MIKES KELEMEN ÖSSZES MŰVEI
VI.

 

AZ IDŐ JÓL ELTÖLTÉSÉNEK MÓDJA
és más keltezetlen fordítások

 

SAJTÓ ALÁ RENDEZTE
HOPP LAJOS

 

TARTALOM

Az idö Jóll el Töltésének Módgya Minden féle rendben.

Elöl járó beszéd.
Elsö Napon. A resttségröl. és annak eredetéröl. valo beszélgetés.
Második Napon. Hogy külsö képpen mit viszen végben a resttség. és a világiaknak. tunya életekröl valo beszélgetés.
Harmadik. Napon. valo beszélgetés. Hogy a munka, természet szerént, minden renden lévöket illeti.
Negyedik napon valo beszélgetes. Hogy miképpen. lehessen a resttséget el hagyni.
Ötödik napon valo beszélgetés. A tselédes gazdáknak köteleségekröl.
Hatodik napon. valo beszélgetés. Hogy a tselédes gazdák. tartoznak gondot viselni tselédekre.
Ennek a Munkának bé fejezése. A melyben meg láttzik az eddig valo beszélgetésnek. hasznos. volta, és ezeknek aresteknek meg térések.

Az Izraéliták Szokásárol.

Elsö Rész. Hogy mi végre vagyon tsinálva ez akönyv.
Masodik Rész. Elöször a patriárkákrol és azö Nemesi voltokrol.
3. Rész A pátriárkák joszágirol. és foglalatosságirol.
4. Rész Az Eledelröl.
5 Rész Az Izraélitákrol. és az ö nemességekröl.
6 Rész Az ö foglalatosságokrol. a földi munkárol.
7. Rész A szent földröl. és annak termékenységéröl.
8. Rész. Az Izraéliták joszágirol.
9 Rész A Kézi Mesterségekröl.
10 Rész Az Izraéliták ruhájirol.
11. Rész Az ö házi eszközökröl, és házokrol.
12. Rész Az ö eledelekröl.
13 Rész A Tisztulásrol.
14 Rész A hazaságokrol.
15 Articulus A gyermekek neveltetéséröl, foglalatosságokrol, és tanulásokrol.
16 Rész Az Izraélitaknak, jeles, és emberséges magok viselésekröl.
17. Rész Az Izraéliták mulattságirol.
18 Rész A Gyászrol.
19 Rész A Temetésekröl.
20 Rész A vallásokrol.
21 Rész A böjtröl, és a fogadás tetelröl.
22 Rész A profétákrol.
23. Rész. A balványozásrol.
24 Rész Az Izraéliták rend tartásárol. szabadságokrol. és a házi hatalmakrol.
25 Rész Az öreg embereknek hatalmokrol.
26 Rész Az Igasság ki szolgáltatásárol.
27 Rész A hadakozásrol.
28. Rész. A királyokrol.
29 Rész A sidok rabságban valo létekröl.
30 Rész A sidok fel szabadulásokrol., és hogy mitsoda állapotban valának apersák alatt.
31 Resz Hogy mitsoda állapotban valának a sidok. agörögök birodalmok alat.
32 Rész A Makabaéusok idejében valo dolgokrol.
33 Rész Az utolso idökben lévö sidoknak szokásirol.
34. Rész A sidok sok féle vallásirol. és babonaságirol.
35 Rész A valoságos Izraélitákrol.

A Keresztényeknek Szokásirol.

Elöször. Ezen könyvnek. el osztásárol.
2 beszelgetés. Elsö rész. a kristus jésus. életéröl.
3. Beszélketés A jerusalémi Anyaszent egy házrol.
4. Beszélgetés. Hogy mitsoda állapotban voltanak a pogányok meg térések elött.
5. Beszélgetés. A tanitásokrol. és a kereszttségröl.
6. Beszélgetés. Az Imádságrol.
7. Beszélgetés. A szent Irás tanulásárol.
8. Beszélgetés A munkárol, és a hivatalrol.
9. Beszélgetés. A böjtröl.
X. Beszélgetés. Az ételröl.
11 Beszélgetes A keresztények szemérmetességel valo magok viselésekröl.
12. Beszélgetés A házaságrol.
13 Beszélgetés A keresztények egyeségéröl.
14 Beszélgetés A gyülekezetröl, aliturgiárol.
15. Beszélgetés Hogy mitsoda titkokban tartották atitkokot.
16. Beszélgetés A keresztények ellen valo káromlásrol.
17 Beszélgetés Hogy még miket mondottak a keresztényekröl.
18. Beszélgetés Az Itéletek formájárol, akinokrol.
19 Beszélgetés. Az üldöztetésekröl.
20 Beszélgetés. A martyrok tselekedetiröl.
21 Beszélgetés A tömlötzröl.
22. Beszélgetés. A réliquiákról.
23 Beszélgetes. A Confessorokrol. vagy a vallás tévökröl.
24. Beszélgetés Az ExCommunicátiorol. vagy a gyülekezetböl valo kirekesztésröl.
25 Beszélgetés A penitentzia tartásrol.
26 Beszélgetés. Ascetae, a barátokrol. és a szüzekröl.
27 Beszélgetés Az özvegyekröl, diáconisákrol.
28. Beszelgetés A szegényekre valo gondviselésröl.
29 Beszélgetés A szállás adásrol.
30 Beszélgetés A Betegekröl.
31 Beszélgetés A temetésröl.
32 Beszélgetés A püspökökröl. és más egy háziakrol
33. Beszélgetés. A keresztények békeséges türésekröl.
34. Beszélgetés A keresztény Fejdelmekröl.
35 Beszélgetés Hogy mitsoda formában valának a templomok épitve
36 Beszélgetés A templomok ékességéröl.
37 Beszélgetés Hogy mitsoda külömbség volt, a szent egy ház, és apogányok temploma közöt.
38. Beszélgetés Hogy a láthato dolgok avallásnak segéltenek.
39 Beszélgetés Az Isteni szolgálatnak, vagy a lyturgiának rendiröl.
40. Beszélgetes. A prédikállásrol.
41 Beszélgetés. Aszent ruhákrol.
42 Beszélgetés A szent Aldozatrol.
43 Beszélgetés A Czérémoniával valo Isteni szolgálatokrol.
44. Beszélgetés Az Innepekröl, és a bucsu járásrol,
45 Beszélgetés. A Conciliumokrol.
46. Beszélgetés A penitentzia tartásokrol.
47. Beszélgetés. Az eretnekekröl.
48 Beszélgetés Az egy házi renden valok szokásirol.
49. Beszélgetés A Clericusok szegénységéröl
50 Beszélgetés. Az Anyaszent egy házak kincséröl.
51. Beszélgetés Az Ispotályokrol.
52 Beszélgetés. A klastromokrol.
53 Beszélgetés. Hogy mitsoda hasonlatosága volt. abaráti életnek, az elsö keresztényeknek életéhez.
54. Beszélgetés. Hogy mi okbol külömböztetnek meg abarátok külsö képpen.
55 Beszélgetés Hogy menyire meg bomlottanak. és el távoztanak akeresztények.
56 Beszélgetés. A romaiak meg romlásokrol.
57 Beszélgetés. A barbarusok el terjedésekröl, és szokásokrol.
58. Beszélgetés. A romaiaknak, abarbarusokal valo esze elegyedésekröl.
59 Beszélgetés A nap keleti keresztényeknek szokásirol.
60 Beszélgetés. A nap nyugoti szokásokrol, és a tizedik saeculumban lévö rendeletlenségekröl
61. Beszélgetés. A vallás meg tartásárol.
62. Beszélgetés. Az Anya szent egy ház rend tartásinak helyre állittásárol.
63. Beszélgetés A penitentzia tartásban valo változtatásról.
64. Beszélgetés A keresztesekröl, és az indulgenciákrol.
65 Beszélgetés A Doctorok sokaságárol.
66 Beszélgetés Hogy a jó tanitás minden koron meg volt. és minden idökben voltanak jó példák.
67 Beszélgetés Hogy mi formában, és mitsoda viszá élést szenvednek el.
68. Beszélgetés Hogy mi haszonra légyen ez az irás.
69 Beszélgetés Bé fejezés.

A SIDOK és az Ujj TESTÁMENTUMNAK Historiája

Elsö könyv
Második könyv
Harmadik könyv

 


 

Az idö
Jóll el Töltésének
Módgya
Minden féle rendben.

Idegen országban idegen nyelvböl forditatott Magyara.

 

Elöl járó beszéd.

Ha atesti nyavalyák iránt, azt igazán tarttyák, hogy a ki a nyavalyát nem üsméri, azt meg sem gyogyithattya, a lelki nyavalyák felöl is hasonlot lehet mondani, mivel abizonyos hogy sokan vannak ollyan jó természetüek akik el nem mulatnák az Istent azon kérni. hogy meg gyógyittsa gyengeségekböl. hogy ha meg üsmernék, a veszedelmet, a melyben vetik öket.

A resttség egyike azoknak a nyavalyáknak. vagy hogy jobban mondgyam, az a többi közöt leg veszedelmeseb, ez ollyan el rejtet vétek, mely az egész világot el rabolta, igen kevesen is vannak. ollyanok. ha ki ki jól meg visgálná magát, akiben resttség nem találtatnék. némelyekben több, némelyekben. keveseb. mind azon által. nintsen talám senkiis, aki magát restnek tartaná lenni, az igaz, hogy ez a vétek. ollyan mint a virág alat el rejtet kigyó.

Erre valo nézve mint hogy nintsen senki is aki magának annyira ellensége volna. hogy ne érezné nagy köteleségét az ollyanhoz. aki tudtára adná. hogy meg akarják étetni, lehet tehát reménleni, hogy az értelmesek kedvesen veszik. és olvasak. ezeket abeszélgetéseket.

Ugyan azért is neveztem ezeket, az idö jól el töltése modgyának, mert minden féle rendü, és mesterségü. emberek. vehetnek magoknak valamely oktatást, és meg láthattyák ezekböl, mint kel az idöt meg kimélleni, és hogy mitsoda. jó erkölcsel kell az embereknek. gyermekségektöl fogvást, ellene állani. aresttségnek, ugy hogy egész. életekben. nem fognak idöt találni a henyélésre.

Ajánlom Édes jésusom. azt az idöt melyet ezen irásban töltöttem, és adgyad hogy mind nékem, mind azoknak. kik ezt fogják olvasni lelki hasznokra légyen, és a te ditsöséges szent nevednek ditséretire.

 

Az idö jól el töltésének modgya minden féle rendben.

Elsö Napon.
A resttségröl. és annak eredetéröl. valo beszélgetés.

Gondolom. hogy nagy rövidséget tettem volna azoknak, kik az idöt jó és hasznos olvasásban szeretik némelykor foglalni, hogy ha egy nehány fö renden lévö személyeknek beszelgetéseket el titkoltam volna. a mellyeket mind haszonal, mind pedig kedvesen lehet olvasni, azok a beszélgetések tsak hat napig tartottanak, de szükséges elsöben meg mondani. hogy kik legyenek azok a személlyek.

Leg elsöben. Diánnán kezdem el., a ki is mint egy negyven esztendös korában özvegyé marada, de a ki mindenkor a Czifraságban; és az kényesen valo életben töltötte idejét. mint olyan. akinek a nagy joszág, modot adot mindenre

Angyélíka, diánnának attyafia lévén, tsak nem mindenkor is nála lakot. eszép, és mint egy husz esztendös leány lévén, az észel valo tréfás nyájaságot. az jó erkölcsökel meg tudta egyeztetni.

Pater Dénes, mint hogy a diánna urával attyafiasok voltanak, azért ö is el ment némelykor látogatására, a mint leg közeleb is egy hetet töltöt nála, evilági pap. léven, az ö okos, értelmes, és jó természetiért, mindenek betsülték, és szerették,

Télámon. pedig huszon három, vagy huszon négy esztendös iffiu lévén, azon kivül. mind fö rendü, mind sok joszágu, a mulattságban töltötte inkáb ideit, mint sem atanulásban. ollyan volt. mint akiröl azt szokták mondani, hogy mindent tud, de semmit sem tanul, egyakorta menvén diánnához. angyélikával, mindenkor vetekedésben voltanak.

Télámon, idején korán, diánnahoz menvén, mindgyárt panaszolkodni kezdék. hogy angyélika végben nem vitte a mire kérte volt ötet, angyélika is mentegetvén magát, ezen sok ideig vetekedének egymásal., és továb is tartott volna avetekedések, de tiz ora tájban. páter dénes, diánnához menvén, félben hagyatá vélek. diánna pedig szokása szerént, még agyban lévén, széket tétete az ágya mellé, és apátert. le ülteté, holmi beszelgetés után a páter nem titkolhatván el a maga gondolattyát, mondá hogy még idején akart volna véle beszélgetni holmi szorgos dolgok iránt. kik az atyafiakot illetik, de mint hogy még az ágyban volt. nem akart hozája bé menni, és hogy bánnya az idöt hejában vesztegetni.

Tudom hogy kegyelmed még idején az ajtomon volt. felelé diánna, de miért nem jött bé kegyelmed, ha szinte az ágyban voltam is, vagy pediglen tizen egy orára lehetet volna halasztani. a mikor fel szoktam öltözni, kegyelmed itt nem lévén idegen. mindenkor bé jöhet hozám, erre a pater felelé, hogy igen köszöni emberségét. de igen bánnám ha kegyelmednek alkalmatlan volnék, ugy tettzik azis nékem, hogy nem illik az én rendemhez, ollyankor menni az aszszonyokhoz, mikor még ágyban vannak. vagy öltöznek,

Erre télámon. mondá mint egy nevettségböl, hogy apáter, igen nehéz, és akadályos természetü volna, erre felelé a páter, hogy éppen a nem volna. de ha kivántatik. azt meg vallom kegyelmednek. hogy soha sem szerettem ollyankor menni az aszonyokhoz amidön öltöznek, azon kivül is olyan roszul töltik el azt az idött, azon szin alat hogy ugy illik egy fö aszonyhoz, hogy ha szinte ne szollyak is arrol ahejában valo véghetetlen csinogatásrol, de abban nem lehet kételkedni hogy az Istent meg ne bánttsák, és mind azok is, kik azt jóvá hagyák,

Bezzeg páter uram. mondá diánna. igen vétkeseknek tarttya kegyelmed, a mi tselekedetinket, hát azért jött kegyelmed ide, hogy nékünk prédikályon.?

Bizonyára nem azért felelé apáter, mivel vagyon kegyelmednek más gyontato papja, de mint hogy az alkalmatoság igy hozta magával, nem titkolhatám el gondolatomot, tudgya kegyelmed, hogy meg szoktam az igazat mondani, a melyért, botsánatot is kérek az aszonytól.

Angyélika látván, hogy a páter egy kevesé meg ütközöt volna a diánna szaván, kezdé menteni mondván, hogy azt jól tselekeszi. ha az igasságot el nem fedezi, és ki mondgya, de apáter ezekre nem felelvén, telámon kérdé.

Hogy lehetne a páter uram. hát a kegyelmed mondása szerént az egész fö aszszonyok el kárhoznak?

Egy kevesé tsak lassan felelé apáter, az igen kemény beszéd volna. az itélést az Istenre kel hagyni. de abizonyos, hogy az olyan aszony. a ki egyebet nem tselekeszik tsak eszik, iszik, aluszik, magát mulattya, és Czifrázza, és aki az illyen életben meg hal penitentzia tartás nélkül, az ollyan. nagy veszedelemben vagyon üdvesége felöl. hogy hatsak az Isten tsudálatosan nem üdvezitti.

Hát páter uram mondá télámon, az ö frajczimerei hová lesznek. holot ök tarttyák öket, harom vagy negy oráig a tükör elött, a még öket fel kendödzik. és fel fodorittyák, ök boszonttyák öket, ök ingerlik haragra, némelykor a pántlikát nem jól fordittyák, vagy a csipke nem elég fodroson áll, hát az illyen leányok. nem kárhoznaké el ök is.?

Angyélika vévén észre hogy ez a beszéd ötet is illetné, mondá mosolyogva a páternek, ne adgyon kegyelmed hitelt a télámon beszédének. mert mi esze vesztünk egy másal.

Nem kel félni mondá apáter, mert se télamon, se én, senkit el nem kárhoztathatunk; nem hogy angyélika helyben hagyná ezeket a hejában valoságokot, de tudom hogy még azokot el hagyatatná ha lehetne. de söt még az a nagy szorgalmatosság, fáradság, a melyeket szenvednek némely haragos nyughatatlan, valtozo természetü aszonyoktól, az üdveségekre szolgál az ollyan leányoknak. kik azt az Isten kezéböl alázatoságal., és bekeséges türésel veszik.

Oh! mint örülök ezen. a mit apater mond, mondá tsak lassan angyélika, mint ha a szivemben nézhetne.

De mit susoksz te magadban angyélika. mondá télámon. mond ki had hallyuk.

Mit mondok, én is azt akarom meg tudni felelé angyélika. apátertöl, hogy hová lesznek. azok a sok haszontalan beszédü legények. kik három oráig el ditsérik egy aszszonynak a szoknyáját, meg anyi ideig el tsudallyák a fülben valoját, nyakra valoját, és leg gyakrabban a templomot is el mulatattyák véle, és mi velünk, vagy ha oda el megyünk, leg gyakrabban azokal a heverökel, megyünk, akik tsak azért kiserik az aszonyt atemplomban. hogy véle trécselhessenek. a szolgálo pedig, ót is mesze ál az aszonyátol.

Lassan. lassan angyelika, mondá diánna.

Legyen ugy, felelé angyélika. de oltalmaznom kel magamot. ha ellenem szolnak.

Jól mondod, angyélika, mondá télamon. leg aláb ha te el kárhozol. mi is ót leszünk. ezen ismét veszekedést kezdettenek volna el; ha apáter idöt adot volna nékiek. a ki is mondá. az Isten ne adgya, nem kell kárhoztatni, se egyikét, se a másikát. hanem a rendeletlen életet, keresztényi életre kel forditani.

Páter uram, mondá diánna, kegyelmed igen kemény, nem akarnám. hogy kegyelmed volna az én gyontato papom.

Tudom felelé apáter, arra se értelmem., se elegendö nem vagyok. nem is ollyan szándékal jöttem ide, hogy Cáthekizállyak, nem is tudom hogy eredtem oly mélyen abeszédbe, a melyröl botsánatot kérek, jobban is tselekeszem ha arrol a dologrol beszéllek a mely ide hozot, és a mely nem egyéb, hanem hogy az aszony ne halogassa már továbra azokot aleveleket fel keresni, mivel elég volt már egy holnaptol fogvást. két oráig valo dolgot végben vinni, és meg menteni egy levélel, és egy nehány szoval ajoszágocskáját olyan embernek, akinek három gyermeke vagyon

Igen örülök azon felelé diánna. ha valamiben szolgálhatok másnak, de mint hogy egy kevesé nem jól érzem magamot, talám meg lehet holnaprá halasztani.

Ezen el hülvén apáter, kérdé, hát roszul vagyon az aszony, én éppen nem tudok hizelkedni, követem az aszonyt, mert azt gondoltam, hogy tsak nyugodalomnak kedviért marad ennyi sokáig az ágyban.

Mi jól üsméri az aszonyt, mondá erre angyélika. de tsak lassan.

De még több is vagyon hátra mondá diánna, mert már két naptol fogvást, nagy fog fájást érzettem, és még most sem vagyok jól. oh' Istenem mit fog kegyelmed mondani felöllem páter uram, hogy egy holnaptol fogvást még semmit sem tselekedtem azért a szegény emberért, mivel sok vendégim voltanak azolta, vagy pedig én mentem mások látogatásokra, hol pediglen sétálni kelletet mennem. azt tudgya kegyelmed, az illyet el nem lehet mulatni.

Igen bánom felelé apáter, avállát vonitván, mivel minden dolog tsak abban áll. hogy egy levelet fel kel keresni, és arra, annak a szegény embernek joszágát viszá adgyák, ahoz tsak egy ora kivántatnék. még is már egy holnaptol fogvast semmit sem vihetek végben, meg sem mondhatom hogy menyi nyomoruságot szenved az az ember, a kinek is felesége holmijit zálogban adta. hogy a gyermekeit táplálhassa. reménlem hogy az aszony el nem feletkezik rollok.

A páter továb is terjesztette volna panaszát, de az ebédnek ideje lévén. a diánna ágya mellé asztalt teritének, és az étket fel vivék, az asztaltol. alig költenek fel, hogy angyélika, tudtára adá diánnának, hogy a Grofné inasa akülsö házban várakozik, aki is parantsolá. hogy had hinák bé, nó te kis tsutak mondá diánna, mint vagyon a Grofné, igen frisen felelé az inas, és az aszonyt köszöntetvén, tudakoztattya az aszszonynak egéssége mint szolgál, és hogy ha volnaé aszszonynak kedve avárosra menni sétálásnak kedviért.

Diánna, egy kevesé gondolkodván. mondá, köszönttsed fiam az aszonyodat, nevemel, igen kedvesen veszem jó akarattyát, egy kevesé jobban érzem magamot, és ide el várom.

Télámon mondá az után az inasnak, köszönttsed az aszonyt szomal, én is el fogom kisérni az aszonyt, nem gondolom pater uram, mondá nevetve, hogy kegyelmed azt rosznak tarttsa. ha avárosra mennek sétálni, mivel a sétalás. ártatlan mulattság.

Ihon az én szentem. mondá angyélika, én Istenem mi nagy szüksége volna arra. ha egy szer valamely erös oktatásal meg mosnák a fejét, mert minden ártatlanság ö nála.

Nem veszedé észre angyélika. mondá apater, hogy tsak magát akarja mulatni, ö kegyelme, mivel jól tudgya a mit kellene tudni.

Bizonyára nem tudom felelé télámon. ugy mondom valamint gondolom, és azt is tartom, hogy nem vétek a városra sétálni menni.

En pediglen, felelé hirtelen apáter, azt hiszem hogy sokszor vétek. nem mondom hogy a sétalás vétek volna, söt még a szabad, mikor valamely munka után az elme nyugosztalására tselekeszik. de avároson valo sok sétálás, tsak azért hogy másokot nézünk, és minket is nézenek, avétek.

De honnét vagyon a, mondá télámon, hogy minden vétkes.? meg ütköztem én egy kevesé azon.

Meg mutatnám én azt kegyelmednek mondá apáter. haitt volna annak helye, és ideje.

Miért nem volna annak it helye mondá télámon, az aszszony nem bánnya mikor ollyan dolgokot mondanak, ha szinte egyébért nem is, tsak azért, hogy szégyen nem tudni olyan állapotokot, a melyeket tudni kellene, azokot meg kel tanulni, azért, hogy lehesen az után beszélni azokrol, ha az alkalmatoság kivánnya.

Beszéllyen kegyelmed beszéllyen páter uram, fel kialtá az ágybol diánna. én örömest halgatom kegyelmedet.

Kérem kegyelmedet pater uram, mondá angyélika, oktassa kegyelmed öket, a vasat nem kell hagyni hogy meg hülyön, ezeket a lelkeket. talám meg téritheti kegyelmed

Bizonyára, mondá apáter, nem gondolom hogy rosz szándékban legyenek, mert a mint mondá télámon. a rendeletlenség. tsak ami tudatlanságunktol, és hivalkodásunktol vagyon, az az, attol, hogy nem akarjuk magunkat meg üsmérni, holot arra sok idö nem kellene.

Azt meg kel tudni, hogy az Isten minket teremptvén, belénk oltotta a kivánságot, hogy kivánnyuk meg tartani az ö munkáját, és hogy annak szerezünk minden jokat, amik azt boldoggá tehetik, ugyan ezt a kivánságot szokták nevezni magunkhoz valo szeretetnek, ez oly természet szerént valo indulat; a melyel keresünk a magunk meg tartását, és boldogságát. mint hogy az Istentöl származik, igen jó és helyes magában, mert semi rosz nem jöhet az Istentöl, ezt a kivánságot, szüntelen is meg tarttya az emberben, mert mint hogy amaga ditsöségére teremtette, ugyan annak a ditsöségnek is kel meg tartani a maga munkáját, mind addig, valamig bé nem tellyesitti, az ö iránta valo Isteni akarattyának rendelésit.

Mint hogy pedig ez a magunkhoz valo szeretet az Istentöl származik. és mint hogy azt magáért óltotta mi belénk. szükséges azért annak a szeretetnek, jónak, és helyesnek lenni. mindenben tsak az Istent tekénteni, tsak egyedül ö benne, és ö érette munkálodni. mi következik ebböl, vagy mi következet ádámban vétkezésekor. akitöl származik az egész emberi nemzet; a következet, hogy el forditván az Istentöl azt a szeretetet, és akaratot, a mely jó magában. nem az Isten akarattya alá veté magát, hanem a magáét követé, a jót nem az Istenre valo nézve szereté, hanem magáért, roszul élvén azért a jóval, azt meg is rontá. és ez a meg romlás, mi bennünk el árada, hasonlot tselekeszünk. valamint ö tselekedet, azért is mostanában, a magunkhoz valo szeretet, meg romlot szeretet. hogy ha tsak az Isten kegyelmével az elébbeni tisztaságára nem hoza,

Ez okáért is nevezik ezt a szeretetet rosz kivánságnak, mivel gyökere minden rosznak, valamint mondgya az apostol. 1 tim. 6.10. a bizonyos hogy minden féle vétek ettöl származik, e három féle ágra is oszlik, és mindenik ág rosz gyümöltsöt terem, az elsö ág, a gyönyörködtetésnek szereteti. a második, avilági joknak szereteti, a harmadik. az elö menetelnek szereteti, ezeket nevezi szent János., a test kivánságának, a szem bujálkodásának, és az élet kevélységének. 1 joan. 2. 16. az elsö ágnak, három halálos gyömolcsei ezek, a tisztátalanság, torkoság, és a resttség, a második ágnak gyümölcse, a fösvénység, és a harmadik ágnak, a kevélység, de mint hogy ezek a szeretetek, s' kivánságok. sok féle akadályokat, és ellenkezéseket szenvednek evilágon. azért. azok az akadályok, és ellenkezések gerjesztik fel a haragot, aboszu állást, és az irigységet. ezekböl a fö vétkekböl, meg más sók féle vétkek származnak, és az elsö vétektöl fogvást, ugyan ezért vagyon. olyan nyomorult állapotban a természet.

Hogy ha belsö képen meg tekéntenök magunkot, meg láthatnok elöször, hogy minden nyomoruságink a magunkhoz valo szeretettöl erednek, ettöl is vagyon. hogy a magunkhoz valo rendeletlen szeretet, magában foglallya azt a kivánságot, a mely minden véteknek oka, S.thom.22.qu.77. art 4.

Másodszor, valamint hogy a lámpásban valo tüzet az olaj táplállya, hasonlo képen táplállya ezt a szeretet akevélység. és a resttség, értem, azt a kevélységet, amely amagunkhoz valo szeretetet meg ronttya. anyiban., hogy az ember tsak amaga hittségéböl fordittya el szeretetit az Istentöl, hogy azt magának meg tarttsa, ezért is nevezi a szent irás a kevélységet, minden vétek kezdetinek. ecclesiast. de mint hogy ki ki meg üsmérheti, és érezheti magában ezt az igazságot, azért nem is szükséges hogy hoszu beszédel meg mutassam mitsoda veszedelmes ez a vétek, és hogy mitsoda ellenkezö légyen azal az élettel, a melyet a kristus szabot nékünk, hogy el érhessük azt aditsöséget a melyet meg érdemlet nékünk ki mondhatatlan nagy alázatoságáért.,

De akár mely veszedelmes légyen akevélység. de a resttség még valamenyire veszedelmesebb, és ennek hamisága annál is veszedelmeseb. hogy mind más féle uton igyekezik minket el veszteni. mert a kevélység mindent erövel tselekeszik., és igy magát meg üsmérteti. mi bennünk, tsak egy kevesé visgállyuk meg magunkot, és észre veszük, hogy a kevélységtöl inditatunk. a midön nagyra vágyunk, vagy mikor igen nehezen szenvedgyük. ha meg bántanak.

De a resttség olyan betegség, a mely el rejti magát a szivnek mélységében, és láthatatlanná tészi magát olyankor is, a midön minden tselekedetinkben észre lehetne ötet venni.

Ezért mondotta ollyan okosan, egy nagy elméjü, hogy akár mely lankattságu legyen is, de az embert meg gyözi, az akaraton, és ez életben valo tselekedeteken uralkodik, a jó erkolcsökot el ronttya, és minden szándékinknak parantsol, vegtire el lehetne azt mondani hogy a resttség mint egy boldogsága a léleknek, a mely mindenröl meg vigasztallya. reflex. mor. 290.

Oh Istenem.! de mitsoda boldogság az, a mely el veszteti velünk, az igazán valo boldogságot. a melyért evilágra jöttünk, mitsoda boldogság az, a mely az örök kárhozatra vezet, anyi sok féle menttség után, ezért is szoktak azt tartani, hogy semmi nem vétkes, hogy minden ártatlan dolog, hogy minden jó erkölcs, mert mindent tsendeségel tekéntenek, és semmi nem tettzik resttségnek.

E tettzik nékem e. fél kiálta angyelika.

A resttség mondá apáter, a szent atyák szerént. olyan bánkodás, szomoruság. és olyan nehézség, a mely a kedvet el veszi, és minden jó tselekedetet meg utáltat, valamint utállya a dolgot, a nyugodalmat ugy szereti. st. thom. 2.2. qu.35. art.2: az Isteni szeretet az évangyélium szerént valo életre int minket, a melynek a penitentzia tartásban kel végben menni, a resttség pedig el távoztat minket attol, a mi nehéznek. láttzik lenni, az alkalmatosságot, és a nyugodalmat keresteti velünk.

A resttség meg utáltattya velünk a jó erkölcsöt, és mind azt, a mi az Istent, és a mi üdveségünket illeti. meg vetteti, és nehezen szenvedteti velünk. azokat a személyeket, kik jó beszédekel., vagy jó példa adásokal. intenek minket köteleségünkre, minden ditséretes tselekedettöl el kedvetlenit minket. hogy ha a, valamely nehézségel jár, és az a kedvetlenség kéttségben ejt minket. hogy valaha el érhessük ajó erkölcsöt, erre valo nézve, nem erölködünk, hogy azt el érjük.

A resttség. ollyan lankadságot okoz alélekben, hogy idegenségel tekéntik mind azt, a mi ajó életre vezethetné, ebböl a lankadságbol származik atunyaság. ugy anyira hogy semmit sem tselekesznek, epedig ollyan szunyadás, a mely lomha modon, és imel, ámal, viteti végben azt a keveset is, a mit tselekeszünk, ezert is intette szent pál a hiveket mondván, ne legyetek restek, hivatalotokban. buzgók legyetek, mert az urat szolgállyátok. rom. 12.11.

A resttség, még az elmében is olyan rendeletlenséget okoz, a mely minket, sok haszontalan, és tilalmas dolgokra vezet, és sok olyan mulattságokra, a melyek meg utáltattyák velünk a jó dolgokot, nullus diu. absque delectatione, potest manere cum tristitia. arist. eth.8. c.5. et 6. ezek is okozák. hogy az elme egy szers mind sok féle dolgokra adgya magát, ebböl következik azután, hogy mindent akarnánk tudni, látni, és hallani, ettöl is vagyon az a sok véghetetlen hejában valo beszélgetés, azok agyakorta valo nyughatatlanságok, melyek okai. hogy nem vagyunk elégségesek magunkal, akár mitsoda állapotban legyünk, végtire az a változás, az a szüntelen valo álhatatlanság, a melyek minden orában meg változtattyák velünk, minden szándékinkot, és igyekezetinket, ezek azok a nyomoruságok, melyeket mivel bennünk a resttség, és a melyeket mi elöttünk el titkolya.

A bizonyos mondá angyélika, tekintvén télámonra, hogy sokan vannak ollyanok, a kiknek szükséges volna ezeket meg tanulni.

Mind ezeket, a miket mondottam, mondá apater, könyü kétt dologal bé fejezni, elöször, hogy aresttség, halálos vétek, mivel olttya bennünk az Isteni szeretetett, a mely mi velünk végben viteti mind azt, a mi az Istent, a mi üdveségunket, és hivatalunkot tekénti. másodszor, hogy az egész világi élet, mely a resttségen forog. és a mely inkáb halál hogy sem élet, nem egyéb hanem szüntelen valo vétek. mivel a vétkes dolog, tsak vétket okozhat.

Ez illyen formán nehéz dolog volna, mondá télámon.

Ha nékem nem akar kegyelmed hinni, mondá apáter, hitelt kel adni egy nagy szentnek, a ki is azt mondgya, hogy ha el mulattyák azt, a mi az üdveséghez valo, és hogy ha akarattal el mulattyák azt, a mi az Istent tekénti. ugy anyira. hogy még az ö szeretetinek is ellene mondanak. a halálos vétek, st.thom 2.2. qu.54.art.3.

Azt pedig kel tudni, hogy az Isteni szeretet abban áll. hogy a parantsolattyát végben vigyék, jót tselekedgyenek, és hogy hasznot tegyenek abban arendben. a melyben tett kit kit, a szeret engemet mondgya akristus. aki meg örzi parantsolatimot. és aki el mulattya ajó utat, a halálban esik. prov.19.16.

A Grófné amint meg izente volt. el érkezvén félben hagyatá a páterel beszédét, diánna is az agybol fel kelvén, meg követé a pátert mondván, meg botsáson ha félben hagyattya véle beszédét, de mint hogy setálni kell menni, azért más napra lehet hagyni.


Második Napon.
Hogy külsö képpen mit viszen végben a resttség.
és a világiaknak. tunya életekröl valo beszélgetés.

A Grofnénak, a kit is nevezek Máriánnának, télámon, elébeszélte volt. a páternek minden oktatásit. ez a fö aszszony, igen. okos, de mód nélkül szerette akárttyát, mindazon által. télámonal diánnához mene, hogy részes lehetne abeszélgetésben. apáter is azonban adiánna házában érkezvén, a kit is még az ágyban találá, egy kevesé azon meg ütközék. mind azon által mondá.

Nem akarok hasonlo vétekben esni mint tegnap. és ugyan valojában tartok attol. hogy beteg ne legyen az aszony.

Egy kevesé meg sértettem magamot. hogy a híntobol le szálottam volna, de az el mulik. adgyatok egy széket a paternek, igen köszönöm az aszszony jó akarattyát, felelé a páter, egy kevesé viszá fordulok házamhoz, és egy kevés idö mulva viszá jövök, ugy is elegen vannak it azaszonyal, tellyeségel el nem botsattyuk kegyelmedet páter uram. fel kiálta télámon, a Grofné elött ne szaladgyon kegyelmed. mivel azért hoztam ide, hogy halgassa a Cathechismust.

Kegyelmed mindenkor tsak trefálodik felelé a páter,

Tsak had beszéllyen mondá angyelika, ugy kel halgatni, mint ha a halot beszélne.

Angyelika, kérdé télámon. mit értesz azon ahalotton.?

Én halált értek, felelé angyélika, mert a mitsoda életet éll kegyelmed, nem egyéb hanem halál. ugyan azon is hagyá apater tegnap beszédit.

Nézük tehát pater uram. mondá télámon, hogy bizonyithattya meg kegyelmed azt, a mit tegnap mondot.

A nékem nehéz volna felele apater, mert én azt nem mondom a mit angyelika. Isten örizen attol hogy kegyelmed. vagy valaki ellen szollyak. a mit tegnap mondottam avétek ellen volt, és oda senkit sem értettem, hanem azt akartam mondani, hogy aki rosz életet éll, az az, élet, olyan mint a halál.

Ugyan is kérem kegyelmedet, keresztenyi életé az a mikor tsak nem felit az életnek az ágyban töltik. és a mikor. - - - -

Ah' egy keveset hagyunk ki abbol páter uram. fel kiálta télámon., igen sokra számlállya kegyelmed.

Követem kegyelmedet felelé a páter, azt igen könnyü volna fel számlálni, példának okáért hány orakor kél fel kegyelmed?

Dél felé mondá nevetve angyélika., számlállyuk tiz ora tájba felelé télámon.

Nám ki találám mondá angyélika.

Tegyük fel hát mondá apáter, hogy egy ollyan iffiunak mint kegyelmed ött orakor kellene fel kelni, de mint hogy tiz orakor kél fel kegyelmed, azért minden nap ött ora vész el, ha fel számlállya kegyelmed hogy esztendeig minden nap az az ött ora menyire megyen, meg láttya kegyelmed hogy egy nehány holnap lesz belölle. osza fel már kegyelmed egy embernek egész életére azokat a holnapokot. és még fogja látni, hogy az én számlálásom szerént, nagyob részit az életnek el veszti kegyelmed. holot maga mondgya kegyelmed, hogy nintsen drágáb az életnél. nem igazé. hogy minden képen meg oltalmazná kegyelmed, ha valaki azt el akarná venni kegyelmedtöl,? abban nem kel kételkedni felelé télamon.

Még is kegyelmed maga magának veszti el életét. mert plinius szerént, ha az élet. az ébren valo életböl áll, ebböl következik hogy a ki aluszik. nem éll, közönségesen ugy is tarttyák, hogy az álom, ahalál képe.

Én nem tudom felelé télamon hogy mi légyen az álom, se azt hogy honnét jő, de azt tudom. hogy jó szivel aluszom mikor lehet. el is unom magamot hanem alhatom, és mivel erröl beszélgetünk. mondgya meg kegyelmed nékünk, hogy mi légyen az álom.

Az én töllem nem lehet felelé apáter, mivel sokan voltanak ollyanok kik azt valamely hasonlatoságal meg akarták volna magyarázni, de még ollyat nem olvastam, aki hellyes. és természet szerént valo okat adta volna annak. hogy az ember, és az állatok miért alusznak.

A mely auctor ezen dologrol leg tudosabban irt, egyebet erröl nem mond, hanem hogy az álom arra valo, hogy meg nyugosztallya. és helyre hozza, az éltetö spiritusokot, a melyek nem lehetnek szüntelen valo mozgásban.

De azt mondgya meg kegyelmed páter uram. mondá télámon, hogy kegyelmed maga, mit gondol az iránt.

Mint hogy doktor nem vagyok felelé apáter, hozzám nem illik ollyan dologrol szolni mely öket illeti, és fel költeni az álmot hogy ugy mondgyam, a melyet senki nem méri fel költeni.

Látom hogy tsak másra akarja kegyelmed forditani beszédét. mondá télámon. de hiszem az illyen nehéz dologban kel meg mutatni atudományt.

Ha azal meg elégszik kegyelmed felelé apáter, amint én erröl gondolkodom, tehát el nem titkolom kegyelmed elött, mivel én azt tartom, hogy az álom nem egyéb, hanem hogy az agy velöben meg emésztödnek, vagy is meg fönek azok aváporok, (vagy párák,) melyek az eledelnek leg gyengéb részeiböl formáltatnak. és a melyek a szivböl mennek fel, azt tudgya kegyelmed hogy az eledel a gyomorban meg emésztödvén, hig matériává válik, a melyet deákul nevezik chylusnak, az ahigság. atejes erekben vitetik. és onnét más erekben, ahol avérel esze elegyedik, azutan aszivben megyen, a sziv meg tisztitván azt a vért, azután a testben lévö egész erekben el oszlik, atest táplálására, és tartására, végtire. abbol ameg tisztittatot vérböl. és talám valamely kis reszetskéjéböl annak az áernek, melyet bé szivunk,. a leg tisztáb részetskéi mind ezeknek, az agy velöben menvén, ezekböl formáltatnak azok apárák, melyek az érzékenységnek, és a test tagjainak mozgására szolgalnak.

Azok a párák tehát. és azok atiszta részettskék, meg nedvesitvén az agy velöt, szükséges hogy még jóbban meg emésztessenek. fözettessenek, és meg tisztittassanak, hogy azután éltetö lelkekké valhassanak, és ez az emésztés és tisztittás, hogy ugy mondgyam. az álom által megyen végben. vagy is ugyan a maga az álom, azt láttyuk hogy a föben vagyon ollyan rész, a melyet nevezik az agyvelö ventriculumának, az az, az agyvelö gyomrának, talám ugyan ót is lészen meg az emésztés.

A fáradság honnét vagyon? attol hogy az erekben. és az inakban lévö spiritusok. el fogynak, de az álom azt helyre hoza, mert meg emészvén azt a matériát mely az agyvelöben fel ment, abbol ujjab spiritusok lésznek. melyek el szélyedvén az erekben, és az inakban. meg töltik azt az üreséget, a mely okozta a tagok gyengeségét.

Honnét vagyon a, hogy mikor valaki nem aluszik, vagy eleget nem alut, a feje nehéz. minden tagjaiban lankadságot érez? a nem egyébtöl vagyon, hanem hogy a fö tele vagyon olyan párával. a mely meg nem emésztödöt, mert az agyvelönek nem volt elegendö ideje arra hogy azt meg fözhesse. és hogy abbol ujab spiritusokot tsinálhason. mivel a nyers, és vastag párák, sok idöre oszlanak el. ezek is okozák. a sok ásitást. a szem könyvezést. az or fuvást. a pökést.

Honnét vagyon a, hogy a ki sokat ett. és ivut. a fejét fájlallya, ha eleget alut is,? onnét vagyon. hogy az agyvelö nem emészthette meg mind azt a párát, mely agyomorbol fel ment. honnét vagyon, hogy nem egésséges pór tubákot szini?

E kegyelmedet illeti mutatván angyélika télámonra.

Nem bánom ha engemet illet is tsak ne hagyasd felben a páterel beszédit. mert meg lássuk hogy menti meg magát olyan szokás ellen. a melyet minden követ.

Ugyan azon szokást teszem kegyelmed eleiben, felelé a páter, mivel olyat eleget látunk. hogy a mod nélkül valo pór tubák szivásért. egy nehány féle betegségben estenek, illyeneket egy nehányat üsmértem, a pedig nem egyébtöl vagyon. hanem hogy száraztattya, és meg gátollya, az agyvelöben lévö emésztést.

Ha az ugy volna páter uram mondá télámon, hogy az álmot, a párakot valo emésztés okoza, ebböl a következnék, hogy tsak az étel után kellene aluni. és egyébkor nem, mert azok apárák, a melyekröl szól kegyelmed. tsak akor mehetnek fel az agyvelöben. minek utánna az emésztés meg lett volna agyomorban. mind azon által sokan vannak olyanok kik az étel elöt ugy alhatnak, valamint étel után. példának okáért, a kik kövérek, kik sokat dolgoznak. ollyanok is vannak, kik akár menyit egyenek. de nem alhatnak.

Kegyelmed ezt helyesen mondgya. felelé apáter, de ugy tettzik hogy erre meg felelhetek., azt tudgya kegyelmed, hogy vannak ollyanok kik mindenkor esznek. némellyek pedig kik mértékletességel esznek, jó egésséges korokban is, honnét vagyon ez a kulömbség. onnét, hogy némelyeknek a gyomrok jó és meleg. másoknak a gyomrok hideg. és gyenge.

E szerént vagyon az agyvelönek is dolga, mert ahideg agyvelö sokára emészti meg a párakot, és tsaknem mindenkor tele vagyon gözzel, hasok idöt nem adnak az álomnak, az agyvelö nehezen tisztul meg., ettöl vagyon hogy az ollyan személyek. gyakorta szenvednek fö fájást. náthát, köszvényt, fog fájást, és más egyéb fluxiokot. mert az agyvelönek hidegsége nem engedi meg emésztödni a gözöknek. a mely spiritusok pedig azokbol formáltatnak azután, meg fogják mindenkor tartani nyerseségeket, és hidegségeket; és azután ha az inakban le szállanak, a melyeknek a hideg halálos ellenségek, azokban fájdalmakot okoznak. és sokára az a só a mely közikben elegyedet, az ollyan helyen, a hol a fojása szoros lészen. görcsöt, és dagadást szokot okozni. valamint ezt láttyuk némely köszvényes embereknek ujjain. és végtire a hideg meg gyözvén némely tagokban a természet szerént valo meleget, gutta ütést okozz.

Ugyan ezen okból vagyon. hogy akik náthások, mindenkor álmasok, mert az a sós hideg nedvesség meg hidegitvén az agyvelöt, sokára emésztheti meg agözöket, azért szükséges is az ollyanoknak a sok álom, mind addig valamég a melegség, mely a szivböl fel megyen, más egyéb párákal együt. meg haladgya. azt a hideg nedveséget.

A mi akövereket illeti, a kövérség meg gátolhattya az agyvelöt hogy végben vigye a maga hivatallyát, noha másként jó rendben legyen is. mivel a párák, nem oszolhatván el könnyen. azért az agyvelönek mindenkor vagyon mit emészteni, és igy az álmoság is mindenkor tart.

A mi pedig adolgosokot illeti, azt könnyü meg látni, hogy ök mindenkor eröltetésben. és nagy munkában lévén, sok táplálo, és erösittö spiritusokot fogyasztanak el, szükséges tehát nékik az álom, hogy atermészet azokot helyre hozhassa, azt láttyuk hogy azok, kik kényesen élnek. midön fel ébrednek. pöknek. az orokot ki fuják, prüskölnek, a szegény dolgosok pediglen alig nyittyák fel szemeket. hogy a kenyérhez, és a korsohoz futnak. noha a másokban mértékletlenség volna. de ö bennek a szükséges, és a természet vezeti arra, láttyuk ugyan azt is, hogy sok bort, és sok éget bort isznak, minden alkalmatlanság nélkül, mert nékik szükséges hogy a természet helyre hozza a mit adolog el fogyasztot, a lehet, hogy ezeknek példájokra vették szokásba a meridianumot. vagy a déli álmot, mivel a munkásoknak szükséges az álom. és akövereknek. vagy is azoknak, a kiknek az agyavelejek hideg. mivel. nem emészthetvén meg hamar apárákot. melyek a szivböl mennek fel. ezeknek két anyi idö kel az emésztésre, mint azoknak, akiknek. az agyavelejek meleg, mert más képpen a déli álom egésségtelen. és tunyaság is volna,

A déli álom nem emészthetvén meg egészen a párákot, mivel azt félben kel szakasztani. azért is az után egész nap ugy tettzik mint ha köd volna a föben, még fájdalmat is okoz.

Azon kivül is adéli álom tunyaság, álomban tölteni anapot, a midön ébren kellene lenni. erre azt mondhatnák, hogy szükséges némely országban a déli álom. azt én is ugy tartom hogy szükséges a meleg országokban. mert a nagy melegek miat napal nem lehet dolgozni, azért jóbb napal aluni, hogy az éttzakat dologban lehessen tölteni.

Azt is ide teszem. hogy nem tsak akézi munka, fogyaszttya el az eröt, mivel atanulás. vagy a más egyéb elmével valo munka. még inkáb el fogyasztya, és az illyeneknek szükséges az álom. és anyugodalom. hasonlot mondhatok az ollyanokrol, kik valamely szomoruságban, vagy nyughatatlanságban vannak. mert ezek ugy fel indittyák az agyvelöben lévö spiritusokot. hogy apárák esze nem gyülhetvén, meg sem emésztethetnek, szintén ugy valamint mikor a szél el széleszti aködöt, ettöl jö azután a gyengeség, és az álmatlanság.

Végezetre, nem az itt akérdés, hogy azt tudgyuk, miképpen jő reánk az álom, hanem a, hogy azzal jól éllyünk, mert ha az igaz, hogy a sok ideig valo aluvás árt atestnek, mivel a párák és a nedveségek melyek az agyvelöt nedvesittik, meg nem föhetnek, hogy ha az igaz, hogy sok féle nyavalyában, és fel haborodásban eshetik atest az álmatlanság miat. az is igaz, hogy a sok álom miat. a fö mindenkor gözben lészen. és az elmét is meg tompittya, és illyen formán. az életet is meg röviditti, valamint másut meg mondottuk, vagy is ugy lesz, mint ha élvén nem élne, mivel azok kik alusznak. se az élök. se a holtak közé nem számláltathatnak. mind azon által inkáb lehetne a holtak közzé számlálni. mint sem az élök közzé.

De hogy még erröl többet mondgyak, nem tekintenéé kegyelmed Isten gyanánt az olyat, a ki a kegyelmed életéhez még tiz esztendöt adhatna?

Ugy tettzik felelé télámon, hogy a világon. mindenemet oda adnám azért.

Meg adhattya azt kegyelmed magának mondá a páter, más segittsége nélkül is, és minden babonaság nélkül, tsak az idejébben valo fel kelésre szoktassa kegyelmed magát.

E valojában igy vagyon mondá angyélika, és most veszem észre, hogy talám a reszttség mondattya annyi emberel, hogy az élet igen rövid. és hogy nem lehet sok féle tudományban elö menni.

Nintsen külömben felelé a páter, és még is ökk magok rövidittik élettyeket, noha elég hoszu volna, ha azt jora forditanák.

Ez ugy vagyon. páter uram, mondá télamon, de hogy lehet idején fel kelni. ha késön feküsznek le, némelykor a vatsorárol késön kel fel kelni, vatsora után, vagy a játék. vagy a beszélgetés, nem engedi az idején valo le fekvést. némelykor már viradtakor kel le fekünni, még is kegyelmed azt akarja hogy idején kelyenek fel. azt tudgya kegyelmed hogy a szokás termeszetté válik, nem hiszem hogy nékem idejébben lehetne fel kelnem, ha szinte meg hoszabithatnám is életemet, mert hejában. tsak alunnom kell.

En nem tartok abban ellent, felelé a páter. tudom hogy kell alunni minden embernek. állatnak, és az egész termeszetnek is szükséges az nyugodalom. mivel az altal ujjul meg minden. de az álomra idött kel venni, és mértékletesen kell alunni, igen tsekély dolog a szokást okozni, mivel egy szokás, meg gyözi a másikát, szoktassa kegyelmed magát az idején valo fel kelésre, idején fóg kegyelmed fel kelni, mivel egy filosofus mondása szerént, nintsen. semmi drágáb az idönél, és mint hogy annak leg drágáb része aregel. avilágon lévö leg drágább dolognak, aleg drágábját veszti el, aki azt el veszti.

Nem igazé a, hogy egy illyen személy mint kegyelmed, akinek hasznos dologban kellene, és kel is. magát foglalni, hogy nintsen arra alkalmatosab. idö mint a regel. mert akor az ember egészen magáé mind ateste. mind az elméje, az emésztés pedig, és az álom, nagyob frisseségben tette. még alélek is nagyob tsendeségben, és szabadságban vagyon akor. és könnyebben vihet ajora.

Ebéd után, mind más állapotban vagyunk, az eledel az elmét le nyomja. a mint hogy nemis kel az étel után mindgyárt dolgozni, vatsora után. még annál alkalmatlanab az ember. valamely nagy dologra.

E lehet tehát az oka. monda angyélika, amint olvastam, vagy halottam,. hogy a régiek nem ebédeltek. ha nem tsak estve 4 orakor ettenek, illyen formában azok jól követték a páter tanátsát. a regel nálok továb tartott. és inkáb is foglalhatták magokat a tanulásban.

A nintsen külömben. felelé a páter. mivel a romai törvény azt parantsolta. a hadi embereknek; hogy tsak fent álva egyék az ebédet. és mindent hidegen egyenek. avatsorát ugy ehették a mint tettzet, ezért is voltanak közöttök, olyan nagy hadi emberek.

De páter uram, monda télamon. nem mind egyé a. ha szinte késön kelek is fel, mikor eleget aluttam, a midön az emésztésnek vége vagyon. és azután, szintén olyan alkalmatos vagyok valamely dologra. valamint egy romai tanács ur?

Erre két dolgot mondhatok felelé apáter. elöször. vagy igen sokat aluszik kegyelmed, vagy tsak elegendöt, példának okáért. ha éfel után egy orakor fekszik le kegyelmed, és ha tiz orakor kel fel kegyelmed,. a minden számlálás nélkül kilentz orát tészen, a pedig igen sok.

Mert az ollyanok. mint ö kegyelme. mondá angyélika, azt tarttyák, hogy az álom hizlal.

Az is valo felelé apáter. és ollyanoknak is jó a sok álom, a kiket tsak hizlalni akarnak, de mint hogy az ember az elmével munkálodik. el kel néki kerülni a kövérséget. mivel alelket. az igen meg gátollya munkáiban, hogy pediglen viszá térjek arra. amit fellyeb mondék. a bizonyos másodszor. hogy ámbár mérteleteségel alugyék is kegyelmed. és tsendes elmével légyen, de a késön valo fel kelés után az idö rövid. mert noha sokan legyenek is ollyanok mint kegyelmed, kik késön kelnek fel, mind azon által a világnak közönségesen valo rende más féle szokáson forogván, szükség képen kel ahoz szabni magunkot. ez igy lévén. kegyelmed, nem ugy tselekeszik. a mint kellene tselekedni. mint hogy az idött anap rendeli. ugyan hozája is kel rendelni mind azt, a mi az idötöl függ. az természet, az éttzakát rendelte anyugodalomra, a nap pedig fel jötekor, az egész természetet hija a munkára. de föképpen az embert. ugy hogy, gyalázatos volna. akor alunni. a midön az egész természet ébren vagyon. söt még a nap is midön reggel a kegyelmed ágyára terjeszti fényeségét. ugy tettzik, mint ha a szemére hánná az idönek, az agyban, hejában valo el vesztését. mint ha azt mondaná, hogy nem azért gyujttyák meg a fáklyát, hogy a világánál alugyanak,

Oh! páter uram, fel kiálta angyélika. ezek arestek. azt tarttyák. hogy igen nagy dolgokban világosittya öket akor a nap. valamint ezt is tartotta. az a fejdelem, a ki késön szokot volt fel kelni, és mint hogy el akarák. arrol szoktatni, egy fö renden lévö személy hozája menvén, az ágyban találá, és mondá, hogy lehet az ágyban lenni ilyen késön,? én már illyen illyen helyeken voltam, és illyen illyen dolgokot vittem végben amiolta fel költem. én pedig felelé afejdelem, több dolgot vittem végben mint magad, noha mindenkor álmodtam. mivel az én egy ora alat valo álmom, többet ér annál, amit magad egész nap dolgozol.

Annak a fejdelemnek volt esze mondá télamon. bironak is teszem kegyelmedet abban páter uram. mert hogy kivánhattya kegyelmed hogy a fö renden lévö személyek fö képpen az aszszonyok ollyan regel kellyenek fel mint a munkások? üsmerek ollyan jó regel valo fel kelöket, a kik abeszelgetés közben el alusznak, az ebédet vagy a vatsorát alig végezik el. hogy el szunnyadnak, és igy, ezek a jó regel kelök semmire valok..

Azok felelé apáter, kik illyen formában haszontalanná teszik magokot a sok nyukhatatlanságért, annyit vétenek, mint azok, kik sokáig maradnak az ágyban, kinek kinek, meg kel üsmérni magát, ollyan természetüek vannak. akiknek töb álom kivántatik mint másoknak,. az esztendöre is kell ez iránt vigyázni.

Azt tarttyák mondá angyélika, hogy akár mely esztendös koru embernek. de elég hét oráig alunni,

Nem lehet annak bizonyos rendet szabni felelé a páter, hanem kinek kinek magának kel azt el rendelni, de az egéssegnek színe alat. nem kel kedvezni aresttségnek. azt nem lehet mondani hogy az ollyan személyek kereszttyénül éllyenek, kik jó egésségben lévén. még kilentz, tiz orakor kelnek fel, sött még az után, minek utánna az ágyban ettenek volna, az ágybol nagy nehezen fel kelvén, a tükör eleiben mennek. a hol két oráig is el maradnak, vagy magokot festik. vagy magokon pepetsélnek, az alat a misének ideje lévén, akoron nagy siettségel a misére mennek. aleg közeleb valo templomban., hogy mentöl hamaréb azt a terhet le tehessék magokrol. de még a templomban is hogy töltik azt a fél orácskát. ugy hogy másokot tekéngetnek, hogy öket is tekéngessék, de még ót is köntösököt. tsipkéjeket, szüntelen igazgattyák, tsimogattyák, a reggelt tehát eképpen töltik el, de hát még ebéd után.

Angyélika félben hagyatván a páterel beszédét mondá, hogy az ebéd utánra valot, ebéd utánra kell hagyni, mivel az étket fel adták. az ebédtöl fel kelvén. mondá a páter.

Az ebéd után valo idöt az ollyan személyek, a sok udvarlásban, látogatásban, játékban, sok hejában valo. és ember szólló beszélgetésben. sétálásban töltik, el, leheté az után, ezt keresztényi életnek hini.?

De hogy azt ne gondollya valaki hogy ezeket magamtol gondoltam ki. halgassuk mit mond szent pál az iffiu özvegy aszszonyoknak., kik tunya életet élnek, hivalkodok lévén, meg tanullyák a házanként valo járást, söt nem tsak hivalkodok. hanem hazudozok, és nyughatatlanok, tsátsogok haszontalan dolgokrol. 1 t. 5.13.

De páter uram mondá télámon, mitsoda roszat tselekesznek, azok az aszonyok és férfiak. kik olyan formán élnek, igen nagyra viszi kegyelmed adolgot, ugy tettzik mint ha azt is rosznak tartaná kegyelmed hogy misét halgatnak.?

Nem mondom én azt felelé apáter, hogy rosz misét halgatni. Isten ne adgya, holot tudom hogy nintsen a vallásunkban szentebb tselekedet, a mely által. bövebben lehessen kegyelmet nyerni, mint azon szenttséges áldozat által, de azt tartom, hogy ha tsak azt szokásbol halgattyák, és meg maradnak abban atunya életben. a melyet el sem akarják hagyni. az az áldozat, amely magában oly foganatos, még bünösebbé tészi. aki illyen formában halgattya azt. viszá élvén azzal anagy szenttségel, és nem hogy az Isten irgalmaságát, és kegyelmét várhatná magára, hanem haragját. és boszu állását.

Ezeket bövebben meg mutathatnám kegyelmednek. de meg elégszem egy példával. és csak az esztelen szüzek példáját hozom elé, akiknek is esztelenségek, leg inkáb resttségekben állót, ezek is szintén ugy valamint a többi. bé akarának menni a lakadalmas házhoz, de elegendö olajok nem vala lámpásokban, az irás azt akarván ez által meg értetni, hogy ezek a szüzek jó tselekedet nélkül valának, de mint hogy azt észre vévék, azért kérni is kezdének olajat, vagy is inkáb jó tselekedeteket., az eszes, és vigyázo szüzektöl, de mivel hogy az ollyan dolog, a melyet nem lehet másal meg osztani. és hogy ajó, vagy arosz tselekedet. tsak azt követi. aki azt miveli. azért kételenek valának resttségeken eröt venni, és olajat vásárlani, az az, a jó erkölcsre adni magokat. de noha el menének is olajat venni, mind azon által fáradságok, vagy is jó tselekedetek, semmi hasznokra nem válék. mert azt, nem annak idejében tselekedék. söt még, az alat hogy oda fáradának. valamint mi is fáradunk. valamely jó tselekedetben. emberi tekéntetért. a völegény el érkezik, bé megyen. és a kaput bé zárják. és azt mondgyák nékiek, midön akapura mennek zörgetni. és a melyet nékünk is meg fogják mondani, hogy ha nem várván a lelki völegényt, ki meg fog minket itélni, ha tsak a rest, és tunya életbe maradunk. nem is gondolkodván a halálrol, bizony mondom néktek. nem üsmérlek titeket.

Meg tsallya kegyelmed magát. ha azt gondollya. hogy az ollyan személyek keresztényi életet élnek. mert nem tselekesznek nagy vétket. tsak anyit. mint aki mélyen aluszik, mert éppen semmit nem mivelni, anyi mint haszontalant mivelni. és valamit mást mivelni, nem azt a mivel tartozunk., akor roszat tselekeszünk, ebböl következik, hogy noha a vétekhez egy részint valami munka értetödgyék. és más részint aresttség tellyeségel meg szünnyék is a munkátol. mind azon által atsak vétek. stthom.qu. 35. art.4

Az oka ennek a, hogy a mely tselekedetek. távul járnak. hivatalunktol, vagy is azal ellenkeznek. azok a resttségtöl származnak, ámbár, sulyosok, és faradságal legyenek is, mert a vég koronáza a tselekedetet.

Nem értem jól ezt a theologiát mondá télámon.

Hogy jobban meg magyarázhassam kegyelmednek. felelé a páter, vegyük például azt a dolgot. a mely ide hozot az aszszonyhoz.

A nem más. hanem hogy az aszszony egy levelet fel keresen. és magának arra idöt vévén, egy nehány mély földnire az itélö birák eleibe vigye.

Ez a jó tselekedet, nem hogy valamely kedves szin alat mutatná magát az aszszony eleiben. de söt még alkalmatlanságal jár. és kedvetlenségel tekéntheti, mivel tudom hogy esös idöbe, tsak két mély földnire sem szeret el menni. azt is hozá teszem. hogy még ebben a dologban szorgalmatoskodik, addig sok mulattságtol meg foszttya magát. a melyet nem igen könnyen hagya el.

Ez igy lévén, a resttség. a mely ajó tselekedetel nem igen alkuszik meg, el halasztattya az el menetelt, végtire ki is veti az elméböl, keresvén valamely okot hogy illyen illyen mulattságot nem kel azért el hagyni, illyen illyen látogatást félre kel tenni, egy szoval azon igyekezik, hogy azt el halasztathassa, mind azon által, az illyen dolog tsak haszontalan, és aresttségtöl jö, noha bár fáradságal mennyen is végbe. példának okáért tegnap sétalni volt az aszony, ha a hinto el törvén. nagy fáradságal és meszünnen kelletet volna is viszá jöni. de az a fáradsága ha nehéz lett volnais, érdem nélkül lett volna.

Igy szeretem hogy beszéllyenek. mondá angyélika.

Abban bizonyos légy angyélika, mondá máriánna, hogy ezek nem hejában valo beszédek, igen is akarom hogy ide jöttem,

A Grofné szégyent tészen rajtam mondá apáter, már nem is merem követni beszédemet.

Távul legyen páter uram, mondá máriánna, sött még igen kérem kegyelmedet, hogy kövesse beszédét.

Engedelmeskedem hát az aszszonynak. mondá a páter, és a mint felyeb mondám, hogy restnek tselekedete érdem nélkül vagyon. a nem egyéb. mert minden tselekedetiben a resttség miat, tsak a maga mulattságát tekénti. és tsak ollyan szándékbol tselekeszi, hogy magát, meg menthesse azoktol a faradságoktol. a mellyekel jár. a másoknak valo szolgálat tétel.

Most veszem észre mondá télamon. máriánnának, hogy igen távul vagyunk attol. a mit mi eddig tartottunk.

Nintsen külömben felelé apáter. látván hogy hasznos volna beszéde, sött még azt is hozá teszem, hogy a resttség. azon holtan, és azon henyélve. is, ez életben. leg nagyob munkát, és fáradságot ö okozz, talám azt soha sem visgálta meg kegyelmed. hogy sokaknak. miért vagyon anyi sok sietö dolgok, és hogy miért sápolodnak szüntelen, oh' mitsoda sietö dolgom vagyon. el kel mennem, oh' Istenem mikor érhetem végit. engemet igen várnak.

Az illyen szorgalmatoskodás, ollyan mint valamely zür zavar, a mely nyugodalomban nem hagya az illyeneket, ugy anyira, hogy semmit nem tselekesznek elmével, és gondolkodva, tudgyaé kegyelmed honnét jö ez a hirtelenkedés, visgállya meg kegyelmed, és meg láttya eredetit, hogy a resttségtöl jö.

Meg vallom páter uram. mondá télámon, hogy nem tudok mit gondolni mind ezek felöl, mert jób volna azt mondani hogy mind a világ rest, hogy sem restnek mondani azokot, akik még többet tselekesznek mint sem kellene, ugy tettzik hogy nem illik az a név reájok, mert kérem kegyelmedet, mi ellenkezik inkáb aresttségel, mint a siettségel valo fáradozás.?

Veszem észre felelé apáter, hogy ez a szó. hirtelenkedés, kegyelmednek nem tettzik. jól is tselekeszi kegyelmed egy részint, mert nagy külömbözes vagyon aközöt. mikor tellyeségel semmit sem tselekeszik valaki, vagy mikor immel ámal hebehurgyán viszi végben hivatallyát, de mind azon által egy részint tsak azt mondhatni az illyenek felöl hogy restek..

Hogy pediglen ezt meg lehessen érteni, azt jó meg tudni, hogy valamit tselekeszünk, a mind a bennünk lévö kezdettöl jö, a mely nem más. hanem az akarat. az akarat pedig két képpen munkálodik, elöször, a midön alélek tisztán magátol végez el valamit, másodszor, midön atermészet köteledzi. hogy akarja azt a mi az ö szükséget illeti, ugy mint, az ételt, italt. s' atöbbi. a mely tselekedetek mindgyárt az akarattol származnak, azok akaratbol valo tselekedetek, és azoknak az eszeségtöl kell függeni, a mely is nem egyéb, hanem vagy ugyan maga az okosság, vagy ollyan világosság, mely meg világositván okosságunkot., meg üsmérteti, és meg külömbözteti velunk adolgot. hogy az után azt vagy meg tselekedtesse, vagy el kerültesse. velünk.

Illyen formán. azt láttya kegyelmed hogy eszeség. két részböl áll, az egyike a, mely meg üsmérteti velünk a dolgokot. a mint egy filosofus mondgya, hogy az eszesség. a jelen valo dolgokot el rendeli, a jövendöbelieket elöre el láttya, és meg emlékezik az el multakrol, ö is igazgattya az elmét. és atanátsot, a második az, a mely a jót követetti velünk, és arosztol el távoztat, a mely kormányozza tselekedetinket, hogy jók. és ditserétesek lehessenek, keresvén arra jó modot hogy végben mehessenek, ez igy lévén, ezt a két részit. az eszességnek, lehet nevezni. az egyikét. prudentia speculativa, a melyet is mi más képpen, neveztük böltseségnek, értvén ezen a szón, a meg vilagositatot elmét., vagy a jó értelmet, amásikát prudentia activa, a munkálodo eszességel ellenkezik aresttség, és ahirtelenkedés.

A mi végezésinkben. vagy valami munkánkban valo hirtelenkedés, atürhetetlenségtöl vagyon. atürhetetlenség pedig ellensége a jó végben valo menetelnek, ugyan ö is annak az oka. hogy mindenhez fognak. és semmit nem végeznek, vagy is roszul végezik el. ugyan öis mondat vagy tselekedtett mivelünk sokat helytelenül, a dolgot mi velünk nem követeti, hanem meg elözteti. végtire ugyan öis ront el mindent, vagy is semmi jót nem mivel.

Erröl elég példát lát kegyelmed asok beszédü emberekben, a kik még lélegzetet is alig vehetnek, és akiknek birkozik a szó a szájokban. hogy melyik mehessen ki hamaréb, vagy is az ollyanokban. kik oly siettségel beszélnek. hogy ellenkezöt mondanak. gondolatokal. és hogy alig mondanak ki négy szót. valamely dologrol. hogy azt félben hagyák, és mást kezdenek el.

Azok közé tehetné kegyelmed az ollyanokot mondá mariánna, a kik még azt sem várhattyák hogy az ora el végezze ütésit, hogy azt kérdik. hány az ora.?

Vannak még ollyanok, mondá apáter. akik még rószabbul tselekesznek, tudni illik azok. akik minden gondolatlanul; a mások tselekedetiröl és gondolattyiról tésznek itéletet, semmi elöttök rejtékben nem marad, és ollyan gyanuságal vannak másokrol. hogy ollyat tselekedet, vagy mondat, a mely még eszében sem volt. és hogy ha öket egy kevessé arrol meg intik, még azt akarják, hogy mások is más képpen tselekedgyenek.

Ugyan gyönyörüség az ollyanokot nézni mondá angyélika, fö képpen ha valamely uj házhoz mennek. mert ót semmit helyben nem hagynak. mondván hogy agazda nem tud aház építéshez, ennek agráditsnak amot kellet volna lenni, ennek aháznak, más felöl kellet volna ajtot hagyni. és ha valami gondolattyok szerént találkozik, akor örömel mondgyák. én is ezt ugy gondoltam volt. de hát még mit mondhatni az olyanokrol kik az ország dolgát forgattyák. mivel az ö itéletek szerént, semmi ugy nem megyen végben a mint kellene, se adolgokot ugy nem folytattyák. a mint kivántatnék. az ellenséget nem ugy kellet volna meg ütni, egy szoval. mindenben gántsot találnak.

Nem tudgyák ök azt felelé apáter, hogy egy ország ollyan, mint egy nagy kö oszlop, a melyet nem lehet nagy eszközök nélkül meg mozditani. és amely nem mozdul oly könnyen, mint valamely olyan dolog. a mely nem annyi részböl álló. gyakorta nem lehet azt egyenesen vezetni, hanem nagy kerületet kel véle tenni. és mint hogy tsak azok üsmérik azokat az eszközököt, kik azokot mozgattyak, meg kel botsatani azoknak avakságban lévö nyughatatlan visgáloknak., hogy ha az, a jó szándéktol jö, és szánni kel öket, ha hamiságoktol vagyon.

Én nekem minden nap kell nevetnem az ollyanokat mondá angyélika, akik mindenkor ollyan sebeségel járnak. mint ha mindenkor üznék öket. vannak is itt aháznál ollyanok. kik mindent nagy sebességel, és hebehurgyaságal mivelnek, ha üveget mosnak. el törik, ha valamit tisztogatnak el ronttyák, ha valamit kezekben vesznek, már az eltörik, vagy el vész, vagy el tévelyed, nem tudván hová tették. egy szoval a mi házunk ajó erkölcs temploma volna, ha ugy lenne a mint apáter mondgya.

Hogy szenvedi ezt el kegyelmed mondá télámon diánnának,

Had beszéllyen felelé diánna, régen nem mulatta magát.

Mit vétek én azal az aszszonynak. mondá angyélika, ha azt mondom hogy a háza temploma lehetne a jó erkölcsnek,

Én sem tűrhetem el mondá télámon. hogy elé ne beszéllyem mitsoda szép dolog történt ennél a háznál. nem régen. az aszonynak vagyon itt egy szolgáloja, a ki mindenes a háznál. igen jó szolgálo de rettenetes szeles, az aszszony parantsollya néki hogy fözzön bizonyos orvoságot. ne talállya kegyelmed rosznak pater uram ha semmit sem hagyok el belölle., igen jól vagyon felelé apáter, a jó historikus ugy tselekeszik.

Az orvosagot tehát tsak hamar meg fözte. a mint el itélheti kegyelmed, de az alat bort kértenek tölle a kónyhára, az orvoságot a tüz mellet hagya. gyertyát gyújt és fut apinczében. de alig vonta ki a csapot. hogy minden felöl kezdik szolitani Ilona. Ilona, arra a pinczéböl ki fut, a tsapot a keziben felejti, és meg nézi hogy miért szolittyák, mondák neki hogy az aszony az orvoságért haragszik hogy bé nem vitte, oh hiszem régen készen vagyon felelé ilona. arra fogja az orvoságot, és a fecskendöt, és az aszszony házában megyen, az aszony haragal mondá néki hogy mindenkor utánnad kell várakoznom. az alat az aszony le üll hogy az orvoságot bé vegye, de ilonának esziben juta hogy a bor foly a hordobol, azonnal le veti a fecskendöt. és az orvoságot. az aszonyt ótt hagya. és kezd futni a pincze felé, egy gyermeket elöl talál, abban meg botlik. és azzal együt le esik, és egy asztal lábában a fejét bé töri, a vér azonnal el lepi, minden felöl futnak segittségire, a kis gyermeknek is folyt avér az orábol, Ilona egy kevesé magához térvén, mondgya tsak lassan. a pintzében, a pintzében. a többi azt gondolták hogy egy kevés bort akarja inya. futnak mindgyárt borért, de már a pintze tele volt boral, mivel ahordonak fele oda volt.

Sok rendeletlenségek történnek felelé apáter, az ollyan szeles természet miat, igen nehéz el hagyatni az ollyan hebehurgyaságot.

Mint haragszom én olyankor, mondá máriánna. mikor valamely vendégsékor. tizen, tizen ketten akarnak egy szers mind az ajton. bé menni, de a nem lehet, azért mindenik meg áll az ajto elött. Én azt könnyen meg botsátom nékik mikor bé akarnak menni, felelé apáter, de a nevettséges hogy hasonlo szorosságal mennek ki aházbol. még is mikor bé mennek mondhatni hogy féltik. hogy a helyeket el ne foglallyák, de mikor ki mennek. miért ollyan siettségel; a tudni valo hogy mindennek ki kel menni, és kinek kinek házához menni, mind azon által, még is egy mast tapodgyák. mikor ki kel menni.

Hát mit mond kegyelmed páter uram. mondá angyélika, az ollyanokrol. akik mindenkor jönek. s' mennek, a kik mint ha mindent tselekednének. noha semmit sem tselekesznek, akiknek mindenkor szorgos dolgok vagyon; akik alig halgattyák meg másokot, beszélvén egy szers mind négy embernek is, noha semmit sem mondanak. de azt is nagy siettségel. kik szaporán sétalnak aházban., kik a melyét verik annak. akivel beszélnek. én azt tartom hogy illyenekröl. nem mondhatni hogy restek.?

Mind azon által azok. felelé apáter. és az a külömbség vagyon közöttök, és azok a restek közöt, kik semmit sem mivelnek. hogy ök sok fáradságokal, és munkájokal; még ezen életben büntetik meg magokot resttségekért, mivel semmit, vagy haszontalan dolgot mivelni, az a resttségtöl vagyon.

Gondolom páter uram. mondá telámon, hogy még a mester embereket is restnek mondgya kegyelmed?

Igen is felelé a páter, ha henyélök.

Én azt mondom felelé telámon, hogy ha még dolgoznának is, mert egy ollyan mester ember. a kinek arra esze vagyon. miért nem üz egy nehány féle mesterséget, egy tsizmadia miért nem tsinalhatna gombokot és köntöst?

Én is halottam az elött ezt a kérdést mondá a páter. hogy ha nem volnaé jóbb egy embernek, egy nehány féle mesterséget meg tanulni, hogy sem mint tsak egyet.

Én is halottam azt mondá angyélika, egy jó akaromtol. a ki is volt idegen országokban. hogy kivált török országban. a közönseges, hogy mester ember egy házat egészen fel épit, a kömives mesterségit. elsöben végben viszi, azután. a mit egy átsnak kel meg tsinálni, azután az asztalos munkán el végezi. meg másut, ahol egy paraszt ember. a házát meg tsinálván, posztot csinál, vásznat szö, köntösét maga meg tsinállya.

Ugy tettzik angyélika. mondá télámon. hogy még az özön viz elöt valo emberekröl akarsz beszélleni. a kik is mindenik maga volt mester embere magának.

Azzal kételen az ember, mikor nintsen más mester ember felelé a páter, de közönségesen azt tarttyák. hogy ollyan országban a hol a nép böv, a természetet kel követni, mert mind hogy külömböznek. az emberekben a hajlandoságok. a foglalatosságot is kel külömböztetni, ugy is fogja szeretni ki ki a maga mesterségét. és abban magát alkalmatossá tenni, de a mesterséghez, nem tsak hajlandoság, de még gyakorlatosság. és idö kivántatik, mert mikor valaki tsak egy dolgot tselekeszik, sokal jobban miveli azt annál. mint aki azt nem gyakorollya, és abban az a haszon vagyon. hogy mindenik féle munka. szaporábban, és jobban megyen végben.

Végezetre azt mondom. hogy szintén el kel kerülni azt a nagy nyughatatlanságot. és hebehurgyaságot, valamint aresttséget, mert az is ellenkezik a jó erkölcsel, az okoság arra jóbb modot nem adhat, hogy meg lehesen mérsékelni ahirtelenkedést, mint azt, hogy a dolgot az idöhöz kel szabni, példának okáért, mikor valaki sétál, mi szükség annak ugy futni hogy még lélegzetett is alig vehet, holot se az idö, se adolog arra nem sürgeti, és hogy azt tsendesen, jobban véghez lehetne vinni, hogy ha pedig valaki, valamely nyomoruságba, vagy szerentsétlenségbe esik, akoron szükséges hogy síettségel mennyünk segittségire, és serényen szolgállyunk néki.

Jól értem hogy mit kiván a páter, mondá mariánna, mivel azt akarja. hogy ki ki maga hivatallyára vigyázzon. hogy ajó dolgokban foglalatoskodgyék. de nem akarja hogy tunyán, vagy szelességel munkálodgyanak.

Igen is ugy vagyon felelé apáter.

Ugy vagyon. de nehéz aza munka felelé reá máriánna

Ugyan is páter uram, mondá télámon, hát ha valamely ember, vagy aszszony, anyira beteges, hogy a nehéz munkát nem követheti, vetkezneké ha azt el kerülik?

Nem vétkeznek felelé apáter, mert a lehetetlenségre senki nem köteles, nem is szollunk mi másokrol. hanem azokrol. akiknek semmi akadállyok nem lehet hogy ahivatallyokot végben. ne vigyék. ez iránt meg kell jol kinek kinek magát visgálni.

Bizonyára akarom hogy ezeket meg tanultam mondá télamon, valo azt tudtam hogy resttség egyike a fö hét vétkeknek, de azt gondoltam hogy aresttség tsak. abban áll. a midön sokáig maradnak az agyban. vagy a mikor éppen hejában ülnek.

Láttya már kegyelmed mondá apáter, hogy nem tsak ebben áll, de ha tsak ebben állana is, nem elég volnaé a? nem szégyenire vagyoné az atermészetnek, a midön valamely férfiu, vagy aszszony. szüntelen valo tunyaságban tölti életét. egyébre nem lévén gondgya hanem az ételre, italra. és az aluvásra, ez meg nem egyezik a szent irásal, a mely azt mondgya, hogy az ember ugy teremtetett a munkára, valamint a madár arepülésre. jób. C.5.

Azt meg vallom. hogy semmi nintsen irtoztatób mint. az illyen resttség. nem tudom hogy engedheti meg az ollyanoknak lelkek üsméreti, hogy ollyan kenyeret egyenek. a melyért, anyit izadtak mások. és hogy fordithattyák a magok szükségekre a mások munkáját, holot ök ahoz semmi munkát nem tesznek. hogy nem szégyenlik e világbol. tsak ugy ki menni, valamint abban jöttek. mivel mind egy, akár ót ne legyen az ember, akár ott legyen ha semmit sem munkálodik, adna Isten. hogy tudnák, mitsoda itélettel vannak abölcsek az ö resttségek iránt., azt mondgya socrates, hogy az ollyan. a ki semmi mesterséget nem tud. nem is igyekezik valamit tanulni. és nem is akarja aföldet mivelni, meg mutattya az ollyan. hogy vagy lopni, vagy kodulni akar., vagy elegendö elméje nintsen. Ci 2. de nat.deor.

A páter igen jol mondgya mind ezeket mondá angyélika, azt is akarnám tudni, hogy mitsoda külömbség vagyon az élet közöt, a melyet élnek mostanában. az illyen restek, és a mellyet éltenek, a midön az annyok méhében voltanak,

En pediglen, mondá nevetve télámon, azt gondolom hogy tsak az ollyanok üdvezülnek.

Jól vagyon felelé angyelika.

Hat nem ugy vagyon kérdé télámon. nem tudodé azt angyélika, hogy az Isten arrol kér tölünk számot a mit tselekedtünk,

Az ugy vagyon felelé angyélika. hát az után.?

Az után felelé télámon, midön azt kérdik az ollyanoktol hogy mit tselekedtenek a földön hatvan.. vagy hetven esztendeig, azt fogják felelni semmit, ez igy lévén, nem fogják akárhozatra itélni az ollyanokot. kik semmit sem tselekedtek.

Bezzeg mely gondolat e, felelé angyélika, de bizonyosé kegyelmed abban. hogy a más világon a tréfának helye vagyon, mert más képpen, azt a semmit, igen drágán meg fogják fizetni. de mit szaporitok szót kegyelmedel. mivel kegyelmed mindenkor félben hagyattya a páterel. a beszédet.

Nem is tudom már hol hagyám el mondá apáter, ah! azokrol a haszontalan tselekedetekröl. volt a szó. a melyeket tselekedtet velünk a resttség, azt mondom tehát, hogy akár fáradságosok legyenek is, de azok nem tselekedetek, hanem haszontalan valo foglalatosságok.

Mit gondol kegyelmed mit tsinál az ollyan férfiu, vagy aszszony, a ki egész életét ajátékban tölti. aki egyébröl nem gondolkodik, tsak ajátékról, aki tsak ajátékhoz ragaszkodik, gondolkodhatiké az Istenröl.? gondolkodhatiké arrol, hogy tsak ö érette vagyon evilágon? és hogy tsak magáért is hozta evilágra? de gondolkodike tsak arrol is. hogy mitsoda nap vagyon?

Hogy hogy páter uram, mondá angyélika, senki sem gondolkodik többet mint az ollyan, mert mikor az aszony egész nap jádzot, tudom hogy sokszor. még álmában is arol beszél, sokszor nevettem én azt.

Azt értem azon felelé apáter. hogy az ollyanok nem gondolkodnak egyébröl, hanem tsak anyereségröl, a mely sokszor nem jó modal is megyen végben.

Tehát aki jádzik mondá máriánna. roszul tselekeszik,?

Abban nem kell kételkedni felelé apater, nem is lehet vétek nélkül a mint jaczodnak az ollyanok. nem ugy vagyoné a. hogy mikor az aszszonytol valaki száz forintot nyer. arra nem nézhet jó szivel. se jót nem mondhat felölle, hogy ha az aszszony azt akarja. hogy oktassam. az igazat meg kel mondanom.

Igazán meg vallom felelé mariánna, hogy az ugy vagyon.

Ez elegendö mondá a páter, hogy ha egyéb nem volna is, láttya tehát az aszony hogy ajáték el olttya a felebaráti szeretetet, és azért vétkes.

Hát még mennyi más nyomoruságokot nem okoz ajáték, nem igazé hogy ajátékosok, el tékozollyák. el zálogosittyák joszágokot. ez igy lévén. a feleségek, és a gyermekek javait lopják el, a kiket, minden féle törvény szerént tartoznak táplálni.

Ugy tettzik, mondá máriánna, hogy a tsak a közönségesrendet illeti.

Követem az aszszonyt, felelé apáter. sött még inkáb illeti agazdagokot, mint sem a szegényeket. mert a tudni valo dolog, hogy jáczodnak nagyob játékokot, és hogy ök is vesztenek többet. az után ajoszágot, az ezüst mivet el zalogosittyák, el adgyák, az után ruhájokot. a kölcsönözéshez kezdvén. tsak hamar nyomoruságra jutnak.

Üsmerek olyan fö renden lévöt mondá télámon, aki nem fizethetvén meg a mit el vesztet, a felesége övét, nyakra valoját adta el.

Én is üsmérek ollyat, mondá angyélika, aki mindenit el jáczodván, meg házasodék hogy pénze lehessen, de másod napján lakadalmának, valamenyi pénzt adtak feleségével, azt mind el veszté, de a mi leg szebb, még avölegényi köntösét is el nyerék tölle, ugy anyira, hogy még a kapuja elött le kelleték vetni, és tsak egy ingben menni, az uj felesége eleiben. akinek is, atolvajokra kezde panaszolkodni.

Illyen avége ajátékosoknak mondá apáter, és minek utánna henyélö, és haszontalan életet éltenek volna, nagy nyomoruságokban. szegénységekbe, esnek, ez okáért azt el mondhatom, hogy nem tsak a játékosok, de sött még azok, is, kik az idöt a játék nézésbe töltik, jóbb életet nem elnek.

Oh' páter uram mondá télámon, mitsoda roszat tselekedhetnek azok, kik nem jaczodván, se nem nyernek, se nem vesztenek?

Nem veszteneké ollyankor felelé a páter, midön hejában töltik az idöt. a kik minden gyönyörüség nélkül. atunyaságban maradnak.

De mint hogy ollyanokról szollunk. kik hejában valo életet élnek. hát az ollyanokrol mit mondhatni, kik tsak ahireket halgattyák. a hirekröl beszélnek, ugy annyira, hogy még az ételt is el felejtik, házrol, házra járnak, még jövendöléseket is tesznek. adolgokrol.

Vannak ollyanok mondá angyélika. akik ugy okoskodnak olyan dolgokrol, a melyek négy vagy ött száz mély földnire történtenek töllök, és olyan sebeségel vetekednek rajta, mint ha életekbe járna adolog, noha némelykor tsak anyit tudnak azokrol adolgokrol. mint én, és a melyekbe nem hogy valamely hasznok volna, de még meg sem érdemli hogy azon vetekedgyenek.

Vannak meg ollyanok, akik mindenbe gántsot találnak, mindennek rosz magyarázatot adnak, akik semmibe nem talállyák jól az ország dolgát, éppen nem szenvedhetem az illyen okoskodokot.

Igen is vannak ollyanok felelé apáter, és az ollyanokba. hamiság. és háláadatlanság is vagyon. az ollyanoknak hálákot kellene adni Istennek, aki nékik olyan jó fejdelmet adot. ki az országot boldogságba, és nyugodalomba. vezéreli, akinek vigyázásáért, a nép tsendes álomba lehet, el lehet itélni háláadatlanságát az ollyanoknak, hogy lehetne töllök, az országnak valamely szolgálatot várni, holot még ök beszéllenek ellene.?

Példának okáért, hát ahonnét vagyon, hogy ma érkezzék valaki ide, és beszéllye elé hogy mint vette meg atörök fejér várt, azt pedig tsak négy ember elött, már valamelyik azok közül más képpen fogja elö beszélleni. én nem tudom hogy lehet a?

Az attol vagyon mondá angyélika. hogy szerettyük a hazugságot,. és hogy azok, kik valamely hirt hallanak még ahoz valamit tésznek. mint ha valamely részek volna benne.

A nintsen külömben mondá erre apáter; talám termeszet szerént valo okát is lehetne annak adni. mivel hogy az elmék nem mindnyájan egy aránsuak, attol vagyon. hogy a négy személyek, kik egy szers mind hallották a hirt, nem egy aránsu elmével fogták. és tartották azt meg, az egyike, tisztán és világosan meg értette. a másikának az elméje homályosan fogta meg. és igy atöbbi is, és mikor azt mindenik elé beszelette. másoknak, mindenik más képen beszélette elé. az után az a hir kézröl kézre menvén, és valaki azt fél fülel halván, nem érti hogy fejérvárt vették meg, hanem föld várt. ugyan eszerént is mondgya másoknak. és igy a szegény hirt. két ora alat másá változtattyák.

Illyen formán tehát mondá mariánna, nem kellene hirt halgatni.?

Én azt nem tartom, felelé apáter; sött még azt mondom. hogy tartozunk tisztességesen azokot halgatni. ugy is vagyunk az országban. mint valamely nagy hajoban. és mint hogy nagy tunyaság volna valakitöl, a szélvésznek idejében, a hajó fenekén maradni, és nem segitteni másoknak, szintén ollyan nagy gondolatlanság, és háláadatlanság volna nem gondolni azal. a mi a fejdelmet. és az országot illeti. vagyon ollyan idö, a melyben. lehet tudakozodni, és ha egyébel nem lehet segitteni. leg aláb az imádságal. de mindenkor abban tölteni az idött, aresttség, és vétkes volna.

Mint hogy páter uram. mondá. angyélika a restekröl vagyon a beszéd mondgya meg kegyelmed azt nekem. nem rest életüeké azok, a kik egész élettyeket; a látogatásban. és az udvarlásban töltik. semmit mást nem mivelnek. ihon ö kegyelméröl jutott ez a gondolat eszembe. mutatván télámonra.

Ez igen helyes gondolat felelé apáter, nem is kel abban kételkedni, mivel a, nagy idö vesztés, de azt ki veszem. midön valamely dolog, a melyel felebarátunknak szolgálunk, vagy tellyeségel az emberség, és a köteleség azt hoza magával, hogy mások látogatására el menyünk, de ezen kivül, nintsen nagyob resttség annál, mint a ki házrol, házra hordoza haszontalan ábrázattyát. még nem is szollok arrol, hogy menyi haszontalan idöt töltetnek el másokal, a melyért számot kel adni, és hogy menyi alkalmatlanságot szereznek másoknak.

Lehetetlen hogy ne nevessem. az ollyan aszszonyokot. monda angyélika, kik egy kis fö fájásért, harmad napig maradnak az ágyba, de a még leg kedveseb idö ö nállok, mert ollyankor inkáb mennek látogatásokra, a betegnek az ágyát ugy körül veszik, mint ha valamely régi koporsot mentenek volna látni, de még miröl beszélnek ótt, semmiröl. óh páter uram. ha kegyelmed prédikállani akarna, az egész böjtre valo matériát adhatnék kegyelmednek. azokrol atunyakrol. azért mesze nem kellene mennem, közeleb is fel találnám mutatván télámonra.

Egész nevettség mondá máriánna, hogy ezek mint veszekednek egy másal.

Azt is szeretném tudni, mondá angyélika. apáternek, hogy mit mond kegyelmed az ollyanok felöl. akik egyében nem törik a fejeket. hanem hogy lehessen ujjab tziffraságot ki találni, hogy kinek vagyon leg szebb válla. leg jobb tsinalatu szoknyája, ki visel leg szebb matériát, ki visel leg szebb tsipkét, azt kérdem. hogy ha az illyen nem tunya eleté.

Igen is a, felelé apáter, és az ollyanok, tsak a hejában valoságon kapnak.

Hadd szollyák már én is mondá télámon, mivel nagyobbat kérdhetnék én annál.

Nézzük mondá angyélika.

Azt kérdem pater uram, hogy mit mond kegyelmed az ollyanok felöl, a kik minden dolgokot. el hagyák az olvasásért.?

Mindenkor. tsak a páter ellen vagyon mondá lassan angyélika.

A kik nem tsak a könyvekbe vannak. hanem még könyveket is tsinálnak, a kiknek az elméjek soha helyén nintsen, akik mikor azt kellene felelni ugy, azt felelik nem, a kik még apennát is rágják, hogy valamely szép gondolat nem jut mindgyárt eszekbe.

Az ollyanok semmire nem jók, felelé apáter, mivel tsak azért olvasni hogy az idö tellyék, és azért tsinálni könyvet. hogy auctor lehessen valaki, és az alat el mulassa köteleség alat valo hivatallyát, az ollyanok nagy fáradságal számláltattyák magokat a haszontalanok közzé, mivel nagy fáradság, atanulás. és akönyv tsinálás.

De hogy ha azért olvas valaki, hogy a henyélést el kerüllye, vagy hogy abban tölttse el azt az idöt. mely más egyéb foglalatoságitol marad, vagy ha ollyan hivatalba vagyon, valaki, mely a tanulásban áll, vagy ha annyi tálentuma vagyon, hogy valamely hasznos munkát adhasson ki, olyankor az igen ditséretes, itéllye el kegyelmed, mitsoda tudatlanság nem volna. avilágon. hogy ha könyvek nem volnának.? azért el is mondhatni, hogy a könyv, lelke az elmének, nem kell tehát a tanulást haszontalannak tartani. söt még atáplállya az elmét, nem szollok azokrol a nagy elmékröl, kik ékességi voltanak avilágnak, és az anyaszent egy háznak, hanem azokrol a királyokrol. és császárokrol; kik a leg nagyob hadakozásokban is. könyveket irtanak, noha egyéb köteleségeket végben vitték.

De az ollyanok, kik ujjokat. pennájokot harapják, midön valamely fabulákot, haszontalan historiákot tsinálnak. a melyek nem egyébre valok, hanem hogy az idöt vesztessék, az ollyanok vétkesek, mind a magok resttségekért. mind a melyet okoznak másoknak.

Kérem kegyelmedet mondá angyélika a páternek. ne sajnálya kegyelmed meg halgatni az én gondolatomot is, és ennekem meg mondani, hogy mitsoda itélettel vagyon kegyelmed az ollyan szerelmesek felöl, a mint lehet ö kegyelmeis, mutatván télámonra, akik házrol. házra járnak., ahol valamely gazdag házaságra valot tudhatnak. és ótt tsak a suhajtásban. panaszolkodásban töltik az idöt, az illyenek pater uram. nem ollyan henyélöké, mint akik meg holt életet élnek, mivel semmi szándékok nincsen, se szorgalmatosságoknak, semmi oka nem lehet.

Az ollyanok mondom. akik azért szerelmesek. mert nintsen elméjek egyébre. és nem is mivelnek egyebet, tsak abban áll minden foglalatosságok. abban élnek. és abban is halnak meg hogy a legyezöt tarttsák. hogy a tsipkét, és a szoknyát ditsérjék, azt kérdem már kegyelmedtöl páter uram. követem télámon uramot. hogy ha az illyenek. nem a mi resteink közül valoké.

Abban nem kell kételkedni felelé a páter. mert ugyan is mitsoda életet élnek, ámbár ártatlan volna is, ámbár az olyan férfiak veszedelmesek ne légyenek is, a mint magais mondgya kegyelmed hogy az ollyanok tsak szokásbol szerelmesek. mind azon által sok idöt vesztenek, és vesztetnek el. és ha az aszonyok jol gondolkodnának. nem szenvednék öket. ha egyébért nem is, tsak a betsületekre valo nézve.

Én is akarok kegyelmedtöl egyet kérdeni. mondá télamon. apáternek. mert látom hogy mind egy zászlo alá teszi kegyelmed azokot, kik el mulatván igazán valo hivatallyokot. a haszontalan valoságba foglallyák magokot. hová teszi kegyelmed azokot az egy házi renden lévöket, és szerzeteseket. kik egész élettyeket. a világi dolgokba töltik?

Bezzeg nem vártam ezt mondá angyélika.

Hová teszem felelé apáter. oda ahová atöbbit tettem, még roszab helyre ha volna. mert azon kivül hogy a haszontalan és a tunya élet, rosz, ö bennek a nagy botránkoztatás, a fogadás tételekre valo nézve.

Gyönyörüség a pátert halgatni. mondá angyélika. mert egyenesen beszél. és felel,

Mert az ollyanok. mondá a páter. távul vannak, valamint én is távul lehetek. a szent pál hagyásitol. 2 tim. 4.5. távul vannak attol az élettöl a melyet kell élnünk, és a melynek, lelki életnek kellene lenni, a mindenkori elmélkedésben, távul vannak az anyaszent egyház akarattyátol. a ki is azt parantsollya. a Conciliumokban. hogy semminémü pap, se diaconus, magát avilági dolgokba ne árttsa. se magára ne válallya a más dolgait, se törvényit. Conc. tolet. can.6.

Szollyaké páter uram. kérdé télámon?

Igen is bizvást. mondá apáter. ne titkollya el kegyelmed gondolattyát.

Hát kegyelmed miért válallya magára a más dolgát kérdé télámon?

Oh! e már sok mondá az ágybol diánna.

Követem az aszszonyt. felelé apáter. igen hellyesen vagyon. söt meg annál jóbb neven veszem, hogy nem hizelkedik, okát is kell adnom mondásomnak. azt mondom tehát most is, tekintvén télámonra, hogy nem kell magamot ártanom a világi dolgokba, ugy hogy abbol magamnak minden napi hivatalt tsinállyak, és hogy el fordullyak attol, a mire tettzet Istennek engemet hini, ugy roszul tselekedném, ha azt tselekedném.

De mint hogy, akár mitsoda renden legyünk, a keresztényi életnek. a felebaráti szereteten kell forgani, azért ugyan az a felebaráti szeretet tészi nem tsak hellyessé, de sött még parantsollya is nekem a mit tselekeszem. ugyan az is parantsollya, hogy mindent el hagyak, s' ide jöjjek.

Az aszszony jol tudgya, hogy mi hozot ide. azt is tudgya hogy nem szokásom a világi dolgokban ártani magamot. és hogy nem egyéb ók, hanem tisztán a felebaráti szeretet köteleségéböl tselekeszem, nem a magam menttségére mondom ezeket hanem azért hogy a botránkoztatást el vegyem. ha találtam adni, és hogy a dolgot meg mondgyam hogy miben vagyon, magamnak sem tettzik az illyen, jövés. s' menés. de a felebaráti szeretetre kel vigyázni.

A felebaráti szeretetet halgatom tehát. kegyelmedet is arra intem hogy azt halgassa. minden dologban. tudván azt, hogy az Isten azért adgya azt a jó erkölcsöt, hogy gyözedelmet vehessünk a testen. a mely gyözedelmet. meg is koronáza az égben.

A felebaráti szeretetnek kell tehát munkálodni, mi bennünk, ugyan az küldotte ki régenten a remetéket apusztából, és hogy ha az után találkozik valaki ollyan közöttünk. aki valamely indulatbol annak meg ronttya tisztaságát, vagy ha én magam is meg rontom, jaj annak, és énnekem.

Valaki az ajton zörgetvén, diánna mondá angyélikának hogy nézné meg kitsoda.

Angyélika azonnal. viszá tére, és mondá. hogy a vatsorának ideje volna. diánna meg marasztván máriánnát. együt vatsorálának.


Harmadik. Napon. valo beszélgetés.
Hogy a munka, természet szerént,
minden renden lévöket illeti.

Más nap. mindnyájan esze gyülvén a diánna házában, és egy mást köszöntvén, ki ki le üle. mint hogy nekem kell eszében juttatni apaternek. mondá angyélika, hogy miröl volt tegnap a beszéd, a könnyen eszembe jút, hogy mind eddig tsak a resttségröl beszélgettünk, arrol a kegyetlen. de kedves örökös urunkrol. a kinek is mindnyájan. valakik itt tanácsi székünkben ülünk, igen engedelmes, és hüséges rabjai voltunk. ki veszem egyedül apatert akinek is meg kel minket szabadittani. azért kérem is kegyelmedet. hogy kövesse intésit, és siessen kegyelmed minket meg tériteni, mert ihon az aszszonyok. valamely haszontalant várnak ide. a ki is félbe hagyattya a beszédet.

Én azt tartom. mondá apáter. hogy nintsen semmi. a mit az Isten ugy utállyon. mint a resttséget, mert ha meg tekénttyük teremptésit. meg láttyuk hogy mindenek mozgásban vannak, a teremptönek rendelése szerént, az ég, aföld. a tenger, afák, a füvek, és az állatok. mind ezek szüntelen valo mozgásban vannak. ez igy lévén, meg kellene szégyeletében halni arestnek, látván hogy ezek szüntelen valo mozgásban vannak, és tsak ö marad egyedül veszteg haszontalanul, mint ha a tagjai el volnának száradva, illiké ez, egy ollyan emberhez. akit az Isten arra itélt. hogy veritékével egye kenyerét. valamint szent pál is mondgya, hogy a ki nem akar dolgozni, annak nem kell enni adni, mert hallyuk hogy némellyek ti közöttetek. rendeletlenül járnak, semmi dolgot nem tesznek. és ollyan dolgokban avattyák magokat, mellyek nem illetik öket, hadgyuk, és kérjük az illyeneket, a mi urunk Jésus kristusunkra. hogy tsendeségel. munkálodván, egyék tulajdon kenyereket. 2. thess. 3.11.

Páter uram. mondá télámon. ugy tettzik hogy más képpen kellene gondolkodni. mert hogy kivánhattya kegyelmed azt, hogy a fö renden lévök. ugy dolgozanak mint a nap számosok,?

Nem az, azen szándékom felelé. apáter, hanem azt akarnám, hogy a resttséget ne fedeznék el.azal. a fö rendü titulusal. mint ha a fö rendüség. szabadságot adna a henyélésre, holot még azért kellene leg inkáb munkálodni, holot, az uraságban valo létel. mind több okot, mind több modot ád arra.

A jó erkölcsnek uttya. munkával jár, és ha az ollyan személy, aki valamely hivatalban vagyon., a jóban akarja foglalni a tálentumát. és az idöt, nem lészen munkásab élet. az övénél. ámbár testi fáradság nélkül dolgozzék is, valamint szent Bernárd mondgya. sapientiae otia negotia sunt, etquo otiosior est sapientia, ea exercitatior in genere suo, super. Cant.serm. 85. pusillanimitas est, mondgya szent tamás, qua quis ea non attentat. quae suae naturali virtuti sunt Commensuratae, Qui bona dispositione naturae, vel scientia. vel exteriori fortuna recusat uti, ad virtutem. pusillanimus est.

A bizonyos mondá angyélika. hogy sokszor haragszom belsö képpen az ollyan férfiakra. kik aszonyi életet élnek, kik ollyan elégségesek magokal, mint ha az ország dolgában járnának. én azt tartom, hogy a nem ajó erkölcstöl, hanem, az ész fogyatkozásátol vagyon. mert ha magokrol gondolkodnának. meg kellene halni szégyenletekbe. látván azt, hogy mitsoda, meg vetéssel. vannak mások az ö haszontalan voltokhoz.

De hogy szól angyélika. az aszszonyokrol. mondá télámon.

Miért ne szollanék. felelé angyélika. nem mind egyé mikor az ollyan férfiakrol szollok., a kik nem jóbbak az aszszonyoknál. holot nékik jobbaknak kellene lenni, és igy az aszszonyokrol is szollok.

De követem az aszszonyokot. mint hogy már magunkrol is kell szollanom, lehetetlen nem nevetni. mikor a mi aszonyainknak lágyságokot, és meg mozdulhatatlanságokot látom, regel, két, harom oraig egy széken meg nem mozdulnak. valamint a kö bálványok. mikor az aszony fejét fel tsinálom, és magát fel öltöztetem., ugy tettzik mint ha kö farago volnék. a ki hol egy képen. hol más képen forgattya a kö képet, hanem tsak a külömbözés vagyon közöttök. hogy a mi tsont képeink beszélnek, és minket haragal pirongatnak.

Az is mulattság nekem, mikor ollyan aszszonyokot látok, a kik soha sem járnak, a kik soha husz lépésnire sem mennének a templomba; hogy ha hintoban nem tennék öket, midön pedig viszá térnek, azt mondhatnák, hogy valamely nagy utrol jönek viszá, ollyan fáradton vontattyák fel magokot agráditson, az után, alig vagyon anyi erejek. hogy a szájokban tegyék a falatot. és ha kérdik töllök asztalnál. az aszszonynak tettziké hogy ebböl az ételböl adgyak. azt felelik nagy kényesen. magam sem tudom ha ehetnémé.

Diánna ezért egy kevesé meg neheztelvén mondá., angyélika, egy kevesé többet mondasz, mint sem a mint kellene.

A valo felelé angyélika, de mint hogy a férfiakrol szóllunk. magunkot sem kell el felejteni.

A bizonyos hogy vannak ollyanok. akik magokon eppen nem tudnak segitteni, valamint történék. egy iffiu fejdelemel., a ki sétálni menvén. az esö kezdet esni, és panaszolkodni kezde a gondviselöjének, hogy az esö a szájában esik, e felelé néki, hogy fogja bé. a száját, és nem esik belé.

Nem tudom ha végbe vitteé azt a nagy fáradságot, de mint hogy egy nehány vers jutot eszemben. egy bizonyos reströl, lehetetlen hogy el ne mondgyam.

Mátyásnak nints egyéb dolga,
Hortyog, ásít el nyujtozva,
Karját igen ki nem nyujttya,
Ha tsak a pohárt nem hajttya,
oly rest, hogy ha észre venné
Magával azt el hitetné,
Hogy álmában ö dolgozot.
Valamiben fáradozot.
Hidd el talám nem alunnék,
kételen ha, le fekünnék

A mi aszszonyaink hasonlo állapotban vannak, de tsak lassan kel beszélenem, mert ismét meg pirongatnak, mikor le fektettyük öket, mint ha el temetnök, ugy tettzik mint ha se karjok, se lábok nem volna. nem is egy szers mind, hanem darabonként kell le fektetni öket, mikor egy lábokot jól el helyheztettük, a másikát is oda kel tenni, ha a bal kezek. jó helyt vannak. a jóbb kezekröl is kell gondolkodni, a fejek most igen fent vagyon. mászor meg igen alat vagyon. e, mind a fejekben lévö gondolatoktol függ, a mellyek is, hol fent, hol alat vannak, és a midön ennek a temetésnek vége vagyon. azt kérdik töllünk. jól fekszemé?

Ezen mindnyájan nevetni kezdének, de angyélika. ismét mondá, mit mond kegyelmetek az ollyan aszony felöl. a ki mihent asztaltol fel kél, egy székbe ül. és haragszik ha valaki körüllötte jár, ugy anyira. hogy a minap egyik a leányok közül a házban talált menni tsak a lába hegyén, még is az aszszonya nagy haragal monda néki, mit járkálsz it fudáza, a gyomrom emésztésit meg háborittod.

Hát hogy ne lehetne neheztelni az ollyan férfiura mondá télámon, a ki jó. és fris egésségü, de még is, mikor le fekszik. két oráig kel néki a talpát dörgölni meleg ruhával, hogy el aludgyék.

De mit mond kegyelmed az ollyan aszony felöl. kérdé angyélika, mint a kinél voltam a minap, tudtára adák hogy egy grofné akarna latogatására jöni, arra nagy sopánkodva. fel kiálta. oh! micsoda nagy alkalmatlanság ez, ilona, ad ide a vállamot, oh! mert. leg aláb, két oráig válban kel lennem,

Még etsak semmi, de mitsoda szenvedést nem okoz másoknak. az illyen rest lágyság. mert szánakodásal nézem, mikor az ollyan aszony atüz mellet, a hátát atüznek fordittya, és a magának ketsegtetö gyengesége miát,, a fejét is alig birja, a tüz mellöl is tavulab nem ülhet. hanem a szolgálojának mondgya. panna. ály hátam megé, és tarttsad a fejemet, a szegény leánynak ótt kel állani, mind addig valamég az aszszony el nem unya egy helybe ülni, a kementze pedig füstöl, a hátát a tüz süti, hogy egy képpen, hol más képen oltalmazná magát szegény, ha lehetne, hogy elevenen meg ne sütnék. mint ha az égetésre itéltetet volna a szegény leány. az aszonya tunyaságáért.

E mind nem jó, felelé apáter, de azon nem kel tsudálkozni. mert aresttségnek, és a restnek, olyan tulajdonsága vagyon. hogy tsak magát szereti, és azt gondollya. hogy az egész emberi nemzet, és az egész természet, tsak ö érette teremtetett, és mint hogy ez ellenkezik, a felebaráti szeretettel, azért számot is ád amás világon, a kegyetlenségért, a melyel vagyon másokhoz.

Nem mondom. hogy szolgát ne kellesék tartani, sött még a jó, mivel sok szegény legény a nélkül nyomoruságba volna.

Azt sem mondom. hogy ne kellesék magát szolgáltatni a szolgával, és szolgáloval, mivel még a szükséges. ne hogy hejában töltsék az idöt, a melyért is sok rendeletlenség szivárkozik egy házhoz.

Hanem azt mondom, hogy a vétek. midön ollyan dologban szolgáltattyák magokat. a mely öket tunyaságban. és a resttségben tarttya, azal nagy rövidséget tselekesznek. ha ollyat tselekedtetnek vélek. a melyet magok is végben vihetnék, mert azon idö alat. hasznos és jó dolgot tselekedhetnének, a mely Isten elött, nékik hasznosok lehetnének.

Én azt magam tudom. mondá mariánna, hogy mennyit kel szenvedni, mikor valamely restel vagyon dolga az embernek. mert nekem is bizonyos emberel holmi szám vetésem volna. de soha végben nem vihetem, mindenkor tsak holnapra halogat, és vagyon már két esztendeje hogy azt a holnapot várom. holot nem hiszem hogy napjában két orát dolgoznék, én azonban eleget szenvedek. mert adolog tsak halad, és ha valamelyikünk meg találna halni. a familia igen nagy kárban maradna.

Azt könnyü meg látni, hogy mitsoda. nyomoruságot okoz aresttség. mondá apáter.

Nékünk is itt a háznál hasonlo bajunk vagyon mondá angyélika.

Mert ihon az aszony, mutatván diánnára, már régen holmi nemességrol valo leveleket adot egy notáriusnak hogy le irja, imár huszor is küldöt hozája., de ki nem vajhattya kezéböl, és mint hogy olyan ember a ki nem gondol semmivel félö hogy talám vagy el vesztette. vagy valaki a háznál el szaggatta, valamint történék a minap egy uri aszonynak. a ki is meg akarván melegitteni a fodoritto vasat. nagy summa pénzröl valo ados levélel gyujtá meg atüzet. a melyet az ura ejtette volt ki a zebéböl, az után. azal menté magát, nem gondolta hogy a levél derék állapot legyen. mert rutul volt irva.

Én is üsmerek ollyan embert mondá télámon. aki már régen perlekedik, és mely pernek nem láthatom végit, mindenkor azon panaszolkodik, hogy a ki magára vállalta a perét, az igen emberséges ember, de a munkát kerüli.

Hát még az ollyanok, mondá angyélika. kik orát adnak egy másnak, hogy valamely dologrol végezenek, mikor eszembe jut, mindenkor kel nevetnem, mert a minap két uri embernek nagy dolga lévén egy másal, az egyik mindenkor azon sürgette a másikát, hogy adgyon valamely orát annak el végezésére, végtire meg egyezének. hogy együt ebédelvén, az után el végezék adolgokot. az, akinek házánál ebédelének. semmit ugy nem szeretet, mint atesti nyugodalmat. a másika pedig kövér, és koros béli ember volt. az ebédet hogy el végezék, ez az utolso. mindgyárt. a dologrol kezde beszélleni, a gazda. egy kevessé halgatvan a másikát az ásitás el nyomá. az után a szunnyadás, és az álom. a másik. a kövér volt. látta hogy a gazda el alut. hogy idöt ne veszesen. el hagyá a beszédet, és emberségtöl viseltetvén, nem akará fel költeni, de nem tudván mit tenni ö is el aluvék, nó már mind a ketten alusznak. de ugy aluttak. hogy egyik sem ébredet fel estig.

Azok kik a külsö házakban. voltanak, tsudálták hogy olyan sokáig maradnának együt, de azt is gondolták hogy nagy dologrol volna beszélgetések. azért nem mérének hozájok bé menni. az idö pedig bé setétedvén. az inas gyerttyát vitt a házban. de mindenikét nagy tsendeségbe találá. egyik egy felé. a másik, más felé hajtván a fejét., a világosság. és az ajtó zörgése. fel ébresztvén öket, nem tudák hogy hol volnának, végtire az álom ki menvén szemekböl, más idöre halaszták adolgot.

Angyélika. mondá nevetve télámon. te mindenkor félbe hagyatod a páterel beszédét:

Követem kegyelmedet. felelé apater. azt jól tselekeszi, látom is hogy letzkét adhatna nékünk arol. amiröl beszélgetünk.

A meg lehetne felelé angyélika, ha sokaig tanultam volna

a kegyelmed iskolájában.

Itt a vatsorának ideje lévén. a beszélgetést is félbe hagyák.


Negyedik napon valo beszélgetes.
Hogy miképpen. lehessen a resttséget el hagyni.

Más nap az egész társaság a diánna házában gyülvén, ki ki a maga helyére üle, és mondá télámon a páternek.

Eddig azt mutatta meg kegyelmed nékünk, hogy mitsoda rendeletlenségeket okoz aresttség, már ezután azt mutassa meg kegyelmed. hogy mi formában lehetne azt meg orvosolni. és hogy miképpen lehessen attol el távozni.

Én doktor nem vagyok mondá angyélika. de még is ha akarja. kegyelmed. igen jó tanátsot adhatok kegyelmednek

Oh! angyélika, felelé télámon. kerlek. had legyen az a köteleségem hozád.

Én egyebet nem mondok. mondá angyélika, hanem a mit Salamon mond a példa beszédekbe. eredgy oh rest. a hangyához, visgáld meg annak tselekedetit. és tanuly tölle okos lenni, ö nékie nintsen. se feje, se ura, se fejdelme, mind azáltal. gyüjt aratáskor. eledelre valot.

Ezt jol mondod angyélika. mondá télámon, de hagyad beszélleni magát a doktort

Én tellyeségel a nem vagyok. mondá apáter. de hogy kegyelmednek kedvit tölttsem, ki nyilatkoztatom gondolatimot ez iránt.

Még eleinte mondottam vala kegyelmednek. hogy resttség a magunkhoz valo szeretetnek leánya, annál is inkáb el mondhattyuk leányának. mert minden modon azon igyekezik, hogy attyának, hasznát, gyönyörüségit. és alkalmatosságát kereshesse, de mint hogy a magunkhoz valo szeretetet meg nem gyözhettyük másképpen, ha tsak meg nem szegjük mindenben kivánságát, a resttséget sem lehet más képpen meg gyözni, ha tsak hasonlo képpen nem bannak véle, egy szoval, hogy meg lehessen gyözni a resttséget. mindenkor ellenkezöt kell azzal tselekedni. a mit mi nékunk joval,

De sokáig nem kell ez iránt végezni.. mert leg kisseb halogatás is meg gyengittené az akaratot. a testnek pedig ha leg kisseb halogatást engednek. az elmét meg birja, azért soha leg kisseb idöre sem kell halasztani, midön valami jót akarunk tselekedni.

De mint hogy avégezésbe. és avégben vitelbe. az értelemhez kel folyamodni, azért az értelem is szab arra rendet. hogy mi képpen lehesen okosan végezni, helyesen. és ditséretesen. azt végben is vinni, mint hogy pedig az idötöl füg annak leg fövebb rendi, azért is mondgya demosthénes, hogy az idöre igen kel vigyázni, és hogy igen szükséges valamely dologrol végezni, vagy azt végben vinni, bizonyos idö elöt, vagy utánna.

Két féle dolgot kel pediglen el kerülni, mert ha egy felöl a resttség. meg gyengitti a végezést, és avégben valo vitelt. más felöl a hirtelenség. az idöt el ronttya, mint hogy ezek ellenkeznek az értelemel, azért is nevezik értetlenségnek., a mely nem egyéböl áll, hanem avakságbol, a halogatásbol. és a hirtelenkedésböl, az elsö fogyatkozás, a jó helyet, roszat választat mi velünk, a masodik, el mulatattya a módót, az alkalmatosságot. és az idöt, a mely helyes volt, és a mely többé viszá nem jö. a harmadika, meg elözteti velünk az alkalmatosságot. és az idöt. amely nintsen az ember hatalmában.

Hogy ha tehát az idö meg nem engedi hogy valamely dologhoz fogjunk. haszontalan volna arrol végezni, az értetlenség volna, a dolgot nem hogy eléb vinné. de sött el rontaná.

Ha pedig adolog ugy kivánnya. hogy serénységel vigyünk valamit végben. akor együgyüség, és resttség volna azt halogatni. mivel az ilyen halogatás, leg gyakortáb, a restes lassuságtol vagyon., a mely ollyankor kezdet velünk adologhoz. a midön már se idö, se alkalmatosság arra nintsen, a készületben tölttyük el az. idöt, mondá demosthénes, az athénásbélieknek. arra nem vigyázunk hogy az idö nem várja, a mi resttségünknek alkalmatoságát, ahejában valo halogatásban tölttyük azt az idöt mely szükséges a munkára, és a munkára valo idöt. a beszédben tölttyük. tacit. 3 hist. ezt láttyuk némely hig, és lágy elmékbe. akik semmihez nem foghatnak., akár mely hasznot lássanak is a dologban. a melyhez kellene fogniok. de a baj, a melyet abban sajditanak, el ijeszti öket a végben valo viteltöl. erre valo nézve nem tudgyak mire szanni magokat, keresvén szüntelen valamely tisztességes menttséget, sött még ha minden fáradság nélkül, és tsak az akarattal végben vihetnék is. mind azon által. az akarat is nehéz és alkalmatlan volna nékik. ollyanok lévén. mint a nyirkas papiros. vagy mint az árnyék ora, a mely noha szolgál valamire, de ö maga semmit nem tsinál. nem is kell tsudálni ha minden el vész, és semmivé lesz, a kezek közöt.

Én erre valamit mondanék monda angyélika. ha az aszszonytol nem félnék. tekintvén diánnára, mert aszony két hintos lovat akarván el adni. elegendöt is igértenek érettek. de addig halogatá. hogy két annyit meg ettenek, mint a menyit adtanak érettek.

Ez igen jól vagyon mondva, felelé a páter. igy is szoktak nyerni a halogatok.

Térjünk ismét viszá az elébbeni. mondásunkra, és vegyük azt mélyen az elménkbe. hogy ha restnek kell lenni a rosz tselekedetre. és hogy ha meg kell gyözni, erös és hathatos elmélkedésekel. arosz hajlandoságokot, a melyekre visznek, terjeszük magunk eleiben. egy felöl, atilalmat. mellyet az Isten tett minékünk, aki igasságot tészen leg kisseb vétkünkröl is. meg gondolván más felöl, aköteleséget, a melyel tartozunk jót tselekedni, a mi különös hasznunkra valo nézve, mivel ha jót tselekeszünk. meg is jutalmaztatunk az örökké valo élettel, és ditsöségel. meg gondolván végtire, hogy mitsoda igasságtalan valo dolog, meg bántani azt a jó Istent. aki minden nap anyi jokkal, és kegyelmeségekel tölt bé minket, hogy ha szükséges mondám. restnek lenni, a rosz tselekedetre, ellenben gyorsnak kell lenni ajóra, és azt minden halogatás nélkül. meg gyözvén mind azt, a mi attol el fordithatna.

Példának okáért, aresttség az agyban tartoztat minket, azt adván elönkben, hogy még nem kel fel kelni, mivel még egy oránk, vagy fél oránk vagyon. és hogy, még misére el lehet menni, ajó rend pedig arra sürget, hogy szégyen az életnek leg job részit az ágyba tölteni, ót ugy forogni. mondgya az irás, valamint az ajto a sarkában, sicut ostium vertitur in cardine suo. ita piger in lectulo suo. prov 26. fel kel. tehát kelni idejében. még elöb, mint sem a fel kelésröl gondolkodnánk.

Nem kel azért semmit is halogatni. és igy mondani. holnap azt végben viszem, holnap oda el megyek. vagy mászorra halasztom. mert ez, a resttségtöl jö. értem mind azon által, a jó és ditséretes tselekedeteket. és a mellyek rajtunk állanak.

A mint is hogy, meg lehet külömböztetni azokat a dolgokat, melyek töllünk fügnek. azoktól, a mellyek nem fügnek, és a mint meg mondottuk, az idönek kell el rendelni mind ezeket. hogy ha ollyan dologrol végezünk, a melyek nem fügnek mi rajtunk, az idötöl kel várni, hogy azokot el készittse, ne hogy hirtelenségel. bánnyunk azokkal, de ha azok adolgok rajtunk állanak, és azokra, mind a magunk hivatallya, mind az idö kötelez, akor azokot, minden halogatás nélkül végbe kel vinni, hogy ne essünk abban ahalogato resttségben, nem is szükséges ajó tselekedetekröl, sokáig végezni, azt könnyü meg látni, hogy mitsoda. jó tselekedetet kel végben vinni, és hogy mitsoda roszat kell el kerülni.

De hogy lehessen azt a jó tselekedetet meg üsmérni kérdé télamon?

Hogy lehessen, felelé apáter, tsak avallást kel tudni, mivel az elönkbe adgya a jót melyet kel tselekedni, és a roszat, melyet el kel kerülni, meg mutattya a jó erkölcsököt, és a vétkeket, a jó, és a rosz tselekedeteket, és azokot a tselekedeteket, a mellyekért meg mondgyák ezeket aboldog szokot, jövetek el én atyámnak áldotai, mert éheztem, és ennem adtatok. &. és azokot a tselekedeteket, a melyekért meg mondgyák, ezeket az örökké siralomra valo rettentö szokot, mennyetek el töllem. átkozottak. mert éheztem. és ennem nem adtatok. &. egy szoval tsak valamely keveset tudgyunk is a vallásba, meg tudhattyuk, hogy mit kellesék tselekedni, és mit nem, azüdveségért.

De még is páter uram kérdé télámon. mellyek azok tselekedetek. mert énnekem, nintsen mindenkor idöm arra, hogy a predikatiora el mehessek.

Oh! ki hinné azt el. monda angyélika. a hejában valoságra. pedig elég ideje vagyon.

Az is valo felelé apater. de ha elé kezdem kegyelmednek mondani, majd azt fogja kegyelmed mondani. hogy prédikátiot tsinálok kegyelmednek.

Nem, nem páter uram felelé télámon. mert szeretem, hogy kegyelmed igazán ki mondgya adolgot., azt mondgyák nékünk mindenkor, hogy keresztényi életet kel élni, és hogy arra a végre nem tsak keresztényi tselekedeteket, kel tenni, hanem még a hitnek. reménségnek, és a szeretetnek tselekedetit is, én pedig soha sem tudtam még, hogy mitsoda tselekedetek ezek.

Ha nem mondaná is el hinném, mondá erre tsak lassan angyélika.

Az Isten ne adgya hogy más képpen beszéllyék, mondá apáter, hanem igasságal, fö képpen midön a vallásrol vagyon a szó. az igasság mint hogy mindenüt egy, egy féle dolgot is kell velünk mondatni. azon is igyekezem, hogy semmit ne mondgyak magamtol. de mint hogy kegyelmed a hitröl. reménségröl, és a szeretetröl szól, talám nem is gondolta kegyelmed, hogy olyan dolgot hozon elö. a mely magában foglallya az egész vallást.

Hogy pedig a természeten kezdgyem el, arra reá kel vigyázni, hogy tsak ateremtetet dolgokbol meg üsmérhettyük azt, a mi nem teremtetet, tudni illik az Istent, mivel mind azok amiket látunk. magokat nem teremtették, hanem kezdeteknek kel lenni. azért azok ollyanra vezetnek minket; a mi nem teremtetett, és igy fellyeb fellyeb menvén. tsak aközönseges értelem is meg üsmérteti velünk. hogy vagyon olyan meg foghatatlan dolog, a melyet mi nem láthatunk, aki is ura lévén mindeneknek, mindeneket teremtett, rendel. éltet, vezérel, és meg tart. és a nem más hanem az Isten.

Az egész természet hirdeti nékünk ezt az igasságot, sött még a mi magunk vakságát is hogy ugy mondgyam meg mutattya nékünk, mert semmi jobban meg nem üsmérteti azt velünk, hogy mástol függünk, mint a hogy, testünk, és lelkünk lévén, mindeneket látunk azok által, és ök önnön magokot nem láttyák,

A midön tehát, az Istent, mindenek. és mi magunk kezdöjének, és meg tartojának üsmérjük, akoron. egy szers mind, meg is üsmérjük az ö jóságát. böltseségét. örökké valoságát, és az ö hatalmát. ebböl következik hogy ez az elmélkedö üsmerettség, a munkálkodo üsmerettségre vezet. tudni illik, az Isteni szeretetre. tiszteletre, szolgálatra, és az ö néki valo engedelmeségre.

Illyen képen természet szerént is lehet gondolkodni, de hogy jóbban el hitessük magunkal ezt az igazságot, a mellyen áll boldogságunk, az Irások is azt ki nyilatkoztatták, a tráditiok meg bizonyitották, és véghetetlen tsudák meg petsételték.

Ez az igazság, egy szers mind bizonyságot is tészen ez élet után. az örökké valo életröl. és annál is bizonyosab az öbizonysága, hogy az Isten, mind maga, mind pedig a fia által tett nekünk arrol igéretett, és hogy az a fiu, azért lett emberré. hogy azt az örök életet el nyerhessük, meg mutatván az utat. a melyen kell járnunk. és eröt is ád arra az jó tselekedetre, a melyel el érhessük. azt az örök boldogságot. erre a végre jött el tehát ez az Isteni mester e világra. és nem tsak azért, hogy meg mutassa. ádám esetitöl fogvást, a természetnek vétekben, és meg romlásban valo létét, a mely természet tsak aroszra hajlando, valamint ezt tapasztallyuk, hanem azért is jött el, hogy minket attol meg szabadittson. az ö mindenhato kegyelme által, és hogy az attyával meg békéltessen halála által.

Ennek akegyelemnek hathatosági tsudálatosak, és ez a tudomány oly bölcs, oly szent, és oly tsudálatosan prédikáltatot, hogy nyilvanságosan. ki tettzik, hogy Isten fiának kelletet annak. lenni. aki azt prédikálotta, és fel állitotta, az is bizonyos hogy a szent Lélek, a kivel egy az Atya, és a fiu, önti azt szivünkbe. ugyan az a szent háromság aki egy Isten. int minket arra. hogy annál is inkáb engedelmesebbek. és hivek legyünk az Isten fiához. és az ö törvényéhez. mivel nem tsak a, hogy hatalma vagyon nékünk parantsolni, és hogy, a mit parantsol. a szent, és bölcs, mert ugyan azon törvény, magátol aböltseségtöl. és az Isten igéjétöl szarmazik, de még eröt is ad annak végben vitelére, a mit parantsol. ugy hogy nem várhatunk üdvességet más képpen. hanem ö benne. és ö általa, mivel ö az út, az igazság, és az élet.

Ezekre jött el minket tanittani. egy társaságot tsinálván, mind azokbol, a kik ö benne hittenek, a melyböl is áll. az ö anyaszent egy háza, a melynek ö afeje, és a melynek hagyá igazságát, lelkét, testét, és hatalmát, a szentségekben lévö. malaszti, ki osztogattatására. erre valo nézve véle vagyon, és véle is lészen valoságosan. valamint azt meg igérte, világ végezetig.

El hitetvén tehát azt velünk, mind az okosság. mind a kegyelem,. mind aszent lélek, hogy egy Isten vagyon., azt mi hiszük, és látván. hogy mely méltó a szeretetre; és mely igen szeret minket., mi is szerettyük ötet, meg igérte nékünk az örök életet. ha parantsolatit meg tarttyuk. azért azt reméllyük, tudván, hogy végben viheti nagy hatalmábol; amit akar joságábol. ezeket nevezik tehát, hitnek. reménségeknek, és szeretetnek, ezek ollyan három jó erkölcsök. amelyek együvé vannak foglalva.

De az élet után, ahitnek, és a reménségnek., vége lészen, és tsak a szeretet marad meg örökké, mivel hogy ez is leg nagyob ahárom közöt.

Erröl a szeretetröl szabot tehát akristus nékünk rendet. azért hogy meg tudhassuk. miképpen kellessék. szeretni, ugyan ezért is. minek utánna elönkbe adta volna az Istennek. két parantsolatit, hogy ötet szeressük, tellyes szivünkböl, lelkünkböl, és elménkböl. az az. hogy inkáb, mint sem magunkot., és felebarátunkat, mint magunkat, utánna tészi, hogy ez a második parantsolat. hasonlo az elsöhöz, és hogy ebben akét parantsolatba. foglaltatnak ajövendölések. és atörvény. meg akarván pedig mutatni,. hogy a szeretetnek. nem kell henyélönek lenni. azért azt mondgya másut. hogy aki ötet szereti, a meg is tarttya az ö parantsolatit. valamint hogy öis meg tartotta. az ö Attyának parantsolatit. és az ö szeretetiben maradot, ebböl azt tanulhattyuk. hogy nem elég. tsak. a rosztol el távozni. hanem még jót is kell tselekedni.

Azt nem mondhatni. hogy midön. azIstennek nagyságárol. elmélkedünk. és az ö tsudálatos voltát imádgyuk. midön azt visgállyuk., hogy minden az ö akarattya, és rendelése szerént történik, és hogy ö minden helyeken. és tselekedetinken jelen vagyon. azt nem mondhatni mondám. hogy mikor a lelket illyen belsö elmélkedésekel táplállyuk, hogy mind ezek. ne legyenek tselekedetek., mivel az imádások, imádságok, fohászkodások; az elme maga meg alázása, a léleknek tselekedeti, de ezek a tselekedetek, alélekben maradnak, és ezért is nevezik, a hit, szeretet, reménség, és imádás tselekedetinek, ebböl áll a belsö élet, és az elmélkedö élet.

De mint hogy az embernek. akülsö tselekedeti mutattyák meg a belsöket., ugyan azért. jovallya is nekünk azokat a kristus, mindenek felet. azt is akarja. hogy a jó tselekedetekkel mutassuk meg azt a szeretetet, a melyel szerettyük az Istent, és a felebarátot. ezt nevezik munkálodo életnek. ugyan tsak erröl is vagyon. a mi beszélgetésünk.

Ezek ollyan szükségesek avalláshoz, hogy ezen tselekedetekröl itéltetünk meg, mert ugyan ezek is bizonyittyák meg, hogy ha valoságal szerettyüké az Istent, vagy nem, ugyan azért is a mi urunk., az itéletkor nem fogja azt mondani, jövetek én Atyámnak áldotai, mert tellyes szivetekböl szerettétek ötet. hanem azt fogja mondani, mert éheztem, és ennem adtatok, bizonyságot tévén, nem tsak a szeretetröl. hanem még a szeretetbéli tselekedetröl is, szent pál sem külömbözteti meg, a tselekedetet a szeretettöl, sött még abban tarttya a szeretetet. mondván. aki szereti az ö felebaráttyát. végben viszi aparantsolatot. mert ezek aparantsolati az Istennek. ne tégy paráznaságot, ne öly, ne lopj, ne tégy hamis tanu bizonyságot. ne kivánnyad a más joszágát. és több efféle mind ezek ebben aparantsolatba foglaltatnak, szeressed fele barátodot mint önnön magadot, mivel a felebaráthoz valo szeretet, nem szenvedi hogy néki valamely roszat tselekedgyenek. és igy a szeretet, a törvénynek, bé tellyesittése. rom.13.8.9.10.

Ebböl láttya már kegyelmed. hogy a szeretett tselekedteti azt mivelünk, a mit felebarátunkért tselekeszünk, a mint a kristus mondgya. és szent pál szerént, ugyan azon szeretet nem engedi, hogy néki valamely roszat tselekedgyünk, követni kel tehát azt a szeretetet, és ennek okáért, ezt mindenkor az eszünkbe tarttsuk, hogy másokal ugy bánnyunk. valamint akarjuk. hogy mások bánnyanak velünk, és másokal azt ne tselekedgyük, a mit nem akarnok. hogy mások tselekednének velünk,

A tehát bizonyos. hogy a vallás aszeretetben áll. és a szeretet. a jó tselekedetekben. hogy az Isten némely dolgokot. tsak azért tilt, mert ellenkeznek a szeretet tisztaságával. és némelyeket azért parantsollya tselekedni. mert azok nélkül aszeretet nem lehet.

Hogy ha pedig kegyelmed azt akarja meg tudni, mondá télámonnak, hogy mellyik arosz. melyet el kel kerülni, és ajó, melyet kell tselekedni. tsak azt tekinttse meg kegyelmed. hogy mit mond atiz parantsolat; és az anyaszent egy ház parantsolattya. kerüllye el kegyelmed a roszat. és kövesse az irgalmaságnak tselekedetit, valamint akristus hagya kegyelmednek, és hogy rövideden meg mondgyam. halgassa kegyelmed szent pált. atesti tselekedeteket el kell hagyni, és a lelki tselekedeteket kell követni. gal.5. egy szoval hogy el végezem beszédemet a mely felettéb is hoszu volt. tsak azt mondom. meg kell arrol emlékezni, hogy meg kelletik kegyelmednek halni. a kegyelmed tselekedetét, vagy meg büntetik., vagy meg jutalmaztattyák, ezt eszében tartván. nem fog kegyelmed vétkezni. in omnibus operibus tuis. memorare novissima tua, et in aeternum non peccabis. eccl.

Ezt már meg értettem mondá télámon. de mire kel adni magamot, már meg mutatta kegyelmed. ajó, és arosz erkölcsöt, azt is tessék kegyelmednek. meg mutatni. hogy mitsoda foglalatosságot kel magamnak adni, hogy a kegyelmed kivánsága. szerént, munkálodo. és tisztességes lehessen, mert a kegyelmed tanitása, kezd nekem tettzeni.

Igen nehéz volna, felelé apáter, minden féle személynek. le irni életének modgyát, azért, kinek, kinek. kell. magának rendet szabni. visgállya meg elsöben, ki ki amaga állapottyát. és mitsoda rendbe vagyon. hogy ha függé valakitöl vagy nem füg, hogy ha gazdagé, vagy szegény. ez azután. szükséges, hogy a szerént igazgassa a maga tselekedetit; amely. vagy a jó erkölcsöt illeti,. vagy a rendet, és ahivatalt. a melybe Isten tette. a jó erkölcsnek tselekedetiben. vannak bizonyos dolgok. a mellyek némelyekhez illenek. másokhoz pedig nem illenek.

Valamint hogy a mi rendünkhöz kell alkalmaztatni az üdveségre valo tselekedeteket, ugy atöb tselekedetinket is. a rendünkhöz kell forditani, és azokban azután szorgalmatosan el járni, mert a mint már meg mondottuk, senki evilágon ment nem lehet valamely dologtol. és hogy az Isten, meg kivánnya tölünk, a mi rendünkhöz illendö dolgot.

Hogy ha el lehet mondani egy szegénynek. vagy egy közönséges renden lévönek, a szent irás szerént. meddig fogsz alunni oh! rest, mikor fogsz fel ébredni álmodbol. alunni fogsz egy keveset, egy kevessé, egyik kezedet. a másikára teszed, hogy nyugodgyál, és a szegénység. nagy sebeségel reád jö, de ha serény vagy, ate házadnál, nagy bövség leszen. arest a hideg miat nem akart dolgozni, azért koldulni is fog nyárba. agyors embernek. gondolati, bövséget szereznek, de a rest, mindenkor szegény. prov 7.9.20.21.

Hogy ha illyen szokal. a dologra fel lehet ébreszteni az ollyanokot. akiknek dologal kell keresni életeket, az ollyanokot is illetik ezek egy részint. a kik nem kételenek dologal keresni kenyereket. mert mivel hogy. nintsen senki is, a ki valamiért ne volna, a világon. és a ki nem tartoznék, vétek alat, rendihez illendö dolgokal: és mint hogy másként is az élet rövid, és senki nem születik tekélleteségbe. azért nintsen senki, a ki ne tartoznék tanulni. hogy magát alkalmatossa tegye, abban arendbe. a melybe az Isten tette. a fejdelmeknek. vagy a közönséges jónak szolgálattyára.

Ha még ezekhez teszem az áitatos tselekedeteket, mellyek minden nap szaporodnak, és a mellyek elsöbbek a többinél, ugy bizonyára nem lészen ideje a tunyaságra, se a nagynak, se a kitsinynek.

Páter uram, mondá angyélika. kegyelmed el felejté az aszonyokot?

Követem kegyelmedet, felelé apáter, mert az illyen közönségesen valo letzkék, mint ezek. az aszonyokot ugy tekintik, valamint aférfiakot.

Mind azon által, azt el mondhattyuk. hogy kivált, két féle dologba foglalhattyák az aszonyok magokat. elöször. -.-

Valaki az ajton vagyon mondá diánna. angyelika nézed.

Talám engemet hinak mondá máriánna, mert holmi dolgot parantsoltam volt hogy véghez vigyék.

Máriánna fel kelvén. mondá diánnának. igen bánom hogy el kell mennem és hogy illyen hasznos beszélgetést. félben kell hagynom.

Tudgyaé az aszszony mit kel tselekedni. mondá angyélika, azt hogy holnap idején ide jöjjön az aszony. ebéden itt legyen az aszonynál. mutatván diánnára. és igy, mind ebéd elött, mind ebéd után. halgathattyuk a pátert.

Jó szivel el várom mondá diánna.

El jövök tehát, mondá máriánna.


Ötödik napon valo beszélgetés.
A tselédes gazdáknak köteleségekröl.

Más nap tiz orakor. mindnyájan esze gyülvén. még az ágyban találak diánnát, a kit is minek utánna köszöntötték volna. ki ki le üle. és angyélika mondá apáternek

A minap azt kérdettem vala kegyelmedtöl, hogy mitsoda tanátsot ád kegyelmed az aszszonyoknak. vagy mitsoda módót. hogy el kerülhesék a resttséget, azt atsuda állatot. a ki szüntelen ostromol minket. erröl jut eszembe az andromédes historiája, hogy egy király leánya, aki is igen szép lévén. atenger parttyán, egy kösziklához volt kötve. a ki is várta hogy a sárkány el nyelye. akit el is nyelte volna. hogy ha avitéz persa. szárnyas lovon oda nem érkezet volna. és meg ölvén a sárkányt, meg nem szabaditotta volna, legg többen. mi illyen állapotba vagyunk. mert magamot sem veszem ki, mivel aresttség minket kötözve tart. és apokol fel nyitotta száját. hogy el nyellyen. jöjjön kegyelmed a mi segittségünkre, nyomja le kegyelmed azt a sárkányt. és oldozon fel minket.

Angyélika, felelé apáter, akegyelmed szavait nem halgathatom. egy kis pirulás nélkül, mind azáltal. hogy a menttségel idöt ne tölttsek, inkáb engedelmeskedem, arra reá emlékezem. mikor mondám tegnap, hogy kivált. két féle dologban. kel foglalni magokot az aszszonyoknak,

Elöször, hogy a gyermekekre jol visellyenek gondot. fö képpen, midön még kisdedek. azt nem merném mondani, hogy még szoptatniok is kellene.

Azt jól tselekeszi kegyelmed páter uram. mondá télámon, mert hol látta kegyelmed. hogy a fö aszonyok dajkák legyenek.?

Valo hogy nem igen láttam, felelé apáter, de kellé mindenbe avilágot követni. ha avilág roszul tselekeszik, nem kell roszat tselekedni, ez igen nagy viszá valo élés, mert ha atermészet anyi eröt adot azaszszonyoknak. akár mely gyengék legyenek is. hogy agyermekeket. hordozhassák. és szülhessék, anyit is ád nékik hogy azokot szoptathassák, nem egész, hanem tsak fél anya az ollyan., a ki nem táplállya evilágra hozot magzattyát, a föld noha mindeneket teremt, de még is nem azért anya mindennek, hanem azért, hogy azokat táplállya. nintsen ollyan állat, aki ne táplálná. azö kisdedét, ollyanok. az illyen anyák, mint akik az uttzára ki vetik gyermekeket.

Oh páter uram mit mond kegyelmed. mondá télámon. az irtoztato.

Igen is irtoztato az ollyan szokás felelé apáter. mert ugyan, nem vetié el az olyan anya agyermekét, aki még gyenge lévén, a ki még az anya méhétöl. és vérétöl, azon melegségében vagyon, aki tsak az annya után sir, és suhajt, annyira. hogy a fene vadnak is meg esnék a szive rajta. nem vetié el mondom, a midön ollyan aszonynak adgya, akinek talám a teste nem egésségeseb alelkinél, és aki nagyobra betsülli a fizetését, a gyermeknél, de bár szent volnais, gondollyaé kegyelmed, hogy a gyermek egéssége azért meg nem változik, mivel el veszik tölle, azt az eledelt, a melyhez szokot, és idegen eledelt adnak nékie. azt láttyuk. hogy a mely eledelhez a gyomor nem szokot, az egésség azért meg változik. de a mi még nagyob, a, hogy amely eledel meg ronttya az ö testét, ugyan azon meg is ronttya az ö elméjit.

Nem engedhetem meg kegyelmednek. ezt a filosophiát mondá. télámon, mert illyen formán. a lélek a mi eledelünktöl fugne. és ugy testes volna alélek.?

Ezt az utalsot nem tartom felelé apáter. de más képpen hellyesen beszél kegyelmed.

Hogy hogy kérdé télámon. az eledeltöl füg tehát az én lelkem,?

Nincsen külömben, felelé apáter, azt könnyü meg mutatni, mert ha atest meg romlik. a rosz eledel miat. és ha alélek nem munkálodhatik. atesti organumok nélkül. ebböl következik, hogy, vagy nem munkálodhatik, vagy roszul munkálodik. hogy ha azok az organumok meg romlottak.

Nem igazé a, hogy ha szemek fájosok. a lélek nehezen láthat, hogy ha a fülek bé dugodtak. nehezen halhat. az egésségtelen agyvelö a szaglást meg gátollya. a meg merevedet tagok, a tapasztalást, és ha anyelv roszul vagyon. az izt nem érzi,

Ezeket mind meg engedem. mondá télamon. de mind ezeknek. mi kozi vagyon az elméhez. mikor anyelvemet meg égettem, és az éteknek izit nem érzem. azért az én elmém nem okoskodhatiké.?

Mindgyárt meg mutatom kegyelmednek felelé apater. nem igazé a, példának okáért. hogy ollyan ember, akinek. gyors és éles elméje vagyon. ostoba lészen. és semmire nem emlékezik. hogy ha valamely nagy seb esik afején. vagy valamely nagyon meg esik, vagy pedig a betegség miat, ez attol vagyon, hogy a mely organumok szükségesek az elméhez. és az emlékezethez. meg lévén sértve. a lélek nem okoskodhatik. nem emlékezhetik, se nem akarhat, azon organumok nélkül, valamint hogy nem is láthat, nem halhat. szem, és fül nélkül. ugy az ö értelméhez valo tselekedetek is, nintsenek rendben. de mint hogy, azok az organumok. az agyvelöben vannak helyheztetve. azt könnyü által látni, hogy arosz. eledel. és a betegségek, a melyeket okoz, árthatnak, az agyvelönek. és az érzékenségekhez tartozo organumoknak., mivel azt tudgyuk. hogy az eledelnek emésztése, hasonlo képen megyen végbe. valamint az égetbor fözés. és ajó, vagy rosz gözök, a gyomorbol fel menvén az agyvelöben, azok az elmének organumival esze elegyednek.

Hát a honnét vagyon, hogy akik részegesek, nem emlékeznek jól valamire, hogy azok, akik igen meg töltik magokat, apoplexiában eshetnek, és valamint hogy a gyermekekben. a nagy éhség, és a szomjuság, az elmét meg tompittyák, ugy ellenbe. a sok eledel. ostobává tészi öket, ha aristotélesnek akarunk hinni, el olttya az elmének friseségét, valamint a kevés tüz. meg fojtodik a sok fa alat.

Már most kezdem meg fogni. mondá erre télámon.

Ez igy lévén tehát, felelé apáter, láttya kegyelmed mitsoda szükséges eleit venni, hogy a gyermeknek gyenge teste meg ne romollyék, még eleinte. mivel a mely betegségeket. magában vészen akor. idövel azok, tsak nem mind meg gyógyithatatlanoká lésznek, és azok. nem tsak egy félék, mivel. azok okozzák, a sikettségeket. hitvánságokot. gyengeségeket, ostobaságokot. és a rendeletlen rosz erköltsöket, még arrol nem is szollok. hogy mitsoda. eséseket. töréseket nem szenvednek a gyermekek, a dajkák gondviseletlenségek miat. ha valamely anya, ezeket igy által látná, a mint szükséges is ha tsak nem vak, hogy mondhat ellene, az igazán valo anyai köteleségnek?

Ez ugy vagyon mondá télamon, de akarjaé kegyelmed, azt, hogy az anyák meg ronttsák egésségeket.?

Azt nem akarom felelé apáter, mert a természet. törvénye szerént, a felebaráti szeretet, elsöben magunkon kezdödik, a valo hogy a gyermek táplálása nagy baj, és sokal több erött és egésséget kiván, mint sem vagyon azoknak az uri aszonyoknak. kik kényesen neveltettek. de leg gyakrabban nem a gyengeségek okozza. hogy oly igen kiméllik magokat.

Értem mit akar kegyelmed mondani mondá télámon, kegyelmed is azt tarttya, hogy nem más okozza, hanem hogy igen szeretik magokat.

Azt már felelé apáter. az ö lelkek üsméretire hagyom. de a bizonyos. hogy leg inkáb aresttségtöl vagyon, mivel a szüntelen valo gondviselés, melyet kiván agyermek nevelés, az öket el ijeszti. a sok baj, sok alkalmatlan sirás. azért is el távoztattyák szemek elöl mind ezeket. a menyiben lehet.

Oh! páter uram. mondá angyélika. még más oka is vagyon annak. hogy illyen aszonyok miért nem szeretik mindenkor látni gyermekeket. talám azt még nem is tudgya kegyelmed, azért hogy szégyenlik vénebeknek lenni agyermeknél, igen is félnek attol. midön a gyermek. annyának, vagy mamának hija, meg azért meg is veszözik ötet, hanem igy kell öket hini. édes anyocskám, mikor pedig idegen ember vagyon aháznál, akor bátorságosab neki ha el vakarodik a házbol. és meg sem mutattya magát. hát még mennyit látunk olyat, aki tellyeségel nem szenvedi aháznál, hanem valamely távul lako attyafiához küldi, és ótt nevekedgyék amint lehet.

Ez igen nagy kegyetlenség felelé apáter, és rettentö boszut is áll azért az Isten. mert ugyan is hogy lehet ollyan roszul bánni gyermekekel, amidön olyan nagy gondviselésel. szeretettel vannak. akis kutyájokhoz. a kinek is különös gondviselöje. és asztala vagyon, és ha valami baja vagyon; az egész ház népének szomoruságban kell lenni, ha el talál veszni, vagy meg döglik, oh! akor az aszony meg vigasztalhatatlan.

A minap egy uri aszonynál voltam mondá angyélika, a ki éppen illyen természetü. az aszony, mutatván diánnára, azért küldöt volt hozája. hogy amennyiben lehet meg vigasztallya. akis leánykája iránt. a ki is halálán volt; mikor hozája menék, éppen akor pirongatá egyik tselédet, azért hogy meg nem engedte magát maratni, és hogy a kis kutyat meg fenyegette. a ki is igen hamis és ugato. a mint ebböl meg láthattya kegyelmetek, valamely betsületes ember azért jött vala az aszszonyhoz hogy köszönttse, el is kezdé leg aláb háromszor mondani, az aszszonynak. kivánván, de továb nem mehete. mert akis kutya mindenkor reája ugrék, valamikor meg akará hajtani magát. és a keszttyüjével kelleték magát oltalmazni, az után ismét el kezdé. az aszszonynak kivánván köteleségem, erre a kis kutya ismét ugatni kezde. és az embernek. ismét oltalmazni kelleték magát. egy szoval. az ugatás miat. lehetetlen vala. meg érteni a köszöntést. az aszszony mind azon által, egy nagy karos székben ülvén. némelykor meg inté akis kutyát. mondván, halgas kis hamiska. de a hamiska. mint hogy kényesen neveltetet volt, azért tsak ugatot. és annak abetsületes embernek. lehetetlen vala ket vagy három szonál többet mondani, és talám nem is mondhatot volna, ha szerencséjére. egyik a leányok közül bé nem ment volna. és a kis kutyát ki nem vitte volna az ölében.

De hogy ismét viszá térjek. az én keserves követtségemre. alig végezhetém el az aszony izenetit, hogy mitsoda szomoruságal értette leányának betegségét. hát azonnal nagy sirással bé futa egy leány, és mondá. oh! aszszonyom ihon haldoklik a szegény kis leányka, jöjjön az aszszony, és adgya reá áldását. oh! ersok. felelé az aszony, hogy mennyek én fel a felsö házba, ersok nagy sirásal mondá, oh jöjjön az aszony. legyen jelen halálán a gyermekének, oh! Istenem felelé az aszony. öszve huzván szemöldökét, hagy békét nekem, ne törd a fejemet az olyanal., ennél töbre nem veheték, aleányka meg hala egy fertály ora mulva, és mikor az annyának tudtára adák, leg kisseb változást sem mutata, mind ezeket a szemeimel láttam. és füleimel hallottam.

Oh! Utálatos resttség, aki fel forditod atermészetnek. törvényét, fel kiálta apáter. természet nélkül valo anyák. nagy szükségtek vagyon arra, hogy az Isten más formában légyen atyátok, mint ti vagytok annyok gyermeketeknek, az illyen kegyetlenség egészen fel háborit. mivel, az. oktalan állat, akit ugy szeretnek. kárhozatokra lészen még valaha, vagy is leg aláb példájokot kellene azoknak követni. látván hogy azok., mitsoda szeretettel vannak. akis kölykökhöz, atermészet, és az Isten törvénye ellen is tselekeszik az ollyan, aki más képen tselekeszik.

Ugyan ezért is mondám az eléb, hogy az anyának, a gyermekihez valo gondviselés. ollyan köteleség. a mely fel oldozhatatlan. és leg illendöb egy jó erkölcsü aszonyhoz, ezért is mondgya szent pál, hogy az anyák, a magzatoknak szüléséért üdvezülnek, igyekezvén azon hogy azok meg maradgyanak. ahitbe. aszeretetbe, ésa szent életbe szelidségel. 1 tim. 2.15. azt is akarja, hogy az anyák azt kövessék, valamit parantsol. az özvegyeknek, 1 tim. 5.4. egy ollyan aszony, aki a betsületét szereti, leg inkáb abban foglalatoskodik, hogy a gyermekét jól nevelhesse. ámbár arra oka légyen is hogy maga ne szoptassa. de arra nintsen. hogy neveltetésére gondgya ne legyen.

Páter uram. mondá télámon, hát tsak az anyákot illetié a neveltetés. és az atyákot nem.? holot én azt tartottam hogy az emberek többet látnak. és tudnak. mint sem az aszonyok. azért jobban is tudgyak a neveltetésnek modgyát.

Noha én az anyákrol szóllók. felelé apáter. de mind azon altal. azt nem értem. hogy az atyák mentek legyenek. a gyermekek gondviselésetöl, ugy szent pál ellen szollanék. a ki is azt mondgya. ti is atyák, ne ingerellyétek haragra magzatitokat. hanem nevellyétek öket atudományba, és az ur beszédének. intésébe. eph. 6.4.

Nem hogy tehát azt mondanám. hogy az atyák nem tartoznak erre a köteleségre., de sött még azt tartom. hogy ez az ö leg fövebb hivatallyok. mivel agyermek közönséges a férfiu. és az aszony közöt, de mint hogy akülsö dolgoknak terhe a férfiun forog, és hogy azok adolgok el fordittyák, azért azt tartom. hogy az aszszonyoknak, aháznál lévö dolgokra legyen gondgya, az urát segittse. és semmire ugy ne vigyázzon, mint ajó neveltetésére gyermekének, és arra vigyázon mind magáért, mind az uráért, akinek is arrol számot kel adni. néki.

De sött még. el is lehetne osztani egymás közöt azt a gondot, az aszonyra. bizván. agyermeknek gondviselését, mind addig valamég. agyermekségböl ki nem kéll. mivel addig az ideig az aszony jób gondot visel reája, mint sem a férfiu, agyermekségböl ki kelvén, az után a férfiunak kel keze alávenni.

E szerént fel osztani aneveltetést ugy tettzik hogy természet szerént valo dolog aházasagba, sött még a régiek is azt követték. nintsen tiszteségeseb vigasztalása egy férfiunak. mondá egy régi bölcs, mint ollyan aszszonyt venni, a ki részt veszen véle, mind agonosz. mind ajó szerentsében. akire bizhattya titkait, és kis gyermekeit. tacit. 11. ann.

A gyermekek neveltetése, az aszonyokot illeti. mondgya aristotéles, és öket atudományokra oktatni. a férfiakat de curra rei fam. C.3

Nem tudnám valojában meg mondani, hogy mellyikre adunk nagyob gondot. mert valojában azon aszoktatáson áll az ember élete, mint a melyet adnak néki gyermekségében, azt nem tartom. mint mások. kik azt. gondollyák, hogy agyermekekel ugy kell bánni valamint a kis oktalan állatokal, akikre nem kel más gondviselés, hanem tsak enniek adni, mivel illyen formán. meg hagyák rontani elméjeket. és szokásokat, vagy adajkáktol. vagy a tselédektöl, holot azt meg kell tudni. hogy leg gyakortáb. az ember öregségében ollyan. lesz, a mitsodás volt gyermek korában

Ezt minden nap tapasztallyuk. mondá télámon. mivel midön valaki panaszolkodik valakiröl. azt mondgya, ollyan meg átalkodot. hogy tsak a maga hasznát szereti, ah! üsmérem én ötet. feleli a masik, mert mikor együt tanultunk, ket oráig is el veszekedet egy almáért.

Tehát a mely szoktatást adnak elöször agyermeknek, mondá apáter. az emberségre. ajó erkölcsre, az Isteni félelemre. azon fog allani az ö élete, mert mint hogy a meg romlot természetért,. az iffiuság mindenkor aroszra hajol, azért. a mikor még az ág gyenge, hogy ugy mondgyam. addig kel meg hajtani, mert ha még azt várják, hogy meg keményedgyék, arosz szokásban. akor már nem hajthatni ajora, valamint avastag fát. aki inkáb el törik. mint sem meg hajallyon.

Ezt böltsen mondgya kegyelmed páter uram. mondá máriánna. látom hogy minden azt tarttya a mit kegyelmed, mind azon által. azal meg elégesznek mondani. hogy a gyermekeket jól kel fel nevelni, de senki nem szab arra rendet.

A páter felelni akarván erre, félbe kelleték hagyni, mivel vivék az étket az asztalra.

Ebéd után kí ki a maga helyére ülvén, mondá apáter.

Az attol vagyon. mert azt gondollyák. hogy a keresztények közöt; mindenik tudgya, hogy a gyermek neveléséhez közönségesen egyéb nem kivántatik. hanem hogy az ö szándékát. akarattyát, és tselekedetit., arra ajora kell forditani, a melyre nékünk rendet szab a szent vallás, és hogy különösön arra a végre nevellyék. a melyre tzéloznak. tudni illik, arra arendre, vagy hivatalra. a melyre rendelik a gyermeket. ezt is hiják. nevelésnek, ez ollyan nagy dolog, a mint már meg mondottuk, hogy eza kut feje, vagy magja, annak ajonak, vagy rosznak, a melyet látunk. hogy egy ember tselekeszik egész életében, mit mondgyak.? ugyan attol is származik egy országnak boldogsága, vagy romlása, mivel egyik ajó erkölcstöl füg, a másika, a lakosok rendeletlenségétol vagyon.

Ugyan erre az okra valo nézve is nevelték persiában, közönségesen agyermekeket. sok ország vagyon ollyan. mondgya xenophon. ahol kinek kinek. szabad ugy nevelni gyermekét, a mint tettzik. a hol törvényt szabnak avétekért, hogy azt ne tselekedhessék, és azért meg is büntetik. de persiában, nem ugy vagyon. mert ót a törvény eleit veszi avéteknek. és meg gátollya. alakosokat. hogy abban ne essenek. itt a gyermekek neveléséröl valo törvényt kel érteni. in Cyr.l.

A gyermek nevelésének ideje ollyan drága, hogy nintsen olyan ora, a melyben nem kellene ötet tanitani.

Hogy hogy páter uram. kérdé télámon. kivánnyaé kegyelmed, azt, hogy még a csecs szopo gyermekeket is tanittsák?

Igen is felelé apáter, mihent az akarat. és a külömböztetés bennek ki tettzik.

Láttam olyan gyermeket mondá angyélika. a kit oly sok ideig szoptottak, hogy maga vitte a dajkája alá a széket. mikor szopni akart.

De miért nem kellene öket mindgyárt az emberségre tanitani felelé apáter, mihent már azt meg üsmerik, a mi nékik szükséges. mivel azt észre sem veszük hogy még atermészet is. az emberségre von minket. lehet hát néki egy kis rendet szabni az emberségröl. még abban az idöben is, a melybe az ö elméje tsak avétekre vonsza.

Ez igy lévén, tegyük fel magunkban. hogy ollyan gyermeket kel fel nevelnünk, akinek szüléi jó rendbe vannak. és a kiknek abban vagyon modgyok. hogy jól neveltethessék.

Mondgyuk el tehát, hogy nintsen olyan fö renden lévö. aki nem kivánná, hogy a gyermeke emberséges ember ne lenne, ezt az egész világ kivánnya, söt még azok is, akik leg rendeletlenebbek. és a kik a jó erkölcsöt kerülik, azok azt szeretik, és kivánnyák gyermekekben, azt is akarják. hogy a gyermekek. a nemzettségekre valo nézve, avilágban valo elö menetelre alkalmatosak lehessenek, és igy a gyermeknek. neveltetése. két végre tzéloz, 1. hogy emberséges ember legyen. 2. hogy alkalmatos legyen hivatallyára.

Hogy ezt meg lehesen érteni. azt meg kell tudni, hogy a gyermeknek neveltetése három idöre osztatik. az elsö idö az, amelybe. a gyermek az anya keze alat vagyon. amásodik. a melybe az attya gondviselése alat vagyon. aharmadik. idö az, a melyben a gyermek a neveltetésböl ki kelvén. magára hagyatik. ebben a harmadik idöben sirhat. vagy örülhet a gyermek., rosz, vagy jó neveltetéséért, ebben láttzik meg, ha alkalmatosé vagy nem, el érni azt. amire rendeltetett.

Az Anyát illetvén tehát az elsö idö. ez annál is nehezeb. és gondosab, hogy a természetnek indulatit, nem az okosság vezetvén, mód nélkül sebessek, mivel egy gyermeknek minden mozgása, tsak az ételért, és az ételröl vagyon. hogy ha meg haragszik. tsak az ételért tsendesedik meg, valamint az oktalan állat, és mint hogy, még az oktalan állatok is éhezni hagyák akisdedeket; hogy enni tanithassák, a gyermekek tanitására. sintsen jób mód mint ebben a természetet követni.

Ugyan gyönyörüségel nézem némelykor. mondá angyélika, a madarakot. a kik minek utánna fel nevelték volna a fiokat. az után enni tanittyák, nem hajtanak arra. akar menyit kiálttsanak. kérjenek, hanem, olyan helyre viszik öket. ahol ennivalo vagyon. ott elöttök esznek, az után apélda, és az éhség meg tanittya fiokat az ételre.

E nintsen külömben felelé apáter, mihent egy gyermek külömböztetni kezd, adgyák néki a mit kiván, vagy még többet is, azonal akaratos és kényes lészen, az ételben pedig finyás, némely eledelt meg kezd utálni. a mely szégyenire válik, mind magának. mind azoknak akik nevelték, sokszor még azt elsem hagya, ellenben. adgyanak néki enni mértékel, ollyan, okon modon, hogy a kezet meg tsokollya. magát tisztán tarttsa. mindent meg köszönnyön, illyen formában; ha nem üsméri is, de meg tanullya az emberséget, és atisztaságot. nem kel néki semmit is adni. midön sirva. vagy haragal kér valamit. az ö kis elméjében meg utállya még mind ezeket, és látván hogy haraggal semmit sem nyerhet; és ha enni akar., jámbornak. szofogadonak. tsendesnek. és türönek kell lenni. igy lassanként, ezekre fordittyák az elméjit. és ajó erkölcsnek. sengéjét adgyák beléje, szó fogadová. és tsendessé tészik ötet.

De még arra is kell. vigyázni, hogy nem kell, sokat vagy rendeletlenül enni adni agyermeknek. hadd szokjék lassanként. el szenvedni az éhséget; a bizonyos, hogy a torkosból. nagy embert nem lehet tsinálni, mivel socrátes azt mondgya. hogy a ki másoknak parantsol. annak szükséges hogy tudgya szenvedni az éhséget, szomjuságot. hideget, meleget; másként, hivatallyát jól végben nem viszi, nem kel néki ugy enni adni. valamint sokan tselekesznek. hogy napjában. akár mikor eszik. se sokat egyszer,. hanem rendet kell arra szabni. és keveset kell adni egyszere. illyen formában lehet atürésre, és az éhségre szoktatni.

Arra is kell vigyázni, hogy mitsoda féle ételt adnak néki, nem kell ötet a finyásságra szoktatni, mert azután zablodó, és kényes lenne, hanem igen közönséges étellel kell tartani, hadd szokjék, mindent meg enni, hideget, meleget. sóst, édesset. mindenkor a mértékletességet ditsérték. anagy emberekben.

Mind ezek után láttya kegyelmetek, hogy semmi különös rendet nem szabok, olyan okos személlyek elött szollok., akik meg tudgyák választani. a gyermeknek természetit. mert példának okáért, ha a gyermek egésségtelen. tudni valo dolog. hogy gyenge étellel kel táplálni, noha nem látom hogy a paraszt emberek gyermeke, akit nem kényeztetnek. hogy azért betegebb légyen. sött még azok kövérek, izmosok. vidámok.

Hasonlot mondhatok aruházattya iránt. soha nem kell a gyermeket arra szoktatni, hogy sok ruha legyen rajta, mert mentöl több ruha vagyon az emberen. annál inkáb meg érzi a hideget; és idövel. leg kisseb kemény idöben sem mér ki menni aházbol.

A gyermeket nem kell igen tzifrázni, mert ha láttya hogy másoknál tzifráb, mindgyárt többet fog maga felöl tartani, és kevély lészen. azután, ez a rosz erkölcs, a több jó erkölcsöket, meg fogja gátolni.

A gyermek, midön már jól kezd szollani, lehet neki meg mutatni abetüket, a nem ollyan nehéz dolog, a mint gondollyák, közönségesen, tsak arra kell vigyázni, hogy a, játék gyanánt legyen a gyermeknek, más egyéb haszontalan játékra meg tanittyák a gyermeket. miért nem lehetne játék közben. ötet abetükre meg tanitani. annak könnyeb modgya nem lehet, mint a jádzo kárttyákra irni abetüket, agyermek, azon kivül is kap a kártyán, mindenik kártyát ugy kel el nevezni. valamitsoda betü vagyon rajta; a gyermek észre sem veszi, hogy meg üsméri a betüket, és hogy oly hasznoson. meg tsallyák ötet, arra is kel vigyázni, hogy a ki fogja néki a betüket, és az olvasást mutatni. ugyan attol is várjon a gyermek. többet mint mástol. hogy hadd kedvellye ötet.

Azt egy nehánytol hallottam, mondá angyelika, hogy én már hét esztendös koromba. jól olvastam.

A nem tsuda felelé apáter,, ugyan igy is kellene tselekedni agyermekekel, lehet is öket. lassanként az imádságra szoktatni. és tanítani. ahit ágazatit elejekben adni, és azt egy kevesé nékik meg magyarázni, és vélek meg értetni, példának okáért, arra tanitani, hogy az Isten mindeneknek ura, hogy az ö akarattya szerént lesznek mindenek, hogy ö tölle veszük ajót, és a nyomoruságot. hogy ö adgya az életet, ha szinte nem láthattyuk is ötet, de ö mindenüt vagyon. mindent ö tselekeszik, mindennel néki tartozunk, tisztelettel, szeretettel, hálá adásal. ö hozzája is kel sietnünk, de hozája ugy mehetünk, ha követtyük ajó erkölcsöket, a jó erkölcsöt ugy követtyük, ha a parantsolatot meg tarttyuk, hapedig aparantsolatot meg tarttyák, a meny országot meg adgya, azok pedig pokolba mennek. kik meg nem tarttyák.

Hogy ha aparantsolat szerént élünk. semmitöl nem kel félnünk, sem aveszedelemtöl, sem a szerentsétlenségtöl, még a haláltol sem. mert minden azö akarattyátol füg., és azö akarattyán áll, ami halálunk. mindeneket ugy rendel, és kormányoz, hogy azö akarattya. bé tellyesedgyék. mi irántunk, és mindenek azö ditsöségére, és az ötet szeretöknek, jovokra legyenek.

Mint hogy pedíg az ö akarattya szerént kell tselekedni, és ahoz szabni magunkot. azért két dolgot kiván mi töllünk. az elsö a, hogy szüntelen kérjük azt tölle. a mi nékünk szükséges, és hogy fordittsa el töllünk, agonoszt. a második. a, hogy ugy visellyük magunkot, hogy mit kérünk, el vehessük. mert azok kik munkálodnak., az Isten áldását veszik. de azok nem, kik a resttségben élnek, példanak okáért, haszontalan gyözedelmet kérni, ha nem akarunk hartzolni, böv aratást kérni, ha nem vetünk.

Arra kell tehát agyermeket tanitani, hogy ez a két dolog együt jár. a munka. és az imádság. mert semmit sem nyerünk hanem kérünk., és haszontalan kérünk, ha azon nem igyekezünk. hogy meg nyerhessük. hogy pediglen meg lehessen értetni. azokal agyenge elmékel; az Istennek mindenhatoságát., eleibe. kell adni, a földi természetet, mutatni kell néki az eget, és a tsillagokat.

Hogy hogy, a gyermekeknek. fel kiálta télámon, én azokat magam sem tudom.

El hiszem felelé apáter. mert gyermek korában nem tanitották volt arra kegyelmedet. midön a gyermek anapot nézi, azt méltán tsudálhattya, és mitsoda helytelenség volna abban, ha véle meg üsmértetik, hogy az a nap, ha szinte nagyob légyen is a földnél. de az Isten szolgája, és arra. rendelte hogy az egész természetet vilagosittsa, ha ollyan fényes, tsudálatos, és nagy dolog engedelmeskedik annak a nagy urnak, hát az ember. aki oly kitsiny, oly nyomorult. oly gyenge, és aki el mulik mint az árnyék. hogy ne engedelmeskednék?

Végtire, arra kel vigyázni, ha azt akarják hogy a gyermeknek. idején meg érjék elméje, soha nem kell néki ugy beszélleni, mint gyermeknek. hanem ugy mint, ha volna harmintz esztendös.

Még eleinte kell az elméire adni, hogy nagy gondolattal legyen az Isteni félelem. és szeretet felöl, és bizodalomal. az ö mindenhatoságaban. e lassanként. meg bátorittya a gyermeket, de azt tellyeségel meg nem kell engedni. hogy ö elötte valamely rettentö dologrol beszéllyenek. ilyesztöröl, holt teströl, babonaságrol, étzaka járo lelkekröl, az illyeneket meg kell véle üsmértetni, hogy nem kell ezektöl félni. mivel az ördögnek nintsen semmi hatalma, és hogy ollyan átkozot teremtett állat, akinek nintsen szabadságában az ember, mivel az ember. akristus öröksége, meg szabaditván ötet az ördög rabsága alol, ugyan ö is a mi valoságos urunk, gondviselönk, és ha ö, velünk vagyon. semmi nékünk nem árthat,

Nem hogy kellene félnünk aholt testöl, de azt még szeretni kell, és tisztelni, a nékünk semmit nem árthat, valamint egy darab kö, mondám hogy szeretni kell, azt, mert mi hozánk hasonlo, és ahoz olyan szánakodásal kell lennünk, amelyel akarnok. hogy mások lennének hozánk, holtunk után. tisztelettel is kell ahoz lenni, nem tekintvén azt ugy mint egy dögöt, hanem ugy mint a szent léleknek templomát. aki is láthatatlan képen lakozik azoknak testekben. kik az Isten kegyelmében holtanak meg, a setéttségben valo félelmet is, ki kell üzni elméjekböl. meg értetvén vélek, hogy a setettségben nintsen semi rosz, az Isten ugy viseli gondunkot. éttzaka, valamint napal. és hogy tsak a félelem okozza azt azokba, a kik azt gondollyák, hogy valamit látnak éttzaka.

Nem kell öket semivel is ijeszteni, hanem hogy tsak a vétektöl félyenek. azt meg is kell vélek utáltatni, mondván, hogy az Isten gyülöli avétket.,

Azután elméjekre kell adni. hogy nagy tisztelettel legyenek. az egyházi renden lévökhöz. kik a kristusnak képit viselik.

Elméjekre kel adni. hogy nagy tisztelettel. szeretettel. és engedelmeségel kell lenni szüléjekhez. mivel az Isten azt mondgya. hogy az, aki az urat féli, tiszteli, az ö attyát, és annyát. és szolgál azoknak, kik a világra hozták, mint urainak. eccles. 3.8.

Az elméjekben kell oltani az igasságnak szeretetét. meg utáltatván vélek mind azt. valami igasságtalan, és hogy mitsoda rut dolog mást meg szidni, bántani, és valamit lopni.

Az után az emberségre kel tanitani. meg értetvén vélek. hogy emberségeseknek kell lenni, szelidnek, alázatosnak. mindennel jó tévönek. másnak örömest kell szolgálni, de föképpen irigynek nem kell lenni. ha mások valamit jóbban tselekesznek. azt nem kell irigyleni, sött még ajó természet abban áll. hogy maga meg vallya fogyatkozását. ez a letzke igen hasznos, azért hogy még idején ki lehesen oltani a kevélységet szivekböl, de azon kel igen igyekezni. hogy igaz mondok lehessenek. és egyenesek. meg utállyák. a két szinüséget, tsalárdságot hazugságot. ihon ezekre lehet oktatni agyermekeket lassanként.

A mi pedig a szokást illeti, aleg inkáb apéldan áll. mivel agyermek ollyan mint a majom., azt tselekeszi, a mit lát, azert igen kell arra vigyázni. hogy nem kell semit mondani, vagy tselekedni elöttök. nem tsak roszat. de még ollyat is a mi szabados volna. vigyázni kell atselédekre, kik mellettek vannak. hogy jó szokásuak legyenek.

Midön pedig a gyermek egy kevesé erösödik, lehet valamely nyelvre tanitani, föképen, adeák nyelvre.

Némely urak, mondá angyélika. meg akarták probálni. ha lehetneé a deák nyelvre meg tanitani gyermekeket, természet szerént, könyv nélkül, valamint a magyar szót tanullyák adajkájoktol; és a kivánságok szerént ment végbe, én magam láttom, azokot a gyermekeket.

A meg lehet, felelé apáter, de azok az urak észre vették azután, hogy az olyan formán valo tanulás, nintsen fogyatkozás nélkül, tudom hogy azt meg is orvosollyák, a midön a gyermek jobban kezdi tudni adeak nyelvet, mert az elsö fogyatkozás a, hogy a gyermek nem tudván. a nyelvnek réguláit. soha tisztán. se nem szolhat, senem irhat, és ollyan lészen mint aköz nép, a ki nem tudgya okát adni, annak amit mond, amely igen nagy fogyatkozás, mert hogy lehet másokot oktatni, ha maga nem tudgya. amásodik fogyatkozás a, hogy a gyermek ki kelvén agyermekségböl, semmi féle nyelvet azután jol meg nem tanulhat. mert viszá nem térhetvén. a dajkája ölében. akitöl minden baj nélkül tanulta a nyelvet. és semmi rendit nem üsmervén. atanulásnak, azután, igen nagy bajal kellene néki valamely más nyelvet meg tanulni, az irást pedig el nem kel vélek mulatatni, igen jó. mikor már egy kevesé irni tudnak. hogy valamely könyvböl irjanak le holmit. az arithmeticára meg kell öket tanitatni, és ha tsak keveset is. had tugyon a gyeographiabol. ehasznos minden féle renden lévönek.

Hát a leány gyermekekröl. mit mond kegyelmed, kérdé mariánna?

Mind ezekböl el lehet venni, felelé apáter. a mi nem aleányokhoz valo. és olyanokra tanítani, a mi öket illeti, ugy mint, minden féle varrásra. rajszolásra. tsipke kötésre, szükséges volna. egy leánynak. minden féle munkát tudni.

Emlékezem arra. mondá angyelika, hogy az anyám velem nagy alakot tsináltatot. és annak gyakorta köntöst kelletet tsinálnom, a nekem mulattság volt. azonban. azt is meg tanultam, hogy miképpen kell. a köntöst meg szabni, és meg varni.

A mi pedig a gyermekek mulattságokot illeti. mondá a páter. meg kell nékiek engedni. hogy had futkossanak. a verö fényen. szélben, esöben, hidegben, melegben. fö képen had jatzodgyanak tekét, a meg erösitti a karjokot; de meg nem kell engedni. hogy mindenkor tsak a játékba tölttsék az idött. mert azután semmire nem adnák elméjeket, a tántzot is meg lehet nékiek engedni némelykor.

De a nem fér az én fejembe, mondá télámon, hogy lehetne anyi féle dolgot, egy olyan gyermeknek a fejében tölteni, aki alig tud szolni?

Méltan tsudálhattya azt kegyelmed felelé a páter. mivel én azt nem mondottam. hogy a fejekbe tölttsék ezt agyermeknek, mihent szolni kezd, hanem azt akartam mondani hogy mihent a gyermek szolni kezd, kezdgyék mindgyárt ezekre oktatni, mert hogy ugy mondgyam. akor kezd az elméje tsirázni, és ezekre lassanként tanithattyák, mind addig valamég az annya szárnya alat marad.

De jó nevelés nem lehet. hogy ha tsak meg nem intik a gyermeket, a vétekröl. a melybe eshetik. mivel abölcs azt mondgya, hogy a bolondság. a gyermek szivéhez vagyon kötve. és az intésnek veszeje. azt onnét el üzi, nem kell tehát ö tölle kiméleni az intést, mert ha ötet meg ütöd veszövel, abban meg nem hal, és meg szabaditod az ö lelkét, mondgya abölcs, prov. 22.15.23.13. ollyan szükséges ötet meg inteni, hogy gyülöli ötet az, aki meg nem inti, a ki pedig meg inti, a szereti.

Az Isten parantsollya tehát fenyitégben tartani agyermeket, az Isten parantsollya nékünk, mondgya lactencius, hogy mindenkor agyermeken tarttsuk kezünket, az az. hogy mindenkor meg inttsük ötet. mikor roszul tselekeszik, ne hogy, anagy kegyesség, és szeretet, idövel meg ronttsa szokását, azt; nem tsak a gyermek jóva kivánnya az atyáktol, és az anyáktol, de söt még, az atyáknak, és az anyáknak, jovokra lészen, ha meg intík gyermekeket. mivel aszent lélek azt mondgya, hogy a bölcs fiu, az attyának örömére vagyon. az esztelen pedig, az annyának szomoruságára.

De amennyiben hasznos és szükséges az intés. annyiba veszedelmes, hanem okoságal, és nem helyesen megyen végbe. arra kel hát vigyázni. hogy soha sem kel keménységet mutatni a gyermekhez. mert ha valamely roszra vagyon hajlandosága, azt még meg szaporittya, valamely kis tsalárdságal. azért hogy magát meg menthesse. a büntetéstöl, sött még szükséges némelykor. látatlanná tenni az ö kis fogyatkozásit, hogy jobban ki lehessen tanulni, némely értelmes embereknek szokások a, hogy külsö képen ugy tétetik magokot. mint ha valamely roszra hajlandoságok volna, noha azt utállyák belsö képen azért tselekszik. hogy ki tanulhassák belsö képpen. valo rosz hajlandoságit azoknak. a kikel laknak. és magokot azoktol meg oltalmazhassák. azon kel hát igyekezni; hogy a gyermeknek bizodalma lehessen bennünk. söt még avétket is meg kell néki engedni, ha meg vallya mert ha igen szükséges meg üsmérni a természetnek jóra valo hajlandoságát, hogy azt lehessen segitteni. még szükségeseb aroszra valo hajlandoságát, hogy azt meg lehessen elözni.

Meg kell jól üsmérni. és visgálni, hogy mitsoda roszat tselekszik a gyermek. mert valami a hamiságtol; engedetlenségtöl, vakmeröségtöl. és ahazugságtól jö, azt meg kell büntetni. de a mely vétkek nem szán szándékal valok. meg kell néki engedni, hogy elne kedvetlenedgyék.

Arra is kell vigyázni, hogy midön akis gyermekek sirnak. gyakorta annak tulajdonittyák hogy haragusznak. vagy akaratoskodnak. holot némelykor valamely fájdalmat éreznek, és azért sirnak. még is némely anyák azon fel indulnak. meg haragusznak. és jol meg verik öket. epedig, rendeletlen keménység, szükséges tehát. minden indulattyokot ki tanulni azoknak agyenge lelkeknek. hogy meg lehessen orvosolni.

Külömbözést kell tenni azö sirások közöt, és meg látni, hogy mikor sirnak akaratoságbol. és mikor helyes okbol. azt könyü meg üsmérni, az elsöért, meg kel büntetni, mikor pedig helyesen sir, meg kell vigasztalni. nem kell keményen bánni vélek azért, hogy több eszek legyen. mint sem a mint vagyon. értem azt, mikor valamit jobban akarnak vélek tselekedtetni, mint sem töllök lehet. mivel se a keménység, se averés. eszet nem ád. és midön erövel akarnak valamely jót tselekedtetni. a nem tart sokáig. azon kell igyekezni hogy az akarat ót légyen, és mint hogy az Isten teheti azt jóvá, szükséges kérni azt a szent atyát, hogy nevellye fel kezünk által gyermekeinket, a kik is az ö gyermekei.

Ha az intésröl szóllottam, a jutalomrol is kell szollanom, a mindenkor meg volt, hogy ajó tselekedeteket meg jutalmaztatták, és aroszat meg büntették, azért igen jó a kisdedeket. valamely kis ajándékokal fel indittani, ditsérettel, és kegyeségel. ajora venni. mind ezekhez azt adom. hogy aszüléknek. nem kell egyikének jobban kedvezni mint a másikának. hanem egyaránt szeresék gyermekeket.

Gondolom hogy már ezekröl eleget mondottam; egyebet nem is akartam, hanem hogy a jó erkölcs magját vessem el, el sem vesztettem idömet, hogy ha azt szorgalmatoságal munkálodgyák. epedig a férfiu hivatallya lészen ezután, mivel az aszony, az ö kezében adgya ezt a kis tsemetét, hogy ö visellyen gondot reája, ha férfiu a gyermek, mert ha leány, az anya keze alat marad.

Mostanában már hogy meg mondgyam, rövideden mitsoda formában kel bánni az atyának gyermekivel, akinek gondgyának kell lenni reája, és a ki már nyolcz vagy kilentz esztendös, leg elöbször azt mondom, hogy tsak azt kövesse a mint eddig bántak véle. és semmit abban el ne hagyon. de mostanában kell jól meg üsmérni a gyermek, természetét, és hajlandoságát, mert ezen áll a jó nevelésnek modgya, az az, hogy tudni kell követni a természetnek hajlandoságát, mivel ahoz kell intezni mind azt, amire akarják ötet tanitani, példának okáért, ha a hadakozásra vagyon hajlandosága. ahoz képest kell. nevelni, ha atörvényes dolgokra, akereskedésre, az egyházi rendre. vagy valamely mesterségre. az ö elméjét, ezek szerént kel igazgatni, de arra jól reá kell vigyázni, hogy meg kell külömböztetni. agyermeknek. valoságos hajlandoságát, a nyughatatlan változo elmétöl. a mely. mindent akarna látni. és tselekedni. és mindenen kap eleinte. de az után tsak hamar abba hagya.

Eddig a koráig agyermeknek. elég volt hogy valami kevesset tudhasson mind abba. a melyröl szóllottunk, de ezután azon kell igyekezni, hogy azokat hová továb. jobban meg tanulhasa, vigyázván arra. hogy valamit roszul meg ne tanullyon, mivel jóbb. hogy valamit ne tudgyon, hogy sem azt roszul tudgya. menyi ember vagyon ollyan. aki azt gondollya. hogy tud sok dolgokat., holot azokot nem tudgya.

Itéllye el kegyelmetek. hogy mitsoda nagy rendeletlenség történik minden nap az ollyan lelki pásztorért. akivel el hitették, és a ki magával is el hitette. hogy tudos, holot alig tudgya avallásnak némely fö részeit, vagy talám még azokat roszul tudgya, vagy az olyan biroért. aki atörvényt, tsak imigy amugy tudgya. vagy talám épen nem tudgya. jól meg kell tehát azt tanulni, a mire adgya magát az ember,

Haszontalan volna itt arrol szolnom. hogy mit kell az iffiunak tanulni. mivel az iskolákban. az iránt rend vagyon. de arend mellet, nagyon kell vigyázni az oktatására, mivel ugy lészen attyának örömére. oktassad fiadat mondgya abölcs, és vigasztalásodra leszen. és gyönyörüségére lelkednek; prov. 29 17.

De mindennek elötte, azon kell igyekezni. hogy az Ó, és az uj testámentumot olvassa. és tanullya, de az oktatást. még másal is kell segitteni, fel kel indittani a mi tanitványunkot. a betsület szeretetire. meg értetvén véle. hogy tsak ajó erkölcs által mehet elé, avilágba. meg is kell véle éreztetni a betsületet. mert el nem lehet hinni, mitsoda hasznos az illyen ösztön.

Eleibe kell adni. hogy a jó erkölcsnek kétt részen vagyon. az áitatosság, és az egyeneség, az áitatosság, fundámentuma mindennek, és az áitatosság abban áll, hogy az Istent meg üsmérjük, szeresük. félyük. és parantsolatit meg tarttsuk. az egyeneség pedig illeti az emberekel valo életünket. és a mely fundamentuma az igasságnak. az igasság pedig. belsö, és külsö, a belsö igasság az. a melyet nevezük jó hitnek. mikor valaki oly jó hitü. hogy mindenkor igazat szól. fogadását meg tarttya, lelke üsmerete ellen semmit nem tselekszik, akülsö igasság az, a mely nékünk meg nem engedi hogy valakinek kárán igyekezünk, és ha kárt tettünk, azt helyre hozuk, egy szoval ajó erkölcs által lehet valaki emberséges ember, és hogy ellene kellene mondani avilágban, mind a betsületnek. mind a jó névnek. ha jó erkölcsüek nem leszünk.

Erre valo nézve. szüntelen az elméjében kell azt verni a mi tanitványunknak. hogy az Istenhez áitatos legyen. beszédében egyenes. igeretiben igaz. jó hitü. és igasságos legyen minden tselekedeteiben.

Még ezen kivül szükséges hogy a historiákot tudgya, a geográphiat, hogy meg tudhassa az országoknak voltát, a folyo vizeket. a hegyeket. afö városokat. és az rajzolást tellyeségel el ne mulassa. és ha szinte a törvényes állapotokra nem volnais hajlandosága, de igen jó és hasznos, hogy egy kevesé tudgyon atörvényhez.

Az én atyám eszerént tselekedet mondá angyélika. meg parantsolta alakosoknak. hogy minek elötte perellyenek egymásal, ö eleiben vigyék dolgokat, és az én bátyáimnak kelletet meg mondani apanaszt., ök a férfiaknak valának prokátori, én pedig a aszonyoké. azután az atyánk voxot kért tollünk, és ha az igasság mellöl el távoztunk, akor elönkbe adtavétkünket.

Erröl jut eszembe mondá apater, olvastam valamely könyvben, hogy agyermekeket atörvényre ugy tanitották hogy törvényt láttatak vélek. azokra, kik közüllök valamely vétekben eset. atöbbi arra voxolt. és aki közüllök [közül. lök] biro volt, aki mondotta a sententiát, de leg keményebben. aháláadatlanságot büntették meg. noha a rend szerént valo törvény azt meg nem bünteti, ezt azért tselekedtették, hogy még jó idején azt meg utáltassák velek. és hogy tisztelettel legyenek az Istenhez, a fejdelmekhez. atyokhoz. és anyokhoz,

Minden tudgya, hogy Cyrus már tizen két esztendös korában a több tanulo társai közöt. itélö biro volt,, és egyszer a mestere meg verte az igasságtalanul valo törvény látásért.

Nevettséges törvény lehetet a, mondá télamon.

A törvény abbol állot mondá apáter, hogy egyszer, egy nagy legény, a kinek kurta mentéje vala, látván egy kis legényt, a kinek a mentéje hoszu volt. erövel el vevé tölle mentéjit, és a magáét adá helyében. Cyrus biro lévén adologban, azt helyesnek itélé, hogy ki ki olyat szerezne magának, a mi hozája illenék, a mestere azt tudván, meg verte érette, mondván. hogy itt nem arol vagyon akérdés, hogy mi illik valakihez, hanem az a kérdés. hogy azt kellet volna meg visgálni, ha igasságosan birjaé azt, a mi hozája illik, azt kellet volna meg tekinteni. hogy ha igasságosabbé ollyannak itélni a mentét, aki azt erövel vette ell, vagy annak, aki azt, magának tsináltatta volt.

A mi a mesterséget illeti. az iffiat valamelyre kell tanittatni hajlandosága szerént. még afö renden lévöknek is ezt jovallani kellene

A mí pedig a mulattságot illeti, lehet tánczra tanitani, tekéztetni. uszni, avadászat is hasznos az iffiunak, a lovagolás. mind ez a testet meg keményitti. de mód nélkül mind ezekben nem kell el botsátani.

Igen hasznos dolog, akár mely renden lévö gyermeknek, meg engedni. sött még arra egy kevessé kénszeritteni is, hogy sok féle dolgot maga tsinállyon meg, a melyet vagy a szolgája, vagy más mester ember vinné végben. az igen jó, mert ollyan. állapotban lehet., hogy sok dolgot maga is végbe viheti szolga nélkül, és tudgya magát segitteni.

Ez igen jó mondá angyélika. mert utálom az ollyan jáva gyermekeket, akik még tsak az övöket sem tudgyák fel kötni, meg öregesznek, még sem tudnak egy lovat meg nyergelni, más idegen országban. a nagy urak. sött még a fejdelmek is tanulnak valamely mesterséget. én esztergában tsinált. szép munkáit láttam egy nagy fejdelemnek, azt is olvastam. hogy egy Császár a fiait mesterségre tanitatta. azért, hogy ha valaha rabságban esnek. éhel meg ne halyanak.

Pater uram, ugy tettzik hogy már eleget tanultunk mondá télamon, már régen várom hogy meg láthassam., mit fog kegyelmed tsinálni a tanitványával, ha az iskolábol ki veszi.

Nohát felelé apáter. nem bánom. hozuk ki az iskolábol. és tegyük fel. hogy már vagyon tizen hét esztendös, vagy tizen nyolcz. azt akarom legg elöbb is. a lovaglást meg tanullya, mivel az igen gyalázatos az iffiunak. mikor még tsak a lora sem tud fel ülni rendesen, és ha alovon vagyon. azt sem tudgya melyik kezével kell akántár szárát tartani.

Ez a lettzke kegyelmednek szol mondá angyélika. mutatván télámonra. mert a minap az aszszony, tekintvén diánnára, a mezöre menvén. az agarakal vadásztanak. soha anyi eröm nem volt. hogy meg ügetethessem ö kegyelmét. mindenkor tsak a hintó melet maradot. végtire az agarak után mene léptetve.

Nem vagyok én ollyan szeles mint magad felelé télámon el fárasztottad a lovadot a melyen ültél, de halgass, miért hagyatod félbe apáterel beszédét.

Oh! mondá apáter. gyönyörüségel halgatom kegyelmeteket. azután idegen országban szeretném küldeni. de elöször azt akarnám hogy két vagy három nyarat atáborban töltene. valamely jó, és értelmes. hadi ember mellet tiszttség nélkül, az után idegen országba mehetne valamely jó emberel. aki ollyan volna mellette mint egy preceptor.

Az idegen országba valo menetel igen hasznos. egy iffiunak, az, az elméit meg világosittya. a más nemzeteknek szokásit meg láttya. azután bátrab lészen, mindenre inkáb tud vigyázni. avilági dolgokat meg tanullya., ugy az idegen nyelveket is, az idegen nemzeteknél, igen szokás. más országokba el menni. inkáb is adnak az ollyanoknak tiszttségeket. ezért is az ollyanok kik az országbol ki nem voltanak. szégyenlik idegen eleiben menni, és kivánnák hogy ha jobban töltötték volna iffiuságokat.

Ugy tettzik hogy már lehetne valamit mondanom aleányok neveltetésekröl is.

Éppen most akarám kegyelmedet arra kérni mondá mariánna,

Azt nekem el nem kellet volna felejtenem. felelé apáter. mint hogy a leánynak nem szükséges azon tanulás. mint a férfiunak, azért ollyan dolgokra kell tanittani, a melyek néki valok, én erröl többet nem mondhatok. mint angyélika. és az ö neveltetését is adom például másoknak.

Oh páter uram. akegyelmed josága, sokat tart felöllem.

A páter azt jol mondgya, mondá máriánna. hanem tanittson már kegyelmed is. hogy adhassuk kegyelmedet például ami leányinknak, kérem az aszonyt tekintvén diánnára, hadd beszéllye elé életit angyélika.

Bizonyára páter uram. mondá angyélika. igen bajt adot reám kegyelmed.

Ne vonogassad magadot angyélika. mondá diánna. az ágybol.

De nem láttyaé az aszony. mondá angyelika. hogy a grofné tsak tréfálodik.

Valoságal nem tréfálodom. mondá máriánna. igen kedves dolgot is tselekeszik kegyelmed nékem.

Nohát, engedelmeskedned kell. felelé angyélika.

Ha meg gondolom hogy mitsoda nagy bajal nevelt fel az atyám, és az anyám, igen bánhatom hogy jóbban nem töltöttem el idömet, az atyam. a két bátyáimal együt. maga mellet nevelvén, a mitsoda mesterek nékiek volt. azoknak én is hasznokat vettem. mivel szüntelen hallottam mikor nékiek lettzkét adtanak, deákul pedig meg tanultam. tsak magam mulattságábol.

De a leg nagyob tudományom, mint hogy magamot kel. ditsérnem, abban áll, hogy a tövel. minden féle munkát tudok. az anyámnak arra nagy gondgya volt. hogy minden féle varrásra meg tanitasson, csipkére, retzére, egy keveset akép iráshoz is tudok, a musikához is értek egy keveset. ugy tettzik hogy ez, az egész tudományom.

Ugy tettzik meg mondám. hogy némellyet a mit tudok. tsak történetböl tanultam meg, mivel azt meg vallom. hogy ollyat is tanultam. ami haszontalan.

De hogy tiszteletett adgyak. annak, akinek azal tartozom, meg kell vallanom, hogy a mit tudok, az atyámnak, és az anyámnak kell köszönnöm, az atyám mint hogy tudta magát szeretetni, mindenkor tele volt aháza emberséges emberekel, és azoktol többet tanultam mint akár mely könyvböl, az anyám pediglen jó gazda aszszony lévén, vigyázó, serény, és igen jol tudta mindennek gondgyát viseltetni, azt észre vettem, hogy mindenkor két dologra vigyázot irántam, az egyik a, hogy soha hejában heverni nem hagyot, mert a minden napi rend szerent valo munkaimon kivül, valamig élt, mindenkor én voltam aháznál viczéje, sécrétáriusa, én velem olvastatot, én voltam komornyikja. a házi költtségre, a konyhára. egy szoval mindenre tsak nekem kelletet gondot viselnem. a második a, hogy mindenkor rajtam volt a szeme, még mikor valamely atyánk fia mellé adot is. ollyannak adot, akiröl bizonyos volt. hogy reám vigyáznak.

Már többet nem mondhatok magamrol. talám azt sem volna szükséges mondanom; hogy az anyám halála után, az aszszony, mutatván diánnára, maga mellé véve engemet hogy gondomot viselné, nem tsak ugy mint atyafiára, hanem mint leányára, én is azon igyekezem, hogy szolgálohoz illendö tisztelettel, és engedelmeségel. legyek az aszonyhoz, meg nem köszönhetvén hozám valo joságát, azt kegyelmetek. minden nap láttya.

Igen is láttyuk mondá máriánna, azért is kegyelmedet inkáb szerettyük, és betsüllyük,

Ugy tettzik páter uram. mondá télámon. hogy ehez képest. lehet rendet szabni a leányoknak,

Én semmit ahoz nem tehetek. felelé apáter, noha tudom hogy angyélika tsak nem felit is el hagyta., ditsérni kell azonba az annyának bölcseségit, aki mindenkor szeme elött nevelte leányát, ez is leg nagyob kötelesége az anyának, és azal tartozik hogy a szemérmetességbe tarttsa leányát, mivel annak betsülete ollyan valamint az élet, a mely ha egyszer el vész; helyre nem hozhatni, azért is mondgya azirás. hogy a leány nevelés, nagy gond viselést kiván az atyátol. és hogy az álmát félben hagyattya véle, és meg másut, abátor leány meg bestelenitti az attyát, és az urát, eccle. 7.26.

A mi pedig aklastromot illeti, aleányt ugy kell az apátzaságra adni, ha természet szerént szereti a magános életet, ha pedig azért jovallyák azt néki hogy valamely jószág másra maradgyon. a szenttség törés, és kegyetlenség volna. és a tridentinumi Concilium átkot mond arra, a kinek része lenne az illyen tselekedetben. Sess. 25. Cap. 15. haszontalannak is tarttya., az apátzaságra valo esküvést, tizen hat esztendös kora elött aleánynak,

Ugy tettzik páter uram. mondá télámon, hogy már el feletkezet kegyelmed a mi iffiunkrol. amiolta viszá tért, a ki is egy nehány országot látot. bánnám ha a példa beszéd bé tellyesednék, romában volt, a pápát nem látta.

Követem kegyelmedet. felelé a páter, mert el nem felejtettem, azért nézük meg már mitsoda hasznát veheti utozásának. midön az attya házátol el indula gyermek volt, és ember korában tért viszá. erre valo nézve el lehet melölle venni a preceptort. és valamely hivatalba kell tenni, mert már alkalmatos. hogy fejdelmének. nemzetének, és jó akaroinak szolgalhason, mondám hogy el kell melölle venni apreceptort, de azt hozája teszem, hogy meg is kell jutalmaztatni. ha jól vitte végben hivatallyát.

Hogy ha az iffiunak hadakozásra vagyon hajlandosága, hadakban kell tenni. és igen jó. hogy a leg aláb valo tiszttségen kezdgye el.

Ha atörvényes dolgokhoz vagyon kedve. arra kell adni, és azt jól meg kel véle tanultatni., hogy hejában ne hordozza a nagy titulust.

Ha az egy házi rendre vagyon vágyása, meg kell jól visgálni hajlandoságait. és arra alkalmatossá kell tenni. de mindenek felet arra kell vigyázni, hogy azt nem kel néki jovallani valamely világi tekéntetböl, mert a kárhozatos lenne. az atyának, az anyának. és a fioknak. hogy ha pedig arra valoságosan hivatalos. ujontában atanulásra kellene magát adni. hogy had szolgálhassa érdemesen az anyaszent egy házat. mivel tsak a könnyebségért, és a nyugodalomért menni apapságra. ugy igen meg tsalná magát, és az Isten haragját gyüjtené magára.

Itéllye el már kegyelmetek, hogy egy iffiunak, menyi sok féle dolgokat kell tudni élete folyásában. hogy ugy vihesse végben hivatallyát. mint emberséges ember, a mint is hogy szüntelen kell tanulnunk. egész életünkbe, mivel akár menyit igyekezünk azon. hogy tekélletesek lehessünk, de nyomoruságunk miat, tsak a más életbe valo boldogságban érhettyük el atekélleteséget. nem elég tehát el vetni a nevelésnek magját, és azt az atyanak. sok oktatásával öntözni, hanem még önnön magának is szükséges szüntelen munkálodni hogy gyümölcsöt hózón, és azt mondhassa magának., valamint Solon mondotta.

A halálhoz futok. s' szüntelen tanulok.

Azt szükséges meg mondani kegyelmeteknek, hogy kinek, kinek. a maga rendéhez kel szabni. a mit aneveltetésröl mondottam. példanak okáért, ha valamely gyermektöl ki nem telik hogy preceptora legyen. nagyob vigyázásal kell lenni reája. mint ha volna. ha annyi idöt nem tölthet atanulásban. és ha valamely mesterséget kell néki tanulni hogy élhessen. akor tsak ami leg szükségeseb arra kell tanitatni, ha valamely iffiunak annyi érteke nintsen. hogy idegen országban mehesen, találkozik olyan alkalmatoság hogy valamely nagy ural el mehet, és ha mester ember, a tolvajok el nem veszik tölle mesterségét. ollyan országban mennyen. ahol amaga mesterségét. jobban meg tanulhattya, az atyák. és az anyák. ha szinte szegények is. de azon igyekezenek. hogy a fiok, gazdagok legyenek. ajó erkölcsökben.

Három idöre osztatik tehát egy iffiunak neveltetése, az elsö a gyermekségnek ideje, amelybe még az elme ki nem mutathattya magát, és meg külömböztetést nem tehet. ez is az az idö, a melybe, az anyának kell gondot viselni reája, a második idö az, amelybe fel nevelik a joerkölcsnek magját. a melyet az anya hintet volt. el. ebben az iffiu elmében. ez az idö illeti az atyát. aharmadik idö az, a melybe az elméje meg érvén, a maga hatalma alá botsátatik.

De soha ugy nintsen. a maga hatalmában; hogy az attyának, és az annyának. tisztelettel. szeretettel. és háláadásal ne tartoznék. mivel azal tartozik tellyeségel az Isten törvénye szerént. abölcs azt mondgya, hogy aki az attyát meg szomorittya, és az anyát meg keseriti, az utálatos. aki pedig tiszteli az anyát, a kintset gyüjt, és a ki tisztességet ád az attyának, a jövendöbe örül öis, a fiainak. könyörgése meg halgattatik, és hoszu életü lészen.

Nagy szeretettel kell tehát lenni az atyákhoz, és az anyákhoz, akár mely nyomoruságban essenek is, fiam, segéllyed vénségében atyadot, és bánattal ne illessed ötet éltében. és ha valamikor meg fogyatkozik. értelmében. meg botsássad néki, és éktelenségel ne terheld ötet. hanem tisztességet tégy néki. Eccles.3. aki az attyát el hagya, az utálatos, és a ki meg keseritti anyát, az Isten azt meg átkoza.

Ugy tettzik mondá máriánna, hogy apatert ma eleget fárasztottuk. azért hagyuk holnaprá atöbbit.

Tsak valami hasznát láthassam felelé apáter, örömest beszéllek. de talám az aszonyok unták meg hoszas beszédemet.

Az aszony azt jól gondolta. mondá télámon. és a házához is kisérem az aszonyt.


Hatodik napon. valo beszélgetés.
Hogy a tselédes gazdák. tartoznak gondot viselni tselédekre.

Más nap, a szokot orában. és a szokot helyre. mindnyájan egybe gyülvén, a páter egy kevesé meg ütközék azon, hogy kilentz orakor még az ágyba találá diánnát. angyélika is nyájas természete szerént, meg pirongatá télamont. hogy késön költ volna fel. azután ki ki a maga helyére üle.

Ugy tettzik mondá apáter, hogy eleget beszéllénk tegnap arrol. miképpen kell. az atyának, és az anyának nevelni gyermekeket. és ha arrol ollyan böven nem beszélettünk, a mint kellet volna, lehet az ollyan könyveket meg nézni, a melyek arrol beszélnek.

Az elsö hivatallya pedig a tselédes gazdáknak, agyermek nevelés, amásodik, a tselédre valo gondviselés, és agazdálkodás

Ugy tettzik páter uram, mondá télamon, hogy ezt a másodikát kellet volna elöl tenni, mivel az aszony elsöben férhez megyen, és gazdaszszonykodik, minek elötte gyermeke legyen?

Igen jol mondgya kegyelmed felelé apáter, mert az elsöb rend szerént, de a másik meg elözi méltoságbol, mivel, alegg elsöbb, a legg fövebb, és alegg nagyob hivatallya egy aszonynak, a gyermek nevelése, és ez olyan nagy dolog hogy jóbb volna a háznak fenékel fel fordulni. mint sem azt el mulatni.

Az aszony hivatallyának tehát. második része a gazdaszszonyság. az iffiu aszonyi állatokat. mondgya szent pál, böltseségre tanittsátok. hogy az ö férjeket, és magzattyokat. szeressék, mertékletesek, tiszták, és jó házi gazdaszszonyok legyenek. tit 2.

A háznál lévö gondviselés inkáb illeti az aszonyt. mint sem a férfiat. mivel ennek természet szerént arra vagyon gondgya, hogy miképen szerezhessen, atselednek táplálására valot, az aszonynak pedig az a hivatallya. hogy a háznál. gondot visellyen arra, a mit a férje kereset,

Látom hogy éppen azt akará kegyelmed töllem kérdeni. tekintvén télámonra, hogy ha illíké a fö aszonyokhoz az illyen foglalatoság.?

Nékem ugy tettzik hogy nem illik felelé télámon.

Nekem pedig ugy tettzik mondá a páter, hogy söt még leg inkáb ö hozájok illik, ez azoka, mert mint hogy a fö renden lévöknek tőbb javok vagyon. rendekhez képest, több költtséget is tartoznak tenni, azért nékiek szükségesebb. mint sem másoknak. jó rendet. és gondviselést tartani aháznál. nem láttyuké azt, hogy mitsoda bövölködö hazak jutnak szegénységre, mitöl vagyon ez, azért hogy a gazdaszszonynak semmire nintsen gondgya, mindent veszni hágy. tsak magát mulathassa, könyü és tunya életet élhessen, nem ditsértetvén az Isten az ollyan háznál, áldását attol meg vonnya, tsak asok adosság marad, és a midön az illyen tunya, és henyélö atyáknak, és anyáknak agyermekei ajoszágba szálnak, a sok nyomoruság rohan reájok., és tsak a haszontalan ur név marad anyakokon, azt sem tudnak meg mondani. hogy hová tünt el a sok joszág

És igy pater uram mondá télámon, azt akarná kegyelmed hogy inkáb fösvény lenne, mint sem rest.

Isten ne adgya. felelé apáter. én azt akarom hogy jó gazdaszszony legyen, mivel nagy külömbözés. a joszágot kimélni, vagy azt szeretni.

Ne mennyünk arra mondá télámon. nem is kel arrol szólnunk.

Követem kegyelmedet felelé apáter. mert természet szerént ahoz tartozik agazdaság. mivel valamit eddig mondottunk a resttségröl, vagy az idö jól el töltésének modgyárol

szollottunk, azért mi nem.......itt a páter félbe hagyá. mert

látá hogy télámon nevetve a fejit tsoválá. monda is arra, oh! látom hogy kegyelmednek unadalmat okozok. azért inkáb halgatok

Nem, nem páter uram. mondá máriánna, mi kegyelmedet örömmel halgattyuk.

Meg mondgyamé kegyelmednek páter uram. mondá télámon hogy miért nevettem. azért hogy észre nem vette kegyelmed; maga magának ellenkezöt mondot. a mint a sokszor meg történik a beszéd közben. mert hogy egyeztethet meg kegyelmed két ellenkezö dolgot. azt mondá kegyelmed. hogy a resttségröl. vagy az idö jól el töltésének modgyárol szollottunk eddig. ha resttségröl szol kegyelmed, a mely az idö vesztésnek modgya, nem szolhat kegyelmed az idö jól el töltésének modgyárol. az ellenkezö volna.?

Azt gondolám. felelé apáter. hogy valamely nagyot vétettem. de örömmel látom hogy nintsen kegyelmednek más panasza tsak e, talám még esem volna. ha jol meg visgálta. volna kegyelmed, mert valamit mondottam, nem ók nélkül mondottam. és abban semmi ellenkezö nintsen ha tettzik kegyelmednek vígyázon kegyelmed jobban reája.

Tudgya kegyelmed azt, hogy a természetnek. és avallásnak. kezdeti fel vannak álítva. és tudva vagyon mindennél ez igy lévén, a nyilvanságos. hogy a midön aresttségröl szóllók. nem azért vagyon hogy a mellet szollanék, mivel ugy vétket hoznék bé. hanem szollok azért, hogy azt el töröllyem.

A vétek el törölése alá pedig értödik szükségesen valamely jó erkölcs. a mely azal ellenkezik. ebböl következik., hogy a midön a resttségröl, és annak veszedelmes rendeletlenségeiröl szolnak, az által rendet akarnak adni, az idö jól el töltésére., mivel az idönek jol el töltése ellenkezik a resttségel. attol is szármázik ennek a véteknek el töröltetése, ehez nem kell nagyob magyarázat, se nem szükséges több környül álló beszédel ki mondani, midön értelmes személyekelött beszél valaki. nem szükséges nagy magyarázattal ki mondani, mivel ugy is meg érti a szonak értelmét. más volna. ha ostobákal beszéllene

De mint hogy az idö rövid, azon lészek hogy mentöl hamaréb ki vezessem kegyelmedet atévelygésböl. meg is kell kegyelmednek mutatnom. hogy mi légyen agazdaság, a gond viselés, vagy a takarékoság, és hogy e nem afösvénységtöl vagyon, valamint kegyelmed gondollya.

A gazdaság a házi tselédekre, vagy népekre valo gond viselésböl áll. és egy háznál lévö tseléd. kis formája egy országnak, mert valamint hogy egy ország sok tselédböl áll, ugy egy háznál lévö tseléd, sok személyböl áll. akinek ura a férfiu. és az aszony az ö vicéje, aki is ugy tartozik aház népere valo gond viselésre, valamint aférfiu, mert az Isten, mondgya. Socrates, memorab. libr.5. aházasságot azért rendelte hogy az emberi nemzet meg maradgyon., másodszor, hogy a gyermekeket fel nevelvén, azok táplállyák, és vigasztallyák atyokat. és anyokat. öregségekbe. harmadszor. hogy nem a mezöben, mint az állatok. hanem a háznál tölttsék életeket. mind ez ugy tekinti az aszonyt, valamint a ferfiat., erre valo nézve, mind akét rész közre tészi a mije vagyon, de nem kell. arra vigyázni. hogy mellyik hozot többet vagy kevesebbet. és a szerént intézni a házra valo gond viselését, mivel egyaránt kell azt végben vinni, sött a jóbb a mellyik leg inkáb igyekezik azon hogy hivatallyát végben vigye.

Egy ház népe tehát ollyan mint egy kis ország. ahol a nép ótt is külömb féle renden vagyon, mivel ótt a gyermekek leg elsö rendet tartanak, a tselédek a másodikát. és a szegények a harmadik renden vannak.

Mondám hogy a szegények, mert noha ne számláltassanak is a ház népe közibe, de a természetnek törvénye nem engedi hogy egyik ember, a másikát szükségbe hagya, az Isten törvénye pedig azt parantsollya és oly kemény parantsolat alat hagya. a gazdagoknak, a szegényeket részesitteni javokban, hogy szinten ugy ki nem rekeszthetik azokot, valamint a magok saját gyermekeket. hogy ha tsak a szükség, a kinek nintsen törvénye, annak ellene nem áll, ezel annál is inkáb. tartoznak, hogy a mely joszágot birunk, nem a miénk, tsak ideig adták kezünkbe. és azt az Isten. atöbbivel együt az egész emberi nemzetnek adta, az élet táplálására, egy tselédes gazda tehát nem más, hanem ki szolgáltatoja annak. a joszágnak. a melyet Isten adot néki, hogy el osztogassa, és emellet is kell néki maradni, a valo, ollyan nagy közi vagyon a ki szolgáltatáshoz, hogy ö azzal szabad, és azzal szabadosan bánhatik, de az is valo, hogy ugyan arrol is fognak tölle számot kérni.

Noha ide fellyeb. azt mondám. hogy közönségesen az embereket illeti minden joszág, de abbol nem következik, hogy szabad legyen valakinek amásét el venni, mivel ha az osztás végben megyen. a természetnek törvénye ellen volna. a más joszágát bántani, mert maga atermészet rendeli azt, a mi atársaságnak jóvára lehet, ugy anyira, hogy nem szabad a másébol alamisnát adni, se az ollyan aki adoságba vagyon, nem adhat joszágábol a szegényeknek, mert olyan formán. a másét adná, arra pedig nintsen hatalma,

Egy tselédes gazdának, atehát ahivatallya., hogy a gyermekeire, szolgaira, és a szegényekre gondot visellyen és valamint hogy egy fejdelemnek azon kell igyekezni, hogy a népe békeségbe, és bövségbe legyen, ugy egy tselédes gazdának is azon kel lenni. hogy a tseledi közöt lakozék abékeség, és az egyeség, és el kel közüllök üzni aszükséget a menyiben lehet.

A békeséget, nem tsak aháznál kell meg tartani, hanem kivül is, mivel aházaknál is. szokot belsö, és külsö hadakozás lenni, a belsö hadakozást okozák, a meg oszlások, veszekedések, irigységek, ellenkedések, szó hordások, a sok temonda, a külsö hadakozások pedig, a törvénykedések.

Valamint hogy egy okos fejdelem soha hadakozást nem indit, vagy ha indit is, a népihez valo szeretetböl tselekeszi, hogy azt meg oltalmaza valamely nagy kártol. vagy igasságtalanságtól, ugy egy tselédes gazdának is ha kereszténynek tarttya magát, el kell kerülni atörvénykezést, fö képpen hogy ha az igasságtalan volna, és hogy ha azt haragbol, vagy fösvénységböl akarná el kezdeni, igy annál is inkáb el kell azt kerülni, mert a joszága, el pusztulásra. fordulhatna.

A mi pedig a belsö békeséget illeti, szükséges hogy atselédes gazda. a parantsolatot végbe vitesse, hogy ki ki a maga hivatallyába el járjon, és meg ne engedgye hogy valamellyike heverjen. hanem mindenikét a maga rendibe meg tarttsa,

Erre valo nézve azt mondom, elöször a gyermekekröl. hogy az atyának, és az anyának. nagy gondgyoknak kell lenni reájok, mint olyanokra, kik az ö maradéki, ezek után vannak a tselédek, akiknek is attyok. és annyok helyet kel lenni a gazdának, és a gazdaszszonynak, mivel ö reájok bizta az Isten, a szegények ezek után vannak. arra kell vigyázni, hogy nem szabad atselednek adni, a mi igasság szerént. a gyermekeket illeti, se azt a szegényeknek. a mi atselédeké, a szegények közül is inkáb kell annak adni. a ki velünk egy helybe lakik, mint sem idegennek, noha tartozunk mindenikét segitteni.

A mi atselédeket illeti, szükséges hogy egyik amásikátol fügjön, kinek kinek. a mitsodás hivatallya vagyon. ugy e számot adgyon amannak, amaz aharmadikának, és igy kézröl kézre mennyen, adolog a gazdaszonyig, ne legyen sok ur a háznál, és tsak egy hatalom alat maradgyon. az engedelmeség, tisztelet. és a tsendeség.

Semmi ugy evilágon mondgya Socrates. meg nem tarttya. egy háznál, vagy egy országba ajó rendet, fenyitéket, és ajó erkölcsöt. mint a, ha maga. agazda vigyáz atselédire, a példa beszéd szerént, a gazda szeme hizlallya a lovat. és ha meg jutalmaztattya azt aki jól tselekszik; és meg bünteti a roszul tévöt. Xenoph. memor.5.

Látom pater uram mondá. télámon. hogy kegyelmed ollyan respublicat akarna fel álittani valamint pláto. de hól fogja kegyelmed találni azokat az engedelmeseket. tsendeseket, azt akarja tehát kegyelmed hogy ugy legyenek valamint egy klastromban.?

Azt akarom felelé apáter. hogy egy tselédes embernek aháza, tsendesebb, és jób rendbe légyen mint sem egy klastrom. ezt az okát adom. mert egy klastromban. jó vagy rosz, de mindennek ótt kell maradni. mihent oda bé megyen. de egy tselédes háznál nem ugy kell lenni, valo hogy türésel kell szenvedni a tselednek gyengeségét, aprolék, és akarat ellen valo fogyatkozásit. és ötet atyai szeretettel inteni és jóbbá tenni, de ellenbe. tellyeségel el nem kell szenvedni az olyat, aki mást rosz beszédel, vagy példával meg ronthatna, minden halogatás nélkül arészegest, és arosz maga viselöt meg kell fizetni, és el kel aháztol bocsátani, midön látom, mondgya egy filosophus. hogy az én tselédem még roszabb, ha jól bánok véle, azonnal el botsátom. mint ollyan elmét, amelyet meg nem lehet. gyógyittani.

Hogy a roszat, amenyiben lehet meg lehessen elözni, azért szükséges hogy a férfiu tseledet egy házban kell hálatni, mentöl többet egy házban, a fejér népet hasonlo képen. és hogy mindenik házban. legyen ollyan személy, aki atöbbire vigyázon. a ki vigyázzon a tüzre. és a gyertyára, mert sok szerentsétlenség. történhetik.

Páter uram kérdé télámon, mitsoda okbol tészi kegyelmed ezt arendelést,?

Abbol felelé apáter, hogy mikor atselédek együt laknak, a roszat nem ollyan könnyen vihetik végbe, mert egyik amásikát láttya, és meg gátollya.

Egy szoval a tselédes gazdának azon kell lenni, hogy hasonlo jó szokásuak legyenek tselédi valamint agyermekei, a menyibe lehet. ezért, ollyat kell fogadni, a ki jámbor, és jó természetü legyen. ha szinte nem volna is másként igen alkalmatos, idövel meg tanul, erre valo nézve is adgya ezt az intést a keresztényi gazdáknak. a szent irás, mondván, ti urak, igasságal. és egyenlöségel. legyetek ati szolgaitokhoz. Colos. 4.1. meg másut, ti is urak szeretettel legyetek szolgaitokhoz, el hagyván afenyegetéseket, tudván azt, hogy ati uratok is menybe vagyon, és hogy nintsen annál személy válogatás. eph. 6.9.

Szollyunk már a böségröl. az az, arrol. hogy mitsoda gondal kell ki venni atselédet aszükségböl, akét dologból áll, keresetböl, és költésböl, az elsö a házan kivül megyen végbe, a második aháznál.

Eszünkbe juthat mit mondánk ide fellyebb. hogy kit illet a hazon kivül valo gondosság, és kinek kell a háznál gondot viselni, tsak atermészetet visgállyuk meg, meg láttyuk, hogy az Isten ollyan lelket, és testet adott a férfiunak, aki inkáb el szenvedheti ahideget, meleget, fáradságot, hadakozást, és bátrab, mint sem az aszony. ebböl ki tettzik, hogy a természet ötet rendelte. a házon kivül valo gondra, és keresésre, és mivel hogy. az Isten gyengébnek teremtette az aszonyt, ugy tettzik mint ha az által. reája is akarná bizni a háznál valo gond viselést, és mint hogy a több gondok közöt a gyermekre valo gond viseles legg elsöbb, azért nagyob szeretetett is óltott a természet az aszonyokban. a gyermekekhez. mint sem a férfiuban.

A második része az aszony háznál lévö gondviselésének a, hogy arra vigyázon; a mit agazda aházhoz hozot, és mint hogy a félelem, és a gyanakodás illik a takarékossághoz. azért is az aszony félékenyeb, és gyanakodób a férfiunál.

Ebböl láttyuk hogy a szokás és atisztesség meg egyezik a természettel, mivel minden nemzeteknek szokások szerént, sokal tisztességesebb, hogy az aszony a háznál maradgyon, mint sem a hegyeket, és az erdöket járja. a férfiunak pedig igen szegyen. mindenkor a háznál lenni, és el mulatni a külsö dolgokat. sött még meg bontanák ugy arendet. a melyet. az Isten, atermészet., és atörvény szabott, hogy ha a férfiu. vagy az aszony, egyik a másikának hivatallyában elegyitené magát. emég büntetetlen sem maradna.

Hátha páter uram, kérdé télámon. valamely embernek ollyan hivatallya vagyon, vagy ollyan mesterséget üz hogy mindenkor a háznál kell maradni, az ollyan tehat nem jól tselekeszik?

Ah! követem kegyelmedet. felelé apáter. egy kevésé haragosan, nem ugy kell gondolkodni, mivel ha szinte a mestersége miat a háznál kell is maradni, az ollyan embernek, de mind azon által. vagyon néki dolga a külsökel, és a házhoz hozattya, a mi szükséges. az illyen ember ha a háznál nem maradna, hogy ótt dolgozzék. ollyan vétkes volna. mint az, aki ótt maradna dolog nélkül.

A gazdát illeti tehát minden dolog. a mi aházon kivül vagyon. önéki kell meg tartani a mit bir, és ahoz többet szerezni igaz uton.

Es mint hogy ez a hivatal nagy, és meszsze terjed, azért ehez nagy értelem is kivántatik, nem tsak emberséges embernek kell lenni, magának, de még oly segittöket is kell magának formálni. a kik alkalmatosak legyenek.

A mi a maga személyét illeti, elöször szükséges hogy el kerüllye azokat az akadályokat, mellyek meg gátollyák az embereket hogy jó rendbe lehessen a házok, atudatlanság az egyik akadály, mivel egy értelmes ember azt jóra fordittya, a mit egy tudatlan, haszontalannak tart lenni, arestség, lágyság, halogatás, akadály, a kényeztetés, gyönyörüségben valo élet. a vendégeskedés akadály. a tzifrálkodás. részegeskedés, a haszontalan. és a ditséretért valo költtség akadály, arra is vigyázon hogy magát nagynak ne tarttsa, mert sokal többet fog költeni. mint a jövedelme, se gazdagnak, mert a resté tenné, és el mulatatná véle atöbb dolgait.

Egy tselédes gazdának el kell tehát kerülni mind azt, a mi a romlásra vezethetné, erröl jóbb tanátsot nem lehet néki adni, mint a melyet ád nékünk egy filosophus. aki elönkbe tévén egy emberséges embert, például veheti azt minden, fö képpen egy nemes ember. a napot mondgya, az imádságon kezdem el, az istenektöl az egésséget kérem. kérem azt hogy betsületben tarttsanak a respublicaban, hogy barátimot meg tarttsák a hadakozásba, szerentsétlenségtöl meg oltalmazák. hogy a munkámnak haszna lehessen, xenoph.memor.5.

Ihon mondá télámon, egy pogánynak imádsága.

Valo, felelé a páter. hogy ha a sziv ahoz vagyon kaptsolva, de másképen a nintsen meg tiltva. hogy joszágunk ne legyen, vagy hogy azt ne kérjünk, hanem ameg vagyon tiltva, hogy azt se ne szeressük, se azal roszul ne éllyünk. tudta is az a filosophus, hogy egy emberséges emberhez nem illik ahoz ragaszkodni, vagy talám még azt is meg látta elöre. hogy. kegyelmed gántsot fog találni egy nehány száz esztendök mulva beszédében, azért igy felel kegyelmednek. azért kérem a joszágokat, hogy az isteneknek böségel adhassak, hogy baratim szükségiröl tehessek, és hogy meg gazdagittsam, és fel ékesittsem házamot.

Hogy hogy mondá angyélika, ollyan embereknek, akik az igazán valo vallásnak vilagoságát nem üsmerték, még is ollyan ditséretes gondolattyok lehetet, azt minékünk halálba kellene szégyelenünk.

