö hathatos szemekel. hathatosab törvényt tettek volna, a sidoknak volt egy aszszony birójok. volté job birójok annál? ugyan is, ha az aszszonyok az itélö székben ülhetnének, nekem ugy tettzik hogy abban az idöben nem kivántatnék annyi prokátor, mert az ember maga menne gyönyörüségel a baját. meg mondani, és ót egy szép és kegyes bironak a szájából meg halván a törvénynek magyarázattyát. nem lehetne az ellen szollani. ha szinte perét el vesztené is, de könnyebben szenvedné. énnekem pedig nehéz azt szenvednem., hogy kéd ritkán ir, és énnekem kel meg itélni, akéd reszttségit. ollyan biroval is vagyon dolga kédnek, hogy egy kis levelel, minden haragját el üzi kéd. többet is irhatnék illyen nagy országos dolgokrol, de nem irok, azért. hogy hamaréb vehessem a kéd válaszát.


jénikö. 16 aprilis 1719.

Irtoztato dolog mely régen nem irtunk édes néném egymásnak, annak pedig mi az oka, nem más, hanem hogy csak nem minden harmad napban láttyuk egymást. kédet látni, s'kednek irni, nagy külömbség, ha mindenkor ollyan gyakran mehetnék kédhez mint már egy darab idötöl fogvast, az igaz nem volnék méltó aszánásra, de nem lesz mindenkor pap sajttya, már egy hete hogy egymásal nem nevettünk, és ez az idö hoszabnak tettzik nekem mint egy nyul farka. de mit tehetz annak (mondgyák atotok:). egy részröl nem bánom mert nem alkalmatlankodom kédnek. noha kédnél mind job ágyam vagyon, mind többet eszem, mind többet nevetek, mint itt, de hogy a vendéget meg ne unnyák, keveset maradgyon egy helyt., de még nagyob okát is mondom, a hogy, azidö rosz, és ollyankor járni atengeren nem egésseges, mert ha az a kis hajo hirtelen el találna fordulni, jo éttzakát az egésségnek, és mindennek, én pedig ollyan bátor vagyok atengeren. hogy ha egy kevesé ahajo egy oldalára fordul, már azt gondolom hogy a halaknál leszek vacsorán. erre azt fogja kéd felelni, hogy eleget jártam tengeren. én pedíg azt felelem akéd feleletire, hogy azzal dicsérhetem magamot, hogy mindenkor ollyan félénk voltam. és hogy nem tartok nyomoruságosab dolgot. mint a néma halak országában lakni. tegnap mi a császári mulattságon voltunk, lehetetlen azt kédnek le nem irni. mint ment végben. de mi is csak ugy mulattuk magunkot. mint a kocsis. aki nap estig ügetvén alovon, estve. azzal kerkedik. hogy mint meg szánkáztunk.

Ma igen jó regel avezér egy csauz basát külde a fejdelemhez, kit is kéreté hogy lenne jelen a mulattságon. amelyet fog adni. a császarnak, a fejdelem lora ülvén, a csauz, a Constancinapoly mellet lévö retnek avégin, egy nagy dombon meg álitta minket. ahonnét kelleték nézni a mulattságot. a réten pedig sok számu nagy sátorok valának verve. mind a császár számára, mind a töb urak számára. a mulattság pedig abbol állot. hogy lovakot futtattak, flintábol, és apro agyucskákbol Czélt löttek, a CSászár elött. abirkozok birkoztanak; de még is mind ezek nem valának császári mulattságok, hanem a vége job volt a kezdetinél. mert a vezér ebédet adván a császárnak, és az egész udvarának. meg is kel ajándekozni mind a CSaszárt, mind azudvarát. a többinek nem tudom mit ád, de a császárnak. három vagy negy válogatot virágban lévö leányt adot. azoknak igen szepeknek kelletet lenni, és mindeniket gazdagon fel ékesiteni, azután köves portékákot, lora valo drága szerszámokot, szep paripákot. adot. (édes néném mely derék allapot a császárság:) ennek pedig minden esztendöben meg kel lenni,, azon a napon. mi pedig mind ezeknek végit nem vártuk, mert reggeltöl fogva estig egy helyben ló háton ülni, étlen, és atöbbit csak meszünen nézni, nem derék mulattság. azért is a fejdelem fél oráig ót lévén, és semmi mulattságra valot nem látván, ebédre haza mentünk. de még azt kelleték azután izenni a vezérnek, hogy igen mulattuk magunkot. és hogy császári mulattság volt; pedig elíg vártuk hogy eljöjjünk onnét, edes néném mely sokszor kel olyat mondani azembernek a melyet maga sem hiszen. azt el hidgye kéd, hogy a vezérnek mind ajándekáért sem adnám kédet, meg aleányokot is oda teszem. de ugy ha szeret kéd. és ha vigyáz az egésségire.


jénikö. 26 maji 1719.

Abban bizonyos vagyok, hogy tegnap igen meg ijedtünk volt. de még nekünk is jutot benne, ebéd felet egyszers mind a tálak is kezdenek tánczolni, mi is dölénkezünk. akor veszük észre hogy föld indulás, az emberek azt mondgyák hogy ennél nagyobat nem értenek, az én házam alá a tenger bé megyen. és mindenkor vagyon ót térdig érö viz. de mihent a föld indulás volt, szárazon maradot. estve felé jöt haza aviz. akik atengeren voltanak. jol meg érzették. a föld indulás elöt egy orával láttuk hogy a vezér ment magát mulatni a fekete tenger felé. de mihent meg érzette a föld indulást azonnal nagy siettségel viszá tért; és a császárt ment látni. Constanczinápolyban, sok bótók és házak estenek le, még kéd felöl semmi hirt nem hallottam, szüntelen is tartok attol hogy valamely kelletlen hirt ne hallyak., bercsényiné aszszonyomot, tudgya kéd hogy karon kel vezetni pompával. mikor egyik házbol a másikában megyen, de tegnap nem várta hogy fel emellyék helyeböl. mert futva ment akerbe, és az ijedcség volt a hopmestere. tegnap ebéd után a franczia követnéhez menvén. az ura perában volt. a kin igen busult. nem tudván, hogy ha nem eseté valamely szerencsétlenség az urán, vagy a gyermekein. azért két vagy három aranyat igért ahajosoknak csak vigyék el az emberit. kit az urához akart küldeni, de a hajosok ugy féltenek. a tengerre menni, hogy tiz aranyért sem mentenek volna ell, az okát kérdették töllök, azt felelték hogy a föld indulásban, a viz alat a föld le süjjethet, a viz le esvén. a hajojokis le süjjedne, lehetneé ennél jobban okoskodni ahét bölcsek közül akármelyiknek is. édes néném tudosics mentöl hamaréb. mert addig nem lehet nevetni.


jénikö. 18 juny. 1719.

Edes néném, igen igen szükséges kédnek egy hirt meg tudni. azért hogy bolhák. ne csipjék kédet, tudni illik, hogy két gyorgyiánus fejdelmet az attyafiai az országból ki üzvén. segittséget jöttek ide kérni a császártol, a ki is segittséget adván nekik, a méltoságos fejdelmek ide jöttenek, hogy innét hajon a segittségel a fekete tengeren viszá mennyenek., ö méltoságok pedig. egy nyomoru korcsomára szállottanak., cselédgyek elég vagyon., de az udvari nép nem ruhásab, a mi czigányinknál, azt pedig ne gondollya kéd hogy ö méltoságoknak pénzek ne volna. mert valamég a cselédekben tart, addig pénzek is lészen, mert a midön a pénzek el fogy, kétöt vagy hármat, az udvariak közül el adnak, és igy a pénz el fogyván, az udvariak is fogynak. ma tiz orakor a fejdelmünk látogatására jöttenek, sok udvarival. de azok ollyan rongyosok voltanak. valamint a szolgák, nem is tudom miért viselik afejdelem nevet. mert abizonyos, hogy jobban szeretném a brassai biroságot., mint sem az ö fejdelemségeket. valo hogy a gyorgyiánusok az elöt hadakozok voltanak, de mostanában nyomorultak, görög valláson vannak. nekünk is vannak ótt missionariusink, az fejér nép ót, közönségesen igen szép. azt irta volt kéd a minap. hogy már ért francziául. aztot igen jol cselekszi kéd. hogy idegen nyelvet tanul. bár a mi földink azon volnának hogy idegen nyelvre tanyitatnák gyermekeket, de az ollyan állapotal oly keveset gondolnak, hogy még csak az írásra. és az olvasásra sem kénszeritenék aleányokot, hogy ha csak azoknak nem volna arra kedvek., azt a két dolgot pedig egy nemes leánynak nem csak illik, de szükséges tudni. azon kivül, hogy a valláshoz a szükséges. hogy holmi jo könyveket olvashasson; de a micsoda nem szükséges egy nemes aszszonynak, hogy az ura távul létiben, az urát mindenekröl tudosithassa., és az ura levelét el olvasshassa. nem lehet mindenkor ollyan ember mellette akivel iratathasson, de ha szinte volna is. a férfi nem csak a hagymárol, és a dézma borrol kivánna irni a feleséginek, hanem más egyéb egyességböl szeretetböl származo gondolatit is le irná, ha a felesége tudna irni és olvasni. de mint hogy nem tud; ugy irnéki valamint egy idegennek. ha meg visgálnok hogy micsoda levelet ir az ura egy ollyan aszszonynak a ki nem tud olvasni. és hogy micsodást ir a tisztartojának, meg látnok hogy mindenik egy huron pendül, és nem sok külömbség vagyon közöttök. arrol nem is szollok hogy mennyi külsö dolog történik ollyan a mellyet az ember örömest meg irná a feleséginek. némelykor szükséges is volna meg irni. de el hadgya, mert a felesége nem tud olvasni. és azt nem akarja hogy más meg tudgya, erre azt felelik némely csufos, és rövid eszü anyák., hogy nem jo egy leánynak hogy irni tudgyon., azért hogy a szeretöinek ne irhasson. oh! mely okos beszédek ezek.! mint ha az irás okozná a roszat, és nem a arosz, azirást, nem akor történik meg atilalmas dolog. a mikor egymásnak irnak, hanem akor a mikor egymásal vannak, és nincsen szükségek az irásra, akar tudgyon akéz irni, akár ne tudgyon, de a sziv el jár a maga dolgában., nekem ugy tettzik, hogy nem csak azért irok kédnek hogy irni tudok, hanem azért hogy a hajlandoság viszen reá. ha nem tudnék is irni, csak ugyan csak leg elsö alkalmatosságkor mind azokot meg mondanám kédnek. mind ezekböl azt hozom ki, hogy az illyen anyák nem okoson gondolkodnak. aleányokot. avallásbeli dolgok iránt valo tudatlanságban nevelik. és a kinek adgyák. az el nem kerülheti hogy tudatlanságáért ne szenvedgyen. akár mely szép legyen a gyémánt, de ha rutul vagyon metzve, nem becsülik, mind ezekre tudom azt fogja kéd mondani, hogy még házas nem vagyok, még is az aszszonyoknak akarok letzkét adni. nem akarok édes néném nem akarok. tudom hogy kéd is velem egy gondolatban vagyon ez iránt, lássa ki ki szabad a magáéval. és az Isten adgyon ollyan feleséget aki irni, és olvasni tudgyon. de ha nem tudna is. azon lennék. hogy meg tanyitanám ha töb esze nem volna is mint egy macskának. édes néném szereté kéd ugy mint a macska az egeret, vagyoné kédnek jó egessége, mikor láttyuk meg egymást. ma talám nem. mert már tizen egy az ora, és le kel fekünni, de ha le fekszem, ugy tettzik mint ha feredném, mert a tenger habja egészen bé csapván a házam alá. sokszor azt gondolom hogy az ágyamban locsog a viz.


jenikö 16 julÿ. 1719.

Aztot jol mondgyák édes néném. hogy nincsen ollyan jo társaság. aki egymástol meg ne vállyék. bercsényi uram az aszszonyal, és minden pereputtyával ide érkezvén, it lesznek mind addig, valamég tarabiában rendelt szállásokot. el készitethetik. tarabia pedig hozánk földön félorára vagyon. vizen, pedig egy fertály ora., hogy igy eset, aztot igen bánom kédre valo nézve, tudom hogy gyakorta meg hántattya kéd magát a tengeren. és hozzánk ki rugaszkodik atengeri lovakon. az aszszony ót közel lévén, gyakrabban mulatathatta kéd magát, és az idö inkáb tölt,, de már ezután tengeren kel ide jöni, mikor az aszszonyhoz akar kéd menni. édes néném, patientia, aki eröseb a hatalmasab, azt jol tudgya talám kéd, hogy ki követtye cselekette aztot hogy bercsényi pérábol ki kötöszködgyék, addig a még oda érkezik, nem akarván véle egy városban lakni, már most mind együvé szorultunk, valamenyi bujdosok vagyunk, kettön kivül. és itt várjuk hogy hová fog bennünket vezetni a felleg, valamint az izraélitákot apusztában, nagy csuda lesz. ha még bennünköt is el nem ugratnak innét, aztot csak éppen azért bánnám hogy kédtöl meszéb lennék, de másként, azt akarnok. hogy ma vinnének el innét, mert igen szoros helyt vagyunk. és ha éges volna. más hová nem szaladhatnánk, hanem atengerben kellene ugranunk., én nyernék rajta, mint birtok a csikban, uszni sem tudok., édes néném, minden embernek az Isten rendelése alá kel magát vetni, föképpen a bujdosoknak, de még föképpen azoknak. akik török országban bujdosnak, mert sohult ollyan hertelenségel a változás meg nem esik, mint itt, mert it semmi bizonyosab dolgot magának nem igérhet senki, mint azt hogy bizonytalan az állapottya. ihon már abékeség meg vagyon, mit remélhetünk, ollyan udvarral vagyon dolgunk. ahol a ministerek minden nap változnak. ahol ha ma egy dolgot el végez azember, holnap az ujjakkal ujra kel kezdeni, aztot pediglen, ha az ajándékon nem kezdik, jó kezdetit sem lehet várni. eza mostani vezér a magyarokhoz magát jol mutattya, de aboldogulásoknak eszköze soha sem leszen, mert a hadakozást nem tudván, attol irtózzik, és kész inkáb mindenre hajolni, csak a hadakozásrol ne hallyon szollani, önéki magának vagyon oka hozá, mert leg kisseb szerencsétlenségért a hadakozásban, leteszik. avezéreket., bekeséges idöben pedig e jol tudgya a dolgokot folytatni. de ki igérheti azt nékünk hogy állando legyen a hozánk valo jo akarattya. hogy ha pedig az elméjit meg valtoztattyák. mit nem várhatunk tölle, csak már is az ö kopár szakállu tihája. (udvari kapitánnya:) nagyob idegenségel vagyon hozzánk, mint az elött. minden féle dolog pedig ez által megyen a vezér eleiben. mindennek ehez kel menni. és csak ö általla kel folytatni a vezerel valo dolgot. és ha ezt meg csinállyák. azok, akik mi nálunk hatalmasabbak. és roszunkot kivánnyák, oda leszünk a tyukoknak, a dicseretes ebben avezérben hogy az idegen országokrol valo dolgokban gyakorta kér tanácsot, a mi fejdelmünktöl, aztot bé veszi, és követi, a kinek is nagy eszit meg üsmérte. de mindenkor csak rea megyek arra, hogy holnap, vagy holnap után találkozhatik ollyan ki meg változtathattya elméjit. emberé? igen is ember, meg változhatik hát, és az ide valo emberek. abban inkáb emberek. mint sem másut. de édes néném mit visgálom én ajövendöt. hadgyuk azt a jövendö urára, énnekem csak azon kel törödnöm hogy mikor láthatom kédet. mikor nevethetek kédel, és mikor ehetünk káposztát, ah! nem mérek már a káposztárol szolni, mert a minap káposztás fazéknak nevezének, csak azért is ugy szeretem kédet mint akaposztát. hát kéd. hát az egésség felöl semmit sem irunk.


jénikö. 9 aug. 1719.

hiszem szégyenlem én azt édes néném, hogy nekem kel a császári városban történt dolgokot meg irnom, ha csak örökké othon nem ülnénk, töb hireket is tudnánk. avalo hogy ritka dolog. de amikor kéd hireket ir. azokot el lehet hinni, de az hogy lehet. hogy ót helyben lévén; még is töllem tudakoza kéd. hogy mikor leszen audenciája a császár követének, aki nem régen érkezet, végtire, talám azt is töllem fogja kéd meg tudakozni. hogy mikor esik ót az essö, ha szinte meg nevetnek is érette, de engedelmeskedem, és meg irhatom, hogy már meg volt. de talám azt sem tudgya kéd. hogy mi formában volt. azt is meg irom, aztot ugy tudgya kéd, mint a mi atyánkot, hogy rend szerént amikor a császár audencziát ád valamely követnek. elsöben ebédet adnak néki, és azután viszi bé avezér a csaszárhoz, de a most nem lehetet, mert a törököknek ramazánnyok vagyon eztet tudgya kéd, azt is tudgya kéd. hogy a ramazán nálok ollyan mint nálunk a nagy böjt, és egy holnapig tart, azis tudva vagyon kédnél. hogy ök akoron nap le mentig, se nem esznek. se nem isznak. csak egy csep vizet is. még csak nem is dohányoznak. a mi leg nehezeb nekik. de söt még napal., bizonyos ollyan édesség vagyon. a melyet meg nem szabad kostolni. ha apéterkéjit el vetné is, gondollya el kéd. mi lehet az az édesség, de éttzaka szabadság., ramazánnya lévén tehát most a törököknek., ma két orakor regel. a követ a portára menvén. ót meg vendégelték, és ött orakor acsászár audencziájára vitték. mind ezekböl meg láthattya kéd. hogy az audenczia ma volt, már tudgya, kéd. nem csak töllem, de talám tiz embertöl. már azt várom. hogy holnap azt fogja kéd töllem kérdeni, ha kéd ehetnéké, vagy alhatnék. én pedig tudom hogy alhatnám, mord kedvü is vagyok, de még is egy kevesé szeretem kéd. jó éttzakát is kivánok kednek.


békós. 16 aug. 1719.

láttya kéd. hogy ásiábol irok kédnek. ha áméríkában volnék missisipiábol is irnék kédnek, minket már ugy tekinttsen kéd. mint ásiai magyarokot, elég az édes néném, hogy már ött naptól fogvást. itt sátorok alat vagyunk, a mellettünk valo várost mind az elött, mind mostanában békosnak hiják. a mely város. ama hires bithiniaban vagyon. tudgya kéd micsoda hiresek valának a romaiak idejében abithiniai királyok, de azon nem törödöm. hanem azon törödöm hogy nem három széken vagyok; de ót jób volnaé az Isten, mint itt. nem, mindenüt egyaránsu az ö josága, itt akarja az Isten hogy légy. azért itt sétály ezen a szép réten. az igaz édes néném hogy szép helyt vagyunk, a sátoraink a tenger parton rendiben. ezt a gyönyörü Canalist végig láttyuk, a fekete tenger zugását jol hallyuk, azok a nagy rettentö sajkák elöttünk mennek el. a fekete tengere, illyen Canalis nincsen az egész világon talám., ennek a széllye mindenüt vagyon egy jó ágyu lövés, a hosza vagyon ött mély föld. mindenik végin egy nagy tenger, hol lehetne másut illyen Canalist találni,? a valo hogy ha más nemzet birná ezt az országot. CSudát csinálna ebböl. a Cánálisból. két felöl városokot, szép kastéllyokot, házákot épitenének., valo hogy europa széllyin elég város vagyon, de másut csak faluknak hinák azokot, a többi közöt jénikö a hol mi lakunk. igen rut város, a többi illyen sincsen. ásia felöl pedig csak nem mindenüt puszta. a császár parton lévö házai éppen nem CSászári házak, micsoda nagy kár ollyan szép, és kies hellyeket pusztán hadni. de én ugyan meg nem épitetem, lássák ök, lehetetlen édes néném annyi halat látni mint ebben a Canalisban vagyon. egynehány ezeret vonnak ki egyszer ahalászok. hány ezer kél ell abban a császári városban. és hány száz ezeret száraztanak meg csak jéniköben, hát még a rettentö sok diszno hal. mennyi benne, nem örömest hazudnék. a szükség sem hoza magával. azért el mondhatom. hogy egyszer a többi közöt lattam egyszers mind leg aláb ezeret., mint ha annyi nagy sereg sertést hajtottak volna le a vizen, azigaz. édes néném hogy mi itt jol vagyunk, a szép réten setálunk, a fejdelem által hozatván a lovait. gyakorta fog vadászni menni. aztot már észre vettem. hogy itt ásiaban is ugy szeretem kédet mint europában,. de gyakran kel nekem irni, és egy kevesé hoszab leveleket. és az egességre kel vigyázni. föképpen mostanában, mert azt mondgyák. hogy ótt kéteknél nagy pestis vagyon.


békos. 7 8bris. 1719.

Édes néném ha szivárvánt nem láttunk volna, már a hegyekre szaladtunk volna innét. mert tegnap nagy zápor esö lévén. a viz csak nem egészen el borita. mink azt nem tudtuk; hogy mikor nagy esök vannak éppen ót foly le ahegyekböl a viz. ahol mink vagyunk táborban. de csak hamar meg tudok. mert egyszers mind el boritá aviz akonyhánkot. a konyha eszközt, szaladva kelleték el ragadni. én az esökor a sátoromban nem lévén. az esö után oda mentem. meg nézni ha valami kárt nem tetté az esö. de ki ne nevette volna a midön a satoromon keresztül. térdig érö patak folyt el. az a jó szerencsém. hogy még is fellyeb volt az agyám. és csak alatta folyt el apatak, a valo hogy az özön viz csak estig tarta, mert a viznek más menedéket csináltanak. de az esö nem akar meg állani, és ha még két napig tart. gondolom hogy ide hadgyuk ásiát. avalo hogy idejeis már quártélyban szállanunk, mert afekete tenger igen fekete szelet bocsát reánk. édes nénem gondollya el kéd mint járt aminapiban forgács uram, nem tudom micsoda innepen. bercsényi uramhoz akart innét menni communiora. reggel a communiora keszülvén áitatosan, parancsollya egyik szolgájának, hogy mennyen kaikért. a ki által vigye bercsényi urhoz, sokáig atenger parton sétálván. a szolgája is sokat késvén, és a sok jó gondolatokból is ki faradván. el felejti hogy communiora akar menni, és hogy az idö hamaréb tellyék. egy pipa dohánt gyujtat magának, és amidön aztot már mind ki sziná. a kaik érkezik, és a kaikban akarván ülni. akor veszi észre magát hogy a pipa aszájában, nagy nevetésel viszá tér a sátorában. de mi is eleget nevettünk egész nap rajta. tudom hogy kéd is meg neveti azö áitatos dohányozását, mert ö néki mindenkor vannak illyen nevettséges dolgai. aminap a fejdelem arrol beszélgetet. hogy micsoda nagy buzgoságal kel bé venni a communiot és hogy csak arrol kel akoron gondolkodni, forgács el fogad nevetve. mondván. hogy neki lehetetlen. hogy holmi nevettséges dolgok nejussanak eszében. mert a minap communicalni akarván. a mikor apap hozája közelitet. aza gondolat jöt az esziben. hogy mi jo volna. a papon lévö Casula czafragnak., illyen nevettséges gondolatink nekünk is elég vagyon, a gondolat ugy leszen roszá. hogy ha annak helyt adunk. én kédet szeretem, e jó gondolat. az egésségre vigyázon kéd. ez is finum gondolat.


jénikö. 10. 8bris. 1719.

Micsoda szép állapot az. tegnap ebédet ásiában ettem vacsorát pedig europában. ide pedig nem a levegö égben hoztak, hanem avizen. mind ezekböl meg üsmeri kéd. hogy ide viszá jöttünk, és a taborozást el végeztük, a bizonyos hogy nem az ellenség elöl jöttünk el, hanem a sok esö elöl. a melyet el nem lehetet üzni. noha két generalis vagyon velünk. a minden napi mulattság már itt abbol fog állani. hogy vagy bercsényi uram jö mi hozánk. vagy mi megyünk hozája. a vadászat sem mulik el. de a sem. mulik el. hogy ellenünk ne vadászanak a portán. mert a német követi leg többet azon elmélkedik hogy nekünk árthasson, mi pedig leg kissebben sem ártunk néki. és nem tudom mi végre kivánnya üldözni ezeket a szegény bujdoso magyarokat, a kik itt a tenger parton csak dohányoznak. suhajtozásal. édes néném. vallyon az ollyan világi üldözök olvassáké az évangyéliumot,. gondollyáké azt, hogy még bé is kel a szemeket hunni egy nehány száz esztendökig, akoron nem a camara szék eleiben citáltatunk. sem nem annak törvénnye szerént mondgyák ki a sententiát. hanem a szerént a kegyes évangyelium szerént. a mely azt parancsollya. a császároknak is. hogy meg bocsásanak az ellenségeknek, és a roszért, jol tegyenek. az ollyan itélö szék. a hol az allégátiot bé nem veszik. nemis az ország törvényit, hanem az évangyeliumot teszik ót a fejdelmek eleiben. akoron egy fejdelem, hejában fogja azt allégálni. a ministerim jovallották nékem. hogy a bujdoso magyarokot., bujdosásokban is üldözem. és a politica ratio arra vit, hogy öket ollyan állapotban vessem. a melyben jövendöben se árthassanak. az illyen menttségre. csak azt felelik. nem kellet volna azon igyekezni hogy el vegyed töllök azt a kenyeret, a melyet én rendeltem nékik idegen országban. minek utánna már el vetted volna az örökségeket; apolitica rátioért, nem kellet volna jövendöbéli bizonytalan roszért. bizonyos roszat követni felebarátidon, ha mások is igy gondolkodnának. békeségben maradnánk. talám gondolkodnak. de az illyen gondolat csak által megyen rajtok valamint a purgatio, atalám tudva nincsen kédnél, hogy mi mostis abban a szándékban vagyunk., hogy franczia országban viszá mennyünk. és ha csak ami akaratunkon állana. ma indulnank meg. de csak azakarat áll mi rajtunk. a tehettség pedig máson. mivel a fejdelem ezen szándéka iránt. a franczia udvarnak egy nehány rend béli leveleket irván. arra egyenes választ nem vehetet még eddig. az udvar se nem tilttya, se nem jovallya az oda valo menetelit. világosan. a mellyekböl, ki tettzik hogy nem kivánnya oda valo menetelünket., inimicus homo hoc fecit,. akik itt mi ellenünk vannak, ótt is ugyan azok gátolták meg utunkot; franczia országot orleáns hertzeg igazgatván. mivel akirály még nem arra valo. mindenkor nagy baráttságot mutatot a mi urunkhoz. az annya pediglen, a kiis egy házbol valo a mi fejdelem aszszonyunkal. ugy szerette mint a fiát, mind holtig, de a fejdelmek közöt lévö atyafiság és baráttság. ollyan mint a nád szál, ha jol vagyon dolgod, mind az atyafiság, mind a baráttság fent vagyon. ha pedig roszul vagyon. és reájok szorulsz; csak azt mondgyák. nescio vos. e már rajtunk bé tellyesedet. mivel orleans hertzegnek az urunk még egy levelét nem vette. annyi sok szép igéreti után. leg kissebben. dolgait ebben az országban. a portán nem segitette. illyen a fejdelmek baráttsága, illyen reménség nélkül lehet hozájok folyamodni mind azoknak. a kikre szükségek nincsen, és csak ugy bannak az emberel. valamint a tzitronnal, a melyböl a levit ki facsarván azután elvetik. ha a forrásbol jol iszunk, azután annak hátat fordittunk. reánk pedig most nincsen szükség, az elmultot el felejtették, és a hatalom kezekben lévén, jövendöre nem hajtanak. a kéd mondása szerént, derék allapot a szerencsén fekünni, avalo hogy az ollyan ágy. nem igen allando; de a még tart. addig csak jó rajta fekünni, meg nem kel édes néném az igéretet másolni. a nemes vér. a mit fogad meg tarttya. ha magyar országi volna kéd. tartanék valamitöl. de erdélyi lévén. ótt a nemes aszszonyoknak a szavok ollyan állando. valamint a brassai havas, tartsa meg hát kéd igéretit, és bárom, vagy négy holnapját a télnek tölttse el kéd itt a magyar aszszonyokal. valo hogy kéd lesz egyedül érdélyi, de egy erdélyi aszszony, nem éré annyit mint tiz magyar országi. arosa többet érr a koronál, a nap fényeseb aholdnál., mikor magyar országon fogyatkozás vagyon a napban. csak egy erdélyi aszszonyt vigyenek oda. annak szépsége elég fényeséget ádd. e nem dicséret. hanem igaz mondás. haaz Isten öket szebbeknek teremtette másoknál, ki tehet arrol., arrol sem tehet senki is. ha le fekszem mert tizen egy az ora., ha a szerencsén nem fekszem is, csak jol aludgyam. job az egesség annál. ezután csak azt nézem, mikor fog kéd ide érkezni, de minden pereputyástol kel ide jöni.


jénikö. 4. martÿ. 1720.

Nó már édes nénem. vegyük elö a pennát. és tisztittsuk meg a penészes kalamarist. mert már ezutan az iráshoz kel fogni, a postakot kel küldözni, a hireket fel kel ébreszteni, ma nyolczad napja hogy itt atelet ki telelvén, elhagya kéd bennünket mint sz. pál az oláhokot; és a császari városban lévö székiben viszá helyhezteté kéd magát, de már ót a reszttséget nem kel hevertetni, hanem iratni, én pedig majd ollyan hirt küldök kednek tenger habjain., a melyen mind a két füle meg csendül kédnek. jó hogy több füle nincsen kettönél, de leg elöbször szép szinü, és jó szagu hirt irok, azután irom meg a csendülö hirt. tegnap a jancsár aga. cérémoniával külde ajándekot az urunknak, az ajándék sok szép virágokbol. és sok féle gyümölcsböl állot, már elöre tudom. hogy erre mit mond kéd; erre azt fogja kéd mondani, a bizon illetlen ajándék volt, aszszonyhoz illet volna virágot küldeni ajándékban. és ha a jancsár aga azt az ajándékot aszszonynak küldötte volna, azért dicsérném. de egy gyenerális virágot küldgyön egy fejdelemnek. azt soha sem tartom illendönek. ha ezeket mondgya kéd. én azt mondom. mert más országban nevettséges dolog volna. de azt tudgya kéd; hogy itt nem lehet ajándékot küldeni egy aszszonynak. annál is inkáb halálos vétek volna itt, ha egy aszszony ajándékot küldene egy férfinak. a csak egy szál rosábol állana is, valo hogy az illyen ajándék nekünk viszá tettzik. és mi aszszonyhoz illendö ajándéknak tarttyuk. de azt kel meg visgálnunk. hogy itt szokás. a mi pedig szokás valahol, az illendö is, abban az országban. angliában ha az aszszonyok a korcsomára mennek. azért senki nem itéli meg öket. mert szokás; spanyol ország széllyin az aszszonyok egy kis malatzot hordoznak azölökben valamint másut hordozzák a kis kutyácskákot. francziában, vagy másut. egy uri aszszony a hintojában ül. estig oda jár ahová szereti. itt pedig egy török urnak afelesége esztendeig sem megyen ki a házbol. lengyel országban apapok a segrestyében lévö szentelt vizben teszik az éget bort. hogy meg hüllyön. a még a misét el végezik, nálunk meg engednéké aztot, nálunk szégyenlene dohanyozni egy uri aszszony, it pediglen mind dohányoznak, kinában, az ollyan leány megyen hamaréb férjhez. a kinek leg hoszab a füle. és ha a vállát éri, nálunk pedig az ollyantol el szaladnának. itt csak azujokal esznek. nálunk pedig késel, villával. hát a jo szokásé, hogy a tatár nemes aszszonyok. meg furják az orrokot. és egy nagy ezüst karikát vonnak belé. valamint afülben valo. az országban lévö szokást kel hát meg tudnunk, ha arrol akarunk itélni., talám még kéd azt aszokást sem tudgya. hogy ha egy török két tsötörtököt el mulat. azért a feleséginek szabad panaszt tenni ellene, a biró elött. mondgyuk hát, hogy a jancsár aga küldhetet virágot. mivel itt szokás, de édes néném. készittse kéd a füleit. arosz hirre, a valo hogy aztot elöre el lehetet látni. de tellyeségel nem gondolhatta volna az ember, a mi jó akaroink addig munkálkodtanak ellenünk, hogy meg nyerték a pereket. és innét is ki akarnak bennünket tudni, mint ha terhekre volnánk, ma reggel hivatá a vezér horvát ferenczet. és azt izené a fejdelemnek általa., hogy a porta, job, és alkalmatosab helyt akar rendelni a magyaroknak jénikönél. a mi urunk. mint igaz keresztény fejdelem csendes elmével vette ezt az izenetet. és abban. a változtatás, változást nem okozhata, el mondhatta volna dávidal, usque quó exaltabitur inimicus meus super me? és pirullyanak meg mind azok, akik az én nyomoruságimon örülnek, de a kristus tanyitását követvén, áldást kért, üldözöire. nem is a portának tulajdonitotta azt a változást, hanem annak a követnek, a ki ártalmunkra igyekezik, ha Isten mi velünk, kicsoda ellenünk, még nem tudhatom. micsoda helyre akarnak bennünket repiteni, de még nem ollyan hamar lészen az el menetel. amellyet szivesen bánom azért, hogy egymástol továb esünk, mind ezekröl, leg elsö alkalmatoságal. tudositani fogom kédet. jó egésséget is kivánok. amen.


jénikö. 25 marty. 1720.

Ma reggel a fejdelmünk, a pompeus oszlopát volt meg nézni. a mely oszlop a fekete tengernek a torkába. egy nagy köszikla tetején vagyon. ez a köszikla egy kis szigetet csinál. a kaikbol ki szálván. egy darabig fel mentünk a kösziklán. de éppen az oszlopig nem mentünk. mert igen meredeken vagyon. és egyik kösziklárol. a másikára kelletet volna ugrándozni, a káposztás fazék pedig, nem ugrándozhatik oly könnyen mint a vad kecske, nem lehetet meg tudnunk hogy micsoda magosságu volt az elött az oszlop, mivel el vagyon törve két vagy három darabba. amely darab még fent áll, nem lehet magosab harmad fél singnél, nincsen mit nézni rajta, hanem csak arégiségiért kel becsülleni. ha igaz hogy pompeus tétette oda? mert aztot csak mondgyák. és minden a pompeus oszlopának hija. de arrol semmit nem találni irásban, abizonyos hogy az a hires romai ember ezen a földön eleget járt; de a nem bizonyos hogy ö tétette volna oda az oszlopot; lehet hogy valamely görög császár munkája, vagy még a császárok elött tették oda, ha pompeus tette. is, nekem ahoz mi közöm. inkáb el hiszem hogy ö tette. oda. csak hozzája ne küldgyön meg tudakozni, de azt tudom hogy pompeus meg nem fizeti nekem a keszkenömöt. amelyet ót a kösziklák közöt el vesztettem. már most tudom hová küldenek bennünket, azt mondgyák avaros rendes. nem mesze vagyon ide, a neve rodosto. de ennél többet nem tudok. hanem azt tudom, hogy már el küldöttenek oda. kik szállásokot foglallyanak. az egész bujdoso magyarok számára. és hogy a jövö holnapnak a közepe felé innét el illantunk, azért azon legyünk. hogy azt a kis idöt hejában el ne tölttsük, hanem gyakran meg lássuk egymást. és eleget nevessünk. attol ne félyen kéd hogy addig gyakorta meg ne látogassam kédet. se attol ne tarttson kéd. hogy a nagy készület miat oda nem mehetnék. mert annyi portékám vagyon. hogy fél ora alat. mindenemet el rakhatom, mi szép dolog, mikor az embernek minden gazdagsága. csak egy ágy, egy kis láda, és egy asztal., láttya kéd. mind ezek nem adnak nagy gondot., mikor pedig sokja vagyon, a gond is nagyob., mit tehetünk rolla. hogy többem nincsen, tizen is vannak itt ollyanok, a kiknek fél annyi idö sem kel a készületre. édes néném, akik bujdoso fejdelmet szolgálnak. hogy lehetne azoknak valamijek. avalo hogy kivált mi nékünk aketten hárman, kik mindenkor véle bujdosunk, többünk lehetne, de azt el halgatom miért nincsen. az erdélyi vér, nem az adomért szolgál, hanem a becsületért. ha egy kis haláadatlanságal fizetnek is, azt nem tekinti, a minapi levelében, az illyen dologra valo nézve, pöké ki kéd. ezeket a deák szokot. experto. crede roberto; a valo hogy már. én is el mondhatom. másoknak, de vessük végit az illyen gondolatoknak. és örüllyünk még elöre. annak; hogy holnap után. együt eszünk ebédet, és vacsorát. és hadgyuk atörödést annak. aki azt szereti. ugyé édes néném. ezel maradok kéd köteles, lántzos, madzagos, spárgás, és sinoros szolgája,.


jénikö 16 apr 1720

üssék meg a dobot. fuják meg a készülöt, édes néném. már mi készen vagyunk. agállya aki urunkot fogja vinni itt vagyon, a mely hajok a portékát, és a fejdelem embereit fogják vinni. azok is már rakodva vannak, bercsényi urnak egy nagy hajot rendeltek., már mind az egész bagasia. el indult. csak mi maradtunk még hátra, forgács ur velünk lesz., és egynehány alá valo cseléden kivül. hárman, vagy négyen leszünk a fejdelemel., és hét orakor reggel mi is, abban a nagy vizi hintoban ülünk, tegnap pedig a fejdelem csak különösön szemben volt a vezérel. és tölle el bucsuzván nagy baráttságát mutatta a fejdelemhez. és meg is ajándékozta egy szép török flintával. és nagy baráttságoson váltak meg egymástol, de gondollya el kéd hogy a török micsoda féle beszédekel éll, a fejdelem beszéd közben mondotta a vezérnek hogy talám mesze vagyon rodosto, és hogy közeleb szeretet volna lenni, a portához. erre a vezér mondá. hogy ha egy kevesé mesze van is, de ahely alkalmatos. de ne gondollyad hogy mesze legyen, mert csak annyira vagyon. hogy ha ariskását itt meg fözik, oda vihetik melegen. itéllye el az ember azö török mondását! elég ahogy mindgyárt meg indulunk. és még ezt a levelet bé kel pecsételnem. azért most többet nem irhatok, hanem ha helyben érkezünk. mindenekröl tudositani fogom az édes nénémet, akinek Istentöl jó egésséget kivánok. és láthassam meg kédet mentöl hamaréb, hanem csak arra kérem kédet hogy irjon mentöl gyakrabban, én pedig azt el nem mulatom. polatéti édes néném. és az egésségre igen kel vigyázni. mi ezennel meg indulunk, már hét az ora.


Rodosto. 24. apr. 1720

Edes néném hanem mondanám is hogy ide érkeztünk, csak arrol meg üsmeri kéd. hogy honnét dátálom a levelemet. elég az hogy azIsten szerencsésen ide hozot. mindnyájunkot, és mihent ide érkezet bercsényi ur. mindgyárt anagramát csinált a város nevéböl. és ejöt ki belölle, óstóród. ez igen hozá illik a bujdosokhoz., elég a hogy erröl eleget lehetne elmélkedni., de azt hadgyuk mászorrá. most pedig fogadásom szerént. had irjak meg mindeneket kédnek. leg elöször ót kezdem el. hogy jéniköböl 16 dik indulánk meg, már agálya készen várta a fejdelmet; a mely igen nagy méltoságára eset a fejdelemnek hogy a császár gályát küldöt számára. a gálya is, a nagyobbak közül valo volt; mivel. 26 pár lapát vonta, mindenik lapáton. kin 4. kin 3 ember volt. mind egészen 220 rab vonta a gállyát, azon kivül száz fegyveres léventi. (vagy hajdu.) benne, egy szoval agályában voltunk mindnyájan 400, a gályás fö tiszt, basa volt; a fejdelem mellet lévö császár kapicsi basája velünk volt. azon kivül egy csorbasi, 7 orakor a fejdelem a gályában szálván. tiszteletnek okáért az ágyuval löttenek, a vas macskákot fel vonák. és vonni kezdék agállyát, a császár kastéllyát meg haladván. ellenkezö szélre találánk, a szigetek felé kételeniteténk venni utunkot. amely szigeteket nevezik., insula principum, forgács ur azt észre vévén, hogy nem a volna arodostoi ut, és nem tudván az okát. hogy miért megyünk a szigetek felé, azonnal. meg ijede, és kezdé a fejdelemnek mondani. hogy a porta meg csalta. és nem rodostora viszik, hanem nicomediában. a hol tökölyi volt. a fejdelemnek haszontalan vala bátoritani. és mondani., hogy talám aszelet akarják meg nyerni. vagy más okok lehet, és attol nem tart. hogy nicomediában vigyék, és arra okot nem adot aportának. hogy akarattya ellen vitesse valahová. mind e haszontalan vala, mert minden bizonnyal el hitette vala magával hogy nicomediában visznek, és mind addig tarta attol. valamég a szigeteket el nem érök, ót meg szálván 11 orakor, ebéd után bercsényi ur is oda érkezék, más nap is a szél ellenkezö lévén estig, estve pedig hat orakor. onnét el indulánk jo széllel. rodosto felé. egész éttzaka jó szelünk lévén. a vitorlákot fel vonták. és nem kelleték. lapátokal vonni., a harmadik napon. 8 orakor reggel, ahéracléai portusban bé mentünk, és vas maskákot vetének le, a kapucsi basa pedig elöre rodostora mene, hogy rendelést tenne a szállások iránt, és mind addig itt kelleték nekünk maradni, 21. a kapucsi basa a fejdelemnek tudtára adván. hogy már készen volnának aszallások., ma 5 orakor reggel meg indulánk, és 11 orakor dél elöt rodostohoz érkezénk. a fejdelem azonnal ki szálla a gályábol. és a lovak a parton lévén, pompával kisérék a városban lévö fö tisztek a fejdelmet szállásáig. édes néném nem egy kis uraság a gállyán járni, ót a nagy rend tartás leg kisseb dologban is, a nagy csendesség, a mikor két száz ember meg randittya, csak el hiheti kéd hogy jol meg vagyon randitva. aztot pedig mind egyszersmind, az ötven két lapátot egyszersmind teszik a vizben. egy lapátnak a hoszasága, vagyon leg aláb öt ölni, igen szép mulattság azt nézni, de meg, ha az ember azt meg gondollya, hogy azok a szegény rabok. csak nem mind keresztények, és hogy holtig ót kel maradni nekik, meg esik az ember szive rajtok; azon kivül is a gálya vonás. igen nehéz munka. aki azt nem látta, nem lehet annak azt ki gondolni. azt gondolná az ember, hogy míndeniknek az egész karja ki szakad. ugy meg ránttya a lapát öket a valo hogy az ételeket meg adgyák, de a ruházattyok csak rongybol áll, a miéink még is ingben dolgoztanak. azért hogy a fejdelem ót volt. és ugyan ezért az okért is nem bántak roszul vélek, demásként. ing nélkül dolgoznak. és averést leg kissebért szenvedniek kel, a mint magok is mondották szegények, a midön valamit akarnak nekik parancsolni. csak süveltenek, már ök azt tudgyák mire valo, és egyszers mind fognak a munkához. az ö székek ugy vannak rendiben egymás után. két felöl. valamint a templomban szoktak lenni. közepette uttza vagyon., a hol szüntelen járnak alá s. fel a tisztek, és azt nézik ha valamelyik nem vonnyaé jol a lapátot, ha beszélneké egymásal, kinek kinek a maga helyében kel maradni, oda vannak lánczolva. és mihent a vonást el hadgyák, le kel ülni. és ugyan azon helyben kel alunniok is. egyébkor soha nem szabad fel állani. hanem a mikor a gályát vonnyák. és ollyankor. igen szomoru zörgést hall az ember. mert csak a sok lántz zörgésit lehet hallani, mind ezekre azt mondaná kéd. hogy lehetetlen ezeknek a szegény raboknak. hogy szabadságokot ne suhajttsák, mind azon által vannak még is ollyanok, a kik azt a nyomoru életet meg szokták. mivel én beszéltem két magyar rabal. a kik husz esztendötöl fogvást vannak agállyán, és mondottam, hogy ha nem lehetneé ollyan modot találni abban hogy meg szabadulhassanak. csak ezt felelék erre. miért mennénk mi már magyar országban. feleségünk. gyermekünk talám már meg holtanak. ót is mivel elnénk. itt ételt adnak, és meg szoktuk már ezt a nyomoruságot; avalo hogy nem vártam ezt a feleletet töllök, másként is gondolkodnám. ha hellyettek volnék. a mi gállyankon. minden féle nemzetekböl valának. magyar, német, franczia. lengyel. muszka. a noé bárkájában nem volt ennyi féle nemzettség. ki veszem az állatokot, elég a hogy. az egész bujdoso magyarok itt vannak. kinek kinek. itt vagyon el hintve a kenyere. addig csak itt kel lenni a még abban tart. kinek kinek pedig bövön elegendö és tágas szallása vagyon. csak én egy szolgával; egy gazdag örménynek. az egész házát birom. és mindenik háznak vagyon egykis kerttye, a midön meg hallották az örmények hogy közikben jövünk lakni, mert azt jo meg tudni, hogy ebben a varosban negy féle nemzettség vagyon. török, sidó, görög, és örmény, mi az örmények házaiban lakunk, azonnal a kadiához. (vagy a török birohoz) mentenek, mondván néki, hogy azt hallották. hogy a magyarok ollyan hamisak. hogy az aszszonyokon. leányokon. még az uttzán is erö szakot tesznek. pápai gáspár éppen a kadiánál talált lenni akor, és mondá nagy prosopopiaval a kadiának, kadia, az örmények ne félttsék a feleségeket a magyaroktol. mert semmi bántások nem leszen. de ha az ö tyukjok a mi kakasainkhoz jönek. akor semmiröl. nem felelek. a kadia nagy nevettségel mondá pápainak aferim magyar. aferim, (igen jol mondád.). mink ezen eleget nevettünk, hát kéd is nevessen., elég a hogy. mi már itt helyben vagyunk; abujdosásban is bujdosnunk kel. az Isten fizese meg annak. a ki az oka, mint leszünk. hogy leszünk, ezután. azt hadgyuk az Isten akarattyára. ö hozot bennünket ide, ö is gondunkot viseli, akik mivelünk roszat akartak tenni, azoknak rosz szándékjokot, az Isten jovunkra forditotta. mert noha még nem üsmerem avárost. se körül valo hellyeit, de azt el mondhatom. hogy háláadásal tartozunk Istennek, idevalo hozásáért, mert sokal tágasabban vagyunk szálva. mint abban a nyomorult jéniköben. az egész szállásaink aváros széllyin vannak, csak egyet lépem, már a mezön vagyok., de lako hellyünkröl. leg elsö alkalmatosságal bövebben irok és nekem ugy tettzik hogy most eleget irtam. és 11 orakor. ideje volna le fekünni. mert a csudálatos dolog. hogy az embereknek. és az aszszonyoknak. itt is ugy kel aludni. valamint másut. de minek elötte el vessem a pennát. arra kérem kédet, hogy a hozám valo szeretet meg ne fadgyon, és az egésségire igen vigyázon. innét oda, minden nap mennek hajok. és akár mellyik hajosnak alevelit oda adhattya kéd. jó éttzakát édes néném.


rodosto. 28 may 1720.

Már mi itt derék házas. tüzes emberek vagyunk. és ugy szeretem már rodostot. hogy el nem felejthetem zágont. de tréfa nélkül édes néném, mi itt igen szép kies helyt vagyunk. a város elég nagy, és elég szép, a tenger parton lévö kies, és tágas oldalon fekszik. az is valo hogy europának éppen a szélyin vagyunk. loháton innét Constancinápolyban két nap könnyen el lehet menni. tengeren pedig egy nap. a bizonyos hogy suhult a fejdelemnek job lako helyt nem adhattak volna. akar mely felé menyen az ember. mindenüt a szép mezö. de nem puszta mezö. mivel itt mindenüt a földet jol meg mivelik. a faluk mellet lévö mezök nem puszták. és ennek a városnak. a földgye. ollyan mivelt. valamint egy jol meg mivelt kert, kivalt mostanában gyönyörüségel nézi az ember itt a szánto földeket. és a szöllököt. és a sok veteményes kerteket, itt pedig annyi szöllö hegyek vannak. hogy másut. egy vármegyében elég volna. azokot pedig igen jol mivelik; és azokban a sok gyümölcs fák. ugy tettzenek mint ha mind kertek volnának, it pedíg meg nem karozzák a szöllöt mint nálunk. azért is az ágak mind le vannak hajolva, a szöllö gerezdet a levelek bé fedvén. a földet is árnyékban tartyák. epedig szükséges ezen a meleg földön. a hol nyárban igen kevés esö jár., igy a föld nedvesen marad, és a szöllö sem szárad el. itt avalo sok veteményes kertek vannak. az ide valo szokás szerént jól mívelik. de nem lehet a miéinkhez hasonlitani, gyapotat pedig sohult annyit nem vetnek mint itt. és a gyapotból valo kereskedés. itt igen nagy, torda vár megyében gondolom hogy meg teremne, de a mi kokány földünkön elegendö melege nem volna., itt az aszszonyoknak egész esztendö által csak az. a dolgok, hogy a gyapotat elvessék. meg szedgyék. el adgyák. vagy meg fonnyák, majusban vetik el. és octoberben. szedik meg. valo hogy sok bibelödés vagyon agyapotal., de mint hogy itt az aszszonyoknak semmi más külsö munkájok nincsen, azért arra reá érkeznek. aváros felöl. azt mondhatom, hogy ezen aföldön el mondhatni egy szép városnak. a mely nem ollyan széllyes. mint hoszu, de akár mely szép házak légyenek itt avarosokon., nem tettzhetnek szépeknek., mivel az uttzára nem hadnak ablakokot, kivált a törökök. azért hogy a feleségek ki ne láthassanak, micsoda szép dolog az irigycség! a piattza a városnak igen böv. a sok féle szárnyas állat, gyümölcs, kerti vetemény itt ólttsu, a még ide nem jöttünk, még minden olttsub volt, de ha egykis drágaságot okoztunk is. de a valo hogy csendeséget is okoztunk, mert a lakosok magok mondgyák. hogy a még ide nem jöttünk, a hol most vagyunk szálva, ót az uttzákon, napal is félve jártanak az aszszonyok. és leányok. ésve felé pedig akit kivül találhattak, azt el ragadták., és gondollya el kéd mint bocsátották el. még gyilkoságok is estenek. ezeket pedig a jancsárok. görögök. és örmények követtek. de már most, leg kissebet sem hallani. estve ki ki sétálhat az uttzákon, semmitöl nem tarthat. a valo hogy mink is sokan vagyunk, de leg kisseb dolog ha történnék, a kapunkon lévö harmintz jancsár, meg tanyitaná azokot, a kik valamely garázdát akarnának indittani, nem is lehet már csendeseb hely, mint ahol mi lakunk., estve idegen jancsárt, se görögöt. nem látunk., noha a szép idökben 11 oráig is kint vagyunk. csak illyen hamar is már, micsoda hasznára vagyunk avárosnak. hát még ezután, csak azt bánom hogy mesze vagyon bercsényi ur töllünk, ö nem bánnya. mert ritkában megyünk hozája., és annyival. keveseb lesz a költtség. de mit tudunk tenni, ha mesze is csak oda kel menni. hát hogy tölttsük az idöt. még az aszszonyok sem szeretik aztot. de mit tehetnek. velünk együt rolla. avalo hogy a nem nékik alkalmatlanab. hanem nékünk. mert csak el kel hozájok menni, valamint az ur dolgára. már eleget beszéltem avárosrol. és a földgyéröl; hanem már a mi házunknál lévö szokásrol kel szolni, és az idö töltéséröl., a valo hogy egy klastromban. nincsen nagyob rend tartás. mint a fejdelem házánál.

ezek pedig azok a rend tartások, regel hatod fél orakor adobot meg ütik, akor a cselédeknek fel kel kelni, és készen kel lenni hat orára. hat orakor dobolnak, és akor a fejdelem fel öltözik, azután akápolnában megyen és misét halgat, mise után az ebédlö házban megyen. ót kávét iszunk, és dohányozunk. a mikor az ora három fertály nyolczra, a kor elsöt dobolnak misére, nyolcz orakor. másodikát. és egy kis idö mulva. harmadikot dobolnak. akor a fejdelem misére megyen. mise után a maga házában megyen. és ki ki oda megyen. ahová tettzik. tizen egyedfél orakor meg ütik adobot ebedre. és tizen két orakor asztalhoz ülünk. és törvényt teszünk a gyukokra, harmad fél orakor a fejdelem csak magánoson a kápolnában megyen és ót vagyon három oráig., mikor az ora három fertály ötre. akor elsöt dobolnak estvéli imádságra. öt orakor másodikát. és egy kevés idö mulva harmadikát. akor a fejdelem a kápolnában. megyen., és azután ki ki el oszlik. vacsorára heted fel orakor dobolnak. a vacsora nem tartván sokáig. nyolcz orakor a fejdelem le vetkezik. de leg gyakortáb. le nem fekszik még akor. és regel. ha szinte hat orakor öltözik is fel. de éféle után két orakor fel kél. azt pedig ne gondollya kéd. hogy leg kisseb változás is legyen mind ezekben ha szinte a fejdelem beteg volna is. akor is mind egyaránt folynak rendek. hatod fél orakor fel kelni. nem kicsiny dolog., de el nem mulatom. azért hogy kedvit talállyam. és mindenkor jelen vagyok mikor öltözik. ahivatalom is azt hoza magával. hogy vigyázak a cselédekre. ezek tehát a mi klastromunk béli rend tartásink. a mi pedíg a mulattságot. és az idö töltést illeti, a sok féle. és ki ki a maga hajlandoságát követi. a fejdelem minden héten lora ül kéttzer. és estig oda vadászunk. mert itt igen sok fogoly. és nyul vagyon. veres fogoly töb vagyon. mint szürke. mikor pedig vadászni nem megyen a fejdelem, akor csak a sok irásban tölti az idöt. mink is jobban töltenök ha lehetne. mert. az ember nem mehet örökké sétálni. nem lehet mindenkor a mezön vándorlani, az ide valo emberekel pedig nem lehet társalkodni. itt az idegen senki házához nem mehet. kivált az örmények inkáb féltik feleségeket. mint sem atörökök. még nem láthattam a szomszéd aszszonyomot. napjában tiszer is a kapuja elött kel el mennem; és ha a kapuban talál lenni. ugy szalad töllem, mint az ördögtöl. és bé zárja a kapuját. nem törödöm rajta. mert közönségesen. az örmény aszszonyok ollyan fejérek, mint a czigánynék. ebböl el itélheti kéd. hogy itt alakosokal. semmi üsmerettség nem lehet. nem is vesztünk semmit. mert. itt, ki szöcs. ki szabó. valami fö renden lévö emberek itt nincsenek, a kikhez mehetnénk. török urak vannak, de unadalmas dolog törököt látogatni. egyik a hogy törökül nem tudok. másik a hogy. ha az ember hozájok megyen. elsöben nó ülle, azután egy pipa dohányt ád, egy fincsa kávét. hatot vagy hetet. szol az emberhez. azután tiz oráig is el halgatna, ha az ember azt el várná. ök a beszélgetéshez, nyájasághoz éppen nem tudnak, minden mulattságunk tehát abban áll. hogy bercsényi urhoz megyünk, vagy ebédre. vagy vacsorára, ót még is nevetünk a kis susival, mert az aszszonyal reá kel az embernek tartani magát. valamint a kompodi nemes aszszonynak. a már csak a régi dolgokot szereti beszélni. hogy leány korában micsoda mulattsági voltanak., azt jol tudgya kéd, hogy nekem ahoz semmi nincsen. énnekem a micsodás természetem vagyon. el halgathatom az embert, harom oráig is, hogy egyet ne szollyák. de azután kérdgye meg kéd töllem. mit beszéltek nekem, egy szót sem tudnék meg mondani belölle. igy vagyok azal az uri aszonyal; két oráig sem szollok egyet. ha nevet én is nevetek. de sokszor nem tudom mit. azt gondollya hogy én azokot mind nagy figyelmetességel halgatom, ugyan is. ha én régi dolgokal akarom az idöt tölteni, a nagy sandor historiáját olvasom. az elég régi. mind ezekböl meg láthattya kéd. hogy micsoda városban telepittettenek le bennünket., annak micsodás lakosi vannak, micsoda környeke. itt micsodás szokást tartunk. de azt még meg nem mondottam kédnek. hogy én micsodás szokást tartok. az én szokásom a, hogy tiz orakor le fekszem, és a szemeimet bé zárom, és rend szerént azokot fel nem nyittom másnap hatod fél oráig. ezt a dicséretes szokást mind télben. mind nyárban meg tartom, azért ezaz levél olyan hoszu; hogy már tiz az ora, aludgyunk hát édes néném. de az egésségre kel vigyázni. ha azt akarja kéd. hogy gyakran irjak. mászor többet, vagy kevesebbet. ihon azt majd el felejtettem, meg irni, hogy az a veszet köszvény az urunkra jöt alkalmatlankodni.


rodosto. 23 aug. 1720.

Hogy a kéd kis ujja meg gyógyullyon. azt igen szükséges kédnek meg tudni. hogy mi négy napig el hadtuk volt rodosztot, és négy mély földnire voltunk. savanyu vizet innya. de azt elsöben. meg kel kédnek irni, hogy mi végre ittuk a savanyu vizet., ide nem mesze egy tocsás hely vagyon, amelynek szélyesége. és hoszasága. lehet tizen öt ölni. ebben azidöben, akiknek valami nyavalyájok vagyon. abban a sárban meg ferednek. negyven, ötven mély földniröl ide el jönek az emberek. szekereken feleségestöl. gyermekestöl. husz, vagy harmintz szekeret meg lehet látni a sár körül. és abban a sok aszszony, férfi, gyermek; ugy hevernek; nem külömben, valamint a sertések. mikor a sárbol ki mennek. itéllye el kéd micsodások., mert a nem egyéb. hanem kemény fekete sár., amelyben erövel kel le menni, a lakosok, nem tudom honnét vették. de azt tarttyálk hogy igen hasznos. én ugyan nem láttam hogy valakinek hasznát volna. magam is bé mentem abban az ocsmány sárban. a többivel. nem a szükségért, hanem azért hogy mondhassam hogy sárban hevertem, nyárban pedig a bialoknak. igen kedves mulato hellyek az a sár. de a görög papok. azért hogy egy nehány polturát nyerhessenek, azt mondgyák hogy elsöben meg kel azt szentelni. mert másként nem használna, de a még nem elég. mert ebböl az utálatos sárbol ki kelvén. a traditio szerént, és a hypocrates parancsolattyábol. a savanyu vizre kel menni. abbol harmad napig kel innya. a mennyit lehet, hogy ha azt akarja valaki hogy ugy meg tisztullyon mint kristály mi is tehát a föld népinek régi bé vett szokását akarván követni. oda mentünk, és ót találtunk leg aláb két száz férfíat, aszszonyt. és gyermekeket, de mint hogy a görög papok semmi alkalmatosságot, sem mulatnak el. ahol egy nehány polturát nyerhetnek, azért ezt a vizet is meg kelletik szentelni. mert anélkül nem volna hasznos. a viz kösziklákbol folyki, de még is nem tiszta., és a sok nép aztot fel zavarván. sáros vizet iszik. mink is másnap hogy oda érkeztünk, el kezdettük az italt. és egy nagy üst tele volt vizel a tüzön. mert melegen kel innya és sokan voltunk akik ittuk. de micsoda savanyu viz. édes néném,! éppen a sárhoz illik. mert ha egyik utálatos. amásika fertelmes. mi azt gondoltuk elsöben, hogy ollyan savanyu viz mint nálunk vagyon, de mikor meg kostoltuk, lehetetlen volt egy csepet el nyelni. mert csak tiszta sós viz. az is rosz izü. mind azon által lassanként egymásra valo nézve, mindenikünk meg ivut harmad napig tizen két ejtelnit belölle. némellyik többet. mert a ki leg többet iszik, aztot leg többet is purgállya. avizet ebédig kel innya, és addig szüntelen kel járni, vagy futni. hogy jobban használyon. forgács ur. mint hogy egyiket sem vihette vegben: azért lora. ült. és ügettette a lovát. és igy rázatta magát. és mikor érzette hogy a viz munkálodni akar. akor le szállot alórol. el hiheti kéd. hogy eleget nevettünk rajta., azt már nem tudom mint fog nékünk használni ez a szentelt savanyu viz; hanem használ sem törödöm rajta, mert jo egésségem vagyon, azt tudom hogy két betegnek nem használt. az egyike roszabul vagyon utánna. amásika. halálán vagyon. vagyoné ollyan orvosság aki minden féle betegséget meg gyogyittson. de ollyan vagyon aki árttson. halál ellen nincs fü kerben. a mi urunk pedig csak a vadászattal töltötte az idöt, és azt nevette hogy mi mint vendégeskedünk. édes néném. Istentöl jó egésséget kivánván kédnek. maradok. kédnek leg kissebbik szombati szolgája.


rodosto. 18 9bris: 1720.

A kéd szép, de igen kurta leveleit kedvesen vettem, édes néném, mért kiván kéd ollyan gyönyörüségtöl meg fosztani amely egy pénziben sem telik kednek. a meleg házban. nem mesterség irni. a kéd leveleit pedig, a hideg hazban is gyönyörüség olvasni. egy kis pirongatás, nem árt némelykor, reménlem hogy mászor meg jobbittya kéd magát. itt mi nagy csendességben élünk, Isten tudgya meddig. mert innét valo el menetelünk. merre. és mikor lehetne. azt nem lehet ki gondolni., aporta, nem régen csinált a császáral, husz. vagy huszon négy esztendeig valo békeséget; huszon négy kö fallal rekesztették bé tehát az utunkot erdély felé., már a felé nem is kel gondolkodni, ugy tettzik, hogy még más felé is bé vágták az utat., és a mint mostanában folynak europában a dolgok., leg kisseb sugárát sem láthattyuk meg szabadulásunknak. és még, csak a reménséget is ládában kel zárni.

szegény bujdosoknak. hogy adcz könnyebséget.
ha töllök el veszed, még a reménséget.

de ezzel édes néném. csak vigasztalhattyuk magunkot. hogy.

A nyomoruságban. lévök nem félhetnek,
semmitöl, de söt még. mindent remélhetnek.

avalo hogy az Istenben, reménség ellen is, kel reménleni, mert ö igazgattya a sziveket. a mely ellenközö dolgokot látunk europában, ami meg szabadulásunkal, azokot is ö vezeti. és nem csak reánk kel gondgyának lenni. hanem másokra is. mi azt akarnok., hogy csak a mi kivánságink szerént folynának adolgok., és hogy holnap ugordhatnok által a fellyeb emlitett kö falakot., de nem oda buda, mert se a portához, se a francziához biznunk nem lehet., a német meg békélvén törökel, a spanyolban kapa, orleáns hertzeg, a franczia regens. akinek termeszet szerént kelletet volna a spanyolal tartani. mivel oly közéröl valo atyafiak, ellenkezöt cselekszik. és a csaszáral áliánciát csinál, és a spanyol. ellen hadakozni kezd. a császáral el véteti a spanyoltól a két siciliát. és ezel az esztendövel a hadakozás is el végezödik, orleáns hertzeg abékeségben azt teszi fel. hogy a spanyol király egy leányát a franczia királynak adgya, aki nem több hat, vagy hét esztendösnél, eztet franczia országban fogják küldeni most minden orán, hogy ót nevellyék fel. és hogy a spanyol királynak. az elsö, és a második fia. az orleáns leányi közül vegyenek feleséget, ezt a két lányt is spányol országban fogják küldeni. a császár, a franczia, a spanyol. és az ánglus, allianciát csinálván egymásal, ki merné ezek ellen emelni a kezét,? és kitöl lehetne reméleni valamely vigasztalást a szegény bujdoso magyaroknak, mástol nem látok. ha nem a francziátol, de azt is el mondhatni, hogy háláadatlanul bánik az urunkal. a ki még most is kéredzik hogy bocsásák bé franczia országban, orléans hertzeg pedig, nem hogy azt meg engedné, vagy még választ adna a leveleire. de még azt sem akarja, hogy nevezék elötte, ókul adván, a császáral valo álianciáját. illyen a fejdelmek baráttsága, és atyafisága. az a hertzeg francziában valo létünkor, a fejdelemhez mindenkor nagy baráttságát mutatta; az atyafiság is meg [is-meg] vagyon közöttök, mivel az ö annya., és ami fejdelem aszszonyunk egy familiábol valok. de a fejdelmek azt tarttyák. hogy ugy vagy barátom. és atyámfia, ha szükségem vagyon reád. vagy ha reám nincsen szükséged. erre azt mondhatná kéd. hát a kereszténység hól vagyon. hát az évangyéliumot. csak a köz népnek adtáké ki! valo hogy azt mindennek meg kellene tartani., de ugy tettzik mint ha a fejdelmeknek, szégyen volna ahoz szabni magokot.. mind ezekböl azt láttyuk. hogy csak az Istenben kel biznunk és békeséges türesel vegyük, és várjuk irántunk valo rendelésit; a ki a hideget adgya. a mentét is ád melléje, a ki bennünket ide hozot. gondunkot is viseli, bizzunk tehát. és bizzunk, és ugy nem hagyatunk el, a mi fejdelmünk a bizonyos hogy bizik, és a mellet. minden héten kéttzer. vadászni megyen. aztot ha szinte varro tö esö volna. sem mulatnok el: nem elég azt meg irni kédnek hogy bercsényi urfi ide érkezet még 7berben. mert azt már régen tudgya kéd. hanem azt kel meg irni. hogy miért jöt ide. a franczia király. meg engedvén. hogy egy magyar regyimentet alittson fel. azért ide jöt. hogy magyar katonákot gyüthessen, molduában, és havasal földiben. azegésségre vigyázunk édes néném. és ugy leszek mindenkor a kéd (nem ló fejü:). hanem ló fö székelye.


rodosto. 1 jan. 1721.

polatéti, látod édes néném. hogy már jonapot is tudok mondani görögül, de tudgyaé kéd hogy ma micsoda nap vagyon; tudgyaé kéd, hogy ma nekem köszöntö levelet kel irni. én pedig meg hajtván mind a két térdemet, kivánom édes néném. szivesen hogy az Isten. lelki. és testi áldását adgya kédre. az az. hogy bé tölttse a kéd szivit malaszttyával, és egésséget adgyon kédnek, ugyan jók vagyunk mi édes néném. mi egymást csak két szoval. köszönttyük. azt a két szót mindenkor el kiséri a mi szivünk, mi azal bé érjük, s'többet nem kivánunk., nem ugy mint bercsényiné. aki azt szeretné. hogy két oráig tartana a sok minden féle kivánság, már azt meg szokta, én pedig el nem hagyatom véle. noha tiz szóbol állot a mái köszöntésem, hát még mennyit nevettünk a kajdacsiné köszöntésin. az urat nagy térd hajtásal köszönti. hogy sok uj esztendö napokot kivánok. Nagyságodnak. ezt a mostani uj esztendöt pedig az Isten meg ne engedgye nagyságodnak el tölteni itt. hanem maga hazájában. és igy bercsényi uram el nem tölti ezt az esztendöt. hogy ha csak hazájában nem megyen. annak pedig nem látom modgyát. nem tudom ha nálunk szokásé. ma egymást meg ajándékozni. mert francziában az igen szokás. ót a királyt. urat, szegényt. aszszonyt. leányt. egy szoval. minden ajándékot ád egymásnak, ha egyebet nem adhat is. de csak egy gombos tött is ád. kédtöl pedig egyéb ajándékot nem kivánok hanem hogy ebben az esztendöben is ugy szeressen kéd. mint az el multban. aztot pedig ne kivánnya kéd. hogy jobban szeressem kédet. mert ha csak fél lottal többet nyomna a szeretet, töb volna az atyafi szeretetnél. láttya hát kéd. mint szeretem kédet ugy szeretlek édes néném, mint a káposztát. de ebben az esztendöben igen igen kel vigyázni az egésségre.


rodosto. 9. 7bris 1721.

szép dolog a háláadatlanság., már egy nehány levelemre. nem vehetek választ. még is kéd panaszolkodik., arendes dolog. énnekem kellene kigyot. békát. kiáltanom kédre. még is kéd ir ollyan haragos és tüzes levelet nekem, hogy ugyan szikrádczot a midön olvastam. meg haragut hérmán. kövér ludat kiván, ne haragudgyunk édes néném. kéd is felejttse el. én is el felejtem. de lehetetlen hogy meg ne irjam a mit gondolok. ha szinte ujontában fel lobbasztom is azt az édes haragot. mert egész gyönyörüség nékem. a kéd haragos levelit olvasnom. és ollyan formában tud kéd panaszolkodni, és pirongatni engemet. hogy még annál inkáb kellene kédet szeretni. ha lehetne; édes néném azt már régen tudgya kéd, hogy bercsényi urfi innet el repült hajon. még juliusban. viszen magával, mint egy három száz katonát. annak a fele magyar. de a más fele Isten tudgya hány féle nemzet; talám magok sem tudnák meg mondani., elég a hogy már néki régyimentye vagyon akinek pedig ót regyimentye vagyon. a már az elö menelteknek az elsö grádicsára lépet. föképpen az idegenek közül, akis esterházi is el ment, akinek is az attya már egynehány holnapja hogy itt vagyon, én azt mondom feleségestöl, mások. azt mondgyák hogy nem feleségestöl. a mi papjaink azt mondgyák. hogy az eszterházi urnak ugy vagyon a házasága, valamint a samaritána aszszonynak., a kinek azt mondá a kristus, hid ide az uradot. az aszszony meg vallá hogy nem volna ura, mert akivel akor lakot. nem vala valoságos ura. azért a papok is azt mondgyák. hogy eszterházi urnak. nem valoságos felesége az, akivel lakik, csak egy két szoval meg mondom kédnek. hogy miben vagyon adolog. eszterházi ur. ebben az országban jövén atöb urakkal lengyel országbol. a felesége mellet volt egy lengyel leány. akit egy tót nemes ember szolgájának férhez adta. a felesége meg halván, és alengyel aszszonyra igen vágyván, erövelé; vagy jó kedviböl, nem tudom, de az urátol el választatta, és azután papok elött meg esküdvén véle. magának elvette. és azolta mint házasok ugy élnek. a mi papjaink. mind az elválasztást, mind az elvételt, az egyházi törvényel ellenkezönek tarttyák., azt a papok lássák. ök ahoz többet tudnak nálamnál én azt nem visgálom. jóé, nem jóé aházaságok. elég ahogy az idöt el töltöm nálok, ök lássák atöbbit. az aszszony. elegendö szép. igen szép termetü. iffiu, és a mulattságot szereti. nekünk illyen kel. az unadalmas rodostora, a lengyel tánczot el. jártam mar egy nehányszor véle magyarul is tud keveset; azt el mondhatni felölle hogy emberség tudó aszszony, és el nem unom magamot amikor véle vagyok, azt tudgya meg kéd, hogy forgács ur. el hagya bennünket. nem tudom ha az ide valo lakást untaé meg, vagy bercsényi ural nem lakhatot egy városban, lehet hogy mindenik okozta. az elmenetelét; lengyel országban akar lakni, nekem ugy tettzik hogy illendöb lett volna atöbbivel itt szenvedni, mivel semmi rovidsége nem volt., de ki ki a maga kádgyárol dézmál., az el mult holnapban, mi ismét a savanyu viznél voltunk; ugy látom hogy mindenkor el megyünk oda annak idejében. én ugyan nem bánom. mert még is telik az idö. ugyan idö töltésért is ment volt a fejdelem egy török urhoz. a ki kerte vala a fejdelmet hogy menne. hozája. mivel ót igen szép vadászo hellyek vannak, a joszága őt mely föld ide. de csak két nap maradhattunk ót. addig is a sátorok alol ki nem buhatot az ember. a sok esö miat., soha sem láttam volt bialokal halászni. csak ót. a ház mellet egy tó lévén, abban vagy huszig valo bialokot hajtottak. és azokal egészen fel kevertették atót. és a sárbol a kezekel vonták ki az emberek a sok halat, nem lehetet uszni a szegény halnak. a sáros vizben. török halászat. én valami itt történik, mindenekröl számot adok kédnek. csak ne haragudgyék kéd. és csak az egésségre vigyázon., többet is irnék. de ebédre dobolnak, és a hajos meg indul ebéd utan. azért maradok és leszek. a kéd leg kedveseb. és drágáb attyafia


rodosto 20 9bris. 1721.

ugy tettzik hogy már ennyi lakásunk után, ebben a városban, bövebben irhatok kédnek alakosirol. és a szokásirol. ugy is nincsen egyebet mit irnom, azt már egyszer meg irtam hogy négy féle nemzettség lakja avárost. görög, őrmény, török. sidó, és hogy nagy kereskedés vagyon itt, mind földön, mind tengeren; némelykor három száz szekér bé jő avárosban. epedig gyakorta történik föképpen öszel, és csak nem minden nap. itt amit a szekereken hoznak. hajokra teszik, és constancinápolyban viszik. tengeren is ide sok hajok jönek. akik mindent hoznak; a lakosokrol azt mondhatom, hogy a török lakos itt felesen vagyon. és csendeségben élnek. leg job eledelel is élnek. és külön laknak a keresztényektöl. mert itt mindenik nemzettség külön külön résziben lakik avárosnak. a város csak egy, de négy részben vagyon. és nem elegyednek esze, és a midön pestis vagyon. ritka. hogy mind anégy nemzettség közöt volna. némelykor csak a törökök közöt vagyon és másut nincsen. némelykor csak a sidok közöt. a görögök, vagy csak azörmények közöt. mind a négy nemzettségnek. egy birájok vagyon. aki török. ecsak három esztendeig lehet biró. némelykor. addig is leteszik. de mindenik nemzettségnek vagyon különös birájok, akik folytattyák a dolgokot. a kadia elött. az az. (atörök biró elött) itt a kadia csak hamar fel épül. noha ö is sok pénzen veszi meg a biroságot. és amint ö itél. annak ugy kel lenni. ha. igasságtalan is az itéleti. példának okáért. ha városi tolvajt fognak meg, arra ollyan itéletet teszen. hogy fel nem akaszttyák. ha fizethet néki. de hanem, abban bizonyos lehet hogy meg hoszabittyák anyakát. itt pedig akasztofa, se hóhér nincsen, hanem akár mely bólt eleiben fel akaszttyák egy szegre. a piatzon. és a jancsár. akit meg kaphat az utzán. örményt, sidót, görögöt. annak kel fel akasztani akadiának. itt mindenért kel fizetni, ha valaki épiteni akar a szabadságért. fizetni. a temetésért. házaságért,, mind fizetni kel. hogy a gyapotat, és a szöllöt meg szedhessék, fizes. hogy ki ki a maga borát árulhassa azért fizetni kel. ha csak tele hordot akar is meg kezdeni fizetni kel. az uj bórt nem szabad addig árulni a még nem fizetnek. a kadia meg gondollya magát. egy orában. akorcsomákot mind bé zárattya. akor fizetni kel. hogy ki nyithassák, egy szoval csaknem mindenért kel fizetni azt mondhatná kéd. hogy az ezerekre megyen., valo hogy sokra megyen. de nem megyen ollyan sokra. mert a temetésért. házaságért,. ki öt polturát. ki tizet, ki. egy tallért ád. amint már. birja magát. aki szabadságot kér, a szedésért. bór árulásért. is ahoz képest fizet. a mint már. sok. vagy kevés szölleje, vagy bora leszen. de mind ezekre, nem kel azt mondani hogy a lakosokot nyomorgattya a török. mert ha a magáét meg adgya, azután. csendeségben marad. és csendesebben mint nálunk. és a micsoda kevély nép a görög. ha ugy nem bánnának vélek. idegen nem lakhatnék közöttök. mi itt meg nem maradhatnánk. ha a törököktöl nem félnének., de a botozástol félnek. mert leg kisseb panaszért is a kadia száz pálczát veret a talpán, ha ezerekel bir is. és meg azon felyül fizetni kel. azért, hogy két százat nem csaptak rajta. agörögök sokal jobban élnek. mint sem a mi örmenyink a kik közöt lakunk. de nem is ollyan munkások, mint ezek. se nem ollyan gazdagok, nem is csuda., mert az örmenyek. igen rosz ételekel élnek., már ebben az holnapban. bialokot ölnek meg. és azoknak ahusábol kolbászt csinálnak. és mindenüt csak a sok kopácsolást hallyuk egész éttzaka, hogy nem is lehet alunni. aztot meg szárazttyák, és egész esztendö által azzal élnek. az örmény aszszonyok mikor avárosra mennek, mind fekete bélletlen mentét vesznek magokra. és igen munkások, egy rend béli köntösnél aleányokal többet nem adnak. se pénzt. se mást egyebet, egy örmény a lakadalma után. egy hétig. vagy kettöig. a feleségivel. együt nem eszik. ennek nem tudom az okát, de együt alusznak. a lakadalmoknak pedig már nálok bizonyos idejek vagyon, leg inkáb ebben a holnapban házasodnak. a midön már az uj bor meg forrot, és a kolbász csinálást el végeszték. mind avárosrol. mind a lakadalmokrol. verset csináltam. nem tudom el küldgyemé vagy sem, mind ázon által. kédnek el küldhetem. idegennek el nem küldeném, mert nem mondhatni szép verseknek. itt mind görög. mind örmény érsek vagyon. a sidó népröl mint mondgyák. itt is csak ollyan a sidó valamint másut. ezek tehát azok a szép versek, olvassa kéd. figyelmetességel.

Lakunk parttyán, a tengernek
tölttyuk napját. életünknek,.
Annak gyakran, nagy zugását.
láttyuk s'hallyuk. hánkodását.
Abban nagy halak. jádzanak.
örömökben ugrándoznak.
de a parton akik laknak,
szomoruán suhajtoznak.
régen napot jöni láttyuk,
a tengerböl. s'azt suhajttyuk.
város kies hellyen fekszik.
mely a szemnek szépnek tettzik.
constancinápolyban ha mégy.
husz mély földhöz. még ötött tégy.
szép oldalra van épitve,
szöllö hegyel, körül véve,
szépnek várost, nem mondhatni.
se azt rutnak, nem tarthatni.
ez országban, akár hol jársz.
de szép várost. itt nem találsz.
az élethez, mi szükséges,
az itt, mondhatom bövséges.
sok száz féle, árrut hoznak.
mellyel boltokot. itt raknak.,
itt hajora, azt mind tészik.
császár városában viszik.
itt az áer, oly váltózó.
a mint anép, hazudozó.
télben délig. tüzet gyuthatz,
del után ab,-lakot nyithatz.
nyárban délig, nagy meleg van,
estve fel vedd, ha mentéd van.
beszély földe, jo voltáról,
halgas. kedves. lakásárol,
a téll hideg, igen szellös,
és a mellet. igen essös.
lakni város,-ban kedvesen.
arra okod. éppen nincsen;
mert a tavaszt, másut várják,
nagy örömmel, azt suhattyák.
itt pedíglen, tölle. félünk,
ahoz tartva, közelittünk,
okát annak. ki találnád,
ha ez várost, sokat laknád,
mert gyakran az, mirigy halál,
tavaszal itt, sokat sétál.
tavasz kezdete: igen rut.
és a vége, a széptöl fut.
anyár meleg, minden ki ég,
alig marad. egy kis zöldcség,
az ösz tehát. leg kedvesebb,
azzal gyümölcs, nem édesebb.
mit mondhatni. tehát jónak,
ha az ize, sem jó bornak,
itt aszszonyokot ha látnál,
magadra ke,-resztet hánnál,
mert mindenik, egy ijesztö,
nem külömb mint, egy kisértö,
fekete vagy, zöld mentéjek,
fedezve van. órrók fejek,
a fejek van. bé polálva,
csak a szemek, van ki nyitva.
azt nem mondom. hogy szaladnál
töllök ha van,-nak házoknál.
mert ót más kön, tösben vannak,
mint mikor az, uttzán járnak.
örmény görög,. lakadalmon -
ne kapj ót az, vígasságon,
a hegedüt, ót rángattyák,
a füledet, csígorgattyák.
annak nincs töb. csak két hurja,
melynek izet, len a hangja.
soha többet, egy notánál,
azon vonni, nem hallanál,
örmény meny asz,-szonyt pompával,
viszik estve, sok gyerttyával,
ki templomban, vö legényel,
meg esküszik, nagy örömmel.
másnap meny asz,-szont uttzákra,
viszik házak,-rol házakra,
annak fejét, bé takarják,
hogy ne lásson, azt akarják.
órrára kön,nyen le esne,
ha segittsé,-ge nem lenne,
ötet két fe,-löl vezetik,
öreg aszszo,-nyok segittik,
meny aszszony nagy, büszkén meg áll,
minden háznak, kapujánáll.
ótt keszkenöt a nyakára,
tésznek, s' elég ajándékra.
ónnét eléb. meg indittyák,
meg más háznál, meg álittyák,
a vö legény, pillangoson,
megyen elöt,-te kardoson,
az uttzákot mind bé járván,
s' elég aján,-dékot kapván,
viszik vö leg-ény házához,
hol kezdenek, vígassághoz,
egy hetig tart, lakadalom.
három napig, az unalom,
mert addig a, vö legénynek,
lántzon kel len,ni kedvének,
csak száraz kor,-tyot kel nyelni,
mert nem szabad, meg kostolni,
lakadalma, vö legénynek,
hasznára van, erszényének,
mert ki ki ád, néki annyit.
hogy el teszi, annak felit.
lakja várost, négy nemzettség,
görög, török, sidó örménység,
ez mindenik, tart más vallást,
külön külön, féle szokást,
hogy lehetne, ót egyesség,
ahol hitben, van külömbség,
ne kivánnyad, ót a lakást,
se sok ideig, mulatást,
ahol három, napján hétnek,
három vasár, napot ülnek.
talám e föld, azért tettzik,
ollyan rosznak, azért láttzik
hogy itt töltünk, esztendöket,
sok unadal,-mas idöket.
minden tettzik. bujdosonak,
hazáján ki,-vül soványnak.
de ha Isten,-nek szolgálunk,
ugy szent váro,-sában lakunk,
ót nem fognak, üldözhetni,
se bennünk on, net ki tudni,
ót öröke, a kóldusnak,
ollyan nagy mint, a királynak.
uram ! legyünk, mi bujdósók,
azon város,ban lakósók..

édes néném, ezeket csak kéd számára csináltam, mert tudom hogy akéd itélö széke elött. meg nem itélik öket, de ha más kezéhez akadnak is nem törödöm rajta. ha nem szereti, csinállyon szebbeket, én soha sem voltam a párnassus hegyén. hanem csak azon törödöm. hogy ez a levél talállya kédet fris jo egésségben. édes néném szereté még kéd? polatéti.


rodosto. 16 apr. 1722.

szép dolog ahálá adatlanság. és a resttség. már egy nehány levelemre nem vettem választ. mi az oka, betegé kéd. haragsziké kéd.? nekünk nem kel ugy tennünk mint arosz házasoknak, akik hátal fordulnak egymáshoz, a mikor nem jól vannak egymásal. de édes néném, most nem kel haragudni reám, mert mi most keserüségben, és sirásban vagyunk, és az ollyanokra, nem kel haragudni. hanem még az ollyanokal sirni kel. azt nem kivánom kédtöl, inkáb sirok kéd hellyet. a mi szomoruságunknak pedig az, az oka, hogy tegnap vettük hirit a fejdelem aszszonyunk halálának, aki is párisban. 18 februarÿ holt meg. 43 esztendös korában, a valohogy a fejdelem szivesen bánnya. de már egy nagy butól. meg menekedet; mert a fejdelem aszszony állapottyán. mindenkor kelletet busulni. avalo hogy igen keveset laktanak együt. de aköteleség mindenkor fent volt. és a gondviselésnek, meg kelletet lenni, noha a héjával. a szegény fejdelem aszszonynak. nagy nyomoruságal. és szegénységel kelletet életét tölteni, édes néném. nem vigasztalására vagyoné az, egy szegénynek, amidön azt láttya. hogy a fejdelmi nagy házbol valok is. szükséget szenvednek. és hogy ezekel is ugy bánhatik az Isten, valamint övéle. és ha ezek kételenek szenvedni. ö is könnyebben szenvedhet. vallyon ha a szegények mindenkor boldogságban látnák a fejdelmeket. és más nagy urakot, nem gondolhatnáké azt felöllök, hogy talám az Istennek rendelése nem bir vélek., és aláb nem teheti öket,.? solon, a hét bölcsek közül valo. a cresus udvarában menvén, cresus nagy becsülettel fogadá. és meg mutatá néki a kincsét, és mondá néki a király. látodé micsoda gazdag és boldog vagyok, de a philosophustol semmi dicséretet nem véve. a mely nehezen esék akirálynak., gondolván, hogy majd fel fogja ötet magasztalni, és még több kincset is mutata néki. de solon. mind ezekre. csak azt mondá. akirálynak. nemo ante mortem beatus: senki holtáig nem boldog. eha nem tettzék is a királynak. el kelletég halgatni, esziben is juta idövel, mert cyrus fel prédáltatván kincsét, és országát. és magais rabságban esvén. és halálra itéltetvén. akoron esziben juta a solon mondása. mint hogy historiábol beszéltem kédnek. még ez iránt két rövid példát hozok elö. hogy meg lássa kéd. hogy mi is tudgyuk az a. b. cét. osiris. az egyiptumi leg hireseb király, meg gyözvén. öt vagy hat királyokot. és rabságában tartván. a midön valahová ment. a szekerét ezekel vonattya vala, és az asztala alat étette öket. egyszer a többi közöt a midön vonták a szekeret. egyik ahat közül. csak a kereket nézte. osiris a szekérben lévén, aztot észre vévé. és kérdé tölle, hogy miért nézne mindenkor a kerékre. a rab király felelé néki. azt nézem hogy a mely része akeréknek fent vagyon. a le fordul. és amely, alat vagyon. a fel megyen. az egyiptumi király, elmélkedvén erröl a feleletröl. azonnal fel szabaditá a királyokot, és mindenikét nagy becsülettel a maga országában viszá bocsáttá. ha szinte meg unná is kéd. de hozok még egy példát elé. mert nem mindenkor vagyon ollyan jó kedvem. hogy historiábol beszéllyek. egy számosi király. a neve nem jut eszemben., soha leg kiseb szomoruságot. vagy szerencsétlenséget. meg nem kostolván. egyszer maga magának akart szomoruságot okozni, hogy had busulhasson ö is valaha valamin. valamint mások, azért egy igen kedves gyürüit ki huzván az ujjábol, a tengerben veti. már önéki is buja volt gyürün. de más nap. egy nagy halat visznek asztalára, akinek a torkában meg talállya gyürüit, de idövel ez a király nagy nyomoruságokban esék. és akoron észre vévé. hogy a jó idök után, esö szokot lenni, és hogy azt a szomoruságot kel mi nekünk jó neven venni. a melyet onnét fellyül küldenek reánk, és nem azt a melyet mi csinálunk magunknak. édes néném többet nem beszéllek historiábol. hanem csak azt mondom. hogy ne essünk kettségben. az Isten meg vigasztalhat bennünket. mivel nyomoruságban vetheti a nagy fejdelmeket. de itt még más rosz hirek is vannak. mert a pestis itt igen kezd sétálni. azt mondgyák hogy kéteknél bövségel vagyon. az egésségre édes néném. az egésségre kel most igen vigyázni. soha sem volt nagyob szükségünk reá mint most. szüntelen valo félelemben leszek kédért. mert a nem tréfa. bercsényinek két vagy három cselédgye már meg holt., a jésuitájok is utánnok ment. a ki méltó pap volt. magais az aszszonyal hozánk jönek lakni, mint ha már közöttünk bátorságosab volna., de én nem bánom mert a kis susi közeleb lesz, erre azt fogja kéd mondani, jaj hogy gondolkodik illyen pestises idöben az ollyanrol. édes néném. a még élünk. addig csak magunkban hordozzuk atermészetet, és az oldal csontunkot. csak kel szeretnünk, vagy akarjuk. vagy sem., édes oldal csontbol valo néném. arra vigyázon kéd. hogy a csont egésséges legyen., és tzinteremben ne vigyék, azért nem kel aházbol ki menni. othon kel ülni. és reméllyük hogy a jó Isten meg tart bennünket. amen.


bujuk álli. 24 junÿ. 1722.

