MIKES KELEMEN ÖSSZES MŰVEI
III.
MULATSÁGOS NAPOK
SAJTÓ ALÁ RENDEZTE
HOPP LAJOS
TARTALOM
MULATTSÁGOS NAPOK
AZ ELEONORA DE VALESCO. HISTORIÁJAA KERESZTNEK KIRÁLYI UTTYA
ELSÖ KÖNYV.
Hogy micsoda készületben kel lenni azoknak,
kik a kereszt uttyára akarják adni magokat.
MASODIK KÖNYV
A kereszt hordozásnak leg jobb modgyárol.
HARMADIK KÖNYV.
A kereszt hordozásnak hasznairol.
KERESZTÉNYI GONDOLATOK
HOGY MICSODA TISZTA SZOKÁSOKAT
KIVÁN A KERESZTÉNYSÉG
IMÁDSÁG
AZ ÉLETNEK RENDÉRÖL.
A SZÓ HORDÁSRÓL.
A KRISTUS JÉSUS ÉLETÉNEK HISTORIAJA
ELÖL JÁRÓ BESZÉD
ELSÖ KÖNYV.
A mely magában foglallya mind azt. valami lett,
keresztelö szent jános fogantatásátol fogvást.
akristus prédikállásának. elsö esztendeiig.
MASODIK KÖNYV
Mely magában foglallya a mit akristus tselekedet
predikállásának. két elsö esztendejiben.
HARMADIK KÖNYV.
Mely magában foglallya mind azt valamit a kristus tselekedet,
prédikállásának harmadik esztendejében.
NEGYEDIK KÖNYV.
Hogy mit tselekedet jésus. jérusálemben, gyözedelmesen
bé menetelétöl fogvást menyben meneteléig.
A VALOSÁGOS KERESZTÉNYEKNEK. TÜKÖRE
MULATTSÁGOS NAPOK
Rodosto 1745.
18 8bris
Kegyes olvaso. ha az ételt, az italt, melyek testi tselekedetek, az Isten ditséretire, és lelkünk hasznára kell forditanunk. szent pál szerént, ebböl következik hogy a beszédinknek, és még a mulattságinknak is ollyanoknak kell lenni, a melyekben ditsértessék az Istennek szent neve, mind pedig magunknak. és másoknak lelki vagy testi hasznokra szolgállyanak. ugyan ezen vegre is adom elödbe, ezen hat uri szemelyeknek hat napig tarto beszélgetéseket, a melyek mind az elmének mulattságára, és hasznára mind a szivnek meg jobbitására lehetnek. meg láthatni ebben a konyvben, hogy mitsoda szép dolog ajó erkölcsel valo hajlandoság, és tselekedet, és mitsoda gyalázatos arendeletlen indulat, és tselekedet. a jó erkölcsöt sokszor az Isten homályba szokta hagyni, egy kevés ideig, de tsak azért. hogy a ki tessék azután nagyob fényeségel. és hogy azt mindenek tsudallyák, szeressék. és kövessék, és ennek jutalmát. két féle képen veszik, ebben a könyvben sok szép jó erkölcsüeket. és nemesi indulatuakot látz, a melyek még ez életben hasznokra vált. és az olyanokot kövessed. ellenbe pedig, sokaknak rosz hajlandoságok szégyenekre, és veszedelmekre fordult. és ezeket kerüllyed. kérem az Istent adgya, hogy ne tsak mulattságal. de haszonal olvassad.
Mulattságos Napok.
Minek elötte hat fö renden lévö személyekröl szollyak, szükséges elsöben hogy meg üsmértessem, ki légyen az a fö renden lévö aszszony. akinek házához gyülekeztek rend szerént, azok az uriszemélyek, ezt az uri aszonyt hitták Honoriának, aki is negyven esztendös korában, két esztendös özvegy lévén, nem tsak sok joszágal. de még nagy okoságal, és jó erkölcsökel bövölködött. joszágit, házát, tselédit, igen szép rendbe tudta tartani. és mint hogy az ö okos és betsületes maga viselése mindeneknek tettzet. azért minden féle fö renden lévö urak. és aszonyok. az ö udvarlására igen gyakorta el mentenek. és nála tisztességes mulattságokot találtanak. egy szoval az ö szép rendbe valo háza, példája volt az egész tartománynak. ez az uri aszony, nem hejában hordozta a maga nevét. mivel ha másokot meg tudot betsülleni. a tiszteletet. és a betsületet másoktol igen meg várta.
Ennek az uri aszonynak. nem volt több gyermeke egy leányánál, akiben volt minden gyönyörüsége, ezért is minden okoságát, és elméjit tsak arra forditotta. hogy azt, a jó erkölcsokel fel ékesithesse, és a mindenkori foglalatossága a volt. hogy a leányát meg tanithassa. mind arra, a mi kivántatik egy uri személyhez, és egy jó gazdaszszonyhoz.
Ennek a kis aszonynak neve volt hilária, tizen négy esztendös lévén, jegyben is vagyon. az ö szépsége ha felyül nem halad is mindeneket, de az ö jó erkölcse, okossága, sokakot felyül halad. az ö kegyes, és értelmes beszédit mindenek tsudállyák. olly iffiu leányba, de az vigg, nyájas, és tréfás termeszetiért, minden kis aszonyok szeretik. és mindenek tisztelik. jól is viseli a maga nevét.
Ne tsudállyuk tehát hogy ha az illyen házat sok iffiu urak, és kis aszonyok gyakorolták. de atöb fö renden lévö kis aszonyok közül, kivált kettö legg nagyob baráttságban valának hiláriával. és az ö egymáshoz valo hajlandoságokot., leg inkáb az egy másal valo atyafiság inditotta fel bennek.
Az egyikét ennek a kettönek hitták, Constantiának, ennek a szépségit tsak a kép iró irhatná le, mivel mása nem volt a tartományba. ennek minden maga viselése természete, jó erkölcse, szeretetre, és tiszteletre méltó volt, keveset beszélt, de okosan. és minden szavára igen vigyázot., eméltán viselte a maga nevét, mert minden szavában, és tselekedetében álhatatos volt.
A másodikát hitták Victoriának, erre valoságal illet ez a név, mivel ennek szépsége, szép természete, és jó erkölcse, minden szivet meg gyözöt, és rabsága alá vetette,
Ez a három kis aszony mint hogy együt laktanak kivált télben, a szamos mellet lévö szép városban. azért minden nap a hilária anyához jártak, dolgozni, és magokat mulatni. de mint hogy ez a három kis aszony mindenik jegybe volt, a mátkájoknak is szokások volt minden nap ugyan azon idö tályba a honoria házához el menni, és ótt mátkájoknak udvarlani,
A hilária mátkáját. nevezték. juliusnak, a Constantiájét octáviusnak, a victoriájét, váleriusnak, ezek mind olyan nagy fö renden lévö iffiu urak valának akik mind az iskolájokot el végezvén. mind más tudományokban részesek lévén, alkalmatosak valának az ország szolgálattyára, ezekben mind a jó erkölcs, mind az okoság bövölködöt.
Illyen ritka szépségü, és jó erkölcsü személyek töltének el tehát. egy telet, és a tavasznak felét az egy más közöt valo mulattságban. a honoria házánál, de ezt a társaságot, nem tsak ahajlandoság. és a szeretet foglalta esze, hanem még az atyafiság is. mivel ugy eset. hogy a férfiak is atyafiasok voltak egy másal, ezen szemelyeknek társaságokban. igen gyönyörködöt honoria. és kedvesen halgatta. nyájas beszédgyeket, és mint hogy tanult aszony. sokszor olyan beszédeket hozott elé, a melyekböl tanulhattak., és elejekbe adta az életnek modgyát. a sok nyájas beszelgetés és mulattság után. atél. és a tavasznak fele el telvén. de aszeretet meg maradván, azon gondolkodának, hogy miképpen vehetnék reá honoriát, hogy avaroshoz leg közeleb valo joszágában ki vinné öket, ahol együt tölthetnének ha tsak egy hetet is lakadalmok elött, mivel tizen ött nap mulva együt kelletet meg lenni lakadalmoknak. és lakadalmok után. el kelletet válni egy mástol; Constantia. és viktoria mondák erre. mint egy keservesen [egy-keservesen], édes hiláriám mindnyájan ki mehetnek.. de mi it maradunk. mert talám az anyáink el nem botsátanak minket, oh! édes nénem azon ne busuly. mondá hilária. mert minden sebemböl ki szedem az eszemet., és azon leszek hogy mindnyájan ki mehessünk. ha lehet, hanem holnap azon tanátsot tarttsunk, hogy miképpen vihessük végben ezt a nagy országos dolgot., és ha engemet tenne az egész gyülekezet fö tanácsnak. reménlem hogy hasznos tanácsot adnék. erre mindenik reá álla, de kivált julius neveté beszédit.
Másnap esze gyülvén, szerentséjekre ugy történék hogy honoriának valamel dolga érkezék, és ahoz kelleték látni, azomba atanátsok. el kezdék avégezést, ki egy tanátsot, ki mást monda, hilária pedig nagy vigan fel kele tanátsi székiböl. és mondá. mint hogy az egész tanács engemet választot fejének, és hogy idöt ne veszesünk, mivel ha honoria bé talál jöni, a tanácsnak félben kell szakadni. hanem itt két dologrol vagyon akérdés. az egyike, hogy kit válaszunk követnek, aki meg jelentse az anyámnak nagy szándékunkat. a második. hogy lehet végben vinni hogy Constantiát, és victoriát él botsása az anyok, de ezt az utolso dolgot én magamra válalom,, hanem, ha a nemes gyülés jónak talállya. arra igen jó leszen ö kegyelme. mutatván kegyesen juliusra. azon kivül is fö tanatsosa honoriának. ezt mindnyájan helyesnek találták. fö képpen julius. a ki mindenben kedvit akarta keresni hilariának. julius jó szivel magára válalván akövettséget. ugyan azon estve meg is jelenté adolgot honoriának. és meg is nyeré.
Más nap mindnyájan együt lévén., honoria, aki az emberséget igen tudta. mondá. értettem örömel. hogy a szép társaságnak a legyen kedve. hogy ki vigyem valamely joszágomba. egy nehány napig valo mulattságra. én azt nem tsak örömmel. de jó szivel meg is tselekeszem. nagy betsületnek tartván. ha illyen uri személyeknek valamiben kedvit találhatom. azért mindgyárt. rendelést is teszek. hogy a tisztartomnak mindenre gondgya légyen, vagyon nékem két orányi földre szép házam, és kertem. gondolom hogy oda jó lesz ki mennünk, és meg parantsolom hogy mindeneket készen tarttsanak. hanem már azt lássuk hogy mikor. tettzik, és mely napra a nemes tarsaságnak ki menni, hogy pedig az idöt hejában ne tölttsük a mely igen rövid a lakadalmokig, az én gondolatom a, hogy ma péntek lévén., holnap mindent el készitetek. vasárnap. az Isteni szolgálatot végbe vivén. és együt ebédelvén., negy orakor meg indullyunk. és idején oda érkezünk. ót vatsora készen fog várni, az egész hetet ót töltthetyük. és innep nem lévén ajövö héten. az Isteni szolgálatot sem mulattyuk el. azegész szép. társaság ezt nagyon meg köszönvén honoriának, hilária mondá az anyának. de még it nagy akadály vagyon hátra, mitsoda. kérdé honoria. hilária tsak mint egy félben kezdé meg mondani adolgot, ugy hogy az anya nem érthette meg, mond meg hát mondá honoria. mitsoda akadály a had tudgyam. nám örömödben nem is tudcz szolni. ha meg kell a dolgot mondani aperte. mondá hilária. édes anyám a nem egyéb. hanem Constantia, és victoria attol tartanak. hogy az anyok el nem botsáttyák öket. oh! ha tsak a. mondá honoria, a leg kisseb. nagy dolog volna. a. ha én azt végbe nem vihetném. abban pedig bizonyos vagyok hogy végbe viszem. azok az uri aszonyok tudgyák. hogy ugy szeretem leányokot és ugy vigyázok reájok. valamint reád. azért mindgyárt el is megyek hozájok. és el kérem öket, honoria ezt is szerencsésen véghez vivén, tudtára adá az egész társaságnak hogy vasárnap. ki ki készen légyen, noha a kis aszonyok azt akarták volna, hogy mindgyárt meg indulhassanak. mivel péntektöl fogvást. az vasárnapig valo idö nékik igen hoszunak tettzék. mind azon által. kételenek valának békeséges türésel lenni.
Vasárnap, az az igen várt idö el érkezvén. az Isteni szolgálat után. az egész társaság ebéd tályba honoria házához gyülekezvén, a jó ebédhez le ülének. és vigan ettenek, a kis aszonyokon kivül. a kik nem ehetének örömökben, és alig várhaták az idöt hogy a hintoba ülhessenek, az az idö is el érkezvén, honoria leg elöbször. sok kinálkodás után, a hintoban üle, azután a férfiak segitték. ki ki a maga matkáját. a hintoban fel hágni. leg elöbször Constantiát segitté octavius, victoriát. valérius, és ajó kedvü hilariát julius, a férfiak azután lora ülének. és tsak annyi tselédet vittek el magokal. a menyi tsak szükséges volt.
Ött ora tályba, ez a szép társaság. a honoria házához érkezvén., és mint hogy. már. májusnak a közepe felé anapok. elegendö hoszak, azért nagy siettségel mindnyájan a kertbe menének. a kert elegendö nagy. a fel oldalát a szamos mosa, a sok szép gyümölcs fák. mind uttzákra vannak ültetve. akert két részben vagyon. az egyik része. a ház felöl. mind virágokal. vagyon bé ültetve. a második része. minden féle. kerti veteményel. a kert közepiben pedig. egy nagy lugos. a melyet a szöllö levelek egészen bé fedték, és ollyan volt valamint egy levélböl valo palota. de még a szöllö fáknak. a melyekböl állot az a szép lugos. mása talám nintsen erdélyben. mivel. honoria. azokat. mind rodosztorol, a mármora tengerének a parttyán lévö városbol hozatá. ezek a szöllö fák pedig hétszer hoznak szöllöt esztendöben. de még narancs, fái. és laurus fáji is valának kertében. honoria nagy örömel. el hordozá kedves vendégeit. mindenüt akertben, és ki ki nagy gyönyörüségel. nézte. a sok szép virágot, a sok zöldséget, szép virágos fákot. a melyeknek árnyékában nagy vigasságal sétáltanak. hét oráig.
Azután honoria a szép házait meg mutatá. és a felsö házakban, a férfiaknak, kinek, kinek el rendelé szállását. az also házakot. magának a kis aszonyokal meg tartá. és ezt is el rendelvén, mindnyájan az ebédelö palotára menének. ahol az asztalt teritve találák, octávius mondá honoriának. itt mi az aszony földén lévén. mindnyájan az aszony hatalma alat vagyunk, azt tudgyuk hogy az aszony mitsoda rendbe tarttya házát, azért mi is azon rend alá akarjuk vetni magunkot, én, mondá honoria. valo arend tartást szeretem. de illyen uri személyeknek rendet nem szabhatok. hanem tsak azon igyekezem hogy kinek kinek kedvét találhassam. ugy tettzik mint ha az aszony minket, mondá válerius. idegeneknek tartana. ha nem akarna bennünket. a házánal lévö rend alá vetni, mint hogy tellyeségel azt akarja a társaság hogy törvényt szabjak. mondá honoria. az én gondolatom a, hogy a férfiak idején fel kellyenek. és ebédig. vagy a vadászattal. vagy a halászattal mulassák magokat. az ebéd tizen egy orakor légyen. és a vatsora hét orakor. ennél. se hoszab. se nehezeb törvényt nem tsinálhatok. hát a leányoknak. kérdé Constántia, a kis aszonyok. felelé honoria 11 oráig a házba vagy dologal. vagy egyébel el tölthetik az idöt. hát ebéd után. mitsoda foglalatoságunk lészen kérdé victoria. arra már nekem kell tsinálni törvényt mondá nevetve hilária, hogy ha az aszony azt nekem meg engedi. tekintvén honoriára. én nem bánom hilária, és ugyan nézük mitsoda féle törvény leszen a, mert én is atöbbivel meg akarom azt tartani. az én törvényem abbol áll. hogy ugy mint törvény tsinálo azt hagyom az egész társaságnak. hogy ebéd után. egy oráig az ebédlö palotán beszélgessünk. jó és hasznos dolgokrol. az után ki ki el oszolhat három oráig harom orakor ki ki tartozék. nagy birság alat akertbe jöni, ót mulathattyuk. magunkot; historiát beszelhetünk. őtt oráig. ött orátol fogvást. hét oráig eleget léphetünk a kertben. vatsora után pedig ki ki akor fekhetik le, amikor tettzik, és anyit alhatik amenyit akarja., ha a kedves gondolatok meg engedik. erre mindnyájan mondák. hogy mínd a két törvényt meg akarnák tartani. hát ha hillária a ki atorvényt tsinálta, mondá victoria., valamiben vét meg büntetiké. igen is meg. mondá honoria. és egy nehány nap mulva juliusnak. arra szabadsága lészen.
Héttfö.
A honoria törvénye szerént. tizen egy ora felé. az egész társaság az ebédlö palotára gyülekezék. és a még ebédhez le ülének. ki ki elé beszéllé, hogy miképpen töltötte volna el az idöt. a ferfiak elé beszéllék vadászattyokot honoriánok, a kis aszonyok pedig ki ki a maga mátkájának meg mondá hogy miben foglalatoskodot, mi ma eleget varottunk, olvastunk. mondá a jó kedvü hilária. de nevettünk is. mert az ablakrol láttuk. hogy julius leg utollyára ment ki vadaszni. és leg elöbször jött haza. azért semmit nem is hozot. talám félt a büntetéstöl ha a tizen egy orát el mulattya. julius kedvesen halgatván ahilaria tréfáit. kezdé magát mentégetni. de félben kelleték hagyni, mivel asztalhoz ülének
Három orakor pedig a hilária törvénye szerént az egész társaság a kertbe gyülekezék. és a szöllö lugosok alá. a pásintra szönyegeket teritének. és elegyesen kerekben le ülének. és hilária mondá, nem tsak a nagy országos dolgokra, de még a mulattságra is kel törvényt szabnom. mint hogy már törvény tsinálonak tettenek, atörvény pedig abbol áll, hogy a ki ajátékot el veszti, annak zálogot kell adni; és addig ki nem adgyák az zálogat. a még azt egy szép historiával. ki nem válttya. erre a férfiak reá állának, de a kis aszonyok egy kevesé vonogatni kezdék magokat. de azok is reá állának..
A játékot el kezdvén. ugy esék. hogy leg elöbször octavius veszté el, a zálogot pedig a mátkájának. Constántiának kelleték adni: ennek mindenik örüle hogy ö vesztette volna el, tsak az egy Constantia mint egy szánta egy kevesé octaviust, octavius pedig azt semminek tartván. minden halogatás nélkül igy kezdé. el.
AZ ELEONORA DE VALESCO. HISTORIÁJA
Minek utánna Cromvel. ez az usurpator. meg erösitette volna hatalmát. az ö urának. az angliai királynak elsö károlynak halálával, minden tehettségivel azon volt hogy a szomszédságban lévö országok tölle tarttsanak, és hogy hasznára fordithassa a franczia, és az austriai ház közöt valo haboruságot, és az alat a még ezen két monárkának a követtyeket kik londinumban valanak szép reménségek alat biztatá, és el-hiteté,. akik is azon valának, hogy ötet, a magok részekre fordithassák, ö az alat olyan dolgokrol gondolkodot, a melyeket azok meg nem tudhatták, de söt még Cromvel anyira kedvezet a spanyol követnek., és olyan igéreteket tett néki, hogy azt gondolák., hogy egy követ sem lészen nyerteseb nálánál. de az ígeretit meg nem erösitté néki.
De azonba Cromvel alatomban. hatvan hadi hajot készitette. és azokot meg raká nyolcz ezer emberel. mind olyanokal. kik ö alatta sokszor gyözedelmesek voltanak, ez a hadi készület az egész europát nagy gondba hozá, a spanyolokon kivül, akiket el amitotta volt. a Cromvel szines baráttsága, de mely igen el álmélkodának ahiren. a midön meg tudák. hogy ennek a flottának, a kinek vicé admiralisa pen, a kánária szigetéhez kellene gyülekezni, és hogy a barbádos szigetében. még két ezer embert kell fel venni., akor észre vévék a cromvel tsalárdságát., és által láták, hogy ámérikában valamely eröségeket akarna el venni.
Erre valo nézve nagy siettségel küldének posta hajokot, kik hirt adnának mindenüt az eröségekben, és ezek ollyan szerencsések valának hogy elöb érkezének amérikában mint sem az anglus hajok, az anglusok pedig sok helyt ki szállának, de sohult nyertesek nem lehetének. a spanyolok mindenüt olyan készen várták, és oly vitézül viselték magokot,. hogy az ellenség látván hogy semmit sem nyerhetne rajtok. a jámaik szigetére menének, és meg vevék a port rojál nevü eröséget. ugyan ezen szigetben., a buenos ayres nevü város mellet egy spanyol urnak, dom bernardo válesconak a házát fel prédálák. és szerencsétlenségére, az ö leánya Eleonora de valesco ót találkozék, egy nehány tselédivel együt. akiket meg ölték, vagy rabbá tették az ánglusok
Eleonora de valesco. lehetet akor. mint egy tizen hat. vagy tizen hét esztendös, a ki is szép nagy szál termetü és igen szép személyü volt. de az ö esziért, és jó erkölcsiért, még méltób volt a szeretetre., mint sem az ö nagy szépségiért. volt ugyan azon tartományban. egy spanyol iffiu ur, marquio dom fernándnak hitták. ehusz esztendös lévén. szép termetü. okos. jo erkölcsü, es nagy bátorságu volt, nem is volt nálánál gazdagabb a tartományban. ez igen szerette a szép éléonorát, eleonorais hasonlo szeretettel volt hozája. annál inkáb, hogy az ö attya valesco, jová hagyván egy máshoz valo szereteteket. tsak azt várta. hogy az akori zene bona. a melyet az anglusok inditottak vala a szélyeken le tsendesedgyék. és esze adhasa öket, mint hogy pedig dom fernand, a dom válesco táborán volt. erre valo nézve kételen is volt távul lenni éléonorátol. éléonora pedig az alat ki szokot volt menni némelykor az attya házához hogy magát mulassa, és hogy nagyob szabadságal gondolkodhassék a dom fernándal valo házaságárol, ugy történt, hogy a mely orában szokot volt rend szerént beszélgetni beátrixal, egyik a leányi közül valoval. akiben leg több bizodalma volt. ugyan orában verték fel a házát az anglusok. éléonora le heveredet volt egy kerevetre., halgatta beátrixot hogy mit beszélt. a ki is vig, és tréfás természetü lévén. olyan szerelmes szokot mondot néki., mint a mitsodásokot gondolta hogy fog mondani dom fernand. eleonorának. midön viszá fog térni, az illyen beszelgetés éléonorának szivét meg hatván, és mint egy meg vigasztalván. ugy tettzet mint ha az ábrázattyán is ujjab szépséget lehete látni., illyen kedves beszélgetést ugy tettzik hogy nem kelletet volna félben hagyatni mind azon által felben hagyaták. és eleonora aki igen bátor volt, a zajra a házbol ki mene., és nagy kevélyen az ellenség eleiben mene., a ki látván nagy szépségét., tisztelettel lön hozája.
Mind azon által ha tsudálak is az ö szépségét., de a meg nem menté. hogy rabjok ne lenne. beatrixal együt. mint hogy pedig látá, hogy se magát meg nem oltalmazhatná. se senki meg nem segitené. azért rabul meg adá magát, remélvén azt, hogy még meg szabadulhat. vagy más rabért ki válttyák. vagy pénzért., és azomba, az anglus hajora vivék, a kapitánynak, aki azon a hajon parancsolt kerm volt a neve. aki mihent meg látá éléonorát. el álmelkodék szépségin, és azt a prédát sokal nagyobra betsüllé, mint akár mit nyert volna mast a spanyoloktol; emint egy harmintz ött esztendös ember lévén, mind hirtelen valo természetü volt. mind pedig sokat állitot maga felöl., de azal, nemesi modra tudta másokban meg betsülni, és tisztelni a jó erkölcsöt. mikor kivántatot. emihent éléonorát meg látá azonal fel gyulada hozája valo nagy szeretete. de magát meg türköztetvén. mondá néki. meg botsás hogy eröszakosan hoztanak el házadtol. abban bizonyos lehetz. hogy a hozád valo tiszteletet. meg nem sértik, kérlek is azon hogy ne szomorkodgyál. szerencsétlenségeden. mivel minden tehettségemel azon leszek. hogy meg enyhittsem annak keserüségét.
Meg nem ijedtem az eseten. a mely rajtam történt felelé neki eleonora, nagy kegyeségel. és maga rea tartásal. és noha nem kelletet volna esnem illyen szerencsétlenségben. de ellene nem állok annak aki ezt igy rendelte., és reménlem. hogy azal atisztelettel lész egy nagy urnak leányához, mint a melyel tartozik minden betsületes ember. lenni az aszszonyi rendhez, ezekre a szokra kerm kezét nyutván néki bé vivé aházban. és ót hagyá beátrixal együt. és ki menvén. rendelést tett mindenekröl. de fö képpen mindeneknek meg tiltá ki nyilatkoztatni. hogy eleonora az ö hatalmában volna. akar menyit tudakoznák is öket., nem lön haszontalan ez a meg tiltás, mivel dom bernardo de valesco egy sereg lovasal. a szélyeken vigyázot, igen el álmélkodék ezen a szomoru hiren, nem gondolhatván azt. hogy az anglusok anyira el távozanak a tenger széllyitöl, azt meg engedte volt éléonorának hogy a kastélyában menyen. a mely mesze lévén atenger parttyátol. éppen nem gondolhatta hogy ót veszedelemben lehesen. igen nagy keserüségben is esék leányáért, de a dom fernand keserüségét ki nem mondhatni. mivel iffiu lévén. nem tartoztathatta ugy meg magát mint dom valesco. a ki noha nagy szivbéli szomoruságban volt is. de azon igyekezék hogy meg vigasztalhassa dom fernandot. olyan szokal. a melyek talám más idöben és más féle dologért. hasznosok lettek volna
El küldenek mind azon által levélel az ellenség flottájához, az anglus generalis nagy betsülettel vevé a dom valesco levelét. mindgyárt parancsolatot is ada ki, hogy fel keresnék éléonorát., de kerm mindennek eleit vette volt, és a szeretete minden nap nagyobodék, az ö titkát pedig anyira meg tartották, hogy ollyan hirt botsátván ki, hogy éléonora el veszet volna. a midön a valesco kastellyát fel verték, ez a hir kézröl kézre menvén, és senki az ellen semmit sem mondván, mindenek igaznak tarták. és dom valesco embere viszá tére ezel a szomoru hirel, de a mi itt leg méltób atsudálatra., a hogy, valesco bátor szivel vette a leánya el vitelének hirét. remélvén azt. hogy vagy pénzen, vagy más rabon ki válthattya, de mihent el vesztét hallá, kéttségben esék, és nagy keserü szokra fokada, dom fernand pedig a ki nagy keserüséget mutata, mikor meg hallá el vitelét eleonorának. igen meg kezdék bátorodni mikor meg hallá halálát, ne fély uram. ne fély mondá valesconak, mert eleonora el nem veszet, az ö szépsége valakit társul adot nékem, ötet el vitték, és el rejtették, én magamban érzem a boszu állást. a gyülölséget és a féltést. a mely meg nem egyeznék akeserüségel., a melyet az ö halála okozna, ha az igaz volna. dom válesco. akinek atermészet más féle gondolatokat sugarlot. és aki nagy törödéseket érzet magában, az ö kedves leányáért, meg kerestette mindenüt az eleonora testét, hogy pedig az dom fernand gondolattyának is eleget tegyen. akit ugy szerette mint fiát, az egész tartományban ki hirdeteté. hogy a ki valamit tudna mondani felölle., meg jutalmaztatná, ennek nagy haszna lön, mivel egy iffiu, a ki válesconal neveltetet volt fel, és aki atöb tselédekel ótt volt, mikor eleonorát el vitték, ö az alat valami formában el szaladot, a még az anglusok fel prédálták a kastélyt, ez az iffiu dom valescohoz menvén, tudtára adá, hogy a leánya életben vagyon. és hogy minden bizonyal. az anglus hajora vitték, ez a hir egy kis reménséget ada az atyának., a szeretö pedig által látá, hogy veszedelmes társa volna éléonora mellet., azért minden gondolattyát. tsak a boszu állásra forditá. és halálos ellensége lön az anglusoknak.
Azonba pedig ugy tettzék, hogy minden kedvezet a kerm szeretetének, és szándékának, mivel ajamaik fö városi meg vételek után, az anglus hajoknak parancsolattya érkezet, hogy viszá térjenek angliában. ez igy lévén, kerm is viszá tére az ö rabjával. akinek is nagy keserüségben vala szive. mivel azt reménlette. hogy az attya, és a szeretöje azon lésznek. hogy ötet viszá vehessék, mind azon által, szomoruán látá hogy az ellenség földire kelletnék menni, és egyikének sem halhatná hirét, noha nagy bátor szivü volt is, de meg nem tartoztathatá magát, és keserüségel mondá beátrixnak
Ah! az én atyám, aki oly kegyességel nevelt engemet. és akinek ugy tettzik. hogy gyönyörüségire voltam, engemet el hagyot., és tsak leg kissebben sem igyekezik meg szabaditásomon. hogy ha a természet el felejtet engem az atyám szivében, a szeretet is el alut a szeretömnek szivében. noha azt gondoltam, hogy én vagyok az ö boldogsága. dom fernand engemet el felejtet. dom fernand tudgya hogy az anglusok kezében vagyok. és semmit sem tselekeszik hogy onnét ki vegyen. ezek a szomoru gondolatok. anyi sok köny hullatásra. inditták., hogy a leg kegyetleneb is meg szánta volna,
Noha beátrix vig természetü volt is. de látván szép aszonyának keserüségét, ö is ahoz akará alkalmaztatni magát. mind azon által. el akarván üzni szomoru gondolatit. minden képen azon vala hogy valami kis vigasztalást adhatna néki, erre valo nézve mondá. nem tudhatván. hogy miben vagyon adolog. itéletet sem tehetz. se az atyadnak. se a szeretödnek szeretetekröl, az atyád halgatása, meg mentheti elötted. adom fernánd halgatását, mert ugyanis ha egy szeretönek álhatatlanságátol lehet tartani. de semmit sem felhetni egy atyának meg változásátol. ha szinte dom fernand hüségtelen volnais, de dom valesco. nem aláb valo szeretettel szeretne, és azért nem volna keveseb szorgalmatoságal meg szabadulásodon, de nékem ugy tettzik, hogy illendöb azt gondolni, hogy mind azatyád, mind a szeretöd. hozád valo szeretetekböl munkálodnak meg szabadulásodon. de itt olyan titkos dolog vagyon. a mely nem engedi hogy meg tudhassad hogy ök mit tselekesznek éretted. látván hogy erre a szavaira eleonora meg tüzesedék, ismét mondá nékie, ate hozád valo hüségem hoza magával hogy mindenre vigyázak. azért észre is vettem. hogy kerm tégedet igen szeret. és abban nem kell kételkedni. hogy az ö szeretete el ne titkolya elötted mind azt. valamit az atyád. és a szeretöd tselekesznek éretted.
Mely méltó vagyok a szánásra kedves beátrixom mondá éléonora., hogy ha avalo hogy kerm. olyan gondolatal légyen hozám. magam is sajditottam én azt de ki akartam verni az elmémböl. hogy még jobban ne szaporittsam szomoruságimot, mind azon által látom hogy az ugy vagyon. mivel te magad is azt észre vetted, de akár mint légyen, légy hüségel hozám, és soha el ne hagy engemet. de mindenek felet ki ne nyilatkoztassuk kermnek a szivem titkát. hogy meg ne tudgya társának nevét. aki is én nálam oly kedves. hagyuk a menyekre gondunkat, gondviselöje lészen a jó erkölcsnek. és várjuk bátran meg szabadulásunkat, illyen beszélgetésekel vigasztallya vala magát a szép éléonora, azon idö alat. hogy el távozék dom fernándtol. és közelgetni kezde angliához. mihent pedig oda érkezék, kerm a maga joszágában vivé ötet, kent nevü tartományban. a tenger szélyin.
Ugyan ót is jelenté meg kerm. éléonorának nagy félelemel valo tisztelettel. hogy az egy szabadságon kivül. mindenekben kedvét fogja tölteni. a hozája valo szeretetét is meg jelenté néki egyszers mind, azt is eleiben adá. hogy egyedül tsak, a hozája valo engedelmeségével, kedv keresésével, igyekezik ö tölle magátol szivét el nyerni. noha éléonora azt elöre el láthatta, hogy igy fognak nékie beszélleni., mind azon által azon meg szomorodék, de okos lévén. értelmes feleletet ada nékie. meg értetvén véle. hogy nem ugy kellene ötet tekénteni mint egy rabot. és hogy az attyátol fügvén. ugyan attol is lehet ötet meg nyerni,. és hogy nintsen olyan törvény, a mely ötet az atyához valo. engedelmeség alol. ki vehesse.
kerm. aki valoságal meg akará nyerni szivét. és azt, tisztességes, és betsületes uton. és modon. meg igeré néki, hogy azal a tisztelettel lészen hozája., mint a melyel kell lenni egy uri jó erkölcsü személyhez. azután szolgálokot rendele meléje. kik szolgállyák. beátrixal együt. és meg parancsolá, hogy ugy betsülnék, mint a háznak aszonyát. mindent el is követe, a mitsak az ö maganoson valo életét meg vidámithatná.
Eleonora. mind igen bátor, mind kegyes természetü lévén, és a szép nemesi tselekedeteket igen szeretvén, nagy jó neven vévé kermtöl. hogy igy bánnék véle, annál is inkáb. hogy azt észre vévé, hogy azö nagy szeretete. ajó erkölcsét. semmiben meg nem sértené., mind ezekben bizonyos lévén., tsendeseb elmével kezde lenni. és noha szüntelen eszében volt dom fernánd. és atölle valo meg válása nehezen eset. mind azon által. nem volt olyan nagy nyughatatlanságban. remenlvén azt. hogy a hatalom a melyet már kezdet venni magán kermen, és a házán. valamely alkalmatoságot mutathat még. hogy könnyebben meg szabadulhason.
kerm a ki minden tselekedetére vigyázot, látá hogy tsendeseb elmével volna, és mint hogy ö a tengeren valo járásnak mesterségét igen jol tudta. rend szerént. a geometriában, és mathematikában foglalatoskodot. azt észre is vévé, hogy éléonora értene valami keveset azokhoz. atudományokhoz, és egy kevesé kedvellené is, azért mondá néki hogy ha tettzenék még jobban meg tanulni, ö meg tanitaná. éléonora reá álla, gondolván hogy az alat nem fogna szeretetiröl beszélleni néki, és talám el is felejtené.
De a még, mind ellenkezö dolgot okoza, mivel eleonora. oly jól meg tanulá ezt a két tudományt., hogy kerm tsudálkozék rajta. és mentöl inkáb látá szép elméjét: annál nagyob szeretettel. volt hozája. de az alat a még éléonora azon igyekezék. hogy enyhithesse rabságának keserüségit. az illyen ártatlan foglalatoságokal., a szegény dom fernand tudván hogy az anglus hajok viszá tértek volna. országban, azon volt hogy spanyol országban mehesen, ámérikábol. és onnét ángliában., hogy kereshesse eleonorát, dom valesco is igen ohajtván leánya fel találását, ellent nem tarta jó szándékában, és meg esküvék dom fernándnak, hogy akár hol légyen éléonora, de övé legyen, és akár hol ha fel talállya. el veheti feleségül, ö nékie adgya, erre meg ölelék egy mást. és dom fernánd hajora ülvén szerentsésen spanyol országban érkezék, és madridban mene az udvarhoz. ót passust nyervén, angliában mene. és ót mindent el követe. hogy eleonora felöl valamit halhasson, de tsak haszontalan volt minden fáradsága, és mint hogy kerm ritkán ment udvarhoz. és azt sem tudta senki hogy az ö kezénél legyen, azért dom fernand semmit ki nem tanulhata. és kételenitteték tsak haszontalanul viszá térni madridban, de mint hogy tsak abban a gyanoságban volt hogy az anglusok kezénél vagyon eleonora. ezért igen kezdé gyülölni az anglusokot, és a spanyol. udvarnál. azt kezdé kérni, mind maga. mind attya fiai által. a kik is nagy tekéntetben valának udvarnál. hogy az udvar adna néki hatvan álgyus hajot keze alá, és hogy ö. a hajon lévö Vitézeket mind el tarttya, mind meg fizeti a magáébol.
Az udvar tekéntetben vévén, azö hasznos ígeretit., meg adá kérésit. és egy tanult tisztet ada melléje, azon kivül. több aláb valo jó tiszteket., és tanult vitézeket. a hajo készen lévén. parantsolatot vett., hogy menne anglia szélyire, és ót vigyázna az ellenségre. meg indulván nagy bátorságal, nem kivánván anyira ditsöséget szerezni magának., mint boszut állani az anglusokon eleonoráért, el indulása után. két nap mulva., sok anglus kereskedö hajokot talalá elöl. akik lisbonaban akartak volna menni. és a kiket két fregata kisérte, mindeniken öttven, ötven algyu, dom fernánd a közeleb valo fregátával a hartzot el kezdé. a mely is egy oráig tartván, a fregáta a sok lövés miat. el merüle, a második fregáta segittségére akarván menni az elsönek., de látván hogy el veszet volna, szaladásra vevé a dolgot. a szél ellenkezö lévén, hartznak kelleték állani, de dom fernand oly keményen kezde rea lötetni. hogy a fregata fejér zaszlot teve ki,. a vitorláit mind le botsátatá. és magát meg adá. dom fernand mindgyárt spanyol tiszteket, és vitézeket külde. beléje, és élvén a jo széllel, kergetni kezdé a kereskedö hajokot., azokot is el érvén, a tág vize torkában, mind el fogá, és spanyol országban vivé.
Ezt a gyözedelmit tudtára adván az udvarnak, atöb tisztek. nagy ditséretel beszéllék elé azö nagy okoságát. és bátorságát, ugy anyira, hogy az egész madridban, tsak felölle beszéltenek. amég pedig ujjab parantsolatot vön udvartol. addig tsak abban foglalatoskodék. hogy meg jutalmaztassa a tiszteket, a vitézeket. ahajosokot. és ezt ollyan formába vivé végben. hogy mindenike szerette. és tisztelte érette, azután a hajoját el készitté, és meg rakatá éléssel, és azal ami kivántatot. gondolván hogy az udvar nem hagya tsak hejában heverni. a mint hogy, tsak hamar parantsolatot vet. hogy amérikában menyen és segittse meg a jamaik szigetében levö hadat, a kik még oltalmazák vala magokat, az anglusok ellen
Az alat, a még ez az iffiu vitéz ezt a parantsolatot követi, kermnek is parancsolattya menyen. hogy el kisérje azokot a hajokot. a melyeket Cromvel akart küldeni sok segittségel. a jamaik szigetéhez, kerm pedig már esztendötöl fogvást tartván éléonorát fogságban., anyira meg szokta vala azon idö alat mindenkor szeretetéröl beszélleni neki, hogy nagy keserüségel érté, hogy el kellene tölle távozni. de még attol is kezde igen tartani, hogy a még oda. lészen, addig éléonora valamely alkalmatoságot találhat a meg szabadulásra, mind ezek olyan szomoru gondolatokban ejték, hogy ugyan meg változék ábrázattyában, éléonora ezt észre vévén. attol tarta hogy talám valami hirét hallotta volna a dom fernándhoz valo szeretetének, és az okozná szomoruságát,
Erre valo nézve. hasonlo szomoruságban esék valamint kerm. a ki is nem sokáig hagyá ebben a gondolatban, és akinek tsudálatos dolgot adot volt elméjiben a szeretete, nagy tusakodásában, nem tudván mitsoda tanátsot adni magának., végtire, az eleonora házában menven, ót lábaihoz borula. mondá neki ezeket a szokot, ide azert jöttem hogy meg jelenttsem néked, hogy a köteleségem arra kötelez. hogy el távozam tölled. de a nagy szeretetem nem engedi hogy azt tselekedgyem, azután elé beszéllé néki hogy mitsoda parancsolatot vett, azt is meg vallá neki. hogy fel tette volna magában, hogy magával el vigye. de hogy mind a szeretetnek. mind a betsületnek eleget tehessen. és a mások bal itéleteket el kerülhesse. azért férfiu köntösben akarja hogy öltözék. és férfiu nevet visellyen. hasonlo képen beatrix is igy fog tselekedni. ezt én már szép eleonorám el végeztem magamban. vagy pediglen ha reá nem állasz. elötted meg ölöm magamot
Mitsoda nagy tsudálkozásal hallá mind ezeket éléonora, ezt mi követheti által látá, de kermet is üsmérte, hogy a mit mond, véghez is viszi. magában térvén. meg gondolá hogy az út a melyre akarják vinni. a jamaik szigetében viszi., mely az ö hazája. azért reáis száná magát. azután nagy kevélyen tekintvén a kapitányra. a ki félelemel halgatá, ha vitéz volt is. és mondá néki, kerm. sok száz helyes okom volna., a melyekért végben nem kellene vinnem a mit töllem kivánsz, mind azon által reá állok, és el megyek veled kivánságod szerént, hogy ezen tselekedetemel mint egy meg hálállyam néked azt a tiszteletet a melyel voltál hozám. a miolta a hadakozás kezedbe adot engemet. tsakugyan ezen az egy okbol tselekeszem éretted a mit tselekeszem. mert azt ne reménlyed. hogy azidö vagy azalkalmatoság meg gyözetessék veled szivemet, tegedet betsüllek, de nem szerethetlek. mind ezekböl meg láthatod. hogy egyenesek az én szándékim. mivel igazán meg vallom gondolatimot, mind azon által el megyek veled, de ugy, hogy nékem meg esküdgyél a menyekre. hogy a tiszteletet, a melyel nékem tartozol. által nem hágod. kerm ezekre aszokra oly igen meg örüle, hogy el felejtvén azokat a melyek kemények valának. tsak éppen azokra figyelmeze, a melyekel meg igéré néki. véle valo el menetelét. és mint hogy a nyomorultakot a reménség soha el nem hagya, föképpen a szeretetben, magának azal hizelkedék. hogy ha egyet meg nyerhetet., idövel atöbbit is meg nyerheti, azután meg esküvék. és fel fogadá eleonorának, hogy ezen uttyában ugy fogja ötet tekinteni mint kedves egy testvér öttsét, azután ki mene aházbol. hogy rendelest tenne. és egyedül hagyá beátrixal. aki is nagy tsudalkozásban lévén mondá. hát ugyan aszonyom el akarszé menni kermvel., a te hazádnak ellenségivel, és fernand társával, de hogy akarsz véle el menni, még pedig férfiu köntösben. mitsoda ate szándékod, gondolodé azt mitsoda veszedelemre adod magadot, leheté arrol gondolkodni irtozás nélkül. kedves beátrixom. mondá erre eleonora én még elöre tudtam hogy ezeket fogod nekem mondani. de kérlek, mit tsinállyak én itt, ugy legyek mint a tömlöczben. reménségem sem lehet meg szabadulásomrol., it mindenik meg visgállya a leg kiseb tselekedetemet is. nem hogy félnék a hadakozásnak veszedelmétöl; de azal szembe megyek, tsak. az atyámhoz, és dom fernandhoz közelithesek, ugyan ezen reménség alat is akarok el menni kermvel., a ki jamaik felé veszi uttyát. leheté ennél szeb alkalmatoságot találnom a meg szabadulásra.? a férfiu köntöst melyet fel akarok venni, olyan könnyebséget ád nekem arra. a melyet nem kereshetném a magaméban, és oly üsmerettséget tehetek abban a köntösben. a mely veszedelmes volna a mostani állapotomban, egy szoval, attol nem fogok félni hogy valakiben szerelmet gerjeszek, és belsö képen., valami rend kivül valo dolog biztat azal. hogy ez a tselekedetem, végit veti rabságomnak. és meg találom akit szeretek.
Beátrixnak. esze lévén, könnyen reá álla a éléonora okos beszédire, és vig kedvü lévén, azon igyekezék. hogy az aszonyának is vigaságot adhasson., és mondá. meg vallom hogy olyan bátornak kell lenni mint magad vagy, hogy illyen nagy dologhoz akarsz fogni. de én, mondá nevetve. a kinek. se attya, se szeretöje a kihez siessek. kérlek igen szépen, mond meg nékem. mitsoda féle ember formája lesz belöllem annyi hadi emberek közöt, akik tsak a vér ontást szomjuhozák, látom én azt aszonyom hogy magad szintén ugy fogsz tselekedni valamint mások, de a természet nem öntöt mindenikünket egy aránt, és tellyeségel nem érzem magamot arra alkalmatosnak. hogy vitézi modon meg forgassam a kardot melyet kerm fog nékem adni, éléonorának nem lehete ezen nem nevetni. azt fogadá néki, hogy kermet arra kéri, hogy olyan helyre helyheztesse, ahol nem lészen veszedelmes. három napot illyen formában töltének el. azután kerm. éléonorának. egy szép férfiu köntöst külde. ugy beátrix számárais. és kereté. hogy venné fel. hogy had szokjék hozája, mivel tsak kevés idö mulva meg kellene indulni. éléonora a köntöst mindgyárt fel vévé, és ollyan szépnek tettzék beatrixnak, hogy minek utánna fel öltöztette volna, maga is siete fel venni a magáét, tsak azért mondá., hogy valamely kisértetben ne essem, mivel aszonyom nekem ugy tettzik. hogy leg szeb iffiu legény vagy evilágon, hogy pediglen magamal el felejtessem hogy leány vagyok, mentöl hamaréb hasonlo köntösben kel öltöznöm a magadéhoz, a midön egészen fel öltözének kerm bé mene hozájok, de ha beátrix szépnek találá éléonorát. a szerelmes kerm. nagy tsudálkozásal nézé, és meg vallá. hogy soha semmit sem látot volna szebet nálánál, egész életében. a mint is hogy. hogy eleonora magos szép nemesi termetü lévén, aza köntös még inkáb ki mutatta termetét., egy szoval az ö személye, és termete. mind szeretetre, mind tiszteletre inditotta másokat
kerm pedig nagy gyönyörüségel nézé éléonorát. de szorasan meg tartván fogadását. ujjontában fel fogadá hogy tsak ugy fogja tekinteni eleonorát. mint ötsét, eleonora pedig már jol tudván az anglus nyelvet., mindenek anglusnak tarthatták. a mint is kerm plimuthban érkezvén. ahol ahajok várták ötet. eleonorát, lunlei nevü attyafia gyanánt mutatá bé a hajokon lévö tiszteknek, a kik mindnyájan tsudálák ötet, kerm avitorlákot fel vonatván. meg indula, mellette pedig ötven álgyus fregáta volt, az ö parantsolattya pedig evolt. hogy mihent a flottát. a jamaik szigetéhez kiseri., ebben a szigetben port rojálban lévö két hatvan álgyus hajokot, és két frégátakot haddal és élésel meg rakván, azokal a spanyol hajokra vigyázon, kik europában mennének, az ö uttya pedig szerencsés volt. mind addig valamég közel nem érkezék jamaik szigetéhez. mivel akor az idö egészen bé borulván, rettentö szélvész támada, ugy annyira. hogy az egész flottának el kelleték széllyedni, és a maga hajoja is egy nehányszor tsak kevésben hogy el nem veszet. minden bizonyal el is veszet volna, ha oly értelmes nem lett volna, harmintz ora mulva a szélvész. meg szünvén, és az idö fel tisztulván. kerm egyet sem láthata a hajoji közül., egy nehány álgyut ki lötete jelül, hogy a többi azt meg halván, tudnák hogy hol volna, de tsak haszontalan volt. erre valo nézve azt végezé el magában, hogy a jamaik szigetében lévö port rojálhoz igyekeznék, gondolván, hogy mind a fregátot, mind a flottát. ót meg talállya, noha a szél egy kevesé ellenkezö volt. mind azon által, arra felé közelgetvén., látá hogy egy spanyol hajo a frégátáját igen meg szoritotta volna, igyekezék segittségére menni, de oda nem érkezhetvén hamarjában. a fregátának fel kelleték magát adni. végtire annyira meg szaporittá vitorláit. hogy a spanyol hajot bé éré, az a hajo pedig a dom fernand hajoja volt. egész estig álgyukal lövödözének egy máshoz, de egyik sem sokat árthata a másikának. és éjfél tályban. egy nagy szélvész el választá öket egy mástol. és kerm bé mene port rojálba. és a spanyol hajo. buenos airesben. ahol érdeme szerént valo nagy vigasságal fogadák, dom valesco. azt meg tudván. nem gyözte elégé ölelgetni. mivel az olta nem látta volt. a miolta el indult volt spanyol ország felé. dom fernánd mindeneket elé beszélle neki. azt is meg mondá hogy mitsoda haszontalanul járt volna angliában. és azután mindenike keserüségben esék éléonora után. az én keserüségem mód nélkül valo uram, mondá valesconak, és noha attya légy éléonorának, de lehetetlen nagyob keserüséget érezned mint én érzek, mind azon által az én szivem tsak reménli hogy még meg találom, és ugyan ezen végre semmit el nem mulatok hogy tudakozodhasam felölle, a mely fregátát el fogtam., a rajta lévö tiszteket egy mástol mind különösön tettem. hogy töllök tudakozodhasam. mivel agyanoság nem ád nyugodalmat. mindgyárást ide hozák elödbe öket, talám azö beszédekböl láthatunk valami kis nyilást a melyböl. meg láthatom mit kellesék tselekedni.
Alig végezé el beszedét. hogy a rabokot eleiben vivék, a többi közöt találközék egy, akinek oly szép és nemesi ábrázattya vala, hogy azonnal hajlandoságal lön hozája dom fernánd. és mondá néki, ate ábrázatodbol. meg üsmérhetem. hogy néked leg jobban kell tudnod., az ellenségnek szándékát, azt jól tudod hogy a hadakozásnak törvénye mitsoda hatalmat ád nékünk te reád. azért semmit se titkoly el elöttünk, kérlek is hogy mond meg magad ki vagy, és a nevét annak a hajos kapitánynak a kivel annyit lövöldöztünk egymáshoz.
Ez a tiszt hasonlo hajlandoságot érezvén magába dom fernándhoz. mondá néki nemesi bátorságal. hogy écossai volna. és a neve montros. a neve annak ahajos kapitánynak kerm. akinek is az a parantsolattya, hogy a port rojálba, egy nehány hadi hajokot fel fegyverezvén. azokal a spanyol hajok ellen mennyen. ezt a hirt tudtára adván a spanyol generalisnak. és onnét viszá térvén. sok féle nyughatatlan gondolati valának. és mondá ugyan azon tisznek. nagy barátságal. olyan helyröl valo vagy, ahol hüségel vannak avaloságos királyokhoz. tsudálom azt. hogy még is Cromvelt szolgálod, montros erre nagyot suhajta. és mint hogy valoságal kezdé ötet szeretni. azért eszerént is kezdé magát menteni mondván. hogy nem egyéb hanem a szükség viszi reá, hogy Cromvel szolgálattyára adta magát. mivel azö hazájában tsak ez elsö fiakra szál ajoszág. de ha valami alkalmatoságot találhatna, örömest el hagyná a Cromvel szolgálattyát. gyalázatnak tartván. olyanért veszedelemre tenni életét. a ki amaga királyáét el vesztette. dom femánd ezt örömel halgatván. nagy baráttságal meg ölelé. és azt igéré néki, hogy ha arra volna kedve. a spanyol tisztek köziben számlálhatná magát, és hogy a maga sorsával meg fogna elégedni. azt is szerencséjinek tartaná. ha olyan érdemü. és nemzetü embernek valamiben szolgálhatna.
Montros. nagy háláadásal meg köszönvén jó akarattyát, reá álla beszédire. de hogy meg mutassa dom fernándnak hozája valo igaz köteleségét elé beszéllé néki minden titkát, dom fernand is látván hozája valo igaz szivét, ö is elé beszéllé néki minden dolgát. és azt is hogy mitsoda keserüségben vagyon hogy eleonorának semmi hirét nem halhattya, montros, fris és bátor természetü lévén. ajánlá magát. hogy ha valamiben. szolgálhat néki, ö arra. kész volna, én, mondá néki dom fernánd. mikor londinumba voltam. az egész tiszteket láttam, akik jamaik szigetinél voltanak. tsak épen azt a kermet nem láthattam akinek a nevét ki sem mondhatom fel haborodás nélkül. és ha ugyan kedved vagyon nékem abban szolgálni. én tégedet aport rojálba küldelek, olyan szin alat. hogy ót végez aveled el fogatot tisztek válttságárol. és azomba tudakozodgyál éléonora felöl. montros mindenekre ajánlá magát. mondván. ha szinte kerm hatalmában volnais, de én azt meg tudom.
Ez az igéret nagy reménséget adván. adom fernánd szivének, azért mindgyárt elis indittá montrost. a port rojál felé, aki is oda érkezvén. nagy örömel fogadák, mivel az ót lévö tisztek mindnyájan szerették. ötet, azután azon dologhoz foga, a melyért küldetet volt. de mint hogy nehez volt azt hamarjában el végezni.. azért elegendö idejevolt eleonorárol tudakozodni. a ki felöl senki semmit sem mondhata, látván hogy reménségeben meg tsalatkozot volna. azon meg szomorodék. végtire azt gondolá hogy lunleivel is beszéllene ez iránt, és mint hogy lunlei meg hallotta volt. hogy valamely tiszt érkezet volna buenos ayresból, ahol gondolá lenni atyát. és szeretöjét. azért leg elöbször is ö szolittá meg ezt a tisztet. és nem mervén neki szollani se az attyárol, se a szeretöjéröl, kérdé hogy mit tsinálnak. buenos ayresben. montros nem felelvén néki ugy a mint kelletet volna, mondá hogy ót nincsen semmi olyas hir. egyéb, hanem hogy. ót igen beszélnek valamely szép leányrol. a kit is eleonorának hitták, és nem tudgyák hová lett. lunlei ezen a szón annyira fel haborodék. és el változék. hogy montros. ezt jol észre vévén. azt gondolá hogy talám rea talált volna. adom fernánd szerelem társára. de még is jobban meg akarván szivének hajlandoságát üsmérni, mind az örömben. mind a szomoruságban monda ismét néki. valo hogy eleonorát sokat siratták. de a sirást vigasság fogja követni. mivel dom fernand eleonorának egy szép attya fiát fogja el venni. ez a váratlan hir. annyira meg hatá a lunlei szivét. hogy elsöben meg tüzesedvén orczája, azután egészen el haloványodék. montros pedig ezeket a változásokot mind másra magyarázá, és tellyeségel el hiteté magával. hogy lunlei kezinél volna eleonora.
lunlei pedig nem halgathatván továb olyan rettentö beszédeket. melyek szivét szorongatták. el hagyá montrost nagy sziv béli keserüségel, montros pedig minden változásit. az eleonorához valo szeretetinek tulajdonitá. és el hitetvén magával hogy ö rejtegetné. kezdek tudakozodni. hogy ki volna lunlei. és mint hogy azt mondák. néki. hogy más képen nem üsmerik. hanem hogy azt az iffiat. kerm igen szereti, és nagy betsületben is tarttya. erre valo nézve tellyeségel elhiteté magával. hogy ez az iffiu, a kerm segittségével rejtegeti eleonorát, az alat a még montros mind ezekröl tudakozodék, a szép lunlei a rettentö keserüségnek adá egészen magát.
látod már most beatrix. a kinek is neve volt uesbi. látod. mondá lunlei. hogy volt okom suhajtozni. ahálá adatlan dom fernandnak hozám valo kevés szeretetiért, aza tsalárd meg szegte volt hihetö hitét. még minek elötte engemet el vesztet volna, és az én eltávozásom segitette meg változását. nem hogy engemet szánna, vagy keresne. de söt még azon örül hogy meg szabadulhatot olyan szeretötöl, aki néki alkalmatlan volt, és talám anyira fél viszá valo menetelemen, valamint én azt ohajtottam gyengeségböl, uesbi ezen ahiren anyira el álmelkodék, hogy nem adhatván ennek hitelt. nagy siettségel kezdé keresni a tisztet, hogy had beszélhesen véle világosan mindenekröl. de az a tiszt elvégezvén dolgát. kerm viszá küldötte dom fernándhoz, és igy lunlei a nagy keserüségre adá magát. nem is reménlhete semmi vigasztalást. az alat pedig kerm nagy siettségel el készitté mind ahadi hajoit. és oly nagy hamarságal. hogy a spanyolok. akik lassuak minden tselekedetekben. még esze sem gyültek volt,
kerm a portusbol ki menvén. a sziget körül járt. és a spanyolok láttára hajokot is nyert. fernand azt látván nagy türhetetlenségel várta hogy a spanyol hajok is ki mehessenek, montros pedig viszá érkezvén, meg beszélle mindeneket, de fö képpen, a mit lunlei felöl monda néki. az igen nagy haragra gerjeszté ellene. és nagy gyülölségel lön. mind kerm. mind lunlei ellen, azon is gondolkodék. hogy mint láthassa veszedelmit mind a kettönek.
Kétt dolog. sok veszedelemtöl meg menté a spanyolokot. mivel egy nagy szélvész egészen el szélyeszté az ánglus hajokot egy mástol. a kerm hajoját a kuba nevü sziget mellé vivé a szélvész. ót amidön ahajojat visgáltatná. és jó rendbe akarná tenni. az árbutz fa tetején lévö strása kiáltá, hajo, arra kerm vévén aperspectivát, spanyol hajonak gondolá lenni. a mint hogy a hajo spanyol munka volt. a szél jó lévén, kerm utánna ereszkedék. bé éré, és anglus Zászlot teve fel. de el tsudálkozék rajta hogy negyven álgyus fregáta szemben mérne véle állani.
A maga viseléséröl kerm vévé észre. hogy tengeri tolvajok volnának benne. azért keményen is rajtok mene, a mint kezdék pedig magokot viselni. abbol által látá hogy nehezen adnák fel magokat, ollyan nagy vitézségel is viselék magokot, hogy azt meg mérék probálni. hogy vas horgokot hajigálának a kerm hajojára. hogy megtartoztassák. és ostromal belé mehessenek. a hartz akoron el kezdödvén. kinek kinek a maga személyében kelleték hartzolni. az anglusok igen jól viselvén magokat az ellenséget egy nehány szor viszá nyomák. de a többi közöt, leg inkáb kezdék tsudálni lunleit. a ki is egy kardal. a leg veszedelmeseb helyeket keresé. meg ölvén mind azt, aki elötte találkozot. és a ki egy nehányad magával., akik leg vak meröbbek valának. azokal. az ellenség hajojában ugrék. akik is látván azt a nagy merészséget. oly igen meg rémülének. hogy el veszték sziveket., a vitéz eleonora pedig keserüségében. nagy mérész dolgokot viszen vala végben. el szánván tellyeségel életét. látván dom fernándnak hüsegtelenségit., kerm nagy rettegésel látván lunleit az ellenség hajojában. annyi segittséget külde utánna. hogy atolvajok, akik vitézi modon viselek magokot. végtire fel adák magokat.
Akoron az anglusok mindnyájan örömökbe kiáltani kezdének, a tolvajok közül, akik életben meg maradának. azokot lántzra tevék. azután száz féle ditséreteket mondának a tisztek. a hajosok. és mindenek lunlei felöl. mindenik tsak az ö vitézi tselekedeteit beszéllette egyik amásikának. atolvajok magok meg vallották. hogy e nélkül a vitéz iffiu nélkül ök gyözedelmesek lettek volna. kerm pedig nem tudta mit mondgyon tsudálkozásában. és gyönyörüségében. halván hogy mitsoda ditséreteket tesznek felölle. ö is atöbbivel együt fel magasztalá. nagy vitézségét. és okos maga viselését. lunlei pedig ezeket tsendeségel halgatá. mivel az ö keserüsége meg nem engedé. hogy valamely kis örömel halgassa ezeket adicséreteket, desöt még inkáb ohajtotta volna veszedelmét. mint sem a ditséretet
kerm, igen nagy gazdagságot találván a tolvajok hajojában, mind a hadi embereket, mind a hajosokot esze gyüjté. és mondá nékik, mint hogy oly vitézül viselték volna magokot. az igasságos dolog hogy vérek ki ontásának jutalmát vegyék. de mint hogy senki ugy nem üsmeri az ö vitézségeket mint lunlei, azért arra is kéri ötet, hogy osza el kinek kinek érdeme szerént. erre mindenek örömest reá állának, és noha lunlei egy kevesé kezdé magát mentegetni. mind azon által annak örüle, hogy egy kevesé arra eröltetnék, el oszta tehat tsak nem mindeneket, de olyan okoságal. és igasságal. hogy mindenek jová hagyák, a hajoban lévö tisztek közöt pedig senki ugy nem tsudálá a lunlei tselekedetit. mint egy ivon nevü Colonelus. etitkon papista lévén. irlandiai nemes ember volt. és mint hogy benne fel találtatot avaloságos bátorság. az okoság. és mind az értelem., azért lunlei, a mikor az alkalmatoság hozta magával, mindenkor nagy betsületet mutatot hozája, ivon pedig meg nem foghatván. hogy oly iffiu korban azt tselekedgyék amit az az iffiu vitéz tselekedet, valoságos ditséreteket ád vala néki. és ugy tekintette mint fiát, lunlei pedig semmit sem tselekedik vala az ivon hire nélkül, kerm, atolvajoktol nyert negyven álgyus fregátát meg visgáltatá. a mi heja volt meg igazitatá. élésel. és hadi emberekel meg raká. lunlei már azt jol tudván. hogy a midön alkalmatoság adatot. kerm mindenkor tsak a maga szerelméről beszéllet néki, és latván hogy mindenek vigasságban volnának. az alkalmatoságal akart élni. és kérni kezdé kermet, hogy engedné meg, had ö parancsolna anyert hajon a melyben ö ugrot volt leg elöbször, ez által el akará kerülni, hogy egy hajoban ne lenne kermvel. de kermnek nem tettzvén kérése. szép szoval eleiben adá. hogy sokal jobban volna az ö hajoján. és hogy gyönyörüséget tselekednék néki ha jelen valo lététöl meg nem foszttya ötet.
Lunleit ezek a szok igen meg háboriták, ö is keményen felelvén néki. mondá. talám irigyeled a betsületet melyet nyertem. és ezel el fordula tölle. ivon aki igen szerette lunleit. halván ezeket. tarta attol. hogy esze ne veszenek egy másal. eleiben kezdé adni kermnek. hogy ollyan jó barattyának akit oly igen szeretne. és aki oly értelmes. és okos, abban kedvét nem szeghetné, kerm sokáig kezde gondolkodni, nem tudván mi tanácsot adni magának. de végtire azt is meg gondolá hogy mitsoda haragal fordult volna el tölle lunlei, az ö haragjátol pedig igen tartván, azert reá álla kérésére. azután meg ölelé ivont, és kéré hogy el ne hagya. lunleit, mert én ate kérésedre ugy botsátom el hogy véle légy, a hajoban, tanátsodot kövesse. és hogy kivált képen valo gondod légyen reája, ezt a hirt mindenik meg mondván lunleinek., erre egészen meg tsendesedék. elméje. más nap a vitorlákat fel vonván. a jamaik szigete felé indulának.
Lunlei pedig szabadságban lévén a maga hajojában, ót minden meg tartozkodás nélkül anagy keserüségnek adá magát. ugy anyira hogy a Colonelus ivon, aki mellette volt, azon igen tsudálkozék, és mint hogy ötet igen szerette, és mindenkor tsak szomoru elmével látta, lenni a mioltátol fogvást üsméri. azert alkalmatoságot akara arra keresni hogy valamiképen meg tudhassa szomoruságának okát. ugy történék hogy tsak magánosan lévén lunleivel. mondá néki. én azon eleget nem tsudálkozhatom hogy minek utánna olyan ditsöséges hirt nevet. szerzettél volna magadnak. és hogy a természet. tégedet minden féle szépségel fel ékesitet volna, még is mindenkor szomoruságban vagy, mitsoda bajod vagyon. valaki meg bántoté. ne kételkedgyel a hozád valo igaz köteleségemröl. amely szem pillantásban kezdettelek látni, ugyan azonban. ugy kezdélek szeretni mint fiamot, a te szép tselekedetidért. bátorságodért. és szemérmeteségedért. oly igen betsüllek tégedet, hogy ha kivantatik. a véremet ki ontom éretted, szoly tehát vitéz lunlei. nyisd fel szivedet. ha boszut kell állani éretted parancsoly akaromnak., ha valamiben kivánod szolgálatomot, én ollyan jó akarod vagyok. a ki hozzád tellyeségel köteles. hogy ha pedig titkot kivánsz. töllem, arra esküszöm. néked. azt ne gondollyad hogy tsak a titkod meg tudásáért beszéllyek igy, nem, hanem ahozád valo igaz. és tiszta baráttság, és betsület kénszerit engem erre. mivel azt tudom magamrol., hogy meg enyhittik akeserüséget. a midön másokal közlik
Lunlei halván Ivonnak. igaz szivel valo szavait. azokba nem kételkedheték. mint hogy a maga sziveis tsak azt kereste, hogy ki nyilatkoztathassa keserüségit. nagy örömel érzé magában, hogy azt közölheti olyan emberel a kinek okossága mindeneknél tudva lévén semmitöl nem tarthatna, de mint hogy tarta ugyan azon okoságátol, hogy rosznak ne találná maga viselését. azért egy kevesé meg tartozkodék. a feleletre. mind azon által. eröt vévén magán., ate hozám valo jó akaratod mondá néki. suhajtva, anyira meg hatotta szivemet. hogy háláadatlan volnék, ha el tagadnám elötted a mit kivánsz meg tudni, igen is vitéz Ivon szükségem vagyon karodra. tanatsodra. és titkodra, de minek elötte ki nyilatkoztassam néked életemnek leg nagyob titkait, kérlek hogy mutassad azt a jó akaratodot hozám, hogy mond nékem, valamely titkodot hogy had mondhassam meg bátraban azután néked az enyimet magad Irlándus vagy, nem vagy é pápista? noha veszedelemben forog az ollyan aki ezen avalláson vagyon a Cromvel szolgálattyában. felelé Ivon, de mint hogy a szükséges néked, és mint hogy azt fogadtam hogy tiéd az életem. te elötted el nem titkolom hogy ezen avalláson ne legyek. és más vallást nem tartok.
Mint hogy ez igy vagyon mondá lunlei, meg mondhatom néked vitéz Ivon. hogy a férfiu nev és köntös alat, ollyan aszonyt látz, a ki evilágon leg méltób a szánásra, Ivon ezen tsak el tsudálkozék. valo hogy azt tsudálhatod mondá néki. de mint hogy azt meg mondottam hogy ki légyek., az én szerencsétlenségemet is elödbe kel adnom, hogy meg menthessem valamenyire, a magam el titkolását. a melyet ate jó erkölcsöd rosznak találhatná. akoron elö számlálá néki a maga familiáját, dom fernandal valo szövettségit. rabságban valo esésit, a kerm szeretetit. hogy mitsoda szoros fogságba tartotta ötet, hogy mitsoda tisztelettel volt hozája. hogy mitsoda szándékal vette fel a férfiu köntöst, remélvén hogy meg szabadulhat. jamaik tartományában lévén. azt is meg mondá néki. hogy mitsoda hirt hallot volna dom fernand hüségtelenségéröl, és hogy azt is fel tette volt magában, hogy rabságát el végezné életével együt. a midön atolvajokkal hartzolt, de a menyeknek nem tettzet hogy fegyver által veszek el., mind azon által most a jamaik szigetében viszá térünk, szemeimel kel néznem a hazám ellen valo hartzokot. talám még azt is akarják. hogy magam is hartzollyak ellene. a melytöl irtoznom kellene., mindenüt a széllyeken az atyám parantsol. ha szinte olyan idegenségel láttatik is hozám lenni. de alig várom hogy meg ölelhessem lábait, és azon kérjem. hogy valamely klastromba zárjon engemet. és ha szinte dom fernánd oly hálá adatlan is hozám. de kermvel továb nem maradhatok., látod vitéz Ivon. hogy vagyon szükségem karodra. ki engem meg segittsen. az el szökesre valo szándékomban. a midön a port rojálba érkezünk. tanátsodra is vagyon szükségem. hogy ahoz alkalmaztassam magamot, és a titokra. a melyen áll boldogságom. és életem.
Eleonora. még továb is beszélhetet volna, hogy Ivon félben nem hagyatta volna beszedit. anyira tsudálta. tisztelte, szerette. szánta ötet, hogy nem szolhata. végtire magához térvén. mondá. hogy ha ugy szerettelek mint fiamot mikor lunlei voltál. mostanában hogy eleonora vagy ugy szeretlek mint leányomot, és ugy tisztellek, és tsudállak, mint az aszonyok közöt legg méltobbat. és tekéntetessebet, de abban ne kételkedgyél. mert ki veszlek akerm keze közül. és a válesco kezében adlak. azt pedig nem gondolhatom dom fernánd ellene mondana annak az álhatatoságnak. a mely természete a spanyol nemzetnek. és hogy meg szegné hitit, a mely nem illenek a betsületet szeretö emberhez. ezekre a szokra sokat suhajtozék eleonora, de egészen, a Ivon tanátsát akarván követni. egy kevesé meg tsendesedék elméje.
Azon a napon olyan szép idö volt. és olyan jó szél fút, hogy szerencsés utozásokot gondolták lenni, és éléonora azt igen reménlé. hogy tsak rövid idö mulva végbe viheti szándékát, de azon az éttzaka oly rettentö szélvész támada. elegyesen nagy Zápor esövel, és meny dörgésel. hogy az anglus hajokot. tellyeségel el szélyezté egy mástol.
Ez a rettentö szélvész, két nap. és két éttzaka tarta, a harmadik napon az idö fel tisztulván, kerm tsak egyedül látá a maga hajoját. és azon igen meg ijede hogy talám el veszet volna a lunlei hajoja. azután jelül álgyukbol lötete. és igy tselekedék. minden ora után. azonba közelgetet jamaik szigetéhez. az alat pedig sokan ahajoji közül. ö hozája gyülekezének. de senki hirt nem tuda mondani a hajorol. amelyen volt lunlei, egy nehány napig szüntelen lötete álgyukbol. hogy meg tudnák hol létit. de tsak haszontalan volt., akoron anagy keserüségnek adván magát. ezerszer meg bánta. hogy maga mellöl el botsátotta volna, ebben a nagy bajban lévén, tudtára adák néki, hogy hajokot látnának., a melyek feléje közelgetnének. meg üsmervén. hogy spanyol hajok. azért a hartzhoz készüle.
A mint is azok ahajok, a dom fernand parantsolattya alatt lévén, nem tsak boszu állásbol. de még a montros beszédiért is, aki már a spanyolok közi állot volt, igen ohajtá. a kermvel valo hartzot, gondolván, hogy véle együt talállya társát. mihent meg üsmeré a kerm hajoját, azonnal hozája közelgete mint egy fél álgyu lövésnire, és rettentö képen kezdének egy máshoz lödözni. atöb hajok is hasonlo képen tselekedének egy más közöt, hogy pediglen egy mást láthassák fáklyákot gyujtának étzaka. és hajnalban ismét el kezdék azon keményen a hartzot,
Dél felé adom fernand hajojában valo árbutz fát lelövék, az anglusok arra gyözedelmet kiáltának, de egy kevés idö mulva, a kerm hajojának a leg nagyobik árbutz fáját egy álgyu golyobis két darabbá törvén, a spanyolok is nagy örömbe valának, és közeleb menvén az ánglus hajohoz. oly rettentö. álgyu, és puska lövés volt hogy se egy mást nem láthatták. se nem halhatták.
kerm, és dom fernánd azon igyekezének. hogy egy máshoz horgolhassák hajojokot. azt végben vivén. akor el kezdödék közöttök arettentö hartz, a mely méltó örökös emlékezetre. kerm tsak dom fernandot kereste. és dom fernánd, tsak kermvel. akart viaskodni. az anglusok egy nehány szor az ellenség hajojában ugrandozának. de mindenkor onnét ki üzetének veszedelemel. dom fernand is hasonlo képen tselekedet. az anglusok hajojában., de nem volt nagy haszonal. kerm sok féle sebekben esvén, sok vérit is vesztette el. de még is nem akara el távozni a helytöl, hogy magát bé kötesse. dom fernándnak is által volt löve. atzombja, és három. vagy négy vágás is volt rajta, de még is tsak biztatá a vitezit.
Végtire atüz meg lassudék mind a két részröl. és anyira meg tsendesedék., hogy tsak némelykor hallaték. egy nehány puska lövés. ez a kemény hartz. három oráig tarta. és mind egyik. mind a másik hajoban, tsak holt testet, és sebeseket lehete látni. a hartznak alig lett tellyeségel. vége, hogy látának nagy sebeségel feléjek jöni. egy hajot. a mely hajonak anglus Zászloja volt. a hajo pedig. alunlei hajoja volt. a ki is nagy tsudálkozásal látván. azt a szomoru dolgot., akét hajohoz közelgete. hogy segedelemel légyen hozájok. atöb spanyol hajok látván ötet, gondolák hogy dom fernánd el veszet volna. a szélnek ereszték vitorlájokot. tarván attol. hogy az anglusok utannok nemenyenek. akik is ollyan nyomorult állapotban valának. hogy szerentséseknek tarták magokot, hogy a spanyolok nyugodalomban hagyák öket.
Lunlei pedig leg elöbször is a spanyol hajoban szálván. ót tsak holt testeket. és haldoklo embereket talála. de mitsoda nagy ijedségben nem esék. amidön meg üsmeré dom fernandot a többi közöt fekünni. a ki eszén nem lévén. avér igen fólyt belölle. soha a vitéz eleonorának. nem volt olyan nagy szüksége a bátorságra és az okoságra, mint azon alkalmatosagal. tsak alattomba Ivonra tekinte, aki is észre vévé hogy miben vagyon adolog mindgyárt a maga hajojában viteté dom fernandot, és bé kötözteté sebeit. azutan által mene akerm hajojára. akit is hasonlo. állapotban talalván. ugyan hasonlo gondgya is lett reája.
Lunlei ezeket különös helyre tétetvén. azután dom fernandhoz mene. nagy sziv fajdalomal. amely annál is nehezeb volt. hogy el kelleték titkolni. a borbélyok meg álitván vérit, és bé kötözvén sebeit. azzal vigasztalák. hogy egy sebe sem volna halálos. ez egy kevesé meg tsendesitté elméjit. aki is mind végig nemesi modon akarván magát viselni. hasonlo figyelmetességel volt kermhez. a kiröl is hasonlot mondának aborbélyok.
Eleonora illyen szorgos dolgokban fáradozván, és azon kivül is elméje, nagy tusakodásba lévén, Ivon tarta attol hogy meg ne betegedgyék, azon kéré igen szépen, hogy minden gondgyát bizná reája. és tsendeségbe lenne. mint hogy dom fernánd életbe volna, mivel azt látod, mondánéki. hogy az Isten rendelése olyan boldogságra. vezet. a melyet nem reménlhetted volna, kérlek vessed abban bizodalmadot., és enged meg had munkálodgyam helyetted. mivel ez az alkalmatoság meg mutattya néked hogy mitsoda buzgoságal valo jó akarod vagyok, a mitsoda modot gondoltam ate dom fernándal valo meg szabadulásodra. szükséges hogy a lunlei nevet visellyed. és az anglusok ugy tekintsenek mint eddig. hanem nyughatatlanságodot mérsékeld meg. szivednek tusakodását titkold el. és nyugodgyál meg az én igéretemen. és hüségemen a melyet hittel fogadtam néked.
Ezeket a szokot halván olyan embernek szájából. a kihez eleonora nagy tisztelettel volt. ugyan az Ivon akarattyához is alkalmaztatá magát, én minden kételkedés nélkül. követni fogom tanácsodot felelé néki eleonora ugy is tekintelek mint atyámot, kezedben vagyon minden betsületem. és boldogságom. mindent a te okoságodra, és jó erkölcsödre hagyok. tsak azt tud meg, hogy valamit eddig tselekedtem. arra tsak a gyanakodás. és a halál keresés vitt engemet, és hogy a dom fernánd jelen valo léte. az én aszonyi gyengeségemben viszá tett, szükséges is még egy darab ideig. hogy ne az eleonora. hanem a lunlei személyét viselyem. ezen beszelgetés után elválának egy mástol. eleonora a sebeseket mene látogatni, és Ivon. a fel tett. szándékát mene végben vinni. mint hogy se dom fernánd, se kerm nem voltak abban az állapotban hogy szolhassanak. se hogy a szót érthessék. lunlei látogatásokra menvén. nem mutatá meg magát nékik. uesbit dom fernand melléje tette volt. meg parancsolván néki. hogy se melölle el ne menyen. se néki valamiröl ne szollyon. a midön magához fóg térni, de hogy semmit se mulasson ollyat el. amit még a maga szemére hanyhatna. ollyan szorgalmatos gond viselésel volt kermhez. mint ha egész szeretettel lett volna hozája.
Ivon. pedig az alat. egy hajora ülvén. mind rendre el járá az anglus hajokot. kik vas macskán voltanak, és kiket mind nyomorult állapotba találá, akoron elejekbe tévé hogy mitsoda veszedelmes dolog volna hogy ha fejek nem lévén. a spanyolok reájok ütnének, azért azt tanácsolá nékik. hogy tegyek fejeknek. lunleit. a kinek mind vitézségit. mind okoságát üsmérik, és hogy egyedül. ö oltalmazhattya meg öket, ezt a tanácsot olyan embertöl halván. a kinek régtöl fogva üsmérték nagy eszét. és okoságát. azon kivül is lunleit mindnyájan szeretvén. mindnyájan reá állának, és lunleit fejeknek kiálták, Ivon hogy idöt ne veszesen. azt jovallá lunleinek, hogy a hajojával. menne akét ahajo mellé a kik még esze valának kaptsolva, a honnét Ivon. a sebbe lévö spanyolokot mind a lunlei hajojára tevé, és az anglus sebeseket atöb anglus hajokra. a mi gazdag portéka volt azt is mind a lunlei hajojában téteté, az álgyukot, és a vegyvereket. el osztá az anglus hajokra. Ivon azután azt jovallá lunleinek hogy az anglus hajokot mind küldene a jamaik szigetében. amelyen igen örülének az anglusok. lunlei pedig mindnyájoknak tudtára adá. hogy ö maga. a spanyol hajok után akarna menni, mivel a mitsoda állapotban vannak, ha ö elöl találhattya könnyen el foghattya öket. ez igy lévén. a két esze kaptsolt hajoknak, mint hogy többé hasznát nem veheték. el is égeték. és mindnyájan meg indulának. A midön már az ánglus hajok anyira valának hogy nem lehete öket látni. lunlei kérdé Ivontol. hogy mi volna a szándéka.? és hogy mi formában lehetne a spanyol király birodalmának széllyein ki szállani. Ivon régi. hadakozo ember lévén, és okos abban a mesterségben. mondá néki. hogy buenos ayres mellé kel közelgetni. olyan szin alat. hogy ki szálván. a tenger széllyin lévö helyeket fel prédállyák, de semmire egyébre ne legyen gondgya, hanem tsak azt parantsollya a mit ö fog néki mondani titkon. lunlei tellyeségel reá hagyván magát. meg parancsolá hogy buenos aires felé tarttsanak a hajoval. azomba tudtára adák néki hogy dom fernánd egészen magához tért volna, és hogy akarna beszélleni a hajon lévö fö tisztel, arra keré Ivont. hogy menne le hozája. nem érezvén még magában anyi eröt. hogy eleiben mehessen. és arra is kéré. hogy visgálná meg jól minden szive titkát. és hogy mitsoda reménségben kel néki lenni iránta azután kerm látogatására mene. a reménség, és a félelem haborgatván elméjét. Ivon dom fernandot elegendö jó állapotban találván. monda néki, engemet a mi Comendánsunk küldöt hozád, hogy meg adgya néked a tiszteletet, a melyet érdemel egy olyan vitéz ember mint magad. és abban is bizonyos lehetz hogy maga is el jöt volna ha attol nem tartana, hogy talám a maga jelen valo léte. alkalmatlanságodra volna, és maga meg mutatta volna, hogy mitsoda szánakodásal vagyon illyen állapotban valo létedért. gondolom, mondá dom fernánd. hogy a magad Commendása sintsen jób állapotban mint én. és hogy nehezen vihetné azt végben amit mondasz., Ivon észre vévén hogy kermröl akarna szollani. felelé néki, az iránt kivánságod bé tellyesedet, mert kerm még sokal roszab állapotba vagyon náladnál. de engemet lunlei küldöt hozád. a ki is kerm helyet a fö. hogy hogy fel kiálta dom fernánd hát lunlei. el nem veszet. se sebbe nem eset. és ö parancsol a hajoban? mindnyájan szerencsétlenek volnánk. felelé Ivon hogy ha az a vitéz iffiu. abban az állapotba volna amelyben ugy tettzik kivánod. hogy volna, de uram nem vagy most abban az állapotban hogy a ditseretit halgassad. se abban hogy arra vigyáz mitsoda gondgya vagyon reád. én pediglen helyette. gyakrabban el fogok jöni, látogatásodra és amidön jobban keszdesz lenni. reménlem hogy meg mutathatom azt néked, hogy nintsen evilágon olyan ember aki ugy meg érdemelye a Vitéz dom fernánd tiszteletét. és szeretetit. mint lunlei. dom fernánd ezekre nagyot suhajta és egy keveset gondolkodván, arra kéré Ivont. hogy mondaná meg néki. miben volnának adolgok. Ivon azokot mind elö beszéllé. de a beszéd közben mindenkor valamely ditséretes dolgot elegyite lunlei felöl. ate beszédedböl azt látom mondá néki dom fernánd, hogy én az anglusok rabja vagyok. Ivon látván hogy az elméje nagy nyughatatlanságba volna, és tartván attol. hogy a meg ne ártana néki, hozája közelitte. és mondá néki tsak lassan hogy senki meg ne halya, ate lunleihez valo baráttságod lészen dija meg szabadulásodnak. és ezen az árron meg nyerheted a szabadságot ha akarod. a ki is egy tisztet rendelt melléd. a ki ö elötte kedveségben vagyon. azért annak szabadosan beszélhetz. és amidön valamit akarsz izenni lunleinek. ö meg fogja néki mondani. akor eleibe vivé uesbit. a kire nem is tekinte dom fernánd. és Ivon látván. hogy nem akarna többet beszélleni, el mene melölle. de elsöben mindenekre meg tanitá uesbit. hogy mint kellesék szolni. lunleit pedig kerm mellet találá. a ki is még magához nem tért volt. Ivon mindeneket meg mondván lunleinek, aki is tsudálkozék azon hogy dom fernánd miért gyülölné anyira lunleit. és ezert sok szomoru gondolatok jövének elméjiben, de Ivon. holmi tanácsot adván néki ameg vigasztalá. egy kevesé. és egy nehány napokra halasztá. hogy maga beszéllene dom fernándal, dom fernand pedig gondolkodván mind arrol. a miket Ivon mondot vala néki, szóllittá uesbit. és maga mellé ültetvén. mondá néki. mint hogy olyan bent vagy a lunlei kedvében. meg nem sértvén. hozája valo hüségedet., nem mondhatnálé valamely olyan különös dolgokot. a melyek ötet tekintik. és a melyekben részes vagyok. vagyoné felesége. vagyoné valamely szeretöje. ángliában. és azt is szeretném tudni. ha jelen volté a midön az anglusok leg elöbször a jamaik szigetében ki szállottak volt.
Mind ezekre meg felelhetek néked mondá uesbi. és meg sem sértem a hozája valo hüségemet lunlei még akor szolgálatban nem volt amidön az anglusok a szigetre ütöttek, ö néki se felesége, se szeretöje ángliában nintsen, noha meg érdemli a szeretetet, mind azon által mondá dom fernánd. azt mondották volt nékem. hogy igen szeretne bizonyos spanyol uri személyt. a ki is keze közöt volna, de azt tudom hogy te el nem árulod az ö titkát, hogy meg mutassam néked mondá néki uesbi. hogy ez iránt nintsen semmi titka. azt meg mondhatom. néked igazán. hogy eleonora a kinek társa nincsen szépségben. már két esztendötöl fogvást a kezinél vagyon. de semmi szerelemel hozája nincsen. és azt meg tudván hogy mitsoda köteleségel voltál ahoz a leányhoz. azért minden alkalmatoságot kereset arra hogy néked viszá adgya. de azt is meg hallotta egy montros nevü embertöl. hogy te ötet el felejtetted. és hogy egy atyafiához kötötted magadot
Mit kell hallanom. mondá nagy suhajtásal dom fernánd, eröltetvén magát hogy az ágyában fel ülhessen. kövessed beszédedet nemes uesbi, és hozz viszá az életre. engemet. hogy én házas volnék. hogy én meg szegtem volna eleonorának ahitemet, oh leheté illyen gondolatot ki gondolni. eleonora még életben vagyon, és hiv. és lunlei ötet nem szereti. oh' boldog hartz. és kedves rabság. enékem ditsöségeseb mint ha ezer hartzot nyertem volna. dom fernánd olyan nagy buzgó szivel mondá mind ezeket. hogy uesbi a ki alig titkolhatá el köny hullatásit. tarta attol. hogy a sebeinek meg ne ártana, uram oly örömel látom fel háborodot elmédet, hogy ezenel meg mondok mindeneket a fö tisztemnek. de ugy hogy magad is meg tsendesittsed elmédet. és mint hogy szereted eleonorát. tarsd meg magadot ö érette, lunlei pedig mind ezekröl. maga, többet mondhat néked mint én, de azt el mondhatom, és bizonyos is lehetz benne, hogy eleonora náladon kivül soha senkit sem szeretet.
Nem lehetet volna olyan orvoságot találni, a mely oly hirtelenségel használhatot volna. dom fernándnak mint ezek a szavai uesbinek. azonnal kezdé érezni ujjulását, erejének. és tellyeségel magához térvén, el álmélkodék az uesbi szavának hangján. és nagy figyelmeteségel nézvén reája. mondá néki, ugy tettzik hogy üsmérlek tégedet, amentöl többet hallom szodot. és reád nézek. annál inkáb ugy tettzik hogy láttalak. kérlek azért. nehagy ebben a kéttséges állapotban sokáig, hanem mond meg miképpen. és kitöl tudod mind azokot amiket mondasz.
kérlek uram én is tégedet mondá uesbi, ne kivánnyad hogy azt tselekedgyem a mit kivánsz töllem. ez ollyan titok. a melyet tsak lunleinek kel meg mondani, mindgyárt el megyek. és meg mondom néki szivednek kivánságát. és azon igyekezem hogy ide hozhassam hozád. erre helyéböl fel kelvén nagy siettségel mene eleonorához és Ivonhoz. akiknek elé beszéllé adolgot. ez a vitéz leány. aki oly nagy bátorságal. és vakmeröségel kereste anyiszor halált. tsak nem meg hala a uesbi beszédin, a keserüség. az öröm. a szeretet. és a szánakodás. oly igen tusakodának szivébe. hogy el ájulván. az Ivon. és a beátrix karjokra esék. tsak hamar magához térvén. eleiben adák néki. hogy nem kellene magát anyira el hagyni. látod vitéz Ivon mondá néki, pirulva. hogy valoságal aszony vagyok. Ivon erre nem felele, hanem tsak arra vigyáza hogy miben szolgálhason néki. viszá küldé uesbit dom fernand mellé. és meg hagyá néki. hogy mindeneket küldene el melölle. olyan szin alat, hogy lunleinek. nagy beszéde volna véle. a mely az anglusokot tekénti, uesbi ezt véghez vivé, és meg jelenté dom fernándnak, hogy lunlei mindgyárt. oda érkezik. lunlei pedig Ivonal, a dom fernánd házában érkezvén mint egy reszketve, de mint hogy a hajokban lévö kis házacskák. nem világosak. azért dom fernánd is mindgyárt meg nem üsmérheté, ugyan öis kezdé el a beszédet mondván. vitéz lunlei. elötted látod azt. aki annyi tisztelettel és tsudálkozásal vagyon hozád. mint a menyi gyülölségel. és gyanakodásal volt. uesbi gondolom hogy meg mondotta néked az okát. hanem felejsd el amiben véthettem ellened, és mond meg az én kedves eleonorámnak, miben vagyon dolga. akiért kész voltam meg halni, és akiért kivánom eletemet. ezekre a kezét nyujtá. és lunlei közeleb menvén. hozája, felelé néki. kedves dom fernandom. az igasságos dolog hogy viszá adgyam néked eleonorát. de miben legyen azö állapottya azt néked kell mondani., dom fernánd könnyen meg üsmervén a szavát. és nem kételkedvén abban hogy nem ö volna a dom valesco leánya. a kezét meg szoritá. és fel szoval mondá. eleonora. kedves éléonoram. ugyan magad vagyé az akit én ohajtok. ezeket a szokot szaszor el mondá. és nagy örömében, sirásában, soha sem tudta hogy mit mondgyon. de végtire azt akará meg tudni. hogy mitsada szem fény vesztésböl lehet a. hogy lunlei egy személy legyen eleonorával. és száz féle kérdést teszen vala tölle egy szers mind.
Eleonora észre vévén. dom fernándnak minden tselekedetiböl., hozája valo nagy buzgo szeretetét., nem kételkedheték hüségében. keré is ötet nagy szeretettel. hogy tsendesitené meg magát. ne hogy valamely ártalmára légyen. és minek utánna Ivont bé mutatta volna neki, mint olyat. aki méltó volna betsületére. és meg üsmértette volna véle beátrixot. uesbi helyet, elé beszéllé néki minden historiáját., a melyért nagy szeretetben. és tsudálkozásba esék. dom fernánd is azután elé beszéllé hogy miket tselekedet azért hogy meg találhassa. és hogy montros a miket mondot volt nékie felölle. tsak arra valo volt. hogy ki vehesse belölle, hogy ha eleonora nem volnaé keze közöt, és mint hogy az eleonora nevére sokszor meg változtatta ábrázattyát. arra magyarázták. hogy ö rejtegetné. ugyan ezen okbol is gyülölte anyira lunleit. és kermet, de mint hogy anyi jót mondasz felölle, ketelenitetem betsülettel lenni hozája, és ha szinte ate jó erkölcsöd meg nem engedi is. hogy ugy tekintsem mint társamot, mind azon által ate hozád valo nagy szeretetem arra kénszerit. hogy tartsak olyan nagy érdemü embertöl.
De akár mint légyen. felelé erre szerelmetesen eleonora. kermtöl nem félhetz. és noha semmiben sem akarom el mulatni a háláadoságot a melyel néki tartozom. de tsak rövid idö alat meg látod kedves dom fernándom, hogy eleonora tsak téged szerethet. és tsak tégedet is tud szeretni. Ivon azután dom fernand eleibe tévén adolgot a melyet követni kellene. dom fernand azt igen jonak találá, és meg ölelvén Ivont. ígazán valo barattságát igéré néki, Ivon azt is jovallá azután, hogy eleonora menne fel házában. ne hogy a hoszas beszélgetésért, mások valamely gyanoságban nevegyék. ez két szeretö el válván egymástol. mind tsendesebbek valának. mind inkáb is szereték egymást. eleonora beatrixot Dom fernand mellet hagyá, és Ivonal együt. a maga házában mene. de az alat a hajo közelgetet buinos ayreshez. hogy pediglen el kezdgyék a fel tett dolgot. lunlei a vitézit ki küldé a szélyekre. és ót fel prédalák aparaszt embereket, etettzék. mindeneknek., és igy tselekedtete egy nehány szor. hogy a vitézit ehez szoktassa, a kik is nagy dolgot gondolák tselekedni. egy szer atöbbi közöt, Ivon ki válogatá mind azokot, akiktöl lehete tartani., és el külde a szélyekre prédálni, ezek örömest ki szállának a hajobol., de a midön már jó távul voltanak a vas macskát. fel vonatá, ugy a vitorlákot is. és buenos áyres varosa felé indula. a kormányos a ki a hajot igazgattya. anglus lévén. és gyanakodván valamiröl, nem akara engedelmeskedni, Ivon egy pistolyt fogván. a fejiben löve. és a kormányt. egy irlándusnak adá. kezében, a ki ahoz igen jól tudot. és a többit a ki nyakaskodni akara az ánglusok közül. mind meg kötözteté. és spanyol Zászlot tétetvén fel. szerencsésen érkezének a buinos aires várossa mellé. dom valesco. aki mindenkor tsak arra vigyázot mikor valamely hajó érkezet. hogy halhason valamit dom fernand felöl. mint hogy pedig ö vigyázot a széllyeken; ugyan ö is mene leg elöbször meg visgálni a lunlei hajoját. de mint el tsudálkozék azon, hogy mind olyan embereket láta. akiket nem üsmért. és akik meg ölelték lábait néki. és kivált azon. hogy egy szép iffiu könyves szemekel tsokolgatná kezeit.
Nem tudván mire vélni mind ezeket figyelmetességel tekinti vala fökeppen azt az idegen szép iffiat, a kinek is tselekedetin meg eset vala a szive. a természet pedig jobban meg nyitván szemeit. és meg üsmérvén eleonorát. tsudálkozásában, és örömében nem tudá hogy mit tselekedgyék. meg ölelé leányát. és tsak nem egy oráig tartá ölelve, nem mondhatván egy szot is néki. mind azoknak. kik ót jelen valának. a szivek meg esvén rajta. senki sem szolhata. és minden várá mint lenne vége, ennek adolognak. végtire dom valesco magához térvén, mondá. eleonora kedves leányom. leheté a. hogy én tégedet ismét meg láttalak, ezeket a szokot halván mind azok. akik a tenger parttyára gyülekeztenek volt, az eleonora nevet mindenek kezdék nevezni., és mindenek köszöntésére jövének. és mindenek részt vettek az dom valesco nagy örömében. a ki is a temérdek sok nép közöt. nehezen mehet vala eleonora után a hajojáig., ahol akará az attyának elé beszélleni historiáját., a melyet olyan nagy észel, és szemérmetességel beszéllé elé, hogy dom válesco egy nehányszor félbe hagyatá véle ölelgetésével. és ditseretivel, de a midön meg mondá néki hogy viszá hozta volna dom fernándot, is. akor tellyes öröme lön.
Azután szép igeretekel meg köszöné Ivonnak szép nemesi tselekedetit. és meg igéré azt éléonorának. hogy meg fogja nyerni afö generalistol. hogy kermet hagya meg hatalma alat. azután dom fernándhoz viteté magát. dom fernánd. nagy örömel. és szeretettel fogadá. és minek utánna egy mást köszöntötték volna dom valesco. a maga házához viteté dom fernándot és kermet., Ivonra bizá hogy lenne gondgya a hajora és a sebesekre. a kik közöt meg üsmeré eleonora montrost. a kit is az attya házához viteté. és azt el mondhatni. hogy nagy gyozedelemel. mene bé avárosba., a midon válesco mindenekröl rendelést tett volna a maga házánál. mind ezeket a fö generalishoz ment meg beszélleni, mint hogy pedig dom fernand nagy tekintetben volt spanyol országban. és hogy mindenek tudták. dom valescoval valo szövettségit. a kit mindenek tisztelték, a generalis ötet szerencseltetvén. igen örüle ezen az alkalmatoságon, hogy mindenikének meg jutalmaztathatná. szolgálattyokot. azért, éléonorának nem tsak kermet adá, hatalmában, hanem még szabaddá hagyá mind az egész gazdagságal. mely a hajojában találkozék,
Dom válesco viszá térvén. meg mondá éléonorának a hirt, a ki is amaga rend szerént valo köntösét fel vévén, beátrixal együt. ujontában kezdé ölelgetni az attyát. örömeben. az attyához valo köteleségit végben vivén. kerm látogatására mene, a ki is a hajobol, a városban vitelekor valo rázodásban magához térvén beszélleni kezdet. de azon igen el tsudálkozék. hogy magát szép ágyban látna fekünni, és uri palotákban, de azon még inkáb kezde tsudálkozni, a midön eleonorát. beátrixal látá hozája menni, a ki is az ágyához közelgetvén. melléje. üle. és ezeket mondá néki.
Nem tudom hogy ha vagyé abban az állapotban hogy halgathassad mind azokot. amiket tudtodra akarok adni, és hogy ha az a nagy nemesi sziv. a melyet mindenkor mutattál hozám, nem változotté meg, ate dicsöségedet anyira szeretem hogy el várom azt az orát a melyben a te egésséged anyira valo erött adhasson néked. hogy segittségedre hihassad jó erkölcsödöt, egy olyan alkalmatoságban a melybe tudom hogy lészen szükséged segittségére. eleonorának ezek a beszédi. az ö köntöse. és minden valamit kerm látot, eszében véteték véle. hogy mi légyen az ö sorsa, akár mitsoda állapotban legyek felelé kerm. de meg halgatom beszédidet. nagy tisztelettel. mint olyan. akinek kedveseb vagy a nap világoságánál. és noha holmiben. által lássam is a magam szerencsétlenségét., mivel látom hogy a spanyolok rabja vagyok, a félelemnél a melybe voltam hogy talám el vesztettem volt a vitéz lunleit. nagyob az örömöm hogy láthatom a szép éléonorát. semmitöl nem tarthatok, és tsak egyedül. a te halálodon veszthetném el az okoságot. és a bátorságot. de mint hogy életben vagy, a nékem elég. eleonora azután nékie mindeneket elé beszélle. azt sem titkolá el elötte. hogy dom fernand ötet szeretné. és hogy mitsoda köteleségben volnának együt. mitsoda nagy hálá adásal tartoznék Ivonnak. montros mitsoda részre állot volna, és mitsoda formában volna az attya házánál. azt látod mondá néki. hogy az én atyámnak öléböl és a mátkámnak karjárol ragadtál volt el engemet, és hogy tellyeségel lehetetlen volt nékem hogy szeretetednek meg felellyek. a te gondviselésidért, és tiszteletidért. hozád betsülettel. és háláadásal kel lennem. tegedet semmiben el nem árullak, mivel azokot jöttem keresni. a kikhez mind a köteleség. mind a szivem kötöt volt gyermekségemtöl fogvást. ez igy lévén, nemes szivü kerm. reménlem, hogy tudtodra adván azt hogy szabad vagy. és hogy én tsak dom fernándal lehetek szerencsés. annyira valo szereteted lészen hozám. hogy örömel meg fizeted szabadságodot olyan áron. a mely oka boldogságomnak
Igen jól mondád azt az eléb felelé kerm, hogy szükségem leszen a bátorságra, hogy halgathassam mind azokat amiket mondottál nekem. nem gondoltam volt, hogy olyan nagy szerencsétlenségben legyek, a szabadságomnak. és a kezem alat lévö hajoknak el veszések. én elöttem semmik valának, mivel láttalak. de azt mondod hogy nem foglak ezután látni, és az én társam szüntelen fog tégedet látni, hogy gondolkodhatnám erröl nagy keserüség nélkül, hogy ha pedig az igaz, hogy valamely betsületet nyertem volna elötted, azt nékem meg kellet volna mutatnod, nem azal a gondviselésel. a melyel viszá hoztad szerencsétlen életemet, hanem azal. hogy meg hagytál volna halni. mind azon által, dom fernándnak rabja lévén. és dom valesco házában feküvén, azt nem tselekedhetem. se azt nem kellene tselekednem, hogy meg gátollyam szerencsédet, de ha szinte mind ezek fájdalmasok legyenek is nékem. de nem lehet hogy meg ne köszönnyem., hogy hozám. jöttél ezeket meg mondani. és magadot menteni, olyan dologrol. amely nékem keserüség.
Eleonora. látván kermnek nagy szomoruságát, maga sem türköztethetvén magát. nagy szánakodásal. lön hozája. és azomba azt fogadá néki, hogy mindenkor nagy tisztelettel. és betsülettel lészen hozája. és nyugodni hagyá.