A valo felelé apáter, de halyuk továbra is mit mond nékünk ez az emberséges ember, de tsak amunkámért adgyák meg az Istenek a mit töllök kérek, mivel ha munkálodom jóbb egésségem vagyon, és frissebb vagyok. és ugy ahadakozást is inkáb el gyözöm, jó egésségem lévén. és munkálodván, a házamot gazdagá tészem, reggel fel kelvén ahoz megyek, a kivel beszédem vagyon, és egy szers mind a varosban is el végezem dolgomat, adolgomot végbe vivén, a mezöre megyek, a dolgosimot meg nézem, és ótt rendelést teszek, oda pedig inkáb megyek gyalog, mint sem lovon, hogy atest frissebb legyen; emeg lévén. lora ülök, és arra tanitom, mint visellye magát a hartzkor, az ételemkor arra vigyázok, hogy tsak szükségre valot egyem. magamot atanulásba foglalom, föképpen abban hogy ékesen szolhassak, mivel az igen szükséges az emberek közöt. ex xenoph.memor.5.

Egy tselédes gazdához ezek atulajdonságok kivántatnak, ezekhez azt tegyük, hogy tudgyon jól parantsolni, mert minden ezen áll. aki nagy dolgokat tud véghez vitetni, inkáb okoságal mint sem erövel, és aki azt végbe tudgya vinni, hogy a tseledi vigyázok és munkálodok legyenek. a nagy ember, gazdagá is lészen, és a háza tája. jó rendbe lészen.

De mint hogy a nem elég hogy a tselédes gazda emberséges legyen. tsak maga, mivel nem érkezhetik mindenre, hanem arra is kell vigyázni hogy jól meg válasza azokat, kik helyette joszágára vigyázanak, ugy hogy azok is emberséges emberek legyenek. ugy mint az udvar biro, és atisztartó, szükséges hogy ezek. agazdát, és a tseledet szeresék, és ezekkel jol kel bánni,

Szükséges hogy gondosok legyenek. de azt meg kell tudni, hogy azok a kik részegesek. nem lehetnek jó gond viselök, mert abór meg tompittya az elmét, a sok aluvok. pedig el szokták mulatni adologra valo idött, az aszonyosok, minden gondolattyokot tsak az aszonyok után fordittyák, a kik a magok hasznokat igen szeretik, nem gondolnak az urokéval.

Szükséges az is hogy tudgyák mit kel tselekedtetni, és azt miképpen folytatni, más képpen tsak anyi szolgálatot vinnének végben, mint az olyan doktor, a ki noha gyakran látogatná [látogat. ná] a beteget. de orvoságot nem tudna néki adni.

Végtire azon igyekezenek. hogy parantsolatokat végben vitessék, meg büntetven anyakasokat. tsendeségel pedig bánni azokkal, kik magokat jól viselik. de ebben vagyon külömböztetés, mert vagyon olyan tseléd. aki ajó tartásért magát jól viseli. más aki ennél felyeb valo abetsületért. némely a ditséretért, arra kell vigyázni, hogy jobban kell tartani a jókat, és aláb valo képen. az aláb valokat. mert a meg kedvetleniti az emberségeseket, a midön tsak ugy bánnak vélek, mint azokal., kik magokat nem jól viselik, és a kik tsak semmi szolgálatot sem tesznek.

Hogy lehet a páter uram. kérdé mariánna. mivel azt láttyuk az évangyéliumban, hogy az Isten anyi jutalmat ád azoknak. kik tsak egy oráig dolgoztanak. mint azoknak, kik egész nap szenvedték a meleget.?

Az ugy vagyon felelé apáter. ugy is tettzik, mint ha az a tselédes gazda. igasságtalanul. tselekedet volna. hogy ha tsak külsö képen tekinti azt valaki. noha igasságosan tselekedék. mert ajó akaratot is meg jutalmaztatta, ugyan ezt is kivánnya az Isten mi töllünk. valo hogy azok tsak egy oráig dolgozának, de ajó akarattyok meg volt adologra, és ótt egész nap is dolgoztanak volna. hogy ha eléb fogadták volna meg öket.

E szerént kel bánni atselédel, nem kell mindenkor az ö munkájokat tekéntenünk. hanem az ö jó akarattyokat, mivel ollyannak lehet nagy kedve. és nagy buzgosága a szolgálathoz. a kinek nem lészen, ahoz valo elegendö ereje, az illyen nem érdemlié meg ajutalmat? de mint hogy itt a rosz akaratrol vagyon aszó, a ki kerüli mind a hivatallyát, mind a munkát. az illyeneket jó modal kel ajó utra vezetni. és vélek meg értetni. hogy a jó erkölcs, érdemel jutalmat.

Végezetre, a fellyeb emlitet tiszteknek, hiveknek kell lenni, a hüségnek kell meg koronázni atöbb minémüségeket, mivel akár mely okosok, és értelmesek legyenek, a semmit nem használ, hanem jó lelki üsméretüek, erre valo nézve. az Isteni félelemre. és törvényre kell öket inteni.

Arra kell öket tanitani. és mind azokat kik mások alat vannak, a mire inti öket a szent irás. és a mely rövideden magában foglallya mind azt, amit ez iránt mondhatunk.

Szent jános azt hagya, avitézeknek, kik rend szerént. szeretik a huzást vonást. senkit meg ne ronttsatok, senki ellen ne patvarkodgyatok. és meg elégedgyetek soldotokkal, sz.luk.3.14.

Szent pál pedig azt mondgya atselédeknek, akiknél közönséges a zugolodás, resttség. tunyaság. és a hüségtelenség, Ti szolgák, engedelmesek legyetek, azoknak, akik néktek uratok a test szerént, félelemel. és rettégésel, sziveteknek együgyüségével, mint a kristusnak, nem szem elött szolgálván, mint akik embereknek akarnak kedveskedni, hanem mint a kristus szolgai, szivetek szerént tselekedvén. az Istennek akarattyát. jó akarattal. szolgálván, mint az urnak, és nem embereknek, tudván azt. hogy mindenek, a mi jótt tselekedtenek, annak jutalmát veszik az urtol. eph.6.5.6.7.8. titusnak is ir még eziránt. mondván. a szolgákot inttsed hogy az uroknak engedelmesek legyenek, hogy mindenekben, azoknak kedvesek legyenek, ne legyenek beszédbe ellenkezök, semmiben meg nem tsalván öket, hanem minden jó hüséget mutassanak. tit.2.9.

Semmi ugy a jó erkölcsre munkára és hüségre nem indithattya, mint ezek aszók.

Ugy a tselédeket. mondá erre télámon.?

Én mindenröl szollok. felelé a páter. mert mint hogy ki nem telik mindentöl hogy ur legyen. vagy parantsolyon. illik mindennek hogy engedelmeskedgyék, az emberek evilágra jövén, egy társaságban kell nékiek élni. és azt a társaságot az engedelmeség foglallya egyben; ez igy lévén, minden engedelmeskedik. a szolgák engedelmeskednek. a különös embereknek, a különös emberek. a fejdelmeknek. a fejdelmek. az Istennek, és igy mind egyikének, mind a másikának. jó kedvel kell engedelmeskedni. meg gondolván azt, hogy nem az embereknek engedelmeskednek. hanem az Istennek. a ki is meg itéli öket, a szerént, a mint jól, vagy roszul vitték végbe hivatalyokot.

Ezek tehát az elsö köteleségei egy tselédes gazdának, erröl többet is lehetne szollani, de maga láttya kegyelmetek. hogy lehetetlen arra rendet szabni, mindeniknek hogy mi formában kerese életét, hanem a mitsoda rendbe születünk, és a mitsoda hivatalba tészen az Isten.. a szerént kell magunkot viselnünk, hanem tsak azt atörvényt szabjuk magunknak, hogy inkáb legyünk aleg nagyob szegénységbe, mint sem törvénytelenül szerezzünk valamely joszágot. mivel az illyen kereset, átkot hozna aházhoz, nem hogy azt meg gazdagitaná, de még meg szegényitené. az örököst is meg emésztené, ha ez meg nem törtenik is annak éltében. aki roszul keres, noha gyakran meg történik, de a maradéki keservesen meg fogják azt tapasztalni, hová kell ehez más bizonyság mint azok a nagy, és gazdag házak, a melyek már most szegények és puszták.

Tarttsuk meg tehát tisztán szivünket, és kezeinket, és távozunk el a fösvénységtöl. a mely a földi jóknak rendeletlen kivánsága, mert ez az ö mezeje. a hol lest hány az embereknek, hogy el veszesse, ez iránt nagy tusakodást látunk némely elmékbe. mivel ókul veszik a familiának szükségét, hogy telhetetlen kivánságokot bé tölthessék, és azért szüntelen gyüjtenek, és a mi legg szánhatóbb, akár mely gazdagok legyenek, de nem mérnek, se enni, se inya, ném mérnek hogy ugy mondgyam. még élni is., mert nem hitetik el magokal hogy töbjök vagyon, hanem tsak a mi az élethez kivántatik, addig takargattyák még magoktol a mit gyüjtenek, hogy nem tudgyák hová tenni, szüntelen ketsegtetik magokat, és még elöre mondgyák magoknak ezeket a szokat, mit tselekedgyem? mert nintsen hová takarnom. az én joszágom termését, és mondá. ezt mivelem, az én gabonas csüreimet el rontom. és nagyobbat épittek; és azokba takarittom. az én joszágomnak minden hasznát, és az én javaimot, és azt mondom az én lelkemnek, én lelkem, sok esztendökre el tött sok jovaid vannak, nyugogyál, egyél, igyál, gyönyörködgyél, ezek a fösvénynek szavai, de tudgyaé kegyelmed mit fog felelni néki az Isten, esztelen ez éjjel viszá kérik lelkedet, és a melyeket gyüjtöttél, kiei lésznek. luk.12.17.

Kevés szókkal elönkbe adgyák ezek, amint már meg mondottuk, hogy az idöre kell vigyáznunk minden tselekedetinkbe, mivel a fellyeb emlitet fösvény, anyi kintset gyüjtöt. mint ha kétt száz esztendeig hagynák élni, noha egy éjjel, viszá kérik alelkét, oly nagy készülettel vagyon, mint ha valamely nagy uttra menne, noha tsak az életen kell által menni, és arra az útt igen rövid.

A kristus azt kérdvén attol az embertöl. hogy kié lészen a mit gyüjtött, meg akarja nékünk mutatni., mitsoda lest hány nékünk a fösvénység. mivel rend szerént a fösvény, hogy el fedezze telhetetlenségét, a fiait adgya okul, mondván, a fiamnak joszágot kell hagynom, hogy meg ne hallyon éhel, a leányomot, jol kel el házasitanom.

Nintsem semmi ditséreteseb, mint joszágot hagyni gyermekeinek, és öket meg nem lehet fosztani az örökségtől ez a termeszetnek törvénye ellen volna, a mely azt hagya, hogy a ki lételt ád valakinek, meg tartására valot is kell adni annak a lételnek, erre példát adnak az oktalan állatok és természet szerént is érezük azt, hogy a gyermekeink a magunk részei, és hogy mind magunk ellen vétkeznénk, mind a természethez háláadatlanok volnánk, ha nékiek meg nem tartanok az atyai joszágot, a melyet atyáinktöl vettük, vagy ha azoknak nem hagynok, a kiket vér szerént illeti, ennél nintsen semmi igasságosabb, ugyan ezért mondgya pláto. a törvényt mint hogy én tsinálom. tudtotokra adom, hogy nem vagytok se magatokkal, se joszágtokal, szabadosok, mivel mind a, mind ti. a familiátoké vagytok.

De nem roszul kereset joszágot kell nékiek hagyni, nem hasadnaé meg egy atyának a szive, a midön kárhozatra látná vetni mínd magát. mind gyermekeit, mitsoda bolondság. itt gazdagságot, és vétket vinni el innét, joszágot gyüjteni és a lelket el veszteni, valamint egy közönséges példa beszéd mondgya, hogy boldog fiu az a kinek az attya el kárhozot. mitsoda vakság magát el kárhoztatni azért, hogy sok joszágot hagyhason fiainak, akik talám, még háláadatlanok. tékozlok, és semmire valok lésznek, mitsoda ostobaság magát emészteni a nagyra vágyásért, sok haszontalan dolgokért. mivel tsak meg kell halni, nagy gazdagság, mondgya az apostol, az Isteni szolgálat, az elégségel, mert semmit nem hoztunk evilágra, kéttség nélkül semmit ki sem vihetünk. hogy ha pedig eledelünk. és ruházatunk vagyon. azokkal meg elégedgyünk, akik pedig meg akarnak gazdagulni, esnek kisértetbe. és törbe, és sok balgatag, és káros kivánságokba, melyek bé merittik az embereket ahalálos veszedelembe. mert minden gonosságnak gyökere a pénz szerelme, melyet némellyek a kik kivánták, el tévelyedtek ahittöl és magokat által szegeszték sok gondokal. tim.6.6.

Azt mondom ujjontában. hogy jó uton kell keresni a joszágot. és azal meg elegedni a mit Isten ád, mert ö adgya a gazdagságot, az éhezöket minden jokal bé tölti, és az gazdagokat, üressen botsáttya luk.l. akár mely gazdagok legyünk, de meg kell elégednünk. valamint alég szegenyebnek, azal. a mi elég atermészetnek.

Nézűk meg már mostanában. a háznál lévö gazdaságot, mivel az Isten kegyelméhez, a mely adgya nékünk ajószágot. nagy kegyelem kivántatik, hogy azal jól élhessünk. epediglen a mint meg mondottuk az aszonyt illeti. ugyan ez által is tészi magát hasonlová egy emberséges aszony az ö férjéhez, a tseledhez valo gondviselésében., hogy ha ajoszág a gazdának fáradsága. és maga jó viselése által jó a házhoz, az értelmes gazdaszszonynak keze alat lészen annak helyesen valo el költese., és ki szolgáltatása, és ez a gond viselés oly nagy dolog hogy ezen áll aháznak jó rendbe valo létele. vagy pusztulása,

Itéllye el kegyelmetek hogy mitsoda jó erköltsünek, és jó értelmünek kell lenni az aszonynak, hogy jó gazda aszszony lehessen, de a férfiunak kel néki rendet szabni hogy azt kövesse. halgassuk mit mondanak arégi bölcsek eziránt. és ugy kell azt venni, mint ha egy férfiu mondaná feleséginek. mihent el veszi.

Ugyan nagy örömmel hallom, mondá angyélika, hogy mitsoda szokások vala arégieknek.

A valo felelé apáter, hogy abbol sokat is lehet tanulni, annál is inkáb, hogy azt nem kell gondolnunk, hogy tsak közönséges embereket hozok elé, akikröl példát nem vehetnének anagy renden lévök, mivel oly fejdelmekröl, és nagy urakrol szollok, a kiknek udvarokban. meg volt. két vagy három száz rab, ugy mint tseléd, kitsoda ollyan ur közöttünk a kinek anyi szolgája légyen? halgassuk tehát, hogy egy illyen nagy ur mint oktattya a feleségét, és miképpen felele annak a ki egyszer azt kérdé tölle, hogy ha a felesége ollyan értelmes volté, midön az attya házátol el hozta, éppen nem volt felelé azur, soha semmiröl, se nem látot, se nem hallott volt, de a nékünk elég, ha a mi aszszonyaink tudgyák a házban valo munkát. midön az attyok házát el hagyák, és ha engedelmes természetek vagyon. a férjek hamar meg tanittyák a gazdaaszszonyságra, leg elsö dolga a férfiunak, és az aszszonynak. házaságok után. a, hogy kérjék az isteneket meg tanitani a férfiat, hogy oktathassa az aszszonyt arra. a mi, mind egyiknek, mind másiknak jóvára lehet, és világosittsák meg elméjét az aszszonynak, hogy meg tanulhassa, és meg tarthassa, azt, a mire az ura tanittya Ötet, mihent észre vevém hogy a feleségem fejér festéket tenne az orczájára, hogy fejérebb lenne, és vereset hogy pirosabb lenne.

Erre fel kiálta télámon. ah! páter uram. menyit szól kegyelmed a mi aszonyaink ellen. akik kendöznek, nám a régi uri aszonyoknál is volt az a szokás?

Valo felelé a páter. mert nintsen semmi régiebb a véteknél, de egy kevesé várokozon kegyelmed és meg láttya hogy szenvedték azt. hogy azt meg látám, kérdém egyszer a feleségemtöl. ha szeretett volnaé engemet. ha meg akarván ötet tsalni gazdagnak mondottam volna magamot. és a sok ezüst mi hellyet. tsak fejér onat talált volna, igaz arany helyet, hamis arany mivet, és hamis gyémántokot, erre azt felelé nékem hogy nem szeretett volna, szerettél volnaé hát engemet, hogy ha az ép, és jó termetü testem helyet, valamely fogyatkozások lettek volna bennem, és azokat el fedeztem volna elötted, házaságunk. után pedig valamely tsonka. vagy bennaságot láttál volna bennem? minden bizonyal nem szerettelek volna felelé erre a feleségem, hogy hogy gondolhatod hát, azt, mondám erre, hogy ate fejér, és veres festéked nekem inkáb tessék, mint a magad személlye, gondolodé hogy az illyen szem fény vesztés, sokáig tsalhassa az ollyan személyeket kik együt laknak, nem kelleték többet mondanom feleségemnek, mert mind azokat el hagyá. és azután tisztességes maga rendihez illendö ruhát visele, és mint hogy egyszer azt kérdé töllem. hogy ha nem tanithatnámé meg olyan mesterségre, hogy ne tsak tettzenék, hanem valojában lehetne szép, azt felelém néki, hogy annak nintsen jób modgya, mint testének fáradságával meg frissiteni egésséges szinét, erre valo nézve. nem kell mindenkor ülni, hanem munkálodni, járni, másokat dolgoztatni, és még segitteni, ha igy tselekeszik, mind az egésségnek használ, mind maga hivatallyát végben viszi.

A páter, mosolyogva télámonra tekintvén, kérdé tölle. hát kegyelmed mit mond ezekre, a kegyelmed fö aszszonyai tseleksziké ezeket, de még nem végeztem mind el, mert a fellyeb emlitett ur; erre is inté a feleségét, hogy a ruháit maga tisztogatná, maga fogná esze, atésztát maga gyurná, mert az ételt jobban meg kivánná jóbb egéssége lenne, és az orczája fris piros posgás és jó szinbe volna,

Ez a valoságos kendözés mondá erre angyélika,

Nohát angyélika, mondá télámon. tsak irjad fel a kapudra, hogy te ollyan titkos orvoságot tudtz tsinálni a mely széppé tészi az aszonyokat, és az az, orvoság atészta gyurásbol áll, meg lássuk hogy mennyi uri aszszonyok fognak tölled orvoságot venni.

Ne nevessen kegyelmed anyira. felelé angyélika, mert ha az igaz, hogy a munka, a járás kelés, erössé tészen. és az orczát meg frissitti, ugy tettzik hogy az illyen az igazán valo szépség, nem a festékel való.

De hogy ismét a gazdaszszonyrol szollyak, mondá apáter., a bizonyos hogy nem a szépség ád bövséget aháznál, hanem ajó erkölcs; akar mely renden lévök közöt is szükséges hogy a gazda meg értesse a gazdaszszonyal; valamint hogy a nem elég egy jó rendben lévö városban. hogy jó törvény legyen, hanem még az is szükséges, hogy legyenek ollyanok, kik azt meg tartassák, kik arra vigyázanak, kik meg ditsérjék azokat, kik azt meg tarttyák. és meg büntessék azokat, kik azt által hágják. igy az aszony is, aháznak gondviselésére rendeltetvén, mint egy tiszt viselö személynek a törvényt meg kell tartatni, és meg kell aházat czirkálni. valamint egy Comendánsnak avárat, mint egy királynénak meg kell ditsérni, és jutalmaztatni azokat, kik meg érdemlik, és meg büntetni kik el nem járnak hivatalokban. azt el nem kell felejteni, hogy igen nagy gondgyának kell lenni a beteges tselédre, de arra vigyázon. hogy a gazdaszszonyságot meg ne vesse. és azt magához ne tartsa illetlennek,

A gazdaszszonynak hivatallya, két dologra vigyáz az egyik a rend, második a haszon, az elsöben foglaltatik az ékesség, és a renden valo el helyheztetése mindennek, a mint hogy etünik leg elöször a szem eleiben, ugyan erröl is itélik meg a gazdaszszonyt hogy mit ér. mert a valoságos, hogy a midön a ház tisztátalan. rendeletlen. nem mondhatni azt emberséges ember lako helyének.

Az ékességen értem inkáb a házi eszköznek, vagy öltözetnek, tsinoságát, mint sem drága voltát, avalo hogy akinek elegendö joszága, és tiszttsége vagyon, ahoz illik az ékes házi öltözetek, mivel azáltal az országba. akereskedés inkáb foly, és a sok mester embernek. munkát és kenyeret ád, atsinoságon pedig értem. hogy a mindenben meg tessék, ne tsak aházakban, hanem az egész ház tájékaban. a tisztaság pedig még ennél is inkáb uralkodgyek a háznál, fö képpen akonyhán, az asztalhoz valo fejér ruhában, és mindenben.

Ugyan is mit törödöm én azal, mondá télamon, hogy az ágy tsinoson meg legyen vetve, aház jól meg legyen seperve, hogy ha a konyha eszköz, és az asztalhoz valo ruha oly tisztátalan, hogy tsak reájok sem lehet nézni.

Ugyan ezért is mondám, felelé apáter, hogy a tsinoságnak, mindenüt, és mindenben ki kell tettzeni, nem tsak a palotákba, de még arra is kell vigyázni. hogy magok és a tselédek, tsinosok legyenek, ugy hogy mindenben meg látassék, agazdáknak tsinoságok, arend tartáson pedig ugy tettzik, többet lehet érteni, mint sem atsinoságon.

Gondolom páter uram. mondá télámon hogy a mind egy, mert a tsinoság nem más, hanem rendesen valo el helyheztetése mindennek, példának okáért, jól helyheztetni el egy ágyat, egy asztalt, a székeket, ugy tettzik ezt tsinoságnak mondhatni.

A szora nem kell vigyáznunk felelé apáter, elég a hogy, arend tartáson. értem hogy minden féle dolog a maga szokot helyében legyen aháznál.

Én értem mit akar apáter. mondá erre máriánna, példának okáért azt akarja, hogy nem kell a szénát apintzében tartani, se a bort az istálo felet, hanem ami száraz helyt kiván, azt száraz helyt kell tartani, a mi pedig nyirkas helyt, azt nyirkas helyen. apáter azt igen jól mondgya, mert mennyi nem romlik, nem rothad, penészedik azért meg, hogy erre nem tudnak vigyázni,

Igen jól meg értette az aszony, a mit akartam mondani, mondá apáter, de azt akarnám. még ezen kivül. hogy nem tsak az, a mi atseledhez tartozik, de még más dolgok is a magok szokot helyeken volnának.

Még ezt is értem mit akar kegyelmed mondani. mondá máriánna, azt kivánnya kegyelmed hogy az asztalhoz valo eszköz mind egy helyt tartassék, a kónyhához valo meg külön, és igy, a mi a ház szükségére valo mind külön külön, ugy hogy a mire vagyon leg inkáb szükség, a mindgyárt kéz alat lehessen.

E nintsen külömbe felelé apáter. azt is kivánnám hogy mindenik ezek közül. a maga helyén meg maradna. és soha meg ne változtatnák, ennek két haszna vagyon. az egyik a, hogy mikor valami kivántatik. nem kell sok idöt veszteni a keresésel, mert mindgyárt meg lehet talalni, a mire szükség vagyon, a másika, a, hogy semmi nem tévelyedik ell., se el nem vész, a mely meg történik gyakorta, a mikor minden együvé vagyon hánva, vagy keverve, ugy is hozá szokik ahoz az ember, hogy mihelyt üres helyt lát. mindgyárt kezdi kérdeni azt, a mi azon a helyen szokot állani, másként. minden nagy rendeletlenségbe volna. ugy is volna, mint az ollyan ember, a ki együt vetné el a buzát, a rosot, és az árpát, és azután szemenként kellene ki válogatni, midön buza, vagy ros kenyeret kellene sütetni, nintsen se szeb, se hasznosab avilágon. a rend tartásnál, eszerént is kel tselekedni mind azzal; a mit zár alat kell tartani. viszá tévén mind azt. a mi már nem kivántatik. ugy hogy semmi el ne veszen.

Eddig arend tartásrol szollottunk, szollyunk már most ahaszonrol, a melynek sok ága vagyon, és a mely atöbbi közöt abbol áll, hogy a jövedelemhez tudgyuk magunkot szabni, hogy tudgyuk annak idejében meg venni ami szükséges, helyes ideit keresni annak. a mit el akarunk adni, rendel, igasságal, és kimélve ki osztani, a mi ki osztásra valo, etehát aveleje a gazdaságnak, lehetetlen is, hogy annak minden részeit most meg mutathassam, egy szoval akárt el kel kerülni, és mindent. haszonra forditani.

Felettéb is meg röviditti kegyelmed beszedét páter uram, mondá télámon. de azonba tsak azt veszem észre hogy kegyelmed tsak a nagy uraknak szab rendet. a kiknek sok joszágok vagyon.?

Hát ugyan is felelé apáter. mi szükséges rendet szabni a gazdaságrol az olyanoknak, kik tsak naprol napra élnek, a kiknek nintsen miböl gazdálkodni.

Ugy, mondá angyélika. valamint egy ember felelé amásikának. a ki azt kérdé tölle, hogy hány orakor kellene ebédelni.?

A gazdagnak mikor. tettzik ebédelhet.

A szegény pediglen. tsak amikor lehet.

Szükséges tehát mondá a páter, hogy annak valamely jószága legyen. a kinek rendet szabunk a gazdaságra, mivel agazdaság a szerzésböl, és a költésböl áll, a hol költtséget nem tehetnek. arend nem szükséges, ugyan ez iránt is tészi ezt a hasonlitást egy régi filosofus, mondván. miképpen tanithatna minket flautázni. egy olyan ember. a kinek soha flautája nem volt. vagy a ki soha azt nem tanulta, miképpen tanulhattya meg az ollyan a gazdaságot, a kinek soha joszága nem volt. és akire senki nem bizta jószágát,

Hát páter uram mondá télámon mitsoda rendet szabna kegyelmed az ollyannak. a kinek ezer tallér jövedelme volna,?

Oh' bizonyára ez már sok, fel kiálta angyélika. vagyone kegyelmednek lelke. hogy anyit faraszttya a pátert, vagyon két orája hogy beszél, ugyan már szánom, azért meg felelek én kegyelmednek. a páter helyet.

Igen kedvesen veszem kegyelmedtöl mondá apáter.

Tsak ebéd utánra kel hagyni, angyélika. mondá diánna, és eregy mond meg, had terittsék meg az asztalt.

Ebédtöl fel kelvén. egy kevés idö mulva, ki ki helyére ülvén. angyélika mondá,

Hogy igéretemnek eleget tegyek, kegyelmetek eleiben adom azt a tiszteletes gazdaszonyt, a kiröl a páter oly okoson szollot nékünk. reménlem hogy igéretemet a menyiben lehet jóll végbe viszem, anyival is inkáb. hogy az anyám mellet egy keveset agazdaszszonyságbol tanultam. és más értelmes emberektöl is ez iránt tudakozodtam. föképpen egy atöbbi közöt hogy jobban meg értethesse velem, eszerént irá le a gazdaszony képét. a gazdaszony mondá, olyan egy háznál, valamint az anya méh egy kosárban, ez el nem szenvedi hogy a több méhek henyéllyenek, hanem ki küldi öket a munkára, a mit azok hoznak, arra gondot visel. mind adig az ideig, a még azt el kell költeni, az az idö el jövén, mindennek igasságal ki oszttya részét, a belsö munkára igen vigyáz, hogy jól, és hamarságal mennyen végben, az apró mehetskéket fel nevelvén, táplállya addig még arra az idöre nem jutnak, hogy dolgozhassanak, akoron, egy fö vezért teszen elejekben. és ki küldi hogy másut telepedgyenek meg, ihon eszerént kell tselekedni agazdaszonynak, aki is olyan aháznál, valamint a páter mondá, mint egy királyné, mint egy biró. vagy valamint a lélek atestben, aki élteti. és mozgattya, annak leg kisebb részét.

De hogy tellyeségel meg felellyek ö kegyelmének, tekintvén télámonra, én ha királyné vagyok is, de gazdaszonya akarok lenni annak a betsületes embernek, a kinek ezer taller jövedelme vagyon. és meg mutatom hogy mitsoda rendel kell annak hasznát venni, leg elöbször is a páter tanátsa szerént, a jövedelemhez akarom magamot szabni, és ugy tselekeszem, mint aszent irás béli ember, a ki egy tornyot akart épitteni. le ülvén meg számlálom a költtséget. ha vagyoné elegendö költtségem, ne hogy minek utánna a fundamentumot meg vetettem volna, el ne vegezhessem, és meg ne tsufollyanakérte,luk.14.28.

Jól meg tekintvén tehát pénzemet, magamot is meg visgálom, és arra reá emlékezem, hogy az illyen dologba, az elmét kétt dolog szokta meg tsalni, a reménség, és a szem. a mely mihent valamit lát, olyat, mindgyárt meg kiványa. mind akettöt el akarom magamtol üzni, és akár mint mosolyogjon reám a szerentse, de reája sem nézek, ne hogy ingo fövényre épittsem a tornyot, és a szememet bé hunyom, hogy valamely szép dolgot ne lássak. vagy valamely Czifra portékát meg ne kivánnyak, mert ezek nagy tsorbát tennének az ezer tallérban,. tudom hogy a páter is helybe hagya, hogy elsöben arrol kel gondolkodni. a mi szükséges, és azután a tzifraságrol. még reá emlékezem arra, a mit egy emberséges embertöl tanultam, hogy az igazán valo kimellés a, ha el tudunk lenni a nélkül a mink nintsen.

Igen okossan beszél angyélika mondá erre apáter.

Meg elégszem hát én azezer taléromal. mondá angyélika, annál többet nem kivánok, ugy tartom. mint ha Isten száz ezeret adot volna. annak is örülök, hogy nem kell sokrol. számot adnom. Tegyük fel hát. hogy aszonya vagyok az ezer tallérnak, a mely esztendöre valo jövedelmem.

Leg elöbször is. az ezer tallérnak tizedikét félre teszem a szegények számára, 9 száz tallérom maradván. abbol ki veszem a tselédimnek. esztendöre valo fizetéseket. hogy had állyon készen, ugy hogy mindgyárt adhassak annak a ki kérni fog, nem akarom azokat követni. kik nem fizetvén tselédgyeknek. adoságot gyüjtenek magokra, és végtire olyan igasságtalanságokat követnek. a melyek boszu állásra indittyák az Istent. vagy is sokat kel nékiek szenvedni, ugy anyira hogy a szolga. ur, és a szolgálo. aszszony lesz a háznál. itt olyan tseledröl szollok, akinek fizetése vagyon. mert az olyanrol a kinek nintsen. másként kel gondolkodnom, alkalmasint által látom hogy mennyit kell költenem ruházattyokra, és még arra is hogy meg ajándékozhassam. ezt is félre teszem, a mi pedig marad mind ezektöl. annak negyed részét félre teszem. hogy holmi adosságomot meg fizethessem havagyon. ha pedig nintsen, arra tartom, hogy ha meg találok betegedni magam vagy tselédem, vagy pedig a gyermekem házaságára tartom. mostan ugy beszéllek, mint egy gyermekes aszony, vagy pediglen. valami szegény atyámfiát, vagy jó akaromat meg segitem. vagy valamely más költtségre tartom. és a három négy részböl, melyet meg tartottam, élek. magamot tselédemet ruházom. és a háznál valo költtségre forditom.

En pediglen laistromot fogok tartani, és fel irom mind azt, a mit kezemhez veszek. mind azt a mit költök. tudom hogy sokan nem gondolnak ezel, de azon kivül, hogy e nélkül nem lehet jó rend tartás, arra hasznos., hogy meg látom némelykor. a laistrombol. ha egy kevesé inkáb nem sieteké mint sem kellene, ha azt látom, hát egy kevesé meg huzom a gyeplöt, és rövidebben fogom.

Ez igen igen rendes osztás, mondá télámon. a tékozlás nem takarékoság, mi a takarékoságrol szollunk, te pedíg leg elöb is 100 tallért adál ki a szegényeknek, tudodé hogy a felebarati szeretetet, magunkon kell kezdeni, nem volnaé elég a szegényeknek adni, a mi az asztaltol marad.

Igen is felelé angyélika, ha tsak az ételböl. állana az életnek szüksége, én leg elsöben akarom ki adni a szegényekét, azért hogy az Isten áldását adgya arra, a mi azoktol marad, mit mondana még kegyelmed, ha arra kénszerittenék kegyelmedet, hogy a jövedelemnek adgya oda felét,

Kitsoda volna olyan együgyü hogy azt tselekenné felelé télámon.

Kitsoda? mondá angyelika. meg kellene kegyelmednek halni szégyeletiben. midön egy publicanus ezt végben viszi, mondván, uram. imé minden joszágomnak felét. a szegényeknekadom. luk.19.8.

Meg láttzik mondá a páter. hogy keresztény lelke vagyon angyélikának. mind azon által avalo, hogy sok féle képpen lehet jól tenni a szegényekel, tsak jol tegyenek vélek, és rollok meg emlékezenek. a szabad, kinek. kinek ollyan formán jol tenni vélek a mint akarja, mert valamint szent bernárd mondgya, a joszágtoknak. ti tsak örizöi vagytok, és a kenyeret melyet el zárjátok. a szegényeké. aköntös melyet a ládában tartotok; a meziteleneké, és a pénz melyet el ástok, a szükségbe lévöké, értvén azt, hogy az illyen takargatás vétkes, én és az angyélika tanátsa szerént. a jövedelmemet a szegényeken kezdeném el osztani, igy, egy szent atya szerént elöre el küldgyük javunkat. abban az országban, a melyben kelletik mennünk, és ótt maradnunk örökké, a hol töb szükségünk vagyon arra mint sem itt. mivel ide soha viszá nem térünk, ha egyszer ótt leszünk, adhatnoké jóbb kézbe javunkat, mint a szegények kezében, mert ugy az Isten kezében adgyuk, a mint maga mondgya, ugyan azt a joszágot is viszük el magunkal, mondgya ez a szent, a mellyet it adunk, az, az, hogy az alamisnálkodásnak gyümöltse fog el kisérni a más világra, Chrysost.hom.11.ad tim. cap 4.

Tehát ugy páter uram. mondá télamon, mind oda kell adni, és semmit sem kell. meg tartani.?

Lehet felelé apáter. holmit meg tartani szükséges végre, valamint azt jól rendelé angyélika.

Mert páter uram, akegyelmed tanitását követem, mivel ha az idöhez kell szabni magunkat, mit tudok én abban hogy mi történhetik. mitöl vagyon a, hogy azok akik tengere mennek, hat holnapi élést visznek magokal: ha szinte három holnapig tartana is tsak uttyok, és ha lehetne, aföldet is el vinnék magokal. hát ezt rosznak tarttyaé kegyelmed. én nem gondolom, mivel az ö tselekedetek ártatlan. és azt tsak az idönek bizonytalanságáért tselekeszik; a melyet meg akarják elözni.

De miért anyit költeni mondá telámon. hogy ha oly igen el kell avilágtol távozni, a mint apáter mondgya, vagy miért hagyni holnaprá, hogy ha, a világi jót szereti. kintset gyüjt, és ha, az Isten rendelését meg bánttya, a ki ezt tselekeszi, látod tehát angyélika. hogy ate okoskodásod sántit, és hogy ate gazdaszonyságod tékozlásbol, és fösvénységböl áll.

Látom felelé angyélika; hogy nem vette kegyelmed jól az elméjére. az én osztásomot, emlékezék kegyelmed arra hogy menyi maradot vala meg nékem, annak negyed részét a mint mondám tegye félre kegyelmed jövendöre, meg három rész marad. annak vegye el kegyelmed a harmadik részét. vagy még egy kevésel többet. az öltözetre, és más egyéb házi szükségre. a más két rész az ételre el kéll, és ha azt meg gondollya kegyelmed hogy énnékem abbol. mind táplálnom. mind ruháznom kell, példának okáért, egy férfiat, egy aszonyt, két kis gyermeket, egy szolgát, és egy szolgálot, és igy nem igen lehet miböl tékozolni.

A mi pedig a fösvénységet illeti, nem érdemlem hogy annak tarttson kegyelmed, mivel azt meg mutatom kegyelmednek. hogy meg nem bánttyuk az Istent, ha azal a joszágal élünk. a melyet küld nekünk. tekénttse meg kegyelmed azokot. kik a joszágokot el hagyák. ök azt különösön hagyák el, azaz, meg válnak. a joszágokhoz valo szeretettöl. vagy is annak birtokátol. mert a minémü életet akarnak élni, meg nem egyezik avilági gazdaságal, de más formában kezdik azt birni, és szükségekre forditani, nem is birják ök azt önnön magok, hanem a közönséges társaságal birják, és azt tarttyák, hogy azt illyen képpen birni, és szükségekre forditani, az Isten rendelését, és gond viselését meg nem sértik, mivel ugyan az ö gondviselése küldötte azt nékik., aki is azt akarja, hogy abbol éllyenek, másként, fösvénység volna abbol nem élni.

De tudgyaé kegyelmed azt, hogy az illyen személyek noha a joszágtol meg váltanak is. mind azon által, egy szers mind el nem költik a mijek vagyon, söt még. mint hogy jó gazdák, holmit félre tésznek. tehettségek szerént jövendöre.

példának okáért eszerént tselekeszem hát én a gyermekimmel, a kiknek holmit meg tartok szükségekre, a mennyiben lehet töllem, ö magok semmit nem birnak, de én általam mindent birnak, ugyan erre valo nézve teszem tehát félre egy negyed részit jövedelmemnek, nem fösvénységböl, hanem azért, hogy még szükségek lehet arra.

Meg is azt kérdem kegyelmedtöl, mit tudok én abban. mi történhetik, az én tseledimmel, jóbnak itélié kegyelmed azt, hogy semmit nem tévén félre, akor adosságban verjem magamot. ha valamely szükséges állapotba esnének, azt tilttya nekem a jó gazdaszszonyságnak rendi, azt gyakran halottam egy okos, és értelmes embertöl, hogy az adosság ugy mégyen a házhoz, valamint a farkas a júh akolban. vagy hogy világosabban szollyak, a legg bizonyosab jele, hogy az a ház el fog pusztulni, ha hirtelenségel meg nem orvosollyák, nem is lehet más képpen, mivel ollyankor a kölcsön adó semmire nem vigyáz, és ha meg nem vehettyük is másokon adoságunkot. de az akinek adosok vagyunk. arra semmit nem hajt, hanem tsak meg kéri az adosságot, akor pedig siettségel kel mindent el adni, vesztegetésel. és magunkat meg kel rontani hogy az adoságot meg fizethessük, azért az okoság azt hoza magával. hogy ugy kel az adosságot kerülni. valamint a veszedelmet, és azon kel igyekezni hogy attol meg menekedhessünk, jóbb az Isten keze közöt lenni, mint sem az emberek keze közöt.

E tehát agazdaságnak. aleg föveb tudomannya, a melyet minden jo majorkodtato gazdának meg kel tudni. hogy adoságot ne tsinalyon. vagy is azt meg elöze, ezt akartam magam is követni. félre tévén bizonyos számu pénzt. mivel tartozom mindenkor agyermekim jovát, és elömenetelit tekéntenem, itéllye meg már a páter hogy ha e fösvénységé,?

Én felele a páter, angyélikával egy értelemben vagyok, mivel az adosságot el kerülni, az eszesség. elöre gondot viselni agyermekekre, az igasság, ezt már meg mutattuk., és a termeszet köteledzi erre a szüléket. nagy hasznokra is válik ez a gyermekeknek, mivel az olyan a ki valamely joszágot talál születésekor. már az elö menetelre valo utnak felét el érte, és szolgalhat fejdelmének, és hazájának. az ollyan pediglen. aki ettöl meg fosztatot, a szerentsének valamely tsuda tétele nélkül. kételen lészen egy részit nem tölteni, hogy ugy mondgyam. hanem az életet keresni.

Tsak arra kell vigyázni. a mint már meg mondottam, hogy a fösvénység meg ne lopjon. azon szin alat. hogy a gyermekinket szerettyük, elömenetelekre vigyázunk, és szükségeket tekénttyük, emind igasságos dolog volna, tsak magát a joszágot ne szeresük, és azt ne kivánnyuk gyüjteni valamely rut sobrák és fösvény hajlandoságal, a mely igasságtalan volna, ebböl akövetkezik. hanem mondanám is, hogy aki illyen fösvénységel holmit félre tészen, a vétkezik.

Hogy ezt jobban meg értethessem, elö hozhatnám az Ó törvényt, melyet Isten ada népének. a mely azt parantsolá, ha reá emlékezem., hat esztendö forgása alat ati földeteket mivellyétek, és azoknak gyömöltseit bé takarittsátok, de a hetedik esztendöben. azokat miveletlen hagyátok, és nyugodalomban.. hogy hadd élhessenek a szegények, és a mezei vadak,, azoknak termésekböl. hasonlo képen tselekesztek a szölöitekel, és az olaj fáitokal, exod.23.10.lev.25.3.4. és mint hogy lehete a népnek kérdeni az Istentöl. uram miböl élünk, a hetedik esztendöben. az Isten maga magának tészi ezt a kérdést. és igy felel reá. ha töllem azt kérditek hogy mit eszünk a hetedik esztendöben hogy ha se nem vetünk, se nem takarittunk.? ahatodik esztendöben áldásomot adom földetekre., és harom esztendöre valo gyümöltsöt fog hozni, a nyolczadik esztendöben. abbol vetni fogtok, és abbol a gyümölcsböl éltek a kilentzedik esztendeig. a melyet meg tartottatok volt., mind addig az ó gyümölcsel éltek, valamég az uj el nem érkezik. lev.20.21.

Láttya hát kegyelmetek. hogy szükséges vala holmit el tenni, el is mondhatni erre, hogy jövendöre lehet holmit felre tenni, valamely jó végre, és valamely olyas szükségre a melyre kénszerit a felebaráti szeretet. hogy vigyázunk, más dolog volna, hogy ha a mint sok fösvény tselekeszik, esztendökröl. esztendökre. gyüjtenök abuzát a gabonás házban. harom vagy négy esztendeig hagynok asztagba a buzát, akigyoknak, nem azért hogy még valamely nagy téltöl vagy jég esötöl félnénk. hogy akor. az éhségtöl meg menthetnök magunkot. de sött még ha nyughatatlanságal várnok hogy el jöjjön az a jég esö. hogy akor. drágábban adnok el. a szegényeknek, a gabonás házba. meg penészesedet buzánkot.

Ugy tettzik, mondá angyélika télamonnak, hogy szeretné kegyelmed az illyen gazdaságot. nem ugy vagyoné.?

Miért nem, felelé télámon, a mely embernek. minden jövedelme a joszágábol vagyon. roszul tseleksziké. ha a buzáját meg tarttya, hogy azt jó árron adhassa el, ezt az egyhaziak is követik,

Oh! mint szánom én kegyelmedet mondá angyélika.

követem kegyelmedet mondá apáter, a félre valo tevés akár buzábol,. akár másbol allyon, de ha a fösvénységtöl vagyon; az igasságtalanság, ha az Isten azt parantsolá. hogy egy esztendö alat a földnek minden gyümölcsét el hagynák a szegényeknek, és a mezei állatoknak, tehát azt hogy ne tiltaná, hogy a szegényekel illyen kegyetlenségel ne bányanak, és ne várják az utolso szükségekbe valo léteket, hogy akoron. nékiek avérek árrán adgyák el buzájokot.

Hát honnét vagyon a, fel kiáltá télámon örömmel. hogy josef esze gyüjtötte valamenyi buza volt egyiptumba, a király számára, amint ezt másoktol halottam, és hogy abuzán. kinek kinek meg vette joszágát, ugy anyira hogy az egész országot meg vette, a király számára, nem tudom hogy gázol ki kegyelmed ebböl?

Igen könyen felelé apáter. mert josef azt, annak parantsolattyábol tselekedte, a ki atörvénybe meg parantsolta a sidoknak., hogy a hatodik esztendöben. a hetedik esztendöre félre tegyenek a gabonájokbol, hogy a gabonát ö el adta, a nem Vétek, atudni valo dolog hogy mindennek adot belölle, azt is el hihetni hogy közönséges arron adta, a melybe, nem hogy igasságtalanságot., de sött még. felebarati szeretetet tselekedet. ha a nép ki fogyván pénzéböl, ketelenitetett, hogy éhel meg ne halyon, ki ki joszágát el adni buzáért, annak nem josef vala az oka, hanem a szükségnek, sokáig valo tartása, mondgyuk tehat azt egyszer. mindenkorá. hogy valamit a felebaráti szeretetnek rendin kivül tselekeszünk, a vétek. mert akristus rendelte. a felebaráti szeretetnek meg változhatatlan törvényét.

Láttya hát kegyelmed mondá angyélika télamonnak, hogy az gazdaszonyságom. egyenlö képen távul vagyon, mind a tékozlástol. mind a fösvénységtöl. és hogy azon. a közép uton fóly, a melyen kell lenni.

Valamit reá hagyok benne felelé télámon.

Ismét elö kezdem. mondá angyélika, az én gazdaszonyi számvetésemet. a jövedelemböl. tsak három negyed rész maradván, abbol egy harmad részt ki veszek, vagy még valamivel többet, a házi eszközre, és a tselédem ruházattyára, ruházván mind öket, mind magamot a magam rendi szerént, emeg lévén. a más két harmad részt. az eledelre tartom, az az, a mit aházi szükségre kel vennem, elöre, és a konyhára valo. minden napi költtségre,

Meg veszem elöre, a mi szükséges, ismét el osztom az ételre valo költtséget. és meg látom hogy menyire megyen egy holnaprá. azután ujontában el osztom; és meg látom menyire mehet költtségem napjában., és itt meg állapodom, mivel illyen formán meg tudom magamban. minden nyughatatlanság, és sopánkodás nélkül, hogy ha a költésbe. nem hajtamé által atzélt, azután egy laistromba irom mind azt. a mit kell vennem. vagy a mi nékem valo, a fundusomhoz képest, de mind hogy ezek közül némelly drágább, némely otsub, azon igyekezem, hogy a mit drágábban kel vennem, meg toldgyam abbol, a mit otsun meg vehetek. ugy hogy továb ne menyek. mint sem kivántatik.

De szükséges egy gazdaszonynak, hogy tudgya mindennek az árrát, más képpen, nagy vakságba vezeti aház gondgyát. ugy tettzik hogy erröl a páter kétt letzkét adot, az elsö a, hogy tudgyon vásárolni, a másika, hogy annak idejében vásárollyon. a mire szüksége vagyon., mivel abizonyos. hogy nem tud vásárolni, ha az árrát nem tudgya, annak a mit veszen.

Ugy tettzik mondá télámon. hogy ehez egyéb nem kel, hanem hogy tudgyon alkuni, mivel az árus akarattyán áll, ugy adni a mint néki tettzik.

Lehet mind azon által felelé apáter. ezt az akaratot valamely rendhez szabni. ugy tettzik, hogy vagyon mindennek oly belsö, és külsö oka, mely annak az árát meg köti, a belsö ók, az idöt, és a dolognak mi voltát tekinti. példának okáért, az étel némü dolog drága, hogy ha az esztendö vagy az idö rosz. vagy ha az a dolog drága, és magában igen jó, ellenben, ha az esztendö jó, és termékeny, akor minden ótsubb, eszerént kell gondolkodni akézi munkárol, mivel adrága esztendöben. a mester ember is kételen drágábbért dolgozni.

Azután arra kel vigyázni, ha kereskedés jol folyé, ha a pénz böé, vagy ritka, ha a kereskedök bövön szoktaké hozni ollyan portékát a melyre szükségünk vagyon. mind ezek külsö okok. nem is lehet annak jol vásárolni. aki ezeket nem tudgya.

A második része avásárlásnak. mondá angyélika. a, hogy az idöre kel vigyázni, ezt is mondom én minden nap az aszonynak, tekintvén diánnára, itélö biro lévén, most mindent el mondhatok. sok olyan nehezen teszi az erszényben a kezét, hogy az idött, és az alkalmatoságot a sok halogatásal el veszti, és kétt áron. veszi meg azután, a mit akar venni, ha pedig annak idejében vette volna, még nyert volna rajta.

Hasonlo képen. ha a majorságbol el akarnak valamit adni, el nem kell veszteni az idöt és az alkalmatosságot.

Ezt igazán mondgya angyélika. mondá a páter, de ugy tettzik, ezt is hozá adhatni, hogy el kell kerülni némelly illetlenséget. a melyet követnek, és a melyet ha a törvény el szenvedi is, de a lelki üsméret tilttya, mint hogy a vevés, és az eladás, olyan mint egy kötés, a vévö, és az eladó közöt. ez a kötés pedig meg nem maradhat. hogy ha egy másal. egyenlö igasságal nem bánnak. hogy követné pedig az olyan árus ezt az egyenlö igasságot, aki, kinem nyilatkoztattya elöbször, az arujában lévö valamely fogyatkozást, vagy is ha avévö tudtára nem adgya. az árusnak, ha valamiben meg tsalná magát, vagy ha az árus el adván példának okáért egy házát, tudtára nem adgya avevönek. hogy pestises a ház, és tsak a nyereséget tekénti, az olyan nem jó. hanem tsalárd ember, lactencius. libr 5.

Az igasság azt is kivánnya, hogy nem kell eröltetni. avevöt a vevésre, helyes és igasságos árrát kel kérni az eladó marhának, erre valo nézve mondgya szent Chrysostomus. valamikor valamit akarunk venni, vagy fizetni, mindenkor versenkedünk., és azon vagyunk, hogy az illendö árrát aláb verjük, abban nem tselekszünké lopást,? azt is olvassuk az szent Isidorus életében, hogy akarván valamit vásárolni, oltsubban adák néki mint sem kelleték, de ö rend szerént valo árrát fizeté meg.

Ez az árunak, és a vételnek rendi, de mit mondhatni az ollyanokrol, akik nem tsak alkusznak, de száz féle képpen kénszerittik az árust, az el adásra, vagy akik a fizetést annyira halogattyák, hogy végtére aszegény árus, kételenittetik joszágát, tsak nem ajándékon oda engedni.

Tegyük ezekhez azokat, kik nem fizetnek se a mészárosnak, se a sütönek, se a mester embereknek, és akik vagy resttségböl, vagy fösvénységböl szaszor is magokhoz jártattyák. ezeket a fizetés után, tudgyaé kegyelmetek mivel tartoznak az illyenek, azal hogy meg fizesék akárt, melyet ezek a szegény emberek szenvednek, az igazság azt tartya, hogy a ki késöbre fizet, kevesebbet ád, hát még mitsoda kárban nem eshetnek az ö maradéki, az illyen kegyetlen halogatásért.?

De igen követem kegyelmedet mondá apáter, angyélikának, hogy félben hagyattam kegyelmedel beszédét. már most ha tettzik, örömest halgattyuk kegyelmedet.

Kedvesen halgattam volna továbbis kegyelmedet felelé angyélika, de mint hogy parantsollya kegyelmed, ismét el kezdem. gazdaszonyságomot.

Azt mondom tehát, hogy ajó gazdaságnak rendi azt tarttya, hogy a mi a házhoz szükséges. azt egyszersmind kell meg venni, és nem darabonként, nem szollok az ollyan dologrol a mi el nem álhat, az után fel vetem. hogy menyi kenyér. bór. hus, fa, gyerttya, és más egyéb efféle. kél el aháznál. mivel többet nem akarok venni, tsak éppen a menyi kivántatik, azt is akarom. hogy egy gazdaszony meg ne hagya magát tsalni, azért tarttson a háznál. mindenkor mértéket, méröt, fontot, singet, arra is vigyázon, hogy mindenik holnapnak a kezdetén. azt félre tegye, a mi már arra a holnapra. valo költtség lesz a háznál.

De mint hogy, mind ez, igen nagy gondoságot kiván. és ugy történhetik, hogy a gazdaszony nem vigyáz. maga mindenre; meg betegedhetik, vagy valamely más dolog meg gátolhattya, azért igen szükséges hogy valamely jó gondos aszonyt vegyen maga mellé. a kire bizhassa a gond viselést, kezében adván annak mindeneket számban, meg is mutassa néki hogy mindeneket szép rendel a maga helyén tarttson, hogy holmit kinek kell ki adni, és szamot tarttson arra, a mit ki ád. a mit pedig bé veszen, a maga helyére tegye.

Nézük meg már mitsodásnak kell lenni annak a gondviselö aszonynak, leg elöbször, az italt ne szeresse, álmos. és rest ne légyen. a férfiakal valo trétsélést ne kedvellye, mindenre jól számot tarttson. az urát, és aszonyát szeresse, és mindenekben hasznokot keresse.

De viszá térek ismét avásárlasra, meg veszem tehát azt a mi a házhoz szükséges, átallyában, de többet nem, tsak amenyi szükséges, erre kell vigyázni, mert ha sokat adnak a tselednek, annyi mint ha el veszet volna, még annál inkáb zörgölödik.

Ezt jol mondgya angyélika, mondá télámon, mert a mely lonak sok abrakot adnak, az el kapja az urát.

Nem is felejtettem még el, mondá angyélica. egy spanyol példa beszédet, a mely azt mondgya, no hartes tus criados. de pan yno. tepedirá queso. ne adgy elegendö kenyeret tselédidnek, és nem fognak tölled kérni sajtot, nem kell ezen érteni, hogy ne kellesék szükségre valo kenyeret nékik adni, anyit, a menyi kivántatik, hanem hogy nem kell azt tékozlásal adni, mert azt meg unván, mast is fognak kérni, azért amit adnak nékiek, elegendöt kell adni, denem. kell meg terhelni, nem is kell. nékiek egy félét adni.

E valo angyélika. mondá apáter, ebböl ki is láttzik az emberi nyomoruság, mi nem tsak kételenek vagyunk enni, de még meg is unnyuk az ételt, ha mindenkor egy féle, valo hogy nem mindenikét, példanak okáért, soha meg nem unnyuk, a kenyeret, és avizet. ebböl ki is tettzik, hogy ez a kettö, természet szerént valo eledele az embernek, de a gyengeség meg birván atermészetet, ahoz hust is kell tenni, és külömb féle képpen készitteni.

De én ugy értem mondá angyélika, hogy ez a változtatás, ugy legyen. a mint töllem ki telhetik. mert a nem lehet. hogy ma tehén hust, holnap császár madarát, hanem ha ma káposztát föznek. holnap borsót, ha sült vagyon. holnap kaszás lév legyen, tsak nevessen kegyelmed tekéntvén télámonra, a ki igen neveté ezeket, ha a gazdaszonyságrol kell szollanom. az illyeneket el nem halgathatom, tudom nem udvariság, de mit tehetek rolla. az ezer talléral., esztendeig kell bé érnem.

Angyélika. mondá télámon. te jól beszélsz, de nézük még továbrais,

Az után arra vigyázok. mondá angyélika, hogy a mit veszek. mindenkor a leg jobbikát vehessem, példának okáért, ha piatzos kenyeret kell vennem. azt veszem a mellyik jóbban meg sült, fejéreb. és jobban meg költ, nem tsak azért hogy a rosz árú mindenkor drága. hanem hogy a rosz eledel. betegségeket ne okozon, és az ólttsu husnak híg aleve. a mi pediglen jó, a továb tart. mind hasznosab.

Ahon, reá találtam mondá télámon, a mit régen kerestem, mindenkor azt igyekeztem ki tanulni. hogy mitsoda modon. lehetne. kevés költtségel. mindenkor jó asztalt tartani. kevés pénzel jól ruházni magamot. látom hogy már angyélika fel találta a filosophusok kövét.

Én is látom, felelé angyélika, hogy kegyelmed azt szeretné. ha semmiböl valamit lehetne tsinálni, a mely gazdaszonyságot prédikálok kegyelmednek. ahoz nem kell szem fény vestés, látom hogy nem érti kegyelmed mit akarok mondani. majd meg magyarázom, nem ugy vagyoné, hogy kegyelmed ezer tallér jövedelmet adot nékem.?

Ugyan drága leány ez az angyelika mondá máriána.

Nohát mit hosz ki abbol angyélika mondá télámon.

Mit hozok ki abbol kérdé angyélika,? azt, hogy, ha azt várja kegyelmed hogy én hintot tarttsak. hogy én kegyelmedet Czifrán ruházam, az ezer tallérból, igen meg tsallya kegyelmed magát, és köszönöm igen szépen az ezertallért, de viszá adom, mert se én. se más, azt a költtséget végben nem vihetné ollyan kevés költtségel. ha tsak ajános pap országában nem megyünk, azt mondom tehát, hogy tehetek kevesebb költtséget. egyenlö végre, de nem egyenlö dologra.

Én értem mondá máriánna, hogy mit akar mondani angyélika. azt akarja mondani, hogy ha kegyelmed mindenkor Czifra köntöst kivánna tölle, az ezer tallerbol kinem telhetnék. a mint is lehetetlen volna. de ha azt kivánnya kegyelmed hogy köntöst tsináltasson kegyelmednek. nem mas végre hanem hogy ruháson legyen kegyelmed a hideg ellen, azt meg tselekedheti.

Éppen ezt akarám mondani, felelé angyélika. mert ha tsak köntös kell, tsináltathatok ö kegyelmének az ezer tallerból. mind téli, mind nyári köntöst tisztességest. noha egyszers mind el költhetné az ezer tallért egy köntösre, erröl avegröl vagyon tehát itt akérdés. és nem a dologrol.

példának okáért nékem három személyt kel tartanom, ihon ez az én Czélom, már én akár mit adgyak nekiek, tsak tisztességesen táplállyam. öket, mondám tisztességesen., mert a sóbrakságot nem tartom jó gazdaságnak, nem ugy vagyoné hogy ha én annak a háromnak. napjában. egy Császár madarat adnék. igen osztövéren laknának, és a pénzemet is hejában költhetném. hogy ha pedig a mészár székböl hust veszek nékiek, azon az aron a mellyen egy Császár madarát vennék, ugy jól tartom öket. illyen formában. tehát. a mely pénz meg szukitene. ha Császár madarat vennék rajta, ugyan azon hasznot hajt. ha tehén, vagy júh hust veszek rajta, de szükséges hogy a hus jó legyen. mert hanem jó. nem hogy hasznot hajtana, demég mind tékozlásban, mind haszontalan költtségbe vetne, ennek oka e, hogy a midön a tseléd egy képpen nem talállya eledelét, másképen keresi, a szükségnek nintsen törvénnye, és illyen formán. ollyan tékozlást tehetne. a mely többe telnék. a jó hus vételnél.

Itt nem tsak az étel némüröl szollok, hanem másról is, hogy a mit vesznek. mindenkor jól kel venni. másként atékozlásnak. ajtot nyittanak.

Rendes példa történt itt a háznál. nem régen angyélika itt diánnára tekinte. ollyan gondolatban valának. hogy a konyhán száraz fát égetvén, a sokra menne, ha nem nyers fát kell ótt égetetni, a szolgálo a ki fözöt azt nem szerette, és meg jelentette, hogy ha száraz fát nem adnak a nyers mellé. inkáb el hagya a fözést. látván hogy nem hajtanak kérésére, el hagyá a szolgálatot, azon igen örülének, hogy meg menekedhettenek. ollyan tékozlotol. az el menvén más álla helyében, és ez az uj, száraz fát nem kére, hanem a nyers fánál fözöt, sött még böjti napokon is. mivel akor szükségeseb a jó szén. vagy a láng, mert ollyankor rántnak leg többet, elég a hogy, minden tsudálá. hogy mely takarékos volna a fözö aszony. én abban kezdék kételkedni, el menék a konyhára hogy meg lássam magam, hát el hülék belé. hogy a száraz fa helyet egy nagy darab vajal gyujtá meg tüzet, hát a nem jó kiméllésé.?

Ollyan jó gazdaszonyok vannak. akik jobban szeretik hogy a tselédek, az idöt el veszessék, vagy atüz mellet alugyanak vatsora után. hogy sem egy darab gyerttyát adni nékiek. a mivel dolgokhoz láthatnának.

A mi szomszéd aszonyunk, meg fizeté a fösvénységet mert valamiért egy házba küldé szolgáloját. gyertya nélkül. és a setétben. le veré. és el töré száz forint érö fincsáit, és kristály edényit.

De e még tsak semmi, az illyen kiméllésért, még. nagyob rendeletlenségek is történnek. mivel az ollyan ZSobrák háznál, a tseléd tsak nem mind alatomba lópó. az ajtokot meg tudgyák jól nyittani, mindent el venni. és el pazérolni.

Ezt jol mondgya angyélika. mondá mariánna. tudnek erröl elegendö példát mondani.

Szollyunk. már arrol mondá angyélika. hogy miképpen kell. meg elözni atékozlást. és a haszontalan valo költtséget. ebben kell mindenek felet egy gazdaszonynak, vigyázonak lenni, arra figyelmezvén, hogy semmi el ne veszen, el ne romollyék, el ne törjék, mindent jó helyre kel tétetni. még a minek hasznát nem veszik is.

Hasonlo képpen kel bánni az ételel is, igasságosnak kell lenni, és jó szivünek, meg adván kinek kinek a szükségest. de takarékosnak is kell lenni, el tétetvén mászora a mi meg marad, és abbol a szegenyeknek is kell adatni,

Azt el ne felejttsük, hogy ajó gazdaszonynak. tudni kell; hogy mi áll el, és mi nem, mi formában kell tartani a mi ell áll, hogy meg ne romollyék, erre valo nézve tudni kell néki a liktárium tsinalást, melyiket kel higan, mellyiket kell szárazon tsinálni. tudni kell bé sozatni, és meg füstöltetni ahust, hogy semmi el ne veszen.

Ezt is hozá teszem. hogy szükséges magának meg visgálni. vagy meg visgáltatni gyakran. nem tsak az ételnémüt, hanem még más félét is, ha valami nem romlotté meg, ha az egerek azokban kárt nem tetteké, meg azokat tisztittatni, ki teritetni, a házi öltözetben ha valami meg szakad, vagy el törik, meg kell tsináltatni, mentöl hamaréb, mert idövel még jobban oda lesz, gondviselés nélkül.

Itt szolhatnék az épületröl. noha ahoz keveset tudok, mind azon által olyan formán kell aházakot rendelni, hogy telbe melegek, és nyárban hivesek legyenek, az ablakokat delre kell hadni, hogy télben. a ház világos lehesen, és nyarban árnyékos, hogy a férfiak háza., ellegyen rekesztve, az aszonyokétol. a kapu ugy legyen, hogy lehessen látni aki bé jő. vagy ki menyen., azt is akarom, hogy a belsö épület olyan formán legyen. hogy a gazda mindent meg láthasson. mert ez igen hasznos.

De mi haszna. hogy én ezt mondom. mivel olyan aszszonyok vannak, a kik nagy kissebségnek tarttyák. a kónyhára el menni, vagy a pintzében, igen féltik meg sirozni szoknyájokot, és meg szennyezni a pompás fö aszonyi titulust, én pediglen mint fö itélö biro, tudtokra adom. hogy ki rekesztem az ollyanokat. atisztességes. jó erkölcsü gazdaszonyok közül, ha el nem hagyák, az illyen finnyásságot.

Én azt tartom. hogy az igen rendeletlen a háznál. a midön a konyhát leg meszeb teszik a gazdák házátol. a nagy tékozlást okoz, erre azt mondhatná. valaki, hogy a konyhán sok zörgés vagyon, és a sir szag is alkalmatlan, honnét vagyon mind e, attol. hogy mesze léven. a tseléd. nem fél attol hogy meg halyák, vagy meg láttyák, bizvást zörögnek, mindennel kéméletlen bánnak, és tisztátalanul, hogy ha pedig közelebb volna, és gyakrabban meg visgálnák, a tseléd zörgést nem tenne, mindent tisztán tartana, és takarékosabban bánnék mindenel.

De nékem ugy tettzik. angyélika, mondá télámon. hogy itt egy kis külömböztetést kellene tenned, mivel egy nagy urhoz. nem illik hogy az Istállo. és a kónyha. közel. légyen aházhoz.

Erre is reá allok. felelé angyélika, mert annak a nagy urnak. vagyon olyan a ki el menyen a hová maga nem mehet., de ha maga is el menne. azal nem volna aláb valo nagy ur, mivel nem a hely tészi ötet fö emberré. és az illyenel is meg mutatná hogy ur aháznál, mikor a férfiakrol szollok, az aszonyokot is oda értem.

Ollyan gazdaszonyok vannak. akik soha meg nem tsináltattyák. ha valami el romlik, vagy meg törik, ollyan aszonyt üsmérek, a ki sajnál pénzt adni egy zár tsináltatásáért, az után akutyák. husz forint érö kárt is tettek a kamarájában.

De meg ellenben olyanok. vannak. akik sok költtséget tesznek. gondolván hasznot tenni, mint az olyan aki, egy szép mentét tsináltatot magának tsak azért, hogy tizén négy, vagy tizen ött viseltes gombjainak hasznát vehesse, atehat a házi tudomány, hogy ótt kell leg inkáb vigyázni ahol több költtség vagyon, nem kell szánni egy kis költtséget, mert azal nagyobat kiméllünk meg, se nagy költtséget nem kell tenni, azért. hogy a kissebet el kerülhessük.

Igen közelgetek. agazdaszonyságomnak vége felé, mind azon által, még is egy vagyon hátra. a hogy, az egyelöségre igen kel vigyázni, nem kell egy felöl tékozlonak lenni, és más felöl fösvénynek, se ugy nem kell tselekenni, mint azon kártyás aszony. a ki száz forintot el vesztvén a kártyán., nagyon kezdé szidni a szolgáloit, azért hogy két gyertyát égettek ahazban. vannak még olyanok, akik a Czifraságra sokat költenek de a konyhájok igen sovány, azt mondhatnák erre, hogy meg kel azt egy felöl kimélni, a mit más felöl el költenek.

A valo hogy a jó némely állapotokban; de itt láttya kegyelmetek. hogy rendeletlenség volna. szükséges tehát. hogy a költtség egyaránsu legyen. mind magára, tselédire, házára, takarekoságal, és illendö képen.

Ihon ez a gazdaszonyságnak. törvénye, ugy tettzik hogy ez elég, egy ollyan személytöl, a ki még azt maga nem probálta.

Nagyon meg érdemli kegyelmed hogy azt meg probállya, mondá mariánna, angyelikának. mert jól tudgya kegyelmed annak minden részit, szerencses leszen az az örökös ur, a ki kegyelmedet. királynéjává tészi örökségének.

Oh! nem kell még ötet ditsérni. mondá télamon. még egyik részit el hagyta.

Ugy tettzik felelé angyélika. hogy semmit el nem hagytam.

Azt el felejtetted mondá télámon, hogy mitsoda. rendet. kell. tartani aháznál.

Oh kérem kegyelmedet mondá apáter. ne éllyünk viszá az angyélika jó akarattyával. erröl maszor is szolhatunk. de mit gondol kegyelmed, illiké a fö aszonyokhoz adolog?

Nékem ugy tettzik, felelé télámon,. hogy nem igen nagy ékesség, egy fö aszszony kezében a gusaly.

Mind azon által. felelé a páter, azt látá kegyelmed hogy a tellyeségel illik egy betsületes aszonyhoz. én azt tartom. hogy semmi ugy ditseretire nem fordul. akár mely fö aszonynak, mint a kézi munka, mivel azt minden ember láttya, hogy nem szükségböl dolgozik, azért, minden ember azt fogja mondani. hogy jó erkölcsböl, és jó természetböl tselekeszi.

Nem ditséretes dologé. az Isten. és az emberek elöt. a midön a fö aszonyok, a mint láttyuk. mind régi, mind a mostani idökben, el akarván üzni a henyélést, a véteknek anyát, jó példát adnak adologra, magok végben viszik, vagy segéttik végben vinni az olyan dolgot; a melyet, kételenek volnának pénzen meg venni, és illyen formán meg kiméllik a költtséget, vagy is azt a pénzt, a melyet azért a munkáért kelletet volna adni, és a melyet magok vitték végbe, a szegényeknek adgyák, mivel agazdagnak. a szükségen felyül valoja, a szegényeké, mind a természetnek, mind az Isten törvénye szerént.

Régen halottam már beszélleni monda télamon, a penelopé vásznárol. de azt tartom hogy a tsak mese,

Immár vagy mese, vagy nem, felelé apáter, elég ahogy, az a régi auctor homérus, elönkbe adgya. hogy mitsoda szokás volt az ö idejében, mert ha szinte sok fabulát elegyit is verseibe, mind azon által nem szötetné penelopét. egy királynak feleségét. ha abban az idöben a leg fövebb renden lévö aszszonyok is kézi munkát nem szoktak volna mivelni.

Lássuk meg másut, hogy mi formában beszélteti ez a poéta hectort, a bizonyos hogy mostanában meg nevetnék az ollyan fejdelmet. aki ugy vigasztalná a feleségét. ha azon siránkoznék, hogy atáborba megyen. mondván, ne törodgyél én rajtam. meny viszá a házhoz, legyen gondod a munkára, tsak a gusalyrol gondolkogyál, dolgaztassad szolgáloidat. és hagyad a hadakozást az emberekre. hom. illiad és a midön a hector halálának hirét meg vivék, a poéta azt mondgya, hogy a felesége. oly igen meg ütközék a hiren., hogy szövén, a vetöllöt ki ejté akezéböl. ezt mostanában tsufos dolognak tartanák, mind azon által, akoron anem volt. és abban az idöben, egy kiraly fiához, hozzá illet. igy beszélni feleségének.

Hagyuk el a mesét. és mennyünk a historiára, tudom nem kételkedik kegyelmed abban., hogy az augustus felesége fö aszony nem lett volna. mivel az ura Császár lévén. tsak nem az egész világnak ura volt. még is mitsoda formában tesznek ditséretet felölle. és a Császár felöl, hogy a mikor tölle meg lehetet. más féle köntöst nem viselt, hanem a melyet a felesége, huga, leánya, és attyafiai tsináltanak nékie, just.lib.mon.etexemp.pol.libr. 11. C 15.

Illyen aszonyok kellenének énnekem. mondá angyélika, mondgya tsak valaki a miéinknek. hogy tött vegyenek kezekben, azt felelnek reá. hogy ök nem varro aszszonyok, ha kell egy tsudálatos aszonyt üsmerni. én üsmerek egyet, ennek a bizonyos. hogy vagyon harmad fél annyi esztendö a hátán mint nekem. vesse fel kegyelmetek. mert többet nem merek mondani, még is mind szépnek, mind frisnek tarttya magát, és a bizonyos hogy fö renden lévö aszony. egéssége jó vagyon. és olly tellyes fris ábrázattya, hogy ugyan lehet irigyleni. de nem eröl vagyon itt akérdés, hanem arol. hogy e soha sem jádzik, soha nem dolgozik. soha sem olvas., talállya ki kegyelmetek az okát, azert hogy pápa szemet kellene fel tenni. és azt tarttya, hogy egy fö aszonynak. nem illik azt fel tenni.

Angyélika mondá télámon. az ate fö aszonyod nem tudgya. hogy spanyol országban még a nagy betsület. és tsak a nagy uraknak. és aszonyoknak. szabad pápa szemet fel tenni mikor másoknál vannak. vagy az uttzán mennek,

Ezek, mondá apáter, olyan gyengeségek. a melyektöl távul valának. a régi fö aszonyok. azt irják. hogy aza nagy spanyol királyné. Isabella. maga kezeivel ékesitette a templomokat; maga atöb leányival varotta a papi öltözeteket. mint hogy ez a királyné igen nagy okos aszony volt. ferdinandusal. az ö urával. együt viselé az ország gondgyát. de annyi sok nehéz, és szorgos dolgai közöt is, talált magának idöt a munkára.

Mi pediglen, mondá angyélika. nem találunk arra idöt, a henyélés közöt.

Kivannyaé kegyelmetek. meg tudni mondá apáter. hogy miképpen nevelé fel gyermekeit. itéllye el kegyelmetek. a többit hogy mitsodások valának. az ö leányárol. Máriárol, a ki felesége volt. aportugaliai királynak. Emmánuelnek. azt mondgya rola. egy auctor. hogy betsületes, emberséges, és a henyélésnek ellensége vala, hogy maga kezeivel munkálodta. az aszonyokhoz illendö munkát, a minek gyólcsból, vagy selyemböl kelletet lenni. ugy hasonlo képen a leányokal is azon munkát miveltette.

Még több példat is hozhatnék elé kegyelmeteknek. ezeknél ujjabbakot is. de mind ezekböl meg láthattya kegyelmetek, hogy minden idöben. a fö aszonyoknak. leg nagyob foglalatoságok, és a leg tisztességeseb mulattságok. a gazdaszonyságbol, és a kézi munkábol állot.

Én ebben mondá angyélika, semmit nem kételkedem.

Jól is tselekeszi kegyelmed felelé a páter, mert ha példát nem hozok is elö, azt el hitetheti kegyelmed magával, hogy soha az ollyan aszony, akár mely nagy renden valo volt is, de nem tartatott, nem is tartatik jó erkölcsünek, :/erre figyelmezen kegyelmetek:/. aki valamely kezi munkát nem mivelt volna, vagy egy, vagy más képen, ennek láthato oka vagyon, mivel jó erkölcsü nem lehet, ha tsak arosz szokást el nem üzi, azt pedig ugy viheti végbe ha. gyözedelmet veszen a henyélésen. vagy aresttségen, a foglalatosságal.

De hogy véget vessek. az illyen vetekedésnek, és hogy bé foghassam szájokat az ollyan akadály keresö elméjüeknek, kérem kegyelmedet, tekintvén angyelikára, adgya ide kegyelmed. a kis könyvecskéjét, melybe a Salamon példa beszédi vannak. hogy hadd mutassam meg nékiek, mitsoda féle aszonyt tart a szent lélek bölcsnek, és emberségesnek. a ki is fel teszi annak hivatallyát, tudgyaé kegyelmetek hogy a miben áll, a kézi munkában, és a gazdaszonyságba, a tehát tsak rövideden az a tálentum a melyre szert kell tenni egy jó erkölcsü aszonynak.

Bizonyára, mondá angyélika, mind ezekröl igen kellene gondolkodni, mivel sokan azt tarttyák. hogy a kézi munka, és a gazdaszonyság. tsak a közönséges elméhez illik. és nem a köteleséghez,

Mind azon által a köteleség felelé apáter, a mely köteledzi arra az aszonyokat. teremtetésektöl fogvást, noha talám, az ártatlanságban, a dologtol mentek lettek volna, ugy valamint a szükségtöl, de az esettöl fogvást, el mondhatni, hogy a henyélés akár mely rendben. az emberi természet ellen vagyon, mivel amint már meg mondottuk. ez önnön maga a vétek, vagy is oka avétkeknek.

Azt pediglen nem kell magunkal el hitetnünk, hogy magunkot azal meg menthettyük, ha azt mondgyuk, hogy a munka, hozá illet arégiekhez, de mostanában a világ nagyobra ment, és hogy nem illik ollyan együgyüségbe, és parasztos életbe foglalni már most magunkat. mivel ajó erkölcsnek rendét, soha az idö meg nem változtattya, valamit mondot a szent lélek a Salamon szája által. ennek elötte 2700. esztendövel, mais azont mondgya, és mostanában is ugy tartozunk ahoz alkalmaztatni magunkat, valamint az elött tartoztanak, halgassuk mit mond erröl rövideden a szent lélek. a gyors aszony keres gyapjat vagy lent, meg keszitti azokat akarattya szerént, hasonlo a kereskedö hajokhoz, gondolkodik a mezön lévö örökségröl, és meg veszi azt, az ö kezének munkájábol. szöllöt plántál, fel kél jó reggel. eledelt ád háza népének. és markát ki nyittya a szegényeknek. és az ö kezeit ki terjeszti a szükölködöknek, nem félti háza népet a hidegtöl, mert fel ruházta béllet ruhákal., szorgalmatosan vigyáz háza népére. és resttségben. kenyerét nem eszi.

De hogy az illyen tselekedeteket illetlennek ne tarttsuk, a szent lélek meg mutattya hogy a jó erkölcs, mitsoda ditséreteket hordoz maga után, mivel ha eszembe jút, a bölts azt mondgya. hogy az ö lelke fel ékesitetett erövel. szépségel. és örömmel, a böltseség beszél az ö szájából, és a kegyeség uralkodik az ö nyelvén, azért is minden kedvelli,. és az ö férje ditséreteket mond reája, ha szinte minden halgatna is, de az ö tselekedeti és munkái, mindenüt hirdetnék ditséretit.

Mit felel kegyelmed ezekre tekintvén apáter télámonra, akarjaé kegyelmed meg hazudtatni a régi idöt, a historiát, a minden idöbéli szokást, az okoságot, és még abölcseséget magat is, a ki nékünk azt mondgya. hogy a háznál valo gondviselésben, és a kézi munkában kell egy betsületes aszonynak foglalatoskodni.

Nem birok a kegyelmed erejével páter uram. mondá télámon, kegyelmed igen eröss.

E tehát közönségesen, mondá apáter. az aszonyok hivatallya, és nem talalok jóbb orvaságot a resttség ellen. mint azt hogy ki ki. a maga rendében. hivatallyában. és mesterségében jól tölttse el az idöt.

Az idö hogy ugy mondgyam. semmi magában. és a filosophusok azt meg nem magyarázhatták, mondgyák ugyan. hogy e mutattya meg valamely dolognak mértékét, vagy tartosságát. de ebböl semmi bizonyost nem lehet ki tanulni.

A mi pedig bizonyosab. a, hogy az egész természet szüntelen valo mozgásba vagyon, az Égg, a föld, az éltetö állatok, egy szoval mind az, a mi éll, és a mi nem éll, egyik magátol mozog, és mást mozgat, és a másik, mást mozgat, és semmi nincsen nyugodalomban, még magunk is születünk, nevekedünk, alá szállunk, el fogyunk., és meg halunk. mint hogy a CSillagoknak forgások némellyek szerént legg nemesebb a természetben. az emberi elme azt magátol el osztotta, bizonyos részekre, ugy hogy lehessen azok szerént meg merni a több forgásokot.

Erre valo nézve, azok szerént kik azt tarttyák, hogy a nap meg kerüli a földet, az ö járását, esztendöre, holnapokra, napokra, orákra, és minutákra osztották, és ezt az osztást. idönek nevezték. nevezvén inkáb idönek, mint sem napnak, ez igy lévén, el is osztották ennek a plánétának járását, ollyan formán. valamint a földet oszttyák, gráditsokra, mély földekre, noha magában ez igy nintsen, és tsak az emberi elme adgya ezeket néki.

Azért. valamint hogy a nap soha meg nem állapodik. és soha viszá nem tér, hogy azon az uton mennyen ismét el, a melyen el ment, hasonlo képen azt mondgyák, hogy az idö, a mely a nap járásábol áll, meg nem állapodik soha, és ezen okbol. olyan sebes járása vagyon. hogy ha szinte, valamint lelki képen mondgya egy poéta, aborotvának élin menne is el mezit lábal, de magát meg nem mettzené, ezért is mondgyák hogy az idö drága, a mint hogy igen drága, mert azon kivül hogy soha meg nem állapodik, ha egyszer el mégyen. többé viszá nem tér.

Semmi tehát magában az idö, ez igy lévén, semmi nem lészen meg az idö által, mind azon által, a tsudálatos dolog, hogy semmi meg nem lesz idö nélkül, ugy is tettzik, mint ha ö volna örökös ura mindennek, és ö rendelné el egyedül minden tselekedetinket.

A mi eddig valo beszélgetésinkböl ki tettzik, hogy ha jol meg visgállyuk. meg láttyuk. hogy mindenek valamihez fogunk. jól végbe valo menetele azon áll, hogy arra jó idöt vegyünk.

Nagy tudomány is ez egy ország vezérlésében. ahadakozásokban. valo probákot eviszi jól végben, és ha az idövel nem élnek, a tengeren valo kereskedésnek, nem lészen nagy haszna, mi lehet hasznosab dolog a szántásnál, vetésnél, a mely is valamint mondgya. egy nagy filosofus. annya. a több mesterségeknek. és ez is táplállya atöbbit.

Mindenek arra tanyittanak. hogy meg ne hagyuk magunkot elöztetni az idövel. vagy azt el ne mulassuk. hogy ha télben kezdgyük el a szantást, mondgya ez a filosophus. a föld ollyanná lesz mint a sár, ha nyárban szántunk. a föld kemenysége miat az eke nem hasithattya a földet, e két idö közöt. találhatunk tehát arra alkalmatos idöt, az emberek mindnyájan az Isten gondviselésére függesztik szemeket öszel, hogy esöt küldgyön nékiek. mint ha az, jele volna a vetésnek, a melybe nagy okosság arendet követni. melyet az Isten ád nékünk, a bizonyos. hogy minden haszon vagy kár, a mezei munkában, azon áll hogy tudgyanak élni az idövel, és annak idejében dolgoztatni a munkásokot, mivel egy ember tizet ér, ha annak idejében. dolgozik, és ha idö elött el nem hagya a munkát. xenoph.memor.5.

Igen drága dolog tehát az idö, és ezt nem tsak más dologbol lehet meg mutatni. de leg inkáb abbol. mely a vallást illeti. a vallás arra tanit, hogy az Isten számot kér töllünk, a hejában valo szokért, és más értelemben. legg kisseb idönek el vesztésiért. arra is tanit. hogy az Isten a más féle dolgokban tsak a tizedikét kivánta, de az idönek a hetedik részit, parantsolta hogy nékie adgyák, erre valo nézve szentelik. a hétnek hetedik napját, mellyet vasárnapnak, vagy is ur napjának nevezik, mert az Isten ditséretire, és háláadására rendeltetet.

Ugy tettzik, mondá télámon. hogy az egy háziaktol, és a szerzetesektöl. meg lehet az idöt el rendelni. mivel nékiek nintsen olyan szorgos dolgok mint a világiaknak

Lehetetlen. hogy ne nevessek.. mondá angyélika. mindenkor, mikor ö kegyelmét hallom a szorgos dolgokrol panaszolkodni, jól emlékezem arra. hogy mimodon osztotta volt el magának. az idöt. egy betsületes ember, a ki nem vala szerzetes. hanem világi ember, de aki valamint apáter. szükségesnek tartotta az idöt el rendelni, hogy ha tsak nem akarnak ugy élni, nem mondom mint az oktalan állat, mivel az oktalan állatok is rendet tartanak, hanem ugy mint egy darab fa, a mely haszontalan, lássuk ha jól eszembe jut. miképpen osztotta vala el. a napnak minden oráit. az éttzakát is ide számlálom.

Szabad kinek kinek mondá apáter, azt ugy el osztani a mint tettzik, de közönségesen a romai szokást követik, a hol két féle nap vagyon, az egyik városi nap. neveztetik igy a föld népéröl, a ki is anapot. egyik éjféltöl a másik éjfélig számlálta, be rekesztvén a napot. a két éjfél köziben. a másik természet szerént valo nap; enap kelettöl fogva, nap nyugotig tartot. el osztván tizen két. orára, ugy hogy az elsö ora, akor kezdödöt. a midön a nap fel tettzet, és midön a nap le ment, akor 12 orát olvastak.

A sidok, a napot estvétöl fogva, más estvéig számlálták, az anyaszent egy ház, ezt a szokást. meg tartván, ettöl jönek az innepek. vigiliai, vagy virasztási, mivel az innepek szentelése, az innepek elött valo estve kezdödik, példának okáért, vasárnap, szombat est végin kezdödik, és régenten a nép, egész éttzaka virasztott, az innepek elött valo éttzakákon.

Az az emberséges ember, mondá angyélika. akiröl ide fellyeb emlékezém, eszerént oszttya vala el anapot, és az éttzakát, vagy is a huszon négy orát, ebböl az idöböl. egy nehányszor 4 orát vett az imadságra, 3 orát a kéttzeri ételre, 2 orát amulattságra, 8 orát. az ollyan dologra, vagy az olyan munkára. a melyre már ki ki hivatallya szerént hivatatik, és 7 orát, az aluvásra,

Számlállya fel kegyelmed. tekintvén télamonra. és 24 orát talál kegyelmed. hogy ha pedig ezt az osztást ahoz hasonlittyuk. a mint kegyelmed szokta el osztani amaga ideit, sokal jobban tudgya kegyelmed meg kimélleni az idöt, mert kegyelmed. egybe. két, három részt is tészen, ö az imádságbol egy részt tsinál, abban foglallya az olvasást, tanulást, és az elmélkedést, a dologbol meg mást részt, és igy a többiböl, de fel merném fogadni hogy a kegyelmed ideje tsak két részböl áll, ihon igazán fel számlálom.

Az aluvásra, mert a sido kalendáriumon kezdem el, 12 orát, azután, az evésre, ivásra, és a mulattságra. mas 12 orát., e mind öszve, jól fel számlálván, 24 ora. mind a sidok, mind a romaiak. és mind a restek. számlálások szerént.

Angyélika kérlek nem kell tsufolodni, mondá télámon, meg látom én is hogy osztod el. az idöt, mikor gazdaszony lész.

Az a betsületes ember, mondá erre apáter, /hogy meg alkudtathassa öket:/ igen helyesen osztá el az idöt, mert ugyan is, mint hogy az idönek kel el rendelni mindent, ö magátol semmit el nem rendelhet, ha tsak ötet el nem rendelik, ez olyan kints, a melyet ugy adgya atermészet, hogy jól meg kiméllyük, és a bizonyos, hogy azal jól élünk, atöbbivel is jol fogunk élni.

De hogy lehet példának okáért, kérdé télámon az olyanoktol a kik másoktol fügnek, az idejeket el rendelni?

Azok is felelé apáter, találhatnak abban modot, tsak magokot annak rendéhez alkalmaztassák, akitöl fügnek, erre valo nézve, mindgyárt azt nézük meg, hogy kik vagyunk, és visgállyuk meg, hogy mellyek. a mi akaratbol valo, és szükségböl valo köteleségeink, az után arra kel vigyázni, hogy melyik idö leg alkalmatosab azoknak végbe vitelekre, mivel abölcs azt mondgya. hogy minden dolognak ideje vagyon. és noha legyen ollyan bizonyos alkalmatosság. a melybe akaratunk ellen is kell követni az idöt, vagyon meg más ollyan is a melybe magunkhoz szabhattyuk.

Elöször, el kel intézni magunkban. hogy mitsoda gazdasághoz fogunk, egész esztendö által. másodszor hogy mindenik holnapban. mit kell tselekednünk, mitsoda hivatalunknak kell eleget tenni, illyen holnapban, harmadszor, hogy mitsoda dolgot kell végbe vinnünk mindenik héten. utolszor. hogy a napnak mindenik oráját el kel rendelnünk, bizonyos orája légyen fel kelésünknek, le fekvésünknek, az ebédnek. vatsorának.

Mint hogy mind ezek közöt nagyobbak és elsöbbek azok a dolgok, melyek az Istent tekéntik. azért nagyob szorgalmatoságal is kell azokot végben vinni, és eléb kezdeni ahoz, példának okáért, reggel az egész tselédel az imádságot el kel mondani, a misét ha lehet soha el nem kell mulatni, és ezért mindent félben kel hadni. az után lehet egy keveset olvasni. valamely lelki dologrol. akár mely dologhoz fogjunk, de azt elsöben az Istennek kell ajánlani, az ebéd bizonyos orában legyen. ebéd után, valamely jó, és hasznos dolgot kel mivelni. bizonyos napokon, és orában. a tseléd elöt olvastatni kell, és estve. közönségesen az imádságot el mondani. ezen modon egészen bé lehetne tölteni a napot. és üresség nem volna az unadalomra, és a resttségre, és ez a külömb külömb féle foglalatosság, mint egy kedvessé tenné, ezt a nyomorult életet. de arra kell vigyázni, hogy a mi egy szer el vagyon rendelve azt meg nem kell változtatni. se más idöre halasztani. mert lassanként. ismet a rendeletlenség jöne elé.

De ha ami idönket rendben kell venni, a gyermekek, és a tselédek idejét is el kell rendelni, hogy hadd vihesse végbe ki ki a maga hivatallyát. és dolgát, és hogy az idö el ne tellyék de mind ezekbe az okoságra és az igasságra kell vigyázni, és ezek szerént tenni minden rendelést.

Elég talám már pater uram. mondá télámon, mert ugy tettzik. mint ha mindenkor az eke, mellett akarna kegyelmed minket tartani. és a mulattságot el üzni.

Meg botsáson kegyelmed. mert én éppen nem tiltom atisztességes mulattságot. söt még azt akarom. hogy a munka közöt, mulassais kegyelmed magát. de azt nem akarom. hogy a mulattságbol dolgot tsinályon kegyelmed.

Azt értem ezen hogy annak orája lenne. midön tisztességesen akarná kegyelmed magát mulatni. annak pediglen napja lenne. a melyben valaki látogatására akarna kegyelmed menni, vagy a sétálásra. vagy valamely tisztességes játékra, mivel az emberi gyengeség. azt akarja hogy gondot visellyünk az egésségre, és az eröre, a mulattság erre jó orvoság. ollyannak kellene lenni annak. mint egy mizántropus. a ki tiltaná a tisztességes mulattságot, fö képpen az aszonyoknak. a kik gyengéb természetüek lévén, egy kevesé inkáb is kell magoknak kedvezni, tsak arra kell vigyázni; hogy a mulattság tisztességes és keresztényekhez illendö legyen.

De ha a' kárttyát meg tilttya kegyelmed az aszszonyoknak, tekézni kell hát nékiek. mondá télámon.?

Látom felelé apáter, hogy kegyelmed engem törvény tsinálonak tart. meg mondottam már kegyelmednek hogy a játékot a ragaszkodás. és a mód nélkül valo teszi vétkesé. azt már meg mutattuk. hogy a mindenkori játék. vétek. és resttség, de a játékot ugy tekinteni mint játékot, és tsak azért jádzani hogy az elmének könyebséget adgyunk. ugy tettzik minden féle játék meg lehet. példának okáért. ollyan játékok, a melyek eröböl állanak. atudni valo hogy az aszonyokhoz nem illik. de a le ülve valo játekok ö nékiek meg lehetnek, tsak a mint mondam, hogy a mulattság a hivatalunkat. el ne mulatassa velünk, és amulattságot, az értelem igazgassa.


Ennek a Munkának bé fejezése.
A melyben meg láttzik az eddig valo beszélgetésnek.
hasznos. volta, és ezeknek aresteknek meg térések.

Bizonyára páter uram. mondá télámon. aki holmit kezde érezni magában. nem lehet mind ezeknél hasznosabb.

Hasznosabb,? fel kiáltá diánna, több már két orájánál, hogy ugyan magam szégyenlem. mitsoda életet éltem.

Ah! bátorságot vegyen az aszony, mondá apáter. örömmel diánnának. adgya Isten, hogy az ö malaszttya meg gyökereztesse ezeket abeszédeket az aszony szivébe.

Bizom az ö joságában felelé diánna, és azon igyekezem. hogy ki kelhessek. ebböl a mély álomban valo betegségböl.

Oh! e már nem tréfa, mondá tsak magában angyélika. illyen szokot lenni ameg térésnek kezdete.

Végezze el az aszony amit el kezdet: mondá apáter, és hátra nem kel tekénteni. mert mindgyárt ót terem aresttség, igyekezék az aszony azt el kerülni, bár tsak egy hétig, a nem ollyan nehéz dolog, a mint gondollyák. több idöt most nem kivánok. és arrol most nem szollok. hogy mitsoda szükséges az üdveségre. a melynél nintsen semmi drágáb evilágon. kérem az Istent. hogy vigye végben a mit el kezdet; hanem most azt mondom, hogy az egésségre, annál jób dolog nincsen. se jobbat nem tselekedhetik az aszony.

Gondollyaé az aszony, hogy arest,, lágy, és rendeletlen élet használ az egésségre, gondollyaé azt, hogy az olyanok a kik tsak esznek. alusznak. semmiben elméjeket nem foglallyák. testeket tsak hevertetik, hogy azoknak jó egésségek lehessen.? bizonyára nem lehet, söt még ezektöl erednek. alelki és testi betegségek. ezek okozák, azokat a nyughatatlanságokat. alkalmatlanságokat. a melyek mind atestet. mind az elmét meg gyengittik.

Az életnek felét abban tőlttyük. hogy nedveségeket gyüjtsünk. a resttség, és a rendeletlenség miat. és a más felét, abban. hogy gyogyittsuk. ollyan orvosagokal. a melyek annál is inkáb haszontalanabbak, és ártalmasabbak, hogy gyakorta élünk vélek. és azokat szókásul vévén, a természet folyását meg gátollyák. ezek okozák azután a hirtelen valo veszedelmes nyavalyákot, az én tanátsom tehát igen jó, az egésség meg tartására.

Meg láttya kegyelmed páter uram. hogy követni fogom. mondá diánna.

Adná Isten. felele a páter. hogy az ide valo jövetelem haszonra fordulna, és meg mutathattam volna kegyelmeteknek. hogy ez a rest élet. a pogányokhoz illendö élet, és tsak aza külömbség vagyon benne, hogy azok a kik igy élnek, kereszténynek mondgyák magokat, ugyan az a név is tészi vétkesebbé öket, mivel meg mutattyák tselekedetekböl. hogy nem érdemesek ezt a nevet viselniek, azt láttyuk hogy a pogányok közöt is, az emberséges emberek utálták az olyan meg holt életet, a keresztények pedig mostanában. még azal. ditsekednek.

Oh! páter uram. mondá télámon. emár sok, egészen szégyenben hoz kegyelmed bennünket.

Éppen nem felelé a páter, nem kell szegyenleni hanem bátornak kell lenni, és meg utálni azt arest lágyságot, a melyben, a neveltetés és arosz példa. vezet minket, el kell szaladni aresttségtöl, és követni kell ajó erkölcsöt.

Igen is páter uram. mondá diánna, vidám ábrázattal. már én azt egészen fel tettem magamban.

Én itt meg nem mondhatom apáternek. mondá mariánna, a szivem gondolattyát, de látogatására el megyek, és reménlem hogy Isten kegyelmével ö kegyelmének meg mutatom inkáb tselekedetimböl, mint sem beszédimböl. hogy azö kegyelme intését fogom követni.

Én pedíglen mondá télámon, ujjonnan fogok születni.

Meg lássuk mondá angyélika. hogy mint tarttyák meg fogadásokat. páter uram leg elöbször. midön ide fog kegyelmed jöni, itt kegyelmed. tsak szenteket talál.

Leg aláb mondá diánna. igyekezünk azokká lenni.

Az. Isten ö Felsége. adgya meg kegyelmednek azt a kegyelmét. mondá apáter.

Erösen is bizom az ö joságában felelé diánna.

Ez igy lévén. már most bizhatom abban, hogy azon szegény nyomorultaknak a leveleket az aszony kezemhez fogja adni.

Ha Isten egésséget ád. felelé diánna, holnap oda adom. és magam is abban munkálodni fogok.

Meg is áldgya az Isten az aszonyt érette, mondá apáter. mert a ki a szegényeknek szolgál, ö néki szolgál.

E képpen lett vége, ahat napig tartó beszélgetésnek. a melyre Isten áldását adá. és a fellyeb emlitett szemelyeket a resttségböl kivevé. a páter diénes intesi által, a kinek az Isten fáradságát meg jutalmaztatá. és a kihez mindenik nagy bizodalommal. vala, diánna pedíglen ez után. mind más féle életet élvén, a szeretetre mélto angyélikát, télámonnak adá. a kik keresztényi házaságban éltenek együt, máriánnában, mint hogy aleg nagyob fogyatkozás a kártya játék vala, a mi ebben a játékban vétkes, azt el hagyá, és magát hivatallyának köteleségében foglalá mind végig.

Ditséret adassék. az Istennek. a ki áldását adgya azokra. kik hozája meg térnek.

VÉGE.

 

Ennek a könyvnek Táblája.

Elsö napon valo beszélgetés.
A resttségröl. és annak eredetéröl.

Második napon valo beszelgetés.
Hogy külsö képen. mit viszen végbe. aresttség.
és avilágiaknak tunya életek

Harmadik napon valo beszélgetés.
Hogy a munka, termeszet szerént.
minden renden levö személyeket illeti.

Negyedik napon. valo beszélgetés.
Hogy mi képpen lehessen a resttséget el hagyni.

Ötödik napon valo beszélgetés.
A tselédes gazdáknak köteleségeiröl.

Hatodik napon valo beszélgetés.
Hogy atselédes gazdák, tartoznak gondot viselni tselédgyekre.

Ennek a munkának bé befejezése.
Amelybe meg láttzik. az eddig valo beszélgetésnek.
hasznos volta. és ezeknek a resteknek meg térések.

 


Az
Izraéliták Szokásárol.

 

Az Izraéliták
Szokásárol.

Elsö Rész.
Hogy mi végre vagyon tsinálva ez akönyv.

Annak anépnek szokása, akit az Isten valasztot vala magának., hogy meg tartaná azigazán valo vallást. az évangyéliumnak predikállásáig. az emberi életnek legg fövebb példája, inkáb is meg egyezik atermészettel. meg fogjuk látni. szokásokbol. aleg tovább tartó igazgatásnak. legokosab modgyát. annak foglalatosságát, és az egy társaságban valo életett, meg tanulhattyuk abbol. nem tsak ajó szokást. hanem még agazdaságot. és az ország béli rend tartást is.

Mind azon által. ezek a szokások. ollyan külömbözök a miéinktöl. hogy mindgyárt eleinte nékünk viszá fognak tettzeni, mert az izraéliták. közöt. nem fogunk látni anyi nemesi titulust. se anyi sok tiszttségeket. se annyi sok külömb külömb féle renden valokot., mint miközöttünk, ö közöttök, tsak munkás embereket, és parasztokot fogunk látni. mindnyájan. akézi munkában foglalták magokat, és mindnyájan házasok lévén, igen nagy gazdagságnak tartották, a gyermekeknek sokaságát, a tiszta. és a tisztátalan hus közöt valo külömböztetés, és a sokszori mosodás és tisztulás. nékünk alkalmatlan Cérémoniának fog láttzani. a véres áldozatok elöttünk nem kedvesek. más részint, azt is láttyuk. hogy ez a nép hajlando vala abálványozásra, aszent irás sokszor hánya szemekre szivek keménységit, aszent atyák is durváknak, és testieknek nevezik. ezek igy lévén, könyen el hitethetik velünk, fö képpen azokal. kik közönségesen nem sokat tartanak felöllök, hogy ez anép tudatlan. és balgatag vala. és hogy ennek szokása. inkáb méltob a meg vetésre. mint sem akövetésre.

Ettöll vagyon jóbbára hogy oly kevesen vannak. akik olvassák. az ó testámentumot.. és ollyan kevés haszonal., az ollyan jó keresztények akik még az elméjek rakva vagyon bal itélettel. el idegenednek tsak hamar az illyen idegen szokásoktol., külömböztetést nem tévén, mindent atörvénynek tulajdonittanak, vagy azt gondollyák, hogy az alat olyan titok vagyon el rejtve. amelyet nem érthetik, az ollyanok pediglen. akiknek elegendö hitek, és igaz szivek nintsen, mint egy meg vetik még a szent irást is, tartván azt, hogy atele vagyon alacson, és tsekély dolgokal., vagy is annak rosz magyarázatot adnak, hogy rosz erköltsöket. ketsegtessék.

De ha az izraéliták szokásit, aromaiak, agörögök, és az égyptum béliek szokásihoz hasonlittyuk, akoron az ollyan bal itéletek füstben mennek, meg is fogjuk látni, hogy valami jó volt amás nemzettségek szokásiban, a fel találtatot az izraélitak szokásiban. annyival fellyeb valok is valának másoknál, hogy ök tudták mihez intézni az életnek modgyát. mivel üsmérték az igaz vallást., amely fundámentuma ajószokásnak.

Ezeket meg visgálván, meg tudgyuk külömböztetni hogy mi nem tettzhetik nekünk szokásiban, mi lehet abban ki vetö valoságal, mi lehet jó az idönek, és ahelynek mesze volta miat, és mi jó magában, talám tsak azért nem tettzhetnek nékünk, hogy ami szokásink meg vannak romolva, mivel az ö közöttök, és mi közöttünk valo meg külömbözés. nagyob reszint nem attol vagyon hogy minket meg világositot volna akereszténység, hanem attol hogy keveseb okoságunk vagyon. mivel, nem akereszténység hozta bé asok kulömb külömb féle rendeket, a kézi munkának meg vetésit. asok féle játékot, a férfiak, és az aszszonyok közöt valo nagy szabadságot., a sok féle etelekel meg rakot hoszu asztalokot; mind ezek igen meg külömböztetnek minket arégiektöl. és azokbol aparasztokbol. és munkásokbol., akiknél apénz ritka volt. és akik nem vágytanak az elömenetelre, könnyebben lehetet volna azokbol jó keresztényeket tsinálni. mint sem a mi udvariainkbol, és a vármegyék biráibol. és tiszteiböl, akik vagy a nagy szorgalmatosságban vagy anagy henyélésben töltik életeket.

Mind azon által. én nem kivánok itt hoszu beszédel valo ditséreteket tenni az izraéliták szokásirol, hanem tsak tisztán le irom szokásokot.. valamint voltak, ugy tselekeszem valamint az utozok, kik elé beszéllik amit láttak idegen országban., de a mi jó, azt ugy akarom ki tenni mint jót, a mi rosz. mint roszat. hanem tsak arra kérem az olvasot, hogy tegyen le minden bal gondolatot. és ezen szokások felöl. jó értelemel, és okoságal tégyen itéletett. arra is kérem., hogy meg visgállya elsöben. mitsoda idöben, és mitsoda hellyeken laktanak az izraéliták és mitsoda népek valának szomszédtságokban. és aszerént itéllyen azután szokásokrol.

Nem tudhattya az ollyan ahistoriákot., aki nem tudgya hogy mitsoda nagy külömbözést okoz az idönek, és a helynek mesze volta aszokásokban., mi azt az országot birjuk, amelyet apannonusok, és a romaiak birták, mind azon által. mennyire vagyunk szokásoktol., mitsoda nagy külömbség nintsen ami szokásunk közöt, és azok a magyarok szokási közöt. kik ennek elötte hat száz esztendövel éltenek,? még mostanában is. mely nagy külömbség vagyon a törökök, és a kinaiak szokási közöt, és ami szokásink közöt? nem kell tehát tsudálni. ha az ollyan embereknek. a kik pálestinában éltenek ennek elötte. három ezer esztendövel, ha külömbözö szokási voltanak amiéinktöl, söt még azt kellene tsudalni ha valamiben meg egyeznének amiéinkkel.

Mind azon által. azt nem kell gondolni hogy a szokásban valo változás. mindenüt egy aránsu lett volna. kétt egymás mellet levö országnak aszokása külömbözö, aromaiak idejében. afrikában és spanyol országban egyenlö szokás vala. mostanában pedig igen külömbözik. akik ahistoriát nem tudgyák. azt hallották mondani, hogy arégi idökben az emberek tudatlanabbak voltanak a mostaniaknál., azért azt gondollyák magokban. hogy most avilág sokkal okosab

Hát még az ollyan országokban. amelyekben egy nehány féle nemzet uralkodot egy más után, holot az olyanokban, aváltozások, némely idökben nyomoruságot. és tudatlanságot vittekbé. aboldogság. és atudomány után. ez igy lévén. mostanában olasz ország sokal jobb rendben vagyon. mint sem volt ennek elötte nyolcz száz esztendövel. de meg annak elötte nyolcz száz esztendövel. az elsö CSászárok alat sokal hatalmasabb és gazdagab volt mint sem mostanában. avalo hogy ha még fellyeb megyünk nyolcz száz esztendövel. a mely idö tályba roma fel épüle, olasz országot szegénységben, és tudatlanságban láttyuk. mivel a nemzeteknek ugy vagyon bizonyos idejek amelyben el mulnak. valamint egy különös embernek. a görögök leg nagyob ditsöségekben, nagy Sándor alat valának. aromaiak. augustus alat. az izraéliták. Salamon alat

Meg kell tehát külömböztetni, minden nemzetben. mind azö kezdetit. mind boldog állapottyát. mind le felé valo fordulását. ugyan eszerént is fogjuk meg visgálni az izraélitákot., és mind egészen azt az idöt amelyben fent voltanak Ábrahámtol fogvást. jerusalem utolso el romlásáig. és azidö kétt ezer esztendöt foglal magában., amelyet három részre osztok., mind aháromban nagy külömbözést látunk egyik amásikátol; az elsö apatriárkák ideje, amásodik. az izrael népének, egyiptumbol valo ki menetelétöl fogvást, babiloniában valo fogságáig. aharmadik. asidok rabságbol valo meg szabadulásoknak. idejétöl fogvást. az Évangyéliumnak predikálásáig.


Masodik Rész.
Elöször a patriárkákrol és azö Nemesi voltokrol.

A pátriárkák nemesi modra éltenek, nagy szabadságban. és nagy bövségben. de azonban közönséges. és munkás életet éltenek. ábrahám az eleit üsmérte, és nemeségét meg nem sérté. mivel a maga nemzettségéböl valo leányt véve el. a fiával is azon nemzettségböl valo feleséget vétete. és Isák hasonlo képpen tselekedtete Jákobbal.

Ezek hoszu életet élvén. arra elegendö idejek vala hogy a gyermekeket jól nevelhessék. ábrahám továb élt száz esztendönél. semel, akitöl meg tudhatta az özön viz elött valo állapottyát avilágnak, az apjával tháresel hetven esztendeig lakék, Isák pedig vala hetven esztendös amidön ábrahám meg hala, és mindenkor addig mellette volt, hasonlo képpen kell gondolkodni atöbb pátriárkák felöl., akik sokáig élvén az attyokal. sokat is tanulhattak töllök. szokásokban meg gyarapodtanak, és abban állandok voltanak., mivel abban az idöben. amit egy szer bé vettek. azt nehezen változtatták meg. az öreg emberek pedig nagy hatalom alat nevelték gyermekeket.

Az elmult dolgoknak emlékezetek könnyen meg maradot nálok. mivel az öreg emberek, akik természet szerént szeretik a régi dolgokot elö beszéleni., és akiknek elegendö idejek vala arra, az iffiak töllök meg tanulhatták., ez igy lévén, nem vala szükséges irásban tenni azokot, amint hogy nem is látunk semmi irásban tett dolgokat mojses elött., mind azon által nehéznek láttzik lenni. hogy azt a sok féle dolgot amelyet ö le ir. az emberek azt meg tarthatták volna elméjekben, ugy mint ádámtol fogvást az egész pátriárkáknak esztendejeket, aviz özön kezdetének és végének oly bizonyos idejét. és abárkának mértékjét, nem is látom szükségesnek lenni, hogy azt. a tsudának kellesék tulajdonittani, azt el lehet hinni, hogy az irás még az özön viz elött találtatot fel., de akár kitöl tanulta légyen azt mojses. a miket ir, mi azt tarttyuk hogy a szent lélek vezérelte irásban, és atétette ki véle illendö szokal.

De más képpen a pátriárkák arra igen vigyáztanak, hogy a nevezetes dolgoknak emlékezetek fent maradgyon nálok, erre avégre óltárokot épitettek., vagy nagy rakásban köveket tettek. vagy más meg maradando emékezetre valo épületet emeltek fel, ezen okbol., valahol az Isten meg jelenék ábrahámnak., azokon a hellyeken oltárokot épitte., jákób meg szentelé a követ, a melyre tette volt fejét. a midön a tsudálatos álmát látá, és galaádnak nevezé arakás követ, a midön szövettséget tsinála lábánal., illyen szándekban épiteték a rákel temetöje. abersábénak neveztetet kút. és a más több kutak, a melyekröl emlékezik az Isák historiája.

A pátriárkaknak. még aneveket is fel jedzették. ha valami ollyan különös dolog történt aszületésekkor. mivel az ö nevek rövideden valo historia vala, és agyermekeknek, meg magyarázták az okát az ollyan neveknek, az illyen jövendöröl valo gondolkodás nem jeleé anemesi elmének.?

A pátriárkák egészen szabadságban valának., mindenik. ollyan volt mint egy király amaga tseléde közöt, ugyan is mi héjával volt ábrahám, ami egy örökös királyhoz kivántatik, ki veszem az alkalmatlan pompát. és asok féle titulust, ö senkinek birodalma alat nem vala, akirályok szövettséget kötnek vala véle, akarattyán állot ahadakozás, és abékesség tsinálása, a fejedelmek keresték az Isák baráttságát. ne nézzük tehát azt, ha azirás nem nevezi Ábrahámot királynak, mivel minden kéttség nélkül. nagyob vala anégy királyok közül egyikénél, akiket is levaga amaga háza népéböl állo hadal. és más segittségel együt, tsak abban külömbözöt töllök, hogy ö nem zárkozot kö fal közi, és hogy valahová ment. anépe. mindenüt. táborban szállot véle, ahistorikusok. mindnyájan azon meg egyeznek, hogy abban az idöben lévö királyságok. igen kitsidek valának.


3. Rész
A pátriárkák joszágirol. és foglalatosságirol.

Legg nagyob gazdagságok apátriárkáknak, a sok féle marhákbol állot, minémü sok marhája nem vala ábrahámnak.? mivel kételenitteték meg válni lottól. azért hogy az a tartomány nem vala elegendö az ö marhájoknak, jákob viszá térvén mésopotamiábol,. nagy számu. és sok féle marhája vala., holot tsak ajándékban esaunak 590 marhát ada, ezen ajándékbol ki tettzik. mitsoda sok féle marhákot tartottanak abban az idöben, ugy mint ketskét. juhot, ökröt, tevét, szamarat, de lovat, se sertés marhát nem tartottak. a sok marhájokra valo nézve láttyuk tehát azirásban, hogy oly nagy gondgyok vala akutakra, mivel azon aföldön más folyo viz nem lévén a jordán vizén kivül. az esö is igen ritkán esik.

A sok féle tselédek mind rabok valának, el is lehet hinni. hogy ábrahamnak sok vala. mivel tsak amaga tselédi közül. 318 embere vala, mennyi sok gyermek. aszszony vala hát még ezeken kivül. midön égyiptumbol viszá tére, az irás azt mondgya hogy sok aranya és ezüsttye vala, az arany peretzek, és fülben valok melyeket külde éliezertöl rebekának. fél fontot nyomtanak, apénz is már akor szokásban lehetet. mivel temetöt véve magának, azt is láttyuk. hogy drága ruhákot viseltenek., és azokat meg füstölték jó illatu füstölökel, az esau köntöse, melyet jákob magára vevé, drága, és jó illatu vala.

De ha szinte ökk. illyen gazdagok valának is. hejában nem hevertenek. hanem mindenkor dolgoztanak, amezön laktak sátorok alat. alako helyeket gyakran változtatták. ahol amarhájoknak. jobb legeltetö helyt találtanak., ót továb is maradtanak., ez igy lévén, gyakorta kelletet meg indulni. és meg szállani, és gyakorta ide s'tová. menni, és utban lenni, mivel annyi sok tselédel, és marhával. keveset mehettenek egy nap. avalo hogy ök is épithettenek volna maradando helyt lakásokra, valamint más nemzetek. de jobnak tartották lenni az ollyan szarándoki életet., legg régieb is vala az ollyan forma élet, mivel sokkal könnyeb egy sátort fel vonni, mint sem házat épitteni, amint hogy illendöb is vala. az ollyan formában valo élet apatriárkák rendéhez. akik utozok modgyára laktanak eföldön, várván az Isten igéretinek bé tellyesedésit., amely holtok után tellyesedék bé., leg elöbször agonosz kain, és nembrod kezdének épitteni. ök kezdék legelöbször lako helyeket meg erösitteni, hogy agonoszságokért valo büntetést el kerülhessék. az igasságot szeretö emberek pedig. félelem. és oltalom nélkül élnek vala.

A pátriárkáknak. leg nagyob foglalatosságok. a marhájok gondviselésében állot. ezt az irásbol láttyuk, ajákob fiai is ezt mondák az egyiptumi királynak. noha igen jó. és ártatlan légyen is a földi munkában valo foglalatosság. de a pásztori élet. annál eléb valo. kain szánto ember vala. de ábel. ajuhokot örizé.

Jákobnak, alábánnal valo vetekedése. meg mutattya, hogy mitsoda szenvedésel örizték. apatriárkák amarhákot, én tégedet husz esztendeig szolgáltalak. monda lábánnak, napal sok meleget. és éttzaka sok hideget szenvedtem, az álmot is félben hadtam. de nem tsak az emberek. hanem még aleányok is a munkában foglalatoskodtanak., rebeka. mesze járt vizért akutra, és azt a vállán vitte haza, rákel., maga örizte az attya juhait, ezek, se a nemesi voltok, se aszépségek miat, magokat nem kényeztették, az illyen együgyüségben valo élet, sokáig is tarta agörögök közöt, homérus erröl sok példákot hoz elé, amint is, syriában, görög országban, siciliában., apátriárkák után. tizen ött száz esztendövel. betsületes emberek foglalatoskodnak vala. amarha örzésben., és akik idö töltésnek kedviért, mulattságra valo énekeket tsináltanak.


4. Rész
Az Eledelröl.

A pátriárkák. éppen nem vágytanak agyenge eledelekre, el itélhettyük a jákob lentséiröl. a melyet oly igen meg kiváná ésau, hogy mitsoda ételekel éltenek, példat látunk anagy vendégségröl, amidön meg vendégelé ábrahám a három angyalokot., mivel egész borjut süttete meg. vajat, és tejet ada enniek, és három mértékni lisztböl. pogátsát süttete, amely liszt. ami mértékünk szerént, ötven hat fontot nyomot. homérus arégieket nagy ehetöknek mondgya lenni, talám ugyan nagyobak is voltanak amostaniaknál., a midön Euméus meg vendégelé ulÿssest, ött embernek, ött esztendös sertést fözete, és süttete meg. odiss.14.

A több nemzetek. ugy valamint apátriárkák is. magok szolgáltanak magoknak., ábrahám száz esztendös korában. maga mosá meg aszent vendégjinek lábokot., ámbár sok tselédi valának, de maga mene meg választani aborjut, és maga szolgála vendéginek, azt meg kell engedni hogy azon alkalmatoságban. a maga buzgoságát követte, de mászor is hasonlo képen tselekedék. mert ök atselédet segittségül tartották, és nem azért. hogy magokat meg menttsék amunkátol, ugyan is mi kénszeritté jákóbót hogy gyalog maga menne mésopotámiában, kétt száz mely földnire. leg kisseb alkalmatosság nélkül, hanem tsak a. hogy a fáradcságot szerette, noha josefet igen szerette., mind azon által. tizen hat esztendös korában, két napi járo földre küldé gyalog, hogy a báttyait fel keresné.

Azt el lehet hinni, hogy az illyen egyaránsu, és munkás élet vala az oka. hogy oly nagy öregségeket érhették, és hogy oly tsendes halálal holtanak meg, ábrahám, és Isák tsak nem két száz esztendeig élének mindenik, atöb pátriárkák, akiknek tudhattyuk esztendös korokot. azok leg aláb meg haladák a száz esztendöt, azt nem is láttyuk hogy hoszas betegségekben lettek volna, hanem az irás tsak azt mondgya felöllök. hogy tellyes lévén napokal. el fogyot, és szerentsés öregségben holt meg, leg elöbször, akor hallunk emlékezetet tenni az orvos doktorokrol., a midön josef meg parantsolá a maga orvosinak., hogy sok féle drága kenetekel meg kennyék az attya hólt testét, ez egyiptumban vala, sokan is azt tarttyák., hogy az égyiptumbéliek talalták fel leg elöbször az orvoságokot.

Az aszszonyok iránt valo meg türköztetéseket a pátriárkaknak, eleget nem tsudálhattyuk, föképpen ha azt meg gondollyuk. hogy lehetet volna nékiek egy nehányat tartani., és hogy mely igen ohajtották. asok gyermeket. ábrahámnak az Isten meg ígérte vala hogy számlálhatatlan maradékja lenne, noha a felesége magtalan vala, de ö azon nem gondolkodék hogy mást venne. hanem még leg fövebik szolgájának akará hadni minden jószágát., sára azt látván, maga ada néki más feleséget; akoron pedig ábrahám nyolczvan hat esztendös vala, azt pedig nem mondhattyuk. hogy ábrahám. még abban a korában iffiu lett volna, noha száz hetven ött esztendeig élt, tizen három esztendö mulva, hogy a szolgáloját el vevé, az irás ötet, és sárát, aki iffiab vala, öregeknek nevezi, és meg neveték mint lehetetlen dolgot., a midön az Isten fiat igére nékik, ábrahám öreg lévén, ha szinte igen ohajtáis meg látni az isák fiait, de meg nem házasittá negyven esztendös koráig, rebeka husz esztendeig marada magtalan. és tsak két fiat szüle mind azon által Isák soha nem vett más feleséget.

A valo hogy jákobnak egy szers mind két felesége. és két ágyasa volt. de azt jó meg tudni. hogy mi formában, hetven hét esztendös koráig az attya mellet lakék. azután meg akarván házasodni, rákelt kéré feleségül., de azért hét esztendeig kelleték néki szolgálni., hogy el nyerhesse, hét esztendö el telvén, nyolczvan négy esztendös korában meg házasodék. de nem rákelt adák néki a kit kért., hanem liát, akit kételen kelleték elvenni, de mint hogy abban az idöben semmi törvény nem tiltá az egy nehány feleség tartást., se akét egy testvér leányokal valo házaságot., azért el vévé rákelt is feleségül. de mivel sok ideig nem lének gyermekei. azért egy rab leányt ada az urának. hogy attol gyermekei lennének, lia azután hasonlo képpen tselekedék, a szolgáloját engedvén az urának.

Nem akarom mind azon által menteni apatriárkákot, és jová hadni tselekedeteket. ez iránt, mivel juda, és az ö fiai historiája, ollyan példákot ád elönkben, a melyek nehezek a menttségre, hanem tsak azt akarám meg mutatni. hogy nem lehet mértékletleneknek tartani az ollyanokat, akiket az irás igazaknak nevezi, másokrol pedig nem szollok. mivel már akor az emberek igen meg kezdének romlani.

Illyen rendben vala tehát az Isten népe abban az idöben, a ki is nagy szabadságban lévén, más törvényt nem üsmért az attyok akarattyán kivül, akik is nagy hatalommal igazgatták tselédeket, ez a nép, alkalmatos, és természet szerént valo életet élt, nagy bövségben, a szükség felet valot nem kereste, a munkában foglalatoskodot. nyughatatlanság, és nagyra vágyodás nélkül, visgállyuk meg már mostanában. az Isten népének második rendét. tudni illik, az Izraéliták. egyiptumbol valo kimeneteleknek idejétöl fogvást. ababiloniában lévö fogságokig. a mely idö több kilentz száz esztendönél.


5 Rész
Az Izraélitákrol. és az ö nemességekröl.

Eza nép már ebben az idöben igen feles vala, mind azon által. nem hitták más néven. hanem Izrael fiainak. mivel meg akor tsak egy familia volt., eszerént is nevezték az édom fiait, a moáb fiait, a mint is hogy ezek anépek nem valának még meg elegyedve, és mindenik tudta amaga eredetét., és ditsöségesnek tartotta meg tartani anevét annak. akitöl szármázot, ettöl vagyon hihetö, hogy a régiek, a gyermek név alat. az égész nemzetet értették, homérus sok helyt mondgya. a görögök gyermekei, és atrojai gyermekek, a sidoknál, abéliál gyermekei., agonoszok, az ádam gyermekei, az egész emberi nemzet, sőtt még az évangyéliumban is sok helyt vagyon, a világnak gyermekei, avilágosságnak és asetettségnek gyermekei.

Az Izraéliták. tizen két nemzettségre valának osztva, az izmaéliták, és a persák hasonlo képpen. tizen két nemzettségre osztattak, aromai nép eleinte mindgyárt, három, vagy négy nemzettségre osztaték. de idövel harmintz ötre szaporodék, ezek a romai nemzettségek sok féle esze gyült nemzettségekböl állottak, de az izraélitaknál természet szerént valo külömbség volt közöttök, és tizen két familia vala, amely tizenket egy testvér atyafitol származot., szorgalmatos gondot viseltek a genelogyiájokra, és egész elejeket fel tudták számlálni fiurol, fiura, ez igy lévén igazán atyafiosok valának, és valoságal. leg nemesebbek az egész földön.

Arra ök vigyáztanak, hogy a nemzettségeket tisztán meg tarttsák, el kerülvén valamint az attyok, a kanaán meg átkozot nemzettségel szövettségben esni, mivel azt nem látom hogy apátriárkák el kerülték volna amás nemzettségekel valo szövettséget, és tsak a kanaán nemzettségiböl valo házaságot tiltotta leg inkáb a törvény, az ö familiájok egy helyben maradot. és atörvény szerént bizonyos joszághoz volt kötve, a melyet kilencz száz esztendeig birták fiurol, fiura, ugy tettzik énnekem. hogy jó nemes familiának tarttyuk az ollyat, a ki kilentz száz esztendö alat valo eleit fel számlálhattya. és nemeségit meg mutathattya, kevés talalkoznék illyen europában.

Meg tsallyuk magunkot ha alatson dolognak tarttyuk az izraéliták közöt azt a szokást. hogy ök nem éltek ollyan nemesi titulusokkal, mint mi élünk, ki ki tsak a maga nevén hivatta magát, de az ö nevek mindenkor nagy dolgokot jelentettek, és leg gyakrabban az Isten neve fel találtatot az ö nevekben, josaphát. es Sephatia, az Istennek itéletit tészik, johannán, vagy hananiás, az ö irgalmaságát, josedek. és sedeciás. az ö igasságát, náthánáel, esnathán, jonathán, és náthánia. mind anégyen, az Isten ajándékit tészik, ollyan nevek is vala, amelyek jövendölést jelentettek.

Illyen neveket tartunk mi barbarus neveknek, azért hogy nem érttyük asido nyelvet., nem jób neveké ezek, akastélyokrol. falukrol valo neveknél, valamint mostanában neveztetik magokot nagy pompával ami nemeseink. agörögök hasonlo szokást tartottak, az ö nevek. az Istennek nevéböl állott, valamint diodorus. diogenes. hermadorus., hephestion, desokan alovakrol is neveztették magokat, hippodomás. hegesippus,

Gyakorta. az atya nevét. a fia nevéhez adták, meg akarván azal mutatni az atyának nagy hires voltát., némelykor vezeték névül adták. a fiunak. az annya nevét is, azért is az irás joábot, és az öttseit, mindenkor a sárvia fiainak nevezi, aki is egy testvér vala dávidal, némelykor pediglen. ha az atya neve nem volt elegendö ameg külömböztetésre, anagy attya nevét is oda tették, valamint. godoliás, az ahicamnak fia, a ki sáphának fia, ebböl az okbol látunk anyi nevet egy más után. a mely unadalmas elöttünk.

A görögöknél nem volt más vezeték név, hanem az attyok neve, aromaiak pedig a familiájok nevét viselték. aki valamely tiszttségben volt. annak nevét is viselte. de amidön kötés levelet tsináltanak, az attyok nevét is fel tették. europában még most is sok nemzetek követik ezt a szokást, sok vezeték név vagyon ollyan a mely régenten az atyának nevevolt, de idövel vezeték nevül maradot afiakon, ne tsudállyuk tehát azt. ha az irásban igy láttyuk, dávidot, az Isaiásnak fiát, salamont, adavidnak fiát, valamint agörögöknél. alexándert, a philep fiát, ptoloméust., a lagus fiát.

Az izraélitáknál afamiliák közöt, leg nagyob külömböztetés. aleviták. és az áldozo papok közöt vala, az egész lévi nemzettsége. az Istennek szolgálattyára vala szenteltetve., joszágot nem birt, hanem atöb nemzettségek minden féle földi gyümolcsnek atizedit, és a sengéjit adták néki, aléviták közöt pedig tsak az ááron nemzettségéböl valo lehetet áldozo pap., aközönséges léviták pedig a több Isteni szolgálathoz tartozo hivatalakot vittég végben, a soltárokot ök énekelték, atemplomra ök vigyáztak, anépet ök oktatták, még kétt nemzettség vala, a mely atöbbi közöt meg külömböztetett, leg fövebnek tartaték mindenkor ajuda nemzettsége, eleg felesebb is vala atöbbinél, ezen nemzettségböl sok királyok valának, és ajuda nemzettségéböl kelletet lenni a messiásnak, ajákob jövendölése szerént. afamiliák, igen vigyáztanak az elsö fiaknak ágaira. azért is mondá saul samuelnek. látván hogy nagy tisztelettel volna hozája. az izrael nemzettsége közöt. nem legg kisseb nemzettségé az enyim,? és a benjamen nemzettsége közöt, nem leg aláb valoé az én familiám? josefre valo nézve, az ephráim nemzettsége. az juda nemzéttsége után valo volt.


6 Rész
Az ö foglalatosságokrol. a földi munkárol.

Az Izraéliták közöt nem látok ollyan hivatalt mely külömböztetö lett volna atöbbitöl, anemzettségek közöt. aleg elsötöl fogvást, aleg aláb valoig, mindnyájan munkások, és pásztorok valának, magok szántottanak., és magok örizték marhájokot, a gába városában lako öreg ember. estve megyen vala haza a munkárol, és látván oly késön az uttzán egy lévitát feleségestöl, a maga házához hivá, gedeon maga tsepeli vala abuzáját, amidön meg jelenék néki az angyal, booznak kedvében esek ruth, azért hogy az aratoi után maradot buza fejet fel szedé, amidön saulnak meg vivék hirül, hogy jábes városa veszedelemben volna. akoron két ökröt hajtot. noha király vala, azt minden tudgya. hogy Dávid ajuhokot örizte, amidön samuel érette külde, hogy fel kenné királynak, saul magához hivatá hogy musikálna elötte, azután ismét viszá tére, hogy ajuhokot örizné. noha már király vala, az ö fiai mindenkor vendégséget tsináltanak., midön ajuhokot meg nyirték. Elizéus szántot, a midön profétának téteték, ajudith férje az aratoival vala. amidön anap sugára halált okoza néki, noha gazdag vala. az irás tele vagyon illyen példákal.

Az illyenen ütköznek meg az ollyanok., kik arégi dolgokat nem tudgyák, és akik tsak ami szokásinkot tarttyák jonak, amidön adolgosokrol, munkásokrol, és apasztorokrol beszélnek nékiek, azt gondollyák hogy azok ostoba paraszt emberek voltanak, kik nyomoruságban. és szegénységben éltenek, azt pedig meg nem gondollyák. hogy közönségesen azért nyomorultak ami paraszt embereink. hogy atöbb embereknek szolgai. és mint egy rabjai. kik nem tsak magoknak munkálodnak, hanem még mind azoknak kik fellyeb valo renden vannak, aparaszt ember táplállya avárosit, abirákot, anemes embereket. és az egyháziakot, akár hogy forgassuk, akár a földi gyümölcsöt tegyük pénzé, akár apénzt adgyunk. ki a földi gyümölcsért, de tsak a föld termésére kell szorulnunk, még is atöb rendek közöt. leg aláb valonak tarttyuk azokot, akik a földet mivelik, és sokan egy városi embert. aki mind haszontalan. mind mindenre alkalmatlan. nagyobra betsüllik azért, hogy sok pénze lévén, kényes, és gond nélkül valo életet éll.

De gondollyunk el egy ollyan országot, amelyben arendek közöt. nintsen ollyan nagy külömbség, ahol anemesi élet. nem abbol áll. hogy semmit ne munkálodgyanak, hanem hogy szorgalmatosságal meg tarttsák. aszabadságot, az az, hogy tsak atörvény alat legyenek, amagokébol éllyenek, mástol ne fügjenek, és inkáb kevésel meg elégedgyenek., hogy sem mint rosz modal, vagy hizelkedés által. gazdagullyanak meg, amely országban meg vetik ahenyélést, és tudgyák mi szükséges az élethez, és ahol nagyobra betsüllik az egésséget, és az eröt, agyönyörüségnél; az ollyan országban tehát sokal betsületeseb aföldet mivelni, vagy ajuhokot örizni. mint sem az egész életet ajátékban. és a sétalásban tölteni, nem kell azért. aplato respublikájában menni. hogy illyen emberekre talállyunk, mivel avilágnak nagyob része eszerént élt, tsak nem négy ezer esztendeig.

Hogy pediglen azon kezdgyem el. amelyröl leg többet tudunk, a görögoknél, és aromaiaknál, illyen szokások valának, homérusban elég királyokot látunk ollyanokat, a kik tsak amagok joszágokbol éltenek, és magok dolgoztanak.

Nem kell tehát azt ostobaságnak tartani hogy a régi romaiak a mezei munkában foglalatoskodtanak, söt még az igen nagy okosság vala töllök, de mint hogy minden embernek keze, és a munkára termet teste vagyon. azt tartották hogy azzal dolgozni kell, és hogy azt nem lehet jobra forditani mint a földi munkára, és az igazán valo keresetre, azt nem mondhatni hogy a fösvénység vitte volna öket arra, mivel ugyan azon romaiak az aranyat nem betsülték, és meg vetették az idegenek ajándékit, azt sem mondhatni hogy nem lettek volna hadakozok, mivel azon idöben hodoltaták meg olosz országot. és vevének magoknak olyan nagy eröt, a melyel idövel, az egész világot birodalmok alá veték, de söt még a mezei durva. és nehéz élet tevé öket oly erösekké és oly gyözökké amunkára. nem láttyuké azt közöttök. hogy a nagy hirü hadakozo embert el vonták az eke mellöl. és dictátornak tettek. aki abban atiszttségében. tsak nem az egész világnak parantsolt. és aki el végezvén. tiszttségét, ismét viszá tért az ekéje mellé.

Vallyuk meg igazán hogy semmi helyes okunk nintsen a mezei munka meg vetésére, mivel ez amunka egészen meg egyezik avitézségel, a hadakozásra valo elmével, és az emberségel, de honnét jő ez ameg vetés,? keresük fel annak eredetét, és meg láttyuk hogy a mi nemzetünknek régi szokásátol jő, mert valamint hogy a francusok. és atöb német országi nemzetek kik erdös helyt laktak. ahol se jó buza, sebór, se gyümölts nem termet. kételenek valának avadászások után élni. valamint tselekesznek még mostanában is az amerikai vad emberek. kik ahideg országok felé laknak, a rajna vizén által menvén, és ót jób földre telepedvén meg, örömest hasznát kivánák venni aföldi munkának, amesterségeknek. és akereskedésnek, de nem akarák ezekre adni magokat. és ezeket aromaiaknak engedék, a kiket magok alá hodoltatták vala, és magok meg maradának arégi tudatlanságokban, amelyet idövel betsületnek tarták, és anemeséghez illendönek gondolak lenni, amely gondolatot még mostanában is nehezen hagyák el.

De amenyiben le nyomák a földi munkát, annyiban fel emelék avadászatot, amelyet arégiek nem annyira betsüllék, ök pediglen azt nagyra vivék, se afáradságot, se akölttséget attol nem szánák, közönségesen tsak abban is tölték idejeket a nemesek, mind azon által, ha meg tekénttyük adolgot magában, a földi munka, és aházi állatok táplálására. dolog, sokal jóbb, avad állatok. után valo fáradozásnál.

Azonban, nem tsak agörögöknél, és aromaiaknál vala ollyan nagy betsületben amezei munka, valamint asidoknál, az égyiptum bélieknél is nagy betsületben volt. apersák legg hatalmasab állapotokban, tiszteket rendelének mindenik tartományban. kik a mezei munkára vigyáztanak, és az iffiu Cyrus, maga munkálodta akertét, és maga kezeivel ültete abban fákot. akáldéusoknak nagy okok vala a mezei munkára, ha meg visgállyuk, a babiloniai termékeny mezöket,, ahol egy buza szem, három száz buza szemet hozot, azt tudgyuk hogy kinában még most is szokás, hogy atsászár, a szántásnak idejekor nagy pompával mégyen udvarával, az arra rendeltetett földet meg szántani maga, és ugyan maga bé vetni, és azután szabadul fel a szántás. ezel jó példát akarván adni az országában lévö gazda embereknek.

Hadgyuk el tehát. az illyen még gyermekségünktöl fogvást valo gondolatokot. és ami faluink helyet, ahol egy felöl. egy kastélyt, más felöl holmi nyomorult házakot látunk, tekénttsük meg aromaiak nagy major házakot, a melyeket nevezték villásnak, ótt agazdának meg láttyuk nagy major házait, amelyeket tisztán, és jó rendben tartották, ót meg láttyuk a majorságnak nagy udvarát, atsüröket, istállokot, arabok házait, azok arabok pedig jobb állapotban valának a mi paraszt embereinknél, tartások, ruházattyok jó volt, feleségekre, gyermekekre gondgyok nem volt. az illyen munkás gazda emberek nagyob kényekre éltenek, mint sem a mi nemes embereink, azt láttyuk xenophontusban., hogy egy áthénes béli városi ember., regel fel kelvén. sétálni ment a mezöre. meg visgálta adolgosit, és magais dolgozot. az egésség. kedviért, és amaga hasznáért,

Végtire vallyuk meg azt. hogy a még anemesek, és gazdagok. meg nem veték a mezei munkát, addig boldogabbak valának, jóbb egésségben voltanak, és továb éltenek, atestek alkalmatosabbak valának. afáradcságra, és az utozásra, elméjek éleseb vala, mint hogy pedig nem hevertenek, elsem unták magokat, amunka kedvessé tette elöttök. aleg kisseb mulattságot is, a roszrol nem annyira gondolkodtak, mivel az ö mértékletességben valo életek. nem okozot se nagy költtséget, se sok adosságot. mondgyuk azt is hogy törvénykezés ritkáb volt közöttök, keveseb familia romlot meg, és annyi eröszak tétel se volt. de mostanában az arosz, hogy anemeseket, és agazdagokat, atöbbi is akarja követni, és aki egy kevesé már eléb valonak tarttya magát aparaszt embernél. aszegyenli a mezei munkát. ezért is igyekeznek annyira amesterségek után élödni, ezért is gondolnak ki minden nap ujab ujab mesterségeket, hogy egyik erszényböl amásikában menyen apénz. tsak az Isten is tudgya hogy ha ártatlané az illyen modal valo kereset, leg aláb nem állando, aföld pedig mindenkor táplálni fogja azokot. kik ötet mivelik.

Távul légyen tehát. hogy az Izraéliták meg vettessenek a mezei és munkálodo életekért, söt még ameg bizonyittya az ö okosságokot, az ő jó neveltetéseket, és állandoságokot, az attyoktol vett szokásban. ök azt tudták. hogy a munkára téteték az ember, aföldi paraditsomban., és esete után., sokal nehezeb, és háláadatlanab munkara itélteték. ezeket gyakorta hallák a salamon könyveiböl, hogy a szükség követi areszttséget, hogy aki aluszik nyárban, és nem arat, vagy aki nem szánt télben ahideg miat, anem érdemli hogy kenyeret talállyon még koldulása után is, ismét ezeket mondgya, készittsétek el külsö munkátokot, és szorgalmatosságal munkálodgyátok földeiteket, hogy azután. házat épithessetek, a Cáto mondása is meg egyezik ezel. hogy az ültetéshez nem kivántatik sok gondolkodás. de kivántatik az épitéshez.

A példa beszédek, és az egész szent irás. amunka. vagy a dolog nevezete alat. a mezei majorkodtatást érti, ugy mint, a szánto földeket, szöllököt, mezöket, ökrököt, juhokot, amint hogy az izraéliták, tsak a földgyökböl, és a marhájokbol elödtenek.


7. Rész
A szent földröl. és annak termékenységéröl.

Az Izraéliták azt a földet lakták, amely meg igertetett vala a patriárkáknak, és amelyröl az irás mondgya, hogy téjjel mézel folyo föld, akarván ezel termékeny voltát fel tenni, az az ország sokal melegeb ami országunknál. harmintz kettödik grádittsa alat lévén aszéllyességnek, dél felöl nagy hegyek veszik körül, melyek meg oltalmazák, az arabiai égö szelektöl, nap nyugot és észak felé. améditerránéum tengere mossa. aszéllyit, és libánum nagy hegyei. északrol nem botsáttyák által. ahideg szeleket, rend szerént amediterránéum tengerét nevezi az irás, nagy tengernek, mivel a sidok nem ígen üsmerték. az océánum tengerét, de még a nagy tókót is tengernek nevezték. az ország belsö részit, sok féle hegyek, és dombok ékesittik, amelyek jók aszöllönek, agyümölts fáknak, és a marháknak, a számtalan sok völgyeken. sok patakok folynak, melyek aföldet meg nedvesittik. ezek szükségesek is mivel az országban nintsen más folyó viz ajordán vizén kivül. az esö ótt ritka, de mindenkor egyaránsu idöben esik, ugy mint tavaszal. és öszel, ezt hija az irás regeli, és estvéli esönek, ugy tekintvén az esztendöt, valamint egy napot. nyárban pedig aharmat bövséges, és esö helyet vagyon., a mezök igen jók a szántásra. és alegeltetésre, leg inkább agaliléai nagy mezöségek. és ez a sok féle hegy, völgy, mezö, igen kies a szemnek, fö képpen ha az országot sok nép lakja, és aföld meg vagyon mindenüt mivelve.

Mivel. nem amostani állapottyárol. kell a szent földnek itéletet tenni, mivel akeresztes hadtol fogvást. a szüntelen valo hadakozásban. mind addig pusztult. valamég egészen, a török birodalma alá nem esék. nem kell. tsudálni. hogy oly puszta. holot mostanában ót tsak nyomorult falukot, romlot épületeket, és pusztán hagyot földet látt az ember, atörökök ótt is ugy el hagyák pusztulni a földet, valamint másut ahol birnak, az arabiai szeretsenek alá s' fel járnak az országban., ót verik fel sátorokot, ahol nékik tettzik, és anépet pusztittyák, a historikusokbol tudhattyuk meg tehát. hogy mitsodás volt régenten aszent föld, föképpen, josef. és a szent irás meg mondgya, visgállyuk meg hogy miket mondának akémek. arrol az országrol, és hogy mitsoda rettentö szöllö gerezdet vivének mojsesnek bizonyságul.

Az Izraélitáknak. igen sok buzájok termet. és az ö tiszta buzájok, leg hireseb vala, azt pedig tyrus városában vitték el adni, az olajnak, és a méznek, nálok bövsége vala, ajuda. és az ephraim hegyei, szöllö hegyek valának, ajériko tartományában. apálma fákbol, nagy jövedelmet vettek, és abban az idöben, tsak ótt termet balsamum. másut nem.

Ha meg tekénttyük az országnak nagy termékenységit, és nagy gondal valo miveltetésit, meg foghattyuk, hogy lehete ollyan kis országnak. anyi sok szamu népet táplálni, avalo hogy hit nélkül, nehéz is volna annak hitelt adni. amidön anép leg elöbször el foglalá, hat száz ezer fegyver foghato ember vala közöttök, husz esztendöstöl fogvást. hatvan esztendösig számlálván. a midön a benjaminitak ellen vala a hadakozás, a benjáminiták. huszon ött ezeren valának, atöb izraélitáknak pedig atábora negy száz ezer emberböl állot, amidön saul egészen le vágatá az amalécitákot, két száz tiz ezer embere vala, Dávidnak, mindenkor tizen két tábora vala. mindenik tábor huszon négy ezer emberböl állot, akik holnaponként szolgáltanak. ez egészen két száz nyolczvan ezer embert tészen, és amidön a népet fel számláltatá az Isten akarattya ellen. akoron tizen három száz ezer fegyver foghato ember találtaték. Josaphátnak ahoz képest még több embere vala, mert ámbár tsak harmad részit birá is annak, amit Dávid birt, mind azon által. sok jó hadai valának, amelynek számok öszveségel tizen egy száz. hatvan ezer emberre fel megyen, ezek mindenkor készen valának. nem is számlálom azokot a kik az eröségekre vigyáztanak.

Mind ezekben nem lehet hihetetlenség, mivel hasonlo példákot látunk ahistoriákban; égyiptumban, a nagy thébes városa, tsak alakosokbol. hét száz ezer fegyveres embert allitot ki, roma városában, más fél száz esztendövel, fundatioja után, nyolczvan ezer fegyveres ember vala, mind azon által akörül valo helyekböl. kelletet élödni nékik. es abban az idöben, azö birodalmok továb nem hatot romátol, hanem kilentz, vagy tiz mély földnire.

A régiek asokaságban tartották erejeket, azért is mondgya abölcs, hogy anépnek sokasága, akirálynak ditsösége, tsak anagy erejekben bizván, nem hogy ki ki amaga szomszédgyával egy értelemben lett volna, de söt még egyik a másikának országát fel haboritotta, azon igen igyekeztek hogy az országok népes. és jol legyen mivelve, hogy a házaságok. és az életek könnyü lehessen, hogy az egésséget, és abövséget meg tarthassák, anépet a munkában foglalták, a hazához valo szeretetre, azegymáshoz valo egyeségre, és az törvényhez valo engedelmeségre intették, mind ezek igen szép dolgok mondhatná valaki, de azt mutasd meg nékünk, hogy lehete ollyan kis országnak mint palestina, annyi népet táplálni, hogy ezt meg mutathassam, békeséges türésel kell lenni, és mindent külön külön meg kell visgálnom, és fel számoznom, mivel anélkül. nem adhatnék helyes bizonyságot.

Josef meg tartotta nékünk. ahecates abderites drága historiájának egy darabotska részit, aki is nagy sandor idejében élt, és a ptoloméusok mellet lakot, enevezetes dolgokot irván. a sidok szokásirol, azt mondgya, hogy a mely földet birtak, három millium árura föld volt abban, eustathius szerént. egy arura száz Cubitus, az az száz könyökní mérték, vagy két száz ötven lábni mérték, egy cubitus harmad fél láb., immár azt kell meg nézni. hogy egy ölben hány lábni mérték vagyon, és hogy nálunk egy rend szerént valo hóld földnek a hosza és a széllye hány öll, eszerént meg lehet látni, hogy egy árura hány ölni hóld földet tészen, és hogy hány mi nálunk valo mély földet tészen ahárom millium arura. a franczia mérték szerént. egy hold földön termet buzával. négy ember esztendeig bé éri, két font. és hat onczia kenyeret számlálván napjára egy embernek. de ezzel bé nem érték volna az izraéliták, és ö nékik tsak nem két annyit kel adni napjára. mivel midön az Isten mannát külde nékiek apusztában, meg parantsolá hogy minden nap ki ki maga személyére. tsak egy gomorni mannát szedgyen napjára, se többet, se kevessebbet. annál, és az irás azt fel teszi hogy az a mérték elegendö vala egy emberre, a gomor pedig. ami mértekünk szerént. ött fontot. és felet nyomot, ez igy lévén a franczia mérték szerént valo egy hold földön termet buzával. tsak két izraélita érte volna bé, és a három millium árura, oda valo egy millium hat száz nyolczvan hét ezer, ött száz hóld földet tévén, a három millium, három száz, hetven ött ezer embert táplálhatot esztendeig.

Azt tudom hogy az én számozásom nem volna elegendö, ha ehez tenném a josaphát tizen két száz ezer emberinek a szamát, mivel ö tsak felit birá az országnak, és noha személy valogatás nélkül, minden izraélitának ahadban kelletet is menni. mind azon által. elegen valának ollyanok, akik nem valának oda valok, azután tsak nem annyi aszszonyt kell számlálni, valamenyi férfiat, a sok öreg embereket, a sok gyermekeket. és ha ezeknek keveseb eledel kivántaték is, de annyi sok népnek, sok kivántatott.

De már azt kell meg tekinteni. hogy hecates. tsak a szántani valo földet számlállya. és annak is tsak jovát, mivel ha az egész földit számlálta volna fel az izraélitaknak. még tizen négy annyi földet is talált volna, a mappák szerént. annak az országnak nem lehet kevesebbet adni ött gradusnál. egy gradus pedig magában foglal. két millium, kilentz száz, harmintz ezer. két száz ötven kilentz négy szegeletü frantzia hóld földet, és azött gradus. tizen négy millium hat száz öttven egy ezer, kétt száz kiletzven nyolcz hold földet, ebböl ki tettzik hogy hecates tsak egy részit számlálta fel az országnak. és el hadta. a mit asamaritánusok birtak, atokot, apusztaságokot, a szöllö hegyeket, aréteket, mivel sok füvelö hely kivántaték az ö nagy számu marhájok számokra, holot meg idegen országbol is sok marhákot vettek. a moábiták. királya száz ezer bárányt. és meg annyi kost tartozot adoban adni, az izrael királyának, áchásnak, és az arabiaiak. josaphátnak. hét ezer ött száz kost adtanak adoba.

Az a sok számu marha, nagy segittségire vala az izraélitáknak, mivel annak nem tsak ahusával hanem még a tejével is táplálták magokat. mert ök tsak közönséges ételel éltenek. erdejek kevés lévén, ajó földet mindenüt meg mivelték, és akerttyek tele vala gyümölcs fákal.


8. Rész.
Az Izraéliták joszágirol.

Mindenik Izraélitának, vala különösön földgye. és ugyan azon föld. a melyet az elei vettek volt az osztáskor josué idejében nékik nem vala szabad ajoszágot meg változtatni, és oly eleit vette vala annak atörvény, hogy ö nékik nem lehete se magokot ki pusztitani ajoszágbol, se mód nélkül meg gazdagodni, mivel minden ötvenedik esztendöben, viszá kelletet térni az el zálagositot joszágnak, és nem tsak ebben a negyven kilentzedik esztendöben. nem volt szabad meg kérni az adoságot., de sött még a szombati esztendökben sem vala szabad, mert mint hogy azokban az esztendökben aföldnek hasznát nem vették, az igasság hozta magával., hogy az adosság is meg ne fizettessék, és mivel hogy oly nehezen vehették fel az adoságot, költtsön is nehezen adtanak, ez igy lévén nem volt annyi alkalmatosság, hogy valaki egészen ki pusztithassa magát. joszágábol, atörvény is tsak ezt kivánta, és mint hogy igen nehez volt örökös joszágot szerezni. azért ajoszágban valo telhetetlenség. és nyughatatlanság is ritka volt közöttök, hanem mindenik meg elégedet az eleitöl maradot jószágal, és azt kedvesen mivelte., tudván azt. hogy soha idegen nem birhattya örökösön, hanem a maradéki fogják birni.

Azt nem kell tsudálni. ha oly igen ragaszkodtanak a földgyökhöz, és joszágokhoz., aköteleségekben járt, és abban az Isten torvényit követték. ezért is láttyuk az irásban. hogy náboth oly nemesi modra. oltalmazá amaga joszágát. amidön áchás király meg akará tölle venni az eleitöl maradot örökségét, atörvény azért mondgya hogy aföld az Istené, és azt ökk ugy birják. mint sellérek, aföldgyöktöl egyebet nem fizettek. hanem atizedet, és atermésnek sengéjét ki adták. atörvény szerént, samuel anépet azal fenyegeté, hogy akirályok. iga alá vetik öket, és adot vetnek buzájokra, és szöllöjökre, az izraélitáknak tehát mindnyájan egyenlö nemeségek vala..ajoszágban is tsak nem mindnyájan egyenlök valának, és ha valamely familiának a szaporodás miat. egy nehány részre kelleték osztani aföldet. akoron nagyob szorgalmatoságal kelleték azt mivelni, és több marhákot tartani apusztákon.

Ez igy lévén, ha valamely külömbség vala az ö joszágok között, az a külömbség. amarhákbol, és a más egyéb ingo joszágokbol állot, marhákot. ugyan ollyanokot tartának valamint apátriárkák, és azok közöt. himet sokal kevesebbet hagyának meg mint sem nöstényt, mivel másként alkalmatlanságokra lett volna, atörvény tiltván nékik aherélést, lovakot nem tartottak, ugy is ahegyek közöt. azoknak nem nagy hasznokot vették volna. akirályok egyiptumbol hozatának magoknak lovakot. közönségesen, mind gazdag, mind szegény, szamáron járt. az irás Jáirnak. egyik abirák közül valonak. nagy méltoságát akarván meg mutatni, azt mondgya felöle. hogy harmintz fia lévén, mindenik egy szamáron járt, és harmintz városnak parantsoltanak.

Azt nem láttyuk hogy sok rabokot tartottak volna, nem is vala szükségek azokra, mivel ollyan kis országban annyi nép, és mind munkások lévén, inkáb szereték agyermekeket dolgoztatni, mivel, azon kivül is kelleték öket tartani. sokal jobban is ment véghez adolog, aromaiak végtire észre vévék, hogy nem jó volna közöttök aza sok minden féle nemzettségböl álló rab, ugyan az is lett egyik oka., a birodalom romlásának,

Azt tartom, hogy apénz nem vala igen közönséges az izraélitáknál, nem is vala felettéb szükséges egy ollyan országban, ahol ajoszágot nem lehete el adni. se nagy adosságot gyüjteni, és ahol akereskedés nem sokbol állot, az usora meg volt tiltva az izraéliták közöt, de az idegeneknek adhattak usorára, noha atörvény szerént. igen nehéz vala nékíek, az idegenekel valo közösködés, azért valamint azt már meg mondottuk, az ö joszágok, aföldböl, és amarhájokbol állot,

Az Isten nem igére nékik más féle joszágot, hanem illyen természet szerént valo, és állando joszágot., önékiek se aranyat, se ezüstöt, se drága köveket nem igér, se drága házi öltözeteket. hanem azt mondgya. hogy annak idejében. esött küld nékik. hogy a föld minden féle veteményt bövön fog termeni, hogy a fák rakva lesznek gyümölcsel, hogy az aratás. a szüret, a vetés, egyik amásikát éri, elegendö eledelt is igér nékik, tsendesen valo aluvást. békeséget. és gyözedelmet ellenségeken meg másut, hogy áldása által, feleségek szaporittok lésznek, hogy meg áldgya marhájokat, gabonás házakot. pintzéjéket, és kézi munkájokot, lehet illyen földi jókót. várni Istentöl az embernek.


9 Rész
A Kézi Mesterségekröl.

Nem tudok ollyan népet aki oly egészen adta volna magát a földi munkára mint az Izraéliták. az egyiptum bélieknél. aszantás mellet. akézi mesterségek, és a kereskedések meg voltanak, a pheniciánusok ki üzetetven hazájokbol az izraélitáktol. kételenek valának minden féle mesterséget és kereskedést üzni, agörögök öket követék. fö képpen a mesterségekben. ellenben, a romaiak. amesterségeket meg veték, és akereskedésre adák magokat., a mi az izraélitákot illeti, az ö földgyök. el tarthatta öket, atenger mellet valo földeket, mind inkáb aphilistéusok, és a kananéabéliek. vagy a phéniciánusok. birták.

Sok ollyan mesterségek vannak, a melyek még az özön viz elött találtattak fel, aki tettzik hogy az izraéliták. közöt jó mester emberek valának, leg aláb mojses idejében, példa beseléel, és ooliáb, kik a frigy ládáját tsinálák, és mind azt valami az Isteni szolgálatra kivántaték. azt lehet tsudálni hogy menyi féle nehéz mesterségeket tudának, minden féle métallumbol tudtak dolgozni, a drága köveket meg mettzették, az asztalos mesterséget, kárpit tsinalást, varrást. ök mind tudták.

De leg inkáb kettöt tsudálok ezek közöt a mesterségek közöt, akövek mettzésit, az aranybol, vagy arézböl valo öntést, valamint a ládán lévö Chérubimok valának, tsak azok tudhattyák azt, akik amesterséghez egy keveset értenek, hogy mitsoda tudomány, és eszközök kivántatnak. az ollyan munkákhoz.

Ez akét mester ember. akár egyiptumban tanulták mesterségeket., akár tsudálatosan adatot legyen nékik az a tudomány, de azt nem láthattyuk hogy tanitványokot hagytak volna magok után. se azt nem láttyuk hogy a királyok idejekig, az izraéliták közöt ollyan mester emberek lettek volna. kik tsak a mesterségeket üzték volna, amidön saul uralkodni kezde, az irás azt mondgya, hogy az izraéliták közöt senki nem találkozék. ollyan. aki avasbol tudot volna dolgozni, és hogy anyira jutottak volt. hogy még aszánto vasakot is a philistéusokhoz kelletet vinni, hogy meg igazittsák, vagy meg fennyék, de azt tudgyuk hogy a philisteusok ollyan nagy igában tartották öket, hogy a kovács mesterséget nékik meg tiltották, azért hogy magoknak fegyvert ne tsinálhassanak, Davidnak is goliáth, fegyverét kelleték el vinni, azért hogy mást nem kaphata,

Az is ki tettzik, hogy nálok nem árultanak kenyeret. mivel Dávidnak abimelek, nem adhata más kenyeret, hanem az oltáron lévö kenyerekböl ada, hanem ki ki a maga házánál sütöte a ház szükségire valo kenyeret, és hogy tsak annyi kenyeret tartottak aháznál, amenyi szükséges vala. hihetö azért, hogy nagy melegek vannak abban az országban.

Ha a mesterségeket meg visgállyuk egyenként. meg láttyuk hogy azoknak nagyob része, nálok haszontalan lett volna., az ö egy aránsu. és közönséges élettyek, nem kivánt annyi sok féle alkalmatosságokot, a melyek nélkül mi azt gondollyuk hogy el nem lehetnénk, és amelyek valoságal nem oly szükségesek, mint alkalmatlanok, ami pedig nékik valoságal szükségesek valának. azokat ö magok is meg tudták tsinálni. ami pedig az eledelt illeti. azt ki ki amaga házánál készitette. az aszszonyoknak gondgyok vala akenyér sütésre. és a fözésre, ök fonták meg agyapjat. ök szötték meg, ök is tsinálták aruhákot, atöb dolgokot a férfiak vitték végben.

Homérus azt mondgya nékünk, hogy Euméus maga tsinállya vala magának a lábabelit, és a marhájinak maga tsinált istállot, ulyses maga tsinála magának házat, és maga tsinála ollyan mesterséges ágyat, hogy annak munkájárol. meg üsmeré ötet a felesége, ezekböl ki tettzik. hogy mitsoda szokás vala a régieknél. mivel ök betsületes dolognak tartották tudni azokot a munkákot. a melyek szükségesek valának az élethez, azért is, hogy ne fügjenek más mester emberektöl, az illyet nevezi homerus leg gyakrabban tudománynak. és böltseségnek, az ö szavát az illyenekben bé lehet venni, ö kis ásiában. lakván, Illyés profétával egy idöben éle, és valamit mond agörögök, és atroja béliek szokásirol, igen meg egyezik azal, amit az irás mond a sidok szokásirol.

Ámbár ne szollyunk is arégieb idökröl, de abizonyos, hogy Dávid. sok féle mester embereket hagya maga után az országban. a többi közöt, kömiveseket. átsokot, vas miveseket. ötveseket, egy szoval minden féle. mester embereket kik a követ faragják, vagy kik. fábol, és metallumokbol dolgoztak, hogy pedig azt ne gondollyuk hogy azok idegenek valának, az irás azt mondgya, hogy salamon az izrael népe közül harmintz ezer mester embereket választa, és hogy a hegyekben., nyolczvan ezer kö bányák valának, avalo hogy atyrusbéli királytol sok munkásokot kerete, meg valván azt, hogy az izraéliták nem tudgyák ollyan jól afát vágni, mint a sidonbéliek. hirámot, aleg hireseb öntöt is jerusálembe hivatá, hogy a templom béli edényeket meg önttse.

Azután hogy az ország két felé oszlék. anép holmin inkáb kapván, a mester embereknek is számok igen meg szaporodék. ajuda nemzettségének gyenelogyiájában látok ollyan helyt, a melyet amester emberek völgyének nevezték, mert ót lakának sokan, mondgya az irás, egész familiát látunk ollyat, aki mind fazakas volt. akirály kerttyében lakván, ugyan akirály számára is dolgoztanak., mind ezekböl azt láttyuk, hogy nálok tiszteletben vala amesterség, Isaiás proféta fenyegetvén jérusálemet, atöbbi közöt azt mondgya, hogy az Isten el veszi töllök atudos mester embereket, és a midön fel rabolák, az irás fel teszi. hogy még amester embereket is rabságba vitték.

Illyen foglalatossági. valának tehát az izraélitáknak, de visgállyuk meg, még az ö különöseben valo dolgokot, és irjuk le amenyiben lehet az ö köntösöket, házakot, házi eszközöket, és az ö eleteknek formáját, ök jó reggel szoktak vala fel kelni, valamint azt sok helyt mondgya az irás, de azt jó meg tudni, hogy az irás szerént, areggel valo fel kelés, valamely gondal valo nagy dolgot tészén. ezért is mondgya az irás hogy az Isten fel költ reggel, hogy profétákot küldgyön népéhéz, jerem. 7.13. agörögök, és a romaiak, jóregel szoktak vala fel kelni, és estig dolgoztanak, azután meg feredtenek, vatsoráltanak, és idején le feküdtenek,


10 Rész
Az Izraéliták ruhájirol.

A mi az Izraéliták ruháját illeti, annak formáját bizonyosan nem tudhatni, mivel mind akép irás., mind akép faragás,. nékik meg volt tiltva, és az illyen féle dolgot látni kell, hogy azt jól meg tudhassa az ember, de agörögoktöl maradot képekböl. lehet azt valamenyire meg tudni, nem szóllok amostani kép irokrol, mivel annak nagyob része, ugy irja le az ennek elötte három száz esztendövel valo nemzeteket, valamint mostanában viselik aköntöst, ki veszem ahires raphaelt, és más illyeneket, kik jól tudták. a régi szokásokot, atöbbi pedig anap keleti országokban lévöket. ugy irják le, valamint, a nap nyugoti nemzeteket, de mint hogy gyermekségünktöl fogvást, hozá szoktunk az ollyan képekhez. a melyeken apátriárkáknak. tsalmát tésznek a fejekre, és övig valo szakálal irják le, azt gondollyuk hogy jol vagyon. avalo hogy az illyen fogyatkozás nem nagy vétek. de sokal jóbb, le irni igazán a dolgot. a menyiben lehet.

A régiek hoszu, köntöst viseltek, valamint mostanában is a világnak nagyob része. hoszu köntöst visel., tsak ennek elötte két száz esztendövel, a frantziák hoszu köntöst viseltek, ameleg országokban mindenkor böv köntösöket viseltek, és a karjokot, lábokot bé nem fedték, azért az ö ruhájokhoz. nem kivántatot nagy mesterség, a szabás könnyü lévén, a varrás is nem sok volt. az izraélitáknak. volt ollyan osztovátájok, amelyen egészen ki szötték ujjason aköntöst, ahoz varrás nem kivántatot. illyen vala akristus ruhája

Semmi uj szokást ök nem kezdettek köntösökben. valamint hogy, még mostanában is anap keleti országokban semmi változás nintsen aköntösben. de ugyan is, mint hogy aköntös atest el fedésire valo, és mint hogy az egész emberi test egyenlö minden idöben, mire valo az a sok féle változtatás, meg lehet aköntösben, az alkalmatoságra. vigyázni. ahideg, vagy a melegre valo nézve, és kinek, kinek tisztességes köntöst viselni, idejéhez, és rendéhez képest, de ha egy szer az alkalmatos köntöst fel talállyák, azt nem kellene többé meg változtatni.

Nem is aleg okosab része szokta avilágnak. annyiszor meg változtatni aköntöst. az ujságot, az aszszonyok, és az iffiak szokták bé hozni, enagy sok hejában valo költtségeket okoz. mondgyuk el azt is. hogy okot ád atsufságra, mert ha valaki meg láttya anagy attya képit, tsak nem szár középig érö dolmányban., azt meg neveti, mivel nem szokot hozá, és azt gondollya hogy régiek nem voltanak ollyan okosak, mint amostaniak.

Mint hogy arégiek soha meg nem változtatták, aköntösök formáját, azert agazdagoknak. mindenkor sok számu köntösök vala. ládájokban, nem is kénszeritettek uj köntös után várakozni, vagy nagy hirtelenségel köntöst tsináltatni, a lucullus köntösös házában, ött ezer mentét, vagy is palástot találtanak. ebböl el lehet itélni atöbbit. régenten szokás volt köntöst adni ajándékban, és rend szerént egy pár köntöst adtanak, ugy hogy meg lehetet változtatni, a még egyikét meg mosták, addig lehetet amásikát viselni, valamint az inget. rend szerént ször matériát viseltenek. egyiptumban. és syriában, vékony lenböl, és gyapotbol is tsináltanak matériát.

A selyem eresztö bogarat az Izraéliták nem tudták hogy mire valo legyen. és annak akristus után ött száz esztendövel kezdék hasznát venni. abban az idöben, aköntösnek szépsége abbol állot, hogy a matériának. igen vékonynak, és szép szinünek kelletet lenni, a szinek közöt afejér leg betseseb vala. azután. averes, vagy a viola szinü purpura, ugy tettzik mint ha a fejér szin. közönségeseb lett volna az izraéliták közöt, valamint agörögök. és aromaiak közöt. salamon azt mondgya. Eccl. 9.8. hogy ati köntösötök. mindenkor fejérek legyenek. az az, hogy mindenkor tiszták legyetek, az iffiak, a férfiak, és a leányok egy nehány szinü köntösöket viseltek, illyen volt ajosef köntöse, és illyen köntösöket viseltek Dávid idejében, akirály leányi.

A köntösök tzifrasága arojtbol. vagy avarrásbol állot, és ahová kivántatot. egy nehány arany, vagy köves kaptsot tettenek, de aleg nagyob tzifrálkodás abban állot., hogy aköntösöket gyakran változtatták. és mindenkor tiszta, és tisztességes köntöst viseltenek. abban nem lehet kételkedni hogy az izraéliták. nem viseltek volna közönséges köntösöket, ha meg gondollyuk, hogy a görögök, és a romaiak. leg nagyob ditsöséges voltokban, tsak közönséges köntösöket viseltenek.

Leg inkáb az irás két féle köntösröl emlékezik, abelsö dolmányrol, és apalástrol. adolmány igen böv volt, azért hogy szabadosan lehessen benne dolgozni, és midön utoztak, vagy dolgoztak, azt magokhoz övezték, azért mondgya az irás, kely fel övezd fel magadot, etc. az izraélitáknak meg vala hagyva. hogy a palástok szegeletin. viola szinü rojtos gombokat visellyenek. hogy az Isten törvényére emlékezenek, a fejeken tsak nem ollyan süveket viseltenek., valamint apüspöki süveg. és valamint apersák, és a Caldéusok viselték. hajadon fövel járni, a közöttök jele vala a gyászolásnak, valamint hogy az is jele vala agyáznak, aki a haját el beretváltatta. és nem viselt hoszu hajat. apedig bizonyos hogy hoszu szakált viseltenek. példa adávid követtyei, akiket az ámmoniták királyahoz küldötte vala, és a kiknek, az a nem okos király. tsufságból felit szakálloknak el beretváltatá, és aköntösökböl el mettzete,

Ök gyakorta meg feredtenek, valamint mostanában is a meleg országokban gyakorta meg ferednek, föképpen meg mosták gyakorta alábokat, mivel ollyan forma kalapodiát viseltenek., valamint nálunk a baratok. ezért nem lehete tisztán tartani labokot. föképpen midön utoztanak., ezért is hoza elé anyiszor az irás, aláb mosást.

Azt láttyuk az irásbol. hogy miképpen öltöztenek. és tzifrázták magokat az aszszonyok, azt ézékiel proféta le irja, 16.9. mondván, hogy az ö köntösök, sok féle szinü vékony matériábol állot, drága övet viseltek, viola szinü paputsot. nyakra valot, kézre valot, fülben valot, és afejeken. korona formára valo süveget, amidön judith, hollo ferneshez mene, az irás azt mondgya, hogy meg mosdék, és magát drága kenetel meg kené, a haját fel tsinálá, és korona forma süveget tett fejére, (mitram). drága köntöst véve magára, fel ékesitté magát. kézre valokal, fülben valokal, és gyürükel.


11. Rész
Az ö házi eszközökröl, és házokrol.

Sokal keveseb házi eszköz kivántatik a meleg országokban, mint sem a miéinkben, de azt el hihettyük, hogy fö képpen az izraélitáknak kevés házi eszközök vala, az irás gyakran emlékezik a fa, és a föld edényröl, agörögöknél, és aromaiaknál, igen közönséges vala a föld edény, de nézzük meg, hogy az aszszony, akihez Elizéus gyakran szokot vala szálani. micsoda szállást készite néki, abbol meg láthattyuk, hogy mitsodás házi eszközök kivántatának nékik rend szerént, készittsünk el egy kis házattskát. mondá az az aszszony a férjének, az Isten embere számára. és abban tegyünk egy ágyat, egy asztalt, egy széket, és egy gyerttya tartótt, ö nálok nem vala szokás superlátot tenni az ágy körül, a kik gazdagok valának. azoknak az ágyok éléfánt tsontbol vala. és azt drága matériával bé teritvén jó illatu vizekkel meg öntözte,

A gyerttya tartó hihetö hogy ollyan formában volt tsinálva, hogy egy nehány lámpást lehetet reá tenni. a melyben olaj éget, száma nélkül tészen emlékezetet az irás alámpásrol. nem gondolom hogy nálok szokás lett volna aházat bé vonni szönyegekel, vagy valamely matériákal, mivel a meleg országban. a köfalt mezitelen hadni hivesebb.

Az ö házok, sokban külömbözöt a miéinktöl, akiknek ollyan fedele nem volt. mint a miéinknek, a ház teteje meg lévén földelve, és pádimentomozva, azon jártak, és háltak a melegekben. tsak egy rend házat épitettek, kementzéjek nem volt. Dávid a ház tetéjén sétál vala, amidön bethsábétet meg látta hogy feredék. az ö épületek igen nagy kövekböl állot, föképpen jérusálemben, ahol bövsége vagyon anagy köveknek.


12. Rész
Az ö eledelekröl.

Az Izraéliták. ülve ettenek. valamint agörögök homérus idejében, ezt jó meg tudni, mert idövel. ebben változás lett, és apersák birodalmátol fogvást, ök is fekve kezdének enni, valamint apersák, és atöb nap keletiek, azután agörögök és a romaiak is fel vévék ezt a szokást, az ö eledelek pedig közönséges vala, és az ollyanok. kik arendre vigyáztanak, tsak adolog után ettenek. az irás nem emlékezik egyéb eledelekröl. hanem akenyérröl, és vizröl. mivel akenyér nevezeti alá, atöb eledeleket is érti, az ö kenyerek pogátsa formára volt sütve, azért. azt nem is mettzették. hanem tsak törték., bóóz, kedvezni akarván ruthnak, meg engedé néki hogy abbol avizböl innek, a melyböl az aratoi ittanak. és hogy vélek együt ennék, és hogy mártogathatná kenyerét az etzetben., ebböl meg láttyuk. hogy nem tartá ezt kevés kedvezésnek. mivel azt igen szépen meg köszöné.

El itélhettyük, az ö rend szerént valo eledeleket abbol. a mitsoda ételnémü ajándékokot vive abigáil Dávidnak, és azokbol a melyeket mások is vittek nékie. nevezet szerént fel vagyon téve, ugy mint, kenyeret, bórt, buzát, árpát, buza, és árpa lisztet, babot, lentzét, borsot, száraz szöllöt, figét, mézet, vajat, olajat, juhokot. ökröket. és kövér borjukot, ezek közöt hajas kerti vetemény számláltatik, mivel nem tsak az izraéliták, de söt még az egyiptum béliek, és aromaiak, közönségesen éltek azokkal, ebböl láthattyuk hogy miért neveztettek azok a hires romaiak illyen formában. fabius, piso, Cicero. lentulus.

Noha szabad volt nékiek ahal étel, mind azon által tsak az utolso idökben látok emlékezetet tenni ahalrol. azt tarttyák. hogy arégiek azt az eledelt meg vetették. azt igen gyenge, és könnyü, eledelnek tartván, a sidoknál, nem vala annyi sok féle leves eledel. avendégségek. asok kövér husbol állot, de a leg kedveseb étel közöttök, atéj, és améz volt, ugyan is. a még indiábol nem kezdének nád mézet hozni, addig a méznél semmit nem tartottak kedvesebbet., azal tsinálták a liktáriumot, és aleg kedveseb tészta mi. azzal vala sütve, ki is tettzik a törvény szerént valo ajándékokbol, hogy mojses idejében már egy nehány féle tészta mivet tsináltanak, némely tészta mi olajjal vala gyurva, némely pedig olajban rántva,

Itt ahelye hogy szollyak az ollyan husrol. amelyet a törvény meg engedte, vagy meg tiltotta, az ételre., nem tsak az izraéliták nem ették meg némely állatokot, avallások hagyásábol, mivel még a szomszédságokban lévö nemzetek is hasonlo képen tselekedének, a syriabéliek, és az egyiptumbéliek, ajuhust meg nem ették, mert ammonust, kos képiben imádták, de aketske hust meg ették, másut pediglen aketskét meg nem ölték, és ajuhot fel áldozták, az égyiptum béli áldozo papok, más országbol valo italal, vagy étellel nem éltek, és ami az országban termet. azok közöt is, ahalat, vagy akerekdéd lábu állatokot. vagy a szarvatlan állatokot meg nem ették, se aprédával élö szárnyas állatokot, sokan még közüllök. semmi féle élö állatot meg nem ettenek. és amidön az ö tisztulásoknak, ideje volt, még tyuk tojást, vagy a veteményt sem ették meg, a sertést tisztátalan állatnak tartották, és a kinek tsak a köntöse ért is a sertéshez, azt meg mosta. minden tudgya azt. hogy még most is az indiai bálványozo papok. semmi féle állatot meg nem ölnek, annak pedig vagyon két ezer esztendeje hogy igy élnek.

A mojses törvénye nem vala tehát uj törvény, de arra szükséges vala, hogy anép amaga akarattyát ne követné, se a szomszédságiban lévö népeknek babonaságit. egész szabadságot nem ád vala nékiek, hogy azzal viszá ne éllyenek, ez atilalom pedig hasznos vala, mind az egésségre, mind ajó erkölcsre, az Isten nem tsak azért veté öket az illyen iga alá. hogy meg szelidittse az ö engedetlen elméjeket. hanem hogy még el fordittsa öket az ollyanoktolis, a mik árthatnának, meg vala nékik tiltva hogy se vért, se kövérséget ne egyenek. emindenik nehéz ameg emésztésre, adiszno hus is nehéz agyomornak, hasonlo képpen, az ollyan hal is akinek haja nintsen., igen siros, és kövér, illyen formában termeszet szerént valo okát lehet adni. hogy miért vannak meg tiltva bizonyos állatok, valamint azt fel tészi az alexandriai szent kelemen.

A mi pedig ajó erkolcsöket illeti, alelki atyák. atorkoságot mindenkor ollyan gonosznak tartották. a melynek mindgyárt ellene kell állani, mivel attol erednek atöbb gonoszságok, még a pogány filosophusokis a mértékletességre intették tanitványokot, tertulliánus pedig eszerént beszél arrol, ha atörvény némely eledeleket meg tilt, és tisztátalannak tarttya, azokot az állatokot kik az elött meg valának áldatva, tud meg hogy azzal az embereket amértékletességre akarja szoktatni. de tekinsd meg azabolát, amelyel meg akarják zabolazni azt atorkoságot, amely ohajtá az egyiptumbéli ugorkát, és dinnyét, amidön az angyali kenyeret eszik vala, tud meg azt is, hogy az által eleit akarják venni egy szers mind a torkosság társainak, ugy mint amértékletlenségnek, és atisztátalanságnak, egy szoval azért hogy az emberek könnyebben szokjanak az Istenért valo böjtölésre, szoktatván öket lassanként, akevés, és a közönséges ételre.


13 Rész
A Tisztulásrol.

A törvény szerént valo tisztulásnak. egy oka vala ahus közöt valo meg külömböztetésel, mindenikét egy okra valo nézve hagyá atörvény, a szomszédságokban lévö nemzetek hasonlo képpen tselekesznek vala, atöbbi közöt. az égyiptumbéli papok, ezek minden harmad napban meg beretvályák vala egészen magokat. minden éttzaka két szer, és napjában három szor meg mosták magokat.

Az izraéliták törvény szerént valo tisztulások szükséges vala, mind az egésségre, mind a jó szokásra valo nézve, atesti tisztaság, a lelki tisztaságot jelenti, az irás egy nehány helyt nevezi atisztulást. szentelésnek, mert külsö képen valo tisztaságal is kel szentül, járni a szent dolgokhoz, azt el mondhatni, hogy atisztaság, a természet szerént valo jó erkölcstöl jő, mivel rend szerént. a tisztátalanságot. a resttség. és atunyaság okoza.

A tisztaság más képpen is szükséges az egésségre, fö képpen ameleg országokban, a mint hogy a meleg országokban természet szerént is tisztábbak az emberek. mivel gyakran ferednek, és gyakorta változtattyák ruhájokot, abizonyos, hogy nálunk a tisztátalanság, föképpen a szegénység közöt, sok nyavalyákot okoz, de ha szinte nyavalyát nem okoznais. mit lehet mondani az ollyan nálunk lévö férfiurol. és aszszonyrol. akiknek modgyok volna a feredésre, és amagok tisztán valo tartásra, és nem tselekeszik?

Tsudállyuk itt, az Istennek böltseségit. és joságát, aki annyi haszonra valo törvényt ad az ö népének, mivel azal. mind az engedelmeségre szoktatá. öket, mind ababonaságtol el távoztatá, a szokásokot jó rendben hozá, és azegésségeket táplálá, apedig szükséges vala, hogy a tisztaságnak parantsolattya. egyik része lenne vallásoknak, mivel az, aháznál lévö belsö és titkos tselekedeteket tekintvén, tsak az Isteni félelem tartathatta azt meg vélek, az Isten meg akará azt nékik mutatni. az illyenek által, hogy semmi nem volna ö elötte rejtékben, és hogy nem elég, tsak az emberek elött tiszta lenni, tertulliánus igy magyarázza az illyen törvényt, mondván, ö az embereknek, mind külsö, mind belsö magok viselésekröl rendelést téve, még tsak arrol is hogy gondgyok legyen az edényekre, ugy hogy mindenben a törvény parantsolatit fel találván, az Istenröl gondolkodgyanak szüntelen. és meg másut, hogy meg segithesse azt az inkáb kedves. mint sem nehéz törvényt, ugyan azonjoságábol profétákot rendele az Isten. kik ö nékik illyen tanittást adnának, ahamiságot vessétek ki szivetekböl. tertull. in mar. libr 2. Cap. 19.

A törvény azt hadgya, hogy a midön holt testhez érnek, vagy valami tisztátalanhoz. meg feredgyenek. és ruhájokot meg mossák. az edényeket meg tisztittsák vizel, vagy tüzel. és aházokot meg mosák, amidön valamely rothadást látnak rajta. hogy az aszszonyok meg tisztullyanak midön gyermek ágybol fel kelnek. és hogy el válaszák atöbbitöl abél poklosokot. ha szinte fejér legyen is abélpokol.

A papoknak kelleték el választani abélpoklosokot. ök is tettenek itéletet atörvény ellen valo tisztátalanságrol. és ök rendelték el, atisztulásnak modgyát. és igy egy részint a doktorságot is ök vitték végben, noha az irás emlékezetett tészen adoktorokrol, de hihetö hogy azok borbélyok valának, mivel arégieknél ez a két féle tudomány, nem vala meg külömböztetve. atörvény arra itéli aztot aki mást meg sebesitet, hogy az orvost meg fizesse, meg másut szól akötözésröl, irról, kenésröl, de nem szol tudtomra abelsö orvoságokrol.

Az Izraéliták igen kerülték az idegenekel valo társaságot, mert noha a szomszédságokban lévö nemzeteknek szokások hasonlitott is szokásokhoz, de nem egyezék meg mindenben, mert egy izraélita, egy idegenel találkozván együt, azt könnyen el hitethette magával, hogy az idegen, vagy diszno hust ett, vagy ollyan áldozatot, amelyet abálványoknak ajánlottanak, vagy valamely tisztátalan állathoz érhetet, ettöl volt, hogy nem vala nékiek szabad az idegenekel enni, vagy házokhoz menni, ez igen szükséges vala az ö joszokásoknak meg tartására, mivel aköz népnek veszedelmes lett volna az idegenekel valo társaság, fö képpen abban az idöben, abálványozásra valo nézve, az égyiptum béliek hasonlo szokást tartottak. az irás azt mondgya, hogy asidokal nem ettenek. herodotes fel teszi, hogy egy görögöt meg nem tsokoltak volna, se késekel nem ettenek volna, se edényekböl nem ittanak volna, még mái napon is á törököknek. sok illyen szokások vagyon. egy irás tudó, áitatos török, egy kereszténynek aházában nem menne pénteken.

Az izraéliták. nem kerülték mind egy aránt az idegeneket, abálványozokot utálták. föképpen azokot kik nem valának környül metélkedve, mivel nem tsak ö nálok vala ez a szokás. ábrahámnak minden maradéki követték ezt a szokást, ugy mint. az izmaéliták, amádiániták, és az iduméusok, lothnak maradéki, az ammoniták, és a moabiták, az izraeliták nem kerülték az ollyanokot kik az igaz Istent imádák, ha szinte nem voltanak is környül metélve, söt még azt is meg engedték hogy a szent földön lakjanak, tsak atermészetnek törvényit meg tarttsák, és vért neegyenek, de ha környül metéltették magokat, akoron az ábrahám fiai közi bé vétettek. és az egész törvenyét mojsesnek. vélek meg tartatták, ezeket proselitáknak nevezték. és salamon idejében száz ötven ezer prosélitánál. több vala az izrael földén.

Semmi féle nemzetet nem kerültek ugy el az izraéliták, mint a kanaán bélieket, emeg átkozot nép vala, és az Isten meg parantsolta vala nékiek, hogy ezt a nemzetet el töröllyék., nem is látom hogy más nemzettel lett volna meg tiltva a házaságok tsak ezel. a mojses felesége mádianita vala, bóózt, meg ditsérék azért hogy a moábitabéli ruthot el vevé. salamon eleinte. még midön Isten elött kedves vala, az égyiptum béli király leányát vevé el. hogy ha pedig idövel az illyen idegenekel valo hazaságit az irás rosznak mondgya lenni, azon a kanaán béli feleségeit érthetni. és nem hogy még atöbbit is meg téritette volna. de söt még hogy kedveket talállya. az ö bálványokot imádá.

Annál is szabadab vala tehát az izraélitáknak az egymás közöt valo házaság, és anem vala meg hagyva. hogy ki ki tsak a maga nemzettségéböl valo személyt venne, valamint ezt sokan tartották. még a szent atyák közül is, mivel atörvény tsak éppen az ollyan leányokot tekintette. a kikre ajoszág maradot, mivel az ollyanoknak, amagok nemzettségekböl. valokhoz kelletet menniek. azért hogy az osztások, esze ne elegyedgyenek, azt ki ki tudgya. hogy David el vevé a saul leányát, aki is benjámen nemzettségéböl vala, achinoám., egyik aDávid feleségi közül, az ephraim nemzettségéböl vala.


14 Rész
A hazaságokrol.

Az Izraéliták. amitsoda formában éltenek, aházaság nem vala bajos dolog közöttök. söt még könnyebségekre vala, az aszszonyok szintén ugy dolgoztanak. valamint aférfiak, azok aházi munkát vitték végben, és a férfiak a mezei munkát, az aszszonyok készitették az eledelt, thamár. a király leánya lévén, maga készitte levest, a báttyának. ámnonnak.

A köntösököt az aszszonyok tsinálták, és ök szötték a ször matériákot, az illyen munka inkáb is illik hozájok, mivel ök, leg többet maradnak aháznál, talám ezért is volt hogy még akirályoknál az aszszonyok vigyáztak aházra, és a kapukra, Isboseth, király fia lévén, akapuját. tsak egy szolgálo örzötte, az is abuza tisztitásban töltötte idejét, az aszszonyoknak különös házak volt, és a férfiak oda nem jártak, fö képpen az özvegyek. magános életet eltenek.

Az izraéliták alakadalmokkor., nagy vendégségeket tsináltanak. és ollyan tzifrán öltöztenek, hogy a napnak szépségit, nem hasonlithatá Dávid máshoz, mint a völegény fényeségéhez, alakadalom hétt napig tartot, a sámson lakadalmának. a hetedik napon lett vége,

A völegény mellet. iffiu legények valának. kik véle együt vigadtanak., a meny aszszony mellet pedig leányok valának, samson mellé harmintz iffiu legényt adának. avölegény fejére koronát tettenek, mely az örömet jelenté, a sidok tradicioja szerént, amenyaszszonyoknak volt korona fejeken, musika szoval kisérték öket házakhoz. és a jelen valo nép, pálma fa ágakot tartottak kezekben.

De az ö lakadolmokot. nem látom, hogy valamely vallásbéli Cérémoniával lett volna fel ékesitve., hanem hogy atselédes gazda, ajelen valokal imádkozot, hogy az Isten áldását adgya az uj házasokra, erröl vagyon példa, amidön Isák el vevé rebekát, booz, ruthot, és tobiás sárát, azt nem látom. hogy ezen alkalmatoságal. áldozatot tettek volna, atemplomban mentek volna, vagy papokot hittak volna, hanem tsak az atyafiak, és a hivatalosok közöt ment végben alakadalom.

A környül metélkedés pedig avallást illette, az igen szükséges vala abban az idöben, mind azoknak. kik az ábrahám szövettségében akarának számláltatni. de azért nem kelletet atemplomba vinni a gyermeket. aháznál is végben mehetet. az a Ceremonia, pap nélkül, hanem ollyan borbély forma embert hittak, aki a mettzéshez tudot, a sidok közöt most is vagyon ollyan akit ök molednek nevezik, az illyen Cérémoniákban vigyázunk hogy a kép irok meg ne tsallyanak, mert ök gyakorta tsak a magok gondolattyokot követik.

Az Izraéliták nem hogy tartottak volna asok gyermektöl, de söt még azokot ohajtották, azon kivül. hogy a természet az emberekben oltotta ezt a hajlandoságot, ök tudták azt, hogy az özön viz után. az Isten azt mondá az embereknek. nevelkedgyetek. és szaporodgyatok, és tölttsétek bé a földet, azt is tudták, hogy ábrahámnak, meg számlálhatatlan maradékot igére, és hogy közöttök kellene születni avilág meg váltojának, nem is valának ök, ollyan magok hasznokot keresök mint a mostani emberek, kik a házaságokon valo áldást. nyomoruságnak tarttyák, a mitsoda eledelel éltenek., a gyermek tartás nálok kevésben tölt, aruházatok, meg kevesebben. mert a meleg országokban, agyermekek. tsak nem mezitelen járnak, és a midön nagyobbak valának, az attyokot segitették a munkában, és nem vala szükséges annyi szolgát, vagy rabokot tartani, a saul szolgája, siba, maga miveli vala tizen ött fiával. és husz rabokal együt. a miphiboseth joszágát, azon nem törödtenek. hogy gyermekeket eléb valo rendbe hadgyák, mivel közöttök nem mehetet nagyob rendre, hanem az ö nagyra valo vágyások abban állot, hogy ha lehetet, jóbb állapotban hadgyák. maradékoknak. az elejektöl vett joszágot, és több marhákot hagyhassanak, mint hogy pedig a leányokot tsak akor illette ajószág, a midön fiu nem maradot. azért a mikor öket férhez adták, a joszágra nem vigyáztak.

Nem tsak hasznos vala tehát közöttök a sok gyermek. de söt még abetsületes dolog vala, az ollyat igen boldognak tartották lenni, a kinek sok gyermekei valának. aki körül sok gyermek állot, akik ötet halgatták, és parantsolattyátol vártak, és attol nem félhetet hogy a neve el töröltetnék. mind addig valamég maradékiban tartana, az öregek koronái. az irás szerént, a gyermekeknek, gyermekei, ditséretre mélto volt az ollyan atya, akinek sok gyermekei valának, ditséretnek okáért mondgya az irás az izraelnek két birái felöl, hogy egyikének harmintz fia vala, amásikának negyven, és harmintz unokája, Dávid felöl, hogy tizen két fia vala. roboam felöl. akinek huszon nyolcz fia, és hatvan leánya vala. ábiás felöl, akinek huszon két fia, és tizen hat leánya vala, a görök poéták nagyra emelték azért priám királyt, hogy ötven gyermekei valának, a szüzeségben valo élet, nem tartaték abban azidöben jó erkölcsnek, és nyomorultnak tarták az ollyan leányt, aki leány korában holt meg, ebböl az okbol siratá ajephté leánya szüzeségét.

Hogy pediglen ohájták oly igen, maradékokot hadni, azt nem kel tsudálni, mert a fundámentuma vala atörvénynek, a mely is azt parantsollya, hogy egy testvér atyafi. amásikának özvedgyét el vegye, hogy ha maradékot nem hágy, maga után, ezt még a pátriárkák is követték. amint ki tettzik a thamár historiájábol. azért hogy a meg holtnak neve feledékenységben ne mennyen, és a gyermekek., a meg holtnak nevén hivatattak. és néki tulajdonitattak. ezen ókbol számlállya. akristus gyenelogyiáját szent mathé más képpen. mint szent lukáts, mivel szent josefnek kétt attya lévén, az egyik valoságos attya vala. a másika. a törvény szerént valo fogadot attya vala, de atestvér attyafiának feleségivel valo házaság. nem ellenkezék. atermészet törvényével, amely is meg engedte. atestvér hugával, vagy nényivel valo házaságot, mind addig, valamég az Isten azt meg nem tiltá.

Hogy pedíglen az izraéliták egy nehány feleséget tartottanak. azt azért tselekedték. hogy sok gyermekek lehessen. a sok feleséget ök nagy tisztességnek, és méltoságnak tartották, azért is mondgya az irás, hogy roboámnak. tizen nyolcz felesége, és hatvan ágyasa volt.

De mind annyi feleségel is a házaságnak szabadságával igen mértékletesen eltek, mivel a feleségekhez terhes korokban nem mentenek, se azon idö alat. amelyben szoptatták gyermekeket, a mely idö, két vagy három esztendeig tartot. az irás tsak éppen három dajkárol emlékezik, arebeka., miphibozet, és joásnak, asidok királlyának dajkájirol.

Nem kel tehát azt tsudálni., hogy ha az Isten el szenvedte az egy nehány feleség tartást. ezt a szokást meg az özön viz elött vették vala bé. noha ellenkezet aleg elöbszöri házaságnak rendelésivel, mivel midön arendelteték. a földi paraditsomban. akoron nem vala még testi kivánság, és azután. az uj törvényben. a szenttségek közi számlálák, de akegyelemnek ideje elött, az Istennek josága szenvedésel vala hozájok. azért is mondgya akristus. hogy a feleségtöl valo el válást. és a sok feleség tartást, sziveknek keménységiért szenvedték ell, a feleségeken kivül, szabad vala nékiek ágyasokot tartani, akik közönségesen rab leányokbol állottak, és avaloságos feleségek. tsak annyiban valának ezeknél fellyeb valok, hogy az ö gyermekek, részt vettek ajoszágban.

Ez szabadság, nem hogy alkalmatossabbá, de sullyosabbá tette közötök aházaságot, mert lehetetlen vala egy embernek annyi aszszony közöt aszivét el osztani, ugy, hogy mindenike meg elégedhetet volna férjével, azért keményen kelletet vélek bánni, valamint mostanában bánnak atörökök. illyen formán azö házaságokban. se az az egyeség, baráttság. és nyajaság nem vala, valamint ezek mostanában fel találtatnak, de még mitsoda nehéz dolog vala, annyi aszszonyt meg alkudtatni egy másal. mivel szüntelen valo veszekedés. és irigység volt egy más közöt. egyik aszszony gyermekeinek, annyi mostoha annyok volt. valamenyi felesége vala az apjoknak. mindenik tsak az annyok hasznát kereste. és atöbb aszszonyoktol valo gyermekeket ugy tekintették. mint idegeneket, vagy ellenségeket. ezért is látunk az irásban illyen beszédeket, ez az én ötsém, az anyámnak fia, látunk példát az illyen meg hasonlásokrol. adavid fiai közöt, de még nagyobbat. a hérodes fiai közöt.

Az el válásnak szabadsága. sok bajos dolgokot okozot. mert könnyü dolognak tartván aházaságot, magokot egymáshoz tsak könnyen kötelezték. nem is valának egymáshoz annyi türésel, és szenvedésel. és a sokszori házaság, elszinlet, mértékletlenségé válhatot. azt tudgyuk, hogy mitsoda rendeletlenségben esék roma városa, abirodalomnak vége felé, valameddig ótt meg tarták ajó szokást, tudni illik 523 esztendeig, ót addig nem vala el választás, noha meg engedte atörvény, az izraéliták gyermekei az el választás miat, sokat szenvedének, mivel árván maradának sokszor, még attyok, és annyok halálok elött.


15 Articulus
A gyermekek neveltetéséröl, foglalatosságokrol,
és tanulásokrol.

Az Izraéliták tsak nem ugy nevelték agyermekeket, valamint az égyiptum béliek, és arégi görögök, a testet amunkában foglalatoskodtatták, és az elmét, az irásban, olvasásban, és a musikában, atesti erött nagyon betsülték, amint is azirás nagy ditséretet ád azoknak, kik erösok valának, valamint a dávid vitézi, agyalog futás közöttök igen szokásban volt, és a jonathás példájábol ki tettzik, hogy jó nyilasok voltanak.

A birkozasba nem foglalták ugy magokat valamint agörögök, akik nagy költtségel épitettek ollyan iskolákot ahol a birkozást tanulták mezitelen, és azt a helyet ök gymnásiumnak nevezték, és ahadi dolgokban. sem ugy, valamint aromaiak.

A sok tanulásra sem vala szükségek. hogy ha atanuláson egy nehány féle nyelveknek tanulását, és a sok könyveknek olvasását érttyük, mivel ök meg vetették az idegen nyelveket.

az egy sidó nyelv nékik elegendö vala, mivel az ö nyelvek a szóbol igen gazdag, és leg többire egy szó. egy Constructiot tészen, egy nehány szóval kellene nékünk ki mondani azt, amit ök egy szoval ki mondották. ez akét szó, nagyá lenni. nagyá tenni, nálok egy szóból áll, és nem lehet más nyelven ollyan jól ki mondani mint asidó nyelven, nintsen is ollyan nyelv. amelyen rövidebben lehessen agondolatot ki mondani, se világosabban, se tisztábban. mint ezen anyelven, anyelv hoza azt magával, hogy mindenkor egy féle dolgot, egy féle szokal mondgyák ki, ettöl vagyon hogy a szent irás stilusa. vagy szollása, nékünk parasztosnak tettzik, noha a sidó nyelven, igen szépen esik.

Az ö grammatikájok, valamint arégi görögöké, tsak abbol állot, hogy a nyelveken jól beszélyenek. és irjanak, apedig nem tettzik, hogy valamely rendet tsináltak volna. anyelvek meg tanulására [meg-tanulására], arégi sidó betüket pedig mostanában, azért nevezik samaritána betüknek, mert a samaritána béliek azokot inkáb meg tartották. és mint hogy azok igen nehéz betük, könnyen ellehet hinni, hogy az izraéliták. közönségesen nem tudták az irást, amint is hogy, az irás, az irás tudokot. sophérimnak nevezi, az az irás tudoknak. avalo hogy a munkás embereknek nem oly szükséges az irás, tudás. de azt lehet hinni, hogy leg nagyob része közüllök, olvasni tudot, mivel az Isten törvényét tudniok kelletet. és a szombat napokot, tsak annak tanulásában töltötték.

Abbol az egy könyvböl, ök mindent meg tanulhattak. ami szükséges volt, abban meg láthatták avilág historiáját, az egész nemzettségeknek eredeteket, és ami leg inkáb öket illeté. az ábrahám, lótt, ismael, és az esau maradékinak gyenelogiáját, abban meg látták a Ceremoniákot, parantsolatokot, és a városi törvényeket, és valamit nékik kelletet tartaniok, ez igy lévén, amojses ött könyvében. mind fel találták, a mit tudniok kelletet.

A tudni valo Dolog, hogy nékik más több könyvök is valának, ugy mint a josué, birák, samuel. könyvei, amelyeket mind azután irták, meg mojses idejétöl fogva tésznek emlékezetett valamely könyvröl, amelyet az ur hadakozásárol irták, meg másut, az igazaknak könyvéröl, akiralyok könyve, sok helyt emlékezik. a sidok, és az izraéliták. királyinak életekröl valo könyvek felöl, salamon három ezer példa beszédeket irt vala. és ezer ött énekeket, és minden féle fákrol füvekröl, és állatokrol valo könyvet, de mind ezek a könyvek, és talám még többek is amelyeket nem tudunk. el vesztenek, hanem azok akönyvek meg maradtanak. amelyeket az Isten iratot a profétákal, és amelyeket meg tartotta gondviselése által.

Azt nem lehet mondani hogy az Izraéliták olvasták volna az idegen könyveket. mivel anékik veszedelmes olvasás lett volna, mert azokbol meg tanulták volna. apogányok helytelen, és istentelen fabuláit, ök pediglen. azoktol ugy irtoztanak. hogy nevezni sem akarták az ö bálványokat, és hogy ha vezeték név egyezet az istenek nevével, azt meg változtatták. és az esbáál, és meribáál név helyet, isbosethnek. vagy miphibosethnek hitták.

Tsak éppen az Izraéliták tanyithaták agyermekeket ollyan valoságos tudományokra, amellyek öket az Isteni szeretetre, és ajó erköltsökre indithaták, avalo hogy az tanitások köziben. vagy példa beszédeket, vagy meséket elegyitettek, amelyek valamely valoságos dolgokot jelentettek, aszokás volt arégi tudosok közöt, hogy egymásnak meséket tsináltak, amelyek még dolgokot jelentettek, és nehezek valának ameg fejezésre, erröl példat látunk samsonrol, és az ethiopiai királynérol, azok apélda beszédek rend szerént versekre valának tsinálva, és azokot éneklették, ebböl gondolom, hogy az izraéliták tanulták amusikát is, valamint agörögök, kik mind amusikára. mind az éneklésre tanitották agyermekeket, valamég annyi könyveket nem irának, addig tsak az énekekben marada fent anagy dolgoknak emlékezetek, régenten eszokás volt anémeteknél, még mostanában ismagyar országban. atörökel valo hadakozásokot versekre tsinálták, és azokot énekelik, valo hogy tsak debretzenbe akoldusok.

A valo hogy asidok irtanak könyveket, de mint hogy ök azt tudták,, hogy az énekekre tsinált dolgoknak emlékezetek jobban meg marad, azért láttyuk az irásban., hogy anevezetes dolgokrol énekeket tsináltanak, amidön mojses által vivé averes tengeren az izraélitákot, arrol éneket tsinála, és azt aleányok musika szoval énekelik vala, debora, és a samuel annya, mindenik éneket tsinála, de föképpen adávid soltárit, mostanában is énekelik, ezek az énekek tellyesek Isteni buzgoságos ditséretekel. intésekel, és oktatásokal,

Az Izraéliták musikáirol semmit nem tudhatunk. se arrol hogy mitsoda verseket tsináltanak., de az ö énekek szép voltárol. tehetünk itéletet, ha meg gondollyuk, hogy mitsoda szép és hathato szokbol állot énekjek, amusikájoknak természet felet valo eröt tulajdonit az irás, azt láttyuk, hogy sault agonosz lélek kinozta, amidön Dávid hárfázot elötte, elizéus, hogy jövendölhessen. musikást hivata, a sidok közöt igen sok musikás vala. dávid idejében, négy ezer lévitákbol álló musikások valának, akiknek más hivatallyok nem vala., és azoknak két száz nyolczvan nyolcz fö mesterek vala, azok közöt leg fövebbek valának. Ásáph, hémán, és idithun. ezen neveket sok helyt láttyuk a soltárok kezdetén. dávid magais. nagy poéta. és fö musikás vala, igen sok féle musikájok vala nékiek, ugy mint, trombita, sok féle flauta. dób, és hurral valo musikák, hogy pediglen a kép irok hárfát adnak adávid kezében. nem tudgyuk miért, mivel nem tudgyuk azt. hogy mitsoda féle musikás volt.

Az ének szó mellet ök mindenkor tántzoltanak, de az iffiu legények, aleányok, az aszszonyok, az emberek. mind ezek külömb külömb féle tsuportban tántzoltanak,

Azt nem látom hogy az izraélitáknál közönséges iskolák lettek volna, sem azt., hogy az iffiak az attyok házán kivül. jártak volna valahová tanulni, amunkás élettyek. azt meg nem engedte nékiek, az attyoknak is szükségek vala reájok amunkára, arra pedig még gyermek korokban szokának. ugyan is a görög nyelven az iskola idö töltést teszen. mint ollyan helyet. ahová gyülekeztek mulattságra mind azok akiknek szorgos dolgok nem vala, azt tartom tehát. hogy leg nagyob része tanulásoknak, azirás, és olvasás nelkül volt. hanem az attyoknak. és az öregeknek. oktatásokbol állot tanulások.

Az Atyák tartoztanak afiokot meg tanyitani mind azokra, anagy dolgokra. amelyeket az Isten tselekedet érettek. ezen ókból is inti oly gyakorta atörvény arra öket, hogy a gyermekeknek meg magyarázzák az innepeknek, mi okbol valo rendeltetéseket, és a Ceremoniákot, azután amezei munkákra tanitották öket, de azt nem tsak beszédel, hanem tselekedettel vitették végben, és abban nem kell kételkedni hogy ők ahoz jól nem tudtak volna. mivel annyi saeculumok alat, tsak abban foglalatoskodtak. és noha ezt a mesterséget mi közöttünk tsak aparasztok is vigyék végben, mind azon által ahoz nagy érték kivántatnék, amely szükségeseb az emberi nemzetnek, mint sem azok a mély spéculátiok, a melyeket nagy tudományoknak tarttyák,

Egy ollyan izraélita, aki mind a szüléitöl, mind valamely olvasásbol meg tanulta amaga vallását, atörvényt, és a nemzettsége historiáját, aki mindent tudot magának keresni ami szükséges volt, a ki üsmérte földeinek külömb külömb minémüségeit, és azt hogy egyikében mit kellet ültetni. és amásikában. mit vetni. mitsoda idöben kell ültetni. vagy vetni, azon idöhöz képest, mitsoda féle modon kelletet meg oltalmazni a földi gyümöltsöt, hogy el ne veszen. azt miképpen kivántatot fel gyüjteni, és meg tartani, aki értet a sok féle marhákhoz, betegségeket meg üsmérté, azokot orvoslani tudta, és más sok egyéb efféléket, énnekem ugy tettzik, hogy egy illyen jó izraélita. ért annyit, mint egy nálunk valo törvényes ember, vagy mint az ollyanok, akik tsak az iskolákban disputálnak, mivel azt meg kell vallani, hogy az utolso idökbe igen el választották a nem igen haszonra valo tudományokot, a hasznosoktol, leg inkáb az ollyanok, akik tsak az elme ékeségire vigyáznak, a testet mód nelkül el hagyák. és azért, semmi nehéz munkára nem is alkalmatosok.

Valának mind azon által ollyan izraéliták. kik atudományban foglalták magokot., és akiket el lehetet tudosoknak nevezni, az irás azt mondgya., hogy dávid idejében valának az Isachár nemzettségiböl ollyan tudosok, kik üsmerték mindenik részit az idönek. és arra meg is tanyitották az izraélitákot, hogy mindenik résziben mit mivellyenek. az irás magyarázok azt tarttyák felöllök. hogy azok astrologusok valának, az égi járásokra vigyázván, ökk rendelték el az innepeket., az esztendönek részeit, malakiás proféta azt mondgya. közönségesen apapokrol., hogy az ö ajakok, atudományt örzik, és az intéseket. az ö szájokban keresik, az is vala. az ö leg föveb hivatallyok, hogy az Isten törvényére tanittsák anépet minden városokban, szombatokon, ollyankor a sinagogákban szabad volt más egyéb tudos embereknek is anépet tanyitani, fö képpen hogy ha az ollyanokot. profétáknak üsmerték lenni, ót vala tehát az izraéliták iskolájok, ahol is anépet, nem a haszontalan, hanem, avallás, és ajó szokás tudományira tanittyák vala.

Tsak éppen apapok, és aproféták. irnak vala historiákot, ki is tettzik a szent irásbol, hogy mitsoda emberek valának azok, kik azokot irták, mivel okos. és értelmes öreg embereg valának, akik adolgokot jol tudták. az ö irásokban nem láthatni se hejában valoságot, se hizelkedést, se elme mutogatást, ök amagok neveket fel nem tették, se elnem titkolták akirályokban. vagy a királynékban valo fogyatkozásokot, akik adávid historiáját irták. szintén ugy leirták egészen, az ö vétkeit. valamint más egyéb szép tselekedeteit.

Ök nem szoktak vala elöl járó beszédekel élni, hanem adolgot kimondották. mentöl világosabban. lehetet, és semmit ahoz magoktol nem tettenek, de aki azt jól meg visgállya, meg láttya, hogy nagy böltseségel válogatták meg adolgot. a melyröl irtanak, attol is vagyon, hogy az ö historiájok rövid, noha bizonyos hellyeken böven le irják a dolgot. a mint kivántatot., és az olvaso eleiben világosan teszik, a sidok nem tsak ahistoriákrol, de más féle dolgokrol is jol irtanak, atörvényeket. világosan, és rövideden le irták.


16 Rész
Az Izraélitaknak, jeles, és emberséges magok viselésekröl.

A sidó nép közönségesen, elegendö képen lévén oktatva aszükséges dolgokra, és ollyan földet is birván, amelybe az emberek természet szerént. eszesek valának, azért, jeles maga viselöknek. és emberségeseknekis kelleték nékik lenni, mivel azt nem kell gondolni, hogy a meg ne egyezék amezei munkával, és a mezei élettel, az emberség alat értem közönségesen mind azt, valami meg külömböztethet minket a barbarus nemzettségektöl, egy részröl az emberségen, és abetsületen, az egy máshoz valo baráttságos, és tisztelettel valo életett értem, más részröl, a dolgokban valo okoságot, az értelmes. és jeles maga viselést.

A görög nemzet leg inkáb respublica formára élvén, a szabadságokra annyira vigyáztanak. hogy mindnyájan egy mást. egy aránsunak tartották, az ö köszönetek, betsületböl és baráttságbol állot, aromaiak hasonlo képen tselekedtenek, a nap keleti országokban lévö népeknek udvariságok inkáb meg egyezet amiéinkel, ökk nagyob tisztelettel valának a fellyeb valokhoz, és azokot uroknak nevezték akiket tisztelni akartak, és magokot meg hajtották, a földre le borultak elöttök, eztet nevezi az irás imádásnak.

Az Izraéliták ezen szokást követték, még minek elötte királyok lett volna, apátriárkák idejétöl fogvást; ezen szokást, hihetö. hogy a szomszédságokban lévö népektöl vették vala bé, nem is vala paraszttság közöttök egymást te s'tuzni. régenten mind igy beszélettek, valamint még mostanában is vannak ollyan országok, ahol a szokásban vagyon. rend szerént mikor egy mást köszöntötték, meg is tsokolták, egy mást, mi a süveget tiszteletböl le veszük, ök pediglen mezitelen lábal mentenek bé a szent helyekre. és a süveg levétel. nálok gyázt jelentett.

A ruth, Abigail, és ajudith példájokbol láttyuk, hogy mi formában köszöntötték egy mást. valo hogy ezek aszszonyok valának, a kik természet szerént hizelkedöbbek a férfiaknál, abeszédgyekben ök értelmes hasonlatosságot elegyitettek, az ö nyelvek. igen is szemérmetes, noha más féle képen. mint sem a mi nyelvünk. példának okáért, ök nem mondották ki avizeletet, hanem azt láb viznek nevezték, és azt a részt. amelyet ki nem akarom nevezni, ök tzombnak hitták, mind azon által amidön a gyermek fogantatásárol, születésiröl, vagy az aszszonyi tenyészetröl vagy magtalanságrol. szollottanak. ollyan szokal éltenek. amelyek nékünk igen világosoknak tettzenek lenni. amint hogy, holmi dolgokot. a férfiakrol, vagy az aszszonyokrol. ök egészen ki mondották, mi pedig azokot más féle szokal fedezük el, de mind ezeket az idö, és a hely okoza, mivel a mely régi szók. mostanában helytelenek, azok abban az idöben helyesen estenek, mert más dolgot értettenek rajtok, ha egy predikátor ugy mondana ki bizonyos szókót, amint abibliában vannak. abizonyos hogy meg nevetetné a halgatóit, az irás sokal szabadosabban beszél aházaságban lévö dolgokrol. mint sem mostanában beszélnek azokrol, mivel abban azidöben az izraeliták. közönségesen, tsak nem mind meg házasodtanak.


17. Rész
Az Izraéliták mulattságirol.

Az ö tsendes, és könnyü élettyek. és az országnak szépsége. a mulattságra indittya vala öket, de az ö mulattságok, könnyü dolgokbol állot, nem is vala egyéb mulattságok, hanem avendégeskedés. és amusika, az ö vendégségek közönséges ételekböl állot. és ahazoknál, minden ahoz valo fel találtatot, a musikára sem költöttek, mivel tsak nem mindenik tudot énekelni, és valamely musikát, ulisses meg vallotta, hogy nem üsmérne más boldogságot ennél akettönél, avendégségnél. és amusikánál.

Az Izraéliták. igen szerették a kertekben enni, a fák és a lugosok alat, mivel ameleg országokban a szellös helyeket igen keresik, avalo hogy munkások lévén, amunka nem engedé nékiek, hogy minden nap vendégeskedhessenek, valamint tselekesznek mostanában agazdagok, de a magok mulatására elegendö idejek vala. ugy mint szombatokon, és a törvény szerént valo innepeken., de még ezeken kivül, a lakadalmakkor, a midön a juhokot nyirték. aratáskor, szüretkor, és amidön kalákában mentenek egy másnak dolgozni, a sidoknak. nem vala annyi sok féle mulattságok, és spectaculumi, mint nálunk vannak. hanem apompás áldozatok, és Cérémoniák, amelyeknek igen szépeknek kelletet lenni, mivel az ö templomok oly tzifra, és gazdag vala, és annak mása nem adatot avilágon, annak pedig szolgálattyára, harmintz ezer lévita volt rendeltetve.

Azt nem látom hogy ök jádzottanak, vagy vadásztanak volna. holot mi nálunk, ezt a kettöt tarttyák leg nagyob mulattságnak, ajátékot. ugy tettzik hogy nem üsmerték, mivel annak tsak anevét sem láthatni az irásban, még most is, a kárttya, vagy a kotzka játékokot nem üsmérik anap keleti országokban, avadászat, vagy a madarászat, ugy tettzik hogy nem volt tellyeségel feledékenységben nálok, de inkáb ahaszonért vadásztanak, mint sem amulattságért. és azért, hogy avad állatok kárt ne tegyenek agabonájokban. vagy szöllöjökben, mivek gyakorta emlitti az irás ahálot, és atört, kutyákot pedig nem tartottanak. még akirályok is, aföld népe az ellen fel kiáltot volna, hogy ha a meg mivelt földeken akartak volna vadászni.


18 Rész
A Gyászrol.

A mulattságok után. beszélhetünk. az ö gyászokrol. arégiek nem tsak az attyafiok halálok után. vették fel agyázt, hanem még akor is amidön valamely nagy keserüségekben estenek, amidön nagy dög halál volt az országban, vagy nagy pusztulás. az izraéliták közöt, azis jele volt agyásznak, a midön valaki valamely rosz hirt halván, a köntösét el szaggatta, vagy ha valamely szerentsétlenség történt. jelen valo létében, vagy ha az Isten nevét. káromlották., aki amejét verte, akezeit a fejére kaptsolta, a fejére hamvat hintet, a haját és a szakállát el borotváltatta, mind ezek gyászbéli jelek valának.

A még agyász tartot, addíg meg nem mosdottak, és szakadozot köntöst kelletet viselni, vagy zákot, az az, rántz nélkül valo szük köntöst, amely otsmány vala, mezitelen fövel, és lábbal jártanak, de az ortzájokot bé fedték, némelykor apalástal, egészen bé fedezték magokat, hogy mások ne lássák sirásokat, a gyászkor böjtöltenek, ollyankor vagy semmit nem ettenek, vagy pedig anap le menetele után, akor is kenyeret, vagy valamely kerti veteményt. és tsak vizet ittak.

A házbol pedig ki nem mentenek, hanem, vagy a földön ültek, vagy a hammun feküdtek, senkinek nem szolván, magokban keseregtek, ahalotért valo gyász. hét napig tartot, némelykor egy holnapig., némelykor hetven napig, a jákóbért valo gyász, ennyi ideig tarta, ezigy lévén. az ö gyászok külömbözöt a miéinktöl, amely tsak a Ceremoniáért vagyon., és amelyet tsak agazdagok vihetik leg jobban végben., ugyan is egy meg keseredet személynek, nem igen lehet magára nagy gondot viselni. és magát tsinogatni, holot még az étel is néki nehéz, de nem tsak az izraéliták közöt látunk illyen féle gyászt, hanem még a görögök és a romaiak között is,

Közönségesen, az izraéliták, és arégiek, nem titkolták ugy el indulattyokat, mint mostanában tselekesznek. ök. énekeltek. és tántzoltak, a midön örültek valamin, midön pedig szomorkodtak. nagy zokogásal, és fel szoval sirtak, amidön valamitöl féltek, azt meg vallották, haragjokban pedig egymást esze szitták, de idövel a kereszténység, ezeket a külsö indulatokot. bennek elóltá.


19 Rész
A Temetésekröl.

A gyász után. beszélhetünk atemetésekröl, erre igen nagy gondgyok vala közönségesen arégieknek, amint is. azt nagy átoknak tartották, ha valakinek ateste temetés nélkül maradván. azt meg szaggatták az állatok, és a madarak. nékik a nagy vigasztalásokra volt. a midön az attyok mellé temetkezhettek, a görögök pedig aholt testet meg égették, és ahamvát nagy tisztességel meg tartották, a sidók közöt a közönséges embert mindgyárt el temették, de a nagy renden lévöket. sok féle fü szerszámokal meg kenték, és meg töltötték, valamint az égyiptumbéliek, azután kö pintzékben tették. a melyet a kö sziklákból vágták, némelynek kö ajtaja volt, a melyel bé zárták, és a pintzében. kö asztalra tették atestet.

A kik atestet kisérték, azok mind gyászban voltanak, és nagy fel szoval kesergettenek, valamint eki tettzik az abner temetésekor, ollyan aszszonyok valának, akik szokásbol atemetésekre el mentenek, és ótt nagy zokogásokal. bövséges köny hullatásokot botsátottak szemekböl.

A temetések, noha buzgoságbéli köteleség vala, mind azon által, semmi vallásbeli Cérémoniákot azokon nem látunk. sött még azt tisztátalanságnak tartották. mivel mind azok. kik a temetésen jelen voltanak, tisztátalanoknak tartattak lenni, valamég meg nem tisztultak., ez igy lévén. nem hogy ót szükséges lett volna apap. de söt még nem volt szabad oda el menni, hanem tsak az attyok fia temetésire, Josiás el akarván törleni abálványozást. hogy pedig attol inkáb irtozanak, abálványozó papok tsontyait meg égetteté. az oltarokon, ahalottakért ök imádkoztak. és a halotakért valo kereszttség amelyröl szent pál emlékezik, valamely tisztulásnak, vagy feredésnek Cérémoniája vala. a melyet ök oly hasznosnak tartották lenni valamint az imádságot.


20 Rész
A vallásokrol.

Eddig az Izraéliták különösön valo élettyekröl szollóttunk, nézük meg már az ö vallásokot. amelynek magyarázattyárol sokat nem szollok. azt tudnunk kell, mivel a miéinkben vagyon foglalva. hanem tsak azt teszem fel, hogy némely igazságok világosan valának nékik ki nyilatkoztatva, némelyek pedig homályosan. azokot világosan tudták. hogy egy Isten vagyon, aki is mindeneket igazgat, és vezérel, hogy tsak egyedül ö benne kell vetni abizodalmat. és areménséget., hogy ö láttya a sziveknek titkait, az akaratokat ö ugy forgattya amint néki tettzik.,, hogy minden emberek vétekben születnek. és hajlandok aroszra; mind azon által, az Isten segittségével jót tselekedhetnek. hogy ök szabadok. és választhattyák a jó, vagy arosz tselekedetet. hogy az Isten igasságos, abüntetést, vagy a jutalmat, az érdem szerént szokta tenni. hogy ö tellyes irgalmaságal, és meg botsáttya vétkeket azoknak, kik azokot igazán meg bánnyák, hogy az emberek tselekedetit holtok után meg itéli, ebböl következik. hogy alélek meg halhatatlan. és hogy még más élet is vagyon.

Azt is tudták. hogy az Isten ingyen valo kegyelméböl, atöbb népek közül öket különösön magának választotta, hogy közöttök születnék aMessiás, ajuda nemzettségéböl, aki öket meg váltaná, és aki. az valoságos Istent, meg fogja üsmértetni atöb nemzetekel, ezeket tehát ök jól tudták, és rend szerént ezekröl elmélkedtek, ez is az a nagy böltseség, a mely meg külömböztette öket atöbb nemzetektöl, mivel azok közöt. tsak egy nehány böltsek tudták ezeket a valoságokot. de igen homályoson, azizraéliták közöt pedig mindnyájan tudták, még az aszszonyok. és arabok is.

Valának pedig ollyan valoságok, a melyeket ök igen homályosan tudták, ugy mint, hogy az Istenben három személy vagyon, Atya, a Fiu, és a szent lélek, hogy a mely messiást vártanak, az Isten és Isten fia volna, hogy az, Isten, és ember egy szers mind, hogy az Isten, az embereknek, a szükségekre kegyelmét, tsak a meg váltonak érdemire valo nézve adgya, hogy az a meg váltó az embereknek büneiért halált szenvedne, hogy az ö uralkodása nem földi, hanem lelki uralkodás lenne, hogy az emberek mindnyájan fel támadnak. hogy amás életben fognak ajók meg jutalmaztatni, és ahamisak meg büntettettni, mind ezek, fel találtatnak az ó testámentumban noha nem ollyan világoson hogy az egész nép meg tudhatta volna.

Hogy pedig fel tett szándékomot kövessem. tsak azt magyarázom meg, a mi külsö képen azö vallásokban külömbözik ami szokásinktol, az egész népnek tsak egy temploma vala, és abban tsak egy oltár, a melyen szabad volt az Istennek áldozni, enyilván jelenté, hogy tsak egy Isten vagyon., hogy pedig nagyob tisztelettel legyenek az ö méltoságához., az az épület, az országban leggdrágáb épület vala, a nem tsak egy épületböl állot. mint a mi templomaink, hanem atemplomot egy nagy kerület vette körül, a templomon kivül pedig még más sok udvarok valának, azok körül folyosok, és sok féle házak. apapok és aléviták számokra, az égyiptumbéliek, és a Cáldéusok atemplomok mellé hasonlo képen. sok épületeket épitettek, és a templom körül fákot ültettek, az izraéliták pedig semmi fákot nem szenvedtenek atemplomok kerületében. azért hogy a pogányok babonaságit ne kövessék, akik is az ollyan fákot, szent fáknak tartották.

A templomnak magának hoszusága hatvan lábni vala, széllyesége pedig harmintz lábni. a sanctuáriumot nem számlálom., mivel akerekdéd vala, annak mind hosza, mind szélye harmintz lábni volt, atemplomnak pedig magossága vala 46 lábni, atemplom elött valo tornátzon egy nagy torony vala épitve, annak magossága volt 180 lábni, és szélyesége harmintz, atudosokra hagyom, hogy ha vagyoné elegendö egyelöség. a toronynak magossága. és szélyesége közöt, akiknek pedig atemplom igen kitsidnek tettzik, azoknak jó meg tudni, hogy anép oda soha bé nem ment, hanem tsak apapok, még apapok közül is tsak azok, akiken a szer volt, hogy áldozanak, estve, és regel, hogy a lámpásokot meg gyujttsák, és akenyereket bé ajánlyák, a sanctuariumban pedig tsak egyedül a fö papnak vala szabad bé menni, annak is tsak egy szer esztendöben.

Az egész templom a sanctuáriumal együt Cedrus fábol valo deszkákal vala meg deszkázva, és a deszkák, arany pléhekel valának bé boritva, atemplom körül pedig kivül három rend házak valának épitve, Caenacula a templom elött valo nagy udvarban vala az oltár, amelyen meg égették az áldozatokat, ennek mind hosza, mind széllye harmintz lábni vala, amagossága 15 lábni, arra pedig nem grádicsokon, hanem menedékes uton mentenek fel az áldozo papok, hogy a tüzre fát vigyenek. és az áldozatot meg égessék, ugyan azon udvarban vala 10 nagy réz medentze, amellyek közül az egyikét, 12 réz ökör tartotta, és eztet nevezi az irás réz tengernek.

Az áldozo papoknak pedig hellyek. ebben az udvarban vala, az óltár, és atornátz közöt, mivel, a nép közül, aki áldozatot akara tenni. az oltárig az el mehetet, hogy ót bé mutassa. és meg öllye az áldozatra valot. a templom felöl valo grádittsán az tornátznak, aleviták valának, akik énekeltenek. és musikáltanak, apapok udvara mind egészen körül bé vala rekesztve folyosokal, és ezt az udvart, meg egy más udvar vette körül, ahová gyülekezet rend szerént anép, ót az aszszonyoknak különös helyek vala. apogányoknak pedig nem vala szabad azon udvarra menni a hol anép volt. hanem tsak a folyosoig. a melyel bé vala keritve ez az elsö udvar, mind az elsö. mind a második udvarnak folyosoi valának. és azok mellet sok házak épitve, a melyekben sok féle állapotokot tartottanak., gazophylacia, thalami, exhedrae. ugy mint kints tarto házak. élés házak. és a melyekben. atemplomhoz valo eszközöket tartották.