Édes néném. éppen nem kel nevetnünk. néze kéd honnét irok. meg láttya kéd abbol. hogy vagyon abban valami. abban avagyon. hogy ide három mély földnire kelletet jönünk. és avárost el hadnunk apestis miat., vagyon immár két napja. hogy itt vagyunk sátorok alat, egy nyomoru falu mellet, bercsényi ur. minden pereputyostól. a faluban. egy nyomorult udvar házban. vagy is majorban, vagyon szálva. a városban a pestis egészen el hatot. vagyon ollyan nap. hogy más fél száz embert is el temetnek. közöttünk még senkit nem temettek noha a cselédek közül. kettön is volt pestis. de ki gyogyultak belölle, mind azon által már továb nem maradhatván a városban. már két naptol fogvást itt táborozunk. egész ház népestöl. avalo hogy szép helyt vagyunk szálva. de aza rut nyavalya. el vette minden kedvünket. és csak idétlenül nevetünk, ugyan is ocsmány nyavalya ez. reggel jol vagyon az ember, estve felé meg betegszik. és harmad napjára el temetik. kéd iránt is nagy félelemben vagyok. mert tudom hogy kéteknél is nagy a pestis., de már ebben benne vagyunk, uszni kel amint lehet. és mindenek felet. bizzunk az urban., mert el nem hágy bennünket, igy kel a keresztnek uttyán járni. a bujdoso magyaroknak. a bujdosásban is bujdosni kel. hogy valamiben hasonlok lehessenek az Istennek bujdoso fiához. ezután hogy lészen dolgunk Isten tudgya. eszterházi ur. nincsen velünk, rodostohoz közél egy rétre ment szállani sátorok alá. a feleségivel, többet nem irhatok, mert az irás is. izetlen,. a micsoda állapotban vagyunk. az Isten tarttson meg bennünket, az életére. és az egésségire vigyazon kéd. nem lehet hogy még is illyen szomoruságunkban meg ne nevetéssem kédet, mert mi is azon eleget nevettünk. meg irtam vala kédnek, hogy bercsényi ur. az aszszonyal hozánk jöttek vala lakni. a pestis elött. a mikor már nálunk laktanak. annak az öreg uri aszszonynak., az ágyékán valami kis dagadás volt. mindgyárt azt gondolta hogy talám pestis. senkinek nem szollot; még csak az aszszonyoknak sem mondotta meg. valamely orvoságot sem mért kérni. hanem a jó buzgo aszszony, estve mikor le feküt. az ágya mellett valo szentelt vizel kentemeg adagadást, mind addig valamég el nem oszlot. és mindenkor nagy titkon. és csak akor mondotta meg az urnak. a mikor el mult adagadás, el hitette magával hogy pestis volt. az ö áitatos orvosságán. mind a fejdelem. mind mi eleget nevettünk. egy keveset nevessen ked is. isten hozád. édes néném.

majd el felejtettem volna kédnek meg irni, hogy mi a szomoru állapotunkhoz valo szinü köntöst fel vettük. mert mindnyájan feketében vagyunk. a fejdelem aszszonyt gyászollyuk. a micsoda állapotban vagyunk. a bizonyos hogy hozzánk illik agyász, ha szinte senki haláláért nem viselnök is.


bujuk. álli. 12. aug. 1722.

Ne csudállya kéd ha az elmult holnapban nem irtam. mert ollyan szomoru állapotban vagyunk, hogy azt sem tudom. ha tudoké irni, az elmult holnapban. aki Confectumokot csinált. és aki kávét szokot fözni a fejdelemnek. reggel meg fözvén akávét, ebéd után. meg betegedet. és harmad nap mulva. apestisben meg holt., hozzám pedig harmintz lépésnire volt szálva, ezen kivül. akonyha mesterünknek két fia. csak hamar utánna menének, itéllye el kéd ezekböl hogy micsoda szomoru napokot töltünk. itten, a félelem sokal nehezeb talám még annál a nyavalyánál is. mivel az ember nem tudhattya. a szempillantását. amelyben abban eshetik. estve egésségesen fekszik le, reggel betegen talállya magát. Istennek hálá. egésségem jó vagyon. de mint hogy csak a pestisröl vagyon itt a beszéd. a már ugy fel zavarta az elménket. hogy én mindenkor csak. azt képzelem magamban hogy beteg vagyok., és az illyen képzelés. félelmet okozván az elmében, szüntelen valo unadalomban, és nyughatatlanságban. vagyon az ember. hányszor feküdtem már ugy le. hogy nem gondoltam viradtát érni. nem azért. hogy valoságal érzettem volna valamely változást az egésségben. hanem azért. hogy az elmének nyughatatlansága okozta bennem az ollyan gondolatokot. azt ne gondollya kéd hogy csak én vagyok. igy, mivel mindnyájan illyen állapotban vagyunk, és illyen állapotban lévén,. el itélheti kéd, micsoda vigasságal tölttyük az idöt, nem is lehet fél orát a sátoromban tölteni. hanem a mezön valo sok járásal töltöm az idöt. hogy mégis valamivel mulassam magamot. a nevetés pedig ollyan ritka nálunk. hogy ha még igy leszünk sokáig. atermészet azt is el felejteti velünk, és csudálni fogjuk, ha másokot látunk nevetni, hát ha még ollyan városban mennénk a hol mindenkor nevettek. a mint hogy azt olvastam egy régi városrol. hogy a lakosoknak mindenkor nevetni kelletet, semmit nem mondhattak. nevetés nélkül, ha a tanácsban valamely országos dologrol végeztek is a tanács urak. de ki ki nevetésel mondotta ki a voxát. egy szoval soha sem beszélhettek ollyan nagy dologrol, hogy nevetés nélkül beszélhettekvolna az apjok. anyok. feleségek. és gyermekek halálát. egymásnak nevetésel adták tudtára. avalo hogy nem szeretném az ollyan városban valo lakást, de leg aláb. innét. egy ollyan városban kellene mennünk ha csak egy holnapig is, de azt gondolom hogy talám még ót sem nevetethetnének meg minket,. mert csak a mosolygás is nehéz nekünk. és a micsoda processiot láttunk itt a minapiban. bizony nem lehetet látni könyhullatás nélkül. aztot pedig ezen szomoru halál okozta,. eszterházi ur ide járván misére mind innepekben. leg utolszor ur szine változása napján itt misét halgatván, és ebédet évén. estve felé lora ült. és viszá ment, ahol a feleségivel volt szálva egy réten, itt ebéd után. nagy fö fájást érzet, de mi nem is gondoltuk hogy még a veszedelmes legyen; a pedig már a pestisnek jele volt, és harmad nap mulva csak hallyuk., hogy pestisben meg holt. azt a hirt a felesége hozta meg nekünk, a ki is mihent halva látta az urát. nem tudván mi tévö légyen. abban az el bodult állapottyában. kapja magát. egy szolgával, és egy kis leányal. oda hadgya az ura testit. és mindenit, gyalog két mély földnire jö hozzánk. a midön meg láttuk ezt a keserves processiot. nem lehetet nem könyvezni szomoru voltán annak a szegény aszszonynak. a fejdelem viszá küldötte az aszszonyt. és tett rendelést az ur temetése felöl. mind ezek után hogy lehetne leg kisseb jó kedvünk is. de nem hogy jó kedvünk, de tartozunk holtig meg emlékezni erröl a szomoru állapotunkban valo létünkröl, a mint hogy soha el sem felejtem. és mindenkoron eszemben fog jutni hogy micsoda napokot töltöttünk itt ell, de minek elötte el végezem levelemet lehetetlen hogy meg ne irjam kédnek az égést. a mely bennünket meg ijesztet volt. ha szinte sátorok alat lakunk is, mert a minap a cselédek, egy vászonbol valo palotát gyujtottak itt meg. nem tudom mi formában, a gyerttyát melléje tették volt. egy szempillantás alat. egészen meg gyult. sibrik lakot benne. és alig szaladhatot ki alolla. aportékáját is ki kaphatták, de nem lehet szeb égést látni mint avolt. mert a sátor sok féle szinü matériával lévén fel czifrázva. aláng is mind anyi féle szint mutatot. az égés nem tartot. fél fertály oráig. de olyan kevés idö alat. elég drága palota éget ell. mert egy ollyan sátor. leg aláb két ezer tallérban kerül. édes néném adgyuk a kö házra apénzünket,. és ne avászon palotára. kivánom hogy az Isten tarttsa meg kédet.


rodosto. 11 8bris. 1722.

a pestis Istennek hálá. tellyeségel meg szünvén avároson. tegnap regel mi is el hagyok atáborozást. és ide viszá jöttünk. nem is adhatunk elegendö hálákot azurnak. hogy illyen nagy pestisben meg tartot bennünket. föképpen annyi sok cseléd közöt. mint itt vagyon. a kik magokot nem tudgyák ugy oltalmazni, mint az okosabbak. el hitetheti kéd magával hogy örömmel jöttünk viszá. és ollyan örömmel, mint mikor az ember valamely veszedelemböl meg szabadul. csak mi tudhattyuk aztot. hogy micsoda unadalmas napokot töltöttünk ótt el. mert azt lenem lehet irni. és mennél nagyob szenvedésben volt a mi elménk, annál nagyob háláadásal tartozunk. az urnak. a ki mi reánk olly nagy gondot viselt. és meg szabaditot az elméjü inségböl. a mely senem könnyeb, senem kisseb, de talám el mondhatni, hogy sullyosab. atesti inségnél, mivel akár mely bövségben. és jó állapotban legyen atest, de ha az elme nem vidám. és nem csendes. a test is ahoz alkalmaztattya magát. ettöl vagyon. hogy sokakot látunk ollyanokot. a kiknek külsö képen jol vagyon állapottyok. de még is kedvetlenek. mert az elméjeknek vagyon valamely bajok. ellenben pedig látunk ollyanokot. akik ha szükölködnek is ha jó renden nincsen is dolgok. de az elméjek helyben lévén mindenkor vidámok, és jó kedvüek. sokal nagyob tehát az elme nyughatatlansága. atesti fáradságnál. és hogy egy oráig valo bu, és törödés. sokal nehezeb, azegy napi kapálásnál. mind ezeket csak azzal fejezem bé. hogy mindenkor csak az Isten segittségit kel kérnünk. akar az elménk legyen nyughatatlanságban, akár a testünk inségben, de ö hozzája folyamodgyunk., egyedül ö adhat könnyebséget. és csendeséget. it a pestis igen meg dézmálta avárosiakot, nem is emlékeznek rea hogy ebben avárosban illyen nagy pestis lett. volna mint az idén de Istennek hálá meg szünt. és mi itt vagyunk. bár gyakrabban vehettném akéd levelit. Isten tarttson meg édes néném mi még nem nevetünk.


rodosto 15 aprilis 1723.

Édes néném micsoda feledékeny nyavalyában voltam eddig. hogy el felejtettem kédnek meg irni a szegény horvát ferencz halálát, vagyon már két holnapja hogy el hagyot bennünket. örökösön. ezt a hirt régen tudgya kéd. de azt is tudgya kéd. hogy egy emberséges embert vesztettünk el. a ki hatvan kilencz esztendös korában is. igen frissen birta magát. és mindenkor jó kedvü volt; nem is volt vigabb közöttünk ö nálánál. micsoda szép dolog ajó természet,! nem kel csudálni. ha el felejtette volnais amaga hazáját. mert aki 43 esztendöt tölt idegen országban: azt is el felejti hogy hová való. de attol tartok hogy ismét itt temetés ne legyen, és hogy a szemit bé ne hunnya egy uri aszszony, aki iffiu lett volna ábrahám idejében. de mostanában hatvan kilencz esztendö semmi ékességet nem ád, és egy ollyan korban lévö aszszonynak nem szükséges bé fedni az orczáját. azért, hogy valamely gondolatokot ne okozon; mind ezekböl észre veheti kéd hogy bercsényiné aszszonyrol szol az irás, aki is szem látomás fogy, és mint egy olvad. azt tudgya kéd. hogy illyen idös korában is, mindenkor piros ábrázattyavolt. de mostanában egészen el haloványodot. és maga is veszi észre hogy nem sokára, le kaszállyák aszénát, eddig leg kedveseb beszélgetése a viszá valo menetelröl volt, de már láttya hogy hamaréb meg láttya meny országot. mint magyar országot, bizony jób is az elsö a másikánál, de mit ártana, magyar országbol. meny országban menni. elég a hogy amicsoda állapotban vagyon ez az uri aszszony. azt gondolom hogy az örökös hazájában megyen most minden órán. kit adgyunk azután bercsényi urnak., gondolkozzék kéd addig felölle., és irjon kéd valami hireket. mert itt semmit nem hallunk.


rodosto 26 aprilis. 1723.

édes néném. akár mennyit éllyen az ember, akár micsoda kedvére tölttse napjait. de mind azoknak ahalál avége. aszegény bercsenyiné aszszonyom is azon végezé el életét, aki is már egynehány napoktol fogvást. betegeskedvén, és nem anyira szenvedvén fajdalmakot. mint a természetnek, magában valo elfogyását. aki is mint agyerttya ugy alut ell. tegnap három ora felé dél után. már észre vettük. hogy csak hamar el aluszik. holmi kérdéseket tettek tölle. arendelése iránt. az urunk az ágya mellet volt és mindenre meg felelt. és söt még, valamit akart volna még mondani a fejdelemnek. már el is kezdette volt. de egy két szó után. csak csendesen ki mulék evilágbol. alig vettük észre halálát, sokat kivánkozot szegény amulando hazájában, de az Isten az örökös hazájában vitte., ugy tettzik édes néném. hogy hatvan kilencz esztendö mulva. csak gondolkozhatot arrol a szent hazárol. azt el mondhatni arrol az uri aszszonyrol, hogy igen jó erkölcsü áitatos aszszony volt. azt is elmondhatni. hogy mindenkor nagy méltoságban élt. és a szükségnek csak a hirit hallotta. nem is lehetet más képpen., leg inkáb a mikor draskovicsné. és erdödiné volt. aharmadik urával is mindenkor bövségben volt. még mind ebben a bujdosásában is. ma tettük koporsoban szegényt. és gondolom hogy a jesuitákhoz viszik bé innét. constancinapolyban., tudom hogy ót lesz kéd a temetésin, tudom hogy már azt várja kéd, hogy meg irjam micsoda állapotban volt az ur. az illyen szomoru orákban. a midön az aszszony betegeskedet. igen igen tudta kedvit keresni, és amidön halálán volt. akor ugy történt hogy alut. nem akarták fel költeni. hogy jelen ne legyen. a midön fel ébredet. és meg tudta hogy a szegény aszszony nincsen már a világon. akor avalo hogy egy keveset könyvezet. mi azt gondoltuk. hogy majd nagy zokogásokot fog tenni, de sokal csendesebben volt. mint sem gondoltuk volna; és a keserüség mellet a ládákrol gondolkodot. illyen avilág. vallyon nem házasodiké még meg., itt nincsen más leány. hanem susi. és két özvegy aszszony. susihoz pedig még más is tartaná közit. de aki gazdagab. ahatalmasab. most ez elég. mert a szomoru dologrol nem kel hoszu levelet irni.


rodosto 22 aug. 1723.

Az én vétkem, az én vétkem, és az én nagy vétkem. hogy már egy nehány levelire nem feleltem kédnek, az utolso leveliböl látom kédnek hogy kéd jó prophétáné. de ugy tettzik hogy nem kellene csufolni a keserüségben lévöket, mondván, hogy más kézre kerül amadár, ha énnekem is annyi. volna a ládámban, mint másnak. talám a madár is meg maradot volna, de rend szerént a szegény fogja meg a madarat, és a gazdag eszi meg., elég ahogy akéd jövendölese bé fog telni. és ha hatvanhoz közelitünk is de abarány hust csak szerettyük. már a csak nem bizonyos, mások elött, de én nálam a bizonyos, mivel atitkot meg kelletet tudnom, hogy susi most minden orán bercsenyiné leszen. egy részint bizony nem bánom, mert jó erkölcsiért meg érdemli. és lehetetlen lett volna ebben az országban jobbat választani nálánál. de itéllye el kéd micsodások aleányok. aztot tudom hogy a szivnek semmi része nem lesz ebben a házaságban. aztot maga is tudgya. hogy a testnek sem lészen. de hogy a grofné titulus zengjen a fülünkben, alig várjuk hogy el mondhassuk a segéllyét, azt kédre hagyom. hogy kéd mondgya ki a sententiát. hogy ha mind illyeneké a leányok. elég ahogy a jövendöbéli vö legényt. vagy is inkáb vö embert. most a köszvény nem háborgattya. és susiért gyakrabban meg mosdik. mert azt tudgya kéd. hogy a szegény aszszony éltében egy holnapban sem mosdottunk meg egyszer. de most egy kevese csinosaban tarttyuk magunkot., micsoda szép dolog a szeretet. mint meg iffittya az embert! hát ha meg vagy husz esztendöt le rázhatnánk magunkrol. láttaé kéd. az ollyan öreg embereknek akalendariumját akinek iffiu felesége vagyon, hogy miképpen tarthassa meg az egésségit. és hogy micsoda idökben, és napokban kel együt hálni a feleségivel. és mikor kel különösön. eleget nevettünk susival. mert én egy kalendariumot csináltam neki, azt mondgya. hogy nem szereti az ollyan kalendariumot. lehetetlen hogy le ne irjam kédnek. az öreg emberek kalendariumját. a nem más. jeleket mutat. hanem csak arra oktattya. hogy mikeppen vigyázanak. életekre. és egésségekre. valamint más kalendariumban, fel vannak téve. a szerencsés. és a szerencsétlen napok. itt is fel vannak jegyezve az ollyanok. a mellyekben lehet a feleségekel hálniok, és a melyekben különösön. példának okáért. a nagy böjtben. és azinnepek elött valo böjti napokon. különösön. penteken, szombaton. különösön. a négy kántori. napokon. különösön. a három sátoros innepeket. mindeniket octavával meg kel tartani, azért különösön. az apostolok innepeken. különösön, az évangyélisták napjain. különösön. a magak pátronusok napjain. nyolczad napig különösön. ezen kivül, télben, a midön havaz, különösön, hanem a mikor tiszta az idö. akor meg lehet együt. tavasz felé. ha náthások. vagy hurutnak. különösön. a májusnak végiig. nyárban. az izadságal is elég nedves humor megyen ki belöllök. azért különösön. öszel meg lehet együt. mind addig, még a ködös idök nem kezdödnek, mivel aködös idökben. különösön. az esös idökben különösön. a midön sok meny dörgések járnak. különösön. ha a gyomor valamit jol meg nem emésztet. nyolcz napig különösön. ezen kivül. mikor a napban fogyatkozás vagyon. nyolczad napig különösön. a mikor aholdban vagyon fogyatkozás. akor tizen két napig különösön. ihon édes néném az öreg emberek kalendariumja. nem tudom mint talállya kéd. de susi azt mondgya. hogy el kel égetni. mert gyakorta mondgya hogy különösön. én pedig ködös, mind esös idöben szeretvén kédet. maradok kéd szolgácskája. az egésségre vigyázunké.?


rodosto 15 8bris. 1723

hol vannak a musikások, fujják el a tehén hus notát, és vonnyák el a meny aszszony tánczát. mind ezekböl el itélheti kéd. hogy ma itt házaság lesz. de azt is jo meg tudni kédnek. hogy lakadalom nem lesz., és hogy csak száraz korttyot nyelnek a mái lakadalomban. talám a meny aszszonynak sem leszen jobban dolga. elég a hogy., ma esküt meg bercsényi ur. susival. két vagy három bizonyság elött. de azt is titkon. el itélheti kéd. micsoda örömben vagyon susi. aki is bizony meg érdemli a grofné titulust. és az Istennek iránta valo rendelésit lehet csudálni, aki is micsoda uton veszi gondviselése alá, az idegen országban lévö árvákot. édes néném. azt is ehez teszem. hogy mi jol vannak az ollyanok, a kiknek. elég vagyon aládájokban. mert bercsényi ur. nem annyira a szükségért házasodot meg. mint azért hogy vagyon modgya benne, mert üsmerek én ollyat. kéd is üsmeri hogy nagyob szüksége volna aházaságra. mint bercsényi urnak. de non habet pecuniam, és nem csak a bucsut járják pénzel, hanem a meny aszszony tánczát is. nem jó törvény volté alykurgus törvénye lacedemoniában. ahol proba esztendöt el lehetet tölteni a leányal. véle laktak. esztendeig. kettöig, ha egymásal meg nem álkhattak. a házaság sem lett meg. ki ki esmét más társat kereset magának. de ne keressük ezt a szokást arégieknél. itt is ezt fel talállyuk, mert a férfiu. egy aszszonyal, vagy leányal. a török biró eleiben megyen. és ót meg mondgya abirónak. hogy ezt a személyt el veszem esztendöre, vagy kettöre. mikor az idö el telik. ennyi pénzt tartozom adni neki. a biro egy czédulát ád nékik. és azután szabadon együt lakhatnak, de a birót meg kel ajándékozni, mert a nélkül. végben nem megyen a dolog. szeretném tudni, hogy mit mondanának erre a mi erdélyi aszszonyaink. fogadom hogy sok mondaná. placet. de talám, még a férfiak sem vesztenének rajta. ha az illyen törvény szokásban volna,. tudom hogy, a ma lett bercsényiné fog kédnek irni, és titkosab dologról is irhat mint én. hanem azt kérdem kédtöl, micsoda külömbség vagyon. a penitentzia tartásnak szenttsége közöt, és a házaságnak szenttsége közöt.? erre feleletit el várom kédnek. és azonban fris jó egésséget kivánván kédnek. maradok..


rodosto. 19 xbris. 1723

édes néném. már egy nehány levelemre nem vettem kédnek válaszát kédnek is hasonlo panasza lehet reám, de annak azt az okát adom, hogy már egy holnaptol fogvást. a mi urunk mindenkor roszul volt. és a lábaira nem álhatot a köszvény miat, erre azt mondhattya kéd, hogy az én ujjaim nem voltak köszvényesek. és irhattam volna. én meg azt felelem erre. hogy mind a szivem. mind az elmém köszvényben feküttek. még az uj házas aszszonyt sem láttam a miolta házas, hanem ma. ma sem láttam volna meg, hakételen nem lettem volna. a fejdelemel oda menni. mind azon által azt meg kel vallanom. hogy az a kételenség, tettzet, a köszvényes szivnek, és mikor ót voltam. egy kis háragos pirongatás azért hogy annyi ideig látni nem mentem. orvoság gyanánt eset. de édes néném. az ollyan orvoság. még nagyob fájdalmat okoz, micsoda orvoság jób tehát.? a talám job volna ha lehetne. hogy az orvoságot is. kerüllye el, azember, de ez a mesterség, mind azon által. ha jó volnék. azt kellene mondani, hogy mindent véghez vihetek abban. aki erött adhat. itt mi már ugy vagyunk. mint ha mindenkor itt laktunk volna, és mint ha, mindenkor itt kellene laknunk. mar nem csudálom, mikor hallom másoktol, hogy a hazáját el felejtheti az ember. mert talám magam is el felejteném, ha csak a minapiban az édes anyám levelit nem vettem volna, a ki is irja, hogy gratiát szerez, ha bé akarok menni, és hogy, az uram halandó lévén, holta után mire juthatok. idegen országban, e mind bé tellyesedhetik. és minden képen csak bizonytalan voltát látom a sorsomnak., de mind itt, mind másut. csak az Isten akarattyára kel magunkot hadni, és ne ugy gondolkodgyunk mint az ollyan istentelenek, akik azt tarttyák, hogy az Isten a világot teremptvén, magára a világra hadta. hogy mennyen a mint mehet. és hogy az aprolékos dolgokra nem vigyáz. valamint hogy az orás, meg csinálván az orát, aztot fel tekeri, és azután azt járni hadgya, amint neki tettzik. eztet nem ugy kel hinni egy kereszténynek., a kit is arra tanyit az évangyélium. hogy az Istennek, ollyan gondgya vagyon egy szegényre. valamint egy királyra. és hogy minden dolgunknak. az ö akarattya szerént kel folyni. ha azt más képpen hinnök, azt is kellene tartanunk. hogy nincsen más világ. és hogy csak a nagy urakért. a gazdagokért teremptetett ez a világ. az alacson rendüek, és a szegények., csak azokért vannak evilágon, valamint avizben, az apro halak. a nagyokért, és valamint az oktalan állatok. a terh vonásért, ne adgya Isten, hogy illyen hiszemben legyünk, és hogy ebben. csak a nével valo keresztényeket kövessük. mert én azt hiszem hogy az Istennek ollyan gondgya vagyon reám valamint egy királyra, és az én életemre, sorsomra, ugy vigyáz, valamint a leg gazdagabbéra. valo hogy világi modon, azok jobban vannak, de mint hogy keresztények vagyunk csak azt kel mondanunk legyen Isten akarattya rajtunk. észre sem veszem. hogy uj házas aszszonyon kezdem el a levelemet, és predikácion végzem, de édes néném. egy kis jó gondolat nem árt. és láttya kéd. hogy az Isten akarattyára hagyom, hogy nekem még abban modom nem. volt a miben volt már háromszor bercsényi urnak. csak azt mondom valamint az esopus rokája. aki el nem érhetvén a szöllöt. azt mondotta. nem ért még meg, én is. hogy még el nem jöt az idö. de arra eljöt. hogy kéd irjon és az egésségire vigyázon. majd el felejtettem volna. kédtöl egy mesét kérdeni. mondgya meg kéd, micsoda külömség vagyon a penitentzia tartás szenttsége, és a házaság szenttsége közöt. ezt a mesét talám mászor is meg irtam kédnek. de nem jut eszemben. de mint hogy uj házasokrol kezdettem el a levelet, azért irom még egyszer. még egy nehány vers is jutot eszemben. az is az uj házasokrol., de a bizonyos hogy susira nem szabhatni. mind azon által csak le irom. nem lévén mit irni egyebet

A valo jó kata, hogy leánykorodban.
ha részesé tettél, volna joságodban,
könnyen estem volna, a barátságodban,
az igaz nem volnék, mostan rabságodban.
Óh én édes uram, azt én régen tudtam.
akása hogy meg ne, égessen meg futtam,
mert egyszer ugy mástol, nagyon meg csalodtam,
veled ugy ne járjak, attol én tartottam.

jó éttzakát édes néném. többet nem irok, talám ebben az esztendöben sem veszi kéd. töb levelemet.


rodosto. 18 februarÿ. 1724.

Edes néném már egy nehány levelemre nem vehetem. kédnek válaszát. tudom hogy kéd is ritkán, és késön veheti leveleimet. mert most ritkán járnak a hajok. a nagy szelek miat. az utolso levelét ennek elötte husz esztendövel irta kéd, de hogy ne fillenttsek. ennek elötte husz napal. nem tudom hol sétált annyit a tengeren, még is azt irja kéd. hogy már ideje volna. kéd látni el mennem. azt én szivesen kivannám, de ha én is husz napig maradnék a tengeren. talám halva vinnének kédhez. és kaposztát fözetne kéd velem. töb napokot is töltöttem én a tengeren, de jo hajokon, az it valokon pedig éppen nyomoruság. azért tegye le kéd. egy kevés ideig azt a kivánságát. szeresen. kéd hanem lát is. és elégedgyék meg kéd. a leveleimel, azt irja kéd. hogy nem emlékezik reá, hogy még maszor is meg irtam volna kédnek a mesét, és hogy irjam meg a magyarázattyát, eleget nevettem azon. a miképpen magyarázta kéd, mert kéd csak azt tarttya, hogy jób a házaság. a penitentzia tartásnál, a valo hogy most gyönyörüségeseb, de nem minden férfiu, és aszszony mondaná azt. de a még aztot valaki jobban meg magyaráza, én addíg, azt a külömbséget találom a penitentzia, és a házaság szenttségei közöt, hogy az elsö szenttséget. szánásal. bánásal kel el kezdeni, de annak a vége örömre válik. a második szenttséget pedig örömel kezdik. de bánasal, és szomoruságal végezik. a kinek nem tettzik. magyaráza más képen. édes néném, hanem üsmerem is, de meg szerettem azt a leányt a kiröl irja kéd. hogy micsoda veszedelemre tette életét az annyáért, mert a jó szivet méltó szeretni, de a pogányok közöt is látunk ollyan jó szivü leányokot., a többi közöt, arégi romaiak idejében, a tanács romában egy aszszonyt halálra itélvén, nem akarta más képpen meg öletni, hanem hogy éhel halyon meg, azért a tömlöczben vetették, és semmi ételt, se italt nem adtanak nékie. senki véle nem is beszélhetet. hanem csak éppen a leányát bocsátották hozája. de aztot is mindenkor jol meg visgálták. hogy ha nem viszené enni az annyának. a tömlecz tarto látván hogy két hét mulva is az aszszony csak jó egésseges a tömlöczben, a tanács eleiben megyen. és ót meg jelenti hogy annyi ideig az aszszony étel nélkül is. jó égességben éll, a tanács arrol beszelgetvén, parancsollya a tömlecz tartonak. hogy nagyob vigyázásal légyen.. és hogy az aszszony leányát is jobban meg visgállya. a tömlecz tarto ezeket végben viszi. de az aszszony ötven nap mulva sem akar meg halni éhel, a tömlecz tarto azon csudálkozván. gondolkodik magában. hogy mikepen lehet az. azt vegezi el magában. hogy egyszer meg lesi a rab aszszony leányát. hogy mit csinál mikor az anyával vagyon, ollyan helyt keres azért magának, a honnét titkon, mindent meg láthat hogy mit csinálnak a tömlöczben. másnap. a rab aszszony leánya a szokot orában az annyához menvén. a tömlecz tarto is a rejték helyere megyen: és akor láttya meg, hogy mivel élt annyi ideig arab aszszony., mert mindennap aleánya tejivel élt. a tömlecz tarto elö beszélvén. atanácsban. hogy miképpen szopta a rab aszszony a leányát. és hogy minden nap. ugy szoptatta az annyát. a tanács azt csudálván. és nagy dicseretet adván a leánynak. az annyát ki bocsátattya, és jó teteményiért. aváros joszágábol meg ajándekoza., a jó szivü aszszonyt. két ezer esztendö mulva is, méltó szeretni, de illyen példát. a férfiak közöt többet találunk. meg bocsáson kéd. hogy ezt találám mondani. azért most nem is irok többet, hanem jó egésséget kivánván, maradok, kéd szolgája.


rodosto 28 junÿ 1724.

Annak igen örülök hogy ollyan hoszas betegség után az ágyat el kezdi kéd hadni, és az egésség meg akar kédel békélleni, édes néném. ha békéllik kédel, meg nem kel többé haragittani. hanem kedvit kel keresni, és gyakran meg kel ölelgetni, hogy leg aláb még vagy harmintz esztendeig. akéd szolgálattyában meg maradgyon. éppen nem volt szükség bocsánatot kérni azért, hogy annyi ideig nem irhatot kéd. mikor valami nem az akaraton mulik el, hanem valamely más alkalmatlan akadályon, akor könnyü, és tartozunk is meg bocsátani, talám nem volna szükséges meg irni, hogy micsoda örömel olvastam akéd régtöl várt levelét, köszönöm is most az egyszer, hogy két vagy három levelemre választ nem adot. mert az, alkalmatlanságára let volna, annak pedig örülök hogy oly igen fogja kéd párttyát az aszszonyoknak. mert abbol észre veszem. hogy már job eröben vagyunk, nem mondottam én azt, hogy nelegyen jó szivü aszszony, de ritka, és a férfiak közöt töb jó szivü találkozik, egy neápolisi király a királyné házában menvén, a királyné, sinort csinált, akirály kérdette hogy minek csinálya a sinort, arra csinálom ezt a sinort felelé a királyné. hogy tégedet meg fojttsam véle. ezt a király. tréfának vélte, de más nap a tréfa valoságra fordult. mert ugyan meg is fojtották, édes néném, az illyent ne tegyük a jó szivü aszszonyok köziben, talám inkáb tegyük a vad állatok társaságában. nem csak a közönséges renden lévök közöt találunk jó szivüeket. de még afejdelmek közöt is, a mely ritka. dom antonio. egy portugalliai király, látván ferdinandusal, és izabellával valo hoszas és szerencsetlen valo hadakozását. kéncsinek, és hadának fogyatékját, el tökéllé magaban, franczia országban valo menetelét. hogy ót a királytol segittséget nyerhessen. 11 lajos király udvarában érkezvén, királyi modon fogadák. és lajos szép igéretekel biztatván. fogadá hogy meg segitené. de alkalmas idö mulva, látván. hogy csak a biztatásal tartanák. ujontában szorgalmaztatni kezdé kérését. lajos nem akarván se meg szomoritani, se valoságal meg vigasztalni. azt felelé mind azokra, hogy a burgundiai hertzegel valo hadakozás volt az oka. hogy annyira halasztotta a segittség adást. dom antonio, csak az igérettel maradván, ismét kezdi sürgetni adolgát. lajos akoron világoson ki adván aválaszt meg vallá hogy tölle nem kel semmit várni. és hogy a mely segittséget igért, azt meg nem adhattya., ez a szomoru válasz, kettségben ejtvén a portogalliai királyt, és nagy szégyennek tartván illyen válaszal országában viszá térni. készeb lett volna inkáb akár mely veszedelemre adni magát. de minek elötte ki mennyen franczia országbol. két levelet ir. egyet a fiának. a ki az országára viselt addig gondot. és meg mást a franczia királynak. a mely levelet egy urnak adgya kezében. hogy a királynak adgya meg. amidön az udvartol távul leszen. és azután csak titkon, roma felé veszi uttyát. a portugalliai király fia a levelet vévén. a nagy urakot esze gyüjté. és a levelet el olvastatá elöttök. a melyben panaszolkodik dom antonio, a dolgainak roszul valo folyásán, mondván. hogy minden segittségtöl meg fosztatván., másnak nem tulajdonittya. hanem büneinek. amelyekért az Isten reá bocsátotta haragját, és ha viszá menne az Isten anépére is terjesztené büntetését. hogy pediglen oka ne legyen nyomoruságoknak, az országát el hadgya. romában megyen, és onnét jerusalemben. ahol aklastromban akarja életét el tölteni. és a népére az Isten irgalmasságát kérni. hanem arra kénszeritti az egész országot. hogy a fiát királyoknak üsmerjék., és nékie meg esküdgyenek, ez a levél. az iffiu fejdelmet. és az egész tanácsot. meg keseritté. de engedelmeskedni akarván akirálynak, aziffiu fejdelmet. azonnal királyoknak koronázák. az alat lajos király is meg olvasván levelét. azon a szive meg esék, és mindgyárt dom antonio után külde. hogy téritenék viszá uttyárol, és meg parancsolá. hogy segittségel vinnék viszá az országában, és királyi székiben., dom antonio szomoruságal vévé ezt ahirt. tartván attol hogy könnyü volt le tenni akirályi paltzát, de már sokal nehezeb lészen aztot fel venni. mind azon által portugallia felé veszi uttyát. a lajos kérésére, de nagy sziv fájdalommal. elöre által látván. hogy talám a fia ellen lészen szükséges hadakozni. a kinek is oda engedte volt koronáját. és a ki talám viszá nem fogja engedni. könnyen. illyen gondolatokban lévén az uton. és portugalliának elsö városában érkezvén, micsoda álmélkodásal látá, hogy az uj király egész udvarával ót várta volna ötet, és aki azonnal lábaihoz borulván. néki viszá ajánlotta a koronát, csak arra kérvén, hogy attyai szeretetitöl ötet meg ne fosza. ezt az iffiu királyt, csak annak elötte két hétel koronázták vala meg, a ki is mihent meg hallotta az attyának viszá valo térését, azonnal eleiben mene. dom antonio csudálkozván a fia cselekedetin. hogy egy ollyan iffiu fejdelem oly könnyen adná viszá a koronát. hozája valo szeretetiböl, gondolá, hogy nem lehetne nagyob háláadásal fiához, mint ha egészen néki hadná azt a királyi széket, a melyhez oly érdemesnek tette magát. azonal az attya, és a fiu közöt, kegyes vetekedés támada. a mely a jelen valokot könyhullatásra ingerlé, mivel a fiu arra kénszeritti vala az attyát. hogy ülne a királyi székiben, az atya pedig arra kére a fiát. hogy abbol le ne szállana, és mindenik hellyes. és bölcs okokkal igyekezik vala egyik a másikát meg gyözni. a mely viaskodás, mind a meg gyözönek, mind a meg gyözetetnek. dicsöségekre fordula. végtire, az atya. a fia sok kérésére, és könyhullatására, meg gyözetvén, a királyi székében viszá üle, és nagy pompával mene bé lisbonában. a nép nagy örömmel áldván mind az atyát. mind a fiat. édes néném eza historia hanem tettzik. irjon kéd szebbet. ennekem tettzik, azért irtam meg. az is tettzik nekem, hogy nem lakom sátor alat. mert már két naptol fogvást az urunk. sátorok alat lakik. engemet itt hadtanak. aház gondviselésire, erre tudom el mondgya kéd a verset. bátyám itthon maradgyon. mert ö nem udvaros. ámbár ugy legyen. mert jobban töltöm it azidöt. még jobban tölteném ha hoszab leveleket irna kéd. mert még a nyul farkánál is rövidebbek, szereté kéd. viselé kéd gondot az egésségre, én többet nem irhatok. ugy alhatnám.


rodosto 19 july 1724.

Edes néném ha. lakat volna is a számon. még is nevetnem kellene a kéd levelén, amikor azt mondgya kéd hogy ha kéd lett volna a felesége aportugaliai király fiának. nem engedte volna meg kéd. hogy le tegye a koronát. meg bocsáson a királyné, azt nem mondhatni együgyüségnek. hanem nagy jó erkölcsnek, a mely példa mentöl ritkáb, annál dicséretesebb, a mostani spanyol király, nem tette volté a koronát a fia fejiben. le mondván a királyságrol.? azért ki dicséri, ki nem, de azért kevesen dicsérik. hogy a fia csak hamar meg halván. ismét fel vette a királyságot. aztot olvassuk egy romai császárol. hogy különös életet akarván élni a császárságot a fiának engedte. de ót nyugodalomban nem maradhatván a fiahoz megyen. hogy el vegye tölle a császárságot. arra a végre esze gyütvén anagy urakot. és a hadat. ölöttök fel megyen a fia mellé athronusban. gondolván hogy mindenek örülni fognak annak, és ót hoszu beszédel ki tészi szándékát, és a fiának. a császársághoz valo érdemetlen voltát, el vegézvén beszédit. a fiát le taszittya a thronusrol, a kit is mindenek szeretvén, mindnyájan fel zendülének mellette. föképpen a hadi rend. annyira hogy ölésel fenyegeték avén császárt. aki is látván hogy nem ugy ment a dolog végben a mint gondolta, és az élete is veszedelemben forogna. nagy okosan, tréfára fordittá a dolgot; és mindenek hallottára fel kiáltá. csak azt akarám meg tudni, ha szeretiteké a fiamot. és mint hogy szeretitek. ide hagyom nektek. nagy szégyenel le szálván a thronusrol. viszá tére a barlangjában. a portugalliai király sokal dicséretesebben cselekedék ennél acsászárnál. avalo hogy, egy keresztény királynak. jobb erkölcsünek kell lenni. mint sem egy pogány császárnak. azt jol mondgya kéd. hogy soha sem kel hirtelenkední mikor az ember valamit akar kezdeni. és annak avégit kel meg tekínteni. jaj édes néném, ha mi ezt követtük volna, nem volnánk most bujdosok. de vannak ollyan dolgok., amelyeknek ami elménkben a ki menetelek jobbaknak tettzenek, mint sem akezdetek., de az okoság azt hoza magával., hogy mindenkor, mindent, okosan kel kezdeni. annak ki menetelét a bölcseség urára kel hadni, de mi ollyan nyomoru férgek vagyunk hogy semmit jol elnem végezhetünk, hogy ha csak az égböl segittséget nem veszünk, és a mit ót el rendeltek felöllünk, abizonyos hogy a szerént kel iromtatnunk, és aza rendelés. mindenkor az ur dicsöségit tekinti, és a mi hasznunkra fordul, ha jol élünk véle. de ehez is segittség kel. ezt okozta nekünk az ádam almája. a ki is csak könnyen engedelmeskedék afeleséginek. de jaj kí ne szeretné, az ollyan szép oldal csontot, édes néném azt tudgya kéd. hogy ami urunk egy darab idötöl fogvást sátorok alat lakot. ahol még is az egésségre valo nézve, jób, mint sem a városban, noha a mulattság mind egy, hogy pediglen tegnap viszá költözöt avárosban. fogadgyuk fel. hogy kéd azt nem tudgya. de azt könyv nélkül tudgya kéd, hogy szeretem kédet, ha az egésségre vigyázunk.


rodosto 18 aug. 1724

Édes néném. ha tudná kéd micsoda nagy buba vagyok, meg esnék akéd szive rajtam. és el olvadna, valamint a vaj atüznél. és rántottát fözhetnének véle. gondold el édes néném, mar két naptol fogvást az urunk nincsen itt. kilencz mély földnire ment vadászni. oda lészen vagy két hétig, engemet itt hagyot hogy gondot visellyek aházra. és a cselédekre, csak bátyám itthon maradgyon. mert ö nem udvaros. szány, édes néném, szány, ihon vadászni nem mehettem. minden nap susihoz kel mennem, foglyot nem löhetek. csak susival kel beszélgetnem, micsoda nagy büntetés enekem. bár csak egy holnapig tartana a büntetés. de akár meddig tarttson. de addig ugy busulok. hogy majd meg halok örömömben. a minap susival beszélgettünk hogy mint lett aházasága, és hogy ennek elötte más fel esztendövel nem gondolta volna hogy grofné legyen belölle. (noha jó erkölcsiért meg érdemlette). elég ahogy, abeszélgetés közben. elébeszéltem neki hogy micsoda csufos, és szerencsés házasága lett egy aszszonynak. kédnek is elé beszéllem had tellyék az idö. franczia országban. egy városi gazdag bironak, az iro deákja, meg szeretvén egy lányt,. meg kéri, és alakadalomra napot rendelnek. ótt pediglen közönségesen az a szokás vagyon. hogy a lakadalom napján. az ebéd, és a tántz estig tart. és estve. mennek. a templomban. az esketésre, és onnét az ágyban. elég ahogy, az iró deák. vígan volt ebéd felet. és ebéd után. tánczban viszi a mátkáját, a kí is a táncz közben, örömiben. vagy mi képen. egy kis szelet talált bocsátani, az irodeak azt meg halván. el szégyenli magát. és az a kis szél. ugy meg hidegitti benne a szeretetet, hogy a tánczot el hadgya. és meg izeni a mátkájának. hogy ellene mond a véle valo házaságnak. és férhez mehet. a kihez neki tettzik, el itélheti kéd hogy micsoda szomoruságal fogadá a leány ezt a követtséget. mások pedig neveték a deák együgyüségét. elég a hogy, a biró másnap meg tudván. hogy miben mult el aházaság. hivattya az iró deákját. minden képen eleiben adgya oktalan cselekedetit. hogy egy olyan csekély dologért a melyet csak nevetni kelletet volna. a házaságot félben hadta. a biró látván hogy nem akarna magában szálni, és a leányt el venni, mondá néki. hogy mivel a leánynak ellene mondottál. énnekem gondom lészen reá, hanem meny el a házamtol. azután a biró meg mondgya aleánynak. hogy ö elveszi ha hozzája mégyen, aleány azt nagy szerencsejinek tartván. reá áll, a biró csak hamar a lakadalmat meg csinállya, de öreg lévén, csak keveset lakhoték a feleségivel. és sok pénzit, joszágát a feleséginek hagyá. aki is azután parisban ment, és ót uri aszony modra kezde élni. mint hogy szép volt. egy öreg gazdag generalis meg szereti, és el veszi. de eztet is csak hamar ki szolittyák avilágból. és ez is mindenit a feleséginek hadgya. nó már nagy uri. és gazdag aszszony lett belölle csak hamar; de még a szerencse fellyeb vitte. mert Casimirus király le tévén a lengyel országi királyságot párisban ment lakni, és ót meg látván a mi szerencsés aszszonyunkot, meg szereti, és el veszi, de mind azon által ugy hogy, csak titkos felesége legyen. az aszszony nem törödvén azzal. ha királynénak nem hitták is, mert valoságoson az volt. ha titkon is. mind ezekböl meg láttyuk édes néném hogy mely csudálatos uton vezetetünk. ha szinte az utat nem üsmérjük is. és hogy gyakorta, a szerencsétlenség, szerencsére szolgál, valamint a mi titkos királynénkal történt. mert ugyan is ki ne gondolta volna hogy az a kis szél. holtig valo ártalmára ne legyen. de nem hogy ártalmára. de a tette szerencséssé. és a nélkül. csak alacson rendben maradot, volna. és az a kis szél vitte ötet. a szerencsének parttyára. de nem jovallom mind azon által a leányoknak. hogy az ollyan széltöl várják szerencséjeket. mert az illyen példa talám soha meg nem történt. de mit mondgyunk az iró deákrol. azt mondom hogy csak az ollyan szélre volt érdemes, ugy tettzik mint ha az a frater, csak a szélnek csinált lakadalmat. ugyan csak azzal is maradot, a mely deákbol az ollyan szél ki fujja a szeretetet, meg erdemli hogy a leányok sok babot, és retket egyenek. és ugy meg füstöllyék, valamint a sodort. tudom hogy kéd is erre itéli öket. édes néném itt most én vagyok azur. ugy töltöm az idöt amint lehet. hol jol. hol roszul. hol joban, hol roszban, de csak telik, én is ballagok véle együt. de azt kellene bánnom. hogy nem ugy töltöm. amint kellene, és csak akor akarok jo lenni a mikor meg házasodom. a bizonytalan, és most kellene jo lenni, hogy akor jobb lehetnék. csak azt kel tehát mondani édes néném, maradok a kéd rosz szolgája.


rodosto 15 7bris. 1724

Edes néném, ha semmit nem irt volna is kéd az utolso levelében az egésség felöl, de által láthattam. hogy jol fóly az erekben avér, mert a kéd levelén eleget nevettem. ki ne olvasná jó szivel, a kéd okos, és nyájas leveleit. fö képpen mikor jókedvünk van. de csak azért haragszom hogy némelykor rövidek. holot soha hoszu levelet nem irhatna kéd nekem. és ollyan örömmel olvasom. hogy némelykor csak azért irok rövid levelet. hogy hamaréb vehessem a kéd válaszát. csak nem minden ember ir levelet. de nem minden tud ollyat irni. hogy tessék. vannak ollyanok a kik le irják amit akarnak mondani, de a csak száraz, sótalan. és izetlen, némellyek pediglen, leg kisseb dolgot is. ugy fel tudgyák ékesiteni, ollyan izt adnak annak. hogy tettzik. meg bocsasson a kéd veres orczája, hogy meg pirittom. de kevés aszszony, és férfiu tud ollyan szép leveleket irni mint kéd. a melyek ugy tettzenek az elmének, valamint a szép, és jó izü étek, a szájnak., a káposztát akarám mondani. de nem mérém. ne hogy azt nemondgya kéd. hogy a káposztához hasonlittom a kéd levelit. (de meg ne haragudgyunk.) ha szinte ahoz hasonlitanám is. mit vétenék véle. csak azért is azt mondom. hogy a szépen irt levél. az elmének ugy tettzik. valamint a szemnek a kapros. és téjfellel bé boritatot káposzta. amely tavulrol ugy tettzik, mint egy kis ezüstböl valo hegyecske. a melyről ha leveszik azt a lágy ezüst fedelet. alatta. drága füet lehet találni. erre tudom azt mondgyuk, csak a káposzta neki, azt ne csudállya kéd, mert egy nagy könyvet akarok irni a káposztárol, leg elsöben is azt teszem fel. hogy azok a hires romaiak nem tudom mi okbol. az orvos doktorokot a városbol ki tiltották. és két száz esztendeig csak a káposztával gyógyitottak minden féle betegeket. de egyéb dicséretet nem mondanék is felölle. a nem elégé. ha azt mondom. hogy erdélyi czimer, hogy ha pedig a könyvem el készül. azt akarom. hogy atöbb hires auctorok közi számláltassam. mert ugyan is, ha az aranyrol. ezüströl. és egyéb metallumokrol. drága füvekröl, könyveket irnak. miért ne irhatnék a káposztárol. holot száz font réznél. job egy tál káposzta. éh gyomornak. mint hogy már a gyomros materiában elegyedtem. talám követem még egy darabig. nem lehet mindenkor beszélleni nagy dolgokrol. némelykor a cancelláriákon sem forognak szükségeseb dolgok., mint a konyhákban, azért ma a mint észre veszem. csak a konyhán maradok. és onnét irok. azért is jutot eszemben. hogy régenten, siciliában, volt egy görög város, amelyet sybaris városának nevezték. ót a lakosok ollyan torkosok valának hogy nagy ajándékokot adtanak az ollyan szakácsoknak. akik ujab ujab étkeket tudtak ki gondolni. és ollyan nagy kényeségben éltenek, hogy az városban nem szenvedték az ollyan mester embereket a kiknek. zörgéssel kelletet dolgozni. de söt még kakasokot sem tartottak, azért. hogy fel ne ébreszék álmokbol. leheté édes néném. ennél kényeseb élet. ha ezek a lakosok, a mi barátinkhoz mentenek volna ebédre. mint laktanak volna. a valo hogy vannak ollyan barátok. a kik jol tarthatták volna, de meg vannak ollyanok. ahol a fogok meg nem sirosodot volna. de hiszem tudok ollyan historiát hogy egy aszszony meg ett egy milliumot, még sem sirosodot meg a foga. a hires Cleopátra egyszer azon vetekedet antoniusal. hogy mellyik adhat közüllök drágáb ebédet. antonius. mondotta. hogy ö adhat három vagy négy száz ezer forintos ebédet. Cleopátra felelé. hogy a mind semmi. és másnap egy millium eröt elötte meg eszik. antonius azt lehetetlennek tartván. Cleopatra másnap ebédre hija antoniust; az egyik fülben valoját le veszi, és etzetben teszi. a gyöngy ót hamar el olvadván. az etélben teszi. és egyszersmind meg eszi. és mondgya, antonius latodé hogy én meg ettem egy millium éröt, édes néném dicsérjüké azért Cleopátra aszszonyomot? csudálom, de nem dicsérem. de ha azt nem cselekedte volna, nem volna mit irnom kédnek. édes néném meg ne egye kéd igy a gyöngyeit mert bujdosok vagyunk. ha az a királyné ugy bujdosot volna mint kéd. talám ö sem cselekedet volna ollyan drága bolondságot. a valo bolondság. de annak abolondságnak. tizen nyolcz száz esztendötöl meg maradot a hire. csak nem minden bolondság ezen avilágon. hát az illyen miért volna aláb valo a többinél. nagy sandor nagyob bolondságot cselekedet. mert avilágot akarta birni, egy nehány millium embereket elvesztet és egy kevés idö mulva. ö is csak ugy holt meg. valamint egy kóldus, ahalál elöt mindeník egyenlö volt. hát a nem volté bolondság attol a romai polgár mestertöl. a kinek avároson kivül.egy nehány udvarháza lévén. és mindenike külön külön féle modon volt fel ékesitve. mindenikében különös udvari cselédgye. mindenikében gazdag ebédet és vacsorát készitettek minden nap. ugy hogy akár mellyikében ment a polgár mester. kész udvart. és konyhát talált. hát vitellius romai császár felöl mit mond kéd. aki egy pástétomot csináltatot ebédgyire, amely csak fátzán nyelvel. volt tele. ötven. vagy hatvan ezer tallérában került. enem volté bolondság. hát cájus császár aki alova istáloját ugy fel ékesitette. valamint amaga házát. és annak udvari tiszteket rendelt valamint magának. arány tálban, aranyos árpát adtanak enni. és némelykor ebédre hitta, valamint egy királyt hivut volna ebédre az illyen nem bolondságé ne féllyen kéd, nem irok töb bolondságot. hanem valoságot hogy szivesen szeretvén kédet. maradok.


rodosto 19 9bris 1724

Mindenkor pirongat. kéd levelében hogy meg nem irom kédnek, mint tölttyük itt az idöt, a nagy vigasságban, csak suhajtunk, ollyan jó kedvünk van, hogy majd meg halunk bunkban, mit kiván kéd egyebet, ha jó volnék. jobban tölthetném. mert arra elég jó példát ád a mi urunk. de rosz vagyok. és attol tartok. hogy az is ne maradgyak; de talám az idö okosabbá tészen, vagy akarom vagy sem. a kételen valo okosságnak pedig semmi erdeme nincsen, akor volna valami kis érdemünk. a mikor ehetnénk a meg tiltot gyümölcsböl, de nem eszünk, és nem akor, amidön arra nem nagy egyepetyénk vagyon. de már most ha csak egy nehány napig is, okosab leszek. mert tegnap ide érkezet a a kétek érsekje. itt fog egy nehány napot tölteni, és addig rea tarttyuk magunkot. valamint a kompodi nemes aszszony, édes néném ez után hintot, mit kelletet küldeni, arégi püspökök pedig azért meg nehezteltek volna., mivel az elött. föképpen anap keleti országokban, apüspökök. közönségesen gyalog jártak. nem szollok az öregekröl. akik szamárra, vagy öszvérre ültenek. a görög anyaszent egyházban emindenkor igy volt szokásban. mert a püspökök mint hogy csak közönséges rendböl valának. azért nem vágytanak a féle alkalmatosságokra. constancinápolyban annyi gazdag pátriárkák közöt, talám csak egy volt. akiröl mondgyák hogy hét száz paripát tartot., azt nem kel csudálni, mert a császár öttse lévén. inkáb szerette az uri, mint sem a püspöki szokást. csak ebböl is. ki tettzik, mert egy kedves kantzája lévén. amidön meg vemhezet. akor az officiumot mondotta a clericusival. azt meg tudván a lovász mesterétöl. azonnal le vetkezik, el hadgya az officiumot. és az istálloban megyen, azt láttyuk hogy constántinus császár, meg parancsolta. a gubernátoroknak, hogy szekereket. vagy más egyéb utra valo alkalmatosságokot rendellyenek apüspököknek. a kik a nicéai gyülésre mentenek. mert mesze földekröl kelletet oda menni, és az öregek oda el nem mehettenek volna. de ebböl láttyuk hogy a püspökök közönségesen nem tartottanak magoknak, semmi alkalmatosságot az utozásra. a bizonyos hogy egy alexandriai pátriárchátol. akik gazdagok valának., ki tölt volna egy hinto, és egy ló. de még is azt láttyuk. hogy a hires sz. athanásius gyalog járta fel a thébai pusztát, a nap nyugoti [nap-nyugoti] püspökök, már inkáb kezdék az alkalmatosságot keresni, és lovakot tartának., a kristusnak, és az apostoloknak hagyván. a szamáron valo járást. avalo hogy sz. márton szamárra ült. és azon kerülte meg a diécésisét, de e még igen eleinte volt. és még akor. a nagy renden lévö familiák nem igen vágytanak a püspökségre. de mihent anagy urak gyermekei a püspöki süveget a fejekben kezdék tenni. szégyennek tartották. volna. szamáron. vagy öszvéren járni. hanem paripákon, és nagy seregel kisértették magokot. a midön a diécésiseket mentek látogatni, ugy annyira hogy a szegény plebánusok kénszeritetének panaszt tenni hogy a püspökök sok kisérökel szálván reájok. azok öket mindenekböl ki eszik. de mindenkor nevetnem kel a szent gergely panaszán. mikor eszemben jut. mert a mely diaconus viselt a siciliai jószágokra gondot. az ennek a pápanak. szép öszvéreket. és szamárokot küldöt, apápa azt irja neki énnekem szép szamárokot küldöttél, de ha szépek is, azok Csak szamárok, hanem küldgye egy lovat, a melyen járhassak. a bizonyos hogy ez a szent pápa. inkáb vigyázot a soltár szépen valo éneklésire, mint sem a szép lora. aztot olvassuk egy más sz. pápa felöl, a neve nem jut eszemben, hogy Constancinápolyban akarván menni, ahajobol thessálonika tájékán ki szállot és ót valami alkalmatosságot kerestenek számára. a mellyen el végezhesse uttyát. ót egy nemes ember feleséginek igen kedves lova volt. a melyen csak az aszszony járt. az aszszony a pápának oda adgya a lovát. és a pápa azon Constancinapolyban megyen. és onnét viszá küldi a lovat. de a ló azután soha fel nem vette az aszszonyát. a ki is látván hogy reá nem ülhet, a pápának küldi romában ajándékban, édes néném. avalo hogy mi azt igen szép dolognak tarttyuk még mostanában is, hogy arégi püspökök. ollyan akaratból valo szegénységben éltenek, a mely élet inkáb hasonlitot az apostoli élethez. azt se gondollyuk felöllök hogy szegények lettenek volna, mert valamint mostanában, ugy regenten is elég gazdag, és szegény püspök volt, hanem az a külömbség vagyon., hogy regenten. a gazdag püspök ugy viselte magát., valamint a szegény. mostanában pedig a szegény, igen meg külömböztetik. a gazdagtol. hanem azt mondgyuk hogy régenten ugy kelletet lenni, mert ugy volt a szokás. mostanában pedig más szokás lévén, egy gazdag püspök. meg sértené a püspöki méltoságát. ha külsö képen is magát nem tiszteltetné. és csak szakadozot ruhában járna. mit mondanának mostanában egy tolentinumi érsek felöl spanyol országban. akinek három, vagy négy száz ezer arany jövedelme vagyon esztendöre, ha csak egy szólgálot tartana, aki babot fözne ebédgyire, és egy szamáron kerülné meg a diecesisét, eha igy volt is regenten, de mostanában ha ugy cselekednek, csudálnák, denem követnék, és annyira nem tisztelnék. fösvénynek is tartanák. miért rendelték amagyar országi gazdag püspökségeket, azért hogy régenten tartoztanak a török ellen fel ülni. és akirálynak egyik fiát el tartani. mit mondanánk ha mi erdélyi püspökünköt. csak egy diaconus kisérvén, szamáron menne a gyülésben, azt mi szégyenlenök. csak a bé vett szokást. kel követni. a ki nem jó szándékból kezd valami szokást, meg fizet érette, de a ki azt a szokást mint egy kételenségböl, és jó szándékal követi, az ellen semmit nem mondhatni. aztot tudom, hogy a jó püspökök nem az uraság kedviért tartanak udvart hanem azért hogy szokás. és hogy a püspöki méltoság inkáb tiszteltessék. édes néném, most veszem észre. hogy levelet irok, és nem bizták reám hogy az egyházi renden lévők szokásirol irjak. én ezt csak kédnek irom. még is tölttsük az idöt. mert innét hirt nem irhatok. hanem csak azt irom. a mi eszemben jut. mert mikor kédnek irok, ugy tettzik mint ha elöttem volna. kéd. és kédel beszélgetnék. elég ahogy, ami érsekünk mind hintoban, mind gyalog, meg érdemli atiszteletet. itt is fog maradni egy nehány napig. én pedig el végezem levelemet, mert ha még hoszab lesz, felit sem olvassa el kéd. kérem kédet. büntessen meg kéd. egy hoszab levélel. és az egésségre igen vigyázunk.


rodosto 13 xbris 1724

Azt irod édes néném, hogy ha gyakrabban írnék, gyakrabban venné levelemet, a valo s'igaz. de mit irjak, irjamé azt, hogy haragszom. de kine haragudnék. mikor azt irja kéd. hogy már kédböl lehetne pap. ugy meg tanulta kéd a levelemböl. az egyházi szokásokot; lesz még ollyan idö, hogy boszut állok ezért. micsoda szép idö volna az. a mikor az aszszonyokot fel emelnék a papságra, bezzeg akor volna jó idö, akor látnánk uj rend tartásokot, oh már is örülök annak az idönek, mint ha abban volnék, már elöre el látom hogy a nagy böjtböl igen kicsidet csinálnának, vagy talám ki törölnék a kalendáriumbol, és annyi idövel meg hoszabitanák a fársángot. ugy hogy, mikor most hat hét a fársáng. akor tizen három lenne, oh' boldog idö, a hetedik szenttség, akor az elsö helyre tétetnék, oh' szerencsés idö. az elválasztás akor könnyü volna, és csak egy dologra vigyáznának, nem ugy mint most. oh kedves idö! hát mit mondgyak agyonásrol, mert nem tudok itéletet tenni felölle. ha el törölnéké vagy sem. mind azon altal ha jol meg gondolom, hogy az aszszonyok szeretnek mindent meg tudni, azt itélhetem, hogy talám meg hadnák, és hogy a penitentzia rövideb volna., de oh mely hoszu volna agyontatás, mert oly papné keziben akadhatnék, aki mindent meg akarván tudni. száz kérdéseket tenne, aki még agondolatokot is meg akarná tudni, de meg ellenben. könnyü penitentzíát adna, oh édes néném mint várom azt az idöt, de talám sokáig kel várnom. és addig el is temetnek, azután aszszonyomék, ha soha papok nem lesznek sem bánom, vallyon el hinnéké azt nálunk hogy micsoda melegek járnak itt most. de kivált meleg esök, és sok meny dörgések. kéd leg aláb hidgye el, mert nem hazudok. nyárban sem hallunk. nagyob, se több menydörgéseket mint most, de a derék állapot hogy igen igen ritkán esik itt le a menykö. tudom hogy sok féle és csudálatos erejét hallotta kéd amenykönek, de talám csudálatosabat nem hallot kéd, mint a melyet én olvastam. mikor eszemben jut, mindenkor nevetnem kel. nevesse kéd is. romában egy franczia követ a mikor egyszer nagy menydörgések voltanak. asztalnál lévén a feleségivel. és az ablakok hogy nyitva voltanak, a meny kö által megyen aházban ki ki meg ijed. de semmi kárt nem tett, a mikor pedig által ment aházon, a követné melegséget érzet, talállya ki kéd hol, és mint hogy asztalnál volt, nem lehetet a szoknya alá tenni a kezét. de asztal után. maga is el fogad nevetve rajta. a midön észre veszi, hogy a menykö meg perselte. gondold el édes néném. hol kereskedet. és kine nevetné eztet. most jut eszemben hogy egy kérdésire meg kel kédnek felelnem. én annak egyéb okát nem tudom, hogy miért eszünk hust pénteken, amidön azon a napon esik karácson, hanem hogy azt a szokást az ánglusok kezdeték, azért hogy az évangyeliumban a vagyon irva. hogy az ige testé lett. és idövel azt a szokást másut is bé vették. hát a francziák sok hellyeken, karácsontol fogvást, gyerttya szentelö boldog aszszony napig. szombatokon a hust meg eszik. azért hogy azon idökben, a boldogságos szüz gyermek ágyban fekszik, sok ideje vagyon már annak édes néném, hogy mi is abujdosásban fekszünk, ezt az esztendöt tudgyuk hogy csak nem egészen itt el töltöttük. de azt nem tudgyuk hanem tölttyüké itt, a másikát is. mely szép dolog hogy az ember nem tudgya a jövendöt. mert ha tudná. még elöre kéttségben esnék, de nem tudván bizik, és reménli. hogy ugy fordul dolga a mint kivánnya. nincsen evilágon hoszab táncz. a barát táncznál. és csak azt kel járnunk; mind addig a még vonnyák. csak az Isten egésséget adgyon. ugy legyen amint neki tettzik. mert szép dolog az egésség. azért arra vigyázon kéd. és irjunk gyakrabban.


Rodosto 16 jan. 1725

új esztendöben, mi vigadgyunk, és ha lehet töllünk, meg is házasodgyunk., de azt a lehetet, el vették mi töllünk. és csak a gondolatot hadták szabadságunkban, de már azis unadalmas kezd lenni, mert ugyan is mi haszna itt arrol gondolkodni, abujdosok házasága. igen szomoru házaság, dekivel, a kétek görög leányival, távul legyen. abizonyos hogy azok nem érdemlik a feleség nevet; csak arra valok. hogy reggeltöl fogva estig akereveten üllyenek, leg kisseb gondgyok a házra ne legyen. de igen sok a köntösökre, annyira, hogy minden nagy innepre az uj köntösnek meg kel lenni, és ha egyszer el mulnék, az urának szemiben meg mondaná. hogy ha ö nem akar csináltatni, talál ollyat a ki ö néki csináltat. ötven ezer talléráru köves portékát adna is itt az ura afeleséginek, de abbol aszszonyom meg nem segitené egy polturával is azurát ha szegénységben esnék. készeb volna száraz kenyeret enni, mint sem egy gyöngyös nyakravaloját el adni. ha kétszer vagy háromszor napjában fel nem öltözhetik, akor el unnya magát. a micsoda selyem matériákban, és gyöngyösön láttya az ember, azt gondolná hogy mindenik egy grofné. és az asztala is hasonlit aköntöséhez, holot egy kis száraz halbol, vagy egy kevés riskásábol áll az ebédgye., és vacsorája. franczia aszszony sem kel. mert annak csak a kárttya. és az ének az eszében, a spanyolnék. szintén ugy bujálkodnak a köntösben. valamint a görögnék. és abban hogy kis lábok legyen. készeb is volna inkáb mindenét meg mutatni. mint sem alábát, hatha még ollyan kis lábok volna, mint a kinai aszszonyoknak. ót amikor valamely leányt jovallanak valakinek hogy el vegye. leg elöbször azt kérdi. ha nagyé a füle, mert a leg nagyobat tarttyák leg szebnek. és ha nagyé a lába, mert ha nagyob volna a kis ujomnál, már el nem vennék., eztet pedig nem fogja kéd csudálni, mihent azt kéd meg tudgya, hogy abban az országban a leány gyermek mihent más fél esztendös, mind a két lábát ki tekerik, és azután az ugy marad, és nem sokat ugrándozik azután. avalo kis lábai lesznek. de holtig nyomorult lesz, és csak aházbol sem mehet ki. azt tarttyák hogy a sánta aszszonynak. ollyan forma mozgási vannak a mely tettzik, de szeretem másoknak., nekem pedig édes néném. erdélyi feleséget adgyon kéd. mert nem tudok ollyan országot. ahol az aszszonyok olly érdemesen visellyék a feleség nevet. mint a mi tündér országunkban. de a micsoda állapotban vagyunk, aztot még csak reménleni sem lehet. mindenüt a nagy békesség. és csendesség. nekünk pedig zavaros vizben kellene halásznunk, másut nem tudunk hadakozást, csak a töröknek a persával. ezis már egy nehány esztendöktöl tart. mi nékünk azt kel kivánnunk hogy a török legyen gyözedelmes. mert kenyerit eszszük. nem is segittik ugy a bujdosokot másut, mint ebben az országban. ez a nemzet nem is ollyan irtoztato valamint a hire vagyon. nem tudok ollyan nemzetet aki oly csendeségben éllyen mint ez, és sohult ollyan békeséges maradásunk nem lehetne mint itt. Istennek légyen hálá. leg kisseb szerencsétlenség még közöttünk nem történt. ákár hol talállyunk törökököt. mindenüt jó szivel látnak minket. mert atörök leg inkáb amagyarokot szereti leg jobbat nem kivánhatunk mind ezekért nékik. mint azt hogy, még valaha legyenek keresztények. amen. hogy ha pedig ezzel a kevély görögökkel volna dolgunk. itt eddig nem lakhattunk volna. ezek noha keresztények de bennünket gyülölnek. a pedig bizonyos hogy leg kisseb ártalmokra nem vagyunk, ök ártanának nékünkha lehetne, de nem merik. mert leg kisseb dologért. a száz pálczát meg olvasnák rajtok., és igy becsületben. és tiszteletben tartat minket a bót. mert itt azt nem tekintik hogy micsoda renden vagyon. hogy ha gazdagé. vagy régi familia, mind ezek meg nem mentik hogy a husz körmiröl le ne vonnyák, és a száz páltzát duplán meg ne kostollya. ki is lakhatnék az illyen kevély nemzettségel., hogy ha igy a földig meg nem aláznák öket. én leg inkáb azon busulok itt, hogy hol nyomtassam ki a kéd leveleit. ha ollyan könnyen meg lehetne, a mint aztot meg érdemlenék, nem kellene törödnöm. mert azt tudom hogy mások is gyönyörüségel olvasnák, senkit nem kel szemében dicsérni. de 25 mély földnire meg lehet, azért ha meg szid is, kéd. azt nem hallom, de azt kivánom hallani, hogy kéd egésséges. arra is kel vigyáznunk. mert az egésségesnek. étel, ital, és más egyéb fent álva is jól esik. adgyon Isten jó éttzakát. igen kedves álom látást. és holnapra fel virradást.


rodosto. 22 apr. 1725

hol vagyon, hol vagyon az a puskás. ki meg lötte azt farkast, ki meg ette azt a kettskét. kit apám vett avásáron, hol vagyon az az ember, ki meg találta, azt a levelet. kit innét irtam kédnek. mit tehetek édes néném rolla. hogy már régen nem vette kéd levelemet ha nem irtam. azt nem kel csudálni, ha kéd nem vette. de ha irtam. hogy veszet volna ell, de mit törödünk rajta. a mi leveleinket. bécsben is el olvashattyák. hogy ha pedig a tengerben veszet, abizonyos hogy a halaknak, nem siroza meg a fogokot. édes néném, ha egy két levelünk el vész, irjunk tizen kettöt hellyekben., a nem nagy fáradcság, és a resttséget meg nem háborgattya, de mit irjak, mert itt semmi hir nincsen, hanem ha azt irom meg, hogy most itt az örmény aszszonyok, nagy munkában vannak. mert most vetik agyapotat; irjunk hát a gyapotrol. mert az itt nem bolondság. de söt még nagy haszon. mert sohult nem terem annyi mint itt. és az itt nagy kereskedés. a mi földünkön nem gondolom hogy meg teremne. mert meleg földet szeret. de magyar országban csudálom hogy meg nem probállyák. mert ótt vagyon ollyan hely, ahol meg teremne, és a nagy hasznot hozna az országnak. leg aláb az a pénz akit gyapotért adnak, meg maradna az országban. a gyapot mag, ollyan nagy mint egy borso szem, de fekete, és most kezdik vetni, nem nö nagyobat más fél arasznyinál. de egy szálból, három vagy négy ág is jö ki, és azon mindeniken egy egy gömbölyü gyümölcs füg, a mely ollyan. mint egy kis zöld dio. és annak a virágja sárga, a még meg nem érik. ha fel nyittyák, enyv forma matéria vagyon benne, de mikor érni kezd, abbol az enyvböl leszen a gyapot. és magában ki nyilik, hogy a meleg jobban meg érelhesse, a midön pedig semtemberben egészen ki nyilt. meg fejéredet, és a haja meg száradot, akor ki szedegetik a gyapotat a hajábol magostol. de mint hogy sok magja vagyon. és a gyapot ugy jöt ki szálanként abbol a magbol. hogy ujjal is nehéz volna a magrol le tépni a gyapotat, azért itt az aszszonyoknak ollyan kis kerekek vagyon. a melynek két tengellye vagyon. egyik vas, a másik fa. egyik egy felé fordul, a más más felé. ugy hogy, a midön a gyapotat magostol. köziben bocsáttyák, csak agyapot megyen által. a magrol le foszlik. és tisztán esik le más felé. és igy könnyen választtyák el a magjátol., az ollyan kerek nélkül. egy marékni gyapotat egy nap még nem lehetne talám tisztitani a magjátol, de a kerékel egy sák gyapot kevés. ihon már készen vagyon a gyapot. csak fonnya kéd. de édes néném. mint hogy agyapot nálunk meg nem teremne, kéd más hasznot tehetne a mi országunknak. a melyért méltó volna akéd nevét aranyal le irni az erdélyi historiában: ha az Isten haza viszi kédet. miért nem lehetne kédnek annyi selyme. hogy a szükségre valot nem kellene pénzen venni, ha kédtöl meg látnák, más uri aszszonyok is követnék. és lassanként a haszonért a közönseges renden valok is fel kapnák, idövel nálunk is el bövülne, valamint más országokban. ahol ót is cak lassanként kezdették, ebben az országban, egy görög császár, bövön meg ajándékozot két missionárius papot, azért hogy ök hozták mesze országrol leg elsöben a selyem eresztö bogárnak a tojását, aztot itt ki költették. fel nevelték. el szaporitották. és meg mutatták miképpen kel banni vélek. és a selyemel. ök azt mint okos emberek. mind meg tanulták volt. itt hogy el szaporodot az oloszok is fel kapták. a görögöktöl, az oloszoktol. a spanyolok. és a francziák idövel fel vették, és igy terjedet el lassanként. és igy jöt bé a haszon a kereskedésel az országban, nevetném ha kéd lenne elsö fundatora a selyem eresztö bogaraknak erdélyben., azillyen dolgot, ha valaki el kezdené, a többi is követné, és az ollyat ollyannak kel el kezdeni a ki ahoz tud, mert ecsak eppen azért tettzik nehéznek. hogy nem tudnak véle banni. hogy is lehetne egy uri aszszonynak kedveseb mulattsága, és hasznosab. mint mikor látná hogy egy nehány ezer hernyo micsoda nagy serénységel dolgozik számára. de mint hogy azok az állatok, nagy ehetök, és mihent lesznek. azonnal enni kezdenek. azö leg kedveseb ételek, az eperj fának a levele, a fejér. és a veres eperj fa pedig. csak nem mindenüt meg teremne nálunk, csak kevés fáradcságal. én nekem pedig ugy tettzik hogy nem kellene sajnálni a fáradcságot, az ollyan munkásoktol. akik egy kevés fa levélért, selyemel fizetnek nekünk., még elöre meg mondom. és abban nem kételkedem, hogy kéd nem tudná, mint kel bánni azokal a selyem csinálo munkásokal. de mint hogy egyéb dolgom nincsen, le irom kédnek. hogy mit olvastam az iránt, azután ugy dolgoztassa kéd öket, amint tettzik. leg elsöben is egy tiszta házat kel számokra el késziteni, a kin jó ablakok legyenek. a hova a verö fény bé szolgálhasson, és a hová. az egerek. se más egyéb kis állatok ne mehessenek, a szél se érje. a ház közepin négy tzövekre. egy gyéként kel teriteni, ágy formára. vagy ha gyékény nincsen, apro veszökböl kel fonni ollyan formát, valamint a szilva aszalokon vannak. a ház már meg vagyon. hanem hozuk már avilágra a munkásokot a selyem eresztö bogárnak a tojása igen igen apro. hogy elig láttya az ember. és amikor tojik egy papirosra teszik. a papiroson hagyván egy nehány száz tojását. az oda szárad. és azt jo helyre el teszik tavaszig. azért vegyük elö azt a papirosot. és adgyuk oda valamely kövér leánynak, aki aztot a kebeliben tévén. a melegtöl, egy kevés idö mulva ót életre kapnak, mihent azt észre veszik, hogy mozganak. a papirosra. gyenge levelecskéket tesznek. már meg mondottam micsoda fának a levelit. a midön egy kevesé nagyobak lesznek., a fellyeb meg mondot ágyra kel öket el helyheztetni. és csak gyengén kel öket bé takarni fa levélel. a derekajok is fa level legyen. de leg elsöben is arra kel vigyázni hogy ezeknek ollyan dajkát kel adni aki munkás. és értelmes legyen. a ki afiait szeresse. a ki azoknak, mindennap. bizonyos orában fris levelet adgyon, elsöben meg tisztitván az ágyat, minden nap a tisztátalanságtol. és a levéltöl. e meg lévén, azután kel reájok hinteni szép lassan az uj levelet, mivel semmi ugy nem árt ezeknek az állatoknak. mint a tisztátalanság és anedvesség, arra vigyázon a dajka, hogy vizes levelet ne adgyon nékik. az esös idöben szedet levelet. meg kel száraztani. és ha láttya hogy esö leszen. még elöre kel. levelet gyüjteni. és nem kel hogy böjtöltesse a fiait. mert. ezek akis állatok. mint hogy kevés ideig élnek. azért az idöt el nem akarják. veszteni, és szüntelen esznek. hogy ha ollyan nagy szükségben találnának esni. hogy fa levelek nem volna., ollyankor lehet saláta, vagy káposzta levelet nekik adni, eztet ök meg eszik, mert a szükség rea viszi. de illyen eledeltöl. a selymek sem lészen ollyan jó

a dajka, tisztán, és jó eledelel tartván fiait, arra igen vigyázon, hogy a midön szép idö vagyon, az ablakokot estig nyitva tarttsa., és a házat tisztán tarttsa. mivel a tisztaság és a jó áer, ezeknek igen egésséges. de egy kevesé nézük meg. hogy micsoda változásokon mennek által.

Ez a féreg. a tojásbol ki kelvén. igen igen kicsid. és fekete., egy nehány nap mulva. fejéredni kezd, de ezt a köntöst leveti. és mint hogy vastagodik. fejéreb és zöldes ruhat veszen magára. egy kevés nap mulva az ételt tellyeségel el hadgya, és el aluszik. mint egy két napig, azután hánkodni, és nyughatatlankodni kezd, ugy annyira hogy a nagy eröltetésben, meg veresedik akoron aböre meg ránczosodik. és azt leveti, nó már harmadik köntöst veszen magára, hát nem elég egy holnap alat. háromszor változtatni a köntöst. azután enni kezd. és akor. egészen más formáju leszen mint annak elötte, egy nehány napig jol évén. ismét mély álomban esik, abol fel serkenvén. uj inget veszen magára. az az uj bört, azután ismet egy kevés ideig a jól lakáshoz fog. de végtire. mind azt. mind az életet, mind a társaságot meg unnya, és mind ezektöl el akarván magát vonni. ollyan kis remete házacskát kezd selyemböl csinálni. amelyet nem lehet eleget csudálni. se a teremtöt elégé imádni. édes néném el untam már az irást is, azert felben szakasztom a mi remeténk munkáját. maszor le irom. hanem most arra kérem kédet. hogy az egésségre vigyázzunk. mert én vagyok aki voltam. és lészek a ki vagyok.


rodosto 23 maji 1725

Edes néném meg bocsáson kéd. hogy hazudtam, vagy is inkáb, hogy a pennám hazudot. mert rodostorol dátáltam holot nem vagyok a városban. hanem mellette, mert tegnaptol fogvást sátorok alat lakunk. ha tanácsot kérdettek volna töllem. mászorrá hadtuk volna a táborozást. mert a vászon ház, csak akor jó, a mikor más képpen nem lehet. de az ur akarattyán kel ügetni. elég a hogy, itt a sok kevés semmi dolgaimtól ment lévén. szabadoson el kisérhetem kédet a mi remeténk látogatására. mennyűnk már most hozája. és nézzük meg. micsoda barlangot épit magának. mert az utolso levelemtöl fogvást. elég ideje volt, és ha egyszer bé zárja magát. azután nem szol hozzánk, ugy tettzik hogy az utolso levelemben ót hagyok félben, hogy ez az állat. végtire egy kis selyem házat épit magának. amidön ez az állat ahoz akar fogni. az ételt el hadgya és mindenüt keres magának ollyan helyt ahol épithessen azért seprü agakot. hintenek néki. és falra is ágakot függesztenek. számokra, mihent az ágokra fel másznak, azonnal el kezdik a selyem eresztést, és körös körül bé polállyák magokot, az elsö selyem nem ollyan jó, mint azutánna valo. amidön magokot egészen és jol bé takarták volna. azt a kis házát. belöl ismét meg béllik ollyan gyenge és tömöt hárttyával, a hová az áer nem férhet. ezt az utolso munkát el végezvén. akor el aluszik. és aváltozáshoz készül. valamint láttyuk hogy a hernyok pillangoká változnak. ahoz a változáshoz pedig két vagy három hét kivántatik. a még ez eltelik. addig jó meg tudni, hogy az a kís házacska ollyan formáju. és ollyan nagy, mint egy galamb tojás. a selymet a melynek hasznát veszik, ugy kel gondolni. mint ha a tojást selyemel bé boritanak., a hárttya. amelyröl szollottam ide fellyeb, ollyan mint a tojásnak a haja, a három hét el telvén, az állat halottaibol fel támad. de más formában. mert az házán egy kis ablakot. furván onnét szép fejér ábrázattal. és szárnyakal repül ki. az elöbbeni köntösét. a házban hagyván, a házal együt a dajkájának hadgya. fáradcságáért. de mint hogy a selyem egészen el romlik. a midön a házát meg furja. azért csak egy nehányat hadnak meg magnak., és a többit a. melegre ki teszik, hogy az álat bennek meg hallyon, és fel ne tamadhasson, ugy a selyem egy szálban meg marad. mert az állat nem hagyván soha félben munkáját. a háza is egy szál selyemböl áll, a melynek hosza kilencz száz lábni, és némelykor töb, de még az a szál dupla, és egymáshoz vagyon enyvezve. már gondollya el kéd micsoda vékony szálnak kel annak lenni. már viszá térek azokhoz., akiket magnak meg hadnak, a házokbol ki furván magokot, ők onnét el nem távoznak. a nösténnye sokal nagyob a férjeknél, egy nehány napot szabadságban töltvén egymással. azután. egy papirosra teszik a nöstént. valamint a gyermek ágyban, és apapirosra tészen, leg aláb ött száz tojást. ebböl el itélheti kéd. hogy nem kel sokat meg hadni magnak. és hogy, négy vagy ött pár, elég maradékot hágy., immár a selyem meg vagyon. de az erösen aházhoz vagyon tekerve, és enyvezve. azt le venni meg más mesterség, de azt is meg cselekszem. csak kedvit talállyam kédnek. leg elsöben, is azokot akis tojás formákot. lágy meleg vizben vetik. hogy az enyv meg olvadgyon. azután egy kevés seprü szállal habarni kezdik, azért hogy a selyem szál. a seprüre tekerödgyék, de csak hat szálat tekernek együvé. és a még egészen le tekerik, addig mind a meleg vizben maradnak a kis házacskák, aztot tudgya kéd. hogy a selyem., természet szerént sárgás, és ha meg mossák. szép fejér. immár bizvást nevessen kéd, hogy ollyan dologra akarom kédet tanyitani, amelyet kéd jol tud. de mint hogy kéd ugy kivánta. engedelmeskedni kel, de aztot talám nem tudgya kéd. hogy voltak ollyanok, akik meg probálták. hogy a pók hálo, még eröseb volna a selyemnél. hogy azt ugy meg lehetne szaporitani. mint a selymet. de mint hogy több költtségben telnék, azért abban hadták. mert egy nehány ezer pokot. husal kellene tartani. hát azt irtamé meg valaha kédnek. hogy égyiptumban. egy nehány ezer tojást tesznek egy meleg kemenczében. és husz nap mulva. annyi ezer pislent huznak ki belölle. de azt tarttyák. hogy azért a gyuk hus ót nem ollyan jó. ma látom hogy. csak a gazdaszszonyságrol kel kédnek irni. de félben hagyom. mert el felejtettem volt. hogy táborban vagyok. de a mi táborunk ollyan mint az ízraéliták tábora. ahol egy puska szót sem hallani. azért jó éttzakát ís kivánok kédnek., mert it nem kel félni azellenségtöl. csak a fülben mászotol.

p. s. aztot tudgya kéd. micsoda rendet tartunk a városban. itt is hasonlo renden és szokáson járunk., nincsen is szeb ajó rend tartásnál., aztot egy közönséges ember is véghez veheti házánál. de arra a mi földünken, nem igen hajtanak, még az urak is. de jol cseleksziké?


rodosto 11 junÿ. 1725.