Eleonora. nem akarván leg kisebbet is el mulatni a mi kedves lehetet dom fernand elött. montros látogatására mene. a kit is már dom valesco. mindenekre meg tanyitotta volt. és a ki botsánatot kére. tölle. mind arrol., a minek ö oka lehetet. de mint hogy gyogyulni kezdék. azon kéré eleonorát. hogy engedné meg had lehetne dom fernánd mellet, éléonora mindgyárt hozája vivé, és dom valesco. elötte meg mondá dom fernándnak, hogy mihent meg gyogyul azonnal. néki adgya eleonorát.
Azonban. a Colonelus. Ivon. a hajoban mindeneket rendbe vévén. a valesco házához mene. hogy részt venne. az éléonora örömében, a melyre ö is segitette volna. ót pediglen ötet. nagy tisztelettel fogadák. montrost ót találván. egymást meg ölelek, és örülének azon., hogy el hagyták volna a Cromvel szolgálattyát. Ivon meg tudván hogy kerm jobban volna. és hozája mehetnének, látogatására mene. kerm pedig mihent meg látá. mondá néki. hogy hogy, hát a vitéz Ivon. el árult engemet. noha ö benne volt leg nagyob bizodalmom. ö benne menyi vitézséget. és jó erkölcsöt üsmértem. még is az ellenségimhez adta magát, hogy engem el veszessen. és el vigye magával a mi én elöttem leg drágáb volt evilágon. nem uram, felelé Ivon. el nem árultalak tégedet, de hü lévén királyomhoz. tsak azért állottam Cromvel mellé. hogy olyan alkalmatoságot kereshessek a melybe szolgálhassam hazámot, a ki is siránkozik. annak a kegyetlennek törvénye alat. a ki ellensége az oltároknak. a három országnak. és az egész nemeségnek, semmidet el nem vettem. hogy az ellenségednek adtam volna: az a személy akiröl szollasz. nem lehetet atiéd, mivel hitet adot volt másnak. minek elötte kezedhez eset volna. üsmérem magam jó erköltsödöt. és reménlem. hogy minek utánna. bizonyságot tettél volna az eleonora jó erkölcséröl. a tévelygésedböl viszá térsz. és amenyek meg hatván szivedet. te lészesz még. leg buzgóbb oltalmazoja. ami királyunknak: ugy tettzik mint ha ezek a szavai Ivonnak, jövendölések lettek volna. mivel, Cromvel halála után. monk generalis londinumban menvén. a tengeri segittségel. ugyan kerm volt az egyik. a ki hadi hajokal kiséré ángliában masodik károly királyt. a midön viszá tére. hogy királyi székiben üllyön.
kerm pedig nem lévén még akor ebben a szándékba, nem is felele semmit is olyat. Ivonnak, a melyböl észre vehette volna. az illyen változást. mind azon által az egéssége minden nap jobban helyre jövén. valoságal kezde gondolkodni szeretetéröl. azután a dom valesco, és adom fernánd hozája valo szorgalmatosagok. és az eleonora kegyes intesi. tsak lassanként a békeséges türéshez szoktaták. és végtire. annyira meg gyözé magát. hogy még maga sürgeté házaságokot. hogy had lehetne jelen lakadalmakon el menetele elött.
Ezen a hiren. dom valesconak az egész háza meg örülvén, dom valesco. hogy kedvit tölthesse. dom fernándnak. és eleonorának, még egy napig várakozék a lakadalomal. azért hogy kerm suscribálhassa a házaságrol valo levelet
Dom fernánd. egészen meg gyogyulván. a lakadalomrol gondolkodának, a melyet dom válesco, nagy bövségel. és uri modon meg tsinálá. kerm pedig nem akarván részt venni agazdagságban a melyet eleonora nyert a tengeri tolvajoktol. a lakadalom után mindgyart meg akara indulni.
A meg válás pedig nagy szomoruságal mene végben, mind egyik. mind amás részröl., mind azon altal annak meg kelleték lenni. kerm el indula fris jó egésségben. és szerencsésen az anglus hajokhoz érkezék, Ivon pedig spanyol országban meg telepedék. és holta után. uri familiát hagya., montros pedig a spanyolok közöt szolgált mind addig valamég a valoságos királyát nem láthatá székiben. dom fernánd, és a szép eleonora., nagy szép egyes szeretetben. töltötték el életeket:
Ezt a historiát mindenek szépnek találák, és a hüségre valo nézve, a kis aszonyok mindenik eleonorához hasonlittá magát. azután ki ki fel kelvén helyéböl. vacsoraig a kertben sétálának.
Kedd.
Másnap, ebéd után, ki ki atörvény szerént. a kertben, a rendelt helyre gyülekezvén. Constantia mondá. én látom. hogy nem tsak férfiak. hanem még mi is el veszthettyük a játekot, és még mi is a büntetés alá vetethetünk. hanem én azt tanácsolom a kis aszonyoknak., hogy nyerjünk szabadságot arra, hogy mi nékünk harmunknak, lehesen papirosbol el olvasnunk a magunk historiáját., mivel a nékünk leányoknak. nagy elme fáradság volna sok ideig egy dologra függeszteni elménket. a midön nagyob dolog vagyon a fejünkben. kivált most a mitsoda állapotban vagyunk. mondá nevetve hilária, azt pedig senki se kivánnya töllem. hogy én most hoszu historiát mondgyak el. ha tsak nem olvasom. mivel. én most tsak arrol gondolkodom a mit látok. tekintvén fel szemel juliusra aki is ezen örömel el mosolyodék. a hilária szavait mindnyájan meg neveték. és a férfiak rea állának, hogy ha a sors ugy hoza. hogy ök irásból olvashassák historiájokot.
Azutan a játékót el kezdék. a melyet a szép Constántia veszté el, és a zálogat octávius kezében adván. a le irt historiáját eképen mondá el.
A RÁKIMA HISTORIÁJA
Arra nem köteledzem magamot hogy az Amurates császár életét elé beszéllyem, mivel mindenik tudgya annak. a birodalomnak historiáját. hanem minden szándékom tsak a, hogy ennek a Császárnak holmi különös tselekedetit mondgyam meg, és azal együt a hires roxán halálának okát. a melyet talám nem mindenek tudhattyák, hogy pedig meg rövidittsem beszédemet, tsak azon kezdem el, a midön amurátes apersák ellen kezdé hadakozását. a szüntelen valo hadakozások. a mellyekbe kelleték lenni a lengyel királynak. uladislausnak. a törökök ellen, ám bár mindenkor gyözedelmes volt is. de anyira el fogyasztotta volt. mind kintsét. mind népét. hogy kételenitették. a békeségre hajlani, a melyet meg is tsinálá a portával. ugyan ebben az idöben is tekellé el magában amurates császár, hogy minden erejével boszut állyon a persiai királyon, azért hogy bé fogadta volt az országában peker basát. a ki is igen sok kintsel ment volt országában, és a ki a szállás adásért. kezéhez. adta volt babiloniát, a mely városnak gubernátorja volt ez az áruló, a varost pedig a persiai király egy olosz nitelli nevü tisztel meg erösiteté. és azt meg raká jó hadal. és minden féle élésel.
Amurátes. mind ezeket jol tudván. de nem akarván semmit is el mulatni hogy boszu állását jól végben vihesse, és ellenségit meg tsalhassa. parancsolá a fö tiszteinek, hogy azt hirdetnék. hogy az ö nagy hadi keszületi olosz országot tekéntené, mivel olosz ország ellen akarna hadakozni. valamint tselekedet a második mahumet Császár.
De apersiai királynak a portan lévö követtye igen okos lévén, ötet meg nem tsalhaták. azt igen jol tudta hogy mitsoda oka lehet amuratesnek, az ura ellen valo panaszra. azért által is látá szándékát, erre valo nézve minden késedelem nélkül tudtára adá akirálynak. hogy mitöl tartana. ugy hogy a király is mindenekröl rendelést tehetne. hogy ha ugyan ö ellene találna lenni ez a nagy készület., amint is hogy amurátes által költöztetvén atengeren az europai hadát. nagy siettségel indula persia felé.
Az ö asiai, és europai hada. közel három. száz ezeren. tsak nem egyszers mind érkezék az eufrátes vizének partyára, amurates minek utánna le vágatta volna mind a persiai hadat kik ellene akaranak állani a parton, az egész hadával altal mene. és sohult meg nem állapodván. egyenesen tauris városának mene. a mely régenten a persiai királyoknak rend szerént valo lako helyek volt, mindenek nagy rettegésben. és félelemben kezdének lenni tölle, és el pusztitván a körül lévö tartományokot. kardra hányatá a lakosokat. és azután. tauris városa ellen mene. a mely oly igen kezdé magát oltalmazni, hogy azt nem gondolta volna.
Hogy pedig alakosokat arra kénszerittse. hogy magokat fel adgyák. holmi sok igéreteket tön nékik, de mint hogy ök azt tudták hogy az elejeket is ugy tsalta volt meg soliman Császár. a ki is fel prédálván avárost. rabul el vivé Constancinápolyban mind alakosokot kik valamely mesterséget tudtanak, erre valo nézve fel tevék magokban, hogy minden tehettségekel amurátes ellen állanának. és oly igen kezdék magokot oltalmazni, hogy a Csaszár kéttségben eset vala a meg vételeröl, a midön egy árulo meg mutatá néki. a városnak leg gyengéb részit, ezt a helyt oly rettentö képen kezdé lötetni. hogy végtire tágas rést tsináltata. a melyen ostromra küldé ahadát. a persak négy vagy ött ostromnak ellene állának nagy vitézségel. de az utolso rettentö léven, avárost meg vevék. és az amurátes hatalma alá esék. a ki is igen boszonkodván azon. hogy anyi ideig állottak volna szembe véle. kardra hányatá az embereket. aszonyokot. és a gyermekeket.
Azután avárosban lévö gazdagságot ki viteté. a sok ezüstöt. aranyat. drága köveket, a melyekel rakva valának a sok drága paloták, de még ezel meg nem elégedvén. mind az egész várost el hányatá, annak minden házait, és kö falait., és ekével szántata a városban. azért hogy meg ijesze. atöb varosokat a melyekre igyekezet.
A hadát egy kevesé meg nyugosztalván. rézan nevü varos ellen indula, oda érkezvén. avárost körül vévé hadával. a városbol ki ütven reája. a spahiák. hat rabot fogának. akik közöt találkozék egy iffiu olosz kép iro. bionchiny nevü, ezt meg fosztván. a sebibe, egy nehány képet találának. de a többi közül egyet méltonak itélék hogy amuratesnek adgyák, a rabot is hozája vivék.
A Császár alig veté szemeit a képre, amelyen egy igen szép aszony volt le irva, hogy ohajtani kezdé meg üsmérni a személyt. a kinek a volna aképe. erre valo nézve mindgyárt tudakozá a kép irotol annak a szép személynek nevét, és lako helyet. és hogy ha az a kép. valoságos képe volnaé valamely személynek. vagy tsak a maga gondolattya után irta volna,
Bionchiny nem látván semmit is olyat. ami arra kénszerithetné hogy el titkolya az igazságot, látván azt is hogy mitsoda változásokot okozna az a kép az amurátes ábrázattyán. gondola hogy talám mind ez, az ö szabadulására szolgálhatna,. igazán meg vallá hogy az a kép, a szép rakima képe volna a gumer émir hugájé, a ki is mind avárosban mind a tartományokban parancsolna és hogy abban bizonyos lehet a hatalmas Császár, hogy akár mely szépséget lasson a képben. de rakima még annál ezerszerte valo szeb., és hogy neki, lehetetlen volt le irni szépségét. annak pedig az esze. tizen hat esztendös korában., még fellyeb haladgya szépségét.
Amurátes. azon kívül is szerelmes természetü lévén, az illyen beszédeket nem halagathatá csendeségel. és noha roxánnak egész hatalmában volt is az ö szive. de nem lehete. hogy ót valami helyt ne adna rakimának is. ezt az uj szeretetit. meg más egyéb hasznára is akarván forditani. eleiben adá bionchinynak, hogy az szerencséje azon áll. ha igazán fog néki felelni. és parancsolá néki. hogy elö beszéllye néki mind azt. valami gumer emirt illeti, mitsoda elméje, és természete volna. és hogy a tartományban. mi képen vannak hozája.
Ez az okos olosz. által látván mindgyárt. az okát, hogy miért tudakozná tölle. felelé. hatalmas Császár. gumer emirnel fösvényeb ember nem lehet. se a ki a maga hasznát ugy keresse. mivel ö mindent fel áldozhat, mind az elö menetelnek. mind a gazdagságnak, ugyan ezen okbol is tette szegényé az egész tartományt. nem hajtván alakosoknak se kiáltásokra, se könyörgésekre. se sirásokra. se söt még a persa fö ministerekreis. akiknek ki adgya részeket a sok tolvajságábol. és abban bizonyos vagyok a labaihoz borulván a Császárnak, hogy ha a hatalmas Császár. valamely bizodalomal volna rabjához. bizonyos modal. hatalma alá tehetné avárost.
A kép iró a rakima képire tekintvén., amurátes észre vévé hogy mi volna gondolattyában. és látván. eszes. és értelmes voltát. gondolá. hogy néki nagy hasznát vehetné, azért mindgyárt meg is akará probálni, és mondá néki, ha te hozám hüségel akarsz lenni és a vallásodot meg változtatod, én tegedet oly gazdagá tészlek. hogy semmit többet nem kivánhatz.
A olosz mint hogy tsak a kemény rabságban valo lételit várta magára a Császár igéretinek igen meg örüle, mindenekre is köteledzé magát, akoron el végezék egymás közöt. hogy mihelyt bé estvélednék. a városban viszá menne., mondván azt hogy viszá szököt volna. és keresne alkalmatos idöt az amurates parancsolattyát végben vinni. a gumer émirnél. amurátes pedig mindeneket eleiben ada néki hogy mit tselekedgyék. alig estveledékbé. hogy bionchiny olyan szerencsen mene viszá, hogy senki nem gyanakodék reája.
Gumer meg halván. viszá valo térésit. maga eleiben hivatá. és kérdezkedék tölle, az amurátes erejéröl, az olosz olyan nagynak mondá azt lenni. hogy gumer emir el tsudálkozék rajta. azt is hozá tévé. hogy a táborban a volna hire. hogy amurátes ugy akarna bánni azal avárosal. valamint tauris városával. hogy ha fel nem akarják néki adni.
Gumer jol üsmervén az amurátes kegyetlenségit. nem félté anyira. se az eletit. se a familiaját. mint a kintsét. és igen meg kezde ijedni. a bionchiny szavain. ugy anyira hogy el sem titkolhatá elötte, fel háborodot elméjit, az olosz erre figyelmetesen vigyazván, látá hogy ugy folyna adolog a mint kivánnya, kéré azon. hogy had beszélhetne véle különösön. mivel nagy dolgokot akarna néki mondani.
Az emirnek elméje. nagy nyughatatlanságba kezdvén lenni. nem halaszthatá továbra. hogy meg ne tudgya mitsoda dolgok vannak az amurátes táborán. azért a kép irot. mindgyárt a maga különös házába vivé, és parancsolá néki, hogy mindeneket meg beszéllene. uram, mondá néki a kép iró. atsak rajtad áll. hogy semmit ne tarts a török Császártol., azt tudom és abban nem kételkedhetel. hogy ez a Csaszár. minek utánna. a keménységnek példáját mutatta volna, tauris városán. tsak azt keresi hogy alkalmatosága legyen kegyelmeségét meg mutatni. a rezen tartományba. hogy ha illendö képen folyamodnának hozája, tsak azért is mutatá meg a tauris városának lakosihoz keménységit, hogy boszut állyon ellene valo állásokért. meg fogja mutatni kegyeségit rezen városában. hogy ha nem akarod magadot oltalmazni, egy szoval uram. abban bizonyos vagyok, hogy tsak rajtad áll., hogy meg menthessed az ellenségednek kegyetlenségétöl. familiádot és kintsedet., mivel uram ne hizelkedgyél magadnak abban hogy ellene álhass, mivel addig el nem megyen innét, valamég a várost, és a tartományt fel nem égeti, és a lakosokat kardra nem hányattya, hogy ha tsak ezt a szándékát meg nem változtatod; aváros fel adásával, a mely néked annál is hasznosab lészen. hogy meg tartván kintsedet azt még meg szaporithatod. a kötésel. a melyet tsinálhatz amuretesel. aki is jobban szereti hogy nagy summa pénzt költtsön el. mint sem olyan embereket veszesen el. akik néki meg szükségesek lesznek ebben a hadakozásában.
Gumer figyelmeteségel halgatván az oloszt. nagy mély gondolatokba esék beszédin. és helyesnek találván mondásit. a reménség. hogy még több kintset is gyüjthetne, és a félelem, arra vivék. hogy meg vallá az olosznak., hogy ha amurates meg halgatná kérésit. és meg tartaná a kötést melyet tenne véle, minden kesedelem nélkül keziben adná rezán városát. és a tartományban levö több eröségeket. és el hagyván tellyeségel a persia király szolgálattyát. a török Csaszárhoz kötelezné egészen magát. hanem már most tsak azon gondolkodik. hogy kire bizhassa ezt a dolgot és ki vállalná magára.
Ezekre bionchiny mondá. hogy ha ö viszá mehetne az amurátes táborára. abban ö bizonyos. hogy ezt a dolgot végbe vihetné. az émir ezen igen meg örüle, hogy oly nagy hüséget mutatna hozája. és alatomba el botsátá. a ki is a táborba érkezvén, a Császár sátorához mene. a hol is parancsolattya szerént ibrahimnak. a fö vezérnek bé jelentété magát. a ki is a Császárhoz vivé. akinek mindeneket elé beszélvén. adolog tsak hamar véghez mene. a Császár kötést tévén az árulo gumerel. mindeneket meg igére néki. és nagy summa pénzt is ada. és ez a fösvény. az ö királya, és hazája ellenséginek kezéhez adá a várost. amelyet azö ura. a persiai király. és attya fia. reá bizot vala.
Mint hogy a szép rákimára valo nézve tselekedte amurátes mind azt a mit tselekedék. alig mene bé avárosban. hogy minden dolgot ibrahim vezérre bizván. és tsak a szerelmében akarván foglalatoskodni. erre valo nézve meg izené az émirnek. hogy meg akarná látni a szép hugát. a ki felöl oly nagy ditseretet hallot., gumer nem tuda mit tsinálni örömében. erre a hirre. és abban nem kételkedvén. hogy ez az iffiu Császár meg ne szeresse hugát. azért. mindgyárt. nagy dolgokot kezde magának igérni. és a császárt. rakimához kisérvén. örömel vevé észre hogy meg nem tsalatkozot volna gondolattyában.
Ugyan is mihent ez a két személy meg látá egy mást, azonal tsudálkozni kezdének egy máson, a sultán ha szépnek tartá is lenni rakimát a képe szerént, de sokal szebnek találá magát. mint sem képit. és tsudálkozni kezdék szépségin. rákima pedig aki ugy gondolkadván amuratesröl, mint oly rettentö emberöl, a ki tsak avér ontást szomjuhozná. és látván ö benne igen szép termetet. és kegyeséget, nem titkolhatá el gondolattyát.
Egy máshoz közelgetvén. hogy egymást köszönttsék rákima a lábaihoz akarván borulni a császárnak meg tartoztatá nagy kegyeségel. a melyböl észre veheték. hogy a szerelem meg gyözte volna. én nekem kell szép rákima. mondá a császar azon tiszteletet adnom néked. és a mely hajlandoságot gerjesztettél fel bennem az. amuratest örökösön hatalmad alá veti, ezeket a szókot azzal a kegyeségel mondá ki, a melyel ö igen tudta magát szeretetni. a midön akarta. rákimát pedig igen meg haták., és meg pirulván igy felele nékie akár mely hajlandoságal méltoztassal lenni hozám hatalmas Császár. de minden dicsöségemet abban tartom. hogy a magamét ahoz alkalmaztassam.
Emir gumér. aki jelen volt ezen a beszélgetésen gondolá hogy amurates még továb is akarná követni beszélgetésit. a házbol ki mene., és ót hagyá a hugával. a ki mellet távul. rab leányok állottanak.
Az iffiu rakima. soha még semmit sem szeretet volt. mivel ugy volt neveltetve, valamint szokták nevelni a leányokat azokban az országban, különösön, és mint egy rabságban. ámurátes volt elsö, a kit szerethetet. aki is a mint már meg mondottam, leg szeb volt mind termetében. mind ábrázattyában abban az idöben. ugy anyira, hogy mind tisztelni, mind szeretni kelletet ötet, mind azoknak. akik látták.
Ennek a szép fejdelem aszonynak. nem lehete magát meg oltalmazni az ö elsö hajlandoságátol. a melyet ugyan azon orában kezdé érezni. a melyben amurátes érzé a magáét. és mint hogy abban az országban. szeretni. és azt meg vallani, mind egy, azért a Császár is tsak hamar meg tudá szerencséjit. a melyet oly nagynak tartá. és oly igen örüle rajta, hogy el felejté roxánt, a ki is abban ahadakozásban el kisérte volt ötet, és a ki könnyen meg tudhatá ezt a változást, vagy ha szinte amurátes gondolkodot felölle. de tsak azért, mi formában oltalmazhassa meg rákimát. az ö irigységétöl. amint is hogy. amurátes látván, hogy ugy szeretnék ötet, valamint ö szeretné. meg kéré magának rákimát. gumertöl, aki oly könnyen oda adá néki. valamely könnyen fel adta volt avárost. amurátes pedig hogy meg hálállya neki, bé tölté ezt az árulót nagy tiszttségekel. és ajándékokal.
De az alat a Császárné roxán. a ki atáborban volt. meg tudá a kémjeitöl,. rákimához valo szeretetét. ki mondhatatlan nagy haragban esék. ellene. és el tekéllé magában a rakima halálát. mint olyan dolgot. a melyet többször is tselekedet. ennek a Császárnénak ha mása nem volt szépségben. a kegyetlenségben sem volt mása. az aszonyok közöt., ez oly igen hatalma alá vetette volt azámurates szivét. hogy néki olyan rabja volt valamint a többi. és oly rettentö irigy volt, hogy sok olyan szép aszonyokot vesztet el., vagy fegyver. által, vagy étetö által. akik kivántak volna tettzeni amurátesnek.
Ez a Császárné. leveleket kezde irni amuratesnek, atáborbol. a melyekben mindent szemére hánya, meg fenyegetödzék is. amurates tartván attol. hogy jelen valo létével ne háborgatná gyönyörüségében., azért kemény parancsolatot külde néki, hogy meg ne brobállya rezánba menni, jól üsmervén irigy természetit; tarta hatalmátol, a mely vett volt rajta. fö képpen a miolta egy fia lett tölle. de még inkáb féltette tölle rákimát, a kit is meg akarván oltalmazni roxantol, damascus városában akará küldeni, erre valo nézve Csaszárnéhoz illendö udvart rendele melléje. és uglan nevü szerecsen gondviselése alá adá., akiben egész bizodalma volt és a kivel minden titkát közlötte. a szép rákima pedig oly igaz szivel kaptsolta vala magát hozája, hogy nagy keserüségel érté. hogy el kellene tölle távozni. és noha látá mellette valo veszedelmét. mind azon által. jobban szerette volna veszedelembe lenni. mint sem el távozásáért, anyi keserüséget szenvedni.
Amurátesnek meg esék szive szavain, a midön arra kéré. hogy elne távoztassa maga mellöl. uram mondá neki, tekintvén szerelmes szemeivel reája. ahalálamot akarod meg gátolni. és te magad vezetz engemet arra. minden valamitöl tarthatz a roxan irigysége iránt. azok közöt semmi nem oly veszedelmes nékem, mint a távul valo lételed, a te melletted valo veszedelmem bizonytalan. de a tölled valo eltávozásomért. bizonyoson meg halok. oh' uram ha meg kelletik halnom enged meg had legyen melletted halálom. és az én utolso tekintetemel, had nézek az én Császáromra.
Az illyen beszédek által verék az amurátes szivét. de mentöl nagyob szeretetit látá. annál inkáb tarta veszedelmétöl, kedves rákimám. felelé néki. ate halálod el végezné az én életemet. tarsd meg magadot én érettem, ate tölled valo elválásom tsak arra valo hogy ollyan állapotban tehessem magamot, a melyben semmitöl ne tarthassak irántad. tseleked meg ezt én érettem. aki oly igen szeret tegedet. tsak rövid idö alat hozád fordulok. és akor meg látod hogy nintsen semmi drágáb amurates elött. mint a szép rákima
Több illyen beszélgetések is vala egy más közöt, de végtire rakimának, akarattyára kelleték állani, és az el válásnak napja el érkezvén. nagy szeretettel. és keserüségel butsuzának el egymástol, a melyben észre vévék. hogy mint szerették egy mást. a midön el indula. amurátes viszá tére taborára. a hol roxán nem igen ditsekedheték. a mint tekintettek volna reája. egy nehány nap mulva meg indittá táborát. babilonia felé. meg akarván menekedni a roxán alkalmatlan sok panaszolkodásátol, viszá küldé ötet Constancinápolyba és noha mindenüt. valahol el ment. nagy tisztelettel voltanak is hozája. de szivének nagy keserüségevel mene abban a fö városban.
Azonba a tábora. a kevély babilonia eleiben érkezvén. amurates vini kezdé nagy erövel, és ötven két nap mulva sok ostromok után. a melyekben a persák ditsöségesen viselék magokot. a várost fel adák. amurátes fel prédáltatá. és parancsolá hogy a lakosokat minden személy válogatás nélkül meg ölnék, öreget, gyermeket. aszonyt. ezt pedig oly kegyetlenségel vivék végben, hogy senki meg nem szabadulhata
Ezen irtoztato kegyetlenségek után; amurates egy nehány tartományokot el pusztitta. és maga alá hodoltatá. de mint hogy tsak a persiai király ellen volt minden haragja. az országában bé mene hogy hartzra köteleze ötet, de a király nem akarván szerencséltetni országát. a nagy hegyek közi vette volt magát. a honnét a török ki nem vehette. mind azon által, minden uton modon tsak azon lévén hogy boszut álhasson rajta. meg izené néki, hogy félre tévén minden gyözedelmét. és mindent valamit még nyerhetne gyözhetetlen hadával, ö kész volna végit vetni különösön valo hartzal. minden közöttök lévö veszekedésnek.
De az okos persiai király. ugy téteté, mint ha nem tudná hogy vegyfere hitta volna ki ötet, hanem atanácsát esze gyüjtvén., azt végezék hogy követeket külgyenek amurátesnek. a kik a békeségröl végezenek véle. amurates látván hogy az egész hada el fáradot volna. és azon kivül is ohajtván rákimát meg látni, örömest a békeséghez foga, és ibrahim vezére bizván mindeneket, azután damascus felé indula. és nagy siettségel oda érkezék.
A kegyes rákima, ki mondhatatlan örömel fogadá. és a Császár. mind több szerelmet. mind nagyob szépséget találván benne, soha nem lehete nagyob szerelmet mutatni. mint a melyet mutata hozája. de az alat a még illyen gyönyörüségben élt. damascus városában. roxan Constancinápolyban, nagy kegyetlenségeket vit végben. ugy anyira hogy mindenek rettegtenek tölle, mint hogy senki sem szerette. ötet. gondolván hogy a Császár sem szereti, azért sokan örömeket elnem titkolák. roxan ezt kémjeitöl meg tudván. kegyetlenül bánek mind azokal kik örülének szerencsétlenségin., és anyira kezdének tölle tartani. hogy senki sem mére valamit ellene mondani. de leg inkáb az amurátes öttsei, bajazet, orcán, és ibrahim, felhetének leg inkáb azö kegyetlenségitöl, ezek szoros fogságban lévén, a kalmakán (a vicé vezér): gondviselése alat., és minden nap várhatták magokra a veszedelmet, mivel az a kegyetlen aszony, annak elötte sokal. már fel tette volt magában. el vesztéseket. azért hogy tsak azö fiára szálhason abirodalom
Meg tudá a kémjei által, hogy ez a három fejdelem azon igen örültek, mikor meg hallották. hogy ámurátesnek más felesége volna. ennél nem kelleték több. és halálokrol gondolkodék. hogy pediglen azt könnyebben véghez vihesse. a kalmakánt meg nyeré sok ajándékokal., és véle együt hamis leveleket tsinála. a melyekbe ugy tettzet. mint ha ezek a fejdelmek egyet értettenek volna az ellenségel, azután a diván eleibe viteté a dolgot. és oda adá a levelet bizonyságul.
A fejdelmeket ót meg visgálták. a kik is meg üsmértetvén ártatlanságokot. és a levelnek hamiságát, ez ellen a diván semmit sem mondhatván. viszá küldé öket, roxán mérgiben nem tuda mit tsinálni, hogy véghez nem vihette volna tsalárdságát., és kivánván minden uton modon véreket ki ontani. ismét hamiságához méltó más tsalárdságot gondola ki. egy hamis levelet irata. a melyben a volt. mint ha amurates azt parancsolná néki, hogy meg fojtassa bajazetet., és orcánt., ezel a hamis levelel. a fog házat meg nyitatá. a melyben ezek a fejdelmek valának., és bé mene tizen két némával. és más több hohérokal. és ót maga mindgyárt ki mondá a sententiát, bajazetre. és orcanra
Bajazet meg akarván kérelni, mindeneket monda néki, a mivel meg enyhithetné kegyetlen haragját, de látván hogy tsak haszontalan., és meg kellene halni. szemére hányá minden vétkeit, és mondá hogy azö halálá meg mentené egy olyan irtoztato kegyetlent látni többé. és nyakát nyujtá. a némák meg fojták. orcan pedig látván hogy a kérelem haszontalan volna. oltalmazni kezdé magát. kettöt a hohérok közül a földre fektetvén. más kettöt halálos sebbe ejté. és nagy sebeségel az ellensége felé kezde menni, a hohérok közöt. de a soktol le nyomaték, és ugy. bántanak véle. mint a bátyával,
Ennek a gyilkoságnak hire. tsak hamar el terjede az egész városban, és Constancinápolyban. nagy zene bona támada. és mindnyájan kiáltani kezdék. hogy a Császár kastélyábol. ki kellene huzni roxánt. a ki a Császari familiának vériben ferteztette volna kezeit. és meg kellene ötet büntetni sok vétkeiért.
Az alat amég illyen dolgok mennek vala végben Constancinápolyban, amurátes. arákimahoz valo szeretetének jeleivel. az egész damascus városát bé tölti vala, a kinek terhben valo létit mindeneknek tudtára adván, igen nagy vendégséget tsinála. ugy anyira hogy az egész város nagy vigasságban volt. ugyan a vigasság közben is hozák hirit a Constancinápolyban lévö nagy zenebonának., és mint hogy már a persávalvalo békeség meg volt., azért a hadát el bocsátá, és ibrahim vezért. Constancinápolyba küldé. hogy ót mindeneket le tsendesittene, a vezér Constancinápolyba érkezvén., mindeneket nagy haragban talála lenni roxan ellen. nagy kegyetlenségiért. de az a zurzavar annál is veszedelmeseb vala. hogy azt a sultánné validé., az az, a császár annya inditotta volna fel. a ki is nagy gyülölségel volt roxánhoz, mindenkor, de leg inkáb azután hogy meg öleté két fiát, a vezér mind ezeket látván. tudtára adá a Császárnak, hogy a maga jelen valo léte szükséges volna tellyeségel. amurátes látván hogy mitsoda szükséges Constancinapolyban valo menetele. magában el végezé indulásat. és hogy el vinné magával rákimát, és meg is mondá néki szándékját, bizonyos lévén hogy abban ellent nem tartana. ennek a fejdelem aszszonynak noha nagy esze volt. de persa lévén. a babonaságnak is igen hitt, és nem vévé ezt a hirt azal az örömel. a melyel a Császár varta volna.
Rakima mellet volt egy ember. a haly nemzettségéböl valo. a kit a persák. nagy profétának tarttyák., és akik azt is gondollyák, hogy ennek minden maradéka. jövendö mondo, és azokot nevezik álmasairis, rákimának egész bizodalma lévén profétájában. mihent terhben esék. azt tudakozá tölle, hogy mi történnék véle. és mitsoda sorsa lenne. a méhiben lévö gyermeknek., az álmasairis, minek utánna nagy Ceremoniákal. végben vitte volna könyörgésit; igy kezdé el jövendölésit. hogy olyan fejdelmet hozna evilágra, a ki még török császár lehet hogy ha el kerülheti az attya fiainak kegyetlenségeket, és a Constancinápolyban valo lakást, a melyhez valo közelgetése. veszedelmire lenne. hogy ha pedig a menyek el távoztattyák tölle ezeket a veszedelmeket. minden török császárokot felyül fog haladni. rakima pedig hogy ha a török császár kastélyában bé megyen. azö veszedelme bizonyos. hanem azon igyekezék. hogy amurátest tarttsa meg maga mellett, egész esztendeig. és ha e szerént fog tselekedni. meg oltalmaza magát a veszedelemtöl. melyeket jövendöl, és azoktol is, a melyek fenyegetik a Császárt. az ö fö városában, a hol minden féle baj várja, és végtire a halál is ha viszá tér. az iffiu sultánné igen meg ijede ezeken a jövendöléseken., és fel tevé magában, hogy amuratesen valo minden hatalmát arra fordittya hogy esztendeig ötet el hagya. és mint hogy még semmi szándékát nem látta volna Constancinapolyban valo igyekezetéröl. azért nem is szollot néki az almasairis jövendoléséröl.
De mihent meg hallá a vezér el menetelét. és hogy avezér sietetné a Császárt hogy viszá térjen, a ki is el akarná ötet magával vinni. akoron alábaihoz borulván,. sok köny hullatásal kéré hogy el ne hagya damascus városát, se ötet el vigye magával Constancinápolyban, a hol is nagy veszedelmek várnák. mind egyikét, mind a másikát, amurátes valoságal szeretvén. meg esék a szive a mitsoda állapotba látá. és minek utánna meg ölelvén. fel emelte volna, kéré arra hogy mondaná meg, mitöl tartana, hogy se véle el nem akarna menni, se azt nem akarja hogy el indullyon, rákima tsak hamar meg valla mindeneket, és elö beszéllé az álmasairisnek jövendölésit, és azután ismét azon reménkedék. hogy el ne hagya ötet, és el ne vigye magával., amurates ezt tsak nevetni kezdé., és helyes okokal. meg akará néki mutatni, hogy mitsoda hamis jövendölések volnának azok., azt is eleiben adá., hogy ha szeretné valojában. el sem akarna tölle maradni, mivel már nekie rendelte volna a roxán helyét., a mi pedig ötet illeti. ö néki tellyeségel viszá kel térni Constancinápolyban. hogy mindeneket el tsendesittsen., és hogy egy szoval. azt fel tette hogy meg fog indulni. véle együt azért készüllyön.
Rakima nem gondolván azt. hogy lehesen amurátesnek ellenkezöt tartani azö akarattyában. azon ugy meg ütközék. hogy a keserüség. és a félelem meg hatván szivét, a Császár karján el ájula, aki azt látván. nagyon meg haraguvék az almasairisra. és mindgyárt hivatá a ki midön jelen volna. rettentö haragal mondá néki a császár. nézed mitsoda állapotban tetted a sultánnét a te hamis jövendölésidel, kerüld el tsalárd haragomot, légy azon hogy el töröllyed szivéböl azt a félelmet melyet abban oltottál., gyogyisd meg elméjit. a melyet ate hazugságid meg vesztették. mert más képen a kapu elött fel nyársoltatlak. hogy meg láthassák társaid, mitsoda büntetest várhatnak magokra, a tsalardságért. az almasairis ezen semmit meg nem ijede, és oly nagy tsendeségel felelé néki ezeket, hogy más akárki. amuratesen kivül. azon meg ijedet volna. török Császár. a te fenyegetésid engem meg nem rettentnek. se arra nem kénszerithetnek hogy viszá mondgyam az igazságokot a melyeket ki nyilatkoztattam. ate sultannédnak, emind fel vagyon irva a menyei könyvben. az én elöttem valonak halynak ujával. és ezel kimene a Csaszár elöl.
A ki ugy tekinté mint bolondot. és a jövendölésit mint bolondságot. de látván hogy rakima nagy nehezen magához tert volna, és meg akarván egyeztetni az ország gondgyát. a rakimára valo gondgyával., reá álla hogy damascus városában maradna, és hogy maga meg indullyon nála nélkül, de mint hogy rákima mind ezek után is nagy nyughatatlanságba marada. a Császárt igen féltvén, a kit minden modon azon kéré. hogy töltené el az esztendöt mellette, de amurates, vagy nem sokat hajta a jövendölésre. vagy hogy meg unta volna a damascusban valo lakást. vagy a hogy valoságal. meg akarta Csendesiteni a Constancinapolyi dolgot, de lehetetlen vala. meg változtatni az ö szándékát. minek elötte pedig el indullyon. nagy gazdagságokot ada rakimának. meg parancsolván az oda valo basának hogy kivált képen valo gondgya légyen reája. és rendelést tévén mindenekröl. azután el bucsuzék rákimátol. akinek is nagy keserüséget látván. egy nehány szor meg báná hogy el hagyná ötet. de mint hogy meg irta volt Constancinápolyba. visza valo menetelét. azt nem lehete meg másolni. azért sok köny hullatásal valo bucsuzás után. Constancinápoly felé indula, a hol is a nagy renden lévök, a nép. és a hadak. igen. ohajtották, reménlvén. hogy a roxan kegyetlenségetöl. meg menekednének, és hogy meg büntetné sok gyilkoságiért.
De meg tsalatkozának reménségekben mert ez a tsalárd sultanné. alig tudá meg az amurátes viszá valo érkezését. és rákima damascusban valo maradását. hogy minden képen fel ékesitvén szépségit, eleiben mene. azal a szépségével. a melynek ellene nem álhata amurátes. és érezni kezdé az elöbbeni szeretetét. hozája fel gerjedni, a mesterséges roxan ezt észre vévén, élni akara az alkalmatoságal. nagy engedelmeségel, és kegyeségel mutatván magát hozája, eleibe tévé sok hizelkedö beszédekel. azö sok keserüségeit, a melyeket szenvedet távul valo létiért, ezt pedig oly ékes beszédekel. hogy a könnyen hivö amuratesnek a szivén ujjab hatalmat vett. és onnét ki rekeszté a szegény rakimát.
Azután amurátes oly igen kezdé magát mentegetni, és meg bizonyitani hozája valo uj szeretetit, hogy roxán gondolá hogy mindent meg probálhatna, azért nagy okoságal eleibe kezdé adni, hogy a még oda volt, mitsoda nagy szolgálatot tett néki, és az öttsei halálokal., meg mentette mind magát a Császárt. mind az egész birodalmat, a nagy veszedelemtöl, azután olyan mesterségel adá eleiben az öttseinek vétkeket. és ugy fel magasztalá a birodalomhoz valo nagy gondgyát. hogy a gyenge amurates meltonak tartá parancsolni az egész világnak. olyan nagy hatalmat is ada magán néki. hogy mindent valamit. mondhata neki a sultánné validé aroxan kegyetlenségeiröl. és fiainak meg öletetésekröl. ö azt tsak könnyen el halgatá. és tsak kedvetlenül felele az annyának, mondván, hogy tellyeségel jol tudná öttseinek vétkeket. a kiket maga sem hagyhatta volna életben, hogy ha tsak magát. és a birodalmat el nem akarta volna veszteni, és hogy roxán semmit sem tselekedet olyat. amit ö helybe nem hagyna.
Ugyan azon a napon. egyik a hugai közül. a lábaihoz borulván. panaszolkodni kezdék. roxan ellen., hogy mitsoda illetlenül bánt volna véle. és hogy mitsoda irtoztato igasságtalanságot tselekedet meg öletvén. akét báttyait, amurates erre ollyanná lett, mint a ki meg dühödöt. és nagy haragjában a kezében lévö buzogányal. két felé hasitá a fejét ennek az ártatlan fejdelem aszonynak. ezen meg ijedének még aleg bátrabbak is. és minden nagy keserüségel látá hogy lehetetlen volna meg üsmértetni az igazságot a kegyetlen amurátesel., egy nehány nap mulva levelit vévén rakimának. a melyben tudtára adta. hogy szerencsésen egy fiat szült. a kit is soliman amurátesnek nevezte. de mint hogy amurates tellyeségel viszá tért volt a roxán fogságában. ezt a hirt is tsak imel ámal vette, és a sultannénak. tsak igen kedvetlen feleletet ada. a melyböl meg láthatá veszedelmét. azért is vigyáza minden képen magára, hogy magát meg menthesse a roxan kegyetlenségétöl. de fö képpen arra vigyázot. hogy mindenekbe a profétája tanácsát kövesse. a mi pedig Constancinápolyban történt, azt néki mind meg irták, a sultánné validé. és a vezér,, azt is tudtára adák. hogy mitsoda hatalmat vet volna roxán, és azt is hogy mitsoda szándékban volna roxan ellene, és a fia ellen.
Nem is ók nélkül tarta roxántol., mert a midön azon volt hogy meg oltalmazhassa a maga. és a fia életét, a kegyetlen roxán. azon igyekezék. hogy azt el vegye töllök, de nem tsak azon irigységböl haraguvék rákimara. hogy amuratest féltette volna tölle. hanem leg inkáb attol tarta. hogy egy fia lévén, amurátes eléb ne tegye arakima fiát az ö fiánál. hogy pediglen meg menekedhessék ettöl anyughatatlanságtol., fel tévé magában. hogy mind a kettöt el veszesse, a mely annál is könnyeb volt, hogy amurátesnek kevés gondgya volt reájok. mint hogy pedig mindenkor valának néki ollyan szolgai. kik azö boszu állását végben vitték. egy néhányat azok közül. damascus városában küldé, mindenikét különös uton, és a kiknél hamis levél volt. a császár neve alat.
Ibrahim vezér. és a sultánné validé. kik minden tselekedetire vigyáztanak. ezt a dolgot meg tudák. és postát küldének damascusban. és tudtára adák adolgot rákimának., és a basának parancsolatot, hogy ugy vigyázna azokra a gyilkosokra, hogy egy se szaladhasson el bennek. törvényt láttatna reájok, és vallatatná meg vélek adolgot. és nyilván öletetné meg öket,
A basa oly nagy szorgalmatoságal vigyáztata. hogy ezeket a latrokot mind meg fogatá, és meg vallák aroxán hamiságát. azután meg öleté öket, és atörvényt irásba a portára küldé. avezér azt a Császárnak meg mutatván. iszonyu dolognak találá, de elsöben meg akará halgatni roxánt. ez a hamis aszony ollyan tsalárdságal tudá magát meg menteni. és oly mesterségel tudá kegyes szavait meg elegyiteni köny hullatásival, hogy a Császár kénszeriteték. nem meg büntetni. de söt meg vigasztalni. a midön látá hogy a császár elött jól folynának dolgai. akor a fö vezérel ugy bánék mint áruloval., azal vádolván ötet. hogy a sultánné validéval. gondolták volna ki ezt a dolgot. azert hogy el veszesék. és annyi sok hazugságokot monda az ártatlan vezér ellen, hogy a császártol meg nyeré a parancsolatot, hogy meg öletethesse. a melyet mindgyárt is végben viteté., hogy a parancsolatot viszá ne vonnyák., a vezér halálán. az egész Constancinápoly fel zudula. és noha senki sem meré meg mutatni a vezérnek ártatlanságát de mindenek szabadosan kezdének beszélleni, hogy oly könnyen meg öletet volna egy olyan embert. a ki szükséges volt a birodalomnak, a ki anyi hartzokot nyert volna. és a ki anyi sok szép tartományokal. szaporitotta meg a birodalmat.
A nép, és a had attyoknak hitták. és a fö renden lévök igen szánták. de mind azon által. roxán tsak gyözedelmeskedet. hogy pediglen jobban meg erösithesse hatalmát. a császárt arra vévé, hogy a kalmakánt tenné a fö vezér helyeben. a ki is egészen hozája volt kötelezve. ezt végben vivén. azt gondolá hogy már semmitöl nem félhet. de végtire a mennyek meg unván az ö sok vétkeit, ugyan azon ditsöségében is engedé meg veszedelmét; mivel az ibrahim halálán a fö renden lévök. fel ébredvén. tartani kezdének magokért is. attol a kegyetlen aszonytol. és el végezék magok közöt. hogy nyilván szollyanak az igasságtalanságok ellen. a melyeket követet a Császáral.
Irásban téteték. tehát mind azokot a gyilkoságokot. a melyeket roxan tselekedet., és hogy mitsoda hamis okokbol tselekedte azokot., a muftit arra kénszeritték hogy adná bé a Császárnak. az egész birodalom nevével, ez a török fö pap alig mene bé a Császárhoz, ezel a veszedelmes követtségel, hogy amurátesnek az anya is bé mene hozája, a ki is egy szerecsent vit bé magával; a szerecsen a Császár lábaihoz borulván., tudtára adá néki hogy roxánnak az a szándéka. hogy ötet meg ölese. és a fiát tétesse helyében. a császár tudván mitsoda gyülölségel volna az anya roxánhoz. a szerecsent meg szidogatá. és halálal fenyegeté. de a szerecsen azon meg nem ijedven mondá bátran. hogy ö a halálal nem gondolna, mivel anyi ideje volt hogy tudtára adhatta ezt a nagy dolgot. mondván azt is. hogy minek utánna a hatalmas Császárt meg öleti. az annyát. a damascusi basát. rakimát. fiastol el akarná veszteni, és azután nevenként mind elö mondá, hogy kik volnának roxánal egy szövettségben, amurátes a szerecsen beszédit oly valoságosnak találá. hogy magában. kezde terni. és minek utánna egy kevés ideig gondolkodot volna, a muftihoz fordula. és parancsolá néki hogy mondáná meg követtségit. a mufti semmit sem szolván. a keziben adá az irást. a melybe roxannak minden vétkei fel voltanak téve.
Amurátes azt olvasni kezdé. és noha maga is természet szerént vér ontó volt. mind azon által nem láthata anyi kegyetlenséget irtozás nélkül. azért a szeretet haragra változék. és a harag gyülölségé. mindgyárt parancsolá hogy eleibe hinák a sultánnét. és midön jelen lett volna. eleibe adá maga mind azokot a vádolásokot a melyeket irásban tettek volt ellene. és parancsolá néki. hogy felelne mind ezekre., de nagyon bizván a Császár szeretetében. nem hogy magát mentegetni kezdete volna, de nagy haragal kezde átkozodni a mufti ellen. és a sultanné validé ellen. és azal is meré fenyegetni. hogy meg öletné öket,
A Császár meg boszonkodván azon. hogy oly illetlen szokot merne elötte szollani. mondá néki, hogy it nem az a kérdés. hogy másokot szigy. és gyalázz, hanem hogy magadot ki mosad a vétkekböl. a melyekel vádolnák, ezek a fent valo szavai a Csaszárnak, a melyekhez ö nem szokot volt, igen nagy méregben ejték. ugy anyira hogy olyan kevély, illetlen, és meg sértö feleletet ada nékie, hogy amurátes továb meg nem tartoztathatá magát. a türésben, és látván. orczáján sok változásokot., mind pedig szavaiban egymásal ellenkezöket, nagy haragal kezdé szemeire hányni minden rut tselekedeteit., de ez a kevély aszony. nem hogy engesztelni akarta volna. és valamiben meg mutatni hogy bánná tselekedetit. de söt még szembe álla véle. és szavaival olyan nagy haragra ingerlé. hogy haragjában nem birván magával. a hancsárját ki huzá. és a roxán melyében veré, a ki holtan eleiben esék. eszerent vesze el ez az sultánné. aki legg szebb és leg kegyetleneb volt az aszonyok közöt. huszon három esztendős korában. a ki is akor volt. leg nagyob szépségiben.
A császárnak ezen tselekedetit másban nem lehetne menteni. tsak öbenne. se más nemzetben, de ha meg gondollyuk hogy a török mindent mód nélkül tselekeszik. föképpen a kegyetlenséget. és ha meg tekénttyük. ennek a Császárnak. roxánhoz mód nélkül valo szeretetét. azt a nagy hatalmat a melyet mind magára, mind másokra adot volt néki, és hogy mint meg tsalatkozot volt a roxannak hozája valo szeretetében. mind ezeket jól meg visgálván., nem tsudálkozhatunk anyira azon. hogy minden hamisága meg bizonyosodván. és világosan meg látván az ö tsalárdságát., árulását. háláadatlanságát., és kevés szeretetit, hogy ha a harag az ö szivét meg szálván. a méreg olyan dolgot tselekedtete véle. holot ö mindenkor kegyeségel. szeretettel., és még tisztelettel is volt az aszonyokhoz, hogy ha tsak tellyeségel meg nem boszontották.
Egy szoval a meg volt irva. nem a mahumet ujjával. hanem a királyoknak királlya ujjával., hogy ez a hamis aszony olyan embernek keze által halyon meg a ki ötet leg inkáb szerette; ennek a kemény büntetésnek pedig alig terjede el avároson ahire. hogy mindenek le tsendesedének, és tsak a Császarol valo ditséretet lehete mindentöl hallani.
Egy kevés ideig amurates csendeségben láttaték lenni,. latván hogy mind a nagy urak. mind a nép. örömel hagynák helybe tselekedetit; de a midön minden haragja el oszlék. és gondolkodni kezdék tselekedetéröl nagy mély gondolatok szállának elméjére. a szomoruság el boritá orczáját, semmi sem tettzék néki. mindent meg unt, a roxan képe mindenüt az az elméjében tünt. és tsak az egyedül valo lételt kereste
A sultanné validé, és uglan aga, a szerecseneknek feje, mindent el követének hogy meg vigasztallyák. de tsak hejában volt
A sultánné validé. a ki igen nagy szeretettel volt a Császárhoz. az ö fiához, látván hogy semmiben sem vigasztalhatnák meg. és féltvén igen az életit, gondolá hogy a fia a ki igen nagy szeretettel volt rákimához. el felejtené szomoruságát. ha meg látná ötet. azért fel tevé magában hogy Constancinápolyba hozassa. postát is külde hozája. a ki által tudositá mindenekröl. és azt adá néki tanácsul. hogy kérje amurátest azon, had engedgye meg melléje valo jövetelét
Ez a hir tellyeségel meg vidámittá arákima szivét, a ki is mindenkor nagy szeretettel volt amurateshez. és a ki mindenkor tarta roxántol. a halála meg bátorittá, és a kedves gondolat a melyben volt. hogy még meg láthattya a kit szeretne, mind örömet, mind reménséget ada néki. és el felejteté véle. egy kevés ideig. az álmasairis szomoru jövendölésit, mind azon által még tudakozodni akara tölle. de annak az embernek. vagy volt valamely tudománya. vagy hogy nem akart többé ellent tartani a sultánné kivánságinak. tudtára adá hogy semmi veszedelmére nem lenne. a mit kivánnak tölle, de még elöre, ö azt által láttya, hogy az uttyábol semmi sem lesz.
Rakima. semmi bizonyost nem látván ebben a jövendölesben. se azt a veszedelmet, a melyröl az elött szollot volt néki. azért minden késedelem nélkül a szivének indulatit követé. és eszerént ira amuratesnek.
Rakima a gyözhetetlen amuratesnek.
A gyözhetetlen Császár. el felejtette tehát a hü. és a szerelmes rákimát. és örökösön akarodé ötet meg fosztani attol a szerencsétöl. hogy ate szemeidnek világosága világosittsa ötet. oh uram emlékezel meg szeretetedröl. igeretidröl, gondold el magadban mint haldoklik ate rabod keserüségében. tölled valo távul létiért., és minden bizonyal el fogod nagy siettségel küldeni kedves parancsolatodat hogy melléd mennyek. és lábaidnál bizonyithassam meg a szeretetnek lángját. a mely te éretted egeti szivét az álhatatos rakimának.
Noha amurates nagy szomoruságban vala is el merülve, mind azon által. ezt a levelet nem kedvetlenül olvasá. és rakimának minden szépsége az elméjiben viszá térvén. ha szinte akor mindgyárt fel nem gerjesztéis szeretetit. de nagy ohajtásal kiváná meg látni. a sultánné validenak. és emir gumernek a levelet meg mutatá. és igen tsudálá szép eszit rákimának. a kinek is meg izené hogy meg indullyon. és parancsolatot külde sinánnak, a damascusi basának. hogy mindenekröl nagy rendelést tenne.
De az el volt rendelve. hogy rákima el felejtessék amuratestöl. mivel a parancsolattal együt. a tél is el érkezvén. utra nem indulhata., a tavaszt meg kelleték. várni, de azon idö alat a Capitán basa egy iffiu szép cserkesz leányt külde a Császár udvarában, akinek. eszét. szépségit. és más sok egyéb érdemit látván a sultánné validé. gondolá hogy egyedül tsak e hagyathatná el amuratesel. minden szomoruságit. hogy pedig azt véghez vihesse. nagy baráttságba kezde lenni Zaimhoz. mivel evolt neve a leánynak és mindenekre meg tanittá hogy mint visellye magát hogy a Császár tekintetbe vegye., a ki is még többet vit végben, mint sem a mint gondolták. mivel alig mutaták meg amurátesnek, a kinek minden indulati erö szakosak valának, hogy azonal el felejté roxánt, rakimát. és mindent. és tsak ezen uj szeretet alá adá magát. amurates Zaimét sultánnénak ki hirdeté; és a damascusi basának meg izené. hogy a rakima uttyát. sok okokal el halogatná, amuratest. a Zaima mellet valo léte, ollyan nagy vigasságban hozá. hogy az udvarában. és avarosan. tsak a sok vendégség és mulattság volt., amurates joval annak elötte meg szokta volt a sok rosolis. és bor italt. és egyik az árulo gumer volt., a kivel. ivut, a ramazánba., a mely a törökök nagy böjttye, széltiben követte nagy italit, és a bairám innepében, a mely husvét nálok, nagy vendégséget adván a fö renden lévö uuvariaknak. anyi bort, és rosolist, és más egyéb erös italokot ivut. hogy a vére meg gyuladván. olyan forro hideg lelésben esék. hogy a doktoroknak. lehetetlen volt meg tsendesiteni.
A betegségek. minden gyermekeiböl ki fosztották volt. és az öttseit kegyetlenül vesztette volt el., az egy ibrahimon kivül, a kiis Constancinápoly szélyin volt rabságban egy szerecsen gondviselése alat., aki is azt jovalotta volt néki. hogy ugy tétesse magát, mint ha esztelen volna. ugyan ezen mesterségével is menté meg életit. mind roxán. mind amurátes elött. a ki is vége felé érezvén magát. a Záimhoz valo szeretet benne tsak meg vala., és valamely bizonytalan jelröl., terhesnek gondolván ötet lenni. tarta attol hogy holta után nem a zaima gyermekét tennék Császárnok., ha ugyan terhes volna. és fiat szülne. hanem ibrahimot., azért egy nehány szor mondá hogy kivánná látni ibrahimot., de a sultánné validé, által latván szándékát. hogy meg akarná fojtatni,, sok szines okok alat meg gátolá hogy láthassa. és igy meg menté ezt az utolsó fiát.
Amurátes látván hogy végben nem vihetné szándekát. és minden nap inkáb el nehezednék., a tatár hámal olyan kötést tön; hogy holta után. ö lenne császár. mind addig valamég a Zaima fia fel nöne, amurátes pedig egy nehány nap mulva meg hala. 22 februarÿ. 1640. 34 esztendös korában. aki is 27 esztendeig uralkodot. holta után meg találák a kötést. melyet tett volt atatár hámal, de a diván azt semminek itélé lenni. a sultánné validé pedig amurátes halála után., mindgyárt ibrahimot mene meg szabaditani: de ibrahim mindenkor tartván. nem akara a fogságbol ki menni, ugy anyira hogy az annyának kételenitteték. a muftit. és divánbéli basákot oda hivatni. hogy bizonyittsák neki a báttya halálát. de még ezeknek is ugy ada hitelt. a midön meg mutaták a báttya holt testét. még akor is egy nehány szor a szájához tevé kezét. hogy ha nem venneé lélegzetet
Más nap. ugy mint 23 februarÿ 1640 Császárnak kiálták. és mindnyájan észre vévék. hogy azö fogságban levö esztelensége. szán szándékal valo volt, rakima pedig a gumer leveliböl meg tudván amuratesnek. mind hüségtelenségit. mind halálát, ujontában kezdé felteni a fiát. és minek utánna sok köny hullatásokot ejtet volna az álhatatlan amurátesért, a kit mindenkor nagy kegyeségel szerette, noha látta tölle valo el hagyattatását. gondolkodni kezde a maga dolgárol, és eleinte mindgyárt. persiában viszá akara menni, annál is inkáb sietteté uttyát. hogy sinán basa nem akarta többé néki meg fizetni a jövedelmet, melyet amurátes rendelt volt. és azt is meg izente volt néki, hogy kételen volna Constancinápolyba küldeni ötet. mind fiastol az uj Császárhoz. erre rákima igen meg ijede. és hogy azt el kerülhesse; ugy téteté. mint ha fogadást. tett volna mehkhában menni. a mahomet koporsojához. és erre szabadságot kére sinán basátol. a basa nem kivánván egyebet. hanem hogy el távozzék, meg örüle hogy meg menekedhetnék tölle. és minden segittségel lett hozája. rákima arabiában érkezvén., az arabiai királynak. rébának udvarához mene. a ki is nem hasonlitván a maga nemzetéhez. a természet minden jó erkölcsökel meg áldotta volt., nagy szál termetü. okos, értelmes, nemes szivü. kegyes, és adakozo volt.
Mind ezek a jó erkölcsök. arra vivék. hogy a szép, és félénk rakimát. nagy tisztelettel fogadgya a kinek is szépsége, nagyon segitté az ö nemesi tselekedetit., mivel mihent meg látá rákimát. azonnal meg szereté., a ki is elé beszélvén néki szomoru állapottyában valo létit. és hogy mint volt az ö elete. erre a királynak meg esék szive, és szerencsésnek tartotta volna magát lenni. hogy ha el felejtethetné véle szomoruságit. rakima abban az idöben tsak 22 esztendös volt. és az ö szép ékes, kegyes személyit. lehetetlen volt nem szeretni. réba nem akará mindgyárt meg mutatni néki. hozája valo hajlandoságát, hanem azt sok szép szin alat el fedezé. mondván. hogy mindenekben kiván néki szolgálni. nékie ajánlá az egész országát., a melyben el lakhatik. igérvén azt is. hogy ugy fogja tartani az iffiu soliman amuratest., mint maga fiát, kérvén azon igen. hogy maradna meg udvarába. hol anyi hatalma lenne néki, valamint magának. azt is igéré, hogy annak alkalmatos idejében minden erejével azon lenne, hogy a fiát. az attya székiben helyheztesse. rakima okos lévén, észre vevé. hogy mind ezek az igéretek. mitöl származnának. de magának idöt akarván adni. hogy mindenröl gondolkodhassék. azért olyan feleletet ada rebának. a melyre mind a betsület. mind a háláadás kénszeritette.
És a királynak ezen igéretit. semeg nem vetvén. se el nem fogadván. meg érteté véle, hogy ha azon idö alat. a melyet udváránál fog tölteni, eszre veszi hogy mindenkor abban ahozája valo szándékában fog maradni. talám továb nem megyen. más lako helyet keresni. ez a kis reménség oly nagy örömbe hozá rébát, hogy mint egy új ékeséget ada néki. rákimát pedig ugy kezdé szolgáltatni mint királynét. és akarván néki még elöre olyan tiszteletet adni, a melyre akará hogy lenne vágyása, semmi olyan nagy dologrol nem végeze hogy tölle nem kért volna elöbször tanácsot. és egész országának aszonyává tevé ötet. de még hogy jobban meg mutathassa. hozája valo szeretetét, a melyet tsak a maga viselésével akará néki meg mutatni, oly kegyes szivel kezdet lenni az iffiu soliman amuráteshez. mint ha valoságos attya lett volna néki.
Ugyan az illyen tselekedetekel akará a szeretet, még másodszor is, rákimát, a maga hatalma alá vetni. akinek is a szive, nem tekéntheté idegenségel a mit a király tselekedék fiáért. és ez a kedves gyermek. akinek minden tselekedetéböl. ki tettzet Császári vére, oly szép hajlandoságal felelt meg a király hozája valo joságának, hogy az a hajlandoság az annya szivét is meg hatá. tsak hamar, illyen állapotban töltének el együt, egy nehány holnapokot., amelyekbe réba. szüntelen valo tisztelettel. kedvezésel. és szorgalmatoságal volt hozája, de rákima hozája. tsak a nagy háláadoságot mutatá. reba pedig világosabban akárván magát meg értetni. egy szer a többi közöt. ennek a fejdelem aszszonynak házában menvén, aki is azál mulatá magát. hogy azt nézte, mint segitet a fia atöb leányoknak. koszorut kötni virágbol. a gyermeknek egy koszoru lévén a kezében, mihent a király bé ment aházban. a gyermek szokása szerént, hozája futot. és a fejére tette azt a koronát, és azt nevetve mindgyárt. le vette. és az annya fejére tette., erre rákima el tüzesedék. reba azt észre vévén, és akarván valora forditani ezt a gyermek játékot. mondá, oh mely szerencsés volnék. hogy ha ugy meg láthattad volna a szivem gondolattyát. valamint ez az iffiu fejdelem. és ha meg nem akarnád vetni az arabiai koronát. a melyet jelente a koszoru. a mely koronát lábaidhoz teszem kedves fejdelem aszony, és magais lábaihoz borulván. ugyan azal együt ajánlom néked azt a szeretetet a melynél nagyobbat soha tehozád nem éreztenek; botsás meg az én nagy szeretetemnek. hogy ha azt a halgatást. félben szakasztom, a melyben voltam eddig. hozád valo tiszteletemböl. és abban bizonyos légy. hogy annak a tiszteletnek határjábol. soha ennél töbszőr ki nem lépem.
Ezek beszédek alat a fejdelem aszony egy nehány szor igyekezék. azon. hogy fel emelhesse a királyt, de nem lehete. és látván hogy ugyan ugy is akarná meg halgatni válaszát. néki nyujtá kezét. és mondá,. uram rákimánál nem volna háláadatlanab személy evilágon, hogy ha anyi sok köteleség utan a melyel hozád vagyon meg vetné ezt az utolso jeleit szeretetednek., e nekem nagy tiszteletemre vagyon és hogy ha ez a kéz a melyet néked nyujtok valoságal szerencsésé tehet, én a magamét abban fogom tartani. hogy annak urává tegyelek.
Ez a szája vallása. rákimának, a melyet a király nem merte volna tolle várni. olyan örömbe hozá., hogy az ö nagy öröméböl könnyü volt meg látni nagy szeretetét. nem is szolhata sokáig. hanem tsak a rakima kezén valo sok száz tsokokal mutatá meg szivének örömet, de ezen tselekedetekböl inkáb észre vévé azt rakima, mint a szoval felelt volna néki. és magais tsak nem hasonlo állapotban találkozék, réba pedig nem akarván továb halasztani. szerencséjének végben vitelét, azonal rendelést tett. a Ceremoniárol. a melyel meg akará koronáztatni rakimát, és arabiai királynénak kiáltatá, mindennek nagy örömére.
Azon idötöl fogvást az uj királyné. szüntelen valo hálákot ada a menyeknek. hogy a réba királyba, ö néki. mind férjet. mind gondviselöt, mind fiának atyát adot volna. és a király azon igyekezék. hogy meg tanitassa a fiát. mind arra. a mi kivántatnék. hogy tudhasson uralkodni. és mind hogy meg valának benne mind azok az érdemek a melyek szükségesek egy nagy fejdelemben. azért. tsudájára is lett mind a királynak. mind az annyának tsak hamar, és mindenek nagyon szereték,
Reba, igen nehezen szenvedé a török birodalom alat valo létit, gondolá hogy az alol fel szabadulhatna. parttyát fogván az iffiu solimán amuratesnek. és nagy titkon szövettséget tett ezen iffiu fejdelemért. mind azokal kik szomszédságában. leg hatalmasabbak valának, hogy annak idejében., fegyvert foghassanak érette. a még ezen dologba fáradozék.
A sultánné validé. azon igyekezék. hogy meg üsmértethesse ibrahimal: mitöl tarthatna ez iránt, hogy réba maga mellé vette volna rákimát., azt jól tudta, hogy mitsoda jussa volna soliman amuratesnek a Császársághoz, és szüntelen tsak ezekröl beszelgete a fiával. a Császáral. a ki is a miolta a Csaszári székben ült volna., egyébben nem foglalatoskodot. hanem tsak a maga gyönyörüségében. és hogy eleget tegyen kegyetlen természetinek. él mulatá az anya tanátsát. azonba azö kegyetlenségiért, igasságtalanságiért. és hogy mindenek láttára a sultánné validét meg vetette. azért ötet is. mind a nagy urak, mind a nép., gyülölni kezdék. mindenek boszonkodva nézék, mitsoda háláadatlanságal bánék az anyával. aki minek utánna Császárságra emelte volna. és mindent el rendelt. és le tsendesitet volna, minden hatalombol ki fosztaték. két istentelennek tanácsokbol, az egyike volt a fö vezér. selim achemet, és a másika hussain., a kit ibrahim a juhászságbol a leg nagyob tiszttségre emelte volt. ennek a két embernek, a Császár elméjin valo hatalmok, annyira mene. hogy minden féle irtoztato kegyetlenséget, és igasságtalanságot követetének véle., tegyük azt ehez, hogy eppen nem volt alkalmatos az igazgatásra., mind ezek tehát. arra kénszeritték a portán lévö nagy urakot, a kiknek fejek volt a sultánné validé, hogy ki nyilatkoztassák a fel támadást. a melyet ellene akarták el kezdeni. a jancsár aga is melléjek adta volt magát., minden fö tiszteivel együt. a kapitán basa. a tengeri erövel. a mufti. a kadi leskerek, ugy mint az ország két fö birái, és a divánbéli basák., de a mi leg tsudálatosab volt. a hogy enyi sok renden lévök közöt. illyen nagy veszedelmes dologba. a titok meg maradot, a sultánné validé tudván mitsoda veszedelmes volna ha a titok ki tudodnék. ide elött, surgeté a muftit hogy az egész birodalom nevével, kénszerittse arra ibrahimot. hogy a divánban adgyon számot tselekedetéröl, és büntesse meg a vezért, és hussain basát, erre a vegre afö pap. egy nehány kadileskert külde a császárhoz, a kik magokra is merék vállalni ezt a veszedelmes követtséget.
Ezek a Császárhoz bé menvén. és meg mondván a dolgot. azon igen meg haraguvék. és parancsolá a mellette valo jancsároknak hogy meg ölnék a követeket. de látván hogy senki sem fogadná szavát. azon igen meg ijede. és az anyához futa, az ki is azt tanácsolá néki. hogy a vezért. és hussaint adná azoknak kezében kik ellene fel tamadtanak, a Császár arra nehezen álla, de nem lévén sok ideje a végezésre. reá álla.
Ezt a két gonosz embert. mihent a nép kezében adák. azonal. darabokra el vagdalák, a házakot fel prédálák., és minden nemzettségeket le vágák., a sultanné validé azt tanacsolá a fiának. hogy mehemet basát tenné fö vezérnek. aki arra a nagy tiszttségre igen érdemes volt. a Császárnak. ezt is meg kelleték cselekedni. a sultánné validé egészen boszut álván ezen a két emberen. azon volt. hogy le tsendesittse a támadást. de már késö volt. mivel ö maga gerjesztette volt fel a tüzet, és nem lehete el oltani.
A mint is hogy a mufti. ujontában ugyan az elöbbeni követeket a császárhoz küldé, hogy menne a divánban, a Császár azt semminek tartván. elöttök el szaggatá a feftát. amely, a törvénynek valamely verse. a melyel adivánban szokták hini a császárt.
Ezt hogy tudtára adák a divánnak. mindnyájan fel kelének., és a sultánné validé házahoz menének. a hová szaladot volt a Császár. és ki vévén ibrahimot a keze közül. azelöbbeni fogságában küldék.
A diván. Császárnak kialtatá mahometet., azö fiát. a ki Zaimátol valo fia volt, mivel Zaimát ugyan abban a rendbe tartotta maga mellet. mint a melyben volt amurates halálakor., ez a Csaszar heted fél esztendös volt, adiván pedig, Zaima kezében adá az igazgatást. mind addig, még a fia fel nöne. azonban. akik fel támadtanak volt. eszekbe vévék. hogy mitsoda nagy vétket tselekedtenek., és tartván attol. hogy ha valami formában ibrahim viszá találna ülni székiben., hasonlo képpen bánnék vélek. valamint ök bántanak a vezerel és hussainal, fel tévék azért magokban hogy meg öllyék. a diván, a jancsárok, ibrahimhoz menének. és meg fojtaták. 18 aug. 1648. a sultanné. a kit is nem nevezünk többé validénak. hanem kiosemnek, mivel ez a név, tsak az uralkodo Császárnak az anyát illeti. kiosem mind az által biztatá, hogy Zaima nem ártaná magát a dolgokban, és reája hagyná az igazgatást. de látván, hogy zaima el lehetne tanácsa nélkül, és hogy semmi hatalma nem volna., azon ugy el boszonkodék. és oly nagy gyülöség. és irigység szállá meg a szivét. hogy haragjában fel tevé,. hogy minden uton modon azon fog igyekezni, hogy ollyan alkalmatoságot keressen, hogy el veszesse zaimát. az ö fiát. a császárt. és a fö vezért kuprülit. és soliman amuratesröl kezde gondolkodni. tudván hogy az arabai király nagy gondviselésel nevelné.
Azért rebának ira ez iránt, tudtára adván hogy mitsoda szándékban volna soliman amurates felöl. a ki is egyetlen egy fia lévén amuratesnek ötet illetné igasságal a Császárság; de az arabiai király, jol tudván hogy mitsoda okokbol tselekedné azt a sultanné kiosem, azt is látván hogy a birodalom. mind tsendeségben volna. mind pedig hadakozása nem volna szomszédgyival., azért azt irá néki viszá. hogy olyan nagy dolognak nem volna most ideje, és hogy a portának egész erejét magára forditaná: és néki anyi ereje nincsen hogy annak ellene álhasson, hanem tsak arra kéri. hogy legyen mindenkor ebben a jo szándékban, a kedves fiának fiához., mind addig valamég az alkalmatoság jobban fog kedvezni.
A réba okos tanátsi nem tettzének a sultánnénak, a ki eröszakos természetü lévén. látá hogy onnét semmit sem kel várni. és minden gondolatit. az iffiu solimánra forditá. a ki is ibrahim fia volt. májáma nevü sultán nétol, kiosem. közölvén véle gondolattyát. meg igéré neki hogy végben viszi. de ugy hogy kezében hadgya mind a Császár neveltetésit. mind a dolgok igazgatását.
Majama ezen igen meg örülvén, mindent meg igére néki. de mint hogy ennek a nagyra vágyó fejdelem aszonynak minden szándéka füstben mene. azért többet erröl nem szollok. hanem ismét azon kezdem el. hogy kupruli vezér. mi formában kezde a kreta. vagy candia. szigetének meg vételéhez.
A velentzések meg ijedvén a portának nagy készületin, követet küldének Constancinapolyban. de a császár olyan roszul fogadá. és oly nehéz dolgokal akará meg terhelni a velentzéseket, hogy a hadakozásra állának inkáb, mint sem a gyalázatos békeségre. és követeket is küldének moszkvában., persiában. és rébát sem felejték el. akinek nagy summa pénzt igérének. hogy ha azon igyekeznék, hogy soliman amuratest a Császári székben tegye.
Az arabiai király látván. hogy menyi sok ellensége támadna a portának., gondolá hogy talám az idö alkalmatos volna arra. és a pénzt fel vevé. alatomba kötést is tsinála a velentzésekel, a persiai király. a muszka czár, a tatár hám. a velentzések szövettségéhez állának.
Ebben az idöben kezde reba, és rákima egy nehány basákhoz küldeni, alatomba, a kiknek is el küldék. a soliman amurates képit, hogy meg láthatnák. mely igen hasonlitana az attyához, és annyira vivék a dolgot. hogy sok nevezetes basák. köték magokat a solimán amurates szolgálattyára.
Ezek közöt tsak nem elsöb volt. orcan oglu, az álepi basa, e mind jó hadakozo. mind hatalmas, mind pedig halálos ellensége volt küprülinek, mihent ez, a soliman részére álla. rakima királyné. a persiai udvarhoz mene. és ót meg mutatá a királynak, hogy réba mitsoda köteseket tsinált volna sok basákal. hogy a fiát meg segittsék. a persiai király is igéré, hogy tavaszal táborban fog szállani.
Rákima onnét meg indula nagy summa pénzel, hogy hadat gyüjtene. és arabiában érkezék, de mint hogy semmit sem akara el mulatni dolgában. azért maga fel járá az egész arabiát. és ethiopiát, és mindenüt sok hadakot gyüjte. az álepi basa meg tudván hogy menyi hada volna. bizonyos személyeket külde hozája. hogy a fiát török császárnak üsmerjék. noha mind ezek nagy titokban nem voltak. mind azon által küprüli abban semmit sem tudot, nem is figyelmezet egyébre. hanem hogy a persaknak. muszkáknak. és a velentzéseknek, ellenek álhasson.
Ez a vezér meg parancsolta volt a alepi basának. hogy harmintz ezer embere legyen készen. de a harmintz helyet., hatvan ezeret állitta fel, ezek mind álep mellet valának, és meg mutatván a fö tiszteinek a soliman amurátes képit., oly könnyen tuda vélek mindent el hitetni. hogy ezek mindenre hajolának. és arra kérék. hogy hivatná soliman amuratest a maga táborára. hogy az egész had. üsmerje Császárjának
orcan oglu. látván hogy jól folynának adolgok, a fö tisztek közül. az arabiai királyhoz küldé. hogy azon kérnék a királyt. és a királynét. hogy az iffiu fejdelmet. küldenék közikben. mivel hatalmas ármáda várja. hogy ötet Constancinápolyba vigye, és császári székiben tegye, a követeket nagy tisztességel fogadák., de a midön meg láták. az iffiu solimánt, rajta igen kezdének tsudálkozni. látván császári személyit.
Réba parancsolatot ada ki hogy esze gyüjtenék a hadát, és Syrianak a széllyin táborban szálla. a hová egész udvarával mene a király., rakima nem akarván el hagyni se férjét, se fiát. jelen valo létével a tábort meg ékesitté. és minek utánna solimán számba vette volna hadát. a mely harmintz ezer emberböl állot. meg indittá. és minden akadály nélkül. az álepi basának hadával meg egyezék, akoron. orcan oglu az egész ármádával, császárnak kiáltatá.
Ez a hir tsak hamar el terjede az ásiai tartományokban, és sok basák jövének hüségére. az uj Császárnak. a ki is oly méltó volt erre a nagy rendre, hogy azért mindenek kezdék szeretni. az annya, és réba, nagy gyönyörüségel láták mind ezeket
Soliman amúrátes pedig. az egész hadát mind ki állittá, rendbe vevé. és száz ezer embere találkozék, kincse pedig a had fizetésére. elegendö volt.
Ez a nagy ármada. minek utánna rendbe vette volna magát. Constancinápoly felé vevé uttyát. a hol is már tudták. az orcan oglu fel támadását, a fö vezér eleinte mindjárt. azt gondolá. hogy orcán oglu tsak ellene valo boszu állásbol kötöt volna fegyvert, de a midön meg hallá hogy soliman amurátest Császárnak kiáltották volna. hogy a basák közül sokan hüségére állottak volna. és hogy a persiai hadnak is meg kellene véle egyezni, és egyenesen Constancinápoly felé indulni. akoron nagy szüksége vala minden bátorságára. a mint hogy mind ezekre a szomoru hirekre valo nézve is meg nem ijede. és mentöl nagyobnak látá a veszedelmet, annal nagyob erött, és bátorságót mutatá., meg annak a nagy elméjinek, a melyért oly méltó volt arra a nagy méltoságra. a rébelliseket tsak ugy tekinté, mint olyanokot akik még nagyobra terjesztik az ö dicsöségét; ezt a dolgot a diván eleiben adván, jelen lévén mahomet Császár. és az annya. azt végezé adiván hogy a törvény szerént kellene tselekedni. amely is azt parancsollya., hogy mindenek, a kik. hét esztendösön felyül valok., tartozanak fegyvert fogni. az ország oltalmára.
A fö vezérnek nem tettzék ez a tanács. mondván hogy a meg gyalázná a Császár nagy hatalmát. és noha azt felelék néki erre. hogy nem volna elegendö ereje, a melyel. ellene álhasson anyi ellenségnek, a ki mindenünnen reája fog jöni. mind azon által. ö azal biztatá a Császárt, hogy talál modot abban hogy gyözedelmesé tegye a császárt. és még hogy a lábaihoz tegye azoknak fejeket. kik ellene mértenek fel támadni,. ezeket a beszédeket, mint hogy ollyan embertöl hallák, akiben tellyeségel biztanak, azért mindnyájan meg tsendesedének, és az egész diván tanácsára álla. ez a vezér látván. hogy égeszen reája hagynák dolgot. és azt tselekedheti a mint leg jobban láttya lenni. olyan jó modal ada ki minden felé parancsolatokat. a hadak szaporitására. és esze gyülésekre. és oly szorgalmatoságal vivék végbe parancsolattyát, hogy tsak kevés idö alat, anyi hada lett, hogy nem tsak oltalmazhatá magát, de még szemben is álhatot az ellenségel. a midön a had mind esze gyült volna, Constancinápolynál a tengeren által kötözteté, és magais által mene, ót a hadat ki rendelvén. nyolczvan ezer embert számlálának, a kinek nagy bövséges fizetésel. sok szép igereteket is ada, hogy ha a császárt hüségesen fogják szolgálni. ennek a hadnak pedig. a maga fiát küprüli achmetet tevé generálisává. a ki is tellyeségel méltó volt ere a tiszttségre., és melléje adá a hires musztafa basát, a ki régi hadakozo ember lévén, avezérnek. egész bizodalma volt benne. üsmervén nagy ertelmét.
A vezér meg inditván a hadat. meg parancsolá hogy leg elsö alkalmatoságal. az ellenségel meg ütköznék. és maga viszá tére Constancinápolyban a hol nagy szükség volt reája. mivel sokan voltak olyanok kik támadást akarának kezdeni a Császár ellen. de ö az ollyanokot mind mahumethez küldé a más világra, azonba a rébellisek bizván amagok erejekben. nem akarák meg várni. hogy a persiai király hadával meg egyezenek. a ki is már utban volt. azt is meg hallák hogy a vezér hada feléjek közelgetne. akor észre vevék, hogy jobb let volna meg várni a persiai hadat erre valo nézve. más feléis kezdék venni uttyokot, de achmet küpruli. azt meg tudván. és észre vévén szándékjokot. mondá a hadának hogy az ellenség már is szaladna elöttök, a kik reménlvén. mind a gyözedelmet. mind a jutalmat, oly nagy siettségel kezdének a rébellisek. után menni, hogy azokot bé érék, és a két tábor egy más elleniben lévén. achmet nem akara arra idöt adni a hadának. hogy a szive meg lankadgyék. az ellenséget meg ütteté. olyan nagy szerencsével. hogy három oráig tarto hartz után. az arabiai király. a ki a jóbb szárnyán volt. halálos sebbe esvén. a rébellisek azon meg ijedének. achmet arra. egy nehány sereg lovast állittata elé. a kik még nem hartzoltak volt. ezek egészen el széllyeszték. és le vágák. az ellenséget. azon a részen, achmet minden erejét a közepére forditá az ellenségnek. a holvolt soliman amurátes, a ki nagy vitézségel viselé magát. abban az orában musztafa basa. az orcan oglu hadát helyéböl ki mozditván. köziben elegyedék. orcan oglu látván nagy boszonkodásal hogy mindenek szaladnának új lora üle, és a szaladok eleiben mene. a kiket szép szoval, és fenyegetésel viszá térité a hartzra. ezekel segittségére mene soliman amuratesnek. a ki mint egy oroszlány, ugy oltalmaza vala magát, musztafa basa a ki okos és tanult ember volt. jovallá achmetnek. hogy hagyatná el a hartzot, mivel ha bé estvéledik. talám a hasznára fordulna az ellenségnek., achmet. noha tellyeségel végit akará látni a gyözedelemnek, mind azon által meg parancsolá a basáknak hogy hagynák el a hartzot. és vigyáznának az ellenségre
Hogy bé estvéledék. musztafa basa. régi jó akaroja lévén orcan oglunak, egy emberét küldé hozája. és meg izené néki, hogy gratiája lenne néki. és soliman amurátesnek. ha a fegyvert le tennék. és hogy arra kénszeritené achmetet., hogy ez iránt fogadást tégyen nékik. hogy semmi bántások nem lészen.
Ezt az igéretet soliman tellyeségel meg veté. de látván hogy orcan oglu. arra hajolna, és vévén észre minden beszédiböl. hogy el árúlták volna. és hogy egészen mindenek el hagynák. kételenitteték. a csalárd basának szavát fogadni, a követet jó válaszal botsátták visza. de az alat a még erröl végeztenek. a soliman satorában. réba király haldoklék a rakima ölében. réba látván ötet nagy siránkozásban, és nem látván mást maga mellet, tsak egy zinin nevü szerecsent. a kiben mind a kettönek nagy bizodalmok volt. mondá. rákima ha ugy halok meg hogy véghez nem vihettem a mit kivántál. leg aláb az a vigasztalásom vagyon, hogy semmit sem mulattam el azért. valamint hogy abban sem mulattam el semmit is. hogy meg üsmértetthessem veled mitsoda kedves voltál elöttem. de már ezt meg nem orvosolhattyuk. azt is veszem észre hogy az alepi basa minket el arult. de nem sokaig veszi hasznát árulásának. sokal jobban üsmerem nálánál küprüli vezért. gondolkodgyál magadrol kedves rákimám, és tarsd meg magadot azért a drága zálogjiért melyeket nálad hagyok. egy máshoz valo szeretetünknek ne hadd el öket, és ezután adgyad nékik a hozám valo szeretetedet; te pedig zinim. reád bizom a királynét. és minden idö vesztés nélkül szaladgy el. ne higy a töröknek. egy szoval szabadisd meg ezt a királynét akár mi modon lehet. és vid viszá országomban
Ezek a szavai után. egészen el nehezedvén. a királynét meg ölelé. a ki is tsak nem hasonlo állapotban vala. a királyné karján meg hala, el lehet itelni mitsoda nagy keserüségben marada rakima. a ki mellet zinim meg bizot embereket hagyván. maga el mene hogy meg tudná miben volna adolog. már hajnalodni kezdvén. mondák néki. hogy soliman amurates. és orcan oglu, achmetnek magokot meg adták. hogy a rébellisek a fegyvert le tették, és mindennek gratiát igértek. erre mindgyárt gondolá hogy el kellene szaladni minden idö vesztés nélkül. annál is inkáb, hogy egy kis idö vártatva azt is meg mondák néki hogy solimán amurátest, és orcan oglut, igen nagy örizet alat Constancinápoly felé küldötték volna a nem akarván többet tudni. ez a hü szolgája rébának, hanem mindgyárt viszá tére. a királynéhoz. a ki is nagy keserüségeben nem tuda semmiröl is gondolkodni. zinim mindeneket tudtára adván. néki. sok kérésivel. sietteté. hogy gondolkodnék magárol. Végtire férfiu köntösben öltöztetvén. és lora tévén egy nehany rab leanyokal. a táborbol okosan. és szerencsésen ki vivé, és az után a maga országában érkezék. nehéz, és hoszas utozása után.
Achmet küprüli nagy örizet alat el küldvén soliman amurátest. és orcan oglut Constancinápolyban és a rébelliseknek gratiát adván, a maga hada közi bé vevé öket, meg esketvén öket a császár hüségére. azután babilonia felé indula. a kit meg szállot volt a persiai király.
Az achmet gyözedelmét hogy meg hallák Constancinápolyban, mindenek vigasságban lének., fö képpen, az ö attya. a vezér. a Császár. és az annya. nem gyözék eléggé meg hálálni a vezérnek, a ki végbe vitte volna ezeket a nagy dolgokot, de még az öröm meg nagyobodék. a midön el érkezék. solimán. a kit odá tévék rabságban a hová szokták tenni a Császárok fiait, orcan oglut pedig vasban. egy tömlöczbe veték.
Mind egyike, mind a másiká azt erösitték. hogy nékik gratiát igértek. és achmet nékik hitet adot. de a vezér nem hajta arra a hit adásra. se az ö menttségekre. hanem arra itéltetének hogy a fejeket el üssek, erre valo nézve. mind a kettöt a hipodrom nevü piatzra vivék, a hol soliman látván hogy nem volna semmi reménség. a meg szabadulásra., nagy boszonkodva kezde orcan oglu ellen lenni. mondván, hogy azö tsalárdsága vitte arra hogy magát meg adgya. noha ditsöségesen vegezhette volna el életét. a hartzban. és nem látta volna a hoher által valo gyalázatos halálát.
Ennek a fejdelemnek az ö szépsége, ékesége, Császári termete. bátorsága. anyira meg szereteté ötet a népel, hogy mindenek szánni kezdék. és siratni. a midön pedig el üték fejit. mindenek gyülölni és átkozni kezdék orcan oglut, a testét pedig a Császari török templomba temeték. a rettentö sok nép a ki ót jelen volt. meg nem engedé hogy a hohér el üsse az orcan oglu fejét. ki ragadván kezéböl, száz darabokra szagaták.
Ezt a szomoru hirt tsak hamar meg vivék rákimának és noha ö azt gondolhatta, hogy ollyan sorsa lészen fiának, de erre a hirre. minden keserüsége meg ujjula. és ez ellen továb nem álhata, a réba halála igen meg gyengittette volt egésségit. a solimáné pedig koporsoban tevé. ötet. mihent a maga országában érkezék. mindgyárt királynak kiáltatá a rébátol valo nagyobik fiát. és abban tölté beteges életét. hogy annak szüntelen szép oktatásokot adgyon, a midön pedig ezt a szomoru hirt bizonyosan meg hallá. ugy tettzet mint ha tsak azt várta volna. hogy életét el végeze. a mint is igen nagy gyengeségben esék. és már haldokolván. és a réba. és soliman neveket emlitvén. ki mulék evilágbol.
Ezt a historiát az egész társaság szépnek találá. kivált octavius. nagy gyönyörüségel halgatá Constánciát.
Szereda
Más nap ebéd utan ki ki a szokot helyre gyülvén. a játékot el kezdék. a melyet válerius veszté el. és a zalogot avictoria kezében adván. igy kezdé el historiáját
A PONTHIÖI FEJDELEM ASZONYNAK HISTORIÁJA
A Galliában lévö több urak közöt. leg inkáb grof szent pol., és ponthiö. külömböztetik vala meg magokot abban az idöben, de mindenek felet grof ponthiö. a ki fejdelmi joszágot birván. ugyan annak a titulusát is viselte. nagy gazdagságal. és fényeségel. ez özvegy lévén. tsak egy leánya volt., a kinek is nagy eszét. és szépségit. mindenek tsudálták. és az attya udvara. mindenkor tele volt vitéz iffiu urakal.
Szent polnak pedig, semmi gyermeke nem lévén, hanem egy unokája. a kinek kevés öröksége lévén, tölle várhatta minden szerencséjét. ez az iffiu, igen okos. és szép termetü volt. azon kivül nagy familiábol valo, hogy ha egy felöl a sok jószágal nem ditsekedheték., más felöl a természet minden féle jovaival meg áldotta volt ötet. ez az iffiu, egy szer a többi közöt igen meg külömbözteté magát. a vitézi játékokban, a melyek szoktak vala lenni a régi udvarokban. ugy anyira hogy ponthiö grof nagy kedveségiben vévén, azt kiváná hogy udvarában lenne., a ki is látván abban mind nagy elö menetelét. mind nagy hasznát. örömest reá álla. ponthiö is szerencsésnek tartá magát. hogy bé tölt volna kivánsága.
Thibolt. akit is eszerent nevezi ahistoria., alig állapodék meg a ponthiö udvarában., hogy szabadosan udvarolhatván az iffiu fejdelem aszonyt, annak szépségin valo tsudálkozását a szerelem követé, és noha az okoság az ellen akara állani, eleiben adván. hogy nem volna abban az állapotban.. hogy fel emelhesse szemeit arra a fejdelem aszszonyra. mind azon által indulattyának engedni kelleték. de hogy valamiben meg büntesse vakmerö hajlandoságát., magát örökös el titkolásra itélé.
Ez a fejdelem aszony valoságal leg szeb személy volt abban az idöben, de kemény szivü nem volt. és az ö nagy esze. könnyen meg üsmérteté véle. az ö szépségének hatalmát. ha szinte thibolt oly igen titkolá is magát. de észre vévé hogy mitsoda nyilal lötték volna meg ötet, és azon magában igen örüle. hogy olyat ejtet volna rabságában, a kihez szivében nem érzet semmi ellenkezöt., mind azon által. amely okok erölteték thiboltot hogy el titkollya magát. ugyan azon okokbol. a fejdelem aszony is fel tevé magában hogy el rejtené a maga indulatit. de az ö szemek el árulván öket, meg üsmérteték vélek. hogy egy mást szeretnék.
Mint hogy pedig anagy urak abban az idöben. igen hatalmasok valának. és egy más ellen gyakorta hadakoztanak, mint hogy pedig ponthiö grofnak leg több joszága volt. azért ö reája. leg többen is irigykedtenek. de thibolt az ö vitézsége és okossága által, oly igen meg szaporitá az ö tartományit. hogy minden szomszedi kezdének tölle igen tartani. és csendeségben hagyák birni minden joszágit.
Thiboltnak nagy hasznos szolgálati, nevelik vala a grofban hozája valo baráttságát. és a fejdelem aszszonyban, az ö titkos hajlandoságit. de mindenek felet thiboltnak egy igen szép gyözedelme, a melyet nyert az ellenségen, és a mely leg nagyob ditsöségére. és hasznára volt a grofnak. a melyért oly nagy örömel, és háláado szivel lett hozája. hogy az egész udvara. és az egész nép láttára meg ölelé ezt a vitéz iffiat, és nagy örömében arra kéré. hogy mondaná meg mivel jutalmaztassa meg szolgálattyát. és ha felit kérné is tartományinak, de szerencsesnek tartaná magát., ha valamiben meg mutathatná hozája valo hálá adását
Thibolt a ki mindeneket tsak azért igyekezet tselekedni. hogy méltó lehesen ahoz, a ki ért szive éget, ezen meg batorodván. a grof lábaihoz borula. azt meg vallá néki., hogy ö. a maga sorsával meg elégednék. mivel hogy olyan szerencsés volt. hogy ö érette mind hartzolt. mind gyözedelmes lett volna. de a maga szive oly nagyra vágyó. hogy azt nehezeb volna meg elégitteni és ugyan az is mér tölle oly kegyelmet. kérni. a melyen áll néki minden boldogsága.
A Grof kénszeriteni kezdé hogy mondaná meg világosabban akarattyát. és nemesi hitére esküvék néki. hogy mindent meg tselekszik. valami kivántatik ahoz aboldogságához. ez az igéret meg bátorittá thiboltot félelmében. a melybe volt kivánságáért, és mondá, uram arra mérlek kérni, hogy hadd lehessek vitézze a fejdelem aszszonynak, és abban a hivatalban. hadd szolgálhassam. és hadd tisztelhessem.. tudom uram mitsoda vak merö az en kérésem, de ha egy korona kell azért. hogy meg érdemelhessem. azal biztatom magamot hogy eza kard, a mely meg gyözte ellenségidet. a szeretettel együt olyan sorsra vezet, a melybe érdemes lehetek. arra a ditsöséges állapotra. a melyet ohajtok
Ki nem lehet mondani mitsoda örömel halgatá a grof mind ezeket. és fel emelvén thiboltot., nagy szeretettel meg ölelé és mondá néki. már kedves fiam többet nem kivánhatok. hanem azon kérem az egeket, hogy a leányom oly kedvesen vegye kérésedet., valamitsoda gyönyörüségel akarom azt bé tölteni. ezekre meg fogván kezét néki. a fejdelem aszonyhoz vivé és mondá néki, leanyom. mint hogy semmi nincsen dragáb elöttem mint magad, ugyan tsak teis fizetheted meg helyettem a mivel tartozom ennek az iffiu vitéznek, az ö hozád valo nagy tisztelete tsak azt kivánnya., hogy téged szolgalhasson. én pedig arra kérlek hogy vegyed férjül magadnak. azö nagy érdeme és szeretete meg érdemli hogy a szived arra hajollyon. a fejdelem aszony erre meg tüzesüle. a szemeit le fordittá. de kénszeritetvén a feleletre. meg vallá hogy az atya kezéböl kedvesen el venné. és hogy mindenekben akarattyát követné. thibolt ezeket meg köszöné, olyan szokal. a mellyekböl. ki tettzék. mind nagy szeretete. mind nagy öröme.
A grof hogy sokára ne halasza az ö kivánságoknak bé tellyesedésit. mindgyárt parancsolatot ada ki hogy a lakadalomhoz készüllyenek. és egy nehány nap mulva. a lakadalom meg lén. nagy ditsöségel. és fényeségel. a házaság pedig. nem hogy tsendesitette volna. de söt még jóbban fel gerjeszté egy máshoz valo szereteteket. anyira, hogy a grof gyönyörködöt házaságokon és nem tudta meg külömböztetni. hogy melyik a kettö közül. szeretné jobban egyik a másikát.
Két esztendöt töltének egy másal illyen nagy egyességben. és semmi öket meg nem háborittá, hanem csak, a, hogy nem volna maradékok, és noha az. az ö szereteteket meg nem gyengitette is. de ugy tettzet nékik hogy valami hejával volnának.
Az illen gondolatok nyughatatlanságban hozván thiboltot, fel tevé magában hogy spanyol országban a szent jakab Compostellájához menne. ugy mint szarándok. abban az idöben avitézek. nem ollyanok voltanak mint mostanában, az Istenhez valo buzgoságot. ugy meg akarták mutatni, valamint a bátorságokot, a mely mostanában együgyüségnek tettzenék.
Azért senki nem is tsudálkozék azon. hogy vitéz thibolt. Compostellában akara menni, de a fejdelem aszony nem akarván meg válni kedves férjétöl, maga is el akará oda kisérni, hogy véle együt mutassa bé imádságit. thibolt erre nagy örömel reá álla, a grof ponthiö pedig mindenekbe kedvit keresvén avejinek mindeneket a mi az uthoz kivántaték. el késziteté nagy czifraságal. és melléjek sok kiséröket rendele. és mint reménlé a grof rövid idö mulva. viszá valo téréseket. azért a butsuzás is keveseb szomoruságal mene végben.
El indulván tehát, semmi olyas dolog rajtok nem történt, mind addig még Compostellához egy napi járo földre nem érkezének, a hol thibolt meg állapodék. hogy meg nyugosztallya a fejdelem aszonyt., és egy vendég fogadoban meg hálának. más nap regel a fejdelem aszony, egy kevesé fáradton érezvén magát. thibolt minden tselédit. és kiséröit. elöre el küldé. hogy idöt ne vesztene. és tsak egy emberit tartá meg maga mellet.
A midön meg nyugosztalták volna magokot, meg indulának. de meg tudván hogy az erdöben veszedelmes hellyen kellene el menni, az emberét. a kiséröi után küldé, hogy egy részit viszá téritené, nehogy a fejdelem aszony egyedül látván ötet. meg ne ijedgyen, de az alat tsak halattanak az erdöben, és szerencsétlenségekre olyan utra találtak. a melyet nem üsmerték. és a melyet a tolvajok tsináltak volt. hogy reájok vigye az utozokot.
Thibolt meg tsalatkozván szerencsétlenségire. ezt a veszedelmes utat vevé eleiben. gondolván hogy az emberei azon jönének viszá, de tsak hamar észre vevé hogy el tévelyedet volna, mivel nyolcz vegyveres ember egy szers mint reá rohanának. és parancsolák néki hogy szállana le lovárol. thibolton fegyver nem lévén. az ö bátor szive sem engedé meg néki hogy engedelmeskedgyék.
Egyik a tolvajok közül látván. hogy nem akarna szot fogadni, rajta mene a lántsájával, de thibolt a ki nem tsak a tolvajokon szokot volt erött venni. ki tekeré kezéböl a lántsát. akor már oltalmazhatván magát., tsak hamar a földre vere le kettöt bennek, de a midön a harmadikában üté a lántsát. a lántsa száz darabra törék kezében, az ött aki még meg marada. körül vévék ötet, és alovát meg ölék alatta, akor nagy nehezen meg fogák ötet. meg foszták. és egy fához köték. nem akarván ugy mondák. kezeket meg ferteztetni, oly vitéz ember vériben.
A hartz, és athibolt drága köntöse. a melyen igen kapának. el felejtette volt vélek a fejdelem aszonyt. de a midön. tsak a volt ahátra. annak szépségin el álmélkodának. és annak a nyereségnek inkáb kezdének örülni, a szerelem a nemes szivben, nemesi gondolatokot ád., de az olyanokot mint ezek valának. dühösségre indittya.
Ezek az Istentelenek azon kezdének egy más közöt vetekedni. hogy melyiké lenne az a szép nyereség. és talám kardra is költenek volna egy másal érette. hogy ha a fejek. azt nem igérte volna nékik, hogy nékik is részek lészen a nyereségben, a ki ért a leg nagyob fejdelem sem szánta volna életét veszedelemre tenni.
Mit kelleték látni egy férjnek. a szerencsétlen thiboltnak. mint ha egy kést ütöttek volna szivében, mitsoda boszuságban nem volt. hogy se meg nem segitheté. se boszut nem álhata fejdelem aszonyaért, egyebet nem tselekedhetvén. arra kénszeritté a menyeket. hogy hadd halyon meg keserüségében. mint hogy meg nem halhatot a latrok fegyverétöl.
De hogy lehesen ki mondani a fejdelem aszonynak állapottyát. a ki kiáltani kezde. a hajat tépte. kérte. és fenyegette öket. de azok a gonoszok meg nem változtaták szándékjokot; minden kérése és kiáltása haszontalan volt, az erö és a dühösség közt lévén. el kelletett volna szenvedni mindnyájoknak irtoztato tselekedeteket, hogy ha aló dobogásra. és a szora, elnem kelletet volna szaladni ezeknek a hohéroknak
A rémülés. mely együt jár a gonoszságal. el hagyatá vélek prédájokot. és szaladni kezdének oly sebeségel. hogy a fejdelem aszony tsak hamar el veszté öket. de a szerencsétlenség mely rajta történt. oly igen fel háboritá elméjit., hogy magát leg gyalázatosabnak tartván, és azt is gondolván. hogy már az ö férje gyülölségel fogja tekinteni. azért ö ugy kezdé tekinteni ferjét. mint aleg kegyetleneb ellenségit. a ki is bizonysága volt szerencsétlenséginek,, elméjében már meg lévén háborodva azt gondolá hogy meg kellene válni attol az egy embertöl aki azt mind látta, mind másoknak ki hirdetheti, mind ezek a szomoru gondolatok anyira meg tébolyiták az elméjit. hogy nagy gyülölséges haragjában el merülvén. az földröl az egyik tolvajnak kardgyát fel vevé és futvást mene férjéhez hogy meg öllye, de mint hogy nem igen tudot az olyan dologhoz. nem a fejére esék a vagás, hanem a kötélre, a melyel meg volt kötve, a ki is meg szabadulván. ki vévé akardot kezéböl.