Ollyan kints tarto hellyek valának, ahol az arany, és ezüst szent edényeket tartották, amelyeknek számok oly igen sokvolt, hogy amidön arabságbol viszá térének, ött ezer négy száz arany, vagy ezüst edényeket vivének magokal jerusalemben, valának még ollyan házak, amelyekben apapi öltözeteket tartották, azon kivül nagy élés tartó helyek, a melyekbe tartották az eledelre valo ajándékokot. a melyek az áldozo papokat, és alévitákot illették, azután, az özvegy aszszonyokot, és az árvákot, vala meg ollyan hely, ahol tartotta ki ki, a maga leg féltöb portékáját. mivel., arégiek, atemplomokban szokták vala tartani a drága jószágokat, más ollyan helyek valának., ahol az áldozatra valo bort. és olajat tartották, ahol asót tartották, mivel mindent meg hintettek. sóval, ahol aregeli, és az estvéli áldozatra valo bárányokot tartották, meg másut, ahol atemplomhoz valo kenyeret. és tésztamivet sütötték, ollyan konyhák valának ahol az áldozattol maradot hust meg fözték, és ollyan nagy házak, ahol az áldozo papok ettenek, meg ollyan nagy házak, amelyekbe laktanak aléviták, kik szüntelen atemplom kapujit örzötték, amusikás lévitáknak különös házok vala, a mely názárénusok fogadást tettek. azoknak egy házok vala, ahol meg beretváltatták magokat, egy ház vala rendeltetve abél poklosok számokra, ahol meg visgálták öket, egy nagy tanáts ház, a melyben hetven tanáts ur gyülekezik vala, és más több illyen házak, a melyeket nem tudhattyuk, mind ezek, igen nagy, és drága épületek valának.

Minden nap négy bárányt áldoztanak. reggel kettöt, estve kettöt, ezt is nevezték szüntelen valo áldozatnak, szombat napokon, és más egyéb innep napokon., az áldozatokat meg szaporitották, az innepnek nagyságához képest, nem is számlálom a nép áldozattyát, a mely mindenkor sok volt.

Minékünk nem tettzik az ö véres áldozattyok. a mely miat atemplom hasonlo volt amészár székhez, de atöb népek is hasonlo képen tselekedtenek, és az Izraéliták abban semmit el nem mulattanak, hogy az illyen áldozatok tisztán. és hellyesen nelegyenek, atemplom ollyan helyre vala épitve., a mely öket arra igen segitette. mert mint hogy hegyen volt., aföld alat árkok valának, amelyeken le folyt avér. és atisztátalanság. az áldozo papok hivatallya tsak avala, hogy a vért el hintették., a tüzet meg gyujtották, és arra reá rakták az áldozatra valo darabokot., az áldozatra valo marhákot mások öltek meg, mások darabolták fel. és fözették meg, eztet láttyuk mind a törvényböl. mind afö pap héli fiainak historiájokbol., mivel az áldozo papok. ezeket tsak akor vitték végben, amidön az egész népért valo közönséges áldozatok valának,

Ezek igy lévén. ne tsudállyuk, ha Jeremiás. és ézékiel. jérusálemet aréz fazékhoz hasonlittyák, mivel ezek áldozo papok valának, akik hozá szoktak vala minden nap látni. hogy fözik az áldozattol maradot hust.

Ökk pediglen nagy nemesi dolgoknak tartották mind azokat, ami az Isteni szolgálatra, és atörvény végben vitelére szolgálhatot. mivel még atiszteletben lévö emberek is magok vitték végben mind azt. ami az élethez szükséges volt, amint már azt meg mondottuk, azt láttyuk homérusban., hogy ágámemnon király, maga ölé meg abárányokot., hogy azoknak vérek bélyegül lenne, a szövettségnek. melyet tett atrojaiakkal, nestor király áldozatot tévén minervának. a maga fiaival. meg öleté. fel daraboltatá, és meg égetteté az áldozatot. homérus, tele illyen példákal,

Valami atörvényben ki adatot az aldozatokrol, mind azal. leg inkáb arra vigyáztanak, hogy az Izraélitákot el fordittsák ababonaságtol, és nem hogy több új Cérémoniákot akartanak volna bé hozni., de sött még kevésre akarák öket szoktatni. holot apogányok. sokal több Cérémoniákal éltenek. és több féle állatokat áldoztanak. és több helyeken., mivel ö nékik, mindenüt, templomok, és oltárjok vala, és mindenik familiának, különös házi Istenek. és babonaságok. eszerént akará Isten késziteni nepit, a véres áldozat el törlésire, meg is mondá nékik gyakorta a proféták által., hogy nem volna szüksége az áldozatra, a nem is volna tellyeségel szükséges a valláshoz, és hogy, aleg kedveseb szolgálat ö elötte, a ditséret adás, és a szivbéli meg térés.

A szükséges vala, hogy az áldozo papok házasok lennének, mivel a papság az Aaron nemzettségihez vala kötve. de azon idö alat. a melyben a szolgálatban voltanak, feleségekel nem laktanak., se bort, se más részegittö italt nem ittanak, apogányoknál, hasonlo szokás vala, föképpen az égyiptumbélieknél. az ö áldozo papjok, annyira tartottak attol. hogy ne visellyenek valamit ollyat, a mi meg döglöt marhájé volt. vagy a mi meg rodhatthatot, hogy tsak lenböl valo köntöst viseltek, és láb belit, ollyan levélböl, a mely fa levelet papirosnak nevezték. az Izraéliták áldozo papjai, mezit láb szolgáltanak, és lenböl valo köntöst viseltek. nem lévén szabad. gyapjubol valo köntöst viselni, mihent pediglen. a magok udvarokbol. ki mentenek, a külsö udvarba. a papi ruhájokot le vetették,, az áldozo papok, és aléviták mindnyájan, pásztori életet éltenek. valamint apátriárkák, ö nékik nem is vala más egyéb joszágok. a marhájoknál, mivel az osztásban. nem vala részek atöbbivel, azért hogy ne ragaszkodgyanak a földi dolgokhoz. és tsak a vallásbéli dolgokban foglallyák magokat. de ha joszágot nem birának is, mind azon által gazdagok valának, föképpen, midön anep szorgalmatosságal meg fizette a mivel tartozot. törvény szerént, ámbár az ö nemzettségek nem vala is annyi számu mint atöbbi, de atöbb. tizen kétt nemzettségek., minden féle földi gyümölcsökböl a tizedet nékik ki adták, és igy az ö részek leg nagyob vala, de még ezeken kivül. minden féle gyümölcsnek a sengéjit nékik adták, és minden féle marhának az elsö szülötit, még ide nem számlálom a magok saját marhájokot, és a sok minden napi ajándékokat, a melyekböl a papok éltenek. a midön az oltárnál szolgáltanak.

A világi hivatalok közöt nem látok egyet is, amely nékik meg lett volna tiltva, szintén ugy fegyvert viseltenek valamint mások mikor kivántatot., atrombitát az áldozo papok futták meg atáborban, és másut ahol kivántatot, anagy innepekkor, és amidön anépet az imádságra hitták, ezüst trombitával trombitáltak, ez aszó jubiléum. akos szarvtol neveztetik, amelyel trombitáltak, a midön ajubiléum kezdödöt. arégi égyiptumbéli barátok is hasonlo képen trombitáltanak, a midön az imádságnak ideje volt. mivel még akor nem volt harang.

Az Izraéliták innepjei ezek valának, aszombat napok, mindenik holnapnak az elsö napja, a három nagy innepek ezek, husvét, pünkösd, és a sátoros innepek, ezek az Istentöl vett három nagy kegyelmének emlékezetire rendeltetének, tudni illik, azért hogy egyiptumbol öket ki hozá, a sinai hegyén a törvényt ki adá. és hogy a meg igért földre öket bé vivé, a pusztában valo annyi sok bujdosások után. a hol is sátorok alat lakának, ezek a nagy innepek, mindenik hétt hétt napig tartának.

Az ö esztendöjök tizen két holnapbol állot, aholnap harmintz napbol, valamint mostanában, azidönek eszerént valo el rendelésit, még Noé idejétöl láttyuk, de sokan azt tarttyák. hogy az esztendö akoron az öszi equinoctiumkor kezdödöt. mojsesnek meg vala parantsolva. hogy tavaszkor kezdgye az esztendöt, abib havában, a melyben eset husvét, ettöl az elsö holnaptol számlállyák atöbbit, ezek nem sokban külömböznek a mi romai holnapinktol, a melyek a régi neveken neveztetnek. a romaiak. az esztendöt. martiusban kezdették. ezért is mondgyák. september. october. november. december. hetedik. nyolczadik. kilentzedik, tizedik holnap.

Az Izraéliták innepjei valoságal vigaságos napok valának, minden ember tartozot ahárom nagy innepre, ugy mint husvetra, pünkösdre, és a sátoros innepekre jérusalemben menni, az aszszonyoknak is szabad volt oda el menni, el is gondolhattyuk mitsoda nagy gyülekezet vala az, ki ki pediglen aleg szebbik köntösét vette fel, és ki ki nagy örömmel látta az attya fiait. és jo akaroit, mindnyájan jelen voltanak az imádságokon. és az áldozatokon., a sok musika szó meg volt mindenkor, azután avendégség, ahol együt ettenek abékeség áldozattyábol. ugyan atörvény is parantsolá nékik, hogy vigadgyanak azokon anapokon. mind testi, mind lelki vigasságban legyenek.

Nem kell tehát azt tsudálni, ha örömmel hallották. hogy az innep közelget, és hogy kevés idö mulva jérusálemben kelletet menni, mivel boldogoknak tartották lenni az ollyanokot, akik az ur házában tölthették életeket, mikoron pedig oda mentenek, nagy seregekben mentenek, ének, és musika szoval, akik pedig oda el nem mehetének, magokat nyomorultaknak tartották, valamint hogy Dávid azt sokszor ohajtotta bujdosásában.


21 Rész
A böjtröl, és a fogadás tetelröl.

A böjti napok, és az innep napok közöt. igen nagy külömbözés vala, agyászrol szolván. meg mondottuk mint tselekedtenek olyan alkalmatoságkor, mivel nálok aböjt, és agyász egy volt, nem tsak abban állot aböjt hogy késön egyenek, hanem hogy magokat sanyargassak minden modon, se nem ettek, se nem ittak egész nap, nagy keserüségel ahamun feküdtenek, aközönségesen valo böjtöt pedig trombita szoval hirdették ki, valamint az innepeket, ollyankor anép jerusálemben, atemplomban gyülekezet, amás városokban pedig apiatzra, és ótt olvasták a törvényt, az öregek között aleg tudosabb, anépet apenitentziára intette, lakadalmak pedig ollyankor nem valának, sött aházasok is az ollyan napokon egy mástol el távoztanak.

A törvény tsak egy napi böjtöt rendele, ugy mint, ahetedik holnapnak atizedik napját. de zakariás proféta idejében, más kétt nap is vala rendeltetve, az egyike. az ötödik holnapban, a másika, atizedik holnapban, valának meg ollyan böjtök, a mellyek a közönségesen valo nyomoruságokban rendeltettek, tudniillik, amidön nagy száraságok jártak, vagy amidön valamely nyomoruságtol tartottanak, még ezeken kivül, fogadásbol valo böjttyök is volt.

Mivel hogy az izraéliták. erösen meg tartották ahiteket, és a fogadásokot, példa a jephté fogadása. josué meg tartá a gabaonitáknak ahitet, noha meg tsalták vala ötet, saul meg akará öletni a fiát, noha tudatlanul vétet vala parantsolattya ellen, ök igen nagy dolognak tartották anyilván valo tett igéretet, és annak semmi magyarázatot nem adtanak. az Isten nevére valo esküvés, vallás béli tselekedet volt nálok, meg is külömbözteté öket az illyen esküvés, az ollyanoktol, kik a hamis istenek nevére esküdtenek, itt az esküvesen, a helyes, szükséges, és atörvény szerént valo esküvést kell érteni.,

A fogadások rend szerént abban állot, hogy az Istennek ajánlották. valamely részit jóvóknak, az illyen ajandékot vagy az áldozatra forditották, vagy el tették, ezért vala a salamon templomának ollyan nagy kintse, mivel, a Dávid, samuel, saul, abner, és joáb ajándéklyokon kivül, az illyen ajándekokal minden nap szaporitották, az ellenségen nyert nyereségeket, tsak nem mind oda adták, a pogányok is igen sok ajándékokot adtanak. az ö gaz istenek templomira.

A leg nevezeteseb fogadás közöttök, a názárénusok fogadása vala, a kik is fogadásbol. bizonyos ideig bort nem ittak, se semmi részegittö italt, a hajokot el nem nyirték. föképpen ahalottakhoz nem közelgettek, ugy tettzik mint ha az illyen fogadások, a récabiták regulájitol eredtenek volna, ennek arégulának kezdöje jonadáb vala, a recábnak, fia, a ki is jéhu. az izrael királyának, és élizeus profétának idejekben élt. e tiltá meg a gyermekinek abor italt, aház épitést, avetést. és azt, hogy semmi féle földi joszágot ne birjanak, ezen ókból, sátorok alat laktanak, és pásztori életet éltenek, valamint a leviták, és a pátriárkák, ök mindnyájan házasok valának, és a nemzettségek közöt, ez a rend meg tartaték 180 esztendeig, mivel a fogság után, semmi emlékezet nintsen felöllök.


22 Rész
A profétákrol.

Meg más féle nevezeteseb szerzetesek is valának közöttök, ugy mint aproféták, samuel idejében, már sokan valának., azt láttyuk, hogy saul egy nagy sereget talála elöl, akik musika szonál jövendölnek vala, és meg más sereg, aki samuel elött jövendöltenek, ugy is tettzik. mint ha ezek az ö tanitványi lettek volna, de soha annyi proféta nem volt mint Illyés, és Élizéus idejétöl fogvást, a babiloniai rabságnak idejéig, ezek különös életet éltenek. más féle köntöst viseltek, ahegyeken laktak, valamint Illyés, és Elizéus, különös szállást készitte agazda aszszony Elizéus számára, ahová szállot mikor sunám városában ment, és ótt még, a gazda aszszonyával sem akart beszélleni. hanem aszolgája, giézi. által izent néki, és amidön ez az aszszony kérni akará hogy támasza fel meg holt fiát, giézi nem akará néki meg engedni hogy a proféta lábait meg ölellye, a midön náámán, a syriai király gyenerálisa, hozája mene, hogy meg gyogyittaná ötet. bél pokloságábol, a proféta szemben nem lett véle, hanem giézit küldé hozája.

Két tsuda tételei ennek aprofétának. meg mutattyák hogy azö tanitványi együt laktanak, az elsö. amidön az ételekben valo fünek akeserüségét el vevé, amásodik, amidön az árpa kenyeret meg szaporittá, valának közel százan ezek aproféták, kik együt laknak vala, együt dolgoztanak, és mint hogy szoros vala lako helyek, magok menének épületre valo fát fágni. de ollyan szegények valának, hogy költtsön kelleték kérni egy fejszét, a habakuk példájábol. akit az angyal el ragada amidön ételt vit volna az aratoinak. meg láthattyuk, hogy aproféták, közönséges, és munkás életet éltenek,

Az ö köntösök egy zák volt, valamint agyász ruha, meg akarván azal mutatni, hogy szüntelen valo penitentziát tartanak anépért, Illyés felöl azt mondgya az irás hogy ször zákot viselt. és bör övet, amidön az Isten parantsolá Isaiásnak hogy le vetkeznék, azt parantsolá néki, hogy vetné le a zákot.

A proféták közül némellyek házasok valának, mivel amely özvegy aszszonynak az olaját meg szaporittá Illyés proféta. az egy profétának özvedgye vala, ugy tettzik mint ha az ö gyermekei is proféták lettek volna, mivel sok helyt az irás aprofétákot, proféták gyermekeinek nevezi, ugyan ezért is mondá Ámos, én nem vagyok se proféta, se profétának fia, hanem tsak egy közönséges pásztor, meg akarván ezel mutatni, hogy nem rend szerént valo hivatalbol profétizált. hanem arra különösön hivatatott., mert noha leg gyakrabban. az Isten ollyanokal jövendöltetet. akik proféta életet éltenek. mind azon által másoknak is adot jelenéseket.

A valo hogy tsak azokot tartották profétáknak, akik profétához illendö életet éltenek. mitöl vagyon, hogy a Dávid, salamon, és adaniel könyvei, nem számláltatnak a proféták könyvei köziben, azért mert akét elsö királyok valának, aharmadik pedig az udvarnál élt. nagy tiszttségben.

A szent proféták tarták tehát meg. apátriárkák után, az igazán valo vallást, amaga tisztaságában, mivel ezeknek leg nagyob foglalatosságok avala, hogy az Isten törvényéröl elmélkedgyenek. hogy egy nehány szor imádkozanak napal. és éttzaka. magokért. és a népért, ök atanitványokot. atörvényre tanityak vala. a népet oktatták szombatokon. és más innep napokon, elejekben adván, vétkes élettyeket, apenitentziára inték öket, elöre meg mondgyák vala nékik, hogy mifog törtenni rajtok, de mint hogy ök szabadosan meg mondották az igazat, söt még akirályok elöt sem titkolták el. aszomoru valoságot, azért öket. mindenek gyülölték, azért sokan,. élettyeket is el vesztették.

De azonba, sokan valának ollyan hamis proféták. kik avaloságos profétáknak élettyeket követték külsö képen., azok is Zákban jártak, jövendöltek anépnek, és akirályoknak, a hamis isteneknek is valának profétái, illyenek valának az ollyanok, kik abálványok helyet feleltenek, ezek ugy tétették magokot, mint ha el ragadtattak volna, és homályos dolgokot mondottak, akarván követni mind ezekel a valoságos profétákot, az izraéliták pediglen igen gyengék lévén avallás dolgában, igen hajlandok voltanak az ilyen hamis jövendö mondokot meg halgatni. föképpen abban az idöben. a melyröl szóllunk.


23. Rész.
A balványozásrol.

A nékünk tsufos dolognak lattzik lenni az izraéliták szokásiban, hogy ök hajlandok valának abálványozásra, ezért lehet öket leg inkáb durváknak, és otrombáknak tartani, Istennek hálá mi nem látunk bálványozokot, hanem tsak azt hallyuk hogy vannak még akét indiában. amely népek közöt lakunk. ugy mint, az eretnekek. sidok, és törökök közöt, ezek mind hiszik az egy minden hato Istent, ezt avaloságot, aleg aláb valo aszszony., és aleg tudatlanab paraszt emberis hiszi, ezekre tehát azt mondhatni, hogy akik a fát, akövet, vagy valamely állatot imádtanak, azok igen gorombák, és ostobák valának, mind azon által. nem tarthattyuk gorombáknak aromaiakot, agörögököt, az égyiptum bélieket, a syriabélieket. és atöb régi nemzeteket, mivel töllök vettük a mesterségeket. és az emberi tudományokot, visgállyuk meg hát egy kevesé. hogy honnét eredet az arosz.

Az emberi elme anyira meg homályosodot. hogy ha ameg romlot természetnek állapottyában marad, semmi lelki gondolatra magát nem adgya, hanem tsak atesti, és aláthato dolgokrol gondolkodik, és mindent mást, semminek tart, az érzékenységen kivül, tsak ugyan azt is tarttya valoságnak, ami az iz, és atapasztalás béli érzékenységeket illeti, ezeket gyakorta láttyuk a gyermekekben. és azokban, kik amagok rosz indulattyokot követik, az illyenek tsak azt keresik ami látható, és érezhetö, atöbbivel nem gondolnak, noha az illyen személyek az igazán valo vallásban neveltettenek is fel, az egy Istent ugyan hiszik, alelket halhatatlannak tarttyák lenni, azt is hiszik hogy a mostanin kivül, még más élet is vagyon., mit gondolhattak hát azok arégi pogányok. kik az illyenekröl soha sem hallottak beszélleni, és akiknek. tsak a láthato dolgokrol beszéltenek, még aleg böltsebbek is közöttök,

A görög tudosok, minden böltseségeket. atesti dolgokra forditották atanitásban. minden igyekezetek avolt, hogy az egésséget, atesti ékességet, és az erött meg tarttsák, és nevellyék, azután, akép irásokban, kép faragásokban. és a mesterséges épitesekben foglalták magokot, amusikában igen gyönyörködtenek, és azt jol tudták, minden törvények, tudományok, tsak a földi dolgokot tekintették, ugy mint, hogy a földgyök jól légyen meg mivelve, hogy kinek, kinek elegendö joszága legyen. hogy a férfiak egésséges leányokot vegyenek, hogy a gyermekek erösek, és a hadakozásra alkalmatosak legyenek, a lelki jókrol semmit nem gondolkodtak, a szemérmetesség ellen valo dolog vala az. hogy az iffiak mezitelen tántzollyanak, és birkozanak, mindenek láttára, a lácédemonia bélieknél. még aleanyok is eszerént tselekedtenek, és ök azt nem tarták illetlen dolognak, azt ki ki tudgya, hogy agörögök mely nagyra vitték vala a szemérmetlenséget, ugy annyira. hogy a nálok. nem tsak szokásban, de még betsületben vala.

A görögoknek, avallások sem vala jóbb a szokásoknál, a tsak. a sok Ceremoniábol és aláthato dolgokbol állot, a jó szokást inkáb el rontotta, mint sem meg tartotta volna, ezt pediglen mind az okozta, hogy az ember. mind magát. mind a lelki természetet el felejtette vala, mindenkor meg volt nálok az a traditio, hogy vagyon ollyan természet, a mely sokal fellyeb valo az embernél, és a mely mind jól, mind roszul tehet véle, de mint hogy az elméjeket tsak a testi dolgokra forditották. azon hiszembe valának, hogy annak atermészetnek teste vagyon, és szükséges sok isteneknek lenni, azért hogy mindenik nemzetnek, városnak, és familiának. lehessen különos istenek, azokot pedig meg halhatatlan embereknek tartották lenni, hogy pediglen azok boldogok lehessenek, minden féle gyönyörüségben gondolták öket lenni, még atesti gyönyörüségeket sem hagyták ki, mivel azokot az Isteneket. nem tartották volna boldogoknak lenni, a gyönyörüségek nélkül. ugyan ezért is. az isteneknek példájokra valo nézve. arosz erköltsököt, és hajlandoságokot. szabadoson követték, de azzal meg nem elégedének. hogy öket. az égben. vagy a földön gondollyák lenni, hanem még öket látni is akarák, erre valo nézve bálványokot tsinálának. és azokot mint isteneket imádák, gondolván azt, hogy a bálványokban laknának, és azokot annál inkáb tisztelék, mentöl legg szebbek, és leg régiebbek valának a faragot képek.

Hasonlo volt a szolgálattyok avallásokhoz, nálok. ezen a két indulaton forgot minden. agyönyörüségnek szeretetin, és a testi dolgoknak félelmin, az ö áldozattyokot. mindenkor vendégség, és tántz követte, a komédiák, és atrágyédiák, a szüretkor valo vigasságal kezdettenek a bacchus tisztességére, az olimpiai játékokal az isteneket tisztelték, egy szoval agörögök, vallásbéli tselekedeteknek tartották ajátékokot, abékeséges idökben, leg inkáb azokban töltötték idejeket.

Az ö vallások nem tanyitá tehát. ajó erköltsöket, mint az igazán valo vallás, szentnek tartották közöttök, az ollyat, aki se gyilkos, se áruló nem vala, se aki az illyenekel nem társalkodot, aki az idegeneknek szállást adot, aki fogadását meg tartotta, aki az áldozatokra, és a játékokra sokat költöt, a vallást pedíg ugy tekintették, mint akereskedést, az isteneknek áldozatot adtak azért, hogy töllök meg nyerhessék kéréseket. de rosz élettyeket azért meg nem változtatták, nem hogy tiltották volna nékik, de söt még arra intették. hogy meg részegedgyenek a bacchus innepjein, korinthusban pedig ollyan aszszonyok valának. kik avénus tiszteletiért. mindeneket, magokhoz bé fogadtak

E szerént tisztelik vala tehát az ollyan isteneket, akiket kegyeseknek, és jó tévöknek tarták lenni, de apokol béli istenekel, és atöbbivel, a kiktöl féltenek. más képpen bántanak, azokot éttzakai áldozatokal, és irtoztato kegyetlen Cérémoniákal kivánták meg engesztelni, némelykor elevenen temették el az áldozatra valo embereket, némelykor gyermekeket ölének meg, gyakorta, az atya, a magáét aldozta fel, valamint az irás mondgya. azokrol., kik a molok bálványát imádták. affrikában, sok hellyeken, emég most is meg vagyon.

Annak a félelemnek kell tulajdonittani az illyen kegyetlen babonaságokot., ugy mint vért botsátani magábol, böjtölni, ahideg vizbe meg feredni, gondolván azt. hogy el fordithattyák magokrol. akülönös, vagy a közönséges veszedelmeket. és nyomoruságokot., a melyekel fenyegették öket abálványok, vagy az álom látások, azt gondolák, hogy az illyen áldozatok. a pestis, betegségek, égi haboruk. ellen, igen jó orvoságok, az illyen alkalmatoságokban, tsak hogy valamit a hasznos dolgokban el ne hadgyanak, inkáb haszontalant is tselekedtenek. ö nékik, avétekböl minden meg tisztulások., illyen nehéz babonaságokbol állot, atesteket, vagy vizel, vagy tüzel tisztitották meg, és bizonyos áldozatokot tettek, de ameg térés, vagy a meg bánás, emlékezetben sem volt.

Azon tsudálkozhatik valaki, hogy a görögök okosak lévén. oly goromba babonaságra adták magokot., és ollyan könnyen hittek annyi sok féle hamis profétának, de azt meg kell gondolni, hogy nagy sandor idejéig, nem igen mentenek vala elö atudományban., amesterségekben másokot valo meg haladtak, azö törvények bölcs volt. egy szoval. a mi az életet alkalmatossa, és kedvessé teheti. a nálok meg volt. de az elme futtatásra valo tudományokban, magokat nem foglalták, ugy mint, a géométriában, ástronomiában, phisicában, és azanatomiában, a Cháldéusok., és az égyiptum béliek, ezekhez valamit tudtak. de nagy titokban tartották, ezekröl példa beszédekel beszéltek, és ezekhez, sok haszontalan babonaságokot tettek,

Mint hogy ezek atudományok., leg inkáb, a probáktol, és agyakoroltatásoktol függenek, az idö folyási közöt, mindenkor tésznek azokhoz, ezért is, azok. soha abban atekélletességben nem voltanak, mint mostanában, azokot mostanában világosan tanittyák, és ami szent vallásunkal, jol meg egyeznek, amely tilt, minden babonaságot. mind azon által, még is elegen vannak ollyanok, kik a jövendö mondót örömest halgattyák, nem szollok a falusiakrol, vagy az együgyüekröl, hanem az ollyan aszszonyokrol, akik eszeseknek tarttyák magokat, és az ollyan emberekröl, akik tudosoknak tartatnak,

Mi vala tehát még akoron. amidön mind ezeket abolondságokot avallás tanyitotta,? amidön azokot a szerentse mondókot istenes embereknek tartották, amidön az ástrologia, necromantia, istenes tudományoknak tartattak.? hogy lehetet volna meg hazutolni azokot az áldózó papokot, és hamis jövendö mondokot akik sok féle probákal bizonyitották tudományokot, és akiknek az egész nemzetek hitelt adtanak, kételenek is valának nékik hinni, mivel nem tudhatták meg adolognak valoságát. de ha szinte meg tudták volna is, hogy mérték volna öket meg hazutolni.?

Nem tsak az izraélitáknak vala tehát hajlandoságok a bálványozásra, mivel ez a rosz, közönséges vala minden nemzeteknél, és azö kemény szivüségek, a mint az irás azt gyakorta hánya szemekre, nem abbol állot hogy inkáb ragaszkodtak volna a töb népeknél aláthato dolgokhoz, hanem, hogy annyi kegyelme, és tsuda tétele után Istennek, annyira ragaszkodtak azokhoz. valamint atöb népek, avalo ahoz nagy erö kivántaték, hogy a több népeknek rosz példájokot ne kövessék, mivel, midön valamely izraélita. a pogányok földére ment. mint hogy ót se nem áldozot, se a bálványokot nem imádta, azal vádolták, hogy semmi vallása nintsen, és a midön a menynek, földnek. teremtö Istenéröl szóllót nékik, azért meg tsufolták, és azt tudakozták hol vagyon azaz Isten. az illyen kérdéseket pedig nehéz vala elszenvedni, valamint Dávid maga mondgya. hogy bujdosásában. könyhullatásival táplálta magát, mert szüntelen azt kérdik vala ö tölle, hogy hol vagyon ate Istened, agyenge hitüek, az illyen kérdésekre. meg hagyták magokot gyözetni.

Mindennek hajlandosága lévén agyönyörüségre. a nevelé akisértetett, mivel apoganyok innepén lévö Cérémoniák igen gazdagok valának. és nagy kivánságok vala arra az iffiaknak, fö képpen aleányoknak hogy azokot a pompákot meg láthassák, és hogy miképpen tzifrázták fel az áldozatokat, miképpen tántzolnak, ót pediglen öket jó kedvel fogadták, házokban hitták. meg is vendégelték, ollyan husal, amelyet abálványoknak áldoztak, azután üsmerettséget tettek egy másal, a szerelem is odaelegyedvén atörvény ellen valo házaság lett avége, eszerént szinlé bé magát közikbe abálványozás, amelyet rend szerént, az aszszony, és a vendégség okozta, még mojses idejében láttyuk azt. hogy a mádiániták leányai, az izraélitákot, atisztátalanságra ingerlék, salamont, az idegen aszszonyok veszték el.

Lehet az is, hogy igen keménynek gondolák lenni az Isten törvényét, mivel nem vala nékik szabad másut áldozni, hanem tsak egy helyt, ót is az aaron familiájábol valo papok által, és esztendö által. tsak három nagy innepek vala, ugy mint, husvét, pünkösd, és a sátoros innep, epedig nem vala elegendö egy ollyan népnek, aki nagy bövségben élt, és ollyan tartományban. amely vigasságra indittya vala öket, azok pediglen kik a falukon agazdaságot üzték, nem gyülekezhetének egyébkor esze, hanem tsak innep napokon. azért, vagy az idegenek innepeire kelleték menni, vagy új innepeket kelleték nékik fel találni, nem de mi is keresztények, kik oly lelkieknek tarttyuk magunkot, amint hogy azoknak is kellene lennünk, ha valoságos keresztények volnánk, nem betsüllyüké gyakorta nagyobra atesti jokot, az örökös jóknak reménségénél,? és nem igyekezünké azon, hogy meg egyeztethessük az évangyéliumal bizonyos mulattságokot, a melyeket arégiek, azal ellenkezöknek tartották, és amelyek ellen, ami pásztoraink, szüntelen prédikálnak, avalo hogy utállyuk abálványozást, de azis valo hogy bálványozokot nem látunk, és már töb ezer esztendönél, hogy a bálványozás közüllünk ki veszet, nem kell tehát azt tartani, hogy az izraéliták ostobábak lettek volna atöb népeknél. azért hogy az Istentöl vett sokszori kegyelemért, abálványozást tellyeségel el nem hagyák, de azt is meg kell gondolnunk. hogy igen mélyen kelleték lenni bennek. az eredendö vétek sebének, mint hogy, annyi sok szent oktatások., és tsuda tételek fellyeb nem emelheték öket, aláthato dolgoknál ugyan is mi azt láttyuk. hogy más népek, ugy mint. az égyiptum béliek, és agörögök. kik másként tudosabbak valának., sokal nagyob vakságban valának ö náloknál.


24 Rész
Az Izraéliták rend tartásárol. szabadságokrol.
és a házi hatalmakrol.

A vallás után. az izraélitak rend tartásirol lehet egy keveset szolni, mivel ökk tellyeségel szabadok valának, fö képpen addig még királyok nem vala, senkit földes uraknak nem tartottak. senkinek hiteket le nem tették, se senkinek avadászat, vagy a halászat nem volt meg tiltva, ót vadásztanak, vagy halásztanak, ahol nékik tettzet, se annyi sok más féle tilalmazás nem volt közöttök, mint közöttünk vagyon, se mások alá nem valának ugy vettetve. mint nálunk vannak még az urak is, mivel azt láttyuk hogy vannak ollyan örökös fejdelmek, kik másoktol függenek, és más fejdelmeknél tiszttségeket is viselnek, ez igy vagyon, német, és olasz országban, nagy szabadságban élnek vala tehát az izraéliták, és mindenkor abban élhettek volna, hogy ha magok, elnem rontották volna magokot, ez is vala Istennek irántok valo szándéka, a mint neki tettzék, a midön szemekre hányatá samuelel, hálaadatlanságokot., királyt kérven magoknak, ezt gedeon is jol tudta, mert amikor királlya akarák tenni, azt felelé jelesen nékik, én nem lészek uratok, az Istennek kell uratoknak lenni,

Nem vala tehát azö országok, se monarchia, se áristocratia, se democratia, hanem amint josef mondgya teocratia, az, az, hogy az Isten maga igazgattya vala öket törvényével, amég azt meg tarták, addig, mind szabadságban, mind békeségben éltenek, de amidön az ellen vétének, azonnal nagy rendeletlenségben estenek, azért is mondgya az irás amidön rendeletlenségeket meg akarja mutatni, hogy abban az idöben izraelnek nem lévén királlya, ki ki azt mivelte. amit akart. az ollyan rendeletlenség. meg gyengitté, és az ellenség igája alá veté öket, mind addig, valamég az Istenhez nem fordulának, ollyankor meg szabaditót küld vala nékik, illyen állapotban valának abirák idejében, némelykor bálványozásban esvén, az ellenségek rabságát is azért elnem kerülték, abálványozást el hagyván, arabságbol is meg szabaditattak. végtére, jobban szereték urat választani magoknak, mint sem a szabadságban maradni. meg tartván az Isten törvényét.

Az ö szabadságok amaga határjában lévén, abban állot, hogy el követhették mind azt, valamit atörvény nem tiltott, nékik, és tsak annak parantsolattyát tartoztak végben vinni, nem lévén senkinek is másnak hatalma alá vettetve, atselédes gazdáknak pedig nagy hatalmok vala agyermekeken, és arab tselédeken,, a sidok közöt, sokan valának ollyanok, kik mások rabságában eshettek, atörvény szerént, abban pedig két okbol eshettek, aszegénység arra vihette öket hogy magokat el adgyák, vagy pedig alopásért, aki meg nem fizetthette alopot marhát, de ugy tettzik, hogy ez a törvény még más adoságokra is tzélóz, mivel Élizéus azért szaporittá meg az özvegy aszszony olaját, hogy meg fizetvén adoságát. meg menthesse gyermekeit arabságtol, avalo hogy a sidó rabok fel szabadulhattak hat esztendö mulva, ugy mint aszombati esztendöben., a ki pedig nem akart élni ezel a szabadságal, ötven esztendö mulva, ajubiléumkor fel szabadult., és agyermekeit szabadságban tette, meg is vala anékik hagyva. hogy arabjokal jól bányanak, és inkáb idegen rabokot tarttsanak, mint sem haza fiait, a soltárbol ki tettzik, mitsoda figyelmetességel valának arabok az urokhoz, valamint aszolga szemei vannak az ura kezein, ugy ami szemeink az uron. az az, hogy gyakorta tsak intésel parantsoltak nékik, és leg kisseb intésekre is kelleték vigyazni uroknak.

A sidoknak arabjokon egesz hatalmok vala, meg ölethették mikor akarták., ez a hatalom abban az idöben, a más nemzeteknél meg volt. mivel arabságot, a hadakozásnak hatalma hozta vala bé, amidön jobban szerették el fogni az ellenséget, és rabságban tartani, és szolgáltatni, mint sem ötet meg ölni, azért azt tartották, hogy ki ki ollyan szabad arabjával, hogy azt meg ölheti, ha arra érdemes, és hogy azoknak gyermekein hasonlo hatalmok vagyon,. mivel nem születtek volna, ha meg ölték volna az attyokot. e vala tehat fundamentuma az uraknak, a rabjokon lévö hatalmoknak, ezel ahatalommal ritkán éltenek viszá, mivel az önnön magok hasznok kötelezte öket arra, hogy rabjokot meg tarttsák. azokbol álván, egyik része joszágoknak. ugyan ezen ókbol is nem bünteté meg az Isten törvénye az olyat, aki meg ütvén rabját. egy nehány nap mulva meg holt az ütésben. az a maga pénze, mondgya az irás., arabját el vesztvén, magat büntette meg, és azt el lehet hinni, hogy a gazdája, nem meg ölni, hanem tsak meg büntetni akarta ötet, de ha arab meg holt a veréskor, azt el lehetet gondolni. hogy a gazdájának. szándéka volt hogy meg öllye, és azért atörvény vétkesnek itélte ötet, a romaiaknak továb ött száz esztendönél hatalmok vala meg ölni rabjokot. az adosokat meg foghatták. és a magok gyermekeit, három szor el adhatták, ezekre szabadságot adván nékik, a tizen két táblára irot törvény, amelyet görög országbol vitték volt el magokal, ugyan abban az idöben, amelyben a sidók viszá térének arabságbol. mint egy ezer esztendövel, mojses után.

A mi pedig a sidoknak, agyermekeken valo hatalmokot illeti, atörvény meg engedte nékik hogy el adhassák leányokot, noha mint egy házaság vala azaz eladás, valamint aromaiaknál, per Coemptionem. mind azon által. azt láttyuk Isaiásnál, hogy az atyák adoságban adták gyermekeket. néhemiás idejében aszegények gyermekeket el adták hogy élhessenek, mások meg azon panaszolkodtanak, hogy nem volt mivel viszá váltoniok gyermekeket arabságbol, azt is láttyuk, hogy hatalmokba volt meg öletni gyermekeket., valamint abölcs mondgya, fenyisd meg gyermekedet., de azt meg ne öllyed, avalo, hogy nem vala erre egész hatalmok. abirák hire nélkül, mint aromaiaknál, hanem atörvény tsak arra ád vala engedelmet az atyaknak, és anyáknak, hogy ha az intés nem használt, abirák keziben adhatták, az engedetlen. és rosz életü gyermekeket. és az ö vádolásokra valo nézve, halálra itéltettek, és meg köveztettek, ugyan ez a törvény meg volt az athénesbélieknél, amelynek evolt fundámentuma, hogy agyermek az attyátol vévén az életet, nem találkozhatik ollyan kegyetlen atya, aki gyermekét meg ölesse. ha azt meg nem érdemelné, igen hasznos is vala az illyen törvény, hogy fenyitégben tarttsa agyermekeket.

Felettéb is lattyuk azt, mitsoda sok rosz következet az atyai hatalom meg gyengülése miat. mivel a fiu, akár mely iffiu légyen is, de mihent meg házasodik, és ha az attya nélkül el lehet, már azt gondollya, hogy nem tartozik annyi tekéntettel néki, mint annak elötte, ez is az oka. hogy a familiák egy mástol ugy el oszlanak, és egy mástol nem függenek, az ollyan iffiak, ha gazdagok feslet életüek. és tékozlok, ha szegények, vándorloká lesznek. ha szinte nem szollok is ajó erkölcs meg romlásárol, de az illyen szabad akaraton valo járás, az országnak is sok roszat okozhat. mivel sokal nehezeb sok számu engedetlen, és egy más közöt meg hasonlot népet igazgatni, mint sem egy kevés számu tselédes gazdáit a familiának, akik az alattok valojokra vigyáztanak.


25 Rész
Az öreg embereknek hatalmokrol.

Nem tsak az atyáknak. de sött még az öreg embereknek is nagy hatalmok vala az Izraéliták közöt. és atöbb népek közöt, még eleinte mindgyárt. tanátsokot, és birákot, az öreg emberek közül választottanak., innét neveztetének romában azatyák, és atanáts urak, ezért is valának oly nagy tisztelettel az öregekhez, amely szokást alacedemoniaiktol vették vala, ugyan is mi egyezik meg jobban atermészettel mint eza szokás, az iffiuság jo a munkára, és a fáradságra, az öregek pedíg tudnak oktatni, tanátsolni, és parantsolni, az iffiaknak ditsöségek az erejekben áll mondgya a bölcs, és az öregeknek tisztelete. afejér hajakban, egy iffiuban, akár mely jó elme légyen., de a tudomány, látás, és proba nélkül, nem elegendö, egy öreg ember pedig, tsak értelmes légyen, alátás, és a proba által, elegendö tudományu, azt az egész historiákbol láttyuk, hogy a mely országokot. az öreg emberek igazgatták, azok jó rendben voltanak, és hogy az igen iffiu fejdelmek uralkodása, nyomoruságos volt., azért is mondgya a bölts, jaj annak a földnek, a melynek gyermek akirállya, ezen nyomorúságal fenyegeté Isten asidokot. Isaiás által, mondván, hogy gyermek királyokot adna nékik, a tudni valo dolog, hogy az iffiuság, se nem békeséges türö, sesemmiben elöre nem vigyáz, arendet nem szereti, es tsak amaga gyönyörüségit, és a változást keresi.

Az Izrael népét, mihent felesedni kezdék, azöregek igazgaták, amidön mojses égyiptumban mene, azIsten parantsolattyábol, hogy a népet fel szabadittaná, az öregeket gyüjté esze, és ö elöttök téve tsudát, meg bizonyittására, küldetésének. az ipját jéthrot, meg vendégelven. az öregek mindnyájan jelen valának avendégségben, az Isten könnyebséget akarván adni mojsesnek., tanátsokot rendele melléje, mondván néki. hogy választana maga mellé, az öregek közül hetven embereket, kik anépet véle együt igazgassák. ebböl ki tettzik, hogy az öregek nagy tekéntetben valának, még a törvény elött, az irás, valahányszor agyülekezetröl, vagy a közönséges dolgokrol emlékezik, az öregeket mindenkor elöl tészi.

Ezért is mondgya a soltár, hogy az Istent ditsérni kel anép, és az öregek gyülekezetiben, a mely gyülekezetett, agörögök ecclésiának nevezték, és a deákok Concionak, vagy senatusnak, de idövel, az öreg névböl, titulust tsináltanak, azért a görög szóból, a papi név származot, és az deák szobol, az ur név, el lehet itélni abbol, hogy a sidok közöt. mitsoda idöben lévö embert számláltanak az öregek közi, amidön az irás aroboám tanátsit iffiaknak mondgya, akik is véle együt neveltettek vala, és akik véle együt tsak nem egy idösüek valának, roboám pedig abban az idöben negyven esztendös vala.


26 Rész
Az Igasság ki szolgáltatásárol.

Az Isten meg parantsolta vala mojsesnek, hogy mindenik városban két féle tisztek legyenek rendeltetve, kik az igasságot ki szolgáltassák. és akiket sophétimnak, és soterimnak nevezték, abizonyos, hogy a sophétim néven. abirákot értették, de a sotérim nevet, egy nehány féle képen magyaráza avulgáta, tudni illik, magistri, praefecti, duces. praecones, a sidok traditioja pedig ezen anéven, érti aváros szolgait, tömlötz tartokot, és más illyen hivatalokot, kik abirák parantsolatit vitték végben, ezek atisztek lévitakbol állottak, és Dávid idejében. illyen tisztek, hét ezeren valának, ugyan ezeket abirákot állittá helybe josaphát, mindenik városban. és ezeknek ada ollyan szép oktatásokot, az irás azt mondgya, hogy jérusalemben, sok lévitákot, papokot. és tselédes gazdakot rendele., kik anagy dolgokot itélnék, anehéz, dolgokot, és kérdéseket pedig, amelyeket el nem igazithaták. aközönséges varosokban lévö birák. azokot ahetven öregekböl álló tanáts eleiben vitték, kik közöt elsö volt a fö pap, a sidok traditioja azt tarttya, hogy amely városokban halálra akartak itélni valakit. huszon három bironak kelletet jelen lenni atörvényen, és amidön pénzröl, vagy aláb valo dologrol volt a törvény, tsak három biró kivántatot, akirály volt pedig az országban a fö biró, valamint samuelnek mondá anép, adgy királyt nékünk, a ki minket itéllyen.

A törvénykezesnek helye aváros kapujában volt, a birák oda gyülekezvén ót tettek igasságot, mert mivel hogy az izraéliták mind munkás emberek valának, akik reggel a munkára mentenek, és estve tértenek viszá, leg inkáb aváros kapujában találkoztanak együt, azt nem kell tsudálni, hogy városokban lakván, mezei munkások valának, mert nem ollyan városok valának azok, mint a mi fö városaink, akiknek akörül valo tartományokbol kel élödni, hanem azokot mind munkások lakták, akik a körül valo földet mivelték, mint hogy pedig anép igen böv volt., avárosok szamais feles volt, tsak ajuda nemzettségének az osztáskor, száz tizen ött város jutot, azután meg mennyit épithettek, mindenik városnak pedig falui valának, kik tölle függöttek. ezekböl el itélhetni, hogy a városok sürüen, és mezei városok valának.

A görögöknél, és a romaiaknál, minden féle dologért a város piattzára gyülekeztek, mivel kereskedök valának, a mi eleink idejében, mindenik urnak akastéllya udvarában gyülekeztek., mind azok kik tölle függöttek, innét is neveztetnek a fejdelmek udvarai,

Mint hogy anap keleti országokban afejdelmek inkáb el zárják magokot., azért minden külsö dolgokot, az udvarház kapujában folytattyák, az Ester historiájábol ki tettzik. ez a szokás, hogy a régi persiai királyok. idejében. a kastély kapuja volt. az udvarlo hely.

Meg volt még apátriárkák idejében az a szokás, hogy aváros kapujában folytatták, aközönséges, és akülönös dolgokot, ábrahám, a hebron városanak a kapujában alkuvék meg atemetöje iránt, mind azoknak hallottára, kik akapun, ki s'bé mentek, a midön a hémor fia sichem, el ragadá dinát, szövettséget akarván tenni az Izraélitákal, aváros kapujában közlék szándékjokot a népel, aruth historiájábol világosan ki tettzik, hogy mi formában mentenek végbe aközönséges dolgok, mivel bóóz, feleségül akarván el venni ruthot, aváros kapujában le üle. és aruth leg közeleb valo attya fiát ót látván el menni, meg álittá. és az öregek közül maga mellé bizonyságul vévén, mindnyájan ót le ülének, és elöttök szándékát ki tévé, és azután aruth attyafia booznak engedé amaga jussát, ollyan formában, amint atörvény parantsollya, tudni illik. hogy a fél lábárol asaruját le voná, emeg lévén, booz, bizonyságul hivá mind az egész népet, ahonnét láttyuk, hogy sok nép gyülekezet vala oda, rend szerént nem lévén szorgos dolgok, akapunál mindenkor feles nép találkozék, azon kivülis egymást mind üsmerték, egymásnak attyafiai voltanak, és igy, egyik a másikának dolgában része volt,

Lehet hogy az illyen közönséges dolgokot irásban tették, noha az irás másut nem szol az illyen irásrol., hanem atobiás és a jérémiás könyvében, jérusálem el pusztulása elött, kevés idövel, atobiás könyveben láttyuk az adosságrol valo levelet, a házaságrol valo Contractust, és donatiot, ajérémiás könyvében. valamely joszágrol valo Contractust, atörvény nem parantsolá amás féle dolgoknak. irásban valo tételét, hanem tsak a feleségtöl valo elválást, mind azon által, ha irásban nem tették is, azö Contractusok jó volt, mivel mindenek elött tsinálták, hogy ha aruth attyafia viszá akarta volna vonni igeretét, az egész bethlehem városa ellene támadot volna, jelen lévén avárosnak egy része, aboozzal valo Contractus tsinálásakor, akik pedig jelen nem voltanak. másoktol meg hallották.

A romaiak, sok ideig nem tették irásban akülönös kötéseket, nem tartván attol hogy valamely kötés bizonyság nélkül légyen, a midön Ceremoniával mondottak ki bizonyos dolgokot aváros piattzán. az egész nép elött, betsületes és emberséges bizonyságok hallattára, az illyen kötések közönségesebbek valának, mint sem egy notarius elött valo mostani kötések.

El mondhatni hogy a sidoknál. aváros kapuja ollyan volt., mint aromaiaknál, aváros piattza, akik élést vittek avárosban, akapunál árulták, ezért is mondá Elizéus hogy holnap igen olttsu lenne az élés a samaria kapuja elöt. a kapunál lévö piatznak pedig, nagynak kelletet lenni, mivel ácháb király. négy száz hamis profétákot gyülekeztete apiatzra, gondolom hogy atöbb városokban hasonlo piatzok valának, és hogy akapuk felet épületek valanak. ahová gyülekeztek abirák, mivel az irás azt mondgya, hogy bóóz fel menvén a kapu feli, ót le üle. és hogy Dávid midön meg hallá az absolon halálát, fel mene akapu felet valo házban. és ót siratá, azt is el hihettyük, hogy az illyen házakban gyülekeztenek esze, atitkos végezésekre. söt még jérusalemben. atemplom kapujánál tették a birák az itéletet, ennyi sok példa után, ne tsudállyuk, ha az irás annyi sok helyt emlékezik akapurol. amidön a közönséges gyülekezetröl, vagy tanácskozásrol szól, az Évangyéliumban. apokolnak kapuji. a sátánnak országát, és hatalmát jelentik,

Mind azon által, akár mely jonak láttassék nékünk lenni az izraéliták közöt, adolgok folytatásának formája, de azt ne gondollyuk. hogy közöttök. hamis perlekedés, huzás, vonás, és igasságtalanság ne lett volna, az illyen gonoszság együt jár az emberi meg romlásal, de föképpen, anagy városokban, agonoszság is nagyob, David ki szaladván jérusalemböl, az absolon fel támadásakor, elönkbe adgya, hogy aharag, és az egyenetlenség a jérusalem falain sétalnak szüntelen, avarosban pedig, anyomoruság, és az igasságtalanság. az uttzáin, az usora, és atsalárdság, de azt el hihetni. hogy se annyi perlekedések, se azok ollyan közönségesek nem valának közöttök mint mi közöttünk.

Mint hogy atörvény mind avilági, mind avallás béli dolgokot egyaránt rendelte, azért különös székek nem is valának, amely biró avallás béli dolgokrol végezet, ugyan azon biro igazitotta el avarosi peres dolgokot is, erre valo nézve, keveseb külömbözö tiszttségek, és tisztek kivántatának ahoz képest, mint sem mostanában vannak nálunk. mivel mostanában tiszttség nélkül lenni, és tsak ajoszágot miveltetni, szégyennek tarttyák, minden tiszttségre, és méltoságra vágy, és ugy tekéntik atiszttségeket. valamint amesterségeket, amellyek után élhessenek, vagy is ugy, mint ollyan titulust, amely meg külömbözteti öket atöbbitöl. de ha valojában. meg visgálnok tsak aleg szükségeseb hivatalokot, meg látnok, hogy igen kevés tiszt viselö személyek kivántatnának azokhoz.

E szerént tselekedtenek régenten, föképpen asidok, mivel Josué idejében tsak négy közönséges tiszttségnek látom anevét, ugy mint Zékénim, ezek tanátsok valának, rásim, a fökk, Sophétim, abirák, sotérim, kik atörvényt végben vitették.


27 Rész
A hadakozásrol.

A törvényes dolgok után., ahadakozásrol beszélhetünk, az Izraéliták közöt, minden fegyver viselö volt, még aléviták és apapok is, bananiás pap, ajosada fia, leg hireseb vala a dávid vitézi közöt, és joáb után, a salamon hadának fö tiszttye lön, hadi embereknek tarták tehát mind azokat, akik azt az idöt el érték hogy szolgálhassanak, husz esztendös korában pedig, ki ki tartozot hadban menni, és készen lenni leg elsö parantsolatra, nem ugy volt nálok, mint mi nálunk, hogy a papoknak, szerzeteseknek., a fegyver meg lett volna tiltva, de még ezeken kivül, sokan vannak, akik nálunk hadban nem mennek, ugy mint avárosiak, kereskedök, mester emberek. a sok szolga. ökk pediglen. mindnyájan. vagy munkások, vagy parasztok valának, kik iffiuságoktol fogvást, a munkában, a fáradságban töltötték élettyeket. azt is ellehet hinni. hogy a fegyver forgatásban öket gyakoroltatták, leg aláb dávid, és salamon idejektöl fogvást, romában. minden városinak ahadakban kelletett menni, és ótt szolgálni bizonyos ideig, ök nem is mondgyák vala. hogy hadat kell gyüjteni, hanem választani, delectum habere mert elegendö hadgyok vala. az izraélitaknál nem vala nehez dolog ahad tartás, mert az ország kitsid lévén, az ellenség földgye pedig oly közel, hogy amely nap az ellenségre mentenek. ugyan azon nap. ki ki amaga házához viszá térhetet, leg aláb más nap.

A fegyverek hasonlitot agörögök, és aromaiak fegyveréhez, ök széllyes, és rövid pallost viseltek, nyilat, dárdát, és lánttsát, aparittya közönséges volt nálok, agábán városa béliek, ollyan parittyások valának, hogy tsak egy ször szálat is meg találtak akövel, saul mindenkor egy kopját tart vala kezében, hogy ha tsak hadban nem mentenek, egyébkor fegyvert nem viseltenek, amidön Dávid nábál ellen akara menni, azt parantsolá ahadának, hogy kössék fel pallosokot. tsak éppen, a németeknél, és a gallusoknál volt az a szokás, hogy mindenkor fegyvert viseltenek.

A sisak, vas derék, és apaiss, oltalmazo fegyverül vala nálok, agoliáth fegyvere rézböl vala. de ugy tettzik hogy az illyen fegyver ritka lett volna az izraéliták közöt abban az idöben, mivel saul király, amagáét akará adni davidra, noha idövel ugy meg szaporodék, hogy oziás király. az egész hadának adhata illyen fegyvert. ám bár, három száz ezer emberböl állot is az ö hada, ugyan ez a király is tétete ollyan hadi eszközököt a jerusálemi tornyokra, a melyekel nagy köveket lehete hajitani.

Az elsö idökben, az izraéliták hada, gyalogságbol állott, valamint a görögöknél, és aromaiaknál, mivel aló nem igen szükséges ameleg országokban, ahol mindenkor szárazon járhatni, söt még haszontalan a hegyek közöt, de a hidég országokban szükséges arosz utak miat, és az ollyan országokban. ahol nagy pusztaságok vannak. ahol a faluk, és avárosok. mesze vannak egy mástol.

A királyok idejében, kezdének az izraéliták, lovas hadat tartani, mint hogy az absolon fel támadásának az elsö jele a vala, hogy lovas hadat, és fegyveres szekereket kezde gyüjteni., mind azon által, a hartzot el vesztvén, öszvérre üle hogy el szaladhasson. salamon gazdag lévén. egyiptumbol hozat vala lovakot, és negyven ezer lovakot tartot amaga istáloiban, a mellet tizen két ezer szekeret., ezek ahadi szekerek. hihetö ollyan szekerek valának, valamint agörögöké. ugy mint, kétt kerekü kis szekerek, amelyeken. egy vagy kétt ember állott, de mint hogy a következendö királyok a salamon költtségit nem követheték, azért, midön aszükség hozta magával, egyiptumba küldöttek segittségért. és ollyankor az irás, mindenkor tészen emlékezetett alóról, hihetö, hogy Ézékiás idejében asidoknak nem vala lovas hadgyok, mivel rabsácé tsufságbol mondgya vala nékiek, jöjjetek az én uramnak, az assyriai királynak szolgálattyára és én néktek két ezer lovat adok. hogy ha találkoznak közöttetek ollyanok., kik azokra ülhessenek.

Az irásbol nem láttyuk. hogy mitsoda fordulásokot, és mitsoda formában rendelték ki az ezereket, noha sok hely tészi fel, aki rendelt hadat,. hanem azt láttyuk, mitsoda formában táboroztak, és mitsoda rendben jártak, erröl szép példát látunk, mojses idejében, apusztában valo táborozásokkor, annak a sok számu népnek. számát jol tudták, ki ki el volt rendelve, a maga nemzettsége közi, és mindenik nemzettségnek különös hellye vala, ez iránt. apátriárkák születéseknek rendire vigyáztanak, trombita szonál utoztanak., mindenkor egyenlö rendbe indultanak meg, és egyenlö rendben szállottanak meg, a frigy ládája pedig. mindenkor atábor közepin volt. atáborban lévö tisztaságra igen vigyáztak, a prédán, és a nyereségen igen kaptak a sidok, valamint atöb népek, mivel azt nagy betsületnek tartották.

Josué idejétöl fogvást. akirályok idejéig, ahad vezérlés azt illette, akit anép választotta arra, vagy akit különösön az Isten küldöt arra, ugy mint othonielt, gedeont. meg másokot, de a népnek, tsak az a része engedelmeskedet annak a fönek, a mely azt választotta, vagy a melynek., az Isten meg szabadittására küldöt valakit, a más része anépnek, szabadságával viszá élvén, az ellenség kezében is eset gyakorta, ugyan ezen ókból kivánák hogy királyok lenne, aki ne tsak igasságot szolgáltatna nékik, hanem aki a hadban vinné öket, és hadakoznék érettek, amidön a szükség kivánta, akirály anépet esze gyüjtötte, és bizonyos számu hadat tartot mindenkor. készen, saulnak három ezer fent álló hada vala. dávidnak ahada, tizenkét seregre vala osztva, mindenik sereg hoszon négy ezer emberböl állot, és ezek rendre tettenek szolgálatot. mindenik sereg egy holnapig szolgált, josaphát, a dávid országanak harmadik részit nem birta, de még is az ö hada tizen egy száz hatvan ezer emberböl állot, nem számlálom azokot, kik az eröségeket örizték.


28. Rész.
A királyokrol.

A királynak hatalmában állot. meg kegyelmezni. vagy meg öletni vétkeseket minden törvény nélkül, ezen hatalommal öleté meg dávid azt, aki azal kérkedék. hogy sault meg ölte volna. és mind azokot. kik meg ölék isbosethet, az izraelnek királyai, adot vetettek még az izraélitákrais, a roboamra valo panaszbol ki tettzik, hogy salamon nagy adót vetett volt anépre, de ezen kivül, a királyok hatalma meg vala határozva., ugy tartoztanak atörvényt meg tartani valamint mások. nem is vala szabadságokban, hogy ahoz valamit tegyenek. vagy abbol el vegyenek. azt nem is láttyuk, hogy valamellyik közüllök uj törvényt tsinált volna. házoknál pedig igen közönséges életet éltenek., de midön valahová mentenek, sok kiséröjök vala, azirás, az absolon fel támadásának, azt az elsö jelit tészi fel. hogy ötven embert jártatot mindenkor maga elött.

Ezek a királyok, a magok gazdaságokbol éltenek, valamint mások, hanem hogy több földgyök., és marhájok vala mint sem másoknak, avalo hogy adávid gazdagsági közi, sok aranyat, és ezüstöt számlálnak. de oda számlállyák. a szánto földeket, és a szöllököt is, a sok olaj, és fige fáit, ökreit, tevéit, szamárit, és juhait, az illyen majorságokbol tartották. tselédgyeket, salamon idejiben., tizen két fö tisztartok valának, el osztva az egész országban, mindenike tartozot sorra, az udvarát el tartani egy holnapig, az udvar költtségire pedig minden naprá kilentzven véka liszt, harmintz ökör, és száz júh kivántaték, illyen költtségel., ött ezer embert. lehetet el tartani, mint hogy pedig ezek nem állottak pénzben, és nem pénzül szedték fel az élést, azért nem is vala szükség annyi sok tisztre, mint mostanában. a fejdelmek tartanak. ez igy lévén, az ezüst. és az arany aládában maradot, vagy más állapotokra költötték.

Ezen okbol vala dávidnak, és salamonnak oly nagy gazdagságok, dávid el készitté mind azt, ami atemplom épületihez kivántaték, a melynek költtsége, fel ment száz nyolczvan ezer tálentum aranyra, és egy millium tiz ezer talentum ezüstre, amely summa. német forint szerént. tészen, ött ezer, nyolcz száz, harmintz négy millium, nyolcz száz, harmintz négy ezer német forintot, de még ezen kivül nagy kintset tétete a bóltban ahová temetkezék, igen sok udvar házakot épitette salamon. sok varosokot meg erösitte, a libánum erdejéböl épitetett házánál., minden hazi eszközök, és edények, tiszta aranybol valának, ezeken kivül két száz nagy paisokot tsináltata tiszta aranybol, mindenikének az árra, fel mégyen, hat ezer, ött száz német forintra, még ezeken kivül, a három száz kerekdéd paisokot. fel számlálhattyuk mindenikét. három ezer német forintra.

Hogy ha a salamon jövedelmét egészen tudhatnok. ezeket nem tartanok soknak, mivel tsak akereskedésböl minden esztendöben fel vett hat száz hatvan hat talentum aranyat. a mely többet tészen huszon egy millium, ött száz ezer német forintnál, azon kivül, az egész izrael népe, és az idegenek adoznak vala néki, arabiának nagy része, és az egész syria, mivel az ö birodalma, egyiptumtol fogvást, az eufrates viziig tartot. és ezek agazdag országok, minden esztendöben sok arany, és ezüst edényeket drága matériákot, fegyvert, fü szerszámot, lovat, és öszvért küldenek valanéki ajándékba, ebböl el lehet itélni, hogy honnét vala krésus királynak az a nagy gazdagsága, akinek. tsak nem oly nagy birodalma vala. mint a salamoné, abban az idöben pedig. az arany, és az ezüst. nem vala annyira el terjedve avilágon, a görögöknél kevés volt, olosz országban. és más részeiben europának. éppen nem vala, ki veszem spanyol országot a hol bányák valának.

Állapodgyunk meg itt egy kevessé, és visgállyuk meg a salamon ditsöségét, mivel kedves dolgot fogunk ót látni, olvassa el ámbár akarki az egész historiákot, de ollyan példát nem talál. hogy az egész világi jókk, és gyönyörüségek ugy együt lettenek volna, mint asalamon életeben, mivel ö iffiu, és szép termetü lévén, nagy bölttséségü, és tudományu vala,. hire pedig oly nagy, hogy minden felöl akirályok követeket küldének hozája, hogy halhassák az ö nagy bölcseségét, és egy nagy királyné maga személyében mene látogatására, ö nagy birodalmat birt. nagy békeségben, gazdagab és szebb ország nem volt országánál, nagy udvara volt. drága palotákban lakot, bé töltve gazdagságokal, minden féle gyönyörüségekben uszkált, minden féle kivánságit bé tölthette, természet szerént szolván, boldognak tarttyuk az illyen embert, mind azon által. abizonyos, hogy boldog nem volt, a mint maga is mondgya, láttam hogy a gyönyörüség, és a vigasság ollyan mint az árnyék, és hogy az én munkáim tsak hejában valoságok. és sziv béli szomoruságok, valának. Eccl.2.4.

A salamon, és az ö népe boldogsága által, kétt dologra tanittya az Isten az egész emberi nemzetet, elöször meg mutattya azt, hogy tellyeségel bé töltötte igéretit, nagy bövségel, meg adván az izraélitáknak mind azokot ajókót, amelyeket meg igérte volt az attyoknak., ugy hogy senki ne kételkedgyék azután abban, hogy meg ne jutalmaztassa mind azokat kik ötet szolgállyák, és parantsolatiban járnak, az illyen bizonyság szükséges vala az embereknek, kik tsak aláthato dolgokot tekéntik, azért, hogy annak idejében, mind a láthatatlan jókót, mind a más életben valo meg jutalmaztatást hidgyék, de mind azon által, az Isten bé töltvén nagy bövségel az izraélitákot, mind azokal ajokal, amelyek ez életet boldoggá tehetik, ada az embereknek arra mind módót, mind értelmet. hogy a világi jokot meg üsmérhessék, és azoknál a fellyeb valo jokra emellyék reménségeket, mert ugyan is kitsoda az? aki ezéltben aboldogságot remelhesse el érni, ha maga salamon boldog nem volt, ki kételkedhetik abban hogy tsak hejában valoság ne légyen, evilági boldogság, a midön ö maga aztot annak vallya. lenni, másodszor, ez a példa meg mutattya, hogy a világi jók, nem tsak mulandók, de még veszedelmesek, azok a szivet bé nem töltthetik, de söt még meg ronthattyák, mitsoda okból tarthatnok mi azt magunk felöl, hogy mi jobra forditanok azokot ajókót, az Isten kedves népenél, akit ugy tettzik, hogy inkáb illette az illyen jó, mivel anéki meg is vala igérve, mitsoda vak meröség volna azt magunkal el hitetni. hogy mi nagyob meg türtöztetéssel volnánk agyönyörüségekben abölcs salamonnál,? aki is annyira el merüle az aszszonyokhoz valo szeretetben, hogy ezerig valo aszszonyokot tarta. az Isten törvénye ellen, a mely szeretet abálványozásban ejté ötet, anép pedig követé rosz példáját, ugyan azon idötöl fogvást, az izraeliták szokási, meg kezdének romlani.

De söt még az Izrael országának, a juda országátol valo el szakadása. is sok roszat okoza, noha, sokal nagyob veszedelemben vala. az izrael országa, ahol uralkodék abálványozás, akut feje minden féle vétkeknek, az árulás, partolás. ót gyakorta történt. ajuda országában pedig, akorona meg marada, adávid nemzettségében, ótt egy nehány Isten félö királyok valának., apapok, és aléviták, mind oda gyülekezvén, atörvényt is meg tartották a vallásal együt.

Az utolso idökben, atörvény meg vetésben lévén, az idegenekel igen kezdének társalkodni, föképpen amidön segittséget keresének nálok, ahadakozásokban., ezért is hányák szemekre oly gyakorta a proféták, az Istenben valo kevés bizodalmokot. az idegenek pedig, a kiket leg inkab keresték. az assyria béliek. és az égyiptum béliek valának, ugyan ezek is voltak leg hatalmasabbak. abban az idöben, hogy pediglen ezeknek tettzhessenek. követik vala ezeknek szokásit, és bálványozásit, ugyan ezen nemzeteknek sorsokot követé az izraéliták nyomorusága., amidön az egyiptum béli erö el esék, és az assyriabéliek hatalmasoká lének.


29 Rész
A sidok rabságban valo létekröl.

Ezek láttzanak tehát nekem leg nevezetesebbeknek lenni. az izrael szokási, közöt, a melyek fent valának. mind addig, valamég az idegenekel esze nem elegyedének., se apogányok alá nem esének, hanem szabadságban birják vala országokat., nézük meg már mostanában, az ö utolso állapottyokban valo léteket, a babiloniai rabságtol fogvást, az ö egészen valo el pusztulásoknak. és el szélyedéseknek idejéig, noha ez ugyan még azon nemzet legyen is, és azon szokást tartottais, mind azon által. abban nagy külömbség találtatik.

Elöször, az utolso idökben, tsak sidoknak neveztetnek, a mint is hogy tsak ajuda országa vala még fent, amidön jérusálemet el pusztitták, már annak elötte száz esztendövel, samária puszta volt, és amás tiz nemzettséget sálmánázár rabságban vitte, a kiket izrael országának nevezték, és noha abenjámiták, és a léviták ajuda országához számláltattak is. de tsak sidoknak, és judeának nevezték.

Josiás halálátol fogvást, ez az ország., amaga el pusztulására siete, sok számu sidok az országot el hagyák, és az ámmoniták, moábiták, és más nemzetek közi menének lakni, a Cháldéusok. jérusálemet meg vévén., rabságban vivék. mind azokat, kik legg nevezetesebbek valának, és tsak a szegényeket hagyák meg, hogy a földet mivellyék, de kevés idö mulva., ezekis égyiptumba takarodának.

A kiket pedig babiloniában vitték., azok a király, és a maradékinak rabságában maradának., mert abban az idöben ollyan vala a hadi törvény, hogy mind azok, akiket fegyveresen fogták el, vagy a mely város magát fel adta, vagy erövel vették meg, mind ezek agyözedelmesnek rabjai valának, atroja meg vételekor, mindenek rabságban esének, még hecuba királyné is, leányával együt.

A romai, és agörög historia. tele illyen példákal. a romaiak, az el fogot királyokot vasban tették, és gyakorta meg is ölték azután, anépet pedig akotya vetyén el adtak, és a földet, romához tartozando népnek ki osztották, az izraélitákal, nem bántanak illyen keményen az assyriabéliek, némellyeknek közüllök nagy szabadságok vala, valamint tobiásnak, gazdagokis valának, valamint joákim, a susánna ferje, ki tettzik a susánna historiájábol, hogy rabságokban is atörvényeket követték, birót tehettek, akinek lehete halálra itélni.

Mind azon által, lehetetlen vala, hogy az idegenekel valo esze elegyedések, nagy változást ne okozna szokásokban, mivel ök leg inkáb arra vigyáztanak, hogy atöbb nemzetekel. semmi képen esze ne elegyedgyenek, mind azon által, sokan közüllök abálványozásra adák magokot, meg tiltot hust ettenek, és idegen nemzetekböl valo feleségeket vevének, és vegtire. anyelveket is el felejték, ugy anyira, hogy hetven esztendeig tartó rabságok után, a sidó nyelvet nem értették, és azt, tsak az irás tudok értették, valamint mostanában adeák nyelvet. közönséges nyelvé lön pedig közöttök, a syriai, vagy Chaldeai nyelv, valamint adaniel irásit láttyuk, azután abetüket is meg változtaták, és arégi betük helyet., a melyeket meg tarták a samaritánusok, a Cháldéusok betüivel éltenek, amelyeket mi hebraicus betüknek nevezük.


30 Rész
A sidok fel szabadulásokrol., és hogy mitsoda
állapotban valának apersák alatt.

Cyrus fel szabadittá öket, és szabadságot ada nékik. hogy judéában viszá mehessenek, és atemplomot meg épithessék, akoron mindnyájan viszá nem térének. hanem babiloniában meg maradának, és akörül valo helyekben, akik pedig egy szers mind viszá tértenek, azok igen kevesen valának, leg elöbször, akiket viszá vive Zorobabel, nem valának ötven ezeren, oda számlálván. az aszszonyokot., és agyermekeket, mitsoda nagy külömbség vagyon ezen ötven ezer szemely közöt. és akik ésdrásal is viszá térének, mint egy tizen ött százan, holot josaphátnak tsak fegyver foghato embere meg volt tizen két száz ezer., lehet hogy az után is viszá mentenek valamely kevés seregel.

Hazájokban érkezvén, azon igyekézének, hogy ki ki amaga örökségét kezihez vehesse, és meg tarthassák magok közöt a familiákra el osztot joszágokat, erre valo nézve. azon munkálodek esdrás, hogy a familiák gyenelogyiáit rendbe vehesse. a melyekben, leg bövebben tészi fel, a juda, lévi, és benjámen nemzettséginek gyenelogyiáit, és azoknak lako hellyeit, hogy pediglen jérusálem városa fel épülhessen, és népes lehesen, mind azokot bé fogadák, akik ótt akarának lakni. avalo. hogy ezel az osztásnak rendét esze keverék, de az igasság hozá magával, hogy a jelen valók, birhassák azoknak joszágokot: kik nem akarának viszá térni az országban, evolt az oka, hogy szent josef galiléai názáretben lakék. noha az ö familiája bethlehem városábol származot, ajövendölö anna jérusalemben lakék, noha az Aser nemzettségéböl volt, ez igy lévén tudta ki ki amaga nemzettségét, és meg tartották vala gyenelogyiájokot, valamint ajosef gyenelogyiájábol ezt láttyuk, noha ö tsak egy szegény mester ember vala közöttök.

Az ö viszá térések, és meg telepedések után. leg elsö gondgyok avala, hogy egészen meg vállyanak az idegenektöl, és hogy meg tartassák atörvényt, amely tilttya az idegenekel valo házaságot., de söt még ollyan nemzetekre is terjeszték atilalmat, akikel atörvény nem tiltotta aházaságot, ugy mint az égyiptum béliekel. az ammonitákal, és amoabitákal, de mint hogy meg probálták vala, a salamon példájábol, hogy mitsoda rosz következet, az illyen szövettségekböl, azért, aközöttök lévö bölttsek, jobban szereték. a törvént illyen képen magyarázni, és ki terjeszteni, hogy annál szorosabban tartassék meg, apapok leg inkáb tarták meg ezt atörvényt, nem vévén mást, hanem ki ki amaga nemzettségéböl valo személyt, josef fel tészi, hogy még az ö idejében mint vigyáztanak erre apapok, közönségesen szolván. asidok soha ollyan hüségel nem voltanak az Istenhez, mint abban azidöben, annyira is meg rémitette vala öket az Isten ostora, és aprofétiáknak az iránt valo bé tellyesedések, hogy arabságbol valo meg szabadulások után, soha többé nem hallatot abálványozás közöttök.

Az elsö persiai királyok alat, igen nagy nyomoruságban valának, aszomszédságokban lévö nemzetek hozájok irigységel valának, fö képpen a samaritánusok; mindenkor veszedelemben forgottak, mindenkor várhatták magokra ahalált, leg kisseb parantsolattyára akirálynak, valamint azt láttyuk, hogy ámán mitsoda parantsolatot nyert vala akirálytol, és hogy mi formában menté meg öket ahaláltol esther, atemplom épittésit pedig husz esztendö mulva végezék el, viszá jövetelek után, hogy pediglen jérusálem városát kö falal, körül vegyék, arra hatvan esztendö kivántaték, és igy, nyolczvan esztendö mulva állának helyre, könnyen el hihettyük. mitsoda szegény ország vala, a, mivel herodotes, abban az idöben élvén, syriát, pheniciát, pálestinát, és Cyprus szigetét, tsak egy gubernátorság alá tészi. és ezek dáriusnak tsak három száz ötven tálentumot adnak vala adoban, tsak annyit. mint aleg kisseb tartomány, holot tsak egyedül a babiloniai tartomány, ezeret fizetet, de már aromaiak idejében pálestina többet fizet vala, mivel hérodesnek 760 tálentumot adozék, amely tészen, hét száz, ötven ezer forintot,

A sidok, lassan, lassan fel kezdének épülni, és apersak birodalma alat, a magok törvények alat éltenek, respublica formájára, a fö pap, ahetven egy tanátsokal igazgattya vala anépet, az ország meg népesedék, és aföldet mivelni kezdék. valamint az elött, abövség. helyére jöve, oly nagy békeségben, és tsendeségben is valának, 300 esztendeig. hogy semmi háboruság nem lett közöttök, ez is az oka, hogy az irásokban, néhémiástol fogvást, amakabaéusokig, oly nagy üreség találtatik, azIsten temploma tiszteletben vala még az idegeneknél is, és oda sok ajándékot küldenek vala, egy szoval a sidok oly nagy boldogságban valának fel szabadulások után, hogy a proféták, amidön arrol szolnak. amessiásnak. fényeségel valo uralkodásához hasonlittyák.

A görögök abban az idöben kezdék üsmerni a sidokot égyiptumban, és syriában, ahová sokat jártanak, és ez az üsmerettség szent justinus, és az alexándriai szent kelemen szerént. nékik nagy hasznokra fordula, mivel agörög poéták, atörvény tsinálok, és a filosophusok, aleg jób tudományokot, a sidoktol vevék, a mint is solon, sokat lakván égyiptumban. a mely törvényt ada azután, az athénes bélieknek. amojses törvényéhez nagyon hasonlitot, pythagorás egyiptumban sok ideig lakék, onnét babiloniában mene. Cambys király idejében, ahol asidokal társalkodhatot, pláto sok esztendökig tanula egyiptumban. és sok szép dolgokot mondat socratessel, amelyek hasonlitnak a mojses tanyitásához., könnyen el is hihetni. hogy amit mojses tanyitot, ö annak valamely részit tudhatta.

Valamit pláto atörvényiben fel tészen. aztot mind követték a sidok, ugy mint., hogy ki ki amaga munkája után élyen, pompa, és nagy vágyodás nélkül., leg föveb jonak tarttsa az igasságot, el kerülvén a változtatást, és az ujságot, azt észre lehet venni, hogy a mitsodás böltseségü embert kiván, egy ország igazgatására, azal, mojsesre, dávidra, és salamonra tzélozot, sok helyeken is tészen fel holmi ollyan tráditiokot, az embereknek holtok után valo meg itéltetésekröl. és amás életröl, amelyek valoságos részetskéi, az igazán valo tudománynak, hogy ha pláto, és atöb görög bölttsek. nem a sidoktol hallották is ezeket anagy igasságokot, leg aláb azokot meg halhatták más egyéb nap keleti tudosoktol., akik közeleb lévén az emberi nemzet eredetéhez, és régieb irások is lehettek kezeknél, mint sem agörögöknek, azok inkáb meg tarthatták atráditiokot, amelyek, ám bár, fabulákal valának is esze keverve.


31 Resz
Hogy mitsoda állapotban valának a sidok.
agörögök birodalmok alat.

Nagy sándor sok országokot meg hodoltatván, a sidok is birodalma alá esének, és agörögök jobban kezdék meg üsmérni. ezt a nemzetet, eztet josef bizonyittya Cleárcesel, az áristotélles, és hecates abderites tanitványával, a sidok valamint apersák alat, ugy a macedoniai fejdelmek birodalmok alat is, amagok törvényekel éltenek, de mint hogy, a syriai, és az egyiptumi királyok közöt laktanak, hol egyikének. hol amásikának kelletet engedelmeskedniek, a melyik akettö közül eröseb vala, és ezek akirályok, hol jól, hol roszul bánnak vala vélek, nagy sándor nem kételkedvén hüségekben, nékik engedé a samaria tartományát, és azt azadó alol fel szabadittá, alexándria városát meg épitvén, sidokal meg telepitté, ollyan törvényt, és szabadságot ada nékiek, valamint atöb lakosoknak, ugy anyira, hogy ök is amacédoniai nevet viselék, avalo hogy a ptoloméusok közül az elsö, meg vévén jérusálemet sok számu sidokot vive rabul egyiptumban., és azokot el széllyeszté az országban, de idövel, látván hogy mitsoda hüségel tarttyák meg hiteket, azok közül sokakot. az eröségek örzésire rendelé, és ollyan jol bánék vélek, hogy melléje menének sokan jo szántokbol, ennek a királynak a fia, philadelphus, meg váltá mind azokot a sidokot. kik országában rabok valának, és nagy ajándekokot külde jérusalemben, annak emlékezetire, hogy a sidok törvényit, meg forditatá amaga nyelvére.

A syriai királyok közül is egy nehányan kedvezésel valának hozájok, seleucus nicánor, nagy szabadságot ada nékik avárosokban. melyeket épitette, kis ásiában, és az also syriában, söt még antiochiában is amaga fö városában, anagy antiochus király, igen nagy hasznokot vévén a sidoknak., nagy engedelmet, és szabadságot ada jérusálem városának, hogy pediglen magának jobban meg tarthassa lydiát, és phrygiát, oda sok sidó népet külde, ót nékik helyt ada hogy városokot építtsenek, és azokhoz szántani valo földeket.

A midön illyen formában, valamely uj helyekre telepitették meg a sidókót, ök ollyankor, leg elsöben is arra kérnek vala szabadságot., hogy amagok vallásokban. és törvényekben meg maradhassanak, de mind azon által, kételenek valának sokat fel venni agörögök szokásibol, valamint hogy a Cáldéusok szokásibol sokat fel vettek vala, de mindenek felet, azt el nem kerülheték. hogy görögül ne beszéllyenek, amely nyelv akoron, közönséges vala, anap keleti országokban. ez a nyelv pedig fent marada. mind addig, még a romai birodalom tarta, ettöl is vagyon. hogy sokan görög nevet viselének, ugy mint, áristobolus. philon, andrás, philep, vagy pediglen a sidó névböl, görög nevet tsinálának, ugy mint, jáson. ajésus helyet, simon, a simeon helyet, hiérosolima, jérusalem helyet,

Hihetö, hogy abban az idöben menének által atengeren a sidok, hogy meg telepedgyenek Europában, mivel azok akik görögül tudtanak. és akik már meg szokták vala agörögökel valo lakást ásiában, syriában, és égyiptumban, az ollyanok mindenüt meg telepedhetének, az egész görög birodalomban. söt még macédoniában is, és meg másut, ahol leg alkalmatosabnak tartották, azt láttyuk, hogy a midön szent pál az évangyéliumot prédikállá, két száz öttven esztendö mulva, a nagy antiochus király után, agörög városokban mindenüt sok sidokot talála, avalo hogy az ollyan sidok, fél görögök valának, és anap keleti sidok. ezeket héllénistáknak nevezik vala. és ezt a nevet héllén, agentilisekre adgyák vala, amely név, görögököt tészen, ettöl vagyon, hogy szent pálnál, a gentilis. vagy agörög, mind egyet tészen.

A sidok illyen formában, esze lévén elegyedve. agörögökkel, akik szerették., mindent meg látni, és hallani, könnyen ki tanulhaták asidó vallást. és törvényt, fö képpen az után, hogy a szent könyveket meg forditták, a melyeket igen tisztelik vala aközöttök lévö tudosok., mindnyájan tsudálták a sidok templomának szépségét., és a Cérémoniáknak szép rendét. maga ágrippa, az augustus veje, ezeket tsudalkozásal nézte, de leg nagyob részének agörögök közül, a sidok szokási, és tudományi nem tettzhetének, mivel ök tsak ahejában valoságokban foglalták magokot. ut primum positis, nugari graecia, bellis coepit, horat. a valo hogy filosophusok valának közöttök, de azoknak nagyob része, azzal meg elégedtek. ha ajó erkölcsröl beszéllettek, és nagy kiáltásal disputálhattak. atöb része pedig agörögöknek, alátásban, hallásban foglalták magokot, és a fö mesterségekben; némellyek közüllök arethoricára adták magokot, némellyek avers tsinálásra, akép irok, képfaragok, az áts mesterek, nagy betsületben valának közöttök, mások a geometriában, ástronomiában, foglalatoskodtanak, ezen nemzet közöt az emberek, tsak nem mind, vagy tudosok, vagy restek valának.

A romaiak szokása sokal állandób vala, mivel ökk, tsak a mezei munkában, atörvényes dolgokban, és ahadakozásban foglallyák vala magokot, és örömest agörögöknek engedék a mesterségeket, és a tudományokot. romae dulcae fuit, et solemne reclusa mane domo. horat. adván tsak arra magokot., hogy a birodalmat nagyobra terjeszék, és anépet igazgassák, asidok pediglen, mint hogy tsak az Isteni szolgálatnak tudományában foglalák magokot,, azert agörögök öket, tudatlanoknak tarták, látván hogy ök más féle tudományon nem kaptanak, hanem tsak atörvényeknek tudományán, erre valo nézve is nevezék öket barbarusoknak, és sokal aláb valoknak tarták öket atöb nemzeteknél, azért hogy a vallásokot, szomorunak, és balgatagnak tarták lenni, Judaeorum mos tristis. absurdusque. tacit. látván azt, hogy asidok, avallásokra valo nézve, se a tobzodo, se a feslet életre nem adták magokot, az ö nékik igen viszá tettzet, de leg inkáb azon ütköztenek meg, hogy szombat napokon semmit nem miveltek, bizonyos idökben böjtöltenek, és hogy minden féle állatnak husábol nem ettenek.

Ök a sidó nemzetet ugy tekintették, valamint az egész emberi nemzetnek ellenségét, ezek magokot el vonnyák atöb nemzetektöl, mondá egy görög filosophus, semmiben velünk meg nem egyeznek, se az ételben, se az imádságban. se az áldozatban, és sokkal meszeb vannak töllünk, mint sem az india béliek.

Tegyük azt is hozája, hogy a sidok irtozván abálványózástol, meg vetették akép irást, és akép faragást, amely mesterségek. igen kedveségben valának agörögöknél, a sidók pedig semminek tarták aköböl faragot képeket, mint ollyan haszontalan munkákot., amelyek tsak nevetésre valok, és a mellyek, tsak a heverö embernek munkáji: ettöl is vagyon hogy az irás sok helyt abálványokat hejában valoságnak nevezi, mint ollyanokot. amelyek haszontalanok, de még sok helyt utálatosságnak is nevezi, mivel ugyan utálatosságra méltok, ha meg tekénttyük avakságot, a melyel isteni nevet adtak azokra, azt is el mondhattyuk. hogy a sidok nem halhatták irtozás nélkül, az utálatos fabulákot. amelyekel tele valának agörög poéták, ezért is igen gyülölék öket agramatisták, akik a fabulákot magyarázák vala, és mind azok akik aversek éneklése után élödtenek. vagy akik betsületeket, azok által keresék.

A valo. a sidok azt tartották, hogy nem kell meg tsufolni a más nemzeteket., se roszat nem kel mondani azoknak istenekröl. de nehéz vala magokot meg tartoztatni, hogy valamely tsufságra valo szót ne mondgyanak., egy görög gramatista., mitsoda haragal nem halgatá az olyan sidot, aki aprofétiákbol szollot abálványok ellen. aki homérust, tsalárd és hamis profétának mondá lenni, aki az istenek genelogyiáit, és szerelmit utálatosnak tartotta,? aki az ö komédiájokot, és Ceremoniájokot utálta, egy szoval, aki tsak a maga Istenét vallotta, igazán valo Istennek lenni, és hogy, tsak egyedül, a sidó nemzet üsméri, az igazán valo vallást. és tudományt, a sidokot pedig, tsak azért is nem halgattyák vala örömest., mert ök nem tudtak az ékesen valo szólláshoz, se valamely árgumentumal nem bizonyitották beszédeket, hanem tsak ameg lett dolgokot hozták elé. ugy mint, azokat a nagy tsuda tételeket amelyeket tett az Isten ö érettek, a közönségese a görög nép közöt. nem külömböztetheté meg ezeket atsudákot, azoktol, amelyeket hallot minden nap a fabulákban., afilosophusok pedig lehetetlennek tarták azokot atsudákot, mivel ök tsak a természetnek rende szerént okoskodtanak.

A görögök ilyen gondolatban lévén a sidok iránt, örömest halgaták, a fénéciabélieknek, és az égyiptum bélieknek gyalázásokot, és más többekét., kik ellenségi valának a sidoknak, ebböl származának azok ahazug fabulák. a melyeket ir tacitus a sidok eredetéröl,

De ezeken ahazugságokon kivül. a melyeket könnyü vala meg vetni, agörögök eröszakoskodásra, és üldözésre fakadának., mivel ptoloméus philopator. aráphia hartzot el vesztvén, a sidokra terjeszté haragját. és ennek a fia, epiphanus, meg boszszonkodván azon, hogy ötet nem engedték bé menni a sanctuáriumban., az éléphántokal akará öket meg öletni, valamint ezt láttyuk amakabaéusok harmadik könyvéböl, a görög éditioban. a syriai király, heliodorus. fel akará séléucus philopator idejében, a templomot prédálni, és annak kintsét elvinni, de az Isten azt meg menté tsuda tétele által, antiochus király idejében, épiphánus, rettentö képen kezdé öket üldözni, azért is az anyaszent egy ház, amartyrumok közi számlállya azokot, kik akoron meg öletettek az Isten törvényéért,

Nem is tudunk ezeknél régiebbeket, kik ahitért meg holtak volna, valo hogy Daniel az oroszlányok közi vettetvén, és ahárom társai azégö keméntzében, ezek részesültenek a martyrumságnak érdemében, de az Isten tsudálatosan szabaditotta meg öket, Eléázár, és hét atyafiak, és más többek, a kikröl emlékezik a makabaéusok könyve, leg elsö példa az egész világ historiájában, kik ahitért holtanak volna meg, azon idö elött, nem látunk egy pogányt is, seegy filosophust, aki valamely kint, vagy halált szenvedet volna a maga vallásáért,

Josef, ezt aszemekre hányá apogányoknak, mondván, sokan aközüllünk valo rabok, inkáb nagy kinokat, és kinos halálokot szenvednek, hogy sem leg kissebbet is mondgyanak valamit atörvény, és az irások ellen, de ki volna az agörögök közül. a ki jobban nem szeretné. az egész könyveket el égetetni, mint sem leg kissebet is szenvedni azokért.

Valo hogy sokan valának ollyanok asidok közül, kik ellene mondának vallásoknak, és törvényeknek, de az ollyanok nem tartatának azután sidoknak. akik pedig hivségeket meg tarták, annyira szereték törvényeket, és szabadságokot, hogy végtire fegyvert fogának, azokért, a syriai királyok ellen, mivel ezek afejdelmek. tellyeségel. el akarák rontani azokot a szabadságokot,. a melyeket vettek vala a sidok. apersiai királyoktol, nagy sándortol, és atöbb. görög királyoktol, egészen is el akarák törleni, az igazán valo vallást.


32 Rész
A Makabaéusok idejében valo dolgokrol.

El érvén tehát amakabaeusok idejét. amelyben fel támada a sidó nemzet, és az elöbbeni fényes állapottyára tére, ez után, nem is azokot anyomorult sidokot fogjuk látni, akik tsak azon igyekeztenek hogy békeségben maradhassanak., az öregek, és a fö papok alat, és a kik boldogságnak tartották, ha szabadosan mivelhették földgyököt, és ha szokások szerént szolgálhatták, az igazán valo Istent, mivel már ebben az idöben senkitöl nem kezdének függeni, magokot meg erösitték jó haddal, eröségekkel, más nemzetekel valo szövettségekel, nem tsak a szomszédságokban lévö fejdelmekel, hanem még aromaiakal, az egyiptum béli királyokal, és a syria béli királyokal, akik is oly roszul bántanak vélek, de kételenek valának már most baráttságokot keresni,

A sidok, városokot is kezdének venni, hircanus jános, meg vevé sicsem, és garizim városit, és a samaritánusok templomát elrontá, oly igen nagyra terjede azö hatalma, az egész Izrael földén, de söt még az országon kivül is meg probálák azö hatalmát, mivel syriában., az antiochus sidites halála után, sok városokot meg véve, és iduméát, egészen maga alá hodoltatá, ugy annyira, hogy még arra kénszeritté öket, hogy magokot környül metéltessék, és a mojses törvényét bé vegyék, ennek a fia aristobolus, fel ékesitté hatalmát királyi jelekel, mivel akoronát fel tévé, és királynak nevezteté magát,

De igen kevés ideig tarta asidok ditsösége, mert mivel hogy az ö helyre valo állásokot. az egyiptumnak, és syriának erötelenségek okozá, ugyan ezen két országnak el romlások is lett tsak hamar oka eseteknek, mert a romaiak rettentö nagy hatalmok, mindenüvé el terjede, valo hogy az ö esetek, az országban lévö egyenetlenség miat kezdödék, és akét egy test vér atyafinak. hircánusnak, és áristobolusnak viszálkodásokbol, egy szoval a sidok tsak 80 esztendeig lehetének szabadságban., számlálván attol az idötöl, amelyben simont fejeknek tévék, addig az idöig. amelyben hircánus bé hozá pompéust az országban, aki meg vévén jerusálemet, a sidokot, ado alá veté.

Továb valának husz esztendönél illyen nyomoruságban, az ország két felé lévén oszolva, akét egy test vér atyafiu közöt, aromaiak pedig igen pusztittyák vala. az országot, és egy nehány versben, többet tiz ezer tálemtumnál vittek ki az országbol, ugy mint, husz milliumnál, brutus, es Cassius, meg veretetések után, a párthusok eröt vévén marcus antoniuson, meg vevék syriát, és pálestinát. és el vivék rabul hircanust, mind azon idö alat., amelyben apárthusokal valo hadakozási tartának aromaiaknak, pálestina igen pusztult, a sok féle nemzetekböl álló hadaktol, kik az országban alá s' fel jártanak, söt még a szomszédságiban lévö nemzetek is igen rontották, fö képpen a szeretsenek,

A valo hogy egy kevesé helyre ála hérodes alat., aki mind a békeséget, mind abövséget az országban hozá, aki mind hatalmas, mind gazdag vala, de azt nem mondhatni hogy az ö idejében a sidok szabadságban lettek volna. mivel ö maga sem volt, és tellyeségel aromaiaktol függöt, ez a király, iduméus nemzetböl lévén, idegen volt, a sido vallást nem követte, hanem tsak valamely résziben, a főpapság béli rendet fel forditá. és ezután, tsak azok valának fö papok, akiket akirályok tettenek,

Hérodes halála után, a hatalom is oda lett, az ö maradéki, tsak valamely részit tarták meg az országnak, és azt sem sokáig, judéában, aromaiak gubernátort küldének, aki a syriai Consultol függöt, végtire a sidoknak el kelleték hadni az országot. és arra az állapotra jutni, amelyben még most is láttyuk, etehát az az utolso idö, amelyben meg kell tekéntenünk öket, a makabaeusok alat, azö szabadságban valo lételektöl fogvást, azö egészen valo el pusztulásokig, vespásiánus alat, epedig 200 esztendöt teszen, a mely magában foglallya, nagyob részit a makabaeusok historiájának, és az uj testámentumnak historiáját, a sidok szokási pediglen, igen különböznek vala ezen utolso idökben, a régi idökben lévöktöl.


33 Rész
Az utolso idökben lévö sidoknak szokásirol.

Ezen utolso idökben lévö sidok, sok féle nemzetekel valának esze elegyedve, mivel minden féle nemzetekböl menének az országban meg telepedni, sokan judéában menének lakni, némellyek pedig atemplomban valo áldozatért mentenek jérusalemben, de még ezeken kivül, mindenkor voltanak ollyan pogányok, akik meg tértenek, és proselytáká lettenek, ez igy lévén, a sidok már akoron nem mondhaták magokat tsak egy féle nemzetnek lenni, mint annak elötte, akiknek egy nyelvek, és egy szokások volt, mivel sok féle nemzetekböl valok kezdének esze gyülni, az egy vallás alá, de söt még azok is, kik a szent földet lakták. elegyesen valának iduméusokal, szeretsenekel, égyiptum béliekel, phenicianusokal, és görögökel.

A sidok egy mást mind atyafiaknak tartották, és akár mely részin voltanak avilágnak, de egy mást segitették. az uton járo sidoknak szállást adtanak. a szegényeket segitették. fö képpen ajudéában lévöket, mivel hogy azok, kik mesze földön laktanak. meg nem fizethettek buzául, vagy más egyéb földi gyümölcsül atizedet, és minden féle gyümölcsnek sengéjit. se innep napokon atemplomban nem mehetének, hogy oda ajándékot vigyenek, azért mind azokot pénzül szedték fel egy más közöt, és minden esztendöben jérusálemben küldik vala, az áldozatokra, apapok, és a szegények tartásokra,

Az illyen pénz szedés, egy nehány saeculumig tarta a templom el pusztulása után, a sidó nemzetnek feje, akit pátriárkának nevezték. bizonyos idökben tanácsbélieket küld vala minden tartományban. akik meg visgálták a synagogákot, és egy szers mind a pénzt is fel szedvén, apátriárka kezében adták, ezek atanács béliek rend szerént apatriárka mellet laktanak, és öket apostoloknak hitták, az az, követeknek, de idövel, akeresztény tsászárok meg tilták. az illyen pénz szedést, apatriárkai méltoság, fiurol, fiura szállot, azert is sokszor gyermekek voltanak patriárkák, hogy pediglen viszá térjek még arra az idöre, amelyben a templom fent állot, akoron a sidoknak minden tartományban ollyan fejek vala. akik nekik atörvény szerént szolgáltatták ki az igasságot.

Judéában pedig anépet, az öregek közül valo hetven tanátsok igazgaták, minden synagogának egy feje vala, ahoz papok, és szolgák, kik a synagogát örzötték, és akönyvet akeziben adták a doktornak, aki tanyitot, minden városban, amint már azt meg mondottuk, huszon három birák valának,

A judéabéli sidok, a földi munkában, és a marha tartásban foglalták magokot. és minden féle mezei gazdaságban., az irás eszerént adgya elönkben, a simon idejében valo boldog állapottyokot a sidoknak, ki ki tsendeségben miveli vala földét, ajudéának földe termékeny vala, és a mezei fák, sok gyümölcsöt hoztanak, az öregek, a piatzon ülvén, az ország dolgárol tanátskoztanak. az iffiak, hadi köntösökben tzifrálkodtanak., az egész országban békeség vala, izrael nagy örömben volt, ki ki amaga szöllöje, és fige fája alá ülhetet, és senki nem háborgatta, ezért is mondgya az irás, hogy ne utállyad anehéz munkát, és a szántást, melyet a magosságbéli rendelé. eccli.7.16.

Mindenik nemzet a szokást, egészen meg nem változtattya, mivel még abban az idöben., siciliában, és olosz országban, jo familiábol valának szántó, vetö emberek, német országban pedig, mindenkoron lésznek vadászok,

Leg nagyob része az évangyéliumban lévö példa beszédeknek, a mezei életröl vannak, ugy mint, egy olyan. a ki jó magot vetett el. a konkolyrol, a szöllöről, a jó, es haszontalan fárol, az el tévelyedet júhról, ajó pasztorol, mind ezeket városiak elött mondották. valo hogy vannak ollyan példa beszédek., amelyekböl ki tettzik, hogy a sidok pénzel is kereskedtenek, és hogy közöttök valának usorások. sokan közöttök publicánusok is valának. az az, ollyanok, kik az adot meg árendálták, noha az illyeneket közönségesen gyülölték, erröl hires példa, josef, atobiás fia, a ki ptolomeus epiphanes alat, meg árendálván az egész syriának, és phéniciának az adoját, igen meg gazdagodék.

Ha a sidok közöt usorások, és adó szedök valának, annál is inkáb valának kereskedök, ezért mondgya azirás. eccl. 26.28. hogy nehez akereskedönek el kerülni az igasságtalanságot, és a kalmár. vétkezik, ha tsak anyelvével is. meg másut azt mondgya, hogy a gazdagság kivánása, meg vakittya az embert. és avétekben ejti, illyen formában akarja vala az Isten amaga népét viszá vinni a maga régi szokására, eleiben adván, azokot a helyes okokot, a melyekért az ö attyok. meg vetették akereskedést.

De ök ezeket az oktatásokot bé nem vevék, és a miolta tellyeségel el pusztulának., az olta hová továb jobban el távozának. arégi izraélitaknak., termeszet szerént valo közönséges életek formájátol, már sok idötöl fogvást, a sidok földet nem birnak, és a mezei munkára nem adgyak magokot, tsak a kereskedésböl élnek, aleg aláb valo kereskedésre is reá adgyák magokot, még tsak az ollyan is ritka közöttök, akinek, magának volna háza avárosokban.

Sokan magokot adoktorságra adák, a prédikátorok könyveben azt láttyuk, hogy ezt a tudománt jovallya. mint hasznost, az évangyélium pedig emlékezik ollyan aszonyrol., akit adoktorok meg nem tudták gyogyitani, és aki minden joszágát. az orvoságokra el költötte, az irás meg másut azt mondgya, hogy sok idöt kiván, abölcseségnek tudománya, Eccl. 38.15. ugy tettzik mint ha, azt akarná meg mutatni, hogy akoron az irás tudok, és adoktorok abban foglalták magokot., de azt is meg mutattya, hogy a mesterségek szukségesek, amint is hogy, sok mester emberek valának abban az idöben a sidok közöt, példák az apostolok, szent josef, és akristus maga, de söt még szent pál irás tudo lévén, mesterséget tudot,


34. Rész
A sidok sok féle vallásirol. és babonaságirol.

Abban az idöben, jonathás, amatathiás fia alat, egy nehány féle vallás kezdödék, ugy mint farisaéusok, saducenusok. és esseniánusok, a farisaeusok.. atörvényel együt, más egyéb traditiokot is tartottak., melyeket az attyoktol vették vala, és a jó tudományt, amelyet tanyitották, sok babonaságal meg elegyitették, azt tartották, hogy az Isteni rendelése, vezeti aszabad akaratot, a saducéusok pedig mindent a szabad akaratnak tulajdonitottak, az irást, tsak betü szerént tartották, és azt hitették el magokal, hogy nem kell hinni, se afel támadást, se a lélek meg halhatatlanságát, se azt hogy angyalok volnának az égben, ez igy lévén, az Istent tsak a földi jutalomért szolgálták, és agyönyörködtetéseket kedvellették. magok közöt nem valának egyesek, és községen., kevés hatalmok vala, ezek sokan nem valának, de a sidoknak, mind az eleiböl állottak, söt még az áldozo papok közül is valának közöttök, aköz nép inkáb hajlot a farisaeusokhoz, akik külsö képen. nagy buzgoságot mutattak, és akiknek. nagy hatalmat adot vala alexandra királyné, a még a gyermekei fel nevelkedének.

Az esséniánusok, különös vallást tartának. ezek anagy városokot kerülték, ajoszágokot együt birták, közönséges ételel éltenek, az imádságokban, és atörvényröl valo elmélkedésekben sok idöt töltöttek, az ö életeknek modgya, igen hasonlitot a proféták, és a récábiták élettyekhez, sokan valának ollyanok közöttök, kik meg nem házasodtanak, és oly elmelkedö, és tekelletes életet éltenek, hogy sokan a szent atyák közül, öket, keresztényeknek tarták lenni.

A farisaéusok, anagy városokban lakván, magok közöt egyesek valának, külsö képen, közönséges, és szoros életet éltenek, de leg nagyob resze közöttök, a maga hasznát keresö, nagyra vágyó, és fösvény vala, atörvenynek külsö képen valo meg tartására igen vigyáztanak, nem tsak a nagy féle gyümölcsnek adgyak vala meg atizedét. de még afüveknek is, ugy mint a kömény magnak, mintának, és akölesnek, igen nagy szorgalmatoságal mosák vala meg az ivó edényeket, ételhez valo edényeket. és aházi eszközököt, magokot is gyakran meg mosták, anyira meg tarták a szombatot, hogy vétkes dolognak tarták lenni, hogy a kristus egy kevés sárt tsinála azujával, és hogy az ö tanitványi, abuza fejet le szakasztották szombat napon ezek gyakran böjtölének, sokan közüllök kétszer egy hétben, hetfün, és tsötörtökön, ezek mutogatás képen hordoznak vala másoknál hoszab totaphotot, és zizithet, deákul. phylectaria, et fimbrias, a phylectaria, atörvény egy nehány verséböl álló irás vala. a melyet a homlokokon, és abal karjokon hordozták, valamint emeg vala nekik hagyva, hogy az Isten törvénye mindenkor a szemek elött, és a kezeken légyen, az zizith, nem egyéb, hanem sok féle szinü rójt vala, a melyet a palásttyok szegeletein kelletet nékik viselni, hogy az Isten parantsolatira emlékeztesse öket, a sidok még mostanában is viselik ezeket akülsö jeleket, amidön asynagogában mennek, de tsak mives napokon, mivel szombat napokon. és más innepeken, azt tarttyák, hogy ezekre nintsen szükségek.

A farisaéusok mindenek láttára adnak vala alamisnát. az ortzájokot meg festették sargára, hogy mások azt gondollyák. hogy ök sokat böjtölnek, azt ök igen nagy gyalázatnak tartották, ha valaki tisztátalan lévén, hozájok talált érni, ök pediglen tisztátalanoknak tartották., nem tsak apogányokot, és anyilván valo bünösököt., de söt még azokot is, kik valamely tisztátalan mesterséget üztek, egy szoval leg nagyob részinek közüllök, minden buzgoságok, kevélységböl, és haszon keresésért volt, atudatlan népet, ékes beszédekel. el áltatták, az aszszonyok pedig magokot joszágoktol meg fosztván, öket meg gazdagittyák vala, és azon szin alat, hogy ök az Isten népei, és az ö törvényének, meg örzöji, agörögöket, aromaiakot, és az egész nemzeteket meg vetik vala,

Még mostanában is láttyuk, a sidok könyveiben., azokot atráditiokot, a melyeket afarisaéusok abban az idöben oly nagy titkosnak tarttyák vala, és amelyeket, kristus urunk után, száz esztendövel, mások le irták. lehetetlenis egy ollyannak, aki más féle tudományban neveltetet fel, olyan haszontalan. és tsekély kérdéseket ki gondolni, mint amelyekel azok a könyvek vannak tele, példának okáért, ha szabadé szombat napon a szamára ülni, amidön itatni viszik. vagy tsak akötö féken vezetni, ha szombaton. leheté ollyan földön járni, a mellyet tsak akor vetették bé. mivel meg történhetik. hogy az ollyan. a lábával. egy nehány magot más felé rughat. vagy fel emelheti. és illyen formában, az ollyan vetne szombat napon. hogy ha azon a napon. szabadé annyi betüt le irni, hogy a valamit tégyen, ha szabadé a szombat napon tojt tojást ugyan azon anapon meg enni, ha szükségesé ujontában meg tisztittani aházat, ha azon anapon által találna menni azon egy egér, egy kis kenyér béllel, ha szabadé azon anapon meg tartani olyan papirost, a mely lisztböl valo pappával vagyon meg kenve, ha szabadé ollyan tüznél fözöt ételböl enni, amely tüzbe meg égették a régi kovászt, és más több illyen nevettséges kérdéseket, amellyekel. tele vannak azok a könyvek.

Illyen formában felejtik vala el a sidok, azIstennek nagyságu, és méltoságu törvényét. ragaszkodván, az alá valo, és tsekély dolgokhoz, a görögökhöz képest pedig, ök durvák, és tudatlanok valának, kik iskolájokban. sokal mélyeb, és hasznosab dolgokrol valo kérdéseket tanyitottak. és a kik, ha jó erkölcsüek nem valának is, de leg aláb abetsületet, és az emberséget tudták,

Leg inkáb, az alexándriai sidok, adgyák vala magokat. agörög nyelvre, atöb sidok, tsak annyira ígyekeztek görögül tudni. hogy azt meg érthessék, el itélhettyük, hogy igen roszul tudták, azt a nyelvet, és azon olyan formában beszéltek, valamint amagok nyelveken, ugyan illyen barbarus görög nyelven., vannak irva, az uj testámentumnak forditási, és az évangyélium, az apostolok, és az évangyelisták, tsak azon igyekeztek, hogy világosan. és rövideden irják le adolgot., és hogy aleg aláb valo is meg érthesse. a nyelv ékeségét. és tzifraságát meg vetették, de aki jol meg akarja érteni, az ö görög nyelveket, annak tudni kell, a sido, és a syriai nyelvet.

A sidok, ezekben az utolso idökben, atörvényt, és az irásokot igen tanulták, és azokot, nem tsak betü szerént, hanem még, más értelmü beszédekel magyarázták, ezt nem tsak az uj testámentumbol, és a szent atyák irásibol láttyuk, hanem még a philon könyveiböl, és atálmudbol. ritualis judaeorum liber.

De azt tsak meg kell vallani, hogy ezen utolso idökben, lévö sidoknak szokások igen meg romlottak vala, nagy ostoba kevélységel. mondották magokot ábrahám fiainak lenni, és fel fuvalkodásal várták. amessiás uralkodását, tudvan azt, hogy nem mesze volna eljövetele, el is hitetvén azt magokal., hogy annak uralkodása, gyözedelmes. és nagy hatalmu lészen evilágon. ezek amagok hasznokot keresték, és fösvények valának., fö képpen a farisaeusok, álhatatlanok, és változok valának, mindenkor készek, a fel támadásra, zenebona szerzésre, olyan szin alat, hogy magokot fel szabadittsák, a pogányok alol. egy szoval, kemények, és kegyetlenek valának. példa erröl akristus, akit kinos halálal ölének meg, és az ö apostoli, és hogy mitsoda rettentö képpen veszték egy mást. az egy más ellen valo hadakozásokkor. és jérusálem utolso el romlásakor.


35 Rész
A valoságos Izraélitákrol.

Mind azon által, illyen nép közöt marada meg ajó erkölcs. atudomány, és avallás, ezen utolso idökben is, láttanak szemek elött, ritka. szenttségü példákot, ugy mint, szent zakariás, és az ö felesége, szent ersébeth, szent josef, szent simon. jövendölö szent anna, náthániel, gamaliel, és töb sokakot., akiket nevez az uj testámentum, mind ezek a szent személyek, és közönségesen mind azok, a sziv béli környül metélkedet sidok, sokal inkáb valának lelki képen ábrahám fiai, mint sem testi képen, ezek erös hittel hitték aprofétiákot, és az Isten igéretinek bé tellyesedésit, békeséges türésel várák izraelnek meg szabadulását, és a messiásnak el jövetelit, aki után igen suhajtoznak vala, de azt jól látták, hogy nem kellene reménségeket, ezen élethez kötni, afel támadást, és amenyeknek országát hitték, le szálván tehát az évangyéliumnak kegyehne illyen szent állapotban lévö személyekre, könnyen tekélletes keresztényeké tévé. ezeket a valoságos izraélitakot.

                     vége.

Ditsértessék. az Izrael Istenének szent neve.

 

Ennek a könyvnek táblája.

Hogy mi végre vagyon tsinalva ez a könyv. pag. 1.

A pátríárkákrol, és azö nemesi voltokrol. 6.

A patriárkák joszágirol, és foglalatosságirol. 9.

Az eledelrol. 12.

Az izraélitákrol, és azö nemességekröl. 16.

Az ö foglalatosságokrol. a földi munkárol. 20

A szent földröl, és annak termékenységéröl. 27.

Az izraéliták joszágirol. 33.

A kézi mesterségekröl, 37.

Az izraéliták ruhájirol. 41

Az ö házi eszközökröl, és hazakrol. 46.

Az ö eledelekröl, 47.

A tisztulásrol. 51

A hazaságokrol. 56.

A gyermekek neveltetéséröl. 62

Az izraéliták. jeles, és emberséges magok viselésekröl. 70.

Az izraélitak mulattságirol. 72.

A gyászrol. 73.

A temetésekröl, 75

A vallásokrol 77.

A böjtröl, és a fogadás tételröl. 87.

A profétákrol, 89.

A balványozásrol. 92

Az izraéliták. rend tartásárol, szabadságokrol. és a házi hatalmokrol. 101.

Az igasság ki szolgáltatásárol. 109

A hadakozásrol. 114

A kiralyokrol. 118.

A sidok rabságban valo létekröl. 124

A sidok fel szabadulásokrol. és hogy mitsoda állapotban valának apersák alat. 127.

Hogy mitsoda állapotban valának a sidok, agörögök birodalma alat. 131.

A makabaeusok idejében valo dolgokrol. 139.

Az utolso idökben lévö sidoknak szokásirol. 142.

A sidok sok féle vallásirol, és babonaságirol. 146

A valoságos Izráelitákrol. 151.

 


A
Keresztényeknek Szokásirol.

 

A
Keresztényeknek Szokásirol. valo beszélgetés

Elöször.
Ezen könyvnek. el osztásárol.

Ezt a könyvet negy részre fogom osztani. az elsöben, meg láttyuk, ajérusálemi keresztényeknek szokásit, mind addig, még a város el nem pusztula, ez a keresztényi elsö rend tartás, oly tekélletes rend tartás vala, hogy ha szinte kevés ideig tartot is, de méltó azt különösön meg visgálni, amásodik részben, fel teszük. az üldöztetések ideit, tudni illik, ahárom elsö saeculum alat valo idöt, és akik erröl bizonyságot kivannak, azok meg olvashattyák az anyaszent egy ház historiáit, a harmadik részben, le irom az anyaszent egy háznak szabadságban valo létit, Constantinustol fogvást, és a negyedikben, fel keresem aváltozásoknak ókait. amelyek. az óltától fogvást lettenek.


2 beszelgetés.
Elsö rész. a kristus jésus. életéröl.

A keresztényi vallás. nem lévén emberi találmány, hanem az Isten munkája, azért is fel álitatásakor. mindgyárt tekélletességben lett, valamint az egész világ teremptetésekor, elveszet az ollyannak az esze, mondgya tertullianus. aki azt gondolná hogy az apostolok, nem tudták volna mind azokot az igazságokot melyek az üdvességre szükségesek, és hogy egy nehány saeculumok után, bölcseb, és okosab szokásokot találhattak volna fell, mint sem azok, amelyekre akristus tanyitotta öket, de a vallásnak bölcs tudománya. a sok féle elmékben, külömb külömb féle dolgokot is okozot. ugyan azon külömb külömb féle mértéke szerént a kegyelemnek, amelyel adta azt az Isten kinek kinek, mivel avaloságos izraéliták, az attyoktol és a szent irásbol. már meg tanulván atraditiokot, és gyermekségektöl fogvást a törvényben, és a valoságos Istenröl valo hitben neveltetvén fel, készebbek valának azt a tudománt amaga tekélletességében követni, mindgyárt, mihent azt elejekben adák. és észre veheték, hogy a messiás, mitsoda üdvességet szerzene nékiek, és hogy mi volna az ö országa; sokal nehezeb dolog vala. atekélletességre vinni apogányokot., a kik addig Isten, és törvény nélkül éltenek; a kik meg szokták vala, hogy a bálványok eleiben vitessenek. valamint. az oktalan állatokot., és hogy minden féle vétekben el merüllyenek, a jérusálemi elsö anyaszent egy házban lévö keresztényeknél kel tehát keresnünk. az élet leg tekélleteseb példáját, és azt a boldog életet, amelynél. nem lehet boldogab eföldön.

A kristus jésus, életén kellene el kezdenünk. mivel ö minden tekélletességnek a kut feje, ö nékünk példát mutatot, hogy mi is a szerént tselekedgyünk, és ameg testesülésnek az, az egyik nagy haszna. hogy az ige láthatová lett, nem tsak azért lett hogy tsudánk lenne, hanem meg példánk is, a melyhez szükséges hogy szabjuk szokásinkot. tudom hogy tsak azok irhatták le méltán ezt az Isteni életet, akik szemekel látták, az életnek igéjét, kik ötet fülökel halgatták, és kezekel tapasztották, és akikben lakozot az ö lelke, de leg aláb kiki amaga tálentuma szerént észre veheti, hogy mi láttzik benne leg követhetöbnek azemberektöl, hagyván atöb mély dolgoknak meg visgálását. azokra, kik mind az imádságban. elmelkedésben. és a keresztényi jó erkölcsöknek gyakorlásiban eléb valok.

Leg elöbször is láttyuk a kristusban a gyermek kori jó erkölttsöket, ö engedelmes, és szó fogado volt szüleihez, kedves volt mindenek elött, mivel azt irják, hogy gyarapodik vala bölcseségben, testének állapottyában, és Isten, s' emberek elött vala kedvességben. ennél többet rola nem tudunk harmintz esztendös koráig, hanem hogy názaret kis városában lakot, mindenek pedig áts. mester fiának tartották, és magát is, tsak átsnak gondolták lenni, ahalgatásával az irás. jobban fel tészi, mint sem akár mely beszédel. akristusnak azt a magános, és alatson rendben valo létit., amelyben kivánta tölteni, tsak nem egész életit; azért jött volt avilágra, hogy azt meg világosittsa, harmintz esztendöt tölte. amagánoson valo életben, és tsak, három, vagy négy esztendeig prédikállot, meg akarván ez által mutatni az embereknek, hogy az ö hivatallyok közönségesen a, hogy tsendeségben munkálkodgyanak. és hogy tsak kevesen kell lenni azoknak, kik a közönséges hivatalokra adgyák magokot. és akor is tsak annyi ideig, a még az Isten rendelése kivánnya, és másoknak hasznokra lehet.

A mely mesterséget választot volt pedig magának, a méltó az elmélkedésre, mivel akézi munka után valo élet, sokal szegényeb, mint sem gazdálkodni, és marhákot legeltetni. azért. akár a ház épitésében foglalatoskodot. akár ekéket tsinált, a mint egy régi mondgya, justin. in. tryph. de abizonyos, hogy a mestersége, noha igen szükséges, de kemény, és nehéz volt. azt is el mondhatni hogy tisztességeseb volt. mestersége. mint sem az ollyanoké, kik tsak atziffraságra, és a kényeztetésre. dolgoznak, eszerént tölté el iffiuságát. a szüléi, mellet. meg maradván. a helyben ahol fel neveltetett, ugyan ótt, szent, és fáradságos életet élt, részt vévén, az egész emberi nemzetnek a munka alá valo büntetésében, és szüntelen valo példát ada kétt jó erkölcsökröl, amelyeket idövel, leg inkáb jovallá az apostolinak. ugy mint, a szelidséget, és az alázatosságot.

Minek elötte aprédikálláshoz kezdene. a kereszttségel, imádságal, és böjtölésel készüle ahoz, noha az illyen készületekre nem vala szüksége, de tselekedte azért, amint maga mondgya, hogy bé töltene, minden igasságot, és nekünk példát adna; az ö negyven napig, és anyi éttzakákig tartó böjtit. közönségesen tsudának tarttyák, valamint amojses, és Illyes böjtit, mind azon által nem tudom, hogy ha üsmérjüké jól atermészetnek erejét, szent ágoston, szava hihetö embertöl hallotta, hogy volt olyan aki negyven napig semmit nem ett, epist.36. ad Casul. n.27. és théodorétus irja, hogy szent styletus simon. huszon nyolcz nagy böjtöt töltöt volna ell ételnélkül, szoktatván magát tsak lassanként. ehez a tsudálatos böjthöz. theod.hist.relig. c.26. de még mostanában is közönségesek az ollyanok, kik husz napig nem esznek.

A kristus, abban anagy pusztában. tsak az imádságban foglalta magat böjtölesekor, de ki mérne szollani az ö imádságárol,? elmélkedgyünk alázatosságal. arrol, amit az irás ád elönkben, atöbbi közöt, arrol a szenttséges imádságrol, melyet látunk szent jánosnál; és figyelmezünk igen arra, amit mondanak imádkozásárol, mivel ö imádkozot éttzaka, és némelykor egész éttzakákon, a kertben, a hegyeken. magánoson; fel emelvén kezeit, és szemeit az égg felé; le térdeplet. és a földre le borult, mutatván minden képen, az attyához valo nagy tiszteletét.

Meg engedé a kisértést, azért hogy példájával fel indittson bennünk, az ördőg ellen valo viaskodásra: a kisértettkor, a szent irásbol oltalmazá magát, azért hogy mi is szüntelen elmélkedgyünk arrol., és minden féle állapotban, ahoz alkalmaztassuk magunkot

Az után mindenek elött meg mutatván magát, papi. püspöki és közönséges életet kezde élni, leg nagyob foglalatossága. az oktatás, és a meg térités volt. a mint maga is mondgya, azert jött el. hogy fel kerese, és meg szabadittsa azokot, kik el vesztek volt. abetegek meg gyogyitásáért, és több tsuda tételiért, minden nagy tiszteletben, és sziviben vette, azok atsudák pedig szükségesek valának, az ö elküldetetésinek meg bizonyitására, ezeket. sok szent püspökök követtek, ámbar tsuda tételek nélkül is, mivel anépnek tekéntetiben és szeretetiben voltanak., sok alamisnálkodásokért, az igyefogyataknak párt fogásokért, és más több jó téteményekért, de söt még magok a tsudák okot adának a kristus jésusnak, sok ollyan jó erkölcsök ki mutatására, amellyeket mi is követhettyük, ugy mint az együgyü szelidségre, alázatoságra, békeséges türésre, ö se hirtelensegel, se pompával, se maga mutogatásal atsudákot nem tselekedte, de azt is ritkán várta, hogy arra kerjék, akor is tsak azért tselekedte. hogy jobban ki tessék annak hite, aki tsuda tételre kérte, oly igen kivánta el titkolni tsuda tételit, valamint mások igyekeznek el titkolni vétkeket, ugy tettzik mint ha, a meg gyogyulást. inkáb tulajdonitotta volna ebeteg hitének, mint sem a maga minden hatoságának., ezért is, a nép hihetetlensége miat, igen kevés tsudákot tett názárethben. mindenekért pedig. az attyának adta aditsöséget, én semmit magamtol nem tselekedhetem, mondgya szent jánosnál, az atya a ki bennem vagyon, atselekeszik mindeneket.

Mitsoda nagy békeséges türésel kelleték szenvedni azokot asok számu. betegeket, kik többire nyomorult szegények valának, akik szüntelen utánna jártak,, körül vették, és reá todultanak. akik azon igyekeztek, hogy tsak aköntöséhez érhessenek. eki tettzik, amidön. avér folyásbol meg gyogyitotta az aszszonyt. és a midön atanitványival egy kis hajoban üle, hogy a sok nép elne tapodgya, ha valamely házhoz ment. a sokaság el lepte az ajtot, és tsak anyi ideje se volt. hogy ehessék, annyira juta végtire, hogy nagy titkon kelleték bé menni valamely városba, és gyakorta. apusztában kelletet maradni, de még odais utánna ment a sok nép, a mint eki tettzik. amidön ött ezer embernek ada eledelt. ettöl vagyon, hogy a hegyekre ment imádkozni, ahol éttzakákot töltöt az imádságban., az aluvásra. alig volt ideje, és tsak amikor lehetet, a mint ezt láttyuk, a szélvészkor abárkában.

Akor sokal nehezeb életet elt, mint mikor kézi munkát dolgozot, arra nem is lett volna ideje, mivel holmi szent aszszonyok kik ötet kisérték, ugyan azok táplálták, és segitették, a mi kevés pénze volt. azt judás kezinél tartotta, abbol akevésböl is adot a szegényeknek, de sokszor az is el fogyot, és hogy az adot meg fizethesse tsudalatosan kelletet szent péterel ahal szájábol. egy fél siclust, az az, tizen hat polturát ki vétetni.

A bizonyos hogy mindenkor nagy szegénységben élt, a mint maga is mondgya, hogy nintsen hová le tegye. a fejét, az az, hogy nem volt maradando szállása, és ha tsak valaki meg nem szánta, más képen szállása nem volt. azt láttyuk. hogy halálákor a köntösinél egyéb joszága nem volt, azt mondgya, hogy nem azért jött hogy magát szolgáltassa, hanem hogy másoknak szolgállyon, mikor pedig valahová ment, tsak gyalog ment, a pedig renden kivül valo tselekedete vala, a midőn szamáron ment bé jérusalemben, hidegben, melegben, egy aránt utozot, amidön a samaritana aszszonyt. elöl találta, az irás azt mondgya, hogy dél felé, a kut mellé le üle fáradva, noha ura lévén atermészetnek, de azt nem láttyuk. hogy leg kiseb tsudát is tett volna. amaga alkalmatosságára valo nézve, se azért hogy magat valamely bajtol meg menttse, egy szer láttyuk azt, hogy az angyalok szolgáltanak néki, meg akarván azal mutatni. hogy annak ugy kellene lenni, ha néki ugy tettzenék.

Nyilván ki tettzik, az ö szelid szemérmetessége, mivel az irás fel tészi, hogy a tanitványok tsudálák, hogy egy aszszonyal beszélleni láták, a mint hogy, az ö ellenségi, noha sok féle káromlást gondolának ki ellene, de az ö tisztasága ellen nem mértek szollani, mind azon által, az ö szemérmetessége. nem volt szines, mivel akép mutatást gyülölte, az ö szokási együgyüek, és szelidek valának, az embert jól meg tekintette, valamint hogy az iffiat jol meg tekinté, és azonal meg szereté jó indulattyáért, azt sok helyt fel teszik, hogy a kezeit ki terjesztette, némelykor tekintetével, vagy beszédével, tsudálkozást, nehézséget, vagy haragot mutatott, némelykor pedig kegyességet, mint mikor a kisdedeket meg ölelte, és kezét reájok tette,

Külsö képpen pedig semmi ötet meg nem külömböztette atöb közönséges sidoktol, az ö élete, durva és kemény elet volt, semmiben magát meg nem külömböztette másoktol. szintén ugy ett, és bort ivut, valamint mások, a mikor vendégségben hitták, oda el ment. mind azon által. olyan keveset gondolt az étellel, hogy a tanitványi étellel kinálván. azt felelé nékiek, énnekem olyan eledelem vagyon, amelyet ti nem tudgyátok, az én eledelem pedig a, hogy az atyám akarattyát tselekedgyem.

A kristus, az ö külsö közönséges maga viselése mellet, nagy tiszteletben tartatta magát. azt kétt szer láttyuk hogy sirt, de nevetésit, vagy tsak mosolygását. egy szer sem láttyuk. valamint szent Chrysostomus mondgya, ö nem kért senkitöl semmit., amint hogy, jobban szereté tsuda tétel által. ahal szájábol pénzt ki vétetni, mint sem költtsön kérni, azt mindenkor meg tartotta, hogy jób adni. mint sem mástol venni, mindennek volt ö reája szüksége, ö néki pedig senkire nem volt., városrol, városban menven. mindeneket intet apenitentziára., abetegek könnyen mehettek hozája, és annyira meg alázta magát. abünösökhöz, hogy ett vélek. és hozzájok szállot, söt még azt is meg engedte, hogy rosz életü aszszony a lábait meg mossa, és kenetekel meg kennye., ez ugy tettzék, mint ha ellenkezet volna, azö szegény, és sanyaru életével.

Mint hogy azért jött volt, hogy tanittson, azért szüntelen is tanitot, mind közönségesen, mind magánosan. az a szokása volt néki., hogy szombatokon, a synagogákban magyarázta a szent irást, valamint a sidó doktorok., azért hitták ötet is mesternek., vagy rabbi, de ötet, nem ugy tekintették. mint atöbbit, mert nagy méltoságal tanittya vala öket, és álmélkodnak vala az ö kedves beszédin. a melyek származnak valaszájából.

Az ö beszéde egyenes, és világos volt. minden tziffraság nélkül, a mely sokal hathatosab volt. az ékes beszédeknél, az ö beszédi, mondgya szent justinus. rövidek. és egybe voltak foglalva, mert ö nem volt sophista, hanem az Istennek ereje, és igéje, némelykor inkáb tselekedettel felelt. mint sem szoval., mint mikor a szent jános tanitványinak mondá, menyetek el, és mondgyátok meg jánosnak, a melyeket. hallotok. és láttok, gyakorta élt példa beszédekel, azért hogy meg büntesse halgatoinak. szán szándékal valo vakságokot., de az ö szent élete, és tsuda tétele, inkáb meg bizonyitották tanitásának valoságát., és inkab is íllettek minden féle elmékhez, mint sem a filosophusoknak minden sylogismusi, vagy erösitö beszédi, mert azokot mind atudosok, valamint Nicodémus, mind atudatlanok. valamint avakon születet., mind egy aránt értették, és tsudálták, a beszéd közben. sokszor hozá elé atörvényt, és a profétákot, meg akarván azal mutatni, hogy az ö tanitása, ugyan azon bölcseségböl, és azö tsuda tétele ugyan azon hatalombol származnak, és hogy mind az ó, mind az uj testamentum. ugyan azon egy Isteni hatalomra vannak fel álitva. ezert is hoza elö gyakorta sok bizonyságokot az ó testámentumbol.

Illyen formában készitté a tanitványinak elméjeket, hogy azokot, az Isteni hatalom alá vessék, nem ugy mint a filosophusok. kik nagy haragos vetekedésekre szoktatták tanitványokot, azon szin alat, hogy az igazságot keressék, akristus azt nem kereste, nem is kételkedet mint socrates, mert valosagot beszélt, és tellyes lévén igazságal, azt ugy nyilatkoztatta ki, amint néki tettzet, egy szoval, hogy beszédit, a tanitványi jobban halgassák, és példáját kövessék, vélek egy társaságban lakot, és vélek, szegénységit követette, el küldvén öket minden költtség nélkül, de sött még, mikor véle valánakis éhséget szenvedtenek, ugy anyira hogy szombat napon, buza fejet kelletet tördelni amezön. és azt enni.

Igen nagy szorgalmatosságal oktatta öket, és amit meg nem foghattak, azt különösön meg magyarázta nékik. ugy bánt vélek, valamint barátival, mindeneket nékik ki nyilatkoztatot. annyiban, amenyiben arra akoron alkalmatosak valának. de némely szorgalmatos kérdésekre meg nem felelt nékik, mint mikor azt akarák meg tudni, mikor lészen avilágnak vége, és mikor szent péter azt kérdé, hogy hová lészen szent jános, igen nagy békeséges türesel szenvedi vala. az ö együgyü tudatlanságokot, és fogyatkozásokot, mindenkor is azon volt, hogy öket meg jobbithassa.

A tanitványokon itt értem azt a tizen kettöt akiket maga mellé választot volt, noha az irás tanitványoknak nevezi mind azokot, kik azö tanitását követték, és keresztelve valának, ezek igen sokan is voltanak. mivel a szent mátyás választásán, százhusz tanyitván vala jelen, többen is valának ött száznál, kik egy szers mind látták a kristust. fel támadása után, az anyaszent egy ház, már akor két részböl állot, ugy mint a népböl, kiket közönségesen, hiveknek, vagy atyafiaknak nevezték, és azokbol. akiket. akristus választot volt az anyaszent egy ház szolgálattyára, ugy mint a tizen két apostolokot, és hetven tanitványokot, akiket ketten ketten küldi vala el maga elött.

A szeretetnek egy nehány gradussát láttyuk ebben a külömböztetésben, a melyek méltok a meg visgálásra, akristus azt. tanittya nékünk, hogy minden ember ami felebarátunk, és mindent ugy kell szeretnünk, mint magunkot, amint hogy. ö az életét minden emberért le tette, de különosön a tanitványit, inkáb szerette, és azok közöt az apostolit, ezek közöt pedig szent pétert, és a zebedéus két fiát, leg inkáb jánost, azt nem lehet visgálni, hogy mi okbol külömböztette meg szeretetét. szent péterhez, és szent jánoshoz, hanem azt elég meg tudni, hogy példájával jová hatta, és meg szentelte, a természet szerént valo szeretetett. közönségesen, az emberekhez valo szeretet meg sértés nélkül, de nem tsak az apostolokot, hanem még másokot is nevez baráttyának. lázárt, és annak akét hugát szerette, lázárt pedig. baráttyának hija, amint is meg mutatta, halálan valo sirásával.

Kitsoda kételkedhetik abban, hogy kegyes szeretettel ne szerette volna, az ö szenttséges Annyát, holot mitsoda nagy szorgalmatoságal vala gondgya reája halálakor,? de mind azon által, ugy tettzik. mint ha keményen szollot volna hozája, a midön, az irás tudo doktorok közöt ült, és amidön alakadalomban. meg mondá. hogy abor el fogyot volna, és meg másut, azt mondá egy aszszonynak, hogy nem tsak aboldog, aki ötet méhiben hordozta, hanem még mind azok is, kik az ö attyának akarattyát követik, jól tudta azt ami kegyes üdvezitönk. hogy miképpen kellesék bánni, azzal a kegyelemel meg erösitetett lélekel, azt is meg akará mutatni, hogy nem atest, senem avér okoza benne a szeretetet.

Az ö szeretete. az egész emberi nemzetre volt terjesztve, azért is mondgya, jöjjetek én hozám mindnyájan. kik meg fáradtatok, és meg terheltettetek. és meg nyugotlak titeket, nagy szánakodásal vala a népen. ki ötet kisérte, látván szenvedéseket, és el hagyatatásokot, valamint apásztor nélkül valo juhók. a szánakodás vivé arra., hogy kétt szer a kenyeret meg szaporittsa, és az özvegy aszony leányát fel támasza, a maga hazáját, az Izrael népét, és jérusálem városát igen szerette, valamint jó haza fia, és siránkozot rajta, elöre meg látván, nagy pusztulásra valo jutását. vétkeiért, a fejdelmekhez valo engedelmeségre. mindeneket intet, és azt hagyta, hogy tisztelettel legyünk a papokhoz. ám bár azok ne legyenek is ollyanok. a mitsodásoknak kellene lenniek, nagy szorgalmatosságal követte a törvényt, és avallásbéli Cérémoniákot, noha ura volt, mind atörvénynek, mind a szombatnak., avilági dolgok iránt, semmi hatalmát ki nem mutatta, de sött még, kétt atyafi közöt sem akart köz biró lenni, a midön meg fogák, és a birák kérdezék, mindenik bironak a maga rendihez képest valo feleletet ada, a fö papnak, amaga Isteni fiuságárol felele, pilátusnak királyi voltárol., meg mondván néki, hogy az ö országa nem evilágon volna, és hogy azö tanitása, semmi változást nem tenne avilági rendben, mitsoda. nagy maga hittség volna az ollyantol., aki az ö jó erkölcseit le akarná irni, mivel az ollyan szent lelkek. kik az évangyéliumrol elmélkednek, hová továb, több tsudálatosab dolgokat találnak abban, hanem mondgyunk egy nehány szót szenvedéséröl, a melyben, mind leg nagyob, mind leg hasznosab példát adot, holot nincsen, semmi közönségeseb ez életben. a szenvedésnél.

A kristusnak, az olaj fák kertében, szánakodásra méltó léte, meg mutattya, hogy néki is, valamint másoknak, a szomoruságban, és a félelemben része volt, és hogy tsak az ö jó erkölcsének erejével szenvedte azokot a sok nyomoruságokot, mint hogy pedig mindenben hasonlo volt hozánk a vétken kivül, azért, ez életnek minden nyomoruságát meg probálta, ugy mint, az éhséget, szomjuságot, fáradságot, és a fájdalmat, a valo azt nem láttyuk hogy beteg lett volna. talám azért. hogy rend szerént. amértékletlenség okoza abetegséget., leg aláb amértékletlen munka, de semmi mértékletlen nem lehetet egy olyan testben., akit maga a bölcseség igazgatot.

A szenvedésekor. meg gyözhetetlen álhatatoságal szenvedet. maga mentegetése nélkül, semmiben ellent nem álla, és magát kinoztatni hagyá, és meg mozdulhatatlanná lett mint a kö szikla az ütés, és averés alat, tsudálatra méltó volt, az ö halgatása, egy szót nem szolla. noha egy szavával minden hamis vadoloit., és biráit, meg gyözhette volna, de tudta azt. hogy menttségére semmit nem fognak hajtani, egy szoval, az irtoztato szenvedésekor, az elméje, szabadon és tsendeségben marada, imádkozék azokért, kik ötet kinozták, ajó latornak hitét meg jutalmaztatá, az annyát gondviselés alá hagyá, a profétiákot bé tölté, és az Istennek ajánlá szenttséges lelkét.

Az apostolok. a szent lelket vévén, a kristusnak élö képei lettenek, a kikhez, hasonloknak kelleték lenni ahivek. nek, ezért is mondgya szent pál, legyetek én követöim, valamint én követöje vagyok a kristusnak. meg másut. legyetek én követöim atyám fiai, és vigyázatok azokra, akik ugy járnak, a mint a mi példánk, nálatok vagyon.

Az apostolok, noha szüntelen valo oktatásokban foglalatoskodtak, de példa adásokal többet oktattak., mint sem beszédekel. ahivek közül választnak vala magoknak tanitványokot, a kiket kivalt képen oktatták, valamint akristus oktatta önnön magokot, az illyenek, az apostolokhoz valának kötelezve. vélek együt laktanak, vélek együt utoztanak. és a midön valamely anyaszent egy háznak szüksége volt före, azokbol küldöttenek hogy igazgassák.

Illyen formában láttyuk hogy szent péter mellet voltanak, szent márk, szent kelemen, szent erodus, aki helyében lett antiochiai püspök, szent linus, szent Cletus. kik azután. helyében romai püspökök lettenek, szent pál mellet láttyuk szent lukátsot, szent titust, szent timotheust, és a fellyeb emlitet szent kelement, szent jános apostol mellet láttyuk, szent policarpust, és szent pápiást, ezek a szentek, azon igyekeztek, hogy az apostolok tanitásit az elméjekben tarttsák meg inkáb, mint sem irásokban, és azokat inkáb tselekedetekel tanyitották, mint sem beszédekel, igy követvén mestereket., igy is lettenek. szent pál szerént. aprédikállás, jo tselekedet, hitt, szeretet, tisztaság, és egész jó élettyek által, példaja a hiveknek, de még ezek többet is tselekedének, mivel ö magok meg más ollyan tanitványokot hagytak magok után, a kik meg másokot is tanyithattak. erre valo nézve irja szent pál timotheusnak, hogy a melyeket én töllem hallottal. sok bizonyságok elött, azokot bizzad hiv emberekre, akik egyebek tanitásokra is alkalmatosok. 2 tim. 2. 2. etehát valoságosan atraditio, a mely jobban meg tarttya atudományt, mint sem azirás.


3. Beszélketés
A jerusalémi Anyaszent egy házrol.

Szollyunk már mostanában azokrol, akiket önnön magok az apostolok tanyitottak. és igazgattak, de föképpen arrol az anyaszent egy házrol., a mellyet akristus maga kezeivel állitotta fel, a synagoga fundamentumára. a mely nem tsak példája, de gyükere, és eredete volt atöbb anyaszent egy házaknak, és nézük meg hogy mi formaban adgya elönkben az irás azokot az elsö hiveket.

Alhatatosak valanak pedig az apostolok tudományában, és a kenyér szegésének részeltetésében., és az imádságokban. act.11.42. meg aláb, és mindnyájan akik hisznek vala. együt valának, és köz vala mindenek. örökségeket, és marhájokot el adgyák vala, és osztogattyák vala azokot mindeneknek, amint kinek, kinek szüksége vala, és minden nap egyenlö akarattal mennek vala atemplomban. és házonként szegdelvén a kenyeret, az eledelt örvendezésel. veszik vala, és együgyü szivel: ditsérvén az Istent, és kedvesek lévén az egész községnél, 44. meg másut. A hivek sokaságának pedig egy szivek vala, és egy lelkek, és senki közüllök. azokban amit bir vala, semmit sajáttyának nem mond vala, hanem minden köz vala nékik, act. 4.32, nem is vala szükölködö közöttök. mert valamennyin mezöket, vagy házakot birnak vala, eladván, elö hozák vala azoknak az árrát, amiket el adtanak vala, és az apostolok lábaihoz teszik vala. el osztogottatik vala pedig mindennek, amint kinek, kinek, szüksége vala. act. 4.34.35. meg másut az apostoloknak kezek által pedig sok jelek, és tsudák lésznek vala. a nép közöt, és egyenlö akarattal valának a salamon tornátzában, egyebek közül pedig, senki nem méri vala magát hozzájok adni, hanem magasztallya vala öket anép, inkáb nevekedik vala pedig az urban hivö férfiaknak. és aszszonyoknak sokasága act. 5.12.13.14.

Láttyuk tehát mind ezekböl, hogy mitsodások valának az elsö hivek, és hogy, az öket valo ditsérete az irásnak, tsak rövideden, az oktatásért, imádságért, egyeségért, aföldi jovoknak egy másal valo közölésért vagyon, evolt az ö belsö örömök, és külsö képen, atiszteletért, magasztalásért, és anép hozájok valo szeretetiért, ez az anyaszent egy ház, minden féle nemböl, és rendböl állot, és egy kevés idö alat igen meg szaporodot. a szent péter elsö prédikaciojára, három ezer ember tere meg, és amasodikára, ött ezer, az irás egy nehány helyt fel teszi, hogy a hiveknek számok, naponként nevekedet, és szent jakab, 38 dikban, szent pálnak azt mondá, a görög versio szerént, hogy a hiveknek számok. egy nehányszor tiz ezerböl állana, act. 21.20. ahiveknek leg nagyob része, házasok valának, és az ollyanok különösön laktanak, ezért is vagyon meg irva, hogy házanként szegik vala meg akenyeret. azaz, hogy osztogattyák vala az ur vatsoráját. mind azon által, a költtség közönséges vala, mivel az el adot joszágnak az árrát. ollyan nagy bölcseségel, és igasságal osztogattatták ki az apostolok, hogy nem vala szükölködö közöttök.

E tehát, annak a közönségesen együt valo életnek valoságos példája, a melyet atörvény tsinálok, és a filosophusok leg boldogabnak tartották, noha azt soha elnem érhették, erre valo nézve, még eleinte akará minos a görögök közöt, Creta szigetében közönséges asztalakot rendelni, ahol együt ettenek, és lycurgus, igyekezék lácédémoniabol ki irtani agazdagságot, és a bujálkodást, a pytagoras tanitványi közre adgyák vala joszágokot. és egy társaságban éltenek, melyet a görögök nevezték Cenobion, a mely szobol neveztettek a Cenobiták, de pláto. mod nélkül mesze akará terjeszteni aközönségesen valo életet, el akarván törleni. a familiák közöt valo meg külömböztetést, ök azt tudták, hogy nem lehet addig a közönséges társaság tekélletes, valamég az emberek azt mondgyak, ez a tiéd, ez azenyim, de ezek atörvény tsinálok. tsak a büntetéssel, és a jovallásal kénszeritheték valamire az embereket, mivel tsak egyedül akristus Jésusnak kegyelme változtathattya meg a sziveket. és orvosolhattya meg, atermészetnek meg romlását.

A sidokot meg tanyitván az Isten törvénye, ö közöttök, sokal tekélleteseb példáit láthatni aközönségesen valo életnek, azok pedig. az Essaeitak, és a therapeuták valának, de vita Contempl. tsak éppen pálestinában valának essaeiták, és mint egy négy ezeren, ezek a falukon laktak, minden féle mezei munkában foglalatoskodtanak, egy társaságban, és szegénységben éltenek, leg nagyob része közüllök házas nem volt, a szombat napokot, föképpen az imádságban, és atörvény tanulásában töltötték, de ajövendö mondásnak igen hittek, és ezeknél nem volt babonázob a sidok közöt, a therapeuták, sok helyekre valának el oszolva, de leg nagyob része, egyiptumba, alexándria mellet lakot, ezek sokal magánosab életet éltenek, tsak az imádságban. és az olvasásban töltötték napjokot, rend szerént estig nem ettek, akor is tsak kenyeret, philo, meg josef. ezekröl böven beszélnek. és minden szokásokot le irják, hogy ha pedig atörvény alat, amely tekélletességre nem vitte az embereket, eszerént éltenek, azon nem kel tsudálkozni, hogy ha nagyob tisztaságal követték ezen jó erkölcsököt, akegyelemnek törvénye alat, ugyan ezeket láttyuk követni. ajerusálemi anyaszent egy házban, idövel pedig, az egész anyaszent egy házakban. és klastromokban.

A jérusálemi keresztények közöt, ajószágok elosztásának eredete nem egyéb volt, hanem a felebaráti szeretet, amely attyafiaká és mint egy tselédeké tette öket, hogy egy aránt tápláltassanak, mindenkoron elméjekben viselték akristusnak ezt a parantsolattyát, hogy egy mást szeressék, ezt aparantsolatot gyakorta is hozá, elé, föképpen szenvedése elött, mondván, hogy arrol üsmértetnek meg az ö tanitványi, de leg inkáb az üdvezitö parantsolattya vivé öket arra, hogy joszágokot közre botsásák, a mely azt hadgya, hogy ellene mondgyunk annak amit birunk, ök nem tsak lelki képen, és szivbéli szándékal akarák. követni, hanem ugyan valojában végben vivék ezt a jovallást, hogy ha tekélletes akarsz lenni, add el mindenedet. és gyere köves engemet. mert avalo, hogy abban bizonyosabbak vagyunk, hogy nem ragaszkodunk ugy ahoz a jószághoz, amelyet el hagytuk. mint ahoz, amely még kezünk közöt vagyon, azt is el lehet mondani, hogy ök akristus jövendölésiböl tudták, jerusalem városanak el pusztulását, azert nem is akartak semmit ollyat meg tartani, ami öket, ahoz az el pusztulando földhöz ragaszhassa. s.aug, de catech. rud. 23.

Ezt a közönségesen valo életet, tsak éppen ajerusálemi hivek követthették, amely illet mind a személyekhez, mind az idöhőz, mert nékem ugy tettzik, hogy emberi mód szerént, nehéz volna egy anyi személyböl álló anyaszent egy háznak, sokáig együt élödni, fundus, és bizonyos jövedelem nélkül, mivel azt láttyuk a szent pál leveliböl, hogy atöb anyaszent egy házak segittsége nélkül, nem lehettek, és hogy feles pénzt küldöttek atöb tartományokbol ajerusálemi szenteknek, azt el hihettyük, hogy ezek a szentek, kézi munkával is segitették magokot. valamint akristus, és az apostolok tselekedtenek,

Az irás azt mondgya, hogy álhatatosak valának., az apostolok tudományában, és sok helyt tanitványoknak neveztetnek, mert az üdvességnek. tanulásában foglallyák vala magokat. halgatván az apostolok tanitásit, a kik. mind közönségesen, mind pedig különösön tanittyák vala öket azokra, a melyeket hallottak vala azurtol. gyakorta pediglen a szent irásokot olvasták, azt mondgya az irás, hogy álhatatosak valának az imádságban, és egyenlö akarattal mennek vala minden nap atemplomban. és gyülekeznek vala a salamon tornátzában, azt láttyuk, hogy szent péter, és szent János a templomban mennek vala az imádságnak kilentzedik oráján, azt el hihettyük. v.baron. an.34. p.250. hogy ök még akor meg tartották azokot az orakot a melyeket még mind mostanáig meg tarttya az anyaszent egy ház, az apostolok, és atöb hivek, külsö képpen ugy éltenek valamint más sidok. atörvénynek Cérémoniáit meg tartották, és áldozatokot tettek, ezeket mind addig gyakorolák valamég atemplomot el nem ronták, azért is hiják ezt a szent atyák, a synagogát, tisztességel valo eltemetésének, st.aug. ep.19.

Az imádság után, az irás a kenyérnek meg szegéséröl emlékezik. ezen pedig az ur vatsoráját kell érteni, mivel sok hellyeken vagyon illyen emlékezet az uj testámentumban. ezt a nagy titkot, nem a templomban szentelték, ahol elegyesen voltanak atöb sidokal, hanem ahivek házainál, és azután meg vendégelték egy mást, ez a szokás sokáig tarta a keresztények közöt. a melyet nevezték ágápnak, az az, felebaráti szeretetnek, az irás azt mondgya, hogy az illyen vendégség, örvendezésel, és együgyü szivel ment végben, ugyan is, mind gyermekek valának azok ahivek. az ö alázatosságok, tisztaságok, és hasznok nem keresése altal, ellene mondván avilági jóknak, és reménségeknek, nem vala okok, se a törödésre, se anyughatatlanságra, és tsak egyedül a mennyei reménségröl, és akristus országárol gondolkodtak, nem olvashattyuk tsudalkozás nélkül azt a keveset. amelyet az irás mond erröl az elsö anyaszent egy házrol. de azt ne tsudállyuk, hogy ha azok a hivek nagy kedvességben. és tiszteletben valának azok elött, kik öket látták, ez az anyaszent egy ház fent marada jérusálemben tsak nem negyven esztendeig. az apostolok gondviselések alat, fö képpen, szent jakab püspök alat, és mind addig valamég láták ahivek, hogy tsak hamar pusztulásra kellene jutni annak a boldogtalan városnak., akristus jövendölése szerént, akoron mind el hagyák avárost, és pella nevü kis városban szaladának, és ót maradtanak mind addig, valamég aváros, egészen el nem pusztula. euseb. III. hist.C.3. De továb is mehetünk, és azt mondhattyuk, hogy ahivek közül valának még abban apuszta városban. mivel még püspökök is vala, de adriánus el rontatván tellyeségel avárost, az egész sidokot ki üzeté, és Élia nevü uj várost épitte helyében, és nem vala szabad ót lakni semmi féle sidonak. Euse.IVhist.Cap.5. sev.sulp.lib.2.


4. Beszélgetés.
Hogy mitsoda állapotban voltanak a pogányok
meg térések elött.

A Jerusalemi anyaszent egy ház el szélyedvén, mindenüt más anyaszent egy házak álitatának fel. amelyek sidokbol, és pogányokbol állottanak, és amelyekben ajó erkölcsök nagy tekélleteségben voltanak, hogy ha azt jol meg tekénttyük, hogy mitsoda állapotba valának apogányok meg térések elött,

A kik ahistoriát nem tudgyák, azt gondollyák, hogy azok az emberek, kik ennek elötte tizen hat száz esztendövél éltenek, sokal együgyüebbek, ártatlanabbak., és engedelmesebbek valának amostaniaknál, mert azt hallották, hogy hová továb aláb szál, és romlandob avilág, de az ollyanok kik figyelmetességel olvasták azokot akönyveket., a melyek agörögöktöl, és aromaiaktol maradtanak reánk, világosan lattyák, hogy mind mas képpen vagyon, Claudius, és Néro CSászárok alat kezdék prédikállani az évangyéliumot. azt pedig meg lehet látni tacitusban, hogy mitsoda udvara volt ennek a ket Császárnak, és hogy mitsoda el fajulttság uralkodot abban. meg lehet látni hogy ugyan azon saeculumban mitsodás szokás volt, horaciusbol. juvenalisbol. martialisbol. és petroniusbol., a mely undokságokot le irnak ezek az auctorok., azok akoron közönségesek valának, és azoknak követésit nem tiltották. ugy tettzik, mint ha ezek aveszedelmes könyvek, tsak azért maradtak volna meg, hogy az emberek meg lássak, hogy a meg romlásnak. mitsoda mélységéböl vonta ki akristus az egész emberi nemzetet, hasonlo undokságokot látunk svetoniusban. az auctorokban. kik az augustus Császár historiáját irták, és akövetkezendö két saeculumot., azt lucianusban., apuleusban., atheneusban, egy szoval mind azokban az auctorokban kik aszokásrol irnak., a szent atyák kételenittettek ezekröl vilagosan szollani, atöbbi közöt szent agoston. de civit. 2.C.4. alexandriai szent kelemen. pedag. lib 2. mind ezek után, nem kell tsudálkozni azokon. agonoszságokon. a melyeket szent pál számlál elé a romaiakhoz irt levelének akezdetén.

A szokások meg romlása, agörögöktöl, egyiptumbéliektöl, és nap keletröl, ment aromaiakhoz, tsak vessük szemeinket áristophánusra, meg láttyuk hogy mitsoda rendeletlen életet éltenek agörögök azö idejében, abizonyos hogy az után jobbaká nem lettenek. és nagy sándor idejében, s. meg azután, a tunyaság, és abujálkodás, igen el hatot volt közöttök, a macedoniai, egyiptumi, és syria béli királyoknak historiái tele minden féle gonoszságoknak, és el fajulttságoknak példáival, azt tudgya ki ki, mitsoda nevezetben volt, alelxándria., antiochia, és Corinthus, városa, azt tudgyuk mitsoda hiresek valának atunyaságért, és bujaságért, kis ásiának varosai, mind azon által, az illyen gonoszságok közöt véve eredetet a kereszténység, ugyan azon városokban álitatának fel azok a szent anyaszent egy házak, a szabados élet, nem tsak közönséges vala aromai birodalomban., de ugyan azt jóvá is hagyta avallás, és ahoz ugy kivántatot, a tudosok tudgyák, hogy miböl állot a bacchus Ceremoniája, mindenüt tsak a venus, adonis, ganymedes, és a jupiter képeit kelletet látni, minden kertnek különös istene vala, az aszszonyok közönségesen tsak az istenek szerelmeiröl valo énekeket éneklették, a mint láthatni, virgiliusbol. és ovidiusbol, az ö játék nézö helyeken. vagy fajtalanságokot láttak, vagy kegyetlenséget.

A romaiak mulattsága rend szerént abbol állot, hogy a kardosokal egy mást meg ölették, a fene vadakal el szaggattatták az embereket, a rabjokot leg kissebért meg kinoztatták, és azokal irtoztato kinokot szenvedtettek, atartományoknak gubernatori, nagy kegyetlenségekel bántak azokal kik romaiak nem voltak, a császárok meg ölették mind azokot, akik nékik nem tettzettenek, minden törvény nélkül, ettöl vagyon hogy a gonosz fejdelmek anyi vért ontottanak, és anyi romai urakot ölettek meg, de még a fösvénység, nem vala aláb valo akegyetlenségnél, minden tele vala tsalárdságal, hamiságal, vádolásal, eröszak tétellel, és nyomorgatásal, a Cicero oratioi, ezekröl eleget mondanak, ha verrus, arespublica idejében, harom esztendö alat annyi kegyetlenséget mivele, tsak egy tartományban, mit nem tselekedhettek Caligula, és néró idejében agubernátorok, kik avádolástol nem tartottanak, és a melyekre magok a fejdelmek adtanak nékik példát, mit nem követének, albinus, és florus judéába, és flaccus alexandriában. ezeket mindenek tudgyák.

Illyenek valának tehát azok. akiket keresztényeké tettenek, és akikröl akarok szollani, de amidön meg mosatatának, és meg szenteltetének, mindgyárt másokká lettenek, mind azon által, nem kel el titkolni a görögök. és aromaiak közöt. sokaknak jó hajlandoságokot.

Elöször ökk, igen emberségesek valának, az emberség pedig sok jó dolgokot foglal magában, amelyeket külsö jó erkölcsöknek mondhatni, ugy mint, a békeséges türést, abeszédben valo kegyeséget, akedvezést, a vidámságot, atisztelet, betsület adást, mind ezeket agörögök, igen jól tudták, és mind ezeket lehet követni, hanem valoságos jó erkölcsü is valaki, noha avaloságos jó. erkölcs. ezekel. sokkal kedveseb, a görögök közöt valának még ollyanok, kik igazán valo filosophusok valának. az az, ollyanok, kik valojában keresték az igazságot, és kivánták követni ajó erkölcsöt, ellene mondván az illyen tudományért, más egyéb dolgoknak, és nem szánták fáradtságokot, se költtségeket, a romaiak sem valának tellyeségel ollyan meg romlot állapotban. hogy ne találtatot volna közöttök nemesi elme, álhatatosság, és ollyan természet szerént valo jó erkölcsök, a melyeket még mostanában is tsudálkozásal látunk az ö historiájokban.

Az Évangyéliumnak kegyelme. meg hatván az illyen jora hajlando sziveket, nem lehete, hogy azokban meg ne fogannék, szent Cornélius, romai tiszt lévén, elsö volt apogányok közöt, ki ezt a kegyelmet vevé, sok nevezetes martyrokban ki tettzik az a romai nemeség, ugy mint, szent lörintzben, szent vincentiusban. szent sebestyánusban, és nagy szent püspökökben, ugy mint, szent Cypriánusban, szent ambrusban. szent léoban, agörög filosophushoz illendö maga reá tartást, meg lehet látni. a szent polycarpus actáiban. a szent pionius, smyrnai pap actáiban, a szent justinus, és az alexándriai szent kelemen irásiban, akeresztényi alázatosság, meg jobbitván a romai maga hittséget, és a filosophusok kevélységit, azokat valoságos bölcsekké tette, mivel meg üsmervén a hit által hogy hová kelletnék nékiek igyekezni, azután nem is tzéloztak más dologra., ezek az okos, és értelmes emberek, tiszta életet kezdvén élni, és nem a magok hasznát keresni, tsendesekké, és együgyüekké lettenek, azal a nemesi együgyüségel, a mely meg veti, a másnak, alatomban valo ártást.

Ez igy lévén, a keresztényi vallás, nem tsak a romai birodalomban emelkedék fel, hanem még romának közepette, ollyan idöben pedig. amelyben leg nagyob virágjában., és tudományában vala, de leg nagyob meg romlásában is, az Évangyéliumnak Istenisége, gyözedelmet vett, azokon, amelyek véle ellenkeztek, mivel, atudomány, és akevélység, ellent állottak a keresztényi együgyüségnek, tudománynak, és ahit alázatosságának, a szivnek, és a szokásnak meg romlások, nem szenvedheték annak tisztaságát. és szoros tanyitását, szükséges tehát ezeket igen jol meg visgálni, nehogy valaki azt gondollya azután, hogy az apostoloknak. tsak ostoba emberekel volt dolgok, a kikel könyü volt, mindent el hitetni, s.aug.epist.137. ad volus. épist.138. ad marcell. de Civit.lib.22. C.7. de vocat gent 1.11. C.15. tertulliánus ezeket jol meg tudta mutatni, apogányoknak. mondván, a kristus Jesus nem ugy tselekedet mint numa, a ki durva, és vad embereket szeliditte meg, meg terhelvén azokot istenekel. hanem ollyan embereknek nyittá fel szemeket az igazságra, akik tudosok, és értelmesek valanak apolog. C.2.


5. Beszélgetés.
A tanitásokrol. és a kereszttségröl.

Az Évangyélium prédikálásanak módgya. külön külön féle képen volt. ahalgatokhoz képest, a sidoknak, a profétiákbol, és a szent irásbol kelletet bizonyitani, apogányoknak, amagok poétáibol, és filosophusibol kelletet bizonyságot hozni, atsudák pedig, mind egyikét, mind amásikát figyelmetességre inditották, az apostolok tselekedetiben, látunk illyen külön, külön féle tanitásokot. az Isteni dolgokrol pedig, tsak azoknak beszélettek, akik valojában halgatták. de tsendeségel, mert mihent látták hogy a pogányok haragra indultak. vagy nevették, a mit nékiek mondottak, amint esokszor meg történt, olyankor ahivek halgattak. ne hogy valamely káromkodásra fakaszszák öket, st.just intryph. idövel pedig, holmi irásokot botsátának ki, hogy a pogányoknak, meg mutassák hamis vallásokot, alexándriai szent kelemen illyen irásokot botsáta ki, illyen vala, tatiánusnak, agörögök ellen valo tractátussa, de leg inkáb, atsuda tételek téritték meg öket, azután, a keresztényeknek, szent elettyek, és a martyrumságot, álhatatosságal valo szenvedések.

A midön valaki keresztényé akart lenni, aztot, apüspökhöz, vagy valamely paphoz vitték, és meg visgálták, hogy ha ugyan valojában kiváné meg térni, mivel attol tartottak, hogy a titkokot, meg ne ferteztessék, közositvén azokban, érdemetlen személyeket. és nehogy ollyanokot vegyenek bé, akik álhatatlanságokal. meg gyalázák az anyaszent egy házat, jol meg visgálták tehát az ollyat aki keresztényé akart lenni. meg tudakozták elöbszőr, hogy miért kiván azzá lenni, mitsoda rendben lévö, hogy ha szabadosé, vagy rab, mitsoda életet élt annak elötte., az ollyanokot pedig, akik valamely gyalázatos hivatalban. vagy szokásban vett vétkekben voltanak, addig bé nem vették, valamég azokot el nem hagyták, ez igy lévén a nyilván valo vétkes aszszonyokot bé nem vették. se azokot kik aszszonyokal kereskedtek, se a gladiatorokot, se akik apiatzon tántzoltanak. énekeltenek, anép mulattságára, se a szem fény vesztököt, jövendö mondokot, vagy a kik irásokot osztogattak, hogy meg mentse valamely szerentsétlenségtöl, mind ezeket ugy vettek bé, minek utánna el hagyatták volna vélek rosz szokásokot, de még azután is sokáig probálgatták, noha az illyenek nagy buzgoságal kivánták is meg téréseket. de a keresztények azzal könyebben bé nem fogadták, akik közikben akartak allani.

Az ollyat. akit már gondoltak. hogy bé lehet fogadni, a Cathecuménusok köziben tették, apüspök, vagy a pap. reá tette kezét, a homlokán keresztet vont, és imádkozot érette, hogy az oktatást bé vegye., és hogy mélto lehessen el érni a kereszttséget. az illyen a prédikátion jelen lehetet, ahol atöb pogányok is jelen lehettek, valának pedig ollyan Cathechizálok, akik vigyáztanak a Cathecuménusokra, és akik oktatták öket, ahitnek elsö részeire, de egészen atitkokot nékik meg nem magyarázták, a melyekre nem valának még alkalmatosok. de föképpen, az erkölcsököt illetö rendekre tanittyák vala, öket, azért hogy kereszttségek után, meg tudhassák, miképpen éllyenek, ugyan erre az erkölcsököt illetö oktatásra irá szent kelemen az ö pédagogussát. aki is panténus nevü filosophus után, tanyita, az alexándriai iskolában, az az, hogy azokot tanyitá, akik keresztényeké akarának lenni, azután origénes lett helyében. euseb.VI.hist.C.15.

A Cathecuménus rendiben, két esztendeig kelletet rend szerént maradni, de ezt az idöt, vagy meg hoszabitották, vagy meg röviditették, ahoz képest, amint már a Cathecuménus viselte magát, atanulásban, de nem tsak atanulására vigyáztanak, hanem ha meg jobbitottaé szokásit, ugyan ebben arendben is hagyták mind addig, valamég egészen meg nem tért, ettöl vagyon. hogy sokan, tsak nem utolso orájokig halogatták a kereszttséget, mivel tsak éppen azokot keresztelték meg, akik aztot kérték, és ohajtották fel venni, noha arra gyakorta intették öket, hogy kérjék, azok kik azt kérték, és arra érdemeseknek itéltettek lenni, a nagy böjt kezdetin, a neveket bé iratták, a Competensek, vagy a meg világositottak laistromában, orig.in Cels. 1.3. illyen formában, két rendben lévö Cathecumenusok valának, ahalgatok, és a Competensek, ezek az utolsok böjtöltenek nagy böjtben, valamint ahivek, és aböjt mellet gyakorta imádkoztanak, napjában, egy nehány szor terdre estenek, éttzakákon fel költenek. gyakorta meg gyontanak; ezeket pedig mélyebben is tanittyák vala ahit ágazatira, föképpen a szent haromságnak, és az íge meg testesülésének titkaira, gyakran esze gyüjtötték öket atemplomban. ahol meg kérdezték, és meg visgálták hogy mit tudnak, azután. exorcizálták öket, és imádságot mondottak reájok, ahivek elött, ezt nevezik vala, akoron. scrutiniumnak, az az, kérdezésnek. tudakozásnak. ezt sok saeculumokig követték, még mikor kis gyermekeket kereszteltek is, de még mostanában is látunk erröl az anyaszent egy ház officiumában emlékezetet, fö képpen, a nagy böjt negyedik hetén lévö szeredának miséjében, amelyben, avakon születröl vagyon az Évangyélium.

A nagy böjt vége felé, ami atyánkra tanittyák vala öket, és a szenttségekre, ezt a rend tartást, az oktatásokban., világosan láttyuk. a jerusálemi szent Cyrillus Cathechezisében, és a diáconus ferrandus szent fulgenciusnak irot levelében, az éthiopiai kereszttségrol. ap.fulg. epist.II. mind ezek a probák után, akiket látták hogy meg érdemlik akereszttséget, azokot választottaknak nevezték, és nagy szombaton, meg keresztelték Ceremoniával, hogy akristusal fel támadhassanak. tertull.de bapt. Cap. 19.20. vagy pediglen. pünkösd vasárnápja elött valo szombaton. hogy a szent lelket vehessék. ugyan akor, abérmálást is egy szers mind fel adták. rend szerént, tsak ezen a kétt innepen kereszteltenek: epist.4.: szent léo pápa, nem hagyá jová, a siciliai püspökök szokásit., kik epiphániakor is kereszteltenek. Conc.tribur. és ez a szokás, meg tartaték még mind atizedik saeculumig, de minden idöben meg keresztelték. azokot. akik veszedelemben voltanak., vagy nagy üldözésekben.

A keresztelésnek napján, a keresztelö helyre vezették a catechuménusokot. ót ellene mondatának vélek, az ördögnek., és az ö pompáinak, tertull. de bapt C. 19.20. az után, ahitröl kérdezkedtek töllök, és a hiszek egy Istent. vélek el mondatták. S.Cypr.epist. 70. ad januar. rendszerent avizben mártották akeresztelendöket, három szor., és mindenik mártáskor. aszent háromságnak. egyik személlyit nevezték, tertull.in prax. 6.26. mind azon által, az öntözésel valo kereszttséget. elegendönek találak lenni, szükségben, ugy mint abetegeket. de anép clinicusoknak nevezé azokot., akik illyen formában kereszteltettek vala meg az ágyban., ahivek gyermekeit minden idöben meg keresztelték. még azt sem várták. hogy nyolcz napi legyen. és a kereszt atyák, ö érettek feleltenek, akár menyi idösüek valának is azok akiket meg kereszteltenek. de gyermekeknek nevezték. tertul. de bapt C. 18. akereszttségkor, meg kenték öket szentelt olajal. S.Cypr. epist.70. ad januar. akiket meg keresztelték, azokot, a püspök eleiben vitték. és öket meg bérmálta, idem.epist.73. ad.jubaian. de azokot is kik bérmálás nélkül holtak meg, valoságos hiveknek tartották, tertull.de resur Car. Cap 8. akiket meg kereszteltek. azokal. mindgyárt, tejet és mézet étettek, a mely jelentette az igazán valo meg igért földet, a melyben léptenek, és a lelki gyermekséget, a neophyták, nyolcz napig viselték. a fejér ruhát, melyet a kereszttségkor adtanak reájok., jelentvén azt az ártatlanságot, a melyben kell lenniek holtig, azt nem láttyuk, hogy akiket már nagy korokban kereszteltek meg, hogy azokal aneveket el változtatták volna, mivel sok szenteket látunk, kik még kereszttségek elött valo neveket meg tartották, ugy mint, dénes, márton, demetrius, de a gyermekeknek, leg inkáb az apostolok neveit adták, vagy pediglen valamely áitatos neveket. valamint görögül Eusébius, Eustathius, hesychius, gregorius, athanásius, deákul, pius, vigilius, fidus, sperantius, és töb illyenek, mellyeket adtanak reájok., az ujjonnan kereszteltettekre, akereszt atyák viseltek gondot, apapok pedig igen vigyáztak reájok, hogy keresztényül éllyenek.


6. Beszélgetés.
Az Imádságrol.

Uj életet kezdének tehát ezek élni, a mely, mind belsö, mind természet felet valo vala, és azt, könnyünek találák., a mi annak elötte, lehetetlennek láttzot lenni, st.Cypr.epist. ad donat: az elsö, és aleg nagyob foglalatosságok. az imádság vala, amint szent pál is, ezt leg inkáb hadgya nékünk, és mint hogy arra int minket, hogy szüntelen imádkozunk, ök is azon igyekeztek, hogy mentöl többet imádkozhassanak, és mindenkor. az Istenhez fordithassák elméjeket, együt is imádkoztanak, amikor, lehetet, tudván azt, hogy mentöl többen gyülnek esze, hogy az Istennek. egyenlö kegyelmit kérjék, annál inkáb meg nyerhetik, valamint akristus mondgya. ha ketten. vagy hárman. &.matth.18.19.20.

Szent Ignátz, azt jovallya, szent polycárpusnak., hogy gyakorta legyen gyülekezet, és arra inti., hogy ót mindenikét neve szerént keresse fel, mivel apásztorok jelen létek, nagyob tisztelettel vitetik végben az imádságokot. és ahivek, nagyob buzgoságra indittyák egy mást.

A közönséges imádságok, amelyekre leg inkáb esze gyülnek vala, areggeli, és az estvéli imádságok valának, a melyeket mostanában nevezzük laudesnek, és vesperásnak, arra intették a hiveket., hogy igy szentellyék meg. a kezdetit, és avégit anapnak, és senki azokot el ne mulassa, a földi munkáért, a matutinumok, amelyeket mi laudeseknek nevezünk, a ditséreti soltárokért, ugy tettzik, hogy az ó törvénybéli reggeli áldozat hellyében lettek, a vetsernyék pedig, az estvéli áldozatok helyet, vannak, hogy meg szentellyük az éttzaka kezdetét, avetsernyét, némelykor lucernáriumnak nevezték, mert atályban szokták. meg gyujtani a lámpásokot, még mostanában is énekelyük a hymnusokot. amelyekben emlékezet vagyon avilagosságrol., és az imádság után valo vatsorárol, o lux beatatrinitas. Conditor.alme sid.verg.mundi vespere, ad Coenam agni prov. aközönséges imádságok után. rend szerént a hivek egy mást meg tsokolták, az ollyanok, kik jelen nem lehettek az imádságokon., valamint abetegek, rabok, utozok, haegyedül találkoztak is, de akönyörgést végben vitték., a szabot orákon. terttul.orat c.13

A matutinumokon, és avesperásokon kivül, még más orákis valának rendeltetve az imádságra. ugy mint, a tertius, sextus. nona, még éttzakais. alexandriai szent kelemen, tertullianus, és szent Cyprianus, tésznek emlékezetet, ezekröl az imádságokrol. Const. apost.VIII.34. st Cypr.de orat dom. in fine, ök ezeket, az ó, és az uj testámentum példáibol bizonyitták, és azoknak titkos okait adgyák, orígénes azt jovallya. hogy leg aláb háromszor napjában az imádságot, el nem kell mulatni, orig.de orat.C.33. az elött, amidön imádkoztanak, nap kelet felé fordultak, akezeket. és a szemeket. az égg felé fel emelték, az imádság oráit, a romai szokás szerént számlálták, kik anapot, fel jötitöl fogvást, le mentiig, tizen két orára osztották, a melyben külömbözes volt. amidön. leg hoszszabbak, vagy leg rövidebbek valának anapok. martial IV.epigr.8. az éttzakák is, tizenkét orára valának osztva, vagy négy részre, amelyeket virrasztásoknak, vagy statioknak nevezték, mivel a táborokon, tsak négy szer valttyák vala fel a strásákot egy éttzaka, ezigy lévén, equinoctiumkor az elsö orát, hat orátol fogva regel, hétig számlálták, atertius kilentz orakor, sextust. délben, nonát három orakor, estve. atizen kettödik orát, vagy a vetsernyét., hat orakor estve, illyen formában, minden három ora után, volt imádság napjában

De sőt még, éttzakais fel költenek imádkozni, alexandriai. szent kelemen. tertullianus, tésznek emlékezetet az éttzakai imádságrol., és ezt a szokást, a szent atyák igen ditsérik. St.Chrys.hom.26.in acta.hom 14. in epist. ad rom. igen hasznos is atest sanyargatására. és ollyan tsendes idöben, az elmét. az Istenhez valo forditására, azt jóvallották, hogy minden regel. el kel mondani. a hiszek egy Istent, és a midön veszedelemben vagyon valaki s:ambr.libr.3. de virg.

Egy szoval, hogy mindenkor, az Istenhez valo figyelmetességben lehessenek, minden féle tselekedeteknek. akezdetin, imádkoztanak, szent pál hagyása szerént, valamit tselekesztek, szoval, vagy tselekedettel, mindeneket, az ur Jesus kristusnak nevében tselekedgyétek, hálákot adván az, atya Istennek ö általa, Colos.III.17. és igy minden féle munkának,ugymint, a szántásnak vetésnek, aratásnak, és minden féle földi gyümölcs bé takaritásának a kezdetin, és végin, imádkoztanak, aház épitést az imádságon kezdették, a midön köntöst tsináltak, és azt fel vették, eszerént tselekedtek, minden féle tselekedeteknek kezdetin, az illyen imádságokrol, sok példákot látunk arituálékban. lévö szentelésékröl, a levél kezdetin valo, és más egyéb kori köszöntések, nem tsak abaráttságnak jeliért volt, hanem ugyan akönyörgésért, st Chrys. hom.5. in epist. ad thess. leg kisseb tselekedetekben, keresztet vetettek magokra, vagy a homlokokra, és azt, tsak nem minden szempillantásban, ugy mint, valahány szor hazoktol ki mentenek, vagy bé mentenek, valahova indultanak, le ültenek. fel költenek, öltöztenek. ittanak, vagy ettenek. és igy atöbbi, tertull. ad uxor.5. s.Ciril. hierosol. catech.4. de ascen.


7. Beszélgetés.
A szent Irás tanulásárol.

A könyörgéseknek nagyob része, mindenkor a soltárokbol állot, amellyeket, halkal mondván, azokbol tanulhattak is, mivel magokban foglallyák, rövideden az egész szent irásokot, és meg tanyitnak, mind azokra, a mellyeket kell tudni egy kereszténynek, akár mitsoda féle állapotban találtassék, az imádságok után, mindenkor a szent könyvekböl valo olvasás volt, mint hogy pedig, az éttzakai könyörgések leg hoszszabbak valának, az olvasás is leg hoszab volt. és mint hogy a szent Mise áldozattya, leg föveb része a több könyörgéseknek, azért ollyankor az olvasás is hoszab volt. tsak az ollyan szent könyveket olvasták ugy mint szent irásokot., a melyek a Cannonokban valának, tudni illik, azokot, amelyeket az anyaszent egy háznak valoságos traditioja, szent könyveknek tartotta lenni, és azokot apocryphusoknak. nevezték, az az titkosoknak, vagy homályosoknak., amelyeket valamely különös ember akart azokhoz tenni, hogy pediglen. az anyaszent egy ház könyvében valamely változás ne lenne az irok által, azért az irokot az Isten itéletire kénszeritették hogy igazán irják le akönyveket, szent Irénéus eszerént tselekedet florinusnak irt levelének a végin, látunk illyen fenyegetést, az apocalypsisnak avégin.

A szent egy ház. nem tsak akönyörgésnek háza vala, hanem még az üdveségnek iskolája is, apüspök ót magyarázta az évangyéliumot, és a szent könyveket, valamint egy profesor, ettöl vagyon, hogy arégiek, mind inkáb, adoktori nevet, apüspoköknek adták, ezek nyilván tanyitottak ahivek gyülekezetiben, és sokszor aházaknál, a mint szent pál mondgya, atanyitásokot pedig ahalgatojokhoz képest alkalmaztatták, valamint titusnak, és timothéusnak irot leveleiben vannak fel téve, st. ignat. epist.ad polycarp. ezek mindenek felet arra vigyáztanak, hogy magoktol semmit ne mondgyanak, se semmit ne keressenek az évangyéliumon kivül, hanem hüségesen ki tegyék azt, amit az attyoktol tanultak, tudni illik, apapoktol, és az elöttök valo püspököktöl, az apostolokig valo traditio által, st.Iren. ad florin.epist, Euseb.v.hist.20. intvén ahiveket arra, hogy irtozanak minden féle ujságoktol., fö képpen az olyanoktol, amelyek alelki tudományt illetik, ugy anyira is irtoztanak, hogy ha valamelyik a hivek közül, valamely ellenkezö dolgot hallot ahittel, afüleit bé dugta, és onnét el szaladot, a pásztorokra hagyván afeleletet, ettöl vagyon, hogy mind azok az eretnekségek, a melyek az elsö saeculumokban támadának, Conciliumok nélkül is meg itéltetének, a püspökök, és apapok, mindnyájan egyesek valának atráditioban, és a hivek álhatatosan követték tanyitásokot.

A hivek, még különösön is tanullyák vala az Isten törvényét, és arrol elmélkednek vala, amit atemplomban hallotak, azt magok házoknál el olvasták, és arrol egy másal beszélgettenek, de fö képpen, atselédes gazdáknak nagy gondgyok vala arra, hogy tselédekel az oktatást el ne felejtessék, mivel ki ki amaga házánál, olyan volt mint egy pásztor, a szokot imádságokra, és olvasásokra gondgya volt, feleségit, gyermekit, és tselédit oktatta, és szüntelen arra intette, hogy az anyaszent egy házhoz valo egyeségben meg maradgyanak, jele pedig a, hogy az atyák, és az anyák nagy gondal oktatták tselédeket. mivel azt nem láttyuk, hogy a régieknek Cathéchismusok lett volna agyermekek számára, se hogy a gyermekeknek közönséges iskolájok lett volna, abban az idöben., mindenik tselédes gazdának aháza. szent egy ház volt, mondgya szent Chrysostomus. hom.36. in ep ad Cor.

Sokan az egy háziak közül, söt még avilágiak közül is. valának ollyanok, kik a szent irást könyvnélkül tudták. ollyan gyakorta olvasták, rend szerént magoknál hordozták, sok ollyan szenteknek bontották fel a koporsojokot., akiknek melyeken találták az évangyéliumot, szent Chrysostomus mondgya, hogy még az ö idejében sokan valának olyan aszszonyok., kik anyakokon viselték az évangyéliumot., in math hom.72. és hogy a keresztények meg mosdottak, minek elötte akezekben vették az évangyéliumot, a férfiak hajadon fövel olvasták, és az aszonyok magokot bé fedezték, tiszteletnek okáért, valának olyan mártyrumok, akiknek diocletianus idejében, az üldözések miat, mindeneket el kelleték hadni, és akö sziklák közi rejteni magokot, ezek leg inkáb azt suhajtották, hogy nem volt szent irások. act.s.s.agap.

A szent irásokon kivül. apüspökök irásit olvasták ahivek. illyenek, elegendök valának az elsö saeculumokban, Eusébius vagy negyvenig valot számlál, tsak azokon kivül, amelyeket. nevezet szerént nem nevezi. Euseb.IV. et V.hist. valának mind azon által olyan püspökök. kik könyveket nem irhattak, vagy alázatoságokbol, vagy atitkokot nem merték irásban tenni, vagy pedig idejek arra nem volt, az üldoztetések miat, de leveleket kételenek valának irni, sok holmi dolgok iránt, azon kivül. avallást kelleték oltalmazni, az eretnekektöl, és apogányoktol, de a püspökökön kivül is, annyi sok tudosok, filosophusok, orátorok valának az impériumban., fö képpen a görögök közot., hogy mindenkor találkoztanak a keresztények közöt ollyanok., a kik igen jol irtanak.

A mindenkor meg volt hagyva ahiveknek, hogy ne olvassák a pogányok könyveit., mivel azok haszontalanok, és kárt tehettek agyengékben, mert ugyan is mi héjával vagy, mondá egy régi auctor. Const. apost 1.6. ha historiát akarsz olvasni, olvasad a királyok könyveit, ha philosophiát, vagy poésist kivánsz, azokot fel találod aprofétáknál, jóbnál, apélda beszédekben, ahol nagyob okoságot találsz, mint, sem az egész filosophusokban. és poétákban, mivel azok oly Istennek szavai, aki tsak egyedül valo bölcseség. ha az énekeket szereted, a soltárokban fel találod, ha a régi dolgokot keresed, fel találod agenesisben, egy szoval, az urnak törvényében üdveséges intéseket, és oktatásokot találsz, apüspökök, és apapok. olvastak, minden féle könyveket, azért, hogy a pogányokot, amagok filosophiájokbol, és poétáibol meg gyözhessék, az igazságot akár hol találták irásban, de azt meg tartották mint magokét, és mint akristus tanitványi, a ki is ige, logos az az, örökös böltseség, St Clem.al.1.strom. origénes hasznát tudta venni az emberi tudománynak, mivel azal gyözi vala meg a tudos embereket, Greg.taum. in orig


8. Beszélgetés
A munkárol, és a hivatalrol.

Leg inkáb a gazdagoknak jovallyák vala, hogy szorgalmatosságal olvasnák a szent irást. azért hogy el kerüllyék a henyélést, atöbbi holmi mesterségeket üztenek, hogy életekre valot nyerhessenek, adoságokot meg fizethessék, és alamisnát adhassanak, noha mindenkor, olyan hivatalra adták magokot. vagy olyan mesterségekre., a melyekben, az ártatlanságot, és az alázatosságot meg tarthatták, de sokan, még agazdagok közül is, akarattal valo szegénységre adák magokot, a szegényeknek osztogatván joszágokot, föképpen, az üldöztetésnek idejekor. készitvén magokot a martyrumságra, az apostolok elsö tanitványi, kik az évangyélium hirdetésében munkálodnak vala, el adák minden joszágokot, és az arrát., a szegényeknek osztogaták, azért hogy semmi ne tartoztathassa meg öket, és szabadosabban mehessenek országokrol. országokra, sokan valának ollyanok ahivek közül, kik kézi munkát miveltenek, tsak azért, hogy a heverést el kerüllyék, mert igen jovalották, el kerülni ezt a vétket, és azokot, a melyek ezel járnak, ugy mint, anyughatatlanságot. amindent látást, hallást, ember szollást, ahejában valo latogatást, sétálást, a más dolga visgálását, de ellenben arra intettek kikit, hogy tsendeségben legyen, valamely hasznos munkában foglalatoskodgyék, föképpen, a betegekre, és szegényekre valo gondviselésben.

A keresztényi élet, tehát. az imádságbol, olvasásbol, és a munkábol állot, ez egyik, amásikát követte, és ezeket, tsak az élet keresésire valo szükség hagyatta félben, de akár mely munkában foglalták magokot. aztot mindenkor avalláshoz forditoták, a melyet leg föveb munkának is tartották, minden hivatalokban. tsak épen arra vigyáztanak, hogy keresztények legyenek, nem is kivántak más titulusal élni, és amidön abirok kérdezik vala öket, hogy mi anevek, hová valok, és mitsoda hivatalban volnának, mind ezekre tsak azt felelték, én keresztény vagyok:

Nem szerették, az olyan hivatalokot, a melyek avilági dolgokra kötelezték. ugy mint, akereskedést, törvényes dolgokot, a közönséges tiszttségeket. mind azon által, meg maradnak vala ahivatalokban., amelyekben valának, kereszttségek elött, hogy ha azok meg egyeztek avallásal, erre valo nézve. ahadi embereket nem kénszeritették arra, hogy aszolgálatot el hadgyák, kereszttségek után, hanem az évangyélium szerént valo rendet meg tartatták vélek, ugy mint, hogy a fizetésekel meg elégedgyenek. a predálást, huzást, vonást, ne kövessék, akeresztények közöt, igen sok hadi emberek valának, szent mauriciusnak. egész légioja keresztény volt, és ezeket, egy szers mind öleté meg maximiánus tsászár, aromai hadi rend tartások, még akoron szokásban lévén, azok a mértékletességböl, munkábol, engedelmeségböl, és türésböl állottanak., ezek pedig mind meg egyeztek akereszténységel, avalo, hogy sokszor el is kerülték ahadi szolgálatot, némelykor el is hagyták, azért hogy jelen ne legyenek. apogányok babonaságin, hogy a bálvanynak áldoztatot husbol ne egyenek. hogy vélek ne imádtassák a zászlon lévö bálványt, hogy némely pompás napokon vélek, virágból kötöt koszorut ne viseltessenek. act.st maximil. act. st marcelli. Centur. tertul. de Coron.


9. Beszélgetés.
A böjtröl.

A keresztények, gyakrabban böjtöltenek, mint sem a sidok, de a böjtölésnek modgya, tsak nem egy formában volt. napjában, egy szer ettek, akor is estve, bort nem ittak, és gyenge hus eledelt nem ettek, az egész napot, az imádságban töltötték, és alamisnát, többet adtak. egyébkor pedig nem ittanak. hanem étel közben. szent fructuosust, atarragoniai püspököt. amidön halálra vivék, egy ital vizel kinálák, de el nem vevé. mondván, hogy a böjtöt meg nem szegi, act.st.fruct hist.eccles.lib.VII. az elsö idökben, az uj törvény alat, köteleség alat valo böjtnek, ahusvét elött valo böjtöt tartották, tertul. de jejun. C.2. az anyaszent egy ház, ezt a böjtött. akristus szenvedésinek emlékezetire tartotta meg, valának még más böjti napok, a melyeket áitatosságbol böjtölték, ugy mint, szeredát, és pénteket, minden héten, valának még ezeken kivül olyan böjtök is. a melyeket apüspökök rendeltenek valamely nagy nyomoruságokban, meg azok aböjtök, a melyeket ki ki a maga áitatosságábol adot magának, a szeredai, és pénteki böjtöt, stationak nevezték.

Ezek a böjtök, külömb, külömb félék valának, háromfélét számláltanak, a statioji böjtöt, tsak nonáig tartották, ugy hogy dél után, három orakor szabad volt enni, ezeket fél böjtnek is nevezték, a nagy böjtben vetsernyéig böjtöltek, az az, nap le mentéig, azután volt a dupla böjt, vagy superpositio, a melyen egész nap nem ettenek, eszerént böjtöltenek nagy szombaton, sokan még nagy pénteken is, némelyek. harmad napig. sokan egész nagy héten nem ettek, ki ki amaga ereje szerént, spanyol országban meg tartották ezt a dupla böjtöt, minden szombaton. Conc.eliber.C 23.26. anonáig valo böjt, akristus halálának emlékezetire volt. és a vetsernyéig valo böjt, az ö eltemetetésének emlékezetire, tertul.de jejun. C.10.

Az abstinentia, külömb féle gradusu vala., némellyek meg tartották, a homophágiát, az az, semmi föttet nem ettenek, némellyek a xerophágiát, az az, tsak száraztot hust ettek. masok tsak kenyérel, és vizel ebédeltek, az üldöztetéskor. leg inkáb a xerophágiát jovalották, Iren. ap Euseb v.hist. C.24.

Azt tudom. hogy mostanában, nem igen hajtanak az illyen példákra, gondolván, hogy az illyen sanyargatásokot mostanában nem lehet követni, mondván, hogy atermészet meg gyengült, annyi saeculumoktol fogvást, az emberek már most nem élnek anyi ideig, atest, nem olyan izmos, és erös; azt szeretném tudni honnét bizonyittyák ezt a változást, mert nem szóllók azokrol arégi görögökröl, se apátriárkákrol., se aviz özön elött valo emberekröl. hanem szollok, az elsö romai CSászárok idejéröl. a görög és a deák auctorok idejéröl, keresse fel akinek tettzik, de soha fel nem talállya, hogy az ember élete meg rövidült volna. tizen hat saeculumtol fogvást, dávid még tsak hetven, vagy nyolczvan esztendöröl beszél. égyiptumbol, és syriábol származának azok anagy böjtölök, és azok a nagy böjtölök, továb éltenek mind mások, avalo hogy a meleg. országokban a böjt nem olyan nehéz, de eziránt, nagy példákot látunk galliában, és más hidegeb országokban. mivel a böjtröl valo régi rend, szent bernárd idejéig tarta, a mint ezt meg láttyuk.

A keresztények, ugy a sidok is, aböjtölést keserüség jelének tartották, avalo hogy a sidok, világi dologért valo szomoruságokban is böjtöltenek, amidön valamely kárt vallottak, vagy a midön, valaki olyan holt meg akit szerettek, atöb nemzettségek eszerént tselekedtenek, a görögöknél, és aromaiaknál, hasonlo jeleit láttyuk agyásznak, de a keresztények, mindent alelki dolgokra forditván, akeserüségnek ezen külsö jeleivel gerjeszték fel, azt a szomoruságot, amely üdveséget szerez, 2.Cor.7.10. szent Cyprianus, azt akarja, hogy abünös ugy sirasa alelki halálát, valamint sirattya, kedves emberének halálát, de laps. szent Chrysostomus azon hasonlatosságal éll, de Compunct. ahivek aböjtöt, még ugy is tekintették, mint igen hasznos dolgot. akisértet, el kerülésire, meg gyengitvén atestet,. aböjt tehát azt hozta magával, hogy a mulattságokot el kerülték, aházasok nem éltek aszabadságal, ki ki, magánosab életet élt, atemplomban gyakrabban mentenek, többet imádkoztanak, és mind többet olvastanak.


X. Beszélgetés.
Az ételröl.

A böjtöt félre teszem, de a keresztények ebédgye, és vatsorája, mindenkor, nagy mértékletességel, és szemérmetességel ment végben, azt gyakran mondgyák valanékik, hogy ne azért élyenek, hogy egyenek, hanem azért, egyenek hogy élyenek, alexandriai szent kelemen. azt mondgya, hogy éppen tsak anyit kel enni, a menyi szükséges az egésséghez, és az munkához valo erö táplálására, el is kel hagyni. a kényes, és gyenge eledeleket, 2. pedag. ahivek közönségesen meg tartották szent pálnak, ezeket a szavait. hogy jó hust nem enni, és bort nem inya, de fö képpen az aszszonyoknak. igen jovalották a bor nem italt, ugy az iffiaknak is, de akik bort, ittak, vizel elegyesen itták, ahalat, és a szárnyas állatok husát. inkáb ették, mint sem a négy lábu állatok husát, mert ezeknek. a husa. táplálób, de avérit, akármely állatnak sem ették meg, se a fojtot hust, az apostolok Conciliuma szerént, amely rendelést egy nehány saeculumig tarták meg, sokan valának tehát ollyanok, kik téjel, gyümölcsel, és kerti veteményel táplálták magokot. de sokan még abórsót, babot, a lentsét igen jónak tartván, azokot nem ették, és tsak közönséges kerti füvel éltek, szent máthérol azt irják, hogy tsak füvel élt, és holmi maggal.

A valo, hogy az illyen abstinentia, vagy meg türköztetés, abban az idöben nem volt ollyan rend kivül valo mint mostanában lene, noha aban az idöben is, az ételben valo bujálkodások, mód nélkül valok valának, amint ezt láttyuk. agörög, és a deák auctorokban, fö képpen athénes városában, de még is nem voltanak ollyan nagyok mint mostanában, az egyiptum béliek, meg tarttyák vala még az ö babonás abstinentiájokot, a pythagorások abstinentiája, igen nagy betsületben volt, amint ezt tyáni apollonius példájábol láttyuk, és aporphyrius irásibol, horacius, noha epicurianus volt, de egy jó akaroját Vatsorára hiván, tsak kerti veteményböl állo vatsorára hivá, inde domum me ad porti et Ciceris refero laganique Catinum, lib 1. sat. nec modica Coenare times olus omne patella. 1 ep.5. Augustus Császár, leg gyakortáb, köz kenyérel, sajtal, figével, szöllövel, és kis halatskákal elt: svet. in aug.76. illyen sok példákot látunk, egy szer enni napjában. az igen közönséges volt, amidön már ki ki el végezte dolgát és haza mentek estve, akor vatsoráltak. amit pedig ebédnek hitták az elött, prandium, az inkáb fölöstököm volt; mint sem ebéd, ami szokasunk szerént, mivel igen keveset ettek, tsak annyit hogy estig el türhessék, sokan még regel sem ettek, pransus non avide quantum interpellet inani ventre diem durare. hor. 1 in sat.6. vitellius tsászárt, nagy mértékletlennek tarttyák azért, hogy leg gyakrabban négy szer ett napjában, de harom szor minden nap. svet. in vitell. C.13.

A keresztények, mind inkáb közönséges husal éltek, és inkáb olyan eledelt ettek, amelyhez tüz nem kivántatot. mint sem amelyet késziteni kelletet volna, leg fellyeb kétszer ettek napjában, el hagyván tellyeségel az apostolok tanitasi szerént, avatsora után valo Collatiot, amelyet Cömessationak vagy vendégségnek nevezték, de akár mely vékony, és rövid volt ebédgyek, és vatsorájok, de az étel elött, és utánna, hoszu imádságokot mondottak, még mostanában is meg vagyon a formulája. azoknak az imádságoknak, és prudentius azokrol. két hymnust tsinált, amelyekben ki tettzenek arégi szokások. Cathemerin, 3.4.

Aban az idöben. szokás volt. hogy asztal felet olvastanak, plinius, mindenkor igy tselekedet. plin.12. ep.5. és juvenalis vatsorára hiván egy jó akaroját, azt igéri néki hogy el olvastattya homerust, és virgiliust, de a keresztények a szent irást olvastatták, és szent énekeket énekeltek, az eretnekekel nem ettenek. se az exCommunicatusokal, hanem némelykor ettek apogányokal., azért hogy tellyeségel el ne ronttsák atársaságot vélek.


11 Beszélgetes
A keresztények szemérmetességel valo magok viselésekröl.

A keresztényeknek egész élettyeket a szemérmetesség követte, tsak a belsö méltoságot és nemességet ohajtották, és alelki gazdagságot betsülték, kárhoztattyák vala pedig, mind azokot a bujaságokot, a mellyeket a mód nélkül valo gazdagság vit volt bé, aromai birodalomban, tudni illik, a nagy épületekre valo költtséget, adrága házi öltözeteket, éléfant tsontbol valo asztalokot, az ezüst ágyakot, az ezüst, vagy arany edényeket, nézük meg mitsoda házi eszközököt találának az üldözök. anicomediai gazdag szüz szent domna házában, aki is ót szent indus eunuchusal lakot, egy keresztet, az apostolok tselekedetit, két gyéként a földön, egy föld edenyböl valo füstölöt, egy lámpást, egy kis fa ládát, amelyben tartották akristus testét, a Communiora, act.martyr. nicomapud bar.an.2.

A keresztények az igen szines ruhát nem viselték, alexandriai szent kelemen, igen jovalotta nékik a fejér szint, mint olyat, amely atisztaságot jelenti, Clem. 2 pedag.C.10. ez a szin pedig közönséges vala agörögöknél, és a romaiaknál, az igen vékony materiákot sem viselték, sea köves portékákot, az igen nagy tsinoságon sem kaptak, se semmin ollyanon. amely a kényeséget ketsegtethette, prudentius azt mondgya, hogy szent Cyprianus meg térésének elsö jele avolt, hogy külsö kepen meg változtatta, és le tette a tzifraságot, apollonius, egy régi keresztény auctor. amontánistáknak, ezeket hánya szemekre, Czélozvan az ö hamis profétájokra, mondgyátok meg nékem, egy proféta festié a szakállát, szeretié a tzifraságot, jadtziké kotzkát, adé usorára, mondgyátok meg, ha mind e szabadé vagy sem, énis meg mutatom hogy ök ezeket tselekeszik, ap.euseb.V.híst, 18. egy mártyr meg akarván abiro elött mutatni egy más hamis kereszténynek tsalárdságát. azt hányá szemére, hogy az álnok, ahaját fodorittya, gyakran borotválkozik, az aszszonyokot igen tekéngeti, hogy sokat eszik, és bort iszik, act. st. seba. apud baron an.289.n.16.17. akeresztényeknek, minden külsö magok viselések, sanyaru vala, és magokal nem gondoltanak, némelyek közüllök. le teszik vala arend szerént valo köntöst, és afilosophusok köntösét viselték, valamint tertullianus, és szent heraclas, az origenes tanitvánnya, tertull. de pall. Euseb VI. hist.20.

Igen kevés mulattságok valának ollyanok, a melyek hozzájok illettek volna, azon kivül is ök igen kerülék a közönségesen valo mulattságokot, a theátrumokon. komediákot, és tragediákot jadzodtanak, az ámphitheatrumon, akardosokal, vagy a fene vadakal ölették egymást, ezek ajátékok, ahamis istenek ditséretire valának egy részint, és az ördög pompáira, Const.apost.II.62. tertull. de spect. hogy mentenek volna tehát oda akeresztények. atheatrum, atisztátalanságnak iskolája vala, az ámphitheátrum a kegyetlenségnek, akeresztények ezeket pedig annyira kerülték, hogy még amidön törvény szerént öltek is meg valakit. de ót jelen nem voltanak, mind ezek ajátékok. táplálták arosz kivánságokot, a szent atyák. ezek ellen eleget irtanak, és mindnyájan rosznak tartották lenni,

A keresztények, nem tarták jonak akotzka játékot, se amás féle játékokot., ahenyélésre valo nézve, ök kerülték, a nagyon valo nevetést, atrefás, beszédeket, bolondoskodást, annál is inkáb atisztátalan beszédeket, azt nem akarták. hogy valami helytelen, vagy illetlen légyen, akeresztényi életben, és azt, ami nem emberséges emberhez illendö, a sok hejában valo beszédüt nem gyakorlották, hogy pediglen mind ezeket el kerültessék vélek, azért nékik igen jovalották ahalgatást.

Mostanában mind eza szokás, nehéznek, és mint egy vad szokásnak tettzik, mind azon által, azt nem kel tsudálni, ha jol meg gondollyuk, hogy a szent irás kárhoztattya atsufolokot, prov. III.34. akristus, és az apostolok. atréfálodást nem üsmerték, hanem mindenkor valojában beszéltenek, szent pál nevezet szerént rosznak tarttya, amit agörögök eutrapétiának neveztek, és a deákok scurilitásnak nevezik, az az trágárságnak, ugyan is akeresztény élet abban áll, hogy atett büneit el töröllye apenitentzia tartás által, és hogy ajövendö béli vétkeket el kerüllye, amagát valo sanyargatással, a penitenzia tarto pedig, meg büntesse magát, a mulattságokal valo viszá élésiért, kezdgye el azon, hogy még azokot is el kerüllye, amelyek szabadosok, soha sem kell, egy igazán valo kereszténynek, az érzékenység béli gyönyörüségeket keresni, hanem tsak mint egy által menöleg kel élni azokal amelyek az élethez vannak szükség képen köttetve, ugy mint az étellel, és az álomal, hogy ha pedig valamely kis mulattságot veszen magának, aztot tsak amulattságért, és anyugodalomért vegye, hogy a természet gyengeségit enyhittse, amely tellyeségel el erötelenednék, ha atest mindenkor munkában volna, és az elme foglalatoságban. agyönyörüséget pedig tsak agyönyörüségért keresni. és tsak épen arra a végre, atellyeségel ellenkeznék, a magunk. magunkot meg tagado köteleségel. holot az a lelke, a keresztényi jó erkölcsöknek, azt láttyuk a közönséges nép közöt, hogy a mulattságot nem keresi, hanem a munkát, és atest mindenkor jó egésséges eröben vagyon. a mulattságot pedig tsak a gazdagok, és a henyélök keresik, hogy még is enyhittessék ahenyélésben valo magok meg unásokot.

A valoságos keresztényeknek, kemény, és sanyaru rendtartásit, meg láthattyuk az elsö idökben lévö eretnekekben, akik is mod nélkül valo keménységel valának atesthez, amárcioniták, és azután amanichéusok, azt tanyiták, hogy a test rosz kezdet munkája léven igen rosz, abbol azért, se enni nem kell, se azt szaporitani nem kel természet szerént, se annak fel támadását nem kel reménleni, a montanisták, egy nehány böjtel szaporiták meg az anyaszent egy ház böjtit.,, amásodszori házaságot kárhoztatták, és penitentziát nem akartak tartani, nem tartván, hogy lehesen anyi hatalma az anyaszent egy háznak, hogy fel emelhesse azokot. kik kereszttségek után, vagy vétkekben estenek, StGreg.naz.orat.6. aki mostanában hasonlo tevelygéseket akarna tanyitani, nem igen sok követöket találna.

De akár mely sanyarunak láttassék nékünk az elsö keresztények élete, azt ne gondollyuk hogy szomoru lett volna. nem kivána töllök lehetetlen dolgot szent pál, amidön arra inté öket hogy vigadgyanak. hogy ha pedig el kerülték amód nélkül valo mulattságokot., a melyeket most ugy keresik, igen sok rosz hajlandoságokot. és indulatokot is kerültek azokal ell, mivel nagyra vágyodás, és fösvénység nélkül éltenek, nem léven ragaszkodva a jelen valo élethez. a nyomoruságokal is igen keveset gondoltanak, ajó lélek üsméretnek békesége bennek meg volt, örültek ajó erköltsü tselekedeteken, a melyekel kivántak tettzeni Istennek. de mindenek felet ajövendö életet reménlették, tudván azt, hogy avilág hamar el mulik. és az üldöztetéseket, az utolso itélet. elöl jároinak tartották.

Ez igy lévén, a maradékok iránt nem sokat nyughatatlankodtanak, hasonlo boldogságot kivánván azoknak is mint magoknak, hogy mentöl hamaréb ki menyenek evilágbol. tertul.l. ad uxor.c.5. hogy ha öket árvaságra hagyták, amint egyakorta történt amartyroknak, azt tudták, hogy az anyaszent egy ház. gondot visel reájok, leg nagyob része tehát közüllök, naprol napra élödöt, akézi munkájok után, és ajövedelmekböl, amelyet közlötték aszegényekel., nyughatatlanság, és baj nélkül éltenek. apüspökök leg inkáb azon panaszolkodtanak, hogy a keresztények. földi jószágokot szereztenek az üldöztetésekben. Cypr.de laps. az ollyanok kik igy el vonnyák. vala magokot avilágtol., nem keresték az érzékenységbéli gyönyörüségeket., mi sem vagyunk jó keresztények, hogy ha valoságal nem kivánunk. hozájok hasonlitani., mitsoda nagyob gyönyörüség, mondgya tertulliánus, mint avilágot meg vetni, mint avaloságos szabadság, mint a tiszta lelki üsméret, mint akevésel valo be érés, és ahaláltol valo nem tartás, alábad alá tapodod apogányok isteneit, az ördögöt el üzöd, abetegeket meg gyogyittod, meg jelenéseket kérsz, az Istennek élsz, ihon ez a gyönyörüsége és mulattsága akeresztényeknek. tertul. de spectC.29.


12. Beszélgetés
A házaságrol.

Ha szinte nem valának is avilági dolgokhoz ragaszkodva, de a keresztényeknek leg nagyob része házas vala, aházaságon. kivül valo élettyek a pogányoknak. utálatos vala, mivel tsak a szabad életet, és a fajtalanságot tekintették, akiknek sok gyermekek volt. akis gyermeket mihent születet az uttzára ki vetették., akeresztények irtoznak vala az illyen kegyetlenségtöl, mi tsak azért házasodunk meg, mondgya szent justinus. hogy gyermekeket nevellyünk, vagy ha, a házaságnak ellene mondunk. atisztaságot meg tarttyuk.just. 1 apol., és az alexandriai szent kelemen azt mondgya, vagy meg kell hazasodni, vagy azt tellyeségel el kell kerülni, sokan valának ollyanok, kik a kereszttség után, a szüzeség meg tartására ajánlák magokat, azt ki ki tudgya. hogy mitsoda rendeletlen dolgot tselekedék magán origénes, a tisztaság meg tartásáért.

Némely eretnekek eztet mód nélkül nagyra vivék, mivel kárhoztaták amásod szori házaságot, némellyek pedig, közönségesen aházaságot, Can. apost.21.22 Can.nicae.l. tertul. de monog. nagy véteknek tarták, akét nemnek, egymásal valo. közösülésit, ezekröl is mondgya, alexándriai szent kelemen. hogy szent pál jövendölése szerént, lésznek ollyanok. az utolso idökben. kik meg tilttyák aházaságot. III strom.446.d. 1 tim.4. erre valo nézve kénszeriteték ez a szent atya oly nagyra emelni aházaságnak szenttséges voltát, elö hozván gyakorta, a sz péter, és sz. philep példáit.

A gyermekek neveltetésekröl valo tanyitások közöt, azt jovalották, hogy öket idején meg kell házasitani, hogy a rosz életet el kerüllyék, Const.apost.IV.C.10. valamint más dolgokrol, ugy aházaságrol tanátsot kértek a püspöktöl, ezért mondá szent ignátz., hogy ne atest, hanem az Isten szerént legyen, ignat. epist. ad polycarp. amidön akét rész meg egyezet, apap atemplomban meg áldotta öket, és aszent áldozatot ajánlotta érettek, a két hazasulando személyek, egymásnak kezet adtak, és a vö legény egy gyürüt adot ameny aszszonynak, amelyen, vagy egy kereszt, vagy egy galamb, vagy hall volt mettzve, a keresztényeknek ilyen petsét nyomojok vala, mivel a régieknél a gyürü, petsét nyomo is volt egy szers mind. valamint most is a törököknél.

A keresztények. aházaságban valo szabadságal nem éltenek a nagy innepekben, se a böjti napokon, ettöl is vagyon az a szokás, hogy bizonyos idökben alakadalom meg vagyon tiltva, alexandriai szent kelemen mondgya, 6 strom. hogy egy gnosticus, az az, egy tekélletes keresztény. amidön gyermekei vannak, ugy tekénti azután a feleségit, mint hugát, amint ugyan azá is lészen, amidön atestet le teszik, és tertullianus eszerént irja le a keresztényi házaságnak boldogságát, a hivek közül ketten egyenlö terhet viselnek, ketten egy értelemben, és egy testben vannak, együt le borulnak, és imádkoznak, együt böjtölnek, egy mást intik, és tanittyák, együt mennek atemplomban, és az Isten asztalához, együt vannak az üldözetekben, egyik amásika elött, semmit el nem titkol, se egy másnak nem alkalmatlankodnak, szabadosan mennek abeteghez, a szegényeknek örömest adnak, nyughatatlanság nélkül vannak jelen a szent áldozaton, egyiit énekelik a szent énekeket, az Isten ditséretire egy mástfelgerjesztik, ep.l. ad uxor. C.5 de resur Carn. Cap 8. ep.2. ad uxor. in fi. ahiveknek nem engedik vala meg apogányokal valo házaságot, de ha már annak elötte házasok valának. meg engedték hogy együt lakjanak., de nagy gyengeségnek tartották,. és nemely helyeken, penitentziát is tartattak azokal, akik másodszor meg házasodtak. hier. ad salvin. in fine.


13 Beszélgetés
A keresztények egyeségéröl.

Illyen vala tsak nem mindenik kereszténynek az élete kinek kinek különösön, nézük meg mostanában, hogy mint vala az ö egyben valo gyülekezetek, ez a szó ecclesia, gyülekezetet tévén, a görög varosokon, akor éltenek ezel a szoval, amidön anép esze gyülekezet, rend szerént valamely játék helyre. vagy valamely dolog végezésére, hogy pediglen a hivek gyülekezetit meg külömböztessék atöbitöl, az Isten ecclésiájának nevezik vala., mindenik városban tehát a keresztények. különös tsoportban valának, és az okot ád vala az üldöztetésekre, mert az ö gyülekezeteket tilalmasnak tartották lenni, nem lévén arra szabadságok az ország törvényétöl, azt is rosznak tartották, hogy a szeretet egyeségében éltenek, és azal káromlották öket, hogy valamely támadást akarnak kezdeni, tertul. apol.C.39.

A valo hogy az egy helyben lako hivek egy mást mind üsmerték, amint hogy az imadságokra esze gyülekezvén, egy mást minden nap látták, és mindenekben egy máshoz alkalmaztatták magokot. még aközönséges dolgokban is, az ö örömök, és szomoruságok. közönséges volt, ha az Isten valamelyikével valamely kegyelmet tett, azon mindenik örült, és ha valamelyike penitentzia tartásban volt, mindnyájan imádkoztanak érette, mint atyafiak együt ugy éltenek, egyik amásikát, attyának, fiának, öttsének, hugának hitta.

Az illyen egyesség meg tartására atselédes gazdák igen vigyáztanak, azon kivül a papokhoz, és a püspökökhöz, nagy engedelmeségel voltanak, de föképpen a püspökök nagy egyességben valának egy más közöt, ha valami nevezetes dolog történt, azt egyenlö akarattal vitték végben, az egy tartományban lévö. püspökök, gyakorta esze gyültenek, akik pedig egy mástol távul voltanak, azok leg aláb egy más nevéröl üsmerték egymást, és gyakorta irtanak egy másnak, amely könnyü vala a romai birodalom nagyságáért, amelyet mint ha azért állitotta volna fel az Isten, mondgya origenes, hogy könnyeben prédikálhassák az évangyéliumot, orig. in Cels. libr.2.p.79. azok alevelek pediglen mind más formájuak valának, mint sem arend szerént valo levelek, azért hogy azokot meg ne hamisithassák, és hogy ollyan dolgokban lévö titkok, ki ne tudodgyanak, föképpen, amidön üldöztetések valának, de még arra igen vigyáztanak, hogy az olyan leveleket, tsak az egy házi renden lévök által küldötték el, hogy ha pedig arra olyan egy házi nem találkozot, inkáb ujjat rendeltenek, hogy sem mint másra bizák leveleket, Cypr.epist. 9. ad Cler.rom. de mint hogy az anyaszent egy ház. továb terjede abirodalomnál, annyi sok féle nép közöt, a keresztények egyes hitét, és szokását, inkáb lehete tsudalni. és a ki tettzék, hogy az igazán valo vallás, el hagyatá követöivel., arosz, és az okoság ellen valo szokásit, egy szoval, aközönséges anyaszent egy ház. valoságal egy test volt. akinek tagjait meg egyesitette, nem tsak az egy aránt valo hitt, hanem még az valoságos egy máshoz valo szeretet is.


14 Beszélgetés
A gyülekezetröl, aliturgiárol.

A keresztények mindenüt eszegyültenek vasárnapokon, amelyet a pogányok nevezték dies solis, és amelyet mindenkor meg tisztelték a keresztények, avilágoság, teremtésének, és akristus fel támadásanak emlékezetire, akeresztények még pénteken is esze gyülekeznek vala, amelyet nevezék parasceves. készület, agyülekezetnek helye pedig valamely háznál volt, ahol arra, az ebédlö házat választották, a melyet nevezték adeákok Coenaculumnak, az ollyan házak, fent valo házak valának., illyen vala az ebédlö ház, ahonnét le esék az iffiu eutychus, akit szent pál fel támasztá, ahivek az ollyan fent valo házban gyülekeztek, akenyér meg szegésére, ugy mint, az ur vatsorájára, ahol is, azután ettenek, gyakorta az üldözések miat, kételenek valának magokot el rejteni avárosokon kivül, a Cryptakban. az az, aföld alat valo pintzékben, amidön nagyob szabadságok adaték, akoron. a közönséges helyre gyülekeztenek, amelyet szent egy háznak nevezték, erröl példát látunk alexander, és gordiánus ideiben, galliánus tsászár, az üldöztetést el hagyatván, meg parantsolá, hogy adnák viszá a keresztényeknek a temetö hellyeket, a melyhez közel, rend szerént templom volt épitve, Euseb. VII.hist.13. egy kevés idövel az elöt. hogy diocletiánus el kezdé az üldözést, mindenüt fel épitették vala aromlot templomokot. anyira el szaporodtak vala ahivek, és az üldözést, ugyan azon templomok el rontatásán kezdék el.

Azon gyülekezetekben, az imádságok, mind napal, mind éttzaka, amint meg mondottam., aszokot orákon volt, de még a szent áldozatot is ajánlották, amely nem lehetet pap nélkül, azt az áldozatot nevezték. vagy azon anéven. melyen nevezi az irás, Coena, vatsora, fractio panis, kenyér szegés. oblatio, ajándék, vagy azon a neven, a melyet bé vett azután az anyaszent egy ház, synaxis, gyülekezet, deakul, dominicum Collecta, Eucharistia, háláadás, lyturgia, közönségesen valo Isteni szolgálat, a szent áldozatot, még nap fel jötele elött ajánlották, amidön üldöztetések valának, azért hogy tsendesebben mehesen véghez, Cypr. epist.63. ad Caecil. mindenik diécésisben. tsak egy egy áldozat volt, azt a püspök ajánlotta, és apapok tsak akor ajánlották, a midön apüspök vagy jelen nem volt, vagy beteg volt, de apapok jelen voltanak, együt ajánlották apüspökel, alyturgiában lett változás, az idö, és ahely szerént, ahoz vagy tettek, vagy abbol el vettek. némely Cérémoniákot, amelyek nem voltanak tellyeségel szükségesek, de ami leg föveb, és leg szükségeseb volt, azt mindenüt egy aránt meg tartották, ezeket irásban talállyuk az elsö idökben,

Holmi könyörgések után, aszent irásbol olvastak, elsöben az ó testamentumbol, azután az ujbol, az olvasást az évangyéliumon végezték el, amelyet apüspök meg magyarázta ahalgatoknak, azután mindnyájan fel kelvén, és nap kelet felé fordulván, fel emelt kézel könyörögtenek, akeresztényekért, pogányokért, nagyért, kitsidért, nyomoruságban lévökért, és betegekért, azután egy diaconus fel szoval mondotta a népnek hogy imádkozék, apap el mondotta az imádságot, és a nép avégin, felelte az ament, st.just.2.apol.in fin. azután az ajándékokot ajánlották, ugy mint, a kenyeret, abort, elegyesen vizel, amelyek szükségesek valának az áldozathoz, st.Clem.II pedag.C.2. anép pedig abékeségnek tsokját adgya vala egymásnak, a férfiak, a férfiaknak, az aszonyok, az aszonyoknak, orig.in.rom.16.lib.10. azután ki ki ajánlá amaga ajándékját apapnak, aki is, azt az Istennek ajánlá mindenek nevében, azután az áldozathoz kezdvén, arra inté anépet, hogy kí ki Istenhez emellye fel szivét, néki hálákot adgyon, és az angyalokal együt imádgya ötet, azután akristus szavaival meg szentelé az ajándékokot, ameg lévén, az ur imádságát a népel el mondá, apap Communicálván, az egész népnek el osztogattatá a Communiot . adiaconusok által, can.apost 9.10. igen nagy vigyázásal veszik vala akristus testét, hogy leg kisseb morsalék le ne esnék.

Azoknak pedig, kik jelen nem lehettek az áldozaton, egy diáconus által el küldotték az Eucharistiát, ameg szentelt ajándéknak pedig egy részit meg tarták abetegek számokra, amidön pediglen üldözésben voltanak, meg engedték ahiveknek. hogy akristus testét aházokhoz vigyék, és ót Communikályanak, készen kelletvén lenniek amartyrumságra, arra sem lévén szabadságok. hogy gyakorta ajánlhassák a szent áldozatot, tertul.l ad uxor. C.5. a Communiot pedig, a melyet illyen formában hagytak utolso szükségekre, mind az egésségeseknek, mind a betegeknek, tsak a kenyérnek szine alat osztogatták, mivel agyülekezetekben, két szin alat Communicáltanak, agyermekeken kivül, akik tsak abór szine alat Communicaltak, az agapes, vagy a Communio után valo étel, mely szokásban volt az elsö idökben, közönséges ételböl állot, és mindnyájan együt ettenek, Cypr. de laps. idövel tsak épen az özvegyeknek, és a szegényeknek. adtanak enni, apapoknak, és az diáconusoknak két részt adtak, és egy részt, az olvasoknak, éneklöknek, és a kapu örzöknek, Const apost. II. Cap 28. tertul. de jejun. C.17.


15. Beszélgetés
Hogy mitsoda titkokban tartották atitkokot.

Ugyan azon gyulekezetekben adták fel atöb szenttségeket is a menyiben az idö meg engedte, ezért is rekesztették ki a pogányokot a gyülekezetekböl, oly nagy vigyázásal, mert igen vigyáztanak az üdvezitö szavaira, hogy a szent dolgokot. nem kell az ebeknek adni, se gyöngyöt a disznok eleiben vetni, ettöl vagyon. hogy a szenttségeket titkoknak nevezték, az az, el rejtet dolgoknak, mivel azokot igen nagy titokban tartották, nem tsak apogányok elött, de még a Catechuménusok elött is, és ezek elött, nem hogy a szent áldozatot ajánlották volna, de söt még azt sem merték nékik meg mondani hogy ótt mit tsinálnak, se nékik arrol a szenttségröl beszéleni, irásban pedig, annál inkáb nem merték tenni, a midön pedig tellyeségel kivántatot az Eucharistiárol, vagy más szenttségröl. szollani, akoron homályos szokal éltenek, valamint az uj testámentumban. a kenyér szegés, nem más hanem a Communio, ezt a pogányok meg nem értették, ez a szokás sok saeculumokig tarta., mind azon által, ki kel venni az apologiákot. a melyekben a szent atyák kételenitetének meg magyarázni atitkokot, hogy meg menthessék a keresztényeket akáromlástol, a melyel vádolták öket,

De azt jó meg tudni, hogy a pogányok elött, nem volt tsudálatos dolog a vallásbéli titok, az ö vallásokban sok titkos Ceremoniák valának, amelyeket nagy átok alat hagyák nékik meg tartani, azért is hérodotes szolván az egyiptumbéli Ceremoniákrol, gyakorta mondgya, annak tudom az okát, de nem merem meg mondani.


16. Beszélgetés
A keresztények ellen valo káromlásrol.

Azért hogy a keresztények. atitkokot nagy titokban tartották, igen nagy káromlásokal is terhelték öket, mivel inkáb el rejtik a rosz tselekedetet, mint sem ajót, orig.in Cels. tertul.apolog.7. a pedig nyilvánságos dolog volt, hogy a más vallásokban lévö titkok, a melyeket oly igen titkolták, tsak undokságok valának, valamint a Céres Ceremoniai, és a bacchusnak valo áldozatok, mint hogy pedig akeresztényeket nem szerették., igen könnyen gyanoban is estenek ellenek, hogy a mit oly igen titkolnak, azok is olyan Ceremoniák lehetnek, valamint az övék, ezekre a gyanakodásokra pedig könnyen adhattak okot a gnosticusok, és a Carpocratiánus eretnekeknek otsmány tselekedeti, amelyeket követtek gyülekezetekben. és amelyeket nehéz volna el hinni, ha tsak aszent atyák nem mondanák, epiph.heres.26. et 27. Iren. lib.1.C.24. ezek az eretnekek mindnyájan, keresztény nevet viseltek, a Catholicusoknak pedig pogány rabjok lévén, azok, az urok elen, minden féle káromlást ki gondoltanak, tsak magokot a kintol meg menthessék,

Ilyen formán hirdeték akeresztényekröl, hogy ök az éttzakai gyülekezetekben., egy gyermeket meg sütnek, azt lisztel meg hintik, és meg eszik, a vériben kenyeret mártogatnak, erre az Eucharistia ada okot, Euseb.IV.hist.C.7.st.just. 1 apol. azzal is káromlották, hogy együt vendégeskedvén, egy ollyan házban, ahol tsak egy lámpás éget, a melyhez egy kutyát kötöttek, és hust vetvén a kutyának, a lámpást fel forditotta, és a setétben. a férfiak az aszszonyokal. esze elegyedvén, mindent el követtek, ezeket a káromlásokot leg inkáb a sidok kezdék, ha szinte ezek hihehetlen dolgok valának is, de a köz nép el hitte, és ugyan valoságal kelleték arrol irni. tertul.apolog: C.7.8.9.

Azal is káromlák akeresztényeket. hogy az egész emberi nemzetnek ellenségi volnának., de föképpen a romai birodalomnak, hogy ök örülnének aközönségesen valo nyomoruságon, és ohajtanák a birodalom el romlását, mind ezekre azok adhattak okot, hogy a keresztények gyakorta szollottak avilági méltoságnak hejában valosága ellen, avilág végéröl, és az utolso itéletröl, vagy is talám a szent János látásában valo jövendöléseket olvashatták, amelybe szól a bálvanyozo roma büntetéséröl., és a martyrokért valo boszu állásrol, az is adhata okot. az illyen káromlásokra, hogy a hivek el vonták magokot aközönségesen valo vigasságoktol, amelyek az áldozatokbol, vendégeskedésekböl, állottak, tertull. apolog.C.35. de sött még ellenben. apenitenzia tartásban, és keserüségben töltötték azokot a napokot. azért hogy nagy vétkek mentenek végben azokon. Clem.paedag. söt még a vásárokra sem mentenek, hogy ha pedig oda mentenek, tsak a szükség vitte öket arra, vagy pedig azért, hogy rabot vegyenek, és azt meg térittsék., Const apost II. C.26.