Eleget nevettem édes néném a kéd udvaros köszönetin. mint ha én azt meg érdemlettem volna. és mint ha valamely uj dologra tanitottam volna kédet. de el kel vennem. és meg kel tudnom. hogy a kéd köszöneti. csak arra valo. hogy bátrabban ki nyissam a tudományomnak erkélyit. jó némelykor meg bátorítani az embert. mert sokan vannak ollyanok. akik szégyenlik világosságra tenni gondolattyokot. noha jobban gondolkodnak. sokszor, mint azok, akik aztot csak bátran ki pökik. arrol igen okosan gondolkodik kéd. hogy ugy szeretné neveltetni a fiát és leányát. valamint ót pérában nevelik a francziák. édes néném. ót pedig csak csak kereskedöket lát kéd. de az országokban kellene látni hogy a nemes ember gyermekeit mint nevelik. avalo hogy nekik magok királyok vagyon, és ahol minden féle tudományok. és mesterségek virágoznak. az is valo hogy egy országnak aboldogsága, az iffiakot valo jó neveltetésekböl áll. a hadakozást. atudományokot, és a mesterségeket akor kezdik tanulni, a mi boldogtalan országunkban mind ezekre alkalmatossága nincsen egy iffiunak. noha mind ezekre, ollyan alkalmatos volna, mint akár mely nemzet. mind azon által. ugy tettzik. hogy még is jobban lehetne nevelni az iffiakot, ha az attyák. arrol jobban gondolkodnának, noha közüllök sokan tudatlanok. és egy vaknak. nehéz avilágtalant vezetni., de ha magok is a tanulást jobban szerették volna. a fiakot töbre tanyithatnák. mert egy jól neveltetet. és oktatot iffiu, a fiát is a szerént neveli. mert ugyan is nézzük el. hogy neveltetnek nálunk az iffiak. közönségesen, leg aláb tiz vagy tizen egy esztendös koráig a falubol kinem megyen. hanem addíg a falusi iskolában jár. addig az ideig meg tanul olvasni. de az olvasásal. csak paraszti szokást is tanul. ha iskolában nincsen, othon egyebet nem lát, hanem minden héten hétszer. az apját részegen láttya. a ki nem törödik azzal. hogy a fiában valamely nemesi. és keresztenyi jó erkölcsököt olttson. és csak a cselédekel valo társaságban hadgya. akiktöl minden féle rosz szokást, és rosz erkölcsöt látván. el tanulván. azok benne csak nem holtig meg maradnak, és a nagy paraszttságban valo neveltetése miat, azt sem tudgya ha nemes ember gyermekeé. talám meg sem tudhatná másként, hogy ha csak a jobbágyok kis uroknak nem neveznék. tizen két vagy tizen három esztendös korában, valamely Collégyiumban bé plántállyák, a honnét. huszon négy. vagy huszon ött. esztendös korában szabadul ki, ollyan idejében. a melyben másut már az ollyan iffiu jó deák. jó historicus, a gyéométriát, gyeográfiát szükségihez képest tudgya., és már jó hadi tiszt. nem csak hadi dolgot, de országos dolgot is bizhatnak reája. de már vigyük haza pompával a mi huszon ött esztendös deákunkot a Collégyiumbol. és nézük meg. hogy annyi tanulás után. mit tud. és hogy ha használhaté valamit tudománnyával az országnak. vagy magának, leg elsöben is a mi deákunk azon igyekezik hogy czifra köntöse. és paripája légyen. égy nehány könyvit és philosophiáit valamely almáriumban el temetvén, azután falurol. falura bé járja az attyafiait. áristotélesnek ót egy nehány terminusit ki pöki. de deákul már szégyenlene beszélleni. azért hogy az aszszonyok tanulo deáknak ne tarttsák, az attyafiainál mit csinál, leg hasznosab beszélgetése a vadászatrol. a lovakrol, vagyon. ha asztalnál vagyon. nagy gyalázatnak tartaná ha jól nem innék, és még deáknak tartanák, ha magát mentegetné. ebed után vagy az aszszony, vagy a leányok házában bonttya ki a mit virgiliusbol. vagy ovídiusbol olvasot, de hogy az iskolárol valo emlékezetet is tellyeségel el felejttse. szükségesnek gondollya lenni hogy a szolgálok közül, kettöt, vagy hármat szereteinek fogadgya. e szerént fel rován az attya fiait, és közöttök. egy nehány részegség után, meg mosván torkát. a deák szótól, és az iskolai portol. ismét haza iromtat azzal. amit az attyafiaitol tanult, de mit tanult. azt a tudományt elö veszi, mihent az apjához vendegek érkeznek., mert leg nagyob gondgya is a lesz., hogy az apja vendégit meg részegittse. és az apjátol is, azért dicséretet vegyen más nap, e szerént tölt el két vagy három esztendöt, vagy a vadászatban, vagy az italban, vagy a vénus udvarában. és a mit egy nehány esztendökig tanult, azt egy kevés dö alat. csak nem mind el felejti,. de mit tanult volt. annyi esztendökig csak a deák nyelvet., és egyebet nem tanulván annak házánál hasznát nem sokat vészi, és a gazdaságban ollyan tudatlan mint mások, és a physicájábol. annyit nem tud, mint. a molnárja, vagy a kovácscsa, nem tudván csak annak is okát adni. hogy miért hinti meg vizel. annyiszor az egö szenit, annyi deáksága után. csak azt is a tisztartojátol kel meg kérdeni, ha a szöllöje. délre, vagy északra feksziké; kérdgyük már aztot hogy mikor fogja hasznát venni alogyikájának., ha meg házasodván, agazdaságakor. annak semmi hasznát nem veszi. az ország gyülésiben el menvén. az ország dolgához nem tud; nagy csendeségben. kel halgatni a végezéket. mivel ha ót ugy disputálnának, mint az iskolákban. azonnal ö is. fel ugranék székiröl, és fel. kiáltaná., nego majorem., de azokhoz nem értvén. ollyan tanácsot kel adni, hogy hánnyák el az ember föt, nem hogy azt tudná, hogy miben áll, az ország haszna, de azt sem tudgya micsoda országok szomszédi erdélynek, hogy ha a maros. a tiszában folyé elsöben vagy a dunában, de hol? a meg más kérdés volna. mind ezekböl láttyuk. hogy a nyolcz vagy kilencz esztendeig valo tanulásnak. se maga. se az ország hasznát nem veszi. mert a deák nyelvnek ugy venné hasznát, ha a hadakozásrol, az ország igazgatásárol. és más tudományokrol valo könyveket olvasnának. de igy, a mi philosophusunk. egy, két esztendö mulva. ollyan tudatlanná lészen. valamint a gondviselöje. és ha a tisztartojának. nem kelletnék. irni, talám az irást. és az olvasást is el felejtené. nem akarom ezekböl azt ki hozni. hogy a deák nyelv haszontalan volna. hanem csak azt mondom. hogy egy nemes embernek idö vesztés annyi esztendökig csak azt a nyelvet tanulni, mivel a mellet más egyéb hasznos tudományt is tanulhatna. egy paraszt ember gyermekének, még haszontalanab. és job volna mihent irni, és olvasni tud. valamely mesterségeket tanulni. mivel a mesterségek. és a kereskedések hajtanak hasznot egy országban, tudom hogy a mi országunkban, egy iffiunak más tudományt nem lehet tanulni. mert nincsenek arra valo Collégyiumok, mint más országokban, a hol egy huszon ött esztendös iffiu. négy vagy ött féle tudományokot tud, és egy közönséges iffiu, két vagy három mesterséget. de lehetetlent nem kel kivánni a szegény erdélyiektöl. nem is kivánok. de az atyák nagy számot adnak azért hogy a fiakot nagyob gondviselésel nem nevelik. és a nemesi jo erkölcsre nem ingerlik még eleinte. hanem még példát adnak a részegeskedésre., a feslet. és tunya életre. ha a fiakot csak arra vennék is hogy a deák könyveket magyarra fordittsák. ugy a tanulásokot. aközönséges jora forditanák. mivel sokan vannak ollyanok. akik arra. alkalmatosok volnának. és ha csak egy könyvet forditana is meg, életében. azzal mind magának. mind másoknak használna, és látná valamely gyümölcsét annyi esztendeig valo tanulásának, de a sok hejje huja, a kopo, a virrattig valo ital, mind ezekre idöt nem ád, és nem engedi hogy az elme valamely hasznos dologban foglallya magát, és ha meg vénül, jó tanácsot sem tud adni. mert iffiuságát haszontalan töltötte el. és egy tudatlan tanács ur, ollyan egy országban. mint egy üres hordo. a pinczében, de édes néném most veszem észre, hogy miben töröm a fejemet. mind azon által mint haza fia, azt akarnám hogy a tudomány oly közönséges volna nálunk,. valamint a tudatlanság, de akár mely hoszu levelet irjak is kédnek erröl a dologrol, azzal a mi iffiaink szokásokot meg nem változtattyák. se az atyák. az asztalnál valo régi bé vett rendet. el nem hadgyák. kédnek pedig azt jovallom, hogy a fiának ollyan tudományokot adasson. amelyekel használhasson országának. én eleget predikálottam a fiakrol, azért le szállok a predikállo székböl. és mennyen fel kéd is oda. predikállani. a leányokról, a kédet illeti. mert a leányok neveltetésére. ugy kel vigyázni, valamint a férfiakéra. de még többet mondok, és azt mondom, hogy jol oktatni a leányokot ollyan szükséges, valamint a férfiakot, és az egyike, ollyan hasznos az országnak, valamint a másika. hogy lehet a? nem igazé az édes néném, hogy egy jol nevelt, jol oktatot eszes leány, aszszonyá változván. a fiát mind jol tudgya nevelni, oktatni, és tanyitatni. és aztot az ország szolgálattyára alkalmatosá tenni. ergo, hasznára vagyon tehát az országnak., ha leányokot jol nevelik, és oktattattyák. a régi romaiak. meg ajándékozták az ollyan anyákot, kik a haza szolgálattyára, jol nevelték fiokot. erröl többet nem irok, és többet nem irhattam volna. ha szinte fiam volna is. de nincsen, és azt bánom. de azt is bánom hogy ma ismét satorok alá jöttünk lakni, mert a napokban, viszá mentünk volt a városban. itt kel a vászon alat pergelödni, és ugy süt a nap itt minket, valamint a koldus lábat sütik atüznél. édes néném az egésségre vigyázzunk, és mondgyon el kéd. egy olvasot érettem, mert a sok fülben mászoval tele a sátorom.


rodosto. 7 7bris. 1725

Édes néném csudállya kéd azt. hogy lehet irni egy kocsonnyának. mert mi csak nem egészen el olvadtunk a sátorok alat. és csak tegnaptol fogva kezdek helyre jöni. oka pedig annak. a, hogy tegnaptol fogvást viszá jöttünk a mi meg unt kedves városunkban. és már itt tölttyük az idöt, amint lehet szegény bujdosoktól, hol szomoruán, hol kedvetlenül. de mi reánk is az az Isten visel gondot, aki a hazájokban lévöket élteti; azokot ót meg hadta. minket ide hozot. aztot mind egy kéz cselekedte. egy régi philosophus. azt kérdette egyszer a másikátol, hogy mit csinál az Isten az égben, aki is azt felelte reá, hogy egyet fel magasztal, és mást, meg aláz. okosan is mondotta volt solon krésus királynak. hogy nemo ante mortem beatus, mert senki nem mondhattya magát boldognak, halála elött. ha azok nem boldogok kik hazájokban vannak, hát mi hogy volnánk. kik itt szaporittyuk a levegö eget. suhajtásunkal. hogy pedíglen kéd a constancinápoly meg vétele historiáját olvassa. az igen szép, és hasznos idö töltés, második mahumet császár ki aztot meg vette. a tízen ötödik saeculumnak a közepiben, igen nagy hadakozo fejdelem volt, azt is irják felölle hogy egy nehány nyelvet tudot, a mely igen ritka a török császárok közöt, aztot pedig én is olvastam, hogy a pérai hegyen vítette által a gályáit, és nagy hajoit. a mely mostanában. tellyes lehetetlen volna. és a mely akoron. rettentö munkának kelletet lenni. az ollyan munka, az régi romaiakhoz illet, a kik csak nem hihetetlen munkákot vittek végben. és a mellyeket, még mostanában is csudálkozásal láttyuk. a mostani törökök. nem hogy ollyan nagy munkákot vinnének végben. de eszekben sem jutna, mahumetnek pedig szükséges volt ollyan nagy munkákhoz fogni, mert ollyan görög császáral volt dolga. aki keményen oltalmazta avárosát, és meg is oltalmazta volna. ha a minden napi veszedelem után, ujab, ujab hada lehetet volna. de a sok ostromokban minden nap fogyot a népe. és végtire az uttzákon kelletet verekedni atörökökkel, ugyan magát is ót ölette meg, mahumet pedig a maga népit nem kimélette, és az ostromokkor. a ki csak viszá fordult is, maga ölte meg., de látván hogy az egész népének meg csökkent volna a szive. és nem örömest menne ostromra, az egész táborán ki kiáltatá, hogy avárost prédára bocsáttya. erre az egész sokaság fel zudul. és parancsolatot nem várván. ostromnak megyen. avárosbéliek is, hogy meg oltalmazhassák feleségeket, gyermeket, keményen viselék magokot. ugyan ezért lön ollyan nagy vér ontás avaros meg vételekor., azután az egész várost. fel dulák, rablák, és predálák, és irtoztato dolgokot cselekedének a törökök, azt avárost Constantinus épitette vala, ugyan Constantinus nevü görög császár is, veszté el, életével együt. de ha szinte aváros meg vétele historiáját olvassa is kéd. de lehetetlen hogy le ne irjam kédnek. mahumetnek egy kegyetlen cselekedetét. talám nem teszi fel. mindenik historicus. a város meg vétele után, egy igen szép görög leányt vittek egy basának. a ki is a leányt szép voltáért. a császárnak adgya. a császár meg szeretvén. harmad napig csak aleányal töltötte az idöt, senki feléje nem mehetet. se semmi parancsolatot nem adot, a vezér, és a töb basák azon meg ütközvén. kérték avezért, hogy mennyen a császárhoz. és jelencse meg, hogy az egész hád nem tudgya mire vélni cselekedetét. avezér meg jelenti acsászárnak, a ki is parancsollya. hogy hivassa, eleiben a basákot. abasák eleiben gyülnek, a csaszár nagy czifrán fel öltözteti a leányt, akinek is volt neve, erini a basák csudálni kezdék a leány szépségét. és a császár kérdé töllök, hogy ha nem volté méltó ollyan szép leányal. három napot tölteni. mindnyájan fel kiálták, hogy igen is, a csaszár. mondá nékik hát miért indultatok fel. és miért gondoltátok hogy el felejtettem volna hivatalomot, de mindgyárt meg mutatom néktek. hogy ha a magam gyönyörüségit szeretem is. de azt el tudom hadni, és méltó vagyok hogy nektek parancsollyak, erre fel indulván, a basák ellen, a kardgyát ki vonnya, és a szegény ártatlan leánynak a fejét el üti. és mondá azután a basáknak, a ki ennek oka volt. a meg fizeti ezt nekem, meg is fizeték; mert csak hamar, a tanács adoknak el ütteté a fejeket. de ha szinte illyen boszut álla is a szegény leányért, de annak nem kelletet volna. maga lenni hohérjának; édes néném, mint ha üsmértem volna. ugy meg eset a szivem, annak a leánynak halálán, és azzal, minden nagy cselekedetit, meg mocskolta mahumet. mert ugyan is, egy ollyan ártatlan személyt. akit annak elötte egy nehány orával szeretet. és akinek virágját el vette, ugyan annak egyszers mind hohérja lenni. irtoztato kegyetlenség ! az illyen cselekedettöl, irtozik a természet, mivel az oktalan állatok közöt is látunk. hálá adokot, ha mahumet meg nem vehette volna Constancinápolyt, nem lett volna a néki olyan nagy gyalázattyára, mint ezen cselekedete. de ne szollyunk többet. arrol a leány hohérrol. és ne sirassuk továb azt a szegény lányt. hanem az egésségire vigyázzon kéd. és engemet igen igen kel szeretni. mert én azt meg érdemlem. ugyé édes néném. hogy pedig azon végezzem el levelemet, amin el kezdettem, hogy ajánllyuk Istennek bujdosásunkot. és ha suhajtunk is, ne törödéssel suhajtozzunk. mert igen sokan vannak ollyanok. a kik roszabbul vannak nálunknál, erre azt mondgya kéd. hogy a nem nagy vigasztalás. és hogy mi haszna vagyon. egy éhel halónak, abban. hogy kolosvárt jó kenyereket sütnek, avalo, de azis valo. hogy a nyughatatlanságal valo vágyodás. azIstent meg bánttya. a suhajtás enyhitti a szomoruságot. mert.

suhajtás könnyitti, a nyomorultakot.
nagyon engeszteli, szomoruságokot.
azt töllök nem tíltyák, hallyuk pogányokot.
kik panaszolkodni, nem bánnyák rabokot.

de ugy a suhajtás. mind könnyeb, mind hasznosab lészen. ha aztot az Istennek ajánlyuk. és ha csak azö segittségit suhajttyuk. nincsen könnyeb mint jó tanácsot adni, én ollyan vagyok. mint aza pap. aki mindenröl meg feddette ahiveit. és mindenkor jó tanácsot. adot, egyszer azt mondották nékie., hogy másoknak mindenkor jó tanácsot ád, de maga nem követi, azt felelé reá. én csak néktek predikállok. nem magamnak. talám én is azt mondhatom kédnek., szerencsés jó éttzakával együt.


rodosto. 23. 7bris. 1725

Az urunkal. bercsényi ur látogatására jüttünk, aki is igen roszul vagyon, és ha egy darabig el viszi is betegségit, de annyira nem viszi, hogy abbol ki gyógyullyon. a lábaibol igen sok viz fóly ki, a melyet a borbélyok roszra magyarázzák. és féltik attol a veszet cángrénátol, a ki is az árviz után. ha quártélyban szál, onnét, egy Compánia borbély sem verheti ki. az Isten oltalmazzon meg minket attol, de ha az Isten azt reánk bocsáttya, jóbót kel követnünk, az Isten mennyi szenvedéseket. betegségeket bocsátot a szentekre. a kik ötet szerették, és szolgálták, azért hogy az illyen rosz. mint én. meg láthassa, hogy ha az ollyan szentek szenvedtenek. hát én micsoda szenvedést nem érdemlek. ök azért szenvedtenek. hogy például legyenek. és jobban meg tisztittassanak valamint az arany a tüzben. én nekem pedig azért kel szenvednem. hogy akaratom ellen is végit szakaszthassam roszaságomnak. édes néném, mely jó az egésség, aztot pedig leg gyakortáb mi magunk ronttyuk el, mert miért látunk a szerzetesek, és a munkás emberek közöt, annyi egésséges öreg embereket, ennek igen könnyü okát adni, mert se a szerzeteseknek. se a munkásoknak, az elméjek annyi változást nem szenved, a nagyra vágyás, fösvénység. irigység, nem gyötri, ezeknél pedig semmi inkáb nem röviditti az életet. anyughatatlanság, a gyötrödés. az elmét meg ronttyák. és az elme, az egésséget. de ne szóllyunk az elméröl, hanem nézük el. micsoda mértékletes életet élnek a szerzetesek. és a munkások. és nem kel csudálni ha sokáig élnek. mert az ö ételek. és italok. közönséges, és mértékletes,, csak nem mindenkoron, egyaránsu. étellel és itallal élnek. a sok féle étellel. gyomrokot meg nem terhelik. és ha vasárnap, vagy más innep nap. egy más munkás ember, többet talál enni. vagy innya,. aztot másnap a dolog. és az izadás meg orvosollya. de aztot csudállyuk. hogy látunk az urak közöt öregeket. és ne csudállyuk. ha látunk betegeseket. mert mi lehet nagyob ellensége az egésségnek, mint a torkosság. mértekletlenség. és a tunya élet. és mi rövíditheti ugy az életet. mint a részegség? az a sok féle savanyu. és édes, az a sok féle. hidegitö. és melegitö. micsoda zenebonát, nem csinál gyomrokban. és mind ezekkel. halmozva meg tőltik magokot. azután. nem hogy valamely járásal. segittenék az emésztést. de még aztot meg gátollyák. két oráig valo déli álommal, hát még a rettentö ital mit csinál. a midön, nem az árvizben. hanem az árborban kel uszkálni a szegény gyomornak; a kinek lehetetlen meg emészteni mind azt. amit belé töltenek. és vetnek, az okoza azután a sok féle rosz humorokot. vagy nedvességeket. és a sürü vért, és a sok nyavalyák ezekböl származnak. ezért mondgya egy példa beszéd, hogy az ember a fogával áss magának vermet. elég a. hogy, a szegény ur. nem gondolom hogy meg gyogyullyon. a szegény susi azért igen szomoru; elégé vigasztalnám de csak fél fogra nevet. nem is lehet másként. amennyi sok nyughatatlanságot kel szenvedni. mert akor láttzik meg ajó feleség. amikor az ura beteg. édes néném vigyázon az egésségre kéd. mert a derék állapot. és maradok kéd szolgája. amen.


rodosto 4 8bris. 1725

Ma csak azért irok kédnek. hogy bizonyos alkalmatosság vagyon. és eztet ha el mulatnám. tudom hogy meg pirongatnának, és boszut állanának, mert az aszszonyok boszu állok, ki egyben. ki másban. hogy pedíglen a kéd rettenetes haragját el kerüllyem. inkáb irok, de mit? mert szakállomra mondom. hogy nem tudom mit irjak, mert itt olly csendességben vagyunk. (bercsenyi uron kivül:). valamint az elizéus mezején lévö lelkek, ahol még mahumet tanyitása szerént is a lelkek nagy kiességben. vannak; és a ki mondhatatlan szép leányokal valo gyönyörüségben élnek, a kik is ollyan édesek. hogy ha valamelyike. közüllök. a tengerben találna pökni, azonnal édesé lenne, és el vesztené sosságát. mert atörökök azt tarttyák. hogy ót más féle aszszonyok lesznek, és nem azok. akik itt a földön élnek, hát miröl irjak édes néném. azt meg irhatom, hogy ma nálunk nagy innep vagyon. mert a mi urunkot ferencznek keresztelték. ha pap volnék. le kellene tehát irnom a sz. ferencz eletét. de nem akarok ugy tenni mint egy ollyan pap. akinek minden predikállása, csak a gyonásrol volt. annál többet meg nem tanulhatot. és minden innepekben csak azt mondotta el. egyszer arra kérik hogy predikállyon sz. joseph napján. a predikáczioját igy kezdi el. atyám fiai ma sz. joseph napja, sz. joseph pedig áts volt. és mint hogy áts volt. gyontato székeket csinált. azért beszéllyünk a gyonásrol. nem szükséges tehát hogy le irjam a sz. ferencz életét. arra mindenik franciskánus barát meg tanithattya kédet. aztot tudgyuk hogy angyali életet élt, de aztot is tudgyuk. hogy meg haragudot volna arra az egygyügyü fraterre. aki sok idövel halála után. az irásiban, a kristushoz hasonlitotta. mondván hogy mind születésiben, életeben., szenvedésében, és halálában, hasonlo volt a meg váltohoz. hogy a ki franciskánus köntösben hall meg, annak nem lehet el kárhozni, és hogy sz. ferencz minden esztendöben egyszer le megyen a purgátoriumban. és onnét fel szabadittya a franciskánusokot. a kik akor ótt találnak lenni. az illyen irást, mi sem talállyuk jónak. nem hogy egy ollyan alázatos szent találta volna, itt most szürnek, azért beszéllyünk a szüretröl. és mondgya meg kéd nekem annak az okát. hogy mitöl vagyon a. hogy a szüret csak nem mindenüt egy tályban vagyon, az aratásban nagy külömbözések. vannak. hol eléb, hol késöbben aratnak. voltam ollyan tartományban. ahol a buzát majusban arattyák. de a szüretet csak akor kezdik mint nálunk., erre sokan azt felelik. hogy a régi romai császárok meg parancsolták volt. hogy az egész birodalmokban. a szüret egy idöben légyen, azt meg engedem hogy a parancsolat meg volt. de a nap függötté a parancsolattol. azt nem gondolom. ebben az országban a bizonyos hogy nagyob melegek vannak. mint erdélyben. még is a szüret. itt csaknem azon a napon kezdödik mint ótt. leheté tehát azt mondani, hogy a napnak meg volt parancsolva, hogy a szöllöt mindenüt egy idöben érellye meg. azt nem lehet mondani. hanem azt mondhatni, hogy a természet parancsolattyábol vagyon a szüret. csak nem mindenüt egyaránt, mind azon által nekem ugy tettzik. hogy az ollyan meleg tartományokban, a hol majd tél sincsen, leg aláb egy holnapal eléb kellene szürni mint nálunk., de eléb nem szürnek, és a szüret europában, csak nem mindenüt egy idöben esik. azt tudgyuk. hogy magyar országban a hegy allyán novemberben szürnek, de e nem közönséges még a hegy allyán is, anál inkáb a töb tartományiban. a még pedig erre a kérdésemre meg felellyen kéd, addig azt adom kédnek tudtára hogy bercsényi ur. igen igen készül a más világra mind azon által. a kit az Isten meg akar gyogyitani, halálos betegségiböl, csak egy száraz figével is meg gyogyithattya. most ez elég. maszor többet. csak az egésségre vigyázzunk édes néném, mely régen nem kérdettem, ha szereté kéd. mert azt el nem kel felejteni.


rodosto. 29. 8bris 1725.

Ma a szegény bercsényi ur látogatására voltunk. a ki is ollyan állapotban vagyon., valamint jób volt, csak éppen abban külömbözik, hogy az ágyban fekszik. és nem a gané dombon. mert nincsen ollyan rész a testiben. a melyben valami kis épség volna. a lábaibol a viz ki folyván. a rothadás szállot belé, meg esik az embernek szive rajta. a midön láttyuk hogy metélik le a rothat hust a szárairol, és a midön hallyuk jajgatni, és orditani a nagy fajdalomban, ugy tettzik mint ha a régi martyromokot látnám a kinokban. abizonyos hogy ki sem mondhatom kédnek. hogy micsoda irtozásal kel azt látni. hát még micsoda kinban vagyon az, aki azt szenvedi. de a test fájdalmival. a lélek gyogyul; és az irgalmas Isten az ö lábaiban tette a purgátoriumot., meg akarván menteni, a más világon lévötöl., azért már nincsen is leg kisseb reménség életéhez, hogy is lehetne. amidön. mind belöl mind kivül. rothadni kezd, a testamentumát már meg csinalta. és a szegény susit itéllye el kéd. hogy micsoda szomoruságban vagyon., de azt el lehet hinni. hogy nem marad nyomoruságra. mint hogy e szomoru levél. azért most nem is irok többet. mert a szomoru levélnek, igen rövidnek kel lenni. de hogy tellyeségel a szomoruságon ne végezem el. egy kis historiával végzem el. a mely valoságal meg történt. egy uri embernek iffiu és szep felesége lévén. gyanakodot reája. noha semmi bizonyost nem tudhatot felölle, de hogy jol meg tudhassa, egy pohár vizet viszen a feleséginek. mondván hogy azt meg kel innya. a szegény aszony, reszketve. innya kezdi, a mikor félig meg itta volna. az ura el veszi a szajátol. és maga meg isza a többit. mondván, énnekem is utánnad kel mennem, az aszszony azt meg halván. mindgyárt meg ijed. azon hogy étetöt ivut. és az ijedcség oly nagy volt, hogy mindgyárt betegé kezd lenni. és hanni, azonnal papért küld, és az attya fiait is esze gyüteti. amidön mind ezek az ágya körül volnának. az aszszony, mindenek hallottára. apapnak gyonást tészen., és a midön el végezi, mondgya. hogy azert tette azt a gyonását, hogy halála után is. az ura ne gyanakodhassék felölle. és meg tudhassa ártatlanságát, az ura. az ágyhoz megyen és meg öleli a feleségit. és fel szoval mondgya néki. hogy ne féllyen. mert a vizben semmi étetö nem volt, és hogy csak agyanoságot akarta meg tudni. ha igazán valoé vagy sem. a kik ahazban voltanak. és a beteg halálán siránkoztanak, ezt meg halván a szemeket meg törlik, és örülni kezdenek. aszegény aszszony is, semmi valojában valo betegséget nem érezvén magaban. el kezdi magával hitetni, hogy nincsen meg étetve, és a félelem is lassanként ki menvén az elméjiböl, az ágybol fel kél. és jol érzi magát. a többi ezt látván. a szomoruság örömre fordul, vacsorához ülnek, és virrattig isznak. mit mond kéd erre; a gyanoság. valo hogy nagy betegség. de aztot meg gyogyitani az illyen probával. nem jovallom mindennek, mert hátha. azaszszony is leg elsö alkalmatosságkor. az ollyanért boszut állana., kéd itéletire hagyom. ha a férfiu jol cselekedeté, vagy sem. de én jó éttzakát kivanok kédnek..


rodosto 6 9bris. 1725.

Edes néném itt most elég sirás, rivás, és zokogás vagyon. a szegény susi özvegyen marada. és kajdacsinébol, minden féle nedvesség. a szemin foly ki, a mennyit már a sirt, méltón is, mert a szegény bercsényi ur. a bujdosásának végit szakasztván. ma reggel két orakor el hagya bennünket. mind holtig az elméje helyén volt, és egy keresztényhez illendö halálal mult ki evilágbol. e már el vette sok szenvedésinek jutalmát. és nem szükséges szánni. hanem azokot kel szánni, a kiket árvául hagyot, itt idegen. országban, de azokra is gondgya lészen annak a nagy cselédes gazdának. a ki soha meg nem hall. a mi urunk mindenkor mellette volt. és hozája valo baráttságát. holtáig meg mutatta. micsoda ez a világ, és miért kapunk annyira rajta. a benne valo életnek kezdete. nyomoruság. a közepe nyughatatlanság, avége fajdalom, és szomoruság. ez az ur éltiben valo hogy szenvedet. de sok világi jókban is volt része. valo bujdosásban holt meg. de nem szükségben. igy fogyunk el lassanként. mert már itt elég szegény bujdosokot temettünk el. ezután még mint lesz. hadgyuk a jó atyánkra, és mondgyuk azt. hogy nem érdemli ez a világ. hogy hozája kapcsollyuk magunkot, mert akár mely gyönyörüségben uszunk is, de abbol ki kel kelni. és azt el hagyattyák velünk.

Elmult gyönyörüség, csak suhajtást okoz.
jelen valo pedíg. hasonlo árnyékhoz.
a jövendöbélin, kapsz bizonytalanhoz,
ah! mért hasonlitod, magadot boldoghoz.

aztot már meg mondottam, hogy a szomoru levélnek nem kel hoszunak lenni. ez elég szomoru mert itt a halálrol kel beszélleni. azért el is kel végezni, tudgya kéd micsoda nagy dohányos volt a szegény ur, mind holtig is dohányozot. mert halála elöt. két orával. egy pipa dohányt ki szivut. de meg holt. kédet pedig az Isten éltesse. amen.


rodosto. 12 9bris. 1725.

Azt ne csudállyuk édes néném ha a szegény ur meg holt. avalo mindennek meg kel halni, de ennek még inkáb meg kelletet halni mint sem másoknak, mert holta után. a testit fel bontották. de annak leg kisseb ize épp nem volt. és abelsö részei el voltanak rothadva, nem tudom valojában. ha azért nem vittéké a testet Constancinápolyban, hogy sok költtségben került volna. vagy azért hogy nem engedték meg. de azt tudom. hogy egy kis görög kápolnában temették el. a testámentumát fel nyitották. susinak ezer aranyat hagyot, és holmi portékát. a cselédinek is hagyot. még nekünk is holmi portékát. nekem a meg holt felesége nád pálczáját hadta. nem kel az ajándékot tekinteni, hanem azt kel tekinteni, hogy ki adgya. és mint adgya. atöb ládabéli portékája, köntösök. ezüst és arany mives portéka. a fiára szállot, a melyek mind együt. egy aszszonynak, kedvére lehetnek. mindenikünk azt gondolta. hogy kész pénze felesen vagyon. de holta után meg csalatkoztunk benne. mind azon által, ennek a gyeneralisnak. töbje volt. mint sem arégi romai gyenerálisoknak, a többi közöt egy regulus nevü fö. polgár mester száz negyven ezer emberel ment afrikában a carthagobéliek ellen., a midön ót hadakozot volna, romábol a felesége levelet ir néki. és tudtára adgya, hogy miben vagyon a joszága dolga. regulus, arra egy levelet ir a romai tanácsnak, és kéri, hogy küldgyön helyében más polgár mestert. aki a hadakozást folytassa. mivel ö néki viszá kel menni, hogy a jószágában rendelést tegyen. mert a gondviselöje meg halván, az emberek. akik a földit szántották, minden ekéit, és a földi munkához valo. eszközit el vitték. és ha nem míveltetheti a földét. a feleségit gyermekit nem tarthattya. de nézük el miböl állot az a nagy joszág. egy major házbol. és hét szánto földböl. édes néném mint meg nevetnök most az ollyan gyeneralist. a ki száz negyven ezer embernek parancsolván. azon panaszolkodnék. hogy egy nehány ekéit el lopták. és ha hét darab földet meg nem szántat. a cseléde meg hal éhel. de inkáb csudállyuk azt a boldog idöt. a melyben, egy ollyan nagy hadi ember. a maga szegénysége mellet. csak a hazája gazdagságát kereste, és a melyben, az ollyan nagy emberek, akik elöt a királyok. térdet hajtottak. csak a földi munka után. alacson rendben éltenek, látunk meg más ollyan fö polgár mestert, akit az eke mellöl vonták el. hogy száz ezer embert adgyanak kezében. és akinek. királyok mentenek udvarlására., de a hadakozást el végezvén. ismét a szántáshoz fogot. mert a régi romaiaknak. egyéb jövedelmek nem volt, csak a szántásbol. a kit fö polgár mesternek tették., az a majorkodását el hadta. hadakozni ment. és akor a királyok, és fejdelmek nagy tisztelettel állottanak elötte. esztendö mulva. a tiszttséginek vége lévén. romában viszá kelletet menni, és le tenni a tiszttségit. és a nagy kincset amelyet nyert a hadakozásban. mind egy polturáig, a város tár házában kelletet adni, és azután. az a nagy gyeneralis. a kitöl annak elötte egy nehány holnapal. az országok rettegtenek., és a nagy városok akinek egy nehány száz arany koronákot küldöttenek. és a ki nagy pompával menvén bé romavárosában. elötte gyakorta. a meg gyözetet királyok, lánczolva mentenek. ugyan az a gyeneralis. közönséges köntösben öltözvén. a major házában viszá tért. ót borsoval. lentsével élt. és kevés számu szantó földét szantotta, vagy szántatta. és az illyen emberek vetették idövel a romai birodalom alá, csak nem az egész világot. boldognak mondgyuké az ollyan idöt, én azt tartom hogy, boldognak mondhatni azt az idöt, amelyben, a nagy urak csak eppen a haza hasznát keresték, és a melyben az emberek oly közönségesen éltenek. mert azt el mondhatni boldognak. mind lelki, mind testi képen. aki keveset kiván, és kevésel bé éri, de most veszem észre magamot, hogy rodoston kezdettem el a levelemet. és azután arégi romaiakhoz repültem. de viszá kel repülni. mert én azt a régi szokást viszá nem hozom. se a mostani gyenerálisokot az eke mellé nem tehetem, azért viszá térek susihoz, és azt mondom kédnek. hogy üsmerek ollyat. a ki susival le akarná már is tétetni a feketét, de nem akarja. nem tudhatom az okát. noha azt tudom. hogy még leánykorában is szerették egymást. attol vané, hogy a grofné titulust nem akarja. le tenni, vagy attol. hogy a legénynek nem igen villog ládájában az arany. de elég a hogy, nincsen kedve hozá. noha a szeretet meg vagyon, mint hogy keresztények vagyunk. mondgyuk azt hogy, a kit az Isten valakinek nem rendelt, aztot nem is fogja birni. mi hir vagyon ótt kéteknél. mert innét mindenkor szomoru hirt irok, jol vagyoné az egésség.


rodosto 7. xbris. 1725.

Ezt a levelet. el kezdem irni, de bajuszomra mondom. hogy nem tudom mit kel irni, és ha irok. csak azért irom, hogy kédnek válaszát vehessem, azt irjamé. hogy itt könyvem forrási, s'. áradási, indullyatok., és hogy még a sirás, zokogás meg nem szünt itt az özvegyek közöt, de idövel az is meg szünik, mert az a kegyetlen idö, mindent el ront, és el töröl, erröl irni kédnek, nem nagy vigasztalás. de csak kel valamit irni, azt irom hát hogy, itt most szántanak, és vetnek. nálunk pedig azt már régen el végezték, hogy ha csak valaki a havat nem akarja szántani., aminap olvastam, hogy miképpen kel a buzát meg szaporitani, amidön a gazdaszszonyságra. viszá tér kéd. akor meg kel probálni, példának okáért, egy véka buzát fözessen meg kéd jol. de sok vizet kel reá tölteni, a még a fö, addig tétessen kéd. egy kádban. négy véka buzát. a midön pedig a buza jol meg fött. a vizet szüresse le kéd rolla. és melegen had tölttség a kádban lévö buzára, és azt békel jol fedni, másnap, vagy harmad nap, ha láttya kéd. hogy a buza szem kezd dagadni. és a vizet jol bé itta, akor küldgye a mezöre kéd, és had vessék el valamely jó földben. de mentöl ritkábban lehet. mert egy buza szálon, három vagy négy ág terem. és mindenikén egy buza fö, és igy, négy annyival több buzája terem kédnek. mint rend szerént, ezt én olvastam. igazé vagy sem. nem tudom. de a ki nem hiszi probállya meg, nem nehéz dolog. és ha igaz leszen. akor nem bánnya meg fárattságát. de a micsoda hirt hallottam csak éppen ebben a szem pillantásban. azt nem lehetne el hinni, hogy ha csak bizonyoson nem tudnok., kéd ót a francziák közöt hamaréb meg halhatta, de tudgya. vagy nem tudgya kéd. meg irom. hogy a franczia király 5 septembris meg esküt, és le feküt. a stanislaus király leányával., ki hitte volna azt, hogy egy ollyan nagy hatalmas király, egy szegény bujdoso, és csak nével valo királynak vegye el a leányát, és hogy viszá küldgye egy nagy királynak. mint a spanyol királynak a leányát, a kit annak elötte akart el venni, ezek ám az ollyan dolgok, a melyekben nyilván ki tettzik az Istennek csudálatos munkája, és hatalma, aki ugy bánik akirályok szivével. valamint mi a viaszal, bizvást el mondhattya. a franczia királyné, a boldogságos szüz után. hogy meg tekintette szolgálojának alázatosságát, és hogy az alacson renden lévöket fel emelte, és a fen valokot le vetette. mert lehetetlen volt. csak hizelkedni is magának azzal, hogy még franczia királyné lehessen, ha az attya lengyel ország közepiben lett volna, ugy még is mondhatnám, de bujdosásban lévén, mindenektöl el hagyatatván. és csak reménsége sem lévén hogy augustus székiben ülhessen, csudálni. és imádni kel az Istennek az illyen rendelésit. mert az illyen munka. fellyül haladgya, az emberi elmét. ludit in humanis. és hogy az Isten elött. a királyok és a fejdelmek ollyanok mint a gyermekek. akiknek hatalmok. nagyságok., csak gyermeki játék, imádgyuk édes néném, az Istennek minden rendelésit. és reméllyük. hogy reánk is gondgya lészen. mert irgalmas. és meg segithet, mert hatalmas. a sophiai pápista érsek ellen. a görög püspökök, és papok. a portán sok hamis vádolásokot tévén. avezér parancsolatot küldöt, hogy meg fogják. mind az érseket. mind a papjait. és fogva vigyék Constancinápolyban, az érsek azt meg tudván. el szaladot. de a papjai közül hármat vagy négyet. lánczolva vitték constancinápolyban. az érsek ide szaladot. és titkon vagyon közöttünk. tudom hogy az urunk. azon lészen. hogy ki szabadithassa azokot a szegény papokot. a kik még a botozást is meg kostolták. igy szenvednek a mi szegény papjaink ahitért. de nem csak. itt, hanem az egész világon. és a leg kegyetleneb nemzetek közöt. ki tudná meg mondani, hogy hány jésuitát. és barátot. ettenek már meg, afrikában, és amérikában. azok a vad emberek. akik igen szeretik az ember hust, de a barátokon nem kapnak. mert egy kapucinust. meg ölvén, jó ebédet akartak belölle csinálni, de hogy meg sütötték. a husát. mind ösztövérnek. mind igen keménynek találták. az olta. nem kapnak a barát huson., hát egyszer, egy szegény jésuita, szokása szerént. falurol, falura járván hogy valakit meg térithetne. egy nagy erdöböl ki menvén. egy falura talál. avad emberek látván egy nagy embert. feketében. nagy kalap a fején. és hogy négy lábon jár, mind el szaladnak tölle, mert hogy soha lovat nem láttak volt. azt gondolták. hogy aló. és az ember mind egy, a jesuita azt látván le szállot alovárol, és lassanként a vad emberek is viszá tértenek hozája. azt el mondhattyuk igazán. hogy csak a mi papjaink követik valoságoson az apostolokot: bár követhetném én is mindenben öket. de csak abban követem. hogy ök aluttak. én is aluszom. azért jo éttzakát édes néném.


rodosto. 16 janu. 1726.

A kéd méznél édeseb levelét igen kedvesen vettem. édes néném. ha valamely idegen olvasná akéd levelét. nem hinné el hogy atyafiak vagyunk., azt gondolná hogy még több vagyon az attyafiságnál közöttünk. mert rend szerént az atyafiak levele, hidegeb téntával vagyon irva. hogy pediglen mi egymást szerettyük, arra mind az atyafiság. mind a hajlandoság kötelez minket. de még többet mondok.

mert kevésel kédet. ha inkáb szeretném.
nénémséget néha, el is felejteném.

de azt vallyuk meg édes néném. hogy mi jok vagyunk azert hogy ugy szerettyük egymást. annál is inkáb, hogy a mi szeretetünk, nekünk, semmit nem alkalmatlankodik. mi azért jol alhatunk. jol ehetünk, és semmi nyughatatlanságot nem okoz., a mi szivünk, mindenkor frissen, és hivesen vagyon, és nem peshed ugy, mint a füstölt hus a nyárson. és ne legyünk ollyanok. mint a kiknek a sziveket a lángon, vagy a rostéllyon égetik. a melynek is régen hamuvá kelletet volna lenni, ha az igaz volna. amit mondanak, leheté töllem ollyat kivánni. amelyet ót helyben jobban meg tudhat kéd. az örmény lakadalomrol már irtam kédnek. azt tudhatom. mert közöttök lakunk. de azt kérdeni töllem hogy micsoda Cérémoniával adgya férhez atörök császár a leányát. azt méltó nevetni. mind azon által meg irom, nem azért hogy kédet arra meg tanittsam, hanem azért, hogy meg mutassam, mint tudok kédnek engedelmeskedni.

a török császár. a midön a leányát. vagy attyafiát. egy vezérnek. vagy egy pasának akarja adni. oda se pap nem kivántatik. a meg esketésre. se más egyéb tiszt a Contractus csinálásra. mert oda csak a császár akarattya kivántatik. hogy ha egy fö vezérnek. vagy más fö tisztnek akarja adni a leányát, a csaszár azt neki meg jelentetvén. annak, (ha házas.). minden feleségeit el kel bocsatani magátol. sok ajándékot, és sok rab leányokot kel venni a császár leánya számára. a midön pedig a császárnak tettzik hogy a lakadalom meg legyen. a vö legényt magához hivattya., és a job kezében egy buzogányt ád, es egy levelet. a levelet pedig a kebelében teszi, és azonnal. megyen a császár leányához. akit annak elötte soha nem látot volt. a leány egyedül lévén a kereveten. a vö legény bé menvén, háromszor térdet hajt néki, és azután meg jelenti néki hozája valo nagy szeretetét, és hogy micsoda nagy örömmel vészi a császár kegyelmeségit. a leány nem várván hogy el végeze beszédit, mint ha igen haragudnék. fel kél a kerevetröl, és a hansárhoz nyul. hogy azzal által verje. hansárt, vagy hoszu kést. nem szabad más aszszonynak viselni. csak a császári nemböl valo aszszonyoknak. a vö legény pediglen. nagy siettségel ki vészi akebeléböl a császár levelét. és aleánynak meg adgya, a kinek is mindgyárt el mulik az örömmel valo haragja, a levelet el vészi, meg csokollya. és el olvassa. a melyben látván a császár akarattyát. azt feleli a völegénynek, légyen a császár: akarattya, arra a vö legény meg csokollya. a köntösét. és ki mégyen, másnap [más-nap] sok ajándékot kel küldeni a leánynak, és nagy pompával viszik a férje házához. sokszor történik ugy, hogy egy holnapig sem lakik véle, hanem más pasának adgyák. föképpen ha aszszonyomnak valamely panasza vagyon ellene. és hanem ugy keresik kedvit, a mint kivánná.

mert a virág szálat, szükséges öntözni,
másként. a melegben el kéne száradni.

édes néném, idétlen házaságnak tartom a török házaságot. egymást annak elötte nem láttyák. hanem csak éppen akor. amikor már nem lehet meg másolni, sokszor azt gondollya a vö legény hogy valamely szép személy mellé fekszik. másnap ha meg láttya, hát ijesztö. de azö törvények. abban kedvezet a férfiaknak. és ha igy meg csalatkoznak a feleségben. meg engedi nékik hogy ujra kezdgyék. mert egy nehány feleséget tarthatnak. ha akarják. és ha modgyok vagyon benne. de meg ezen kivül, annyi rab leányt tarthatnak. amennyi tettzik, és az ellen semmit nem mondhat a valoságos feleségek., csak nékik is meg járjon az adó. mert ha agazda azt el mulattya. három pénteken. a gazdaszszonynak lehet azért panaszt tenni a biró elött. és ha ugyan csak. továbra is akarják halasztani az adó meg fizetést. akor az aszszony el válhat az urátol. e ritka példa. de a törvény meg. engedi. hogy ha pediglen. a férfiu el válik a feleségitöl. és azután ismét viszá akarja venni, a meg lehet. a törvény azt meg engedi, de ollyan formában. hogy az aszszonynak. szabad ha akarja. minek elötte viszá mennyen, az ura hirével egy éttzakát eltölteni ollyan férfival, a micsodás neki tettzik. ecsufos törvény, és nem látom mivégre rendelte a törvény csinálo. ö lássa, abban nem töröm a fejemet, hanem csak abban hogy kéd egésséges legyen, de éppen most jő eszemben egy jó gondolat., hogy miért fedezik, és takarják. ugy bé magokot itt az aszszonyok, talám azért, hogy még inkáb kapjanak rajtok, mert.

mennél inkáb légyen. valami meg tiltva.
légyen is elöttünk, erösen el zárva,
ámbár ahoz jutni, kellesék fáradva,
annál inkáb birni, azt várjuk suhajtva.

kérem édes néném kédet. hogy had ne irjak már többet. mert télben nem lehet hoszu levelet irni. azért hogy hideg vagyon. nyárban pediglen igen meleg, itt pediglen tizen egy az ora, a pennám is alhatnék.


rodosto 13 martÿ 1726.

A kéd nád mézes téntával irot levelét tegnap vettem. a minap is vettem volt. kettöt egyszers mind, ugy tettzik, hogy ha csak nem álmodtam, hogy valaszt is adtam reájok. de nem vagyok bizonyos benne. de abban bizonyos lehet kéd. hogy ha nem irtam, kéd sem vehette aválaszt. de oh mely könnyen meg bocsáttyuk mi egymás vétkit. mind azon által. azzal elne hidgye kéd magát. a rosz példát nem kel követni. se boszut nem kel állani, vagy is talám büntetésül kiván kéd töllem ollyan dolgot. a mely husz esztendöben egyszer nem jut eszemben. mert ugyan is hogy jutot kédnek esziben hogy töllem azt kérdgye. hogy kik voltanak. a templaristák, és miért vesztették el öket, jobban szeretem fél oráig susival nevetni, mint arrol tiz oráig irni. mind azon által. ki ne engedelmeskednék kédnek, ha szinte irni nem tudnék is, meg irnám, én édes néném csak azt irom meg felöllök. amit hallottam és olvastam. ugyé hogy többet nem kiván kéd.?

a málthai vitézeknek. és a templaristáknak rendi, jerusalemben vettenek eredet. a malthai vitézek régiebbek. egy gerardus nevü franczia 1112 esztendöben, jerusalemben a jövevények. és a szarándokok számokra. egy nagy ispotályt épitete. amelyet nevezé keresztelö sz. jános ispotállyának, és oda bé fogadá mind azokot. a kik jó akarattyokbol a betegekhez. és a szarándokokhoz valo gondviselésre szánák magokot. de azok csak nem mind hadi emberek lévén, gerardus ugy rendelé, hogy annak egy része az ispotályban maradván. a másika a sarracénusok ellen hadakozék, és régulát szabván nékik, az engedelmességre. és a házaságon kivül valo életre kötelezék magokot. és hogy holtig hadakoznának a hitetlenek ellen ez a rend vagy szerzet. csak hamar meg szaporodék. és nevezék öket jerusalemi sz. jános ispotállya vitézínek, ezeknek fekete köntöst kelletet viselni. és a köntösökön, nyolcz szegeletü fejér kereszt volt varva, a sarracenusok el vévén a sz. földet a keresztényektöl. ezeknek is ki kelleték menni. és rodus szigetében meg telepedének. de idövel egy hatalmas török császár nem szenvedhetvén ollyan vitéz szomszédokot. a szigetet meg szállá, és nagy nehezen meg vévé. és a vitézeknek, a kik meg maradának, életben. meg engedé hogy ki mehessenek a szigetböl. akik is el hagyván a szigetet. máltha szigetében meg telepedének, és málthaiaknak nevezék.

a templaristák szerzete jerusalemben kezdödék 1118 esztendöben. nyolcz vagy kilencz franczia nemes ember. egy társaságban lévén. a jerusalemi pátriárcha elött. fogadást tevének, az engedelmességre, az házaság nélkül valo életre, és hogy minden joszágokot, életeket, a szent földre menö szarándokok.oltalmára. és szolgálattyára fordittyák, ezek tehát egyszers mind hadi szerzetesek lének, azután meg szaporodván, baudouinus jerusalemi király. nékik a templom mellet lako helyt adot, és azért templaristáknak nevezék, második honorius pápa, ezeknek regulát csináltata sz. bernárdal, és akkoron fejér köntöst kelleték viselniek., és harmadik eugenius pápa 1146 esztendöben. veres keresztet parancsolá hogy visellyenek, ezeknek mindennap misét kelletet halgatni, csak háromszor egy hétben volt szabad hust enniek. töb lovat háromnál nem tarthattak. a vadászat nékik meg volt tiltva, még a madarászat is. aköntösök a világiak köntösöktöl, csak éppen a szinben külömbözöt, a templáristák sok szép nevezetes hadi dolgokot vittek végben. a jerusálemi királyok alat. igen el hiresedének. és a nagy hirrel igen sok joszágokot. és kincseket gyüjtének europának minden résziben. de a sz. föld el vesztése után. a henyélés, és a sok joszág. meg rontá öket. és a minden féle mértékletlenségben el merülének, föképpen a részegségben. azért is mondgyák példa beszédben a francziák. hogy ugy iszik mint egy templarista, az egész szerzetnek pedig veszedelmét két templarista okozá, a kik a szerzetböl ki üzetetvén. a franczia király elöt hamisan. vagy igazán., (mert azt még nem tudhatni valoságoson) bé vádolák az egész szerzetet. a vádolás pedig ebböl állot. hogy minden vitéznek, a kit a szerzetben bé vesznek, ellene kel mondani akristusnak, és a keresztre kel pökni. és ha az aszszonyoktol meg tartoztattyák is magokot, de más utálatos közösülés közöttök meg vagyon. a király másként is haragudván a szerzetre, a pápának ezeket tudtára adá. de látván hogy a pápa. csak halogattya adolgot parancsolatot ada ki titkon, hogy bizonyos napon. az országban lévö templaristákot meg fogják. apápa azért igen meg neheztele a királyra, mind azon által maga eleiben hivatván. vagy hetven templaristát, csudálkozásal hallá hogy mivel vádolnák magokot, apápa azonnal parancsolatot külde minden országokban lévö püspököknek. hogy visgálnák meg jol adolgot a kik is meg visgálván. mindenüt egyenlö vétkeseknek találtatának; apápa éppen akoron gyülést tartván franczia országban bécsben., az egész attyák azt itélék. hogy az egész szerzetet el kel szélyezteni. és joszágokot el kel venni, erre mindenüt a királyok reá állának, és mindenüt. csak nem egy nap az egész szerzettöl a joszágot el vévék. és csak nem mind meg öletének, és igy az a gazdag, és nagy rendekböl állo szerzet. csak nem egy nap., mind el törölteték, erröl egy nehány féle könyvet olvastam. nemellyek. azt tarttyák hogy igasságoson bántak vélek, némellyek pediglen., hogy nem kellet volna oly kegyetlenül bánni vélek, és a sok ártatlant nem kellet volna a vétkesekel esze elegyiteni, és hogy a sok joszágokért voltanak annyi ellenségi. elég a hogy, jol, vagy roszul. de ahirek csak a könyvekben maradot meg. még magyar országban látni ollyan romlot templomokot a melyek övék volt, de azt nem tudom hogy a magyarok miért nevezik veres barátoknak, mert se a köntösökröl nem nevezhetik, se baratok nem voltanak, hanem hadi szerzet volt, de ök lássák. azon nem törödöm akár minek nevezzék. elég a hogy én engedelmeskedtem, és meg irtam rövideden az ö historiájokot. a parancsolat szerént. ennél többet ne kívánnyon kéd töllem. de azt szeretném tudni, ha volté lakások erdélyben, én azt gondolom hogy nem volt. már többet nem irok, mert meg untam. hanem még azt meg irom, hogy itt ma alkalmos föld indulás volt, ha tót volnék. ugy mondanám. hogy a föld meg rázta magának. édes néném jo éttzakát. és az ének szerént. ha szeretz, szeretlek én is.


rodosto. 12. apr 1726.

Edes néném nincsen mit irnom, és ha irok, csak azért irok, hogy meg mutassam kédnek. hogy meg irnám ha volna mit. és hogy vegye el kéd a rest nevet rollam. tegnap vettem a kéd levelét. a mely tele köszönettel. és dicsérettel. jo hogy nem szememben dicsér kéd. mert el ájulnék szégyeletemben. nem gondoltam volna hogy ollyan köszönetet vegyek a veres barátokért, de a nem árt., mert mászor bátrabban irok. és egy kis bátorság, meg élesiti az elmét, a régi romaiaknál. nem hogy gyalázattal illették volna az ollyan gyenerálist aki ahartzot el vesztette, hanem még dicséretekel vigasztalták. és alkalmatosságot adtak nékie, hogy boszut álhasson az ellenségen. mert a nem lehet hogy az ember mindenkor gyözedelmes legyen. mindenkor okosan beszéllyen, a fogyatkozásban., részinek kel lenni minden embernek. micsoda nagy fogyatkozásokot nem látunk aleg nagyob császárokban. a nagy theodosius császár. egy csekély dologért két vagy három ezer embert ölete meg, thessálonikában. valo hogy aztot meg bánta azután. de a meg holtak azzal fel nem támadának. avalo hogy gyönyörüség ennek a nagy császárnak azon cselekedetiért valo maga meg alázását látni. mert a templomban akarván menni az Isteni szolgálatra, szent ambrus a mediolánumi érsek. a templom ajtajában meg tartoztatá. és bé nem bocsátá. mondván, még az ártatlan vérel a kezeid véresek, még is a szent áldozatra akarsz menni, ha david királyt követted vétkiben, kövessed penitentzia tartásában is. a császár magában szálván, atemplom grádicsára le borula. és kéré az érseket hogy adna néki penitentziát, a ki is hat holnapig ki tiltá a templombol; e szép példa mind egy érseknek. mind egy császárnak., a nagy constántinus császár nem öletéémeg a fiát azért. hogy ártatlanul azzal vádoltaték. hogy a mostoha annyát szereti, és csak akor tudá meg ártatlanságát. a mikor már meg nem orvosolhatá cselekedetit. és ebben nem akará séléucus királyt követni. talám más atyák sem követnék. mert ennek az öreg királynak. igen szép felesége lévén. aztot igen szerette. az elöbbeni feleségitöl volt egy fia. akit halálban szeretet. a fia szerelemben esvén a mostoha annyával. és maga is által látván. szeretetinek helytelenségit, és nagy akadállyait, aztot magában sokáig mint egy el temetve tartotta. de idövel a szeretet meg gyözvén. nagy betegségben esék. a doktorok okát nyavalyájának ki nem tanulhaták. hanem egy a többi közül. sok visgálása után. észre vévé hogy a szerelem okozná betegségit. de nem tudhatván. hogy kit szeretne. igen kezdék visgálodni. és az iffiu fejdelemtöl kérdezkedni, de e csak magában tartá a titkot, és a betegsége nagyobodék., a doktor pediglen visgálni kezdé az iffiat, a midön valamely aszszonyok. és leányok mentenek látogatására de semmit észre nem vehete, már nem volt töb hátra. hanem a királynérol kezde gyanakodni, a melyröl ingyen sem gondolkodot; a szokás szerént a király látogatására mégyen a fiának, a királynéval, a doktor is jelen vagyon. és minden mesterségit arra fordittya. hogy valamit ki tanulhasson. a mint is hogy, mihent a királyné bé ment a házban, a beteg hol hídegben, hol forróságban kezdet lenni, hol el sárgodot, hol el fejéredet, a doktor azt látván csak el hiteti magával. hogy az iffiu a királynét szereti., de hogy jobban ki tanulhassa. és bizonyosabb lehessen benne, el várja hogy a királyné háromszor vagy négyszer el mennyen látogatására. és mindenkor hasonlo változásokot tapasztalván az iffiuban,, akor az iffiunak meg mondgya. hogy tudgya okát betegséginek. és továb ne titkollya. hogy a királynét szereti. aziffiu meg valván adolgot., adoktor magára válallya hogy szolgálni fog a mennyiben tölle lehet, az iffiu reá áll. noha semmit nem remélvén. a doktor akirályhoz megyen. és meg mondgya hogy a fiátol csak vegyen örökös bucsut; mert a fiát a szerelem csak hamar meg öli, és ollyat szeret a mely szeretetet a király sem orvosolhattya meg, akirály azon el busulván. mondgya a doktornak eredgy mond meg a fiamnak., akár kit szeressen. oda adom néki, csak az életét meg tarttsa, adoktor arra mondá. hát ha a királynét találná szeretni, a király igen szeretvén a fiát. felelé. ha a királynét szereti is oda adom, csak éllyen. a doktor futvást megyen az iffiuhoz., és meg mondgya néki. az iffiu azon betegen örömiben fel kél. és az apja lábaihoz borul. a királynét hivattyák. és meg mondgya néki a király. hogy miért beteg a fia, és hogy magais azon kéri. hogy menttse meg életét a mostoha fiának. és hogy meg engedi hogy hozája mennyen, a királyné nem sokáig mentegetvén magát. másnap a király, a fiának adgya. mind a feleségit, mind az országát, ez igen ritka példa. most a keresztények avalo nem követhetnék de ha meg lehetne is ritka apa követné. példa a spanyol király második philep. a ki meg kéreti a leányt afiának. és a mikor. oda viszik. maga veszi el, édes néném jo egésséget kivánok, a vagyok aki voltam. és a leszek a ki vagyok.


rodosto 24 maji 1726.

tegnaptol fogvást. táborban. szálottunk, és sátorok alat lakunk. a szokot helyre. aváros széllyire; az ellenségtöl. nem gondolom hogy sokat kellene tartanunk. mivel. vagyon vagy három száz mély föld közöttünk, azért csendesen alhatunk. és csak a fülben mászotol, a szunyogtol. tarthatunk, édes néném szeretném tudni hogy mint vagyon akéd egéssége. akéd karja. és ujjai, mert egy holnaptol fogvást egy levelet irni. a nagy fáradság, és igen bánom hogy annyira fáraszsza kéd magát. érettem. és annyira erölteti. mind azon által, nem kellene azt az uri aszszonyt követni. a ki soha sem olvasot könyvet azért. hogy mikor a levelet kel forditani a szelet hajt. és hogy aza szél. náthát ne okozzon néki. eztet bé lehet venni egy kényeségnek., de akéd tiszteletes kényesége meg bocsásson., és mindenkor ne tarttson, mert az atyafiságot félre tévén, aboszu álláshoz fogok., és akkor mindenikünk fog suhajtani. édes néném, mi itt csak tengödünk, lengédünk. mint szegény bujdosok. tölttyük az idöt a mint lehet, az urunknak a még is mulattság hogy a mezön lakunk., mert az unadalom itt igen bö. és a szegény urunk. itt csak egynehányunkal maradot, az özvegy susihoz gyakorta megyek lengyel ország felé készül. ha itt nem marad, nem én rajtam mulik el. egy urat üsmértem. aki egy idös leányt vévén el. azt szokta volt mondani, hogy aki idös leányal hál. az ollyan jó cselekedet, mint a szegényeknek valo alamisnálkodás., de ha itt nem marad is azzal a baráttság fel nem bomlik. és a hüség meg marad. ha lehet. azt mondom ha lehet, mert akár mely nagy tüz el aluszik, ha annak eledelt nem adnak., de azt nem tartom. a mit forgács, hogy a hüség, csak a kutyához illik. a nem ujság ha azt mondom, hogy a házaság az Istenen áll, és hacsak reánk hadgya. a nem jó. és a rosz házaságoknak az oka az, hogy ö lakadalmon jelen nem volt. azzal fenyegetem susit. hogy ha el mégyen. ugy nem keresztelünk. igaz néném, micsoda csufos házaságrol olvastam a minap. csak le irom., ha szinte tudgya is kéd, mert egyéb dolgom nincsen, ez igaz. olasz országban történt. egy uri özvegy aszszonynak, egy fía lévén, aztot. igen szerette, az aszszonynak volt egy szolgáloja. a kit az iffiu meg szeretvén, sokáig kénszeritette az engedelemre. végtire a leány meg jelenti az aszszonyának a dolgot, a ki is jó erkölcsiért meg dicséri. és mondgya a leánynak, eredgy mond meg a fiamnak., hogy már engedelmeskedel kérésének. hanem jöjjön hozzád az éttzaka., a leány meg mondgya az iffiunak, aki is azon meg örüle. vacsora után. az aszszony mondgya aleánynak. te az ágyamban fekügyél. én pediglen a te helyedre fekszem., a fiam majd el jö. azt gondollya hogy te vagy, akor jol el verem. ez igy el lévén rendelve. az aszszony a szolgálo ágyában feküvén. addig várja a fiát, hogy el talál alunni, az iffiu oda megyen., és azt nem visgállya ha alusznaké vagy sem., hanem él az alkalmatosságal, az aszszony azonban fel ébred. de hogy zenebonát ne csinallyon; és hogy a fiát is kéttségben ne ejttse. magát meg tartoztattya, és békeséges türésel el várja adolognak végit. a meg lévén. az iffiu ki, megyen. az aszszony is szomoruán a maga ágyára megyen, és semmit nem szol a szolgálonak. másnap, az aszszony, minden tehettségivel azon lesz. hogy a fia ne szolhasson a szolgáloval., és azonnal késziteni kezdi afiát hogy idegen országra küldgye,. acsak hamar meg lévén, el indittya, és sokat szomorkodék a fia után, de még inkáb szomorkodék. azon. amidön észre vévé. hogy terhben eset,. de modgya lévén abban hogy azt el titkolhassa. és a gyermek szülésnek is orája el jövén. egy gazdag paraszt embernek adá a kis leánykát. hogy fel nevellye. a leány már tizen három esztendöt meg haladván. az annya mint egy, el is feletkezet volt rolla., az iffiu pediglen., azon idöben. idegen országokrol viszá térvén, azon faluban meg szál, ahol a leányt nevelték. akit is meg látván, halálos szerelemben esik., és mindgyárt kérni kezdi a leányt, a paraszt ember látván hogy egy ur kéri, oda adgya., annál is inkáb, hogy már régtöl fogvást. a leányt csak reája hadták., az iffiu haza viszi a feleségit. az annya haragszik hogy hirenelkül egy közönséges leányt vett el. de kevés nap mulva, abékeség meg lesz; az aszszony látván hogy a fia házas. a leányát szolgálo képiben haza akarta hozatni, de micsoda álmélkodásban esék, a midön. meg tudá. hogy a leányát, a fia vette volna. ell az aszszony másokkal közölvén ezt a dolgot, mindenik példa nélkül valo dolognak találá, és a házaságot meg hagyák. az az iffiu édes néném, egy személyben, hármat vett el. a leányát, a hugát, és a feleségit. e valojában meg történt. de ha meg történt is mi szükség volt meg irni. mind azon által. kel valamivel tölteni az idöt. én hogy irjak kéd meg hogy olvassa mert a dolog nélkül valo létel. igen nagy dolog. a sophiai érsek a ki hozánk szaladot volt. már egy nehány holnaptol fogvást. egy nehány nap mulva innét el mégyen raguzában. mert noha eleget munkálodtak azon hogy viszá mehessen. de végben nem vihették. és ezeknek a szöllö miveseknek. csak hazájokban kel viszá térni. és el kel hadniok. az ur szöllejét, én is el végezem levelemet. de elsöben. meg kel tudnom. hogy ha jo egésségben vagyoné kéd. engemet szeretneké, énnekem irnaké.


rodosto. 16 junÿ. 1726.

szány édes néném, szány. mivel irni akarok. és nem tudom mit. de micsoda hirt tudnék innét asátor alol irni. soha semmi idegent itt nem látunk. semmi hirt nem hallunk. egyik nap. ollyan mint a másik. hanem hogy egyik melegeb. vagy szellöseb. mint amásik. mert it az esötöl nem igen kel félni nyárban., elég a hogy végtire talám ellene mondunk a házaknak. és csak sátorok alat lakunk. persia széllyin vagyon ollyan nemzet. a ki a pusztában sátorok alat lakik. valamint nálunk a czigányok. azok pedig mind tolvajok és ezeket kürdöknek nevezik, égyiptum széllyin is a szerecsenek mind sátorok alat laknak. minden pereputyostol, de mint hogy ezeknek. minden gazdagságok. csak a szép lovakbol áll. a pénzt a más ember erszényiböl veszik ki. és mind magok. feleségek. gyermekek mezitelenek volnának. hogy ha csak a más ember köntösével nem fedeznék magokot., azert a midön valami uton járot jó köntösben látnak, szépen el kérik tölle, mondván. ad ide azt a mentét. mert apádnak szüksége vagyon rea, azon magát érti, vagy pediglen. ha valami jó portékát talál másnál. arra is azt mondgya. az anyádnak arra szüksége vagyon. azért ad ide. azon a feleségit érti. és igy kételen meg kel a szegény uton járonak az üsméretlen apját. és kelletlen annyát ruházni. de mi édes néném. nem követtyük ezeket ha sátorok alat lakunk is. hanem inkáb a pátriárchákot, a kik meg mutatták vászon palotájokal. hogy az ember. ezen a világon csak szarándok. idegen, és uton járo. valo hogy azok a szent szarándokok, gazdagon bujdostanak. mi pedig szegényen maradunk egy helyben és annyiban jol vagyok. hogy éttzaka nem kel fel kelnem. hogy enni adgyak a marháknak., édes néném, ha volna egy pásztorném. ugy tettzik hogy szeretném az ollyan pásztori életet, mert azok a szent juhászok, csendes életet éltek. a rettentö nagy pusztaság., mezöség övék volt ot verték fel sátorokot ahol akarták, és ót addig maradtak a még marhájoknak eledelek volt; avalo hogy ital dolgábol. kényes életet nem éltek. mert abban az országban az esö ritka lévén. aviz is szük. azert is emlékezik az irás annyiszor a kutakrol., azzal nem volt bajok hogy palotakot épittsenek, azokot gazdagon fel ékesittsék. az unadalmas sok perlekedestöl mentek voltak a sok udvar biró, számtarto, kolcsár, nekik nem alkalmatlankodtak. azon nem gondolkodtak. hogy a telet. illyen joszágban kel tölteni. nyárban. vagy öszel. illyenben kel menni. asok hinto, tár szekér nem kivántatot. a sok kies mezöben válogathattak; és minden nap. ujab ujab helyre. épithették vászon városokot. a helyhez ugy kötelesek nem voltanak mint mi, gyermekségektöl fogvást a közönséges eledelt meg szokták volt. közönséges ruhával fedezték magokot. kivált. aferfiak, mert az aszszonyok akor is csak aszszonyok voltanak. valamint mostanában. az az, hogy, a czifraságot akor is szerették. arany peretzet, fülben valot. küldöttenek nekik jegyben. most meg nevetnök. hogy ha látnánk ollyan pásztornékót, akik arany fülben valot viselnének. mostani idöben aztot nem jovallanám. egy szoval mennyi sok féle bajnélkül éltenek. a melly közöttünk közönséges. és amelyet már bajnak sem tartunk. mert hozá szoktunk, a valo hogy ezeknek a pásztoroknak. életek. szent. és ártatlan volt. és az Isten nem akarta. hogy városokban lakván. a több nemzetekel esze elegyedgyenek., de énnekem ugy tettzik hogy az ollyan élet. igen vandorlo, és henyénlö élet. példa azok. akik mostanában is sátorok alat laknak. akik amás ember kenyerét eszik, és a más ruhájával fedezik magokot. az illyen nemzet mi hasznára vagyon a több emberi nemzetnek: az ollyan élet. csak tunyaság., és tudatlanság. valo gond nélkül valo élet, de üres. és a lako helye. puszta, micsoda gyönyörüség pedíg egy gazda embernek a maga ültetett. gyümölcs fáit, és szöllöjit, gyümölcsösön látni. és fáradcságit, atermészettöl meg jutalmaztatni. mind ezekböl észre veheti kéd. hogy a sátoros életen nem kapok., igy mégis mind meg lehet amint vagyunk, mert avárosbol ide halyuk a kakas szót. de ezis unadalmas lészen. ha sokáig fog tartani. mert verö fényen sütetni valakinek magát. szükség nélkül. nem tarthatom gyönyörüségnek., az egész europa most békeségben vagyon. és hazokban lakik. csak mi sátorok alat. hátha valamely ország. bennünket akarna követni? ítéllye elkéd. mint átkoznának minket a kömivesek. és az átsok, de attol nem kel félni. mert nehezen válnék meg ki ki. a szöllö hegyétöl. kenyeret szintén ollyan jót lehetne enni. mint avárosokon. abban nem volna fogyatkozás. tudgyaé kéd hogy, mit csinálnak a szerecsen aszszonyok. ót keménczét nem lehet a földben csinálni. mert mind föveny, se pogácsát nem lehet sütni. fa nincsen, hanem nagy fazakakot tartanak. abban kóróból tüzet csinálnak. és kivül tésztával vékonyon bé borittyák, igy sütnek magoknak pogácsát. vallyon a mellyet nálunk koldus lábnak hinak. nem lehetneé igy meg sütni. de meg bocsássan kéd ha többet nem irhatok mert a nap is meleget süt. azért nagy alázatoson el végezvén levelemet maradok a ki tegnap voltam.


rodosto 28 julÿ. 1726

semmi panaszom nem lehet. mert akéd levelei jönek, s' mennek a kezemhez. de némellyek ollyan kurták. hogy alíg kezdem olvasni.. csak a végire jutok. ollyan leveleket veszek hogy azt akarnám. csak két szóból állana, mert unadalmas. de akéd levelei, jó izüek, csak nem meg ehetném a papirost is. tudgya kéd mitöl vagyon az, attol hogy szerettyük egymást. és akedves embernek alevele kedves. de még attol is vagyon. hogy kéd jol tudgya a maga gondolatit le irni. és a csekély dolgot is ugy fel tudgya öltöztetni. hogy nagynak láttzik. és tettzik. mások pedig a nagy, vagy hasznos dolgot, izetlenné teszik. és kelletlen kel olvasni. azt meg vallom édes néném. hogy ha ollyan természetü volnál mint sokan vannak. nem sok papirosat vennék alevél irásra. mert azt nem szenvedhetem. mikor látom némely aszszonyokot ugy irni az uroknak. vagy attyafioknak., mint ha valamely itélö mesternek. vagy püspöknek irnának, ha egyéb képen nyájasok is. de a levélben. reá akarják magokot tartani. mint ha anyájas. és trefás levelhez. nem kivántatnék az ész, szeretném az ollyanoknak meg mutatni akéd leveleit. meg tanulhatnák azokbol. hogy miben áll. a nyájaságal. és észel irot levél, az én leveleimröl nem is szollok, mert már kéd azokhoz szokot; csak joknak talállya kéd,. én sem kivánok egyebet. mi azutolso levelemtöl fogvást. bé mentünk volt avárosban. mert a rut idök bé hajtottak. és a vászon házainkot meg lyuggatták. de tegnap ismét más ellenség hajta ide bennünket táborban, a ki elöt adárius hadais el szaladot volna. jaj édes néném, micsoda rut nyavalya azapestis. ma jol lenni, holnap meg halni. éppen nem vigasságra valo állapot. nem tudom ki hozta közinkben azt a nyavalyát. de bár ót maradot volna a honnét jöt. mert más sok nyavalyák vannak ollyanok, a melyek idövel hatnak el, más országokra. példának okáért. azt tarttyák. hogy a himlöt. a szarracénusok. hozták Europában. azt a nyavalyát ámérikában. a vad emberek., csak azoltátol fogvást üsmerik, a miolta az europaiak hozájok járnak, a pedig nem régi dolog. hát édes néném az az izetlen nyavallya. amellyet mi franczia nyavalyának hivunk, és amelyet hálá a mi egésséges erdélyieinknek, nem üsmerünk. aztot más mesze valo tartományokban nem üsmérik. spanyol országban pedig olly közönséges. az a nyavallya, hogy egy uri aszszony semminek tarttya míndennek meg mondani hogy rajta vagyon az a nyavalya, mint nálunk azt mondani hogy fáj afeje; de mi szükség nyavalyárol beszélleni. másrol beszéllyünk. de amit akarok mondani. ennekem, a sem örvendetes dolog. mert akis özvegy susi csak készül, és valamennyi portékáját latom hogy a ládábán tészi, mint ha annyi kést verne a szivemben tudom hogy kéd azon nem törödik. akéd kegyetlen szokása szerént. de leg aláb egy kevesé. szánnyon kéd, hanem bánnya is. én eleget vagyok azon hogy meg maraszam, gondolom hogy talám a szive is azt tanácsollya néki,. de az elméjit nem nyerhetem meg. mert a szeme hozá szokot tele ládákot látni. az urának pedig az erszénnye. sokal kövéreb volt mint azenyim, ö ha engemet czirokál is. de jövendöre néz, az ezer aranyat amelyet hadtak néki, félti hogy idö elöt elne kellyen. tudgya hogy én ahoz semmit sem tehetek., láttya hogy minden szerencsém, joszágom, jégre vagyon epitve. azért nem a szivtöl. hanem azelmétöl kér tanácsot, mit szolhatok ezellen., mert a bizonyos. hogy az okosság job tanácsot ád nékünk mint a szivunk. mert a sziv csak a jelen valot suhajttya. az okosság pedig az jövendöröl is gondolkodik. a mi mostani állapotunkban pedig arrol igen kel gondolkodnunk. és nekünk bujdosoknak inkáb mint másoknak. kik joszágokban fülelnek. a mellyeket csak ahalál veszi el töllök, és igy semmit nem szolhatok a susi szándéka ellen. mert a mint a franczia példa beszéd mondgya. kinek kinek kel tudni hogy mi fö a fazakában. az én fazakamban. pedig. semmi haza menetelre valo reménségem nem fö. miért kivánnám én azt, hogy valaki amaga szerencsétlenségin kivül. az enyimet is visellye, még eddig ezt a mondást nem izelitettem meg. hogy végy el engem te szegény. ketten leszünk. szegények, a kiknek tettzik kövessék, nem bánom. de mások se bánnyák ha nem követem., édes néném enged meg had végezem el ezta levelet mert olyan meleg vagyon, hogy attol félek, a nap ma fel ne gyujttsa a sátoromot; a házban pedig. hüvöseb lévén, énnekem hoszab választ irhatunk, édes néném. vigyázunk arra a drága egésségre.


rodosto 17 septb. 1726.

Édes néném meg bocsás, hogy már tiz esztendötöl fogvást nem irtam. vagy nem irhattam, vagyis csak azért hogy nem irtam, mert irhattam volna, mond meg édes néném hogy miért nem irtam, mert én nem tudom, alkalmatosságom elég volt. a dolog meg nem gátolhatot. hanem a sok heverés, és dohanyozás, de hogy meg gyonyam, és vallyam igazán, nem más mulatatta el velem hanem ahalogatás, ahalogatást pedig aresttség okoza. mert mikor az ember csak holnaprá halogattya adolgot a nem jó, aholnap eljö. de a végben vitel azzal el nem jö. mennyi kárt vall. az ember ahalogatásért, és mennyi hátra maradás a dologban. én is csak azt mondottam. holnap irok, holnap irok, azonban nem irtam, és az idö csak folyt, mit nyertem benne. azt hogy, irtoztato pirongato levelet kelletet vennem. a resttségem. meg jutalmaztatására, de mint hogy meg érdemlem, halgatásal is veszem, mert mikor meg üsméri az ember magában avétket, a büntetést könnyeben szenvedi, avalo hogy az elmult holnapnak minden résziben, és rántzában, csak a resttség nem engedte. hogy irjak, de ha menteni lehetne a kéd itélö széke elött magamot., azal menteném, hogy nagy melegek jártak. e nem elég menttségé,? mint egy igen kövér pap. azon kérte akirályát. hogy ne mondasson véle nyárban misét. mert sokat izad, és el ronttya a mise mondo ruhákot, de édes kemény itélö bironém. erre a mostani holnapra jób. vagy is inkáb hidegeb menttségem vagyon, mert az elein, és kezdetin a holnapnak, aztgondoltam hogy hideg étek lesz belöllem, de csak háromszor vagy négyszer jött reám. az is harmad napban egyszer. de itt illyen nagy melegekben is. minden ember reszket a hideg miat; mert itt mindent a hideg lell., leg inkáb az urunkon busulunk, a kin harmad napi hideg vagyon, én töllem ma bucsuzot el, ugyan ezekre valo nézve is. kelletet tegnaptol fogvást. a vászon hazakot el hadni, és avárosban költözni., a sok cseléd közöt, sokszor alig vagyon egy, aki a fejdelemnek szolgálhasson, a jó tüz mellet. a szakácsok reszketve föznek, de Istennek hálá. nem veszedelmes hideg lelések. és nem tartosok., a mi szegény urunkon. nem annyira ahideg már, mint a nagy erötlenség vagyon. és reméllyük. hogy Isten meg gyogyittya, mind azon által., ö keresztényeb modon gondolkodik mint mi, mert készületiböl ki láttzik. hogy örömest mégyen. ha Isten ki szolittya evilágból, arra valo nézve meg is csinálta a testámentumát, de az Isten éltesse, nénékám, tudodé mivel gyogyitottam én meg magamot., egy erdélyi drága orvoságal., minden nevetet véle. fö képen a fejdelem mikor meg mondottam., az a drága orvoság pedig. a káposzta leves., ha ehasznál. miért kell. az indiai drága orvoságok után járni. de már most nagyob hideg leléstöl félek. a mely nagyob lesz az elsönél. és a melyet egy hordo kaposzta lév sem gyogyitthattya meg., mert három vagy négy nap után susi lengyel ország felé indul, meg látomé valaha vagy sem. Isten tudgya, ugyan szép állapot. mikor az ember bujában meg nem hal, mert másként. négy nap mulva. elkellene engemet temetni, azt susi sem akarná. hát osztán ki irna neki? hát ö kinek ir azután.? az illyen kérdésröl jut eszemben egy vezér, a ki is midön annyira meg szoritotta volt azt a hires muszka Czárt. 1711. a prut mellet. hogy egészen oda lett volna taborostol. a sveciai király azt meg halván. a vezérhez megyen. és mondgya néki. ihon kezedben vagyon a czár. feleségestöl. és egész táborával. vagy mind le vagathatod, vagy rabul viheted. Constancinápolyban. avezér. erre feleli, ha a czárt. rabul fogatom, hát osztán ki visel gondot az országára? a sveciai király erre a feleletire. esze szidgya avezért. s.' ki megyen a sátorábol. elég az édes nénékám. hogy szivesen bánom tölle valo meg válásomot. ha akarná itt maradhatna,. vagy is inkáb. az Isten nem akarja. hogy ö akarja, mindennek a rendelés szerént kel végben menni, és ahoz kel magunkot alkalmaztatni, azt irod édes nénékám, hogy micsoda ember az a franczia aki nem régen jöt hozzánk, mert igen hazug, a Colonelus volt a muszka czárnál, de ót ki adtak rajta, mert senkivel meg nem alkudhatot, mindennel azt akarja el hitetni. hogy mindent tud. és mindent látot, ha huszat szol., a tizen kilencz szava hazugság, már itt némelyel el hitette. hogy ö tud aranyat csinálni, gondolom amint látom. hogy talám meg akad itt közöttünk, mert az ollyan sok beszédü sik nyelvü sohonain, itt igen kapnak, annak a neve viguru, édes néném jo éttzakát, bona séra.


rodosto 4 dik. xbris. 1726.

polatéti nénékám, két esztendö mulva, mert már két holnapja hogy innét el tüntem volt; nem lehet örökké csak egy helyben ülni, az egésségnek használ ajárás, és a resttség mellöl elkel némelykor szökni. meg is csalod magadot, ha azt gondolod. hogy nagy mulattságom volt a faluban. ahol voltam szüreten, leg nagyob gyönyörüségem a volt. hogy itt addig nem voltam, és ót baj nélkül töltöttem két holnapot. egy holnapig néztem mint szürnek, egy holnapig pedig eleget jártam. mert itt, az ösz leg szeb része az esztendönek, a szüret pedig leg szomoruab része itt a mulattságnak., nem ugy mint nálunk, hogy a sok szedöt szedönét láttya az ember, az uri aszszonyok., leányok., oda ki mennek, ebédelnek. és mulattyák magokot, abort édesebbé teszik jelen valo létekel. és szedésekel, itt pedíglen a szöllös gazda. meg fogad két vagy három embert. azok szedik. és puttonokban aszöllöt haza hordgyák., és ki ki a maga házánál szür, igen nagy csendeségel, mint hogy a szöllöröl vagyon a szó, Constancinápoly körül láthatot kéd ollyan vastag szöllö fát. mint egy szilva fa, a szöllö szemek is rajta vannak ollyan nagyok mint egy szilva szem., de a nagyságát nem csudáltam ugy, mint azt, hogy némely ágain éret szöllö vagyon. némelyeken, a szöllö szem még nem nagyob az egresnél, más ágakon akor kezd virágozni, e szép dolog. hogy egy szöllö fán, illyen három féle jövést láthatni, és ez mind igy vagyon tavasztol fogvást télig. erröl talám már irtam volt kednek de nem jut eszemben, de arrol nem irtam hogy egy görög püspök házánál, láttam ollyan nagy rosmarint fát. mint egy közönséges füz fa. mind ezek fel nem találtatnak zágonban, de el lehetünk nálok nélkül, itt sincsen szilva fa. se fenyö fa. egy nehány rendbéli leveleidet találtam it édes néném, a melyekben egy kis kegyetlen boszszontások vannak, de könnyü annak tréfalodni, akinek szive helyén vagyon,

nincsen kegyetleneb. dolog meg válásnál.
titkos baráttyátol. valo távozásnál,
de csak az idöhöz, kel magunkot szabni,
és suhajtásunkot. a szivünkben zárni,

azt szokták mondani. hogy a meg orvosolhatatlan dolognak. nincsen job orvosága azel felejtésnél, nehéz. de az idö, ád arra valami kis segittséget, azután. az okoság is ád eröt a türésre. nem probáltam., de hisziékéd azt. hogy a szeretet is meg avasodik. valamint aszalonna., atávul valo létel avasá tészi, mind azon által nincsen szeb dolog az álhatatos baráttságnál, franczia országban. egy uri iffiu jegyben lévén egy kis aszszonyal. nem tudom hogy, az iffiat a tengeri tolvajok el fogják. és áfrikában el adgyák., és egy nehány esztendökig semmit nem halhattak felöle, addig a leányt sokan kérték, de a mátkáját szeretvén. hüségit meg akarta hozája tartani, sok idö mulva. valamely rabok arrol a földröl meg szabadulván. hirét vitték a legénynek hogy illyen helyen, illyen nevü török urnak a rabja. a leány azt meg tudván. egy léány baráttyával. esze beszél, férfiu köntösben öltöznek, és a leány annyi pénzt viszen el aháztol. amennyivel gondollya hogy ki válthattya, tengere ülvén, áfrikában érkezik, fel keresi a mátkáját, aki is csak el csudálkozik adolgon, azután. a törökel beszélnek aváltság felöl. de apénz nem volt elég, a melyet aleány vit volt, tanácsot tartanak hárman. hogy mit csinállyanak, vagy a leánynak., vagy a férfiunak viszá kelletet menni töb pénzért, a férfiu azt tanácsolta, hogy nincs más mod. benne. hanem hogy a leány mennyen viszá, a pénzel. és talám valamely atyafiak ki szabadittyák, a leány arra reá nem állot mondván. ha én viszá megyek soha semmit nem cselekedhetem éretted. és az szülöim ugy fognak reám vigyázni, hogy soha többé viszá nem jöhetek, hanem mi atársammal itt maradunk rabságban helyetted; és te mennyel., szerez annyi pénzt, amennyi kivántatik a többihez. a férfiu, erre tellyeségel nem akart reá állani, mondván. hogy azt nem cselekedheti, hogy rabságban hadgya, a leg nagyob oka a, hogy ha a török meg talállya sejditeni. hogy nem férfiak., hat annyi pénzen sem fogja ki adni, és rabságban marad, a leány erre felelé. csak eredgy cselekedgyel ugy amint el vegeztük, mert ha szinte ugy lenne is a mint mondod, hogy a gazdád reánk üsmérne, az apámnak vagyon annyi hogy ki válthat; az iffiu. a végezés szerént a gazdájának mindeneket meg monda, és a két leányt helyében hagyá. franczia országban érkezvén. ót csak hamar meg szerzé a pénzt, és a gazdájához viszá tére, a ki is amég ö oda járt meg tudta hogy nem férfiu. hanem leány rabokot hagyot helyében. mert a leány nem tehetvén másként mindeneket meg vallot volt atöröknek. a ki is szépnek találván. mátkájához valo hüségit, el bocsáttá öket. és mind ahárman szerencsésen viszá érkezenek hazájokban, és házokhoz. és a lakadalom csak hamar meg lett azután. talám édes néném a föld alat lako emberek is lakadalmaztak, és tánczoltak. mert tegnap elöt nagy föld mozgást érzettünk alattunk, azt gondoltuk hogy valamely szekére tették az egész várost. és ugy visznek valahová. mind ennyi föld indulások közöt is kéd szolgája édes néném.


rodosto 8. janu. 1727.

Édes néném azt igen bánom hogy meg elödzöt kéd az uj esztendöbéli atyafiságos és szives köszöntésivel, és üdvözlésivel. holot nekem kelletet volna azt a köteleséget végben vinni elsöben., és azal ne dicsekedgyünk. hogy a meg elödzés bizonyos jele a kéd felöllem. gyakortáb valo gondolkodásának. és azén lagy szeretetemnek. mert azt holtig meg nem engedem kédnek, és ha mértekben tennök. a szeretetet, az igaz hogy a mérték felöllem többet nyomna száz fontal. mind azon által kéd is jó. én is jó. énnekem a tengeri halak a bizonyságim hogy eléb nem irhattam, mert ollyan nagy szelek jártak a tengeren. hogy csak nekik lehetet atengeren járni, és nem az embereknek, oda is adtam volna nekik a levelemet. dekéd nagy hegyen lakik, ök pedig nem szeretik. a hegyre fel mászni. a mi pedig a kéd köszönetit illeti, én azokot mind viszá kivánom duplán. és még azokon kivül. uj eröt. asok levél irásra., épen tegnap elöt szedtem rendben a szokás szerént a kéd leveleit. a melyeket rendben veszem minden esztendönek a kezdetin. az enyímeket pedig, ha a tanácsomot bé veszik. meg kel égetni, vagy akár mely szükségre fordittsa kéd nem bánom. édes néném. vettélé sok ajándékot, az esztendö elsö napján, nem tudom a francziák honnét vették azt a szokást. gondolom hogy a régi romaiaktol. mert ök meg szokták volt. egymást ajándékozni az esztendö kezdetin. és az, a martiusnak elsö napján volt; pogány szokásban jó szokás. fö képpen annak a ki veszen, a keresztényeknél sok pogány szokás maradot meg, de söt még az anyaszent egyházban is látunk ollyanokot, a melyeket a régi pápák és püspökök meg hadták, illyen lámposokot és gyertyákot gyujtani a templomokban, a bizonyos hogy azt szükségböl kezdették, mert pinczékben, és rejtet hellyeken kelletet tenni az áldozatot arégi keresztényeknek., azután azt Ceremoniábol meg tartották, mivel arégi királyok elöt gyerttyákot gyujtottak, és mikor valahová ment arégi romai polgár mester. égö fáklyákot, és tüzet vittek elötte, a királyok. és gazdagok., holt testek mellet pedig lámpások égtenek. még most is találnak ollyan régi boltokra a hol égö lámpás vagyon a koporso mellet; hogy tarthatot anyi száz esztendökig az ollyan lámpás. annak okát. már most nem tudgyák, de azt minden tudgya hogy találtak olyan égö lámpásra, de mihent az áer éri el aluszik. afársángot. a melyet mi ollyan nagy áitatoságal meg tartunk apogányoktol vettük, hát mi honnét vettük. avizben vetö hétfüt. mondgya meg kéd nekem, hát bizonyos vármegyében. francziában micsoda szokás volt, mikor valamely urnak. egy nemes ember a földit birta. a kit vasallusnak nevezték akor; ha az ollyan nemes ember meg házasodot, leg elsöben a földes ur feküt a meny aszszony mellé, de köntösösön, és csizmáson. és csak egyik lábát volt szabad fel tenni az ágyra., és csak egy kevés ideig, most már el hadták azt a szokást. hanem a földes urnak egy sodort adnak., hát még micsoda szokás vagyon ót, ha egy nemes ember a másnak földere megyen vadászni. a mennyi foglyot, vagy nyulat lö, azt a földes ur házához kel vinni, aztot meg kel készitetni ugy a mint a kötésben vagyon fel téve. ha szinte agazda othon nem volnais. másként. el vesztené joszágát, üsmértem ollyan nemes embert, akinek illyenért pere volt egy nehány esztendeig; jaj édes néném., talám valaha irtam már az illyenröl, de nem jut eszemben, de azt tudom. még meg nem irtam. hogy tegnap egy kis hideglelés volt azurunkon, el untam a sok szokásrol irni. az én szokásom pedig a, hogy tiz orakor le fekszem., másnap hatod fel oráig. a szememet ki nem nyittom. már tiz az ora, mert késön fogtam az iráshoz. és a jo szokást elnem kel hadni. azért maradok az aszszonynak, köteles, alázatos. szolgája. az uj esztendöben irot elsö levelet. pompával kel végezni.


rodosto. 15 martÿ 1727.