Thibolt által látá. azö gondolatit. azert tsak kegyeségelis akará meg tsendesiteni. ha meg akarnád visgálni. mondá néki. azt a szivet. a mely. egészen tiéd, abban tsak a szerentsetlenségeden valo keserüséget, és szánakodást láthatnád. miröl vádolhatnálak én tégedet, miben lehetnél vétkes. én nem azon férjed vagyoké mindenkor. a ki teged szeret., egyedül valo bizonysága vagyok szerencsétlenségednek. azt én el fogom rejteni az egész világ elött, és soha arra okot nem adok. a melyböl észre vehessed. hogy a nékem eszembe jutot., ne keressed tehat azt, hogy ki nyilatkoztassék a mi gyalázatunk. a te meg átalkodot haragodal., tsendesedgyél meg, kegyes, és áitatos indulatbol igyekezünk azon, hogy magunkot meg tisztittsuk, anem akaratal tett vétekböl.
Egy illyen okos, és értelmes beszéd semmit sem foga a fejdelem aszony elméjin, és nem hogy ezekre felelt volna. de még azon igyekezék. hogy ki vehesse a kardot kezéböl, és meg ölye.
Ebben az orában érkezének a thibolt emberei, akik el tévelyedtek volt. és az egész erdöt fel járták volt amég oda érkeztenek. ugyan azö lovok dobogásátol is szaladtak volt el a tolvajok.
A fejdelem aszony mérgiben nem tuda mit tsinálni, hogy meg látá öket, azért hogy végben nem viheté szándékát. és el hagyván. a kardot, meg esküvék. a férjének, hogy keze által halna még meg
Thibolt semit sem felele fenyegetésire. igen nagy keserüségben lévén a szive.. hanem az embereinek mondá. hogy nyolcz tolvaj ütött volna reája. hármát közüllök, magok is látnák a földön heverni. és hogy a többi el szaladot a lovok dobogására, azután köntöst vett magára, a fejdelem aszonyt lora ülteté. és maga is lora üle, és Compostellában érkezének, de az uton nagy tsendeségben, és szomoruságban volt, mind egyik. mind a másik. azt is észre lehete venni. hogy a fejdelem aszony. mint ha meg tébolyodot volna elméjibe
Thibolt el érkezvén. a fejdelem aszonyt egy klastromba szálittá, és maga a templomba menvén. az oltár elött le borula. nem azal a szándékal. a melyel meg indult volt. hanem hogy a menyektöl anyi eröt kérjen. hogy el viselhese kegyetlen szerencsétlenségit.
Azután viszá térvén. a grof nagy örömel látá öket, thibolt pedig mindenkor azon volt hogy meg mutathassa a fejdelem aszonynak hozája valo szeretetét de látván hogy mindenek haszontalanok volnának. azt is észre vévé hogy éttzaka egy nagy kést dugogatna a melyel meg akarná ölni. azért különösön mene lakni. és tsak anyira mutatá hozája magát. a menyire gondolá hogy mások semmit észre nem vehetnek, annyival is méltób volt a szánásra., hogy mindenkor nagy szeretettel volt hozája.
Mind azon által a grof sajdítta valamít ebben a dologban, és el nem titkolhaták azt ö elötte. mivel thibolt. mindenkor. alatomban valo nagy keserüségben volt mindenkor; a fejdelem aszony is ritkán mutatá meg magát., a férjire. alig nézet. mindenkor halgatásban volt. mikor kelletet is szollani. a szókot nem rendel mondotta ki, egy szoval minden tselekedetéböl ki tettzet., hogy vagyon valami közöttök, a grof tehát tellyeségel meg akará tudni az okát ennek a változásnak. thiboltol
Thibolt sokáig nem akará meg mondani, de mint hogy olyan fejdelem sürgette arra, akinek mindennel tartozot, meg beszéllé néki adolgot mind egészen. és semmit sem hagya el, és azután olyan keserves szokal. tevé eleiben a fejdelem aszonyhoz valo szeretetit. hogy a grofnak meg esék a szive rajta. és boszonkodni kezde leányára.
Azután szánni kezdé thiboltot. kit is meg vigasztalá., meg igérvén néki. hogy fog a leányával beszélleni. az iránt, hogy meg változtassa maga viselésit. mivel a tiéd oly okos. és oly mértékletes. hogy nem tsudálkozhatok azon eleget., a mi engemet illet. én azért köteleségel vagyok hozád, és mindeneket el követek. hogy a fejdelem aszonyt a maga köteleségire, viszá hozhassam, és reménlem hogy meg térvén vakságábol. azon szeretettel és tisztelettel lészen hozád. a melyet érdemel a te nemesi magad viselésed.
Ezekre a szokra meg ölelé ötet, és a fejdelem aszonyhoz mene. a kit is ülve találván. a fejét a kezére hajtotta. mint egy olyan személy. a ki mély gondolatokba vagyon., a leányok körülötte állottanak nagy tsendeségben., a grof inté nékik hogy menyenek ki, és más házban menének. egyedül maradván véle. mondá leányom miért nem vagy hozám nagyob bizodalomal. én aki anyiszor mutattam hozád. atyai szeretetemet., mindenkor ezekben a szomoru gondolatokba lészé, a melyet az egész udvarom tsudállya, én jól tudom minden szerencsétlenségidet. a te méltó férjed mindeneket meg vallot nékem. a melyen a szivem meg eset. de még inkáb meg eset a thibolt maga viselésin. aki nem vigyázván a te meg atalkodot haragodra, mind hozád. mind én hozám valo tiszteletit maga elött viselte. a ki is semmiröl nem panaszolkodván azal meg elégedet, hogy magát meg oltalmaza ate igasságtalan haragodtol.
Ezekre a szokra a fejdelem aszony fel emelvén szemeit. nagy haragal a grofra., és irtoztato modon tekintvén reája. a melyért más akárki. az attyán kivül meg ijedet volna. tölle, mondá. hát thibolt meg mérte probálni. hogy ki nyilatkoztassa a titkot?
oh! leányom, más képpen beszély. egy olyan ember felöl. a ki tégedet mód nélkül szeret. és a ki nem tekénti igasságtalanságodot., se kevés okodot a haragra. szály magadban, gondold meg, mint szeretted férjedet, arra nem eröltettelek hogy el vegyed. és ate rajtad történt dolog. se szeretetit. se tiszteletit. meg nem változtatta. tartozol hozája lenni hálá adoságbol., azon szeretettel. és bizodalomal, erre ugy kérlek mint egy jó akarod. és mind parancsolom. mint atyád. és urad, ély az alkalmatoságal. a még szánakodásal vagyok hozád, tarts attol. hogy haragra ne ingerely. és minek utánna ugy bántam volna. mint atyád. ugy ne bánnyam veled mint örökös urad.
Ezek a beszédek. nem hogy meg tsendesitették volna a fejdelem aszonyt. de még jobban fel ingerlék, és jobban ki tettzék az ö meg tébolyodása. a grof ezt látván gondolá hogy alkalmatosab idöt kell arra keresni hogy helyre hozhassa. el hagyá. de meg parancsolá hogy vigyáznának reája. és hogy senkivel ne beszélhetne. tsak a leányival, és ezeket mind meg beszéllé thiboltnak, ez a dolog illyen formában két holnapig tarta. és az alat agrof egy napot sem mulata el. hogy a leányának eszét helyre hozhassa. de tsak haszontalan volt, söt még az ö haragja minden nap nagyobodék. a grof ezeket látván. boszonkodni kezde. ellene. és a békeséges türésit továb nem viheté. a midön még hallá egy hü emberétöl, hogy a fejdelem aszony azon igyekezik, hogy thiboltnak valamelyik tselédivel ötet meg ölesse, erre haragját meg nem határozhatá, és minden végezés nélkül fel tévé magában. hogy meg szabadittsa a familiáját olyan aszszonytol a kit ugy tekintet mint egy tsudát. erre valo nézve. olyan szin alat hogy mulattassa a fejdelem aszonyt. egy kis hajoban ülteté, magával együt. és mikor a tengeren már jó mesze volnának, a hajosokal meg fogatá a leányát. és egy hordoban bé záratá, a melyet már arra el készitettek volt, és a tengerben vetteté. azután ki szálla a partra.
De oh tsak nem meg hala bujában thibolt. a midön a grof még nagy haragjában ezeket tudtára adá néki, mitsoda keserüségben nem esék, mitsoda szokal nem adá eleiben. ennek a kegyetlen atyának irtoztato tselekedetét. és azonnal a tenger parttyára futa. hogy ha láthatná. szerencsétlen fejdelem aszonyát. de semmi vigasztalásra valot nem láthata. azért nagy keserüségel viszá tére.
Ennek a fejdelem aszonynak az ö iffiusága. a ki is tsak husz esztendös volt, és annak tsudálatos szépsége. szüntelen az elméjiben forgot. és nyomorultnak tartá magát., hogy boszut nem álhatna haláláért
A ponthiö grofnak is haragja el mulván. tsak hamar meg báná tselekedetit. és olyan nagy szomoruságban esék. hogy a szegény thiboltnak kelleték meg vigasztalni, ez a grof gondolá, hogy ha még egy szer meg házasodnék, és maradéka lenne. a meg tsendesittené fel háborodot elméjit, tudván azt. hogy a veje többé házaságra nem adná magát., azért meg házasodék, és szerencséjire. esztendö mulva egy fiát meg látá., mind azon által, se a keserüsége. se a lelke üsmérete azért meg nem tsendesedék. mivel a leánya mindenkor elméjiben volt., és azon kivül szüntelen valo buba látván thiboltot. emég nagyobitá keserüségit.
E szerént töltének el tsak nem kilencz esztendöt. a melyek után. a grof ismét özvegységre jutván. el tekellé magában, hogy a több. keresztes vitézekel. a szent földre menne. vejével, és a kis fiával. reménlvén. hogy ezen aitatoságával. eleget tenne vétkiért.
Thibolt látván az alkalmatoságot. hogy ditsöségesen meg halhat a hitért. örömel kivána el menni. és mindeneket tsak hamar el készitének az utra. és a grof. ponthiö hü emberekre bizván tartományit. el indula. és szerencsésen érkezék jérusálemben.
A grof. és thibolt a templom szolgálattyára köteledzék esztendeig magokot. és ezen idö alat. elég alkalmatosság adatván. nagy ditsöségel meg mutaták. buzgoságokot. és vitézségeket. örökös emlékezetre valo dolgokot tselekedének. és a hitetlenek gyakorta meg probálák karjoknak sulyát. és hiteknek buzgoságát.
Az esztendö el telvén. és fogadásokot bé töltvén. hajora ülének, hogy galliában viszá terjenek. egy nehány napig igen jó szelek volt. de egy szers mind irtoztato szélvész támada a tengeren., ugy anyira. hogy a halált bizonyosnak tartották. és nem is gondolkodának az életröl. a midön a rettentö habok. afrikában a palmari szélyekre ki veté a hajot. azt a földet. a hitetlenek birják. a hajot tsak hamar környül vévék. mind a tolvajok. mind a saracenusok. és mint hogy a hajo töredezö félben volt, azért senki nem is oltalmazhatá magát.
A grof ponthiö. a fia. és thibolt. rabságban esének. és a tömlöczben tevék öket., ugy a többit is, kik keresztények valának. már vasban lévén. egyik veszedelemböl alig szabadulának ki, hogy a másikában esének., és még nagyobban. ezek a vitézek a halálhoz készülének., mind keresztényi, mind vitézi modon.
A hitetlenek mind azon által. meg akarák hagyni életeket, mind addig a napig, a melyen. a pálmériai sultánnak születése napját szokták ülleni, a szokás pedig abban az országban a. hogy fel áldozák a keresztényeket azon az innepen. vigasságnakokáért.
Az a nap el érkezvén. és sorsot vettetvén a rabokal. hogy melyik halna meg elöbször. a ponthiö grofra esék a sors. de a fia. és thibolt. azon kezdének vetekedni. hogy ök mennének elöször a halálra, de a grof arra rea nem álla. hanem tsak éppen arra. hogy el kisérhetik ötet a helyig. a hol fog szenvedni.
Az egész udvara a sultánnak jelen volt ezen adolgon. és maga is jelen volt a királynéval. a kinek szépségit mindenek tsudálták, azokot az uri rabokot hogy elé álitták. a kiralyné mint egy meg dobbana magában, látván ponthiönak fejdelmi ábrázattyát. és maga viselésit, a kit is még tsak távul láthatta, azö tisztelendö öregségit, és hogy mitsoda bátran meg vetné. halálra valo menetelit. mind ezekre valo nézve. parancsolá hogy közeleb vinnék hozája, és az orczáját bé fedé. mivel abban az országban az aszonyok bé fedik orczájokot az idegenek elött,
De mihent ponthiö hozája közelgete a királyné nagy meg háborodék magában. jol meg szemlélvén pedig a grofot. észre vévé annak titkos okát. és meg türköztetvén magát. kérdé a grofot hogy ki volna, honnét jöne, és hogy eset rabságba valo esése.
A királyné kegyes szava. meg hatá agrof szivét. és azonal mondá, hogy ö franczia volna a ponthiö grof. egyedül vagyé it kérdé a királyné. az én szerencsétlenségemnek két társa vagyon itt királyné, felelé a grof. az egyik az en vejem. a második a fiam, mindenikét had hozák ide parancsolá a királyné, mivel hogy mindenik közel volt. azért tsak hamar elé álitták öket is.
Ez a szép királyné. mindenikét meg szemlélé nagy figyelmeteségel. és mikor látá hogy meg nem tsalatkoznék gondolattyában., nagy siettségel a sultán lábaihoz borulván mondá. hogy ha valaha kegyelmeséget nyertem elötted. és ha szeretetedet meg akarod hozzám mutatni. kérlek enged meg nekem ennek a három rabnak életeket, ezek az én hazámbol valok., szánakodásal vagyok hozájok, és reménlem, hogy hozád kötelezvén öket. ate kegyelmeségedet meg hálállyák érdemekel.
A sultán a ki igen szerette a királynét. fel emelé. és mondá, hogy ha aszonya vagy az én sorsomnak. hogy ne lennél az, ezeknek az idegeneknek. bányál ugy vélek a mint tettzik. néked adom, és semmi közömöt nem tartom hozájok. a királyné ezt meg köszönvén, tudtára adá rabjainak ezt a jó hirt, és nem akarván jelen lenni. a több Ceremoniákon, parancsolá a raboknak. hogy ötet követnék.
Midön a maga házában volt tsak egyedül vélek, nagyon meg türköztetvén szivének indulatit. és magát kiralyné modra rea tartván, mondá nékik, én meg mentettem életeteket,. és azt tudgyátok. hogy annak a kinek arra anyi hatalma volt, arra is lehet anyi hogy viszá tehet a veszedelemre. azért felellyetek meg nékem mindenre. arra pedig készüllyetek reá holnapig. akarom tudni neveteket, honnét valok vagytok, nemzettségteket, és hogy mitsoda tsudálatos dolog vezetet titeket ide. ha igazán meg feleltek. mindent várhattok kegyelmeségemtöl.
Thibolt nem mérvén reája vetni szemeit mind addig még a sultán elött valának., de különösön lévén véle. nagyon kezdé tekingetni. és a vékony fátyol által. szemiben tünék szépsége. és olyan indulatokat kezde szivében érezni, a melyeket nem érzet volt. a miolta el vesztette volt feleségit. a szerelem akarattya ellen fel gerjedvén szivében. és nagy tisztelettel kezdvén lenni ahoz a szép királynéhoz. a lábaihoz borula. és mondá. aszonyom nem a haláltol valo féltembe fogom néked elé beszélleni szerencsétlenségimet, mint hogy azok ollyan félék,, a melyekben én soha sem találhatok könnyebülést, azért, ha én nekem szabad volna az életemet meg röviditenem. mindent el követnék azért hogy el végezem. nem hogy még azt meg hoszabitanám. a te rajtunk valo szánakodásod meg mentette életünket, és ha azal valamely háláadásal lehetünk hozád. hogy szerencsétlenseginket néked elé beszéllyük, bizonyos lehetz a mi igaz voltunkban
A királyné igen nehezen tartoztatá meg magát. ezekre a hathato szokra. de eröt vévén magán. mondá néki. kely fel, mert a te sorsod engemet inkáb illet, és abban több részt veszek mint sem gondolod., a király tsak hamar bé fog jöni. menyetek ki, és semmi fogyatkozástok nem lészen. se semmitöl ne tarttsatok, a sok faradcságtok után nyugodgyatok és holnap meg tudgyátok parancsolatomot.
Ezekre szolittá egyik rab leányát. akiben egész bizodalma volt. mondá néki. saida. vezesd le öket, és tseleked meg a mit mondottam. arra inté nékik hogy el mehetnek, a kik is engedelmeskedének, és követék a rab leányt, ki mentekben pedig hallák. hogy a királyné nagy suhajtásokot tett. és ök is suhajtának. thibolt a kinek nehezen esék a királyné elöl valo ki menetele. nem álhatá meg hogy viszá ne tekintsen. és látván hogy a királyné a keszkenöivel törölné szemeit. ö sem türköztetheté meg magát a sirástol. sáida a szállásokot meg mutatá nékik, a mely közel volt a királyné palotáihoz. a szállások mellet egy hoszu bolt volt; a hol tartották a királyné asztalára valo gyümölcsöt, saida mondá nékik, minden hivatalotok a lesz., hogy a gyümölcsre vigyázatok, a királyné azért tészen ebben a hivatalban. hogy közel lehessetek hozája, és szolgálhassátok, arra gondotok legyen, hogy minden nap igen szép rendel, az arra rendeltetet kosárban tegyetek ebböl a gyümölcsböl. és azt fel vigyétek mikor eszik, illyen szin alat közel lehettek a királynéhoz szálva. és rabok is lésznek, kik néktek szolgálnak. és senkitöl mástol nem függetek, tsak a sultantol., és a sultánnétol. ihon ezeket parancsolta hogy meg mondgyam néktek. és el hagyá öket, ök pedig nem gyöznek vala eleget tsudálkozni mind ezeken a mit láttak.
A midön tsak magok maradának. thibolt nem rejthetvén el magában, a sok féle gondolatit. a grofot nagy szeretettel meg ölelé, és mondá, mitsoda aszony, uram. mitsoda aszony ez a királyné, mit tselekedtünk érette hogy illyen uri gondviselésel légyen hozánk, oh. uram azö szanakodása meg hatotta szivemet. és a nekem veszedelmes, oh kedves fejdelem aszonyom. tsak egyedül te gerjesztesz vala az elött, illyen indulatokot az én szivemben
En nem tudhatom. felelé a grof, hogy mire válik még a mi sorsunk, és mi legyen szándéka ennek a királynénak. az ö joságárol én más képpen gondolkodom mint magad. a ki még iffiu vagy, és a te szivedben meg maradot aza szerelem, a mely sok indulatokra viheti. nem ugy mint engemet. mind azon által azt néked. meg vallom, hogy a szivemben atyai szeretetet érzettem hozája, és mikor hallottam beszélleni. ezerszer jutot eszemben a leányom. ihon ezek azén gondolatim. talám en jobban ki fejtem az enyimeket, mint te. a tiéidet. és igen tartok attol. kedves thiboltom. hogy duplán. el ne veszessed szabadságodot ebben a veszedelmes helyben., thibolt erre semmit sem felele. szoval. hanem tsak suhajtásal. és mint hogy. enniek. vittenek. a beszélgetést félben kelleték hagyni.
A királyné pedig. aki azon a napon történt. dologért. nagy nyughatatlanságban. esék, alig várá. hogy magánoson lehetne a kedves saidal. akor magát egészen a szive indulattyinak el hagyván. az ö szép orczáját. bövséges köny hullatásokal meg áztatá.
sáida látván nagy keserüségit. tsudálkozni kezdék rajta, és a lábaihoz ülvén. meg fogá kezeit. és kérdé hogy mi okozná keserüségét. nem ezek az idegenek háboritottáké fel tsendes elmédet, mindenkor azt a kegyelmeségedet mutattad hozám. hogy meg hitt szolgálod voltam. hát most nem tudhatomé meg okát szomoruságidnak.
oh kedves saidám, mondá a királyné, meg tsalod magadot az én köny hullatásim iránt, mivel nem a keserüség, hanem az öröm, a szeretet. a természet, és a félelem. okozák köny hullatásimot, az én kedves férjem. akiröl beszéllettem már anyiszor néked, egyik a rabok közül, a kinek meg mentettem életét, a másika az atyám. a harmadika az ötsém. irtozásal kelleték látnom, hogy az atyámot meg akarák kinozni. olyan népnek mulattságára. a melynek én királynéja vagyok. ez ugy meg hatá szivemet, hogy azon tsudálkozom, hogy másodszor is az elmém meg nem haborodot. ugyan azon veszedelemben látván a férjemet. a kinek is az ö szomorusága, az ö nagy maga meg alázása, a melyben volt elöttem, az ö szerelemel valo tekintete., a melyben volt az elött minden örömem. mind ezek igen meg haták és meg sebesitték szivemet. nem is mértem magamot meg üsmértetni vélek. meg akarom elsöben tudni az ö gondolattyokot, és mint hogy magamot oly igen kelleték. meg türköztetnem elöttök, az okozza amostani sirásomot. tarsd meg titkomot kedves saidám. és ne tégy engemet arra. hogy ismét rettegjek azoknak életekért. a kikhez vagyon azén életem kötözve.
Ne kételkedgyél aszonyom az én hüségembe felelé saida, mert a meg változhatatlan., a vallásom. a hozám valo mindenkori joságod. és az elötted valo hitelem, holtig hozád kapcsolnak engemet. ezeket az igereteket a királyné kedvesen vévé, és együt el végezék, hogy miképen beszélhessen más nap szabadságal, azokal az uri rabokal.
A sultant hogy meg hallák jöni, félben kelleték hagyni. oly nagy kedves dologrol valo beszélgetéseket; ebben a sultanban. tsak az a fogyatkozás volt. hogy keresztény nem volt. aki is a királynéhoz közelgetvén. örömel. mondá néki, királyném. kételkedelé még. hozád valo szeretetemben., és leheté azal hizelkedni magamnak. hogy a mit tselekedtem, el üzi belölled azt a szomoruságot a mely már régtöl fogvást nem hágy tegedet nyugodalomban. és a mely az én boldogságomot akadályoztattya, mindennel tartozom neked. felelé a sultanné, és mindenben azon igyekezem, hogy meg mutathassam hozád valo hálá adoságomot
A sultán nagyon örülvén azon, hogy kedvit találhatta. egy kevesé még beszélgetvén véle. azután tudtára adá. hogy éppen akor tartot tanácsot. amelyben azt végezték el, hogy keményen ellene állyanak valamely szomszédságban lévö fejdelemnek. a ki az ö országában bé ütöt. és hogy a hadakozás bizonyos volna közöttök. erre a hire valo nézve. a királynénak egy gondolat juta elméjiben, a mely végben is ment. és akarván elni az alkalmatoságal, a melyben látá hogy a sultán semmit sem tagadna meg tölle. mondá. a mellyek, rend kivül valo kedvezést mutatnak hozám mivel modot adnak abban. hogy meg hálálhatom hozám valo joságodot.
uram, arabok közöt. a kiket nekem adtál. vagyon egy a ki leg vitézeb a maga országában, és bizonyos vagyok a gyözedelemben hogy ha néki meg engeded hogy ellenségidre mehessen, a sultán mindgyárt azt az akadályt találá hogy más félevalláson vagyon, és hogy a kereszténynek igen keveset hihetni. a királyne erre hirtelen mondá. én ö érette felelek, és hogy bizonyosab lehess. a más két rabot meg tartoztatom mellettem. hogy zálogul legyenek azén fogadásomnak.
A sultán mindent meg ada néki. és mindent reá hagya. és a házában mene, nem léven anyi nyughatatlansága. a hadakozáson. mint öröme azon. hogy kedvit találhattya, ez a szép királyne kedves nyughatatlanságban tölté el az éttzakát, aszerelem ujjab eröt vett szivében. a természet., a mely némelykor ellene fel támada. a midön esziben jutot hogy mitsoda kegyetlenül bántak volt ö véle. ujjab hatalmában veté, és tsak attol tartot hogy ha nem szeretik, nem is üsmérnek reája örömel
A grof ponthiö. és thibolt. hasonlo nyughatatlanságban valának, thibolt uj szeretetet érezvén. magában, arrol magát meg feddé, és magát nem tartá oly vétkesnek lenni, a midön meg gondolá. hogy a királynénak. minden maga viselése. termete. és szava. hasonlitana az ö fejdelem aszonyához. ezt a kettöt. oly hasonlonak találá egy máshoz., hogy tsak azö hasonlatoságoknak tulajdonittá szeretetit.
A Grof hasonlo bajban volt. noha tudta hogy nem a szeretet okoza, abban bizonyos volt. hogy el vesztette volt a leányát, azt nem gondolhatá hogy valamely tsuda képen. meg szabadulhatot volna. mind azon által azon atyai szeretetet érzet a királynéhoz. mint a melyet érzet volt az elött leányához. illyen sok féle gondolatokban tölték el az éttzakát. és viradtakor fel kelvén. a gyümölcsöt el készitték. várván a királyne parancsolattyát.
De nem kelleték sokáig várni, mivel a hü saida hozájok mene. és mondá. hogy a királyné hivatná öket. és vinnék fel a gyümölcsöt. a parancsolatot mindgyárt végben vivén, azon kivül is a belsö indulattyok. nagyon sürgeti vala öket.
saida bé vivé öket a királyne házában. és a gyümölcsöt. egy jáspis kö asztalra rakák, a sultánné czifra kereveten ülvén. igen drága öltözetben. a mely rakva volt sok számu gyémantokal. és az ábrázattya tsak félig volt bé fedve. a rabokra tekintvén. mondá nékik. el végeztéteké hogy mit felellyetek nekem. haszontalan volna elöttem valamit el titkolni. mivel jol tudom hogy kik vagytok., felely nékem grof ponthiö mutatván reája, és mond meg nékem, mi ók vezetet tegedet ide.
A grof azon el tsudálkozék hogy neviröl szolitták. és látván hogy semmit sem kellene el titkolni, meg beszéllé igazán minden historiáját. de a midön a leányárol kezde szollani, nagy sirása miat. sokszor félben kelleték hagyni beszedit. semmit el nem hagyván. azt is meg vallá hogy miképen vettette volna a tengerben. de oh' mely rettentö keserü fajdalmakot nem szenvedtem attol a naptol fogvást., minden hozája valo szeretetem meg ujult szivemben. és száma nélkül kivánnám ez életre valo viszá jövetelét hogy had láthatná meg az én nagy fájdalmimot. azután elé beszéllé, hogy mitsoda fogadást tettek volt a szent földre. el menni, ót meddig voltak. onnet mikor viszá akartak térni. mitsoda szélvészbe voltak., a habok hogy vetették öket abban az országban. hogy estek rabságban, és hogy akarták öket meg ölni.
Ihon királyné a mit meg akartál tudni. ezek a mi nyomoruságink. de akár mely nagyok legyenek azok. immár azokot könnyebben el visellyük. mint hogy láttyuk, hogy azokban részt méltoztatol venni. a mint hogy a királyné. nem is szolhatot nagy sirása miat.
Nem titkolom el elötted mondá néki. hogy a te beszedid meg hatották szivemet, és igen szánom leányodot. a ki is mint hogy még iffiu volt. az elméje még viszá terhetet volna néki. és azö férjének nemesi maga viselése, viszá téritette volna hivatallyára. a mennyek meg büntették kegyetlenségedet már most haszontalan erröl többet szolni. de azt mond meg nékem. mi képpen tekintened azt a fejdelem aszonyt. hogy. ha valamely tsuda által el kerülte volna a halált. oh mondá a grof. ugy tekinteném. mint egy olyan atya. aki egész életét tsak arra forditaná. hogy ötet boldogá és szerenesésé tehesse. hát te mondá thiboltnak. a kinek bövségel folytak könyvei le az orczáján. szeretnédé meg ugyan azon feleségedet, meg botsátanádé neki esztelen tselekedetit. viszá adnádé néki szivedet. egy szoval szeretnédé most ugy mint az elött, királyné felelé thibolt. tsak az ö jelen valo léte. tehet engem boldoggá.
Öleld meg hát ötet. mondá a királyné. magához szoritván. és fel fedvén egészen az orczáját. most látod szerencsétlen feleségedet. ez a te leányod futván az attyához. a ki ért anyi köny hullatást ejtettel, üsmerd meg uram ötet, és meg üsmervén, hozaja valo szereteted azért meg ne kisebedgyék.
Ki mondhatná ki örömeket ezeknek az uri személyeknek. az ö szemek akor kinyilának. és meg üsmérék ki feleségét, ki leányát, thibolt lábainál lévén, kezeit tsokolgatá. és köny hullatásival öntözé. a grof az ölében tartván. egyebet nem mondhata, leányom. édes leányom, az iffiu grof a köntösét tsokolgatta, saida mind ezeket nagy álmelkodásal látván, nem lehete hogy ne sirjon.
Végtire az álmelkodásnak. és ennek a néma beszédnek vége lévén. a szeretetnek, és a termeszetnek nyelve meg nyilék. a szép királyné ujontában meg ölelé thiboltot. és meg ujitá hozája valo szeretetit. az el végezvén az öttsét. az iffiu grofot meg ölelé és noha nem üsmérte. mind azon által. nagy atyafiságos szeretetit mutatá hozája.
Mind ezek egy kevesé meg tsendesedvén. akirályné mondá. már most ideje vagyon hogy elé beszéllyem én is az én historiámot, most a sultán., a hadakozásra valo készületben foglalatoskodik. és szabadoson beszélgethetünk, nem tarthatunk attol hogy háborgassanak. akor le ültetvén öket. és saida az ajton kivül álván. hogy vigyázna, a szép királyné eképpen kezdé beszédit, tekintvén a grof ponthiöra
Nem akarom elötökben adni ismét halálomnak okát, se az eszem meg tebolyodását. mind ezek szomoru dolgok. hanem azt meg mondhatom, hogy észre vettem azt azután. hogy a nagy szeretet háboritotta volt meg az elmémet. és azt gondolván hogy nem lehetek érdemes férjemhez. mindenkor ugy tettzet mint ha szememre hánta volna szerencsétlenségemet. az elmém. mind ezekre valo nézve. anyira el hagyot volt. hogy halálát kivántam. nem gondolván más képpen nyugodalomba valo létemet.
Az illyen gondolatok anyira el foglalták volt elmémet. hogy mikor a halálra itélének., azt gondolám. hogy annak mind ö volna az oka, és anyira fel háborodot volt az elmém, hogy nem figyelmeztem irtoztato állapotomra. rea emlékezhetel uram arra. hogy leg kisseben sem oltalmazám magamot; azt nem tudhatom mely felé tartot az én veszedelmes hajom, de azt jol tudom. hogy egy szers mind. egy valóságos hajoban találám magamot. igen sok emberek közöt. a kik mind azon igyekezének. hogy eszemre jöjjek. de a mi leg tsudálatosab. leg elöbször is, az eszem. és az elmém jövének helyre. valamit tselekedtem. vagy mondottam volt. mind eszembe jutának. és olyan vétkesnek találám magamot mind hozád atyám. mind a férjemhez. hogy iszonyu sok köny hullatásokot ejték, azután az én meg szabaditoim, annyi orvoságot adának. oly nagy gondviselésel valának hozám. hogy ha nagy keserüségben voltam is. de az életemet nem félthették.
A hajoban lévö emberek egy szép leányt tettek volt mellém. a ki oly gondviselésel volt hozám. hogy baráttságal kezdék hozája lenni. és mint hogy a hajoban töb aszszony nem volt nálunknál. azért hozája is kelleték adni magamot.
A midön látá hogy nagyob tsendeségben volnék tudtomra adá hogy flandriai kereskedökel volnánk. kik afrikában mennének kereskedni. mint hogy az en rend kivül valo koporsomot látták a habok közöt, azt gondolák. hogy abban valamely gazdak portékát fognak találni, azt fel huzván hajojokban tsak el tsudálkozának rajta, hogy abban egy Czifrán öltöztetet aszonyt találának., eleinte mindgyárt azt gondolák. hogy meg holtam volt. mivel igen fel puffadot volt az egész testem. de a hordobol. ki vévén. az uj áerre, meg érzék a szivem dobogását. és reménlék hogy meg segithetnek. azért sok féle orvoságokot adának, hogy az életre viszá hozhassanak. látván hogy igen használna orvoságok, és valamely szépséget is sajditván bennem. el végezék magokban hogy el adgyanak, mint hogy nem találtak más gazdagságot a hordoban
Ugyan ebben a szándékban is megyünk most áfrika felé. hogy pálmeriában érkezvén. ót a sultánnak el adgyanak tégedet, mondá az a szép leány. vagyon már hat holnapja hogy gallia ország szélyiröl el loptak engemet., ugyan azon szándékal. de aszonyom elöre el látom hogy a te szépséged meg ment engemet a sultán ölelgetésitöl. de mint hogy elnem kerülhetem arabságot, kérlek azon, hogy had ne válaszanak el engemet tölled., a palméri sultán meg fog tegedet venni, minden bizonyal. tselekedgyed azt., hogy had vegyen meg engemet is veled együt; had visellyem a rabságnak lántzát melletted.
A szivem meg esék ennek a leánynak szavain. és az igen nagy könyebségemre lévén. hogy hazámbéli leány volna mellettem, meg igérém néki, hogy akár mitsodás sorsom lenne., de abban részesülne. mind azon által. amit nékem mondot volt, azon igen kezdék nyughatatlankodni. és izenék annak a ki elsö volt a hajoban. hogy kérem. ne sajnálya hozám jöni.
Mindgyárt azon kezdém el beszédemet, hogy meg köszöném néki hozám valo gondviselésit., és biztatni akarván ötet ajutalomal. az igérém néki hogy több jutalmat venne. mint sem gondolná. ha galliának a széllyin ki tenne engemet, azt felelé reá. hogy nem kételkedik a jutalomban. se abban hogy nagy familiábol valo nem volnék., de nem követheti ebben szándékját. eleget tévén kérésemnek, mivel számot kell néki adni mindenröl. a több társainak, a kik is el tekéllettek magokban hogy engemet el adgyanak. a leányal együt. a palmériai sultánnak, a nékik bizonyos nyereség volna, az én igéretem. pedig nékik bizonytalannak láttzik lenni. és nem akarván többet beszélleni velem, a többi társaihoz mene.
Lehetetlen vala meg változtatnom szándékát. és el kelleték magamot hagyni arra, a mire rendeltettem volt,. mentöl inkáb kezde az elmém helyre jöni, annál nagyob szeretetet kezdék érezni fejdelmemhez. minden részeit érezvén nyomoruságomnak, mértekje nem lett volna az én keserüségemnek. az én iffiu társamnak. okos. és vigasztalo beszédi nélkül, a kinek akár mely nagy gondgya volt is reám, de nagy lankadságban esém. a melyen a kereskedök meg ijedének. tartván attol. hogy ha az ábrázatom meg változik., jó árron el ne adhassanak. végtire pálmériában érkezvén. nagy siettségel a sultánhoz vivének minket. a ki is már üsmervén öket, jól fogadá. és kedve szerént találván, a rabjokot., sokal többet fizete. saidáért, és érettem., mint sem reménlették volna
Azután, a sultán haremjiben vivének minket. ahol az aszonyai laknak. és tsak hamar hozánk jöve magais, és oly szerencsétlen valék hogy tsak hamar meg kedvelle. és oly mód nélkül. hogy ugy tettzék. mint ha az a fejdelem leg nagyob boldogságának kezdé tartani hogy magát töllem szeretesse. és szomoruságimot velem el felejtesse.
Én azt szerencsétlenségnek nevezém. a mi mást nagy szerencsésnek tehette volna, mivel meg kel vallanom a sultan felöl azt az igazat. hogy tellyes érdemel. és nemesi jó erkölcsökel, de mint hogy keresztény vagyok. és olyan hajlandoság volt szivemben, a mely más hajlandoságnak helyt nem adhatot, azért hozám valo nagy szorgalmatoságit ugy tekintettem, mint leg nagyob szerencsétlenségimet. a sultán látván hogy mely nagy baráttságal volnék a leányhoz. a ki velem volt, nékem adá, és én saidának nevezém. hogy a maga nevét el titkolyam. azután atöb aszonyaitol. külön tett engemet. és ugy szolgáltatot, valamint egy királynét.
Mind ezek a nagy tiszteletek nékem nagy bajt okozának., mind azon által a sultánnak hozám valo tisztelete. reménlteté velem. mint hogy erövel nem akarna maga akarattya alá vetni. talám idövel el felejtene, és más valamely ujhoz ragaszkodnék. de meg tsalám magamot, mert szeretete minden nap nevekedék. és akar mely idegenséget mutattam is hozája. de hozám. valo tiszteletit., minden maga viselésiben meg mutatá.
Egész bizodalomal valék saidához, a kinek. elé számlálván. minden nyomoruságimot. és tudtára adván. hogy mitsoda nehezen venném a sultánnak. hozám valo nagy kedv keresésit, de végtire nem szenvedhetvén továb a maga népinek zugolodását. a ki nem hagyá helybe. hogy oly nagy tisztelettel legyen egy keresztényhez. hogy ha tsak arra nem erölteti hogy a vallását meg változtassa. erre el tekéllé magába hogy egy kevesé keményebben bányék velem. mint addig. esztendeig vivém, hogy minden akarattyának ellene állottam. és azt gondolá. hogy anyi ideig eléggé meg láthattam hozám valo tiszteletit.
Egy szer a többi közöt. hozám jöve. és nagy keserüségben találván. mondá. szivesen bánom hogy által kel hágnom azt a tzélt a melyet fel tettem volt magamban, hogy magamhoz hajttsam szivedet. de reá kell arra szánnod magadot vagy a kezemet el vegyed. vagy a vallásodot meg kel változtatnod. mindenek láttára, az én hatalmom meg nem menthet tégedet attol a törvénytöl. a mely arra kénszeritté azokot az aszonyokot kik az én kastélyomban vannak. bé zárva. hogy kövessék törvényinket. én tegedet szeretlek, és noha tartoznám azal., hogy kénszerittselek arra a változtatásra. azt fogadom néked, hogy arra nem erötetlek ha el veszed a koronát melyet néked akarok adni. az én népem. és az én udvarom el hitetik magokal hogy a mi vallásunkra állottál. ha férjednek akarsz el venni. és ennél nagyob bizonyságot nem kivánok, és szabad lész titokban azt a vallást követni, a melyet félsz el hadni. ennek nintsen más modgya hogy magadot meg menthessed ollyan népnek haragjátol, a ki még a fejdelmét sem tekinti a midön fel indul. azt akarnám. hogy inkáb a hozád valo szeretetem tselekedtetné meg veled ezt a dolgot. mint sem a félelem. de reménlem hogy idövel még azt az indulatot láthatom szivedben., a melyen áll az én boldogulásom.
A súltánnak ezekre a szavaira nem tartoztathatám meg magamot, hogy köny hullatásokot ne ejttsek mivel mind a két dolog rettentönek tettzék nekem. uram. felelém néki. leheté hogy annyi sok szép. személyek közöt kik hatalmadban vannak, ne talály tsak egyet is közüllök., a ki méltób légyen nálamnál a tiszteletre. amellyet velem akarsz tenni. ha hozám nem kötötted volna magadot. a te néped semmit sem tudna felöllem. gondold el uram mitsoda ditsöséges dolog volna a néked. ha meg gyöznéd szeretetedet. és ha azon igyekeznél hogy meg láthassam hazámot, mitsoda boldogságban élhetsz. egy olyan aszonyal., a ki tsak kételen. és félelemböl engedelmeskedik neked, és a ki tsak az attyafiai, és szabadsága utan valo suhajtasban fogja tölteni életét.
A sultán meg mosojodék. ezekre a szokra. a látni valo dolog. mondá. hogy nem üsmered sorsodot,. ugy tud meg. hogy itt örökosön vagy, a ki egy szer én hozám bé jöt, haszontalan már annak a ki menetelre valo reménség., azt tud meg. hogy hálá adásal lehetz hozám a tiszteletért. a melyet meg tartottam eddig hozád. ura lévén sorsodnak.
Arra kérém. hogy adgyon három napot a válasz adásra. azt meg engedé, az imádságban töltém azt a három napot. de végtire latván hogy minden segedelem nélkül vagyok, azt sem reménlhettem hogy hazámot meg láthassam. a hol halálomot bizonyosnak tartották. és semmi modom sem volt abban hogy tudosithassalak, másként is el hitettem volt magamal, mint hogy halálomra igyekeztél, azért nem is kivántál volna többé meg látni, ugy tekintém magamot. mint olyat. aki vég képen el hagyatot mindenektöl hogy pediglen vallásomot követhessem titokban. azért a sultán akarattyára állék.
Harmad nap mulva hozám jöve. és mondám néki, hogy ha meg esküszik nekem arra. hogy nem fog vallásomban háborgatni. kész vagyok kezemet oda adni néki. erre az öröme igen nagy volt. és noha maga látta hogy nem tselekedhettem más képpen, mind azon által. meg köszöné nekem, és a maga vallására meg esküvék, hogy titokban bizvást követhetem vallásomot, de igen el titkolyam magamot.
Ez a hir tsak hamar el terjede pálmeriában, és mint hogy arra rendeltettem vot, hogy mindenkor akaratom ellen valo hüségtelenségben essem. engemet meg koronázának. és királynénak kiáltának. igen nagy pompával, a mely másnak tettzhetet volna, ezen Ceremonia alat a thibolt képe mindenkor eszembe volt, véle beszélettem, tölle botsánatot kértem, mint ha jelen lett volna
A mi pedig tegedet illet uram. tekintvén az attyára, sokszor a szemedre hánytam kegyetlenségedet. a mely a veszedelemre tett volt engemet; egy napot el nem mulattam kilencz esztendötöl fogvást. hogy igen sok köny hullatást ne ejtettem volna, és hogy felöletek nem emlékeztem volna a hü saidaval
A sultán pedig meg tartotta fogadását., az egész udvara azt gondollya hogy a vallásomot el hagytam. tsak egyedül ö tudgya az igazat, az ö tisztelete. és kedv keresési, minden nap ujjab ujjab volt hozám. és azt magatok láttatok, hogy mitsoda hatalmom vagyon rajta. a midön meg nyerém életeteket. én titeket mihent meg láttalak mindgyár meg üsmértelek. és még tegnap meg üsmértettem volna magamot veletek, de elsöben meg akarám tudni. hogy ha szeretteké még engemet
Ihon ez az en szerencsétlen életem. mondá ismét a sultanné, de emég nem elég édes fejdelmem tekintvén thiboltra. mert hogy viszá adhassam feleségedet. és szabadságodot. szükséges hogy az életedet uj veszedelemre tegyem. szóly és mond meg. ha vagyé abban a szándékban. hogy hartzoly. és ki végy egy hatalmas társadnak kezeiközül, és ha ate szereteted fogé tegedet segiteni. leheté abban kételkedned. hogy meg ne sérts, felélé thibolt. hogy ha te éretted kel hartzolnom. senki az én bátorságomot meg nem gyözheti, mivel ésküszöm. és fogadom azt neked fejdelem aszony, hogy soha olyan szivesen nem szerettelek mint most szeretlek., ezért tsak mond meg szándékodot., mivel tiéd a életem.
A sultánné nagy örömel halgatá mind ezeket, és mint hogy senki idegen nem volt jelen. meg ölelé azö férjét, azután elé beszéllé nékik, hogy mit mondot volna a sultánnak felölle, a nékünk tellyeségel szükséges mondá néki. hogy valamely nagy dologal kedvit találhassad. azért hogy a szándékom véghez mehessen. a sultán már egy nehány hartzot el vesztet a tisztei tudatlanságok miat, hogy ha te ö érette fogsz hartzolni. bizonos vagyok a gyözedelemben. a midön fegyverben fog tegedet látni. akor tudom hogy betsülni is fog. ugyan akor is vihetem végben, a mit fel tettem.
A grof és thibolt, helyesnek találak a királyne tselekedetit, az iffiu ponthiö arra kéré a királynét. hogy had mehetne el öis thiboltal. a táborban, de a királyné mondá. hogy most nem kedvezhetne azö bátorságának, mivel meg igérte volna a sultánnak, hogy mind magát, mind az attyát. thiboltért zálogul meg tartaná.
Minek utánna még sokáig. beszélgettenek volna egymásal. a sultánné el küldé öket. nem akarván hogy a sultán vélek talállya. a mint hogy a sultán tsak hamar oda érkezék. és kérdé tölle. hogy ha a vitéz rabja. reá állanaé akarattyára. igen is uram felelé a sultánné. igen nehezen várja, hogy néked meg mutathassa hüségit. és meg halálhassa kegyelmeségidet.
A sultán erre kéré. hogy hivatatná fel mind hármat,. a midön jelen voltak. a sultán a ki még jó formában reájok sem tekintet volt, kedvesen nézé az ö szép termeteket. a grofhoz, öregségiért, tisztelettel lön. az iffiu grofnak szépségit tsudálá. de thibolthoz. az ö nemesi ékes termetiért, és szép férfiu abrázattyáért, különösön valo betsülettel volt
Es mondá nékik. a sultánné hozám valo nagy hüségéböl. és hozátok valo jó akarattyábol., mentette meg életeteket. azt is akarja hogy veszedelemre is tegyed azt érettem, azért készüly. hogy meg indulhass holnap után. az én tanácsom arra reá állot. hogy te légy feje hadamnak. az én népem annyira meg unta már a sok hartz vesztést. hogy nem fogja illetlen dolognak tartani ha én rend kivül valo modot keresek arra. hogy helyre állithassam dolgomot. és ha szinte keresztény vagy is. de az én hadam örömel fog néked engedelmeskedni. ha a te vitézséged meg egyezik. az ö reménségekel.
Thibolt mindenekre ajánlá magát a sultánnak, mind nagy szorgalmatoságára. mind nagy hüségére. azután a sultán eleiben ada néki mindeneket. hogy mit tsekedgyék, és a maga házában mene,
A ki is alig mene ki a házbol. hogy a királyné thibolthoz fordulván. mondá néki. a hitetlenek ellen mégy hartzolni, emeg egyezik a mi vallásunkal. de édes thiboltom egyeztesd meg csendeségemet bátorságodal, hartzoly a gyözedelemért. és nem azért hogy meg haly. ne kiméllyed ellensegedet, de kiméllyed életedet, mivel tudod hogy attol füg az enyimnek minden boldogsága. és azt tud meg. hogy azert szerencséltetem életedet hogy jobban meg szabadithassalak, thibolt ezeket a kedves szavait szivesén meg köszönvén. meg igéré néki. hogy tsak azért fog hartzolni. hogy mindenkor véle lehessen
Mint hogy már ideje volt, azért mindnyájan a szállásokra menének., oda érkezvén. thibolt ót talála egy uri köntöst. és egy drága kardot, a melyeket a sultán küldötte néki. ajándékban. mindgyárt fel is vévé. a köntöst, és a kardot fel köté. és a sultán udvarlására mene., a ki kedvesen látá ötet. azután sokat beszélgetének együt. a hadakozásrol. és a sultán látván ahadakozásra valo nagy értelmét. tsak nem bizonyos lett a gyözedelemben, azon napot, és a másodikát. a hadak készületiben tölték. mint hogy pedig thiboltnak meg kelleték indulni., saidát a király néhoz küldé. hogy had butsuzhasson el tölle magánosan, a király né aki ezt ugy ohajtotta valamint ö. maga. éttzakára halasztá a butsuzást. azért a midön mindenek nagy tsendeségben valának saida a sultánné házába vivé thiboltot.
Abban a szerencsés orában kezdék ezek a házasok egy máshoz valo szereteteket meg ujitani. és egy masnak sok fogadásal valo szereteteket meg bizonyitani. és el felejtvén mindeneket. tsak az egymásal valo gyönyörüségben valának és nem vigyázván az idöre, a nap együt találta volna öket. hogy ha tsak saida tudtokra nem adta volna. hogy ideje egy mástol meg válni., a sultánné sok köny hullatásokot ejte. és thibolt nagy sziv fajdalomba volt, de az okoság mindenikét meg erösitvén. meg ölelék egy mást. és el butsuzának egy mástol. könyörögvén azon. hogy egy mást meg láthassák. thibolt titkoson viszá tére szállására. és senki észre nem vette hol valo létit.
Más nap thibolt. igen sietteté el indulását, gondolván. hogy hamaréb viszá térhet. és meg ölelvén a grofot. és a fiát, el butsuzék töllök.. és kéré hogy sultánnéra vigyázna. azután a sultánhoz mene hogy parancsolattyát venné. és nagy reménségel meg indula
A még thibolt oda volt. addig a sultánné alatomban sokakot hodita maga mellé. akik készek valának ö érette mindent tselekedni. a grof is sokaknak szolgála, a sultán elöt. mivel anyira meg szerette volt ötet. hogy nem lehete nála nélkül. mint hogy a grof vadász volt, és a sultán is azt igen szerette. azért a grof mindenkor véle volt. a sok hir a melyet vettek egyikét a másik után. a thibolt gyözedelmiröl. igen okozá, hogy a sultán. nagyob tekintettel kezde lenni az uri rabjához.
Illyen formában töltének el három holnapot., a mely alat a királyné igen munkálodot. alatomban hogy meg szabadulhasson, a sultán pedig várta dolgainak ki menetelét. de mitsoda örömmel hallá. a midön érkezék a hire. hogy thibolt meg harczolt volna az ellenségel., egész gyözedelmet vett. rajtok, a fejdelmeket maga vágta volna le. és ahada, egészen el veszet volna és még annak a fejdelemnek a tartományát is meg hodoltatta a sultán hüségére.
Ezt a gyözedelmet palmeria városában nagy vigasságal tisztelék. és mindenek nagy ditseretet adnak vala. a gyözhetetlen rabnak
Thibolt pedig látván hogy már semmi ellenség nem maradot volna. a nyert eröségekben hadakot tett, és azokban jó gubernatorokot., és nagy ditsöségel. viszá tére pálmeriában. a sultán ugy fogadá ötet. mint gond viselö istenét.
A királyné amit meg jövendölt volt magában a. meg történék. mivel a sultán thiboltot fel szabadittá és arra sürgeté. hogy az országban lévö elsö tiszttséget venné fel. meg változtatván vallását. de thibolt nagy alázatoságal meg köszöné, és meg érteté véle. hogy azt a hozája valo kegyelmeségit ö el nem vehetné, de arra ajánlya magát. hogy mind addig maradna udvarában. a még öreája szüksége lenne. a sultán nem hogy ezt nehezen vette volna tölle. de még inkáb betsüllé. de ollyan nagy betsületben volt thibolt. asultán udvaránál. hogy minden tsak az ö tanátsa szerént ment végbe.
A királyné látván hogy mindenek kivánsága szerént mennének végben, egészen el akará végezni szándékát. ugy téteté mint ha terhes volna. és hogy a palmeriai áer néki nem jó volna, egy hite szeget doktor a kit már a kiralyné meg nyerte volt. asultánnak azt tanácsolá. hogy a királyné ha meg nem változtattya az áert. az élete veszedelembe forog. a sultán ezen meg ijedvén. maga kéré arra a Doktort. hogy választana olyan helyt az ö joszágiban. a hová a királyné el mehessen
A királyné maga neveze néki egy helyet, a mely atenger parton volt, de szárazon nem lehetet oda menni. a sultán mindgyárt egy gályát készitete néki. a királyné pedig mind olyan embereket tétete a gályában, a kik hüségel valának hozája
A midön már minden készen volna, arra kéré a sultánt. hogy engedné meg, had kisérje el ötet thibolt. és had vigyázon reája. a grofot. és a fiát. nem kelletet kérni. mivel övéi valának azon kivül is. a sultán mindent meg engede néki. a királyné a gályában az attyával, az öttsével, a ferjével. és a sultántol valo. két esztendös fiával. és a hü saidával, egy kis csecs szopo leánykáját. pedig a sultánnak hagyá.
A menyek segittséget adván azö szándékának. alig menének jól bé a tengeren. hogy a mi vitezink a királyné embereivel arra kénszeritték a rabokot. hogy olosz ország felé vonnyák a gályát. az idö igen kedvezvén. szerencsésen Civita vechia városában érkezének a hol a fejdelem aszony fel szabaditá a keresztény rabokot., és hellyetek sok sarracénus rabokot véve, a kiket a gályával viszá küldé. meg parancsolván. hogy a sultánnak keziben adnák a következendö levelet
A ponthiö fejdelem aszony a pálmériai sultannak
Hogy ha tsak. ate nemesi jó erkölcsöd ellen kelletet volna viaskodnom. tudtodra adtam volna el szaladásomnak okát, gondolván hogy te azt még inkáb siettetted volna. mint sem meg gátoltad volna, de ate szereteted. és a te vallásod. igen nagy akadályok lévén. szukséges volt hogy tsalárdságal éllyek, hogy ki mehessek az országodbol. nem alhatatlanságbol hadlak el. tégedet. mivel én a ferjemet. atyámot. és az ötsémet követem, akik is azok a három rabok a kiket nekem adtál volt. az én férjem veszedelemre tévén életét éretted. és országodért. eleget tett érettem. mind azokért a köteleségekért. a melyekel néked tartozom. és keresztény lévén. és fejdelem aszony. még annak elötte minek elötte tiéd lettem volna. azért látod hogy az én rendem. és hitem mire kötelez engem. soha el nem felejtem a tiszteletet a melyel voltál hozám, és hozád valo háláadásom holtig valo lészen. a leanyomot neked hagyom, a kit kételen voltam kicsinysége miat el hagynom. tekinttsed atyai szeretettel ötet. minden féle boldogsagot kivánok néked. és kérem szivesen a menyet hogy azokot az Isteni világoságokot adgya meg néked a melyek szükségesek a te jó erkölcseidhez
A ponthiö fejdelem Aszszony.
A sultánnak a gályálya. viszá érkezvén. a fejdelem aszony levelét vevé. erre a hirre valo nézve., ki mondhatatlan nagy keserüségben esék. de az ö elméje. és okossága. mindeneket meg gyözvén., vigasztalását keresé kis leánykájában.
Azonban a mi uri szabadult rabjaink. romában érkezvén. a pápa nagy tisztelettel fogadá öket. és minek utánna. viszá vette volna a fejdelem aszonyt. és saidát. a keresztényi hitre, onnét sok ajándékokal meg indulának. és ponthiöban érkezének. ahol ezt az uri társaságot oly örömel láták. hogy nem lehet ki mondani.
kevés idö mulva a grof ponthiö meg halván. minden tartományi a fiára szálla., de ez az iffiu fejdelem. keveset élvén. a fejdelemségit a nénnyinek hagyá. a ki is a ferjinek adván. nagy ditsöségben, és egyeségben éltenek mind holtig, a sultántol valo fia a fejdelem aszonynak, egy igen. gazdag és nagy familiábol valo leányt vett el.
valérius el végezvén historiáját. az egész társaság szépnek találá.
Tsötörtök.
Más nap ebéd után ki ki a szokot helyre gyülvén, a játékot el kezdék. a melyet a szép victoria veszté el a ki is mondá. éppen szerencsémre ma találtam egy historiára. a melyet jó hogy mindgyárt le irtam. és a zálagot valérius kezében adván. e szerént olvasá el historiáját
A DONA ELVIR DE ZUÁRÉ HISTORIÁJA
Minek utánna. az álbiai hertzeg a spanyol korona alá hodoltatta volna portugalliát. a második philep. azon volt. hogy ötet mind szeressék, mind tölle féllyenek a portugalliában lévö nagy familiák, a kiket már közöttök. leg hatalmasabnak gondolta lenni, és a kik igen nehezen adták magokot alája. némelyek azok közül. azért engedelmeskedének. mert nem lehetet más képpen. és némelyek. tsak az elö menetelért. ezek közöt leg nevezeteseb volt, dom baltazár de láma. ez az iffiu ur. mind szép termetü. mind vitéz lévén. az ö elei. minden jószágokot. a portugalliai királynak szolgálattyában költötték volt el.
Ennek az iffiu urnak szerencséje. nem egyezet meg az ö nagyra vágyó kivánságival. és örömel tekinté ezt a változást. a melyben gondolá hogy helyre hozhatná házát, hogy pedig azt el érhesse, mindeneket el követe. hogy a spanyol királynak. és a nagy uraknak kedvében lehessen. a mely buzgoságot. és hüseget mutata ehez a királyhoz. azért nagy betsületben esék az albiai hertzeg elött, a ki is oly jó emlékezetel volt felölle. a királynál. hogy eza fejdelem nagy tiszttségekben tevé. a melyekben hasznosan el járt.
Dom baltazár. mihent abban anagy uraságban látá magát., a melyet oly igen suhajtotta, mindgyárt azon gondolkodék. hogy szerencséjit állandová tehesse. valamely jó házaság által. mint hogy pedig tsak a nagyra vágyás uralkodot szivében. és hogy a szeretetnek semmi része nem volt az ö házaságra valo szándékjában. azért. elegendö idöt is ada arra magának., hogy olyat választhasson a ki bé tölthesse nagyra valo vágyásit.
Erre valo nézve. mint hogy dona elvir de zuarét, portugalliában aleg nagyob familiának minden joszági illeték, és a kinek ritka szépsége meg haladá gazdagságit. azért dom baltazár is. tsak ö reája tzéloza, dona elvir tizen nyolcz esztendös leány volt. és apja mikor meg. holt. a maga öttsinek. dom pedre. de zuare tutorsága alá hagyta volt., és mint hogy ennek semmi gyermeke nem volt dona elvirt igen szerette. a kit is igen nagy szorgalmatoságal nevelte volt fel.
Mint dona elvirnél az országban nem volt gazdagab leány, azért dom pedre mellet. szüntelen tsak a sok kérö vólt. a kik közül egyet meg külömböztették. nem tsak azért. hogy annak az iffiu urnak mása nem volt érdemre, hanem azért. is. hogy az elvir annya ötet választotta volt. még mikor gyermek volt., a ki is nagy szeretettel volt a dom sebastien de suza annyához. ugyan ez a neve annak az iffiu urnak., és ez a két anya. az ö férjeknek engedelmekböl. a gyermekeket abban areménségben nevelték. hogy még esze adgyák öket,
Ez a két gyermek alig tudtak szolni, hogy már egy mást szerették. de mint hogy ezek igen iffiak valának az midön a dona elvir attya. és annya meg holtanak. azert esze nem adhaták öket. mind azon által. dom pedre hasonlo szeretettel. és szándékal lön dom sebastienhez, etsak két esztendövel volt idöseb dona elvirnél. de mindenek tsudálták az ö szépségeket. és jó erkölcsöket. az ö szeretetek együt nött vélek. és nagy ohajtásal. várák, hogy esze adgyák öket.
A mint is hogy a házaságra valo napot. már el is végezte volt. dom pedre a sebástien anyával., a midön. a nagyra vágyo dom baltazár. akadályt tön közöttök. tudván azt hogy mitsoda egyeségben élnek egymásal. ez a két személy. és hogy dom pedre. esze akarná öket adni: de igen bizván a spanyol udvarnál lévö betsületiben. könnyen el hiteté magával. hogy ö még dona elvirt meg nyerheti. azért mindgyárt udvarlani kezdé dona elvirt, és nagy szorgalmatoságal. látogatá dom pedret, hogy néki a spanyol udvarnál nagy betsületivolt és azon kivül is nagy familiábol valo. azert dom pedre. mindenkor nagy betsülettel volt hozája. minek utánna dom baltazár. egy nehány napok alat. nagy baráttságát mutatta volna. dom pedrehez. nem akará továb halasztani szándékát.
Erre. valo nézve. dom pedret. valamely kertbe sétálásra ki vivé. és mikor egyedül lettenek volna, nagy bizodalomal mondá néki. uram, azal biztatom magamot. hogy a kérésemet meg nem fogod vetni, amitsoda hasznodra válik még a. gondolom hogy örömel el fogadod. én elvirt szeretem., és ötet kérem. azt tudod hogy oly szerencsés vagyok. hogy kedviben estem a spanyol királynak, az ö jó tétemenyei. és a melyek még hátra vannak, olyan valoságos bizonysági a hozam valo joságának, mind azért a melyet tselekedtem érette. itéld el abbol hogy mit tselekedhetem, de a még a té hasznodra válik., hogy mi egyesek legyünk., portugalliában, a mi familiánk leg elöb valo. ezen szövettség által, a mely el hiteti philep királyal. hogy a te hozája valo hüséged hasonlo az enyimhez, mi annyi tiszteletet. és jószágot szerezhetünk familiáinknak, hogy anélkül. ezeket el nem nyerhetnék.
Nem lehet ki mondani. mitsoda bajba esék. dom pedre. ezekre a beszédékre. az okoság azt hozta magával., hogy semmit olyat nemondgyon a mely meg bánthatná. olyan embert., a kinek boszu állásátol lehetet tartani. a betsület meg arra kénszeritette ötet, hogy meg tarttsa fogadását dom sebástiennek, ez a két nagy dolog egy kevés ideig agondolkodásban veté; és látván hogy dom baltazár, várná válaszát., mondá. uram mi igen szerencsétlenek vagyunk, elvir és én. hogy az uri dom baltazár. eléb tudtunkra nem adta szándékát. abban bizonyos lehet. hogy mindeneknél elöb el nyerte volna de uram most már nincsen ideje annak. Elvir magát. dom sebastienhez kötelezte. én is már oda igértem. és azt tudod. hogy az olyanok közöt. mint mi. a fogadást meg kell tartani. Elvir. és Sebastien. egy másnak rendeltettek.
Még gyermekségektöl fogvást ebben a reménségben neveltettek fel. ugyan azon idötöl fogvást is szeretik egy mást. a te nemesi elméd. meg nem engedné néked, hogy el kivánnyad valasztani. azt a két egyes szivet egy mástol. mind azon által uram. ha ebben a szándékban lettel volna ennek elötte egy nehány esztendövel. a midön még semmi igéretet nem tettem volt dom sebastiennek., minden erömel azon lettem volna., és arra kénszeritettem volna Elvirt hogy akezit néked adgya, de mostanában a dolog máskent vagyon azt tudom magad sem kivánod hogy a betsületnek törvénye ellen tselekedgyem. és viszá vonnyam igéretemet
Az én szándékom sem a felelé dom baltazár. mérges mosolygásal. de dom pedre lehet abban modot találnunk. hogy semmit se hánnyanak szemünkre. és midön, a fellyeb valo parancsolatnak kételen valaki engedelmeskedni. akor nem tartozik fogadását meg tartani, gondolom hogy érted mit akarok mondani. és nem szükséges hogy erröl többet mondgyak., és hogy arra kénszerittselek. hogy addig Elvirt. férhez ne ad. valamég a király arra neked szabadságot nem ád, azután el válának egymástol. és ki ki a maga házához mene.
Dom pedré aházahoz érkezvén. nagy örömbe találá. együt. Elvirt. és dom sebastient., akik minden orán várták. egy másal valo házaságokot. dom pedre látván az ö örömöket. a nagy szomoruság meg hatá az ö szivét. ugy anyira. hogy még az ábrázattyán meg tettzet néki, és ez akét személy azon meg ijedének. és kérni kezdék hogy mondaná meg okát szomoruságának, mint hogy azt nékik meg kelletet mondani. vagy egyszer. vagy mászor. azért. meg mondá nékik. egészen, a dom baltazáral valo beszélgetésit. dom sebástient., noha Elvir. nagy szerelemel kezdé is vigasztalni. de ö erre, igen nagy keserüségben esék. és elöre el látá minden szerencsétlenségit., nem kételkedvén abban hogy dom baltazár. nálánál nyerteseb ne légyen., mivel az udvarnál. néki nagyob hitele volna., azért. más modot. nem látot abban hogy ezt el kerülhesse, hanem azt. hogy dom baltazárt. meg öllye, erre., a gyülölség, a szeretet. és a féltés. a szivét el hatván. tegyük ezekhez. az iffiuságnak hamar valo fel indulását. az ö nagy familiábol valo letit. és nagy bátor szivét, mind ezek anyira fel gerjeszték. hogy mindgyárt. dom baltazárhoz akara menni. hogy tölle meg kérdgye az okát. a bestelenségnek. a melyet rajta akar tenni.
Dom pédre minden képen azon volt. hogy meg tsendesittse haragját. és a szerelmes Elvir nélkül, az a nap bizonysága lett volna. a dom baltazár. vagy a dom sebastien halálának. de ez a szép leány, látván. hogy meg nem tartoztathattya. dom pedre ötet. azért az ajto közi álla, és mondá nagy bátorságal. ki ne meny dom sebastien, és mint hogy a dom pedre okos szavai meg nem tartoztathatnak tégedet., tudd meg az én szándékomot. és ha olyan vak merö vagy. hogy dom baltazára meny, hogy veszedelemre tegyed életedet és az én meltoságomot., olyan egy másal valo verekedésel., amelyet mind az okoság. mind a dolognak ki menetele tilttyák. de mind ezekre ha még is nem hajtasz. ésküszöm. néked. hogy Elviröl ne is gondolkodgyál többé.
Hogy hogy aszonyom. fel kialta. dom sebástien. hát a dom baltazár. élete már is olyan kedves elötted. hogy engemet a halálra itély, ha ötet meg ölhetem?
Én gyülölöm Dom baltazárt. felelé Elvir, de tégedet még is inkáb szeretlek mint ötet gyülölöm, az ö halála. meg nem vigasztalna engemet a halálodon., akár gyözedelmes légy. akár meg gyözetet. de a te veszedelmed bizonyos., ezt mind tsendeseb, mind bizonyosab modal lehet meg orvosolni., én nekem kel azt végben vinnem. és te néked kel. nékem engedelmeskedned. abban az egy dologban. a melyben meg mutathatod hogy vagyon hatalmom rajtad. mit kellesék hát tselekednem felelé erre keservesen dom sebastien. és mit parancsolsz nékem.?
Azt, mondá néki Elvir. szerelemel tekintvén reája. hogy engemet szeres. és várj dom pedrétöl. és fö képen az én hüségemtöl. azt pedig tellyeségel meg tiltom néked, hogy semmit ne várj a fegyveredtöl. olyan állapotban vagyunk egy másal. a mely nem engedi hogy el titkolyam hajlandoságimot, az szüléimtöl vettem azt a parancsolatot hogy tégedet szereselek., és hogy abban vessem minden boldogságomot. dom sebástien. nyujtván néki kezét. senkié nem lészek tsak tiéd, ez az igéret tsendesittse meg haragodot. üze el félelmidet. és tégyen arra alkalmatosá. hogy együt. olyan modot találhassunk a mely el szélesze, ezt a fel indult szélvészt.
Ennél nem kelleték több. a szerelmes dom sebástiennek. és azt követé a mit kivántanak tölle. és az elvir lábaihoz borulván, szászor kére botsánatot. tölle, és meg anyiszor fel fogattatá véle. hogy másé nem lészen. tsak az övé.
Dom pedre.. a ki mind ezeket látta. a szive nagy keserüségben volt rajtok. azt igeré nékik. hogy minden tehettségével. azon lenne. hogy dom baltazár szándéka véghez ne mehetne, erre valo nézve. hárman tanátsot tartának, és azt végezék el. hogy a két részröl valo atyafiakot mind esze gyüttsék. és akiknek elejekben adgyák, hogy mitsoda akadályt akarna tenni dom baltazár. az ö házaságokban, és hogy minden erejekel. annak ellene kel állani.
Mint hogy ez a két familia. magában foglalta. mind azt. a mi leg nevezeteseb volt az országban., azért könnyen el lehet itélni. hogy ha együt fogják adolgot hogy nyertesek is lesznek egy olyan emberen, a ki noha nagy familiábol valo. de a ki minden elö menetelét. az ország szerencsétlenséginek tulaldonithattya. dom pedre, hogy idöt ne veszesen. más nap a két részröl valo atyafiakot esze gyüjté
Az atyafiak mind együt lévén, dom sebástien elejekben terjesztvén a maga dolgát. olyan nemesi bátorságal. és okoságal beszélle nekik., hogy mindenek az ö részére állának., a zuáre familia. az az az Elvir atyafiai. mindnyájan meg esküvének hogy ellene allanak a dom baltazár szándékának és hogy mindnyájan. a spanyol. király lábaihoz fognak borulni. és azon kérik. hogy meg ne gátollya. az elvir. dom sebastiennel valo házaságát.
Mind ezeket hogy el végezték volna. azt jonak találák. hogy a dolgot mind addig titokban tartanak, valamég látnák. hogy dom baltazár. mint fog a dologhoz: dona Catherina, a dom sebastien anya pedig azon volt. hogy továbra ne halaszák, ha nem mindgyárt tsinállyák meg a házaságot., és azután dom baltazárnak semmi modgya nem lesz az artásra. de erre nem állának reá. az Elvir atyafiai, mondván. hogy dom baltázár, akirály nevét emlegette volna a dom pedrével valo beszélgetésiben. azért az okoság hoza magával. hogy semmit ne hirtelenkedgyenek. de söt még. nagy készülettel kellene lenni alakadalomhoz. azért hogy had láthassák meg mindenek, hogy annak elötte már jóval el volt végezve a hazaság. és hogy semmitöl sem tartanak, minek elötte el bomlanék ez a gyülés, mindenik arra igéré magat. hogy a végezés mellöl el nem állanának.
Az alat pediglen. dom baltazár. a maga dolgaiba igen fáradozot, és mint hogy látta volt a dom pedre feleletiböl hogy semmit sem reménlhetne tölle, azért mindgyárt ugyan azon napon meg indult., és a spanyol udvarhoz ment., a hol oly jol tudta folytatni dolgát hogy a király aem tsak jová hagyá. az elvirel valo házaságát, de még indiában vicé királyá tevé. és goa városának gubernatorává, ezel a nagy titulusal. lisbonában viszá érkezék., és a fö présidensnek. parancsolatot is vit. hogy kenszerittse dom pedrét az engedelmeségre.
dom baltazár lisbonában érkezvén. meg tuda hogy mitsoda nagy készülettel volnának az elvir és dom sebastien lakadalmához. igen kezdé sürgetni a fö presidenst. a ki is mihent vévé a király parancsolattyát. azonal hivatá dom pedrét. és eleiben adá a király parancsolattyát. hogy elvirt. dom baltazárnak adgya. és hogy minden tett igéretit vegye viszá.
dom pedre. mindeneket eleiben tén aprésidensnek. atöbbi közöt. hogy az a dolog neki bestelenségire válnék, hogy az a két személy egy mást mint szeretné, és hogy már a lakadalomnak is meg kellene lenni. de mind ezekre neki tsak azt felelék. hogy engedelmeskedni kell aparancsolatnak., dom pedrének meg esék a szive. ezen az eröszak tételen. és mint hogy nem akart semmit is el mulatni., akét részröl valo familiát. ismét esze akará gyüjteni. adom sebastien atyafiai hozája el menének. de a maga atyafiai közül. tsak kevesen menének hozája. a kik oda mentenek is. azt mondák néki. hogy ök dom baltazár ellen igérték volt hogy állanak. de nem a király parancsolattya ellen., és hogy a familiának abban nagy haszna vagyon, hogy dom pedre elvirt. dom baltazárnak adgya., a ki vicé királya indiának, es goa várasának gubernátorja..
Akor dom pedre látván. hogy a maga attyafiai arra itélnék ötet. hogy meg szegje fogadását., a dom sebastien panaszira egyebet nem felelt. hanem tsak a király parancsolattyát mutatta néki. el lehet itélni. hogy mitsoda nagy keserüségben volt az a két személy. az egészváros szánta öket, de senki nem mérte meg akadályoztatni. a szép Elvir. igen szomoru állapotban volt, kételen volt el szenvedni. hogy dom baltazár hozája járjon, és dom sebástien tölle el rekesztessék. szüntelen tsak arrol gondolkodék. hogy miformában távoztathatná el azt a házaságot. a melyet ugy tekintette mint halálát
Dom pedre. meg nyerte volt a fö presidenstöl hogy nyolcz napig. halaszák el a lakadalmat, olyan szin alat, hogy azon idö alat. azon igyekezik hogy Elvirt rea vehesse arra a házaságra, de valojában, tsak arra valo volt hogy idöt adhasson néki. hogy az alat. valamely akadályt találhasson. amint is hogy Elvir mindent elkövetet. hogy dom baltazáral szándékát le tétethesse. a ki is, mentöl inkáb látá hogy eleiben adnák nagy vétkes tselekedetit. azért hogy két. olyan személyt a kik egy mást szeretnék. el akarja választani egy mástol. ö még annál hamisab örömel igyekezet rajta.
Dom sebastien. pedig el tekéllé magában. hogy inkáb meg hal. mint sem. azt a bestelenséget el szenvedgye. de ezt a szándékát. nagy figyelmeteségel. igyekezék eltitkolni Elvir elött, a kihez is tsak olyan idöben ment. a mikor gondolta hogy ót nem talállya dom baltazárt., Elvir látván tsendes maga viselésit. nem kezde annyira tartani, és végben akará vinni, amit fel tett volt magában, gondolván azt. hogy lehetetlen volna. egy betsület szeretö embernek olyan leányt elvenni, a ki maga meg vallaná hogy mást szeretne., azért el végezte volt magában. hogy mindent félre tészen. és el nem titkolya dom baltazár elöt. szive hajlandoságát. Elvir erre nehezen adá magát., de látván. hogy a mások szovára semmit sem hajtana, gondolá. hogy ha ugyan magátol meg tudná hogy miben vagyon a dolog,. akor betsületesen szándékát nem követhetné; erre valo nézve. hogy dom baltazár. hozája ment volna. és mások nem lévén a házban tsak a leányi. dom baltazár pedig sürgetvén. hogy mondaná meg szándékát. mivel a nyolc napnak tsak el kellene telni. erre Elvir mondá. uram örökös ditséretre valo dolgot tselekednél. hogy ha örökösön el halasztanád szándékodot, mivel azt tudhatod: hogy én másnak rendeltettem az én szüléim választásokbol. és a magam hajlandoságábol., ha szinte ugy tétednéd is magadot hogy ezt nem tudod, de a keserüség a melyben vagyok tudtodra adgya, az egész lisbona tudgya, miért titkolnám azt el elötted, tud meg azt azén számbol urám. mondá pirulva, hogy én szeretek, és engemet szeretnek, és senki más, dom sebástienen kivül az én szivemet nem birhattya, ez olyan hajlandoság a mely velem születet, és holtig meg is tartom. mitsoda ditsöséget. és gyönyörüséget fogsz találni. az olyan házaságban, a mely eröszakosan menyen végben és a mely olyan feleséget ád elödben, a kinek minden idegensége. tegedet fog tekinteni. és minden. szerelmes gondolati, a te társadot., és aki az erövel valo tiszteletivel., szüntelen a szemedre hannya hogy te vagy oka. szerencsétlen életének.
oh! uram kérlek. visgáld meg. hogy mitsoda irtoztato az illyen kötél. mentsd meg magadot annak gyalázattyátol. gondold el hogy az egész világ azt meg tudgya. hogy tégedet nem szeretlek, hogy tégedet soha sem szerethetlek. és hogy az én szeretetem holtig valo lesz. a te társadhoz. ezek uram az én szivemnek titkai. nem akarom azokot el titkolni elötted, ne hogy ezeket a szememre hánnyad akor., a midön már le nem teheted azt a veszedelmes kötelet. hadd el hát szándékodot, üsmérd meg annak igasságtalanságát. és ne kénszerits engemet olyan dolgokot. tselekednem. a mely idövel, inkáb meg sértené a te betsületedet mint sem az enyimet.
Akár mely jó gondolattal volt is maga felöl dom baltazár. de lehetetlen vala neki. ezekre a beszédekre. el titkolni a maga neheztelésit; ö ezekre. meg tüzesedet, el haloványodot. és szászor félben akará hagyatni a beszédet., de nem tuda mit mondani, és azon mód nélkül tsudálkozék. hogy egy olyan iffiu leány mint Elvir., a kinek még a szemérmetessége nagyob volt a szépséginél. ki mérje nyilatkoztatni szivének titkát. olyan embernek. a ki el akarná venni.
De mint hogy ö természet szerént kevély. volt, és nagyot állitot maga felöl., azért haragal is akara felelni. de meg gondolván. hogy nem volna még annak ideje. hogy ugy beszéllyen néki mint férje. azért el titkolá magát. hogy észre ne venné gondolattyát., és kedvetlenségel tekintvén Elvire. mondá néki. aszonyom. akár ki más tarthatna. attol. hogy mi követheti házaságát., ate titkod meg vallására valo nézve, de mint hogy üsmérem jó erkölcsödöt, azért semmitöl sem tarthatok. még igen iffiu vagy, magadot nem üsmérheted, te azt szeretetnek gondoltad lenni, a mit engedelmeségböl tselekedtél. dom sebastiánért. te néked azt parancsolták volt hogy ötet szeresed, és azt köteleség alat vitted végben, mostanában pedig azt parancsollyák néked. hogy néki mondgy ellene. és légy az enyim, ugyan azon köteleség viszen erre. és fog arra is kénszeritteni. hogy azon szeretettel légy hozám. mint a melyet gondolod hogy érszetz hozája.
Meg vallom, örülök annak. hogy mitsoda álhatatoságal. akarod végben vinni szüléidnek akarattyokot, mert abbol el itélhetem. hogy mitsoda szorgalmatossagal tartod meg. a jó erkölcsü aszszonynak hirét. és nevét. nem hogy házaságunkban valamely ellenkezöt látnék. betsületemel. de söt abban. tsak boldogságot. és szerentsét látok,
ne keres hátt heában valo okot. arra, hogy meg változtassam szándékomot., mentöl kedveseb vagy dom sebastien elött, annál inkáb annak tartalak lenni, fel kelvén helyéböl Mondá, nem hogy szándékomot meg változtatnám. de aszszonyom ne bánnyad, ha mindgyárt el megyek, és sürgetni fogom, azt az szerencsés orát a melyben birhassalak, ezekre a szokra. nagy terdet hajtván néki, ki mene aházbol., és nagy keserüségben hagyá elvirt. aki is valamely keserves állapotra fokadot volna, hogy ha tsak szerencsejire ot nem találkozot volna lenni. az aszszony aki néki dajkája volt,
Elvir mind azon által. magában szálván. és valoságos nemesi szive lévén néki. fel tevé magában hogy inkáb egy klastromban menne. mint sem dom baltazárhoz, akinek tsufolo beszédit meg gondolván, tsak szerencsétlen sorsot ígérhete magának olyan természetü emberel, azért semmi idöt nem akarván el veszteni. mondá a dajkájának. eleonora szükséges hogy hozám segittségel légy, az atyám fiai mind el hagytak engemet, mutassuk meg nékik hogy mint kellet volna tselekedni. és ne legyünk soha másé, hogy ha nem lehetünk, a szerentsétlen dom sebástiáné.
Erre, arra kénszeritté eleonorát, hogy segittse ötet. hogy had szökhessék abban a klastromban., a melyben eleonorának volt egy attyafia. meg hagyván néki. hogy senkinek meg ne mondgya hól letit, még dom sebastien se tudgya. azért hogy mások is had lássák, hogy semmi része nincsen el szökésében. dom pedre is ezt látván. munkálod hatik jó akarojival., akik pedig parttyát fogják dom baltazárnak. ebböl észre vehetik, hogy mitsoda gyülölségel vagyok hozája,
Eleonora minden képen azon kezde lenni. hogy meg változtassa szándékát. de látván. hogy semmit sem nyerhetne, fel fogadá néki, hogy meg tartaná titkát, mint hogy a nyolcz napbol, tsak kettö volt még hátra. el végezék magokban, hogy más nap estve lenne az el szaladás.
Eleonora mindeneket tudtára adván, az attya fiának, ez az apátza pedig mindeneket meg igére éléonorának. hogy ugy el rejtené elvirt. hogy senki semmit nem fogna rolla tudni.
Mindenek el lévén rendelve. más nap estve. a midön mindenek alunnának, Elvir, éléonorával együt egy titkos gráditson a kertben lemene., amelynek egy kis ajtaja igen félre valo helyre nyilék. ót elvir egy székben üle, és el butsuzék eleonoratol, a kinek is a háznál kelleték maradni. és ugy tétetni, mint ha semmit nem tudna adologban.
Ezt a szép személyt. egy székben, két ember a klastromba vivék. minden szerencsétlenség nélkül. éléonora pedig viszá menvén a házhoz, a kert ajtaját nyitva hagyá. és az elvir házában valo ablakra egy lepedöt köte, mint ha azon ereszkedet volna le. és a maga házában menvén, várta az orát. a melyben elvir fel szokot kelni. hogy akor tudtára adgya mindennek el szökésit.
A szegény Elvir. mihent a klastromba volt. mindgyárt egy levelet ira. a fö presensnek. és az apátza magára vállalá. hogy olyan alkalmatoságal adattya meg a levelet.. hogy a titok ki nem nyilatkozodik.
Azomba pedig dom baltazár. és dom sebástien. nem voltanak nyugodalomban., dom baltazár a dona Elvirel valo beszélgetése után. akit igen meg szerette. a fö presidenshez ment., és kérte. hogy minden halogatás nélkül a király parancsolattyát vigye végben, és tegyen. napot a lakadalomra, ezt néki mind meg igérék. és azután. tsak azon volt hogy mi képpen kereshesse kedveket az Elvir attya fiainak. akik is hizelkedö baráttságal kezdének hozája lenni.
Hogy pediglen meg mutassa hozájok valo jó akarattyát, nagy örömel meg köszöné dom antoniusnak, hogy meg akarná ötet vendégelni. a vendégségnek pedig más nap kelletet meg lenni. valamely joszágában lisbonátol két mély földnire. dom sebastien pedig végire menvén mindeneknek, hogy mi formában lenne az a vendégség. véghez akará vinni annak elötte valo fel tett szándékját:
Ugyan azon anapon, a melyen volt a vendégség. a fö presidens az asztalán. talalá az Elvir. levelét. de nem tudhatá meg ki tette volna oda. fel nyitván a levelet. ezeket a szokot talalá benne.
Uram, az igasságtalan valo eröszak tétel, a melyet akarnak tenni az én hajlandoságomon, eröltetvén engemet arra. hogy azt a hitet adgyam dom baltazárnak. a melyet mindenek tudtára. meg igértem dom sebastiennek, ugyan ekénszerit engemet arra. hogy vég képen el hagyam avilágot, minden féle utot meg probáltam. minek. elötte. erre adgyam magamot., de mint hogy semmi sem engesztelheti meg. az én üldözöimet. és azt akarják, hogy meg szegjem. mind az Isteni, mind az emberi törvényt. meg másolván. szent igéretimet. azért én is alábaihoz borulok annak, akiért. egyedül. azokot által hághatom. kérlek. arra, hogy az én el szaladásomot. ne tulajdonittsad senkinek is. mivel azt nékem el kelletet rejtenem, hogy meg ne gátollyák. az én rejtékemnek helyét. tsak akor tudgyák. meg, a midön szabaddá hagynak engemet. vagy a mikor halálomnak hirét hallyák.
dona Elvir de Suaré.
A midön a fö presidens olvasta ezt a levelet. az eleonora házánál. igen nagy sibomgás volt, mivel éléonora a töb leányokkal az Elvir házába menvén hogy fel öltöztessék. nagyot sikota. hogy nem találá, és a többi. észre vévén a lepedöt. az ablakra kötve. még inkáb kezdének sikotani. dom pedre meg halván az ö sikotásokot. hozájok mene, és igen tsudálkozék adolgon., eleonora pedig oly jol tuda magat el szinelni. hogy dom pedre. el hiteté magával. hogy semmit sem tudna. az elvir el szökésében.
Ez a hir. a dom pedre házátol. tsak hamar el terjede az egész városra, és a nagy urak. mindnyájan, a dom pedre házahoz gyülének, és ót ki ki. meg mondván a maga gondolattyát., azt hiteték el magokal. hogy dom sebastien lopta volna el Elvirt. dom pedre mindgyárt futa a házához, de tsak az annyát. dona Catherinát találá, aki is meg esküvék néki. hogy azon az éttzaka a fia sohult nem volt., hanem jó réggel, tsak maga ment ki lovon.
Erre a hire valo nézve. mindenek bizonyosnak tarták. hogy ö rejtette volna el. némelyek keresöjében indulának. azert. hogy kedvit talállyák dom baltazárnak. némelyek pedig hogy meg segittsék dom sebastient, ezekel, dom pedre is el mene. gondolván, hogy ha ötet meg talállya. meg tudgya azt is. hogy hol volna Elvir.
De a szerentsétlen dom sebastien, éppen nem gondolta azt. hogy olyan itéletben legyenek felölle. de boszut akarván állani, azt tudta. hogy mitsoda orában kelletet menni dom baltazárnak, a dom antonius házahoz, azért ment volt ki hogy várja uttyában, és el veszesse vagy az ö életet vagy a magáét, nem is várakozék sokáig mivel tsak kevesed magával látá jöni feléje dom baltazárt., a kinek eleiben menvén, haragosan köszönté, és mondá néki, dom baltazár. én neked nagy dolgot akarnék. mondani. vagyé abban a szándékban hogy meg halgass.? abban is vagyok. hogy neked meg felellyek. mondá dom baltazár, a ki is látván hogy miben volna adolog. mondá az embereinek hogy ne mennének utánna. ezek mind a ketten nyargalvást menének egy völgyben a hol senki nem láthatta öket, ót. szembe menvén egy másal. a pistolyokat egy máshoz ki lövék. de tsak alovokot találák. a kikröl leugordván. kardot rantának. és nagy méregel kezdének egy másal hartzolni. mindenik. iffiu, erös, és bátor léven. a nyereségért sokáik viaskodának. leg elöbször dom baltazár esék sebben., de mint hogy dom sebastien keveset vigyázot magára, ö is sebbe esék, de véreket látván. még annál nagyob sebeségel. voltak egy másra, ugyan meg is ölték volna egy mást, hogy ha dom antónius, aki avendégivel együt ment dom baltazár eleiben. és a ki a tseléditöl meg tudvan a dolgot, nagy hamarságal. nem ment volna hozájok, gondolván. hogy dom sebastienel verekednék.
A midön a helyre érkezének. éppen akor vagdaltak egy máshoz leg keményeben., dom antonius nagy sebesen közikben nyargala. és el választá öket.
Ugyan abban az orában. dom pedre. is oda érkezék. mind azokal. a kikel kereste. dom sebastient. és igen tsudálkozni kezdének a sebeseken, a dom sebástien jó akaroi körül fogák ötet a dom baltazáré is hasonlot tselekedének. de dom pedre. és dom antonius. olyan okoságal vivék végben adolgot. hogy ez a két rész. semmit nem kezde egy más ellen., az egyik. rész viszá vivé lisbonában dom baltazárt, a másik rész is hasonlot tselekedék. dom sebastienel.
Dom pedre. nem kerülheté el. hogy dom baltazárt ne köszönttse. és egy szers mind meg ne üsmértesse véle. hogy mint bánná atörtént dolgot, tudtára is adá néki. az Elvir. el menetelét., a ki is erre nagy haragban esvén. alig ada idöt arra aborbélynak hogy bé kösse sebét. nagy siettségel ment igasságot kérni. vádolván dom sebastient azal., hogy ö rejtette volna el elvirt.
Azonba, dom pedre jó akarojival. dom sebástient mene segitteni, és meg tudván hogy nem volna halálos a sebe., mondá néki nagy keserüségel: dom sebastien. nem szolhatok az ellen semmit is a mit tselekedtél, mivel ugy tettzik hogy a betsület kénszeritet arra, de azt a szép tselekedetet., nem kelletet volna meg homályosittani. az Elvir el rejtésivel, a meg kisebitette az ö betsületit. a melyet meg nem engedhetek néked, hogy ha tsak viszá nem adod még ma ötet,
Én rejtettem el Elvirt. fel kiálta erre dom sebastien. ah. uram mit hallok tölled, és mitsoda vétekel mersz engem vádolni, akoron mások is bizonyiták néki. az elvir el menetelét. ö ezen igen tsudalkozni kezdék. ugy anyira, hogy akik ót voltak el hiteték magokal. hogy nem ö rejtette volna el Elvirt.
Mihent lisbonában érkezének, dom sebástient a házához vivék. a kit is az annya. dona Catherina. nagy keserüségel fogadá. elöre el látván, hogy az Elvir el szaladása, és a dom baltazáral valo meg verekedése a fiát nagy veszedelemben hozná. dom baltazár is mihent lisbonában viszá érkezet. mindgyárt a fö presensnek panaszt tet. és olyan formában tévé eleiben ezt a dolgot, hogy ez a minister. kénszeriteték. ugyan azon napon meg fogatni dom sebastient. aki noha ártatlan volt de erös fogságban tevék.
Mint hogy mindenek szerették, azért mindnyájan is a nagy urak igyekezének meg szabadulásán. magais dom pedre., mindeneket el követet azért, mind azért. is. hogy meg tudhassa az elvir hol létit.
De az alat. a még az egész lisbona városa.. illyen zenebonába volna. a szerencsétlen Elvir. mindeneket meg tuda eleonorátol, és ki mondhatatlan keserüségben volt, azt is tsak hamar meg érté. hogy a dom sebastien verekedésit, gyilkoságnak tartanák, hogy azal is vádolnák. hogy ö lopta volna el ötet, és hogy azt is beszéllenek felölle, hogy még a fejét is el vesztheti. ezekre valo nézve Elvir gondolá. hogy ha ki nyilatkoztatná magát a dom sebastien ártatlanságát azal meg bizonyitaná. azért tudtára adá a fö presensnek, dom pedrenek, és az atyafiainak, ezek az utolsok. mindgyárt hozája menének. és meg mondván nékik okát. el szaladásának. arra kéré öket. hogy szabadittsák meg dom sebastient.
De mint hogy a ministereknek meg volt parancsolva hogy mentöl hamaréb valo igasságot tegyenek. és mint hogy adom sebastien ellenséginek minden igyekezetek tsak a volt hogy el veszesék ötet, azért. tsak azal vádolták. hogy ö lopta volt el elvirt. és az ö verekedése gyilkoság volt. noha elvir mindenek elöt meg vallotta. hogy semmit sem tudot volt el szökésiben. és noha minden atyafiai. és jo akaroi. érette munkálodtanak., de kivált az annya, aki köny hullatásival öntözte lábokat. a biráknak. de már egyéb nem volt hátra, hanem hogy a halálos sententiát mondgyák ki reája, dona Elvir látván. hogy nem volna reménség meg szabaditani azt az életet, a mely ö elötte oly drága volna, és minek utánna sokat küszködöt volna. a szerelem közöt. a melyel volt hozája, és a félelem közöt. amelyel volt haláláért, és el tekéllé magában. hogy magát fel áldoza, tsak ötet meg szabadithassa, mint hogy az idö szorgos volt., és a dom sebastien halálának orája közelgetet, azért meg maradván ezen szándéka mellet. dom baltazárhoz külde, kéretvén. hogy menne hozája.
oda menvén, meg esék a szive a mitsoda állapotban találá. az ábrázattya halovány volt. a szemei veresek a sok sirás miat. de még is olyan szép. hogy nem lehetet látni. ötet. és nem szeretni. és mihent meg látá mondá. uram. már most nem az a kevély. és bátor Elvir. szól hozád, aki az elött, arra akart kénszeriteni. hogy ne szeresed ötet. hanem, az engedelmes. és haldoklo Elvir kér kegyelmet. egy uri szerentsétlennek. és aki, annak élete meg tartásáért. néked ajánlya szivét, és hitét, igen is uram, mondá nagy suhajtva, szabadisd meg a dom sebastien életét, és azt fogadom. hogy tsak tiéd leszek, hogy ha az igaz hogy tsak a szeretet kerestet engemet veled, bizonyisd meg azt nékem ezen tselekedeteddel. a mely oly igasságos, arra hatalmod vagyon. a birák. tsak te általad. és tsak éretted tselekesznek végy gyözedelmet haragodon. ha szerentsédnek tartod gyözedelmet venni szivemen., a mit mostanában tselekeszem, ne tulajdonittsad. annyira a dom sebastienhez valo szeretetemnek, mint a hozád valo tiszteletemnek, ezt az utolso jelít akarom hozája mutatni. szerentsétlen szeretetemnek, és ezt az elsöt merem kivánni a te szeretetednek. egy szoval. uram mivel kénszerithesselek arra inkáb, mint azal, hogy meg lássad. dona elvirt. meg ölelni térdeidet köny hullatásimal.
Ah! aszonyom fel kiálta dom baltazár. és fel emelvén ötet. mit kel látni egy olyan embernek aki tégedet szeret; mitsoda ditsöséges adom sebástien sorsa., és mitsoda keserves az enyim, hogy tsak ollyan életnek árráért birhassalak. amely talám szerentsétlenné tészi az enyimet. de mit tselekedgyem mivel ellene nem álhatok. és a mit igérsz, az el felejtet mindeneket velem., majd lehetetlen dolgot probálok hogy kedvedet tölttsem, hád ne tsaladkozam meg az én várásomban. és a te várásodot., siettségel el megyek bé tölteni.
Megnem tsalatkozol uram. felelé néki., akezét nyujtván, a menyek bizonysági. az én igazán valo szavaimnak., ezekre. a szokra dom baltazár. nagy örömel meg tsokolá kezét. és el mene. hogy munkálodgyék olyan szorgos dologban. alig mene ki a házbol. hogy dona Elvir. aki magán nagy eröt vett volt. az, aszivét anyira el fogta, hogy az éléonora karján el ájula, mindenek segittségére futának, és két ora mulva. nagy nehezen hozhaták helyre.
Az ájulás után, nagy forro hideg lelésben esék. de nem akara az ágyban le fekünni. azért hogy dom baltazár azt ne gondollya. hogy azért teszi magát betegé, hogy fogadását bé ne tölttse. dom pedre, nagy változást látván ábrázattyán, igen meg ijede. de annak okát meg értvén, azon meg örüle. és igen meg ditséré szándékát, és vigyázna egésségére. és életére,
En tsak azután. vigyázok a magam életére. felelé néki, a midön bizonyos leszek a dom sebástien életében. és mindeneknek meg hagyá., hogy el titkolnák az ö betegségit. azért tsak titkon is kelleték véle orvoságot vétetni.
Azonba. dom baltazár, a ki magában tudta a dom sebastien ártatlanságát. azon lén hogy meg szabadithassa. mihent pedig láták aministerek hogy szorgalmatoságal. akarná meg menteni életét. a dolgok meg változának. és azoknak más szint adának, már nem szollának az elvir el lopatásárol. se a gyilkoságrol, és a halálra valo kegyetlen sentia. a melyet már ki akarták reája mondani, meg változék, és meg parancsolák, hogy dom sebastient el botsásák, de mint egy arestumban. valamely joszágában menyen lakni,
De ezt aparantsolatot, a dom baltazár kérésire titokban tarták. mind addig még az ö házasága meg nem lett, hogy pediglen. meg mutassa elvirnek. hogy már nincsen mitöl félni, arra kéré a fö presenst, hogy mutattatná meg ezt a parancsolatot dona Catherinának. meg izenvén. néki, hogy azt tsak akor fogják ki hirdetni. a midön a baltazár elvirel valo házasága végben megyen. ez az uri aszony. meg látván ebböl. hogy a fia életét tsak annak köszönye, hogy elvir fel áldozta volna magát érette, atitkot maga is jónak találá lenni. azért hogy dom sebástien meg ne tudhassa szerencsétlenségit. maga is helyre hagya., hogy addig meg ne szabadulyon a fogságbol., valamég a lakadalom ceremoniája végben nem megyen. hogy ne okozhasson leg kiseb. zenebonát is.
Dona Catherina nagy háláado szivel lévén Elvirhez mindgyárt maga mene hozája. meg mondani néki ezt a hirt, és hogy nagy szerelemel meg köszönnye. néki azt a nagy dolgot. amelyet az egész nemzettségének, Elvir, a kit már dom baltazár mindenekröl tudositot volt, tsak azt várta hogy még dona Catherinátol is meg halhassa ennek a dolognak bizonyitását. a kit is mihent meg látá, igen nagyon el keseredék szászor is meg ölelék egy mást. az egyik mindenkor leányának nevezte. a másik azt felelte rea, hogy már. nem lehet az avigasztalása. hogy annyának nevezhesse.
Nem nem, kedves Elvirem. felelé néki dona Catharina. a menyek olyan igasságosok., hogy nem fosztnak engemet ilyen kedves jómtól. meg áldgyák életedet. és meg jutalmaztattyák. és ha azt rendelték. hogy tsak a fiamal legy szerencsés. meg egyesitnek véle.
Már ezután. nem szabad nekem, hogy illyen reménségem legyen. felelé elvir. a kemény köteleség ellene fog állani, az én leg artatlanab gondolatimnak is. emár aszonyom meg vagyon. dom sebástien. élni fog. de mi már egy mást meg nem láttyuk.
Ezekre a szokra le tsordulának könyvei szemeiböl és nem is szolhata dona Catharina. minden képen kezdé vigasztalni. de látván. hogy mind jelen valo léte, mind beszedi nagyobitanák keserüségit. el válek tölle, és utollyára meg ölelvén ötet, mondá. Isten hozád drága Elvirem. méltó vagy hogy szerentséseb sorsod légyen, azért azt remelheted is, arra nem kénszeritlek. hogy rollunk meg emlékezél, azt néked tilttya jó erkölcsöd, de a miénk nekünk azt parancsollya., hogy néked azt fogadgyuk hogy soha téged el nem felejtünk.
Aszonyom, felelé Elvir. ate hozám valo szeretetednek jelei, én nálam minden koron drágák lésznek. és soha azokot el nem felejtem. hanem arra az egy dologra kénszeritlek, hogy légy minden modon azon., hogy a szerencsétlen dom sebastien engem el felejttsen, és kénszerittsed arra, hogy tarttsa meg. azt az életet, a melyért. én fel áldoztam az enyimet.
Ezekre egy mástol meg válának nem vihetvén már továb, keserves beszélgetéseket. dom baltazár is dom pedrevel, és más urakal. tsak hamar oda érkezék, és ezen szomoru házaságrol valo levelet ugyan azon a napon meg irák., és más nap a nagy pompával valo lakadalom is véghez mene, a szomoru Elvirt az oltár eleiben vivék. és onnét. a férje hazához, mind ezen Cérémoniák alat valo szomorusága. meg mutatá. szivének állapottyát.
Azomba pedig dom sebastien. aki továb tiz napnál. hogy ezek adolgok történtenek. semmi hirt nem halhatot. és aki egy nehany vallatási után. halálát tsak közel valonak gondolta, eleget nem tsudálkozhaték azon, hogy az ellenségi, söt még ajó akaroi is anyira el felejtették volna, az egész rabsága alat, minden nyughatatlansága tsak avolt. hogy elvir hová lett el. és nem kételkedvén abban., hogy tsak a hozája valo hüségiért rejtette volna el magát, de ha nem tudta is hol létit, leg azal vigasztalta magát, hogy atársáé sem lészen. azután tsudálta az ö hüségit. alhatatoságát, és tselekedetit. és ugy beszéllet hozája. mint ha jelen lett volna. és szászor is meg köszönte néki napjában. hozája valo szeretetit.
De a midön látá, hogy az idö telnék. és se halálárol, se szabadulásárol. nem gondolkodnának. akor nagy nyughutatlanságban kezde esni, és igen nagy kivánságal. ohajtá meg tudni hogy miben vannak adolgok. erre valo nézve, azon igyekezék. hogy valamelyiket az örzöi közül. meg nyerhesse. és a mellette lévö egy szolgáját ki küldhesse., de a parancsolat oly nagy volt., és az örzök azt oly keményen véghez vitték, hogy lehetetlen volt egyiket is meg nyerni,
Illyen keserves állapotban volt, mind addig valamég egy éttzaka. rabságának huszadik napján, és az Elvir házaságának elsö napján, a háza ajtait hallotta meg nyittani, mint hogy azö nyughatatlansági nem engedték hogy az álomnak adgya magát, azért mindgyárt fel költ, és arra ment. a. honnét azörgést hallotta, egy szers mind az annyát, dona catherinát látta a hazában bé menni. fáklyákal, és egy nehány attyafiaival.