Egy szoval mint hogy ök irtoztak atöbb vallásoktol. már ez elegendö ók volt. hogy a nép utállya öket, eleget mondották, hogy ök lélekben imádgyák, a menynek, földnek teremptöjét, akinek is, az imádságokbol álló áldozatokat ajánlanak szüntelen, de az ilyen beszedet a bálvanyozo nép, senem értette, senem hitte, hanem még azt kérdették töllök, mitsoda neve az ö Isteneknek, és áthéusoknak nevezték öket, azért hogy nem imádták a templomokban lévö isteneket, hogy az ö oltárjokon tüzet nem láttak, sevéres áldozatokot, se bálvány képeket, a bálvanyozo áldozo papok, a jövendö mondok, akik az áldozatok bélit visgálták, mind ezek a keresztényekre valo gyülölségre indittyák vala a népet, és nékik tulajdonittyák vala, a közönségesen történendö nyomoruságokot, és veszedelmeket, mondván, hogy mind azok, az istenek haragjában esnek, kik élni hadgyák a keresztényeket. tertull.apolog.40.

Az illyen káromlásoknak szine alat, a leg jób erköltsököt is roszra magyarázák, az egy máshoz valo szeretetért áruloknak tarták öket, mert egy mást atyafi neven hitták. ezt roszra magyarázák. noha apogányok is ezt követték, noha rosz végre., ha alamisnát adtanak, azal káromlották, hogy tsak azért adnak, hogy a szegenyeket magokhoz hodittsák., vagy azért, hogy a a püspökök nagy kintset gyüthessenek, a tsuda tételeket boszorkányságnak tartották, a mint is. hogy abban az idöben, avilág tele vala szem fény vesztövel, akik is ditsekedtenek ajövendö mondásal, vagy azal hogy a betegeket meg gyógyittyák holmi boszorkányos betükel, vagy szókal, a mellyeket senki nem érthetet., azert ha láttanak tsuda tételeket, azokon nem tsudálkoztanak, mivel esze elegyittik vala. atsalárságal tett tsudákot, az valoságosokal, és a tsuda tévökre nem hajtottanak, orig.in Cels.lib.2. leg nagyob része az illyen tsalárdoknak, nap keletröl jövének.

De sött még magok az üldöztetések, okot adnak vala a keresztényeket valo gyülölségre, mindenek azt tartották felöllök hogy vétkesek, mivel mindenüt ugy bánnak vélek, mint vétkesekel, és mennél nagyob kinokal kinozták, annál vétkesebbeknek tarták öket, mindenek halálra valoknak itélték öket, mint tüzre, és akasztofára valokot, tertull.apolog.c.50. baron.an.138.n.5. utálatos neveket is adnak vala reájok, ugy mint, biaeothanati, sarmenticii, semaxii, v baron.385.n.5. az illyen állapotokért valának tehát a keresztények, atudatlan nép elött ollyan nagy gyülölségben, nézük meg, mi okozta leg inkáb azt agyülölséget, és halgassuk meg mit mondának suetonius, és tacitus, suetonius azt mondgya, hogy Claudius tsászár. romábol ki üzé a sidokot, kik a kristus ösztönozésire, szüntelen valo zenebonát tsináltanak, judaeos impulsore christo assidué tumultuantes. roma expulsit. suet.Claud. n.25. mint ha már akor, aföldön lett volna még akristus. és mint ha fel lázaztotta volna a sidokot, ditséri is néró Császárt azért, hogy a keresztényeket kinoztatta, mint olyanokot, kik uj boszorkányságokot, és varáslásokot kezdettenek, affecti suppliciis christiani, genus humanum superstitionis novae. ac malificae.suet.nero.n.16.

Tacitus emlékezetet tévén az égésröl, amidön néro fel égeté romát maga mulattságábol, azt mondgya, hogy azért vádolá azokot a vétkes utálatosokot, kiket a nép keresztényeknek nevezi vala, tacit.15 annal.quos per flagitia invisos vulgus Christianos appellabat. még azután azt mondgya., hogy azt a nevet. a kristustol vették, akit pontius pilatus meg kinoztatot tiberius Császár idejében. és hogy ezt a veszedelmes babonaságot le tsilapitván, egy darab ideig, azután ismét ujontában fel támada, nem tsak judaeában, ahonnet erede ez a gonoszság, hanem még romában is, repressaque in praesens exitiabilis superstitio, ahol minden féle otsmány vétkeket követnek, quo omnia undique atrocia, et pudenda Confluunt, Celebranturque.


17 Beszélgetés
Hogy még miket mondottak a keresztényekröl.

Az okosok, és azok, kik meg visgálták egy kevesé a dolgot, találtak okot arra. hogy a keresztényeket utállyák, mivel azok az okosok., vagy görögök. vagy romaiak valának, akiknek szokások vala meg vetni a más féle nemzeteket, akiket barbarusoknak nevezték, de föképpen a sidokot, a kiket tsufolták, és babonázoknak tartották, egy sidó azt el hihetné, de én nem, mondá horatius valamely tsudárol, Credat judaeus, apella, non ego, horat. 1 sat. 5.in fi. ez igy lévén, amidön mondgyák vala nékiek, hogy volnának ollyan sidok, akik mint Isten fiát ugy imádnák egy olyan embert. akit fel akasztottak, és hogy aleg nagyob vetekedések atöb sidokal., abbol áll, hogy ha halála után ugyan azon ember, életben vagyoné. és hogy ha valoságos királyok volté az az ember, könnyen el lehet hinni, hogy mitsoda tsufos dolognak tettzet elöttök az illyen beszéd, azt jól látták, hogy az uj valláson lévö sidokot, atöb sidok utálták, és üldözték, annyira, hogy még nagy támadásokot is inditottak,

Azt is mondák nékik, hogy azok az uj valláson lévök, senem az okoskodásal, senem az ékesen szollásal, akarnak másokot el hitetni, hanem tsak arra intenek mindeneket., hogy hidgyék amit mondanak, és aztot meg bizonyittyák, nem szoval, hanem tsuda tételekel, azoknak pedig leg nagyob része tudatlan, és azok. tsak a sidok könyveit olvasák, ollyan tudatlanokot tanyitanak mint magok. ugy mint, agyermekeket, és az aszszonyokot. mivel ezek könnyeben bé veszik tanyitásokot., mint sem az ollyanok, akik már tudosabbak, igen uj dolog vala az illyen apogányok elött, mivel közöttök, a népet nem oktatták, és tsak éppen a filosophusok tanyitottanak, az élet modgyárol, az ö egy más közöt valo vetekedések avallást nem tekéntette, st aug. de.vera relig.init. egy szoval, mint hogy az eretnekek keresztény nevet viseltenek, avalentinianusok, és a több eretnekek tévelygéseket, akik ellen irt szent Iréneus. az egész anyaszent egy háznak tulajdonittyák vala, apogányok pedig mind esze elegyitették azokot a bolondságokot, az anyaszent egy ház tanitásával. és a keresztényeket, tudatlan vakmeröknek tartották lenni, v.baro. an.179 n.27.28.

Mire valo, mondgyák vala apogányok, el hagyni az olyan vallásokot, a melyek annyi idöktöl fogva vannak rendeltetve, ollyan szép Ceremoniákal, euseb.praepar.l. Cap.2. amelyeket annyi királyok, és törvény tsinálok meg tartották, az egész görög, és több nemzetek meg egyezésekböl, és azok helyet, idegen szokásokot bé venni, és a sidok fabuláihoz hajlani,? ha egészen sidová lennél még is meg lehetne, de azzá nem lévén, mitsoda bolondság hogy a sidok Istenét kivánnyad szolgálni az ö akarattyok ellen, valamely ollyan új szolgálattal, a melyet ök rosznak tarttyák lenni, és a magad vallására szabni az ö törvényeket, amelyek nem neked valok, igy beszélettek apoganyok,

A valoságos dolog, hogy a keresztények tudománya tiszta volt, és az ö élettyek, meg egyezet tanitásokal, de minden tele lévén filosophusokal, tertul.apolog. C.46. ezek is a jó erköltsöt gondolták tanitani, és követni, de söt még az elsö saeculumokba valának ollyanok közüllök, kik talám a keresztényekre valo nézve, avilágon szélyel jártanak, el hitetvén magokal., hogy az emberi nemzetet job rendre hozák, a filosophusoknak pedig nagy hitelek vala, azt gondolták, hogy ezek már egy nehány saeculumoktol fogvást, mindenekröl eleget mondottanak, és lehetetlennek tartották, hogy a pásztorok többet tudgyanak pythagorásnál, plátonál, de sött még azt hitték, hogy ha akeresztények valami jót tanitanak, hogy ezektöl a nevezetes bölttsektöl vették. orige.in cels.

De még masként is, a filosophusok, alkalmatosab dolgokot tanyitottanak, mint sem akeresztények, sokan közüllök, jonak tarták lenni agyönyörüséget, és azt leg örököseb jónak itélék lenni. ök azon nem törödtenek, hogy ki ki kövesse a maga gondolattyát, és maga modgya szerént élyen, söt még azokot meg vetették, és tsufolták, kik filosophusok nem valának, a pyrrhonianusok, igen felesen lévén, ezek mindenröl kételkedtenek, föképpen az Istenségröl, azt tartották bölttseségnek. hogy függöben tarttsák elméjeket, és azt éppen nem szerették. hogy olyan tudatlanok, és ollyan közönséges népböl állók, valamint akoron valának sokan akeresztények, ollyan mély dolgokrol mérjenek itéletet tenni, noha ökk minden féle vallást tiszteltenek. azt láttyuk, hogy az épicurianusok áldozattyokra el mentenek. ha szinte ezekel leg inkáb ellenkeztenek is, a leg közönségesebben valo. tartásban. az istenek iránt, assisto divinis. horat. és a Cérémoniákban részesültenek, de azon meg egyeztenek együt, hogy nem kel olyan szokás ellen támadni, a melyet, atörvény, és az idö jová hagyot.

Az istenek sokaságárol valo hitel annyira volt, hogy mindenik nemzetnek., városnak, és mindenik tselédes gazdának különös istenek vala, erre valo nézve, minden féle vallást. jonak tartottak lenni, tsak régi volt, az aszszonyok, és a tudatlan népek, mindenkor kaptanak az ujjan, gondolván azt, hogy mentöl több isteneknek, és isten aszszonyoknak szolgálnak, és mentöl töb Ceremoniákot tartanak., hogy annál jób vallásuak, akik pedig az ország dolgait igazgatták, azok az illyen valtozásokot meg gátolták a menyiben töllök lehetet., föképpen az idegen vallásokot tiltották, erre pedig a romaiak leg inkáb vigyáztanak, ti.liv libr.29. el akarván hitetni azt anépel. hogy agondviselö isteneknek köszönnyék a nagy birodalmakot, és hogy azok sokal hatalmasabbak atöbbinél, mivel birodalmok alá vetette. atöb nemzeteket, azert is a midön az anyaszent egy ház egészen fel állitaték. a pogányok, a keresztényeknek tulajdonitták. a birodalom el romlását, szent ágoston. az illyen káromlásokra. valo nézve irá anagy könyvét, de Civitate Dei.

A pogányok nem tsudálkozának azon. hogy a keresztények meg vetik vala ahalált, mivel ök semminek tartották látni az ollyan kardosokot. kik jó akarattyokbol., egy kevés haszonért vagy semmiért, a halálra adták magokot, az amphitheatrumon, minden nap történt ollyan dolog, hogy egy emberséges ember, magát meg ölte, leg kisseb szomoruságért., látván tehát azt, hogy a keresztények kerülték agyönyörüségeket. és hogy a más életben várták boldogságokot, azt tsudálták, hogy magokot miért meg nem ölik. azt fogják nékünk mondani, mondgya szent justinus. 2 apol. init, ölyétek meg tehát mindnyájan magatokot, és menyetek mindgyárt az Istenhez, és ne legyetek többé bajunkra, antoninus, az ásiai fö biró, látván hogy a keresztények seregel mennek vala széke eleiben, hogy a martyrumságot el nyerhessék, kiáltá nekik, ah! nyomorultak, ha meg akartok halni, hiszem vagyon, köteletek, vagy valamely magos helyröl ugordgyatok le. tertul. ad scap. C.ult.

A keresztények ellen vala tehát az egész világ, anép, abirák, az okosok, atudatlanok, némellyek utálták öket, mint tsalárdokot, istenteleneket, és némellyek meg vetették öket, mint misánthropusokot, ember gyülölöket, bolond hagymázban lévöket, mint akik dühösségböl mennek ahalálra, anyira gyülölték, öket, hogy tsak akeresztényi névért halálra itélték, meg sem visgálták. mit vétettek, akár mely jót mondhattak is valaki felöl, de ez a név, már mindent el rontot. ezt is mondgyák vala közönségesen felöllök, egy ilyen, igen emberséges ember, kár hogy keresztény, bonus virC.sejus, tantum quod Christiánus. tertul.apolog. C.3.


18. Beszélgetés
Az Itéletek formájárol, akinokrol.

Azt nem kell tsudálni, hogy ha az ilyen közönségesen valo gyülölség, akeresztényeket az üldöztetésben veté, de talám valaki azon tsudálkozhatik., hogy a romaiak, kik minden törvényekben. és magok viselésekben. nékünk oly okosoknak és igaságosoknak. láttzanak lenni, mind azon által, ugyan romaikon, vagy más embereken., olyan kegyetlenségel bányanak, valamint azt olvasuk a martyrok historiáiban, hogy a birók magok elött kinoztatták volna, a vádoltattakot., a piatzon. az egész nép elött, és hogy anyi sok féle kinokal kinoztassák, mint ha szabad akarattyokon állot volna, nem volna talám haszontalan., ez iránt valo törvényeket, és szokást meg látni, és hogy miket tolda ezekhez, avalláshoz valo tsalárd buzgoság, és avilági okoskodás.

A romaiaknál, minden törvényes dolgok, közönségesen mennek vala végben., mindenek hallottára, atörvénykezö hely pedig apiatzon volt, ahol abiró. folyoso alat, magosan emelt székiben ülvén. atiszttyei körülötte valának, ugy mint, aporoszlok, vagy is hóhérok, hasonlo képen, mellette valának, akik mind bárdot, mint tsomo veszöt hordoznak vala kezekben., ezeken kivül, vitézek is valának mellette, kik parantsolattyát követték, mivel aromai birok, és polgár mesterek, mind a hadi dolgokot, mind a törvényes dolgokot, egy szers mind folytatták, mindenik véteknek. különös büntetése. volt rendeltetve. atörvénytöl,. de a személyben volt valagatás, mert a büntetés keményeb volt arabokon, mint sem a szabadosokon., az idegeneken, mint sem a haza fiain, ettöl vagyon hogy szent pálnak fejét vették. mint romai városi embernek, szent pétert pedig fel feszitették mint sidot. a kereszt leg gyalázatosab volt atőb kinozások közöt, és azokot akiket fel feszitették, rend szerént elöbször meg veszözték, és meg sütögették. tüzes vasal.

Rend szerént aközönséges alá valo embereket., abányákban küldötték, valamint mostanában agályákra, vagy pediglen a nép mulattságára., az amphitheátrumon a fene vadakal el szagattatták. még más sok féle kinozások is lehettek, más külömb külömb féle tartományokban., amint hogy abirok. gyakorta ujab ujab. kinozásokot gondoltak ki, akeresztények ellen, fö képpen, az utolso. üldöztetésekben, amelyekben látván hogy igen el szaporodtanak akeresztények, mindent el miveltek ellenek, és az ördög nem tsak a testeket de alelkeket is igyekezé el veszteni, nem gondolom hogy lehetne ollyan példa, hogy más szüzeket a meg szeplösittésre itélték volna, hanem tsak a keresztény szüzeket, mert látták hogy a keresztényekben tündöklik a tisztaságnak szeretete, azért gondolák ki az illyen forma kinzást, meg olyant, mint amelyröl szól szent hieronimus, hogy egy martirt, meg kötözve, egy kies helyen lévö ágyra fektették, és hozája egy szemtelen aszszonyt küldöttek, kisértésire, amartyr egyebet nem tselekedhetvén, a maga nyelvét el harapta. és az aszony szeme közi pökte, st hier. init.vitae st paul. egy szoval igen sok számu martyrokot öltenek, vagy kinoztak meg, minden törvény látás nélkül.


19 Beszélgetés.
Az üldöztetésekröl.

Az üldöztetés rend szerént valamely parantsolaton kezdödöt, a mely tilttya vala a keresztényeknek agyülekezetet, és bizonyos büntetésel fenyegette azokot, kik nem akarnának áldozni az isteneknek, ollyankor apüspökök egymásnak hirt adtanak, egymást agyakorlatosab imádságokra intették. és anépet bátoritották, ollyankor sokan el szaladának, akristus tanáttsa szerént, de söt még apásztorok és apapok magokot fel oszták, némellyek anépel meg maradának, némelyek el rejték magokot, mert leg inkáb öket keresték, mint olyanokot, akiknek veszedelmek, el szélyeztheti ajuhokot, act.st.pion. némellyek hogy reájok ne üsmérjenek, aneveket meg változtaták, némelyek az üldöztetéskor pénzen meg váltották magokot, hogy békével meg maradhassanak, igyis szenvedtenek, joszágokot adván el magokért, meg is mutatták ezel. hogy a lelkeket mindeneknek drágábra betsüllik, hogy ha pedig abiráktol pénzen vettek ollyan irást, a melyel. el hitethették másokal, hogy engedelmeskedtek a Császárok parantsolatinak, ezeket nevezték libellatici. és az apostaták közi számlálták, mint olyanokot, kik alatomban pogányoknak vallották magokot. Cypr. ep.52. ad antonian.

Az anyaszent egy ház szabot rende. tilttya vala, hogy valaki martyromságra adgya maga magát, se semmit olyat. tselekedni, ami az üldözésre indithassa apogányokot, ugy mint a bálványokot esze tőrni, a templomot fel égetni, és az isteneket gyalázni, orig in Cels.8: valo hogy sokan valának olyan martyrok., kik az ilyeneket el követték, és akik magokot bé árulták, de az ilyen különös példákot arend kivül valo kegyelem indulattyának kel tulajdonittani, közönségesen azt tartották, hogy nem kel kisérteni az Istent, és békeséges türésel kel várni, hogy valaki bé vádoltassék, és törvényesen meg kérdeztetvén, ugy adgyon számot amaga hitéröl, Const. apost.V.Cap.5. két féle eretnekséget kelletet az illyen állapotban el kerülni, iren. lib 1. C.l. st Clem.strom.40. agnosticusok, és a valentinianusok a martyrság ellen tanyitottak, és azt haszontalannak tartották, mivel akristus azért holt meg hogy minket meg válttson ahaláltol, tertul.in scorp. C.l. még azt is mondgyák vala, hogy az Isten azal bántodik, és mint hogy a bakoknak, és a bikáknak vérit nem kivánnya, ugy az emberek vére sem kedves nála. a márcioniták pedig, magok adgyák vala magokot a martyromságra, a testhez valo gyulölségböl, és ahoz, aki azt teremtette, mondván, hogy az, a rosz kezdet volna, meg visgállyák vala tehát azokot, kik ahitért meg holtanak, azért hogy had tudhassák meg, ha kellé azokot ugy tisztelni mint martyrokot, ugy tettzik mint ha a Cannonizationak innét volna eredete. baron.an.302. n.126.

A midön akeresztényeket meg fogták, mindgyárt abiro eleiben vitték, ki a székiben ülvén, meg kérdezi vala öket, ha meg tagadták hogy keresztények, továb nem visgálták, hanem el botsátották, mert azt tudták, hogy akik igaz keresztények. azok azt soha meg nem tagadgyák, de hogy bizonyosab lehesen abiró abban hogy nem keresztények, némelykor, ót mindgyárt maga elöt, bálványozo Ceremoniát tselekedtetet vélek. vagy a kristus ellen mondatot valamely káromlást, plin.libr.X. epist.97. hogy ha pedig keresztényeknek vallották magokot, mindent el követtek hogy meg nyerhessék öket, elöször szép szoval, és igérettel, azután fenyegetésel, végtire kinozásal, azon is igyekeztek. hogy ha tsak valamely tsalárdságal vétekben ejthessék öket, akarattyok ellen is, azért hogy azután azt mondhassák. nékik, hogy már nem lehet viszá vonni tselekedeteket, mint hogy atörvényes dolgok apiatzon mennek vala végben., azért szokás volt. ót valamely bálványnak vagy oltárnak lenni, ugyan ót áldozatokot is tesznek vala a keresztények elött, és azon igyekeztenek, hogy azokbol étethessék öket, de söt még erövel fel is tátatták szájokot, és hust tettek belé, vagy leg aláb egy nehány tsep bort töltöttek. belé, azon borból, melyet az isteneknek ajánlottak, noha akeresztények azt jol tudták is. hogy nem a fertezteti meg az embert a mi aszájban mégyen, hanem a mi a szivböl ki jö, mind azon által, azon voltanak minden erejekböl, hogy leg kiseb botrankoztatást ne adnának agyengébeknek, volt olyan, akinek eleven szenet tettek temjénel kezeire, de aki inkáb el szenvedé hogy a keze el égjen, mint sem meg mozdittsa, nehogy azt mondhassák az után, hogy temjént ajánlot abálványnak., szent basilius erröl nagy ditsérettel beszél. hom.18. Rend szerént akeresztényeket tsígára tekerték, vagy a kezekre fel akasztották öket, és alábokra valamely nehéz terhet kötöttek: vagy öket meg veszöszték, meg botozták, vagy meg ostorozták, olyan sok águ ostoral., a melynek avégin hegyes vasak voltanak. ezt scorpionak nevezték, menyi sok számu hala meg averésben. némelyeket le fektették, és az oldalokot sütögették, és el szaggatták vas fésükel, ugy anyira, hogy az oldalait fel nyitották, és a tüz atestekben hatván, meg fojtotta a szenvedöket, de még hogy a sebek fajdalmasabbak legyenek, némelykor etzetel, és sóval dörgölik vala meg, és ha valamennyire a seb bé kezdet forrani, olyankor azt fel nyitották, és nem engedték hogy meg gyogyulyon.


20 Beszélgetés.
A martyrok tselekedetiröl.

A kinozás közben, pedig kérdezik vala öket, és amit a biro, kérdezet, vagy a mit a martyr felelt néki, azt mind egy szóig le irták anotáriusok, sokal igazábban is irták le akoron akérdéseket, és a feleleteket, mint sem mostanában, mert mint hogy arégiek tudták a rövideden valo irásnak mesterségit, holot egy kis jedzés. egész szót tett, azért ök, oly hamar irhattak, valamint mások beszéltek, és ugyan azon szókót irták le, a melyeket hallották mondani.

A mit nálunk vallatásnak hinak, ök azt actáknak, vagy tselekedeteknek nevezik vala, akeresztények pedig nagy szorgalmatoságal igyekeztenek azon, hogy az párja, ö nálok meg legyen, ahivekre tett törvényeknek, és azt drágan meg veszik vala, az illyen tselekedetekben, a martyrok szenvedési meg valának irva, és azokot. közönséges egyezésböl, atemplomokban meg tartották, act. st tharaci infi. azt tarttyák, hogy szent kelemen. pápa, romaban, hét notariusokot rendele, kik a martyrok tselekedetit irták, és szent Cyprianus, az üldöztetésekben, azt hagyá, hogy fel irják szorgalmatosan anapját, amelyen a martyrok meg halnak, a diocletiánus üldöztetésekor., a martyrok tselekedeti tsak nem mind el vesztenek, és noha a Césáriai eusebius sokat gyüjte esze, mind azon által. azokis el vesztenek, st greg.lib VII. epist ad eulog. szent gergely pápa idejében már nehéz vala találni, a nevek Catalogusa meg volt, és hogy mely napon holtak meg, tudni illik. a martyrologiumok.

Az illyen vallatásokor, leg inkáb arra kénszerittik vala a keresztényeket, hogy vallyák ki atársokot, leg inkáb apüspökököt, papokot, diaconusokot, és adgya elö a szent könyveket, de leg inkáb diocletiánus idejében valanak leg inkáb azon. apogányok, hogy a szent könyveket el veszthessék, gondolván, hogy a leg bizonyosab módgya volna, a vallás el rontására, azért nagy szorgalmatoságal keresték mindenüt, és ahol valami keresztény könyvet kaphattak, mind el égették, de söt még a templomokban, és az olvasok házainál is fel keresték, st felic tibur. a keresztények az illyen kérdésekre igen meg tartották atitkot., senkit nem neveztenek. hanem tsak ezeket felelék, hogy az Isten öket meg tanyitotta, meg tartotta. és hogy a szent irásokot. a szivekben hordozák. akik pedig olyan nyomorultak valának. hogy a szent irásokot elö adták, a pásztorokot, vagy a hiveket el árulták, azokot traditoroknak az az áruloknak nevezték, azért, a martyrok, akinzáskor. egyebet nem mondottak., hanem az Istent ditsérték, irgalmaságát, és segittségét kérték.

21 Beszélgetés
A tömlötzröl.

A vallatás után., akik álhatatosan meg maradának akereszténységben, a kinzásra küldék, de leg gyakortáb atömlötzben tették, hogy inkáb meg probállyák, és meg kinoztathassák, de sött még a tömlöczben valo letel is kin volt, mivel azokot, kik akristusrol vallást tettek, aleg büdöseb, és setéteb tömlötzben zárták, békoban tették kezeket, lábokot, némellyeket kalodában tették, némely kor bé hintették a tömlötzöt tserépel, vagy üveg darabokal., és azon sebesen, mezitelen fektették a földre, v.paulin. nat.4.st.felic. némelykor a sebeket rothadni hagyták, éhel, és szomjuságal ölték meg öket, martyr.16 apol. de st encratide, némelykor pedig,. mind a sebeket gyógyitatták, mind jó gondot viseltek reájok, azért hogy továb kinozhassák, st Cypr. epist.22. rend szerént igen tiltották, a keresztény raboknak. az idegenekel beszélleni, mert ök sok hitetleneket téritenek vala meg. sőt még atömlötz tartókót, és az örzököt is, meg téritették, némelykor olyanokot botsátottak. hozájok, akiket gondolták hogy meg tántorithattyák, álhatatoságokot, ugy mint, valamelyiknek, vagy az attyát, vagy annyát, hugát, gyermekit, feleségit, akiknek sirások, és édes beszédek, nagy kisértetek valának, és sokszor a kiket, a kinok meg nem gyözhették, az ilyen sirások, meg tántoritották, ha valamely martyr terhes talált lenni amidön meg fogták, atörvény szerént, addig meg nem ölték amég terhes volt, valamint etörtént szent félicitásal., acta ss.perpet et felicit.

Az anyaszent egy háznak, nagy gondgya vala az ilyen szent rabokra, Const.apost.V.c.l. st.Cypr.ep.II. a diaconusok gyakorta el mentenek hozájok, hogy valamiben szolgállyanak nékik, vagy az izeneteket meg vigyék másoknak, vagy más egyéb szükségekben segittsék, ahivek közül, még mások is mentenek látogatásokra, és vigasztalásokra, áldgyák vala szenvedéseket, és azokban, részt venni ohajtották, lántzokot meg tsokolták, sebeket orvosolták, és tettek szükségekröl, vittek nékik ágyat, ruhát, ételt, tertul 2. ad uxo. C.4. söt még tertullianus azon panaszolkodot, hogy a tömlötzben bövön lakoznak, de jejun. C.12. az illyen állapotokban, a hivek semmit el nem mulattak, ha a tömlöczben bé nem akarták öket bocsátani, azon voltanak, hogy az örzököt, és a tömlöcztartokot pénzel meg nyerhesék, ha szinte szidalmazták is öket, de arra nem hajtottak, söt még az ütést is el szenvedtek, a tömlöcz ajtajánál éttzakákot töltöttenek, tsak hogy valami alkalmatoságot talalhassanak a bé menetelre, mikor pedig bé mehettek, ugy tekintették a tömlöczököt, valamint a templomokot, a melyek meg valának szenteltetve, anyi sok szentek, jelen valo létekel, ót imádkoztanak, és a papok. oda el mentenek., ajánlani a szent áldozatot, azért hogy az a vigasztalások légyen a vallás tévöknek, /Confessoroknak,/. hogy evilágbol, kine menyenek, akristus Jesus, testének, és vérének, vétele nélkül, valamint sz.Cypr. mondgya, ep.5. et 6. hogy ha pediglen püspök, vagy pap volt a tömlöczben, a hivek oda gyülekeztenek és az Isteni szolgálat után, az Eucharistiát, ki ki, amaga házához vitte, az illyen állapotokban, amint lehetet, ahoz alkalmaztatták magokot, mivel valának olyan püspökök, kik a diaconusok kezein szenteltenek, mivel. semmi ahoz valo alkalmatoság nem volt, hát az a nevezetes antiochiai martyr, szent lucianus, meg lévén kötözve, a maga melyén szentelé meg a kenyeret, philost. III.hist. c.13. el lehet itélni, hogy mint halgatták. a mise után valo intéseket, az egész anyaszent egy ház, ugy tiszteli vala ezeket a szent rabokot, mint a menyben meg koronázottakot, ezeknek, nagy hitelek volt. apüspökök elött, az ö kérésekre, meg engednek vala azoknak, kik a bálványozásban estenek, de idövel meg kelleték az illyeneknek mérsékelni kéréseket, mivel némelyekben közüllök, nagyob vala a buzgoság, mint sem a meg választásbol álló helyes kérés, st Cypr. de laps 1ep.10.11.12.


22. Beszélgetés.
A réliquiákról.

A keresztények el kisérék amartyrokot, még apiatzra is a hol kinozták öket, és más egyéb helyekre is, ahol öket meg ölték, rend szerént avaroson kivül öletetének meg, és az ollyan martyroknak, akik, vagy tsuda képen, vagy kemény természetek miat, a kinokban meg nem holtak, azoknak fejeket vették, a hivek pedig seregel mentenek oda, és tsudálkoztak az ö alhatatoságokon, az illyen példa, meg is erösitti vala öket ahitben, az utolso szavokra pedig igen figyelmeztenek, amelyek imádságokból állottanak, valamint a szent polycarpus szavai, ap.Euseb IV.hist.15. sokszor történt, hogy ahivek bátoritották a martyrokot, origénes egy nehány szor, veszedelemre.veté az életét, az illyen alkalmatoságokban. Euseb.VI.hist.3. sok példa vagyon olyan., hogy martyrságot szenvedtettek az olyanokal. akik másokot biztatának, és bátoritának.

A hivek minden tartás nélkül, a martyrok mellé mennek vala, a midön kinozták öket, vagy ruhával, vagy spongyiával a véreket fel szedték, a földröl, és azt meg tartották, hét aszszonyokot ölenek meg egyszer azért, hogy a szent balás vérit fel szedték, martyrol. rom.3.febr. pont.diac. és amidön szent Cyprianusnak fejét vevék, a hivek ruhákot teritettek vala körülötte, hogy a vére. azokra folyon. ugyan hasonlo szorgalmatoságal kapják vala el a martyrok testeit, vagy valami részeit, mert sokszor tsak atsontok, vagy a hamvak marada, amidön vagy meg égették, vagy a vadakkal meg étették, st bonifac. an. és innét neveztetének areliquiák, ahivek az illyen holt testeket drágán meg vették ahóhéroktól, és azokot tisztességesen eltemették, de gyakorta, az ilyen tselekedetért, öket is meg ölték, valának olyanok, hogy halált szenvedének azért, hogy a martyrok testét meg tsokolták, azért hogy nem engedték aholt testekel rutul bánni, marty.rom.17 febr, de st.juliano.7.decem. de st agatho. 15 mart. avendég fogadost, sz. theodoretust, azért meg ölék, hogy hét szüzeknek testeket atóból ki huzá. a kiket elevenen vetették volt oda, act.st theod. a szent ignátz tanitványi, romábol viszá vivék antiochiában. az ö reliquiáit.

A pogányok látván hogy oly igen kaptanak aréliquiakon. annál is inkáb el rejtették, és el szelyeztették, amartyrok testeit, v. romae. sub teranea.libr.I.c.2.3. azt is gondolák. hogy az által, meg tsökkenik ahivekben. afeltámadásrol valo reménség, epist. eccles.vienn.apud Euseb V.c.3. ti azzal hizelkedtek magatoknak, mondgyák vala apogányok, ahiveknek, hogy a ti testetek meg maradnak mind addig anapig, a melyen gondolyátok hogy fel támadtok, és azt reméllitek. hogy azokot kenetekel meg kenik, és drága matériákban takarják az aszszonyok, a kiket meg tsaltatok tudományotokal, lészen minékünk arra gondunk, erre valo nézve, esze elegyittik vala a mártyrok testeit, akardosok, vagy más meg öletet testekel, vagy azokra követ kötvén, avizben vetették, vagy meg égették, és a hamvát, a széllel el futatták, act.s.s. tharac. in fine.prud. De st.vinc.

De mind ezeket tsak hejában tselekedék, mert leg nagyob része areliquiáknak meg marada, vagy a hivek buzgoságokbol, vagy az Istennek tsudálatosan valo meg tartásábol, a martyrok temetö hellyeit pedig tisztelni kezdék, mihent el temették, sok szentek szenvedének halált azért, hogy a martyrok temetö helyeken találták öket imádkozva, vagy azért, hogy üllötték innepjeket, a mely innepet., minden esztendöben meg tartották, a mint tertullianus, és szent Cyprianus mondgyák, és ugyan ezért is jedzették fel oly szorgalmatoságal. a holtok napját, martyr. 17 janu. de st diodoro. 14 fevr. de st proculo. 23 jan. de st emerent. tertul. de Corona. C.3. st Cypr. epist.34.


23 Beszélgetes.
A Confessorokrol. vagy a vallás tévökröl.

Az ollyanokot pedig, akiket meg nem akarának öletni, kiküldék hazájokbol, ezt a romaiak nevezék deportationak, az illyeneket ugy tekintették, mint holtakot, mivel vagy pusztás szigetekben küldék, vagy valamely idegen nép közi öket, arelegatio, az el küldés, a nagy embereket illette, adeportatio, vagy szám ki vetés, az aláb valokot, és aleg közönségesebbeket, a bányákba küldötték, ezek az ország rabjai valának, és rend szerént meleg vasal jegyet sütnek vala. ahomlokokra, in scripti. azért, hogy mindenüt meg üsmerjék öket, ha el szaladnak, ezeknek, mindenkor vas volt lábokon. nyomorultul tartották öket, rongyoson. gyakran meg verték. és roszul bántak vélek, egy szoval. ollyan roszul volt állapottyok. mint mostanában, agállyán lévö raboknak, akeresztények az illyeneket segitették. a menyiben lehetet.

Mind azokot., akik az illyen állapotban meg holtanak a hitért. a martyrok száma közi számlálák, és azokot, akik abujdosásbol, vagy a rabságbol meg menekedhettek, Confessoroknak nevezék, mert ezen aneven nevezik vala mind azokot, akik valamit szenvedének ahitért, és közönségesen mind azokot, akik a birók elött, ahitröl vallást tettek, az illyenek nagy tiszteletben valának. ahivek elött, és gyakorta, az egy házi rendekre emelék öket.


24. Beszélgetés
Az ExCommunicátiorol. vagy a gyülekezetböl valo
kirekesztésröl.

De mind azokot, a kik az üldöztetések miat, vagy a gyarloság miat, vagy a kinok miat., ahitet meg tagadák, deákul nevezék lapsi, az az meg esteknek, és ezeket a gyülekezetböl ki rekesztették, ha közönségesen penitentziát nem tartottak, Const apost V.Cap.2. az exCommunicatio pedig abbol állot, hogy el tiltották nem tsak a szenttségektöl, de még a templombol is. és a hivek vélek, semmiben nem közösültek, vélek nem ettenek, vélek nem beszéltenek, és ugy kerülték öket, mint a mirigyes embereket, azért is hagyá szent pál. hogy ugy kel kerülni arosz keresztényeket, valamint apogányokot, 1 Cor.5.9. illyen formában bánnak vala, nem tsak. a hittöl szakadtakal, de még az eretnekekel, és a Schismaticusokal is. mivel rosz keresztények, minden idöben valának, orig in Cels. lib 7. in matth.tract.35. in jerem.hom.9. szent pál a korintus bélieknek panaszolkodik az olyanokrol. kik penitentziát nem tartottak tisztátalanságokért, 2.Cor.12.21. és a philippieknek. az olyanokrol. a kiket akristus ellenséginek nevezi, phi.3.18. az illyenek, el valának rekesztve ahivektöl, epist.Cleri.rom. ad Cypr.31. tsak apüspökök, és apapok beszélhettek vélek, hogy meg térittsék, akönyörgés pedig mindenkor meg volt érettek, illyen formában bántak tehát az ollyanokal, akik apenitentzia tartást. nem kivánták.


25 Beszélgetés
A penitentzia tartásrol.

A kik pedig ezt kivánták, azokot viszá fogadták, nagy szeretettel, de meg választásal, elsöben meg értették vélek, hogy ollyan kegyelmet tselekesznek vélek, a melyet nem kell tsak könnyen meg adni, és meg probálák öket, egy kevés ideig valo halogatásal., hogy ha valoságos és állandoé az ö meg térések, a püspökököt illette, ahalálos vétkekért valo penitenzia rendelés, Concil.elib. c.32. ök is tettek arrol itéletet. ha bé kellé venni a bünöst penitentziára, menyi ideig kel annak tartani, ha titkon, vagy nyilvan kellé véle penitentziát tartatni, ha szükségesé amások épületire. hogy nyilván valo gyonást tegyen, mert rend szerént. agyonás, tsak titkon volt. a pap elött, st leo. epist.136. al.80. az iffiakot, nem vették könnyen bé apenitentziára, az iffiuság gyarlosága miat, tartván attol, hogy állando ne légyen meg térések, igen gyanakodtak az ollyanokrol, kik a betegségben, utolso orájokra hagyták apenitentzia tartást., és ha meg gyogyultanak, kételenek valának be tölteni a szabot rend szerént valo penitentziát, st.aug.serm.57. de temp

Sokan valának olyanok, a kik nyilván valo penitentziát tartának, akiknek pedig vétkeket mások meg nem tudhatták, ollyanok is sokan valának. akik titkon tartottak penitentziát még a nagy vétkekért is, st aug.epist. ad janua.118. prosper.II. Contempla.C.7. valamint az aszszonyok. a házaság törésért, a férjekre valo nézve, és meg mások is, a kiknek nyilván valo penitentzia tartások. botránkozást okozhatot volna, vagy még halált is, ha a vétkeket ki nyilatkoztatták volna, st leo.epist.80. et 92. ad rustic. C.2. de mint hogy abban az idöben közönséges dolog vala, ahivek közöt a böjtölés, az imádság, a földön valo feküvés, azért nem is visgálták, ha valaki az illyeneket követte, apenitentzia tartásnak szabot ideje, és rendi volt, a vétkeknek, nagy, vagy kitsinységekhez képest, de valamely külömböztetésel, némely anyaszent egy házaknak szokások szerént, és az idö szerént, mivel. alegg régieb szabot rendei a penitentzia tartásnak. legg keményebek, szent basilius, a lopásért, két esztendöt tészen fel, a szabad személlyek közöt valo vétekért, hét esztendöt, a káromlásért, tizen egy esztendöt, aházaság törésért, tizen ött esztendöt. agyilkoságért, husz esztendöt, ahit tagadásért, holtig valo penitentziát. epist.3.Can. ad amphiloc.C.56.58.59.61.64.73.

Azok pediglen, akiknek közönségesen valo penitentziát kelletet tartani., szakadozot ruhákban mentenek anagy böjt elsö napján. a templom ajtaja eleiben, v.hier. epitaph. fabiolae.sozom. VII. hist.C.16. lib 1. sacra.rom. eccles.n.16. mint hogy arégieknél a gyász, az illyen rongyos köntösböl állot, tertul. de paenit.C.II. de pudic.c.13. nem tsak a sidoknál, amint azt meg lehet látni az izraéliták szokásiban, hanem még agörögöknél, és a romaiaknál is, a penitentzia tartok, a templomban bé menvén, a püspök hamvat tett fejekre. és a Ciliciumal magokot bé fedezék, és a földre le borulván, ugy maradának mind addig, valamég, a püspök, az egy házaiak, és anép térden álva, az érettek valo imádságokot el nem végezték, azután apüspök szép intésekel elejekben adá, hogy egy ideig öket a templombol ki rekesztené, valamint az Isten ki küldötte ádámot vétkéért aparaditsombol., de biztatván, és vigasztalván öket, hogy munkálkodgyanak, és reméllyenek az Isten irgalmaságában., azt el végezvén, atemplombol ki küldötte öket, és azonal atemplom ajtait bé zárták utánnok, lib sacrament. ibid. apenitentzia tartok, rend szerént bé zárkozva maradnak vala házoknál, és valamely nehéz munkában foglalák magokot, ha minden nap nem is, de igen gyakorta. kenyérel, és vizel. böjtöltették öket, hoszu imádságokot mondattak vélek, térden, vagy le borulva, a földön feküttek, és alamisnát kelletet adni kinek kinek, amaga érteke szerént, apenitentzia tartásnak idejekor, nem tsak amulattságokot kerülték el, hanem még akülsö dolgokot is, és söt még ahivekel valo társalkodást is. szükség nélkül, tsak épen innep napokon mentenek ki házoktol, akor is tsak a templom ajtaja eleiben, hanem bizonyos idö mulva, atemplomban bé botsátották öket, hogy halgathassák az olvasást, és a prédikátziot, de az aldozat kezdetin, ki kelletet menniek, idövel meg engedték, hogy a hivekel könyörögjenek, de le borulva, és vegtire fent álva, valamint atöbbi, hogy pedíglen meg külömböztessék öket atöbbitöl, atemplomban. bal felöl helyheztették, tehát, negy rendben lévö penitentzia tartok valának., ugy mint a sirok, ahalgatok, ale borultak, és akik már fent álhattak, Conc.ancyr.

Példának okáért, aszán szándékal valo gyilkos, a sirok közöt negy esztendeig marada, akönyörgések alat, a templom ajtaja elöt kelletet néki maradni, még nem is a templom pitvarában, hanem kivül, akár mitsodás idöben, append. ad epist. st.greg.thaum.6.1. a Ciliciumal bé fedezvén magát, a fején hamu volt, illyen állapotban. kéri vala ahiveket kik a templomban mentenek, hogy szánnyák meg, és imádkozanak érette, a mint hogy még most is imádkozik az anyaszent egy ház nagy böjtben, az penitentzia tartokért, azután, ött esztendeig marada a halgatok közöt, atemplom pitvarában. már szabad vala menni, és onnét halgatni atanyitásokot, innét a harmadik rendben téteték, és szabad volt ahivekel imádkozni, de tsak ugyan azon ahelyen., atemplom pitvarában, és le borulva, ebben arendben hét esztendöt kelleték tölteni, az után az utolso rendben lépet, ahol négy esztendeig marada, ahivekel jelen lehetet, az imádságokon., és fent álva imádkozhatot mint atöbbi, de nem Communikálhatot, végtire, apenitentzia tartásának husz esztendeit bé töltvén, a Communioban valo részesülésre szabadságot adtak.

A házaság törésert valo tizen ött esztendöt is. illyen formában kelleték el tölteni, ugy mint, négy esztendeig, a sirok közöt, ött ig, a halgatok közöt, négy ig, a leborultak közöt, kettöig, mikor már ahivekel fent álva imádkozhatot, apenitentzia tartókot., apüspök gyakorta meg látogatta, vagy valamely papot küld vala hozájok, akik öket meg visgálták. Const apost. libr.2.61. némellyeket meg bátoritot, némelyeket. meg ijesztette. másokot meg vigasztalt. osztogatván kinek, kinek. nyavalyájához képest az orvoságokot, mivel a püspökök, ugy tekintették a penitentzia tartásnak osztogatását, valamint alelki orvoságot, st.ambr. inps.37. et 3. epist.19. azt tartották, hogy a lelki gyogyitáshoz annyi tudomány, gondviselés, békeség türés, és figyelmetesség kivántatik, valamint atesti gyogyitáshoz, st.greg. naz.or.l. és hogy a vetkes szokások. el rontásokra, sok idö kivántatik, arra igen vigyáztanak, hogy a keménységel. kéttségben ne ejttsék abünösököt, ne hogy viszá térjenek a pogány élettre, de másként meg fedették türhetetlenségeket, tudván azt, hogy mitsoda. ártalmas légyen, ahirtelen valo fel óldozás, Cler.rom. ep.l. azért tsak azokot oldozták fel tellyeségel, a kik azt köny hullatásal kérték, és akik szokásokot meg változtatták, az alkalmatlanok semit nem nyertek, a fenyegetödzök, meg annál kevesebbet, nem könnyü dolog volt. az ollyan püspökököt meg ijeszteni, akik meg szokták volt. apogányok üldözéseket. st.Cypr. ep ad Corn. ökk azt tartották, hogy igen kell munkálodni. a mások üdveségin. magát pedig el nem kell veszteni azokal. kik meg nem jóbbittyák magokot, st.ambr II. penit.ep.9. apüspök engedelméböl ment tehát a penitentzia tartó egyik rendböl a másikában, és mindenkor nem vigyáztak az idöre. de azt meg röviditették ha helyes ók kivánta, ugy mint, ha buzgo volt a penitentzia tartó, ha halálos betegségben, vagy üldöztetésben eset, mert az illyen állapotokban, igen vigyáztanak arra, hogy szenttség nélkül meg ne hallyon a penitentzia tartó. v. st Cypr.ep.51 az illyen engedelmet., mely a penitentzia tartásnak ideit meg röviditette, indulgentiának nevezték, ha apenitentzia tartó meg holt. minek elötte ideit ki tölthette, és magát fel óldoztathatta volna, az ö üdvesége felöl jó itélettel voltanak, ö érette imádkoztanak, és a szent áldozatot ajánlották, Conc. arel.2. C.23. Conc.Cartha.4. C.59.

Midön apüspök, helyesnek itélte, hogy a penitentzia tartásnak vége legyen, rend szerént a nagy böjt végin hagyatta el, azért hogy a penitentzia tarto, részesülhessen. a szenttségekben., ahusvéti napokon. a penitentzia tartok, nagy tsötörtökön, a templom ajtaja. eleiben gyülvén, apüspök minek utánna, sok imádságokot mondott volna reájok, az archidiaconus kerésére a templomba bé botsátotta öket, ordo rom. n.l. libr 1. sacram.rom.eccl n.38. mondván apüspöknek, hogy a volna a kegyelmeségnek ideje, és hogy az igazságos dolog. az el tevelyedet juhokot bé venni, mivel az anyaszent egy ház, a juhait szaporittya. az ujjonnan valo meg kereszteltekel, azután. apüspök,. az Isten irgalmaságárol, és az élettyek meg jobbitásárol valo intéseket ada nékik, végtire, az anyaszent egy ház, kérésére. meg kegyelmezvén., és el hitetvén magával. meg téréseket, fel oldozá öket, nagy Ceremoniával, azután, meg borotválkozván, arongyos köntösököt le veték, és ugy kezdének élni, valamint a töb hivek, kéttség nélkül, valának valamely külömbségek ezekben a külsö Cérémoniákban, az idöhöz, és a helyhez képest, noha mind azok tsak egy végre voltanak, és igen használtanak, avétek iszonyuságának meg üsmérésére, és hogy mitsoda nehéz dolog légyen, abbol ki kelni, a jó életüeknek is használtanak, mert annál inkáb követték hivatallyokot, ha az ember. mondgya szent ágoston: egy szers mind viszá térne az elöbbeni boldog állapottyára, tsak játéknak tartaná, a halálos vétekben valo esetét. serm.34. de divers.

Hogy ha a penitentzia tartó. apenitentzia tartásának ideje alat, valamely ujjab vétekben eset, ismét ujjontában kelleték el kezdeni apenitentzia tartást, ha láták hogy magát meg nem jobbittya, se életét meg nem változtattya, tsak abban az állapottyában hagyák, és a szenttségekhez nem járulhata, hogy ha pediglen, a fel oldoztatása után, valamely nagy vétekben esék. azután nem lehete része a szenttségekben, mivel tsak egy szer lehetet közönségesen valo penitentziát tartani. egyebet már nem tselekedhetvén, imádkoztanak érette, mind a meg térésre intették, és mind arra, hogy reméllyen, az Istennek véghetetlen valo irgalmaságában, st.aug.ep.54. ad maced. C.7. közönségesen sokat nem tartottak az ollyan penitentzia tartás felöl, ha gyakorta volt, avétekben valo esés, valának olyan vétkek, a melyekért holtig kelletet penitentziát tartani, és tsak az utolso orán, adták fel a Communiot. apenitentzia tartásra, az ollyan hitt tagadokot bénem vették, akik azt halálos betegségekre halogatták. és noha arra bé vették a más féle bünösököt, mind azáltal, nem igen tartották hasznosnak az, illyen penitentzia tartást, amelyet tsak az örökké valo kinnak félelméböl tselekedték. st.Cypr.ep.53. ad anton. Conc.arel.1. Can.22. az ollyanokot. kik egy szer közönségesen valo penitentziát tartottak, semmi féle egy házi rendben bé nem vették, Conc.nic.Can. 9.10. Conc.carthag. IV.C.68. hogy ha pediglen egy pap, vagy egy más Clericus, ollyan vétekben eset, a melyért. közönségesen. valo penitentziát kelletet volna tartani, tsak a maga rendét vesztette el, az az, hogy az papságbol le tették, és semmi egyházi hivatalt nem gyakorolhatot, és a világiak közé számlálták, más penitentziát nem adtanak az ollyanoknak, azért hogy kétt szer meg ne büntetödgyék, és hogy meg tartassék, a tisztelet az egy házi rend szenttségéhez. Can.apost. XXIV.

Ha valaki tsudálkozik, az illyen régi rend tartáson. tsak azt gondolya meg, hogy akoron, az illyen penitentzia tartásra méltó vétkek, ritkák valának a keresztények közöt, valamint hogy, ajól neveltettek, és a betsület szeretök, nem igen esnek ollyan vétkekben, amellyeket meg szokot büntetni a törvény gyalázatos halálal, az is ritkán történik vala, hogy olyan keresztények, akiket ugy meg válogatták és oktatták, házaság törésben, gyilkoságban, vagy más halálos vétekben essenek, magok apogányok azt meg vallották, hogy a keresztények tények, tellyeségel ellene mondotanak arosz kivánságoknak, origenes azt mondgya. hogy az ilyen vétkek, fel nem találtatnak, a valoságos keresztényekben. orig. in Cels. tertulliánus irja, hogy a Catholicusokot, könnyü meg üsmérni az eretnekektöl. az ö külömbözö szokásokbol, és azt szemekre hányá, a pogányoknak, hogy a tömlötzek, tsak pogányokal voltanak tele, vagy keresztényekel, akiket tsak a kereszténységel vadolták, mivel ha másal vádolták volna, keresztények nem lettek volna, az artatlanság mi nékünk igen szükséges, mi azt jól üsmérjük, azt az Istentöl tanultuk, a ki tekélletes mester, és azt meg is tarttyuk hüségesen, mivel olyan birotol vettük, akit nem lehet meg vetni. apolog. C.4.5.


26 Beszélgetés.
Ascetae, a barátokrol. és a szüzekröl.

Valának olyan keresztények, akik köteleség nélkül, szabad akarattyokbol. a penitentzia tartást követik vala, követvén a profétákot, és keresztelö szent jánost, és hogy szent pál szerént, a szolgálat alá vessék testeket. 1 cor.9.26. ezeket nevezik vala ascaetaknak, az illyenek rend szerént el zárták magokot, és igen különösön éltenek, magokot mindentöl meg tartoztatták, és akeresztényi mértekletességhez, rend kivül valo böjtököt adtanak, ezek száraz eledelel élvén, kétt, vagy három napig sem ettenek. mezitláb jártanak, a földön fekütenek, éttzaka gyakorta fel költenek., a szent irást. szorgalmatoságal olvasták. és tsak nem szüntelen imádkoztanak., az illyenek közül, sokan, nagy püspökök lettenek. origénes illyen életet éle. in numer.hom.25.

Sokan valának aleányok közül is, kik Istennek szentelék szüzeségeket, magok szabad akarattyokbol, ezek is hasonlo sanyaruságal valo életet éltenek,

Nem tartották valoságos szüzeknek az ollyanokot, kik a mulattságokot, és a hoszu trécseléseket keresék, kik aszépen valo szóllást szerették, de még annál inkáb nem tartották az olyanokot, akik a magok szépségeket, a tzifraságokot szerették, és akik kényesen jártanak, szent Cypriánus azt jovallya, aszüzeknek, hogy ellene mondgyanak atzifrálkodásoknak, és annak, ami aszépséghez tartozik, jol tudván azt, hogy miképpen ragaszkodnak a leányok. az ollyan hejában valoságokhoz, és hogy azok. mitsoda roszra fordulhatnak, Cypr. de hab.virg. az elsö idökben. az Istennek szenteltetett szüzek, leg többire az attyok házánál maradtanak. vagy is hárman, négyen, különösön laktanak, mas huva nem jártak, tsak a templomban. ót is különös helyek volt, atöb aszonyoktol. ha valamelyik meg szegte fel tett szándekát, és ferjhez ment, annak penitentziát kelletet tartani.


27 Beszélgetés
Az özvegyekröl, diáconisákrol.

A mely özvegyek le mondának a másodszori házaságrol, azok, tsak nem olyan életet éltenek. mint a szüzek, noha anyira el nem zárták magokot, mert a külsö jo tselekedetekben foglallyák vala magokot, ugy mint, a betegeket látogatták, arabokot, fö képpen. a martyrokot, Confesorokot. a szegényeket táplálták, és a halotakot el temették, de az illyen jó tselekedetekben, atöbb keresztény aszonyok is szorgalmatoskodtanak., de az özvegyek mint szabadabbak. ezeket inkáb gyakorolhatták, aleg öregeb özvegy aszonyok közül választtyák vala a diaconisákot. ugy mint a hatvan esztendösököt, de azután negyvenre rendelék, v. Const apost. lib 3. némelykor a szüzeket is bé vették erre a hivatalra, amidön a diaconisaságra bé vétettek. a püspök reájok tette kezeit, és az egy házi rendben számlaltattanak. mivel ök, az aszszonyok közöt, a diaconusi hivatalt vitték végben, Conc.nicae.C.17. Conc.Calched.C.15. epiphan. haer.79. n.3.

Az ö hivatallyok volt, hogy gondgyok legyen az olyan aszonyokra, akiket abetegség, szegénység, vagy más nyomoruság miat, tartani kelleték az anyaszent egyháznak, Const apost. ök tanyitották az olyan aszszonyokot. akiket ahitre kelletet tanyitani, ök vitték akeresztelésre, az aszszonyokot, és a leányokot, ök vetkeztették, és öltöztették fel, a keresztelés után, ök örzötték, az aszszonyok felöl a templom ajtaját, arra is vigyáztanak, hogy ki ki amaga rende szerént üllyön, tsendesen, és tiszteségesen visellye magát, a diaconissák, számot adtanak amagok hivatalyokrol a püspöknek, a papoknak, vagy a diaconusoknak, ezekre valának bizva mind azok a dolgok, amelyek az aszszonyokot illették.

A püspököknek, nagy békeséges türésel, és vigyázásal kelleték igazgatni mind ezeket az aszszonyokot, hogy a diaconisákot, amértékleteségben, és hivatallyokhoz illendö szorgalmatosságban tarthassák, mert igen nehéz dolog vala azt meg gátolni, hogy az illyen öreg aszszonyok, könnyen hitelt ne adgyanak, vagy nyughatatlanok ne legyenek, vagy ollyanok, akik mindent akarnak látni, s' hallani, hamisak, haragosok, vagy mód nélkül valo kemények ne legyenek, arra igen kelletet vigyázni, hogy a tanyitásnak szine alat, magokot igen tudosoknak ne tarttsák, hogy a szent titkokrol, helytelenül ne beszélyenek, és hogy valamely meséket, haszontalanságokot ne tanittsanak.


28. Beszelgetés
A szegényekre valo gondviselésröl.

Az anyaszent egy háznak vala gondgya, minden féle szegényekre, akik pedig dolgozhattanak., azokot nem számlállyák vala a szegények közi, mivel olyan állapotban valának., hogy nem kelleték terhire lenni masoknak, söt még segitthették, a több szegényeket is, mivel azt tartották, hogy egy jó kereszténynek, nem tsak maga táplálására kel dolgozni, hanem még azokéra is, akik nem dolgozhatnak. orig. in matth. tract 31. v.st basil.reg.sus.42. de másként is, az ország törvénye, azt meg nem engedte, hogy dolog tehetö koldusok legyenek. 1.7. Cod. de mend valid. lib 11. mert mint hogy akoron szokásban vala arab tartás, ha az ollyan dolog tehetö koldusok szabadok valának. azokot valamely földön le telepitették, hogy azt mivellyék, Colonatu perpetuo fulciatur. ha pediglen rabok valának, nem bánták, akár ki fel foghatta öket, hasonlo képen. ha valaki valamely el vettetet gyermekeket tanált, azé voltak, aki azokot fel nevelte. argum. 1.3. Cod. de ins expos. ez igy lévén, épen nem valának más féle kóldusok. hanem valamely meg öregedet rabok, kik vakok. tsonkák bénnák voltak, és akiknek olyan kegyetlen urok, volt. hogy nem akarta öket táplálni.

A keresztények., az illyenekre viselnek vala tehát gondot, és az illyenekröl, mongya prudencius, hogy szent lörintz meg mutatá öket, aromai praefectusnak, a templom kintse gyanánt, a gyermekekre nagy gond volt, fö képen a martyrok árváira, azután, az ollyanokra, a kiket az uttzára ki tették, és mind az ollyanokra, akiket tanáltak, és öket, akeresztényi vallasban nevelték, act. s.s.perpe. et felic. a szegényekre valo gondviselésben, arra vigyáztanak. hogy a testi jokal. lelki jókót is szerezenek nékik, ezért is. leg elöbször. a keresztény koldusokal tettenek jól., akeresztények közül is, aleg jób erkolcsüekel, és el hagyták azokot, kik magokot meg nem jobitották, minden féle embertöl el nem veszik vala az alamisnát, azoktol. akik a gyülekezetböl ki rekesztettek volt, az usorásoknak, házaság töröknek, a rosz életül aszszonyoknak. alamisnájokot bé nem veszik vala, Const apost.IV. Cap.5.6.7.9. jobban szerették inkáb nem adni aszegényeknek. mint sem ezektöl valamit el vegyenek. azon kivül is biztanak az Isten rendelésében, aki rendelhetet nékik. másunan is. act.st afrae.

Mindenik anyaszent egy háznak. vala elegendö fundusa, a szegények. és a jövevények táplálásokra, a temetésekre. és más közönségesen valo költtségekre, ugy mint az egy házi szolgák tartásokra, a gyertyákra, az oltári eszközökre, st.just. 1 apol. tertull.apol.C.39 aromai anyaszent egy ház, szent Cornélius pápa idejében, 250 esztendö tályban, száz ötven négy egy házi szolgákot tartot, és többet, tizen ött száz szegénynél, euseb.lib VI.hist.C.43. de sött még ezen idö elött is, az üldöztetésekben, a szegény anyaszent egy házaknak. segittséget küld vala, ugy hasonlo képen, a bányákban lévö Confesoroknak, euseb.IV.hist.C.23. az elsö három saeculumokban. az illyen közönségesen valo joszága az anyaszent egy háznak, mind inkáb ingo bingo jovakbol állot, eledel némüböl, köntösökböl, és kész pénzböl, mind ezeket a hivek magok akarattyokbol adgyák vala, minden héten, vagy minden holnapban, vagy a mikor akarták, mivel arra nem volt szabot rend, de senkit nem eröltettek. az illyen ajándékokra. tertull.apol. C.39.

Arra mind azáltal intik vala ahiveket, mint vallásbéli köteleségre, hogy az anyaszent egy háznak meg adgyák, a földi gyümölcsnek sengéjét, és tizedgyét, ugy hasonlo képen amarhájokbol is, az egy házi szolgáknak, és a szegényeknek táplálásokra, origénes azt tarttya, hogy az ó törvény, erre mostanában is kötelez, és hogy az évangyélium nem hogy ezt el törölte volna, de sött inkáb hadgya, hom II. in num. V.17. in jos. de azt nem láttyuk hogy kénszeritették volna azokot erre, kik ezt el mulatták, az illyen ajándékot, vagy a püspök, vagy a diaconusok kezében adták. és nem volt szabad más féle ajándékot tenni az oltára, akenyéren, és a boron kivül, az anya szent egy háznak, vala földi joszága. még az üldözéseknek idejében is, mivel. hogy azoknak vége lett, parantsolat adatot ki. hogy viszá adassék, ezt láttyuk Constantinus, és licinius parantsolattyibol. 313 esztendöben, ap.lact de mort.persec.45. euseb. X.hist.C.5.

Ezek tehát az anyaszent egy ház kintsei, a melyeken oly igen kaptanak apogányok, és a melyek, az üldözéseknek. egyik okai valának, amint ezt láttyuk a szent lörintz példájábol, a diaconusok hivatallya vala, hogy kezekhez vegyék mindazt, valamit adtanak az egy házi közönségesen valo szükségre, azokra ök vigyáztanak, és ök is osztogatták el apüspök parantsolattya szerént, a kinek is ök adták tudtára. kinek, kinek szükségit, az ö hivatallyokban állot, hogy. végire mennyenek. kinek mire vagyon szüksége, irásban kelletet nékik tartani, az egy házi szolgáknak, a szüzeknek, özvegyeknek, és más egyéb szegényeknek számokot. akiket kelletet táplálni az anyaszent egy háznak. ök visgálták meg az ujjakot, kik bé akarták magokot iratni, önekik vala gondgyok hogy a jövevényeknek szálások, és eledelek legyen, a világiak minden dologért öhozájok mentenek, ök is jelentették bé dolgokot a püspöknek, akihez nem mentenek szabadosan tiszteletnek ókáért, ez igy lévén, a diaconusok élettye, munkás élet vala, gyakorta is kelletet ki menni nékik, ide s' tová a városra, és némelykor hoszu utra is menni, ebböl az okbol nem viseltenek hoszu palástot, se oly böv köntösököt mint apapok, hanem szük köntöst, vagy dalmaticát, hogy könyebben járhassanak, és munkálodhassanak. Const. apost II. C.51.


29 Beszélgetés
A szállás adásrol.

A szállás adás, rend szerént valo szokás volt. még a pogányok közöt is. a görögöknél, és a romaiaknál, az emberséges emberek, nem igen gyakorolták avendég fogadokot, akiknek valami dolgok volt valamely városban, ót nékik üsmeröjök volt. vagy jó akarojok, akikhez szálottanak, viszontag a mikor kivántatot., azok is ezekhez szállottanak, az illyen üsmerettség, és szállás adás, fiurol, fiura maradot, és ez igen segitette avárosok közöt valo baráttságnak meg tartását, azt tartották, hogy a szállás adás kor, jupiter jelen vagyon. az uton járot, és az asztalt, a melyen véle ettenek, szentnek tartották, a sidok ezt a szokást, mindenkor meg tartották, most is meg tarttyák magok közöt.

Nem kell tehát azt tsudálni. ha a keresztényeknél szokás volt a szállás adás, mivel ök egymást, atyafiaknak, és jó akaroknak tartották, tudván azt is, hogy a kristus, azt ugy hadgya, mint érdemes jó tselekedetet. matth. 25.34. mihent valamely uton járo jelit adta hogy keresztény, és az anyaszent egy házbol valo, azonnal örömest bé fogadták, azt tartván, hogy magát akristust nem fogadgyák bé, ha az ollyat bé nem fogadgyák, de szükséges volt hogy magát meg üsmértesse, erre valo nézve, akeresztények, akiknek hoszu utra kelletett menni, a püspöktöl levelet vettek, a mely levelben bizonyos jel volt, és a melyet tsak a keresztények tudták, v.prior.de litt Canon. a jelböl meg lehetet üsmérni, hogy mitsoda féle renden volt az utozó, ha Catholicus volté, vagy eretnek, ha cathecumenusé, vagy penitentzia tarto, ha egy hazi szolgaé, és mitsoda rendben, mivel az egy házi szolgák nem utoztanak. a püspök szabad levele nélkül.

Leg elsöben is a gazda meg mosta, avendéginek lábokot, ezt a szokást sok helyt láttyuk a szent irásban, eszükséges is volt, mivel a régiek, mind inkáb mezit láb jártanak. ettöl vagyon, hogy szent pálnál, a láb mosás, a szállás adásal együt jár, 1 tim. 5.10. hogy ha avendég az anyaszent egy háznak egyeségében volt, együt imádkoztanak véle, minden tiszteletet meg adtak néki, ö tett könyörgést az asztalnál, az elsö helyen ült, aháznál lévö tselédeket oktatta, agazda szerentsésnek tartotta magát, és az utózoval valo ételt, szentebnek tartották, az egy házi szolgáknak pedig, amagok rendíhez valo tiszteletet meg adták, hogy ha pedig valamely püspök utozot, mindenüt. arra kérték, hogy Isteni szolgálatot tegyen, és predikályon, meg akarván ez által mutatni, apapi hivatalnak, és az anyaszent egy háznak egyeségét, e szerent is bánék szent anicetus pápa, szent polycarpusal, const apost.2. Cap 58. euseb.IV.hist. C.14. valának olyan szentek, a kik az egy házi szolgaknak, vagy másoknak valo szállás adásért martyrságot szenvedtenek, valamint ángliában, ahires szent álbánus. a keresztények szállást adtanak még a pogányoknak is, a fejdelmek parantsolatit. nagy engedelmeségel viszik vala végben, a midön azt parantsolták nékik, hogy szállást adgyanak ahadi embereknek, vagy másoknak. kik az ország szolgálattyában jártanak. szent pacomus, ahadakban lévén, még igen iffiu korában, a mely seregben volt, azt ollyan városban küldötték. ahol tsudálkozásal látta, hogy a lakosok igen jó szivel fogadták öket, mint ha leg régieb jo akarajok lettenek volna nékiek, erre valo nézve, tudakozodni kezdék alakosok felöl, és azt mondák néki, hogy azt a várost, ollyan különös vallásu nép lakja, a kiket keresztényeknek neveznek, azonnal kérdezkedni kezdék töllök vallásokrol, és ugyan ót is kezde gondolkodni meg téréseröl.


30 Beszélgetés
A Betegekröl.

A keresztényeknek. nagy gondgyok vala abetegekre, amint is ezt az Évangyélium igen hadgya, válériánus Császár idejében, nagy pestis léven alexándriában., akeresztények meg akarván mutatni felebaráti szereteteket üldözöjökhöz, oly nagy szorgalmatoságal viseltek gondot a betegekre. hogy sokan közüllök pestisben meg holtanak, és az illyeneket, ugy tisztelék, mint martyrokot. Euseb.VII.hist.C.22. apapok gyakran látogatták abetegeket, öket vigasztalták. érettek imádkoztanak. a szenttségeket nékik fel adták, aviáticumot tsak a kenyérnek szine alat adták fell, és azt szükségben, egy világi is elvihette abetegnek, amint eki tettzik az öreg serápius historiájábol, euseb.VI.hist.44. nem tsak aszentelt olajókal gyogyittyák vala abetegeket, de hamás féle szentelt olaj nem volt. tsak azal az olajal is sokakot meg gyogyitottanak., a mely, a martyrok koporsojok elött éget a lámpásokban.

A pogányoknak, semmi reménségek nem lévén halálok után, abetegséget ollyan rosznak tartották, amely meg fosztotta öket ez élet javaítol. vagy ollyannak, mint amely semmivé valo lételek után, meg menti öket anyomorusagoktol, igen kevesen valának ollyanok, kik hitelt adtanak volna annak, amit apoéták mondottak, amás világon lévö kinokrol, vagy jutalmakrol, adeo ne me delirare censes. ut ista Credam. Cic.tusc.quaest.lib.I.n.6. nec pueri Credunt. juven. ez igy lévén. nem intették, hanem inkáb mulatatták ahaldoklokot, és az egésségesek, azon igyekeztek. hogy mentöl továb tarthasson. az életnek gyönyörüsége, közönségesen azt tartották a mit szent pál mond felölök isaiás után, tsak együnk, igyunk, holnap ugy is meg halunk. 1 cor. 15.32. horaciusnak, minden lelki tudománya ezen végezödik el, nagyob példát erröl nem tudok, mint a petronius halála néró idejében, tacit.annal.16. valának olyanok, kik a filosophiával vigasztalák magokot, és a tsendesen valo halált keresék.

A keresztényeknek, más féle tudományok léven. ahalált ugy tekintették, mint az örökké valoságnak kapuját, azért tsak. nem mind jó életet élvén, ahalált inkáb ohajtották, mint sem féltenek tölle, és nem szomorkodtanak anyit, az attyok, vagy attyok fia halálán, mint a menyit örültenek boldogságokon, és azon, hogy remélették öket meg látni amenyekben. Cypr. de mortal. et in demetr. ök a halált ugy tekintették, mint az álmót, valamint az irás mondgya, dormivit Cum patribus suis. erröl is nevezték atemetö helyet, tzinteremnek,. Coemeterium, az az görögül. aluvo hely.


31 Beszélgetés
A temetésröl.

Hogy a fel támadásrol valo hitet jobban meg mutathassák. atemetésekre nagy gondgyok vala, és azokra sokat költöttek, azö élettyeknek modgyához képest, aholt testeket meg nem égették mint agörögök, és a romaiak, se az égyiptum béli babonaságokot nem követék, kik drága kenetekel, és füszerszámokal kenték meg, aholt testeket, és azokot aházaknál tartván, az ágyra ki nyujtoztatták. szent antal eleget beszélle az illyen szokás ellen. a melyet még tartanak vala az ö idejében, vie.st.ant C.31.

A keresztények ugy temetik vala el. aholt testeket, valamint a sidók, v.baron.an.34. n.310. minek utánna meg mosták. kenetekel meg kenték, és apogányok nem költöttek annyi fü szerszámot az áldozatokra, mint ök aholt testekre. mondgya tertulliánus. apol. C.42. vékóny ruhákban, vagy selyem matériákban takarták, némelykor drága köntösökben öltöztették fel, harmad napig ki nyujtoztatva hagyták, és azon idö alat igen vigyáztanak reájok. és imádkoztanak mellettek, azután temetni vitték, és sokan kisérték gyerttyákal, énekelvén soltárokot., és hymnusokot, az Isten ditséretire, és a fel támadásrol valo reménségnek meg mutatására. Const.ap.6.C.ult VII.C.41.42. prud.hymn. in exeq. imádságokot mondottak érettek, a szent áldozatokot ajánlották. és a szegényeket meg vendéglették, amely vendégelést. nevezék agapesnek, ezt nevezik a mi nyelvünkön tornak. esztendö mulva. ujontában emlékezetet tettek felöllök. és azt gyakorolták. esztendöröl, esztendöre, noha a szent áldozatban, minden nap volt emlékezet felöllök. tertull. de Coro.milit. C.3. orig.in job.hom3. Cypr.ep.66.

Az anyaszent egy háznak valának atemetésre rendeltetet emberei, akiket sir ásoknak nevezték. fossores, laborantes. akiket némelykor az egy házi szolgák közi számlálák, aholt testekel gyakorta, sok féle eszközököt temetnek vala el, ahalot tiszteségére, vagy azért, hogy emékezete. fent maradgyon., ugy mint, valamely jelit, tiszttségének, vagy valamely ezköszt, amelyel kinozták, vagy valamely edényt, tele vérekel, a martyrságoknak actáit. az épitáphiumot., vagy numismákot, vagy laurus ágat, keresztet. vagy az Évangyéliumot., v.baron an.14. n.288. apogányok drága temetökben tartották aholt testek hamvát, a melyeket mind inkáb az ut szélyire épitették, a keresztények ellenben, el rejtik vala a holt testeket. kö pintzékben teszik vala, valamint roma mellet valának a Catacombesek, longae fornices, subterranea ad tertium lapidem, ab urbe roma, quae martyrum sepulcra putantur.

Ezek a föld alat valo helyek, igen morsálodo, és fövenyes köböl valának ki faragva, akeresztények ezeket tzin teremnek tsinálák, ezekben apintzékben, grádicsokon mennek alá, és ót hoszu uttzákra találnak., az uttzák széllyin kétt felöl, két vagy három sorjával, egy más felet, vak ablakok, vagy is almáriumok vannak mélyen ki vagva, ahová tették aholt testeket, helyel, helyel. bólt hajtásos tágas házakot találnak, és körös körül, hasonlo vak ablakok vannak., valamint az uttzákon, leg többire, ezek a házak, az ó, és az uj testámentumbéli dolgokal vannak bé irva, valamint a szent egy házak valának, ugyan ót a föld alat, templomokot is találnak, mindenike ezeknek a föld alat lévö tzintermeknek. vagyon olyan nagy mint egy hostát, és némelyike közüllök, kétt vagy három sorjában vannak le ásva, a földbe, avalo hogy bátorságosan el rejthették oda magokat a keresztények, az üldöztetésekkor, a martyrok reliquiait ót el tarthatták, és oda gyulekezhettek az Isteni szolgálatra, ezekröl a nevezetes. és tsudálatos tzin termekröl, sok idökig semit nem tudtanak, mivel a föld le omolván, az ajtait egészen el lepte volt. hanem, az elmult saeculumnak a vége felé akadtanak reájok, ezek a helyek, a martyrok Conciliuminak is neveztetnek, mert oda gyüjtötték az ö testeket., vagy fövenynek, a fövenyes földért, arénaira afrikában, atzintermeket szérüknek is nevezték, areae. baron. ad martyr. 3 janu. 23 jun. Et 3 sept

Mindenkor meg volt az a nagy áitatoság, hogy a martyrok mellé kivánta ki ki magát temetetni, ezért lett idövel anyi temetés atemplomokban., noha sokáig meg tarták azt a szokást, hogy tsak a városokon kivül temessenek. thomass.disc.p.1.libr.1.c.55.n.11. a reliquiákhoz valo tisztelet, és a feltámadásrol valo hitt, el törlék a keresztények elméjekböl, azt az irtozást, amelyel valának a régiek, még az izraéliták is a holt testekhez, és atemetö helyekhez.


32 Beszélgetés
A püspökökröl. és más egy háziakrol

Hogy egészen el végezem az elsö idökröl valo beszédemet, szükséges még egy nehány szót mondani apüspokökröl, és atöb egyháziakrol is, origénes, avárosiak gyülekezeteket, akeresztény anyaszent egy ház béli gyülekezethez hasonlitván, mondgya. mint nyilvánságos dolgot, hogy azok. kik az anyaszent egy házakot igazgattyák, valoságosan jó erkölcsüek, és érdemesek. és a városi magistratusok. tsak nével azok, Contr.Cels.3. eztet Celsus ellen valo munkájában mondgya, vetekedvén apogányokal, akik elött tsuf lett volna, hogy ha tsak ez az igazság nyilván valo nem let volna, az elsö három saeculumokban, mint hogy sok számu püspökököt látunk romában, és jérusálemben. abbol el itélhettyük, hogy annak leg nagyob része, martyrságot szenvedet, és az elsö nyolcz, vagy kilentz száz esztendök alat, talám többet nem találunk három, vagy négy pápánál, a kiket szenteknek, nem tartották volna, az elsö saeculumokban lévö püspökök, a kikröl emlékezik ahistoria, nevezetesek valának, jo erkölcsökért, és érdemes voltokért, azért is alexander severus Császár, hogy rneg mutassa. mitsoda szorgalmatoságal kellene választani, és meg visgálni aközönséges tiszt viselöket., akeresztényeket adgya vala például, lamprid. in alex. azokot választák tehát ahivek közül, a kiknek szent élettyek. és jó erköltsök leg inkáb tündöklöt, és leg nagyob probában voltak. tertul.apol.C.39.v.orig.Contr.Cels.lib 8.in fin.

A püspökséget rend szerént jutalomul adták az ollyan Confessoroknak, kik akinokban leg nagyob álhatatoságat mutattak, illyenek valának aurélius, és Celerinus, akiket szent Cyprianus olvasoknak tett, Cypr.ep.33.34.35. az utolson egy nehány sebek valának. azon kivül egy nehány attyafiai martyrságot szenvedtenek, illyen vala a numidius. pap. aki minek utánna sokakot bátoritot volna a martyrságra. és atöbbi közöt a maga feleségit, ötet magát is ugy hagyák mint holtat.

A püspök gyakorta anép kérésére választtya vala az egy házi renden valokot, de mindenkor atöb egy házi renden valok tanátsábol. v.Cypr.ep.33. és minek utánna meg visgálta volna valamely tudos papokal. hogy ha alkalmatosé. ha alkalmatos volt. az ö akarattyára nem vigyáztanak, nem hogy azt várták volna hogy maga kérje, de söt még gyakorta akarattya ellen is fel szentelték; ugy anyira hogy valának olyanok, kik arra soha nem veheték magokot, hogy hivatalok köteleségit kövessék. Cypr.ep.29 ad cler. apüspököt, akörül lévö püspökök választották, az egész nép elött, leg aláb kettönek, vagy haromnak oda kelletet gyülni, Cypr.ep.68. Can apost. VIII.C.4. mivel azokban az idökben igen nehéz dolog vala nagy gyülekezeteket tartani, hanem midön az üldöztetések meg szüntenek., és gyakorta a püspökségek, püspökök nélkül valának sok idökig. orig.in.levit.hom.6. Can.nicae: anép jelen valo létit szükségesnek itélik vala azért, hogy a választotnak mindenik meg látván érdemes voltát, örömestebb engedelmeskedgyenek nékie, gregor.tur. X.hist. C.3. mivel rend szerent tsak ollyanokot választottak., akik ugyan azon anyaszent egy házban kereszteltettek volt meg, és akik egy nehány esztendökig viselték az egy házi hivatalokot: minek elötte a püspököt fel szentelték, böjtöltenek, és imádkoztanak, rend szerént. avasárnapra virado éttzakát imádságban. töltötték, azután aszenteléshez kezdettenek, amely szentelésnek, aleg föveb Ceremoniája abbol áll, hogy ajelen levö püspökök, reája tették kezeket, ameg lévén, aszent áldozatot ajánlották.

A püspök, se papokot, se diaconusokot, se egyéb egy házi szolgákot, többet nem rendelt, tsak amenyi kivántatot az anyaszent egy házához, ugy mint a püspökségihez. sok pedig nem kivántaték, mivel szent Cornélius pápa. idejében, 250 dikben., a romai anyaszent egy háznak. tsak negyven hat papja vala, és mindenestöl fogvást. száz ötven négy egy házi szolgai, noha anépnek száma igen sok vala, euseb.VI.hist. C.43. apüspököknek számok ahoz képest, sokal több vala, mivel mindenik városban. ahol felesen valának akeresztények, püspökököt tettenek. meg vala tiltva, hogy az ollyanokot valamely tartományban, az egy házi rendben netegyék. akik más tartományban kereszteltettek vala meg. mert az életeket nem üsmerhették., akereszttség elött valo idöt pedig nem számlálták, az egy házi szolgakot, arendelések után, az egy helyben., holtig valo maradásra kénszeritették, hogy ha tsak apüspök, másnak nem engedte öket, mivel tellyeségel. apüspöktöl függöttek, mint tanitványok, és mint ollyanok, akiket ö oktatta, és emelte fel eléb valo hivatalra, hogy azután. öket, más egyéb hivatalokban helyheztethesse, tálentumok szerént, azok az iffiu martyromok, kik szent babilásal, és szent balásal szenvedének, hihetö hogy azok közül valának, akiket ökk nevelnek vala fel az egy házi szolgálatra, martyr. 24 jan, 3 febr. 30 apr. de st laur. 21 maj de st valent. az egy házi renden valok, nem hagyhatták el a püspökököt, hogy más alá mennyenek szolgálni, engedelme nélkül, és az ollyat aki bé fogadta volna engedelem nélkül, meg feddették volna, mint valamely lopásrol. Can.apost 14. Can.nic.

A püspököknek, az illyen hatalmit, az egy házi renden valokon, éppen nem tarthatni uralkodásnak., mivel a, felebaráti szeretettel valo igazgatás vala, 1 petr. 5.3. az egy házi renden lévöknek is, részek valá apüspök hatalmában, mivel semmi ollyast nem tselekedék tanáttsok nélkül, orig. in matth. 20.25. föképpen apapoktol kért tanátsot, ezek voltak az egy házi tanátsok. ollyan tiszteletesek is valának, és apüspökök ollyan alázatosak, hogy külsö képen. kevés külömbség vala közöttök, az egy házi renden lévöknek még a püspökökön is mint egy hatalmok vala, Const apost II.Cap.28. mivel ök vigyáztanak szüntelen tanitására, és szokásira, ök segitették minden külsö hivatalyiban. valamint atanitványok, kik mestereket kisérik, amint hogy, ugy is valának hozája kaptsolva, valamint az apostolok akristushoz, Const apost VIII. C.12. hogy ha tehát apüspök. ollyat tanyitot, vagy tselekedet volna, mely ellenkezet az apostoli hagyásokal. az régieb. papok, és diaconusok, el nem szenvedték volna, elsöben felebaráti szeretettel eleiben adták volna a fogyatkozást. ha azal nem gondolt volna valamely más püspöknek panaszt tettek volna, és végtire, valamely Conciliumban bé vádolták volna,

Leg nagyob része az egy házi renden lévök közül, ugy éltenek mint abarátok. tsak kerti veteményel táplálták magokot. vagy száraztot husal, gyakran böjtöltenek és más egyéb sanyaruságokot is követtek. amidön meg engedte nékik hivatalyoknak nagy munkája. mindenek felet atisztaság meg volt hagyva mind a püspököknek, papoknak, és diáconusoknak., valo hogy gyakorta házas embereket emeltek fel ezekre arendekre. de ugyan is hogy találhattak volna. a sidok, és apogányok közöt kik a hitre meg tértenek, olyan embereket, kik a tisztaságot meg tartották volna, meg ért, idös korokig? de söt még nehéz volt tsak ollyanokot is találni, akiknek tsak egy feleségek lett volna, 1 tim.3.1. mivel szabadok valának, mind asidok, mind apogányok egy nehányat tartani, és az elválás, szokásban lévén, alkalmatoságot adot agyakorta valo változtatásra, és amidön ollyat választottak. püspöknek, a ki feleséges volt, az ollyan ugy kezdet véle élni, mint hugával, Conc.elib.Can.33 és a deák anyaszent egy ház, mindenkor ugyan azon rendet tartatta meg apapokal, és adiaconusokal, mind azon által, ameg volt nékik hagyva, hogy feleségekre gondgyok legyen. Can.apost.6. és az ollyanokot, az urokra valo nézve, papnéknak, vagy püspöknéknek nevezték, presbyterae, episcopae.

Azt nem szenvedték, hogy az egy háziak, aszszonyokot tarttsanak magok mellet, Conc. anthioch. II. an.270. atöb vádlások közöt, azzal vádolták sámosátiai pált, hogy két iffiu aszszonyt tartot maga mellet, és azokot magával hordozza vala, és hogy meg engedte apapjainak, és adiaconusinak, hogy ollyan aszszonyokot tarthassanak magok mellet, akiket nevezték, subintroductae agapetae. pomponius azon panaszolkodot sz. Cypriánusnak. hogy némely szüzek azzal biztatták magokot, hogy szüzeségeket meg tarttyák. ha férfiakal laknak is, de söt még egy közüllök, olyan baráttságban elt egy diáconusal. hogy a kettönek egy ágya volt. ez a szokás, a felebaráti szeretetnek, szine alat szinlette volt bé magát. Cypr.ep.62. mivel az illyenek, kik igy élnek vala az egy háziakal, az Istennek szenteltetet szüzek valának. vagy más ollyan áitatos személyek. akiket az egy háziak ugy tartották mint leányokot, vagy hugokot, minden dolgokot ök folytatták, egy szoval gondgyokot viselték, viszontag, az aszszonyok aházi dolgokra viseltek gondot, az egy háziak házánál. mivel ha együt laktanak is, meg akarták tartani atisztaságot. szent Chrysostomus azt tarttya, hogy valoságal meg is tartották, in eos qui tenent sub intr de azt is mondgya felöllök, hogy igen örömest látták egy mást, és beszélgettenek egy másal. a mely kedves dolog akét féle nem közöt. és hogy vak merö képen adgyák magokot avétekben valo esésre, hogy pediglen az illyen rendeletlenséget egy szers mind el töröllyék, tellyeségel meg tilták az egy háziaknak, kik házasok nem valának, az idegen aszszonyokal valo lakást, a niceai gyülés ugyan meg engedé az anyokal, és az egy testvér hugokal valo lakást, Conc.nic. Can.3.

Az anyaszent egy házaknak szokási, nem valanak mindenüt egy aránsuak ez iránt, hogy az egy háziaknak feleségek ne legyen, szent hieronimus azt mondgya, hogy a nap keleti, egyiptumi anyaszent egy házak, és az apostoli szék, szüz, vagy tiszta életü egy háziakot vettek bé, és noha feleségek volt, de férjek nem lehetének azután, st hier. in vigilant C.1. ezek tehát ahárom nagy pátriálchális székek, roma. alexandria, és antiochia, szent epiphánus azt mondgya. hogy az anyaszent egy ház, bé nem veszi az olyanokot akik bigamusok, ámbár a második feleségit, az elsönek halála után vette is el. söt még az ollyan is akinek egy felesége vagyon. diaconus, pap. vagy püspök nem lehet. felesége élteben, hogy ha tsak attol el nem távozik, föképpen az ollyan helyeken, ahol a szabot rendeket, szorosan meg tarttyák, epist.haeres. 59 Cathar. n.4. mivel azt ö meg vallya, hogy némely helyeken. apapok, diaconusok, sub diaconusok, afeleségekel laktanak, ez a szokás mondgya, nem egyezik meg a rendel, hanem az emberi gyarloságal, a ki enged az idonek, és a sokaságnak. akinek másként, egy házi szolgákot nem kaphatnának,

Azon idötöl fogvást, távoztanak el agörögök. az. illyen rendektöl, de akár mely helyen, és tartományban, a közönséges anyaszent egy házban. soha nem volt szabad apapnak meg házasodni fel szenteltetése után, ha meg tselekedte, le tették, türhetetlensége. meg büntetésére, ami az aláb valo egy házi szolgákot illeti, mint az olvasokot. és akapun állokot, ezek rend szerént házasok valának. és a feleségekel laktanak. ezért sokan meg is maradának sokaig. ezen rendekben, mind addig még a feleségek élt.

A püspökök, és atöb egy házaiak, igen szegényül éltenek, vagy is, igen közönségesen, valamint a köz renden valok, külsö képen, semmi öket meg nem külömböztette atöbbitöl, szent sabinus püspöktöl, abiró azt kérdezé. hogy ha szabados volnaé, vagy rab, act. st sabin. mint hogy az üldöztetésekkor. leg inkáb öket keresék, azért nem akarák. köntösökel, vagy más jel által magokot meg külömböztetni atöbbitöl., sokan valának ollyanak, kik minek elötte az egy házi rendben. bé vétetének., a szegényeknek. osztogaták örökségeket. sokan pediglen, bé vétetések után, kézi munkával táplálták magokot. valamint szent pál, nem azért hogy az anyaszent egy ház. el nem tarthatta volna öket, mivel azt ki adták, ami az egy háziaknak szükségekre valo volt, és mindeneknek ki osztogatták az egy holnapra, vagy egy hétre valo prémondáját, azt pedig vagy ételül, vagy pénzül adták kinek kinek amaga rendihez képest, st.Cypr.ep.34. mint hogy a fellyeb valo renden lévöknek a munkájok több volt, a prémondájok is nagyob volt. szent pál hagyása szerént, 1 tim. 5.17. valának ollyanok is kik örökségeket birták, szent Cypriánus. amidön martyromságot szenvede, az örökös kerttyét. holmi házakal birja vala, azt is meg engedék hogy kereskedhessenek. de nem olyan kereskedést, a mely kénszerithette volna. öket, ki menni atartománybol, Conc.elib. C.18.

A pasztorok, és atöb egy háziak nagy kedvességben. és tiszteletben valának, akönyörgéseken, apüspök mindenkor jelen volt. a szent irásokot ö magyarázta, és ajánlotta a szent áldozatot minden vasárnapon, vagy a statiok napjain, mind maga, mind a papjai. abban foglalatoskodtanak. hogy a Catechumenusokot tanittsák, abetegeket vigasztallyák, apenitentzia tartokot inttsék. az ellenkedököt meg békéltessék. akiknek perek volt, el igazitották. és meg egyeztették, mivel azt el nem szenvedték, szent pál hagyása szerént, hogy a keresztények. apogányok széki eleiben mennyenek perlekedni. v.patres. ap.baron.an.57.n.37.38. és azok kik nem akarák apüspök igazitása alá vetni magokot, agyülekezetböl ki rekeszttettek, mint ollyan életüek, kik magokot meg nem jobbittyák, tertul apol. C.39. mind azáltal, a perlekedés igen ritka volt. az ollyan keresztények közöt, kik alázatosok, békeséges türök, és nem hasznok keresök valának, apüspök rend szerént hetfün szokta vala meg halgatni a perlekedö feleket, azért hogy havalamelyik rész meg nem elégednék törvény tételivel. elegendö ideje lehesen arra, hogy meg egyeztesse öket, akövetkezendö vasárnapig, amely napon. együt kelleték könyörgeni, és Communikálni, hetfü nap pedig, apüspök. amaga székiben ülvén. két felöl apapok voltanak. jelen voltanak adiaconusokis. és a perlö felek. középben állottanak, és minek utánna mind akét részt meg halgatta volna, azon volt. hogy öket meg egyeztesse, és békéltesse, minek elötte ki mondgya reájok atörvényt, azon alkalmatoságal, azokot is meg halgatá, kiknek valamely vádlások volt. valamelyikére. apüspök pedig nem tészen vala itéletet egyedül, hanem apapjaival. st Cypr. ep.28.

A püspöknek tellyes hatalma vala. az anyaszent egy ház kintsén, nem is tartottak attol hogy jó helyre. ne költtse, mivel hatsak leg kissebben gyanakodtanak volna is felölle. alelkekre valo igazgatást, éppen nem bizták volna reája, amelyek drágábbak minden kintsnél, a szükségben lévök, ö hozája folyamodtanak tehát, mivel attyok volt a szegényeknek, és gyámola anyomorultaknak,

Ki tsudálkozhatik tehát azon., ha a hivek oly nagy szeretettel és tisztelettel valának apüspökökhöz.? azt irják szent polycárpus felöl, hogy a volt leg szerentséseb. aki az ö saruját le vonhatta, rend szerént, a midön apapokot elöl találták. elöttök le borultanak, a lábokot meg tsokolták, és ót várták áldásokot. boldognak tartotta magát az ollyan., aki tsak egy diaconusnak szállást adhatot.. vagy asztalához hihatta.

Semmi féle nagy dologhoz nem kezdettenek apásztor hirenélkül, ugyan öis volt egyedül. juhainak vezérlöje, ígnat.passim in epist, ugy tekintették öket. mint Isten emberét, és akristus hely tartoját, ugy annyira. hogy apüspököt, és apapokot, leg inkáb, a maga hittségnek, kisértetitöl felthették, valamint azokot is, akiknél ajövendölésnek., és atsuda tételnek kegyelme vala, mivel az illyen kegyelem. abban az idöben bövséges vala, minden hatalmat. az illyen fiui szeretet és tisztelet ád vala apásztoroknak, mivel más modal nem kötelezhették ahiveket. az engedelmeségre, hanem tsak ajovalásal, intésel, és alelki büntetésekel, Chrysost.sacerd. lib.2. és az ollyanok. kik oly Istentelenek voltanak, hogy meg vetették intéseket. vagy lelki büntetéseket. atesti büntetésektöl, nem tarthattanak.


33. Beszélgetés.
A keresztények békeséges türésekröl.

Illyenek valának tehát a keresztények szokási, mind addig valamég apogányság uralkodék, és az üldöztetések tartának, közönségesen, az illyen állapotban valo létel, az Istenre, es magokra valo, nagy vigyázásra, és figyelmetességre köteledzik vala öket, mert mihent az üldöztetés el kezdödöt, az oráját sem tudták, a melyben el árultatot vagy feleségétöl, vagy ollyan attyafiaitol, kik joszágára vágytanak. st hier.vita.pauli init. az adosi, tsak az illyen idöt varták, hogy meg menekedhessenek az adoság alol, és a rabok a rabságbol. st.basil.orat.5. in st.julia. ha valamely pogány meg szeretet egy keresztény leányt. arra kénszerithette. hogy magát vagy meg adgya, vagy készüllyön a kinokra., pallard hist. laus C.3. szent justinus irja. hogy egy kereszteny aszszonyt. aférje azért bé vádolta, hogy nem akart többet véle közösülni, és hogy egy ember tsak azért öleték meg, mert azt meré kérdeni abirótol, hogy miért ölette volna meg azon embert ki meg téritette volt. ezt az aszszonyt, tsak a keresztény neviért,? just 2 apol.init, amidön egy kevés ideig békeségben volt az anyaszent egy ház, minden nap tsak attol tarthattak. hogy az üldöztetés ismét el ne kezdödgyék, soha pedig az a békeség ollyan tsendes nem volt, hogy sokan a keresztények közül ne szenvedtek volna, vagy anép fel támadása miat, vagy más képen, mivel sok martyromokot látunk alexander idejében, és mások idejekben. kik nem inditottak üldöztetéseket. szent melitonus, azon panaszolkodik antonius Császárnak, hogy a keresztényeket, szabadoson huzák, vonnyák. ollyan parantsolatnak szine alat, amely hirével nintsen aCsászárnak. ap. Euseb IV.hist.26. ha szinte a kinzások, és az eröszak tételek meg szüntenek is, de a gyülölségek, soha meg nem szüntenek. erre valo nézve, szabad volt akár kinek bestelenitteni akeresztényeket, ö ellenek beszélleni, vagy irni, öket tsufolni. és belöllök komédiát tsinálni, nem tsak büntetetlen maradának mind az illyenek, de sött még, jónak, és ditseretes dolognak tartották lenni, kételenek valának minden nap látni apogányok Cérémoniáit. mindenüt disztelen bálvány képeket. tekinteni, és a fajtalanságra valo házak mellet el menni, és mindenüt Istentelen beszédeket hallani, ugyan is. erös szivüeknek kelleték nékik lenni. hogy meg tarthassák annyi akadály közöt az élö hitet, és azt a tiszta szokást, gyarlo keresztényeknek is tarták az ollyanokot, akiket tsak a beszédek meg tántoritottak.

Igen nagy okoságal kelleték, amaga határában tartani az Isten fiaihoz illendö szabadságot, és azt a batorságot, a melynek fundamentuma a jó lelki üsméret, 1 petr.II.16. tudgyák vala meg vetni az ellenek valo káromlásokot, zugolodás, és gyülölség nélkül, se káromlojok ellen nem támadának, azt igen kerülték, hogy okot ne adgyanak az üldöztetésekre, mindennel békeségben maradtanak, amenyiben töllök lehete, valami avallást nem illette, vagy ami apogányokot ellenek fel gerjeszthette, attol magokot meg tartoztatták, akeresztényeknek, nem vala szükséges, hogy magokot meg külömböztessék atöbitöl, mivel ugy éltenek valamint atöb romaiak. görögök, és a töb ország lakosi, mindenben. ami nem ellenkezet avallásal, és ajó szokásal, ahitröl valo vetekedésnek békit hagytanak, ha látták hogy nintsen haszna, hanem imádkoztanak érettek, meg akarván öket nyerni. abékeséges türés által, és szüntelen valo joval fizettenek aroszért.

szent Ignátz mit mond azokrol kik ötet örzötték, tiz leopárdutz közöt vagyok meg kötöztetve, akik még annál roszabbak, ha jót tesznek vélek, de az ö hamiságok, az én oktatásomra vannak, epist. ad rom. szent polycárpus, örömmel fogadá azokot., kik ötet meg fogák, és nagy betsülettel, jól tartá öket. epist. eccl.smyirn. szent Cypriánus, huszon ött arany pénzt adata a hóhérjának. szent maximiliánus a magáénak új köntöst adata, egy pál nevü martyr, halálra itéltetvén, imádkozék az attya fiaiért, a sidokért, pogányokért, a jelen valokért, abiroért, aki halálra itélte volt. és a hoherért, Euseb.mart.palae C.8.

De azö békeséges türések, leg nagyob fényeségel, a fejdelmekhez, és a birákhoz tettzet ki, soha sem hallották öket panaszolkodni atisztekre, mindenben. engedelmeségel, és tisztelettel valának hozájok. hogy ha tsak avallásal ellenkezö dolgot nem kivántanak töllök, az adot, örömel meg fizették.

Nem hogy háboruságot, vagy támadást inditottak volna, de soha semmi részek nem volt a harom elsö saeculumokban lévö Császárok meg öletetésében, akar mely kegyetlenségel üldözték is öket, tertul. apol. C.35.36.37. tsak éppen a keresztények nem keresik vala halálát nérónak. domitiánusnak, Commodusnak. Caracallának, és más több kegyetleneknek, akeresztények annyi sok igasságtalanság, és halhatatlan kegyetlenség után is, fegyvert nem fogtanak, oltalmokra, noha ök többen valának, mint sem akár melyik nemzet. ki a romaiak ellen hadakozot, de söt még anyi sok keresztény vitézek, kik a romai hadak közöt valának, fegyvereket tsak eppen azok ellen forditták a kik ellen azö fejdelmek parantsolta nékik, és azt láttyuk hogy egy egész légyio. inkáb meg hagyá magát öletni, mint sem az ellen tselekedni, amivel az Istennek. és a Császárnak tartoznék. act. st mauric.

Nem örömest kivánták magokot menteni, amidön vádoltattak, az egész elsö saeculum alat, bé érték aszenvedésel, az ö szenttséges mesterek példája szerént, aki semmit nem felelt vádloinak, és meg hagyá magát igasságtalanul itéltetni, hanem ádriánus császár idejében, már kezdének holmi apollogyiákot irni, v.Eus. IV.hist 3.25.

Ez a meg gyözhetetlen békeséges türés, az évangyélium alá veté ahatalmasságokot, noha még az üldöztetések tartanak vala, mind az által már meg számlálhatatlan vala akeresztényeknek számok. mi tsak tegnaptol fogva vagyunk. mondgya tertullianus, és még is már mi velünk tele vagyon várositok, házaitok, faluitok, mezöitek, tanáts házaitok., apol. C.37. amint is hogy minden féle renden lévőkböl valának keresztények, amartyrologiumban. látunk tanács urakot, praefectusokot, proconsulokot, quaestorokot, söt még consulokot is, elég keresztényeket látunk, anero, trajanus, alexánder, decius, valerianus, és diocletiánus Császárok, szolgai. és fö tiszttyei közöt,

A nép magában szálván, és látván akeresztényeknek gyakortavalo tsuda tételeit és jó erkölcseit, tekintetbe kezdé öket venni, és mindenek hallottára hirdetni, hogy nagy volna az ö Istenek, és hogy ök ártatlanok volnának, némelykor a meg történék, hogy amidön a martyrokot kinozták, a nép oda gyülvén. parttyokot fogta, és a birora követ hajigáltak, gyakorta. anotáriusok., tömletz tartok, az örizök, hohérok meg tértenek, és keresztényeknek kiálták egy szers mind lenni magokot, történt olyan dolog hogy a Comedíások tsufságot üzvén a szent titkokbol., ugyan a theátrumon egy szers mind meg tértenek, és martyrságot szenvedtenek. act. st genes. ugyan ez is okozá az utolso kegyetlen üldöztetést, mivel, láták, hogy minden keresztényé akarna lenni, de ez az utolso üldöztetés, még nagyobra terjeszté és meg erösité avallást, a mely már ezután, nagyob tsendeségben kezde lenni, a midön Constantinus a maga oltalma alá vevé.


3 Rész

34. Beszélgetés A keresztény Fejdelmekröl.

Már ennek amunkának. aharmadik részin vagyok, amelyben le kel irnom a keresztények szokásit, azon idötöl fogvást amiolta, az anyaszent egy ház békeségben, és szabadságban volt, három száz esztendötöl fogvást sohattyák vala ezt a békeséget, mint olyan idöt, amelyben ahivek akadály nélkül szolgalhatták az Istent., de idövel meg probálák, hogy az üldöztetés még hasznosab volt, mind az által, ugyan azon szokások amelyeket le irtam, sokáig meg maradának, azért itt már. tsak azt kell fel tennem, hogy mitsoda külömbségeket okoza azokban, avallásnak szabadoson valo követése.

Elöször, keresztény fejdelmeket látni, az uj tsuda vala az elsö saeculumokban., azt senki elnem hitetheté magával, hogy a nagy renden lévök, az anyaszent egy ház szoros rendgye alá vessék magokot., azt meg nem foghaták, hogy az alázatosság, és a sanyargatás, meg egyezhessen a tellyes hatalomal és a gazdagságal, ugyan azért is mondgya vala tertullianus, hogy a Császárok eddig meg tértenek volna, hogy ha egy szers mind császárok, és keresztények is lehettenek volna, apol. C.21. origenes is hasonlot monda, Contr.Cels.8. ezt a tsudát pedig az Isten, az egész világ láttára tselekedé., ugyan ez is az a leg nevezeteseb változás, azokban az idökben. a melyekröl itt irok, mivel az okozta, az anyaszent egy ház szabadságát:

A Constantinus meg térésekor, mindgyárt, meg láthaták a kristus Jesus nevét, és keresztét. aromai zászlokon, és ami addig a leg gyalázatosab halálnak eszköze volt, az ékességévé let akoronáknak, a Császárnak a maga udvarházánál kápolnája vala, ahová minden nap egyedül bé zarkozot. bizonyos orákon valo könyörgésre, és a szent irás olvasására, föképpen vasárnapokon., a mely napokot meg tartatta még apogányokal ís, Euseb. in vita Const. C.12.14. IV:C.17.21. atáborban templom formára valo sátort hordoztatot, ahol az Isteni szolgálatokot éneklették, és a hiveknek az ur vatsoráját osztogatták, sozom. 1 hist.c.8. papok és diaconusok valának mellette, söt még püspökök is, a kiket ugy tekintette mint lelki pásztorait, keresztényé tette az egész Constancinápoly városát, husvét éttzakáját nagy pompával tisztelték, nem tsak a templomok, de az egész város világoságban volt. számlálhatatlan szövétnekek, vagy is inkáb viaszbol valo oszlopok égtenek, a melyek azt a szent éttzakát fényes nappá változtattyák vala, annak anagy városnak piattzain. asok tsorgok. fel valának ékesitve a jó pásztornak képeivel, vagy az oroszlányok közöt lévö danielnek képeivel, azt ki ki tudgya, hogy mitsoda méltoságoson bánék Constantinus a nicaeai gyülésben lévö atyákal, minden féle alkalmatoságot rendeltete nékik hogy a gyülésben mehessenek, a még agyülés tarta, addig a maga költtségin tartá öket. és mindenikét ajándékal botsátá viszá, apüspökök ellen valo néki adatot instantiákot meg égeté, a Confessorokon lévö seb helyeket meg tsokolgatá, a gyülésben pedig test örzöi nélkül ment bé, és tsak akor üle székiben. amidön apüspökök inték néki, utollyára meg vendégelé öket, és maga is jelen volt, akor meg lehete látni, hogy láthato képen uralkodik akristus még a királyokon is.

A nagy theodosius még nagyob tiszteletet ada avallásnak, a keresztény jó erkölcsöknek tselekedetivel. egyakran imádkozot, minden nagy dolgaiban az Istenhez folyamodot, és minden gyözedelmeit néki ajánlya vala, valo hogy athessalonika béliek ellen valo haragjában nagy vétket tselekedék, de a penitentzia tartás is ahoz hasonlo volt, szent ambrushoz pedig senkit apüspökök közül hasonlonak nem tartot. mert ehizelkedés nélkül bánék véle, a császárnét is igen ditsérik jó erkölcsiért, és a szegényekhez valo szeretetiért, ez a jó erkölcs mindenkor meg marada a maradékok közöt, de eleg inkáb ki tettzék pulcheriában. aki tizen ött esztendős korában. az Istennek. szentelé szüzeségit, más két egy testvér leányokal együt, ez az udvart el nem hagyván, ót oly buzgoságos, magános, és joban foglalatoskodo életet élt, hogy az auctorok az udvarát, egy klastromhoz hasonlittyák.

Az illyen jó erkölcsnek iskolájában nevelé fel az iffiu CSászárt théodosiust, egy testvér öttsét, ehasonlo képpen gyakorollya vala ajó erkölcsököt, fel költ jó regel, nényeivel, az Isteni ditséret éneklésire, gyakorta imádkozot, a templomoknak nagy ajándékokot adot, igen sok könyveket tartot, a szent irást egészen tudta., és arrol apüspökökel okoson beszélgetet, a kikhez nagy tisztelettel volt, igen sok klastromokot, és ispotályokot épitetet..

A nénye, nem tsak a vallás béli dolgokra tanitá, hanem még mind azokra is, a melyeket szükséges tudni egy Császárnak, azon kivül tudos mesterei valának. atudományokra, a lovagolásra, és a fegyver forgatásra, a hidegnek, melegnek, éhségnek, szomjuságnak, szenvedésére,igen szoktatták.

Illyen vala az iffiu theodosius Császár, ollyan idöben, amelyben a szokás igen meg romlot vala, marciánus Császár, a ki utánna következék. nagy sok szolgálati után, hasonlo buzgoságot mutata a valláshoz, neis keressünk más bizonyságot jó erkölcseiröl, hanem azt, hogy pulcheria ötet választá férjének, és abirodalmot igazgato társának, de ollyan formában. hogy szüzeségit meg tarthassa.


35 Beszélgetés
Hogy mitsoda formában valának a templomok épitve

Constantinus Császár., mihent végit szakasztá az üldözeseknek, azonnal templom szenteléseket lehete mindenüt látni, Eusebius szerént, X.hist.Cap.3. a püspökök esze gyülekezének, a keresztények felekezetekhez viszá mehetének, az Isteni szolgálatra, szorgalmatosabban el mentenek, és a vallás béli Ceremoniák nagyob tisztességel mennek vala végben. itt ahelye azért annak., hogy szollyak a külsö Isteni szolgálatrol, el kezdvén azon. hogy mitsoda formában valának atemplomok épitve, amint már azokot láttyuk akönyvekben, vagy a régi épületekben, de azt tudgyuk meg, még elöre, hogy még akor is nem vala szabad az Isteni szolgálatra esze gyülekezni olyan templomban. a mely, arend szerént valo Ceremoniákal, meg nem volt szentelve, se atitkokot másut ki szolgáltatni hanem atemplomban, és aszentelt edényekel, mind akettö ki tettzik a szent athanásius ellen valo káromlásokbol, athan. apol.1. apol.2.

A templomot, amenyiben lehetet, távul épitették atöbb épületektöl. atemplom körül vala véve mindenüt udvarokal, kertekel, vagy a templomhoz valo épületekel, és mind ezek, kö fallal valának bé keritve.. v.Euseb. hist eccl. X.C.4. de vita Const.lib III. C.34.35. C.50. lib IV. C.58. leg elöbször akapun belöl, egy pitvaron kelletet által menni, egy négy szegeletü udvarban. az udvar körül folyosok valanak, és azokot oszlopok tartották, ezen folyosok alat voltanak az ollyan szegények, akiknek meg engedték, hogy kérhessenek atemplom ajtaja elött, az udvar közepin tsorgok valának, ahol a hivek meg mosták. orczájokot, kezeket, az imádság elött, aszentelt viz tarto edényeket innét vették fel, st Greg, IV.dialog. C.14. azontul dupla pitvarban mentenek, és onnét három ajton mentenek a templomban. középben egy nagy, és két felöl két kisseb ajton. azt mondám hogy a pitvar dupla, mivel egyik kivül volt, a másika belöl, ezt nevezik vala a görögök nárthexnek, a templom mellet kivül, két épület volt., a keresztelö hely amint ki mentenek. azon belöl a sacristia, vagy secretarium, vagy diaconicum. sok hellyeken a templom oldala mellet végig kis apro házak vagy Cellak valának. Cellae, exhedrae, akik különösön akartanak imádkozni, azokban mentenek, mostanában kapolnáknak neveznök azokot,

A templom, három részre volt osztva, a széllyesége szerént, kétt felöl sorjában oszlopok valának. kik akétt felöl valo folyosokot tartották, az oltár, a templom vége felé, nap keletre volt., annak háta meget volt a presbyterium, vagy sánctuarium, itt atemplom formája fél circulusra volt tsinálva. az óltár annak közepiben. efelet bólthajtás volt. Csiga formára, azért is nevezték azt adeakok Conchanak, lehet hogy a keresztények eleinte azt akarták követni, amint szoktak volt ülni a sidó tanács urak, atanácsban. a hol abirák fél circulus formára ültek, középben. a fö tanács ur ült, hasonlo helyen ült a püspök, a presbyteriumban., apapok két felöl, az ö széke magosab volt a többinél, a székeket nevezik vala agörögök, synthronos, és deakul. Consessus. greg naz.Carm de anast. némelykor nevezik vala, tribunalisnak, és görögül bema, mivel hasonlo volt avilági birák székihez, prudent. steph.ll. v.225. de st hippol,. apüspök mint fö biro, apapok közöt ült, az oltár pedig körül volt véve rostélyokal, azon kivül. meg más rostély rekesztés volt, ahol voltanak az énekesek, amelyet a görögök. nevezik choros, az illyen énekesek, közönséges Clericusok valának, akik tsak arra voltak rendeltetve.

Az óltár márvány köböl valo asztal volt., némely helyt tiszta ezüstböl, vagy aranybol volt tsinálva., sok helyeken pedig tsak fábol volt, az oltár. négy lábon, vagy oszlopokon állót. és azt, amikor meg lehetet, valamely mártyrnak a temetésire tették., mert mint hogy az elött szokás volt a temetö helyekre gyülekezni, azért oda templomokot is épitettek, vagy pediglen, a martyrok testeket vitték oda, ahol templomokot épitettek, és végtire onnét jött eza szókás, hogy oltárt nem szentelnek reliquia nélkül, ezeket a temetöket. nevezik vala az elött Confessioknak. azok a föld alat voltanak, és az oltár elött mentenek oda le. az áldozat után, az oltár puszta volt, vagy tsak szönyegel fedték bé, és semmit arra nem tettenek, idövel a négy szegeletire negy oszlopot tettenek, és azokra felyül tabernaculum formát. hogy az oltárt egészen bé fedgye. és amelyet nevezék Ciboriumnak, mert olyan formáju volt. mint egy fel forditot pohár, mivel arégieknek vala ollyan pohárok, a melyet nevezték Ciborianak, egyiptumban lévö bizonyos gyümölcsnek anevin.


36 Beszélgetés
A templomok ékességéröl.

Mind ezek nagy gazdagon valának fel ékesitve, a Ciborium, és az oszlopok. melyek azt tartották, sok helyeken egészen ezüstböl voltanak, és más fel ezer fontot nyomtanak, anast. in silvest. in leo.III. az oszlopok közi, drága matériábol valo superlátokot tettenek, hogy mind anégy felöl, bé legyen fedve az oltár, a Ciborium fel volt ékesitve képekel, vagy ezüst, vagy arany munkával, és atetején, arany kereszt állot, sok helyeken az oltár feliben. arany, vagy ezüst galambokot fügesztettek, melyek jelentették, a szent lelket, némely helyeken, ezekben tartották a betegek számára az Eucharistiát, és némely helyeken ollyan forma skatulyákban tartották. valamint a mostani Ciboriumok.

De akövetkezendö saeculumokban. leg inkáb amosaicum munkákal ékesitették atemplomokot, opus musivum. amely nem más, hanem, sok féle szinü negy szegeletü kis darab évegecskéket raktak esze, ostábla formájára, vagy más féle figurára, mind azáltal. atemplomokban, más kép irások is valának, akö falakon, az ó testamentum béli historiákot lehete látni, föképpen olyanokot, amelyek az ujjat jelentették, ugy mint anoé bárkája, az ábrahám áldozattya, a veres tengeren valo által menetel, jonásnak atengerben valo vettetése, az oroszlányok közöt lévö daniel, sok helyeken pedig a kristus tsuda tételeit irták le, amikor a kenyeret meg szaporitotta, és lázárt fel támasztotta, Eusébius irja, hogy még az elsö idökben, meg tartották volt a szent péter, szent pál képeit, söt még akristusét is, noha szent agoston, azt meg vallya, hogy már az ö idejében, nem lehete fel találni valoságos képit. hanem tsak ollyat, amelyet agondolat után irták, mint mostanában. VIII.trin. C 4. n.7. de még azoknak amartyromoknak is le irták historiáit a templomokban., akiknek réliquiajok ót volt, prudentius erröl szép példát ád szent Cassiánusrol, és szent hipolitusrol, és ástérius, szent euphémiárol. prud.peristeph.9. de st Cass.ibid 11. de st hippoly. ezek akép irások leg inkáb atudatlanok számára valának irva, ahonnét könyvnélkül tanultanak, valamint szent gergely pápa mondgya, leo Császárnak irt levelében, aki kezdöje vala akép rontoknak, a férfiak, és az aszszonyok, ölökben tartván gyermekeket, ujokkal mutogattyák nékik, vagy más iffiaknak, vagy a pogányoknak, ahistoriákot, és igy oktatván öket, sziveket, és elméjeket az Istenhez emelik, greg.II. ep.1. in Conc.nicae.II. atemplom kapui fel valának ékesitve, élefánt tsontal, ezüstel, vagy aranyal, superlátok pedig mindenüt valának akapuk elött, a fö kapuk mellé szokás volt réliquiákot tenni, azért is tisztelettel valának ahivek azokhoz. baron. ad martyr.18.nov.

A diaconicum, vagy a segrestye, alkalmas nagyságu épület vala, atemplom mellet, ót tartották atemplom kintsét, a szent edényeket, azért tsak azok is mehettek oda, akiknek szabad volt azokhoz nyulni, ót tartották a könyveket, apapi ruhákot, ahivek ajándékit, és némelykor az Eucharistiát, a secretarium, egy nagy palota volt, ahová gyülekezet a püspök a Clericusival, hogy ót vegezen titkoson az egy házi dolgokrol, vagy hogy a szent áldozathoz készüllyön, amint szent márton cselekszik vala, sok hellyeken az illyen palota, ollyan tágas volt, hogy Conciliumot is tarthattak benne,

A templomoknak, sok kelyhei, és paténái valának. az elsö idökben, többire évegböl valának, noha ezüstböl, és aranybol is, deákul ez a szó Calix, rend szerént valo ivó pohárt teszen, és apatina, eledelnek valo tálat, a templom béli kelyhek, rend szerént más fél fontot nyomtanak, apaténak, nagy medenczék valának, amelyek közönségesen tizen ött fontot nyomtanak, lib pont. in mar. et alibi passim. lib 30. lib. 20. még azokban az idökben is éltenek viasz gyertyákal, söt még napal is sokat gyujtottanak meg, e tsak nem minden idökben jele volt atiszteletnek, és a vigasságnak, erröl vagyon emlékezet amakabaeusok könyvében, 2 macc.IV.22. aromai magistrátusok elött tüzet hordoztak, gyertya tartokot pedig aranybol, olyanokot adtak a templomoknak hogy egy tizen nyolcz fontot nyomot, az ezüst gyertya tarto, huszon kétt fontot,

A keresztelö hely, kerekdéden volt épitve, és egy nehány gráditson mentenek fel a vizben. valamint egy feredöben, azután márvány köböl valo kádat tsináltanak, és végtire, márvány köböl valo medenczét, valamint mostanában vannak akeresztelö edények, greg, tur.lib 2. akeresztelö helyek fel valának ékesitve, kép irásokkal, arany, és ezüst edényekel, a melyek ehez aszenttséghez kivántattak, rend szerént keresztelö szent jános képe ót volt. és azon szent feredö felet, egy arany, vagy ezüst galamb függöt, hogy akristus kereszteltetésenek. historiáját jobban az elmére adhassák,

Illyenek valának tehát tsak nem mind arégi templomok, és amellette valo épületek, a püspök házárol, se az egy háziak házairol nem szollok, se az ispotályokrol, a melyek rend szerént atemplomhoz közel valának épitve.


37 Beszélgetés
Hogy mitsoda külömbség volt, a szent egy ház, és apogányok
temploma közöt.

Mind az által, apogányok, még is azt hánnyák vala, akeresztények szemire, hogy nékik nincsen se templomok, se oltárjok, se üsméretes képek, se áldozattyok, se innepjek, a keresztények ezekre tsak azt felelék, hogy se a templomok, se a tsinált oltárok, se avéres áldozatok, az Isteni méltosághoz nem méltok, hogy az Istennek nem volna más képe, hanem a maga fia, és azok az okos lelkek, kik azt a fiat követvén, hasonlitanak az atyához, hogy minden idöben, és minden hellyeken áldoznak néki ditséretes áldozatokot, a szeretetnek tüzével, sziveknek oltárán, és hogy az igaz keresztenyeknek mindenkor innepjek vagyon. az ö innepjek nem más, hanem avilágtol valo magok el vonások, a jó lelki üsméretnek nyugodalma, és amenyei dolgokrol valo reménségnek öröme, eszerént mentik vala magokot a pogányok elött, és nem mondgyák vala, mi nékünk templomunk és oltárunk vagyon mint nektek, noha mind más formában.

Ugyan is az illyen szók mind más féle gondolatokot adnak vala apogányoknak, mivel az ö oltárjok olyan volt mint egy kö tüz hely, amely a piaczon valamely templom vagy bálvány kép elött volt, fedél nélkül, azon égették az áldozatokot, és arra bort, tejet, mézet, és más illyeneket töltöttek, az ö templomok kerekdéd vagy hoszas kerekdéden volt épitve, de többire mind kisdedek, és setétek valának, amint hogy tsak a bálványok voltak azokban. és abálványoknak adot ajándékok. mert anép bé nem ment, hanem, kivül az oltár körül állot.

A mi szent egy házaink igen hasonlitottak a nagy iskola házakhoz, vagy is azokhoz apalotákhoz, amelyekben gyülést szoktak volt tartani, és amelyeket arégiek nevezték basilicae, baron. ad martyr. 5.aug, a mi szent egy házainkban, valamely magos helyre tétetet széket lehetet látni, annak számara ki agyülést tartotta, az olvaso számara egy pulpitust, azután könyveket. almáriomokot, lámpásokot, gyertya tartokot., egy asztalt. amelyet az idegenek nem tudták mire valo. hanem tsak azt tudták, hogy a gyülekezetben bizonyos idöben esznek, azért is nevezik vala a keresztények agyülekezetnek helyét szent egy háznak, imádkozo helynek, az Isten, vagy az ur házának, domus dei. dominicum, ritkán nevezték templomnak, tudtomra pedig, soha sem delubrumnak, vagy fanumnak, a szent egy házak pedig neveket, a fundátoroktol veszik vala, ugy mint romában, a liberius, vagy sixtus basilicaja, a lateranumi basilica, de idovel, ha alkalmatosoknak látták lenni a pogányok templomit, meg hadták, és szent egy háznak szentelték, igy tselekedtek romában a pantheon, és minerva templomival.

A szent egy házak, nem tsak nagyok, és ékesek valának, hanem még tisztán, és nagy örizet alat tartatták, szent hieronimus igen ditséré azért nepotianus papot, hogy a szent egyházát tisztán, és tsinoson tartotta, és hogy a kapus, a kapukot szorgalmatosan örizte, az alacson renden lévö tisztek, az illyen szolgálatot viszik vala végben, sok féle nevek is volt. ugy mint, Cubicularii, aeditui, kapusok, segrestyések, és az illyenek felesen valának, a fö szent egy házakban, meg mostanában is láttyuk, mitsoda hivatallyok volt a kapusoknak, pontific.rom. arendelt orákon ök adtanak jelt a könyörgesekre. amidön harangok kezdének lenni a hetedik saeculumban, ök harangoztanak, ök nyitották meg a templomot, ök vigyáztak arra, hogy valamely pogány bé ne menyen, és hogy semmi elne veszen. azt láttyuk a szent gergely dialogusábol, hogy a segrestyések ékesitették a templomokot, a nagy innepekben. dial.1.c.5 et 3.C.24.


38. Beszélgetés
Hogy a láthato dolgok avallásnak segéltenek.

A valo hogy a keresztényi vallás belsö, és lelki vallás, de emberek a keresztények, és ök is érzekenységüek, valamint mások, sokan még közüllök tsak aláthatokra vigyáznak, és kevesen vannak ollyanok, kik az értelem munkáira figyelmeznének, kel tehát láthato dolgokal segitteni abuzgoságot, ha angyalok volnánk, mindenüt egy aránt imádkozhatnánk. mezön, uttzán, uton, miért kerüllyük el a zörgéseket, kiáltozásokot, amídön imádkozunk, hanem azért hogy segittsük amenyiben lehet érzekenséginket gyengeségiben, hogy alátás, és ahallás az elmét más dologra ne függesze, mivel nem az Istennek vagyon, szüksége a templomra, hanem nekünk, ö minden helyeken jelen vagyon, és mindenüt meg halgat minket, de mi mindenkor nem vagyunk abban az állapotban hogy ötet kérjük, haszontalan volna tehát különös hellyeket szentelni az ö szolgálattyára, hogy ha azokot ollyan állapotban nem teszik, hogy bennünket buzgoságra indithassanak,

Példának okáért gondollyunk el, egy olyan templomot, /a mint hogy elég is vagyon olyan/. ahol szüntelen valo kiáltást, zörgést, hallanának, amely oly tisztátalan volna, hogy nem tudná az ember hová térdepelyen, a mely kitsid lévén, a sok nép egyik a másikát taszigálná, lábokal tapodná, a szem tiszteletes dolgot nem láthatna, hanem a füstös kö falt, poros képeket, és más egyéb tisztátalanságokot. hát még arosz énekesek, kik az éneket, imide, amoda vonnyák, és a fület hasogattyák, sokal könnyeb volna figyelmeteségel. imádkozni egy házban. vagy amezön, mint sem egy. illyen templomban, ellenben pedig, egy ékesitetet, tiszta, tsinos, és tsendes templomban, ahol az Isteni szolgálat szép rendel megyen végben, ót figyelmetességel lehet imádkozni, mind szivel. mind szájal,

Az elsö idöbéli szent püspökök az illyenekre igen vigyáztanak, azok a szentek pedig, görögök, vagy romaiak valának, és sokan közüllök filosophusok, akik jól tudták a tisztességes dolgokot, azt is tudták, hogy a szép rend, és a külsö tisztaság, belsö képen valo tiszta gondolatokot gerjeszt fel. a buzgoságot nagy dolognak álitván, azt minden modon segitették, azon igyekeztek, hogy az Isteni szolgálat, föképpen a szent áldozat, nagy méltoságal, és tisztelettel menyen végben, és hogy ót a nép, mind alkalmatosan, mind tiszteletesen lehessen, mind az által, igen jól tudták onnét ki rekeszteni. a világi pompát, és mind azokot, a mik az érzékenységeket ketsegtethették volna, mivel azokot, nem ketsegtetni, hanem segitteni akarák, mind ezeket jobban meg lehet érteni a lyturgiákból.


39 Beszélgetés
Az Isteni szolgálatnak, vagy a lyturgiának rendiröl.

A szent áldozatot, minden vasárnapokon ajánlották, de azon kivül, minden héten kéttzer, szeredán, és pénteken, amartyrok innepjein, aböjti napokon., vagy még gyakrabban is. ahól már mitsoda szokás volt, az Istennek tett fogadásbol valo miséket is mondottak, a közönséges, vagy különösön valo áitatoságbol., Chrys. in joan. hom 25.init. meg történt sokszor, hogy napjában egy nehány miseket mondottanak, Card.bona. 1 liturg C.18. de azokot, vagy a püspök, vagy ugyan azon egy pap mondotta, valamint még mostanában is tselekesznek, karátson éttzakáján, azt tarttyák, hogy harmadik leo pápa, némelykor egy nap. hét, vagy kilentz misét is mondot, vasárnapokon, és innep napokon, a tertius után volt amise, a böjti napokon késöbben, v.lafr. strab.C.21. arendelt orára az egész nép anagy templomban gyülekezet, és onnét apüspökel azon helyre ment, ahol kelletet lenni astationak, v.Cod.sacr. mivel apüspök. illyen formában, mindenik templom látogatására el megyen vala anépel, innét is eredtenek aprocessiok. v.ord.rom.

A még a nép atemplomban bé ment, és ki ki helyére ült, az alat a chorusban valamely soltárt éneklettek, amely máig meg tartotta az introitus nevet, a sub diáconusok, és a kapusok, kinek, kinek a helyét meg mutatták, hogy rendeletlenség ne legyen, kiki helyén lévén, tsendeségben imádkozot egy kevés ideig, apüspök anépet köszöntvén, az imádságot el mondotta, amelyet nevezik Collectának.

Az után, apüspök a maga székiben ült az oltár háta meget,. és ötet az egész nép láthatta, a mint is hogy, mindenik pásztor láthato képe az Istennek, valamint szent pál mondgya a hiveinek, hogy legyenek az ö követöi, valamint hogy ö követöje a kristusnak, 1 Cor.11.1. apapok két felöl ültenek, és a diaconusok fent állottak, ez igy lévén, hasonlitot atemplom, ahoz atemplomhoz, a melyet le ir szent jános az ö látásiban, apoc.4.

A püspök, maga székiben ülvén, és keziben egy könyvet tartván, annak az emberi test formának helyit tartotta, amely alat az Isten magát meg mutatta, v.greg.naz.Carm.9. apapok jelentették a huszon négy véneket. a püspök mondgya szent Ignátz. ad magn. p.53. az Isten helyét tartotta, apapok, az apostolok helyeit, a diáconusok, és a töb renden lévök. ollyanok mint az angyalok, akik készen vannak az Isten szolgálattyára, és parantsolattya végben vitelére, apüspök széke elött hét gyerttya tartok valának, és az oltár, amelyen ajánlották a füstölöt az könyörgeseknek jelit, apoc.8.3. és azután. aszent áldozatot az oltár alat, a martyrok teste lévén, valamint azon oltár alat amelyet látunk a szent János látásiban. anép,. akivel az egész templom tele volt. képzelte, azokot a számlálhatatlan boldogokot, akik fejér ruhában és palma fa a kezekben. fel szóval ditsérik az Istent. illyen formában vala tehát a templom béli gyülekezet. apoc.6.9. baron. ad martyr. 6.jul.

A midön már ki ki amaga helyén volt, az olvasó. az ó testamentumbol holmit olvasot. azután az ujból, az apostolok tselekedetét, vagy az apostolok leveleit, mivel az évangyéliumot, vagy papnak, vagy diaconusnak kelletet olvasni, hogy pediglen a népnek, idöt adgyanak az elmelkedésre. holmit énekeltenek közben. közben a soltarokbol, és az alléluját, az olvasás a közönséges nyelven volt, a melyen abetsületes emberek beszéltenek, mindenik országban. mert noha, a punica nyelv meg volt még áfrikában a közönséges nép közöt, szent ágoston idejében, de azt nem láttyuk, hogy az anyaszent egy ház, azal élt volna, a thébaid pusztájában, hihetö hogy az égyiptumi nyelven volt az olvasás, mivel szent Antal más nyelvet nem tudván, az évangyélium hallásán tért meg, a felsö syriában, leg nagyob része a püspököknek görögül nem tudot, a mint eki tettzik a Conciliumokbol, a hol tolmácsra vala szükségek, Conc. Calced. act.10.init.

A hol pedig elegyesen valának anemzetek, az anyaszent egyházakban valának ollyan tolmácsok, kik meg magyarázták az olvasást, szent procopus martyr, palestinában, scythopolis varosában. mind magyarázo, mind olvaso hivatalt viselt. Euseb. de martyr palaest C. 1. a mit görögül olvasot, azt syriai nyelven meg magyarázta, gyakorta, két féle nyelven volt az olvasás, valamint a romai szent egy házban, ahól. a deák nyelven valo olvasást, görögül is el olvasták, a sok görögökre valo nézve, ordo.rom. X.n.17. sok helyt a nap keleti anya szent egy házakban, még mostanában is igy tselekesznek, a hol, példának okáért, az évangyeliumot el olvasván syriai nyelven, azután arabiai nyelven olvassák el, amely közönséges nyelv.


40. Beszélgetes.
A prédikállásrol.

Az olvasás után, apüspök meg magyarazta az Évangyéliumot, vagy valamely más részit a szent irásnak, a melyböl egy könyvet, egy más után meg magyarázot, vagy is abbol ki választotta a meg magyarázásra, aleg nehezeb dolgot. azt láttyuk, hogy szent Chrysostomus az ö homeliaiban, egy más után magyarázta meg akönyvet. azt is láttyuk, hogy szent Ambrus. leg elöbször, ahat napi teremptést magyaráza meg, azután a Noé historiáját, az ábrahámét, és az ó testamentum béli szentekét, és mind ezekböl azt láttyuk, hogy azon rendet tartották akor is a szent irás olvasásában, valamint mostanában, többire a szent irásrol valo tractatusi, vagy Comentariusi a szent attyáknak, tsak predikáciok valának, amelyeket azután vették rendbe, vagy is még idejekben irták le olyan jedzés irásal.

Ezek a szent predikátorok, nem olyan hejában valo vetekedök valának, mint azok a sophisták, kik az közönséges iskolákban, a vetekedésekben töltötték az idöt, és a kik abban tartották a tudományt, mivel ezek ollyan pásztorok valának, akiknek, sok féle dolgokban kelleték foglalatoskodniok, mind azáltal, gyakorta predikálottak, a prédikállást leg nagyob hivatalnak tartották atöbbi közöt, mert az elsö saeculumokban minden püspök prédikállot. és mások nem prédikálottak, nap keletén kezdék meg engedni némely nagy tudományu papnak hogy prédikályon, Eus.VI hist 20. de oly ritkák valának az illyen példák, hogy azt tarttyák sokan, hogy szent Chrysostomus, és szent ágoston, valának azok az elsö papok, a kikre bizák aprédikállást, mind az által, szent hieronimus nem tarttya jónak az ollyan szent egy házaknak szokásit, ahol a pap nem tanitot apüspök jelen valo létiben. ad nepot.

Sokan a mi predikatorink közül, mind más féle gondolatban voltanak az atyák predikacioi iránt, mivel az ö predikáciojok, együgyüek, tsak nem mind rövidek, és azokban, haszontalan okoskodások nem találtatnak, avalo hogy azok aszent püspökök nem igyekeztenek az ékesen valo szolláson, vagy hogy peroratiokot tsinállyanak, hanem hogy ugy beszéllyenek, mint az atya a gyermekinek, és a mester atanitványinak, azért is nevezik az ö predikaciojokot homéliáknak, az az nyájas beszélgetésnek, oktatásnak, a szent irás magyarázattyában az oktatást tekintették, és nem a haszontalan versenglést, mint azok a grammaticusok, kik homérust, vagy virgiliust magyarázták, az iskolákban, hanem az Atyák traditioi szerént, a hitnek erösitésére, és a szokás meg jobbitására vigyáztanak, gyakorta mindgyárt predikáciot tettenek mihent kivántatot. nem arrol, a melyhez készültenek volt, hanem más féle dologrol, amint ezt láttyuk szent ágostonrol, st greg.naz.orat. 32.p.528. de azokot mások jedzésekel mindgyárt le irták.

Ökk aprédikaciojokot, ahalgatojokhoz intézik vala, szent ágostonnak, atöb munkája közöt, a predikacioi leg együgyüebbek, azoknak stilussa könnyeb, mint sem a leveleinek, mert ö egy kis városkában predikállot, a hajosoknak, munkásoknak, és kereskedöknek, ellenben pedig, szent Cyprianus, szent Ambrus, és szent leo pápa, kik nagy várósokban prédikálottak, ezeknek apredikaciojok pompásab, és ékeseb, mivel nem kel azokra a fogyátkozásokra vígyázni, a melyeket a mostani humanisták tulajdonittanak az atyáknak, tudni illik, hogy tisztán nem beszélettenek deákul, hogy beszédeket tsak gyengén bizonyittyák., némelykor jádzo beszedekel éltenek, ezeket az idönek kel tulajdonittani, a melyben éltenek, ha Cicero, vagy terentius idejében éltenek volna, ök is ugy beszéltenek volna valamint azok,

A Görög atyák, nem annyira külömböznek arégí auctoroktol, a nyelv nem anyira változot vala meg nap keleten., és a jó tudományok ót inkáb meg tartattak vala, ezeknek az atyáknak irások, mind fontos, mind kedves, Naziánus szent gergely,nek irása, mély, és ékes, Chrysostomus szent jános, leg föveb példája lehet a predikátoroknak, rend szerént. versröl, versre magyaráza a szent irást. és leg inkáb a betü szerént valo értelemre vigyáz, és a mi leg hasznosab a jó szokásra.

Mint hogy ezek a szent atyák, nem vigyáztanak, se a hirre, se a világi haszonra, azért tsak éppen a meg téritésre tzéloztanak, és azt gondolták. hogy semmit nem tselekedtenek, hogy ha láthato képen valo változást nem láthattanak, illyen formában hagyatá el szent agoston, a martyromok innepekor valo vendégeskedésnek szokását, és noha emeg rögzöt szokás volt is, de azt el törlé, meg mutatván világosan anépnek, hogy a szent irásal ellenkeznék, erre valo nézve, két nap egy más után, köny hullatásal inté a nepet, mind addig, valamég anép arra reá nem álla, nem lehete attol tartani, hogy egy anyaszent egy házban., külömb féle tudománt tanittsanak, mivel egyedül a püspök prédikállot, vagy valamely pap, akinek arra szabadságot adot, azis gyakrabban, az ö jelen valo létiben prédikállot.

A predikácio alat, mindeneket bé botsátottanak atemplomban, még a pogányokot is, akik elött, atitkokrol, meg tartozkodva beszéltenek, az olvasások, és atanitások alat, ahalgatok sorjában ültenek. a férfiak, egy felöl. az aszonyok másfelöl, az idös korban lévők az elsö sorban ültenek, az atyák, és az anyák, a kis gyermekeket magok elött tartották, az iffiak fent állottak. ha a hely, el volt foglalva, a diaconusok szüntelen arra vigyáztanak. hogy ezen rendet meg tartassák, ugy mint, hogy ki, ki, figyelmetességel legyen, senki ne alugyék, ne nevessen, egy másnak ne suttogjanak, egy másnak ne inttsenek, egy szoval., hogy ki ki tisztelettel, és tsendeségel legyen. áfrikában, a nép fent álva halgatta az oktatásokot, a mint szent agoston mondgya, ö hellyesebnek is tarttya az olyan szokást, ahol a halgatok le ülnek. aug. de Catechis. rud. C.23

A predikácionak vége lévén, adiaconusok ki küldötték atemplombol mind azokot, akiknek nem lehetet jelen lenni a szent áldozaton, Const.apost VIII C.6. elöször ahalgatokot, és a pogányokot, azután a Catechumenusokért könyörgöttenek, és a templombol ki küldötték, azután, az energumenusokért., és a penitentzia tartokért. Conc.laod. C.19. stdionys. st hier. ecc.C.3. st Chrys.hom.3.in.ep. ad ephes. tsak éppen ahivek maradván atemplomban, imádság volt, az egész anyaszent egy házért, az egy házi renden valokért, a népért, anyomoruságban valokért, ellenségekért, és üldözöjökért, a diaconus nagy szoval mondgya vala meg a népnek. hogy kiért kellessék imádkozni, és a püspök. az imádságot el mondotta, valamint mostanában tselekesznek nagy pénteken, azután a püspök köszöntötte a népet, és a diaconus fel szoval kérdezé a néptöl, hogy ha vagyoné valakinek valamely haragja, valaki ellen, vagyoné itt ollyan a ki haragját el titkolya,? ölellyétek meg egy mást, azután a nép egy mást meg ölelte, és a békeségnek tsokját adta egy másnak,

Noha avolt aromai szent egy háznak szokása, a melyet mi tartunk, hogy a békeségnek jelit. a Consecratio után adták, a Communio elött,


41 Beszélgetés.
Aszent ruhákrol.

Mind ezek után, a szent áldozathoz kezdettenek, adiaconusok, és a sub diaconusok, az oltára teritették az abroszt, és egy más kis asztalra tették a szent edényeket, atöbbi közöt, apaténákot, és a kelyheket, és azokot bé fedték, hogy tisztán állyanak, apüspök le szálván székiböl, az oltár mellé ment, a népet mindenkor maga elöt látvan, fényes köntösben volt atöb papokal együt, mivel már abban az idöben különös köntösök valának az Isteni szolgálatra,

Nem kel azt gondolni, hogy azok a köntösök, szókáson kivül valo formáju köntösök lettek volna, elsö Celestinus papa a galliai püspököknek irván, 428 ban azt mondgya, külömböztessük meg magunkot a néptöl, ne a köntössel, hanem a tudományal, és a jó erkölcsel, és ne keresük magunkot betsültetni az együgyüekel., akülsö képen valo állapotokert. Celest.1. ep.2.C.1. a Casula szent agoston idejében közönséges köntös volt, aug. XXII.Civit. C.8. a dalmatica már valerianus Császár idejében szokásban volt, a stolla, pedig olyan palást volt, a melyet még az aszszonyok is viselték közönségesen, és eztet mi már az orárium hellyet tarttyuk, amely egy hoszu ruha volt, nyakra valo formára, és a melyet azért viselték közönségesen. hogy amidön izadtak, anyakokot, és az orczájokot azal meg törölték, trebell. in Claud. p. 208. in fine. 1.23. § 2. a manipula, vagy mappula, egy ollyan keszkenö, a melyet akaron viselték, a midön a szent asztalnál szolgáltanak, v.thomass. discipl. p.1. 1.C.31. az álba, amelyet mi nem jól nevezük. papi ingnek, oly hoszu ruha volt gyapjuból, vagy lenböl, a melyet nem a Clericusok kezdették viselni. mivel aurelianus Császár, a romai népet illyen ruhával ajándekozta meg, és ollyan hoszu nyakra valokal, amelyeket nevezték, oraria. v opisc. in aurel. p.225.

De amiolta, a Clericusok, mindenkor kezdék viselni az álbát, arra inték apapokot, hogy ollyan álbakot tarttsanak, a melyeket tsak az oltárnál vegyék fel, hogy fejérebbek legyenek, hom.leon. p.IV. to.8. Conc.p.34. azt el hihettyük, hogy a midön mindenkor Casulat, és dalmaticat viseltek, tartottanak különösön ollyanokot, de drágáb, és gazdagab matériákbol valokot. az Isteni szolgálatra, mindenek felet, a szabot rendek azt hagyák apapoknak, és a diaconusoknak, hogy az oltárnál, ne szolgállyanak orárium nélkül. Conc. brac.IV.C. 3.an.675.

A püspökök, azon voltanak, hogy a Clericusok még külsö képen is nagyon tiszteltessék hivatallyokot, hogy az ö tisztán tartot ábrázattyok, kezek, köntösök, szivek tisztaságát jelenttse. és élettyek ártatlanságát, hogy azö szemérmetességek, szép magok viselések, rea tartások. járások, tiszteletet olttsanak mások szivében, az illyenekre pedig ugy vigyáztanak apüspökök, hogy szent ambrus, ki tett két iffiat a Clericusi közül, azért, hogy az egyike nem szemérmetesen viselte magát, a másikának pedig tsunya járása volt, és idövel ki tettzet, hogy jól itélt felöllök, ambr.II.off.C.19. naziánus szent Gergely, és szent basilius, Julianus apostatának. még igen iffiu korában, még üsmerték igen furtsa elméjit, a maga viselésiröl, járásárol, aválla vonitásárol, és nagyon valo nevetéséröl, greg.naz.or.4.p. 122.II. azt meg kell tudnunk, hogy ezek az atyák, görök, vagy romaiak valának, akik abetsület tudásban neveltettek vala fel, és avaloságos nemesi magaviselésben, akik másként is, szüntelen elmélkedtenek a szent irásrol, amely azt mondgya, hogy az ember meg üsmérszik aköntöséröl, nevetéséröl, és járásárol. eccl.19.27.


42 Beszélgetés
A szent Aldozatrol.

A püspök az oltár mellet lévén, adiaconusok keziben adták az ajándékokot, amelyeket anép ajánlot, mind azáltal, némely helyeken apüspök maga ment el venni az ajándékokot, afö renden valoktól, mint romában atanáts uraktol, és a feleségektöl, ord.rom.l.n.13. mivel minden renden lévö keresztények. nagy, és kitsid, jelen voltanak együt az Isteni szolgálaton, más féle ajándékot pedig nem tettek az oltára. hanem a kenyeret, és abort, atöb ajándékok, ugy mint, az élés, pénz, gyertya, és minden valamit anép ajánlot az egy ház szükségire, a diaconusok kezéhez ment, és azokra, ök viseltek gondot, avalo hogy új gyümöltsöt is tettek az óltárra, és azt meg szentelték az áldozat után,

A püspök, azt a kenyeret áldotta meg, a melyet ahívek ajánlottak, ki ki pedig maga kezével munkálodot az ajándékon, a melyet ajánlot, arra intették ahiveket, hogy mindnyájan ajándékot ajánlyanak, vagy leg aláb azok, akik Commoniora mentenek, és azt nem tartották helyesnek, hogy a gazdag olyan kenyérböl részesüllyön, a melyet a szegény adot, apüspök, maga is adot ajándékot, és vala romában erre rendeltetet sub diaconus, oblationarius. ord rom.n.14.15. az oltáron tehat anyikenyér volt: hogy ugyan rakva volt azt oltár, valamint mondgyák az imádságok, secreta. in nativ. st joan. et in vigil.om.ss. aCorporále egy nagy abrosz volt. a melyet kétt sub diaconus teritette az oltára, az archidiáconusnak volt arra gondgya, hogy szép rendel rakja el akenyeret az oltáron, ord.rom.l.n.12. Componere altare, hasonlo képen, ö tette akelyhet boral. az oltárra, hogy pedíglen abban bizonyosab lehesen ha a bór tiszta, valamely lyukas edényen által szürték a kehelyben. ord. rom.n.4.

A pásztor, fel mutatván akenyeret. és abórt, temjént is ajánlot, a mely jelenti ahivek könyörgésit, valamint e fel vagyon téve a szent János látásiban, 8.3.4.5. ahol azt láttyuk, hogy az angyal ajánlya az Istennek a lelki füstölöt, abban az idöben, ugy valamint mostanában, meg füstölték az oltárt, az ajándékokot, a Clericusokot, és a népet, de abban az idökben, drágáb fü szerszámokot égettenek, és olyan nagy böségel, hogy a romai szent egy háznak. syriában. és más nap keleti tartományban, ollyan joszági valának. akik tsak fü szerszámokal adoztanak, az offertorium alat, valamely soltárt énekeltek, mostanában pedig abbol tsak. egy verset énekelnek,

A offertoriumtol fogvást., akapuk zárva valának, és azokra adiaconusok, és a kapusok igen vigyáztanak. és azokot meg nem nyitották, valamég a Communionak vége lett, addig. még ahiveket sem botsátották bé, adiaconusok közül, egy nehányan. tsendesen járnak vala atemplomban, vigyázván arra, hogy senki ne beszélyen, vagy zörgést ne tegyen, egy vala közüllök olyan, aki tsak a gyermekekre vigyázot, akiknek is helyek közel volt apüspök székihez, akis gyermekeket, pedig, az anyáknak, elöttök kelletet tartani, ez igy lévén, az egész nép, nagy tsendeségel, és figyelmeteségel halgatta a praefatioban valo imádságokot, mivel azt fel szoval mondották, és a nép felelte az ament, valamint atöb imádságok végin, ezek az imádságok régenten, sokal hoszabbak valának, mint mostanában, valamint eki tettzik, anap keleti lyturgiákbol, régenten, apraefácioban fel volt téve avallásnak egész historiája rövideden, hálákot adván Istennek a teremptésért, hogy az özön viz után a világot helyre hozta, hogy ábrahamot hitta, az Izrael népéhez valo kegyelmeségéért, az ö fiának meg testesülésiért, és az emberí nemzet meg váltásáért, Const apostVIII.12.

A Consecratio után apüspök, Communicálván, a Communiot ki osztogatta apapoknak, adiaconusoknak, azután abarátoknak, a diáconisáknak, az apátzáknak, agyermekeknek. és az egész hiveknek, de hogy hamaréb mennyen végben, egy nehány pap osztogattya vala a Communiot egy szers mind, és adiáconusok apohárt osztogatták, de hogy szép rendel mennyen végben. apapok, és a diáconusok, sorjában Communicáltatták ahiveket, ki ki amaga helyében maradván, aférfiak a kezekre vették akristus testét, és ugy vették bé, az aszszonyoknak. egy darab ruha volt atenyereken a melyre tették akristus testét, akis gyermekeknek osztogatták az eucharistiábol maradot kis részecskéket. és akik nem Communicáltanak., azoknak a meg maradot kenyeret osztogatták. a mely nem volt Consécrálva, innét maradot az a szokás, hogy sok helyeken szentelt kenyeret osztogatnak atemplomban. evagr. IVhist. C.36. niceph. XVII.hist.C.25. ordo rom. a Communio alat valamely soltárt éneklettek, mostanában tsak egy verset éneklenek, már a negyedik saéculumban. nem Communicáltanak ollyan gyakorta, mint az elött, és szent chrysostomus azon panaszolkodik, hogy sokan a szent áldozatra mennek, és nem Communikálnak, hom.III. in ep. ad ephes. és hogy sokan tsak a nagy innepekben Communicálnak, némellyek tsak egy szer. vagy kéttzer esztendöben, hom. XVII in ep ad hebr.

Mind ezekböl ki tettzik hogy alyturgia sokáig tartot. ugyan is nem foglalatoskodtak másban ahivek vasárnapokon., hanem nem tsak az Isteni szolgálatban., szent gergely azon panaszolkodot,. hogy beteges volta miat, tsak három oráig álhatot atemplomban, az Isteni szolgálat alat. libr.8. ep.35. mind azáltal amise Canonya, akor is ollyan volt, mint mostanában.


43 Beszélgetés
A Czérémoniával valo Isteni szolgálatokrol.

Az egész Isteni szolgálat ének szoval volt. söt még az elsö idökben is, de azt el hihettyük, hogy többet énekeltenek akor, amidön már az egész anyaszent egy ház szabadá lett, szent Agoston, szent Ambrusnak tulajdonittya, a szokást, hogy a soltárokot éneklik, valamint éneklették anap keleti anyaszent egy házakban, aug. IX. Conf.1. szent basilius irja, hogy az ö idejében, mindenek énekeltek a templomokban, férfiu, aszszony, gyermek, és atenger zugásához hasonlittya énekléseket, hexam.4. in fine, nazianus szent gergely, a meny dörgéshez hasonlittya, hom.20. szent basilius azt is mondgya, hogy mindenüt énekelték a soltárokot, aházaknál, uttzán, piatzon, és hogy oly kedvesek valának ezek az éneklések, hogy gyönyörüségel gerjesztették fel az Isteni gondolatokot az elmékben,

Gondolom, már mondottam anyit, hogy mind ezekböl ki tettzik, hogy az elsö saeculumok béli szent püspökök, igen böltsen tudtak élni mind azal, a mi az érzékenységeket kellemetesen fel indithatta az Isteni szeretetre, és hogy még a leg Durváb szivüekben is, vallás béli indulatokot gerjeszthetet. gondollyuk el magunkban. amidön aromai hivek, szent leo pápa idejében, nagy szombaton aláteranumi templomban. gyültenek, az uj tüz szentelése után. a ki mondhatatlan sok gyerttya, olyan világosá tette azt a szent éttzakát. valamint aleg fényeseb nap. bizonyára, gyönyörüséges dolog volt látni azt a szenttséges helyet., meg számlálhatatlan népel tele, ahol semmi zenebona, semmi rendeletlenség nem volt., ki ki amaga rendi, és állapottya szerént lévén el helyheztetve, ót is lehetet látni atöbbi közöt azokot, akiket meg keresztelték volt, ugyan azon éttzaka,

A szem, álmélkodásal nézte, a sok szép márványokot, kép irásokot, a sok ezüstöt, aranyat, és drága köveket, kik fénylettek a szent edényeken, a nagy tsendeségben. más nem hallatott, hanem, a szent irásbol, a halkal valo olvasás, és éneklés, az ollyan sok külömb féle szép látások. és hallások. meg hatván a szivet, sokal nagyob haszonal halgatta azokot az Isteni olvasásokot.

Mitsoda. szemérmetességel nem valának az olyan diaconusok, és más egy házi szolgák, a kiket egy illyen püspök valasztot, és nevelte fel. a kik ö elötte, vagy is inkáb az Isten elött szolgáltanak, de mitsoda méltoságu volt maga apápa, mitsoda tiszteletes az ö tudományáért, ékesen valo szollásáért, buzgaságáért, batorságáért, és más töb jó erkölcsiért, mitsoda tisztelettel, és kegyes áitatoságal mondgya vala azokot az imádságokot. a keresztelö vizre, a melyeket maga tsinálta, és a melyeket az utánna valo pápák nekünk meg tartották, egy más után tizen két saeculumokig,? nem tsudálom ha a keresztények. ollyan alkalmatoságokban, magokot el felejtették, és egész nap böjtölvén, azt a szent éttzakát az imádságokban töltötték, étel nélkül más napig.


44. Beszélgetés
Az Innepekröl, és a bucsu járásrol,

Azt a nagy napot meg érvén, és a böjti idököt el töltvén, aleg nagyob szentek is azt hagyák vala, hogy atestet étellel könnyebittsék, ha szinte oly hasznos is aböjt, az elmét, az Istenhez valo fel emelésre, és az imádságra, mind azáltal meg vala aböjt tiltva vasárnapokon, innepeken, és a quinquagésimakor, eszerént nevezik vala. nem ugy mint mostanában, a husvét elött valo ötven napot, hanem, a husvét, és pünkösd közöt valo ötven napot, valo hogy az egyiptumi barátok arra igen vigyáztanak, hogy el töltöt böjtnek hasznát, az illyen szabadság haszontalanná ne tegye, Cass.Collat.21. de remiss.quinq. szent pacomus, holmi füvet készitet olajal. husvétra, a száraz kenyér helyet, a melyet szoktak vala enni, st pacom vit. egy szent pap, Isteni sugarlásból, szent benedeknek husvét napján olyan ebédet vitt. a mely jób volt, a rend szerént valo ebédgyénél. st.greg.2 dial. C.1. szent antal az elsö remete, szent pálnak dolmányát viseli vala husvétkor, és pünkösdkor, a mely pálma fa leveliböl volt tsinálva, és szent athanásius a szent antal palásttyát, nagy tisztelettel viseli vala, már abban az idöben szokás volt akeresztények közöt. az innep napokon drágáb ruhákban öltözni, és töb eledelt kesziteni, st leo.serm.3 de quadrages.

A martyrok innepeit is igen tisztelték, és anép azokra igen esze gyülekezet. ki ki a maga püspökével tisztelte a vasárnapokot, és a töb innepeket, de mindenünen esze gyültenek a szentek temetöjire, és ót gyakorta, sok püspökök is találkozának, eztet tsak egy példábol meg láthatni, szent paulinus. leg aláb husz varost, és tartományt nevez olosz országban., akik feleségestöl, gyermekestöl mennek vala minden esztendöben, a szent felix innepére, 14 jan. natali 3. tsak egy városban annyi nép ment, hát még másut az egész kereszténységben, hát még romában a szent hippolytus, szent lörintz, szent péter, szent pál innepjekre mennyi gyülekezet. prud.peristeph 2.11.12. a butsu járás innét kezdödék, martyr jun.29. de st Cassio. a harmadik saeculumnak a kezdetin, a midön szent alexander jérusálemi püspöké téteték szent narcissal Capadociábol, a szent helyeket ment látogatni, euseb.VI.hist C.10.

Ugyan is nagyob buzgoságra inditotta az embert, a midön látta valamely szentnek a réliquiáit. tömlötzét, lántzait, és más egyéb kinzo eszközeit, mint sem, ha tsak meszünen hallot volna azokrol beszélleni, még ehez teszem. a sok tsudákot a melyek az ollyan helyeken lettenek., és ahová a pogányok is el mennek vala a testi egésségért. és sokszor, lelki képen is meg gyogyitattak, azt ki ki tudgya, hogy a kereszténység szabadságának kezdetekor. szent Ilona nagy szorgalmatoságal tisztelé a szent helyeket., gyakrabban is mentenek azután oda bucsura, euseb.III.vit.C.42. amidön Constantius Császár idejében, jerusálem felet egy fényes keresztet láttak volna az égen délben, akoron minden féle nemzetböl álló veghetetlen nép vala avárosban. akik mind látták ezt a tsudát. st Cyrill.epist. ad Const. sozom.IV.hist.25. szent hieronimus, látó bizonyság lévén, azt mondgya, hogy minden koron sok számu nép gyülekezet oda, a menetel könnyen meg lehetet, a tengeren, nem igen nagy dolog, spanyol. országbol, vagy galliábol egyiptumban, palestinában, vagy afrikában menni.

Régenten oda kelletet menni azokra a helyekre. ahol a martyrok szenvedtenek, mind addig. a még nem kezdék az ö reliquiajokot egy helyröl, másra vinni, azt pedig agörögök kezdék, mert romában, szent gergely pápa idejében, tsak ollyan ruhákot küldenek vala más helyekre, a melyeket az apostolok koporsójihoz értették, és azokot aruhakot, nevezték brandeaknak, st.greg.III. epist 30 mindenik nemzet igen vigyázot amaga. réliquiáira, mind olyan drága zálagra, a melyért áldását adta Isten avárosra, vagy atartományra, idövel testi haszonra is válék, mivel az oda gyülekezet. sok nép, avárost meg gazdagitotta, és a fejdelmek, a szenthez valo. áitatoságokbol., az ollyan városoknak nagy privilégyiumot adtanak, valamint Constantinus ada helenopolis városának bithyniában. socr. 1 18. chron.past.an.237. azt ki ki tudgya, mitsoda nagy tisztelettel valának a gotusok a szent péter templomához, mikor romát fel prédálák. oros. VII.hist. C.39.


45 Beszélgetés.
A Conciliumokrol.

Azokban az idökben, már nagyob szabadság lévén, gyakorta is tartottak Conciliumokot, valo hogy a szokásban volt még az elsö idökben is, egy nehányat látunk külömb külömb féle tartományokban. a husvét iránt, a második saeculumnak a vége felé, euseb V.hist, C.23. tertulliánus emlékezik ollyanokrol, a melyeket görög országban tartották, és a melyeket a böjtölésen kezdették el, tertul. de jejun. C.13. szent Cyprianus tészen emlékezetet egy nehány gyülésröl afrikában még ö elötte sok idövel, ö magais egy nehányat tartott, és gyakorta mondgya, hogy alkalmatoságot kell várni arra, hogy az anyaszent egy ház fö dolgait rendben lehesen venni, de azt is fel teszi, hogy az üldöztetések, meg gátolták sokszor a Concilium tartását, mert a püspökök, és apapok el valának szélyedve, mint ollyanok, akiket leg inkáb keresik vala, az üldözés meg szünvén, Conciliumokot tartának minden tartományban, leg aláb kéttzer esztendöben, valamint ezt hagya a Nicaeai gyülés, idövel közönségesen valo gyülést kezdének tartani, ahova az egész anyaszent egy ház béli püspökök esze gyültenek. avallásbéli valamely nagy dolgoknak el végezésére. a tartomány béli gyüléseket. mindenkor igen nagy szükségeseknek itélték, ót vegezték el a szent egy ház béli ollyan nagy dolgokot, a melyeket a püspök egyedül el nem végezhette, az illyen gyülekezetekben kelletet itéletet tenni a nagy dolgokrol, a pásztorok egyenlö akarattyokbol, ót még a püspökököt is meg itélték, ót szentelték fel öket, atoletumi negyedik Conciliumbol, meg lehet látni, miképpen, és mí formában kel tartani a Conciliumokot. tom.5.


46. Beszélgetés
A penitentzia tartásokrol.

Ugyan azon szabad idöknek kel tulajdonittani azt a hasznot, melyet láthato képen is okozának közönségesen az anyaszent egy ház böjtyei; föképen a nagy böjt, a melyet minden tartozot meg böjtölni, attol se rend, se idö meg nem mentet senkit. basil. orat. 2. de jejun. hier.ep.7. ad laetam. 22. eustoch. azon idökben a munkák meg szüntenek, aleg népeseb városokis oly tsendeségben valának, mint ha puszták lettek volna, a hivek a leg nagyob részit anapnak, a templomokban töltötték, az imádságban, az olvasások, és apredikátziok halgatásiban, ettöl is vagyon, hogy az Isteni szolgálat hoszab azokon anapokon. Chryst ingen.hom.l.init. lakadalmok akoron nem valának, söt még avadászatban sem töltötték az egész napot. ha böjtöltek is. serm.146.n.2. in app.st.aug. a kilentzedik saeculumban., még az a szokás tarta, hogy a nagy böjtben a törvénykezés meg szünt. se fegyvert nem viseltenek, se nagy szükség nélkül, nem utoztanak, nicol. ad Consulta bulgar C.44.45.46..

Mind ezek a külsö tselekedetek, apenitentziát tekintették, a melyert valának rendeltetve aböjti napok, azért is halaszták nagy böjtre, a keresztelendöknek készülettyeket, akarátson, és az epiphánia vigasságos innep napjai után, abünök botsánattyáért valo imádságokot kezdék mondani, hogy a penitentziára indittsák abünösököt, valamint tselekesznek mostanában is septuagesimátol fogvást., mivel arra tzéloz, azon idöbéli Isteni szolgálat, akor el olvasák, hogy ádam ki üzetet aföldi paraditsombol, hogy avétkes világ, az özön viz által el rontatot, anégy utálatos varost, a tüz porra tette, mind azok kik az illyen példákra, és a püspökök intésekre meg ternek vala, az ollyanok. rend szerént valo penitentziát tartának, de az üldöztetések után könnyeben fel adák a Communiot. aveszedelemben lévöknek, minden tartozot penitentziát tartani, akar mely nagy volt avilágon., a fejdelmek ugy valamint a többi, philippus Császár a harmadik saeculumnak a közepin, a penitentzia alá veté magát. euseb.V.hist C.34. és az anyaszent egy ház soha el nem felejti a nagy theodosius példáját.


47. Beszélgetés.
Az eretnekekröl.

A CSászárok hatalma, törlötte el többire arégi eretnekségeket, meg tiltván nékik agyülekezetet, és fel kerestetvén könyveket, a pogány Császarok alat, acatholicusoknak tsak anyi szabadságok vala, valamint az eretnekeknek. sozom. Il.hist. C.32. mivel apoganyok meg nem tudták egy mástol külömböztetni, és egy aránt üldözték, mind azt, valaki keresztény nevet viselt, de amiolta Constantinus és azö utánna valoi törvént adának ki, nem mértenek azután esze gyülni, se nyilván, se titkon, mert apüspökök arra igen vigyáztanak, ez okért, sokan is viszá térének az anyaszent egy házhoz, némellyek igazán, némellyek tettetésböl, noha apüspokök azon igen valának hogy választást tehessenek, azok pedig kik meg maradának vakmeröségekben. meg holtanak, és követököt nem hagyván magok után, a tanyitások is füstben ment. mivel többire az illyen eretnekek kevés számuak valának, az ö képtelen vallásokért, és feslet elettyekért, nem sokáig tartának a valentinianusok, gnosticusok, és a marcioniták,, a manicheusok leg továb tartának, az áriánus Constantinus idejében különös gyülekezetet nem tartottak, de az ö maradéki inkáb oltalmazák, mint sem kelletet volna, közönségesen az eretnekség emberi találmány lévén, az üldöztetést sokáig nem szenvedheti.

Noha az anyaszent egy háznak ne légyen szüksége avilági hatalomra, mind azáltal meg nem veti asegittséget, apüspökök azt jonak találták, hogy a keresztény fejdelmek az eretnekeket büntetésül az országbol ki küldgyék, vagy pénz birság alá vessék, leg aláb az ijesztésért, de avér ontást meg nem engedték. aug.epist 50 ad bonif.epist 93. ad vincent. a közönségesen valo szabot rendgye az anyaszent egyháznak, hogy nem keres senkit ahalálra. és azt irtozva hallotta, a midön ithacus püspök. halálra kereste priscilliánus eretneket, sev:sulp.l.2. sok ollyan leveleiböl láttyuk szent ágostonnak, hogy a biráktol. kegyelmet nyert adonatistáknak. noha azok rettentö eröszakot követtek a Catholicusokon., söt még gyilkoságokot is. epist.100.133.134.139. mind azon által apüspökök nem nyerhettek mindenkor gratiát. az ollyan üldözö eretnekeknek, és gyakorta a fejdelmek halálra itélték azért, hogy a tsendeséget meg tarthassák az országban.


48 Beszélgetés
Az egy házi renden valok szokásirol.

Az anyaszent egy ház szabadságban valo létele, holmi változást okoza, apüspökök, és atöb egy házi renden valoknak élettyek modgyában. akoron kezdék külsö képen, holmi jelit viselni rendgyeknek, noha valoságosan azt el mondhatni, hogy a köntösökben valo változtatást, közönségesen, abarbarusok uralkodások után vették fel, mivel azoknak idejekben., a Clericusok meg tartották aromai köntöst, törvényt, és nyelvet v.thom.disc.p.2.1.1.C.20.

Sokan közüllök közönségesen valo életet éltenek, amely leg tekélleteseb, ajérűsálemi anyaszent egy ház formájára, az illyenek, egy háznál laktanak, együt ettenek, és semmit különösön nem birtanak, tsak abbol is éltenek, amit az anyaszent egy ház adot nékik. ezek ollyanok valának mint az egy testvér atyafiak, akiknek apüspök vala attyok, illyenek valának a szent verszellyi eusebius Cléricusi, a szent martoné, szent agostoné. és az illyeneket Cannonicusoknak nevezték, hogy meg külömböztessék. azoktol. akik nem élnek vala oly szorosan. a szabot rendek szerént. v.serm.st.aug. de vita Comm 355.356.

Az ollyanok, kik nem laknak vala. nagy társaságban, leg aláb hárman, vagy négyen laktanak együt. a mely papok pedig. a falusi templomokhoz valának kötelezve. azok tartottanak magok mellet oly iffiu Clericusokot. a kiket atanulásban, és a jó erkölcsben nevelték fel, és akik bizonysági valának maga viselésének. v.thom.disc.p.1. 1.1.C.39. Conc.tolet.II C.1. IV.C.23. mivel ameg vala hagyva, minden clericusnak, papnak, diaconusnak, sub diaconusnak, hogy legyen vigyázojok, azert hogy semmit ne mondhassanak magok viseléséröl, söt még a püspök mellet is kivántatot mindenkor ollyan papnak, vagy diaconusnak lenni, a ki mindenkor mellette volt. és aházában hált, ezeket nevezik vala a görögök syncellosoknak, a syncellos idövel közöttök nagy fö hivatallá lett, Conc. tolet IV C.22. szent gergely pápának az udvara, tsak Clericusokbol, és barátokbol állot, avilágiakbol álló házi szolgait el botsáttá, és eza szokás mostanában is meg vagyon. Conc.rom. ap.greg IV. epist 44. az illyen rend tartások atiszta életre vigyáztanak, nem is tartották hellyesnek, hogy az egy háziak az aszszonyokal társalkodgyanak, akár mely jó szin alat is, de azt hogy töllök ajándékot vegyenek, akár minémü ajándek lehetet is a, tsak még gyümölcsöt is. sev.sulp. in vita st mart. hier.ep. ad nepot.

A tisztelet nagy vala az egy házi renden valokhoz, noha apüspököknek semmi rendek nem vala avilagi rendek közöt, ámbár közönséges életet eltenek is, de nagy betsuletben voltanak a fejdelmek, és a fö rendek elött, azt már meg mondottam mitsoda tisztelettel vala Constantinus a Nicaeai gyülésben lévö atyákhoz, maximus Császár, magával éteté szent mártont, és egy véle valo papot, és a CSászárné maga szolgált neki, mint egy közönséges szolgálo.

A romaiak szokása avala abban azidöben, hogy a nagy renden lévöknek, külömb féle titulust adgyanak, ugy mint, illustrissimus, gloriosus, spectabilis. Clarissimus, v.pancir. in not.imp apüspökök titulusa evolt, szent, boldog, religiosus, pius, meg illyen efféle, az ilyen titulust meg adták nekik, még akor is, amidön törvény volt ellenek, valamint nestoriusnak, az ephesiumi gyülésben, dioscorusnak, a Calcedoniai gyülésben, söt még az eretnek püspököknek is meg adták, és a Carthágó béli Conferenciakor, szent agoston el mondotta, a szenttséges emericus, a szenttséges petilianus, noha ezek apüspökök donatisták valának, azon pedig igen meg haborodtanak volna, hameg nem adták volna nékik az illyen titulust.

Ez a név pápa, mely atyát tészen, közönséges nev volt sokáig a püspökök közöt, söt még mostanában is agörögök a papokot papácsnak nevezik. az elött közönségesen mondották Cornelius pápa. Cyprianus pápa, julius pápa, athanásius pápa, uraknak nevezni öket, a negyedik, és az ötödik saeculumban. már a közönséges titulus volt, sanctissimo, piissimo, et reverendissimo Domino N.episcopo, a szokás volt., amint már azt meg mondottam, hogy ö elöttök le borultanak, és alábokot meg tsokolták, nem kell tehát azon tsudálkozni ha az illyen betsületeket, a melyek nékünk oly nagyoknak láttzanak lenni, tsak egyedül a fö papra adták, a kihez is a nép mindenkor nagy tisztelettel volt, és akit apüspökök is atyának, vagy pápának nevezték, ö pediglen tsak attyafiainak hitta öket, valamint még mostanában is, mert a romai szent egy ház álhatatosabban meg tartotta a régi szokásit, mint sem mások. v.epist.innoc.1.inter epist. august.

Nagy tekintetben valának apüspökök azért, hogy a fejdelmek, és a fö tisztek öket igen tisztelték, erre valo nézve inkáb is oltalmazhatták az özvegyeket, árvákot, és mind azokot akik gyámoltalanok valának, de föképpen hogy kegyelmet nyerhessenek a halálra itéltetet embereknek, valo hogy azok a szentek szerették az igasságot, de azt is tudták, hogy azon kivül is elég kemény példákot adnak másoknak, ha keresztény, tény, vagy pogány volt is ahalálra itéltetett ember, de háláadásbol, könnyebben vette magát azután apenitentziára, vagy a meg kereszteltetésre, és az anyaszent egy házat az illyen irgalmaság szeretö voltáért meg apogányok is szerették, v.epist 54. st aug. ad maced.


49. Beszélgetés
A Clericusok szegénységéröl

Az illyen nagy tisztelet közöt is, igen jovalották nékik a szegénységet, afrikában azt hagyák vala a Cléricusoknak, hogy akár mely tudosok legyenek is de a földet mivellyék, vagy valamely mesterséget üzenek, hogy ételekre, és ruházattyokra valot nyerjenek. de hivataloknak hátra maradása nélkül, Conc.IV.Cart.C.52.53. itt inkáb az alá valo Clericusokot kel érteni, akik tsak nem mind házasok valának, mint sem adiaconusokot, vagy a papokot, a kiknek azon kivül is elég dolgok vala. mind azáltal, szent epiphanius azt mondgya hogy a püspökök, és a papok, a prédikállás mellet, akézi munkát is mivelik vala, hivatalokhoz illendö mesterséget választván magoknak, epiph. haere.80. n.5.6. valo ök azt tudták. hogy a nép tartozik öket tartani, de az a belsö vigasztalások lehetet, hogy senkinek terhére nem voltanak, és bövebben adhattak a szegényeknek, szent basilius azal menté magát a samosatiai szent eusébius elött, hogy azért nem irhatot neki olyan régtöl fogvást, mert a Clericusi mesterségek után élvén, és munkájokban foglalatoskodván, nem küldhette öket utra, basil.ep.263.p.1035.B.

Akár mely jó fundatio volt is a Clericusok tartására, de azt kivánták töllök, hogy példát adgyanak a keresztényi mértékletességre, és szemérmetességre, ugyan az afrikai szabot rendek azt hagyák apüspököknek, hogy az asztalok közönséges. és a házi eszközök, alá valo legyen, szent agoston. ezt hiven követte, a mint possidius irja felölle, hogy azö asztala, tsak kerti veteményböl állot. és tsak akor vitetet hust, és bort az asztalára, a midön vendégi valának, azt maga mondgya, hogy tsak olyan köntöst akar viselni. a melyet egy sub diaconus is meg viselheti, és a szegény is el viselhetné. serm.2. de vita Comm. szent paulinus fa edényböl ivut, és föld tálbol ett, ö pedig sok joszágot hagyot volt el, szent marton. a midön a diecesise meg visgálására ment, egy szamára ült, és alá valo köntöst vett magára,

Nap keleten, szent basilius, tsak kenyeret, és sót ett, és vizet ivut, szent Chrysostomust atöbbi közöt azal is vádolák, hogy tsak egyedül eszik, és magános életet él, maga is nem tarttya helyesnek. hogy egy püspök selyem köntöst viselyen, lovon járjon, és sok szolgával kisértesse magát. hom 9. in ep. ad philem. a samasatiai pált, azal vádolák, hogy kenyesen élt, sokat ett, jó köntöst viselt, és hogy sok emberekel kisértette magát, mikor a városon járt, mint valamely magistratus, mind azáltal azt jó meg tudni, hogy antiochiai püspök vala, a mely anap keleti tartományoknak fö városa vala, és harmadik fö város avilágon. Conc.antioch. II.an.270.

Oly igen hozá szoktak volt, a magok betsületesen viselö püspökökhöz, hogy a furcsa elméjüek, mindgyárt gántsot találtanak az ollyanokban, akik egy kevesé meg akarták külömböztetni magokot a többitöl, szent Chrysostomus maga igy panaszolkodik, vannak ollyanok, kik nem tarttyák jonak, hogy egy püspök a feredöben menyen, hogy ugy egyék, és ugy ruháza magát mint mások, hogy szolgát tarttson, és egy öszvért akin járjon. hom.11. in epist. ad tit. circafin, amianus marcellinus, pogány lévén, észre vette, hogy mitsoda külömbség vagyon a pápa, és atöb püspökök közöt, külsö képen is, amm. marc.lib.27. C.3. mint ha azon lehetet volna tsudálkozni, hogy a világ fö városának püspökje, oly nagy városnak, egyik részéröl a másikára gyalog nem ment, hogy jó köntöst viselt, hogy ollyan asztalt tartot, a hova a fö rendeket el fogadhatta, Naziánus szent gergely tsak nem igy beszél atöb nagy városokban lévö püspökökröl, orat.20. orat 32. szent hieronimus, anastasius pápárol azt mondgya, hogy igen gazdag szegénységü ember volt, hier. ad demetr. C.8. és a következendö idökben, a kis dénes azt mondgya gelasius pápárol, hogy szegény volt azért. mert másokot meg gazdagitot. dion.praef. in Canon.


50 Beszélgetés.
Az Anyaszent egy házak kincséröl.

Ezeknek a szent püspököknek szegénységek, avalo hogy tsak tiszta szabad akaratbol volt, mivel kezeknél volt aszent egy házaknak gazdagsági, akik ahistoriákot nem tudgyák, azok nehezen fogják el hinni, amit mondok, noha abban nem lehet kételkedni, hogy szent sylvestertöl fogvást, a kilentzedik saeculumnak avégiig, a pápák historíái tele vannak ajándékokal, amelyet adtanak aromai szent egy háznak apápák, Császárok. és más fö renden valok, és azok az ajándékok, nem tsak arany, vagy ezüst edényekböl állottanak, hanem romavárosában lévö házakbol, joszágokbol. nem tsak olosz országban, hanem még más tartományokban is, atöbbi közöt, tsak éppen azokot az ajándékokot hozom elé, a melyekröl beszél anastásius. szent sylvester idejében. abban meg tsalhattya magát, hogy a nagy Constantinusnak tulajdonittya, a mit valamely más CSászár adhatot, tudni illik, talám Constantinus pogonatus, vagy az Irénéa fia adhatta, de nem kel azt gondolni, hogy tsak magában gondolta volna ki ezeket az ajándékokot, nézük tehát mit mond anastásius. azokrol az ajándékokrol a melyek még meg voltanak az ö idejében. és ezekböl meg láthattyuk a szent egy házak gazdagságit, a lateranumi templomnak egy ezüst tabernaculumot., mely két ezer huszon ött fontot nyomot. atabernáculum elött az üdvezitö egy szeken ült, ez a kép ött lábni magosságu volt, száz husz fontot nyomot, atizen két apostol képe, mindenik kép ött lábni magosságu, kilenczven fontot nyomot mindenik. és mindeniknek ezüst koronája, atabernaculum háta meget volt még egy más képe az üdvezitönek, öt lábni magosságu, mely száz negyven fontot nyomot, és négy angyal ezüstböl, mindenik ött lábni magosságu, és mindenik száz tizen ött fontot nyomot, azon kivül kövekkel meg valának rakva, még ezen kivül. négy arany koronát. vagy koszoru formájut. melyeken gyerttya tartok valának, és husz delphinus vala rajtok ki Csinálva, mindenik koszoru nyomot tizen ött fontot. hét ezüst oltárt, két száz fontost, hét arany paténát, mindenik harmintz fontot nyomot, negyven arany kelyhet, egy fontos volt mindenik, ött száz ezüst kelyhet. mindenik két fontot nyomot, száz hatvan ezüst gyerttya tartot, negyvene nyomot harmintz fontot, a többi husz fontot mindenik.

A baptisteriumban. vagy a keresztelö helyen, a keresztelö válu veres márvány köböl volt, a mely ezüstel volt bé boritva. azon volt harom ezer nyolcz font ezüst, volt még ót egy arany lámpás, harmintz fontot nyomot. egy ezüst barány, melyböl viz folt, harmintz fontos, a kristus képe ezüstböl, öt lábni magosságu, száz hetven fontot nyomot, és balkéz felöl. keresztelö szent jános ezüstböl, száz fontot nyomot, két ezüst szarvas, melyekböl viz folt, nyolcz száz fontosok valának, egy arany temjénezö, tiz fontos, kövekel rakot, valamit az a császár ada atemplomnak, a fel megyen hat száz hetven nyolcz font aranyra, és tizen kilencz ezer, hat száz, hetven három font ezüstre, még ezeken kivül Constantinus ada atemplomnak, és a keresztelö helynek, házakot, és joszágokot, azoknak jövedelmek esztendöre fel ment, tizen három ezer kilencz száz harmintz négy arany pénzre, amely tészen, ötven hétt ezer, ött száz német forintot.

Constantinus romában. hét templomot épitetet, szent péter, szent pál, szent kereszt, szent agnes, szent lörintz, szent péter, és szent marcellinus templomit. még ezeken kivül egy templomot épitetet ostia városában., egyet álbana varosaban, egyet Capua varosában, és egyet neápolisban. valamenyi arany, vagy ezüst edények kivántattak azokhoz atemplomokhoz. afel megyen, hat száz hatvan kilencz font aranyra, és hat ezer két száz tizen nyolcz font ezüstre, ezeknek jövedelmek fel ment esztendöre tizen hét ezer, hét száz tizen hét arany pénzre, az az, hetven ezer német forintra. és tsak a füstölö, és a fü szerszám, melyeket az égyiptumi joszágok adtanak, rea ment töbre tiz ezer német forintoknál, példának okáért romában. a szent péter templomának, antiochiában házai valának, és azokhoz joszágok, Ciliciában, tarsis városában joszága, alexandriában, és sok helyt egyiptumban, joszága, az euphrátes tartományiban joszágokot birt, és egy része ezeknek a joszágoknak füszerszámokal adozot, ugy mint, spikinárd olajjal, balsamumal, fa héjal, sáfrányal, és más egyéb drága fü szerszámokal, a lámpásokban. és a füstölökben.

Tegyük mind ezekhez azokot a templomokot., a melyeket Constántinus, és szent Ilona, azö annya. épittetének jerusálemben, bethlehemben. és mindenüt a szent földön, Constancinápolyban atizen két apostolok templomát, hát menyi ajándékokot ada atemplomokra, az egész birodalmában, v. euseb. de vita Const.lib III. C.34.35. az utánna lévö Császárok, gubernátorok. nagy urak, mit nem adának, el ne felejttsük azokot a nagy uri aszszonyokot, akik sok joszágjokot el hagyván, szegényül éltenek, romában, szent paula, szent melania, és meg mások, számlállyuk ide apüspökök ajándékit, akik egy másra valo nézve ékesitették, és gazdagitották a templomokot, itélyük el tehát mind ezekböl, mitsoda gazdagok valának a nagy városokban lévö fö templomok, fö képpen az ollyan tartományoknak fö városiban, a mely tartományokot mostanában. országoknak tartanánk.

Azt láttyuk, hogy az alexandriai szent egyház, igen gazdag volt, élémosinárius szent janos idejében. aki igen szentül költötte annak jövedelmét, láttyuk a szent gergely leveleiböl, hogy mitsoda nagy bajavala aromai szent egy háznak. a joszágival, amelyek sok országokban valának el szélyedve, ki siciliában, spanyol országban, galliában., mitsoda nagy gondgya vala arra, hogy azokal arabokal, kik azokot mívelték, hogy jól bánnyanak, hogy a jövedelmekböl, a szegényeket segittsék, mind ezeket könnyü el hinni azoknak, akik. egy kevesé tudgyák. aromai birodalomnak nagyságát, és gazdagságát, ahol közönséges dolog volt, egész falukot testálni egy jó baráttyának, a pogányok templomíhoz sok joszágok valának, rendeltetve, igen nagy summa pénz kivántatot esztendö által azö áldozattyokra, játékokra, és más bálványozo Ceremoniákra, a mely keresztényeknek el vették joszágokot, a bálványok templomira adták, euseb. vita Const. III. C.35.

Ezek a templombéli nagy joszágok, egészen a püspökök kezeknél voltanak, Conc. antioch. an.341. Can.ult. de azon idöbéli szent püspökök, nem hogy azon örültek volna, de söt még azt az idöt szánták amelyet annyi sok gond viselésben kelletet el tölteni, szent agoston. egy nehányszor viszá akarta adni a szent egy házának joszágát, de anép nem akarta viszá venni, possid. vita. C.24. Chrysostomus szent János. azt hányá akeresztények szemére, hogy azö fösvénységekel, és keménységekel., arra kénszeritették a püspökököt, hogy a szent egy házaknak, bizonyos joszágokot szerezenek, azért, mert a szüzek, az özvegyek, és más szegények, meg holtanak volna éhel, hogy ha tsak az alamisnára birták volna magokot, mint az elsö idökben, abbol két rendeletlen dolog következik, mondgya eza szent, ti magatok hevertek, és az Istennek papjai, hozájok illetlen dologban foglalatoskodnak, és meg másut, apüspökökön nagyob gond vagyon, mint sem atisztartokon, és a gond viselökön. és atí lelketek üdveségéröl valo gondolkodás helyet, minden nap olyan dolgokért busittyak öket, a melyek a szám vévöket, és szám adokot illetik, meg másut, ati embertelenségtek, csufoká tesznek minket, mivel az imádságot, atanyitást, és más szent foglalatosságokot el hagyuk, azért hogy mindenkor alkudgyunk, a bor, buza, és más étel némü arusokal, ugy anyira hogy minket ollyan neven neveznek, a mely inkáb illenék avilágiakhoz, st Chrysos. in matth. XXVII. 10.hom.85. mind azon által idövel el tudák magokrol a gazdaságot, eleinte mindgyárt az archidiaconusokra bizák, azután gondviselököt tartának, és idövel azt is meg nyerék afejdelmektöl, hogy minden városban legyen olyan tiszt, ki a szegényekre visellyen gondot.


51. Beszélgetés
Az Ispotályokrol.

Nagyob részit az egy házi joszágoknak, az ispotályok, fel állitására, és tartására forditották, az görögök, és aromaiak, az ország jováért,, azon igen valának, hogy a heverököt, és a munkálkodhato koldusokot ki irttsák, de nem láttyuk, hogy az iránt valamely rendelést tettek volna, az olyan nyomorultakrol. kik nem kereshették kenyereket, azt tartották, hogy az ollyanoknak jobb meg halni, hogy sem mint haszontalanul szenvedésben élni, és ha egy kevesé bátrak valának, még magokot meg ölték, akeresztények. leg inkáb alélek üdveségre vigyázván, a szegényeket el nem hagyták, és a kiket mások el hagytak, ök azokra viselnek vala leg jobb gondot, nem tsak akeresztény szegényeket, de apogány szegényeket is tartották, juliánus apostata, azt jovallya vala a galatiai pogány fö papnak, hogy a keresztényeket követvén, ö is ispotályokot álittson fel a szegények számára, ö a kereszténység szaporodását három dolognak tulajdonittá, hogy a szegényekre gondot viselnek, hogy a holt testeket nagy gondal el temetik, és hogy méltoságal tudgyák magokot viselni. julia. ep.49.

A keresztények két féle képen segittik vala aszegényeket. baron. ad martyr. 8.aug. elöször alamisnát osztogatnak vala nékiek, roma városának mindenik részin, vala oly bizonyos hely, melyet nevezék diaconicumnak, egy diaconus mindenkor ót lévén, ót is osztogatták az alamisnát, st.greg.libr.IX. epist 24. más képen is segitették, mert lako helyet adtak nékik, és együt táplálták öket, mihent pedig az anyaszent egy haz fel szabadula, egy nehány féle házakot épitének, a melyeket mi mind ispotályoknak neveznénk, de agörögök azoknak, külömb külömb féle neveket adának, akülömbözö renden lévö szegényekhez képest.

A mely háznál nevelik vala, a tanált Csecsemö gyermekeket, azokot nevezék. brephotrophium., ahol az árvákot nevelék. azokot. orphanotrophium, a hol abetegek voltanak, nosocomium, xenodochium, az ollyan szállásokot ahova a jövevényeket fogadták, gerontocomium, a hol az öregek laktak, prochotrophium., a hová minden féle szegényeket bé fogadták, az illyen házakra rend szerént mindenkor pap viselt gondot, valamint alexandriában. szent isidorus theophilus patriárka idejében. Constancinápolyban szent sámson. baron ad 3 dec. et 27.jun. de valának még ollyan különös emberek, kik a magok költtségeken. ispotályokot tartottanak, valamint szent pammachius, és szent gallicanus, ostia varosában, ez az utolso, mind patricius, mind fö polgár mester volt, mindenek tsudával nézték, hogy egy olyan nagy méltoságban lévö ember, akinek meg volt egy szer adva, a gyözedelemnek pompája, és aki Constantinus császárnak baráttságaban volt, egy olyan, a szegények lábait mosa, az asztalnál szolgályon. nékik, és a betegekhez lásson.

A szent püspökök nem kimélették a pénzt, az illyen költésekre, de még ezeken kivül, nagy gondgyok vala, a szegények temetésére, és arabok váltására, kiket a barbarusok fogtak volt el, az illyen gyakran történik vala a romai birodalom vége felé, ezen két dologért, hamás képpen nem lehetet, a szent edényeket is el adgyák vala, szent exuperius püspök az illyen jó tételért oly szegénységre juta, hogy az eucháristiát kénszeritteték. egy kosárban tenni, és akristus szenttséges vérit, egy üvegben tölteni, st hier. ad rustic. et martyr. 28.sept. szent paulinus püspök mindenit el adván, magát is rabságra adá. hogy meg válthassa. egy özvegy aszszonynak afiát, greg.III. dialog c.1.2. ez igy lévén, a szent egy házak kintsei, az arany, és az ezüst, a melyekel fel valának ékesitve. ót tsak ugy valának, mint aletett kints, amelyet ha a szükség kivánta, hasznos dolgokra forditották, amidön közönséges éhség, vagy nagy szükség volt, ollyankor mindent, a szent lélek élö templomira forditották, ambr.II. off C.28. hier. ad nepot. az ollyan rabokot is fel váltották, a kik az impériumban szolgáltanak, föképpen, ha keresztények lévén, pogány, vagy sidó urok volt. Jo.diac.vita. st greg.lib.IV.C.43.


52 Beszélgetés.
A klastromokrol.

Az üldöztetések után kezdének klastromokot épiteni, akeresztények közül sokan, még az üldöztetésekkor, az egyiptumi pusztákban rejtették volt el magokot, némellyek ót is maradának holtig, mint szent pál, akit elsö remetének tartanak, hier.vita. st pauli. szent antal magános életet élvén, hazájához közel, a pusztában ment, hogy ót nagyob szabadságban lehetne, és távulab lenne mind azoktol a kisértetektöl, a melyeket az emberek okozhatnák, ö kezde leg elöbször tanitványokot gyüjteni, maga mellé, akik együt éltenek, ezeket nem nevezék azután többé asceteseknek. hanem barátoknak, remetéknek, az ollyanokot Cenobitáknak nevezék, kik egy társaságban éltenek, és az ollyanokot anachorétáknak, akik a pusztaban maganoson éltenek, a Cenobiták mind az által, igen maganos életet éltenek, soha senkit amagok társokon kivül nem láttanak. más lakosoktol, egy nehány napi járo földre laktanak, anagy száraz fövenyes pusztában, a hová még tsak vizet is meszünen kelleték vinni, söt még atarsokot is tsak estvéken látták, egész nap a kalyibályokban dolgoztanak. egyedül, vagy ketten. ketten, de mindenkor nagy halgatásban, akalyibák pedig mesze valának egy mástol. mivel elegendö helyek volt abban a nagy pusztában.

szent Antal, szent hilarius szent pacomius, és a többi akik ezeket követték, nem kivántak semmi ujságot be venni., se a több jó rendeket meg szaporitani, hanem az evangyélium valoságos meg tartásának tráditioját akarták meg tartani, arégieb ascéteseknek példájokot akarták követni, valamint égyiptumba valának a szent marcus tanitványi, Cassiánus irása szerént, XVIII. inst.5.Col.5. akik alexandria mellet laktanak el zárkozva, ezek imádkoztanak, a szent irásrol elmélkedtenek, és tsak estve ettenek, az illyenek a jerusálemi elsö anyaszent egy házat akarák követni, az apostolokot, és aprophétákot, nem azt keresék. hogy tsudállyák az ö rend kivül valo élettyeket, hanem hogy ugy éllyenek mint igaz keresztények, hier. ad paulin. item ad rustic. ezt meg lehet látni a szent basilius regulájiban, a ki mindennek, tsak az évangyéliumi rend tartást jovallya, a köntösröl. példának okáért azt mondgya, hogy egy kereszténynek, tsak a tiszteségért kel magát bé takarni. azért hogy a hidegtöl magát meg oltalmaza, de nem kel magára sokat rakni, egy köntösel bé érje, a mind napalra, mind éttzakára szolgállyon, emind meg lehetet. abban az országban a melyben ö lakot. basil. reg.suf.n.22.

A mi az akori barátokot meg külömbözteté atöbitöl nem egyéb, hanem hogy ellene mondottanak aházaságnak, jószágnak, és a más emberekel valo társaságnak, söt még az attyafiokal sem társalkodtanak, de másként ezek jó világiak valának, kik nagy tsendeségben dolgoztanak, kik arosz erkölcsök ellen viaskodtanak, hogy tiszta szivüek lévén, az Istent meg láthassák,

A szüntelen valo böjt, amértékletlenségnek el törlésére czélozot, azután, a tisztátalanság meg elözésére, és hogy az elme, mind alkalmatosab, mind szabadab lehesen a mennyei dolgokra, arra igen vigyáztanak, hogy elegendö eröjök legyen a minden kori munkára, keveset aluttanak, de egésségeket el nem rontották, ugy anyira hogy igen sokáig éltenek betegség nélkül, az atyák életében láttyuk, hogy szamtalan elt nyolczvan vagy kilenczven esztendeig, sokan száz esztendeig., illyen példákot látunk. leg inkáb az égyiptum béliek közöt, akiket mindnyájan okosoknak tartották, és a kik meg ért elmével valo végezésböl, ollyan rendet tartottak aböjtölésben, hogy minden nap nona után, két kis kenyeret meg ettenek, mindenik hat oncziat nyomot. és tsak vizet ittanak

A pusztában valo lakás. igen használt. atisztátalanság, és a fösvénység kisérteti ellen, ök afösvénység ellen, anagy szegénységel állottak ellent, abban hiven meg maradának, hogy semmi saját jószágot nem birtanak., és a mi meg maradot, aminden napi munkájoknak árrábol, a szegényeknek osztogatták. az ö munkájokal pedig. hajokot raktanak, mondgya szent ágoston. de mor. eccl.1.C.67. aharagot, ahalgatásal gyözték meg, aresttséget, amunkával, a szomoruságot, az imádságal. és a soltárok éneklésével, akevélységet. az engedelmeségel, és a sanyargatásal,

Valának olyan barátok, kik a mezei munkában. foglalatoskodtanak, vagy magok számokra, vagy pedig nap számra dolgoztanak, az aratáskor. vagy a szüretkor. reg.st.ben.C.48. lehet hogy innet vették fel atizedekre valo fel osztást, mivel mindenik tized elött, egy decanus volt. reg. st.ben C.21. mert arégiek eszerént. oszttyák vala el, a munkásokot, arabjokot. Columella, lib.I.C.ult. a barátok közül, atekélletesebbek. azt tartották, hogy az illyen munkák. az elmét igen el foglallyák, azért tsak magok kalyíbályokban maradtanak. ót gyéként, és kosárt tsináltanak, és az illyen munkában, elmélkedhettenek. a lelki dolgokrol, mindenik mivelt közöttök valamely munkát, némelyek könyveket irtanak le. Cass.Collat.24. de mortific. C 3.4.

Az illyen szegény, durva, és alatson életért., akényesek meg vetik vala abarátokot, st aug. de op. monach. söt még akeresztények is csufságot üztek belöllök, némellyek erö szakot miveltek rajtok, meg verték, a házakbol ki huzták, és a birák eleiben hurtzolták öket, de azö alázatoságok, és békeséges türések, még annál nagyob fényeségel ki tettzet bennek,

De meg ellenben, az okos emberek szerették, és tisztelték öket, apapok, és a püspökök, sokakot is választottanak közüllök püspököknek, és akoron ugy éltenek valamint atöb Cléricusok, ugy tettzik mint ha az elsö idökben lévö barátok, nem kötelezték semmire magokot, szent basilius mondgya, hogy a barátok fogadás nélkül tartották meg, aházaság nélkül valo életet, ad amphiloch. 19. de azt helyesnek itéli, hogy arra fogadást tétessenek vélek, azért, hogy ha viszá térnek a világi életre, a penitentzia tartás alá vethessék öket.

szent Chrysostomus beszél egy olyan barátrol, aki viszá tért avilági életre, de arrol ugy beszél, mint olyan dologrol, amely szabad volt, ad fidel. patrem, azért is jovallya egy atyának, hogy afiát arra a szent életre adgya, még tiz esztendös korában, és ót hadgya husz esztendös koráig, hogy addig a jó erkölcsre szoktassa, magát., ez a szent, maga el hagyá abaráti életet ött esztendö mulva, azért hogy az egésségit helyre álithassa, de azt láttyuk, atheodorus nevü jo akarojának tett panaszábol, hogy azok gyalázatosok valának. kik abarati élettel, el hagyták ajó erkölcsöt, furcsaságbol, vagy unadalombol, szent agoston világosan mondgya, hogy azok. kik el hadgyák aklastromot, fogadások ellen vétkeznek. aug. in ps.79.v.12. in ps.95. C.12. az anyaszent egy ház penitentziát adot az ollyanoknak, de világi képen meg nem büntették az olyanokot, hanem gyalázatot szenvedtek.

A klastromi szent élet, anyira kezdék fényleni, hogy nap keleten egy kevés idö alat. egy nehány ezer barátok, és klastromok. valának, v. st Chrys. hom.14. in ep.1. ad timoth. st aug. de mor eccl.1. C.67. tsak egyedül a szent pacomius reguláján. öttven ezer barátok valának, ezek klastromokra valának fel osztva, és mindenik klastromban. egy abbás parancsolt. ezek mindnyájan eszsze gyülnek vala a husvéti innepekre, hier. in praef: in reg. st pacom. et epist. ad eustoch.1. semmi nem vala könnyeb, mint az illyen klastromokot fel állitani, se földet, se egyéb joszágot nem birtanak. a mi fel gerjeszthette volna az irigységet, ahoz se szabadság, se segittség nem kivántatot. hogy mindeneket el hadgyák. és olyan puszta helyekre mennyenek lakni, ahol soha ember nem járt, és ót nyomoru kalyibákot epittsenek, fábol, vagy nádbol, és hogy ót élödgyenek, csendeségel és munkával, nem hogy másoknak terhekre lettek volna, de sött még a közönséges jonak hasznára valának, meg segitvén sok szegényeket munkájokal, amint ide fellyeb meg mondottam, itt szollok az elsö idökröl, mert amidön abarátok el kezdék hagyni a pusztákot. és az egy házi dolgokban kezdék magokot avatni, a Calcedoniai gyülés meg tiltá hogy klastromokot csinályanak. apüspök engedelme nélkül, Can.4, aklastromok. anyira meg szaporodának, hogy a varosok mellé is kezdének épiteni, act Conc. v.an.535. nem is lett volna igasságos. hogy ollyán böv országok, mint olosz ország, sicilia, és görög ország. klastromok nélkül lettenek volna, de abarátok ótt is magánoson éltenek nagy tsendeségben.

Mikor pedig avárosokhoz közel laktanak. ollyankor aközönségesen valo templomban jártanak, apüspok prédikáciojára, és a szenttségek fel vételére, ót nékik mind együt különös hellyek volt, mind azáltal aklastromokban, vala orátoriumjok, ahol közönségesen imádkoztanak, azoknak pedig, kik a varosoktol távul valának, papjok volt magok közül, és végtire azt rendelék, hogy mindenik klastromban leg aláb egy pap lenne, és igy nem lévén alkalmatosság aki menetelre., ugy lesznek bé zárkozva. a klastromban. valamint aholtak a koporsokban. ezt az ókát adá eutychius eretnek. amidön nem akara a Constancinápolyi gyülésben menni, szent flavianus eleiben. Conc.Calced. act 1. p.191.

A leányoknak is vala apusztában klastromok. söt még közel laktanak abarátokhoz, hogy segittséget vehessenek töllök, de meg annyibol elég mesze laktanak töllök, hogy semi gyanoságot nem lehetet rollok gondolni, az ö kalyibályokot a barátok tsinálták, ök pedig abarátoknak köntöst csinálnak vala, ö hozzájok pedig tsak az öreg emberek mehettenek, akik már arra voltanak rendeltetve. látunk példát az illyen klastromrol, a melyet a szent pacomius huga állitta fel. vita.st.pacom. C.28. azután avarosokban is épitének klastromokot, és együvé gyüjték az olyan szüzeket, kik Istennek szentelték magokot. és akik annak elötte amagok házoknál laktanak. az égyiptumi. és syriai apátzák, ahajokot el mettzették, tisztaságnak kedviért, másik pedig hajokot viselték, st.hier. epist.48. ad sabinian. szent Chrysostomus eszerent irja le az apátzák köntösét, az ö idejében, egy kék dolmányok volt, amelyet az övel szoritották magokhoz, fekete hegyes paputsok, a fejeken fejér ruha, és rajtok egy fekete palást, mely egészen bé fedte öket, tetétöl fogva talpig. hom 8: in 1. tim.II.9.

A mely püspökök, egy társaságban akarák tartani a Cléricusokot, azok abarátoktol vevének példát, és magok is ahoz szabák magokot, szent gergely pápát, aklastrombol vitték papságra, és azután tele vala udvara szent barátokal, a kik közül nagy szent püspökök lettek, atöbbi közöt szent ágoston, az ángliai apostol.

A valoságos baráti életnek avala ahaszna, hogy az ollyan tiszta lelkek, kik akereszttségnek ártatlanságát meg tartották, a tekélletességet el érhessék, vagy hogy, ameg tért bünösök, apenitentzia tartás által, meg tisztulhassanak, aklastromokban,. azért is vesznek vala bé minden féle renden lévöket, és idösüeket, a mely gyermekeket az attyok oda adot, hogy még idején meg oltalmazhassák avilági veszedelemtöl, az ollyan öreg emberek, kik szentül akarák életeket el végezni, ollyan házas emberek a kiknek a feleségek is hasonlo eletet akarának élni, mind ezek akülömb külömb féle renden lévö személlyek mitsoda renden éllyenek, meg lehet látni a szent fructuosus érsek réguláiban. az ollyanok kik egy nehány esztendökig valo penitentia tartásra kénszeritettek, sokal alkalmatosabnak tarthatták azokot valamely klastromban el végezni., ahol mind jó példát mind vigasztalást találhattak,. mint sem a világiak közöt, különös életet élni, ugyan láttyuk is azt. hogy a klastrom büntetö hely volt, ahová régenten tették. mint a tömlötzben. vagy exiliumban. anagy urakot, de sött még agörögok közöt a Császárokot is, és galliában. a királyokot.


53 Beszélgetés.
Hogy mitsoda hasonlatosága volt. abaráti életnek, az elsö
keresztényeknek életéhez.

A baráti élet, valoságos láthato bizonysága az Isten rendelésének, és gondviselésének, hogy meg maradgyon az anyaszent egy házban mind végig, nem tsak atanitásnak tisztasága, de még ajó erkölcsöknek követése is. mivel ha meg olvasák, amit mondottam akeresztényi életröl, ennek az irásnak második részében, és azt esze vetik aszent benedek regulájival, és aklastromokban lévö szokásokal, meg láthattyák hogy a külömbség nem nagy.

Azt mondottam, hogy a keresztények avallást leg föveb dolognak tartották, és a világi dolgot azért el hagyták, abarátok, kik avilági dologtol meg váltanak, ezt követik, hogy szabadosabban. mivelhessék aleg szükségeseb dolgot, ezért nevezik öket religiosusoknak, hogy ugy mondgyam. vallás követöknek, minden jó keresztényeket, igy nevezték az elött.

A keresztények, mind közönségesen, mind különösön, gyakorta imádkoztanak, a soltárokot. sohult. se job rendel, se szorgalmatosabban nem énekelik, mint aklastromokban, amely mostanában is azon rendben vagyon. valamint szent benedek idejében, ennek elötte tizen két száz esztendövel, abarátok kezdették a primának, és a Completoriumnak officiumit. annak elötte, azok házi könyörgések valának, minden tselédes gazda, könyörgést tévén regel, és estve, Cassiánus. mondgya, hogy az ö idejében még az uj szokás volt, 3.inst.4.6. mind ezekben. ugy kel a Cannonusokot tekinteni, valamint baratokot, a keresztények gyakorta Communicaltak. abarátok hasonlo képen tselekedtenek, a szent apollonius tanitványi rufinus mondása szerént, minden nap Communicáltanak, abarátok sokáig meg tarták azt a szokást, hogy magoknál meg tartották a szent Eucharistiát. és azt magok bé vették, ha papjok nem volt, st.basil.ep.280. ad Caesar.patr. sokan pediglen. akik illyen formán nem tarthattak magoknak. azok két esztendeig sem Communicálhattak, st Chrysost. hom.17. in ep.ad hebr.

A keresztények. igen gyakorlották a szent irás olvasását, a szent benedek régulája is ezt igen hagya, föképpen nagy böjtben, és minden vasárnapokon. st ben. reg 1.C.48.

A halgatás abarátok közöt. amint már meg mondottam, igen szükséges volt, azért hogy el lehesen kerülni a beszédben valo vétkeket, amelyek oly közönségesek az embereknél, ugy mint asok ember szollás., szóhordás, tsufság, illetlen tréfa, asok haszontalan beszéd, mindenkor is azt tartották. hogy az aleg jób renden lévö klastrom, ahol meg tarttyák. ahalgatást, a keresztények engedelmesek valának püspökjökhöz, magok közöt egyesek valának. ahiveknek szállást adtanak., és alamisnát a szegényeknek. mind ezeket mostanában is meg tarttyák a klastromokban.


54. Beszélgetés.
Hogy mi okbol külömböztetnek meg abarátok külsö képpen.

Azt mondhattya valaki, hogy ha abarátok tsak keresztényi modra, akartanak volna élni, miért kivánták magokot annyira meg külömböztetni külsö képen. atöb emberektöl,? mire valo a meg külömböztetés az ollyan dologban., a mely tellyeségel nem szükséges? mire valo az a Csufos formáju köntös.? aza külömbözés az ételben, le fekvésben, fel kelésben. egy szoval. mire valo mind az, ami öket különös nemzeteké tészi. a töb keresztény nemzetek közöt,? a szerzetesek. miért külömböztetik meg magokot egy mástol, olyan dolgokban, amelyeket se nem hagya, se nem tilttya az Isten törvénye., ugy tettzik, rnint ha mind ezekel. tsak magokot akarták volna tiszteltetni anépel, és azért, hogy töb jót tegyenek vélek, elegen vannak tehát ollyanok, kik eszerént gondolkodnak, és beszélnek, bal itéletel léven felöllök azért, mert nem tudgyák arégi dolgokot, mert ha valaki valojában meg akarná visgálni. a barátok, és mi közöttünk lévö külsö külömbséget, meg láthatná, hogy mind az. a regi szokásokbol valo maradék, amelyet ök annyi saeculumtol fogvást meg tartották. és a melyet avilágiak annyira el változtatták,

Hogy aköntösön kezdgyem el, szent benedek azt mondgya, hogy a barátoknak elég egy hoszu dolmány. egy tsuklya, és egy Scapularis, reg. st ben. C.55. a dolmányt palást nélkül, már annak elötte régen viselték aközönséges emberek, vilia vendentem. tunicato scruta popello.hor. 1 ep.7. a Cucullust, vagy atsuklyát. a paraszt emberek viselték, de mint hogy hidegben. és esöben. alkalmatos afejet béfedni véle, azért nem tsak a közönségesek. de a fö renden lévök is kezdék viselni, pullo maevius, alget in Cucullo. mart. szent benedek amunkára. ád még egy scapularist is, amely sokal széllyeseb, és kurtáb volt. mint sem amostani, ez, a mint a neve is meg mondgya, arra valo volt. hogy a terh alat avállat bé fedgye. és aköntöst meg kiméllye, ennek is volt tsuklyálya, valamint a Cucullusnak, és azt a két köntöst, különösön viselték, a Scapulárist, mikor dolgoztanak, a Cucullust atemplomban, vagy a klastromon kivül, idövel abarátok a Scapulárist, a köntösök közöt, leg szükségesebnek tarták lenni,

Mind ezekböl ki tettzik. hogy szent benedek ollyan köntöst adot abarátoknak. amitsodást viseltek aparaszt emberek, az ö hazájában, és abban más külömbség nem volt, hanem hogy mind egy formáju. és egy szinü volt. azért, hogy egy köntöst, egy nehányan viselhessék, nem kel tehát azt tsudálni, hatizen két száz esztendötöl fogvást valamely változás lett aköntösben,, a föld, és a sokszori reforma szerént, az ollyan barátok közöt, kik a szent benedek reguláját követik. az ollyan szerzetesek pedig kik ött száz esztendötöl fogva álitattak fel, meg tartották a köntöst, a mely akoron szokásban volt. nékünk anehéz dolognak tettzik, hogy fejér ruhát nem viselnek, de a fejér ruha viselést. közönségesen, szent benedek ideje után sokal vették bé, lengyel országban, még most is sok helyt nem viselnek, török országban pedig, lepedö nélkül fekusznek, tsak nem öltözve, nyárban mezitelen. valamint olosz országban. arégula azt hagya abarátoknak. hogy köntösökben hályanak, még tsak az övököt se tegyék le.

A mi pedig az eledelt illeti, azt már meg mutattam, hogy rend szerént a keresztények. sött még sokan apogányok közül is, kerti veteményel, és halal éltenek. és asztal felet olvastattanak, azt is meg mutattam hogy gyakorta böjtöltenek a keresztények, az anyaszent egy ház böjtin kivül is, és hoszu imádságokot mondottanak asztal elött, és asztal után, szent benedek nem parantsolt tehát. semmi rend kivül valo dolgokot, söt még kedvezésel volt hozájok, meg engedvén abarátoknak hogy két féle föt étkek legyen. és egy kevés bort igyanak, reg. st ben. C.39. et 40. az ételnek, és az aluvásnak idejét, amelyet most követik abarátok, régenten azt, mindenek követék, az utolso saeculumig. philip Com. 1.2. C.13. ebédet kilentz, vagy tiz orakor ettenek, valamint mostanában amunkások, vatsorát pedig hat orakor, közönségesen nyolcz orakor feküdtenek le. és négy orakor költenek fel.

A dormitorium. vagy hálo ház, a mint arrol emlékezik a szent benedek regulája, leg jobban meg mutattya a közönségesen valo életet, mivel a valoságos társaságban valo élet az, amidön egy házban hálnak, és esznek, jobban is kitettzik abbol a szegénység, és ajó erkölcs, nintsen oly veszedelemben, mivel asuperiornak. könnyü tsak egy tekintettel meg látni, hogy ha nem tselekeszneké valamit atisztesség ellen, mivel aregula azt hagya, hogy a dormitoriumban, mindenkor világoság legyen. és az ágyok, egy szalma sákbol, és egy pokrotzbol állot, apusztában lakozo barátok Cellái, kalyibák, vagy egy mástol mesze valo kis házatskák valának, valamint mostanában a Cartusiánusok, vagy a Camaldulok Cellái, némely kor két vagy három barát is lakot együt.

Egy szoval ugy tettzik, hogy még mostanában is fel találom aklastromokban., a régi romai házaknak formájokot, valamint azokot le irják vitruvius. és palladius. atemplom, amelyet leg elöbször találunk. azért hogy avilágiak szabadosan mehessenek bé,. ugy tettzik mint ha a helyet a nagy palota helyet volna, a melyet a romaiak nevezték atriumnak. onnét egy udvarban mentenek., a mely körül volt véve folyosokal, a melyeknek görögül neve peristylus. a refectorium aromaiaknál, atriclinium volt, a kert pedig rend szerent, a klastrom háta meget vagyon, valamint volt aromaiaknál.

De már ez akár mint volt, aleg bizonyosab., hogy azok aszentek kik abarátoknak rendet szabtanak., nem azt keresték hogy holmi ujságokot hozanak bé, sem hogy magokot meg külömböztessék, valamely különös élettel, mert ugyan is miért tettzenek abarátok oly tsudálatosoknak, azért mert avilágiak egészen meg változtatták szokásokot, valamint hogy mostanában tsudállyuk azokot arégi épületeket, a melyek annyi saeculumtol fogvást meg maradtak, és valamint hogy mostanában is atudos épitö mesterek tanullyák azoknak arégi épületeknek formajokot, tudván azt hogy az ö mesterségeket, azok a fö példák vitték anyira. hasonlo képen, akeresztényeknek is kel vigyázni azokra, a miket követnek a klastromokban, ót élö példáit láttyuk akeresztényi tanitásnak, azt meg. kel vallani, hogy a klastromok. a régi dolgoknak. kints tarto helyei, aleg régieb kéz irások ótt talaltattak fel. ót voltanak az atyák irási, és a Conciliumok szabot rendi, mostanában is találnak ót minden nap. anyaszent egy ház béli régi irásokot., egy szoval ót maradot még meg leg nagyob tisztaságban az évangyélium tartása, a mely tartásbol. hová továb el távoztanak, avilágiak.


4 Rész

55 Beszélgetés
Hogy menyire meg bomlottanak. és el távoztanak
akeresztények.

Ezt az aláb, aláb valo le szállást, szükséges hát hogy még meg magyarázam. és minek utánna le irtam volna arégi keresztények szokásit, szükségesnek gondoltam fel tenni a föveb okait annak anagy külömbségnek., amely azon régi szokások közöt vagyon, és amostaniak közöt, a pedig ollyan nagy, hogy sokan lésznek, kik a beszédemet, az ollyan idegen országban járok beszédgyekhez hasonlittyák, akik nékünk a kinaiakrol beszélnek, mivel a tudatlanok nehezen hiszik azt el, aminek bizonyitását nem értik, az irás tudok elött pedig világos igasság lészen, nézük meg tehát tsak közönségesen, mi formában eset. az az el távozás.

Mihent Constántinus a kereszténység mellé álla, azonal seregestöl kezdének meg térni anépek, hesych.epist. ad august.198. al.79 n.6. és akoron betü szerént bé tellyesedék az anyaszent egy házrol valo jövendölési aprofétaknak, isa.11.3. hogy fel magasztaltatik, valamint avilágon lévö leg nagyob hegy, ahoz folyamodnak a nemzettségek, hogy meg tanittsa öket az ur utaira, és ösvényire. ezen kivül, minden nap látták azokot a fényes tsudákot, amelyek lesznek vala, a martyrok temetöjén, meg azokot a szent szokásit a keresztényeknek, és a meg gyözhetetlen erejét annak avallásnak, a melyet három száz esztendeig tarto kegyetlen üldözések. hová továb még jobban meg erösitették, de még másként is, a bálványozást, és a nevettséges theologiáit a poetáknak, anyira meg vetették vala már annak elötte a filosophusok, hogy nagyob része az okosoknak. azoknak semmi hitelt nem adot. és tsak amagok hasznokért oltalmazták a nép vallását, amint hogy azt könnyen el is hagyák, mihent láták, hogy a közönséges hatalom el hagyta, azért, sokan közüllök keresztényeké lének, mások vallás nélkül maradának. a szabados szokásért, vagy azért hogy nem akarák értelmeket ahitnek együgyüsége alá vetni, vagy azért, hogy feslet élettyeket, roszul kereset joszágokot el ne hadgyák. vagy szerentséjeket. rosz uton kereshessék.

A valoságos pogányságban. tsak két féle emberek maradának tehát meg, ugy mint, aközönséges, durva, és tudatlan nép. akit tsak a bé vett szokás igazgat. és aki tsak aláthato dolgot szemléli, azután. az ollyan különös elméjüek, akik haszontalan valo elme futtatásbol., akarták oltalmazni a bálványozást, arégiséghez valo tiszteletnek kedviért, vagy azért hogy némely filosophusok,. más féle értelemre magyarázák vala. a kí gondolt historiákot, valamint aplatonicusok. tselekesznek vala abban az idöben, távul lévén azö mestereknek plátonak, jó értelmetöl, ezek kivevék. azö tanitásábol, ami leg aláb valo volt, és azt esze elegyitvén apythagoraséval, és az egyíptum béliek titkos tudományival. mind ezekböl egy ollyan vallást tsináltanak, amelynek fundamentuma, boszorkányság volt, és ajó, vagy a gonosz lelkekhez valo tiszteletnek szine alat, jóvá hagytanak minden féle ördöngösségeket, illyen vala a juliánus apostata vallása, annak ágait le irja apuleus, plotinus, és porphyrius st aug, de Civ. VIII. C.11.12.18.

Igen nehéz volt meg oltalmazni, hogy annyi sok számu új keresztények köziben ne szivárkozék. ollyan állapot, amelyet avilági haszon keresés okozot. ugy mint, az elömenetelre valo igyekezet, az attyafiakhoz. és jó akarokhoz valo kedv keresés, de sokan az illyenek közül, tsak a Cathecumenusok közöt maradának. aug. in joan. VI.26. tracta.2. és nem adhatván magokot akeresztényi szoros tudomány alá, akereszttséget tsak halogaták, sokan mind halálig, azért hogy meg maradhassanak abban. a nyomorult szabadságban., és vétkezhessenek. penitentzia tartás nélkül, mások pediglen. meg kereszteltettek., de valoságal meg nem tértenek. v.aug. de Cathechiz. C.17. hier. pro catech. akar mely nagy szorgalmatoságal. visgállyák vala is meg apüspökök a Competenseket, de emberek lévén, lehetetlen volt. hogy némelykor meg ne tsalták volna öket.

Sokan még azok közül is, kik jó keresztények valának, naprol, napra. aláb szállának mivel a martyrságnak félelme meg szünvén. ahalál nem tettzék az után oly közel valonak., és atsendeség más fele veszedelmet okoza, mert a vigyázást el hagyatá. még az üldözesek idejében ki tettzék akeresztényekben lévö buzgoságnak fogyatkozása, az atyák arrol eleget panaszolkodtanak, és a kegyetlen üldözéseket, a vallás béli meg tsökenéseknek tulajdonittyák, leo.serm.6. in epiphan. C.3. Cypr. de lapsis. dionys.alex. apud Euseb. VI. hist.34. euseb.VIII. hist.C.2. abuza, mindenkor elegyes volt akonkolyal, tudni illik, az ollyan keresztényekel, amint origenes mondgya, kik a templomban el menvén, apapok elött, magokot meg hajták. az oltárhoz valo ajándékot meg adták, de arosz szokásokot meg nem jobbitották, se rosz erkölcsöket. el nem hagyták, orig hom.25 in num. 21. in jos.

Mi vala tehát már az állandó békeségben., a midön nem tsak veszedelem nélkül, de betsületel viselték akeresztényi nevet,? Chrys hom.24. in acta martyr. mint hogy akeresztényé lett fejdelmek, és magistratusok, ajoszágokot meg tarták, tiszttségeket követék, és keresztényül is éltenek, erre valo nézve, a hiveknek közönségese, nem kezde annyira tartaní mint az elött. atiszttségtöl, gazdagságtol, és az alkalmatos élettöl, ugyan ezért is, agyönyörüséghez valo szeretet, a fösvénység, és a nagyra vágyás, fel serkenének, a világ ha keresztényé lett is, azal tsak világ marada, lassan, lassan, külömböztetni kezdék akeresztényeket, a szentektöl, és a buzgoktol, szent chrysostomus gyakorta panaszolkodék, hogy a halgatoi azal mentik vala magokot. hogy ök nem volnának barátok, nekik feleségek, és gyermekek vagyon, akiknek keresni kel, chrys. ad fidel.patr. idem. hom 7. in matth. mor. in fine. mint ha, azok aromai, vagy korintus béli keresztények, akiket szent pál int atekélletességre, és akiket szenteknek nevezi, nem lettek volna házasok.

A természetnek meg romlása, mindent meg ront, viszá kezdének élni azal, ami addig jonak láttzot lenni, avasár napokon, és anagy innepeken lévö vigasságok., meg haladák akeresztényi jozonságnak, és szemérmetességnek határit, greg naz. orat 6. basil. orat. de ebriet. szükségesnek találák amint már meg mondottam. anegyedik saeculumban., el törleni azokot avigasságokot. amelyek lésznek vala, a mártyromok innepekor. st.aug. ep.29. nov. és meg tilták, a Clericusoknak, alakadalmakban valo jelen lételt. origenes azt jol észre vette vala, hogy mitsoda nehéz dolog meg egyeztetni az érzékenység béli gyönyörüségeket. a lelki vigaságokal, orig Contr.Cels. a test ollyan mint a szolga, akinek mentöl inkáb kedveznek, annál akaratosab, és többet kiván, nem hadgya szabadá az elmét, hogy a menyei dolgokrol foglalatoskodgyék, it én azokrol az idökröl szollok, amelyeket le irtam aharmadik szakaszban, és tsak leg kisseb fogyatkozásokot sem hagyok el, azért hogy meg mutathassam, a vallásban lévö meg tsökenésnek kezdeteit, de nem akarom azal meg gyengitteni azt, amit mondottam az anyaszent egy ház, közönségesen valo szokásirol, és rend tartásirol, amelyek még akoron a magok erejekben valának,

Mind azon által, azt meg kel vallani, hogy valának olyan püspökök, a kik kedvelették. a hozájok valo nagy tiszteletet, és némellyeket közüllök, azal vádolák, hogy a kezeknél lévö nagy joszágokal. viszá élnének, meg lehet látni mivel vádolák a Cálcédoniai gyülésben dioscorust, és ibásiust, Conc.Chalc. act III. atudní valo. hogy mitsodás vala. a nicomédiai eusebius, és atöb fejek, az áriánusoknak, de nem találunk sok ollyan Catholicus püspökököt, akiket, illyenekel vádolhatták volna igasságal, és mint hogy az eretnekeknek ís vala püspökjök, és papjok, azoknak, rosz magok viselések, meg kissebittik vala a papi rendhez tartozando tiszteletet.

Az igen nagy botránkozásokra vala apogányoknak, és az együgyü keresztényeknek, hogy az ollyan emberek, kik azt a tiszteletes nevet viselték, más püspökök, és papok ellen. haragra indulván, beszédgyekben, és irásokban. egy mást gyalázták, és bestelenitették, az udvarhoz menvén. ótt egy más ellen árulkodtanak, az eretnek püspökök. pedig, az illyeneket mind el követik vala, azt láttyuk, hogy a barátok, helytelen valo buzgoságbol, a pusztát el hagyván, avárosokban mennek vala, és ótt háboruságokot, és támadásokot inditottanak. az illyen rendeletlenségek, leg inkáb nap keleten történtenek, a hol a nagy melegek miat, az elme mindenben. amod nélkül valot keresi, azonban pediglen avalláshoz. és a papi rendhez valo tisztelet. nagyon fogy vala,

A pogányoknak, szines jó erkölcsök, oly tör volt, a melyben könnyen estenek. agyenge keresztények. mert azok közöt, sokan valának. ollyanok. kik külsö képen jól éltenek. igéreteket meg tartották, igasságot szolgáltattak, kik a tsalárdságot., és a fösvénységet gyülölték, egy szoval avilági életnek rendét, és törvényét meg tartottak, közönségesen azt tartván, hogy elég az okoság után élni, és nem kel magokot azokban akérdésekben ártani, amelyek, oly hasonlást tesznek akeresztények közöt, mint ha, a keresztények. nem követték volna, azt az örökös okoságot., mely, a meg testesült ige, ezek avilági böltsek, meg nem visgálván, a profétiákot, se atsudákot, se akristus eljövetelének titkát, a hitet gyengeségnek, és az elme elhitetésenek, tarták. babonaságnak tarták, pedig, atesti sanyargatást, atiszta élet, és a világi mulattságtol valo távozást. st aug. in joan. tract 45.