Nénékám. aleveleidet igen kedvesen, és édesen vettem, és csak kéd tud nád mézes téntával irni. de más nem, nem is illenék, mindennek követni, nénékámot, mert csak akis ujunkban töb ész vagyon., mint másoknak egész csonttyaiban, itt mi csak csendeségben élünk, tölttyük, huzuk. vonnyuk azidöt, minden mulattság elöttünk fut. de ugyan is miért keresné amulattság abujdosokot. mivel másokot is talál, minékünk csak suhajtás., annyit is suhajtottam már, hogy ugy tettzik más féle áért nem veszek bé. csak mindenkor a magam suhajtásit, Istennek igy tettzik. ugy legyen, azt irod néném, hogy felellyek meg. holmi kérdésidre. és hogy idö töltésért, többeket is fogsz tenni, micsoda bajomra vagy nekem. ha Constancinápoly pusztavolna. semmit nem szollanék. de minden nap eszes, értelmes, emberekel vagyunk. még is nekem tenni ollyan kérdéseket., az illyenért ne haragudgyam., de nem merek, inkáb engedelmeskedem, és ha roszul is, meg fejtem kérdésidet. azok a mély kérdések pedig, ha eszemben jutnak, ezek, ha mindenkor elsöb valo volté aromai pápa. a Constancinápolyi patriarchánál. mikor kezdödöt a nagy böjt, három misét mondani karácson éttzakáján. és hogy mioltátol fogvást. hallanak orgona szót. atemplomokban. azt nem csudálom annyira. hogy nekem teszed ezeket. a kérdéseket, mert a csak arra valo hogy engemet boszszonttsunk, de azt csudálom hogy honnét vetted ezeket akérdéseket, elég ahogy, azelsöre. ez a feleletem. csak rövideden., hogy.az én itéletem szerént,. az elexándriai pátriárcha. régib. a Constancinápolyi pátriárchánál, és ö néki kelletet az töb pátriarcháknak tudtokra adni hogy mikor kezdödik. a nagy böjt, és mikor kel. illeni ahusvétot, eztet pediglen viz kereszt napja után. meg kelletet nekik irni. hogy a nap keleti tartományokban a püspökök egyszersmind kezdessék a böjtöt, és egyaránt tarttsák a husvétot,. akor nem volt annyi kalendárium mint most. de idövel, a császárok. kivált agörögök, csak Constancinápolyban lakván, apátriarchájokot nagyob nagyob méltóságra emelték. ugy anyira, hogy azt tették alexándriai pátriárchának., akit a Constancinápolyi patriárcha akart., de mind azokban a fel magasztaltatásokban is, a Constancinápolyi pátriárcháknak. sok ideig eszekben sem volt, hogy magokot hasonloknak tarttsák. a romai pápákhoz. a mint ezt láttyuk egy nehány Conciliumokban., hogy a pápa követtyi. mindenkor az elsö hellyen ültenek., hanem idövel, a Constancinápolyi pátriárchák nagy gazdagságok miat. annyira fel fuvalkodának, és ollyan hatalmasoká lének. hogy mágokot nem apápák után valoknak. hanem hozájok hasonloknak. kezdék tartani, és végtire a kincs. és a hatalom. anyira fel emelé öket, hogy egyik a többi közöt, ollyan szinü papucsot kezde viselni, amelyet csak a császároknak volt szabad. ez ellen a császár nem mére szollani, mert más nap ki ugrot volna a székiböl. ha szollot volna. hanem csak aromai pápa méré arrol meg inteni. de akevély patriarcha. az intésnek nem engede, és jobban szereté a pápával esze veszni, és meg hasonlani a nap nyugoti anyaszent egyháztol, mint sem a császári papucsot letenni, ugyan ez a Caeruléus is kezdé az el szakadást. és az utánna valoi ötet követék., egy nehányszor akarának viszá térni az uniora, de végben nem vitték. mert nem igazán kivánták. mikor agörög császároknak szükségek volt a pápákra, akor mindeneket fogadtak, föképen mikor a törökök kezdének közeliteni Constancinápolyhoz. akor maga is a császár a pápához ment apátriarchájával. és ót mindeneket igerének. de viszá térvén, és látván. hogy apápátol annyi segittséget nem vehet. amint gondolta volt, a pátriáchájával is meg nem tartatá igéretit., a bizonyos édes néném. hogy a romai püspök. mind a nap keleti. mind anap nyugoti anyaszent egyházban elsö volt mindenkor., eleg inkáb a Conciliumokbol tettzik ki, a midön a pátriárchák együt voltanak. három, vagy négy száz püspökökel. amásodik kérdésed az. hogy mikor kezdödöt. a nagy böjt, közönségesen mi azt tarttyuk. hogy anagy böjt. apostoli szerzés. de ha szinte száz harminczadikban rendeltetet volna is. a mint ezt igy sokan tarttyák. ugy is ollyan tanitványok rendelték. akik üsmérhették az apostolokot, a harmadik kérdes, hogy mikor kezdödöt. a szokás. három misét mondani karácson éttzakáján., a bizonyos. hogy a mise mondásnak száma eleinte nem volt csak egyre határozva mint mostanában, olvassuk ollyan szent pápákrol. püspökökröl, hogy a sok mise mondásban. ugy el fáradtak sokszor hogy másoknak kelletet öket segiteni, a görögöknél napjában csak egy mise szokot lenni. az is innep napokon. ha tiz püspök volna is együt. de mind atiz. egyszers mind mond egy misét. egy celebral; atöbbi mind utánna mondgya., némellyek akik azon nem törödnek hogy könyvekböl keresék annak okát. miért mondanak 3 három misét. azon az éttzakán., azt tarttyák nagy áitatoságal. hogy a papoknak 365 misét kel mondani esztendö által. nagy pénteken, és nagy szombaton nem mindenik mondhatván, igy két mise marad hátra. hanem karácson éttzakáján. töltik ki a számot. ejooké vagy sem. nem nekem kel el végeznem. hanem csak azt felelem a kéd kérdésire. hogy közönségesen azt tarttyák. hogy azt a szokást száz negyvenedik esztendöben vették bé; ez elég régi szokás. a negyedik kérdés. hogy mikor hallottak orgona szot atemplomokban. erre az a felelet, hogy egy görög császár küldöt ajándékban egy franczia királynak egy orgonát; avolt elsö europában. mely tályban volt az. arra nem emlékezem, hanem azt irják hogy hat száz ötven nyolczban kezdettek orgona szokot hallani a. templomokban., a görög császár hogy küldhetet orgonát nem tudom, mivel azö templomokban semmi féle musika nincsen. nó édes néném vagyoné még töb. már most hogy belé izeledtem azt akarnám. hogy volna vagy két fontni kérdés. mind azon által. akérdéseknek szakaszuk végit,. és ujra ne kezdgyük. ha nem az egésségedre vigyáz. mert a sok kérdés. annak meg árthatna, és azon légy édes nénékám. hogy kelemen. ne keletlen. hanem kelemetes legyen nálad. Isten hozád. mind holtig.


rodosto 7 maji 1727.

nénékám. a mézes pogácsánál édeseb leveleidet vettem. szivbéli zokogásal, éppen nem volt szükséges meg köszönni a kérdésekre valo feleletimet. mert a mit kéd jó szivel veszen töllem, a nekem köszönet gyanánt esik, de a köszönet csak arra valo látom, hogy ismét meg felellyek kérdésidre. a melyet jó. és ép szivel meg cselekszem. de ugy amennyiben. a rongyos elmém meg engedi, mert ha rongyos leves vagyon. mért ne volna rongyos elme: elég vagyon., tudom édes nénékám hogy a szokás szerént ezt a holnapot. a Canalis parttyán tölttyük el, bár én is ot lehetnék, mert nem lehet annál szeb lako hely. nincsen is europában. annak mása, a ki azt nem látta. csak gondollyon el, egy széllyes, és hoszu tót. vagyon ött mély föld ahosza, annak egyik vege a fekete tengerben megyen. a másika a fejér tengerben, de annak két felöl. aparttyán. micsoda szép városokot lehetne épiteni, most is vannak, de ha más féle nemzet lakná. mind más formában volnának, mint szerettem nézni. hogy a nagy roppant hajok, az ablakom elöt mentenek el, és a sok szép kis hajocskák, itt pedig. csak a fekete ijesztö örmény aszszonyokot látom. minékünk pedig mind egy, a mulattságra valo nézve, akár majus. akár december,. mi csak ithon ülünk, és télben nyárban. egy szokást tartunk, nem üsmerek ollyan klastromot, a melyben. arendet ugy meg tarttsák mint nálunk,. avalo hogy ha valamelyikünk. baráttá lenne, nem kellene esztendöt tölteni anoviciatuságban,. mert itt mindent orára, és minutára cselekesznek. egy kis kutyám vagyon. az is már ugy tudgya arendet valamint én, mikor dobolnak és misére megyek. reám sem néz, de mihent ebédre dobolnak, azonnal fel ugrik. s' hozám jö, a bizonyos én arra reá vigyáztam, hogy ez a kutya ugy tudgya a rendet., csak arra vigyáz mikor ki megyek aházbol. hogy merre megyek., ha a fejdelemhez, vagy atemplomban. megyek., meg sem mozdul ha hinámis. már tudgya hogy arra a két helyre. nincsen szabadsága, nincsen értelmeseb oktalan állat a kutyánál az elephántot mondgyák., de még nem láttam ö nagyzságát, de ollyan kutyát láttam a ki a kárttyát üsmérte. és az abc. ugy tudta mint egy kis deák gyermek jaj édes nénékám el felejtettem volt. hogy nekem urdolgára. kel még mennem. és akéd kérdésire meg kel rongyoson is felelni, azt kerded édes néném, hogy kik voltak akeresztes vitézek, másodszor. hogy ha régi szokásé aharangozás atemplomokban., mert ót harang szót nem hallasz., és törököt sem látz hintoban, és hogy miért nem esznek szentelt kenyeret a templomban nálunk. mint franciában. és ha a régi szokásé. az elsö kérdesre csak ugy felelek a mint olvastam., a szent földet. a tízedik saeculum elöt sokal a saracénusok birták. vagy némelykor a mámertusok, ezek mindenik a mahumet vállását követték. a sáracénusoknak damascus városában lakot a fejek. és aztot Cálifnak nevezték. a mámertusok egyiptumot birták. de akár ki birta a szent földet, de oda akeresztények minden idöben el mentenek., noha nagy félelemel, a máltai szerzet. és a templáristák, jerusálem városa, és a szarándokok oltalmokra álitatván fel. a tizen egyedik saeculumban., ez a két szerzet csak egy ebédre is kevés let volna a felyeb meg mondot két féle ellenségnek. ha eza két szerzet. nem vett volna némelykor valamely kevés segittséget de az igen kevés volt; és nem tartot sokáig, ebben az idöben. támada franciaban, egy ollyan barát, aki a pápa engedelméböl. kezdé avárosokon. falukon predikallani a szent földre valo menetelt. onnét német országban ment. és apredikáczioja oly hathatos let., hogy azt gondolták, ezek az országok csak az aszszonyokra marad, a férfiak mind el mennek., a mint hogy a fejdelmek, a fö rendek közül. igen sokan vevék fel a keresztet, mert azoknak akik el akartak menni, nem tudom melyik válokra. de posztobol. és keresztet kelletet fel varatni, a köznép közül pedig számtalan keresztezé fel magát. azt nem kel csudálni, mert ez uj dolog lévén. az ember mindenkor kap az ujságon; azon kivul., a sok lelki igéret fel inditotta öket, még a testi haszon is fel vétetthette vélek a keresztet; mert egy keresztesnek. nagy privilegyiuma volt. mert mihent fel vette a keresztet, már azt nem lehetet törvényben citálni. mind addig még viszá nem jöt. és le nem tette a keresztet. az adosságát is addig meg nem fizette. akor is még bizonyos idö után. feleségit. cselédit. még oda járt, senki semmi némü okért nem mérte háborgatni., nem kel hát csudálni. ha mindenkor feles volt a keresztes had,. és ezek valának kik leg elöbször keresztes hadnak neveztetének. ezeknek fejek. micsoda király, vagy fejdelem volt nem jut eszemben., elég az hogy. aza sok nép nagy bajal és veszedelemel a tengeren. aszent földre érkezvén. arra sok idö kivántatot még az ellenségel meg ütközhetet; az ételnémü szükséget pedig csak hamar fel találta. azonban a betegség. az éhség felit is ahadnak le kaszálta, és ót nem tölthetvén sok idöt. minden haszon vitelnélkül. viszá kelletet térni. az illyen keresztes had gyüjtés és a szent földre valo menetel. egy nehány izben volt. és mindenkor szerencsétlenül. de még végtire az aszszonyok is fel keresztezék magokot; ki jó szándékbol, ki pedig szeretejekel akarának együt részt venni a lelki, és testi joban, ugy anyira hogy számtalan sok aszszony vala. a keresztes táborokon, és akik erröl irnak. nyilván fel teszik. hogy a keresztes hadnál. el fajultab had nem lehetet, mindenben, és nem kel csudálni ha az Isten egyszersem áldotta meg a keresztes hadat; és ha más fél száz. vagy két száz esztendö alat; leg kiseb hasznot nem vittenek végben, addig hány száz ezer ember hala meg a szent földön, leg feleseb keresztes had andrás királyal ment a szent földre. mivel ö volt a fejek. a franczia. és a német keresztes hadaknak is. mind ezeknek a görög birodalmon kelletet által menni. a görög császárok pedig annyi vendéget nem szeretvén, azon igyekeztek. hogy fele se lássa meg jerusálemet; a mint leg gyakrabban ugy is történt, és arra valo nézve. sok lisztet küldvén a tábora kételenségböl, görögi hamiságbol. a lisztet meg elegyitették oltatlan mészel, és a még atáboron azt észre vették, addig sok ezer. meg holt; csak fele érkezvén az el indult hadnak a szent földre, annak felét a betegség, és az ellenség, elfogyasztotta., a mely kevés rész azután meg maradot. annak viszá kelletet térni, és abbol is kevés látta meg hazáját, és még keveseb házát, de mind ennyi szerencsetlenség. és veszedelem után is, a fiak el felejtvén. az apjok veszedelmeket,. amidön hadat gyüjtöttek. csak elég találkozot a ki el ment, ugy tettzik hogy leg utolszor. szent lajos franczia királyal ment sok had aszent földre, mert utánna. meg kezdet hülni mindenekben. a szarándoki buzgoság, ezt a jó királyt is meg verték. és magát rabul fogták. alexandriánál. ket testvér öttsit el vesztette., de a király mind magát. mind avéle rabságban esetteket. csak hamar ki váltotta. a pápák, és a királyok Végtire. látván hogy kevés haszna volna akeresztes hadnak, a had gyüjtést el hagyák. és egész europában el felejték. édes néném. ha rövideden irtam is. deugy tettzik meg láthattya kéd. hogy kik, és mikor voltak a keresztesek., rövidebben is le irhattam volna. csak azt irtam volna, voltak, és nincsenek, de igy igen röviden let volna, hoszaban sem lehetet., mert levelet irok és nem historiát, csak hamar meg felelek atöb kérdésidre is. mert dobolnak ebédre, és ebéd utan ahajo meg indul. alevelel, harang szot hallani a templomokban igen régi dolog. mert még az ötödik saeculumnak az elein kezdették a harang szot hallani, a hinto pedig igen ritka akéd városában. azt nem kel csudálni. mert ritka madár a török a hintoban. ö azt nem szereti. neki ló kel; ollyan kocsit pedig mint egy kaliczka. eleget lát kéd. a melyben az aszszonyok ülnek, még más nemzeteknél is nem régen szaporodot annyira el a hinto, egy franczia király. Clovis, mikor el vette a feleségit szent batildot, négy ökrü szekéren vitette haza., és csak husz ezer forintot adtak véle. hericus quartus. más franczia király, e nem régi dolog. még is azal mentette egy urnak magát. azért nem mehet hozája, hogy a felesége el vitte a hintoját, édes nénem, miért nem esznek nálunk szentelt kenyeret a templomban, mint francziában. azért hogy nálunk nem szokás. ök is nevetik azt. hogy nálunk bárányt szentelnek atemplomban; a kenyér szentelés pedig régi. mert még a negyedik saeculumban kezdödöt, én pediglen a tizen nyolczadikban el végezvén ebéd elöt ezt a levelet, mindgyárt iszom akéd egésségiért. a melyre vigyáz édes néném. és ne egyél. sok cseresznyét, polatéti.


rodosto 14. junÿ 1727.

Nénékám, mi itt tegnap kereszteltünk, egy ásinus sidot, vagyon már harmad napja, egy sidó hozánk jöt nagy titkon., és kérette a fejdelmet hogy ötet kereszteltesse meg. mert keresztényé akar lenni, vagy két nap apapok mindenkor véle voltak, és készitették a kereszttségre. tegnap meg keresztelték. a fejdelem volt kereszt apja, aki is ugyan könyvezet örömében, asido pedíg jol tudta magát viselni, és a keresztelés az egész ceremoniával ment végben. tegnap a fejdelemnek izeni, hogy ö már keresztény lévén, atöb atyafiai közöt nem lakhatik. se nem kereskedhetik. azért kéreti afejdelmet hogy segittse meg egy nehány pézel. a fejdelem jó szivel küld néki száz tallért. ma regel keresik a sidot, hát nincsen, mindenüt tudakozodnak felölle, és mondgyák. hogy töb sidokkal hajora ült. és Constancinápolyban ment, igy csala meg minket az asinus sidoja. vagy is inkáb magát, it pedig vannak ollyanok akik hogy meg tudták a dolgot. mondották, hogy mind smirnán, mind pedig másut is követet el hasonlo dolgot, és egynehányszor meg kereszteltette volt már magát, ollyan jol is tudta ö magát viselni. hogy semmit nem kelletet neki mondani, hogy mit csinállyon, mi azt csudáltuk. hát az asinus ö azt töbször is probálta volt. csak ezt akarám kédnek meg irni, hogy a sidonak nem kel hinni, azt pedig bizvást el hiheted édes nénem hogy szeretlek amen.


rodosto 17 junÿ 1727.

továbrá nem halaszthatom, mert bánnám ha mástol tudnád meg édes néném, hogy a fejdelem második fia, el osontván bécsböl, francziában. ment, és onnét tegnap elöt ide érkezet. el lehet itélni hogy egy ollyan atya. mint a mi urunk. huszon hat esztendös fiát. akit soha ennek elötte nem látot volt. hogy micsoda örömel fogadta. másnak nem lehet azt meg fogni. hogy micsoda szeretetet éreznek az atyák a fiokhoz, azért atyának kel lenni, azt pedig vettem észre hogy a fiu. nem azal a szivbéli indulatu örömel köszöntötte az atyát mint az atya afiát, talám természet szerént nem érzik a fiak azt a nagy szeretetet., mint az atyák, vagy pediglen. a fiakban is némellyekben. a szeretet böveb. mint másokban. a szép példa a cresus király fiában, aki is néma lévén. és látván hogy az ellenség hátul le akarja vágni, ollyan. nagy eröszakot tet magában, hogy a szava meg nyilt. és kiálthatta a királynak. hogy vigyázon magára. a mi hertzegünk felöl el mondhattyuk. hogy szép iffiu, eszes, és értelmes. de természet szerént, mert a tudomány azokot fel nem ékesitette. se ajo neveltetés fel nem czifrázta, valamint egy szép leány, akinek paraszt neveltetése lévén, annak se szójában, se maga viselésiben kelemetesség nem lehet. és a szépség. nem lesz annyira becses, a szép gyenge munka tészi az aranyat is becsesebbé, akár mely szép legyen az elme. de aztot fel kel ékesiteni a jó neveltetésel. és tanulásal. apallérozatlan gyémánt; szintén ollyan, mint az ollyan kö, amelyet béka sonak hinak, a mi hertzegünknek semmi neveltetése nem volt., és azon igyekeztek hogy semmit ne tanullyon.. azt véghez is vitték, és azt csudálom. hogy irni tud, ha roszul is, az attya, a ki által. lát mindgyárt. mindeneket, keservesen tapasztallya mind ezeket, de mit tehet rolla, már a nád szál kezd vastagodni. és nehezeben hajol., a báttya még bécsben sétál, elég sok jót mondanak felölle, meg lássuk még valaha, erröl is eleget mondottak, a mint észre vettem természetit, esendes. és nem haragos, de a fiat nem üsmérhetni addig meg, még az apja szárnya alat vagyon, hanem mikor onnét ki repül, nem tudom hogy fog szokni a mi baráti életünkhöz, mert it anéki valo mulattságtol kopik az álla, azt tudom az apja kedvit keresi, vadászni el küldi, maga is ki megyen véle. noha már esztendötöl fogvást ritkán jár de az elöt. minden héten kéttzer, azért itt vadászhat. amennyi neki kel., csak egyebet felejttsen el., en azt gondolom pedig, hogy ugyan azt az egyebet, jobban szeretné avadászatnál, de it csak a barát tanczot kel járni, mas notát nem funak. én pedig ugy tudom már azt a tánczot. hogy bizvást lehetnék tántz mester. egésségel édes néném. a vendég még igen uj hogy többet irjak felölle.


rodosto. 19 julÿ. 1727.

nénékám. az évangyeliumbeli siméonnak., ma adot a fejdelem audenciát, de ha szinte maga nem volt is, leg aláb az öttse, mivel ma egy tiszteletes örmény patriarcha volt a fejdelemnél. a kivel a fejdelem el végezvén a beszélgetést. és látván hogy az ember kort el érte volna., kérdé hogy hány esztendös lehetne, a patriarcha felelé hogy csak száz hét. de azonban még erös. és jó egésséges. édes néném mi szép dolog sokáig élni, föként egésségesen, mert betegesen, nem kivánhatni, ha az emberek közönségesen aszüle apjokal élhetnének mi szép dolog volna a, a szüle anya közönségeseb az aszszonyok közöt, mert hamaréb lehetnek házasok, ha tizen három esztendös korában a leány férhez megyen, a mint anem ritka, tizen négyben egy leánya lehet; tizen három esztendö mulva, férnek adgya, annak tizen négyben egy leánya lesz, mind igy számlálva., egy aszszonyt., negyven két esztendös korában. szüle anyának nevezhetik., nem gondolom hogy kéd helyben hadgya mind ezeket. de nem tehetek rolla, azt magad is reá hagyod. hogy keveset éll az ember, vannak ollyan állatok akik továb elnek. ugy mint a sas, ahollo. a szarvas. és más több állatok is, noha nem tudgyuk, azt olvastam a minap. hogy raul. a burgundiai király, gyakorta fel ült. száz esztendös. lovára, de a csuda. hogy föként a munkás emberek annyit élnek. mert az bizonyos. hogy az állatok közöt leg többet szenved, és dolgozik az ember, még is mennyi öreg munkás embereket látunk, tudom hogy nem hadgyuk aporban esni, mikor valamit ollyat irok, mert azt irod, hogy a hertzeg nem olyan mint. és hogy azt az egyebet, öttsém uram szereti jobban a vádászatnál, én erre azt felelem, hogy öttsém uramot üsmérjük. azért beszellünk ugy. de ha az hertzeget is üsmérnök, más képen beszélnénk, de édes néném, már is meg untuk mi az itt valo lakást, és szokatlan dolog. elöttünk, minden nap misére menni, és böjti napokon hust nem enni, és reggeltöl fogva estig. csak a könyvet simogatni, elmegyünk ugyan vadászni, de csak azért hogy othon ne legyünk, és fel oráig ha keresünk valamit. a többi unadalom., volnának csak itt valamely bobitás foglyok. vagy verdigályos nyulak., oh, ugy derék vadászok volnánk., akár ne is ennénk estig, itt tilalmas dolog az aszszonyokra nézni. az ollyan gyümölcs közöttünk, a melyet soha sem viszik az asztalhoz, még végtire ollyan szokás lesz közöttünk valamint a monté átos hegyén lako görög barátoknál, a hová, nem hogy szabad volna menni az aszszonyoknak. de söt még semmi némü nöstény állatot nem szabad tartani., még csak tyukot. is. ót bé nem bocsátanák még évát is, a mi nagy anyánkot, itt ugyan még ollyan szoros rendre nem jutottunk. de nem sok héja, avalo pedig, hogy senki origyénest nem fogja követni közüllünk, kérdgye meg kéd másoktol. ki volt az az origyénes, én meg nem mondom. azon kivülis eleget pirongatz jo néném, de már én ahoz ugy hozá szoktam. valamint a muszka aszszonyok averéshez, akik azon panaszolkodnak, hogy az urok nem szereti,. ha egy kevés ideig veretlen hadgyák öket. minden országban más. szokás. a mi székely aszszonyaink. eztet bé nem veszik. és más féle jelit kivánnyák a szeretetnek, én pediglen tölled azt kivánom, hogy az egésségre vigyáz, és hireket irj. maradok édes nénémnek holtig. és nem továb valo szolgája:


rodosto 20dik aug. 1727.

Ma nénékám viszá érkeztünk a nagy vizes vendégségböl. mert azt jó meg tudni, hogy öt mély földnire vagyon. innét egy orvosságos forrás. a mi hertzegünk pedig, mindenkor beteges lévén az unadalom miat, mert én egyéb nyavalyályát nem látom, az apja oda ki vitte hogy abbol a forásbol igyék. és meg gyogyullyon, mint a szomju szarvas a hideg forrásra., de amint észre vettem inkáb szomjuhoza ameleg forrást, de az apja hirével, nem fog ollyan orvoságal élni. elég ahogy, minek elötte abbol a vizböl isznak., a sárban meg kel feredni, talám irtam már valaha kédnek arrol. ha hasznos., avalo hogy atermészet. igen közönséges orvoságot adot., gondolom hogy a jerusálemi piscina. tisztáb volt., még akoris mikor az angyal fel zavarta. mert a nem egyéb valoságos sárnál, énnekem is bé kelletet mennem a hertzegel., nem tudom belöl. de azt tudom hogy ugy jöttünk ki mint az ollyan állatok. kik makkot esznek, kel lenni valami hasznának, mivel a föld népe. három, vagy négy napi járo földröl jö ide. ót a sok aszszony, leány. kik fel kendözik sáral magokot és akik ollyanok mint az íjesztök. sároson., de nem másként. elég ahogy. ót meg lehet látni husz sárosit. és annyi sárosinét egyszers mind., abbol a fekete apotikábol, avizre kel menni, mi ót voltunk. jol meg itattuk a hertzegünket, de azt nem poháronként kel innya, hanem sellegenként, ugy annyira. hogy aki harmad napig. vagy negyven. ejtel vizet a hasában tölthet., annak már nincsen szüksége. a hipocrátes orvoságira, avalo hogy a mi hertzegünk annyit nem ivut. de az ollyan orvoságra nincsen szüksége. és a nyavalyályát, a barát tánczal. kel orvosolni, nincsen is joborvoság annál, mert a mind atestnek mind a léleknek használ, se szeb táncz annál nincsen, némely historicusok ugyan azt mondgyák hogy a meny aszszony táncza, vigabb. kéd tudgya jobban mint én, azt irod hirül nénékám, hogy a franczia királynénak. még eddig nem volt gyermeke. hanem most lett két leánya egyszers mind, akezdet elég bövséges, de inkáb akarták volna. ha fiun kezdette volna, de az a jo áitatos királyné. a fiura is ki szerzi az engedelmet; ugy is akirályok leányinál. nincsen boldogtalanab, ha hat közül egyet el adnak., a többinek. valamely klastromban kel meg korodzani. de arendes., hogy a mely, klastromban szokták a királyi leányokot tenni, ahoz aklastromhoz. nem mesze. két nagy klastroma vagyon a barátoknak. és mindenik klastromban a fejdelem aszszony parancsol; ö visel reájok gondot, ö tölle függenek egészen, aki ezeket a klastromokot fundálta. a kedvezet az aszszonyoknak; de mit mondgyak. mert. azt tarttyák. sokan., hogy a mikor aszszony uralkodik valamely országban, az az ország. abban az idöben mindenkor szerencsés, micsoda okát adgyák ennek. azt azokát, hogy rend szerént. az aszszonyok a férfiak tanácsokot követik, a királyok, fejdelmek. pedig. az aszszonyokét. azt láttyuk. hogy az Isten meg engedte azt, hogy a népit. aszszony igazgassa, a hadakozásra, ö adot parancsolatot. törvényt ö tet a nép közöt. egy fejdelemnek. ez a két dolog aleg nagyob hivatallya, nézük ángliában., mindenkor jol igazgattak akirálynék. ersébet királyné. igen nagy királynéjok volt, még nagyob lett volna, ha két dologal meg nem homályositotta volna. uralkodását, ha a nényit. vagy öttse aszszonyát., ollyan ártatlanul meg nem ölette volna, akinek a leg nagyob vétke. a szépsége volt, a királyné azért gyülölte,. ez az ersébet. adot talám tiz fejdelemnek szót. hogy hozájok megyen. soha egyhez sem ment. ugyan ó leányul holt meg, de a mi nevetésre valo, meg a pápának is izent hogy hozája. megyen, ha el veszi, a második dolog pedig a. hogy igen a vallás dolgában ártotta magát, és magát fönek tette, és mint hogy a pompát. és a Ceremoniát. igen szerette, azért a papi öltözeteket meg tartatta, azért is szokta volt mondani. hogy a kalvénista vallás, igen mezitelen vallás. minden idöbéli példákbol. láttyuk hogy az aszszonyok alkalmatosok. az ország igazgatására, de a füstölö, éppen nem a kezekben valo. azt a kérdést teszi kéd töllem, hogy hol kezdették. meg vakarni a lovakot. azt édes néném, romában kezdették, én azt kérdem, hogy mikor akasztották fel. a leg elsö aszszonyt párisban.. de hogy akasztáson ne végezem a levelemet. azt irom hirrül, hogy mi ismét fel szedgyük asátor fát. egy nehány nap mulva, és innét három mély földnire táborban szállunk, a pedig mind arra valo, hogy a hertzegünk mulassa magát, de neki más féle mulattság kellene, bizony nekemis jo egésséget édes néném. nem tudom mikor irhatok, se azt nem tudom mikor vehetem a kéd levelét. emind sok nem tudom. de azt tudom hogy senki ugy nem szereti kédet mint ego


rodoszto. 8 9bris 1727

polatéti. édes néném. azt igen szükséges kédnek tudni, hogy a kéd kedvesen irt levelét igen kedvesen vettem. egy kevesé alevél igen kurta volt. de mit tehetünk rolla, avalo hogy én ahoz nem szokhatom., de az ollyant. némelykor, láttatlanná kel tenni. és meg bocsatani avétket, és reménleni, hogy az ollyan szokásban nem mégyen. mi egy nehány naptol fogvást. a táborbol viszá jöttünk, ahol. is sok veres foglyoknak kellete meg halni, aportázo nyulakot. pedig mind rabul el fogtuk; de mind hogy az ellenség már quartélyban kezd szállani. azért mi is bé szállottunk a magunkéban. de ha igazat kel mondani., nem egyéb volt az oka., hanem. az esö hajtot bé bennünket, akinek is már egy nehányszor meg köszöntem jó akarattyát, mert azö vizes ereje nélkül. talám az egész telet, sátor alat töltöttük volna, aztot meg kel vallani édes néném. ha suhajtásal is,. hogy a mi életünk, ugy minden kereszténynek is, az élete csak szarándokság. de a miénk duplán, mert ha annak. aki joszágában lakik, ugy kel magát tekinteni mint szarándoknak,. e földön, és mint örökös hazáján kivül valonak, hát mi. akiknek egy lábni földünk nincsen, se meg maradando hellyünk, csak a sok vándorlásban tölttyük azt az drága idönket, a melyet most a hejában valoságra. tekozolunk el., az el töltöt idö pedig soha viszá nem jö, és csak. haszontalan. és izetlen suhajtásokot. hágy. maga után. a melyet mi mindennap kostolunk. és probálunk, mint szomoru példák, de még is szerencsések volnánk, hogy ha másoknak például lehetnénk., de nem leszünk. mert hány ezer ember veszet. és vész minden nap a tengeren. a felöl elegen mennek atengerre, hát mi nékünk nem volté példa elöttünk.? volt, de tanoltunké rajta.? mások is csak ugy cselekesznek., meg tanullyák. de el nem kerülik. de mi lehet ennek az oka, nem egyéb, hanem a nyughatatlanság. és a nagyra vágyodás. felinek sincsen esziben az ország jova. de mindenik tele torokal kiálttya a szabadságot. mert nagyob része. csak az ujság. és aváltozás után fut. a jövendöt meg nem gondollya, se ajelen valo joval nem tud élni, se meg nem tudgya becsülni, hanem a jövendöbéli bizontalan jó után suhajt. a melyet, vagy lehetetlen el érni, vagy pediglen. az a jó azért tettzik jonak hogy nincsen hatalmunkban. és hogy csak a nyughatatlan elmétöl származik; ettöl vagyon hogy soha az ember nem lehet boldogá. mert soha sem becsüli a maga állapottyát. se azt a mit bir; hanem aztot. amit nem birhat, abizontalanért. a bizonyost. semminek tarttya., és a nyughatatlan nagyra vágyodo elme, mindenkor. arra ingerli, hogy jobban volna ót ahol nincsen, és igy soha a jelen valo bizonyos sorsával. amelyben az Isten tette, meg nem elégszik. hanem a bizonytalanra vágy, és ajelen valoval. nem élni tud, hanem viszá élni. nem. kellene soha egy jó haza fiának, zür zavart csinálni, se kivánni, semmi féle szin alat. az Isten adgya a fejdelmeket, mind a jót. mind a roszat. egyaránt kel az ö kezeiböl venni, ajó áldás, a rosz büntetés, ö tudgya egyedül meddig kel tartani a nyomoruságnak, és mikor kel annak végit szakasztani. hogy meddig tarttson a rosz idö. és mikor legyen jó idö, egy szánto vetö ember. azt fogadta volt az isteneknek. hogy töb ajándékot fog nekik adni, csak ök is halgassák meg kérésit. és akor adgyanak. esöt. vagy tiszta idöt a mikor ö kivánnya. és az ö kivánsága szerént járjon az idö az ö földén, az istenek azö kivánságát neki meg engedték, a mikor esöt kért. abuzájára., esö let. a midön jo idöt, jó idö let. de ugy történt. hogy aratáskor. sokal keveseb gabonája volt mint másoknak; azért panaszolkodni kezdet, de az istenek azt felelték neki, hogy maga a vétkes. mert nem hadta a természetre dolgát. valamint mások. és míert kivánt bölcseb lenni az isteneknél. a kik is tudgyák. mind az esönek. mind a jó idönek idejét. a vallás arra tanyit minket, hogy az Isten. vezéreli az országokot: ö emeli fel egyikét, és ö veti rabság alá a másikot. ö keneti fel. mind a jó. mind a rosz fejdelmeket. illyen példával tele a sz. irás, nem szabad tehát. egy embernek, nem is lehet. abban változást tenni, édes nénem gyakorta irok predikáciot. nincsen egyéb dolgom, le kel irnom a már haszontalan gondolatimot. mivel mi ollyanok vagyunk. mint avizben eset ember, akinek mind addig kel vergödni. és minden ághoz kapni. még ki nem szabadul. vagy el nem vész. mert arrol gondolkodni hogy eset oda. a bolondság volna, a valo hogy még eddig minden ágg a kezünkben szakadot. mert nem az Isten segittségihez kaptunk. de azt is el mondhatni talám, hogy az Isten egynehány ember kedviért. az ö közönségesen valo rendelésit meg nem változtattya., csak uszszunk hát edes néném a még lehet. csak azt bánom hogy a virágbol most minden orán kóró leszen. és akórót nem szokták a füzö mellé tenni, de én aki egész életemben bujdostam. és végtire 16 esztendös koromban a házamot el hadtam. a bizonyos hogy a szabadság keresés az elmémben akor nem volt, és ha eddig tart bujdosásom. az igaz hogy az uramhoz valo vak szeretetem okozta, így mondhatni természet szerént. de keresztenyi modon szolván. Isten rendelése. és meg kel csokolni a veszöt. a melyel ostoroz. többet már nem tudok irni. itt semmi ujság nincsen. hanem csak a nagy unadalmas óság. föképpen télben, mind azon által arra kérem kédet. vigyázon kéd az egésségre. én pedig maradok aki ma regel voltam

P. S. az leg elsö aszszonyt franczia országban 1449-ben akasztották fel, de ha ugyan csak azakasztáson kel végeznem irásomot. egy kis historiát irok le. párisban, egy embert akasztani vitték. mikor fel akarták akasztani. csak ót közel talált el menni egy hertzeg. a ki is akirályhoz ment volna. és az a hertzeg. igen igen tréfás ur volt, az akasztani valo ember. kérdi. micsoda ur megyen ót, meg mondgyák neki anevét. arra mondgya. hogy had hijják. mert nagy dolgot mondana neki. az hertzeget odahiják. és nagy titkon mondgya. az urnak, látodé mind ezeket akik itt álnak. ugy meg ijesztettek ezek engem hogy a nadrágban kelletet bocsátanom feltemben., a hertzeg nevethetet volna de eltitkolván. mondá atiszteknek ezaz ember nekem nagy titkot mondot hanem mindgyárt meg jelentem a királynak., addig legyen kegyelmetek várakozásban; a király már tudta, hogy vagyon néki mindenkor valami nevetésre valo historiája, kérdi tölle mihent meg láttya, nó mi ujságod vagyon., a hertzeg elé beszéli egészen a királynak a dolgot, a király azt igen nevetvén. gráciát ád néki. és a hertzeg azt meg izeni a tiszteknek,


rodosto 12 jan. 1728.

Edes nénekám.nak. kívánok szivesen. egy csinos. és takarékos uj esztendöt. és abban férfiui álhatatos. hü, és állando egésséget, e kettönk közöt elég kivánság. hadgyuk másokra a litánia csinálást. a mely mind haszontalan, mind pedig a mértéken felyül valo. nem a leg hoszab kivánság. leg hasznosab. hanem arövid és szives kivánat, nénekám. hát ne haragudgyam, minden nap. papokal. barátokal vagyon kéd. akik meg felelhetnének a kérdésire. de nem, hanem job ha én töllem kérdi meg. fel ülök hát az itélö székemben. és onnét felelek kédnek. azt kérded édes néném hogy miért térdepelnek le az anglusok mikor az ur vacsoráját osztogattyák, erre, azt felelem, hogy ök ezt a szokást igy vették volt az attyoktol, a kik is pápisták voltanak, mivel ö nálok tartot ezer esztendeig virágjában a papista vallás. és henricus octavus aki haragjában bé vivé azországban a kalvénista vallást. eleget irt volt ellenek, de a harag, és a szeretet meg forditatá véle apalástot. 1552. ki üzé. a papokot és apüspökököt azországbol, a barátokot el szélyezté. a klastromokot fel nyittatá, és pusztán hagyatá. és amely apátzák, a szüzeséget meg unták volt. azokot férhez adá. apapi joszágokot. az urak közt el osztá, a püspökségeket meg hagyván. kálvénista püspökököt tén. hogy pedig a közönséges nép fel ne támadgyon. és észre ne vegye. a vallásának tellyeségel valo meg változtatását, a templombéli papi ruhákot, szokásban meg hagyák. ugy a külsö céremoniákot is. a templomban a képeket, és más egyéb állapotokot. ugy mint, az óltarokot. és a bérmalást, ugyan azon imádságokal. és ceremoniával, valamint szokás az anyaszent egyházban. és valamint a nálok lévö sok szent püspökök szoktak volt cselekedni. mind ezekre pedig, avak szeretet vivé a királyt, aki is meg szeretvén. egy urnak leányát., bulena annát. ezért örömest meg vált volna a királynétol. de csak oly könnyen nem lehete, mert még akor az anyaszent egyházal. tartot; hanem apápátol kelletet arra szabadságot nyerni, a pápa pedig arra helyes okot nem látván. halogatta az elválasztást. akirályt pedig, mind a szeretet, mind anna igen sürgették. az el válásra, aleánynak pedig az apja, már titkon meg változtatta vala vallását. ugy a leány is. ez igy lévén., mind az apa. mind a leánya. foganatoson kezdének. predikálani a királynak., és jovallani, hogy állyon boszut a pápán, mivel nem akar szabadságot adni, azért meg változtatván a vallást. vigye bé a kálvenista vallást, és tegye magát fejének a bé vett vallásnak, a leány prédikátornak illyen gyakorta valo predikáciojára. a király enged. és aleányt elveszi. a királynét magátol el küldi. és a kalvénista vallást bé viszi, a pápa ezeket a változásokot meg halván. hogy a nagy roszat elkerülhesse, adot volna szabadságot, de már késö volt. mert a régit ki üzvén az uj vallás uralkodot az országban, édes néném. csak rövideden. igy lett angliában avallásnak meg változtatása. és igy tartottak meg holmit arégi szokásokban, de az Isteni rendelés, nem hadta büntetetlen. aki oka volt az illyen valtozásnak., mert idövel annát. bizonyos állapotért a király meg ölette. és mint hogy aszszonyért kezdé az el szakadást. ugyan aszszonyok által is let büntetése, mivel anna után, még két vagy három aszszonyt vett el. de egymás után. mindenikét meg öleté. az illyen nagy példa után., lehetne nénékám irni, az aszszonyokhoz valo szeretetröl, hogy a micsoda nagy veszedelmeket okoz. de a héjával, egy auctornak. tanátcsát kevesen veszik bé. aki is azt irja. hogy azaszszonyokot; csak a boldogságban lesz szabad szeretni, mivel azokot a szép óldal csontokot: minden idöben szerették. szerettyük. és szeretni is fogják, és ebben a példa. igen keveset használ. sokan irják, hogy a leg elsö gyilkoság. a két egy testvér atyafi közöt. aszonyért eset. micsoda hadakozások. nem voltanak. micsoda birodalmak. nem fordultanak fel fenékel egy aszszonyért. egy franczia királynak avalo hogy a példáját nem kellene követni. a ki is egy dániai királynak aleányát el vévén feleségül. a mikor el érkezet, ugy meg szerette aleányt. hogy enni sem akart addig. a még, meg nem ésküt véle. de mihent az esküvés meg volt. abban az orában. ugy meg utálta. hogy soha véle nem. lakhatot., talám még. egy más királynak sem sokan követik példáját. aki szeretvén. az aszszonyokot, azon is igyekezet, hogy a tiz parancsolatot meg tarttsa, atöbbi közöt egy aszszonyt szeretvén. hogy mind a parancsolatot meg tarthassa, mind a szeretetnek kedvezhessen. valamikor az aszszonyal akart fekünni, az urát is az ágyban hálatta., enevettséges példa, noha azt tarttyák. hogy a szeretetben. egy harmadik, mindenkor alkalmatlan. látodé néném, ha apásztor ót nem lett volna, a farkas meg ette volna abarányt, azt el mondhatni, hogy a szeretet nem rosz. csak arra avégre igyekezék. amelyre az Isten rendelte, azért hogy a részegesek. meny országban nem mennek. a szöllö tököt. ki nem kel ásni. minden jó édes néném. mind az aszszony. a ferfiu. bor. ezüst, arany. tsak arra a végre éllyünk ezekel. a melyre teremtettek., az Isten semmi roszat nem teremtet. de mi viszá élvén az ö teremtésével. roszra fordittyuk, és roszunkra válik., a bór betegeseknek, abórt kellé okozni., vagy a szöllö munkást. egyikét sem, hanem csak magokot. ihon édes néném. vége vagyon már a predikácionak. fekügyünkle, és kívánok jóéttzakát. és a mellé kevés bolhát, édes kedves álom látást, és holnapra fel viradást. amen.


rodosto 19 febr. 1728.

Edes néném. egy keveset nevettünk a kéd panaszolkodo levelén, mert kédnek a panasza is kedves. azt irod édes néném. hogy a Constancinápolyi szél, hamaréb meg fejériti a hajat. mint az erdélyi. a bizonyos. hogy ót. termeszet szerént. Csak az idö fejeriti meg. de itt. mind azidö. mind a sok suhajtásnak szele, egy nagy király. azt szokta volt mondani. hogy a szakállát. anyomoruságnak szele. fejeritette volt meg. a bizonyos. hogy öt, vagy hat esztendö. a hajat ugy meg nem fejéritti. mint csak egy holnapi bu, vagy gond. valamint történt egy iffiuval., a kit hogy halálra itélték, a haláltol valo félelem. és rettegés. egy éttzaka olyan változást tett. az iffiuban. hogy más nap. mikor a halálra akarták vinni, minden el csudálkozot rajta, hogy egy öreg ember lett belölle, ugy meg fejéredet volt az egész haja, ugyan azért. grátiát is adtanak néki, a bujdosásnak hoszu voltárol panaszolkodni, haszontalan. és nem jó. mert azzal. meg nem rövidittyük, hanem még, nehezebbé. és hoszabbá tészük. anyughatatlanságal valo szenvedés sokal sulyosab. és a panaszolkodásal. valo szenvedést. az Isten meg hoszabittya. mert ollyankor. mint egy rugodozunk akarattya ellen, ha el hitetnök magunkal hogy a bujdosást. az Isten jovunkra adta. könnyen szenvednök. a pedig nincsen más képen. mert az Isten. mindenben csak a mi jovunkot tekinti, de az ö bölcs itélete más képen tekinti a mi jovunkot. mint mi magunk. mert mi csak azt tarttyuk jónak. a mivel kivánságunkot bé töltthettyük. avallásunk szerént. azt kel tartanunk. hogy bujdosásunk. mind hasznos, mind szükséges. de azon kivül is. ha az Isten valakit haza vinne közülünk, jobban meg tudná becsülni hazáját. és örökit. nam a tékozlo fiu, a még aháza. rakva volt kalácsal. bélesel. addig esziben sem jutot a fekete kenyér. de mihent a makra szorult. akor, el felejtvén akalácsot. csak a fekete kenyeret suhajtá. ne panaszolkodgyunk hát a bujdosásról., vegyünk mindent jó. szivel az Isten keziböl, és ugy a bujdosásunk. igen könnyeb leszen. vagyok. és leszek. ami voltam.


Rodosto 24 martÿ 1728.

kedves néném. tegnap. egy kevés sirás. könyveknek forrási voltanak it nálunk. apedig azert volt hogy györgy hertzeg tegnap. elmene innét. egy franczia hajon. franczia ország felé. leg nagyob. fogyatkozást, azt találom benne. hogy magyarul nem tud. de a nem az ö vétke. németek nevelték, a kik csak a mi atyankot sem engedték volna. hogy magyarul meg tanullya. vagyon ugyan egy kis anyai termeszet benne. de idövel talám el hadgya. de másként jo szivü, és a hová megyen. az az ország. még nagy hasznára lehet. mert jó iskola, a szegény urunk. aki is igen szereti a gyermekeit. nehezen válék meg tölle. de ebben az országban. mit lehet tanulni. azt tudgyuk. sohult pedig ugy el nem unnya az ember magát mint itt. mert semmi usmerettséget nem vethet. senkihez nem mehet, és ha csak valamiben nem szereti magát foglalni., mindenkor a nagy unadalomban forog. hogy pedig minden ugy tölttse az idöt mint a mi urunk., arra azIsten ajándéka kevántatik, mert ebédig azolvasásban. és az irásban tölti az idöt, ebéd után pedig aki látná azt mondhatná hogy valamely mester ember. vagy fur, vagy farag, vagy az esztergában dolgozik. és az ö gyönyörü szakálla, sokszor tele forgácsal. hogy maga is neveti magát. és ugy izzad., mint ha munkája után kellene enni kenyerét. ötet minden csudallya. ö pedig neveti az ollyat. aki azon panaszolkodik hogy el unnya magát. ritka édes néném aki igy tudgya az idöhöz alkalmaztatni magát. mind pedig hogy ugy mondgyam. az idöt magához alkalmaztatni, a fia azt ugy végben nem vihetvén jol tette hogy el ment. kivánnyunk neki szerencsés utat.. és hogy hazáját még láthassa meg. hát mi? miis. azért éllyünk egésségben. még Istennek tettzik.


Rodosto 3 8bris. 1728.

kedves néném. hogy evilágon lévö szarándokságunkot el ne felejttsük, az elmult holnapnak 9dik napján táborozni mentünk volt. csak három mély földnire. egy kis török falu mellé, nincsen e világon semmi szomoruab, mint a mely várost. vagy falut. csak török lakja. mert ollyan helyt. sem embert. se aszszont nem láthatni az uttzákon, még gyermekeket sem, azt tudná az ember hogy mind ki holtak afalubol., mert it ki ki csak a maga házánál ül. kivált az aszszonyok nem ugy mint nálunk., elég ahogy, ót ugy töltöttük az idöt amint lehetet. de az urunknak a lábai hogy dagadozni kezdének. tegnap viszá jövénk a édes keserü laktunk hellyére, azt tudom nem fog kéd panaszolkodni a hoszu levélre, édes néném az egésségedre vigyáz.


Rodosto 18 aprilis. 1729

Azt már nem kel csudálni ha azt mondom hogy ígen kedvesen vettem a kéd levelét. hanem a volna csuda, ha kedvesen nem venném. de hogy vagyon a, hogy mi még egyszersem haragudtunk meg egymásra., mert azt mondgyák. hogy abarattságban egy kis veszekedés ollyan jó. mint az étekben abors. mind azon által édes néném. hadgyuk el az ollyan borsolást. és éllyünk egyességben. mert én a csendes baráttságot szeretem. a macskákhoz illik, a morgolodo baráttság., az égi jelekböl nem tudé kéd valamit jövendölni mert hetedik napján a holnapnak., it mi dél után egy orakor egy csillagot láttunk. 3 oráig jol látták., azt nem mondhattyuk hogy talám ami csillagunk jöt már fel egyszer. mert a csillagok is el felejtkeztek már mi rollunk, hogy kédnek a kis ujja ne fájjon. azt igen szükséges meg tudni, hogy az ide valo görög érsek, nagy pompával jöt az urunk látogatására. négy alatta valo püspökökel., de ha gyalog járnak is, azt ne gondollya kéd, hogy a szegénységtöl vagyon. mert a mi érsekünk kettöt is tarthatna, a püspökök is. de atörök birodalma alat, hinton nem járhatnak., söt még ugy kel magokot viselni mint ha szegények volnának. mivel azon kivül is gyakran meg vonnyák öket., mind a török, mind a görög pátriarcha. mert ez, azt tészi érseknek, aki neki leg többet fizet. az érsekek pedig ollyan püspököket választnak magoknak, akik leg többet adnak. apüspökök pedig hogy az érseknek meg fizethessenek, ollyan papokot tesznek a falukban. akik leg többet igérnek,. itéllye el már kéd. hogy a püspökök, és a papok. micsoda sok féle uton modon huzák ki a pénzt a szegény ember erszényiböl, it asok innep, a sok böjt, mind hasznos a plébánusnak. hát ezen kivül, esztendö által. a sok haszon hajto bé vett szokások., vasárnap. valamely rongyos öltözetben a misét el mondgya. a mint lehet tölle, de hogy predikállyon. azt nem lehet az ö tudatlanságátol kivánni, de miböl tanulna valami kis predikácziot csinálni. és mikor; mivel egynehány plébánusnak voltam házánál.. egy könyvet nem láttam nálok. hanem valamely szakadozot mise mondó könyvet tartanak. és abbol áll. minden könyvök. de mikor tanulhatna valamit. mivel egész héten. mezei munkát kel neki dolgozni, hogy a papádiáját. táplálhassa egy nehány gyermekeivel. és Czifrán jártathassa. egy szoval. itt a pásztorok. nem csak örzik ajuhokot, hanem meg árendállyák öket. és ha meg nem nyuzák is. de jól meg nyirik., erröl éppen egy rendes historiát olvastam. nevesse meg kéd is. a rabinusok. illyen nevettséges okát irják a koré áaron ellen valo fel támadásának, hogy egy szegény özvegy aszszonynak csak juha lévén. aztot meg nyirvén, áaron el vette tölle a gyapját. mondván hogy ötet illeti a törvény szerént. dabunt sacerdoti lanarum partem, ex ovium tonsione, deut 18. 4. az aszszony koréhoz folyamodék. és kéré. hogy szollana aaronnak. adná viszá a gyapját., de semmit nem nyerhete, koré hogy meg vigasztallya. 4 ezüst pénzt. ada neki, hogy venne azon annyi gyapjut, amennyit le nyirt a juhról. idövel azután. ajuh meg bárányozván, aaron azt is vevé. mondván. hogy atörvény parancsollya, az Urnak kel szentelni minden elsö szülöttet. kiválazd az urnak, mind a mi az anyamehet meg nyittya. és ami elso fajzás a te barmaidban exod. 19. 2. 12. a szegény özvegy aszszony. látván hogy semmi hasznát nem veheti az egy juhocskájának. és hogy csak a papok hasznokra tarttya, el végzé magában hogy meg öleti ajuhát. de aaron azt meg tudván. oda mene., és kérni kezdé tölle azt a részt a juhbol. melyel néki tartoznak törvény szerént. a ki is azt hadgya., ez legyen a papok igassága anéptöl. akar ökröt, akár juhot öllyenek, adgyák a papnak a lapoczkáját. és a gyomrát. deut. 18. 3. a szegény aszszony ezen igen el keseredvén, haragjában. mondá. hogy az én juhom husa, anathéma legyen az ur elöt. aaron erre a szora. az egész juhot el vévé. mondván. hogy minden anathema. az izraelben. apapokot illeti. csak a szegény aszszony vesztet minden képen, édes néném jó éttzakát.


Rodosto 5 8bris. 1730

hol jársz édes néném, miért mentél paphlagoniában. ollyan nagy dolgok történnek. Constancinápolyban, s' kéd ót nincsen. hogy lehet a? hogy merték le tenni a császárt. és mást tenni hellyében. kéd hire nélkül. ezek pedig mind meg történtenek, hihetö hogy másképpen lett volna adolog, ha kéd jelen let volna. a pedig csak rövideden. igy ment végben,

aztot hallotta kéd. hogy már egy darab idötől fogvást, a vezér által szállot volt scutariban táborban., ollyan szándékal, hogy a persák ellen mennyen, a császárnak ót sok szép mulato házai lévén. gyakran ment maga is által scutáriban, aztot tudgya kéd. hogy a császár kastéllya.és scutari közöt, a tenger egy jó stuczlövésni szélyességü, ugy történék hogy két köz jancsár, ki mindenik a hajokon szolgáltanak. rebelliot indittának, az egyikének a neve muszli basa, a másikának pátrona, a császár nem lévén akastéllyában. se a vezér a városban. 28 7bris, eza két jancsár a töb társait esze gyütvén egy piaczra. mint egy ötvenre ha telének., patrona. négy felé osztván ezeket., mindenik resznek egy zászlot ada., és mindenik kezdé a város uttzáit járni. és kiáltani. hogy az ki igaz török az állyon melléjek. mert ők csak avezér le tételit kivánnyák. a tömlöczököt fel nyitták. a várost fel járák, a boltokot bé záraták. és estig felesen meg szaporodának. de a csudálatos volt. hogy senki avárosban ellenek nem álla. holot vagyon leg aláb avárosban negyven ezer jancsár. lovas had is vagyon. de senki acsászár mellet fel nem kele, 29 ma már csak nem az egész jancsárság melléjek álla. és annyira el szaporodának. hogy lehetetlen lett volna ellenek állani. noha még tegnap. száz emberrel. el lehetet volna széllyeszteni öket, ma uj jancsár agát is tevének. és sok fö tisztek állának közikben. 30dik. pedig, acsászár amaga kastéllyában lévén, a vezérel, a kapitán pasával, a vezér tihájával, az ulémákal., (a fö papi rendekel:)mind ezeket magához hivatván, kérdé töllök. hogy mi okát gondolnák ennek a rébellionak. akik is, ki egynek, ki másnak tulajdonitván, hivatá a Cancelláriust és két személyt is választván apapi rendek közül. követtségben küldé öket. arébellisekhez, kérdeztetvén töllök szándékokot,, ök azt felelék. hogy a császáral meg elégesznek. de nem a vezerel. tihájával, és amuftival. mert ezek a birodalmat huzásokal el rontották. és noha ök elégségesek acsászáral., de ugy mind azon által, hogy azon három személyt. kezekben adgya elevenen., mind ezeket. és egyebeket. irásban tévén. acsászárnak küldék,. a Császár ujjontában kénszeritte mindent arra. hogy mondaná meg, okát a rébellionak. egy uléma. a vezért, és a tiháját adá okul. avezér pedíg már észre vette vala veszedelmét. atiháját. és a kapitán pasát. meg fogatá. és ezt az utolsot meg is fojtatá. a CSászár meg látván a rebellisek irásban tett kivánságait, igen igyekezék azon hogy meg szabadithassa avezért. de nem lehete. mivel már. a kenyér. és a viz is szük volt a kastéllyában. a rébellisek miat. az ulémák is kénszeriteni kezdék mondván. ha életedet szereted, engedgy kivánságoknak. ugy is kételen léven a vezért. és a tiháját kezekben adni, de a muftit kezekben nem adgyuk. mert az egész világ elöt gyalázatos volna. kezekben adni a fö papi fejedelmet, ennek elötte 27 esztendövel. egynek haláláért. ma is büntet Isten bennünket. hanem inkáb küldessék holtig valo exiliumban. végtire addig kénszeritték az CSászárt. az ulémák. és az gyermekei., hogy a vezért. és a tiháját., kételeniteték meg fogatni, az után meg izenék a rébelliseknek. hogy ezek már fogságban vannak, és kezekben küldik., de a muftit se kezekben nem adgyák. se meg nem öletik, ha a kettövel meg elégesznek, azokot nékik küldik. hogy ha pedig meg megnem elégesznek. válaszanak. magoknak egy gyaur muftit., (: atörök a keresztént, csufságbol. gyaurnak hija., az az hitetlennek:) mert ök kezekben nem adgyák a muftit. ezel a rebellisekhez bocsáták a követeket, de az még oda járnának, az alat. meg fojták a szegény vezért, az a veszet. undok. fajtalan. tihája pedig. látván hogy meg akarják fojtani. ijedtiben meg holt. ezeket meg ölek azért, hogy elevenen ne kénszeritessenek ki adni öket., akövetek viszá érkezvén. a vezér, kapitán pasa. és a tihája testeket. egy szekérre. tévék. és a rébelliseknek küldék. a kapitány pasán. szánakodának, és a testét. az annyának küldék. hogy temetetné el, a tihája testét pedig. akutyáknak veték. a vezér testét pedig viszá küldék oly szin alat, hogy ök avezért elevenen kivánnyák., anép mind ezeket látván. egészen hozájok hajola. a CSaszár látván hogy a vezér testét viszá küldötték volna., magában szálla. és hivatván az ulémákot. mondá. ezen rebellisek engemet is császároknak. uroknak üsmérni nem akarnak. azért azt akarom, hogy senkinek is miattam veszedelme ne légyen, magam szabad akarattyábol tehát. a batyám fiának. szultán mahmudnak engedem a CSászári széket, hivassátok ide elömben, jó szivel minnyájotok elöt. magamot ö alája vetem. csak had szünnyék meg ezen rebellio. és ne legyek oka senki veszedelmének. ez meg lévén, oda vivék szultán mahmutot., szultán achmet székiböl le szálván. eleibe mene. megölelé, és maga helyében fel emelvén. császari szekiben ülteté, es leg elsöben is maga meg csokolá a kezét az uj császárnak, és az ulémákal is meg csokoltatá. azután mondá nékik, mind nekem. mind néktek, uratok és császárotok ez a személy az Istenre, és a ti lelketek isméretire bizom., legyetek azon hogy igasság ellen semmit ne cselekedgyék. hapedig a rosz dologban meg nem intitek. Isten elöt számot adtok az itélet napján. melyröl nékem is tartoztok felelni, mind ezen, mind a más világon., azután szultán mahmudhoz fordulván. sok szép tanácsokot adanéki. és olly hathatos beszédekkel szolla hozája., hogy az egész halgatok sirának, végtire mondá., tavoztasd el, hogy a vezérid kezekben ne engedgyed egészszen szakálladot. a gyermekeimet. Istenre. és reád bizom, nevellyed, táplállyad mint atyád fiait., viselvén gondot reájok Istenesen. el ne feletkezzél pedig arrol., hogy ezaz uráság. senkinék. nem állandó.

ezek mind igy lévén. ezen holnapnak második napjára viradolag, szultán mahmud CSászárá lön, és az achmet uralkodása meg szünék. mely nagy változás.

édes néném, mikor az Isten akar valamit, micsoda alá valo eszközel munkálodik. azért hogy az alá valo eszközböl. ki tessék azö mindenhatosága. egy illyen nagy birodalomban. kik tevék le acsászárt. csak két közönséges jancsár. az egyikét patronának hitták, arnot volt, és nem török, ez ennek elötte egy nehány napal, dinnyét szokot volt árulni. amásikát hitták muszlinak, ez á feredö házban. tellák volt. az az, feredös legény.

hát még a szegény vezéröl ne szollyunk, akik is itt ollyanok mint a királyok., mind kéncsekre. mind hatalmokra valo nézve. kivált ez 12 esztendeig birá azt a nagy tisztséget. de még azon kivul, acsászár veje volt, a kutyák ették meg atestét., holot. ö egy nehány ezer tallér erö temetöt csináltatot volt magának.

azt meg vallom kédnek. hogy mi itt tartottunk. és gondolhattuk. hogy itt is lehet zenebona. és predálás. vigyáztunk is éttzakákon, de itt minden oly csendeségben volt. mint ha csak álom lett volna a rebellio, nem hinné azt el aki nem tudná., hogy a rébellioban is micsoda rendet tartanak, és hogy ahozképest. micsoda kevés károk vannak. mert ugyan is ki gondolhatná. hogy ollyankor nagy predálás ne legyen., a sok boltokot fel verhetnék, a császár kincs tartojára rea mehetnének. de nem, mert a tárház. a hol szoktak mindeneknek fizetni, nekünk is. ugy nyitva állot mint az elöt.

minek elötte el végezem ezt a levelet, jó kédnek azt is meg tudni hogy, a birodalomban a szokás, hogy acsászárok változásakor., mindenik jancsárnak. hó pénzit napjában egy pénzel meg szaporittyák, ás azon kivül, mindenik jancsárnak 15 taller, (baxis) az az áldomás adatik, mostanában hogy ki adták. ment 5000 erszény pénzre, tudgya kéd. egy erszény, ött száz tallér, nekünk. fele elég volna. jó éttzakát édes néném. a császáral almodgyék kéd.


Rodosto 27 9bris. 1730.

Edes néném, a komediának még vége nincsen, meg is kel fizetni a komediásokot. ma hozák hirit. hogy Constancinápolyban 25 napján ennek a holnapnak, a CSászár a rébelliseket meg ölette, a mely illyen formában ment végben, halgassa kéd. rébellisné félelemel. mert semmit elnem veszek belölle. se hozá nem teszek.

Az utolso levelemnek, utolso résziben valo utolso végin. meg láthatta a füleivel., hogy micsoda formán lön vége. a rébellionak. és hogy mint akará az uj császár el oltani atüzet. a melyet pátrona gerjesztet vala fel. és a melyet ha külsö képen mint egy el oltotta volnais., de belsö képen, mind ez mái napig, pátrona szüntelen gerjeszté. mivel az ö kivánsági., minden nap. sok féle képen szaporodának. ugy annyira, hogy mind acsászár. mind a fö vezér. mint egy kételenek valának, kivánsaginak eleget tenni. tartván attol. hogy ujjab rébelliot ne kezdgyen., mivel sokan tartottanak hozája, a város fö birája, (stámbol effendi:) deli ibrahim. minden uton modon azon igyekezék hogy meg gazdagodhassék, mindenekre igyekezék venni pátronát., ugy annyira hogy az kik valamely tiszttségekre vágytanak., ezeknek sok pénzt kelletet adniok elsöben. hogy el nyerhessék, pátrona a minap a szerdengestiek. agájával. (ez ollyan sereg. amely a hartzon elöl szokot menni, mind az ostromokon; ezek olyan vitézek. akiknek nem is kel a halálrol gondolkodni:) a vezérhez kisérteté magát. a vezértöl mindeneket meg nyervén. azzal annyira el bizá magát. hogy egy mészárost akara moldovai vajdának tenni., a deli ibrahim kérésére, aki is sok pénzt vett vala fel a mészárostol, de a vezér azt felelé néki. hogy nem volna szabadságában fejdelemséget adni valakinek., a CSászár hire nélkül, ezel meg menté magát, de hogy tellyeségel ez iránt valo szándékát meg változtathatnák patronának. azt tanálák fel. hogy azö társát muszli agát vennék arra eszközül. a ki is tihája vala ajancsár agának, ez értelmes lévén, eleiben adák. hogy micsoda illetlen dolog volna egy mészárost tenni vajdának., hanem válallya magára hogy végben ne mennyen ezadolog. muszli tehát ekképen cselekedék. pátronához menvén. ugy téteté magát, mint ha néki is nagy kedve volna arra. hogy a nem okos mészáros vajdává lenne, azért mondá pátronának. hogy ebben adologban nagy vigyázásal kel járni., és hogy jó volna elmenni a Caszáp basihoz, (az az, a mészárosok fejéhez.) aki is itt nagy tekintetben vagyon. és kel néki minden mészárosrol felelni., oda érkezvén, muszli kérdé tölle. mivel a moldovai vajdaságert ezer erszény pénzt igérnek, azt akarjuk tudni, tölled, ha akarszé kezes lenni azért. amészárosért. hogy nekik azt a pénzt le teszi, ha avajdaságot meg nyerik néki, afö mészáros felelé., hogy ö nem lenne kezes. azért a mészárosért. csak ötven polturáért is. pátrona erre igen el szegyenedék. és a nem okos nagyra vágyo mészárost, nem molduvában, hanem a tömlöczben küldé. deli ibrahim pedig. semmivel meg nem elégedvén. minden nap nagyob, nagyob állapotokra vévé pátronát, ugy annyira, hogy ezaz utolso minden nap ujjab állapotokot kére aministerektöl. a mely nagy tisztségeket akarának pedig néki magának adni, edgyikét sem vevé el, a CSászár, nem türhetvén továb. kevélységit. Constancinápolyban hivatá csánum kosát, hogy kaptán pasának tennék. (a kaptan pasa. a tengeren lévö erönek fö gyenerálisa,:) és a nissai pasát., hogy ez kisérné a mekkában menö szarándokokot, mindenik csak nem egyszersmind Constancinápolyban érkezének. pátrona meg sejditvén, hogy az utolsot más végre hivatták volna. (az mint is ugy volt:) tanácsot tarta hiveivel. hogy miképen lehetne meg elözni. és meg gátolni a császár szándékát, erre valo nézve, az egész fö tiszttségeket magok közöt el oszták., muszlit arra kénszeritték, hogy venné fel, a kultihája tiszttségit, ajancsár agát vezéré akarák tenni., patronát kaptán pasának, a muftit. le akarak tenni hasonlo képen az europai kadi leszkert. (fö birót:) egy szoval pátrona mind az egész tiszteket, amaga hiveiböl akará tenni, ha pedig ezt véghez vihette volna. fel forditotta volna az egész birodalmat. a CSászár ezeket meg tudván., ugy téteté. mint ha posta érkezet volna ababiloniai pasátol., az ki azt irta volna, hogy a persa, és a szerecsenek nagy károkot tesznek. azért aki igaz musulmannak tarttya magát. mennyen segittségire., erre valo nézve avezér nagy divánt hirdete. hogy tartana tanácsot az egész ulémákal, és hadi tisztekel, a nem okos. pátrona is a divánban mene, muszlival. és a szerdengesti agákkal, az után a divánban bé hivaták apostát. a levélel, a mely csinált levél vala., és sok féle veszedelmes hireket mondatának véle. ezigy lévén, a vezér, mindgyárt három boncsokos pasaságot igére patronának., és más fö tiszttségeket a szerdengesti agáknak., csak mennyenek babilonia segittségire., de egyik sem esék atörben, mivel egyik sem akara elmenni., a vezér látván hogy semmit nem végezhetne az nap. mondá hogy más nap acsászár elött kellene más divánnak lenni, azért, arra int mindeneket. hogy ki ki jelen légyen jó regel., ez mind arra valo volt, hogy a lesre vihessék a rébelliseket, másnap tehát 25 napján a holnapnak. mindnyájan, a császár kastéllyában gyülének., a kastélynak, három udvara lévén, mindenik udvarban. egy diván házat készitének., hogy a gyülés, három féle helyt tartatnék. a leg belsöb udvarban lévö házban a fö vezér tarta divánt, atatár hámal, a muftival. jancsár agával, pátronával, és más egyéb fö tiszteivel a rébelliseknek. a második udvarban. csanum kocsa. tarta. divánt a szerdengesztiek agáival, és mind azokal kik pátronához tartottanak., a harmadikában vala a Nissai pasa. más sok féle renden lévö tisztekel., a császár szolgai penig. aboztansiakal, mindenik udvarban fegyveresen el rejtett helyekben valának, tanálkozék pedig valamely CSorbasi, ki pátronara haragudot, mivel az ortáját. (azaz, arégyimentét) el vette vala tölle, ez ajánlá magát a császárnak., hogy ö vegben vinné szándékát, és sok ollyan jancsárokal, kik pátronára haragudtanak, a császár kastéllyában titkon bé mene, midön pedig már az egész gyülekezet. a tanács házakban ki ki helyére ült volna a császár hivatá atatár hámot, és a muftit magához, az alat egy puskát ki löttenek. hogy a kapukot bé zárják., azonnal a csorbasi bé mene a diván házban, a melyben vala a vezér. a köntösit le tevé. és csak a pánczél ingben maradván, pátronát kezdé vagdalni, és a kik véle valának. azok a pátrona hiveit, a kik is magával együt, esze kontzolák, hasonlo képen amás két udvarban is ai pátrona hiveit mind meg ölék, és mindenik udvarban. nagy vérontás vala., a testeket szekerekre rakák, és a tengerben veték, ez napon délig az egész rébelliseket ki irták és csak ugyan ettöl anaptol fogvást mondhattya mamud, valoságos császárnak magát. én is valoságos attyafia, szolgája maradok kegyelmednek. édes néném.


Rodosto 25 martÿ 1731

Edes néném fillentenék ha azt mondanám hogy a minapi levelét kedvesen nem vettem kednek. hát kéd kedvesen vetteé az enyimet. kedvesen., már én csak rébelliorol fogok kednek irni. tavaly is irtam egy nagyrol. most is irhatnék ha akarnék. azoknak pedig csak az az oka. hogy kéd most nem lakik pérában. elég ahogy, aminap ismét támadás lön. Constáncinápolyban eztet az arnotok kezdék. a kik is esze vervén magokot jancsárokal elegyesleg, két vagy három ezeren, avároson el széllyedének. és ollyan nemesi szándékban valának. hogy fel verjék a császár udvarát., a kit végben vitték volna., ha egy nehány orával eleit nem vették volna. a CSászár ugy magais veszedelemben lett volna. de eleit vévén adolognak., és afö tisztei keményen viselvén magokot, a rebellisek közül sokat meg ölének, és el széllyedének atöbbi, ezt a rebelliot a császár leányának tulajdonitták. a szegény ibrahim vezér feleséginek., aki is bátor aszszony lévén, abirodalmat is szerette volna igazgatni. amint hogy igazgatta is, a vezér éltiben, elég a hogy. igazán vagy hamisán néki tulajdonitták ezt a rébelliot. és büntetésül. a tenger halai közi veték. egy illyen fejdelem aszszonyt, ugy tettzik. hogy más képpen is gyomlálhatták volna avilágból. de mint hogy igy eset mit tehetünk rolla. az egésség jol vané édes néném.


rodosto 15 aprilis 1731

Eddig is ugy kellet volna, és drinápolyt, régen el kellet volna hadni, már majd ollyan gondolatok jöttek az oldalaimban, hogy valami mágnes kö tartoztattya ót kédet, ezért a szoért meg fizetnek nekem. de semmi, elég ahogy, akéd levelit vettem. és le borulva köszönöm; eddig valo mulatásának, helyes okát látván. absolutiot adok kédnek: de édes néném, had ne irjak már többé ollyan véres, és kegyetlen levelet mint a minap., ugy tettzet már hogy a pennámban is. nem ténta. hanem vér volt. de lehetetlen hogy még egy véres historiát ne irjak kédnek. és többet nem. ezis arrol jut eszemben, hogy azt irja kéd. micsoda. boszu allók az oloszok, olosz országban, volt egy urnak valamely nagy vadas kerttye, sok öz, sok szarvas volt benne. az ur meg mondotta volt a cselédinek. hogy ha valamelyike egy vadat. meg találna ölni a vadas kerttyiben. hogy annak meg nem kegyelmezne., ugy történék egyszer. hogy egyik a cselédi közül. avadas kertben ment puskával. madarakot löni. amint egy madárhoz akart löni a földön, szerencsétlenségire. egy szarvast lö meg. aki is ót egy bokorban feküt. de nem láthatta. a szolga mihent azt észre veszi, azonnal el szökik,. az ura nem tudhatván okát el szökésinek. csak ugy hadgya. hanem. egy napok mulva, avadas kertben hogy ment volna sétalni. reá akad a döglöt szarvasra. azt is meg láttya, hogy lövés vagyon rajta. arrol mindgyárt észre veszi hogy a szolgája lötte volna meg. öarra ir minden felé levelet: hogy ha nem láttaké valahol illyen illyen legényt. sok idö mulva, hiré. adgyák néki, hogy valami képen. azö szolgája féle., rabbá eset. és atengeri tolvajok. afrikában vitték. az olosz ur; jó summa pénzt igér a papoknak. kik odajárnak. rabok váltásara, csak. válttsák ki a szolgáját, és hogy mindent meg fizet érette: apapok ki válttyák. és örömel az urának küldik, a szegény rab legény is nem tartot már semmitöl; egy nehány esztendö már el tölt volt. az olosz pedig. hogy meg láttya a legént. firtatni kezdi. hogy miért lötte volna meg a szarvassát. a legény menteni kezdi magát. de az olosz azon meg nem elégedvén. egy éttzaka. meg öleté a szegény legényt. e valoságos olosz természet. azt igen nevettem édes neném, mert hiszem nevetni is kel. nem csak ollyan szomoru dolgokrol irni., hogy azok a kalmárnék. ugy rea tarttyák magokot, mint ha mindenik erdélyi gubernátorné volna; abizonyos hogy a gubernátornék. ugy rea nem tudgyák magokot tartani mint azok a görög aszszonyok. mert a görög természet szerént kevély. az aszszonyok annál inkáb, távul legyen hogy egyike a másikánál aláb valonak tarttsa magát, mikor azuttzán elöl talállya az ember, azt gondolhatná hogy mindenik egy grofné., ollyan czifra, és ollyan kényesen lépik. mikor pedig haza megyen, jó. ha három polturás ébedhez ülhet. erröl jut eszemben. hogy karolus quintus. bruxelában lévén. ot nagy vendégséget készitetet. a véndégségre, pedig két nagy uri aszszony. nem akará el menni, azért. hogy egyikét., amásikánál. fellyeb ne ültessék. acsászár azt meg tudván. gondolá hogy a valamely zenebonát indithatna a vendégség közben. azért biró akara lenni ebben adologban., evégre az udvarát esze gyüjté, és nagy Cérémoniával aszékiben üle, azután a két aszszonynak prokátori eleiben menének, és ót kezdének erösen perelni, egymásal. ki ki a maga aszszonyának elsösége mellet, a császár azt látván hogy mindeniknek. egyaránsu oka vagyon. és egyaránt kivánhattyák az elsöséget. de nem akarván egyikét is magára haragittani. illyen itéletet monda reájok. hogy a kettö közül. a mellyik leg szerelmeseb., az, azelsöséget is kivánhattya., és a gyülésnek vége lön., minden hellyesnek találá itéletit. az aszszonyok is azután, nem hadakozának az elsöségért. nem akarván. szerelmesnek tartatni avilág elöt. akéd itélö székinél. nem tudom. ha illyen itéletet teszneké. de nem volnaé jó. valamely mesterséget keresni arra, hogy meg lehetne üsmérni. aszerelmes. aszszonyokot., de mint hogy a szerelemröl. van aszó. a mely jó magában. és aztot atermészet oltotta belénk. vagyis inkáb atermészetnek ura, akinek jó minden munkája. hanem mi élünk roszul véle. azt a kérdést teszem. hogy egy kis aszszony egy erdöben el aluván, egy valaki el akará ragadni. de amint oltalmazta magát. halálos sebben esék. a kis aszszonynak. három szereteje. ót közel vadászván, akis aszszonyra találának. abban akeserves állapottyában. az elsö szereteje. mindgyárt. azután mene. aki el akará ragadni, a másodika. keserüségében, el ájula, a harmadika, mindgyárt segiteni kezdé. és kötözni sebeit. azt kérdik. a három közül. mellyik szerette leg inkáb a kis aszszonyt, amég erröl is itéletet teszen kéd, addig elvégezem levelemet. jó egésséget édes néném.


rodosto 1731 20 7bris

A minapi leveledben édes néném azt irád. hogy avezért letették. én pedig. a hirért. hirel fizetek., mert tegnap ment itt el nagy Ceremoniával. azuj vezér, akit vezérségre visznek, azt mondgyák jó ember, egy kevesé kemény, amint jelit is adta uttyában. mert egy falusi kadiát fel akasztatot azajtajára. hihetö hogy nem tett jol igasságot. eztet topál osmán pasának hiják. az az, sánta oszmánnak., mert sánta, valamely hartzon sántult volt meg. de az esze nem sánta. mert nagy eszünek mondgyák. noha, keveset olvasot és irt életében., mert egyikét sem tudgya. e már harmadik vezér. a miolta a császárt letették. micsoda rövid uraság, de nagy, a mint látom, az uj császár. meg fogadgya a le tettnek tanácsát. hogy sokáig ne hadgya uralkodni a vezéreket, de a jo tanácsé vagy rosz. a kéd itélö széke eleiben terjesztem, mert ha a vezér jó. nem nagyob hasznára volnaé abirodalomnak. ha meg hadnák, és mentöl továb uralkodnék. annál inkáb meg tanulná az igazgatást, mind belsö. mind külsö dolgait az országnak., az idegen ministerekel, jobban tudna. az külsö dolgokrol végezni. de ezekre idöt neki nem adnak. mert ollyankor teszik le. amidön már egy kevesé kezdi üsmérni adolgokot. némellyikét pedig ollyan hamar ki vetik, mint ha csak álmában lett volna vezér, mind ez. a birodalomnak nagy romlására volna. ha eleit nem vennék. mert noha. gyakrabban minden fö tiszteket letegyenek is avezérel, de az alattok valo tisztek meg maradnak, ha a fö Cancellariust le teszik., azegész Cancellariakon lévö tisztek. secretariusok., irók. mind meg maradnak, és az uj Cancellarius azoktol mindgyárt meg tudgya. hogy micsoda dolgok. folynak. és azokot követi, az uj kincs tarto. hasonlo képen. meg tudgya. azalatta valoitol. hogy micsoda rendet tartanak, a tárházakban, eszerént az ujak, hamar óká lesznek. és a tisztek változásival. a dolgok. és rend tartások. nem változnak., a birodalom dolga illyen formán csak foly. de nekem ugy tettzik. hogy ha egy jó vezért sokáig meg hadnának. hogy még jobban folyna. de mit mondgyak. ibrahim pasa sokáig vala vezér, ugyan azért is lön az utolso támadás. mert mint hogy. amég vezérek. adig igen nagy hatalmok vagyon; csak nem mint egy lehetetlen. hogy viszá ne éllyenek hatalmokal, epedig, soha egyik a másikárol nem tanul. CSak mind egy porázon futnak., valami mesterséget kellene nekik ki gondolni. hogy ollyan hamar ki ne tennék öket, ök aszerént nem cselekedhetnek. mint pilátus cselekedet volt. éppen most jutot eszemben. a hires pilatus, ellen valamely panasz hogy ment romában. jerusálemböl romában kelleték. menni, hogy ót mentené meg magát a csaszár elött, pilátus pedig., a kristus varrás nélkül valo köntösét. a vitézektöl el vette volt, ugy történék hogy mikor a csaszár eleiben mene parancsolattyára. az a köntös, éppen rajta talála lenni. mihent a császár meg látá pilátust, mindgyárt fel kele székiböl. és szépen fogadá. azután el bocsátá magátol. a császár csudálkozék cselekedetin. hogy vagyon a. hogy én azért hivattam ide pilátust hogy számki vetésben küldgyem., de nem. hanem még fel kelek elötte, és szépen fogadom. milehet annak az oka, de pilatus annál inkáb csudálkozot a császáron; mert ö sem gondolhatta ki az okát, acsászár ismét hivattya pilátust. pilátus, ismét azon köntösben megyen a császár eleiben. a ki is az elöbbeni ceremoniával fogadgya., a császár annál inkáb csudálkozik dolgán, pilátus hasonlo képen. egyik sem tudgya minek tulajdonittani. a császár egy nehány nap mulva, ismét hivattya pilátust. de pilátus uram, szerencsétlenségire, hirtelenkedvén. mind más ujjab köntöst vett magára. és a varrás nélkül valo köntös; el marada. a ki is meg oltalmazta. kétszer, azért mihent a császár eleiben ment. nemhogy fel költ volna elötte, de keményen szolván hozája. számki vetésre küldé. galliában. eztet ugy hidgye kéd. amint tettzik. és maradok. aki vagyok.


rodosto. 24 xbris 1731.