Fiam mondá néki dona Catharina, akezit nyujtván néki. a király tudgya ártatlanságodot., és szabaddá tészen, jövel utannám. másut többet mondok néked. dom sebástien semmit sem monda, hanem engedelmeskedék. de igen nagy keserüségben volt. az anyával, a hintoban üle, észre vévén pedig, hogy olyan utra vinnék, a mely a városbol ki vinné, kérdé, aszonyom hová visz engemet.? nem leheté meg tudnom, hogy dona Elvir. hol vagyon, és dom pedre. miért nintsen veled, tudgyáké hová megyünk, vagy ót talállyuké a hová megyünk. dom sebastien, sokat akarsz. egy szers mind meg tudni, meg nem felelhetek néked addig. valamég dom lajosnak házánál nem leszünk. a hová most viszlek tégedet. most pedig elégedgyél meg azal, hogy Elvir lisbonában vagyon. és hogy egyedül. néki köszönnyed életedet. igen nagy okok. a melyeket tsak hamar meg tudod, kénszeritnek arra, hogy lisbonábol ki meny, és oda viszá ne meny, hanem tsak bizonyos idö mulva, most többet ennél nem mondhatok. hanem légy tsendeségben. és ne háborittsad. örömemet. amelyet érzek, a veszedelemböl valo meg szabadulásodért.
Ezek a beszédek igen nagy nyughatatlanságba veték dom sebastient. minden képen azon volt, hogy még többet vehesen ki, de az annya tellyeségel nem akara többet mondani. elsöben jó helyre akará vinni. és azután meg mondani. hogy miben vagyon dolga. mint hogy a dom lajos háza tsak egy mély földnire. volt a várostol., tsak addig valasztotta volt ezt., a még a fia rendelést tenne dolgairol. annál a háznál pedig tsak négy napig engedték hogy maradgyon. azt is hogy lisbonában ne mennyen. és négy nap mulva, a távul lévö joszágában menne.
Mint hogy a hinto erösen ment., azért tsak hamar is adom lajos házához érkezének. a ki is mindeneket el készitvén. várta öket sok vendégivel. akik is mind attyafiai, vagy jó akaroi valának dom sebástiennek. hogy oda érkezenek, alkalmas idö telék abban a még egy mást köszönték. egy másnak örömöket meg mutaták. és üdvezlék szerentsés meg szabadulásárol. dom lajos. aki tiszteletes öreg ember volt. és aki nevelte volt fel. dom sebastient. különös házban vivé ötet dona Catherinával. és minek utánna meg ölelte volna ötet. dom sebastien mondá néki. mind eddig oly jól viselted magad elött, familiádnak ditsöségit. reménlem hogy az ellen soha semmit nem tselekeszel. abetsületért valo tselekedeted. tsak nem el veszteté veled életedet. egy bátor tselekedetnek, meg kel. azt néked tartani, valo hogy nagy sebet ejtek sziveden. de a mentöl nehezeb. annál nagyob batorságal kell venned. Elvir már nem a tiéd, a te életednek árráért, hitét másnak adta, ö minden nyugodalmát, boldogságát. életedért adta, egy szoval. más képpen meg nem szabadithatot. hanem dom baltazárhoz kelletet menni. immár azö felesége.
Azt nem mondom. néked, hogy el kell oltani a reménség nélkül valo tüzet, hogy a szeretet akár mely helyes és igasságos legyen is. de vétkes lészen. hogy ha annak határt nem vetnek, eszerént beszélnek rend szerént, az én idöm béli emberek az olyan iffiaknak mint magad, de én más utat követek, és leg nagyob haláadatlannak tartanálak, ha Elvirt nem szeretnéd, holot mit tselekedet éretted. szeressed, de okos, tiszteletes és háláado szeretettel., szeressed. dom sebastien, és tarsd meg azt az életet, a melyet ö oly drágán fizette meg.
Dom sebastien alig halhatá ezeket az utolso szokot,. hogy el haloványodék, és fél holtán esék a dom lajos karjára., azután le fekteték, és más nap késön tére magához. azután olyan szánakodo és keserves szokot monda. hogy a kik mellette voltanak. sirtanak,
Dona Catharina. mellette ült, és sok szép kegyes beszédivel vigasztalta, mind azok a kik körülötte voltanak ki egyel. ki másal kivánta volna vigasztalni. de a neki még nehezeb volt. azért mindeneket kére, hogy hagynák. egyedül, tsak egyedül egy meg hit alvaré nevü szolgájat hagyá maga mellet. a kiben egész hitele volt.
A midön egyedül marada. mondá. alvaré én fel tettem azt magamban hogy meg halyak, de azt akarom, hogy a kegyetlen Elvir bizonysága légyen halálomnak. én viszá akarok menni lisbonában. ha valoságos hüségel vagy hozám. keres nékem modot abban. alvaré. ezen igen meg ijede. és mindent meg monda néki valamit az okoság az elméjire ada, hogy szándékáról el fordithassa. de dom sebastien fel ülvén nagy haragal. meg esküvék, hogy magát meg öli. ha abban neki nem szolgál, alváré meg ijedvén. rea álla de azután a volt a kérdés, hogy mennek ki a házbol, hogy meg ne lássák, és lovakot hol talállyanak, tudván azt, hogy dom lajosnál nem adnának, álvárénak kelleték tehát kettöt valahol szerezni. és az is szükséges volt., hogy dom sebastien, az egész napot. néki adgya arra. hogy mindent el készithessen. a dolog pedig vegben mene, valamint ök azt magok közöt el végezték volt. és mint hogy Elvirt reménlette meg latni. azért a többet is használa mint akár mely orvoság
Ebéd után sokal jobban érezvén magát. fel kele, és fel öltözék, azután az anyához mene, és mondá. aszonyom, botsánatot jövök tölled kérni. a tegnapi dologért, az én nagy szeretetem, és a kár amelyet vallottam meg menthetnek engemet; nagy keserüségben vagyok, de már el szántam magamot. és kérlek azon: hogy mond meg nékem. egészen miben vagyon szerencsétlenségem, és hogy mit kellesék tselekednem.
Élni kell. fiam mondá dona Catharina, Elvir ezt neked parancsollya, és abetsület azt hagya. azután mindeneket meg beszélle néki. és hogy mi okra valo nézve nyerte volna meg. mind a szabadságot. mind az életet. mind ezek a beszédek igen meg haták az ö szivét. de azt el titkola, hogy el titkolhassa szándékát is., és mondá hogy kész volna engedelmeskedni. azután az anya mondá, hogy még két napot kellene várni. hogy az egéssége jol helyre jöjön. mivel a joszága. a hová kel menni igen mesze vagyon, dom sebastien külsö képen mindeneket reá hagya. azért. hogy szabadá hagyák, mivel azt meg sejditette volt, hogy igen vigyáznak reája
A mint is hogy, dom lajos, látván tsendeségben valo letit, nem kezde anyira attol. hogy valamit ne tselekednék. dom baltazár ellen., meg is kelleték néki indulni igen jó regel a harmadik napon: de álváré két lovat tartván készen. éttzaka a háztol nagy titkon ki menének. és lora ülvén, meg viratta elött lisbonában érkezének, és álvárénak egy attyafiához szállának., ahol dom sebástien igen el rejté magát. az ö hiv szolgája pedig el mene hogy valami modon beszélhesen éléonorával.
A dom lajos házánál pedig az el indulásnak ideje lévén. dona catharina. meg izené a fiának. hogy már ideje volna meg indulni. és tsak ötet várják. de mint meg ijede azon., a midön akit hozája küldöt volt egy levelet ád neki kezében. a mely az asztalon volt. nagy siettségel fel nyittá és ezeket talála benne.
Aszonyom.
Mint hogy szám ki vetésben küldöttek engemet. arra nem kel vigyázni hogy én mely felé veszem utamot. minden féle föld egy aránsu egy bujdosonak, az én földem. közél vagyon ahoz. a kiért kesergek., és még meszeb megyek, hogy el végezem azt az életet; a melyet tsak azért tartották meg, hogy azt nagyob gyötrödésel tölttsem.
Dom Sebastien de Suza.
Dona catharina mindgyárt meg mutatá ezt a levelet dom lajosnak. és az atyafiaknak. mindgyárt tanácsot tartának. és azt végezék. hogy el kellene. ezt a dolgot titkolni, akár lisbonában ment volna dom sebástien, akar az országbol ki ment volna. ne hogy gyanakodásban vegyék dolgát. és ismét meg ne fogják. a mely meg történnék. ha meg találnák. hanem azt kell hirdetni. hogy a parancsolat szerént ajoszágában ment, dona catharina pedig magais arra felé indulna., és az utyában késedelmeskednék. azért, hogy ök néki tudtára adhassák, ha valamit halhatnak dom sebastien felöl. akit titokban kerestetni fogják.
Ezt az okos tanacsot mindnyájan jová hagyák, dona catharina mondá mindenek elött. hogy a fia elöre el ment volna. és ö is utánna menne. a mint is tsak hamar. nevetve a hintoban üle. noha a szive nagy nyughatatlanságban volt. és meg indula, dom lajos. atöb atyafiakal. viszá tére avárosban. hogy alatomban tudakozodgyanak.
Azonban pedig álváré. sokat keringe a dom baltazár háza körül. hogy beszélhetne eleonorával. nem mervén senkitöl is kérdezni, végtire az ablakban meg látá ötet arostélyon által, és integetni kezde néki, de eleonora nem tudván mire integetnek néki. nem üsmervén meg mindgyárt. a legényt, közeleb mene az ablakhoz. akor meg. üsmeré, és inté néki hogy mindgyárt. viszá térne, és el mene az ablaktol. egy kevés idö mulva. egy papirosat vete le néki, a melybe evolt irva. eredgy, várj meg engemet a szent ursula templomában. álváré nagy siettségel. és félelemel. el mene attol a helytöl. és oda mene, a hová mondották hogy menyen. alig várakozék ót egy oráig, hogy látá eleonorát a templomba bé menni, ót elö beszéllé neki hogy miért küldetet volna. hogy az ura mitsoda nagy keserüségben volna, aki tellyeségel fel tette magában. hogy az elvir lábaihoz borullyon. okos eleonora. mondá néki. én abban bizonyos vagyok., hogy ha szemben lehetne véle, meg is változtatná veszedelmes szándékit. kénszeritlek arra. hogy juttasd szembe véle, a mitsoda veszedelemre tette magát. hogy lisbonában viszá tért. én azért rettegek. ki sem megyen innét addig amég nem láttya dona Elvirt. és azt tudom. hogy minden féle veszedelemre veti magát. ha ezt meg nem engedik néki. Eleonora erre igen nagy gondolkodásban esék. nem tudván mit felelni, mivel azt jol tudta. hogy az aszonya soha. azt meg nem engedi. ha kérik tölle. ugy kelletet hát dom sebastient hozája vinni, hogy ne tudgya, és a meg nem lehetet nagy veszedelem nélkül, mind ezeket hogy mitöl tartana. meg mondá álvárénak. és azt jovallá néki, hogy verje le az ura elméjit az illyen nehéz dologrol. de álváré tudván. hogy mint szereti az urát. addig reménkedék néki. hogy végtire eleonora reá álla., és mondá néki. hogy két naptol fogvást. az aszonya az ágyban fekünnék. és mint hogy dom báltazár. véle nem fekszik. hogy néki ne alkalmatlankodgyék. azért abban könnyeb mód is lehet hogy bé vigye dom sebástient hozája, hanem mihent jól bé estvéledik. hoza el magával. és a kert ajtaját nyitva talályák. és ót a lugos alat vonnyák meg magokot. a többit bizák reája.
Álváré nagy siettségel vivé ezt ahirt az urának aki is nagy nyughatatatlanságal varta, és mindeneket meg beszélle néki. és az esvéig valo idöt abban tölté. hogy miket mondgyon Elvirnek.
Elvir pedig két napot, és két éttzakát nagy nyughatatlanságban töltvén el. azutan könnyebben érzé magát. és egy nehany oráig alut. az alat pedig dom baltazár egy nehány szor volt nála, hogy lássa mint vagyon. eleonorának pedig dom sebastien lévén az elméjiben. el felejtette volt az aszonyának meg mondani hogy dom baltazár egy nehany szor volt látogatásán a még alut de a több leányok meg mondották. és elvir tudtára adatá a férjinek hogy nem alunék. aki is mindgyárt hozája mene. dom pedrevel. és töb jó akaroival. és ót marada setét estig. eleonorának pedig, addig dolga nem lévén az aszszonya mellet, ahoz adologhoz láta. a melyet el végezet volt álváréval.
Dona Elvir pediglen. egyedül akarván maradni. igen nagy nyughatatlanságot kezde érezni. nem tudhatván annak az okát. ugy anyira hogy mások is észre vévék, erre valo nézve mindenek fel kelének, és ki menének, dom baltazár. magais mint hogy igen késön volt. el butsuzék tölle, mondván hogy nyugodni hagya. és tsak más nap regel. jöne látogatására. reménlvén. hogy egésségben fogja találni. a midön el ment. eleonora aki igen félt azon hogy elvir házában ne hályon. Elvir mellé mene. és monda, aszonyom, igen kedvesé lett elötted Dom baltazár. mivel a neked nehéz. ha egy kis ideig el távozik is tölled.
Ej, felelé néki. azt akarnám hogy az igy volna, nem is volnék abban az állapotban a melyben vagyok, de eleonora miért hanyod azt nékem szememre. a mit teneked kellene nékem jovallani, nem neked kelleneé engemet köteleségemben segitened. oh! uram fel kiálta. egyedül vagyok. a ki dom baltazárt akarom szeretni, látom eléonora. hogy felölle kedvetlenül beszélsz. hol voltál az eléb mikor nálam volt. és miért nem mondottad meg nékem., egy szoval. mit tselekedtem. hogy nem akarod. hogy én tsendes napokot szerezek magamnak.?
Éléonora, aki, amég Dom baltazár a feleségivel volt., dom sebastient addig a maga házában bé vitte volt vétkesnek érezvén magát. és nagy bajba lévén az iránt is. hogy mi formában vigye az aszonya házában. egy kevés ideig nem tuda mit felelni. az ö halgatása, pirulása, és félelme. a melyet könnyü vala észre venni. igen fel haboritták elvirt. a ki is mint ha elöre érzet volna valamit magában. kérdé tölle. Eleonora mi lelt tégedet, mond meg. semmit ne titkoly el.
Eleonora. erre, meg bátoritván magát mondá. Aszonyom. én nagy dolgot akarok néked mondani. de enged meg had küldgyem ki parancsolatodbol mind a szolgáloidot, had zárjam bé házadot, hogy senki se bé ne jöhessen. se ne halgathasson ezeket véghez vivén. elvir mellé térdepele.
A ki is mind ezeket látván nem tuda mit gondolni, és meg ijede magában. éppen nem is gondolkodot arrol hogy oly közel volna dom sebástienhez. eleonora térden lévén mellette mondá. aszonyom tudom hogy haragodban esem. de lehetetlen volt más képpen tselekednem. és meg kelleték álvárénak igérnem, hogy hozád hozom, az életiben jár az urának, szükséges hogy veled beszéllyen., és másnak meg nem mondhattya titkát tsak néked, én már a házamban bé hoztam., tsak a parantsolatodot várja.
Oh! Istenem. fel kiálta Elvir. álváré.! lisbonában vagyon álváré. de söt még a házam mellet el rejtve. esztelen eleonora mitsoda állapotra tész engemet.
Elvir erre nem mondhata többet. és a sok sirás a szovát meg állitá. a dajkája. látván. hogy nem aharag, hanem a keserüség okozná sirását. élvén az alkalmatoságal. eleiben. adá hogy mitsoda nagy kegyetlenség volna szembe nem lenni. véle, mivel semmitöl nem tarthatna, és hogy mindeneket ugy vit végben hogy senki arrol semmit nem tudhatna, egy szoval ollyan hathatos szokal beszéllé reá. hogy a keserves Elvir nem tudván mit tenni; mondá néki. segitts had kellyek fel az ágybol mivel az ágyban nem beszélhetek azal az emberel. de had jöjjön szaporán. és had menyen el szaporán. mond meg neki, hogy levelet nekem ne adgyon mert el nem veszem., ezt mondván. egy karos székben üle. és várá hogy eleonora hozája vigye a tsalárd álvárét.
Dom Sebastien. hasonlo nyughatatlanságban volt a ki is akertböl. az eleonora házában menvén. egy szot nem szolhatot. ugy tettzet eleonorának hogy nem egy élö embert. hanem egy halált viszen a házában. és azt sem tudta hogy mit tsinál. a midön az elvir házábán vivék,
A kit is nagy keserüségben látván. aszive azon meg esék. és a földre esvén. a térdeit meg ölelé. és a sok suhajtási miat. nem szolhata.
Dona Elvir pedig, aki egy keszkenöt tartot a szeme elött. azt gondolá hogy álváré. tiszteletböl. és szomoruságábol tselekedné aztot. mondá, álváré, a mitsoda állapotban látz. a beszél helyettem. mond meg azt annak a ki küldöt, hogy ha a meg vigasztalhattya ötet. de semmit nekem olyat nemondgy a mi meg sérthetné köteleségemet., mivel azon kivül is már az ellen vétettem. azal. hogy elömbe botsátottalak.
Nem álváréhoz. mutatod ezt a kegyelmeségedet mondá dom sebástien. hanem olyanhoz aki leg szerencsétleneb avilágon. és azki ezt a kegyelmeségedet tsak arra fordittya. hogy meg halyon szemeid elött.
Oh' hol vagyok. kérdé elvir. tekintvén reája. oh Istenem kit látok, oh' tsalárd eleonora. és vak merö dom sebastien. akor el taszitván magátol. és fel akarván kelni helyéböl, mondá. dom sebástien. mint hogy azt végben vittem. hogy fel áldoztam nyugodalmamot te éretted, hiddel. véghez viszem azt is, hogy az életemet inkáb el vesztem. tsak meg tarthassam ditsöségemet, te engemet gyalász. el vesztesz, más féle hálá adásnak jelit vártam volna tölled, kegyetlen. felelé dom sebastien. meg tartoztatván helyeben. és aki ezekre ígen fel indult volt. mitsoda hálá adásal lehetek, meg gátoltad halálomot. azért hogy magad öly meg engemet. ha az ellenségim öltenek volna meg, azal meg nem elégedhettél volna, hanem ugy elégszel meg, ha kezed által halok meg, háláadatlan. miert nem engedted hogy fejemet fegyék. legaláb abban a gondolatban lettem volna halálomkor hogy hü vagy hozám. holot tsak azért hagytad meg életemet. hogy a más birtokában láthassalak. én azt az életet a melyet meg tartottál szerencsére vetem. azért hogy egy szem pillantásig láthassalak. és panaszolkodhasam szerencsétlenségemen. te pedig engemet gyülölségel tekintesz. és a nagy pirongatásal vagy hozám. én tégedet, mondod. gyalázlak. és bestelenittelek. Éj aszonyom. fel emelvén tüzes szemeit. meg kel néked mutatnom hálá adásomot. mint hogy annak jelit kivánod. viszá adom néked azt az életet. a melyet meg szabaditottál. és azt annak szerencséjére áldozom., akit nálamnál nagyobra betsültél
Ezeket el végezvén. a dákosát ki huza. és akezét fel emelé. hogy magában verje. és azt véghez is vitte volna. ha a keserves Elvir hirtelen rea nem ugrot volna. és ha, eleonora segittségével ki nem fatsarta volna kezéböl a dákost. a szeretet és az ijedség erött adot volt neki.
Dom Sebástien. szégyenelvén hogy meg fosztották volna fegyverétöl. mondá. tekintvén szomoruán Elvire. mit vársz., és miért nem sietz halálomal. dom sébastien. mondá elvir. könyves szemekel. a mitsoda állapotban látlak, az, az én más félelmimet el üzi. a te nagy keserüséged. én nekem nehezeb pirongatásidnál, mert a te keserüséged eszemben juttattya. hogy mitsoda jót vesztettem. el. ate pirongatásodot pedig nem érdemlem. de még is azt meg tselekszem, hogy eröt veszek magamon éretted; egy kis ideig el akarom felejteni, hogy ki légyek. és hogy mivel tartozom magamnak, és elödben terjesztem szivemet., tudom dom sebastien, hogy hitelt adcz beszédemnek. mivel szeretz. es ate nagy haragodban is. bizonyos vagyok. hogy belsö képpen igasságal itélsz felöllem. és nem kételkedel ártatlanságomban. mind azon által. mint hogy magamnak kel. arrol bizonyságot tennem., arra is reá állok. de az én igazán valo meg vallásomért. két dolgot kivánok tetölled. az elsö a, hogy a magad halálára ne igyekezél. életedet tarsd meg, visgáld meg hogy mit akarál tselekedni. a mely tselekedet nem illik. egy nemes szivhez. és egy olyan emberhez. a kinek engedelmeskedni kell. az Isten rendelésének. a második a, hogy tsendeségel halgasd meg beszédimet és hogy énnekem szeretetedröl semmit ne szóly. mivel már most én azt meg nem halgathatom. ha ezt a két dolgot meg tartod., én sem titkolom el elötted, a mi a szivemben vagyon, és most utollyára ugy tekintvén tégedet., mint olyat a ki énnekem leg drágáb a világon. annak minden titkát elödbe teszem. felely erre dom sebástien. rea állaszé erre a mit kivánok tölled.
Elvir ezeket a szokot oly ékeségel. igazságal mondá ki, hogy a szerentsétlen dom sebestien. a ki a szemeit rolla le nem vette., tsudálkozásal halgatá. és egy kevés ideig nem felelhetvén. minden haragja el mulék. a lábaihoz esék. és mondá. érzem hogy nem érdemlem az életet., de oh! mitsoda okosságot kivánhatz egy olyan embertöl. aki örökösön el veszt tégedet., mind azon által. látom az én igasságtalan pirogatásimot. és azt: hogy mitsoda engedelmeségel kel a te akaratodnak engedelmeskednem igen is aszonyom. mondá nagy suhajtva. fogadom hogy azt tselekeszem amit parancsolsz nékem. akar mi legyen a. és az idöre, a szeretetre. és a keserüségre hagyom el végezni azt az életet., a melyet ujontában néked ajánlom.
Akor a szép dona Elvir maga mellé ültetvén. egy kis gondolkodás után mondá. dom sebastien. a mit néked akarok mondani. a nehéz a jó erkölcsömnek. de könnyü a szivemnek, mivel meg szogtam volt tégedet szeretni.; természet szerént valo dolog azt néked meg mondanom. de nem szabad már azt meg vallanom. mind azon által arra eröltetz. és hogy másodszor is meg menttsem életedet., azért vallom ezt meg utollyára néked. és vég képpen. igen is. dom sebastien. ollyan kedves vagy ma nékem. mint a mely voltál. a midön parancsolták hogy szereselek. és a menyek az én bizonyságim. hogy ha az életedet meg szabadithattam volna. életemel., sokal keveseb keserüségel választottam volna a halált., mint azt az állapotot a melyben vagyok.
De még többet is mondok. mert én sürgettem magam házaságomot., mivel attol tartottam. hogy mentöl továbra halad. annál hamaréb vége lesz életednek, és mentöl inkáb siettettem szerencsétlenségemet. annál bizonyosabnak gondoltam lenni életedet. egy szoval. magamot el felejtettem. és tsak rollad gondolkodtam. a dolog ugy kivánta. hogy én magamot fel aldozam. azért. hogy ate életedet fel ne áldozák. az egész lisbona tudgya ezt az igazságot. lehetetlen hogy te ne tudgyad.
A szeretetem vezérlet engem. a hüségem meg nem változot. és az artatlanságom. meg ment engem. és bizonyságot teszen rolam. illyen vallásim után., nem kételkedhetel. kegyetlen állapottyárol szivemnek. de mint hogy nem tudod az én végsö szándékomot., ha tsak tudodra nem adom. tud meg tehát azt. hogy mentöl kedveseb voltál nekem. annál inkáb igyekezem azon hogy ki rekeszthesselek. emlékezetemböl. erre mind a nyugodalmom. betsületem, köteleségem. kénszerit. azt ne tudakozad, hogy ha végben vihetemé azt? ezt a titkot tsak nekem kel tudni, hanem azt tud meg. hogy szükséges azt végben vinnem, söt még ate tiszteletedet sem érdemleném meg, ha más képen tselekedném. már énnekem se a nem szabad hogy lássalak, se ahogy halgassalak, és arra nem koteletzhetz, hogy ha gyalázatomot nem kivánod. ha engemet szerettél. vagy ha engemet még szeretz. a betsületemnek olyan drágának kell néked lenni. valamint magamnak. meg ne homályosidtsad tehát azt. haszontalan tselekedetidel. igyekezél azon, hogy gyözd meg szeretetedet. és abbol meg látom hogy szerettel engemet, de megintlen. az én igyekezetem hogy tégedet el felejthesselek., az én jó erkölcsömet bizonyittsa meg neked, és nem hüségtelenségemet; ély. és hadd legyen az a vigasztalásom szerentsétlenségemben. hogy én mentettelek meg ahaláltol, egy szoval. tarsd meg azt az életet, a mely nékem oly drágában telik., és ne ted veszedelemre. abban a helyben ahol vagy. hadd el azt örökösön; vagy pediglen tsak akor jöj viszá. a midön a szerentsétlen elvir el végezi életét,. akor meg engedem hogy eszedben jussak., hogy szeretetemel magadnak hizelkedgyél. és hogy magadot meg vigasztallyad halálom után. eredgy, mondá néki sebes köny hullatásival. meny el innét siettségel. és el távozásodal. viddel rettegésimet., én nekem ne felely. mert én azt magamnak mind meg mondom. a mit akarnál nekem mondani., mind tudom amit gondolsz., és a meg hatotta szivemet. tekinsd meg szivemet hogy mitsoda állapotban vagyon. valamint én meg tekintem a tiédet. és az én rajtad valo hatalmomnak. adgyad azt az utolso jelét. hogy engedelmeskedgyél nekem. és többet nem szolhata. dom sebastien pedig, nagy szeretettel. és keserüsegel. fel emelé szemeit., és a térdeihez borula, a kezét meg fogván. meg tsokolá. és a köny hullatásival ásztatá. és ugy tettzék. mint ha mind a kettö halálán volna. de a jó erkölcsü Elvir. inte éléonorának, a melyet dom sebastien. észre vévén. fel kele. és keserüségében nem szolhatván, éléönora után mene. a ki szerencsésen ki vivé a kertböl. és ugyan szerencsésen is érkezék szállására álváré pedig nagy halgatásal kisére.
Mikor a szállásra érkeztenek. Dom sebastien. nagy keserüségében sokáig setált a házban. egyet sem szollot. álváré pedig mellette volt. végtire meg állapodék. és mondá. ennek igy kell lenni, Elvir azt akarja. engedelmeskednem kel néki, mint ha álváré hallotta volna az ö beszelgetéseket., álváré élnem kell. nem azért hogy el felejttsem. hanem azért. hogy szeresem. és tisztellyem mind holtig.
Ez a hü szolga meg örülvén ezeken a szokon és észre vévén hogy mi mondattya véle, ejól vagyon uram mondá néki, de ki kel lisbonábol menni., és a veszedelmet el kel kerülni. ha elvirnek akarsz engedelmeskedni.
Kedves álvárém. felelé néki. tselekedgyed azt amit akarsz. töllem tanátsot ne kérj. azt sem tudom mi vagyok., mit mondok. sem azt hogy hová kel mennem, read hagyom magamot, meg hagyom életemet, azt meg igértem. többet ne kivány töllem.
Alvaré ennél többet nem kivánt, hanem mindgyárt. mindeneket el készite. és tudtára adván néki, a lora ülteté, maga. és az attyafia hasonlo képen lora ülének, dom sebastien semmiröl nem tudakozodot tsak reájok hagyta. a városbol ki menvén. a leg elsö faluban. alváre a lovakot viszá adván az attyafiának. az urat posta lora ülteté. és hamarságal a joszágában érkezék a hová dona catharina tsak három napal érkezék azután. nem gondolván azt. hogy oda. olyan örömre érkezék.
Elvir pediglen. mihent dom sebástient aveszedelemen kivül láta lenni. azon nagy könyebséget érze magaban. hogy ki nyilatkoztathatta volna szive titkát. azt is gondolá magában. hogy kevesebet nem tselekedhetet. egy olyan emberért. akit sok ideig ugy tekintette., mind jövendö béli férjét. erre valo nézve. éléonorának is meg botsáta. de ugy hogy,, többé abban avétekben ne essék. azon az éttzaka sokat beszélgetének egy másal. és elvir. tsendes szivel. léven. le feküvék. és tsendesen nyugodot
Más nap pedig már késön volt. mikor éléonora fel költé. és mondá néki, hogy dom baltazár egy nehány szor volt nála. de mindenkor aluva találta. azt is hirdetnék a háznál. hogy dom baltazárnak. parantsolattya jöt volna udvartól. elvir mindgyárt tudtára adatá hogy kivánná látni
Dom baltazár. mindgyárt hozája mene, és tudtára adá hogy parancsolatot vett volna udvartol. amely parancsolatban avolt., hogy mentöl hamareb. indiában, avicé királyságában menyen, és a hajok már készen várnák. mondván azt. is. hogy arra nem sürgeti hogy véle el menyen. hanem a midön az egéssége jó lészen., akor utánna mehet, ezeket a szokot pedig ollyan idegenségel. mondá ki., hogy Elvir azon meg haborodék. és nagy kegyeségel felelvén néki. azon kéré hogy vinné el magával. mivel ö véghez viheti azt az utat. és ha az áert. változtattya. még annál jóbb egessége lészen. dom baltazár pedig mindenkor tsak a betegségit hozván elé, meg nem halgatá kérésit. és el hagyá. mondván. hogy az uttyárol kell rendelést tenni, ezen az idegenségin. igen tsudálkozék Elvir. és mint hogy azt tudta bizonyoson. hogy a dom sebastienel valo szembe létit. nem tudhattya, azért nem is tudá mire vélni. eléonora. a ki gyülölte dom baltazárt. által látá az okát változásának, dom baltazár. monda az Elvirnek. tsak azert akart férjed lenni. hogy magat jó rendbe tehesse. a te sok joszágodot. szintén anyira kivánta ö. valamint ate szepségedet. és az indiai vicé királyságot., tsak a veled valo házaságáért adták meg néki. mindent el követet [el-követet]. hogy azt véghez vihesse. és meg nyerhesse, már mostanában hogy véghez vitte a mit kivánt, a nagyra valo vagyása. ismét uralkodni kezd benne. és a szeretet meg gyengül,
Ezeket a beszédeket igen helyesnek találá Elvir. semmi. felelé erre. suhajtva. szeresen. ne szeresen. a magam köteleségit követem. az alat. a még ez a szép aszszony. illyen nemesi szándékal volt. dom baltázár. nagy nyughatatlanságal várta hogy uralkodhassék. és tsak a nagy készületben foglalatoskodék. az egész lisbona városa. elmene ötet köszönteni. hasonlo tiszteletet adának dona Elvirnek, akiben nem lévén anyi nagyra vágyodás mint a férjében. nagyob méltoságal is fogada mindeneket
Éléonora valoságal ki találta volt. a dom baltazár természetét. aki is látván mitsoda nehezen juthatna dona Elvirhez., a szeretetet, az ö nagyra vagyó kivánságihoz kaptsolta volt, de a mikor látá hogy ohajtási bé tellyesedtenek., a feleségit ugy tekinté mint más egyebeket, és az ö uj méltoságában. nem gondolá szükségesnek. hogy magával olyan társat hordozon., a kivel szükséges. hogy külsö képen magát okosan visellye. a mely nem igen egyeznek meg. a gyönyörüségel. a melyre. hajlando volt az ö iffiusága.
El hitetvén azt is magával, látván Elvirnek titkos szomorkodását. és egésséginek meg bomlását. hogy mindenkor hajlandoságal lészen dom sebastienhez. és meg elégedvén azal. hogy dom sebastient. mesze földre el küldhette. élni akart ahasznokal. melyeket házasága szerzet néki, nem akarván. azokot közölni Elvirel. akitöl vette volt. erre valo nézve. lehetetlen is vala Elvirnek. végben vinni hogy el vigye magával. noha se kérésit. se köny hullatásit. azért el nem mulatá
Dom baltazár tellyeségel nem engede kérésinek. és meg akarván mutatni elvirnek. rajta valo hatalmát. parancsolá. néki hogy az ö kastélyában menne. amely lisbonátol. egy nehány mély földnire volt. el vévén mellölle a régi szollgáloit. tsak eleonorát hagyá meg. és ollyan öreg aszonyokot ada melléje, kik reája vigyáznának, dona elvirnek meg esék aszive az illyen tselekedetin., de álhatatos lévén köteleségében. az el rendeltetet sorsa alá veté magát., nem mutatván leg kiseb boszonkodást. se azért leg kiseb panaszt nem tett. igasságtalan férjének, a ki is harmad napal meg indittá maga elött, és a mikor meg tudá hogy a kastélyba volna el zárkozva. a hajora üle. tele lévén elméje a nagy méltoságal. és hejabanvaloságal.
Indiában, goa városában érkezvén, ót a gubernátorságot kezéhez vévé, és a maga tiszttségét. oly fent és kevélyen kezdé viselni. hogy nem kezdének jó szivel lenni hozája. kevés idö mulva hogy oda. érkezék. az Áson királynak egy öttse, és huga. goa városában menének. hogy el szaladgyanak a báttyok elött. és a portugaliai királynak oltalma alá adák magokot., a kiket dom baltazár nagy betsülettel fogadá; annális jób szivel, hogy ez a fejdelem aszony. tsak hamar a maga rabsága alá veté. ez az indiai leány. akit beliznek hitták. igen szép. volt. szerelmes ábrázattya fekete égö. szeme a szivet meg hatották. dom baltazár is érzé magában. hogy addig soha semmit sem szeretet
Az ö sebes szeretete. nem marada sokáig titokban az elött, a ki azt fel gerjesztette volt., mint hogy ö szép termetü. és bator volt. és beliza. se vak., se hideg természetü nem volt. azért tsak hamar meg adák magokot., és tellyeségel a szerelemnek adván. magokot, azt nem is kivánták el titkolni.
A szerelemnek, vagyon mindenkor valamely tzéllya, a beliza tzéllya avolt. hogy keresztényé legyen. és el vétesse magát dom baltazáral. ezel sokáig hizelkedék magának. senki nem mérte néki meg mondani., hogy azt nem reménlheti, de egy szer nagy szerelmében. arra kénszerité dom baltazárt., hogy ugyan valojában mutatná meg hozája valo szeretetét. erre dom baltázar: továb nem titkolhatá el. hogy mitsoda nagy akadálya volna azö meg egyesüléseknek. erre a hire. beliza oly nagy keserüséget mutata. hogy a hitit meg tagado dom baltazár, meg igéré néki hogy minden képen azon leszen. hogy azt a kötelet el szakasza a mely ellenkezik azö meg egyesülésekel.
Ez az indiai leány. eröszakos. mérges. és irigy lévén. egy nehány féle hamis modot ada dom baltazár eleiben. hogy azt véghez vihesse, de ö, vagy a betsületböl, vagy hogy alkalmatosága nem volt,. idöt kére tölle arra. hogy kedvit tölttse, holtig valo szeretetit fogadván néki.
A még ezek a dolgok igy mennek vala végbe goa városában. és mindenek zugolodnak vala dom baltazár ellen. addig a szomoru elvir igen magános életet él vala, és tsak a természet urának lábainál kereste minden vigasztalását. a kinek szüntelen ajánlotta szenvedésit. dom baltazár alkalmas ideig el nem mulatta nekie irni,. a melyekre ö mindenkor meg felelt, és mindenkor azon kérte. hogy had mehessen utánna, de idövel tellyeségel nem vévén semmi tudositását, azon valojában meg ijede, azt is gondolá. hogy köteleségiben járna. hogy azt meg tudna hogy mit tsinálna férje. vagy ha valami nem történté. rajta. dom baltazár. pedig oly erösen meg hagyta volt mind azoknak kik mellette voltanak hogy senkit hozája ne botsásanak, hogy a kastélyban még aleg közeleb valo attyafiait sem botsátották. ez is okozá. hogy semmit meg nem tudhatot. mind azon által. joságával, és kegyeségivel. magához hoditotta volt mind azokot akik örzötték. meg is szánták, hogy egy ollyan iffiu és szép aszszony. olyan életet elne., a mely meg nem egyeznék. se rendével. se jó erköltsével. azért mindenekben jó szivel kezdének lenni. hozája, és mindenekben kezdének néki tettzeni. azon az egyen kivül. hogy senkit sem botsátottak a kastélyban. de egyebben. azon igyekeztek hogy mulathassák magok közöt. és a közönséges hireket meg kezdék néki mondani,
Egyik a többi közül, aki néki leg több hirt vit. és aki leg inkáb kiváná kedvit keresni. és akiben éléonorának is töb hitele volt. tudtára adá. hogy lisbonábol jött emberektöl hallotta volna. hogy ót az a hire. hogy az indiai vicé király. egy fejdelem aszonyt venne el. mint hogy a meszenün jöt hir. sok kézen forog. azért azt vagy meg szaporittyák. vagy meg kissebitik. a dom baltazár. szeretete. lisbonáig mar enyire szaporodot volt.
Dom baltazárnak pedig eza tselédgye. aki ezta hirt hallotta. tellyeségel el is hitte. látván hogy elvirt el hagyta az ura. azért nagy keserüségel is kéré éléonorát hogy mondaná meg az aszszonyának ezt a hirt. hogy had visellyen gondot magárol. fogadván azt. hogy eletét veszedelemre. teszi. tsak valamiben szolgálhason néki.
Eleonora meg, köszöné jó akarattyát. és arra inté. hogy lenne mindenkor ebben a szándékban. és mindgyárt elvirhez mene. hogy meg mondaná néki ezt a hirt. remenlvén. hogy ha az aszszonya szabad lesz magával. meg is menekedik annyi sok nyughatatlanságtol.
De ez a hir, mind ellenkezö dolgot okoza. mint sem ö gondolá. mivel Elvir figyelmeteségel halgatván ezt a hirt. mondá a dajkájának. Eleonora, én jobban által látom ezt a dolgot mint sem gondolod. én azt jól tudom hogy dom baltazár el nem ronthattya a mi házaságunkot. attol nem tartok, de abban nem kell kételkedni. hogy ez a hir. olyan dologtol ne eredne amelyben részt nem kellene vennem. az én köteleségem azt hoza magával. hogy azt elne halgassam. hanem a férjemhez mennyek. és néki meg mutassam, hogy gondom vagyon reája.
Én el akarok indulni. goa városában akarok menni, és abban semmit sem mulatok el. hogy hozám valo szeretetét. viszá ne hozam. hogy hogy aszonyom. mondá eleonora tsudálkozva, te ötet nem szereted. ö tégedet el hagyot. és még is utánna akarszé menni?
Nem nem eleonora. feleló erre Elvir. én ötet nem szeretem. de a köteleségem arra viszen hogy magamot szeretessem. és betsültessem. mindent el kel követni azért. hogy egy álhatatlan férjet viszá hozhassunk. és nem akarván többet halgatni, parancsolá néki, hogy hiná hozája aki magát anyira igérte néki. a pedig mint egy gondviselö volt a kastéllyban. a tselédek mind tölle függöttek.
Eleonora nem mervén többet mondani. oda hivá azt az embert. akinek neve volt felix. és az aszonya házában vivé. dona Elvir elé beszélteté véle mind azt a mit adajkájának mondot volt., és látván azokbol., hogy szándékát véghez kellene vinni. meg esküté a maga hüségére. és azután meg mondá néki szándékját.
Hogy jobban még magához köteleze. egy szép gyémántos gyürüvel meg ajándékozá, és arra kéré. hogy segitené ötet had mehessen ki a kastélybol. és had ülhessen olyan hajora. a mely goa városában megyen. parancsolván eleonorának hogy adna neki elegendö pénzt. a melyel mindent el készithessen mentöl hamaréb. ez az ember mind az ajándékért, mind pedig valojában akarván nékie szolgálni, meg igéré nékie. hogy a második éttzaka lisbonában viszi. és ót hajora ülteti.
Meg is tartá igéretit. ugyan azon a napon esze gyüjté mind a tselédeket. és mondá nékik nagy titkoson., hogy a vicé király olyan parancsolatot küldöt néki. hogy Elvirt. egy bizonyos klastromba vinné. a vicé király akarattya pedig a. hogy ö kivülötte. a tselédek mind ugy tétessék. mint ha semmit sem tudnának adologban. és nyolcz napig semmit se szollyanak, de azután azt hirdessék. hogy utánna ment volna. azért hogy senki meg ne tudhassa, hogy a klastromba vagyon. és hogy az ö hüségekért mindeniknek jó ajándékot adna. a tselédek mindnyájan szánakodának elviren de az ajándékért. mindent felixre hagyának.
A második éttzaka pedig felix., Elvirt éléönorával a hintoban ülteté. és maga kotsis lön. lisbonában vivé szerencsésen,. Elvir ennek a gondviselönek. házánál. a hintobol ki szálla. és ót marada mind addig valamég a hajo készen nem volt. harmad nap. mulva a hajo készen lévén. Elvir eleonorával a hajoban üle, és a midön a tengeren mesze volnának. Elvir a hajos kapitánnak tudtára adá hogy ki legyen. mondván hogy tsak titkon akarna aférje után menni. erre mind a kapitány, mind mindenek nagy tisztelettel valának hozája,
Az alat amég Elvirnek minden tselekedetit aköteleség vezérelé, a szerentsétlen dom sebastiennek minden lépésit a szerelem igazgatá; azt már meg mondottam volt. hogy az annya elött. három napal érkezet volt a joszágában, könnyü el hinni hogy mint el tsudálkozék. és mint meg örüle a midön meg látá a fiát. holot gondolattyában sem volt. hogy ót talállya, aki is mindent elé beszélle az annyának, az annya jóvá nem hagyá tselekedetit, de azután száná, és szép oktatásokal vigasztalá.
De az ö szomorkodása. anyira nevekedek, hogy igen kezdék felteni. hogy az, az életet meg ne rövidittse, azonba pedig ö is meg hallá hogy dom baltazár. mitsoda leányt szeretne. és hogy elvir el indult volna indiában. annyin mentenek hozája látogatására lisbonábol., hogy tsak hamar meg tudta volt a dom baltazár el indulását, és azt is. hogy Elvirt egy kastélyban hagyta volt.
Dom Sebastien. száma nélkül meg akara indulni. hogy goa városában. és meg verekedgyék dom baltazáral. el is indult volna, ha az annya meg nem tartoztatta volna. eleiben adván szépen. hogy ha azt tselekeszi. örökösön el veszti Elvirt, mivel Elvir soha sem menne azö férjének gyilkosához. aki is mentöl szerentsétleneb, annál inkáb el hiheti hogy gondolkodik felölle. és ha dom baltazárnak halála történnék. semmi meg nem akadályoztatná szerencséjit. az illyen helyes beszédekel. tartoztatá meg egy nehány szor a fiát. de a mikor dom Sebastien meg hallá a dom baltazár álhatatlanságát. és az dona elvir el indulását., akor lehetetlen volt el halasztani meg indulását.
Abban a gondolatban volt. hogy egy olyan ember, a ki, érdemes. és méltó feleségit el árulhattya. arra is alkalmatos leszen, hogy valamely rosz tselekedetet mivelyen. és elöre érezvén magában valamely szerencsétlenséget, mód nélkül kezdé félteni az Elvir életét. és veszedelemben gondolá ötet lenni. egy olyan országban. és udvarnál. a hol a dom baltazár akarattyát követik. azért mind addig nem is nyugovék valamég dona catharinát arra nem vevé. hogy szabadságot adna néki az el menetelre. ezen mindgyárt meg ijede az annya. nem gondolhatván azt, hogy a fia el kerülhesse a dom baltazár boszu állását. a midön meg fogja látni. hogy indiában is utánna ment a feleséginek. söt még olyan országban ahol ö parancsolna. erre valo nézve mindeneket el követe hogy ki verje a fiának ezt a vak merö, es veszedelmes szándékját.
De dom Sebastien., éjjel napal. tsak a szomoru gondolatokban lévén. el nem hagyá kerésit. hanem mondá az annyának. ne félts engemet. aszonyom., én nem igyekezem a dom baltazár halálára. tsak az Elvir életét akarom meg menteni, azon is leszek hogy minden tselekedetére vigyázhassak az ö férjének, ugy el fogom magamot titkolni. hogy se egyik, se a másik meg nem fog üsmérni, az életemet veszedelemre nem teszem., de azon leszek, hogy meg oltalmazhassam az Elvir életet. mivel azt a szép személyt, akár imettem. akár álmomban, ugy látom., mint ha a kést vernének belé. vagy mint ha étetöt adnának innya. egy szoval aszonyom, meg ölelvén az annya térdeit. halálomot kivánod., ha el menetelemet nem akarod. semmit nem mondván néked. el szökhettem volna másodszor is mellölled, de a hozád valo tiszteletem. szeretetem. és a nyughatatlanságot a melyet néked okoznék arra kénszeritnek hogy ezt néked meg mondgyam. ebböl meg láthatod. hogy nem fogom a veszedelmet keresni. a melyet még el kerülöm, és meg fogsz még engemet látni, ha szinte nem ugy is a mint ohajtom, leg aláb tsendeseb elmével.
Dona Catharina. egy kevés ideig halogatá az engedelmet, de látván hogy ugyan szem látomást. kezdene veszni, rea. álla kérésére,. dom sebastien erre igen meg örüle, és az annya. ezt a jelt. szerencsés uttyára magyarázá. azután el butsuzának. sok köny hullatásal egy mástol. és annya, a hü álváré gondviselése alá bizá. el válván egy mástol. dom Sebastien titkon lisbonában érkezék. és hajora üle, két hét mulva. elvir el indulása után,
Elvir pedig három holnapig érkezék indiában. és a vicé király udvarában érkezvén, mindenek nagy örömbe valának. dom baltazár pedig ezen a hiren igen meg ijede. és meg szomorkodék. mind azon által el titkolá. az udvara elött. és nem tselekedhetvén más képpen. eleiben mene minden udvarával. dona Elvir pedig nagy tzifrán fel volt öltözve. hogy annál inkáb tessék férjének. a mint is hogy, mindenek tsudálák az ö ékeségét, és szépséget
Dona Elvir pedig nemesi szemérmeteségel menvén a férje eleiben. mondá néki. uram meg botsás. ha elödben merek jöni, parancsolatod nélkül, nem álhattam ellene az utánnad valo ohajtásimnak. az erötelenség a melyben voltam mindenkor. el jöveteledtöl fogvást, reménlteti velem. hogy a mely aerrel élsz, ugyan azon. nékem is hasznomra fordul.
Nem láttzik aszszonyom. felelé néki dom baltazár kedvetlenül. hogy az én távul valo létem nagy kárt tett volna egésségedben. söt még azt gondolom. hogy a nyugodalom. és a magános élet, néked szükségeseb volt, mint sem az én jelen létem. ezek a boszontó szok igen meg sérték a vicé királynét. de azt el titkolá és a férje a kezit nyujtván néki bé vivé a maga házaban
ót tsak magok lévén. elvir nem tartozkodhatá továb magát nagy sirásra fokada. el keseredvén azon hogy a férje mint fogadta. esziben jutának, az el mult szomorusági. és hogy még mit várhat. azért folyni hagyá könyveit. végtire mondá. hogy hagytál volt el uram engemet. miképpen fogadtál. meg érdemlettemé ezeket, és ezeket fogadtad volté nekem, nem azért jöttem ide hogy valamit a szemedre hánnyak. hanem azért jöttem, hogy eszedbe juttassam hogy engemet szerettél. hogy betsületedet. meg érdemlem. és hogy elödben adgyam azt, hogy betsületedben jár, hogy egy olyan kevés esztendöjü aszszony mint én vagyok, ne legyen ollyan sokára el válva olyan férjétöl mint magad vagy.
Meg vallom aszonyom. felelé néki dom baltazár, hogy tsudalkozhatom az illyen szorgalmatoságodon. vagy igen meg változtál, vagy igen jol tudod magadot el titkolni, de én azt nem keresem hogy mi vagyon szivedben, te se visgállyad az enyimet, sokal jobban tselekedted volna ha az országban maradtál volna, mivel a volt azén akaratom: de onnét ki jöttél parancsolatom ellen, és hogy azt véghez vihessed, szükséges. volt. hogy azokot meg csallyad. akikre biztalak volt,. az illyen tselekedet. nem olyan ditséretes amint gondolod. és helyes gyanakodásra indithatna engemet,
Mind azon által hogy azt el kerüllyed. légy itt engedelmeseb nékem, hogy ha haborgás nélkül akarsz élni azokal. atiszteletekel., a melyeket itt igéred magadnak. ezekre. a szokra ki mene a házbol. még reá sem tekinte. se feleletit meg nem várá.
Semmi nem boszszonthattya ugy egy olyan aszonyt aki mindent fel áldoz köteleségének, és a kinek a jó erkölcs igazgattya minden tselekedetit., mint ha láttya. hogy azokot ugyan a tarttya vétkeseknek. akiért azokot tselekeszi. a szerencsétlen Elvir érzé abban az orában hogy nagy szüksége volna egész bátorságára hogy meg gyözhesse boszonkodását, és hogy ne fordittsa ollyanra gondolatit. aki jobban meg érdemlené. az ö hüségit, mint sem az ö hitit meg szegö férje. de kivetvén az elméjiböl minden boszszonkodásra valo gondolatokot., el tekellé magában hogy minden igyekezetit arra fordittsa. hogy a férjit magához viszá térittse. hogy magát szeretesse, és magais szeresse ha lehet. és hogy ezeket el kezdgye., üsmerettséget akara tenni az indiai fejdelem aszonyal.,
A még illyen ártatlan gondolatokban foglalatoskodék. addig az irigy indiai leány nagy nyughatatlanságban kezde lenni el érkezésiért. fö képpen szépségiért. dom baltazár. el hagyván elvirt. beliza házában mene, akit nagy sirásban találá, dom baltazár. azt látván. nem tuda mit tsinálni. szánakodásában. és ez az ember. akinek a szive meg nem eset. egy igen szép aszonynak. okos. és helyes keserüségin, ugy tettzék néki. mint ha a szivét altal verték volna. hogy keserüségit látá. olyan szeretöjének. a ki eröszakos. és mérges volt. és akinek szeretete rendeletlen. valo volt.
Dom baltazár. lábaihoz borulván meg ölelé térdeit és mondá. szeretetre méltó beliza. mitsoda szerentsétlenség történt rajtad, hogy a természetnek oly szép munkaját kesergeted. kitsoda szomoritot meg tégedet. kész vagyok boszut állani éretted. ha kivántatik. arra esküszöm hogy életemet is fel áldozom éretted,
Beliza ezekre a szokra. ugy téteté mint ha meg tsendesedet volna, de mint hogy a szive ollyan hamis. volt, valamitsoda szép volt személyiben, és nem akarván adom baltazár szivet másal meg osztani. azért minden modon azon. volt. hogy arra kénszerittse, hogy mentené meg ötet Elvirtöl. erre valo nézve. a szeretethez foglalván mesterségel a haragot, mondá néki szerelmes tekintetekel., tsak épen rajtad kel egyedül boszut állanom. tsak te egyedül gyalász engemet. és tsak egyedül. te tettél abban az állapotban a melyben vagyok, az én társam ide érkezet. ö itt abban a szerencsés állapotban lészen, a mely engemet illet, már te tsak ötet fogod tekinteni. és azon idö alat. amelyben mindenkor tsak véle lészesz. az én napjaim. a sirásban. és a szomoruságban telnek el. és tsak a halál. veti végit kinaimnak. a melyet nekem készitesz oh kegyetlen. ne gondollyad azt. hogy én tsendeségel tekinttsem az ö gyözedelmét. ez a hancsár., mutatván azt a melyet az öviben hordozot. meg ment engemet attol, és az a vigasztalásom lészen, hogy meg halván. nem lészek bizonysága hálá adatlanságodnak, ezekre a szokra ugy téteté magát. mint ha ki akarná magát vonni kezeiközül, hogy véghez vigye a mit mondot: a lágy dom baltazár ezen igen meg ijede. és el veszté egészen okoságát. és meg kapván ötet. meg ölelgeté. és azt fogadá néki, hogy elvirt gyülölné, és az ö jelen valo léte. néki is nehéz volna. és hogy ezt oly nyilván meg fogja nékie mutatni. hogy abban nem kételkedhetik. mivel ö mást nem szeretne. és tsak ö érette akar élni. hanem tsak arra kéri hogy néze meg hogy mint fog elvirel banni. és arra esküszik, hogy ha. azal meg nem. elégszik. ugy bánik véle. valamint ö akarja., erre az fogadásra beliza meg tsendesedék. fel tévén magában. hogy tsak hamar véghez is viteti, addig is azt kiváná töllé. hogy ö ne lássa a vicé királynét. és hogy annak semmi szabadsága ne légyen udvaránál.
Dom baltazár. erre semmit nem felele. de mindgyárt engedelmeskedék. és hivatván egy tisztit. meg parancsolá néki, hogy Elvirt távul szállittaná az ö házátol. a kinek is meg volt parancsolva. hogy soha a házábol ki ne mennyen engedelem nélkül, de mint hogy leányokot kelleték melléje adni. meg engedé. hogy beliza maga adgyon ötöt a rableányi közül melléje, ugy hogy ö mindent meg tudhasson azoktol.
Ez igy lévén. a szerencsétlen elvir. üsméretlen léanyokot láta maga körül. a kiket még nem is érthette. jol, ezt a rendelést pedig nagy keményen vivék végben. de söt még attol avigasztalástol is meg foszták. hogy éleonorával lehesen. mivel dom baltazár meg izente néki, hogy mennyen ki az udvartol, és a leg fövebik rab leány legyen helyette. eleonora tsak nem meg hala keserüségeben. és az elvirtöl valo meg válása igen keserves volt de kételen volt enegedelmeskedni.
A vice királyné rabságban volt a maga udvaraban. ollyan emberek és leányok. szolgálták és örizték. a kikben egész hitele volt belizának. ez a jó erkölcsü aszony békeséges türésel szenvedé mind ezeket. nem akarván. hogy azt mondhassak, hogy leg kisseb panaszt is tett volna a férje ellen. de söt még azon igyekezék. hogy a kegyeségel hozhassa viszá. erre valo nézve. meg érteté. a leg föveb rab leányal, hogy az irás nem volna meg tiltva azért keri hogy adgya meg levelét a vicé királynak. ezt a leányt thamárnak hitták, és ha rab leány volt is. de sokal nemeseb természet volt benne. mint sem belizában. noha fejdelem aszony volt.
Az Elvir szépsége, kegyesége. és szomorusága anyira meg hatotta volt szivét. hogy igen meg szerette. és hozája kivánta magat kötelezni. de megintlen. üsmervén jol. a beliza természetit. igen el kelleték néki titkolni az Elvirhez valo hajlandoságát. mivel még az is meg volt néki hagyva hogy durván bánnyék a vice királynéval. semmi szabadságot nem adván néki. élete el vesztése alat. azért az elvir kérésire nem tuda mit felelni. mind azon által. kedvit akarván tölteni veszedelem nélkül. mondá néki. hogy arra szabadságot kérne. belizátol. mivel anélkül. a levelet el nem viheti. erre Elvir nagyot suhajta, és thamar belizához mene. akinek tudtára adá hogy mit kivánna tölle a vice királyné. én aszszonyom mondá néki. el nem vettem a levelet. elsöben a te parancsolatodtol vártam. de még azt is tudtodra adom. hogy mit gondolok én ez iránt. én nekem ugy tettzik hogy néked igen szükséges meg tudnod hogy mi lesz a levelben. az én tanátsom a. ha jová hagyod. hogy had irjon. és minek elötte meg adgyam a vicé kiralynak. elsöben néked meg mutatom., hasonloképen bánom a válaszal is. és azokbol meg láthatod mit kel tselekedni.
Ezt a tanácsot beliza igen jová hagyá. és igen kiváná látni. az elvir levelét, azért parancsolá thamárnak. hogy soha egy levelet se adgyon meg Dom baltazarnak. minek elötte ö hozá nem vitte volna, de mindenek. felet elvir meg ne tudgya. hogy ö a leveleit el olvassa. arab leány mindeneket meg igére neki, de olyan szándékal. hogy meg ne tarttsa igéretit, és elvirhez menvén. de a választ tsak akor mondá meg. mikor le feküt volna, mert olyankor tsak egyedül volt véle. és nem akará hogy a többi meg halyák. mikor atöbbi fekünni mentenek, ö az elvir agya mellé térdepelvén, mondá, mindennek másnak aszszonyom. meg esnék a szive belizánon. és a vicé királyon kivül. a te állapotodon, ezek szabadok, és nagy nagy familiábol valok. de igasságtalanok és kegyetlenek, én pedig rab lévén. a szivem szánakodo, a te szerentsétlenségedben én részt veszek, de ide okoság kivántatik. és igen nagy vigyázásal kel el titkolni ahüséget a melyel akarlak szolgalni, azutan mind elé beszéllé néki. hogy mit vegeztek volna el belizával. a levelei iránt.
Mit art a tenéked. ha beliza láttya leveleidet tsak a vicé király olvassa el. soha belizárol emlékezetet ne tégy, semmirol egyébröl ne panaszolkodgyál. tsak rollam. és az én durva tselekedetimröl. de söt még. kérjed, hogy vegyenek el engemet mellölled. és annál inkáb itt hagynak. és inkáb meg mutathatom hozád valo hüségemet. ha a leveledet el vettem volna a beliza hire nélkül. mindgyárt azt gondolta volna hogy kedvedet akarom keresni. engemet meg büntetet. és el üzöt volna mellölled, de igy hitelt nyertem magamnak elötte, és nagyob dolgokban is szolgálhatok neked.
thamár ha még továb beszélt volna is, de elvir félben nem hagyatta volna. véle, mint hogy nem várhatta ezt a vigasztalást, azért anyira el tsudálkozék rajta, hogy sokáig. kelleték. halgatni. szemlélni is kezdé a rab leányt, hogy ha nem láthatnaé valamit olyat az ö szemeiben ha az a külsö jóság. nem fedezneé el valamely árulást. de mint hogy a rab leány mind iffiu, mind rendes ábrázatu volt. és hogy vidám orczával beszéllet néki. nem ugy mint rend szerént. azért nem annyira kételkedek benne.
Mind azon által mondá néki. talám probalni akarsz engemet, olyan nehezen hihetem el. hogy belizának. egy kedves szolgáloja. valamely reszt vegyen az én szomoruságimban, valamely nehezen hihetem el a mit mondasz., valo hogy semmit olyat nem látok benned. a miért gyanakodhatnám, de a mitsoda állapotban vagy. beliza mellet, ameg nem egyezik beszédidel. és nem tsuda. ha abban kételkedem. de akar mely szándékban légy. az én szándékom nem a hogy beszéllyek rolla levelemben. azért oda adom néked levelemet. akár hová vid azután nem bánom, tsak a férjem kezihez jusson.
Aszonyom, felelé erre thamár. én azt jol tudtam hogy illyen hihetetlenségel lész hozám. én nekem vagyon abban modom. hogy azt el hagyassam veled. és tsak akor hidgy beszédimnek, a midön meg látod. hogy azt tselekeszem, a mit mondok, de mindenek felet irj a mint mondottam., erre fel kele mellölle. és le feküvék, a szép vicé királyné. pedig a háláadásban tölté el egy részit az éttzákanak., hogy nyomoruságában. az a segittsége lett néki. és azon is gondolkodék. hogy mit irjon hit nélkül valo férjének.
A midön fel ebrede. thamár mindent vive néki. a mi kivántatot hogy irhasson. és mondá. irj addig a még tsak magunk vagyunk. mivel tsak hamar belizához kell mennem, Elvir meg irá a férjének igen kegyes szokal. hogy igen bánnya hogy kedvetlenségiben eset azért. hogy melléje jöt. kérvén botsása meg azt néki. mivel azért tselekedte. hogy semmi hirit nem halhatta arra is kéri hogy legyen szembe vele. mivel a néki leg nehezeb. és ugy könnyebben is el szenvedi athamár illetlenségeit. kéri mind azon által. hogy azt visgálya meg. hogy ollyan familiábol valo. a melyért. olyan illetlenségeket. hem kellene néki szenvedni. el végezvén levelit azt fogadá néki, hogy akár mint bánnyék véle. de ö soha azt el nem mulattya. amivel néki tartozik.
A levelet bé petsételvén, oda adá thamárnak. a ki is mindgyárt vivé belizának. ez a fejdelem aszszony nem látván semmit is olyat alevélben. maga meg adá dom baltazárnak, és azon örüle, hogy thamár. oly jól véghez vinné parancsolatit, dom baltazár. pedig alig olvasá el alevelet. hogy viszá adá belizának. mondván, én nekem. minden szeretetem, gyönyörüségem tsak te benned vagyon. azután meg tiltá thamárnak hogy többe levelet neki ne vigyen.
Ez a kevély fejdelem aszony. igen örült magában hogy kivánsága szerént valo állapotban láttya a dom baltazár szivét. az udvarnál pedig tsak a sok táncz, és vendégség volt azt pedig tsak azö tiszteletire tselekedték. világosságra tévén mind egyike, mind a másika vétkes szereteteket; semmit el nem titkoltanak az udvar, és a nép elött. azonban pedig a vicé királyné suhajtozot a rabságában. nem lévén mas vigasztalása. hanem tsak a melyet thamár adot néki. a kinek is mások elöt,. keményen kelletet magát hozája viselni.
Egy holnapja volt már. hogy Elvir oda érkezet, és rabságban volt. de az alat semmi képen a férjit meg nem nyerheté. se az ö szeretetének leg kisseb jelét nem látá. azonban pedig. az irigy beliza látván. hogy békeségel szenvedné nyomoruságát. és hogy annak élete. meg akadályoztatná az ö kivánságát. el tekéllé magában. hogy azt az életet is el venné tölle. minden uton modon.
A hit nélkül valo dom baltazár. szintén ollyan unalomal lévén. az elvirel valo házaságában., tsak éppen az emberi tekintetért. ne álla azokra a modokra. a melyeket beliza minden nap eleiben adgya vala néki. hogy attol meg szabadulhason, mondván. hogy veszedelemben forogna. ha meg találnák tudni. hogy halálát okozta. beliza pedig ezeket igen gyenge menttségeknek találván, azon gondolkodék. hogy mi formában ronthassa el ezeket is. erre valo nézve. ollyan szomorunak tevé magát. hogy a mulattság a melyet dom baltazár szerzet néki. nem hogy azt el üzte volna, de még meg nagyobitotta. dom baltazár. ezen igen meg ijedvén. szüntelen azon sürgeté. hogy mondaná meg néki az okát szomoruságának. bizonyságul hiván. a menyet. és a földet, az ö hozája valo. hü szeretetiröl. mind ezekre az álnok beliza. tsak a sok köny hullatásokal felele, kénszeritvén arra. hogy szeresse ötet. egy szoval. az ö beszélgetések. egyiknek. tsak a sirásábol állot. és a másikának esküvéséböl. beliza látván hogy mitsoda nagy keserüségben volna érette, ugy téteté magát. mint ha már a nyavalya eröt vett volna rajta., az ágyra. döle, mínt ha mindgyárt meg halna. dom baltazár azt látván. reszketve melléje fut. minden mai nagy dolgait el hadgyá és sok illyen illetlen tselekedetekel. a melyek meg nem egyeztenek rendével, akará néki meg bizonyitani. hogy az ö élete együt jár az övével, akor beliza mint egy haldoklo formára. néki nyujtá kezét. és mondá. nem uram. nem. én nekem kel meg halni egyedül. hogy eleget tegyek avétekért. a melyben az én kevélységem ejtet engemet., méltonak gondolván magamot szeretetedre. dona Elvir arra méltob nálamnál. mivel ö él, ennekem pedig meg kel halnom. de ha méltob is. nem azért hogy tégedet inkáb szeretet volna. mivel azt nekem meg vallottad. hogy soha sem szeretet, oh! monda néki. egy nehány köny hullatásal ki szerethetne ugy tégedet. mint a szerentsétlen beliza. ugyan eza nagy szeretet is tészen engemet a koporsoban., te egészen enyim nem lehetz. és én nem élhetek. ha tied nem leszek. az Elvir halála szükséges hogy belizának adhassad magadot. a beliza halála is szükséges. hogy viszá térhes Elvirhez. az igasságos dolog. uram. hogy én áldoztassam fel. boldog volnék, hogy ha az én halálomal szerentséssé lehetnél,
Mitsoda szok valának ezek egy olyan embernek. a kit gyöttröt a szerelme. ugyan ezek meg is haták dom baltazárt. valamint a kegyetlen beliza azt ohajtotta, ah! már esok aszszonyom, fel kiálta dom baltazár. ha azal meg lehet menteni eletedet., hogy néked áldozam az elvirét. akezedben adom. vid végben akaratodot. parancsoly. minden inkáb veszen el. mint sem az én fejdelem aszonyom. mely kedves elöttem ez a fel indulatod. mondá beliza. és emeg hoszabithatná napjaimot, ha olyan igazán valo volna. mint a mely szerelemel valonak láttzik lenni, mit kell hát tselekednem kérdé dom baltazár, hogy meg bizonyittsam néked, a kell. felelé beliza. hogy had ream elvirt. hagyad jová szándékomot. segits annak végben vitelében., és tégy szerencsésé engemet. engemet el vévén. dom baltazár. olyan vak szeretettel volt ehez a fejdelem aszonyhoz. és az ö szeretete olyan ellenkezö volt az okoságal. hogy mást nem tekintvén. tsak azt hogy kedvit kereshese. és szeretetit meg bizonyithassa. mindenre rea álla. ujontában meg esküvén néki. hogy jová hagya tselekedetit. és segiteni is fogja ha kivántatik, a kegyetlen beliza. örömel. és hizelkedö szokal meg köszöné néki. és a sok. helytelen ölelgetésivel. anyira vivé. ötet, hogy dom baltazár az elvir halálárol. oly könnyen beszélt véle, mint ha valamely játékrol beszéllet volna
De az alat. amég arra bizonyos utat modot keresnek vala hogy el veszesék elvirt, magok veszedelmek nélkül, a menyek. akik néki gondgyát viselték, segittségire vivék azt, a ki vigyázot az ö életére. mivel dom sebastien. a ki ö utánna ült volt hajora, jó szele lévén, tsak hamar elvir után érkezet goa varosaban. aki is álváréval. egy üsmeretes sidohoz szálla, aki rabokal is kereskedet., dom sebástien tudván hogy az olyan embereknél az haszon keresés leg elöl jár, azért az aranyait kezdé elötte villogtatni. és azután böv ajándékal. arra kénszeritteni. hogy el rejtené ötet házánál, mind addig még meg látnák hogy mit kellene tselekedni.
A sido látván hogy mitsoda hasznos volna neki a vendége. valoságal hozája adá magát. és meg igéré hogy mindenekben szolgál néki, mint hogy a sidó drága kövekel is kereskedet, és azért. mind a vice királyhoz. mind belizahoz gyakran járt, azért dom sebastien. arra kéré. hogy tudná meg mind azt valami történt volna dom baltazárnál. a vicé királyné el jövetelétöl fogvást, és hogy mi képpen elnek egymásal. ezért nem volt szükséges hogy a sido ki mennyen házátol. mivel ha azt az egész város tudta. ö néki inkáb kelletet tudni. mivel gyakorolta. a vicé király udvarát. azert mindgyárt is elé beszéllé néki. hogy fogadta a vicé király dona elvirt, és hogy bánt véle, elé beszéllé fogságát, hogy mitsoda személlyeket tett melléje, azt sem felejté el. hogy a dajkáját is ki üzték. az udvarbol.
Dom sebastien mind ezeket irtozva halgatá. de mint hogy azt el vegezte volna magában. hogy semmit olyat nem tselekeszik a mi veszedelemre tehetné elvirt. azert meg tsendesedék. és kérdé a sidotol. hogy ha nem találhatnáé fel azt az aszonyt. akit udvartol ki üztenek. a sidó felelé. hogy a néki könyü volna. mivel az az aszszony nála kereset volt. szállást. de mint hogy a nem lehetet. égy üsmeröjihez ment lakni. dom sebástien erre mindgyárt kéré asidót, hogy estvé. hiná hozája azt az aszonyt, a sido mindgyárt el mene. és mondá eleonorának., hogy valamely nagy dolgot akarna néki mondani. azért kéri hogy jöne hozzája. éléonora reménlvén. hogy valamely vigasztalásra valot mondana néki, el mene véle., akit is a sido a dom sebastien házában vivé., dom sebastien mihent meg látá hozája futa. és meg ölelé. eleonora ezen el tsudálkozék magában, de fel fedvén orczáját. és reája vetvén szemeit ö is ölelgetni kezdé. és bövséges köny hullatásokot ejte örömében. ah! uram. mitsoda tsuda által veszem a menyböl ezt a váratlan vigasztalást, oh' kedves éléonoram felelé dom sebastien. én neked igen keveset adhatok, söt még azért jöttem, hogy tölled várjam avigasztalást. eleonorának ezekre, esziben jutván az Elvir sok szerentsétlenségi. tsak köny hullatásival felele. a sidonak esze lévén gondolá hogy mind ezekben lehet valami titok el rejtve. és hogy dom sebastien valamely nagy okbol kiványa magát el rejteni, és talám. a vicé királynét is tekintené; azért. látván hogy együt akarnának bcszélgetni, szabadságban hagyá öket. alig mene ki, hogy eleonora kérde dom sebastientöl. hogy mit keresne. olyan helyt. ahol veszedelemben volna.
Ez a hü szeretöje Elvirnek mindeneket igazan meg monda neki, és a többi közöt. hogy mitsoda rettegésben volna. az Elvir élete felöl. meg valván néki azt., hogy az ö szándéka a volna, hogy valamiképpen be szinelye magát a vicé király udvarában, hogy Elvirt meg segithesse. vagy hogy ötet ki vegye a fogságbol. ha lehetne, eleonora ennek egy részit jová hagyá. de azt nem jóvallá hogy a vicé király udvarában menyen. nem az ö udvarában lehetz hasznára Elvirnek, ót semmit nem tudnál meg. amit meg kellene tudni., és még talám reád is üsmernének., és mint hogy minden szándékod tsak hogy a vicé királyné életére vigyáz, az én tanácsom a volna. hogy valami formában ály a beliza szolgálattyára, minden tanácsok, végezések. ö nála mennek végben, ugyan azö parancsolattyábol viszik is azokat végben. nagyob része a beliza rabjainak, Elvir mellet vannak. ezek minden nap hozája mennek. és számot adnak néki mindenröl. és ezeknek parancsollya. hogy mint bánnyanak véle. a lágy dom baltazár. tsak az ö akarattyán jár. a sidó isák. a kinél vagy szálva. sokat szolgálhat néked. ö igen bé jár belizához. aki sok titkos dolgokot is biz reája. ót nem lévén üsmeretes. reád sem üsmérnek. mindent is ki tanulhatz. üsmerettséget vetvén a rab leányokal. kik elvir mellet vannak. és akik jönek s'mennek. a vicé király udvarábol. a fejdelem aszony udvarában. de mindenek felet. azt jovallom hogy baráttságot tégy abeliza kedves rab leányával., és akit thamárnak nevezik., ez Elvir mellet vagyon. és feje a többinek. de még gondolom hogy a könnyü lészen. mivel már egynehány szor elöl talalván. mikor senki sem láttya. nekem mindenkor integet. de én. láttatlanná tettem. féltem hogy el ne árullyon, de már melléje megyek. mihent meg látom.
Dom sebastien. igen helyesnek találván. az eleonora tanáttsát. azon kezde gondolkodni hogy mi modon mehetne a beliza udvarában., azt találák fel. hogy erröl. a sidotol kellene tanátsot kérni. és bé is szollitták. akinek dom sebastien igy szolla. haszontalan volna elötted el titkolnom. hogy igen nagy okok visznek engemet arra. hogy jól végire menyek. a vicé király. és a beliza szereteteknek. hogy pediglen azt jobban ki tanulhassam. és veszedelem nélkül azt magam meg láthassam. a te segittsegedhez folyamodom. hogy engemet abeliza szolgálattyára tégy. és tégy néki olyan ditséretet felöllem. hogy én mind hasznos. mind szükséges lehetek néki. sok dolgokban de ugy el akarnám. magamot változtatni ha lehetne. hogy egy lisbonai portugallus se üsmérhetne meg engemet,. ha nekem ezt a szolgálatot végben vihetet. légy bizonyos holtig valo hálá adásomban. a sidó mint hogy már meg probálta volt. adom sebástien böv kezüségit. azért nem kételkedék igéretiben., a sido, mind hüségére, mind titka meg tartására igérvén magát. monda hogy a mit kiván. a könyü dolog, mivel. azon atartományban. olyan fü terem, a melynek a leve, a fejér bört. feketére festi. és oly igen meg változtattya az ábrázatot. hogy még álváré sem üsmerné ötet meg, ha nem tudná. és illyen formában. belizához. viszi, mínt olyan rabot. ki néki sokat szolgálhat.
Dom sebástien ennek igen meg örüle, annál is inkáb hogy az indiai nyelvet jol tudta. mivel nagy famaliabol lévén, azollyanok meg tanittyák. avégre. hogy ha nagy tiszttségekre talállyák öket el küldeni indiaban. hogy ne legyen szükségek a tolmácsra,
Nem akará tehát továb halasztani azt a titkos változást,. a melyröl a sidó szollot neki. azt mindenek tudgyák. hogy indiában böv az ollyan fü, a melynek aleve oly igen meg hattya a bört. hogy a természet szerént valo szinét el veszi, és feketévé teszi, illyen tsalárdságal. igen élnek az oda valo kereskedök, kik rabokal kereskednek, mivel ót a ki legg feketéb. a legg szebb, éléonora pedig azon kezde törödni. hogy lehetne dom sebastient azután ismét fejéré tenni. de a sidó erre mondá. hogy volna néki ollyan vize, amely az orczát ismét meg fejéritti. a mikor akarja. emeg vigasztalá eleonorát.
A sidó azonnal hoza olyan füvet. azt meg töré. kifacsará, és a levivel meg kené dom sebastient. a ki is a leg fejéreb emberböl leg feketéb szerecsenné lön. ez annyira is meg változtatá ötet. hogy se eleonora. se álváré semmiképen nem félték, és ez a hü szolga semmi némü állapottyában az urának. nem akarván tölle meg valni. ö is meg festeté magát, hogy véle lehessen. imár tsak a volt a kérdés hogy menyenek belizához. a melyet még igéré nékik más naprá a sidó, azután. dom sebastien és eleonora. magok közöt el végezék, hogy egy másnak. mindent tudtára adgyanak, és a sidó házához gyüllyenek esze, azután meg válának egy mástol.
Noha mind ezek nem láttzottanak is valamely nagy dologra menni, mind azon által dom sebastien igen nagy örömben volt, látván hogy közeleb lehet Elvirhez. és minden orában halhat valamit felölle., olyan nagy reménség is szállá meg azö szivét. hogy annak ambár okát nem tudhatta is. de a néki tettzet.
A valoságos szeretet hamar meg ijed. és magának könnyen hizelkedik. egy semmi kéttségben ejti. és egy semmi meg vigasztallya. dom sebastien is örömel gondolkodot azon, hogy valamit akor tselekeszik. azt mind Elvirért tselekeszi. és noha azö tselekedete masnak ok nélkül valonak tettzet volna is. de ö néki a szükségesnek láttzot lenni. Eleonorának hasonlo gondolati valának, és ugy tettzet néki. hogy már nem félthetné Elvirt. mivel dom sebastien goa városában volna. azért nagy tsendeséget is érze szivében. hanem tsak a volt az elméjiben., hogy mi képpen beszélhessen thamáral. hogy meg láthassa miért integetet néki. eza jó rab leány pedig vévén észre. hogy Elvir nem volna tellyes bizodalomal hozája. ö pediglen azt egészen meg akarván nyerni, azt tette volt fel magaban hogy eleonorával. beszéllyen. és irason véle az aszonyának. a kinek az had légyen valamely kevés vigasztalására. ugyan ezen okbol is integetet eleonorának, de látván hogy nem felene néki. azon igen meg szomorodék. ugy anyira hogy még elvir is észre vette szomoruságát.
Elvir pedig azt nem magyarázá ugy a mint kellet volna, hanem annak más okát adá. és még inkáb meg tartoztatá magát thamártol. ennek a leánynak pedig igen éles elméje lévén, által látá az Elvir gondolattyát, és meg akarván nyerni hitelét. tellyeségel. feltévé magában. hogy minden uton modon tsak fog eleonorával beszélleni, más nap. éppen azon a napon. amelyen dom sebastient belizához vitték. és a városra mene. hogy eleonorát valahol elöl talállya.
Mint hogy eleonorának is. hasonlo szándékja vala. öis ki mene az udvar felé hogy láthassa thamárt. mint egy egy mást keresék. tsak hamar meg is találák, és egy máshoz közelgetvén. eleonora mondá. ugy tettzik mint ha akartál volna velem beszélleni nem tsaltamé meg magamat, vagy lehetéké valami hasznodra? igen is lehetz felelé thamár. hogy meg bizonyithassam a vicé királynénak. hogy olyan hü vagyok hozája mint magad. az ö nyomorusági meg hatoták szivemet; belizát tsak kételenségböl szolgálom. az ö szeretetit. utálatoságal tekintem. és akár mely veszedelmes légyen. szivemben ilyen gondolatot tartanom, de azt el nem tagadom elötted, és hasznodban jár., hogy azt el titkollyad. én mindenekben kivannék szolgálni Elvirnek, de mit tsinállyak azért., hogy ha nem tudhatom a szive titkát, és hogy tudhatom azt meg, ha nagyob bizodalomal nem lesz hozám., tenéked kel hát okos eleonora bizonyságot tenni néki az én hozája valo hüségemrol. tselekedgyed had legyen az a vigasztalása. hogy vehesse leveledet., irj néki. ad ide leveledet és válasz hozok reája. akor mindenitek meg fogja látni. hogy hihettek a hü thamárnak., ha szinte igazságal nem beszélsz is hozám mondá éléonora. de meg tselekeszem a mit kivánsz. mivel a termeszet szerént valodolog. hogy meg irjam annak, a kit fel neveltem. hogy mitsoda keserüséget szenvedek tölle valo távul létemért. és hogy már többet nem tselekedhetnek velem. a mit tselekedtek. de hol talállyalak. hogy a levelet oda adgyam? thamár gondolkodván egy kevésé. felelé. keresd fel az sidot isákot. ötet mindenek üsmerik. ad oda néki, beszéllek én véle. az iránt. Isten hozád. továb nem beszélhetünk egymásal, ne hogy valaki egy másal kapjon. és el válának egy mástol. eleonora örüle azon hogy a sidot isákot nevezte volna néki. és a szállására mene hogy irjon Elvirnek, thamár a beliza udvarában érkezvén. ót találá isakot. a két rab legényel, aki várta hogy belizához mehessen., thamárnak pedig meg akada a szeme a rabokon. és jól meg tekintvén öket. mondá a sidonak. tsak lassan. e mindenik szép két szerecsen. hol vetted öket. és mit keresnek it. isák, hogy még thamárt jobban hozájok hajoltassa. monda néki. szep thamár. e mindenik érdemes legény, ezek. a musikát tudgyák. sok nyelveken beszéllenek, és leg iffiabik igen jol tud. serbet. és a csokoládé tsináláshoz. mint hogy tudom hogy a fejdelem aszony az ilyenekre igen reá vágy. azért jöttem volt. hogy segits magad is. had vegye el öket töllem. ezért az ajándékert. egyebet nem kérek. hanem hogy szollyon mellettem a vicé kiralynak, hogy fogja pártomot a kereskedésemben. igen oltson adod öket felelé erre thamár. nevetve. ugy tettzik nem lesz szükséges hogy szollyak mellettek. az ö szép termetek.. szollanak mellettek. de isák. ha azt akarod hogy én is szollyak mellettek. szolgály nékem is egy dologban., egy személynek akarnék irni gyakorta. és válaszát venni,. tselekedgyed azt. hogy ved el az ö levelét és ad ide nekem, de titkon. te már hozá szoktál. az illyen szolgálathoz. és nem tsudálod. ha nékemis vagyon valamely titkos dolgom. isák mindgyárt fogadá néki,. gondolván. hogy öis fog szolgálni a két titkos szerecsennek., azonnal tudtára adák hogy bé lehetne menni a fejdelem aszonyhoz. thamár egyedül bé mene, és minek utánna sokat beszéllet volna néki Elviröl.. igen kezdé ditsérni. hogy mitsoda ajándékot akarna néki adni a sido. ez a kegyetlen fejdelem aszony. mindgyárt azt gondola. hogy az két uj rab. hasznos lehetne. az ö szándékára. parancsola hogy hinák eleiben; mihent meg látá öket. mindgyárt meg tettzék mindenik neki. és mondá a sidonak. hogy mindenikét bé veszi szolgálattyában. dom sebástien. már a fejdelem aszony szolgálattyában lévén. olyan szolgálatban. hogy néki csokoládet készittsen. a sidó pedig minek elötte el hagyá öket. elejekben adá hogy mi képpen kellene thamárnak kedvit keresni. de azö lettzkéje nem volt szükséges. mivel. a természet jób lettzkét ada erre álvárénak, hogy kedvit talállya, mivel alig látta meg. ezt az iffiu rab leányt. hogy rabjává lön néki. és hasonlo szeretettel kezde lenni hozája, mint a melyel volt dom sebastien elvirhez. thamár is hasonlo hajlandoságot kezde hozája érezni., noha annak elötte, inkáb szerette. a fejéreket. mint sem a feketeket. de el nem kerülheté azt. a kinek rendeltetet volt., de mint hogy igen okos volt. nem akará magát mindgyárt meg gyozetni. és elsöben. meg akará üsmerni azt a két szerecsent. dom sebastien. kedvit kezdé keresni. és arra kéré hogy oktatná meg ötet. mind arra. miben kedvit találhattya a fejdelem aszonynak., thamár ezt meg igéré, és elvirhez mene. a kinek elé beszéllé az eleonorával valo beszélgetésit., és hogy minden nap hirét fogja néki hallani. minden veszedelem nélkül. aszonyom ezt a modot gondoltam ki arra, hogy hozám valo hiteledet meg nyerhesem. és ha arra alkalmatoságot találok. hogy veled szembe juttassam. azt sem mulatom el.
Elvir igen kedvesen vevé thamárnak kedv keresésit. aki is más nap meg adá néki az eleonora levelét. és ezel meg mutatá hozája valo hüségit amint is hogy Elvir nem kételkedhetvén azután hüségében. és igazságában. olyan baráttságában vevé ötet. hogy az eleonora leveleit meg mutatá néki. és idövel minden szerentsétlenségit meg mondá neki. a jó szivü thamár ezeket nem halgathatá köny hullatas nélkül. és azö szánakodásáért oly kedves lön a vicé királyné elöt. hogy minden gyönyörüsége tsak a volt azután, hogy minden titkait néki ki mondhatta. thamárnak nagy kedve lévén keresztényé lenni,, és remenlvén. hogy az elvir attyafiai meg halván lisbonában. hogy mit szenvedne. azon fognak igyekezni hogy ki vegyék a veszedelemböl. azért. még elöre arra kéré elvirt. hogy had mehetne el véle. mikor el hagyná goa városát. dona elvir örülvén aleány szép indulattyának. meg igéré neki. noha nem látta. mi formában lehetne a meg.
Azonban. pedig eleonora minden nap irt a vicé királynénak. és válaszát is vette. asidó által, dom sebastien pedig igen meg hagyta volt néki. hogy semmi emlékezetet ne tegyen felölle a levelében. azért nem is irt felölle, ez a két uj rab. anyira meg szereteték magokot a beliza tselédivel. hogy mindenik nagy baráttsagot mutatának hozájok. thamár. pedig. aki gyakorta beszéllet. vélek. nem lehete néki el kerülni. hogy nagy tisztelettel ne lenne dom sebastienhez de álváréval nem tartoztatá meg anyira magát. és az ö vig természetiért, nagyob baráttságban esék. mint hogy pedig thamár tsak azon igyekezet. hogy vicé királynénak kedvit találhassa, és hogy beliza igen ditsérte. a csokoladét. a melyet dom sebastien fözöt neki, esziben jutot. hogy meg kostoltassa. Elvirel. egy szer atöbbi közöt. magánoson lévén álváréval. mondá néki. nevetve. ate társadnak olyan fejdelmi ábrázattya vagyon. hogy nem mérek véle szollani mikor akarnék. azért tégedet kérlek, hogy szoly néki, had tsinályon olyan Csokoládét mint a fejdelem aszonynak, a vicé király udvarában vagyon egy jó akarom. azt akarnám meg vendégleni véle, arra nincsen szükséged. szép thamár. felelé álváré hogy az én társamot másal kéresed arra, mivel ö azt nagyob gyönyörüségel meg tselekeszi éretted. mint sem gondolod. de engemet is, mondá néki. miért nem forditasz valamely szolgálatodra.? nem volnéké én hozád ollyan hüségel mint a sidó isák, thamár el hüle ezekre a beszédekre., hogy hogy, felelé néki. isák engemet el árult? nem felelé álváré, és mint hogy meg kel néked. mondanom atitkomot. én tégedet tisztellek., és reád nem nézhettem szerelem nélkül, se nem szerethetlek. hogy ne félttselek. én azt meg sajditottam hogy isák néked levelet hordozot. én néki ez iránt szollottam. ö üsmervén engemet meg vallotta hogy ki levelei azok., én nekem könnyeb mint önéki. hogy neked meg adgyam a leveleket., éléonora, magais meg irja neked. hogy egész hitellel lehetz az én társamhoz. és hozám, olyan dologrol beszélsz. felelé erre thamár. és ugy elegyitted aközi szeretetedet. hogy nem mutathatom meg néked haragamot. arra pedig akor fogok néked meg felelni. amidön meg mutatad nékem, hogy meg felelhetek. minden tartalék nélkül. ezekre el hagyá ötet. és elvirhez menvén. tudtára adá néki hogy éléonora. üsmerettségben volna. a beliza uj rab legényivel. és álváré meg jelenté dom sebástiennek. a thamáral valo beszélgetésit.
Illyen állapotban valának adolgok. amidön. amint meg mondám beliza el végezte volt hogy dona Elvirt el veszesse. és a vicé királyt is arra kénszeritette volt hogy rea állyon. egy nehány napal az elött. hogy el végezték volt miképpen veszessék el, eleonora meg irta volt a vicé királynénak. a dom sebastien akarattyábol,. hogy a sido isák. hozája hüségel volna. és a két szerecsent, azért tette volna beliza mellé, hogy segittsék athamár jó szándékit, és ne kételkedgyék benne. ez a rab leány észre vévén. hogy a beliza betegsége. tsak tsalárdság volna. és gyanakodván hogy azon hogy valamely nagy dolgot akarna véghez vinni. meg jelenté álvárénak. hogy mitöl tartana, dom sebastien pedig annál nagyob szorgalmatoságat mutatá belizához. hogy valamit meg sejdithessen szándékaban ez a szorgalmatoság anyira meg tettzék belizának. hogy ötet választá. annak végben vitelire. és el végezvén dom baltazaral. hogy meg étessék elvirt, azt gondolá, hogy a jobban meg nem lehetne mint a csokoládéban, mivel beliza minden nap ivut csokoládét. hogy ha pedig ugy talalna történi. hogy valamit észre vennének. könyü lesz néki a rab legényt fel áldozni. és tsak ötet vádolni azal, mint hogy tsak ö fözné egyedül a csokoládét. az okoság nem követi rendszerént avétket. és ugy tettzik mint ha. az Isten rendelése. meg homályosittaná azoknak gondolatit. kik azt követik. azért hogy meg ne láthassák. okoskodásoknak fogyatkozását.
Beliza. nagy türhetetlenségel várván. az Elvir veszedelmét. magának nem ada anyi idöt. hogy mindeneket jol meg visgálna, és tsak a maga gondolattyát tekintvén. hivatá dom sebastient, és különös házban vivén. mondá néki. Zelim, ate hozam valo jó szolgálatodért. egesz hitellel vagyok hozád, ate szerencséd bizonyos. hogy ha engedelmeségel viszed végben akaratomot. és ha a titkot meg tartod. esküdgyél meg Zélim nekem. elsöben. minek elötte meg mondgyam szándékomot. dom sebástien vévén mindgyárt észre hogy miben volna a dolog. fel fogadá néki. hogy mindenekben fog néki engedelmeskedni. beliza ezen meg örülvén, mondá néki. ihon végy ebböl a porbol, a keziben adván. egy kis arany skatulyát. és vessed a csokoládéban holnap. és magad elviszed oda, ahová thamár fog tégedet vezetni. mindenek felet. vigyaz hogy bé vegye az, akihez küldelek, mind ezeket tarttsad titokban. és légy bizonyos. igen nagy jutalomban.
Dom sebastien el hitetvén magával. hogy thamár. egy értelemben vagyon belizával, és hogy a vicé király néhoz fogják ötet vinni. azért mindgyárt is magára vállalá ezt a rettentö dolgot. azért hogy azt meg gátolhassa. és minden igérvén a fejdelem aszonynak. a skatulyát kezéböl el vevé. és nagy örömbe hagyá. alig mene onnét ki. hogy a sidohoz szalada. és mindgyárt hivatá éléonorát. a kinek mindeneket meg beszélle. és mondá néki, hogy mindgyárt irna Elvirnek. és adná néki tudtára mitsoda veszedelemben forog. és hogy ne innék a csokoládéból, a melyet thamár adatna néki a belizá rab legényivel, eleonora ezeket irtozva halgatá., és hamarságal ira, áldván a menyet., a ki goa városaban vitte volna dom sebastient. isák vevé alevelet és thamárnak vivé, a ki is mindgyárt dom sebastien után. ment volt bé a fejdelem aszonyhoz. azért kelleték várokozni a sidonak. mihent beliza meg latá thamárt. nem titkolhatá el néki örömét. és meg ölelvén mondá. kedves thamárom., a te fejdelem aszonyod holnap. kivant örömében lészen. azután parancsolá néki, hogy vinné zelimet dona elvirhez. hogy csokoládét adgyon néki, ezekre a szokra tsak nem el hala thamár. és mint hogy beliza. többet nem monda. néki, azt gondolá hogy talám zelim nem tudná egészen. hogy mit biztanak reája. ö is örömet kezde mutatni a fejdelem aszony elöt. de alig mene ki a házábol., hogy a sidó alevelet oda adá néki.
thamár hogy dom sebastienel beszélhesen mindgyárt a sidóhoz mene, meg örüle hogy ót találá éléonorával egyut, de nagy keserü halgatásban találván öket, gondolá. hogy ök is azon nyughatatlanságban volnának valamint ö. de a zelimet amitsoda állapotban látá, azon anyira el tsudálkozék hogy meg állapodék egy kevés ideig az ajtoban., az ajto pedig nyitva lévén. thamár. azon bé mehetet. hogy ök. meg nem hallották, dom sebastien a kereveten ült, a fejét akezére hajtotta, és ugy hullatta könyveit. éleonora pedig által elleniben ült: a szemeit bé fedte egy keszkenövel. thamár ezt látván. sok féle gondolatok jövének az elméjiben. és mentöl inkáb szemlélné zelimet, annál keveseb rab abrázatot láta rajta. és hogy az ö orczája. nem olyan volt. mint a szerecseneké szokot lenni. ezt ö annak elötte is észre vette volt. de akor jobban meg visgálván. gyanakodásban esék. és mint hogy eleven természetü volt dom sebástienhez közelgete. a ki is mint az álombol fel serkenvén. reája veté szemeit.
Akor hirtelen fel kele, ugy eleonorais. és mondá szép thamár. mitsoda szándékban jöttel ide. és mitöl vagyon. hogy isák tudtunkra nem adta, én hamaréb jöttem ide mint ö felelé thamár. és azt kérdem tölled hogy mitsoda szándékal akarja. beliza. hogy holnap. csokoládét vigy a vicé királynénak., és mit parancsolt néked ez iránt. azért hogy had adgyam tudtodra a veszedelmet a melytöl félek. és a melyet gondoltam hogy talám nem tudod. de én vagy igen meg tsalom magamot. vagy az Elvir élete elötted olyan drága valamint én elöttem, ne titkold el elöttem., az a szerencsétlen uri aszony. ennekem minden szerencsétlenségit elö beszélette. azért en gyanakodom azon. hogy te annak az embernek képibe vagy itt. akit ö el nem felejthet, ha az ugy vagyon igyekezünk mindnyájan azon hogy tarttsuk meg életét, de mindenek. felet semmit el ne végy a beliza kezéböl, se semit ugy elvirnek ne adgy. hogy elsöben meg ne probállyad, egy szoval. hogy ha azon fekete ábrázat alat nem te vagy dom sebastien. valamint arrol gyanakodhatom. látván uri természetedet., leg aláb legy annak szándékában. és szabadisd. azt a leg drágáb, és leg szerencsétleneb személyt.
Dom sebastien halván ezeket. egészen hitelt ada néki, és gondolván hogy nem kellene titkolodni olyan leány elött, aki néki oly szükséges volna. mindeneket meg valla néki. és elé beszellé néki a beliza parancsolattyát. a port melyet adot néki. és hogy azal mit kellene tselekedni. thamár viszá adá eleonorának a levelit. mondván. hogy irjon más formában felölle a vicé királynénak mivel nincsen ö nálánál senki hiveb hozája.
Azonban pedig egyenlö akaratbol el végezék hogy egészen a beliza parancsolattyát kellene követni,. és hogy had lehesen dom sebastiennek az a vigasztalása, hogy láthassa a vice királynét; de olyan formában. hogy ne tudgya. hogy ö volna dom sebastien. és hogy elvirt. arra is kellene kénszeritteni. hogy a mérget meg probalván. és abban bizonyos lévén. azután dom baltazártol meg vállyék. és az udvartol igasságot kérjen, azért. a mitsoda roszul bánnak véle, és minek utánna mindenek elvégeztek volna magok közöt. elválának egy mástol.
thamár pedig azon igen kezde örülni hogy a kihez titkos szeretettel vagyon a keresztény volna. és hogy a hü álvárérol. elvir nékie sokat emlékezet., meg adván az eleonora levelét elvirnek. arra kére. hogy mentél hamaréb olvasná el. ezek valának benne irva.
Ugy tettzik mint ha az Isten rendelése. tsak azért hozta volna evilagra ate ellenségednek uj rabját. hogy meg menttsen a haláltol. a melyet el sem kerülted volna. ha másra bizta volna szándékát. kövessed aszonyom. a thamar, és zélim szerecsennek. tanácsokot.
Erre Elvir mondá thamárnak. hogy magyarázná meg néki ezt a levelet, erre ö mindeneket elé beszélle, nagyon is kezdé néki dicsérni a szerecsent. annak hozája valo hüségit. azt hiddel aszonyom hogy ha meg nem tartoztattuk volna azt szerecsent. kész lett volna meg ölni férjedet, nem gondolván a maga halálával. tsak tégedet meg szabadithasson
Dona elvir erre köny hullatásokot ejte, halván hogy azö férje mint igyekeznék halálára. mind azon által kételkedék. hogy a férje abban részes volna. és thamáral azt akará el hitetni. hogy egyedül tsak a beliza dolga volna. ez a szép leány. nem verheté ki az elméjiböl. ezt a férjihez valo jó gondolatot. akit is mentegetni kezdé. mind azon által meg igéré thamárnak. hogy bé nem venné amit néki akarnának adni. és hogy azt a mérget másra fordittya, nem arra a melyre beliza reménli., azon nap, tsak a nagy nyughatatlanságban telék el. beliza látván valamely szomoruságot a vicé király abrázattyán. nem akará néki tudtára adni. hogy a holnapi nap. utolso napja lenne elvirnek. tartván attol hogy meg ne másollya igeretit. dom baltázár is érezvén valamely nehézséget a szivén, azért. hogy olyan dologra reá állot volna. ö sem hozá azt elé. hogy esziben ne juttassa. gondolván. hogy idövel. ki verné az elméjiböl és hamaréb is el mene belizátol. mint sem rend szerént. az elméje nagy hankodásban esék, nem tudhatván annak okát. éttzaka sem nyughaték. sok szászor. fel kelleték ébredni. és mikor el alut is. ijesztö dolgokot látot álmában, a melyböl észre vevé, hogy a vétek ijesztö dolgokal szokot járni. és továb nem maradhatván az ágyban. fel kele még viradta elött. olyan szándékban. hogy belizát arra vegye. hogy elégedgyék azal. a mint eddig bánt a vicé királynéval. és ne igyekezék halálán.
Az alat. a még dom baltazár. a betsulettel. szeretettel. és a szánakodásal viaskodék. az orája annak el. érkezék hogy dom sebástient elvirhez vigyék. de minek elötte oda menyen. beliza hivatá., és meg hagyá néki hogy végben vigye. a mit nékie fogadot; ujontában meg igére néki. és elvirhez mene. thamár jelen lévén, avicé királyné az ágyában volt, mint hogy az ágyban is szokta volt meg inya a csokoládet. és a szokás szerént akarának tselekedni, azért hogy mások semmiben ne kételkedgyenek
Dom sebástien. olyan közel látván. magát ahoz. a ki ért egyedül kivánta életét. érzé magában hogy minden teste reszketne. és alig álhatot az ágy mellet, elvir észre vévén, gondolá. hogy az mit reája biztak. az inditaná benne azt reszketést. mondá néki, tsak lassan. hogy mások meg ne halyák ne fély semmit. mert akár éllyek. akár halyak, meg oltalmazlak. a veszedelemtöl. a melyre teszed magadot érettem. nem félek aszonyom a haláltol. felelé néki. rosz portugallus nyelven. hanem atiédet akarom meg gátolni. azután azt a rettentö italt kezdé el készitteni. elvir pedig thamáral elöre már mindent el végezet volt. és minek utánna csokoládéval meg töltöt volna egy nagy fincsát. avicé királyné mondá néki, belizának. mindenkor tekészitted a csokoládét, mind azok akik körülöttem vannak. az ö hivei. gyanoságban kel vennem mind azt valami az ö udvarábol jö. azért meg akarom ezt is probálni., vevé a fincsát. és egy kis kutyával meg itatá. aki is mindgyárt meg döglék. akik ezt láták. nagy halgatasban valának. tamár, és zelim ugy téteték mint ha azon tsudálkoznának. tsak egyedül elvir volt tsendeségben és szollani akara, amidön nagy zaj hallaték akülsö házakban. és egy szersmind avicé király a házában érkezék. sokad magával. el lehet itélni hogy ezen mint meg ijede elvir, de lehetetlen ki mondani hogy mitsoda állapotban volt dom baltazar.
Dom baltazár a mint már meg mondottam nem lévén nyugodalomban a lelke üsmérete miat. idején belizához ment volt. hogy le verje szándékárol. mint hogy már thamár. és zelim annak elötte el vitték volt a csokoládét. beliza gondolá. hogy már végben ment volna szándéka. azért mihent avicé királyt látá a házában be menni. mindgyárt mondá néki. nagy örömel, immár uram nem lész másé tsak az enyim. a mostani ora meg szabadit minket attol. akit gyülöltünk. ezekre a szokra dom baltazár olyanná lön mint aholt. és az ö szivit sok gondolati meg változtatván. irtozva hallá a beliza szavait. és nagy siettségel ki menvén a beliza udvarábol. futva ment a maga udvarában és mindgyárt elvirhez érkezék abban a szempillantásban a melyben meg probálta volna a csokoládét.
A midön elvirhez érkezék. látván hogy mindenek. félelemben. és halgatásban volnának. a kutya dögölve a ház közepin. a fincsa mellette. mind ezek olyan rettentö állapotban hozák. hogy az egész teste reszketni kezde. és továb nem birván magát. egy székre üle mondván. oh Istenem. mit látok, és mit tselekedtem.