Ha szinte akeresztényi vallást athronuson lehetet is látni, de még oly nagy vala a pogányoknak számok, hogy nem lehetet néki meg tiltani. hogy ne beszéllyenek. ne irjanak, vagy ne tanittsanak közönségesen ahit ellen, v. st.aug Contr. advers.leg. et proph: emég afilosofusok régi szabados szokásátol maradot volt. amelyel még az eretnekek is tudnak vala élni. Cod. de pagan. euseb. III vit. C.54.55. socra.1. C.18. sozom II.C.5. egyebet nem tselekedhetének, azokban az elsö idökben lévö tsászárok, hanem hogy atemplomokot. bé záraták, és meg tilták, abálványoknak valo áldozatokot., és Cérémoniákot, apoganyok ezekért gyakorta zugolodának, azt ki ki tudgya mitsoda erösen volt azon a romai tanács, hogy az iffiu valentinianus idejében. agyözedelemnek óltárját visza helyheztesse, st ambr. ad valent de relat. sym. ep.31. némely kor pedíglen eröszakra fokadának a keresztények ellen, akik ellent akarának állani. az ö babonaságoknak, ettöl vagyon hogy martyrokot találunk akeresztény Császárok alat is, martyrol. 1 jan. 17 mart. 14 aug. a Csaszárok. magok meg tarták a pogányoktol vett némely formalitásokot, amelyek valo hogy tsak haszontalan titulusok valanak. ugy mint az istenségi nevet, a melyet ök is fel vevék, és mindeneket szenttségesnek nevezték, ugy mint, leveleket, kintseket, joszágokot, hazakot, numen, domus divina. sacrum aerar.sacr. patrimon. az illyen beszéd, oly igen szokásban volt. hogy a leg szenteb. püspökök is azal éltenek.


56 Beszélgetés.
A romaiak meg romlásokrol.

Mind az által. aközönségesse apogányoknak., hová továb jobban meg kezdék romlani, valamit eddig mondottam az ö rosz erkölcsők felöl, a melyek uralkodtanak az évangyélium ki adásakor, mind azok még tartanak vala, és holmi filosofusok, és némely okosokon kivül, semmi jó nem vala, se a görögöknél, se aromaiaknál, ugyan akor is kezdék le esni abirodalom. napnyugoton. és nap keleten is tsak addig tarta, a még nem kezdének erösen ellene fel támadni, ahadak közöt, már nem vala rend a fö tisztektöl nem függöttenek, se atanátsot nem követték, se az ország dolgait nem értették, nero vala, se erö, se bátorság az iffiuságban, se okoság az öregekben, se ahazához valo szeretet, ki ki amaga kedvit és hasznát kereste, azért is, tsak árulás, és hitetlenség volt közöttök, a romaiak el lágyulván, atunya, és kényes életben, magokot, abarbarusok ellen, penzel fogadot más barbarusokal oltalmazák, v. amm.marcel. 1.14. et 28. azonban önnön magok. akényeségben valának el merülve, végtire, az ö hamiságoknak, és fertelmeségeknek. pohára meg telvén, az Isten példás igasságot tett rajtok, amint meg mondotta vala szent János által, apoc.III.18. a barbarusok egy nehány szor, meg vevék, és fel prédálák roma városát, és annyi sok martyromoknak vérekért, boszu állás lett, az északi népeknek. hatalmok alá esék anap nyugoti birodalom, a melyet sok felé el is oszták, etehát avaloságos oka aromai birodalom elesésének, és nem a keresztényi vallásnak fel állitása okozá azt, a mint azt tartották a koron apogányok, és amint machiavélus. és más egyéb istentelenek merék azt mondani az utolso idökben.

A keresztények, oly meg romlot nemzettség közöt lévén, amint valának, az utolso idökben lévö romaiak, v.salvian. de gubern. dei. lib 6. nehéz dolog vala, hogy az ö jó erkölcsök, valamely fogyatkozást ne szenvedne, föképpen azért, hogy nem lévén ugy el szakadva a pogányoktol, mint az üldöztetések idejében. társaságokot nem kerülték, hanem tsak az ö baráttságokot, keresték, nem kel tehát tsudálni, ha a szent atyák, már anegyedik saeculumban. némely rosz erkölcsököt, a szemekre hányák akeresztényeknek, szent ágoston. azokot el nem titkolá az ollyan pogányok elött, kik meg akarának térni, nehogy azután. meg botránkozanak az ollyanokon, a sokaság között, mondgya ez a szent. kik aláthato templomokot. bé töltik. látni fogtok, részegeseket. fösvényeket, tsalárdokot, feslet életüeket, mulattság keresöket, varáslokot, szem fény vesztököt, jövendö mondokot, noha mind az illyenek, keresztény nevet viselnek. aug. de catechiz. C.5.7.17.25. azt meg vallya amánicheusoknak, hogy sokan vannak ollyanok, még az igazán valo vallásban is, akik babonások, vagy ollyanok., akik annyira követik rosz hajlandoságokot, hogy az Istennek tett igérettyeket el felejtik, aug. de mor. eccles. C.34. erröl gyakorta beszél. adonátisták ellen irt munkáiban., ahol meg bizonyittya, hogy az anyaszent egy házban, akonkolynak, együt kell lenni ajó magal, az aratásnak. idejéig, meg másut kárhoztattya, az olyan igasságtalanokot, akik közönségesen gyalázták a keresztényeket, vagy abarátokot., valamely roszért. amelyet láttak valamely különös. emberekben. st.aug. inps.99. C.12. szent Chrysostomus, és a több szent atyák, elég bizonyságot tesznek a keresztényi meg romlásrol, v. Chrys. in matth.hom.61. idem. de Compunct.idem. adfidel.patr.

Mire valok valának tehát, azt mondhatná valaki, a közönségesen valo penitentzia. tartások, és agyülekezetböl valo ki rekesztések.? arra, hogy az anyaszent egy házban. valo vétkeket ki irthassák, hanem mind is, st aug. enchirid. C.80. apenítentziát ugy adták, ha azt valaki maga kérte, vagy ís leg aláb. ha az alá vetette magát, szükséges volt tehát. hogy meg vallya vétkit, és magát bé vádollya, vagy a penitentziát fel vegye, amidön mások bé vádolták, a gyülekezetböl valo ki tiltás. tsak azokra eset, akik fel nem akarták venni a penitentzia tartást. mind azáltal, ha szinte elegendö bizonyságok voltanak is ellenek, de az okos püspökök a ki tiltásal nem siettenek, orig: trad.35. in matth.hom.21. in jos. ki nem tilttyák vala. az ollyan bünösököt, akiket látták hogy oly hatalmasok, vagy oly nagy számuak, hogy a büntetés nem hogy a meg térésre. de söt még a boszu állásra indithatta volna, de meg az el szakadásra is, azért is a sokaságal. tsak intésel. és feddésel bántanak, és tsak akülönös személyekhez voltanak keményebbek, de elöbször, meg feddették a bünben valo el merülteket. és elejekben adták, anagy veszedelemben valo léteket. intvén öket arra, hogy azokbol ki térjenek, hogy pedíg kemenységeket meg lágyithassák, a fenyegetést el nem mulatták, az Isten elött siránkoztanak ö érettek, és sokáig várták meg téréseket, követvén hoszas türésit, az irgalmasság attyának. st.aug.lib III. Contr.parmen. epist.22.64. végtire ha látták. hogy más mód abban nintsen, ugy fogtanak ahoz a keserves orvosághoz, valamint az ollyan atya, aki hogy meg menthesse. fiának életét, kételen annak inkáb valamely tagját. el vágatni, meg lehet látni szent Chrysostomusnak, az anathémárol valo beszedit.

De az ollyan titkos vétkeket, a melyeket tsak az Isten tudhatta, és a melyeket meg nem lehetet bizonyitani, az ollyanokot nem lehete meg orvosolni, se az ollyan személyeket a templombol ki tiltani, hogy ha pedig olyan istentelenek voltanak, hogy a szenttség törestöl nem féltenek, a szenttségekben valo részesülést, sem tilthaták meg nékik, az üldöztetésekben, meg lehete külömböztetni a magot a szalmátol. de mihent azok meg szüntenek. akét szinüség holtig tarthata, de azonban. az illyen meg romlot keresztények, nagy kárt tesznek vala az anyaszent egy házban. rosz beszédek, és példájok által, föképen a magok tselédgyek közöt, gyermekeket roszul oktatták, noha azokot meg kereszteltették, a tselédgyeket valo oktatásnak el mulatása, igen veszedelmes volt ollyan idökben, a melyekben nem láttyuk, hogy közönségesen tanyitották volna, a Catechismusra, a meg kereszteltetet gyermekeket.


57 Beszélgetés.
A barbarusok el terjedésekröl, és szokásokrol.

A barbarusok, kik el pusztitták, és el ronták a romai birodalmat, az anyaszent egy ház szokásiban is, nem aláb valo kárt tevének, mivel az évangyélium, örökos bölcseség lévén, a véle ellenkezö fogyatkozásokot, mind egyaránt meg veti, mert se az ostobák, se atsalárdok. se adurva természetüek, nem lehetnek jó keresztények. avadság, és a kegyetlenség, ugy ellenkeznek a valoságos vallásal, valamint atunyaság, nem kel tehát azt tsudálni, ha az anyaszent egy ház, anyi sokat szenvede amidön északrol azok avad nemzetek oly rendeletlenségel el terjedének, és el boritták az egész birodalmat, szent hiéronimus, és más szent atyák, kik akoron éltenek, ezekröl keservesen irnak, hier, in Isai. C.V. in fin. idem. epist. de fun. nepotiani in fin. et ad gerontiam. et ad ageruchiam. az életnek, vagy ajoszágnak meg tartása. egy olyan városban, a mellyet ostromal. vettek meg, vagy hogy feleségit, gyermekit meg menthesse arabságtol, ollyan országban. ahol rablás, és pusztitás volt, mind ezek ollyan eröszakos kisértetek, amelyek el mulatathatták, alelki dolgokot. és tsak abátorságu jó erkölcsök segithették, mind azok közöt az irtoztato öldöklések, és kegyetlen gyözedelmek közöt, szent basilius, és szent thomaturgius gergely leveleiböl láttyuk, mitsoda penitentziát adtanak azoknak, kik holmi vétkekben esének, a midön Cappadociát fel dulák abarbarusok, A midön afrikában ütének avandalusok., possidius irása szerént. szent ágoston, tsak alelkek halálan keserget. mert látta, mondgya ez az auctor. hogy a templomok, papok, és egy házi szolgák nélkül vannak, az Istennek szenteltetet szüzek, és más töb szerzetesek. el széllyedtenek, némelyek el tértenek akinok miat, némellyeket meg öltenek, mások arabságban. tsonka és bénna testel, elmével, és hittel. siránkoznak vala kegyetlen ellenségek kezében, az Isteni énekek meg szüntenek vala atemplomokban. a melyeket még sok hellyeken el is égettek volt, a szent áldozatokot, és a szenttségeket már nem keresték, és akik keresték is, nem volt ollyan. a ki nékik azokot ki szolgáltassa, apüspökök, és a Clericusok, akiket az Isten meg oltalmazot volt az ellenség kezétöl, vagy akik attol meg szabadultanak, mindentöl meg valának fosztatva,, és koldulásra jutottanak, és nem lehete. mindenikét szükségiben meg segitteni. ezekböl által láthattyuk, hogy mik történtenek atöb nagy tartományokban, ugy mint, spanyol országban, galliában, és illyriában, hogy lehete az ollyan zurzavarban. anépet tanyitani, és jó papokot rendelni, hogy lehetet volna apüspököknek nyájokot meg látogatni., gyülést tartani, püspökököt tenni, és arendet meg tartani. szent gergely eszerént végezi el ézékiásrol valo magyarázattyát, hogy senki rosznak azt ne mondgya, ha halgatok, a mi nyomoruságaink meg szaporodtanak, a fegyver környül vett bennünket, minden felöl fenyeget ahalál, némellyek tsonkán jönek viszá mi hozánk, mások rabságban estenek, mások meg ölettek, a midön élni nem lehet. hogy lehetne a szent irásnak titkos értelmiröl beszélleni. az anyaszent egy ház, szentül tselekeszi tehát, ha minden imádságiban az Istentöl. aközönségesen valo békeséget, és tsendeséget kéri, mint szükséges dolgot avallás gyakorolására.

A valo hogy a barbarusok meg térének, amagyarok, keresztényeké levének, agotusok, lombardusok., az áríánuságbol az anyaszent egy házban viszá menének, de igen sokáig meg tarták a barbaruságot, itt abarbaruságon értem azt az elmét, a melyet nem az okoság igazgattya, hanem arosz indulat, és szokás, erröl példát latunk. az ámérikai népekben, akiket mi vad embereknek hivunk, hogy mitsoda ereje vagyon abé vett szokásnak, alig üsmérünk ollyan népet, aki oly kevesé ragaszkodgyék az aszonyokhoz, mint az a nép. se aki keveseb haragu legyen, ök igen türök, igasságosok, háláadok, adakozok, mind azáltal, mostanáig is nehéz belöllök keresztényt tsinálni, hanem az ollyanokbol, kik a francziák, vagy a spanyolok közöt nevekedtenek fel, eszek, és elméjek, pedig vagyon, azokra a dolgokra, a melyekben nevelték öket, de lehetetlen afejekben venni uj dolgot., azt meg nem foghattyák, hogy az Isten mindent teremtett, és egyedül valo. mind ezeket ök tsendesen halgattyák, jóvá hadgyák, de asok beszéd után, semmit nem lehet vélek el hitetni, ha valamelyik meg akar keresztelkedni, rend szerént a haszonért tselekeszi, és mihent meg keresztelkedet, azonal el felejti, minden igeretit, és felekezete köziben menvén, ismét ember hust kezd enni, és az el fogot ellenséget, nagy kinnal meg ölni; vannak még más ostoba barbarusok afrikában, ugy mint a feketék, és a Cáfrák, akiknek eppen eszek nintsen, mind ezekböl elsöben embereket kell tsinálni, azután keresztényeket,

Nem mondom azt, hogy a hunnusok, vagy az akori nemzettségek illyenek lettenek volna, de a bizonyos, hogy semmi irást nem tudtanak, tsak a vadászat után eltenek, a mesterségeket nem üzték, se a földi munkákot, tsak a fosztáshoz szoktanak volt, és a romaiak ugyan irtoztanak töllök,


58. Beszélgetés.
A romaiaknak, abarbarusokal valo esze elegyedésekröl.

A két nemzettség, ugy mint aromaiak, és a barbarusok esze elegyedének, de valamint hogy két szin esze elegyedvén, mindenik el veszti amaga erejét, és a kettöböl, égy harmadik szin leszen, mely a többit el töröli, igy a barbarusok is, meg. tsendesedének, és aromaiakal lakván, tanulni kezdének töllök, de aromaiak tudatlanabaká, és otrombáká lének, ugy annyira. hogy már ahatodik saeculumban nagy változást láthatni nap nyugoton. aszokásokban. némely Conciliumok meg tiltották vala, a püspököknek, a pogányok könyve olvasását, és szent gergely meg feddé a galliában lévö bétsi püspököt didiust azért, hogy a grammaticat tanyitotta, Conc.Carth. IV.C.16. st.gregor.IX.epist.9. ez igy lévén, igen kevesen olvasták ahistoriákot, a poétákot, és apogány auctorokot, foglalván tsak egyedül magokot avallás béli dolgokban, amelyeknek mind az által, az illyen külsö tudományok, nem haszontalanok, azért, hogy meg maradhasson arégi dolgokrol valo tudomány., a mint is hogy, azt nem tudván, némely irásokot. igen könnyen bé vevének, az anyaszent egy házi auctoroknak nevek alat, és atsudákot igen kezdék hinni, azt bizonyosan tudta ki ki, hogy az apostolok, és az ö tanitványi számtalan sok tsudákot tettenek, és hogy minden nap. sok tsudák lettenek, a martyromok temetöjén, azért. nem is kezdék azokot, azután meg visgálni, és a mely könyvekben. legg több és legg nagyob tsudákot. láttanak, azok valának leg kedvesebbek., aphysicárol valo tudatlanság miat, minden féle. égi tsudát, az Isten haragjának tulajdonitották, az ástrologiának hittenek. az üstökös tsilagoktól. és anap béli fogyatkozásoktol igen féltenek. vita. lud. pii.

De amely fogyatkozás volt egy felöl atudomány iránt. azt más felöl bövön helyre vitte. a valoságos buzgoság, és a jó erkölcs, valamely rend tartásrol szollottam ennek a könyvnek a harmadik részében, amind meg tartaték a tizedik saeculumig, soha a keresztények. sött még a fejdelmek, és a kiralyok nagyob szorgalmatoságal végben nem vitték avallás béli szolgálatokot, mint abban az idöben, a melyröl itt szollok, soha sem tartották meg szorosabban. aböjtöt. és az innepeket, v.thomass. discip.p.2.1ib.l.C. 16. p.3. lib.1. C.20. semmi ékeseb nem lehetet, mint a Carolus magnus kapolnája, mert mint hogy ö mindenkor utazot, magával hordoztatta areliquiákot, az oltári eszközököt, és a mi kivántatot. az Isteni szolgálathoz, és ahoz bizonyos számu Clericusok, voltanak, az ö kápolnájában, az Isteni szolgálat, olyan méltoságal ment végben. mint akár mely Cathedralis templomban. és ezt a példát, az utánna lévö fejdelmek is követék. mind ezen idökben, igen tiszta életü püspökököt látunk, kik az imádságban, és ameg téritésben foglalták magokot nagy buzgoságal, példák azok, kik német országban, és északnak leg belsöb részeiben hintették el ahitnek magvát, apüspökökhöz valo nagy tisztelet minden nap, nagyobra nevekedék, mert ha apapi méltoságot, és az ö szent élettyeket félre teszem is, de ök jobban értettek a dolgokhoz, és anépet szeretvén, azért öket mindenek betsülték., sött még abarbarus fejdelmeket is meg tartoztatták gyözedelmekben, és avarosokot, a pusztitástol meg mentették, életek veszedelmével is, igy menté meg romát szent Leo pápa, átilátol. galliában, szent farkas, troját, valának olyan szent püspökök is, kik halalt szenvedének, anyájokért, amidön pedig abarbarusok keresztényeké kezdének lenni, apüspökököt, a tanátsok közi bé vevék., és hü ministerek voltanak, a kik is minden tehettségekel, a szelidségre, és a kegyelmeségre inditták öket, arabokért gyakorta reménkedtenek, és minden modon azon voltanak hogy a halálra valo rabokot meg menthessék, ezért is igyekeznek vala meg tartani a templomoknak adatot szabadságot, a melyet. amartyrok. és más szentek temetöjéhez valo tiszteletért engedték vala meg, valamint galliában, meg engedték, a szent. márton temetöjének, talám ettöll volt az elöt az a szokás. hogy a halálra valokot meg vakitották, olyan állapotban tévén öket, hogy többé ne árthassanak., idöt is adtak nékik a penitentziára. és gyakorta bé zárták öket, a klastromokban is.

A fejdelmek. elött valo tiszteleteket, és hiteleket. apüspökök arra forditották, hogy a népen valo huzást, vonást, és az igasságtalanságokot meg gátollyák, a közönséges jora, a templom kintsét sem kimélették, meg lehet olvasni hogy miket tselekedtenek a pápák. szent gergelytöl fogvást, Carolus magnus idejéig, akik romában igen sokat épitettek, templomokot és ispotályokot, és más egyéb közönséges jóra valo épületeket, meg menyit fizettek a barbarusoknak, hogy olosz országot meg menthessék a pusztitástol, olvasák meg a szent arnoldus életét, és atöb szent püspököknek élettyeket, kik azon idökben, a dolgokban forgottanak, meg láthattyák hogy a kereszténység, nem hogy ártana a világi dolgoknak, de söt még azoknak fundámentuma, mivel semmi ugy egyesé nem tészi az embereket, mint a felebaráti szeretet, és az, egy másal valo békeségben valo létel, avalo hogy a keresztényekhez nem illik ugy az országokot valo hoditás, mivel azok a nagy hoditások, és országok nyerése. nem más, hanem nevezetes, és emlékezetes tolvajságok.

A püspököknek, és az apáturoknak, nagy hitelek, esze elegyedék tsak lassanként, avilági hatalomal, és uraká lettenek, ugyan azon hatalomal valamint avilágiak, mivel ök is tartoztanak hadi embereket fel álitani, az ország szolgálattyára, söt még magok is tartoztanak ahadban el menni vélek. a nemzetek esze lévén elegyedve, a Clericusokot válogatás nélkül kelleték tenni, ugy a barbarusok közül, valamint aromaiak közül, de igen nehéz vala az elsöknek, meg változtatni egészen szokásokot, és attol el szoktatni, hogy fel szenteltetések után hadban ne menyenek, és avadászatot el hadgyák, egy szoval azt meg kell vallani, hogy mihent avilági uraságokot eszekeverék a papi rendel, az anyaszent egy ház rend tartásiban nagy fogyatkozások lettenek.


59 Beszélgetés
A nap keleti keresztényeknek szokásirol.

Illyen nagy uraságok nem voltanak a nap keleti országokban, de más féle okok, sok roszakot okozának, a nagy eretnekségek, ót az elméket, igen fel háboritották volt, és sokakban meg mozditották ahitnek fundámentumát, nestoriusnak egy felöl, eutychiusnak, vagy dioscorusnak. más felöl. sok követöi valának, avetekedésnek vége nem szakadhatot, és a vetekedésböl, gyakorta. veszekedés lett, a Clericusok, és abarátok. leg buzgobbak valának, és amidön ezek el hagyák aklastromokot. és avárosokban mentenek. hogy szollyanak az igasság mellet, ollyankor minden féle eröszakot el követtenek, azt tudgya ki ki, hogy a Calcedoniai gyülésnek ellenségi. mitsoda vér ontásokot tettenek egyiptumban, és syriában.

A CSászárok, az illyen rendeletlenségeket meg akarván orvosolni, világi hatalmokal, nagyob rendeletlenségeket okozának. mert ha tsak azon igyekeztenek volna, hogy az anyaszent egy ház végezésit végben vitessék meg büntetvén az ollyanokot kik ellene támadának, ugy jó lett volna, de nem, hanem még ahitnek dolgaiban árták magokot, és parantsolatokot adának ki, avetekedések meg tsendesitésire, melyek avallásnak ártalmára lének. az után ahizelkedö püspökökel, rendelést kezdének tenni, az anyaszent egy ház rend tartásiban, vagy is inkáb azt el rontani, mivel azután már nem volt más rend, hanem ami nékik tettzet

Noha abirodalom még egy kevesé fent tartotta magát, mind azáltal, már nem azok arégi romaiak, se nem azok agörögök valának, hanem tsak anevek, és anyelvek volt meg, már ezek elegyesek valának minden féle barbarusokal, thráciánusokal, illyrianusokkal, örményekel, persákal, scythusokal, sarmatákal, bulgarokal, avilág historiájában. nem látunk ollyan meg romlot nemzetet mint az utolso idökben lévö görögököt. arégieknek minden gonoszságok bennek fel találtatot, de nem atudománnyok, mind azáltal keresztények valának mindnyájan, és szorgalmatosságal meg tartották külsö képpen avallást mind a mái napig.

Azt el nem kerülheték hogy a törökökkel együt ne élyenek, amiolta ezek el foglalák anap keleti országokot, mert a mahomet nemzettségi fel álitván ahamis vallást, akeresztény vallást meg hagyák, az avallás tsufos vallás lévén, az okosak azt bé nem veszik vala, nem is talált volna, annyi követöket, hogy ha tsak atanitást, nem kezdette volna az ostoba szerecsenek közöt, mahomet szerencsés lévén a hadban, aprédát egy aránt osztotta, akeresztények pedig sokáig nem szokhatának a muszurmányokhoz.

De végtire meg szokának, és két száz esztendö mulva a muszurmány birodalom meg erösödvén, az ö vallások sem tettzék oly tsufosnak, atudatlan keresztények elött, a mahomet vallása már régi lévén, aminden féle fabulákal meg vala rakva, és az álcorán béli pompás bolondságban. az Istennek szent neve mindenüt fel lévén téve, az el altathatta atudatlanokot, amely mindenüt az Istennek egyeségit tanittya, és abálványozást tilttya, emlékezetet is tészen az itéletröl, a pokolrol, és aparaditsomrol, tisztelettel beszél mojsesröl, nagy ditséreteket ád akristusnak,

A valo hogy a muszurmányok, sok keresztényi külsö szokásokot vettek bé, mivel hogy a régi keresztények napjába. hét szer imádkoztanak, ök ött ször imádkoznak, a keresztényeknek negyven napi böjttyök vagyon., ök huszon kilentz napot böjtölnek, estig se nem esznek, se nem isznak. nem is dohányoznak, a keresztények is eszerént tselekesznek vala, azokban az idökben, a keresztények vasárnapot üllik, ök pénteket, mi atemplomokban gyülekezünk az imádságra, az olvasásra, és a predikaciora, ök is imádkoznak az ö csáméjokban. az ö modgyok szerént, ahol az alkoránt olvassák. és prédikálnak, ök alamisnát sokat adnak. és sok ispotályokot épitének. ö köztök is vannak szerzetesek. akik együt élnek igen nagy sanyaruságban, mivel nintsen ollyan külsö sanyaruság, a melyet a jó erkölcs nélkül valo emberek ne gyakorolhassák, a haszonért. és atekintetért, de magokot arra nem adhattyák, hogy magokat el rejtvén, csendeségben, és munkában tölttsék életeket, etsak egy keresztényhez illik.

A mi országokot jároink, noha akereszténységben neveltettek fel, mind az által, gyakorta meg űtköznek azokon a vallás béli külsö szokásokon, és azokon az emberi jó erkölcsökön, a melyeket látnak ahitetlenek közöt. és gyakorta meg tántorodot elmével térnek viszá, el hitetvén magokal, hogy a vallásbéli dolgokban, semmi külömböztetést nem kel tenni, hogy ne tántorodnának meg tehát azok az együgyü keresztények. kik az ö hatalmok alat nöttek, és nevekedtek fel,? és az alat is kel élniek, akik mindenkor nyomorgatásban voltanak, és a kik láttyák, hogy az attyok hitét el hagyván, állapottyokot meg jobbitthattyák, de azt kel tsudálni hogy mindnyájan el nem tértenek, és mi tehet valoságosab bizonyságot, az évangyélium nagy erejéröl, és a mahumet vallásának erötlenségéröl, mint azok a sok számu keresztények. kik még meg maradtanak. ahitetlenek közöt, ezer esztendö alat. A mely keresztények a Constancinápolyi Császárok alat valának. azok is meg valtozhatának. a mahométánusokal, sidokal, saracénusokal, és más egyéb eretnekekel valo czimborálások miat, theoph. p.336. Cedr. p.450. mivel azt jovallák isaurianus leo császárnak, hogy a szent képeket rontassa el, Cedr.p.499. mihály császár fél sidó volt, az iffiu harmadik mihály császár, az ö fajtalan életü társaival. mindenek láttára, tsufságokot üzöt a vallás béli Ceremoniákbol, söt még a szenttséges szent áldozatbol is, egy kevés idö mulva, azt látom, hogy egy más Császár, alexander, a filosophus leonak öttse, nyilvanságosan káromlotta a kereszténységet, és ohajtotta abálványozást, ap.baron. an.912. mind ezekre valo nézve kételkedem abban. hogy ha nem agörögök valánaké kezdöi annak a szabados életnek., mely azután olosz országban szivárkozék. de nem gyanakodom mindnyájokrol. hanem tsak némely különös nagy renden lévökröl. mert mind ezekben az ídökben, avallás nagy méltoságban volt az egész görög birodalomban, ót nagy doktorok. nagy püspökök. és nevezetes barátok valának. söt még martyrok is, kik a szent képeket oltalmazák.


60 Beszélgetés.
A nap nyugoti szokásokrol, és a tizedik saeculumban lévö
rendeletlenségekröl

Nap nyugoton ahit maga erejében meg volt, nem is gondolkodtanak arrol, hogy a vallásban kételkedgyenek. eretnekség sem volt, de atudatlanság, és abarbarismus nevekedet, Carolus magnus azon igen igyekezék, hogy a tudományokot, és az anya szent egy ház rend tartásit helyre álithassa, de az utánna valok ötet nem követvén, az anyaszent egy házban. nagyob rendeletlenségek lettenek, a hitnek magva el vala ültetve. saxoniába, bavariába, es az egész német országba, hogy pediglen azt meg gyarapithassa. azokban a kemeny nemzetekben. kénszeriteték fegyverel meg halgatatni a predikáciot. tehát ót eleinte, sok eröszakal valo meg téritések valanak, nem is gyakorolhatták, asok változások miat, hogy azokban az országokban. ahit gyükeret verhetet volna magának, ugyan ezekben az idökben a saracénusok. nagy rablásokot követtek olosz országban, spanyol országot már annak elötte száz esztendövel birták, a magyarok még akor pogányok lévén, europának egyik részit fel nyargalták, és igy a romai régi szokások egészen el töröltetének.

A. kárr nem lett volna igen nagy, hogy ha tsak amesterségek, és atudományok vesztenek volna el, és ha avallásnak abban része nem lett volna, mert avallásnak, természet szerént nem lehetet meg maradni tanitás, és oktatás nélkül, amely meg tarttya atudományt, és arend tartást, mivel szükséges hogy a szent irást olvassák, tanittsák, és meg magyarázák a népnek, szükséges hogy az apostoli traditiok meg tartassanak, és némelykor meg is tisztittassanak mind azoktol, amelyeket az emberek adhatták volna azokhoz, illendö hatalom nélkül, mind ezek igen nehezen lehetének meg azokban anyomorult idökben, a melyekröl itt szollunk, leg nagyob részének a világiak kozül, olvasni nem tudot, se könyve nem volt., és ha az uraknak valamely könyvei voltanak aládában, azokot nem értették, mert deákul voltanak, és adeak nyelv akor igen ritka volt, az Isteni szolgálat, és az olvasás deák nyelven volt. de azokot ritkán magyarázták. meg.

Az urak, ki ki a magok kastélyokban, és várokban tartvan magokot, azért hogy gyakorta hadakoztanak egy más ellen, nem mehettenek valamely püspöki városban, fö képpen. ha még magával apüspökel hadakoztanak, azért, tsak amagok kápolnájokban jártanak az Isteni szolgálatra, vagy valamely közel lévö klastromban, de abarátoknak akoron nem vala szabadságok, a közönségesen valo predikálásra, a kilentzedik saeculumban. mar apüspökök azon panaszolkodának, hogy az urak, és agazdagok, atemplomokot nem gyakorollyák, noha arra igen intették öket, hogy azt el ne mulassák, leg aláb a nagy innepekben, Conc.ticin.an.855. C.4. Agob. de priv sacerdot. még abban az idöben is, négy nap volt esztendöben, a melyen Communicálni kelletet minden kereszténynek, ugy mint, karátsonban, nagy tsörtörtökön, husvétban, és pünkösdben.

A nemes embereknél, nem vala aközönséges nép jobban oktatva, ki veszem némely városban lévöket, a kiknek jó püspökjök volt, de többire oly ritkán predikálottak., hogy ollyan szabot rendeket látunk, amelyek azt hadgyák a püspököknek, hogy leg aláb a hiszek egy Istent, és a miatyánkot tanittsák aközönséges nyelven, Conc.troslei. C.15. az az, ahitnek leg föveb ágazatit, vagy a mint most mondgyuk. Catechismust, ki hinné azt el, hogy annyira ment volna atudatlanság abban a mély setettségben, hogy ha. még most is nem látnok annak jelit. aleg régieb legendakban? mivel azon idöktöl, az az, akilenczedik saeculumtol fogvást, kezdették többire a martyromoknak., és más szenteknek, meg hamisitot actáit bé hozni, a melyeket, a helytelen valo áitatosságbol találták fel. azért, hogy nagy dolgokot lehesen mondani anépnek, anagy innepekben, ugyan ezen okbol, aleg nevezeteseb szenteknek. vagyon. meg másolva, rend szerént az élettyek, azon idöben faragták ki, az isodorus hamis decretalisait, amelyek igen segitették, arégi rend tartásoknak. változásit.

A papok, és a Cléricusok., nem igen valának. abban az állapotban., hogy tanithassanak, kételenek lévén az akori sok hadakozásban fegyverel oltalmazni az anyaszent. egy ház joszágit, a melyekböl ök éltenek, sokan közüllök, aszegénység miat. magokot illetlen állapotokra adák, vagy pediglen, egyik tartománybol, a másikában kelleték menniek, hogy valamely püspök, vagy ur mellet elödhessenek, hogy lehetet volna nékik tanulniok. vagy mitsoda rendet tarthatának. erkölcsökben.? azért is, tsak valamely Cathedralis Capitulumokban, vagy valamely klastromokban marada meg atanitás, és akeresztényi életnek rend tartása, de söt még önnön magok. a Canonicusok. és abarátok. igen el távoztak vala a szabot rendgyektöl, Conc.aquis gran an.817. Conc. trosl.praefat.3. abarbarusok, a klastromokot fel prédálák, és égeték, a barátok, és a Canonicusok meg öletének, vagy el szélyedének, és a világiak közöt kelleték lakniok.

El lehet itélni, hogy a szegények, mint el valának hagyatatva, aban aközönségesen valo nyomoruságban, hogy segithették volna pedig a Clericusok öket, holot magok is alig élhettek,? és hol találtak volna számokra alamisnát, olyan idöben, a melyben arettenetes éhség miat, az ember hust is meg ették, glaber.l.II. C.9. IV.C.5. mivel abban az idöben. egyik országbol. amásikában semmit nem vihettek, atemplomokban, alig valának szent edények. ugyan azokban az idökben is. tilták meg, hogy ne tarttsanak. üvegböl, szarubol, fábol. vagy rezböl valo kelyheket, hanem tsak fejér ónból. Conc.Calchut. in aug.787. tribur 895. C.18. de Consecr. dist. I. C 45 valo hogy az anyaszent egy hazaknak nagy joszágok vala, de azokra szüntelen vágytanak a fejdelmek, és az urak, akiknek mindenkor fegyver volt kezekben, gyakorta ollyan emberek foglalták el eröszakoson apüspöki jószágokot. akik azokra tellyeségel érdemetlenek valának, sokszor a szomszédságban lévö ur fegyveres kézel tette oda valamely kis fiát, hogy annak neve alat jobban pusztithassa az egy házi joszágot. de söt még roma városának is vala része ezekben arendeletlenségekben, a szomszédságában lévö tyránusok erösebek valának, és a tizedik saeculumban, tsak asok eröszakos választást, és le tévést láttyuk abban az elsö székben amelyben mind addig, és mind azután atanyitás meg maradot a maga tisztaságában.

Gyüléseket, ritkán kezdének tartani, azért hogy abban a közönségesen valo hadakozásban, nehéz volt esze gyülni. de sött még, egyik városbol, amásikában sem volt bátorságos menni, ez igy lévén, ha az anyaszent egy ház szenvedése nagy volt, az orvoslás is nehéz volt, a régi példákot el kezdék felejteni, és arégi szabot rendek, lassanként fogyni kezdének, látván a sok büntetetlen valo bünt, a bünhöz szokának, való hogy minden ember keresztény volt. de az ugy tettzet, mint ha természet szerént lett volna, és mint ha, embernek, és kereszténynek lenni, egy dolog lett volna, a kereszténységet szokásban vévén, mind tsak külsö állapotokra forditották, avétkekben, és ajó erkölcsökben. a keresztények meg nem külömböztetnek vala a sidoktol. hanem tsak a Ceremoniákban, a melyek jobbaká nem teszik az embereket.


61. Beszélgetés.
A vallás meg tartásárol.

Ha akeresztényí vallás, Isten munkája nem lett volna, az ellenséginek, ellent nem álhatot volna. de azt meg mutatta, hogy anyaszent egy házának közepette vagyon. és hogy azt, semmi emberi változás meg nem mozdithattya, de sött még tsudálatosan ki tettzet az évangyéliumnak ereje. ezekben anyomorult idökben, anyi nagy tudatlanság közöt is, mivel a leg aláb valo aszony is üsmérte, és imádta az egy Istent, mindeneknek teremptöjét, az atyát, afiat, és a szent lelket, és az Istennek ugyan azon egy fiát, a jesus kristust, az emberek meg váltoját. hitte minden ember az utolso itéletet, és a más életet.

A vallás béli tudományoknak leg föveb részeit, jól lehet mindenek tudták, de igen roszul követték, és noha senki azokban hibát nem talált is, de igen kevesen valának. olyanok, kik életeket, azokhoz szabták volna, mind azon által. a keresztényi tudomány, nagy hasznot mivele, még arosz keresztényekben is, a sok roszat meg gátolá abarbarus nemzetekben, a kegyetlenséget meg tsendesité, és öket irgalmasabbaká tévé, ha szinte avétket el nem kerülték is, de leg aláb azt meg bánták, egy szoval akeresztényí vallás, oly bizonyos emberséget, szemérmeteséget. és tisztességet hintet el avilágon, a melyet másut, fel nem találhatni.

A tudománynak, és a szokásoknak, tráditioja, még meg tartaték ezekben az idökben, amelyekben az anya szent egy ház fogyatkozásban láttzik lenni, azon idökben nagy doktorok, és szentek valának. minden féle rendekböl, egész nap nyugoton. szent romuáldus akoron szerzé a Camaldulensis barátokot, és sok szent tanitványokot hagya maga után. ugyan azon tálybán. nagy szent püspökö.köt látunk. ugy mint angliában. szent dunstánust, szent událricust német országban, a tsehek apostolát, szent adalbertust, aki martyrságot szenvedet, russiaban láttyuk szent bonifacius martyrt, szent brunot prussiában, szent gerardus püspök, velenczei nemes ember lévén, magyar országban martyrságot szenvedet, és sokan meg mások, kik tanyitásokal, és tsuda tételekel. meg tarttyák vala. a szent tudományt, és az anyaszent egy háznak. rend tartásit, ugyan azon saeculumban, a világiak közöt is látunk egy nehány szenteket, ugy mint szent István magyar királyt, szent imrét, az ö fiát, szent henricus Császárt, robertus királyt, ugyan ezis csinálta azt az Isteni hymnust. veni sancte spiritus, et emitte Coelitus.

A szentek, fö képpen az ollyanok, kik az ujonnan meg tért nemzetekböl valának, ugy mint szent henricus, és szent István, meg mutattyák hogy mitsoda. hajlandoságal. valának. ajó erkölcsre, az olyan nemzetek, akiket barbarusoknak neveznek vala aromaiak, azok hajlottak az egyeneségre, tiszta életre, meg vetvén agyönyörüségeket, és a testi alkalmatoságokot, az igasságot, szállás adást, és az adakozást szerették, amidön pediglen ezek az igaz és bátor emberek. az évangyéliumot meg kostolák, a hoz szivekböl kaptsolák magokot, ravaszságal nem keresték annak magyarázattyát, se azon meg nem ütköztenek., a mi nehéznek látzot lenni nékik, valo hogy az ö magok viselések nem volt mindenkor oly álhatatos, se olyan egyenlö, mint a régi görögöké, és romaiaké, de meg, nem valának ollyan két szinüek, és kép mutatok, mint agörögök.

Az illyen szent emberek, szorgalmatosságok által, aközönségesen valo bátorságot kezdék fel álitaní, meg esketvén az uri rendeket az Isten frigyére. /eszerént nevezték ahadakozástol valo szünést,/ mivel minden héten meg kelletet szünni ahadakozásnak, szeredán estvétöl fogvást, hetfün reggelig. glab.libr. IV. C.5. libr.V.C.1.an.1041. de a Clericusoknak, butsujároknak. és szántó, vetö embereknek. bátorságban kelletet minden koron lenni, ezt a frigyet egy nehány Conciliumban álitották fel, ex Communicatio alat, Cap.l. extra. de trev et pa. ugyan tsak abban az idöben is kezdék fenyegetni excommunicatioval az ollyanokot, kik az egy háziakot meg talállyák ütni, az elsö saeculumokban erröl nem is gondolkodtanak. mivel ahozájok valo tisztelet öket attol meg örizte, de azokban az idökben, asok eröszak tétel közöt voltanak,


62. Beszélgetés.
Az Anya szent egy ház rend tartásinak helyre állittásárol.

A Normánusok. sok templomokot, rontának. és prédálának el, és atöbbit el hagyák pusztulni, mert minden ember, abban agondolatban volt, hogy az ezeredik esztendöben a vilagnak vége lészen, de amidön láták hogy az ezeredik esztendö eltölt, de avilág még is tart, mindenüt templomokot kezdének épiteni, nagy fundátiokot tettenek, szorgalmatosságal keresének mindenüt reliquiákot, és azokot drága kövekel fel ékesitték, valamint azokot láttyuk a régi templomokban, egy szers mind azon is valának, hogy a tisztelettel valo isteni szolgálatokot. és az énekeket, helyre álithassák, a tizen egyedik saeculumban találá fel etruriában, egy aretiumi barát, a kotákot, a melyek a mostani musikának fundamentumi, a fellyeb emlitet szent fejedelmek azon igyekeztenek, hogy az Isteni szolgálatnak, tisztelettel valo végben menetelét, helyre hozhassák.

Nem látok ollyan saeculumot, a melyben a hoszu éneklések oly igen szokásban lettek volna mint ebben, azt láttyuk a Carthusiánusok, és más azon idö béli szerzetesek szokásibol, a Clunicumi barátok kezdék leg inkáb gyakorlani ahalotakért valo officiumot, és aboldogságos szüz kis officiuma tsak hamar kezdödék azután, baron.martyrol.2.nov. sokan valának olyanok kik áitatoságbol az egész soltáros könyvet minden nap el mondották, petr.dam. libr.VI. ep.32. az officiumokot meg szaporitván, a miséket, és az óltárokot is meg szaporitták, a házaknál lévö kápolnaknak száma nem vala, mindenik urnak kápolnájának kelletet lenni a maga Castélyában, azért hogy az Isteni szolgálatra el mehessen. amidön másuvá nem mehetet ahadakozás miat, az áitatoság közi egy kis kevélység is elegyedék, mert azt tiszteletesnek találák. hogy az udvarokban Capellanusok legyenek, és a közönségesen valo templomokban nem kezdenek járni, azért hogy ótt elegyesen ne legyenek a közönséges népel, mind azon által, lehetetlen volt hogy anyi sok féle helyeken. az Isteni szolgálat, olyan méltoságal és tisztelettel ment volna végben, valamint azt apüspök vitte végben aclericusival. az elöbbeni saeculumokba lévö szokás szerént, másként is sok Ceremoniáknak. az okait el felejtették volt, noha tráditiobol azokot követték, és sok régi szokásokot el vesztettek, ugyan is azt láttyuk, hogy azon idöktöl fogvást, nem vigyáznak arra, ugy mint az elött, hogy a templomokot tsendes helyre épittsék, és távul aházaktol, atemplomokban már kapun állokot nem látunk, se más aláb valo Cléricusokot, kik atisztaságra, arend tartásra, és a tsendeségre vigyáztanak az elöt, az illyen hivatalakot már mostanában a világiakra bizták, ugy anyira hogy az egy házi gyülekezetekben rendeletlenségek mennek végben. az urak, amagistratusok, és azután, atöb nevezetes renden lévök a chorusban a Clericusokal esze elegyednek, és meg bontván egy szer ajó szokást, az egész nép, söt még az aszszonyok is a sanctuáriumig közelgetének, De a tizen egyedik saeculumban, még nagyob viszá éléseket kelleték meg orvosolni, ugy mint a Simoniát, és a mértékletlenséget, glab.lib II. C.6. v. petr.dam.opus.VI. XVII. XVIII. atudatlanság, és a szegénység, a Cléricusokot magok hasznok keresöké tevék, tsak eppen az életröl gondolkodtanak, az egy házi joszágokot közönségesen el adgyák vala, söt még apüspökségeket is, nagyob része a Clericusoknak, ágyasokot tartottanak, sokan még közüllök fel támadának atörvény ellen, mely a papoknak tilttya aházaságot, az illyen otromba, és tudatlan Cléricusok. a magok rendeket ugy tartották, mint valamely mesterséget, és ki ki magánoson. élvén, se atanulásban. se az imádságban nem foglalák magokot, hanem amajorkodtatásban, erre valo nézve, a papok házaságok ellen valo törvényt. kegyetlen törvénynek tartak lenni, ez is okozá a 7 dik gergely pápa ellen valo indulattyokot., ezek ellen eleget ira, 9 dik leo pápa akarattyábol, szent damianus péter, opusc. XXIV. et XXVII. azon idökben lévö pápák Cannonicusokot rendelének, kik példát adának a Clericusoknak, az együt valo életre. és hogy a szabot rendeket. meg tarttsák. ugyan ezek közül is választtyák vala apüspökököt.


63. Beszélgetés
A penitentzia tartásban valo változtatásról.

Azon igen igyekeztenek. hogy a világiak közöt a penitentzia tartást helyére álithassák, helyesnek is itélék, hogy a régi szabot rend szerént legyen, de akik leg nagyob bünösök valanak, azoknak fegyver vala kezekben, és engedetlenek valának, voltanak pedig sokan ollyanok, kik reá állottanak apenitentzia tartásra, de bizonyos szabot rend szerént valora, a mely nem volt oly kemény, petr.dam.opusc.VII sokan a penitentzia tartás után. jobbak nem valának, ezért is tsak a vétekben valo esést, és a szines penítentzia tartást láthatta az ember, valo mindenik véteknek különös penitentziája volt, de igy, a mely ember harmintzor eset volna gyilkoságban, és annyiszor házaság törésben, egy nehany saeculumokig kelletet volna annak penitentziát tartani, ezért is adák idövel azokot az egy nehány esztendökre valo indulgentiákot, a mellyeket látunk némely bullákban.

Mint hogy az Isten lehetetlent nem kiván mi töllünk, azok, akiknek holtig valo., penitentziát, vagy még azontul is kelleték tartani, egyebet nem tselekedhetének. hanem hogy abban tölttsék életeket, és bizonyosab voltáért, valamely klastromban zárkozának, de némely kor a penitentziát meg változtatták, és az elsö helyet, más félét adtanak, valamint szent damiánus péter mondgya, hogy ezt követték az ö idejében is, vita.st.st.rod. et domin. C.8.10. abban az idöben valának ollyan szentek, akik mások helyet penitentziát tartottanak,

Leg nevezeteseb szent vala abban azidöben dominicus loricatus, vagy pánczélos, igy neveztetvén, mert atestén pánczél inget viselt, és azt tsak akor vetette le. amidön magát disciplinázta, magát pedig ollyan keményen disciplinázta, annyi sokat böjtölt, anyi sok térdet hajtot, magát annyira sanyargatta, hogy ugyan az ember el rémül amikor olvassa hogy mit mond felölle szent damianus péter, a mi gyenge szoktatásunk, és természetünk, nehezen alkudhatnék meg, az illyen szoros, és kemény buzgoságal, mind azonáltal. sok peldát látunk ilyeneket. az akori szentekben, de azt el kel hinni, hogy az Isten, azért sugarolta nékik az illyen magok viseléseket, mert akoron ugy volt szükséges, ollyan el fordult nemzetekel volt dolgok, akiket külsö állapotokal kelleték meg tartoztatni, az okoskodás, és az intés semmit nem használt olyan durva és ostoba embereknél, kik avér ontáshoz, és apusztitáshoz szoktak vala, semminek is tartották volna, tsak a közép szerü sanyargatást, mivel ök hozá szoktak volt, a sok sanyarusághoz, és a nehéz fegyver viseléshez.

De a midön, anagy hidegekben mezit láb látták járni egy ollyan szentet mint szent bonifacius, a szent romuáldus tanitványát, meg más egy ollyan szentet mint dominícus loricatus, a kin le tsorgot a vér, a disciplinázása miat, abbol észre vették, hogy azok a szentek az Istent szerették, és avétket utálták, az elmével valo imádságot nem tudván mire valo, imádságnak azt tartották, amidön a soltárokot halották mondani, egy szoval, abban nem kételkedhettek, hogy az ilyenek ne szerették volna. felebaráttyokot, mivel másokért penitentziát tartottanak. az illyen külsö sanyargatásokon meg ütközvén, engedelmesebbeké lettenek, és halgatni kezdvén az ilyen papokot, és barátokot,. kiknek életeket tsudálák, sokan meg térének, azt pedig nem kel gondolni, hogy a disciplina, avas lántz, es más egyéb test sanyargatására valo eszközök, uj találmányok lettek volna, theodoretus, az ö religiosa historiájaban. az illyenekröl sok példát ád elönkben. tsak egyedül stylitus szent simon, a rettenetes sanyargatásra. elegendö példát ád, szent Colombánus régulája, a ki is ahatodik saeculumnak a vége felé élt, a barátok vétkeit, bizonyos számu disciplinázásal hagya meg büntetni, idövel ezt sok szentek követék.

A büntetésre valo tselekedetek közöt, a melyeket a régi penitentziák helyet adgyák vala, leg gyakortáb a nevezetes hellyekre valo butsu jarást hagyák, ugy mint jerusálemben. romában, Compostellában. a kilentzedik saeculumban már igen panaszolkodának azon, hogy sokan elnek viszá az ilyen butsu járásal, arosz életű papok, és Clericusok., az által tisztáknak tarták lenni magokot, a fö renden lévök, huzni, vonni kezdék a szegenységet. ollyan szin alat, hogy mesze földre kel nékik butsura menni, és a szegényeknek okot adot. a koldulásra, és akoborlásra, valának a többi közöt ollyanok, kik egyik tartománybol a másikában. koboroltanak mezitelen. és vas lántz anyakokon, a kiktöl mindenek irtoztanak. valo hogy a gyilkoságért, és más egyéb utálatos vetkekért. penitentziául adták nékik. illyen formán tölteni életeket. a butsu járások. soha nem valanak olyan nagy nevezetben. mint a tizen egyedik saeculumtol fogvást, a közönségesen valo hadakozások meg tsendesedvén, a butsu járokot ugy tekinték, mint meg szenteltetet személyeket, és minden ember el megyen vala butsura, a szent helyekre, még a fejdelmek, és akirályokis, a püspökök könyen el hagyák vala nyájokot. a butsu járásért, a jerusálémi butsu járást, 1033. esztendöben kezdék igen gyakorlani.


64. Beszélgetés
A keresztesekröl, és az indulgenciákrol.

Innet eredének, akeresztesek, mivel a keresztesek, nem egyebek valának., hanem fegyveres szarándokok, abban az idöben, szükségesek is valának, mivel nem vala olyan keresztény fejdelem. a ki magánosan ellene álhatot volna amahométánusoknak, a kik is ellenségi valának mind azoknak, kik az ö vallásokot bé nem akarják venni, ezek szabadosan pusztittyak vala olosz országot, két száz esztendötöl fogvást, siciliát birták, és spanyol országot, tsak nem egészen. a keresztesek erejével hajtatának ki, ezen részéböl europának, és igen meg gyengülenek egyiptumban, és syriaban. de fogyatkozás lett az anyaszent egy ház szokásiban, és azok ahadakozások, ámbár buzgoságbol. és áitatoságbol valának is, de az én itéletem szerént. azok valának leg föveb okai, hogy azután oly szoros penitentziát nem tartának, mert abban az idöben kezdék, a plenaria indulgentiat. az az, hogy el engedék mind azokot a büntetéseket, a melyekre kötelezték abünöst. a szabot rend szerént valo penítentziák., azt pediglen mind azoknak., akik el mentenek, az Isten szolgálattyára., eszerént nevezték azt ahadakozást, villehard.lib.1. és az illyen rend kivül valo botsánat., viszen vala oda anyi népet, igen kedves dolog vala egy ollyan nemességnek. aki tsak a vadászásban, és ahadakozásban töltötte életét, a nehéz penitentziák helyet, hadi szarándokságra el menni, mivel azok apenitentziák, böjtölésekböl, imádságokbol, álottanak, de föképpen régente, még lora sem volt szabad ülni, se fegyvert viselni, kedvesé lön abban az idöben apenitentzia tartás, mivel hogy let volna nehéz az uti fáradság ollyan embereknek. akik hozá szoktak a hadakozáshoz, de söt még a sok külömb külömb féle tartományok. amelyeken által mentenek., nékik mulattság volt. nem volt tehát nékik semmi nehezeb. hanem hogy el hagyták hazájokot, házakot. és tselédeket.

Mind azon által, oly hoszas, és oly nagy társaságban valo út. nem igen jó orvoság vala, a bünösök, magok meg jóbbitásokra, a töredelmeség sem alkhaték meg. az utozo szorgalmatoságal, hogy pedig az út unadalmasnak ne tessék, szokás. az idöt, sok féle tréfás beszédekel tölteni. azon is gondolkodik ki ki, hogy mivel éllyen, és mitsoda szállása legyen, és a szállásokon, sok féle dolgok történnek, atorkoság, és atopzodás, sokszor meg történik az uton. nem lehet mértékletes és egy aránsu életet élni, azt is hozá teszem, hogy menyi féle szokásu nép közöt kelletet el menni, a még a szent földet érték, a sok veszekedések, és izetlenségek. minden nap meg történhettenek, anyi sok féle nemzet közöt, ugyan láttyuk is azt ahistoriákbol, hogy a keresztes had, hamisab volt amás féle hadnál, joinville. pag.32. és hogy minden féle vétek volt közöttök, egy szoval azok a butsujárások, ha valamely vetkeknek meg büntetésére valának, a keresztesek, nem anyira amagokét bünteték meg, mint a hitetlenekét, és schismaticusokét, akikre Isten. ostorul botsátotta volt.

Sok számu püspökök, papok. és barátok a keresztet fel vevék, némelyek, valoságos buzgoságbol, sokan pedig a szabad életre valo nézve, mivel azt tartották, hogy szabad fegyvert viselni, ahitetlenek ellen, el lehet itélni, hogy mitsoda fogyatkozást nem okoza arendben az illyen szabadság, apápák, magok kételenek valának el szenvedni egy részint, az illyen sok roszat, látatlanná kelleték tenni a különös rendeletlenségeket, hogy a fel tett dolognak. anagya véghez mehessen, sokat kelleték el türni a fö tiszteknek. mind addig valamég a vallás dolgában munkálkodtanak, noha azt meg bestelenitették, rosz élettyekel, idövel az indulgentiát ollyan keresztesekre is terjeszték, kik az eretnekek ellen hadakozának.

Nem tettzék igasságosnak lenni, hogy meg foszák ettöl akegyelemtöl az aszszonyokot, és az ollyanokot kik fegyvert nem viselhetének, azért azoknak is indulgentiát adtanak, a midön ök is adtanak ahadakozásra, azoknak, kik atemplomokra, vagy az ispotályok fundatioira adtanak, egész, vagy meg határozot indulgentiájok volt, a kik a szegényeknek adtanak, azoknak is indulgentiájok volt, ez igy lévén, az elég tételek. tsak nem szabad itéletre hagyatának, a penitentziális szabot rendeket senki sem követvén, tsak hamar elfelejték., és agyonás nehezebbé lön a penitentziánál.


65 Beszélgetés
A Doctorok sokaságárol.

A tizen harmadik saeculumban kezde el fogyni arégi rend tartás, és addig atudatlanságnak setéttségében, meg marada a tráditio által, annak pedig nem árta egyedül annyit atudatlanság, mint az új tanitások., mert abban az idöben kezdének el távozni a tiszta tanyitástol, és az okoskodásra adák magokot, aristotélest fel kapák. és nagyra kezdék betsüleni a dialectikának, és a metaphysikának mélyen valo vetekedésit, arégi könyvek ritkák lévén, és a nyelv változása miat azokot nem értvén, azon idöbéli auctorokot kezdék olvasni. grátiánust inkáb olvasák. mint sem az atyákot, az irásba inkáb keresék a figurális értelmet, mint sem a betü szerént valót.

A tizen kettödik saeculumtol fogvást,. többire apüspökök magokot. a prédikacioban, és az oktatásban. nem igen foglalák, a világi dolgokal magokot meg terhelék, a világiak, de fö képen a fejdelmek. tudatlanok lévén, nem lehetnek vala tanátsok nélkül, a püspökökböl, vagy az apáturokbol tesznek vala Canceláriusokot, és más ministereket, és ezek itélték az egész dolgokot, noha ezeken kivül is elég dolgot ada nekik az ö világi uraságok, és nagy joszágok, gyakorta kelleték hadakozni, várakot erösitteni, és hadat gyüjteni, de minden idöben, nagy udvart, és sok tselédet kelleték tartani, mind ennyi sok foglalatosságok közöt, a lelki dolog, a melynek elsönek kelletet volna lenni, gyakorta hátra marada, és igy, a tanitások a predikaciok, és a szentségeknek ki szolgáltatások, a doktorokra szálla, akik az universitásokban tanulának.

Az universitásokot, ugy tettzik, hogy az Isten azért álittá fel, hogy az utolso idökben, meg tartassanak atudományoknak, és arend tartásoknak tradicioi, idövel, a koldulo szerzetesek is bé vétetének az universitásokban. és nagy segittségére lettenek az anyaszent egy háznak, azokban a tudatlan idökben, de azok a szerzetesek. akár mely szentek, és buzgok valának is, de nem voltanak olyan pásztorok, akiknek magános nyajok lett volna. inkáb mondhatni hogy ollyan missionariusok valának, kik a superiorjok parantsolattyábol, egy tartománybol, a másikában mennek vala., az eretnekek, és a bünösök meg téritésekre, a munkájok hasznos volt., de nem volt állandó, azért hogy sokáig egy helyben nem maradhattak, és meg nem gyarapithatták a meg térököt a jó útban, és igy a haszon nem lehete oly közönséges, mint mikor, mindenik püspök, és pásztor, tsak a maga népének meg szentelésében foglallyák vala magokot.

Egy szoval, arend szerént valo hierarchiának hatalma, nem vala oly igen a tudományhoz, és a szenttséghez ragasztva, mint az elsö idökben. a secularis. vagy a regularis doktoroknak nem vala más hatalmok, hanem a melyet ád vala nékik a személyek szerént valo érdemek, a tanitványoknak szabad volt. olyan professort választani a mitsodás tettzet, és innét jöttenek bé a sok féle kérdesek, vetekedések, és opiniok, thomass.discipl.4. lib 1. C.69. n.21. szabadá lön avilágiaknak is, ollyan predikatort követni, a melyik nékik tettzet, és Confessariust választani magoknak, a pásztorokjon kivül, és igy annyi sok számu papok közöt, arosz keresztények, találának ollyanokot., a kik tsak könnyen absolválták, és az ollyanok, meg térés nélkül is gyakorollyák vala a szenttségeket.

Sokan magok a doktorok is, sok dolgokot el hagyának,. azért, mert a régi szokásokot nem tudták. és a mely szokásokot, egy, vagy kétt saeculumtol fogvást vették volt bé, azokot tarták régieknek lenni, példának okáért, tsudálatos dolog hogy szent thamás idejében arrol nem emlékeztenek. hogy mi formában követték a böjtöt, az elött valo saeculumban, mivel szent bernárd azt mondgya, hogy az ö idejében, minden király, fejdelem. pap, nemes ember, gazdag, és szegény, nagy böjtben, estig böjtöltenek, serm. in Cap.jejun. mind azon által. szent thamás, nem tsak azt mondgya. hogy az ö idejében továb nem böjtöltek, hanem tsak nonáig, de még azt tarttya, hogy nem kell a keresztényeknek, más formában böjtölni, és hogy az estig valo böjt, az ó törvényhez illet, st thom. 2. 2q. 147. art.7. ad.1. ugyan az Illyen tudatlanság tselekedte., hogy új dolgoknak tarták, arégi el felejtet dolgokot, azt el hitetvén magokal. hogy a mostani rend tartás, bizonyosab a régiekénél, a kikfelöl azt tartották, hogy az ö szokások külömbözö volt a miéinktöl. azt meg nem visgálták, hogy ha az a külömbözés a kereszténységet illetteé, vagy tsak a külsö állapotokot, ugy mint aruházatot, és a nyelvet, és mint hogy, minden nap, ujab kérdéseket támasztának fel, és ujab okoskodásokot találának, végtire olyan Casuisták valának, akik tanitásokot inkáb az emberi okoskodásra fundálták, mint sem az irásra, és atraditiora, mint ha akristus, nem tanyitot volna minket minden igasságra, és jó szokásokra, ugy valamint ahitre, vagy mint ha. arégi philosophusokra szorultunk volna,


66 Beszélgetés
Hogy a jó tanitás minden koron meg volt. és minden idökben
voltanak jó példák.

Nem akarom, külön külön meg visgálni azokot a rendeletlenségeket, a melyek követték. a rend tartástol valo el távozást, azokot ki ki tudgya, nem is az. a szándékom. hogy arosz keresztények szokásit irjam le, hanem tsak azokot a szokásokot, a melyek a keresztényeket meg külömböztetik atöbb. emberektöl, az Isten pediglen. soha ugy el nem hagyta az anyaszent egy házát, hogy azok a szokások abban meg ne maradtanak volna, az anyaszent egy házat, akár kik igazgatták az el mult saeculumokban, akár magok apüspökök, akár atöllök rendeltetet papok, vagy a kiket a pápák küldének, vagy akár avilági papok, vagy a barátok, arend szerént valo pásztorok, vagy az idegen missionáriusok, de minden koron avallás és a tanitás egyenlö volt, a hit amaga tisztaságaban meg maradot, mindenkor azt tanitották, hogy az Isten törvényit meg kel tartani, azt ugy is kel magyarázni, valamint atraditio, és a régi szent atyák magyarázták, és hogy például kel vennünk azokot a szenteket, akiket az anyaszent egy ház. közönségesen tiszteli.

Minden koron valának illyen élö példák, mindenik saeculumnak, valának apostoli, akik a hitetleneknek prédikállák ahitet, mindenik saeculumban valának martyrok, a szüzek, és avaloságos penitentzia tartok sokan valának. minden koron, mivel a valoságos penítentzia tartásnak. kivánsága. hozá bé atizen egyedik saeculumtol fogvást a sok uj szerzetü barátokot, szent bernárd mondása szerént, serm. de st andr. vita. st malach. az Isten helyel helyel, rend kivül embereket tamaszt vala fel, akik mind a szent tudományt meg tartatták, mind az áitatoságot fel gerjesztették, ki lehet hasonlo szent bernárdhoz, nem találtatéké fel ö benne. a proféták buzgosága, az anyaszent egy ház. béli doktoroknak tudománya, és böltsesége, aki magát ugy sanyargatta, mint arégi remeték, az ö tsuda tételeit az apostolokéhoz lehet hasonlitani, sokal tartoznak. harmadik Innocentiusnak, és a több akori nagy tudos pápáknak, szent thamásnak, és másoknak, kik theologiát rendben vették. szent ferentz, külsö képen is példát ada, az evangyéliumi betü szerént valo követésben, az ö alázatossága, és maga sanyargatása, mélto lett volna, az apostolok idéjében is, és igy saeculumokrol saeculumokra, nemzettségekröl. nemzettségekre. az Isten meg tartotta az ö anyaszent egy házában, a tanitásnak, nem tsak a trádicioját, de söt még a jó erkölcsök követésének is.

Igaz tehát a, hogy a kristus ma is az, aki tegnap volt, és ugyan azon lészen örökkön örökké, hejában igyekeznek arosz keresztények. már régtöl fogvást azon, hogy el nyomják azt a tiszteletet., a melyel mindenkor voltanak a régiséghez, és a szentek példajihoz, álitván azt, hogy a kereszténység elsö saeculumiban, az emberek más természetüek valának, erösebbek lévén, a böjtölést, és a sanyargatást inkáb szenvedhették, az elme hajlandob volt a tanulásra, és a jó erkölcsök könyebbek voltanak, ha nékik azt mondgyuk, hogy szent péter. és szent pál a szegénységben. és a dologban töltötték élettyeket, azt felelik reája, hogy azok apostolok voltanak, de szent antal, és szent marton, kemény penitentziát tartottanak, erre azt mondgyák, hogy azok szentek voltanak,v. st chrys. Compunct. szent agoston mindenkor azon volt. hogy a Cléricusi mindenkor egy társaságban élyenek, magais szegény modra élt, noha püspök volt,

Ugy tétettyük. mint ha tisztelnök arégi hagyásokot, noha azokot valoságal meg vettyük. ugy tekénttyük, mint tsudálatos idöbéli dolgokot, kettségben esnek, azoknak követésin, azokot nem is akarják meg tanulni, mert ha tudnák, a szemünkre hánnák azok rendeletlenséginket, mi azt lehetetlennek tarttyuk., a mit erötlenségünk miat nem követhetünk,

Azt mondgyák sokan, hogy az anyaszent egy ház iffiuságában, erejében volt, nemesi nagy jó erkölcsökel birt, de mostanában már hanyotlik, és öregségiben vagyon, olyan volt mint a tavasz, és anyár, már most mint atél, de mire valok ezek a metaphorak,? azt gondollyáké, hogy az anyaszent egy háznak tartása, hasonlit az esztendö forgásához. vagy az emberi élethez,? ki merné azt mondani, hogy nem volt tekélleteségben kezdetekor, hanem idövel lett tekélletessé, és hogy ugy fogy el, valamint aromlando teremtet állatok, vagy valamint az emberi munka.? de még is miben mondhattyák hogy lett változás, az evangyélium ki hirdetésétöl fogvást, az emberi természetbenné,? az egész historiákban ellenkezöt látunk, az Isten törvénnyébenné,? az ö kegyelmébenné? az ö hatalma, és jósága minden kor egy aránsu, és a kristus nem mondotta azt nékünk, hogy az ö anyaszent egy házát, az idö szerént külömb külömb féle. valo rendel kellesék igazgatni. azt tudgyuk, hogy nyilvánságosan meg volt jövendölve. az ó törvénynek változása, és a Ceremoniáknak el törlése, de az évangyéliumot prédikállani kell mind az egész világon, s'mind világ végiig. nem tsak atitkokra kel tanitani, hanem a kristus parantsolatira is. ne gondollyuk azt, hogy hejában legyen az ö világ végezetiig velünk valo létele, ne hizelkedgyünk hát magunknak. hejában valo menttségel, és ha mi fogyatkozás vagyon rend tartásinkban, tsak a mi tudatlanságinknak, és gyengeséginknek tulajdonittsuk., ahetedik szent gergely pápa azt mondgya, hogy ollyan veszedelmes az erkölcsöt, és a tudományt illetö dolog ellen támadni. valamint ahit ellen. mert mindenikét, a traditio uttyán vettük. apolog. decretor.


67 Beszélgetés
Hogy mi formában, és mitsoda viszá élést szenvednek el.

A valo hogy az anyaszent egy ház némelykor a meg gyükeredzet viszá élést el szenvedi, mind addig. valamég alkalmatossága lehet hogy azt ki irttsa, söt még némelykor. a kemény szivért, meg is enyhitette a régi rend tartást, a négy szer esztendöben valo Communionak. rend tartása. még fent vala a negyedik saeculumba, blesiai péter. azt mondgya. hogy az ö idejében, az az, atizen kettödik saeculumban., leg többire, tsak egy szer Communikáltanak a keresztények. petr. bles. serm.16. az anyaszent egy ház, ehez a szokáshoz alkalmaztatván magát. erröl rendet szaba, a láteránumi gyülésben. Can.omn. utriusque. 1215.eszt. a meg vala tiltva, hogy a nagy misék alat, kis miséket mondgyanak, azért hogy el távoztassák arendeletlenséget. mind azon által a szokás erött vett a tilalman, Conc.raven.IV. 1317.eszt. rub 12. szent thamás idejében. ugy mint, ennek elötte négy száz esztendövel, a böjt nonáig tartot, és tsak egy szer ettenek, az az, dél után három orakor, idövel délre hátra vonák, és a Collatiot is meg engedék, st thom.2.2.q. 147. a.7. azt is ide számlálom, hogy a papok akarattyára hagyá apenitentzia adásokot, ha pedig ollyan gyakorta ada indulgentiákot, és ha meg könyebité holmi baráti rend tartásokot, azért. tselekedte, mert azt tartották, hogy az ollyan barátok, kik nem anyira tekélletesek, mint a szabot rend kivánná, mind azon által, tsak tekélletessebbek a szerszetben. mint sem ha világiak maradtanak volna, és hogy a nagy böjtöt. meg kel inkáb könyebitteni, mint sem azt meg engedni. hogy el hagyák, de az illyen kedvezö engedelmekre valo nézve, ne gondollyuk azt, hogy mostanában ameny országnak uttya könnyeb. és hogy mi boldogabbak volnánk a régieknél, se azt, hogy az utolso idökben lévö püspokök, és pápák, okosabaknak tartották volna magokot., az elöttök valojoknál.

Tsak az ollyan Constitutiokot, vagy Cannokot olvasuk meg, a melyekben holmi engedelmeket. találunk, és meg láttyuk, hogy mitsoda nehezen állot az olyanokra az anyaszent egy ház, vannak meg olyan engedelmek, a melyeket tsak a szokás állitotta fel, mind azon által, az anyaszent egy ház, sok ollyan szokásokot tartot meg, a melyek, még eszünkbe juttattyák arégieket, a mint is, anonák, vagy vetsernyék, amelyeket énekelünk böjti napokon az étel elött, és az ordinatioknak formuláji. még meg mutattyák, hogy a régi rend tartásokot meg akarják tartani.

Vannak olyan viszá valo élések, a melyekben mindenkor ellent tartot az anyaszent egy ház, ugy mint a szent márton, és a királyok napján valo vendégségeket, és a fársángi tobzodásokot, az apostolok, és az ö tanitványi, gondolhattáké, hogy még valaha, a böjthöz, és a husvéthoz valo készület, ollyan rendeletlen szokásá változzék.

A szentek, és a valoságos keresztények, mindenkor ellene valának, az illyen viszá valo éléseknek, azt ki ki tudgya, hogy szent károly mitsoda buzgoságal álla ellene az illyeneknek, atridentinumi gyülés, nem suhajt semmi után ugy, mint az illyeneknek, el törléseket, és a szerzetesek közöt valo annyi sok reforma, a melyeket látunk, nem más végre valo, hanem hogy az elsö rendtartást hozhassák helyre, szent therésia, neheztelt az olyanért. amidön, valamely helyes szin alat, el akarták forditani, az ollyannak buzgoságát., aki a régi szenteket akará követni, mondván, hogy azzal, sok lelket vesztenek el, és hogy az ö idejében, lévö keresztények, alkalmatosak valának az elsö anyaszent egy ház. béli jó erköltsök követésire. vit. de st ther. C.27. in fin.


68. Beszélgetés
Hogy mi haszonra légyen ez az irás.

Az illyen nagy bizonyos dolgokrol irván, jónak, és szükségesnek gondoltam lenni, hogy mindenek eleiben terjeszem mitsodások valának, és hogy mitsodásoknak kell lenni, a keresztények szokásinak, semmit itt olyat nem mondottam, a melyet az olvasot emberek nem tudnának, és azt ollyan könyvekböl vettem ki, a melyek közönségesek, söt még azt is meg láthattyák, hogy sokat el hagytam. de sokan vannak, a közönséges hivek közöt ollyanok. kik ezeket ha tudnák, hasznokra fordithatnák, azt is meg lehet látni, hogy a keresztényi vallás nem tsak két vagy három tartásbol áll, a mint azt sokan gondollyák, hogy tsak egy keveset imádkozanak regel, s'estve. vasárnapon. egy kis misét halgassanak, a böjtöt, tsak imigyamugy tarttsák meg, a szenttségekhez, ritkán járullyanak, és akor is tsak fél készülettel. és azután a mulattságban éllyenek, valamint a pogányok tselekedtenek, nem az illyen keresztények szokásit. igyekeztem én le irni.

Lehet az is, hogy némellyek. azok közül, kik mi töllünk el szakadtanak. a réforma szine alat. meg fogják látni, hogy az el szakadásra. okok nem volt. hogy az elsö anyaszent egy ház, nem ollyan volt, amint ökk gondollyák. és hogy, mind más féle dolgot tanyitanak nálunk, nem olyat, a mint felöllünk tarttyák, azt is meg láttyák, hogy az ö réformátorok., tsak igen könnyen, és figyelmetesség nélkül hagyatá el az illyen régi szent szokásokot, ugy mint, az egy szin alat valo Communiot, areliquiákhoz, és aképekhez valo tiszteletet. a halotakért valo imádságot. a böjtöt, a tiszta életre valo fogadás tételt. a szerzetes életet, és a babonaság el törlésének szine alat. olyan durva kereszténységet hozának bé, a melyben senki nem követi az évangyéliumi tanátsot. se a parantsolatokot jobban végben nem viszik azoknál, mint a kiktöl el szakadtanak.

Egy szoval reménlem. hogy az illyen szent szokásokra valo nézve. figyelmetesebbek lésznek az ollyanok. kik annyira meg vakultanak, hogy esze zavarják az igaz vallást, a hamisal, a melyet a tevelygés, vagy a világi haszon keresés hozot bé, ha valaki az ollyanok közül azt meg visgálná, hogy mitsoda nagy változásokot tett az évángyélium a nemzetek szokásiban, és hogy mitsoda külömbözés volt. mindenkor., a valoságos keresztények, és a hitetlenek közöt. meg láthatná azt, hogy a kereszténységnek fundámentuma. állandóbb, mint sem arrol gondolkodot. és azt el kell hinni, hogy a kereszténység., nagy tsudákal állitatot fel, söt még a volna hihetetleneb, dolog. ha egy ollyan változás, tsuda nélkül lett volna meg, azok a tsudák pedig. anyira meg hatották vala az elméket, hogy tsak igen késöre kezdének azokrol kételkedni. Az uj eretnekségek, sok roszat okozának, a vallás fundamentumirol valo vetekedések., sokakban a hitet el ronták. a kik világi tekéntetböl, ha tsak külsö képen ís a Catholica vallást követék, de az eretnekek közöt, sokal többen valának ollyanok, kik szabadságot adván magoknak, avallás béli tudományt anyira vivék, a menyire akarák. és végtire, magok sem tudták mit kellene hinni, és ugy tekinték avallást, mint a világi dolgoknak egy részit, ez a veszedelmes tudomány hamar el terjede, az iffiak halván az attyoktol, vagy más ollyanoktol kik a vallásal tréfálodtanak. vagy még roszabat is mondhattanak, azt elméjekben meg tartották, és továb nem visgálták, azon kivül is a meg egyezet az ö hajlandoságokal, mivel a ki maga felöl sokat tart. az ollyan, könnyen hizelkedik magának, hogy meg külömböztesse magát, a közönségesektöl, a resttség is kételkedésben tarttya, és bajt nem ád magának. hogy a dolgot meg visgállya, de ökk akár mit mondgyanak, a miket én mondottam azok meg maradnak. és mindenkor az igaz lészen, valamint origénes mondgya Celsiusnak, hogy a kristus, reformálván a világot, bé töltötte olyan jó erkölcsökel, a melyeket. az elött nem üsmerték.


69 Beszélgetés
Bé fejezés.

Ezeket akarám tehát ki terjeszteni, az izraéliták, és a keresztények szokásirol, ez az ó, és az uj testamentumbéli hiveknek, külsö képen valo élettyek, az elsöben. meg láttyuk, hogy lehesen leg jobban élni a világi jokal, és ót meg tanulhattyuk az életnek leg okosab módgyát, a másikában meg akartam mutatni, hogy mitsodás életet élnek azok, kik tsak a mennyei dolgokot tekéntik, és akik, még atestben élvén, tsak lélek szerént élnek, a mely elet mind lelki, és mind természet felet valo élet lévén, akristus Jesus kegyelmének erejétöl függ, boldognak mondhatnám magamot. hogy ha valaki ezen irásra valo nézve, valoságosan meg visgálná az okos, és keresztényi életet, és azt valojában akarná követni.

vege Légyen üdvezitönk szent nevének ditseretire

 

Ennek a könyvnek Táblája.

Elöször ezen könyvnek el osztásárol. pag. 1.

2 beszélgetes Elsö rész. akristus Jésus eletéröl. 1.

3 beszélgetés. ajerusálemi anyaszent egy házrol. 16.

4 beszélgetés. hogy mitsoda allapotban voltanak a poganyok meg térések elött, - 22.

5 beszélgetés. a tanitásokrol. és a kereszttségröl, 27. 6 beszélgetés. az imádságrol. - 32

7 beszélgetés. a szent irás tanulásárol. 35.

8 beszélgetés. a munkárol, és a hivatalrol. 39

9 beszélgetés. a böjtröl. - 42.

10 beszélgetés. az ételröl. - 44

11 beszélgetés. a keresztények szemérmetességel valo magok viseléséröl. 47.

12 beszélgetés. a házaságrol. 53

13 beszélgetés. a keresztények egyeségéröl. 55

14 beszélgetés. a gyülekezetröl a liturgiárol. 57.

15 beszélgetés hogy mitsoda titokban. tartották atitkokot. 60.

16 beszélgetés. a keresztények ellen valo káromlásrol. 61

17 beszélgetés. hogy még miket mondottak a keresztényekröl. 65

18 beszélgetés. az itéletek formájárol. a kinokrol. 70

19 beszélgetés. az üldöztetésekröl. 72.

20 beszélgetés. a martyrok tselekedetiröl. 75.

21 beszélgetés. a tömlöczröl. 77.

22 beszélgetés. a reliquiákrol. 79.

23 beszélgetés. a Confessorokrol. 82

24 beszélgetés. az excommunicatiorol 83.

25 beszelgetés. a penitentzia tartásrol. 84

26 beszélgetés a barátokrol. és a szüzekröl. 92

27 beszélgetés. az özvegyekröl. diaconisákrol. 93

28 beszélgetés a szegényekre valo gondviselésröl. 95

29 beszélgetés. a szállás adásrol 98.

30 beszélgetés. a betegekröl. 101.

31 beszélgetés. a temetésröl.

32 beszélgetés. a püspökökröl. 105

33 beszelgetés a keresztények békeséges türésekröl. 116.

34 beszélgetés. 3 rész, a keresztény fejdelmekröl. 121.

35 beszelgetés. hogy mitsoda formában valának atemplomok épitve. 124.

36 beszélgetés. a templomok ékeségeröl. 127.

37 beszélgetés. hogy mitsoda külömbség volt. a szent egy ház. és a pogányok temploma közöt. 130

38 beszélgetés hogy a láthato dolgok, avallásnak segéltenek. 132.

39 beszelgetés az Isteni szolgálatnak rendiröl 134

40 beszélgetés. a prédikállásrol 138

41 beszelgetés. a szent ruhákrol. 143

42 beszélgetés. a szent áldozatrol. 145

43 beszélgetés. a Ceremoniaval valo Isteni szolgálatrol. 149

44. beszélgetés. az innepekröl, és a butsu járásrol. 151.

45 beszelgetés. a Conciliumokrol. 154.

46 beszelgetés. a penitentzia tartásokrol. 155.

47 beszélgetés. az eretnekekröl. 157.

48 beszélgetés. az egy házi renden valok szokásirol. 158

49 beszélgetés a Cléricusok szegénységéröl. 162

50 beszelgetés. az anyaszent egy házak kintséröl. 165

51 beszelgetés. az ispotályokrol. 170

52 beszélgetés. a klastromokrol. 172.

53 beszelgetés. a baráti eletröl. 181

54 beszelgetés. hogy mi okbol külömböztetnek meg abarátok külsö képen. 183

55 beszélgetés. 4 rész. hogy menyire meg bomlottanak. és el távoztanak a keresztények. 188.

56 beszelgetés. a romaiak meg romlásokrol. 197.

57 beszelgetés. a barbarusok el terjedésekröl. és szokásirol 201

58 beszelgetés. a romaiaknak, a barbarusokal valo esze elegyedésekröl.

59 beszelgetés. a nap keleti keresztenyeknek szokásirol. 210

60 beszélgetés. a nap nyugoti szokásokrol. és atizedik saeculumban lévö rendeletlenségekröl. 215

61 beszélgetés a vallás meg tartásárol 221.

62 beszélgetés. az anyaszent egy ház rend tartásinak, helyre állitásárol. 225.

63 beszélgetés a penitentzia tartásban valo valtoztatásokrol. 228

64 beszélgetés a keresztesekröl és az indulgenciákrol 232

65 beszelgetés. a doktorok sokaságárol. 235

66 beszélgetés. hogy ajó tanitás minden koron meg volt. és minden idöben voltak jó példák. 239

67 beszélgetés hogy mi formában. és mitsoda viszá. élest szenvednek el. 243

68 beszélgetés hogy mi haszonra légyen ez az irás 246

69 beszélgetés. bé fejezés. 249.

 


A SIDOK

és az Ujj
TESTÁMENTUMNAK
Historiája

 

A Sidók.
és az
új Testámentumnak.
Historiája.

Elsö könyv

[1] A Kristus Jésus Menyben menetele után, az Apostolok. és atanitványok viszá térének Jérusalemben. és azon házhoz menének. ahová szoktak volt esze gyülekezni. és fel mentenek. a leg felsö ebédlö házban. a hol, a szent. Léleknek. le szállásáíg maradának, azt tarttyák. hogy az a ház Máriájé volt, ajános Anyáé, akit Márknak is nevezik., idövel ezt a házat. templomá változtatták, és az Apostolok templomának nevezték. az a ház a Sion hegyén volt épitve, közel a templomhoz, az Apostolok, a szent szüzel. és atöb szent aszszonyokal. az imádságban töltötték áldozó tsütörtöktöl fogva. pünkösdig valo idöt, és a háztol. ki nem mentenek. egyébkor, hanem a mikor a templomban mentenek, mind eszeségel száz huszan valának, (a) [2] hihetö, hogy az Aszonyokot oda nem számlálták, a kiket, nem számlálták az olyan számok közi.

Abban az idöben, Péter fel kelvén. az Apostolok, és a tanitványok közöt, mondá nékik, Atyám fiai. szükséges hogy valamit a szent Lélek meg jövendölt judásrol. aki vezetöje volt azoknak. kik Jésust meg fogák, hogy bé tellyesedgyék, ö szintén ugy hivatot volt az Apostoli szolgálatra valamint mi, de el árulván az urát. el vette bérit hamiságának, ö magát fel akasztá, és ketté hasada, és minden béle ki omlék, a mezöt pedig, a melyet az ö árulásáért valo pénzen vettek, [3] Hakeldámának, az az. vér mezejének nevezik. az is meg vagyon a soltárban irva Légyen puszta az ö lako helyek, és ne legyen. aki abban lakjék, és a püspökséget más vegye el. szükséges tehát. hogy azok közül a kik mi velünk voltanak., mind azon idöben. amelyben az ur Jésus mi közöttünk volt, hogy olyan választassék a ki bizonysága légyen velünk együt. az ö fel támadásának.

Akoron elö állitának kettöt, Josefet. a ki Barsabásnak hivatatik., kinek a vezeték neve igaz volt, és Mátyást. Ez a két ember. mindenkor hüségel voltak a kristushoz, és a hetven tanitványok közöt meg külömböztettek.

[4] Szent Mátyás aleg föveb. és régieb tanitváni közül valo volt az üdvezitönek, Alexandriai szent kelemen, egy nehány mondásit irja le. ugy mint, tsudállyad a jelen valo dolgokot., ellene kel állani a testnek, és azt egészen meg kel gyözni, nem adván semit is meg rosz kivánságinak, ellenben pedig meg kel erösiteni és nevelni alelket, a hit, és az üsmerettség által.

A midön ezt a két embert elé álitták. az egész gyülekezet e szerént imádkozék, Uram aki az emberek sziveit üsméred, mutasd meg nékünk. melyikét választottad akettö közül, hogy had [5] vegye el a szolgálatnak, és az Apostolságnak helyét, a melyböl judás ki eset, azonal sorsot vetének, és a sors Mátyásra esék, és az Apostolok közi számláltaték.

A midön az ötven nap bé tellyesedet volna, és a pünkösd napja el érkezet volna, egy vasárnapon 24 maji az Apostolok mind együt lévén, egy szers mind nagy zugás hallaték, mint a sebes szélnek zugása, mely az égböl jött, azonnal tüzes nyelveket látának le szállani mindenikére közüllök, azonal bé töltetének szent lélekel, és külömbféle nyelveken kezdének szollani, valának akoron Isten félö sidok jérusalemben, a kik minden féle országokbol oda gyülekeztenek vala. pünkösd innepére, a mellyet tartozták meg tartani,

A midön az Apostolok a szent Lelket vették volna, és a nyelvekre valo ajándékokot, a templomba fel mentenek., és az a sok féle nép kik ót voltanak. halván ki ki a maga országa béli nyelven szollani öket. azon álmélkodának, és tsudálák az Isten hatalmának erejét, de meg mások tsufságal illeték öket. mondván hogy részegek volnának. akoron péter elö álván a tizen egy Apostolal, mondá nékik. hogy se ö, se az ö társai részegek nem volnának, mivel még tsak három volna az ora., ugy mint regel. kilentz orakor. holot az innep, és szombat napokon. tsak [6] a regeli imádságok, és Ceremoniák után ettenek, a melyék délig tartottanak, azután mondá hogy amit ö bennek oly igen tsudálnának, a Joel profetának. bé tellyesedése volna, aki meg igerte volt. hogy az utolso idökben., az ur el hintené lelkét minden testre, az ifiu emberekre, az [7] ifiu leányokra, és az öreg emberekre, tsudákot mutatna az égen, és a foldön, vért. tüzet. füstöt, a napnak, és aholdnak meg homályodását

[8] Azután az Évangyéliumot kezdvén nékik hirdetni, mondá nékik. hogy minden igaság nélkül adták volna akristust ahamisak kezében, akik fel feszitették, hogy a kristus. az Istennek választot embere volt, és igen hires a ki mondhatatlan tsudákért, melyeket tett a nép közöt; hogy nem avétkeiért adatot volt a gonoszok kezében, hanem, az Isten rendelésinek, különös [9] akarattyábol., hogy az Isten ötet fel támasztotta, és ki vitte a koporsobol. David is azt mondgya, nem hagyod a lelkemet pokolban, se meg nem engeded szentednek, rothadást látni, meg üsmértetted velem az élet utait, és bé töltesz engem vigasságal, ate ortzádal, az után mondá, hogy ezeket a szokot nem érthetni Davidra, mivel azt mindenek tudgyák, hogy az ö testét koporsoban tették, és el temették., de David a Jesus fel támadásárol tett emlékezetet, akit az Isten ki vette akoporsobol, ök annak minyájan bizonysági, a fel támadása után. menyekben fel ment., és azután le küldötte nékik a szent lelket, a melynek láthato jelit láthattyák a nyelvek ajándékiban, a melyet oly igen tsudállyák. ö bennek, azután meg [10] bizonyittá az üdvezitö menyben menetelét ezen szokal. Mondá az ur az én uramnak, üly az én jobbomra, míg az ellenségidet sámolyá tészem lábaidnak

Ezek a szók meg haták az egész halgatoknak sziveket, és mondák péternek, és atöb Apostoloknak, Atyám fiai mit kellesék tselekednünk, péter felelé nékik. penitentziát tarttsatok, és hogy mindenik közülletek meg keresztelkedgyék, a kristus Jesus nevében, hogy meg nyerjétek bünötöknek botsánattyát, és veszitek a szent Léleknek ajándekját, mert a mely igéretet tett Isten. hogy szent Lelkét adgya, a titeket illet, és mind azokot a kiket hini fóg, ismét tanitván öket a kereszttségre arra inté öket, szabadullyatok meg egonosz nemzettségtöl, valának három ezeren. akik akristus tanitványi mellé adák magokot., és akiket meg keresztelék ugyan azon anapon, vagy más nap. mind azok pediglen. akik ahitre, és a kereszttségre állottanak vala. szorgalmatoságal halgattyák vala az Apostolok tanitásit, és hiven követték azokot, együvé gyülekeznek vala, és együt ették az oltári kenyeret., a kristus testét, és vérét, mind azok akik üsmerték az ö tiszta élettyeket, tsudálák, nem lehete öket látni, félelem [11] nélkül valo tisztelettel, az Apostolok pedig sok tsudákot tesznek vala, amelyek sokakot meg téritnek vala.

[12] Mindnyájan ezeknek az elsö keresztyéneknek egy szivek, és egy lelkek vala. nem vala közöttök ugy mondván se szegény, se gazdag, mert minden jovokot közre teszik vala, azok akiknek örökös joszágok volt, azt el adták, és az árrát, az Apostolok lábaihoz teszik vala kiknek gondgyok volt arra. hogy kinek kinek szükségihez képest osztogasanak az el adot joszágoknak árrábol, a napnak nagyob részít a templomban töltötték, egyenlö szivel és lélekel, egy szers mind ettenek, ki ki a maga házánál, és tselédivel, vagy felesen egy társaságban. ugyan azon egy haznál, örömel, és együgyü szivel, az egész nép szerete öket, az ö tiszta, és ártatlan élettyekért, és a szegényeknek valo adakozásokért, imé eszerént adgya elönkben a [13] szent Lélek a Jerusálemi elsö hiveket. akik példái valának az szerzeteseknek. kik sok idövel azután fellyeb valo tekélleteségre igyekezének.

Azon idöben Péter, és János fel menvén a templomba. a kilentz orakor valo imádságra, ugy mint dél után három orakor, ez estvéli imádság volt, a sidoknál három ora volt rendelve [14] minden nap az imádságra, regel, délben. és estve, a mint ezt láttyuk Danielnél. vala pedig egy sántán születet ember, a kit minden nap a templom kapujához vitték. a melyet szép kapunak nevezték. hogy alamisnát kérhesen mind azoktol kik az ur házában mentenek, Ez az ember. látván pétert, és Jánost, a Templomba bé menni, kéré öket, hogy adnának néki valami alamisnát, Péter mondá néki, néz reánk, a koldus reájok nézvén, gondolá hogy valamit adnának néki, de Peter mondá néki, nékem se aranyom, se ezüstöm nintsen, hanem, a mim vagyon, azt adom néked. A názareti Jesus kristusnak, nevében kely fel, és járj, és meg fogván a jóbb kezét, fel álittá, és azon orában a sánta lábaira álla, és járni kezde, és bé mene vélek együt a templomba. ugralván, és ditsérvén az Istent.

Mindenek láták azt az embert, meg üsmérék, és tsudálkozának rajta, és mint hogy pétert, és Jánost, kezeknél tarttya vala, a nép körül fogá öket a salamon folyosojában, akoron Péter mondá anépnek, hogy nem a maga erejével gyogyitotta volna meg azt a sántát, hanem akristus Jésusnak erejével. akit ök meg veték. pilatus kezébe adák, és halálra itélteték, akit is az Isten meg ditsöitette, és halotaibol fel támasztotta, hogy ö maga, és atöb Apostolok annak bizonyságí volnának, mind azon által Atyám fiai, mondá nékik, tudom, hogy ti, és a ti tanáts uraitok, azt tudatlanságbol tselekedtétek, és az Isten azt meg engedte. hogy az jövendölések bé tellyesednének, a melyek meg mondották hogy a kristus halált fog szenvedni, tarttsatok tehát penitentziát, és térjetek meg, ugy hogy ati vétkeitek el töröltessenek, mivel az Isten, azért küldötte néktek az ö Fiát. és azért támasztotta fel, hogy meg térjetek, és örök életetek legyen., [15] A Péter intési oly hathatosok valának. és a kegyelem oly böséges, hogy azon alkalmatoságal. öt ezeren térének meg.

A midön az Apostolok anépnek beszéllenek vala, oda érkezének a papok, a templom örzöknek a feje, és a sadduceusok, ezek az utolsok nem szenvedheték hogy az Apostolok. a halottak fel támadását hirdették, és hogy azt meg bizonyitották a kristus személyében, akinek fel támadásat erösitették. mondván hogy fel támadása után is ettenek, és ittanak véle, A sadducéusok abban az idöben ígen hatalmasok valának, aleg föveb tiszttségekben is bé vettek [16] öket, kaifás a fö pap. sadduceus volt. az Apostolokot meg fogák, és tömlötzben tevék más napig. mint hogy már késö volt, azon anapon nem lehete esze gyüjteni a tanátsot, hihetö hogy asántát is a tömlötzbe tették. mivel más nap atanáts eleiben vitték az Apostolokal együt, másnap esze gyülenek a törvény tudo doktorok, a népnek fejei, a fö papok, Annás, és kaifás, és a papok közül a leg fövebbek, az Apostolokot, a gyülésben viteték, és mondák nékik, mitsoda hatalomal. és kinevével tselekedtétek azt a dolgot, akoron Péter tellyes lévén szent Lélekel., felelé nékik, A názareti Jesus kristusnak nevével., a kit ti fel feszítettétek, és akit az Isten halottaibol fel támasztotta, annak nevében gyógyítatot meg ez az ember, és a ki talpon áll elöttetek, a kristus Jésus az a kö. akit ti áts mesterek, meg vetettétek, és a ki mostanában az [17] elsö szegelet kö, az embereknek nem adatot más név. a mely által üdvezülhesenek, hanem tsak azö neve.

A tanáts látván nagy bátorságát Peternek, és Jánosnak, és tudván azt, hogy ezek. nem irás tudok, és tsak a közönséges nép közül valok, el álmélkodának beszédeken., a meg gyogyult sánta elöttök lévén, a ki több volt. negyven esztendösnél. valoságos bizonysága volt atsudának. atanáts ki küldvén öket. hogy végezhesen, mondák magok közöt, Imé ezt a tsudát az egész jérusalem tudgya, magunk sem mondhatunk semit is az ellen., mit tsinállyunk azokal az emberekel.? tilttsuk meg nékik fenyegetésel. hogy ezután ne beszéllyenek senkinek is a Jesus nevében. az után bé hivaták öket. és elejekben adák ezeket, de Péter, és Janos, azt felelék nékik, itéllyétek el magatok, ha az igasságosé, hogy inkáb engedelmeskedgyünk [18] néktek, mint sem az Istennek, és ha leheté a mí töllünk, hogy bizonyságot ne tegyünk arrol. a mit láttunk. és hallottunk. azután el botsáták öket. nagy fenyegetésekel

A mídön viszá tértenek volna házokhoz, meg beszellék atöb Apostoloknak, és tanitványoknak hogy mi történt volna vélek, akoron egy szivel lélekel. fel emelvén szovakat, imádkozának, halákot adván Istenek, hogy szolgait meg segitette, ditséretet adának az ö véghetetlen hatalmaságának, aki haszontalaná tészi a királyoknak és a hatalmasoknak ígyekezeteket. kik a kristusnak, az ö Fiának birodalma ellen akarnak állani, azon kérék azután hogy adá meg Apostolinak, az erönek lelkét, hogy meg vethessék a fenyegetéseket, és a vélek valo roszul bánásokot, amidön imádsagokot el végezék, a ház a melyben valának meg rendule. és [19] ujontában bé töltetének szent Lélekel, és uj bátorságal kezdék hirdetni az Isten Igéit.

[20] Josef, akit Barnabásnak is nevezték, az az, vigasztalás fiának, elévita lévén, Cyprus szigetiböl valo volt, ebben az idöben adá el. holmi joszágát, Cyprusban, vagy Jerusalem mellet, és annak az arrát, az Apostolok lábaihoz tevé. sokan azt tartották a régiek közül, hogy [21] Barnabas a kristus hetven két tanitványi közül valo volt. és hogy szent Pálnak tanulo társa volt, a mint hogy igen is tartot ahoz az Apostolhoz,

[22] Az elsö hivek abban az elsö buzgoságban lévén, egy Ananias nevü ember, és Safira, a felesége, el adák ök ís a földgyöket, Ananias pedíg egy akaratbol a feleségivel, meg tartá egy részit a föld árrának, és atöbit az Apostolok lábaihoz tevé, de Péter azt meg tudván az Isteni sugarlásbol. arol keményen meg feddé ötet. mondván, hogy nem az embereknek. hanem a szent Léleknek hazudot, semmí nem kénszeritette arra, hogy el adgya örökségit, és azután hogy el adta, szabad volt magának meg tartani egészen az árrát, de nem kelletet volna olyan hazugságal meg tsalni az Anyaszent egy házat, Ananiás ezeket halván. a földre esék, és ki adá lelkét. és igen meg félemlének. mind azok, kik ezt meg tudák, azonal holmi ifiak. a testet fel vévék. és el vivék temetni. mint egy három ora mulva, a felesége a ki semit nem tuda a történt dologban. peterhez mene., aki is kérdé. hogy tsak anyin adták volté el földgyöket, az Aszony felelé hogy tsak anyin, péter mondá néki, hogy végeztétek el együt. hogy a szent Lelket kisérttsétek. imé azok. akik a te férjedet el temették. az ajto elöt vannak, hogy tégedet ís eltemessenek, azon szem pillantásban holtan le esék a földre, és azok. akik Ananiást el temették,. fel vevék a testet, és el vivék temetni a férje mellé.

Azon idöben az Apostolok sok tsudákot tésznek vala, és minden nap nevekedék ahiveknek [23] számok, ugy anyira hogy még apapok közül is sokan bé vették ahitet. ahivek minyájan egyenlö lélekben valának, a templomban, a salamon folyosolyaban esze gyülekeznek vala. senki mások közül, nem meré magát esze elegyiteni vélek, de a nép nagy ditseretet ád vala nékik. atsuda tételeknek ereje igen nagy vala az Apostolokban, fö képen szent péterben. ugy anyira, hogy a betegeket kí tették az utzákra, hogy a midön péter ót el menne, leg aláb az ö árnyékja. had fedeze bé öket. és gyogyittsa meg, a környül lévö helyekböl is Jérusálemben [24] viszik vala abetegeket, és egéségesen térnek vala visza. az ördöngösök, meg szabadulnak vala agonosz lelkektöl

Akoron a fö pap kaifas, és azok a kik véle együt saducéusok valának, meg boszonkodván azon. hogy látá az Évangyéliumnak gyarapodását. meg fogaták az Apostolokot, és meg kötözteték, de az ur Angyala. éttzaka ki nyitta atömlöttz ajtait. ki vivé öket atömlötzböl, bé zárá az ajtokot, és mondá nékik, eredgyetek a templomban. és predikályátok bátran azt a tudományt, és a mi az szövettséget illeti. atemplomban menének tehát még jó hajnalban, és predikálani kezdének. Azonban pedig a fö pap. esze gyüjtvén atanátsot, az Apostolokért külde atömlötzben. a tisztek a tömlötzben menvén. ót nem találák az Apostolokot. a fö paphoz viszá térvén mondák néki, a tömlötz ajtaját, jól bé zárva találtuk. az örzöket az ajto elöt. de az ajtot meg nyitván. senkit nem találtunk atömlötzbe. a midön ezeket beszélnék, és tsudálnák hogy hová lettek volna az Apostolok. tudtára adák a fö papnak, hogy azok az emberek a templomban volnának. és a népet oktatnák, akoron atemplom örzö fö tiszt az örzökel a tanátsban vivé az Apostolokot. eröszak tétel nélkül, mert tartottak a néptöl, hogy meg ne köveze öket. A templom örzö fö tiszt, levita volt, aki egy sereg levitának parantsolt. a templom örzésire., egy romai tiszt is vigyázot arra. hogy valami zenebona ne esék a templomban.

Az Apostolok a tanáts eleiben érkezvén a fö pap mondá nékik, nem tiltottuké valameg azt tellyeségel néktek, hogy ne tanittsatok a Jesus kristus nevében,? mind azon által bé töltöttétek avárost ati tudományotokal, és azt akarjátok el hitetni a népel. hogy az az ember igaságtalanul itéltetet volt meg, és hogy mi bünösök vagyunk az ö haláláért, Péter. és atöb Apostolok, tsak rövideden felelének meg néki, Inkáb kel engedelmeskedni az Istennek, mint az embereknek, azt tudgyuk, hogy ami atyáinknak Istene. fel támasztotta azt a Jesust a kit ti meg ölettetek, mi bizonysági vagyunk fel támadásának, és a szent Lélek, a kít az Isten közlöt mind azokal. kik néki engedelmeskednek. bizonyságot tészen ugyan azon igazságrol.

A tanáts ezeket halván,nagy haragra indula, és azt akarák el végezni, hogy meg ölesék öket, de egy Gamaliel nevü fariseus. törvény tudo doktor, aki tiszteletben volt anép elöt, fel kelvén. parantsolá hogy egy kevés ideig had vinnék ki az Apostolokot, és mondá agyülekezetnek, vigyázatok arra a mit akartok tselekední ezek iránt az emberek iránt, mivel nem oly régen. egy Theodás nevü ember fel kelvén, magát nagynak akará tartani, mint egy négy száz ember. melléje adá magát. de ötet meg ölék. és mind azok kik benne hittenek, el szélyedének, és semivé lének, azután a Galileai judás fel támada, abban az idöben, amelyben a népet fel számlálták, és sokan állának meléje, de mind ö, mind az ö része el veszének, és el szélyedének, azt jovallom tehát néktek, hogy ne árttsátok magatokot ezeknek dolgaiban., és hagyatok békit nékik. mert ha ez a dolog az emberektöl jö. magában oda lészen, de ha az Istentöl. jö, hejában allotok ellene, az Isten tudgya azt meg segiteni ti ellenetek is, ezt a tanátsot bé vévék, és az Apostolokot bé hivaták. arra itélék öket. hogy meg ostoroztassanak, és nagyob büntetésel is fenyegetek. hogy ha azután a Jesus nevében fognak tanittani. azutan az Apostolok nagy örömel menének ki atanáts házbol., azért hogy méltoknak itélték arra, hogy [25] valamit szenvedgyenek a Jésus kristus neviért de a tanáts, és apapok hejában tilták meg nékik, mert ök szüntelen predikalák a kristust. a templomban, és a házaknál

[26] Abban az idöben atanitványoknak száma nevekedvén., zugolodás támada, az ollyan sido [27] görögök közöt, a kik görögül beszéltek, és a sidok közöt, kik sidoul beszéltek. az zugolodast pedig az okozá, hogy a sido görögök. azon panaszolkodának, hogy az ö özvegyek. akiket az Anyaszent egy ház tartotta, meg vettetnek az eledel osztogatásában, erre valo nézve. atizen két Apostolok, esze gyüjtvén a hiveket, mondák nékik, nem igaságos. hogy el mulasuk az Isten Igéjének hirdetésit, hogy az asztalokra, és az ételnémü osztogatásra legyen gondunk, válaszatok tehát hetet közülletek. a kik igazak legyenek. tellyesek szent Lélekel, és böltseségel. akikre bizhasuk ezt a hivatalt, mi magunk, tsak az imádságban, és a prédikalásban foglallyuk magunkot. imé ezeket választák, Istvánt, filepet, procorust, Nicanort, Timont. Parménást, és Miklost, Antiokiai jövevént.

Istvánrol, ezután fogunk szollani. azt tarttyák hogy filip Cesáriai volt. és négy jövendölö [28] leánya volt. ugyan öis téritté meg kándatzesnek, a szeretsenek királynéjának komornyikját, és az után a samaritanusokot, procorus a görögök szerént, leg elsö Nicomémiai püspök volt atöb Diaconusokrol. igen keveset tudnak.

[29] Miklos, az Antiokiai jövevény. ígen nevezetes arégiek közöt. és a Nicolaita eretnekeknek neve. éppen gyalázattyára lehet, hogy ha az igaz. amint sok historikusok tarttyák, hogy ö adot volna álkalmatoságot. arra az az eretnekségre. a maga rendeletlen viselésivel, azt irják. hogy igen szép felesége lévén, attol el válék. hogy a meg türköztetésben élne, de meg nem gyözhetvén rosz kivánságit, viszá vévé feleségit és tsak hamar olyan botránkoztatásokban ejté, a melyek a Nicolaita eretnekséget okozák., a mely meg gyalázá ami szent vallásunkot utálatos tisztátalanságával, mind azon által sokan akik erröl irtak. mentik Miklost ugy mint.

[30] Az után. hogy a gyülekezet ezt a két személyt választotta volna, hogy gondgyok legyen az asztalokra, és a minden napi premendára. az Apostolok imádságal. reájok tevék kezeket. István pedig leg elsö a többi közöt, tellyes vala szent Lélekel, és a hitel. és nagy tsudákot teszen vala anép közöt. nemellyek pedig a libertinusok synagogájábol, hihetö. hogy ezek olyan [31] sidok valának a kiket rabul vitték volt romában Pompeus. és sosius idejekben, visza váltották volt szabadságokot, és viszá tervén Jérusálemben. különös synagogájok volt. valamint az Alexandriai, Cyreniai, Ciliciai, az Asiai sidoknak, ezekböl a synagogakbol valo sidok vetekedvén szent Istvánal. nem álhatának ellene a szent Léleknek. a ki benne szollot, akor alatomban meg tsinált férfiakot küldének. a kik bizonyitának, hogy hallották volna ötet szollani Mojses, és az Isten ellen, fel indítták tehát a népet. és az írás tudokot, reája rohanának, [32] és a tanácsba vivék, és hamís bizonyságokot allítának ellene, akik mondák. hogy szüntelen beszéllene a szent hely, és a törvény ellen, és azt is hallották volna tölle. hogy az a Názarethi Jésus le rontaná atemplomot. és meg változtatná a Mojses parantsalatit.

[33] Mind azok, akík atanátsban valának, reája fügesztvén szemeket, álmélkodásal láták hogy az [34] ö ortzája fényes volt, valamint egy Angyalé, Akoron kaifás afö pap. aki elsö volt [35] agyülésben, kérdé töle, hogy ha igaz volnaé. amit mondanának felölle, szent István. a maga menttségire hoszu beszédet kezdet elö. a melyben meg mutatá rövideden a sidok historiáját, Ábrahámtol fogvást Dávid királyig, Mojsesröl ditséretel, és tiszteletel beszéle, hogy meg mutatná vádloínak, hogy hamisan vádolnak, hogy Mojses ellen káromkodot volna, de meg azt is meg mutatá. hogy a sídok. mindenkor engedetlenek valának Mojseshez, El nem felejté az igéretet. amelyet az Isten tett volt Mojses által, hogy olyan profétát küldene nékik a mitsodás ö volna, akínek engedelmeskedni kel, a törvényhez nagy ditséretel lön, noha azal vádolák, hogy azt el akarná rontani. azt mondá, hogy a törvényt. az Isten Mojsesnek, az Angyalok által küldötte volt. és hogy mojses, az Isten parantsolattyábol emelte volt fel a sátort, a pusztában, azt is meg mutatá hogy David az Isten sugarlásábol volt abban a szándékban. hogy templomot építtsen. a magoságbélinek., a mely szándékot. salamon vivé végben., mind ebböl ki tettzik, hogy mely távul volt, roszul beszélleni az ur templomárol. mind azon által hozá tevé, hogy az ur nem lakik az emberek kezei által tsinált épületekben, az után a sidok ellen valo szokal [36] fejezé bé beszédit, illyen formán. kemény fejüek, környül metéletlen. szivü, és fülüek, mindenkor ellene állotok a szent Léleknek, és ollyanok vagytok, valamínt az atyáitok voltak, melyik proféta az, akit a tí atyáítok nem üldözték volna, meg ölték azokot, a kik nékik meg jövendölték az Igaznak. el jövetelét, akit a pogányok kezében adtátok volt nem régen, és a kinek gyilkosi voltatok, atörvényt, az Angyalok által. vettétek, és azt meg nem tartottátok.

Ezekre a szokra. nagy haragra indulának. és a fogokot tsikorgaták ellene, de István fel emelvén az égre szemeit, látá az Istennek ditsöségit, és Jesust a maga felségiben, az Atyának jóbján, fel kiáltá, látom nyitva az egeket, és az Embernek Fiát. állani az Istennek jóbján. [37] akoron az ellenségi minyájan fel kiáltának. és fülöket bé dugván. egy szers mind reája rohanának. és ki vivén avárosbol. az észak felöl valo kapun, meg kövezék ötet. és a bizonyságok akik bé vádolák, és akiknek kelletet a törvény szerent. leg elöbször hánni köveket, le vetek a köntösököt hogy szabadabak lehesenek, és saul nevü ifiunak lábaihoz tevék. akinek neve. igen nevezetesé let az Anyaszent egy házban. István eleinte fen állva volt, és amidön kövezik vala, a Jesust. hija vala segittségül. mondván, Uram Jésus, ved magadhoz lelkemet, azután térdre esvén, kiáltá fel szóval, uram ne tulajdonittsad vétekül nekik és ezeket [38] mondván. el aluvék az urban.

Azon idöben nagy üldoztetés támada a Jérusalemi Anyaszent egy ház ellen. és a hivek, az Apostolokon kivül el szélyedének egy nehány részire judeának. és Samariának. némely Istenes embereknek gondgyok vala. a szent István el temetésire. akit is el temetik illendö tiszteletel, [39] imé mit mond szent Gamaliel lucianusnak látásban. a kinek parantsolá fel venni ennek a szent Martyrnak réliquiáit, István meg köveztetvén aváros eszaki kapuján kivül., a test ót marada, egy nap, és egy éttzaka a sidok parantsolattya szerént azért hogy eledelül lenne a madaraknak és a vadaknak, de az Isten meg nem engedé. hogy az oktalan állatok hozája nyulyanak, Ennek okáért, én Gamaliel meg szánván a kristusnak azt a szolgáját, és részt akarván venni, annak a szent Embernek hitében, és jutalmiban, el küldék éttzaka üsmeretes, és Istenes keresztyéneket, és adék nékik ami szükséges volt, hogy a testet titkoson fel vegyék, a szekeremet is oda adám nékik hogy azon vigyék az én házamhoz, Cafár Gamalában, Jerusálemhez 7 mély föld, negyven napi gyászt tartottam neki, az én koporsomban tétettem ötet, a nap kelet felé valo pintzében és az ö temetésire adtam mindent a magamébol a mi kivántatot.

Azonban pedig Saul., akiröl már szollottunk, és a ki aruhájokot. örzi vala azoknak,, kik Istvánt kövezék, nevezetesé lön a keresztyének üldözöi közöt, E már maga erejében valo ifiu volt. [40] Ciliciában születet sido atyátol, a ki romai polgár volt, a görög nyelvet meg tanulta volt. [41] Társis városában. a maga hazájában, iffiu korában ment volt Jérusalemben, ahol a farisaeusok részire álla, és a Gamaliel lábainal tanula, nagy buzgoságal volt a törvényhez, és érdemesnek tartá lenni. az Anyaszent egy házat üldözni. az házakhoz bé ment. onnét ki vonta [42] az embereket, és az aszszonyokot, a kik akristusban hittenek, és a tömlötzben tétette, mind ezek a fö papok parantsolattyábol, és engedelméböl mennek vala végben, aki jová hagyá az illyen eröszak tételeket. mint hogy a sidok el vesztették volt, ameg öletesre valo hatalmot, egyébel nem büntetheték a keresztyéneket. hanem a synagogákban valo ostorozásal., de ezt gyakran tselekedék. oly kegyetlenségel bánnak vala ahivekel, hogy szent pál meg valya magais hogy sokakot a káromlásra ingerelte, és el hagyatta a hitet sokakal, és hogy mód nélkül [43] üldözte. azokot, a kik a hítben álhatatosok valának.

Ez az üldözes nagy jóvára lön avallásnak, mivel ahivek közül sokan el szélyedvén atartományokban., a kristus Jésust hirdeték. és templomokot állittának fel, sokan Damaskusig mentenek, a többí közöt egy Ananiás nevü tanitvány, ez igen buzgo és szent életü ember volt, mások meg féniciaig, cyprus szigetéig, Antiokíáig, ahol a kristust prédikálák, de tsak a [44] sidoknak, és nem a pogányoknak, a kiknek tsak az után prédikálák, szent Agoston ezeket a bujdoso tanitványokot., mind anyi fáklyákhoz hasonlittya, a kiket meg gyujtván a szent Lélek Jerusalemben. el szelyeszték öket a sidok, olyan szándékal, hogy el olttsák. és el veszesék öket, de arra nem vigyázának, hogy azok a fáklyák meg gyujtanák az egész világon azt atüzet, a mely égette öket magokot.

[45] filip a Diaconus, igen nevezetesé tevé magát abban az idöben, Samariában menvén ót az Évangyéliumot hirdeté, a kristus Jesus után. aki maga meg téritette vala a samaritánusokot. a filip predikaciojival valo tsuda tétetek, fel ébreszték a samaritánusokot,

A kik gyönyörüségel halgaták ötet, és örömel bé vevék az üdveségnek igéjét, vala ugyan azon [46] városban egy simon nevü ember a ki annak elötte ababonaságot üzte volt, és a ki anyira magához hoditotta a Samaritánusokot. szem fény vesztésivel, hogy minyájan ötet követik [47] vala, az Isten erejének mondgya vala magát lenni, az az, mindenek felet valo Atyának. [48] némellyek szerént. vagy Messiásnak mások szerént. szent Hieronimus azt mondgya. hogy [49] azal ditsekedék. hogy ö volna az Isten igéje. a szép. a szent Lélek, a minden hato, az Istennek mindenese. hihetö hogy nem mindgyárt adá ki ezeket a káromlásokot,

Simon magus tsudálkozik vala atsudákon, a melyeket filip tselekeszik. vala, és látván hogy minyájan a samaritánusok, hinnének, az Évangyeliumot bé, vennék, és meg keresztelkednének., ö maga ís ahitre allot, ezt igazán tselekedteé, vagy tsak álnokságbol. [50] valamint az Atyák tarttyák., elég ahogy filip mellé adá magát. és meg keresztelkedék., nem [51] tsudálkozhaték eleget anagy dolgokon amelyeket láttya vala hogy filip tselekedet a Jésus [52] nevében. ö pedig a tsudákot, tsak valamely babonaságnak álittá lenni, és tsak azért adá filip mellé magát remélvén, hogy meg tanulhattya tölle azt a titkot, hogy öis olyan tsudálatos dolgokot tselekedhesék.

Az Apostolok. kik Jérusalemben valának, meg tudván hogy a Samaritánusok bé vették volna az ur Igéjét. oda küldék Pétert, és Jánost, hogy szent Lelket adnának nekik. reájok tévén kezeket, mivel a tsak az Apostolokot illeté, péter, és János, Samariába érkezvén, imádkozának reájok, hogy a szent Lelket vennék. akoron, a szent Léleknek láthato képen valo vétele közönséges volt., ugy a külsö kegyelmeknek is vétele., valamint a jövendölésnek, a nyelveknek, és betegek gyogyítására valo ajándékok, Simon magus, látván mind ezeket a tsudálatos dolgokot, az Apostolokhoz. mene. és pénzt igére nékik, mondván. adgyátok nekem [53] is azt a hatalmot, hogy a kire kezemet teszem, had vegye az is a szent Lelket, azt gondolá hogy az Apostolok. még nagyob erejü boszorkányságot tudnának mint ö, szent Péter irtozva hallá a simon magus igéretit. mondá nékí, veszen el pénzed magadal együt. te, aki azt gondoltad. hogy az Isten ajándekját pénzen lehet meg venni, te néked részed nintsen arra a szolgálatra. se azt el nem érheted., mert ate szived nem egyenes az Isten elöt. tarts tehát penitentziát azért a hamiságért. és kérjed az Istent. hogy had botsása meg ha lehet ezt a rosz gondolattyát szivednek, mert látom hogy a keserüségnek epéjében, és a hamiságnak kötelében vagy. Simon mágus felelé. imádkozál magad érettem, hogy semi a meg ne történyék rajtam, [54] valamit mondottál, Tertulliánus azt mondgya, hogy sok köny hullatásokot ejtet, ezt már régi irások is bizonyittyák, de az ö penitentziája haszontalan valo volt., mert nem volt, se alázatos. se ígazán valo.

[55] Simon magus. nem hogy meg tért, és penitentziát tartot volna, a mint szent péter jóvallá néki, de mind hihetetlenebé, mind meg átalkodatlanabá lön, az utan még nagyob szorgalmatoságal adá magát a babonaságra., ditsöségnek tartá az Apostolok ellen állani [56] minden tehettségivel. azért hogy meg tarttsa. vagy szerezhesen hirt nevet magának, azután samariát el hagyá, és fel járá mind azokot a helyeket, a hol a kristus nem prédikálot volt, hogy [57] az elméket aroszra vigye Tyrusban. egy közönségesen valo életü aszonyt vett pénzen, héléna nevüt, mindenüvé el vitte magával, minden utálatoságokot el követet véle.

Azal kérkedet, hogy ö volna akristus, aki menyböl le szállot, hogy meg válttsa az ö Hélénaját, aki is az el veszet júh, hogy helyre hoza az egész világot és meg szabadittsa az embereket.

Simon magus seminek tartotta a törvényt, és aprofétákot, mondván hogy azért jöt volna el, hogy azokot el ronttsa, nem hogy azokhoz valamely engedelmeségel let volna, de söt még halálal. és örökös kárhozatal fenyegette azokot, kik azokot meg tartanák. El lehet ezekböl [58] itélni. hogy mitsoda életet élt, ez a eretnek. és az ö követöi., az ö élete olyan volt, hogy átallanák azt le irni. az ö követöi minden féle rendeletlenségekben éltenek, magok meg vallották irásokban. hogy azok a kik leg elöbször hallanak beszélleni az ö titkokról hogy azok [59] álmélkodnak. és irtoznak attol., aleg nagyob szemérmetlen tisztátalanság szabad volt nálok, aboszorkányságok, varáslások. és abálványozás, egy szoval [egy-szoval] minden féle vétkek uralkodtanak közottök, Simon magus, sok féle tartományokot fel járván. végtire Romába mene. Claudius császár idejében meg fogjuk látni ezután hogy ót mit tseleket, és miképen esek le az áerböl. a szent peter imádságara.

Péter, és János, bizonyságot tévén azurol. samariában. és ót hirdetvén az ö beszédit, viszá [60] térének Jérusálemben.,. és samariának egy nehány városiban prédikálák az Évangyéliumot, ugyan abban az idöben küldének a sidok, a kristus ellenségi. követeket mindenüvé a hol lakos [61] találkozot ebböl anemzetböl. hogy tudtokra adgyák, hogy közöttök új vallás támadot volna, a mely a Názáreti Jésust. Messiásnak üsméri lenni, hogy az a Jésus Galiléábol valo tsalárd volt, akit ök akereszten meg ölették volt, de a tanitványi éttzaka el lopták atestet a koporsobol ahová tették volt. hogy az ö tanitványi mindeneket meg tsalnának, a bízonyság tételel., hogy fel támadot, és menyekben ment volna, hogy annak a hitetönek a tudománya, Istentelen. és [62] Szenttség töres volna, hogy az ö követöi azt tanittyák hogy nints Isten, és a Mojses törvényit el rontanák, ezek a káromlások el terjedvén a sidok közöt, apogányok is azoknak helyt adának, és igen nagy gyülölségel kezdének lenni az elsö keresztyénekhez. és meg vetésel vallásokhoz, hát még az Eretnekeknek, rendeletlenségek., és esztelenségek is ingerli vala öket. az illyen gondolatokra, mivel aleg utálatosab eretnekségek is. a keresztyéni nével fedezik vala magokot, és a pogányok nem külömböztetik vala meg öket, a valoságos hivektöl

[63] Azal vádollyák vala öket hogy a napot imádnák. vagy egy szamarnak a fejét. vagy akeresztet, vagy a szemtelen., és otsmány dolgokot., azt mondgyák vala hogy a keresztyének. haszontalanok a világnak, és az emberi életre; hogy a fejdelmeknek a tartozando tiszteletet meg nem adnák.; és mindenek ellenségi volnának; ez így lévén akar mely rosz történt az birodalomban. tsak akeresztyéneket okozták.; Azal káromlották. hogy azö gyülekezetekben. olyan gyermeknek ették a husát, akit ö magok meg ölték; Hogy az ö vallás béli vendégségeket, olyan rokonságal valo paráznaság. követi, amely irtoztatob. az oedipusénél; Azt hányák vala szemekre. hogy az ö vallásokon lévök mind tudatlanok, és tsak aleg aláb renden valok, a kiket ijesztö, de meg bizonyitás nélkül valo okokal vonnyák magokhoz. Mind ezekre ahamis vádolásokra meg felelének nagy igazságal ami Apologistáink, akik apogányoknak elméjekre, valoságal adák. a keresztyéni vallásnak mí voltát, és akeresztyéni elet tsak hamar el szélyeszté. ezeket a káromlásokot, a melyeket. a tévelygésnek elméje, és az irigység inditották volt ellenek. Ezek a dolgok nem illenek egészen az idöhöz a melyröl it szollunk. de azt gondoltuk. hogy ezekröl szolhatunk mostanában is, a sidok káromlásira valo nézve, a melyek a többínek is azok valának kezdöi.

[64] Filep Tetrárka, a nagy hérodesnek fia, meg hala. Tiberíusnak huszadik esztendejében., etsendes, és mértékletes fejdelem volt, mikor vala hová ment. tsak keves kiséröi voltak, és ha [65] valaki ígaságot kért tölle, azonal meg állapodot, akár mely helyen volt, széket tétetet, amelyet mindenkor utánna vitték, le ült, meg halgatta mind a két részt., azonal meg itélte avétkest, és igasságot tett, az ártatlannak, meg hala Betzaidában akit meg nagyobitotta. és meg ékesitette volt, és akit juliadának nevezé, juliának, az Augustus leányának nevére, ez a testvér attyafiának Herodes filepnek, és a nevezetes Hérodiadának leányát vette volt el feleségül. saloméát.

[66] Ezen idö tályban küldé el pilatus Tíbériusnak, írásban. hogy mitsoda törvényt láttak, és mitsoda itéletet tett volt a kristus Jesusra, azt tarttyák hogy szokása volt a gubernátoroknak Romában küldeni a CSászároknak. írásban. aleg nevezeteseb törvényeket melyeket tettek másokra. vagy mi formában itéltek meg másokot, és mínd azokot ís. a mik olyas dolgok [67] történtenek a tartományokban. a hol parantsoltanak, sok szent auctorok bizonyittyák hogy látták volna azokot az actáit pilátusnak. apogányokot. azokra az actákra szokták vala. igazitani, mint valoságos, és igaz irásra, még mostanában is találkoznak sok olyan irások, kik a pilatus actáinak nevét viselik, de egyikében sem láthatni azt a Caractert, amelyet láthattak a régiekben, A tsudálatos dolog. hogy arégiek el hagyták veszni olyan nagy dologrol valo irásokot. amidön más kéttségeseket. és roszakot meg tartottanak, Imé a meg maradot acták közül, ezek hasonlitnak inkáb az igazakhoz, ezeket florentínius adgya nékünk az ö Martyrologiumjában. p. 113. de nem ugy adom mint authenticumot,

"Pilatus Tiberius CSászárnak; Tisztelet: A Jesus kristus, a kiröl szollottam volt az utolso levelemben, ugyan tsak meg öletet. a sídok akarattyokbol. de akaratom ellen. abizonyos, hogy soha olyan Istenes, és egyenes embert senkí nem látot. nem is fóg látni, de a sido nép, az irás tudokal, és avénekel. el végezvén halálát. tsak fel feszitték az igazságnak azt a predikátorát. valamint az ö profétájok, és a sybillák meg jövendölték volt, amidön a kereszten volt, sok tsudák történtenek, a melyek a philosofusok szerént nagy veszedelemel fenyegeté az egész világot, Annak az Embernek tanitványi. még meg vannak, és a kik nem hogy meg gyaláznák Mestereknek szenttségit rendeletlen életyekel, de söt meg tiszteletire vannak jó tselekedetekel, ha nem tartottam volna anépnek fel támadásátol, talám még az a jó ember életben volna, noha azt el nem követtem amit el követhettem volna. hogy a haláltol meg menttsem. és ellent állyak vádloinak, mind azon által. az akaratom ellen eset. attol is tartottam hogy valamiben méltoságod meg ne sértödgyék, és azért hagytam el. az emberek hamiságára. annak az Igaznak avérit, aki ártatlan volt mind arrol a miröl vádolták de a kinek azö irások szerént meg kelleték halni. az ö üdveségekért. Légy jó egésségben. 2 Aprilis."

[68] Vannak mind azon által olyan tudosok akik azt tarttyák hogy soha nem voltanak pilátusnak igaz actai, és hogy azokot, a melyeket az Atyák láttak, valamely keresztyének gondolták volt. nem helyes buzgoságbol.

[69] Mind azon által azokra az actákra valo nézve irják sokan arégiek közül, Hogy Tibérius látván pilatusnak irását. a tanátsnak arrol ira., olyan formában. a melyböl meg láttzék hogy azt jóvá hagyná. és azt akarná, hogy meg adgyák az Isteni tiszteletet a Jesus kristusnak, de akoron a tanáts annak nem engedelmeskedék, hihetö, azért hogy meg tarttsa a maga auctoritását. mivel mások meg adták volt néki. az Isteni tiszteletet. a tanáts engedelme nélkül, a ki azt akarta, hogy tsak az ö hatalmoktol kel függeni egy Istennek, és tsak ugy legyen Isten. ha ö [70] nekik tettzik. Tiberius pedig a keresztyénekhez valo hajlandoságát meg mutatá. halálal fenyegetvén azokot, kik öket bé vádolnák, és háborgatnák.

Fel lehet erre az idöre tenni a kisebik szent Jakab Jerusalemi püspökséginek kezdetit. A [71] kisebik szent Jakab, Máriának. a Cleofás. vagy Alféus feleséginek fia volt, az Évangyélium [72] ötet az ur öttsének, vagy báttyának mondgya lenni. mivel test szerént. néki attyafia volt. az annya Maria által, a ki nénye volt a szent szüznek, talám még az attya Cleofás által is. a kit [73] némely régiek szent josef testvér attyafiának mondgyák lenni, Az üdvezitö fel támadása [74] után., szent jakab a tudománynak ajándekját vevé., és a kristus különösön meg jelenék néki. a midön menyben akara fel menni, reája bizá az Annyának gyermekeit, tudni illik a Jerusálemi Anyaszent egy házat, nékie hagyá székit aföldön, és jegyesit. hogy holta után. néki gyermekeket támaszon. ez igy lévén. el mondhatni, hogy a kristus maga választá, és rendelé ezt a szentet Jérusalemi püspöknek, mind azon által. tsak az üldöztetés után. a mely szent [75] István halálakor támadot vala, üle a püspöki székiben., Alexandriai szent kelemen, azt tarttya, hogy szent péter, a nagy szent Jakab., és szent János Évangyélista. választák püspöknek

[76] Szent Epiphánus azt irja. hogy ez a szent arany pléhet viselt a homlokán, valamint a sidó fö papok. jelére a püspöki méltoságnak, ez a szent olyan nagy böltseségel. és áitatoságal viselé [77] magat. hogy nem tsak, a hivek, de söt még a sidok is tisztelettel tekéntették. holtig szüzeségben marada, ö Názarenus volt bort soha nem ivut. se a haját el nem nyirette, de söt még meg sem feredet. se magát olajal meg nem kente se semmi élö állatot nem ett, semi gyapjubol valo ruhat nem viselt. hanem lenböl., olyan szoros életet elt. és az ö tagjai ugy el valának szaradva. mint ha nem lettek volna élö tagok, oly gyakorta le borult a földre az imádságra, hogy azö homlokán. és térdein valo bör. oly kemények valának, valamint a tevének a böre, egy szer. nagy száraságban., esöt nyert imádsági által, mind ennyi nagy jó erköltsökért, igaznak nevezék. nem tsak a keresztyének, de söt még a sidok is. még más vezeték nevet is adának reája, ugy mint oblia. az az. az Istennek erösége.

[78] Szabadságot adtak volt néki, ámbár nem volt is papi familiábol a szent helyben bé menni mikor akarta, a mely olyan része volt atemplomnak, ahová minden nap egy pap ment, hogy ót ajánlyon estve, és regel.temjént., olyan nagy tisztelettel valának az ö szenttségihez, hogy kiki [79] azon igyekezet, hogy meg érhese az also részit köntösének,

[80] Azt olvasák a Thalmudban. hogy egy Eligázer nevü embert akigyó meg marván. Jakabért küldének Samna városában, hogy menne meg gyógyitani azt az embert az áts Jésus nevében, de egy Rabinus azt ellenzé, mondván. hogy Elizagernek nem kel meg engedni hogy az az ember gyogyittsa meg ötet, a midön ezen vetekednének magok közöt, a méreg el fogá szívit a betegnek, és meg hala a Rabbínus elöt. E pedig boldognak mondá azért. hogy ugy ment volna ki avilágbol, hogy meg nem szegte a böltsek rendét, annak idejében fogunk beszélleni a szent Jakab halálárol.

[81] Szent filep Diaconus, hihetö hogy még Samariában oktatta ahiveket az Isten Igéjére., [82] amidön az Angyal mondá néki, hogy menne dél felöl valo részére judéának, a Gáza városának uttyára. a mely puszta volt, filep azonal engedelmeskedék, nem tudakozodván, hogy ót mit keresne, azon az uton elöl talála egy Ethiopiai embert, aki kándaces király nenak fö komornyikja vala, Ez a komornyik hihetö vagy sidó volt, vagy azá akart lenni, mivel Isaiás profetát olvasta, és Jérusalemben ment volt imádni az Istent., a szent Lélek mondá filepnek. hogy közelitene a szekérhez. és mint hogy akomornyik fent szoval olvas vala, filep kerdé tölle, ha értenéé a mit olvasna, felelé néki, hogy érthetném ha valaki meg nem magyaráza,, és mondá filepnek hogy hágna a szekére, és ülne meléje, az irásnak pedig helye melyet olvasot evala. mint a júh vítetett ahalálra, és mint abárány fel nem nyitotta száját. az ötet nyiröje [83] elöt., az alázatoságban, el vétetet az ö élete, Az ö nemzésit ki beszélheti meg, mert el vétetik a földröl az ö élete, hihetö hogy görögül olvasta az irást, mivel a meg egyezik az Actákal, de egy kevesé külömbözik a sido nyelvtöl.

A komornyik mondá filepnek, kiröl akar it szollani, magárolé, vagy másrol.? Akoron filep a kristusrol kezde néki beszélleni, és meg mutatá néki, hogy a proféta mondásit. öreája kel érteni, az után a kereszttségnek hasznairol, és szükséges voltárol kezdé oktatni, és minek utánna egy darab ideig mentek volna együt. vizet találának, és mondá akomornyik, ihon a viz. míért nem vehetném fel akereszttséget? meg lehet felelé filep. ha hisz tellyes szivedböl. hiszem mondá a komornyik. hogy a kristus Jesus az Istennek Fia, azonal le szállának mind a ketten a vizben. és filep meg keresztelé ötet,

A vizböl hogy ki menének, azur Angyala el ragadá filepet, és a komornyik többé ötet nem [84] látá, de nagy örömel követé viszá felé uttyát, amidön hazájában érkezék, akristus hitét kezdé hirdetni, még mostanában ís azal kérkednek az Abyssinusok hogy tölle vették a keresztyéni vallást, és amikor keresztelnek, el olvasák az ö meg térésinek historiáját. [85] némellyek az Atyák közül azt tarttyák. hogy vette volna kereszttsége után a szent Léleknek természet felet valo ajándékit.

filep a mint meg mondok, el ragadtaték az ur Angyala által, és egy szem pillantás alat. [86] Azotban találkozék, ahol az Évangyéliumot hirdeté. és onnét más helyekre mene. és vegtire Cesáreában. a maga hazába érkezék, ót néki egy kis házatskája volt, és szent pál. abban a városba erkezvén a kristus eszt 58. filephez szálla, a negyedik saeculumba az ö házát még [87] meg lehetet látni. és az ö négy leányinak házait, akik mind szüzek, mind jövendölök valának.

[88] Azonba pedig saul. szüntelen fenyegeti vala az ur tanitványit, akiknek véreket szomjuhozta, [89] a fö paphoz kaifáshoz mene, hogy levelet venne tölle a Damaskus synagogáira, ugy hogy, ha ót valami férfiat, vagy aszonyt találna keresztyént hogy azokot fogva vihesse Jérusálembe., De a midön az uton volna. azokal kik ötet kisérnék, és a városhoz közelgetne, egy szers mind dél felé nagy világoságot láta le szállani az égböl, sokal fényesebet anapnál, amely meg környékezé ötet, és avéle valokot, mindnyájan láták azt a fényeséget. és a földre esének, és saulus szozatot halla, a mely néki mondá sidoul, Saul. Saul. miért üldösz engemet, akristus mondá néki ezeket, Saul kérdé, ki vagy te uram, és az ur mondá néki. Én vagyok a Názárethi Jesus, a kit te üldösz, igen kemény néked az ösztön ellen rugodoznod, tsak hejában igyekezel., el rontani az én Anyaszent egy házamot, Saul nagy reszketésel, és rettegésel kérdé, uram mit akarsz hogy tselekedgyem.,? Jesus mondá néki, kely fel., és meny bé avárosba, és ót meg fogják mondani hogy mit tselekedgyél. azt tarttyák. hogy ezen alkalmatoságal. olyan boldog [90] volt, hogy látthatta a kristust, mivel a a korintiusoknak azt mondgya., Nem vagyoké Apostol. Nem láttamé akristus Jésust.

A még ezek lennének a saul társai nagy rémülésbe valának, azt hallották hogy saul beszéllet valakivel, de abban semit nem értettek, se azt nem látták aki véle beszéllet, vagy ha hallották is, tsak ugy halották mint valamely zugást., vagy zengést. szent krysostomus azt tarttya. hogy a saul társai meg nem térének. az Isten azt igy meg engedé, hogy a bizonyság melyet tennének ezen lett dologrol., bizonyosab, és bé vehetöb legyen, mind azon által. Saul fel kelvén a földröl, és a szemei nyitván lévén semmit nem láthata. vagy azért hogy a szemeit el fogta volt [91] anagy fényeség, vagy valamint a hályog, olyan jöt volt szemeire, kézen fogva vivék tehát avárosba. egy judás nevü ember házahoz a hol harmad napig se nem ett. se nem ivut. az imádsagban töltvén ideit, keseregvén. helytelen valo buzgoságán.

Vala pedig Damaskusban egy Ananiás nevü tanitvány,, szent ember, és leg nevezeteseb a Damaskusba levö keresztyének közöt., azt is tarttyák, hogy ennek avárosnak püspökje volt, az ur meg jelenék néki. és mondá. eregy az igyenes uttzában. keress fel ót egy Thársiai embert, Saul nevüt, a ki imádságban vagyon, a Saul nevére Ananíás reszketni kezde, mivel avárosban tudták hogy mi szándékban volna, Ananiás felelé, Uram sokaktol halottam. hogy az az ember. menyi roszat tet ate szenteidel. kik Jérusalemben vannak, de söt még levelet vett a papok fejdelmétöl. hogy meg fogasa azokot, kik ate nevedet segittségül hiják. de az ur mondá néki. [92] eregy hozaja, mert olyan ember. akit én választottam arra, hogy az én Nevemet a nemzetek, a királyok, és az Izrael fiai eleiben vigye, és meg mutatom ö néki., hogy menyit fog szenvedni én érettem., az Isten azt is meg üsmerteté Ananiasal. hogy miképen térité meg.

Ezen idö alat Saul. mindenkor a judas házánál marada, semit nem látván., és ö látást láta, ugy tettzék néki. mintha egy ember reája tette volna kezeit, és meg gyogyitotta volna szemeit, és tsak nem azon szem pillantásban érkezék Ananiás és reája tevé kezeit. mondván. Atyám fia saul. az ur Jésus a ki néked meg jelent az uton, hozád küldöt engemet., hogy meg nyitassanak szemeid, és bé tellyél szent Lélekel, azonnal. a Saul szemeiröl le hullának mint a hal héjak, és látni kezde, akoron Ananías tudtára adá néki, hogy az Isten arra rendelte volna, hogy az Évangyéliumot predikálaná minden emberek elött. kely fel, mondá Ananiás, ved fel akereszttséget. és mosogasd meg büneidet. híjad segittségül az ur nevét, fel vevé tehat akereszttséget, és Ananiás reája tevé kezeit, és vevé a szent lelket, és azután ett, és meg [93] erösödék, egy nehány napig még atanitványokal marada, a kik Damaskusban valának.

Az után predikállani kezde a synagogákban, meg bizonyitván erösen, hogy a kristus Jésus volna a Messiás, és az Isten Fia., mind azok akik tudták. hogy mit tselekedet volt Jérusálemben, és hogy mitsoda végre ment volt Damaskusba, tsudálkozásal hallák beszélleni a Messiásról., Az ö nagy tudománya., ékes beszéde, és buzgosága., új eröt adnak vala beszédinek. és igen meg hattyák vala elméjeket halgatoinak, Az Évangyélium prédikálására, nem volt néki szükséges hogy az emberektöl tudakozodgyék. se hogy Jerusálemben menyen. [94] hogy ót tanullyon az Apostoloktol, mivel ö a kristustol magátol vette volt avilágoságnak tellyeségit, a melyel véghez vihesse szolgálattyát.

[95] Damaskusban maradván egy darab ideig. szeretsen országban mene, talám a Damaskus vidékire, mivel abban az idöben, ez a város Arétásé, a szeretsenek királyáé volt, es valami nap [96] keletre. vagy délre eset avárosnak. Arabiának hitták. Némellyek azt tarttyák. hogy ót predikálota az Évangyéliumot., mások meg, hogy magát oda el vonta volt. azért. hogy [97] készülhesen a szolgálathoz a melyre Isten rendelé, szent Lukáts nem szolván ezen uttyárol szent pálnak, azt gondolhatni. hogy nem volt hoszas, vagy ót semi nevezetes dolgot nem vit [98] végben. azután viszá tére Damaskusban. a hol három esztendeig marada.

[99] Ebben az Esztendöben 35. Lucius vitelliust Tiberius syriai Gubernátorá tevé, a ki ugyan azon esztendöben Jerusálembe mene a husvéti Innepekre. és ót igen nagy tisztelettel fogadák a sidók, hogy pediglen hozájok valo háláadoságát meg mutassa, el engedé avárosnak az adot, amelyet szedtek a gyümöltsökért melyeket a piatzokon árultanak, meg engedé azt is nékik. hogy az ö örzések alat légyen a fö papi ruha, és a több papi ruhák, amelyek addig a Hérodes, és Romaíak örzések alat voltanak az Antonia tornyában., kaifást, a fö papot le tevé, Jonathást, az Annás fiát tevé helyében, azután Antiokiába mene., a mely fö városa vala a guberniumnak.

[100] Minek utánna az Anyaszent egy ház ellen támadot elsö szélvész, a szent István halálaért. meg tsendeset volna, az Anyaszent egy házak békeségben maradának az egész judeába, Galliléába. és samariába,. meg szaporodának, és gyarapodának, járván az Isteni félelemben, és a szent Léleknek vigasztalásában, szent Péter aki Jérusálembe maradot volt. mind addíg valamég az üldözés tarta, Jerusalemet el hagyá. és meg látogatá a körül valo hiveket. Azt tarttyák. hogy ezen idö talyba., hagyák el az Apostolok Jerusalemet hogy az egész világra el menyenek hirdetni az Évangyéliumot. Azt nem tudgyák bizonyoson hogy mitsoda idöben. [101] vagy mi formában volt az ö el oszlások, Hanem az Atyák azt irják. hogy tsak akor hagyák el Judeát, a midön láták hogy a sidók. meg vetnék jóbbára az Isten Igéjit. amelyet nékik hirdetnek, nem hogy öket halgatnák, de még halálra keresik öket, A mi leg bizonyosab, a, hogy a midön szent pál Jérusálemben mene, a vulgáris esztendönek 37. más Apostolokot ót nem talála. hanem szent pétert. és akis Jakabot.

Az Apostolok oszlások elöt, el ószták magok közöt avilágnak külömbözö részeit., vagy sorsot [102] vetének azokra, vagy valamely más képen, a mint a szent Lélek adá elméjekre, Azt pedig nem kel oly szorosan érteni. hogy egy Apostol. mindenkor tsak amaga tartományában maradot volna, és tsak ót prédikállot volna, másut nem, vagy hogy viszá ne tért volna Jérusalemben, mivel az Apostolok oda viszá tértenek némelykor. mind addig valamég egészen el nem ronták., vagy az Innepekre. vagy valamely más okokra valo nézve, A szent péter. és szent pál, Historiája lévén leg bövebben le irva, meg láttyuk abbol., hogy az ö buzgoságok. nem vala [103] meg határozva, egy vagy két tartományba, hanem nap keletre, és nap nyugotra terjedet, és avilágnak minden részeire., Némellyek azt tanitották, hogy el oszlások elöt. szent Mathé az [104] Évangyéliumát irá, És ha az igaz, hogy pántaenus Indiában találta volna sidó nyelven. a szent Mathé Évangyéliumát. a melyet szent Bertalan vitte volt oda, azoknak tartások., a kik azt tarttyák. hogy ez az Évangyélista. az el oszlás elöt irta volna. Évangyéliumát. meg bizonyithato dolognak láttzik lenni.

[105] Azt is tarttyák, hogy az Apostolok, minek elötte, el oszlottak volna, a hiszek egy Istent szerzék, a melynek hit ágazatul kelleték lenni minden hiveknek, mint olyanak. amely magában [106] foglallya rövideden a kristus tudományát. a bizonyos hogy ezt a symbolumot ugy tekintették a régiek, mint olyat, amelyet az Apostoloktol magoktol vettük, szent Leo, azt mondgya, hogy a tizen két Apostolnak, tizen két Sententiáját foglallya magában., Mint hogy ezt a Symbolumot irásban nem tették. meg is volt tiltva hogy irásba tegyék, valamint ezt [107] mondgyák sokan az Atyák közül. azért nem is volt egy aránsu mindenüt, vagy azért, hogy [108] ahoz tettenek. bizonyos Anyaszent egy házakban., az eretnekekre valo nézve, vagy pedig az ídönek hoszasága. és helynek mesze volta miat némely szók elegyettek köziben., a mint a történik az olyan dolgokal amelyek nintsenek irásba téve, hanem tsak az emberek elméjiben maradnak, a mely symbolumal mostanában élünk, böveb. mint a melyel régenten éltenek a [109] Romai Anyaszent egy házban., de még az ís külömbözöt a Jérusálemi Anyaszent egy házétol. amint azt meg láthatni a szent Cyrillus Cathekésesében, szent Ambrus azt tarttya. vigilius Thapsusal, hogy az ö idejekben, a Romai Anyaszent egy ház. azon symbolumal élt, amelyet az Apostoloktol vette volt. abban semi változást nem tett.

[110] Szent péter ki menvén Jérusálemböl, hogy az Anyaszent egy házakot meg látogassa, lydda városában érkezék, más képen Diospolisban, ahol talála egy ina szakat embert, Énéás nevüt. a ki nyoltz esztendeig feküt az ágyában. magát meg nem mozdithatta, szent péter mondá néki. Enéás, A kristus Jésus tégedet meg gyogyit; kely fel, vesd meg az ágyadot, Enéás azonal fel kele, az Apostol. nem várá azt hogy a beteg maga kérje meg gyógyulását, hanem meg elözte, mert szükséges volt. tsudák által vonni a hitre a sidokot, kik még nem hittenek, mihent ennek a tsudának ahire el terjede, mind avaros béliek, mind akörnyül helyeken lévök a hitre térének.

Vala ugyan azon idöben jóppé városában, nem mesze lyddátol. egy tábit nevü keresztyén [111] aszszony. /Tábit, tészen vad ketskét./ ez igen nagy jó erköltsökel vala fel ékesitve. ez egesz életét az adakozásban. és a felebaráti szeretetnek tselekedetiben töltötte volt el, a ki meg betegedvén. meg hala, a testét meg mosván, egy felsö házban ki nyujtoztaták. A tanitványok meg tudván, hogy szent péter lydda városában volna, utánna küldének. kérvén hogy menne hozájok, szent péter oda érkezvén. a házba fel vivék a hol a test volt, ót sok szegény özvegy aszszonyokot talála, akik nagy sirásal körül vevék ötet. mutatván néki ruhájokot a melyeket Tábit tsinálta volt nékik életében. szent péternek meg esvén a szive sirásokon. és ki küldvén mindeneket aházbol, térdre esék, imádkozék, azután mondá aholt testnek, Tabit kely fel, Ezekre a szokra fel nyittá szemeit. és meg látván pétert, fel üle. péter a kezét nyujtván, fel segitté kelni, és szolitván a szenteket, és az özvegyeket, életben viszá adá nékik.

[112] szent péter egy darab ideig marada még Joppéban. egy simon nevü szigyártonál, tsak közel a tenger parthoz. a meg ebben avárosba volna, az Isten meg üsmérteté véle, a mint meg fogom mondani, hogy az ö akarattya avolna, hogy meg nyilnék az Évangyéliumnak kapuja. a nemzeteknek is, vala Czesarea városában, joppétol tiz mély földnire, egy kornélius nevü Romai százados, akínek seregét, olasz seregnek hitták, aki nem volt se sido, se környül metélkedet, de a sidokal gyakorta valo léte, vagy is a szent könyveknek olvasása. meg üsmértetvén véle az Istent, nagy tisztelettel szolgállya vala, a szegényeknek sok alamisnát ád vala, gyakorta, böjtölt, és az imádságban foglallya vala magát, az egész háza népe, az Istent szolgálya vala, söt még a sidok is bizonyságot tésznek vala az ö jó erköltsiröl,

Ugy történek egykor. hogy három orakor dél utan, éhomra, és az imádságban lévén, valoságal látá egy Angyalt bé menni hozája ember képiben fényes ruhában, és aki neve szerént szollittá ötet, kornélius meg rémulvén kérdé, uram mit kivánsz töllem? az Angyal felelé néki, ate imádságid, és ate alamisnáid fel hatottak az Istenhez. és azok kedveseké lettek ö elötte, küldgy el mostanában joppéban, és hivasd ide simon pétert, aki meg fogja néked mondani mit tselekedgyél az üdveségre, te, és ate házad, azután azt is meg mondá néki hogy simon péter hol volna szálláson, és azután. el mene, kornélius hivatá kettöt a tselédi közül, és egy Isten félö vitézt, elö beszéllé nékik, az Angyal jelenésit, és joppéba küldé öket szent péter után, ezek mindgyárást el indulának, és más nap délre joppéban érkezének,

Minek elötte oda érkeznének, péter a felsö házban mene imádkozni, a még az ételit el készitenék, és ót az elméjiben el ragadtaték, látá az eget meg nyilva, egy nagy abroszt le szállaní, épen hozája, az abrosz négy szegelete fel volt hajtva, ez az abrosz tele volt minden féle állatokal., mind repülö, mind tsuszo állatokal., és szozatot halván, mondá néki, kely fel péter, öld meg és egyél, Isten oltalmazon attol. felelé péter, soha sem ettem tisztátalant, de a szozat mondá. neki, ne hidd tisztátalannak azt, amit az Isten meg tisztittot, ugyan ezen dolog történék három szor., azután az abroszt fel vonák az égben.

Szent péter nem tudhatá akor mindgyárt mit tenne alátás, de tsak hamar meg tudá, mert a kornélius emberei épen akoron zörgetének a kapuján, és kérdék ha simon péter ót volna szálva, az Isten belsö képen meg jelenté péternek. hogy az ö akarattyábol keresnék azok az emberek, és semí akadályt ne tegyen el menni vélek. azonal le mene, és bé hívá öket, azon a napon meg nem indula, másnap el mene vélek. pétert pedíg hat jóppéi keresztyének el kísérék, és másod napján három ora felé dél után. Czésáréába érkezének.

kornélius minden attya fiait, és jó akaroit magához gyüjtvén, várá a szent péter el jövetelét, a midön meg hallotta volna el érkezésit, eleiben mene. lábaihoz borula földig, szent péter fel emelé, és mondá néki, Én is tsak olyan ember vagyok mint magad, mind együt bé menének aházban, és szent péter ót látván anagy gyülekezetet mondá, Ámbár ne légyen is szokások a sidoknak, az idegenekhez menni mind azon által ö azt meg tselekedné, azért, mert az Isten meg mutatta néki hogy semmi embert ne tartana tisztátalanak. és ferteztetnek.

Kornélius azután elé beszéllé az Angyal meg jelenésit, és mondá, hogy az a gyülekezet, azért volna, ót, elötte, hogy meg tudhasák, az Isten mit kiván töllök, szent péter tsudálkozék az Istennek jóságán. a ki ugy hintené kegyelmit anemzetekre. valamint a sidokra., az után rövideden elejekbe adá hogy az Isten mi képpen küldötte vala Jésus kristust az ö Fiát hogy békeséget hirdessen Izraelbe, hogy birája lenne az élöknek, és a holtaknak, és hogy meg bótsása büneit mind azoknak. kik ö benne. hisznek, hogy a sidok ígaságtalanul feszitették vala fel. de az Isten ötet fel támasztá és az ö tanitványí ettenek és ittanak ö véle, fel támadása után,

A még szent péter e szerént beszéllene a szent Lélek le szálla mind azokra akik jelen valának, és külömb féle nyelveken kezdének beszélleni., és az Istent Ditsöiteni, ezen igen el almélkodának a sidó hivek, kik szent péterel mentenek volt oda, a szent Lélek azon alkalmatoságal. meg elözé akereszttséget és a bérmálást, és a közönséges rend ellen, közlé [113] magát azokal az idegenekel, akiknek meg tisztitotta volt sziveket a hittel, hogy meg mutassa Péternek, hogy az Isten ugy meg nyitaná az Évangyéliumnak kapuját, a nemzeteknek, [114] valamint a sidoknak, és hogy meg kellene keresztelní azokot., akik még elöre el vették az éltetö szent Lelket, és minden kegyelemnek eredetit., Ugyan péter mondá azonal, Leheté a kereszttségnek vizét meg tagadni azoktol. a kik már vették a szent Lelket valamint mi. és parantsolá hogy meg keresztelnék öket a kristus Jésusnak nevében, mert noha vették voltis a szent Lelket,, de szükségek vala akereszttségre, hogy az Anyaszent egy házban bé mehessenek. és hogy el vehesék abelsö képen valo meg szentelést. amely akereszttség által adatik nékünk, kornélius meg tartoztatá magánál szent pétert egy nehány napig, szent péter sem láta semmi akadályt, hogy ót ne maradna,

A kornélius meg keresztelkedésinek hire tsak hamar el terjede a tartományban, és többire az Atyafiak, azon mindgyárást meg botránkozának, hogy meg engedték volna anemzeteknek az Évangyéliumban részesülni, és mihent szent Péter viszá érkezet volna Jérusalemben. a környül metélt hivek kérdék tölle. hogy miért ment volna a nemzetekhez. és miért ett volna vélek, de szent péter. nem tekéntvén elsöségét, se Apostolí hatalmát. alázatoságal. mentegeté tselekedetít, és meg mutatá, elö beszélvén mind azt a mi történt vala, hogy egyebet nem tselekedet, hanem az Isten parantsolatit követte, a kinek nem lehete nem engedelmeskedni, a Jóppé béli hiveket. a kik jérusalemben mentek volt véle, bizonyságul hivá tselekedetinek, A hivek halván azokot az okokot, meg tsendesedének, és ditsöiték az Istent. a ki a nemzeteknek is részt adot volna a penitentziában, hogy az örök életet el erhesék. a nem láttzik hogy az [115] Apostolok is zugolodtanak volna ahivekel, szent Epiphanius fel teszi, hogy Cerinthus, akí azután eretnekséget kezde, leg elsö kezdöje volt. annak azugolodásnak.

[116] Aristobolusnak akit az Attya, Hérodes meg öleté, egy fia marada. Agrippa nevü., ezt Romában nevelteték fel., Drusus. a Tiberius fia mellet, aki is baráttságában esék ennek az iffiu fejdelemnek, és mint hogy nemesi természetel bira, el mondhatni, hogy a joszágábol. nem tsak [117] böségel adot, hanem ugyan el tékozlotta, valo hogy azal nagy sok jó akarokot tsinála. a Tsászár udvaránál, de az is valo, hogy igen nagy adoságokban esék, ugy anyira hogy Romában betsületesen nem maradhata, a Drusus halála arra kénszerítte Tiberiust, hogy el távoztatná magátol mind azokot a kik a fiának baráti valának, mert a jelen valo létekel meg ujitották fia haláláért valo keserüségit, Agrippais, noha az adoságért, de ezen betsületes szin alat, el távozék az udvartol, judéába viszá tére, és egy Iduméai várban bé zárkozék, ahol a szégyen, és a nyomoruság miat, azt tevé fel magában. hogy magát éhel meg ölye, Cypros a felesége, Phásáelnek leánya, azon volt hogy segithese minden képen amaga joszágábol. levelet is külde Herodiádának., az Aggrippa hugának, a melyben meg irá báttyának nyomoruságban valo létit, Hérodes, a Herodiada férje. magához hivatá Agríppát a sogorát a Tiberiades városában., ahol városi tiszttséget ada neki, és pénzböl állo jövedelmet is rendele néki hogy élhesen, de a mely nem volt elegendö arra hogy tisztességesen lehesen. de még az a kevés jovedelem is nem tarta sokáig, Agrippa. nem szenvedheté el. hogy egy vendégségkor. Hérodes a szemére hánná és meg panaszolná néki azt a kevés adományát is.

Agrippa kételenitteték tehát Tiberiades városát el hagyni, és magát meg vonni pomponius flaccus mellé, a syriai Gubernátor mellé, aki annak elötte néki jó akaroja volt Romában, flaccus igen jol fogadá Agrippát. annál ís inkáb, hogy Arístobolus, az Agrippa testvér öttse ís mellette. volt. és szerette ezt akét egy testvér atyafit, de ö magok egymást nem szerették, aristobolus igen nagy kárára igyekezék a báttyának a Gubernator elöt, mivel azal vádolá bé ötet, hogy Agrippának pénz ajándékot adtanak volna a Damaskus béliek., hogy meg nyerjék pereket flaccus elöt. a kik a sidon béliekel pereltenek holmi határ iránt, flaccus adolognak végire menvén, Agrippán fel hagya, és ez a nyomorult fejdelem, ujontában a szegenységben viszá esék, és ptolomaides városaban mene ahol nem vala mivel élni, Azután azt gondolá. hogy talám könyebben elhetne olosz országban. és talám még ót valamely szerentsére is mehetne. de pénze nem vala az utra, mársyas az ö hü szolgája, a Berenicza komornyikjához mene proteushoz, kervén hogy adna néki valamely summa pénzt,, a melyért magát kötelezné nékie, protéus arra rea álla, de mint hogy Agrippa még azon kivül is ados volt néki, szükséges vala, hogy marsyas huszon öt ezer dragmárol valo ados levelet adgyon neki., noha abbol nem vet is fel többet huszon ket ezer öt száz dragmánál, ezel a pénzel Agrippa., Ánthédonusba mene. és már a hajora akara ülni, a midön Érennius Capito a Tibérius tiszttye. vitézekel meg fogatá, kénszeritvén arra. hogy fizetné meg a három száz ezer dragma adoságát, a mely sumát Romában kérte volt költtsön a császár pénziböl, Agrippa azt fogadá hogy sohová sem menne, de éttzaka el vágá a hajo kötelét, és Alexandriába mene, ót egy sido urtol, akit Alexandernek hitták, két száz ezer dragmát kére költtsön, Cyprosnak, a feleséginek kezeségire. aki addig kisérte vala ötet.

[118] Agrippa olosz ország szélyire érkezvén onnét egy levelet ira Tibériusnak. aki akoron Capré szigetiben volt, hogy udvarlására jöt volna. és hogy ö neki ajánlya szolgálattyát, és kéri azon a Császárt, hogy engedgye meg, had mehesen udvarlására, Tiberius válaszola néki, hogy örül el érkezésin., és hogy kedvesen látná, a mint hogy jól ís fogadá. de más nap Tiberius a Capito levelét vévé, amelyben tudtára adá acsászárnak. hogy Agrippa. judéábol el szököt, hogy meg ne fizesse a három száz [három-száz] ezer dragmát, amelyel a Császár ládájába tartozik. Tiberius ezen ahiren meg haragudván. meg parantsolá hogy hozája ne botsásák Agrippát, míg meg nem fizeti azt a sumát, Agrippa pedig meg nem ütközék. ezen a meg esésen, hanem Antoniahoz folyamodék, a Drusus feleségihez. aki néki költsön ada anyira valot. hogy meg fizetheté adoságát, és ismét Tiberius kegyelmeségiben vevé, az után egy samaritánusra talála, aki önéki költsön, egy millium dragmát ada, és abbol Antoniát meg fizeté, és költtségire is marada,

[119] Tiberiusnak maradot volt. Drusustol egy kis fiatskája, azt is Tiberiusnak hitták, a császár, azt a kis fiát, Agrippa gond viselése alá adá, hogy viselné gondgyát. és lenne mindenkoron véle, Ágrippa pedig nagyob hajlandoságot mutata az Antonia kis unokájához kájushoz. a kit akoron mindenek szerették, kájus is baráttságát mutatá hozája, ugy történék egy kor, hogy kájus, és Agrippa. szekéren sétálni menének, Agrippa hizelkedésböl mondá kájusnak. hogy kivánna látni azt az idöt a melyben. az öreg Tibérius nékie hagyná a helyét, és ugy boldogá lenne az egész világ, a mi Tiberiust, a Drusus fiát illeti, azt el lehet veszteni. Eutikus, az Agrippa szolgája ezeket a beszedeket mind jól hallá, de akoron semmit nem szolla. hanem kevés idö mulva, hogy a Romai prefectus eleiben viteték, azért. hogy az urának holmi köntösét lopta volna el, de ö nem a lopásért valo kérdésre felele. hanem mondá a prefectusnak, hogy valami nagy dolgot akarna mondani a Császárnak. a mely életében járo dolog volna, és a mely Agrippát ís tekéntené. aprefectus Eutikust a császárhoz küldé, de Tiberius a ki mindenben lassu, és halogato volt. sok ideig hagyá a vasban. nem tudakozodván semit is adologrol

Egy darab idö mulva Capre szigetiböl. freskatiban mene, négy, vagy öt mély földnire Romátol, ót levén, Agrippa. sürgetni kezdé Tiberiust Antonia által., hogy halgatná meg a szolgáját, hogy had látná mit mondhatna ellene, a Császár azt felelé rea, ha Eutikus hamisan vádolo, a fogság amelyben volt eddig, az ura meg elégedhetik véle, de hanem a, Agrippa vigyázon magára, ne hogy a büntetést a melyet a szolgájával akarja szenvedtetni. maga abban ne esék, mint hogy eza dolog Agrippának betsületiben járt, kezdé ujontában sürgetni ezt a dolgot hogy Tíberius el végezné, Antonia azt az idöt valasztá. a melyben Tiberius ki szokot volt menni dél után szekeren. maga mulattságára, kájus. és maga Agrippa elötte mentenek, Antonia kezdé kérni a Császárt hogy had hoznak eleiben. Eutikust, én nem bánom, felelé a Császár, de az Istenek bizonyságim, hogy akaratom ellen tselekeszem. és tsak azért, hogy kivánságod bé tellyék.

Eleiben vivék tehát Eutikust, és a császár kérdé tölle. mit mondhatz te ollyan ember ellen akinek rabja voltál, és fel szabaditot,? Eutikus elé beszéllé a Császárnak, az Agrippa beszédit. melyeket mondot volt a szekérben kájusnak, a császár ezeknek. hitelt ada. annál is hamaréb, hogy látná Agríppát nagyob szorgalmatoságot mutatni kajushoz. mint sem az ifiu Tiberiushoz, erre valo nézve. nem visgálván továbrá a dolgot, parantsolá Macronak. atest örzök kapitányának. ted lántzra ezt az embert, meg nem nevezvén hogy kit, macron nem gondolhatván azt hogy Agrippa volna az az ember, meg várá hogy a Császár a theátrumbol ki menyen, de a Császár még is látván Agripát. mondá Macronak, nem parantsoltam valaé meg. hogy lántzra ted ezt az embert, macron. kérdé ki volna az az ember, a Császár felelé, hogy Ágrippát.

Ez a nyomorult fejdelem hejában kezde könyörögni Tiberiusnak, mivel azonal lántzot tevének. az ö bársony palástyára. és atöb sok rabok közi tevék kik a csaszár kastéllya elöt valának, a keserüség egészen le nyomván, egy fának a tövire le heveredék, azonal egy bagoly az ágára szálla. egy német rab ezt látván, hozája mene. és mondá néki, ez a madár jelenti ate rosz állapotodnak jóra valo változását, de arra vigyáz. hogy ha még egy szer olyan madarat fogsz látni a fejed felet, továb nem élsz öt napnál, Agrippa ezt tsak meg neveté, mind azon áltál ebé tellyesedék. a mint meg fogjuk latni.

Az igen nagy melegek, és az ö nagy keserüségben valo léte. igen nagy szomjuságot okozának néki, kájusnak egy rabjátol innya kérvén a ki ót vitte el avizet., a rab innya ada néki, olyan nagy tisztelettel., mint ha szabadságban let volna, Agrippa. igen jó neven vevé azt az emberségit, és meg ígéré néki, hogy ha abban az állopotban lész., jót teszen véle, és meg emlékeznék az ital vizröl. a mint hogy véghez is vitte, meg nyerte szabadságát, és a maga joszágiban prefectusnak tette, ezt a rabot thomastusnak hitták, Antoninának meg esvén a szive, az Agrippa véletlen nyomoruságán, meg nyeré macrontol. hogy a százados a ki véle esze volt lántzolva. a Romai szokás szerént, és a vitézek akik örzötték. emberségesen bánnának véle, és engedgyék had vehessen holmi segittséget ami meg engesztellye rabságának sullyát, Ágrippa Roma mellet volt fogságban, a pretoriána militiának taborán, a hol hat holnapig marada. Tiberiusnak haláláig.

[120] Ezen idöben támada egy tsalárd ember, a kit a samaritánusok betsüleni kezdék, ez, arra vevé a közönséges népet, hogy ö véle mennének fel a Garizim hegyére, a mely hegyet [121] szentnek tartották abban az idöben; azt igérvén nékik, hogy meg mutatná a szent és drága edényeket, a melyeket ót Mojses el ásta volt, ezen hiszemben, fegyvert fogának. és addig a még minden felöl esze gyülekezenek. hogy együt menyenek fel ahegyre, Thyratába városát meg szállák, de pilatus. azt meg halván, feléjek mene. lovas, és gyalog hadal, a Garizim hegyét el foglalá, és azokra üte, a kik avárost meg szállották volt., azokot meg veré, sokakot el foga, és a fövebbeknek. fejeket véteté

Akoron a samaritánusok. panaszra menének Vitelliushoz, a syriai Gubernatorhoz, vádolván azal pilatust. hogy reájok ütöt, és meg öletet sokat közüllök ók nélkül, és azt is mondák. hogy azok akik Thyratába mellé gyülekeztek vala, tsak azért volt. hogy ellent alhassanak eröszakoskodásának, vitellius ezeket halván, Judéába küldé Marcellus nevü jó akaroját. hogy ót gondgya lenne. az ország dolgaira. pilátusnak pedíg azt izené. hogy menne Romába a CSászár eleiben hogy ót mentené magát a miröl vádolnák. pilátus. nem mervén el halgatni ezt a parantsolatot, el hagyá judeát tiz esztendeig valo ót lakása után. és nagy siettségel mene Romában, a hová tsak a Tiberius halála után érkezék., azt nem tudhatni hogy különösön ót mi ment végben ellene., de azt tarttyák, hogy szam ki vetésben. küldetet bétsbe, Galliában. holtig, [122] de kéttségben esvén maga állapottyárol. maga lön magának hohérja, és a maga kardgyával ölé meg magát. az Isten meg büntetvén még ezen avilágon, igasságtalanságát ennek a birónak, aki amaga lelke üsmérete ellen. adá a kristust, ellenségi keziben

Hérodes Antipas Agrippának attyafia., el válván, az szeretsenek királyának, Arétásnak [123] leányátol, hogy Herodiást venné el, veszedelmes hadakozást okoza magának, a mely a Tibérius uralkodásának a vege felé tettzék ki. ez a két fejdelem a Gamala határján vetekedének. az ö Generalisok pedig meg hartzolván, a herodés hadát egészen le vágák, sokan a sidok közül. ezt a veszedelmet az Isten igasságának. tulajdonitták a ki boszut állot. keresztelö szent Jánosnak ígaságtalanul valo haláláért., Herodes tudtára adá Tiberiusnak. [124] szerentsétlenségit. Tiberius oly ígen párttyát fogá. hogy parantsola vitelliusnak. a syriai Gubernatornak. hogy hadakozást kezdgyen Aretásal. akit. vagy elevenen, vagy holtan küldgye el néki, vitellius a hadakozáshoz készüle, a midön meg hallá a Tiberius halálát, azt tarttyák, hogy Arétas meg jövendölte volna, hogy minden bizonyal. a Romaiak nem mennének pétra városában, és elö ször. vagy ö maga, vagy Tiberius, vagy vitellius, de meg halnának.

[125] A Tiberius halálának hire Romában érkezvén, Mársyás, Agrippának egy hü szolgája, hozája mene afogságban. hogy azt tudtára adgya. Agrippa épen akor a feredöben akara menni, és mondá néki sidó nyelven. az oroszlány meg holt, Agrippa jol értette, és el nem titkolhatá örömét, a százados aki véle egy vason volt, azt észre vevé, és kéré hogy mondaná meg min örülne, a fejdelem nem akará mindgyárt meg mondani. de mint hogy jó akarok valának, meg mondá nékí, ez a tiszt azon meg örüle, és mindgyárt le vevé Agrippárol alántzot, és vendegséget készitete néki, a midön asztalnál volnának, vivék hirit, hogy Tíbérius még elne, a százados azon igen meg íjede, mivel az életét el vesztette volna. ha azt meg tudták volna hogy egy rabal ett, el is üzé azonnal az asztaltol. Agrippát., és meg lántzoltatá, és sokal keményeben örizteté, fenyegetvén azal. hogy fejével fizetné meg. arosz hirt, melyet nékie mondot. Az éttzaka nagy nyughatatlanságban telék. a mint azt könyü el gondolni., hanem más nap közönségesen hirdetek a Tiberius halálát. kájusnak levelét vévék. amelyben. tudtára adá atanátsnak. a Tiberius halálát. és más egy levelét, a melyben. parantsolya a Romai prefectusnak, hogy vinné Agrippát a fogságbol., az elöbbeni házához, a hol egy darab ideíg marada örzés alat, és tsak hamár. egészen szabaddá lön.

Kájus Romába érkezék a Tiberius testével, kevés nap mulva az után kájus magához hivatá Agrippát, a köntösét meg változtatá néki, és diadémát tévén a fejére, a Filep Tetrarkaságának királlyá tévé, és a vas lántz helyet a melyet. hordozot, aranyat ada nékie,

Vitellius, a syriai Gubernator; a Tiberius parantsolattya szerént. hadakozni akarván Aretásal, a szeretsenek királyával, két legiot vén maga mellé, és más seregeket is a kiket a szövettségben lévö királyok adának, de mint hogy Judeán keresztül akará vinni ahadait hogy egyenesen petrának mehesen, ahol volt Arétás, aleg eleje a sidoknak ptolémaidában jövének hozája eleiben adván. hogy az ö törvények nem engedi hogy az ö országokban. képet. vagy bálványt hordozanak, ollyanokot. a mitsodások. a Romai zaszlokon vannak, kérék hogy venne más utat magának, vitellíus rea álla kérésekre, a hadát scythopolis felé küldé. hogy ót menne által a jordán vizén. és onnét petra felé, maga pedig Herodesel. a Tetrárkával, és más jó akaroival. Jerusálem felé vevé uttyát, a hol áldozatot tet az urnak az innepekben, Jérusálemben nagy tisztelettel fogadák, ót tsak három nap marada, és az alat le tevé Jonatást. a nagy áldozo hivatalbol, és Theofilust tevé helyébe.

[126] vitellius Jérusalemben hallá meg a Tibérius halálát, és az új CSászárnak kájusnak,, hüségire meg eskütteté anépet. Jérusalem volt az elsö város. nap keleten., a ki leg elöbször meg tudta a Tiberius halálát, a ki császárjának üsmérte kájust, és a ki áldozatokot tett az Istennek ö érette, vitellius azután az Eufrates felé vevé uttyát, hogy szövettséget tsinályon Ártabánusal. a pártusok királyával, ez a király mindenkor meg vetésel volt Tiberiushoz, és mihent kájust Császárnak üsmerék, maga keresé a Romaiak szövettségit, vitellíus, és Artabánus ki ki a maga részéröl a hidra menének a melyet az Eufrátesre tsinálták vala. Artabánus imádá a zászlokon valo sasokot. az Augustus, és akájus képeit, és a békeségnek árticulusit meg tsinálák, azután Herodes Antipas. meg vendégelé Artabanust, és vitellíust. egy nagy sátor alat, az Eufrates közepin.

A parthusok királya. viszá térvén babiloníába, és vitellius Antiokiában., Herodes nagy siettségel adá tudtára kájusnak a békeségnek meg tsinálását, és az ö követi eléb érkezének Romában, mint sem a vitelliusé, a kinek illetet inkáb meg irni ezt a hirt, ugyan ezért, a Császár vévén a vitellius levelét. azt felelé reá. hogy már mindent meg tudot volna a Herodes követitöl. ez igen nehezen esék vitelliusnak., az oltátol fogvást. mindenkor haragot tarta Herodes ellen. kevés idö mulva azután Artaban. Romában küldé a fiát Zálogul, sok ajándékokal, a többi közöt egy Éléázár nevü sidot., akit arend kivül valo magosságáért, oréásnak hitták

Tiberius császár uralkodásának avége felé, vagy is a kájusénak a kezdetin. érkezék a Thyániai Apollonius, Antiokiában. az ö okoságának. ártatlanságának. és igasságának hire mindenüt el terjede, ez az ember pogány lévén, némely olyan tselekedeteket is tselekedet, a melyek tsudálatosoknak láttzának, és olyan jövendöléseket is. a melyeken a pogányok álmélkodának, ugy anyira hogy az Apostolokhoz hasonlitták. söt még a kristushoz is. az ördög elöre el látván avilágon valo birodalmának tsak rövid idö alat valo el pusztulását, nem támaszta soha, se több, se veszedelmeseb tsalárdokot mint ezekben az idökben, de az Isten meg nem engedé. hogy a tévelygésre vegyék az választattakot, se hogy meg tántorittsák a hiveknek hiteket, el veszté atsalárdokot, szájának leheletével, és tsak azokot hiteték el, akiknek arra kedvek volt, és akik nem akarák valoságal meg vísgálni a tsalárdok magok viselésit, és tanitásit, Az Évangyéliumnak fényesége, az kristus Jesus tudományának tisztasága, az ö Isteni élete, az Apostoloknak böltseségel valo tanitási, a mely tudományt. ök nem a tanulásal, se nem az elmélkedésel szerzették volt magoknak, és az ö tsudatételeknek ereje, meg némitták azokot a tsalárdokot, és meg szégyenitték azokot, kik nékik hitelt adának.

[127] Apollonius, Thyan városábol valo volt kappadociában, mind régi, mind gazdág famíliábol valo volt, elméje nagy volt, és igen emlékezö, ékesen szólló, és oly igen szép., hogy mindenek gyönyörüségel nézték, tizen négy esztendös korában thársis varosában küldék hogy ót Rhetoríkát tanullyon, de a philosophíára adván magát. a pithagorás vallását választá és tizen hat esztendös korában azt gyakorolá az állatok husát enni el hagyá, tsak füvet, és kerti vetemént ett, a bor italt rosznak nem tartá. de maga nem ivék, mert meg háborittya az elmének tsendeségit. mezit láb járt., len vászonbol valo köntöst viselt, gyapjubol valot nem akara viselni, mert a gyapjut az állatoktol veszik hoszu hajat viselt, és rend szerént valo maradása. az Esculap temploma volt. mondván, hogy az az Isten. kedvelli a betegeket meg gyogyitani az ö jelen valo létiben

Joszága elegendö volt. de annak felét a báttyának adá. és amás felét. a szegény attyafiainak osztogatá, és anötelenségben akara élni, mind azon által volt gyanoság ellene atisztátalan szeretet iránt, a pitagorás tanitványit követvén, öt esztendeig nem szolla, de a héjával sokat utozot jelek által beszéllet, és némelykor irásban tette. a mit akart., mint hogy nagy tisztelettel valának hozája. és sokat tartának az ö jó erkölcsiröl, az ö jelen valo léte meg tsendesitet akár mely zenebonát.

öt esztendeig tarto halgatása után, Antiokiába mene, és ót kezde beszélleni mint olyan embereknek a kiket okosabaknak tartá lenni, meg vetvén atöbbit, az ö beszédi. fontosok. rövidek. és hathatosok valának, Én nem keresek, mint a más filosofusok, mondá, kerestem a még iffiu voltam, már most nintsen ideje akeresésnek, hanem atanitásnak, a böltsnek olyannak kel lenni mint egy törvény tsinálonak, a ki másnak azt parantsollya, a mit maga követ,

[128] Azt tarttyák hogy ezen idö tályban mene szent péter Antiokiába, és állittá fel ennek a városnak Anyaszent egy házát. ahol hét esztendeig üle a püspöki szekiben. nem mind egy más [129] után. hanem helyel. helyel. és különös idökben. Az Atyák azt tarttyák, hogy amidön az Apostolok el oszták magok közöt a tartományokot, hogy ót predikállyák az Évangyeliumot, Roma városa, a Romai birodalomnak fö városa, szent péternek eset, de minek elötte oda [130] menyen. Antiokiába mene, nap keletnek fö városában, a hová helyhezteté elsö püspöki szekit, mint elsö püspökje annak avárosnak, azt nem tudhattyuk menyi ideig marada ót, szent Chrysostomus azt tarttya hogy ót sokáig marada, a Seleuciai Basilius tészen emlékezetet a [131] tsudákrol melyeket ót tett, és a nagy szent Gergely.azt mondgya. hogy azt tarttyák. hogy ót hét esztendeig volt. mint püspök., az az, hogy ezt az Anyaszent egy házat igazgatá, a kristus esztendejének negyven kettöjiig, a melyben mene Romában. de az alat más helyekre is el ment [132] tanitani, és gyakorta meg látogatá a jerusálemi hiveket., a mint hogy jérusalemben találkozék. a midön szent pál oda mene, a vulgaris esztendönek harmintz hetedikében.

[133] Hihetö. hogy azután mene szent péter predikállani a sidoknak, a kik el valának szélyedve. a pontus. Galatia, Bithinia. Cappadocia. tartomanyiban. nem lehet kételkedni abban hogy ne let [134] volna ezekben atartományokban., az Évangyéliumot hirdetni., alevél melyet nékik ira negyven harmadikban, azt meg bizonyittya., ki tettzik a szent pál Galatabéliekhez irt leveléböl, hogy a hamis Apostolok, a kik ellen anyira volt szent pál, a szent péter neve alat tanittottanak, aki is predikállot volt már azon tartomány béli sidoknak, és meg engedte volt nékik tartani a törvénynek Cérémoniáit, holot szent pál. azoknak haszontalanságát. predikállá. [135] a nemzeteknek., szent Epifanius azt mondgya. hogy szent Péter. azután, hogy Romában mene, egy nehány izben el hagyá ezt az Anyaszent egy házat. és a Bithyniait mene latogatni.

szent péter rend szerent tsak a sidoknak predikál vala, ö maga meg tartotta. atörvény béli Ceremoniákot, és meg engedé hogy meg tarttsák a sidok is kik a hitre tértenek, azt is meg [136] engedte, hogy amídön utozot, aszszonyok kövessék ötet. akik vigyázanak. a szükséges [137] dolgokra. enem volt botránkoztato dolog, mivel rend szerént valo szokásban volt a sidoknál, és az Apostolok. a kik fö képen a sidoknak predikálottak, eszerent tselekesznek vala, [138] Az Apostolok Constitutioinak könyve azt mondgya. hogy az Apostolok az Évangyéliumot prédikalván, külömb féle munkákban foglalák magokot, vagy azért hogy másoknak terhekre ne legyenek, vagy azért. hogy a heverést el kerüllyék, de a midön tellyeségel az predikállásban, a tanitásban foglalták magokot, akor minden akadály nélkül éltek a kristustol vett hatalomal.. aki azt hagyá nékik, hogy éllyenek az Évangyéliumal. amelyet predikállyák, [139] tsak épen Barnabás. és szent pál nem éltenek azal ahatalomal. azt irják hogy szent péter tsak kenyerel, és olajmagal elt, és ritkán kerti veteményel.

[140] Az alat amég ez az Apostol eszerént állittya vala fel az Anyaszent egy házakot atartományokban, Saul. vagy is pál Damaskusban prédikálá az Évangyéliumot a sidoknak, meg bizonyitván nékik az irásokbol. és erös okokal. hogy a kristus Jésus volna az a Messiás a [141] ki igéretben volt az ö Atyoknak, A sidok nem szenvedhetvén továb. az ö hathatos. és hasznos prédikátioit, fel tevék magokban hogy meg ölnék minden törvény látás nélkül, a Damaskusi gubernátor nagy vigyázásal örizteté akapukot, hihetö hogy a sidok hamisan bé vádolták volt néki. a sidok pedig ejel napal a kapuknál voltanak, a sidoknak rosz szándékjok nem lehete titokban Saulnál, és rea álla atanitványoknak akarattyokra, akik egy étzaka kosárban tevék ötet, és egy ablakon. le botsátták. a város kö falán. onnét Jérusalemben mene, [142] hogy meg látná szent pétert, az Apostolok fejdelmét. nem azért hogy szüksége lett volna hogy valamely világoságot vegyen tölle avallás béli tudományra, mivel ötet maga a kristus tanitotta volt meg, hanem hogy tiszteletét mutassa az Apostolok fejdelmének méltoságához.

Jérusalemben érkezvén, a tanitványok mellé akará magát adni, de mindenek tartának tölle, és [143] kerülék. nem tudván bizonyoson meg térésit, Barnabás üsmervén ötet még annak elötte. mivel tanulo tarsak voltak a Gamaliel lábainál, meg tudván magátol. vagy mástol, meg térésit, [144] szent péterhez, és a kis Jakabhoz a jérusalemi püspökhöz vivé, mivel szent pál maga mondgya nékünk, hogy azon alkalmatoságal. más Apostolokot nem látot., szent Barnabás tudtokra adá hogy mi formában tert volna meg, és hogy mit tselekedet Damaskusba, ez igy lévén, a tanitványok hittenek néki. és társaságokban vevék, tsak két hétig marada Jérusálemben, de azt a kevés idöt sem tölté hejában, mivel hathatosan prédikállá akristusban valo hitet, és az idegen sidokal sokat vetekedék a hitért.

[145] Demint hogy mindenkor gyözedelmes volt rajtok, azon anyira meg boszonkodának hogy meg akarák ölni, de ahivek azt meg sajditván, titkon ki küldék Jérusalemböl, és palestina [146] Cesareába vívék. A kristus magais meg jelent volt néki a templomban valo imádságakor. meg parantsolván nékí, hogy siettségel menne kí jérusálemböl., mivel ót bé nem vennék az ígazságrol valo bizonyság tételét, és hogy mesze akarja ötet küldeni, a nemzeteknek valo prédikálásra.

Cesáreábol. atanítványok tharsisba küldék, hihetö tengeren, hogy veszedelemben ne legyen. [147] Ciliciába, és syriában predikálla. illyen formában hagyá el judéát meg nem üsmértetvén magát. az oda valo Anyaszent egy házakal, hanem ahivek azt tudták, hogy aki annak elötte öket üldözte, az akristus Jésus Évangyéliumát hirdetné, és azért hálákot adnak vala Istennek, azt nem tudhatni menyi ideig marada Tharsisba, de azt el hihetni hogy egy nehány esztendökig [148] marada ebben avárosban., és Cilicianak más részeiben, mivel tsak 43 hivataték viszá Antiokiába. amint ezt meg fogjuk látni ezután.

A mely közt látunk az Anyaszent egy ház hístoriájában. szent pál Jerusálemben, és Tharsisban menetelétöl fogvást, szent peternek Romában valo meneteléig 42.. Abban it fel tehettyük mind azt, valamit tudunk. az Apostolokrol. szent Andrásrol. szent Janos Évangyélistárol szent filepröl, szent Bertalanrol, szent Mátérol. szent Tamásrol. szent judásrol, szent simonrol. szent Mátyásrol. akikröl nintsen emlékezet az Apostolok tselekedetiben, mivel a többiröl, a kikrol szól szent lukáts abban a szent könyvben, azoknak hístoriájit le irjuk kinek kinek a maga ideje szerént.

[149] Szent András Galileában. Betzaida városábol valo volt. Janosnak fia. és péternek testvér [150] attyafia. eleinte mindgyárt keresztelö szent Jánosnak tanitványa volt. ámbár nem marada is szüntelen melette, mivel némelykor a maga mesterségit üzé, és életét a halászatal keresé, szent János hallotára mondván egy nap hogy a kristus az Isten Báránya volna, a ki el veszi a világ büneit. András az üdvezitö mellé adá magát, Jánosnak egy más tanitványával, és a kristus szállására menenek, ót ís maradának véle azon anapon. másnap elöl találvan simont az attyafiát. mondá néki. hogy meg találta volna a Messiást, azotátol fogvást a kristus tanitványi kezdének lenni, noha el nem hagyák mesterségeket.

[151] Ugyan azon esztendönek avége felé, az üdvezitö együt találván öket hogy halásztanak. [152] maga mellé hivá öket, akik el hagyván mindeneket, ötet követék, és többé el nem hagyák, Némellyek apogányok közül akarván látni a kristust egy nehány napal szenvedése elöt, [153] filepnek szollának. filep pedig meg mondá Andrásnak, és mínd a ketten meg jelenték akristusnak. Theodoretus azt mondgya. hogy szent András vivé a Görögök közi. az [154] Évangyéliumnak fényeségit. azt is tarttyák hogy ö fundálta volna a Bizanciumi Anyaszent egy házat. noha a nem bizonyos. A Moszkák azt hiszik hogy szent András prédikállot volna azö országokban. a mely hihetö dolog, mivel többire arégiek ötet, a Scyták Apostolának nevezik. a Moszkák. a Scyták közi számláltattak.

Az ö halálának idejét nem tudgyák, hanem azon meg egyeznek hogy martyrságot szenvedet, és fel feszitetet, egy X forma keresztre, a melyet szent Andras keresztinek nevezik

[155] Szent János Évangyelista. Galiléában születet, a nagy Jakabnak öttse volt, és Zebedeusnak [156] fia, halász mesterséget üzöt, Jelen lévén atsudálatos halászaton amelyet tétetet akristus szent péterel, el hagyá. ö. és a battya mindeneket. és akristus mellé adák magokot, Ezt a két [157] atyafit az után, Boánergeseknek nevezék, vagy meny dörgés fiainak, talám azért. hogy nagy [158] buzgoságot mutatának.amidön a menyei tüzet le akarák szállittani samaritának egy városára. azert hogy a kristust bé nem fogadá. vagy is az ö nagy hitekért. vagy is anagy [159] igazságokért, a melyeket fö képen szent János üsmérteté meg velünk Évangyéliumában, ö mindenkor kedves tanitványa volt az üdvezitönek. és minden alkalmatoságokban különös jelit [160] vette szeretetének. és kedvezésinek, sokan az Atyák közül azt tarttyák, hogy az ö tisztasága. és szüzesége voltak leg inkáb okai, akristus hozája valo szeretetének, azt látyuk apassioban hogy mitsoda szabadságal kérdé. hogy ki árulná el ötet, némellyek az Atyák közül azt tartották hogy szent János lett volna az az iffiu. a ki tsak egy lepedövel lévén bé fedezve. követni akará a kristust amidön meg fogák az olaj fák hegyin. de aki el hagyván alepedöt, [161] mezitelen szalada el, hogy meg akarák fogni, szent krysostomus azt hiszi, hogy szent János álhatatosan követé a kristust a kaifás udvarában. oda bé is ment, mert üsmeretes volt annál aháznál, és hogy öis vivé bé oda szent pétert,

A bizonyos hogy a keresztig kiséré azurát és ahoz közel állot. A Boldogságos szüzel, a midön az üdvezitö gond viselése alá hagyá a maga Annyát. meg hagyván néki, hogy ugy tekinttse a szent szüzet mint Anyát., És azon idötöl fogvást., a szent szüzel lakot. és gondgya volt reája, Az üdvezitö fel tamadása után. halászván szent péterel., ö üsméré meg leg hamaréb a kristust. aki aparton volt. az után véle együt évén, az étel után szent péter kérdé akristustol., hát ehová lészen. szolván szent Jánosrol, A kristus felelé néki, ha akarom hogy ugy maradgyon míg el jövök, mi közöd hozá, te köves engemet, Ezen szokbol. sokan azt itélék. hogy szent János meg nem halna, amint is sokáig. és sok helyeken. azt hitték hogy meg nem holt volna. és hogy élne akoporsojában, vagy is hogy valamely üsméretlen helyre ragadtatot volna el. Noha. a kristus nem mondotta vala tellyeségel. hogy meg nem halna, a közönségesen valo hitel mindenkor a volt, hogy valoságosan meg holt.

Nem hozuk ismét elé amiket ide fellyeb mondottunk szent Jánosrol. az Apostolok tselekedetiböl, se azt amit ezután mondhatunk ugyan azon könyvböl, hanem tsak azokrol [162] szollunk. amit imit amot látunk az Anyaszent egyház historiájában, és Auctoriban, Alexandriai szent kelemen azt mondgya. hogy akristus fel támadása után meg adá a tudománynak ajándekját, a kis szent Jakabnak. szent Jánosnak. és szent péternek akik azt közlék a több Apostolokal. Azt tarttyák hogy a parthusok országa eset volt a szent János [163] részire. az Évangyélium predikálására, it értik a sidokot, kik abban az országban valának el szélyedve, az elsö levelét ennek az Apostolnak gyakorta a parthusoknak irot levélnek nevezték, ugyan ezen titulusa is vagyon. sok régi Exemplarisokban., az Indiaiak azt tarttyák. hogy az ö országokban is predikállot volna, De a bizonyosab. hogy Asiában predikallott., és ót [164] álitotta fel. és ígazgatta az Anyaszent egy házakot valamint szent Hieronimus mondgya, azt [165] tarttyák hogy ót sokáig marada, és rend szerént Éphésusban lakot, ugyan ót is holt volna meg. nem tsak ennek az Anyaszent egy háznak vala püspökje, hanem az egész Asiának, ö látogattya vala meg azokot, és azoknak püspököket rendel vala.

Hanem azt nehéz meg tudni. hogy mitsoda idöben ment abban atartományba, szent Irénéus, [166] Theodoretus. és más tobben azt tarttyák, hogy akor ment volna oda, amidön szent pál onnét ki ment. vagy is ennek az Apostolnak halála után., szent pál Timotheust rendelte vala maga [167] helyet püspöknek. a mint eki tettzik a néki irt elsö leveléböl. A kalcédoniai gyülésben valo Atyák azt mondgyák, hogy Timothéus volt elsö püspok Éphésusban,

[168] A midön szent János az Apocalypsist irá, vala egy püspök abban az városban. a talám szent [169] Timotheus lehetet. és nem szent János, szent Epiphanius azt mondgya, hogy szent János már öreg korában ment Ephésusba, A Concilium meg azt mondgya, hogy a szent szüz [170] Éfésusban ment, és ót is holt meg, semmiböl ki nem tettzik, hogy a szent szüz. abban atartományban ment volna. nyoltzvan., vagy nyoltzvan öt esztendös korában, amelyet meg kellene engedni, ha azt meg engednék, hogy szent János hatvan hat esztendeje után a kristusnak, ment volna Éfésusban., a mely esztendöben lett a szent pál halála.

Jóbb tehát azt mondani, hogy szent János egy nehány utal volt Asiában, az elsö uttyában el vihette magával a szent szuzet. a ki is ót meg holt idövel azután, és azután ismét viszá térvén nem tsak az Efésusi Anyaszent egy házat igazgatá. hanem az egész tartomány bélieket, meg lehet látni az Anyaszent egy ház historiájában Romában valo martyrságát, pathmos szigetiben valo szam ki vettetésit.

[171] Szent filep Apostol. külömbözö A Diakonus fileptöl. akiröl fellyeb szollottunk, Galiléába. [172] Betzaida városábol valo volt. házas lévén egy nehány leányi valának. A kristus el hagyván [173] ahelyt a hol szent János keresztel vala, elöl találá filepet parantsolá néki. hogy követné [174] ötet. Alexándriai szent kelemen azt mondgya. hogy ö felelte volna az urnak, midön mondá néki. hogy kövesse. enged meg nékem had temessem el elöször az Atyámot, az üdvezitö [175] mondá arra, had aholtakra el temetni. aholtakot, filep elöl találván Náthánáelt, mondá néki, [176] meg találtuk a Messiást, és a kristushoz vivé ötet, Egy nehányan apogányok közül akarván [177] látni akristust. meg jelenték filepnek, filep meg mondá Andrásnak, és mind a ketten meg [178] jelenték a kristusnak, az utolso vatsorán filep kéré a kristust. hogy mutatná meg néki, és a többinek. az Atyát. és az elég volna nékik. akristus felelé néki, a ki engemet lát, az Atyámot is láttya.

[179] Azt tarttyák hogy mind a két frigiában predikalot volna. és Hiérapolisban temették volna [180] el, ahol nagy tiszteletben tartották, azt is mondgyák hogy a leányi véle laktanak, és ót is [181] holtanak volna meg, Azt tarttyák, hogy szent filep, mindenkor a martiusi holdnak tizen [182] negyedik napján tartotta a husvétot, valamint szent János Évangyelista, a sidok példájára, azt tarttyák, hogy szent filep sokaig élt volna. némely actai nyolczvan hét esztendös korában [183] teszik halálát, Domitius, vagy Trájánus alat. Mások meg azt tarttyák hogy Hierápolisban fel [184] feszitetet volna. és azután meg kövezteték, de ez éppen nem bizonyos, meg mások. hogy békeségben holt volna meg.

[185] Szent Bertalan Galiléai volt valamint atöbb Apostolok, az Évangyélium nem mond semmit is az ö hívatatásárol, se életéröl, hogy ha tsak nem ö Nathánáel. valamint ezt igy tartották sokan atudosok,közül, az Évangyélisták akik Bertalanrol emlékeznek. semit nem mondanak Náthánáelröl., szent János szól Náthánaelröl. és semit nem Bertalanrol. Náthánáél és filep együt vannak a szent János Évangyeliumában valamint Bertalan és filep. atöb Évangyélistakban. ugy tettzik mint ha szent János Náthánáelt az Apostolok közi tenné. amidön azt mondgya, hogy az üdvezitö fel támadása után péter. Tamás, a zebedeus két fiai. [186] Náthánáel, és más ket tanitványok, halaszni menvén, a kristus meg jelenék nékik. Náthánáel kánábol valo volt. és némellyek azt tartyák hogy az ö lakadalmában változtatá az ur [187] avizet borá, szent Agoston, és anagy szent gergely. nem tarttyák hogy Nathánáel sohais [188] Apostol lett volna. illyen formában meg vetik azoknak tartásokot., kik egy személyé teszik Bertalant. Nathánaelel.

A leg bizonyosab tartása. mind arégieknek, mind a mostaniaknak, a, hogy ez a szent Indiaban predikállot. ugyan oda is vitte el a szent Mathé Évangyéliumát. sidoul irva, szent panténus [189] arra a földre menvén. ót találá azt az Évangyeliumot. száz esztendö mulva. sok féle képen [190] irnak az ö halálárol. de a mit leg bizonyosabnak tarthatni. arégiek irásibol a hogy, meg nyuzták örmény országban.

[191] Szent Mathé publikánus volt, ez amidön avámon ülne A kristus maga mellé hivá ötet, és [192] mindgyárt engedelmeskedék, nagy vendégséget adván pedig az üdvezitönek, publikánusokot is hiva a vendégségre. a fariséusok azon meg botránkozának, mert az ado szedö hivatal. a sidoknál gyülölségben volt, A kristus mondá nékik, hogy nem az igazakot jöt volna hini. hanem abünösököt apenitentziára. szent Máté, az ö hivatatásátol fogvást. különös alazatoságot. és szemérmeteséget mutata, meg valván maga apublikanus hivatallyát, holot az, [193] meg alázo dolog volt., Alexándriai szent kelemen. azt mondgya. hogy hust nem ett, hanem kerti veteményt. gyümöltsöt

A historikusok meg nem egyeznek azon hogy mitsoda tartomány esék az ö részire a midön az [194] Apostolok fel oszták magok közöt az országokot hogy ót predikállyák az Évangyéliumot, némellyek azt irják hogy persiában. vagy apárthusoknak prédikála. mások meg sok számuan. [195] hogy Etiopiaban vivé az Évangyéliumot. és ót holt meg. mások hogy persiaban holt meg. sokan tarttyák hogy martyrságban holt volna meg, mások meg hogy tsendes halálal mult ki evilágbol.

[196] A régiek azt irják, hogy minek utánna egy darab ideig prédikállot volna szent Máté judeában. és más tartományokban akarna menni. az Évangyélium irásahoz foga. leg elöbször, [197] ugy hogy a hivek, a kiktöl meg kelleték válni, meg tanulhasák. amire ö maga nem [198] tanithattya öket. Jérusalemben irá sidó. vagy syriai nyelven. a mely közönséges nyelv volt., leg inkáb a meg tért sidokot tekinté, a kik arra kérték vala ötet, hogy irja le az Évangyéliumot a sidó nyelven lévö originálisa ennek az Évangyéliumnak, sokáig meg marada az Anyaszent egyházban. de el veszet. hanem agörög nyelvre forditot Évangyéliuma nálunk meg vagyon. amelyet olyan réginek tarttyák. valamint a sido originálist., a vulgaris esztendö szerént. 35 ben. vagy 36.ban írá szent Maté Évangyéliumát.

[199] Szent Thamás. máskent Didymus, akristusnak a leg elsö tanitványi közül valo. nem tudhatni az ideit az ö hivatatásának, amidön a kristus lázár fel támasztására akara menni, Thamás inté arra az Apostolokot hogy oda kisérjék az üdvezitöt, és ha az szükség hoza. meg [200] is halyanak ö véle, az utolso vatsorán Thamás kérdé hogy hová menne, és hogy mitsoda [201] uton lehet ötet követni, a kristus felelé néki. Én vagyok az út, az igazság, és az élet. a fel támadás napján, a kristus meg jelenvén az Apostoloknak, szent Tamás távul létiben. ö nem [202] akará hinni fel támadását, és meg mondá, hogy addig nem hinné. valamég az ujjait a sebeiben nem tenné, és a kezét az oldalában., nyoltz nap mulva az üdvezitö ujontában meg jelenék az Apostoloknak, szent Tamás is jelen volt. az üdvezitö meg mutatá néki, hogy valoságosan fel támadot volna, szent Tamás mondá, Te vagy az én uram, Istenem, Az Isten Fia. meg jelenék még szent Tamásnak, és némely más Apostoloknak is a Galilea tengere [203] mellet, és ett vélek, az irás ezeket adgya elönkben. erröl a szent Apostolrol.

A régiek traditioja a, hogy a párthusoknak, a Medusoknak. a persáknak, predikállá az [204] Évangyéliumot. vannak olyanok akik azt tarttyák. hogy abban atartományban érkezvén. a hol még életben valának a Magusok. akik a böltsüben imádák akristus Jesust, ö azoknak predikálla, meg keresztelé. és az után magával együt a predikálásban foglalá. öket,

[205] Szent Nilus azt tarttya. hogy szent Péter és szent pál után holt volna meg szent Tamás. ugy [206] mint 66. után, a Martyrologiumok közönségesen azt mondgyák. hogy indiában holt volna [207] meg, meg mások., hogy Calaminában martyrságot szenvedet volna, ezen sokan az Atyák [208] közül meg alkusznak Némely régi eretnekek ki koholtak volt a szent Tamás neve alat. hamis Évangyéliumot. Apocalypsist, és utozásokot, azokban fel volt téve egy embernek historiája, a ki pofon tsapván ezt az Apostolt,. meg átkoztaték ö tölle. és azutan egy oroszlány el szaggatá.

Eusebius irja, hogy szent Tamás kevés idö mulva, az ur menyben menetele után. jérusalemböl a Mesopotámiai Édess városában küldé Thadéust. égyet a tanitványok közül, aki igen [209] külömbözik szent Thadéustol. vagy Judástol., Abgár Édess városának abban az idöben királya volt, ez a fejdelem igen fajdalmas, és meg gyogyithatatlan nyavalyában feküt, némelyek köszvénynek tarttyák. mások bél pokloságnak., meg halván akristusnak sok tsuda tételeit judeában., egy Ananiás nevü emberét küldé hozája, egy levélel, a kristusnak volt intitulálva , az üdvezitö Jésusnak, tellyes joságal, és akí Jérusalemben láttatot. A levélben kéré hogy menne Édessben. meg gyogyitására, és lako helyt igére néki avárosban. mondván, ám bár aváros kitsid legyen is. de ketten el férnek benne, mint hogy asidok tsak háborgatnák.

A kristus nem itélé szükségesnek. Edessbe valo menetelét, egy levelet ira Abgárnak. ilyen formában, "boldog vagy Abgár. hogy nem láttál. és hittél én bennem, mivel rollam irják azt, hogy akik engem láttanak., azok bennem nem hisznek. és akík nem láttak, azok hinni fognak. és életet vesznek, ami a kérésedet illeti hogy hozád menyek, szükséges hogy véghez vigyem mind azt, a miért küldettem. és azután viszá térjek ahoz. aki engemet küldöt. a midön oda viszá térek hozád el küldöm egyikét atanitványim közül, hogy meg gyogyittson nyavalyádbol, és életet adgyon néked, és azoknak akik veled vannak" Eusebius azt mondgya., hogy az Édess [210] városának Archivumjábol. irta le ezt a levelet, szent Agoston. szent Ephremus, procopus. Evagrius, Damaskusi szent János, és mások sokan. tudták ezt alevelet.

A mely igéretet tett volt a kristus Abgárnak. a bé tellyesedék, szent Tamás által, aki is az Isten akarattyábol Edessben küldé szent Thadéust. hogy ót hirdesse a kristust. és gyogyittsa meg Abgár királyt. Thadeus oda érkezvén egy Tobiás nevü emberhez szálla és tsak hamar el hiresedék akristus nevében tett tsudák által, ahir tsak hamar akirály fülében menvén. gondolá hogy talám a volna az, a kit az üdvezitö meg igérte volt. hogy hozája küldi, azonal maga eleiben hivatá. a nagy urak körülötte valának, mihent meg sajditá szent Thadéust bizonyos fényeségre valo nézve a melyet tsak ö vevé észre az ortzáján. a lábaihoz borula, kérdé tölle, hogy ha ötet küldötte volnaé Jésus hozája, és ha ö gyogyitanáé meg, Thadeus felelé néki, hogy ö volna az, és ha valoságal hiszen, meg fog gyogyulni, Abgár felelé, hogy anyira hinne a kristusban. hogy a Romaiak nélkül, maga le vagatta volna asidokot a kik fel feszitették. Thadeus mondá néki, hogy a kristus meg halván. az Attya akarattyát követte, és fel támadván, az Attyához viszá tért. Abgar felelé, hogy hinne ö benne. és az Attyában, Thadéus reája tevé kezeit, és azon szem pillantásban. meg gyogyula.

Több más tsudákot is tett elötte, és akirály kéré ötet. hogy a kristusrol. töb különös oktatásokot is adna nékie, Thadeus mondá néki, hogy más nap gyüjttse esze az egész népit, akiknek elötte fog beszélleni. azért, hogy az életnek Igéje. használhason. sok számu személyeknek, A király sok aranyal kinálá. Thadeust. de a szent el nem akará venni. mondván, ha amagunk joszágát el hagytuk. hogy vennök el amásét, más nap a szent kezdé tanitani anépet, és mindenek kezdék tsudálni a kristus hatalmát. a tsuda tételekben. amelyeket a szent tett szemek láttára, és azok, anépet, ahitnek bé vételére kénszeritték, Thadeus az egész várost meg keresztelé., és az Edess városa. sokáig meg tartá a kristus hitét, sokan arégiek közül ezt a Thadéust a ki tanitvány volt. egy személynek tartották lenni Thadeusal. az Apostolal. noha két külömbözö személyek voltak.

[211] Szent Judas Apostol. más képen Thadeus, etestvér attyafia volt a kis Jakabnak. és test [212] szerént unoka gyermek akristusal. mivel azö Anya maria. egy testvér volt a szent szüzel, ö házas volt. és gyermekei valának, az utolso vatsorán, ö kérdé az üdvezitötöl hogy miért tsak az Apostolival akarná magát meg üsmértetni, és nem avilágal. Azt tarttyák hogy lybiában [213] predikállá az Évangyéliumot, azt el hihetni. hogy Jérusálemben találkozék 62. a báttyának, [214] a kis Jakabnak halála után, mivel az Apostolok, és a kristus atyafiai oda gyülekeztek vala, hogy helyiben valo püspököt válaszszanak, amint hogy szent simont választák, a ki felöl azt tarttyák. hogy testvér attyafia let volna szent Judásnak,

Ennek az Apostolnak egy levele meg vagyon még nálunk, a mely utolso a hét közöt, a melyeket közönségeseknek nevezik, azt a levelet fö képpen a hitre meg tért sidoknak irá. és igen ellenkezik azon idö béli eretnekekel, ugy mint a Nikolaitákal, a simoniákal. és a Gnostikákal, a kik a jó tselekedeteknek. haszontalanságát tanitották. szent Judás igen vagyon ellenek, és némelykor azon szokal ís él, amelyekel szent péter élt ellenek a második levelében, azt gondollyák hogy Jérusálem el romlása után irá levelit, és szent péter halála után. mivel azt. [215] irja, Emlékezetek meg arol. a mit ami urunk Jésus kristusunk Apostoli meg jövendölték én elötem

Azt tarttyák hogy szent Judás Edess városában. és egész Mesopotámiában prédikallot. meg [216] erösitvén az Isten munkáját, a melyet ót szent Thadeus el kezdette vala, azt is mondgyák, [217] hogy Judeában. Galiléában. samaríában, Idumeaban, és syriaban predikállot volna, mások meg azt irják hogy persiában is predikállot. és ót is holt volna meg.

[218] Szent Simon Apostol., akit zelotesnek is nevezik. az, Évangyéliumot prédikálá Egyiptusban. afrikában. Mauritaniaban, és lybiaban. még azt is tarttyák, hogy Britaniában is el [219] vitte volna ahitnek világoságát; meg mások azt alittyák hogy persiában holt volna meg.

[220] Szent Mátyás Apostol. eleinte mindgyárt a hetven tanitványok közül valo volt. az ur menyben menetele után az Apostolok közi téteték. ezeket a szavait fel jedzették önéki, hogy [221] atest ellen kel viaskodni, és meg gyözni egészen, meg nem adván azt, amit az érzékenységnek rendeletlen kivánsági akarnak. ellenben pedig. nevelni, és erösiteni kel alelket [222] a hit és az üsmerettség által, mondgyák hogy ez is szava járása volt., Tsudállyad a jelen valo dolgokot. A melynek szép értelme lehet, mivel tsudálni kel mindenben az Istennek böltseségit, Igasságát, és rendelésit., a melyek fényeskednek, mindenben, mind egy Évangyéliumot, mind más sok irásokot tulajdonittottanak néki, de az Anyaszent egy ház azokot bé nem vette. A görögök azt tarttyák. hogy Etiopiában predikállot volna, és ót öletet volna meg, Az Auctor., aki az életét irta volt sidoul, és a melyet deákra forditotta volt a tizen egyedik Saeculumban egy Treviai szent Mátyás Apaturságbol valo szerzetes, azt mondgya., hogy szent Mátyás Bethleemböl valo volt., nevezetes famaliabol., hogy pünkösd után. palestina eset az ö részire. hogy mínek utánna Ananus meg ölette volna akis Jakabot Jérusálemben. szent Mátyást is meg fogták Galiléában, Ananus eleiben vitetetvén, és meg kérdeztetvén a hitiröl, a kövezesre itélék, és holta után fejit vették. De sokan a tudosok közül ezeket az actakot. se ezeket a traditiokot. igazaknak nem tarttyák.


Második könyv

[223] Meg mondók ide fellyeb. hogy kájus kaligula Császárá lévén Tiberius halála után, minden jokal, és ditsöségel bé tölté az ö baráttyát Ággrippát. és néki adá az Annya báttyának, filepnek [224] Tetrárkiáját. Agrippa Romában marada egy ideig kajus mellet, Ez az iffiu Császár eleinte [225] gyönyörüsége volt a Romai népnek, és remelhették aboldogságot az ö birodalma alat. de tsak hamar az ö rosz természete ki tettzék egy nehány féle esztelen tselekedetiböl., kegyetlenségiböl, tekozlásibol. és mértékletlen életiböl, A leg nagyob bolondsága ki tettzék, a midön ugy akará magát imádtatní mint Istent, el kezdvén azon, hogy magát azokhoz hasonlittá [226] a kiket a Romaiak fel Isteneknek nevezik vala, ugy mint Hercules. Bacchus, és azutan anagyob Istenekhez, a kikhez apogányok nagyob tisztelettel valának, nevettségre viseli vala azoknak az Isteneknek jeleit. némely kor a lábaira szárnyakot kötöt. a keziben szárnyas páltzát viselt. valamint Mercuriust irják, némely kor szakál nélkül és fényes korona a fején, a bal kezében egy tekez. nyilakal együt. valamint Apollo, és némely kor valamint Martius. kardal. paisal. sisakal. és nagy szakálal. mutogattya vala magát.

Némelykor Jupiter attyafiának. és kedvesinek tartá magát, és némely kor hogy ö volna maga Jupiter, a midön meny dörgések valának, öis azokot valamiben követte. és mesterséges víllámlásokot tsináltatot, a mikor a menykö le eset, követ hajigál vala az ég felé, mondván, öly meg engemet, vagy én öllek, azt akará hogy a holdat azö feleséginek tarttsák, és némely kor magához hija vala, a midön tele volt, Görög országbol a leg drágáb és szebb kö képeket Romában viteté, és azokot amaga palotaiban helyhezteté. az után azoknak a fejeket le rontatá és a magáét tevé helyekben. azért hogy tsak ötet imádgyák. azokban a sok féle képekben kik anyi Istenségek valának, egy templomot épitete a maga kastélyában, és abban magához hasonlo nagyságu faragot képit téteté, meg rakva aranyal, és minden nap olyan köntöst adtanak a képre, a mitsodást maga viselt. a templomban papokot, és papnékot rendele. avárosnak az eleiböl, és drágán fizetteti valameg ezt a méltoságot. kájus maga is a papjai közöt akara lenni, és fö papnak tevé magát. de söt még a lovát is. apapjai közi számlálá, az ö képinek pedig drága madarakot áldoztanak, ugy mint pávákot, fátzánokot. és más illyeneket

A városok, a népek, a nemzetek, tiszteletet adnak vala annak az új Istenségnek, és nevelék méltatlan hizelkedésekel. akevélységet. és az esztelenséget a melyeket ök magok nevették, avárosok egyik a másikára valo nézve, óltárokot és templomokot emelnek vala néki, és az ö faragot képit. az ö Istenek képi közi teszik vala, A népek az ö nevére esküvének, Egy szoval soha talám nagyob bolondságot egy fejdelemtöl nem láttanak, se a népektöl nagyob esztelenséget. Az Alexándriak elsök valának. akik meg adák néki azokot atiszteleteket. [227] amelyek tsak az Istenhez tartozandok. Egyedül a sidok nem hajthaták meg térdeket az ö bálványa elöt, ugyan ez is volt az oka hogy kájus neheztele reájok, vala abban az idöben Alexandriában. egy Avilius flaccus nevü Gubernator. aki tartván akájus keménységitöl, tellyeségel azon igyekezék hogy meg nyerhesse, és meg elégittse ötet. az igasságnak kárával is. mivel nagy ditséreteket teszen vala rolla, mind közönségesen. mind különösön. és méltatlan hizelkedésekel irot leveleket küld vala néki. flaccusnak azt jovallák. hogy a sidokal. roszul bánnyék. ha annak a kevély fejdelemnek meg akarja nyerni baráttságát, tudtára adák néki, hogy egyedül az a nép nem akarja kájust Istennek üsmérni, és hogy nem lehet. hogy azal ezt a fejdelmet meg ne sérttsék. és hogy az ö gyengeséginek kedvit töltenék, hogy ha boszut állanának.azon a népen. aki ötet meg veti,

A dolgok illyen állapotban valának Alexándriában, amidön Agrippa kéré a Császárt [228] birodalmának második esztendejében hogy had tehetne egy fordulást Judeában. had láthatná meg országának dolgait. és azután viszá terne kájus azt meg engedé, és jovallá néki hogy Egyiptum felé venné uttyát. mint leg rövideb utat. Agrippa hajora üle puzol városaban, és kevés napok után Alexandria mellé érkezék, nem akarván napal bé menni avárosban. hogy a pompát el kerüllye, meg várá az estvét, De azö el érkezése tsak hamar el terjede, az ö test örzöinek fényes és drága fegyverek, irigységre inditták az Alexandriaiakot, nem szenvedheték ezt az uj királyt, gyalázatos tsufságokal illeték ötet. és illetlen verseket tsinálának ellene. mind ezekre segitté öket titkon a Gubernator flaccus. a kinem szerette a sidokot. és akí irigy szemekel tekénté az Ágrippa szerentséjit. a ki is külsö képen minden féle tiszteletet ád vala néki. de titokban. tsufolá, és roszul beszélet felölle.

[229] Alexandriában vala egy Carabás nevü bolond. a ki mezitelen jart az uttzákon., és akivel a gyermekek jádtzottanak, a város béliek tsufságbol. a Gymnasiumba vivék, a hol sok féle játékokba foglalták az iffiak magokot., ót Carabást olyan helyre ülteték. a hol mindenek láthasák. a feje körül nád levelet tevének, a hátára egy gyeként királyi palást helyet. és a királyi páltza gyanánt egy darab nádat adának keziben, ezen tsufos öltözetben. az utzákon hordozák vala ötet. és a kik kisérték, azoknak bot volt avállakon. halabarda helyet. mint ha ezek örzöi lettek volna annak a nevettséges királynak. némellyek suplikatiokot adának néki. mások igasságot kértek tölle, mások országos dolgokrol beszélletenek néki, az után fel szóval köszöntik vala ötet. és kiálták. Maris. az az ur, mint ha azt mondanák Ellyen akirály. illyen tsufságal illetik vala az Alexandriaiak az Agrippa királyságát. gyalázatal illetvén ezt a fejdelmet, valamint a sidok gyalázatal illették vala a kristust szenvedésekor.

Agrippa nem marada sokáig Alexandriában. bizonysága volt maga. mitsoda roszul bánik vala flaccus a sidokal, ezek is meg jelenték néki a Gubernátornak minden hozájok valo maga viselésit valamiotátol fogva kajus uralkodnék, azt ís tudtára adák, hogy ök irtak volt a császárnak. a melyben azt fogadták. hogy minden tisztelettel lésznek hozája. valamit néki adhatnak. a törvények szerént, flaccus el olvasván ezt az irást jónak találá, és meg igéré hogy el fogja küldeni, de el nem küldötte, a mely bizonyos jele volt hozájok valo rosz akarattyának, a sidok uj levelet irának. hasonlot az elsöhöz. és Agrippa kezében adák, a ki fogadá hogy el küldené a CSászárnak, és egy szers mind tudtára adná néki, a Gubernátornak. hozájok valo rosz magaviselésit.

Az Alexandriaiak. látván hogy flaccus nem tsak meg nem zabolázná az ö hamiságokot de söt még titkon segitené, esze gyülekezének egy kor. a theátrumban. jó regel, és kiáltani kezdék hogy faragot képeket kellene tenni a sidok synagogaiban, flaccus arra szabadságot adván, azonnal avárosbéliek seregenként menének a synagogákra. némellyeket le ronták egészen. némellyeket fel gyujták, és atöbbit a kiket el nem ronthatának. mert a sidók védelmeszték, azokban erövel bálványokot tevének.

A leg nagyob és föveb sinagogában a kájus faragot képit tevék. a mely nagyob lévén atöbbinél, szekére tevék. amelyet négy ló vonta, ezek avárosiak minden nap fel irják vala. hogy mi történt legyen Alexándriában. és azt a CSászarnak el küldötték, kájus azt nagy kedvesen olvasa vala, gondolván azt, hogy az Alexandriaiak ezeket hozája valo szeretetböl tselekedték. jová hagyván mind azt. valamit a sidok ellen tselekesznek vala, a CSászár jó akaroi, tiszttyei szüntelen valo tsufságal beszéllenek vala néki arrol a nyomorult nemzetröl. tudván hogy atettzék a császárnak. a töb Egyiptumi városok is követék alexandriát, és minden synagogákban bé tevék a cájus képit.

Kevés idö mulva hogy a synagogak el rontattak, meg égetettek. vagy meg ferteztettek volna, flaccus parantsolatot ada ki, a melyben a sidokot idegeneknek hagyá lenni Alexandriában. meg fosztván öket ahazafiuságtol. és hogy avarosiak közi számláltassanak, holot sok CSászároktol nyerték volt ök meg azt a szabadságot. nagy sándortol fogvást, az Alexandriai nép még ezel meg nem elégedék. látván a sidokot oltalom nélkül lenni, és hogy minden büntetés nélkül lehetne nékik azt tselekedni amit akarnának, azt gondolák hogy ideje volna egészen eleget tenni gyülölségeknek, amelyekel mindenkor voltak ahoz a nemzethez, Alexandria városa öt részre volt osztva, a kik az öt elsö betüknek viselték anevit, az sidok el valának szélyedve mind az öt reszben., de a két résziben. több számuan valának. arra erölteték öket, hogy a városnak mind anégy részit el hadnák, és az ötödik résznek. és kis résziben szorulnának, az Alexandriaiak azután az el hagyot házakban menének, és azokot fel prédálák. valamint ahadakozásban. többet négy száz háznál pusztittának igy el,

Ugy tekénték asidokot. mint olyanokot. a kiket a Császár, és flaccus az ö akarattyokra hagyták volna, az ö kamarájokot, bolttyokot fel verék, és amit akartak onnét el vitték, és azt nem titkon hanem nyilván mutogatván mindennek prédájokot, söt még azok elöt a kié volt aportéka

A mely részire kelleték avárosnak a sidoknak el vonni magokot, anyi sok számunak olyan szoros és kitsid volt., hogy szállások nem lehete, hanem a mód nélkül valo sütös ferö fényen kelleték lenni egész nap, a mely meg fojttya vala öket. és alig vehették a lélegzetet is, a városi iffiuság körül vette volt öket, meg nem engedvén hogy eledelt keresenek, akik el szaladhattak, azok avárosnak más részire mentenek jó akarojokhoz kenyeret kérni, de mihent az uttzán meg üsmerték öket, meg fogták. meg ölték, lábokal tapodták. az uttzákon vontzolták és el szaggatták. hasonlo képen bántanak az ollyan sidokal is a kik semit nem tudván adologba a városba érkeztenek., ha pedíg a tengeren valamely sidó hajo erkezet, a hajot fel prédálták, és az emberekel együt meg égették

Sokakot egész tselédekel. egették még a magok hazokban. sokakot a füstel fojtották meg, másoknak meg kötelet kötöttek alábokra. és ugy vonták az uttzákon. mind addig valamég darabokra nem szaggatták, hogy ha pedig a holtnak valamely attyafia el akarta a testet temetni, meg fogták, és halálig kinozták.

Flaccus végit vethette volna ezeknek akegyetlenségeknek egy szers mind, ha akarta volna. de azokot elszenvedé. látatlanná tevé. és jová hagyá el. halgatásával., az eleit a sidoknak magához hivatá. mint ha meg akarta volna öket békéltetni avárosiakal, de tsak uj alkalmatoságot kerese arra hogy öket nyomorgathasa, harmintz nyoltz tanáts urat meg fogata közüllök, a kiket Augustus Császár rendelte volt. hogy igaságot tegyenek a magok nemzeti bélieknek, azokot meg kötözteté valamint ahalálravalokot, és kötözve viteté öket a nagy piatzon által atheatrumig, a hol a Császár születésinek napját inneplették, az innepnek nagyságáért valamely kedvezésel kelletet volna lenni a sidokhoz, de flaccus azzal nem gondola. hanem mindenek láttára a harmintz nyoltz tanáts urakot meg vereté olyan kegyetlenségel., hogy némelyek meg halának. és atöbbi sokáig nyomorgottanak averés miat, atömlötzben, a melyben tették öket. és ahol tsak nem egy holnapig maradának. és mind addig valamég magát flaccust meg nem fogák a Császár parantsolattyábol.

A még a Császár innepe tarta. az alat sok sidokot fogának meg, és keresztre tevék, a városiak minden regel a theátrumban esze gyülnek vala, és a mulattságok abbol allot hogy ót a sidokot kinoztak, verték, tsigára vonták. az után fel feszitették. az illyen kegyetlen mulattsága anépnek kilentz oráig tart vala, az után jöttek a tántzosok.a komédiások, és mulattságok. amelyek az illyen innepekben szoktak vala lenni. ha a piatzon. az utzákon valamely sidó aszszonyt találtanak. meg fogták. bestelenül, és gyalázatosan bántanak véle.

flaccus azután azt fogá reájok. hogy a sidok házai tele volnának fegyverekel, hozájok küldé egy Castus nevü kapitánt Istentelen vitézekel, de semit nem találának.imé eszerént adgya elönkben philo a flaccus, sidok ellen valo üldözésit Alexandriában, ö maga bizonysága volt ennek az üldözésnek., talám még része is lehetet benne, mind ezek anyomoruságok mint egy két holnapig tartának,

Agrippa, amint idé fellyeb meg mondok. Alexándriában érkezvén., ót keveset mulata, mert látá. hogy mind a Gubernátor, mind a lakosok roszul volnának hozája, a maga országában mene, ót mindenek tsudalkozának rajta, annak elötte nyomoruságban. szegénységbe, a sok adoságban látták, akoron pedig hatalmason látták viszá terni, királyi titulusal, és a császárnak nagy kedviben, el érkezése után, leg elsö gondgya avolt. hogy mentöl hamaréb meg segithesse az Egyiptumi nyomoruságban lévö sidokot, kájusnak el küldé a sidok levelét, amelyet flaccus nem akará el küldeni, azt könyen el hihetni hogy azt is tudtára adá a CSászárnak, hogy mitsoda gyalázatosan fogadták volt Alexandriába. és hogy mitsoda kegyetlenségel bánnak ót a sidokal.