A szokás szerént. már én nem merek szerencsés karácson innepeket kivánni kédnek, mert már kéd idegen szokást vett fel. idegen országban pedig. föképen franczia országban, csak uj esztendöben köszöntik egymást. nálunk pedig mind a három sátoros innepeken is, mellyik már jób szokás. azt azirás tudokra hagyom. mindenik ország tarttsa meg amaga szokását. aleg jób, én is meg tartanám a magamét ha lehetne, és irnék valami hirt ha volna. de mi itt oly nagy csendes nyugodalomban élünk, hogy ugy tettzik. mint ha. másut mind meg holtak volna. csak mi élnénk. pedig ha jol meg gondollyuk. mások élnek, és mi csak aluszunk., de vané egyéb dolga a bujdosoknak,? édes nénékám. a kéd bölcs, és okos levelire hogy lehetne meg felelnem, nekem oly okos levelet nem kel irni, az én eszem nem hasogattya az áert, minta kédé. hanem csak a földön jár. azért a többit nagy tisztelettel félre tévén, csak egyre felelek meg, azt irod néném, hogy a hihetetlenség. kételkedés. és az a fekete irigycség. csak velünk bujdosik. mint ha, ök sem maradhattak volna az országban. e mind igaz. és ugy vagyon. de az is valo. hogy a török császár nem rendelt nékik tahint. még is csak. el élnek, mennyi sokat temettünk el már közüllünk, de aza veszet irigység, csak meg marad. és az egyenetlenség. csak egésséges, és semmit nem vénül, talám ugyan ezek is temetnek el minket. ha csak a jó Isten, el nem veszti közüllünk öket, ugy tettzik, hogy a bujdosoknak. jobban kellene élni, mint sem az othon lako testvér atyafiaknak. de még eddig, mind ellenkezöt tapasztaltam. söt még. mentöl inkáb fogyunk. annál. inkáb szaporodik az irigység. és az egyenetlenség. emindenkor igy volt. szomoruán látom, hogy igy is lesz. mind örökkön, örökké. (de nem mondok rea ament) azt el lehet mondani, hogy a mi áitatos urunk. mindenkor igyekezet azon, hogy azokot el üze közüllünk, de még eddig végben nem vihette, de amit ahalál végben nem vihet. hogy vinné ö azt végben, ha rajtam állot volna, régen meg égettettem volna öket, mert ugyan is. mit keresnek közöttünk, egy állapotban vagyunk. egyik ugy hadta el joszágát, mint a másik, itt tiszttségeket. joszágokot. nem osztogatnak, az északi szelet. és a déli szelet, mindeniknek egyaránt osztogattyák. hanem csak az a külömbség lehet. hogy egyikének job egéssége vagyon. a másika, többet ehetik, ihatik, a harmadikának job lába lévén, többet sétálhat a tenger parton, ha már ezek méltok az egyenetlenségre, és az irigységre. vigyük a jános pap itélö szeke eleiben. had itéllye meg, de a még oda érkezünk, én azt gondoltam. hogy e mind csak attol vagyon., hogy a bujdosoknak semmiben sem telik, és könnyen meg unnyák a bujdosást. foglalatosságok kevés lévén. az idöt el unnyák. és ha együt laknak., magokot is el unnyák. és csak mindenkor egymás ábrázattyát látni, azt is el unnyák., és igy végtire, csak az unadalombol származnak. a fellyeb emlitet beste kurafiak., a historiákban olvasunk erröl példát. hogy nem jó a másban valo kételkedés. aztot pediglen egy pogány, de szép fejdelem aszszony adgya tudni illik., a nevezetes Cleopátra aszszonyom ö nagysága. aztot tudgya kéd hogy mint szerették ezek egymást markus antoniusal., az actiumi hartz után. ezek egyiptumban szaladának, markus antonius gondolta, hogy már szerencsétlen lévén, nem fogják ötet ugy szeretni. mert aszerencsétlennek, a szeretete is szerencsétlen. azért mindenkor tartot attol, hogy Cleopátra egy kis itallal a más világra ne küldgye. hogy azután szerencsésebbet vegyen magának. aztot Cleopátra észre vévé, és ollyan vendégséget csinála. hogy mindennek a kik asztalnál ültenek. virágbol kötöt koszoru volt fejeken., el itélheti kéd. hogy micsoda szép koszorut csinált Cleopátra markus antoniusnak, de azt talám el nem itélheti kéd, hogy ö azt meg hinté mérges poral; a vendégségkor tehát. mindennek. a szokás szerént köszoru lévén fejében, a királynénak jó kedve lévén, nagy kedv keresésel vala markus antoniushoz., akit is látván. hogy nem csak abortol. de még aszeretettöl is kezdene részegülni. és hogy már. abban az állapotban volna, amint kivánná, mondá néki, hogy a koszorujában valo virágot tenné a pohorában, és hogy ö is hasonlo képen cselekednék. markus antonius ezt halván, és mindenekben. csak a királyné akarattyán járván. azonnal le szaggatá koszorujábol a virágot, és a pohárában veté. és meg akará innya a Cleopátra egésségiért, de a királyné a kezit a szájára tevé. és meg tartoztatá. mondván. meg ne igyad markus antonius és lásd meg, hogy mit nem lehet végben vinni, mikor valaki valamit akar, én azokot a virágokot méregel meg hintettem, itéld el abbol. hogy ha az a gyanoság. a melyet mutacz hozám meg menthetne a veszedelemtöl, hogy. ha lehetne arra adni magamot, hogy el Veszeselek., és ha lehetne, nálad nélkül élnem, de látván a királyné, hogy marcus antonius kételkednék beszédiben, azonnal, egy halálra valo rabot hozata fel a tömlöczböl. és meg itatván véle. a pohárban lévö bórt: mindgyárt meg hala. elöttök. igy meg gyogyitani valakit, a gyanakodásbol. és a hihetetlenségböl, az orvoság igen durva volna. de hadd hozzak még egy példát. elö. az irigységröl is. egy franczia királynak, aki még uj vala királyságában., hizelkedésböl. az udvariak mindenkor csak azt hozák elö. hogy az elöbbeni királynak idejében. mennyi sok szomoruságot és bántodást vett volna. azon király tiszteitöl, azért meg lehetne most rajtok ki mutatni boszuját, erre addig sürgeték, hogy végtire parancsolá a király., hogy vinnék irásban. eleiben; az elöbbeni király udvarában lévö tiszteknek neveket; azt csak hamar bé adák nagy örömel, akirály kezében vévén a laistromot; sokaknak a neveket meg jedczé egy keresztel, és azután el zárá a laistromot., az udvariak azt látván. nagy vigasságal gondolák. hogy azok, akiknek nevek meg vagyon jegyezve keresztel, hogy már azok el veszet emberek. nagy örömökben, azt sem várhaták hogy mit fog végezni irántok a király, hanem még elöre ki hirdeték. hogy a király mint tett volna keresztet a nevekre., ehirre valo nézve. sokan, a kiknek nevek meg volt jegyezve keresztel. meg ijedenek és csak titkon más országokban szaladának, vagy az országban el rejték magokot. a király meg tudván okát azudvartol valo el szaladásoknak. mindenek hallottára, és csudájára. ezeket a meg tartásra mélto szokot mondá. miért szaladtanak el udvaromtol. nem tudtaké azt. hogy a kereszt bizonysága a jutalomnak. és hogy a kereszt erdeme által, avétkek el töröltettek. azután meg parancsolá, hogy mindeneket hinának viszá. és midön mindenek viszá jöttek volna. mindenikét meg hagyá tiszttségiben., ez ollyan szép dolog volt. a micsodás rut az irigység, azért nem is beszéllek már többet felölle, hanem azt mondom, hogy itt meleg idök járnak, ebben a holnapban, csak kéttszer ha tüzet csináltattam, azt kérdik kédtöl, melyik szeret jobban, azé a ki egy jó akarojátol el nem bucsuzik, vagy az, aki bucsuzva megyen el? Isten áldásával érjed, és tölsd el édes néném az uj esztendöt; hát uj szivet ne kivánnyunké egymásnak., mert amint szerettyük egymást, amiénk már egészen meg perselödöt. de miért vettük mi azt szokásban, a pogányoktol., szerencsés uj esztendöt, szerencsés utat kivánok. az Isten áldását, vagy segittségit elö sem hozuk csak a sok szerencsét. mint hogy Isten elött nincsen szerencse. akeresztényeknek, sem kellene aztot üsmérni, no már el végezem levelemet; és adgyunk hálát az urnak. hogy ez esztendöben meg tartot. maradok.


Rodosto 14 martÿ. 1732.

kedvesen. és gyönyörüségel vettem édes néném. nádmézel irot szép leveledet; valyuk meg avilág elöt. hogy mi ketten jok vagyunk, és hogy jól tudgyuk. egymást szeretni, de ahogy. mi soha sem veszekedünk, mikor veszekedünk is, amint egy, meg enyvezi köztünk. abaráttságot, éppen nem vártam volna akéd hirét, azért már mélto haragudni. ki hitte volna hogy topált illyen hamar ki tegyék avezérségböl; minden szerette, és minden félt tölle, avalo a németek el hiszem hogy akarják. mert gyülölte öket. mi velünk pedig az Isten aldgya meg. ollyan kevés idö alat is elég jót tett. ha mind, igy, két, három esztendö alat, egy török sem lesz. aki avezérséget meg ne kostollya, ki veszem grof bonnevált. ha török is. mert az Isten meg nem engedi, hogy egy ollyan hittöl szakat itt is elö mennyen, ha még az a pasa babiloniában vagyon akit vezérnek mondgyák. hogy tesznek, mikor jö a még ell., de a még is becsületeseb hogy doktor fia, és nem borbély, vagy fa vágonak, amint a már meg történt, itt aporból veszik ki avezéreket. és azután aporban vetik. erröl egy kis historiát hozok elö. itt mikor ollyan szegény árva gyermekek találkoznak. akik jo formák. az adoban el veszik. és török vallásban nevelik. és a lég szebbeket. a császár udvarában nevelik fel, egyet a többi közöt. hogy még igen gyengének láták. nem adák a császár udvarában, hanem egy basának adák, aki is kedvében vévén agyermeket; a micsoda tudományt itt lehet tanulni. arra mind meg tanyitatá. és nagy gond viselésel nevelé,. az iffiu akit már ibrahimnak fogunk hini; mind igen jol tanula. mind jol viselé magát. ugy annyira. hogy a basa gondolá. hogy talám. kedvet nyerne véle. ha a császár fiának adná. sulimánnak, aki is ollyan hires vala. az attya halála után, sulimán. igen kedvesen vévé azajándékot., és mivel hogy. egy idösü volt véle. minden mulattságában. ibrahim ót volt, és oly igen meg szereté. hogy csak ibrahimal. kiváná szolgáltatni magát. a ki is azt észre vévén. kivánt élni ajo alkalmatoságal, de nem roszra fordittá, hanem arra. hogy jó akarokot csinálna, és a szegényeknek szolgálna. solimán, akiben valoságos fejdelmi termeszet volt; örömel látá benne azt a nemes szivet. és annál inkáb becsülé és szereté, és mindeniknek nagy jelit adá mihent császárá lön. mert ibrahimot kapicsi pasává tevé. és egy kevés idö mulva., a jancsárok fő agájává,

ibrahim látván sebeségel valo elömenetelét, tarta szerencséjinek álhatatlanságátol, gyakran jut vala eszében, aportán lévö nagy uraknak szerencsétlenségek. és azoknak keserves halálok. elméjében szomoru gondolatokot okozának. annyira hogy, szomoru gondolatok szállák meg elméjit, és egyszers mind el hagyá. azta jo kedvit. amely sokszor tettzet sulimánnak, aztot észre vévén és szeretvén valoságal, kérdezni kezdé annak okát, ibrahim, azt meg vallá igazán, mondván. hogy azö szomoruságának azoka., nem egyéb volna, hanem meg gondolván. hozzája valo nagy kegyelmességit. ö attol tart., hogy aza kegyesség, irigyeket, és ellenségeket fog támasztani ellene, akik ö ellene árulkodván. abban a keserves állapotban ejtik. a melyben már estenek sok nagy urak., és hogy végtire ö is ollyan utálatos halálal vész el, valamint azok. ez a félelem szüntelen elméjiben lévén néki, azon kéri, hogy csak modgyával valo joval legyen hozája., a melyel, közönségesen valo rendben töltthesse. csendességben., és békeségben életét., mivel az aláb valo rendben is, meg mutathattya. hozzája valo kegyességit, szintén ugy, mint abban a nagy rendben, a melyben tette ötet, sulimán halván. ezeket az okos beszédeket, meg esék szive rajta, és meg dicséré. jo természetit., nem is akarván el mulatni semmit is, a mi meg vigasztalhatná., erös esküvésel fogadá néki. hogy soha életihez nem nyulna, mind addig valamég ö élni fog. akármely ók. vihetné is arra.

ibrahim illyen nagy igéretre valo nézve. meg vigasztalodván, annál is nagyob buzgoságal kezdé szolgálni. solimán., pedig, hogy még nagyob jelit adhassa neki., benne valo hitelének. fö vezérré tévé, azután solimán, mind magyar országban., mind persiában. nagy szerencsés hadakozásokot vit végben, ibrahimnak mind azokban nagy része vala, ollyan hatalmassá. és gazdaggá lön, és oly nagy kedvességben vala, hogy mindenek rettegtek tölle,

A sultánnék, ugy mint, az annya. és roxelán a felesége solimánnak. mind ezeket látván. igen kezdék irigyleni. vévén észre hogy már a dolgok nem forognak annyira akezek közöt. és hogy minden csak avezér kezében forog., erre valo nezve, okot is keresének az el vesztésire, ibrahim azt meg sejditté, és tartván attol. hogy a henyéllés, okot, s'alkalmatosságot adhat solimánnak. hogy meg gyözettessék az annyának szeretetiböl, és afeleséginek ölelgetésitöl. arra valo nézve. ujjab hadakozásra indittá solimánt. a persák ellen, akinekis az illyen ösztön igen tettzék, mivel soha egy fejdelem sem szerette ugy a hadakozást. és egy sem volt olyan szerencsés, mind azon által. nem hajola mindgyárt az ibrahim tanáttsára. azért, mert csak akkor csinált vala kötést. apersiai királyal., de ibrahim csak arra akarván hajtani, talála abban modot, hogy damaskus városábol. egy hires astronomust hivata, kinek neve volt muleÿ. akiröl azt tartották, hogy a jövendö dolgokot jol tudta, a fejdelmekben is meg vannak a gyengeségek, valamint másokban., hanem azok boldogabbak, akikben leg kevesseb találtatik. solimán kivána latni az astrologust, ibrahim hozája vivé. de elsöben beszélle afejivel, az astrologus. aztjövendölé, hogy ha a hadakozást el kezdi. persiai királynak fog még tétetni. solimánt meg vakitván, a nagyra vágyás, esziben sem juta. akötés, melyet tett. apersiai királyal. hanem csak meg indula ellene. hatszáz ezer emberel. ót egy nehány esztendöket tölte, de szerencsétlen lévén hadakozása, viszá tére Constancinapolyban, a hadának negyed részével, és igen nagy haragal. mind ástronomus. mind a vezérje ellen. a sultánnék, meg sajditván a császár haragját., mindgyárt a vezér árulásának tulajdonitták, a hadakozásnak szerencsétlenségit, és fel támasztván ellene másokot is, azt kezdék solimánnal el hitetni, hogy a vezér a persiai kirallyal egyet értvén, sok számu pénzt venne fel tölle, és aportára hivatván ababiloniai pasát, titkon solimánhoz vivék, aki is sokat monda neki a vezér csalárdságárol, ugyan abban azidöben, a sultánnék valami formában. ki tudák., hogy a vezérnek. károlus quintusal, és ferdinándusal. levél által. sok correspondentiája lett volna; abban modot is találának, hogy azok közül alevelek közül kaphatának. és azokot. a sultánnak adák, aki is látván mind ezekböl. fö ministerinek. vétkit, és háláadatlanságát, el tökéllé magában halálát.

De meg emlékezvén, hittel tett fogadásárol. esze gyüjteté predikátorjait. és papjait., a mufti is jelen lévén, elejekben tévé a dolgokot, és fogadását, ezekröl sokáig vetekedének, de semmit nem végezének, hanem egyik apapok közül mondá. solimánnak. mint hogy azt fogattad avezérnek hogy életedben meg nem öleted avezért, fojtasd meg ötet, a midön aluszol., mivel azálom mint egy halál, azért igy eleget tész igéretednek, a többi is ezt jonak találák, solimán hivatá avezért., magával vacsoráltatá, azután. aleveleit keziben. adá hogy olvasná el. a meg lévén, a szemire hányá. arulását, és háláadatlanságát. és meg fogatván. parancsolá, hogy mihent ö el aluszik. avezért fojttsák meg, a melyet végben is vivék., jó éttzakát hát édes néném. én is alunni megyek. és meg parancsoltam hogy mihent el aluszom. minden bolháimot meg öllyék., mert már is elég vagyon.


rodosto 4 martÿ 1733.

Édes néném., a kiralyok is. csak ugy bé hunnyák a szemeket. valamint mi, mert éppen most hozák hirül, hogy elsö februárÿ a lengyel országi király,, augustus. csak ugy holt volna meg. valamint egy közönséges ember; alélek ki ment belölle, s' a halál. benne maradot. az Isten nyugossa, mert jó király volt., ha sokáig uralkodot, meg is erdemlette. mert talám soha király, ugy nem tudot élni akirályságal mint ö, soha a lengyeleknek ollyan királyok nem volt. aki nékik a sok vendégséget, sok száz féle mulattságot adot volna mint ö, az aszszonyokrol nem is szollok, mert azok. száz esztendeig gyászolhattyák, éltében. a paradicsomrol. sem gondolkodtak., ugy tudta öket mulatni, és kedveket keresni, egy szoval el mondhatni, hogy mélto volt a királyságra, és tudta annak mind hasznát. venni, mind evilági gyönyörüségre forditani, eleinte avalo hogy igen tövises volt királysága., mind addig, még a sveciai királyt meg nem verék. de azután, tudta a sok rosát le szedni, micsoda. ki mondhatatlan. sok jó nem következet az ö vallásunkra valo meg térésével, lhuter mártontol fogva, saxoniában volt. a gyükere, és fészke a lhuteránus vallásnak, két száz esztendeig tartot. azolta a saxonai electorok palotájiban, nem mondották a sz. misét. de most mind ót. mind másut az országban. azt mondgyák., micsoda nagy dicsöségire az Istennek. és nagy hasznára let azanyaszent egyháznak, azö meg térése., már a fia papista. annak a gyermekei papisták. kevés idövel ezután, az egész országa is alesz, a mi urunknak igen jó akaroja volt, lehetetlen hogy már hadakozást ne lássunk europában, annyi sok ideig tarto békeség után. mert a lengyel országi király választás., nem szokot csendesen végben menni, ahoz most kettö tart számot., a meg holt király fia, és stanislaus, az elsönek part fogoja lesz,, a császár, és a muszka czárné, a másodikánakpedig a franczia király, mert mint hogy aleányával hál, tartozik is segiteni, már ezek had perellyenek egymásal, tudom hogy ezeknek. réz prokátorok leszen., valamint mikor, a franczia király. a feleségit illetö tartományért hadakozást kezde a császár ellen, azt kérdé leopoldus a franczia követtöl. hogy micsoda igassága vagyon az urának, hogy hadakozást akar indittani, azt felelé akövet. hogy azt nem tudgya. hanem azt tudgya, hogy az urának. már készen vagyon két száz ezer prokátora. azok meg fognak felelni. meg is nyeré perit. édes néném, micsoda szép állapot. annyi prokátoral perelni, de az is szép dolog. ha kéd egésséges, fö képpen a böjtben.


rodosto 15 7bris. 1733.

mi itt csak fülelünk, és várjuk, mely felöl zavarják a vizet. hogy mi is valamit foghatnánk. de a szegénynek., a szerencséje is szegény. én innét holmi ajándékot küldök, még abban néném, gáncsot találsz, szép dolog a hálaadatlonság, nem hejában, a ki görögökel lakik. görögé kel lenni, agörög aszszonyoknál pedig, nincsen se háláadatlanab, se kevélyeb, és csak egyedül magokot szeretik, de aztis görög. nem nemesi szeretettel, a magához valo szeretetröl, aminap, két aszszonynak. abeszélgetéseket olvastam, nem tudom ha le irjamé vagy sem. de le irom, mert nincsen egyebet mast irnom. silvia, juliánna.

juliánna. honnét vagyon a. kedves silviám, hogy illyen idején setálsz kertedben, és csak egyedül, holot rend szerént. sokad magadal szerettz sétálni.

silvia. mindennek ideje vagyon, vagyon ollyan idö. melyben sokad magammal szeretek lenni. vagyon ollyan, melyben, amagánoson valo létel kedves, ugyan ebben azutolso állapotban is voltam ma regel. azért is küldöttem éretted.

juliánna, Ez a magános sétaláshoz valo hajlandoság. nem vala mely szokáson kivül valo dologtol jöé, és ate szivednek nincsené valamely része, az illyen sétálásban.?

silvia, nem azért hivattalak ide. hogy valamit el titkollyak elötted. azt meg vallom, hogy egy kis indulat cselekedteti velem. el hitethetnédé magadal. szép juliánna. hogy egy kis féltö. irigység van bennem.

juliánna. noha. az illyen féltö irigység. ollyan nyavalya legyen. a melyért szanni kel aztot, aki abban vagyon. de még is. nem lehet hogy ne örüllyek annak. hogy aztot te üsmered, mert amidön azt mondod. hogy a féltö irigység van benned., mint ha azt mondanád hogy szeretz valakit., én pedig mindenkor azt ohajtottam, hogy okoságal. és ertelemel. valakihez köteledzed magadot

silvia. kedves juliánnám., a te kivánságid azzal bé nem telnek valo hogy az a féltö irigység van bennem. de a héjával senkit nem szeretek. és a szeretetre. semmi hajlandoságom nincsen.

juliánna. hogy hogy. a féltö irigységet érzed, és senkit nem szeretz?

silvia, bizonyára nem., aztot irigyelem; hogy télámon. diánnának oly igen kedvit keresi, és azt nem szenvedhetem hogy csak hozája járjon, és hozám nem, ámbár a nekem szomoruságot okozzon is. de én telámont nem szeretem, és soha nem is fogom szeretni

julianna. hogy ne CSudálnám beszédidet, eddig én, mindenkor azt gondoltam., hogy a féltés. a szeretettöl jö. és ha a nekünk nehéz. hogy valaki másnak adgya magát; attol vagyon, mert ötet szerettyük.

silvia Igen meg csalod magadot szép juliánna, azt pedig tudmeg. hogy a magunkhoz valo szeretet elegendö arra. hogy bennünk, féltést, és irigységet gerjeszen. szerelem nélkül is.

juliánna. hogy ha csak a magadhoz valo szeretetet érzed, tehát. az irigységed, csak diánnát tekinti, és nem telámont, mivel nem szeretvén ötet. az ö cselekedeteire is. nem kel vigyáznod.

silvia. én irigy legyek diánna ellen.,? ollyan gyengeségnek lenni bennem lehetetlen, ö szép, esze vagyon, azt tudom, és azt meg vallom, de az a magamhoz valo szeretet, a mely meg boszszontot azért, hogy télámon őtet nálamnál inkáb becsüli, ugyan. az is el hiteti velem, hogy nem vagyok aláb valo nála. se szépségben. se észben, nem is tekintem ötet ugy. mint velem egy személyt szeretöt. és az a boszonkodás. a melyben vagyok. azért. hogy télámon - csak ötet látogattya, és nem engemet, nem egyébtöl vagyon. hanem a magamhoz valo szeretettöl. a melyért., azt allittom magam felöl, hogy senkit nem kel nálamnál fellyeb becsülni, és hogy leg aláb. meg érdemlem, az egyenlöséget.

juliánna. meg vallom. hogy soha. a magunkhoz valo szeretetet annyira nem terjesztettem. azt tartottam, hogy az, ollyan belsö indulat., mely igen becsülteti mivelünk magunkot, és igen keveset tartat mások felöl. illyen formában, ugy tekintettem ötet, mint ollyan vétket., a mely ellen minden erövel ellene kell állanunk., de azt soha sem gondolhattam volna. hogy az ollyan belsö indulat lett volna., a mely nékünk, mind nyughatatlanságot. mind féltést okozhatot volna, ollyan allapotért. amelyhez semmi közt nem tartunk.

silvia. ah! szép juliánna, mely kevésre terjeszted az ollyan érzékenységet. a melynek., nincsen határja., azt meg vallom., hogy a magához valo szeretet, ollyan magunkhoz valo jó akaratnak indulattya, a mely elsöben mi velünk magunkot szereteti; de azt is meg kel vallani, hogy annak köszönnyük a kivánságot a melyel kivánnyuk szeretetni magunkot másoktol. és hogy mindent; csak azért cselekeszünk. a magunkhoz valo szeretet igazgattya minden cselekedetinket, ugyan az által is szeretünk, utálunk, az által adunk, vagy nem adunk., boszut állunk., vagy meg bocsátunk, egy szoval. ollyan indulat, a mely minden cselekedetinkben csak mi magunkot tekinteti. juliánna. hogy hogy, hát az én kegyes baráttságom. a melyel hozád kapcsolom magamot, nem magadért vagyon tehát. hanem csak magamért.

silvia. nincsen külömben., ha valamely kedvességet nem találnál. a velem valo társalkodásban., ha beszédim néked nem tettzenének, vagy haszokásim. ellenkeznének. atiéiddel, se engem nem szeretnél. se hozám nem jönél, hasonlot mondhatok magamrol. irántad, ha nekem alkalmatlan. haszontalan. vagy unadalmas volnál. nem volnék baráttságban veled. gondolodé azt; hogy amidön valaki hozank köti magát., hogy a mi érettünk vagyon. nem, juliánna nem, hanem csak magaért. és azért a gyönyörüségért. a melyet talál aminket valo szeretetben. az emberekben. még nagyob a magokhoz valo szeretet. mint mi bennünk, mivel ök azt kiványák, hogy mi hüségel legyünk hozájok. és csak öket szeressük. azonban ök, szépröl, szépre ugrándoznak., és minden aszszonynak. akarnának tettzeni. julianna. de az által. el törölöd. aszép hajlandoságokot, azigaz baráttságokot, semmivé tészed. a sympátiát, azt a titkos hajlandoságot. mely oly csudálatosan. tudgya meg egyeztetni a sziveket. a leg szeb cselekedeteket meg kisebited, és ha minden csak a magához valo szeretetért megyen végben., aháláadoság semmivé lészen. a köteleség csak bolondság, és a jó erkölcsöknek, olyan kezdetet adcz. mely azoknak nemeségeket. és fényeségeket. meg homályosittya.

sylvia. En ezeket. nem cselekszem., söt még azt tartom. hogy a magához valo szeretet nemzi a szép hajlandoságokot, erösiti a baráttságokot, és nagy dolgokot vitet végben. két személy, kinek természetek. szokások. akarattyok meg egyeznek, egymáshoz hajlandoságot éreznek, fel inditatván, amagokhoz valo szeretettöl, egyenlö akarattal fogják keresni, hogy egymást meg érdemellyék. amagunkhoz valo szeretet csak azt cselekedteti mi velünk. a mely dicséretes. és dicsöséges. azok az országokot nyerö hiresek., mit tekintettek mást. hanem csak magokot. ahadakozásokban, és nem a magokhoz valo szeretet gerjesztetteé fel öket. egy szoval. csak találunk, mivel meg elégitteni a magunkhoz valo szeretetet, adicsöségben. álhatatosságban, hüségben. háláadoságban, e mindenikben fel találtatik.

julianna, arra reá állok magam is. hogy ami azokot anevezetes cselekedeteket illeti, hogy a magához valo szeretetnek. azokban része lehetet, de a leheté. hogy a midön én valamely nagy dologal kedvit akarván keresni egy jó akaromnak, a melyet senki meg nem tudhattya, hogy én nem azért cselekedtem aztot: hogy ötet köteledzem, hanem hogy, eleget tegyek. a magamhoz valo szeretetnek

silvia. kedves juliánnám. ha szinte a te jo akaratod el legyen is rejtve avilág elöt. de el vagyoné a rejtve te elötted, a ki azt cselekedted? nem éreszé magadban ollyan belsö örömet, a melyel vagy a te nemesi cselekedetedhez. ez ollyan indulat, mely közönséges az emberi nemzetnél, tégedet. sem vesznek onnét ki, és az az indulat, nem a magához valo szereteté, mely némelyekel el titkoltattya az adományt, némelyekel pedig ki hirdetteti.

juliánna. akivel én valamiben jol tettem, semmi köteleségel nem kel tehát lenni hozám, mivel én azt csak. magamért cselekedtem,?

silvia. a mely gyönyörüséget érzettél az adásban, meg gátollyaé a másikának gyönyörüségit avételben,? ate jó akarodnak. nincsené magához valo szeretete., valamint te néked, azötet, nem ingerlié aháláadásra. nem mondgyaé azt magában, hogy leg háláadatlanab lenne evilágon, ha köteleségel nem volna hozád, azért, amit cselekedtél ö érette.? a magához valo szeretet. fel támad a háláadatlanság ellen. ugyan ö is tészen háláadoká.

julianna. mint hogy már pártfogoja lettél. amagához valo szeretetnek., és hogy oly okoson oltalmazod; ne sajnályad meg halgatni kérdésimet. és azokra meg felelni. neked, aki mind iffiu, mind szép. és eszes vagy, meg engedem. hogy legyen egy kevés magadhoz valo szeretet,. de hogy bizonyitod azt meg nekem, hogy a meg egyezék, az öregségel. és azzal ami rut.

silvia, soha sem eröseb, mint az illyen állapotokban., mert a magához valo szeretet, minket arra viszen, hogy azta kárt, amelyet tett nekünk a természet: formáltatásunkor vagy a melyet okoz öregülésünkkor, helyre hozuk, vagy eszünk által, vagy magunk szép viselése által. okoságunk által, vagy valamely jó erkölcs által. iffiuság. és szépség nélkült is. nem dicsekedneké a tudománnyal, az okoságal., adakozoságal; és böv kezüségel, és a mit dicsöségesnek neveznek. nem lehetneé azt magához valo szeretetnek hivni,? eza szeretet, nem csak arra kötelez, hogy el takargassuk fogyatkozásinkot., hanem hogy mások elött tökélletesek lehessünk, de még többet mondok. mert azt nem hihetem, hogy egy rosz emberben, magához valo szeretet legyen., mivel ez a magunkhoz valo jo akarat csak attol jöhet, hogy ha érezünk magunkban. valamely jót. akiben pedig semmi jó nincsen, hogy lehetne abban a magához valo szeretet?

juliánna Csak erre vártalak. hogy bizonyithatod meg a mit mondasz. holot minden nap látunk ollyan férfiakot, és aszszonyokot akikben azok ajó erkölcsök, melyeket te kivánsz. fel nem találtatnak., a kik jó itélettel vannak magok felöl, nem ezé a magához valo szeretet

silvia, igen is nem, mert a mint egy szemfenyvesztés azemberek közöt, és esztelenség. az aszszonyok közöt, becsüld meg a magához valo szeretetet, és ne keverjed együvé, ezekel a fogyatkozásokal, az okoság. annya a magához valo szeretetnek. és te ollyanokot hosz elö. a kiknél okoság nincsen, az okoságnak világánál üsmérhettyük meg. jó, vagy rosz természetünket; és ugyan a magához valo szeretettel terjeszük mindenek eleiben azegyikét, és takargattyuk el amásikát. egy szoval kedves juliánnám., még egyszer aztmondom. hogy mind azok. a melyekböl lehet, dicséretet; becsületet, és gyönyörüséget venni, csak a magához valo szeretetböl származnak, juliánna. ez igy lévén, szép silvia. tehát, ate tartásod szerént. a magához valo szeretet, eredete minden jó erkölcsöknek,

silvia, leg aláb ö az oszlopja, és ö is terjeszti ki annyira.

julianna, kedves silviám, már egészen el áltattál. és a magahoz valo szeretet részére tertem, de hová lesz, a magadhoz valo szereteted. ha télámon, diánnához kapcsollya magát.

silvia. a mely magamhoz valo szeretetért nehezen eset azö változása. ugyan a meg is vigasztal engem., és azt is elfogja velem hitetni. hogy nem érdemli joságomot.

édes néném ezekre mit mondasz. vagyoné benned magadhozvalo szeretet? azt nem lehet mondani hogy ne legyen az erdélyi leányokban aszszonyokban, de azt is el mondhatni felölök, hogy ök bizvást el mondhattyák. ugy szeretlek, mint magamat,. mert ha magokot szeretik, másokot is tudnak szeretni., mert mind jó vér, mind jó sziv vagyon bennek; de egy görög aszszony. talám káromkodásnak tartaná. ha azt mondaná. ugy szeretlek mint magamot., de ha szinte azt mondaná is. el nem kellene hinni. mert sz. pál azt. mondgya. hogy a görögök. hazugok, édes néném. én kédet ugy szeretvén mint magamot., és magamot ugy mint az aluvást. azért jó éttzakát is kivánok.


rodosto. 4 xbris. 1733.

tudod már azt a hirt néném, hogy most minden orán, nagy hadakozás lesz, de tudodé annak azokát, octobernek a vége felé, afranczia, a német császárnak. nagy baráttságoson meg izené, hogy hadakozást hirdet neki. ennek pedig az oka nem más. hanem, mihent, augustus, alengyel király, a szemét bé hunyá, a franczia udvar, azon igyekezék, hogy stanislaust válaszák a lengyelek. királynak., a midön, azt meg tudá, hogy csak nem. mindnyájan reá állottak volna arra a palatinusok, stanislaust lengyel országban küldé a választasra. a mint hogy. csak nem az egész ország. a gyülésben. királyának választá. és annak fel kiáltá. de ugyan abban az idöben. egy nehány palatinus. és egy nehány püspök, esze gyülvén. az augustus fiát választák királynak., eza kis gyülés pedig. a CSászár és a muszka czárné, segittségivel mene végben, eleinte mindgyárt, e nem tettzék állandonak lenni, de kevés idö mulva. a muszka had, hogy lengyel országban kezde bé menni, a fö renden lévök is meg változtaták, az elméjeket, és erre a részre állának, és mentöl több had kezde lengyel országban menni, annal többen hajolának. augustus mellé, és eztet, mind a császár alattomban valo munkája cselekedé, a franczia udvár ezért meg haraguvék és hadakozást hirdete., mind a kettö ellen. de mint hogy, stanislausnak, se oly könnyen, se oly hamar hadat nem küldhetne. a mint kivántatot volna, azért varsovárol ki kelleték menni. és helyt adni augustusnak, mind ezért. hadakozást nagyot várjunk, mi hasznunk lesz benne, Isten tudgya., mi csak reménlünk, csak reménlünk. mind addig, még meg nem halunk, az olosz példa beszéd azt mondgya; hogy aki csak reménségel éll, az ispotályban hall meg, ha ispotályban nem is. talám rodoszton. akár hol legyen a. csak bé kel a szemünket hunni egyszer. de addig, csak jó az egésségre vigyázni édes néném. és abut el kel üzni, és ne engedgyük. hogy a gondolat, és a meláncolia, el fogja elmenket. ne legyünk ollyanok. mint egy franczia ur volt, a ki el temetvén a feleségit, ugyan azon estve, a vacsorát hogy fel vitték az asztalra. le nemakart ülni asztalhoz, mert nem volt jelen a felesége. a várakozást el unván. mondgya a konyha mesterinek. hogy jelenttse. meg az aszszonynak,. hogy az asztalon az étek. a konyha mester mondgya neki hogy nem jöhet. mert el temették. akor tér eszire az ur. sok féle bu van evilágon.


rodosto. 15 febr. 1734

ideje már egy leveledet vennem édes néném, én hármat is irtam ebben az esztendöben; azt irják. hogy stanislaus, dantzkán tölti a telet, meg lássuk mint lesz dolga atavaszal; a franczia, és a spanyol had, erösen takarodik olosz ország felé., a sardiniai király is készül, nem tudom mit gondol a császár, de én azt gondolom helyette. hogy ha stanislausal el veszteti is alengyel országi királyságot, attol tarthat, hogy magais, olosz országbol. ki ne kötözödgyék., a spanyol király fia. meg nem elégszik. az ö két hertzegségivel, azapja. még királyá is teheti. most van ideje. hát nekünk vagyoné most ideje. hogy várjunk valamit, a szegény urunk. a mit apennájával tehet, el nem mulattya. eleget ir minden felé, mert mi ollyanok vagyunk. mint az evangyeliumbéli beteg. aki, harmincz esztendeig volt. a tó mellet, várván hogy valaki vessé belé,. a midön. azangyal fel zavarta. mi is azt várjuk. hogy valaki valamely zür zavart csinállyon. mert mi magunkal. jó tehetetlenek vagyunk, az Isten el hoza még a mi oránkot is, ha most nem mászor; ki ne nevetné édes néném, micsoda rendesen tudod le irni, hogy a francziák. micsoda álhatatlanok minden cselekedetekben., és hogy egy franczia, két három, leányt, meg annyi aszszonyt is akar egyszersmind szeretni, az ugy vagyon. két aszszony, rendesen rea vet volt egy francziát. a ki is. mindenikhez járván, mindenikel el akará hitetni hogy szereti. ez a két aszszony barátosok lévén egymásal., egymásnak titkokot meg vallák. és egymástol meg tudák, hogy a franczia mint hitegetné öket, egybe beszélvén, afrancziahoz mennek., és sok szép szin alat. mint ha csak trefálodnának véle. ugy bé kötözik, és pokállyák, valamint a kis gyermeket. hogy csak a fejit mozgathatta, a meg lévén. a falhoz támaszttyák. valamint egyfa képet. és ót minden féle szép szokot mondanak neki, annak vége lévén, az aszszonyok egyikének a szállására mennek., és két legényel a bé polált szeretöjököt is oda vitetik, ót enni adnak neki valamint egy gyermeknek., azután azaszszonyok le feküsznek, és közikben teszik. az eleven bábot. és ót valamit el tudnak rajta tenni el nem mulattyák. szidgyák. pirongattyák. és csufollyák. és egész éttzaka nem hadgyák alunni, reggel felé, meg igérik neki hogy el bocsáttyák. csak tisztességesen visellye magát., a legény mindent fel fogad, az aszszonyok fel kelnek. fel öltöznek. és ki mennek a házbol. sok idö mulva egy vén aszszony bé megyen a házban., és el odgya, a legény kérdi hogy hol vannak. az aszszonyok. mondgya a vén aszszony. hogy vagyon már két orája, hogy hintoban ültek, és ki ki a maga joszágában ment. maszor többet, jobbat. de most nincsen egyebet mit irnom. azért maradok az aszszonynak, nem csak spárgás. de köteles szolgája.


rodosto 18 febr. 1734

soha édes néném nagyob kedvem nem volt. egy igen szép. csinos, és takarékos levelet irni mint ma. se soha ollyan nagy egyepetyém nem volt mint ma. a hoszu levél irásra,, de mint hogy attol tartok; hogy egyikét sem viszem ugy végben. hogy a kéd szép szemeinek tessék. azért el vegezem levelemet. és ebböl meg tudhattya kéd. hogy még élek, és hogy. vagyok. és maradok. az aszszonynak. jo nénémnek. jo attyafia,

P. s. édes néném. hová lehet annál szebb levél. ha rövid is. mint a melyet. egy hires gyeneralis irt volt a feleséginek a hartz után. mondván. az ellenséget meg vertük, egy kevesé el faradtam. jó éttzakát édes feleségem.


rodosto. 15 febr. 1734.

mindenünnen. csak az a hir, hogy mindenüt készülnek, ahadakozásra. a sok német. franczia, spanyol. takarodik, olosz ország felé. azt gondolná az ember, hogy talám. ót valamely nagy vendégség leszen. és arra gyülnek oda, eugyénius pedig a rénus vize felé igyekezik, azt mondgyák. hogy, afranczia is, elküld oda. vagy száz ezer embert. hát ezek édes néném. miért gyülnek oda,. talám halászni akarnak. stanislaus király pedig, dantzkán vagyon, a muszkák. és a saxok készülnek, hogy stanislaust oda szorittsák. ót meg más féle musika lészen, mind ezekböl. mi lészen, Isten tudgya: ugy tettzik mint ha stanislaus király vesztene leg többet. ha el talállya veszteni alengyel országi királyságot, a mint hogy, a meg történhetik. a mint folynak már is dolgai. de ha azt el veszti is. franczia királyne az ö leánya, olosz országban pedig, hogy álhat a császár. három király ellen, a ki mindenik azon igyekezik, hogy el vesztesse véle. siciliát. és neápolist. és oda uj királyt tegyenek, de mind ezekböl. nekünk mi hasznunk lesz? talám csak semmi, még a mi oránk nem jöt el, addig csak barát tánczot kel járni, hogy valamely szomoru gondolatokon ne végezem levelemet; egy jó akaromnak levelit le irom kédnek. a levelet küldöttem volna el. de francziául vagyon.,

Aztot. jol tudod kedves jó akarom. hogy micsoda szeretettel voltam juliánnához, és hogy micsoda, sok féle. utakon. és ösvényeken hordozot engemet. nem voltam töb husz esztendösnél. midön szolgálattyára állottam, harmintznál pedig. többet vesztettem el. a miolta perlekedem véle. mind addig szerettem, a még ugy meg öszült. mint egy ösz macska, de még is ollyan a micsodás. igen nehezen juthaték hozája, mind azon által. az én szemeimnek szép vénnek láttzik, a valo. hogy sok haszontalan suhajtásokot bocsáttunk együt. azért. hogy hamaréb meg nem házasodtunk. de ö a vétkes nem én, aztot is tudod, hogy soha addig vég képen. nem álla házaságunkra. mind addig, még egy fogg marada aszájában. a jegy gyürümre is. ezeket aszokot mettzettem, szeretetemnek. harmintz egyedik esztendejében. edes néném, mit mondasz azillyen emberröl. én pedig azt mondom, hogy az illyen példát, csudálni kel, és nem követni, néném az egésségre.

A midön bé akarám a levelemet pecsételni. eszemben jutot. a károlus magnus leánya, ez a császár. ugy szerette a leányait. hogy férhez nem akarta adni. azért. hogy el ne távozanak tölle, nyert is benne. mint birtok a csikban. az egyik leánya. az apja. secretáriusával. jo baráttságban lévén, a többi közöt egy estve a secretarius a fejdelem aszszony látogatására menvén, ót addig mulata. hogy az alat nagy hó eset, a secretarius el bucsuzván a fejdelem aszszonytol. és látván hogy ho eset volna. attol kezde tartani. hogy a nyomát meg fogják látni az udvaron. a fejdelem aszszony vévé észre hogy mitöl tartana a secretarius, mondá neki. majd által viszlek azudvaron. hogy ne lássák, hogy ferfiu ment volna ót el, azonnal nem csak mondá. mert meg is cselekedé, és ahátára vevé a secretáriust. és által vivé az udvaron, szerencsétlenségekre., vagy jo szerencséjekre. a CSászár azon éttzaka nem alhatot. hanem azablakhoz ment idö tölteni. de itéld el néném, mint el bámula azon. hogy meg látá. a leányát. mint vinné terhit. de semmit nem szolla, hanem más nap. a tanács uraknak meg mondá, és el vegezék. hogy a fejdelem aszszonynak. adgyák. örökösön. a kedves terhit.


rodosto. 12 aprilis 1734

igen szépen, és alázatosan köszönöm édes néném ahalat, amely duplán érdemli a köszönetet. egyszer azért. hogy nénékám küldötte. masodszor azért. mert böjtben vagyunk, mert szükségünk vagyon rea, mert it ritka a jóhal., azérté hogy e tályékát a hal nem szereti, vagy pedig a mi halászaink szamárok, itt igen mértékleteségel. lehet böjtölni a halal, de a tojásban van részünk. mert csak azzal böjtölünk, ugy tettzik némelykor. mint ha pislenek járnának agyomromban. talám nem is hazudok, ha mondom, hogy töb kél száz tojásnál napjában, szokotálya fel kéd egész böjtön,. és a négy után. tegyen kéd három czifrát, meg láttya kéd. hogy négy ezerre megyen. még pedig elis engedek egy nehány napot, ha a vitellius császár. asztalához járhatnánk., nem kellene rantottát enni. mert azt irják felölle. hogy egyszer az asztalán. két ezer féle hal volt. ki sütve, ki föve, és meg mászor, hét ezer féle madár, mind e soknak tettzik. fö képen. ollyanoknak mint mi. a kik csak egy féle halat is, kegyes szemel tekinttyük az asztalan. de ha meg gondollyuk. egy ollyan. császártol. aki minden nagyságát. csak az asztalában tartotta; és a ki avilágot birta. talám ki telhetet. de azt kérdhetné valaki, ha vagyoné. hét ezer féle madár, erre noé meg felelhetne. de addig mi csak eszük a rantottát, nem is volna jó annyi sok féle halban bujálkodni. föképpen illyen ritka böjtön mint a mostani, mert talám soha sem érte kéd. hogy a nagy böjtben eset volna sz. györgy, a bórt is köszönöm néném, de nem annyira mint a halat. mert borunk elég vagyon, de nem csak elég, de jó is. asztali bornak bé vehetni, nem kényes italra valo borok., senem konty alá valok. amint szokták mondani. de elég jók. a szükségre. és a táplálásra. mi kel egyéb. amértékletes ital. segiti ami édes egésségünket, azt tarttyák hogy egy ebéd felet négyszer innya elég. az elsöt, mi magunkért. a másodikát. jó akaroinkért. aharmadikát., a vigasságért. és a negyedikét. az ellenséginkért. eztet nem tarttyák. a mi édes tündér hazánkban. azt mondod néném. hogy aminapi levelemben fogyatkozást találtál. a bizonyos. hogy a fogyatkozást. mind meg tudod üsmérni, mind aztot meg igazitani, de talám nem föben járó dolog. talám csak abban vétettem, hogy el felejtem egy i felében punctumot tenni,, éppen most jut eszemben, hogy egy néhany iffiu képiroknak, ajándékot tettek fel. hogy anyerje el. amellyik közüllök, leg szeb képet ir. az egyike leg szebet irt. annak is kellet volna az ajándékot elnyerni. a ki is akristus utolso vacsoráját le irván szerencsétlenségire, meg találta igen szépen spékelni a husvéti barányt. mely az apostolok elöt volt. asidok pedig nem ették meg a szalonát; és igy másnak adták az ajándékot. ha kéd is illyen forma fogyatkozást talált. talám halált nem érdemel., a mi felöl irt kéd. bánadalomal bánom hogy meg nem cselekedhetem. de mit tehetünk rolla, meg bocsátom a kéd kérésit. bocsássa meg kéd is ha megnem cselekszem. de jo egésséget kivánván. maradok.


rodosto 16 junÿ 1734.

most hozák hirit. hogy a muszka. és a saxo obsideálta dantzkát. minden ösvényt. lyukat, be dugot. hogy stanislaus király kine repülhessen. avárost, mind löni, mind meg venni könnyü. de azt igen nehéz. meg oltalmazni. hogy a király onnét el ne mehessen: akinek és még arra kel szánni magát. mivel afranczia hajok. nem igen nyargalnak segittségire. amely várat pedig meg nem segittenek., megveszik annál is inkáb. hogy soha a dantzkai praesidium ollyan játékban. magát nem gyakorlotta. de hadgyuk el dantzkát. ugyis ót. most. sok álgyu dörgések vannak. és sétállyunk olosz országban. és nézük meg, hogy ót mint vendégeskednek az oda gyült sok féle hadak. azt mondgyák. hogy ót. már két vagy három várat. meg vett a franczia. de a mi leg nagyob, még médiolánumban. sem kiáltanak már berdot. illyen formában. nem igen jol folynak. a császár dolgai. oloszországban, hogy ha pedig a spanyol ház. egyszer gyükeret kezd vetni olosz országban, a mint már el kezdette; félö, hogy a vendég kine vesse a gazdát házábol. a spanyol király fia, az annyára maradot, három hertzegséget ment volt birni olosz országban, de ha szerencsés lehet, talám még fel állittya a siciliai királyságot. de akár mit csinálnának ök. csak nekünk is. valami Cseppenne hasznunkra. de se szememmel nem hallok. se fülemel nem látok. ollyat a mi arra fordulhatna, az is meg lesz annak idejében, édes néném. mi szép dolog. sokáig élni, ebben a saeculumban 33 esztendö tölt el. de azon kevés idö alat. igen nagy dolgok mentenek végben. hát még. ha élünk. mit nem érünk. azt is meg értem, hogy mikor valamit küld kéd nekem meg panaszollya, de a panaszostol. az ember hizik., noha azt szokták mondani.

Nincs keservesb kenyér, kit adnak panaszal.,
bövön elegyitve, van mérges kovászal.
ásztatni kel gyakran, sok köny hullatásal.
és annak étele, van nagy suhajtásal.

de édes néném, ha panaszolod is, de nem háláadatlannal van dolgod. és azt ne tarttsad. azonban.

Te nagy ajándékot, ne adgy barátodnak.
mert ötet csinalod háláadatlannak.

de én is utánna teszem. ha el kellene. egyik fülemet is vesztenem.

ki ajándekjinak. a számát fel irja.
már azoknak többé, érdemit ne várja,

tudom azt fogod mondani. hogy jol aluttam azéttzaka. mert a jo aluvás után. könnyeb verseket gyalulni, el rakván hát a vers csinálo szerszámimot. maradok édes néném. mindenkor etc.


rodosto 27 julÿ. 1734.

néném. irtoztato nagy dolgok mennek végben ezen a mi keserves lako hellyünkön, mi csendesen aluszunk. másut meg. erövel fektetik le, arra a hoszu álomra azembereket. ha szinte azok anagy dolgok minket ki rekesztenek is magok közül. de imádgyuk az Istennek

munkájit. másokon is, és azután., léptessünk dantzkára., a hol is meg szüntek már azálgyu lövések, mert aváros fel adta. magát a muszkáknak., akiknek is kel fizetni egynehány száz ezer forintot. hasonlo képen. a saxoknak is. hogy a várost fel nem prédálták. igen drágán fizették meg a vendég fogadást, hihetö hogy mászor nem

kivánnak. szállást adni ollyan vendégnek., akiért. ugy el rontották. a városokot, és annak hostáttyit. hogy husz esztendeig sem állittyák. helyre, avárost pedig azután adták fel. minek utánna. onnét stanislaus király ki repült volna. csak harmad magával; a ki is nagy veszedelemre adta magát, és akit minden rejtékben meg keresték a muszkák.,

de már késö volt; mert a kaliczkábol ki szaladot volt a madár. és a prussiai király földére ment, kénispergában., ót már ne félttsük a muszkáktol, a valo. hogy, el hagyván lengyel országot, a királyságát is el hadta, de aki leg elsö indittoja volt. az akadálynak, hogy lengyel király ne lehesen, drágán fizeti meg, mert ez a példa beszéd, aki másnak vermet áss, maga esik belé, nem csak az ollyanoknak szól mint mi, hanem acsászároknak is, a mint aztot meg láttyuk. mihent dantzkárol. oloszországban érkezünk, iromtassunk oda tehát. és nézük meg. hogy ót mint vendégeskednek, mert sok császár. madarát öltek ót meg, mivel azt bizonyoson irják, hogy a spanyol, franczia, és a sabaudus, meg verték volna a németet, és a hartz párma mellet lett volna, az elmult holnap végin, mind ezen örvendetes dolgok a spanyol király fiának., a ki csak huszon két esztendös korában is, igen közelit. a korona elnyerésihez, mi jol lovagol az, a kit az isten kegyelme hordoz. mi könnyen végben megyen dolga az ollyannak. a kit az Isten segit, a rhenus mellet pedig, a franczia meg vette philisburgot, eugénius minden hadával ót volt. hogy nagyob bizonyságot tehessen, a vár meg vételeröl, a mely franczia generalis meg szállotta volt, azt kevés idö mulva. egy álgyu golyobis homlokban ütötte, itéllye el kéd. ki volt erössebb, magunk felöl is irnék kédnek, ha volna mit, de mi még mind ezeket távul, nézük, mert a szegénynek, a szerencséje is szegény, de aza vigasztalásunk vagyon. hogy aki ezeket anagy dolgokot. miveli. minket is lát., és meg emlékezik rollunk. annak idejében, szeres néném. és légy jó egésségben, amen.


rodosto 12 8ber. 1734.

Az urunk bé küldötte pápai sogort a portára. tudom már eleget nevetet kétek együt, ha végben mehetne. a miért ment. csak hamar franczia országban mennénk innét, vagyon immár két, vagy három hete. hogy a franczia. követ. meg izené az urunknak, hogy a nagyobik fia., senkitöl el nem bucsuzván. minden Ceremonia nélkül. bécset el hadta, és velenczében érkezet, már egy rákoczi sincsen a császár keze alat; azt is hallottuk, hogy még nem jő ide. hanem romában megyen, az apja pedig igen várja. nekem ugy tettzik hogy ide kellet volna jöni elsöben., de csak nehezeb, és hoszab az atyai. és anyai szeretet. a fiui. szeretetnél. eztet még az oktalan állatokban is láttyuk; az oktalan állat. mennél kisseb. annál inkáb szereti az anyát, és a nevekedésel a szeretet fógy benne. mindenik a természet munkája, az anyai szeretet szükséges, mind a szaporitásra. mind a gondviselésre, micsoda, nagy gondal táplállya és örzi egy tyuk. a fiait. mind addig még magok is kereshessenek ételt, és modgyok szerént. magokra vigyázhassanak., a fecske csak addig hord enni fiainak, a még nem járhatnak az áerben, azután koplalni hadgya öket. hogy had hagyák el az apjok házát, és szerezenek magoknak más konyhát, ezek is azután. se viszá nem térnek, se az anyokal többé nem gondolnak, mindenikében a természet munkálodik ezt láttyuk közönségesen az emberekben is. noha mind más formában. a mely fiu láttya, hogy semmit nem várhat a szüléitöl. olyan könnyen el hadgya a hazat, valamint egy fecske fiu., de a szüléihez valo szeretetnek meg kel benne maradni. mind azért, hogy okos teremtet állat, mind pedig azért, hogy azt parancsollyák néki, hogy ne kellene a spanyol király fiának. szeretni szüléit, a midön egy szép takarékos királyságot szereznek nekie, mivel az elmult holnapban. azapja hada, ismét meg verte anémeteket; a hartz guastálla nevü város mellet ment végben., már el mondhatni, hogy el vesztette. a császár. olosz országban a két siciliát, a spanyol király el vévé tölle. spanyol. országot annak a fia, most el veszi tölle, a neápolisi koronát. a ki is, ha jól jut eszemben; harmadfél száz esztendö mulva, fel álittya ismét. a franczia házból valo neápolisi királyságot. meg kel vallani hogy a császár. drágan fizeti meg, a stanislaustól elvett koronát. de a példa beszednek. bé kel tellyesedni, de a levelemet el végezem. mert haalevél kicsid, a hir elég nagy, és a hajos utánnam várakozik, jó egésséget.


rodosto. 14 xbris. 1734.

Édes néném. itt elég hó vagyon. a mely itt nem igen közönséges. azt mondhatnák. hogy itt némelykor csak azért havaz, hogy az örmények vendégeskedhessenek; ezt neveti kéd talám. de ez ugy van, mert ök el mennek, egy nagy tálat meg töltenek hoval. de annak. harmad, vagy negyed napi honak kel lenni. mert ugy mind job izü, mind pedig keményeb, és porczogosab. azt a tál havat. azután. nyakon öntik. peszmegel. de tudgyaé kéd. mi legyen a,? a szöllöt nagy üstökben meg fözik., mind addig. a még ollyan sürü nem lesz.; mint a ser élesztö, azután leszürik. hordokban töltik, ollyan. szinü, és ollyan édes, mint a méser, igy el készitvén tehát. azt a levegö égböl le hullot étket. a ház közepire teszik, akor. a gazda, az egész cselédivel körül veszi., kinek, kinek, egy kalán lévén kezében, és azt, csak hamar fel kalánozák. valamint a téjfelt. abbol pedig, kel enni. még a szópó gyermekeknekis. azt pedig ne gondollya kéd. hogy a gazda aszszony igy vendégellye. minden nap a gyermekeit. a már. sok volna, és nem minden nap pap sajttya. hanem csak akor, a mikor kedvit akarja keresni a gyermekinek. és hogy ki ki jó kedvü legyen a háznál, mikor a tél. ollyan fösvény. hogy hó nem esik. avároson, ollyankor a cselédes gazda. egy mély földnire is el megyen hóért, és azután abbol. kedveskedik az attyafiainak. de most ki vannak. mert, mind hó elég van, mind pedig. e lakodalmas holnap lévén, a két huru hegedüt eleget rángattyák nekik, de a csufos szokás nálok. hogy mihent, az egy gazda aszszonynak. a fia, a feleségit a házhoz viszi, a szegény menyecskének, a száját bé zárják. valamint a pápa, a Cardinálisoknak: és mind addig nem szabad neki szolni. valamég. azurának az annya arra szabadságot nem ád, addig ollyan a háznál. mint a néma, csak az urával. beszélhet. de másal senkivel sem, mikor agazda aszszony. hozá szol: vagy valamit parancsol neki, a menyecskének. csak. inteni, azillyen némaság. pedig el tart. némelykor. hat, hét. esztendeig. ha a gazda aszszony. szereti a fia feleségit. hamaréb. fel szabadittya a némaságbol. de ha nem szereti, tiz esztendeig is némán. kel maradni., noha egy házban laknak, ennek a szokásnak pedig az az oka, hogy a menyecske. ne perelhessen a háznál. hanem nagy csendeségel. fügjön, az ura annyátol, valyon nálunk nem volnaé jó eza szokás, elég már az örményekröl irni, de nem lehet. nem irni, mint hogy közöttök lakunk., minden felöl. csak azt hozák hirül, hogy a spanyolok mennyi várat, várost, vettek meg. olosz országban; talám semmit nem hadnak a jövö esztendöre, erröl jut eszemben. hogy Carolus quintus. nem tudom micsoda várat szallot meg. az impériumban., de mint hogy késöre adták fel avárat, azért, meg haragudot. az egész lakosokra, és meg izente nekik., hogy csak az aszszonyoknak kegyelmez meg., az embereket mind le vágattya. azért, más nap valamennyi aszszony, vagy leány vagyon. takarodgyék ki a várbol, hanem azt meg engedi nekik., hogy a mit a hátakon. el birnak, azt el vihetik magokal., másnap. a császár. el hül belé. az egész táborával., a midön láttya, hogy az aszszonyoknak. akik a várbol.. mennek, mindenikének. egy férfiu a hátán., azaszszonyoknak. a férjek, a leányoknak. az attyafiok, a táborra érkezvén, igy meg terhelve., mondák a császárnak. hogy az engedelme szerént. ök drágáb. portékával nem terhelhették meg magokot; mint a férjekel. erre meg kegyelmezet a CSászár. azegész városnak. nám az aszszonyok is cselekesznek. valaha. valami jót. jó egésséget édes. néném, engedgye meg az ur. hogy meg érhessük azuj esztendöt. nem csak ebben az börünkben. hanem még az egésségünkben is.


rodosto 16 janu. 1735.

ha minden dolgunk ugy fog folyni ebben az esztendöben, valamint a pápai sogor munkája. a portán, ugy minden dolgunk hátra mász. nem elö, a porta, nem adta tellyeségel válaszul. hogy az urunkot. el nem bocsáttya franczia országban, hanem, hogy most nem jovallya. és hogy még annak nincsen ideje. de a császárok nem jovallása. parancsolat. és a mi elmenetelünkböl. semmi nem telik, ki volt annak meg gatoloja. Isten tudgya, de azt hinnünk kel., hogy ö mindent a mi jovunkra. cselekeszik, ezis jovunkra fordul. hogy el nem bocsátnak., eztet most lelki szemel nézük. de még jövendöben. testi szemel is meg fogjuk látni. mert ugyan is. hát ha abékeséget oly hamar meg akarják csinálni. mint a mely hamar. el kezdék. ahadakozást. akor ót mit csinalnánk. viszá fogadnánaké afészkünkben. vagy sem. nyugodgyunk meg tehát azon, hogy jobban tudgya a mi atyánk nálunknál hogy mi jó nékünk, hálállyuk meg néki. amidön kérésünket meg halgattya. és áldgyuk ötet, amidön. akaratunkot meg gátollya. ide az Isten ollyan nép köziben hozot. aki amásokal valo jó téteményt. követi. és azö kezek által. bövségesen táplál minket. akiért háláadásal kel lenni akézhez is, micsoda szép dolog. édes néném. a jo tétemény, soha senki azért meg nem szegényedet. de sok gazdag ház pusztult el azért. hogy abban. az adakozást. nem követték, az adakozásnak. meg becsülhetetlen hasznát veszik. de ha szinte nem vennékis. (a mely nem lehet:) micsoda belsö örömet nem érez egy nemes sziv, amidön valakivel jot teszen, a midön szükségiben valakit meg segit, visgállyuk meg eztet magunkban. és meg láttyuk, hogy inkáb vigad akor aszivünk, mint az estig valo tánczolásban, ne szégyenellyüké. hogy erröl. egy pogány császár. mi szép példát ád, akinek is estve esziben jutván. hogy azon anapon semmi kegyelmeségit nem mutatta, mondá, a mái napot. el vesztettem, mert senkivel jót nem tettem. aminap olvastam, hogy egy adakozo embernek, ezeket a szokot. irták a koporsojára., A mit el költöttem, azt el vesztettem; A mit birtam, azt másnak hadtam, és amit másoknak adtam, azt maradando helyre el tettem, de attol nem tartok néném, hogy az egerek meg egyenek a fösvénységért. mint egy lengyel királyal bántak., hát az egésség mint van, mert regen nem vettem leveledet. vagyon harmad napja. polatéti.


rodosto 12 martÿ 1735.

talám májusnak nevezhetném ezt a holnapot, ollyan szép idök járnak. és az idö, sokkal vidámab, az elmémnél. mert már egy nehány napoktol fogvást. nem látom az urunkot ollyan állapotban. mint az elött. mert ha igen titkollya is. de észre lehet venni, hogy vagyon valamely belsö baja, az ö természet szerent valo. mindenkori jó kedve. most nem ollyan gyakorta valo. és mintha eröszakal volna. azt is hozá teszem. hogy már egy kevés idötöl fogvást. igen kezd apadni, azö kövér teste. és ábrázattya. igen vékonyodik. mind ezek édes néném, egy kevés nyughatatlanságban vetettek engemet, mert ha ezek, a belsö szomoruságtol. vagy valamely belsö nyavalyátol, vagy egyszers mind. mind a kettötöl jönek. a meg gyujtot gyerttyát. nem kel csudálni ha fogy. ajésuiták superiorja. itt vagyon. a ki ís ollyan papi ember, hogy az idöt nem vesztik el véle, az urunk véle tölti azidöt. és a munkásival, mivel, kertet. és házat. épitet, Isten után csak azzal vigasztalom magamot; hogy az urunk. igen erös természetü, és hogy, ötven kilencz esztendöt, könnyen el birhat, tudom. hogy az illyen vigasztalás. csak fövenyre van épitve, és boldog. akinek. nem kel küszködni a betegségel, mert akár mely erösnek is. le kel esni alatta. de ami állapotunk, ollyan, hogy csak kel valami vigasztalást keresnünk. szomoruságunkban. noha nem kellene, ha jo keresztény volnék, mert mindent az Isten akarattyára kel hadni, de a mikor erösen szeretünk valakit. akor, alátható., el felejteti velünk. aláthatatlant; hogy tellyeségel. predikáczion nevégezem levelemet, azt irom, hogy abdulla, akit most tettek jancsár agának, és aki sok esztendökig mellettünk volt. ugy mint csorbasi, ollyan nagy tiszttségiben is. meg tartván az urunkhozvalo köteleségit. tegnap, egy szép paripát küldöt, töb egyéb. persiai ajándékokal. édes néném. ha job hirt irhatnék. egy nehány nap mulva. mint nevetném, mert most nem nevetek.


rodosto 25 martÿ. 1735.

Édes néném. ha nyughatatlan elmével. irtam az elöbbeni levelemet, ezt szomoruságal irom, mert az urunkot éppen nem jó állapotban látom, ki is nyilatkoztatta már magát a betegsége. tegnap elöt, a szokás szerént, nyolcz orakor estve. le akarván vetkezödni. a hideg borzogatta; én jelen lévén, kérdé töllem, ha én nem fázomé,? felelém. hogy az idö elég meleg. és nem fázom, erre felelé. hogy igen fázik. ezen mindgyárt meg ijedék. de meg azután. gondolám. hogy tavasz felé valami változás esik az egésségben, az urunk le vetkezik. és le fekszik. én is a szállásomra megyek. egy kevés idö mulva., hozám jönek, és mondgyák, hogy hánt volna, én arra mondám, hogy talám valamit ollyat. ett, amit agyomor nem szenvedhetet; másnap, hat orakor, a mikor fel szokot öltözni. a házában megyek, de micsoda ijedcségben nem esém. mihent meg látám, az ábrazattyát. aki is természet szerént mindenkor piros lévén. ugy el sárgult, valamint ha. sáfrányal meg kenték volna, már két naptol fogvást. nagy gyengeséget érez. szüntelen valo hideglelés van rajta, és mint ha, az egész vére. sárré valtozot volna. ugy el sárgult. az egész teste, ma innep lévén. fel öltözöt, és a nagy misét meg halgatta. de nem kel csudálni. ha igen keveset ehetet, leg kiseb fájdalmat nem érez., de nagy badgyattságot; édes néném, kérjük az Istent, hogy tarttsa meg ezt a nagy embert; a kit, az ellenségiis nagynak tartanak.


rodosto 8 aprilis. 1735.

A mitöl tartottunk, abban már benne vagyunk az Isten árvaságra téve bennünket. és kivévé ma közüllünk. az mi édes urunkot és atyankot, három ora után reggel, ma nagy péntek lévén. mind a mennyei. mind aföldi. atyáinknak, halálokot. kel siratnunk, az Isten mára halasztotta halálát urunknak. azért. hogy meg szentellye, halálának áldozattyát, annak érdemével. aki ma meg holt. érettünk, a micsoda életet éllt, és a micsoda halála volt, hiszem, hogy meg mondották nékie. ma velem lész a paradicsomban., hullasuk bövségel könyveinket, mert a keserüségnek ködgye, valoságoson reánk szállot. de ne azt a jo atyánkot sirassuk. mert ötet az Isten annyi szenvedési után. a mennyei lakadalomban vitte. ahol agyönyörüségnek. és az örömnek pohárábol itattya, hanem mi magunkot sirassuk, kik nagy árvaságra jutottunk, ki sem lehet mondani, micsoda nagy sirás, és keserüség vagyon itt mi közöttünk. még csak aleg alábvalon is, itéld el, ha lehet. micsoda állapotban irom ezt a levelet, de mivel tudom hogy örömest kivánnád tudni. mint eset szegénynek halála, mind téntával. mind könyhullatásimal le irom, ha szinte az által. meg szaporitom is keserüségemet. ugy tettzik hogy az utolso levelemet az elmult holnapnak. 25dik napján irtam vala., azután szegény mind nagy badgyattságokot érzet, igen keveset. de másként. mindent a szokás szerént vit végben, abban a gyengeségiben is. az esztergájában dolgozot. elsö aprilisig. az nap pedig ahideg erösen jöt rea., és annál inkáb meg gyengittette, másnap jobbacskán volt. virág vasárnap. a gyengeség miat. nem mehetet atemplomban: hanem a közel valo házbol halgatta amisét., amise után. a mely pap oda vitte neki a szentelt ágat. térden álva vette el kezéböl. mondván. hogy talám töb ágat nem fog venni. hetfün jobbacskán volt. kedden hasonlo képen. még a dohánt is meg kivánta. és dohányozot; de azt csudálta mindenikünk benne, hogy ö semmit halála orájáig aháznál valo rendben el nem mulatot. se meg nem engedte. hogy ö érette valamit elmulassanak, mindennap. szokót orában fel öltözöt. ebédelt. és le feküt. noha alig volt el. de még is ugy meg tartotta a rendet. mint egésséges korában. szeredán. dél után. nagyob gyengeségben eset. és csak mindenkor alut. egynehányszor kérdeztem. hogy mint vagyon, csak azt felelte. én jol vagyok. semmi fájdalmat nem érzek, csötörtökön igen közel lévén utolso végihez. el nehezedék, és az urat magahoz vette nagy buzgoságal. estve a le fekvésnek ideje léven. két felöl a karját tartották. de maga ment ahálo házában, a szovát igen nehéz volt már meg érteni. tizen két ora felé éttzaka, mindnyájan mellette voltunk, apap kérdette töle. ha akarjaé fel venni az utolso kenetet, intette szegény hogy akarja. annak vége levén, a pap szép intéseket, és vigasztalásokot mondván neki. nem felelhetet reája. noha vettük észre, hogy eszin van. azt is láttuk hogy az intéskor. a szemeiböl. köny hullatások folytanak., végtire szegény. ma három ora után. regel. az Istennek adván lelkét: el aluvék. mivel ugy holt meg. mint egy gyermek, szüntelen rea néztünk. de még is csak azon vettük észre. által menetelit.. a midön a szemei fel nyiltak. ö szegény árvaságra hagya bennünket, ezen az idegen földön, itt irtoztato sirás, rivás vagyon közöttünk; az Isten vigasztallyon meg minket:


Rodosto 16 aprilis 1735.

It édes néném, köny hullatásal eszük kenyerünket, és ollyanok vagyunk. mint a nyáj. pásztor nélkül, másnap, szegénynek atestámentumát. fel nyitottuk. és el olvastattuk., mindenik cselédinek hagyot énnekem ött ezer német forintot, sibrik uramnak is annyit, de mindenikünknek. azt a pénzt. franczia országban kellene fel vennünk, mikor veszük fel, Isten tudgya. a vezérnek szollo levelitis el küldöttük, a melyben kéri szegény. hogy bennünket el ne hadgyon a testet, másnap fel bontattuk és az aprolékját. egy ládában tévén. a görök templomban el temették. atestet pedig a borbélyók füvekel bé csinálták. mert még nem tudgyuk mikor vihettyük constancinápolyban. a borbélyok szerént. nem kel csudálni halálát. mert a gyomra, és vére, tele volt sáral. az egész testit el boritotta volt a sár, az agya veleje egésséges volt. de annyi volt. mint két embernek. szokot lenni, esze is volt annyi mint 12nek, a szivét franczia országban. hadta hogy küldgyük, a testet husvét után. egy nagy palotán. ki nyujtoztattuk, ahol isteni szolgalat volt harmad napig, minden féle embernek szabad volt. a testet meg látni. harmintz török is volt egyszers mind a ki látta, és akik jol üsmerték szegényt. de még is. nem hiszik hogy meg holt. ha nem azt hirdetik, hogy titkon elment, és mi mást öltöztettünk fel valakit helyében. bár igazat mondanának. tegnap. az Isten szolgálat után. atestet. koporsoban zártuk. és egykis házban tettük., ahol leszen mind addig. még szabadcság nem lesz. hogy constancinápolyban vihesük.


rodosto 17 maji 1735.

rend szerént édes néném, mennél inkáb tavodzik az ember. az keserüséget okozo óktól. a keserüségnek sullya. annyival inkáb könnyebedik. és az idö. lassanként. mindent el felejtet velünk. és mennél távulab legyen az ember valamitöl. annál kissebnek tettzik. de itt nem ugy van. mert ugy tettzik. hogy nevekedik. és nem kisebedik. az urunk után valo keserüségünk, mert hová továb. jobban észre veszük. hogy micsoda atyánkot vesztettük el. és hogy micsoda pásztorunk hagyot el., de a mi jó Istenünknek. ha egyik kezében. a veszö. a másikában. a vigasztalás. a porta ide küldötte ibrahim effendit. hogy itt néze meg, miben van dolgunk és végezen. csáki ural és atöb magyarokal. kik itt vagyunk. ha akarjuké. hogy az szegény üdvezült urunk nagyobik fiát ide hozassa. erre mindenikünk reá állot, azután. hogy beszéllyen sibrik uramal. az urunk hofmesterével, akire szállot azegész háznak gondgya., a tahin iránt. a melyet rendelt nekünk a porta, tiz tallért minden naprá. hogy aztot fel oszák. a magyarokra. kik a fejdelmet szolgáltuk, de erre, se sibrik uram. se én rea nem állottunk. hogy csak mi reánk oszák. mivel sok régi idegen szolgai maradván azurunknak. nekik semmi nem jutot volna. hanem ugy végeztük el. hogy mind azok, akik meg akarnak maradni. abbol a pénzböl. élljünk mindnyájan, mind addig még az iffiu fejdelem el érkezik. édes néném. eddig csak belsö képen. voltam magyar. vagy székely, de már külsö képen is. mert huszon két esztendö mulván, ma tettem le a franczia köntöst.


rodosto. 18 julÿ 1735.

A porta. meg engedvén, hogy titkon a szegény urunk testét. Constáncinápolyban vihessük, egy nagy ládát. csináltatván, a koporsot belé zárattam, hajora tétettem, és egy nehány magamal 4dik. meg indultam, 6.dik. Constancinápolyban érkezvén. aládát. akiben a koporso. volt. a jésuitákhoz küldöttem. akoporsot ki vévén belölle, felnyitották. hogy a testet meg lássák., sirt pedig azon a helyen | ástak. a hová temették volt. az urunk annyát, akinek is csak a koponyáját találták meg. és aztot. a fia koporsojában bé zárták. és együt eltemették. mely csudálatos. az Isten rendelése,! a még abban a nagy városban mulaték, avezért letévék. én is onnét megindulék. és tegnap ide viszá érkezém, a szomoruságnak helyére. a hol is. minden szomoruságra gerjeszt, akár hová fordullyák. mindenüt. azon a helyeket látom. a hol az urunk. lakot. járt, és beszéllet velünk. most pedig azokot ahelyeket csak pusztán látom. és azok apuszta helyek keserüségel töltik bé sziveinket. el hagyatattunk., jó atyánktol, és könyhullatásal. vigasztallyuk. árvaságban valo maradásunkot., mint ha eza szomoruság nem elég volna rajtam. mert még attol is kel felnem, hogy az egész háznak gondgya reám ne szállyon, mivel asibrik uram betegsége nehezebedik minden nap. és mikor meg gondolom, hogy ha meg talál halni, micsoda bajra jutok mind addig, amég az iffiu fejdelem elnem érkezik., az én velem szomoru orákot töltet. el végzem ezt a levelet. mert magamot. kesergetvén, kédetis keseritem. a szomoruán irt levelek. ugy jobbak. ha mentöl rövidebbek.


rodoszto. 15 7bris. 1735.

A micsoda állapotban vagyunk. ha lehetne vigasztalást venni. aleveleidben néném. eleget találhatnék. azis evaloságos vigasztalás. melyet azigaz sziv ád. mert itt. egynehányan. vigasztalnak. olyanok engem. akik belsö képen örülnek szomoruságomon. és annak. még meg szaporodását is akarnák, de az Isten. akiben kel biznunk, kivánságokot bé nem tölti, eröt, és értelmet ád, annak a keresztnek, hordozására. melyet. reám adot. noha szabadságot adtak. kinek. kinek. arra. hogy innét el mehet. a hová tettzik, de kevesen akartak még eddig azzal a szabadságal élni, és meg akarják. várni a fejdelem eljövetelét. Isten tudgya mikor lészen a.? vagyon már egy holnapja., hogy el küldöttünk utánna. addig pedig itt senkinek fizetése nem jár. hanem kinek kinek, asztala meg leszen, mint az elött. a ki telik a tiz tallérból, melyet adnak napjára, de senki nem várhat többet, harmintz, vagy negyven. személyt. el lehet tartani a tiz tallérból. de nem lehet. se fizetést. se ruházatot abbol adni. a szegény urunknak. hatvan tallérja volt. napjára jol fizethetet. jol is fizetet; mert kinek 6 száz. kinek 4 száz. és sokaknak 2 száz tallérjok volt, most pedig a kevésböl. keveset sem adnak, elöször azért, mert a rendelt pénz. esztendö által. az ételre el megyen. másodszor, mert abbol kel fizetni az alacson cselédnek, kik a konyhán szolgálnak. harmadszor azért. mert ha egynek adnának. a többi is, kérne, és zugolodnék. de hogy senkinek semmit nem adnak. a zugolodásra sem adnak ókót. jó egésséget kivánok édes néném.


rodosto. 8 8bris. 1735.

A mely keresztet még elöre el láttyuk. hogy viselni fogjuk. ugy tettzik hogy aztot. könnyeben kellene viselni. a szegénységet is konnyeben türik. ha csak lassan, lassan esnek abban. mert hozá szokik. édes néném, a jó Isten. ujjab keresztet adot reám, amelyet még elöre által láttam volt hogy reám fog szállani, de azzal könnyebnek nem találom, de reménlem. hogy aki reám adta, eröt is ád ahordozására. itéld el néném. ha nem nagy kereszté. rajtam, hogy ami jó sibrik apánkot. el kelle tegnap temetnünk, annyi nagy, és hoszas betegsége után. az Isten magához vévé. egy részint, halálán, nem kellene szomorkodnunk, mert az Isten végit vetette sok szenvedésinek, de más részint., lehet szomorkodnom, mert az egész gond, és baj, reám szállot, a mely nem kevés, ollyan állapotban, mint melyben vagyok, két féle nemzettel van bajom, akík egymást nem szeretik. vannak ollyanok. akik, nem voltak kezem alat: és akik nem szoktak a töllem valo függéshez, akik azt tarttyák. hogy már most fel szabadultak minden más alat valo lételtöl, akik azt gondollyák. hogy az fejdelem csak hamar el érkezik., azért addig. nem szükséges függeni valakitöl. azt is tekintik. hogy én töllem, akitöl kel függeniek igasság szerént. én magam sem üsmerem, a fejdelmet. azt sem tudom, mint leszek elméjiben, mivel azgyakorta történik, hogy a kit az atya. szeretet. azt a fia nem kedvelli, azt is hozá teszem, hogy akitöl, se adományt, se büntetést. nem várnak. ót az engedelmeség sem egész. mert az embereket vagy a haszon keresés, vagy a félelem vezéreli, ritkán a szeretet, vagy a becsület, egy fellyeb valonak pedig nem lehet magának azzal igen hizelkedni hogy szeresék mindenek. csak ajándékon. hogy ha tölle valamit nem várhatnak, mint én töllem, hogy nem várhatnak., avalo hogy mindenkor csak azon kel igyekezni, hogy az alattunk valok. inkáb szeresenek mint fellyenek. de azzal nem kel magunknak. hizelkedni, hanem azt kel egy felyeb valonak magában fel tenni. hogy kinek kinek. amaga rendihez valo becsületit meg adgya. a maga hivatallyát. ne az emberekért valo nézve. kivánnya jól végben vinni. hanem az Istenért. és igen szeresse az igazságot. de ámbár mindeneket jol végben vigyen, is, hadgyaké szó nélkül? nem; a tiszttségben lévökre, mindenkor bal itéletet szoktak tenni. de aki az igaz uton jár. van mivel vígasztalni magát. vígasztaly édes néném, mert van szükségem rea. de egyik vigasztalásom a. ha az egésségedre vígyász.

a vezérnek irot bucsuzo levelét urunknak. most jut eszemben. hogy eddig el kelletet volna kednek küldenem soha keresztény fejdelemhez a porta ollyan hitelel nem volt mint ö hozája szegényhez. az ö tanácsát mind becsülte. mind követte. hiddel néném. hogy tudot is jó tanácsot adni

A fényes porta fö vezérjenek. alí passának.
halála elöt irot bucsuzo levelének párja.

Ezen dicsöséges birodalom elsö méltoságában tündöklö. nagy bölcseségel fel ékesitetett fö vezér kedves szivbéli barátom. kit Isten mindenhato jokal. meg áldgyon.

Kéttség kivül tsudalkozni fog avezér kedves barátom. a midön halálom hirével. ezen levelemet fogja venni. de mivel az emberi természetnek. halandosága., ahalált el kerülhetetlennek lenni mutatta., az Istenhez valo szeretett hivot hogy hozzá készüllyek. és a gyözhetetlen császárhoz valo hálá adoságom ösztönözöt hogy bucsu vétlen evilágbol kine mennyek. melyre nézve, még egésséges voltomban mindenekröl rendelést tévén. azudvarom fö tiszteinek.,meg parancsoltam, hogy halálom történvén, amidön avezért tudositani fogják. kedves barátomnak ezen levelemet meg küldgyék. hassanak azért szivére igaz baráttyának. utolsó szavai. és mutassa bé acsászárnak kegyelmes uramnak. igaz háláadoságal. tellyes szivemnek utolso beszédit. mindenkor az Isten meg foghatatlan bölcsesége rendelésének tulajdonitottam ezen fényes birodalomban valo jövetelemet. de kivált képen azon indulatomot; a melytöl viseltetvén oly idöben jöttem, amidön ahadakozás szerencsétlen sorsa által leg nagyob változások közöt. forgottak a birodalom dolgai. meg gyözte vala elmémet az Istenben vetett bizodalom., és fényes portában helyheztetet reménségem. hogy engemet el nem hágy, és imé életemnek utolso orájában is mondhatom hogy meg nem csalattam, mert személyemet becsületben tartván, avelem lévö kevés számu hiveimmel táplált. és az ellenségim szándekitol meg oltalmazot, én is mind ezeket szemem elött viselvén, életemben, orczám pirulása nélkül mulok ki ezen halando világból. mert nem vádol lelkem üsmereti, hogy a birodalomban valakit meg bántottam volna. és hogy a fényes porta valoságos jovát, minden töllem lehetö modok szerént nem kerestem volna. vigasztalásomra volt életemben. sokszor. hogy ezen egyenes szándékomot a porta ministeri meg üsmérvén, hozám jó szivel voltanak, és igy csendes nyugodalomban élvén. ezen utolso orámhoz készültem. a melytöl egyedül várhattam minden nyomoruságimtól valo fel szabadulásimot, mivel pedig törvényem azt parancsolta., hogy az Istent mindenek felet. és felebarátomot ö érette mint önnön magamot szeressem mondhatom. hogy mind azokot a kiket Isten ezen a világon gondviselésem alá bizot, ámbár szolgálatomra rendeltettek. fiaim gyanánt tartván szerettem, és ezen indulattol viseltetvén, irásban tett rendelésim szerént, a mim volt közikben osztottam, de nem szegyenlem meg vallani oly meg szükült állapotomot, hogy a Császár mellém rendelt, és engemet jó szivel szorgalmatos hivségel szolgálo tiszteinek illendö meg jutalmazásokra. semmit sem hagyhattam, melyre nézve ha a gyözhetetlen császár elött, valamely érdemet tulajdoníthattam volna magamnak. azon kértem volna. hogy mind azokhoz akik mellém rendeltettek vala, én érettem mutassa kegyelmességét. de mint hogy magam is annyi esztendöktöl fogvást. inkáb terhére. voltam aportának mint sem hasznára. egyedül csak a Császár kegyelmeségében ajánlom egyenként öket, de kivált képen ibrahim hiv tolmácsomot, a minden hato Isten jutalmaztassa meg. leg drágáb áldásival. velem tett jó téteménnyit. és azon Isten nevében kérem, engedgye meg hogy kevés számu hiveim, mint egy pásztor nélkül hagyatot juhok., irásban tett rendelésimet véghez vivén. testemet az édes anyám mellé minden világi pompa nélkül nyugosztatván, minden háborgatás nélkül bátorságosan követhessék más országokra utyokot. vagy akinek tettzeni fog a birodalomba meg maradhassanak., mind ezek után pedíg azon Istentöl. minden testi és lelki áldást kivánván avezérnek, és az egész birodalomnak, végzi szavait holtig hüséges baráttya. már porrá. és hamuvá leendö.

R. F.


rodosto 15 9bris. 1735

Egy nehány levelidet vévén néném, a sok vigasztalásit közöt, annak leg inkáb örülök. hogy egésségben vagy. az iffiu fejdelemtöl is vettem. egy vigasztalo levelet. a melyben szép ajánlásokot teszen. e mind jó. csak füstben ne mennyenek. ha üsmerném. tudnék itéletet tenni felölle. és tudnám mit várhatok tölle., de ki tudgya micsoda természetü. az attya ugyon nagy reménségel volt felölle. csak meg ne csalta volna magát. én semmi itéletet nem teszek felölle. meg lássuk mikor eljö. az Isten segittségivel. azt fel tettem. hogy ugy adom keziben minden jószágát. a mint az apja hadta, és ha lehet. az igazságot, elöttem viselem. hogy mindenekröl számot adhassak. nem azért. hogy kedvit talállyam. hanem azért. hogy Isten aldása legyen rajtam, hogy ha már is. sok bal itéleteket tettek. és tesznek felöllem. a velem valok. hát még ezután. mit fognak irántam mondani magának is a fejdelemnek., de én azt csak nevetem. mert nem igazat mondanak. és azIsten pártfogoja azoknak, kik az egyenes uton járnak, ha ötet káromlották. hát engemet miért nem. talám kéd. még magais azt gondollya. hogy a szegény úrunknak sok joszága maradot; sokan meg csallyák ez iránt magokot; a mi leg drágáb. aportékáji közöt. az asztalhoz valo ezüst mivek, a sem sok. mostani állapottyához elegendö volt. de másut. egy kalmárnak is töb ezüst mive vagyon, ládabéli portékája igen kevés, köves portékája éppen nem volt, két gyémántos gyürüjevolt, annak is az egyikét nekem hadta, két lora valo szerszám, de házi eszköz elég. mert ö azt örökké csináltatta. ládabéli, vagy köves portékát, ö soha sem vett. mert azon éppen nem kapot, hanem csak éppen. ami nélkül nem lehetet. ollyat vett. két sebbe valo orája maradot., egyikét a szegény sibriknek hadta, a másikát nekem, ezekböl észre veheted néném, hogy nem sok drága joszága maradot; mert ö szegény. egy asztalt., vagy egy széket. a melyet ö maga talált ki., nem adta volna aköves portékáért. ollyan pedig sok volt. mert az ollyanért. a pénzt nem kimélte. és az ollyanoknak. se a fia. se más hasznát nem tudgya ugy venni mint ö vette. mert neki semmi házi eszköze ollyan formában nem volt. csinálva, mint másoknak szokot lenni. azok mind más formájuak voltak, a székek, asztalok ugy el bomlottak egymástol. hogy kis ládákban lehetet el rakni, el itélheti már kéd. hogy az asztalos, és a lakatos. többet nyertek rajta, mint sem az ötvesek, egy szoval. néném, a franczia példa beszéd. bé nem tölt rajta. a mely azt mondgya, hogy boldog fiu az, akinek az apja elkárhozot., értvén az ollyan apát. aki sok hamis keresetel valo joszágot hádgy a fiára, mert ö szegény, az igazán valo keresetböl is. igen keveset hagyot., hat vagy hét aranyát találtam, a kalamaris ládájában. és minden kincse mikor meg holt. öt száz tallérbol állot, azt kérthetnékéd. hogy hová tette a pénzit., mivel, hól hetven, hol hatvan tallérja járt egy naprá, két szoval. csak azt felelem kédnek. hogy sok embert tartot. azoknak sok fizetést adot. és meg annyit költöt, az épitesre. a harmadik. és aleg hasznosab költtsége. az Isteni szolgálatért. és a kápolnájáért volt. de ö annak hasznát is vette szegény. nem is lehetet volna neki azt mondani, amit mondottak egy franczia királynak., a ki is egy spanyol követet. a viszá menetelekor meg akarván ajándékozni. mondá az urak elöt. ezt a követet meg akarnám ajándékozni. de ollyan portékát szeretnék neki adni, a mely nekem sokban tölt. de amelynek nem veszem hasznát. egyik az urak közül. aki tréfás volt, mondá akirálynak. ad oda a kápolnádot. mert arra sokat költöttél, de semmi hasznát annak nem veszed, a bizonyos hogy tudta szegény hasznát venni a kápolnájának. de sok más ollyan költtségeket tett. mellyek haszontalanok voltak. talám az is haszontalan volna, ha többet illyeneket irnék, azért el végezvén. maradok kedves néném. bajban szomoruságban. uszkálo szolgád.


rodosto 18 januarÿ 1736.

A mindeneknek teremptöje. meg adta érnünk ezt az esztendöt. hálá legyen az ö sz.ent nevének. én elég bajban, és szomoruságban értem meg. de a ki a keresztet adgya. avigasztalást is attol kel várni. a fejdelem levelét vettem, grof bonválnak el küldötte a procurátioját, hogy a még ide érkezik, addig minden dolgát folytassa. és minden joszágát kezéhez vegye. a nekem nagy könnyebségemre lesz. mert a ki panaszolkodik. lesz kire igazitanom, de aszegény urunk ha ezt láthatná, keserves szemekel nézné a fiának, ezen cselekedetét. hogy inkáb biza egy idegenre. dolgát, és joszágát. mint sem ollyanokra. kik gyermekségektöl fogvást szolgálták az apját, de abban menthetem a fiat, hogy az attya szolgait nem üsméri, bonvált. pedig bécsben. minek elötte ahitet meg tagadta. volna. még gyeneraliságában üsmérte. akinek is a portán. hálá Istennek igen kevés hitele vagyon., Isten azt ugy rendelte azért. hogy mások. kik ötet akarnák követni, tanullyanak rajta, azt irod néném. hogy a vezér helyet. kik az elmult holnapban le tettek vala. a sziliktár agát tették helyében, illyen avilág. hihetö hogy alkalmatosab a hadakozásra. mivel nincsen töb negyed napjánál. hogy itt avaroson. ki hirdették. a muszkával valo hadakozást. hadakozzanak nem bánom. nékünk abban semmi kárunk. se hasznunk. csak az Isten az elménkben valo békeségit adgya meg. amen.


rodosto 15 maji 1736.