Dona Elvir magához térvén. mondá. botsásd meg uram ha meg nem akartam halni. tudván azt hogy nem ate parancsolatodbol let volna halálom, azért oltalmaztam meg életemet, hogy abbol egyedül tsak te parancsoly. nem áldozhatom fel életemet. a kegyetlen belizának. de te néked kész vagyok fel áldozni, ha szükséges néked. szoly uram. mivel a veszedelmes italban. amelyet beliza készitetet nekem, vagyon még anyira valo, hogy meg mutathatom néked, hogy ditsöségemet abban tartom. hogy néked engedelmeskedgyem
Dom baltazár Elviröl. a szemeit el nem forditván, sokáig nem felelhete néki, végtire eröt vévén magán hogy meg gyözhesse. keserüségit. mely köny hullatásit okozá, mondá, mind azoknak kik aházban valának. menyetek ki. thamárt, és Zelimet meg marasztá. és mikor tsak négyen maradtak volna a házban mondá a vicé királynénak, aszonyom. haszontalan volna. nekem menttséget keresnem. mivel semmi meg nem mentheti vétkemet, én tégedet. nagyon meg gyaláztalak, eleget kel nékem tenni mindenek láttára, mind azokért., a melyekel meg bántottalak tégedet., igen akarnám, ha boszut álhatnék éretted, de tegyed az eddig valo békeséges türésedhez a botsánatot. a melyel meg botsás. annak a fejdelem aszonynak a ki eléggé meg büntetödik. reménségének. elvesztésével, de ö helyette. fel áldozom néked. ezeket a két rabjait, hogy had tanulyák meg mások hogy olyan dolgot magokra ne válallyanak. én pediglen érzem. hogy a meny. meg boszonkodot a nyomoruságokért, melyeket neked okoztam, idöt arra nem ád. hogy azokot helyre hozam és az én halalom lészen egyedül az a boldogság. a melyet néked. fogok szerzeni.
Ezek a szok igen meg haták. az Elvir szivét. és gyönyörü kegyes tekintettel tekintvén reája mondá, oh! uram, ha életemet akarod, kivány élni is velem együt. nem tsak meg botsátok belizának. de azt fogadom hogy soha meg sem emlékezem. ate eltávozásodrol. a mi ezeket a rabokot illeti. mutatván, thamára. és zelimre. ezek mentettek meg a haláltol, ezek ártatlanok kérlek is arra, hogy oltalmazd. meg öket. a beliza haragjátol. erre inté thamárnak. hogy mondáná meg a vicé királynak hogy beliza mi formában akarta ötet meg étetetni Zélimel. thamár azt elé beszellé nagy okoságal. dom baltazár. azt figyelmeteségel halgatá. és a mikor annak vége volt. mondá a vicé királynénak. had maradgyanak tehat melletted. és a mitsoda rendelést teszek felölled, ök is bátorságban lehettnek melletted.
Ezekre dom baltazár ki mene aházbol. és thamár. nyughatatlan lévén dom sebástien iránt. a kiröl Elvir leg kisebet sem gyanakodék, hogy ki volna. arra kéré elvirt. hogy engedné meg, had maradhatna isáknál mivel, ót tsendesen lehetne. ezt meg engedé elvir. és meg parancsolá néki. hogy goa városábol ki ne menyen hire nélkül. dom sebástien erre meg hajtván magát. felelet nélkül ki mene a házbol. és a sidóhoz mene. ahol. alváré, és eleonora igen várták ötet. azután mindeneket elé beszélle nékik, de a dom baltazárnak elvirhez valo viszá térése nagy nyughatatlanságban veté szivét.
Azonban pedig dom baltazár. mihent elvirtöl kiment. mindgyárt. örizöket rendele. beliza mellé. ollyan szin alat. hogy a portugallusok tudván hogy meg akarta volna étetni a vicé királynét. hogy valamely gyalázattal ne legyenek hozája. és egy szers mind azt is meg izené elvirnek hogy szabad volna udvarában. és parancsolhatna akarattya szerént. azokot a házakot foglallya el magának. a melyek. tettzenek, és hogy hivassa viszá maga mellé eleonorát. akit is mindgyárt maga mellé hivatá. a vicé királyné élvén a szabadságal. a melyet a férje ada néki, mindgyárt hozája mene, akit éppen akor tették volt az ágyban, mivel. az ö fel háborodási. igen kemény hideg lelést okozának néki. dona. Elvir. valoságos szánakodásal lévén hozája. igen meg ijede. és mindenkor mellette volt. dom baltazár ezt látván. nagy háláadásal volt azért hozája. és meg szánván vétkit. szüntelen botsánatot kért tölle. kérvén arrais, hogy ne legyen gyülölségel hozája. az illyen beszédek igen meg haták dona elvirt. és ha a szeretetre. ellenkezöt érze is magában, de a köteleségit. szeretettel vivé végben negyedik napján pedig betegségenek annyira nevekedék nyavalyálya. hogy maga érzé, hogy nem vihetné sokáig. a doktorok. ezt meg jelentették volt Elvirnek. aki is az ágya mellet szüntelen valo sirásban volt. thamár és eleonora szüntelen mellette lévén. szolgálták amiben kivántatot szomoru szivel.
A vicé király vévén észre az ö sirásokrol., és a maga nyavalyályárol. hogy semmi reménsége nem lehetne kéré hogy eleonora had közelgetne az ágyához. hogy had halya mind azt, a mit akarna néki mondani., eleonora az ágyhoz közelitvén. az vicé király mondá Elvirnek Aszonyom. ebben akis ládában, mely az asztalon volt. meg találod. az én utolso akaratomot, de kérlek. hogy azt tsak lisbonában nyissad meg. ahová kérlek hogy sies el menni, mihent az idö meg engedi. hogy hajora ülhes, én ezt a ládácskát eleonorára bizom. parancsolván néki. hogy kezedben addig ne adgya, hanem dom pedre, dom sebastien és töb jó akaroid elött. akor parancsolá eleonorának hogy venné kezéhez a ládácskát. annak pedig kólttsát a vicé királynénak adá. meg fogod aszonyom abban látni az én hozád valo tiszteletemet; reménlem, és magamnak azal hizelkedem. hogy az én utolso oráim., meg nem engedik. hogy az emlékezetemhez. gyülölségel légy. ezeket a szokot alig mondhatá ki. hogy el nehezedék. és többet nem szolhata. és egy kevés idö mulva senkit nem üsmervén. az elvir karján meg hala
Elvirt mellölle elvivék. thamár és eleonora aházában vivék. aki is olyan nagy keserüségben volt mint ha azt vesztette volna el. ami leg dragábja a világon. de mint hogy a férjében, olyan embertöl vált volna meg. aki oka volt minden nyomoruságinak, amidön el mulának az elsö szomoruságok., a melyeket a szánakodás okozá. és a mely oly természet szerent valo. egy jó szivünek., akor elvirnek nagy oka volt a maga meg vigasztalására. nem is kelleték arra sok idö. az alat a még dom baltazár beteg volt, beliza egy nehány szor irt néki. kérvén arra. hogy had lehesen szembe véle. de thamár. és eleonora nem engedék meg. hogy a követtye eleiben menyen. mint hogy maga is nem tett semmi emlékezetet felölle. azért nem akarák esziben is juttatni. ez a mérges fejdelem aszony látván adom baltazár. változását. és meg értvén halálát, egy nehány szor meg akará magát ölni. és tsak nagy nehezen oltalmazták meg. Elvirnek nemes szive lévén, meg halván nagy keserüségit. meg izené néki. hogy szabad volna goa városában, valamint annak elötte.
Ez a szép özvegy. nagy pompával temeteté el a férjét. és a midön mind ezeknek vége volt. az elindulásárol gondolkodék. és mindent el is készitete. de el nem felejtvén. hogy mitsoda nagy hüségel volt hozája a szerecsen zelim. parancsolá thamárnak. hogy keresné fel. és hozná eleiben. az igen könnyü volt. mivel dom sebastien mindenkor a sidónál volt és mind ezen a dolgok alat. hol. thamár. hol. eleonora ment hozája. és mindeneket tudtára adtanak. álváré, és thamár azt kezdék neki jovallani. hogy már most kivánsága szerént valo állapotban lévén. üsmértesse meg magát elvirel. de jol üsmervén az elvir természetit. és látván hogy a nem volna helyes. sok okokra valo nézve. azért. arra az idöre hagyá. a midön portugalliában lésznek. hogy semmiben meg ne sertödgyék a vicé királyné betsülete, de söt még fogadást tétete. thamáral is hogy el titkolná ötet.
Dom sebastien a királyné eleiben menvén. de mint hogy elöbször olyan állapottyában látta. hogy meg nem visgálhatta. azért igen kezdé ötet szemlélni. noha ugy tekintette ötet mint olyan embert. aki meg mentette volna a haláltol, de tsudálkozni kezdék rajta, és ha fekete volt is. de az orczája formáján valamit üsmert rajta. addig tekinté, és szemlélé. hogy dom sebastien juta eszében, és arra meg tüzesedék. az alat pedig dom sebastien sem vette el szemeit rolla. és a fekete köntösben is olyan szépnek tettzék neki. hogy egy nehányszor meg akará magát üsmértetni. de még is meg tartoztatá magát. elvirnek a dom sebastienröl valo gondolat anyira el foglalta volt elméjit. hogy sok ideig halgatásban volt. ugy anyira hogy thamár. melléje közelitvén. mint ha álmábol. akarná fel serkenteni mondá, aszonyom. zelim itt várja aparancsolatodot. jól látom felelé néki nagy suhajtva. zelim mondá ismét neki., néked köszönöm életemet. háláadatlan nem vagyok, jövel el velem lisbonában, és ót szerencsésé tészlek, és hogy még elöreis meg mutassam hozád valo hálá adoságomot. veddel ezt a gyemántos gyürüt, a melyet az ujárol huzá le. és elégyen. bizonysága igéretemnek, zélim nagy tisztelettel el vévén a gyürüt. nagyon meg hajtá magát. és ki mene elölle.
Elvir mindenkor örömmel látván ötet, nem titkolhatá el. thamár és eleonora elöt. hogy mitsoda nagy hasonlatoságot látna. zelim. és dom sebastien közöt.
Én nem szollok néktek. az ö meg indulásának idejéröl, se az ö uttyarol, hanem tsak azt mondom meg. hogy hajora ülvén szerencsésen lisbonában érkezének, a hol az udvar. meg tudván avicé király rendeletlenségit. és a feleségével valo roszul bánását, a kinek is az attyafiai. boszut akartak állani. és a király viszá akarta eppen akor hivatni. a midön elvir meg vivé halálának hirét,
Az egész lisbona városa eleiben ment nagy örömel. és mindenek köszönték. azután a maga házához kisérék, és leg elöbször is dona catharina jöve köszöntésére. remélvén, hogy valamit halhatna a fiárol. akiröl semmit sem tudhatot. el menetelétöl fogvást. dom pedre. és dona catharina olyan nagy szeretettel valo örömet mutatának a vicé királynénak. és anyi köny hullatásokot ejtének mind az el mult sok nyomoruságiért, mind azokbol valo meg szabadulásáért. hogy a vicé kiralyné örömel latá. mitsoda kedves volna elöttök
Dona catharina nem akarván mindgyárt a fia felöl tudakozodni semmit arrol nem szolla, dona elvir. gondolván hogy a kötelesége arra kénszeriti. hogy rolla ne tudakozodgyék. azért. csak a nevét sem meré emliteni. eleonora pedig nagy nyughatatlanságal várván. hogy mind ezeknek a sok féle dolgoknak vége legyen egy szer. esziben juttatá Elvirnek mind azok elött kik jelen valának dom baltazárnak az utolso szavait. eleiben adván hogy siettségel kellene azt végben vinni. mivel mind azok a személyek jelen volnának a kik elött. fel kel nyittani a ládácskát., dona elvir egy nehány napokra akará még azt el halasztani., de az attyafiai, és jo akaroi oly igen kivának azt meg tudni, hogy továbrá nem halaszthatá. és kedveket kelleték tölteni., meg nyitták tehát. a ládacskát. és a vicé királynák. a leg drágáb. köveivel együt. a maga keze irását is ót találák, amelyben fel teszi hogy azokot adrága köveket Elvirnek hagya. akinekis jó erkölcseiröl bizonyságot teszen, vétkesnek valván magát a véle valo házaságának. szándékáért, adom sebastien ellen valo tselekedetiért, és a belizához valo szeretetiért. amelyekért botsánatot kér elvirtöl. dom sebastientöl. és dom pedrétöl. kénszeritvén arra az özvegyét. hogy ne várja a gyászolás idejének végit, hanem adgya hitét dom sebastiennek., mihent lisbonában érkezik. azért hogy az ö emlékezete ne légyen oly gyülölséges. azok elött, akiket meg bántot.
Ez az irás meg hatá a sziveket mind azoknak akik jelen valának. Elvir nem halhatá sirás nélkül, dona catharina nem titkolá el amagáét, és mindenik ellene monda a gyülölségnek. a melyel volt dom baltazárhoz. dona. catharina gondolá hogy már ideje volna tudakozodni a fiárol. és nagy keserüséget mutata. nem tudván hová lett volna a fia. a mioltátol fogvást. goa városában indult. meg mondván dona elvirnek mindenek hallottára, hogy mi okbol indult volt el a fia.
Ez a hir igen nagy nyughatatlanságban veté a vicé királynét. a szerecsen zelim aki meg mentette volt azö életét. annak. ábrázattya. de mindenek felet. ahoz valo hajlandosága el hiteték vele, hogy valamely titok volna mind ebben. erre parancsolá hogy mindgyárt hinak Zelimet., ennek a parancsolatnak okát másoknak meg nem mondván. dona Catharina ezen felhaborodék., zelim pedig mindgyárt ót termet az attyafiai. és jó akaroi közöt. és az annya elött. de senki ötet meg nem üsmeré; mint hogy pedig fel tette volt magában. hogy továb magát el ne titkolya. le tevé minden félénkségit. a melyel addig meg akarta tsalni Elvirt. és elö vévén azö természet szerént valo elöbbeni maga viselésit. mindenek kezdék tsudálni a szerecsent.
Dona elvir igen fel háborodva mondá neki, Zelim amit érettem tselekedtél., abbol el gondolhatom hogy azt a szép tselekedetedet el nem rontod, és el nem titkolod. hogy mitsoda ók vit tégedet arra. tudom hogy egyedül a szánakodás vihetet arra. de olyan dolgokot is láttam hogy tselekedtél. a melyekböl észre vettem hogy más ók is vit arra. mond meg igazán. a betsületemben jár. Aszonyom felelé néki. a lábaihoz borulván. az én elöttem olyan drága hogy azért életemet sem szánom még többet is akart volna mondani, de a szova, a melyet el nem titkolá. meg hatá a szivét. Elvirnek, és dona Catharinának ugy hogy mindenik fel kiálta egy szers mind. oh Istenem. edom sebástien.,
Igen is ö felelé erre, a ki az életét neked köszönvén. azt tsak arra akarta forditani, hogy a tiédet meg tarthassa, a kik jelen voltanak. ezen mind tsudálkozni kezdének és nem hagyák szollani. hanem mindenik ölelgetni kezdé. nagy örömel, az alat pedig thamár. és eleonora dona Catharinának. mindeneket elö beszéllének. ugy elvirnek is, a ki ezen igen tsudalkozván. érzé magában a hozája valo szeretetének nagyobodását., el gondolván magában. hogy mitsoda tisztelettel volt hozája. nem akarván magát meg üsmértetni véle., azért hogy mások azt ne gondolhasák hogy egyet értenek. ollyan nagy dolognak is tettzék ez Elvirnek. hogy kegyes hálá ado szokal meg köszöné nékie.
Vegtire hogy sok idöt töltöttek volna a sok kérdezésben. és feleletben. hivaták álvárét, a kinél volt a viz mely meg fejérittse öket. dom sebástien meg mosta az orczáját véle, és olyaná lett mint annak elötte volt dona Catharina. és dom pedre. sürgetni kezdék. elvirt. hogy vinné végben a dom baltazár akarattyát. de ez a jó erkölcsü aszony a ki a maga köteleségit mindennél eléb tette., nem akara reá allani. és arra kéré dom sebástient hogy ne zugolodnék. ha még el halasztaná. azonba az udvar meg tudván mind ezeket. fel szabaditá dom sebastient, és parancsolá a szép és jó erkolcsü Elvirnek. hogy ne várná vegit a gyaszának.. azért eza hazaság meg lön. mindeneknek örömére, thamár pedig keresztényé lett. és az ö hüségit igen meg jutalmaztaták mind Elvir. mind dom sebastien. és álvaréval esze adák.
És a szép Elvir a dom sebástienel valo házaságában meg üsmeré. hogy, ha a köteleséget tsak egyedül a jo erkölcs vezeti. a nagy tiszteletet ád. de a mely köteleséget a szeretet vezeti. a kut feje avaloságos gyönyörüségnek.
Victoria el végezvén a historiáját. azt mindenek szépnek találák, de kivált valérius nagy sohajtva mondá. hogy mind szeretné ha dom sebastien helyet lehetne. erre felelé victoria nevetve, légy hát olyan hüségel victoriához. mint ö volt Elvirhez.
Péntek.
Más nap az egész uri társaság a szokot helyre gyülekezvén. a játékot el kezdék. a melyet. julius veszté. el. és a zálagot hiláriának adá. aki is mondá. fogadom hogy soha sem lész dom sebástien. julius erre meg mosolyodván. igy kezdé el historiáját.
AZ ÁNGLIAI KIRÁLYNAK. ETELREDNEK HISTORIAJA
Anglia annyi változásban volt a sok hadakozások, és egyenetlenségek miat. amioltátol fogvást a saxok azt hét országra osztották volt., azt el mondhatni, hogy tsak a tizedik saeculumnak. a kezdetén. ádelstán király alat kezde meg ujulni. és tsendes békeségben élni., ez nagy hadakozo. és nagy elméjü király lévén. a hét országbol. egyet tsinala, és mint hogy azon igen igyekezet. hogy a gallia szellyiröl valo népeket amaga országában vonhassa. akiknek is földet osztogata. azért kevés idö mulva az országában akereskedést fel állitta. és gazdagá tevé.
Ez az ország meg marada ebben a boldogságában. mind addig amég eza király uralkodék., akinek is helyében holta után. Etelred következék. 1004. esztendöben. ezt a fejdelmet a menyek meg áldották volt minden féle királyi jó erkölcsökel. és boldogab lett volna más királyoknál. hogy ha a szeretetre valo hajlandoságát meg gyözhette volna. vagy ha az állandoság követte volna szivében a szerelmet,
Ezt a fejdelmet egy Egrád nevü attya fia nevelte volt fel, a kinek bölcs, és okos tanácsi. meg tartoztatták minden indulatiban. égrád azt gondolá hogy az ételred jó hajlandosági meg nem változnak
Ételred már olyan idöbe kezde lenni. a melyben akülsö gyönyörüségek. már kedvesek kezdenek lenni: és a korona reá szálván. a nép örömel látá. hogy husz esztendös korában arra igen méltó volna. amint is. az igasságot, és a kegyességet igen szerette. de söt még jó akarokot is értelemel tudot választani. és a többi közül olyat valaszta egyet. akiben egész bizodalomal volt. ezt az iffiu urat korknak hitták. és énnek a sorsát. annál is inkáb nem irigyelék. hogy azt meg érdemlette
Égrad. akihez a király mindenkor valoságos baráttságát meg tartotta, és akinek tanácsát ugy vitte végben mint a még király nem volt. örült magában ö maga viselésin. mind eddig ételred semmi máshoz valo ragaszkodását nem mutaté.. noha azö udvara tele volt nagy uri aszonyokal, és fejdelem aszonyokal akik tsak azt keresték hogy tettzhessenek
De az ö szabadsága elvesztésének. ideje el érkezék, és londinum városában volt el rejtve az a személy. a ki tölle azt el vívé tsudálatosan egy szer atöbbi közöt. ez a fejdelem, lovon avároson menvén által az udvarával, az uttzára valo ablakok tele valának népel, kik nézték el menetelét. akirály abban gyönyörködöt, hogy a népe, azt a szeretit mutat hozája. és olyankor lassabban is léptette lovát. hogy jobban láthassák. maga is tekéngetet az ablakokra. és egy közönséges háznak az ablakán. oly szép személyt láta hogy azon tsak el álmélkodék. és annál lassabban menvén., a szemeit el nem veheté rolla, és a szemei rabságban ejték a szivét.
A leány pedig vévén észre hogy akirály igen tekingetné. meg tüzesedék. és a királynak annál szebnek tettzék, és a mikor továb kelleték is menni. egy nehány szor hátra néze. és örömel látá. hogy a leány is hajolt volna az ablakon hogy továb láthassa ötet, végtire ki kelleték menni avárosbol. és a mezö, a hová magát ment volt mulatni. tsak szomoruságot, és unadalmat okoza néki. mindenkor tsak esziben lévén a mit látot volt. azon kezde gondolkodni hogy miképen láthatná még meg. azért semmi gyönyörüséget nem találván a mezön., sokal nagyob siettségel tére viszá a városban mint a melyel ki ment volt igen kezdé keresni szemeivel mind a házat, mind az ablakot a honnét a szivit meg lötték volt. ugyan azon nép meg mutatá magát az ablakokon, a lovát tsak lassan lépteté. minden felé tekintet. és végtire meg üsmérvén a lako helyét annak a szép szemelynek. sokat tekingete az ablakra de senkit nem láthata. és tsak egyedül annak. ahaznak ablakja volt. üres, atöbbi mind tele voltak.
Ételred ezen igen meg keseredék, és azt el nem titkolhatá, az ábrázattya meg változék. azt nagy szomorusag boritá el. és kork. aki reája figyelmezet azt észre vevé, és közeleb menvén hozája. kérdé ha nincsené roszul. a király mint ha mély álombol serkent volna fel. reája tekinte. es mondá.
Ha haza érkezűnk kork. akor meg mondom néked. erre a király alovát szaporábban kezdé léptetni, kork pedig könnyen észre vévé ezekböl aszokbol. hogy valamely rend. kivül valo dolog volna az ételred elméjin. és mint hogy kimentekkor észre vette volt hogy mint tekingette azt a szép leányt. a kit ö is meg nézte. és hogy az oltátol fogvást tsak gondolkodásban láttya. azért gyanakodék valamiben.
A király alig érkezék az udvarában., hogy amaga házában mene. kork is utánna, a király le ülvén. egy keves ideig halgata. azután korkra vetvén szemeit mondá néki, bizhatomé hüségedben, és a különös hozád valo joságomért. vagyé olyan hüségel hozám, hogy énnekem szolgály egy nagy dologban.
felséges király felelé kork, terdre esvén elötte. a hozád valo hüségemet nagyon meg sérted, ha abban kételkedel, szolgálatom, faradcságom. vérem, életem. a tied. mind ezekböl parancsolhatz, mit kellesék tselekednem. mond azt uram nékem. és had ne legyek sokáig ebben a nyughatatlanságban. látván.. hogy mitsoda állapotban vagy
oh' felelé a király. ez énnekem olyan új dolog. hogy azon nem tsudálkozom. ha észre vetted. és mint hogy ahoz nem szoktam, azért el sem titkolhattam. kork. én szeretek. de olyan de olyan nagy szeretettel., hogy annak mása nincsen. de szerencsétlenségemre. nem tudom, kit szeretek., azután elö beszélle neki mindeneket. és hogy mitsoda keserüségben volt. hogy ismét nem láthatta azt a személyt. mikor háza elött el ment. néked kel hát. kedves korkom azt fel keresni, fel találni. és nekem meg mondani. hogy ha az a szép személy, az országom bélié, ha a városban lakiké. egy szoval. neked kel arra modot találni. hogy láthassam. néki meg mondgyam szeretetemet, és hogy szeretessem magamot tölle.
kork meg tsendesedék, látván hogy a kiraly szomoruságát. az uj szeretet okozná. minden képen vigasztalni kezdé. és reménséget ada néki. mondván. felséged abban bizonyos lehet hogy azért mindeneket végben viszek. hogy kedvedet tölttsem, és talám még estvéig is meg tudhatod a mit akarsz tudni; de uram légy tsendeségben. és azt visgáld meg, hogy senki ugy meg nem érdemli a szeretetet mint Ételred. és aki a szepség mellet olyan rendben. vagyon, akinek. a világon lévö szépek. ditsöségeknek tarttyák engedelmeskedni.
A király erre. nem felele. hanem tsak meg mosolyodék. de hogy valamely bizonyost tudhason a maga sorsárol. kezdé sürgetni korkot hogy menne el a dolgában fáradozni. és meg hagyá néki. mind a titkot. mind a szorgalmatosságot. kork mind a kettöt meg igérvén. az udvarbol ki mene. fel tévén magában. hogy addig viszá nem térne, a még végire nem menne mind annak a mit meg akarnak tudni.
kork olyan szorgalmatoságal. mene mindenektöl végire. hogy sokára meg tudá. hogy az a személyt, a ki oly nagy szeretetet gerjesztet a király szivében Ételgivának nevezik. anya nincsen. az apja mester ember lévén. egy klastromban neveltette volt fel. tizen ött esztendös koráig. és hogy valamit nyert. mestersége után., azt mind a leányára költötte. hogy jol neveltethesse. de meg szegényedvén, ót továb nem tarthatta, és két esztendötöl fogvást. a klastrombol ki hozván. a háznál. igen magános életet élne. és magát. tsak az áitatos. és a háznál lévö dolgokban foglallya, más mulattsága nintsen, hanem egy leány attyafia. aki szép, és okos lévén. igen szép egyeségben élne véle.
kork ezekre végire menvén. az Etelgíva üsmeröitöl. gondolá hogy már az is szükséges, hogy az mester ember házához menyen, és hogy maga is meg lássa. amit mondottak volna felölle. kork oda menvén hozája. olyan szin. alat hogy valamit dolgoztasson véle, beszédben erede véle. és tudakozodni kezdék, tselédiröl. és munkájárol. a mester ember látván. hogy Czifra köntösben volna., szemérmetességből. tsak egy nehány szoval felele néki. kork azt észre vévén. beszéltetni akará. és mondá néki. tudom hogy emberséges ember vagy., és hogy szegénységben vagy. ne titkoly semmit el elöttem. azt mondgyák hogy egy leányod vagyon. és egy atyád fia mellette. akiket jol nevelted; de a tehettséged nem engedi. hogy jól el helyheztessed öket. ha ez igy vagyon, azért kéttségben ne esél. mivel olyan királyunk vagyon a ki a népit szánnya, ha tudná ate szegénységedet tégedet meg segitene. anyival hogy jól férhez adhatnád leányodot
Ah' uram., sok dolgok volna akirályoknak, ha boldogoká akarnának tenni mindeneket., akár mely szánakodo legyen a miénk. de hogy reménlhetném én azt. hogy kivenne a szegénységböl. mivel én néki soha semmi szolgálatot nem tettem. leg aláb valo lévén az országában. a leányom. és az onokám valo hogy elég szépek. de okosok. és nem akarnak senkivel is üsmerkedni
Mind azon által. mondá kork. én akarnám öket látni. énnekem elég üsmerettségem vagyon udvarnál., és én öket valamely nagy uri aszony mellé tehetném, a kinél ajó erkölcsöt gyakorolhatnák. hogy pedig meg mutassam néked, ki huzván egy erszényt tele aranyal. hogy szolgálni akarok néked. veddel el az erszényt. és segittsed magadot, addig a még én öket el helyheztetem.
A kork kérésin. és az ö nagy ajándekján. el hüle a mester ember. és sokáig nem tudá hogy mi tévö lenne. kork azt látván. mondá néki. ne fély. nem azért jöttem ide. hogy a leányidot meg tsallyam. én elötted akarok vélek beszélleni. amit tselekeszem veled, tsak a szánakodás viszen arra.
Ez a beszéd meg bátorittá az öreg embert. és látván korknak okos ábrázattyát. és szép beszédit., hitelt ada szavainak. és minek utánná nagyon meg köszönte volna ajándékját. égy kis parasztos házban vivé ötet. ahol találá Etelgivát, és a társát, kik a varrásban foglalatoskodtanak. Etelgiva ha igen közönségesen volt is öltözve, de az ö szépsége. a kork szemeiben tüdöklék. és soha annál szeb személyt nem látot volt., és a kis fejér és piros abrázattyával. kék és fényes szemeivel. uri és magas termetével. felyül haladta mind azokot kiket annak elötte látot volt., és annyira kezdé ötet tsudálni kork. hogy nem szolhata. és a szép Etelgiva fel kelvén elötte. meg pirula. látván. hogy mint tsudálkoznék szépségin.
A kork ábrázattya nem volt tellyeségel üsméretlen elötte,, mivel. titkos okokbol. az elméjiben tartotta mind azoknak képeket, kik a király mellet valának. és mint hogy ugyan azon köntösben. is volt azon a napon, azért könnyen reája emlékezheték. mind azon által nem tudván hogy ki volna. ugy tekinté ötet. mint a király udvarában valót:
Ha kork tsudálkozot az ö szépségin. ez a szép leány nem aláb valo képen tsudálkozék az ö látogatásán., és egy kevesé fel háborodék rajta. az attyára is tekinte. hogy meg kerdgye. tölle. ki hozta volna ötet hozája. kork ezt észre vévén és nem bánhatván véle ugy mint egy mester ember leányával, és közeleb menvén hozája. olyan tisztelettel. mint ha egy királyné lett volna. mondá néki. botsásd meg aszonyom, az én vakmeröségemet, mint hogy igazán ki szoktam mondani adolgot, azért el sem titkolom hogy azt akartam meg látni. ha az a mit felölled mondottanak ugy vagyoné. de már látom hogy sokal fellyeb valo a te szépséged annál. a mit ennekem arrol mondottanak. én ezt meg viszem a királynak., és abban bizonyos lehetz, hogy a jó erkölcsöt annyira szereti., hogy azt szerencsésebbé is teszi.
Uram. felelé erre Etelgiva szemérmetes maga reá tartásával. mi igen alá valok lévén azt nem érdemelyük. hogy a király, és azok kik mellette vannak., tsak reánk is tekinttsenek: mind eddig a menyek el nem hagytanak minket. a szegénység meg nem ijeszt bennünket. talám még a szükséges is a mi okoságunkra. és ha merném, mondá néki pirulva. jutalmát kérni tölled annak az engedelmeségnek. a melyel azatyám volt hozád. tsak azt kérném, hogy a királynak semmiröl ne szóly, és többé had ne legyen aza szerencsénk. hogy it lássunk.
A te parancsolatidhoz felelé kork. mindenkor nagy engedelmeségel leszek. de a lehetetlen hogy meg ne mondgyam a királynak a mit láttam, és kételen vagyok az ö parancsolattyábol. mászoris néked alkalmatlankodnom. de oly nagy tisztelettel lészen a. hogy reménlem, hogy keveseb tartásod. és több bátorságal lesz.
Ezekre a szokra nagyon meg hajtá néki magát. és a gazdával. le menének. a ki is mikor a mihelyében voltanak. viszá akará néki adni az erszényt, de kork olyan szokot monda néki. hogy ketelen vala el tenni. az erszényt. azonban pedig a szerelmes Etelred nagy nyughatatlanságal várja vala korkot. és soha egy nap sem tettzet néki oly hoszunak, már bé is kezdé est véledni. a mikor meg láta. a kedves korkot a kinek az ábrázattyárol meg üsmeré. hogy nem járt volna tellyeségel hejában.
Mihent magánoson lehete vele. a maga házában hivá ötet. és ót nagy siettségel kérdé tölle. hogy mit vit volna végben. kork. valoságal. szépnek tartván azt aleányt, egészen eleiben adá annak szépségit. azután meg mondá mint ment hozája. mit tselekedet. és hogy mitsoda beszélgetése volt. Etelgivával.
A még ezeket beszéllé. kork. adig Etelred nem tuda mit tsinálni. örömében. és szerelmében. Etelgivanak pedig alacson rende. és szegénysége. tsak nem bizonyos reménséget adván néki. a korknak tet szemérmes feleletire is tsak anyiban vigyáza. hogy tsudálá az ö eszét azután tanácsot kére korktól hogy miformában láthatná meg azt a leányt, azt találák fel magok közöt. hogy a lehetetlen volna azoknak a szegény embereknek házánál; hanem más helyre kellene öket tenni., a hová a király járását, az udvar meg ne tudhassa.
Ételred. a kinek a szerelem meg frisitette volt elméjit. reá emlékezék, hogy a városhoz közel lévö erdö mellet látot volna egy szép házat, a melynek igen szép kerttye is volna. mindgyárt parancsolá korknak, hogy azt venné meg. és a házakot fel ékesitetné illendö képen. kork nagy szorgalmatoságal. egy hét alat. mindeneket végben vive. és mindeneket el készitete., akirály azután vadászni mene. és tsak egyedül korkal. a házhoz mene ót mindenekröl rendelést tet. nagy örömel. meg gondolván hogy kiért tselekeszi.
Az alat a még akirály ezekben fáradozék. a szép etelgiva. nyughatatlanság nélkül nem volt, a midön korkot meg látá. az ö sziviben. meg ujjulának azok az indulatok. a melyeket azö okossága. és jo erkölcse. meg akarák gyözni. ennek elötte egy darab idövel, az Etelgiva apja. el vitte volt ötet magával. hogy meg mutassa néki. akirályt. és mint hogy a valamely nevezetes nap volt. azért Etelgiva akirályt egész fényeségében láta. és a szivét meg sértve érzé. a képe anyira el foglalá elméjit, hogy tsak etelred volt esziben, tsak rolla beszéllet, és gondolkodot. abban az idö sokal iffiab lévén., nem figyelmezet arra hogy gyönyörüségel gondolkodnék a királyrol. de az ö attyafia Édita. egy kevesé idöseb lévén nálánál. anyiszor kezdé boszontani a királyal. hogy észre vévé magát. és meg üsmeré szomoruságal. hogy hajlandoság volna szivében.
Azután magára sokszor meg haraguvék nagy kevélységiért, a mely, az ö királyára merné véle emeltetni szemeit. de akár mely keményen bánt is magával. de azt tsak érzé magában. hogy a szive. fellyeb valo rendénél. és az Etelredhez valo hajlandosága. még nevekednék. látván maga is helytelen hajlandoságát. nem lehete hogy azt ki ne nyilatkoztassa Editanak. kérvén arra ötet, hogy azt verje ki az elméjiböl. és mondá néki. én ezt soha sem vallottam volna meg neked, hogy ha te fellyeb valo rendü emberekhez járhatnál, mint mi vagyunk., és ha jól üsmérem is hozám valo baráttságodot. de meg nem mondottam volna néked esztelenségemet. de mint hogy tsak egyedül vagyok. gyámol. és jó akarok. nélkül. és tudom hogy szeretz engemet, azért reménlem hogy meg szánod esztelenségemet., és okos beszédidel. el hagyatod hajlandoságomot
A szép Etelgiva. eszerént beszélget vala gyakorta, az attyafiával, a ki is minden modon azon igyekezék. hogy azt ki verje az elméjiböl. amint hogy már azt gondolta volt mindenik. hogy azt végben vitték. a mint hogy már emlékezetet sem tettek egy más közöt a királyrol. Etelgiva már a nevét sem emlitette., a mikor, az ablaka alat el ment. a mint már meg mondottam. de a sok ló dobogásra. a nagy zajra. hogy hallotta, az ablakra futot. és el ijede, hogy meg látá Etelredet. a ki is sokal szebnek tettzet néki. mint annak elötte tettzet volt; az ablakot nem meré bé zárni. vagy is inkáb. arra anyi ereje nem volt. és abban az orában a király hogy igen kezdé szemlélni ötet. azért mind el felejté azt, amit fel tett volt magában.
Az ablakban maradván. a királyt kiséré szemeivel. és szivével, mind addig amég láthatá. és azt is észre vette. hogy a király egy nehány szor viszá tekintet volna feléje. aki is mesze lévén. a szomoru Etelgiva, az ablakot bé zárá. könyves szemekel, Edita, fel kialtá. kedves Editam, hová leszék én.? kedves Etelgivám felelé néki. várjad az idötöl és ajó erkölcsödtöl a gyogyulást. a mely oly szükséges nyugodalmodra. és szüntelen a legyen elmédben. hogy az a szép ábrázatu, és szép termetü Etelred, a leg nagyob fejdelmek közül valo. mi pedig az ö népe közöt. leg aláb valo vagyunk és hogy az a fejdelem. fejdelem aszonyoknak rendeltetet.
Ezt én mind igen jol tudom. felelé erre Etelgiva. és az én szeretetemet se reménség. se kivánság nem követi. és ha az a király. a ki elöttem oly kedves. anyira találna szeretni., mint én szeretem ötet, azal szerencséseb nem lenne. soha. és az ö nagysága. hatalma. és a magam szeretete. el nem felejtetik velem. a maga betsületit. nem akarom hogy szeresen, és én sem akarom továb szeretni. az elsöt könyen meg gátolhatom, de a másikát talám véghez nem vihetem. de semmi. kedves Editam. ne beszéllyünk többet felölle. és ha meg nem gyözhetem hajlandoságomot, leg aláb ne ketsegtessük, tellyeségel. el kerülöm az alkalmatoságot, hogy láthassam azt á fejdelmet, avárosban viszá fog térni. de azt hitesd el magadal. hogy nem leszek azok közöt. kik ötet fogják nézni.
Ezt Etelgiva véghez is vivé. és mikor hallá hogy a király viszá térne. még a hazában is el rejtezék, hogy a kisértet meg ne gyöze. ugyan ezen okbol. nem láthatá ötet akirály viszá tértiben. azt is gondolá. hogy talám egészen el is felejtheti akirályt. és magát meg gyözheti; ebben a remenségben lévén. kork éppen akor mene eleiben.
A kit is hogy meg látá el hüle magában. annak beszédit jól által látá, és azon meg haborodék. esziben jutván hogy a király mitsoda figyelmeteségel tekingette ötet, azért abban nem is kételkedék., hogy a kork látogatásában valamely el rejtet dolog ne volna. mind azon által, meg tudván magát gyözni, igen nagy okoságal felele korknak. a ki is alig ment el a háztol. hogy az attya meg mutatá néki annak az urnak ajándékát.
Ételgiva ezt látván. annál inkáb meg erösödek gondolattyában, hogy a mind ötet tekintené. és tisztelettel az attya eleiben adá hogy nem kelletet volna el venni a pénzt. és mondá néki. az udvari embereknek ajándékok mérges. és meg sértik tiszteletiben. és betsületiben azokot, kik azt el veszik. ha leányok vagyon. a kiknek szegénységek, tsak a betsületek kárával orvosoltatik meg. mit nem fognak mondani. a midön meg tudgyák. hogy egy udvari urtol pénzt vettél, és hozánk hoztad. a nevét nem tudom., se azt hogy mitsoda rendben vagyon. de azt tudom, hogy ö volt egyik. a ki leg közeleb volt akirályhoz, mikor a mezöre ment. ebböl el lehet itélni hogy betsületben vagyon elötte,, az ollyan látogatás gyalázatunkra vagyon. mert tsak bestelenségunkre valo oka lehet annak, mint hogy igen alacson renden valok vagyunk azért nem is keresnek minket illendö képen.
Ez a gondolat könyhullatásra indittá a szép Etelgivát, de azattya, akiben nem volt illyen nemesi gondolat. mondá. hogy ö nem tartaná azt szükségesnek hogy mindenkor a nagy szegénységben maradgyon. azért. hogy mások ne beszéllyenek felölle. anagy renden lévökhöz illik meg segiteni a kitsideket, a kik pedig rolla fognak beszélleni, azt irigységböl tselekeszik. anem példa nélkül valo dolog. hogy lássunk olyan szánakodo urakot kik meg segittsék a szegény leányokot. de azal bestelenségekre nem igyekeznek. az az ur is ö néki semmit olyat nem mondot hogy rosz szándékban volna. egy szoval ö élni akar. annak. mind jó akarattyával. mind segittségével.
Etelgiva látván hogy arrol nem tehetne. nem felele néki. de a midön egyedül marada editával, meg mondá néki, mind azt a mitöl tartana. edita is hasonlo gondolatban volt., és nem kételkedék abban. hogy azaz ur nem az ö szépségiért jött volna hozájok. vagy magáért. vagy a király parancsolattyábol. mert ugyan is. azt láttam hogy az a fejdelem. nagy figyelmeteségel tekingete reád. és minden bizonyal. azon vagyon hogy tegedet jobban meg üsmérhessen. azt az urat pedig nem láttam hogy leg kisseb szerelmet mutatot volna., és amint akirályrol. beszélle. könyen el hihetni. hogy parancsolattyábol jött volt
oh! ugyan ettöl is félek én. felelé erre Etelgiva. de mitsoda gondolattya lehet a királynak., mit akar.? egyebet abban nem látok. hanem hogy gyalázatomra igyekezik. hiszedé kedves Editam. hogy eza gondolat meg kisebitti hozája valo szeretetemet, Ételred nem szerethet egy olyan leányt mint én, hogy azt betsülhesse is. az ö szeretete, amely igen dicsöséges volna egy olyan személynek a ki hozája hasonlo volna, az énnekem gyalázatos, én tudom ki vagyok. tóváb nem nézek tsak a mint kell. de ha szinte alatson renden valo vagyok is, mind azon által az én gondolatim annyira felyül haladgyák állapotomot., hogy tsak ugy tekintem mint a semmit. az olyan nagyságot., a melyben nem részesülhetek igasság szerént. Etelred király lévén. nem lehet az én férjem. de soha Etelgiva azö szerete sem leszen
Illyen beszelgetésekben tölté el a nyolcz napot ez a szép leány., a melyek alat mint hogy nem látá korkot. azt reménlé. hogy el is felejtették volna, de a kilenczedik napon. az apjával együt látá bé menni hozája korkot leányom mondá a mester ember. akirály parancsolattyára el kel hagynunk hazunkot., ez az ur hozta a parancsolatot. és azt még ma kell végben vinnünk, készüly és engedelmeskedgyél.
Ételgiva erre tsak el hüle, és semmit nem mondhata, kork ezt észre vévén mondá. aszonyom ne fély, a király parancsolattyán meg nem ijedhetz. ö néked jodot keresi, a mitsoda lako helyt rendelt néked. a tiéd. ennekem parancsolta hogy oda vezeselek., az atyád veled lészen. ugy a szép Edita is. és ezután egyébre nem leszen gondod hanem hogy vigyáz arra az életre, amelyet a király szerencsésé akarja tenni.
Etelgiva egy kevesé magához tervén mondá. uram. meg vallom hogy nehéz nem tsudálkoznom ezen adolgon. mi nem érdemelyük a király kegyelmeségit., és olyan alá valok vagyunk. hogy ha az ábrázatodrol nem latnok hogy egyenes szavu vagy. nem adhatnánk hitelt beszédidnek., mindazon által látom hogy engedelmeskedni kell, én uram kész vagyok az apámot követni. ahová akarod ötet vinni
kork vigyázván aleányra. észre véve hogy a leány. által látta hogy mi végre. tselekeszik mind ezeket ö érette. de azt is észre vette. hogy a leánynak azért töb keserüsége volna mint öröme. és anyira ki tettzet belölle a jó erkölcs, hogy még elöre által látá, hogy ehez a nyereséghez. nagy bajjal jutna a király. ugyan ezért nagyobra is betsüllé Etelgivát, és fel tevé magában. hogy mindenekben fogja segiteni tanacsával., azonban pedig meg jelenté néki. hogy estve kellene meg indulni, azután különösön vévé amester embert. akinek is. ismét egy erszény aranyat ada, meg hagyván néki. hogy végeze el a városon minden dolgát. ugy hogy nekellesék. viszá jöni. mivel akirály parancsolattya. a, hogy többé a mesterségit ne üze. a mester ember ennek a kedves parantsolatnak ellene nem álla. és azt fogadá hogy mindenbé bé tölti a király paransolattyát. azért tsak hamar él is rendelé kevés dolgait. kork pedig el hagyá ötet.
A meg indulásnak ideje eljövén. a mester ember, abban az uttzában vivé a leányát. és editát. ahová kork mondotta volt néki. ót egy hintot találának. és belé ülteték öket. mint hogy az út hoszu nem volt, azért tsak hamar is el erkezének, és a sok gyerttya világnál. leg elöbször is korkot üsmeré meg Etelgiva. a ki is a hinto mellé menvén. a kezét nyujtá Etelgivának. Etelgiva pedig szépen a kezit adván néki. mondá. uram. haazt akarod hogy nyughatatlanság nélkül vegyem a betsületet melyet velem tselekeszel. mond meg azt nekem. ha egyedül vagyé itt.? kork észre vévén hogy mit tennének ezek a kevés szók. és a néki rendeltetet házban vivén ötet., mondá néki, itt már aszonya vagy ennek a háznak., én itt tsak azért vagyok hogy meg mutassam néked az házakot senki én velem nincsen. és az. aki nyughatatlanságal varja itt lenni. tsak olyankor fog ide jöni. amidön semmitöl nem tarthatz. uram felelé néki keményen méltoztassál gondviselöm lenni a mellet. tudom hogy mitsoda tisztelettel tartozom néki. a szükséges hogy meg tudgya. hogy ha. király is. tisztelettel tartozik az ártatlanságnak.
tiszteletre méltó Etelgiva. felelé neki kork, akirály tégedet igen szeret. tsak holnap látod meg ötet, ö néki is kell néked meg mondani szándékát, de azal által nem hágom parancsolattyát. ha azt mondom néked. hogy magának nintsen anyihatalma magán. mint neked vagyon rajta., és hogy tsak rajtad áll. hogy magadot tiszteltessed véle.
Azután oda szolitván az apját. és editát. mondá. nékik. ez a ház. es a mi benne vagyon Etelgiváé. it fel találhattya mind magának. mind néktek. a mit kivánhat. a mely aszonyokot itt fog találni. azok szolgái. és atöbbiröl olyan rendelést tegyen. amint néki tettzik.
Ezekre a szokra el butsuzék töllök, és szabadságban hagyá öket. hogy gondolkodhassanak szerencsejek változásán. alig mene ki a házbol. hogy Edita arra kéré Etelgivát hogy néznék meg aházakot; Etelgiva rea álla. és a midön a házakot kezdék járni. feles tselédeket találának. akik mindenüt el hordozák öket. a ház nem volt nagy, de igen alkalmatos. és drága öltözetekel volt fel ékesitve;
Etelgiva a maga hazában találá az aszonyokot., és a melyik azok közöt elsöb volt, az Etelgivát olyan kis házban vivé. a hol sokféle köntösököt, és vég matériákot mutata néki. más ezeknek örülhetet volna, de Ételgiva ugy tekinté mind ezeket. mint olyan kelepczéket, a melyekben akarják ejteni azö jó erkölcsét.
Edita noha igen okos volt., mind azon által nem gondolkodot olyan formában. és mint hogy soha életében ollyan nagy alkalmatoságban nem volt mint akor, azért örülni kezde. és mondá. mitsoda szép dolog akirályság., aki illyen Czifra dolgokot tselekedhetik. a ki anyomorultakot meg segitheti. a ki a szegényt gazdagá teheti.
Ha mind ezek az ajándékok felelé Etelgiva. más szándékbol volnának, valo hogy szerencsések volnánk. de kedves Editám. a szeretet annak kezdöje. és az el törli minden érdemit,. edita látván hogy tsendeseb elmevel volna, kérdé tölle. hogy miért volt mind addig olyan nagy halgatásban. Etelgiva felelé erre. mert mindenkor attol tartot hogy tsak azon igyekeznek hogy a király kezében adgyák. és ha oda érkezésekkor. a királyt ót találta volna. már azt fel tette volt magában hogy ettzaka valamely klastromba szökjék, fö képpen, ha látta volna. hogy valamely illetlen dolgot kivánt volna tölle.
Nem ugy bánik velünk felelé erre Edita., hogy azt gondollyuk hogy ö illetlen dolgot tselekedhessék. azt könnyü látni. hogy tsak a jó akarattyával akar, tégedet meg nyerni, és azt gondold meg. hogy talám az eletét is el vesztené az apád. ha el szöknél. mindgyárt ötet kezdenék vádolni, én azt hallottam hogy a mely szeretet haragra változik. attol inkáb félhetni, mint sem agyulölségtöl.
Ugyan ezis tartoztat meg engemet monda Etelgiva. és ha azt meg erhetem. hogy a király több betsülettel legyen hozám. mint sem szeretettel.. azt el hiheted hogy esztelen nem vagyok hogy meg gátollyam nemzettségem szerencséit. a midön azt betsületem kára nélkül meg szerezhetem. de azt is tud meg. hogy meg tudom vetni azt a szerencsét, hakárával kellene lenni annak abetsületnek. amelyet én nagyobra betsüllem. avilág birodalminál.
Alig vegezé el beszédit. hogy tudtára adák hogy az asztalon volna az étek. ez a vatsora. pedig olyan külömbözö volt attol. amelyhez ök szoktak volt. hogy más Etelgiván kivül. nem tudta volna mint viselni magát, de oly nemesi szivel születet volt. hogy ugy tettzet, mint ha. abban abövségben neveltetet volt
Az alat amég Etelgiva., akar mere fordullyon mindenüt tsak a király hozája valo szorgalmatoságának. jelit láttya, ez a király elé beszélteté korkal. hogy mint lett volna a házhoz valo érkezése Etelgivának, ez az okos ur, leg kisseb dolgot is elé beszélle néki. és semmit olyat el nem felejte., a mi néki meg bizonyithatná, hogy annak a leánynak vagyon anyi esze, mint szépsége: Etelred, akinek hová továb nagyobodék szeretete. nagy nyughatatlanságban tölté el az éttzakát. és ha tudta volna. az Etelgiva gondolatit. nem lett volna talám oly nagy nyughatatlanságban
Más nap Etelred el végezvén a külsö dolgait a szerelmiröl gondolkodék, és a vadászatnak ideje el jövén. nagy örömel meg indula, és amidön gondolá az erdöben. hogy az udvara észre nem venné korkal egyut el távozék töllök, és az Ételgiva háza kerttyének kapuja felé tarta.
Ételgiva pedig az apjával és Editával. sétálván akértben. tudták hogy a királynak oda kellene érkezni. és mesze látván két lovast, gondolák hogy a király és kork volnák. amint hogy ugy is volt. és a király látván hogy eleiben jönének, sietve le szálla a lorol. hogy meg elözze Etelgivát. aki is nem akarván királyának meg vetni kegyelmeségit.
a Czifra köntösökböl vett volt magára. és az anyira fel. ékesité az ö szépségit, hogy nehez volt ötet latni. s' nem szeretni. Etelred. azt tsudálni kezdé, és vévén észre hogy Ételgiva alábaihoz akarna borulni meg elözé ötet. és maga borula azö lábaihoz.
És tsak egyedül az Etelgiva apjának engedé meg. hogy lábaihoz borullyon. akihez is kegyeségit mutatá. azután kezit adván Etelgivának a ház felé indula véle. és mondá néki, látod szép Etelgiva azt a fejdelmet. akinek minden sorsa egészen terajtad áll. ugy tettzik nem szükséges azt tudtodra adnom hogy mint szeretlek. mindent valamit tselekedtem. meg mutathatta néked szeretetemet. és nem találok olyan szót a melyel elödben tehesem nagy szeretetemet., tevagy az elsö. aki fel gerjesztetted bennem ezt a nagy szeretetet, ugyan teis vagy egyedül arra méltó.
felséges király. felelé néki Etelgiva. méltatlan volnék arra hogy a nap engem világosittson, ha szivesen nem venném a felséged kegyelmeségit, olyan kevés idö alat, annyi sok jó téteményiért. mindenkoron nagy hálá adásal. és tisztelettel leszek felségedhez de felséges uram. alábaihoz akarván borulni, és a melyet meg nem engedé néki., botsás meg az ártatlan Etelgivának. ha nagyobra meri betsülleni abetsületét., a felséged minden ajándékinál., a szeretet, a melyet felséged igér nekem., az örököson meg homályosittya., a jó erkölcs, egyedül valo jó. amelyet vettem a mennyektöl. ugyan abban is áll az én születesem. és rendem, és ha más. fejdelem, a felséges Etelreden kivül, a kinek nagy tisztelettel tartozom. a szerelemröl beszélt volna nekem, egyebet a meg vetésnél. nem nyert volna töllem.
Nagy keserüségel látom, hogy az én állapotomnak meg változásáért, mitsoda gondolattal lesznek felölem. nem hogy én abban kevélykedném. de én abban. tsak gyalázatra, és meg alázásra valot látok., mentöl aláb valo vagyok, annál többet fognak rolam roszat mondani. ne gondollya azt felséged., hogy én arra töb okot adgyak; Etelgivátol, ne is várjon egyebet. hanem azt a tiszteletet, engedelmeséget. amelyekel minden tartozik az ö királyához. ezeknél kedvesebet felséged nem nyér fáradsági után. amitsodásnak ma tettzik néked Etelgiva, olyan lészen ezután is. és ha felségednek valamely más szándéka vagyon irántam. kérem hogy vegye viszá ajándékit, és hagya meg ártatlanságomot. Etelred oly igen el tsudalkozék ilyen beszédin egy olyan leánynak mint Etelgiva. hogy nem lehete félben hagyatni véle beszédit, és azö szemérmetes. ábrázattya. el hiteté véle mind azt. amiket mondot néki. és azö okoságal valo jó erkölcsiért. anyira kezdé ötet betsülleni. valamenyire szereté. egy kevés ideig tsak reája nézet. nem felelhetvén néki. vegtire mondá. tsudálatra melto Etelgiva. egy olyan erös szeretet. mint az enyim. nem veszi mindenkor kalauzul az okoságot meg vallom, hogy azokbol az érdemidböl. amelyeket benned szeretek. azt ki vettem volt, a mi ellenire lehetet volna szerencsémnek, noha atészi a többit is betsesebbé. azért nem hogy el távoznám szándékomtol. de még inkáb meg erösittem, az a jó erkölcs. a melynek akarod áldozni az én jó téteményimet, ugyan az is tölt bé tégedet azokal, és oly igen vigyazván ate ditsöségedre, valamint a magaméra. és olyan figyelmeteségel. szorgalmatoságal. és tisztelettel. akarom a szivedet meg nyerni. mint a melyet várhatnál akár kitöl mástol., egyebet nem kivánok tölled, hanem hogy azokot ugy vegyed. nem ugy mint királyodtól. hanem mint olyan embertöl. aki anyira szereti jó erkölcsödöt. mint szépségedet
Enged meg had tölttsem bé azt a kedvemet hogy had tegyelek szerencsésé tégedet, had lassalak, szereselek, és hadd adhassam minden orában jelit szeretetemnek. ennél egyeb jutalmat nem várok.
Ah! felséges király. felelé Etelgiva, aki is nagyon meg türközteté magát. hogy el titkolhasa szive indulattyát., nem volna evilágon hozám hasonlo szerencsés. hogy ha illyen szándékid volnának. de nem illik én hozám az én királyomnak akarattya ellen tusakodnom. felséged szabad magával. és reménlem. hogy az idö meg üsmértetvén veled szivemet, el is olttya benned azt a szerelmet. a melynek gyakorlása igen kevés kedv töltésire lészen akirálynak ezekre a szokra apalota ajtajához érkezvén, be menének. a hol is fejdelmi Collatiot talalván. az Etelrednek igen tettzék. és azt akará hogy kork. edita. és az Etelgiva apja asztalhoz ülnének.
Az illyen mulattságot a királyok is szeretik. és szabadságban lévén. meg tartozkodás nélkül, meg mutattyák hogy ha anagy hatalomban vannak is öltöztetve. de tsak emberek. és Etelrednek is olyan mulattságára volt az az ora, hogy azt anyira hoszabitá a menyire lehete.
A kedves Ételgiva noha szüntelen vigyázot is magára, hogy ki ne nyilatkoztassa ami a szivén vagyon. de minden tselekedetében, anyi kedvet. és eszt mutata. hogy a király nehezen válhaték meg tölle, de végtire tartván attol. hogy ne keresnék. és ót ne találnák. el butsuzék Etelgivátol, kérvén arra. hogy engedné meg. had jöhetne gyakorta hozája. érre ö, szemérmetesége szerént felele., és rea nem álván kerésére, meg érteté véle. hogy hejában ellenzené ö azt, mivel az a király akarattyán áll. azután kegyes szokal szolla Editához., és látván hogy Ételgiva nagy szeretettel volna hozája. arra kéré ötet. hogy gyakorta beszéllene felölle Ételgivának, edita erre okosan felelvén. a királyt ki kisérék, aki is lovára fel üle. anyi tsudálkozásal. amenyi szeretettel. és nem gyöze eleget beszélleni. korknak az Etelgiva szépségéröl. és eszéröl. a király pedig az udvarához érkezvén, senki nem meré kérdezni hogy hol járt volna. és azután avárosban viszá mene. fel tévén magában. hogy más nap ismét Etelgivához menne.
Etelgiva pedig mihent egyedül lehete. Editával. elé beszéllé néki minden szavait akirálynak. és azt is hogy mint meg türköztette magát. hogy akirály észre ne vegye szive indulattyát. oh! mitsoda méltó az a király a szeretetre mondá ismét. miért ö király. vagy miért vagyok én egy semmi.
Mitsoda történet az. amely oly igen meg egyezteti akét szivet. a kik egy mást nem birhattyák. és mitsoda haszna. lesz. enyi sok szorgalmatoságnak, és szeretetnek.?
De mint hogy, felelé erre edita, akirály egyebet nem kiván. hanem hogy tegedet szerethessen, miért magad is hasonlo gyönyörüséget nem tsinálsz abbol magadnak lehetzé mindenkor ebben atürköztetésben., gondolodé azt hogy ha meg vallanád néki szeretetedet, hogy az inkáb el ragadná szeretetiben?
Minden bizonyal azt gondolom felelé Etelgiva. ha azt észre találná venni hogy szeretem, mindgyárt azal. hizelkednék magának. hogy gyözdelmet vehet gyengeségemen. és tsak azon igyekeznék. hogy azt el érhesse, azt hid el Edita., hogy azt soha meg nem vallom néki, ha meg kellene is halnom. és ugy fogom magamot viselni. hogy soha meg nem tudgya aszivem titkát; hát mit várhatz, ezért a kemenységedert. kerdé tölle Edita. azt, felelé néki Etelgiva. hogy magában szallyon, én töllem el tavozék. és adgya másnak azt a szeretetet, a melyet se elnem vehetek, se el nem kell. vennem
A királynak pedig minden nyughatatlansága tsak avolt, hogy miképpen titkolhassa el szeretit az udvara elött. de fö képpen Egrad elött. a kinek okos tanácsi. nem kezdének anyira tettzeni néki, és noha Ételred betsülettel volt hozája. de igen tartot tölle. az Etelgivához valo szeretetiért. hogy ha azt meg találná tudni.
Erre valo féltiben igen vigyázot magára és noha gyakorta ment vadászni. és tsak nem minden nap látta azt a szép leányt. de olyan formában igazgatta dolgát., hogy azt sokáig észre nem vették., azonba pedig igen kevés hasznát latván minden szorgalmatoságának. nem tuda mit gondolni. gondolván azt is. hogy akár mely jó erkölcsü legyen egy személy, de nem keménykedhetik sokáig egy olyan ellen. a kit szeretne. ö pediglen. nem hogy azt el erhetné., de keserüségel láttya hogy leg kiseb elömenetit sem láttya kivánságának.
Mivel Etelgiva mindenkor. okos, szemérmetes. és magát el titkolo lévén. tsak háláadoságot, és tiszteletet mutatot. a nagy szorgalmatosága. nyughatatlansága. sok drága ajándéki. Etelrednek még addig semmi hasznára nem voltanak, és azt is gondolá hogy talám Etelgiva mást valakit szeretne., és attol jöne. ahozája valo idegensége.,
Egy szer a többi közöt Etelred, minek utánna mindeneket mondot volna néki, a mi a szeretetre indithatnák. és látván hogy még a szovát, is nehezen halgatná: mondá néki. e már sok. látom már most honnét jö szerencsétlenségem. és haragos szemekel tekintvén reája. Etelgiva te szerettz., de nem Etelredet. erre a váratlan vádolasra. Etelgiva. el haloványodék. meg pirosula, szép szemei meg nedvesedének, és fel emelvén szemeit mondá. oh Istenem., nem volté az elég. illyen nagy probára vetni jó erkölcsömet, hanem még gyanakodni is felöllem. olyan méltatlan dologal Etélred látván halgatását. és az orczáján valo fel háborodását. oly igen meg esék aszive rajta, hogy botsánatot akarván tölle kérni. a lábaihoz esék és mondá
Kedves Etelgivam. az én gyanakodásomot. a mely meg sértet, netulajdonittsad másnak tsak anagy szeretetemnek. de nem szerethettélé valakit. minek elötte engemet üsmertél volna. talám olyantol választottalak el. aki szerencséseb nálamnál. mert ugyan is minek tulajdonittsam másnak idegenségedet
Felséges király felelé Etelgiva engemet tsak magamtol választottál el, az én szivem soha senkihez azt nem érzette. a mivel vádolsz. és soha még ollyan vakmeröt nem láttam. aki szeretetéröl szollot volna nékem. a meny hihetö. nekem tartotta volt meg azt a keserves ditsöséget hogy fel gerjeszem szeretetedet, de az ameny, ollyan nemes szivet is adot nekem, hogy meg vetem az olyan nyereséget, a mely aláb valo náladnál; az én rendem. meg nem egyezteti szeretetedet jó erkölcsömel, egy szoval felséges király, meg ölelvén néki térdeit. határozd meg a magam baját. és a magadét. azt nem kérem hogy vegyed viszá jó téteményidet. azokra szükségem vagyon., hanem tsak arra kérlek, hogy segits had mehessek valamely klastromban., és mutasd meg ezel az utolso tselekedetedel. a szerencsétlen Etelgivának. hogy valoságal szeretted.
Én,! felkiáltá a király. ijedtében, hogy meg vállyam tölled, hogy nálad nélkül élyek. oh kegyetlen Etelgiva meg gondoltadé jól azt. amit kivánsz töllem. és leheté hogy az én életemet oly semminek tarttsad. hogy annak oly tsendeségel lássad végit, felséges uram felelé erre sok köny hullatásokal. örömel el vesztem életemet tsak meg tarthassam életedet., de a betsületemet fel nem áldozom.
Hát eddig felelé akirály. mit kivántam tölled olyat ami azal ellenkezet volna.? bántamé veled kegyetlenségel. az én nagy szeretetem. tselekedtetetté valamely eröszakos dolgot velem, mitsoda haragbol. vagy mitsoda igasságtalanságért érdemlettem meg hogy el kivány hagyni. és töllem örökösön el távozál. még többet is akara mondani., de látván nagy változást az Ételgiva orczáján, meg ijede hozája futa. és szollittá Editat is a ki korkal beszélgetet.
Hozája közelitének. de nagy ájulásban találák. akirály azon igen el ijede., mind azon által anyit orvosolák hogy magához tére. de azután tsak hamar. igen nagy hideg lelésben esék. azután az ágyban tévék. és akirály. nem akará el hagyni. és magát kezdé vadolni. hogy ö adot volna okot betegségére. a szép Etelgiva pedig, akinek betegségit. a maga meg türköztetése okozta, el akarván rejteni szivének indulatit. látván akirály szomoruságát. aszive meg esék rajta
De meg nem türköztethetvén annyira magát. hogy el titkolhassa a fejdelem elöt, mitsoda szivel venné hozája valo jó akarattyát. mondá néki. felséges király ate jóvoltod meg hatotta szivemet, én rajtam meg ne ijedgy. mert azt fogadom hogy gondom lesz arra az életre, amelynek mindenkor ura lész. Ételred vévén eszere. hogy szabadságban kellene hagyni kork is sietetvén hogy térjen viszá avárosban. viszá térvén., el nem titkolhatá anyira magát. hogy az udvariak eszre ne vennék nyughatatlanságát, de fö képpen Egrád fejdelem észre vévé. és meg akarván tudni annak okát minden képen azon lett. hogy meg visgállya a király járásit.
Az Etelgiva betegsége tudtára adá néki tsak hamar. a mit meg akara tudni. mivel kork minden regel oda járt. ebéd után pedig a király korkal el nem mulatta meg látogatni. fö képpen harmad napig hogy a betegsége leg nagyob volt. a király sok jövésineki és menésinek. okát. végtire meg tudák.
Az egész udvarnál el terjedvén ez a hir. mindenik örömmel hallá Ételgivának okoságát. és szépségit.
De az alat. amég az egész udvarnál tsak ö volt a beszedben. és hogy a király is nem titkolá anyira hozája valo menetelét. mind egyikének. mind amásikának. elméjekben tsudalatos gondolatok forgának.
Ez a szép leány harmadik napján betegséginek a melyben igen nagy veszedelemben volt., fel tevé magában. hogy minek elötte meg halyon. akirálynak meg vallya szivének hozája valo hajlandoságát. a mely mint egy jutalomul lenne. a király hozája valo szeretetének.
A király is latván hogy semmi gyözedelmet nem vehetne rajta. ollyan formában, amint eleinte gondolta volt. fel tevé magában. hogy minden uton modon azon lesz. hogy szerencsés lehesen. de a midön Etelgivához mene., olyan roszul találá ötet. hogy Ételgiva nem viheté véghez szandékát. se a király meg nem mondhatá neki akarattyát, és azt a napot arra rendelvén. magokban. hogy meg mondgyák egy másnak sziveknek szándékát. ugyan. azt tsak a szomoruságban tölték el. és tsak éjfél tályban kezde Etelgiva sokal jobban lenni. azutan mind jobban kezdet lenni. és akor ismét fel tevé magában hogy titkát ki nem nyilatkoztattya Ételred pedig még annál inkáb meg erösödék szandékában. de nem akará senkinek is meg mondani. és azt vára hogy egészen meg gyogyullyon és akor nyilatkoztassa ki.
A király pedig meg engedé sokaknak az urak közül hogy elmehetnének az Ételgiva látogatására., és mindnyájan olyan nagy ditsérettet mondának felölle. hogy az uri aszonyok magok kérék a királyt. hogy az udvarhoz hozatná ötet, a mely kérés semi nehézségére nem lön akirálynak. mivel ugy, minden orában láthatná ötet. de minden mesterségét arra kelleték forditani. hogy Etelgiva arra rea ályon aki is eleiben tévé a következendö dolgokot; amaga méltoságanak meg sértésit, hogy mitsoda dolgokot nem fognak rolla. mondani. egy szoval. mindent elé monda. a mivel gondolhatá. hogy le verje a királyt szandékárol.
Ne gondollyad felelé néki akirály., hogy azert vigyelek udvarhoz, hogy ót a sok példára valo nézve, énnekem engedelmeseb légy. a mit itt különösön az én szeretetem meg nem nyerhetet tölled. az udvarom közöt, ahoz, annál keveseb reménségem leszen, ót ollyan magános eletet élsz. amint akarod., edita. és atöb aszonyok melletted fognak lenni, nem akarodé soha semmiben is kedvemet tölteni, én nekem arra nagy okaim vannak hogy az udvarhoz jöj. azokot rövid idö alat meg tudod. és abban bizonyos vagyok. hogy jová hagyod szándékomot.
Etelgiva nem akarván továb ellent tartani akarattyában. mindenekben engedelmeségit igéré. akirály néki london városában uri palotakot készitete. és korknak kelleték. ötet oda kisérni. aki is azt uri modon vivé végben. a szép Etelgiva. Edita, és az apja. london városában viszá jövének., és sokal más állapotban. mint mikor onnét ki mentek volt., ez a szép leány, keves idö mulva. hogy avárosba érkezék, az udvarhoz mene, azö szépségit, kegyeségit. szemérmeteségit. mindenek tsudálák, és amidön meg kezdék az ö szivinek joságat üsmérni. mindenek jó szivel kezdének hozája lenni.
Ételred. nem tuda mit tsinálni. örömében. a midön látá. hogy az ö szerelmes Etelgivája. az egész udvarnak ékesége, az ö szeretete végtire anyira nevekedék. és az Etelgiva jó erkölcse olyan meg változhatatlannak láttzék néki. hogy nem akará továb halasztani fel tett szándékját, mint hogy elég ideje volt azt jól meg visgálni. azért arra is elegendö volt. hogy abban meg gyarapodgyék, érezvén tehát azt magában, hogy semmi attol el nem fordithattya, azért egy náp az Etelgiva házához menvén, és senki nem lévén más véle tsak Edita. a király ötet le ülteté. és maga. által ellenibe üle, és mondá.
Ételgiva, végtire ate jó erkölcsöd gyözedelmet vett, mind azon. a mit magamnak igértem volt mind eddig látom hogy szeretetemnek. jelit. idegenségel veszed. és hogy minden tselekedetedet. tsak a tisztelet igazgattya. és nem a szeretet. de mint hogy a más képen nem lehet., leg aláb én azért olyan jutalmat akarok néked adni. amely meg bizonyittya hogy mint betsüllek. azért szép Etelgiva én neked egy férjet adok. aki mind nagy nemzettségböl mind nagy renden valo., és aki nem méltatlan a szeretettre. igy ate szerencsédet bizonyosá teszem. és magamnak olyan tsendeséget szerzek., amelyben nem lehetek azon házaság nélkül, ezek a szok, amelyeknek értelmét Ételgiva meg nem értheté. annyira meg haták szivét. hogy nem birhatván az elsö indulattyával fel kiáltá. hogy hogy felséges király. hát nem szeretz már engem?
Etelgiva, alig mondá ki ezeket a szókot. hogy el tüzesedék [el-tüzesedék].
akirály mindgyárt észre vévé. hogy meg bánta volna mondásit. kerdé tölle, szép Etelgiva. lehetneé a. hogy az Etelred szivét bánnád el veszteni. felséges király. felelé ez a szép leány. én sokat is mondottam, de ugyan is már régtöl fogva titkolom azt az indulatot. amelyért már meg nem pirulhatok, mint hogy meg gyözted szeretetedet, az illyen gyözedelemért bizonyos vagyok jó erkölcsodben. és az enyém nem forog már szerencsétlenségben ha azt meg vallom is. hogy a mérész Etelgiva az ö királyára mérte volt vetni szemeit. még annak elötte. hogy a magaét reája vetette volt meg vallom felséges király. hogy szerettelek., és szeretlek azal az erös szeretettel. amelyel. szerethet egy olyan leány. aki kedvelli a jo erkölcsöt. tartoztam ezt meg vallani mind azokért. amelyeket tselekedtél érettem, azén hozám valo szorgalmatosságidot. anyi szeretettel vette a szivem mint tisztelettel., ajó erkölcs. amelytöl soha el nem akarok távozni,. azt el rejtette volt szivemben és a magam meg türköztetéséért kevésben mulék, hogy életemet el nem vesztettem. mivel szüntelen elöttem látni. egy szép és nagy fejdelmet, azt szeretni., szánni. részt venni szeretetében. és még is néki meg nem mondani. olyan kin, a mely igen meg büntetet engemet vak meröségemért. mind azon által, még most sem tudtad volna meg. hogy ha ezt irántam valo szandékodot meg nem mondottad volna
Felséges király ne tsudállyad tehát. ha el nem vehetem akit nékem szántál, azt könnyen el itelheted. hogy egy ollyan személy, a kinek tellyes a szive Etelredel. a másnak nem adhattya magát.
Valtoztasd el felséges király ezeket ajeleit jóságodnak. azzá. a mire már kértelek volt. és enged meg, had vonnyam el magamot, az idö, atávul valo létel. és a jó erkölcs, gyözedelmet vesznek szivemen, én meg vallottam a szivem titkát. mint egy jutalomul ate jó erkölcsodnek, ad meg mostanában az enyimnek azt a jutalmat. amelyel néki tartozol., és amelyet el nem veheted tölle. igasságal. igen is, fel kiáltá erre a király. a lábaihoz esvén, igen is meg adom azt a jutalmat. amelyet oly igen meg érdemled, de kedves Etelgiva nem egy szomoru helyböl fog állani aza jutalom. hanem a királyi székböl, és egy királybol, egy szoval Etelredböl. meg ne tsald magadot kedves Etelgiva. meg fogván kezeit és meg tsokolván. én szeretlek tégedet., és más férjet nem adhatok néked, hanem magamot már én ezt régen fel tettem magamban., tsak azért is hosztalak az udvarhoz. hogy szoktassam néked meg adatni azt a tiszteletet, a melyre tegedet szántalak.
Etelgiva. kedves Etelgivám, mely szerencsés vagyok én, te engemet szeretz., és olyan állapotban teszlek, a melyben azt nekem mindenkor meg mondhatod. türköztetés, és szégyen nélkül, Edita., hozája. fordolván. ihon az én királyném, ihon atiéd, örüly velem együt.
A király olyan nagy örömbe volt. és az anyira fel indittotta volt. hogy nem tudta mit szollyon. vagy mit tselekedgyék. Etelgiva is sokáig nem talála idöt afeleletre. vegtire mondá. emár sok felséges király. és ha lehetne még nagyob szeretetel lennem., egeszen oda adnám a szivemet. hogy meg fizethessem ezt a nagy szeretetedet. de a még illyen nagy ditsöségben akarsz engemet tenni, ne bányad ha én gondolkodom atiédröl. mivel ate dicsöséged. olyan drága nekem. valamint amagamé.
Felséges király én szeretlek. már azt meg mondottam. holtig azt is fogom neked mondani., nem tarthatok már egy olyan fejdelemtöl., aki tsak hite adásával akar rajtam gyözedelmeskedni. az meny az én bizonyságom. hogy mitsoda nagy boldogságomnak tartanám en azt, hogy ha hozád érdemeseb rendben születtem volna. vagy ha téged aláb valo rendben tett volna, soha a királyi székre. szemeimet nem emeltem. tsak Etelredet tekintettem. tsak rolla gondolkodtam. tsak ötet szerettem egyedül.
De király vagy, ugyan arrais születtél. és ez a felséges rend. arra kénszerit hogy szüntelen vigyázál aleg kiséb tselekedetidre is. olyanal kel szövettséget vetned, aki hozád. méltó legyen. fejdelem aszonyoknak kel azt a nagy helyt el foglalni. a melyet nekem akarsz adni. a szereteted. és a hatalmad. bé hunyattyák a választásra szemeidet. a melynek alacson valo rendét. a szemedre hányhattyák, én pediglen. akinek mind a tehetetlenség. mind alacson valo rend. nem anyira homályositották meg szemeimet., ha szinte aszeretetem nagy is. de elöre látom a keserüségeket. amelyekben ez a házaság vethet tégedet.
Nem tudom azokot az okokot, a melyek az ország igazgatása szerent vannak, mivel alacson rendben neveltettem, de látom azokot, amelyeket az okoság és az értelem adnak elömben. az udvarod, amely oly igen ditséri ma. bennem szeretetedet. amely engem tisztel. nekem hizelkedik. és kedvemet keresi. tsak azért tselekeszi mind ezeket, mert engemet ugy tekint. mint olyan szeretödet. a kinek szerencséje. oly hamar el mulhatik. valamint kezdödöt.
Ha nagyob rendben lészek, meg vetnek. és gyülölni fognak. és az ollyan a ki ma ditséri szeretetedet. holnap gyalázni fogja. ate néped tudgya. hogy engedelmeskedni kell, de azt is tudgya. hogy fejdelmeknek kell nékie parancsolni. mit nem fognának mondani. ha nékik ollyan királynét adnál. a ki egy szegény mester ember leánya, minden gyamol nélkül, a kinek minden gazdagsága tsak egy kevés jó erkölcsböl áll. a mely is igen kicsid ékesség. az udvariak elött.
Botsásd meg felséges király. ha elödben merem tenni alacson voltomat. de semmit sem kel el mulatnom azért. hogy a királyom akit anap világánál inkáb szeretek. és akiért eletemet adnám. olyan vétekben esék a mely meg homályosittsa életét. az alat a még Etelgiva beszélle. akirály lenem vette rolla szemeit. amidön el végezé szavait mondá aszonyom., ate szived mindenkor olyan nemesi szivnek tettzet nekem. azért tudtam hogy ezeket az akadályokot veted elömben., de én azokra reá készültem. és abban bizonyos lehetz., hogy ha olyankor ajánlottam néked az országot, a midön tsak éppen tisztelettel gondoltam hogy vagy hozám. most hogy tudom hozám valo szeretetedet, annál inkáb meg nem valtoztatom, szándékomot. mentöl érdemetlenebnek tartod magadot a királyi székhez, annál inkáb közelitesz ahoz.
Az én szeretetem azt kivánnya hogy birjalak, ate okosságod azt nékem tilttya, mint egyike. mind a másika a koronámot. és a hitemet adgya néked. ne ály hát ellene az én fel tett szándekomnak., azt senki meg nem változtathattya. és tud meg azt. hogy tsak a halál. választhat el Etelgivátol. erre a király kimene. hogy szándékának végben vitelében munkálodgyék, a szép Etelgiva pedig maga maradván Editával. gondolkodni kezdék életéröl, és hogy az Isten rendelése. mitsoda tsudálatos uton vezette volna az ö dolgát. meg alázván magát a királyoknak királya elött. és az uraknak ura elöt. egészen gondviselése alá ajánlá magát. el felejtvén akirályt az Etelredel valo házáságát tekinté, amely eleget tenne mind szeretetének. mind jó erkölcsének. magát ugy tekinté. mint leg szerencsésebbet evilágon. azután meg tiltá editának. hogy a király szándékát senkinek ne mondgya.
A király pedig viszá térvén a maga kastélyában. vidám abrázatal. a melyet mások is észre vévék. de kivált kork a ki hozája leg nagyob köteleségel volt és mint hogy a király sokáig volt Etelgivánál. azért ö akirály örömét olyanra magyarázá. amelyben semmi része nem volt annak a szép leánynak, Ételred a maga különös házában menvén, hivatá korkot és nagy örömel tekintvén reája. kork én leg szerencséseb vagyok evilágon
Felséges király felelé kork. én abban soha sem kételkedtem hogy az allandoságod. végtire meg ne jutalmaztassék. de azt meg vallom hogy tartottam attol hogy az Etelgiva jó erkölcse. továbra ne halasza agyozedelmet és mint hogy igy vagyon igen örülök.
Nemondgy többet kork. mondá akirály. látván hogy mit gondolna, ne tegy bal itéletet. Etelgiva mindenkor azon jó erkölcsü leány. semmi gyözedelmet nem vettem rajta, söt még ö gyözedelmeskedik rajtam. Egy szoval. ö engemet szeret és én el veszem.
kork noha okos udvari. volt de el nem titkolhatván tsudálkozását. akirály szemében kezde nézni. ha ugyan valoságal beszéllé., de akirály nem akarván hogy abban kételkedgyék. se hogy felellyen, elé beszéllé néki szorol szora az Ételgivával valo beszélgetésit. és mindgyárt parancsolá néki hogy menne hozája. és mutatná meg néki azért. hozája valo orömét. kork az alat magához térvén. tsudálkozni kezdé okosságát annak aleánynak. de akirály méltoságát is meg gondolván. ugy tekinté azt a házaságot., mint ollyat. amely meg fogja mocskolni azö dicsöségét; és eleibe akará adni hogy a mitsoda kisebségire lenne. de akirály félben hagyatván véle. mondá néki haragosan. kork. ne tekints. mást, hanem tsak azt tekintsed hogy mitsoda betsület a néked. hogy az udvariam közül, te vagy az elsö, a kinek ki nyilatkoztattam titkomot., és hozám valo hüségedet, tsak az engedelmeségben mutassad meg. kork. a ki nem hallotta volt még a királyt olyan keményen szollani hozája gondolá hogy a halgatás job volna. és azután Etelgivához mene akinek is még jobban meg látván okos elméjit., a király szándékára hajola. és azt itélé magában. hogy ha a születésére valo nézve királyné nem lehetne is. de az érdemére valo nézve, arra méltó.
Azonba pedig Etelred akarván közölni ezt a dolgot a királyi vérböl valo fejdelmekel. és a töb nagy urakal. magához hivatá Egrad fejdelmet. nem kételkedvén abban hogy ennek tessék az ö szandéka. és hogy ne igyekeznek azon. hogy azt el ronthassa, de mint hogy evolt a fö tanács ur. és hogy enelkül semmit sem tselekedheték, azért hozája is készüle. hogy mit felellyen néki. Egrad el érkezvén a király igen nagy baráttságát mutatván hozája. mondá néki. kedves Egradom. tudom hogy tsudálkozhattál egy nehány idötöl fogvást. az én magam viselésin. azért minden titkaimot meg akarom neked vallani. és az által meg láthatod. hogy mitsoda betsülettel. és bizodalomal. vagyok hozád. reménlem hogy erre meg felelsz és ugy tekintvén tegedet mint leg jób baratomot. azt meg is bizonyitod, kivánságom szerént.
Egy illyen hizelkedö elöljáro beszéd. nevivé az Egrad elméjit arra, amire akarák ötet venni, mint hogy ö nevelte volt fel akirályt., azért igen is szerette. és felelé néki, hogy szabad volna tselekedetivel., és azt nem kellene menteni ö elötte, hogy ha pedig szamot akarna adni tselekedetiröl. ö azt meg halgattya. inkáb engedelmeségböl. mint sem más ókból.
Ez a válasz. valamely reménséget adván a királynak. elé beszéllé néki Etelgivel valo historiáját. kezdetitöl fogva, mind addig. minek utánna. nagy ditséretet tenne. az ö szépségéröl. eszéröl. jó erkölcséröl. és nemesi szivéröl, azon vegezé beszédit hogy ö elvegezte volna magában. hogy el vegye. és mint hogy ö volna feje atanácsnak. ö benne is bizot. hogy ezt jová hagyattya másokal.
Egrád ezeket mind eddig tsendeségel halgatván. de továb nem türköztethetvén meg magát,. fel kiáltá én bennem. király én bennem. hogy olyan dolgot hagyasak helybe.? hogy hogy mondá fel háborodva. annyi királyoknak amaradékja. a felséges Ételred, akarjaé amaga székiben ültetni egy alá valo mester embernek aleányát.,? gondolkodolé király az illyen szövettségnek méltatlanságán, mit fog a néped mondani. mit fog mondani akörülötted lévö nemesség, a midön meg láttyák hogy anyira lenyomod a királyi felséget,. mitsoda veszedelmet nem hosz fejedre?
El felejtettedé az olyan fejdelmeknek példáit. a kik mint magad a szeretetnek adták magokot. menyit nem láttz olyat, akik esztelen szeretetekért. el vesztették. méltoságokot, országokot. és életeket. magad még inkáb félhetz. szomszédid irigységektöl, kik nehezen láttyák virágjában lévö országodot, avér béli fejdelmeknek nagyra vágyásokot. akik azon örülnek. hogy vétekben esél. hogy a népet ellened fel indittsák. támadásra gerjeszék. amelyre igen hajlando az országod.
Oh felséges király nyisd fel szemeidet. válazd el egy kevés ideig az embert, akirálytol. ugy mint király tekinsd meg mitsoda királynét akarsz nékünk adni. mitsoda familiát akarsz a magadéhoz elegyiteni. tudom meg pirulnál. hogy ha azt jól meg gondolnád, szály magadban. gondold meg hogy mind a koronád. mind a hited fejdelem aszonyt illeti, távoztasd el Etelgivát. kéresd meg a dániai király leányát. a kitöl tarthatz és adgyad annak azt a helyt. amelyet a néped közül. aleg aláb valonak szántál.
Egrád el végezvén beszédit, akirály mind el halgatá beszédit., és el várá hogy az ö fel indulattya el mullyék. azután tsendes elmével tekintvén reája, mondá néki, kedvetlenségel, semmit énnekem olyat nem mondasz, amit Etelgiva már nékem meg nem mondotta volna; azt el itélheted. hogy azt véghez nem viheted, a mit ö véghez nem vihetet. de ugy mint ember. eleget akarok tenni kivánságomnak, és ugy mint király. azt akarom hogy nekem engedelmeskedgyenek., olyan bizonytalan veszedelemért. nem akarom magamot meg fosztani a bizonyos szerencsétöl. ha az én szomszedim. vagy az én nepem az ország tsendeségit fel akarják háboritani. vagyon annyi batorsagom hogy az elsökön gyözedelmet veszek, és atöbbi rettegni fognak hatalmamtol. én nem azért mondottam meg néked szándékomot. hogy tanácsot kérjek tölled., hanem hogy azt jóvá hagyassad. és noha akarnám ha arra reá állottál volna., de azal nem törödöm. ha ellent tartasz is benne.
És talám ate segittséged nélkül is meg értethetem. a népemel. hogy mitsoda engedelmeségel tartozik akaratomhoz. ezekre ki mene a házábol és ót hagyá Egrádot oly. nagy keserüsegben. hogy házához menvén nem szolhata senkihez is.
Etelred pedig nem mutatván semmi változást orczáján. és estve tsak nem mindnyájan a tanács urak udvarlásán lévén. hol egyikének, hol a másikának hizekedö szokot monda és azon volt hogy magához édesittse öket. azután parancsolá nékik., hogy más nap esze gyülnének bizonyos nagy dologra, a melyet meg fogja nékik mondani.
Ez akirály meg változhatatlan lévén szándékaban tsak éppen az Etelgiváért valo nyughatatlanságban tölté el az éttzakát. Egrad fejdelem pedig mind más gondolatokban vala az ö öregsége., amely nem tekinteté véle annak a leánynak szépségit tsudálkozni is kezdék azon. hogy lehet ötet annyira szeretni. hogy ö érette veszedelemre adgya magát., aleánynak okoságát. és jó erkölcsét igen hejában valo ékességnek tartá olyan királyi széken, a melyhez tsak a nagy renden valok méltók, azt is gondolá magában. hogy Etelgivában. töb mesterség volna mint sem jó erkölcs, és hogy tsak azért nem adta meg. magát. hogy a királyt. arra vehesse. amire vette.
És az Etelred gyengesége. annál is vétkesebnek tettzék elötte, hogy magavál. az el hiteté. hogy tsak anagyra vagyás vezérelné minden tselekedetit Etelgivának és a maga kevélységét. az ország hasznához tévén, irtozva gondolkodék azon. hogy királynejának kellene tartani egy olyan leányt, a ki aleg aláb valo renden születet. illyen gondolatokban tölté el az éttzakát. és fel kelvén. fel tevé magában hogy mindent el követ azért hogy meg gátolhassa a király szándékát
Más nap az orája el érkezék. a melyben ahoz anagy dologhoz kezdgyenek. a király a tanács házban menvén. mind ót találá atanács urakot. az egy Egrádon kivül. Etelred azon meg örüle magában., gondolván hogy a többi annál nagyob kedvezésel lesznek szándékához. és midön látá hogy várnák mit mondana nékik. igy kezdé beszédit. leg elöbször is azon kezdé el. hogy ditsérni kezdé azt a tsendeséget. a melyben volna azö országa. mitsoda szorgalmatoságal igyekezet mindenkor azon. a miolta uralkodik. hogy azt meg tarthassa. mi képpen viselte magát. azokhoz, kik szövettségiben vannak. és azután a maga népihez, a kinek. azon igyekeznék. hogy adhassa ujjab. ujjab jelit hozája valo szeretetének. azután ismét mondá. hogy minek utánna anyit. fáradozot volna anépe boldogságáért. ollyan idös korában, a melyet mások tsak a gyönyörüségre fordittyák. azzal biztatná magát., hogy nem fogják rend kivül valo dolognak tartani. ha a maga kivánságának elég tételiröl is gondolkodik. az ö szive nem adhattya arra magát hogy olyan házaságot szerezen magának. amely tsak a hasznot tekintse. azért olyan aszszonyt választot magának a kinek szépsége, elméje, és okosága a nagy rend hellyet volna.
De söt még gondollya, hogy azal nagy szeretetinek jelit mutattya népéhez. hogy közüllök veszen magának társat. és azal biztatná magát. hogy a szép Etelgiva, aki mindennel tudta magát szeretetni udvarnál. ugyan olyan könnyen is el. nyeri hozája valo tiszteleteket. alig mondá ki ezeket a szokot hogy nagy zaj támada a gyülésben. és nem követheté beszédit.
Azután ki ki le forditván szemeit. mindenik szomoruságban esék és a nagy zaj után. igen nagy tsendeség lön. ki ki gondolkodván azon. hogy mikép lehetne el távoztatni. olyan illetlen szövettséget a nagy tsendeség közben pedig érkezék Egrád fejdelem.
Az ö erkezésin a király meg ütközék, de a tanács azon meg örüle. gondolván. hogy melletek lészen.
A szomoruság az egész gyülekezetet el lepvén., Egrad fejdelem azt mindgyárt észre véve. és noha által látá annak okát. de meg kérdé annak okát, egyik a tanács urak közül mindeneket elé beszélle néki. bocsánatot kérvén a királytol., ha azt az egész tanács nevével meg vallaná hogy mitsoda keserüségben volnának hogy szándékára nem álhatnának mivel mind azö ditsöségének. mind az országnak haszna. azt meg nem engedné nékik
Egrad fejdelem. valoságal. szeretvén akirályt. és féltvén mind azoktol a veszedelmektöl. a melyekbe ejtheti aza házaság. eleiben adá ékes beszédekel mind azt. valami rosz követheti az olyan féle házaságot. azután sok féle példákal. meg erösité beszédét, se kérésit, se köny hullatásit nem kiméllé. és olyan igen kezdé sürgetni akirályt. hogy hagyná el szándékát hogy a király nem tuda mit felelni néki., de a szeretet nagy lévén benne. nem engedhete a gyözedelemnek azért el is rontá a gyülést. mondván. gondolkodni fog. és tudtokra adgya
Egrad fejdelem gondolván hogy talám meg változtathattya, és még elöre kezde vigadni magában, a midön tsudálkozásal hallá., hogy a király alig menvén ki atanácsbol. hogy az egész udvarának tudtára adá. az Etelgivával valo házaságát, és hogy sokáig volt különösön. a durhámi püspökel, a mint is hogy Ételred látván, és halván. hogy szépen véghez nem vihetné szándékát., ahatalmát vevé elö, hogy minden akadályt el üzne. azért a Durhami püspököt hivatá hogy készüllyön az Etelgivával valo meg eskütesre., és korkra bizá. hogy a nagy pompával menyen végben
Ez a hir ollyan nagy haragra inditá Egrád fejdelmet, a ki azon kivül is haragos volt. hogy nem tekintvén. tsak a maga hüségit akirályhoz és az országhoz, nagy siettségel mene az Etelgiva házához. hogy szemire hánya néki minden mesterségit a melyel el áltatta volna Etelredet Etelgiva pedig egyedül volt Editával. mikor ez a fejdelem hozája mene; tudván hogy mitsoda rendben volna udvarnál. ez azur. a király elöt valo nagy betsületit, és látván öregségit. azért igen nagy tisztelettel is fogadá ötet.
De eza fejdelem még elöre rosz gondolatokal lévén felölle. és meg nem visgalván. neki kegyességit. és szemérmetességit. a melyel fogadta ötet. mindgyárt a szemére kezdé neki hányni. nagyra vagyását: és meg sértö szokal eleiben tenni alacson nemzettségit. minden gyalázatos szokot kezde ellene mondani. és valamit ki gondolhata ellene. azt ki mondá. az illyen beszélgetés. és látogatás, nagy tsudalkozásban veté ezt a szép leányt, de látván hogy a fejdelem egészen ki beszéllette volna magát. mondá néki.
Uram., Etelgiván kivül más. amitsoda állapotban most vagyok., talám olyan tsendeségel nem halgatta volna azokot agyalázatokot, a melyeket tölled meg nem érdemlették., de én. a ki elött akirály ditsösége szinten olyan drága, valamint elötted. és a ki tiszteli az Egrad fejdelemben a királyoknak vérit. és azt a hüséget. a mely arra erölteti. hogy engemet gyalázon, az ö vadolásira egyebet nem felelek. hanem eleiben teszem a szivemnek titkát. és reménlem hogy annak ártatlansága meg mutatya néki magam viselésit., amelyért inkáb fogja betsülni. mint sem gyalázni.
Az ö kegyes. és nemes szavai meg kezdék enyhiteni ennek afejdelemnek haragját. és meg kezdé banni hirtelenségit. Etelgiva ismét mondá néki, azt nem tagadom uram mert a királyt szeretem. és a nagyra vagyás. amelyel vádolsz olyan távul volt töllem hogy soha sem kerestem hogy engemet szeresen immár esztendötöl fogvást, egyéb jutalmát nem vette hozam valo szorgalmatoságinak. az idegenségnél. és tiszteletnél. valo hogy igen el kelletet magamot titkolnom de nem azon okbol tselekedtem. a melyet a szememre hánsz. hanem azért, hogy el hagyasam véle azt a szerelmet. a melyben. egyebet nem láttam gyalázatnál.
Ha én akirálynéságra tzéloztam volna. nem let volna nékem szükséges anyira el titkolnom szivem hajlandoságát, söt még azt ki kelletet volna nyilatkoztatnom., és nevelvén akirály szeretet. meg nem engedvén a mi azt el olthatta volna. sokal könnyebben vettem volna arra a mit most akar akaratom ellen, mihent pedig meg tudtam szandékát. mindent el követtem hogy arrol le verjem. tudom én azt hogy ki vagyok. azt is tudom hogy mitsoda királynetoknak kell lenni. mint hogy nagyob ditsöség el nem venni egy királyi szeket mint sem abban ülni. mindent el követtem. hogy arra fel ne menyek, ezek uram az én gondolatim és szándékim, a nagyra vágyás. és a mesterkedés. olyan tsuda. a melyeket nem üsmérem., az ártatlanság vezeti lépésimet. és az igazság mondattya szavaimot Etelredtöl meg nem tagadhattam szivemet., de soha sem vágytam arra, hogy a király felesége legyek., eleget igyekeztem azon. hogy azudvart el hagyhassam. de nem volt haszna
Mind azon által uram. lássad. ha találhatzé abban valami modot hogy meg valtoztassa szándékát. én arra reá állok., és azt meg fogod látni. hogy örömel fel áldozom szeretetemet, szerentsémet, életemet. az ország, és a király ditsöségére. Etelgiva el hagyván beszédit, Egrad fejdelem nagy tsudálkozásál néze ötet. és mondá. aszonyom, mitsoda szokal, mitsoda tselekedetekel. és mitsoda szolgálattal hozhatom helyre a vétket mellyet most tselekedtem. hogy lehetne néked azt meg botsátani. ha hatalmomban volna mindennek az akarattyát ate reszedre hajtanám. de aszonyom én nekem nem hinnének, és magam is olyan nehezen hitethetem el magamal amit látok, hogy a nem volna tsuda ha nem hinnék szavaimot.
Meg mutathattya egyedül az idö az országnak. hogy mit érsz, a mennyek adgyák. hogy soha ate jóerkölcsöd meg ne változék. nem tsudálom immár a király szándékát. és látom magam. hogy tégedet jól üsmervén. halálát kivánnák. ha el akarnák tölled választani. abban bizonyos légy aszonyom. hogy ate szerencséden annyi örömem lészen. valamitsodás szomoruságom volt. azon. tsak ennek elötte egy orával is; ate nagy szépséged, eszed, és okosságod olyan méltová tésznek arra, hogy mindenkor bánni fogom a mit a helytelen. hüség tselekedtetet velem
Etelgiva ezekre a ditséretekre nem tuda mit felelni, mind azon által. igen kegyes szokal arra kéré. hogy segittené tanácsával, és tellyeségel meg nyeré maganak ezt a fejdelmet
Azonban pedig akirály nagy nyughatatlanságal várá hogy Etelgivához mehetne., amint hogy mindgyárt is oda mene mihent rendelést tett a lakadalmi Cérémoniákrol. és szinte akor mene bé hozája. amikor Egrád fejdelem onnét ki ment, a király azon tsudálkozni kezdék., és meg álván elötte. kérdé tölle. mitsoda okbol jöttél ide?
Felséges király felelé Egrad. sokal más féle gondolattal jöttem ide. mint a melyel ki jöttem. és azal el mene. az király nem tudván mit gondolni ezen látogatás felöl. égy kis nyughatatlanságal mene bé Etelgivához., akit is vidám ábrázattal találván. azon meg örüle és kérdé tölle hogy Egrad miért jöt volna hozája. és mit mondot
Ez az okos leány. gondolván hogy valamely kárt tehetne annak a fejdelemnek ha meg beszéllene mindeneket a királynak. azt el titkolá. akirály pedig mindeneket tudtára adván Etelgivának. ollyan szeretit mutatá hozája. ez a szép leány is olyan kegyeségel vevé azt a királytol. hogy a király sietetvén alakadalmát. egy nehány nap mulva meg is esküvék véle. mindenek láttára. akirály pedig nagy pompás lakadalmat tsináltata. ugy anyira hogy az egész nemeség jelen volt és mind addig valamég a lakadalom tarta. észre nem vevék. hogy volnának ollyanok kik valamely zenebonát akarnának indittani.
De mihent avendégségnek vége lön. az udvar puszta lön. ki ki amaga joszágaban mene. a nagy uri aszszonyok. udvarhoz nem menének. és tsak azok maradának akirály. és a királyné mellet. a kiknek tellyeségel ot kelleték maradni. tiszttségek miat és kevesen ollyanok. kik Etelgivát jol üsmérték. ezek közöt volt Egrád, és kork.
Ételred el érvén azt a szerencsét a melyet ohajtot nem sokal gondola anemeség kevélységével. és minden gyönyörüségit abban tartá. hogy Etelgivának kedvit keresshesse. akirályné pedig leg kiseb szomoruságot sem mutata azért., hogy mint egy meg vetették volna ötet az udvariak, meg elégedvén azal. hogy a király kedvében volna., és azal nem törödöt hogy a nép nem akarta ötet királynénak hini. és nem hogy azért reája meg neheztelt volna, de szüntelen azon volt hogy reájok hintse akirály jó téteményit akik pedig hüségel voltanak hozája. eleget nem tsudálhaták az ö tsendeségel valo türésit és jóságát. leg nagyob hüségei pedig Egrád fejdelem volt hozája
A menyek meg áldván házaságát egy fiat hoza evilágra, akit a király edmondnak nevezé. és sokan is kezdének már jo akaratal lenni a királynéhoz, amidön a hire érkezék. hogy Jermerland. és koerfort grofok inditást támasztottak volna., akik látván, hogy egy része az anglus nemzetnek, el hajlot volna Etelredtöl. a házaságáért, azt gondolak hogy ki tehetik Etelredet a királyságbol.
Ez a hir meg szomoritá az udvart. de a király, vitéz. és királyi batorságal lévén. azon meg nem ijede. és olyan parancsolatokat ada ki a hadak gyüjtésére. hogy tsak hamar ellene álhata arebelliseknek és amidön minden készen volt, az indulásrol gondolkodék. Etelgiva igen nagy keserüségben esék ezert a meg válásért., és tudván az okát a fel támadásnak. inkáb is tartot másoknál. mind azon által szeretvén a király ditsöségét., azért el is titkolá elötte keserüségét, és tsak a nagy szeretetét mutatá hozája. Etelred a ki mód nélkül szerette ötet. arra kéré hogy az életére vigyázon, és hitesse el azt magával. hogy ha az egész világ fel támad is ellene. de tsak egy szem pillantásig sem változtatthatya meg hozája valo szeretetét. és hüségit.
Mint hogy pedig ez a szeretetre mélto fejdelem aszszony terhben valo létit érzette, azért az Égrad gondviselése alat hagyá.
A király london városábol meg indula ahadával együt és angliának az észak felöl valo részére érkezek. ahol esze gyülekeztek volt arebellisek, akirály közel szálván azö táborokhoz minden képen ahartzhoz készüle. de elöre látván hogy ahartzkor, sok ember halál lenne., azért meg izené arébelliseknek. hogy grátiát adna nekik. elejekben adván gyengeségeket, hogy a gyözedelem veszedelmes volna az országnak akarmely felöl lenne., és ö ugy tekinti öket. mint a maga népit. ha ellene fel tamadtanak is. de a rebellisek ezeket nem halgaták meg is bánák.
Mivel más nap akirály az ö sántzokot ostromoltatni kezdé. es azt meg vevé; arébellisek. jol kezdék eleinte magokot viselni, de vegtire meg bontották öket. és az Ételred vitézsége meg szalasztá öket.,
az elöttök valojok mind el veszének, és akirály meg nyervén ahartzot. parancsolá hogy ne üznék a szaladokot, azután grátiát igérvén mindennek. nagy ditsöségel viszá tére london városában. Etelgive. a ki addig tsak a templomba toltötte volt az idöt nagy szives örömel fagadá; Ételred pedig ugy tekinté ötet, mint ha tsak akor kezdené szeretni.