[230] A császár levelit vévén azonal egy Bassus nevü századost külde el vitézekel, hogy flaccust meg fogatná, a százados kevés idö mulva Alexandriában érkezvén, az estvét meg várá, és elsöben végire mene. hogy hol volna ahadaknak feje, hogy közölhese véle parantsolattyát, és segitséget kérjen tölle ha a szükség ugy hoza, Bassus elöl találván egyet a vitézek közül. meg tudá tölle, hogy a hadaknak fejek flaccusal vatsorálna egy Ibephán nevünél, Bassus oda küldé egy vitezit szolga köntösben, aki meg vivé néki, hogy flaccus tsak egy nehány tselédivel volna, és örzök nélkül, Bassus aházhoz közelgetvén, a kapukot, és az uttzát el állatá, és atöb vitezivel fel mene avatsoralo helyre, ahol flaccus volt, aki nem gondolkodván másrol hanem az italrol. eppen akara valaki egésségiert inya, a midön Bassus bé lépék a házban. flaccus meg látván. mindgyárt fel akara kelni, de a vitezek környül fogák, és látá hogy haszontalan volna magat oltalmazni, ót mindgyárt meg fogák, és Bassus el vivé magával., senki mellette nem mére fel támadni.

A midön meg mondák a sidoknak hogy flaccus fogva volna, azt gondolák hogy azal tsak meg akarnák öket tsalni, hogy azután meg nagyob nyomoruságban ejttsék öket, és tsak akor kezdének meg vidámulni, a midön bizonyoson meg tudák, hogy az ellenségek. nékik nem árthat, az Istennek hálákot adának. aki meg szánta öket. az éttzakat az imádságban, és ahálá adásban tölték, és más nap atenger parttyára menének, nem lévén synagogájok ahová esze gyülhesenek. hogy meg köszönhesék az Isten irgalmaságát.

flaccust hajora tették hogy olosz országban vigyék. az ö uttya veszedelmes, és hoszas volt de végtire Romában érkezvén, ót ötet, Isidorus, és Lamponius vádolni kezdék, ugyan azok, akik leg inkáb ingerlék asidok ellen valo gyülölségre, és üldözésre, A császár meg tudván az ö igasságtalanságit, és meg boszonkodván rosz maga viselésin, leg inkáb maga volt ellene, arra is itélé, hogy minden joszágát el veszese, és maga szám ki vetésben menyen, az ö házi, és ládabéli portekáji a melyek drágák, és gazdágok valának, mind el foglaltaték a CSászár számára, az ö szám ki vettetésinek helye mindgyárt eleinte Gyáres szigetiben rendelteték. a mely leg pusztáb sziget volt a többi közöt, de a lépidus kérésire. a kinek nagy hitele volt a CSaszárnál, meg engedé hogy Andros szigetiben vigyék, egy nehány holnapok mulva egy kis földet vet magának, a hol egyedül lakék. de nem élt ót sokáig, mivel kájus meg öleté a töb szám ki vettetekel együt. a midön flaccushoz menének hogy meg öllyék, oltalmazni akará magát és el szaladni. de esze darabolák. és egy verembe veték. evolt flaccus vége.

Hérodes Antipas aki oly meg vetésel bánék Agrippával az ö attyafiával. és sogorával a midön oly szegény állapotban volt. amint ezt meg mondók ide fellyeb, leg inkáb báná és busula az ö fel magasztaltatásán. és viszá térésin ö tsak a Tetrárka nevet viselte. de Agrippa akirályi nevet. [231] Herodiáda. a Hérodes felesége. Agrippának huga. nem nézheté mérges irigység nélkül a báttyának szerentséjit., addig sürgeté. és unszolá Herodest. és addig beszélle néki, hogy végtire arra vevé akarattya ellen. hogy Romában mennének. hogy ót királyi nevet nyerhesen magának. el készüle tehát arra az utra mentöl nagyob pompával lehete tölle, Herodiáda, gondolván. hogy talám a maga jelen valo létivel a CSászár nagyob tekintetben veszi a férjit. reá száná magát mind a fáradságra. mind a veszedelemre, és el mene a férjivel.

Agrippa könyen által látván a Herodes uttyának okát. fel tevé magában, hogy meg gátollya igyekezetit. Romában küldé egy Fortunatus nevü szolgáját. a Császárnak valo nagy ajándékokal. és levelekel, a melyekben azal vádolá Hérodest, hogy része volt a Sejánus Tiberius ellen valo hüségtelenségiben, és hogy még mostanában is szövettségben vagyon. a birodalom ellen, Artabánal. a Párthusok királyával. hogy pedig mind ezeket meg bizonyittsa, azt erösité acsászarnak, hogy Hérodesnek. hetven ezer embernek valo fegyvere volna el téve titokban.

Hérodes olosz országban érkezvén, a CSászárhoz mene és a midön a CSászáral leg elsö szemben valo létele volna Fortunatus is oda érkezék, és az Agrippa leveleit kezében adá, a császár mindgyárt olvasni kezdé a leveleket. és kérdé Hérodestöl. ha igazé az, hogy anyi sok fegyvere volna készen, Herodes nem tagadhatván, kájus el vevé tölle a Tetrárkiáját, és holtig valo szám ki vetésben küldé franczia országban lyonban. a felesége Herodiáda az Agrippa huga lévén, ö érette meg akara néki kegyelmezni. és visza adatni a penzit. de az aszony nem akara elni ezel akegyelemel. hanem jobban szereté az urával el menni szám ki vetésbe. és részesülni szerentsétlenségiben a mint hogy öis volt annak az óka.

[232] Mind ezekre Josef tanitván minket azt mondgya más helyt. hogy kájus Spanyol országba küldé Hérodest. a mely semmiképen nem ellenkezö, a meg lehet, hogy kájus aki ebben az [233] esztendöben Galliában menvén Agrippával. lyonba marada egy darab ideig, akor meg valtoztathatá a Herodes helyét. és lyonbol., spanyol országban küldheté. kájus Agrippának adá a Tetrarkiát a melyet Herodestöl el vevé., és urává tette. minden joszágának. Herodes negyven három esztendeig birta a Galileai Tetrárkaságot. Sephorist a tartomány fö városává tette volt. Tiberiadest. aTiberius tiszteletire epitette volt. juliadát pedig Julia, a Tibérius annyának tiszteletire. Ez a Herodes volt az, a kihez pilatus a kristust küldötte vala nagy penteken, és a ki viszá küldé pilátushoz. királyi palástot adatván reája. tsufságbol.

[234] A kájus szándékja, hogy magát Isten gyanánt imádtassa. ujjab alkalmatoságot ada a sidok ellenséginek hogy üldözést támaszanak ellenek a CSászár résziröl. a magok országokban is. Jamnia városa, joppé, és accaron, ezekben avárosokban sidok, és pogányok. laktanak, és egy Capitonus nevü. akoron az egész judeának fö ado szedöje vala, némelyek a jámnia béli pogányok közül. tudván akajus esztelen szándékját hogy Istennek tartaná magát, és [235] Capitonusnak. a sidok ellen rosz indulattyát, azt gondolák egy szers mind hogy a Császárnak valamely tégla oltárt tsinályanak, tudván azt hogy asidok meg boszonkodnak azon. hogy a magok országában. a törvények ellen tselekesznek, az ellen fel kelnek. és valamely támadást fognak inditani, és azal. alkalmatoságot adnak a pogányoknak. hogy ö vélek roszul bányanak, ez igy is történék mível a sidok az oltárt le ronták, Capitonus azt meg tudván. a Császárnak meg irá, de az igazságot el titkolá, és a mit a sidok ellen irhata, azt el nem mulatá.

kajus vévén azt a levelet, két embertöl kere az iránt tanátsot, Heliconustol. és Apellestöl, ezeket a leg aláb valo rendböl, a leg fellyeb valokra emelte volt. az egyike Egyiptiusi volt a másika Ascaloni, és mindenike a sidok ellenségi, ezek azt mondák a CSászárnak. hogy atégla oltár helyet. amelyet a sidok el rontották, a jérusalemi templomnak a sanctuariumában kel tétetni a maga öntöt képit. aranyal bé boritva, és meg kel parantsolni. hogy ez után aza templom a fényes kájusnak. az új Jupiternek szenteltessék, Ezt a parantsolatot publius Petroniusnak küldék, a vitellius utan lett syriai Gubernátornak, azt is parantsolák néki, hogy venné felit maga mellé a hadaknak. kik az Eufrátest örzik, hogy bé töltthese az Császár akarattyát erövel is. ha a sidok nem akarnak szépen engedelmeskedni.

Petronius egy szers mind által látá, hogy mitsoda nehéz volna aparantsolatot végben vinni, mert üsmeré egy felöl kájusnak, hirtelen. és eröszakos természetit, és más felöl. a sidoknak., az ö törvényekhez valo ragaszkodásokot. mind azon által. engedelmeskedni akara, de mint hogy kájus nem parantsolá néki. hogy a templomban készen valo képit tegye, azért feneciábol a leg jóbb kép faragokot el hivatá. és parantsolá nékik hogy olyan képet tsinálnának, a mitsodást a Császár kiván. az Eufrátes mellöl, két légiot hivata. Syriába, és több hadakot is gyüjte esze. mind ezeket meg irá kájusnak, a ki meg ditséré serénységit. és arra inté hogy hadakoznék a sidokra. ha nem akarnának engedelmeskedni. Ez igy léven. minden hadaival ptolémaidaban jöve. judeának a széllyire. hogy ót telellyen. és közeleb lehesen a hadakozást el kezdeni tavaszal, hogy ha a sidok ellent állanának.,

A petronius készületin a sidok meg ütközének, azt nem hitetheték el magokal., hogy ellenek akarnának hadakozni, de meg abban nem kételkedhetének., látván azokot ahadakot, a kiknek a Gubernátor maga a fejek., Azonba petronius magához hivatván a sidok közül, a fö renden valokot elejekben adá a CSaszár parantsolattyát, és más felöl, hogy mitsoda veszedelemre teszik magokot ha nem engedelmeskednek, azt gondolá hogy ezel meg ijesztené öket, és reá állanának kivánságára, de semit nem nyere elméjeken. a kik mindgyárt ki mutaták keserüségeket sirásokal. és hajok szaggatásával, petroniusnak tudtára adák. hogy inkáb meg halnának hogy sem a templomjokot meg ferteztetve lássák., A sidok viszá térének Jerusalemben, és kájus szándekjának a hire el terjedvén egész judeába. a sidok minden parantsolat nélkül el hagyák a városokot. és a mezöket, noha vetésnek ideje vala, és mindegyüt feleségestöl, gyermekestöl. ptolemaidában menének, hogy meg engesztelhesék Petroniust. és kénszerittsék a Császárnak. irni. hogy vegye visza parantsolattyát. a kik azt a sokaságot láták leg elöbször. azt gondolák hogy valamely had jöne petroniusra, sietve hirt adának néki. de a még valami rendelést tenne az iránt minden felöl el érkezének, és el lepék atartománt valamint a felhö., minden fegyverek a kiáltások, és suhajtások vala, és az ö mely veréseknek zörgése, igen mesze hallatot, ez a sok nép, hat Clasisban vala el osztva, három egy reszröl, ahol valának. az öregek, az ifiak, és a gyermekek, három a más részröl, a hol valának az öreg, az ifiu, aszonyok, és a leányok, mihent ezek meszünen meg láták Petroniust, a földre esének, nagy kiáltásal. és jajgatásal, petronius mondá nékik hogy kelnének fel, és közelitenének hozája, amelyre nehezen veheték magokot. ugyan tsak végtire hozája menének, hamvas fövel, nagy zokogásal. és a kezeket hátul esze fogtak. valamint a halálra iteltettek,

A leg eleje a sidoknak, mondák a Gubernátornak, hogy az ö magok meg alázások. a melyben láttya öket igen távul volna atamadásra valo akarattol., amelyröl öket vádollyák.: hogy az a sokaság azért jöt volna eleiben. hogy vagy közönségesen meg botsásanak nékik, vagy mind együt meg öllyék öket. hogy a sidok a CSászárnak, leg engedelmeseb. és leg hüveb jobbágyi.: hogy ök voltak leg elsök az egész nap keleten. a kik jelit adtak örömökel, és engedelmeségekel. az ö császárá valo letinek; hogy leg elsöben. az ö templomokban tettek áldozatot ö érette: leheté tehát hogy ugyan azon templom legyen elsö, és egyedül valo, a kinek meg ferteztessék szenttségit.? vegyék el töllünk városinkot, házainkot, földeinket, valamiket birunk, ugy tartanok mint ha azokot adnok, és el nem vesztenök. hogy ha meg hagyák nékünk templomunkot. abban az állapotban. amelyben, azt vettük atyáinktol. anyi saeculumoktol fogvást. hogy ha pedig azt a kegyelmet meg nem nyerhettyük, örömest meg halunk, tsak meg ne lásuk azt az utolso nyomoruságot. a minket valo meg gyözesre nem szükséges a fegyver, a mi vallásunk nem fegyverel oltalmazá magát. hanem a szenvedésekel, meg halunk mint ártatlanok. és nyomorultak, nem tselekedvén semit is a fejdelem parantsolattya ellen, se a mi lelkünk üsmérete ellen, mi lészünk elsö áldozati annak az uj Istenségnek, akit ami templomunkba akarják helyheztetni.

Petronius haragal felelé ezeket nékik. Hát azt gondollyátoké hogy én a Császár parantsolattya ellen tselekeszem ezekben, ha adolog az én hatalmomba állana, ugy még is. valamely okal mondhatnátok nékem azt amit mondotok, de azt tudgyátok hogy nékem engedelmeskednem kel, valamint nektek is. Ha azt tartod, felelék a sidok, hogy tartozol engedelmeskedni a császárnak. enged meg, hogy mi is azt tarttsuk, hogy tartozunk engedelmeskedni az Istennek, és törvényünknek, mind egyike, mind a másika, méltó a tiszteletre, nintsen olyan veszedelem, a melyre ne tegyük magunkot. azon kettöért, reméllyük hogy az Isten meg halgatván kiáltásinkot, és vigyázván a maga tiszteletire, gondunkot tudgya nékünk viselni, és meg oltalmazni a templomához valo tiszteletet, az egész nép az után el oszlék, petronius pedig, hogy jobban meg üsmerhese. a tartománynak miben valo állapottyát, és a sidoknak erejit, egy néhány jó akarojival Tiberiádes városaban mene. a mely város Agrippáé volt. ahadát pedig ptolemaidában hagyá, ot lévén az eleit a sidoknak magához hivatá, és a nagy számu nép is eleibe mene, ót elejekben adá aveszedelmet a melyre tennék magokot. ha a Császárnak nem engedelmeskednek, azután a kájus fenyegetésit. a Romaiak hatalmát. és mind ezek után. egyebet töllök nem kiván, hanem azt. a mit mindnyájan atöb jobbágyi a Csaszárnak. már meg tselekedték volna. az ö feleletek tsak avolt, hogy petroniust arra kénszeritték, hogy a törvényeket meg akarván ferteztetni, öket az utolso kénszeritésre ne tegye, Hát én nem tartozomé magam is engedelmeskednem atörvénynek, és a fejdelemnek.; mondá petronius, és én azt meg szeghetemé. életem el vesztése nélkül? de söt még az én halálom sem ment meg titeket attol, hogy azt ne tselekedgye veletek a mit akar. Erre a sidok.fel kiálták, hogy nem volna olyan halál. amelyet elne szenvedgyék törvények meg tartásáért, El végeztéteké tehát magatokban. mondá Petronius. hogy a CSászár ellen hadakozatok? Mi minden nap áldozatot teszünk két szer felelének a CSászárért, és a Romai népért. de ha szándékját végben akarja vinni hogy a képit a templomunkba tegye, fejit vegye elsöben minden sidonak, mi fegyvert nem fogunk, az erö ellen. erövel nem állunk,: hanem meg hadgyuk magunkot öletni, és erre mindnyájan a földre esének, hogy meg öletessenek.

Petronius ezeket látván meg esék a szive rajtok, és a midön viszá tért volna amaga házában, Aristobolus. az Agrippa atyafia, Helcías. és más több királyi vérböl valo fejdelmek, a fö renden [fö-renden] lévö sidokal. hozája menének, és arra kénszeritték hogy ne vetné kéttségbe anépet, hanem engedné meg nékik. hogy had külgyenek követeket a császárhoz., vagy is irjon maga. tudtára adván hogy a sidok készebek minyájan inkáb meg halni, mint a képit el szenvedni templomokba, talám a csaszár ezeket az okokot tekéntetbe veszi, és meg visgálya hogy mi következhetik abbol, de ha szinte mind ezek után is. a császár tellyeségel akarná szándékját végben vitetni, a követek viszá térések után is ideje leszen a hadakozást el kezdeni. Petronius tanátsot tarta erröl a dologrol, és örömel látá hogy azok a kik mindgyárt eleinte a hadakozás mellet voltak, meg tsendesettenek. és atöbbivel az kegyeségre hajolnak, El tekellé tehát magában, hogy maga irna a császárnak, noha elöre látá aveszedelmet a melyre magát tenné, meg tiltá tehat a sidoknak hogy követeket küldgyenek kájushoz, A császárnak azt meg nem irá hogy a sidok mint ellenzenék parantsolattyát, és hogy mitsoda nagy akadályokot tésznek, néki engedelmeskedni ebben a dologban., hanem akoron tsak azt irá neki hogy még a képit a templomban nem tehették, mert ahoz idö kivántatik hogy el készüllyön, a sidokot pedig nem mérték most arra kénszeriteni, ne hogy a földi munkájokot el hagyván, a föld pusztán maradgyon. és az adot meg ne fizethesék, és hogy a szükség, sok számu tolvajokot támasztana, A mi a sidokot illeti. függöben hagyá elméjeket. és a földi munkájokra küldé öket, semit töllök meg nem tagada, se semit nékik meg nem igére ebben a dologban. a mester embereket pedig a kik a képen dolgoztanak. nem hogy sietette volna, hanem még azt izené nékik. hogy elegendö idöt adgyanak magoknak amunkára, és amely munka. olyan légyen. a melyhez hasonlo ne találkozék.

Petronius siettségel el küldé Romában. a Császárnak szólló levelét, más leveleket is külde jó akaroinak, kérvén öket arra hogy tsendesitsék meg a Császár haragját., és igyekezenek azon. hogy ne vigye olyan mód nélkül valora adolgot. és ne tegye a sidokot akéttségben valo esésre, De Petronius akár mely mértékleteségel. irais. és akár mint igyekezék is azon hogy haragra ne indittsa kájust, mind azon. altal a levele oly igen fel gerjeszté ezt akegyetlen fejdelmet, hogy mennél továb olvasá alevelet, a méreg annál inkáb fel gyulada benne., alig végezé el az olvasást., hogy ki tettzék sok jelekböl. hogy petronius magára várhattya. az engedetlenségért valo büntetést. mind azon altal. el fedezé haragját. amég boszut alhatna veszedelem nélkül, mivel tartot az ollyan Gubernatoroktol, a kik sok hadaknak parantsoltanak, valamint a syriai Gubernátorok, és a kik zenebonát indithattak atartományokban kevés idö mulva azt iratá petroniusnak, hogy ditsérné okoságát., de azt hagya nékí, hogy minden idö halasztás nélkül. akepit a templomba tenné. Agrippa ezen közben bé mene a császárhoz köszönteni szokása szerént, nem tudván semit is a petronius levele iránt. se az annak elötte valo dolgokban., mindgyárt meg üsméré a kájus rendeletlen keze mutogatásirol, és az el fordult szemeiröl hogy haragban volna, De ami leg inkáb az elméjit kezdé haborgatni. ahogy, kájus a szemeit el nem vevé rolla, azonal. nagy és kitsid tselekedetit kezdé visgalni, hogy meg láthasa miben bánthatta volna meg, de semiben magát vétkesnek nem találván. egy kevesé meg bátorodék, és noha egy nehány izben akará kájustol meg kérdeni neheztelésinek okát, de magát meg tartoztatá. nehogy kérdésivel még nagyobra ne ingerellye, kájus által látvan az Agrippa gondolattyát., mivel senki a gondolatokot nem visgálhatta jobban nálánál, Akarnád tudni, mondá néki kájus. haragomnak okát, mindgyárt meg mondom, A te sidoid, azok a tsudálatos emberek. egyedül a több emberek közöt., nem akarják kájust Istennek üsmérni. ugy tettzik mint ha szán szándékal. akarják magokot nyomorultaká tenni, az én parantsolatomhoz valo engedetlenségekért, Azt parantsoltam. hogy a Jupiter képit a templomokban tegyék, ök pedig. azon szin alat hogy kérjék töllem parantsolatomnak meg változtatásat, mindenüt fel támadtanak,

Agrippa ezekre a szokra olyanná lön, mint ha a meny kö ütötte volna meg, a szine szüntelen változék, az ijedség el foga, minden tagjai kezdének reszketni, és el erötelenedvén el ájula, és a földre eset volna segittség nélkül, a Császár felben hagyván beszedit. a szállására vivék, a hol más nap estig ugy feküt mint a holt., akoron fel nyitván egy kevesé szemeit, a mellette valokot meg tekinté. és ismet el szunyada. A harmadik napon egészen magához tére, és azt kérdé hogy hol volna, és ha a Császár jelen volnaé, mondák nékí hogy a szállásan volna, a jó akaroí, és hü tselédi közöt, a Doktorok mindeneket ki küldének aházbol. hogy eröt adhassanak néki a feredö, vagy más egyeb orvoságok által, de egyebet nem akara, hanem egy kevés ételt,, tsak épen a szükségért, mondván hogy a mitsoda nyomoruságban vagyon, az a kevés étel elég volna, azt is köny hullatásal ette, mondván, hogy nem kivánna többé elni. ha nem reménlené, hogy még meg segitheti hazáját abban a keserves állapottyában.

Agrippának mihent az ereje meg jöve. egy hoszu levelet ira kájusnak, a melyben fel tevé, hogy a természet szerent valo szeretet, amelyel vannak az emberek hazájokhoz, és törvényekhez, kénszeritené öket arra. hogy párttyát fogná a sidoknak, akiknek az ö eleji már régtöl fogvást. [236] Királyi. és fö papjai valának, A tisztelet amelyel a Császárhoz vagyon., azt tanátsolá néki, hogy ne szoval, hanem irásával szollana mellettek,; Hogy a mely jo akarattyát méltoztatta hozája mindenkor mutatni. reménséget ád néki. hogy meg nyerheti azt, a mi a CSászárnak. mindenél leg kevesebé telik, és a mit a sidók mindeneknél nagyobra fogják betsülni,: Hogy a Jerusálem városa. nem volna méltatlan kegyelmeséginek el vételére, mivel nap keleten. az a város volt elsö. a ki ötet Császárnak üsmeré,: Hogy annak avárosnak templomát tisztelték. Tiberius. Augustus. és Markus Agrippa. a kiknek tisztelné kájus emlékezeteket, és követni kellene példájokot.: A mi ötet magát illeti. mind azok anagy jók, amelyekel. a CSászár ötet bé töltötte, terhére lennének, hogy ha tsak azt a kegyelmeségit meg nem nyerheti. a melyre kéri,: Hogy inkáb maga halálát kivánnya. tsak meg ne lássa nemzetinek a kegyelemböl valo ki esésit, és a Templomnak meg ferteztetésit.: Hogy hazája árulonak, és a CSászár kegyelmiböl ki esetnek tartanák, hogy ha illyen állapotban. a halgatásban maradna, és meg nem nyerné kérésit: Ezt a levelet kájusnak el küldé, bé petsételve, maga pedig bé zárkozva marada szállásán., nyughatatlanságal várván aválaszt, a melyen álla az egész Impériumban lévö sidoknak szerentséjek.

Kájusnak nem hogy meg eset volna a szive az Agrippán elötte történt dolgon., de söt még annál inkáb fel gerjede a sidok ellen, Nézétek, el, mondgya vala, mitsoda fejesek azok az emberek a magok vallásokban., mivel még Agrippa is. a kit én bé töltöttem anyi jokal, és tiszteletel, nem halhatá a szándékomot hogy a képemet Templomokban tegyék. ájulás nélkül. az Agrippa levelét olvasván eleinte mindgyárt haragra indula azért. hogy ez a fejdelem ellent tartana olyan dologban. a melyet ö oly erösen ohajttya, mind azon által a levelben fel tett okokra valo nézve meg tsendesedék, némelykor kárhoztatni kezdé magában Agrippát azért, hogy miért fogná párttyát egy olyan népnek. aki ellensége volna az ö Istenséginek, némelykor meg ditséré az ö bátor szivét, a ki, ki mondatta véle szabadságal gondolatit. azt pedíg az ö nemesi vérinek tulajdonittá. helyesen.

Agrippa nem vevé válaszát a Csaszárnak. de a sok volt, hogy kájus meg nem érezteté véle haragjának sulyát, Agrippa tehát a Császárt magához hivá vendegségre, avendégség. nagy pompával. és böségel mene végben. kájusnak az igen tettzék, a jó lakás, és az italközben mondá néki, hogy az igen kevés volna, amit eddig azö szolgálattyáért, és hüségiért tett véle, de még azokhoz nagyobakot is akarna tenni. hogy ötet szerentsésé boldogá tegye. Agrippa felelé. hogy a haszon keresésnek nem volt része. az ö néki tet szolgálattyában,: Hogy hajlandoságbol. kötelezte magát hozája; Hogy ha pedig mind azok ajók amelyekel ötet bé töltötte. kevesek volnának a császári Méltosághoz, azok ajók igen felyeb haladgyák mind azt, a mit valaha mért volna reménleni, kájus ezeket tsak udvarí szoknak.tartván. arra sürgeté Agrippát. hogy kérne valamit tölle. Agrippa akoron mondá, Uram annyi jokal terheltél meg engem, hogy már többet nem kivánhatok,: De egy kegyelmeségedet meg nem vonhatod töllem. amelyért amenynek áldása lészen rajtad, és a mely valoságos bizonysága lészen. hozám valo jó voltodnak; a mely nem más, hanem hogy, ted le azt a gondolatot. hogy a Jerusálemi templomban tétessed képedet.

kájus a ki szereté Agrippát. és a ki azt fogadta volt hogy meg adná amit kérne, szégyenlé meg nem adni kerésit, meg is adá azt mindgyarást, és még inkáb betsüllé azért hogy nem volna haszna keresö, és nem hogy még több joszágokot kért volna tölle, hanem azal meg elegedet, hogy a nemzetének tsendeséget szerezen, és hasznot vallásának, azt pediglen életének. és szerentséjinek veszedelmével, hogy ha a császárnak nem tettzet volna kérése, kájus tehát egy levelet irata petroniusnak. a melyben ditséré szorgalmatoságát, hogy hadat gyüjtöt parantsolattyának végben vitelére,: Hogy ha pedíg a képe már a Jerusalemi Templomban volna, tsak ót kel hadni, hogy ha pedíg még ót nintsen, ne gondolkodgyál már arol, hanem küld viszá a hadakot a magok quártélyokba, és vid végben a több parantsolatimot. amelyet ennek elötte adtam volt néked, mivel ami aképet illeti, az iránt meg változtattam szándékomot, az Agrippa tekéntetiért. a kitöl semit meg nem vonhatok, De azt ís meg irá néki, hogy ha valaki templomot, vagy faragot képet akarna néki szentelni akár mely helyen Jérusálemen kivül, azt szabadoson meg tselekedheti, és ha találkoznék olyan vak merö sidó. a ki az ellen allana, mindgyárt meg büntessék, vagy nékie el küldgyék, de az Isten meg nem engedé hogy senki is akoron néki templomot szentelyen.

A császár könyüségböl. vagy más képen, tsak hamar meg báná a sidokal tett kegyelmet, és azon öntöt kép helyet. a melyet sidonban el kezdették volt, mást tsináltata aranyas rezböl Romában, egy igen nagyot, olyan szándékal., hogy titkon el vinné magával a midön amásik esztendöben Egyiptumban menne, és akoron alatomban a Jerusálemi templomban tétesse. minek elötte a sidok azt meg tudgyák, a melyért az egész sidó nemzet fel támadot volna, ha az Isten meg engedte volna végben vinni szándékját. kevés idö mulva petroniusnak meg irá, mint hogy inkáb vigyázot a sidoktol vet ajándékokra, mint sem az ö akarattyára, azért azt parantsollya néki. hogy itéllye meg maga. magát, és büntesse meg magát. mint olyan arra érdemest, a kinek másoknak kelletet adni peldát a fejdelem parantsolatihoz valo tiszteletre. ezel mint ha azt irta volna, hogy magát meg öllye. De az Isten ugy adá. hogy a kik ezt a parantsolatot vivék. harom holnapig maradának atengeren, és az után egy holnapal. érkezének syriában. hogy petronius vette volt már. a kajus halálának hirét

A sidok ellen valo üldözés amelyet Alexándriában láttuk volt hogy tamadot flaccus idejében, ennek a Gubernátornak esetével el nem végezödék., a háboruság még tartot a varosban, és hogy azt le tsendesithesék. szükséges vala. hogy a sidok, és a pogány városiak. kiki amaga [237] részéröl. követeket küldgyenek a császárhoz. a városiak küldék Appionust más kettövel, és a sidok philot más négy sido urakal együt, Appionus Egyiptumi volt, és igen hires a régi tudományokban. ez igen sok könyveket ira, atöbbi közöt egyet a sidok ellen, a melyben fel tette. mind azt. a mivel káromlották öket, ezt Tiberius. a világ Cymbalmának szokta vala hini.

Philo a követeknek feje, sidó volt, papi familiábol, és a nemzete közöt az föveb renden közül valo. philo sok könyveket ira, a melyek meg vannak még mostanában is, és a melyek nagy [238] betsületben vannak. azt tarttyák hogy üsméretségben lett volna Romában szent péterel., az Alexandriai sidók azért küldék kájushoz. hogy oltalmaza avárosi polgárságnak jusát. és hogy viszá kérje a synagogájokot.

philo idös volt amidön követtségben küldék, Romában érkezvén, a Csaszárt ót nem találák aki galliában volt meg várák tehát a sido követek amég visza térne, azonban pediglen egy mémorialist küldének a CSászárnak. a melyben fel volt téve. hogy mitsoda nyomoruságokot szenvedtettek vélek az Alexándriak. és hogy mit kérnének acsászártol. Az alexándriai követek pedíg alatomban meg nyerék magoknak Heliconiust. a császár kameráriusát. ez Egyiptumi vala, és pénzt adának néki. hogy segitené dolgokot kájus elött, A sidok meg tudván hogy az az Ember. mitsoda nagy kárt tenne nékik. hamis vádlásival. csufságival. és káromlásival, meg akarák ök is nyerni. de véghez nem viheték.

[239] El végezék tehát magokban hogy egyenesen a császárhoz menyenek, és kezében adgyák a memorialisokot, kájus akoron a Martius mezején volt. a Tiberis vize mellet. és az Annya kertyéböl jöt volna ki, amidön a követek eleiben menének, vidám ábrázatal. fogadá öket, és tiszteségesen, és keze mutogatásával. értésekre adá hogy örömest látná öket, meg mondatá nékik, hogy elsö alkalmatoságal. meg halgatná öket. ilyen kedvezésel nem vala a töb követekhez akik ót jelen valának, mindenek azt gondolák, látván hogy mitsoda jól fogadá öket a császár. hogy a pereket meg nyérték volna. De philo, akit mind az idö. mind atudomány okosabbá tette volt atöbbinél, és aki gyanakodot a dologban. tarta attol. hogy mi követné azt a szép fogadást. mivel nem látá okát hogy kájus miért tenné öket eléb atöbbinél, gyanakodék abban, hogy talám már meg nyerték volna ötet az Alexándriaiak, és hogy azért akarná maga öket meg halgatni, hogy jobban el veszthesék pereket.

Azonban kájus ki mene Romábol, és a tenger parton lévö ékes és drága palotait mene látni, A sidó követek tartván attol hogy akor ne híják a Császárhoz, amikor meg sem gondolnák, kételenek valának utánna meni. a mikor puzolba volnának, egy ember tudtokra adá, hogy mitsoda veszedelemben volnának, nem az Alexandriai dologért. hanem azért. hogy veszö félben láthattyák nemzeteket, és vallásokot mivel kájus meg parantsolta, hogy a templomba tennék a képit, jérusalemben. és amelynek historiáját ide fellyeb meg mondottuk, Illyen keserves állapotokban épen nem remélheték hogy valamely igaságot nyerhesenek. az Alexándriai sidoknak, ugy anyira hogy philo, és atársai el vesztvén minden reménségeket tsak viszá tértenek volna. hogy ha ameg lehetet volna betsületel. és azoknak károk nélkül. kik öket küldötték, De philo meg bátorittá öket mondván. talám ez a szélvész tsak arra valo hogy meg probállya ami jó erköltseinket, és ami álhatatoságinkot.: Minden emberi segittségtöl meg fosztattunk, azért ne nyughatatlankodgyunk; vessük egyedül az Istenben bizodalmunkot; ö száma nélkül ki vette a mi nemzetünket a veszedelemböl. a melyben ugy tettzet semit nem lehetet reménleni; Ha meg kel halnunk, halyunk meg betsületesen a törvényünk meg tartásáért, az illyen halál valoságos élet.

Végtire audentiájok volt Romához közel. a CSászár mulato házaiban, a kiket hiták Mecenásnak, és Lámianak. mert annak elötte ezek birták., kájus nem hogy értelmes emberektöl kért volna tanátsot hogy a sidok dolgát meg visgálhasa, hanem, a Mecenás, és lamia. két udvar házakban lévö palotáknak ajtait meg nyitatá, hogy azokot egyik a masik utan meg lássa. illyen foglalatosági közöt eleiben hivatá a sidokot. a kik nagy tisztelettel köszönték a Császárt, de a kiket olyan formában fogadá,, hogy mindgyárt oda lén a remenségek. adolgoknak jól ki meneteléröl. de söt életek el vesztésitöl is tartának, mivel mérges mosolygásal mondá nekik, Ellenségi vagytok ti hát az Isteneknek, ti nem akartok engemet Istennek üsmérni, noha minyájan a töbi azt tselekeszik. és ti jobban szeretitek egy olyat imadni,. akit még meg sem nevezhetitek,? akoron. fel emelvén kezeit. az ég felé, olyan káromlást monda a melyet philo nem mérte le irni.

Az Alexandriai követek is jelen lévén, azt gondolák látván hogy kájus mint fogadá a sidó követeket, hogy meg nyerték pereket. el sem titkolák örömöket. és kájusra adák minden Istenségeknek neveket, a mely tettzék nékie, és hogy hová továb a sidokra ingerellyék a Császárt. egy Isidor nevü. a követek közül. mondá. Uram, még inkáb irtoznál a sidoktol, ha tudnád mint gyülölnek tégedet, mivel tsak ök egyedül nem tettek áldozatot egéségedért, amidön azt minden népek meg tselekedték. ezekre. a sido követek fel kiálták, hogy atiszta káromlás volna,: hogy három leg nagyob áldozatot tettek Istennek a szerentséjiért, Elhiszem mondá kájus hogy áldoztatok, de más Istennek, és mitsoda tiszteletemre lett a nékem, mivel nem énnekem áldoztatok, Ezekért az irtoztato szokért. az egész testünk reszkete. mondá philon, és az ábrázatinkon meg láthatták indulatinkot.

Azonban pedig kájus házrol. házra futkos vala, el járta a férfiaknak, és az aszonyoknak valo házakot. meg visgálta a felsö és az also palotákot, és ha valami fogyatkozást látot. arra parantsolatot adot, a sidó követek pedig kénszeritetének mindenüt utánna járni., a kiket mindenek nevették és tsufolták, az után a Császár a sidokhoz fordula és mint ha valamely nagy okos kérdést tet volna töllök, azt kérdé, Miért nem esztek diszno hust.? mind azok akik jelen valának, némelyek hizelkedésböl. némelyek. mert a kérdés nevettségre valo volt, nagyon kezdének nevetni. ugy anyira hogy némely tisztek azt rosznak találák, A sidok pedig felelék, hogy minden nemzetnek volna maga szokása. és törvénye, és hogy volnának mások is. kik sok félét meg nem esznek, erre egy a jelen valok közül mondá. hogy volnának a sidok közöt is olyanok kik a bárány hust nem eszik, azt jól tselekeszik mondá kájus nevetve. mert annak ahusnak nintsen ize.

Mind ezek a bolondságok után azt kérdé töllök, mi okbol kiványák ök avarosi polgárságnak jussát, a követek elé kezdék számlálni az okokot, de látván hogy azok igen erösek volnának, félben hagyatá beszédgyeket, és más palotában futa, ahol meg fordulván parantsolá hogy az ablakokra bizonyos köböl valot tegyenek, a mely világos. és olyan mint az éveg. onnét ki menvén, azt kérdé a sidoktol. egy kevesé tsendeseben, ha vagyoné még véle beszédek, a mikor el akarák kezdeni beszédgyeket., kájus el fordula töllök. és más palotában mene., ahová sok szép képeket tétetet volt. a sidok nem tudván mit tenni. és látván hogy az a tsudálatos természetü fejdelem meg nem halgatná öket. az Istenhez folyamodának. és kérék hogy tsendesitené meg. dühöségit annak a nevettséges Istenségnek, meg is halgattatának, az Isten meg változtatván szivét kájusnak, végit veté az audentiának, mondván, ezek az emberek nem olyan hamisak. mint nyomorultak, és esztelenek, hogy ök azt eszekben nem vehetik hogy én Isten vagyok, Imé eszerént mene végben az audíentia.

Volt még más audienciájok is. amelyben Appionus ígen illetlenül kezde a sidok fejeségek ellen beszelleni. mondván. hogy tsak egyedül ök nem akarják kájust Isteneknek üsmérni, philon erre felelni akarván, a császár nem engedé szollani. és gyalázatoson el üzé maga elöl. fenyegetvén. hogy még roszab ís esik rajta, Akoron philon mondá a véle lévö sidoknak, meg ne ijedgyünk baratim. mert kájus ellenünk támadván. az Istenünk gondviselésiben. bizonyosok [240] lehetünk. szerentséjek valának, hogy életben meg szabadulának a keze közül, de philo nagy veszedelemben forga. azt nem tudgyuk hogy a császár mitsoda igaságot tett a sidoknak, se azt. hogy mitsoda kimenetele lett adolgoknak. hanem azt tudgyuk. hogy egész kájus idejében ez a nemzet anyomoruságban volt., és Alexandriában mindenkor üldöztettek.

[241] Ezen idö tályba nagy bajban esének az Euphrátesen tul valo, a Mesopotámiai, és a Babyloniai sidok, Az Assyriai, és Caldéaí kiralyok alat, arabságoktol fogvást a sidok igen [242] felesen valának azokban atartományokban, de föképen sokan valának az Euphrates mellet [243] Nisibé, és Naharda városiban, ekét erös város lévén. a pénzt ót teszik vala le, amelyet a párthusok országában levö sidok, küldenek vala Jérusalemben. mivel azt tudgyák mindenek, hogy minden sido tartozot minden esztendöben egy fél siclust fizetni a templomnak, azt a [244] pénzt szokot idökben viszik vala Jérusalemben. és olyankor sok számuan kisérték apénzt. nehogy a párthusok. vagy a szeretsenek fel prédallyák az uton. két Náhárda béli sidok, Asineus. és Anileus. tesvér atyafiak. fegyvert fogának, mert egy takáts. akinek ö legényi valának. vélek roszul bánék, az Euphrátes vize ót egy nehány részre szakadván, egy szigetben meg erösiték magokot, anyi sokan kezdének hozájok gyülekezni. hogy még a parthusok királyi is kezdének töllök tartani, a Babyloniai gubernátor ellenek menvén lopva, meg verék. A parthusok királya Ártabánus. tsudálván vitézségeket, akará öket látni, és Asinéusnak adá a Babyloniai Gubernátorságot amelyet tizen öt esztendeig birá egész hatalma lévén az egész Mesopotámián.

Aniléus az öttse. egy parthus urnak meg szeretvén a feleségit. hadakozni kezde azon ellen, meg gyözé. meg ölé. és a feleségit elvevé, ez az aszony bálványozo lévén, az Isteneit magával elvitte volt, és azokot imadá, a sidok azon igen zugolodának. és Asinéus a báttya. azt sokáig el halgatván, de végtire nem álhatván az öttse vétkit mondá néki. hogy a botránkoztatás mind addíg tartana, valamég el nem válna feleségitöl, Aniléus arra nem veheté magát, az aszszony tartván attol. hogy a sidok erö szakoson viszá ne küldgyék. el tekéllé magában. hogy Asinéust el veszese. véghez ís vivé. és meg éteté, Aniléus illyen formában feje lön a Mesopotámiai sidoknak,

Aniléus olyan esztelen volt. hogy esze vesze a szomszédival, és föképen Mitridatesel. az Artabánus vejivel, ennek tartományát kezdé pusztitani, Mitridates hadat gyüjte. és a sidok ellen mene, de meg vereték és el fogatek, és Anileusnak küldék. a ki igen méltatlanul bánván véle, az után viszá botsátá, Mitridátes igen meg boszonkodék azon hogy Anileus olyan roszul bánt volna véle. és a felesége még jobban fel inditván ötet, meg más hadat gyüjte, Anileus ellene mene, véle meg hartzola. de meg vereték, és viszá kelleték térni, mind azon által. még egy darab ideig oltalmazá magát. mind addig valamég a Babyloniaiak akik gyülölték. a szigetyit éttzaka meg vevék. magát meg ölék minden embereivel együt.

Ámbár a Babyloniai sidoknak nem volt is részek. amiket a két atyafiak tselekedtenek. mind azon által a Babiloniaiak roszul bánának vélek. ugy anyira. hogy nem lévén anyira valo erejek hogy ellenek álhasanak. se elegendö békeséges türések hogy el szenvedgyék, séléuciában menének a Tigris mellé. ezt avárost. seleucus Nicanor epitette volt, a melyet görögök és syriaiak lakták, és ez a két nemzet. két részre volt oszolva. és avárosban szüntelen valo meg hasonlás volt., a sidok a syríaiak részére állának. és erösebé tevék, a görögök azon valának hogy el válaszák egymástol, de véghez nem vihetek. hat esztendö mulva, ök magok is meg egyezének a syriaiakal, egy szers mind a sidokot meg ölék, többet ötven ezernél, a kik meg maradhatának Ctesíphonba szaladának, gondolván hogy ót meg maradhatnának, mivel a párthusok kiralya, ót szokta vala atelet tölteni

De ót sem maradhatának nyugodalomban. mivel a syriaiak. az az a föld népe. a seleucíaí görögökel el végezék veszedelmeket, ugy anyira. hogy az egész Mesopotámiában,, és Babyloniában, anyí sidokot ölének meg. hogy anyit nem olvasunk a historiában, kénszeritetének végtire míndnyájan el hadni. az országot, nisibe, és Nahardába menní, ezek leg eröseb városok valának. és ahol leg inkáb oltalmazhaták magokot. mert ót leg több szamuan valának. az Istennek haragja eszerént kezde le szállani avilág meg váltojának gyilkos nemzetére.

[245] Ugyan azon idöben nevezetes dolog történék Adiabena országban., a mely atigris mellet [246] vagyon. Héléna. annak az országnak királynéja. a királynak, Monobazusnak. egy szers [247] mind. mind huga, mind felesége volt. a kiralytol két fia volt. a nagyobik. Monobazus. a második Izát, ezt a király leg inkáb szerette. a töb fiai közül. mivel más feleségeitöl. több fiai [248] is valának, a királynak hozája valo szeretete. a báttyainak öttseinek, szivekben az irigységet fel gerjeszté, hogy pedig abbol valamely rosz ne következék, el küldé ötet Abennericus királyhoz A tígris mellé,

A midön azon a földön volna, ót talála egy Ananiás nevü kereskedö sidot. aki meg tanitá ötet. és az Abennericus feleségeit, hogy mint imádgyák az Istent. a sidok szokása szerént. idövel [249] Monobazus idösnek látván magát, és közelitvén halálához. a fia Izát után külde. és néki adá a Ceron nevü tartományt. josef azt mondgya hogy még ót láthatták a Noé bárkájábol valo darabokot., tehát az a tartomány az Ararát hegye mellet volt, Izát viszá érkezvén. az Attya meg hala. 38.dikban. az közönséges esztendö szerént., Helena esze gyüjtvén anagy urakot., azt jóvallá hogy Izátot tegyék királyá. a meg holt király akarattya szerént, Héléna pedig a még Izát viszá érkeznék. a Ceron tartományábol. tsak ideig, a nagyobik fiát Monobázust maga meg koronázá, hihetö azért. hogy anép valamely zenebonát ne indittson a még avaloságos királyok el érkeznék, Monobázus is meg hagyá magát koronáztatni, azért, hogy az öttse el érkezvén, jól bánnék véle, de akár mint esék, Izát nagy siettségel. viszá érkezvén. Monobázus. a koronát viszá adá néki.

Izát, az uralkodását, szép kegyelmes tselekedeten kezdé el. meg szabaditván az öttseit. a kiket mindgyárt a király halála után fogságban tették volt. hogy valamely háboruságot ne kezdgyenek az országban., de nem adhatván nékik tellyes hitelt, el küldé öket mint zalogokot Artabánusnak., a párthusok királyának, akinek ö vazalusa volt. Monobázust egyedül maga mellet meg tartá, Az Ananiástol vet sido vallás. oly igen meg hatotta volt a szivét., hogy el nem felejtheté, Ananiást is arra vevé. hogy jöne melléje Adiabénába, ugy történék. hogy az Anya Helenais. a sidó vallásra álla., valamely más sido által: ezen Izát igen meg örüle, és olyan szándékja lön, hogy nyilván gyakorollya a sidó vallást, és magát környül meteltesse, de az Anya azt nem jovallá, tartván attol. hogy az a változás a népit fel ne indittsa. Ananiás is jová hagyá a királyné tanátsát, eleiben adván akirálynak, hogy a sidó vallás, atörvénynek meg tartásábol állana,, és hogy az Isten nem tekéntené bene a környül metélésnek el hagyását. mivel szükségböl tselekedné, és nagy veszedelemnek el kerülésiért

Egy kevés idö mulva pedig, egy Galiléai Eleázar nevü sidó, a királyt, a Mojses könyveit látván olvasni, értésire adá, hogy atörvény parantsolatit meg nem tarthatná. a környül metélés nélkül. Izát meg fogadá, és azonal környül metélteté magát, az után az Anyának, és Ananiának. tudtokra adá, tsudálák buzgoságát és attol is tartának. hogy abbol mi következhetnék, De az Isten ugy adá hogy jó vége lenne, és Izát sok esztendökíg uralkodék, mindenek szerették és tisztelték, monobazus az báttya, és az öttsei az ö példájára, a sido vallásra állának, de némellyek az urak közül nem szenvedheték azt. hogy ugy elhagyák az elejek vallását, segittségekre hivák Abiát, az Arabiai királyt, meg igérvén néki, hogy a hartz alat, akirályokot el hadnák. Abia a hadával. oda ment, Izátot pedíg sokan el hagyák, és kételeniteték. a tábor helyit el hagyni, de más nap az Arabusokra ute. meg veré, és Ábiát magát meg ölé. hogy kezében ne akadgyon. Izátnak.

A pártos urak azal meg nem elégedének hanem vologeshez, a párthusok királyahoz folyamodának, vologes Adiabena mellé érkezék, sok hadakal, Izát látván hogy ellene nem álhatna, az Isten eleiben a földre borula, hamvat téve fejére. és böjtöle feleségivel. és gyermekivel, és buzgoságal kére a minden hatonak segittségit, az ö imádsága meg halgattaték, vologesnek még azon éttzaka hirit vivék hogy az ö országára ütöt volna azellenség [az-ellenség]. azért nagy siettségel viszá is tére. az Isten sok irgalmaságát mutatá Izáthoz. sok féle veszedelmekben. a sidó vallás abban az idöben. nem vala a valoságos vallás, de az Isten meg segitti azokot, kik ö benne biznak.

Héléna. az Izát Annya., tsendes bóldogságba látván a fiát, Jérusálembe mene 44ben., és ót igen nevezetésé let. a népnek valo sok adakozásáért, az also városban volt a háza,

Izat huszon négy esztendeig uralkodék. és meg hala ötven öt esztendös korában., huszon négy fiat hagya maga után, mind azon által azt akará hogy a báttya lenne király utánna, a kí néki oly hüségel. meg tartotta vala akoronát, Hélena viszá tére a fia halála után. Adiábénéba és ót hala meg kevés idö mulva, Monobazánus. az Anya tsonttyait az Izátéval. Jerusalembe küldé., némellyek az Izát attyafiai és fiai közül jérusalemben valának. a midön Titus meg szállá a várost. meg nem öleté öket, hanem zálogul el vivé magával., elé beszéllök egy más után a helena. és Izat historiáját, noha sokal eléb. és utánna volt a kristus 41 esztendejének.

[250] Kájust, az ö kegyetlenségiért és rendeletlenségiért továb nem szenvedheték, hanem meg [251] ölék 41 ben. 24 januarÿ. fel tettük ide fellyeb valamely részit életének, de fö képpen ami [252] azt az esztelenségit illeté. hogy Istennek tartá magát. hogy meg láthasák menyire el hatot [253] volt benne a bolondság, tsak a lovához valot kel meg látni, akit incitatusnak nevezte. akit vatsorára hija vala, meg aranyozot árpával tartotta, arany csészéböl ád vala néki bort inya., márvány köböl valo istálot tsináltatot volt neki, és a jászla éléfánt tsontbol. bársony takarodtzói. gyöngy nyakra valoja, melléje szolgákot rendele, drága házi eszközöket., hogy nagy tiszteségel fogadgyák azokot, a kiket incitatus vatsorára hivat, az ö életére, és szerentséjire esküszik vala, és azt igéri vala néki. hogy Consulá tészi. a melyet véghez is vitte volna. ha továb élt volna, a mely templomban magát imádtatá, azon templom béli fö papok közi volt a lovais számlálva

A mi az ö kegyetlenségit illeti, az leg inkáb uralkodásának amásodik esztendejében tettzék ki. E leg tsudáb természetü, leg könyeb, leg változob ember volt atöbbi közöt, némelykor igen tekozlo. némelykor fösvény, mindenkor olyan projektumi. és szándéki valának. a melyeket nem lehete vegben vinni. ételben., köntösben bujálkodo, el fogyaztotta volt a birodalom gazdagságit és kételenitteték ezer eröszak vételt követni, hogy meg elégittse esztelen költtségit, négy esztendeje vala. hogy abirodalom suhajtozot. annak atsudának kegyetlensége alat, de mint. hogy kegyetlenséginek. vége nem volt, senki nem is méré. az emberi nemzetet meg szabaditani attol, mind azon által. Cassius Cheréás egyik a test örzö seregnek fö tiszttye. el tekéllé magában hogy meg ölye. leg elsö sebet ö ejte rajta, kájus míndenkor tsufollya vala chéréást, mint olyat a kinek se szive, se batorsága nem volna, és a midön chereas estve parolátot ment venni tölle. mindenkor valamely tsufságra valot ada neki hogy meg mutassa neki. hogy olyan volna mint egy aszony, tegyük ezekhez. atársai tréfájokot. amelyek meg annál inkáb fel inditták. és fel tevé magában, hogy mentöl hamaréb véghez vinné szándékját.

Kájusnak játékokot komediákot kelleték adni a maga udvarában. Augustus tiszteségire, a melyeknek négy napig kelleték tartani, az után Alexandriába akara menni, ugyan ezt az idöt választák a párt ütök hogy meg öllyék ötet, az elsö három napot tsendesen hagyák el mulni, hanem anegyedik napon chéréás atöb párt ütökel egy setét sikátorban meg várák hogy ót menne el. a komedia után, chereas hozája közelgeté. és parolát kéré tölle. kájus rend szerént. tsufságost. és bestelen parolát ada néki. chéreás viszá mondá néki, és azonal nagyot vága rajta, és tsak anyak tsont tartoztatá meg, hogy a seb nem volt halálos, kájus el akara szaladni, de Cornelius sabinus egy a párt ütök közül. más vágást tet rajta, a melyért atérdeire esék, és atöbbi fel adának rajta, kiáltván, kezd elöl. mivel ez a szó. volt az ö jelek, illyen vége lön kájus kaligalának, azt is tarttyuk. hogy zakarias proféta. ötet tekintette az esztelen pasztornak [254] neve alat, a ki el hagya anyáját, aki meg eszi juhainak husát, és aki addig fáraszttya. hogy meg romolnak akörmök. az Isten azal fenyegeti. hogy kardot ejt a karjára, és jóbb szemére, a karja meg asz, és setéttséget botsát szemeire.

A kájus halálának hire a théátrumon el terjedvén, a hol mind anép, mind a fö renden valok voltanak, a hir mindgyárt nagy ijedségben hozá öket. anép kájust szerette, mivel hozájok adakozo volt, és sok mulattságokot adot néki, a tanáts urak, és a fö renden valok utálták, a hadi renden valok hivek valának hozája, a német test örzöi. nagy haragban lévén, meg ölék mind azt akit találának, azután körül vévék a theatrumot hogy meg ölnék az egész népet. de végtire meg tsendesedének, és ki ki házához mene. A tanáts urak esze gyülvén azon tanátskozának. hogy ha válaszanaké új császárt, vagy ha. a szabadságot viszá állittsák, de az ö lasuságok. és egyenetlenségek. minden végezéseket haszontalaná tevé,

Claudius. kajusnak közelröl valo attyafia volt. ugyan ö is lön császárá helyében, Claudius kájus mellet volt egy kevesé annak elötte hogy meg ölték volna. de meg tudván halálát. egy setet szegeletben el rejté magat. egy superlat megi, ót sokáig marada, de némelyek a vitezek közül a palotákban jarván hogy valamit el kaphasanak, egyik a Claudius lábát meg sajditá, ezt Gratusnak hitták. onnét erövel ki voná, és meg üsmérvén. a lábaihoz borula. és császárnak kiáltá. a töb társai hasonlo képen tselekedének. és egy székben tévén atábora vivék. avaroson kivül anép láttára. az egész had jól fogadá, de mint hogy félénk volt természet szerént, nagy nyughatatlanságban tölté az egész éttzakát, és nem gondolá hogy császárá tennék, A tanáts hozája küldé Verániust, és Braccust, kik eleiben adgyák hogy nem kellene magát eröszakal császárá tétetni, hanem a tanátsra kellene. hagyni, a Respublika gondgyát, Hogy ha pedig a tanáts szándékához szabná magát. örökös ditsöséget nyerne magának, és meg érdemlené egy szers mind. mind. a népnek. mind atanátsnak ditséreteket, azért hogy nagyobra betsülte. a Respublikának hasznát. a maga fel magasztaltatásánál,: Hogy ha mind ezek után is. a birodalmat kezéhez akarná venni. a tanáts azt fel tette, hogy annak ellene ályon minden erejével, az után a követek térdre esének alábaihoz, kénszeritvén ara, hogy Romában. ne okozon hazafiak közöt valo hadakozást. A követek látván hogy környül volna véve. a sok vitézekel. a kik. minden féle segittséget igérnek vala néki. arra kérék, hogy ha ugyan tsak magában el végezte hogy a birodalmot. el vegye, leg aláb azt tselekedgye meg, hogy atanáts kezéböl vegye el azt.

Claudius eleinte mindgyárt. a birodalmat kész vala meg vetni, és viszá adni a tanátsnak,, de Ágrippa meg bátoritván ötet, és azt is meg sajditván hogy mitsoda bajban volnának atanáts urak, aköveteknek mértékleteségel valo feleletet ada, mondván nékik. Hogy azt nem tsudállya, hogy oly igen tartanának az Egyedül uralkodo hatalmaságtol., a mint azt nem régen meg probálták, de reménli meg mutatni nékik, hogy az igasságos, és arendel valo. gubernium, mitsoda hasznos, A mi ötet illeti, ha a birodalmat el venné is, tsak a fejdelmi nevet viselné, és meg osztaná vélek a hatalmat.: azokba pedig adolgok olyan állapotban volnának már most, hogy ellene nem mondhat az örökös hatalomnak, és hogy a kik azt ö reája adták, azt elnem szenvednék.

Agrippa pedig ebben a dologban magát ugy viselé. a mely illetlen vala. királyi hivatallyához, és a melyben eszének több jelit adá. mint igaz szivének. Agrippa, a ki minden szerentséjit kájusnak köszönhette, a testét az ágyra téteté. és azt mondá hogy nem holt volna meg, hanem borbélyra volna szüksége. de mihent meg hallá. hogy Claudiust a vitézek ataborokra vitték volna. nagy gyorsaságal hozája mene, meg bátorittá. és azt tanátsolá néki. hogy élne ajó szerentsével, és az alkalmatoságal. amelyben császárá lehet, azonban. atanáts Agrippáért külde. kéretvén ötet. hogy menne atanátsban. azonal magát meg fésülé. meg füstölé, és atanátsba ment. mint ha asztaltol költ volna fel, és ugy tétetvén magát mint ha semit nem tudna a dologba, azt kérdé atanáts uraktol. hogy hol volna Claudius?

Elé beszéllék neki egészen adolgot. noha ö azt mindennél jobban tudta. és arra kérék hogy mondaná meg. az akori dolgoknak állapottyárol. mit kellene tselekedni, ö pedig felelé hogy kész volna még az életét is fel áldozni atanáts ditsöségiért. és hasznáért, hogy ha magoknak viszá akarják venni az örökös hatalmat. az ö tanátsa az, hogy elsöbe visgállyák meg, ha vagyoné elegendö fegyverek, és pénzek, és hadi emberek, ha olyan nagy dologhoz akarnak fogni, a tanáts felelé neki. hogy mind ezek elegendök volnának. és szükségben. sok számu rabokot. fel fegyveresithetne, Agrippa erre mondá. hogy igen gyenge segittség volna. az ujonan fel fegyveresitet rabokot arégi tanult hadak eleiben tenni, mint a kik Claudius mellet vannak, Hanem azt jovallaná, hogy küldgyenek Claudiushoz. kérjék ötet, hogy tegye le szándékját. ö magais el fog. menni a követekel, ezt atanáts helybe hagyá, Veranius, és Braccus atáborra ki menének Agrippával. a hol volt Claudius, De Agrippa modot találván abban hogy Claudiusal. különösön szolhason. meg mondá néki. hogy mitsoda fel háborodásban volna atanáts, azért. azt jovallya néki, hogy ugy beszéllyen a követeknek, mint olyan fejdelem. a ki már acsászári székben vagyon, ide fellyeb meg mondok. hogy mit mondának akövetek, és hogy Claudius mit felele nékik.

[255] Ágrippa. és a követek meg vivén aválaszt, atanáts mondá, hogy soha magát akarattyábol, a szolgálat alá nem vetné. és hogy attol nem tartana., hogy arra kénszerittsék. ez anyi volt, mint ha atanáts hadakozást hirdetet volna, A mint hogy. Claudius meg tudván végzéseket. hozájok küldé Agrippát, meg izenvén nékik, hogy ha ebben a szándékban meg maradnak, kételen lészen. ellenek hadakozni. noha ö néki arra. tellyeségel szándékja nem volna, de azon kéri a tanátsot. hogy leg aláb avároson kivül mutassanak arra valo helyt, ugy hogy az Istenek templomi meg ne ferteztessenek a hazafiaknak, a hazafiak ellen fegyvert fogot vérekel. végtire a nép tellyeségel csaszárt kivánván, és többire a tanáts urak el oszolván., kételenek valának [256] Claudiust. császárnak üsmérni..

Claudius hogy meg hálállya Agrippának, ezen alkalmatoságal tett nagy szolgálatit, ahoz adá a mit akoron birt. Judéát a déli Iduméával egyut, és samariát, ugy anyira. hogy birtoka alá esék mind a. valamit a nagy Herodes, az ö nagy attya birt. még ezeken kivül. néki adá, Abilenát. és a libanum hegyét, ugy mint. azokot ajoszágokot a melyeket. lysaniás birta. Claudius azt akará, hogy ezt a donatiot. réz tablára irnák. és a Capitolba tennék. még ezeken kivül a császár [257] szövettséget köte véle, a mellyet hittel petsétlék meg, a Romai nagy piatzon. még ezen kivül meg adá Agrippának a Consularis tiszteleteket, hatalmat atanátsban valo menetelre. és hogy görögül köszönhesse meg ajándékit. mivel rend szerént a császárnak deákul. beszéltenek.

Az Alexandriai sidok tellyeségel el levén nyomatva kájus alat. meg bátorodának Claudius alat, ugy anyira hogy még fegyvert fogván támadást kezdének avárosba. és avárosiakal roszul bánának. a CSászár a ki magát egészen Agrippának. és Herodesnek adta volt., vagy nem tudta, vagy el halgatta ezt a támadást, ez a herodes mind testvér attyafia, mind veje volt Agrippának. kájus fogságban tétette vala lysimakust a philo attyafiát. de Claudius a ki szerette, meg szabaditá. A császár, a sidok mellet valo parantsolatot ada ki, a melyben a sidoknak. az [258] Alexándriakal valo pereket. a varosi polgárságok iránt meg itélé, ezt a parantsolatot pedíg el küldé Alexándriába. és syriába, a melyben tudtára adgya mindennek hogy a sidoknak mindenkor hasonlo privilegiumok volt. valamint az Alexandriai több polgároknak, és minden idöben volt arra hatalmok hogy magoknak egy Gubernatort válaszanak, és a magok törvénye, és vallások szerént élhesenek. és azt parantsolya hogy öket senki ne háborgassa.

Ugyan azon esztendöben. meg más parantsolatot ada ki az egész Impériumba lévö sidok mellet, a melyben azt mondgya. hogy Agrippa, és Hérodes baráttyinak tekéntetekért, az egész impériumban lévö sidoknak meg engedi. hogy törvények szerént éllyenek. valamint azt meg engedte az Alexandriaknak. de azt hadgya nékik. hogy ezel a szabadságal meg elégedgyenek, és az idegen vallásokrol. meg vetésel ne beszéllyenek. azt is parantsollya. hogy az olosz országi városok, söt még a fejdelmek is párját vegyék annak a parantsolatnak, és azt egy holnapig tarttsák fel fügesztve a piatzokon., ugy hogy mindenek meg tudgyák, De Claudiusnak, mind ezek a sidokhoz valo nagy hajlandosági után is. azt irják, hogy meg [259] engedvén nékik atörvények szerént élni. meg tiltá nékik a gyülekezetet, és ha Romában meg hagyá öket. azt tsak azért. hogy sok számuan valának hogy öket ki üzhese valamint ki üzettettek vala Tiberius alat, mind azon által Claudius is ki üzé öket idövel. amint azt meg fogjuk látni.

[260] Agrippa kevés idö mulva. meg indula Romábol., és nagy siettségel mene az új országában. a császár leveleket külde a Gubernátoroknak valahol el menne. hogy tisztelettel fogadnák ötet, Mihent Jérusalemben érkezek. aháláadásnak áldozatit ajánlá az Istennek, és végben vivé [261] fogadását sokaknak el borotváltatá hajokot. akik fogadást tettenek. a Nazáreuságra. mivel ha valaki részt akart venni a más fogadásának érdemiben. szükséges volt, az ö meg szenteltetésiért valo költtséget is segiteni. Agrippa véghez vivén mind azt. valamit a törvény parancsol. A templomnak ajándékozá. az arany lántzot. amelyet annak elötte hordozta volt. a templom folyosoin belöl. a pénzes láda felibe fügeszteté, örök emlékezetire az emberi változásnak, és az Istennek, akirályokon valo örökös hatalmának, aki fel emeli, és meg aláza öket amikor néki tettzik.

Ez a fejdelem el vevé a fö papságot az Ananus fiátol. Theophilustol. és a Boethus fiának adá Cantharas simonak. de kevés idö mulva meg fosztá attol améltoságtol, hogy az Anna fiának adgya. Jonathásnak, a ki már birta volt azt a méltoságot Caiphas után, de jonathás nem akará el venni. mondván, hogy nem volna érdemes masodszor is birni azt améltóságot. meg elégszik azal. hogy olyan szerentsés volt. hogy egy szer birhatta, hanem volna egy attyafia., akit arra méltonak gondollya lenni. az ö artatlan, és tiszta életiért. Agrippa ditseré jó erköltsét. és az ö attyafiának Mátyásnak adá,

Agrippa közonségesen sok buzgoságot mutata vallásahoz. szorgalmatoságal. el kerülte, a törvény béli tisztátalanságokot, és igen meg tartotta a törvényeket. egy nap sem mulatá el, hogy áldozatokot ne tett volna, ezen okbol igen szerette a Jerusalemi lakást. Claudius örökös uráva tette volt. és mindenkor ót is lakék, nagy jóságot. és kegyelmeséget mutat vala anéphez, tartván azt. hogy az, avaloságos bélyege egy fejdelemnek, szerette a jó tételt, és azt hogy szeresék. mindenhez adakozo volt, népinek nyomoruságán szánakodot, segitette szükségekben. és mindenben pompás volt, szerette mulattyágot adni a népnek, de a buzgo sidok, rosznak tarták. a kardosok hartzának mulattságát,, a mely egy szer. tizen négy száz embert vesztete el, Egy Simon nevü ember esze gyüjtvén a népet, nagyon kezde beszélleni ellene, mondván, hogy nem kellene ötet a templomba bé botsátani. avaloságos Izraelitákal. mivel az Attyárol. Idumeus familiábol volna, Agrippa. ezeket meg tudván. Csézáréába magához hivatá simont, aki amidön oda érkezék. Agrippa a theátrumon lévén. maga mellé ülteté, és kegyesen kérdé tölle, hogy ha a komédián, a melyen jelen volnának, nem volnaé valami atörvény ellen. Simon nem találvan abban semmi gántsot, botsánatot kére tölle. a király meg elégedvén. az ö maga meg alázásán, meg ajándékozván, viszá küldé ötet.

Agrippának, Siláshoz valo háláadatlanságát rosznak tarttyák, akinek ö jokal tartozot. és a kinek nagy hasznos szolgálattyát vette. az elsö szerentséjiben. Agrippa néki adá az egész hadain valo Generáliságot, De silás viszá élvén a szabadságal. melyet szolgálati adnak vala néki, Agrippával ugy bánt mint magához hasonloval. és nem ugy mint urával, szüntelen a szolgálattyát hántorgatta. a királynak mindenkor az elsö szerentsétlenségit, szegénységit hoza vala elö, Ágrippa el unván az illyen beszédeket. el vevé tölle a tiszttségit. és fogságba téteté, de mihent a haragja el mulék, és magában tért volna, Agrippa viszá akará tenni tiszttségiben. de Silás, a gyalázatért valo nagy haragjában, mindennek mondgya vala, hogy soha meg nem szünnék szemire hanni szolgálatit. és háláadatlanságit., a melyekel fizette ötet, a király is a fogságban hagyá. Herodes király aki igen gyülölte silást. a báttya Agrippa halála után, meg is öleté.

[262] Agrippa nagy tsendeségben látván magát. az országában. azon igyekezék hogy népének kedviben lehesen., azt könyen véghez is vivé, és hogy jelit adgya hozájok valo jó [263] akarattyának, el engedé az adot. a melyel tartozot néki mindenik ház, az után ahoz foga, hogy erös köfalal bé kerittse a házakot. a melyeket Jérusálem mellé épitették volt észak felé, és ebböl mint egy új várost akara tsinálni. azt a helyt Bezethának hiták. ugy mint új városnak, és a király, nem kiméllé, se a magáét, se a népe penzit, hogy a Császártol szabadságot nyerhesen. hogy azt meg erösittse. Claudiustol azt könyen meg is nyerék. a mit kérének, el is kezdék a munkát. de vibius Marsus. a ki petronius után lön gubernator. a CSászárnak tudtára adá. hogy Agrippa mitsoda eröséget akarna tsinalni., és azt is eleiben adá. hogy tarthatni attol., hogy a sidok valamely támadast ne kezdenének, erre valo nézve, Claudius meg parantsolá hogy hadnák félben a munkát.

[264] szent péter minek utánna a kristus Jésust hirdette volna, pontusba. Galatiában. Bitiniában. [265] és mas tartományokba, Romában mene, Az Apostolok ugyan azt ahelyt is hagyták volt leg [266] inkáb néki részül. az osztásban. azÉvangyélium prédikálására., oda pedig mint egy huszon öt esztendövel mene halála elöt., a claudius uralkodásának második esztendejében. azt [267] tarttyák. hogy szent Márk. véle lett volna. mivel arégiek azt mondgyák hogy hü tanitványa [268] volt szent péternek, ez az Apostol., ót sok számuakot téritte meg, nem tsak a sidok közül, hanem apogányok közül is, és ez az Anyaszent egy ház, tsak hamar el hiresedék az egész világon. hitiért, és engedelmeségiért. azt tarttyák hogy szent péter Romában, üsmerettséget tett [269] volna a sido philoval., De föképen, a szent péter, Romában valo menetelének az oka a volt, hogy simon magus ellen ályon. ki el hagyván samariát fel jarta azokot atartományokot. ahol még akristust nem hirdették vala, és végtire Romában ment Claudius császár idejében

Romában kezdé leg inkáb ki mutatni azö titkos boszorkányságit, a nép elöt annyi szem [270] fényvesztéseket tet. hogy ugy tekinték mint Istent, és Isteni tiszteleteket adnak vala néki, ha a régieknek hitelt adunk. De szent péter meg mutatá az tsalárdságit. mind beszédivel. mind valoságos tsuda tételeivel., és a midön Romábol ki kelleték menni, feles, és virágzo Anyaszent egy házat hagya ót. a ki el szélyezthette. a setéttséget, a melyel simon magus akará bé borittani az Évangyélium igazságát.

Ezen esztendöben. némely Cyprusi. és cyréneai hivek, kik az Apostoloknak az elsö tanitványi közül valok valának, és azok közül akik a szent István üldöztetésekor el szelyedtek vala, Antiokiában menének, és prédikalni kezdének. a görögöknek. az az. a meg tért pogányoknak, a kiknek meg nyitatot vala az Évangyéliumnak kapuja, a kornélius meg térése. és megkeresztelkedése által, és sok lelkeket nyerének meg az Istennek, A lehet hogy ezek közöt a [271] predikatorok közöt leg fövebbek valának. a Cyrenéai lukats. a fekete Simon. és Manahem. a kikröl szó lészen ezután.

A jérusalemi Anyaszent egy ház. meg tudván hogy mitsoda foganatosok voltak azok a predikaciok. és hogy nevekednék Antiokiába a hiveknek számok, oda küldé szent Barnabást, aki látá hogy mitsodá tsudákot tett vala az Istennek kegyelme. szivekben, arra kezdé inteni azokot az új hiveket. hogy lennének hivek az ur szolgálattyában, és ö magais meg nagyobitá számokot tanításival és jó erköltseivel. mert ö valoságosan jó volt, tellyes volt hittel és buzgoságal. a mások üdveségihez, söt még jövendölö lélek is volt benne, és az Isten, tudományal, és hathatos beszédekel meg áldotta volt, látván azt hogy Antiokiába az aratás bö volna, de az aratok kevesen vannak. Társisba mene. fel keresni szent pált, akit annak elötte sokal üsmérte volt, a kit fel találván Antiokiaba vivé, a hol két esztendeig maradának együt. ót anyi sokakot meg téritének, hogy a hiveknek számok minden nap nevekedvén, keresztyéneknek kezdék öket nevezni, és ót kezdödék ez a név, és onnét az egész tartományokba el terjede, mivel addig akristus tanítványit másnak nem nevezték, hanem atyafiaknak, szenteknek, vagy hivöknek.

Az Agrippa királyi bö kézel tett tselekedetit Josef fel magasztalván., azok közi számlállya a theatrumokot. az Amphiteátrumot. a feredö házakot. a folyosokot, a melyeket epitete féniciában Berythbe. az uj theátrumon. sok féle musikákot, és mulattságokot vitete végben, hogy pediglen meg mutassa a népnek. a hadakozásnak formáját. az Amphiteatrumba. tizen négy száz halálra itéltetet embereket vitete. azokot két részre osztá. és egy másal hartzoltatá. az ö hartzolások olyan kemény volt hogy anyi sok számu. ember közül. egy nem marada életbe.

Agrippa. Berytböl. Tiberiadesben mene. és mint hogy ö nagy tekéntetbe volt a szomszédságban lévö fejdelmek elöt öt királyok menének látogatására. Ágrippa nagy tiszteletnek tartván látogatásokot, királyi modra fogadá. és vendégelé ezeket a királyokot., Amidön mind együt volnának. Marsus. a syriai Gubernator, is hozája mene Agrippa meg halván jövetelét, a Romaiakhoz valo nagy tiszteletböl. egy kis mélyföldnire eleibe mene, egy szekérbe lévén véle együt, mind az öt királyok. Marsusnak nem tettzék a királyok közöt valo eza nagy egyesék. tarta attol. hogy abbol mi következhetnék. tudtára adá mindenikének, hogy ki ki viszá térne. amaga országában, ezen Agrippa oly igen meg sértödék. hogy mindgyárt a császárnak ira. kérvén azon. hogy tenné ki Marsust a Gubernátorságábol. de az ö levelére a midön Marsust letevék. mar ö meg holt volt.

[272] Kevés idö mulva Agrippa Jérusalemben mene. és a fö papságbol ki tevé Mátyást, az [273] Ananus fiát, és Elionét tevé abban a hivatalba, és mint hogy mindenben kedvit akará [274] keresni a sidoknak. maga is buzgó lévén vallásahoz, az Anyaszent egy házat kezdé üldözni, [275] meg fogatá a nagy Jakabot., és fejit véteté, Alexandriai szent kelemen. azt mondgya, mint bizonyos dolgot, hogy az örzö aki meg fogá szent Jakabot, és abirák eleiben vivé, látván hogy mitsoda bátorságal tenne vallást akristusrol, azon a szive ugy meg esék, hogy ö maga magát keresztyének vallá, és mindgyárt ötet is ahalálra itélék, a midön együt vinnék öket a halálra, az örzö uttyában botsánatot kére az Apostoltol, aki egy kevesé magában gondolkodván, egy szers mind. meg ölelé ötet. és mondá néki, békeség legyen veled, és mind akettönek fejit vevék, szent Jakab nem azon gondolkodék ha meg botsásaé neki azt. hogy meg fogta volna ötet. hanem azon., ha meg adgyaé a békeségnek tsokját egy ollyannak, a ki nem volt meg [276] keresztelve, Azt tarttyák hogy szent Jakab egész életében meg tartotta volt a szüzeséget. valamint azö öttse szent János, soha ezek a hajokot meg nem nyirették. soha meg nem [277] feredtenek. se hust. se halat nem ettenek. tsak vászon dolmánt. és palástot viseltenek, A spanyolok. azal kérkednek. hogy szent Jakab volt az ö Apostoljok, de arra jó bizonyságok nintsen

Szent Jakab egy kevesé husvét elöt öleték meg, Agrippa látván hogy ennek a szent Embernek halála tettzenék a népnek, szent Pétert is meg fogatá. aki akoron Jérusalemben találkozék, a pogátsák napján fogatá meg, várván ahusvéti napok el telésit. mivel a husvéti napokban nem volt szokás valakit meg öletni, Agrippa példát akarván tehát adni az Apostolok fejdelmének halálával, hogy az egész nép láttára ölesse meg, atömlötzbe téteté. két lántzal meg kötözteté ket örzöhöz., akik szüntelen mellette valának, a töb örzök pedig atömlötz ajtaja elöt örizték.

Azonban pedig az egész Jerusálemi Anyaszent egy ház. nagy buzgoságal kéri vala Istentöl, a szent Péter meg szabadulását, azon a nap elöt valo estve. pedig, a melyet Agrippa rendelé az ö halálára. egy Angyal. a tömlötzbe le szálván, és meg taszitván a péter oldalát fel ebreszté, és mondá néki, hogy kelne fel, öltöznék fel, és menne utánna, akoron alántzak, a melyekel. meg vala kötözve a kezeiröl le hullának, és az Angyal meg nyitván az ajtokot, keresztül vivé az örzökön. olyan világoságal. amelyet tsak ö látta. mind az utolso kapuig a mely vas volt, és a mely magátol meg nyilék. már akoron a városban valanak, az Angyal a még egy uttzán végig vezetné pétert, el tünék elötte.

Szent péter. aki adig mind ezeket tsak álomnak tártá. észre vévé akor, hogy az Isten tsudálatosan meg szabaditotta volna ötet. a Hérodes kezéböl. és a sidok dühöségektöl. akik várák látni más nap halálát, meg üsmervén tehát a helyt a hol volna., a Mária házának kapuját kezdé zörgetni. a ki is a Janos Márk anya volt, és ahol sokan a hivek bé léven zárkozva, imádkoztanak, egy roda nevü szolgálo a kapuhoz futván kérdé hogy ki volna, és meg üsmervén a péter szavát, tsudálkozásában. és örömiben, nem hogy a kaput meg nyitotta volna. hanem visza futa. meg mondani hogy péter volna akapun, senki nem akará hinni. hanem azt mondák hogy az ö Angyala volna, azonban pedig a kapun zörgetvén. meg nyitták néki, és meg láták hogy ö maga volna, el lehet itélni, hogy mint tsudálák, és örülének meg szabadulasán. és hogy mitsoda siettségel. akarák meg tudni, hogy let volna meg szabadulása, péter pedig inté nékik hogy halgasanak, és azután elé beszéllé nékik hogy az Isten mi formában szabaditotta volna meg ötet, és azután mondá nékik, hogy adatnák tudtára a kis Jakabnak. a Jérusalemi püspöknek. és a más töb hiveknek,

Más nap pedig nagy zenebona let az örzök közöt, nem tudhaták hová lett volna az ö rabjok, Ágrippa kerestetvén ötet, meg nem találák. az örzöket meg kinoztatá. de semit nem tudhatván [278] meg töllök, meg öleté öket. Azután tsak hamar Agrippa Csézáreában mene, ahol sok féle játékokot ada anépnek. a Császár tisztességére, és ahova. minden fö renden lévök gyülekeztenek vala, A Tyrus. és sidon városi béliek. akik meg bántották vala Agrippát, oda el menének sok szamuan, hogy botsánatot kérnének tölle. a kiknek napot rendele hogy szembe lenne vélek. a rendelt napon jó idején a theatrumba mene. és a királyi székiben üle., rajta pedig ezüstböl szöt palást vala. a mely tsudálatra méltó munka vala, ugy anyira, hogy anap fel jötekor. az ö köntöseire sütvén, oly fényeségel tsillámlottanak, hogy ugyan félelemel kelleték azokra nézni. és tisztelettel, A király el kezdé beszédit a Tyrusiaknak. és a Sidoniaknak, és amidön beszéllene. a nép, és a hizelkedök, fel kiálták, hogy nem ember, hanem Isten beszéllene. és más több illyen ditséreteket. adának néki.

Agrippának igen tetzvén a népnek hozája valo szeretete. meg nem veté az illyen Istentelen és hizelkedö kiáltásit anépnek, ugyan azon orában, mondgya Josef a feje felet valo sinorán a sátornak, egy baglyot láta. esziben is juta mindgyarást neki. a jövendölés a melyet tettek volt néki Romában fogságakor. hogy a midön elöször illyen madarat láta feje felet, a meg szabadulását jelentené, de ha masodszor is illyet látna feje felet. akor nem élne továb öt [279] napnál, Ágrippa meg látván abaglyot, meg rettene, és egy szers mind az ur Angyala meg veré ötet Mondgya szent lukáts. mert nem ada ditsöséget az Istennek, és magát Istennek hagyá mondani, igen nagy sziv fájást érze, és rettentö fájdalmakot abéliben. Akoron mondá azoknak. akik annak elötte egy kevesé Istennek mondák lenni, Imé ihon vagyon akit Istennek nevezétek, halálán vagyon, láttyátok, hogy nem igazat mondottatok. de az Isten akarattyát kel akarni, igen boldog voltam, és nem vala ollyan fejedelem, akinek irigyelhettem volna boldogságát, ezeket mondván, a fájdalmi nagyobodának, és azudvarában kelleték bé vinni ötet

Tsak kevés idö mulva, oly igen roszul. lén hogy halálán valo letinek a hire el terjede. azonnal a nép sákban öltözék. meg alázá magát. és imádkozék ezért a fejdelemért. tsak a sok kiáltás és sirás hallaték. Agrippa pediglen. a leg magosab házban feküvén. és a földre borulva látván anépet, köny hullatás nélkül nem nézheté, de az itélet ki mondatot volt reája meg is hala öt nap mulva, rakva férgekel. Mihent meg hallák halálát, a Csézáréabéliek, és a Samaritánusok. örömökben egy mást vendéglék, illetlen dolgokot mivelének, az ö emlékezete, és a leányi betsületek ellen, a melyekben a maga vitezinek is részek volt, El lehet itélni hogy mitsoda keveset remélhetni az olyan néptöl, a ki a fejdelminek életében, mód nélkül valo tiszteletet szokot adni A leányinak képeket a bordély házakban vitték. sok féle bestelenségeket követvén azokal, amelyeket nem szabad ki mondani, az uttzákon vendégeskettenek, virág koszoru lévén fejeken, káronak. áldozatokot tettenek. mint egy meg hálálván néki. fejdelmeknek halálát, és a pokolban valo vitelit., (ezek mind pogányok valának.)

[280] Az Ágrippa halálával, Judéa. ismég a Romaiak alá esék, és a Császár tartományá tevé, és Cuspius Fádust küldé Gubernátorjáva, meg tiltván a syriai Gubernátornak. hogy magát semmiben ne elegyittse, azért hogy Agrippával esze veszet volt. a császár meg hagyá Fádusnak. hogy keményen meg inttse a Csezáréa bélieket. és a Samaritánusokot, az ö illetlen tselekedetekröl. a melyeket követtek az Agrippa emlékezete. és a leányi méltosági ellen., meg parantsolá azt is néki., hogy ennek a két városnak alovas regimenteit. és gyalog regimenteit., [281] kik a lakosibol állottanak pontusba küldgye. és helyetek, syriábol. hozason más hadakot. de ez a parantsolat nem mene végbe, mivel ez a két város követeket külde Claudiushoz. a kik meg engesztelék, és meg engedé hogy judéában maradgyanak. ez is lön akezdete a nyomorusagnak a melyben esék, és a hadakozásnak szikrája. a mely kezdödék Florus Gubernátorsága alat.

[282] Azonban pedig akeresztyéni vallás igen nevekedék, szent pál, és szent Barnabás Ántiokiában igen szaporitták a hivek számát, akoron nagy éhség lön A melyet meg jövendölte [283] vala Agabus proféta, a ki annak elötte. nem sokal. jérusalemböl. Antiokiában ment volt. a Jérusálemi hivek kik el hagyták vala joszágokot, igen nagy szükségben valának,: erre valo nézve az Antiokíai hivek, el végezék magok közöt. hogy meg segittsék öket. ki ki amaga tehettsége szerént., szent pál. és szent Barnabás magokra válalák, hogy Jérusálemben vigyék azt az alamisnát, a melyet az Anyaszent egy ház öregi kezekben adák, hogy el osztogasak kinek kinek szükségihez képest. Az után szent pál. és szent Barnabás. viszá térének [284] Antiokiában, el vivén magokal Márk Jánost, hogy szolgálna nékik az Apostoli szolgálatba.

Valának pedig akoron az Antiokiai Anyaszent egy házban. némely proféták, és némely [285] Doktorok, ugy mint, Barnabás, simeon. vagy a fekete simon, a Cyreneai lukáts, Manahem, Saul, vagy Pál, Ezek a szentek. ki kí a maga szolgálattyának különös hivatallyában foglallyák vala magokot, az imádságban. és a böjtölésben, a midön ezekben foglalnák magokot, A szent Lélek meg jelenté nékik valamely proféta által, hogy választanák el néki pált, és Barnabást, a munkára, amelyre rendelte öket, ugy mint az Apostoli szolgálatra. és az Évangyélium prédikálására, A koron az egész Anyaszent egy ház, böjtöle. és imadkozék. lukáts, és Manahem a kezeket reájok tevék, és el küldék öket prédikallani, a hová a szent Lélek vezetné, öket, ezek leg inkáb a Nemzettségeknek valo predikálásra rendeltetének, és az Isten gondviselése alá hagyák öket.

[286] Hihetö hogy ebben az esztendöben valának szent pálnak azok anagy látási a melyekröl szól a korinthus bélieknek, hogy a harmadik égben ragadtaték, paraditsomban. ahol olyan titkokot hallot, amelyeket egy embernek nem szabad. ki mondani, és a melyeket ez életben lévö emberek meg nem foghattyák. azt maga mondgya nékünk. hogy azt nem tudhattya ha testestöl. vagy tsak lélekben ragadtatotté el, De abban nem lehet kételkedni. hogy bé ne lett volna töltve, [287] azal atellyes világoságal, tudományal, hüségel, és buzgoságal, a mellyek ki tettzenek leveleiben. némely régi eretnekek, és némely értelem nélkül valo áitatosok, azal kérkednek vala régenten, hogy nékik ollyan könyvök volna. a melyben fel volnának tévé mind azok a tsudálatos dolgok, és titkok, a melyeket szent pál nem akará meg mondani a hiveknek, még azal erösitették. hogy azt a könyvet. Társysban, a szent pál házában találták volna, De ez a könyv. mostanában. a feledékenységben el temetetet, és abizonyos hogy az Anyaszent egy ház semit nem vesztet rajta, mert az a setettségnek. és nem avilágoságnak munkája volt. inkáb rontot. mint épitet,

A midön Cuspius Fádus judéában érkezék. a jordánon tul valo sidokot fegyverben találá a filadelfi város ellen. hármat aleg fövebbiket közüllök fádus meg fogatá, aleg elsöt Annibas nevüt. meg öleté. a más kettöt ki küldé az országbol, meg tisztittá az után Judeát. a [288] tolvajoktol. a kik fosztogattyák vala, és aleg fövebbiket közüllök meg öleté

Az éhség. amely az elmult esztendöben kezdödöt vala, még tarta judéában, josef azt mondgya. [289] hogy egy nehány esztendökig nyomorgatá. Héléna, az Adiabéni királyné. akiröl ide fellyeb [290] szollottunk. Jérusálemben érkezvén, igen segitté anépet. ebben a nyomoruságban. Alexándriábol igen sok buzát vitete. és Cyprusbol. igen sok száraz figét. és azokot ki osztogattya vala, és nagy hirt. nevet szerze magának adakozásáért. A fia. Izat király meg tudván mitsoda szükségben volna Jérusálem. nagy summa pénzt külde a polgár mestereknek. hogy meg segitenék a szegényeket

Claudius császár hogy meg mutassa. mint betsüllené Agrippának. a sidok királyának emlékezetét, le tevé Mársust, a syriai Gubernátorságbol. valamint arra kérte volt. halála elöt. és Cassius Longinust tevé helyében, a ki is Jérusalemben érkezvén. Magához hivatá az áldozó papokot, és a város eleit. azt hagyá nekik a császár parantsolattyábol hogy a fö papi ruhákot tennék viszá az Antonia tornyában. hogy ót lenne a Romaiak örizete alat, mint annak elötte., A papok, és a birák nem merék ellenzeni. ezt a parantsolatot. nem is lett volna tanátsos, mivel a Gubernator sok hadakot vit volt avárosban.

Mind azon által. a papok, és a birák kérék arra Longinust. és Fadust. hogy engednék meg nékik, had küldgyenek követeket a császarhoz, a kik meg nyerhesék, hogy ö magok örizék a fö papi köntöst, ezt a Császár nékik meg engedé, és az ifiu Agrippának kérése ebben az [291] dologba igen használa, e fia vala Agrippa királynak, Romában nevelték. a császár mellet, de azt ollyan ók alat nyerék meg, hogy a fiokot zálogul adnák, a melyet örömest meg tselekedék, claudius ugyan azon idöben 45. 28 junÿ azt irá fadusnak. és a sidoknak is, hogy az ifiu Agrippának tekéntetiért meg engedi hogy ö magok örízék a fö papi köntöst, és a koronát. valamint azt vitellius a syriai Gubernátor. nékik meg engedte vala. ennek elötte. tiz esztendövel. a koronán, azt az arany pléhet kel érteni., a melyen az Isten neve volt irva, és a melyet a fö pap a homlokán hordozta,

Herodes a calcidiai király, Agrippának öttse, meg nyeré acsászártol, hogy had lenne hatalma a templomon. az Istennek szenteltetet pénzen. és hogy had adhassa a fö papságot. a kinek néki tettzik. ez a hatalom a Hérodes halála után. az báttya fiára, szálla, az iffiu Agrippára.

[292] A Fadus Gubernatorsága alat, egy tsalárd, vagy egy varasló. Theudás nevü, aki profetának tartá magát, sok számu sidokot tsala meg, azt jovallá nékik, hogy vennék magokhoz minden jovokot, és mennének által véle együt a jordán vizén, azt igérvén nékik, hogy tsak szovával meg álittya avizet, és száraz lábal mehetnek által., az illyen igeretekel. sokakot tsala maga mellé, De Fadus lovas seregeket külde utánnok, akik sokakot meg ölének, és meg fogának, és a többi közöt Theudást, a kinek fejit vevék, és Jérusalemben vivék, ennél nevezeteseb dolog. mondgya Josef. nem történt, a Fadus. Gubernatorsága alat

szent pál, és szent Barnabas. arra rendeltetének hogy a Nemzeteknek menyenek predikállani az Évangyéliumot, el indulának Antiokiábol, el vivén magokal. Márk Jánost. a ki el kisérte volt öket jérusalemböl, leg elöbször Séleuciaban. menének. ahol hajora ülvén, Cyprus szigetében ki szállának, és a fö városba. Salaminába menének, ahol már az Évangyélium [293] predikaltatot volt. szent István halála után, szent pál, és szent Barnabás mind azon által. a hiveket oktaták, és meg erösitték ahitben. Salaminábol páfosba menének, a más részire a [294] szigetnek, a melyet végig járták, Cyprus szigetében vala akoron egy Romai tisztarto. sergius. paulus nevü, ez okos, és értelmes ember vala. akinek elméjiben volt valamely sengéje avaloságos vallásnak, ez ohajtá hallani az üdveségnek Igéjit, magához hivatá tehát. Sault. és Barnabast. de mellette egy ördöngös hamis proféta vala, Bárjesu nevü, aki ellene volt az ö predikálásoknak, és azon volt, hogy a tisztarto a hitre ne ályon,

Akoron. Saul. vagy is pál, mivel szent lukáts tsak etályban adgya reá apál nevet, mint ha Saul. a Sergius paulus meg térése után vette volna magának a pál nevet, vagy is akor vett volna magának egy deák nevet. a midön a nemzettségeknek kezde prédikallani, elég a hogy, pál mondá Bárjésunak. óh ember, aki tele vagy tsalárdságal, es hamiságal. az ördögnek fia vagy, és ellensége az igaságnak, nem szünölé meg. valaha az urnak egyenes uttyait el forditani, az ö szandéki ellen fel kel kelni, és meg nem gátolni azokot, kik az igazságnak uttyára akarnának menni, de mostanában az urnak keze rajtad lészen. és meg vakulsz, bizonyos ideig a napot meg nem látod. azonal meg setétedének az ö szemei, és mindenüvé fordula, hogy valaki nyujtaná neki kezét, a tisztarto látván ezt a tsudát. a hitre álla, és tsudalá az urnak. tudomanyát.

A tisztarto meg térése után. pál. és Barnabás el indulának Cyprusbol. és hajora ülvén a pamfiliai pergébe érkezenek, perge nintsen a tenger parton. de földön menének oda, akoron Márk János, a sok utozásban el fáradván. és a veszedelmes hajokázásba. el hagyá palt. és Barnabást. viszá tére tengeren Jérusalemben., ez az álhatatlanság épen nem tettzék pálnak. meg is láttyuk ez után. hogy más uttyában. nem akará ötet, maga mellé venni. mind azon által. idövel maga mellé vevé, és hasznos Évangyéliumi szolgálattyát vevé néki.

[295] Nem mulatának. pergebe. hanem a pisidiai Antiokiában menének. e fö városa annak a tartománynak, ugyan ót is kezdék el föképpen szolgálattyokot., mivel Cyprusban mint egy által menöleg tanitottanak. bé menvén tehát egy szombaton a synagogában. atöbbivel együt le ülének, és az olvasás után. a synagogának fejei betsülettel akarván vélek bánni, mint idegenekel, hozájok küldének. a szokás szerént. hogy beszélhetnek a népnek, szent pál fel kelvén. és intvén akezével. hogy tsendeség legyen. Magasztalni kezdé. az Izraelhez valo minden kori jóságát az Istennek, a mely jóság ki tettzék. a midön Egyiptumbol meg szabaditá népit, a midön el osztá néki akanaán földit, a midön birákot ada nékik, azután sault, és Davidot. ez az Istennek szive szerént valo Ember vala, akinek magvábol kelleték születni a Messiásnak, ugyan tölle is származot a Jesus, akit a minden hato fel támasztá, hogy üdvezitöje lenne Izraelnek, keresztelö szent János, a Jésusrol tevé ezt a bizonyságot. mondván, nem én vagyok az, akit vártok. más fóg utánnam jöni, akinek nem vagyok méltó hogy meg óldgyam a saruit, titeket illet atyám fiai az üdveségnek ez az igéje, mivel a Jérusalem lakosi, és az ö fejdelmi. nem üsmervén Jésust halálra itélék., és bé tölték nem tudva, mind azt a mit mondottak volt felölle. ö harmad napon fel támada, és a tanitványi. sok napokig látták a kik a mái napig bizonyságot tésznek erröl az igazságrol, a melyet az irások is bizonyittyák a melyek meg mutattyák, hogy a kristusnak meg kelleték halni, de rothadást nem szenvedni, tsak egyedül ö általa, nyerhetitek büneiteknek botsánattyát, ez ollyan különös kegyelem, a mellyet, Mojses törvénye által. meg nem nyerhettétek volna.

Az egész gyülekezetnek oly igen meg tettzék a szent pál beszéde, hogy arra kéré ötet. hogy a következendö szombaton is beszéllene nékik azon dologrol. És még azon a napon. sokan a sidok közül, szent. pál, és szent Barnabás mellé adák magokot, és a hitre térének. azonban pediglen szent pál és szent Barnabás oktattyák vala mind azokot. a kik öket halgaták, idöközben pedig a kézi munkát gyakorolák. hogy magokot táplálhasák, mivel se szent pál, se szent Barnabás nem éltenek azal a szabadságal mint a több Apostolok hogy olyan szent [296] Aszonyokot vigyenek el magokal., a kiknek gondgyok legyen az eledelekre, holot [297] eközönséges szokás volt a sidoknál, ök pedíg tsak magok jártanak, és rend szerént olyan [298] helyeken predikálottanak. a hol. még az Évangyélium nem volt hirdetve, El lehet itélni mind ezekböl. hogy mitsoda kemény életet éltenek. mitsoda fáradságal járt szolgálattyok, [299] eleinte mindgyárt a sidokon kezdik vala el az oktatást, és ha ezek meg vetik vala az igazságot. akor a pogányoknak prédikálottak,

A következendö szombaton pedig tsak nem az egész város a synagogában gyülekezék, hogy halyák az Isten szavát, Ez a rend kivül valo gyülekezet, a sidokot irigységre, és haragra ingerlé, és káromlo szokal álnak vala ellene a szent pál beszédinek, szent pál, és szent Barnabás, látván ezeket, bátorságal mondák nékik, Ti valátok elsők. a kiknek kelleték hirdetni az Isten Igéjét, de mint hogy azt meg vetitek, és magatokot méltatlanoknak tartyátok az örök életre. Már mostanában. a pogányokhoz megyünk. mivel a meg vagyon irva, a pogányok vilagoságavá tettelek tegedet. hogy üdveségre légy a földnek végiig, a pogányok ezeket halván örülének, tisztelettel, és örömel halgaták az Isten Igéit, és mind azok. a kik közüllök az örök életre rendeltetek vala, a hitre állának. ugy anyira. hogy az Évangyéliumnak jó hire, el terjede az egész tartományba,

A hitetlen sidok pedíg azon meg haraguván. hogy anyin térnének ahitre, aitatos, és tiszteletes Aszonyokot lázasztának fel pál, és Barnabás ellen, és fel inditták az egész várost ellenek, akik üldözni kezdék öket, Akoron pál és Barnabás. reájok rázván alábokrol valo port, Antiokiát el hagyák, Ikoniumba menének, ez az üldöztetés, nem hogy meg tántoritotta volna, ahivekben lévö hitet. de bé tölté öket, örömel. és buzgoságal.

[300] Ikoniumba lévén. szokások szerént. a synagogában menének, és az Isten ugy meg áldá tanitásokot. hogy nagy számu sidokot téritének meg. ugy pogányokot is: ebben avárosban. sok tsudákot tének, és sokáig is maradának, noha a sidók igen ellenzették, és végtire fel lázaszták ellenek a pogányokot is. ugy anyira, hogy tsak nem meg kövezék öket. és kételenek valának el hagyni Ikoniumot.

Azt tarttyák. hogy Ikoniumba téritté meg szent pál, szent Theclát, és jovallá néki. hogy hadná [301] el azt, aki ötet el akarja venni, és maradna meg a szüzeségben. szent Chrysostomus azt [302] mondgya, hogy ez a szüz minden aranyát fel áldozta, tsak hogy láthasa szent pált, a ki akoron fogva volt. azt irják felöle, hogy a fülben valoit az Annya kapun állójának adá, tsak ki [303] botsása, és az ezüstös tükörét a tömlötz tartonak. hogy bé botsása szent pálhoz, Az Atyák igen nagy Ditséreteket adtanak ennek a szent szüznek, El lehet itélni, hogy mely nevezetes [304] volt. még az Anyaszent egy háznak a kezdetin. mivel még az Apostolok idejében. egy Asiai pap. egy könyvet ira. a melyet szent pál. és szent Thecla utozásinak nevezé, de söt még szent pál munkájának tulajdonittá ezt a könyvet. de idövel meg tudák hamiságát. és a papságbol ki tevék.

Imé rövideden a szent Thecla élete. a melynek régiségit senki nem ellenzi, és a melyet az Atyák mind helyben hagyták, szent pál. Ikoniumban érkezvén. onesiphorushoz szálla, és ót kezdé predikállani az Évangyéliumot. Thecla az uttzának más részin lakván, és által ellenben a szent pál szállásával. ejel. napal halgattya vala az ö tanitasit, ugy hogy semmi arrol el nem fordithatná, Theoclia, az Annya., ezt tudtára adá Thamirysnak, a ki Theclát el akará venni, Ez [305] az ifiu. a kinek már oda igérték volt Theclát, avaros elei közül valo volt, szép termetü. gazdag. bö kezü. mindent el követe hogy meg változtassa Theclával. a szüzeség meg tartására [306] valo szándékját, a Thecla annya, a tseledivel. azon volt hogy el hagyasa szándékját. vagy ölelgetésivel, vagy intésivel. vagy fenyegetésivel. de tsak haszontalan volt. látván hogy semmit nem tehetnének, a bironak bé adák. aki atüzre itélé. Thecla keresztet vetvén magára. a [307] tüzbe mene. de a láng semit néki nem árta, a föld alat nagy zugás hallaték. a föld meg nyilék és egy nagy esö, a tüzet el oltá.

Thecla Ikoniumot el hagya. és szent pal. után mene, akíis el szaladot vala evárosbol. az Apostol Antiokiaba vivé. a hol Alexander, a városnak gubernatora, nagy szerelemben esek [308] véle, de Thecla keményen viselvén magát hozája, arra itélteté hogy avad állatok köziben vettessék, egy nehány nap mulva Theclát. a Theatrumhoz vivék. ezel az irásal. Sacrilégium. mint ha szenttség törésben találtatot volna. az elsö napon, a mely oroszlánt botsátanak reája hogy el szagasa, nem hogy azt tselekedte volna. hanem még mint egy tiszteletböl. a labaihoz [309] fekvek. és nyalogatni kezdé, az után viszá vivék egy Trisina nevü aszszonyhoz, a kinek annak elötte kevésel. meg holt volt falconilla nevü leánya, akoron falconilla meg jelenvén az Annyának, arra kéré, hogy kérné Theclát arra, hogy nyerné meg az Istentöl. had mehesen [310] nyugodalmas helyre., Thecla. imádkozék, és mondá. Menynek Földnek ura Istene. kristus Jesus. ad meg falconillának az orök életet.

Más nap Theclát simét a theatrumra vivék. a nép eleibe. oroszlányokot, és medvéket botsátának reája, de egy oroszlány a lábaihoz mene. és meg oltalmazá atöb állatoktol., Thecla egy darab ideig ót álván, és látván hogy ót közel egy tó volna tele vizel. belé ugrék. mondván. már ideje hogy meg mosatassam, abban a tóban tengeri bornyuk valának, a kik nem hogy el szaggatták volna, de mind meg döglének, és egy fekete felleg környül vevé, hogy ne láthasák mezitelen. akoron a biro vad bikakhoz kötözteté, hogy négyé szakaszák, de a kötelek tsudálatosan el szakadozának, a fö biro magához hivatá, kérdé tölle hogy ki volna, köntöst adata reája. és szabadoson el botsátá.

Egy nehány napig még. Antiokiában marada, és meg tudván hogy szent pál Alyrében volna, férfiu köntösbe öltözék. és utánna mene. sok más férfiakal, és aszonyokal, szent pál tsudálkozék rajta hogy meg látá, de Thecla mondá néki, én meg kereszteltettem, és a ki tégedet segitet az Évangyélium predikálásában, engemet is segitet hogy meg kereszteltessem. azután mindeneket elö beszélle nékí. valamik történtek volt, és onnét a maga hazájában mene. Ikoniumba, a ki ötet el akará venni a meg holt volt, az után azon igyekezék. hogy az Annyát meg térittse. de azt véghez nem vihetvén. a tengeren viszá ment, és Seleucíában érkezvén. ót [311] sok személyeket meg keresztele, ugyan ót is hala meg békesegbe.

A szent pál tsuda tételei közöt amelyeket tett ebben az elsö uttyaban, szent lukáts tsak egyet [312] teszen fel, a midön listriába meg gyogyita egy Énéás nevü embert. a kinek esze lévén az inai sugorodva, születésétöl fogvást sántált. ez az ember jelen lévén a szent pál prédikacioján, az Apostol sokáig nézé, és látván hogy nagy bizodalma volna annak az embernek a meg gyogyulásában, mondá néki fel szoval, kely fel, és ály egyenesen lábaidon, azonal ugralva fel kele, és járni kezde, a lystriai nép látván ezt a tsudát. nagy fel szoval kezdé mondani, ihon vannak az Istenek, a kik ember képiben mi hozánk le szálottanak. Barnabást Jupiternek nevezék, hihetö azért hogy nagy szál ember volt, és pált, Mercuriusnak, talám az ö ékesen valo szollásáért, és hogy rend szerént, ö kezdi vala el a beszédet. azonban a templom áldozo papja. bikákot, és koszorukot vive az Apostolok szállása eleiben. hogy áldozatot tenne nékik. a népel együt, De Barnabás. és pál. meg tudván szándékjokot, futva menének a kapuhoz, meg szaggaták ruhájokot, és a sokaság közi menvén, kiálttyák vala. atyámfiai, mit akartok tselekedni, mi tsak emberek vagyunk, valamint magatok, és olyan gyengék. azért jöttünk, hogy néktek azt hirdesük hogy azok az Istenek akiket imádtok, tsak semik, hanem térjetek ebböl a babonaságbol az Élö Istenhez, aki amenyet és a földet teremtette, a tengert. és mindeneket, a ki az el mult idökben el hagyá a magok uttyokban a nemzeteket, mind azon által meg nem szünék öket bé tölteni jóvaival. és meg bizonyitani valoságos létit.

De akár menyit beszéllének. nehezen vevék le anépet arrol. hogy nékik ne áldozna, kevés idö mulva pedig holmi sidok érkezének a pisidiai Antiokiábol, és Ikoniábol., fel lázaszták a népet az Apostol ellen, ugy anyira hogy köveket hajigálának reája, aki is a földre esvén, ugy hagyák mint holtat, azután az városbol ki vontzolák. hogy valamely verembe vessék. De a tanitványi körül vévén. fel kele. és viszá mene a városba. és más nap el indula Barnabásal, hogy Derbébe menyenek. a hol el kezdék a tanitást, az Isten meg áldá tanitásokot. és sok tanitványokot [313] szerzének az urnak. azután viszá térének lystriában. Ikoniumba. és Antiokiában. meg erösitvén mindenüt a hiveket a hitben. és inték az álhatatoságra, az után papokot rendelének minden városban. és azokot, az Isten gondviselése alá hagyák, magok pedig viszá térének pámphiliában, Pergében prédikálának, az után Attaliában menének. amely város atenger parton vagyon, ót hajora ülvén, Seleuciában ki szállának, és Antiokiában érének. mint egy két esztendeig tarta az ö utozások.

A syriai Antiokiában érkezvén, a tanitványokot esze gyüjték. és elé beszéllék nekik hogy az Isten mitsoda nagy dolgokot mivelt ö általok, hogy miképen nyitotta meg a hitnek kapuját a nemzeteknek, azután sokáig maradának azon helyben. a tanitványokal, Azonba pedig szent péter a maga résziröl sok tartományokba. prédikálá az Évangyéliumot azt el lehet hini hogy a közönséges esztendönek 45 dikében irá az elsö levelét, a pontusí, Bithyniai, Asiai. Galatiai. Cappadociaí meg tért sidoknak, a levelét Babiloniábol dátállya, mivel Romát, ezen a neven [314] nevezi vala, alevélben. keresztyén nevet ád a hiveknek, a melyben az Apostoli fejdelemségnek. méltán valo Felségivel beszél. abban ahiveket. a békeséges türésre inti. az igasság, és az ártatlanság követésire. letzkét ád a házas személyeknek, az öregeknek. és az ifiaknak, egy szoval. nintsen olyan rend, és hivatal. amely ebben a levélben ne talállyon. magának oktatására, és elö menetelére valot. Azt tarttyák. hogy szent Márk. a ki mind [315] tanitványa. mind tolmátsa volt., segitté ezen level irásában. Ezt a levelet sylvánus által küldé el.

[316] Ezen idö tályba irá szent Márk Évangyéliumát a Romai hivek kérésekre, akik arra [317] kénszeritték, hogy hadná irásban amit szent pétertöl hallot volna, némellyek arégiek közül azt tartották hogy szent péter diktálta volna szent Marknak. vagy hogy maga irta volna, Tertullianus ugy tettzik mint ha szent péternek tulajdonittaná de azt inkáb lehet gondolni. [318] hogy tsak aprobálá, és a Romai hiveknek adá olvasni és hogy szent Márk tsak irá. a mit szent pétertöl hallot vannak olyan régi irások. a melyek azt mondgyák hogy Deákul irá Évangyéliumát. de közönségesen azt tarttyák. hogy Görögül irá.

A judeai Gubernátor, Cuspius Fádus. meg változtaték. és Tiberius Alexánder, a sidó philon. [319] Attya fia. téteték helyiben. ennek az embernek az elei sidok voltak. de a vallását el hagyta, volt. E judeát tsendesen igazgatá. valamint fadus, és az ország békeségben marada egy nehány esztendökig., Tiberius Alexander keresztre vonatá Jakabot, és simont. a Galileai Judásnak a [320] fiát. a herodianusoknak fejit, a ki annak elötte negyven esztendövel fel támasztotta vala [321] anépet; hihetö hogy ebben az idöben prédikálla szent pál judéában. és judeábol, Illyriában [322] vivé az Évangyéliumot. Ez igy lévén, el terjeszté az Évangyéliumnak világoságát kappadociában. pontusba, és Tráciában. És lehet hogy ezekben az utozásiban. a melyekröl szent lukáts semi különös dolgot nem mond., hogy az Apostol. a sidoktol. öt izben. harmintz [323] kilentz tsapást vett., akik e szerént szokták vala meg ostorozni a synagogában, azt akit gondolták hogy atörvény ellen tselekedet. a Romaiaktol is kétszer ostoroztaték meg. három szor volt hajo törésben. egy nap, és egy étzaka atenger fenekén, mind ezeket annak elötte szenvedé. hogy a korintus bélieknek irta volna a második levelét,

[324] Hérodes a Calcidiai király. Agrippa királynak az öttse, minek utánna el vette volna afö papságot Joseftöl, hogy azt Ananiásnak. a Nebedeus fiának adná, meg hala. Claudiusnak [325] nyoltzadik esztendejében. A császár., az országát az ifiu Agrippának adá, a nagy Ágrippa fiának, ezen idö tályba. ventidius, Cumanus. judéának gubernátorá téteték, Alexandriai Tiberus helyében. ennek idejében kezdödék a sok haboruság ebben az országban, a mely háboruság tsak a Jérusálem el romlásával végezödék el.

[326] Mint hogy a sidok. anagy innepekben. mindenünén esze gyülekeznek vala Jerusálemben. [327] agubernátoroknak szokások volt. egy nehány kompánia vitezeket fegyverben. a templom mellet tartani. hogy valamely rendeletlenség ne törtények, ennek az esztendönek husvét Innepiben, a negyedik napon. egy romai vitéz. mezítelen kezdé mutagatni mindenek elöt. a mit az emberség. és a szemérem leg inkáb el takarja. A nép azon fel indula. és kiáltani kezdé. hogy az a gyalázatos dolog. nem tsak öket tekintené, hanem az Istent magát, A kik leg inkáb azon fel indulának., azok Cumanus ellen kezdének beszélleni, mondván hogy ö parantsolta volna a vitéznek. azt tselekedni. a Gubernátor igen meg sértödék az illyen beszédeken. mind azon által. a békeségre. atsendeségre inté öket. de nem hogy engedelmeskedtenek volna néki. hanem még bestelen szokal illeték, azért atemplom mellé viteté minden hadait, az sidok azon ugy meg rémülének, hogy egy másra todulának. hogy el szaladhasanak, gondolván hogy üznék [328] öket, és a szoros utakon a melyek atemplomban mennek, oly nagy szorulás volt, hogy több volt tiz ezernél. vagy harmintz ezernél, a kit vagy el tapodának, vagy a szoroságban halának meg, ez igy lévén az Innepnek öröme, szomoruságra változék,

Némelyek ezek közül a kik el szaladának. elöl találván jérusálemtöl öt vagy hat mély földnire a császárnak. István nevü rabját, meg foszták, és minden portékáját el vevék, Cumanus azt meg tudván. hadi embereket külde utánnok., meg parantsolván hogy dullyák fel a falukot, és az eleit a falusiaknak vinnék hozája. mint vétkeseket hogy meg nem fogták azokot atolvajokot., a midön a falukot fel prédálák. egy hadi ember a Mojses könyveire talála. el szagatá. és meg egeté káromlásokal, A sidok azon mindenüt fel indulának, és Csézáreában menének Cumanushoz, kérvén arra hogy büntesse meg azt az embert aki a szent könyveket el szaggata volna. Cumanus meg halgatván kéréseket, meg öleté szemek láttára.

Szent péter minek utánna Romában maradot volna egy darab ideig, Judeában mene. a közonséges esztendönek 50 dikében azt el lehet hinni hogy olosz országban. és más helyekre [329] el küldé tanitványit. mivel azt bizonyosnak tarták a következendö saeculumokban, hogy olosz országban, Galliában. spanyol országban. Afrikában. és siciliában. és más szigetekben, hogy szent péter, az ö tanitványi, vagy utánna valoi, fundálák azokot az Anyaszent [Anya-szent] egy házakot, és noha ez atraditio a melyet meg tarttyák még mostanában is arégi Anyaszent egy házakban. ne légyen is tellyeségel bizonyos, de azt nem lehet tagadni, hogy azok az Anyaszent egy házak ne vették volna eredeteket szent pétertöl. vagy azoktol. akiket ö, vagy az utánna valoi oda küldöttenek predikállani. mivel azokot ugy tartották mint szent pétertöl küldötteket. noha szent péter már meg holt volt, annak elötte sok idövel.

[330] szent Márkot szent péter küldé Egyiptumba, hogy a kristust hirdesse, és az Alexandriai Anyaszent egy ház. ugy tekénté mindenkor ötet, mint fövebb Apostolát. a mely Évangyéliumot irt, azt oda vitte. és azt tarttyák. hogy ö elötte. senki még abban az országban. [331] nem predikalotta volt ahitet. a mely ország el vala merülve ababonaságban. leg elöb ször mindgyárt Cyrénea városában szalla ki, ahol. sokakot meg terite. és sok tsudakot tett, onnét más egyéb részeibe mene lybiának, és végtire Egyiptumban, és Thebaidban., mível azt tarttyák [332] hogy mind ezek atartományok tölle vették az üdveségnek üsmerettségit.

Leg utolyára mene Alexándriába. és minek utánna arra az Isten parantsolattyát vette volna, hajora ülvén két nap mulva Alexándriában ére, azt irják. hogy amidön avárosban ére. a saruja el szakada, és egy vargának oda adá hogy meg foldoza, avarga a kit Annianusnak hitták. a mint foldozta volna a keziben ütötte az árrat, és a fajdalomban. fel kiáltá. óh én Istenem, szent Mark, ezt jó jelnek tartá. hogy az uttya hasznos lészen; Ezek a szók pedig alkalmatoságot adának nékí hogy arrol az Istenröl beszéllyen Anniásnak, a kit segittségül hivá, noha nem üsmérné, És a kristusrol az ö Fiárol, a kinek érdemi. és hatalma által remélheti sebének meg gyogyulását,

Annianus ezeket tsendesen halgatá, és szent Mark egy kevés sárt tsinalván. anyálával, meg kené a sebet, az urat segittségül hivá, és azonnal. az Anniás keze meg gyogyula, ennek az embernek a tsuda meg hatván a szivét, arra kéré szent Márkot. hogy menne hozája szálni, az után. ételt ada néki, és sok féle kérdéseket tett néki, a tudományrol. melyet tanitot, elegendö képen meg tanulvan tehát mind azt, ami szükséges volt, meg keresztelkedék. az egész házával együt, sok féle személyeket., szent Márknak. az élettye, tsuda tételei, és tanitasi, ahitre téritének, Ezeknek az Alexandriai elsö keresztyéneknek, abuzgoságok. olyan volt, hogy sokan [333] közüllök mindennek ellene mondának, hogy követhesék. a leg tekélleteseb rendit [334] akeresztyéni vallásnak, sokan arégiek közül azt tartották, hogy a Therapeütusok, a kiket le [335] irja philo az elmélkedésröl valo könyvében, nem mások, hanem a szent Márk tanitványi, [336] philo. tiszteletet akara adni nemzetinek, és vallásának, ezekel atekélletes tanittványival. [337] akristus Jésusnak, mert tsak nem minyájan születet sidok valának és tsak nem minyájan követék a törvény Cérémoniáit.

Azt tartották hogy a Thérapötusok, leg elsö kezdöi valának a szerzetesi életnek, A bizonyos hogy azok a barátok akik régenten. oly hiresek valának, sokakban követték a Therapötusokot. és az Esséniánusokot,: de azt nem mondhatni el tellyeségel, hogy a Thérápötusok és az Esséniánusok, szerzették volna. a szerzetes életet, hanem tsak elsö példái valának. valoságal mondván. Egyiptumban. tsak aharmadik saeculumban kezdének. barátokot látni. már beszélettünk az Esséniánusokrol, szükséges it egy szót mondani a Therapötusokrol is, ebben akönyvben., természet szerént valo helyek vagyon. akár ugy mint sidoknak, akár mint keresztyéneknek, mivel arra köteleztük it magunkot hogy a sidoknak, és az Anyaszent egy ház kezdetinek historiajit le irjam, A mi szandékunk nem a, hogy elö hozam mind azokot avetekedéseket a mellyek voltak és vannak ezen dolog iránt. és melyen még mostanában sem egyeznek meg a tudosok.

A Thérápötus név Görögul. egy doktort tészen, vagy egy szolgát, vagy egy imádot. az Istennek egy szolgáját, Azok a kik Egyiptumban ezt a nevet viselték. fö képen az elmélkedö életben foglallyák vala magokot, valamint az Essenianusok. a munkálodo életben, igen sok számuan valának a Therapötusok. mind a férfiak. mind az Aszszonyok résziröl. abban az országban. de föképpen Alexandria vidékin, az ö társaságok más egyéb reszeire is el hatt vala avilágnak, [338] Azok a kik erre az életre adgyák magokot. mondgya philo. nem szokásbol. se nem valaki [339] kérésire, vagy unszolására tselekeszik, hanem tsak a buzgoságokbol, természet felet valo sugarlásbol., és abbol az égö kivánságbol, a melyel ohajttyák az örök, és boldog életet, ugy tekintvén már magokot mint meg holtakot avilágnak, a gyermekeknek, attya fioknak, vagy ha attyafiok nintsen, ajó akarojoknak hadgyák még éltekben valamit aföldön birtak. hogy a boldog szegénységben élhesenek, Ellene mondanak. nemzettségeknek, szokásoknak, attyafioknak. hazájoknak, és magokot el rejtik avárosokon kivül, akertekben. vagy távul valo helyekben, hogy ót éllyenek minden emberi társaság nélkül.

[340] A legg tekélletesebbek a Térapötusok közül egy dombot választának magoknak a Méris toja mellet, a hol sok számuan laknak együt (:ezeket philo beszélli felöllök:) fö képen azért választották magoknak ezt a helyt. mert az Áer tiszta, a hely maganos, és azért is, hogy ót nem tarthatnak atolvajoktol, mivel egy felöl a Meris toja öket oltalmazta, más felöl pedig a sok faluk, és majorok valának, az ö házok távul vagyon egyik amásikátol épitve, hogy inkáb különöseben lehesenek. de ígen távul sintsenek egy mástol. azért hogy szükségben egy mást oltalmazhasák atolvajoktol. és egy társaságban élhessenek, azok a házak. parasztosok és szegények, tsak épen ami szükségre valo hogy magokot meg oltalmazhasák ahidégtöl, és amelegtöl. a házokban maradnak egesz héten, se ki nem mennek. se tsak ki sem néznek, [341] anyira foglalatosok, mindenik Therapötusnak, imádkozo helyevagyon. a melyet ök nevezik semnejonak, vagy Monasterionak, a melyben ök a lelki életnek foglalatoságaban töltik az idöt. oda ök nem visznek semi étel némüt, se semi testi szükségre valo dolgot. abban ök a törvényröl., a profétakrol elmélkednek, és szent énekeket énekelnek, az ö elméjek mindenkor az Istenröl foglalatoskodik., de söt még álmokban sem felejtik el, ugy anyira hogy vannak olyanok a kiknek az Isten. álmokban nagy igazságokot nyilatkoztat ki.

Napjában kétszer imádkoznak, regel. és estve, regel, nap fel jötekor, arra kérik az Istent, hogy tölttse bé öket világoságával. és szerentsés napot adgyon nékik, estve pedig. arra kérik, hogy azö elméjek meg menekedvén a nem szükséges gondtol. és az érzékenységi figyelmetlenségtöl, tsendesen foglalhasák magokot az igazságnak tanulásában. a regeltöl esvélig valo idö az olvasásban. és az elmélkedésben foglaltatik.

Ök énekeket tsinálnak. sok féle kótákra, de azok mind áitatos énekek, szombat napon együvé gyülekeznek a közönséges orátoriumba, amely egy kö fallal két részre vagyon osztva, ugy hogy az aszszonyok el legyenek rekesztve a férfiaktol. de az oktatásokot halhassák. noha öket ne láthassák, ót rendbe ülnek, az öregebbek elöl. azután az ifiak, mind közönséges ruhákban, [342] akezeket el takarjak. a jób kezeket a melyekre teszik a szakállok alá. és abalt. az oldalra, aleg régieb és a leg tanultab közöttök, közébbe megyen. és nékik beszél, az ö beszéde fontos, de nem tzifrázot, mindenek nagy tsendeségben halgattyák.

A mértékleteséget nálok, ajó erköltsök fundámentumának tarttyák, senki semi eledelel nem él nap le menetele elöt. adván a napot alélek gondgyára. és atanulásra. és az éttzakát atesti gondra, de még annak is tsak egy kevés részit adgyák atestnek, vannak olyanok a kik harmad napban tsak egy szer esznek, mások akik hat napban egy szer. A szombat nap nálok nagy tiszteletben vagyon, minden testi munkát azon félben hagynak, de azon anapon esznek, ugy bánván atestekel. valamint egy oktalan álatal. akinek eni adnak. a munka után. Az ö eledelek tsak közönséges. és kevésböl áll, tsak száraz kenyeret esznek sóval, és vizet isznak, A leg kényeseb. Isopot teszen a kenyérhez. Egy szoval tsak anyit isznak. hogy szomjuhal meg ne halyanak, és anyit esznek. hogy a gyengeség, és az éhség le ne nyomja öket., az ö köntösök igen közönséges. tsak épen hogy magokot bé takarják, ahidég vagy a nagy melegek ellen., télben vastag posztobol valo palástot viselnek. nyárban len vásznat hordoznak. mindenben a szemérmeteséget követik. mint az igazságnak leányát, és kerülik a hejábanvaloságot. és a szükségen felyül valot. mint a hazugságnak leányit.

[343] A hét szám közötök nagy tiszteletben vagyon, nem tsak meg nyugosznak. minden hetedik napon. ugy mint, minden szombaton, de az ö fö Innepjek, hét hét mulva esik, tudni illik a Pünkösd, azon a napon mind esze gyülnek, fejér köntösben. hogy imádkozanak, és egyenek örömel, Az ebédlö házban léven. mind fent álva. sorjában, fel emelik kezeket. és szemeket. az ég felé, és azon kérik az Istent hogy áldgya meg az eledeleket, meg engedik hogy az Aszonyok ót jelen legyenek, de azok mind szüzek, és idösök többire, a kik szabad akaratbol adták magokot a szüzeségre, az imádság után, az asztalhoz ülnek, a kik a szerzetben leg régiebbek. [344] azok elöl ülnek. azutan az ujjabbak, mivel ö közöttök nem vigyáznak az öregségre. hanem a szerzetben valo régiségre., az asztalnál a férfiak jóbb kéz felöl ülnek, az Aszonyok bal kéz felöl, ök az asztalnál. nem ülnek, hanem feküsznek a régi szokás szerént. gyékényeken, Az asztalnál oly nagy tsendeség vagyon, hogy még a lélegzetet is lassan kel venni, Azokot, a kik asztalnál szolgálnak. aleg iffiabbak, és leg jóbb erkölcsüebbek közül választtyák, mivel közöttök nintsen szólga, azok örömel szolgálnak, söt még azon igyekeznek. hogy meg elözék kinek kínek. szükségit, hogy semit ne kellesék kérni. Azok a kik szolgálnak, ugy tekentik az asztalnál valokot mint Attyokot, és fiui szeretettel. és tisztelettel vannak hozájok, ót bort, vagy más részegittö italt nem isznak, se hus, se semmi gyenge eledel ót nintsen. hanem az öregeknek, és a gyengéknek. meleg vizet adnak, és hideget a többinek, A kenyér mellé, semit mást egyebet nem tesznek a sónál, hanem a kényesebbek, tehet Isopot a kenyér mellé, Imé illyenek az ö leg nagyob vendégségek

[345] Az ebéd alat valamelyik a szent irásbol valamely kérdést teszen. amelyet vagy maga. vagy másnak hagya meg fejteni, azt pedig rövid, és értelmes beszédekel, A jelen valok. azt nagy tsendeségel halgattyák, és valamely jel által. értésire adgyák. hogy meg értették amit mondot, abeszédnek vége léven., minden ditséretet ád néki örömel, és aki beszéllet, fel kél, és az Isten ditséretire valo éneket énekel, a többi is mind fel kelnek és figyelmeteségel halgattyák, és avége felé mind reája felelnek. az Aszszonyok, valamint a férfiak.

Az után az ifiak. akik szolgáltanak, az asztalt a melyröl szó volt. elé viszik. a melyen vagyon A szent eledel, ameg költ kenyér., a só, és az Isop., emlékezetire annak a szent asztalnak a mely a szent helyben vagyon, Azok akik azt tarttyák hogy a Therapötusok keresztyének lettek volna, azt akarják, hogy az az asztal, és az a szenttséges eledel. az Eucharistia lett volna. A [346] melyröl philo oly homalyoson szollot., mivel az elsö hivek nehezen beszéllenek vala az idegenek elött, arrol atitokrol; philo azután azt mondgya, hogy az étel után. az éttzakát szent foglalatoságokban töltik, ezt is az elsö keresztyéneknek gyülekezetekre lehet szabni. a kik gyakorta virasztottanak egész éttzaka.

A férfiak, és az Aszonyok fel kelvén tehát, a közepin a vatsorálo haznak, két részre oszolnak, egy részre. a férfiak. másra az aszszonyok. és mindenik résznek az elötte valoja, olyan személy. a melyik leg tiszteleteseb, és aki leg jóbb énekes, ezek külömb féle énekeket énekelnek az Isten tiszteletire. némelykor mind egy szers mind énekelnek, némelykor külön külön, azután. minek utánna sokaig tántzolt volna akét rész külön külön, mind a két rész esze elegyedik., mint valamely szent el ragadtatásbol, ugy anyira hogy az férfiakbol, és az Aszonyokbol álló, két Chorus, egy Chorusá lészen., annak atántznak követésire, a mely volt averes tengeren valo által menetel után. a hol Mojses tantzolt. a férfiakal, és Mária ahuga az Aszonyokal, A férfiaknak vastag szovok, esze elegyedvén. az Aszonyoknak vékony szavokal. [347] gyönyörködtetö zengést okoznak, E szerént töltik el a pünkösd éttzakáját. ugy anyira hogy más nap reggel. még frisebbek. mint mikor esze gyülekeztek vala.

Mihent a nap kezd fel tettzeni, minyájan nap keletre fordulnak, és fel emelvén kezeket az ég felé kérik az Istent. hogy szerentsés napot adgyon nékik, hogy üsmértesse meg vélek az igazságot, és értelmes lelket adgyon nékik. Ezek az imádsagok után, kiki a maga lako helyében megyen. és a rend szerént valo foglalatoságokot követik. Illyen vala a Térapötusok élete, a kik Egyiptumba éltenek philo idejében, a ki is Alexándriában élt. abban az idöben. a melyben szent Márk ót fundálá a keresztyéni Anyaszent egy házat

A sok számu hivek, a kiket szent Márk a hitre téritette vala Alexándriában, fel serkeszték a bálványozo papokot. és a buzgo pogányokot, fel lázaszták az egész várost szent Márk ellen, és fel tevék magok közöt hogy meg öllyék, Szent Márk, pedig, hogy oly ók nélkül a halálra [348] magát ne tegye, azt gondolá hogy magát valahová el vonnya, de nem akarván az Anyaszent egy házát pásztor nélkül hagyni. Anianust választá arra, a kit leg elöször meg téritette volt, és [349] Alexandriai püspöknek szentelé. Ez igazgatá leg elöb ször ezt az Anyaszent egy házat Szent Márk után, Azt mondgyák. hogy szent Márk. három papot, és hét diakonust ada melléje, és ezeken kivül. tizen egy személyeket. a kik segittsék. maga pediglen viszá tére pentapolisba, ahol két esztendeig marada, onnét viszá jöt Alexandriába, és örömel látá. hogy a hivek meg szaporodtak. mind a számba, mind a lelki kegyelmekben. ujontába el hagyá Alexándriát, és talám Romában mene. mivel az Orientalisi Chronica. azt tarttya. hogy jelen volt, amidön ót szent Péter, és szent Pál meg öletének, a közönséges eszt 66 dikában

[350] Azonban pedig szent pál, és szent Barnabás Antiokiában valának, a midön némellyek [351] Judeábol érkezvén. azt akarák el hitetni., hogy a környül metélés nélkül. nem lehet üdvezülni azoknak pedig nem vala semi parantsolatok az Apostoloktol. hogy ezeket tanittsák, [352] némellyek az Atyák közül azt tarttyák, hogy az eretnek Cerinthus és az ö követöi akarák [353] tanitani, hogy a törvénynek Céremoniái szükségesek az üdveségre. Pál és Barnabás, fel kelvén az Évangyéliumi szabadság mellet., azt el végezék, hogy ök. meg más Atyafiakal Jérusalemben mennének az Apostolokhoz és az régiekhez, hogy vélek közöllyék ezt a dolgot. [354] az Isten magais meg jelenté nékik hogy oda el mennének. Pál. és Barnabás el indulának tehát Antiokiábol, Titus el mene vélek. és talám még mások is, által menvén Phenicián, és samarián. meg beszéllik vala mentekben a hiveknek, hogy az ur mitsoda kegyelmeségit mutattya apogányokhoz is. a hitre hiván öket. Jérusálemben érkezvén pedig szerentsésen, igen jól fogadák öket, De ez az Anyaszent egy ház is, tsak nem olyan bajban volt, valamint az Ántiokiai, a törvénybéli Ceremoniák iránt, mivel némely keresztyének, akik farisaeusok. valának, azt akarák, hogy a meg tért pogányokot, a környül metélésre, és atörvény meg tartására kel kénszeríteni,

[355] Az Apostolok, és az öregek, gyülést tartának, szent péter. szent János, és a kis Jakab, valának elsök a gyülésben, lehet hogy mások is voltak az Apostolok közül. nem számlálván szent pált. és szent Barnabást, egy szoval. a gyülésben valának mind azok. akik a Jérusalemi Anyaszent egy házba elsöbbek valának, Minek utánna mindent jól meg visgáltanak volna, [356] szent péter fel kele, és monda, Atyám fiai, azt tudgyátok, hogy az Isten már régen választot engemet arra, hogy anemzetek az én számbol. halgasák az ö Igéjit. (it a kornélius meg térésit érti:) és a hitre vezese öket. Az Isten a ki a sziveket üsméri. bizonyságot tett rollok, és meg elözte itéletünket, szent lelkét adván a nemzeteknek, valamint minékünk., semi külömbséget nem tet közöttök és közöttünk, meg tisztitván sziveket ahit által, Miért akarják tehát mostanában az Istent kisérteni, olyan jármat adván atanitványokra, a melyet se mi, se a mi Atyáink nem viselhettük. Es mi azt hiszük, hogy az Isten kegyelme által. szintén ugy üdvezülnek, valamint mi.

Az egész gyülekezet erre semit nem mondá, hanem azt halgaták. hogy pál és Barnabás elé beszéllék. hogy az Isten mitsoda tsudákot tett volna általok. a nemzetek közöt, azt hogy el végezék, Szent Jakab. a Jérusalemi püspök, erösité mind azt, a mit szent péter monda, ezekel a szokal, hogy az Isten elöre meg mondatván a nemzeteknek meg térésit. és hívatását ahitre, [357] bé is tölti munkáját, és véghez viszi szándékját; annak okáért, mondá, én azt itélem, hogy nem kel háborgatni azokot akik a nemzetek közül meg térnek, hanem tsak arra kel öket kötelezni, óhják magakot abálványozástol. a paráznaságtol. a fojtot hustol, és avértöl.: Mert Mojsesnek régi idöktöl fogva vannak minden városokban kik ötet hirdesék a synagogakban. ahol minden szombaton olvastatik.

A koron az Apostolok, az öregek. az egész Anyaszent egy hazal. el végezék. hogy valakit Antiokiában küldenének pálal. és Barnabásal, aki oda el vinné a gyülésnek végezésit,

választák tehát Judást, a kit Barabásnak is nevezték, és silást, ezek fövebbek valának az Atyafiak közül. a kiknek egy levelet adának kezekben. a melybe evala irva. "Az Apostolok, az öregek. és a Jérusalemi Atyafiak, azoknak a pogányságbol valo meg tért atyafiaknak, kik Antiokiában. syriába, és ciliciába vannak köszönetünket, Hallottuk, hogy némellyek közüllünk meg háboritottak titeket. fel háboritották lelkeiteket. kiknek nem volt arra parantsolatok, Tettzet nékünk egybe gyülteknek, hogy férfiakot válaszunk, és hozátok küldgyük a mi szerelmesinkel. Barnabásal. és pálal, oly emberekel. kik az ö lelkeket. a mi Urunk Jésus kristus nevéért adták. küldöttük azért Judást, és silást, kik magok is azokot meg beszéllik [358] néktek szoval, Mert tettzet a szent Léleknek és nékünk, hogy semi töb terhet reátok ne tegyünk, hanem ez szükségeseket, hogy meg tartoztassátok magatokot abálványoknak áldoztattaktol, avértöl, a fojtot hustól, és aparáznaságtol, melyektöl meg örizvén magatokot, jól tselekesztek. legyetek egésségben."

Szent pál ebben az uttyában, a hivek, és az Apostolok eleiben terjeszté közönségesen. [359] atudományt a melyet a nemzeteknek prédikálá, és arrol különösön tanátsot tartot a föveb rendüekel, Barnabás, és Titus Jelen létekben, nem azért hogy szükségé lett volna arra hogy [360] magát bizonyosá tegye a tudománynak igaz voltárol. a melyet prédikál vala, vagy hogy szüksége lett volna annak atudománynak arra. hogy mások jóvá hagyak, meg erösittsék mivel ö azt, a kristustol, magátol vette volt, de szükséges volt, bizonyosá tenni másokot. predikálásának igazságos voltárol. meg mutatván azt. hogy semit olyat nem tanit. a mit minyájan az Apostolok jónak ne hagynák, szent péter, szent Jakab, és szent János, a kikel az iránt. végeze. semi fogyatkozást nem találának, se ahoz nem tettenek, ezek örömel láták akegyelmet. a melyet az Isten tett volt véle, és által láták, hogy az Isten ötet a Nemzetek Apostolává rendelte volna, valamint szent péter a sidóké volt, Erre valo nézve meg egyesülének véle, és Barnabásal, kezeket is nyujták nékik az egyeségnek, és a szövettsegnek jelül, hanem a szegényekre valo gondviselést hagyák nekik, ugy mint, hogy a pogányságbol meg tért hiveket arra inttsék hogy segittségel legyenek ajerusálemi attyokfiaihoz, mivel ezek eleinte mindgyárt, minden joszágokot eladván. és azt közre tévén, igen nagy szegénységre jutottak vala, az után hogy az sidok üldözni kezdék öket, és ki fosztani öket még abbol akevésböl. a mi még maradot volt nékik, szent pál örömest véghez vivé ezt a dolgot, és meg [361] fogják látni. ebben ahistoriában. hogy mit tselekedék. a jérusálemi szegényekért.

Titus, a kit szent pál Jérusalemben vitte vala el magával. pogány szüléi valának, és a hitre [362] térvén, szent pál nem itélé szükségesnek hogy a környül metélésre kénszeríttse,. Azok akik azt tarták hogy szükséges volna az Anyaszent egy házba meg tartani a törvénynek Cérémoniáit, igen kezdék arra eröltetni szent pált hogy Titust környül metéltesse, azért hogy el mondhasák hogy magais szükségesnek itélné a környül metélést. de pál nem akara soha is arra állani, a több Apostolok sem kénszeritték arra; nem azért hogy az Apostol. kárhoztatta volna a környül metélést, holot kevés idövel azután. még maga metelé környül szent Timotheust, hanem nem akará semmiben is meg sérteni az Évangyéliumi szabadságot, nem tudgyuk Titusnak se hazáját, se kik voltak az ö szüléi, se hogy mi formában volt az ö meg [363] térése, hanem azt tudgyuk hogy szent pálhoz mindenkor hüségel volt, a régiek azt mondgyák, hogy az ö tolmátsa, és secretariusa volt. ö rolla gyakorta lészen szó ebben ahistoriában.

[364] Judás, és Silás. akiket a Jérusalemi gyülés Antiokiába küldötte vala, mind a ketten proféták valának, és elsök, a Jérusalemi atyafiak közöt. és lehet, hogy a hetven tanitványok közül voltak, A historia nem mond nékünk semit is a judás életéröl, a kít Barsabásnak is nevezték, hanem silás eleinte mindgyárt szent péterhez adá magát. ugyan ö ís vivé el alevelet, amelyet ez az Apostol ira az Ásiai hiveknek. a pontusi, Galatiai. és a Bythíniaiaknak, a Jérusalemi gyülésnek is levelét. egyik ö vivé Antiokiaban. a hol mulata, és azután, egészen szent pál mellé adá magát, és akit elsem hagyá többé se utozásiban. se predikálásiba. azö neve. gyakorta emlékezetbe vagyon. ennek az Apostolnak leveleibe.

A Jerusalemi gyülésnek követyi Antiokiaba erkezvén, a tanítványokot esze gyüjték. és alevelet [365] meg adák nékik. a melyet atemplomba el olvasván. igen nagy örömet. és vigasztalást ada ahiveknek. Judás, és silás, tellyesek lévén ömagok a szent lelekel, és a jövendölésnek, és a beszednek ajándékja lévén bennek, meg vigasztalák. és meg erösiték az atyafiakot beszédekel, és minek utanna egy darab ideig maradtanak volna Antiokiában. a hivek viszá küldék öket Jerusálemben., de silás jobban szereté ót maradni, hanem judás viszá tére jérusálembe az Apostolokhoz. pál és Barnabás még ót maradának egy ideíg, szent péter maga is oda mene. a keresztyének látogatásokra, és hogy maga meg lassa mitsoda rendbe volna az az Anyaszent egy ház. a kinek ö volt a fövebb fundátora.

[366] Ez az Apostol eleinte mindgyárt. apogányságbol meg tért hivek közi elegyité magát. és ett vélek. valamint a sidokal., nem ís vigyáza atörvénytöl meg tiltatot husokra. ebben, ahoz akará magát szabni. a mit maga végezet vala el a Jerusálemi gyülésben. de holmi keresztyén sidok Ántiokiaban erkezvén jérusalemböl.., az Apostol el kezdé magát vonni a pogányságbol. meg tért hivektöl. nem akarván vélek enni, mint egy tettetésböl, és emberi tekéntetböl. a jerusalemböl jöt sidokra valo nézve, a mely tselekedetböl. azt gondolhatták. hogy a törvénybéli Cérémoniáknak meg tartását szükségesnek tartaná leg aláb a sidoknak, és hogy azok alá akarná vetni még anemzeteket is. Ez igy lévén meg sértené a Gyülésnek hatalmát, a melyet maga tartotta. és meg mozditaná az Anyaszent egy háznak rend tartását,

A szent péter. példája. arra vivé az Antiokiaí keresztyén sidokot, hogy ök is tettetésböl, és emberi tekéntetböl. el vonák magokat a meg tért pogányoktol. akikel. adig a hitnek szabadságába éltének, nem kötelezvén magokot. a törvénybéli tartásokra, de söt még Barnabás is a példát kezdé követni, szent pál pedig látván hogy nem egyenesen járnának, és nem az Evangyéliumnak igazsága szerént. Meg feddé szent pétert, és szemben álla véle, mindenek hallottára, mondván néki, hogy nem jól tselekeszik, a maga példájával arra kötelezi a nemzeteket hogy a sidok törvénye szerént élyenek A mint is hogy, ha a szent péter példáját követték volna, szükséges let volna a nemzeteknek. a törvény Ceremoniáit meg tartani, és a hiv sidoknak, nem kelletet volna. oly igen esze elegyiteni magokot ameg tért pogányokal, valamint azt el kezdették volt, a miolta a nemzeteknek egy szer meg nyitaték a hitnek kapuja szent péter, alázatoságal, és tsendeségel vevé a pál feddésit. és a semmiben meg nem kisebbité az egymáshoz valo betsületet. és szeretetet. mivel ök egyebet nem kerestek, hanem az igazságot, és az Anyaszent egy háznak épületit.

[367] Idövel az után pál mondá Barnabásnak, hogy szükséges volna meg látogatni az Anyaszent egy házakot. a melyek fundáltak volt Asiában., és másut, had látnák meg mitsoda állapotban volnának., Barnabás arra reá álla, de akará magával vinni Mark Jánost. akí is amint ide fellyeb meg láttuk volt el hagyta vala öket az elsö utozásokban. tsak könnyen, pál kéré arra. hogy gondolná meg azt, hogy nem volna helyes viszá venni magok mellé azt. a ki öket el hagyta vala pámfiliában, és a ki öket nem akará követni a szolgálatban, szent Barnabás nem álhatván a szent pál mondásira. akor meg válának egy mástol,. mind azon által a tekélletes szeretetnek kötele meg marada közöttök., Barnabás maga mellé vevé Márk Jánost. és Cyprus szigetiben mene, ahol meg erösitté a hiveket ahitbe,

[368] szent pál pedig maga mellé vévén silást, el indula hogy meg latogassa a syriai, és a Ciliciai Anyaszent egy házakot, mindenüt ahol. el mene, azt hagyá a hiveknek. hogy meg tartanák mind azt, valamit. a Jérusalemi gyülés parantsolna, és erösitti vala az Anyaszent egyházakot [369] ahitben intésivel, ugy anyira hogy a hiveknek számok minden nap nevekedik vala, illyen formában Derben érkezék, azután Lystriában. ahol egy Timotheus nevü tanitványra talála, ennek az Annya sidó aszony lévén. akeresztyenségre tért volt. az Attya pediglen meg maradot volt. abálványozásba, Timotheus még gyermek korában meg tanulta vala ahit agazatit. azö Anyátol Eunicatol, és meg más attya fiátol Loidátol, akik mind aketten idején a hitre állottak vala, szent pal. Timotheusban. sok tudományt, buzgoságot, és ártatlanságot látván. maga mellé vevé, és környül metélteté, nem azért hogy azt szukségesnek tartotta volna lenni, hanem azért. hogy asidok azon meg ne ütközenek, akik nem társalkodhattak. az olyanal. aki nem volt környül metélve. szent pál pedig mindenkor a sidokon kezdí vala el a prédikalást, a midön valamely városba megyen vala, a tartományban lévö sidok pedig minyájan tudgyák vala, hogy a Timotheus attya bálványozo lévén, nem volt környül metélve a nyoltzadik napon mint a sidok, azt is el gondolhatni. hogy akoron már az ö Attya meg holt volt, mivel szent pál környül metélteté. minden akadály nélkül. Timotheus sem ellenzé, tudván hogy szent pál azt [370] jó okért tselekedné.

A midön pál, silás. és Timotheus keresztül mentek volna, frigián, Galatián, A szent lélek nékik meg tiltá hirdetni az Isten Igéjét Ásiában. és Mysiában menvén, által akarának menni Bitiniában, de a Jésus lelke. azt nékik meg nem engedé. ez igy lévén Troádba menének, szent pálnak ebben avárosba látása volt. a melyben egy olyan embert láta. a kit mind nyelvéröl, mind köntöséröl Mácédoniainak tartá lenni, az az. ember arra kéré ötet. hogy menne által Macedoniában, hogy azt meg segitené, Azt tarttyák, hogy az az Macedoniai ember., a gond viselö Angyala volt Macedoniának. kérvén arra szent pált. hogy vinné oda a hitnek világoságát.

[371] Más nap. pediglen el készülénk hogy Mácédoniában által menyünk, Mondgya szent lukáts. aki az Apostolok tselekedetét irta, nem kételkedvén abban. hogy az Isten minket oda ne hina. az Évangyélium predikálására. Azt el hihettyük, hogy szent lukáts még akor adá magát szent [372] pál mellé. akit azután el sem hagyá, szent lukáts syriaban lévö Antíochiai volt. és minek elötte a hitre nem tért volna, pogány valláson volt. az ö mestersége doktori mesterség volt. azt tarttyák hogy nem volt házas. semi különös dolgot nem tudnak az ö meg téréséröl, szent Hieronimus, ötet, szent pál lelki fiának nevezi, ezel mint ha azt adná értésünkre. hogy az [373] Apostol téritette volna meg, szent lukáts az Apostolokot igen gyakorolta, és szorgalmatoságal esze gyüjtötte mind azt, amit hallot volt tölök a kristus tsuda tételeiröl, és tudományárol, az is ki tettzik irásibol, hogy üsméretes let volna a szent szüzel. a kiröl sok különös dolgot ád elönkben Évangyéliumában, azt tarttyák hogy az Apostolok tselekedetét, szent pálal, Romában valo létiben irá. ezekröl beszéllünk ez után.

szent pál, silás, Timotheus és lukáts hajora ülének, hogy Troádbol. Macédoniában menyenek, leg elöször, Sámothraca szigetét érék más nap neapolisban érének, a mely atenger parton valo városa Mácedoniának. és onnét filippiben. efö városa Mácedoniának, a Romaiak birták, ót maradának egy nehány napokig. szombat napon pedig ki menének a városbol. a folyo viz mellé. ahol vala aproseuquium. vagy is az oratorium, a hol rend szerént imádkoztanak, a sidok, mivel a filippi sidoknak hihetö hogy nem vala synagogájok se avárosba. se avároson kivül. hanem proseuquiumok vala. eszerént nevezik vala. az oratoriumokot. a hová [374] gyülekeznek vala ímádkozni. Ezek a proseuquiumok. nagy keritet hellyek valának. a mezöben. theátrum formára. de fedetlen.

Addig amég a sidok azon helyre gyülekeztenek volna, pál atársaival le üle, és beszéleni kezde az aszszonyoknak akik ót jelen valának, akristus Jésusrol, vala atöbbi közöt egy lydia nevü aszony, Thyatiratiabol valo, bársonyt árult, e nem volt sido nemzet, hanem a sido vallásra állot volt, és az Istent szolgálta, a ki halgatván a szent pál beszédit az Isten meg nyitá szivit. és a hitre álla, és meg keresztelteték az egész tselédivel, azután arra kénszerité az Apostolokot hogy hozája mennének szállásra, a kik meg nem vetheték kérésit.

Ugy történék egy más szombaton, hogy pál atársaival. a imádkozo helyre menvén. egy rab leányt találának elöl. ez ördöngös volt, aki jó szerentsét vagy jövendöt mondatot véle, és azért, agazdájának nagy hasznot kereset, ez a leány kiáltani kezde, szent pál, és a társai után, mondván, ezek az Emberek a magoság béli Istennek a szolgai. a kik néktek az üdveségnek uttyát hirdetik, egy nehány napokig meg nem szünék ezeket kiáltani. Az ördög ez által. azt keresé, hogy szent pál ellen vagy üldözést indittson ha ötet ki üzi a leánybol. vagy magának még nagyob hitelt tsinályon, hogy ha szent pál a leányba szenvedi ötet. De szent pál nem szenvedhetvén azokot a ditséreteket. a leányhoz fordulva, és mondá az ördögnek. A kristus Jesus nevében parantsolom néked meny ki ebböl a leányból. és az ördög azonal el hagyá.

A gazdái pedig ennek aleánynak látván hogy meg fosztattak anyereségtöl, meg fogák pált. és silást. és a birák eleibe vivék, vádolván azal öket. hogy a várost fel háboritanák. új vallást, és szokást akarván fel álitani., a melyek ellenkeznek a Romai törvényel, és hogy azö városokot sok Romaiak lakják, Anép arra fel lázadván, kiáltani kezde ellenek. A birák pediglen meg nem visgálván adolgot. se idöt nem adván nekik a magok menttségére. a köntösököt el szaggattaták, és mindenek láttára meg ostoroztaták az ö hátokot, és vállokot, az illyen állapotban. akit meg ostoroztak. a köntösit lenem vették rolla, hanem el szagatták, a verés után szent pált, és silást a tömlötzbe küldék. meg parantsolván atömlötz tartonak. hogy vigyázásal lenne reájok. a ki is atömlötzben tévén öket. a labokot kalodában tevé, a kiknek. a sebes hátokon kelleték fekünni.

Pál, és silas éjfél tályban. imádkozni kezdének, és az Isten ditséretire valo énekeket éneklének, akoron egy szers mind nagy föld indulás lön, ugy anyira. hogy aháznak fundamentumi meg mozgának, a tömlötznek minden ajtoi meg nyilának, és a foglyokon valo lántzok. el szakadozának, A tömlötz tarto. fel serkenvén. és látván atömlötznek minden ajtait nyitva. ki huzá akardgyát. hogy magát meg ölye, gondolván. hogy arabok mind el szaladtanak volna, anéki életében járó dolog volt. De pál nagyon kiáltá néki. meg ne ölyed magadot. mivel minyájan it vagyunk. A koron a tömlötz tarto gyertyát hozatván, bé mene atömlötzbe, és a lábaihoz borulván pálnak, és silásnak, ki vivé atömlötzböl, és a maga hazához vivé öket. és mondá nékik, uraim. mit tselekedgyem hogy üdvezülhesek. felelék néki. hidgy az ur Jésusban. és üdvezülsz mint te. mind az házad népe, azután az ur Igéjét hirdeték néki, a tömlötz tarto hitt az egész háza népével. meg is kereszteltetének ugyan azon étzaka, a tömlötz tarto meg mosá azö sebjeket. eniek ada, és nagy örömbe vala az egész háza népével. akegyelemért. hogy azurban hiszen

Más nap regel abirák meg izenék atömlötz tartonak hogy botsátaná el pált és silást, atömlötz tarto mindgyárást mene a város szolgaival. pálhoz és siláshoz. akik viszá mentenek vala atömlötzbe. hogy meg mondaná nékik a parantsolatot, De pál mondá aváros szolgainak. Minek utánna minket mindenek láttára meg ostoroztak volna minden törvény nélkül, mí akik Romai polgárok vagyunk, és minek utanna a tömlötzbe tettek volna. már mostanában titkon akarnak el botsátani. az ugy nem lészen. Hanem jöjjenek ö magok meg szabaditani minket,, Azt közönségesen tarttyák. hogy pál Romai polgár let volna. de hogy silás alet volna. a nem bizonyos. törvény nélkül pedig egy Romai polgárt. se meg nem verhették. se atömlötzben. nem tehették.

A város szolgai viszá térvén tehát a birokhoz, meg mondák apál válaszát. akik meg ijedvén hozája menének botsánatot kérni. és minek utánna a tömlötzböl ki vették volna öket. arra kérék hogy a városbol mennének ki, ne hogy a sidok. vagy a filippí béli pogányok ujab eröszakot ne tegyenek rajtok, ki menvén tehát atömlötzböl., a gazda aszszonyokhoz lydiahoz menének, és ót találván az atyafiakot meg vigasztalák öket. és azután el indulának Az oltátol fogvást a filippi béli hívek mindenkor nagy szeretettel valának szent pálhoz. és minden alkalmatoságokban. meg mutatták valojaban. hozája valo hálá adoságokot. küldvén néki [375] pénzböl álló segittséget, és más egyebet, pénzt küldöttek néki korintusban. kétszer Thessálonikában, és Romában.

[376] Szent pál atársaival. el hagyván filippit. Amphipolisba menének. ez a város közel vagyon [377] atengerhez, és onnét Thessálonikában érkezének, Macedoniának fö városa., a sidoknak ót egy synagogájok volt, pál szokása szerént oda mene egy szombaton., és a szent Irásokbol beszélle nékik azon anapon, és a következendö ket szombaton, meg mutatván nékik hogy a kristus Jesus volt az a Messiás akit aproféták meg jövendöltek volt, a kinek mind szenvedni. mind fel támadni kelletet. némellyek a sidok közül hittenek, pál és silás mellé adák magokot. a nemzetek közül pedíg sok számuan Isten félök. nagy renden lévö aszonyokal. a hitre állának, az Isten sok tsuda tételekel erösité meg a pál prédikatioit. és a szent Léleknek egy nehány féle [378] hatalmával. Ezen város béli hivek idövel sokat szenvedenek amagok felekezetektöl. ugy [379] anyira. hogy szent pál öket a több hiveknek. például adgya, ajó erköltsben., és abékeséges türésben

[380] Szent Jáson nevü keresztyénél volt szálláson, ahol az Apostoli munkák nem tartoztaták hogy kézi munkat is ne dolgoznék, azért hogy senkinek terhére ne lenne. és azért is hogy példát adna a munkás életre. akristus tanitványinak, Egy napon, a Thessalonikai sidok nem igazán valo buzgoságbol. magok mellé vévén holmi hamis alá valo embereket. avárost fel lazaszták. nagy seregel menének a Jáson házára. hogy onnét ki vonnák pált, és silást, és a piatzra vinnék anép eleiben, de öket nem találván. Jasont és más keresztyéneket a birák eleiben vivék. kiáltván. ihon ezek háboríttyák fel avárost, Jáson szállást adot nékik, ezek tsak háboruság indittok, a kik fel akarják támasztani a föld népit, bizonyitván azt. hogy az a Jésus a kit predikállanak, az a valoságos király akinek kel engedelmeskedni, az illyen kiáltásokal. fel inditták a népet. és a birákot, akik halgaták öket. de Jáson. és a többi kezest állitván és fogadván hogy pált, és silást elé állittyák ha a szükség hoza. el botsáták öket, és azon éttzaka. lopva ki vivék pált. és silást avárosbol, hogy Béréa varosában mene. a Thessálonika béliek. pedig nem látván többé öket. Jásont sem kénszeritték semire. az után

Béréa nem mesze vagyon Thessálonikához, és a Béréai sídok sokal emberségesebek, és tsendesebek valának a Thessálonikai sidoknál. szent pál a synagogában menvén. a sidok kedvesen. és buzgoságal halgaták ötet. meg visgálvan az irásokot. hogy ha a mit pál mond, igazaké. és hogy ha meg egyezneké a profétákal mind azok, a mit Jésusrol mondanak, sokan a sidok közül meg gyözetetvén az igazságtol. a hitre állának. söt feles számu pogány férfiak, és elö kellö aszonyok a kereszttséget fel vevék, De a midön a Thessalonikai sidok meg tudák hogy pál Béréában predikálana. oda menének, és a népet fel inditták ellene, az atyafiak nagy siettségel ki vivék pált a városbol. silás, és Timotheus ót maradának, hogy meg erösitenék az új hiveket.

[381] szent pál. hajora ülvén. Béréába, Áthénesbe érkezék. azokal. akiket melléje adták volt hogy oda kisérjék. Athénes. abban az idöben. leg hireseb város vala. mind atudományokra. mind a filosofiára, mind az ékesen szollásra valo nézve. az egész Imperiumbol. oda mennek vala tanulni. minden féle szép dolgokot. De a babonaság oly nagy volt ót, hogy minden féle Isteneket imádnak vala. nem is választhata szent pál szeb theátrumot akristus Jésust predikálására, az Isten oda vezetvén ötet Béréában viszá küldé azokot akik el kisérték vala ötet, meg izenvén silásnak. és timothéusnak, hogy mentöl hamaréb Athenásba jöjenek, A még pedig oda. érkeznének szent pálnak fel indula a lelke benne, látván. hogy egy olyan város, aki oly tudos, még is oly el merült a bálványozásba, minden nap beszélget vala a piatzon a filosofusokal, a sinagogában is el megyen vala beszélleni a sidoknak és azoknak kik az Istent félik vala, némely Epicurius, és stoikus filosophusok. vetekedvén véle, szó szaporitonak. szofia beszédünek tarták lenni, vagy olyanak aki uj Istenséget akarna fel álitani. mivel ök azt gondolták. hogy a kristus Jésus akiröl szent pál beszél vala nékik. olyan Isten volna, valamint az ö hamis Istenek., vagy egy olyan új Isten. a ki judéában mutatta meg magát, vagy tsak talám pál találmánya.

Meg fogák ötet. és az Areopagusba vivék mondván néki, meg tudhatnoké mi azt te tölled hogy mitsoda új tudomány. az. a melyet te hirdesz.,? nem vala szabad egy különös embernek, magátol új Isteneket bé venni, az a hatalom, az Areopagusba lévö birákot illette. szent pált pedig arrol vádollyák vala, az Athénás béliek pedig. és az idegenek. kik közöttök laktanak, az idöt tsak abban töltötték. hogy hireket mondgyanak. és halyanak, evala az ö leg nagyob foglalatosagok Ez okáért, azt nem lehet tsudálni, hogy szent pál aki oly rend kivül valo dolgot hirdetet nékik, ha a fel inditotta elméjeket, és ha a birák eleiben vitték az olyan dolgot. a mely a vallások fundámentumát illetné. pál a birak elöt lévén tehát. mondá nékik. Athenás béli urák. ugy tettzik hogy felette szorgalmatosok vagytok az Istenek szolgálattyába [szolgálattyá. ba], mivel meg visgálván faragot képeit Isteniteknek, egy olyan oltárt láttam. a melyen avagyon irva. Az üsméretlen Istennek. ugyan azt az Istent hirdetem tehát én ma néktek, akit ti imádgyátok és nem üsmeritek, Azután a menynek foldnek Istenéröl beszélle nékik. aki nem lakozik az emberi kéz által tsinált templomokban. önintsen mesze egyikünktöl is. mivel ö benne élünk. és ö általa élünk, és mozgunk.: Az Isten öröktöl fogva. és tiszta lélek lévén. nem lehet néki semmi testi formát adni: ö mindnyájunkot a penitentziara hi, és egy nap meg fogja itelni az eleveneket, és a holtakot, a kristus Jesus által. akit minden embereknek birájává tette. és a kit fel támasztotta. aholtak közül.

Ezekre a szokra, félben hagyaták beszédit. némellyek meg neveték a halottak fel támadását. némelyek mondák, mászor meg halgatunk erröl adologrol. szent pál ezek után az Areopágusbol ki mene. mind azon által az ö beszéde nem vala haszontalan. mivel némelyek a [382] halgatok közül melléje adák magokot. atöbbi közöt. egy Dénes nevü tanáts ur, es egy Damaris nevü Aszszony., és más többek, némellyek arégiek közül azt tartották, hogy ez az [383] aszony, a Dénes felesége let volna. Dénes volt leg elsö Athenasi püspök. martyrságot szenvedet, és semi különös dolgot nem tudnak életeröl.

[384] Szent Timotheus szent pál mellé érkezék Athénásban. de silás oda nem mene, noha az Apostol várta, talám a Macédoniai Anyaszent egy háznak szorgos dolgai nem engedték., vagy egésséginek meg változása, Timotheus egészen eleiben adá, hogy a Béréai. és a Thessalonikai Anyaszent egy házak mitsoda rendben volnának, tudtára adá azt is. hogy a Thessálonikai hivek. üldöztetnének. a magok felekezetektöl. szent pál örömest el ment volna látni öket, hogy meg erösittse. és vigasztallya öket., de tsak Timotheust küldé viszá hozájok, meg fosztván magát társaságátol, és segittségitöl, hogy meg segithese jó akaroit. és kedves tanitványit azokban. az elsö. és kemény probákban.

[385] Idövel az után szent pál el hagyá Athénást, és korinthusba érkezék. ákájának fö városában, a leg szebb, és gazdagab városában görög órszágnak, de azt is el mondhatni. hogy a leg meg romlottab, és fesletteb város atöbbi közöt. atudományok betsületben valának. noha nem anyira mint Áthénásban, mert korintusban a lakosok inkab foglalatoskodnak vala akereskedésben szent pál, ót egy Áquila nevü sidonal vala szálva, a feleségit priscillának hitták, ezek nem régen erkeztenek vala Romábol. mivel Claudius meg parantsolá a sidoknak. hogy mennének ki Romábol, Aquila pedig sátor tsinálo volt. a hadi embereknek bör sátorokot tsinált, szent pálnak is azon mestersége volt, és együt dolgozot véle, hogy senkinék terhére ne lenne, de a mellet, meg nem szünek az Isten Igéjét hirdetni. és nagy buzgoságal munkálodni. akorintus béliek üdveségin, hirdetvén nékik akristust. és igyekezvén azon, hogy el hitethese, mind a sidokal, mind apogányokal, hogy a kristus Jésus egyedül valo üdvezitöje, és meg váltoja az emberi nemzetnek. tizen nyoltz holnapíg marada korintusba

[386] A mi a sidok, Romábol valo ki üzetéseket illeti. Claudius császártol, és amelyröl szent [387] lukáts teszen emlékezetet, azt el hihetni hogy ebben az esztendöben történt volt, vagy az [388] elöbbeni esztendöbe mivel Aquila, és priscilla tsak kevés idövel annak elötte. érkeztek volt korintusba, se josef, se Tacitus erröl nem szolnak. talám azért hogy ez a ki üzetés nem tarta sokáig. a mint ís hogy. a sidok hamar meg nyerék a viszá térést. Suetonius azt mondgya [389] nékunk, hogy a sidok ki üzetéseknek oka avolt, hogy szüntelen valo zenebonát inditottak. egy bizonyos Chrestnek ingerlésire. ez a pogány auctor. eszerént teszi fel, a ki azt gondolta. hogy a Chrest. vagy a Christus. olyan fö volt a sidok közöt. aki öket. a háboruságra, és a fel támadásra ingerlette. de azt inkáb el lehet hinni. hogy avalosagos oka annak a zenebonának. nem más volt. hanem hogy a hitetlen sidok. üldözék az olyan sidokot. kik a kristusban hittenek. A császár tartván attol. hogy vallásbéli vetekedés valamely támadásra. ne változék a sidok közöt akik igen felesen valának avárosban., a császár azért helyesnek találá, meg elözni a roszat, ki hajtván Romábol a sidokot. még a keresztyéneket is, akiket ugy tekéntették akoron., mint a sido vallástol el szakadtakot.

A midön ezek adolgok. Romában mennek vala vegben. judeában a sidok is háborgattatnak vala a szomszéditöl., Nemely Galliléaiak samarián menvén keresztül hogy jérusalemben mennyenek, a samaritánusok beléjek veszének. és meg is ölének egyet közülök, azon meg [390] boszonkodván a több haza béli társai. meg verekedének a samaritánusokal. mind a két részröl felesen elesének, A Gubernátort Cumanust, a samaritánusok meg tsinálván apénzel, tsak el halgatá a sidok panaszit. amelyeket néki tettenek, ez annál inkáb fel boszontá a Galiléa bélieket, a kik azon kivül is hajlandok valának a fel támadásra, ugy anyira, hogy fegyvert fogván, és segittséget véven Jérusalemböl. a samaritánusok tartományara ütének, sok falukot fel prédálanak, sok embereket is meg ölenek, más kapitányok nem vala, hanem egy Éléázár nevü a tolvalyoknak feje, és egy bizonyos Alexander nevü. mivel az eleje a nemzetnek. igen ellenzé ezt a fegyverkezést.

Cumánus a tartománynak Gubernátora ellenek mene. a samaritánus hadal, meg ölé egy részit ezeknek a pusztitoknak, és atöbit el szélyeszté. A sidok hová továb jobban meg boszonkodván fel tevék hogy ujontában samariara üsenek, de a népnek az elei, hamuval, és sákal takarván bé magokot. arra kénszeritték öket hogy magokot meg tartoztatnák, és ne hozanak hadakozást hazájokban, mivel az el romlására lenne Jérusálemnek. és a templomnak. végtire el hagyák szándékjokot. de ameg nem menté az országot. hogy a nyughatatlan elmék, és a kik a tolvajsághoz szoktanak, hogy el ne szélyedgyenek atartományokban. és ót ne kövesenek véghetetlen lopásokot. és huzás vonásokot, a sidok. és a samaritánusok, mindenkor egymás ellenségi, lévén, mindenkor volt valamely kis tsatályok egymásal, egy másnak lest hánynak vala, és némelykor kis hartzok is vala egymásal, eleinte mindgyárt tsak kevésbe tarták ezt a kis hadakozást. de söt még segitették kéz alat. A Cumánus, és felix Gubernátorok, a kik a [391] koron atartományban valának, és akiknek részek volt a prédában, De Cumanus tartván attol. hogy a dolognak ne lenne rosz ki menetele,. regularis hadakot külde ellenek, de annak egy reszit meg ölek a partolkodok, és abbol közönségesen valo hadakozás let volna, A syriai [392] Gubernator. Numidius quadratus nelkül. akinek segittségét kérék a samaritánusok, Tyrusban.

A sidok pedig a magok részekröl oda küldék Jonathást, a fö pap Annásnak fiát, és más több eleit Jérusalemnek, ezek minden roszat a samaritánusoknak tulajdonitták. és Cumánusnak, Quadratus, akinek a CSászár hatalmat adot volt. hogy meg büntethese még a Gubernátorokot [393] is ha vétkesek lesznek, nem akara semmit is végezni akoron. hanem kevés idö mulva samariában menvén., hogy meg ijesze azokot, akik Cumánus, és felix Gubernátorokot akarnák vádolni, felixet az itélö birák közi tevé. kedvezvén néki mert ennek az attyafia, igen hatalmas volt, Claudius Császár mellet. el végezék tehát hogy a samaritánusok voltak kezdöi azenebonának, de azt is meg mutaták. hogy sokan a sidok közül apártolkodásra hajlandok volnának, Quadratus fel fesziteté mind azokot a sidokot a kiket Cumanus rabbá tette volt és akik fegyvert fogtak volt, a Romaiak ellen., és liddába menvén. ót meg visgálá Cumanus dolgát, és meg halgatá az ellene tett panaszokot. azután. arra itélé ötet. és egy Celer nevü tribunust, hogy Romába menének. számot adni tselekedetekröl a Császárnak, és az eröszak tételekröl. melyeket követtek, ugyan azon városba. fejét véteté öt sidonak. kik a népet atámadásra ingerlék.

Quadratus a sidoknak, és a samaritánusoknak eleit Romába küldé lántzolva, hogy ót itéltessenek meg. az sidok közül valának, Jonathás. az Annás fia, Ananiás a fö pap. és a fia Ananus. a templom örzö léviták feje. A samaritánusok, és Cumánus Romában érkezvén. meg egyezének egy másal, mert az ö perek közönséges volt. és sok párt fogokot találának az udvarnál, fö képen a szabadosok pártyokot fogák. Azt jó meg tudni hogy kik legyenek azok a szabadosok, a Romaiaknál. közönséges volt, valamint a törököknél, rabokal szolgáltatni magokot de azok. olyan rabok. akiket a hadakozásban fogták el, azok közül. a kik érdemesek voltak, vagy a kik tudták a Császároknak. vagy az uraknak kedveket keresni., az olyanokot fel szabaditották. és szabadosoknak hitták, A sidokot pedig igen segitté Aggrippa. a Calcidai király, ugy anyira. hogy a Császár, meg halgatván. mind a két részt. a samaritánusokot halálra itélé. mivel ök kezdették volt el a veszekedést, a sidokot pedig viszá ereszté békeségel, Cumánust szám ki vetésbe küldé. és parantsolá hogy a tribunus Celer, viszá vitetnék Jérusalembe, a sidok keziben adasék. a városon meg hurtzoltasék. és az után meg ölesék

[394] Quadratus Judéában lévén, Jéruselembe mene ahusvét Innepire, ót mindent tsendeségben [395] talalván. viszá tére Antiokiaba,, illyen formában. a békeség viszá helyhezteték Judéában egy darab ideig, felix. a ki attyafia vala pallásnak, a CSászár szabadosának. judeában volt. Cumanust pedig hogy le tevék, a sidok ötet kérék Gubernátorjoknak, aki királyi hatalomal igazgatá. azt a tartományt, mondá tacitus. de rabhoz illendö észel. nintsen olyan, kegyetlenség. [396] se huzás vonás. a melyet el nem követe a sidokon gondolván hogy minden szabad a pallás atyafiának, tegyük ezekhez anyomoruságokhoz. aprédálásokot. gyilkoságokot. és tolvajságokot. a melyeket sok számu tolvajok követik vala, kik az országot pusztiták. felix kergetní kezdé öket, és fel akasztata bennek véghetetlen számuakot, Éléazár, a Dineus fia aki husz esztendötöl fogva pusztitotta a tartományt egy sereg tolvajal, felixnek meg adá magát parolára, hogy semi bántása nem lészen,, lántzra tétetek, és Romában küldék más sokakal,

Ezeknek atolvajoknak, kik az utozokot meg foszták, következének agyilkosok, ezek meg más [397] féle tolvajok valának, ezek rövid két élü kést hordoztak aruhájok alat, a töb emberek közi elegyedtenek. és fenyes napal meg szurták azt akit akartanak. ugy hogy senki nem láthata. hogy ki tselekedte, söt még ök kiáltották leg elöbször, hogy fogják meg agyilkost, e szerént bánnak vala a magok ellenségekel, és azoknak ellenségivel. kik öket meg fizették, hogy azokot meg öllyék, fö képen anagy innepekben, vásáros napokon, vagy a nagy szoroságba tselekeszik vala agyilkoságokat, ezek maradéki valának. a Gallileai Judásnak. aki annak elötte negyven esztendövel. a követöinek, a párt ütést. és a senkitöl nem függést jóvallá, ezek a gyilkosok idövel azelator nevet vevék magokra. méltán tulajdonittyák nékik, hogy ök voltanak leg föveb okai a hazájok el pusztulásának,

[398] Meg más nyomoruság is uralkodik vala judéában. a melyet meg jövendölte volt az ur. sok idövel annak elötte. azok valának ahitetök. és a hamis proféták. a kik meg tsallyák vala anépet rend kivül valo dolgokot mondván néki. és ugy tétetvén. mint ha az Isten sugarlaná nékik, a pusztában viszik vala anépet, hogy meg mutassák néki az Istennek tsudálatos lathato gondviselésit rajtok, biztatván hejában valo szabadságal, keszitvén illyen formában az ö elméjeket a szabadosagra, és a párt ütésre, felix ezekböl sokakot el veszte. lovas. és gyalog. hadat küldvén ellenek, mind ezek jelenték. az elméknek közönségesen valo hajlandoságit a fel támadásra. a mely orvoságokal akarák ezeket a nyomoruságokot meg orvoslani, azok egy ideig meg tartoztaták, de a gyükér tsak meg marada,

[399] Jonathás a ki fö pap vala. 36 ban. leg többet munkálodék abban. hogy felix Gubernátora lenne Judeának, leg inkáb az ö kérésire adá azt meg császár, ez igy lévén, azt gondolá. hogy ha tsak valamiben is. ö adna számot a félix maga viselésiröl. az okáért, tanátsot kezde néki adni, hogy miképen igazgasa atartományt; a Gubernátor végtire azt helytelenségnek tartá lenni. fel is tevé magában. hogy annak végit vetne, egy Dorás nevü embert pénzel el tsinála. és arra vevé hogy Jonathást meg ölye. Jonathásnak pedig egész hitele volt abban az emberben., Ez a gyilkoság büntetetlen marada. mivel annak volt része benne, akinek. boszut kelletet volna állani. ez a büntetetlenség meg bátoritá a gyilkosokot. és bé tölté a tartományt gyilkoságal. és gyilkosokal.

Claudius császár, az ifiu Aggripának adta volt a Calcidus országot, de négy esztendö mulva. [400] viszá vevé, és helyében. a Tetrarchiát adá, a mely fileppé volt, a Hérodes fiáé. Néro idövel ezt meg szaporitá valamivel ez az ország nagyob is volt a Calcidus országnál. Agrippának [401] három hugai valának. ugy mint. Berenitza. Máriamna, és Drusila.

Berenitza. férjhez mene Herodeshez. az attya testvér attyafiához. ez a fejdelem meg halván. sokáig marada özvegyen, végtire a pontusi királyhoz polemonhoz mene ferjhez. hogy le tsendesittse a rosz beszédet mely volt felölle, és a mely a bátyára eset, de tsak hamar el válék a férjitöl. ezel meg erösité a rosz gondolatot a melyel valának maga viselése felöl., hogy inkáb szeretné. a báttyát a férjinél polemon is el hagyá a sidó vallást. a melyre tsak a felesége kedviért állot volt.

Mariámna. meg mátkásodot volt még idején Archélausal, de attol el válék. és Demetriushoz mene férjhez ez Alexandriában. leg elsö. és leg gazdagab volt a sidok közöt.

Drusilát meg mátkásitták Epiphanus királyal. a ki meg igérte vala hogy a sido vallásra fog [402] állani, de nem akarván magát környül meteltetni. Agrippa sem akará néki adni a hugát. 53.ban. az Emesiai királynak Aziznak.adá férjhez, a kí mind a környül metélésre, mind a sidó vallásra rea álla. de ez a Fejdelem aszony keves esztendök mulva el válék tölle, és felixhez. Judeának Gubernátorához mene. egy pogányhoz.

[403] Azonba pedig szent pál korinthusba vala, a hol tsudálatos buzgoságal; békeséges türésel és hüségel predikálá mind a sidoknak, mind a pogányoknak. az Isten országának titkait., meg térité ót Stephánt, vagy Istvánt. az egész tselédivel, meg is keresztelé öket, azt mondgya hogy [404] azok ákájának elsö sengéji, az után meg keresztelé Crispust, a synagogának fejét. és Cajust. [405] atöbbit. a kik meg térének, nem ö keresztelé meg, mert nem azért küldetet volt. hogy keresztelyen. hanem hogy prédikályon, Timothéus, és silas korinthusba jövének hozája, és tudtára adák, hogy mitsoda állapotban hagyták a Mácedoniai Anyaszent egy házat, és fö képen [406] a Thessálonikait. szent pál akoron sok szükségeket. és fáradságokot szenvede, igen kivánta volna, maga meg látogatni. és meg vigasztalni az Anyaszent egy házakot, de más el mulathatatlan foglalatosági. nem engedék azt meg néki, onnét irá aleg elsö levelét a Thessáloniaiakhoz, és a mely elsö. a töb levelei közöt.

[407] A levélnek a kezdetin fel teszi a silás és a Timotheus neveit a magáéval együt., ditseri a Thessaloniaknak buzgoságokot. álhatatoságokot az üldöztetésekben., az ö adakozásokot a Mácédoniai hivekhez, Arra inti öket, hogy szentül élyenek aházaságal., kerüllyék el atunyaságot, kézi munkat mivelyenek. és ne adgyák magokot a mód nélkül valo keserüségre az attyokfia haláláért, a kik a hitben halnak meg, és a fel támadásnak reménségiben, a világ végiröl beszél nékik, és tanátsot ád nékik. hogy az Ante kristus meg ne lepje öket, ez a levél korintusbol. a kristus esztendejének. 53 dikában iratot.

[408] Egy nehány holnapok mulva. szent pál meg tudván. hogy az elsö levelét roszul magyarázták volt. holmi részeiben, némely rosz szándékba lévök, a kik azt akarák el hitetni a Thessáloniakal hogy az Apostol. azt mondotta volna, hogy az urnak napja közel volna. és akik [409] még hamis levelet is tsináltak volt az Apostol neve alat. hogy a sziveket meg ijeszék,, és pénzt vonyanak rajtok. Az Apostol hogy meg tsendesittse öket, ezt a levelét irá. a melynek kezdetén. nevezi silást, és Timothéust, és a melyben arra inti öket. hogy erösen meg maradgyanak a traditiok mellet melyeket tölle vettenek. és álhatatoságal szenvedgyék az üldözéseket. meg fedgyék keményen azokot, a kik élettyeket a heverésben töltik Azt akarja hogy az olyan személyek jegyesek legyenek, magokra hagyák. ugy hogy leg aláb a szégyen követesse vélek, köteleségeket. Azt mondgya, hogy a hamiságnak titka már is munkálodik, de nem nyilatkoztattya ki még olyan hamar magát. végtire a veszedelemnek fia magát meg mutattya, aki mindenél. felyeb magasztalya magát. az Isten templomában is fog ülni. de végtire el rontatik az Igének fuvallása által. és fel forditatik az ur jelen valo létinek fényesége által, végtire arra kéri a Thessaloniakot, hogy vigyázanak jól az ö keze irására. nehogy valaki hamis levelet irjon azö neve alat. azt el lehet hinni hogy rend szerént másal iratta aleveleit. hanem maga, tsak anevét irta fel.

szent pál sok ideig prédikalván akorintus béli sidoknak, és látván.nem hogy hasznokra forditották volna oktatásit, hanem még ellene volnának. káromló beszédekel, reájok ráza a köntösét. mondván. Ati fejetekre esék a ti véretek, én azért ártatlan vagyok, én ezután a [410] Nemzetek közi megyek, ezen okbol az Aquila házát el hagyá, a ki sidó volt, és justushoz mene szállani, a ki a pogányságbol. keresztyéné let volt, ugy tettzik a Romaiakhoz irt [411] leveléböl, hogy kájusnál is volt szálva, a kit meg keresztelte vala, és a ki az egész Anyaszent egy háznak gazdája volt. ugy mint az olyan hiveknek kik masunan jöttenek, és akiket jó szivel fogadta, ez a kájus pogany volt. minek elötte meg tért volna.

Minek utánna szent pál meg vált volna illyen formában a sidoktol, sokan apogányok közül. a kik már oktatást vettek volt. ahitre állának, és meg kereszteltetének. silás, és Timotheus segittik vala ötet. mind anyi sok hamisági, és ellenzési után is a sidoknak, mind anyi [412] nyomorusági, és szegénységi utan is. amelyekben volt. félbe nem hagyá munkájit. A kristus Jésus meg jelenvén néki étzaka hogy meg vigasztallya, mondá nékie, ne fély, hanem beszély szüntelen., mert veled vagyok, senki ellened nem álhat. mert sok népem vagyon ebben avárosba, Ezek a szok ujjab bátorságal tölték meg szent pált, és a néki, nagy kedvére lön. látván hasznát prédikálásanak, mivel sok számuan térének meg, mind korintusba, mind a körül lévö tartományba, mivel abban nem lehet kételkedni, hogy tizen nyoltz holnapig maradván korinthusba, hogy a körül valo helyekben is ne predikallot volna

[413] Akájának vala abban az idöben Novatus nevü tisztartoja, senekának attyafia, a ki fogadot fiuságbol a Gallio familiaban vétetvén. a Gallio nevet vette magára, Ez okos, kegyes, és kelemetes ember volt. és épen nem kegyetlen, A korintus béli sidok egyenlö akaratbol fel kelének egy nap pál ellen, és a Gallio széke eleibe vivék, mondván, Ez azt akarja el hitetni az emberekel., hogy az Istent a mi törvényünkel ellenkezö képen kel imádni, Ez se nem sidó, se nem pogány, és ez, se a Romaiak. se a Mojses törvényit nem követi. pál készen lévén. hogy magát menttse, A tisztarto mondá a sidoknak; Hogy ha it olyan dologrol volna kérdés amely ellenkeznék a mi törvényinkel, vagy az igaságal., kötelesnek tartanám magamot titeket meg halgatni tsendeségel, de mint hogy a vetekedés tsak a szoról. és a törvényetekröl vagyon osztozátok el magatok közöt amint értitek. mert annak adolognak birája. nem akarok lenni. az után el küldé maga elöl a sidokot., a kik meg fogák sosténest a synagoga fejdelmét. gyalázatosan bánának véle, söt még Gallio láttára, azt hiszük, hogy sosténes jó akaroja volt szent pálnak

[414] Az Apostol még jó darab idöt tölte korintusba, de végtire. tizen nyoltz holnapig ót valo [415] maradása után korintust el hagyá, és Czenkrisbe hajora üle, hogy syriába és Jerusálembe menne. hogy ót tölthetné a pünkösd Innepét, de minek elötte meg indula Czenkrisböl, a haját el nyireté, mivel Názaraeus fogadást tett volt, a mely fogadás abbol állot. hogy se bort. se semi részegitö italt nem kelletet inya, és a haját meg nem nyirni, mind adig még a fogadás tartot., azt el hihetni hogy a fogadásnak vége. volt. a midön hajora üle, mivel czenkrisbe nyireté el ahaját. de Jerusalemben kelletet lenni, hogy a templomba tölthesék bé a fogadást. áldozatokot tévén a törvény szerént

Czenkrisböl meg indulván Aquilával, és priscillával. Ephesusba érkezék, a hol el hagyá öket, A synagogában menvén, beszélgete a sidokal, a kik arra kérék hogy maradna töb ideig Ephesusba. de mint hogy siete Jerusálembe menni. el butsuzék töllök, mondván, hogy még viszá terne látogatásokra, hogy ha a volna az Isten akarattya. hajora ülvén, szerentsésen Csezáreában érkezék. és onnét Jérusalembe, ót veghez vivé fogadását, köszönté a hiveket, azután Antiokiaban mene, a hol egy darabig mulatván hihetö hogy földön mene Galatiába, és frigiába oktatván mindenüt atanitványokot:

Szent pálnak ezen uttyában, és egy kevés idövel. Ephesusböl valo el menetele után érkezék oda egy Apollo nevü sidó, ez Alexándriai volt, ékesen szollo férfiu, és hatalmas az irásokban., ez üsmérte a kristust, és buzgoságal prédikálya vala hogy ö volna a Messias, de ö még tsak Cathecumenus volt, mivel tsak a szent Janos keresztelésit vette volt, a tsudalatos dolog, hogy az üdvezitö halála után husz esztendövel, valának még olyanok egyiptumban, akik nem üsmerék akristus kereszttségit, és hogy Apollo, egy olyan meg világositatot buzgo tanitványa az urnak, és aki tudta tudományát, de söt még másoknak is prédikálotta, hogy nem tudta mitsoda szükséges az üdveségre a kristus kereszttsége, mind azon által, a nintsen más képen., [416] és meg fogják ezután latni, hogy szent pál olyan tanitványokot talála Efesusba. a kik tsak a szent János kereszttségit vették volt. és a kik anevét sem tudták a szent Léleknek.

[417] Apollo bátorságal, és szabadoson kezde beszélleni a synagogában. erösitvén. hogy a kristus Jésus volna a Messiás. Aquila. és priscilla a felesége, ezek meg tért sidok valának, Apollot a magok házokhoz vivék, és böveb oktatást, adának néki, az ur uttyárol, Apollo az után, Ákájában, és korintusba akara menni, a tanitványok arra fel biztaták, és azt igen tanátsolak, és amidön látnák hogy állandó volna szándékjában, Aquila, és priscilla, akik nem régen jöttek volt abbol atartománybol. levelet irának az ót lévö tanitványoknak, a melyben nagy ditséretel. irának Apollo felöl., a ki is korintusba érkezvén, igen nagy hasznára let a hiveknek, a sidokot mindenek hallottára meg gyözte, és meg mutatta nékik az irásokbol. és más erös okokbol hogy Jesus volna valoságal a Messiás

[418] Szent pál fel járván a kis Ásiának tartományit, Efesusba érkezék. ahol három esztendeig marada., Azonba pedig Claudius Császár meg hala hatvan négy esztendös korában, ezt a felesége Agrippina éteté meg. a fiáért Néróért. a ki is. a mostoha apja után Császárá téteték. [419] Néró sok szép tartományokal nagyobita meg az ifiu Agrippának országát, felix is meg [420] marada. a Gubernátorságában

[421] Néró alat támada Judéába egy hamis proféta, ez Egyiptumi fi volt. de sido vallásu, epálestinában menvén, harmintz ezer embert gyüjte maga mellé a pusztában, a kiket meg tsalá varáslásival, babonaságival, ennek az Egyiptiusnak. atanitványi közöt négy ezer gyilkosok [422] valának, a kik mindenkor készen valának meg halni emellet a tsalárd hitetö mellet, a kinek szándéka a volt, hogy minden követöit az olajfák hegyére vigye, hogy onnét meg lássák a Jérusalemi falaknak le dölésit. mivel azoknak le kelleték omlani. tsak az ö egy szavára, azután erö szakosan akara avarosban menni. a Romai hadat onnét ki üzni, és fel álitani a maga uralkodását. De felix a ki akoron jérusálemben vala, meg elözé ötet, ellene mene a Romai hadakal, és a Jérusálemi sidokal., meg hartzola véle, négy száz emberit le vágatá, két százat el fogata, és a többit el szélyeszté, az Egyiptius el szalada, és többé hirét nem hallák. mind azon által a Romaiak. azt igen bánták. mivel, egy nehány esztendö mulva, midön szent pált meg fogák Jérusálemben a Romai tiszt. azt kérdé tölle, hanem ö volnaé azaz. Egyiptius.

[423] De valamint a szokot lenni, hogy anyavalyás testben. aki tele vagyon rosz nedveségekel, hogy egy nyavalya, más nyavalyát okoz, és hogy az orvoságok ki nem gyükerezhetik a nyavalyáknak eredetit, ugy Judéa is. alig szabadult meg egy nyomoruságtol, hogy a másikában eset. A sok nép tsalok, a hamis proféták, a támadások. egyik a másikat követte, ugy tettzet, mint ha egyik. amásikábol vette volna eredetét. ót seregestöl látták atolvajokot, és a boszorkányokot. akik nyilván kezdék anépet, a Romaiak ellen valo támadásra eröltetni, fenyegetvén, halálal, és pusztitásal. azokot. a kik nékik engedelmeskedni akarnak, és a szabadság keresése alat, a gazdagokot meg ölék, ajószágokot el prédálák, a falukot fel égeték. és bé tölték a hazát. kegyetlenségeknek jeleivel. ezek közöt az ellenségek közöt, leg veszedelmesebbek valának a gyilkosok. a kik a szabadság szeretetinek és a közönséges jónak szép szine alat, minden féle gyilkoságokot. és rendeletlenségeket követnek vala el.

[424] Apollo a mint meg mondok. ákájában menvén és korintusban érkezvén. ót meg öntözé a mit szent pál el vetet volt. predikálván a synagogákban közönségesen, és különösön aházakban, meg mutatván az irásokbol, hogy a kristus Jésus az az üdvezitö akit a proféták meg igérték volt. Az Apollo beszédire valo nézve, a korintusi Anyaszent egy házba oszlás [425] kezdödék, némelyek pál pártyára állának, nemelyek, az Apolloéra, némellyek Cepháséra, vagy a szent péterére, akinek hihetö valának valamely tanitványi korintusba, ezeknek az Apostoloknak, mindenikének valának tanitványi, szent Hieronimus azt mondgya, hogy Apollo oly igen meg szomorodék azon hogy láta iránta valo fel haborodást korintusban. hogy kréta szigetében mene. egy Zenus nevü törvény tudo doktoral, a háboruság pedig meg tsendesedvén a szent pál levelére, a melyet ira akorintus bélieknek. ezen dolog iránt, Apollo viszá tére korintusba. de ebben vagyon valamely nehézség, szent pál. korintusbéliekhez irt elsö [426] levelében. melyet Éfésusbol irá a kristus esztendejének 59 dikében, és a közönséges esztendönek 56 dikában. azt mondgya nékünk, hogy Apollo minden bizonyal Éfésusban volt. és hogy az Apostol arra kéré Apollot hogy menne korintusban az atyafiakal a kik által a levelét küldi, de arra nem veheté, mind azon által meg ígéré. hogy oda el menne mihent ideje leszen

[427] Az alat a még szent pál Éfésusban vala, a Jérusálemi uttyátol fogvást, ö véle valának [428] Gájus, és Áristárkus, ezek Mácédonaiak valának, Timothéus, Erastus, Titus, szent lukáts, és Apollo, ezek külömb külömb féle idökben mentenek oda, ahárom esztendö alat, amelyeket Éfésusban tölté az Apostol. Illyen formában Ásiának ennek a fóvárosában annyi munkás találkozék amenyi kívántaték hogy viaskodgyanak ababonaság, és abálványozás ellen. és hogy ót fundamentumot vessenek. akeresztyéni vallásnak, szent pál amidön Éfésusban érkezék. ót [429] egy nehány tanitványokot talála, és kérdé tölök: vettéteké a szent Lelket.? a miolta a hitre állottatok.? azt felelék nékik. Mi tsak azt sem hallottuk. ha vagyoné szent Lélek. az után kérdé töllök. mitsoda kereszttséget vettetek fel tehát, azok felelék A jánosét, A koron pál. elejekbe adá, hogy mitsoda külömbség volna. a két kereszttség közöt, a szent jános, és a kristus kereszttsége közöt. azután meg keresztelé öket az ur Jésus nevében, és a kezeit reájok tévén. a szent Lélek le szálla reájok. külömb féle nyelveken szollának. és jövendölének, ezek a hivek tizen ketten valának.

Az után pál a sidok synagogájat gyakorolá három holnapig. nagy bátorságal beszélvén és vetekedvén vélek, az irásokot meg magyaráza valanékik. a melyek meg bizonyittyák hogy a kristus Jésus volna a Messiás. De látván hogy némely sidok oktatásit nem hogy hasznokra forditanák, de még inkáb meg keményednének, és gyaláznák a kristus vallását. el távozék töllök. és a tanitványit ís el választá töllök Azután tanitani kezde minden nap. egy tsendes, és alkalmatos helyben., a melyet egy Tyranus. vagy Tirannius nevü ember ada néki. ugyan ót is tarta. mint egy Iskola formát. a hová mentenek. mind azok, akik akarának tölle tanulni; az illyen tanitást. két esztendeig gyakorolá. ugy anyira hogy mind azok akik Asiában laknak vala, vagy sidok. vagy pogányok, az ur Igéjét hallyák vala, hogy pediglen az ö predikálasi foganatosabbak legyenek. Az Isten rend kivül valo tsudakot teszen vala a pál keze által, ugy anyira. hogy a keszkenök, és a ruhák. melyek az ö testéhez értenek. a beteget meg gyogyitották. és a gonosz lelkek ki mennek vala az emberekböl., a kikhez értették ruhájit.

[430] Abban az idöben valának olyan sidó Exorcisták. kik városrol. városra mennek vala Exorcizálni., Ezek Éfesusba menvén, hogy ót is ördögököt üznének, azt merék probálni. hogy az ur Jésus Nevét hivák segittségül az ördöngösre. mondván néki. mi tégedet kénszerittünk arra a Jésusra., akit pál hirdet, akik ezeket tselekeszik vala, heten valának mind sidok, A papok fejdelmének. Scívának fiai, De a gonosz lélek felelé nékik. én üsmerem a Jésust, és tudom ki légyen pál. de ti kik vagytok, azonnal az ördöngös ember. az Exorcistákra rohana, akik ketten valának. és oly rutul bánék vélek. hogy ki kelleték szaladniok aházbol. ahol valának. sebesen. és mezitelen. ezt a dolgot meg tudván az Éfésusba lako sidok, és pogányok, meg rémülének, és ditsöséget adának. az üdvezitö nevének.

Sokan azok közül akik hittenek, és keresztelve valának. meg látván abbol. hogy mitsoda vetkes ababonaság. és amás titkos mesterség. oly közönséges Éfesusban. meg vallyák vala tett vétkeket., és mind azt valamit meg térések elöt tselekedtek volt., sokan pedig azok közül. a kik a titkos mesterségeket követték, a könyveket. mindenek láttára meg égeték. azoknak a babonás. és ördöngös könyveknek pedíg számok. oly nagy vala, hogy ötven ezer ezüst pénzre [431] betsüllék azokot akönyveket, Az Isten Igéje, illyen formában. igen terjed vala abban a tartományba.

Szolhatunk itt tsak rövideden. a sidó Exorcistákrol., azt láttyuk az Évangyéliumban. hogy a sidok közöt valának olyan emberek. kik azt a hivatalt üzték, hogy ördögököt üzenek, Ha én az ördögököt a Belsebub nevében üzöm ki. mondá akristus, hát ati fiaitok ki nevében üzik ki. [432] Némellyek azt tartottak hogy a Jehova. nevében üzik valaki. Josef azt mondgya, hogy Judeában bizonyos fü terem, a melyet Bárásnak nevezik. és a melynek ereje vagyon az [433] ördögöt ki üzni. másut meg azt mondgya, hogy egy bizonyos Éléázár nevü sidó az ördöngösököt egy gyürüvel gyógyittya vala meg. a gyürüben olyan gyükér volt foglalva, a melyet Salamon nyilatkoztatta volna ki; a gyürüt az ördöngösnek az órra alá tették, és a szagjátol. a földre eset. akoron az Exorcista. arra kénszeritette. az ördögöt, hogy többé viszá ne térjen annak az embernek testében. elegyitvén a kénszeritésiben a Salamon nevét.

A mi az Éfésiusi titkos mesterségeket illeti. az Éfesiusoknak, bizonyos babonás betüi valának, és olyan bizonyos barbarus szók, amelyek felöl azt tartották, hogy természet felet valo ereji vannak, azokot pedig el mondattyák vala az ördöngösökel hogy meg gyógyullyanak, Imé azok a szók, Askion, kataskion, Dix, Tetras. és Damnameneus. Az Éfésiusok azt tartották. hogy ezek a szok a veszedelemtöl meg mentették öket. és a gyözedelmet bizonyosá tették.

Az alat amég szent pál Éfésusba valoságos tsudákot teszen vala, ót a hitnek világoságát el terjeszté, és ót ki akará irtani ababonaságot. és a boszorkányságot, a Tiani Apollo oda érkezék. 54 ben, mint ha az ördög meg irigyelvén az Évangyéliumnak el terjedésit. és a szokásoknak meg jobbitását, akart volna a kristus Jésusnak. és az Apostolinak olyan ellenkezöt tamasztani a Tyani Apollo személyiben, a ki kéttségesé tegye tsuda tételeknek valoságát., ugy hogy akik [434] ötet tsudálatos embernek tartanák, meg maradgyanak abálványozásba. Apollo Efesusban érkezvén tehát. Indiábol valo visza jövetele után. Görög órszágnak a leg hireseb jövendölöi az ö ditséretire valo énekeket énekelnek vala, és ugy tekinték mint egy fél Istent. mindenek követék ötet, a városok követeket küldenek vala hozája, kérvén baráttságát, és tanattsát. aleg nagyob dolgokban, Éfesus városa abban az idöben el merült vala a mulattságokban. játékokban. tántzokba. musikákban. A hejában valoság. tunyaság. bujalkodás ót uralkodának, Azt tarttyák, hogy ez a filosofus. el hagyatá vélek, ezeket a külsö rosz szokásokot. és rendeseb életre vivé öket.

Ugy történek egy szer. hogy a midön avárosbélieket intené hogy egy mást segittsék, közre tévén joszágokot. vagy is leg aláb közönségesen segittsék a szegényeket, közel a helyhez a hol tanitot. bokrok valának, és a bokrokon kis madaratskák., egy más madár közikben repüle, és éneklésivel mint ha valami jo hirt hirdetet volna nékik, azonal. a többi is éneklésel felelvén néki, minyájan el repülének, Apollonius félbe hagyván beszedit mondá. egy ember. buzát vivén a hátán. illyen uttzában le eset. és a buzának egy részit el ontotta. ez a kis madár azt látván, ide jöt hogy hirt adgyon atöbinek. hogy ök is részesüllyenek a jó szerentsében. az után követvén beszédit. és a madarak példáját adá elejekben. hogy a halgatojinak jóvallya. hogy egymásal közöllyék joszágjokot. nagy siettségel futának az uttzára a melyet nevezet vala, és a dolgot mondása szerént találák.

A ki az Apollonius életét irta, azt tarttya hogy Mésopotámiában tanulta volna meg, a madarak [435] szavát meg érteni, Abban nintsen kéttség. hogy az állatoknak. ne légyen bizonyos kiáltások, bizonyos szavok, amelyek által. meg értetnek bizonyos dolgokot a magokhoz hasonlokal. és aki azt jol meg tanulná. talám sokára meg tudhatná hogy mit jelentnek azok a szok. és kiáltások. de esztelenség volna azt tartani. hogy az állatoknak magok közöt olyan nyelvek. volna. a mely által egy másal meg értethetik gondolattyokot. az ördög tudtára ádhatta Apolloniusnak mind a buzás embernek adolgát. mind a madarak él repülésit.

[436] Éfésusbol ez a tsalárd Smirnában ment, onnet Athenásba, ahol anépet látván hogy igen szorgalmatos az áldozatokra, azért arravalo rendet ís ada neki, a tántzokot el hagyatá véle. és a kardosok mulattságát végit szakasztá, Athénásba lévén,. a midön magyarázná. az áldozatok Cérémoniáinak titkos okait. egy ifiu ót lévén nevetni kezdé, hogy mitsoda okokot adna, De Apollonius mondá hogy ördöngös volna. a mint is jeleit adá. Apollonius parantsolá az ördögnek hogy menne ki az ifiubol. és bizonyságul. egy kö képet forditana fel. az ördög engedelmeskedék., és az ifiu Apolloniushoz adá magát. A tellyeségel nem hihetetlen dolog, hogy egy olyan nagy babonás ember mint Apollonius., a kinek szövettsége volt az ördögökel. a mint ezt a pogányok is hirdették, ne értet volna egyet az ördögel., hogy az emberekbemenyen. és ki menyen mikor parantsolni fogja. De mi nem felelünk mind azokrol, a mit Apolloniusrol mondanak. atudni valo dolog. philostrates aki az életét irta. tele vagyon fabulákal. és hazugságokal.

[437] Apollonius jelen volt az olympiai játékokon. az után Romában mene. de onnét ki kelleték menni mivel Néró császár ki üzé onnét a filosofusokot. onnét spanyol országban mene [438] Cádixba. hogy ujjab boszorkányságot tanulhason, kevés idö mulva az Éfésiusok. viszá hivaták. hogy a pestistöl szabaditaná meg öket. oda érkezvén. esze gyüjté a várost, és mondá, ne félyetek, ma meg szabaditalak titeket attol abetegségtöl. azután a theátrumra vivé öket. ót egy szegény rongyos öreg embert látván a ki alamisnát kért, Mondá a népnek. ezt üssétek., ezt az Istenek ellenségit kövezétek meg. avárosiak nem akarák meg kövezni. szánakodván rajta, az öreg ember is esedezék nékik hogy ne bántanák, de Apollonius adig sürgeté öket, hogy meg kövezék és nagy rakás kö alá temeték, egy kis idö mulva Apollonius mondá nékik. hányátok el rolla a köveket, és meg láttyátok mitsoda állatot öltetek meg, a köveket hogy el hányák. az öreg ember helyet. egy nagy komondort találának., akor senki nem kételkedek abban hogy az öreg ember, kisértet. és gonosz lélek ne let volna.

[439] Térjünk viszá szent pálhoz, akí akor Éfésusban volt. vagy a körül valo helyekben., azt adgya elönkbe. hogy abban avárosban avad állatok közi vettetet volt. az emberek szerént. [440] valamint ezt sokan a veszedelmekre értik. a melyekre tétetet volt az emberektöl, a sidoktol, és a pogányoktol., De meg mások betü szerént értik. és azt tarttyák. hogy ugyan valoságal a [441] vad állatok közi vettetet volt. az Amphitheátrumba.. és hogy onnét az Istennek tsudálatosan [442] valo hatalma által szabadula meg. De a bizonyos, hogy az Apostol szüntelen valo veszedelemben volt. az életét el veszteni.

Azt el lehet hinni, hogy a még Éfésusba lakék, a szomszédságban lévö Anyaszent egy házakot [443] is meg látogatá. azt tarttyák, hogy korintusban is el mene. és a mitsodá rendeletlenségeket ót talála, anéki nem tettzék., azokot meg orvosolá, de azok néki valoságos keserüséget [444] okozának, a második levelében azal fenyegeti a korintus bélieket, hogy ha harmadik szor [445] viszá tér hozájok meg nem botsát többé azoknak. a kik vétkeznek.

Szent pál Éfesusbol ira egy levelet a Gálata bélieknek, Ezt a népet. szent pál téritette vala [446] ahitre. ugy halgatá az Apostolt., valamint az Isten Angyalát, valamínt a kristust magát, ugy annyira. hogy ha lehetet volna a szemeket ki vájták volna. és örömest nékíe adták volna. ezek [447] sokat szenvedének ahitért, és erösen futnak vala az Isten uttyán, és az igazságnak engedelmeségiben: de némely olyan hamis Apostolok fel háboritták öket akik ellenségi valának a kristus kereszttyének, a kik el akarván kerülni a sidok, és a pogányok üldöztetésit, azt taniták., hogy a hiveknek, meg kellene tartani a Mojses törvényinek Cérémoniáit.; esze elegyitvén illyen formában. akeresztyenséget, a sidóságal., és el törölvén azt a szabadságot, a melyet a kristus Jésus nyert nékünk vére árrán, Illyen képen azok ahamis Apostolok a pogányok közöt sidoknak tartatának. a kiket nem merék háborgatni, mivel a sido vallást mindenüt el szenvedték. a Császárok parantsolattyábol. a sidok pedig nem ellenzettek olyan tanitást, a mely a sidoságnak elömenetelére volt, és a mely le nyomná az üdvezitö keresztének botránkoztatását. fel állitván. szükséges voltát. atörvény béli környülmetélésnek,

A Galatabéliek. Galliábol eredtenek, szent pál elött sok idövel telepedtenek vala meg Ásiába [448] de még meg tarttyák vala, az ö régi otrombaságokot. ollyan együgyüek valának. hogy meg hagyák magokot tsalatni ahamis tanitoktol. a kikröl szent pál keményen ir., A hitet felyeb magasztallya a tselekedeteknél. Meg mutattya hogy az Istentöl vette az Apostolságát, és a kristustol atudomanyát. Es mint hogy sokan tsak a szent péter nevét emlegetik vala. aki is atörvényt meg tartotta, és rend szerént tsak a sidoknak prédikállot, a kik meg térések után is meg tartották atörvenyt. mint annak elötte., szent pál meg mutattya hogy semiben nem aláb valo a több Apostoloknál a kik semit nem találtanak öbenne. mivel ö egy értelemben vagyon péterel. Jakabal. és Janosal. a kik az Anyaszent egy háznak oszlopai. ezt a levelet egészen a [449] maga kezével irá, hogy meg mutatná. hogy az ö szivit meg hatotta. a dolog, a melyröl ir nékik

[450] Az alat a még szent pál Efesiusba tanit vala, az egyenetlenség, a melyröl már szóllottunk., még tart vala korintusba. Az oda valo hivek. talám azt gondolák. hogy a keresztyeni Anyaszent egy házban ugy volna valamint a filosofusoknál. sok féle ískola, és hogy Céphás, [451] Apollo, és pál. külömb féle vallásoknak volnának kezdöi. és hogy mindenikének külömb [452] tanitványi volnának., A korintus béliek igen nagyra betsüllik vala még a világi tudományokot. és ékesen valo szollásokot, a hejában valoságot. még el nem hagyták vala, és sokan közüllök fel magasztallyák vala magokot a természet felet valo ajándékokért, rendeletlenségek is valának az gyülekezetekben., meg hasonlás. és perlekedés vala közöttök. a pogány birák elöt perlekedtenek., egy Efésiusi keresztyén, a mostoha anyával vétkezék. hogy az ur vatsorája elöt, a magok vatsoráját eszik meg. és hogy agazdagok. abö vatsorájokbol a szegényeket nem részeltetik., némellyek közüllök tagadák a fel támadást. szent pál pedig mind [453] ezeket a kloes házábol valoktol tudá meg. és a kik levelet is vittek volt néki Éfésiusba. [454] akorintusbéliektöl. a kik tanátsát kérik vala sok Dolgokrol. ugy mint a tisztaságrol, aházaságrol. és a bálványoknak ajánlot husrol.

Szent pálnak szándekja avolt, hogy a más esztendönek pünkosdgye után Éfésiusbol meg indulyon, mácedonia által, korinthusba menyen, a hol sok ideig kelleték maradni, és talám [455] még atelet ís ót tölteni, hogy azután Jérusalembe vigye az alamisnát melyet gyüjtöt volt, de amég ezt a szándékját véghez vihetné. akorinthus bélieknek irá az elsö levelét. a melyet stephan, fortunatus, és ákáiakus által küldé el, sosthénesnek anevét fel teszi alevelében. aki véle volt Éfésiusba. és aki talám ugyan az, aki érette szenvedet volt korintusba. Meg aláza [456] öket levelébe egyenetlenségekért, és meg mutattya nékik hogy még testiek, mivel, nem hogy tsak egyedül a kristushoz ragaszkodnának, hanem még azal ditsekednek némellyek. hogy pál tanitványi. némellyek. péteré. meg mások Apolloé, mint ha akristust el lehetne osztani. vagy mint ha az Apostolokban kellene hinni. és reménleni, feddi öket, a paráznáért, a ki a mostoha anyával vétkezet, és azt mondgya. hogy ha távul vagyon is. de meg itéli azt a vétkest, és a sátának adgya atestét, hogy meg menthese a lelkét., abban az idöben közönséges dolog volt., hogy akiket ki rekesztettek a gyülekezetböl. azokban az ördög ment. vagy nyavalyákban estenek.

Az Apostol. azt akarja. hogy se ne egyenek se semi baráttsági közösködések ne legyen az olyan hivekel. a kik abálványozásban, tisztátalanságban. vagy fösvenységben esnek, vagy valamely olyan rendeletlenségben, a mely ellenkezik a keresztyénségnek szenttségivel. az illyen el tiltás. akis ex Communicationak formájavolt. Azt mondgya, hogy már arosz. akinek perlekedési vannak, jóbb volna inkáb valamely igazságtalanságot vagy kárt szenvedni, azt kiványa. hogy ha valamely perlekedések vagyon egy másal. azt valamely keresztyénel igazitasák el., azt mondgya hogy a leg aláb valo ahivek közöt., elegendö jó arra, hogy itéletet tegyen az olyan kis dolgokrol, és sokal jóbb. mint sem egy pogány., az illyen itélet, tettzés [457] szerént valo itélet volt, de az elegendö volt, sokáig is volt az, az Anyaszent egy házban., hogy nem perlekedtenek. a pogány birák elöt.

A mi aházaságot illeti. azt akarja. hogy a házasok meg adgyák, amivel egymásnak tartoznak, [458] és ha meg tartoztattyák is magokot. a kevés ideig legyen. és egyenlö akaratbol., hogy az imádságban foglalhasák magokot, azt mondgya hogy a házaság kötelét nem lehet meg oldani. és ha a férfiu, vagy az aszszony el válik. ugy kel maradniok., mert másokal. meg nem hazasodhatnak. jovallya a szüzeséget, és a meg tartozkodást. azoknak. kik nintsenek a házaságban, de arra senkit nem kénszerit, az illyen tudományt nem igen üsmerték korintusba mivel görög országban nem volt ennél meg romlottab város, a szemérmetlenség ót mint egy tiszteletben volt, volt ebben a városban egy templom venus aszonynak szentelve, a mely templomhoz ezer rab leányok tartoztanak, ezek közönségesek valának, és ezeket mások adgyák vala ajándékba ennek az Isten aszonynak. hogy az ö szolgálattyára lennének szentelve. a nagy dolgokba ezekhez folyamodtanak. hogy az egész népnek nevében kérjék segittségit ennek az Isten aszonynak akinek volt szentelve korintus városa.

[459] A mi abálványoknak ajánlot eledelt illeti, arra tanit hogy a bálvány semi, és hogy amely hust annak ajánlanak, a se meg nem szenteltetet, se meg nem ferteztetet; de azt akarja, hogy felebaráti szeretetböl attol az ételtöl meg tartoztasák magokot, ne hogy apogány azt látván. azt ne gondolya. hogy valamely tisztelettel vannak a bálványhoz, vagy ha a hivek. azon meg botránkoznának, nem tudván menyire terjed a szabadság. melyet a kristus nyert nékünk halálával mivel nem tsak azt kel tekénteni. a mi szabad, hanem a mi hasznos. Tilttya a [460] férfiaknak hogy fedet fövel imádkozanak. vagy beszéllyenek atemplomba, a hoszu hajat is tilttya nékik, Az aszonyoknak pedig azt parantsollya. hogy fedet fövel imádkozanak a templomba, és hoszu hajat visellyenek. ami atemplomban valo vatsorát illeti. azt akarja. hogy egy mást meg várják. a gazdagok részeltesék abbol a szegényeket. a gazdagok. és a szegények együt egyenek, azt akarja. hogy ki ki meg probállya magát. minek elötte a kristus testét. és [461] vérét vegye, hogy azt érdemetlenül ne vegye, Azt mondgya. hogy a ki méltatlanul eszik abol. akenyerböl., vagy iszik abbol apohárbol, vétkezik, és itéletet eszik és iszik., nem külömböztetvén meg akristus testet. ugyan améltatlan kommuniokért vagyon az a büntetés. hogy közöttetek sok betegek vannak és alusznak sokan

A szent Léleknek természet. felet valo ajándéki oly közönségesek valának ahivek közöt. hogy nemellyekben maga hittséget okozának, ugy anyira hogy szent pál. kénszeriteték arrol rendelést tenni, Azok az ajándékok közöt a leg fövebbek ezek valának A böltseségnek [462] ajándekja. Atudománynak ajándékja, A hitnek, és atsuda tételnek ajándékja. A betegek meg gyogyitásának ajándékja, A jövendölésnek ajándékja, azaz, a beszédnek, az oktatásnak, atemplomban valo prédikálásnak., és még ajövendönek meg mondása. A külömb féle nyelveknek ajándékja, A magyarázásnak ajándékja. a lelkek meg választásának ajándékja, hogy meg tudhasák., ha jó vagy gonosz lélek beszéllé valakiböl., mivel, a pogányoknak is vala olyan hamis profétájok. akik követik vala azokot, akikben valoságosan vala az Isten lelke. szent pál meg mutattya. hogy mind ezek az ajándékok. ugyan azon szent Léleknek. lévén ingyen valo ajándékji, és hogy a hivek tagjai lévén ugyan azon egy testnek, senkínek nem kel magát azért el hini ha töb, és föveb ajándékokot vett másoknál. se azon nem kel szomorkodni ha azokot nem vette,: Mind azokot, a közönséges haszonra kel forditani. és az Anyaszent egy háznak épületire, továbrá, azt is parantsollya. hogy a gyülekezetekben, avet ajándékokal ugy élyenek. hogy épületre lehesenek, és hogy ki ki amaga sorjában beszélyen., tsendesen. rendeletlenség nélkül, Az aszonyok atemplomban ne beszélyenek, és ha valamit meg akarnak. tudni. azt kérdgyék meg férjektöl. különösön. Ez igy lévén, azokban a gyülekezetekbe. a szent Irásokot olvasták. azokot magyarázták, a soltárokot. és más lelki énekeket éneklettenek. és az után. a szent asztalnál. a kristus Jésus testében. és vérében. részesültenek.

[463] Azután meg bizonyittya a fel támadásnak hit ágazattyát., a kristus Jésus fel támadásával, a melyet nem lehet kéttségbe venni. és a melyet sok olyan bizonyságok bizonyitották. akik még akoron életben valának. Azt meg vallya, hogy látta maga is akristus Jésust: Hogy ha pedig akristus Jésus fel nem támadot. és ha nékünk sem kel fel támadnunk. a mi hitünk. és reménségünk hejába valok. Hogy az Apostolok. nem tsak leg nyomorultabbak. hanem még mindennél leg hamisabbak, mivel szán szándékal bizonyittyák a hamiságot, és hogy minden féle nyomoruságra adgyák magokot minden haszon nélkül., ezt is hozá teszi, Mit fognak mivelni azok. akik a holtakért kereszteltetik meg magokot. ebböl láthatni, hogy abban az idöben valának olyanok, kik meg kereszteltetik vala magokot a holtak üdveségiért. vagy könyebségekért., ezt a szokást ugy tettzik hogy szent pál sem hagyta jónak.

[464] szent pál alevelének vége felé. inti a korintus bélieket hogy el ne mulasák az alamisnát. melyet szednek vala a Jérusálemi szegények számokra, ezt a dolgot az Apostol magára válalta [465] volt., a Jérusálemi gyüléskor. Mindenik a hivek közül amit akart adni, azt minden vasárnap félre tette, és amidön az Apostol., vagy akit maga helyében küldöt. oda érkeztenek. apénzt [466] esze gyüjtötték, és Jérusálemben küldötték meg hit emberektöl., vagy az Apostol maga vitte el ha ugy kivántatot az után köszönti öket az Asiai Anyaszent egy házak részéröl. és különösön az Aquila. és priscilla nevekel., akiknél volt szálva, és akik igen üsméretesek voltak korintusba azt hagyá nékik hogy egy mást köszönttsék a szent tsokal. Imé aveleje a szent pál korinthus béliekhez irt elsö levelének.

[467] Az Apostol. annak elötte egy kevés idövel Timothéust Mácédoniában küldötte vala. a honnét korintusba kelleték menni. akit is. a korinthusbélieknek ajánlya, mint hü szolgát. meg [468] más egy tanitványal, akit. meg nem nevezi, szent Titust, a korinthusbéliek tisztelettel. és [469] mint egy félelemel. és rettegésel fogadák bizonysága is volt annak, hogy ót mitsoda [470] tsudálatos hasznot okoza a szent pál levele, A mely, azokba a kik valamely vétekben estenek vala, hasznos szomoruságot, és szégyent szerze, valoságos töredelmeséget, szent nehézséget azok ellen. akik ót botránkozást okoztak vala, igazán valo akaratot, eleget tenni az Istennek. a penitentziával, és szent pálnak, arendeseb maga viselésel, Mindenek fel kelének a mostoha anyával paráználkodo ellen, és gyalázatal illeték, amely gyalázatot szent pál, elegendönek itélé, a vétkiért valo botsánatra Titus pedig semit nem akara el veni a korinthus béliektöl. akarván követni az Apostolt. és nyomdokába járni, mesterének

[471] Éfésusba egy olyan támadás történek, amely kénszerité szent pál, hamaréb el hagyni ezt avárost. mint sem szándékába volt. Az Éfésumi Diána temploma,, a világnak egyik tsudája [472] volt, sok királyok, és városok. négy száz esztendeig nagy költtségeket tettenek hogy azt a [473] templomot meg épithesék. és fel ékesithesék, A templomnak hosza négy száz huszon ött lábni volt, a szélyesége, két száz. husz lábni, atemplomot belöl. száz huszon hét oszlopok tartották, az oszlopok, hatvan lábni magoságuak valanak, a melyeket száz huszon hét királyok ajándékozták, a szaru fák. Cedrus fábol valának, és az ajtok Cyprus fábol. A Diána képe igen kitsid volt, némelyek azt tarttyák. hogy hébénum fábol volt, némelyek meg. hogy szöllö fábol, de enem a vadász Diána volt, a ki tegezel. és nyilal. irják le, hanem a sok tsitsü Diánna, mivel ennek aképe. a melyitöl fogvást. alábáig. rakva volt tsitsekel. a mely kövön pedig akép állot. azon kutya fejek, ökör fejek. és szarvas fejek valanak ki faragva, illyen vala tehát. az Éfésumi Diánna, mindenünét elmentenek látni azt ahires templomot, hogy tisztellyék azt a hamis Istenséget. Az idegenek pedig arra igen vigyáztak, hogy magokal. el vigyék atemplomnak formáját. ugy a Diana képinek is formáját, ezüstböl ki tsinálva.

[474] Egy Demetrius nevü ötves, tsinállya vala azokot a kis templomotskákot ezüstböl, a mely munka meg gazdagittya vala ötet. sok mester legényeket is tartot., a kiket egy szer esze gyüjtvén töb ötves legényekel együt. akiknek elejekbe adá, hogy a pál predikálasi el rontanák a kereskedést. mivel azaz ember. azt tanittya, hogy az embereknek kézü munkáji nem Istenek, hogy már sokakot meg nyert volna, nem tsak Éfésusban. hanem az egész Ásiába, sok tanitványi volnának, akik mind ellene volnának, az Istenekhez valo tiszteletnek, szerentsések lesztek. hameg nem láttyátok. esetit. mind mesterségteknek, mind nyereségteknek, de söt még hogy meg ne vessék a nagy Isten aszonynak templomát. a melyet. Éfésus, és az egész Ásia tiszteli. Az ötvesek ezeket halván. haragra gerjedének, és kiáltani kezdék. éllyen az Éfésiusok Dianája, azonal az egész város fel zendüle. és a nép futva mene ajátékos piatzra, a hová szoktak volt esze gyülni, meg fogván Gájust, és Aristarkust, apál tarsait, pál magais a piatzra akara menni, hogy meg tsendesittse a népet, De a tanitványi nem engedék, sőt a pogány fö papok is kéreték hogy a nép közi ne menne, és ne tenné veszedelemre magát.

Azonban pedig. némellyek egy képen kiáltoznak vala. mások meg más képen, mivel az egész nép nagy zenebonába volt, és felesem tudta hogy mibe van adolog. akor egy Alexander nevü sido a nép közi akara menni, hogy szollyon. de a nép látván hogy sidó volna. kiáltani kezdé. tsak nem két oráig. Élyen az Efesiusok Diánája, az után az város iró Déákja. meg tsendesitvén. mondá, Éfésiusok, vagyoné valaki aki azt ne tudná hogy Éfésus varosa. különös tiszteletet ád a nagy Diánának, a jupiter leányának, mint hogy meg vallyák, tsendeségbe kellene néktek maradni és semmit nem tselekedni gondolatlanul, mert a kiket ide hoztatok. azok se nem szenttség török. senem káromlok, az Isten Aszonyotok ellen. hogy ha pediglen. Demetriusnak, és atársainak valamely panaszok vagyon valaki ellen. itélö gyülések vannak. tisztartok vannak, azok meg halgatnak titeket, hogy ha pedig más peretek vagyon., atörvény szerént valo gyülésbe el végezhetitek. mivel tarthatunk hogy bé ne vádolyanak azendülesért, és hogy ilyen zenebonával gyültünk esze ók nélkül, ezeket mondván. a népet el botsátá, és ez a nagy zendülés. tsak hejában valo volt.