Azt ne gondold néném. hogy meg holtunk volna, még élek. mert. eszem. és irok, ahalotak pedig. ugy reá tarttyák magokot. hogy egyiket sem cselekszik. a testünk minden nap jol lakik. de az elménk. igen koplal. avigasságtol. a többiis. érzi a maga bibijét. de én. duplán érzem, mind a magamét érzem, mind a másét kel néznem, ha szinte nem tehetek is rolla, én soha illyen állapotban nem voltam. ne is adgya Isten hogy töbször legyek, leg kisseb vigasztalásom nem lehet. az jó Isten. valoságoson magamra hagyot engemet. minden nap a sok boszut látom. de Isten kegyelme nem engedí hogy érezem. a kikkel leg többet vagyok. és akik leg töb jó szót adnak. és nagyob baráttságot mutatnak. ugyan azok akarják, meg homályositani becsületemet. egy kis jó kedvem, nékik méreg, és kedvetlenségem elöttök kedves. minden nap ujjittyák, ellenem valo beszédeket. mind ezeknek pedig néném. nem más az oka. hanem, hogy ki nem osztogatom nékik. a fejdelem joszágát. hogy pedig ki nem osztogatom, azt gondollyák. hogy magamnak tartom, had beszéllyenek. csak én az igaz uton járjak. már másut meg csilapodot a hadakozás, augustus. lengyel király, dom cárlos. neápolisi király, a loteringus hertzegnek, loteringyiáért. a toscanumi hertzegséget adták. és loteringyiát. afranczia, stanislaus királynak. adta hogy birja holtig., és igy ki ki meg elégszik a részivel. itt pedig más hadakozás kezd gyuladni, a töröknek. a muszkával, mar a boncsokokot ki tették Constancinápolyban. az a jele. ahadakozásnak, és hogy, egy holnap mulva. avezér meg indul ahadakal, az Isten. a ki minden dolgokot vezérel. adgya vigasztalását nékünk.


rodosto. 15 augusti 1736

Egy nehány leveleimre csak nem vehetek választ, már el kezdettem volt magamal hitetni. édes néném, hogy avezérel el mentél volt táborban, de hiszem onnét is lehetet volna már választ adni leveleimre, it az a hire, hogy a vezér. aduna mellé szállot táborban. a muszkák pedig tatár országban. igen vadászák atatárokot, ha mind meg eszik sem bánom, de azt bánom, hogy itt ollyan szomoru életet kel élnünk, el lankadot szivünk, és kedvünk, csak a sok suhajtást kel hallanom, egy nehány rend béli leveleit vettem a fejdelemnek., a melyekel még is meg vigasztaltam, a töb kenyeres társaimot. de avigasztalás csak harmad napig tart. azután ismét a suhajtást kezdik el. én nekem mindenikét kel vigasztalnom. és biztatnom. énnekem pedig még nagyob szükségem volna a vigasztalásra mint másoknak, de engemet csak az egy Isten vigasztal. és ö ád erött. a kereszt hordozásra. magamban kel meg fojtanom, szomoruságimot, haszontalan volna. sok bajomot. mások eleiben terjesztenem. de söt még a mi leg nehezeb. meg kel magamot türköztetnem., és ugy tétetnem magamot mint ha leg job kedvü volnék, holot belsö képen. mind mást érez a szivem,. minden leveleiben a fejdelem irja hogy el jö. de még itt nincsen. azonban a szükség szaporodik. a baj, és a panasz. nagyobodik. és mint hogy nem tudnak kit okozni. engemet szüntelen látván. reám fordittyák panaszokot; azt sem bánnám. csak nekik használna, a mely állapotban teszen Isten. ahoz kel magunkot alkalmaztatni. sokszor jut eszemben a szegény urunk jövendölése., mert egyszer atöbbi közöt, avásárlásrol valo számadást, hogy oda adtam. volna., (mert én vásároltattam, a mi a köntösihez, és az ház beli eszközökhöz kivántatot, a fizetö mester aki vásárolta parancsolatombol., nekem számot adot, én pedig azt a szám adást meg mutattam a fejdelemnek,.) de azt jó meg tudni elöre. hogy szegénynek olyan természete volt, hogy a számadásban [szám-adásban] nem nézte. hogy miért adtanak harmincz. vagy negyven talért, hanem ha. tiz, vagy tizenkét poltura érö portékát ólttson vettéké vagy drágan, az ollyan apro állapotban mindenkor gántsot talált, a szám adásban tehát. egy nehány poltura érö portékán meg akad aszeme, és kezdi mondani. mint egy neheztelesel hogy drágán fizették. nem kellet volna ugy venni. én azon szokásom ellen fel indultam, mert nekem ugy tettzet. mint ha bennem kételkedet volna, és mondam mint goromba, ha bennem kételkedik, parancsollya másnak. aki vásároltasson, erre szegeny semmit nem felel. csak a kezemben adgya a szám adást, és el fordul töllem. érdemem szerént. én is ki megyek.. másnap semmit nem szol hozám. én pedig csak várom hogy szollyon, meg másnap, akor sem szol semmit is. a már nekem nehéz volt. mert meg üsmértem volt ostoba cselekedetemet, harmad napján már nem türhettem, bé megyek utánna. az iró házában, ot eleiben borulok. és könyves szemel csokoltam kezét. és kértem bocsánatot, erre az a ritka. és nagy ember. meg ölel és mondgya. meg bocsátok. sokszor eszedben jutok én neked ha meg halok, sokszor meg emlegetz engemet, de akor késö lesz. ha akor sirva hallottam ezeket a szokot, most konyves szemmel jutnak eszemben., bé is tellyesedtek., Isten igy akarta, mindenben dicsértessék sz.neve, meg mondottam, hogy a szomoru levélnek. rövidnek kel lenni azert el is végezem


rodosto. 6 xbris. 1736.

Hálá légyen Istennek. ha sokára is. de el erkezék rákoczi joseph; azt gondoltuk hogy mind akettö eljö. de csak anagyobik jött el. a hajo gallipolinál maradot, maga egynehányad magával ide jöt szárazon, tegnap estve nem akarván közinkben jöni. csak a vendég fogadoban szállot. el érkezésit tudtomra adatvan. oda mentem hozája., ma is voltam egy nehany orát véle mivel Constancinápolyban ment. még nem tudhatok itéletet tenni felölle. Isten tudgya. micsodás lesz. csak azt vettem észre hogy haragos. éppen jokor érkezet. nekem azon örülni kel. asok bajtol meg menekedem. nem volt töb tiz tallérnál. azegészház költtségire. de aki a fogat adta, ennünk is ád.


Rakotzi Josef fejdelemnek. ebben az országban érkezéséröl valo levelek


Rodosto 2 januarÿ 1737.

Adgya Isten hogy az ö áldásával és vigasztalásával kezdhesük. és végezhesük ezen esztendöt., a fejdelem egy nehány napot mulatván Constancinápolyban, a bujdoso felekezeti közi az elmult holnapnak 17 nápján idé viszá tére, ennek a hirtelen valo viszá térésnek pedig oka az, hogy mihent a porta meg tudta hogy Constáncinápolyban érkezet, mindgyárt meg izente hogy ide viszá térjen, nem is kelletet volna oda menni. de bonneval volt az oka. mert mint hogy a portának a Császáral valo békésége még tárt., de sött még mint hogy a Császár a porta és a muszka között valo közben járó, a porta nem akart okot adni a Császárnak apanaszra, hogy miért hozatta maga mellé a fejdelmet, mert it, igen tartanak attol; hogy a Császárt valamiben meg boszonttsák. mert nem akarnak két ellenséget tsinálni., az egy is elég most nekik. ezen okbol küldék oly hamar ide viszá a fejdelmet, a ki is mint fogja magát hozánk, alkalmaztatni nem tudhatom. de a mint észre kezdem venni, igen mesze eset alma fájátol. légyen Isten akarattya. mászor többet


rodosto: 8 Martÿ 1737.

Bezzeg néném, nyertünk mi a változásban. mint bertok a tsikban, vigasztalásunkra vártuk, ezt az ifiu fejdelmet de szomoruságunkra jött. a szép rend tartást amelyet az attya szabot volt közöttünk, és a melyet oly igen igyekezet anyi esztendök alat meg tartani, és meg tartatni velünk. mind holtig; azt a fia harmad nap alat fel fordittá; és annak el rontásán kezdé el. az itt valo életét, ugy anyira hogy olyan kevés idö alat. abban a keresztyényi, és fejdelemhez illendö rend tartásban tsak egy kis fotocska sem marada meg, minden el töröltetet, és tsak a nagy rendeletlenségnek. ködgye szállotta meg a házunkot, tsak ebböl el itélheti akarki. hogy mit remélhetünk., ki vált mi akik olyan nagy fejedelmet szolgáltunk volt, a kinek minden dolga, okoságbol. rendböl, és kegyeségböl állot. most pedig mind ellenkezöt látunk. mert a rendet, nagy rendeletlenség követte, az okoságot a hebehurgyaság., a kegyeséget a harag. és az idegenség ugy anyira, hogy harmintz esztendötöl fogva valo bujdosásunk oly sulyosnak nem tettzet. mint már ez a három holnap, most suhajtyák leg inkáb a mi meg holt urunkot, mert szomoruán kel néznünk az attya, és a fia közöt valo nagy külömbséget. de már ebben benne vagyunk, mihent ide érkezet az attyának minden joszágát hiven kezében adtam, valo hogy káromlás nélkül nem maradtam, mert a hamis atyafiak sokal vádoltanak. és a hamis vádolásra a fejdelem sokat visgálodot utánnam alatomban., de betsületem meg sértésére valot semmit nem talált ezt nékem magais meg vallotta. nintsen semmi jobb mint az igaz uton járni,, a volna kivánatos dolog. hogy az attya nyomdokát követné, meg mert a bizonyos, hogy a porta visgálodik utánna. hogy mitsoda természetü; azt kérthetnéd nénem., hogy én mint vagyok az elméjiben tsak ugy mint a többi. nékem tsak egy Isten fizesét sem mondot. azért. hogy jószágára tselédire viseltem gondot, itt tegnap nagy föld indulás volt. a föld sem nyughatik alattunk. jó egéséget néném.


rodosto 20 julÿ 1737.

It néném minden dolgaink rendeletlenül és zürzavar modgyára folynak; és minden fel fordulva, tsudálom hogy miis. a labunkon és nem a fejünkön járunk, a bizonyos pedig, hogy az Isten ebben a fejedelemben sok szép tálentumot adot, eszet szépet adot. és ha ezt ugy oktatták, nevelték volna a mint kivántatik. ditséretre mélto dolog let volna, de a természetit kellet volna meg zabolázni. és rendben venni még igen ifiu korában. de mindenben szabadá hagyták. és a természet rendeletlenné. változová. és álhatatlanná lett. azért is oly haragos, és változo. arra soha sem tanitották., a természet sem vitte reá hogy azon inkáb igyekezék. hogy szeresék. mint sem félyenek tölle, mint hogy böségben nem neveltetet volt, hanem tsak nagy szabadosan. azért. se azt nem tudgya hogy mi a fosvénység. se a helyes meg tartás. se azt. hogy mi légyen a helyes adás. se azt. hogy mi légyen a nemzetihez valo szeretet, mert soha a nemzetivel nem társalkodhatot. a már bizonyos., hogy ebben a holnapban a Császár, a passorovitzai békeséget a törökel fel bontotta, és letévén a mediátorságát. a muszka mellé állot., ha leheté olyan formán a békeséget fel bontani vagy sem azt atheologusok végezék el. mert azt el végezték hogy nem keresztyéni tartás, a hitetleneknek. a hitet meg nem tartani, mivel atöröknek. az Isten szintén olyan igaságos és örökös Istene. lévén mint nekünk ö hozája is olyan igaságal vagyon, mint hozánk, azt nem tudom mikor bontotta volna fel a török a békeséget, de azt tudom, hogy egy keresztyén császár fel bontotta, meg is büntetödöt érette, azolyan példán most is lehetne tanulni. a törökök ha azt nem reménlenék. hogy az Isten most is igaságot teszen nekik. kéttségben esnének, a mint hogy igen tartanak, meltán is, mert két nagy, és hatalmas császár ellen kel hadakozniok. a kik ketten Europábol ki üzhetik., (de tegyük utánna. ha Isten ugy rendelte). talám már erre valo nézve, a portan is inkáb néznek reánk. mert még most igen rosz renden vannak dolgaink. érdemlünké egyebet.


rodosto 13. 7bris 1737.

A békeség fel lévén bontva. azért a portának sem lévén szükséges. hogy arra vigyázon. a mire eddig kelletet vigyázni. erre valo nézve a kalmakán egy levelet külde ide egy vezér agátol; a melyben tudtára adgya a fejdelemnek, hogy a porta kiványa Constancinápolyban valo menetelét, a porta meg akarván ezel mutatni. hogy tellyeségel valo ellensége a német CSászárnak, és belöllünk ijesztöt akar tsinálni, szegény fejdelem ha most élne, mit gondolna, és mit tsinálna, mert azt sokszor hallottam szegénytöl, hogy nem kiványa. a portának. a németel valo hadakozását, mert irtozik a törökel valo hadakozástol., és hogy inkáb szereti itt halalát. mint sem azt látni, hogy érette rablásokot tegyenek erdélyben elég a hogy, mi bé megyünk Isten tudgya mire, azt is jó meg tudni, hogy uj vezért tettek a táboron. többet nem irok mert készülni kel, a mely helyben pedig sok esztendöket töltöt valaki onnét nehezen mozdul ki. jó egéséget néném.


Constancinápoly 21 7bris 1737.

Elhagyok néném rodostot anyi esztendökmulva. ki bontokozánk onnét. de hogy? tsak herdi burdi modgyára. a fejdelem tsak kevesed magával. indula meg, de ugy mintha az ellenség lett volna ahátunkon, még tsak anyi idöt sem adot magának. se nekünk. hogy a portékájit el rakják. etalám tsak arra valo volt., hogy el mondhasa, a mit nékem mondot. nem halok én it meg mint az apám. nem felelék reá de gondolám. hogy talám még erdélyben sem., elég a hogy. tegnap ebéd tályban. a város mellé érkezvén. egy udvarházhoz vivének, ót a császár tisztei a fejdelmet meg vendéglég. ebéd után, mind afejdelem. mind mi alánk paripákot adának., onnét meg indulván pompával kisérék a császár tisztei a szállására. a mely tsak egy szöcs háza. de kényesen el lakhatik egy fejdelem benne, a házak mind fel voltak ékesitve. az ide valo mód szerént a császar parancsolattyábol. mint hogy még itt igen ujak vagyunk., azért semmi uj dolgot nem irhatok többet, hanem tsak azt irom idö töltésért, hogy olyan nagy állatot láttam., a ki felöl gyermekségemtöl fogvást hallok beszélleni. és kivántam látni. már ebböl észre veszi kegyelmed hogy az egy éléfánt. ez a nagy állat egér szörü, a feje olyan valamint irják., a fülei. valamint az aszonyok legyezöje., a szájábol. két felöl két vastag fog nöki mint a karom, azok pedig hoszak., az ételre azok néki nem használhatnak, de azis bizonyos hogy a természet azokot néki hasznára adta; az is bizonyos hogy az esztergarosok. sok szép drága munkára fordittyák azokot, de a mit leg inkáb tsudáltam abban az állatban, az orrát. de orrnak nem mondhatom mert az orra végiböl jö ki egy olyan fityelék valamint a pujkának, a pedig hoszab fel ölnél. és vastag mint akarom az ugy hajlik mint egy korbács., annak a vége olyan. mint a disznonak az orra, két lyuk megyen fel rajta mind végig, valamint két szivárványon., azon szija fel a vizet mikor iszik, vagy mikor magát mosa, azal fecskendezi, azal ád magának enni, a neki olyan mint nékünk a kezünk. ö azal egy polturat fel veszen, ö azal egy csomo szalmát fel veszen. és magát mindenüt legyezi, mert a farkának azt a hasznát nem veheti. akit pedig azal meg üt, meg vagyon ütve, egy szoval nem lehet ki gondolni [ki-gondolni] az ki azt nem láttya, hogy menyi féle hasznát veszi ö annak., a lábai mindenüt egyaránsu vastagsaguak. mint az oszlop.. vannak olyan vastagok. mínt egy embernek a Czombja, a magosága 13 arasz volt., de e még tsak a kisdedek közül valo., tsudálatos az Isten az ö munkáiban, elég már arrol a nagy állátrol beszélleni


Constancinápoly 11 8bris 1737.

A fejdelem 7dik a kalmakánynál volt audencián., a ki is egy paripát küldöt a fejdelem számára. hasonlo képen mindenikünk alá is szépen fel öltöztetet lovakot, a Csauz pasa jött a fejdelem után. és nagy pompával vitte a kalmakányhoz. ót tsak kevés ideig lévén, egy nusztos mentét adata a fejdelemre., mi reánk pedig mindenikünkre egy kaftánt, és azután mindnyájan meg tsokolok az ö kalmakányi kezét, és viszá térénk hasonlo pompával, el kezdök a komédiát, mert it azt gondollyák. hogy mentöl nagyob betsületet tesznek nekünk. a német annál inkáb megijed; én már másodszor látok illyen komédiát ebben azországban, a theatrumrol hogy szállunk le. meg lásuk. gratiánus azt mondgya, hogy mihent a Czitrombol a levit ki facsarlyák, el vetik. és mikor az ember a csorgobol akar inya, meg hajol elötte. de azután hátat fordit néki. ilyen a világ; a tegnapi napot nem mondhatom hogy el vesztettük volna, mert a moldovai, és a havasalföldi vajdánékot volt a fejdelem latogatni. tsak kevesed magával, mindenik rea tudta magát tartani. a fejdelmet meg ajándekozták bennunköt is. egy egy keszkenövel. mindenik tzifrán volt, mindenikének pedig a szépségével. az férje meg elégedhetik, férfiu tselédgyeket igen keveset láttam, de szolgálot, mindenikénel nagy seregel, valamint egy major háznál a sok tyuk. avalo hogy a mi fejdelmünk igen hideg szemekel nézte ezeket a görög fejdelmeknéket, se a szép tyukoknak bal felöl valo gondolatot nem adot, mert még abban az orábanis a hideg volt rajta, a mely már egy darabidötöl fogvást tsaknem minden nap vagyon rajta, és a miolta ebben az országban érkezet, azegéssége tellyeségel meg romlot, talám azis okoza. a minden kitsidért valo haragját, valo hogy egy szempillantás alat el mulik. de minden szempillantásban meg ujjul. jo egéséget nénem.


Constancinápoly 3 xbris 1737.

Már ezután Néném tsak a pompárol kel irnom., ma egy nagyon menénk által. a melyet le irom. ha unadalmas lesz is.

Tegnap a porta tudtára adatván afejdelemnek, hogy ma audenciája lenne a Császárnál, azért ma jó hajnalban a fejdelem hajora üle azegész udvarával, és a Constancinápolyi kapu elött ki szálla, a hol már várt bennünket a Csauz pasa, sok Csauzokal. és lovakal. a fejdelem a Császár paripájára ülvén, miis más paripákra, 8 orakor a Császár második kapujához érénk, a fejdelem a lorol le szálván. egy kevesé a kapu közöt le ülteték, epedig tsak azért volt. hogy meg mutasák, hogy a császár kapujánál. varakozni kel akár ki légyen a, egy kevés idö mulva, a Csauz pasa meg jelenté, hogy már bé lehetne menni, a második kapun bé menvén, tsak nem olyan udvarra találánk mint azelsö. ebben az udvarban pedig jób kéz felöl valának egy tsuportban, mint egy ezerig valo jantsárok, azudvaron pedig vala le rakva, mesze egyik a másikátol, ött száz tál étek. a midön a udvar közepin valánk, egy kiáltásra, a jantsárok nagy zugásal a tálakra rohanának valamint az ellenségre. hogy ki kaphat el hamaráb egyet belölle, egy szempillantás alat, egy tál sem marada a földön. a pedíg szokás hogy a Csaszár igy meg vendégellye ajancsárokot. azon anapon. a melyen fizet nekik. a pedig igen rosz jel a Császárnak. a midön a jancsárok nem akarnak futni az ételre. bal kéz felöl pedig az ut mellet. tizen két paripa volt sorjában, mindenikét két ember tartotta ezüst lántzokon. és mindenik gazdagon fel volt ékesitve. kivalt a négy utolso, mindenikének rubintos szerszáma volt, a fejeken tóll, és gyöngyel varrot tzafrag rajtok, ezeknél se szeb lovakot. se czifrábakot nem lehet másut látni, a fejdelem elött. két Csauz pasa menvén. a diván házba bé mene. a kalmakán, és a több fö renden lévök fel kelének és koszönték. és a szokot helyre le ülteték. a diván ház pedig négy szegeletü nagy bólt hajtásos palota. a kalmakán, a vezér helyet középben a fal mellet ült. a több tisztek két felöl. a vezér feje felet pedig egy kis ablak vagyon, a honnét a Császar mindent láthat, és halhat; de ötet nem láthattyák, azután aszokás szerént, olyan embereket hivának bé, a kiknek valamely perek. vagy panaszok volt. ezek egyenként menvén a kalmakány eleiben, suplicatiot adának neki. a suplicatiot fel szoval el olvasák. egy két szoval, arra mit felelt a kalmakán, a suplicatiora fel irták, és a kérönek a keziben adván, a házbol ki igazitották. azután más rendbélieket vivének eleiben. azokal is ugy bántanak. fél ora alat husz személynek elvégezé minden baját. és perét., a vezér. egy szovával, minden törvénykezésnek véget vett, igaságot teszen egy szem pillantás alat., akár mely nagy dologrol, a kit halálra itél, azt mindgyárt viszik akasztani. a kinek a joszágát viszá akarja adatni, a mindgyárt végben megyen. ezek a rövideden valo törvényes dolgok véghez menvén., azt szép dolog vala nézni: azután apalota közepiben, három sorjával, kilentz száz erszény pénzt rakának. mind bör zacskokban. egy kevés idö mulva erkezék a Csauz pasa. a Császár parantsolattyával., a kalmakány eleiben mene. az ajtóig. el vevé tölle a parantsolatot. a fejére tevé. és meg tsokolá. és helyére üle. és el olvasá. a melyben a volt. hogy fizesen ajantsároknak. azonnal parantsolá hogy kezdgyenek a fizetéshez., egy ora alát ezt a sok pénzt mint ki hordák, nagy rendel. és tsendeségel. a meg léven. valakik a divánban ültenek, mindenik eleiben egy asztalt tevének. és mindenik asztalra egyaránsu étket vittek. egyszersmind. leg aláb mindenik asztalra vittek egymás után husz husz tál étket, de azal az ebéd nem tarta továb fél oránál, mert a török gyakorta eszik. de keveset egyszer; egy tálbol két három falatot eszik. azt mindgyárt el viszik. mast tesznek helyiben. abbol is anyit, és igy mind végig ha száz tál étek volna is. ebéd után. a diván hazban. olyan szomoru halgatás volt egy oráig, mint ha senki nem lett volna a házban. noha tele volt, azután két csauz pasa az ajtoig jövének, a két kadileszkert ki szolitták, és a császárhoz vivék. egy fertály ora mulva ismét viszá jövének a kalmakányért, a ki is fel kelvén a kaptán pasával. a császárhoz menének, egy kis idö mulva a fejdelemért is eljövének, és oda vivék. a kire egy nusztos kaftánt adának, mihent a Császár eleiben érkezék a kit is köszöntvén. a Császár felelé néki. az apád én hozám sok ideig valo hüségel volt. gondolom hogy teis fogod aztot követni, a fejdelem ki jövén a csaszártol. miis mindnyájan kaftánban lévén, a második kapun kivül a császár paripájára üle. a kit is oda ajándekozák, mi is lora ülvén a szállás felé indulánk., a csauz pasa a fejdelem elött ment, a szállásig kiséré. és vége lett. a komédiának. és ennek a levélnek.


Constancinápoly 16 xbris. 1737

Ma meg láthatok, hogy miért kap az ember evilágon. az Esopus mondása minden nap bé tellyesedik, mert ez bölcs. ha pogány volt is. de igazat mondot, mivel egyszer azt kérdették tölle hogy mit tsinálnak az Istenek az égben? azt felelé reá. hogy minden dolgok tsak a, hogy kit fel magasztallyanak. kit megalázanak. egyiktöl elvegyék. a másikának adgyák, ema meg történék avezéren. aki is ataborol viszá térvén, nagy pompával. ment keresztül avároson. talám ugyan érzette, mert szomoru ábrázattal láttuk, a mahomet zászloját. a CSászár udvarában le tévén, a házahoz alig érkezék. hogy a petsétet, el vették tölle,, és avezérségböl ki iktaták., mindenit el petsételték, és a kalmakánt tevek a kerékre., hogy ót üllyön a még lehet, ennek a neve mehemet gyümrühcsi. még eddig hozánk jól volt, de meg eddig mi sem tudgyuk. miben vagyon dolgunk., ez a vezér fö vámos volt, el itélhetni hatudé hadakozni., ö lássa, tsak hozánk jó legyen, jó egéséget néném.


Constancinápoly 25 januarÿ 1738

A vezér tegnap meg izené., hogy három. vagy négy nap meg kellene indulnunk., és hogy ma az vezérhez kellene meni, oda is menénk nagy vizes pompával, mivel nagy esö volt. a vezér melléje ültetvén a fejdelmet, egy kevés idö mulva kávét adata, és afejdelemre egy nusztos mentét adának, és minket fel kaftányozának., e meg lévén. a vezér, és a fejdelem fel kelének., és a vezér a fejdelem kezében adá az Ethnámét., a mely levélben a császár erdélyi fejdelemnek üsméri lenni a fejdelmet, a fejdelem is a vezér keziben adá. a portával tsinalt szövettségnek levelét; és el butsuzának egymástol., és a nagy esöben meg áztatok a kaftánt. ebéd után pedig a CSászár harmintz lovat külde a fejdelemnek. a fele szép paripák voltak, a fele közönséges lovak,. és ezek mellé. és bétsi hintot. hat loval., elég a hogy mi készülünk a már bé vet szokás szerént, tudni illik. igen szép rendeletlenségel., mert holnap után el kel indulnunk. vagy akarjuk vagy sem. azért nem irhatok többet


Drinápoly. 5 februarÿ 1738

kedves néném, mi ide érkezénk usztatva, mert azt el mondhatni, hogy mindenüt usztattunk a sárban, de már azt is meg kel mondani hogy mikor indulánk ki abbol a Császári varosbol, el végezvén tehát ót a komédiát az elmult holnapnak 27 napján., el készülvén nagy hirtelenségel; el indulánk ebéd után ritka és fényes rendeletlenségel; mert hogy a portán és másut. nagyob gondolatal legyenek irántunk, a porta 2 kapitsi pasával. kisérteté ki a fejdelmet a varosbol., egy pediglen. mindenkor mellettünk fog lenni., hogy gondgya légyen az uton mindenre, és egy tefterdárt. a ki fizesen, még it leszünk vagy két nap, elöre el láttyuk mitsoda kedvetlen utozás lesz a miénk. mind az idöre, utra, és más okokra valo nézve. it nagy tisztelettel, és betsülettel fogadták a fejdelmet az utban hoszu levelet nem lehet irni. azért el végezem és jó egéséget kivánok kegyelmednek


csernavoda. 19 februarÿ 1738

Mi Istennek hálá ide érkezénk tegnap. igen nagy bajal. de egéségesen, tegnap hus hagyo ked volt,, de mi még tegnap kezdettük a böjtöt, és ha mind ugy böjtölünk a mint el kezdettük, koplalás lesz avége. mert semmit sem találtunk, talám jobban lesz ezután; mert it fogunk maradni egy darabig. utunk pedig igen havas volt, fö képen [fö képen] hogy által jöttünk a hegyeken, tsak nem mindenüt jó bulgár faluk vannak. a hol enni valot lehetet találni. bort eleget, már azokban a falukban szalonna elegendö, a mely török országban igen ritka liktárium, de elsöben a bulgár aszony elött keresztet kel vetni. és ugy ád szalanát. más képen nem adna, oka ennek az. hogy ha egy töröknek adna szalonát azt mások meg látnák. lakoznék érette csernavoda, igen ocsmány helyt vagyon, de nagy falu. szép házak vannak benne. fele oláhok, fele bolgárok lakják kevés török. de gazdag kereskedök vannak itt. mind inkáb erdélyben kereskednek, a házak mind egy formára vannak epitve; többet is irnék ha volna mit, én pedig maradok. kegyelmednek.


csernavoda 5 marty 1738.

Talám már az irást el is felejtette kegyelmed én még el nem felejtettem., azért azt irom. hogy tegnap érkeztem viszá bukureströl. a fejdelem Constantinus vajdát küldöt volt köszönteni, a ki is nagy betsülettel fogadot, és pompával vitete magához, a még ótt voltam, avajda tartot tisztességesen, és betsületesen is botsátot el., adunán száraz lábal. mentem és jöttem által. attol igen féltem hogy a lábam belé ne sipadgyon, roszabul jártam volna mint. szent Péter. a vezér levele ma érkezék, a melyben minden féle igéretek bövölkodnek. abban a sok biztatások, hogy 30, vagy 40 ezer embert adnak melléje. de abban thamás vagyok., végtire azt irják, hogy innét vidinben kel menni, mire mivégre Isten tudgya. tsak ugy bánnak velünk mint a gyermekel. és vázt akarnak belöllünk tsinálni, mert azt gondolja a porta, hogy mihent vidinben érkezünk, az egész magyar ország és erdely lora. ül. és hozánk jö, talám ugy lehetne ha azöreg urunk élne, de most hogy hozánk jöjjön valaki Isten ne adgya, hanem kédet tarttsa meg.


vidin 7 Aprilis. 1738.

Már azt is végben vittük hogy ide jöttünk. de postán. mert mi egyébképen nem tudunk járni. ha szinte tiz napig voltunk is az uton, elég a hogy, az elmult holnapnak 27 dik napján szaladánk ki csernavodárol. azt nem kel gondolni, hogy az ellenség üzöt volna ki, hanem hogy mi mindent szaladva tselekeszünk., posta lovakot mindenüt adának alánk. és a portékánk. alá. azt el mondhattyuk, hogy a portékánk töb pénziben áll már a Császárnak. mint magunknak., mert a sok posta lovat, mind a Császár fizeti, az utunk nem volt unadalmas. mert igen szép földön jártunk tsak nem mindenüt a duna mellet. avalo egy kevesé pusztás. mert a falak is. puszták. most ahadakozásban., ezt a szép földet mind rátzók birják., a kik nem igen dolgosok, a fejér nép igen tsufos süveget visel. tegnap a midön két mély földnire lettünk volna vidintöl, apasa három vagy négy százig valo lovasokot külde elönkben, a kik mind tzifrán. mind jó paripások valának, a duna parton pedig egy kis mély földnire a várostol a pasa sátorai fel valának verve, a tihája elönkben jövén. a pasa. nevével köszönté a fejdelmet, és a sátorok alá vivé. ahol meg vendegelé a fejdelmet. ebéd után. a fejdelem apasa paripájára ülvén., nagy pompával érkezénk avárosban álgyu dörgések közöt. nem a várban, hanem a külsö városban vagyunk szálva, mászor. másrol irok. most ez elég.


vidin 11 aprilis 1738

Tegnap a mi fö generálisunk meg vendégelé afejdelmet. ugy tettzik, hogy ezt a pasát méltán nevezhetem generalisnak, ha a nem elég. gubernátornak nevezem mert ehárom bontsokos vezér; és leg aláb hatvan. vagy hetven ezer embernek parancsol. hadakozás idejében, azö pasasága pedig, mind szélyeseb. mind hoszab. mint tsaknem kétszer erdély országa. hát. az ilyet nem leheté hini generalisnak. vagy gubernátornak, ö pediglen azö tartományának. mint egy örökös ura., mind addig valamég ki nem teszik belölle, a pasa tehát sátorokot vonatván fel avároson kivül, tegnap 8 orakor oda menénk nagy pompával. apasa is egy ora mulva nagy Céremoniával oda érkezék. és a maga sátorában le telepedék erre jó vigyázni, hogy nem ö várt minket a sátorok alat. hanem mi ötet. mert a török igen meg tudgya tartani a Ceremoniát, egy ora mulva a fejdelem hozája mene, és a beszélgetés egy oráig tarta. ez a pasa szép ember, vezéri modon termet. ez örmény volt, azért is nevezték halváts. mehemetnek, igen kegyes. és okos ember, valo hogy nem volt hadi ember, mivel a fö harminczadoságból tették pasának, ebben az országban egyszersmind nönek fel az emberek az ilyen nagy pasaságra, valamint a gomba. elég ahogy most minden orán meg fog innét indulni. legaláb öttven ezer emberel; orsovát lötetni, a beszélgetés után, a fejdelem a maga sátorában mene, és atiszteivel ebédhez üle, a melyet a pasa készitetet volt, leg aláb ötven tál. étek. volt egymás után az asztalon, a pasa a maga sátorában ett, ebéd után. vagy hatvan jó paripásal. czidáztatot a pasa. azután tzélt lödöztetet flintákbol, azután nyilakal. a paripáit meg jártatta., mind ezeknek vége lévén ött orakor. a vatsorát el hozák. és vatsora után lora ülénk, és haza ballagánk, egy kevés idö mulva a pasa is viszá mene avárban., a török vendégség, ilyen szomoru vigaság, ebédre hivut. de velünk nem ett, azután nem is láttuk. mikor el jöttünk., nem kivántatot el butsuzni tölle. a nagy török urak igy szokták vendégelni fö keresztyéneket a kik bort isznak,. a belsö város. nem szép, a külsö rut, pusztás. és sáros. de a városon kivül szép térségek vannak. it pedig minden nap szomoru állapotokot látunk., mert minden nap láttyuk. hogy uttzárol. uttzára hordozák a rabokot, hol férfiakot. hol leányokot, hol gyermekes aszonyokot, boldog aszony az olyan. a kit gyermekestöl együt veszik meg. mert sokszor történik, hogy egy az aszonyt veszi meg. más meg a gyermekét, egy orában ugy el válnak egymástol, hogy soha többé esze nem kerülnek. de a rendes dolog volt, hogy török. egy szegény németet akarván el adni., uttzárol. uttzára hordozta, kialtván, tiz tallér, hat taller, ött tallér az arra. de senki nem igére semmit is érette., a török szegény lévén, nem hogy arabját tarthatta volna, de magának sem volt egy polturája is haragjában. hogy senki meg nem akarta venni. a kávé házban viszi, ót el adgya egy finsa kávéért. ilyen oltsu. itt a tsászár madár.


vidin 9 julÿ. 1738

Mi repülö félben vagyunk. mert innét is a szokásunk szerént. szaladva kel készülnünk. és meg indulnunk, kivel, és hová.. halgasad békeséges türésel. eholnapnak ötödik napján. avezér nissa felöl ide erkezék nagy siettségel. vagyon véle fegyverfoghato 80 ezer ember., mint hogy siet, azért a hadát továb nem nyugosztallya. és ma meg indulunk orsova felé. oka ennek a. hogy azide valo pasa már vagyon más fél holnapja. hogy orsovát meg szállotta és lötette. de már annak vagyon két hete, hogy königszeg generalis el igazitotta volt alolla. és a várat meg segitette. a vezér ezt meg tudván. azért jött ilyen siettségel erre, és azért is indulunk ma meg hogy a pasát meg segittse. nagy álgyukot viszen magával; és mindent a mi kivántatik avár viváshoz. olyan álgyu is vagyon, akinek elötte hatvan bival sétál, tegnap elöt a vezér meg izené a fejdelemnek hogy hadná el vidint., és menne táborban véle. el készülénk tehát a bé vet szokásunk szerént, és a vezér taborára menénk, de hogy menénk. mert példa nélkül valo dolog a mi dolgunk, senkinek közüllünk lova nintsen, se semi tábori eszköze. lovakot eleget adatot a vezér alánk. és a katonak alá. de azok posta lovak. el lehet itélni, ha posta lovakon kellé taborban menni, elég a hogy mi azokon megyünk., ugyan postán is térünk viszá. de e mind meg lehet a komédiában, ugyan azért is hurtzol oda a vezér. gondolván hogy ha atáborban lészünk, sok magyarok jönek hozánk. de hálá Istennek egy valamire valo nem jött. a kik jöttek, azok a fára valo fel magasztaltatást kerülték el. tsak a sok szép szót adgyák, de nem akarják egyéb hasznunkot venni, kedves néném, egy kis imádság hasznos volna egy olyanért. a ki posta lovon táboroz


fetislán 11. july 1738.

A bizonyos hogy a vezér sem adgya a Császárnak tudtára. nagyob szorgalmatoságal. hogy hová megyen és mit tselekszik,. mint a melyel meg irok mindeneket kegyelmednek; ugy tettzik mint ha a kedves nénémnek kellene igazgatni ezt ahadakozást, leg elöször tehát. a fö vezér meg indula vidin mellöl egész táborával. igen jó regel; mi is postán utánna lépteténk. a meg indulás pedig 9dik volt, ide pedig ma 11 dik érkezenk dél tájban. tegnap pedig reá vett minket a vezér. de nem tsak minket., hanem azegész taborát. azt pedig ma tudtuk meg, apedig ez szerént ment végben. tegnap estve hat ora után avezér meg indula az egész udvarával. sok fáklyákot vittek elötte, és utanna, az egész tabor, és miis azt gondoltuk hogy azon helyt fogjuk az éttzakát tölteni, és hogy avezér azért indult volna meg, hogy éttzaka ahüvösön érkezék fetislánhoz, mert a török táboron olyan szokás vagyon, hogy a had nem indul meg egyszersmind a vezérel,. a had már tudgya a szállo helyeket, vagy elöre, vagy avezér után indul meg. azis ki egy uton. mi máson. mikor pedig a vezér meg indul. egyet lönek ágyubol. a vezérel pedig már nintsen. hanem a maga udvara a mely igen sok., és azok atestörzök, akik már mindenkor mellette szoktak lenni. ajancsár aga pedig mindenkor meg szokot indulni. a vezér elöt egy napal., a vezér meg indulván tehát tegnap estve. a mint mondám, amidön két kis mély földnire lett volna a tábortol., taraczkokbol lötetni kezde, és azutan flintakbol., mint ha ugyan ellenség ütöt volna reája. a dunán., mivel. mindenüt a duna parton kelletet elmenni, arra az egész tabor fel zendül. gondolván hogy a vezér valamely sajkákra lötetne, noha setét volt., de kiki fel szedi sátorát. és avezér után megyen, egy kevés idö mulva érkezék hozánk egy nehány Csauz a vezér parantsolattyábol. mondván hogy indullyunk meg míis. ha veszedelemben nem akarunk. lenni. el készülénk tehát. nagy siettségel és meg indulánk a vezér után anagy setettségben. atörök táboral napal is bajos, de éttzaka igen veszedelmes., mert annak a rettentö sok rakot öszvére, tevéje, a tsak megyen ki egy, ki más uton. igen szép rendeletlenségel. és ha szüntelen az ember magára nem vigyáz. a bizonyos hogy fel üttetik, és eltapodtattyák. elég a hogy ma ebéd tájban ide érkezénk az egész táboral., ma tudok meg. hogy a vezér azért lötetet az estve. hogy a had hamaréb utánna menyen. mi egyik parttyán vagyunk. a dunának, a vidini pasa pedig magyar ország felöl valo parton, orsova pedig ide, tsak három ora., most nem lövik, az utolso levelemben meg mondottam volt az okát, de már ismét kezdik löni., mihent a sántzok készek lesznek, azt mondgyák hogy 22dik lötetni fogják azt tarttyák hogy a két táboron vagyon más fél száz ezer ember., de ha számlálnák mind azt, a ki kenyeret eszik, két száz ezer embernél is töb volna., mert itt a rettentö sok tseléd, a sok minden féle mester ember, asok kufár. kalmár. kereskedö valamint egy városban. egy szoval égy városban anyi féle dolgot nem találna az ember mint egy vezérnek atáborán, még ötves mester embereknek is kel lenni. a sok féle ételnémü, és más egyéb portékát. mind Constancinápolybol keletet a duna mellé hurtzolni. itéllye el már azember, ha egy vezér táborát fel verik. mit nem nyernek, tsak szeker töb vagyon harmintz ezernél., ahoz mindgyárt harmintz ezer ember. a mitsoda rendeletlenség vagyon mikor a tabor megyen. a rend szintén olyan nagy, a midön helyben vagyon., mert itt a nagy tsendeség., gyilkoság. veszekedés. lopás. nintsen. de azt itt nem kel keresni hogy rendel verjék a sátorokot; uttzákot ugyan hagynak, de ki ki oda veri sátorát. a hová tettzik., senkinek szabot helye nintsen, fetislán pedig egy nyomoru rátz falu. a trájánus Császár hires kö hidgya is itt volt, most is még meg vagyon egy darab belölle, a vezér is ót akar fa hidat tsináltatni a dunán. a mely ótt igen keskeny, egy szoval. azt akarom hogy illyen nagy török tábort láttam, de ugy tettzik hogy már mindenröl elég tudositást adván. el végezhetem levelemet., és tsendeségel várhatom a parantsolatokot, hogy hová tettzik kegyelmednek hogy vigyük ezt a nagy tábort, ha meg veszük orsovát; addig is maradok. Etc.


fetislán 26 aug. 1738.

kedves néném. a kegyelmed parantsolattyára orsovát meg vevök, már most nem berdot, hanem allát kiáltanak benne., ez a változás eszerént mene végben. a komendans látván hogy avezér tellyeségel el nem szálana alolla, valamég meg nem venné: azt is láta hogy az ágyuk a kö falakon igen sok ajtokot tsinálnának minden nap. de leg inkáb a vivé a fel adásra, hogy a hada igen betegeskedet. mert a sok nyoghatatlanságon kivül, asziget igen egéségtelen, tegyük ehez azt is, hogy a vezér ki kiáltatta volt. hogy a ki ostromra megyen. annak huszon ött tallérja leszen. erre valo nézve. sok száz jantsár iratá fel magát. az illyen hirt ha meg vitték avárban. gondolkozhattak a fel adásrol., a komendáns meg izené 12 dik avezérnek. hogy küldene valakit hozája, akivel végezhesen a vár feladásárol. a vezér ibrahim effendit küldé, aki is mindeneket el végezvén, 15dik a komendans a vezérhez jöve, nagy tisztelettel fogadá: és avezérnek. a várat fel adá; aki is ajándékal botsáttá viszá, ugyan azon anapon ajantsárok el foglalák a várnak egyik kapuját. a még egészen kitakarodik a német belölle. ugyan azon estve meg lövék örömét a táboron, a mi hadunk máris kezd oszlani. és talám tsak mi maradunk avezérel, az idén nem is tart továb a hadakozás, ami dolgunknak is tsak hamar vége lesz. avezér azt izené tegnap a fejdelemnek., hogy készüllyön mert 30 ezer emberel, temes vár felé mehet, ma pedig meg izené, hogy nem is kel erdélyröl gondolkodni. hanem arol,. hogy véle vidin felé menyünk, az Isten meg oltalmazta édes hazánkot arablástol., elég ahogy, holnap innét meg indulunk. és el hadgyuk a fekete, szalmával, földel. füvel, fövényel elegyesen sült kenyeret avezér meg igérte hogy az uton szemben lesz a fejdelemel. meg lásuk. ezel maradok kegyelmednek.


vidin. 1. 7bris 1738.

Már most bizvást elmondhattyuk. hogy vége vagyon a komédiának, és a theátrumrol betsületesen le szálitának., és a vezér minden Ceremonia nélkül fel ada rajtunk, perditio ex te Izrael. az elmult holnapnak a 27 dik napján, fetislánt el hagyok és a vezér után menénk vidin felé. igen kevés had volt velünk; a vezér meg izente volt, hogy az utban szemben lesz a fejdelemel; a vezér mint hogy mindenkor elöttünk indult meg, kilentz ora tájban meg szállot ebédelni, nékünk pedig azt mondották volt, hogy ebéd után. szemben lesz a fejdelemel., azert utánna siettünk. hogy az ebédgye után. a helyre érkezhesünk, de mint hogy avezérnek semmi szándéka nem volt hogy velünk szemben legyen, azért tsak hamar ebédelt, és a midön látta hogy közelittünk sátorához, fogja magát, a hintojában ül. és el megyen elölünk., emár nem volt tréfa, azután azt mondák, hogy vidinnél lesz a szemben valo létel., a vezér vidinhez érkezvén. sokal elöttünk. már sátorok alat volt. az egész udvaraval. a midön miis közelitenénk a sátorokhoz, azt izenik, nekünk, hogy most nem lehet szemben velünk, mert roszul vagyon hanem, hanem tsak tarttsuk a ló száját. a szálló helyünkre. a mely a duna parton volt varoson tul. erre tsak le sütök a fülünköt, látván hogy mitsoda durván bánnak velünk, mitsoda változás. ennek elötte egy nehány holnapal. nagy pompával vittek bé vidinben, most pediglen még a városon sem akartak keresztül vinni bennünket, hanem a városon kivül kivül a kertek közöt kelleték sokat kerülni, végtire a szállo helyre érkezénk, és it sátorok alat vagyunk tsak magunk, mint a szam ki vettettek. 29 dik érkezénk ide, már ezután, a fejdelem sem fogja mondani. szokása szerént. hogy nagyob betsülettel vagyon hozám a porta. mint az atyámhoz volt; ma ebéd után azt izenék hogy a fejdelem szemben lehet avezérel tsak menyen hozája, de egy kevés idö mulva ismét azt izenék. hogy nem lehet. mert a feje fáj. nem akarásnak nyögés avége. tegnap pedig innét jó regel meg indula, az egész udvarával; és ide hagya bennünket., már itt meddig leszünk, télre hová visznek. Isten tudgya, de azt tudgyuk hogy a fejdelemnek azegéssége igen rosz renden vagyon, soha nem is volt egésséges a miolta ebben az országban jött de kivált egy darab idötöl fogvást igen sárgodik; a harag pedig igen árt egésséginek, jó egésséget kivánok kegyelmednek


vidin 4 8bris 1738.

E sem igen nagy vigasztalásra valo level lészen, se semmi hirt nem irhatok a nénémnek., mit is irhatnék mikor senki felénk sem jö; mint ha tsak mi volnánk török országban, ami taborunk elég hoszu, de igen keskeny. vagyunk mindenestöl más fél százan., de most minden orán fö nélkül maradunk., mert a fejdelem igen rosz állapotban vagyon. szüntelen valo forroságban, az ábrázattya vész, a teste vastagodik. enem jó. de ö a felöl tsak mulatná magát havolna kivel, és mivel, és tsak örömest el akarná titkolni nyavalyáját., orvoságot nem veszen. ha nem a ki valo járásal akarná magát meg gyogyitani. a minap a borbélyok. és a doktorok tanátsok ellen hajora üle, és mesze le mentünk a dunán, de a mikor visza jöttünk kettzeris el ájult. nem is gondoltuk. hogy életben érkezék haza, négy embernek kelletet a hajobol ki venni. és asátorában vinni, a nyavalyának nyughatatlansága miat, már egy nehány naptol fogva a sátorát mesze verette a töbitöl. de ótt sem maradhatot, hanem a mi sátorunk mellé vettetet ágyat. estig ótt feküt, estve a maga sátorában viszá akarván menni maga nem mehetet. hanem négyen vitték., a mint vitték volna el ájult. én azt gondoltam hogy meg holt, és a kiáltásomra magához tért, az oltátol fogvást mind nagyobodik rajta a forro hideg, a hus mint egy hull rolla, de a harag el nem hagya. a melyet mind a természetnek kel tulajdonitani. mind pedig annak. hogy nehéz néki hogy ollyan állapotban láttya magát lenni, minékünk készülnünk kel, a vezér egy agát küldöt ide, hogy hajokot rendellyen, mert a dunán megyünk le oroszcsikig. onnét tsernavodára telelni. ket nap mulva meg indulunk, azért a leveleket arra kel igazgatni. és azegéségre vigyázni.


oroszcsik: 14 8bris 1738.

It vagyunk tehát. mint hogy innét irok, anyi sok irtoztato veszedelmek közöt is. de a nemes vér. vagy veszt vagy nyér. de probál, mind azon által ide érkezénk, szerencsésen. hol az ellenség hátán, hol egy nehány ezer közöt kelletet el jönünk, de még is borbélyra nem volt szükségünk. meg kel tehát mondani azt a nagy veszedelmet, nem nagy veszedelemé a midön anyi sok ezer viza közöt kelletet el menünk. hát ha fel forditották volna a hajonkot. elég a hogy ezen holnapnak a 6dik napján mind hajora ülének a bujdoso urak, ugy mint, Csáki ur. zai urfi, Ilosvai, pápai, dászti, ez olasz. pázmány uraimék. és magam, afejdelmet pedíg igen nyomorult állapotban tevék a hajoban. és nem akará. hogy egyikünkis lenne véle a hajojában, a melyet mi nem igen bántuk. mert nagyob mulattságal vittük végben a vizi utunkot a bizonyos hogy gyönyörüséges dolog jó társaságban mint mi voltunk a dunán le menni. mert minden két ora mulva nagy szép szigetekre találtunk, és némelykor meg lehetös városok mellet mentünk el. a városok pedig mind török ország részin vannak, a hires nicápoly a többi közöt volna leg szeb. de igen ocsmány helyre vagyon épitve, a városal által ellenben szakad a dunában az édes olt vize, tsak azt sem láthattam suhajtás nélkül., mert olyan édes hazábol foly ki, a honnét 31 esztendötöl fogvást vagyok ki rekesztve., mint hogy veszedelmes volna éttzaka járni., azért minden estve ki kötöttünk valamely sziget mellé. gyakorta a sziget parton, tsak a tormához kötötték a hajot. mert olyan vastag gyükerek vannak, mint a szekér rudgya. ha meg reszelik sárga. és jó, ha mindgyárt eszik. de izetlen. ha egy keveset áll. reszelve. vér ontás is volt. mert ki vált., havasalfölde részin valo szigetekben, tsak nem mindenüt találni sertéseket, vadok vagy szelidek nem tudom, mert azok örökké a szigetekben laknak tsak magok, talám gazdájok is lehet elég ahogy, egy szigetben kettöt meg öltünk., jól laktunk. meg bennek tartot, de menyi átokal ettük. mert a fö hajosunk török volt. eleget mondotta. hogy meg szeplösitettük a hajoját. mi azt tsak nevettük, ö néki pedig tsak kelletet nyelni a siros füstöt, a mitsoda jó muszulmán volt. talám el is adta azután ahajoját, azért hogy tisztátalanná lett volt a diszno hustol. tegnap ugy mint 13 dik ide érkezénk szerencsésen Istennek hálá. a fejdelem már ide érkezet volt, igen nyomorult állapottyában, innét már tsak hamar tsernavodára megyünk ezel maradok.


csernavoda 7 dik 9bris 1738

Én ha azkedves néném levelét nem veszem is de tsak irok, leg abol meg láthattya kegyelmed hogy még élek. de hogy lehetne kegyelmed levelit vennem. a midön soha egy helyben nem maradunk, hol a vizen, hol aföldön, hol az áerben járunk. de bártsak valamely jórol és ne tsak mindenkor a nyomoruságrol kellene irnom az el mult holnapnak 19 dik napján indulánk meg orosztsikrol, három, vagy négy ora mulva, ideis érkezénk, rosz állapotban, de a fejdelem végig meg akarja tartani a természetit., három vagy négy nap mulva hogy ide érkezénk, mindenikünket el tiltá magátol., még a borbélyiait is, valo hogy it pestis vagyon, de az orvosokot ugyan azért kelletet volna maga mellet meg tartani, a körülötte lévö tselédeket is el küldötte szállásárol. tsak épen egy kóbórló doktort aszakátsot, egy szököt olosz muskotérost. és két aszonyt tart maga mellet ezekböl, áll azudvara. ezek pedig olyan személyek. a kiket nem üsmérte ennek elötte egy nehány napal, leheté az ilyenekre bizni életét,? a minap éttzaka ugy volt, hogy a kik mellette vannak, azt gondolták hogy meg holt. mindgyárt hozám futottak meg mondani hogy halálán vagyon. de hogy meg ne haragittsam nem mentem eleiben, tsak azt feleltem valamint Esther. ha tsak a király nem hivat nem mérek eleiben menni. a török tisztek látván hogy nem helyesen tselekednék, meg izenék a fejdelemnek hogy venne valakit közüllünk maga mellé, ha halála történnék. legyen valaki melette, erre valo nézve meg izené nékem, hogy legyek melette., azért már egynehány naptol fogvást mellette lakom, a borbélyokot mint egy kitelen maga mellé vette, akiknek tanátsok. és akarattyok ellen, mint egy boszubol., éret vágata magán, egy szoval a mitsoda állapotban vagyon, nem hiszem hogy innét ki mennyen ezel maradok


csernavoda 10 9bris 1738.

Kedves néném. végit érök Rakotzi Josefnek., már regtöl fogva láttuk hogy ugy lesz mint a gyertya, tegnap igen nagy gyengeséget érezvén., meg gyont. és komunikált. a testamentumát meg tsinálta, mára viradora a forro hideg igen nagy lévén rajta, ma anyira el nehezedék hogy a gyerttya már vége felé volt, mind azon által jol beszélt. tizen egy oráig. noha már a szemei el homályosodtak volt ugy anyira hogy tsak a szóvárol üsmert meg mást., tizen két orakor délben a szova el állot. és igen nagy foroságban volt. és tsak a jajgatásárol vettük észre hogy szenved, két orakor dél után a pap fel akarván néki adni az utolso kenetet, a midön az imádságot el kezdé. az Istennek adá lelkét, 38 esztendös korában, az ur irgalmazon néki. a testet fel bontották. a mája mód nélkül meg dagadot volt. a testet. egy pintzében tétettem. mind addig ót lesz. még válasz jö a portátol, a testamentumban azt hagyta. hogy az attya mellé temesék, de nem hiszem hogy meg engedgyék., ebben a fejdelemben. a mi fogyatkozás volt. nem a természettöl volt. hanem a neveltetéstöl. esze szép. volt, szive jó. de a haragrol. soha meg nem intették. noha a mindgyárt el mult. de gyakorta jött elé. se azt néki nem tanátsolták, hogy kivánnya magát szeretetni másokal., egy szoval, ha az attya nevelhette. volna, mind más természetü lett. volna. most ez elég. mászor másrol.


csernavoda 15. xbris 1738.

Nem kétlem kedves néném, hogy már vetted levelemet a melyben meg irtam hogy ismét fö nélkül maradánk. de nem sokára. szükségünk nem lészen före. mert a minap is eltemetök egy atyánk fiát, és a menyin már maradtunk. egy szilva fának is el férünk az árnyekában. a ki minket teremtet. annak legyen meg akarattya rajtunk., ö minket például tett az egész nemzetünknek, és boldogok azok, kik tanulni fognak rajtunk, kik az országal együt tartanak., és akik füsthöz hasonlo ókból el nem hagyák nemzeteket, és örökségeket. adgya Isten hogy soha senki bennünket ne kövesen, és irtozva halyon beszélni a mi hoszas bujdosásunkrol: de kedves néném. mink voltunké elsö példák,? bizony nem, mi tanultunké másokon.? nem: mások fognaké tanulni rajtunk.? nem: de miért.? mert mindenkor egy féle okok, vezették, vezetik, és vezetni fogják az embereket. az olyan állapotra. mint a melyben mi vagyunk, ha nem tsak a lészen szerencséseb. a kit az ur, mint egy fogságban tészi a maga joszágában., mert én nékem. soha semmi egyéb okom nem volt hazámot el hagyni. hanem hogy igen szerettem az öreg fejdelmet, noha a menyei Atyám elött. más okbol kelletet el hagynom. imádnom is kel rendelésit; a minap érkezek ide egy vezér aga, a Császár és a vezér leveleivel. a mellyekben, szép igéretek vannak, mind eddig a szegény fejdelemnek rendelése szerént minden joszága kezemnél volt, de ennek elötte egy nehány napal. a porta parantsolattyábol, a török tisztek ide gyülvén mindent fel irának., kezekhez vevék és el petsételék. én is el hagyám a szállást. és más szállásra menék. ilyen a világ. és a mit gyüjtöttél kié lészen? ezel maradok. Etc.


Csernavoda 1 junÿ 1739

Az el mult holnapnak 14 dik napján viszá érkezék ide a porta parancsolatival a teftedár. és mint hogy a porta arra szabadságot nem adot hogy a szegény fejdelem testit. Constancinapolyban vigyék. azért tegnap estve. egy görög templomban el temetök. akit is az ur Jesus állittya jobb keze felöl. az utolso napon. it most minden orán az apostolok el oszlása lészen, a parantsolatok el érkeztek, csáki ur. vidin felé fóg menni. zai urfi kotsinban, én pediglen Jásziban, de mi ketten együt fogunk járni egészen jászig; innét bukurestre megyünk., és onnét keresztül. és végig havasalföldin. molduvában, innét pedig mi meg indulunk. 4 nap mulva, mert a fermányunkban a vagyon fel téve. hogy egy orával. eléb indullyunk meg., mert it nem teszik azt a parantsolatban mikor valahová küldenek valakit, hogy siesen, hanem egy orával eléb indullyon meg. mint sem kellene. és egy orával eléb légyen ót a hová küldik. elég a, hogy, ha erdélyt meg nem láthatom is. de a köpenyegit meg látom. mert az erdélyi havasok mellet menyünk el; ha zágonban sert nem ihatom is. de iszom a bozza viziböl, köszöntöm ezeket a kegyelmed nevivel is; ugy tettzik nekem. hogy elég böségel. adtam kegyelmednek tudtára, a szegény fejdelemnek minden dolgait; és életének végit már itt két Rákotzit temeténk el, a harmadikát Isten éltese, a nem eszik török kenyeret, minek elötte ezt a levelet el végezem, és az iráshoz valo szerszámimot el rakjam, lehetetlen hogy egy kis nevettségre valo historiát ne irjak, elég szomoruságra valot irtam, elég a. hogy nálunk. szököt német muskotérosok is vannak., a kiknek azerszények igen lapos lévén, a vizet is meg unván. nem tudták miképen ihasanak bort. mert pénzek nem volt,. azért tanátsot tartottak egymás közöt hogy miképen ihasanak bórt pénznélkül, egyik a szomjuhozo gyülésben mondá a töb tanatsoknak, tsak azt tselekedgyétek a mit én mondok, és lesz borunk. el küld tehát négyet a többi közül. ásoval, és kapával., ezek estve késön egy görög papnak a kapujához mennek, ót igen kezdik ásni. és hánni a földet., mint ha sirt ásnának., apap meg halván hogy dolgoznak a kapuja elöt. ki megyen. és kérdi töllök hogy mit akarnak, azok felelik, hogy egy holtat akarnak el temetni, a pap inti hogy másut temesék el. de ök tsak ásnak keményen. a pap gondolkodik, és kérdi töllök ha pestisben holté meg azaz ember. ezek felelik, hogy abban, a pap azon meg ijed, és mondgya. barátim tsak ide ne temesétek. inkáb 3 veder bort adok néktek, de azok tsak ásnak., a pap 4 igér. azután. ötöt, mikor az alku meg volt, a pap hátra néz. és láttya hogy hozák a halotat egy deszkán. arra annál inkáb meg ijed, és a kapuján belöl nézi hogy mint megyen végben a temetés, a muskotérosok kiálttyák néki, hogy ha az ött veder bort megadgya. a halotat továb viszik, a szegény pap meg igéri tsak meg menekedhesék, ezek is mindgyárt bé mennek. és az ött veder bort ki hozák. a pap is utánnok megyen hogy lássa ha elvisziké a halotat. de mitsoda tsudálkozásal látá. hogy a halot fel kelvén. leg elöbször is ö kezde inya. a borbol. a szegény pap nem tudta ha haragudgyéké. vagy nevesse., mint meg tsalták. kedves néném már ezután molduvában kel a leveleket igazgatni., és ugy nem kel tenni, mint egy olyan uri aszony, aki se nem irt se nem olvasot, senem varot azért, hogy szégyenlette az oculárét fel tenni., én pedig maradok kedves nénémnek etc.


Csernovoda 4dik junÿ 1739.

Csak annak örülök édes néném, hogy egésséges vagy, itt most minden orán el oszolnak az apostolok. ki nap nyugot felé, ki északra. a fermányok el érkeztenek, amelyekben olyan rendelés vagyon hogy Grof csáki ur, a nem okos, hazájokot el hagyó magyarokal. vidinben menyen, a kéd édes, jó, és szép szolgácskája pedig, molduvában iromtat, zai urfi pedig kocsinban, de együt járunk jászig, kérdgye kéd. ha bánomé ezt a rendelést. azt felelem reá. hogy nem., a fermányinkban pedig azt parancsollyák.. a két vajdáknak, hogy becsületesen fogadgyanak, aposta fermányunkban pedig a van fel téve, hogy egy orával eléb indullyunk meg. mint sem kelletnék, ez az Cancellária szokása. mert it nem teszik hogy hamar indullyon. vagy siessen; mikor valahová küldenek valakit. hanem azt irják a fermányban. hogy egy orával eléb indullyon meg. és egy orával eléb legyen ót, mint sem kelletnék., én ezt jó mondásnak tartom. én nekem már ne irj néném, valamég jászbol nem irok. de akor, egy orával. eléb kel irni., had vehessem eléb egy orával, én pedig még bukureströl is fogok irni, mi jó vagyok én, de kéd is jó. a szegény fejdelem azt hadta volt. hogy az apja mellé vigyék temetni, de azt meg nem engedték. azért ennek elötte egy nehány napal. el temetök. estve egy görög templomban, az apja felöl el mondhatom. valamint egy régi nagy ember felöl mondották volt. hogy ha születet. bár soha meg nem holt volna. a fia felöl pedig. hogy ha enyomorult világra nem jöt volna. semmit nem vesztet volna rajta. mert szegényel, ugy bánt avezér. valamint a gyermekel., noha már negyven esztendö felé jártunk; csak a sok szép szót. és igeretet adták, a külsö dolgok iránt, mert a mi abelsököt illeti. arra nem lehetet panaszunk. mert eleget adtanak., a sok paripát, a sok szép szerszámot. és nyolczvan tallér egy naprá. csak elegendö. hogy ha tudtunk volna abbol élni. és meg felelni a méltoságnak. de semmiben nem tudtunk magunknak segitteni. a tanács pedig nem kellet; sok dolgokra esze szép volt. szegénynek, de igen rosz neveltetése volt; és nem szeretet semmit is tanulni, mert nem szokta volt meg atanulást. az ész pedig tanulás nélkül. csak olyan mint a mely föld parlagon áll, más országban talám inkáb mehetet volna valamire. de éppen nem erre valo volt. minden maga viselése, szokása. ellenkezet az itt valo nemzettel. mert sohult ugy nem vigyáznak az embernek maga viselésire mint itt. ha pedig a nemzetit nem szerette. azt nem kel csudálni, mert ollyan helyt neveltetet. a hol gyülölik a mi nemzetünket., de kivált bennünket, a kiket az apja szeretet; éppen nem kedvelhetet, elég a hogy, minden élete, és dolga szegénynek. ebben az országban, csak ollyan volt. mint a szalma tüz, azért ne beszellyünk többet felölle, az Isten irgalmazon szegénynek hanem. arrol beszéllyünk, hogy nekem készülnöm, és rakodnom. kel. mert holnap. vagy holnap után. innét el illantok., és ha magát erdélyt. meg nem látom is. de a köpenyegit meg látom, mert az erdélyi havasokhoz nem mesze megyek el., néném nevedel is köszöntöm öket., nem gondolom hogy a bozzára mennyek kaszáltatni, de boszuságra. iszom. a bozza viziböl, mint hogy minden iro szerszámimot el rakom azért a levelet is el végezem. de engemet el nem kel felejteni. és az egésségre kel vigyázni, de irni is kel. és ugy ne tégy. mint egy ollyan uri aszszony, a ki senem irt, senem olvasot, senem varrot. soha is. azt pedig csak azért. mert szégyenlette. az oculárét feltenni.


bukurest 11 junÿ 1739

Meg kel tartani mindenkor az igéretet,. mert az igéretel adosá teszük magunkot, és az adoságot meg kel fizetni. akár minémü dologbol állyon a. példának okáért. ha egy csokbol állanais, de meg kel fizetni, éppen a Csokrol kel nekem most beszélnem, a midön még innét hetven orára kel ügetnem, hát ha még, valamely keringö embertelen katonák. bé polálnak. és ugy visznek bé erdélybe. a nekem rosz tántz volna., it bennünket nagy becsülettel fogadtak, a városon kivül. egy klastromban. az ebéd készen várt bennünket. a vajda a secretariusát. küldötte elönkbe, ugyan az is vendégelt meg a vajda részéröl, ebéd után. pedig a mariászá voda. hintojában mentunk bé pompával a városban., én is ót kezdem el. a hol végezni kellene, mint a ki elsöben el vette az atyafiát. és azután kért szabadságot, 5dik indulánk meg csernavodárol, jó tarsaságban. pápai jános sogor. aki gyogyitatni jöt ide magát. zai urfi, s'magam. mert magamot el nem kel felejtenem, tegnap a vajda hintaját küldötte utánnunk. és szemben voltunk véle. csak nem egy oráig voltunk nála, a szeme kancsal., de az esze nem a. mert elegendö van neki, ha szinte görög szinü is. mert a görögöknek más féle szinü az eszek,. nem mondhatni tellyeségel. hogy fekete., de igen barna, mert mindenkor azon van, hogy csalhasson meg másokot, avajdának avároson kivül kerttye, háza vagyon. ót voltunk szembe véle. ugyan magais ót vagyon táborban hát nem kellé a káposztát örizni, napal. házban vagyon. éttzaka a sátorban hál. mert mikor a vezér táborban vagyon, a vajdáknak is táborban kel szállani. ha szinte a káposztás kertben is. és addig mind ót kel maradni. valamég avezér táborban vagyon. már minékünk avajda. egy hintot is adot. posta lovakot, és szekereket, azért. Isten segittségivel innét eléb megyünk holnap, egy nehány oláh katonát is adnak mellénk. hogy kisérjenek. mert hogy meg örizenek azt nem gondolom. még. is hirt visznek a vajdának. ha el fognak., itt semmi egyéb hir nincsen, hanem tegnap ment itt el egy muszka követ., avezérhez megyen. könnyü el itélni. hogy a békeséget járják, gondolom hogy ittis reá ropják., soha édes néném nem kelletet ugy vigyázni az egésségre mint most; inkáb több fizetést kel neki igérni csak el ne mennyen., mert én az enyimnek, pitesdi bort kel adnom, mely nagy büntetés.


jász. 21 junÿ 1739

Ide érkezénk mi édes néném szerencsésen, foxánig uri modon jöttünk, a vajda hintojában. talám még a leg elsö havasalföldi vajdáé volt, akár micsodás volt. de hintó volt. foxántol fogva eddig. nagy nyugodalomal kotzogva., mert mindenüt. hatalmas rosz posta lovak vannak, de micsoda gyönyörü utozásunk volt. az idöröl nem szollonk., mert mindenkor esök voltak. kivalt molduvában. ollyanok voltunk. mint a meg ázot kakasok., de micsoda szép térségeken, micsoda hellyeken megyen az ember. bukurestöl fogva egész jászig., hogy a szem bé nem telhetik, micsoda kár. hogy ezek a szép. és jó földek pusztán vannak, mert két nap alat egyszer ha találtunk valamely lako helyre. én soha annál szeb földet nem láttam, gyönyörüség volt a mi utozásunk. és egy meny aszszony, gyönyörüségel járhatot volna velünk, mert bukurestöl fogva, jászig. csak a sok külömb külömb féle szép virágon járt volna., mindenüt a mezök. bé voltanak teritve virágokal. hogy csak. a szekfüre, és a tulipántra léptek a lovaink egy szoval mindenut virágos kertben jártunk, de mit mondok. mert nincsen olyan kert. a kiben annyi sok féle virág legyen. hát ha még. az az elmuló gyönyörüségünk. nem let volna meg elegyitve. a félszel, mert attol is kelletet tartanunk hogy valamely tévelygö. jó magok reánk ne üssenek, meg mutathattuk volna atörök császár fermányát, de tudom hogy ök arra nem hajtottanak volna, és ha csak erövel is labkovicshoz vittek volna. ebédre, mi pedíg éppen nem ohajtottuk azt a becsületet, a mi örzöink pedig. ha valami lovast láttak. mindgyárt az erdöt tekintették. el itélheted néném. micsoda suhajtásokot bocsátottam. mikor az édes hazám havasi mellet mentem el; örömest bé mentem volna zágonban. de az ur bé fedezte elöttem, az oda vivö utakot. mert az egész föld övé, tegnap más fél mély földnire avárostol: találok elöl avajda secretariusát. aki is köszöntvén bennünket az ura nevével, azután avajda hintojában. helyheztetök magunkot. és pompával menénk a városba. és aszállásunkra. ma reggel. a vajda meg izenvén, hogy szembe lehetünk véle. és a hintoját küldvén érettünk, nagy Ceremoniával fogada bennünket, satorok alat. mert ez a vajda is táborban vagyon. majd más fél oráig voltunk véle. inkáb is tudgya e magát alkalmaztatní az idegenekhez. nem is kel csudální. mert a portán fö tolmács volt. abeszélgetés után. viszá vivének szállásunkra. ezek most igy fogadnak bennünket. mert meg vagyon parancsolva nekik, de ma holnap. reánk sem néznek. illyen a görög. fö képen, ha csak egy arasznira is. fel emelik aföldtöl. ha a közönségese meg vagyon spékelve. kevélységel, hát ligora, hogy ne volna, a midön, egy országnak parancsol, a muszkák közelitnek molduvához, most ezeknél többet nem irhatok. mászor másrol. maradok a jó nénémnek, ha egésségire vigyáz. jó szolgája.


jász. 22 julÿ. 1739.

Már egy holnapja. hogy unadalomal. töltöm az idöt ebben az izetlen városban csak egyedül. mert zai is már régen el ment kocsinban. avajdánál. egy néhányszor voltam. de amiért ide küldöttek, alátom hogy csak hejában valo lesz. az unadalomra pedig minden nap elég alkalmatoság adatik. mert ezek a boérok. ollyanok mint a medvék az idegenhez, nem tudom ha termeszetböl cseleksziké, vagy pedig nem mérnek az idegenekel társalkodni, de igen vadok. voltam már egy néhánynál, a kiknek két fejü sas a tzimerek, mert ezek mind a Cantakuzéna familiájábol mondgyák magokot. talám még a gazdám is abbol. valo. meg nézem a tzimerit. noha szabo. hogy itt valaki az idegenhez menne, ebédre hiná, amint szokás. az emberek közöt, azt nem kel várni ezektöl a medvéktöl. én is feltettem hogy egyikhez sem megyek, mikor a vajdához megyek. reám hintik a mariászá nevet. mert láttyák. hogy a vajda mint van hozám. de azon kivül. ugy vagyok itt. mint ha csak én volnék egyedül a városban, még eddig, senkinek. annyi baráttságát nem tapasztaltam hozám. mint az ide valo érseknek, mikor hozá megyek igen örömel lát. és hogy meg mutassa hozám valo jo ákarattyát. egy nehányszor már. holmi étel némü ajándékot küldöt, ollyat a mi itt ritka a városon., azt én igen kedvesen vettem tölle. nem az ajándékját, hanem hogy jó szivel vagyon hozám. mert énnekem itt ollyan asztalom vagyon. hogy tiz emberel többet tarthatnék, mint a mennyi van., még is az a szerencsém, hogy egy olosz páter vagyon itt. azzal eszem és beszéllek. mert ha a nem volna, soha sem tátanám fel a számot, hanem mikor eszem, ha a korcsomára volna kedvem el menni, ót eleget beszélgetthetnék. az oláh papokal, mert itt a korcsomákon. minden hordo mellett vagyon leg aláb tiz pap. és aztot ugy veszik körül, valamint egy halotat, mind ezekböl. el lehet itélni. hogy nem kopik a nyelvem a beszédben., had koptassam tehát a pennámot azirásban, mert arra elég idöm vagyon, és a beszélgetés gyanánt legyen. beszélgessünk hát. mind a városrol. mind az itt valo állapotrol egy keveset, aváros dombon vagyon. elég szép helyt. de a vizet meszünnen kel hordani a lakosoknak. öt, vagy hat, rongyos klastrom, cselekszi hogy jászt városnak lehessen mondani. mert másként, abenne valo házakért. csak falunak nevezhetnék. a kereskedést. a sidok. és az örmenyek tarttyák, hogy ha pedig. itt állando vajdák volnának. és ollyanok kik az ország hasznát keresnék, igen nagy kereskedést lehetne itt fel állitani, sokal könnyebben. és nagyobat. mint bukuresten, hová lehet szeb és job föld. mint itt vagyon, valamit a föld teremt. az itt mind job mint másut. minden féle mezei, és kerti vetemény, hol lehet szeb marhákot látni mint. itt. hol lehet ollyan jó izü tehén hust enni, és a borát. akár mely asztalra fel vihetik. a gotnári bort, a konty alat is kényesen, és gyönyörüségel. meg Csemcsegethetik. de a lakosok. ollyanok mint a vad állatok. a gyönyörü szép. és jó földet pusztán hadgyák. és az erdökben laknak., itt a boéroknak számok igen kevés. ha tizen, vagy tizen ketten vannak ollyanok. a kiket uraknak lehetne mondani, a többit számban sem veszik. valo hogy a török birodalma alat vannak. de bezzeg a görög igája alat vannak., a nagyob, hasznosab. fö, és alacson tiszttségeket a görögök birják, a fejdelem mindenkor görögböl lévén. kedvez a maga nemzetinek, és azoknak inkáb hiszen. és azt cselekszi a boérokal. a mit akar. csak mostanában is. kicsoda itt a fö hekmány. a ki az egész hadaknak parancsol., egy gazdag görög szöcsnek az öttse, és elötte, terdet, fejet kel hajtani a töb boéroknak. de mi közöm nekem mind ezekhez. amidön nagy unadalomal, kel enni akenyeremet és innya a gotnári bort. itt minden nap a sok rosz hir, a muszka közelit kocsinhoz, mindenek félnek és készülnek, az Isten visellye gondomot., ö tudgya mi okért hozot ide. a minap egy muszka követ ment it által, avezér táborára megyen. én is a vajdánál voltam el bucsuztam tölle, mert tegnap nagy pompával mene ki innét. az egész hadaival., de micsoda. had,? nem is mondhatni hadnak. hanem csak szöllö pásztoroknak., egy pasa van véle. talám 40. vagy 50 emberel. mind egész. hada. volt talám. bövön számlálván, más fél ezer ember, leg utollyára vitték a fal törö álgyukot, a mellyeket szükségben, dioval is meg lehet tölteni. ezek igy mind ki takarodának, és ide hagyának., már lássam akár mit csinállyak, azt tudom hogy a vajda jó rendelést tett felölem, és a kalmakánokra bizot, mert itt három kalmakánt hagyot helyében, akik három ide valo fö urak. az egyike közüllök. a Cancellárius, ezek, meg nem oltalmaznak minket, ugy lehet hogy csikbol, reánk üthetnek, és egy éttzaka az ágyban találnak., ollyan öltöztetökre. nincsen szükségem maradok. édes nénémnek. szolgája.


jász. 23 aug. 1739

It édes néném. ebül vannak a dolgok; a miolta a vajda innét el ment szüntelen valo zenebona a városon. minden készül rakodik. szalado félben vagyon, a boérok már régen az erdökre küldötték feleségeket; kivált a miolta. a muszka tábor. által jöt a neszteren, az olta nagy félelem van it, a vajdának. akét fia is el illanta innét, illyen fel bodult állapotban. magam sem tudom mit csinállyak. leg kiseb zörgést hallok., azt gondolom hogy a kozákok az udvaromon vannak, a kalmakányok. gyakorta jönek hozám. biztatnak. én meg azon kérem öket. hogy küldgyenek el innét. mert ök ha valami történik. akor ülhetnek lora. a mikor akarnak. énnekem pedig harom vagy négy cselédem vagyon. és nincsen töb egy lovamnál. itéld el néném micsoda állapotban vagyok., csak a miolta ezt a levelet irom. háromszor hagyatta, el velem a gazda aszszonyom, mondván hogy már a városon vannak a kozákok., eleget biztatom, de magam. is azt akarnám. hogy ne volnék itt. regeltöl fogva estig. itt csak a kozág hir, itt most egyéb litánia nincsen, hanem, a kozákoktol. szabadics meg uram minket. szüntelen küldök a kalmakánokra: hogy küldgyenek el innét, ök szüntelen biztatnak hogy gondgyok lesz reám, de én szüntelen valo nyughatatlanságban vagyok. és illyenben soha nem voltam, a leg nehezeb. senki nincsen. akivel egy szót szollyak, bárcsak lehetne. vagy irni. vagy olvasni, de nem lehet, szüntelen valo lárma a kapum elöt; meg nem indulhatok magam erejével, nem is lehet addig a még a vajda maga nem mondgya. it lenni pedig e megrémült nemzettség közöt. egész nyomoruság. nincsen job, mint Isten keziben ajánlani magamot. ennek a holnapnak az elein mene itt el a vezér postája, kocsin felé, a ki viszi a hirit hogy a németeket meg verte a vezér. ha ez igaz. el mondhatni, hogy az Isten ujja vagyon itt. tegnap meg más posta hozá hirit hogy belgrádot meg vették. ezek mind nagy hirek, arra felé, az Isten gyözedelmet ád a töröknek. erre felé szaladni kel a muszkátol. tudgya Isten, mindennek mint kel lenni. ö aláz, ö magasztal. elég a hogy én szivesen kivánnék innét el repülni, de minek elötte el indullyak. irok. csak azért is. hogy meg tudgyad néném, hogy azok a veszet kozákok el nem vittek.


jász. 3 7bris. 1739.

It csak a kozákokrol kel irnom. még is csak a kozákokrol. mert soha nagyob rémülést nem lehet látni mint itt van., kivált képen. a miolta a törökököt meg verék. már a muszka is kocsinál vagyon, valoságoson lehet tartani a kozáktol, szüntelen tele is vannak most is a templomok. de nem azért. hogy imádkozanak., hanem azért, hogy a nép minden portékáját a templomokban hordgya. a vajda is tegnap ide viszá jöve. de nem ollyan nagy pompával. mint mikor el mene, illyen a világ, mihent ide érkezék. én is meg izeném néki. hogy küldgyön el innét, ma pedig magam voltam nála, eleget beszélgettünk. amostani dolgokrol, de én leg inkáb azon sürgettem, hogy meg indulhassak, mert tudom hogy ö vajdasága sem várja bé azokot ajó mag kozákokót., vagyon is már rendelés irántam, el is készültem. és Isten jó voltábol. el mondhatom hogy holnap. ide hagyom öket, mint sz.pál az oláhókot,. soha örömesteb. meg nem indultam, mint én fogok meg indulni., ha lehet, még egy orával indulok meg eléb mint sem kellene és maradok édes nénémnek.


bukurest. 18dik 7bris. 1739.

vala hogy tehetém szerit. de csak el illanték a veszet kozákok elöl. it már talám nem kel töllök félni, de ha a kozákoktol nem kelletet félnem az uton, igen kelletet atolvajoktol., elég a hogy jászbol 4dik indultam ki, a vajda. mind lovakot. mind szekereket adatot, és két kalarást is adot mellém. de azoknak semmi hasznát nem vettem, csak harmad magamal indultam ollyan veszedelmes utra. mert a többit nem számlálom, mikor avároson kivül voltam, mint ha egy nagy követ vettek volna el rollam. és az elmém meg kezde csendesedni, avajdát, és a várost. nagy zür, zavarban hagyám. de ök lassák. pedig hogy én meg szabadulhattam, de ha egy veszedelemböl ki jöttem, más volt elöttem. mert mint hogy meg indulásom elött. csak egy nehány napal verték volt meg a török tabort, azt gondolhattam hogy el szélyedvén, molduvában, és havasalföldiben. a sok koborló azon fog igyekezni, hogy ha meg verték. leg aláb vihesen valamit haza, és nyerjen valamit tolvajlása által, mert illyen állapotban. a török had igen huzo, vonó, kivált az ásiai nyomoru török, a ki örömest viszen a mit kaphat a házához, mind ezekre az okokra valo nézve igen tarthattam a rosz társaságtol. azon kivül is mennyi sok erdöket kel altalmenni, kivált foxánig. de az Isten ugy adta, hogy egy törököt sem találtam foxánig azontul találtam; de azok ide valo törökök lévén, nem kel töllök félni, nem hogy ollyan koborlot nem találtam, de söt még moldovai embert sem láttam, mint ha csak én lettem volna egyedül az egész országban., vagy mint ha. az egész föld el szaladot volna elöttem, ezt a kis tartalékot ki veszem, de azon kivül, gyönyörüséges utozásom volt, a mezö mindenüt szállást adot. és a török szokása szerént, a mely igen jó szokás. idején indultam meg. és idején szállottam estvére. mind ezekböl által látod édes néném, hogy szerencsésen érkeztem ide., akit az Isten oltalmaz. meg vagyon az oltalmazva. az érkezés pedig tegnap volt. a szegény pápai sogort, ha betegesen is, de életben találtam. és igen nagy örömmel látot., noha itt már bizonyoson beszéllik a németel valo békeséget; de azonban csak tart a vajda attol. hogy erdélyböl látogatására ne jöjjenek. három vagy négy nap mulva, hogy ki jöttem jászbol. a vajdának is ki kelletet ugratni, már itt hogy leszek, és meddig. és mint fóg tartani az üres erszényem, Isten tudgya., de a ki a fogat adta. enni valot is ád. mind eddig csudálatos gondgya volt reám. ezután is hiszem a lesz, elég nagy butol. gondtol szabaditot meg, ezután is ö viselye gondomot, visely édes néném magadis gondot az egésségre. és irj.


bukurest 23 8bris. 1739.

Gondold el néném. itt is kel félni azoktol a veszet kozákoktol., mert ha szinte a békeség meg legyen. de a muszka ármádábol sok százan el szakadván. erre a földre is bé ütöttek prédálni. ugy tettzik mint ha csak. engemet keresnének. és ha ide jöttek volna. az ágyban találtak volna. mert ennek. elötte egy néhány napal. estve a midön le akartam volna fekünni. égy kis hideg jöt reám. egész éttzaka aluttam. de más nap, mint ha minden tagomot, izeimet el szedték volna egymástol ugy voltam semmimet meg nem mozditthattam. még csak az ujjaimot sem., egy szoval. valamint egy darab fa. vagy a kiben egy csep vér nincsen. ollyan voltam., se meg nem fordulhattam. se még csak a pohárt sem szorithattam meg. noha igen nagy belsö forroság lévén rajtam. szüntelen szomjuhoztam. de leg kiseb fájdalmat nem éreztem., igy voltam harmad napig, azután egy kevesé az erö meg kezdet jöni. de ugy le apadot rollam a hus. mint ha egy holnapig feküttem., volna. a belsö nagy forroság emésztette volt meg, azután eret vágattam, fele a véremnek. ollyan volt, mint a hideg étek. fele mint a ténta. eztet a jászi mulattságos lakásom okozta volt; már most ugy vagyok. hogy ki mehetek a szállásomrol., de el itélheted édes néném. micsoda állapotban voltam. éppen azon a napon. a melyen meg sem, mozdulhattam az ágyban, mert a szolgám mondgya hogy uram, itt rosz hir vagyon, mert a vajda udvarában igen rakodnak szekerekre. a vajda ki ment a városbol. és a városon minden ember futo félben vagyon. mert azt mondgyák hogy a kozákok nem mesze vannak., ezt halván, csak gondoltam. hogy most oda vagyunk a tyukoknak. és csak azt vártam hogy mikor jönek bé aházamban. mert tudtam hogy ollyan embertelenek. hogy még meg sem jelentetik magokot., már mindenemet nekik szántam volt. de az Isten ugy adá. hogy másnap hozák hirit. hogy csak a széllyekben koborolnak., azután hová továb jobban le csillapodék a hir, és mi is le csendesedénk. talám már tellyeségel meg menekedünk. aveszet kozákoktol., anyiszor irtam már felöllök., ugy tettzik hogy tegedet is meg ijesztettelek néném vélek, it már a tél jol bé állot, de a vajda, a ki mindenkor jol volt hozám, most meg változot, mert nem állottam akarattyára, az ö vajdaságánál drágábnak tartom becsületemet. és nemzettségemet; vigyáz néném az egésségre, mert a drága portéka és irj.


bukurest. 15 martÿ. 1740.

Nem kétlem néném. hogy már egy nehány rendbéli leveleimet nem vetted volna, én is vettem, a februariusi leveledet. csak ugyan annak is tulajdonittom. hogy eddig meg nem fagytam. mert it rettentö irtoztato tél vagyon, 18dik 8bris állot bé. azolta minden nap szaporodot a hó. és nagyobodot a hideg. ugy tettzik hogy városostol együt. minket láponiában vittek. a jeges tenger mellé. mert senki nem emlékezik, illyen kemény télröl. epedig közönséges egész europában. a mi pedig hallatlan dolog, és talám soha meg nem történt, hogy a jégen, szekérel mentek volna dániábol, svéciában, de nekem ahoz mi közöm, ahoz töb vagyon. hogy rettentö hideg hazban kelletet a nagy telet ki töltenem. és ha az idén meg nem fagytam, meg fagyhatatlan leszek ezután, a legényim magok csudállyák hogy maradhatok. a hideg házamban; van is okok hozá, mert nekik engedtem a meleg házat. én inkáb türhetek mint ök. és nem zugolodom. de a nagy drágaság. és szükség itt. az uttzákon egymás keziböl vonnyák ki a kenyeret, sokszor történt, hogy ebédhez ültem volna. de kenyerem nem volt. mind ezeket nem lehet csudálni. mert másunnan semmit nem hozhatnak., itt pedig, vizmalom, molnár, minden esze fagyot; meg vallom hogy örömest meg válnék bukurestöl. mert itt igen unadalmas a lakás. nem tudom én micsoda féle emberek ezek. de ezekel nem lehet társalkodni. nem kel félni. hogy se molduvában., se it, egy boér is hijon ebédre, még gyermek koromtol fogvást. üsmerek egy boért itt, de leg kíseb baráttságot hozám nem mutat, mikor hozá megyek, a szót nem kimélli, mind az a többi, azt ugyan veszem észre, hogy nem mérnek avajdátol. az idegenekel társalkodni. de magok közöt is csak oláhok., meg bócsás néném. ha el végezem levelemet; mert egész penitentzia irní, valahány betüt irok. mind annyiszor kel a tüzhöz tartanom a pennámot, hogy a ténta meg olvadgyon, de micsoda tüz ez is, mert még az is sokszor meg fagy, fát igen ritkán, és drágán lehet kapni. ami keveset kaphatok. azt inkáb a konyhára adom., mert inkáb szeretem fázni. és jól lakni. mert a hidegben jobban esik az étel., könyörögj néném.. hogy meg ne fagyak már tavaszig. noha már közél van. de itt ollyan fergetegek vannak., mint ha most kezdené a telet. jó egésséget néném, nekünk meg egy kis lágy idöt.


bukurest. 22. maji 1740.