A király viszá térésiért valo öröm. még nagyob volt. egy nehány holnap mulva. mivel Etelgiva. meg egy más fejdelmet is hoza evilágra, akit nevezék Eduennek, a nép látván az Ételgiván valo áldását az Istennek. és az ö nagy jó erkölcseit, el végezék magokban hogy királynejoknak usmerjék. hasonlo szandékban valának a nagy urak is iránta. Egrad., aki igen nagy hüségel volt akirálynéhoz nagy siettségel mene hozája hogy meg vigye néki ezt a jó hirt. de óh mitsoda állapotban találá. a szemeit egy keszkenövel fedte bé. és egy asztalon könyökölvén. anagy keserüségben merült volt el
Egrad fejdelem ezt látván. a szive meg esék rajta. de akarván tudni annak az okát. mondá: aszonyom mit látok. mi háborithatta meg a felséged boldogságát.? erre el vévén szemei elöl a keszkenöt. mondá néki. oh. uram mely szükségesek nékem mostanában a te tanácsid. abban bizonyos lehetz aszszonyom. hogy semmit sem mulatok el a hozád valo hüségemben, de meg nem foghatom keserüségednek okát. mivel, minek utánna meg gyözted volna az Etelred szivét. a népedét is meg gyözted. és mindenek királynéjoknak akarnak tégedet üsmerni. mi vagyon már töb hátra akirály igen szeret. Nem uram. nem felelé néki. a király már nem szereti Ételgivát már egy holnaptol fogvást. az ö szeretete. idegenségé változot, ez az én keserüségemnek az oka, a mely tiszteletröl szollasz nékem. a nekem semmi vigasztalás. mivel nagy változást látok Etelredben. az ö szive. és szeretete nélkül pedig, tsak a halálra vagyon szükségem.
A királyné olyan formában mondá ki ezeket a szokot. hogy Egrad el hiteté magával. hogy szivböl beszéllene., de meg nem foghatván. hogy olyan nagy szeretetet az alhatatlanság követhetné; a királyban is semmi változást nem tapasztalt. etelgiva pedig huszon két esztendös lévén. a leg nagyob szépségiben volt végtire minden képen kezdé vigasztalni Etelgivát. és el bucsuzván tölle. meg igéré néki. hogy a királyrol. jóbb hirt fog néki hozni
Ezt a jó erkölcsü királynét. semmi meg nem vigasztalhatá, és az ételred magaviseléséröl. mindeneket elöre el láta. a mint is hogy egy darab idötöl fogvást. nem volt hozája azal a szerelmes szorgalmatoságal., egy udvarnál lévö aszony meg kezdé ötet unatni, véle. Ételred. már Etelgivára nehezen nézhetet, és meg báná házaságát a melyet el nem ronthatá. és az uj szeretetit. igen el titkolá.
Egrád pedig el nem hitethetven magával. a király változását. a királyhoz mene. hogy valamit ki tanulhasson ez iránt, a király tsak magánoson lévén korkal., mihent meg látá ötet. mindgyárt hozája fordula haragosan. és mondá Egrad mit mondasz egy olyan udvarirol a ki olyan vak merö hogy nem akar nékem engedelmeskedni., Egrad. mondá ismét. én valojában gondolkodtam azon. hogy Ételgiva mitsoda rendben vagyon itt. látom hogy ötet nem jó kedvel tekintik., mind hogy pedig vétettem abban hogy el vettem, arrol már nem tehetek. de leg aláb az udvaromnak abban kedvit akarom keresni., hogy el küldöm magamtol. korkot akarom ezel aparantsolattal hozája küldeni. és ö meri magát mentegetni.
Hogy hogy felséges király mondá Egrad, el akarodé magadtol üzni a királynét., kivánodé halálát annak afejdelem aszszonynak aki oly. igen szeret, a kinek az ország annyival tartozik akét fejdelemért. kik oltalmazoji lesznek abirodalomnak, és akihez a néped oly nagy tisztelettel kezd lenni,. kérvén tegedet arra én általam., hogy tegyed koronádot afejére. mivel mindnyájan egy akaratal királynéjoknak üsmérik, és anyira meg hatotta sziveket. azö jó erkolcse, hogy igen nagy keserüségel fogják látni változásodot.
Etelred meg ütközék. ezeken a szavain Egrádnak, de már az okoságot nem halgathatá., se az értelem. nem vezeté tselekedetit. a rosz erkölcs el foglalta volt a jónak ahelyét, az alhatatlanság, meg kostoltatá véle aveszedelmes gyönyörüségeket, és ha mérte volna. Egrad. fejdelem meg érzette volna haragjának mi voltát. de még is meg türközteté magát. és minden haragját korkra forditván, aki nem akara magára vállalni oly kegyetlen parancsolatot, maga elöl. és az udvartol is el küldé. és nem akarván halgatni Egradot, mást hivata, akinek parancsolá hogy menne meg mondani Etelgivának az ö akarattyát.
Egrad fejdelem, elöre el látván. hogy mitsoda zenebonát indittana ez a dolog, nagy keserü szivel ki mene akirálytol., és nem veheté magát arra, hogy a királynéhoz menyen addig. még meg nem tudgya szerencsétlenségit. azudvar azt meg tudván. mindnyáján szomoruságban valának. és ezt a királynét. akit annak elötte tsak nem mindenek el hagyák, nem találkozék akor egy is aki ne szánta volna és rosznak nem tartotta volna a király változását; de eza király nem hajtván senki tanácsára. se beszedire. a szerencsétlen Etelgivának el külde aparantsolatot, hogy a király palotáit hagyná el. és hogy menne ahoz a házhoz amelyet adot volt néki. házaságok elött.
A fö renden lévö aszszonyok mindnyájan melléje mentek volt., hogy segittsék,. és vigasztallyák. mihent pedig a parancsolatot vévé. azon a hirtelen. és meltatlan valtozásán a királynak, az szive anyira meg ütközék., hogy közöttök el ájula, asok orvoság után. két ora mulva tére magához.
De akor is mint aholt olyan volt, mihent pedig szolhata, a királyt kivaná látni. és kéré mindeniket hogy hoznák eleiben. az aszonyok nagy siettségel menének a királyhoz. és kérék hogy adná azt avigasztalását. a haldoklo királynénak, de ételredet arra nem veheték.. és az ö kegyetlen keménysége. és uj szeretete. nem engedék. hogy a királyné látogatására menyen, akinek hogy azt tudtára adák. láta hogy nem kellene semmit reménleni; azután Egrádot hivatá. és a gyermekeit maga eleiben hozatá. Egrád fejdelem, valoságos keserü szivel mene hozája, akit is mihelyt meg látá akirályné. mondá. uram. ha valamely vigasztalást vehetnék a mostani állapotomban, ate hozám valo jo akaratod, és az egész udvarnak jó akarattya. nékem nagy könyebségemre volna arra esküszöm néktek. tekintvén mindenekre. kik körülötte voltanak. hogy én tsak a ti betsületeteket, és baráttságtokot kivántam. és hogy minden nagyra vágyásom avolt. hogy elsö jó akarotok. és gyamolotok lehesek. nem az en vakmerö gondolatimot bunteti ameny a mai napon., hanem a királyhoz valo nagy szeretetemet., a mely talám ötet meg bántotta. de az én halalom el törli vétkemet. uram tekintvén Egrádra, gondviselésed alá ajánlom fiaimot. az ö sorsok kéttség nélkül. nem lészen szerencséseb. mint az anyoké. de ha gond viselésed alá veszed. azt igérhetem magamnak. hogy ajo erkölcsnek segittségével. amelyre öket tanitod. meg gyozhetik azokot az akadályokot, melyeket találhatnak az attyok szivében, lehessen néktek. meg ölelvén gyermekeit, drága zálogi az igen kegyes. de igen roszul. jutalmaztatot szeretetnek. lehessen esze szedni magatoknak az Ételred szivében. azt a szeretetet melyet nekem fogadot volt. tarthassátok meg hozája azt a tiszteletet és szeretetet. melyet mindenkor meg tartottam, és kénszerithessétek arra valaha, hogy bánkodgyék. a szerentsétlen Etelgiva után, kezedben adom uram ezeket a szerencsétlen fejdelmeket, el ne hagyad öket. azután ismét meg ölelé öket. és látván hogy senki sem szolhatna hozája a nagy sirás miat. vegit akará vetni annak a szomoru gyülekezetnek, és parancsolván hogy meg akarna indulni. a hintojában. üle. és az uri aszonyok meg akarván tsokolni kezeit, meg nem engedé. hanem mindeniket meg ölelé. ahintoban tsak Editával volt, a mely aszszonyok pedig szolgálattyában voltanak. azok elöre el mentek volt a házhoz hogy ót készen várják.
Egrád fejdelem. a ki keserüségeben egy szót sem szolhatot. maga is el kisére a házáig akirálynét. a ki is mikor a házahoz érkezék. egy kis udvart talála ót. akiknek hüségeket. igen kedvesen vevé, de föképpen a fejdelem jó akarattyát. egy kis idö mulva roszul kezdvén magát erezni. le kelleték fekünni.
Ez a fejdelem eröt vévén szomoruságán. az ágya mellé mene. és mondá tsak lassan, nem igyekezem azon hogy vigasztallyalak, mivel tudom hogy a haszontalan volna. hanem ved elé azt a bátorságot. és azt a jó erkölcsöt a melyekért. az egész. ánglia tsudál. és tud meg, hogy az illyen allapotban szükségeseb azokot ki nyilatkoztatni mint sem akor mikor arra a rendre, mentél volt, amelyhez oly méltó voltál.
Uram, felelé Ételgiva. az Isten rendelésire hagyván magamot, semmit olyat nem tselekszem a mi meg rovidithetné életemet; azt sem igérhetem néked hogy élni fogok, mert rajtam nem. áll, de azt fogadom néked. hogy holtig valo háláadásal lészek. minden hozám valo jó akaratodért. Egrad el butsuzván. tölle. meg igéré. hogy minden nap eljöne hozája. Etelred pedig egész szabadságban lévén a miolta el távoztatta volt Etelgivát maga mellöl. minden féle rendeletlenségekre adá magát. a melyek nem illettenek. akirályi méltósághoz.
Etelgiva pedig magános. és szomoru életet élvén, magában siránkozot. ennek a királynak rendeletlenségin. Egrad fejdelem pedig látván. sok féle változo szeretetit., gondolá hogy még viszá fogna térni akirálynéhoz, és hogy mind addig volna reménség, valamég oly alhatatlanságal lenne másokhoz, Etelgivát is sok szor biztatá illyen reménségel, a ki is igen ohajtotta volna viszá térésit. de tsak hamar olyan hirt. halla. amelyböl egészen meg látá szerencsétlenségit. és reménséginek végit.
Normándia. leg közeleb lévén angliához. könnyü volt Ételrednek. meg hallani anormandiai hertzeg hugának szépségit. ez az álhatatlan fejdelem tsak a hirrire valo nézve is kezde hozája hajolni, mihent pedig annak képit meg hozatá. a szerelem fel gerjede benne; akor kezdé leg inkáb az Etelgivával valo házaságát meg utálni. és mint hogy gyermekei valának tölle. azért egészen. nem is lehetet meg válni tölle. amelyért olyan nagy haragban és bánatban volt. hogy a maga gyermekeire sem nézhetet
Ételred el üzé magátol, gyalázatosan minden szeretöit. a keserüségnek adá magát. és más vigasztalása nem volt, hanem a normandiai fejdelem aszonynak aképe. akár miként akarák is el titkolni Etelgiva elött, akirálynak illyen tsudálatos szerelmit, de azt meg tudá. és látván reménséginek végit, abban a nagy nemzettségü. és szépségü személyben, azt már továb nem viheté, nagy forro hideg lelésben esvén, a doktorok semmit nem segithetének rajta. és meg tudván halálának bizonyos voltát. álhatatoságal vevé. az alat a még másokot láta sirni körülötte, ö tsendeségben volt és másokot vigasztalt. elejekben tévén. hogy mennyi keserüségtöl mentené meg ötet ahalál.
Halála elöt egy nehány orával: egy hoszu levelet ira akirálynak, a melyet bé petsételvén. Egrád fejdelem kezében adá. hogy adná meg akirálynak. azután mindenét el osztogatá Editának, és azoknak. kik mellette voltanak mint hogy Ételred semmijét sem vette volt el tölle. azért bövön is adhata minden tselédinek, és az utolso oráiban az örökké valoságrol gondolkodván, igen szép áitatoságal. mulék ki evilágbol. huszon három esztendös korábán. és leg szebb voltában. és akit mindenek szánák.
A szomoru Edita. mihent el temeté a kedves Etelgiváját. egy klastromba mene. és ellene monda avilágnak, Egrad fejdelem pedig nagy keserüségben lévén. végben vivé amit reája bizot volt ez a jó erkölcsü királyné és könyves szemekel adá meg levelét a királynak. aki is már tudván ezt a szomoru hirt. nagy idegenségel tekinté Egrádot.
A ki is oda adván az Etelgiva levelét a királynak. el vevó tölle. és azt se el nem olvasván. se tsak reája sem tekintvén. egy kis ládácskában veté. amelybe szokta tartani holmi köves portékáit; egy szot nem szolván Etelgivárol. más dolgokrol kezde Egradal beszélleni. a ki is meg haraguván magában. ezen keménységin. tsak hamar magánoson hagyá.
Ételred pedig még is emberi tekintetböl. egy nehány napokig el halasztá szándékát., de mint hogy sebes akaratu volt mindenben, tsak hamar mindennek tudtára adá hogy a normandiai fejdelem aszonyt el akarná venni. és mindgyárt követtségben küldé kent nevü grofot. a normándiai hertzeghez.
Ez a követ nagy pompával. tsak hamar. ratomágiában érkezven, (vagy is ruánban) mihent szembe lön a hertzegel, azonal meg kéré a hugát, és azt meg nyervén., egy nehány napok mulva. Etelrednek vivé Emma fejdelem aszonyt, aki is igen szép lévén. a kiraly nagy pompával fogadá. és a durhámi püspök. rneg esketé öket, a lakadalmi vendégségek egy holnapig tartának
Emma királyné pedig meg tudván minden dolgát. és jó erkölcseit Etelgivának azon a szive meg esék, annál is inkáb. hogy maga is Emma. mind szép. mind jó erkölcsü volt, és szeretettel emlékezet Etelgivárol., akinek is gyermekeit a maga gondviselése alá vevé. és anyok helyet akart nékik lenni. de fökepen az elsöt. Edmondot igen meg szereté.
Az elsö esztendöben. Emma egy fejdelmet hoza evilágra. akit a király. Alfrednek nevezé., ezt ugy is kezdék tekinteni. mint a kire kellene szálni a koronának a második esztendöben. ismét egy fia lön. ezt Eduárdnak nevezék.
Abban az idöben. anglia. igen nagy békeségben volt és nagy tsendeségben. a nép jol volt. az urak egyeségben voltak, a királyné pedig az egész udvarnak gyönyörüségére volt. mint hogy az Etelgiva fiaihoz szeretetét mutatta. azért mindenek, inkab szerették ötet, Edmond fejdelem egészen hasonlitván az anyához. azért gyakortáb is emlékeztenek felölle, és gyönyörködve látták. hogy Emma mint szeretné fiait, aki is semmiben nem akarván meg külömböztetni ezeket a maga gyermekeitöl. egy aránsu gondviselésel volt hozájok, egy szoval. minden segittette az Etelred szerencséit., hogy ha amaga álhatatlanságával. fel nem zavarta volna azt a tsendeséget.
Ételred, egy szers mind anyira meg kezdé utálni akirálynét, hogy nem is nézhetet reája.. a királyné. a ki igen jó. és kegyes volt. az alatta valoihoz., igen. kevély volt a hozája hasonlokhoz, panaszolkodni is kezde Ételrednek meg változásáért. annak az okát meg kérdé, és arra kéré, hogy meg vetésivel. olyan dologra ne kénszerittse. a mely néki ártalmas lehetne; Etelred pedig nem hogy erre felelt volna és mentette volna magát. hanem még nagy idegenségel. és meg vetésel el fordula tölle. a melyet a királyné el nem szenvedhetvén. meg is mondá néki, és meg is irá az báttyának. a normandiai hertzegnek. a ki is igen parttyát fogván a hugának. követeket külde Etélredhez. hogy meg üsmértetnék véle. rosz tselekedetit.
De azok a követek olyant fent beszéllének néki, hogy nem hogy meg enyhitették volna. de söt még nagyob haragra ingerlék a királyné ellen. a kivel hasonlo képen bánek valamint Etelgivával, el üzvén ötet. mind ágyátol. mind udvaratol. és azután meg nagyob rendeletlenségekben esék szeretöivel. és gyalázatosan kezde beszélleni a királynérol. és a normandiai hertzegröl. és a gyülölség anyira el árada, hogy az udvar ket felé hasonlék. egyik a király részit tartotta. a másika a királynéjét.
Ebben az idöben Etelred két dániai urat, kik angliában laktanak. bizonytalan vádolásra meg fogatá. törvényt láttata reájok, és meg öleté, egyike a kettö közül. közel valo attyafia volt a dániai királynak, aki is ezt meg halván. meg esküvék hogy boszut fog allani anglián érette. és minden késedelem nelkül. nagy erövel hajokra üle. és 1013. dikban angliában ki szálla. és sok tartományokot meg hodoltata.
Etelred. bátor és vitéz léven. sok hadát esze gyüjté; az ellenség eleiben mene. hartzot ada néki. és egészen meg vereték. és el szaladván. londonba viszá tére. ebben a szerentsétlenségiben. nem tudván hová lenni a királynéhoz folyamodék, a kinek szive meg esék szerencsétlenségin. és el felejtvén vétkit. ira mellette a normándiai herttzegnek és meg békélteté öket., anormandiai hertzeg, a hugáért. meg engedé Etelrednek. hogy normándiaban szaladhasson, ugyan el is vivé a királyné oda ötet. minden gyermekeivel.
A normándiai hertzeg. a huga kérésére, nagy tisztelettel fogadván Etelredet, meg is igéré néki. hogy siettségel meg is fogja segitteni., az Etelred oda valo érkezésének hire. el terjedvén galliában. mindenünnen. sok urak., nemes emberek. és vitézek gyülének melléje. ugy annyira hogy Ételred láta. hogy anyi segittségel viszá nyerhetné az országát. annál is inkáb, hogy a dániai király londonban meg holt volna, erre valo nézve. igen sietteté is meg indulását. és hajokra ülvén. más nap angliában ki szállottak. és igyenesen london felé tartottak.
A dánusok kik eleiben menének. levágatának, azután a dánusok mind esze gyülvén., hartzot állának. de azt el vesztvén. igen kevés tére viszá bennek dániáiban.
Etelred nagy örömbe lévén. dicsöségel mene bé londonban, a királynét fiaival együt. viszá hozatá londonba. és azt remenlé magában. hogy anyi fáradcsága után. tsendeségben fog lenni. de a szivinek tsendeségit ollyan háborittá fel. a melyröl nem is gondolkodot
Egy szer, holmi köves portékával akarván meg ajándekozni a királynét a kis ládáját meg nyittá. és az Etelgiva levele még petsételve a szemiben akada. és fogván a levelet. suhajtásal. meg nyittá. és alig olvasa el egy nehány szot. hogy még továb is kiváná olvasni. a szerelmes szánakodás el fogván szivit. le üle. és tsokolgatni kezdé alevelet, és azt mind végig el olvasá. a melyekben ezek a szók valának.
A hü és szerentsétlen Etelgiva. az ö uranak. és királyának. Etelrednek. akit igen szerettenek
Felséges király.
Ha, a halálomban bizonyos nem volnék., nem mértem volna a szemeid eleiben tenni azokot a betüket. a melyek már nem kedvesek elötted, de a mitsoda állapotban vagyok. a meg menti vakmeröségemet, és el nem kelet venned a haldoklo Etelgivátol. azt a vigasztalást., hogy néked el mondhassa utollyára. hogy tégedet szeretet., és szeret. ha szinte anyit szenvedtettél is véle.
Nem azért veszem a pennát akezemben. hogy panaszolkodgyam. még a hüségtelenségedet is tisztelem. és nem annyira okozom szivedet. mint a magam szerencsétlenségit. nem lévén anyi érdemem., hogy meg tarthattam volna szivedet
Enged meg király nékem azt a kegyelmeségedet., hogy az én emlékezetem., elötted ne légyen gyülölséges. minek utánna. oly kedves lett volna elötted,, és meg ne éreztessed azokkal a szerencsétlen fejdelmekel. azt ameg vetést. a melyel voltál. az ö boldogtalan anyokhoz. ha valamiben hozam találnak ütni. azt kivánom hogy tsak a felségedhez valo szeretetben és tiszteletben üssenek, tudom rövid idö mulva angliának egy királynét. adcz. a ki valoságal méltó lesz arra a helyre., a melyet én nem érdemlettem. örömest néki hagyom a királyi széket. a melyre nem vágytam, de ha meg nem halnék. néki nem engedhetném szivedet, de király én meg halok. és senki meg nem gátolhattya házaságodot. lehesen szerencséseb mint az enyim. örökös boldogságal is fogsz élni. ha magadot ujjab veszedelmes dolgokra nem adod
Emlékezél meg király. hogy semmi részem nincsen beszédimben. tsak egyedül ate ditsöségedet. és nyugadalmadot tekintem, ki szerethet tégedet ugy mint Etelgiva szeretet, ö tsak tenéked élt. te ötet el hagytad. meg is hal. Isten hozád király az eröm fogy, és a szeretetem nem kisebedik. többé tégedet meg nem látlak, hiremet többé nem hallod. és az életet el hagyván. tsak az a reménségem sem lehet, hogy valaha meg emlékezél
Etelgívárol.
Ez a levél igen nagy keserüségben veté Etelredet. azután esziben juta néki azö szépsége. kegyessége., ez a hozája valo szeretetét benne fel ébreszté., és a keserüség. hogy ö véle oly kegyetlenül bánt. halálát okozta. és hogy soha többé meg nem latthatya. anyira el fogá szivit. hogy patakal folyának szemeiböl könyvei. alevelet egy nehány szor el olvasá. és mind anyiszor hányá a maga szemére. maga viselésit, azután azis esziben juta hogy mint volt Emma királynéhoz. mitsoda gyalázattal illetet kétt olyan jó erkölcsü királynékot, azö türések és kegyeségek, az elsönek engedelmesége, szeretete, és halála. a másodikához pedig mitsoda köteleségel. volna. mind ezek olyan állapotban tevék ezt a királyt. hogy mélto volt a szánásra
A királyné nagy egyességben lévén akor a királyal. bé mene akirály házában tsak lassan., és háta megi kerülvén. a székire könyököle tsendesen, jol el olvashatá a király keziben. az Ételgiva levelét. amely anyira meg hatá szivét. hogy el felejtvén. hol volna, sirni kezde., és a zokogásira a király hátra tekintvén. kérdé. áh. aszszonyom mit láttál.
király felelé ez a szép királyné. ne tsudállyad ha sirok. nem a méltatlan irigység tselekedteti azt velem. hanem az emlékezete, és szerentsétlensége. annak a szeretetre melto aszszonynak. meg nem érdemelném azt a helyet amelyet nekem. hagyot, ha helybe nem hagynám. rolla valo emlékezetedet
Ezek a nemesi szok. viszá vivék Etelredet az elöbbeni jó erkölcsire, meg utálá minden tselekedetit. és elébeszélvén akirálynénak hogy mint járt volna azal a levélel., meg vallá néki hogy az a levél fel gerjesztette volna szivében, az Etelgivához valo szeretetit,. de aszonyom. mint hogy már most az a szeretet tsak egy panaszolkodo árnyékhoz vonszon., én azt ezután veled fogom közölni, és jobban helyre nem hozhatom azt a meg bántást a melyel voltam ahoz a szerentsétlen fejdelem aszonyhoz mint ha egészen neked adom magamot. te is lész helyette a tzéllya, annak a szeretetnek és hüségnek. a melyel néki tartoztam. és mint hogy viszá nem hozhatom ez életre., azon leszek hogy élyen te benned, az én hozád valo álhatatos köteleségemel.
Felséges király felelé akirályné. igen nagy örömel veszem szeretetednek jelit, mind Etelgiváért. mind magamért., légy bizonyos annak a szép fejdelem aszonynak. fiaihoz valo szeretetemben. és elöttem olyan kedvesek lésznek. mint a magam gyermekei. és semmi külömböztetést nem teszek köztök. ezek a nemes szavai akirálynénak, egy kevesé meg tsendesitték Etelredet. meg is köszöné néki. és holtig valo hüségit igéré néki.
Mind azon által, eza király. akár mint beszélt is de a szive tsendeségben nem volt, és az Etelgiva képe mindenkor elméjiben volt, a levelit a kebeliben hordozta. és szüntelen suhajtozot utánna. és noha nagy egyeségben élt is akirálynéval. de Etelgiva birta szivét, és azö belsö keserüsége. mind az ábrázattyán. mind az egéssége meg gyengülésén. ki kezde tettzeni. azonban pedig hirit hozák néki, hogy kánut. a dániai király. ujontában keszülne ellene. Etelred is erre valo nézve. kezde készülni. hadát meg szaporittá. és el nem mulata semmit is hogy elleniben álhasson az ellenségnek. a ki is tavaszal 1015.dikben anglia szélyihez gyülekezék. igen sok hadi hajokal. és ki is szálla angliában mint egy hatvan ezerig valo dánus. Etelred pedig nem akarván véle hartzot állani és szerencsétlenségben vetni az országot. tsak lassanként akará öket el fogyasztani. de azö hadát mindenüt meg verék. és az ellenség közelgetni kezde. london városához. ez a király látván ezt a szerencsétlenségit. és azon kivül is szüntelen furdalta szivét akegyetlen keserüség és az Etelgiva képe és szeretete., igen nagy hideglelésben esék. amelyben. egy nehany napok mulva meg is hala. szüntelen szájában lévén az Etelgiva neve. az országot. és a familiáját. igen nagy rendeletlenségben. és haboruságban hagyá. és mint hogy az Etelgiva elsö fia. Edmond volt egyedül arra alkalmatos hogy uralkodgyék. azért az ország egyenlö akaratbol királynak kiáltá. igy végzödék tehát élete Etelrednek, aki ha leg álhatatlanab nem let volna leg inkáb meg érdemlette volna a szeretetet
Alig végezé el julius ezt a historiát hogy az egész társaság nagy ditséreteket monda felölle, kivált a kis aszonyok., a kik egy nehány szor köny hullatásal halgatták az Etelgiva szerencsétlenségit, meg mondám én azt még elöre. mondá hilária. hogy julius soha sem leszen dom sebastien, és ki tudgya még társa leszen Ételrednek julius ezen el mosolyodék és felelni akara reája de hilária nem adván idöt arra mondá. ez a historia anyira meg hatotta szivemet, hogy talám soha sem fogok többé nevetni. és ha még illyeneket fogok hallani, anyira meg változtattya. vig természetemet hogy szomoru. és gondolkodová tészen. ezen mindnyájan el fokadának a nevetésre. és ki ki fel kelvén helyéböl. a kertben sétálának vatsoráig.
Szombat
Más nap az uri társaság mindnyájan esze. gyülvén a szokot helyre. el akarák kezdeni a játékot. de julius mondá atársaságnak, ez olyan nap a mellyen viszá kellene térni a városban ennek az uri gyülekezetnek, tudom hogy honoria továb is meg akarná tartoztatni a társaságot, de azt is tudgyuk hogy a kis aszonyoknak tsak a mái napig tart a szabadságok a kün valo letélre, azon kivül is holnap vasárnap. lévén. az Isteni szolgálatot senki el. nem akarná mulatni. ha szinte honoria meg akarna is tartoztatni., azért ha a nemes gyülekezet reá ál tanátsomra. azt mondom, hogy a ki még nem mondot. vessük birságul arra., /intvén szerelmes szemekel. hiláriára,/ hogy mondgyon már most az utolso napon egy szép historiát. hilária vévén észre hogy felöle volna a szó., mondá. en nem vonogatom magamot, mivel az igasságos dolog. hogy én is valamiben mulathassam a nemes társaságot azon kivül is vagyon már egy hete. hogy a historiámot a sebemben hordozom. tsak vártam hogy reám kerül a sor. talám most sem került volna, ha büntetésül nem adták volna reám. azért ki ki légyen nagy figyelmeteségel.
A Cleodon historiája, a ki is maga eszerent irja le a historiáját.
Én nemes. és gazdag atyatol. és anyátol születvén, a nagy apám két fiat hagya maga után. agénort. és timánt, akiket a baráttság anyira kaptsolta volt esze. valamint az atyafiság., mint hogy pedig gondolák. hogy volna anyi jószagok hogy abbol bövségel élhetnének. azért el is végezék magok közöt. hogy egy mástol meg ne vállyanak., mindenik szerette a mulattságot. és költést. és noha Agenor szerette a tudományt., és a tanulást. de kedvit akarván timánnak. mindenben. azért nem igen gyakorolta azokot
Azonba pedig a joszág el széllyede. a házakot el adák. a jövedelem meg kissebedék, agenor pedig. a ki nem a joszágért, hanem a hajlandoságért vett volt egy feleséget hét esztendö mulva feles gyermeket láta maga elött. és igen kevés jószágot. akor amulattságot el üzé magától., és helyiben helyhezteté a tudományokhoz valo szeretetét. de a keserü gondolatok. tsak hamar követvén ezt változást. az ágenor szomorusága is szaporodék. a gyermekeivel együt. mind addig tsak leányokot látot maga elött. de a midön engemet láta evilágra jönöm. ha azon örüle hogy egy fia let azon meg szomorkodék. hogy annak semmit sem hagyhatna
A szerencsének meg változása. meg nem változtatá mind azon által. a két atyafi közöt valo szeretetet; soha egy másra nem panaszolkodának, és soha egy másnak nem tulajdonitták a nyomoruságot a melyben estek volt, timánt okos lévén, vévé észre. hogy ö volna aleg föveb oka annak, hogy az attyám olyan szükségre jutot volt. és mint hogy feleség nélkül volt., azért senki más ahazájában ugy nem tartoztatta. mint az Agenoral. valo egyesége., el is tekéllé magában, hogy valamely más mesze földre menne meg halni, vagy helyre hozni azt a kárt, ámelyet a sok költésiért tett agenornak., aki is egy szer a többi közöt hogy a tanulásban foglalatoskodék. és abban keresné vigasztalását, timánt hozája mene, mint hogy pedig azö szándéka változást tett volt az ábrázattyán. Agenor azt eszre vevé., és gondola hogy valamely szomorusága volna de timánt által látván gondolattyát. mondá neki meg ölelvén kedves agenorom ne fély mert nintsen semmi olyas szomoruságom. de kedves bátyám. ideje végit vetni, a mi közös nyomoruságunknak. a hozám valo baráttságod el vesztet tégedet., az igasságos, hogy a hozád valo baráttságom, valamely modot adgyon nekem hogy végit vessem annak a nyomoruságnak., olyan aszonyt vettél el, akinek jó erkölcse fénylet a nyomoruság közöt. a ki tsak arra vigyáz, hogy néked tessék. aki minden gondgyát tsak arra fordittya. hogy jól nevelhesse gyermekeit. anyira is szeret tégedet. hogy el felejti azt a nyomoruságot. a melyet el kerülhette volna, ha hozád nem ment volna. szeretvén mind azokot., a kiket te szeretz. ollyan baráttságát mutattya hozám. mint ha én azt meg érdemleném., el is titkollya elöttem. sürgös szükségeit. hogy keserüségre ne indittson, tudván azt hogy azal néked is keserüséget okozna. tudom hozaja valo szeretetedet. és hogy mint szeretitek gyermekeiteket, atya nem vagyok. de atyai szivem vagyon
A te irántam valo magad meg türköztetése. a te jó erkölcsü feleségednek hozám valo maga viselése., és a Cleodon születése. köteleségemre tanyitottak engemet. kedves Agenorom én el akarok indulni. más idegen helyt akarom fel keresni azt a szerencsét., amelyet az én esztelenségem vesztetet el veled. minden jószágom egy kevés földböl állot. én azt el adtam. egy részit az árrának, kereskedni valo portékára forditottam., a második részit. az utamra meg tartottam., a harmadik részit ide hoztam neked. hogy addig ved hasznát a még viszá térek. vagy leg aláb még hiremet hallod.
Agenor halván ezeket a szavait timántnak, a szive meg esék rajta. és azon igyekezék hogy olyan veszedelmes uttyárol le verje. és látván hogy tsak haszontalan volna minden tudományát arra forditá. azután. hogy arra vehesse., hogy had mehessen el véle együt. és legyen része neki is aveszedelemben., akar mely okokot ada is eleiben, de timant erre sem álla rea, azután el butsuzván az atyámtol., az anyámtol is el butsuzék.
olyan nemesi indulatbol volt az el menetele. hogy még annál nehezebnek tettzék az én atyámnak,, és sok sirásal válának meg egy mástol., timánt azután olyan hajora üle. amely indiában igyekezet,. az atyám. mihent ezt a vigasztalását el veszté. egy kis joszágocskájában mene., a mely még meg maradot volt a sok joszágitol.
oda. érkezvén. az atyám minden tehettségit arra fordittá. hogy engemet jól nevelhessen, minden ideit, a tanulásra. és én ream forditotta, illyen formában tölténk el tizen ött esztendöt. nem halván semmi hirt timán felöl Agenor. szüntelen beszéllet nékem felölle, és a hozája valo szeretetre intet, de mindenek felet azt hagyta, hogy igen nagy háláadásal legyek szivemben hozája azért. hogy el hagyta volna hazáját attyafiait és jó akaroit, és mindenét. azért. hogy kereshessen anyira valot a melyel. engemet szerencsésé tehessen,
Mert ugyan is azt tud meg. hogy timant még tsendeségben élhetet volna., ha bövségben nem let volna is., se felesége. se gyermeke nem volt, hogy ha én meg huzván magamot. türhetö képen éltem az én tselédimel. ö sokal jobban lehetet volna mint. én, egyedül. lévén,, mind azon által a gyermekeimhez valo szeretétiért. veszedelemre tette magát. az a nagy kivánság., hogy a gyermekeimet abban az állapotban láthassa, a melybe lehettek volna. hogy ha joszáginkot. el nem tekozoltuk volna, olyan utra vitte ötet, a melynek hoszaságátol meg kelletet volna ijedni. hogy ha valoságos baráttsága nem let volna,
Az illyen sok szori beszélgetési az atyámnak. igen ohajtaták velem hogy meg üsmérhessem azt jó, és ritka atyafit. értésére is adám némelykor az atyámnak. hogy mitsoda kedvem volna utánna menni. az atyamnak is nagy kedve lett volna. arra. de mint hogy abban modgya nem volt azért azon igyekezet hogy azt ki verje az elmémböl. mint hogy pedig olyan tanulásban foglalatoskodtam. a mely hozám illendö volt tsak anyiban kivántam a timán után valo menetelemet, amenyiben érzettem hozája baráttságomot, én pedig már tizen hat esztendös lévén. azö elmenetelinek volt már tizen ött esztendeje., azon idö tályban. agenornak, hirét hozák hogy egy hajo érkezet volna indiábol. a mely hajo mind hirt hozot volna timánt felöl. mind pedig sok joszágot küldöt volna ahajon., az atyam mindgyárt postára ült. és azon városban ment. ahová erkezet volt ahajo. és mindeneket ugy talála. amint mondották volt néki., a hajos kapitány jo akaroja levén timántnak, mindeneket igazán. kezében adá az atyámnak. a miket küldöt volt tölle.
Azután. elé beszéllé néki, hogy timánt sok joszágot gyüjtöt, ót meg is házasodot egy anglus leányal. és viszá akarván térni galliában, egy hajora rakta volt minden gazdagságát, a feleségit is ugyan azon hajora tette volt terhesen. meg parancsolván néki, hogy agenorhoz menyen lakni. de sokáig nem halván hirit se felesegének. se joszáganak., sokára meg tudá hogy az a' hajo elveszet volna és tsak két hajos szabadult volna meg., akik ezt a szomoru hirt vitték meg néki.
A kapitány ismét mondá. hogy timánt azon igen nagy keserüségben volt. de az Isten rendelése alá vetvén magát. ismét a kereskedésre adta volt magát. és négy esztendö mulva olyan gazdagá lett., valamint annak elötte. az joszágát pedig ismét galliában akarván küldeni. az ö hajojára rakta., mint hogy timántnak régi jo akaroja, azért bizot is benne. hogy agenor keziben adgya joszágát. amint hogy igazán. oda is adgya. ö pediglen rövid idö mulva ismét viszá fog térni indiában. timántnak pedig szándéka a. hogy addig onnét meg ne indullyon, valamég ö viszá nem tér. Agenor ezen a hiren igen el keseredék, szánakodván timánton.. hogy feleségit. és gyermekit egy szers mind vesztette volna el. azután az atyám kéré a kapitányt. hogy meg ne indulna hire nélkül. és a portékával viszá tére házához. nagy örömel, az anyám pedig igen siratá a timant feleségit. én is látván az ö sirását. olyan keseruségben valék. hogy agenor látván örömel hogy én is kesergek a más nyomoruságán. meg ölele. és szivetitkát meg mondá.
Fiám látván szerelmedet az én szerelmes ötsémhez. gondolom hogy nem fogsz ellent tartani az én szándékomban. az én ötsém. mindent szerencsére vetet. és mindent el vesztet érettem. igasságos hogy én is szerencsére vessem azt az egy joszágomot aki nékem drága. és kedves. azt fel tettem magamban. hogy el küldgyelek azon ahajon indiában, már most olyan korodban vagy hogy azt az utat végben viheted, abban modot is adot az ötsém az ö féleségit akarta hozám küldeni. én a fiamot küldöm hozája. a kapitányal el fogsz indulni. reménlem hogy a meny. meg segitti jó szándékomot. és szerencsésen el vezérel., fiui szeretetedet mutassad timánthoz., tekinttsed ötet ugy mint atyádot. igyekezél. szorgalmatoságodal, engedelmeségedel. és kedv keresésedel meg mutatni néki háláadoságomot. és magadot méltová tenni. ahoz a joszághoz. amelyben reszeseltet tegedet.
El hiheti akárki., hogy ha szinte hajlandoságom nem lett volna is az atyám akarattyát követni., de iffiu lévén. el gondolám hogy én mitsoda országokot fogok látni. nem lehete hogy szándékát. jová ne hagyam. meg is köszöném néki, és értésére adám, hogy ha szomorkodnom kel tölle valo meg válásomért. nem lehet azon nem örülnöm, hogy olyan atyám fiát megyek látni. akihez nagy köteleségel vagyok.
Azt elö nem hozom mi történt el indulásomig hanem tsak azt mondom hogy a kapitány akivel az atyám nagy baráttságban eset volt. tudtára adá hogy tsak hamar meg indulna, engemet melléje ada. és a tenger széllyin valo városba vive. a hol volt már készen a a hajoja. azután a hajora ülénk. és utunkba semmi szerencsétlenség nem történt. mikor el indultam közel voltam tizen hét esztendös. indiában pedig tsak nem tizen kilentz esztendös koromba érkeztem.
két esztendeig valo utozás atengeren, igen hasznos egy olyan iffiunak. a kit nemesi modra neveltek fel. valamint engemet; a kapitány tudtára adatá timántnak el érkezésit. és hogy olyan személyt is hozot volna magával. aki hirt mondhat néki Agenor felöl. timant nagy siettségel ahajohoz jöve, akapitányal esze ölelkezének, a kiis szollitván engemet. mondá néki. ihon ehez az iffiuhoz kel már tzélozni szeretetednek., mivel véle együt abátyád fiát látod
Hát, fel kiáltá timánt. meg ölelvén engemet. eCleodon az én kedves bátyamnak a fia. az örömiben valo köny hullatásiért többet nem mondhata, és tsak a sok ölelgetést vihette végben. én pedig valoságos örömet érzettem magamban, hogy meg látthattam azt az atyám fiát. a kit anyira tsudáltam, és ojhajtottam. fiui szeretettel felelék néki. és meg mondám néki. az agenor szives izenetét. amidön. mind ezek az elsö indulatok el mulának, igen kezde engemet szemlélni. és szerencsémre kedviben esém neki. és olyan nagy baráttságal lén hozám. hogy avolt minden vigasztalásom. és mostanában az a boldogságom.
Timánt oly kevésre betsüllé azt. a mit agenorért tselekedet, és olyan nagyra azt. hogy engemet reája bizot volna. hogy nem gyözte. azt nekem eléggé köszönni., azt akarta hogy a házánál ugy parancsollyak valamint ö. és nem akarván. hogy félben hagyam tanulásomot, olyan hazám béli embereket kerese, akiktöl ugy tanulhattam, valamint hazámban tanultam volna
Az oda valo érkezésemért. timant fel tevé magában. hogy még három esztendöt el töltene indiában azt pedig tsak azért. hogy még többet keresvén. jobban meg mutathassa a báttyának. hozám valo szeretetét. a harom esztendö eltelvén., arra kénszerittém hogy térne viszá galliában. erre reá álla. de igen nagy vigyázásal akarván bánni a dologal. abbol meg lehetet volna látni. ami rajtunk történék. egy hajora rakatá minden joszágát., és más hajo után várakozék. hogy azon mi menyünk., mondván. hogy nem kellene szerencséltetni egy hajon. a joszágot és az életet, hogy ha a hajo a melyen minden gazdagsága vagyon, el talál. veszni. a mi életünk meg vigasztallya agenort, és ha mi el veszünk, és a jószág szerencsésen el érkezik., olyan állapotban teszi ágenort. a melyben nem lesz oly méltó a szánásra.
Erre valo nézve. mi hat holnapal indulánk el azután. hogy minden joszágát el küldötte volna galliában. hogy hajora ülénk. sok napokig olyan jó szelünk volt. hogy reménlhettük. hogy hazánkot minden szerencsétlenség nélkül meg láttyuk. két holnapot eltölténk illyen reménségben. amidön az idö egy szers mind meg változék., az ellenkezö szelek reánk rohanának. ugy tettzet mint ha a meny. és a tenger. egy akaratban volnának hogy minket el veszessenek, olyan rettentö szélvész jég esö, meny dörgés. jöt reánk. és olyan nagy habok közöt voltunk három nap. és három éttzaka. hogy a kormányos. minden mesterségivel. meg nem oltalmazhata a hajo töréstöl. a negyedik napon reggel a mihajonk darabokra törvén, egészen két felé válék. és a mi benne volt atengernek adá. lehetetlen meg mondani hogy mi akor mit gondoltunk., timont. és én. de azt tudom. hogy mindenikünk. tsak egy mást féltettük ahaláltol., és azt valoságal. el mondhatom hogy az egy máshoz valo nagy szeretetböl, mi tsak egy mást igyekeztük meg szabaditani. nem gondolkodván magunkrol., a tengerben uszkálván., azt vigyáztuk hogy mi képpen segitthessük egy mást mindenkor egy másra vigyáztunk és a kezemel. egy darab deszkára akadván., timánt felé taszitottam., a ki. is egy darab deszkán hozám sietet hogy meg segittsen. az illyen egy máshoz valo szeretetet szoval ki nem lehet mondani, és az ollyan állapotban a szó lehetetlen. örülvén magunkban azon hogy egy más mellet uszkálhattunk. nagy bajal. és fáradcságal végtire kö sziklákot érénk. és a magosabikra fel mászánk. nagyob szerencsével mint sem reménlhettük. ót mindgyárt meg ölelök egy mást. örülvén azon. hogy egy mástol meg nem váltunk
Ugy tettzet mint ha a mi hajo törésünk tsendesitette volna meg a szélvészt. atenger azonal meg tsendesedék. az idö fel tisztula. és a nap nagy fényeségben volt. a midön a ferö fényen meg száraztottuk volna ruháinkot a közeleb valo nagy kösziklákot kezdém tekéngetni. észre véven. hogy könnyen lehet arra fel mászni. mivel helyel, helyel természet szerént valo lyukak voltanak rajta., grádits formára; azt tanácsolám timántnak hogy mennénk fel a kösziklára. hogy had láthatnok meg mivolna azon tul. rea álla szomra
A kosziklának tetéjére fel menénk, de mint el tsudálkozánk azon, hogy a kö szikla más felöl szép menedékes lévén. igen könyü volt le menni egy völgyben a mely nékünk a kösziklárol. gyönyörüségesnek láttzék lenni. mindgyárt leis menenk. és amidön alat voltunk, azon igen kezdénk tsudálkozni, hogy a koszikla a melyröl le jöttünk, olyan széllyes. és magos volt., hogy el fedezhette elöttünk azt a nagy földet.
Noha kivántuk volna meg tudni hogy mitsoda helyt vagyunk, de más naprá hagyok hogy el járjuk mint hogy pedig a helyen igen sürü fák valának. a melyeket mi nem üsmértük, a leg sürüb helyt választok magunknak. a nyugodalomra., sok fák is valának ollyanok. a kiken gyönyörüséges gyümölcsök valának. leszakasztánk belöllök szükségünkre valot., a valo hogy mind a szomjuságunkot mind az éhségünket meg enyhitték.
Az álom azután reánk szálla. és noha szomoruságban voltunk állapotunk iránt, de ollyan tsendesen el nyuguvánk. hogy már a nap jol fent volt mikor fel ébredénk. noha még le nem nyugodot volt. mikor le feküttünk. fel kelvén helyünkböl. semmi fáradcságot nem érzénk. és fel tevök magunkban. hogy el járnok a mi rendkivül valo lako helyünket. a tenger parttyatol. annyira bé mentünk. a menyire lehetet. de leg kisseb emberi lako hellyet nem láttunk. hanem sok üsméretlen madarakot láttunk. a sok vadat kik elöttünk futottak., sok tót, forrást. és egy nehány száz féle gyümölcsöt.
Timant mind ezeket nagy halgatásal vigyazta. én pedig tsak tsudáltam., végtire timántnak eszében juta hogy volna nála mind mágnes kö., mind ahoz valo eszköz hogy ha csak a sebiböl ki nem eset volna. de meg talalván. elévévé. és meg visgálá hogy mitsoda helyt volnánk. de fel emelvén kezeit az ég felé. mint ha segittségit kérné. mondá. kedves Cleodonom. mi az australis földnek egy kis szegeletin vagyunk., a mi sorsunk annál is nyomorultab. hogy a mint veszem észre. ezt a földet senki sem lakja. és tsak készüllyünk, it végezni életünket., mind. azon által hogy az Istennek törvényit kövessük., vigyük végben mind azt, a mivel életünket meg nyujthassuk. és hagyuk a többit az Isten rendelése alá; hálákot adván néki. hogy minket meg mentet a veszedelemtöl, a mely meg nem engedte volna, hogy magunkrol gondolkodhattunk volna ezen áitatos intés után, azon gondolkodánk., hogy valamely jó lako helyt keresünk magunknak., a fövenybe olyan hegyes köveket találánk. a melyekel fa ágakot vágánk, és egy tágas kalyibát tsináltunk., olyan gyümölcsöt is találánk. a melynek ahaja jó volt vizet hordani: azután földböl két ágyat tsináltunk., azokot bé teritettük fa murhával. amidön a mi paraszt házunk el készüle, az életröl gondolkodánk; nyilakot tsinálánk. és azokal lövöldöztük a vadakot tüzet könnyen tsinálhattunk kovát mindenüt. találtunk. a fa levelinél meg sütöttük avadhust.
Egy szoval azt tudgya ki ki., hogy az olyan állapotban minden mesterséget elékel venni. tsak éppen a köntös dolgában lehettünk szükségben, de látván hogy az a föld nem olyan hideg. és nem lévén senki más kettönkön kivül. meg vigasztalok magunkot. ha szinte mezitelen kellene is járnunk.
E szerént tölténk el három holnapot, hogy leg kiseb jelit sem láttuk. hogy valaki lakná azt a földet. ugy történék egy nap. hogy vadászni sokal meszeb találtam volt menni a lako helyünktöl. mint rend szerént, azon a helyen mi még nem jártunk volt, az a hely pedig nékem meg teczvén. még továb is akarék menni., a midön egy szers mind egy leányt láték ki jöni. a kösziklák közül. a leányon hoszu gyapot köntös volt meg Czifrázva sok féle szinü madár tollal. a karjai mezitelenek voltak. fekete hoszu haja., a hátán egy tegez. és a keziben egy nehány nyil.
Ha azon tsudálkoztam. hogy ötet láttam., az ö szépségin még inkáb kezdék tsudálkozni amidön közeliték hozája. azt gondolám hogy álmomba látom. ha keresztény nem volnék. valamely isten aszonynak gondoltam volna lenni ötet, annak az ö nagy fekete szemei. hoszu kerekdéd ábrázattya, szép magos termete kartsu dereka és más több illyen ékességit. igen kezdém tsudálni. és látván hogy ö is tartalékal közelgetne felém. térdre esém elötte. és igy vártam hogy közel jöjjőn,
A midön tiz lépésnire volt hozám. igen kezde szemlélni, és egy néhány szor hátra tekintvén. éppen mellém közelite. a nyilának végit a föld felé fordittá mint egy jelül a békeségnek., én is hasonlot tselekedém. és nagy tsudalkozásal kezdém tekinteni. és mondám. mitsoda okbol birhattya, ez avad hely. a természetnek. leg szebb munkáját. és félben hagyatván beszédemet, egy nehány szót monda nékem. de nem érthettem, hanem tsak azö gyönyörü szozattyában gyönyörködhettem. azt is látám. hogy ö sem értette volna meg beszédemet, a melyért vevém észre., hogy nehesztelne magában, hogy nem érthetet, a beszédit el végezvén. egyik kezét. a szájamra tevé. mutatván. hogy én is hasonlo képen tselekedgyem.
Nem tudván ezt mire vélni, azután észre vévém szándékát. de nem lehete. hogy meg ne tsokolgassam szép kézét., a melyen mint egy meg ütközék. de semmi haragot nem mutata., azutan nézegetvén azén tegzemet. és nyilamot, meg mosolyodék rajta. és a maga tegzét. és nyilait nekem adá. és az enyimet el vevé helyében. ezen Ceremonia után. inté hogy kelnék fel. és fel kelvén. sokáig néze a szememben., nem tudom ha észre vévéé azokbol a szivem indulattyát. de nékem ugy tettzék. mint ha örömel nézet volna reám.
E meg lévén. inté hogy mennék el tölle. én is intém néki, hogy el akarnék véle menni, ezen igen meg ijede. és nagy hamarságal. értésemre. adá.. anyilat a melyihez forditván., hogy az életiben járna. de én azon el ijedék. gondolván hogy talám magában akarná ütni a nyilat. a kezit meg is fogám neki. de örölködvén azon hogy magát jobban meg értettesse velem. arra kezde mutatni ahonnét lattam volt ki jöni. és meg érteté velem, hogy ugyan ót ölnek meg., ha el mennék véle., én is engedelmeskedém néki. és el akarék tölle butsuzni, amidön kegyes ábrázattal egy kezét fel emelé az nap felé. és a másikával. a helyre mutatot a hol voltunk. meg akarván velem értetni. hogy más nap ugyan ollyan tályban mennyek arra a helyre.
Én is sok féle jelekel el butsuzám tölle. öis intvén hogy távozam el tölle, el fordulék tehát tölle., de tellyes volt a szivem tsudalkozásal és szeretettel. a mi lako hellyünk felé kezdék viszá térni. de egy nehány szor viszá nézék hogy láthassam. örömel látám hogy ö is utánnám nézet. timánt nagy nyughatatlanságban találám. azért hogy sokaig oda voltam. de noha igen szerettem ötet. de el titkolam elötte adolgot. tartván attol., hogy meg ne engedgye hogy ismét meg láthassam a szép vad leányt. és azal kezdém magamot mentegetni hogy továb mentem volt vadászni. mint sem rend szerént.
Ezt a titkot hamar meg üsmérte volna. ha vigyázot volna az én uj tegzemre, de tsak arra vigyázot hogy láthatot, sok beszélgetésink után le feküvénk. de a szép vad leány mindenkor az eszembe volt, arrol kezdék gondolkodni hogy lakhatnék. olyan puszta helyen, ki nevelte volna fel., de fö képpen., mitöl félt akor. mikor el akartam kisérni.
fel is tévém magamban hogy mind ezekröl végire megyek. de eszembe jutván. hogy nem tudok vele szollani a nekem igen nehezen esék. mind azon által. minden reménségem a volt hogy meg tanyithatom a magam nyelvére, mivel öis ugy születet volt vala mint mások, sok féle gondolatokban töltvén el az éttzakat. jó regel fel kelék. és el hagyám timánt. hogy észre ne vehesse az én uj fegyveremet, még eleinte, hogy azon a helyen kezdénk lakni. azon igyekeztem hogy ollyan madarat foghassak a kinek a tólla igen tsudálatos volt én azt meg tanitottam volt holmi mulattságos dologra, és az a kis állat olyan szelid volt. hogy nap estig a karomon hordoztam., azon a napon elis vittem volt magamal. hogy a szép vad leánynak ajándékozam.
Mind addig is vadásztam, a még gondoltam hogy már a várt idö el jött volna. a hely felé menvén. egy fa alat látám ülni azt a szép leányt. a ki is mihenyt meg láta, a helyéböl fel kele. és felém kezde jöni. nagy siettségel. és mikor közel volt. a kezét nyujtá nekem és a lako hellyünk felé kezde vinni. egy szép helyt válaszván maga. inté nekem hogy le üllyek melléje. ö le ülvén, én eleiben le térdepelék., és holmi szokot kezde nekem mondani, de nem érthettem. azután tsudálkozni kezdék a madaramon hogy mint repesne rajtam. a kezit nyujtá nekem, hogy nékie adgyam, a mitsoda kis mesterségekre tanitottam volt a madarat. azt meg mutatám neki, és azután néki, adám. ö is azután hasonlo képen. el követeté azt a madáral. ezel magát sokat mulatá. gyönyörü mosojgással. intém azután néki. hogy nékie ajándékozom a madarat., azt igen örömel vévé. és a szivére tévé kézét. mutatván azal. hogy szivesen veszi. minden tselekedetiböl észre vévén eszét és okoságát. gondolám hogy könyü volna a nyelvemre meg tanyitani.
Erre valo nézve. mint hogy közel vit volt a mi lako helyünkhöz. kérém intésemel arrá. hogy jöjjön oda. velem. egy kevés ideig inté hogy a nem lehetne. azutan egy szers mind fel kelvén. helyéböl, sok féle mutatásokal. meg érteté velem. hogy más nap el jöne, azután meg tsokolgatá a madarat., egy kezét a számra tevé. a másikával a lako helyünk felé integete. mutatván. hogy el kellene tölle mennem, ez a meg válás ugy tettzet olyan volt, mint ha a lelkem vált volna meg atestemtöl. a mely kis orácskát tölttöttem volt pedig véle. ugy tettzet hogy soha annál kedvesebbet nem töltöttem, el is kezdém felejteni hazámot atyámot. timantot. a hajo törést mikor véle voltam. de a midön el kelletet hagynom száz féle szomoru gondolatok jöttek elmémben, mind azon által meg válék tölle. valamint annak elötte valo napon. alig is valék száz lépesnire tölle. hogy tsak el tünt elöllem., és elöl találám timánt. a ki engemet kereset; látván pedig gondolkodo ábrázatomot. az uj tegzemet, és nyilaimot. és nem látván a madarat. gondolá hogy valamely rend kivül valo dolog történt rajtam.
Azután kérdé mint egy keményen, honnét jösz Cleodon. mitsoda tegzed. és nyilad vagyon néked, és hol vagyon amadarad? mint hogy nem tudék mit felelni. mondá. ah.' fiam. mit gondolhatok mind arrol amit látok, egész éttzaka tsak suhajtoztál. alig viradot meg hogy nagy siettségel el hagytál engemet a mely nem volt szokásod. most szomoru. kedvetlen vagy. és olyan tegzedet latom. a melyet még nem láttam., mond meg fiam mind ezeket nekem. és el ne titkold. tsendesisd meg elmémet
Ezek a szavai meg haták szivemet., és mindeneket meg mondék uram., a mi az én szivemben vagyon. a tsak nékem árt. és mint hogy meg kell vallanom, ezt a helyt lakják. de nem tudom kik. mivel tsak egy leányt láthattam., de mitsoda leány a. soha annál szebbet nem láttál. olyan nyelven beszél. amelyet nem értek, sem ö nem érti azenyimet. ö adta nékem ezt a tegzet. ugyan néki is ajándékoztam a madaramot. ugyan annak is adtam uram magamot mind holtig
Látván tsudálkozását, egy szers mind elé beszéllém néki mind azt a mi velem történt. és a mitsoda szokal adám eleiben azt az üsméretlen személyt. azokbol által látá hogy mitsoda nagy szeretettel volnék hozája. látom én azt mondá timánt. hogy nincsen se nyomoruság, se idö. se hely. a szeretet elött, a szivünket. mindenüt magunkal hordozuk. de azt meg vallom hogy nem vártam volna azt, hogy illyen vad pusztaságon inkáb kellesék féltenem nyugodalmadot. mint sem életedet. mind azon által. mutasd meg nékem azt a személyt, a ki veszedelmes szépségivel el tudta veled felejtetni. hogy nem azért vagyunk itt. hogy szeressünk, hanem hogy meg halyunk
Meg igérém néki hogy más nap meg mutatom néki. azt is észre vévém akor., hogy mitsoda nagy könnyebség. mikor a titkot meg lehet valakinek mondani. és timántnak meg mondám minden szivem titkát. avad leánynak minden okos tselekedetit elé beszéllém, és rea hagyá velem együt. hogy a leány hasonlo hajlandoságot érez hozám. noha ö azt ugy nem üsméri. de ismét mondá timant, mint hogy ezt a helyet lakják. honnét vagyon hogy mi soha egy lakost sem látunk? hová rejtik el magokot, honnét vagyon, hogy egy ember nyomot sem látunk és ha emberek nincsenek, hogy lehet itt olyan szép leány a mint mondod?
Én ezekre meg nem felelhetek mondám néki, én ezekbe semmit sem tudok., a mit töllem kérdesz. én engedelmeskedtem annak aleánynak. aki is el tavoztatot a lako helyétel. meg értetvén velem hogy veszedelembe volna, ha hozája mennék. tehát én azal bé értem., hogy ötet nézem, tsudállyam. és szeresem. én egyebet ennél nem tudok. timánt ennél többet nem kérdezkedvén olyan nyughatatlanságal várá amás napot. valamint én. noha más féle okbol. avárt ora el érkezvén. a fel tett helyre kezdénk menni, a szép vad leány is oda érkezék. de másal látván engemet. meg állapodék. és sok jelekböl észre vévém. hogy azon meg ütközöt volna, erre kérém timánt hogy maradna helyiben mind addig a még nem mondanám. én pedig hozája közelitvén. leterdeplék elötte. mutatván neki. hogy a ki velem vagyon. az is hasonlo tisztelettel lenne hozája
Nem tudom ha meg értetteé vagy nem., de kezit nyujtván nékem, timánt eleiben mene., a kinek is látván uri termetét szep öregségét., nagy tisztelettel kezde hozája lenni, meg hajtván egy térdit elötte. ez a tselekedet., a melyet nem vártuk volna tölle, köny hullatásra indittá timánt. fel emelé a leányt. és valamely belsö titkos okbol., a leányt meg ölelé nagy szeretettel., a mellyen el ijedék magamban
A szép vad leány., ártatlan örömel vevé ölelgetésit. erre a szivem egészen fel indula. el felejtém hogy ki volna timánt., eszembe nem juta hogy a vad leány még igen iffiu lévén. az ö együgyü neveltetése miat nem tudhatná azt, a mire tanittyák aleányokot
Az irigységem és féltésem anyira fel gerjede ezekre., hogy nem álhatván boszut olyan drága két személyen, egészen magam ellen fordittám. és a nyilat magamban akarám ütni. timánt azt meg látván. nagyot kiálta. a szép vad leány is arra hasonlot tselekedék. a ki is mihent észre vévé, hogy mitsoda szándékban volnék. a nyilát ki ragadá. kezemböl. és a végit a szivére tevé. mag akarván mutatni. hogy meg akarna halni velem együt.
Mit tsinálsz mondá timánt. és mitsoda méltatlan gyanuság szállotta meg elmédet? térj magadban. Cleodon. meg tudod szándékomot, és abban bizonyos légy. hogy nem fog ártani a tiédnek, szényenelvén a magam hirtelenkedésit., alábaihoz borulék ennek a két drága személynek. botsánatot kérék timántol, ugy hasonlo képen a szép leánytol is. mint hogy pedig esztelenségemel. fel háboritottam volt öket. és hogy a leánynak is el kelletet menni, inté nekünk hogy mennénk el. és hogy más nap viszá jöne. minek elötte meg vállyunk. egy darab fa hajat ada kezemben, a melyeken holmi betük voltak rajzolva, el vevém tölle azt az ajándekát. nagy örömel. azután timánthoz közelgete. és nagy tiszteletel meg ölelé. azután kezét nyujtá nekem. vévén észre hogy azal nekem kedves dolgot tselekednék., azután viszá térénk aleveles palotánkban., a hol timant reám tekintvén. mondá. hogy hogy kedves Cleodonom. leheté az. hogy töllem félttsed azt a leányt. üsmérd meg jobban timánt. nem hajlando már azö szive a szeretetre mint atiéd, azt meg vallom. hogy az a vad leány olyan indulatokal. inditotta fel szivemet a melyeket még soha sem éreztem, az ö iffiusága, ártatlansága. és alázatosága. amelyekel elömbe jöt. meg haták szivemet, én ötet szeretem kedves Cleodonom. de ugy szeretem mint leányomot., és ugyan atyai szánakodásal is vagyok hozája. és noha azt érzem hogy ö énnekem magáért kedves. de azt hitesd el magadal. hogy még kedveseb azért. hogy ötet szereted. és azért az ártatlan szeretetért. a melyel vagyon hozád. mind azon által hogy vihessük el innét. és hogy vihessük el magunkot is.
Ezek a gondolatok köny hullatásra inditták., és hogy szomoru gondolatit el üzem, oda adám néki a darab fa héjakot, a melyet a leány adta volt nekem. el vevé a kezemböl, és látván hogy a felyül valo betük. hasonlittanának azö nevéhez. meg nézegetvén jól a fa hejakot. látá hogy el olvashatná a mi rajtok volt irva. de mint el tsudálkozék azon. hogy anglus nyelven volt az irás. mint hogy értette azt a nyelvet, álmélkodásal is olvasá ezeket a szokot
Noha mostanában. tsak a köszikláknak beszéllyek is. és a hihetö. hogy ez az irás tsak it fog el veszni. mint hogy többen is eshetnek abban a nyomoruságban a melyben én estem. és hogy azok közül valaki erre a vad helyre jöhet. azért szerencsére le irom ezekre a fa héjakra a magam szerencsétlenségit., talam valaki el olvassa. vagy ha senki el nem olvassa. leg aláb az enyhiti keserüségemet. engemet hinak leonidának a ferjemet timantnak. óh Istenem fel kiálta erre timánt könyves szemekel, és ismét olvasá. az én kedves férjem indiában hajora tett. hogy galliában küldgyön. de a mi hajonk egy nagy szélvészben esze döredezvén. valamely üsméretlen föld mellet. el merült. azt nem tudom hová lettem. de tudom hogy sok ideig tarto ájulásom után. tsudálatos formáju aszonyok közöt találám magamot, a kiknek nyelveket nem értettem, és ollyan nagy gondgyok volt reám, hogy tsak el hitettem volt magamal hogy kereszttyének, de a midön tellyeségel magamhoz tértem volna, észre vévém hogy vad embereknél volnék., a hely a hol voltam. a föld alat volt pincze formára. egy nehány volt olyan. egyikéböl a másikában mehettek és mindeniknek felyül. lyukat tsináltak. hogy világos legyen
Ez a lako hely engemet igen meg ijeszte. akor tekintvén jol az aszonyokra kik körülöttem voltanak látám hogy tsak vad aszonyokal volnék. ezek az aszonyok fel költének helyemböl. hogy járnék azokban a szomoru házakban., és olyan pintzében vivének ahol egy nehány vad embereket láték két hajos mellet. a kikre reá üsmerék. azon meg örülvén. melléjek menék. ezek a nyomorultak meg valanak kötözve egy oszlophoz. tudván hogy a vad emberek minket nem értenek. kérdém töllök. hogy miért bánnak igy vélek. és mitsoda helyen volnánk.
Azt felelék nékem. hogy mikor a hajonk esze töredezet. minden tehettségekel azon voltanak hogy engemet meg szabadittsanak. engemet a karjok alá vévén. a partra ki vittenek. üsmervén pedig jól a tengereket. és a helyeket. olyan kegyetlen vad emberek keziben estünk. a kik az embereket. meg ölik. és meg eszik. és hogy azö veszedelmek bizonyos volna. erre én el fokadék sirva. a vad emberek azt észre vévén. hogy meg mutassák hogy semmitöl nem kell. félnem mind térdre esének. és nagy orditásal tiszteletet kezdének hozám mutatni, erre meg bátorodván. intém nekik hogy oldanák el társaimot, hogy pedig jobban meg érthessék akaratomot, magam akarám el oldani öket. de a vad aszszonyok mindnyájan elömbe rohanának rut kiáltásal.
A kik is viszá vivének engemet., a magam pintzéjiben. a hol a keserüségnek adám magamot. de tsak hamar mas féle dolgot kelleték látnom, a vad emberek. karon fogva. egy nagy mezöre vivének. a hol két nagy fa volt. a melyekhez. az én nyomorult társaim voltanak kötözve., a vad emberek pedig kerékben. körülöttök voltanak, az aszonyok hátok meget fent álva, egy közüllök a ki már fejek volt az egyik hajosnak a szivében lövén. erre atöb vad emberek. mind reája lövének., és egy szem pillantás alat. az egész. teste el volt boritva nyilakal
Ettöl akegyetlen Ceremoniátol anyira meg irtozám. hogy el ájulék. és szerencsémre nem láthatám a másikának halálát, azután az aszonyok viszá vivének engemet. mint hogy pedig a nyelveket. meg nem érthettem azt sem tudakozhatám meg, hogy miért volnának ollyan kegyetlenek, tsak azt vártam, hogy hasonlo képen bánnyanak velem is valamint a hajosokal. de meg tsalám magamot. mivel tsak a sok tiszteletet vettem töllök. és igy nem félthetém életemet, a midön a szülésemnek ideje eljött. mindnyájan mellém gyülekezének. hogy bizonyságok lennének., a szülés meg lévén. egy leányt hozék evilágra, akit a vad aszonyok, nagy örömel hozák elömben. amelyen el tsudálkozám. nem tudván mire vélni azt. de egy nehány holnap mulva. holmi idegenek. hajo töresben esvén valamint én, és erre a veszedelmes helyre jövén. a férfiakot mind meg ölték. tsak eppen egy aszonyt hagyának meg. a ki vélek volt.
Mind ezekböl észre vevém. hogy ezek a kegyetlenek. tsak éppen a férfiakot ölik meg, és eszik meg azután. és az aszonyokhoz tisztelettel vannak, ugyan ezen okért is örülének a vad aszonyok hogy leányt szültem volna, és nem férfiat a kit minden bizonyal meg ették volna, azért hálákot is adék amenynek hogy leányt adot volna, immár esztendötöl fogvást hogy it vagyok a leányomot., a vad leányok modgyára kel nevelnem
Timánt itt meg allapodék. mivel azon a fa hajon nem talála több irást. azután kezdé nézegetni a többit is ha találhatna valami irást rajtok. a mint hogy az egyiken még ezek a szok valának irva. igen nehezen is lehete el olvasni öket.
Mindeneknek. ura teremptöje most mar esztendö mulva meg halok. és mindenkor segittségül hiván tégedet. vegyed gondviselésed alá. az ártatlan Félidat., ezek az utolso szok. tellyeségel elhiteték timántal hogy a szép vad leány bizonyoson az ö leánya volna, mivel ebböl az irásbol. világosan ki tettzenék. azután. fel vetvén esztendeit. mint egy tizen ött. vagy tizen hat esztendösnek találá.
Énnekem ollyan örömem volt ezen hogy el nem titkolhatám timánt elött. meg ölelvén térdeit és szászor atyámnak nevezvén. kérém. hogy lenne kedvezésel hozám. nem vigyázván arra, hogy olyan helyt voltunk. a hol másrol is kelletet volna gondolkodnom., timánt meg igéré hogy ha valamely nagy szerencséböl meg szabadithattyuk felidát. és magunkot is ebböl a helyböl. a lészen leg nagyob gyönyörüsége. hogy esze adhasson minket.
Erröl az irásröl eleget beszélgeténk más napig. és ugyan akor. az fel tet helyre is el menénk., és látok hogy félida is jöne mi felénk, timánt nem tartoztathatván meg se köny hullatását. se magát. eleiben futa. hogy meg ölellye. de eza gyönyörü leány. meg gondolván. hogy én mit tselekedtem volt. az elötte valo napon. inté neki hogy én azért meg haragunnám. én közeleb menvén. hozája. értésire adám hogy én azón meg nem haragunnám, a leány azon meg örüle, és anyi tiszteletet. és baráttságot mutata timántnak, mint ha ugyan tudta volna hogy ö az attya., timánt a mi lako helyünkhöz vivé., és felida azt mindenüt jól meg visgálá. timánt azután le ülteté. és fa hajra a betüköt le rajzolá. és fel szoval. el mondá elötte. és félidával meg érteté, hogy ö is mondaná utánna. a ki is egy nehány szor el mondván. az attya után. azután magánoson is el mondá oly jól. hogy tsudálkoztunk rajta. a napot tsak nem egészen a tanulásban tölteté véle. és a betüket meg üsmérteté velé. a ki is igen nagy figyelmeteségel vigyázot mindenre
Azonban pedig ideje lévén hogy viszá térjén. értésünkre adá. hogy más nap ismét el fog jöni., látván hogy már mitsoda közünk volna hozája. sokal nehezebben válánk meg tölle mint annak elötte. és mesze. el is kisérök., eszerént tölténk el két hetet, és az alat. felida oly erösen adá magát atanulásra, hogy leg alab. egy holnap alat. tudot anyit. hogy minket meg érthetet. és egy kevesé. ki magyarázhatta magát is.
Timánt látván, hogy mitsoda könnyen tanulna. eleget nem tsudálkozhaték rajta. amint is hogy mind eleven. elméje volt mind jó emlékezete. a mit egy szer meg hallot azt nem kelletet töbször mondani néki.
Timánt látván hogy már értene annyira. hogy meg mondhatná néki familiáját., és hogy mitsoda okbol neveltetet fel azon a helyen. felida az anyárol halván beszélleni sok köny hullatásokot ejte; az ö tselekedeti. és azok a kevés szok a melyeket ki mondhatot. anyi kegyeséget, és jo érkölcsöt mutatának benne. hogy timántnak szeretni kelletet volna ötet. ha szinte leánya nem lett volna.
Mint hogy hová továb többet értet. és jobban felelhetet, timánt tudakozodék tölle. hogy az oda valo lakosoknak mitsoda törvények volna., és hogy miért ölnék meg a férfiakot., és tisztelnék az aszonyokot. azt felelé. hogy az ollyan dologhoz keveset tudna., hanem. hogy a vad emberek azt tarttyák. hogy régenten olyan emberek ütöttek volt az ö lako helyekre. a kiket ök nem üsmerték. és a midön a történék. akor tsak az aszonyok és a leányok találkoztanak a lako helyekben. a férfiak mind kün voltanak, a hol ök anagy gyülést tartották. hogy magoknak. fejet válaszanak, éz a Ceremonia egy nagy mezön megyen végben. igen mesze az ö lako helyektöl. a hová az aszonyok nem mehetnek.
Azok az aszonyok pedig mind jó nyilasok lévén, szembe akarának állani azokal az üsméretlen emberekel. de azoknak tsudálatos fegyverek lévén, igen sokat meg ölének közüllök. a többi nagy sikoltásal. oda futának. a hol a nagy tanácsot tartották. és hirt adának avad embereknek
Azok ki bottal. ki nyilal a ellenségre sietének. de mint hogy ezek igen felesen valának. azért tsak hamar meg birák ellenségeket. a kiket mind meg ölék. meg süték, és meg evék. mint hogy pedig igen sokan vesztették volt el feleségeket. azert meg is esküttek. hogy igy fognak bánni mind azokal., akik hasonlittanak azokhoz azidegenekhez. és akik oly vak merök lesznek. hogy az ö földgyökre ki szállyanak., mint hogy pedig azon alkalmatoságban. az aszonyok igen keményen viselték volt magokot., azért az aszonyokhoz valo tiszteletet meg tartották fiurol fiura.
Félida ismét mondá. hogy tudván mind ezeket. ugyan azért nem akarta hogy ötet a lako helye felé kisérjük.
Egy nehány napokot. eszerént töltöttünk volt el. a midön félida értésünkre adá hogy mitöl tartana. mondván hogy a vad emberek igen nagy vadászathoz készülnek egy nehány nap mulva., és hogy igen félne attol., hogy a mi lako helyünket észre nevegyék., rettegvén érettünk. arra kére bennünket, hogy rontanok le kalyibánkot, ugy hogy leg kisseb jele se maradgyon. és olyan helyre fog minket vezetni., a mely igen nagy tiszteletben vagyon a vad embereknél. és közel sem mérnek menni ahoz, amióltatol fogvast egy rettentö zápor esö el boritván azt ahelyt. a lakosokot tsak nem mind el veszté
A vad emberek pedig igen babonások lévén, reszketve mennek azon hely felé. de söt még azon helynek a nevét is emliteni. tartván attol hogy a gonosz lélek öket is el ne veszesse., mint az attyokot
Ez a beszéd nekünk igen okosnak tettzék lenni., azért le is rontok kalyibánkot. és felida. idejébben jövén hozánk mint rend szerént. és azon helyre vive minket. a melyröl szollot volt; az egy nagy völgy volt. a melynek a közepin. egy folyo viz. ment a tengerbe. két magos hegy közöt, alat pedig egy nehany barlangok vagy is pintze forma vermek valának. az egyikében belé költözénk. a szép felida látván hogy bátorságosab helyt volnánk. tsendeseb elmével volt; és egy nap sem mulatta. el., hogy hozánk ne jöt volna, meg vigasztalni unadalmas lakásunkot. az én unadalmom annal is nehezeb volt hogy a szeretetem minden nap nevekedet., de söt még timánt is. avigasztalásomnak egy részitöl meg fosztot volt. meg értetvén félidával. azt a szemérmet., a melyre igen kell vigyázni egy leánynak. azt meg nem tiltotta volt hogy ne szeresen, de ugy el rendelte volt minden beszédit, és tselekedetit. hogy azután olyan tartozkodva viselte magát hozám. hogy a nekem nehéz volt., nem mértem ezért panaszt tenni timantnak, a ki is egy szer ki fordulván egy kevés ideig felidanak a lábaihoz esém. és szerelemel tekintvén ötet. mondám, mitöl vagyon hogy olyan idegenségel vagy hozám, el felejtettedé azt, hogy én voltam elsö aki tégedet szerettelek
Felida felelé nékem, éppen nem érdemlem panaszidot. leg elsöben is azt tanultam meg, hogy tégedet szereselek. hogy változhatnám már most meg. hogy egy kevesé tudok veled beszélleni. de söt az olta anyi érdemet látok benned., hogy holtig valo álhatatoságal leszek hozád.
De meg üsmervén érdemidet. a tanulásom. arra is meg tanyitot., hogy meg üsmérjem magamot, azt is meg mutatta. hogy ami ártatlan volt. a vad leányba. a vetkes lenne felidában. ezek a szók. szemérmeteség. és jo erkölcs. a melyeknek nem üsmértem erejeket. fel nyitották szemeimet. hogy meg lássam. mitsoda veszedelmes volna a szeretetnek adni magamot illyen helyen mint e, mint hogy könyeb a meg esés, attol inkáb tartok., de azal a szeretetem meg nem kissebedik., ezt a szót pedig, timánt meg mondotta nekem hogy ne is mondgyam de azal az ártatlanságal mondom, a melyben eddig voltam.
Noha felida igen nehezen mondhatta ki amaga gondolattyát. mind azon altal anyi kegyeséget elegyitet az ö szokása szerent valo beszédiben, hogy ha leg tisztabban beszéllet volna, is, nagyob gyönyörüségel nem lehetet volna halgatni. és mondám. néki, ha leg elsöben is azt tanultad meg hogy engemet szeres. arra is emlékezhetel. hogy ollyan tiszteletet mutattam hozád, a melyet mind eddig követtem. ezt várhatod ezután is egy olyan embertöl., a ki tégedet ugy tekint mint annak leányát. a kinek háláadásal tartozom. és mint olyan személyt., akivel egy akarok lenni holtig. hogy ha a meny utat nyit nékünk arra. ne tarts hát szep félida attol. a ki leg nagyob tisztelettel vagyon hozád, ennél többet nem mondhaték. timánt közinkbe jöve. közel volt fél esztendeje., hogy abban a szomoru életben éltünk. timánt mind addig egyébröl nem gondolkodot. tsak ót valo halálrol. de azö kedves leányára valo nézve. igen kezdék a meg szabadulás után suhajtani. soha egy napot sem mulatot el. hogy a hegyre fel ne ment volna vagy engemet fel ne küldöt volna ahonnét mesze el lehetet látni atengeren de egy szer a többi közöt látván hogy felida a letzkéjiben foglalatoskodnék. timántal, tsak gondolkodásbol. a hegyre fel menék. a tengere oly mesze nézék a menyire el láthaték. ugy is tettzék mint ha latnék egy hajot.
Az idö igen szép volt; a tenger igen tsendes, egy nagy fa ágat le törék. és a hajo felé kezdék integetni véle. azt észre vevék, ugy is tettzék mint ha a kis hajocskával jönének felém. arra örömömben mindgyárt le futék és meg mondám félidának. és timántnak. mit láttam volna és nem varván feleleteket a folyo viz szélyire vivém. mely a két hegy közöt volt., alig valánk ót. hogy meg láták a kis hajocskát akor ismét integetni kezdénk., akik benne voltak. meg látván bennünket. tsak könnyen oda jöve akis hajocska ahol voltunk., mi minden idö vesztés nélkül a kis hajocskában menénk. ót örömel fogadának. és tsak hamar a hajohoz érkezénk.
Mind azok akik a hajoban voltanak, nézésünkre a hajo széllyire gyültenek. leg inkáb felidának szépségit. iffiuságát. és köntösét kezdék tsudálni. timant mene fel leg elöbször ahajoban. azután én a szép leányával, a hajos kapitány felénk jövén nagy tsudálkozásál fel kiáltá mit látok, timantot. és Cleodont; a szovárol meg üsmertük és mitsoda örömben valánk, a midön Agenor ölelgetni kezde bennünket., soha egy dolgon nem tsudálkozhattak annyit, mint mi tsudálkoztunk a miénken. és soha a szeretetet is jobban ki nem mutathaták., az egész hajoban a nagy zajgás volt. tsak a mi nevünk volt mindennek a szájában
Végtire Agenor minket a házban vivén. meg parancsolá hogy gallia felé tartanának ahajoval., azután ismét ölelgetni kezde. és nem gyözvén eleget nézni félidára. kéré timánt. hogy mondaná meg néki hogy hol vette volna azt a szép személyt., timánt mind az egész historiáját elébeszéllé néki., és amidön meg tudta volna hogy aza szép személy. a timánt leánya volna, a kezét nyujtá néki. és hálákot ada amenynek., hogy azon személy által, meg szorosab egyeségben lenne. oly kedves attya fiával.
Timant mindeneket elébeszélvén Agenornak mondá néki. kedves timántom, könnyen el itélheted. hogy valamit látod hogy tselekedtem. azt mind a baráttság tselekedteti velem. a második hajonak el érkezése. a melyre minden joszágodot tetted. tudtomra adván. rövid idö alat valo el érkezésedet. amelyet ki nem mondhatom. mitsoda nyughatatlanságal vártam. de semmit nem halván felölled, és tudván hogy indiában nem volnál. a lako helyeden. el tekéllém magamba hogy egy hajot veszek., és azal el járom atengereket mind addig a még fel talállak vagy hiredet halhatom.
Azt is meg vallom hogy Cleodonnak nagy része volt nyughatatlanságimban. és az a fiu, akit hozád valo háláadoságombol tettem volt a veszedelemre. szüntelen az elmémre jöt, és nem lehete. hogy meg ne bánnyam, hogy olyan veszedelmes utra küldöttem volt.
A te jó akarod, a hajos kapitány, nagyon segitett szándékomban. ate joszágod pedig módót adván abban hogy egy hajot vehessek, azt minden képen el készittem és meg rakám. a mi kivántaték oly hoszu uttra. és meg indulék india felé
vagyon immár. négy vagy ött esztendeje. hogy atengeren vagyok. az alat pedig egy nehány hajot találtam elöll indiábol jöni. a kik mind azt mondák hogy nem vagy indiában, és azt gondollyák. hogy el vesztél volna., ezt a szomoru hirt. egy nehányan meg bizonyitták nekem, azután nem is kivánék indiában menni, hanem parancsolám. hogy semmi bizonyos utat ne tartanának., hanem imede amoda járjunk atengeren., remenlvén hogy valahol fel találhatlak [fel-találhatlak], vagy valahol el veszek. őt holnaptol fogvást. egy kösziklát el nem hagytam hogy meg ne visgáltattam volna. egy sziget sem volt. a melyben ne kerestelek volna.
Az oltátol fogvást még egy holnapot tölték el., és már kéttségben kezdék esni. a midön immár annak negyed napja., rettentö szélvész jövén reánk, erre a tengerre hoza bennünket. akaratunk ellen. a szél meg szünvén, tegnap regel kezdém látni azokot a magos hegyeket a melyek mellet voltatok. és mindgyárt kezdék tudakozodni a kormányostol., a ki is felelé, hogy azok a kö sziklák. olyan föld széllyin volnának. a melyet ö nem üsméri. mindgyárt a kis hajocskát el küldém három emberel, hogy keresnének olyan helyt. a hol ki lehetne szállani., a három ember visza jövén mondák. hogy a két hegy közöt. olyan folyo viz menne el. a melyen könnyü volna fel menni. és ha még más kis hajot akarnék vélek el küldeni. a kiben fegyveres emberek legyenek, hogy meg segittsék. ha kivantatik. ök azon a folyo vizen bé mennek abban atartományban. erre tanácsot tartánk. mind azon altal. valamely belsö indulat vont engemet arra. hogy el ne távozam attol a helytöl; a hajomot a hegyék felé forditatám. és azokrol el nem vehetém szemeimet., ma regel jól meg visgálván azokot. ugy tettzet mint ha valamit láttam volna egyiknek a tetején. azutan perspectivával nézetém. és ugy találák, hogy volna valaki a ki jeleket mutogatna, arra mindgyárt el küldém a kis hajocskát., meg parancsolván hogy hoznák el mind azokot, a kik segittségünket kérik.
A többit már magad is tudod kedves timántom. mondá agenor. de azt nem tudhatod. mitsoda örömmel látom én azt. hogy a meny azért vezetet engemet ide hogy meg szabadittsam eleteket azoknak. akik leg drágábák elöttem evilágon. és hogy azal meg is hálállyam egy részit annak., amivel tartozom néked. agenor el végezvén beszedit., és az ölelgetéseket ismét el kezdék.
A szép félida. meg értvén. hogy azatyám báttya volna azö attyának. igen nagy örömét, és tiszteletét kezdé hozája mutatni, a még mind ennek az nagy örömnek köszönetnek és tudakozodásnak vége lön, addig a mi hajonk sokat haladot, minden kedvezet nékünk. az idö. atenger, a szél, és szerencsés tsendes utat igérheténk magunknak., a midön kezdék kiáltani. fegyverre mindnyájan.
Mindgyárt ki futánk. és látok hogy tolvaj hajo volna utánnunk, lehetetlen volt el kerülni. azért meg kelleték véle verekedni., el lehet itélni hogy ágénor. timánt. és én mitsoda gondolatban valánk., ágenor kész volt életét le tenni azokért. a kiket meg szabaditot tímant szaszor is meg holt volna hogy meg menthesse leányát arabságtol. ez a három személy pedig olyan drága volt elöttem. hogy tsak azö veszedelmekre kelletet vigyáznom
Agenor és timant. rendelést kezdének tenni. és olyan bátorságal várok az ellenséget, hogy azon mások meg ijedtek volna, ezeken a tolvajokon kivül. elsöben álgyukal. azután flintákbol egymáshoz lövénk. a hajok egymáshoz horgolák egymást. és akor kezdödék el a hartz. és mindenikünknek. egy egy ellenségel volt baja.
Én leg inkáb az ellenség kapitányára vigyázék. a ki is már a mi hajonkba akart volna ugrani. és közelitvén hozája, sokáig hartzolánk egymásal, egy máson egy nehány sebet ejténk, de az utolso a melyet ejték rajta., ugyan el is végezé életét., és le esék halva. a kor a hajojában ugrám,. és utánnam jövének timánt és agenor., a kik is sokat meg öltek volt. az ellenség közül.
Az ellenség hajojában menvén. kiáltok. hogy egyet se hagyanak meg életben., de a kapitányok halála igen meg rettentette volt öket. és tsak nem nagyob része halvais feküt. a többi kegyelmet kérvén töllünk, meg kegyelmezénk nekik.
A hajot meg visgálván igen drága predát találánk benne; agénor egy reszit el osztogatá a tolvaj hajon lévö raboknak akiket is a mi hajonkban hozatá, részt ada belölle. a tolvajoknak is. akiknek a hajot is viszá adá. olyan szabadságal. hogy oda mehetnének. a hová szeretik és a töb nyereségel a hajonkban viszá térénk. addig amég az atyám ebben foglalatoskodék., és timánt pedig abban, hogy a holt testekröl., és a sebesekről rendelést tegyen, én addig a házban futék, ahová zárták volt felidát. ki sem mondhatom mitsoda állapotban találám. és szüntelen tsak azon igyekezet. hogy meg szabadulhason kezek közül azoknak. kik mellette voltanak., áh kedves Cleodonom. mondá. mihent meg láta. lehetétté neked azt meg engedni., hogy ate felidádot bézárják. a midön veszedelembe forogsz. ágénor, és timánt. tsak olyan keveset tartanaké azén bátorságom felöl. gondollyáké hogy en nem verekedtem volna ugy mint ök.? hogy meg oltalmazam az ö életeket. és a tiédet.
Felida ollyan nagy hirtelenségel mondá ezeket hogy nem felelheték néki. gyönyörüségel látván abban a haragjában. hozám valo szeretetit., bennem is fel indulvan ugyan azon hozája valo szeretet., olyan nagy haborodást tselekedék bennem. hogy a sebeimböl valo vér egészen el lepe., és az ajulás miat. melléje le esém, erre nagyot kiáltván. agenor és timánt oda jövének. és eszemre térék. azután bé köték sebeimet. és egyiket sem találák halálosnak, agenor. és timánt. azután meg tsendesitték. mondván néki,. hogy mind a szokás. mind a hozája valo szeretete. nem engedte meg. hogy veszedelemre tegyék. Agenor meg szálla aleg elsö portusban. hogy hamaréb meg gyogyulhassak., mihent jól kezdék lenni onnét meg indulánk. és szerencsésen galliában érkezénk. agenor ki rakatván minden joszágát a hajobol. a hajot is tsak hamar el adá. ót keveset mulatván a házunkhoz érkezénk. ahol. tellyeségel meg vigasztalok az anyámot
De mitsoda örömel, és szeretettel fogadá félidát. a kit is kevés idö mulva meg tanitván mind arra a mire kivántatot, meg keresztelteté., és a kereszttséget tsak hamar követé. a mi esze valo adásunk. Agenor meg akarván timánthoz valo igasságat mutatni., számot ada néki mindenekröl, valamit küldöt volt néki. kérvén. arra. hogy azt arra forditaná a mire néki tettzenek. timánt annak a joszágnak egy kis reszecskéit magának meg tartá. és a leányával. bövségel valo joszágot ada, arra kénszeritté ágenort. hogy a meg maradot részt., venné el. a gyermekei számokra mivel ö néki az a szándéka. hogy velünk együt tölttse életét.
Ezt a szép historiát alig végezé el hilária. hogy mindenek igen igen kezdék dicsérni. a kis aszonyok sok jót mondának felidárol. azö együgyü jó erkölcseiröl de a férfiak az égig magasztalák. a két atya finak egymáshoz valo nemesi baráttságokot, ki tettzik ebböl. mondá julius hogy a jó erkölcs nélkül. se atyafi szeretet. se valoságos baráttság nem lehet. és hogy a jó erkölcs nélkül agazdag is szegény. de azal. a szegény is meg gazdagodik. valamint agenor. és timánt. ez a nemes társaság még több ditséreteket is mondot volna. de honoria meg izenvén hogy egy ora mulva az el indulásnak ideje lészén, azért leg elöbször is. hilária kelvén fel helyéböl mondá. azt tudom hogy rövid nap mulva. mind Eleonorák. mind felidák lesznek közöttünk, de azt nem tudom ha leszneké. dom sebastienek. és Cleodonok. azon igyekezünk mondá válerius. hogy legyenek
Azután ez a nemes társaság tsak hamar el indula, és el hagyá azt a kies lako helyt. a hol oly gyönyörüsegel töltötték volna el a hét napot és a városban érkezvén a honoria házához,. a hol mindnyájan meg köszönék honoriának, az ö hozájok valo jó akarattyát. jó szivel valo látását. azután el butsuzván honoriátol és a vig hilariátol. két napok mulva jószágokban ki menének., a hol, az el végezés szerént alakadalmok. egy nap ment végben.
Vége
A KERESZTNEK KIRÁLYI UTTYA
Idegen nyelvböl valo forditás
Elsö Szakasz
1747
A kálvária hegyén utozó
Szarándoknak.
ki a keresztnek uttyán akar járni.
Kedves olvasó. bujdosó és idegen lévén eföldön. a menyei hazát keresed. nem kétlem. akeresztnek uttya pedig. melyet elödben tészek. oda fog vezetni. és hogy valami képen el ne tevelyedgyél. kövessed akristus intésit., aki kalauz lévén, a fán uralkodot, arra utat nyitot lábaival. azt meg mutatta tanitásival., és meg festette vérivel, kövessed hát annak nyomdokát, aki elötted mégyen. és vegyed jó szivel annak szavait aki elötted megyen. és vegyed jó szivel annak szavait aki igy int. aki utánnam akar jöni, magának mondgyon ellene., visellye minden nap a maga keresztét. és kövessen engemet
Ihon erröl fóg beszélleni eza könyv, ez a mennyei út, mely az örök életre vezet. szent ebrulphus olvasván egy szer ezeket a szokot, és figyelmeteségel elmélkedvén. azokrol. gondolá hogy meg nem kellene. vetni ezt a tanácsot. mivel nem egy királyi ember, hanem Isten s' ember adná ezt nékünk: erre valo nézve az udvart mindgyárt el hagyá. azal együt gazdagságát. és jó akaroit, és egy puszta helyre mene lakni, hogy ótt. a meg feszitetett kristusnak. valoságos tanitványa lehetne. szent silvester. a silvestriánusok fundátora kik a szent Benedek réguláit követik. hasonlo képen ezeket a szokot halván, a pusztában mene lakni. el hagyván avilágot.
Erre valo nézve, akristusnak, ezeket a szavait akarván bövebben ki terjeszteni. a kristus maga fog erröl beszélgetni dialogus formára storophilával. és az öttseivel. ebben pedig szent Agostont. szent Chrysostomust. és a nagy szent gergelyt követem. akik sok féle dolgokrol irtanak illyen formában. abizonyos hogy az illyen beszélgetéseket nagyob kedveségel lehet olvasni, mint sem az ollyan könyveket, a melyekben adolgok egy más után folyvást mennek
Azért is tselekedtem. hogy valamenyire kedvessé tehessem azt; a mi a keresztöl és a nyomoruságtol el idegenithet. és azért is hintettem el. helyel. helyel. holmi. kedvre indito dolgokot., hogy egy kevesé meg vidámithassam az olvasot
Egy nehány féle példákot is hoztam elö. azért hogy uti társakot adhassak a mi utozoinknak, söt még kalauzokot is., akiknek követhessék nyomdokokot, mert az emberek inkáb hisznek a szemeknek., mint sem fülöknek., a jó erkölcsnek uttya. amelyre a parancsolat., és az oktatás tanit minket., az igen hoszu. és nehéz. a melyet pedig a példa. mutat nékünk, a sokal rövideb. miért engedi meg az Isten, hogy a szentek nyomoruságokot szenvedgyenek, hanem azért, hogy az ollyanok. kik azokban esnek, tekintvén azokot a békeségel türö példákat, magoknak, mind vigasztalást, mind enyhitést talalhassanak azokban, ezért is mondgya a szent irás hogy az Isten azért engedte meg ezt a kisértetet. hogy az ö békeségel valo türése például lenne maradékinak valamint a szent jóbé.
A mi pedig ennek a munkának a stilusát illeti az egy nehány féle. annak ugy is kelletet lenni; mert noha mind a találmány, mind a rend töllem legyen. mind azon által sok helyen fel tettem, a szent Irásnak. a régi. és a mostani auctoroknak szavait. és értelmes mondásit. nem tettem ki ezeket az értelmes mondásokot. tsak nyersen. és külön külön. mivel igen szárazok lettenek volna. hanem esze foglaltam. és kötöztem öket, gyakorta adván azokhoz magamtol.
Valo hogy sok jó auctorok., mind régiek, mind mostaniak munkalodtak haszonal. ezen a materián. igyekeztem is öket követni; noha távul, de nem hogy öket el érhessem., nem is akartam más dolgot irni. hanem a melyet ökk. de más formában akartam irni mint ökk, nem tévén azal semmi rövidséget az ö munkájoknak. valamint egy kis hajo nem tészen, ha egy nagy hajó után megyen atengeren. közönségesen azt jonak tarttyák. ha sokan sokat irnak egy féle dologrol., valo hogy külömbözö stilusal kel annak lenni. de nem külömbözö hittel. ugy hogy egy nehányan tanittsanak egy dolgot., egyik egy féle képen. a másik más képen
Valo hogy azt vethetné valaki szememre, hogy hol vagyon az az erö. az a türés, és tekélleteség., a mellyeket meg mutattál volna magad viselésiben, vagy tselekedetidben. te a ki a másoknak. valo tanács. és letzke adásban ártod magadot.? magamra szabom azokot. a melyeket mondot Tertullianus, illyen alkalmatoságban meg vallom tehát az én uram Istenem elött. az én vakmerö esztelenségemet. a melyel merek irni a keresztröl, és a türésröl, hogy én arra nem vagyok alkalmatos. méltan is szégyenlhetem hogy az én tselekedetim meg nem egyeznek a dologal. a melyröl akarok irni, adgya Isten. hogy ez a szégyen meg orvosollya az én roszaságomot. és hogy a mire másokot tanitok magam is kövessem
AZ ELSÖ SZAKASZNAK TÁBLÁJA.
Elsö könyv.
Hogy mitsoda készületben kell lenni azoknak.
kik akereszt uttyára akarják adni magokat.
Elsö rész. elöl járo beszéd. 1
Második rész, hogy a kereszt amenyeknek uttya, minden tartozik azon járni. 8
Harmadik rész hogy mi légyen a kereszt. és hogy hány féle. 15
Negyedik rész. hogy a kristus minden féle keresztet hordozot. 27
ötödik rész. hogy hordozni kel keresztünket. valamint a Boldogságos szüz tselekedék. 34
Hatodik rész. hogy miért szükséges akereszt. 42
Hetedik rész hogy az Isten kinek kinek erejéhez képest adgya akeresztet. 52
nyolczadik rész hogy el tekéllet akarattal kivánnya akristus hogy hordozák azö keresztét. a midön azt mondgya. 58
kilentzedik rész hogy azok akik agyönyörüséget szeretik. a keresztöl futnak. 66
10. rész hogy azok kik a tiszteletet ohajttyák. meg vetik a keresztet. 75
11. rész hogy a kristus kereszténél. sokal nehezeb keresztet viseltet azördög abünösökel. 85
12. rész hogy a mértékletlenek, fösvények. nagyra vágyok, és az udvariak. nintsenek kereszt nélkül. 91
13 rész A házasok keresztéröl. 100
14 rész hogy a magunk ellen valo mondás. igen jó készület a kereszt hordozásra. 108
15 rész az elsö könyvnek. bé fejezése. 120
Második könyv
A kereszt hordozásnak. legg jóbb modgyárol.
Elsö rész. hogy akeresztet fel kell venni, és azt hordozni kell, minden halogatás nélkül. 122
második rész hogy mindennek amaga keresztét kel viselni. és nem kel abban válogatni. 129
Harmadik rész hogy a keresztet nem maga után kell. vonni, hanem hordozni kell. és nem kell gondolni a gyalázatal, mely azal jár. 137
negyedik rész hogy a kereszt viselésben, el kel kerülni ahejában valoságot. 147
ötödik rész hogy a ki a keresztet hordoza. annak akristus után. és nem elötte kel járni. 155
Hatodik rész. hogy a keresztet jól lehesen hordozni. a kristus példáját kel követni. 159
Hetedik rész. hogy igasságtalan valo dolog panaszolkodni a keresztnek hoszas. vagy sulyos voltárol.. 165
Nyolczadik rész hogy a keresztet minden nap kel hordozni, és azt soha le nem kel tenni. 172
Az elsö szakasz táblájanak
vége.
A KERESZTNEK KIRÁLYI UTTYA
ELSÖ KÖNYV.
Hogy micsoda készületben kel lenni azoknak, kik
a kereszt uttyára akarják adni magokat.
Elsö Rész.
E mint egy elöl járó beszéd.
Ez a nagy és széllyes siralomnak völgye. a mely magát világnak nevezteti, minden koron lako helye vala az ádám fiainak. akik alig jönek evilágra., hogy már arra rendeltettek, hogy hordozák az Isten kemény boszu állásának sullyát. az ö attyoknak bünök el törölésiért., ezek ót nyomoru, és szomoruságal tellyes életet élnek, mert amiolta. az embereknek ez az elsö attyok. akarattal valo hamiságbol. az Isten törvényétöl el tavozot; az oltátol fogvást, szám kivetésnek helyivé változtatá hazáját, ezt a kedvés lakó helyét. ezt a gyönyörüségnek paraditsomát. puszta földé, a mely is tsak korot. és töviset terem. ebizonyára keserves dolog, és méltó hogy minden koron sirasák. ez atavaszt irtoztato téllé változtatá, a lengedezö szeleket északi alkalmatlan szeleké, arosákot töviseké. a jó magot konkollyá. a szabadságot rabsággá, és a menyeknek kapuit bé záratá.
Ennek a szerentsétlen atyának maradéki eszekben juttatván. azt a boldogságot a melyböl ki esének. és enyhitteni akarván keserüségeket; erre valo nézve, egyenlö akarattal., és nagy költtségel, egy nagy várost épitének, a melyet thársir városának nevezék. az az. gyönyörüség, és vigaság lako helyének, ezen város lakosinak pedig, minden foglalatosságok, és szándékok, tsak abban áll, hogy viszá hihassák azt a gyönyörüséget mely öket el hagyta. és hatsak az árnyékával is élhessenek annak a jónak, a mellyet el vesztettek.
Vala pedig ebben avárosban, egy philétus nevü nemes ember. akinek elegendö jószága volt; a felesége meg halván. három leánya marada. akik közül a nagyobik. mind szebb, mind elméseb vala atöbbinél. ennek neve storophila, az az, kereszt szeretö, a mely nevet azért adták volt reája, hogy kereszt fel találása napján születet. a másodikát nevezték. hiláriának. és a harmadikát. honoriának. ezek a nevek eppen illettek reájok., mivel hilária. természet szerént szerette a gyönyörüséget. és avigaságot, honoria pedig igen vagyot a betsületre, és a förendre.
Ezek a leányok gyakran mennek vala az attyok házához, a mely egy kis mély földnire volt a várostol. és ót rend szerént. két vagy három napot töltöttenek. ugy történek egy szer, hogy tavasznak a kezdetén., a mikor az egész természet meg ujul: a fák leveleznek., a mezök virágoznak.