[475] Mind azon által. szent pál nem tartá hellyesnek hogy továb maradna Éfésusba, annak okáért esze gyüjté atanitványokot, akiket, a békeséges türésre, és az álhatatoságra inté, el butsuzván töllök. Mácédonia felé indula, Timothéust maga mellé vevé, de hajora nem üle [476] Efesusba, hanem Troásba mene. olyan szándékba hogy ót prédikálaná az Évangyéliumot, Az Isten ót nékie kivánatos utat nyitot volt. De az elméje ót helyén nem volt. mert ót nem találá Titust., akit korinthusba küldötte vala, a mint azt meg mondók, és azt szerette volna tölle meg tudni, hogy az ö elsö levele mit okozot a korinthus béliek elméjiben Ez okáért. tsak hamar el butsuzék az Atyafiaktol kik ót valának. és Macédoniában mene. ót marada egy [477] nehány holnapokig meg látogatvan az Eklésiákot a melyeket az elsö uttyaban fundálta vala, és intvén a hiveket a nyomoruságokban valo hüségre, és a jó tselekedetbe valo álhatatoságra

[478] De sokat szenvede ebben az uttyában, mível viaskodni kelleték apogányokal. és nyughatatlanságban lenni a hivekért. a kik közül sokan még gyengék valának, test szerént ót semi nyugodalma nem vala, De az Isten aki meg vigasztallya az alázatosokot. és akeseredetteket. meg vigasztalá a Titus el érkezésivel, akitöl meg tudá a korinthusi Anyaszent egy háznak. jó rendbe valo voltát. és hogy mitsoda szent változást okozot alevele, mivel ahivek parantsolattya szerént mindnyájan el távoztak volt aparáznás embertöl. és hogy az az. ember. magát meg jobitotta, A korinthus béliek szent Timotheus, és szent Titus által. arra kérették volt szent pált. hogy botsáson meg annak az embernek. Titus tudtára adá azt is, hogy az alamisna a melyet akorintus béliek akarnak adni. a Jérusalemi szegényeknek. készen vagyon. Erre valo nézve szent pál kezdé a Macédoniai hiveknek javasolni. hogy ök is tartanák készen az övéket. a melyet végben vivék. olyan buzgoságal, amely, felyül haladá tehettségeket.

[479] Az Apostol. meg örülvén a jó hirnek. melyet Titus vit volt néki korintusbol. arra kéré Titust. hogy térne viszá még oda, és vinné el még egy más levelét, a melyet akarna irni nekik, Titus örömest rea álla,, és szent pál néki adá ezt a második levelét. a mely, a korintusbélieknek, és az Ákájába lévö hiveknek szollot, hasonlot kel mondani. a szent pál több leveleirölis. a melyeket a fö városoknak irá, mivel azok nem tsak azokot avárosokot illették. hanem a környékbe lévö hiveket is, és a tartományba lévö városokot

[480] Ebben alevelbe, elejekben adgya hogy mit szenvedet Ásiába, és hogy meg változtatta szándékját, és ha hozájok nem megyen, amint azt meg igérte volt az elsö levelében, azt nem álhatatlanságbol. se nem emberi tekéntetböl tselekeszi., hanem azért, hogy se öket, se magát meg ne szomorittsa. meg intvén azokot. a kik vétkekért valo penitentziát nem tarottak, meg botsáttya vétkit a mostoha anyával vétkezet embernek, mert töredelmeségel volt vétkiért, és [481] hogy a korintusi Anyaszent egy ház is. arrol meg feddete volt

Valának abban az idöben sok álnok sidó Apostolok. atartományokba el szélyedve, akik. akristust predikálván, a törvény cérémoniáinak, és a környül metélésnek szükséges voltát tanitották, amellyeket szent pál ellenzette. Ezek a hamis munkások korintusba menvén. azon igyekezének hogy bé vétethesék tanitásokot az oda valo hivekel, az Apostol. a második levelének nagy részibe, azon vagyon hogy fel magasztallya szolgálattyát, és meg mutassa mitsoda külömbség vagyon. ö közte, és azok az álnok doktorok közöt., a kik tsak amagok hasznokért, és emberi tekéntetböl prédikálottak, a kik azt mondgyák vala felölle. hogy az ö [482] levelei sulyosak, és kemények, de az ö jelen valo léte, és beszéde, meg vetni valok., Azt felelé ezekre. hogy a mi ötet illeti. ö nem keresi a kérkedést, hanem a korintusiakot veszi [483] bizonyságul., hogy.mitsoda haszna volt közöttök prédikálásának, és hogy mint viselte nálok magát., elö számlállya mitsoda nyomoruságokot szenvedet. és mitsoda veszedelmekben volt, ezekröl ditsekedik többet, ezekhez teszi, amunkát, a fáradságot, avirrasztásokot. az éhséget, szomjuságot, a böjtöléseket, ahideget, mezitelenséget, az ö szüntelen valo foglalatoságát az Eklésiák igazgatásában. Azt akarja. hogy ugy tekinttsék mind azt. valamit maga felöl mond, mint esztelenséget, mivel nem illik se az alázatosághoz, se egy Apostolnak szemérmeteségehez. hogy maga magát ditsérje.

[484] Azután a látásirol, és el ragadtatásirol beszél., atitkokrol. és a magoság béli igazságokrol. amelyeket az Isten nékie ki nyilatkoztatta., De azonal viszá tér a maga gyengeségeire. és azt mondgya, hogy azok a nagy dolgok ötet fel ne emellyék, tehát testi ösztön adatot néki, és a sátának egy Angyala. artzul tsapdoz engemet, a mely, vagy a testi kisértetet teszi. vagy a hivalkodást, az után mondgya. hogy három szor kértem az urat hogy attol szabaditson meg engem, De azt felelte rea, Elég néked az én kegyelmem, mivel az én hatalmom. atestnek gyengeségiben fényeskedik leg inkáb, azután menti magát a korintusiak elöt. hogy semit nem akara töllök el venni, nem azért hogy nem szeretné, öket. hanem azért. hogy nem ajószágokot keresi, ha nem magokot, büntetésel fenyegeti azokot, a kiket a rendeletlenségben fogja találni. nem fog kedvezésel báni vélek, hanem ahatalom szerént itéli meg. a mely adatot neki. és meg bünteti azokot. a kiket. aversengésben. irigységben. viszá vonásba. ragalmazásba talállya. De azon kéri az Istent, hogy ne kénszeritessék ahatalomal élni a melyet vett tölle. az épitésre. és nem arontásra Imé a korintusiakhoz irt második levelnek a veleje.

szent pál nem tsak egyedül küldé el Titust korintusba, ket társat ada melléje, akiket meg nem nevezi, hogy fel vegyék az alamisnát. amelyet az Akajai hivek küldenek palestinában, kevés idö mulva magais korintusba mene harmadikszor, Azt valojába hogy ót mit vit végben, nem tudgyuk. szent Agoston azt tarttya, hogy ót rendbe vevé mind azt, valami a szent Aldozatot [485] illeti, és hogy mi modon kel azt ajánlani, különösön. hogy éhomra vegyék akristus testét, és vérét a melyeket, a templomba valo vatsorakor veszik vala akoron, amely szokásba volt [486] abban az idöben, a melyben szent pál irá az elsö levelét a mint már azt lattuk.

[487] Szent pál minek elötte korintusbol Jérusálembe indullyon., levelét a Romaiaknak meg irá. [488] Ez a levél noha nelégyen is régieb atöbbinél, mind azon által. a szent pál levelei közöt., leg [489] elöbb tétetet. mind az Anyaszent egy háznak, mind a Romai városnak. elsöségekre valo nézve, vagy is. mind a dolgoknak. és az oktatásoknak nagyságokra valo nézve. Az Apostolnak. sok idövel. annak elötte szandékja vala Romába menni. azt tudta hogy abban az Anyaszent egy házba. sok számu hivek valának, akiknek hitek, hires volt mindenüt, mindenüt hirdették az ö tudományokot. felebaráti szereteteket. és engedelmeségeket, Azt tudtára adták volt. hogy a hamis Apostolok., haborgattyák vala azt az Eklésiát. az ö veszedelmes tanitásokal., tanitván. hogy a környül metélés nélkül, és a törvénynek Ceremoniális tselekedeti nélkül. üdvezülni nem lehet. A környül metélt sidok. ezeket a tanitásokot erösittik vala, és ditsekedének sok olyan elsö jusokal. amelyek., azt gondolák. hogy öket fellyebbeké tészik. apogányoknál. mint ha meg érdemlették volna az Évangyéliumnak, és a hitnek kegyelmét. az ö elöbbeni jó tselekedetek által, A pogányok pedig, az Istennek ingyen valo irgalmaságábol hivattak ahitre

Ellenben pedig apogányok meg tanitatván a szabadságra. amelyet a kristus nyert nékünk, és a környül metélésnek. és a törvény béli Ceremoniális tselekedeteknek haszontalanságokra, Azt felelik vala, hogy ha törvényt nem vettek az Istentöl. azt meg sem szegték. se meg nem vetették. valamint a sidok tselekedének, hogy a pogány tudosok. és filosofusok az Istent üsmérték. és a külsö jó erköltsöknek törvényit olyan hiven követték valamint magok a sidok.: Hogy ha a kristus Jésus a sidok közi jöt volt el, a sidok ötet meg vetették, és fel feszitették, ellenben pedig apoganyok ötet bé fogadták, és imádták, és illyen formába. a sidoknak nintsen semmí is olyan jusok, ami öket, náloknál felyeb tehesse, és a mivel ditsekedhesenek.

Szent pál, a Romaiakhoz irt levelében. meg aláza. mind a meg tért pogányokot, mind a sidokot, és meg mutattya, hogy fogyatkozás vagyon abban. a mit magok felöl tartanak, elöre meg aláza apogányok hivalkodásit, és meg mutattya, hogy a pogány böltsek, és filosofusok, az [490] Isten igazságát. az igazságtalanságnak fogságában tartották, mivel az Istent meg üsmervén ötet nem ditsöitették amint kelletet volna, és azal tartoztanak, ez igy lévén, az ö nagy elméjek tsak arra valo volt, hogy öket még vétkesebbeké tegyék, az elmének vakságában. és a bálványozásba estenek, Hogy ezekért avétkekért meg büntettessenek, az Isten el hagyá öket. az ö rosz hajlandoságokban., amelyek vélek olyan utálatoságokot követtettek, hogy a természetnek gyalázattyára vannak.

[491] Azután a sidokhoz tér. és meg mutattya nékík az ö kevélységeket. fejeségeket. és meg keményedéseket, ök atörvényt vették. volt, de azt nem követték, vagy ha követték is annak Cérémoniáit. azért ditsekedtenek. és a ditsöséget magoknak adták. holot azt. az Istennek kelletet volna adni. Ez igy levén. semi öket az érdembe fellyeb nem tészi a pogányoknál., egyik a másikánál jobban meg nem érdemlette az Évangyéliumnak kegyelmét. mindnyájan. egyenlö vétkesek valának. az Isten hatalmára egyaránsu szükségek vala. hogy meg ígazitassanak akegyelem által, a kristus Jésusban valo hitekért.. meg mutattya azután. hogy a sidoknak nem kel meg vetni apogányokot, se a pogányoknak a sidokot, A pogányok a kik követöi az Ábrahám. hitének. és engedelmeségének. azok az igaz fiai Ábrahámnak. és [492] valoságos örökösi. a pátriárkáknak tett igéreteknek, A test szerént valo sidok. a kik nem lélek szerént valo fiai Ábrahámnak, nintsen apogányoknál több érdemek, Ámbár közönségesen a sidó nemzet meg vettetve légyen is, mind azon által ez a nemzet gyükere [493] annak a fának amelyben óltattak ameg tért pogányok. A gyükérnek nem kel meg vetni az ágakat, se az ágaknak a gyükeret

[494] A Romaiaknak hasonlo rendet szab. mint a melyet szabot volt. a korintusbélieknek a bálványoknak ajánlot hus iránt, azt akarja hogy abban okoságal járjanak, hogy meg ne [495] botránkoztasák a gyengéket. és a tudatlanokot, Azt hagya nékik. hogy engedelmeskedgyenek avilági hatalmasoknak., hogy jora fordittsák a profétiát, és a lelki ajándékokot, azt mondgya nékik hogy az Évangyéliumot prédikalotta. a tenger szélyin lévö helyeken. Jerusalemtöl fogvást Illiriáig, nem is épitet a más fundámentumára, hanem fö képen azoknak prédikálot, akik még nem hallottak volt beszélleni a kristus felöl, Tudtokra adgya. hogy kevés idö alat, jérusálembe mégyen. hogy a szenteknek vigye. a segittséget., melyet a Macedoniai, és az Ákájai hivek küldenek nékik.: Reménli hogy ezen uttya után. véghez viheti a régen fel tett szándékját, hogy Romába mennyen. és spanyol országban is. kéri segittségit a Romaiak könyörgésinek, hogy az Isten menttse meg ötet a sidok töretöl. a melytöl tart. és hogy azö szolgálattya, vagy az alamisna melyet fog vinni. kedves ajándék lehesen a Jérusalemi szentek elött.

szent pál el végezvén alevelét. Romában lévö sok személyeket köszönt. a kiket. görög [496] országba. vagy Ásiába üsmérte volt. Ajánlya nékik fébét. a Diakonissát. ki tzenkrisbe vagyon korintushoz közel, köszönti Priskát. és Aquilát, a kik viszá tértek vala Romába, köszönti azö házok béli gyülekezetet is, köszönti Epenétust, elsö sengéjét Asiának a kristusban. Máriát. aki sokat munkálodot Romába, Andronikust, és Juniát, a rokonit. a kik régieb keresztyének nálánál. és a kik fogságba voltanak véle együt, köszönti az Aristobolus házábol valokot, ugy a Narcissus házábol valokot is. talám azt a hires Narcissust a Claudius szabadosát. a kit Agripina meg öleté, végtire köszönti Hermest. ezeken kivül még sokakot köszöntet, a kik hihetö hogy leg fövebbek. és leg szentebbek valának a Romai Anya szent egy házban

köszönti azután öket Timothéusnak. segitöjinek nevében, lutziusnak, jasonak, és sosipaternek. a maga rokonának nevekbe, Tertius. a ki irodeákja volt szent pálnak. végtire köszönti öket a gazdája. kájus nevével. Erástus, a korintusi kints tartonak. és a Quartus nevekel., Azt tarttyák hogy a Romaiaknak irot levelet fébé vitte volna el, a kit ajánlya a Romaiaknak. hogy ugy fogadgyák. a mint illik fogadni a szenteket., és legyenek hozája mindenbe segittségel. valamint hogy öis sokakot meg segitet. és még magát az Apostolt is.

[497] szent pál minek utánna három holnapot mulatot volna. görög országba. és macédoniába fel tevé magában hogy pálestinában menne. oda vinni az alamisnát., az elsö szándekja avolt hogy oda tengeren menyen. de meg tudván hogy a sidok el álottak volna az uttyát. azért jobban szereté Macedonia felé veni utyát. és onnét által menni Ásiába, ót hajora üllyön. és pálestinában menyen, eszerént is tselekedék sosipater, Aristarkus. Secundus, Gajus. Timoteus, Tysikus, és Trofimus. filippiig kísérék szent pált. és onnet elöre el küldé öket Troásba, ahol meg várák ötet, szent pál pedig filippibe marada szent lukátsal, és ót tölté akovasztalanok napjait. és a husvét Innepét., a mely a kristus esztendejének ötven nyoltzadikában volt, szombaton huszon ötödik martÿ szent pál hajora ülvén öt nap mulva Troásba érkezék atöbihez. és nyolcz napig ót marada,

[498] Vasárnap a Troásba lévö hivek. esze gyülekezének. a kenyér szegésre. ugy mint az ur vatsorájára., a gyülekezet pedig a harmadik felsö rend házba volt, a hol szent pál éféliig tanita, mert más nap meg akara indulni és mint hogy a szent pál tanitása sokáig tarta. egy Eutikus nevü iffiu az ablakba ülvén. el aluvék. és a harmadik rend hazbol. le esék. és holtan marada, szent pál nagy siettségel. le szalada és a holtra borulván meg ölelé, és mondá azoknak kik ót valának. meg ne háborodgyatok. mert éll. azután fel menvén. az iffiat ís fel vivék. és mindenek meg vigasztalodának, szent pál a kenyeret meg szegvén. és évén az atyafiakkal, ísmét vírattig beszélle nékik.

szent pál Troasbol. Assonba mene földön, a több társait pedig a tengeren küldé oda, Assonba szent pál hajora üle a többivel. és mitelenbe érkezének. más nap Xio mellet menének el. más [499] nap Sámosba érkezének. azután valo nap Milétumba. Miletumba lévén, szent pálnak nem vala kedve Éfésusba menni. a mely város tizen két. vagy tizen öt mély földnire vagyon Miletumhoz, még izené az Éfésumi papoknak és püspököknek. hogy jönének Miletumba., szent Timoteus a koron szent pál mellet volt. hihetö hogy valamely más püspök volt a koron helyében Éfésusba

A midön oda érkezének mondá nékik. Tudgyátok mint viseltem magamot. mind azon idö alat. amég veletek voltam, Az elsö naptol fogvást melyben Ásiában jöttem, Én az urat nagy alázatoságal, és köny hullatásal szolgaltam. a kisértetek közöt a melyekbe voltam. a sidok leselkedések miat. semit néktek el nem titkoltam., amihasznotokra lehetet, és semi meg nem tartoztatot, hogy titeket ne oktasalak mind nyilván. mind különösön. prédikalván a sidoknak. valamint apogányoknak. az Istenhez valo penitentziát, és a kristus Jésusba valo hitet. Mostanában meg kötöztetvén a szent Lélek által. Jérusálembe mégyek, nem tudván hogy ót mi fog történni rajtam, hanem hogy, valahol el mégyek, a szent Lélek tsak a lánttzokot. és keserüségeket adgya tudtomra hogy következnek reám., De ezektöl én nem tartok, És kész [500] vagyok a veszedelemre tenni életemet, tsak el végezhesem futásomot. és bé tölthesem szolgálatomot, a melyet a mi urunk Jésustol vettem, a mely a, hogy prédikályam az Isten kegyelmének Évangyéliumát., Azt tudom hogy az én szinemet többé meg nem láttyátok, ti mindnyájan. kik közöt által mentem. prédikálván az Isten országát,. tudtotokra adom tehát a mái napon hogy ártatlan vagyok ati véretekért, mert az Istennek semi akarattyát tölletek el nem titkoltam vigyázatok tehat magatokra, és anyájra, a melyre az szent Lélek titeket püspökökké tett, hogy igazgassátok az Isten Anya szent egy házát, a melyet amaga vérivel nyerte meg, mert tudom, hogy az én távul valo létemkor, közitekben ragadozo farkasok jönek, kik anyájat nem fogják kimélleni, Es hogy ti közülletek ollyanok fognak támadni, kik meg romlot tudományokot fognak hirdetni. hogy tanitványokot tsalhasanak magok mellé., az okáért szüntelen vigyázatok, és azt tudgyátok hogy három esztendö alat, meg nem szüntem, se napal, se éttzaka, könyves szemel inteni mindenikét közülletek. Mostanában az Istennek ajánlak titeket, és az ö malaszttya Igéjének, hogy végeze el az Epületet. amelyet el kezdette, és hogy minden szentekel. részesittsen titeket amaga örökségiben. senkitöl nem vettem se aranyat. se ezüstöt. se ruházatot, és azt tudgyátok. hogy ezek akezek akiket láttok. szerzették meg nékem a szükségre valokot. és azoknak a kik velem voltanak, mindenekben példát mutattam néktek, és meg mutattam néktek, hogy segiteni kel a gyengéket a munkával, és meg kel emlékezni az urnak ezen szavairol. hogy nagyob boldogság adni, mint venni.

Ezeket el végezvén. térdre esék. és imádkozék atöbivel, akik azonal nagy zokogásal kezdének sirni, és a pál nyakára borulván, tsokollyák vala ötet. az ö leg nagyob keserüségek avolt. mert azt mondotta vala nékik hogy többé ötet meg nem láttyák. az után a hajójíg kisérék ötet, és [501] nehezen válának meg tölle. pál hajora ülvén atársaival együt. egyenesen a kos szigetében menének, más nap Rodusba, és onnét patarában., ót olyan hajora üle, a melynek Tyrusba kelletek ki rakodni. Cyprus mellet el menvén. Tyrusba érkezék, ót tanitványokot talalván, hét nap marada vélek. a szent Lélek mindenüt azt adatta tudtára pálnak, hogy Jérusalembe. fogságban esik, ahivek is hozája valo szeretetekböl, azt jovallyák vala néki hogy oda ne menyen. de semmi meg nem tartoztathatá ötet.

Minek utánna hét napot töltöt volna Tyrusba. a hivek., feleségekel. és gyermekekel. ki kísérék ötet avaroson kivül. ót atenger parton, mindnyájan térdre esvén. imádkozának. és meg ölelvén egy mást. el butsuzának, szent pál atársaival hajora üle. ahivek pedig viszá térének házokhoz. pál ptomaisba érkezvén ót marada egy nap atanitványokal., onnét földön meg indulván. Czezáréaban érkezék. és az Évangyelista filephez szálla ez egyik volt. ahét diákonusok közül., ennek négy szüz leánya lévén. mindenik jövendölö volt a három. vagy négy napok alat. a melyeket Czézáréában tölté szent pál, érkezék Jérusalemböl egy Agabus nevü keresztyén proféta. a ki szent pálhoz mene. el vévén az övit tölle. a maga lábait, és kezeit azal meg kötözé. és mondá imé mit mond. a szent Lélek. Az ember, akié ez az öv. e szerént kötöztetik meg, a Jérusálemi sidoktol., és a pogányok keziben adgyák ötet.

[502] Mindnyájan ajelen lévö hivek. kik hallák ezeket a beszédeket, kénszeriteni kezdék szent [503] pált hogy veszedelemre ne tenné magát. és ne menne Jérusalembe, De pál felelé nekik, Mit sirtok, és miért sanyargattyátok szivemet. tudgyátok meg, hogy kész vagyok Jérusálembe. nem tsak fogságot szenvedni hanem még halált is az ur Jésus neviért, atanitványok látván szándekját. nem kénszeritték többet. hanem mondák, legyen meg az Isten akarattya, egy nehány napok mulva meg indulának. és pünkösdre Jérusálembe érének. a mely abban az esztendöben. vasárnap volt. 14 maji. Az Atyafiak. nagy örömel fogadák öket. és más nap. szent Jakabhoz. a Jérusálemi püspökhöz menének. hihetö hogy abban avárosban. tsak egyedül ö volt jelen az Apostolok közül. A jérusalemi öregek, és keresztyén papok. minyájan oda gyülekezének. és szent pál kezekbe adá az alamisnákot. melyeket gyüjtöt vala. és tudtokra adá mind azt [mind-azt], valamit az Isten tselekedet az ö szolgálattya által. a pogányok közöt.

Meg halván mind ezeket. minnyájan ditsöitték az Istent. és mondák nékí, látod atyám fia. menyi sok ezer sidok állottak ahitre, mind azon által. mindnyájan buzgoságal tarttyák meg. atörvénynek Céremoniáit. azt mondották pedig nékik hogy atartományokban lévö sidoknak azt prédikálottad., hogy hagynák el. a Mojses törvényit, a gyermekeket környül ne metéllyék. és ne élyenek a sidok szokása szerént hanem tselekedgyed azt a mit jovallunk néked, végy négy férfiakot magad mellé. szenteld meg magadot vélek együt, és fizes érettek, mutasd meg ez által. hogy a törvény szerént jársz. A meg szentelés, amelyet it szent páltol kivánnak. nem az. hogy a haját el nyirese. sem hogy olyan fogadást tegyen vala mint Názáréusok. hanem hogy meg tisztullyon és abban az állapotban lehesen hogy ajánlhassa az áldozatokot, amelyekhez nagy tisztaság kivántatot.

A Jérusálemi Anyaszent egy háznak vénei mondák, A mi ameg tért pogányokot illeti, mi azt nem kiványuk hogy a törvénynek Ceremoniái alá vettessenek, mi tsak azt parantsoltuk nékik hogy tartoztassák meg magokot a bálványoknak áldozot hustol. avértöl. a fojtot hustol. és a paráznaságtol. szent pál könnyen meg fogadván amit kivánának tölle, maga mellé vévé a négy férfiakot, meg tisztula vélek. és más nap a templomba mene, tudtára adá a papoknak. mitsoda napon végezödnék el fogadása. és hogy mitsoda napon kelletnék ajánlani érettek az [504] ajándékokot, és az áldozatokot. Azok az ajándékok ezek valának, egy kosár kovásztalan kenyér. olajal meg kenve, pogátsák, és bór az öntözésre. Az áldozat ebböl állot. egy bárányt áldoztanak, egy juhot. a vétekért, és egy kost. háláadásul.

[505] De el érkezésinek a hetedik napján, némely Asiai sidok, meg látván ötet atemplomba. fel lázaszták az egész népet, meg fogák. kiáltván. segittségre Izraéliták, Imé ez, a ki mindenüt a törvény, és a szent hely ellen tanit, és aki magával pogányokot vit bé atemplomba. és meg ferteztette azt a szent helyt, Ezeket azért mondák, mert szent palt a városon együt látták Trofimusal. a ki meg tért pogány vala, azt gondolák hogy ezt szent pál atemplomba vitte volna. azonal az egész város fel zudula és nagy todulás lön a nép közöt. szent pált meg fogák a templombol ki vivék. és a kapukot bé zárák.

A tisztarto Lysias, a ki a város örzésire rendeltetet Romai seregnek parantsolt, és akinek mindenkor készen valának vitézi fegyverben atemplom körül. fö képen a nagy Innepekbe. hogy meg ne engedgyék azenebonát, meg halván a kiátásokot. nagy siettségel oda mene avitézivel, hogy meg láták, meg tsendesedének azok a kik szent pált verék. és meg akarák ölni. Lysias ki ragadá kezekböl. és lántzra téteté. Azután látván hogy minden tsak azt kiáltaná hogy meg kellene ötet ölni, és semmi bizonyost ki nem tanulhatván felöle, se az okát annak azenebonának., parantsolá hogy vinnék ötet. az Antonia eröségibe. a midön pedig szent pál a gráditsokon volt, a vitézeknek kelleték ötet vinni. a népnek eröszak tételiért, mivel nagy sokaság kisérí vala ötet. kiáltván, öld meg ötet, pál az eröség elöt lévén. mondá Lysiásnak. leheté az a szabadságom hogy valamit mondgyak néked Lysiás felelé, tudtzé görögül, nem te vagyé az az Egyiptiai. aki anapokban négy ezer gyilkosokot vit magával a pusztában. pál felelé néki, abban bizonyos légy, hogy én sido vagyok. Ciliciába. Társisba születtem. oda valo is vagyok, kérlek engedmeg, had szollyak a népnek, Lysiás azt meg engedé, pál a graditsokon lévén. inte kezével a népnek, és nagy tsendeség lön, és illyen formába beszélle nékik sidoul, Atyám fiai. kérlek hogy halgasátok meg. a mit magam menttségire mondok néktek

A midön sidoul hallák beszélleni. még annal jobban kezdék halgatni., mondá tehát nékik, hogy Ciliciában. Tarsiai volna, Jérusalembe. a Gamaliel lábainál neveltetet, az atyai törvenynek igasságára oktattatot, buzgo volt a Ceremoniák meg tartásiban. üldözteis azokot akik akeresztyéni vallást tartották. az után elö beszéllé nékik. mi formaban volt meg térése mikor Damaskusban menne, azt is mondá nékik hogy jérusálemben menvén. egy nehány esztendök mulva, és imádkozván atemplomba, az elméjiben el ragadtaték, és akristust látván. aki mondá neki, meny ki szaporán Jérusálemböl. mert bé nem veszik a bizonyságot melyet tész felölem nékik., de el küldelek mesze., hogy predikály a pogányoknak, a sidok mind eddig tsendesen halgatván ötet, fel zudulának. kialtván. vedd ki evilágbol ezt ahamisat, és azonal. el kezdék hánni köntösöket., és a port az ég felé vetni,

A tisztarto látván hogy a nép oly igen volna szent pál ellen, és nem tudhatván az okát. az eröségbe vivé, és le fekteté a földre., hogy mind addig verese. a még vallani fog.magára. de a lántzal együt. hogy le fektették volna ötet. monda egy századosnak, szabadé néked meg ostorozni egy Romai polgárt, a kit meg nem itéltek. a százados ezt tudtára adá atisztartonak, a ki mindgyárást pálhoz mene. és kérdé tölle. Romai polgár vagyé tehát? aki felelé a vagyok, A tisztarto mondá néki, énnekem a sokba tölt hogy azá lehettem,. Én pedig abban születtem felelé szent pál. akik kinozni akarák ötet. azonnal el hagyák. és lysias fel oldatá. ötet., de a nem látzik hogy a lántzot le vétette volna rola, amint kelletet volna a Romai törvény szerént, a mely tilttya. hogy egy Romai polgárt lántzra tegyék Más nap meg akarván tudni valoságal hogy a sidok mivel vádolnák, esze gyüjteté apapokot. és az egész tanátsot, és levétetvén alántzot szent pálrol elejekbe vivé.

[506] Szent pál eszerént kezdé beszédit, Atyám fiai. mind eddig az oráig a magam lelke üsmérete szerént viseltem magamot az Isten elöt, Erre a szora a fö pap Ananias parantsolá hogy tsapnak artzul, A koron szent pál mondá néki. Az Isten tégedet is meg ver, fejéritet fal, azért ülsz it. hogy a törvény szerént itély. mind azon által. atörvény ellen azt parantsolod hogy engem meg tsapjanak, a fejéritet falon. szent pál érté, a föpap két szinüségit. és a fenyegetés a melyet tett [507] néki. hogy az Isten ötet is meg veri, ez ollyan jövendölés volt, a mely bé tellyesedék ezen dolog után nyoltz esztendövel. mivel a sidok magok ölék meg, a maga fia volt elöl járojok.

Azok pedig a kik jelen valának mondák pálnak, hogy mered átkozni a fö papot. pál felelé nékik, nem tudtam atyám fiai. hogy ö legyen a fö pap. mivel a meg vagyon irva., hogy ne gyalázad szoval. a népednek fejdelmét. Az igen lehetö dolog volt. hogy szent pál nem tudhatá ki volt akoron. a fö pap. mind azért, mert akoron a fö papok nem voltanak örökösök. se rendel egy más után nem következtenek mint annak elötte. gyakran változtatták. és le tették öket. mind pedig azért is hogy huszon öt esztendötöl fogvást szent pál Jérusálemben nem lakot. és hogy négy esztendötöl fogvást tellyeségel ót nem volt. és ha tudta volnais hogy Ananiás a fö pap. személyiben nem üsmérhette.

szent pál pedig tudván hogy egy része azoknak a kik jelen voltanak, Saducéusok valának. a más része pedig farisaeusok, nagy szoval mondá a gyülésbe. atyám fiai. én farisaeus vagyok, és farisaéusnak fia. és a más életnek reménségiért. és a holtak fel támadásáért kárhoztatnak engem amái napon, A bizonyos, hogy a sidoknak leg föveb ellene valo gyülölségeknek. oka azért. volt. hogy a kristusnak halotaibol valo fel támadását hirdette. hogy néki a templomba meg jelent. és hogy apogányok közi küldötte predikállani. A Saducéusok akik nagy tekéntetbe valának a gyülésbe, tellyeségel tagadák aholtak fel támadását. A fariseusok pedig azt tartották, de tagadták a kristus fel támadását, szent pál nem tartozék ki mondani a sidoknak mind azt amít gondola, és lehete néki olyan mesterségel élni, hogy a biráit egy más ellen támasza, és hasonlást okozon. amint is hogy, mihent eszerént kezde beszélleni, a farisaeusok, és a Saducéusok közöt nagy vetekedés támada, és a gyülés meg oszlék. Némely farisaeusok mondák, mí semi roszat nem látunk ebben az emberben. mit tudunk mi abban. ha egy lélek. vagy egy Angyal nem beszéletté néki, azonba pedig azenebona nagyobodván, a tisztarto tarta attol. hogy pált esze ne szaggatnák. azért parantsolá avitézeknek. hogy vinnék ki a gyülésböl és vinnék viszá az eröségbe.

[508] A következendö étzakán az ur meg jelenék szent pálnak. és mondá. légy bátor, mert valamint bizonyságot tettél rollam Jérusálemben. ugy Romában bízonyságot kel tenned én rolam. Más nap némely sidok esze beszéllének hogy pált meg ölyék, ezek töben valának negyvenél, meg is esküttek volt. hogy addig se nem esznek, se nem isznak. valamég meg nem ölik ezek pedig tudtára adák a papok fejdelminek, és a tanáts uraknak szándékjokot. és mondák nékik, tselekedgyétek azt, hogy a tanáts nevével kérjétek arra a tisztartot. hogy holnap küldgye elötökbe pált. mint ha még az ö dolgát jobban meg akarnátok tudni, és mi meg ölyük. minek elötte hozátok érkezék. De a szent pál hugának a fia meg tudván a sidok szándékjokot, szent pálnak meg jelenté, pál pedig a tisztartohoz küldé ezt az ifiat. akinek titkon. mindeneket meg monda. a tisztarto. pedig, meg hagyá az ifiunak., hogy senkinek ne mondaná hogy ö néki tudtára adta volna adolgot. azonba pedig magához két századost hivata., és mondá nékik. az éttzakának harmadik oráján. (. ugy mint kilentz ora felé estve.:) tartsatok készen száz gyalogot., hetven lovást. és két száz nyilast, hogy Czéráreában vigyék azt az embert. azt is meg parantsolá hogy tarttsanak készen egy lovat pál alá. és vinék vigyázásal. Claudius felix gubernátorhoz, a ki rend szerént Czézáreába lakot. Lysiás tarta attol. hogy asidok az uton el ne [509] ragadnák. és meg ne ölnék és azután azal vádolnák. hogy a sidoknak pénzért adta volna kezekbe.

Lysiás meg irá felixnek, hogy az embert a sidok kezekböl ki vévén., a Romai polgár volna, azt [510] meg nem tudhatta hogy miröl vádolnák. hanem tsak azt mondgyák felöle., hogy valamit [511] tselekedet volna a sidok törvénye ellen, meg tudván hogy halálára igyekeznének. azért helyesnek itéltem hogy hozád küldgyem. avádloknak is tudtokra adtam. hogy hozád menyenek. A vitézek el indulván tehát étzaka szent pálal., más nap regel Antipatrisba érkezének, a honét a gyalogok viszá térének Jérusálembe. a lovasok pedig követék uttyokot. és azon a napon Czezáréába erkezének., félix kérdezkedvén szent páltol., mondá. néki, hogy meg fogja visgálni a dolgát, mihent avádloi el érkeznek. és parantsolá. hogy vinnék szent pált fogságba. azudvar házba. melyet Hérodes épitetet vala Czézáréában

[512] öt nap mulva érkezék oda a fö pap Ananias egy nehány tanáts urakal. és egy Tertullus nevü prokátoral, a kinek pál ellen kelleték perlekedni, Tertullus el kezdvén beszédit félixhez valo hizelkedö ditséretekel, szent pál is félix elöt lévén. Tertullus mondá, hogy pált. azt a veszedelmes embert, ugy találták. hogy mindenüt nagy támadásokot tet a sidok ellen. feje volna a Názárénusok szakadásának, de söt még meg akarta ferteztetni a templomot. a sidok pedig meg fogván ötet. és a Mojses törvénye szerént akarván ötet meg itélni, Lysiás oda érkezvén. eröszakoson vette ki kezekböl,. a Jelen lévö sidok. erösitték a Tertullus vádolásit.

A koron a Gubernátor inté szent pálnak. hogy menttse magát, pál mondá. jó szivel mentem magamat, tudván azt. hogy már egy nehány esztendöktöl fogvást. vagy birája ennek a nemzetnek. mivel azt meg tudhatod., hogy nintsen több tizen két napjánál hogy Jérusálembe érkeztem. azért hogy eleget tegyek amagam áitatoságanak. azt néked meg vallom. hogy az Istent a vallás szerént szolgálom, a mellyet a Názárénusok eretnekséginek tarttyák. lenni. Hiszem a törvényt, és a profétákot., És reménlem. a holtak fel támadását. sok esztendök mulva mentem Jérusálemben, és a nemzetemnek alamisnákot vittem. Engemet tisztulva találtanak atemplomba. senkivel nem vetekedtem. se a népet esze nem gyüjtöttem. se semi zenebonát nem okoztam. Imé ebböl ál adolog, és többet nem bizonyithatnak ellenem. A zenebonának kezdöi és a kikröl panaszolkodhatnám. azok némely Asiai sidok., a kik engem azal vádolának hogy pogányokot vittem volna bé atemplomba, azokot kelletet volna tehát elödbe hozni,, ha let volna valamit mondaniok ellenem.

felix meg halgatván mind ezeket.abeszédeket, a pál vádoloit viszá küldé. mondván. hogy akor fog itéletet tenni, a midön ki tanulhattya jobban a dolgot. és a midön maga lysiás meg fogja néki mondani. a mikor Czézáréába fog jöni. szent pált pedig egy századosnak az örzése alá adá, meg hagyván mind azon által néki. hogy elegendö szabadságot adgyon néki, és az övéit ne tiltsa el tölle. felix egy nehány nap mulva. egy kevés fordulást tévén. viszá tére Czézáreába a feleségivel Drusillával, az ifiu Agrippának hugával. a ki a mint már meg mondok. el vált vala az Aziz királytol. és félixhez ment vala, Ez az Aszony sidoné lévén, látni akará szent pált, felix az felesége eleibe hivatá ötet, szent pál. szokása szerént valo kemény, és buzgo beszédekel szolván. a kristusban valo hitröl, az igazságrol., atisztaságrol. és az utolso itéletröl. felix azon meg rémülvén. mondá néki, már mostanában elég., tsak menyel. amidön idöm lészen meg halgatlak. és mint hogy azt várta hogy szent pál pénzt adgyon néki, azért sok izbe hivatta magához. és beszélgetet véle. Es noha látta artatlanságát., de el nem botsátá ötet. hanem két esztendeig tartá fogságba Czézáréában.

[513] Ebben az esztendöbe az ifiu Agrippa ki tévé afö papságbol. Ananiást, és Ismaelt tevé [514] helyében, abban az idöben a letet fö papok, meg tarttyák vala mind a nevet. mind a fö papsághoz tartozando hatalmat, a közönséges papokal., és a Jérusálemben lévö fö rendekel. esze veszének. ezek a fö papok fegyveres emberekel kisértetik vala magokot akiket anép közül választtyák vala. és akik leg hamisabbak. leg veszekedöbbek valának. ezek a veszekedést az egy más ellen valo szitkon kezdik vala el. és akö hajigáláson végezék., és senki nem áll vala ellene ennek arendeletlenségnek, mint ha Jérusálem, rend nélkül. és magistratus nélkül valo város let volna, ahol mindent szabadoson tselekedhettek, Azt könyen el lehet [515] hinni. hogy ezeket a veszekedéseket, a tizednek ki osztogatása okozá. A rend szerént valo szokás a volt. hogy a léviták. fel szedték mind atizedet, azután a papoknak abbol ki adták atizedet, olyan formában. hogy a fö papnak, abbol., az ö méltoságához illendö resze volt. A fö papok a kik abban ahivatalban valának, azt kivánták. hogy a letételek után is anyi részt vegyenek atizedböl valamint annak, elötte, de látván hogy nem követnék kivánságokot, az embereket, a közönséges papoknak tsürjökbe küldék, és el viteték a dézmát. a mely ezeké volt. ugy anyira, hogy azok a kik nem valának. gazdagok éhel meg halának azoknak a fö papoknak kegyetlenségekért.

[516] Hihetö hogy ezen veszekedéseknek alkalmatoságával tétete lántzra felix egy nehány papokot tsak kévés dologért, és Romába küldé öket, hogy számot adgyanak tselekedetekröl. a Császárnak, akik ót maradának fogságban mind addig valamég. josef a historikus. Romában nem mene hogy meg szabadittsa öket 62. vagy 63 dikban. amint hogy azt véghez is vivé Poppéa segittségivel., ez a Néro császár felesége vala. és a sidokhoz sok jó akaratal volt., Ez a historikus, ditséri ezeknek apapoknak áitatoságokot, a kik hogy a pogányok ételekböl ne egyenek, tsak dioval. és figével táplályák vala magokot.

[517] Mint hogy Josefröl kezdettünk beszélleni. a ki is ebben a historiában mind végig. nagy nevezetben lészen,, és a kinek sokal tartozunk., mind azért valamit tudunk a Makabéusoktol fogvast a sidokrol, az igazságos dolog. hogy meg üsmértesük ötet, és le irjuk rövideden az életét, ö Jérusálemi fi volt. papi familiábol, Matthatiásnak fia, A szüle Attya, az Asmoneusok familiájokbol valo fö papnak Jonathásnak. vette volt el aleányát. az Anya, ugyan azon familiabol valo volt, ö a kájus uralkodásának elsö esztendöjében születék. tizen négy esztendös korában már olyan tudos volt., hogy a fö papok tudakozottak tölle a törvény dolgárol, tizen hat esztendös korában. egy Banus nevü remetének, akeze alá adá magát. és apusztában marada véle. tizen kilentz esztendös koráig. ót valajában igyekezvén meg üsmerni a három féle szakadást mely akoron a sidok közöt vala, a fariseusokét választá magának, tizen kilentz esztendös korában. Jérusálembe viszá tére, és a közönséges dolgokban kezdé magát foglalni, tizen három esztendö mulva. Romába mene, hogy meg segithesse némely papokot jó akaroit,. akiket felix küldötte vala oda, a mint már ezt meg mondottuk, ót ís marada mint egy három esztendeig. a sidok közöt valo támadás. már el kezdödöt volt. meg fogjuk látni ezután. hogy mitsoda része volt az akori idöben valo dolgokban

Josef nekünk négy nevezetes munkát hagyot A sidoknak, a Romaiak ellen valo hadakozásoknak historiáját. A sidoságnak régiségit. A maga életet, és Appionus ellen két könyvet. A hadakozásrol valo historíáját Romában irá. vespasiánus Császár alat irá. eleinte mindgyárt sidó nyelven irá. és az elterjede mindenüvé valahol sidok valának, Azután azt tevé fel magában hogy görög nyelven is le irja ugyan azon historiát. azt véghez is vivé, fel menvén agörög királyokig. és a Makabeusokig, Azután ahistoriáját. Vespasianusnak, Titusnak, és Agrippának bé mutatá. akik nagy ditséretet adának néki, Titus meg nem elégedék azal. hogy mindenek eleiben ki botsásák, hanem még azt akará, hogy olyan bibliotékában tegyék., ahol mindenek olvashasák, és a maga keze irásával meg petsételé. hogy meg bizonyittsa annak igaz voltát, ahasznára volt ami vallásunknak., hogy azt a hadakozást, amelyet meg jövendölte volt az üdvezitö, és amely irtoztato boszu állása volt az Istennek, egy olyan nemzeten, a ki gyilkosa volt Fiának, egy olyan bizonyság irja le. akiben nem kételkedhetni. és amelyet igaznak találták, mind a sidok, mind apogányok

Az után a maga nemzetének. közönséges historiájához foga. avilág kezdetitöl fogvást a Néro uralkodásának tizen kett esztendejéig. a melyben kezdödék a sidok fel támadások. azt tarttya hogy ebben a historiában. se semit nem tett, se elnem vett, azokbol. amik meg vannak az ó testamentum béli szent könyvekben, de még is találnak abban valamely hüségtelenséget, és el hagyásokot, némely kor. el titkol bizonyos tsudálatos dolgokot, ugyan ebben ahistoriájában tészen fö bizonyságot akristus Jésusnak. szenttséges voltárol. és tsuda tételeiröl. De az Isten [518] nem adta néki azt a kegyelmit, hogy ötet meg üsmérje. és ötet imádgya ugy mint Istent, és ugy mint Messiást

A több munkáihoz akará foglalni. a maga életének historiáját, mivel akoron sokan valának olyanok. akik meg hazutolhatták volna. ha el távozot volna az igazságtol. A Diocletiánus halála elöt kezdé el. le is irja egészen., hogy mit tselekedet Galiléai Gubernátorságában. minek elötte vespasianus hadakozni ment volna abban atartományba

[519] Mint hogy sokan kételkedének a sido nemzetnek régiségiröl.mondván, hogy ha a sidó nemzet olyan régi volna, valamint josef mondgya, tehát az idegen historikusok. arrol irtanak volna. Erre valo nézve josef két könyvet ira Appionus ellen a ki leg nagyob ellensége vala a sidoknak. amelyekben [amelyek ben] meg mutattya apogány auctorokbol is. nemzetének [520] régiségit. és a melyekben lehet tsudálni az ö mély tudományát. Illyen vala tehát Josef, és illyenek valának az ö irási, hihetö, hogy a Domitiánus uralkodásának, avége felé hala meg.

[521] Térjünk viszá a historiankra. amelyet félbe szakasztottuk vala. Az alat amég szent pál [522] fogságban vala Czézáréába. ebben avárosba nagy oszlás történek a sidok, és a pogány lakosok közöt. mivel Hérodes a midön épitté, templomokot is epitte. és bálvány képeket álitta [523] fel. valamint egy pogány városba, és meg telepitté sidokal, és syriaiakal, Ez a két nép mindenkor ellene volt egy másnak, és szüntelen azon vetekedének. hogy melyike elsöb adolgok igazgatásában. A sidok ót leg erösebbek. és leg gazdagabbak valának, de a Romai [524] presidium. akinek ót volt maradása, többire syriai. és samaritanus vitézekböl állot. és kedvezet a syriaiaknak. sok szor avetekedéseket. veszekedések. és verekedések követték. ugy anyira. hogy az ót lako Gubernátornak. leg nagyob gondgya vala az, hogy meg zaboláza mind hatalmával. mind büntetésekel. azokot kik fegyvert akarnának fogni. és aközönséges tsendeséget fel haboritani.

Ugy történék egy szer, hogy a sidok fegyvere kezdék hini a syriaiakot. és egy kis hartz lön közöttök. a melyen sokan sebbe esének. és mások meg öletének, a gyözedelem pedig a sidok részin tettzék lenni. a midön felix közikbe mene. és parantsolá nékik hogy házokhoz mennének, de ök meg neveték. mind parantsolattyát, mind fenyegetesit. ugy anyira hogy kénszeriteték. oda hivatni egy nehány sereg vitézeket. a kik sok sidokot meg ölenek, és prédálni kezdék aházakot, és még roszabat is tselekedtenek volna, hogy ha az okosabbak, és a leg fövebbek a sidok küzül,. nem mentenek volna kérni a felix kegyelmit. és azt. hogy küldgye viszá a seregeket.

Mint hogy az egyenetlenség mindenkor tsak tarta a sidok, és a syriaiak közöt, félix Romában küldé akét részen valo fellyeb valokot. hogy kérjenek acsászártol olyan parantsolatot a mely, el rendellye közöttök kivánságokot. és bizonyosá tegye. hogy mi formában kellessék folytatni a város dolgait. De a sidok nem nyerék azt meg a mit kivánának, Beryllus, a Nero császár iro [525] Deákja. és preceptora, akit meg nyerték volt a syriaiak. olyan rendelést adata ki acsászáral., amely meg fosztá a sidokot. a Czezaréai polgarságtol, és a syriaiaknak itélé aváros ígazgatásának. minden tiszteletét.


[526] Harmadik könyv

[527] Két esztendövel azután hogy pált meg fogák Jérusálembe. Nero Császár. Porcius festust pálestinába küldé. hogy Gubernátor lenne. félix helyébe. aki Gubernátorságának avége felé. [528] azon igyekezék hogy kedvit nyerhese a sidoknak, ugyan ezen okbol is tartá fogságba olyan [529] sokáig szent pált Czézáréában, De a sidok azt nem tekintvén, az eleje közüllök, panaszra menének ellene a császárhoz, az igasságtalanságokért. amelyeket tselekedet anemzetekel. el sem kerülte volna. az eröszaktételeiért valo büntetést, abáttya. pallás nélkül. akinek nagy [530] hitele volt a császárnál, és aki nagy kérelem után nyere kegyelmet félixnek,

[531] Harmad nap mulva hogy festus Czézáréába érkezék. Jérusalemben mene, a hol a fö pap. a förenden lévök. és anép. nagy kiáltásal kérék ötet, hogy itélné meg pált, akinek vérit, és halálát kivának, De festus azt felelé nékik hogy a Romaiak szokása a volna hogy minek elötte meg itéllyenek valakit. meg halgattyák, a bizonyságok, és avádlok elöt, az után arra kérék. hogy leg aláb hozasa Jérusálemben. az itéletre. mert az ö szándékjok avala hogy meg öllyék az uton., festus pedig vagy azért hogy által látá szándékjokot, vagy igaságbol. meg nem halgatá kéréseket. hanem azt felelé nékik. hogy Czezáréába menne, ahol pál is ot volna, és akik vádolni akarják. oda el mehetnek, és ót meg halgattya öket. festus nyolcz vagy tiz napot mulatván Jerusalembe onnét meg indula. és a sidok véle együt érkezének Czézaréába, más nap Cérémoniával szembe let vélek., pált is oda hozatá, a sidok sok vétkekröl kezdék vádolni., de egyet sem bizonyithatának meg, szent pál pedig magát menti vala, mondván. Én semit nem tselekedtem. se a sidok törvények ellen, se a templom ellen. se a Császár ellen

festus kedvezni akarván a sidoknak, mondá pálnak. akarszé Jérusálembe jöni, hogy ót elöttem meg itéllyenek. mind azokrol amelyekel tégedet vádolnak, pál felelé néki. Én it a Császár itélö [532] szeke elött vagyok, ugyan ót is kel meg itéltetnem. ha ollyan vétket tselekedtem amely halált érdemel, kész vagyok ahalálra. de ha az ellenem valo vádolások nem igazak, senki engem kezekbe nem adhat., Én ít a Császar örzése alat vagyok. A császár eleiben is hivok, A Romai törvények tilták abiráknak, és más tiszteknek meg itélni, meg veretetni. vagy tömlötzbe tenni egy olyan Romai polgárt. a ki a Császár eleiben appellált, A koron festus a tanátsival végezvén. mondá. A császárhoz appellaltál. elis mégy acsaszár eleibe.

Egy nehány napok mulva Agrippa király, és ahuga Berenitza Czezáréába menének, hogy köszönttsék festust., meg mondottuk vala ide fellyeb hogy Berenitza el vált volt polémon királytol. és a báttya Agrippa mellet lakot. Agrippa és Bérénitza sokáig mulatván Czézáréába, festus elö hozá a királynak apál dolgát. mondván néki, it vagyon egy olyan ember. akit felix rabságba hagyot. és a kit a sido papok. és tanáts urak, vádolák elöttem midön Jérusalembe volnék, kérvén arra engemet. hogy halálra itélném. de azt felelém nékik hogy a Romai szokás szerént senkit meg nem itélnek a vádolok szovára, hanem annak is jelen kel lenni akit vádolnak, és szabadságot adnak néki a maga menttségire A vádolok hogy ide jöttek volna, pált elejekbe hozatám. de semiröl olyanrol nem vádolák a melyröl vártam hogy vádollyák, hanem tsak valamely bizonyos vetélkedésért törnek reája. amely az ö babonaságokot illeti, és egy bizonyos Jésusért. aki meg holt, és pal. azt erösitti hogy életbe vagyon., Nem tudván tehát mit végezni ezen dolog iránt, meg kérdettem tölle, hogy ha akaré Jérusálemben menni. hogy ót itéllyék meg adolgot. amelyröl vádollyák., de ö a Császára hiván. és azt akarván hogy az ö dolga a CSászár eleiben menyen., meg parantsoltam hogy addig örizék, amég Romában küldhetem.

Agrippa mondá festusnak, már régen kivánom hogy halhassam beszédit annak az embernek, holnap meg halhatod mondá festus. Más nap tehát Agrippa és Berenitza, nagy pompával. menének festushoz, és bé menvén egy nagy palotában. a hová gyülekezének a Romai fö tisztek, és avárosnak eleji. pált a festus parantsolattyábol a gyülekezetbe vivék, és festus mondá Agrippának. ó Agrippa király, és ti mindnyájan kik jelen vagytok, láttyátok ezt az embert. a ki ellen a sidok nékem nagy panaszt tettenek, mondván, nem méltó hogy továb éllyen, de ötet meg visgalván. és nem találván semit olyat öbenne a miért mélto volna ahalálra. de mint hogy ö maga a Császár eleiben appellál. fel tettem magamba. hogy oda el küldöm. Mind azon által., mint hogy nintsen semmi olyan bizonyos dolog a mit irhasak a Császárnak felölle. azért hozattam. agyülekezet eleiben, és fö képen elödbe ó Agrippa király. hogy minek utánna meg visgaltad volna az ö dolgát., hadd tudhasak mit irni felölle, mert nem lehet egy rabot el küldeni, és azt fel nem tenni, hogy mivel vádollyák

[533] A koron Agrippa mondá palnak. meg engedik hogy szoly a magad menttségire, pál azonál ki terjesztvén kezeit, eszerént kezdé magát menteni, szerentsésnek tartom magamot ó Agrippa király hogy a mái napon magamot menthetem elötted. mind azokrol. amelyekel a sidok engemet vádolnak, mert te egészen tudod a sidoknak minden szokásit, és mind azokot a kérdéseket. melyek közöttök vannak, Azután szent pál. menté a különösön valo maga viselésit, mondván. hogy meg fedhetetlenül élt, a farisaeusok szakadásába, a melyet leg jóbnak tarttyák asido vallásba, atöbbiröl amit ellenem mondanak, abbol áll hogy reménlek az igéretbe a melyet az Isten tett a pátriárkáknak, és a profétáknak, a fel támadás iránt, Azután Agrippához forditván beszédit.: hihetetlen dolognak tettziké anéked. hogy az Isten fel támasza a holtakot, Én azt gondolám mindgyárt eleinte, hogy mindent kellene el követnem a Názárethi Jésus ellen. üldöztem azokot Jérusálembe a kik benne hitenek, azokot a tömlöttzbe tétettem. a papok nékem adot hatalomal, jonak tartottam halálokot. és kinozásokot. fel kerestem öket. még a synagogákban is., arra kénszeritettem öket. a kinokal, hogy káromlást mondottak, anyira vit az ellenek valo döhöségem. hogy még az idegen városokba is el mentem öket üldözni.

Egyszer hogy Damaskusba mentem volna ugyan ezen avégre, a papi fejdelmeknek hatalmával. és szabadságával, a midön utba volnék óh király. délbe. nagy fényeséget láték az égen,. amely fényeseb vala anapnál, a mely engem körül véve. és mind azokot kik engem kisérének. és a földre esvén. egy szozatot hallék. a mely mondá nékem sidoul, saul saul, miért üldösz engemet.? igen nehéz néked. az ösztön ellen rugodoznod. Én mondám ezekre. ki vagy uram. És az ur mondá nékem, Én vagyok a Jesus a kit üldösz., kely fel, és predikállyad. a dolgokot a melyeket láttál. és a melyeket néked meg mutatok., a nemzetekhez foglak küldeni, hogy meg térjenek, és fel nyisák szemeket az igazságnak világoságára. nem állék tehát ellene. a menyei látásnak óh Agrippa király., hanem Damaskusba menék., és ki hirdetém a mit láttam vala, azután Jérusalembe menék. és fel jártam az egész judeát. predikalván a sidoknak. és apogányoknak, hogy penitentzíát tarttsanak, és térjenek az Istenhez, Imé ezen okbol fogának meg engemet a sidok a templomban, és igyekezének azon hogy meg öllyenek, de az Isten segittségivel mind a mái napig életbe maradtam, bizonyságot tévén mindennek., hogy Jésus bé töltötte mind azt. valamit a Messiásrol, mondottak Mojses, és aproféták, aki halált szenvedet, fel támadot, és aki el hozta avilágoságot. a sidoknak, és a nemzeteknek.

A midön pál ezeket mondá, festus fel kiáltá. esztelen vagy pál, és ate nagy tudományod. esztelenné tészen téged, Esztelen nem vagyok. jó festus, felelé pál. mert a miket mondok, az igazságnak. és az okoságnak szavai. tudom hogy akirály aki elött beszéllek. tudgya amit mondok, mivel mind ezek a dolgok. nem titokban mentek végbe, óh Agrippa király hiszé a profétáknak. tudom hogy hisz, A koron Agrippa mondá pálnak. tsak alig hogy el nem hiteted velem hogy keresztyéné legyek, pál felelé adná Isten. hogy leg kiseb akadály se volna. hogy mind magad. mind azok akik engemet halgatnak. olyanok ne lennének mint én vagyok. a köteleken kivül, A király. a Gubernátor. Berenitza, és mindenek fel kelvén helyekböl mondák magok közöt. ez az ember se ahalált. se a rabságot nem érdemli. Agrippa mondá festusnak. el lehetne ötet botsátani. ha a Császára nem apellált volna.

[534] Minek utánna el végezték volna hogy pál Romába küldesék, atöb rabokal együt, Julius nevü százados gondviselése aláadák, aki az Augustus serégéböl valo tiszt volt, szent lukáts, és [535] Aristarkus el kisérék ötet, és meg sem válának tölle. a rabokot Adrumétumi hajora tevék fenicia széllyire tartának. hogy az után az Ásiai partok mellet menyenek el. és onnét olosz országba valamely más hajon., más nap sidonában érkezének, és a hajos kapitány. a ki nagy emberségel vala szent pálhoz, meg engedé néki hogy avárosba mehetne. a jó akarojihoz, és utra valot is vegyen magának. meg indulvan sidonábol, és Cyprus szigetén alol vevék utyokot. mert a szél ellenkezö volt és minek utánna által mentenek volna a Ciliciai. és pámfiliai tengeren. lystrában érkezének, A százados Julius. ót egy hajot találván. a ki olosz országban igyekeznék. a rabokot arra ahajora téteté, sok napi lassu hajokázások után. Gnidus szigete mellé érkezének nagy nehezen., és onnét kréta szigete mellet mentenek el Sálmona felé, és boniportus nevü helyre érkezének Thálássa varosa melle. mint hogy a Mediterráneum tengerén valo hajokázásnak a vége közelgetet, és hogy veszedelmesé kezde lenni ahajokazás., mivel mar a sidok böjtyének is vege volt. a mely Septembernek a vége felé kezdödik, pál ezt a tanátsot adá a hajos kapitánynak.. és a hajosoknak. Barátim. látom hogy a hajokazásunk. igen veszedelmes, nem tsak ahajojért. és a terhiért, hanem még mi magunkért. és ami életünkért, is. de a százados Julius, inkáb hitt a hajos kapitánynak, és a hajosoknak. mint sem apál mondásinak., és mint hogy az a portus nem arra valo volt, hogy ót tölttsék atelet, tsak nem minyájan azt jóvallák, hogy elhagynák, és ha lehetne feniceába menyenek. amely portus. kréta szigetének dél felöl valo részire esik. hogy ót telelnének,

A déli szél fel kelvén, a vas matskát is fel vonák, és apartol el indulván. kréta szigetének a nap keleti részin menének el, de lassanként olyan nagy szélvész támada, a melyel a hajo nem bira. és el kelleték botsátani a hajot a szélnek, a mely kauda szigete mellé vivé, A koron nagy bajal fel vonák a tsonakot ahajoban. és a hajosok meg kötözék ahajot vastag kötelekel, és lántzokal. tartván attol hogy valamely fövenyre ne vesse ahajot., Azután le vevék az árbutz fát. és el hagyák magokot a haboknak, És mint hogy a szélvész tsak tartot. más nap a tengerbe hányák a kereskedésre valo portékákot. három nap mulva. oda hányák ahajohoz valo eszközököt, se anapot, se a tsillagokot nem láthatták egy nehány napokig. és a szélvész olyan nagy volt, hogy már minden reménségek oda volt a meg szabadulásra, De mint hogy jó darab ideje volt hogy senki az ételröl sem gondolkodot, pál fel álla közöttök. és mondá nékik. Minden bizonyal barátim. jobban tselekedtétek volna. szavamnak engedni. és krétábol meg nem indulni; mind azon által arra intelek. hogy legyetek bátrak, mivel senki közüllünk el nem vész. és tsak a hajo fog el veszni, mivel ezen éttzaka az Istennek Angyala, a kié én vagyok. és akit szolgálok nekem meg jelent, és azt mondotta, pál ne fély. mert a Császár eleibe kel mened, és azt tudtodra. adom. hogy az Isten néked ajándékozta mind azokot. a kik veled a hajóba vannak, Erre valo nézve legyetek barátim bátrak, mert én bizom abban hogy a mit nekem mondottak, bé is tellyesedik. hanem bizonyos sziget mellé vettetünk.

A tizen negyedik éttzakán, a midön az Adriaticum tengerén, vagy is a sicilia tengerén volnának, éjfél tályba. a hajosok azt gondolák, hogy valamely föld mellé közelitenének. és le vetvén a fenék méröt. husz ölni vizet találának, és egy kevesé továbrá. tizen öt ölet találának, A koron tartván attol. hogy valamely kö sziklához ne ütközenek, négy vas matskát vetének le. a hajo faránál nagy nyughatatlanságal várván a napot. mint hogy pedig ahajosok azt keresék hogy ki szabadulhasanak a hajobol., a hajobol le botsáták atsonakot. olyan szin alat hogy a vas matskákot tennék más helyre. pál mondá a századosnak, és a vitézeknek, ha azok a hajosok ahajoban nem maradnak. ti meg nem szabadulhattok, akoron a vitézek el vágák a tsonak kötelit, és atengerbe hagyák esni, viradta felé. pál arra inte mindeneket. hogy ennének. mondván ma tizen negyedik napja. hogy rend szerént nem ettetek, és ugy mondván éhomra vagytok, várván a szélvésznek végit, de arra intelek hogy egyetek, és eröt vehesetek, mivel tsak egy haj szálatok sem vész el, azonba kenyeret vévén akezében. mindenek láttára hálákot ada az Istennek, meg szegé és evék, az ö példájára mindenek meg bátorodván. enni kezdének.,

A hajoban két száz hetven hat ember vala mindenestöl fogva, és a midön jol laktanak volna, ahajot meg könnyebitték abuzát atengerben veték mikor meg világosodot volna, nem üsmérheték meg hogy mitsoda szigethez volnának oly közel: de egy tenger szakadékot látván. amelynek parttya vala, el végezék. hogy ót a hajot el sülyesztenék, fel vonák tehát a vasmatskákot, és meg botsáták a kormány köteleit, és el hagyván magokot a tengernek. ket öszve szakado tengernek. a parttyánál. a hajo el sülyede, ugy anyira hogy ahajonak az orra, meg mozdulhatatlan vala, de a hajo farát. a habok el ronták, a vitézek azon valának hogy a rabokot meg ölyék. nehogy ki uszván. el ne szaladgyanak. De a százados Julius meg akarván tartani pált. meg parantsolá hogy azok akik uszhatnak, menyenek ki elöre a partra. A többi deszkákra ültenek., vagy hajo darabokra. és igy minyájan a partra érének. és meg szabadulának.

[536] A földre hogy ki jutának. meg tudák, hogy a szigetet Máltának hinák, alakosok, pedig. akik. se deákul, se görögül nem tudtanak. és akiket azért.szent lukáts Barbarusoknak nevezi. jól fogadák öket. alehet, hogy azok abarbarusok leg régieb lakosi valának a szigetnek. a kik feniciai nyelven beszélettenek. vagy Áfrikai nyelven. mivel Máltát. a kárthágobéliek birták. minek elötte, a Romaiak el vették volna tölök. Azok alakosok tehát minden féle segittségel valának hozájok. nagy tüzet tsináltak nekik. mivel. mind hideg volt. mind az esö eset, pál pediglen sok venikét gyüjtvén esze. a tüzre hányá, a melyböl a meleg miat egy vipera kigyó. a pál kezére ugrék. a midön azok abarbarusok apál kezén látán fügeni a kigyot. mondák egy más közöt, kétség nélkül ez az ember valamely gyilkos lehet. mivel meg szabadulván a veszedelemböl. az Isten boszu állása, it is rajta vagyon. és nem akarja hogy továb élyen. De pál a kigyot atüzbe rázván. semi gondgya nem volt, A barbarusok pedig tsak azt varák. hogy meg dagadozna. vagy egy szers mind halva le esnék, de minek utánna sokáig várták volna. és látván hogy semi baja nintsen., akoron más képen itélének felöle, és Istennek mondák lenni. Az óltátol fogvást bizonyoson mondgyák. hogy Málta szigetiben semi mérges állat nintsen, söt hamásunan visznek is oda valamely mérges állatot, tsak hamar meg döglik. fö képen azon ahelyen a hol pált meg marta vala akigyó., az a hely pedig egy barlang, a honnét most is minden nap., földet. és követ vesznek ki orvoságul. a mérges állatok marása ellen. vagy azért. hogy el üzék öket. ahol sok vagyon. azt pedíg a szent pál imádságának. és áldásának tulajdonittyák aki azt tarttyák. hogy azt a kegyelmet az egész szigetnek nyerte volna meg. ahol annak elötte a mérges állatok igen közönségesek valának, a mint eki tettzik a mint történék szent pálal.

Publius pedig. a Romaiak részéröl valo Máltai Gubernátor, meg tudván ahajo törést. igen emberségesen fogadá mind azokot a kik a hajoban valának, és harmad napig mind szálásal. mind ételel meg vendégelé öket. a Publius attya pedig mind hideg lelésbe. mind vér hasba feküt. pál hozája menvén. imádkozék. a kezeit reája tévén. meg gyogyula, Ezen tsuda után, mind azok akik betegek valának a szigetbe. hozája menének. és meg gyógyulának igen nagy tisztelettel valának hozája. és az ö tekintetiért. a midön onnét el indulának. mind pálnak. mind [537] a társainak elegendöt adának mindent, ami szükséges volt az utra. Azt tarttyák. hogy szent pál három holnapig maradván abban a szigetbe., az alat. nagyob része a szigetieknek meg térének.

Három holnap mulva egy Alexandriai hajóban ülének, a mely hajo máltában töltötte vala atelet., és a mely Castor. és pollux Czimereket viselte, ezeket az Isteneket igen hiják vala segittségül a szélvészkor a pogányok, és a hajosok nagy áitatoságal valának hozajok, a fabula, azt tarttya. hogy ezek egy hasal let fiai valának Jupiternek, és Ledának; syrákusba érkezvén tehát.ót maradának harmad napig. ez a város igen nevezetes Siciliában. onnét meg indulván Rhegiumba értenek. olosz ország szelyire. kálábriaban, és másod napján érkezének puteolisba, ez a város kámpániába vagyon. Neapolistol. nyolcz mély földnire., pál. és a társai. ót keresztyéneket találának, a kik kérék. hogy maradna nálok vagy hét napig., azután Roma felé vevék uttyokot:, meg lehete látni aszent pál uttyának historiájábol, hogy mitsoda keveset tudtanak abban az idöben a tengeren valo járáshoz, és hogy leg kiseb által menetelért. mitsoda sok kerületeket tettenek. a hajosok ugy mondván nem merték el venni szemeket a tenger szélyiröl., hanem tsak apartok mellet jártak.

A midön Romában lévö keresztyének meg hallák a szent pál érkezésit. eleiben menének, az Appius piatzáig, és ahárom tabernákig, ad tres tabernas. a három vendég fogadokig. pál hogy meg látá öket. hálákot ada az Istennek. és nagy bizodalomal lön. a midön Romában érkezék. meg engedék néki, hogy ót lakhatnék. a hol akarná a vitézel. a ki ötet örizte, és akinek örzése alá adták volt. még mikor ahajobol ki szállot, a töb rabokot, Julius százados. a prefectusnak Afranius Burrusnak kezébe adá, azt el lehet hinni, hogy a százados nyeré meg szent palnak hogy a városon maradhatna., és nem arend szerént valo tömlötzbe. de ugy mind azon által. hogy a jóbb kezin lántz lévén, a lántznak a más vége, a vitéznek a ki ötet orizte. a bal. kezin volt., és ennek felelni kelletet rolla. A Romaiak, eszerént bánnak vala az illyen féle rabokal mint szent pál volt

Harmad nap mulva, szent pál arra kéré az eleit a sidoknak, hogy mennének hozája, mivel nem volt szabad ki menni szálásárol, és amidön oda mentenek volna. mondá nékik Atyam fiai, ámbár semit nem tselekedtem is a nép ellen, se ami Atyáinknak szokási ellen. de Jérusalemben meg fogának, és a Romaiak kezében adának, a kik engemet meg visgálván. szabadságban akarának tenni. mert semi halálra valo vétket nem találának bennem, de a sidok. abban ellent tartván. kénszeritetém a Császára appellálni. nem lévén mind azon által arra semmi szándékom., hogy valakit a magam felekezeti közül bé vádollyak, Erre az okra valo nézve kértelek bennetek hogy ide jöjjetek, azért hogy veletek beszélhesek. mivel az Izrael reménségiért vagyok ebben a lántzba. A sidok felelék néki., te rollad semi levelet nem vettünk Jérusalemböl. se senki abbol az országbol olyan nem jöt. aki roszat mondot volna felöled. De mi azt akarnok meg tudni, hogy magad mondanád meg amagad gondolatyát: mert mi tsak azt tudgyuk a keresztyéni szakadásrol. hogy azt mindenüt üldözik.

Szent pál napot adván nékik, sok számuan menének hozája, és az Isten országát prédikállá nékik. meg erösitvén mondásit sok bizonyságokal. és regeltöl fogva estig. azon igyekezék hogy el hitesse vélek a kristusba valo hitet a Mojses törvényéböl, és a profétákbol, némellyek bé vevék mondasit, mások meg veték, és nem egyezhetvén meg magok közöt, el oszlának, Erre valo nézve mondá pál nékik. Igen nagy okbol mondatá a szent Lélek Isaiásal, Eredgy mond meg annak anépnek, fülel halyátok. és nem értitek, látni fogtok, és által nem láttyátok, mert meg nehezedet aszive ennek anépnek, és a fülök meg süketült, és magokot meg vakitották. hogy szemekel ne lásanak, és fülökel ne halyanak, és szívekel ne érttsenek, és hogy meg térvén, meg ne gyógyittsam öket. tudgyátok meg azt, hogy az üdveségnek uttya, meg nyitatot a Nemzeteknek, én hozájok küldettem. meg is halgatnak engemet, amidön ezeket mondá, a sidok el menének. és igen nagy vetekedések valának közöttök. pál pedig két egész esztendeig marada a szállásán. és magához fogadgya vala mind azokot. a kik ötet latni mentenek. predikálván az Isten országát, és hirdetvén akristus Jésust egész szabadságal. és ötet attol. semi meg nem tartoztatá. se a lántz a melyet hordozot. se a vitéz a ki örzötte, se a sidoktol valo félelem

[538] Azonban pedíg festus, a judeába valo Gubernátor, azt a tartományt. siralomra méltó állapotba találá, a mitsoda nyomoruságokot követnek vala ót el a tolvajok, szabadoson pusztitnak. égetnek vala mindenüt, A gyilkosok, akiknek számok minden nap nevekedik vala, mindenüvé el terjeszték gyilkoságokot. A népel, a ki mindenünét Jérusálemben megyen vala, esze elegyedvén, azt ölték. meg, a ki nekik tettzet., de söt még fegyveresen mennek vala a falukra, a melyeket fel prédálták, fel égették. és meg ölték. akikre haragudtanak, Egy ámitó, aki boszorkányságot is üzöt. sok számu embereket. el ámitván. a pusztába vivé. azt igéré nékik. hogy minden féle nyomoruságoktol meg mentené öket, festus. mind gyalog, mind lovas hadat külde ellenek, akik el szélyeszték öket

Azon idö tályba. Agrippa király, aki gyakorta mégyen vala Jérusalembe, és a kinek atemplom mellet volt a háza, uj házakot epitete a királyi udvarháznak. tornátzához közél, onnét meg lehete látni, az egész várost. és amezöt, és akirály láthatta, amaga házábol mind azt a mit tselekedtenek atemplomba söt még az áldozat tételeket is. Ez a dolog. a sidoknak eleit igen meg sérté, mivel az ö törvények. azt meg nem engedé hogy kivül nézenek bé a templomba hogy ót mit tsinálnak, fö képen az áldozatnak Cerémoniáit. A templomnak belsö résziben lévö házakon felyül, nap nyugot felé, olyan magos kö falat emelének, a mely el vevé a templomnak [539] belsö résziben valo látást, nem tsak akirály házábol, de még a Romai örzök sem láthatának oda bé. akik az innepekben., a templom tornátzára valának helyheztetve. Azok avitezek atemplom tornátzaira azért valanak helyheztetve. hogy lássák onnét mit tsinálnak a templomba. hogy ha valami zenebona tamadna. hogy oda futhassanak. nem tsak nap nyugot felöl valanak örzök hanem még a templomnak. körös körül lévö folyosoin.

Agrippa király. és festus Gubernátor ugy tekénték a sidoknak azt a tselekedeteket. mint nékik tett gyalázatot., és el végezék magok közöt hogy le rontassák a falat., festus parantsolatot is ada az iránt de a sidok. arra kérék. hogy ne banná ha követet küldenek a CSászárhoz. mondván hogy ahalált örömesteb el veszik. tsak azt meg ne lássák, hogy atemplomnak valamely részit le ronttsák, festus azt nékik meg engedé, a városnak eleiböl, tiz követeket küldének Romában. a nagy áldozo papal, Ismaelel, és a szent kints örzöjével. selciásal. A császár meg halgatá öket, meg botsáta nékik. és meg engedé hogy a köfal fent maradna, a Császárnénak poppéának kérésére, a ki áitatos volt. mondgya josef. poppéa. a kinek josef anyira ditséri áitatoságát., a maga seculumában, leg fertelmeteseb, és leg mértékletleneb aszszony vala, A kit Néro meg szeretvén. sok számu gyilkoságra vivé ezt a fejdelmet., és kegyetlenségre, az Imperiumba lévö fö urakhoz. poppéa arra kénszeritté Nerot, hogy válnék el Octáviátol. küldené el mesze valahová. és öletné meg, hogy ö lenne helyébe. ennek az aszonynak volt valamely hajlandosága a sidokhoz, és talám a hiteté el josefel hogy áitatos volna, ez a historikus. azt mondgya. hogy poppéa viszá küldé a tiz követeket, Jérusalemben, és meg tartá. Ismaelt, és seltiást. mint egy zálagul.

Agrippa idövel le tevé Ismaelt. a fö áldozo papságbol. hogy boszut állana rajta. a buzgoságért. mellyet ellene mutatot ebben adologban. és ezt a méltóságot Josefre adá, akinek vezeték neve. kabis vala, Ismaelt nem tudgyák hová let. hanem Josef mondgya felölle, hogy Cyrenában, fejit vették volna, de nem teszi fel se az idöt, se az okát halálának.

[540] Az alat amég szent pál vasban vala Romába, akristus Jesus vallása, igen nevekedék azö [541] munkája által, A pál név. nevezetesé let még a Néro udvarában is. ahol feles keresztyének valának, Az ö bátorságal valo predikálása az Évangyéliumot. okozá. hogy azt mások is [542] prédikallák. Noha azt némelyek, az irigységnek lelkével tselekedék, és azért. hogy a Nero dühössége fel gerjedgyen. látván szaporodását. a keresztyénségnek, Azt tarttyák. hogy rabságakor. üsmerettséget tett volna. a filosofus Sénekával. akinek, abban az idöben nagy hitele volt. a Császár udvarába söt még olyan leveleket is láthatni. mint ha szent pál irta volna [543] Senekának. és seneka szent pálnak. ugy tettzik, mint ha szent Hieronimus. és szent Agoston. azokot valoságosoknak tartották volna, de mostanában, azok iránt más gondolatba vagyon az egész világ.

Mácédoniába. a filippibéli keresztyének mindenkor nagy szeretettel lévén szent pálhoz. és [544] akik sokszor meg mutatták vala. hozája valo adakozásokot. a melyet meg ujiták ezen alkalmatoságal is. Mivel meg tudván Romába, fogságba valo létit, hozája küldék Epafroditust. pénzböl álló segittségel, és aki néki sokat szolgála rabságában, söt még nagy veszedelmekre is tette érette magát., de veszedelmes nyavalyában esvén, kénszeriteték sokáig Romában maradni.

[545] A filippi béliek meg tudván betegségit. azon igen meg szomorodának, Erre valo nézve. mihent meg gyogyula, szent pál siettségel küldé viszá. és a filippi bélieknek. egy levelet külde [546] általa, a melyböl tudgyuk mind ezeket a különös dolgokot, szent pál a levelében nagy [547] szeretetet mutat az oda valo Anyaszent egy házba lévö hivekhez, és noha ditsérje is adakozásokot. és jó sziveket. de azt tudtokra adgya. hogy meg szokta a szegénységet. és hogy tudgya magát alkalmaztatni. minden féle rendhez, a melyben az Isten ötet tészi, és hogy ajó tételben. melyet véle tésznek, nem tekénti anyira a maga hasznát, mint az övékét. és a [548] jutalmat. melyet azért érdemlenek Isten elöt. keményen beszél. a sidó hamis doktorok ellen. a kiket, a kristus Jesus kereszttye. ellenséginek nevezi, a kiknek vége ahalál, a kiknek a hasok az Istenek. akik tsak a földi dolgokot kiványák. akik olyanban ditsekednek. a melynek gyalázattyokra kellene lenni, Inti a filippieket a békeségre, az alázatoságra. a békeséges türésre., hogy a kristus Jésust kövesék, a ki magát meg alázta. akeresztnek haláláig.

Hihetö. hogy a filippi Anyaszent egy házba. valamely egyenetlenség vala ezen két személyek [549] közöt ugy mint Evodia és syntikas közöt, ezek nevezetesek valának a jó tselekedetekbe. részek is volt. a szent pál Évangyéliumi munkaiban., aki is arra kér valakit a fök közül., hogy békéltese meg öket, azt igéri a filippi bélieknek, hogy rövid idö alat, hozájok küldi Timothéust., aki mellette volt Romába és azt a remenséget is adgya nékik. hogy még magais el mégyen látogatásokra, amidön az Isten ki veszi a fogságbol.

[550] szent pál Romában lévö rabságában. térité meg onesimust. philémonak arabját, onesimus minek utánna meg lopta volna az urát, Colossusbol frigiába szalada, onnét Romába mene. meg tudván hogy szent pál az urának jo akaraja Romába volna. fel keresé ötet. melléje adá magát. meg vallá néki tselekedetit. és meg esvén a szive. az Apostolnak intesin. és oktatásin. meg tére. és meg keresztelkedék, szent pál kivánta volna maga mellet meg tartani. hogy szolgálattyát vegye, a melyet még magais filemon meg tselekedte volna, de jobban szereté [sze reté] viszá küldeni, és egy levelet külde általa filémonak. a melyböl láttyuk mind ezeket., azt irja néki hogy reménli rövid idö alat. meg látni ötet kolossusba, és arra kéri hogy készittsen szállást, köszönti Appiát a feleségit. és Arkippust. aki valamely egy házi szolgálatba volt kolossusba, szent pál mellet valának akoron. Timotheus, Epafrás, Aristárkus. Demás lukáts. és Márk,, filémon az Apostol levelét vévén. viszá küldé néki onésimust, hogy szolgállya ötet. a mint is hogy, szent pál sok hasznát vevé. mint hü szolgának. és mint Évangyéliumi méltó [551] szolgának. azt tarttyák. hogy az Apostol. püspöké tette volna ötet Mácédoniaba Beréába. és hogy onésimus, ót Mártirság által végezte volna el életét.

A mi pedig filemont illeti. szent pál ditseri az ö hitét, a szentekhez valo nagy szeretetét. adakozását, nagy jó erköltsit. azt mondgya. hogy a házábol szent egy házat tsinált volt. vagy azért hogy a hivek oda gyüljenek a szent Aldozatra, vagy pedig azért. hogy minden tselédi a hitre tértenek volt. és ugy éltének aházánál. valamint egy templomba, azt mondgya még szent pál felöle, hogy a háza, minden szegényeknek szállása volt. Theodoretus idejében, még meg [552] volt a háza kolossusba, azt is mondgyák. hogy ugyan ót. szent filemon martyrságot szenvedet volna. a feleségivel Appiaval, Nero Császár idejében

[553] Szent pál meg értvén némely levelekböl melyeket onésimus vitte vala néki. láodicéabol. és Épafrásbol. aki akoron véle volt rabságban Romában. hogy némely hamis Apostolok meg akarnák rontani a kolossabéli hiveknek hiteket. egy levelet ira nékik, hogy meg gyarapithasa öket a hitben. a melyet az ö Apostoloktol., Epafrástol vették vala, kolossus. frigiai város vala, és laodicéának szomszédságában. szent pál nem prédikálot abban a tartományba, de az ö buzgosága minden Anyaszent egy házakra el hatván, el nem titkolhatá aveszedelmet a melyben valának a kolossa béliek. a miolta meg tudta annak az Anyaszent egy háznak meg térésit. szüntelen imádkozot érette. az ellenséges ember, ót ajó mag közi konkojt hintet volt. A hamis Apostolok. azt tartották hogy az Istenhez nem kel akristus által folyamodnunk, mert igen felyeb valo nálunknál, hanem az Angyalok által, a kiket. mondgyák vala, hogy ök a mi közben járóink. a sidó tartásokra ís akarják vala kötelezni a kolosabélieket. és új jármat akarának reájok tenni.

Hogy meg torkolya azokot a veszedelmes Doktorokot. és eleit vegye. tanitások el terjedésinek, az Apostol. egy levelet ira a kolosa bélieknek, a melyet Tikikus. és onésimus által küldé el. A melyben. fel magasztallya nagyságát. és felségit a kristusnak, a ki az Atyának képe, az Anyaszent egy háznak feje, a ki elhinti minden tagjaiba. az életet. és alelket, a ki az Istenel valo közben jaroja. és meg békéltetöje az embereknek, inti arra, akolosabélieket, hogy álhatatosan meg maradgyanak ahitben melyet Épafrástol vették, és ne halgasák a hitetöket, a kik tsak atévelygésben akarják öket vetni, igen szép rendet ád nékik. a magok viselésire., azt hagya nékik hogy a laodicéai hiveknek is olvastasák el levelét. akik szomszédságokban valának. azt is akarja hogy el olvasák a kolosabélieknek. a levelet, a melyet a laodicea béliek irtak volt néki

A midön szent pál ezt a levelet irá Romábol. akolosabélieknek, akoron mellette valának, Timotheus. Aristarkus. Márk. Jésus, az igaz. szent lukáts, Démás. és Epafrás; köszönté öket. ezeknek nevekel, és nagy ditséretet tészen Epafrásrol, azt tarttyák hogy Epafras Collosusba püspök volt, és ugyan ót martyrságot szenvedet volna, a Martyrologiumba 19 júly. vagyon fel téve az Innepje.

Senki arégiek közül tudtunkra nem adgya, hogy mi formába szabadult meg szent pál a fogságbol, se maga nékünk arol nem szol. hanem tsak azt tudgyuk. hogy szabadságba tették, minek utanna. mint egy két esztendeig maradot volna avasba., a szabadulása. vagy azért volt, hogy a sidok nem vádolták a Császár elöt, vagy azért, hogy a birák meg üsmerték ártatlanságát [554] szent pál. még olász országba volt. vagy is talám Romában, a midön a sidoknak irá levelét., de minek elötte meg visgállyuk azt a levelet, szükséges elöször. egy kis fordulást tenni Judeéába, ugy hogy, meg tekénttsük mitsoda állapotba vagyon az ót valo Anyaszent egy ház, akinek irja levelét.

[555] Festus a Judéai Gubernátor 62 esztendönek a kezdetin. meg hala. abban az országba. Néró [556] azt meg tudván. Abbinust küldé helyébe, azon idö tályba, Agrippa király. el vevé a fö [557] papságot Joseftöl. Ananusnak adá. az Annás fiának. aki oly nevezetes az Évangyéliumba, Ezt az Annást mondgya Josef. ugy tekéntették mint leg boldogab embert avilágon., mivel ez addig maradván a fö papságban. a még nékie tettzet az ö ött fia mindenik birta a fö papságot, ö utánna, a mely soha meg nem történt soha másal. Ananus a kiröl vagyon a szó. ötödik fia volt Annásnak, Ez igen bátor. és mérész ember volt. mondgya Josef. ez a Sadducéusok vallásán volt. ezek igen kemények valának az itélet tételbe. Ez a festus halála után. minek elötte Albinus el érkeznék. atanátsot esze gyüjté. és oda hivatá a kis Jakabot akristus Jésus attya fiát. a Jérusálemi püspököt. és még másokot is. hogy törvényt látnának reájok, azért. mert a Mojses törvényit el hagyták volt. Jakabot, és a többit arra itélék hogy meg köveznék., epedig tellyeségel nem tettzék az Isten félö embereknek. és azoknak. kik atörvényt és avallást szerették. Ezt Josef mondgya nékünk.

[558] De Eusébius Hégésippus után. a szent Jakab halálárol. sokal bövebben beszél nékünk azt mondgya tehát. hogy a Doktorok, a farisaéusok. és más több sidok. a kristus Jésus vallásának el terjedésin igen meg háborodván, a szentet mindenek eleibe hivaták. és mondák néki. hogy az egész nép tévelygesbe volna a jésus iránt. anyiban hogy kristusnak tartanák. néked kel tehát. mondák néki. abbol atévelygésböl ki venni. mivel mindenek azt fogják hinni. a mit te fogsz mondani; Ez a dolog husvét tályba volt, a mely idöben. véghetetlen sidok valának Jérusálemben., avilágnak minden részeiröl., egy toronyra, vagy is atemplom tornátzára. fel hagaták szent Jakabot., és fel kiálták neki. mond meg nékünk Igaz ember., hogy mit kellesék hinnünk a Jesusrol. , a kit meg feszitettek, mert mi bé veszük a te bizonyságodot azt felelé fel szoval. az egész népnek. Jesus, az Ember Fia akiröl beszéltek. mostanában az örökös Felségnek. a jóbján üll. mint Istennek Fia. és a menyei félhöken fog még egy nap el jöni.

Sokan akik jelen valának ezeket halván asziveket meg hatá, ditsöitték a Jésust, és kiáltani kezdék, osánna a Dávid fiának., De az irás tudok, és a farisaeusok. meg boszonkodván ezen abizonyság tételen, el végezék hogy el veszesék az igazat. kiáltani kezdék. hát az igaz is el tévelyedik; és fel menvén a helyre ahol volt. le taszitották amagos köfalrol. a völgybe, az esésbe meg nem hala, hanem térdre álván imádkozék ellenségiért, és botsánatot kére üldözöinek, a kik látván még életbe., telyeségel meg akarák ölni. köveket hajigálának hozája, de mint hogy távul volt töllök. semi halálos sebet nem ejthetének rajta. egy Rékabita ót jelen lévén. szemekre hányá kegyetlenségeket. hogy az igazat meg akarják ölni, aki ö érettek imádkozik, végtire egy ványolo a fejét bé töré, aposztó ványolo botyával. és meg ölé. Ez a szent, a Jérusálemi Anyaszent egy házat. huszon nyoltz esztendeig igazgatá, a kristus menybe menetelétöl fogvást, a kristus 62 dik esztendejének husvéttyáig, a templom hegyén temeték el, ugyan azon a helyen, a hol meg ölék, és ót köböl valo épületet tsinálának, a mely fent volt. mind addig, amég a romaiak el nem ronták atemplomot, és avárost.

Közönségesen a sidók. a mitsoda hiszemben valának a szent Jakab szenttsége iránt., aleg [559] okosabakal közülök, azt el hiteté., hogy az ö halála okozá mind azokot a nyomoruságokot, a melyek reájok szállának, A jérusálemi lakosok közül némelyek. Albinus eleiben menének, aki már meg indult volt Alexandriábol, és panaszt tettenek neki az Ananus eröszak tételiröl. és hogy mitsoda igaságtalanul ölette meg szent Jakabot. eleiben adák. hogy Ananusnak nem volt hatalma esze gyüjteni a tanátsot az ö engedelme nélkül. Albinus haragal ira Ananusnak. büntetésel fenyegetvén ötet. Agrippa látván Albinusnak ellene valo haragját. le tevé afö papságbol. a melyben tsak négy holnapig birta vala, és azt a méltoságot, Jésusnak, a Damneus fiának adá.

[560] A Jérusálemi szék üresen maradván. a szent Jakab halála után, az Apostolok, a Tanitványok, és a kristus attya fiai, a kik közül még egy néhányan valának életbe, esze gyülének hogy szent Jakab helyében mást válaszanak. mindnyájan egy szóval szent Simeont választák Simeon a Cleofás fia volt, és Máriáé, a szent szüz nényié. ez igy lévén akristus Jesusal unoka gyermek volt. test szerént,; és test vér attyafia a kis jakabnak, a kinek helyében választák szent Épifanus azt mondgya, hogy a midön a sidok kövezik vala. szent jakabot., [561] siméon az öttse. szemekre hányá kegyetlenségeket, A siméon választását, szakadás követé. [562] a Jérusálemi Anyaszent egy házba, egy Thebuthus nevü meg neheztelvén azon. hogy miért ötet nem választották., boszut álla, ellenkezö dolgokot kezdvén tanitani abban az Anyaszent egy házban. a mely mind addig szüzen maradot volt, és semi eretnekségel meg nem ferteztetet volt

szent Jakabnak egy levele vagyon, a mely elsö ahét közönséges levelek közöt, szent jakab ezt a levelet az egész lévö meg tért sidoknak irá. azt nem tudgyák mitsoda idöben irá.: De ugy tettzik hogy a szándékja föképen avolt., hogy azoknak, ellent állyon, a kik azt tanitották hogy a hit egyedül elegendö a meg igazulásra, a jó tselekedetek nélkül. és a kik viszá élnek vala a szent pál szavaival. a ki egy nehány helyt a leveleiben. azt erösitti. hogy a törvénynek tselekedeti. hit nélkül. haszontalanok, és hogy a szeretet által valo munkálodo hit. igazit meg minket., szent Jakab meg mutattya., hogy a magtalan hit. haszontalan. hogy a meg holt. és jó tselekedetek nélkül valo hit, nem avaloságos keresztyéni hit. sok szép jó erköltsökre valo lettzkéket ád. a hiveknek, nem vigyázván igen arra, hogy a mondásit esze foglallya., igen hadgya a felebaráti szeretetet. az egyeséget., abékeséget, a békeséges türést, beszél arosz [563] gazdagok ellen. és azok ellen. akik a gyülekezetekben igaságtalanul személy válogatok voltak., hogy a gyónást. az imádságot. és a betegeket. az olajal valo meg kenést. mind a testnek, mind a léleknek. meg gyógyulásokra

[564] Szent pál meg tudván hogy a hivek Jérusálembe, és pálestinában, üldöztetnének ameg [565] keményedet hamis sidoktol., és hogy mitsoda szánakodásal voltak rajta. rabságában, egy levelet ira nékik olosz országbol. mihent meg szabadula Ebben alevelbe valo szándékja a, hogy meg mutassa, hogy a valoságos igasság, nem a törvénytöl vagyon., hanem a kristus Jésus adgya azt nékünk a hit, és alelke által, alevelében. nagyon fel magasztallya a kristus Jésust az Angyalok, és Mojses felet, meg bizonyittya az üdvezitö áldozattyának. erejét., és az ö Papságának felségét, a honnét ki hoza, az Aaron papságának el töröltetésit, és az ö általa fel álitatot áldozatokot. szent pál fel nem tészi anevét. ennek alevélnek se a kezdetin, se semi resziben, se nem emlékezik Apostolságárol. talám az olyan keresztyénekre valo nézve. akik még a sidó vallást is követték., és a kik gyanakodtanak ellene. mint ha el akarná rontani a Mojses törvényit.

Ebben alevélbe szent pál azt irja a sidoknak. hogy Timotheus meg szabadult a fogságbol. azt igéri nékik, hogy ha rövid idö alat viszá tér judéába, véle együt meg látogattya öket. ezt [566] véghez is vivé. amint ezt ezután meg láthatni. sokan a régiek közül azt tartották hogy szent pál Romábol spanyol országba ment volna, és hogy mentiben Gallián ment volna által. A bizonyos hogy ennek az Apostolnak szándéka volt spanyol országba menni, minek utánna Romában ment volna. valamint maga irja a Romaiaknak.: De azt bizonyoson nem tudhatni. [567] hogy ót let volna. hanem azt tudgyák. hogy viszá tére nap keletre, és lehet hogy kréta szigetibe mene, ahol fel álitván az Anyaszent egy házat ót püspöké tevé Titust, meg parantsolván néki. hogy minden városokba. papokot püspököket tégyen., a mint már a szükséges lészen ahiveknek.

Albinus judéának Gubernatorja, Jérusálembe érkezvén. leg elsö gondgya avala, hogy tsendeségbe tehese atartományt, meg fogatván. és meg büntetvén, sok számu tolvajokot, és gyilkosokot. kik azt pusztitották., A gyilkosok pedig a magok részekröl. azon valának hogy meg maradhasanak., Egy innep napon. ezek éttzaka Jérusálembe menvén, meg fogák Éléázárnak a templom kapitányának az irodeákját. aki Ananiásnak., a fö papnak fia vala a gyilkosok. meg mondották. hogy addig azt az embert ki nem adgyák., valamég az ö társokot. a kik fogságban vannak a varosan. el nem botsáttyák. Ananiás pedig olyan ember volt, a ki mind nagy tiszteletbe, mind adakozo volt, ugy anyira, hogy a sok ajándekokal. magához hodittá Albinust., és azt is véghez vivé, a fia szabadulásáért, hogy el botsátanák a fogságba lévö gyilkosokot. Albinus azt könyen meg engedé, De ez a könyüség. igen veszedelmes dolgokot okoza az országba, mert agyilkosok az ollyan alkalmatoságokba., soha sem mulattyák vala el. Ananiásnak valamely attyafiát meg fogni, hogy a magok közül valokot rajta ki válthasák. ez is okozá hogy azok aveszettek. anyira el szaporodának, és meg bátorodának. Albinus magais sokakot botsáta el apénzért. Illyen formában a szabadság mindent tselekedni, és a melyet könyen lehete meg venni ettöl a Gubernátortol. bé tölté Jérusalemet és az egész országot pártolásal. és vétkekel. Albinus maga. is huzta bitanglotta. predálta mindennek ajószágát. az országot a sok ado alá vetette, és azok meg érzették haragjának sulyát, a kik bé nem tölthették az ö fösvénységit.

Azon idöben az egyenetlenség. a fö papok közi is el terjede, Agrippa, el vévén a fö papságot Jesustol. a Damnéus fiátol. Jésusnak, a Gamaliel fiának adá. a közöttök igen nagy veszekedést okoza, Ez a két fö pap, olyan sereg Isten nélkül valo emberekel kisérteték magokot, akik, a midön esze találkoztanak. egy mást szitták. és averekedésen végezték. Ananiásnak, a kiröl már szollottunk,, valának néki is különös pártosi. ennek. a szolgai el mennek vala. a mezön lévö szérökre a hol abuzát tsépelték., és erövel veszik vala el. apapoknak valo dézmát., ugy anyira hogy sokan a papok éhségre jutának, Más felöl pedig, kostobárnak. és saulnak. kik királyi familiábol valának, sok hadi emberei valának a kikért tartottanak töllök az országba., ugy annyira. hogy a köz nép. ugy volt, mint prédára valo, anyi sok féle rész közöt. a kik [568] készen voltak. mindenkor, eröszakot tenni. a szegényeken. és az eröteleneken. mind ezek elöl járói valának, a sido nemzet el romlásának.

Azonba pedig Ágrippa. magát igen gyülölteté a maga népivel, mivel sok suma pénzt veszen vala rajtok. és a sok szükség nélkül valo költésiért, a melyet tett, mind ben, mind kivül. az országán, meg nagyobitá Csézarea filippít. és nerodiádesnek nevezé. Néró tiszteségire. Berit városában is igen szép theátrumot épitete, a hol minden esztendöben a népnek sok féle mulattságokot ád vala. alakosoknak pedig buzát, és olajat osztogattata, és hogy fel ékesittse ezt a várost, a mi leg ritkáb. és nevezeteseb volt az országába. oda vitette, ugy a sok drága kö képeket is. az illyen dolog tellyeségel nem tettzék a népinek, aki nem szenvedheté. hogy meg fosza városokot. az ö leg drágáb ékeségektöl. és azokkal idegen várost gazdagitson fel.

A Léviták pedig arra rendeltetvén. hogy a templomba énekelyenek, mind addig olyan ruhát viseltek valamint avilágiak, Mojses az iránt semi rendelest nem tett. Arra kérék tehát Agrippát, hogy had legyen szabad nékik. atemplomba, lenböl valo palástot viselni., valamint a papok hordozták, azt az Agrippa tanátsi, nékik meg engedék., Ez a fejdelem gondolá. hogy az ö uralkodásának a ditsöségire volna, hogy ha magát meg külömböztetné olyan nevezetes változtatásal. mint avala, A több léviták pedig a kik atemplomba más egyéb hivatalokba. és foglalatoságokba valának, a papok parantsolatok alat, meg nyerék ök is a szabadságot. hogy énekelni tanulhasanak. és ök is len palástot viselhesenek, valamint a töb társai. E pediglen ellenkezet. az Isten törvényével. mondgya Josef. és azt soha meg nem szegték büntetetlenül.

A templomhoz valo munkák. el végezödvén, tizen nyoltz ezer mester ember dolog nélkül marada, Erre valo nézve. a Jérusálemi lakosok. dolgot akarván nékik adni., és hasznosra forditani a szent kintsnek. pénzit, ne hogy a Romaiak azon kivül is el ne vigyék, azt tanátsolák Agrippának, hogy tsináltassa meg a folyosot a mely kivül volt a templomon nap nyugot felöl, és a mely romlando félben volt. A falak négy száz könyökni magoságuak valának. négy szegeletü, és igen fejér kövekböl állottak, egy könek a hoszasága husz könyokni volt, és a vastagsága hat. Agrippa meg gondolván mitsoda nagy dolog volna ahoz fogni. és mitsoda iszonyu költtségel kellene azt véghez vinni, hogy olyan nagy munkát könyü volna le rontani. de nehéz fel épiteni. nem itelé helyesnek kérésekre állani., hanem azt meg engedé. hogy ha akarják. pádimentumoztasák meg avárost fejér kövekel.

[569] Negy esztendövel elötte a Romaiaknak a sidok ellen valo hadakozásoknak, és hét esztendövel. ött holnapal. Jérusálem meg szállása elött, amidön még ez a város tsendeségbe, és jó állapottyában vala, egy Jesus nevü paraszt ember, Ananusnak fia. a sátoros Innepekre menvén. egy szers mind kiáltani kezdé. Jaj a Templomnak,. Jaj a Templomnak,: szózat nap kelet felöl, szózat nap nyugot felöl, szozat a négy szelek felöl; szozat Jérusálem ellen, és a Templom ellen,: szozat a házas férfiak. és aszonyok ellen; szozat az egész nép ellen: ez az ember meg nem szünt az uttzákon járni. és ezeket kiáltani. mind napal, mind éttzaka, E nem tettzvén némely városi fö renden lévöknek. meg fogaták. és meg vereték. ö pediglen se egy szoval magát nem menté. se a versébe nem jajgata. mint ha semit nem érzet volna. és mindenkor azon dolgot kiáltotta.

A koron a birák. gondolván hogy az Isteni dolog volna, a mint hogy az is volt. a Gubernátorhoz Albinushoz vivék., a ki mind addig veszözteté. a még a tsonttyait látták. de mind ezek után is egy szót sem vehetének ki belölle, se egy tsep könyvet nem ejtet, söt még minden ütés után.keserves szóval kiáltá, Jaj Jérusálemen. És a midön Albinus kérdé tölle. hogy honnét valo volna, és miért kiáltozna ollyan formában. semi szot ki nem vehete belölle. hanem tsak mindenkor Jérusálem ellen kiáltozot. a Gubernator ezt látván, el botsátá mint egy esztelent. Mind azon idö forgása alat, a még a sidok hadakozása el kezdödék a Romaiak ellen. soha azt az embert nem látták senkivel is beszélleni. hanem szüntelen tsak azt kiáltoza vala, Jaj, Jaj, Jérusálemen, se soha meg nem haragudot arra a ki meg ütötte. se soha meg nem köszönte. ha enni adtak, soha egyéb beszédet tölle nem hallottanak. hanem a miket mondánk. az Innepekben pedig az ö szava. mind eröseb. mind hangosab vala,

E szerént gyakorolá tehát szüntelen valo kiáltásit. mind addig valamég Jérusálemet nem kezdék vini. az ö szava.pedig se meg nem erötelenedék. se bé nem rekede, és mind addig a még nem látá jövendölésinek kezdetit., mivel aváros kö falait körül járván, még erösebben kezdé kiáltani. Jaj. Jaj, a városan. Jaj anépen. Jaj a templomon. azután hozá tévé. Jaj én rajtam is. azonal. a midön ezeket mondaná. egy kö a mellyet a városra löttenek meg tanálá. és meg ölé

[570] szent pál el hagyá olosz országot. a mint azt láttuk, és judeában mene, amint azt meg igérte [571] vala a sidoknak, anékik irt levelében. Asiaban is volt, és a midön onnét ki mene, szent Timothéust Éphésusba hagyá. hogy gondot viselne. az ót lévö Anyaszent egy házra. Azután [572] Mácedoniába vevé uttyátt, hogy eleget tenne a filippibélieknek tett igéretinek, hogy [573] látogatásokra el mégyen. Azt tarttyák, hogy Mácédoniábol irá Timotheusnak az elsö levelét. A melyben azt irja, hogy reménli rövid idö alat hozája mégyen, de mint hogy az el mulhatot. azért igen fö oktatásokot ád néki. hogy mi formában [mi-formában] visellye magát [574] az Isten házában, és az Anyaszent egy házba. a melynek ö a püspökje. arra inti hogy vigyázon ahamis Apostolokra, akik uj tudományt hintenek vala el. Éfésusba, és akik mély tudományokal, és okoságokal. tévelygéseket tanitottanak a hivek közöt, Igen hasznos oktatásokot ád néki, a püspökök, papok, és Diakonusok meg valasztásokra. hogy mi formában igazgasa az özvegyeket és minden féle személyeknek magok viselésekröl. azt tudtára adgya hogy Hymenéus és Alexander a hit hajojábol ki estenek, és a sátánnak adta,

Azt akarja, hogy könyörgések legyenek akirályokért. és améltoságban lévökért ugy hogy az ö igazgatások alat. tsendes. áitatos. és tisztességes életet élhesünk. Hogy a férfiak minden helyen könyörögjenek, harag, és vetekedés nélkül., az Aszonyok is hasonlo képen könyörögjenek. tisztességes öltözetben. fel ékesitvén magokot. szemérmeteségel. tisztaságal, és jó tselekedetekel, és nem hejában valo ékeségel. és fodoritot hajal, nem akarja hogy az Aszszonyok tanittsanak a templomban, hanem hogy tsendeségben halgasák az oktatásokot. és engedelmesek legyenek férjekhez,

Hogy a mely püspököket fog tenni. azok egy feleségüek legyenek. és akiknek tsak egy feleségek volt. püspökségek elöt, a kik jó gondgyát visélték tselédeknek, akik nem ujak a kereszttségbe. Hogy a Diákonusok. tiszták, igazak. jozanak. és ne fösvények legyenek, akik a vallásnak titkát, a tiszta lelki üsméretbe meg tarttsák,. meg fedhetetlenek legyenek, elsöben meg probállyák, minek elötte a szent szolgálatra vegyék öket., a kik tsak egy feleségüek. és akik tiszteségesen igazgatták tselédeket. Hogy Diákonisák. tiszták és mértékletesek legyenek. jozanok, nem rágalmazok, és hivek mindenben.

[575] Azt hagya Timothéusnak, hogy olyan formába élyen, hogy senki ötet meg ne vethesse, ifiuságára valo nézve, hanem légyen példája nyájának, követvén minden féle jó erköltsöket, gyakorollya az olvasást, az intést, az oktatást, rendet szab néki. hogy miképen visellye magát az özvegyekhez, az öregekhez. és az ifiakhoz. Azt akarja, hogy a mely özvegy Aszonyt választnak az egyház szolgálattyára, leg aláb hatvan esztendös legyen, kinek tsak egy férje volt, a kinek jó tselekedeteiröl bizonyságot tésznek. a kik gazdálkodok voltanak., a kik a szentek lábait meg mosták, a kik a keseredeteket meg segitették., akik gyermekeket jól nevelték. de tiltya hogy erre a hivatalra vegyék az ifiu özvegy aszonyokot., a kik minek utánna lágy életet éltenek volna. a kristus szolgálattyában. ujontában férjhez akarnának menni.: Hogy a papok, akik jol igazgattyak a községet, dupla tiszteletet vegyenek. vagy meg jutalmaztassanak., fö képen az olyanak, a kik prédikálanak, és tanitanak, Azt hagya Timotheusnak. hogy egy pap ellen valo vádolást. tsak két. vagy három bizonyságnak a szovára vegye bé. Azt hagya néki. hogy tsak könyen. a kezeit senkire ne tegye, ne hogy részt vegyen a mások vétkeibe. fedgye meg nyilván a vétkeseket, azért hogy a többi is tartalékba legyenek, azt is hagya néki. hogy tsak aviz italt ne gyakorollya. hanem élyen kevés boral is. a gyomrának gyengeségiért., és más egyéb nyavalyáiért. végtire arra inti Timotheust. hogy a nála letett hitet meg örize, távoztassa el beszédiben a hejában valo ujitásokot, és a hamis nevü tudománynak ellen vetésit., Imé ezek a föveb részei az oktatásnak, melyet látunk a Timotheusnak irot levélbe.

[576] szent pál Macédoniában lévén, fel tevé magában. hogy Nicopolisba menne telelni., vagy is talám már ebben avárosba volt. a midön azt irá Titusnak. hogy hozája jöne azután hogy krétába küldené Tikikust. vagy Artemást aki az alat igazgasa a szigetbe lévö hiveket. Mint [577] hogy Titusnak aleg föveb hivatallya kréta szigetében avolt. hogy ót püspökököt rendelyen. Szent pál eleiben adgya hogy mitsodásnak kell lenni egy püspöknek. A ki meg fedhetetlen. és egy feleségü légyen. mivel ö az Isten házának az elsö szolgája, a kinek a fiai hivek. és jó erköltsüek legyenek. maga haragos ne légyen. se részeges. se eröszakos. se ne szerese a gyalázatos nyereséget. szerese a szállás adást, legyen józan, nyájas. szent, igaz. mértékletes. kaptsollya magát ahitnek igazságihoz, ugy hogy alkalmatos legyen a hiveket inteni, és meg gyözni a meg átalkodtakot. kik az igazság ellen állanak,

szent pál arra inti Titust, hogy a krétaiakon sok hatalmat vegyen. keményen bányék vélek, és keményen fedgye meg öket. mivel azon sziget béliek felöl azt tartották. hogy rend szerent hazugok, hamisak. restek. torkosok, Egy nehány féle oktatást ád néki az öregekröl. az öreg Aszszonyokrol. a két részröl valo ifiakrol. és arabokrol. Mint hogy abban a szigetbe sok meg tért sidok valának, a kik mindenkor tsak a fejekbe tartották a régi Céremoniakot. szent pál azt akarja, hogy Titus arra inttse öket. hogy azokot vessék ki a fejekböl. hagyák el. a sidó fabulákot., és az emberi hagyásokot, tanittsa öket arra, hogy az ételbe valo válogatás már el töröltetet. hogy minden tiszta., atisztáknak, Azt hagya még Titusnak. hogy távozék el, egy eretnektöl. az elsö. vagy a másod intése után, és oktassa ahiveket a békeségre. és a földi hatalmasokhoz valo engedelmeségre. Azt is hagyá néki. hogy Zénást. és Apollot szorgalmatosan elöre el küldgye. és semi fogyatkozások ne legyen Ezekböl áll. a Titusnak irt levél.

Agrippa, elvevé a fö papságot Jesustol. a Gamaliel fiátol. és Matthiásnak. a Theophilus fiának adá. a kinek föpapsága alat kezdödék el két esztendö mulva ahadakozás. ugy mint a közönséges esztendönek, 66. kában. Álbinus minek utánna két esztendeig let volna Gubernátorja sidó országnak, Néro ötet viszá hivatá. és helyében Gessius Florust küldé., a ki Cleopátra nevü feleségit is el vivé magával. ugyan a felesége is nyereté meg néki azt a Gubernatorsagot., mivel poppéánál kedveségbe volt. Albinus meg tudván hogy Gessius Florus helyében jöné, hogy anépnek kedvét talállya, meg öleté az ollyan rabokot. a kik tellyeségel meg érdemlék ahalált, iszonyu vétkekért, szabadságot ada pedig az ollyan tolvajoknak. és gyilkosoknak, akik eleget tehetének fösvénységinek, a fogságban hagyá pedig az olyanokot, akik néki pénzt nem adhatának,

Gessius Florus a maga Gubernátorságába érkezvén, ollyan kevés maga meg türköztetésel viselé magát. és a maga hatalmával, oly rendeletlenül viszá éle, hogy az elötte valojának vétkeit el felejteté, és tsak nem meg bánatá el menetelét. mivel Albinus, a roszat leg aláb titkoson tselekedé. de Florus. még azal ditsekedék, benne nem volt. se emberség. se szégyen, minden féle nyereség. nagy, kitsid, titkos. nyilvánságos. néki mind jó volt, meg nyomorittya vala avárosokat. és a tartományokot, a tolvajokal meg osztozot, és azö vétkeknek büntetetlenségét. pénzért adgya vala el nékik nem ugy viselé magát. mint olyan biró a kit anép igazgatására küldöték volt. hanem mint egy olyan hohér, akit a vétkesek büntetésire küldenek

Ez igy lévén. azt nem tsudálhatni. ha a sidok anyi nyomoruságokal szorongattatván., végtire a Romaiak ellen támadának, sokan közüllök el hagyák az országot. és más tartományokba menének lakni. pusztán hagyván sok helyeket az országba A többi pediglen. nyilván kezdének a Romai uralkodásnak ellent állani, de florus, nem hogy a párt ütésnek eleit vette volna, és azt kezdetekor le tsendesitette volna, hanem még azon volt hogy kénszerittse öket a fegyver fogásra, azt pedig vagy azért tselekedé, hogy örömel látta volna öket mind egy szers mind el veszni. vagy pediglen azért. hogy más utat nem láta. hogy magát meg menthese. a sok vétkeiért valo büntetéstöl.

[578] Azon idöben, amelyben sidó országban nagy háboruság, volt, és minden készen volt. apárt ütésre, Néro Császára, igen gyanakodának, hogy ö gyujtata volna fel Roma városát, az éges tizen nyoltzadik july kezdödék. ugyan azon anapon. a melyen. ánnak elötte sokal. a Gallusok Romát meg égették volt, Az égés hat napig. és hét éttzakáig tarta, A város tizen négy részre lévén osztva, a három része. egészen el ége. és a töb hét részeiben, tsak imit amot maradának meg egy nehány házak, és minek utánna a tüzet meg tartoztatták volna, le rontván sok házakot, az égés ujontában el kezdödék, és mind egészen kilentz napig tarta, igen sok számuak veszének el, és akik el szaladhatának, a tzintermekben. és avároson kivül valo rosz házakban keresének szállást. Azt pediglen sokan észre vevék, hogy avitézek, a kiket a tüz oltásra szoktak olyan alkalmatoságokban rendelni, és a Császár tisztei. fenyegeték. és nem engedék azokot munkalodni kik a tüzet el akarják vala oltani, de söt még ö magok gyujtogaták, Néro császár akoron Antiumba volt. Romához egy napi földre. és tsak akor tére viszá, a mikor meg hallá hogy a tüz közelgetne az udvar házához, noha az is elége. A koron egy magos toronyba fel menvén, ahonét egészen ki láthatá az égést, és ót musikás köntösben., a maga tsinált verseit kezdé énekleni. a Troja városának el égéséröl.

Mind ezen tselekedetit, akik jol meg visgálák, könyen el hiteték magokal. hogy ö maga volna a kezdöje annak az égésnek. azt pedig vagy oktalanságbol tselekedé. vagy azért hogy olyan rendkivül valo dolgot láthason. vagy hivalkodásbol tselekedé, hogy nevezete fent maradgyon., hogy Roma városát fel épitette. és szebbé tette., minden tehettségivel azon volt. hogy mindenel el hitesse. hogy semi része nem volt. az égésbe, abban munkálodék. hogy a népet meg segittse, el szálittsa. és avárost meg épittse, magára válalá hogy meg tisztittattya az uttzákot. és az el éget házaknak helyeit. mind ezek után is. a Romai nép. tsak néki tulajdonittá az égést, Néro pedig haszontalanul igyekezék azon, hogy akeresztyéneket okozák, mivel még azok is a kik akeresztyéneket nem szereték. szánakodásal tekinték öket, mint olyanokot, a kik a Néro kegyetlenséginek. áldozatra valoi. és akik olyan vétekért szenvednek, amelyhez semi közök nintsen.

Ez a kegyetlen Császár meg fogatá azokot, a kik nyilván valo keresztyének valának., és azoktol, más sokakrais. találának, akiket mind meg itélék. nem anyira ugy mint az égésért valo vétkeseket, hanem mint az emberi nemzet gyülölséginek áldozatra valoit. mondgya Tacitus. illyen hamis itélettel valának a pogányok, akeresztyének felöl, nékik is tulajdonittyák vala. aleg nagyob vétkeket. és aleg utálatosab tselekedeteket, holtok után is tsufságal illeték öket. Némelyeket, valamely állatnak a böriben takarák, és ugy szagattaták el a kutyákal. másokot [579] keresztre vonták, némelyek atüz langja által veszének el, meg égetvén öket éttzaka. hogy fáklyák helyet vilagosittsanak, mind ezek a Néro kerttyeiben menek vala végben. a ki magais ót volt. kotsis köntösbe. és szekereket futtatot

Hihetö, hogy a keresztyéneket az égetéssel valo vádolásnak alkalmatoságával., tsinalák a törvényeket. és adának ki parantsolatokot. a melyek. tilták akeresztyén vallásra valo állást, és azt nem tsak Romában. hanem az egész birodalomba. sok Martyrokot számlálnak, akik ebben az üldözésben szenvedének, ugy mint, szent Paulinus. a ki pisa városaba szenvede, szent Románus. szent Gervasius. és szent Protasius. Ravennában pedig ugyan azon idöben szent Vitalius. és szent váléria. Atyok. és Anyok. szent Gervásiusnak. és protásiusnak., és még többek.

Azonba pedig sido országban igen készülnek vala a hadakozáshoz, és azt a nyomoruságot sok [580] féle tsudák jelenték meg, a melyekröl szól josef. azok a tsudák husvét napján történének, ahadakozás elött, esztendövel, három ora tályba. éjfel után a templom olyan világoságban láttzot lenni, valamint fényes napal. eztet az okosak arra magyarázák, hogy a világoság tüzet jelentene., a mely meg is emészté egy nehány esztendök mulva, ugyan azon innepen, egy réz [581] kapu, a mely a templom belsö részét zárta bé, és a mely olyan nehéz volt. hogy husz ember. nehezen zárja vala bé minden estve. éjfél tályba, meg nyilék magátol, azt itélék abbol, hogy az Isten meg nyitaná templomát ellenségeinek

A következendö Májusnak. huszon egyedik napján. egy kevésé nap lemenetele elöt. az áerbe hadi szekereket láttanak, minden tartományokba. és mint nagy sereg vitézeket kik a felhöken által menvén. a városokot környül fogák., mint ha meg akarták volna szállani. Pünkösd Innepében. ugyan azon Májusnak huszon nyoltzadik napján A papok a szokás szerént, a templomnak a belsö résziben menvén éttzaka, hogy a szolgálattyokot végben vigyék. hihetö. hogy a lámpásokot meg gyujttsák. és füstölököt ajánlyanak. valamint aföld indulásnak a zugását kezdék hallani és olyan zudulást mint mikor tolyongásal sietnek ki menni valamely helyröl, és azután. szozatot hallának. a mely hirtelenségel kialtá; Menyünk ki innét Azt [582] tarttyák. hogy azok Angyalok valának, a kik el hagyásal fenyegeték azt a szent helyet, és hogy el hagynák a sidokot is. ha az urhoz meg nem térnének.

[583] Josef azt mondgya, hogy olyan üstökös tsillag is láttzot. a mely esztendeig tarta, és hogy Jérusálem felet olyan rend kivül valo fényeséget lattak, a melynek kard formája volt. De a sidok, meg keményedések, és vakságok. olyan. vala. hogy mind ezek meg nem lágyitták sziveket. Meg tsalák öket a sok. hitegetök., akik hizelkednek vala. rosz indulattyoknak, azért is mind a magok hasznokra magyarázák ezeket ajeleket. hizelkedvén azal magoknak, hogy a mely roszat azok jelentenek. a mind az ellenségekre fordul. De a min leg inkáb meg tsalatkozának, mondgya Josef. és a mi leg inkáb vivé öket arra. hogy fegyvert fogjanak, és meg szabadittsák magokot a Romaiak járma alol,, az Irásnak ígéreti valának., amely azt igéré nékik hogy abban az idöben. olyan fejdelem támad azö nemzetek közül, aki az egész világot fogja birni, Ez a historikus. ezt vespasiánusra akará szabni. De ezek ajövendölések már egészen bé tellyesedtenek vala a kristus Jesus szemelyében. akinek birodalma. már akoron el kezdödöt vala. el terjedni az egész világra, ugy anyira. hogy tsak hamarjába véghetetlen imádoi valának, kik a hitnek jármát fel vevék, avilágnak mind részeiben

[584] Azon idö tályba, az Isten meg jelenté szent péternek, hogy halálának ideje közelgetne, és hogy követné rövid idö mulva. akristus Jesust az ö Mesterét. Ez a szent Apostol. tudván tehát hogy rövid idö mulva. el hagyná halando testét. haszonra akará forditani azt akevés idöt, és fel ébreszteni a hivekben az igazságokot., a melyekre öket tanitotta vala, ugy hogy holta után az elméjekbe tarttsák, a miket tsak rövideden irásban hágy nékik, erre valo nézve is irá a második [585] levelét, a melyet azon hiveknek irá a kiknek irta volt az elsöt, valamint ki tettzik ezekböl a szokbol. Imé a második levél. a melyet irok néktek. Az elsö levelét tehát irá a hiveknek. kik el valának szélyedve. pontusba Galatziába. kapadociában, Asiában. és Bythiniában. a levelében. fö képen. a keresztyénségre meg tért sidoknak beszél.

Azt hiszük. hogy Romábol irá ezt a levelét. és talám, a jelenés után, melyet látot amidön Romábol ki akara menni a Néro üldözése elöl. a midön Roma kapujában let volna. a kristus [586] meg jelenék néki. szent péter el álmelkodván. kérdé. Uram hová mégy., a kristus felelé néki, En Romában jöttem. hogy it ismét fel feszitessem. szent péter ezen szokbol. meg erté hogy tsak hamar el kellene végezni az áldozattyát., és bé tölteni amit az üdvezitö mondot volt [587] neki, Mostanában nem követhetz engemet, de mászor fogsz engemet követni, És meg [588] másut. Amidön ifiu voltál. magad övedzed vala magadot. és oda mentél a hová akartál, de amidön meg öregszel. más fóg fel övedzeni, és oda viszen. ahová nem akarnád. tudtára adván, hogy mitsoda féle halált fog szenvedni, ugyan ezért is mondá szent péter a levelében. hogy kész el hagyni evilágot, ugy valamint a kristus azt néki ki nyilatkoztatta.

Ebben alevélbe meg mutattya a jó tselekedeteknek szükségit az üdveségre. ahiveket arra inti, hogy vigyázanak ahamis Doktorokra kik meg ronttyák vala a szent tudományt., és botránkoztaták az Anyaszent egy házat. rosz példa adásokal. inti arra is öket. hogy legyenek. álhatatosok. az Apostolok tanitásában, azt tarttyák. hogy leg inkáb a simon magus tanitványira, és a Nicoláitakra tzéloz, akiket ugy irja le, mint olyanokot akik tsak azt keresték. [589] hogy másokot el amittsanak, a kik tsak a rosz kivánságokot követték. a kik tagadák a fel támadást, az Istennek igéretit, és itéletit., nagy ditséretet tészen szent pálrol. és aleveleiröl, a melyekbe. azt mondgya hogy vannak olyan dolgok. amelyeket nehéz meg érteni, a melyekel a rosz elméjüek viszá élnek. valamint atöb irásokal., hogy a magok tévelygéseket meg [590] erösittsék. némellyek az Atyák közül kételkedtek abban hogy ez a levél szent péteré lett [591] volna., de a leg régiebbek ugy tartották, mint Isteni irást. szent judás maga alevelében olyan verseket hoz elé, a melyeket a mi urunk Jesus kristusunknak Apostoli mondották.

[592] Azon idö tályba szent pál is Romában mene, Asián mene által, valamint meg igérte vala [593] Timotheusnak. Troadesbe érkezven. karpus nevühoz szálla., ahol hagyá a palásttyát. és az irásit Éfésusba meg látogatá Timothéust., Milétumba érkezvén. ahol Trofimust betegen hagyá. onnét korintusba. mene, és ót hagyá Erasmust. egyikét atanitványi közül, végtire Romában érkezék, ahol szent pétert találá, mind egyike, mind a másika. ujjab buzgoságal kezdék hirdetni a kristus Jésust. a sidoknak és a pogányoknak, az Isten olyan áldását hinté az ö [594] tanitásokra. hogy sokakot meg téritének. a többi közöt Néronak egy ágyasát teszik fel., akit szent pál téritté meg., és aki el hagyá az elöbbeni életét. A császár nem szenvedhetvén a keresztyéni vallásnak Romában valo elterjedésit. a tömlötzbe téteté a két Apostolt.

Sokan a regiek közül azt tartották, hogy a két Apostolnak meg fogatása. és meg oletése. azért volt. hogy gyözedelmesek voltak simon Máguson. Ez az Istentelen kristusnak tartván magát. és meg akarván mutatni, hogy valamint a kristus Jésus, öis fel mehet a menyekben. fel emelteté azért magát az áerbe két ördögel. tüzes szekérben. a mely boszorkányos szekér volt. a sok nép aki jelen volt, már ötet ugy tekénté mint Istent, és nagy kiáltásokal. néz vala fel felé utánna, De a két Apostol. szent péter, és szent pál. az imádsághoz fogván, a tsalardot az ördögök el hagyák. és a földre esék. a lábait el töré. onnét fel emelék. és a városnak Brunda nevü helyére vivék, a hol bánván, és szégyenelvén esetét. a háza tetejéröl le ugrék. és nyomorultul meg hala., sokan akik ezt láták meg térének. mások pedig meg maradának vakságokba

[595] Azt tarttyák. hogy Néró is jelen let volna ezen az eseten. és bizonysága volt. a simon [596] gyalázattyának. a kinek kedvez vala. Suetoníus is azt mondgya, hogy a közönségesen valo játékokba egy ember a CSászár láttára repülni akara, de tsak hamar le esék a földre., és a vére a székig fitskánkozék a hol a Császár ült hogy néze,

A Simon mágus halála után tevék tehát szent pétert. és szent palt egy tömlötzbe, a hol sokakot meg téritének., nyoltz holnapja volt fogságoknak. a midön meg tériték. szent Processust, és [597] szent Martinianust, ezek valának az ö leg föveb örzöi, és más negyven személyeket. kik [598] mind martyrságot szenvedének. szent pál a Timotheusnak. Romábol irt második levelében. azt mondgya. hogy az elsö meg igazulásakor,. mindenek el hagyák. de az Isten meg segité, és meg erösitté ötet, azért hogy ö általa az igazságnak ki hirdetése. el terjedgyen apogányok közöt. és hogy az ur meg szabaditotta az oroszlánynak torkábol., az az, a Néro haragjátol. de tellyeségel., még azért. meg nem menekedék aveszedelemtöl., az Isten tsak azért halasztá halálát. hogy meg nagyobitaná érdemit

[599] A fogság. meg nem gyengitheté azö buzgoságát. a néro ágyasát akiröl szollánk. meg nem [600] szünék oktatni, és ennek a CSászárnak. egy inya adoját meg térité. Alexander. aréz mives, talám ugyan az. akit exCommunikálta volt annak elötte valo idövel, ellene volt. és sok bajt okoza néki. Az Ásiaiak kik Romában valának. nem hogy segitették volna., de tölle el távozának, az Isten pedig meg vigasztalá ötet. hozája küldvén Onesiforust, aki Ásiábol érkezvén. minek utánna sokáig kereste volna ötet, végtire reája talála. és minden tehettségivel [601] segitté ötet.

[602] Az Apostol., azon idö tályba irá alevelét az Éfésiusokhoz., azt tarttyák elegendö jó ókból, hogy ez a levél nem tsak egy városnak. hanem. az egész Ásiában lévö Anyaszent egy háznak szollot, mivel azt irják, hogy a régi Exemplarisokban avárosnak a neve a melynek kelletet [603] volna küldeni. nem volt fel téve. hanem tsak eszerént volt, pál. akristus Jesus Apostola---------a szenteknek. a kik.----------és a hiveknek... &χ Az Apostol. eleinte mindgyárt ditséri a [604] hivek. hitét. és felebaráti szeretetét, elejekbe tészi egészen aválttságunknak és a meg igazulásunknak titkait. a kristus Jesus érdemi által, fel teszi nékik a predestinatiot, és a pogányoknak, ahitre valo hivatásokot, a sidoknak, és apogányoknak egy testbe valo meg egyezéseket. a mely testnek, a kristus a feje., ennek az Isteni fönek a ditsösége, és fel magasztaltatása, fellyeb valo minden lelki, és testi teremtet állatoknál., az ollyan sidokra, és keresztyénekre támad, akik atörvény béli Cérémoniákra adták mod nélkül magokot, azután beszél a simon Mágus tanitványi ellen, és azon idö béli eretnekek ellen., a kiket Gnostikusoknak nevezték. végtire igen szép letzkét ád az Éfésiusoknak, hogy mi képen éllyenek keresztyéni életet minden féle hivatalba. el végezvén levelét, arra kéri öket, hogy imádkozanak érette, hogy az Isten adgyon néki bátorságot. eröt. és szabadságot, az Évangyélium prédikálására. a hamisak ellenzések. és üldöztetések ellen is. alevelet Tikikus által küldé el. akit kedves attyafiának nevezi. az ur hü szolgájának, és az Isten szolgálattyában valo társának,

[605] Kevés idövel az után irá szent pál. amásodik levelét szent Timothéusnak, Az Apostol fogságban volt abban az idöben, és olyan bizonyosnak tartotta Martyrságát., hogy magát ugy [606] tekinté., mint olyan áldozatra valot, aki készen volt. hogy fel áldozák. szent Chrysostomus [607] ezt a levelet ugy tekénti mint szent pálnak testámentumját. szent Timotheus Asiában volt, vagy is Éfésusba. amidön szent pál arra kéré levelében, hogy sietve menne hozája. és még a tél elött. vegye maga mellé Márkot ís. és köntösit a könyveivel vigye el. amelyeket karpusnál hagyta volt

Azután a Demas eseteröl ir neki,. aki a világ szeretetére adván magát. el hagyta ötet. és Tessálonikában ment., az után hogy Himeneus, és filétus. a hitet el hagyták., és sokakot. azal. hitegették, hogy a fel támadás már meg volt, emlékezetet tészén azután a Timoteus nagy anyárol. loisbéröl, és az Anyárol Euniczéröl. a kik azt a kedves tanitványt. az áítatoságban. és a szent tudományban nevelték volt Arra inti, hogy nevellye magában a szent Léleknek kegyelmét, amelyet vette volt fel szenteltetésekor, egy nehány féle tanátsot ád néki a hamis Doktorok iránt, és azon idö béli Eretnekek iránt. arra inti, hogy soha el ne feletkezék arrol. amit tölle tanult, azon meg ne ütközék, ha némelyek el távoznak az igazságtol. hanem azt keményen prédikállya, állyon ellene annak, aki az ellen támad, és aki tsak az ujságot keresi, a mely tsak a fülnek. és arosz kivánságnak hizelkedik. a levélnek avégin köszönti szent Timotheust Eubulus, pudens. linus. és klaudia nevekel., ezek régi Romai keresztyének [608] valának,, a kiket Timotheus üsmérhette, Romában valo létekor 62 esztendöben.

[609] Végtire. Szent Péter. és szent pal Apostolok, ditsöséges Martyrságal. koronázák meg élettyeket. és munkájokot. mind a kettö Romában, és egy napon, ugy mint 29 junÿ, azt tarttyák. hogy meg ölettetések elött. meg veszözék öket. még mostanában is mutattyák Romában az oszlopokot. a melyekhez mondgyák. hogy valának kötözve, együt vitték ki öket avárosbol. az Ostia kapuján, Prudentius azt mondgya hogy ugyan egy helyt szenvedék ahalált., [610] a Tiberis vize mellet valo tónál, szent pétert fel fesziték. fövel alá, valamint maga kérte volt arra a hohérokot, Ezt azért tselekedé hogy a fájdalom még nagyob legyen, vagy azért hogy nem tartotta magát méltonak arra hogy ugy feszitessék fel mint akristus, fövel fel., azon helyre temeték. a melyet váticánumnak nevezik

[611] Szent pál A Salviána vizeinél öleték meg, nekie fejét vevék. és az ostia uttya mellet [612] temeték el. A nagy szent Gergely azt mondgya, mint bizonyos dolgot, hogy minek utánna akét Apostolt meg ölték volna, némely nap keleti keresztyének a hazájokban akarák vinni atesteket, de a midön ket mély földnire lettek volna Romátol, továb nem viheték arettentö villámlás és meny kövek miat., A koron a Romai keresztyének ki menvén avárosbol., viszá hozák a testeket., a szent péterét. a váticánumba temeték, és a szent pálét, az Ostia uttya mellé. még mostanában is láthatni az ö temetö helyeket a melyekhez minden idökben mind a romai. mind az egész világon lévö hivek. nagy tisztelettel voltanak.

[613] szent Péter után következék a Romai székben. szent kelemen, a kiröl emlékezik szent pál. a filippi béliekhez irt levelében, és akinek azt mondgya. hogy aneve. az élet könyvébe vagyon irva., szent péter és pál. midön életbe valának. sok szor kénszeritetének Romábol ki meni az [614] Anya szent egy ház hasznáért. olyankor, helyettek, vagy püspököket., vagy vicegerenseket rendelnek vala a kik az ö távul valo létekben igazgattyák. és oktattyák vala azt az Anyaszent egy házat, szent linust, azt tarttyák, hogy szent pál rendelé., szent kelement pedig szent péter, szent Cletust, vagy Anacletust is az Apostolok rendelék. és igazgatá azt az Anya szent egy házat., De az Apostolok halálok után, a hatalmat, tsak egy szemelyre kelletek adni, hogy a meg hasonlás el távoztassék, Erre valo nézve szent péter, hogy eleit vegye. a meg hasonlásnak, halála elöt szent kelement rendelé hogy helyébe légyen székiben.

[615] De ez a szent pápa., vagy alázatoságbol. vagy valamely más okbol., amelyet nem [616] tudhatunk, nem vevé kezéhez valojában az Anyaszent egy ház igazgatását, hanem tsak szent linus., és szent Cletus. vagy Anacletus halálok után., szent linust a régiek mindgyárást szent péter utánvalonak üsmerték a Romai székben Azt tarttyák hogy szent linusrol. tészen [617] emlékezetet szent pál. a Timothéushoz irot levelében. szent linus tizen két esztendeig és egy nehány holnapokig igazgatá az Anyaszent egy házat., az ö pápasága alat let a Jérusálem el rontása, a melyröl fogunk beszélleni, a kristus esztendejének 78 dikában hala meg, a deákok huszon harmadik septemberben teszik az innepét, a Görögök pedig ötödik novemberben.

A Simon mágus eretneksége az ö esetével el nem szélyede. mivel ötet, nem tsak éltében, [618] hanem még holta után is. Isten gyanánt imadgyák vala. szent Justinus azt mondgya hogy a második Saeculumnak a közepén, a samaritánusok. és más tartományokban, ötet. az Istenek [619] közöt. leg nagyobnak tartották, a Romaiak, söt még atanáts is, valamint a régiek irják. [620] Isteni tiszteletet adnak vala néki. és kö képet emelének néki a Tiberis szigetében a melyre [621] reá volt irva. Simoni Sancto, Deo., Alexandriai szent kelemen. azt mondgya, hogy az ö [622] követöi. imádgyák vala ötet. az ö idejében.

[623] Menandrius a simon magus tanitványa. samariai fi volt. emég az Apostolok idejekbe kezde tanitani, hasonlita. vagy is felyül haladá mesterét az ördögi tudományba, valamit simon magának tulajdonit vala, manándrius is magának tulajdonitá, mind azon által nem tartá magát örökös erönek lenni. mint simon, hanem azal ditsekedék, hogy a minden hato ötet küldötte volna el az emberek válttságára., azt tanittá. hogy az Angyalokot az Isteni értelem nemzette volna, hogy a világot. és az ember testét. ök teremtették volna, a mi ötet illeti. ö ugy jöt el mint meg váltó, hogy adgyon az embereknek az ö ördögi mestersége által. elegendö tudománt arra, hogy meg gyözhesék. az Angyalokot, kik a világot teremtették. a kiket ugy lehet meg gyözni. ha azö boszorkányságát meg tanullyák, és ha azö nevében valo kereszttséget fel veszik.

Azt tanitá. hogy az ö kereszttsége. fel támadás volna, és akik azt felvenék. se meg ne halnának, se meg nem rodhadnának, se soha meg nem vénülnének, de mind ezekre az ígéretekre,. igen kevesen vevék azt fel., senki nem meré magának igérni a meg halhatatlanságot Menandrius leg több tanitványokot. Antiokiába szerze magának. ezek keresztyéneknek hivatattyák vala magokot. és igy gyalázák vala meg akeresztyéni vallást. apogányok közöt. akik nem tudgyák vala meg külömböztetni, avaloságos keresztyéneket. ahamisaktol., azok a kik leg inkáb üsmérék, a Menandrius tanitványit. Menandriánistaknak hiják vala., a leg hireseb tanitványi Menandriusnak., saturnius. és Basilides valának ezekröl még lehet emlékezet másut

A Thiáni Apollonius. Romában mene. a simon mágus halálának idejében., Musonius, stoiciánus filosofus is ót volt. rabságban, és nem akará hogy Apollonius látogatására menyen., filolaus, más filosofus., elöl találván Apolloniust Romátol hat mély földnire, azon vala, hogy Apollonius ne menne Romában, mondván. hogy ót nem volna meg maradás., az Apollonius tanitványi. a kik harmintz négyen valának. ezen meg ijedének. tsak nyoltzan maradának melette. atöbbi. viszá térének, Apollonius pedig még inkáb meg bátorodván, bé mene avárosba, mondván. meg mutattya. hogy egy valoságos filosofus. semitöl nem tart, Apollonius Romába lévén. Télésinus. egyik a Consulok közül magához hivatá., tudakozodék tölle. mind köntöse felöl. mind hivatalyárol., mind pedig arrol., hogy mi formában könyörög az Isteneknek, tudosnak találván avallásba, meg engedé néki. hogy meg látogathasa a templomokot, és meg parantsolá az áldozo papoknak. hogy jól fogadgyák. Apollonius egyik templombol. amásikában menvén. mondá hogy az igasságos, hogy mindenik Istenhez valo köteleséginek eleget tegyen

Tigellinus Néronak leg kedveseb embere, vala gyanakodásba esvén Apolloniusrol., nagy szorgalmatoságal. vigyáztata minden tselekedetire, és beszédire. azon idöben anapban fogyátkozás lön, és meny dörgés egy szers mind, Apollonius az égre tekintvén mondá, Valamely nagy dolog fog lenni, és nem fog leni, azt tarták hogy azt akará meg jövendölni a mi harmad nap után történék. mivel Néró asztalnál lévén, a meny kö az asztalra esék. és a Császár el ejté a pohárt a kezéböl a melyböl inya akart., ha szinte figyelmeteségel vigyazais Apollonius a maga beszédire, mind azon által olyan tréfa szokot ejte a melyekért Trigellinus bé vádola, mint olyan szókért, a melyek a Császárhoz illendö tiszteletet meg sértették. De a könyvet a melyben a vádolás volt irva. fel nyitván, a papirosat fejéren találá. az irás oda volt. Trigellinus gondolá hogy azördögi mesterség volna. azután kérdé titkon Apolloniustol., hogy mit tartana az ördögi jelenésekröl, valamit, a gyilkosok, és az Istentelenek felöl tartok felelé Apollonius. szemire hányván ezeket avétkeket alatomba Trigellinusnak.

Még Romában valo létiben., egy nagy familiábol valo leány ugy tettzet, mint ha meg holt volna, a leány férjhez menöleg volt. a leányt temetni vitték a szokás szerent egy ágyon ki nyujtoztatva. és ki takaratlan., a mátkája siránkozva kiserte, Apollonius az uttzán találkozván. mondá, tegyétekle az ágyat a földre. a sirastoknak végit szakasztom., kérdé a leánynak anevét, meg illeté. és holmi szokot monda suttogva. akoron a leány fel serkene, szolni kezde, és viszá tére az Attya házahoz, a szüléi nagy summa pénzt akarának adni. Apolloniusnak. de el nem vevé, hanem aleánynak adá., jegy ruhára. még azok is a kik jelen valának. meg nem merék bizonyitani., hogy a leány valoságal meg holt volna.

[624] Mind azon által. Néró Császárnak, kegyetlenségi, és üldözési. ellen. a tsalárd [625] boszorkányok ellen, és a filosofusoknak. sok beszédi ellen is, a keresztyéni vallás. inkáb [626] inkáb terjed vala, szent János Évangyelista. minek utánna egy nehány izbe let volna annak [627] elotte akis Ásiába, végtire oda mene. hogy ót lenne rend szerént valo maradása, 66 [628] esztendöben, Az igen meg lehetö. hogy Mária Magdolna., a ki felöl mondgyák hogy [629] Éfésusba holt volna meg, Szent Jánost oda kiséré, és mellette volt. valamint a kristus mellet volt, mivel, szent pálon. és szent Barnabáson kivül. a töb Apostolok aszonyokot [630] tartottak magok mellet. akik az ételekre viseltek gondot., szent János tehát Éfésusba helyhezteté maradását, a mely városnak szent Timothéust rendelte vala püspöknek szent pál, [631] De szent Jánost inkáb kel ugy tekéntenünk mint Apostolt, és az Anyaszent egy házaknak Mesterét, mint sem külonös Anyaszent egy háznak püspökjét, Eusébius azt mondgya. hogy az [632] utolso öregségiig. az Ásiai tartományokot fel járja vala, hogy ót püspökököt rendelyen.

[633] Abban atartományba pedig, a szent léleknek különösön valo vezérléséböl mene, hogy ót viaskodgyék a Cerinthiánusok, és Ebioniták eretnekek ellen, akik azt tarták. hogy a kristus Jésus tsak tisztan Ember lett volna, Azt irják ez iránt, hogy ez az Apostol., aki soha nem feredet. egy szer oda mene, vagy különös sugarlásbol., vagy egéségének valamely változásáért, de meg tudván hogy Cerinthus a feredöben volna, tsak hamarjában viszá tére, tartván attol mondá, hogy a feredö le ne esék, az Istennek, és az igazságnak, annak az ellenségiért. szent Iréneus azt mondgya. hogy ezt a dolgot, szent Polikárpustol hallották, a ki is szent János tanitványa volt

Mint hogy Cerinthusrol kezdénk beszélleni. szükséges it fel tenni az ö historiáját. és rövideden az ö tévelygésit, ugy az azon idö béli Eretnekekét is. valamint a Nicoláitakot. a kikröl szol szent János a látásában. és atobbit, a kik ezektöl veszik eredeteket és kiket azután, közönségesen, a Gnostikusok neve alat üsmerték., Az Ebioniták. és a Nazareanusok más idöhöz tartoznak. ezek Jérusalem el romlása után támadának, Theodoretus fel teszi [634] közönségesen. hogy az Anyaszent egy házat, még kezdetében, két egymásal ellenkezö Eretnekség háboritá meg, a mely mindenike közüllök. sok szakadásokra. vagy ágakra terjede, Az egyike erede a Samaritánusoktol. Simon magus által. és a másika. a sidoktol. Cerinthus által, a simon leg föveb hit ágazattya a, hogy két Isten vagyon. a teremtö, és meg más felyeb valo., azt tanitá., hogy a kristus nem valoságos ember volt. se a halála nem volt valoságos. Cerinthus ellenben. hitte az Istennek egyeségét. és egy kezdetét, az emberi természetnek valoságát a kristus Jésusba, életének halálának igazságát. De tagadá Istenségit. tsak tisztán Embernek tartván ötet, A törvény béli Ceremoniákot igen tartá, a melyeknek meg tartását. szükségesnek hivé lenni az üdveségre.

Cerinthus sidó nemzet lévén. Egyiptumba sokáig lakék, a hol meg tanulá atudományokot, és a filosofiát. azután Asiában mene, a hol kezdé a Cérinthiánus vallást, azt tarttyák, hogy még az [635] Apostolok idejében és az Anyaszent egy háznak kezdetekor kezde tanitani, és hogy ö ingerlette volna fel a sidokot hogy zugolodgyanak szent péter ellen. azért hogy meg [636] keresztelte volna kornéliust., hogy az ö társai valának azok, akik Antiokiába a környül metélésnek. szükséges voltát predikálák mondván, hogy a nélkül, a hitre meg tért pogányok nem üdvezülhetnek, a mely haboruságot okoza az Anyaszent egy házba., és okot ada arra. hogy Jérusálemben gyülést tarttsanak. a melyben a Cerinthus tartásit, meg veték, és kárhoztaták, az igen lehetö, hogy a hamis Apostolok. és a gonosz munkások, akikröl oly gyakorta panaszolkodik szent pál a leveleibe., a kik el akarják vala rontani az Évangyéliumi szabadságot, fel álitván a törvény Ceremoniáinak szükséges voltát. hogy azok a Cerinthus tanitványi valának,

Az keresztyéni Anyaszent egy ház. nem kárhoztattya vala tellyeségel. a törvény béli [637] Ceremoniáknak követésit, meg is engedé a meg tért sidoknak hogy meg maradgyanak szokásokban ha akarják, szent péter, szent János, szent jakab Apostolok keményen meg tarták [638] a törvényt, szent Justinus martyr., a második saeculumnak a közepe felé. még azt tarttya [639] vala, hogy a sidó Cérémoniak. semiben nem ellenkeztek az üdveségel., sulpitius severus. azt tarttya. hogy Adriánus alat. a sidoknak egészen valo el pusztulásokig, a keresztyénségre [640] meg tért sidok. a törvénynek meg tartása alat. imádák az Istent., Origénes azt mondgya. hogy az ö idejében. valának ollyanok a sidok közöt. akik egészen el hagyták volt. a törvény Cérémoniáit. de meg valának ollyanok akik szorosan meg tartották., a Cerinthus eretneksége, nem abban álla tehát tellyeségel., hogy a törvényt meg tarttsák, hanem abban. hogy kénszeriteni akará közönségesen. mind a meg tért pogányokot és sidokot. atörvény béli Cérémoniákra, mert más képen nem lehetne üdvezülni., az illyen tanitást. kárhoztatá mindenkor az Anyaszent egy ház.

[641] Cerinthus, el hagyván sido országot. Ásiába mene lakni, szent János Évangyelista. utánna mene. hogy ellene ályon. Az elsö tévelygési ennek az eretneknek., mint egy elsö graditsa vala esetének. Azt tanitá, hogy a mojses törvényének a kezdöje. gonosz volt. Hogy tsak egy világ Istene vagyon. de az az Isten nem volt teremtö, Hogy a világ sokal aláb valo hatalom által teremtetet. a láthatatlan lételeknél, a kinek vélek nintsen semi közösülése. és akinek nintsen semi üsmerettsége az Istenröl, Ennek a teremtönek egy fiat is adot, de a ki idöben születet, és külömbözöt az Igétöl., sokan az Atyák közül. Tertullianus. szent Epifánus. szent Agoston. és Theodorétus. azt mondgyák. hogy Cerinthus a világ teremtésit. az Angyaloknak. és egy nehány féle aláb valo hatalmasoknak tulajdonittá. és hogy ezektöl jöttek a törvény. és a proféták: Hogy a sidok Istene tsak egy Angyal. volt az is gonosz Angyal, ha szent Epifanius mondásának hiszünk.

Mind ezek után nehez volna el hinni. hogy a Cerinthiánusok., hitték volna atörvénynek szükséges voltát. és hogy ök azt. hiven követték volna, a lehetö, hogy tsak külsöképen követték, és hogy tsak azért akarták követetni., mert tartotak attol. hogy öket is ne üldözék a [642] sidok. és a pogányok. valamint akeresztyéneket., ugyan is szent pál a hamis Doktorok felöl azt mondgya hogy a törvényt meg nem tarttyák, és amit tselekesznek, tsak arra valo. hogy [643] ditsekedhesenek a székben. akiknek predikálanak, és hogy el kerülhesék az üldözést,. szent [644] János a maga látásában, fel kel az ollyan káromlok ellen. a kik magokot sidoknak tartyák, [645] és nem azok, hanem a sátán sinagogái. vegtire, szent Ignátz Martyr. azt mondgya. hogy sokan valának olyanok. a kik a sidoságot tanitták, de nem valának környül metélve.

A mi, a mi urunkot illeti, Cerinthus, meg valaszttya vala a Jésust, valamint szent János [646] mondgya. el valaszttya vala Jésust, a kristustol. azt tanittá, hogy Jésus tsak tisztan Ember volt. joseftöl, és Mariátol születet. valamint mások, de minden emberek felet valo igassága és böltsesége volt: Hogy Jesus meg kereszteltetvén. az örökös Istennek a kristusa. tudni illik, a szent Lélek, le szálla reája Galamb képében. és ki nyilatkoztatta néki az Atyát, a ki még üsméretlen volt: Hogy a kristusnak erejével, tselekedte Jésus atsudákot.: Hogy Jésus halált szenvedet, és fel támadot: de a kristus el hagyta volt szenvedésekor, és viszá tért a maga tellyeségében szenvedetlenül.

[647] Ez a tellyeség., a Cerinthianusok titka vala, valamint ahalgatás. a mélység, a láthatatlan és [648] ki mondhatatlan lételek. a teremtö felet.: ezek nagy szók., de tsak arra valok. hogy el bodittsák atudatlanokot, Azt tarttyák hogy némely Cerinthianusok tagadák a fel támadást és hogy ö felölök mondgya szent pál, a korinthus bélieknek. hogy meg kereszteltették magokot a [649] halotakért. szent János leg inkáb ezeket az Eretnekeket tekinté hogy ellenek állyon az [650] Évangyéliumában, és leveleibe. Cerinthus leg elsö kezdöje a Millenárius Eretnekségnek, a kik azt tartották hogy a kristus ezer esztendeig fog uralkodni a földön. a fel támadás után.

Ennek elötte már szolottunk Nicolausrol, a vulgaris esztendönek, 33 kában. A nicoláisták azal [651] ditsekedének. talám nem hamisan. hogy Nicolaus let volna azö fejek., ezek azt taniták, hogy avilágot nem az Isten teremtette volna. hanem bizonyos felsö hatalmaságnak a munkája, A házaság töres. és a balványoknak áldozot eledel., közöttök tsekély dolog volt. az ollyan eledeleket meg exorcizálták. azután belölle ettenek. a házaság töröt, nyoltz nap mulva fel szabaditották, minden féle szabados és fertelmes elet, és hogy az aszonyok közösök legyenek, nálok meg volt engedve. A pogányok babonaságit. széltiben követték, bizonyos szokot találtak fel., ugy mint Angyal. és hatalmaság. hogy a halgatojok tsudálkozanak rajtok. és el bodittsák az együgyüeket valamely rosz könyvböl tanitottanak, amelyet talám Cerinthus [652] tsinálta volt. Alexandriai szent kelemen. hozelö némely szokot abbol a könyvböl, a melyekböl ki tettzik. hogy az Istennek tulajdonitták fertelmeségeket

[653] A nicolaiták nem sokáig tartának, a kainistus eretnekekel, esze elegyedének., a kiket is ugy tekintették, mint a valentinianusoknak egy ágát A Nicolaiták, egy olyan eröt vallottak, aki fellyeb valo a teremtö erönél, az elsöt nevezték böltseségnek. a másikát felsö erönek, Azt [654] tartották hogy azok, akiket az ó testamentum gonoszoknak tarttya lenni. ugy mint. kaint, Esaut, korét, a sodomitákot és még judást is, hogy ezek a bölcseséghez tartoznak., és hogy azok, akik felöl ditséretet tészen, azok ateremtöhöz tartoznak ugy mint Abrahám, Isák, jákob, Josef., Hogy a teremtö hejában támadot az elsök ellen. akiket soha meg nem gyözhette. mert a böltseség segitette öket, és magához vette öket, Hogy tsak egyedül judás tudta ezeket a titkokot, és ugyan azért is adá el a kristus Jésust. Akarván avilágnak szerezni azokot a nagy jókót. a melyeket annak szerze a kristus halála és akarván meg gátolni, hogy a kristus meg ne ronttsa az igazságot., káromlák a törvényt, és a törvénynek Istenét. a fel támadást tagadák.

Az erköltsökröl valo tanitások szintén ollyan meg romlot volt valamint ahit ágazattyok, azt tanitották, hogy az üdveségért. minden féle tselekedetet kel mivelni. A világoságban tselekedték a setéttségnek tselekedetit., a melyet a szemérmeteség nem engedi hogy fel tegyék, Azt tanitták. hogy mindenik tselekedetnek különös Angyala vagyon, aki akor jelen vagyon., és azt az Angyált. segitségül hitták atselekedetkor, ollyan könyvböl tanitottanak, amelyet, a judás Évangyéliumának nevezték, és még egy olyanbol, a melyet a szent pál menybe menetelének hitták., ez a két könyv tele volt fertelmes tanitásokal, és tsak arra valok valának, hogy az embereket inttsék. a teremtö munkájit el rontani.

[655] A Gnostikusok, nem valának anyiban különösön valo Eretnekek, mivel az elsö két vagy három saeculumokban., tsak nem mindnyájan az Eretnekek. az ö neveket viselik vala, hogy a többitöl meg külömböztesenek, mint tudosabbak. mivel görögül ez a szó Gnostikus. tudost [656] tészen, azt el lehet hinni. hogy szent pál ezekröl akara szollani. a midön ezt irá Timotheusnak. tarsd meg a mi nálad levagyon téve, ugy mint a hit. és kerüld el arosz uj beszédeket., és minden tudományt, a mely hamisan viseli a tudos nevet: A Gnostikusok, az ö vallásokot simontol. Menandrustol, saturninustol, Basilidestöl, Carpocratestöl és valentinustöl [657] vették volt. Eusebius azt mondgya. hogy Carpocrates volt az Attya ennek a szakadásnak, hihetö hogy ö szaporitotta meg a tévelygéseket, A valentiniánusokot. közönségesen a Gnostikus név alat nevezték., szent Iréneus.. ugyan olyan formában is ira ellenek

[658] A Gnostikusok. két kezdetet tartottanak, az egyíkét ugy mint jót. amásikát roszat, azt [659] tartották, hogy nyoltz ég vagyon. és mindenik égben. egy fejdelmet tettenek. aki azt igazgasa, A felsö hetedik égnek a fejdelme. Sabaoh. aki teremtöje volt az égnek. és a földnek, [660] és az alatta valo hat egeknek, és a sidok törvénye kezdöjének. akiröl azt mondották. hogy szamár. vagy sertés formája vagyon. A nyoltzadik leg felsö égben volt az ö Bárbelojok, a kinek aszony hajat adnak vala. és akit némelykor. avilág Attyának, némelykor Annyának nevezék, a kristusrol valo sok féle tartások közöt. azon meg egyeztek, hogy tagadák. az Igének meg testesülésit, azt mondották. hogy az Isten Igéje, és a kristus, a földre jöt volt. de meg nem testesült. nem születet evilágon, se valojában nem szenvedet, hanem tsak tettzet mint ha szenvedet volna

Némellyek közüllök. élnek vala az ó, és az uj testámentum könyveivel. a mi nékik azokban ellenkezö volt., azt avilági elmének tulajdonitták, a mit pedig gondolták hogy nékik kedvez, azt az igazság lelkének tulajdonitták., de nagyob része közüllök. meg vetik vala. a törvényt, és a profétákot, és azoknak kezdöjét, káromlásal valának az ó testámentum Istenéhez, és mind azokhoz, akikröl ditséretet tészen. az ó testámentum. ugy mint. Ábrahámrol. Mojsesröl. Illyésröl: azt tanitották. hogy a mi lelkünk egy az Isten lelkével, közöttök az Aszszonyok. közösok valának. és oly gyalázatban valának az ö fertelmes. és szemtelenségekért. hogy mások enni sem akartanak vélek. hihetö. hogy ellenek irá szent péter az elsö levelét, ezek nem hitték se a fel támadást. se az itéletet., hanem azt tartották. hogy egy olyannak a lelke, ki nem az ö vállásokon vagyon. valamely élö allatban megyen holta után

Ezeknek sok hamis Évangyéliumok vala, némely Apostoloknak nevek alat, olvasák vala az Ádam kí gondolt jelentésit. és más könyveket. seth. neve alat. és a Noria könyvét. a Noé feleségit eszerént nevezék. végtire. a Bár-cabás nevü könyvet. az az, a syriai nyelven. tisztátalanságnak fia, ezekben a könyvekben., mind nevettségre, mind utálatoságra valo [661] dolgok valának, Ezek ellen ira Plotinus a harmadik saeculumban., és meg mutatá. hogy minden tudományokot plátobol vették volt. hanem holmi uj szokot tettek volt hozája, és abbol [662] formálták az uj szakadást. A Gnostikusok még fent valának a negyedik saeculumban. szent Epiphánus. és szent Hiéronimus irások szerént.

[663] Szent Márk Évangyélista jelen lévén amint mondgyák, a szent péter. és szent pál [664] halálakon. viszá tére Alexandriában. mint hogy pedig ót sok tsudákot tett, és sokakot meg térite. a keresztyenek is tsufolván a bálványokot. azért a pogányok el végezék. hogy el [665] veszesék szent Márkot, és kezdék kiáltani hogy boszorkány volna, az Isten el rejté egy darab ideig, de végtire, a midön a pogányok a serapis innepét tartották volna. némellyek közüllök el menének keresni a szentet. akit ugy találák hogy az Istennek ajánlya vala az imádságnak ajándékát, vagy is a szent áldozatot., mivel vasárnap volt, meg fogák tehát ötet. és egy kötelet kötvén anyakára. és hurtzolni kezdék. kiáltván. hogy ezt az ökröt a Bukolhoz kellene vinni, az a Bukol pedig a tenger mellet valo hely volt. ahol ígen magos kö sziklák valának. a még igy vontzolták volna, regeltöl fogva estig. és az uttzákot meg festette volna vérivel, a szent áldgya vala az Istent. és hálákot ád vala néki azért. hogy érdemesé tette. neviért szenvedni

Estve pedíglen a tömlötzbe tevék. addig a még el végeznék magokba hogy mitsoda félehalálal [666] ölnék meg. azon ettzaka, a szentnek két látása volt, az elsö egy Angyal volt. aki atömlötzbe menvén nagy föld indulást tsinált, és mondá a szentnek. hogy a neve. az élök könyviben iratot. a második látás. a kristus Jésus meg jelenék néki. amidön hálakot ád vala. az elsö meg jelenésért. az üdvezitö olyan formában jelenék meg néki, a mitsoda formában volt a földön, és mondá néki. Békeség legyen veled. Más nap a pogányok ismét vontzolni kezdék. mind addig még alelkét ki nem adá., 25 aprilis let halála. 68 eszt a mint gondollyák. A pogányok meg égeték a testét, de nagy zápor esö támadván. ki ki el szélyede, a keresztyének a tüztöl meg maradot darab részeit esze szedék. és a Bukol mellet el temeték. ót is volt helye. az ö gyülekezeteknek., ennek a szent Évangyelistának a palásttyát sokáig meg tarták Alexándriában., a hol még a hatodik saeculumba az uj püspökre adgyák vala. a szent Márk. [667] palásttyát, és ugy ültették székibe, Szent Márk után Anianus. a kiröl már volt szó. let püspöké.

Térjünk viszá már mostanában. és nézük meg mitsoda állapotban vagyon sido ország, ahol. [668] azür zavar. hová továb nagyobra szaporodék Lactántius azt mondgya. hogy szent péter, és szent pál, Romában, kevés idövel holtok elött., meg jövendölték vala, hogy az Isten rövid idö alat olyan fejedelmet küldene el. a ki meg gyözné a sidokot, a városokot le rontaná, és minek utanna sok nyomoruságot szenvedtetne vélek. egészen maga igája alá vetné öket. és azt büntetésül azért. hogy olyan gyalázatosan bántanak az Isten Fiával A vespasianus ellenek valo hadakozása. egy nehány esztendövel az után, meg bizonyitá. ezeket a jövendöléseket.

Florus még Gubernátora vala Judéának, mindenkor tsak követé a sidokal valo roszul bánást, [669] Cestius Gallus, a syriai Gubernator, Jérusalemben mene ebben az esztendöben, a husvét Innepét is ót tölté, a mely Innepre. véghetetlen sidok gyülekeztenek vala a világnak minden [670] részeiröl. Cestius. tsak a tudásnak kedviért, a sidoknak számát. kik akor Jérusálemben valának meg akárá tudni, azért ís, hogy meg mutassa a Császárnak, hogy ez a nemzet nem volna olyan meg vetö, a mint gondollya. arra kéré tehát az áldozo papokot, hogy számlálnák meg. menyi sido volna akoron Jérusálemben hogy azt véghez vihesék, a bárányokot olvasák meg, akiket a templomba ajánlották husvetra, az Innep elöt valo napon. tsak a sidoknak vala szabad bárányt ajánlani, és a sidök közül is. azoknak., a kik a törvény béli tisztaságban valának., egy bárányhoz némelykor husz személy volt, de soha sem keveseb tiznél, meg olvasák tehát abárányokot. és két száz, ötven öt ezer, hat százat találának, egy bárányhoz tsak tiz embert számlálván., a tészen két millium öt száz ötven ezer személyt, Josef azt tarttya hogy valának ót akor háram millium személyek A sidok régtöl fogvast boszonkodván Florus ellen, Cestius Gallus eleiben terjeszték panaszokot. ugyan jérusalemben., aki meg halgatván rövidségeket, reménséget ada nekik hogy Florus jobban fog vélek bánni. de eza Gubernátor nem hajtván az ellene tet panaszra. Césáriáig kisére cestius Gallust. meg tsinálá elötte adolgát. és viszá térvén Jérusálembe. ujra kezdé a sidokal valo roszul bánást. azért hogy fel támadásra kénszerittse öket., tudván azt, hogy tsak azal amodal kerülheti el a sidoknak, ellene valo panaszokot. azt pediglen könyen véghez vihette. a mitsoda állapotban valának akoron adolgok., és a mitsoda keszen vala arra a sidok elméje már régtöl fogvást

[671] A Csezáriai sidok el vesztvén a pereket a város lakosival. a mint ide fellyeb meg mondok, [672] azotátol fogvást. aháboruság nem szünék közöttök. azon idöben egy olyan dolog történék. amely még inkáb meg boszontá a sidokot, egy syriai, egy olyan épületet tsinála az ö synagogájok mellé. a mely nékik nagy alkalmatlanságokra vala, egy néhanyan a sidok közül., hogy azt az épületet meg ne engedgyék. Gallusnak nyoltz tálentumot igérének. ugy mint kilentz ezer hat száz forintot. Gallus a pénzt el vevé. mindent meg igere, de czezáreábol samariaban menvén. nem gondolkodék igéretit meg tartani. sem arrol hogy mi követheti még ezt adolgot,

Mindgyárt más nap. a mely szombat nap vala, az alat amég a sidok a synagogában valának, egy avárosbol valo pogány., a synagoga ajtajánál. egy föld fazakot fel forditván a fenekén madarakot áldoza fel., A sidok ezt a tselekedetet nem tsak ugy tekinték mint ellenek tet bestelenséget, hanem még mint vallások ellen valo gyalázatot., Az okosabbak, és a mértékletesebek, azt tanátsolák, hogy azért a városi tiszteknek kellene panaszt tenni. hogy igasságot tegyenek., de az ifiak, meg nem tartoztathatván magokot, tsak hamar averekedéshez fogának, Jucundus. egy sereg lovasnak a kapitánya és akit azért hagyták volt avárosban., hogy arendeletlenséget meg ne engedgye. a fazakat mindgyárt el véteté. az ajto elöl. és azon volt hogy a zenebonát le tsendesittse. de semit nem tehete. a sok számu syriaiak ellen, a sidok pedig érezvén erötlen voltokot, kételenek valának, nárbatában vonni magokot. el vivén magokal. a törvénynek könyveit, a mely város czézariához. tsak három mély föld, tizen kettö az eleje a sidoknak samariában mene Gallushoz panaszra. atörtént dolog iránt. remélvén. hogy párttyokot fogja. atöllök fel vett pénzért, de semit nem hajta reájok, söt még a tömlötzbe téteté öket, vétkül tulajdonitván azt nékik. hogy miért vitték volna el atörvény könyveit.

A Jérusalemi sidok. mód nélkül meg boszonkodának a Czezariai lakosoknak tselekedetin, és még inkáb a Florusén, de a mi öket. leg inkáb fel háborittá. ahogy, Florus. ki vétete a Templom kintséböl. tizen hét tálentumot. ugy mint husz ezer négy száz forintot, mondván hogy azt a Császár szolgálattyára forditaná. A nép azon fel zudala. a templomba futván nagy kiáltásal., a Császár nevét hija vala segittségul. a Florus kegyetlenségi ellen., de még gyalázatos szokot is mondának ellene, valának olyanok., akik még hogy jobban meg gyalázák, egy erszényt tartottak kezekbe és alamisnát kértenek számára, Florus pedig örülvén annak hogy okot adtanak néki nagy siettségel Jérusálembe mene., nem gondolván azal. hogy Czezáriaban menyen., ahol tudta. hogy háboruság vagyon, a Jérusálemi nép tartván attol hogy mi következhetik abbol. a mi történt volt avaroson kivül. a Gubernator eleiben mene. tiszteletnek okáért, de ötven elöl járo lovas viszá üzé anépet, mondván hogy Florusnak nem volna szüksége tiszteletekre. a gyalázat után., amelyel illették.

Florus a királyi udvar házhoz szálla. és másnap a székiben üle, a fö áldozo papok. és a város fö renden lévöi eleiben menének, azokot kéré töllök, a kik bestelenségeket mondottak felöle. Azt felelék néki. hogy olyan nagy városban lehetetlen hogy embertelenek ne találkozanak, akiket nehéz volna meg választani atöbitöl., de közönségesen anép nem ohajt egyebet hanem tsak a békeséget, hanem azon kérik hogy felejtené el embertelenségit kevés számu vétkeseknek, anyi sok ártatlanoknak tekintetiért akik ötet arra kerik De semi menttséget nem akarván bé venni. parantsolá a vitézinek. hogy mennének fel prédalni a felsö piatzot, és ölnék meg, akiket ót találnak, A vitézek többet is tselekedének mint a parantsolattyok. mivel közel három ezer, hat száz embert ölének meg. nem tekintvén. se az Aszonyokot. se a gyermekeket sok fö renden lévöket meg fogának, akik közöt valának olyan sidok. kik a Romai lovas titulust viselték. Florus semi tiszteletel nem lévén hozájok. meg veszözteté öket a széke elöt. és azután a keresztre vonatá.

[673] Ezen idöben. Ágrippa király Alexándriába ment volt Tiberius Alexánderhez. a ki unokája volt a sidó filonak. Ez a Tiberius Alexánder el hagyta vala a sidó vallást, és pogány vallásra álla. Nero Császár Egyiptumi préfectusnak tette. ebben az esztendöbe 66. Agrippa tehát ennek ment volt látogatására Alexandriában, a midön ezek a dolgok mennek vala végben, Berenicza, a huga. Jerusálemben lévén., mindent el követe hogy meg tsendesitené Florust. egy nehány szor küldé hozája a maga tiszteit., kérvén arra, hogy ne követne. olyan eröszakoskodást. és ne engedné. hogy anyi vért onttsanak. de Florust meg vakitván a fösvénység. nem hajta a kérésire., de söt még veszedelembe is forga élete, és kénszeritették. nagy siettségel viszá térni a maga udvar házához, más nap tizen hatodik maji, meg esvén a szive anyi nyomoruságon. Florushoz mene mezitláb, akit a szekiben talála. és kéré a népért. de Florus semi tiszteletet nem ada néki, söt még az élete veszedelembe is volt. Ez a Fejdelem Aszony. holmi vallás béli fogadásert maradot volt Jérusálembe.

Más nap a nép esze gyülekezék a felsö piatzon, nagy jajgatásal. szánakodván anyi meg holt személyeken. De az áldozo papok, és a fö renden lévök, oda menének nagy siettségel. szakadozot köntösbe. kérvén, és kénszeritvén, hogy ne tenné magát ujjab veszedelemre. Florus pedig egyebet nem kerese tsak a zürzavart. és egyebet nem ohajta tsak a támadást, mondá a városi fö renden valoknak, hogy ha a nép engedelmeségit akarja hozája mutatni., menne eleiben a két sereg gyalognak. a kinek Czézáriábol jérusálemben kel jöni. A nép arra igen nehezen álla, és a templomba esze kelleték gyüjteni. és ót az áldozo papok. és a léviták. fogván a szent edényeket. és a musikákot. hamvas, fövel és szakadozot ruhában, a nép lábaihoz borulának, kénszeritvén arra hogy ne vetnék utolso nyomoruságra hazájokot., hanem mennének elöttök ki a varosbol, a Romai had eleiben

Florus pedig meg parantsolta vala a tiszteknek, hogy semi köszönetet ne adgyanak a sidoknak a midön elejekbe mennek, és üsenek reájok hogy ha azért meg haragusznak. vagy morgolodnak, A dolog ugy történék a mint meg gondolta volt, mivel a nép közül a háboruságot szerzöbbek. látván hogy meg nem felelnének azö emberségeknek, kiáltani kezdének Florus ellen. és a vitézek a kik tsak azt várták. hogy reájok rohanyanak. botozni kezdék öket. és igen sok számuan veszének el. vagy averésben. vagy a szaladásban., mert a sok nép egy másra tódulván egy mást tapodta a nagy szorulásba. fö képen a város végin, a midön láták hogy a lovas had üzné öket., a ki elöre akart volna bé menni a Bezéta kapuján. hogy a templomot el foglalhasa.

Florus akoron ki menvén a királyi udvarházbol. a maga hadaival., olyan szándékal hogy az eröséget el foglallya, de a nép ellene kezdvén allani. a házak tetejére méne, és onnét meg álittá a florus hadát. köveket hajigalván reája. florus kénszeriteték viszá térni a töb seregekhez a kik a királyi udvar háznál valának, Azon idöben [idö ben], a nép tartván attol., hogy Florus el ne foglallya a templomot az Antonia eröségivel, nagy siettségel le ronták a folyosot a mely ezen eröség, és atemplom közöt volt, Florus látván az által. hogy oda a remenség, a melybe volt. hogy a templom kintsét fel predálhasa, Florus azt igéré atanáts uraknak, és a fö áldozo papoknak, hogy a városbol ki menne, de ugy hogy a városba egy nehány sereget hagyna örzésire. azt felelék reá, hogy egy sereg elegendö volna, hanem arra, kerik. hogy az a sereg ne legyen azok közül valo, akik oly roszul bántak anépel, erre reá álla. és Czézáréába mene.

[674] Florus Czézáreában érkezvén.egy levelet ira Cestius Gallusnak. syriai Gubernátornak. a [675] kitöl. függöt mint Judaeának Gubernátora. a mely a sidokot okozá minden roszrol. ami történt volna, A sidok is a magok részekröl., és Berenicza királyné, tudtára adák Cestiusnak. a Florus kegyetlenségit. és eröszak tételeit. Cestius nem tudván mitsoda itéletet tenni. Antiokiábol. judaeában. küldé egy Neapolitánus nevü Tribunust, hogy végire mene a dolognak. Ez a tiszt Jámniába találá Agrippa királyt. aki akor tért viszá Egyiptumbol. és a királyal a Jérusalemi fö renden valokot a kik a király eleiben jöttek volt Jámniaba, ezek Jérusálemben menének. ahol a nép elejekbe menvén, segittségeket kéri vala Florus ellen, Neápolitánus meg visgálá az egész várost, és bizonysága lön a pusztitásnak. a melyet a Florus emberei tselekedtenek. azután fel mene a Templomba és a népet oda gyüjteté. sokáig beszélle. néki. meg valván, hogy meg elégednék hüségekel., inté arra, hogy lennének hivek a Romaiakhoz, és minek utána az Istent imádta volna. nem menvén atemplomba bellyeb, tsak a mint a törvény azt néki meg engedte, viszá tére Antiokiában, hogy Cestiusnak meg beszéllyen mindeneket

Ennek el menetele után. az Áldozo papok. és a nép arra kérék Agrippát. hogy engedné meg had küldgyenek követeket Nérohoz. akik eleiben tegyék Florus ellen valo panaszokot. De Ágrippa aki jol üsmérte a császárt. nem álla kérésekre, hanem a népet esze gyüjteté. a kinek hoszu beszédivel. el akará forditani az elméjit a hadakozásrol, a melyet sok pártolkodok ohajtották. ellenbe az okosok abékeséget kivánták. Agrippa elejekbe adá hogy a hadakozást mitsoda nyomoruságok követik., meg mutatá nékik a Romai birodalomnak rettentö nagyságát. és erejit, hogy mitsoda lehetetlen volna ellenek állani. hogy a hadakozás. a melyre akarjak magokot adni. az egész nemzetet a veszedelemre fogja vinni. Az Agrippa beszédi foganatosak valának anyiban, hogy meg tartoztaták egy darab ideig a bennek valo kivánságot, hogy nyakokrol le vesék a Romai igát erre valo nézve fel épiték. az Antonia erösége, és atemplom közöt valo folyosot, és hamarjában esze szedék az adot a melyel még tartoznak vala a Romaiaknak.

[676] De a midön Agrippa azt akará nékik jovallani hogy engedelmeskedgyenek Florusnak adig a még a CSászár más Gubernátort küld nékik, erre a nép oly igen fel háborodék, hogy gyalázatos szokal ki üzé avárosbol.és némellyek köveket is vetének utánna. Agrippa pedig a maga országaba mene. és a sidok az után tsak a hadokozásrol gondolkodának. némely partosok. a gyilkosok közül, titkon a Masáda kastélyába menven. a mely közel vagyon [677] Jérusálemhez, a Romai örzököt ót mind meg ölék., és magoknak el foglalák. Azon idöben Éléazár. a templom kapitánya azt jóvallá azoknak akiknek gondok volt az áldozatokra, hogy az idegenektöl elne vennének semi áldozatra valot. se semi ajándékot, és igy ki akarák rekeszteni az áldozatra valokot a melyeket mind adig szokták volt ajánlani a császárért. és jele volt. hogy hadakozást hirdetnek néki

A papok, a farisaeusok. és mind azok a kik a békeséget ohajták. minden tehettségekel ellent állának. ennek az uj dolognak, de látván hogy semit nem tehetnek, Florushoz. és Agrippához [678] küldének kérni segittséget.hogy ellent alhasanak apártosoknak, Florus nem külde, hanem Agrippa három ezer embert külde. a kik a felsö városba szállának. A partosok pedig az also varost tartották. még a Templomot is. A koron a sidok kövekel. és nyilakal. kezdének egy más ellen verekedni. és gyakorta esze is elegyedének. A pártosok bátrabbak valának. de az Agrippa vitézi., inkáb tudták averekedésnek modgyát., a veszedelem egyaransu volt mind akét részröl. mind addig amég hét nap mulva. sok számu gyilkosok a partosok részire álván, a felsö városra ütének Az a nap xylophoria napja vala. a mely Innepben a sidok igen sok fát szoktak vinni a templomba a holocaustum oltárán szüntelen valo égö tüzre., A pártosok nem akarák meg engedni hogy a nép végbe vigye azt a köteleségit. és azokra rohanván kik a templomba akarának menni, viszá üzék öket. akirály vitézi pedig kevesen lévén. kételenek valának nékik el hagyni a felsö várost

A pártosok fel gyujták a fö pap Ananiás házát, a ki Attya vala Éléázárnak. a magok fejinek, azután az Agrippa, és a Berenitza udvar házát. Az után körül vették. és fel égették az épületet a hol aváros leveleit szokták volt tartani., hogy el égesék. a Contractusokot, és az adoságrol valo leveleket amelyek ót valának, azért hogy a magok részire hodittsák az adosokot. akiknek adoságit. eszerént fizetik vala meg., Akoron az Agrippa vitézi a felsö udvar házba menének. a fö papal. Ánániásal. a többi a pintzékbe, rejték el magokot. Más nap. ugy mint tizen ötödik Augusti, az Antonia tornyát környül vevék, két nap mulva meg vevék. és fel égeték, azután meg szállák a felsö udvarházat. és hatodik septembris meg hágák., A Romai vitézek nem remélvén semi engedelmet a sidoktol., a Hippik, fázáel, és Mariamna tornyaiba szaladának, A sidok, és az Agrippa vitezi meg esküvének hogy az életeket meg hagyák nékik. a partosok pedig bé menvén az udvarházba valakit ót találának meg ölék, a Romaiak tábor helyét fel égeték, a fö papot Ánániást, egy más attyafiával. a rejték helybe. meg találván az udvar háznál. meg ölék.

[679] Mánahem, a Hérodiánusoknak a fejek. akikröl már másut szollotunk. ez elöl jároja volt egy sereg tolvajnak, akik Zélátoroknak vagy zelozusoknak nevezték magokot, és akik az Istenen kivül más királytol nem akartak fügeni., Ez a Manahem akor érkezék Jérusálembe a maga népivel a midön az eröséget ostromlották. és a meg vételt igen segité, azért is a pártosok. fejeknek üsmerték lenni. de hamar meg bánák, mivel Manahem egy nap királyi köntösbe menvén a Templomba, Eléázár és a töb pártosok reája rohanván. és atöb Zélátorokra. még a templomba, sokakot meg ölének Manahem egy nehányad magával el szalada, de kevés idö mulva meg fogák és meg ölék. Éléazár a Manahem unokaja, esze gyüjtvén a meg maradot Zélátorokot, a Masáda várába mene vélek. és ót marada egy darab ideig a gyilkosokal. a kik ót valának.

A Romaiak pedig azonban környül valának véve a tornyokba, a nép azon volt hogy hagyák nyugodalomba öket, de a partosok még annál inkáb szorongaták öket, ugy anyira hogy a Romaiak kételenek valának azt kérni, hogy tsak az életyeket hagyák meg nékik, és el hagyák fegyvereket. és amijek vagyon, meg igérék kéréseket. de mihent a fegyvereket le tevék, Eléázár. a partosok feje. mind meg öleté öket. noha szombat napja vala, és tsak Métellust a fö tiszttyeket hagyák életben. mert e meg igérte volt hogy sidó vallásra fog állani, Egy illyen tselekedet után, az okosa az sidoknak, elöre el láták, hogy már nem volna reménség a békeséghez, és hogy a Romaiak boszut fognak állani. az egész sido nemzeten. az illyen hit szegésért. és kegyetlenségért.

Ugyan azon anapon azon az orában, a melyben a jérusalemi sidok meg ölék a Romai város [680] örzöket, a Czézariai pogányok nyakokot szegék a nálok lakozo sidoknak, mint egy husz ezeren veszének el, a kik pedig meg szabadulhatának., azokot Florus a gályákra küldé, A szomszédságban lévö sidok. meg boszonkodván ilyen nagy kegyetlenségen. ök is amagok résziröl fel kezdék gyujtogatni prédálni. pusztitani a körül valo pogány városokot. ugy mint filadelfiát, Gerását. pellát. Gázát, Ascalont, és meg másokot., sok károkot tettenek ptolomaida, és Czezaria körul, samariát is fel égeték, és valakit meg ölhetének meg ölék, A syriaiakis hogy boszut állyanak a sidokot nem kiméllék. akik avárosokban laknak vala, Ez igy lévén, syria. és pálestina, ket részre oszlék. és az ollyan helyeken ahol a sidok és a syriaiak egyaransu számuak valának. éjel, napal készen valának egymást meg ölni, és mindenkor nyughatatlanságba és tartalékba kelleték lenniek, akár mely féle ment az ember, tsak a sok vér ontást, gyilkoságot. pusztitást láthatta, Scytopolis város, ebben a belsö és egymás ellen valo hadakozásba. még nagyob kegyetlenséget mivele mint sem atöbbi, a midön a körül valo sidok avárosra ütének, hogy azal is ugy bányanak mint atöbbivel., a városba lakozo sidok., a töb pogány lakosok mellé adák magokot., hogy vélek együt meg örizék avárost a magok felekezetektöl, azért fegyvert fogának, és bátran meg verekedének akün lévö sidokal, mind azon által a scythopolisi pogányok nem hihetének nékik. tartván attol. hogy éttzaka avárost el ne foglalyák. és a töb sidoknak kezekbe ne adgyák. azt mondák tehát nékik, hogy ha meg akarják hozájok valo hüségeket bizonyitani, menyenek ki egy nehány napra. minden tselédekel. aváros mellet lévö erdöben., a sidok arra reá állának, és tsendeségel töltének el ót két napot., a harmadik éttzakán., avárosi pogányok rajtok menének, és tsak nem mind aluva találván öket., mind a tizen három ezeret meg ölék és jószágokot fel prédálák.

Egy simon nevü sidó ezen alkalmatoságal hiressé tevé magát dühössége által, E nevezetes familiábol valo volt. látván hogy az erdöben a scytopolisiak mint ölnék, vagdalnák a sidokot, szánakodo és el fordult dühöségel valo szemekel nézvén a szüléit, és tselédit. kik körülötte valának, meg fogá az Attyának a haját. egy tsapásal meg ölé, az Anyával hasonlo képen bánék. azután feleségit. gyermekeit mind meg ölé, ezek pedig örömel veszik vala el a halalt keziböl. tsak az ellenségek keziben ne esenek, az után a rakás testekre fel menvén. és fel emelvén akarját. hogy mindenek láthasák., magát által üté a fegyverével.

[681] Ezen idö tályba a Makeronta nevü vár. a jordanon tul, fel adá magát a sidoknak. a Romaiak tartván az ostromtol. a pártosok meg vevék még a Cypros. és Jériko kastélyit. és meg ölék a bennek valo vitézeket. és el ronták a kastélyokot., Alexandria varosa. a sidoknak mindenkor ellensége léven, belejek vesze tsak kevés dologért., Az Alexandriaiak esze gyülekezének., hogy követeket küldgyenek Nérohoz. a magok dolgaiba, sokan a sidok közül, ök is közikbe elegyedének. mint avarosnak polgári, Azonal a Görögök reájok rohanának. kiáltván hogy ugy jöttenek volna mint ellenségek, és hogy a dolgokot el ronttsák. a sidok el szaladának, és hármat meg fogának közüllök, és hurtzolni kezdék. mint ha meg akarnák öket égetni, A sidok mindnyájan oda futának hogy ki vegyék öket akezekböl, és köveket hajigálának a Görögökre, és tüzet vévén kezekben., azal fenyegeték. hogy mind meg égetnék öket a theátrumba, ha viszá nem adnák nékik a sidokot.

Tibérius Alexander. aváros Gubernátora, az sidokot inté és azon igyekezék hogy meg tsendesitené a zenebonát. de látván hogy szépen semire sem megyen., két Romai légiot külde reájok. és más féle öt ezer embert, meg parantsolván hogy ölnek meg a kik nyakaskodnának, a házakot prédállyák és égesék fel, a sidok fegyvert fogván. sokáig oltalmazák magokot., de végtére el nyomatának, és el szaladának, ötven ezer embert olvasának el veszni azon a napon. vagy fegyver, vagy tüz által, egy sido sem szaladot volna el, ha Tibérius Alexander, meg nem tartoztatta volna, a vitézi kegyetlenségit. de az Alexándriai népet, aki kegyetleneb volt a vitézeknél. nehezeben lehete meg tartoztatni az ölésben,

A sidoknak számok akik el veszének a más töb városokban. igen sokra megyen., az [682] Ascaloniak két ezer, öt százat ölenek meg. A ptolemaidak két ezeret, A töb syriai városok, ahoz képest bánának vélek. a mint vagy a gyülölségek, vagy a tartalékjok volt hozájok, Antiokia. sidona, Gerasa. és Apámé varosai valának egyedül. a kik nem háborgaták öket, Az Agrippa orszaga, a mely Trachonitába terjedet, és más helyekre a jordanon tul, nem vala ment aháboruságtol, Ez a fejdelem Cestius Gallushoz menvén Czezáréaban., várust hagyá maga hellyet Gubernatornak, A Bathanéa tartománya követeket külde hozája, arra kérvén hogy küldene hozájok. valamely hadat, a mely a pártosokot félelembe tartsa, nem hogy a követeket el fogadta volna, vagy kéréseket meg halgatta volna, hanem étzaka elejekbe külde, és meg öleté öket

[683] Cestius Gallus a syriai Gubernator., meg tudván hogy mint folynának adolgok Judéába. [684] Antiokiábol. a hol lakot rend szerént, oda mene nagy siettségel, a tizen kettödik légioval. a légiokbol ki választot két ezer emberel, három ezer hat száz más féle gyalogal, és négy ezer [685] lovasal, még ezen kivül a szomszédságban lévö királyok hadat adának melléje. az Ántiokiai király három ezer gyalogot, és két ezer lovast, Agrippa király ezer lovast, és három ezer gyalogot, Soémé király, négy ezer embert, a kinek két harmadgya lovas volt, Ez az ármáda töb volt husz ezer gyalognál, és közel öt ezer lovasnál., Cestius ezel ahadal. ptolémaidába mene, és onnet a Zabulon városa ellen., a mely város Galiléába vagyon, a lakosok pedig mind a hegyekbe szaladának, a Gubernátor fel prédáltatá avárost, és azután meg égeté., a körülvalo helyeket el pusztitá és a falukot fel gyujtá. az utan viszá tére ptolémaidában, ez a viszá valo térés, meg bátorittá a sidokot,. és többet ölének meg két ezernél olyanokot. a kik el maradoztak volt a prédálásért,

Cestius Galiléában küldé Gallust, atizen kettödik légyionak a fö kapitányát, hogy ezt a tartományt meg hodoltassa, sephoris, aleg eröseb város, a kapuit néki meg nyittá, és ennek példájára a töb varosok is azt tselekedék, némelyek a pártosok közül az Amazon hegyére menének. Gallus utannok menvén, ezeret le vága közüllök. a többi más erös helyekre szaladának, Gallus látván hogy Galiléában többet nem tselekedhetik, a Cestius Gallus táborára visza tére. a ki Czezáreában volt, Cestius hadat külde joppéhoz, aki meg vévén avárost, fel égeté, nyoltz ezer. négy száz lakosokot meg ölének. és avárost fel prédálák, Cestius Jerusálem felé vevé uttyát. Antipátridán mene keresztül, ót meg tudván. hogy sok számu sidok volnának valamely eröségbe, a melyet áfek tornyának nevezték, hadat külde ellenek, de a sidok meg nem merék várni, és a Romaiak. fel prédálván az eröséget, fel is égeték.

Anti pátridábol. Cestius lyddában mene, ahol tsak ötven lakosokot talála, a többi Jérusálembe mentek volt. a satoros Innepre, avárost fel égeté, és a sidokot a kiket ót talála. meg öleté. azután eléb mene egész Gabaonig, a hol táborba szálla, Gabaon pedig Jérusalemhez tsak két mély föld. A sidok olyan közel látván a Romaiakot a fö városokhoz, el hagyák az Innepet. a Ceremoniákot. még a szombatot is. fegyvert kapának. és nagy sebeségel Cestiusra rohanának, ugy anyira hogy meg tántoritták a Romai hadat., és meg is bontották volna arendeket. hogy ha a lovasa nem ment volna segittségire a gyalognak, a sidok ezen ahartzon, tsak huszon két embert vesztének, a Romaiak pedig öt száz tizen öt embert, gyalogot, vagy lovast, Cestius Bethoronba vivé a hadát. Giorás, a simon fia. egy nehány vitezit meg ölé,, és egy nehány szekereit el nyeré.

A Romai had, három nap marada azon a helyen., de a sidok, akik a dombokon valának, körül vették volt, fenyegetvén hogy reájok ütnek. ha meg indulnának, De Agrippa király a sidokhoz. [686] küldvén. és meg izenvén nékik hogy meg botsáttyák pártolásokot. tsak a fegyvert tegyék le, [687] enagy hasonlást okoza közöttök. Cestius élvén az alkalmatoságal., oly keményen üte reájok. hogy el szaladának. és bé menének Jérusalemben. Cestius táborba szálla nyoltz száz. ötven lépésnire a várostol. scopos nevü helyre, és ót marada harmad napig tsendeségbe, abban areménségben lévén, hogy azon alat. a sidok magokban térhetnek. A negyedik napon ugy mint 30 octobris. a hadát egészen ki rendelé,. és Jérusálemhez közelgete. A sidok azon oly igen meg rémülének, hogy atemplomban rekeszkedének és avárosnak az utolso keritésiben, Cestiusnak hagyván atöb részeit avárosnak. aki is fel égeté. és a felsö városba szálla, a királyi udvarház mellé.

Josef azt erösitti, hogy ha Cestius mindgyárást ostromlani kezdette volna a várost, meg vehette volna, és el végezte volna ahadakozást., De a fö tiszttyei közül arrol le verék. a kiket Florus pénzel el tsinálta volt, söt még a kö falakon valának Ananus, és némely elei avárosnak, akik azal kinálák Cestiust. hogy meg nyittyák a kapukot néki, de nem mére nékik hinni. és. meg veté kinálásokot, a pártosok pedig meg sajditván. az Ananus. és atöbbinek szándékját. köveket hajigálának utannok. és ketelenek valának le ugrándozni a kö falrol. Cestius öt napig mind azt keresé. hogy mitsoda helyt vehetne el a sidoktol. de a sidok mindenüt oly nagy vigyázásba valának hogy nem találhata semi alkalmatoságot., A hatodik napon, a Templomnak észak felöl valo egyik kaput erösen kezdé ostromoltatni, A sidok pedig anyi sidát kezdének le hajigálni a kapu felül a Romai vitezekre. hogy kételenek valának hátráb menni, egy nehány izbe, De a Romaiak. bé fedvén magokot a paisokal, /a mint ök nevezik vala,/ valamint a tekenös béka, se a sida, se anyil nékik nem árthata., és veszedelem nélkül kezdének munkálodni a fal rontásán, és azon hogy meg gyujtsák a templom kapuját. ezen oly igen meg rémülének apártosok., hogy sokan ki szaladának avárosbol., és ha az ostrom még egy darab ideig tartot volna., a nép már készen volt a kaput meg nyitani. és Cestiust bé fogadni De az Istennek haragja igen nagy volt. ezek a pártosok ellen., hogy meg engedhese. a hadakozásnak oly könyen valo el végezésit Cestius pediglen nem tudván igazán abé rekesztettek szándékit. és dolgait, az ostromot félbe hagyatá, és a scopos tábor helyére mene. a pártosok ezt látván. igen meg bátorodának, és a hátul járo seregböl, sokakot meg ölének, Cestius más nap fel szedé atáborát, és Gabaon mellé szálla., a sidok pediglen mindenüt anyomában hol odalt, hol hátul, ölík vala a sok számu vitézit, és prédálták a szekereit, Cestius két nap mulata Gabaonba, nem tudván mitsoda tanátsot adni magának. végtire aharmadik napon, ugy mint 8 novembris, látván hogy a sidok hová továb szaporodnának, utra indula, el hagyván a szekereket, és meg öletven az ökröket. lovakot. akik terhet vontak. vagy vittek. és tsak azokot hagyá meg a kik avár viváshoz valo Machinákot vitték. és a sidákot, a sidok kergették de tartozkodva, hanem a midön a Romai hadnak le kelleték Bethoronba menni a keskeny és vallus uton, akoron minden felöl reája ütének, a Romai hád senem hartzolhata, se magat nem oltalmazhatá. és egészen el veszet volna, hanem az ettzaka segitté meg, hogy Betoronba bé mehete, Cestius azon alkalmatoságal. négy ezer gyalogját, és négy száz lovasát veszté el,

A sidok el állák Bethoron körül mindenüt az utakot. hogy Cestius onnét ki ne mehesen, de ugyan azon éttzaka onnét el indula az egész hadával. nagy tsendeségel, hanem avárosba négy száz választot vitézeket hagya, meg parantsolván nékik hogy a házak tetején kiálttsák erösen,. ki jár ót. valamint a strásák szokták kiáltani, hogy a sidokal el hitethese hogy az egész had ót volna, a Machinakot is ot hagyá. amelyeknek nagy hasznát vevék a sidok, a midön jérusálemet meg szállák, Cestius olyan siettségel ment. hogy amidön a sidok észre vevék el menetelét, már négy mély földnire volt avárostol, a sidok a városban maradot négy száz embert könyen meg ölék. az után Cestius után menének. egész Antipatridáig. de ötet ót nem érvén, viszá térének [688] Jérusálembe nagy gyözedelmesen. Tacitus, és suetonius tesznek emlékezetet Cestiusnak errol a meg veretetésiröl. és azt is fel teszik, hogy azon alkalmatoságal el vesztette a légioknak egy sasát.

[689] Ez a gyözedelem a pártosokot kevélyeké tevé, és areménségeket fel emelé, de az okosa a sidoknak elöre el láták. hogy azutan nem lehetne békeséget reménleni, és hogy a Romaiak viszá térnek Jérusálemre, és boszut fognak álláni az egész nemzeten a Cestiuson tett [690] gyalázatért. ugyan is sokan avárosnak elei közül, el hagyák avárost, valamint ki szaladnak az el merülö hajobol., A keresztyének hasonlo képen tselekedének. ök meg tudták volt az [691] üdvezitötöl, hogy a midön Jérusalemet ahadak körül veszik ahegyekre szaladgyanak, A régiek nékünk azt mondgyák hogy az Isten ezt nékik meg parantsolá még az hadakozás elöt,. meg jelentvén ezen akarattyát némellyeknek a Jérusálemi hivek közül de söt még egy Angyal [692] által. akit hozájok külde, szent Epifánus szerént aki meg hagyá nékik. hogy a jordánon tul. pella nevü városba menyenek, a mely város az Agrippa országában volt, a melyben a hadakozás el nem terjede, azt nem lehet valojában tudni, hogy mitsoda idöben hagyák el Jérusálemet akeresztyének hanem azt el lehet hinni hogy ebben az idöben sokan pella városában menének., és amidön Titus meg szállá Jérusálemet, akik még avárosba valának, hogy onnét másuvá menének

[693] Cestius meg menekedvén aveszedelemtöl Nérohoz. a ki akoron ákájában volt. követeket [694] külde olyan elö kellö sidokot a kik hivek valának a Romaiakhoz. arra avégre. hogy egészen tudtára adnák a CSászárnak hogy a dolgok.mitsoda állapotba volnának, és hogy Florust okoznák mindenröl Néro jól által látá hogy ezt ahadakozást mi követheti. és hogy ehez ahadakozáshoz, olyan fö kivántatik a ki értelmes, és bátor légyen., Néro vespásiánusra veté szemeit. aki mindenkor hires, és szerentsés Generalis volt. Enem volt. se olyan rendböl. se olyan familiábol valo a kitöl a Császár valamit tarthatot volna, vespasiánus azon idöben nem vala kedvében a Császárnak, mert nem tsudálta az éneklésit. és tsak ahalált várja vala magára, a midön a syriai hadnak Generálisává téteték. és a sidok ellen valo hadakozást reája bizák

A Damaskus béliek meg tudván hogy a Romai hadat meg verték volna. el végezék magok közöt, hogy a nálok lako sidokot mind el veszesék, de mint hogy jobbára a városi aszonyok a sido vallásra állottak vala. azért igen el titkolák elöttök szándékjokot, ugy történék tehát, hogy egy nap a sidok mindnyájan a piatzon a játékos helyre gyülekezvén., a városiak reájok rohanának, és tiz ezeret meg ölének minden védelmezés nélkül

[695] A sidok a kik Cestius után mentek volt, viszá térének Jérusálembe. és minden képen azon valának hogy magokhoz hodithasák azokot is a kik még a Romaiakhoz tartottanak, nagyob része hozájok hodola. vagy szabad akaratbol. és hajlandoságbol, vagy kételenségböl. A templomba nagy tanátsot tartának, és egyenlö akaratból fö tiszteket választanak, akik mind Jérusálembe, mind a több tartományokba parantsolyanak. Josefet, a Gorion fiát. és a fö papot Ananust, a város fejejivé tevék. Éléazárt az Ananiás fiát. és a pártolásnak kezdöjét. hogy Idumeába parantsolna. Josef a historikus. a Matthiás fia. pedig a két Galiléában. Ezeken kivül meg más Gubernatorokot is küldének az eröségekben, Ezek a Gubernátorok a magok rendelt helyekre érkezvén. ki ki azon igyekezék hogy a Romaiakal meg ütközhesék. vagy is leg aláb magát oltalmazhasa ha reájok ütnek.

Josef ahistorikus. Galiléában érkezvén, atartományba valo fö renden lévöknek baráttságokot magának meg nyeré. közölvén vélek hatalmát, ezekböl akik leg értelmesebbek valának, hetvent választa, ezeket mint egy atartomány Administrátorinak rendelé, és egy szers mind. mint egy zálogok is valának mellette. a Galiléaiak hüségekért. de még minden városba hét birot rendele, a kik a kis dolgokot itéllyék, mivel a nagy dolgokot magának meg tartá., mindenek felet azon igyekezék hogy a tartomány békeségben legyen, és a tolvajokal a fegyvert le tétese, akiknek atartományal ollyan fizetést adata, valamint a vitézeknek, ö maga az igasság ki szolgáltatásáért, se pénzt, se ajándékot nem vet, és ezen okért. a Galiléaiak. mind betsületel, mind bizodalomal valának hozája. El látván pedig elöre, hogy a Romaiak fegyveres kézel fognak bé menni az országba. azon igyekezék. hogy meg erösittse az also Galiléának fö varosit. ugy mint Tárisét. Tiberiadest, Totapát. Beersabét, Salamaimot, Peresét, Jafát, Sigofot. és az Ithaburiust, vagy is aThabor hegyét, és még a Genezáreth toja mellet lévö barlangokot. A mi a felsö Galiléát illeti, ót is meg erösité Petrát, Sefetet, Jamnitot. és Mérot, és Golanita tartományában Séléuciát, Sogánt. és Gamalát, a Séforisi lakosoknak pedig meg engedé hogy a várost kö falal bé keritenék. mert ezek gazdagok és hadakozok valának, igen nehéz is volt. ezeket igazgatni.

Azután Galiléába többet száz ezer embernél fegyverisete fel, akik közöt azon igyekezék hogy fel álithasa, az engedelmeséget. és a hadi rendet., a mellyek tették a Romaiakot. oly gyözhetetleneké; és hogy öket hadi embereké tehesse, mint olyanokot. a kiknek, hadakozni kelleték. avilágon lévö leg vitézeb, és leg jóbb hadakozo nemzettségel. Ezt a hadat a városok tartották, avárosok lakosinak fele a hadba volt, a más fele pedig azokot tartotta. josef pedig hat [696] száz hü, és válogatot vitézeket tartot maga mellet., Az alat amég atartomány dolgainak el rendelésiben foglalatoskodék, Giskalai János. aki igen tsalárd ravasz, nagyra vágyo, és hazug ember vala, négy száz tolvajokot gyüjtöt vala esze, és ezekel prédálni kezdé Galiléát, az után Josef szolgálattyára ajanlá magát, és szabadságot kére tölle, hogy had erösithese meg Giskálát, Josef azt néki meg engedé. nem gyanakodván semit felöle, erre amunkára pedig János sok pénzt huza ki avárosiaktol, de még többet nyere az olaj kereskedésen. mivel azt igen oltsan meg vévén, drágán adá el, látván hogy sok pénze volna, azal hizelkedék magának. hogy talám még Josefet ki foszthattya a Galiléai Gubernátorságbol. hogy pedig azt el érhesse. azt gondola hogy szükséges volna fel zavarni a tartománt, ugy hogy josefet meg ölhese. ha az ellen akarna állani, vagy is meg utáltasa ötet a népel, és le tétesse. ha tiszttséginek hivatallyát el mulattya, De még annak elötte. azt hirdette volt, hogy Josefnek a volna a szándékja, hogy a Romaiak kezében adgya a Galiléai tartományt.

Egy sereg iffiuság az Ágrippa és Berenicza királynénak a tiszteikre ütvén. a szekereket a melyek vélek valának fel prédalák, a szekereken pedig drága köntösök. ezüst mivek, valának és ezeken kivül hat száz arany. ezek atolvajok, nem rejthetvén el anyi sok drága portékát, Josefnek tudtára adák., a ki akoron Tárisében léven. igen rosznak találá tselekedeteket, és parantsolá nékik, hogy valamit el vettek. azt mind a város eleinek a keziben adnák. azok az ifiak meg boszonkodván azon. hogy leg aláb egy részit a prédájoknak nékik nem adgyák. azt kezdék hirdetni hogy Josef árulo volna,: ugy anyira hogy másnap regel, száz ezer fegyveres ember gyülekezék Tarisé mellé. némellyek azt kiálttyák vala, hogy meg kellene Josefet kövezni. mások hogy meg kellene égetni, az ö jó akaroi. és örzöi, oly igen meg ijedének. hogy mind el hagyák ötet négyen kivül. akoron pedig Josef aluszik vala amaga szállásán., és már fel akarák gyujtani a midön fel ébrede, azt jovallák neki szaladna el. de ö meg nem ijedvén., annak a sokaságnak eleiben mene, szakadozot ruhában, hamvas fövel, a kezei hátra kötve, és a kardgya. anyakán függöbe, A Tárisé lakosi igy látván ötet, nagy szánakodásal. valának hozája, de a körül valo paraszt emberek. kiáltani kezdék hogy adgya viszá az el vett pénzt, és vallya meg árulását.Josefnek a vala a szándéka., hogy közöttök valamely oszlást mivelyen, azért is mondá asokaságnak, hogy semi szándékja nem volna, Ágrippának viszá adni a pénzt a melyröl vagyon a szó. se magának azt meg tartani., hanem Tárisé városát akarná azal meg erösiteni aki egészen nyitva vagyon. hogy ha pedig ezt a szándékjat nem talállyák jonak. apénzel azt tselekedhetik a mit akarnak.

A koron a Tarisé lakosi nagy ditséretet adának néki, mint hogy pedig ezek valának leg aláb negyven ezeren., Josef ezeket kotzodni hagyá, a töb városoknak lakosival, a kik nem akarák hogy tsak Tárisé vegye hasznát annak a pénznek, minek utánna josef meg igérte volna hogy szándékja volna a több városokot is meg erösiteni. a sokaság el oszlék de a midön a szállására viszá tert volna, két ezer ember. a kik leg inkáb valának ellene. a szállását körül vévé, ezek kiáltozni kezdének reája, Josef hogy a veszedelmet elkerülhese. a háza tetejére fel mene., és onnét kezével intvén nékik, mondá. hogy anyi sok zaj közöt. nem tudhatná kivánságokot.: hanem ha akarják, küldgyenek hozája olyanokot., akiktöl meg tudhasa szándékjokot. és eleget teszen nékik. azok tehát hozája küldék. a magok közöt valo eléb valokot. Josef azokot meg fogatá. es a háznál lévö leg titkosab helyre viteté, és ót addig el vereté., a még az oldalok tsonttya. meg láttzék, az után el botsáttá öket. A többi látván ezeket oly véresen, meg ijedének, és el szaladának.

Giskálai János betegé tevén magát, és levelet ira Josefnek. hogy engedné meg., had menne Tiberiádesbe. vizet inya., két nap mulva hogy oda érkezék, a város fö tiszteit el tsinálá. kit pénzel, kit tsalárdságival. és arra akará öket venni. hogy Josefet hadnák el. silás pedig az ö jó akaroja. tudtára adá ezt néki. Josef mindgyárt meg indula. és egész éttzaka menvén. jó regel Tiberiadesbe érkezék. Az egész nép, azokon kivül akiket János magához hoditotta vala. eleiben menének. János hozája külde. követetvén. hogy betegsége miat hozája nem mehetne. meg tudván hogy josef esze gyüjtötte volna anépet a piatzra, János fegyveres embereket külde oda. hogy Josefet meg ölnék a midön a nép látná hogy fegyvert huznának, kiáltani kezde, josef hátra tekinte. és látván öket szaporán a tó parttyához siete. és egy tsónakba ugordék tsak harmad magával ahadi emberei pedig fegyvert akarván fogni hogy meg büntessék azokot a gyilkosokot. josef nem engedé, tartván avárosi hadakozástol.

Giskálai János. látván hogy a szándékát véghez nem viheté, tudván azt is hogy atartomány béli had gyülekeznék. és reája készülne. nagy siettségel. Giskálába mene, Josef pedig meg elégedék azal. hogy szám ki vetésbe küldgye azokot, akik meg akarák ölni. azt is ki hirdetteté. hogy jószágokot. el foglalnák, házokot. és tselédeket fel égetnék. mind azoknak. akik ött nap mulva el nem hagynák azt az árulot, ez a parantsolat olyan foganatos vala. hogy három ezeren Jánost el hagyák, és fegyvereket a Josef lábaihoz veték. János pedig el hagyá Giskálát, és félre el voná magát két ezer gyülevészekel. Titkon pedig Jérusálembe külde. azal vádolván Josefet, hogy sok hadat gyüjtöt esze, olyan szándékal. hogy azt a fö várost magáévá tegye, hogy ha eleit nem veszik; a Jérusálemi nép erre avádolásra semit nem hajta. mert már tudta. hogy mitsoda dolgok történtek volt. mind azon által. némellyek aváros elei közül. pénzt küldének Jánosnak. hogy gyüjtsön hadat. és hadakozék Josef ellen., akinek parantsolatot küldének. hogy a mellette lévö hadnak ne parantsollyon, és négy Jérusálemi nevezetes embereket küldének két ezer, ött száz emberel., hogy Josefet kénszerittsék. engedelmeskedni ennek aparantsolatnak., és hogy a Galiléakot tölle el idegenittsék. Ezek Galiléában érkezének, olyan szándékal. hogy Josefet eröszakoson is kénszerittsék. ha nem akarna engedelmeskedni., ha pedig engedelmeskedik, szabadoson hagyák vélek együt Jérusálembe meni. hogy ót számot adgyon a maga viselésiröl

Josefnek Jérusálemben lévö jó akaroi tudtára adák, hogy hadi embereket küldenének hozája, de töbröl nem tudosithaták. mert igen titokba volt adolog. Minek elötte pedig josef rendelést tehetet volna, azok ahadi emberek ellen. Gamála, Scytopolis. Giskála, és Tiberiades ellene támadának, Josef azokot eröszak nélkül le tsendesitvén, négyet a fejek közül meg fogatá, ugy az eleit is azoknak. kik fegyvert fogtanak volt ellene, ezeket Jérusálembe küldé. a hol kevésbe mult el, hogy a nép meg nem kövezte öket

A Tiberiades lakosi azt fogadák Agrippának hogy keziben adgyák avárost, de ez a fejedelem oda nem mene a fel tet napra. hanem tsak egy nehány Romai lovasokot külde hozájok, akik oda érkezvén, aváros Josef ellen támada, a ki Terisében volt. amidön ezt a hirt meg vivék néki, de akoron nem lévén semi had mellette, hanem mesterségel akará meg tsalni a Tibériádes lakosit, két száz harmintz kis hajotskát gyüjte esze atón, azokba mindenikébe négy embert tett. ezekel igen jó regel Tiberiádes felé indula. és meg álittá a hajotskákot még mikor mesze volt a várostol., a honét tsak nehezen láthaták ötet, meg parantsolván ahajosoknak. hogy a vizet verjék a lapátyokal. ö pediglen maga hét vitézivel fegyver nélkül. a városhoz közelite. tsak anyira hogy ötet meg üsmerhették, a városiak pedig látván meszire azt a sok számu hajotskát, a fegyvereket le tevék. és kegyelmeségihez folyamodának, mondá nékik. hogy küldgyenek követeket hozája a kik ötet meg kövessék, küldének mindgyarást hozája tizet avárosnak eleiböl, Josef azokot egy hajoban téteté. és el küldé mesze avárostol., az után azt kiváná. hogy ötvent aváros tanátsi közül adnák kezében, ameg lévén, mind addig szaporitá kérésit. valamég a városnak minden tanatsit a kezében nem adák, a kik hat százan valának, két ezeret pedig atöb lakosok közül. és ezeket mind egy más után fogva Tárisében küldé, Akoron az egész nép kezdé kiáltani, hogy Clitus volna az oka atámadásnak, Josef egyet avitézi közül a partra küldé hogy messe el neki a kezeit. de meg irtozván végben nem viheté parantsolattyát. Josef azt látván ugy téteté. mint ha maga akarna ki szállani a partra, hogy maga messe el. Clitus arra kéré. hogy leg aláb tsak az egyik kezét messék el. Josef azt meg engedé. de ugy hogy maga messe el magának a kezét. Clitus azonal. ki huzá a kardgyát. és el vágá amaga bal kezét. Josef illyen formában szerzé viszá Tiberiades városát

Cestius viszá érkezvén syriába. Ptolémaidában külde egy Placidus nevü kapitánt, hogy [697] pusztitásokot tenne Galiléába. Séforis városa Cestiushoz külde segittséget kérni. ezt hogy meg tudák a több Galiléaiak., nagy számuan menének a Séforisiak ellen. avárost meg vevék, és elis pusztitották volna, hogy ha Josef szán szándékal. azt a hirt nem hirdette volna. hogy Romaiak tsak hamar el érkeznének.a mint hogy valojában el érkezének, keves idö mulva, Josef meg ütközék vélek, eleinte mindgyárt az emberei jol viselék magakot, de végtire viszá kelleték nyomulni vesztésel., Ezen idötöl fogvást a historia nem tészen többé emlékezetet Cestiusrol, aki nem sokáig vivé agyalázatot.a melyet tettek volt rajta a Jérusálemi sidok

Azonba pediglen. valoságal készülnek vala Jérusálembe ahadakozáshoz, siettségel erösittik [698] vala akö falakot. és tsinállyák vala a sok számu fegyvereket., az ifiuság pedig abban foglalatoskodék. hogy azal jol tudgyon bánni, ót minden nyughatatlanságban. és mozgásban volt. Az okosa pedig elöre el látván a nyomoruságokot a melyek hazájokot fenyegeték., a [699] sziveket akeserüség meg hatotta vala. és meg nem tartoztathatták köny hulatásokot. [700] Ellenben pedig, akik ahadakozásnak tüzét gerjesztik vala., hejában valo reménségel. táplálák magokot. Ananusnak. avala a szándékja., hogy félben hagyasa egy darab ideig mind [701] ezeket akészületeket. hogy hadd változtathasa meg az elméjeket apártosoknak. akik Zélátoroknak nevezik vala magokot, és hogy okosab szándékra térithese öket, de semit nem vihete végbe

Azon idötályba, Simon. a Giorás fia. akiröl ezután sok szor lészen emlékezet., az Idumea Ácrabatánába volt. ahol sok számu pártosokot gyüjtöt volt maga mellé. a kikel a gazdagok jószágit prédállya vala, és meg öli vala mind azokot. a kik kezében estenek. Ananus hadat külde abban a tartományba, a mely a Massáda váraban kénszerité vonni magát, a mely várat meg más pártosok birták, a honnét Iduméában jártak pusztitani. ugyan ót is marada az Ananus haláláig.

[702] Vespásiánus Néró mellet volt. Ákájában a midön a syriai hadnak fö Generálisává téteték. és a sidok ellen valo hadakozás reája bizataték, mihent ezt a parantsolatot vevé, Titust, a fiát Alexandriában küldé, hogy onnét az ötödik, és a tizedik légiot judéában vinné néki, maga pedig syriában mene. ahol mind esze gyüjté a Romai eröt. és az Auxiliáris hadakot. a melyeket a körül valo királyok adának nékie. a hadait pedig igen szoros rendbe tartá. a melyért atartományok. nagy tiszteletel valának hozája.

[703] Azon idöben a Jérusálemi sidok Ascalon városa ellen menének, a melyet kevés számu Romaiak örzötték, ezeknek Antal nevü kapitanyok., értelmes. és probált tiszt volt, A sidok pedig igen sok számuan valának, de rend, és hadi tudomány nélkül. Antal meg tudván jöveteleket, Ascálonbol a lovasival ki mene. és bátran várá öket, Minek utánna az elsö ütközettyeket el várta volna, reájok üte, meg bontá öket, meg szalasztá. és tiz ezer sidot le vágata, kevés idö mulva. a sidok viszá menének Ascálon ellen. sokal több számuan mint elöbször, Antal pedig lest hányván nekik az uton. reájok üte, és idöt nem adván nékik arra hogy rendbe vegyék magokot. nyoltz ezeret le vágata közüllök. Niger, a sidok feje. egy toronyba szalada, Antal fel gyujtatá a tornyot. gondolván hogy el veszne mind azokal a kik véle valának., Niger pedig le ugordván a toronybol. egy pintzébe esék harmad nap mulva. a sidok. a kik a holt testeket mentek volt el temetni. még életbe találák

[704] Vespásianus Antiokiában érkezvén., ót találá Ágrippa királyt. a maga hadával, onnét együt meg indulván. ptolémaidában érkezének, A Sephorisi lakosok, a kik a Romaiakhoz mindenkor hüségel valának, oda követeket küldének, segittséget kérvén a töb Galiléai sidok ellen. séforis városa igen hasznos volt. nem tsak a maga eröségiért és nagyságáért, hanem még azért is hogy leg föveb oltalma volt Galiléának, vespásiánus Placidust küldé oda hat ezer gyalogal,, és ezer [705] lovasal., Titus vespásiánushoz érkezék ptolémaidába, két legioval. vespásiánusal vala még egy harmadik légio, vala még véle huszon három Cohort, tiz pedig ezekböl, mindenike ezer emberböl állot, a többi hat száz gyalogbol. és száz husz lovasbol., Ágrippa. meg más két királyok, mindenike két két ezer gyalogot. és ezer lovast küldének néki. Málcus, az Arabiai király. ezer lovast. és öt ezer gyalogot külde, ezek mind nyilasok valának, ez az Ármáda fel ment hatvan ezer embere, nem számlálván a szolgákot. a kik mind hadi emberek valának, életeket aveszedelemben. és a hadban töltötték

Ezel az erövel vespásiánus. Galiléába érkezék, ezen a tartományon akarván szán szándékal el kezdeni a hadakozást. azért hogy idöt adgyon Jérusalemnek. és Judéának. hogy magában szállyon. és meg bánya tselekedetit, az egész tartomány nagy rémülésbe esék, Josefet pedig mindenek el hagyák. és kénszeriteték Tiberiádesbe szaladni. onnét meg irá Jérusalembe adolognak mi voltát., értésekre adván. hogy ha a Romaiakal. kötest akarnak tsinálni. küldgyék el néki hamarjában, hogy ha pediglen nem, és hadakozni akarnak, küldgyenek néki eröt, a melyel ellene álhason az ellenségnek.

Vespásiánus el végezé magában. hogy leg elöbször is Jotapat alá menyen., e Galiléának leg eröseb vára volt. de leg elöször az oda vivö utakot meg egyenesiteté. mivel a gyalognak igen nehéz utak valanak, a lovas pedig azokon el nem mehetet, Azon idö alat. vespasianus meg vevé Gadarát. és fel égeté, mind a körül valo falukal együt, ez a város tsak két mély földnire volt jotapáthoz. Josef meg tudván avespasiánus szándékját. Jotapátba zárkozék. 21 maji. Vespásiánus azon örüle. gondolván. hogy ha Josefet meg foghattya, ura lesz az egész Galiléának. Josef sokat beszélvén Jotapátrol. meg nem mondgya hogy mely tályon volt az avár. Mihent vespásiánus meg tudá hogy Josef jotapátba volna két vitéz. és értelmes kapitant külde alája. ugy mint Placidust. és Ebutiust. ezek minden felöl körül vévék avárost. másnap maga is alája mene az egész hadával, és az után valo nap vini kezdé. a mely egész nap tarta, a Romaiak tizen harom embert vesztének el. és sok sebbe esék közülök, a sidok pedig tizen hét embert., és hat százan sebe esének, a következendö öt napon hasonlo ostromok valának. egy aránsu gyözedelemel mind a két részröl. A város magos kösziklán feküt. és sohult ahoz nem férhettek, hanem észak felöl. de Josef még azt a részt is az eröséghez foglalta volt, ugy hogy az eröseghez tellyeségel ne lehesen férni.

Vespásianus látván hogy a sidok keményen tartanák magokot. igen magos állásokot emeltete fel. a városnak olyan felire amelyet könnyeben lehete ostromlani, azon pedig egy nehány napokig ki mondhatatlan siettségel munkálodának, a sidok magok resziröl, minden tehettségekel azon valának hogy a munkát késedelmeztessék, és félbe hagyatathasák, de nem álhatának ellene az erönek, és a sokaságnak, Josef igen nagy siettségel más köfalt emeltete a [706] város kö falán belöl, a mely sokal magosab volt. a Romaiak állásánál, hogy pediglen a munkásokot meg lehesen oltalmazni a kik a falt tsinálák. Josef az uj köfal eleiben gerendákot verete a földbe. távul egy mástol., és mindenik gerenda közi. akoron öletet ökröknek a böreit a gerendákra fügeszteté tsak logolag, mint hogy pedig a börök tsak logoban valának fel akasztva, anyilak, és a dárdák nem árthatának, a sidoknak, söt még a köveknek erejét amelyeket reájok löttenek. meg gyengitette, atüz sem árthata anedves böröknek, Azon kivül a sidok gyakorta ki ütnek vala az ellenségre, és nyertesen térnek vala viszá; ugy anyira. hogy Vespásiánus el végezé hogy éhségel venné meg avárat, vagy szomjuságal., mivel azt tudta. hogy a viz szük volt avárosba. Josef pedig hogy meg mutassa nékik hogy a hejában valo reménség., sok vizes köntösököt teritete a kö falra. a melyekböl. a viz le tsorgot., ezen aromaiak, mind tsudálkozának, mind meg szomorodánák, meg nem foghatván hogy olyan emberek akiknél ha szük volna aviz, hogy olyan kiméletlen bánnának véle Ez igy lévén el végezék. hogy erövel kellene meg venni avárost

Josef látván akoron hogy nem volna már semi reménség, tanátsot tarta a fö tiszteivel, hogy mimodon lehetne avárosbol ki szökni, a nép ezt meg tudván. esze gyülekezék. és arra kéré [707] hogy elne hagyná öket., Josef meg gyözetetvén. mind kérések, mind sirások által, tsak azon gondolkodék. hogy keményen oltalmazhasa avárat., az ellenségre egy nehány szor ki ütének a sidok, amely valamely hasznokra tsak lett, vespásiánus pedig meg gondolván hogy kéttségben eset népel volna dolga, meg parantsolá ahadának, hogy a midön a sidok ki ütnek, esze ne [708] elegyedgyenek vélek hanem tsak löjenek reájok, A midön pedig a padlásokot fel emelék a fal magoságáig, vespásiánus el végezé hogy kosokal. rontassa a falat. Josef pedig hogy meg gyengittse annak arettentö kosnak az erejit. sok szalma sákot botsátata le a kö falon, hogy a kos a szálmát üsse. ne a falat. de a Romaiak kaszákal el vágák a köteleket. és a Josef találmánya haszontalanná let. végtire Josef sok égetö eszközt gyüjtete esze. azt meg gyujtá, és a Romaiak munkájokra. vár vevö szerszámokra hányatá., a melyek mind el égének. és a Romaiak meg nem mentheték

Vespasiánus pedig, a midön a kosokal rontatná a falakot. a sorkában nyilat löttenek, a mely tsak kevés sebet tsinála. a hadgya pediglen. hogy sebesen látá, fel zudula, és ostromnak mene, sok sidok el is veszének, de mint hogy a fal egész volt. az ostrom a mely sokáig tarta. egyebre nem szolgált. hanem hogy el fárasza. mind aben. mind a kün lévöket. más nap hajnalba, a falat nagy darab helyt le ronták, de a sidok, azt hamarjában meg tsinálák minek elötte a Romaiak ahidat meg tsinálák, a melyen aváros falára mehesenek,

[709] Más nap regel. minek utánna az egész had egy kevesé meg nyugodot volna. anagy fáradságok és munkák után. vespásiánus közönségesen valo ostromot tétete, az ostrom egy szers mind három felöl volt., és körül véteté az egész várost, ugy hogy senki abbol ki ne szaladhason, Josef rendelést tén a falak örzések iránt, maga pedig a meg tsorbásitot falnak örzésit válalá magára a leg veszedelmeseb hely volt. keményen is álla ellene az ellenségnek, de latván hogy a sokaság majd le nyomná,igen sok forró olajat öntete azokra akik ostromolták, a kénszerité öket el szélyedni. és viszá térni,, estve felé pedig vespásianus jelt adata. hogy ki ki viszá takarodgyék., ez az ostrom 20 juny volt., a következendö napokon pedig a Romaiak, aváros körül valo állásokon. és más munkákon dolgozának,

[710] Azonban pedig vespásiánus el küldé Trájánust egy legionak fö kapitanyát. talám ugyan azt, aki azután CSászárá let, hogy Jafa városát a mely jotapáthoz közel volt, meg vegye, a lakosok ki menvén Trájanusra ütenek., de meg veretetének, és az üzésbe, vélek együt bé mene a városnak elsö kerületében. A kik pedig a varosba maradtanak. vala. azok a második kerületnek a kapuit bé zárák, a magok felekezeteket ki zárák, és az ellenség keziben hagyák. a két kerület közi szorulva. ezek tizen két ezeren valának, A várost pedig meg vevé Titus a vespásiánus fia., akit Trájánus hitta volt, oda, hogy néki engedné agyözedelemnek ditsöségit. a férfiakot mind le vágák, az aszszonyokot, és a gyermekeket. rabságba vivék

[711] A samaritánusok. a Garizim hegyén. az ö szent hegyeken, esze gyülekezvén. és okot adván arra, hogy ök is akarnának valamit kezdeni., vespasiánus, hogy annak eleit vegye ellenek küldé Cerealist, az ötödik legionak Tribunusát. hat száz lovasal., és három ezer gyalogal. Cerealis a samaritanusokot a hegyen sántzal bé kerité. a melyet keményen örizteté. kevés nap mulva nyomoruságban esének, aviznek nem volta miat. sokan szomjuan meg halának. mások Céréális kezében adák magokot. Azok pedig akik nem akarák magokot fel adni., le vágatának. 27 junÿ és a tizen egy ezer hat száz közül. egy sem szalada el.