Hálá Istennek. atél el hagyot bennünket, de mit mondok, majd a tavasz is el hágy, még is az idöröl azt észre nem veszük, hanem csak a kalendáriumbol tudgyuk., már töb egy holnapjánál hogy vajdánk nincsen, mert a német viszá adván a töröknek. azt a fele részit havasalföldinek. a melyet birt. azért krájovára ment, mint egy viszá foglalni, és magát vajdának üsmértetni, illyen hasznát vette a német. a bekeség fel bontásának, és azIsten nem engedte meg hogy erdély. s' magyar ország másért. büntettessék; mivel egyikben sem tett kárt a török, kivált erdélyben hálá Istennek. a mely emlékezetre valo dolog. itt még most is minden ritka, és drága. kivált a pite. de nem igen törödöm rajta. mert azur segittségivel. egy nehány nap mulva. meg indulunk zai urfival együt. rodosto felé, és örömest ide hagyom ezt a kéregel fedet várost. de itt hadgyuk. egy kedves bujdoso atyánk fiát., aszegény pápai sogort, a ki el végezé hoszas bujdosását, igy fogyunk lassanként, és annyi sok közül, csak négyen maradtunk, akik a szegény fejdelmet, szerencsétlenségünkre, idegen országra kisértük, csak az avigasztalásunk., hogy mások is meg halnak, nem csak mi. a valo hogy igen sovány vigasztalás. de csak kel valamivel vigasztalni magunkot, erdélyböl még ide senki nem jöt, hogy tudakozodhattam volna, hanem csak egy nehány szász, akitöl. csak a len felöl lehetet volna tudakozodni, egy jó magyar papunk vagyon. nem régen érkezet, csiki bárány, azt gondolta szegény hogy itt is ugy meg becsüllik a reverendát. és a CSuklyát. valamint csikban, mondottuk egy nehányszor neki hogy tegye le. a sz. ferencz köntösét, de nem akarta., a minap hozám jövén ebédre; egy embertelen török, a pipaszáral az orczáját meg simogatta. ö azt szegény. békeséges türésel vette, és másnap nagy tiszteletel. meg követvén. a köntösit, oláh köntöst vett magára. és azolta. nem tart a pipaszártól. a levelemet el végzem, de csak azért, hogy hamaréb készülhessek meg indulhassak, és meg láthassalak.


rodosto. 22. junÿ. 1740.

néném, jó egy lépés, bukureströl ide., az Isten ismét viszá hoza ide. még volt itt a rakás kenyérböl. arra viszá kelletet jöni, a mint a török mondgya, annyi idöt tudom hogy itt el nem töltök, mint az elsö utal. és már innét, vagy meny országban. vagy erdélybe kel menni. az el mult holnapnak. 26 napján indultunk meg. és tegnap érkezénk ide, azt kérdhetné kéd. hogy mit csináltunk annyi ideig az uton, én magam sem tudom. hanem azt tudom, hogy sokat aluttunk, késön indultunk meg mindenkor. és igen idején szállottunk meg, sok helyt egy nehány polturáért, a bolgár leányokot meg tántzoltattuk. de ök soha el nem fáradnak a tánczban, mert csak egy helybe tánczolnak, a lábokot ritkán mozgattyák. egy két lépest tesznek., elöre. meg annyit hátra. mind abbol áll. de a sok éneket nem kiméllik., mert magok fuják, magok járják. de micsoda ének, hogy ugyan afoga csikorog az embernek mikor hallya. mint mikor a vasat reszeli a lakatos, hanem csak az a különbség van benne., hogy mikor valamely szépecske énekelt, annak a szava még is egy kevesé simábnak tettzet. az ö tzifraságok abban. áll, hogy sok féle pénzt rakjanak magokra. hajokot. nyakokot egy szoval mindeneket meg rakjak. a sok féle rézpénzel., és polturával. de még más Ceremonia is vagyon. mert mikor bémegyen az ember valamely bolgár faluban, valamely vén aszszony egy rostával eleiben megyen., abban buza vagyon és marékal az embere hánnya., kel ugyan valamit neki adni,, mert ö sem tartozik el hinteni ajándékon a buzáját. a balkány nagy hegyeit. harmad napig hágván, az Isten szerencsésen ide hoza viszá minket az elöbbeni. régi. és szomoru lako helyünkre, tegnapi napon., micsodás. a világ. és micsoda gorombaság azon kapni, de még is kapnak, mi haszna már. avezérnek abban. hogy ollyan nagy dolgokot cselekedet. ha ki tették, mikor történt a meg hogy a török meg verte volna a németet, de ö azt a csudát végben vitte, (tudom hogy nem magátol,:) bellegrádot. viszá vette, és a töröknek a német ellen valo dicsöséges hadakozását. jó békeségel. meg koronázta., nem érdemlette volnaé a holtig valo vezérséget,. vagy leg aláb. hogy egy nehány esztendökig birja. annyi nagy emlékezetre valo dolgok után. nem birhatá más fél esztendeig avezérséget., mit cselekedet áchmet nissánsi hogy helyiben tegyék, hanem azt, hogy ö már jol tudta minden féle levelekre. a császár nevit fel irni, már emint lesz hozánk. Isten tudgya, de ugy leszen, amint ö parancsollya. innét csak hamar Constáncinapolyban megyünk, azért hogy meg lássuk, miben vannak. dolgaink, a prussiai király. májusnak a végin holt meg.


rodosto 20 dik aug. 1740.

micsoda nyomoruság néném, abban a nagy városban lakni. ót hegyröl hegyre mászkálni, ót hól. egyhez, hol máshoz járkálni, de ha nagy baj, és fáradcság is. de annak meg kel lenni. fö képpen az ollyanoknak, mint mi. a kiknek mástol kel várni, de az Isten ebben az el hagyatot állapotunkban sem hagyot még. el, és rendelt. szükségünkre valot; áldassék szent neve érette, ugy nem jártam mégis, mint a ki romában ment. és a pápát nem látta, mert láttam a császárt, éppen a szállásom elöt ment el., egyéb képen nem köszöntöttem. hanem azt kivántam, hogy az Isten hoza. sz. anyaszent egyházában, és adgyon egésséget neki. mert ö ád kenyeret nekünk, hálá adásal is kel hozája lennünk, mert Isten gyülöli a hálá adatlanokot; el végezvén. tehát. dolgomot, hajora ültem, és ma ide viszá érkeztem, igen jó hajokázásom volt. estve indultam meg, ma regel it voltam: és itt vagyok. és itt leszek. a még a minden hato Istennek tettzik., ha itt lesz halálom, legyen akarattya. ha innét más huvá küld, abban akarattya legyen meg. csak sz. áldása legyen rajtam. amen.


rodosto. 19 dik. 9bris. 1740

micsoda nagy hir e néném, csengé a füled, a romai császár meg holt. 20 dik octobris. e dupla nagy hir. mind a. hogy egy nagy császár holt meg. mind a hogy az austriai ház el fogyot a férfiu ágrol. micsoda szép állapot élni mert ha meg holtunk volna. nem értünk volna meg illyen nagy dolgot, eztet a mi atyáink meg nem érték, micsoda nagy változást okozhat ez avilágban. ebben a nagy vendég fogadoban. az ó törvényben., akik levelesek voltak. viszá mehettek. a fö pap halála után. hát mi várhattyuké azt? erre a hire nézve, száz féle gondolatok jönek eszemben. de talám egyik sem leszen ugy amint gondolom. azért hadgyuk arra a nagy cselédes gazdára, és ha a levél igen kicsiny. a hir igen nagy. mint vagy néném, az egésség jol szolgálé, vigyáz reá néném, mert latodé mi jo élni. majd el felejtettem volna. hogy az Isten jó pápát adot. augustusnak a végin választották. cardinális lambertinit. most benedictus 14diknek hiják. 64 esztendös.


rodosto 27 dik xbris. 1740.

A kalendárium szerént már a tél el kezdödöt, de az idö arra nem hajt, és ugy viseli magát. mint a nyár., még eddig tüzet nem csináltunk. hogy is csinálnánk. micsoda melegek járnak; éjel, napal, nyitva az ablakaink., az el mult tél ollyan nagy volt. hogy talám soha europában nagyobat nem értek. most pedig télben is nyári mentét kel viselni, ki mondhatná meg annak az okát, én meg mondom. aki jobban tudgya, mondgya jobban. az el mult télen. nagyob hidegek jártak, azért. fára is többet kelletet költeni, a mostani télen. jó idök járnak, fais kevés kivántatik, mind ezekböl tehát azt hozom ki. hogy most nem kel annyi fát venni, miert? mert nincsen hideg, látodé néném, micsoda. jó philosophus öcséd vagyon., hát ha még tanultam volna. de ha nem tanultam is. üsmerek ollyanokot. a kik philosophusok, nem elégé a? ne beszéllyünk csak a hidegröl, hanem arrol is. hogy az idén igen nagy rendeket kaszáltak le. és a halál. meg mutatta, hogy nem csak a szalma házakban kaszálhat. hanem még a palotákban is. leg elöbször. 12dik kelemen pápát. az Isten magához vévé; a prussiai király 31 maji meg hala, egy özvegy spanyol királyné. utánna mene. 6 dik károly csaszárt. az Isten ki szolittá. 20dik 8bris, eztet a muszka czárné csak hamar követé. 8 nap mulva, mind ezek nagy változásokot okozhatnak europában, vagyon. töb 4 száz esztendejinél. hogy a császári korona., ki nem ment az austriai házbol. a mely háznak most let vége, de már. azt apuszta házat is, hárman fel akarják osztani. a spanyol király. a bavarus. és a prussiai király. sylesiát akarja el foglalni, már elis kezdette ez az utolso a hadakozást. ezen kivül is még tart a spanyol. és az anglus közöt valo hadakozás. a franczia is segittséget adot. a spanyolnak, mind ezek nagy dolgok. és egy esztendöben, ennél nagyobak nem történtenek, a fejdelmek mindenüt készülnek, és nagy mozgásban vannak. csak mi vagyunk igen nagy bujdoso csendeségben, mint ha, a mi dolgunk volna leg jobban., de a gazdag, akor eszik mikor akarja. és a szegény, mikor kaphattya, már most mindenünen gyülnek esze a követek, francfurtumban. a császár választásra, de a nem lesz még ollyan hamar meg, meg lesz, nem lesz. az ö dolgok, mi csak imadgyuk a teremtöt. a kinek akarattyábol. vagy engedelmiböl lesznek mindenek., és adgyunk hálákot néki. hogy meg adta el töltenünk. ezen esztendöt.


rodosto. 15 martÿ. 1741.

Édes néném. egy nehány rendbéli. leveleidet vettem. olvastam, és választ is adtam reájok, de az elég szomoru, hir. hogy a fö tolmácstol. el vették a fejit. annál nem valhatot soha nagyob kárt, tudom hogy drágán meg váltotta. volna. de nem lehetet, azt irod hogy ugy is el vették mindenit. és a feleségit is meg fogták., micsoda szamár ez a világ, vagy mi vagyunk szamárok. hogy ugy kapunk rajta. a moldovai vajda. testvér öttse lévén. tudom hogy most szepeg. mennyi pénzt portékát. nem találtak nála, csak el hiszem, a fiának kereset. és a feleséginek, mert maga semmijinek nem vette hasznát, igen igen sovanyul. és ösztövéren élt. valamint szoktak élni. agörögök, három esztendös mentet is láttam rajta. noha tudom hogy nusztos mentéje is elég volt, azt pedig láttam., hogy a feleséginek meg volt a feje terhelve. gyémántal, és smaragdal. ugy tettzik, hogy az az ur, még gyermekségitöl fogva meg érzette. ezt a veszedelmit. mert én mindenkor. szomoruán. és ollyan mord ábrázattal láttam, talám soha sem nevetet. érjük meg mi néném a mink van azzal., noha igen kevés. de adgyunk hálát Istennek a mi minden napi kenyerünkért, már. ugy cselekszem. mint mikor hárman, négyen, esze gyülünk, és nem lévén miröl beszélni. csak az idöröl. beszéllünk, én is arrol irok, mert még eddig csak ösz volt, mindenkor száraz idök, az egész télen, haromszor havazot. de az is micsoda havazás volt. csak az örményeknek sem volt elég. mi is meg ehettük volna. ha bodza kása let volna, a világi hirek azt mondgyák (mert mi azon kivül vagyunk.) hogy a prussiai király dolga sylesiában igen jol foly., és hogy, mindenüt, mindenek hadat gyüjtenek, ha ki ki meg érné a magáéval micsoda csendeség volna evilágon,. irj néném, de igen ölelgetni kel az egésséget. itt mi Istennek hálá csendeségben tölttyük bujdoso napjainkot., gazdaságra is adtam magamot. mert a kertemben, egy nehány szöllö fát ültettem, meg is fogontak, két gerezd szöllöt is hoztak. én azoknak ugy örülök, mint ha atokai hegyet birnám. édes néném. mely kevésel meg kel elégedni egy bujdosonak.


Rodosto 15 maji 1741

mint vagy édes néném. az egésség mint szolgál, szoktaké irni abban a nagy városban tavaszal. talám nem. mert már régen nem vettem leveledet vagyon hat napja; ajég szivünek mint az én néném. a nem sok. de egy székely szivnek igen sok. én pedig nem régen küldöttem egy nagy levelet, mert it szeretnek irni tavaszal is. és még nagyob gyönyörüségel, mint egyébkor. mert ugy tettzik, hogy tavaszal. avirágokal együt. abarattságot is meg kel ujitani,. és most töb édeseb szok. jönek az elménkre mint más idökben. annak mi az oka: az aszszonyok jobban tudgyák. elég a hogy, a nagy száraz tél után. száraz tavaszunk vagyon. de minden bövségel mutattya magát. mi pedig csak hervadunk. mind magunk. mind minden dolgunk. a hol meg hasonlás vagyon. nincsen ót Isten áldása, hárman, négyen vagyunk, még is meg nem alkhatunk. mert az a veszet egyenetlenség. csak közöttünk marad, noha tahinya nintsen aportátol, de tsak élödik, mert mi magunk táplállyuk veszedelmünkre. ha rajtam állana, régen el temettem volna, de a mint látom, ö fog minket el temetni, it semmi olyas hirek nintsenek. a melyek minket illetnének, hanem tsák azt láttyuk. hogy mindenüt készülnek ahadakozáshoz, abrándéburgus jó formában el kezdette, akövetek minden felöl mennek nagy pompával francfurtumba, a császár választásra. ök lásák azal nem törödöm, hanem tsak azal törödöm. hogy a néném egésége. fris legyen


rodoszto 15 july 1741

Ne tsudállyad Nénem ha gyakraban nem irhatok, mert igen nagy száraságok járnak. aténtamis el száradot, de a mind semi volna. tsak a vizek elne száradtak volna, mert tsak szükségre valot is nehéz kapni. ne mondgyák nékem ezután, hogy aszáraz esztendö. szük esztendö. mivel öt holnaptol fogvást öt oráig tarto esönk nem volt, mind azon által az aratás bö volt, termetteb gyümölts fákot pedig nem lehet látni mint az idén. de aki száz emberel. száz ezeret meg verettethet. esö nélkül is adhat böséget. amint azt láttyuk az idén, ez az Istennek a mezei áldását illeti. nézük már avároson valo irgalmaságát, igen tartottunk attol hogy a száraságokban. betegségek ne uralkodgyanak fö képen apestistöl tartottunk, de Istennek hálá egy esztendö sem volt egéségeseb, a mi leg nagyob a Császari városba sem hallatik, miröl panaszolkodhatunk tehát, egyébröl, nem hanem ha háláadatlanok vagyunk., és leszünk az Istenhez anyi áldásáért, a még abor szüret el érkezik., addig tegyünk egy kis fordulást frankfurtumba, minden féle királyoknak a követtyek már régen ót vannak. a császár választásra, de még ahoz nem kezdetenek, a Fejdelmek mindenüt hadat készitnek, a prussiai király negyven ezer embert vit sylesiába, a bavarus cseh országra vágy, a frantzia segittségivel. legyen Isten akarattya. néném jó egéséget kivánok,


rodosto 21 aug 1741

Azt kérded néném. hogy mi mit tsinálunk, és mivel tölttyük az idöt, az elsö kérdésre azt felelem. hogy a leg nagyob dolgunk a, hogy eszünk, iszunk, a másikára azt, hogy aluszunk, és atenger parton sétálunk, nem elég dologé mind ez. egy bujdosonak. azonban várjuk hogy valaki haza vessen minket. valamint Jérusálemben abetegek várták a siloé toja mellet hogy az Angyal fel keverje avizét. és abban vessék öket. de azt az Angyal. keverte fel. és nem ember. hagyuk aböltseségnek Angyalára magunkot., ö tud mindeneket mint kel lenni. nékem pedig ahazám jovát. és tsendeségit kel kivánom. és nem tsak különösön amagamét, a bavarus a cseh országért valo hadakozást el kezdette. a frantzia segittségel. A magyar királynét is meg koronázták 25 junÿ alovon valo Céremoniát is végben vitte, avilágnak három részire vágot a kardal. meg mutatván hogy anyi felöl valo ellenségtöl meg oltalmaza az országot. aCérémonia igen szép., hagyuk Isten akarattya alá magunkot, ahol nintsen emberi reménség ót vagyon az Isteni segittség. mászor többet. polateti


rodosto 15 7bris 1741

Ha tsak az idö járásárol diáriumot nem tsinálok. nem tudok mit irni, ezután tsak azt irom. ma jó idö volt, tegnap esett, tegnap elöt nagy szélvész, az illyen nem levél hanem kalendárium, és még elöre el látom hogy mire itélné kéd az olyan levelet. Istennek hálá kedves Nénem. nagy tsendeségbe tölttyük napjainkot, a mi napjaink mind egy szinüek, semmi külömbözes nintsen közöttök, ma ollyan mint holnap, holnap is tsak ollyan lesz mint ma volt, mindenkor egyaránsu dolgokba foglalatoskodunk, és mindenkor vonyuk magunk után hoszas bujdosásunkot, a melynek talám tsak ahalál veti végit, tartozunk meg hálálni a királynénak hazánkbol valo ki rekesztetésünket. mivel ót az élet fogyatkoztatására több ók vagyon, it nintsen bajunk se tisztartoval, se számvetövel. a perlekedésben a fejünk nem fáj a quártélyos nem szomorgat, a joszág szerzésen, vagy el vesztésin nem törödünk. a más sorsát, tiszttségit, elömenetelét udvar házát nem irigyelyük. gondolom hogy más sem irigyli amiéinket, agazdaszony simbelödésit nem halyuk. se supánkodását. hogy ez, vagy amaz nintsen, abban nem törjük a fejünköt. hogy a gyermekinknek. mitsoda joszágot hagyunk., mint nevellyük, mitsoda tiszttséget házaságot szerezünk nékik, abavarus. akirályné ellen hadakozik. a frantziával cseh országért, aprussus meg siléziáért, mitsoda atelhetetlenség. mikor az ember bé nem éri amagáéval., abavarus tzimbora nélkül, cseh országot, se el nem veheti. se meg nem tartthatya. akereszttyének egymást fogyaszttyák, atörök azt, békeséges szemekel nézi, énis békeséges egéséget kivánok nénémnek.


rodosto 1742. 29 aprilis

Vagyon immár egy nehány napja hogy a vezért le tették akerékröl, Ali pasát emelték fel helyiben, e már másodszor vezér. példa nélkül valo dolog. de jó emberséges ember, mikor nem akar is valamit. meg adni leg aláb emberségesen batsáttya el magátol akéröt. enem jó természeté. igen jó, nem ugy mint azok. akik nem is adnak., még is dérel, dural. adgyák ki aválaszt., ennek az apja a császár doktora volt: emi hozánk mindenkor jó volt. mitsoda szép dolog mikor az ember felöl jót mondanak. néki jót kivánnak. amind anyi imádság Isten elött, menyi sok száz szegény férfi, és aszony. monda jót a kristusrol holta után. a kikel jót tett volt. mikor szent péter fel támasztá Tábitot,. a sok szegény aszony. a vállokot. szoknyájokot mutogattyák vala néki. a melyeket Tábit csinálta valanékik akik felöl jót nem mond senki igen szegényül megyen ki evilágbol. ha gazdagis egy jó keresztyén azt szokta vala mondani.

El vesztettem a mit el költöttem,
Másokra hagytam amit birtam,
A meg maradot. amit másoknak adtam.

A bizonyos hogy meg marad nem tsak az adomány de még tsak a szép, kegyes, és felebaráti szeretetel valo szok is meg maradnak. hát mit mondhatni az olyanokrol. a kik azal nem törödnek akar mit mondgyanak felölök holtok után. azt mondhatni. minden bal itélet nélkül. hogy durva volt a szivek. és kevés felebaráti szeretetek. valo hogy nem kel tsak magunkért keresni a jó. és emberséges nevet. hanem tsak az Istenért. de meg az irás azt mondgya, hogy mások látván tselekedetinket. azért az Istent ditsérjék. valo szent pál azt mondgya hogy nem törödik azon. akár mit mondgyanak felöle az emberek. az az, arosz nyelvek, a háláadatlanok. de soha senki töb okot nem adot az utánna valo jót mondásra mint ez a szent valo hogy az irás azt mondgya. hogy ha tsak azért akarunk emberséges emberek lenni hogy az emberek meg ditsérjenek. el vettük a jutalmat. a mely tsak füst jutalom lészen, azért ajót nem magáért ajóért kel tselekedni hanem az Istenért és ne atesti. hanem alelki haszonért, mondgyuk el mind ezek után. hogy a keresztyeni emberséges ember felöl, midön jót mondanak. az Isten áldása szál reája, holta után pedig az ö irgalmasága. mint vagy néném.


Rodos 1742 25 junÿ

A császár halálátol fogvást igen nagy dolgok történtenek, a leányát ki akarák fosztani minden joszágibol, abavarus tseh országot akará el venni. hadakozék is érette. de rosz vége lett, a prussus pedig azt álitotta, hogy nagyob közi volna sylésiához mint az Austriai háznak. a hadakozást el kezdvén. más fél esztendeig hadakozék érette végtire el is nyeré. és a békeséget meg tsinálá a magyar királyné aprususal. ebben a holnapba, abban bizonyos vagyok hogy az Austriai ház. soha el nem felejti siléziát valamikor akor, de abékeség fel bomlik, meg érjüké mi azt vagy sem az ur tudgya. azt tudom hogy anénémnek egéséget kivánok.


rodosto 1743 15 8bris

Tsak a menyekböl nem lehet le esni. noha onnét le estek a rosz angyalok, de ezen a földön akár mely magosra hágjon az ember. de tsak le kel onnét szállani., valamint történék mostanában Ali pasával, a ki nem ülhete más fél esztendeig a kereken. tsak le kelleték fordulni. ö már kétszer probálá azt akereket., de jó szerentséje a vezéreknek. hogy már egy, vagy két török császár meg változtatá arégi szokást. hogy a le tet vezéreket meg fojttsák, mitsoda nagy eset egy vezérnek. avezérségböl ki esni, mert azt el mondhatni hogy királyi tiszttség, ura az egész Imperiumnak, ö rajta vannak mind a hadi. mind a törvényes dolgok. egy szoval. minden igazgatás. minden féle tiszttségek ö tölle fügnek, avezérek fizetése igen kevés, de ki mondhatná meg. menyi ezer modgyok vagyon agyüjtésbe, de ebben az országban. ha a fö tisztek huznak, vonnak. meg gazdagulnak, az acsászar hasznára vagyon mert ha le teszik öket. sok erszény pénzel kel meg váltani fejeket. hogy ha pedig meg ölik. minden joszágok a császaré; avezérségnél nagyob tiszttség Europában nintsen, se hatalmasab. se nagyob jövedelmü. de se mulandob sintsen, mert az oraját sem tudgya mikor már le taszittya a kerékröl, már a sok. aki abban két esztendöt eltölt. a vezérek bizvást el mondhattyák szent pál után. nintsen maradando városunk., a letett vezérek soha többé meg nem láttyák Constantinápolyt, illyen fejdelmi tiszttségre pedig nem választnak mindenkor az uraknak az eleiböl, hanem tsak amint a császárnak tettzik. azt el erheti. egy borbély, egy fa vágo, egy mészáros, egy hajos, ezekböl mind voltak vezérek. az uj vezérünk pedig a fö jantsár aga. medig ül a pótzon. azt maga sem tudgya. de azt tudom hogy néném egéségit kivánom.


rodosto 1746 15 aug.

It aleg nagyob hirünk a, hogy a vezért le tették és a tiháját Mehemet pasát tették helyiben emár 14dik vezér a miolta ebben az országban uralkodunk, mondám hogy uralkodunk. mert Isten ö szent Felséginek nagy gondgya lévén reánk. se bajt, se szükséget nem tudunk., valo hogy azt nem mondhatom hogy ugy élünk mint ahal avizben mert ök szomjuhan meg nem halnak. it pedig avizünk is meg szükült. és atsorgok el szaradtak, azt pedig nem kel tsudálni, mivel hat holnaptol fogvást egy jó esöt nem látunk. köpenyegre nintsen szükségünk. de azt lehet tsudálni, hogy még is elég termet minden, még bor is elég lészen. másut ilyen száraságot az éhség követné. de itt tsak terem minden bövön. ugy tettzik mint ha a földis hozá szokot volna a szárasághoz. a mint is hogy it rend szerént a nyár igen száraz., és tsak tavaszal legyen valamely kevés esö. minden elég lesz, ha it anyi esök járnának mint másut., a bór igen szük volna mert it a szöllököt fel nem karozván. mind el rothadna. a melytöl it igen tartanak. hatsak két nap vagyon is esö, minden országban más szokás. mert a termeszet is más szokást tart. ha it a szölököt fel karoznák. mind el száradna ugy tettzik hogy eleget beszélt agazdaságrol, egy olyan akinek egy talpalatni földgye nintsen., maradok. édes néném


Rodosto 15 7bris 1747.

Miért kivánni hoszu életet. mivel mathusálem meg holt, és miért vágyni anagy tiszttségekre. mivel Mehemet vezért le tevék az el mult holnapban, ha mindenik le tett vezér után egy predikáciot akarnánk tsinálni, az életnek, a szerentsének változásárol, álhatatlanságárol, soha sem volna annak vége, hanem ezután tsak azt mondgyuk a letet vezérekröl., adgyatok számot sáfárságtokrol., az vezér pedig Abdula pasa

Ennek a holnapnak azelein érkezék Constantinápolyba Grof d'Ésalleur, hogy követ lenne a portán. a felesége lengyel. lubumérczki familiábol, ez a frantzia ur, párisbol, saxoniában. onnét lengyel országban került török ország felé.

A keresztyének közöt nagy hadakozás vagyon. atörök békeségbe vagyon. adgya Isten lelki békeségit nekünk.


rodosto 1748 15 aprilis

Immár a keresztyének is meg békéltek. ennek a holnapnak a kezdetin volt meg a békeség a Magyar királyné, és a frantzia király közöt; ugyan ebben a békeségben engede a Magyar királyné olosz országba, két vagy három tartományt Dom filepnek legyen hoszas békeség. de a királyok közöt tsak támad valamely per, a melyet az álgyu prokátorokal folytattyák, it mi tsendeségben vagyunk. a Császárunk a békeséget szereti. a szomszédival jol vagyon a nép szereti. a ki pedig valami izgágát keres. és a böriben meg nem fér. azt tsak hamar a halak országában küldi. de fö nélkül, a török urakot pedig nem a hazához valo szeretet indittya fel. hanem tsak az a veszet fösvénység, a jantsárok it ha fel támadnak. a pénzel mindgyárt le fektetik öket. ez a császár olyan kezlár agájának véteté fejit. a kinek fejdelemhez illendö kintse volt, még is aböriben meg nem fért. hanem a császár ellen kezdet holmit indittani, a kezlár agáknál boldogab nem lehet evilágon., szüntelen a Császár elöt vannak. az aszszonyira ezek vigyáznak, anyi kintset gyüjthet, amenyit akar, noha minek, mivel gyermekek nem lehet, feleségre szükségek nintsen. mivel, a mi azt a szükséget okozná. azt töllök egy késel el mettzették


rodosto 1748 20 maji

kedves néném. látom hogy már el fáradtál aleveleimben tsak az esöröl, hidegröl. melegröl olvasni, hanem azt kivánod. hogy irjak valamit is a török udvarol, annak szokásárol, igazgatásárol, rendtartásárol, emind jó és hasznos. de illyen formába nem levelet. hanem könyvet kellene irnom. látom én azt. hogy az aszonyok is meg okosodnak. idövel. tegyük oda még a férfiakot is. azoknak is szükségek vagyon arra, hogy az idö legyen mesterek. az elöt tsak a mulattságrol gondolkodtunk. most pedig azt akarjuk tudni hogy mi szokás vagyon a birodalomba, mitsoda változás ez,? kedves néném ebben is kel engedelmeskednem, és véghez vinem kivánságát amint töllem lehet.

Leg elsöben is azon kezdem el, hogy nem lehet elégé nem tsudálni ennek a nagy birodalomnak annyi ideig valo fent tartását és ne tulajdonitani annak a fegyver által valo nevekedésit inkab az Isten rendelésinek. mint sem a török rend szerént valo igazgatása modgyának, vagy azok okoságának akik azt igazgattyák. nem is gondolhatunk mást. ha meg tekénttyük a Csaszárnak egészen valo hatalmát. a mely gyakorta mind okoság, mind jó erkölcs nélkül vagyon. és a kinek beszéde. és tselekedete. ha kevés okoságal volnais. de törvény és példa, a portán, nem anagy nemböl valoság. se nem az érdem emel fel valakit anagy tiszttségekre. hanem a császárnak hozája valo jó akarattya mitsoda az orvosága az illyen rendeletlenségnek a kemény büntetés. mivel azt hamarjában meg ölik a ki a birodalom ellen kezd valamit, és ezabolában tarttya abasákot. a kemenység. és az eröszak. természete a törököknek, ök az igazgatásnak modgyát a hadakozásban kezdették. azt meg sem valtoztatták., mindenben természeté vált. hogy ugy legyen mint arab. ebben a nagy birodalomba szükséges hogy mindgyárt még kezdetiben eleit vegyék annak., aki az ellen akarna valamit inditani, de söt még. itt, tsak agyanoság is a meg öletést követi. most ez elég, mászor többet. vagy kevesebet. talám azt kivánod néném, hogy a birodalom historiáját irjam le. tsak azért is jó egéséget. jó éttzakát, ki látta majusba sokat irni.


rodosto 26 july. 1748

Néném. mint vagyunk, hogy vagyunk a vizi postáink igen sokáig maradnak az uton., azt irod néném, hogy kedvesen olvastad. a porta iránt valo levelemet. és hogy tsak kövesem. mert kedvesen veszed, én pedig mindenkor azon igyekeztem hogy kedvet talállyak, el kezdem tehát nem azur, hanem az aszszony dolgát.

Azt tudod néném. hogy atörökök fegyverekel nyérték meg. Europában. Asiában. és Afrikában anagy, és gazdag tartományokot. a kiknek. tellyeségel valo örökös ura a Császár., de ezekböl ki kel venni, a papi. és a templomokhoz valo joszágokot, mivel a papok, nálok is szeretik a joszágokot.

A földnek, ös örököse lévén tehát a császár. a fegyverel meg hodoltatot tartományokot a Császár meg eleinte mindgyárt fel osztá a vitezinek, hogy meg jutalmaztasa jó magok viseléseket, ezeket ajutalmakot pedig Timároknak nevezék., de nem a magyar Timáraink, és azok, akik olyan jószágokot birnak tartoznak. bizonyos számu lovasokot tartani a császár szolgálattyára, de azt jó meg tudni. hogy azok ajoszágok noha örökösök legyenek is, de azt ugy birják, mint ha bérbe birnák. mivel a Császár el veheti töllök a mikor akarja. a császárnak ilyen tellyes hatalmára valo nézve. nevezik ötet a törökök földi Istennek, vagy is azIsten árnyékának, ezért is tartyák a törvény doktorai, hogy fellyeb valo a törvénynél, valo hogy bizonyos dolgokba, a Császár a mufti. itéletihez folyamodik. de ha ugy nem itél a mint néki tettzenék, mind irgalmaság nelkül ki teszi a muftiságbol. és olyant tészen. a ki inkab tudgya kedvit keresni, A törökök. azt is tarttyák hogy a Császár meg másolhattya fogadásit. és igeretit. a midön a valamiben meg sérti vagy kisebiti az ö örökös hatalmát. valo hogy mikor Császárá teszik, meg esküszik, és azt fogadgya. hogy oltalmazni fogja. a török vallást. és a mahomet törvényit, de ugyan azon törvény, a törvény szájának, és magyarázojának nevezi, de az is valo hogy a tudos törvényes doktorok a Császár hatalmát meg határozák avallás dolgaiban. de az országos dolgokban egész hatalomba hadgyák. imár eleget irtam. akrimi tatár sem iratna ilyen melegben arabjával többet.


rodosto 26 8bris 1748

It kedves néném. bö szüretünk vagyon. ürmös bort is tsinálok. a szöllö olyan ólttsu. hogy egy polturán harom okát adnak. agyönyörüséges szép édes szöllöböl. a 9 fontot tészen, ha a szöllö olttsu, a munkája sem sokba telik., valamint a több mezei munkák. példának okáért, a pamutot fel szedi ebben a holnapba, ugyan azt a földit decemberbe elsöbe el vetteti, azután egy nyomoru ekével. s' két ökörel. fel szanttyák, juniusba. olyan buzát arat. mint anád. el felejtettem vala, hogy az aszony dolgára hinak. A törökök a töb jó erköltsök közöt az engedelmeséget leg nagyobra betsülik. leg inkáb erre is tanittyák azokot, a kíket a császár udvarában nevelik, és a kik a nagy tiszttségekre rendeltettek, a mint is hogy. azokot. a kik a császár parantsolattyábol valo halált engedelmeségel veszik, martyroknak tarttyák és hogy azok mindgyárt egyenesen postán mennek paraditsomba. ugyan ezen okbol is adgyák mind azokra akik tiszttségekbe vannak a kul nevet. ugy mint a sultán rabjai. söt még a fö vezéris nagy nagy tiszteletnek tarttya. ezt a nevet adni magának. El mondhatni azt is. hogy az egész birodalom tsak rabokbol ál. az ifiakot. a kiket az udvarba nevelik. ót. 20. 30. 40. esztendeig is zárva tarttyák mint a tömlötzbe, többire a pasáknak az anyok rab leány volt a Császárok mindenkor rab aszonyoktol valok. ettöl vagyon. hogy atörökök oly hajlandok. a rabhoz illendö szolgálatra többet nem írok. mert tegnap nagy fogyatkozás volt a napban tsillagokot is láttunk,


rodosto 19 7bris 1748

Ez a levelem abbol fog állani, hogy mi formában nevelik az iffiuságot a Császár udvarában, mivel atörökök azt tarttyák. hogy a Császárt, olyanoknak kel szolgalni, akik tölle vették aneveltetést, és az eledelt., azok az iffiak pedig töbire keresztyén apáktol. és anyáktol valok, ezek a nagy tiszttségekre vannak hivatalosok, a törökök ezeket Isoglánoknak nevezik, ezeknek az ifiaknak pedig, igen szepeknek, és szép termetüeknek kel lenni. minden testi fogyatkozás nélkül, mert atörökök azt tarttyák. hogy egy szép testbe. motskos. és piszkos lélek nem lakhatik minek elötte bé vegyék öket, a császárnak bé mutattyák, a ki elosztya öket az arra rendeltetet iskolákba de elsöben a könyvbe fel irják neveket, hány esztendösök, hová valok. és azután fizetések jár. napjára négy, vagy öt pénz, ezek el vannak osztva, a nagy, vagy akis iskolában, rend szerént anagyba meg vagyon 400, a kitsidbe 200, és igen nagy vigyázásal. és szorosan nevelik öket a mesterek avallásra, török, persiai, szeretsen nyelvekre tanittya öket, ezekre pedig a fejér herélt embereknek. a fejek visel gondot, mind köntös, mind étel dolgába. tiszteségesen vannak, azágyok sorjában vagyon, és minden ötödik ágy közöt, egy herélt ember fekszik, hogy valami rendeletlenség ne történyék közöttök, amidön a gyermekségböl ki kelnek, olyan foglalatoságba gyakoroltattyák öket. amelyhez erö kivántatik, dárdát, lántsát. hajitatnak vélek, a nyilazásra tanittyák, ezeken kivül kézi munkára is tanittyák, a nyil, nyereg tsinálásra, musikára, kutyákot, madarakot neveltettnek vélek, ezekböl az iskolákbol, felyeb valo hivatalokra emelik öket, ugy mint a Császár ingeit, mosni. gondot viselni a drága italyira, a fizetéseket is meg jobittyák napjára 8 pénzek jár, ebböl akét házbol még fellyeb valo házba fognak menni, a melyet cház odának hiják, a melyben negyven inas lakik, akik szüntelen a császár mellet vannak, ezek közül tizen kettö az udvari fö tiszttségeket viselik. ezek azok., A seliktar Aga. aki a fegyver hordozoja, A Rikiabdár Aga: a ki a kengyelét tarttya, Az ibriktar Aga. a ki a vizét hordgya. A Tulbendar Aga. aki a Császár csalmaját ékesiti, kem husar Aga, a ki a kontöseire visel gondot. és fejér ruhákra a chernegir basi. a feje azoknak. kik a csaszár ételét meg kostollyák. zagárgi basi. aki a kutyákhoz látat, dirnakgi basi, aki a császár körmeit metéli. barber basi, az elsö borbély. Muhascségi basi. a ki a költtségre vigyáz. a Teskeregi basi. secretarius ma töbet nem.


rodosto 15 febr 1749

Ma a fél emberekröl irok vagy is aheréltekröl, mivel vannak a császárnak két féle herelt emberi. vanak fejér, és fekete a császárnak, a belsö udvara beli fö tisztei mind inkáb heréltekböl allanak, a császár elsö papja, és a Császári templomoknak plébánusi hereltek,

A fekete heréltek, az Aszonyok szolgálattyára rendeltettek. ezek tellyeségel meg vannak herélve. és ezeknél, rutabakot se ottsmányabakot nem lehet látni, ezeknek aleg elsö tiszttye a kizlar Agasi.

ugy tettzik hogy it beszélhetünk a császár udvarában valo leányokrol., ezek mind külömb féle országbol valo rab leányok, ki választtyák aleg szebbeket.

Ezek két házra vannak el osztva, valamint azinasok a foglalatoságok avarrás, mindenikének különös agya vagyon. és minden ötödik ágy közöt, egy igen vigyázo öreg aszony fekszik., ezeket amusikára, és atántzra tanittyák, a császár Annya, ezekböl veszen maga mellé. a kiket akarja az öreg aszonyt a ki ezeknek parantsol, nevezik kaden kiája. a leányok anya.

A midön a császár közüllök akar választani sorba álittyák amelyik meg tettzik annak veti akeszkenöit. és azt pompával viszik a császárhoz, ha szerentséjire elsö fiat hozz, meg koronázák. és a Hasáki sultana nevet viseli,, a többi. ha fiat hoznak is. azután., nem viselik ezt a nevet.

A császár halála után., akiknek leányi voltanak az udvartol ki mehetnek, de a kiknek fiok volt, azok bé, lesznek rekesztve. holtig, hogy ha tsak a fiok császárá nem leszen. mind ezekböl ki tettzik hogy a császár belsö udvara olyan mint egy iskola, ahol nagy rendet tartanak. már ezután a Császár külsö udvarárol lesz a szó.


rodosto 21 juny 1749

fogjunk az aszony dolgához és kezdgyük el a fö vezéren, a kit a törökök vizir Azemnek nevezik, ugy mint atanáts fejének., a Császár tsak nem az egész hatalmát kezében adgya, keziben adván amaga nagy petsétit, a melyen. a maga neve vagyon metzve, ezt a tiszttséget az elsö Amurátes kezdé.

vannak még más hat diván vezérek. akik adivánban. tsak akor adhatnak tanátsot, amidön tanátsot kér a vezér töllök.

Avezér udvara. fejdelmi udvar. anagy Céremoniakba. a három szegeletü csalmáján két tollat visel. a Csaszár hármat, avezér elöt három ló farkat visznek ezt a nagy betsületet. tsak három basának adgyák meg az egész birodalomban., mint hogy a Császár képit viseli; minden a maga perit ö eleibe viheti. egy hétbe. négyszer tart divant a császár udvarában. kétszer pedig amaga házánál avezér oly hatalmas légyen is. de meg nem öletethet egy basát a császár keze irása parantsolat nélkül még tsak egy jancsárt is a fö tiszttye hire nélkül, ám bár minden kérésnek a vezér keze által kel meg lenni, ha történik hogy valakinek nagy igaságtalanságot tselekedtenek, a melyben avezérnek is része volna, olyankor szabad a császára hini., tüzet tévén a fejére., és ugy meni a császár udvarában. igasságot kérni.,

Avezér fizetése. tsak husz ezer tallér esztendöre. de az ajándékok amelyeket a basák adnak, az egész tartományokbol., és a sok pénz melyet veszen fel mind azoktol. a kiknek dolgok vagyon aportán rettentö sokra megyen., a melyet a császár látatlaná tészi. mivel az a kints még az ö ládájában fog meni.

Vannak még a vezér után nagy tiszttségek. ugy mint a Beglerbégségek, ezek a tartományok gubernátori., ezek mind három bontsokosok., és urai mind ahadi, mind a törvényes dolgoknak.

Az Anadoliai beglerbégség leg elsö, ennek egy milium kis pénze jár esztendöre 22 beglerbégség vagyon. Ezeknek a nagy Gubernátoroknak. mindenikének vagyon magának muftija, Reis Effendije. Canceláriusa., tefterdárja. kints tartoja.

hát a havasalföldi és amoldovai vajdákrol ne szolyunk, a ketö közöt a moldovai az elsö. és a szegényéb, a moldovai a Császárnak hatvan ezer tallért ád. hát még a sok imede, amoda valo ajándék még anyira megyen., a havasalföldi vajda száz harmintz ezer tallért, régenten atörökök olyan együgyüek voltak. hogy magok mentek az adó pénzért volt olyan havasalföldi vajda, a ki utánna küldöt a törököknek, és tolvaj képiben el vették töllök az ado pénzt a török egyszer, kétszer. tsak el szenvedte, de a szemit fel nyitotta, és már most a vajda emberei viszik az adó pénzt Constancinápolyba, ha el vesztik. nem a császár kára.


rodosto 21 8bris 1749

It atol nem igen tarthatni, hogy atávul valo tartományokba, a Gubernátorok, az engedelmeséget félbe rugják, és magokot szabados uraká tegyék., mivel arra igen vigyáznak, hogy olyan gubernátorokot tegyenek. akik a császár udvarában neveltettek. akik nem tudgyák se apjokot se anyokot. se semi pereputyokot., a kiknek nem lévén semi támaszhoz reménségek, nem, lehet valamit kezdeni a császár ellen

A császár azt meg nem engedi hogy az atyának gazdagsága a fiára szállyon, minden pasának az öröksége, a császáré, és abbol annyit ád agyermekeknek, amenyi elegendö hogy élhesenek.

A császár, ha nem jó szemel láttya, valamely pasának. nagy hatalmát. vagy gazdagságát. akoron vagy hugát. vagy más attyafiát adgya néki., az el jedtzéskor nagy suma penzt kel adni, és drága ajándékokot, kel adni a házaság elött. házaság után pedig tartani kel nagy fényeségel. ugy anyira hogy akar mely nagy kintse legyen. de a felesége meg üresitti aládáit. még pedig véle sem lakhatik., mert a császár attya fiait ki nem viszik soha Constancinápolybol., magának pedig apasaságában kel lakni. a régi familiákra it semi tekéntet nintsen az ollyan pasa pedig, a ki császári vérböl valot veszen el. a feleségit. akit annak elötte vette volt el, el kel botsátani., akár mely nehéz dolog légyen a, mint hogy pedig az új feleségivel sem lakhatik, azért a felesége ád neki csemegére egy két halajkát, vagy rab leányt., nekünk is csemegére, elég bö szüretünk volt


rodosto 1750. 16 januarÿ

kedves néném. e jubileum esztendö. szent esztendö, bár a szent péter templomában mehetnénk, de oda nem mehetünk imádgyuk it az Istent, nagy az én nevem mindenüt. és mindenüt áldoznak az én nevemnek, vagyon imár egy nehány napja. hogy avezért le tették tihája béget tették helyiben ezt Mehemet pasának hiják

már mostanában atörök vallásrol kel irni, és azt mondani., hogy minden hamis vallások közöt, leg veszedelmeseb a mahumet vallása, mert azon kivül hogy az érzékenységeknek leg inkáb kedvez, de másként egy nehány punctumokba meg egyezik a keresztyénségel., mahumet. avaloságos, és mindeneket teremptö Istennek. üsmerettségére fundálta avallást, azután a felebarati szeretetre, atesti tisztaságra, és a tsendes életre a török vallás keményen tilttya abálványozást

Mahumet pogányságban születet, a szeretsenek közöt 570ben, neki természet szerent valo értelme volt, azt tarttyák hogy egy Nestoriánus. sergius nevü barát, a ki el szököt volt Constancinápolybol, hogy a hagyatta volna el véle a pogánysagot, ki tettzik az álkoránbol., hogy ez akét ember, a szent irásbol vették ki a mi leg jóbb avallásba, de mint hogy azö idejekbe arabiában sokal töb sidó vala mint sem keresztyén., azért nem is vevének ki anyi szokást az új testámentumbol. mint az óból, arra az okra valo nézve hogy a sidokot a magok vallásokra hodithasák., és akeresztyénektöl se távozanak el telyeségel., ha amahumet bolondsága anem lett volna,, hogy ötet az Istentöl küldetet embernek tarttsák., az ö vallása nem igen külömbözöt volna a sociniánusok vallásátol, de rend kivül valo nagy dolgot akara tselekedni, el akarván hitetni másokol, hogy néki szövettsége vagyon a magoságbéli lelkekel, de mint hogy. se nem küldetet volt, se tsudatételekre valo ajándekja nem volt.kénszeriteték avallása fel állitására, hogy az okosághoz, a világi tudományhoz, és atsalárdsághoz tegye, az ö el ragadtatásit, amelyeket okozák vala anagy nyavalya törések, végtire mind ezek. tsak el hiteték anépel, hogy ö sokal fellyeb valo volna atöbb embereknél. és hogy. a menyekböl venne oktatásokot, a felesége. fátima, és ajó akaroi tele torokal kiálttyák vala, hogy ö volna hirdetöje, magyarázoja. az ur akarattyának, evilágra pedig tsak azért jöt, hogy az ur parantsalatit hirdese, agalamb a kit arra szoktatták vala, hogy a feje felet repdesen., nem kevesé emelé fel anép elöt, aki azt tartotta hogy ez a madár Gabriel Angyal lévén, a füliben beszél akövetnek. it félben szakasztom. maszor töbet.


rodosto 1750. 15 máji

ki ne örülne a májusi szép napoknak, de a bizonyos hogy it amajus nem olyan kedves mint másut, mert leveles fákot. tsak nem egész télen látunk, zöldtséget szüntelen söt még májusban a szárazságok el kezdödnek a fü is hervadní kezd, a fák pedig már aprilis kezdetin virágoznak. zödülnek, de it nem agazdaságrol kel beszéleni. hanem mahumetröl. aki hogy magátol el ne vadittsa. magátol a pogányokot. se sidonak, se keresztyének nem akará magat mutatni. de hogy mind a sidoknak, mind akeresztyéneknek kedvezhesen., mindenikének, holmi részecskeit ki vevé avalásábol. és a magáé közi tóldá, és azt tanitá, hogy három féle irot törvént adot ki azur az embereknek, mindenikében lehet üdvezülni. mert mindenike azt hadgya. hogy higyenek az egy Istenben minden embereknek teremtöjében, és birájában, az elsö törvény Mojses által adatot ki, de mint hogy igen nehéz volt. azért igen kevesen is vihették azt jól végben, a második törvény a kristusé, a mely noha tellyes legyen is kegyelemel, de ennek sokal nehezeb a meg tartása. mivel igen ellenkezik a meg romlot természetel. az okáért mondá, az ur tellyes lévén irgalmaságal., én általam küld néktek egy olyan törvényt, a mely könyü, és a ti gyengeségetekhez valo ugy hogy azt követvén egészen, mindnyájan boldogok lehesetek. mind ezen, mind a más világon, (ez igen nagy igeret). Az alkorán könyve. olyan könyv, a melyben [a-? melyben], a jók közöt, sok gyermekség. és haszontalanság vagyon. de eza könyv akár mitsodás legyen., mind azon által, magában foglallya, mind a papi, minda városi törvényt, és elejekbe adgya atörököknek. mind azt, amit hinni, és követni kel, ök azt. meg nem mernék nyitani, hanem elöször a fejekre teszik. amely nálok a tiszteletnek leg nagyob jele. azt nagy szorgalmatoságal olvasák, a parantsolat szerént, a mely azt hagya. (:foglalatoskodgyatok gyakorta annak a könyvnek olvasásában. a mely néktek küldetet., és könyörögjetek szüntelen, mert az imádság el térit avétektöl:) azt tarttyák, hogy a ki azt elolvasa anyiszor. a menyiszer már annak bizonyos száma vagyon. hogy a meg nyeri a paraditsomot. ök azt fö könyvnek nevezik a török vallás. három ágra szakad, a szeretsenek tartása. leg babonásab, ezek bubeker szerént tarttyák avallást. a persáké a mely tisztáb., ezek halit követik atörökök pedig ömerel tartanak, ezek atöbit eretnekeknek tarttyák. és kárhoztattyák., én pedig nem kárhoztatom azt. aki hoszab levelet nem akar irni. söt még azt mondom emberséges ember érette


rodosto 16 7bris 1750

Mely szép dolog illyen mezei városba lakní. mint a miénk, akor megyen a mezöre az ember. mikor akarja. a nagy keritet városok mint a tömlötzök olyanok. most a kertekbe enni gyönyörüség, ót a sok gyümölts. noha nem sok féle. mert a kertészek roszak, oltani nem tudnak, körtvély, alma, szilva. nintsen hanem a sok öszi baratzk., a sok két három féle dinye. kivalt most az öszi dinye, a mely decemberben is tart. olyan öszi dinye pedig mint itt vagyon., nem adatik sohult, az igen hasolit az ugorkahoz., amint hogy a melyik nem jó. egész ugorko., de ennél a dinyénél nem lehet kedveseb gyümöltsöt enni., kivül a szemnek. nem tettzik, hameg mettzik, még annál inkáb mert a belsö része tiszta zöld. de ha meg kostollyák. gyönyörüségel esznek belöle, mert olvad a leányok szájában. és olyan édes. mint ha nád mézbe fözték volna meg. menyünk már az aszony dolgára.

A törököknek. egy hit ágazattya vagyon, tudni illik hogy tsak egy Isten vagyon. és hogy Mahumetet az Isten küldötte, ami pedig atörvény béli parantsolatot illeti, atörökök öt részre oszttyák. 1. hogy napjában ötször imádkozanak. 2. hogy a ramazánt meg böjtölyék, 3. hogy alamisnát adgyanak. és az irgalmaságnak tselekedetit kövesék. 4. hogy ha lehet butsura el menyenek, mekhában, 5 hogy semi tisztátalanságot el ne szenvedgyenek a testeken: Ezekhez meg más négy parantsolatot adnak. de ezek nem szükségesek tellyeségel azüdveségre, 1. hogy pénteket meg üllyék, 2. hogy környül metéltesék magokot, 3. hogy bort ne igyanak, 4. hogy diszno hust ne egyenek. se ollyan állatot. a kinek elöször a vérit ki nem botsátották,

A törökök tisztelik pénteket. és tartoznak azon anapon. atemplomba menni délbe, az aszonyoknak meg engedik hogy oda ne menyenek. azért hogy a férfiak figyelmetesebben imádkozhasanak, atörök kereskedö délig ki nem nyittya a bolttyát. azon anapon. de söt még egy áitatos török, a keresztyén házában sem menne, a mint evelem meg történt.

A közönséges jó vivé a törvény tsinálot arra, hogy a tanitványinak meg tilttsa abór italt, óhjátok magatokot. mondá a bortol. a kotzka. a sák játékoktol ezeket, azért találta fel az ördög, hogy gyülölséget. és veszekedést szerezen az emberek közöt, hogy öket el távoztasa az imádságtol, és meg gátollya öket, hogy az Isten nevét segittségül hiják; minket pedig meg nem gátol. hogy ne adgyunk hálákot az urnak. hogy a pestisnek hirét sem halottuk ebben az esztendöben. neis halyuk.


Rodosto 1751 14 febr.

Kedves Néném, annak igen örülök hogy a kéd tettzése szerént irtam még edíg a török szokásrol. és vallásrol. kivánom. hogy ezután is ugy legyen, de azt szükséges meg irnom, hogy it igen zür. zavar idök járnak de a nekünk hasznunkra vagyon, mert most fársángba, tsak hozák nekünk a sok tuzokot. halva és elevenen, a kiket az ónós esökbe fogták, a török nem kap rajta. mi pedíg már meg is untuk., atuzok rettentö fejes, makats állat. jóbban szereti éhel meg ölni magát. mint enni. hanem a fiatalt fel lehet nevelni. ideje az aszony dolgára meni.

A muftit a törökök ugy tekéntik mint vallásoknak. törvényeknek. fejit. és oraculumját, ennek választása. tellyeségel, a Császáron áll, aki erre ahivatalra, okos. értelmes. és igaz embert választ. Ámbár az ö Decretumit., és végezésit a birák törvénynek tarttsák is., de császárt semire nem kötelezhetik, mind azon által olyan nagy az ö hatalma. hogy semiben néki ellent nem mond, se ellent nem tart végezésinek, a melyek tsak egy nehány szokbol állanak, és utollyára mindenkor hozá tészi., Az Isten tudgya melyik jóbb, mind azon által a midön a Császár tanátsot kér a Muftitol. az országos dolgokban, vagy valamely pasának halálárol. vagy a békeségröl. hadakozásrol, és ha ugy talál lenni hogy ez a föpap másként gondolkodik mint a Császár mind ezekröl, minden halogatás nélkül le teszik, és olyan fö papot tesznek, akinek olyan gondolati legyenek. mint a Császárnak

A Császár mikor a Muftinak ir, ilyen titulust ád neki. Ésádnak, aki minden böltseknél leg böltseb. minden tudományokba,: leg felyeb halado mind azoknál. a kik fent haladnak. te aki minden nem szabados dologtol meg tartoztatod magadot,: Eredete ajó erköltsnek. és a valoságos tudománynak; A proféták. és az Apostoli tudománynak. Örököse: A ki meg fejted ahitnek ágazattyát.: és ki nyilatkoztatod annak valoságos értelmit.: Te vagy az igazság kintsének a kolttsa; te világositod meg. a homályos magyarázatot. meg vagy erösitve a felsö igazgatonak és az emberi nemzet törvény tsinálojának kegyelmével. A nagy Isten adgya hogy szüntelen meg maradgy ajó erköltsbe.

A Muftit mihent választották. a Császár egy nusztos mentét küld néki. és ezer tallért aranyul egy keszkenöben, azután 2000 pénzt rendel néki napjára. egy poltura három pénz, emint egy 16 talléra. es 30 polturára megyen, vannak olyan császári templomok. a kiknek joszágibol fel vehet ötven ezer tallért A mufti után vannak akét Cadileskerek. az egyik Europai, amásik Asiai, ezek eleiben minden féle törvény el mehet és minden féle törvényt meg itélhetnek ebböl a tiszttségböl. a Muftiságra mennek

A Cadileskerség utan valo a Molla. ezeknek 500 pénzek jár napjára, ennek az egész tartományba valo Cadiákra vagy birákra hatalma vagyon, a mollakbol lehet mufti. a Mollákot, és a kadiákot. egy házi embereknek tarttyák, mert a törökök közöt avallasbéli törvényt, a városi törvénytöl meg nem választtyák

Az Imánok, vagy papok, olyanok mint a parochusok, ezeknek meg fedhetetleneknek kel leni. de szükséges hogy jól tudgyák olvasni az Álkoránt, és hogy elsöben abban ahivatalban. mint azok akik atöronybol a népet az imádságra szokták hini, de még az is szükséges hogy a nép a fö vezérnek szollyon mellette. más képen abban a hivatalba nem álhatna, avezér parantsolattya nélkül. ahoz nem kivántatik más papi bélyeg, se a Mufti nekik semit nem parantsol, ki ki szabad a maga parokiájában, hanem avárosi birák alat vannak,

Az Emireket az egyháziak közi számlálhattyuk. mivel ezek a Mahomet familiájábol valok, hogy pedig a töbitöl magokot meg külömböztesék. zöld tsalmát viselnek, a mahumét szinét, ezeknek sok szabadságok vagyon, a törököknek meg vagyon tiltva hogy ezekel. gyalázatosan bányanak vélek, de ha haragusznak reájak. és részegen láttyák. a csalmájokot le veszik. és jól elverik minden tisztelet nélkül.

Az Emireknek egy fejek vagyon. akit Nakib Essrefnek nevezik, ennek oly nagy hatalma vagyon rajtok. hogy megöletheti, és meg kegyelmezhet nekik., de hogy a botránkoztatást el kerülyék, abüntetés mindenkor titkoson megyen végbe, A fönek, egy vicéje vagyon. akit Álemdárnak hiják. ehordoza a mahumet zászloját. az Émirek, minden féle nagy tiszttségekre fel mehetnek; en pedig továb nem megyek. hanem jó egésséget kivánok Nénémnek


Rodosto 15 aug. 1751

kedves néném, azt igen jol tselekeszed hogy bátoritásra valot irsz a leveledbe. irván, hogy kedvesen olvasod a törökökröl valo leveleimet. mert a bizonyos, hogy régen félbe hagytam volna. ha tudnám hogy unadalmasok.

Azt jó meg tudni. hogy atörökök szeretik szép, és tzifra templomokot épitetni. és igen bö kezüek a templomoknak fundatiokot tenni. és jövedelmet a szegények: számokra, a kik minden nap imádkoznak a jótévöjöknek lelkekért.

A császári templomoknak. vagyon leg töb jövedelmek, ezekre pedig, a kezlár Aga. aki a császár Aszonyira vigyáz, visel gondot, és parantsol. a templomokhoz valo tiszttségekböl, az Impériumba sok templomok vannak. fö képen olyan helyeken, ahol a Császárok szoktak lakni. ugy mint Brusában, Drinápolyba, Constantinápolyba, a hol. sok császároktol épitetet drága templomok vannak, császárnék is epitettek.

Ezek közöt leg föveb a szent sophia temploma ezt Justiniánus Császár épitette volt. atörökök meg tartották. és valamint annak. elötte. az Isten szolgáláttyara rendelték., de ajovedelmét meg nagyobitották, a mely esztendöre száz ezer aranyra megyen., ezt pedig avárosban szedik fel, a Császár tartozik maga is ezer. és egy pénzt fizetní. a földért a melyen akastélya vagyon épitvé, mert a keresztyén császárok idejében. az ö föld. a templomhoz tartozando kert volt

A török császárok pedig a templom körül egy nehány kápolnákot épitettek, ahová temetik öket. azokban szüntelen valo égö lámpások vannak, bizonyos jövedelem pedig azoknak számokra, kík az ö lelkekért imádkoznak azokban a kápolnákba. ezen kivül minden nap bizonyos orákban. sok számu koldusoknak alamísnát adnak. (mely boldogok volnának., ha a kristusért adnák)

sok templomok vannak ahol iskolák lévén. atörvényt tanittyák, vannak ispotályok, szállások, az utozok, és az idegenek számára. vannak konyhák, a hol a szegényeknek ételt készitnek. mind ezeknek a jövedelmek bizonyos, mert faluk. földek. tartományok vannak arra rendeltetve, szerentsés falu az, a mely valamely templomhoz tartozik. mert annak sok szabadsága vagyon. ha valamely különös ember valamely templomnak fundatiot akarna tenni. földet nem adhat, hanem kész pénzt ád, a melyet interesre ki adgyák., de ez tsak a templomért. szabad. mert a törvény tilttya az interesre valo adást, az egéségre vigyázunk néném


rodosto 26 8bris 1751

E már rendkivül valo dolog hogy ma havazon ezt még soha sem értük. még pedig sok szöllö és pamut a mezön talám jovunkra esik, mert három holnaptol fogvást a pestis igen uralkodik, aváltozást tehett az áerben, hihetö hogy apestisnek nintsen egészen valo ereje, mivel sokan meg gyógyulnak belöle. a törökök tanitások szerént. ezeknek nem lehet meg halni pestisben, akik pedig abban meg holtanak lehetetlen volt azt nékik el kerülni, mert azö tanitások, az Isten elöre valo rendelésiröl., mód nélkül szoros., söt még az Istennek tulajdonittyák avétket. mert azt nem lehetet nékik el kerülni, azt tarttyák hogy kinek kinek ahomlokára vagyon irva hogy mit rendeltek felöle. és azt elnem kerülheti

A törökök a persákot eretnekeknek tarttyák. mert ezek Halyt követik atörökök pedig Mahumetet, és nagy gyülölségel vannak egymáshoz, ugy anyira hogy a császár udvarában minden féle nemzetböl valo rab gyermekeket bé vesznek, de persat nem, mert azt mondgyák hogy lehetetlen egy persának meg térni valoságoson. egy szoval azt tarttyák, hogy egy sido, egy keresztyén, remélheti hogy még idövel. a hivek közi álhat, de egy persa soha sem, atörökök közöt, a vallás iránt, véghetetlen szakadások vannak, akik mind anyi féle képen magyarázák az Alkoránt. vannak sokan olyanok. akik az Istenséget nem hiszik

A törökök közöt is vannak egy nehány féle szerzetesek. a kik meg külömböztetnek magok közöt aruhajokal., azok közöt leg nevezetesebbek. leg közönségesebbek. a Dervisek, ezeknek Iconiumba vagyon a fö klastromok. a mely klastromba 400 vannak rend szerént.

A dervisek fogadást tesznek. a szegénységröl. tisztaságrol. és engedelmeségröl,. a superiorjok elöt. igen nagy alázatoságal vannak.

Az ö ingek igen vastag vászon, azon felyül vastag szürke darotzbol valo hoszu dolmány, avallokra teritve egy fejér pokrotz. a lábok szára mezítelen, amelyek ki nyitva, az övök, vastag. széllyes börböl vagyon. elöl kötik meg. asüvegek teveször, és olyan formáju mint a csáko süveg csáko nélkül ezek a bort titkon meg iszák, és a kit meg tsalhatnak azt el nem mulattyák, ezeknek tsötörtökön nem szabad enni estig.


rodosto 1752 20 maji

kedves néném öt esztendeje hogy leveledet nem vettem. igazán mondván ött holnapja, nem soké a, az elött gyakraban irtunk egymasnak. mitöl van az, talám attol hogy vénülünk, de a héjával bé töltöm akéd akarattyát. és atörokök szokásit végig le irom. azutolso levelemet a derviseken hagytam el. és ismét rolok irok.

A derviseknek, leg föveb külsö foglalatoságok a, hogy tántzollyanak keden. és pénteken. de a még ehez a komédia áitatosághoz kezdgyenek a superiorjok predikáciot tsinál, azt tarttyák hogy ezt a predikáciot akár mely valláson lévö meg halgathattya. a szerzetesek pedig kerekdéden ülnek. atérdeken, a prédikacionak vége lévén, a chorusba az énekesek, és a flautások el kezdik az eneket a mely sokaig tart. amidön bizonyos verset énekelnek, a superior esze veria kezeit és erre a jelre a szerzetesek fel kelnek, a karokot kí terjesztik. és keringeni kezdenek kerekbe. azt pedig oly sebeségel. hogy a ki nezi a feje szédülni kezd. szoknya forma van rajtok. vastag posztobol és noha oly sebeségel forogjanak is mint a szekérbe a kerék. de egyik a másikát meg nem éri. a superiorjok jelt adván. egyszers mind el hagyák. a tántzot. és ki ki a maga helyére le kutzurodik, mint hogy pedig ehez igen ifiuságokba szoktattyák öket, azért leg kiseb fö szédülést sem éreznek, énnekem pedig a fejem szédelget tsak hogy néztem is öket, négyszer, vagy öttször kezdik igy el a keringést ezek meg házasodhatnak, de el kel hagyni a derviséget

A török vallást jobban nem lehet el végeznem mint azon. hogy mitsoda tisztelettel vannak a kristushoz, a nem igaz hogy káromlásal volnának hozája, mint sokan azt tartyák.mert it nem közönséges népet kel érteni hanem az irás tudokot. ha pedig oly boldogtalanok. hogy nem hiszik akristus Istenségit. leg aláb ugy tisztelik mint az Isten fuvallását, mint az ur mellet lévö nagy szó szóllót, azon meg egyeznek hogy az Isten küldötte el. hogy olyan törvényt hozon. a mely telyes kegyelemel. hapedig hitetleneknek hinak minket, nem azért hogy a kristusba hiszünk. hanem azért hogy nem hiszük hogy Mahumetet az Isten küldötte volna. jól tselekeszük


rodosto 1752 2. Aug.

ki ne irna kedves néném, örömest, mikor anyi sok jó dinyét eszünk, mert it most a dinye szüret. azt tudom hogy nem jó üzüen eszi a dinyét a vezér a kit az el mult holnapban letevének. vagyon is oka, helyében pedig Imrehor musztafát tették, e fö lovász mester volt. már most a birodalomnak fejdelme, emberséges ember, hozánk máris mutatta jó akarattyát. az el mult holnapnak a vegin estve felé jól meg ijesztettek volt benünket, mert olyan nagy föld indulás volt hogy annál nagyobat soha sem értem., a házak, a falak., ugy hajlodozták, mint mikor a szél. a fákot hajtogattya, de semi szerentsétlenség nem történt.

Már most irjunk a törökök házaságiröl a kiknél a házaság szent és tiszteletes dolog, a papoknak ót nintsen semi részek. mert a kötés a biró elöt megyen végbe.,

A midön pedig valaki törveny szerént akar meg házasodni, a leány attyával és anyával végez arrol. a házaságrol valo levelet vagy kötést, abiró és ket bizonyságok elöt tsinállyák meg, a mely kötést el ronthattya akét rész, egy aszony kérheti azurátol valo el válást. ha tehetetlen. ha haromszor egymás után péntekre virado éttzakán el mulattya az adot meg fizetni, a mely éttzaka arra az adora rendeltetet. egy olyan férfiu aki anyira valot nem ád a feleséginek, hogy kétszer egy hétben a feredöben mehesen. tarthat az el válástol., a leányal pénzt nem adnak. hanem a legénynek kel adni. a lakadalomnak napján. a meny aszszonyt nagy pompával dobal. sipal. viszik a legény házához, a legény a kapunál várja, és le veszi a szekérböl, kezet adnak egymásnak, de a leány ábrázattya bé vagyon fedezve. ugy hogy ötet nem láthattyák., de ö láthattya a legényt., a szekérböl le szálván fogadást tesznek egymásnak. azután anapot vendégségbe töltik. a férfiak külön. az aszonyok is külön. annak idejében a meny aszonynak valamely aszony attyafia viszi a völegény házában. és tsak akor láttya meg, ha szépé vagy rut. nem magyar humorhoz valo az illyen házaság


rodosto 17 9bris. 1752

It kedves néném szép idök járnak, az ablakok nyitva vannak., lehet tehát most irni a török lakadalomrol.

A császároknál a házaság nem szokás, hihetö hogy ök abban az ország tsendeségire vigyáznak., de az is hihetö, hogy a lakadalmi irtoztato költtséget akarják el kerülni. a Császár anyi rab leányt tarthat a menyi néki tettzik, akik férfiu gyermekeket hoznak evilágra. azokot ugy tekéntik mint Császárnékot, és a fiok császárok lehetnek idövel.

A törökök közöt két féle hazaság vagyon, atörvény szerént valo hazaság, és a bérben valo házaság. aharmadik. arab leányal valo ágyaság. a törvény szerént. egy török akár mely gazdag legyen. de három, vagy négy. valoságos feleségnél nem vehet többet, a bérben valo házaság minden céremonia nélkül megyen véghez. hanem meg alkusznak a leány apjával. és anyával. akik bérbe akarják adni leányokot. a biro elöt, aki irásba teszi hogy egy illyen legény, egy illyen leányt magához akarja venni. hogy feleség helyet legyen., köteledzi arra magát, hogy ételel, ruházattal fogja tartani, ugy a tölle leendö gyermeket is. de olyan formában hogy viszá küldheti az apja házához a mikor néki tettzik. meg fizetvén a bért az alku szerént a mi pedig a rab aszonyokot illeti atörvény szerént a törökök arra fordithattyák öket, amire szeretik, atörököknél a gyermekek, egyaránt osztoznak, akár mely aszonytol valok legyenek, hanem az a külömbség vagyon. hogy a rab aszony gyermeke rab lesz valamint az annya. hogy ha az attya fel nem szabadittya

A midön a férfiu hal meg elöb, az aszony ki veszi a néki kötöt pénzt. ez a valoságos feleséget illeti mivel atöbivel nem gondolnak anyit., atörök avaloságos feleségit el veszi, akinek fizet, bérben tarttya, arab aszonyát pénzen veszi.

Egy ember, aki el akar válni a feleségitöl, tartozik néki meg adni, a mit néki kötöt házaságakor az el válás abiró elöt megyen végben, és azután mindenik rész szabad.


rodosto 1753 22 Martÿ

kedves néném mitsoda régi lakosok vagyunk ebben avárosba, tegnap 33 esztendeje mult el it valo uralkodo bujdosásunknak, abizonyos, hogy mint a negyed része, anyi idöt nem töltöttem zágonban, hát azt meg irjamé hogy menyi ideje hogy onét ki ugrattam, anem ártalmas még hasznos,. mert meg látom mitsoda nagy hálá adásal tartozom Isten ö Felségihez. aki olyan hoszas gondviselésel volt hozám., annak jol fel számlálva, 45 esztendeje vagyon aldasek Istennek szent neve, de térjünk az aszszony dolgára

A törökök. azaz, azirás tudok. a környül metélést nem tarttyák hit ágazatnak, se az álkorán parantsolattyának, és hogy a nélkül is lehet aparaditsomba meni, a gyermeket hét esztendös korában szokták környül metélni. A környül metélésnek napján vendégséget készit a gyermek attya házánál, agyermeket pedig fel öltöztetik mentöl czifrában lehet, azután lovon az uttzákon hordozák, musika szoval, a gyermeknek keziben egy nyil vagyon, a melynek vasát a szive felé tarttya, meg akarván azal mutatni, hogy készeb azal inkáb a szívét által verni, mint sem a hitet meg tagadni, a társai, jo akaroi nagy örömel kisérik ötet atemplomba, ahol az imán. (a pap) egy kis oktatás után, ahitnek ágazattyát mondattya el véle, azután a borbély a kerevetre teszi a gyermeket, két szolga lepedöt tart elötte, aborbély a teste végin valo bört ki huzván, és meg szoritván, kis fogoval. a borotvával el vágja, és az el vágot bört meg mutattya a jelen valoknak, mondván.: az Isten nagy, azonba pedig a gyermek sir, és kiált, a fájdalomba, és a jelen valok köszöntik ötet, hogy már öis a hivök köziben vetetet, azután viszá viszik a gyermeket Ceremoniával az attya házához, a hol harmad napíg vagyon avendégség. azt jó meg tudni. hogy a pap nem ád nevet a gyermeknek, hanem az apja születése után a keziben veszi és fel emelvén az Istennek ajánlya, egy kevés sót tészen a szájában mondván, tessék az Istennek fiam Ibrahim. (vagy más nevet) hogy azö szent neve néked mindenkor olyan jó izü legyen mint eza só. és meg ne engedgye néked a földi dolgokot meg kostolni. Mint hogy a törökök azt tarttyák. hogy a mi atestet meg motskosittya. alelket is meg szenyesitti, és hogy a mi egyikét meg tisztittya, a másikát is meg tisztittya, erre valo nézve. a mosodásal készülnek az imádsághoz, (:Istenes ember. mondgya az álkorán, a midön az imádsághoz akarsz fogni, mosd meg azortzádot,, kezeidet, karodot, és lábaidot, a házasok kik együt hálnak, meg feredgyenek. hogy ha abetegek, és az utozok vizet nem találnak, tiszta poral surollyák meg ortzájokot; mivel az Isten szereti atisztaságot, aztis akarja, hogy azö néki tett könyörgés. tekélletes legyen., hogy hálákot adgyanak néki kegyelmiért, és hogy segittségül hiják az ö szent nevét:) E mind szép. és jó. egy részint. de más részint haszontalan valo intés, mert szegény mahumet nem kértél a kristus nevében, a nélkül akérés meg nem halgatatik. én pedig annak nevében kérem a néném egéségit. emost elég.


rodosto 1753. 11 junÿ

kedves néném, azt irod hogy ugy tudod a törökök szokását. vallását. mint a mufti, ugy tettzik hogy nem kellene tsufolodni. még a muftihoz tenni magát. a kinek térdig érö szakálla vagyon. és ollyan tsalmája mint egy méh kas. meg ne boszonts mert többet nem irok. noha már félben nem hagyom És azt mondom. hogy a törökök a mosodásrol valo parantsolatot, két mosodásban tarttyák, nagy és kitsid mosodásban. az elsö abban áll, hogy az egész testet meg mosák, ezel leg inkáb aházasok tartoznak, és a hol feredök nintsenek., a férfiu a folyo vizben, vagy tengerben. háromszor le bukjék, akár mely hideg legyen, akis mosdás pedig abbol ál, hogy artzal. mekha felé fordullyon, meg mosa ortzáját. orrát kezeit. karját. lábait.

A mosdás után szemeket a földre vetik, és ugy vannak egy kevés ideig hogy magokhoz térjenek. és az imádsághoz készüllyenek. a mely ötször vagyon napjában. Az elsö hajnalba, A 2. delben. A 3. dél és nap nyugot közöt. mint egy négy ora felé. A 4. nap nyugotkor. Az 5. mint egy más fel orakor nap nyugot után, hogy pediglen minden meg tudhasa az idejét ezeknek az imádságoknak, nem harang szoval adnak jelt. mert nálok harang nintsen, hanem arra rendeltetet emberek vannak. kik fel mennek a metsetbe. az ujokal bé dugván fülököt, egész teli torokal éneklik ezeket a szokot. Az Isten nagy. nintsen más Isten az Istenen kivül, jöjjetek a könyörgésre, ihon világosan hirdetem néktek. Ezek a bör harangok ezeket a szokot elöször dél felé éneklik. azután észak. nap kelet. és nap nyugot felé.

Ezt mindenek meg halván, meg mosdanak, és a templomba mennek, az ajto elött ki ki le teszi a paputsát, vagy a keziben bé viszi, nagy tisztelettel meg hajttya magát, és köszönti arejtékbe lévö Alkoránt a mely rejték hely jelenti Mekhát, azután ki ki fel emelvén szemeit, a hüvelykét a füleibe teszi, minek elötte le térdepellyen. Azután a pap fel kél. és ki nyitot kezeit a fejére teszi, a füleit a huvelykével bé dugja, és igen fel szoval, de halkal énekli, Nagy Isten ditsöség te néked, ur, hogy ate neved áldasék és ditsöitessék, hogy a te nagy voltod meg üsmértessék, mert tsak te vagy a nagy Isten.: anep tsak lassan mondgya utánna.

Rend szerént pedig ezt az imádságot mondgyák. a szemeket a földre fügesztik, Enálok olyan imádság mint nálunk a mi Atyánk, ( Az Istennek nevében aki tellyes jóságal és irgalmaságal, ditsértesék a világ ura, aki tellyes jóságu, és irgalmaságu, Isten minden embereknek itélö ura, mi tégedet imádunk, mi te benned vettyük minden bizodalmunkot. tarts meg minket, mivel igazán valo uton hivunk segittségül, ez az ut az, amelyet te választottad, és az melynek kedvezel kegyelmedel, enem ahitetlenek uttya, se nem azoké a kikre méltán haragszol.) ennek az imádságnak a kezdete jó, de a vége farisaeuság.

A törökök az imádságot mindenkor azon végezik el. hogy köszöntik akét Angyalokot. akik tartások szerént, két felöl állanak, ezt pedig igy viszik véghez a szakállokot kezekben veszik, jobra és balra fordulnak, A törökök pénteken olyan szándékal imádkoznak, hogy az Isten kegyelmét nyerjék az egész törökökre. szombaton. hogy a sidok meg térjenek, vasárnap a keresztyenek meg térésekért, hetfün, aprofétákért kedden a papokért, szeredán aholtakért, abetegekért. a rabokért kik a hitetlenek közöt vannak, tsötörtökön az egész világ meg térésiért.

kedves néném alkalmasint tudgya már kéd atörök vallást de nem tartok semitöl is. mert még soha egy keresztyén aszszonyt sem hallottam hogy töröké lett volna arabokon kivül. ök azt tudgyák, hogy a franczia azt mondgya hogy török ország a lovak paraditsoma, és az aszonyok purgátoriumja.


rodosto 15 8bris 1753

kedves néném ha mind igy lészen most minden orán vége lesz az én levél irásimnak, mert ennek elötte egynehány holnapal. magam tsudálni kezdettem hogy nem kezdek jól olvasni mint ha a szememre valamely vékony hartyikát tettek. volna. akönyvet olvashatom de nehezen, azirást könyeben olvashatom, az oltátol fogvást a szemeim mind homályosaban látnak áldasék Istennek szent neve érette. de az aszony dolgát még véghez vihetem

A törökök böjttye a holnaprol neveztetik amelyben esik, a mely ramazán holnap, azö esztendejek 354 napbol áll, azt 12 holdra oszttyák, az ö holnapjok., az ujságal kezdödik.

Az ö böjttyök ramazán holnapba rendeltetet, mert Mahumet azt hirdeté hogy az Alkorán abban a holnapba küldetet menyböl. abban az egész holnapba regeltöl fogvást. nap lementiig nem szabad se enni, se inya tsak egy tsep vizet is. ami pedig nékik leg nehezeb. még dohányozni sem szabad. de mihent a nap le menyen, a böjtnek vége vagyon és mindnyájan a dohanyon kezdik a vendégséget. mert akár mely szegény török is. jól vendégli magát tselédit. sok. egy holnap alat el költi. amit esztendeig kereset. a vendégség pedig estvétöl. jó hajnalig tart. napal alusznak fö képen akinek nem szükséges dolgozni

A persák mitsoda nevettségre valo dolgot tartanak ezen böjt iránt, azt tarttyák, hogy Mahumet az Istennek akarván tettzeni, és hogy az övéit gondviselése alá vegye, az Istenhez fel ment. és azt igérte hogy azö vallásán lévök ötven napig fognak böjtölni, Isten ö szent Felsége el fogadta az igéretet, Mikor pedig Mahumet le szállot volna, aharmadik égben találta akristust. aki is kérdezte tölle hogy honét jöne. Mahumet felelé hogy az Istentöl jöne, és hogy azt igerte az Istennek. hogy az övéi ötven napot fognak böjtölni. akristus mondá néki hogy sokat igért volna ötven napot. Mahumet arra fel mene az Istenhez, és meg jelenté hogy sokat ígért volna. hanem had lenne negyven napig, Isten ö Felsége arrais reá álla., Mahumet le szálván, a kristus kérdé ismét tölle hogy mit végezet volna. felelé hogy negyven napot igért volna. a kristus mondá néki. látodé hogy én az enyimeknek. negyven napot rendeltem. és hogy mitsoda roszul viszik végben. Mahumet ismét fel mene a harmadik alkura. és kéré az Istent. hogy a böjt had lenne tsak harmintz napig; az Isten azt is jóvá hagyá. a kristus pedig azért nem mehete fellyeb a harmadik égnél. mert a köntösinek az ujában. egy gombostö találkozék a menyekbe pedig semi földi dolog nem mehet. én is el végezem a levelemet. ezen a nem okos tartáson.


rodosto 8 xbris 1753

kedves nénem tsak nem egészen meg vakultam, három lépésnire mást meg nem üsmérhetek, anyomtatást épen nemolvashatom., az irást még is inkáb, magam pedig irok mert tudok irni de nem tudom mit irok, az oculárék semit nem használnak ezt már el végezem, de a más esztendöben a levelek ritkák lesznek,

A ramazán el telvén, a Nagy Bairam következik. ez olyan mint nálunk a husvét. a Bairamot a ujságon kezdik el, azt pedig a sok álgyu lövésekel hirdetik ki dobokal, sipokal, és ki ki azon igyekezik., hogy mentöl kedveseben tölthese ahárom napokot

Ezt az Innepet nagy cérémoniával üllik a Császár kastélyában. A császár a hajnalba megyen parípán a szent sofia templomában, a midön viszá tér. avezér. apasák mufti. egy szoval minden nagy tisztek köszöntik., leg utollyára a jantsár Aga köszönti.

A császárnék a kik esztendö által zárva vannak, azon a napon el mehetnek a Császár, a Csaszárné. látogatásokra,

A Divánban acsászár nagy ebédet ád ma, a fö ministerinek,

A jó törökök azon anapon meg békélnek azokal a kikel roszul voltanak. és az uttzákon egymásnak kezet nyujtanak. a predikátorok pedig minek utanna holmi részt meg magyaráztak volna az Alkoránbol. a templomba ezeket az énekeket éneklik,. köszöntés és áldás legyen rajtad mahumet Istennek baráttya. köszöntés és áldás legyen te rajtad Jesus kristus. Istennek fuvallása, köszöntés és áldás legyen terajtad Mojses. ki kedves voltál az Istenél. köszöntés és áldás legyen te rajtad Dávid az Istentöl rendeltetet Monárka, köszöntés és áldás legyen te rajtad salamon, aki hü voltál az urhoz, köszöntés és áldás legyen te rajtad Noé, akit meg tartot Isten kegyelmével, köszöntés és áldás legyen terajtad Ádám, Istennek tisztasága.

A törökök szeretete el terjed az állatokra, a fákra, és a halotakra, azt tarttyák hogy a kedves Isten elöt, vannak olyan testámentumba hagyot fundátiok. ahol bizonyos számu kutyákot. matskákot tartanak. eledelel.


rodosto 1754 16 Augusti

kedves néném igen nevetö állapotba nem vagyok, mert a ki igen roszul lát nem igen nevethet. mind azon által mindent jó szível kel venni az Istentöl már tízen öt holnapja. hogy nem olvashatok. másal kel iratnom. mert a mostani irásomot még magam is nehezen olvashatom de az aszony dolgát. el nem kel mulatnom A törökök nagy szorgalmatoságal mosák meg aholt testeket. atest mellet temjént égetnek. hogy a gonosz lélek eltávozék. azután el temetik olyan lepedöben amelyet bé nem varják, se fent, se alat, nékik arra okok vagyon., mert azt tarttyák. hogy a midön atest a sirban vagyon, két Angyal megyen hozája, a kik térdre álittyák, és számot kérnek tölle. minden tselekedeteiröl. ugyan ezért is viselnek a fejek tetején egy kis üstökötskét, sokan atörökök, hogy az Angyal meg foghasa, a törökök sirja olyan mint egy kis pintze, a tetejét deszkával bé fedik, és arra földet.

Hogy ha ahalot, Istenes ember volt. akét Angyal után. akik számot kértenek, más két Angyal mégyen. hozája, kik olyan fejérek mint ahó. ezek tsak arrol agyönyörüségröl fognak néki beszélleni, a melyekben leszen amás világon, de ha igen vétkes találna lenni, két olyan fekete Angyalok mennek hozája. mint a holló, akik kinozni fogják, az egyik. mélyen a földbe le veri, a másika egy vas horogal onnét ki vonya, és akik igy fogják magokot véle mulatni mind a nagy itélet napjáig.