Midön oly kedvesen. szolnak a madarak
ugrándoznak vigan, pásinton a nyájak.
kedves nedveségi. a gyenge szellöknek
böv termékenységet, adnak a mezöknek.
Ugyan azon napon, a melyen az anyaszent egyház ülli a szent kereszt fel találását, ez a harom leány az attyok házához kévánkozék menni. hogy magokot mulassák., az attyok kedvezvén nékiek. örömest el botsátá öket. midön már utban volnának storophilának eszében jutván hogy azon a napon mitsoda innep volna. és hogy ö is olyan napon születet volna., erre valo nézve. áitatoságbol. nagy kedve lett volna bé térni a szent kereszt kápolnájában, mely az uton kivül nem mesze volt épitve. egy erdöben, kezdé kérni tehát a más kettöt, hogy tselekednék azt a jót., és mennének el véle a kis kápolnácskáig. de a kettö reá nem álla.. söt még azt felelék néki. hogy az ollyan áitatoság nem volna helyes, hanem jóbb volna oda menni ahová az attyók küldi öket. akeresztnek szeretöje pedig helyes okokal. minden képen azon vala hogy oda vihetné öket. végtire még fenyegetni is kezdé öket az atyokal., mondván hogy az illyen könyü áitatos tselekedetben. a nényeknek szavát nem akarták fogadni, de mind ezel is semmit nem nyerhete rajtok akik is tsak követék uttyokot., felelvén a nények panaszolkodására. hogy ömaga egyedül el mehet oda. a hová a buzgosága vezeti. ök el lehetnek nála nélkül. hogy ha nem akarja magát vélek mulatni tiszteségesen, hanem még oly rendeletlen aitatoságal fáraszttya öket. storophila ezen el szomorodván, egyedül el indula a kapolnácska felé,. mondván az öttseinek, hogy ebéd tályban ö is a háznál lészen.
De mint hogy az erdöben az utat nem igen jól tudta, nagy sürüben mene. és a kápolnácskát el hagyá, ugy anyira, hogy mentöl bellyeb ment. annál meszeb hagyta a helyt melyet kereset., el tévelyedvén illyen formában az üsméretlen utakon, sok ideig meg nem tudhatá hogy hol volna. az öttsei pedig a házhoz érkezvén. egy darab ideig várakozván utánna. ebédhez ülének, ez a szegény leány pedig tévelyegvén., hol egy felé. hol más felé., és senkit nem találván a puszta erdöben. a kitöl meg kérdhesse az utat. igen nagy bajba vala. nem is láthatá modgyát meg szabadulásának., de a mi még nagyob az estve is el közelgete. és nagyob nyughatatlanságban, és félelemben esék., eszerént is kezde panaszolkodni, nagy sirásal. mitsoda nyomorult vagyok én: azért jöttem ide hogy a keresztet imádgyam, és imé magam tsináltam magamnak egyet., a mely igen nehéz, valyon mitsoda jó angyal vezet ki engemet ebböl a puszta erdöböl, semmi lako helyet itt nem látok, azt sem látom mely felé kel tartanom. ha továb it maradok. talám avad állatok is meg esznek. de ha szinte azoktol meg menekedem is. a bizonyos. hogy keserves éttzaka lesz enékem. még többeket is monda illyeneket, mivel többet is kelleték szenvednie. a midön egész éttzakát a nagy esöben kelleték el tölteni.
Ebben anyomorult állapottyában. békeséges türésel kelleték lenni, az éhség, és a keserüség erejét el vévén, egy fának atövire keteleniteték le ülni, ót a menyiben lehete, magát bé takargatá, hogy egy kevessé nyughassék. valo hogy a szomoruság, és a sok fáradság miat egy kevesé el szunyada. de addig is sokszor fel serkene ijedségében. és nagy rettegésel vala, a sok gondolatok közöt a melyek elméjit el fogák, leg inkáb ezen elmélkedék leg többet, mondván valamiképpen hogy én el tévelyedtem a kápolnátol, és mentöl többet keringettem. annál meszeb távoztam attol., szintén ugy el tévelyednek evilágban az ollyan lelkek. kik az üdveségnek uttyárol el térnek. és soha meg nem találhattyák, a menyekben vivö igaz utat.
Az illyen gondolatok anyira meg haták az ö elméjit és szivét, hogy inkáb kezde nyughatatlankodni az üdveségéröl, mint sem az erdöböl valo ki meneteléröl. és tsak az után suhajtozék. hogy az igazán valo életnek uttyát meg találhassa. ezek a gondolatok fel gerjesztvén szivét fel kele, és nagy sohajtásal. és buzgoságal. mondá ezeket a szokot.
Uram Istenem. örökös ura vagy életemnek., ihon elödben borul szolgálod. hogy e földön vagyok, annak egy nehany esztendei vannak. mit tudok abban ha jol töltöttemé el szolgálatodban. már egy nehányat léptem a pálya futo helyben, a melyben az emberek futnak, de azt nem tudom ha üdveségemre, vagy veszedelmemre futotamé. eddig, és hová leszek., ha az igasságnak uttya helyet. a hejában valoságnak uttyát találtam követni, mivel vagyon ollyan út. mely az embernek egyenesnek tettzik, mind azon által annak avége. a halálra vezeti. prov. 16. 25. talám el tévelyedtem, mint az el tévelyedet júh, tudom uram hogy az embernek uttya nem az emberen áll, és hogy az ember nem jár, és nem vezeti lépésit magdtol. jér.10. 23. hanem a mint a bölcs mondgya, az ur igazgattya az embernek lépésit, és kitsoda az az ember. aki meg foghassa. hogy mitsoda uton jár. prov. 20. 24. nézd meg hát uram. ha találtatiké bennem a hamiságnak uttya, és vezess engemet azon az uton; a mely örökké valo. ps. 138. 24. mutasd meg nékem azt az utat. a melyen kell járnom. mert fel emeltem hozád lelkemet. 142. 8.
Storophila több illyen szép gondolatokot is monda sok köny hullatásal., szivének buzgoságabol., és fel is tévé magában. hogy új életet élne. szivét és elméjét a földröl el venné. és buzgo kivánságal ragaszkodnék a menyekhez.
Második Rész
Hogy a kereszt a menyeknek bizonyos uttya,
minden tartozik azon járni.
Itt az út. járjatok ezen az uton. Isa 30. 21
Az aki figyelmez azoknak könyörgésekre kik ötet segittségül hiják. igazságban. nem lehete hogy meg ne halgatná a storophila imádságát., ezokáért. meg akarván ötet vigasztalni. meg jelenék néki. egy iffiu embernek formájában. nagy fényeségel. sto-[1]rophila azon meg rémülvén, és tsak nem a földre esvén ijedtében. egy szót sem szolhata. de az ur nagy kegyeségel kezdé biztatni illyen formában.
A kristus. Ne fély leányom. én vagyok az örökké valo bölcseség. én vagyok az út, az igazság, és az élet azért jöttem hogy kivánságidot bé tölttsem, buzgó szivböl valo imádságod fel hatot hozám mint ajó illatu füst, azért kedves is volt elöttem, nem is kivánhatz soha jobbat, halgassad mit mondottam prophétáim által, ályatok az utakon. kérdezétek meg arégi ösvényeket, hogy meg üsmérjétek a jó utat. jer. 6. 16. ugyan azért is hajtottam le az egeket. és le szálottam ate könyörgésedre. hogy az üdveségednek uttyára. tanithassalak. a melyet is oly buzgoságal kiván ate lelked. a keresztnek szeretöje ezeket örömel és tsudálkozásal halgatván, felelé.
Storophila. uram mitsoda az ember hogy meg emlékezel. rolla, ps. 8. 5. és honnét vagyon enékem hogy az ur jöjjön hozám. luk. 1. 43.
A kristus. Nem ate érdemid tselekedték azt. hanem magam akarattyábol. szállottam le hozád, mert az. emberek fiaival lennem nékem gyönyörüség. prov. 8. 31.
Storophila. Alazatoságal valo hálákot adok neked kegyes édes Jesusom. hogy nem sajnalottad meg tekinteni szolgálodnak. alávaloságát. és meg nem vetetted a szegénynek könyörgésit. kérlek azért. hogy legyen nekem ate beszéded szerént., és tanits meg engemet az igazságnak uttyára., és ösvényire.
A kristus. Leányom, halgass hát engemet, és tanuld meg az örök életnek beszédit, a midön az emberek élete meg romlék. és el távozék az igazságnak uttyátol, le szállék az égböl, hogy uj, és élö utat szentellyek nékiek, a kárpit által, az az, az én testem által, hebr 10. 20 mert valamint hogy a test bé zárta vala amenyeknek uttyát, és meg akadályozá azokat. kik bé akarának menni, igy az én testemnek kárpittya által a melyel az emberek üdveségéhez valo szeretetem bé fedeze engemet, új utat nyitottam., a melyen én jártám. leg elöbször, és hatalmat is adtam ahiv lelkeknek, hogy engemet követhessenek.
Storophila. De uram én nem látom, melyik légyen az az új, és élö út, amely életet ád azoknak kik arra mennek. és az örök életre is vezeti öket.
A kristus. Ez az út. hogy egy szoval meg mondgyam. nem más, hanem a keresztnek uttya, nem hallottadé azt az Evangyéliumbol, aki fel nem veszi az ö keresztét, és ugy nem követ engemet, nem méltó az én hozám, matth. 10.38. gyakorta elö hoztam én ezeket a szokot, azért hogy minden meg tudhassa., és hogy senki magát ne menthesse hogy nem halotta, és valaki azt ne gondolya magában. hogy ezeket nem másoknak, hanem tsak az apostolimnak és a tanitványimnak. mondottam, egy más Evangyelista világosan ki tészi hogy mindennek szollottam. mondván. mondgya vala pedig mindeneknek, ha valaki akar engemet követni, tagadgya meg magát. és minden napon. vegye fel az ö keresztét. és kövessen engemet.luk 9. 23.
Márk hasonlot mond még világosaban. és minek utánna ki tenné beszédimet. melyeket mondottam. az én tanítványimnak szenvedésimröl. ezt is mondgya. Es mikor elö szolittá a sokaságot ö tanitványival egybe. mondá nékiek. valaki engemet akar követni, tagadgya meg magát, vegye fel az ö keresztét, és ugy kövessen engemet mark. 8. 34
Ezt az utat jovallottam tehát kedves storophilám közönségesen mindennek. mivel ez az uttya az életnek. aditsöségnek, és annak a szent városnak, a melyben kell laknod; az üdveség a keresztben vagyon. az élet akeresztben vagyon. abban találsz bizonyos oltalmat, ate ellenségid elött. abban is találod fel a kegyelemnek gyönyörüségit, a léleknek erejét, az elmének örömét, ajó erkölcsnek tekélleteségét. és a szenttségnek bövségét. tsak a keresztben találod fel a lelkednek gyogyulását. és az örök életnek reménségit.
Ezekre a természetel ellenkezö szokra storophila nagyon meg rémüle, és meg ijede. hogy tsak akeresztröl beszéllenének nékie. és mondá.
Storophila. uram ugy tettzik hogy ezek igen kemény szók, és nagy bajt adnak elmémnek, mivel tsak ki mondani is ezt a szót kereszt, ollyan mint ha már is érzeném mind azokot a keserüségeket. a melyeket okoz. annál is inkáb hogy azt tölled hallom. a nékem még nagyob remülést szerez.
A kristus. hogy hogy lehet a, hogy el rémülsz azon hatsak a keresztröl hallasz is szollani, leányom igen gyenge vagy, ha a keresztnek még tsak a neve is meg ijeszt., tudodé hogy vétesz neved ellen, a mely tészi a keresztnek szeretöjit. tudodé hogy ezt az életet a siralom völgyének nevezik, és hogy nem vigasságnak., se nem gyönyörüségnek lako hellye, hanem a munkának, és a keserüségnek. ki gondolta valaha le irni ajó erkölcsnek uttyát tövis nélkül. nem kétlem tudod, hogy az Isten engemet ugy adot az embereknek mint doktort. hogy öket az igazságra tanitsam, és ugy mint mestert. hogy öket avaloságra hozam. valamint is ezt az atyám tudtára adá mindeneknek. a thábor hegyén, mondván. ez az én szerelmes fiam, kiben meg nyugodtam ötet halgassátok. matth. 17. 5. ti engemet mestereteknek. és uratoknak hivtok. igazán mondgyátok, mert a vagyok. joa. 13.13. mivel én bennem vannak a bölcseségnek. és az esméretnek tellyes kincsei el rejtve. Colos 2. 3. mit tanitottam tehát egyebet ezen avilágon, hanem a keresztnek uttyát, mondván. valaki nem hordoza az ö keresztit, és nem követ engemet., nem lehet az én tanitványom. luk. 14. 27.
Storophila. Édes Jesusom. kegyes és jó mesterem. kérlek botsás meg ily új tanitványodnak, a ki még keveset tud titkaidhoz, aki tsak nem egészen el felejtette volt ezt a letzkét. a melyet oly gyakorta hallot volt.
A kristus. Nem elég azt hallani, hanem még azt meg is kell tartani és követni, amely idöt adot az Isten néked eföldön, arra adta. hogy meg tanulhassad. a keresztnek tudományát, a halál avisgálásnak ideje; akoron el vetem az ollyat magamtol mint méltatlant, aki nem fogja tudni a keresztnek uttyát, mivel meg fogják látni az égen a keresztnek jelét. amidön avilágot fogom itélni, ez a jell külömbözteti meg az utolso napon ajuhokot. agödölyéktöl, én biró lévén meg fogorn üsmérni ezt a jelt. aválasztatimban. és fel lévén ékesitve halálomnak köntösével. azörök életel valo meg koronázásra fogom öket hini, mondván, jertek el én atyámnak áldotai, birjátok az országot. mely el készitetet néktek, még e világ kezdetétöl fogva. matth 25. 34 akoron a kereszt baráti kik életekben engemet követtenek., nagy bizodalomal mellém fognak állani. erre valo nézve, ha tanitványom akarsz lenni, jó szivel és zugolodás nél-[2]kül. kel járnod a keresztnek keskeny és nehéz uttyán. mivel senki nem lehet ez életben keresztek. és szomoruságok nélkül. vigyáz hát kedves storophilám, hogy el ne távozál. valamely haszontalan félelemböl, az üdveségnek uttyátol., a melynek kezdete nehéz. és sulyos. de a mely annál könyeb lesz, a mennél továb haladnak ajó erkölcsben. és a hitben; ugy hogy az Isten parancsolatinak uttyán. nagy örömel futnak.
Storophilának. meg hatván a szivét ezek a beszédek, fel kiálta. bizodalomal valo batorságal mégyek a keresztnek keskeny uttyára. tsak azon kérlek uram, hogy légy az én eröm. segittségem., gondviselöm, s' oltalmom.
A kristus. légy erös bizodalomal leányom abban bizonyos lehetz hogy el nem hagylak. valo hogy az én parancsolatom sürgetö. de példa adásomal én megyek mindenkor elöl. mivel soha sem parancsolnám. hogy utánnam járjanak. hogy engemet kövessenek. ha én magam elöl nem járnék. és ha veled nem volnék. minden nyomoruságidban.
Harmadik Rész
Hogy mi légyen a kereszt, és hogy hány féle.
Az igazak sok nyomoruságokra tétettek. ps. 33. 20.
Storophila. Rea álván mind arra, a mit a kristus mond vala nékie, mind azon által. még többet is akarván tanulni. mondá,. mint hogy el kezdettem. még is szollok az urnak. noha tsak pór és hamu vagyok, kérlek tanisd meg szolgálodot. miképen kel érteni ezeket a szókot. hogy vegye fel keresztét. szükségesé hogy mindenikünk. fa keresztet hordozon, és hogy arra legyünk szegezve. valamint magad voltál.?
A kristus. ugy beszélsz mint egy aszony, akinek értelme nincsen. jób. 2. 10. és a ki az irásokat nem tudgya., a keresztények kereszttye nem tsak fábol vagyon tsinálva, nem tsak fábol áll. hanem abbol. hogy keményen fel tegye keresztényi életet élni. és ajó erkölcsöt követni, egy kereszténynek élete mondgya szent ágoston. serm. 32. de sanct. aki az évangyélium szerént akar élni, tsak keresztnek, és szenvedésnek kel lenni. nem tsudalkozom én ate kérdéseden. mivel valának mások is olyan együgyüek mint magad. söt még a szerzetesek közöt akik nagy buzgoságal. valának az Istenhez, de az a buzgoság nem vala atudomány szerént, ugy magyarázák valamint magad ezeket. a szokot., a ki fel nem veszi az ö keresztét. és ugy nem követ engemet. nem méltó az, én hozám. matth 10. 36 azért fa kereszteket tsináltatának. és azokot kezdék hordozni, mindenüt. a melyel a népnek nem áitatoságot hanem nevettséget okozának. erröl meg feddé öket, és el hagyatá vélek serenus abbás. mint olyanokal kik a betünek nem az értelmét, hanem a betüt magát követték, nem tsak azt a keresztet parancsolom én néked hordozni. a melyre fel feszitettem. hanem még azt is a melyet fel vész egész életednek jártában., aleg nehezeb jó erkölcsöknek tselekedetével. és a kemény sanyargatásokal. hát azok amartirumok. kik engemet követtek fel feszitetteké. mindnyájan? vagy szükséges volté. hogy azok a szüzek kik valamint az apocalypsis mondgya követik mindenüt a bárányt. a keresztre fel feszitesenek.? az én apostolom pál. fel feszitetett volté midön azt mondgya. távul legyen pedig én töllem hogy másban ditsekedgyem. hanem tsak ami urunk jesus kristusnak keresztében. ki által nekem evilág fel feszitetett, én is evilágnak. galat. 6. 14. akeresztet tehát hordozni nem egyéb, hanem a rosz kivánságokot el kel oltani, arosz erkölcsöket el kell hagyni, ahejában valoságot el kell kerülni, és ellene kell mondani atévelygéseknek.
Storophila. Észre veszem magamban. hogy az igazságnak világosága, el szélyesztette az én elmémnek. setéttségit. mely a tévelygésben vetette vala. mind azon által ne sajnályad uram azt nékem meg mondani hogy ha azok ajó szerzetesek kik együgyüségböl a keresztet hordozták. azért nem érdemletteké valamit nálad.?
A kristus, miért nem.? ha áitatos együgyüségböl ök azt gondolták., hogy én ollyan formán parantsoltam nékik, mivel ha ate szemed együgyü, mind az egész tested világos lészen, matth. 6. 22. igy ha a szándék jó, a tselekedet sem lehet rosz. nem hallottalé valaha beszélleni egy bizonyos kereszt hordozo miklosról. a ki mindent el hagyván, az Istennek szentelé magát. a szent lukáts klastromában; ez a szent ember gyakorta halván ezeket a szokot., hogy a kik engemet akarnak követni, a kereszteket hordozák. azt gondolá magában. hogy ezt a parancsolatot ugy vihetné végben. hogy ha tölgy fábol valo nehéz keresztet viselne a vállán. ezt magával el hitetvén. a több társaitol el butsuzék, és varosrol városra kezde járni, egy nagy keresztel avállán. elöször olosz országban tarentumban. az után hetruriában. ment, szamtalan sok gyermeket gyüjte maga után. a kik nevetve örömest követik vala. azokal atemplomokot el járta; szüntelen énekelvén a kyrie eleisont. az egész város azt tsudállya vala. némellyek az ö együgyüségit bolondságnak tartották. némellyek pedig igen rend kivül valo aitatosságnak., ezt az új dolgot apüspöknek hiré adák. a kinek is nem tettzék eza tselekedet, azért magához hivatván a szarándokot. kérdé tölle, hogy mitsoda szándékall volna, és hogy miért tsinálna olyan nagy zenebonát a városan.? én az ur parancsolattyát akarom végben vinni, felelé a szarándok. nem tsak a szivemben., hanem még a hátamon is akarom hordozni a keresztet. valamint ö maga is tselekedte; ha eneked nem tettzik., és nem akarod hogy fogadásomot bé tölttsem. más országban megyek, a hol nagyob szabadságal viszem végben buzgoságomot; a püspök értelmes ember lévén. észre vevé, hogy nem volna hamiság a szarándok tselekedetében, söt még hogy nagy buzgoságbol tselekedné azt. mondá néki, távul legyen hogy meg akadályoztassam áitatos szándékodot. söt még azt akarom, hogy hozám jöj minden nap ebédre. a szegény miklos ezt igen kedvesen vevé apüspöktöl. de nem sokáig élhete jó akarattyával., mivel egy nehány napok mulva, nagy hideg lelésben esvén. és halálát érezvén, a gyermekeket eleiben hivatá. és nékik hagyá testamentumba a keresztét. mint valamely gazdag joszágot: és minek utánna. sok jokot kivánna nékik., az égben mene hogy ót el venné azt a jutalmat, a melyet meg igértek azoknak. kik kereszteket hordoznak eföldön. baronius supran. 1094.
De hogy ismét viszá térjek arra. a mit el kezdettem vala mondani néked. midön én azt parancsolom hogy a keresztet kell hordozni, nem fábol valo keresztett értek, hanem mind azt valami bajt adhat. mivel a deák nyelven. ezen a szón kereszt. minden féle szenvedés értödik, [3] Crux a Cruciatu, aut Certé Cruciatus a Cruce. akeresztet hordozni tehát a, hogy szenvedgyed én érettem a világi nyomoruságokot. és igy a halált is örömest kell szenvedni én érettem. ha az alkalmatoság hoza magával. az ó embert magadban meg ölni. magadot minden féle veszedelemre tenni, midön az én szolgálatom kivánnya., és a földi állapotoktol magadot el kell forditanod. ez az igazán valo kereszt hordozás. ha engemet akarsz követni, avilági fenyegetések, hizelkedések, és mindenek felet a mi a hajlandoságodal ellenkeznék. ezek kereszt hellyet legyenek néked, és szenvedgyed, hordozad ezeket. békeséges türésel,
Storophila Ezeket figyelmeteségel halgatván. nagy halgatásban marada, és elméjében forgatá ezeket a szavait az ö szent Mesterének, a ki is kérdé tölle, akarodé leányom hogy meg mutassam néked., hogy nem tsak egy féle akereszt. a melyet akarom hogy visellyék. gyere tsak velem erre a jób felöl valo ösvényre, majd egy nagy rakás kereszteket mutatok néked. a melyeket az én Atyám, akarattya szerént. osztogatt az ö választatinak. storophila örömest kisérvén szent mesterét., nyughatatlanságal várá. hogy meg láthatná azokot a sok féle kereszteket, együt menvén tehát. egy hegy mellé érkezének. a hol kétt. nagy domb vala. akét domb pediglen bé vala ültetve. erdö formára. rettentö sok keresztel., valamint nagy magos fákal. látodé mondá a kristus, ezt a sok keresztet, melyek az emberek üdveségére vannak rendeltetve, látodé aleg magosabb dombon rendiben aleg közönségeseb kereszteket. gondolom hogy meg üsméred azok közöt az enyimet. mivel fel vagyon ékesitve egy tövis koronával. egy láncsával. és egy spongyiával. mert az illendö és méltó. hogy az a szent fa. a melyen én élet lévén. szenvedtem, és meg holtam. hogy az, atöbbinél felyeb légyen emeltetve.
Storophila. Igen is uram jól látom, azt az egész emberi nemzet üdveségének eszközét. azt a gyözedelemnek jelét mely az ördög hatalma ellen állitatot fel. de mond meg uram azt nékem, mitsoda az a második kereszt., a mely tsak anyiban külömbözik atiédtöl, hogy fel vagyon forditva.?
A kristus. az. az én Apostolomé péteré, akit is hasonlo halálra itélték volt mint engemet, de alázatoságbol., nem akará hogy ugy szegeznék a kereszthez valamint engemet., hanem azon kéré a birót., hogy lábál fel kötnék akeresztre.
Storophila. kérlek uram. ne sajnályad nékem meg mondani hogy mitsoda féle keresztek atöbbi, a melyeket látok?
A kristus. hát nem üsméredé azokat, nem látodé azt a mely olyan mint egy X. és a melyet szent andrás keresztének nevezik. az után meg láthatod, mitsoda forma kereszteket tsináltak arégiek. jáponiában mitsodást tsinálnak, és a többi rend szerént valo keresztek, akaszto fák,
Storophila. Kérlek uram botsásd meg nékem hogy ha ismét azon kérlek hogy mond meg nékem. mitsoda keresztek azok az aláb valo renden. mivel mint ha irásokot látnék rajtok. ugy tettzik mint ha nagy titkok volnának azok?
A kristus. Ugyan külömb, külömb féle szenvedéseket is jelentnek azok. a melyekel látogattatik meg az elme. vagy atest, az a kereszt, a melyen egy sziv által vagyon szurva, jelenti azokot a szenvedéseket, a melyek az elmét gyöttrik. ez a kereszt az, a mely meg sebesité az én boldog Anyámnak szivét, valamint siméon meg jövendölte vala; ugyan ezis az, amelyet az én apostolom érzet, midön mondgya. az én szivemnek. szüntelen valo gyötrelme vagyon rom. 9. 2. ez a szeretet, és szánás. kereszt helyet vagyon, mivel aki a más nyomoruságán törödik. a maga szivében hordoza akeresztet. az illyen kereszthez kell tenni anyughatatlanságot, izetlenséget. szomoruságot kedvetlenséget, keserüséget. és más egyéb belsö szenvedéseket az illyen keresztek gyakorta oly nehezek., hogy Dávid ha Szent volt is. de érzette azoknak sulyoságakot. midön mondgya. uram a ki Istene és kezdöje vagy üdveségemnek., kiáltottam hozád, napal és éttzaka,.... mert azén lelkemet el nyomta a nyomoruság, és hogy az én életem közel vagyon a pokolhoz. ps. 87. 1. 4.
Storophila. A valo. mert egy jó szivü. leg nagyob nyomoruságnak tartaná azt, ha leg kisebben is meg bántaná az irgalmaságnak attyát, és avigasztalásnak Istenét. de kérlek uram. magyarázd meg nékem atöbb kereszteket is a melyeket itt látunk
A kristus. A kereszt a melyen kardot. botot lántzot, kötelet, veszöt. és ostort látz, jelenti a martyrok szenvedéseket, némelyeknek börök meg feszitetet. nem gondolván a szabadulásal. hogy drágáb fel támadást nyerhetnének, némelyek tsufságokot. ostorozásokot szenvedtenek. kötözéseket. és tömlöczöt., meg köveztettek. fürészeltettek, ketté vágattak, kisértettek, fegyverel le vágatatván meg holtanak. bujdostanak juhoknak, és ketskéknek börökben, kik el hagyatattak, szorongattattak, nyomorgattattak, kikre nem volt méltó evilág. pusztában bujdostanak, hegyeken. barlangokban. és a földnek hasadékiban. hebr. 11. 35. 36. könyen meg üsmérheted a betegségnek keresztét, a mely hasznos. és némelykor szükséges. midön az Izraéliták jól valának, könyen el felejtik vala az Istent, de a midön az ö nyavalyájok meg szaporodik, nagy sebeségel futának, és a midön az Isten halált. botsátot reájok. keresik vala ötet, és nagy siettségel mennek vala hozája. ps. 15. 3. ps. 77. 38. menyi vagyon olyan, a kinek atesti betegség. lelki egésséget okozot., és igy abban bizonyos légy, hogy abetegség nem egyéb. hanem egy hasznos oktatás. a mely meg vetteti velünk atesti dolgokot, és mind azokot. a melyek mulandok, és veszendök. ugy hogy a menyeiekben foglallyuk magunkot., a mely kereszten pedig egy fa tsészét látz, az, a szegénységet jelenti, mivel ki nem tudgya azt. hogy ez egyik fö eszköze ajó erkölcsnek. a ki azal jól tud élni, agazdagság keresés sok munkával jár. annak meg tartása félelemel. vagyon, és az elvesztést, nagy keserüség követi.
Storophila. De mit jelent a koporso a mely más felöl vagyon?
A kristus. Az, azt a szomoruságot jelenti. a melyet érzünk az atyánk fia halálán, noha azt. ollyan engedelmeségel kell szenvedni, valamint atöbbit. mert ha szinte nehéz is atermészetnek azt el veszteni amit szeretünk, mind azon által azt el kell felejtenünk. ugyan is mit vészen el mi töllünk az Isten, ami övé nem volna,? menyin vannak olyanok. akiknek hasznokra fordult hogy meg fosztattak jó akarojoktól, akik is öket éltekben. az Istentöl. el fordittyák vala.
Storophila. Ezeket tsudálkozásal halgattya vala, és gyakran veté szemeit valamely tsufos öltözetre, a kristus azt észre vévén, hogy meg akarná tölle kérdeni, mi volna a, meg elözé ötet mondván. látom hogy azon a tsufos köntösön tsudálkozol., meg is akarnád tudni. hogy a mit jelent, a leányom atsufságnak sulyos kereszttye. a melyet hordozák avaloságos penitentzia tartok. nem hajtván arra én érettem, hogy a világ öket eszteleneknek tarttya, noha ameg vetésnél, alig vagyon nagyob szenvedés, elegen vannak ollyanok, kik az Istent akarják. szolgálni. tsak hogy meg ditsértessenek az emberektöl, sokan szeretik vagy gondollyák szeretni az alázatoságot. de a meg alázásrol. nem is akarják hogy beszéllyenek. se avilági betsületben semmit el nem akarnak.. hadni el veszteni, abékeséges türésnek. érdemét szeretnék tsak valamely bestelenséget ne kellene szenvedniek.
Storophila. Mit jelent aza két. ember képe, kik tsufságbol egy más ujját huzák, és egy másra pökdösnek.?
A kristus. Ez a részek. az én hiv szolgaimnak. a kiknek életek bolondságnak tettzik lenni avilág elöt, akik bestelenséget, káromlást, rágalmazást. fognak szenvedni, és ezek anyi roszat fognak okozni azoknak. kik ezeket szenvedtetik vélek, valamenyi hasznot azoknak, kik békeséges türésel szenvedik. mivel az Isten azokot választtya magának., akiket avilág meg vétt, és rend szerént ez a meg vetés. az embert magában szálittya. az én apostolom jól mondgya, hogy az Istent szolgálni kell a ditsöség, és gyalázat közöt. a szidalom és ditséret közöt. ugy mint hitetök. maga igazak. mint esméretlenek., maga esméretesek 2 Cor. 6. 8.
A tsomoban esze kötöt sok kereszt. jelenti, hogy némelykor egy személy sok féle nyomoruságokat szenved egy szers mind. az Isten ezeket meg engedi. söt még reája is küldi az ö üdveségére
Negyedik Rész
Hogy a kristus minden féle keresztet hordozott.
Storophila. Tsudálkozásal halván azt. hogy egy személynek némelykor egy nehány keresztet kellene hordozni, egy szers mind, fel kiáltá, hát uram, nem elégé tsak egy keresztnek ezek közül a földre le nyomni a leg erösebet is, kitsoda hát az. a ki anyi sokat hordozhasson?
A kristus. Mit beszélsz leányom. soha sem hallottadé. hogy mitsoda nyomoruságokot szenvedet az én szolgám jób. és hogy mitsoda sok féle keresztet kelletet hordozni egy szers mind, elöször minden féle marháit el veszté, minden gyermekeit a ház meg ölé, és az után magais irtoztato sebben esék. tetétöl fogva talpig, ugy hogy aganéra kelletet ülni, és ot egy darab cserépel vakarni le magárol a rothattságot, de a mi néki leg nehezeben esék, ahogy, mind a felesége. mind a jó akaroi. sok féle dolgokot hányának a szemére. de mit tselekedék. és mit felele mind azokra eza szent ember, ha az ur kezéböl el vettük ajót. miért ne vennök agonoszat is. mindent az ur adot volt, mindent az ur is vette el töllem tsak ugy lett a mint ö akarta. legyen áldot az urnak neve., jób. 2. 10. 1. 21.
Storophila. Ez a békeséges türés tsudálatra méltó, de hol vagyon az az ember. aki hozája hasonlittson, és ki ád nékem anyi eröt. hogy meg ne tántorittson a szélvész, a mely ezt az életet hánya veti.
A kristus. Jobb tanácsot nem lehet adni. se jóbban a lelket meg erösiteni, mint ha engemet tekintesz mivel én vagyok a hitnek kezdöje. és el végezöje. hebr. 12. 2. atöbb okok közöt. a melyek a szenvedésre vittek. legg föveb avolt, hogy példát adhassak ajuhaimnak, az egész keresztek és nyomoruságok közöt. a melyeket parancsoltam szenvedni, nincsen egy is, a melyet én Isten lévén nem szenvedtem volna leg elöbször, azért hogy meg mutathassam. az embereknek, hogy hamissan tarttyák azt. hogy a szenvedés, nyomoruság. ugyan is kedves storophilám. az egész keresztek közöt. a melyeket láttál, nintsen egy is, a melyet nem hordoztam volna.
Storophila lehető kedves üdvezittöm hogy anyi féle keresztet viseltél volna?
A kristus. A nincsen külömben. azt tudod hogy mitsoda formában mentem ki a pilátus házábol. akeresztet magam után vonván, és hogy mi képpen meg aláztam magamot. engedelmes voltam. mind halálig, és a kereszt fának haláláig. philip. 2. 8.
Storophila. Ezt mi keresztények mindnyájan igy hiszük. de a más féle keresztek nem tettzenek ki oly világosan
A kristus. Azt is meg tselekeszem. tsak rövideden elödben adom. atöb kereszteket is melyeket szenvedtem: nem szenvedtemé a belsö keresztet. a midön az olaj fák kertében nagy keserüségel mondám ezeket a szokot. szomoru azén lelkem mind halálig. az után az én szolgaimnak vigasztalásokra, kik ollyan állapotban eshetnek. ugy akartam lenni mint. ha el hagyattam volna az Atyámtol, mivel mitsoda szorongatásban gondolod hogy volt az én szivem, akoron. a midön haldoklo szoval fel kiálték, az atyamhoz, Én Istenem. én Istenem, miért hagytál ell engemet. mitsoda nagy keserüségben nem vala az én szivem, látván hogy mely nagy vétkekben valának az emberek világ kezdetétöl fogvást., magamra válalám hogy azokot el törölyem. noha macula nélkül valo barány valék. és ámbár semmiképen vétkes nem valék, de érettek kezes lettem. az atyámnak. hogy az ö igazságának eleget tegyek, érettek, és hogy meg fizessem. a mivel nem tartoztam, ps. 68. 6. jól láttam én azt. hogy mitsoda nagyon meg bántotta öket avétek, azt is keservesen láttam. hogy mitsoda irtoztato az örök kárhozatnak nyomorusága, a melyben eset volna ádámnak minden maradéka. a vétekért., ezeket én jól meg visgálám. és fontolám. mind más képpen. mint sem egy teremtet állattol a lehetne, ettöl vagyon. hogy egy auctor azt mondgya, hogy tsak egyedül ennek a keserüségnek elég let volna ezerszer el venni életemet, ha annyira valo hatalma lehetet volna rajtam. ... lessius. de perfect. div. libr. 12. c. 17. hogy ha a fö pap héli. a frigy ládának elvesztésiért valo keserüségében hátra esvén azonal meg hala. ki kételkedhetik abban hogy a keserüség a melyben voltam. vétkeitekért. hasonlo állapotban nem hozhatot volna engemet, mivel embernek. nem lehet olyan keserüségben lenni, mint a melyben én voltam, ez a szomoruság pedig fogantatásomnak orájában kezdödék. és életem fottáig tarta.
Storophila. oh! angyaloknak öröme. soha sem hihetném hogy ez a keserüség oly nagy lett volna. ha tsak magadtol nem halanám. ugyan ezért is nagy kivánságom volna meg tudni atöbb kereszteket is a melyeket hordoztál.
A kristus. Elé beszéllem hát néked atesti kinaimot is. a melyekröl talám hallottál már valamit. nem kötözteké meg engemet, nem hurtzoltaké az uttzákon nagy kegyetlenségel. taszigáltak, és vertek szánakodás nélkül. az után meg ostoroztak, és a tövisel meg lyuggatták fejemet, nem szenvedtemé akor egy nehány féle keresztet egy szers mind; ugy hogy az én fájdalmam. mindenkor elöttem volt nékem. ps. 37. 18.
Mi szükség hogy a betegségnek kereszttyéröl szollyak. mivel talám tudod. hogy Esaiás azt mondgya felöllem hogy tele vagyok fájdalomal. a szenvedést meg szoktam., és igazán magamra vettem nyomoruságidot. 53. 3.
A mi a szegénységet illeti, azt szerettem, és kerestem. születésemtöl fogvást. mivel tudod, hogy gazdag lévén. szegényé lettem. éretted, hogy azén szegénységemel. meg gazdagulhatnál. 2 Cor. 8. 9. visgáld meg az én születésemnek szegény szegény voltát, világ teremtöje levén, még is mitsoda házat választottam., istáloban születtem, ágy helyet, jászolyban feküttem, holmi rosz rongyal fedezték bé személyemet, noha király voltam, a szegénységem nem engedte, hogy valamely tseléd szolgálhason, se elegendö nem lett volna akevés költtségem táplálásokra, söt még tanittványokot is szegényeket választék. és a szegénységem ollyan nagy vala, hogy se ágyam. se egy házam nem volt ahová el vonhattam volna magamot., azért is mondgya az évangelista. hogy arokáknak vagyon barlangjok, a madaraknak fészkek. de azember fiának nintsen hová le tenni fejét. matth. 8. 20.
Nagy szánakodásal voltam a mások szerentsétlenségeken. és nyomoruságokon. sokat sirtam jérusálemnek veszedelmén, az emberek halálan szomorkodtam. és egy nehányat meg akarván vigasztalni, a halotakot fel támasztottam, alázár halálán a szivem meg eset. és sirattam. ugy hogy még a sidok is mondák. nézétek mint szerette. sok gyalázatokot. és bestelenségeket szenvedtem. ellenkedéseket beszédimben, és tselekedetimben. tsufságokot kinaimban. és káromlásokot halálomkor. nem hánytáké azt a szememre hogy tobzodo és részeges vagyok. baráttya a bünösöknek, hogy karomló és tsalárd vagyok, magamnak tulajdonitván az Istenséget. és mint ha, mind ez elég nem lett volna, nagy gyalázattal. bolondnak és esztelennek tartottak lenni, én aki az Istennek böltsesége vagyok. a szemeimet bé kötötték, és tsapásokal illettek, mondván, tanáld ki. kitsoda az. aki tégedet artzul vere. hérodes az egész udvarával meg vete engemet. és tsufságbol fejér ruhában öltöztete. a királyi korona helyet, töviset tének fejemre. és a királyi páltza helyet, egy nád szálat adának kezemben, storophila, mitsoda féle kereszt vala még hátra a melyet nem szenvedtem volna,? el szenvedtem én mindenikét te éretted., azért hogy te is meg gondollyad kitsoda légyen az, a ki illyen ellene valo szidalmazásokot szenvedet a bünösöktöl, hogy elmédben el fogyatkozván. el ne fáradgy. hebr. 12. 3. hanem szemeidet a kristusodra vetvén. nagy buzgoságal mondgyad. ha a zöldellö fával így bánnak. hová leszek én a ki száraz fa vagyok. és érdemes az örökké valo tüzre.
Ötödik Rész
Hogy hordozni kell keresztünket. valamint a Boldogságos Szüz tselekedék.
A te lelkedet által hattya az éles tör. luk. 2. 35.
Anyi sok szenvedésnek elö számlálása meg hatván a storophila szivét, igen kezde sirni. mind azon által eröt vévén magán. ezeket mondá a kristusnak.
Storophila. hálákot adok néked édes Jésusom hogy életedel példát mutattál nékem akereszt hordozásra, és hogy meg mutattad miképen kellesék azt hordozni. ki segit engemet. hogy hüségel járván, a békeséges türésnek és alázatosságnak uttyán. a kristushoz érhessek. maga a kristus által, valo hogy ez az út nehéz, nagy alkalmatlanságal., és nehéz munkával jár, a szomoruságnak. és a keserüségnek felhöi. azt bé lepik. fel tamadnak azon a félelemnek fergetegi. az ellenség azon tört vett minden felé. és azon. a hatalmasoktol fenyegetést. és a kevélyek-[4]töl meg vetést kell szenvedni, mind azon által erösen bizom, hogy malasztod segittségével ezeken az akadályokon által megyek., tudván azt. hogy azokot nem kel el kerülni. hanem meg kell gyözni. ez uram nékem minden kivánságom., és tsak ezt is suhajtom.
A kristus, kedvesen veszem mesteredhez valo háláadoságodot. nem is lehet semminek jobban ujjab kegyelmet nyerni, mint avett kegyelemért valo háláadásnak..erre valo nézve ujjab indulatot tészek ehez, a mely fel gerjesze szeretetedet. akereszt hordozására. de elöbször azt akarom. mond meg nékem. miképpen jártál anapokban. midön köntösnek valot akartál vásarolni. storophila erre meg mosolyodék. és felelé.
Storophila. Nem látom uram az okát. hogy miért kérded azt töllem. és hogy mitsoda hasonlatosága lehet ennek a keresztel.?
A kristus. Meg látod az után. hogy nem haszontalanul. kérdem.
Storophila. sokáig vetekedtem a kalmáral az árráért. gondolván hogy talám. sokal drágábban akarja nékem adni mint sem a mit ért. végtire sok alkuvás után. mondá nékem, hitesd el magadal, hogy az anyám a ki ide nem mesze lakik anyit fizetet érette, ha nem hiszed meg kérdheted tölle. az után meg látod hogy felettéb sokat nem kérek tölled.
A kristus. tsak éppen erre akartalak hozni. meg akarván mutatni néked, hogy mitsoda igasságos a menyország el nyerésére, és az üdveség keresésére akeresztet hordozni. az én atyám árruban botsáttya a meny országot. és más árrat azert nem kiván, hanem önnön magadot. és fellyeb valo árron azt el nem adgya. hanem a menyit magad érsz, hogy pediglen azt birhassad. egyéb nem kell. hogy valoságal. nékie adgyad magadot, a keresztet hordozván. és engemet követvén. de miért ütközöl meg az árrán. mint ha olyan sok volna, nem kelletté szenvednem ezeket, és ugy mennem bé azén ditsöségemben. luk. 24. 26. tekinsd meg kérlek. ha az én anyám. nem azon az árron vetteé meg az öröklako helyet., noha ö ártatlan volt. a földi dolgokot nem kedvelte, hanem szüntelen a menyeiekröl gondolkodot, ha valakinek meg kellet volna engedni, a boldogságban valo menetelt kereszt nélkül. gondolodé hogy azt meg nem engettem volna az anyámnak, aki azon kivül is oly szent volt. de az atyam ezt igy rendelte. és a soha meg nem változik., mivel sok nyomoruságok, és szenvedések által kell a meny országban menni, act. 14. 21.
Storophila. Mind azon által igen szeretném hallani ate szent Anyádnak keresztit, és nyomoruságit, ugy hogy ollyan nagy példára valo nézve. jobban követhessem az én uramot, és üdvezitömet.
A kristus. örömest eleget tészek ollyan igasságos kivánságnak., és ennek okáért elödben tészem egy tiszta teremptet állatnak példáját. azért hogy ne mondhassad, hogy nem volt tsuda ha én annyi nyomoruságon mentem által, mivel az Isteni erö segitett engemet. és azért is, hogy különösön tisztellyed az én Anyámot., és légy különös tisztelettel azö fájdalmához. a melyel volt halálomkor,
Storophila. A nékem leg nagyob gyönyörüsegem. mivel már régen hogy én nálam akedves. valami ahoz a szent szüzhöz valo áitatoságra vezethett.
A kristus. halgassad hát azt figyelmetességel. a mit ez iránt mondok néked, együvé szedem minden fájdalmit, és keresztit. és mint egy bokrétában. elödbe teszem. mitsoda fájdalmat gondolod hogy érzet. ez a menyeknek királynéja, és az angyaloknak aszonya, a midön a vendég fogadoban egy nyugodalmas helyt nem találván. ennek a gyenge szüznek. egy nyomorult istáloban kelleték fiát szülni. mitsoda szánakodásal nem vala. hozám. a midön anagy hidegben., még a sem vala, mivel bé polálhatna ajászolban. mint hogy még elöre tudta. minden szenvedésemet, mitsoda szorongatásban nem vala a szive. mindenkor. valamikor bé polált engemet látván azokot akezeimet. és lábaimat. akik a kereszten által lesznek szegezve. mitsoda keserüségben nem volt az ö lelke. a midön kedves fiát. véresen látá a környülmetéltetésekor. és a midön meg tudá. hogy herodes az egész kis gyermekeket öletteti. mitsoda nyomoruságot. és fáradságot nem szenvede az uton, a midön éttzaka kelleték el hagyni hazáját. és egyiptumban szaladni, a hol hét esztendöt kelleték tölteni. olyan pogány nép közöt. aki szüntelen valo káromlásával vala az Istenhez.
Szükségesé elé hozni mitsoda nagy nyughatatlanságot szenvedet, a midön én harmad napig atemplomban maradtam vala, mivel ha az iffiu tobiásnak annya anyira siratá fiát. aki sokáig késék, hát hogy ne sirt. és keserget volna én érettem az. aki gondolá el veszteni, nem mondom tsak fiát. hanem az Istenét. mitsoda szomoruságban nem vala szive. a midön meg hallá hogy az ö attyafiát keresztelö Jánost, meg fogták. és meg ölték. hát még mitsoda keserüségben esék. az ö férjének josefnek halálán.
Storophila. minden kéttség nélkül nagy és nehéz kereszteket visele szent szüz Anyád, és soha sem hittem hogy anyit szenvedet volna az üdvezitöm szenvedése elöt.
A kristus. De mind ezek a szenvedések. tsak kezdeti, és elöl jároi valának azoknak. amelyek az után reája todultának, jól tudta mind azt. a miket nekem kelleték szenvednem, azokot elöre által látta ajövendölésekböl, mitsoda állapotban gondolod hogy vala. a midön meg hallá hogy engemet. szivének minden vigasztalását., meg fogtanak, és uttzákrol. uttzákra hurtzoltanak. valamint egy latrot. mitsoda fájdalmat nem szenvede, mikoron engemet tsapdoztanak. vertenek. tövisel koronáztanak. és a keresztet a vállamon vittem, véresen, de a leg kegyetleneb fájdalom mely azö szivét által veré., akor volt. amidön a keresztre látá hogy fel feszitének. helyesen is irták ezeket a verseket felölle.
Kereszt alat, kin vétkünkért.
szent szenvede. emberekért.
ót szüz anya nagy sirásban
vala nagy, szomoruságban.
nézé fiát, keseregve,
szive vala igen sértve,
oh! kesergés, mint kinozta,
azt a szivet, mely oly tiszta,
hogy menyei, király Annya,
annyi kinon. jelen volna.
És hogy véres, fán szoritva,
látná fiát. haldokolva,
Imádásra, méltó fiát.
látá mehe. szent virágját.
háládatlan, sidó népért,
veretetni, joságáért,
az életét. fel áldozni,
kegyetlen kinban. meg halni,
Storophila. meg nem türköztethetvén továb magát. nagyon kezde sirni. és mondá.
Leheté, hallani, ezeket s' nem sirni.
kitsoda ki szivét. meg nem hagya hatni.
midön szent anyádrol, hallunk beszélleni,
kinek szent fiával, anyit kell szenvedni,
A kristus. valo hogy igen nagy keserüségben vala, és ha születésemkor fájdalmat nem éreze, halálomkor abban elég része lett, arrol nem is szollok. mitsoda ujjab keserüségben esék. a midön levevének akeresztröl. és meg ölelvén. sebeimet meg látá.
Storophila. oh uram Istenem, tselekedgyed velem azt a kegyelmet. hogy mélyebben meg tekinthessem. meg fontollyam. és elmélkedgyem fájdalmirol szent anyádnak.
A kristus. meg foghatodé azt hogy mit nyom atüz, és hogy mitsoda nagy volt. az én hozám valo szeretete, akoron az ö nagy fájdalmát is. egy kevésé meg foghatod, gondold meg ennek az anyának nagy voltát. és a fiunak méltoságát. aki az egész világnak teremptöje, abbol meg láthatod. hogy mitsoda nagy lángal égö szeretetnek kelletet annak lenni. mivel a keserüségnek. a szeretet a mértékje. midön valamit el vesztünk. annyiban szánnyuk azt. a menyiben szeretettel voltunk ahoz, mind ezekböl ki tettzik. hogy lehetetlen meg fogni, és ki mondani az én anyámnak fájdalmit.
Mind ezeket leányom. azért akartam egyenként elödben adni. hogy meg láthassad, hogy az én anyámnak is kelletet a keresztet hordozni, és eszerént. sete. se soha senki attol ment nem lészen, jól tudta ezt az én apostolom. azért is mondotta. hogy senki meg ne indullyon enyomoruságokon. mert ti magatok tudgyátok. hogy mi erre rendeltettünk. 1 tess. 3. 3. kellé ez után azt tsudálni. hogy ez életben, kereszteket. és nyomoruságokot szenvednek. bizonyára egy keresztény. aki arra születik hogy szenvedgyen. nem mondhattya magát kereszténynek. ha semmit nem akar szenvedni. salvianus Contra paganos.
Hatodik Rész
Hogy miért szükseges a kereszt.
A kereszthez valo szeretete storophilának, a szivében nevekedvén, azö fel tett szándékais gyarapodék. akristus., és az ö boldogságos Annyának példájára valo nézve, a kik oly türésel., és bátorságal. hordozták akeresztet, azon kivül is látá. hogy semmiképpen magát attol meg nem menthetné; mivel azt hallá magátol akristustol. hogy egy keresztenynek élete, meg válhatatlan a nyomoruságtol. bátorságot vévén magának, kérdé ezeket akristustol.
Storophila. Ne bánnyad szenttséges mesterem had terjeszem elödben. az én elmémnek kételkedésit. kérlek mond meg azt énnekem, miért akarod hogy nyomorgattassanak ez életben választattid. és hogy egyiket sem fogadod bé az atyádnak országában. hogy ha nem viselik akeresztnek jelit?
A kristus. leányom. azt néked elég meg tudnod. hogy az. az én atyámnak akarattya. és más okát annak nem kellene keresni; ezen meg is kellene nyugodnod: mivel mindenre elegendö ók. az ö Isteni akarattya. és hogy azö parancsolattyánál., nincsen soha semmi igasságosab, mind azon által meg felelek kérdésedre, agyenge elméknek. a használhat.
Storophila. ugyan arra valo nézve is tettem uram. ezt a kérdést, mivel én abban soha sem kételkedtem., hogy valamit, olyan jó. és bölcs Isten tselekeszik. vagy meg enged, hogy azok ne legyenek épitve az igasságos ókra.
A kristus. halgassad leányom figyelmeteségel. az Istennek irgalmaságos tanáttsábol vagyon tehat a. hogy ezen bujdoso idöben. aválasztattaknak életek. tellyes nyomoruságokal. a mostani élet, a menyei hazának uttya. és azért is vagyon. hogy az Istennek rendelésiböl. az emberek anyi nyomoruságokra tétettek, hogy a hazájok hellyet, a melyet suhajtaniok, és ahová igyekezniek kell. az uton meg ne állapodgyanak. és az úthoz ne ragaszkodgyanak, ettöl vagyon hogy evilágon lévö útt. tele kóroval. és tövisel, hogy az emberek meg ne szeresék ez életnek. nyugodalmát, és hogy inkáb ne szeresék az uton maradni. sokáig. mint sem hamar el érkezni. a fel tett helyre. és hogy igen meg kedvelvén, az utat. el ne felejttsék hazájokot.
szükséges volt tehát. meg elegyiteni keserüségel ez életnek, édeségit, ne hogy az emberek boldogságnak tarttsák evilági édességet, mivel ha Isten mindenben kedvezne néked; minden féle kivánságidot bé töltené. és meg adná, ha minden féle joban bövölködnél, és ha ez halando életben semmi szomoruságot. és nyomoruságot nem szenvednél. azt gondolnád magadban. hogy ezek, azok az örökös jók. melyeket az Isten készit azoknak, kik ötet szeretik. és szolgállyák, és ezekel meg elégedvén., másokot nem kivanál. ezért elegyiti meg tehát az Istennek rendelése ez életnek. izetlen édeségit anyomoruságoknak keserüségévél, hogy az emberek kénszeritessenek más életet keresni. és kivánni, a melyben állando jókat. és igazán valo gyönyörüségeket lehesen nékiek meg kostolni. oh' mely nagy az emberi nyomoruság,? avilág tele keserüségel, még is azt szeretik, hát még mint nem szeretnék. ha ót tsak édeséget. találnának, avilág tele haborodásal., még is abban kedvesen laknak. hát még mi volna ha abban, szüntelen valo nyugodalomban. és bekeségben maradhatnának.
Storophila. Amint látom.. a keresztek és nyomoruságok nem tsak hasznosok, de még szükségesek is., mivel azok nélkül, az emberek ollyan esztelenek lettek volna, hogy az urnak hagyták volna az eget. és ö magok. meg elégedtek volna, a földön valo lakásal.
A kristus. a leányom nincsen külömben. de terjeszük továbra ezt az igazságot. nem hiszedé azt, hogy az Isten veghetetlen jó., és hogy az Isten nagy bölcseségel osztogattya kinek, kinek ajót. és agonoszt, küldvén némelykor az emberekre. az áldásokot. meg mászor anyomoruságokot. és ezeket olyan formában. igazgattya, hogy akár. minémüek legyenek a jók ez életben. de másokot kell várnunk ajövendö életben. ugyan ezt is akarta mondani az Évangelista. amidön ábrahámal ezeket a szokot mondattya a gazdagnak. fiam emlékezél meg rolla, hogy te, ate javaidot el vetted ate életedben., hasonlo képen lázár is az ö nyavalyáit. mostan pedig e vigasztaltatik. te pedig gyöttretetel.luk. 16. 25. mely rettenetes az Istennek rendelése az emberek fiain, ki ne rettegne féltében, látván ezt a nyomorult gazdagot. akit akényes élet, vetette az örökké valo tüzre, mivel azt nem mondgyák. felölle, hogy valamely más vétekért vettetet volna. a mélységben., hanem a földön valo. puha, és kényes életiért., a földi boldogság. gyakorta vétek tehát Isten elött, aki azal roszul éll. és ahoz ragaszkodik, el nem kerüli a kárhozatot., ez igy lévén, aki ezen avilágon semmi keresztet nem hordozot., a máson örökké valo kint fog szenvedni.
Nem mondottamé ezeket arettentö szokot. agazdagokrol. jaj néktek gazdagoknak. mert meg vagyon ati. vigasztalástok., jaj néktek, kik most meg elégedtetek, mert éhezni fogtok, jaj néktek. kik most nevettek. mert sirni, és jajgatni fogtok. luk. 6. 24. 25.
Storophila. nem tudom uram hogy hól vagyok., mert mind ezek abeszédek. fel háboritották elmémet, ha azt nem hinném, hogy az Isten gond viselése rendel ezen a világon mindeneket; véghetetlen bölcseségel., nehezen foghatnám azt meg. hogy az Isten igy bánnyék az emberekel.
A kristus., Miért azt. hiszem ezt még apogányok is igy tarttyák, mert kérlek. mit jelent a homerus ket hordoja. a melyeket jupiternek ád. a melyek közül azegyik tele világi jókal, a másika pedig nyomoruságokal. hogy azokot egy más után osztogatya, az embereknek, salvia. de timor. dei. 1. 2. C 33. socrates nem mondgyaé azt. hogy a fájdalom és a gyönyörüség ugy öszve vannak kötve. hogy szükség képen, egyik amásikát követi, valamint a kutban aveder. hogy egyik fel jő, a mikor a másik le megyen, kedves storophilám. eszerént folynak tehát a dolgok. senkinek nem lehet meg kostolni ez életben, és a másikában is. anyugodalomnak kedveségit. miért tsudálod tehát az illyen rendelésit az Istennek, mivel az emberi dolgokban, tsak nem mindenben., kevés olyan örömet láthatni, a melyet vagy meg ne elözné, vagy ne kisérné a szomoruság. az Evangelium azt mondgya hogy az aszszonyi állatnak, mikoron szül, fajdalmavagyon. mert el jöt az ö orája. de mikor szülte azö gyermekét az után nem emlékezik meg az ö fájdalmárol. mert örül hogy ember születet evilágra joan. 16. 21. abizonyos, hogy a mely örömet meg elöz akeserüség., az az öröm. az után kedveseb lészen. igy az egésség is kedveseb a hoszas betegség után. mint sem amikor mindenkor jo egésségben, vagynak., egy ollyan munkás a ki nehezen munkálodta földét. kedvesebben. varja az aratást. és a reménség a melyel várja a bö termést, el felejteti véle. sok fáradcságit. ezért mondgyák közönségesen. hogy a keserüség, az édességet követi. és hogy a rosa. el rejti a tsipkét.
Storophila. meg világositottad uram az én homályos elmémet. mind azon által. ha vagyon még ez iránt valami szóllód hozám, kedveségel meg halgatom.
A kristus. követem tehát beszédimet. és elödben tészem a szent irásnak holmi szavait. a mely is ezeket mondgya. ati uratok Istenetek kisért titeket, hogy meg tudgya ha szeretiteké ati uratokot Isteneteket, tellyes szivetekből, és tellyes lelketekböl, deut 13. 3. hallottadé valaha, hogy a fazakasnak, edényit. akatlan probállya meg, és a nyomoruság probállya meg azigazakot, eccli. 27. 5. ajokot nem tarttya az Isten kényeségben. hanem meg probállya., és a fáradságra szoktattya öket, készitvén arra, a mire rendelte; ellenben nagy nyomoruságokot tart azoknak. agyenge, és kényes életüeknek, akiket mostanában meg hágy. nem olvastadé valaha. hogy mit irnak az igazakrol. kik üldöztetnek. mivel hogy az Isten meg kisértette öket, és ö hozája méltonak találta, mint az aranyat akeménczében. meg probálta öket, és mint azégö áldozatot kedvelte. sap. 3. 5. 6. ellenben pedig az, aki fel nem veszi az ö keresztét, és ugy nem követ engemet; nem méltó az én hozám. matth. 10. 38. bizonyára méltó is az a szánásra. a ki mód nélkül kesereg midön nyomoruságban esik, az által meg mutattya. hogy nem méltó az Istenhez.
Storophila. de mire valok ezek aprobák, mivel az Isten azt jól tudgya. azon kivül is hogy kinek. kinek mitsodás ereje vagyon. ha szinte nyomoruságot nem küld is reája.?
A kristus. avalo hogy az Isten azt jol tudgya nem is azért probállya az embereket, hogy az által valamit tanulhasson ki. hanem azért. hogy meg mutassa másoknak, a nyomoruságban lévö igazaknak békeséges türéseket, azért is mondgya az irás tobiásrol. mert mint hogy az Isten elött kedves voltál, szükséges vala. hogy a kisértet meg probállyon 12. 13. és hogy meg mutassa. nem az Istennek. vagy is tobiásnak. hanem másoknak, ennek a nagy embernek a szenvedésekben lévö. bátorságát. avilágiaknak, leg nagyob része. nem tudgya hogy mire tzéloznak a szentek, az Istenhez valo szolgálattyokban, gyakorta tsak azt gondollyák. hogy. ez életben valo boldogságért tselekszik azt, de világosan meg mutattya a keresztnek, és anyomoruságnak proba köve, hogy mitsoda formában szeretik az Istent. ugyan ezért is mondá az ördög, hogy jób tsak a haszonért szolgálya az Istent, mint hogy semmit mást nem mondhata ezen szent ember felöl, ezel kezdé káromlani. mondván. hát tsak semmiért szolgálé tegedet jób, nem vettedé környül ötet, az ö házát. és valamije vagyon. 1. 9. és igy nem lehet tsudálni, ha agazdagságot amelyet bir, ugy tekinti mint szolgálatodért valo jutalmat, de mit tselekedék az. ur, meg akarván mutatni ebben a szent emberben, hogy azö szenttyeit. szolgálatokért, nem a világi ajándékokal. szokta meg jutalmaztatni, azért el vevé mindenit jóbnak, nagy szegénységben veté. és irtoztato betegségben engedé esni, a midön tele volt gazdagságal, nem lehete ötet jól meg üsmérni, de mihent mindeniböl ki fosztaték. mint valamely köntösböl. nagy bátorságal mene mezitelen. a viaskodo helyre, és nagyon tsudálák ötet. akik láták, ugy anyira hogy még az angyaloknak ura is meg ditséré békeséges türésiért. és gyözedelmes voltáért.
Storophila. Látom már most uram, hogy mitsoda szükséges az illyen példa, azért hogy azt kövessük.
A kristus. E még nem elég. még mást is mondok néked, azt hogy, a békeséges türés a vallásban legg nagyob jó erkölcs. a melytöl meg fosztatnék az igaz ha nem volna mit szenvedni, mivel abékeséges türés nem egyéb, hanem tsendeségel. és zugolodás nélkül szenvedni azokat a szomoruságokot, és nyomoruságokot., a melyeket mások okoznak mi nékünk. vagy a melyekben mi esünk, másként is az Isten atyai szivel vagyon a jókhoz, és kettség nélkül. inkáb szereti azokot. mint sem másokot, és azért is kesergeti öket. egy nehány féle nyomoruságokal. hogy ujjab eröt, és bátorságot adgyon nékiek, valamint hogy a fa annál erösebben vagyon a földben. mentöl inkáb éri a szél. mert a mozgás segitti hogy méllyen botsása gyukereit., ugy a jó erkölcs is, a melyet meg nem probál a nyomoruság. erö nélkül valo. és nem lehet tudni mire alkalmatos, mind addig. valamedig abékeséges türés. bizonyságot nem tészen erejéröl.
Storophila. azt tudom hogy az Isten atyai modra szeret minket. de mind azon által. az ö karja. némelykor igen sulyos, rajtunk, ugyan is példának okáért, ki szenvedhetné el egy mostoha atyának. szüntelen valo rosz kedvü haragját, és más egyéb illyeneket, a melyeket nehéz el szenvedni,
A kristus. látom én azt leányom. hogy te tsak az anyádnak. ölelgetésit akarnád el szenvedni, tsak annak szárnyai alat lenni nyugodalomban, minden baj és munka nélkül lenni, egy szoval semmit nem szenvedni, tudodé azt, hogy abékeséges türés. annak örül, midön probára tétetik, hallottadé valaha. ezeket a szavait, az irgalmaság attyának. meg feddem, és meg dorgálom azokot, akiket szeretek. apoc. 3. 19. az Isten hasonlo képen bánik azö választatival., valamint a mester az ö tanitványival, aki is többet kiván attol. akit alkalmatosabnak lát lenni, egy szoval. az Isten azért küldi reád. a kereszteket, hogy meg szaporittsa koronáidot, és jutalmidot. mert mentöl nehezeb a szenvedes, annál nagyob ajutalom. söt még ez az utolso meg haladgya a másikát, mivel a melyeket mostan szenvedünk. nem hasonlitandok a ditsöséghez. mely nékünk meg jelentetik. rom. 8. 18.
Hetedik Rész
Hogy az Isten kinek kinek erejéhez képest adgya a keresztet.
Az urnak itéleti meg vannak fontolva prov. 16. 11.
Az urnak itéleti meg vannak fontolva prov. 16. 11.
Storophila. Uram ne bánnyad ha azt kérdem te tölled. miképpen lehet a, hogy az emberi erö nem lévén egy aránsu, ugy anyira hogy a mi egynek könyü. az amásikának igen nehéz, még is minden hordozhattya a keresztet, holot sokan vannak akik gyengék. betegek, akik még magoknak is terhekre vannak. de hogy lehet kivánni, hogy a gyenge szüzek, gyermekek. és az iffiu leányok hordozhassák a keresztet.?
A kristus. Igen meg tsalod leányom magadot, nem tudodé azt, hogy az Isten önnön maga abölcseség. és azt meg sem kel gondolni hogy az emberekel erejek felet valo keresztet hordoztasson. nem olvastadé hogy az Isten igaz, ki nem hágy titeket fellyeb kisértetni annál, a mint el szenvedhetitek, söt a kisértettel egyetemben a szabadulásra utat nyit. hogy azt el szenvedhessétek, 1 Cor 10. 13. hogy ha az emberek az oktalan állatokra nagyob terhet nem tésznek, mint sem kellene. gondolodé azt, hogy az Isten anyi keresztet és nyomoruságokot küld az emberekre. hogy meg haladgyák erejeket? ahajos tudván, hogy menyi terhet bir el az ö hajoja. anyira valot rak reája. a menyi szükséges. hogy a szél vagy a habok, ide, s tová ne hányhassák hajoját. de anyira sem terheli meg. hogy el merüllyön. ugy az Isten is kereszteket küld azokra. akiket szeret. azért hogy a világi boldogságnak szele. arosz hajlandoságok után ne vigye öket, és hogy bizonyosabban érkezhessenek az örökös ditsöségnek rév parttyához.
Storophila. meg vallom uram az én tudatlanságomot, de kérlek meg ne unyad együgyüségemet meg világositani, mivel. boldog uram az, a kit te oktatz, és akit törvényedre tanyitasz. ps. 93. 12.
A kristus. az Isten. akinek bölcsesége egyenlö igazságához, mindeneket modal., rendvel, és mértékel rendelt el, sap. 11. 21. ö azt jól tudgya. hogy kinek kinek. mit lehet, és mit nem lehet hordozni, ezért is meg méri a szenvedéseket. és a nyomoruságokot igaz mértékel, és nem ád senkinek, igen hoszu. vagy igen rövid keresztet, fel számlállya, hogy mitsodás kel ennek. mitsodás amannak. és hogy mitsodás rendel kell azokot küldeni, az ö bölcseségének igazan valo fonttyával. meg méri mindenik keresztet. és annak erejét. akinek azt kell hordozni. és azt ollyan bölcseségel intezi el. hogy semmi nem találtatik erején felyül valo. a mi köny hullatásinknak kenyerével táplálsz minket, és sirásinknak vizét itatod velünk. mértékel. ps. 19. 6. az Isten mértekel küldi anyomorúságot, és nem annál többet, mivel az emberek igen meg terheltetnének. és azt el nem viselhetnék. ha mértékel nem osztogatná, a szent irasban az meg volt hagyva, hogy a vétekhez intéztessék azütésnek száma, deut 25. 2. de az Isten nem akarván az emberek akarattyokra hagyni ezt a számot, meg parancsolá hogy a negyvent meg ne haladgya. mitöl félhetz hát kitsiny hitü ember; ate fejednek haj szálai meg számláltattak. luk. 12. 7. és az Isten akarattya ellen. egy haj szál sem vész fejedröl. luk. 21. 18. ö veti fontban a kereszteket. hogy az égben, ahoz képest adhassa ajutalmat. mivel a mi nyomoruságunknak, egy szem pillantásig valo könyüsége. a ditsöségnek. felette igen igen örökké valo állandoságát szerzi mi bennünk 2. Cor. 4. 17. mind ezek után, leheté még is ollyan aki merjen panaszolkodni hogy a terhe többet nyom erejénél. meg engedném az illyen panaszt az ollyannak. a ki nem tudná. hogy mitsoda eröt ád az Isten annak a ki szenved., de ha tudgya igen nagy vak meröség, és háláadatlanság. ollyan panaszt indittani. a mely nem illik. az Istennek se joságához. se böltseségéhez.
Storophila. ezeket uram én igy hiszem, de mit tehetünk arrol. hogy a test mindenkor zugolodik. és panaszolkodik, hogy többet szenved mint sem kellene.
A kristus. a testnek bölcsesége nem egyéb. hanem halál, és soha sem itél igazán az Isten joságárol. hallottadé azt, hogy a viaskodoknak birái nem engedték. meg mindennek akár ki ellen viaskodni. hanem elsöben meg visgálták az ideit, atestit. és az erejét a személynek, a gyermeket, gyermekel viaskodtatták. és az embereket., az emberekel. azt el kel hinned, hogy az Isten is hasonlo képen bánik azokal. kik ez életben viaskodnak., kinek, kinek. az ö erejét meg tekinti, és ugy rendeli el, hogy ez, anyi ideig viaskodgyék atest ellen, hogy amaz, ellene ályon egy olyan kisértetnek, a fazakas nem mind egyaránt probállya meg az edényeket. avastagab edényeket. erösebben üti meg, mint sem avékonyakot. a gyenge kristály edényhez igen gyengén nyul az éveges, de az ezüst pohárt pöröllyel verik, eszerént bánik ate menyei atyád az emberekel. gyengében bánik azokal. kik ollyanok. mint a kristály. és keményebben azokal. kik már ajó erkölcsben.. meg probáltattak. nem kell hát attol félni. hogy valamelyik. mód nélkül meg terheltessék, mivel mindenik kereszt. az Istennek, annak ajó atyának kezéböl jő.
Storophila. mind azon által uram. valahány szor valamely beteghez megyek, vagy valamely nyomoruságban lévökel beszéllek, mindenkor tsak aszt hallom töllök. hogy az Istennek karja. igen sulyos rajtok. és hogy már nem birhattyák annak terhét.
A kristus. mert az emberek, mindenkor emberi modon beszélnek. tsak a magok érzékenységekre vigyáznak, és fel nem emelkednek az Istenhez. aki meg engedi, vagy küldi reájok a nyomoruságokot. soha nem is vigyáznak arra, hogy azok egy bölcs, kegyes, és mértékletes atyátol jönek. gondolodé. hogy illyen atya. el hagya magát ragadtatni ahirtelen haragtol: ugy hogy nem tudgya, nem láttya, vagy nem vigyáz arra akit ostoroz. nem igy storophila. nem igy szokot ö bánni, ö senki ellen haragra nem indul, se senkit a ki hozája tartozik meg nem vétt, hanem mindeniknek az erejét meg fontollya, ö azt által látta öröktöl fogva. hogy illyen nyomoruság szegénység, fájdalom. hasznos lészen ennek, vagy amannak, hogy illyen esztendöben. illyen holnapban, illyen napon. ollyan nyomoruságban fog esni, a mely üdveségire szólgal es fordul. ne fély leányom tehát semmit is, ne mondgyad keménynek vagy kegyetlennek. az ollyan atyát. aki tégedet anyi jóságal vigasztal. és aki ezeket mondgya néked aproféta által, ne fély mert meg váltottalak. tégedet, a te nevedröl neveztelek tégedet, enyim vagy te, mikor avizen által menendesz. veled lészek, és a vizek el nem boritanak tégedet, mikor atüzön járandasz. meg nem égsz. és a láng meg nem persel tégedet. mert én vagyok ate urad Istened, az Izrael szente, ate üdvezitöd. Isai. 43. 1. 2. 3.
Nyoltzadik Rész
Hogy el tekéllet akarattal kivánnya akristus. hogy hordozák
az ö keresztét. amidön azt mondgya
Ha ki akar én utánnam jöni. tagadgya meg magát.
és vegye fel az ö keresztét. és kövessen engemet. matth. 16. 24.
Storophila. látván hogy az ö szent mestere kedvezésel volna hozája. azon meg batorodék, és kérdé, honnét vagyon uram a, hogy mindennek jovalván akeresztet, mondád. ha ki akar engemet követni, tagadgya meg magát, es vegye fel azö keresztét., mivel a kereszt oly szükséges tellyeségel. hogy attol senkinek nem lehet meg menteni magát. nem jóbb volnaé inkáb azt mondani. hogy minden ember hordoza azt. vagy akarja, vagy sem.?
A kristus. avalo, de nem akartam senkit is kénszeriteni, és nem mondottam. vagy akarjátok., vagy nem de szenvedni kell, hanem azt mondottam., ha ki akar én utánnam jöni. mivel senkit sem eröltetek. mindent a maga akarattyára hagyok, ö lássa, ha akarja. érettem hordozni a keresztét; ugyan ezért is mondom, ha ki akar engemet követni, mert valamint hogy az ollyan. aki mindent eröszakal akar, inkáb el idegeniti magától mint sem magához, vonya, hasonlo képen az. a ki. szabadságban hagya halgatoit., hogy azt tselekedhessék amit akarnak, ugy inkáb magához vonnya öket, mivel az édes beszédeknek. töb erejek vagyon az elmén. mint sem az ollyanoknak, kik parancsolás formában vannak, vigyáz hát arra storophila. hogy midön én a keresztröl. nyomoruságrol. szenvedésröl szollok. nem az, az én szándékom. hogy valakit eröltessek. hanem hogy azokot jovallyam, mivel azoknak. nagy jutalmok vagyon., és az a jutalom ollyan nagy, és ollyan féle, hogy kéttség nélkül az emberek arra sietni fognak. mert valamint hogy az, eröszakot nem tészen., aki valami jutalmat igér valakinek, hogy valamit meg mivellyen: ugy azt is el mondhatni, hogy annak nem tésznek eröszakot, akinek eleibe teszik jutalomul. az örökké valo menyei jókót, az ideig tarto szenvedésért, és ha találkoznak ollyanok. kik nem igen kapnak azokon a ki mondhatatlan jokon., azt el mondhatni. felöllök, hogy nem érdemlik azokot birni.
Storophila. ugyan mindenkor abban agondolatban is voltam én, hogy senki meg nem vetné. keresztedet ha annak üsmerné érdemes voltát. mert az, aki tégedet követ, nem jár a setéttségben, hanem életnek világa lészen ö nála. joan. 8. 12. mit kereshetnének az emberek, hogy azt benned fel nem találnák. kivánnyáké a tiszteletet, és a ditsöséget, az urat követni örökös ditsöség. eccli 23. 38.
A kristus. Nem mindnyájan fogják meg ezeket a beszédeket, és sokan vannak, (a mely szánakodásra méltó.:) ollyanok, kik panaszolkodás nélkül hordozák a fösvénységnek kemény, és keserü terhét, és a kiknek nehéz az én kedves terhemet viselni, inkáb szeretik hogy a vétkek terhe alat le nyomatassanak., mint sem nyakokot meg hajttsák terhem alat. a mely öket fel emelhetné menyekben.
Storophila. valo hogy a bünösök eszerént tselekednek, de ate hiv szolgaid kik áitatoságban élnek. másként viselik magokot., én gondolom hogy jó kedvel viselik keresztedet.
A kristus, abban. bizonyos lehetz leányom. hogy sokan vannak ollyanok. kik szeretik az én ditsöségemet, és az én országomot., de kevesen vannak baráti keresztemnek, sokan vannak ollyanok kik sohajttyák. az én vigasztalásimot. de részt nem akarnának venni szenvedésimben. sokan kivánnak az én asztalomhoz le ülni, de kevesen vannak kik részt akarnának venni böjtölésemben. mindnyájan akarnának vigadni én velem. de kevesen akarnak szenvedni én velem, sokan kisérnek engemet a vacsorára. és a kenyér meg szegésére, de kevesen akarnak inya szenvedésemnek pohárábol. sokan tisztelik tsuda tételimet, de kevesen követnek keresztemnek gyalázatos voltában. mely kevesen vannak leányom akik valoságal kivánnyanak engemet követni. noha nincsen egy is aki nem akarna hozám jöni, mindnyájan akarnának engemet birni, de nem engemet követni, igen akarnának velem uralkodni, de nem velem szenvedni. azt akarnák hogy keresetlenül találhatnának meg engemet utánnam nem igen kivánnak jöni, de szeretnék. ha el érhetnének.
Storophila. Uram, honnét vagyon mind é?
A kristus. attol, amint az irás mondgya, hogy arest akarja is, nem is, értedé ezt mit tészen, azt hogy arest akarna. parancsolni. velem, de nem engedelmeskedni mint én, ajutalmat szeretnék, de nem aviaskodást. azt akarná hogy meg koronáztatnék, hartzolás nélkül, szeretné aditsöséget munka nélkül, és a meny országot, kereszt. és nyomoruság nélkül. st hier. supr. Cap.13. in prov.
Storophila. honnét jö tehát ez az ellenkezö akarat. a melyet látunk az emberekben., talám onnét jö, hogy mindeniknek két akarattya vagyon., az egyik akarat akarja, a másika nem akarja, hogy lehet egy részint akarni valamit, es más részint nem? mivel az elme. mihent valamit parancsol a testnek, azonal engedelmeskedik. az elme pedig havalamit parancsol magának, nem engedelmeskedik. az elme parancsollya akéznek meg mozdulni, azonal meg mozdul, noha az elme külömbözik a kéztöl: az elme parancsol magának., és meg nem tselekeszi. noha egy az aki parancsol, azal akinek parancsol., honnét vagyon hát e,? mivel az elme a ki magának parancsolya. hogy valamit véghez vigyen; azt a dolgot már akarja, nem is parancsolná hanem akarná, mitöl vagyon tehát, hogy végben nem megyen. st. aug. Conf. 1. 8. C. 9.
A kristus. E. nem tsuda leányom, az attol vagyon hogy az elme tsak félig parancsol., mert tsak félig is akar valamit, mint hogy akarja is, nem is. azakarat a melyel kivánnya hogy valami véghez menyen, a parancsoltat véle, de az akarattya a mely nem akarja hogy meg legyen, meg gátollya a végben vitelt. és igy tsak félig parancsol., ugyan ezért is nem megyen végben, ez a meg hasonlás az akaratban, a mely egy részint akar valamit. más részint azt nem akarja, nem egyéb hanem aléleknek betegsége. a melyet le nyomván a szoktatásnak nehézsége, tsak félig emelheti fel felé azigazság.
Szintén ugy. valamint mikor az örök boldogságrol valo gondolat a mi elménket. az ég felé emeli, és azt amulando gyönyörüség a föld felé le nyomja. ezeknek egyikét. ugyan azon egy lélek kiványa, de azt nem kiványa tellyes és egész akarattal., azért is sokszor nagy szomoruságban és küszködésben vagyon. mivel az igazság sohajtattya véle az egyikét, de a rosz szokási, nem engedik hogy meg vályon a másikátol.
Storophila. E. gyakran történik uram rajtam, söt még midön az akaratom valamely jó dologban foglalatoskodik, valojában azt nem tudom mi formában., de ugy történik. hogy vagy azt egészen el mulatom. vagy más idöre halasztom, ugy anyira hogy az én jó fel tett szándékim. ritkán mennek végben.
A kristus. Az, az emberi álhatatlan elmétöl vagyon., a mely is változob az idönél. ezt az álhatatlan akaratot a jóra, a mely tsak valamenyíre kiván valamit. de azt buzgoságal nem követi, inkáb mondhatni árnyéknak, mint sem igazán valo akaratnak., mivel sok héja vagyon annak, hogy azt valoságal akarja, amit láttzik akarni. mondgyuk inkáb, hogy ugyan valoságal nem akarja, nem lattadé valaha a hercules., köböl ki faragot képit, akinek egy nagy botot adnak kezében, a melyel ugy tettzik mint ha mindent el rontana, noha senkinek kárt nem teszen, senkit meg nem ütt, még tsak senkihez sem érr, mind azon által ugy tettzik mint ha haragudnék, ez a kép ki mutattya. egészen, hogy mint viselik magokat az ollyan restek. az jó erkölcsnek tselekedetében, akiknek tsak fél akaratok vagyon. vagy hogy ugy mondgyam akaratocskájok, ugy tettzik az ollyan mint ha indulna. de mindenkor meg áll. azt mondanák hogy megyen, és sokat halad, noha többet nem halad egy képnél, tanuld meg hát azt leányom. hogy a leg nagyob, és elsöbb gondod. a légyen. a keresztnek uttyában, a melyen akarsz járni, hogy jó szivel, és erös akarattal, akarj utánnam jöni mivel annak. aki hozám akar jöni. nem szükséges a hajó. sem a szekér, se aló, tsak akarat kivántatik ahoz, de tellyes, és egész akarat légyen az, és nem fél, a mely tsak maga ellen küszködgyék. kövessed az Izraéliták példáját. a kik ditséretet érdemlének, a midön egyenlö akarattal keresték azurat, öket meg is segélette, és azur. minden felöl nékiek. nagy jó tsendeséget adot. paral. 15. 15. az ö hüségeket. meg jutalmaztatta, és minden jokal meg áldotta, e szerént kell néked tselekedned.
Storophila. Szenttséges Jesusom., kivánva kivánta az én lelkem ate igasságidot minden idöben. ps. 118. a keresztnek uttya a melyen akarok járni, valo hogy az üdveségnek uttya, de ki ád nékem anyi kegyelmet arra. hogy még erösebben akarjak. és hogy végben vigyem azt, a mit akarok.?
A kristus. leanyom. semmit nem tselekedhetel nálam nélkül. joan. 25. 5. . és soha hozám nem érhetcz, ha utánnam nem jársz, még ugy is szükséges hogy segittselek.
Storophila. nem kivánok szenttséges mesterem semmit is ugy, mint azt. hogy a te beszédid bé tellyesedgyenek, mivel azt mondád az évangyéliumban., mikor fel emeltetem. e földröl, mindeneket én hozám vonszok, joan. 12. 32. vony magadhoz uram engemet. hogy hadd járhassak azon az uton amelyet elömben adtál. adgyad hogy kövessem példáidot. és nyomdokidot, és mivelhessem azokot a jó tselekedeteket. a melyekre oktattál. adgy kegyelmet nékem, hogy nyomdokidon járhassak. és hogy mindenüt követhesselek, vond magadhoz ezt a párt ütöt, és engedelmes lészen hozád, vond magadhoz ezt a tunyát, és restet, hogy hadd fusson, vony magadhoz engemet. és utánnad futunk, nem tsak engemet, hanem az ötséimet is velem együt, mivel azon lészek hogy öket is ide hozhassam, és hogy együt hordozhassuk kegyes terhét szent keresztednek.
A kristus mit mondál. storophila. várhatzé valamit ate ötséidtöl, akik nemakarának tégedet ide kisérni, ök azokai hogy az erdöben el tévelyedtél. még is azt gondolod hogy ök holtig fogják a keresztet hordozni, storophila még elöre meg mondom, hogy abbol semmi sem lesz.
Storophila. mind azon által uram. azt reménlem, hogy a midön meg fogják hallani mind azt, a mit szolgálodnak mondottál, rea térnek az én beszédimre.
A kristus. eredgy nem bánom, probáld meg, de bizonyos vagyok abban. hogy semmit nem fognak hajtani beszédidre, mivel üsmerem kemény sziveket. de eredgy hozd ide öket ha lehet. ugyan ezen helyre el várlak holnap tégedet, hogy még ujjab oktatást adhassak néked, akeresztnek uttyárol, ezek aszok után a kristus meg válék storoplilátol, ugy hogy nem láthatá, aki is azután. az attya házához érkezék.
Kilentzedik Rész
Hogy azok a kik a gyönyörüséget szeretik. a keresztöl futnak.
Sokan vannak. kik akristus keresztének ellenségi phi. 3. 18.
Sokan vannak kik a kristus keresztének ellenségi. philip 3. 18.
Azon idö alat, a melyben a kristus beszélgete storophilával, az ö öttsei igen nagy nyughatatlanságban valának iránta, az egyike tarta attol. hogy el tévelyedet. volna az erdöben. a másika azt gondolá hogy haragjában viszá tért avárosban. panaszt tenni reájok az attyoknak. illyen formában. beszélgetnek vala egymásal, a midön storophila aházhoz érkezék, a melyen meg örülének, és kérdezék tölle hogy hol volt azon idö alat. amiolta el váltanak tölle, és hogy miképpen érkezet aházhoz. storophila menteni kezdé magát. leg jobban amint tölle lehete. és holmi hellyes okokal el fedezé titkát, nem akarván egészen meg mondani adolgot atselédek elött, hanem az öttseit külön vévén. egészen meg mondá nékiek, hogy mitsoda formában tévelyget az erdöben, és hogy mitsoda képen jelent meg néki a kristus. mitsoda kegyes beszélgetése volt véle, hogy mint tanyitotta ötet az örök életnek uttyára. és hogy mitsoda ki mondhatatlan gyönyörüséget, és tiszteletet fognak meg kostolni azok kik hiven járnak azon az uton, azutan meg vallá nékiek hogy tsak azért jött volna viszá hogy öket is részeltethetné boldogságában. és öket is arra az utra vihesse a mely az igazságra. és az életre vezeti azokot, kik azon járnak.
A két leány ezeket halván. kezdék magokot mentegetni. mondván. hogy az illyen igéretek, a melyekel öket biztattya. haszontalanok. vagy is bizonytalanok. és hogy tsak ollyan mint az álom látás, vegtire ki mondák. hogy nem akarnának ollyan uton járni. storophila ezt keseruségel halgatván. arra kénszeritté öket, hogy leg aláb azért menyenek el véle., hogy meg láthassák azt a menyei iffiat. akinek oly kegyes beszélgetése vagyon. ök is hadd beszélhessenek véle, aki még meg változtathattya sziveket., végtire sok illyen beszéde után, aket leány meg ígére hogy el mennének véle. és el kisérnék ötet ahelyre., leg aláb azért. hogy még is kedvit töltenék nénnyeknek.
El menének tehát mind a hárman ahelyre, a fel tett orában, ahol a kristus fényeségel meg jelenék nékiek. és elejekben adá rövideden, a meny országban lévö gyönyörüségeket, utánna tévén, hogy oda. tsak a keresztnek uttyán lehet menni, és öket arra inté, hogy mentöl hamaréb. mennyenek abban az utban., mivel az. az örökké valo jókra vezetné öket. és ollyan gyönyörüségeket szerezne., a melyeket szem nem látot, sem fül nem hallot. azembernek is gondolattyában nem mentek 1 Cor 2. 9.
A kristus. töb illyen dolgokot is monda nékiek, de hilária félben hagyatávéle beszédit mondá., ezt még elöre meg tudtam volna mondani, hogy itt tsak szomoru és mord dolgokrol valo beszédeket fogok hallani. ne tarcs ollyan együgyünek tekintvén akristusra, hogy én el hadgyam ez életben valo gyönyörüségeket, a jövendö béli bizonytalan boldogságért. soha sem szerettem más féle keresztet az arany kereszten kivül., de hogy én más féle hoszu. és nehéz keresztet visellyek., a nem lehet. mert az én természetem igen gyenge..
A kristus, hogy hogy leányom, hát nem akarnádé magadot meg menteni az örökké valo szenvedéstöl. egy kevés ideig tarto kereszt által? lehetneé a, hogy egy kis ideig tarto fájdalmat nem akarnál szenvedni, ate lelked üdveségéért, nem láttyuké azt minden nap. hogy atestet metélésre. égetésre adgyák, tsak valamely nyavalyábol. meg gyogyulhasson. a nagy szomjuságokban a viz italtol magokat meg tartoztattyák. hogy az egésségnek ne árttson. alélekért pedig aki sokal drágáb atestnél. semmit nem akarnak szenvedni. hogy találhatod hát sulyosnak az ollyan keresztet. a mely meg szabadittya mind testedet, mind lelkedet?
Hilaria. kemény beszédek ezek., kitsoda halgathattya ezeket? joan. 6. 61.
A kristus avalo, de még ezek a szók sokal keményebbek. menyetek el én töllem átkozottak. az örökké valo tüzre. matth 25. 41
Hilaria. job reménségem vagyon nékem, mivel nem hejában hiszek az Istenben. azon kivül meg is vagyok keresztelve, és az anyaszent egy ház vallása szerént neveltettem fel.
A kristus. meg tsalod magadot. e mind haszontalan., mivel ahit tselekedet nélkül meg holt. jacob. 2. 20. de ha keresztény vagy. amint magad mondod., miért irtozol a keresztöl, mivel az én szolgaim közül. mindeniknek kell szenvedni, hogy ha el akarod kerülni a szenvedést, még keresztény nem vagy.
Hilaria, még is azt mondom. hogy a szenvedés, a kereszt, mind ez. igen kemény dolog.
A kristus. Nem a, hanem hogy igen gyengének tartod magadot, és hogy nem szoktál semmit is szenvedni.
Hilaria, az is valo. de nem vagyok egyedül, mivel kevesen találkoznának ollyanok., akik a szenvedésre adnák magokot.
A kristus. leányom légy a kevés számuak közöt, mert sokan vannak ahivatalosok, de kevesen aválasztottak. és azoknak számok akiknek a menyei atya adgya országát, igen kevés. matth. 20. 16.
Hilaria. mindenkor tsak egy féle dologal kezdé magát mentegetni. mondván, énnekem nintsen nagy bátorságom. a békeségel valo türés bennem nem tart sokáig, aleg erösebbet is le nyomja a szenvedés, mit tehetek én többet. a természet a mitsodásnak tett, ollyannak kel lennem.
A kristus. ne okozad a természetet., mivel az nagy érdemü embereket nemzet. gyözd meg atermészetet, hogy eröszakal nyerhessed el az eget. miért mondod azt hogy semmit sem tehetz. mondgyad inkáb hogy semmit sem akarsz mindent tehetz az Istenben atégedet segit. menyi gyenge gyermekek, iffiak, iffiu leányok. öreg emberek mondottak ellene nemesen. a világi hejában valo reménségnek, kik a keresztet meg ölelvén bátorságal,, amenyekben mentenek, a nyomoruságoknak uttyán, miért a nem lehetne te tölled is., ami azoktol meg lehetet., valyon. magoktol tselekedtéké amit tselekedtek. és nem az ö uroknak Isteneknek hatalmas ereje általé, miért támaszkodol magadhoz nem látodé, hogy ö ate támaszod, az Isten akezét nyujttya néked, hajttsad bátran az ö kebelében magadot, bé fogad tégedet, és meg gyogyittya gyengeségidet.
Hilária. Nem tudom azok a nagy érdemü emberek honnét vették azt az eröt és bátorságot., de én fel tettem magamban hogy a keresztet el kerülöm. amenyiben töllem lehet. söt még tsak hogy arrol beszélsz is anékem nehéz és unodalom.
A kristus Leheté hogy anyira kerüllyed üdveségedet. és el hagyad az arra vivö utat. és hogy a kereszt ollyan irtoztatonak tessék néked., hogy tsak annak a neveis fel háborit. tanuld meg kérlek hogy sz andrás. az én apostolom meg akarván mutatni mint kedvellené akeresztet, mit monda. és mit tselekedék. a midön fel akarák fesziteni., még meszire hogy meg látá a keresztet. melyet néki készitettek vala. az ö orczája azért el nem haloványodék. az ö szovában változás nem lön. se tagjai nem reszketének. hanem szivének szeretetében. és buzgoságában fel kiálta. oh! kereszt mely régen sohajtok utánnad. tölsd bé kivánságomot, nem félelemel, hanem vig szivel. jövök hozád, fogadgy magadhoz engemet, mint annak tanitvánnyát, akit magadhoz fogadtál vala. mert tégedet mindenkor szerettelek, és buzgoságal kivántalak meg ölelni.
Hilaria. kérlek angyal volté az.? aki igy beszélle, vagy valamely más teremtet állat, mivel atalám nem lehet ember?
A kristus. anem angyal. hanem ember vala, valamint magad. a szenvedések alá volt vettetve, valamint magad, és a szenvedést érzette, noha örömmel.
Hilária honnét jöhetet annak az a nagy öröme. az az, állandosága. az az erös lélek, az a buzgo szivei valo szeretete.?
A kristus. bizonyára. az az erö nem magátol volt. hanem onnét felyül volt, és a világoságnak attyátol szállot alá. jacob. 1. 17. attol jöt a ki egyedül tselekeszi a tsudákot, a lélek segitté az ö gyengeségét. ugyan azon lélek által. hatotta meg az Isteni szeretet az ö szivét. amely szeretet eröseb ahalálnál, mivel az Isten lelke. édeseb améznél, ugy anyira hogy a halálnak keserüsége, a mely minden féle. keserüséget meg halad, de ennek a léleknek édességit meg nem változtathattya
Hilaria. mint hogy az illyen lélekben nékem részem nincsen, nem tsudálom hát hogy oly igen kerülöm mind azt, amit szenvedésnek, és keresztnek hinak.
A kristus. ugyan azert kellene azon lenned hogy meg találhatnád azt a lelket. mert a ki keresi meg talállya. és a tellyeségel szükséges. mivel a kiben nintsen akristus lelke. a nem az övé. rom. 8. 9.
Hilaria. én tellyeségel nem üsmérem, és igen keveset törödöm azon hogy meg üsmérjem. azt a lelket. aki tsak a fájdalmakra., keresztekre, és a nyomoruságokra int mínket, kivánnya, és várja azt. akinek tettzik, de én abban semmi örömet és gyönyörüséget nem látok, hanem tsak a sok szomoru gondolatot, sanyargatást. maga ellen valo mondást, és a halált, azért nem is akarok ezekröl többet hallani, ezek a szok után el mene., és storophilát nagy keserüségben hagyá.
A kristus. hát Storophila nem mondottam valaé meg ezt néked még előre., tudom én azt, hogy kevesen vannak ollyanok kik eröszakot vegyenek magokon. hogy a keskeny ajton bé mehessenek. hallottadé azt valaha, hogy mit kérde egyszer töllem egy iffiu. mondván. mitsoda jót tselekedgyem hogy az örök életet el nyerhessem, de midön ezeket hallá töllem. ha tekélletes akarsz lenni, eredgy ad el minden marhádot, és osztogassad a szegényeknek, és kintsed lészen meny országban. az után jere. és köves engemet. matt. 19. 16. A keresztröl valo tudomány. azoknak akik el vesznek bolondság. 1 Cor. 1. 18.
nagy szomoruán el mene töllem, mert gazdag vala, amint is hogy nehéz agazdagoknak, és azoknak kik a gyönyörüséget szeretik. meny országban menniek.
Storophila. hát uram. az én ötsém. örökösön el kárhoziké. azért hogy meg vetette a keresztet. és nem leheté valamely reménsége az üdveségre.
A kristus. miért kérded azt töllem. kérdezd meg az én apostolomot. hogy az iránt mit mond. és köny hullatásal. fogja felelni ezeket néked, sokan járnak kik felöl gyakorta mondottam néktek, mostan pedig sirva is mondom. hogy a kristus keresztének ellenségi. kiknek végek a veszedelem. kiknek Istenek az ö hasok, és az ö ditséretek ő magoknak gyalázattyokra vagyon., kik a testiekben böltsek. philip. 3. 18. tudé miért ellenségi a keresztnek, azért hogy a gyönyörüséget szeretik. az ö hasok az ö Istenek és tsak a földi dolgokrol gondolkodnak. nem hajtván a menyeiekre., ebböl mit hozhatz ki egyebet, hanem hogy kárhozat lesz avégek, és igy aki istent tsinál ateremtet állatbol, nem fog élni ateremtövel. noha a volna azö egyedül, és igazán valo jova., minden végit, és reménségit abban kellene teni. hogy azt birhatná.
Tizedik Rész
Hogy azok kik a tiszteletet ohajttyák meg vetik akeresztet
A keresztröl valo tudomány. azoknak a kik elvesznek bolondság. 1. Cor. 1. 18.
Storophila. az ö szenttséges mesterének szavain meg ijedvén, nagy sohajtásokal mondá. a második öttsének. kedves honoriam, kérlek ne kövessed annak az el szökötnek példáját, a ki is nem anyira a keresztöl távozot el, mint a kristustol, és a maga üdveségetöl, kérlek tekintsed meg nemesi születésedet. és vedd fel bátran a keresztet. hogy had részesülhess. a menyei ditsöségben.
Honoria. mit beszélsz néném, azt meg vallod hogy uri nemböl valo leány vagyok. még is azt kivánod hogy egy kis aszony a vállára vegye azt az utálatos fát, arabok kinzo eszközét., a halálnak fáját. nem olvastadé azt hogy testel gondolatal. szemmel, és mindennel el kel távozni egy romai városi embernek. akeresztnek tsak a nevétöl is, mivel nem illik egy szabad emberhez. hogy tsak arrol hallyon is beszélleni, hogy kivánhatod tehát, hogy ugy hordozam a keresztet, mint valamely drága gyöngyös nyakra valot.?
Storophila. oh miképpen beszélsz honoria. és miért hozod elö apogányokot., jol tudod azt hogy a kereszt nagyon fel ékesitetet. az üdvezitö halála által, nem is tekintik az olta a keresztet ugy mint a halálnak utálatos fáját. söt még az anyaszent egy ház, annak fel magasztalására. ezeket a szókót énekeli.
Vexilla regis prodeunt. fulget Crucis mysterium.
Leheté honoria nyomorultnak nevezni azt a fát. mellyet az anyaszent egy ház boldognak nevez. ollyanokot hosz elö, akik nem üsmerték. a keresztényi titkokot mint magad., valo hogy azok gyalázatos akaszto fának hiják a keresztet. én azt tudom. hogy akik a keresztet nem szeretik azok elött a bolondság, de valamint az apostol mondgya a keresztnek igéje. az el veszöknek bolondság ugyan; azoknak pedig a kik üdvezülnek. az az, nékünk, az Isten ereje, l Cor. 1. 18. mire valo az a hejában valoság. a melyet keresz, a te nemes voltodban. és familiádban. mivel szent ágotha szerént. az igazán valo nemeség abban áll. hogy a kristusnak, valoságos szolgáloi legyünk.
Ez a tiszteletes szüz, nagy familiábol lévén. nagy betsületnek tartá. a midön a leg aláb valo embertöl., atömlöczben hurtzoltaték. és nagy örömmel kezdé mondani én a kristus szolgáloja vagyok. és azt akarom, hogy meg tudgyák. hogy én azt ditsöségnek tartom. mivel a keresztényi szolgálat., és alázatosság. minden kéttség nélkül. betsüséb a királyok méltoságánál., és gazdagságinál. nézd meg tehát mostanában kedves ötsém. hogy kinek akarsz szolgálni. a kristusnaké, vagy az ördögnek, a jó erkölcsneké, vagy a véteknek. mivel, valaki bünt tselekszik, szolgája a bünnek. joan. 8. 34.
De kitsoda az, aki nem vétkeznék. mivel sok dolgokban meg esünk mindnyájan: jacob. 3. 2. ez igy lévén ha szinte más ók nem volnais. tsak a, hogy minden nap meg esünk, az az ók elegendö volna. magunkal el hitetni. hogy a keresztöl magunkot el nem vonhattyuk, és ha régenten a szököt rabok vagy a tolvajok, akiknek a meg érdemlet büntetést el engedték. kételenek valának gyalázatbol bizonyos szinü jeleket varratni köntösökre, a kiket kereszteseknek nevezték, hát mi, akik a minden napi vétkeinkért. meg érdemlettük az örökké valo kint, miért ne hordoznok az ideig tarto keresztet. annál is inkáb, hogy ez életben lévö kereszt. meg ment minket a más életben valo kintól. a melyet kellene szenvednünk.
Honoria. bizonyára, édes néném. igen igen alkalmatlan prédikátorné vagy, tsak hejában, mert akár mennyit prédikály. de engemet arra nem vész. magad légy kereszt hordozó, fel feszitetet., a keresztnek tanitvánnya, de bezeg ám én nem adom magamot ollyan gyalázatra.
Ezt ki mondván, nagy kevélyen kezde tapodni egy kerésztet, amely ellen ezer tsufságot monda, söt még. nagy orczátlanságal. reája is pökdöse. de a kristus aki könnyen el felejti a midön meg bánttyák, és fizetvén irgalmaságal. aháláadatlanságért. ezeket mondá néki.