[712] A Jotapáti lakosokot el nyomta volt a fáradság. és a városnak olyan hoszas oltalmazása [713] egészen el.gyengitette vala, vespásiánusnak egy szököt sidó tudtára adá, hogy az ostromnak leg jóbb ideje jó hajnalba volna, mert akor mindnyájan avárosba mély álomba vannak., vespásiánus hive az sidó szavának, és el küldé a Tribunust, Domitius sabinust választot vitézekel, a kik a strását meg ölvén a városba bé menének. senki elejekbe nem álla, azután ezeket követé a seregivel Ceréális, és placidus, ugy anyira hogy aváros meg vala véve. minek elötte a lakosok. fel ébredének. és észre vevék, valakit találának mind meg ölék személy válogatás nélkül. a várost 1 julÿ vevék meg, negyvén hét napig valo vivás után, negyven ezer sidot ölének meg., ezeken kivül tizen két száz rabot vivének ki avárosbol. hihetö hogy ezek. aszonyok. és gyermekek valának.

[714] Josef pediglen egy titkos barlangba szalada, a melyet egy igen mély kut mellé ásták volt, oda szaladván, negyven embereit ót találá, akiknek egy nehány naprá valo élések volt. ot marad vala rejtékben. napal. étzaka pedig onnét ki mégyen vala. meg visgálni az ellenség örzöit. és ha valami képen el szaladhatnának, de abban modot nem találván viszá tér vala abarlangba, harmad napján pedig egy aszony. el árulá, vespásiánus akarván ötet látni., hozája külde két Tribunust. paulinust. és Gallicánust, hogy ezek jovallyák meg néki a ki jövetelt, meg izenvén azt is hogy semi bántása nem lészen, de Josef nem mért neki hinni, vespasianus egy Nicanor nevü Tribunust külde hozája, ez üsmerettségbe volt josefel. de nem akara ennek is ajovallására állani, A vitézek fel akarák égetni a barlangot. de vespásiánus nem engedé. mert azt akará. hogy elevenen juthason kezihez, Azonba Josef. látván hogy sürgetik. és üsmervén azt is hogy mitsoda nagy veszedelembe volna, maga esziben juttatá arégi álmajit, és a régi profétáknak jövendölésit amelyeket olvasta volt, az Istent bizonyságul hivá a hazájához valo hüségiröl. és Nicánornak azt fogadá hogy magát meg adgya.

A koron a kik véle valának a barlangba körül fogák, szemire hányák bátortalanságát. és ki huzván. kardgyokot fenyegetni kezdék ölésel. ha magát meg adgya a Romaiaknak, Josef igen [715] szép beszédel akará vélek azt el hitetni, hogy nem szabad egy embernek. magát meg ölni. hogy aki magát meg öli. a nem nemesi tselekedet. hanem gyengeség. Mind ezek az okok, az ö elméjeket meg nem haták. más egyéb modot nem talála, hanem azt tanátsolá nékik hogy sorsot vessenek, mondván nékik, mint hogy meg akartok halni. vessünk sorsot, hogy ki ölesék meg elöbször az által. aki utánna következik. és kövesük a sors vetést mind végig. ugy hogy senki közüllünk magát meg ne ölye, hanem a más keze által halyon meg, erre atanátsra. mindnyájan örömel reá állának. nem kételkedvén abban. hogy Josefre is ne esnék tsak hamarjában a sórs, és hogy jóbban szeretnék az életnél az olyan. ahalált, amelyben.része lenne néki is vélek együt.

Ez igy lévén sorsot vetének., a kire esék a sors. az a gégéjit nyutá annak hogy meg ölye, a ki utánna következék. ez aharmadikának, és igy mind végig, valamég tsak Josef marada másod magával. az Istennek különösön valo rendelésiböl, Josef pedig tsak könyen el hiteté atársával hogy jób volna élni mint meg halni, Josef meg szabadulván ebböl a nagy veszedelemböl, fel adá magat Nicánornak. aki vespásiánus eleibe vivé., az egész tábor nagy siettségel oda gyülekezék hogy láthasa ötet. vespásiánus ötet. Néro császárnak akará küldeni.

Josef meg tudván szándékját, azt izené néki, hogy különös beszédgye volna véle. vespásiánus eleibe vitetvén. mondá néki, Uram, az Isten parantsolattyábol jövök elödbe., hogy néked olyan dolgot adgyak tudtodra. a mely tégedet illet, Nérohoz akarsz engemet küldeni. miért küldesz engemet hozája, mivel ö, és azok a kik utánna következnek.igen kevesé fognak élní, Tégedet egyedül kel ugy tekéntenem. mint császárt. és Titust a te fiadot utánnad. mert mind a kettötök a Császári székben fog ülni. öriztess engemet ugy a mint néked tettzik. de ugy mint a magad rabját. és nem ugy mint amásét., Én tiéd vagyok a hadi hatalom által, és te rövid idö mulva ura lész a birodalomnak. ahatalom által, a melyet az Isten fog néked adni, Az után bányál ugy én velem mint a leg gonoszab. és leg vakmeröb emberel; ha az idönek ki menetele meg nem fogja mutatni hogy viszá éltem az Istennek nevével, azért.hogy kénszerittselek hitelt adni egy tsalárdnak, vespásiánus hitelt ada a Josef jövendölésinek, annál is inkáb, a midön meg tudá, hogy meg jövendölte volt. hogy jotapátot negyven nap mulva meg veszik., és ö maga a Romaiak kezében fog esni. vespasiánus meg változtatá tehát szándékját. és nem küldé ötet Nérohoz. és kegyesen kezdék véle bánni. fö képen a Titus tekéntetiért, a ki nagy baráttságában kezdé ötet venni, mind azon által, erös örizet alat tartatá. mert gondolá hogy még hasznát [716] veheti valamely alkalmatoságba, suetonus. és Dionus fel teszik. hogy Josef meg jövendölte volt abirodalmat vespásiusnak.

[717] A jotapát meg vételének hire igen nagy keserüséget okoza Jérusalembe, mint hogy pedig a hire a volt hogy Josefis ót el veszet volna., az egész város oly igen szomorkodék rajta, hogy minden ház népe, mint ha gyászba let volna érette., harmintz napig siraták ötet, és ez a gyász olyan nagy volt. hogy ki ki azon igyekezék. hogy musikásokot találhason. akik keserves énekeket énekelyenek az ö emlékezetire, De amidön meg hallák hogy még életbe volna az ellenség keziben, és hogy jól bánnak véle. akoron a szeretet gyülölségre változék, ugy anyira hogy mindenüt tsak a sok bestelenséget hallák felöle. némelyek félénknek mondák. némelyek árulonak tarták lenni.

[718] Jotapátot, elsö Julÿ vevék meg. vespásiánus pedig negyedik viszá tére ptolémaidaba. és onnét csezáréába mene. és a hadát avárosokra oszta. hogy a sok fáradságok után meg nyugodnának, csézáréába két legiot hagya, és más kettöt scythopolisba küldé. A csézaréabéliek nagy kiáltásal kérik vala vespásiánust hogy öletné meg josefet, de semit nem [719] felele kérésekre. azután holmi hadat külde Joppé ellen, a melyet kevés idövel annak elötte Cestius el pusztitotta vala, azután holmi gyülevész sidok ót meg telepedének, és a tolvajságot üzék minden felé. a várost könyen meg vevék. és a lakosok a hajokba futának. hogy el szaladhasanak tselédekel együt. de rettentö szélvesz támadván a tengeren. a parttol. el nem távazhatának., se a partra ki nem szálhatának. a Romaiak azt meg nem engedék nekik, a habok a kösziklákhoz tsapván hajojokot mind el töredezének és el sülyedének, nagy keserves kiáltásokal., nyomorultul négy ezeren atengerbe veszének

[720] Agrippa kéré vespásiánust hogy jöne hozája az ö országába. vespásiánus hogy meg mutassa hozája valo baráttságát, a pálestinai Csézáréábol meg indula. Aggrippához mene filippi Csézáréába, amely város a jordán forrása mellet vagyon ót marada husz napig a hadával. meg tudván pediglen hogy Agrippa országában lévö két város. ugy mint Tarisé, és Tibériades fel támadtanak volna, azokot meg vevé. s' le tsendesité. Tiberiades városa két részre volt oszolva, az egyik rész a békeségre hajlot. a másika tsak a háboruságot kereste. vespásiánus az egész hadával avaroshoz közelitvén, egy tisztet külde egy nehány vitezekel. a lakosokhoz. hogy tennék le a fegyvert., és térnének viszá köteleségekre. de apártosok nem hogy a tiszt intésire hajoltanak volna. a ki is le szállot volt a lovárol mind azokal kik véle valának hogy vélek beszéllyen. ellene menének. meg szalaszták. és a lovakot el nyerék vespásiánus az egész várost el akará pusztitani, hanem avárosiak kérék, hogy az ártatlanokot ne büntetné meg. abünösökért Agrippais a kié volt aváros. esedezék érettek. vespásiánus meg engede nékik. hanem a városnak falában. egy darab részt le rontata,

[721] Vespasiánus Tiberiadesböl Tarisé mellé mene, a hova gyülekeztenek vala atartomány béli fö partosok, akiknek.egy Jesus nevü volt a fejek, Ez a város egy hegyen feküt. egy részit a Tiberiádes tója oltalmazta. a más részit erös köfalak. eleség pedig elegendö volt benne, A pártosok látván hogy a Romaiak atábor hely erösitésében foglalatoskodnának. ki ütének reájok avárosbol. de a Romaiak viszá üzvén öket. a tón lévö hajokba futának. Azon idöben, vespásiánus a fiát Titust. egy sereg. sido ellen küldé., akik avárosnak más részin valának, Titus ezekre üte. meg szélyeszté, és meg szalasztá. nagyob része. el vesze vagy az ütközetbe. vagy a szaladásba, a többi avárosba vevék magokot, akoron avárosba nagy oszlás lön, a városiak közöt. kik a békeséget akarták. és a partosok közöt, kik a haboruságot okozák. Titus észre vévén a városban valo nagy kiáltásokbol. az ö egyenetlenségeket, ato felöl valo részit a városnak. kezdé ostromlani, és maga mene bé elöször a seregi elöt, a pártosok meg rémülvén ollyan bátorságon, el szaladának amint lehete, némellyek a tó parton találván hajokot azokban szökdösének, némelyek meg uszva menének azok után akik már ahajokba valának hogy bé érjék, mások meg. a mezöre szaladának, mind ezekböl sok számuakot ölének meg.

[722] Vespásiánus körül véteté az egész várost hogy senki el ne szaladhatna, más nap pedig sok számu hajot tsináltata, hogy azok ellen menne. akik atón volnának, mihent a hajok el készülének, a hajokra üle anyi vitezekel, a menyi elegendö volt hogy a pártosokot meg gyözhese. nem is vala nehéz dolog meg gyözni azokot, akik tsak halász hajokban valának, és a kik magokot sem tudák oltalmazni, ugyan azért sem szalada el egy is közüllök, a tó veres volt a vértöl, és apartyai rakva holt testekel, azután vespasiánus viszá tére Tarisébe, és tanátsot tarta a fö tisztekel., hogy ha meg hadgyaé életben apártosokot. és az idegeneket kik a városba volnának. és akik fö okai a hadakozásnak

Mindnyájan azt tanátsolák. hogy öletné meg öket, mivel azok soha tsendeségbe nem maradnának, ha szabadá hagyná öket, Tiberiádesbe viteté tehát öket., a midön oda érkezének a piatzra viteté öket, és ót meg öleté mind az öreg embereket. és azokot a kik fegyvert nem foghatának, ezeknek a számok tizen két száz vala, hat ezeret pedig a kik leg erösebbek valának. Nérónak küldé. hogy a nagy munkákra tennék öket. a többit pediglen a kik harmintz ezer. négy százan valának, pénzen el adá öket

[723] Tarisé meg vételével. aRomaiak az egesz Galiléát magokévá tevék, ki vévén Gamalát. a Tábor hegyét. és Giskálát. Gamala. Tarisénak által ellenébe volt. a jordanon tul. igen erös helyen., Agrippa a kié volt ez a város. hét holnapig vitatá de hejában. vespasiánus alája mene az egész hadával: és meg szállá. Ágrippa a város melle mene hogy a bene valokot arra inttse [724] hogy magokot meg adgyák. de köveket hajigálának hozája. meg is sebesitték a jób karját, A Romaiak., utat tsinalván akö falon. három felöl ostromlák. és meg vevék avárost, alakosok pedig avárosnak a leg felsöb részire menének. a Romaiak utánnok akarván meni. igen sokan veszének el közüllök. mert az uttza meredek, keskeny. és sikos lévén., a Romaiak nem oltalmazhaták magokot a lakosok ellen. akik nyilakal. kövekel ölték öket. hogy pediglen. magokot oltalmazhasák, seregel mentenek a házakba, ahazak pedig igen meredék helyre lévén epitve. se olyan erösen hogy anyi embert el birhason, az aláb valo házakra dölnek vala. azok meg az aláb valokot döjtik vala,le, és ilyen formában sok Romaiakra dölének aházak, a többi viszá térének a táborba másnap 22 octobris, három romai vitézek akik strásán valának. éttzaka. aváros leg magosab tornya alá lopák magokot, a kik a toronyba valának észre nem vevék öket, ök pedig a torony fundámentumábol ött nagy köveket ki vevének. és nagy hamarságal viszá szaladának, atorony tsak hamar le dőle. igen nagy zörgésel. és mind azok a kik benne valának el veszének, másnap Titus lovas. és gyalog seregel. be mene városba. valakit találhattak azt mind meg ölték sokan alakosok közül a felsö várba szaladának, feleségestöl gyermekestöl. vespásiánus a felsö vár ellen mene ahadával. a felsö vár pedig igen magos kö sziklán feküt. ugy anyira hogy a Romaiak nyila nem mehete anyira fel. az alat irtoztato fergeteg támada. a mely a Romaiak nyilait a sidokra vivék. és a sidok nyilait viszá taszitotta ö magokra, és a fergeteg miat. nem is láthaták a Romaiakot. se magokot, a Romaiak pedig körül vévén avárat. bé menének, és valakit találának férfiat, aszonyt, gyermeket. ölni kezdék, atöbbi azt látván hogy nintsen reménség, le veték a kö sziklákra feleségeket gyermekeket. és azután magok is utánnok ugrándozának. és illyen formába ött ezer személyek veszének el. a romaiak fegyverek által pedig négy ezeren. és senki életbe nem marada avárba ilyen formába vevék meg aromaiak. Gamalát

[725] Az alat. a még ezt a várost vitták, vespásiánus el küldé Plácidust hat száz lovasal. nagy sereg sidok ellen. a kik a Tabor hegyén bé santzolták vala magokot, ez a hegy nagy térségnek a közepin vagyon. a hegy teteje pedíg nagy tágas térhely, a hosza több három ezer lépesnél placidusal nem lévén elegendö had. hogy a sidok ellen mehesen a hegyre., sok szép szokal le tsalogatá öket ahegyröl., és amidön le mentenek volna, meg kezde szaladni elöttök, és a midön látá hogy mesze volnának a hegytöl, viszá fordula, el vágá az uttyokot. és meg ölé öket

[726] Gamala meg vétele után. vespásiánus ezer embert ada Titus mellé és Giscála városa ellen küldé, ennek avárosnak a lakosi abékeséget ohajták, de János. a lévi fia. egy sereg tolvajnak a feje, a támadásra sürgeti vala öket, Titus inté öket hogy maradnának tsendeségbe, János felelé néki hogy reá áll abékeségre, és el veszi a gratiát melyet igér nekik, hanem tsak arra kéri. mint hogy azon anapon szombat volna, hogy adgyon nékik más napig valo idöt. Titus nem üsmervén ezt a tsalárdot, meg engedé néki azt az idöt, János pediglen. éttzaka. a maga seregével és sok lakosokal. ki mene avárosbol. és Jérusalem felé vevé uttyát

Titus másnap avároshoz közelgetvén. alakosok eleiben menének. és meg beszéllék néki hogy János mi formában szaladot volna el, és kérek. hogy az ártatlanokot ne büntetné avétkesekel,, Titus azonnal. lovasokot külde a szaladok után. János pedig a seregével Jérusalembe érkezék. minek elötte. a Romaiak bé érhették volna, hanem avéle szaladokbol. hat ezeret le vágának, és viszá hozának három ezer aszonyt vagy gyermeket kik el maradoztak volt. Titus bé menvén avárosba, egy darab részit a falaknak le rontatá. és örzököt hagya benne. kik a varost tsendeségbe tarttsák emeg lévén az egész Galiléa le tsendesiteték

Titus azután vespásiánushoz mene Csézáreába, vespásiánus atizedik legiot scythopolisba küldötte vala., a más két legio maga mellet vala, idöt akarván nékik adni a nyugodalomra, a sok fáradságok után, hogy azután a Jérusálem meg szálásához kezdhesen nagyob erövel, mivel abban nem kételkedék. hogy sok munkában ne tellyék néki az aváros., mind azon által nem marada sokáig tsendeségbe csézáreában., hanem onnét el indula hogy Jámniát, és Ázotot [727] meg vegye. akikben örzököt hagya

[728] A sidok látván hová továb közelgetni a veszedelmet, és a Romai hadat készen öket el lepni, sok féle szándék kezdé öket háborgatni, a meg oszlás közöttök közönséges vala, az el [729] terjedet vala a városokra. és az egész tartományokra, Némelyek a hadakozást akarták. [730] mások a békeséget ohajtották. és mindenik rész meg egyezvén amaga részin valokal, fegyvert fogának, és egymást kezdék prédálni, valamint ahadakozásba., Azt jó meg tudni, hogy mind azok, a kik jérusálemet fogják oltalmazni, azok. mind olyan tolvajok valának. akik a tartományokot, prédálták. pusztitották. ezek egy nehany részre, seregre, vagy társaságra valanak osztva magok, közöt. mindenik résznek, vagy társaságnak különös feje volt. a kik egy mástol nem fügötenek, ezek a külömb külömb féle sereg tolvajok. már a tartományban többet nem prédálhatának, Jérusálem oltalmára menének hogy már a Romaiak ellen. meg más sereg tolvajok akik judeát el pusztiták. azok is oda menének., és zélatoroknak nevezteték magokot, (: a hazához valo buzgoknak.) Giscálai János a mint ide fellyeb meg mondok. öis oda szaladot vala, és nagy meg vetö szokal beszél vala a Romaiak felöl., és bátorittya vala az ifiuságot, a ki azon kivül is sokat tarta maga felöl, Az öregek és az értelmesebek. elöre el látván anyomoruságot, mint egy el veszteknek tarták magokot. Jérusálem anyi reszre el osztot pártosok közöt, tsak nem olyan volt mint az ellenségtöl már meg vétetett. és fel prédáltatot város, a sok számu idegen sidok. akik mindenünén oda gyülekeztenek vala, ót nagy nyomoruságokot okozának, a mellyek okozák végtire veszedelmét., elöször az éhséget. el költvén az elöre el tétetet volt gabonát, azután, a meg hasonlást, mivel ezek is külömb, külömb féle részt tsinálának

[731] A zélátorok pedig el kezdék követni erö szak tételeket Antipás ellen, aki a közönséges kintsnek örzöje volt, azután Léviás, és sofás ellen, ezek királyi vérböl valok valának, és más fö renden valok ellen, ezeket a tömlötzbe tevék, és kevés idö mulva. ugyan ót, meg is ölék öket. mondván hogy ezek a Romaiak kezében akarták adni avárost. A nép ezen a mérészségen meg ütközék. apártosok még annál kevélyebbek levének. ezek atemplomba menvén. azt hadi eröségé tsinálák, és azt meg fertezteték ezer képen. tisztátalan és véresen menvén olyan. [732] helyekbe, ahová tsak a papok, és atiszta személyek mehettenek, Azon idöben Mátyás. a Theophilus fia vala a fö pap. ezt Ágrippa tette volt fö pappá annak elötte egy nehány esztendövel

A pártosok a kik atemplomot el foglalak. magoknak azt a hatalmat is tulajdoniták hogy fö papot tegyenek a sors vetésel, olyan szin alat. hogy az elött is ugy. volt. Az ö szándékjok. [733] tsuda volt., mivel fö papot nem tettek soha sors vetésel.

Nem gondolván tehát a papi elsö ágakal. ahonnét tették mind adig a fö papokot, sorsot vetvén [734] tehát, a sors egy Phanniás nevüre esék. a samuel fiára. aki noha papi familiábol volt is. de nem afö papok. nemzettségéböl., etellyeségel érdemetlen vala arra a nagy méltoságra ez Aftási nevü városba lakván. onnét bé viteték. és a papi ruhákot reája adák, és meg tanitták arra. hogy mint vigye végbe szolgálattyát, aki inkáb hasonlitta atheátrumon valo egy actorhoz, mint sem egy fö paphoz. A papok irtozva nézék az illyen meg ferteztetést, de apártosok ezt mind játéknak tarták., anép pedig igen meg boszonkodék ellenek, és tsak azon gondolkodék. hogy mi formában menekedhesék meg kegyetlenségek közül.

[735] Ananus. a ki annak elötte hat, vagy hét esztendövel a fö papságot birá. és aki. nagy idös koráért a hazája béliek közöt. nagy hatalmat szerzet vala magának. a városban valo fö rendenségiért, és akit mindenek böltsnek tartották, A népet esze gyüjté., és segitvén ötet Gorion, a Josef fia, simon, a Gamaliel fia, és Jesus. a Gamala fia. a kik leg nevezetesebbek valának a városba, olyan hathatosan beszélle a népnek, hogy a fegyver fogásra vevé öket, meg szabaditván magokot abuzgok nyomorgatások alol, A buzgok pedig meg tudván agyülésben [736] valo végezést. ök kezdének leg elsöben a népre menni, A hartz atemplom mellet volt. a mely kö hajigálásbol állot, a lakos sebeseket a magok házokhoz vitték, a Zélátorok pedig amagok sebesit atemplomba vitték, nem tartván a szent helynek. meg ferteztetésitöl, apártosok eleinte mindgyárt gyözedelmesek valának, de végtire a népnek sokasága miat, kénszeritetének atemplomban viszá térni, a nép az elsö kerületiböl is ki üzé atemplomnak, és a második kerületbe kelleték meniek. Ananus a szent helyhez valo tiszteletböl nem akará hogy oda is reájok menyenek, hanem ezer embert rendele atornátzokra, a kiket. más ezer embernek kelleték fel váltani, ugy hogy a Zélátorokot rekesztve tarttsák., és meg ne engedgyék öket onnét kijöni.

János, a lévi fia, a ki Giskálábol el szaladot vala, amint ide felyeb meg mondok. és aki [737] Jerusálembe ment vala. a maga seregével, eleinte mindgyárt nagy buzgoságot mutata a nép részihez, mindenkor Ananus mellet volt, és jelen volt minden végezésbe. noha oda nem hitták. alatomban pedig mindeneket tudtára ád vala azélátoroknak, tsak hamar gyanoságba kezdék venni. de azt gondolák, hogy elegendö volna ötet arra meg esküttetni. hogy titokba fogja tartani a végezéseket. hogy a néphez hü lészen. és hogy minden tehettségivel fogja öket segiteni, János mindgyárt meg esküvék mindenre, azután azt gondolák hogy egész bizodalomal lehetnek hozája. és ötet a Zélatorokhoz küldék. hogy talállyon valami modot abban hogy le tsendesittse öket. tartván igen attol., hogy atemplomnak szenttsége meg ne ferteztetnék a sidoknak vérekel,, jános míhent azélatorokhoz mene. nem hogy a békeségre hajtotta volna öket, hanem még jobban Ananus ellen gerjeszté öket, mondván nékik, hogy meg izente volna vespásiánusnak. hogy kezében adgya a várost. hanem abban más mód nintsen hogy a veszedelemböl meg szabadulyanak. mint hogy a népet magokra haragitották. hanem hogy valamely idegen segittséghez folyamodgyanak, nem mondá meg mindgyárt nékik. hogy ki volna az a segittség, de elégé meg érteté vélek. hogy az Iduméusokra tzélozna.

[738] El végezék tehát, hogy el küldenének érettek, hogy jöjenek a közönségesen valo hazának [739] segittsegire, mivel a miotátol fogvást az Idumeusok. bé vették vala a környül metélést. és a sidok törvényit Hirkanus János idejében, az oltátol fogvást öket ugy tekintették mint sidokot. azon kivül is az Idumeus nemzet igen háboruság szeretö volt. nyughatatlan. mindenkor kész volt fegyvert fogni. és olyan örömel mentek az ütközetre. valamint mások avendégségre, fegyvert fogának tehát nagy siettségel, és jérusálemhez közelgetének husz ezeren, Ananus látván el érkezéseket. a kapukot bé záratá. és örzököt rendele akö falakra, a kik viszá üznék öket. hogy ha meg akarnák hágni avárost. nem akara vélek ugy bánni mint ellenségel. hanem okosan akará öket le tsendesiteni. Jésus, a Gamala fia. a ki mindgyárt Ananus elöt vala fö pap. és a ki anép részit tartá. egy toronybol., inteni kezdé öket arra, hogy tennék le a fegyvert. mivel mind az. valamit nékik mondottanak. tsak hamiság., Az Iduméusok pedig már haragban lévén azért. hogy a kapukot bé zárták volt elöttök. azon még inkáb meg boszonkodának hogy a fegyver le tételit tanátsolák nékik

[740] A következendö étzakán, rettentö nagy zápor esö volt, az Zélatorok. vagy is buzgok., a szél, és a meny dörgés közben a kapuknak sarkait, és zárjait el törék, és oly titkon menének ki atemplomból, hogy senki észre nem vevé, azután aváros kapujához menének. azt ís meg nyitták, az Iduméusokot avárosba bé vivék. azután a templomba, akoron. egy felöl az [741] Iduméusok más felöl aZélátorok ugyan azon éttzaka, a sidok örzöire ütének, a kik a Zélátorokot tárták bé zárva atemplomba, azokot mindgyárt meg ölék akiket aluva találának, atöbbinek kiáltásira pedig a nép fel zudula. és fegyvert foga, de észre vévén hogy az Idumeusok avárosba volnának, nagyob része el szélyede, és nagy félelem fogá el az egesz várost. Az Iduméusok természet szerént valo kegyetlenek lévén. másként is meg boszonkodtak vala azon hogy avárosba bé nem botsáták, valakit találának, azokot mind meg ölék. viradtakor., nyolcz ezer öt száz holt testeket találának az uttzákon, az Iduméusok akoron prédálni kezdének, és az öléstöl meg nem szünének, Ananust és Jesust. a Gamala fiát meg találván. ezeket gyalázatosan meg ölék, és azt akarák hogy ezeknek avadak. és a madarak. legyenek temetö helyek. noha a sidok akár mely vétekért meg öletet embernek atestét el temetik meg nap le mente elött., ez az Ananus., fia volt annak az Annásnak. akiröl emlékezik az Évangyélium. ugyan ez az Ananus öleté meg jakabot az ur Attya fiát, Ez is volt egyedül a sidok közöt, a ki az ö dolgokot jó rendbe hozhatta volna, le tsendesitvén a békeség ellenségit, és meg tsinálván a békeséget a Romaiakal.

A Jésus, és Ananus halálok után. az Iduméusok, és buzgok, meg nem szünének az alá valo népel kegyetlenségel bánni. akikböl. irtoztato mészár széket tsináltanak, A fö renden lévöket, és az ifiakot a kik fegyvert foghattanak, ezeket atömlötzbe tették., remélvén hogy ezek még azö részekre állanak, mind azon által nem találkozék egy is olyan. a ki jobban ne szerette volna halált szenvedni. mint sem azoknak agonoszoknak részire állani a hazájok veszedelmire, az Idumeusok pedig hogy boszut ályanak az ö álhatatoságokért. kinos halálal ölik vala meg. A nép közöt arémülés olyan nagy vala. hogy senki nem mére. se sirni, se attyafiát el temetni. nem vala szabad keserüséget mutatni, avétkes dolog lett volna ezek elött a kegyetlenek elött, E szerént veszének el tizen ket ezer fö renden lévö urak, akik még erejekbe lévén, oltalmazhatták volna hazájokot,

Az Iduméusok, és a buzgok., el unván a sok vér ontást. ugy téteték mint ha valamely igasságos rendet akarnának tartani, szándékjokba a volt hogy halálra itéltessék Zakariást, a Baruk fiát, sokan azt gondolák hogy elet volna az a Zakariás, a Baraki fia, akiröl a kristus szol az Évangyéliumba. vádolván az sidokot azal. hogy a Templom, és az oltár közöt ölték volna meg. zakariás a Baruk fia, nevezetes familiábol valo, hires az ö jó erköltsiért. az emberséges emberekhez valo szeretetiért, és agonoszokot valo gyülölségiért. ennek gazdagságára a Buzgok vágyának, a kik a nép közül hetven embert választának. hogy ötet meg itéllyék, vádolván azal. hogy vespásiánushoz. küldöt. és avárost keziben akarja adni, Zakariás észre vévé jól. hogy mind a tsak arra valo volna hogy el fedezék az igasságtalanságot, magát keményen kezdé menteni ellenséginek vádolásit semivé tévé, és olyan vétkekröl kezdé öket vádolni a melyekért valoságal vétkesek valának. és beszédit, a hazájának nyomoruságos voltán végezé el.

Ez a beszéd még inkáb fel indittá a Zélatorokot. akoron mindgyárt fel darabolták volna. de két szinüségböl, a törvénynek valamely igasságos formát akarának adni. akoron mondák ahetven biráknak, hogy mondanák ki reája a sententiát de a birák mindnyájan meg vallák hogy ártatlan volna., jobban szeretvén magokot aveszedelemre tenni, mint sem lelkek üsmerete ellen egy jó embert halálra itélni, Ezen a sententián a Zélatorok meg ütközenek, és nagy dühöségel kezdének kiáltani a birák ellen. akoron kettö a leg Istentelenebek közöttök. meg fogák Zakariást, és meg ölék a Templom közepin. mondván néki. vedd el tölünk ezt a fel oldást. a mely bizonyosab. a birákénál, a testet a templom mellet valo völgyben veték. a birákot pedig kard lapjával üzék ki a templombol.

Az Iduméusok végtire anyi sok kegyetlenségek után. fel nyitták szemeket. és meg kezdék bánni oda valo meneteleket. azt tudták. hogy valamit Ananusrol mondottanak, tsak káromlás volt, ez igy lévén el végezék magok közöt hogy viszá térjenek, és két ezer lakost, fel szabaditának. a Buzgok pedig azon igen örülének. hogy azután tsak ök egyedül fognak uralkodni Jérusálembe, a kik egész szabadságba követik vala kegyetlenségeket, el veszték mind azokot, akik nékik nem tettzhetének. és tsak. az alá valo népet hagyák meg, A lakosok közül a kiktöl lehete. a Romaiakhoz szaladának, de az nagy veszedelemel lehete meg, mert a Zélátorok az utakot öriztették. és meg ölék mint az árulokot, a kiket meg kaphatának, hogy ha [742] tsak nagy suma pénzt nem adának nekik, és meg nem fizeték aki menetelre valo szabadságot.

[743] Niger Péraitust. aki a Romaiak ellen valo hadakozásba. magát nevezetesé tette vala, a Zélátorok fel áldozák a magok dühöséginek, meg fogván ötet gyalázatosan hurtzolák avárosan keresztül. és amidön ki vitték volna akapukon. látá. hogy semi reménsége nem lehetne. arra kénszeritté öket. hogy leg aláb holta után temetessék el a testét, látván hogy azt sem akarják meg tselekedni., átkozni kezdé öket, ohajtván hogy a Romaiak jöjenek el, és ályanak boszut az ö vériért, A pedig halálra méltó vétek volt, ha valakit el temettek volna azok közül., a kiket ezek a gonoszok öletének meg. ugy tettzék, mint ha fel akarták volna forditani az Isten. és a természet torvényit.

[744] A Romai tisztek. látván nagy egyenetlenségit a sidoknak, arra surgeték vespásiánust, hogy menne hamarjában ellenek, addig, amég meg nem egyeznek egy másal. de ez a bölts Generalis azt felelé nékik. hogy még várni kellene, és az Istenre kel hagyni. a ki gyözedelmet akarna adni a Romaiaknak. nagy munka, és vér ontás nélkül., mentöl továbra halasztanák., annál inkáb nevekednék azö bátorságok, és egyenetlenségek. és mentöl inkáb magokot fogyasztanák., annál könyebé tennék a gyözedelmet. idövel bé is tellyesedék vespásiánusnak ezek a szavai, minden nap sok számu sidok jönek vala azö taborára, akik a Buzgok. kegyetlenségek elöt szaladnak vala el, Ezek a gonoszok. vivék végben. mondgya Josef. a mi [745] annak elötte régen. meg vala jövendölve, hogy Jérusálem. és a templom el égettetik azután, hogy a városba az egyenetlenség lészen., és hogy azok, a kiknek leg inkáb kelletet volna tisztelni az ur házát, ugyan azok azt meg fogják ferteztetni Istentelenségekel. Meg lehet látni Zakariasnak XI. XIII és XIV részeit. a melyekre it, ugy tettzik hogy Josef figyelmez

[746] Giskálai János. a mint már azt láttuk, a zélátorok közibe adta vala magát, és azt akará hogy ö parantsollyon nékik, de a több fök, mind irigységböl. mind tartván attol is hogy olyan kegyetlen., és nagyra vagyó ember parantsollyon nékik mint János, azért meg oszlának magok közöt, Jánosnak meg marada a maga serege, és a töb fök. azoknak parantsolának., akik öket fejeknek üsmerék lenni., ez a két rész mindenkor tartalékba volt egyik amásikátol., de ritkán verekedének egy másal., hanem minden erejeket a nép ellen forditták. a volt jóbb a ki inkáb prédálhatá

[747] Az alat a még a sidok öldöklék egy mást Jérusálembe, és vespásiánus halogatásba vala. hogy öket jobban meg gyözhese, Néro császár meg hala, és az ö halála igen nagy meg oszlásba veté a birodalmat, ezt a fejdelmet a Romai nép meg utálta vala kegyetlenségiért, és [748] bolondságiért még élt. amidön tudtára adák. hogy vindex galliába. ellene támadot volna. Gálba pedig spanyol országba, a Gálba része tsak hamar meg erösödék. közönségesen. a Gubernátorok. és anap nyugoti hadak meléje állának, ki vévén Clodius Macert. az Afrikai Gubernatort. és verginius Rufust. a felsö német országnak Gubernátorát. verginius meg veré vindexet. és a maga hada ötet Császárnak kiáltá. de ö tellyeségel fel nem akará venni ezt a méltoságot, mind ezek a támadások nagy ijedségbe veték Nérot, a szándekja a vala hogy Egyiptumba menyen. Nymphidius sabinus a pretoriana militiának prefectusa. arra vevé a maga seregit. hogy hagynák el a Néro részit és üsmernék Gálbát császárjoknak. Trigellinus maga. a ki kezdöje volt mind azoknak avétkeknek. a melyekért Nérot gyülölték. ötet el hagyá és el árulá,

Néró pediglen. fel ébredvén éjfél tályba. meg ijede azon. hogy a test örzöi el hagyták volna. ötet. és hogy már prédálnák a házát. fel kelvén egy nehány kapura mene zörgetni. de senki meg nem nyittá néki, azután olyat kerese valakit. a ki ötet meg ölné. de senkit olyat nem talála, el vették [el-vették] volt tölle még a skatulyát is a melybe méreg volt. azt is gondolá hogy a Tiberis viziben ugordgyék. végtire azt választá magának hogy valahová el rejttse magát., és anyi idöt sem adván magának hogy fel öltözék, egy ó köpenyeget veve magára, egy rosz lora fel üle. és Romábol ki mene, az ábrázattyát bé takarván egy keszkenövel, a kiséröi pedig négy szabadosibol állottanak, a midön pediglen a szabadosának faonusnak a házához közel volnának, a lovokrol le szállának. és a nagy utat el hagyván, tsipkés és bokros ösvenyen kelleték menni a házig. a ház fala mellé érkezvén. faonus arra kéré. hogy bunék egy gödörbe, a honnét fövenyet huztak volt ki, de nero felelé. hogy nem akarná magát el temetni még éltiben, a nádak közi rejté magát és a földre le feküvék hogy észre nevegyék. addig a még a ház falán egy lyukat tsinálnának. a még lévén, azon a lyukon bé vivék, és a leg közeleb valo házba tevék. a hol tölté az éttzakát. es a más napot a mely 11 junÿ volt

Azonba pedig a tanáts Romában esze gyülvén, Gálbát CSászárnak üsmeré lenni, Nérot pediglen mindenek ellenséginek kiálták, a tanáts azt parantsolá, hogy a régi szokás szerént büntetnék meg, az az, hogy a piatzra vontzolnák mezitelen. a fejit egy fa oszlophoz kötnék és addig korbátsolnák amég élne. aholt testet a Capitolium kö sziklájárol le vetnék. azután egy horogal a folyo vizig vonnák. és avizbe vetnék, tsak hamar meg tudák hogy hol volna, egy századost küldének el vitézekel. hogy fogná meg elevenen, Néro meg tudván hogy atanáts mire itélte volna, ki huza két nagy kést. és ismét viszá tevé. mondván hogy volna még ideje. Azután parantsolá hogy egy sirt ásnának néki, vizet készittsenek. hogy meg mosák ötet. és fát hogy meg égesék., azt hagyá mindenek felet. hogy ne hagyák a fejit el vinni., mind ezeket sirva parantsolá., mondván gyakorta. hogy kel illyen jó musikásnak el veszni! végtire meg tudván. hogy tsak hamarjában meg fognak ötet. egy kést üte amaga torkába., segitvén arra amaga iró deákja, még életben vala amidön a százados el érkezék hogy meg fogja, ez atiszt ugy téteté mint ha segittségire ment volna. de Néro rettentö szemeket vetvén reája. mondá néki, már késö.hogy vagyon a hit. amelyet nékem fogadtál. és ezel ki mula a világbol., harmintz egy esztendös korában. uralkodásának tizen negyedik esztendejében

[749] Vespásiánus azonban, a Jérusálem meg vételéhez készül vala. de elsöbe a körül valo eröségeket. magáévá akará tenni., a Gadára béliek hozá küldének titkon, arra igérvén magokot, hogy a kapukot meg nyittyák néki, negyedik marty bé mene avárosba. a pártosok pedig a kik benne valának. tsak akor vevék észre. amidön a Romaiakot laták. mind azon által vala anyi idejék. hogy meg ölheték Dolesust. a ki a Romaiakert küldöt volt, és avarosbol ki szaladhasanak, de placidus utánnok menvén, egy faluban sokakot le vága bennek, a többi pediglen a jordánon által akarván meni. sok számu más sidokal., a viznek nagyon valo meg áradása. meg tartoztatá öket., placidus pedíg utánnok lévén. tizen öt ezeret levágata bennek, nem számlálván sok számuakot olyanokot. kik a jordánban veszének. placidus azután fel járá az egész tartományt. és az engedelmeség alá hajtá., meg tudván pedig azt. hogy sok számu sidok volnának hajokon a meg holt tengeren, reájok mene. és fel darabolá öket,. azután egy nehány városokot meg vevé. és olyan sidokot teve azokba hogy örizék, akik szabad akaratbol adák magokot a Romaiak mellé.

Vespasiánus viszá tervén Csézareába. azon vala hogy meg erösittse a körül valo helyeket., és azokba hadat tegyen, A husvét innepében, amely ebben az esztendöben hetfön. negyedik [750] aprilis esék. agyilkosok. a kik Massáda kastélyában valának. Engaddi kis városra ütének, és közel hét száz személyt meg ölének, töbire aszonyok., és gyermekek valának, a ferfiaknak nem lévén anyi idejek hogy fegyvert foghasának. el szaladának, agyilkosok avárost fel prédálák, ugy akörül valo helyeket is, az ö számok. minden nap nevekedék, Judéa minden féle prédálas alat vala, az meg oszlás mely Jérusálemben uralkodék, minden tartományokra el hata, szintén ugy. valamint az emberi testben., amidön valamely fö résziben nyavalya támad. az el hatt atöbb részekreis, atolvajok afalukot el pusztitván, a pusztában esze gyülekeznek vala., és egy nehány seregekböl álván, a városokban is menek vala prédálni a honnét siettségel ki mentenek, még minek elötte a lakosok. ellenek fegyvert foghattanak.

Az esztendönek vége felé. vespásiánus meg tudván, a vindex pártolását. spanyol országba, és atöb tartományokba valo háboruságokot., és elöre el látván, hogy mind ezeket atámadásokot más többek fogják követni, táborba szálla. és olyan rendeléseket tön, hogy mentöl hamaréb el végezhese ahadakozást., de atél ellenkezvén szándékával., akis varosokba. örzököt téve, A tavasznak kezdetin Antipátridában mene., akörül valo helyeket fel prédáltatá, és fel égeteté. hasonlo képen bánék Thamna körül., azután lidda. és jamnia ellen mene. ez a két eröség magokot fel adák, az ötödik légiot Emmausba tévé. és ot egy tábor helyt, meg erösite kö falal., [751] ez aváros tsak három mély földnire volt Jérusalemtöl. harmadik junÿ pedig Jérikoban érkezék. hét mély földnire Jérusálemtöl, avárost tsak nem pusztán talalván., oda is örzöket teve, azután Idumeában menvén. ót prédáltata, holmi eröségeket meg veve. és egy nehány sereget hagya ót. hogy élödgyenek, nyerekedgyenek,

Vespásiánus minek utánna az egész Judeát, és Galileát maga alá tette volna csézáreába viszá [752] tére. hogy készülhesen az egész erejével. Jérusálem ellen meni. De a Néro halálának hirét meg tudván. a meg tartoztatá, meg akará látni hogy annak mitsoda ki menetele lene, és nem akara semit kezdeni, új parantsolat nélkül., Ez igy lévén, a sidoknak egész esztendö adaték ahadakozáshoz valo készületre, vagy a Romaiak kegyelmeségihez valo folyamodásra. de nem hogy azt az idöt jóvókra forditoták volna, hanem arra forditák. hogy magokot fogyaszák ronttsák. és abban a fö városba. ujab részekre oszollyanak.

[753] Simon a Giorás fia. ifiu, és bátor lévén, ha anyi tsalárdság nem volt is benne, mint a [754] Giskálai Jánosban. de vakmeröb volt. és leg aláb olyan kegyetlen. Ez igen meg [755] külömböztette vala magát a Cestiusal valo verekedésekbe. és prédálni kezdvén az Iduméai tartományt, Ananus mindenüt kergeté, és arra kénszerité hogy a Massáda kastélyába zárkozék. De a tolvajok akik azt a kastélyt birták. tsak a kastélynak az also részibe fogadák bé., nem merének nékie hinni, Ananus halála után, néki különös hada volt, akivel mindenüt fosztot prédált, a prédát pediglen a fáran patakának barlangjiban zárja vala, az ö leg nagyob szándékja avolt, hogy Jérusálemet magáévá tehese. A zélátorok pedig tartván töle, meg akarák elözni. és hartzot állának véle, a melyet el vesztvén. Jérusalemig kergeté öket, de simonak nem lévén több husz ezer emberinél. nem meré avarost meg szálani

Azt gondolá. hogy elsöben magáéva tegye Iduméát. ellene mene tehát az egész hadával. az Idumeusok. eleiben menének, és a hartz regeltöl fogva. estíg tarta. a gyözedelem egy aránsu volt közöttök. simon Náim városában mene, a melyet meg erösitette vala. az Idumeusok pedig a magok házokhoz viszá térének. kevés idö mulva simon viszá tére nagyob erövel, és táborba szála. Thékué város mellé, Éléázárt pedig a Herodion kastélyában küldé, hogy tanátsollya a benne valoknak. hogy adnák keziben a kastélyt, Éléazárt eleinte mindgyárt jól fogadák. mert nem tudták okát követtséginek. de mihent meg tudák, a kastélyba valo örzök fegyvert vonának hogy ötet meg ölyék. mint hogy pedig el nem szaladhata. a kö falrol le ugrég a völgybe és meg hala,

Az Iduméusok meg akarván igazán tudni a simon hadának szamát, erre valo nézve olur városábol a hol az Idumeusok tabora vala. Jakabot. egyikét a fejek közül simonhoz küldék. a ki azt igéré simonak. hogy a hazáját keziben adná. tsak hogy tiszteletben tarttsa ötet. simon sok ajándékot ada néki. és viszá küldé, a ki viszá érkezvén a fö tisztekel azt kezdé el hitetni, hogy a simon hada sokal feleseb mint sem ök gondolyák. azután atöb aláb valo Iduméusoknak. azt jovallá, hogy sokal hasznosab volna a nemzetnek. neki meg hodolni mint sem bizonytalan gyözedelmü hartzot állani, meg izené simonak. hogy miben volna adolog, és hogy ideje volna közeliteni. simon mihent meg mutatá magát az Idumeusoknak, Jakab a maga seregivel el szalada, ez anyira el remité az egész tábort, hogy minnyájan szaladni kezdének.

[756] Simon illyen formában ura léven az egész Idumeának. egyenesen Hebronba mene. ahol [757] igen sok élést talála. azután keresztül mene az egész Iduméán, a hol igen sok pusztitásokot vit végbe. mível. a maga hadán kivül. negyven ezer ember vala véle, ezek mindenüt prédáltak. égettek, és ugy tettzik. hogy a rosz tselekedetben gyönyörködtek, A zélatorok igen nehezen tekinték. simonnak mind anyi szerentséit: de nem mérének nyilván hadakozni véle, hanem tsak leseket hánnak vala néki, és így el fogák feleségit. és sok tselédit. és gyözedelemel vivék Jérusálembe. Simon nagy siettségel oda mene, de meg nem vehetvén avárost. a kiket kaphatá azokot mind le fogá. száz féle képen kinoztatá öket, némelyeket meg ölete. némelyeknek kezeit el vágatá. és Jérusalembe viszá küldé, meg esküvén hogy a szerént fog bánni Jérusálemnek minden lakosival. hogy ha a feleségit viszá nem küldik. a nép, és a zélatorok ezen fenyegetéstöl meg ijedvén. a feleségit viszá küldék. azután eltávozék Jérusálem tályékárol, és Idumeában viszá tére, hogy el végeze. ami még ót prédálásra maradot volt.

[758] Vespásiánus meg tudván a Néro halálát. és hogy Gálbát tették volna helyében Császárnak. [759] a fiát Titust hozá küldé. hogy venné parantsolatit [parantsola tit]. a sidokal valo hadakozás iránt. és hogy köszöntené nevével., Agrippa király is el mene véle. hogy köszöntené az uj császárt. de mint hogy tél volt. és nagy hajokon valának. Ákáját még el nem haladták vala, a midön meg hallák Gálba öletésit. hét holnap, és het nap után valo uralkodásának. és hogy Othont tették volna helyében., Agrippa nem hajtván erre a változásra. követé uttyát mind Romáig.: de Titus. mint egy menyei sugarlásbol., viszá tére azonal. az Attyához. Csézáreába,

[760] Vespasiánus meg indula Csézáreábol, hogy mind egészen meg hodittsa. a Jérusalem körül valo helyeket és meg vevé Bethelt. és Efremet., azokban örzöket hagya. és az után Jérusalemhez közelgete. és ezen uttyában, igen sok számu sidokot ölete. vagy fogata meg, Ceréális. egyik a fö tiszttyei közül, nagy pusztitásokot teszen vala a felsö Idumeában., a ki meg vevé. és fel égeté a hires Hebron városát., illyen formában az egész Judea. a Romaiaké volt. ki vévén Jérusalemet. Massáda. Herodion. és Makeronta kastélyit

Vespásiánus meg hodoltatván Jérusálem körül valo helyeket. Csézáreában viszá tére. ahol meg vivék néki a hirét, hogy Othon a Császárságra emeltetvén vitellius ellen mene, a kit is császárnak tették volt. a országban valo légiok, Othon pedig nagy siettségel adván hartzot vitelliusnak, ahartzot el vesztette, és azután magát is meg ölte. és hogy vitellius egyedül valo CSászára volna abirodalomnak, Mucianus. a syriai Gubernator. és magais vespasianus ötet Császárnak üsmerék valamint mások. és a légiokal is letéteték néki ahitet, Josef pedig azt [761] erösitti, hogy vespasiánus igen nehezen üsmeré Császárjának, szomoruán látá hogy [762] vitellius magának foglalta volna el abirodalmat, mint ha azt. el foglalhatná akinek tettzik., keserüségel látá hazáját abban az állapotban., azért is nem gondolkodhaték semi más dologrol., nagy kedve lett volna. meg segiteni hazáját, de mind atávul valo léte. mind atélnek ideje. meg nem engedék néki hogy véghez vihese. azon kivül is nagy változások. történhetének, minek elötte olosz országban érkeznék.

[763] Azonban pedig a vespasiánus hada, szabadoson beszélnek vala magok közöt az ország dolgárol. egy más szemére hányák vala késedelmeségeket. és hidegségeket. mint ha nékik nem [764] volna anyi hatalmok hogy Császárt tegyenek magoknak., valamint anémet országi légiok. [765] vagy mint ha. vespásiánus nem érdemlené meg sokal jobban azt a tiszteletet, mint othon., és vitellius. illyen formában beszélgetnek vala a Csezáreába valo vitézek. de meg elözék öket [766] az Alexándriába lévök., mivel vespásiánust Császárnak kiálták. elsö julÿ, a maga hada pedig harmadik julÿ ötet Császárjának üsmeré., tizen ötödik julÿ pedig az egész syria CSászárnak üsmeré, Muciánus. a syriai Gubernátor, és a több fö tisztyei, arra kérék. hogy [767] vitellius. ellen vinné öket, de elsöben bizonyos akara lenni. az Egyiptumiak. és az Alexandriaik hüségiben., ezért is levelet ira Tibérius Alexandernek., a ki Gubernátor volt, és a ki mindgyárt hüségire esketé a légiokot, és a népet. ennek az új császárnak, végtire az egész nap kelet Császárnak üsmeré nagy örömel.

[768] Kevés idö mulva. vespásianus Berythbe mene. a hová sok tartomány béli követek menének hozája, koronákal,, és engedelmes levelekel, ót nagy gyülést. tarta., és minek utana ditséretet adot volna a Josef bátorságának. és elé beszélette volna. mi modon jövendölte meg néki a birodalmat. még Néro életében, fel szabadittá ötet, Titus jelen lévén. és kedvezvén Josefnek, mondá vespásiánusnak, Hogy ha a josef fel szabaditása. az ö jóságához valo méltó tselekedet. a meg. az igasságához valo mélto tselekedet volna, meg adni nékí a betsületet is. el rontván a lántzait. hogy abban az állapotban légyen, mint a melybe volt rabsága elöt. mivel el szokták volt rontani a lántzát annak, akit igaságtalanul tették volt lántzra, vespasianus jová hagyá ezt a tanátsot és mindgyarást el törék az ö lántzait.

Mind ezek a nagy változások alat, a sidok egy más ellen hadakoznak vala, és az ö belsö meg oszlások fogyaszttya vala öket. Simon a Giorás fia, jérusalem vidékin nagy pusztitásokot [769] viszen vala végben, A zélátorok pedig avárosba mindenre szabadságot adnak vala magoknak, A Giskálai János, a ki az ö részeken volt. még többet teszen vala, ezeknek rosz tselekedetekhez, ezek bé tölték avárost prédálásal, gyalázatal. erö szakal., Ezek. a leg gyalázatosab, és oktalan állati tselekedetekböl is. mulattságot. és játékot inditanak vala, Ezek aszony köntöst vesznek vala magokra, magokot fel ékesittik, és meg festik vala, valamint az aszonyok., ugy tettzék mint ha Jérusalem. az utálatoságnak. és a ferteztetésnek helyévé vált volna

végtire a meg oszlás közikbe szivárkozék, mivel némely Idumeusok a kik a János részin valának irigyelvén hatalmát. és nem szenvedhetvén kegyetlenségit., ellene támadának., meg verekedének a népivel a kik közül sokakot meg ölenek., a töbit az udvarházig üzék, a melyben Janos lakot. onnét ki verék öket. a templomig üzék, azután viszá térének, és fel prédálák az udvarházat., A buzgok, a kik akoron el valának szélyedve a városon. a jános vitézi mellé állanak. akik a templomba vették vala magokot, János pedig készül vala., hogy a népre ki üssön. de véghez nem vivé szándékját

Azonban pedig a nép tartván attol. hogy János ki ne ütne reájok a templombol., és fel égese varost. erre valo nézve esze gyülekezék az áldozo papokal, had láthasák. mit kellesék tselekedni, az Isten meg engedé. hogy ebben a gyülésbe. olyan orvosághoz fogának, a mely veszedelmeseb volt anyavalyánál, azt végezvén el, hogy simonért. a Giorás fiáért küldgyenek. a ki ötet meg segittse János ellen, a fö pap Matthias., jonak tartá ezt a tanátsot, meg nem látván elöre. hogy még mik követhetik, és ötet küldék követtségbe simonhoz, Simon kevélyen felele nékik. és ugy mint urok, mondván, hogy meg adná kéréseket., és azonal bé mene avarosba. anép nagy örömel fogadván., ez Aprilisbe volt. Simon eröseb lévén a nép segittségivel, tsak hamar meg akará venni a Templomot. a hol János. és a buzgok valának, de viszá üzék ötet nagy vesztésel.

Simon tsak hamar ki nyilatkoztatá kegyetlenségit a Jérusálemiak ellen. a kik a varosokba [770] fogadták vala, és a kik szabadok levén, rabság alá adák magokot. Az Atyafiság, baráttság. és más köteleségek. a melyek egymáshoz köteledzik az embereket, meg nem tartoztathaták ötet attol. hogy meg ne véreze kezeit. A közönséges vétkek, és rend szerént valo gonoszságok, a közönséges, és az üsméretlenekel. valo gyalázatal és bestelenségel valo bánás, és mind ezeket az elméjiben, tsak félénk. és bátortalan gonoszságnak tartá lenni, ö olyan dolgot kivánt. a mi égre kiálto legyen, lábai alá akará tapodni a termeszetnek, baráttságnak. és az egyeségnek köteleségit.

[771] Vespasiánus Berythböl Antiokiában mene, és Muciánust hadal olosz országba küldé vitellius ellen. Más felöl pedig Primus, a Mésiai Gubernátor vespasiánus részire álván. olosz ország felé indula a hadával. meg veré a Cecina hadát, a kit vitellius eleiben küldötte vala Romában mene. vitelliust meg gyözé, és vespásiust császárnak kiáltaná, Más nap Mucianus is avárosba érkezék. meg tartoztatá a primus vitézinek kegyetlenségit, akik meg akarák ölni mind azokot, kik vítéllius részin voltanak., az után a nép eleiben vivé Domitiánust, a vespasiánus fiát. és keziben adá a birodalomnak igazgatását. amég az Attya a császár el érkeznék. Ez igy lévén az egész birodalom Császárnak üsmeré vespásiánust, és a békeség viszá tére Romában. és atöbb tartományokba, tsak éppen sido ország marada a pártolásba.

[772] Antiokiábol vespasiánus Alexandriába mene, a hol minden tartományokbol valo követek köszönték ötet. Az alat a meg olosz országba készülne. és Titust a fiát rendelné hogy Jérusálemet meg szállya. a sidok dolga. hová továb inkáb fel zavarodék. Éléázár, a simon fia. [773] papi ágbol valo. értelmes és bátor ember vala. ez leg elsö renden valo volt a buzgok közöt, a még a Giskálai János meg nem egyezet volna vélek, akoron egy harmadik részt igyekezék fel álitani Jérusalembe, erre valo nézve egy részit a zélátoroknak magához hoditá. és el foglalá a templomnak belsö részit, az az. a papok rekesztésit., Jánost. és a Zélatorokot, az Izrael udvarában szoritá, és mindenüvé örzöket teve. és a kapukra rakatá a népinek fegyvereit. hogy szükségbe el távoztassa azokot. kik a jános részin valának, mind azon által bé fogadgya vala mind azokot kik az áldozatra mentenek. mivel leg inkáb. az ajándékokbol., és a templomba talált eleségekböl élödtenek,

[774] Éléázár látván hogy keveseb számu hada volna, nem mére Jánosra ütni. aki eröseb volt. Jánosnak ha feleseb hada valais, de nem örömest akara meg verekedni. Éléázáral. a ki eröseb helyt volt. mivel a papok udvara vagy rekesztése. felyeb volt, a nép rekesztésinél, mind azon által az ö bátorsága nem engedé hogy nyugodalomba maradna, gyakorta meg verekedék az Éléazár seregivel. és a templom minden nap meg fertezteték a halotak vérivel. Más felöl. Simon aki a felsö várost és az alsot is birta. annál is bátrabban ostromlá jánost. mert e középbe lévén. Éléázárnak is meg kelleték felelni. Azonba pediglen. János. anyival eröseb helyt volt Simonál. a menyivel Éléazár eröseb helyt volt jánosnál. mivel a templom felyeb volt avarosnál. valamint a templomnak belsö része. felyeb volt. a külsö kerületinél Ez igy lévén. ez a három rész. mindenkor vigyázot egy másra. Éléazárnak nem volt több, két ezer négy száz [775] vitézinél, Jánosnak hat ezer vala, és simonak tiz ezer. öt ezer Iduméusokal együt. Simon [776] nem volt szükségbe az élés iránt. mivel a varost ö birta. János magának szerzet a népet prédalván. Éléazár pedig parantsolván az ajándékokbol. a melyeket ajánlanak vala a templomnak. azokbol részelteté a maga embereit. akik gyakorta meg részegedtenek.

A midön Jánost, mind simon. mind Éléazár egy szers mind ostromlák, akor a hadát két részre oszttya vala hogy ellene ályon mind egyikének mind a másikának. A midön pedig tsak simonal volt dolga. olyan kor sokad magával üt vala avárosra. és a menyi eleséget el vihetet. el vitte, és el égette. a mit el nem vihetet. simon pedig hogy Jánost ki fogyasza minden eleségböl., fel égeté az élés házakot, mint ha esze beszéltenek volna hogy a várost éhségel ölyék meg, el vesztvén a sok eleséget, a mely elegendö let volna egy nehány esztendökre, Anyi ellenség közöt. a Jérusálemi nép olyan volt mint egy olyan martalék, a melyet. egy nehány vad állatok szaggattyák, ki ki a maga részire.

[777] János abban a szándékba lévén hogy el foglallya a templomnak belsö részit, a melyben Éléazár volt, el végezé magában hogy meg ostromolya, erre valo nézve fa tornyokot akara tsináltatni a Cedrus fábol valo gerendákbol. a melyeket Agrippa király hozatta vala nagy munkával és költtségel atemplom számára. János a tornyokbol akará rontatni a templom belsö falait. de az Isten meg nem engedé hogy véghez vigye szándékját. mivel a Romaiak meg szállák avárost minek elötte a tornyok el készülhesenek.

[778] Azon idöben, a melyben vespasiánus meg indula Alexandriábol olosz ország felé a tavasz [779] kezdetin., Titust onnét el küldé aleg jóbb hadaival. hogy Jérusálemet meg vegye. és el [780] pusztitaná. Titus meg indulván Alexandriábol, egy nehány napokig tarto nehéz utozása után csézáreában érkezék, ahol még uj hadakot vára magához

[781] A három legion kivül a kik vespásiánus alat szolgáltanak. még a tizen kettödik legio is mellette volt. ezel a sidok igen roszul bántanak vala Cestius idejében. azért igen kivanták hogy boszut alhasanak rajtok. Titus az ötödik légiot Emmáus felé küldé. és a tizedikét Jérikó felé. és maga meg indula a más két legioval., ezeken kivül husz gyalog, és nyoltz lovas regimentek követék ötet, ezeket a szövettségbe lévö királyok adák melléje. két királyok is kisérék ötet. Agrippa volt az egyik., igen sok szeretsenek is valának véle., és sok olosz országi fö renden lévök. akik Titus láttára. hirt, nevet akarának magoknak szerezni.

[782] Imé mitsoda rendet tarta a Romai had az uttyában. Elöl jároba az idegen hadak mentenek, ezeket követé egy sereg ásoval, kapával. és féjszivel. ezek az utakot egyenesitették. és szélyesitették. ezek után mentenek a tábor mesterek, és utannok a fö tisztek szekerei, terhes lovai. a kisérökel., Ezek után ment Titus a test örzökel, és más több válogatot vitézekel, utánna ment egy sereg lovas. a vár vivo eszközök és szerszamok elöt, a melyekét követék a Tribunusok, és a Cohorsok fö tiszttyei válogatot vitézekel. Ezek után vitték a sasos zaszlot. környül véve a légiok zászloival, és trombitások elötte. Ezeket követek a légiok, egy sorjába hat hat vitéz, utánok mentenek a légiok szolgai abágásiával. leg utollyára amarkotányosok.a mester emberek valának az öket örzö seregekel, Titus illyen rendel érkezék Gofnába, és más nap Gabaába. három mely föld, és hat száz lépésnire Jérusálemhez. mind ezeket joseftöl tudgyuk, a kinek vespásiánus meg parantsolta vala, hogy Titus mellet legyen.

[783] Ez Aprilisnak az elein volt. ahusvét Innepe közelitet. erre valo nézve. véghetetlen idegen sidok gyülekeztek vala Jérusálembe. avilágnak minden résziröl. fö képen az Eufrátesen tul [784] valok, mivel a sidoknak elei oda küldöttek vala segittséget kérni, gondolván hogy anap keleti sidok fegyvert fognak mellettek a Romaiak ellen, ez igy lévén az Isten meg engedé azö igasságos boszu állásábol. hogy tsak nem az egész sido nemzet Jérusálembe gyülekezék, mint egy tömlötzbe, a husvéti Innepre, amelyben harmintz hét esztendövel annak elötte meg ölették vala a kristus Jésust. Az a rettentö sok ember. akikel tele vala aváros, tsak hamar. éhséget. és dög halált okoza, el lehet itélni annak sokaságát. amidön josef azt mondgya hogy amég avárost vitták tizen egy száz ezer ember holt meg.

A sidoknak fegyverek elég volt. söt ollyan lövö eszköziis valának. a melyeket Cestiustol [785] nyerték vala, Josef azt mondgya hogy volt nékik töb három száz balistanál, a melyekel nyilakot. és dárdákot löttenek, és negyven olyan szerszám, a melyekel köveket löttenek. de tsak igen kevéssé tudtanak ezekel élni. Eleségek anyivolt hogy sokáig bé érhették volna ha magok el nem égették volna az élés házakot., halhattuk ide fellyeb hogy simonak. Jánosnak., és Eléazárnak mitsoda hadai valának avárosba. A nép pedig mind bátor, mind hü vala, de tudatlan volt a hadi dologba, A maga életiért. szabadságáért, Templomáért. feleségiért. gyermekiért hadakozot, A fejeség, a kéttségben valo esés. meg vetteté véle a veszedelmet. nap keleten eröseb város nem volt Jérusálemnél. aváros két hegyen feküt, anak az ö fö eröségi. három kö falai. a templom. az Antonia tornya. a kástély. mind ezek anyi eröségek valának. amelyek igen meg bátoritták a benne valokot. és ugy tekinték avárost, mint olyat. amelyet nehez volna meg venni.

[786] Titus Jérusálem eleiben érkezvén, meg akará maga visgálni avárost. hat száz lovasal. még tsak a sisakját sem akará fel tenni. vagy egy paist venni, gondolván, hogy mihent ötet meg [787] láttyák, a nép aki abékeséget ohajttya, a pártosok ellen támadna, és néki meg nyitaná [788] akapukot. A mint avároshoz közelitene szoros, tövises bokros. és gödrös uton. egy szers mind sok számu sidok rohanának reája, és el választák tölle a lovasait, és nem engedék hogy azok a kik hátul volnának. az elsöbek után siethesenek, Illyen formában Titus igen kevesed magával marada. el lévén rekesztve a seregitöl. se elé, se hátra nem mehete, a kiséröi hátra lévén nem tudták hogy mitsoda veszedelembe volna. gondolák hogy talám viszá tért volna, ö magok is viszá térének. illyen nagy veszedelembe Titus gondolván hogy a meg szabadulásnak reménsége az ö bátorságán állana. alovát az ellenség közi ugrattya, és magának utat tsinál a kardgyával. és kiálttya a töbinek hogy ötet kövesék. ha szinte nem vala is fegyverbe öltözve. és tsak kevesed magával., de meg ölé mind azokot kik hozája közelitének. és keresztül ment azokon a sok sidokon, kik környül vették vala. Az Istennek láthato gond viselése volt rajta. meg nem engedvén hogy a rettentö sok nyil, és dárda melyeket reája löttenek meg talállya ötet, és a táborára leg kiseb seb nélkül tére viszá. és tsak két emberit veszté el

[789] Ez a kis gyözedelmetske fel emelé az sidok bátorságát, és olyan reménséget ada nékik. a mely veszedelmekre fordula. mivel még jobban meg keményité öket szándékjokba, A következendö éttzakán az Emmausba lévö légio el érkezvén. Titus jó hajnalba scoposig közelgete. nyoltz száz ötven lépésnire a városhoz. ót meg szálitta két legiot, vagy is tizen két ezer embert, meg parantsolván nékik, hogy munkálodgyanak atábor helyeken, a harmadik legiot pedig a ki Emmausbol érkezet. avárostol még három száz lépésnél továb hagyá, mert e fárat lévén. had szálhason meg tsendeségben. és az ellenség ne haborgasa a munkájában. mert a Romai szokás avolt. hogy mihent a had meg szállot. a tábor helyt mindgyárt meg erösitete, ha szinte tsak egy nap maradot is azon a helyen. Ez a három legio mihent meg szálla, a tizedik légio is el erkezék Jérikobol. Titus ezt az olaj fák hegyére szálitta. a mely hegyet a Cedron pataka választtya el avárostol.

[790] A városba lévö három rész.látván aveszedelmet. meg egyezének. és nagy dühöségel menének erre az utolso legiora, az alat a még a tábor helyén munkálodik vala az olaj fák hegyén, nagy rendeletlenségbe hozák. a lineáin kivül üzék. és fel is adtanak volna egészen rajtok, ha Titus oda nem szaladot volna. és viszá nem üzte volna az ellenséget avárosba. A Romaiak pedig alig kezdék el ujontában a munkát. hogy az ellenség ujontába ki üte reájok, és meg szalaszták az örzöket, a kik arra rendeltettek vala, hogy örizék azokot kik a tábor helyen munkálodtanak. Titus egy darab ideig meg tartoztatá az ellenséget., a legio a ki mindgyárt szélyedni kezde. esze vevé magát. és Titus segittségire mene, a koron engedni kelleték a [791] sidoknak, és viszá térni avárosba, Hihetö hogy Tacitus ezekröl az ütközetekröl szól. amidön azt mondgya, hogy minek elötte avárost valojában meg szálották volna, egy nehány ütközet volt a Jérusálem falai és kapui mellet. a gyözedelem kéttséges volt a sidok és a Romaiak közöt, de végtire a sidoknak viszá kelleték törni. és valojában, azután kezdék avárost vini.

[792] Egy kevés ideig a külsö ütközetek meg szünvén, a városba ben uj hadakozás támada. 14 Aprilis. husvét napja elöt, Éléazár meg nyitatá a Templom belsö kapuját., hogy a nép bé mehesen az Istent imádni. Giskálai jános pedig sokakot a maga emberei közül a kik nem valának igen üsméretesek, és a kiknek fegyverek volt a köntösök alat. a nép közöt bé tsuztatá. akik mihent a belsö udvarba érkezének fegyvert vonának. a nép igen meg ijede. gondolván hogy öket akarnák meg ölni. és mindnyájan az oltár, és a sanctuárium mellé vonák magokot, de ezek tsak az Éléázár embereit kezdék vagdalni, a kik a kapukot örzötték el szaladának, a János emberei pedig sok más ártatlanokot is meg ölének a Templomba. illyen formában. a papok keritése. és a sánctuárium mellet valo helyek tele valának holt testekel.

Ezen idötöl fogvást az Éléázár része meg egyezék a jánoséval. az el szaladot vitézek is viszá [793] térének. és a fejekel. Éléazáral. a János részire állának. mind azon által Éléázár meg tartá magának a két ezer. négy száz buzgokon valo tiszttségit. de János parantsolattya alat. Ez igy lévén. a három rész. a kik uralkodnak vala a városba két részre szálla. ez a két részis meg egyezik vala egy másal, egy nehány orákig. a midön a Romaiak ellen kelleték hartzolni,. de annak vége lévén, egy másra fordittyák vala fegyvereket, a nép pedig ugy volt. mint akét rész közöt valo préda, János egyedül birta. mind a belsö. mind a külsö részit a templomnak, a többi mind simoné volt., a Templom, és a város közöt vala bizonyos pusztaság ahol aházak el égtenek volt, ez olyan hartz hely vala, a hol a két rész gyakorta meg verekedék egy másal,

[794] Titus.a hadat, a mely scoposba vala Jérusálemhez közöleb akarván hozni, meg egyenesiteté [795] a földet mely a város falaig terjede, a kertek kerületeit, abokrokot, a fákot le vágatá, a kö sziklákot el daraboltatá. az árkokot bé tölteté. és meg tisztitatá a helyt scopostol fogvást a [796] Hérodes temetö helyéig. és akigyok továig a melyet az elöt Betharának nevezték, mind ezek a munkák négy nap alat véghez menének. Azután Titus a hadának egy részivel két száz lépésnire meg szállá avárost, azon a helyen ahol a falak eszakrol. nap nyugotra fordultanak, és a több hadat a Hippika tornyának által ellenibe szálitá, tsak egyedül atizedik légiot hagyá azolaj fák hegyén. hét száz lépésnire a várostol. Ezen készület közben, Titus békeséget igére a sidoknak Josef által, de ök hallani sem akarák. Más nap a sidok ugy téteték mint ha fel akarnák adni magokot, sokan közüllök a kö falrol a Romaiakot kezdék hini. ugy tétetvén mint ha a kapukot és a várost kezekbe akarnák adni. a mint hogy némelyek a Romaiak közül hivén nékik. olyan balgatagok valanak hogy utánnok bé menének a kapukon Titus parantsolattya ellen, és midön bent volnának. egy szers mind a sidok körül fogák öket, és nagy nehezen szaladhatának ki a kapukon., Titus keményen meg akará öket büntetni engedetlenségekért, de atisztek. és avitezek addig kérék, hogy meg kegyelmeze nekik

Minek elötte az ostromokot el kezdgyék. Titus meg kerülé a várost, valogatot sereg lovasal. hogy meg lássa az ostromra valo alkalmatos helyeket, azt találá, hogy a leg alkalmatosab hely az ostromra, a fö pap Janos temetöje iránt volna, mert ót a fal leg alatsonab volna, és az elsö falat, a masodik nem oltalmazná., és hogy azt a helyt. nem igyekezték volt meg erösiteni. mert az uj város. nem vala még elegendö népes. ezen kivül még aharmadik falt is el lehetne azon ahelyen foglalni. a felsö városal együt, és azután az Antoma eröségivel a Templomot is, Ezen idö alat. Nicanor, egy a Titus jó akaroi közül aváros falaihoz közelgetvén Josefel., hogy a sidokot a békeségre hajtaná. akínek egy nyilal meg sebesiték a bal válát, Titus ezt látván fel tevé magában hogy az erejit forditaná ellenek. azután meg engedé a vitézinek hogy a külsö várost el ronttsák., a gerendákbol. a deszkákbol állásokot tsinallyanak, a melyekre a lövö szerszámokot tegyék. ezen a munkán az egész had dolgozék, ki mondhatatlan siettségel., a lövö szerszámokal pedig szüntelen löttenek a sidokra és sokan is vesznek vala el közülök. atöbbi közöt el vesze az a Jésus. a kiröl ide felyeb szollánk. és aki hét esztendötöl fogvást [797] szüntelen jövendölte a sidoknak veszedelmeket

A sidok is amagok résziröl a falakra rakták vala az ö lövö szerszámokot. a melyeket Cestiustol [798] nyerték volt. de mint hogy nem tudták jól azoknak amesterségit, sok hasznokot sem veheték. nékik pedig hasznosab volt. mikor a Romaiakra ki ütöttek. ezt pedig gyakran tselekedék, de a Romaiak mindenkor viszá üzik vala. mindenik légio elöt voltanak lövö szerszámok. A tizen kettödik legio elöt valanak a leg veszedelmesebbek. mivel ezekböl sokal nagyob köveket löttenek, a melyek oly mesze szolgáltanak. hogy nem tsak azokot ölik vala meg. kik a városbol ki jöttenek. hanem még azokot.is. kik a város falain valanak, a leg kisebik kö. száz huszon öt fontos vala. mindenik két száz ötven lépésnire el szolgált. az ö erejek pedig olyan nagy volt. hogy fel forditották azokot. kik az elsö, vagy a masodik rendbe voltanak, de a sidok gyakarta el vonák el vonák magokot elöttök. meg halván az áerben zugását. mint hogy pediglen azok akövek igen fejérek valának. még meszire meg lehete látni olyankor sok szor el kerülték, de még a sidok vigyázokot is tettek vala atornyokba. akik mihent látták hogy a lövö szerszámokbol löttenek. tudtokra adgyák vala nékik. kiáltván sidoul. Bar-ba: A fiu jö. erre a jelre a földre estenek. és a kövek feletek el mentenek., A Romaiak ezt észre vévén a köveket meg feketitették., és az után több sidok veszének el. ugy anyira hogy egy kö egy nehány sidot ölt meg.

[799] Dionus azt irja. hogy Jérusálembe sok olyan fold alat valo utak valának, a melyek a falak alat mentenek el. és aki menetelek, mesze volt a mezöben, a sidok azokon szoktak volt ki járni, és ha Romaiakot találtak a táboron kivül meg ölték. de vegtire Titus azokot azutakot bé [800] záratá. Azonba pediglen a Romaiak azö munkájokot követik vala. és amidön el végezték volna. egy kötel végire kötven egy darab onnot. aváros faláig hajitták. hogy meg tudhasák menyire volna azö állások, a város falátol. más képen meg nem mérheték a sidok nyilaitol dárdáitol., látván hogy a kosok el érnének a falig. a rontáshoz kezdének, a több lövö szerszámokot is közeleb vivek, és Titus három helyt kezdé rontatni a falakot. A bé rekesztet sidok látván a veszedelmet., meg egyezének, simon meg izené Jánosnak, hogy a templombol aváros segittségire jöhetne, A sidok minden erejekel azon voltak hogy el égethesék alövö szerszámokot., és az állásokot,, és hogy el távoztathasák a Romaiakot., Titusnak igen nehéz vala mind ezeket meg oltalmazni. mivel a sidok nagy vakmeröségel ütöttek ki gyakorta a Romaiakra.

[801] Titus az állásokra, három fa tornyot tsinaltatot volt, mindenik ötven könyökni magoságu volt, ezek magosabbak voltak a falaknál, és a bastyáknál. mint éj fél tályba az egyik torony [802] magátol le esvén. annak anagy zörgése azegész tábort fel indittá. mert azt gondolák. hogy a sidok ütöttek volna ki. azonal mindnyájan fegyverhez kapának, és nem tudván miben volna adolog, mindenik várá a Titus parantsolattyát de Titus hogy meg tudá miben volna adolog, tudtára adatá az egész tábornak, és ki ki meg tsendesedék. A sidok pedig a tornyokot fel nem égetheték. mert vasal valának bé boritva. se a dárdáknak. és nyilaknak a melyeket szüntelen a tornyokbol löttenek ellenek nem álhatának. kételenek valának meszeb távozni, akoron a kosal bizvást törhetvén a falat. nagy rést is tsinála. és a Romaiak bé menének avárosba, nem nagy eröszakal., mivel a sidok nem igen akarák oltalmazni azt afalat mert még kettö maradot vala nékik, ez így lévén az elsö keritést aváros meg szállása után tizen öt napal vevék meg. 28 aprilis

[803] Titus a városba szálla, és tsak egy nyil lövésnire lévén de bello a második falhoz, el végezé hogy ostromoltatni fogja, A sidok pedig el oszták magokot, hogy könyeben oltalmazhasák, János az Antonia eröségiben verekedék. és a Templomnak tornátzi felet. Simon pedig a falnak egy nagy darab részit oltalmazá., ezek gyakorta ki ütnek vala a Romaiakra. és meg verekednek vala vélek. de mindenkor vesztésel térnek vala viszá., hanem mikor a Romaiak ostromlották öket. akor inkáb valának nyertesek, leg inkáb ugyan akor mutattyák vala meg nagy buzgo bátorságokot.

[804] Titus parantsolá hogy az eszak felöl valo toronynak a közepe felé tennék kost, a torony tsak hamar meg mozdula. a sidok a kik benne valanak, érezvén a mozdulását, ugy téteték mint ha fel akarnak adni magokot Titusnak, azonban simonhoz küldének. tudtára adván néki hogy mint akarnák meg jadtzotatni az Romaíakot., Titus pedig félben hagyatá a fal verést, és békeséget igére nekik tsak valojában kivánnyák azt, de tsak hamar észre vévén az ö mesterségeket, ujontában el kezdeté akosal veretni. a sidok akik benne valának fel gyujták. és atüzbe ugrándozának, A torony le esvén utat nyitta a Romaiaknak, hogy bé mehesenek a második kerületben is. öt nap mulva hogy az elsöt meg vették volna, Titus bé mene tehát két ezer emberel. és mint hogy kiváná meg tartani a varost., nem akará le rontatni se a falat, se aházakot. söt meg békeséget igére a sidoknak, ha meg adnák magokot. de nem hogy azt el vették volna. hanem még reája ütének nagy vakmeröségel. és sok Romaiakot meg ölének, mivel az utzák keskenyek. és egyenetlenek lévén. a helyeket is üsmerték, mind ezek nékik sokat szolgáltak. azon kivül is aréss keskeny lévén a Romaiak azon sokan egy szers mind ki nem mehettenek., a sidok pedig minden felöl reájok ütvén, nehezen szaladhatának el.és ilyen formában el kelleték hagyni a második kerületet tsak nem mindgyárt hogy meg vették volt. A Romaíak ujontában ostromolni kezdék a második keritést. harom nap egy más után. de semit nem tehetének, hanem a negyedik napon Titus olyan nagy erövel ostromoltatá., hogy végtire másodszor viszá vevé, és azonal le rontatá az észak felé valo részit, és örzöket teve a dél felöl valo tornyokba,

[805] Azonba pediglen az éhség nagyobodék avárosba. apártosok kegyetlenül prédállyák vala [806] aközönséges népet, a kik egy darab idötöl fogvást. ugy mondván tsak magokban elödtek. [807] eledel nélkül, Titus minek elötte aharmadik falnak ostromához kezdgyen., idöt akara adni a sidoknak hogy magokban. és köteleségekre térjenek, meg is akará nékik mutatni az egész hadát hogy a meg ijesze öket. erre valo nézve. ahostátokba olyan helyen a hová avárosbol jól láthattak,, az egész hadát ki rendelé valamint a hartzra, és meg fizetete az egész hadnak, és élést osztogattata nékik, az egész város ki falakra. ki házakra szaladot vala hogy láthasa ahadat. A pártosok magok is azon meg ijedének Josef azt tarttya, hogy talám magokot fel adták volna, ha remélhették volna hogy botsánatot nyerhetnek a sok gonoszságért melyeket [808] követtek. ez a mustra pedig négy napig tarta. Titus látván hogy a sidok nem kapnának a békeségen. két részre osztá a hadát. hogy két helyt ostromolnák avárost az Antonia tornya részin, ezen a két helyen, két két állásokot emeltete. és mindenikén egy légio dolgozék Az alat amég azokon dolgozának, Titus aki meg akará tartani avarost. és a Templomot a vakmerö partosok. ellenzések ellen is. hozájok küldé josefet hogy jovallaná nékik hogy ne kiványák ollyan nyakaságal oltalmazni avarost. a melyet ugy kellene nékik tekínteni mint meg vett várost.

Josef tehát meg kerülvén avárost., és egy magos helyre álván. a hová a nyil nem szolgálhata, [809] és a honnet a sidok. meg halhaták beszédit, Arra kezdé öket inteni,. hogy lennének szánakodásal magokon. a Templomon, és ahazájokon, és ne legyenek ezekhez, a melyeket oly kedvesnek kellene tartaniok. nagyob kegyetlenségel. mint sem az idegenek, a kik ezeket meg akarják tartani, azt igéré nékik, hogy mindent remélhetnek a Romaiak. kegyelmeségitöl., Elejekbe adá, hogy lehetetlen volna nékik ellenek állani, és hogy mit várhatnak magokra. ha avárost erövel veszik meg, Ha szint elegen volnának ís. elegendö hadi tudományok, bátorságok volnais. de rövid idö alat az éhség meg emészti öket.: Hogy nem kellene magoknak hizelkedni oly ok nélkül az Isten segittségivel, minek utánna ötet meg bántották volna gonoszságokal.: Hogy a nem tsak egy szer történt meg, hogy az Isten meg boszonkodván népinek hamiságán, az idegenek keziben adta a szent várost., és a Templomot,: ök magok tudhattyák hogy mi történt Sédécias idejében: Hogy ök nem volnának aláb valo gonoszok az Isten szemei elött. mint az akori sidok: Hogy az Isten ugy mondván kedvez a Romaiaknak, mivel a siloé tsorgoja. és a város körül a több vizek. igen meg apadtak volt aprilisig. noha természet szerént addig kelletet volna leg bövebnek leni, a míolta pedig a Romaiak meg szállották a várost, avizek böségel folynak; Ez a tsuda meg történt volt akor is. a midön a káldéusok meg vevék avarost Nabugodonozor idejében Sokan azok közül kik a bástyákrol halgaták a josef beszedit., meg tsufolák ötet, mások bestelenségel illeték, némellyek meg dárdákot hajigálának hozája, öpedig még ezek után. nagyob indulatal követé beszédit, mint annak elötte:, de mind ezekre meg nem hajola a sidok elméje. hanem a nép közül sokan avárosbol ki menének. és Titusnak meg adák magokot, sokan a mi leg drágáb joszágok vala el adák valamely kevés aranyon. a mely aranyat el nyelék., ne hogy a pártosok el vegyék töllök. és a midön avároson kivül voltanak, tudták hol keresni az el nyelt aranyat. Titus meg engedé nékik hogy oda menyenek ahová nékik tettzik. minden bántodás nélkül, apártosok pedig azt meg tudván. és gyanoságba esvén. örzököt rendelének akapukra. meg parantsolván hogy senkit ki ne botsásanak, meg ölik vala mind azokot akikre leg kiseb [810] gyanoságok volt hogy el akarnának szökni Gyakorta a szökésel vádolák a gazdagokot és a fö renden lévököt, noha arra leg kiseb okot nem adának, és egy hamis bizonyságnak vádolására, jános el veszi vala joszágát. azután Simonhoz küldé hogy fosztaná ki mindeniböl., mivel e szerént oszttyák vala fel magok közöt a mások joszágát. és mint egy jádzanak vala a nép életével. és vérivel.

[811] A szegények, a kiknek sok tselédgyek vala, és a kik nem szaladhatának ki avárosbol. feleségekel. és gyermekekel. kételenek valának ót maradni, és nem szenvedhetvén az éhséget amely öket emésztette. éttzaka ki mennek vala a völgyekbe a hova atábor el nem terjedet volt, hogy holmi füvet, és gyükeret szedgyenek eledelekre, Titus ezt meg tudván. és hogy még aváros béli hadi emberek is mennének ki atöbivel., azokba a helyekbe lovasokot tett lesbe. akik napjába öt százat is el fognak vala benek, és némelykor töbet is, a szükség, és kinzástol valo félelem arra kénszerité némelykor azokot a nyomorultakot. hogy magokot oltalmazák, olyankor pedig nem vala abban mód hogy szabadon botsásák az olyanokot a kiket erövel fogtanak meg, azis nehéz vala hogy anyi rabot tarttsanak, Titus tehát hogy meg ijesze a sidokot. meg ostoroztattya. és fel fesziteti vala öket aváros láttára,, a Romai vitézek pedig ezekhez több kinokot is tesznek vala, ugy anyira sok volt a számok azoknak a kiket el fogdosnak vala, hogy alig gyözték keresztet tsinálni nékik,, és helyt talální a hová a kereszteket fel álittsák

A pártosok mind ezekre. még nagyob dühöségel kezdének lenni, és azt hiteték el a népel. hogy a Romaiak, mind ugy bának azokal, a kik hozájok szaladnak. azután azoknak attyafiait a kik ki szalatak volt. a falokra vivék. hogy had lasák magok mint kinoznák attyok fiait. amint hogy azoknak akiknek szándékjok vala az el szaladásra. egy darab ideig meg maradának a kinzásra valo nézve. és a partosok beszedire. De Titus hogy meg mutassa simonak, és Janosnak. hogy a kiket olyan formában büntetné. nem olyan szököt emberek volnának. akik magok akarattyokbol adták volna fel magokot. hanem olyanok a kiket fegyveresen fogták el. egy nehánynak a kezeit el vágatá és viszá küldé a városba, hogy meg mondanák atöbinek az igazságot., ez igy lévén anép ismét kezde kí szökni titokba. és a Romaiak táborára menének.

[812] Végtire az állások. és más egyéb munkák el készülének tizen két nap alat. a lövö szerszámokot az állásokra tevék. és el kezdék a falt rontani.: De jános a két állások alat a melyeken valának a lövö szerszámok és a kos, a földet meg ásatá pintze formára, és hogy a föld mindgyárt le ne esék. gerendákal fel támasztatá. azután sok száraz fát vitetvén apintzébé. és a gerendákot meg kenetvén szurokal. meg gyujtatá. a gerendák amelyek a pintzét tartották el égvén. a pintze le omlék. a föld a melyre volt épitve a két állás le omolván. a két állások is le dölének igen nagy zörgésel, két nap mulva simon a más két állást akará el rontani a maga hadával, a melyeken a kos már rajta volt. és el is kezdették volt már a falt rontatni., De három sidó mindenik egy égö fáklyával, az ellenségen rettentö vakmeröségel által verék magokot, és meg gyujták az állásokot. a Romaiak oda futának hogy a tüzet el olttsák. és leg aláb a kosokot meg menttsék a tüztöl. de haszontalanul., mivel a sidok oly bátorságal oltalmazák atüzet hogy kételenek valának el hagyni mind kosokot., mind állásokot, a melyeket atüz meg emészté

A sidok fel fuvalkodván szerentséjeken nagy vakmerö sebeségel. menének a Romaiak strásaira, a kiket kénszeritték viszá nyomulni a tábor felé. Titus azon idöben az Antonia erösigihez ment vala. hogy valamely olyan alkalmatos helyt találhason a hová ujjab állásokot tsinálhasanak, a táborba nyargala, és oldalt mene a sidok ellen, a kik mint a kéttségben esettek. oltalmazák vala magokot. és sokáig verekedének a Romai had ereje ellen. végtire visza térének. ditsekedvén, hogy egy kevés idö alat el rontották volna a Romaiak munkájit. a mely nékik anyi sok fáradságba és költtségbe tölt.

Mind ezek a szerentsétlen esetek tsak alig hogy a Romaiak batorságát el nem lankaszták egészen, sokan is közöttök. el kezdék magokal hitetni. hogy az emberi erönek nem lehet [813] jérusálemet meg venni, közönségesen ezt mondgyák vala, Dio azt mondgya, hogy a Romaiaknak nem vala elegendö vizek. és hogy mesze kelletet vizért menni. de még ugy sem találtanak jót, mert a sidok titkon meg rontottak volt. söt még valának olyan Romaiak a kik el szökének és a sidok közi menének, a kiket nagy gyözedelemel fogadák., és noha nagy éhség vala is a városba. de böségel vendégelék öket. ugyan ezek a szökötek is taniták meg a sidokot. hogy mi képen éllyenek. a lövö szerszámokal.

[814] A dolog illyen állapotban lévén, Titus esze gyüjteté. a fö tiszteket. és nagy tanátsot tarta [815] vélek, A tanáts sok féle volt., némelyek azt tanátsolák, hogy az egész hadal kellene [816] ostromnak menni. Mások akik okosabak valának, azt jóvallák. hogy új állásokot kellene tsinálni. Mások azt mondák. hogy éhségel kellene avarost meg venni, mivel mint egy lehetetlen meg gyözní olyan népet. aki tsak ahalált ohajttya, azon kivül is haszontalan volna vélek verekedni. mivel ök magok fogyaszttyák magokot. A Titus tanátsa pedig a vala. hogy a várost bé kerittsék falakal. hogy senki se bé. seki ne jöhesen. és hogy az elrontot munkákot helyre álittsák, Azonal a munkát el oszták. és az egész tábor dolgozék azon olyan nagy serénységel., hogy három nap alat el végezék, a mely hihetetlen dolognak láttzanék. hogy ha igaz bizonyságok nem bizonyitanák. mivel a kerület négy ezer, nyoltz száz hetven lépés volt., a mely tsak nem két mély földet teszen. a falakot pedig tizen három eröségel erösiték meg. az [817] után azokot az eröségeket meg rakák örzökel, ugy anyira, hogy a kristus Jésus jövendölese szerént avárost bé keriték santzokal. bé rekeszték és meg szoriták minden felöl.

[818] A sidok eszerént bé zárva a várokba tellyeségel kéttségbe esének meg szabadulások felöl. Az éhség egész haz népeket emészt vala meg.

A házak tele valának az aszszonyok és agyermekek holt testekel. és az uttzák az öregek testekel. Az ifiak mint erösebek, a piatzokra mennek vala fel puvadva, és tántorogva, és akik inkab hasonlitának aholtakhoz, mint az elökhöz. senkinek nem vala anyi ereje hogy el temethese aholtakot, Az éhség. és anagy keserüség meg fojtá bennek a sirást. és a jajgatást, A gonosz pártosok pedig a kik okai valának azoknak a nyomoruságoknak. a házakot fel járták. és a holt testeket meg foszttyák vala, a haldoklokot szidalomal illeték. és a kik még életben valának. azokot által ütik vala fegyverekel. hogy meg probályák ha élesé a fegyverek, de meg más ellenkezö kegyetlenségböl, meg nem akarák ölni azokot akik arra kérék. vagy fegyvereket oda adni hogy magokot meg ölyék. és meg menekedhesenek anyi nyomoruságoktol., A haldoklok haltokor, a templom felé fordittyák vala fejeket mint ha boszu állást kértek volna azokra a gonoszokra. mint hogy pedig nem gyözték atesteket el temetni, a falokon hányák vala által avölgyekbe, Titus azt irtozva nézé. és nagy suhajtásal. a kezeit az Ég felé emelvén, az Istent bizonyságul hitta hogy nem volna annak óka

Az éhség pedig nevekedvén, ugy tettzet mint ha apártosok kegyetlenségeis nevekedék, mint [819] hogy pedig már buza nem vala, erövel mennek vala bé aházakba, buzát keresni, ha találtanak, meg verték azokot akiknél talaltanak. hogy miért nem adták nékik tudtokra hogy vagyon buzájok. hogy ha pedig nem találtanak. azal vádolták hogy el rejtette. és meg kinozták hogy adgya elé, ha valakit láttak olyat akiben még valamely kevés eröttske volt, azt gyanoságba vették. hogy buzát rejtet el, sokan a gazdagok nagy titkon el adák joszágjokot, valamely kevés buzáért. mások meg valamely kevés árpáért. és azután aházoknál lévö leg titkosab helyre rejték vala el magokot, és ót némelyek tsak örlettlen eszik vala, mások meg lisztet tsináltak belöle. és meg sütötték a mint lehete abban a nyomorult idöben, akoron nem lehete látni teritet asztalt. hanem ki ki tsak a szénre vetette a mit akart sutni de még azt sem hagyták meg sülni, Egyik a másiknak kapta ki a kenyeret a kezéböl: Az aszonyok a ferjek keziböl. a gyermekek az attyokéböl, és ami még leg hihetetleneb., az anyák a gyermekek keziböl

A partosok mint aragadozo farkasok házrol, házra jartanak hogy el vigyék amit azokban találnak, mihent valamely háznak akapuját zárva látták. gyanakodván azon hogy annál a háznál volna mit enni. akaput bé ronttyák vala, és a gazdának a szájábol is ki vonták a falatot, de söt még a szegényektöl a füvet is el veszik vala, a melyet ök éttzaka szedék nagy veszedelemel. nem akarván leg kiseb részt is hagyni nekik. még azt tartották. hogy elég nagy kegyelem töllök ha meg nem ölik, de még a holtakot is meg keresgélték, hogy ha a köntösiben nem dugot volté el egy darab kenyeret. Amidön pedig azok az éhel holt emberek., semit nem találhattak olyanok valának mint a dühöt ebek, akik mindenuvé futkostak ok nélkül. hol egy kapura. hol másra mentenek zörgetni. és egy ora alat kétszer, háromszor is viszá tértenek egy olyan hazhoz. a mellyet már fel hajházták volt.

[820] Ezeket pedig nem az utolso szükség vivé arra hogy eszerént tselekedgyenek., mivel még szükségbe nem valának., hanem ajövendötöl tartának, Egy veka buza egy tálentumot ért. ugy [821] mint leg aláb ezer két száz forintot, Az sidok már anyira voltak hogy az uttzákon, a szemét dombokon a száraz ganét szedték táplálásokra., vagy más egyéb tisztátalanságot a melytöl tsak [822] a szem is irtozik, Azö éhségek mindenre reá vivé öket. még az olyanra. is. a mit a leg rutab állat is. alábai alá tapodná., a meg ölt állatok az inait amelyet imit amot szedték fel. és a fünek mértekjit. harmintz három polturán adták., az bör övöket. ahol valami rothat szénát, vagy füvet találhattak. ezeket mind meg eszik vala A Romaiak ezeket nem halhaták szánakodás nélkül., A pártosok pedig hová továb meg keményedvén. ezeket a nyomoruságokot keserüség nélkül nézik vala., se azt meg nem bánák. hogy ök volnának azoknak okai

De semi jobban meg nem mutattya a sidoknak rettentö éhségben valo léteket, mint aza [823] nevezetes példa. a melyet Josef mond egy aszszonyrol., a ki meg ette a maga gyermekét. Ez az historikus meg vallya hogy illyen példa nem hallatot még aleg kegyetleneb nemzetek közöt is. és hogy nehezen venné reá magát hogy le irja, hogy ha még sok bizonysági nem [824] volnának. A jordánon tul valo egy fö renden lévö aszony, Mária nevü. az Éléázár leánya. és igen gazdag, kénszeritetvén el hagyni amaga tartományát hogy el kerülhese ahadakozásba valo sok zenebonát és Jérusalembe mene. avárost hogy szállák oda rekeszték a kis fiatskájával. a még tsets szópó volt. a pártosok eleinte még el vevék tölle a mi leg drágáb portékája vala, és az után minden nap ki fosztogattyák vala. az élésiböl is, nagy keserüségében. minden féle átkot. szitkot, bestelenséget mond vala nékik, tsak azért hogy ölnék meg ötet. de senki nem akará bé tölteni ohajtását., végtire az éhség. a keserüség. a harag olyanra inditták a melytöl irtozik atermészet.

A fiát a tsetstöl el voná. és ezen szokot mondá néki. szerentsétlen gyermek, én tégedet. a hadakozás, az éhség. és ahazám romlása közöt hoztalak evilágra. mire tarttsalak tégedet., Arraé hogy a Romaiak rabja légy? de az ehség el veszi életünket, minek elötte kezekbe eshesünk, Arraé, hogy azoknak a kegyetleneknek azoknak agonoszoknak kezekbe hagyalak, a kik anyakunkra tették labokot, akik kegyetlenebek a Romaiaknál. és még az éhségnél? nem jobbé hogy kezem által haly meg. és eledelem légy. hogy boszonkodgyanak azok atigrisek, hogy az utánnunk valok tsudálkozanak illyen veszedelmes tselekedeten, mivel tsak evagyon hátra, hogy bé tellyék anyomoruságoknak mértékje, a melyek mostanában a sidokot leg nyomorultab népé tészik evilágon., ezeket el végezvén, a fiát meg ölé, meg fözé. és egy darab részit meg evé, és atöbbit el rejté.

Azok aragadozo farkasok, a kik tsak a ragadomány után éltenek, mindgyárt a házához menének, és meg érezvén a szagját annak az utálatos ételnek, ölesel kezdék fenyegetni, hogy ha elé nem adná a föztit, az aszony meg mutatá nékik a fiának még maradot keserves részeit, azok pedíg azt látván tsak el bámulának.: de az aszony nagy mérgiben ezeket mondá nékik. Igen is ez az én fiam a kit láttok, én magam öltem meg. tiis ehettek belöle, mivel leg elöször én ettem belöle, nintsené anyi bátorságtok. mint egy aszonynak, vagy szánakodobbak vagytoké ti egy anyánál.? hogy ha valamely áitatoságbol meg nem akarjátok kostolni. én mind meg eszem. azok pedig reszketve menének ki aházbol, és oda hagyák. azt az irtoztato eledelt. annak anyomorult anyának: Illyen halálos tselekedetnek a hire az egész városon el terjede, ki ki irtozásal hallá. A kik leg inkáb valának az éhségben, azok ígen ohajták hogy hamar el végezhesék élettyeket. és had láthasák végit anyi nyomoruságoknak.

A Romaiak hogy meg hallák ezt a rettentö dolgot. némelyek nem akarák el hinni. némelyek nagy szánakodásal valának, mások meg annál inkáb kezdék gyülölni a sidokot Titus hogy ez iránt magát menttse az Isten elött. mindenek hallottára meg esküvék hogy meg igérte volna a sidoknak hogy minden el mult dolog nékik meg botsátatik, de jobban szerették apártolást az engedelmeségnél, a hadakozást, a békeségnél. az éhséget. a böségnél. hogy mar is el kezdették a magok kezekel égetni a templomot, de mint hogy meg tetézték gonoszságokot olyan fertelmes tselekedetel., öis el fogja temetni azt az irtoztato tselekedetet, az ö fö városoknak romlása alá. azért hogy a nap ne kénszeritessék el fedezni sugárit. irtozván látni olyan várost. ahol az anyák a gyermekek husával táplállyák magokot. és ahol az emberek még kegyetlenebbek. ne akarják le tenni a fegyvert. hogy végit vessék anyi nyomoruságoknak, Az aszonynak ez a historiája juliusnak avégin történék, a midön a sidok el égetek a folyosokot a melyek az Antonia tornya, és a Templom közöt valának, tartván attol. hogy a Romaiak atoronybol. a Templomba ne menyenek. atornyot pedig a Romaiak már birták. It mind egészen le irtuk a mi az éhséget illeti. azért hogy félbe ne szakaszuk a historiát.

[825] A Romaiak pedíg körül vévén falal Jérusalemet. attol nem tartanak hogy a sidok ki üsenek. tsendeségben maradának, és atáborokban böségben élnek vala, mivel syriábol. és a több tartományokbol., minden féle elegendö élést visznek vala nékik, a bé zárkoztak pedig jól láthatták azt a böséget, mert szán szándékal. ugy rakták ki hogy ök jol láthassák a falakrol, a pedig nagyobitá keserüségeket. és boszontá éhségeket. Titus hogy meg szabaditsa leg aláb egy részit annak anyomorult népnek. a kit avárosba látá el veszni, új állásokot kezde tsináltatni, hogy sietesse jérusalem meg vételit., de nem dolgozhatának azokon olyan siettségel mint eleinte, tizedik junÿ kezdék el, és tsak a végin készülének el, mert a mik azokhoz kivántatának és közel voltanak, azokot atüz meg emesztette. a vitezeknek tehát egy fertály mély földnire kelleték menni avárostol. hogy hozanak a mi azokhoz kivántatot. leg inkáb vastag fákot. ugy anyira hogy avaros körül valo helyek. a mellyek annak elötte ékesek valának a szép fákal, és kertekel. és kiesek valának, pusztán maradának, meg fosztatva arégi szépségektöl., mind azon által a négy állásokot fel tsinálák. az Antonia tornya felé, a melyek nagyobak valának. az elöbenieknél., De mind ezek apartosok elméjit meg nem változtaták. mivel semit nem tehetvén a Romaiak ellen, minden dühöségeket a nép ellen fordittyák vala.

Simon, a kit a fö pap Matthias a városba bé botsátatta vala, olyan formában amint ezt ennek elötte meg mondok, rettentö hálá adatlanságal fizeté meg néki azt a jó akarattyát., mivel gyanakodván Matyás ellen. hogy a romaiakhoz hajolna, meg fogatá. és meg kinoztatá három fiaival együt., semi idöt nem adván nékik a magok mentségekre. halálra itélé öket., Ez a [826] tiszteletes öreg ember, Simontol tsak azt a kegyelmet kéré, hogy hadd öletné meg ötet elöször, és azután a fiait, de simon azt a kegyelmet meg nem engedé néki. és még nagy kegyetlenségböl. atesteket temetetlen hagyák. más tizen hét fö renden valokal. hasonlo képen bánék. a historikus Josefnek. az anyát is a tömlötzbe tették, trombita szonál meg tilták nagy fenyegetés és büntetés alat, hogy sokan együvé ne gyüjenek, tartván hogy valamely árulás ne legyen avárosba. mihent pedig egy nehányat együt láttak sirni, azokot mindgyárt meg ölték minden irgalmaság nélkül.

[827] Egy judás nevü sidó a Romaiak kezében akarván adni a tornyot a mely örzése alat volt tudtokra adá nékik., eleinte mindgyárt nem hittenek néki, azután hozája küldének. de már késö volt. mivel simon azt meg sajditván. meg elözé a Romaiakot. judást meg ölé, és véle együt atiz vitézeket kik véle egyet értenek,, és atesteket a kö falon által vetteté. Josef pedig meg nem szünék a népnek jovallani hogy adgyák fel avárost a Romaiaknak, avárost a melyet már továb [828] nem oltalmazhattyák. ugy történék hogy egy kor a falakhoz igen közel talált közeliteni. a honnét egy kövel meg sebesiték a fejit. és le esvén el ájula, a sidok mindgyárt oda futának hogy el kapják, de Titus vitézeket küldvén segittségire el ragadák töllök és el vivék még ájulva. a hire el terjedvén avárosba hogy meg holt volna, az igen meg keserité az anyát aki fogva volt. de söt még alakasokot is, mivel hozája folyamodnak vala. a midön alkalmatoságot találtanak az el szaladásra. A pártosok pedig halálan igen örülének, de Josef tsak hamar meg gyogyulván, meg kezdé magát mutatni. és anépet inteni mint annak elötte, hogy hajollyanak abékeségre.

[829] Josef akár mint igyekezék is azon hogy meg mutassa a sidoknak hogy az ö jovokot [830] keresné. és akar mely figyelmeteségel volt is azon hogy meg mutassa hüségit a [831] Romaiakhoz. mind azon által mind egyik, mind a másik fél benne gyanakodának, A sidok ötet ugy tekinték, mint hazája arulot. A Romaiak pedig néki tulajdonittyák vala. akár mely szerentsétlenségéket, és sok panaszt tettek ellene Titusnak, vádolván azal. hogy el árullya öket ugy anyira hogy sokszor veszedelembe vala élete., és azt elsem kerülte volna. a Titus oltalmazása nélkül.

A nyomoruságok. a melyekben avárosiak valának. és az éhség a mely emészté. sokakot arra vivé hogy onnét ki szökjenek., és inkáb minden féle veszedelemre tegyek magok, hogy sem olyan nyomorultul el veszenek, Nemellyek a falokon botsáttyák vala le magokot, mások pedig köveket fogának mint ha a Romaiakra vetnék. és azután fel adgyák vala magokot, De az éhséget el akarván kerülni gyakorta a böségben és az ételbe lett halálok, mivel fel lévén puvadva. mint aviz korságosok. mértékletlenül és mohon akarának.enni. és tsak nem azon orában meg fokadoznak vala, az okosabbak pedig közöttök, eleinte mindgyárt tsak keveset ettenek, hogy a gyomrokot. lassan. lassan az emésztéshez szoktasák.

Azt mondok ide fellyeb hogy a sidok közül sokan el adgyák vala amijek volt, egy nehány aranyért és hogy el ne vegyék töllök az aranyat el nyelik vala, és azután a Romaiakhoz szöknek vala, de a táboron azt észre vevek hogy ök hol keresgélék az el nyelt aranyat. atáboron mindgyárt el futamodék ahir hogy a szököt sidok tele volnának aranyal. A syriaiak. a szeretsenek. és még némely Romaiak is éttzaka sokaknak fel hasogaták ahasokot. hogy aranyat keresenek a bélekbe., egy éttzaka el is vesze illyen formába. mint egy két ezerig valo szököt sidó, Titus olyan irtozásal hallá meg ezt a dolgot. hogy magában fel tevé. hogy a gyilkosokot környül véteti a lovasokal. és dárdákal meg öleteti., a melyet véghez vitte volna hogy ha a vétkesek száma. sokal fellyeb nem halatta volna a holtak számát. Erre valo nézve esze gyüjteté az idegen hadaknak fejeit, és még a légioknak is tiszteit. és meg tilta az egész hadnak élete el vesztése alat. többé olyan dolgot tselekedni De ezek a fenyegetések azt véghez nem viheték, hogy sokan a syriaiak. és a szeretsenek közül. sok olyan sidoknak ahasokot fel ne hasittsák. akik kezekbe akadtak.

Az alat amég a sidok illyen nyomoruságokot szenvednek vala. avároson kivül, a városba [832] minden nap nagy számuan halnak vala meg alakosok, a pártosok eleinte mindgyárt a varos költtségin temetetik vala el aholtakot, hogy meg menekedhesenek a büdöségtöl. de látván hogy a holtak száma minden nap nevekednék. a falakon vettetik vala le az árkokba. Egy Manné nevü ember. alázár fia. a ki arra rendeltetet vala hogy egyik kapunál meg fizese azokot [833] kik a városbol ki vetették a holt testeket, Titusnak azt mondá. hogy 14 aprilistöl [aprilis töl] fogvást. elsö juliusig, száz tizen öt ezer, nyoltz száz nyoltzvan holt testért fizetet volna, azokot nem számlálta, akiket mások temettettek el a magok költtsegin Mások azt mondgyák. hogy a kapukon hat száz ezer szegényeknek atesteket vetették volna ki a kapukon., és hogy a többit meg nem számlálhatták., és végtire mint hogy nem gyözhették atesteket ki vetni, [834] ketelenek voltak, a nagy házaknál. rakásba tenni atesteket., és azután bé zárták aházakot, Anyí rettentö holt testnek rakáson mind belöl. mind kivül a varoson. irtoztato büdöséget kelletet okozni, de még dög halált is. De azt tarttyák hogy a meleg országokba. a holt testeknek büdösége. nem olyan veszedelmes. mint ami tartományinkba.

A pártosok olyan állapotra jutatták vala már a népet. hogy semije nem volt amiböl ki [835] foszthatták volna. János a Templomot birván el kezdé a prédálást, és magáénak tartani a drága ajándékokot, a melyek az Urnak valának szenteltetve., el olvasztatá a pohárokot, tálakot. és más edényeket, a melyek az áldozatokhoz tartoztanak, El vevé az arany edényeket is amelyeket Augustus császár, és livia a felesége adtanak vala a Templomnak, és azt mondgya vala a maga hiveinek, hogy bátran élhetnek és a magok szükségekre fordihattyák mind azokot a mi az Istené. mivel az Istenért hadakoznának, minden tartalék nélkül el vevé a bort, és az olajat., is a mellyek a templom belsö résziben valának, és a melyeket az áldozatokra tartották., azokot a maga hivei közöt el osztá. akik minden tartalék nélkül meg is részegednek vala,

[836] Mind enyi nyomoruságok közöt is. a sidok hejában valo remenségekel hizelkednek vala magoknak, nem hitethetvén el magokal. hogy az Isten el hagya a szent városát. és a Templomot. és az ellenségi kezében adgya, A pártosok hogy a népet el fordittsák a ki szökéstöl, hamis profétákot támasztának. a kik nékik tsak hamar idö alat valo segittséget igérének. A nép könyen hivén. hitelt ad vala azoknak atsalárdoknak. és meg marada avárosba, várván az igéretnek bé tellyesedésit, nem figyelmezvén arra, hogy azö vétkek már tetézve volt, és hogy az Istennek haragja ki nyilatkoztatta vala magát rajtok véghetetlen képen. De söt még senki nem folyamodék ahoz az egyedül valo módhoz hogy azokot a nyomoruságokot el fordithasa, és az Isten haragját meg engesztelhese. a mely mód alet volna, hogy meg térjenek, élettyeket meg változtasák. és hidgyenek a kristus Jésusba.

A négy uj állasok a melyeket a Romaiak kezdették volt tsinálni 10 junÿ. tizen hét nap mulva el készülvén. A sidok avárosbol ki ütének. elsö julÿ ollyan szándékal hogy azokot fel égeség, [837] mínek elötte a kosokot azokra tegyék, de mint hogy keveseb rendel. és bátorságal menének ki. mint sem rend szerént. a Romaiak is vigyázobbak levén, és nagyob készülettel fogadván öket., meg is veretetének. és viszá kelleték térniek avárosba tsak haszontalanul. a Romaiak azonal az állásokra tevék a kosokot, és másnap az Antonia erösegit kezdék törni, de látván hogy a kos semit nem törhetne, a fundamentumát kezdék ásni, négy követ meg is mozditának afundámentumába, ugyan azon helyt találták volt meg ásni, a melyet János meg ásta vala, amidön a két állásokot el égeté, a fal pedig éttzaka le döle, de a sidok azon belöl más falt tsináltak vala, A Romaiak pedig el unván már a sok munkát, nem akarának ostromnak menni. ámbár Titus minden erejével arra intivala is öket, hanem tsak tizen két vitéz ajánlá magát hogy ostromnak mene, és a kik fel is menének arésen, arettentö sok dárda, és nyil közöt melyeket reájok löttenek, Az ö nagy bátorságok meg ijeszté asidokot, azt is gondolák, hogy talám még többen volnának, azért arést el is hagyák. De sabinus aki elsö volt a tizen kettö közöt, elöl menvén. egy köben meg botlék. s' el esék., az zörgésre a sidok viszá fordulának, reája menének., nyilakal meg ölék, és még más hármat is véle együt a résen, atöb nyoltzat a Romaiak meg szabaditák de mind sebesek valának. és a tábora vivék öket, ez a dolog. harmadik julÿ történék

[838] Két nap mulva, husz Romai vitéz akik örzök valanak, az ötödik legiobol egy Zászlot vevének., két lovast, és egy trombitást, éj fél tályba a romlot köfalon fel menének. nagy tsendeségel. az Antonia eröségiig, ót a sidó örzöket aluva találván. azokot meg ölék, a fal már övék lévén. a trombitás trombitálni kezde. atöb sidó örzők azt gondolván hogy a Romaiak sokan volnának. el szaladának. Titus pedig ezt hogy meg tudá oda futa aleg bátrab vitézivel. A sidok pedig mind a simon, mind a János reszéröl esze gyülének, tartván attol. hogy a Romaiak meg ne vegyék a Templomot, és annak a szent helynek kapuji elöt. nagy hartz lön. a mely tiz oráig tarta, végtire a Romaiaknak el kelleték hagyni a hartz helyt. és meg elégedni azal, azon [839] anapon, hogy az Antonia tornyát el nyerék Egy julianus nevü Romai kapitány. ebben állapotban tsudálatra mélto bátorságot mutata, Azután hogy a Romaiak viszá térének, tsak maga egyedül a sidok köziben mene, el távoztatá. és el szélyeszté öket, és arra kénszerité hogy a templom szegeletéhez vonnák magokot. de amint nagy sebeségel kergette volna öket akö pádimentumon., a szegek miat. a melyekel a tzipelüse talpa meg vala rakva. az akori hadi embereknek szokások szerent. meg sikamodék, és el esék, a sidok pedig reája rohanván minden felöl..meg ölék, noha igen igyekezék hogy kelhesen.

[840] Titus hogy a hada könyen mehesen az Antonia tornyában. annak egy darab részit le rontatá. [841] ugy hogy onnét nagyob erövel ostromolhasa atemplomot. a rontásra hét nap kivántaték. [842] tizen hetedik Julÿ pedig a mindenkori áldozat, a mellyet minden nap kelletet ajánlani estve, és regel a templomba. meg szünék. mivel senki nem találkozék olyan aki azt véghez vihese. Titus azt meg tudván hogy a nép azon igen meg keseredet volna, azt izené Josef által Jánosnak, hogy ha olyan nagy kedve vagyon a verekedésre., jöjjön ki annyi számu vitézivel. amenyi nekí tettzik. tsak a Templom meg ferteztetésitöl szünyék meg, és ne kíványa azt a szent helyt, és a várost, magával együt el veszteni., Azonba pedig ö meg nem gátollya, hogy a rend szerént valo áldozatokot ne ajánlyák az urnak. de söt még reája hadgya. hogy válaszon azokbol., a kik azokot ajánlották Josef nem Jánosnak beszélle sidoul. hanem mind azoknak.is. akik halgatni akarák.

János pedíg szitokal bestelenségel. felele a Josef beszédire. mondván hogy semit nem félne, mivel Jérusálem az urnak szölöje lévén, emberi kéz azt meg nem veheti. Josef felelé ezekre, Épen hozád illik a városnak. és a Templomnak szenttségihez támaszkodnod, te aki minek utánna meg motskoltad volna mindenikét avérel. mellyet azokban ki ontottál oly méltatlanul, és minden nap meg fertezteted azt a szent helyet. kitsoda ne tudná azt, hogy a proféták meg jövendölték hogy Jérusálemet meg veszik a midön a sidok egy más vérit fogják ki ontani, Nem tsak aváros de még a Templom is. nintseneké tele holt testekel. akiket fel daraboltál, hihetö hogy Josef Zakariásnak a XI Részire figyelmezet.

[843] Josefnek ezek a beszédi igen meg haták a népet, és sokan a fö renden lévök közül a Romaiakhoz szökének, a többi josef kabi, és Jesus, a Damneus fia, ezek mind a ketten a fö papságot viselték volt. Titus ígen jól fogadá öket. és Gofna városában küldé öket. hogy ót lennének a még ahadakozás tartana, De mint hogy a pártosok azt kezdék hirdetni hogy a [844] Romaiak meg ölették volna öket, Titus azután viszá hozatá, hogy a nép had lassa meg. hogy tsak káromlás volt. Mint hogy pedig Titus minden erejével azon igyekezet hogy meg tarthasa a Templomot, apártosoknak maga kezde beszélleni, hogy meg probállya, ha nem fordithatnáé öket abékeségre. és leg aláb arra. hogy legyenek tisztelettel ahoz a szent helyhez. mivel azt magok láttyák. hogy tsak hamar meg veszik, és a vitézek meg ferteztetik., Azok a dühösek nem hogy bé vették volna az illyen hasznos tanátsot. hanem még abátortalanságnak [845] tulaldonítták, és még kevélyebbeké lének, Titus pedig látván hogy erövel kellene vélek bánni, ahadának egy részivel a Templomot ostromoltatá éj fél tályba, gondolván hogy a sidok alunának., de abban meg tsalá magát., ahartz nyoltz oráig tarta, mind a két részröl, egy aránsu bátorságal, és nem lehete tudni melyik részen volt a gyözedelem,

[846] Titus azután le rontatá a tornyot, vagy is az Antonia eröségit. és nagy egyenes utat tsináltata a Templomig, Az után a légioknak parantsolá hogy négy állásokot tsinályanak, hogy a Templom elsö keritésit ostromolhasák, De ezeken a munkákon nehezen dolgozhatának, mivel a Romaíaknak öt mély földnire kelleték meni avárostol fáért. A munkához 12 julÿ kezdének, a kos pedig tsak nyoltzadik Augusti kezde a töréshez, De amég azon munkálodának. a Templomnak az elsö kerületit meg vevék. amint ezt meg fogjuk mondani. egy nap a pártosok el végezék hogy a Romai örzökre üsenek akik az olaj fák hegyén valának., estve négy ora tályba, remélvén hogy meg lophattyák öket, De a Romaiak észre vévén ki meneteleket igen keményen fogadák, és viszá üzék öket avárosba,

A sidok 22 julÿ látván hogy hová továb inkáb szorongatnák öket, azon igyekezének hogy a Romaiak nemehesenek a Templomba, ö magok fel gyujták a két folyosot. amelyek az Antonia eröségihez valanak ragasztva, és abbol le rontának mint egy husz könynyöknit. két nap mulva a Romaiak. meg gyujták ugyan azon folyosokot., tizen négy könyokni el ége belöle, A sidok pedíg le ronták a fedelít a folyosonak, és le ronták mind azt. valami közösülhetet az Antonia eröségivel., illyen formában,nem hogy a tüzet óltották volna, hanem ö magok gyujtogatták., és le ronták azt,, amit atüz meg nem emészte. 27 julÿ, a sidok meg tölték atornátzba az üreséget a mely volt agerendák, és fedele közöt, fával, büdös kövel, és szurokal, és ugy téteték mint ha el szaladnának. és el hagynák a tornátzot,, a Romaiak kozül aleg vakmeröbbek lajtorjákon fel menenek, és amidön atornátz tele volna vitézekel., a sidok titkon meg gyujták a fakot, és azonal. a láng el lepé a Romaiakot és meg emeszté öket, és száz féle képen veszének el, némelyek atüzbe ugrának, némelyek le ugrándozának, és magokot meg ölék az esésbe, mások meg. által szurták magokot a magok fegyverekel., tsak éppen egy Artorius nevü szabaditá meg magát mesterségesen mivel alat látván egy lucius nevü társát, szollittá. és mondá néki, hogy minden jószágát néki adgya tsak segittsen néki mikor le ugrik., lucius reája álla és oda futamodék. hogy meg tarttsa az esésbe, de anagy terh reája esvén meg ölé, és meg tartá életét Ártoriusnak A Romaiak 28 julÿ meg gyujták a folyosot a mely a templomon kivül vala. az Antonia tornyátol fogvást a Cedron völgyiig. illyen formában a külsö keritést ahová anép szokot volt gyülni. egészen el nyerék, ugy anyira hogy a sidoknak. tsak a belsö kerités, vagy is apapok udvara marada, valoságal szolván atemplomal együt., ugy mint. a szent., és a sanctuárium. a házak, és a folyosok melyek ezen szent hely körül valának, Titus a még az állások el készülnének, hat egész nap vereté amásodik keritést. vagy is apapok udvarának keritésit. egy Éléopolis nevü machinával., de semire nem mehete. 8 Augusti pedig a két állások el keszülvén. reájok téteté a kosokot. hogy rontasa ugyan azon keritést., és egy szers mind a vitézekel a fundámentumát is kezdé ásatni.

Mint hogy pedig se akosokal., se az ásásal nem tehetének semit a falnak. el végezék hogy lajtorjakon meg hagják a falt., A sidok akik arrol nem gondolkodtak vala, meg hagyák a Romaiakot hogy a lajtorjákot a falhoz tamaszak, fel menyenek egészen a folyosokig. és a zászlojokot fel tegyék. De akoron nagy sebeségel reájok rohanának viszá nyomák, a lajtorjákot vitézekel együt le döjték, és egészen el üzék öket, söt zászlokot is nyerének.

Titus látván hogy a templom meg tartásának szándékja miat, anyi sok Romaiak vesztik vala el [847] élettyeket, el végezé hogy fel gyujtasa a tornátzokot. elöre a kapukot gyujták meg. a melyek ezüst pléhekel valának bé boritva, a tüz meg gyulván a fákot el égeté, az ezüstöt el olvasztá, és fel hata a folyosok padlására, atüz egész nap, és éttzaka tarta., A sidok pedig tsak el rémülvén, nem vala anyi bátorságok hogy atüz oltásán munkálodhasanak, atornátzok hogy égtenek. tsak nézék. meg sem mozdulának. azal bé érék, hogy átkot mondgyanak a Romaiak ellen.

Más nap kilentzedik Augusti. Titus parantsolá hogy oltanák el atüzet, és utat tsinályanak a folyosok mellet. a légiok számára azon pedig tanátsot tarta. a generalisal., Tibérius Alexanderel. a légiok Colonelusival. hogy el végezék. ha a Templomot el égeséké vagy sem. ugy mint azt a részit a mely fedél alat. és masodik keritésen belöl volt. a hol a szent., és a sanctuárium vala. Többire mind azt jovallák. hogy el kellene égetni, mondván. hogy a már nem volna templom. hanem hadakozo hely. és a még a fent állana. a sidok adig békeségben nem maradnának., Titus pedig értésekre adván. hogy nem az epület. hanem az emberek ellen hadakozik., és hogy soha arra nem áll. hogy olyan tsudálatra méltó épületet fel égesenek. a töb fö tisztek is a Titus akarattyára hajlának. és parantsolá hogy azon a napon, és amásikán a hadat nyugosztallyák, hogy tizen egyedik közönségesen valo ostromot adhason.

[848] Más nap tizedik Augusti regel hét ora tályba A sidok anap keleti kapun ki ütének, és nagy hartzolást kezdének, eleinte mindgyárt nyertesek valának a sokaság miat, Titus pedig az Antonia tornyábol segittségire futván amaga nepinek. viszá nyomá a sidokot. a hartz négy oráig tarta, azután viszá tére az Antonia tornyában hogy nyugodnék a hadával. mivel más nap [849] közönségesen valo ostromot akara adni, A sidok ahartz után meg masodszor is ki ütének. [850] és a Romaiak viszá üzék egészen a belsö keritésig. és a Templomig. a mely valoságosan a Templom volt, ennél már egyebet nem is birtak a sidok. a Templomnál a melyet valosagosan mondhatni Templomnak, az Isten házának. a keritéseknek közepete volt., ahoz képest kis epület volt, a sidoknak abban nem volt szabad bé lépni, ök pediglen mind atöb keritéseket is. vagy ugy mondván. az egész kastélyt. Templomnak hitták

[851] A koron egy Romai vitéz. minden parantsolat nélkül, és mint egy természet felet valo [852] indulatbol. egy égö üszöget vévén a keziben, és atársaival magát fel emeltetvén, egy háznak az ablakán bé veté. a Templom körül pedig házak valának epitve. a melyek aTemplomhoz valának ragasztva, és körül fogták. észak, és nap nyugot felöl. azok aházak pedig három sorjában valának egy másra épitve. A tüz mindgyárt meg gyulada nagy sebeségel. A sidok azt látván rettentö képen kezdének kiáltozni, és oda futának hogy ha lehetne el oltani, nem tekintvén aveszedelmet. se nem tartván a Romaiaktol. akik körülöttek valának,, a mint meg mondok. etizedik Augusti törtenek a mely nap veszedelmes napja vala a Jérusalemi Templomnak

Titus akoron nyugszik vala a maga sátorában. de mihent meg érté hogy miben volna adolog azonal oda futamodék. hogy atüzet el oltassa, és az egész had utánna mene nagy kiáltásal. és rendeletlenségel, Titus minden erejiböl kialtani kezdé és a kezivel inté. hogy oltanák el a tüzet., de a rettentö zajba nem halhatták kiáltását. azon kivül is a vitézek nagy haragjokba. nem figyelmezének az intésire. Azok akik atáborol oda érkeznek vala.hasonlo indulatba lévén, seregel és sebeségel mennek vala bé. nem azért hogy atüzet olttsák, hanem még nagyobittsák,. noha Titus parantsollya vala nékik hogy el olttsák. de nem halhatak a sok kiáltozásba. Az alat pedig hogy atüz hová továb nagyobodék a Romaiak üzik. vágják. ölik vala a sidokot, ugy anyira, hogy a papok. udvarában, az oltár körül, a szent helyen. tsak holt testeket. és vért lehete látni

Titus látván hogy minden igyekezete haszontalan volna hogy meg tarthasa a Templomot., a szent helybe bé mene., azután a sánctuáriumba a hol olyan gazdagságokot. és szépségeket láta, a melyek sokal felyeb halatták mind azt, a mit a sidok azok felöl mondottak, A szent helybe vala a hét águ arany gyerttya tarto, az asztal a melyen a kenyerek állottak, és az füstölö oltár, mind ezek aranybol valának, A sanctuáriumba. ahová tsak a fö papnak egyedül volt szabad [853] meni. azt is tsak egy szer esztendöben, josef idejében semi nem volt. hanem salamon idejében ót vala a szekrény, a törvény táblái. és kérubimok.

Mint hogy pedig a házak a melyek a templomhoz valának ragasztva. és a melyeket meg gyutották vala., nem valának olyan magosan épitve mint a templom. és hogy a tüz még el nem hatot volt a szent helybe. se a sanctuáriumba. Titus azt ohajtá hogy a templomnak leg aláb azt a részit meg tarthasa, A szent helyböl ki menvén kéré a vitezeket hogy oltanák atüzet., söt még parantsolá egy kapitánynak liberalis nevünek. hogy verné meg azokot, kik nem akarnának engedelmeskedni. de a vitézek süketek, valának, és nem hajtának mind ezekre. Mihent pedig Titus ki mene atemplombol., egy azok közül a kik bé mentek volt véle. titkon tüzet vete az ajto megi. a mely egy szers mind meg gyulván nagy lángot vete, ugy anyira hogy azok a kik még atemplomba maradtak volt nagy siettségel szaladának ki, Azután nem gondolkodának atüz oltásárol, látván hogy nem lehetne semit is meg menteni., A vitézek. le huzák szagaták. az arany, és az ezüst pléheket, a mint tölök lehete, azután el ragadák és el ronták az ezüst. [854] arany edényeket., asztolokot, ugy anyira hogy egy sem volt.. a ki meg ne gazdagodot volna.

A sidok akik avárosnak olyan részein valának a melyeket még a pártosok birták., látván az égést, keservesen kiáltozának, akik pedig a Templomba bé valának zárva, azokot le vagdalák minden irgalmaság nélkül. és minden válogatás nélkül. öreget, vagy aszonyt, hanem egy része [855] azoknak, a Romaiakon által vágák magokot., és avárosnak arra a részire menének amelyet még nem birta az ellenség., Némellyek az áldozo papok közül, nem dárdákal., hanem nyársakal menek vala a Romaiak ellen. és a kövek helyet, darab onokal halyigáják vala, mivel [856] azö székek. ón székek valának, De látván hogy a meg nem menthetné öket, és a tüz tsak terjedne. a tornátz falára szaladának, a mely falnak szélyesége nyoltz könyökni volt., és egy [857] darab ideig ót maradának. kettö közülök tsak magok akarattyokbol., atüzbe ugrék, a többi öt napig maradának a falon. azután mind az éhség mind a szomjuság arra kénszerité hogy meg adnák magokot, Titustol gratiát kérének, a ki is azt felelé, hogy az irgalmaságnak ideje el mult, és mint hogy a Templom oda vagyon áldozo papra sintsen szükség, és hogy szégyen volna nékik. ha a Templomal együt el nem vesznének., meg is öleté öket.

[858] A nép közül hat ezeren., mind esze. férfiu. aszony, és gyermek., a Templom külsö folyosojára szalattanak vala, a mely még egészen volt, de a vitezek nagy haragjokba Titus parantsolattya nélkül meg gyujták., és ez a sokaság mind el vesze., némellyek azért mert olyan magos helyekröl le ugrándozának, a többit atüz meg emészté. Ezeknek anyomorultaknak pedig veszedelmeket. egy hamis jövendölö okozá, a kik avárosbol a templomba tsak azért mentenek volt fel., mert azt igerte vala nékik, hogy azon a napon. tsudálatosan valo segittségit vennék Istennek.

A Romaiak el égetvén a Templomot, semit nem akarának meg tartani. abbol a mi körülötte volt, még tsak a kints tarto házakot sem. a mellyek tele valának gazdagságokal. sok drága köntösökel, aranyal. ezüstel., a gazdag sidok., azokba tették volt le a leg drágáb joszágjokot., a Romaiak tehát mindent fel gyutogatának., hanem akoron tsak két kaput hagyának meg, és azt a keritést., ahová az Aszonyok szoktak vala gyülekezni. A sidok még mostanában is sirattyák mind az elsö, mind a második Templomot, az elsöt, a káldéusok rontották vala el., és nagy böjtöt tartanak az Ab. holnapjoknak kilentzedik napján a mely Augustusba esik.

[859] A midön illyen formába atemplomot el égeték, és apártosokot meg ölék, azokon kivül kik [860] avárosba szaladhatának. a Romaíak a Zászlojokot fel tevék a Templom belsö udvarában, és [861] áldozatokot tévén az ö Isteneknek, Titusnak az Imperator nevet adák nagy örömel valo kiáltásal, mind azon által ez a fejdelem maga meg vallá hogy az Isten hartzolt volna érette [862] ezen vár vivás alat, hogy nem ö tselekedte volna mind ezeket., mivel ö tsak a karját adta volt a Minden hato, sidok ellen valo haragjának. és boszu állásának,

A pártosok két elöl járojok. Janos. és simon. a Templombol. avárosnak dél felöl valo részére szaladának, amely rész még az övék volt., Ezek arra kérék Titust, hogy had szolhatnának véle. azt meg. engedé nékik, és hogy meg nyerhese öket. maga kezdé el a beszédet, és sok intési utan, szemekre hánya a sok nyomoruságokot. a melyekbe vetették a magok nemzeteket,, és [863] azokot., a melyekre ötet kénszeritették nékik tenni. Ti magatok gyujtottátok meg a Templomot, mondá nékik, és mostanában velem akartok kötést tsinálni. mint ha még a ti hatalmatokba volna meg tartani azt. amit, ati Istentelenségtek nem félt el rontani, és mint ha annak a Templomnak el rontása, nem tenne titeket méltatlanoká minden botsánatra, de söt még illyen utolso állapototokban, és amidön ugy tétetitek mint hogy könyörögni jöttetek volna még is fegyveresen mertek elömbe jöni. Ti nyomorultak. mitsoda reménségre epititek tehat ati merészségteket. A hadakozás. az éhség, ati irtoztato kegyetlenségtek., az egész népet el vesztette, A Templom oda vagyon. aváros az enyim: ati életetek kezem közöt vagyon. még ís mind ezek után, azt gondollyátok hogy rajtatok áll, életeteket betsületesen el végezni., Nem méltoztatom hogy hoszab beszédel elötökbe tegyem bolondságtokot., hanem tegyétek le a fegyvert., hadgyátok az én kegyelmeségemre magatokot, az életeteket meg hagyom., a többit magamra hagyom, hogy ugy tselekedgyem mint olyan jó ur, a kí aleg nagyob vétket is nehezen bünteti meg. A pártosok felelék néki, hogy fogadást tettek magok közöt, hogy soha magokot fel nem adgyák, hanem, ha meg engedik nékik hogy apusztában mehesenek. feleségekel. gyermekekel., ugy a várost fel adgyák, Titus igen meg haraguvék. azö vakmeröségeken. azért mindgyárt ki kiáltatá, hogy a sidok. ugy oltalmazák magokot., hogy egynek sem kegyelmezne meg, mind azon által ugyan a napon meg engede az Izát király fiainak, attya fiainak és más töb fö renden valoknak, a kik magokot fel adák, mind azon által fogságba tartá öket.

[864] Titus azután a mely részit a városnak birta avitézeknek adá, a kik fel gyujták, és azon anapon a tüz nagyob részit meg emészté, mas nap fel égeték a helyt ahol aleveleket szokták volt tartani. és ahol törvényt tettek, az égés a Héléna királyné udvar házáig el hatván, meg emeszté mind a házakot, a melyek rakva valának holt testekel. A pártosok pedig a mi joszágok volt avárosba., azt mind a királyi udvar házba vivék, a Romaiakot onnét ki üzék, anép aki oda szaladot vala, mind meg ölék, mint egy nyoltz ezer. négy százig valo embert, ezeknek a mi joszágok marada fel prédalák

[865] Más nap a Romaiak, a pártosokot ki üzék az also városbol., és mindent fel égetének. egészen a siloé tsorgojáig, de semit nem prédálhatának mert a pártosok mindent el vivének magokal. a felsö városba, Josef pedig minden tehettségivel azon vala, hogy meg tarthasa annak anyomorult városnak valamely szomoru maradekját. azokáért, azon vala hogy lehetne meg utáltassa azokal a pártosokal azö Istentelenségeket, és gonoszságokot., arra inté öket. hogy adnák fel magokot, és ne vesztenék el azt a keveset is a mi még meg maradot, de ök tsufságal illeték ötet, nem is akarák hallani azt. hogy Romaiaknak fel adgyák magokot, mert meg esküttenek vala. hogy soha azt nem tselekeszik. abban az állapotban sem valának hogy verekedhetnének vélek. mivel körül valának véve,, oly igen meg szokták vala a gyilkoságot., hogy tsak az ember ölést keresték. avaroson el rejtik vala magokot. és a kiket láttak hogy Romaiakhoz akarnak szaladni. azokot meg ölik vala, azt könyen véghez viheték., mivel azok anyomorult emberek, az éhség miat olyan gyengeségbe valának. hogy ahalál kedvesebnek tettzék nékik az életnél., nem vala az egész városon olyan hely, amely rakva nelet volna holt testekel, és mind azok ahelyek meg mutaták, hogy az éhség. és apartosoknak dühösegek, [866] mitsoda hihetetlen nyomorusagba vetették volt azt a szegény népet., Azal hizelkedének magoknak azok a gonoszok. hogy magokot el rejthetik apintzékbe, és más föld alat valo rejték helyekbe. aváros meg vétele után ót maradnak mind addig amég a Romaiak el nem takarodnak, erre valo nézve. élést kezdének gyüjteni azokba ahelyekbe. de etsak hejában valo volt mert el nem rejtheték magokot az Isten igassága., és a Romaiak vigyázása elöl

A Romaiak hogy a felsö várost meg vehesék, kételenek valának új állásokot tsinalni, amely [867] igen nehez munka vala, amely munkát huszadik Augusti kezdék el, és hetedik septemberben végezék el. fö képen akirályi udvar házat kelleték meg venni. a melyben apártosok valának, nap nyugot felöl kezdék ostromlani. Azonban pedig az Idumeusok meg akarának válni simontol., és öt követeket küldének Titushoz. kérvén hogy fogadná el öket Titus meg igéré nékik a botsánatot, de simon meg sajditván szándékjokot, meg fogatá. és a tömlötzbe téteté a fö tiszttyeket, és meg öleté az öt követeket, és nagy vigyázásal volt atöbire, noha sokan el szaladának közüllök. ha szinte sokat meg ölete is közüllök. de még többen szaladának el, Titus kegyelmesen fogadá öket. desöt még szabadságot ada. negyven ezer városiaknak, hogy oda menének ahová tettzik., atöb aláb valo népet, amelynek véghetetlen vala száma, el adák igen oltson, de ha oltson adták is. kevesen valának a vévök.

[868] Két áldozo papok. az egyik maga adta vala meg magát. a másikát el fogták volt, azt igérék Titusnak, hogy sok gazdagságokot adnának elé. ha meg igéri nékik hogy meg nem öleti, meg igérvén nékik, adának neki két gyerttya tartot. asztalokot. pohárokot. és más egyéb edényeket mind aranybol., és igen nehezek valának. ezeken kivül, köves papi ruhakot. drága superlatokot. sok fü szerszámokot, és más sok drága portékákot.

[869] Az állások el készülvén, a kosokot reájok tevék, és hetedik septembris. törni kezdék [870] avárosnak az utolso kerületit, ugyan azon anapon egy nagy darabját a falnak le ronták, egy nehány tornyokal együt., akik atornyokot örizték el szaladának, János, és simon azt látván. [871] meg minek elötte a Romaiak a réshez közelitettek volna. ök el szaladának, és azután nem [872] gondolkodának többé. semmi oltalomrol., Ezek agonoszoknak, arettentö kevélységek egy szers mind nagy ijedségé változék, hogy ugyan lehete tsudálni azt a mód nélkül valo változást, Az ö szándekjok avala, hogy az örzökre üsenek, akik a falat örizték. amelyet a Romaiak tsináltak vala aváros körül, és hogy azon el szaladgyanak, de elhagyták vala öket azok a vitézek akik annak elötte oly hivek valának hozájok. mindenik el szaladot volt. ahová lehetet. mint hogy pedig a félelem az elmét, meg háborittya. és más képen mutattya a dolgot. mint sem a mint vagyon., ezek is anagy ijedségekben nem tudván hová lenni, a földre borulának. és egy más szemire hányák vala bolondságokot. és mint ha a meny kö eset volna reájok, tsak el bámulának, és nem tudák mitsoda tanátsot adni magoknak, világosan ki tettzék akoron az Isten hatalmának ereje, mivel ezek akegyetlenek. meg bódulván. el hagyák. a Hippicos, Pházáel. és a Mariámna tornyait, a melyekbe tsak az éhségtöl tarthattak volna. a Romaiak tsak könyen jutának ezekhez atsudálatos tornyokhoz, a melyek ollyan erösek valának. hogy soha a kosokal meg sem mozdithaták volna, azután hogy János. és simon azokot el hagyák, vagy ugy mondván. az Isten öket ki hajta. A siloé völgyében menének, és aváros körül valo falt kezdék ostromlani, de mint hogy nem az elöbbeni vakmeröségekben valának, azért visza is üzék öket. és el szaladának. ki egy felé. ki más

A Romaiak látván hogy azok atornyok birtokok alá estenek volna, zászlokot tevének reájok. nagy örömel valo kiáltásal, mivel a sok szenvedések és fáradtságok után valo gyözedelem még nagyob örömet inditta benek, a Romaiak el szélyedvén avárosban. minden valogatás nélkül meg ölik vala akit tanálnak, és fel égetik vala aházakot mind azokal. a kik bennek valának. és mind olyan házakot. amelyek tele valának holt testekel. arakás holt testekel pedig az uttzák dugva valának, napal. a sok ölés. etzaka a sok tüz.

[873] Titus avárosba bé menvén nyoltzadik septembris, tsudálkozék az eröségeken, de föképen. a három tornyoknak nagy ropantságokon, és szépségeken, a melyekben. nagy. és sok szép [874] paloták valának, meg visgalá figyelmeteségel., a tornyoknak magoságit, szélyeségit. a rend kivül valo nagy köveket, és hogy azok. mitsoda mesterségel valának esze foglalva egy másal., mint ha az egész torony egy köböl állot volna, nagy álmélkodásában fel kiálta, mondván, Igazán ki tettzik hogy az Isten hartzolt érettünk, és ö hajtotta ki a sidokot ezekböl atornyokbol, mivel se emberi erövel, se más egyéb eszközökel öket azokbol ki nem lehetet volna venni, az után fel szabaditá mind azokot a kik azokba rabok valának, azután mindent el rontata, tsak épen azokot a tsudálatra mélto tornyokot hagyatá meg, hogy a következendö emberek meg emlékezenek az ö szerentsés voltárol, a mely nélkül, soha azokot atornyokot meg nem vehette volna.

[875] Mint hogy a Romaiak már el fáradtak volt a sok ölésbe. és hogy még sok számuan valának életbe a nép közül. Titus meg parantsolá. hogy tsak azokot ölnék meg. akik magokot oltalmaznák. de a vitézek parantsolattya ellen is meg ölék az öregeket, és akik gyenge állapotba valának az éhség miat, és meg hagyák azokot akik erösek, és szolgálatra valok valának, Titus ezeket a szabadosa Frontonius keze alá adá, hogy ugy bányék vélek a mint neki tettzik, Frontonius meg öleté atolvajokot és apartosokot. a kik egy mást vádolák, és meg tartá a triumphusra aleg erösebeket. és termetüeket, el küldé pedig meg lántzolva Egyiptumba azokot a kik. a tizen hét esztendöt meg haladák. hogy ót dolgozanak, a tizen hét esztendönél aláb valokot pedig el adák, Titus sok számu rabokot osztogata el atartományokban., a kik amulattságokban kardosok legyenek, és avad állatokal küszködgyenek

Mind ezek aválasztások, el osztogatások egy nehány napokig tartának, amelyek alat tizen egy ezeren halának meg ezekböl arabokból, némellyek mert nem adnak vala enni nékiek, mások. mert nem akarának enni. Josef sok raboknak nyere szabadságot., Titus meg engedé néki, hogy választhat magának azokbol. amit találnak aromlások alat. de ö tsak a szent könyveket kéré tölle. és egy nehány rabokot. Az öttsit Mátyást hogy el fogák, Titus az ö kéresire fel szabaditá, és meg más ötvent a jó akaroi közül, száz nyoltzvan üsmeröinek meg nyeré szabadságokot minden sartz nélkül, arabok közöt is a kiket fel feszitették vala. harmat látván az üsmeröi közül. Titushoz menvén. gratiát kére nékik. Titus parantsolá hogy hamarjában le venék a keresztröl. és hogy orvosolnák, de tsak egyike marada meg közülök.

[876] Josef nékünk azt mondgya, hogy ebben ahadakozásban kilentzvén hét ezer rabot fogtanak [877] el. jérusálembe pedig. az oltátol fogvást, amikor a Romaiak meg szállák a várost. mind a [878] még meg vevék és el ronták egy millium, száz ezer ember hala meg. vagy a fegyver, pestis. vagy az éhség miat mind ezek noha sidok. valának is. de leg nagyob része, nem sidó országban születet volt, hanem más órszágokrol gyülekeztenek vala Jérusálembe a husvét innepére, a Romaiak meg szálván avarost. bent rekedének mint fogságba. mint hogy pediglen anyi sok népnek nem vala elegendö szállások, apestis közikbe szálla, és tsak hamar az éhség is követé., hogy ha pedig hihetetlennek láttzik, hogy az a nagy város oly igen népes let volna, hogy szállást nem adhatot volna elegendöt az idegen sidoknak. ebböl a példábol meg láthatni. a mely Cestius idejében történek, mivel ez a Gubernator.meg akarván mutatni Néronak, a ki meg veti vala a sidokot. hogy mitsoda nagy erö volna Jérusálembe. arra kéré az áldozo papokot hogy talállyanak valami modot hogy meg lehesen tudni számát a népnek, arra pedíg husvét napját választák, a melyben kilentz orátol fogvást tizen egyik szüntelen ölték az áldozatokot. egy bárányhoz tiz személy kivántaték. de nemely kor huszan is valának. ugy találkozék. hogy két száz ötven öt ezer, hat száz bárányt öltenek meg, minden bárányhoz tsak tiz személyt számlálván, két millium. öt száz ötven hat ezer. személyre megyen nem kel tehát tsudálni, ha anyi rettentö nép vesze el avárosba.

[879] A Romaiak egy nehány napokot abban töltének hogy a várost egészen el égesék, a falakot le ronttsák, apintzékben, és más föld alat valo rejték helyekbe. keresgélyenek. a hová a sidok sok gazdagságokot rejtettek vala el., azokba a helyekbe többet két ezer holt testeknél találának. azon kivül sok sidokot életbe, akiket mind meg ölék, rabokot is találának ót, a kiket azok a kegyetlenek rekesztették volt oda. a kiknek talám szabadságot adának. valamint tselekedének atöb rabokal.

A két kegyetlenek pedig János és simon a föld alat valo rejték helyekbe buttak vala. de Jánost az éhség tsak hamar arra kénszerité hogy onnét ki jöne, és grátiát kérne a Romaiaktol, akik azt meg adák, de ugy hogy holtig valo rabságba lenne. Simonnak pedig több élése lévén, továb marada, és octobernek avégiig vala rejtékbe. de akoron nem lévén mivel élni kénszeriteték a föld alol ki bujni, fejér ruhában, és királyi palástba mutatá meg magát, gondolván hogy azal aRomaiakot meg ijeszti, a mint is hogy egy kevesé meg ütközének rajta a midön meg láták, és kérdék tölle hogy ki volna, de a nevét nem akarván meg mondani. arra kéré hogy hinák hozája a fö tisztet, a fö tiszt pedig Terentius Rufus vala, mivel Titus nem vala Jérusálembe. Terentíus hozája menvén. és meg tudván hogy ki volna, lántzra téteté, és Titushoz küldé Csézareába. [880] Titus azután Romába vivé. és ót meg ölék.

[881] Azután hogy már a Romaiak el fáradtak vala a sok ölésbe, és prédálásba. Titus le rontatá vélek a Templomot egész Fundámentumig Akoron meg láthaták a kristus Jövendölésinek. [882] egészen valo bé tellyesedésit, hogy ugy le rontanák azt a szép és drága épületet. hogy a kö, a kövön meg nem maradna.hasonlot tselekedének avárosal is. a mi még maradot volt, tsak épen a Hippicos. pházáel, és Máriámna három tornyait hagyatá meg, hogy a maradékok meg láthasák, mitsoda erö kivántaték aváros meg vételihez. nap nyugot résziröl valo falt is meg tartá, hogy a tizedik légiónak tábor helye lenne, a városnak a töb kerületit mind le rontatá, ugy anyira, hogy alig lehete meg üsmérni hogy azon a helyen valaha város lett volna, a sidok azt tarttyák. hogy az ekét, Cérémoniával vontatták által avárosan., vagy ís leg aláb a templom [883] helyén, a mely jele volt atellyeségel valo el rontásnak, a Romai törvény tiltá leg kiseb epületet tenni az olyan. helyen, ahol ezt a Céremoníát végben vitték,

[884] Titus meg parantsolá a tiszteknek hogy adnák bé néki aneveket mind azoknak. kik valamely nevezetes dolgokot tselekedtenek, amelyek meg külömböztesék öket atöbitöl, azután nevek szerént szollitá öket. nagy ditséreteket ada nékik, mondván hogy az ö ditsöségeken anyiba örülne valamint a magáén. azután maga tén mindenikének a fejére egy arany koronát, arany lántzot ada nékik. sidákot ada nékik, a melyeknek a végin vas helyet., arany volt, pénzt, és drága köntösöket osztogatata nékik. ugy anyira hogy nem vala egy is aki böséges adakozását ne vette, volna, és hogy mindeneket meg jutalmaztatot volna érdemek szerént, a székiböl le szálla, az egész had. nagy kiáltásal kivána néki ditsöséget,. és szerentset, azután áldozatokot ajánla az Isteneknek meg öletvén sok számu ökrököt. a kik a husokot avitézinek osztogatatá, és afö tiszteit, harmad napig vendégelé.

[885] Titus egy nehány városokot fel járván addig amég az idö meg engedné hogy Romában mehesen. Alexandriában akarván menni, jérusálemen mene által, de a midön meg látá avárost abban a keserves állapottyában meg nem tartoztathatá magát, hogy könyves szemekel ne nézné, el romlását, egy olyan, nagy., hatalmas és kevély városnak, meg is átkozá azokot, a kik kezdöi valanak a pártolásnak, akik ötet arra kénszeriték. hogy oly keményen bányon avárosal. [886] a vitézeket pedig még ugy találá, hogy keresgélnek vala a pintzékbe. gödrökbe, a hol még pártosokot találnak vala, és sok el rejtet gazdagságokot.

[887] Titus Jerusálemböl Alexándriában mene. és onnét Romában. ahová egy nehány napok [888] mulva, nagy triumphusal mene bé. vespasiánusal az attyával. ebben a Ceremoniában a [889] drága nyereségek közöt ezek valának leg fövebek, és a Templombol valok, Az arany asztal. a mely sok talentumokot nyomot, A hét águ gyertya tarto, amely oly igen szép munka volt, A sidok törvénye, pergamenan irva. és drágán bé takarva, eztet leg utollyára vitek, mint leg drágábat. és leg tiszteletesebet a nyereségek közöt. vespasiánus sok templom béli ékeségeket tétete a békeségnek templomában, a melyet maga épitette vala. Romában még most is láthatni [890] avespasiánus, és a Titus triumphusát. a kövön kimetzve.

Három eröség vala még sido országba. a sidok keziben. ugy mint Herodion, és Massáda, a jordanon innét, ezek nem valának mesze Jérusálemtöl, és Makeronta, a jordanon túl, Lucilius Bassust küldék Romábol ugy mint vicé Gubernátornak judeában. a ki tsak hamar meg vevé [891] Hérodiontot, Az után esze gyüjté minden hadát és Mákeronta alá mene, amely igen erös vár volt, de mihent egy Eleázár nevü vitéz embert el fogák, akinek sok elö kelö atyafiai valának avárba. hogy az életít meg tarttsák, és meg menttsék. a kereszten valo haláltol. avárat fel adák, és szabadá hagyák öket, hogy oda mehetnek. ahová akarják ök pedíglen más pártos sidok közi adák magokot. akik egy erdöben laktanak, A Romaiak rajtok menének, és egy igen kemény hartz után, meg gyözék, és le vágák mind öket. az elöl járojokal judásal együt aki is Jerusálemböl szököt volt ki.

[892] Bassus meg halván kevés idö mulva az után. Fulvius Silva következék helyiben akí a Massáda várát meg szállá. Éléázár. a jair fia vala fejek a gyilkosoknak avárba, avár igen magos kö sziklás hegyen feküt. A Romaiak körül vevék a hegyet falal. hogy senki el ne szaladhason. azután két száz könyökni magosagu állásokot tsinálának, a melyekröl a kosal a falt kezdé töretni, nagy darabot le is töre, de avár béliek, a kö falon belöl. más falt tsináltanak vala nagy gerendákbol. ugy anyira hogy a kos annak semit nem tehete. sylva látván hogy semire nem mehetne más képen. hanem tsak tüzel, avitézekel igen sok égö üszöget hánya a fa falra. a mely nagy sebeségel meg gyulván, a szél a lángot a Romaiakra forditá. a kik, amidön kéttségbe estenek vala. hogy meg nem szabadithattyák. se az állásokot. se a kost. és mint ha magokra gyujtották volna meg tüzet. egy szers mind a szél meg fordula a lángot aváros felé vivé, és a fal egeszen el ége. ezt a tsudát Eléázár magais észre vette hogy az Isten munkája, azután a Romaiak viszá terének a taborra, olyan szándékal., hogy más nap jó regel meg ostromolyák avárat.,

Eléázár pedig látván hogy a fal el éget volna és nem lévén már más reménsége a meg [893] szabadulásra. nem hogy az Istenhez folyamodot volna. hanem rég rettentö szándékba vala. esze gyüjte tehát mindeneket, a kiknek sok hoszu beszédekel, elejekben adá a hazának el pusztulását, atemplomnak. Jérusálemnek porá valo létit. a Romaiak kegyetlenségit. és hogy ditsöségeseb volna nékik ahalál. mint sem feleségeket gyermeket. rabságokra tenni, azután mindeneket a vár közepire hordák. ki ki meg ölelé, feleségit. gyermekeit. és mindenik meg ölé feleségit, és gyermekeit., e meg lévén. tizet választának magok közül. a kik meg ölnék mind a töbit. mikor már töb nem maradot volna tsak akilentz, azok is sorsot vetének. hogy melyike ölné meg akilentzet. a melyikére a sor esék hogy utolyára maradgyon. a meg ölé akilentzet, és amidön tsak egyedül maradot volna., mindent fel gyujta. és arakás testek mellé menvén. magat is meg ölé, a holt testeknek számok, férfiu. aszony gyermek. kilentz száz. hatvan vala., etizen ötödik aprilis történek. mind ezek közül. két aszszony. és öt gyermek szabadulának meg. ezek még elöre el rejtették vala magokot.

Más nap jó regel a Romaiak nagy készülettel menének ostromra, a falt kezdék törni, de azon tsudalkozni kezdének hogy senki magát ki nem mutatná, a házak égtenek, de nem tudhaták mitöl volna ez a nagy tsendeség. kiáltozni kezdének. hogy valaki felellyen nékik, akoron a két aszonyok ki menének a rejtek helyekböl. és elö beszéllék nékik. mint történt volna adolog. a Romaiaknak ez a rend kivül valo dolog. oly hihetetlennek láttzék leni. hogy nehezen adának hitelt az aszonyok beszedinek., azután bé menének a várban. a tüzet kezdék oltani, és mint el tsudálkozának amidön meg láták arakás holt testeket. de nem hogy örültek volna, ellenségek halálán hanem eleget nem tsudálhaták. hogy anyi nép ugy meg vetette volna ahalált. hogy oly rettentö dologra adta magát.

Hetven egyedik esztendöben., vespásiánus parantsolatot küldöt vala Bassusnak. hogy adgya el a földit mind azoknak. a kik meg holtak, vagy rabságban vannak, mivel azok ötet illetnék magának el foglalá mind azoknak ajövedelmit. A tartományokba lévö városokot meg nem épiteté, az Emmaus kis városát. nyoltz száz öreg vitézeknek adá, hogy ót meg telepedgyenek, az oltátol fogvást, az a város. a Nicopolis nevet hordozá, a Császár azt is parantsolá, hogy minden sidó a Capitoliumnak két dragmát fizetne, valamint szokták volt annak elötte fizetni a [894] Jérusalemi Templomnak,

[895] Sokan a gyilkosok közül Egyiptumba szaladának, a kiket Alexandriába. atöb sidok jol fogadák. a pártolásra valo szándékot. oda is el vivék magokal, és azon igyekezének. hogy a többivel. közöllyék. de aleg okosabja, és a leg elöb valoja anemzetnek. tudván a nyomoruságos példát. a mely Jérusalemel történt. kevés idövel annak elötte. nem akarának vélek közösülni, és az egész sidok esze gyülvén. azt végezék. hogy a Romaiak kezekbe adnák öket. amint ís hat százat a gyilkosok közül meg fogának, sokan el szaladának. de mind viszá hozák öket. ezek a gyilkosok, inkáb szereték minden féle kinokot el szenvedni. mint sem a Császárt uroknak mondani., illyen formában kergeté az Isteni boszu állás ezeket anyomorultakot. mivel még Egyiptumban is ahová szaladtak vala, meg találák a magok gonoszságokért valo büntetést.

Azt már láttuk másut, hogy a sidok egy templomot epitettenek vala Egyiptumba, a kristus [896] születése elöt mint egy száz ötven esztendövel. Heliopolis tályékan. kilentz mély földnire Memfishez. a Romaiak tartván attol., hogy a Jérusálemi templom el romlása után, a sidok ebben ne gyülekezenek, és mind együt lévén. valamely új támadást ismét ne kezdgyenek, lupus. az Alexándriai Gubernátor. tudtára adván vespásiánusnak. hogy mi dolog történt légyen a gyilkosokal. parantsolattyát vévé. hogy le rontatná azt templomot. lupus egyebet nem tselekedék. hanem tsak bé záratá. de paulinus. a ki helyében következék, minden ékeségeket, gazdagságokot belöle ki vitete., a kapukot bé záratá. és meg nem engedé. hogy ót valamely vallásbéli szolgálatot tselekedgyenek.

Egy Jonathás nevü gyilkos, el szaladván Judéábol., lybiába mene, ót magát profétának tevé, két ezer szegény sidot el ámitván. arra vevé hogy ötet apusztában kövesék., igérvén hogy tsudákot tenne, Az elei a sidoknak tudtára adák Catullusnak. a tartomány béli tisztartonak, a ki holmi hadat külde jonathás után. tsak hamar bé érék azö seregit., és könyen le is vágák [is-[897] vágák], rabulis sokat fogának el, jonathás pedig el szalada, de fel keresék. meg fogák, és Catullusnak vivék. a kinek a leg gazdagab sidokot bé vádolá, mondván hogy azok vették volt arra amit tselekedet. Catullus örömel halgatá ezeket a vádlásokot, meg fogatá a sidokot akiket Jonathás neki neveze. és a gazdagjábol három ezeret meg ölete. és a joszágjokot el foglalá a Császár neve alat.

Catullus még ezel meg nem elégedék. hanem Jonathásal vádoltatni kezdé a fö renden lévö sidokot a kik akoron Romában. és Alexándriában valának, Josef a historikus a ki Romában vala. oda számláltaték, Jonathás azt álittá. hogy Josef mind pénzt. mind fegyvert küldöt volna néki. Catullust, Jonathásal együt. Romában hivaták, vespásiánus meg visgálván jól ezt a dolgot, jonathást káromlonak találá leni, és az égetésre itélé, és a bé vádoltakot., ártatlanoknak mondá leni. Cátullusnak meg botsata. de az Isten igasága meg bünteté, olyan íjedségel., hogy szüntelen a szemei elött gondolá lenni azokot a kiket meg ölette volt ártatlanul, és olyan rettentö belsö forroság jöt rea. hogy orditot. abelsö égetés miat. a mely tüz meg is emésztette.

[898] A sidok hadakozása, és Jérusálem meg vétele után. vespásiánus fel keresteté mind azokot akik Davíd maradéki valának, nem akarván. hogy senki is maradgyon abol a szent familiábol, hihetö meg hallotta volt. azt, hogy a sidok egy meg váltot várnak a David házabol. és hogy tsak azokot tartanák valoságos királyoknak, a kik a David nemzettségéböl valok. hogy pedig végit vesse atámadásra valo minden álkalmatoságnak a sidok közöt, fel tevé magában hogy el törölné egészen a David nemzettségit, De véghez nem viheté, ha szinte véghez vitte volna is. mit tehete a Dávid nemzettségéböl valo Jesus kristus ellen, avilág meg váltoja ellen. a ki már abban az idöben el jöt volt., a kinek birodalma. nem avilágbol valo volt., és akinek Anyaszent egy háza a sok üldöztetések közöt is minden nap terjed vala,

E szerént végezödék el tehát a Romaiaknak, a sidok ellen valo hadakozások, ugyan azon is végezük el az ó testámentumnak Historiáját, mert ám bár a kristus Jésus halála tellyesité bé a régi szövettséget, és kezdé el az ujat. mind azon által. valamég a templom fent álla, a meg tért sidó hivek., többire oda járnak vala a vallás béli tselekedeteknek gyakorlására. és nem tekinték ugy a Ceremoniának törvényit mint tellyeségel el töröltetettet. A synagoga le esésének ideje. és a sidok Cérémoniainak egészen valo el végezése, a templom el rontásakor lett. A kristus fel támadásakor. atörvény meg hala, de az el temetetése, atemplom el romlásával lett.

Az üdvezitö, és utánna az Apostolok, oly gyakorta, és oly világosan fel tették volt. az Istennek. azt a rettentö boszu állását. hogy hellyesnek itéltük fel tenni elegendö böségel annak [899] historiáját. Ez a historia minden kételkedés nélkül meg bizonyittya a mi vallásunkot. az üdvezitö fenyegetésinek. tellyeségel valo bé telésivel, meg bizonyittya. az ö második el jövetelét, az utolso itéletet. és apokolbéli szenvedéseket, A melyeknek. Jérusálem el romlása, és a sidok el veszése. példája, bizonysága. és zálogja. Ezt a historiát pedig. a historikus [900] joseftöl tarttyuk. aki minden okokra valo nézve. leg alkalmatosab volt hogy minket arra meg taníttson. mivel ö születet sido volt. fö renden valo, a ki tellyeségel tudta, és látta mind azt. amik a koron mentenek végben, magának is azokba része volt, az ö irása bizonysága. [901] annál is inkáb tiszteletre méltobak. hogy mind a sidok. a pogányok. és akeresztyének meg vallották. hogy ezt a hadakozást. leg igazábban leg hiveben irta volna le atöbinél. A sidok, és az uj Testamentum historiájának.

Vége




Jegyzetek

1. I Rész. A kristus eszt. 36 An. vulg. 33. [VISSZA]

2. (a)act I. 15. [VISSZA]

3. ps. CVIII 8. [VISSZA]

4. clem alex 1. 2. strom p. 280 [VISSZA]

5. act. I. 24. 25. 26. [VISSZA]

6. joseph. de vita sua. [VISSZA]

7. Joël 11. 28. [VISSZA]

8. A kristus eszt 36 [VISSZA]

9. ps. 15 [VISSZA]

10. ps. 109 [VISSZA]

11. A kristus eszt 36. [VISSZA]

12. II Rész. az első keresztyényekröl [VISSZA]

13. act. II.42...47. act IV. 32. 37. [VISSZA]

14. Dan VI. 10 [VISSZA]

15. act.III. 1. 26. act.IV.1.2.3.4. [VISSZA]

16. act.V.17. [VISSZA]

17. act.IV. 3.....12. [VISSZA]

18. act.IV. 13...22. [VISSZA]

19. atc.IV.23....31. [VISSZA]

20. act.IV. 36. 37. [VISSZA]

21. Clem.Alex. 1.2.Strom. p.410. [VISSZA]

22. III Rész [VISSZA]

23. act.IV.7. [VISSZA]

24. act.V. 12....16 [VISSZA]

25. atc.V. 33......42. [VISSZA]

26. act.VI..l. [VISSZA]

27. A kristus eszt.37. [VISSZA]

28. act.XXI..9 [VISSZA]

29. Epiphan haeres 25 [VISSZA]

30. clem.Alexl.3. Strom. p. 436. Euseb.hist Eccl.1.3. c.29. Theodoret. haeres.l. 3.c.1. Aug.haeres.5. [VISSZA]

31. act VI. 6....8. [VISSZA]

32. A kristus eszt.37. [VISSZA]

33. IV Rész [VISSZA]

34. act.VI....9. ..15 [VISSZA]

35. act.VI.l. et seq [VISSZA]

36. act.VII.51 [VISSZA]

37. lucian. de S. Stepha C. 5 [VISSZA]

38. act.VII. 54.......58. [VISSZA]

39. lucian. Epist de revelat. corp S. Steph.ad Calcem t. 7 oper. S.Aug. [VISSZA]

40. act X. 1..39. act XXIII-3 [VISSZA]

41. act. VIII...3 act XXVI..2 [VISSZA]

42. act XXVI:10. 11. 12. [VISSZA]

43. act XXII..12 [VISSZA]

44. Aug.Serm. CXVI.c.6. et CCVI. c 4. [VISSZA]

45. V Rész [VISSZA]

46. act. VIII-9 [VISSZA]

47. Iren.l. 1.c 20. Justin Apolog. 2. [VISSZA]

48. Epiphan. Aug. Theodoret. de haeres. [VISSZA]

49. Hier in Matth. XXIV. [VISSZA]

50. Iren.1.1. c.20 [VISSZA]

51. Euseb.hist Eccles 1. 2.c 1. alii. [VISSZA]

52. Chrysost. in acta homil 18. [VISSZA]

53. Iren.1. 1. c.20 [VISSZA]

54. Tertul.de anima c.34. [VISSZA]

55. Iren.1.1. c.20. [VISSZA]

56. Theodoret hist 1. 1. c. 1. [VISSZA]

57. justin-Apolog. 2.Aug haeres.1. [VISSZA]

58. Euseb 1.2. c 13.hist Eccl. [VISSZA]

59. origen. lib 6. Contra Cels. Tertull. praescript c 33. alii [VISSZA]

60. act VIII. 15 [VISSZA]

61. Justin. dialog cum Triphon pag.234:235 Euseb. et Hieronym. in Isai XVIII orig in Cels. 1.6. p 293 294. [VISSZA]

62. A kristus eszt 37 An:vul.34 [VISSZA]

63. Tertull. apolog c.16. idem.ibidem p.16. Tertul.ibid minut.felix p.7. Tertul. Apolog c.42. origen.1.3. Contr cels. Tertull Apolog c.40 origen. in cels. 1.6.p 293 Tertull. Apolog c 8 origen. in cels. 1.3.p.137. Minut felix p.5. [VISSZA]

64. A krístus eszt 37. An.vulg. 34. [VISSZA]

65. Joseph Antiq lib 18.c 6.7. [VISSZA]

66. VI Rész [VISSZA]

67. justin Apolog 2. Tertull Apolog c 5. Euseb hist Eccl.12. c2. Epiph haeres 50.n.l. Chrysost. seu alius Author homil.7 in pascha. 1.5.edit savil p. 942. [VISSZA]

68. vide tanaq fab.1 2. Ep.12. vandale. dissert de actis pilat fabrici de Apocryp. N.T.p.215 [VISSZA]

69. Tertull. Apologet c.5 Euseb.1 2. c2. hist Eccles. Chrys.in 2 cor. homil 26. p 740 [VISSZA]

70. Tertull. loco citato. Euseb 1. 2.C 2.&c. [VISSZA]

71. Hegesipp. apud Euseb 1. 3.c.11. hist.Eccl. [VISSZA]

72. Clem.Alex. apud. Euseb.1. 2.C.1. [VISSZA]

73. 1 Cor.XV. 7.Hieronim in galat p. 164. Epiphan haeres 78. [VISSZA]

74. Bernard. de consid. 1.2.c 8. [VISSZA]

75. Clem Alex apud Euseb. 1.2.c.1 hist Eccl [VISSZA]

76. Epiphan haeres.29. [VISSZA]

77. Epiphan haeres.78. Epiphan ibid [VISSZA]

78. Epiphan. haeres. 78. [VISSZA]

79. Hieronym in galat 1 [VISSZA]

80. Thalmud. apud Baron. an.63. S.8. [VISSZA]

81. VII.Rész [VISSZA]

82. act VII. 26. [VISSZA]

83. Isaias LIII.7. [VISSZA]

84. Hieronym. in Isai LIII.7. [VISSZA]

85. Aug.serm 99.p.526. [VISSZA]

86. act VIII. 40. [VISSZA]

87. Hieronym ep.27. act.XXI.9. [VISSZA]

88. VIII Rész [VISSZA]

89. act.IX. 1.2. [VISSZA]

90. 1 kor. IX. 1. [VISSZA]

91. chrysost. homil.47 in acta. [VISSZA]

92. act IX.17 XXII. 14. [VISSZA]

93. Act IX. 17 Hiero. In luciferi.c 3. [VISSZA]

94. Galat.1.16 17. [VISSZA]

95. Galat 1. 17 [VISSZA]

96. Aug. et Chrys. in Galat 1. [VISSZA]

97. Hieronym. in Galat 1. [VISSZA]

98. Galat.1. 17. [VISSZA]

99. A kristus eszt 38. An.vulg. 35. [VISSZA]

100. IX Rész [VISSZA]

101. Origen. in Matt. Graec p. 225. Chrysost. in acta homil 25. p.234. opus imperfect. in Matt. homil 1. p 3. Galat.l. 18. 19 [VISSZA]

102. Leo.serm. 80.c:3. Rufin I. c.9. Socrat.t. 1.c.19. Hieronym. in Isai 34. [VISSZA]

103. opus imperfect. in Matth hom 1.p.3. Baron. Cornel. á lapide. [VISSZA]

104. Euseb. hist Eccl. 1.5.c.10. [VISSZA]

105. Rufinus de symbolo p. 539 [VISSZA]

106. Ambros.de Eli.t.l. p.546. Fulgent. contra Fabian. [VISSZA]

107. Aug Serm 212.p.231 Cyrill. Catech. Hier.Ep. 6.c.9. [VISSZA]

108. Ruf de symbolo p 539 [VISSZA]

109. Ambros. ep 7. p 186 a.b. [VISSZA]

110. act.IX.32 [VISSZA]

111. Act.IX. 36.-38. [VISSZA]

112. Act.IX.43 [VISSZA]

113. Aug Serm. 266 c 7 Serm 99. c.12. [VISSZA]

114. Act.XV.9 [VISSZA]

115. Greg.lib 9 ep. 39. Epiphan haeres. 28 c.2 [VISSZA]

116. X Rész [VISSZA]

117. Joseph. Antiq. 1.18.c.7. [VISSZA]

118. A kristus eszt 39. Annus vulgaris 36 [VISSZA]

119. Joseph. Antiq 1. 18.c.8. [VISSZA]

120. XI Rész [VISSZA]

121. Joseph Antiq 1. 18.c 5 [VISSZA]

122. Euseb hist Eccl. lib 2 c.7. oros. 1.7 c 5. [VISSZA]

123. Joseph. Antiq 1.18.c 7. [VISSZA]

124. A kristus Eszt 40. An.vulg. 37. [VISSZA]

125. Joseph. Antiq 1.18. c 8. [VISSZA]

126. vide philon. in legat ad cajum [VISSZA]

127. philostrat. vit Apollon 1.1.c 3.4. [VISSZA]

128. XIII Rész [VISSZA]

129. Leo.serm. 80.c.3. alii. [VISSZA]

130. Leo.serm. 80.C.5. Euseb.in chronic Hyeron de viris illust. Chrystom. I.homil. 42.p 503. e. [VISSZA]

131. Basil. seleuc vita S. Teclae.1. 1.p.276.c. Gregor. 1.6.epist 37. [VISSZA]

132. Galat.1.19. [VISSZA]

133. A kristus eszt 41 An.vulg. 38 [VISSZA]

134. l petr.I.l. Euseb. 1.3.c.1. p.71. [VISSZA]

135. Epiphan haeres. 27 c 6. [VISSZA]

136. 1 cor IX. [VISSZA]

137. 5. Hyeronym in Matt. XXVII [VISSZA]

138. Constit. 1.2.C.63. p 210.d. [VISSZA]

139. l Cor. IX.1...14. [VISSZA]

140. Recognit 1.7.c 6. [VISSZA]

141. Act IX. 23. [VISSZA]

142. Act.IX. 26 Gal. 1.18. [VISSZA]

143. Vide vit. S Barnabae. [VISSZA]

144. Galat.1. 18.19. [VISSZA]

145. Act.IX. 30. [VISSZA]

146. Act.XXII 17.21. [VISSZA]

147. Galat. 1.22...24 [VISSZA]

148. Act.XV....41 [VISSZA]

149. XIV Rész [VISSZA]

150. szent András Ap historiája Joan.l. 36. 41. [VISSZA]

151. A kristus eszt.41. An.vulg. 38. [VISSZA]

152. Matth.IV. 18. [VISSZA]

153. joan.XII. 22. [VISSZA]

154. Theod.in psal. CXVI [VISSZA]

155. XV Rész. [VISSZA]

156. szent János Evangyélista historiája. [VISSZA]

157. luk.V.10.11. Mark.111.17. [VISSZA]

158. Hieronym. in Matt.X. [VISSZA]

159. Epiphan. haeres. 73. c.7. [VISSZA]

160. Aug. de virginit. c.49 et in joan tract 124. p. 235. [VISSZA]

161. Ambros.in ps.XXXVI 24. Gregor Moral. 1.14.c.23. Beda. Baron. chrysost in matth. homil.66. et 85. Hieron. ep.16.Aug. in joan. tract.113. [VISSZA]

162. Clem. Alex.apud Euseb.1.7. c.l. p.38. [VISSZA]

163. Aug.quaest. Evang. 1.2.c.34. vide Baron an.44.5.30 [VISSZA]

164. Hieron. de viris Illustr. [VISSZA]

165. Polycarp apud Euseb 1.5. c 24. Chrisos. in Ephes. hom.1. Euseb.1.3. c.23. Tertull. in Marcio. 1.4.c.5. [VISSZA]

166. Iren.1:3. c.3. Theod.in Epist ad Ephes. prolog.p.290 291. [VISSZA]

167. Concil. tom.4. p 699.c. [VISSZA]

168. Apoc.II.l.--6. [VISSZA]

169. Epiphan.haeres. 51 C 2. [VISSZA]

170. Concil tom.3. p 573. [VISSZA]

171. XVI Rész. [VISSZA]

172. Szent filep Apostol historiája. Euseb.l. 3.c.31. et 1.5. c 24. [VISSZA]

173. joan.1.43. [VISSZA]

174. Clem Alex. 1.3.strom. p. 436. [VISSZA]

175. Matth VIII 22. [VISSZA]

176. joan 1.47 [VISSZA]

177. joan XII 20.--22. [VISSZA]

178. joan.XIV 8.---10. [VISSZA]

179. Theodoret in ps.CXVI p.371. [VISSZA]

180. Euseb.1.3. c.31. [VISSZA]

181. Chrysos. t.6. homil 31. [VISSZA]

182. Clem.Alex strom.l.3. p 448.b. [VISSZA]

183. Euseb 1.5. c.24. [VISSZA]

184. Clem.Alex. strom 4. p 522: [VISSZA]

185. szent Bertalan. historiája. Rupert. in l joan.l. Tostat. in Matt.X. Cornelius a lapide. [VISSZA]

186. Joan XXI. 2. [VISSZA]

187. Aug.in joan.homil 7.p 29.et in ps.LXV. p.263 [VISSZA]

188. Greg.in jób 1.33. c 15. [VISSZA]

189. Euseb 15. c 10. p 175 [VISSZA]

190. Hiero de viris Illustr. c.36. [VISSZA]

191. XVI Rész [VISSZA]

192. szent Máthé historiája [VISSZA]

193. Clem Alex. 1.2. paedag.c.l. [VISSZA]

194. paulin Carm 26. Ambros in ps XLV. [VISSZA]

195. Gregor in Rex.IX p 182. [VISSZA]

196. socrat 1.1 c 19. hist [VISSZA]

197. Eccles. Rufin.l.X. c.9.alii. [VISSZA]

198. Clem Alex strom.1.4. p.502 [VISSZA]

199. szent Thamas historiája. [VISSZA]

200. joan.XI 16 [VISSZA]

201. joan XIV 5 [VISSZA]

202. joan XX. 24:25.26. [VISSZA]

203. joan.XXI. 2. [VISSZA]

204. Author, imperf in Matth. homil 2. p.17. [VISSZA]

205. nil.apud phot.cod 276. [VISSZA]

206. Baron.ad ann.57. s.15. [VISSZA]

207. nil apud phot cod 276. [VISSZA]

208. Asterius homil X p 196. Apud Aug de serm. Domini in monte 1.1. c.20 et faust.1.22. c 79 [VISSZA]

209. procop de bello persico 1. c 12 [VISSZA]

210. Apud Aug. Ep.230. nov.edit. [VISSZA]

211. XVII Rész. [VISSZA]

212. szent Judas Apostol historiája. [VISSZA]

213. paulin Carm.26. [VISSZA]

214. Euseb.1.3. c.ll.hist Eccl. [VISSZA]

215. judae.vers. 17. [VISSZA]

216. nicephor 1.2.c.40 [VISSZA]

217. fortunat 1.8.c.4. Beda.in acta.p.3. alii. [VISSZA]

218. szent simon Apostol historiája, luk. VI. 15 act.1.13. [VISSZA]

219. fortunat 1.8 c.4 Beda in acta c.l. V.13 [VISSZA]

220. Szent Mátyás apostol.historiája. [VISSZA]

221. Clem.Alex 1 3.strom. p.436. [VISSZA]

222. clem Alex 1.2.p.280. [VISSZA]

223. A kristus esztendejének 41. annus vulgaris 38 [VISSZA]

224. I Rész. [VISSZA]

225. A kajus kaligula birodalma ennek esztelenségi. [VISSZA]

226. philo. legat ad caïum p 1002.et seq. sueton 1.4 c.52. Dion 1.59. [VISSZA]

227. philo ibid. p 1015. vide et joseph. Antiq 1. 18. c 10 [VISSZA]

228. joseph. Antiq l 18. c.8.philo in flacc. p.968 [VISSZA]

229. philo in flaccum. [VISSZA]

230. A kristus eszt 42. Annus vulgarís 39 [VISSZA]

231. joseph Antiq 1.18.c.8.9 [VISSZA]

232. A kristus eszt.42 An.vulg. 39 [VISSZA]

233. josef de bello 1.2.c.16. [VISSZA]

234. Akristus eszt.43. An.vulg. 40. [VISSZA]

235. joseph. Antiq 1. 18. c.ll philo de legat. ad cajum. p. 1040. [VISSZA]

236. Az Agrippa nagy anya az Asmonea familiábol valo volt, amely familiaban együt volt a királyságal. a papság. [VISSZA]

237. Joseph. Antiq 1. 18.c.10 philo legat ad Caïum [VISSZA]

238. Euseb. 1.2.c.17. [VISSZA]

239. A kristus eszt..44. An.vulg. 41 [VISSZA]

240. joseph de antiq. 1.XVIII c.10. philo legat. p.1043. [VISSZA]

241. A kristus eszt.43. An.vulg. 40. [VISSZA]

242. VII Rész [VISSZA]

243. két egy testvér atyafinak. Asineusnak.és Anileusnak historiajok, [VISSZA]

244. Joseph. Antiq 1.18.c.12. [VISSZA]

245. A kristus eszt.44. An.vulg. 40. 41. [VISSZA]

246. VIII Rész. [VISSZA]

247. Hélénának, az Adiabéniek királynéjának.és Izatnak. az ö fiának historiája [VISSZA]

248. Joseph. Antiq 1.20. c.2. [VISSZA]

249. Joseph. loco cit. [VISSZA]

250. A krístus eszt.44. An vulg. 41. [VISSZA]

251. IX Rész. [VISSZA]

252. A kajus halálarol. claudiusrol. [VISSZA]

253. Dio lib 59 p.650. et 651. Sueton. in caïo. c 58. [VISSZA]

254. zak XI 16.17. [VISSZA]

255. joseph. Antiq 1. 19.c 3. et de bello 1.2. c.18. vide et sueton. in Claudio. [VISSZA]

256. A kristus eszt 44 An vulg 41 [VISSZA]

257. Dio.lib 60 p 670. [VISSZA]

258. joseph. Antiq 1. 19.c.4. [VISSZA]

259. Dio.lib 60 p 669. [VISSZA]

260. joseph. Antiq 1. 19 c.5 [VISSZA]

261. act.XXI.23. num.6.18. [VISSZA]

262. A kristus eszt 45 An.vulg 42. [VISSZA]

263. joseph Antiq 1.19 C.5 [VISSZA]

264. XI Rész [VISSZA]

265. szent péter romában megyen [VISSZA]

266. leo.Serm 80 [VISSZA]

267. Euseb.lib 2.c.14. Hist Eccl. Hieron.de viris illustr. c l [VISSZA]

268. Iren.1 3. c.l. [VISSZA]

269. Euseb.l.2.c.14. Justin. Apolog. 1. [VISSZA]

270. Justin. Apolog.2. Iren.lib 1.c.20 Tertul. Apologet. c 13. [VISSZA]

271. Act.XI. 21.22. [VISSZA]

272. A kristus eszt 45 An.vulg.44. [VISSZA]

273. XII Rész. [VISSZA]

274. Act.XII.1. [VISSZA]

275. Apud Euseb. 1.2.c.9. hist Eccl. [VISSZA]

276. Epiphan. haeres. 58 c 4. p.491 492. [VISSZA]

277. vide Baron an.816. S.71.72 [VISSZA]

278. Act XII.19. joseph de antiq. 1.19. c 7. [VISSZA]

279. Act.XII. 22. 23. [VISSZA]

280. joseph. Antiq 1. 19. c 7. et de Bello 1. 2.c.19. [VISSZA]

281. joseph. Antiq c.l. I.XX. [VISSZA]

282. XIII Rész [VISSZA]

283. Act.XI. 27. 28. [VISSZA]

284. Act.XII. 24. 25. [VISSZA]

285. Act.XIII. 1. [VISSZA]

286. A kristus eszt 47. An.vulg. 44, 2.Cor XII. 2. 3. 4. [VISSZA]

287. Epiphan haeres. 38.c.2. Aug.in Joan.tract. 98 p. 199. 200. Sozomen.1.7. c 19 [VISSZA]

288. joseph Antiq 1.XX.c 1. [VISSZA]

289. Antiq li 20.c.3. [VISSZA]

290. Antiq.l. 20.c.2. [VISSZA]

291. A kristus eszt 48 An.vulg. 45 [VISSZA]

292. Joseph antiq 1.XX.c.2. [VISSZA]

293. Act.XIII 4. 5. [VISSZA]

294. Act XIII. 8. 9. [VISSZA]

295. A kristus eszt.48 An vulg. 45 [VISSZA]

296. 1 Cor.IX. 1.15. 1.Thess.II. 7. 9. [VISSZA]

297. 1 Cor.IX. 5. 6. [VISSZA]

298. Rom.XV. 20. 21. [VISSZA]

299. Act.XIII. 46.XVII. 1. 2. [VISSZA]

300. Act.XIV.1. 2. seq. [VISSZA]

301. Aug.in faust.l. 30.c.4 [VISSZA]

302. Ambros. de virginib.l 2. 1.3. [VISSZA]

303. Chrysost homil.30 in acta. p 272.a. [VISSZA]

304. vide Tertull. de Baptismo [VISSZA]

305. Epiph haeres. 78.c 1. [VISSZA]

306. chrysost homil 72 tom 1. [VISSZA]

307. vide chrysost ibidem [VISSZA]

308. Ambros. 12. de virginib. P 469. [VISSZA]

309. vide Ambros. loco citato [VISSZA]

310. Damas. de iis qui in fíde dormierunt. p 591 [VISSZA]

311. vide Tertull. de baptismo. c.17. [VISSZA]

312. act.XIV 7. [VISSZA]

313. A kristus eszt 49. An vulg. 46. [VISSZA]

314. 1 petr V. 13. 2 petr. IV. 16 [VISSZA]

315. Hieron.Ep. 150.qu.ll. [VISSZA]

316. Clem Alex apud Euseb l 2.c 15. [VISSZA]

317. S.Athanas. Betricid chronic alex. [VISSZA]

318. Tertull. contra Marcion 1.4.c 15 [VISSZA]

319. josef Antiq 1.XX.c.3. et de bello 1.2.c.19. [VISSZA]

320. Act XXVI. 20 [VISSZA]

321. Rom XV 19. [VISSZA]

322. Chrisost. in Rom. hom.19. p 372. [VISSZA]

323. 2 Cor XI. 24 25. [VISSZA]

324. A kristus eszt 52. An.vulg. 49 [VISSZA]

325. joseph. Antiq.l. 20.c.3. [VISSZA]

326. XVI Rész [VISSZA]

327. Cumanus gubernator. jérusalemben háboruság. [VISSZA]

328. joseph 1. 2.de bello c.20 [VISSZA]

329. Innocent 1.Ep.ad Decent. initio. [VISSZA]

330. Epiphan haeres.51 c.6.Gelas. papae. decret Concil.t.4. p.1262. Euseb.1.2. c 16. [VISSZA]

331. Chronic orient p 109. et seq. [VISSZA]

332. A kristus eszt 64 An vulg. 61 [VISSZA]

333. Euseb.l. 2.c.17. [VISSZA]

334. Epiphan haeres. 29. [VISSZA]

335. Hieron. de viris Illustr. c.8.et alii. [VISSZA]

336. XVII Rész. [VISSZA]

337. A Therapötusokrol. Cassian. 12.c 5. Sozom.1.l. Hist Eccl. c.12. [VISSZA]

338. philo de vita Contempla. p.892 D. [VISSZA]

339. philo de vita Contempl. p 891 [VISSZA]

340. philo de vita Contempl. p.892.E. [VISSZA]

341. philo.de vita Contempl. p 893 [VISSZA]

342. philo de contempl. p.894 [VISSZA]

343. p.8.99.B [VISSZA]

344. ibid p. 900. [VISSZA]

345. philo de vita contempl p 901. [VISSZA]

346. ibid p 902. [VISSZA]

347. ibid p. 903. [VISSZA]

348. A kristus eszt.64. An vulg. 61 [VISSZA]

349. vide chronic orient Euseb.1. 1.c.24. [VISSZA]

350. XVIII Rész. [VISSZA]

351. Act XV .l [VISSZA]

352. Epiphan haeres 28. c 4 [VISSZA]

353. A kristus eszt 54. An.vulg. 51 [VISSZA]

354. Galat.XI 2. [VISSZA]

355. A jerusálemi gyülés. [VISSZA]

356. Act XV [VISSZA]

357. Act XV. [VISSZA]

358. A kristus eszt 54. An vulg. 51 [VISSZA]

359. Galat:XI 2. [VISSZA]

360. Chrys. homil in Galat.p. 803.d.e [VISSZA]

361. Hebr.X. 34. [VISSZA]

362. Galat.XI. 1. 2. 3. [VISSZA]

363. Hier.on. Ep.150 qu.ll. [VISSZA]

364. Act.XV. 22. 32. [VISSZA]

365. act.XV. 27....30 [VISSZA]

366. Galat. 11 12.13. [VISSZA]

367. Act.XV.36. XIX Rész [VISSZA]

368. A kristus eszt 55. An.vulg 52 [VISSZA]

369. Act.XVI. 1. 2. [VISSZA]

370. Act.XV. 6. 7. [VISSZA]

371. Szent lukáts historiaja [VISSZA]

372. Hyeron de viris Ilustr. c [VISSZA]

373. luk. 1. 1.2. [VISSZA]

374. act.XVI. 12 Epiphan haeres. 80. [VISSZA]

375. 2 Cor.XI 9. philipp. IV. 16. philipp. IV 9.14 18. [VISSZA]

376. XX Rész [VISSZA]

377. Sz.pál thessalonikába megyen. Act XVII 1.2. [VISSZA]

378. 1 Thess. 1.5. [VISSZA]

379. 1 Thess. 1.6.7.9.11. türésben. [VISSZA]

380. 2 Thess. XI 5. [VISSZA]

381. Act.XVII 14. 15. [VISSZA]

382. Chrisost de sacerdot 1.4. c.7. [VISSZA]

383. A kristus eszt 56. An vulg. 53 [VISSZA]

384. 1 Thessa. XI. 1.2. [VISSZA]

385. Act.XVIII 1.2. [VISSZA]

386. Act.XVIII 2. [VISSZA]

387. XXI Rész [VISSZA]

388. A sidok Romabol ki üzetnek. [VISSZA]

389. Sueton.in Claudio seu.1.5. c.25. [VISSZA]

390. A kristus eszt 55 An vulg. 52. joseph de antiq 1.20 c 5. et de bello.l.2.c 21 [VISSZA]

391. Tacit. Annal. XII c 54. [VISSZA]

392. joseph. antiq 1.20 c 5 [VISSZA]

393. Tacit Annal. 1.XII. c 54 [VISSZA]

394. XXII Rész [VISSZA]

395. felix judéának gubernatorja [VISSZA]

396. A kristus észt 56 An vulg 53. joseph antiq 1 20. c.5.6. [VISSZA]

397. joseph. Antiq. 1 XX c.6.7. de bello 1.2.c.23. [VISSZA]

398. Matth. XXIV.11. joseph. Antiq.l. 20 c 6. [VISSZA]

399. joseph. Antiq I. 20 C 6. [VISSZA]

400. Antiq.l. 20.c.5. [VISSZA]

401. Antiq.l 19. c 7. [VISSZA]

402. joseph. Antiq. 1 XX c 5. [VISSZA]

403. Szent pál korintusbol irja elsö levelét. a Thessaloniaknak [VISSZA]

404. I Cor. XVI 15 [VISSZA]

405. I Cor. XVI. 17. [VISSZA]

406. Act.XVIII.5.6. 1 Thessal. III.7.- 9. 1 cor.II.3. [VISSZA]

407. A kristus eszt.56: An vulg. 53. [VISSZA]

408. Második levele szent pálnak a Thessáloniakhoz [VISSZA]

409. 2 Thessal. XI.1 3. [VISSZA]

410. Act.XVIII 5. 6. [VISSZA]

411. Rom.XVI 23. [VISSZA]

412. l cor.XI 3. 2 cor. XI. 9. [VISSZA]

413. A kristus eszt 57 An vulg 54 Tacit. Annal 1. 15.senec lib 4. natur quaest. Act.XVIII 12. [VISSZA]

414. XXIII Rész [VISSZA]

415. szent pál Jerusalembe megyen [VISSZA]

416. Act.XIX. 1. [VISSZA]

417. Act.XVIII 26. 27. [VISSZA]

418. Act XIX 1. 2. [VISSZA]

419. Claudius császár meg hal. [VISSZA]

420. joseph Antiq. 1.20. c 5 [VISSZA]

421. Joseph. de bello. 12 c 23. [VISSZA]

422. Act XXI 38. [VISSZA]

423. joseph Antiq.1.20 c 6. de bello 1.2. c 23 [VISSZA]

424. 1 Cor.XI. 5. 6. [VISSZA]

425. Hieronym, in Tit. 11 1. [VISSZA]

426. 1 Cor. XVI. 12. [VISSZA]

427. XXIV Rész [VISSZA]

428. szent pál viszá tér Éfésusba [VISSZA]

429. Act.XIX. 1. 2. [VISSZA]

430. A kristus eszt 58. An vulg. 55. [VISSZA]

431. ugy mint 12 ezer német forintra [VISSZA]

432. Matth. XII 27. [VISSZA]

433. joseph de bello. 1.7.c.25 [VISSZA]

434. philostrat. v.t. Apollo 1.4. c 1 [VISSZA]

435. philostrat 1. 1.c 14. [VISSZA]

436. philostrat 1.3. c 3. [VISSZA]

437. A kristus eszt 64 An vulg. 61 [VISSZA]

438. philostrat 1.3.c 16. [VISSZA]

439. A kristus eszt 58.59. An vulg. 55.56. [VISSZA]

440. 1 Cor XV. 32. [VISSZA]

441. Chrysost in corinth XV.homil 40 p 454 [VISSZA]

442. 1 Cor XV. 30. 31 [VISSZA]

443. 2 Cor.XII 13. 14. [VISSZA]

444. 1 cor XII. 21. [VISSZA]

445. 2 Cor XII 13 14. [VISSZA]

446. Galat.IV. 15. [VISSZA]

447. Galat V 7. [VISSZA]

448. Hyeron.in Galat prolog. [VISSZA]

449. Galat.VI 11 [VISSZA]

450. A kristus eszt 59 An vulg. 56 [VISSZA]

451. 1 levele szent pálnak. a korintus béliekhez [VISSZA]

452. Chrysost Argum in Epist ad Corinth [VISSZA]

453. l Cor.l. 1. [VISSZA]

454. l Cor VII. 8. [VISSZA]

455. l Cor. XVI 5.6. [VISSZA]

456. act.XVIII 17. [VISSZA]

457. Constit Apost.l:2. c 45. 46. [VISSZA]

458. 1 Cor.VII [VISSZA]

459. 1 Cor.VIII 4. 5. 6. IX. X. 20. [VISSZA]

460. 1 Cor.XI. [VISSZA]

461. act XI. 20 [VISSZA]

462. 1 Cor.XII. 8.9.10. XIII.XIV. [VISSZA]

463. 1 cor.XV. [VISSZA]

464. 1 cor XVI [VISSZA]

465. Galat XI 10 [VISSZA]

466. 1 Cor. XV. 2. [VISSZA]

467. Act.XIX 22 1.cor 4.17. [VISSZA]

468. 1 cor.XVI 11 [VISSZA]

469. 2 Cor XII 18. [VISSZA]

470. 2 cor. VII 8.9.10. 11. 12. [VISSZA]

471. A kristus eszt 60. An.vulg. 57. [VISSZA]

472. XXVI.Rész [VISSZA]

473. szent pál kénszeritetik Éfésust el hagyni macedoniaba megyen [VISSZA]

474. Act.XIX 24 [VISSZA]

475. Act.XX.l. 2. et seq [VISSZA]

476. 2 Cor. 11 12. 13. [VISSZA]

477. Act.XX:2. [VISSZA]

478. 2 Cor VII 5.6.et seq. [VISSZA]

479. Második levele szent pálnak a korínthus béliekhez [VISSZA]

480. 2 Cor.l. [VISSZA]

481. 2 Cor.ll. [VISSZA]

482. 2 Cor.X. 10. [VISSZA]

483. 2 Cor XI. [VISSZA]

484. Act 2 Cor XII [VISSZA]

485. 2 Cor VIII.10. [VISSZA]

486. Act.XX.2. 2 Cor.XII. 14. Aug. Ep.CXVIII. c 6. [VISSZA]

487. A kristus eszt 61 An vulg. 58. [VISSZA]

488. XXVII Rész [VISSZA]

489. szent pal Romaiakhoz irt levele [VISSZA]

490. Rom.l. [VISSZA]

491. Rom XI. 17. [VISSZA]

492. Rom IV. [VISSZA]

493. Rom XI. 18. 19 [VISSZA]

494. Rom XIV [VISSZA]

495. Rom.XIII Rom.XII Rom.XV.19 [VISSZA]

496. Rom.XVI [VISSZA]

497. Act.XX. 3.et seq. [VISSZA]

498. Aug.Ep. 86.p.148. nunc.36.c.12. n.28. Hier.Ep 18. [VISSZA]

499. Act.XX 17. Iren.1.9. c.14. vide Chrisost homil 44. in acta initio [VISSZA]

500. Act XX. [VISSZA]

501. Act. XXI 1. 2. [VISSZA]

502. XXVIII Rész [VISSZA]

503. szent pál jérusálembe érkezik [VISSZA]

504. Num.VII 14. [VISSZA]

505. Act XXI 27 [VISSZA]

506. Act XXIII [VISSZA]

507. Joseph 1. 2. de bello. c 32. p. 812. [VISSZA]

508. Act.XXIII 11.12. [VISSZA]

509. A kristus eszt 61 An vulg. 58. [VISSZA]

510. XXIX Resz [VISSZA]

511. szent pált félix gubernátorhoz viszik [VISSZA]

512. Act.XXIV 1. [VISSZA]

513. An.vulg 58 [VISSZA]

514. Joseph. antiq. I 20. c 6 [VISSZA]

515. levit. XXVII.30. [VISSZA]

516. joseph. de vita sua [VISSZA]

517. A historikus Josefnek historiája. [VISSZA]

518. Antiq. 1. 18 c.4. [VISSZA]

519. Appionus ellen. 1.1. [VISSZA]

520. Hier.de vir Illustr. c. 13. [VISSZA]

521. XXX Rész. [VISSZA]

522. A sidok meg oszlások czézáréában. An.vulg. 58.és 59. [VISSZA]

523. A kristus eszt 61.és 62. [VISSZA]

524. Antiq 1. 20. c.6. de bello 1.2.c.23. [VISSZA]

525. Antiq 1.20 c.7. [VISSZA]

526. A kristus eszt.63. An vulg.60. [VISSZA]

527. porcius Festus Judeába gubernátorá tétetik [VISSZA]

528. Antiq 1.20 c 7. [VISSZA]

529. act.XXIV 27. [VISSZA]

530. Antiq 1.20 c 7. [VISSZA]

531. Act.XXV 1. 2. [VISSZA]

532. paul. recepta sentent 1.5.tit. 26.lege julia de vit publica.damnatur qui aliqua potestate praeditus civem Romanum ad Imperatorem appellantem necarit. [VISSZA]

533. Act.XXVI 2. [VISSZA]

534. Act.XXVI [VISSZA]

535. A kristus eszt.64. An vulg. 61 [VISSZA]

536. Act. 28 [VISSZA]

537. Chrysost homil.54. in Act. Gregor.in job.1.7. c.11. [VISSZA]

538. Joseph. antiq. 1.20 C.7. [VISSZA]

539. joseph. Antiq. 1.20 c.7. [VISSZA]

540. Joseph. de bello. 1.7.c.9. [VISSZA]

541. filipp. IV. 22. [VISSZA]

542. filipp 1. 14. 18. [VISSZA]

543. Hier.de viris Illustr. c. 12.Aug Ep.152 c 5.n.14. [VISSZA]

544. filipp 1.12.13. [VISSZA]

545. A kristus eszt 65. An.vulg. 62. [VISSZA]

546. III Rész [VISSZA]

547. Szent pálnak a filippi béliekhez valo levele. [VISSZA]

548. filip IV. 18.19. [VISSZA]

549. filip IV. 2. 3. [VISSZA]

550. Szent pál meg teriti onesimust [VISSZA]

551. Const Apost 1. 7.c.46. [VISSZA]

552. Theodoret. praes. in Ep ad philem. [VISSZA]

553. Szent pál levele a kolossa béliekhez. [VISSZA]

554. Hebr XIII 24. [VISSZA]

555. IV Rész. [VISSZA]

556. A kis szent jakabot meg ölik [VISSZA]

557. Antiq XX. c 8. [VISSZA]

558. Euseb.1.2. hist Eccl. c. 23. [VISSZA]

559. orige.in Cels.l.l. p. 55 [VISSZA]

560. Euseb.hist Eccl.l. 3.c.11. [VISSZA]

561. Epiphan. haeres.78. c 14. [VISSZA]

562. Euseb.ex Hegesippo: 1.4. c 22. [VISSZA]

563. A kristus eszt 66. An.vulg. 63. [VISSZA]

564. V. Rész [VISSZA]

565. szent pál levele a sidokhoz, Hebr.X:32 33.34. Hebr.X 34 Hebr XIII 24. [VISSZA]

566. Athanas. ad Dracont. Chrysost. ad hebr. praefat p 696 Greg. Mag.in Job.1.31 c 22. Baron.ad an.61 S.l Boll.l febr. Rom XV.28. [VISSZA]

567. Tit 1.5 Hieron. Theodoret. et Chrysost in Epist. ad Titum. Tit 1.5. [VISSZA]

568. Joseph. Antiq.1.20. c 8. et de bello 1.2.C.24. [VISSZA]

569. Joseph de bello 1. 2.c.24. [VISSZA]

570. VI Rész. [VISSZA]

571. A kristus eszt 67. An vulg. 64. [VISSZA]

572. Hebr. XIII 19. 23. 2 Tim.IV 13. l Tim.1.3. filip.XI 24. [VISSZA]

573. szent pál Timothéusnak irot elsö levele [VISSZA]

574. 1 Tim.IV 2. 1 Tim.l. 19.20 [VISSZA]

575. 1 Tim.IV. 12. [VISSZA]

576. szent pál Titusnak irot levele. Tit.XI.1 2. Hieronym in Tit. [VISSZA]

577. Tit.1.5. [VISSZA]

578. vide Dion. 1.62. Tacit Annal.1.15 c.37.38.39. sueton in Neron. [VISSZA]

579. Tacit. Annal.l. 15 c 44. Baron.An. 66. [VISSZA]

580. A kristus eszt 68. An vulg. 65 josef de bello. 1.6. c 31 [VISSZA]

581. josef de bello.1.6. c.6. [VISSZA]

582. Chrysost. in Joan. homil.64. [VISSZA]

583. Josef de bello.1.6. c 31 [VISSZA]

584. 2 petr I. 14. 15. [VISSZA]

585. 2. petr. XI 1. [VISSZA]

586. origen.G.L. in joan. t21 p. 218. Ambros. Serm.68. [VISSZA]

587. joan.XIII 36. [VISSZA]

588. joan.XXI 18. 19. [VISSZA]

589. 2 petr. XI 3.4. [VISSZA]

590. 2.petr.XI.15. 16. Hieronym de viris Illustr. c 1. Greg.Mag. in Ezech. homil 18 Euseb. hist Eccl. 13.c.3. [VISSZA]

591. Jud.V.17. 18.2 petr. XI. 5. [VISSZA]

592. VIII Rész [VISSZA]

593. szent pál Romába mégyen utol szor. 1 Tim XI. 14. 2 Tim IV. 13. 2 Tim 1.4. 2 Tim.IV. 20. Euseb.1.2. c 25 [VISSZA]

594. chrysost in acta.homil 46. [VISSZA]

595. philastr. c 29. [VISSZA]

596. Sueton in Nerone c 19. [VISSZA]

597. vide Bolland. 14.mart p.343. Surius.2. jul. [VISSZA]

598. 2 Tim IV. 16. [VISSZA]

599. Chrysost contra vituperat vitae Mon 1. c 4. [VISSZA]

600. 1 Tim 1.20. 2 Tim 4.14. 2 Tim. 1.15. [VISSZA]

601. 2 Tim 1.16. [VISSZA]

602. szent pál levele az Éfésiusokhoz [VISSZA]

603. Basil.1.2. advers. Eunom.vide. et Hieronym.in Ephes.l. [VISSZA]

604. vide Tertull. 1.5. Contr. marcion. c 17. [VISSZA]

605. Timotheushoz valo második levele. [VISSZA]

606. 2 Tim.IV. 6 8. 18. [VISSZA]

607. Chrysost hom IX.in 2.Tim.p. 615. [VISSZA]

608. A kristus eszt 69. An.vulg.66. [VISSZA]

609. Baron.an. 69. 5. 8. [VISSZA]

610. prudent de martyr 12.p.144. Euseb.1.3. c.l. prudent. Aster. Chrysost. alii Ambros.in ps.118. Aug.serm 203. [VISSZA]

611. Greg.mag. 1.12 Ep 9. Euseb.1.2. c 25 Hieronym.de viris illustr. c.5. [VISSZA]

612. Greg.Mag. 1.3.Ep.30. [VISSZA]

613. Filipp. IV 3. [VISSZA]

614. Epiphan haeres 27. c 6. Beda Baron.&χ Constit Apost 1.7. c 46. Epiphan haeres.27. c 6. Tertull. praescript. c 32. Baron.an.69. [VISSZA]

615. Rufin. Recog. p.398. [VISSZA]

616. Epiphan haeres. 27.c.6. Iren 1.3. c 3. Euseb. I.2.c.2. [VISSZA]

617. 2 Tim.IV. 21 [VISSZA]

618. Justin.Apol 2.p.69. [VISSZA]

619. Justin.Apol. 2.p.69. [VISSZA]

620. Tertul.Apol. c.13. [VISSZA]

621. Justin. Tertull. [VISSZA]

622. Clem Alex. Strom.1.2. p.383, [VISSZA]

623. Iren 1.1. c 21. Justin. Apolog.2. Euseb.l. 3. c 16. Tertull. praescript c 46 [VISSZA]

624. X Rész. [VISSZA]

625. szent János Évangyélista Éfésusba megyen [VISSZA]

626. Euseb.1.5. c.22. [VISSZA]

627. Chrysost in Ephes homil.l. [VISSZA]

628. Phot.cod. 275. [VISSZA]

629. 1 Cor.IX. 15. [VISSZA]

630. Hieronym. de viris Illustr.c.9. Tertul.in Marcion 1.4.c.5. [VISSZA]

631. Euseb.hist Eccl.3. c.23. [VISSZA]

632. Epiphan. haeres. 51. [VISSZA]

633. Epiphan haeres. 36.c 24. Iren. 1.3. c 3. Euseb 1.3. c 28. [VISSZA]

634. Theodoret haeretic. [VISSZA]

635. Epiphan haeres.28. [VISSZA]

636. Act XV.l. [VISSZA]

637. Iren.13. c.12 [VISSZA]

638. Justin. dial.Cum Tryphone p.263.266. [VISSZA]

639. sulpit sev. 1 3.hist p.149, [VISSZA]

640. orig.in Cels.1.2. p 56. [VISSZA]

641. Epiphan haeres.28. c.2. Iren I 1. c 25. [VISSZA]

642. Galat VI. 12. 13. [VISSZA]

643. Galat.V. 11. [VISSZA]

644. Apoc.XI 9. [VISSZA]

645. Ignat Ep. ad philipp. [VISSZA]

646. 1 joan IV 3. [VISSZA]

647. Iren l 3. c 11. [VISSZA]

648. Epiphan haeres.28. [VISSZA]

649. 2 Cor.XV. 29. [VISSZA]

650. Euseb.1 3. c 28. [VISSZA]

651. Iren.1.1. c.2. Epiphan. haeres.25. August. Haeres.5. [VISSZA]

652. Clem Alex strom.1.3. P 437:438. [VISSZA]

653. Euseb:1.3 c 29. Tertull praescript c. 33 [VISSZA]

654. Iren.l.l. c 35 Epiphan haeres.38. [VISSZA]

655. A gnostikus eretnekekröl. [VISSZA]

656. Tim VI. 20. [VISSZA]

657. Euseb.1.4. c.7. Hist Eccl. [VISSZA]

658. Epiphan haeres.26. [VISSZA]

659. Iren 1.3. c 4. [VISSZA]

660. Aug.et Theod.de haeres. [VISSZA]

661. plotin 1 18. p.203 [VISSZA]

662. Epiphan haeres.l. 26 c 14. Hier.in vigilant c 2. [VISSZA]

663. XI Rész [VISSZA]

664. szent márk mártirságot szenved Alexandriába 68.eszt. [VISSZA]

665. Chronic orient p 110 [VISSZA]

666. Beda. Martyrol. 25 apr. [VISSZA]

667. liberat. c 20.p. 142. [VISSZA]

668. lactan. Instit. 1.4.c 21. [VISSZA]

669. Cestius. meg számláltattya husvétba a sidokot [VISSZA]

670. joseph. de bello. 1.6 c 45 [VISSZA]

671. XII Rész. [VISSZA]

672. haboruság Cesareába. és Jerusálembe. josef antiq. 1.20.c 7 [VISSZA]

673. joseph de bello. 1.2. c 26 [VISSZA]

674. XIII Rész [VISSZA]

675. Cestius Gallus judeaba küld,hogy meg visgályák a florus tselekedetit. De bello. 1.2.c 28. [VISSZA]

676. de bello 1.2.c 29 [VISSZA]

677. de bello 1 2.c.30 [VISSZA]

678. de bello 1.2.c 31 [VISSZA]

679. de bello 1.2.c 32 [VISSZA]

680. Joseph. de bello. 1.2 c 33 [VISSZA]

681. de bello l 2.c 36 [VISSZA]

682. de bello lib 2, c 35 [VISSZA]

683. XV.Rész. [VISSZA]

684. Cestius Gallus judéába mégyen. [VISSZA]

685. de bello. 1.2.c 37 [VISSZA]

686. joseph.de bello. 1.2. C 38. [VISSZA]

687. De bello 1.2.c 39. [VISSZA]

688. Tacit 1.5 c 10.hist sueton.in vespas. c 4, [VISSZA]

689. De bello 1.2. c 42. [VISSZA]

690. Euseb.1.3 C 5 [VISSZA]

691. luc.XXI. 20.21. [VISSZA]

692. Epiphan haeres.29 c.7.et haeres.30 c.2. [VISSZA]

693. XVI Rész. [VISSZA]

694. vespasianust küldi Néro a sidok ellen [VISSZA]

695. De bello 1.2.c 42 [VISSZA]

696. de bello 1.2.c 43 [VISSZA]

697. Joseph. de vita sua [VISSZA]

698. A kristus eszt 69. An vulg. 66 [VISSZA]

699. XVII Rész [VISSZA]

700. Jerusálem a Romaiak ellen valo hadakozáshoz készül [VISSZA]

701. de bello. 1.2. C.44. [VISSZA]

702. vespásiánus syriába mégyen. [VISSZA]

703. de bello 1.3 C 2. [VISSZA]

704. Titus vespásianushoz érkezék ptolémaidaba de bello. 1.3.c 3. [VISSZA]

705. A kristus eszt 70. An vulg. 67. de bello 1.3.C.9 [VISSZA]

706. de bello 1.2 c 15 [VISSZA]

707. de bello 1 2.c 14 [VISSZA]

708. de bello 1.2 c 15 [VISSZA]

709. de bello. 1 2.c 18. [VISSZA]

710. de bello. 1.3 c 21 [VISSZA]

711. de bello. 1.3.c 22. [VISSZA]

712. XVIII Rész [VISSZA]

713. jotapát városát meg veszik de bello 1.3. c 23. [VISSZA]

714. de bello. 1.3.c 24 [VISSZA]

715. de bello 1.3.c 25 [VISSZA]

716. Sueton in vespas. c.5. Dio.160 [VISSZA]

717. de bello.1.3.c 30. [VISSZA]

718. de bello 1.3. c 28. [VISSZA]

719. de bello 1.3.29 [VISSZA]

720. de bello. 1.31.c.32. [VISSZA]

721. de bello. 1.3.c.32. 33. 34 [VISSZA]

722. de bello 1.3.c.36. [VISSZA]

723. de bello. 1.4.c 1. [VISSZA]

724. de bello 1.4.c.2. 3.4.5.7. [VISSZA]

725. de bello 1.4.c 6 [VISSZA]

726. de bello 1.4.c.8.9. [VISSZA]

727. de bello. 1.4.c 10.11. [VISSZA]

728. A kristus eszt.70. An vulg. 67. [VISSZA]

729. XIX Rész [VISSZA]

730. jérusalembe nagy haboruság és meg oszlás vagyon [VISSZA]

731. de bello 1.4.c 11 [VISSZA]

732. de bello 16.c 15 [VISSZA]

733. De bello 14 c 12 [VISSZA]

734. paral. XXIV.7. [VISSZA]

735. de bello 1.4.c 13. [VISSZA]

736. de bello 1.4.c.14. [VISSZA]

737. de bello 14 c 15 [VISSZA]

738. XX Rész. [VISSZA]

739. Az iduméusok Jérusalembe mennek. [VISSZA]

740. de bello 1.4.c 17. [VISSZA]

741. de bello 1.4. c 18 [VISSZA]

742. de bello. 1.4.c 22. [VISSZA]

743. de bello 1.3 C 2. de bello 1.4.c 20 [VISSZA]

744. de bello 14. c 21 [VISSZA]

745. de bello 14. c 22. [VISSZA]

746. de bello 13.c.23 [VISSZA]

747. A kristus eszt 71 an.vulg 68. [VISSZA]

748. plutarch.in neron. suet.1.6. Tacit.hist 1.1. [VISSZA]

749. de bello 14. c 25 [VISSZA]

750. de bello 14.c 26. et 28. [VISSZA]

751. de bello 1.4.c 27. [VISSZA]

752. de bello 1.4 c 29 [VISSZA]

753. XXII Rész. [VISSZA]

754. simon judeát pusztittya [VISSZA]

755. De bello 1.4.c 30 [VISSZA]

756. de bello 1 4.c 31 [VISSZA]

757. de bello 1.4.c 32. [VISSZA]

758. de bello 1 4.c 29 [VISSZA]

759. Galba meg halvan. othon lesz helyibe [VISSZA]

760. A kristus eszt 72. An vulg. 69 [VISSZA]

761. Tacit.hist 1.2.c 73. 74. [VISSZA]

762. de bello. 1.4.c 36 [VISSZA]

763. A kristus eszt 72. An.vulg 69. [VISSZA]

764. XXIII Rész [VISSZA]

765. vespasiánust császára teszik [VISSZA]

766. Tacit hist 1.2.c 79 [VISSZA]

767. de bello 1.4.c 37 [VISSZA]

768. de bello 14.c.38. Tacit. 1 2.c 81 [VISSZA]

769. de bello 1 2.c 34. [VISSZA]

770. de bello 1.7 c 30 [VISSZA]

771. de bello 1.7.c 39 40:41:42. [VISSZA]

772. de bello 1.4 c. ult. [VISSZA]

773. de bello 1.6.c 1. [VISSZA]

774. Jerusálem három részre oszlik [VISSZA]

775. de bello 1.6. [VISSZA]

776. de bello 1.6.c 3. [VISSZA]

777. de bello 1.6.c 5 [VISSZA]

778. XXIV Rész. [VISSZA]

779. Titus jérusálem ellen indul [VISSZA]

780. de bello 1.4. c ult. [VISSZA]

781. de bello l 5.c 6. Tacit.l. 5. c 1. [VISSZA]

782. A kristus eszt 73 An vulg 70 [VISSZA]

783. de bello 1.5 c 11 [VISSZA]

784. de bello 1 6 c 34. [VISSZA]

785. de bello l 5.c 25 [VISSZA]

786. de bello 1.5.c 7 [VISSZA]

787. A kristus eszt 73 An vulg. 70 [VISSZA]

788. Titus Jérusálem eleibe érkezik [VISSZA]

789. de bello 1 5.c 7 [VISSZA]

790. de bello 1.5.c.8. 9.10. [VISSZA]

791. Tacit hist 1.5 c 11 [VISSZA]

792. de bello 1.5.c 11. [VISSZA]

793. de bello 1.5.c 16 [VISSZA]

794. XXV Rész [VISSZA]

795. Titus békeséget hirdet a sidoknak [VISSZA]

796. de bello 1.5 c 12 [VISSZA]

797. de bello 1.5 c 31 [VISSZA]

798. de bello 1.5. c 18 [VISSZA]

799. Dio.lib 66 [VISSZA]

800. de bello 1.5.c 20 [VISSZA]

801. a Romaiak az elsö keritést meg veszik [VISSZA]

802. de bello 1 5.c 20 [VISSZA]

803. de bello 1 5 c 21 [VISSZA]

804. de bello 1 5.c 23 [VISSZA]

805. XXVI Rész [VISSZA]

806. nagy éhség jérusálemben. [VISSZA]

807. de bello 1.5.c 25 [VISSZA]

808. 12 majusig [VISSZA]

809. de bello I 5 c 26. [VISSZA]

810. de bello 1.5.c 27 [VISSZA]

811. de bello 1.5 c 28 [VISSZA]

812. de bello 15.c 30 [VISSZA]

813. Dio 1.66 [VISSZA]

814. XXVII Rész. [VISSZA]

815. A Romaiak körül veszik falal jérusalemet [VISSZA]

816. de bello 1.5.c 31 [VISSZA]

817. luk.XIX 43. [VISSZA]

818. de bello 1.5.c 32. [VISSZA]

819. de bello 1 5. C 27 [VISSZA]

820. Rend kivül valo éhség jérusalembe. [VISSZA]

821. de bello 15 c 37. [VISSZA]

822. de bello 1 6.c 20 [VISSZA]

823. de bello 1 6.c 21 [VISSZA]

824. Egy anya a maga gyermekét meg eszi [VISSZA]

825. de bello 15.c 32 [VISSZA]

826. de bello 1.5.c 33. [VISSZA]

827. de bello 1 5. c 34 [VISSZA]

828. de bello 1.5 c 35 [VISSZA]

829. XXVIII Rész [VISSZA]

830. josefre gyanakodnak mind a sidok mind a Romaiak. [VISSZA]

831. josef de vita sua. [VISSZA]

832. de bello 15. c 32 [VISSZA]

833. De bello 1 5. c 37. [VISSZA]

834. de bello 1.6. c 42. [VISSZA]

835. de bello 1 5 c 37. [VISSZA]

836. de bello 1.6 c 30 [VISSZA]

837. de bello 1.6.c 1. 2. 3. [VISSZA]

838. de bello 1 6. c 6 [VISSZA]

839. de bello 1 6 c 7. [VISSZA]

840. XXIX Rész [VISSZA]

841. Az estvéli és a regeli áldozatok meg szünek a templomba. [VISSZA]

842. de bello 16. c 8. [VISSZA]

843. de bello 1 6. c 9 [VISSZA]

844. de bello 1.6.c 10 [VISSZA]

845. de bello 1.6. C 21 22. [VISSZA]

846. de bello 1 6. C 13. [VISSZA]

847. de bello 1 6. C 23 [VISSZA]

848. de bello 1 6.c 25 [VISSZA]

849. de bello 1 6. c 26 [VISSZA]

850. A kristus eszt.73. An vulg. 70 [VISSZA]

851. XXX Rész. [VISSZA]

852. Egy Romai vitéz a templomot fel gyujttya [VISSZA]

853. de bello 1 5. c 14 [VISSZA]

854. de bello 1 5. c 28. 32. [VISSZA]

855. de bello 1.5 c 28 [VISSZA]

856. de bello 1.5. c 29 [VISSZA]

857. de bello 1.5.c 33. [VISSZA]

858. de bello 1 5. c 29 et 30 [VISSZA]

859. XXXI Rész [VISSZA]

860. a Romaiak áldozatot tesznek aváros meg vételiért. [VISSZA]

861. de bello 1.6 c 32 [VISSZA]

862. de bello 1 6. c 43 [VISSZA]

863. de bello 1 6. c 35. 36. [VISSZA]

864. de bello 1.6. c 35 [VISSZA]

865. de bello 1 6. c 38 [VISSZA]

866. de bello 1.6. c 39 [VISSZA]

867. de bello 1 6.c 40 [VISSZA]

868. de bello 1 6. C 41. [VISSZA]

869. Az utolso keruletet meg veszik Janos. es simon el rejtik magokot [VISSZA]

870. de bello 1. 6.c 42. [VISSZA]

871. A kristus eszt.73 An.vulg. 70. [VISSZA]

872. de bello 1.6.c 42 [VISSZA]

873. de bello 1. 6. C 43. [VISSZA]

874. A kristus eszt.73. An vulg. 70 [VISSZA]

875. de bello 1.6. c 44. [VISSZA]

876. XXXII Resz [VISSZA]

877. arabok,és halottak számokrol. [VISSZA]

878. de bello 1 6. c 45 [VISSZA]

879. de bello 1 6. c 46 [VISSZA]

880. de bello 1 7. c 18. [VISSZA]

881. de bello 1 7. c 1 [VISSZA]

882. Matth. XXIV.2. [VISSZA]

883. In Euseb Chronic. p.2112. [VISSZA]

884. de bello l 7. c 3. [VISSZA]

885. A kristus eszt 74. An.vulg. 71 [VISSZA]

886. de bello 1.7.c 15 [VISSZA]

887. XXXIII Resz [VISSZA]

888. Vespásianus es Titus tríumphusal menek bé romaban. [VISSZA]

889. de bello 1 7. c 1 7. [VISSZA]

890. Baron. An. 73. [VISSZA]

891. De bello l 7. c.20. 25. 26. [VISSZA]

892. An.vulg. 72. [VISSZA]

893. A kristus eszt 75 An vulg. 72. [VISSZA]

894. Dio 1.66. [VISSZA]

895. de bello 1.7.c 37. [VISSZA]

896. de bello l 7. c 37. [VISSZA]

897. de bello 1.7 c 38 [VISSZA]

898. Euseb. 1.3.Hist Eccl. c 12 ex Hegesippo [VISSZA]

899. Chrysost. in act. homil 5. in Rom. homil 25. in Matth. homil.77. Hieronym. et Beda. in Matth XXIV. [VISSZA]

900. A kristus eszt 75 An.vulg. 72. [VISSZA]

901. vide chrysost in judaeos. homil 3. quae est primi tom. p.430.b. [VISSZA]




Hátra Kezdőlap