Mahumet kedvezni akarván a szeretseneknek, bé is tölté kedveket. mert mint hogy azö földgyök puszta, száraz, és terméketlen, hogy pediglen öket meg vigasztallya. ollyan paraditsomot igére nékik, a mely tele volna forásal, és kerteket olyanokot. amelyekbe olyan fák. vannak. hogy a verö fény meg nem hathatya. mindenkor tele virágokal, és a fák rakva minden féle szép gyümöltsökel, ebben a kedves helyben fóly böségesen a téj, a méz, és abór, de aza bór nem részegittö, se az okoságot meg nem háboritya, ót is sétálnak azok a tekélletes szépségek, akik se nem kegyetlenek, se nem könyek, akik is olyan édesek, hogy ha valamelyike közüllök atengerbe találna pökni. mindgyárt el vesztené keserüségit. azoknak a szemek olyan nagy mint egytojás., mindenkor a férjekre néznek. a kiket ugy szeretik, hogy tsak meg nem bolondulnak érettek. mert azt vehetik el. amelyik nékik tettzik, ót a leányok Mahumet szerént mind tiszták. mert ót semi féle nyavalya nintsen., Mahumet nem mondot semit is jóbbat amas világrol. mint mikor azt mondotta, hogy nem kel aholtak közi számlálni azokot. kik az Isten uttyában halnak meg. mert azok az Istenben élnek. az ö jovaival, és szeretetivel, de ellenben a kárhozották nagy egö tüzbe vettetnek, ahol azö börök mindenkor meg ujul. hogy a kin is nagyobodgyék. szomjuságot, irtoztatot szenvednek, más italt nem isznak, hanem mérges italt, a mely meg fojttya öket. de meg nem öli, de a mi még leg nagyob. ahogy, ót aszszonyokot nem találnak Mitsoda rettentö nagy kin a hogy ót aszonyok nem lesznek, ezen avilágon arrol gondolkodni szükséges, de a másikán gorombaság, én nem tudok már mit irni töbet a török vallásrol., ugy tettzik hogy elég


rodosto 23 9bris 1754

Minden bizonyal tudom hogy örülni fogsz azon hogy Isten kegyelmiböl a szomoru setettség el hagyta a szemeimet, soha sem szabad senkinek is még az ellenségünknek is roszat kivánni. de a bizonyos hogy másnak vakságot kivánni nagyob. mint sem halált a szemem világa minden orvoság nélkül. tsak az Isten kegyelmével tért viszá ennek a holnapnak a kezdetén valamivel jobban kezdék látni ennek elötte pedig egy nehány napal. a szemeimben kezdém érzeni mint ha valami gaz eset volna mind a kettöben., valami szurta öket két vagy három nap. tudtam pedig hogy semi nem eset a szemeimbe. másokal is nézettem semit nem láttak, a jutot eszembe. hogy talám a hártyikák a melyek a szemeim elött voltak. talám azok akarnak le esni. ugy is let. mert harmad nap mulva nem érzettem azt a nehéz szurást a szemeimben és sokal világosaban láttam, egy szoval az Isten kegyelmiböl. ma az innepem napján az imadságos könyvnek hasznát vehettem. a mely nem lehetet más fél esztendötöl fogva én is imár jobban szánom avakokot., de ha a testi vakság nagy dolog, alelki szászorta nagyob kedves néném oltalmazon meg az Isten mindenikétöl


rodosto 14 xbris. 1754

kedves néném leheté nagyob hirt irni. mint egy hatalmas Császárnak halálát, ma hallottuk meg, hogy tegnap Mamut császár el hagyá avilágot., egy nehany napig betegeskedvén., anép igen kivanta volna latni, olyan helyre viteté magát ahol meg láthatá tegnap hogy a népnek kedvit talállya, nagy eröt vévén magán. lora ült, és a szent sofia templomában ment. mikor viszá tért volna, hameg nem kapták volna le eset volna alóról, és amidön a házához érkezék. tsak hamar meg hala, el mondhatni hogy nagy tsászár volt. ahadakozásba szerentsés volt azt el mondhatni, azt is el mondhatni hogy nem kivánta ahadakozást el kezdeni. és békeségben akart uralkodni., egy nehányszor akartak zenebonát indittani ellene., de ö annak elejit vette. le tsendesitette. és az inditoktol a fejeket el vétette. hogy többé azt ne tselekedgyék., anép igen szerette. mind keresztyén. mind török. magais akeresztyénekhez jó akaratal volt., abirodalmat csendesen igazgata, kegyetlen nem volt., avezerit sokszor meg változtatta, de egyet sem öletet meg., el mondhatni felöle hogy nagy császár volt. noha kis termetü. helyiben oszmánt tették. az attyárol valo testvér ottsét, a pedig leg kiseb ellen mondás nélkül mene végben., oszmának az anya még. éll, az is meg menekedék arabságtol mind Mamut, mind oszmán, a Musztafa császár fiai., imár harmadik császár vendégi vagyunk; az Isten ö szent Felsége az ö kezekböl táplál minket. böségel, kedves nénem kalinitza.


rodoszto 6 aprilis 1755

Az uj tsaszár változtattya igen hamar a vezérit, februariusba le tevé avezért. és a jantsár agát tette kalmakának adig amég az uj vezér el érkezik. akalmakánság pedig vicé vezérség, az uj, vagy is az ó vezér. Ali pasa, azelmult holnapnak avégin érkezék Constantinápolyba, azt mondám hogy az ó vezér. mert e harmadikszor vezér, és köszönye a császár anyának, a ki is avezér apjának rab leánya volt, és az apja adtavolt, a mostani császár attyának, ez a csaszárné most hetven esztendös


rodosto 26 Aug. 1755

A császár változo tantzot jártat a vezérekel, abizonyos hogy el mondhattyák hogy nintsen maradando városunk Ali pasát martiusba tevé vezérnek, majusba azt ki iktatá. és majusba Abdulát tevé helyiben, ez az ország kints tartoja volt., ma hozák hirit, hogy ezt is le tették, és sziliktár Ali pasát tették helyiben efegyver hordozo volt és igen kedves embere a császárnak, tehát sokáig kel maradni a potzon., vagy a kereken. enél többet most nem tudok mit irni. hanem sok is, de nagy emberektöl valo hirek. ebben a holnapban kezdé a prusiai király. ahadakozást akirályne ellen.


rodosto 25 8bris 1755.

ki gondolta volna kedves nénem hogy az a kedves szeliktár Ali pasa oly hamar le esék. de még nem ugy mint a többi. mert a többi a földre estenek. de ez a föld alá eset., elég a hogy, erre haragut a császár annya, mert emesterkedet azon hogy azt az Ali pasát le tegyék akinek a Császárné párt fogoja volt, a Császárné is boszut állot. és addig beszélt ellene a fiának, és mások által is tudtára adatta a császárnak, hogy mitsoda huzásal. vonásal akar kintset gyüjteni magának., a Császár a vádolást igaznak találván. a vezért meg fogatta.. és parantsolta hogy fejét vegyék., de a császárnak tudtára adták, hogy nem szokás a vezéreknek fejeket venni., hanem meg fojtani, a császár azt felelte reá, nohat fojttsák meg elöbször és azután fejit vegyék, ugy is lett. és a fejit ki tették mindenek láttára. a miolta ebben az országba vagyunk. nem tudok egyet is mást, a kit aCsaszár meg öletet volna, ehelyiben következék Zaid Effendi. e francziául tud, mert francziában kétszeris volt. követ is volt.


rodosto 1756 15 januarÿ

kedves nénem mitsoda irtoztato hirt hallánk hogy elsö novemberben lisbona városa a rettentö föld indulásba el sülyedet és el romlot volna, egy nagydarab részit a földi tűz meg emésztette, a templomok tele voltanak népel, mivel innep volt a templomok reájok estek. az egész város tzinteremé valtozot egy orában, és el temette alakosit az uttzákon hintok emberekel lovakal el sülyedtek az Istennek mitsoda rettentö ostora volt azon avárosan mivel nem tsak a föld indulás, haném még a föld alat valo tüz ki ütötte magát az uttzákon, hát még a rettentö kintse annak a gazdag városnak, örökké oda lesz. a mi földböl valo. annak földé kel lenni.


rodostó 30 Aprilis 1756

Ennek a holnapnak a kezdetin a Császár aprilist jártata Zaid effendivel. mert le tevé avezérségböl az uj vezér Imrehor Musztafa moriába lévén, ma ide érkezék, Constantinápolyba megyen. emár másodszor vezér. A frantzia. és az Ánglus hadakozást hirdetének egymásnak. az anglusok igen kegyetlen. kemény szivüek., és háláadatlanok, a minap olvastam egy anglusrol. a ki ugyan értz hertzegje volt a háláadatlanoknak, lehetetlen kedves néném hogy le ne irjam, tudom hogy azt mondod utánna hogy szamár volt, elég ahogy, egy rendes ifiu anglus az attya kereskedö volt. és gazdag. de ö igen fösvény lévén, meg többet akara szerezni, azért, más több kereskedökel amérikában indula, mikor amérika széllyin volnának, a hajos kapitány egy sziget mellet meg állapodék. hogy inya valo vizet hordason ahajojában, amég a vizet hordoták. az anglus kereskedök ki mentek ahajobol hogy vadászanak. az iffiu anglus is ki ment vélek, de mint nem okosok. igen el távozának a parttol., a vad emberek reájok rohanának. és mind meg ölék atöbbit, tsak épen az ifiu anglus szaladot el. a kapitány észre vévén adolgot. tsak hamar onnét meg indula az iffiu ót marada a ki is rettentö keserüségbe és rettegésbe bujdosot imide amoda az erdöben. nem tudván hová lenni. szüntelen tartot attol hogy valamely vad embere ne talállyon a ki mindgyárt meg öli azéhséget is már kezdette volt probalni. meg szabadulásrol semi reménsége nem lehetet. nem is mért a tenger parttyához közelgetni hogy valamely hajot láthason akin. meg szabadulhason, se valami ételre valot keresni hogy valakire ne talállyon, el fáradván az erdöben, egy kis dombotskára heveredett. de mint el hüle azon hogy hátra tekintvén egy leányt láta a bokor közül ki jöni., aki hozája mene. és mindenik álmélkodni kezde egyik a másikán, és mindenik kegyesen kezdé egyik amásikát tekénteni, és ha az ifiu meg kedvellé a vad leánynak termetét és személyit, a ki is mezitelen volt, a leánynak is meg tettzék az ifiunak termete fejér ábrázattya. és anyira meg szereté hogy mindgyárt azon kezde gondolkodni hogy tarthasa meg életet. és egy barlangba vivé, és minek utánna szép gyümöltsökel meg vendéglette volna. egy szép forráshoz vivé hogy innék, hihetö hogy a leány elö kellö renden valo volt. mivel minden nap fel ékesiti vala magát igen szép tsiga nyakra valokal., azután a leány vad állatok böreit vivé a barlangba. hogy a legény reájok feküdgyék. és sok féle szinü tollakal fel ékesité barlangját. hogy pediglen mulattságot szerezhesen néki, ki viszi vala ötet estve vagy a hold világon valamely szép kies helyre. valamely forás, vagy patak mellé. a hol a legény nyugodhatot ö pedig addig vigyázot. vagy pedig az öliben aluttatta. és fel költötte mihent valamely zörgést hallot, e szerént töltik vala idejeket. a még magoknak uj nyelvet nem tsinálának. akor a legény meg érteté véle, hogy szerentsésnek tartaná magát ha ötet birhatná amaga hazájában, ahol néki szép köntösöket tsináltatna, egy nehány holnapokot töltöttek vala el nagy szerelembe, a midön a leány a tengeren egy hajot meg látvan, és már tudván mit kelletnék tselekední, jeleket mutata hogy a hajo a parthoz közelitene. estve mind a ketten ahajoban ülének, a hajo barbád szigetében igyekezet, azifiunak is oda kelletet volna, meni. nagy örömbe valának hogy meg menekedhetének a sok nyughatatlanságtol. és félelemtöl, de aleány mitsoda vig szivel hagyá el hazáját, és szüléit, hogy azal tölthese életét a kit ugy szeretne. és a kinek élete veszedelmével tartotta meg életét. De menél inkáb közelgetnek vala. ahoz a szigethez, a mi iffiunk. annál kedvetleneb. és gondolkodob kezde lenni, meg visgálván azt magában hogy ö menyi idöt töltöt el hejában. hogy azon idö alat az ö pénze semi interest néki nem hozot, az ö kereskedése azon idö alat nem folyt, hogy pedig viszá szerezhese azon vesztéseket, és jó számot adhason szüléinek az uttyárol. el végezé magában hogy attol atársátol aki véle anyi jót tett. meg vállyék, mihent a szigethez érkezik, a hol. mihent a hajo oda érkezik, a tenger parton vásárt tartanak, a hol a rabokot el adgyák, valamint nálunk alovokot. és az ökröket adgyák el. A szegény nyomorult vad leány sirni. és reménkedni kezde, de tsak hejában., azt is értésire adá. hogy terhes volna töle. de az iffiunak a szive semin meg nem esék. hanem tsak a maga hasznán. de söt még hogy meg tudá hogy terhes volna, még nagyob árron adá el egy kereskedönek. kedves néném mit mondasz erröl ahálá adatlanrol. én tsak azt mondom hogy az Isten meg fizette irtoztato hálá adatlanságát leg aláb ne adta volna el. hamagának meg nem akarta tartani óh fösvénység menyi lelket vesztetz el.? A prussus ebben aholnapban kezdé el a királyné ellen ók nélkül ahadakozást. és foglalá el. igaságtalanul saxoniát.


rodosto 17 january 1757.

kedves néném tudodé hogy Imrehor musztafát le tették. és az Álepi pasát tették helyében eréz effendi volt annak elötte, és ami még roszab. keresztyén volt, mert görög nemzet. azt mondám hogy ami még roszab. mert abizonyos hogy a hit tagado vezérek koránt sem voltak olyan jók akeresztyénekhez, mint a valoságos születet török vezérek. ez az uj vezér még Álepben vagyon. sok idö kel amég ide érkezék azt irod nénem hogy atörök császár leányinak igen rosz az állapottyok, mivel nem lakhatnak a férjekel. és hogy töbire öreg pasáknak adgyák öket avalo hogy a házaságot épen nem kivánhattyák. mivel. akár öregnek. akar iffiunak adgyák öket de a ferjekel nem lakhatnak, és alakadalom után Constáncinápolybol ki kel meni valamely nagy pasaságra, gondolom. azért tselekeszik hogy valamely zenebonát ne indittson. hogy ha pedig férfiu gyermeke lenne. mihent születik mindgyárt meg kel halni, noha tudok olyan vezért akinél a Császár leánya volt, it ám olyan dolog nem törtenik, mint a nagy károly császár leányával történt.

A császárnak volt egy Éginhárt nevü secretáriusa, ez amaga hivatallyát oly jól viszi vala végben, hogy mindenek szerették. de atöbbi közöt a Császárnak egyik leánya még inkáb szereté ötet. viszontag öis nagy szeretettel volt Immához., mint hogy pedig. ez a szeretet hová továb nevekedék. igen veszedelmes dologra és probára adá magát, mivel egy éttzaka az Imma ajtajára mene kopogatni mint ha a csaszár küldötte volna ötet. de mihent bé botsáták Immának más dologrol kezde beszélleni. a ki is örömel halgatá. és nagy kegyes szeretetel fogadá.. és hajnalig együt maradának hajnalban pedig Eginhárt viszá akarván terni láta hogy sok hó eset volna amég egymásal mulatták volna magokot, attol igen kezde tartani. hogy a hoban. a nyomárol meg ne üsmerjék és meg ne tudgyák hogy honnét jöt volna ki. a Császár leányának meg mondá hogy mitöl tartana. és mitsoda nyughatatlanságban volna. tanátsot tartának együt hogy miképen tselekedgyenek hogy semit észre ne vegyenek. végtire a fejdelem aszony talála modot abban., apedig a volt, hogy a szeretejét a hátán ki vigye ahóból, A császár pedig az egész éttzakát álom nélkül töltötte volt. és igen jó regel fel kelvén az ablaknál volt. és látá a leányát hogy mitsoda nehezen vitte aterhét. és azt letévén, nagy siettségel viszá tére. a császár ezen mind tsudálkozék. mind meg keseredék., Eginhárt bizonyos lévén abban. hogy a tselekedete nem maradna sokáig titokban. meg akara válni az udvartol., és a Császár lábaihoz borulván kére arra. engedelmet. mondván hogy szolgálattyáért nem vett volna jutalmat. a Császár felelé, hogy fog gondolkodni. és bizonyos napot ada néki, a melyen tudtára fogja adni szándékját azon anapon pedig a Császár esze gyüjté atanatsit, elejekbe tévé a secrétariusnak vétkét. és elé beszélé a mit látot vala, tanátsot kére töllök olyan dologrol a mely meg gyalázta házát, ki ki mást tanátsola maga pedig azt mondá. hogy Eginhárt ha meg bünteti, azal nem hogy meg kísebitené, de meg nagyobá teszi a familiája gyalázattyát. azért inkáb szereti ezt a gyalázatot el fedezni a házaságnak palástyával., Eginhárt bé hivaták, és azt mondák néki hogy a szolgálattyáért jutalomul a Császár leányát adnák néki, Igen is néked adom mondá a császár. aki téged oly jó voltábol a hátan hordozot., a fejdelem aszonyt mindgyárt hivák. és az Eginhárt kezire adák, ök lássák, én pedig jó éttzakát kivánok, ennek a holnapnak akezdetin. akará egy Istentelen a frantzia királyt meg ölni. de meg fizetet érette


rodosto Aprilis 21 1757

Az elmult holnapba érkezék el az uj vezér Rekeb pasa Alepböl., tsak jó legyen., de hogy lehetne jó mivel görög nemzet, ugyan agörögök predálák fel ebben a holnapban husvét napján Jérusálemben a mi kápolnánkot, azt tudod néném hogy a kápolna. azon ahelyre vagyon épitve, ahol a kristus koporsoja volt, azt a kápolnát sok császárok, királyok ékesitették fel., sok drága köves eszközök vannak benne. agörögök sokat el vittek azokbol., mint hogy pedig a vezér görög agörögök el forditoták az igaságtol apénzel. és igy az Isten tudgya mint lesz annak vége. A törökök nagy tsendeségbe hadgyák a mi papjainkot Jérusalembe véghez vinni az Isteni szolgálatot., de a görögök mindenkor irigylették az ót lévö szent kapolnát nékünk, ugyan a dühöség vivé öket arra hogy fel prédállyák, azt kérthetnéd hogy merték ök azt meg probálni az ót lévö pasátol. oh' ebben az országban a pénz mindent el tsinál. azt a várost sok görögök. örmények lakják. de ezek nagy békeségben vannak a mi papjainkal. husvétra pedig mindenünen oda gyülekeznek, de söt még a sidok is el menek, hogy tsak arégi templomoknak a helyit meg láthasák., ha ezek még most is el mennek. hát még a kristus idejében mitsoda szép dolog volt anyí retentö sidot fel meni atemplomba. menyi véghetetlen számu sido vala jelen mikor szamáron mene bé ditsöségesen Jérusálemben. és mikor meg öleték egy nehány nap mulva. el lehet ebböl itélni hogy azüdvezitö mennyi retentö népnek láttára akara meg halni. akik mind kivánák halálát. hogy rend szerént husvét napján két oráig dél után. két száz ötven öt ezer. hat száz bárányt öltenek meg. azoknak meg ételére, két millium öt száz ötven ezer személyt számláltak, mitsoda rettentö gyülekezet volt a, mitsoda rettentö sok gyilkosok voltak. azok, mivel mindnyájan. reája allottak hogy meg öllyék királyokot, de ök tsak azt kiálták feszisd fel nints királyunk. ugyan ezért az irtoztato gyilkoságért szálla is reájok az Istennek rettentö itélete és boszu állása erre a népre el lehet itélni abbol. hogy a midön Titus meg szállá jérusálemet., a még meg vevé addig avárosban tizen egy száz ezer embert temetének el. hogy pedíg meg vevé. és el pusztitá. kilentzven hét ezer embert tett rabbá. valo hogy a büntetés rajtok nagy volt. de a véteknek nagyságát mitsoda nyelv mondhatná ki.?


rodosto 28 maji 1757

kedves néném. ebben aholnapban szoktak eret vagatni ennek a holnapnak a 6dik napján sok érvágások voltak prága mellet mivel akirályné hadának nagy hartza volt. a prusiai királyal. végtire a királyné hadát prága felé nyomák, és oda bé szoriták, avárost is meg szállották Isten tudgya mint leszvége hanem azt tudom., hogy ha a levél. kitsid a hir elég nagy.


rodosto 30 junÿ 1757

kedves néném ismét nagy hirt irhatok., mert aprussiai királyt meg verték. apedig igy let meg., Marsallus Daun nagy hadal prága segittségire. ment. a király eleibe mene. mint hogy pedig mind akét résznek volt kedve a verekedésre, kedveket tölték. és nagy hartzot adának egymásnak. Colen nevü város vagy falu melet. a hartz 18dik volt, a hartz sokáig tarta, a gyözedelem pedig akirályt el hagyá., és Daun mellé álla. mint hogy kedvesen fogadá. a hartzot meg is nyeré pragát fel szabaditá. és a kapuit meg nyitá, de prágában a hartzrol. semit nem tudtak. hanem, az napé, vagy más nap., egy vitéz öröm mondo markotányosné vivé leg elsöbe a hirt a meg nyert hartzrol, hihetö hogy meg is ajándékozták azt az aszony postát, azután aprussiai had el távozék prágátol., ki mondhatná meg a lakosok örömit. mivel nagy károkot, romlásokot, égéseket szenvedtek volt a bombák, és a tüzes golyobisok miat

Mint hogy a minap olvastam az Amurates császár historiáját ót is ahartzrol vagyon a szó amelyet meg mondom tsak rövideden. hogy a levelem hoszab legyen. elég ahogy az ötödik lajos király békeséget tsinált volt Amuratesel,, hogy pedig a kötést még joban meg erösittsék zalogul egy szentelt ostyának a felit adták volt a Császárnak. de nem tudom miért a király minden ók nélkül fel bontá abékeséget. és sok számu magyar hadal a Császár ellen mene. sok püspökök is valának a táborán, mivel az elöt aza rosz szokás volt hogy a püspököknek táborba kelletet meni a magok seregekel. azt is tartották abban az idöben. de nem az Évangyélium szerént. hogy az hitetleneknek, nem kel meg tartani a hitet, vagy a fogadást., a hartz várnánál volt. a magyarok, eleinte mindgyárt tüzesen viselék magokot ugy anyira hogy a törökököt viszá nyomák és szalado félben valának, a császár látván hogy tsak nem el vesztette volna a hartzot. a fél szentelt osttyát ki vevé akebeliböl. és az ég felé emelvén. kéré az Istent hogy büntetné meg azokot kik a békeséget fel bontották és a kik az ö nagy profétájoknak olyan zálogával. erösitették volt meg. ezt el végezvén ahada közi nyargal. viszá tériti, és ujontában az ellenségre viszi. erre a magyarok meg rémülnek, meg szaladnak. akirály is amint szaladot volna. valamely tós. vagy motsáros helybe lovastol oda veszet, ebböl apéldábol látod néném hogy a törökök nagy tiszteletel vannak a kristushoz. noha minket gyauroknak hinak hitetleneknek, mert nem hiszük mahametet, mely jól teszük!


rodosto 2 9bris 1757

kedves Neném. ismét nagy hir. oszmány császár sok betegeskedése után a sok mindenit, másra hagyá, mondám másra hagyá, mert aza más is. nem másnak, hanem másra hagya, valamint adervis mondá egy persiai királynak, egy dervis bé menvén a király udvarában. egy fileg orjában egy gyéként le terite és a pipáját meg gyujtá mint ha ö let volna az ur. a király meg látván, hozája külde. meg izenvén neki hogy mérte volna meg probálni hogy szabadság nélkül bé menyen. adervis azt izené, hogy avendég fogadoban mindenek szabad bé menni, akirálynak szüle attya. nagy apja. apja egymásra hagyták a kastélyát. valamint a vendég fogadot, a király meg neveté adervis bolondságát. oszmány jó császár volt. békeség szeretö. a keresztyéneket nem gyülölte az elmult holnapnak 29 napján hala meg. 2 esztendeig 10 holnapig és egy nehány napig uralkodék. másnap Musztafát tevék császarnak mint egy ötven esztendös, ez az Ágmet császár fia. Isten tudgya mitsodás lesz, azt irod néném, hogy frantzia orszagba vadászatban. egy hertzegné le esvén a lorol. ki törte mind a két karját, a bizonyos hogy holtig fogja viselni a bélyegit, abbol láttyuk hogy az iffiu aszonyoknak nem kellene meg engedni hogy lora üllyenek, az öregeknek mind inkáb meg engedhetni, nintsen anyi szükségek a karokra lábokra mint az ifiaknak. azt olvastam hogy tessálonika tályékan volt egy uri aszony akinek egy kedves paripája volt: a kin igen szerete járni, aló is olyan kevély volt. hogy mást nehezen vett magára, ugy történik egyszer., hogy Romábol egy pápának Constancinápolyba kelletet menni a Császarhoz. mint hogy földön ment. tehát az aszonynak jószágán kelletet által menni, amidön oda érkezet, az aszony nagy tiszteletel fogadá. mikor meg akara indulni, az aszony kéré hogy ülne a lovára. és vinné végben azon az uttyát a pápa kedvesen vevé jó akarattyát, és alovára üle. a pápa el végezvén dolgát. viszá tére. és a gazdaszonyához szálla. és alovat nagy köszönetel viszá adá és meg indula. egy nehány nap mulva az aszony alovára akara ülni. de nem lehete, mert azután soha magára nem vevé az aszonyát mint ha mondotta volna, hogy egy szent pápát hordoztam., ezután egy aszonyt nem hordozhatok néném cálinitza.


rodosto 29 novembris 1757

kedves néném. ahadakozáskor., a verekedésröl kel irni, mi it tsendeségben aluszunk., de sléziába szüntelen talpon kel lenni, ugyan talpon is kel meg halni valamint történék a prususoknak ennek a holnapnak 22 napján. breslo mellet, A királyné hadát ugy tettzik hogy Grof Nadasdi komendirozta, a prusiai hadat bevern hertzeg., ha egészen le irnám is hogy mint volt a hartz. a vegin tsak azt kellene mondani hogy a prusust meg verték, és a hertzeget el fogták egy nehány nap mulva breslot is fel adák Nádasdinak. hát már siléziát viszá nyerte a kiralyné. breslot nem sokáig ostromlák mivel a hartz után két napal fel adák, pedig hogy ugy nem történék Nadasdival. mint egy görög királyal. filipusal. ez a nagy sandor apja volt, akirály valamely várat szálla meg., az alat egy kevély görög a táborára érkezék, és kéreté a királyt. hogy fogadná bé szolgálattyára, mivel olyan nyilas volna hogy a madarat reptiben le lövi, a király talám akor nem lévén jó kedvibe, az felelé reá, hogy nem volna szüksége avadászra, hanem katonára, a görög sokat álítván maga felöl aválaszon fel indula, és ugyan azon estve, avárba bé szökék, fel tévén magában aboszu állást, egy nehány nap mulva a király meg kerülé a várat, de szerentsétlenségire közeleb mene avárhoz mint sem kelletet volna, a mint pedig a várat visgálná, a várbol nyilal az szemit meg lövik, mikor pedig a nyilat a szemiböl ki huzták volna. irást látának rajta., evala reája irva. A filep jóbb szemére., ugy is volt, mert ajóbb szemén volt alövés, a király, és mindnyájan által láták hogy anyílas ember lötte meg boszu állásbol, a kevélység, és a boszu állás, mit nem okoznak, énnekem is boszut kellene. állanom. mert régen nem vettem anéném levelit.


rodosto 29 xbris. 1757

Már mostanában, új, és hideg szokást vesznek, mert a hó közöt is hadakoznak, mivel ebben a hideg holnapban ötödik napján. nagy hartz volt lissánál, syleziában, a királyné hadát károly fejdelem. és Marsalus Daun komendirozták, a prussiai király maga komendirozta amaga hadát, a hartz nagy volt mind akét rész vitézül viselte magát, de végtire agyözedelem a király mellé hajola, és ahartznak azt a hasznát vevé. hogy breslot ismét viszá nyeré., Isten tudgya medig birja. ismét a halálrol kel irnom, mert csáki urnak hatodik a szava igen el nehezedvén. hetedik 11 orakor regel meg hala 81 esztendös korában, tsak nem holtig, vagy is holtig egéséges volt, nem volt szüksége se doktora. se orvoságra. azt nem mondhatni felöle, hogy ezért holt. amazért holt meg, mert illyen betegségbe volt.mert az orvoság nem jó volt, mivel tsak azért holt meg. mert az Isten el végezte hogy minden ember meg halyon, utolso generalisa volt Rakotzi ferentznek. már mi tsak ketten maradtunk zai urfival. mi vagyunk aleg utolsok. mert leg utollyára hagyot minket az ur Isten, mire, meddig. ö tudgya, elég a hogy. adgyunk hálakot néki hogy meg adta ezt az esztendöt el töltenünk. és kerjük hogy ne hadgya el ezután is a szegény bujdosokot, el nem forditván szent szemeit rollok, de ne szájal. hanem szivel kérjük. mert az emberek a szájat halgattyák meg, de az Isten a szivet tekentí. valamint történt egy szent remetével. egy püspök, atengeren utozván., ahajosok egy sziget mellé a hajot meg kötik, a püspök maga mulattságára a szárazra ki megyen., a mint alá s'fel járna, egy kis gunyhotskát láta a fák közöt. gondolá hogy talám valamely ember laknék ót, egy kis ablakotskához közelitvén tsak tsendesen., ember szot halla, és mint ha valaki imátkoznék, de mint el tsudálkozék, hogy az. aki bent volna, eszerént imádkozék. átkozot legyen az Isten, ezeket a szokot pedig szüntelen mondgya vala. a püspök nem álhatván. bé mene az emberhez. és mondá néki. atyámfia. ne azt mondgyad. hogy átkozot az Isten. hanem áldot az Isten. az remete ugy kezdé mondaní., apüspök hogy erre meg tanitotta volna. viszá tére ahajohoz, és meg indula ahajo., a remete pedig az alat el felejté amit tanult volt, és észre vévén nagy sebeségel kezde a püspök után futni., ahajo távul vala már apartol, de a remete nem vigyáza arra ha a földön vagy a vizen futoté. néki tsak az imádság volt az esziben, apüspök és a kik a hajoban valának nagy tsudálkozásal láták hogy a remete a tengeren futna utánok., a ki is a hajot bé érvén. kiáltá a püspöknek. hogy el felejtette volna az imádságot. apüspök látván a nagy tsudát. mondá néki, atyám fia, tsakugy imádkozál. amint edig imádkoztál, ebböl apéldábol látyuk, hogy az Isten a sziv imádságát szereti, és nem a szonkra figyelmez. enis szivesen kivánom kedves nénémnek az uj esztendöt egésségben el érni. Amen


rodosto 20 xbris 1758

kedves néném nem tsak mi. hanem az egész emberi nemzet olyan mint a halálra itéltetet rabok, a kik nem tudgyák mikor viszik ki ahalálra a mi sorsunk. épen olyan., menyi urakot, nemes embereket temettünk már ell, kit egy, kit más esztendöben, ugy anyira hogy már tsak ketten maradtunk volt zay urral, az Isten azt is ki vevé abujdosásbol. 22 8bris. mar most egyedül maradtam abujdosok közül., és nem mondhatom mint eddig. hogy had vigyék ki ezt, vagy amazt elöre, mert egyedül maradván, nekem kel ki mennem az áldozatra. a Csáki ur halála után, zay urat tette volt aporta a magyarok fejévé. a kik ebben az országban vannak a Császár protectioja alat. halála után a portára kelletet mennem. hogy hiré adgyam halálát. a szokás szerént. engemet tettek básbugá, mert azt jó meg tudni. hogy akik ebben az országba az öreg rakotzival jötünk. azok közül tsak én maradtam, hanem akik most velem vannak azok ujak. mitsodás avilág menyi valtozáson mentem már által, de az Istennek gondviselése mindenkor velem volt és vagyon mindnyájunkal. egész predikátziot tsinálhatnék a siralomnak völgyében lévö változo életünkröl. amely változást mind adig probállyuk, valamég az örömnek hegyére nem megyünk. vagyon immár egy nehány napja hogy íde viszá érkeztem, mít rendel az ur ezután felölem, az ö kezében vagyok, hanem azt tudom, hogy a pornak porrá kel leni. és boldog az, aki, nem az urnak, hanem az urba hal meg. anyi hoszas bujdosásom után kellé mást kivánnom anál a boldogságnál., az elsö levelemet amidön a nénémnek irtam, huszon hét esztendös voltam. eztet pedig hatvan kilentzedikbe irom, ebböl ki veszek l7 esztendöt. a többit a haszontalan bujdosásba töltöttem, a haszontalant nem kelletet volna mondanom, mert az Isten rendelésiben nintsen haszontalanság. mert ö mindent a maga ditsöségire rendel, arra kel tehát vigyáznunk, hogy mi is arra forditsuk, és ugy minden irántunk valo rendelése üdveségünkre válik, ne kiványunk tehát egyebet az Isten akarattyánál. kérjük az üdveséges életet, a jó halált, és az üdveséget, és azután meg szününk akéréstöl, mind a büntöl. mind a bujdosástol. mind a telhetetlen kivánságtol. Amen.

 


MISSZILIS LEVELEK 


Constancinápoly. 5 jan. 1759

Méltoságos Groff uram, kedves ötsém uram.

Szivem örömivel élek a szabadságal a melyet vettem a Felséges királynénak itt lévö követtyétöl. hogy az urnak ötsém uramnak irhasak. annál nagyob örömel is irok, mert régtöl fogvást semi hirit nem halhattam, az Istenhez valo nagy hálá adásal. halottam azt meg. hogy a szegény üdvezült Aszony. az Anya szent egy házban holt volna meg, a mely kegyelmet az Isten, asok jó erköltsiért tette vele, a szegény öreg urnak halálát nem tudom mikor történt. Mikes Ferentznek házaságát meg tudtam, de semi örvendetes hirit nem halottam, az alma sokszor el hengeredik a fájátol, azt annál is inkáb el hittem, mert változo természetit üsmértem, mivel ha sok pirongatást szenvedet is. de gyermek korunkba velem meg nem alkudhatot, a Mikes familiábol többet kettonél nem üsmerhettem, mivel a szegény aszony terhes volt az ural ötsém uramal. azon esztendöben a melyben hazámbol ki jöttem, az urnak ötsém uramnak. pedig gyermekeiröl semit nem halhattam, noha igen szivesen kivánnék hallani.

Magam felöl pedig azt irhatom hogy ha bujdosásban vagyok is. de az Istennek áldása, és irgalmasága mindenkor velem volt és vagyon; és másokal is jót tehetek, az urnak jósága, és segittsége nem lévén meg határozva, mindenek veszik az ö bö kezének irgalmaságát, egyéb szükséget tehát nem érzek, hanem hogy a hivek közi nem számláltatom, noha azt az Isten ö szent Felsége tudgya, hogy oda számláltathatom, az én bujdosásomnak vége akor lészen, a midön az életemnek, az ö rendelésit pedig, mind imadnom kel, mind pedig háláadásal vennem. és kérnem ötet, a hazámnak békeségben valo létiért.

Hogy ha pedig az urnak ötsem uramnak tettzik énnékem valaszolni, a károly várában lévö trinitáriusok által meg lehet; mivel ök. az itt lévö trinitariusoknak el küldik.

Én pediglen az urnak ötsém uramnak atyafiságos emlékezetiben ajánlván magamot

Maradok

köteles attyafia szolgája
Mikes Kelemen     


Constantinapoly 5. jan. 1759.

Kedves Őtsém Uram

Másképen az okoság és Atyafi szeretet meg nem engedte volna hogy Kegyelmednek irjak. hanem elsőben a' Felséges Királynénak itt lévö Követtyitől kértem arra szabadságot, a' ki is azt nékem meg engedvén, szives őrőmel kivántam élni azal a' szabadságal, annál is inkább hogy tizennyoltz esztendőtől fogva kegyelmed felől semi hirt nem halhattam, tudom a' Szegény Anyánk keserves halálát. de imádjuk az Istennek Istenes akarattyát. hanem szeretném tudni esztendejét, és napját halálának, a' kiért holtig kel imádkoznunk. Szeretném azt is tudni hogy az Ángyom Aszszony, a' kit szivesen kőszöntők, mitsoda familiábol valo, ha vannak é Őtséim, és hugaim, az magam állapottyárol azt irhatom, hogy Isten ő Felséginek mindenkor kegyelmes gondviselése volt, és vagyon rajtam, a' szűkséget soha se probáltam, sőt még az Isten áldása olyan állapotba tett, hogy másokkal is lehet jot tennem, az Isten ő Szent Felséginek az egyik keze, a' mit el vészen tőllűnk igassággal, a' másika meg segit irgalmasságal, az egésségem is jo, de az hatvan nyoltz esztendőnek terhit kezdem érezni, tudom hogy kedves Őtsém Uram azt is akarná tudni. hogy miben áll a' foglalatosságom. itt a' világi bajtol, dologtol, gondtol ment vagyok, a' tsendes életet, a' Könyvek forditására szenteltem, és sok francia Kőnyveket magyará változtattam, a' mellyekből, ha alkalmatosságom adatik, Őtsém Uramot is részeltetem. A' Szegény űdvezűlt mostoha Apámot soha el nem kel felejtenem, mert egyik oka volt, hogy az Isten Anya Szent egy házában vagyok.

Kedves Őtsém szeressük az Istent, az ö Fiát, és Evangyéliumát, és ugy soha meg nem halunk.

Hogy ha pedig Őtsém uram helyesnek itéli a' levelemre valo váloszolást, a' Károly Várában lévő Trinitariusok az itt lévőknek el küldik mivel magam is azon alkalmatosságal éltem, az Istennek irgalmasságában ajánlván Őtsém Uramot maradok Kedves Őtsém Uramnak

igaz kőteles szolgája báttya
Mikes m. pr.       

Az Isten ő Szent Felsége békesség szerető Tőrök Cászárt adott.


Constancinapoly 5 jan. 1759

Kedves Őtsém Uram.

Másképpen az okosság és Atyafi szeretet meg nem engedte volna, hogy Kegyelmednek irjak, hanem elsőbben a' Felséges Királynénak itt lévő Kővettyitől kértem arra szabadságot, a' kiis azt nékem meg engedvén, szives őrőmmel kivántam élni azzal a'szabadsággal, annális inkább, hogy tizen nyoltz Esztendőktől fogva kegyelmed felől semmi hirt nem hallottam, tudom a'Szegény Anyánk keserves halálát, de imádgyuk az Istennek Istenes akarattyát, hanem szeretném tudni Esztendejét és napját halálának, a'kiért holtig kell imádkoznunk; Szeretném azt is tudni, hogy az Ángyom Aszszony, a'kit szivesen kőszőntök, mitsoda familiábol valo, ha vannak é Őtséim, és hugaim, az magam állapottyárol azt irhatom, hogy Isten Eő Szt. Felségének mindenkor kegyelmes gondviselése volt, és vagyon rajtam, a'szűkséget soha sem probáltam, sőtt még az Isten áldása olyan álopotban tett. hogy másokkalis lehet jot tennem. az Isten Eő Sz. Felséginek egyik keze, amit el vészen töllünk igassággal, a'másika meg segit irgalmassággal; az egésségem is jo, de az hatvan nyolcz Esztendőnek terhit kezdem érezni, tudom hogy kedves Őtsém Uram azt is akarná tudni. hogy miben ál a foglalatosságom. itt a'világi bajtól, dolgtol, gondtol ment vagyok, a'csendes életet a'Kőnyvek forditására szenteltem, és sok Frantzia Kőnyveket magyarra változtattam, a'mellyekből, ha alkalmatosságom adatik, Őtsém Uramot is részeltetem.

A'Szegény űdvezűlt mostoha Apámot soha el nem kell felejtenem, mert egyik oka volt, hogy az Isten Anya Szent egy házaban vagyok.

Kedves Őcsém szeressűk az Istent, az eő Fiát, és Evangeliumát, és ugy soha meg nem halunk.

Hogy ha pedig Őtsém uram helyesnek itéli a' levelemre valo váloszolást, a'Károly Várában lévő Trinitáriusok az itt lévőknek el kűldik, mivel magam is azon alkalmatossággal eltem. Az Isten irgalmasságában ajálván Őcsem Uramat maradok Kedves Öcsém Uramnak

igaz köteles Szolgája Báttya
Mikes mpr.           

Az Isten Eő Szent Felsége békesség szerető Tőrök Császárt adott.


Rodoszto 25. Martÿ 1760

A' Felséges Fejedelműnk itt lévö Kővettyinek engedelmivel irom ezt a' Levelet,

Mindenek felett valo Kedves Őtsém Uram adgya az Isten. hogy ezen Levelem talállya Kedet jo egésségbe.

Az Őtsém Uram kedves Levelit nagy győnyőrűségel, és szivem vigasztalásával vettem, a'mely vigasztalást érzem, de ki nem mondhatom, és azt tsak a' Testvér Atyafiak érezhetik, még azok is, a' kik 53 esztendőtől fogvást egymást nem láthattyák, a'ked Leveliben hozám mutatot Atyafiságos szeretetét szivesen kőszőnőm a' mellyet meg nem szolgálhatom egyébel, hanem méltatlan imádságimmal, a' melyet kőteleségem szerént régtől fogva gyakorolom, és holtig fogom gyakorolni, lehetetlen kedves Őtsém Uram hogy meg ne irjam mint jártam a' Ked levelivel, két Levelet hoztak hozzám, az egyiken veres petsét volt, azt meg néztem, a' Mikes Ur Levele volt, a' másikan fekete petsét volt, reménlettem hogy a' Ked válaszát veszem, de a' fekete petséten mindgyárt meg űtkőztem, és szomorodtam, fel nyitam a' Levelet, de semit egyebet a' Levélbe nem néztem, hanem tsak a' subscriptiot, látom Huzár Josefet, azon még annál jobban el-szomorodám, gondolván hogy ked meg holt, és Huszár Josef adgya tudtomra az Őtsém Uram halálát, a' Levelet le-tészem, nem akarván el-olvasni, mondván, mi haszna olvasom, ha az Őtsém meg holt, sokáig busultam, tőrődtem, és sok keserves gondolatok. jőttek az elmémbe, és az igen nehéz volt hogy válaszát nem vehettem Őtsém Uramnak, sok busulásom után a' Levelet elé vészem, mondván, hogy leg alább meg nézem hogy mit irnak az Őtsém halálárol, és hogy ki légyen az a' Huzár Josef, a' ki nékem olyan szomoru hirt ir, a' Levelet olvasván, a' szomoruság el-mulék, az örőm, és a' vigasztalás foglalá el szivemet, és akkor láttam hogy a' Névnek el-változtatása okozta szomoruságomat, a' meg tsalatkoztatásomon pedig igen örűltem, mindgyárt eszembe jutott a' Sz. Chrysostomus mondása, hogy az Isten nevette a' midőn látá Jákobot siratni a' fiát, Josefet.

A' Szegény Anyánk nagy okoságal tselekedte hogy annak a' régi Familiának hirét nevét őrőkős feledékenységbe nem engedte esni, hanem Őtsém Uramba mint egy fel támosztatta, adgya Isten hogy Őtsém Uram sok számos esztendőkig viselhese, és a' maradéki, per saecula et ultra.

El mondhatom hogy holtig valo vigasztalo hirt irt Őtsém Uram a' Szegény Anyánk felől, hogy a' Szentségek fel vételek után holt volna meg, mert én mindenkor azt tartottam, azon esztendőtől fogvást a' melybe meg holt, az informatio szerént, hogy a' hinto lett volna, Koporsoja, valamely uttyában a' lovak el-ragadván a' hintot, a hintoba lett volna veszedelmes halála, tehát engemet roszul informaltak volt.

Tudom Kedves Őtsém Uram, hogy az atyafiságos szeretet, és a' hűség viszi Kegyelmedet a' Levelében valo exhortaziora a' gratia kérésért, Kedves Őtsém Uram ex Turcia nulla redemtio, már én azt régen probáltam, de az irgalmasságnak kapuja érdemem szerént bé zárotott előttem, noha azt el mondhatom, hogy a' ki rekesztetéssel valo büntetést nem a' magam személyiben tet vetekért szenvedem, hanem hogy ugy mondgyam az eredendő vétekért, mivel soha tsak gondolatal sem vétettem a' Felséges Fejedelmünk ellen, tisztelnem kel büntetésit mint igaságost, és kérnem az Istent, hogy az esztendejihez sok ditsöséges esztendőket ragaszon, az ő Felsége büntetésit, a' mely ideig valo az Isten ő Szent Felsége akarattyának kel tartanom, és bűneimért valo ostorának. a' mely ostort holtig kel tsókolnom, és reménlenem hogy a' keresztet űdvességemre fordittya, én tőllem semmimet el nem vette, mert ővé az egész főld, itt is az ő főldgyén vagyok, a' melyből ha egy néhány lábnit ád, a' nékem elég, Kedves Őtsém Uram, a' sok esztendőkig valo bujdosás, vagy is idegen Országban valo létel, azt nem mondom hogy természeté, de szokásá válik, mivel azt el mondhatom, hogy Istennek hálá tsendességben tőltőttem napjaimat, hanem a' miotátol fogvást a' Kedves Őtsém uramnak kedves levelét vettem, azotátol fogvást, az atyafiságos szeretet bennem a' természetet mint egy fel ebresztette, és bujdosásomat sulyosobá tette, és szűntelen szivem kedvem, minden gondolatom tsak Abafáján vagyon, az oda valo utozásom győnyőrűségemre, és mulattságomra vált, és a' mely utazást napjában gyakorta viszem véghez, igen kevés költséggel, és fáratságal.

Az it lévő életem anyival már most sulyosab mert minden bujdoso társaimat el-temettem, de az Isten drága orvosságot adot a' mi Atyánkba az unadalom ellen, ahoz kel szabni magunkat, fiui engedelmességel, az Isten meg tartot engemet egyedűl, hogy mások tanulyanak rajtam, és a' hazájokat el ne hadgyák, azt is meg mutatta rajtam, hogy az el hagyattattokat el nem hadgya, hogy az égi madaraknál drágábak vagyunk, és hogy az ő bőséges, keze nem tsak negyven esztendeig a' pusztában, hanem őtven kettőig is kész mannát hinteni.

Kedves Őtsém Uram az én szerentsétlenségem hozta azt magával, hogy holtig el légyek Őtsém Uramtol rekesztve, a' természet arra ősztönőz, hogy kivánnyam meg látni Őtsém Uramat, de még az okosság tiltya lehetetlent kivánom Istentől, a' Vallásunk pedig arra int, hogy kivánnyuk, ohajtsuk, és remélyűk, hogy meg egyezűnk az Isten Szerelmes Fiának lábainál, az Isten it rendelte halálomat, légyen ugy, valo, hogy a' hazában, gyermekei, Attyafiai kőzőt valo halál vigasztalás, de ugyan még az a' vigasztalás tészi a' halált még keservesebbé, kételen lévén még azokat el hagyni, én pediglen meg lévén azoktol fosztatva, semi más a' halált sulyosabbá nem tészi magánál; lehetetlen hogy meg ne irjam ez iránt a' tőrők tartást, azt mondgyák, hogy az Isten az embereknek el-hinti a' Kenyereket, hol tőbb, hol keveseb rakásba, oda nékik el kel menni hogy fel szedgyék, a' ki pedig meg hal, tsak azért van, hogy a' kenyere el fogyot, még más hasonlot is mondanak, hogy az Isten minden embert a' sárbol teremti. egy Angyalnak vagyon gondgya arra a' sárra, valamely helyről, valamely tartománybol vészi az Angyal azt a' sárt, oda el kel menni, és ot kel meg halni, azt nem tudom hogy menyi kenyér vagyon még előttem, de azt el itélhetem, hogy inét vit volt az Angyal sárt Zágonba.

Kedves Őtsém Uram nagy őrőmel olvastam a' Ked fiairol, és léányárol valo informatioját, adgya Isten hogy holtig valo őrőme lehessen bennek Őtsém Uramnak, a' kedves Hugomrol azt irja Ked, hogy a' hajdoni képemhez hasonlit, ki ne szeretné a' magához hasonloját, de tiszer beszéllek napjába azolta a' kedves Hugommal, a' kit az Isten tartsa meg, és kedvében éltese, tsak azt bánom hogy Őtsém Uram egy kevésé szűkőn irt a' Kedves Atyámfiairol; mivel hogy az esztendejeket meg nem irta Ötsém Uram a' kedves Atyámfiainak, a' Neveket tudom, az Innepek napján el se mulatom imátkozni érettek, es innya az egésségekért, kivált Sándor Őtsém és Susi hugomért, de Josef Otsémért tsak fél pohár bort lehet inya, mert bőjtben esik, az édes hugomnak is szomoru asztali napon vagyon az Innepe, mert Kriska vagy Kristiná Szent Jakab előtt vagyon bőjti napon, hogy ha tsak a' Hugomért a' Kalendariumat meg nem változtattyák, de Kriskáért fél pohár bort, Cristináért is felet, az egy jo poharat tészen, jol van Kristinának, mért jár inában Jakabnak, Sándor Őtsém Uram régi Uri házbol hazasodot, űsmértem az egész Prinyi familiát, Kedves Őtsém Uram meg őlelvén helyettem az uj házasokat köszőntse ked nevemel, az Isten tartsa meg mind a' kettőt, és légyenek Atyoknak őrőmére, Josef Ötsémet is kőszőntőm Atyafi szeretettel, az Isten nevelye mind a' jo erköltsbe, mind a' tudományba, és lehessen kővetője mind Patronussának, mind Attyának, Kriska és Susi édes Hugaimat innet őlelem meg lélekbe, az meg váltonk tartsa meg mind a' kettőt, és légyen jelen Szentséges Annyával Lakadalmokon, arra kérem mind a' kettőt kivált Kriska Hugomat, hogy Báttyokért imátkozzanak.

Kedves Őtsém Uram szivem őrőmivel látom a' Ked Isten áldásában valo létit, jol mondotta azt a' Szegény Anyánk mikor Ked lett, hogy e' szerentsés lesz, mert burokba szűletett, Kedet Kedves Őtsém Uram, tsak a' Vér viszi arra, hogy hozzám valamely szeretettel légyen, semi ideaja rolam nem lehet, de ennékem a hét esztendős Őtsémbe lehet valamely homályos ideam az őtven nyoltz vagy kilentz esztendős Őtsémről, de sőt még, jol meg visgálván az Őtsém Uram Levelét, ugy tettzik, hogy tsak abol itéletet tehetek az Őtsém Uram természetéről is, a' mely itélet arra viszen, hogy mint testvér Atyafi az Istent álgyam.

A' mostoha vagy is az édes lelki Atyámot az Isten őrőkősőn nyugosztalya, szent szine előtt, a' kihez én holtig valo és őrőkős köteleségel tartozom, mert eszkőze volt az Anya Szent egy házba valo létemnek.

Kedves Őtsém Uram hogy lehessen meg kőszőnnőm az ot lévő Atyafiakrol valo tudositást, nem tsak mulatságomra hanem győnyőrűségel tudtam meg Uri Atyánkfiainak ot lakásokat, mert az én időmbe a' szomszédságot Haller István birta, de a' Nénénk Torma Borbára után, a' kire én jol emlékezem, és a' ki felől azt mondotta az Anyánk, hogy soha nem látott nálánál szeb sirot (:az Aszonyok mindenre vigyáznak:) tehát az Ur Bornemisza Őtsém és Sogor Uram az Anya után birja az Abafáji joszágot, még kőszőnőm Őtsém Uramnak, hogy tudtamra adta egy olyan régi Uri familiával valo Atyafiságunkat, egy franczia kőnyvem vagyon, a' mely sok helyt tészen emlékezetet a' Bornemisza Familiárol, de már ezután ugy olvasom mint Kedves Őtsém, és Sogor Uramnak familiáját, Kedves Őtsém kőzbe vagyon Ked véve Huszár Borbára vériböl valo Atyafiakal. Nem Isten áldása é a'? tsak egy vettetet ki azok kőzűl, valamint a' férges alma a' kertből.

Kedves Őtsém Uram, azt őrőmel láttam, hogy a' Méltoságos Gubernátor ő Excellentiája kűldötte meg Kednek a' Levelemet, talám lehettem ollyan szerentsés, hogy ő Excellentiája el-olvasván levelemet, bőlts itéletivel, a' szivemnek igaz voltát is által látta, ugy levelemnek is ártatlanságát, a' mely artatlanságat mind a' Felséges Fejedelműnkhöz holtig meg akarom tartani, ugy a' hazához is. Kedves Ötsém Uram azt irja Ked, hogy az életnek a' fundamentuma az Oeconomia, a' mind hasznos, mind szent dolog, és meg egyezik az Isten rendelésivel, de egy bujdosonak a' kinek egy talpalatni főldgye nintsen, ment az olyan hasznos bajtol, az Isten ő Szent Felsége engemet még ugy tartot mint az égi madarat, a' kinek se az ekére, se a' Sarlora nem volt gondom. A' ruházatom ugy volt valamint a' mezei liliomnak, a' ki nem fon, még is drága materia a' kőntőse, minden Oeconomiam abbol ál, hogy a' kőltségem hoszab ne légyen a' jővedelmemnél.

Minthogy pedig az Oeconomiarol vagyon a' szo, had irjam meg Őtsém Uramnak ennek a' Városnak Oeconomiáját, mert én mindenkor ebe a' Városba laktam, soha se Constantinapolyba, a' mely Varos két napi járo főld ide, tengeren pedig fél napi, it a' tarlot Novemberbe vagy Decemberbe el veti, azután réá szántya nyomoru ekével, Juniusnak a' kezdetén olyan buzát arat valamint a' Nád, it pedig a' buza szál, nem űres, hanem telyes, olyan buza is vagyon, a' melynek a' feje, vagy a' kalásza egészen viola setét szinü, egy Abafáji ember ha látná azt mondana hogy üszögős, pedig győnyőrű sárga szemekel tele. Had szollyak már a' Szőllőről is, az igaz, hogy ha az Abafáji Szőllőt ugy mivelnék mint itt, nem kedves italu borok volnának, itt pedig rettentő sok bor terem, és sokszor mod nélkül édesek, kivált a' Veres, de a' bor itt nem állando, attol is van, mert itt pintzét nem szabad tartani, minden szőllő munka abbol ál, hogy szűret után mingyárt meg mettzi, semmi ágat nem hágy, kétszer imigy amugy meg kapálja, azután a' bő szűretet várja, itt nem tudják mi a' karodzás, se sem más munka nintsen a' szőlővel, itt a' győnyőrűséges veres Muskotály Szőllő, a' mely talám mind Erdélybe, mind Magyar Országba ritka, itt vagyon olyan Szőllő, a' mely hétszer hoz Szőllőt, az első hozás béli gerezdek igen nagyok, a'mint hogy egy szem Szőllő egy Szilváni nagyságu, a' tőb hozások tsak Egresnek valok, más egyéb gyűmőltsők pedig tőb félék, és jobbak vagynak Erdélybe, hanem itt a' Birs almák sokal nagyobak, és jobbak. ezekből ál az it lévő Oeconomia

Kérem Őtsem Uramat ne sajnálja kőszőnteni Bornemiszáné hugom és Angyom Aszszonyt, a' kinek Istentől mind jo egésséget, mind hoszu kedves életet kivánok.

Innét a' kedves Atyámfiainénak küldhetnék raritásul a' szárnyas állatokbol, a' mellyek nintsenek Erdélybe, ugy mint az uj Angyom Aszszonynak egy pár Veres foglyot, a' mely hasonlit a' tengelitzhez, lába, ora, szeme, veres, Bornemiszáné hugom Aszszonynak, mint régib Gazdaszszonynak Egyiptomi Kakast, és Tyukot, kivált a' Kakasnál nem lehet szeb állat. igen nagy, és a' fejire mintha egy Veres rosát tettek volna, a' két Hugaimnak pedig hogy meg ne haragudgyanak, kűldők kedves Kriska Hugomnak egy pár fejér foglyot, a mely győnyőrű állat, Susi kedves Hugomnak egy pár fejér Gerlitzét, a' kőszőnetet pedig tsak akor várom, mikor az ajándékot vészik.

Azon panaszolkodik Őtsém Uram, hogy a' Ménesiben szép metzetlen Lovat nem kaphat, valahol még edig jártam, az Erdelyi lo nagy betsűletben vagyon., innét kűldhetnék Őtsém Uramnak ha mod volna benne, mert szebbeket nem lehet ki gondolni mint it vannak, de azt tsudáltam én mindenkor, most is tsudálom, hogy ebben az Országban a' mén lovak nem nyeritnek, menyi sok száz drága Paripákat láttam, egy szoval it, a' ki tsak valamire valonak tarttya magát, metzet lora nem űlne, mindazonáltal ebben az Országba soha egy lo nyeritést nem lehet halani.

Irja Ötsém Uram hogy Bornemisza Őtsénk Uramnak, az Anya Haller Borbára volt, a' Nénénknek Torma Borbárának volt még egy fia Haller Urtol Jánosnak hivták mint egy három vagy négy esztendős volt mikor én láttam, ha az az Ur elé még.

Azt is szeretném tudni, ha a fiadfalvi Atyafiak Nemesek, Tormák kőzűl kik élnek, tudom hogy a' kiket én esmértem vagy meg-holtak, vagy Centurioká lettek.

Azt sem irta meg Őtsém Uram ha Baranyai Sogorának, annak az emberséges Uri embernek vannak é fiai.

Őtsém Uram nem Levelet, hanem Kőnyvet irtam kednek, azt nem tudom mint olvasák, de azt tudom hogy győnyőrűségel irtam, nem is lehet azt tsudálni, ha annyi sok esztendőkig valo halogatás után a' levél hoszu, a' meg tartoztatott vizet ha meg botsáttyák, nagyob sebességel foly.

Az édes Anyánknak levelét mind edig szives tisztelettel meg tartottam, de az Isten engemet ki vévén a' tselédim meg nem tudnák betsűleni, azért Őtsém Uramnak kűldöm, hogy had tartsa meg, meg láthattya Ked, hogy mitsoda okos és hasznos tanátsit mulattam el, már most a' bánás haszontalan, az el mult idők visza nem térnek, és az Istennek bűntető rendelésit kővetni kelletet.

Egy Kőnyvet is kűldők Ötsém Uramnak ha lehet, a' keresztről beszél, a Kőnyvnek hasznos voltát maga meg mondgya az űdvezitő, az én itéletem szerént mélto hogy ki nyomtassák, az első Auctora Spanyol Jesuita volt, azután Franciára forditották, a' Franciabol Szekely Nyelvre.

Kedves Őtsém Uram, minthogy mindennek. véginek kel leni, a levelemnek it vége vagyon, és ez is lehet az utolso. az Isten oltalmában ajánlom kedet a' kedves Őtséim és Hugaimmal edgyűtt, adgya lelki és testi bő áldását Kedre, imádkozzunk Őtsém Uram egymásért holtig. ebben az életbe egymást meg nem láthattyuk, had láthassuk meg abban az őrőkős Országban, a' melyet meg nyert nékűnk az Isten Fia.

Maradok és lészek Kedves Őtsém Uramnak

Alázatos Szolgája báttya
Mikes Kelemen m. pr. 

P. S. Kedves Ötsém Uram, e' volt az első, talám utolso is lesz ez a' kérésem, hogy kűldgyőn Ked Kalendariumot, és jegyeze fel Ked a' Kedves Kriska Hugom Innepét, mert semmiféle Kalendariumba nem találok Kriskát.

hogy meg tudgya Ked, én 90dikbe szűlettem Augustusba.


Rodoszto 19. Marty 1761.

A' Felséges Királynénk. it lévő Ministerinek engedelmiből irok. Kedves Lelkem Őtsém Uram, adgya a' mi Meg-váltonk, hogy ezen Levelem találya Kegyelmedet friss jo egésségben. Kedves Ötsém Uram, az el mult esztendőben tizen ötödik 7bris datalt Levelét, tsak a' Sziveknek visgáloja tudhattya melly szivesen vettem, annál is inkább, hogy igen későre vettem, és tsak nem esztendőre, a' mely irtoztato idö, a' Válasz várásnak, és ha Abafája Americában volna a' Választ későbbre nem lehetet volna vennem, de az anxietast a' melyben adig voltam, bőven meg jutalmaztatta Ked, a' hozám valo Atyafiságos szeretetével, a' melyet őrőmel látom a' Ked Levelében, és a' mely egy néhány fontal sulyosobnak tészi terhét kedtől valo el-rekesztésemnek, de a' keresztet nem válogatni, hanem hordozni kell.

Azt irja Kedves Őtsém Uram, hogy a' ki Kedves Társátol meg vál, nem tsak a' petséttye, és kőntőse, hanem minden világi dolgok feketévé válnak, engedgye meg Ked, had mondgyam meg, atyafiságos szabadságal az eről valo gondolatomat, gondolom hogy Kednek minden jo akaroi helyben hadgyák.

Kedves Őtsém Uram, az Isten olyan ritka jo erkőltsü társát vette el Kedtől magának, a' kiről holtig kel emlékezetet teni, a' holtig valo imádságal [belső gyászolással és olyan szomorusággal] a' mely az Isten akarattyával ne ellenkezék, e' pedig belső Szokás és kőteleség a' melynek mindenkor kel tartani, a' külső szokás, a' mely a' gyász, azt véghez vivén minden ahoz tartozando modal, szűkséges é hogy Ked magát a' holtig valo gyászra itéllye, és gyászával a' gyermekeinek holtig valo szomoruságra okot adgyon, tsak én nékem a' Ked fekete petséttye nehéz, hát azoknak az ártatlan Lelkeknek fekete szint látni mindenkor egy olyanon, a'kiben vagyon minden győnyőrűségek, és őrőmők, bizony ki ki jonak tarthattya annak az Országnak a' szokását, a'hol a' fő Tiszteknek nem szabad gyászolni, mert ők azt mondgyák, hogy a' fő Tisztek, a' Fejedelem és az Ország emberei, és nem a' magoké. Azt irja Ked, hogy gyermek korbéli űsmerőseit Ked is el temette valamint én, és hogy a' teremtésűnk főldgye jó sűkeres volt, adgyunk hálát Istennek a' ki edig meg tartot, a' ked élete sokal drágáb az enyimnél, mert a' ked élete, a' ked gyermekié és sok Özvegyek Árváké, de Őtsém Uram, nevettem a' Ked mondását, hogy a' kenyérben sokatskát hintettek volt előnkbe, vagy nem voltunk nagy étűek, mert abbol igen kimélve enni, hogy tovább tartson, és az élet hoszszabodgyék, az igen subtilis tsalárdság volna.

Kedves Őtsém Uram, már most látom, hogy az Isten szereti Abafáját, mivel Plebanusa vagyon (:de mindenkor el hágy Ked valami kis circumstantiát:) hogy ha a' régi nagy kő Templomé a' plebania, vagy más, mert talán tudgya Ked, hogy ot egy kis Nénye fekszik Kednek, kérem Őtsém Uramat, ne sajnálya a' tiszteletes Plébánus Uramat kőszőnteni, a' kinek szent imádságiba ajánlom lelkemet, és a' kinek egy drága litániát kűldők.

Igen kőszőnőm Őtsém Uramnak, hogy meg irta a' kedves Őtsém Uraimnak esztendejeket, de hogy a' kedves hugaimét is akartam meg tudni, előre meg nem tudtam gondolni, hogy abban vagyon egy kis indiscretio, de mitsoda kőnyű annak meg botlani, a' ki a' szokást nem tudgya, talám botsánotot is várhatok, mert a' tudatlanul valo tselekedetet nem tulajdonityák véteknek.

Kedves Őtsém Uram ne sajnálja Ked kőszőnteni a' kedves Angyom Aszszonyt, a' kinek jo egésséget kivánok, és igen alázatoson arra kérek hogy azt ne bánya mászor, ha ollyan győnyőrű szép kis Vendég erkezvén Abafájára azt nékem, meg irják, ezt szeretem már én, Őtsém Uram, az első leveliben azt irta volt Ked, hogy Sándor Őtsém Uram Szőllösőn vagy Terebesen fog meg házasodni, a' másodikában, hogy Angyom Aszszony egy kis fiatskával meg szaporitotta a' Huszár familiát, régen tudom azt, hogy a' Maros Vize hathatosabb a Szőllősi viznél, azt irja Őtsém Uram; hogy Angyom Aszszony várja Terebesről az Atyait, tudom hogy ot sokszor látta egy Prinyinek a' temetésit a' Barátok temploma előtt, tudom a' historiáját tudgya, lehetetlen, hogy meg ne nevezzem Angyom Aszszonynak a' Prinyi Urakot a' kiket esmértem, talám valamelyiket maga is esmérte. Az Őreg Prinyi Imrét, a Fő Ispánt, még más iffiu Prinyi Imrét, Prinyi Andrást, Prinyi Jánost, ezek egy Testvérek voltak, Prinyi Farkast, Prinyi Miklost, és a' fiát Lászlot, még egy iffju Prinyit a' kereszt nevére nem emlékezem, lehetetlen talám hogy valamelyiket ne látta volna.

Kőszöntse Őtsém Uram, a' drága Kriska kedves Hugomat, a' kit a Lelkemben hordozok, és a' kinek meg ujitom kérésemet, hogy érettem imátkozzék, mind éltemben, mind azután, azt pediglen meg tiltyák Sándor kedves Őtsém Uramnak, hogy azt nevesse, vagy visgállya, hogy a' Hugom sokáig marad é a'Templomban, ha későn fekszik é le, ha az olvasoját koptattya é, a' Kőnyvit szaggattya é, azt a' Hugom meg engedi ha ő Kegyelme a' Martha életét kőveti, de ő Kegyelme se visgállya ha a' hugom a' Máriáét vette magának, mivel innét is pártyát fogják, Kriska optimam partem elegit,

Kőszőntse Őtsém Uram a' kedves jó kedvű Storophila Susi hugomat, a' kiben az Isten szeretete lakik, és a' ki oly ártatlanságában is szereti a' keresztről olvasni, hogy a' hugomnak meg tettzet a' Kőnyvem, a' nékem elég vigasztalás, én is meg vallom égyűgyűségel, hogy azt kivánom, hogy még kereszt légyen.

Josef Kedves Őtsém Uram, tudom hogy nintsem othon, a' tanulásban foglalatoskodik.

De Őtsém Uram nem volna é jo Josef Őtsém Uramnak még más ugyan olyan hasznos nyelvet meg tanulni valamint a' Deák nyelv, hová lehet pedig szűkségesebb nyelv, mint a' Német Nyelv, a' melyre minden nap szűksége lehet, akarmely tisztségben légyen, és a' mely oly alkalmatosságokban lehet, hogy nagy szerentséjivé fordul, annál is inkább, ha hadi szolgálatra adgya Ked, a' melyre gondolom hogy kednek is szándékja vagyon, mert ugyan is győnyőrűségel lehet a gazétakban olyan Erdelyi Uraknak neveket olvasni a' kik a' hadakban vannak, azt ohajtanám, hogy az Őtsém Uram neve is azok kőzőtt volna.

Ked Őtsém Uram a' bizonyos, hogy a' gyermek kori dolgot igen meg tartya az elméjiben, de az is bizonyos hogy én ha idősb vagyok is Kednél, de a' Ked emlékezete, sokal időseb az enyimnél, és tsudáltam mint emlékezik ked, a' hét esztendős korában lévő dolgokrol, hogy lehetet volna azt nékem meg is gondolnom hogy leg kisebb ideája lenne Kednek rolam, annál is inkáb, hogy ugy le irjon Ked, valamint egy Kép iro, a' Szűrke lo, a' fűrjészet, a' Sűtő ház jol jut eszembe, de kednek hogy jutnak eszében, de hogy jut Ked eszében, és miért nem felejtette el Ked szászor; a' sűtő házban valo embertelen tselekedetemet, a' melyet meg vallom hogy réá nem emlékezem, imár azal tőb rosz tselekedetimet tudom, talám azért inkáb is jutotam Kednek esziben, de bár joért let volna, és ne olyan roszért, a' melyet már most bánom, mert tudom, és kérem Őtsém Uramat hogy botsása meg, és ne kiványon boszszut állani, de a propos a' Confirmatiorol azt irja Ked, hogy nem emlékezik hogy meg bérmálták é vagy sem, abban telyes bizonyos lehet Ked, hogy nem, ha Ked olyan gyermek kori dologrol jol emlékezik, és a' bérmálásrol nem, az a' bizonyos jele hogy Ked nintsen meg bérmálva, adig nem is lehetet Ked, valamig az Iskolában Kolosvárra Ked nem ment, hogy ne emlékeznék Ked az akori dolgokrol, mind ezekből azt lehet ki-hozni bizonyoson, hogy Ked ha a' hetedik Szentséget fel vette is, de a' másodikát még nem, adgyon hálákat Ked az Istennek, hogy edig ki nem vette Kedet, mert a' bizonyos hogy egy néhány héttel, hoszab mulatása let volna Kednek a' Purgatoriumba, kérem azért kedet hogy fel venni el ne mulassa, edig is tsudálom hogy az iránt valami kis scrupulusa nem volt Kednek, jaj de talám se az Őtséim, se' a hugaim nem bermáltattak, adgya az Isten, hogy azt olvassam a' Ked leveliben, hogy meg van ked bérmálva az egész Familiával.

Kedves Őtsém Uram nem tudtam hogy még tőb háláadással is tartozom a' Szegény Apánknak, és hogy gratiát nyert volt nékem, de a' gratia meg nem talált, ha meg talált volna, nem volnék most it talám, de ne tsudáljuk é az Isten rendelésit, a' ki nem akarta hogy fel talályon, mert ha akarta volna, Purgatoriumba lettem volna is fel talált volna, én ennekelőtte husz esztendővel solicitáltam volt a' gratiát az it lévő Ministernél, de tsak a' volt a' felelet, nec nominetur in vobis, Kedves Őtsém Uram a' mely Istennek edig gondgya volt réám, ezután sem hágy el, már ezután keveseb rakás kenyérel érem bé mint edig, tsak az Istennek szentelhessem ezt a' kevés ideig tarto életemet, mi kel egyéb, tsak az Istent kel éheznem és szomjúhoznom, a' ki az Istennel bé nem éri, az igen fősvény mondgya egy nagy Szent, én it sokal magánosab életet élek, mint egy Mikházi Barát, mert ők egymással társolkodnak, beszélnek. de én nékem nintsen senki is, ha egy olyan nagy hatalmas Király, a' kinek szűntelen valo Udvarloi voltanak, még is azt mondotta, respice in me, et miserere mei, quia unicus, et pauper sum, hát én beszeg inkáb el mondhatom, azt el mondhatom hogy unicus vagyok, de azt nem mondhatom, hogy pauper, mert az Istent meg bántanám, mivel az a' pauper a' ki minden szűkségestől meg fosztatott, nem is tudom miért szokták mondani, nihil habenti nihil deest, é tsufos mondás, de ezen a' meg más mondáson az elme meg nyugszik, hogy a' kinek az elég nem elég, annak soha semmi nem elég.

Kedves Őtsém Uram azon panaszolkodik Ked, hogy savanyo borai termettek, oh mely édesek azok Abafáján, és mely keserűek nékem it az edes borok, a' ked gabonás házát az idén meg nem szaporithatom, se az asztogokat, mert most akartam volna buzát kűldeni, de az emberek a' kiknek olyan fekete buzájok vagyon, nem akartak adni, tartván attol hogy elegyes ne légyen más féle buzával, a' mely kőnyen meg-tőrténik mikor nyomtatnak, mert it nem tsépelnek, hanem Szán forma vastag deszkával nyomtatnak, a' Szán eleiben két Lovat fognak, a' ki hajtya a' szánra űl, hogy nehezeb légyen, és igy egyszersmind a' buza is ki van nyomtatva, a' Szalma is igen aprora tőrődik vágodik, mondom vágodik, mert a' szélyes vastag Szán forma Deszkák egészen bé vannak alol verve kovákkal, a' mely könnyű dolog, mert a' deszkák lágy fábol vannak, az egész Országban minden lo, marha, azt az apro jo Szalmát eszi, ugy is már az idén már őszel vetné el ked a' buzát, azért mihent a' buza érik, és aratnak Juniusnak a' közepin, ha azt érem, magam szedek a' Viola szinű buzábol, akor tudom hogy nem lesz elegyes. a' hétszer hozo Szőllő magbol sem kűldhetek, venikét kűldhetnék, de nem lehet a' levélben tenni, hanem a' magjábol annak idejében kűldők, hanem a' paquetumba gyapot magot kűldök, a' melyet a' kertben el lehet vetni Aprilisnek a' vége felé, de a' sok esöt nem szereti. kűldők tisztito seprünek a' magját, a' mely kis apro vereses magok, azt is akor vetik, it a' mezőn vetik, mert sok van, ot a' kertben vethetni, olyan magos valamint a' tőrőkbuza, a' levele épen olyan, igen ritkán kel vetni, kűldők még Ugorka magot, a' mikor szokták, ezt is olyankor kel vetni, az idevalo nem olyan vad mint nálunk, nem tsipkés, hanem sima, mind igen hoszu, mind vastag, 's egésséges, it a' tsets szopo gyermekek azal élnek nyárba, a' magok kőzőt találkoznak gyűrüben valo vagy petsét nyomo kővek, azután küldők ugyan a' magok közöt három kigyo nyelvet, a' mely igen nagy ráritás Máltha Szigetiből hozák, tsak el hiszem hogy vagyon valami haszna, de én nem tudom, az egyiket Angyom Aszszonynak, a' kettejét a' két Hugomnak, légyetek okosak valamint a' Kigyok, és egyűgyűek valamint a' Galambok.

Azt irja Őtsém Uram, hogy irigyelve olvasta, mitsoda szép metzetlen Lovak vannak it, bizony nem tsak irigyelni, hanem tsudálni azoknak szépségeket, a' melyeket a' Kép iro le nem irhatná, sok Ország béli szép Lovakat láttam, de egy sem hasonlit ezekhez, mert ugyan őrőmel, aviditásal és tsudálva nézheti az ember őket, és imádhatya Teremtőjeket, mert ezek mind ama filagra munkák a' tőbbihez képest, de meg hogy tanityák it azokat a' nagy jámborságra, szelidségre, a' nagy gravitásra, hogy mikor valamely pompás alkalmatoságal látya az ember azokot a' drágán fel őltoztetet lovakot, a' kik nagy tsendességgel hordozák nagy fejü Urakot, ők az olyan nagy tsendeségű Lovakot szeretik, ki a' pompákban, ha valamely paripa meg tálálná magát nyeriteni, a' bizonyos minden betsűletit el vesztené, soha tőbbé pompára nem vinnék, mert a' Török utállya a' lo nyeritést, kivált maga alat, talám ugyan azért nem is nyeritnek itt a' Lovak, hát még Őtsém Uram, miképen látnak it a' Nagy Urak istaloiban az Lovakhoz, azt tsak a' hiheti el a' ki látta mitsoda nagy kényeztetésel, mitsoda szorgalmatoságal, mitsoda nagy tisztaságal bánnak it vélek, hogy az ugyan bálványozás, azért mondgyák a' Franciák, hogy it vagyon a' Lovak paraditsomja, és az Aszszonyok Pokla.

Őtsém Uram leheté olyanak, a' kinek tsak egy pénz árra esze légyen, olyan absurdus okát adni annak hogy miért nem nyeritnek it a' lovak, nem tudom mitsoda régi monumentumbol vonta ki azt a' szép titulusát, de azt tudom, hogy ebben az Országban a' Nemeséget nem esmérik, annál is inkáb a' libanum hegye közőtt a' honnét valo, ot mind olyan Nemesek vannak, valamint tőrtént egy Primásal Magyar Országban, a' Primás egy néhány Urak előt beszéleni kezd az eleiröl, az Attyárol, hogy mitsoda Nemes ember volt, a' tőbbi között egy tréfás Ur monda a' Primásnak, a' valo Nagyságos Uram, hogy a' Nagyságod Attyát az egész falu tudta, hogy mitsoda Nemes ember volt, mert minden tsudálta mikor estve viszsza tért a' mezőről, mint fénylet az Armalisa a' hátán, a' Primás tsak el mosolygatta magát, a' breviariumat vette a'kezében, az oda valo Nemzetet Coptoknak hiják, a' tartomány igen sovány, a' lakosok igen szegények, igen sok Catholicus vagyon kőzőttők, a Szent Széket űsmérik fejeknek a' Vallás dolgában, ot ám a' Lovakat nem látni, jobb is lett volna anak a' Libanusi Grofnak nem tudomal felelni, mint sem irtoztato okot adni, hát ugy it a' Lovak mind monstrumok volnának.

Azt irhatom hirűl hogy a' Husvét ihon vagyon, egyik böjtből a' másikában kel szálanom, mert it Tavaszal kételenségből valo mértékleteséget kel tartani, főképen mikor a' más féle Keresztények is bőjtőlnek, valamint most tőrtént, mert semit nem árulnak, a' mészárszék űres, az idevalo ember hat árrán sem adná el bornyuját, ha meg tudja hogy meg ölik, hanem az a' reménségem vagyon, hogy kőzel vagyon a' Törökök böjtye, akor bőveb a' Mészárszék, mert a' valo hogy napal igen keményen böjtölnek, alusznak is, hanem éttzaka esznek viratig, ugy annyira hogy egy szegény Törők a' mit esztendeig szerzett, egy holnap alatt el kőlti, akor pediglen az ő Missionariusok, a' dervisek azok prédikállanak, azok olyanok mint nálunk a' barátok. fejérben járnak, az övökön egy rettentö olvaso, a' melynek mindenik szeme oly nagy mint egy dio, ezeket mind Szenteknek tartyák, mert meg nem házasodnak, ezek is egy néhány féle Szerzetből állanak, az egyik Szerzet Istenteleneb, és tsalárdab a' másikánál, mindenik tsak kötelre valo, hogy meg röviditsem a' Levelemet, lehetetlen hogy meg ne irjam mint jártam egy dervisel.

Egykor egy Papal meszsze ki mentem sétálni, a' ki tudott tőrőkűl, egy hid mellett le-űlve egy dervist találunk, a' dervis fel kél, hozám jő, azt kérdi tőlem ha van é pénz nálam, egy polturát akarok Néki adni Alamisnában, el nem vészi, hanem azt mondgya, hogy adgyak néki egy izlotot, mert ő azal nagy szerentsét és Áldást fog réánk mondani, adok néki egy izlotot, a' mely harmintz Poltura, a' dervis el-vészi, én meg kérdem ha visza adgya é, igéri hogy visza adgya, azután el kezdi a' rettentö sok áldást, az izlotot pedig szüntelen az ortzájához kőszörűlte; látta hogy nehezen várjuk végit a' sok berbitélésinek, ő is már el-faradot volt, el hadgya, akor a' Pater kéri viszsza az irlotot, a' dervis azt feleli. várjatok, mert még a jova hátra van az áldásnak, ujontában el-kezdi a' sok Zűr Zavart Áldást, és akor az izlotot tsak a' Szakállához surollya, azt is el végezvén a' Pater kéri visza az izlotot, a' dervis azt feleli: hogy gondollyátok meg, hogy az az izlot egy hitetlennek erszényiben viszsza mégyen, a' már az én Szent Szakállomhoz ért azt visza nem adhatom, nem lehetet nem nevetni tsalárdságát, ö is nevette, mint réá vett.

De már azt is meg kel mondanom, hogy Mahomet mint rendelte a' böjtöt, az ő Doctori tanityák, hogy Mahomet böjtöt akarván rendelni az övéinek, a' Mindenhatohoz fel ment, és azon kérte az Istent hogy vegye gondviselése alá az ő népit, és tiszteletire hatvan napi bőjtőt fog rendelni kőzőttők, a' mindenhato el-fogadta, és jová hagyta, mikor le-szállott volna az égböl, a' harmadik égben találta a' Kristust, a' ki kérdette tőlle hogy mi dologban volt a Mindenhatonál, Mahumet mindent meg mondván, a' Kristus mondotta néki, hogy sokat igértél, azt a' tiéid soha meg nem tartyák, Mahumet ismét fel mégyen, és azon kéri az Istent, hogy a' bőjt had légyen Őtven napig valo, az Isten azt jová hadgya, Mahumet ismét a' harmadik égben találván a' Kristust, elé beszélli hogy mit végezett volna, a' Kristus mondotta néki, hogy a' te hiveid azt az ötven Napot soha meg nem tartyák, én az enyimeknek tsak negyvent rendeltem, még is nehezen tartyák, Mahumet ismét fel mégyen, és kéri az Istent, hogy engedgyen el még husz Napot, az Isten arra is réá szállott, és ugy harmintzat bőjtőlnek, a' Kristus pedig miért vagyon tsak a' harmadik égben, azért hogy mikor a' Mennyegben akart menni ugy találkozott, hogy egy gombos tö volt a' köntősiben, a' menyegben pedig semmi földi dolog nem mehet.

Az Anyánkrol valo kérdésemre hogy Őtsém Uram meg nem felelt kőnyen el itélhetem az okát.

Azt irja Őtsem Uram, hogy az Fiatfalvi Atyafiak igen el holtak, el fogytak, Abafáján pedig hálá Istennek szaporodnak a' Huszár Mátyás fiai, a' mely Példi János Urol irja Ked hogy üsmérhetem, ugy tettzik hogy a' kit én űsmértem, Pálnak hitták, és időseb volt nálamnál.

Kedves Őtsém Uram illyen formában minden esmerettségből ki fogytam Erdélybe, nem is emlékezem már másrol egy nagy Uron kivűl, a' ki ha még él, sokal öregeb nálomnál, mélto is mind a' hoszu életre, mind az Ur nevet viselni, és a' kinek a' kedveseb erkőltse a' kegyeség volt, én Kemény Simon Urat tudakozom ha él é még, ne sajnálya meg irni Őtsém Uram.

Lelkem Őtsém Uram, annak igen őrűlök, hogy a' Kőnyvemet vette Ked, de még annak inkáb őrűlök, hogy Ked azt itéli, hogy másoknak is hasznára lehet, arrol már nem gondolkodhatom; mert a' Providentia jo kézhez juttatta. én nékem még tőbb Spiritualis Kőnyveim is vannak, a' melyeket szivesen kivánnám hogy hazamban másoknak lelki hasznokra lehetnének, ha ked szabadságot ád réá én azokat bé kűldeném, ide gyakorta jőnek Szebeni Kereskedők, az első Kőnyvet az itt lévö Követ nagy jo akarattal el kűldőtte az Isten áldgya meg, azt is mondotta hogy akár mikor kűldgyem hozzája a' Levelemet el küldi, én is assecuraltam hogy soha más uton nem irok, hanem azon a' fö uton, a' melyen a lelkem üsmereti is meg nyugszik, de átallom azt a' jo Uri Kővetet busitanom a' Könyvekkel, azon kivül is a' Postán nem lehet. mindazonáltal azon űgyekezem, hogy a' Kereskedöktől el-küldhesem a' Követ engedelmével, hogy a' fö uton vehesse Őtsém Uram, de akár mikor légyen a' bé-küldés, tsak azon kérem Őtsém Uramot, hogy adig tartsa meg mind őket a' mig nem irok Őtsém Uramnak, hogy melyiket kinek adgya.

Kedves Őtsém Uram tudom hogy kednek egyik szives kivánsága a', hogy én is a' Felséges Fejedelműnknek a' hivei közőt lehetnék, abban bizonyos légyen Őtsém Uram hogy alázatos leg kissebb hivének tartom magamat, erre mind az Isteni, mind az emberi törvény kőtelez, ha szinte olyan szerentsétlen vagyok is, hogy a' kegyelmes égnek kapuján kivűl kell lennem, ezt annál is inkáb el-hiheti Ked, hogy semmi más ok nem mondattya velem hanem tsak az igasság. Ugy tetzik hogy a' hoszu epistolának egyszer tsak véginek kell lenni, és arra vigyázni, hogy unadalmos ne légyen, noha bizony nehéz mikor el végezem, mert ugy tettzik hogy mindenik levél nékem az utolso levelem, és kérem hogy a' kötelességel meg egyező Atyafiságos szeretetiből még eltemben ki ne rekeszen a' Szentséges Atyánk tartsa meg Kedet Kedves Familiájával egyűtt, és ajánlom magamat,

Kedves Lelkem Őtsém Uramnak Atyafiságos szeretetében, és maradok

Alázatos Szolgája    
báttya            
Mikes Kelemen m. pr.


Kedves Őtsém Uram,

A' Ked leg első Írásban tett köszönetit már nem lehetett kedvesebben vennem, mint a' hogy jol meg ásztattam szeretettel és őrőmmel valo kőnyhullatásimmal, adgya Isten hogy az Attya nyomdokát követhesse Ked, Kérem arra Kedet, hogy bujdosásban lévő báttyárol el ne felejtkezzék, de szeretettel valo emlékezettel, az Isten tartsa meg Kedet Angyom Aszonnyal, és a' kis Antalkoval együtt ut videas filios filiorum tuorum, et Pacem super Israël maradok Kedves Őtsém Uramnak

Igaz Szolgája báttya
Mikes m. pr.    


A' magok között talál a' nagy Ötsém Uram 11. Követ, a' négye közűllők meg vagyon mettzve, gyűrűben valok, azok olyan Antiquitasok, a' melyek igen ritkák itt is, a' három Kigyo nyelvet is ott kell keresni.

A' Ked Levele Franciáson volt titulalva, azt nem hittem volna, hogy Abafáján Francia Iskola légyen, de mit mondgyak, sok szép dolgok vannak most Erdélyben, a' melyek nem voltak idömben.

A' Város descriptioja Sándor Őtsém Uramnak
Lakunk partyán a' Tengernek.
   Tőltyük napját eletünknek.
Annak gyakron nagy zugását
   Hallyuk, 's láttyuk hánykodását.
Abban Nagy halak jádzanak
   Őrőmőkben ugrándoznak.
De a' Partyán a' kik laknak
   Szomoruán sohajtoznak.
Régen napot jőni láttyuk
   A' tengerböl, 's azt suhattyuk
Város kies helyen fekszik
   Mely a' Szemnek szépnek tettzik.
Constantinapolyba ha mégy
   Husz mélyföldhöz még őtőt tégy
Szép Oldalra van épitve
   Szöllő Hegyel kőrűl véve.
Szépnek Várost nem mondhatni
   Se azt rutnak nem tarthatni.
Ez Országban akarhol jársz
   De szép Várost itt nem találsz
Az élethez mi szűkséges
   Mondhatom hogy itt bővséges.
Sok száz féle árrut hoznak
   Mellyel boltokat itt raknak.
Itt hajora azt mind teszik
   Császár Várossában viszik.
Itt az Aër oly változo
   A' mint a' nép hazudozo
Telbe délig Tüzet gyujthatz.
   Dél után ablakot nyithatz
Nyárba délig nagy meleg van
   Estve fel ved ha mentéd van.
Beszély földe jovoltárol
   Halgass kedves lakásárol.
A' Tél hideg, igen szellős.
   És a' mellett igen esős
Lakni Városba kedvesen
   Arra okod éppen nintsen.
Mert a' tavaszt másutt várják
   Nagy őrőmmel, 's azt ohajtyák
Itt pediglen tőlle félünk
   Ahoz tartva, kőzelitűnk.
Okát annak ki találnád.
   Ha ez Várost sokat laknád.
Mert gyakron az mirigy Halál
   Tavaszal itt sokat sétál.
Tavasz kezdete igen rut,
   És a' Vége a' Széltől fut.
A' Nyár meleg, minden ki ég
   Alig marad egy kis zőldség
Az Ősz tehát leg kedvesebb
   Azzal Gyűmőlts nem édesebb
Mit mondhatni, tehát jonak.
   Hogy az ize, jo az bornak.
Oltsosága a' Kenyérnek
   Mellyet mondhatni fejérnek.
Aszszonyokat itt ha látnál,
   Keresztet magadra hánnál.
Mert mindenik egy ijesztö
   Nem kűlőmb, mint egy kisértő
Fekete Szőr a' mentéjek
   Fedezve van orrok fejek.
A' fejek van bé-polálva
   Tsak a' Szemek van ki nyitva.
Azt nem mondom hogy szaladnál
   Töllök, ha vannak házoknál.
Mert ott más köntősbe vannak
   Mint mikor az uttzán járnak.
Őrmény, Görög, Lakadalmon
   Ne kapj ott az vigasságon.
A' Hegedüt ott ránkottyák.
   A' Fűledet tsikorgattyák.
[Annak nints tőbb, tsak két hurja,
   Mellynek izetlen az hangja,]
Soha többet egy Notánál
   Azon vonni nem hallanál.
Örmény Meny Aszszonyt Pompával
   Viszik estve sok Gyertyával.
Ki Templomba Vőlegennyel
   Meg esküszik nagy őrőmmel.
Más nap Meny Aszszonyt uttzákra
   Viszik házokrol házokra.
Annak fejét bé-takarják
   Hogy ne lásson azt akarják.
Orrára kőnnyen le esne
   Ha Segittsége nem lenne.
Mert két felől azt vezetik
   Őreg aszszonyok segitik.
A' Meny Aszszony bűszkén meg áll
   Minden háznak kapujánál.
Ot Keszkenyőt a' Nyakára
   Tésznek meg mást a' Vállára.
Onnét elébb meg indittyák
   Meg más háznál meg állittyák.
A' Vőlegény pillangoson
   Előtte mégyen pompáson.
Az Uttzákot hogy bé-járván
   Elég ajándékot kapván
Viszik Vőlegény házához
   Hol kezdenek vigassághoz.
Ott a' sok nép kiáltozva
   Kiséri öket tantzolva.
A' Vőlegény férfiakkal
   Vigadoz Atyafiakkal.
Van Meny Aszszony más Szobába
   Aszszonyokkal mint rabságba.
Nem kell enni se nem szolni
   Keservesen tsak kell ülni.
Ott kell ülni mint egy képnek,
   Nem engedik látni szemnek.
A' Völegény Meny Aszszonyát
   Nem esméri Oldal tsontyát.
Őt nap tart a' Lakadalom,
   Annyit még az unadalom.
Öt nap mulva meg láthattya
   Szabadoson azt birhattya.
Akor válik mint tekinti
   Szépé ruté kell szeretni.
Lakja Várost négy Nemzettség,
   Örmény, Görög, 'Sido, Törökség.
Ez mindenik tart más Vallást,
   Külön külön féle szokást.
Hogy lehetne ott egyesség
   A' hol hitbe van külömbség.
Ne kivánnyad ott a' lakást
   Sok ideig a' mulatást.
A' hol három napján hétnek
   Három Vasarnapot ülnek.
Péntek itten a' Töröké
   Szombat pedig a' 'Sidoé
Vasárnapot Keresztyének
   Üllik, mert az a' Törvények.
Itt a' sok Per és a' Patvar,
   A' mely véghez mégyen hamar.
A' Birohoz a' ki mégyen,
   A' markában Pénzt is vigyen.
Fizetni kell a' Perlönek,
   Szintén ugy a' másik résznek.
Ha valakit itt meg vernek,
   Fizetni kell a' Verőnek.
A' Vertet is lántzra teszik,
   Fizetésre kénszeritik.
Biro erre tsak azt mondgya
   Okát ennek tsak azt adgya.
Vertnek bűne nem lett volna,
   Tehát meg nem verték volna.
Itt az Biro igasságot
   Ha szeretne, 's nem Joszágot.
A' nép hamis, tsalárd lenne,
   Istenre sem tekintene.
Ez a' jo Főld azért tettzik,
   Ollyan rosznak azért láttzik.
Hogy itt tőltűnk esztendöket,
   Unadalmos sok időket.
Minden tettzik bujdosonak
   Hazáján kivűl soványnak.




Kezdőlap Előre