A kristus. ha jól meg gondolnád. ezt atitkot. a szeretetnek, és a buzgoságnak titkát. és ha azt meg tekintenéd. hogy én az Istennek fia, lévén, mit tselekedtem az emberek üdveségekért, talám mas képpen gondolkodnál akeresztröl. kérlek tehát, valamint az én apostolom hogy azon indulat legyen bennetek, mely volt én bennem. mivel. az Istennek formájában lévén. nem álittám ragadománynak lenni az Istenel valo egyenlöségemet. hanem magamot meg alázván., szolgai formát vevék magamra. hasonlatossá levék az emberekhez. phi. 2. 5. és igy az én alázatosságomot nem kel meg vetni. avilági gazdagoknak, és a nemesek azért nem pirulhatnak, mivel akár mely nagy légyen avilági méltoság. de soha sem kell nékie azt szégyennek tartani, a mit én Isten lévén. nem itéltem illetlennek hozám. mire valo hát nemeségedel. valo kérkedésed, és az a hejában valo mentséged, mivel a királyoknak királya, és uraknak ura lévén, akeresztet választottam. azért hogy annak ereje által, el töröllyem az ördögnek hatalmát. és uralkodását. és hogy az én gyözedelmes alázatosságom. gyözedelmeskedgyék. avilági kevélységen, akeresztnek terhe alá vetettem vállaimot, és azt mindenek láttára hordoztam. azert hogy példát adgyak azoknak. kik engemet kivánnak követni. tsudálatra méltó dolog látni, hogy egy Isten s' ember akeresztet hordgya, külömb külömb féle képen is tettzik ez a dolog, mivel egy istentelennek. agyalázatosnak tettzik, ha pedig egy Istenes tekinti azt. abban annak hite ujab erött talál, a mit az Istentelenek meg vetnek, azt a szentek ditsöségesnek tarttyák, ki ne hordozhatná tehát akeresztet mivel aditsöségnek királlya azt gyalázatnak nem tartotta, nem esztelenségé a. hogy egy kis féreg, kevélységel tekinti üdveségének eszközét. amelyen az örökös nagy méltoság meg alázta magát, jó akarattyábol: st. aug 117. tract. in st joan:
Storophila. és honoria. ezeket a beszédeket valo hogy hallák. de nem egyenlö szivel, amint eki tettzik. mivel honoria ezekre még jobban fel indulván. nagy tsufságal el mene onnét. storophila pedig töredelmes szivel. lévén, nem tuda mit felelni egyebet., hanem az emberi nyomoruságot veté okul.
Storophila. kitsoda uram az, aki nagy nemböl lévén. az emberek tsufságira adná magát.?
A kristus. nem tudodé azt leányom. hogy mit felele Dávid a feleséginek, a ki tsufságal illeté ötet, buzgo tselekedetiért, ez után is tántzolok az ur elött, sött menyivel inkáb meg alázom magamot., és menyivel aláb valo lészek az én szemeim elött, annyival ditséreteseb leszek a leányok elött. akikröl te szóllasz. 2. reg. 6. 22. az anyaszent egy házamnak egy doktora, még ezeket is mondattya davidal. jadzani fogok, hogy mindenek elött játék lehesek, az után mondgya ez a doktor, oh! hasznos játék, amelyet mikol meg nem üsmérhete. játék. amely az emberek elött nevettség. de az angyalok elött kedveség, st. bern. epist 87. ugyan is a mi tselekedetink nem tettzeneké játéknak. és tsufságnak. avilágiak elött, amidön azt kerüllyük amit ök keresnek, és azt keresük, amit ök el kerülnek.
Storophila. ez igen szép példa, de igen régi. és amostani szokásal ellenkezik. és abban bizonyos vagyok. hogy többen vannak ollyanok, kik a mikol kevélységit követik. mint sem ollyanok. kik a dávid alazatosságát.
A kristus. avalo, mind azon által, az utolso saeculumokban. találunk ollyan nemes személyeket., a kik magokot meg alázták, erröl szép példát látunk egy nagy királynak életében. a melyet mélto követni. Eduardus, angliai király idejében vala avárosban. egy nyomorult ember, akinek a két lába anyira fel sugorodot volt. hogy a hátát érte. és tsak a két kezin kelletet mászkálni, ez a szegény nyomorult látván. mellette el menni a királynak egy ház örzö inasát, mondá néki, nem tekinteszé szánakodásal reám, és nem könyörülszé rajtam. látván mitsoda nyomorult állapotban vagyok, mi jót tehetnék veled kérdé aház örzö inas. immár hatszor voltam. romában. felelé a szegény. ahol az apostolok templomiban voltam. hogy egésséget nyerhetnék. valo hogy az apostoloknak fejdelme., azt töllem tellyeségel meg nem vonta, hanem tsak el halasztotta. akarván azt. hogy eduárdus király is eszköze lenne a tsudának. mivel áitatoságal vagyon ö hozája. ezaz apostol azt parantsolta nékem, hogy hozája menyek. és mondgyam meg néki. hogy vegyen a hátára. és ugy vigyen a kastéllya mellet valo szent péter templomában. azért ha a király. ezt a kegyelmeséget tselekedné. velem. minden bizonyal meg gyógyulnék, ezeket a ház örzö inas meg jelentvén akirálynak. az Istennek hálákot ada, és parancsolá. hogy hoznák eleiben azt a szegényt, akirály. azon szennyesen, és motskoson, a maga hátára téteté, és a templomban vivé. akik azt láták, némellyek tsufságnak tarták, nemelyek tsudálák a király alázatoságát. mihent pedig akirály a templom felé indula aterhével., azonnal az a nyomorult bénna, érezni kezdé hogy az inai meg lágyultanak. és alábait mozgatni kezdé, ugy anyira, hogy a midön a templomban érkezék akirály, a sántának lábai meg gyogyulának, a kit is az oltár elött letévén. az Istennek, és szent péternek ajánlá ötet, és az után hazájában egésségesen visza küldé, storophila mit mondasz erröl a királyrol Aelred vit. st. Eduard.
Storophila. az illyen alázatoság nagy ditséretre méltó. de azt tudom. hogy a mely idöben élünk, a világi emberek az ollyat bolondságnak tartanák.
A kristus. azt leányom jól mondod; az én apostolom is eszerént beszéllet. mert a keresztröl valo tudomány, mondgya az apostol. azoknak jóllehet akik el vesznek bolondság; mi nékünk pedig kik meg tartatunk. Istennek hatalma, atyámfiai ti közöttetek. a kiket az Isten a hitre hivut., kevesen vannak bölttsek test szerént. kevesen hatalmasok, és kevesen nemesek. 1 Cor. 1. 18. akiket az Isten választot volna a kereszt titkának hirdetésére. hanem azokot választotta akik bolondnak állitatnak evilágon. hogy a böltseket meg szégyenittse. és azokot választotta. akik e világon. eröteleneknek álitatnak. hogy meg szégyenittse az eröseket. és a kik nemtelenek evilágon, és semminek állitatnak. azokot választá,. és azokot kik semmik valának hogy a leg nagyobakot el töröllye. hogy ö elötte ne ditsekedgyék egy test is. ne kerüllyed tehát storophila a keresztet azért, hogy avilágiak azt meg vetik, és tsufságnak tarttyák. mivel nagy böltseség. esztelennek tartatni az Istenért, és ezt mondani az apostolal. mi bolondok vagyunk akristusért, és lettünk tsudája evilágnak. az angyaloknak, és az embereknek. 1 Cor. 4. 9. mojses nem akara a farao leányának fiává lenni, hanem inkáb szereté az Isten népével nyomorgattatni. mint sem méltoságban lenni. tudván azt hogy az Isten szolgájának gyalázattya, drágáb az egész égyiptumi gazdagságnál, és igy a hatalmaságot kerülvén. hatalmassá lett, tselekedgyél eszerént leányom., vesd meg a világi nagyságot, és igyekezél azon. hogy nagyobra betsülhessed. az ur szenvedésinek gyalázattyát. avilág gazdagságinál. had nevesék a tsufolok. akereszt hordozokot, el jö még az idö, a melyben ditsérni fogják. az illyen bölcs bolondságot, és valoságos bolondságnak fogják tartani a magok bölttseségeket. de akor késö lészen. mert a midön a hamisak a ditsöségben fogják látni az igazakot ahamisak azt látván meg haborodnak iszonyu félelemel, és tsudálkoznak a véletlen szabadulásnak hirtelenségén, mondván, magokban. bánkodván. és a lélek szorongatása miat fohászkodván: ezek a kiket valaha tsufnak tartottunk. és szidalom hasonlatoságának., mi balgatagok az ö életeket bolondságnak álittyuk vala. és az ö végeket tisztelet nélkül.
A bünös. sok féle büntetés alá vettetik ps 31. 10. imé mint számláltattak az Isten fiai közé, és a szentek közöt az ö sorsok. sap. 5. 2.
Tizen egyedik Rész
Hogy a kristus kereszténél, sokal nehezeb keresztet viseltet az ördög a bünösökel.
A bünös, sok féle büntetés alá vettetik. ps. 31. 10.
Storophila. El nem felejthetvén. akét öttse aszonyának el meneteleket, ez a gondolat szüntelen az elméjiben vala, azért nem türköztetheté meg magát, hogy illyen kérdést ne tenne a kristusnak, uram nem szollok mostanában. a más életben valo kinokrol. Hanem tsak azt akarnám meg tudni. ha aza két szököt leány. el kerülié ez életben akeresztet. és a nyomoruságot. mivel mindenik tsak azért ment el innét, hogy agyönyörüségben, és a betsületben élhessen.?
A kristus. mind más képpen lészen még a leányom. akár mit tselekedgyenek de azt el nem kerülik. mert aki nem akar engemet követni akeresztnek uttyán., azt követni fogja a kereszt és a nyomoruság mindenüt. akár hol legyen., ez életben nem lehet kerülni a szenvedést. valamint ahalált. midön valaki meg hal a keresztet elötte viszik, aki pedig evilágra jő, annak azt hagyák hogy visellye keresztét. nagy nyomoruság rendeltetet minden embereknek, és nehéz iga vettetet az ádám fiaira, annyok mehétöl fogva, mind a napig, a melyen a mindeneknek annyokhoz meg térnek. Eccl. 40. 1. ne hizelkedgyél storophila magadnak, mivel tele az élet nyomoruságokal, ugy anyira, hogy lehetetlen volna egy embert találni aki tellyeségel ment lett volna a szomoruságtol; akár minémü állapotban legyen az ember; de mindenkor talál valami alkalmatosságot a szenvedésre, az egyik a feleségitöl szenved, a másik a gyermekétöl, tseléditöl. némelykor egy jó akaro meg szomorit. egy szomszéd keserüséget okoz., mások jószágokot el vesztik, egy szoval kitsoda az, aki anyomoruságot meg nem kostolná ez életben.
Storophila. E mind valo. de a világiak elég gyönyörüséget kostolnak, a melyek közöt. a nem leg utolsób, hogy a magok akarattyokot követhetik, és igy az ö keresztek nem igen nagy terhekre vagyon
A kristus. legyen ámbár minden kivánságok szerént, de menyi ideig gondolod hogy a fog tartani., minden oda lészen valamint a füst, és azok akik mostanában leg boldogabbaknak láttatnak lenni, el fogják felejteni még az emlékezetit is az elmult gyönyörüségeknek, de sött még életekben sem kostollyák meg azokot, keserüség, unadalom., és félelem nélkül. és gyakorta, az ö örömök, keserüséget okoz nékiek,. azén igasságom bünteti öket eszerént, mivel az igasságos, hogy ugyan azon gyönyörüségben talállyák kinokot, amelyet akaratom ellen keresnek, mivel az Istennek. meg változhatatlan törvénye, és rendelése szerént, minden rendeletlen elme fel találya a rendeletlenségben azö büntetését, amelyet érdemel.
Storophila. ugy tettzik mind azon által, hogy a császárok. királyok, fejdelmek, és más örökös urak, akik végben vihetik akarattyokot, hogy azoknak, nem sok részek vagyon akeresztben?
A kristus. meg tsalod magadot. ha illyen gondolatban vagy, mivel azoknak is anyi részek vagyon abban. valamint másoknak, egy királynak élete. tellyes sok gondal. és nyughatatlanságal. a mely nékie nehéz kereszt, nem kell tekinteni az ö koronáját. se királyi páltzáját, se azt a körülötte lévö fényeséget. hanem azt tekinttsed mitsoda iszonyu sok gondal kelletet a koronát meg szerezni, és meg tartani. ne nézed az ö fényes palásttyát, hanem az ö elméjét. a mely mindenkor homályos, az ö sok felleges törődések miat, azö szive mindenkor nyughatatlanságban vagyon. ne tsak azokot atest örzököt tekinttsed. a kik mindenkor kisérik, hanem inkáb azokot a sok számu keserüségeket nézed, a melyek öket el nem hagyák.
Storophila. ugy látom uram, hogy akiket kereszt nélkül gondolunk lenni. még azok nagyobakat hordoznak másoknál.?
A kristus. mint felellyek erre leányom, hanem hogy az embereknek élete szüntelen valo hartzbol áll. jób. 7. 1. és hogy mind a bövség. mind a szegénység. gyakorta. alkalmatoság a vétekre. akor. a midön agazdag fel fuvalkodik. kevélységböl, vagy a midön a szegény zugolodásra adgya magát. ez igy lévén. mindenik rendbe fel találtatik akereszt. és abaj, a jó szerencsében valo létel, nyomoruság. mert mindenkor félelemben kell lenni, a szerentsétlen állapotban valo létel is nyomoruság. mert nagy nyughatatlanságal ohajtattya a jó állapotot. mitsoda tehát az ember élete eföldön. hanem szüntelen valo hartz, és kisértet.
Storophila. valo uram hogy ez a kisértet gyakorta valo veszedelmes eséseket okoz. de a bünösök, nem tarttyák azt keresztnek, hanem kedveségel valo foglalatosságnak.
A kristus. avalo, de más képpen fognak gondolkodni a más életben, tudodé mit fognak mondani az Istentelenek. el fáradtunk a hamiságnak, és a veszedelemnek uttyán. keserü utakon jártunk, és nem tudtuk az urnak uttyát. sap 5. 7. halgassad mit mondok én azoknak akik engemet követnek, az én igám gyönyörüséges, és az én terhem könyü, matth. 11. 30. és azoknak, akik azt hordozák, lelki nyugodalmokra leszen, avétkeseknek pedig terhek. ollyan valamint egy ónból valo nagy oszlop. a melynek nehézsége le nyomja öket, ugyan rollok is mondgya az irás. hogy éjel napal. ollyan idegen Isteneknek szolgálnak. a kik semmi nyugodalmat nem adnak nékiek. jéré. 16. 13 mivel minden vétek, minden rosz tselekedet. az ördögtöl származik. aki is soha nem ád nyugodalmat. hanem mindenkor ujjab vétekre ösztönöz, mind addig valamég amérték meg nem telik, nézd meg, mely jól ki tettzik avétkesek fáradságok. a sámson személyében, aki is meg gyözetvén. a felesége hizelkedésével, aki el vága néki ahaját. amelyben vala néki minden ereje. a filisteusok meg fogák. a szemeit ki szurák. tömlöczben veték. a malom követ forgattaták véle. valamint egy oktalan állattal. igy lészen dolgok mind azoknak, a kik nagy kedvezésel lésznek dálilájokhoz. az az. atesthez. mert ez a kegyetlen ur. meg foszttya öket lelki erejekböl. és az ellenség keziben adgya öket. tudni illik, avilágnak, atestnek, és az ördögnek rabságában, ebben a nyomorult állapotban. mit nem szenvednek azoktol akegyetlenektöl, meg fosztatnak a lelki világoságtol. tekinsd meg kérlek életét egy bünösnek. és meg látod hogy hasonlit az ollyan lohoz. aki a malom kerekét forgattya. mert valamint hogy annak az álatnak bé szokták kötni a szemét. ugy az ollyan bünös. akit a vétek meg vakitot. mindenkor nagy tévelygésben kereng. környül lévén vétetve, rosz kivánságinak homályával, st. paulin. epist. 4. a bizonyos hogy a bünösök kemény utakon járnak, és nem tudgyák mikoron esnek el, tekinsd meg mimodon mocskollyák el magokot azon a rut uton a mértékletlenek. a fösvények a kövekben meg ütköznek, a nagyra vágyók. azon igen fáraszttyák magokot. a haragosok atövisben meg sértik magokot, az irigyek. rosz kivánságoknak setéttségében járnak, a hizelkedök egy mást szorittyák, és taszigállyák, arestek. a nehéz útt miat, hátra maradnak, egy szoval. az ollyan út. tele vagyon bajal, és nyomoruságal.
Storophila. látom uram hogy a bünösök elég keresztet, és nyomoruságot viselnek. mind azon által ugy tettzik. hogy oly nyugodalomban élnek, mint ha a büntetéstöl nem kellene félniek.?
A kristus. azt jol mondád hogy ugy tettzik. mert a tsak tettzik, és a dolog magában más képen vagyon. mivel az a belsö féreg, a mely öket emészti, semmi nyugodalmat nem ád nékik.
Storophila. avalo hogy a nyughatatlan lelki üsméret, kegyetlen kin. mivel szüntelen kinoza az elmét
A kristus nincsen külömben. mivel nem lehet egy embernek. nagyob szenvedése, és kinya, mint ha alelki üsmérete furdallya, ötet, mert ha a lelki üsmérete egésséges. akár mely baja érkezék. tsak szállyon magában, ót az Istent fel talállya, hogy ha pedig a lélek üsméret, a sok vétkek miat. melyek az Istent el távoztatták. nyugodalomban nincsen., hová lészen az ember.? kihez folyamodik. és kitöl várhat vigasztalást, haszontalan lesz néki egyik joszágábol amásikában menni, mulandoságot kereszni. magát el rejteni, mert a keserüség mindenüvé el kiséri ötet, nem találván tehát nyugodalmat magában, magán kivül kell lenni. és nem tud kihez folyamodni. akár hová menyen magát fel talállya. hová szaladhat tehát, mivel mindenüt magával hordoza magát. aki is néki semmi nyugodalmat nem ád, és szüntelen kinoza, mitsoda elme volna az, a mely tsendeségel szenvedhetné az illyen kinokot. a melyek mint egy. elöl jároi. az örökké valo kinoknak, mondgyad hát ez után is storophila. hogy azok akik leg gazdagabbak. leg hatalmasabbak. és azok akik leg nagyob gyönyörüségben élnek, hogy az ollyanok leg boldogabbak. ne gondolkodgyál eszerént, mert nem lehetnek boldogok, valamég az ö lelki üsméretek furdallya öket, a mely is. lassanként, az örökké valo halálra vezeti öket.
Tizen kettödik Rész
Hogy a mértékletlenek. a fösvények., nagyra vágyok.
és az udvariak, nincsenek kereszt nélkül.
Storophila. mely nagy nyomoruságal jár a bünösök kereszttye.! könyörüly uram rajtam. mivel tellyes vagy irgalmaságal. és ne engedgyed hogy soha is azt meg probályam.
A kristus nem tsak egyedül abünösök hordozák a kereszteket, hanem mindnyájan az emberek, akár mely állapotban. és renden legyenek. nem volt, nem is lesz soha evilágon olyan. a ki baj nélkül, vagy munka nélkül lehessen, mivel minden féle rendben. vagyon. valami szenvedésre valo. nem is tudgyák azt azok. akik nem probálták. akarodé meg tudni mit mond ez iránt salamon. király, a kinek is része volt mindenben. és aki minden féle gazdagságokot. és gyönyörüségeket meg probált vala, ihon ezeket mondgya., láttam mind azt. valami az égg alat vagyon, de mind a hejában valoság, és nyomoruság. eccli. 1. 14.
Storophila ez uram olyan dolog. a melyet nem minden foghatt meg, azt meg vallom hogy magam sem foghatom jól meg. kérlek tehát ne sajnályad velem meg értetni ezt az igazságot.
A kristus. halgassad leányom mit mond az én kedves apostolom. minden valami evilágban vagyon. atestnek kivánsága, a szemeknek bujálkodások, és az életnek kevélysége. 1 joan. 2. 16. mivel avilágiak, vagy a gyönyörüséget, vagy a gazdagságot, vagy a tiszteletet keresik, a mi a gyönyörüséget tekinti. a bizonyos hogy abban több keserüség vagyon. mint édeség, erre valo nézve is mondgya egy bölcs, hogy a természet nem adot az embereknek veszedelmeseb mirigyet. atesti gyönyörüségnél. a mely is mentöl nagyob. annál inkáb meg fojttya az elmét.
Storophila. miért nevezik tehát uram azt gyönyörüségnek. ha abban semmi kedveség nincsen., és hogy ha atellyes keserüségel.?
A kristus. olyan nyomorult a gyönyörüség. hogy magával ellenkezik. tsudálom is hogy azt a nevet adták nékie. mivel magában disztelen. a leg sebeseb folyo viz, nem mossa a partot olyan sebeségel, mint a testi gyönyörüség ronttya az egésséget.
A mértékletességel valo étel. mondgyák a doktorok. az egésségnek annya, ellenben pedig a mértékletlenség. kut feje. abetegségeknek. mert abbol származnak tsak nem minden féle nyavalyák. hogy ha pedig meg tekinted az elmének betegségit. meg látod, hogy a fösvénység. tunyaság resttség. és több efféle. tsak atorkoságtol vagyon. ebböl azt hozhatom ki. hogy az olyanok kik tsak az ételt. és azablodást keresik. nem külömböznek. az oktalan állatoktól. mivel nem hajtván az egésségekre. nagy nyavalyákot okoznak magoknak. azért hogy szájoknak eleget tehessenek., nem is szollok arrol a kegyetlen mulattságról. mely el veszti mind a testet. mind a lelket., mivel azt minden tudgya, hogy a ki paráználkodik. amaga teste ellen vétkezik 1 Cor 6. 18.
Storophila. uram amely keresztet, és nyomoruságot okoz agyönyörüség, arrol. örömest hallok beszélleni. azért azt ezután, nem is fogom ugy keresni mint eddig.
A kristus, Igen okoson tselekeszed leányom. mivel mit tanálhatnál abban valami jót. holot aza fertelmes gyönyörüség. sok nyughatatlanságot okoz. azt a keserüség, és a bánat követi. ezek is annak a véteknek gyümölcsi.
Storophila. hát uram agazdagság okozé anyi keresztet és szenvedést, mint a testi gyönyörüség.?
A kristus. abban ne kételkedgyél leányom. mivel az irás azt tövisnek nevezi, mert valamint hogy a tövis ragado, és fájdalmat okoz, ugy a gazdagságot. nehéz munkával keresik. még nagyob félelemel viselik gondgyát. és ha el vész. nagy keserüséget okoz. ekinoza tehát a fösvényt, akinek is szüntelen nyughatatlan az ö elméje. hogy ha történetböl a kutya ugat. azt gondollya hogy a tolvaj jár aházában, hatsak egy egér. valami zörgést tsinál is, már azö szive dobog félelmében. mindent gyanoban veszen, még tsak egy kis gyermeket is,. midön agyermekei egy kevesé nagyok, ugy tekinti öket, mint olyanokot. a kik mint ha mindenéböl ki fosztanak ötet, tekinsd meg még leányom, mit szenvednek az ollyan arany, és ezüst szeretök. kik minden féle tengeri veszedelemre örömest adgyák magokat, a szélre, és a tenger habjaira bizák életeket, a melyek is tsak nem a felhögik emelik öket, és némelykor a nagy mélységben mennek le, egy szoval az ö életek. szüntelen valo változásban vannak. és sok féle veszedelemben forognak. el is mondhatnák aranyoknak. és ezüstöknek. mindennap aveszedelemben forgunk éretted. ps. 13. 24. söt még éttzaka is nincsenek nyugodalomban. mert a sok féle gondolat mindenkor emészti öket. és nem engedi öket nyugodni. ugy anyira hogy el mondhatnák. kitsoda választ el minket az arany szerelmétöl. anyomoruságé. keserüségé, vagy az üldözésé. rom. 8. 35.
Storophila. ezek a kinyai és szenvedési a fösvénynek bizonyal egyeznek. avaloságos martyrumságal., mind azon által az a nagy külömbség vagyon, hogy a fösvény nem tsak érdem nélkül szenved, de söt még veszedelemre teszi lelkét, és üdveségét.
A kristus. E nintsen külömben. mivel akik meg akarnak gazdagulni. a kisértetbe. és törbe esnek. és sok balgatag és veszedelmes kivánságokban. melyek az embereket. ahalálos veszedelembe vetik. 1 tim. 6. 9. mert könnyeb atevének atö fokán által menni, hogy nem agazdagnak. az Isten országában bé menni. luk. 18. 25 ugyan is azok a törödések. és nyughatatlanságok., a melyeket okoz a fösvénynek agazdagság. igazán képzelik apokolbéli gyötrödéseket. mivel éhezik még agazdagságban is, ezer nyughatatlanságban vagyon. tele lévén rosz kivánságal., attol ide s' tová vezettetik. ha lehetne mindent ösze gyüjtene. és egy szoval. gazdagságot, gazdagságra gyüjtvén, magát oly haszontalan munkával emészti. és annak végit nem láttya
Storophila. nagy igasságal mondot tehát uram az Évangélium anyi átkot a gazdagra, mint hogy azö állapottya oly nyomorult. nem tsak ezen. de söt még a más világon is.
A kristus. még enem elég leányom., azokrol is kel neked szollanom, akik oly igen szeretik aditsöséget. kik rabjai a betsületnek, és a nagyra vágyásnak. ezeknek is elég részek vagyon. ezéletben valo nyomoruságokban mert mennyi szomoruságon. és nyomoruságon kel által menni azoknak. kik a betsületet keresik, amég azt el érhetik, azok a kik atiszttségeket sürgetik. leg gyakortáb orczátlanok, a sok bajt és fáradságot semminek tarttyák. tsak meg nyerhesék amit kivánnak, arra nem vigyáznak, hogy mitsoda kárt tehetnek. mind testeknek. mind lelkeknek. nem hajtanak a minden napi szégyen vallásra, bestelenségre, tsak eléb vihessék dolgokot. mitsoda illetlen alázatosság alá nem vetik magokot. a földig hajttyák le magokot. azok elött, akiktöl valamit várnak, tsak azokot vendégelik. akiktöl reménlenek. valamit, és igy egész életekben rabjai azoknak, akikre szükségek vagyon, meg fosztván magokot a szabadságtol. mely mindennél drágáb, szélhez hasonlo kis betsületért., oh! menyi bajal és szomoruságal. jár abetsület. és a tisztség keresés, a nagyra vágyó, a ki másnak akar parancsolni,. kételen elsöben másnak engedelmeskedni, minek elötte urrá légyen, szolgának kell lenni. egy szoval a méltoságra, igen nehéz utakon kell menni. miért ment pompéus áfrikában. és észak felé,? mi vivé mitridátest. örmény országban.? és ásiának minden részeiben. hanem az a rendeletlen kivánság, hogy az országát nagyobra terjesze. a melyet is ö egyedül kevésnek tartá lenni., ki kénszeritté Caesárt arra, hogy mind a maga, mind a respublica romlását kerese, hanem aza nagyra vágyás hogy másoknál fellyeb valo legyen., hogy ha pedig a nagyra vagyót ugy nem betsüllik a mint ö kiványa, mitsoda nagy kin a nékie. mardokaéus az ásvérus kapuja elött ülvén amán elött fel nem kéll vala. akiért enagy haragban esvén. semminek tartá minden méltoságát, noha második vala a király után, mind addig valamég mardokaéus ugy nem tisztelné ötet, valamint a többi, eza boszuság anyira vivé ötet hogy akaszto fát parancsolá tsináltatni. a melyre fel akasztassa mardokaéust. de mint hogy ez a beszélgetés lassanként minket a királyok udvarához vezetet., mennyünk bé, és lássuk meg, hogy mitsoda dolog vagyon ót, mivel én azt tartom hogy sok keresztet. és bajt fogunk ót látni.
A közönséges nép, közönségesen tsudállya a királyoknak boldogságokot., de azt nem tudgya. hogy mitsoda veszedelemben forognak., valaki a tengeren akar utozni, a sok veszedelemre, és szélvészekre kel magát adni, hasonlo képen az ollyan aki az udvarban mégyen., a szerencsének sok féle változása alá kell magat vetni, mihez is lehet jobban hasonlitani az udvariakot mint a pénzhez. a melynek az árrát hol fel verik, hol aláb szál, igy vagyon dolga azudvarinak, aki némelykor kedveségben vagyon, némelykor számki vetésben esik. a mint az urának változo természete hoza magával, menyi volt olyan. aki aszerencse kerekén ülvén, fel fuvalkodot kevélységel., de arrol le esvén, mindenek nevették. és tsufolták. ugy anyira hogy még az ellensége is szánakodásal nézte., menyit látunk ollyat, aki minek utánna nagy hivatalban lett volna. aszerencse el fordulván tölle, abbol gyalázatosan ki rekesztetet, mint ha a szerencse ki pökte volna,
Storophila. most látom azt az igazságot. amelyet sokszor hallottam mondani. ha okos vagy. had el akirályok udvarát. mert ót a sok gond, baj, nyughatatlanság, kereszt. és még ahalál alá is lesz vettetve,
A kristus. nincsen külömben. és a mi leg tsudálatosab, a, hogy az udvariak nem szánnyák fáradságokot. tsak a hejában valoságnak könyü füstével jól lakhassanak. azért is szüntelen valo munkában. és vigyázásban vannak, mindenkor kell fárasztani. vagy az elméjeket. vagy atesteket. mindenkor tartani kell. aváltozástol, az irigységtöl. és a haláltol.
Az elme, és a testi sok fáradságok. és szenvedések. martyrumság helyet volna nékiek. hogy ha azokot Istenért szenvednék, de a szánakodásra méltó hogy avilágnak martyrumi, és hogy tsak annak. szokásit, és hejában valoságit követik. hogy az udvarnak tanitványi, és az ördögnek vitézi, és akik, sok munkájok. és fáradságok után, tsak a kárhozatot fogják érdemleni, mondgyad tehát ezután.. hogy az udvariak nem hordoznak keresztet. és abban bizonyos légy hogy a világnak mártyrumi sokal többet szenvednek, mint sem szenvedtenek a valoságos martyrumok. az Istenért. és az üdveségekért.
Storophila. hogyha igy vagyon. gyakorollya bár az udvart a kinek tettzik. de en nagyobra betsüllöm a kedves nyugodalmat. ahejában valo reménségnél. és el mondom egy régi auctoral.
Nem bánom kerese. akár ki nagyságát,
erövel, vagy másként. udvar méltoságát,
Én akarok venni, kis lako helyemben.
távul mindenektöl, részt a bölcseségben,
Ót se szomorkodni. se nem kell tartani.
csendeségel nézem, a napot fel jöni,
Ót az esztendöknek, szemlélem forgásit.
és tsendesen várom. magam öregségit.
Eképpen töltvén el. az én napjaimot,
tartás nélkül nézem, végsö oráimot,
Öregségben iszom. meg a halál mérgét.
Ugy temetnek el mint, idegen remetét,
Mely boldogtalan a. halála oráján,
ki nem gondolkodik, most a nagyob dolgán,
Mindenek üsmérik. de tsak meg kell halni.
mit használ a hogy ha, magát nem üsméri.
Tizen Harmadik Rész
A házasok keresztéröl.
A kristus Nem beszélettünk még avilágiaknak minden féle keresztekröl. vagyon hátra oly rend, a melyben a keserüség, szomoruság. nyughatatlanság. egy szoval minden féle kereszt nagy bövségel vagyon., értem azon a renden. aházaságnak rendét, amit pedig az én apostolom mondot., a meg marad, és soha a meg nem változik. ha feleséget vészesz. nem vétkezel. ha a szüz leányzo férhezmegyen. nem vétkezik, de az illyeneknek háboruságok leszen atestben. 1 Cor 7. 28.
Storophila. oh! uram mit hallok, én ahoz adologhoz nem tudván, azt gondoltam hogy leg aláb atest talál valamely nyugodalmat a házaságban., hogy ha pedig azok kik meg házasodnak nyomoruságokot találnak a testben a melyben gyönyörüséget gondoltanak találni, mi leszen még a végröl a melyért meg házasodtanak, mivel a mely nyomoruság az elmét. és a lelket háborgattya, atestet sem hagya a nélkül.
A kristus. a bizonyos. hogy a mit leg kedvesebbnek tartanak a házaságban, avagyon leg inkáb meg elegyitve méregel, atöbbi közöt, azt kedves dolognak tarttyák. az egy mástol valo el válhatatlanságot. mivel akit az Isten esze adot, azt az ember el ne válasza. matth. 19. 6. mondgya az évangyélium. ez igy lévén. a kötelet, és a lántzot. akedves dolgok közi kellene tenni. mivel a házaság igazán esze köti aházasokot, ezért is mondgya az én apostolom. az aszonyi állat meg köteleztetet törvényel., még az ö férje éll. 1 Cor. 7 39. meg másut. feleséghez köttettélé, ne keres el válást. ibid. 27. valamint hogy a gályán lévö raboknak. alábokon lévö vason kivül. még olyan lántzot is kell hordozni, amely öket esze köti. közönségesen, hogy egyik a másikátol meg ne válhason, és el ne szökhessék, st. chrisost. de virgini. ugy a házasok is. nem tsak azt az egy kötelet viselik. a mely köteledzi öket. az egymásra valo gondviselésre., de vagyon még ezen kivül más is. tudni illik, hogy a háznál lévö szükséges dolgokra gondviselésel legyenek. ugyan ez is foszttya meg a ferfiat, és az aszszonyt, a magok szabadságoktol. mivel aköteleség egyaránsu, és azt, egyik a másikára nem adhattya, mitsoda nagy rabság azért é.? mivel a rabságbol némelykor tsak meg lehet szabadulni, de ebböl nem. mert ha szinte a leg haragosab aszszonyt venné is el. kel szenvedni. mivel nincsen abban más mód, hogy attol meg szabadulhasson. az aszonynak állapottya nem jóbb, azt gondolya. hogy avéle adot gazdagságal. férjet veszen magának. noha nem férjet. hanem urat veszen. és a szabadságbol. szolgáloságban esik. ugy hogy egy kis gyönyörüségért. meg foszttya magát. a természet szerént valo szabadságtol., és a férhez menésével, sok féle bajt, és keserüséget szerez magának. st basil. libr de virginitate.
Storophila. mind azon által uram. mint hogy az a kötél, közönséges a férfiu, és az aszony közöt. egyik amásikát segitti, és igy az ollyan terh., mely két felé vagyon osztva, sokal könyeb.
A kristus. az épen mind más képen vagyon., mert az olyan aszony. aki szerencséjére valamely jó férjre talált. szüntelen fél hogy el ne veszesse, és özvegységre ne jusson. és illyen formán, akár jelen. akár távul legyen az ura. mindenkoron nyughatatlanságban vagyon. az elméjiben forgatván szüntelen valamely veszedelmet, hogy ha ellenben valamely erkölcstelen férje vagyon. egész élete szenvedésböl áll. mint hogy pedig akereszténység nem engedi. néki hogy a férje halálát kiványa. más felöl meg nem menekedhetvén. attol a keserüségtöl. a melyet okoz arosz társaság. és igy meg orvosolhatatlan nyomoruságban kell lenni. st. basil ibid
Storophila. ugy tettzik hogy jóbb a férfiak dolga, ökk nem szenvednek anyi bajt.
A kristus. meg tsalod magadot. leányom. a férfiu állapottya, nem jobb az aszszonyénál. mivel. ö nékie kel gondot viselni atselédre, abizonyos hogy akár mely kedves légyen az aszszony az ura elött, de még is sok bajt okoz nékie, és a szeretet. melyel vagyon hozája, nem lehet törödés nélkül. hogy ha pedig jól meg tekinted az aszszonynak elméjit. és természetit., aki rend szerént haragos, meg látod hogy a szegény férfiunak holtig valo gyötrödésben kell lenni. nem ók nélkül mondgya az irás. hogy jobb a pusztában lakni, mint sem a veszekedö és haragos aszszonyal. prov. 19. 21. meg másut. nintsen hamisab fö. a kigyó fejénél. se mérgeseb haragos az aszszony haragjánál. jobb egy oroszlányal lakni. mint sem egy hamis aszonyal. eccli. 25. 22. illyen természetü aszszonyal lakni tehát éjel. napal. olyan mint ha. a tövisen laknék a férfiu. a ki is igen nagy bajban lehet. mivel tsak a halál szabadithattya meg attol.
Storophila. gondolom hogy a férfiak nem találnak mindenkor olyan rosz természetü aszszonyokra. sokan vannak olyanok. akik értelmesek. és tsendesek.
A kristus. ha vannak is olyanok, de azok igen ritkák. halgassad ez iránt mit mond salamon, a kinek töb volt ezer feleséginél. üsmértem, hogy az aszszony keserüb a halálnál. ezer férfiu közöt találtam egy jót. de az egész aszszonyok közöt, egyet nem találtam eccle. 7. 27. 29. mint ha azt mondaná. hogy igen bajal talaltam egy igaz emberre, de az aszszonyok közöt. egyre sem talaltam:
Storophila. leg aláb aházasoknak. tsak vagyon vigasztalások. a gyermekekben., a kiket is ök szeretik, és gyönyörködnek. neveltetésekben.?
A kristus. söt még agyermekek. okozák nékiek aleg nagyob szomoruságokot. mivel valamenyi gyermek születik. mind anyi kereszt az, a szüléknek. a midön az aszszony nem férfiu gyermeket szül. a férje azon meg szomorodik. fiu gyermeket szülté, talám valamely kocsibás. és félszeg lészen. a fiu, és a leány gyermekek. szép termetüeké. annál nagyob gondviselés kel reájok. adajka keziböl mikor ki veszik, ujjab baj és nyughatatlanság érkezik, aneveltetésért. midön a gyermekek egésségesek. abetegségtöl féltik öket. ha betegek, nagy félelemben vannak hogy meg ne halyanak. hogy ha meg halnak, azután attol félnek, hogy más ne legyen helyetek. hogy ha pedig meg gyogyulnak., ujab nyughatatlanság. mivel az után azon törödnek, hogy hol vehessenek anyi költtséget, hogy öket tanitathassák. idején kel még rollok gondolkodni, hogy mitsoda tisztességes rendbe tehessék öket. hogy hová házasittsák., hogy mit adgyanak nékiek házaságokra, mitsoda joszágot adgyanak az egyikel. hogy a másikát meg ne szomorittsák. hát leányom mit mondasz mind ezekre.?
Storophila. bizonyára keserves dolog. hogy a szegény szülék. bövségel valo szomoruságot találnak ót, ahol. vigasztalást kellene szedniek.
A kristus. anincsen külömben, mivel szintén annyi keserüséget okoznak a gyermekek, a kik még evilágra nem jöttek, mint azok, akik születtek, és az élök anyit okoznak, mint a holtak. némelynek anyi gyermeke vagyon hogy tisztességesen azokat nem tarthattya a szükség miat. más pedig meg emészti magát. a sok joszág keresésben. és annak maradéka nem lévén. nem tudgya kinek hagyni sok joszágát. a mi egyikének szerencsés. az. amásikának szerencsétlensége, mindenik azt kiványa magának, a mi másnak szomoruságot okozhat., az egyik ollyan szép és kedves gyermekit veszti el, a kiben volt minden öröme. másnak pediglen olyan gyermeke éll egésségesen. akiért sok keserüséget szenved. rosz erkölcsei miat, mindenik méltó a szánásra. az egyike azt sirattya hogy meg holt afia, a másika. azt, hogy még életben vagyon.
Hát még mitsoda bajt nem szenved egy aszony vagy egy anya, valahány szor gyermeke lészen, mivel azon kivül hogy sok fájdalmat szenved, ujjab gond és terh szál reája, a mely nyughatatlanságot okoz néki. ha egy nehány gyermeke vagyon., azok iránt ha jó reménségben vagyon., akoron érettek, nagy szorgalmatosságban is vagyon, és távul valo létekért. igen szenved, hogy ha azok rosz erkölcsüek, kegyetlen keserüséget okoznak néki, gyakorta még minek elötte meg probállya azt a keserüséget. özvedgyé marad. hogy ha pedig gyermek nélkül marad özvedgyé. akoron magát se anyának. se szüznek. se házasnak nem mondhattya, hogy ha pedig gyermekel maradot özvegységben. a mindenkor szemei elött lévén., szüntelen ujittya benne a férje után valo keserüségét, mindenkori szomoruságban., és nyughatatlanságban tölti életét a gyermekire valo gond viseléséért., de még ezeken kivül a joszágában, mitsoda huzást. prédalást. nem kel szenvedni. nem tsak az attyafiaitol, tseléditöl. gondviselöitöl. atutoroktol., de még azoktol is., a kiknek a lélek üsméreti azt meg engedi, ugy anyira hogy egész élete nyomoruság. és keseruség egy özvegy aszszonynak.
Storophila. uram ha illyen az élet, ha illyenben áll életek azoknak kik meg házasodnak. nem jó tehát meg házasodni. mert ezekböl látom, hogy aházaság tsak terh. és iga. matth. 19. 10.
A kristus nem mindenek veszilc bé ezt a beszédet hanem azok. a kiknek adatot matth. 19. 11 tekinsd meg leányom. mitsoda áldást mond az évangyélium azokra kik én érettem meg türköztetik magokot. mondván. boldogok, azok, kik meg herélték magokot. amenyeknek országáért. ezeket a szokot nehéz meg érteni. azért is utánna veti az évangyélium, aki bé veheti ezt. vegye bé, matth. 19. 10. 11. ebböl ki tettzik nyilvánságosan, hogy a házaságon kivül valo élet, eléb valo a házaságban valonál. de az Istentöl kell arra kegyelmet kérni. mert atisztaságban valo élet, Isten ajándéka. és tsak azoknak kell abban a rendben menni akik azt végben vihetik, és a magok erejekben nem biznak.
Storophila. látom uram az igazságot szent szavaidban. boldog az, aki magtalan lévén. tisztaságban marad, és a ki tisztán meg tartotta ágyát, jutalmát veszi akoron. a midön az Isten kegyeségel fogja tekinteni a szent lelkeket. sap. 3. 13.
Tizen negyedik Rész
Hogy a magunk ellen valo mondás. igen jó készület. a
a kereszt hordozásra.
Ha valaki akar engemet követni. tagadgya meg magát.
és minden nap vegye fel az ö keresztét. és kövessen engemet luk. 9. 23.
A kristus Elegendö képen meg magyaráztam. Ha valaki akar engemet követni, tagadgya meg magát, és minden nap vegye fel az ö keresztét, és kövesen engemet. luk. 9. 23. eddig azokot a kereszteket és nyomoruságokot melyeket szenvednek azok, kik avilághoz ragaszkodtanak, meg is láthatod azokbol. hogy az ocséid sokal nehezeb kereszteket hordoznak azoknál. mint a melyeket el akartak kerülni. de a mi leg nehezeb nékiek. a, hogy, egy könyü, és kevés ideig tarto kereszt helyet, egy nehéz keresztet vettek magokra, a mely mindenüt követi öket, és a melynek végit nem láttyák. nem hogy az a kereszt. nékiek valamit érdemlene. de söt még ajutalom helyet., nyomoruságot, és büntetést vesznek, de hagyuk el öket, hanem csak arrol szollyunk., hogy mi formában lehetne leg jobban hordoznod akeresztet
Storophila. nem tanulhatok uram annál semmit is hasznosabbat. mert noha nagy kedvem legyen is azt hordozni. mind azon által érzem hogy az elmém irtozik attol. ebböl látom, hogy igen szükséges nekem az erö.
A kristus. ugyan azért nem akartalak vezetni mindgyárt. akeresztnek uttyára., hanem elsöben arra akartalak késziteni, nem mondottamé ezeket a szokot az évangyéliumban. ha valaki akar engemet követni. tagadgya meg magát. vegye fel az ö keresztét, és kövessen engemet. ezek a szók ugy tettzik, mint ha tsak egy dolgot tennének. mind azon által három dolgot foglalnak magokban. 1. amaga meg tagadást, 2. a kereszt fel vévést, 3 az engemet követést.
A magunkot valo meg tagadás. tellyeségel szükséges. mivel a nélkül senki sem hordozhattya keresztét, vagy ha hordozais, nem fog sokáig tartani, tudtára is adtam mind azoknak. akik engemet akarnak követni. hogy mindent el kell hadniok. mondván. valaki ellene nem mond mind annak amit bir. nem lehet az én tanitványom. vigyáz erre, mivel én semmit ki nem vettem, az én szándékom a. hogy mindennek ellene kell mondani. még annak is. ami leg nehezeb atermészetben.
Storophila. De uram, miképpen kellesék érteni ezeket a szokot. hogy tagadgya meg magát. mivel én azt nem mondhatom hogy nem vagyok. se azt nem hitethetem el magamal hogy ne legyek. vagy hogy más vagyok nem az aki valoságal láttatom lenni. azt gondolom hogy a maga meg tagadás példának okáért. a. ha valakitöl azt kérdenek, péter vagyé té,? azt felelné reá nem vagyok. noha péter volna. hogy kell hát ezt érteni tagadgya meg magát. hogy lehessen valakinek magát el hagyni. hová menne magán kivül. vagy kitsoda hagyhattya el magát midön valamely helyre mégyen?
A kristus. leányom látom én azt. hogy az évangyéliumnak igazságiban igen kevés világoságod vagyon meg kell tehát vilagositanom az elmédet, meg tagadgya az ollyan magat, aki avétket el hagyván. tsak a kegyelemel marad. példának okáért egy kevély. igazán meg térvén. alázatossa lészen, magát el hagya, egy tisztátalan. ha tiszta életü lészen, az életét meg változtatta. ellene mondot annak a mi volt az elött, ha egy fösvény nem kezdi kivánni amásét. és adakozo lészen. ö már nem az, aki az elött volt., és igy meg tagadta magát, természetiben ugyan az aki volt. de jó erkölcse miat mássá lett, magadot meg tagadni tehát nem más. hanem hogy el kerüllyed arégi rosz szokásidot, és magadot uj lélekel ujittsad meg, erre mondgya az én apostolom. hogy le kell tenni az ó embert, az ö tselekedetivel. és uj emberben kell öltözni.
Storophila. ezt uram igen nehéz meg fogni, és sokan lehetetlennek is tarttyák.
A kristus. a példa ezt világosabbá tészi, azt irják egy iffiu felöl. st ambr. de peniten lib. 2. hogy meg akarván egy aszszonynak szeretetétöl válni, jób modgyát nem találá, mint azt hogy kerülni kezdé. az okáért mesze földre mene, és ót marada mind addig valamég nem érzé magában a szeretet el oltását. azután viszá tére hazájában., midön ót volna. az aszszony eleiben mene. és sok kegyes beszédekel kezde néki beszélleni. de mint hogy azokra nem felele. tsudálni kezdé. és azt gondolá hogy talám anyi idötöl fogvást. el felejtette volna az ábrázattyát. az aszszony maszor is eleiben menvén kérdé tölle, hát nem üsmérsz már engemet.? nem a vagyoké most is a kit az elött szerettél. igen is a vagy. felelé az iffiu, de én már nem a vagyok a ki az elött, halgassad. miképpen tagadgya meg magát. pál az én apostolom, élek. vagy is többé nem én élek. hanem akristus éll én bennem. gal. 2. 20. amint is hogy a keresztények üldözöje. meg hala, és a szent prédikátor uj életre tére. mivel ha mindenkor ugy maradot volna. olyan buzgoságal nem lett volna, azért is mondgya, hanem a kristus éll én bennem. mint ha azt mondaná. én meg holtam. magamnak, mert nem élek már atest szerént, mind azon által nem holtam meg a természet szerént. és élek alélek szerént. a kristusban, egy bizonyos remete apusztában lakván, nagyon meg bizonyitá, hogy ellene mondot vala magának, mivel egy attya fia hozája menvén. kéré hogy bizonyos dologban segitené ötet, a remete felelé néki. hogy menne a másik attya fiához. és kérné azt azon dologra mert ö már régen hogy meg holt, aremete attya fia tsudálkozván ezen a feleleten. mondá néki. hogy az az attya fia a kihez igazittya ötet, már régen meg holt, és attol semmi segittséget nem várhat. hát nem tudodé azt felelé a remete. hogy én is régen meg holtam, az az hogy meg holt volna a világnak. és az attyafiainak, és hogy tsak az Istennek élne. ugyan erre a maga meg tagadásrais int mindent az én apostolom. a midön azt mondgya. hogy akristus meg holt mindenekért. hogy a kik élnek, ezután ne éllyenek magoknak., hanem annak aki öérettek meg holt. és fel támadot. 2. Cor. 5. 15. mivel szükséges hogy ki ki meg halyon magának, ha Istennek akar élni, mert ha valaki meg nem hall magának., nem közelithet ahoz. a ki felette vagyon, és soha ahoz nem érhet. a ki távul vagyon tölle, hogy ha annak nem áldoza magát. ezokáért is ültetik el aveteményt akertben. hogy jobban teremjen., és azt gyükerestöl ki veszik. hogy jobban nöjjön, hasonlo képen a mag meg hall. a földben, hogy azután magát fel támasza. ugy tettzik mint ha el vesztette volna azt, a mi volt. és olyanná lesz, a mi nem volt.
Storophila. hasznos volt uram nékem nem tudnom. eddig ezeket az igazságokot. mivel mostanában nagy világosan meg mutattad nékem.
A kristus. még jobban. meg akarom veled értetni. ezt a maga meg tagadást. mivel egy részint látom. hogy örömest halgatz engemet, más részint pedig eza tudomány szükséges. hogy ha azt jól meg fogod. hogy mit tegyen mást meg tagadni, azt is könnyen meg fogod. hogy miben áll. magadot meg tagadni; ha példának okáért. látnád egy atyád fiát. egy szolgádot. hogy meg vernék, tömlöczben vetnék. vagy más egyebet szenvedtetnének véle, ha azellen nem állanál. nékie semmibén segittséget nem adnál, sőt még ha olyan idegenségel tekintenéd azt., mint ha ötet nem üsmernéd. azt meg tagadásnak nevezhetnék., eszerént is akarnám hogy bánnál magadal., ugy hogy ha azt vernék. sütnék., vagy akár mit szenvedtetnének is véle. de azt nem kellene szánnod, mint ha valamely ellenségedel bánnának ugy.
Storophila. oh! Istenem mit kell hallanom., azért hogy magamnak ellene mondgyak, szükségesé tellyeségel hogy olyan legyek mint a hólt, én azt meg vallom hogy az emberi gyengeség bennem vagyon. és attol mesze nem távozhatom. nem látom miképpen lehetnék oly kegyetlen magamhoz, én aki még másokon is igen szánakodom.
A kristus. Leányom. nem az, az én szándekom. hogy valamely kegyetlenséget jovallyak néked, hanem tsak az emberi hajlandoságokot akarom szivedböl ki irtani, és hogy ellene mondassak veled atesti kivánságoknak. az szülékhez valo szeretet én elöttem vétkes. hogy ha az. ellenkezik az Istenhez valo szeretettel. aki attyát vagy annyát, inkáb szereti hogy sem engemet. nem méltó az én hozám. matth. 10. 37. péter inkáb szereté életét mint sem engemet., a midön nem akará azt veszedelemre tenni., ugyan azért is meg tagada három szor; hogy ha engemet szeretet volna, kéttség nélkül. magát meg tagadta volna, én aki egyedül valo fia valék az én szüz anyámnak. nem tagadnámé meg magamot mint ha fia sem lettem volna. a midön nékie mondám. mi közöm nékem, s' néked aszszonyi állat.? joan. 2. 4. nem azért mondám én azt. hogy az anyámot meg akartam volna szégyenitteni. hanem azt akartam meg mutatni, hogy á szülékhez valo szeretetnek., nem kell soha is meg gátolni a lelki dolgokban valo foglalatoságokot., erre valo nézve, egy szer a midön azt mondák nékem. imé ateanyád, és atyád fiai. kün állanak keresvén tégedet, azt felelém arra, kitsoda az én anyám. és kitsodák az én atyámfiai. matth. 12. 47. nem azért mondám ezeket, hogy valamely idegenséget akartam volna mutatni az anyámhoz. vagy meg vetni az atyam fiait. hanem azt akarám meg mutatni, hogy a midön az Isten dolgában kell járni. akor nem kell tekinteni az atyafiságot.
Storophila. igen örülök azon uram., hogy benned mind a tanitot, mind a példát fel találom, a nékem, mind könnyebbé, mind kedvesebbé tészi. a magam meg tagadását.
A kristus. Ábrahám nem tagadáé meg magát. amidön el felejtvén atyai voltát. fel akará áldozni azö kedves fiát. hát meg azok aléviták, akik mondák az attyoknak. és annyoknak, nem üsmérünk titeket. és az attyokfioknak. nem tudgyuk kik vagytok. hanem fel inditván anagy buzgoságtol. minden személy válogatás nélkül. számtalan sok népet meg ölének., azért hogy az arany bornyut imádák. erre valo nézve, semmit mást nem kell tekintened., hanem akeresztnek zászloja alá kell futnod. abban áll. az igazán valo buzgóság, hogy az illyen alkalmatoságkor. kegyetlenséget kell mutatni. ha atest egy felé von. a világ más felé; és ha az atyád fia., a jó akaroid, valamely roszra vezetnek. felellyed nékiek, nem üsmérlek titeket, ha a külsö ember roszra ingerel. felellyed nékie, a midön magamé voltam. bé töltöttem kedvedet: de mostanában hogy a kristusé akarok lenni, nem vagyok szabad magamal. és nem követhetem akaratomat. hanem tellyeségel annak akarattyán kell járnom, akié vagyok.
Storophila. reménlem uram. hogy malasztod segittségével, a melyben teszem bizodalmamot., végben viszem mind azt. de uram gondolodé. hogy tudok már elegendöt anyit. hogy a keresztet jól hordozhatom.?
A kristus igen is elegendöt tudcz anyit. tsak azt jóra fordittsad, a mit halottál. és azt kövessed.
Storophila. uram mit kell hát azért tselekedni?
A kristus. azt tudod hogy az ember két részböl áll. ugy mint, testböl. és lélekböl. mindenikének meg kell tagadni magát. más képen sulyos keresztet fogsz viselni. el kel üzni mesze magadtol a kényeztetést., mivel az, a veszedelemre igyekezik tégedet vezetni. majd a gyenge ételeket jovallya néked, az után a sok féle italokot. mászor a musika szót. és ha mindgyárt azoknak ellene nem mondasz. akeresztnek uttyátol el távozol. az a tsalárd. elödben tészi azután. a világban lévö leányoknak. betsületben. és gyönyörüségben valo léteket, ha ezeket fogod halgatni. a keresztet tsak hamar el veted. és az életnek. uttyátol el tévelyedel. hanem mind ezeket nem kell halgatnod, és mind ezekre semmit nem kel felelned, hanem az én beszédimre valo nézve, a nehéz uton kel járnod, és bátran viselned a keresztnek terhét.
Storophila. követni fogom ezután. uram. ezeket a tanácsidot. és azon igyekezem. hogy a tsalárd. meg ne tsalhason engemet.
A kristus. azigen jól vagyon. de amég nem elég. mivel három féle. meg tagadásal kel még a belsö embert meg sanyargatni, ugy mint, az elmében. az értelemben, és az akaratban, az elmében. mint valamely fiókban. vannak el rejtve a sok féle rosz képzések. amelyek elödben tészik a világi. és testi gyönyörüségeket, el kel tehát rontani azt a fiókot, mivel ha az elmédben meg tartod, nemsokáig fogod hordozni a keresztet, az értelem azt fogja néked jovallani, hogy minden más féle kereszt néked mind jobb. mind illendöbb, mint sem az, a melyet viseltetnek veled, jobban nem tselekedhetel tehát. mint azt. hogy mondgy ellene mind ezeknek. és vegyed jó szivel mind azt. amit reád küldenek. maradgy békeségel nyomoruságodban, és ate szenvedésednek idejében. légy békeségel. amagad akarattyát hadd el, és arosz kivánságidot ne kövessed. eccli. 2. 4. C. 18. 30. mondgy ellene tehát én reám valo nézve. amagad akarattyának, ugy hogy minden féle dolgaidban ezek a szók, mind a szájadban. mind a szivedben legyenek szüntelen. uram ate akaratod legyen meg, és ne az enyim. luk. 22. 42. arra vigyáz mindenek felet. hogy egy olyan kereszténynek., aki a tekélletességnek uttyán akar járni. leg nagyob kötelesége a. hogy az Isten akarattya alá vesse magát. a maga akarattyának áldozattya tettzik inkáb ö néki. menyel tehát. és forgassad gyakorta elmédben azokat az igazságokat. a melyekre tanitottalak. mivel semmi nem hasznosab egy kereszténynek. az üdveségire. mint a hogy gyakorta elmélkedgyék köteleségeiröl., és hogy kövesse azokot az oktatásokot. a melyeket hallot, ez ollyan szükséges hogy pál az én apostolom, minek utánna sok féle oktatásokot adot volna. timothéusnak. utánna tészi. ezekröl elmélkedgyél. ezekben gyakorollyad magadot. 1 tim. 4. 15. hasonlot mondok neked, amely igasságokot hallottál. azokrol elmélkedgyél. az elméd azoktól el ne távozék, és tsak azokban foglallyad magadot.
Tizen ötödik Rész
Az elsö könyvnek, bé fejezése.
Ezek a szent oktatások után storophila el akarván menni, mondá. hálákot adok uram néked. hogy szolgálodot az üdveségnek uttyára méltoztattad tanitani. ideje immár. hogy atyám házához viszá térjek. gondolom hogy az ötséim már ót vannak. tartok is attol hogy bé ne vádollyanak az atyámnak. akinek atermészetét üsmervén. tudom hogy jóvá nem hagya. hogy anyit késtem. és hogy az ötséimtöl el maradtam.
A kristus. hogy ha az ugy történik. az éppen jó alkalmatosság lészen a kereszt uttyát el kezdeni. és ha egy kevés pirongatást atyádtol nem szenvedhetnél. azal meg mutatnád, hogy nem vagy alkalmatos akereszt viselésre. mind azon által haza mehetz. és ha a kereszt uttyán. akarsz járni, igyekezél azon hogy egy nehány nap mulva. viszá jöhess ide, hogy a keresztet visellyed, és engemet kövess.
Storophila. uram a mi töllem lehet. azt el nem mulatom. de kérlek arra, mondgyad nékem. hogy addig az ideig miben kell foglalatoskodnom. és hogy mitsoda tselekedetekel készithetem az elmémet akereszthez.
A kristus. mihent a városban érkezel. meny egyenesen a szent kereszt klastromában, és a Custost le hivatván kérjed arra, hogy adgya oda néked. azokot az elmélkedéseket a melyeket magának készitet., és az idöt. annak olvasásában tölttsed.
Storophila. ezt meg fogadván. a Custos oda adá néki elmélkedésit. és nagy örömel aházhoz érkezvén. nagy buzgoságal olvasá azt minden nap. de oh! mitsoda az emberi nyomoruság, mivel egy kevés idö mulva, azt el. kezdé mulatni. ugy anyira, hogy a rend szerént valo áitatoságit., tsak mint egy hidegen. és szokásbol kezdé végben vinni. a kereszt viseléshez valo kedve., minden nap aláb aláb szálla. és tsak az egy féle dologrol valo gondolkodást meg kezdé unni. ugy anyira, hogy egy nehány napok mulva. minden áitatos foglalatoságit félben hagyá. és el kezdé mulatni azokot az oktatásokot mellyeket akristustol hallot vala.
A KERESZTNEK KIRÁLYI UTTYA.
MASODIK KÖNYV
A kereszt hordozásnak leg jobb modgyárol.
Elsö Rész
Hogy a keresztet fel kel venni. és azt hordozni kell. minden halogatás nelkül.
Az idö, amelyben storophilának fel kelleték venni akeresztnek terhét., és az üdveség uttyán járni. el érkezék, de oh' Istenem, mitsoda változó és álhatatlan az emberi elme. az ö fel tett szándékiban., a keresztnek nehéz és hoszu volta. anyira meg félemleté ötet. hogy tsak kevésben mulék el. hogy meg nem szegé akristusnak tett igeretét. aki is a szokot helyt várja vala ötet. eképpen nem akarják az emberek sokáig amit akarnak. és sok vagyon olyan közöttök, akik nagy sebeségel tesznek fel valamit magokban., de azt immel ámal viszik végben, mivel az elme gyors, de atest gyenge.. és a menyiben az elme kivánnya a maga hasznára valo dolgokot, anyiban utállya. és kerüli azokot a test. eziránt nagy példát látunk az elsö apostolban, aki is az ö urához valo nagy buzgo szeretetében. bátorságal mondá. kész vagyok veled rabságra, és a halálra menni. és ismét. utánna tészi. ha mindnyájan meg botránkoznak is benned. de én meg nem botránkozom. mark. 14. 29. mind azon által eza bátorság meg változék, mivel kevés idö mulva, egy közönséges szolgálonak a szavára. esküvésel kezdé tagadni.. mondván. nem üsmérem azt az embert. matth. 26. 74.
Igen kevésben mulék el. hogy storophila eszerént nem tselekedék. mivel amidön nagy kedveségel beszélgete akristusal., és a midön az örök életnek beszédit halgatá. akoron igen suhajtá akeresztet. és semmi nem tettzék nékie kedvesebnek, mint az ö szenttséges mesterével valo beszélgetés. és szenvedés, de mihelyt atöbb világi leányok közi adá magát, és a világi hejában valo tsalárd dolgokot kezdé tekinteni. mindent el felejte. és tsak kedvetlenül gondolkodék a keresztnek uttyárol. söt még ugy tettzék. mint ha meg bánta volna akristusnak tett igéretét; mind azon által. tartván attol. hogy soha nyugodalomban nem lehetne. ha el mulatná fogadását, erre valo nézve. el indula, de sok sohajtásal, és köny hullatásal. igen nehezen hagyván el atöbb társait. azon kivül is igen irtozék az uttol. a mely nehéznek tettzék. néki, keseregvén tehát mentében. szivesen fohászkodék némelykor az Istenhez. ajánlván nékie magát. akinek is kegyelme el nem hagyá ötet.
El érkezvén mind azon által. a hagyot helyre., és ide, s' tová tekintvén akristust meg látá. aki is mondá néki, légy bátorságal storophila. igen jól tselekedted hogy babiloniát el hagytad. fogadásodot meg tartottad, akötelet mely avilághoz kötve tartot, el szakasztottad, és hogy olyan bátran állottál akeresztnek zászloja alá. jól tudom hogy mitsoda hálot, és kelepczét hántanak elödben., de az én kegyelmem kerültette el azokot veled. ihon vagyon az alkalmatos idö. az üdveségnek napja. ugy mint, az az idö. a melyben akeresztet hordozni és engemet követni kell, mert aki abárányt követni akarja, szükséges annak a keresztet viselvén., utánnam jöni. és az én nyomdokimon járni.
Storophila. ezeken a beszédeken oly igen meg ijede. hogy reszketve hallá a keresztet tsak nevezni is; erre valo nézve. meg üsmervén amaga gyengeségit; valamint a hadakozáskor hogy bizonyos ideig, frigyet vett egymás. közöt a két rész., ugy storophila is látván hogy meg nem menekedhetik tellyeségel. akeresztöl, egy kevés idöt kére.
Storophila. kérlek uram arra. engedgyed meg nékem hogy még egy kevés ideig had élhessek. avilági gyönyörüségel, és az én iffiuságomal, és ne kénszerits. oly nehéz, és keserves utra adni magamot. én még igen iffiu vagyok. atermészetem is ígen gyenge., idövel az eröm meg nö, és akoron inkáb viselhetem a keresztnek terhét. nem akarom azt tellyeségel el kerülni. kérlek ne bánnyad ha azt egy kevés ideig el halasztom.
A kristus mit kell hallanom storophila te tölled. honnét vagyon ez az idegenség. azt tsudálom hogy illyen hamar akarod el hagyni. az üdveségnek uttyát. a melyet mutattam néked. oh! balgatag. kitsoda babonázot meg tégedet. hogy ne engednél az igazságnak. gal. 3. 1. miért hagyod oly veszedelmes halogatásal. abizonytalan idöre üdveségednek munkáját. el ne mulassad meg térni azurhoz, és azt naprol napra ne halogassad., mert az ö haragja. egy szers mind eljö. és el veszt a boszu állásnak napján. eccle. 5. 8. hát inkáb illiké avilágnak adni iffiuságodot, és az Istennek öregségedet. az élet gyönyörüségit a világnak, és az Istennek oly testet adni a ki meg fogyatkozot. és ötet nem szolgálhattya., mitsoda ditséretet érdemlesz. hogy ha olyan testet akarsz adni az Isteni szolgálatra. a kit meg erötlenitet a gyönyörködtetés., a ki az idö miat meg hidegedet. meg nyavalyásodot. és semmire nem alkalmatos, viadalom nélkül, nem lehet koronát reménleni. nem szégyenledé magadnak meg tartani életednek leg szebb napjait, és ate uradnak Istenednek a semmire valo idöt adni, mitsoda ostobaság akor kivánnod el kezdeni az életet. a midön meg kel halni.
Storophila. botsásd meg uram nékem kérésemet. mivel az én szándékom nem a, hogy öregségemre halaszam a kereszt hordozást. hanem hogy tsak egy nehány észtendökig lehesen azt el halasztani.
A kristus kitsoda. igérte meg néked azokot az esztendöket, nem tudodé azt, hogy az embernek napjai rövidek, hogij az ö holnapinak és esztendöinek száma. kezem közöt vannak, és hogy meg határoztam életét. a melynél továb nem mehet. jób. 14. 5. nem tudgya ember az ö végit. hanem mint a halak horogal fogatatnak. és a madarak törel fogatatnak, ugy fogatatnak meg az emberek, agonosz idöben, midön. a hirtelen reájok jö. eccle. 9. 12. ha az ember tudná ideit halálának, ugy el oszthatná. az életét, egy részit. agyönyörüségeknek adná, más részit akereszt hordozásra, és a penitentzia tartásra hagyná., de az aki jutalmat igért az égben, annak aki a keresztet hordoza, és botsánatot annak. aki penitentziát tart, aholnapi napot meg nem igérte az olyan restnek aki tsak mindenkor halogat; azt nem tudod hogy hol vár tégedet ahalál. azért azt mindenüt várni kell.
Storophila. mind azon által uram., mint hogy iffiu vagyok. nem volnaé jobb meg várni. hogy mind érteb idöben. és mind eröseb koromba lehesek.?
A kristus. minden idö az Isten elött meg ért idö. de föképpen az elsö és akövetkezendö; jó az embernek a terhet viselni, még iffiuságátol fogvást. lamen. 3 27. mivel nem elég az ur terhét hordozni. de azt még iffiuságban kell hordozni. nem jobbé szivbéli örömel fel kiáltani az Istenhez. mondván. uram Istenem. te táplálsz engemet iffiuságomtol fogvást. gen. 18. 15. mint sem nagy keserüségel mondani dávidal., ne emlékezél meg uram az én ifjiuságomnak vétkeiröl. se az én tudatlanságaimrol., ps. 24. 7. az ollyan aki iffiusága után akarja hordozni az urnak terhét. nagyob bajal éri el atökélleteséget., mivel az ö vétkei háborgattyák az ö lelke üsméretit, sok ideig is kell néki viaskodni. elsöben. a még el hagyhassa rosz szokásit., de miért mented magadot ate iffiuságodal., te idöseb vagy amás kettönél. azt is meg engedem hogy iffiu vagy, de ha engemet szeretnél. nem tsak. szoval. és nyelvel. hanem tselekedetel és igazságal. 1 joan. 3. 18. nem távoznál anyira a keresztöl, mongyad meg kérlek. hanem azé abuzgo kivánsága annak. a ki valakit szeret., hogy mentöl inkáb hasonlithasson ahoz akit szeret. mit kivánhatz hát leányom nagyobbat, mint azt hogy engemet követhess., menyi iffiu szüzek adták magokot akemény életre. és keresték gyermekségektöl fogvást. akereszteket, és a nehéz testi sanyargatásokot, menyi sok számtalan martyr adta magát akinokra, a kik szinten ugy meg menthették volna magokat. iffiuságokal. miért nem akarod tehát követni. a mit azok. oly nemesi modon követtek
Ezeket a példákot, és oktatásokot nagy szégyenel halgatá storophila, de üdveséges szégyenel, mivel fel gerjesztvén szivét fel kiálta, kivánom uram hogy a te kegyelmed, mindenkor velem legyen., hogy had lehessek ér-[5]demes, tarsaságokban lenni azoknak a szüzeknek, akik a testet meg feszitették, az ö indulatival. és kivánságival együt, gal. 5. 24.
A kristus ez igen jó kivánság leányom. ide nem tsak szó, hanem tselekedet kivántatik, és abban bizonyos lehetz. hogy sokal hasznosab néked a mostani idös korodban hordozni akeresztet. mint sem azt idöseb korodra halasztani. a melynek el érése bizonytalan. igen könyü azt viselned amihez, gyermekségedtöl fogva szoktál, de vétekben meg rögzöt bünöst, apenitentzia alá vetni, ollyan mint ha egy öreg ebet, a példa beszéd szerént. alántzhoz akarná valaki szoktatni.
Storophila. ellene mondok uram tehát ahalogatásnak, és akeresztnek uttyára indulok. segits kérlek malasztodal. és el ne távozál töllem.
Masodik Rész
Hogy mindennek a maga keresztét kel viselni, és nem kell abban válogatni
Ha ki utánnam akar jöni. tagadgya meg magát,
és vegye fel azö keresztét. és kövesen engemet. matth 15. 24.
A kristus. látván jó szándékban valo létit tanitványának. olyan helyre vivé ahol sok féle kereszt vala egy rakáson. storophila. meg akarván mutatni az ö szent mesterének., hogy tellyeségel kiványa ötet követni, nagy serénységel., valasztá magának akeresztek közül. aleg kissebbikét, gondolván magában, hogy ha kitsiny is. de tsak kereszt, és hogy a kinek erös válla vagyon. a valaszthat nehéz keresztet magának. de mint hogy én gyenge vagyok. nekem kis kereszt kivántatik.
A kristus. hogy hogy storophila. már is botlani keszdesz. hát el felejtettedé amit mondottam?
Storophila. hiszem uram én a keresztet hordozom.
A kristus. a valo, de nem olyan formán, amint én mondottam. mivel nem mondottam azt. hogy mindenik vegye fel akeresztet. hanem hogy mindenik vegye fel a maga keresztét.
Storophila. melyik hát az én keresztem. nem azé a melyet én választottam a többi közöt.?
A kristus leányom nem szabad kinek kinek olyan keresztet választani a mitsodás tettzik, hanem azt az Isten kezéböl kell el venni, a mitsodást tettzik nékie küldeni.
Storophila. látom uram hogy meg tsalatkoztam botsásd meg tudatlanságomot., azt gondoltam hogy anyomoruságok közöt, mindenkor aleg kissebbikét kell választani. és mint hogy tellyeségel szükséges akeresztet viselni. lehet leg aláb. aleg könnyebikét venni.
A kristus ate tévelygésed igen nagy. mivel éppen nem jó a nyomoruságok közi számlálni a keresztet, a mint egy eretnekség avilágiak közöt., a kik akár minek joságárol, tsak az érzékenységek által tesznek itéletet. de tenéked, az okoság. és ahit vilagosága által. kell vezetned magadot., a melyek bizonyára meg mutattyák néked. hogy a kereszt nem rosz, nem igazéá hogy a keresztek, és anyomoruságok, az Istentöl származnak, aki is örökös jó. és kut feje minden jónak, hogy lehetne tehát azt mondani. hogy rosz származik ötölle. az Isten olyan hatalmaság, aki jó tévö. és a ki minden hatalmát. tsak arra fordittya. hogy az egész világnak hasznára legyen. mi végre valok pedig a nyomoruságok.? a mint már azt meg mondottam. azok jók. és üdveségesek. hogy lehet tehát azt rosznak hini, a mi. örökös jót szerez.
Nézük már most. és kövesük ahitnek világoságát hogy semmi homályoság ne maradgyon. hiszedé storophila hogy én Isten fia vagyok, hiszedé hogy valoságosan az oltári szenttségben vagyok,? azt tudom hogy hiszed., de mond meg nékem miért hiszed azt?
Storophila. azért uram. mert te aki örökös igazság vagy., azt nékünk ki nyilatkoztattad. és szenttséges szájadal mondottad. ezeket. ez az én testem.
A kristus miért nem hiszed tehát azt. hogy a kereszt és a nyomoruság jó. mivel ezeket is én mondottam. boldogok alelki szegények. boldogok azok akik sirnak., boldogok akik haboruságot szenvednek az igazságért. matth. 5. 3.
Storophila. ezeket nagy tsendesen halgatá. nem tudván mit felelni ezekre. akinek akristus mondá. tudodé mit akarok ezekböl ki hozni?
Storophila. én nem tudom uram. hanem kérlek tanits meg arra.
A kristus. azt hogy, ha a kereszt jó. tehát., nem hogy azt el kellene vetni. de söt még azt kivánni kellene. és a jók közöt, nem a kissebiket. hanem a nagyobikot kel választani.
Storophila. én ezt jól látom uram. de kitsoda az, aki azt tselekedgye.?
A kristus leg elöbször azt én tselekedtem. hogy az által példát adgyak néked. mert a midön evilágra akarék jöni, az Istennek bölcsesége lévén, ugyan azon a bölcseségem. és hatalmom vala., mint a mely vagyon mostanában. és noha akaratomon állot volna, ollyan idöt választani. a mitsodást akartam., mind azon által aleg alkalmatlanabbat választottam. magamnak. noha az egész világ enyim. még is egy istállot választottam, az ég az én királyi székem. és a föld a lábaim alat valo szék. mind azon által, a jászolt. nagyobra betsüllém akirályi széknél, mit mondottak én felöllem. azt mondották, hogy meg tudom vetni aroszat, és ajót választani. a testi bujálkodás rosz tehát, mivel én azt meg vetettem. és a szenvedés jó. mivel azt választottam.
Storophila: ez uram igen nagy példa.. de ki fogja ezt követni. és kitsoda az, aki meg vetvén az álkalmatos életet, a nyomorult életre adgya magát.
A kristus. látom én azt storophila. hogy te azt nem tudod menyin voltanak. és vannak ollyanok kik akeresztet szerették. nem olvastadé valaha mit irnak az én szolgámrol ferentzröl. szent bonav. az ö életében. Cap. 14. ez a jó remete. anyi sok féle nyavalyakban esék, hogy testének minden részeiben., nagy fajdalmakot szenvede., ezek ahoszas nyavalyák anyira el szárazták., hogy tsak a tsonttyai maradának. és a fájdalmakot nénnyeinek nevezi vala, egy szer a többi közöt. igen nagy szenvedésben lévén. afrater a ki mellette vala, igen meg száná, és mondá néki. atyám. kérjed az Istent, hogy egy kevesé enyhittse meg nyavalyádot, mert ugy tettzik, mint ha mód. nélkül sulyos volna az ö ostora te rajtad, ah' atyám fia, mondá eza szent ember sirva, hogy miképpen beszélsz., hanem üsmerném tiszta és együgyü szándékodot, ez után irtozva tekintenék te reád, és meg sem engedném hogy mellettem lennél., mivel nem kel azt tenéked visgálnod. hogy miképpen bánik az Isten én velem, noha minden erejét el vették vala a nyavalyák., mind azon által. gyakorta a földre borulván. alázatoságal., szivesen ditsére az Istent mondván. hálákot adok oh! Istenem szenvedésimért, és kérlek nevellyed azokot, ha az ate akaratod. és légyen az a vigasztalásom. hogy nyomorgatván engem afájdalomal. ne kedvezen. és ellene ne mondgyak a szent beszédinek. jób. 6. 10. ate akaratodnak végben menetelénél. énnekem soha nagyob vigasztalásom nem lehet. mit gondolsz erröl storophila., ez a szent meg elégedéké egy kis keresztel.? azt pedig ne gondollyad. hogy ö egyedül lett volna illyen., mivel xavérius ferentz. ez az indiai apostol., a midön belsö képen valo vigasztalásokot veszen vala. mindenkor ezt mondá. elég uram elég. ellenben pedig anyomoruságokban. és veszedelmekben. ezeket mondá, még többet uram többet. és ezt a keresztet ugy vedd el rollam, hogy még nehezebet adgy hellyette, storophila mit mondasz ezekre. ezek az emberek utáltáké a keresztet, valyon akissebikét választottaké mint magad?
Storophila. én ezekre uram egyebet nem mondhatok. hanem hogy azok szentek voltanak., atekélletesség bennek bövségel meg volt. én pedig bünös, és iffiu, még attol távul vagyok.
A kristus de leányom miért nem vagy te is szent. és ollyan tekélletes mint azok valának., valyon az ö testek értzböl volté. vagy a nyomoruságot és a fájdalmat nem érzettéké, anyira mint magad, mind azon által mostanában, nem kivánom tetölled, se azt hogy anyit tselekedgyél mint azok tselekedtek, hanem tsak azt kivánom tetölled., hogy ne amagad akarattya szerént válaszad akeresztet és azt ne mondgyad. örömest szenvednék. illyen. illyen nyomoruságokot, de amely keresztet reám akarnak adni, az igen nehéz, és nem hordozhatom. az ollyan aki tsak azt akarja szenvedni, és anyit a menyi néki tettzik. nem valoságos békeséges türö. az ollyan. akiben ez ajó erkölcs vagyon, nem tekinti azt, hogy ha aláb valoé. felyeb valoé. egy szenté. vagy egy gonosz szenvedtetié ötet. hanem mindentöl egy aránt veszi aszenvedést, és azt ugy veszi, mint ha az Isten keziböl venné. el is hitetvén magával hogy a hasznos, mivel az Istenért szenvedni leg kiseb dolgot is. ö elötte az érdemes; ha magadnak ellene mondottál volna, amint arra tanitottalak, ha amagad értelmét, és akarattyát meg tagadtad volna, azoknak tanáttsokot többé nem követnéd, el felejtettedé tehát az én oktatásimot, nem hiszedé azt. hogy mindeneket az örökké valo bölcseség rendel., ugy hogy semmi nem történik amely jódra, és hasznodra ne lenne.
Storophila. látom uram. hogy a magam elméjit követvén. ostobául tselekedtem. és azt meg vallom. hogy a testnek okoságát követtem amidön ezt akis keresztet választottam, amely talám veszedelmes.
A kristus. igen jól beszélsz leányom. mivel jaj annak aki nem a magáét, hanem idegen keresztet visel. azt pedig el itélheted, hogy a mely keresztet valaki valaszt magának. az idegen kereszt, holot az. avaloságos, és hasznos kereszt. amelyet az Isten öröktöl fogva rendelt el valakinek, akár ki keze által legyen a. ez iránt szép példát hozok elö neked, gertruda szüz. meg halván. hogy egy szemely igen panaszolkodnék azon, hogy az Isten olyan keserüségeket botsátot reája, amelyek nem volnának hasznosok üdveségére, meg száná, és imádkozék érette. hogy az
Mennyünk ki azért ő hozája. a taboron kivül. az ö gyalázattyát hordozván. hebr 13. 13.
Isten változtatná meg azokot a nyomoruságokot, én meg jelenék annak szüznek, és mondám néki, mond meg annak a személynek, akiért imádkozol, mint hogy szenvedés. és nyomoruság nélkül el nem lehet nyerni ameny országot, azért mondgya meg néked, hogy mitsoda szenvedést gondol magának hasznosnak lenni, a midön pedig abban esik. akoron békeséges türésel legyen. gertruda észre vévé erröl a feleletröl, hogy veszedelmes. és nagy kevélység volna maga magának választani keresztet. és abban válogatni. hogy melyik jobb az üdveségre, és melyik nem jobb. melyikét lehet el viselni, és melyikét nem, holot azt nagy alázatoságal, és engedelmeségel kell venni az Istentöl, látodé tehát storophila. hogy mitsoda veszedelmes, ha magad választod magadnak a keresztet, és mint hogy már azt tudod., azért vigyáz, hogy többé, ollyan vétekben ne esél.
Harmadik Rész
Hogy a keresztet, nem maga után kel vonni, hanem hordozni kel,
és nem kel gondolni. agyalázattal, mely azal jár.
Mennyünk ki azért ö hozája, a táboron kivül. az ö gyalázattyát hordozván. hebr. 13. 13.
Storophila látván. mind ezekböl a szavaiból. a kristusnak. hogy meg nem menekedhetnék attol a keresztöl, a melyet nékie rendeltek. el hitetvén ezt magával., reá álla, hogy fel venné azt a keresztet, melyet az ö szent mestere mutata nékie, de mint hogy a természet kerüli mind azt. a mi nékie nehéz, azért storophila is kezde gondolkodni azon, hogy miképpen találhatna modot abban, hogy a kereszt mentöl könnyeb lehetne nékie, erre valo nézve. egy kötelet kötvén reája, nem hordozni. hanem maga után kezdé vonni a keresztet, de azt látván, hogy mindenek meg tsufolnák érette. azért az orczáját bé fedé. szégyenelvén. akeresztért valo gyalázatot. akristus azt látván,. egy kevés ideig látatlanná tevé. de azután, eképpen feddé meg arol.
A kristus. mit tselekszel storophila. hát eszerént gondolodé hordozni a keresztet; ugy tettzik mint ha gyalázatnak tartanád ahoz nyulni, emlékezél meg arol. hogy én nem azt mondottam, ha valaki utánnam akar jöni. hogy maga után vonya akeresztet. hanem hogy azt fel vegye, hordoza, és kövesen engemet. mit akartam ez által egyebet mondani. hanem azt, hogy a keresztet fel kel a földröl emelni, mint drága állapotot. és azt hordozni kell.
Storophila ígen nagy bajban vala. nem tudván, miképpen menteni magát. még is reszketve kezdé mondani. és magát mentegetni, hogy a keresztöl el irtodzot mihent meg. látta., és ugy meg ijedet attol., hogy nem lehete nékie aztot a földröl fel venni.
A kristus. hitesd el magadal., hogy ez a nagy félelem nem a keresztnek nehézségitöl jö, hanem az elmétöl. mivel nem leg nagyob nyomoruság a nyomoruságot szenvedni. de az a valoságos nyomoruság., ha azt nem tudgyák. vagy nem akarják szenvedni. igazán valo böltseség tehát a szenvedéshez készülni, a nyomoruság is könnyeb, hogy ha arra reá szánnyák magokot. az érdem pedig annál nagyob.
Storophila. de uram kérlek ki tselekedhetné azt?
A kristus. kitsoda,? az, aki a maga erejében nem bizván, az Istenben veti minden reménségit. azt meg engedem neked. hogy az emberi gyarloság kerüli a szenvedést, a keresztet hordozni, azt szeretni, atestet sanyargatni, de a tiszteletet kerülni. magadot meg vetni, avilági jókot el hagyni. mind ezek olyan dolgok. a melyektöl irtozik a magadhoz valo szeretet; és ha tsak a magad erejét tekinted, egyikét sem viheted végben ezek közül magadtol; de ha az Istenben veted reménségedet, onnét felyül mind erött, mind tehettséget fogsz venni.
Storophila. avaloságos., hogy az Isten irgalmas és kegyelmes lévén. el hitethetem magamal, hogy én nekem arra mind kegyelmet adna. mind segittséget nyujtana., de hogy igazán meg vallyam, oly igen irtozom akeresztöl. hogy azokot nem is kérhetem.
A kristus. A midön mojses látá. hogy a páltzája kigyová változék. attol meg ijede. és szaladni kezde, de az Isten parancsolá néki. hogy venné fel akigyot. és azonal. a kigyó páltzává változék, az után azon páltza. amojses kezében olyan eszközé lön, a melyel az Isten által vivé averes tengeren az ö népit. és meg szabaditá. a nyomoruságbol., igy a kereszt, és aszenvedés. olyan páltza, a melyet ha a földre. vetz. kigyonak tettzik lenni. attol meg ijedcz. és el is szaladcz. de ha azt, az igazságnak. kezével. fel veszed, és a nyomoruságnak vegit meg tekinted. akoron meg látod., hogy akereszt. aza páltza, a mely meg szabaditván tegedet avéteknek rabságábol. a menyei jérusálemben fog vezetni. emeld fel hát szemeidet az ég felé. a hová emeli az embereket akereszt., és tekinsd meg az örökké valo boldogságot, a melyet igértek akeresztért valo érdemnek. szükséges azért, hogy az emberek, mindnyájan által mennyenek anyomoruságnak szélvészes tengerén, és fel emelyék sziveket, és szemeket az ég felé. valamint az én apostolom mondgya. nem azokra nézünk, a melyek láttatnak. hanem a melyek nem látatnak, mert a melyek látatnak, idö szerént valok, de a melyek nem látatnak, örökké valok. 2. Cor. 4. 18. miért félsz tehát a keresztöl, hogy ha tsak egy tagodnak kellene részesülni aboldogságban. a fel támadás után, ugy talám elég volna egy kézel nyulni akereszthez, de mivel hogy én az egész embert váltottam meg, és az egész testében akarom meg jutalmaztatni, oly boldogságal. a melyet ki nem lehet mondani, miért ne hordozná tehát az egész teste akeresztet., tudodé azt storophila. hogy én az egész emberségemet. az embernek üdvéségire forditottam, hogy szenvedhessem hát én azt. hogy olyan idegenül szolgályon engemet, mint ha elég volna, imel ámal maga után vonni a keresztet. minden kéttség nélkül. az emberekért valo sok szenvedésem., és szeretetem, más féle hálá adást érdemlene.
Mind ezekre a kegyeségel valo feddésekre. storophila semmit nem felele, akristus azt látván. meg akará véle üsmértetni még más vétkétt is. a mely nem vala aláb valo az elsönél, mondá azért nékie, storophila miért fedezted bé az ortzádot. azérté hogy nagy gyalázatnak tartod a kereszt hordozást.?
Storophila azt meg vallom igazán, hogy igen szégyenlettem, mivel az én szomszédim gyaláznak engemet. és azok a kik köriilöttem vannak. tsufolnak. ps. 78. 4. nem szükség hogy többet mondgyak, mivel te tudod mitsoda gyalázattal. illetnek engemet. és hogy mitsoda szégyenbe hoztanak. ps. 68. 23.
A kristus. bátor légy, és vessed reám szemeidet., meg tekintvén azt. hogy én az öröm. és tsendes élet helyébe, keresztet szenvedtem. agyalázatot meg vetvén. hebr. 12. 2. nem de nem éretted szenvedtemé azokot agyalázatokot. igen is éretted, aki tsak féreg, és nyomoruság vagy, azt tudod hogy amidön ajérusálem kapuján ki vivének engemet. a kereszt, a vállamon lévén. mindenek tsufolnak vala, és bestelenségel szollanak vala felöllem, söt még fogakot is tsikorgatták ellenem. miért kellene tehat néked félni attol atsufságtol melyet avilágiak tehetnek rajtad. az én keresztemért, mint ha nagy bestelenség volna. azén keresztem, nem tudodé azt. hogy az én tanitványim azt ditsöségnek tartották, ugyan azért is mondgya az én apostolom pál. mennyünk ki azért ö hozája atáboron kivül. az ö keresztét hordozván. hebr. 13. 13.
Storophila. örömest fogom szenvedni ezután. oh! édes üdvezitöm. a kereszteket. és a gyalázatokot. te éretted, de tsak éppen egy dolog nehéz nekem. ahogy. avilágban ollyan nyilván valo vétkesnek fognak engemet tartani, a ki vétkeimért, meg érdemlettem akeresztet viselni. kérlek azért, itély meg engemet. és oltalmazz meg olyan néptöl. aki nem szent. ne adgy kezekben azoknak, kik engemet gyaláznak. ps. 42. 1.
A kristus. hogy ha azt a kegyelmet meg nem engedném is néked, semmi panaszod nem lehetne. mivel én soha semmi vétket nem tselekedtem., még is, abünös testnek hasonlatoságában öltöztem abünért. rom. 8. 3. nem számlaltaké engemet a gonoszok közében. nem vitteké engemet ahalálra, akét lator közöt. az Isten engemet terhelt meg ati gonoszságtokal. és akor ugy tekintettek engemet. valamint egy bél poklost, valamint olyat, akit az Isten el hagyot. isa. 63. 6. te pediglen ugy félsz a vétkesek közi számláltatni. mint ha igaz. és ártatlan volnál. nem tudé azt, hogy meg botránkoztattad azokot, akik tégedet szerettek, ate szived kivánságit mindenben követted, ugy hogy abünt ugy ittad, valamint avizet, és mostanában egy kis szegyenért ugy panaszolkodol., mint ha ártatlan volnál. noha nem régen mondám azt néked, hogy engemet, a ditsöség és gyalázat, szidalom, és ditséret közöt, kel követned. 2. Cor. 6: 8. ha én reám veted szemeidet meg láthatod, hogy a méltoság, az alázatosságban találtatik, ahatalom agyengeségben. és az élet. ahalálban. ha az életre akarsz érni, kövessed azt, a mi arra vezet, vesd meg a szégyent, mivel a homlokodra azért vetz keresztet, hogy meg mutassad azt, hogy nem szegyenled követni tanitásomot.
Storophila. el nem hitetvén még is mind ezeket magával. mondá. azt meg vallom uram. hogy sok féle vétkeim vannak. mind azon által. kegyelmedböl az ollyanoktol ment vagyok, a melyek másokot meg botránkoztathatnák. és a melyeket. szememre vethetnék mások.
A kristus. miért vigyász mindenkor arra, hogy mit fognak az emberek mondani, az én apostolom azt mondgya, hogy a mi ditsekedésünk nem más. hanem a mi lelkünk üsméretinek bizonysága. 2 Cor. 1. 12. ez igy lévén. akinek alelke üsmérete. nyugodalomban vagyon. nem kell arra hajtani hogy mit mondanak mások felölle.
Storophila. noha a szivem semmit a szememre nem vethet, és semmi oly nagy vétekben nem érzem magamot, mind azon által uram. az igen nehéz hogy mások nagy vétkesnek tarttsanak.
A kristus mindenkor tsak egy éneket mondasz, nem mondom én azt hogy a nehéz ne legyen. de a héjával. nem el szenvedhetetlen dolog. ám bár egy féle keresztet hordozanak a jók, és a gonoszok. de az érdem nem egy aránsu. mert noha, egy keresztet visellyenek is: de abbol nem következik hogy egy mástol. meg ne külömböztessenek. szintén ugy, valamint hogy, egy keméntzében az arany szépen fénylik, és a szalma, fekete füsté válik. és igy ugyan azon egy nyomoruság meg probállya és tisztittya a jokot, és a gonoszokot. el kárhoztattya, mivel abban a gonoszok. az Isten nevét káromollyák. és a jók áldgyák. és ditsérik.
Storophila, én ezekre egyebet uram nem tudok felelni, hanem hogy a keresztet hordozam., és hogy mindenektöl meg tsufoltassam. ekét féle rosz.
A kristus abban semmi rosz nintsen., akereszt alat szükség képen el kel szenvedni agyalázatot. mert mind azok akik Istenesen akarnak élni akristusban. üldözéseket fognak szenvedni 2 tim. 3. 12. epedig közönséges avilágban. hogy az ollyan. aki egyenes uton jár, és az Istent féli. meg vettetik attol, a ki gonosz uton jár, prov 14. 2. de te ne hajts avilág itéletire, hanem tsak köves engemet. egyébre ne vigyáz. ha a világbol valo volnál, a világ a mi övé. szeretné azt, de mint hogy. el választottalak evilág közül, hogy engemet kövess, és keresztemet hordozad. azért gyülöl tégedet evilág.joan. 15. 19. de azt tud meg. hogy még te elötted gyülölt engemet. evilág. ugyan azért is választották a kereszten valo halált nekem a sidok. hogy ne tsak fajdalmas. hanem még gyalázatos halál is lenne. azt keresték. hogy mindenek elött. utálatos, és gyalázatos lennék. azért, hogy ha senki el nem akarna is hagyni halálomért, leg aláb hogy el hagyanak gyalázatos szenvedésimért. de ugyan ezen okbol is jöttek leg inkáb hozám azok akik szerettenek. mivel oly gyalázatos halált kivántam ö érettek szenvedni, ugyan is leheté nagyob vigasztalások azoknak kik akeresztet viselik. mint a, hogy abban én hozám hasonlitnak.
Storophila, ez uram igen nagy tekélleteség. gondolom hogy nem is közönséges az emberek közöt. én pediglen érezvén gyengeségemet, nem merek olyan nagyra vágyni.
A kristus. avalo hogy igyekezni kel arra mind azoknak. kik a tekélleteségre vágynak. a melyre is hittam az embereket. legyetek azért tekélletesek. mint ati menyei atyátok tekélletes, matth. 5. 48. ezert is mondgya egy nagy doktor. hogy az ollyan aki keresi az Istent., valahány napot. valamely szenvedés nélkül töltött el. mind anyi kárt vallot. mert valamint hogy, a mely fát. a szél leg jobban ér, annál mélyeb gyüke-[6]ret vett, ugy az ollyanok. kik magokot tellyeségel az Isten rendelése alá vetik. magokot keményen tarttyák. és semmi öket meg nem mozdithattya.
Storophila. örömmel kivánnám, hogy ha a keresztnek uttyan nagyot haladtam volna. de azt is akarnám. ha nagy bátorságom volna.
A kristus. légy jó bizodalomal., leg elsö lépése annak a ki a jóra igyekezik., ahogy, a jó erkölcsöt kivánnya. és mennél inkáb nevekedik ez a kivánság, annál inkáb közelit a jó erkölcshöz. ha erröl bövebben akarsz oktattatni. halgassad mit mond Climacus. a szenvedésnek kezdete a. hogy nagy keserüségel veszik agyalázatokot. az utnak. közepin., hogy azt szomoruság nélkül szenvedik. avégin pedig azt háláadásal veszik. láttam, mondgya olyan három szerzetest. akiket nagy bestelenségel illettenek. az egyike azok közül azt érezvén. azon fel háborodot, mind azon által. neheztelésit el titkolta, a második azt örömel szenvedte. a harmadikának. tsak épen az eset nehezen. hogy a fele baráttya az által magának kárt tett.
Negyedik Rész.
Hogy a kereszt viselésben el kel kerülni a hejában valoságot.
Vigyázzatok arra. hogy a jó tselekedeteteket.
ne tselekedgyétek az emberek elött, hogy láttassatok azoktol. matth. 6. 1
Storophila örömel kezdé halgatni az ö szent mesterének oktatásit. és azokot követni is akará., de azon dolog történék véle, a mint szokták mondani. hogy a ki egy roszat akar el kerülni, másban esik. azt meg tanulta vala, hogy nem kellene a keresztet maga után vonni. hogy a keresztnek gyalázattyátol sem kellene félni, mivel az. aditsöségnek magja. azért már nem is gondolkodik vala egyebröl., hanem arrol a ditséretröl. és ditsöségröl, a melyet fog érdemleni. azért hogy mindenek elött viseli akeresztet. valamint a kristus. erre valo nézve, fel vevé a keresztet; de azt keresztül tevé maga eleiben. olyan formán. hogy a kereszt el fogá az egész utat. és mindenek tekintik vala ötet, azt is gondolá. hogy már ö sokat haladot volna. ajó erkölcsnek uttyán. mivel a keresztet ha ugy nem is amint kelletet. de tsak hordozta, de oh' mely igen el tévelyednek az emberek. a midön a magok akarattyokot követik, az ollyan aki annak elötte egy kevés idövel nagyon tartot az emberek elött valo gyalázattol, más féle veszedelemben esik, és tsak nem el veszti magát. amaga mutogatása miat.
A kristus, ezt meg látván, meg üsmérteté véle. ujontába valo tévelygését. mondván, mit tselekeszel leányom, a vétket. vétekel akarodé helyre hozni. a keresztet hordozni kell. de nem kel magadot fel emelned, tekinsd meg hogy mitsoda alkalmatlan. ollyan formán hordoznod a keresztet. mindenben meg ütközöl, és ugyan maga a kereszt nem engedi néked bé menni a meny országnak szoros kapuján. olvastadé azt. hogy ársénius remete aházában lévén. szozatot halla. a mely mondá néki. gyere had mutassam meg néked, az emberek tselekedetit., ki menvén. két lovast láta. a ki mindenik maga elött, keresztül. egy hoszu gerendát viszen vala, és ollyan forman. akarának egy templomban bé menni. de azt végben nem viheték. mivel a gerendátol nem lehete. azért ketelenek valának kivül maradni. ársenius ennek magyarázattyát akarván meg tudni. a szozat azt felelé nékie. hogy az, az olyanokot jelentené, a kik kevélységböl viselik az igazságnak terhét. és a kik meg nem alázták magokot. hogy magokat meg jobbittsák, és alázatosan járjanak a kristus uttyán. azért is kivül maradnak. a meny országnak kapuján. latodé storophila, hogy mitsoda veszedelemre veted magadot. ha ugy hordozod a keresztet. a hejában valo ditséretért, azt tud meg. hogy az ollyan formán valo kereszt hordozás. ollyan ostoba kevélység. a mely semmi jutalmat nem érdemel.
Storophila. én uram azt tsak azért tselekedtem hogy el kerülhessem azt a vétket. a melyröl meg intettél volt. engemet, nem gondoltam hogy rosz legyen jót tselekedni. és azért egy kis ditséretet várni. én azt olvastam hogy a ditséret bátorságot ád, még aleg félékenyebeknek is. ugyan ezel is akartam magamot meg bátoritani. akereszt hordozásra. gondolván azt, hogy szabad azal akis segittségel meg könyebitteni azokot a sok nehézségeket, a melyek el idegenittik. azokot kik akarnák a keresztet hordozni.
A kristus. meg tsalod magadot leányom. mivel ha a ditsöséget szereted. az olyat szeresed amely örökös. avilágit pedig meg vessed. mert az ollyan mint a füst, igen rosz kereskedö vagy, hogy ha szenvedésidet az emberi ditséreten akarod el adni. és a menyeit el veszteni. mely tsudálatos az emberi meg romlot elme. aki nagyobra betsüli az emberi ditsöséget., az Isten ditsöségénél. mitsoda bolondság. alelki dolgokban olyan hejában valo ditséretet, keresni., a melyet a szél el viszen., sok munka után semmit sem nyerni, egy jó szolga az ö munkájában, mindenkor az urát tekinti. és az ollyan tanitvány. a ki elö akar menni. mindenkor az ö mestere mellet marad. te pedig ellenkezöt tselekeszel., mivel jó tselekedetidben nem vigyász az uradra és Istenedre., akitöl kell várni tsak egyedül ajutalmat. és aditsöséget. te pediglen ollyanokra tekintesz., akik olyan nyomorultak mint magad és akik néked semmi jutalmat nem adhatnak, azt kellene tudnod hogy az Isten igazságos lévén. reá emlékezik ajóra. mellyet ö érette tselekeszel, az emberek pedig változok, és igasságtalanok lévén, tsak a jelen valot tekintik. és hamar el felejtik a mit érettek tselekeszel. ate jó tselekedetidet. az égben irják. és te azt akarod hogy eföldön tekinttsék azokot. a menyei dolgokért viaskodol. és evilágon keresed el venni a koronát.
Storophila. soha sem gondoltam volna azt uram. hogy rosz volna valami kis ditséretet keresni olyan dologban a mely magában nem rosz.?
A kristus látom én azt. hogy az áitatoságnak iskolájában még te igen keveset tanultál., hallottadé azt valaha. hogy én mit mondottam ez iránt, vigyázatok arra hogy a jó tselekedeteteket ne tselekedgyétek az emberek elött. hogy láttassatok azoktol, ha külömben tselekesztek, ati menyei atyátoknál. jutalmatok nem lészen. matth. 6. 1. ugyan ezen az okbol mondottam hogy nem kel ugy tselekedni mint a kép mutatok, kik az emberek elött. valo ditsekedésböl. adnak alamisnát, és akik azért imádkoznak a sinagogákban. és az uttzákon, hogy az emberektöl ditséretet nyerjenek. mivel én azt akarom. hogy az áitatoságnak tselekedetit titkon kell végben vinni. ugy hogy az én atyám. aki azt titkon láttya, nyilván meg jutalmaztassa,
Storophila. noha sokszor hallottam immár ezeket a szent oktatásokot. mind azon által ezekröl nem emlékeztem. és ezekröl ugy nem gondolkodtam a mint kelletet volna.
A kristus hát tsak enyi hasznát veszedé az én beszédimnek, amelyek hasznosok., de hogy kövessem beszédimet. azt mondom néked, nem hejában mondotta Chrisostomus., hogy a hejában valo ditsöség, a kinnak, és a szenvedésnek az annya. nintsen is kulömben, mivel Dávid azt mondgya. hogy az Isten meg törte tsontyait azoknak., kik az embereknek. akarnak tettzeni. meg is gyaláztattak, mert az Isten. meg vetette öket. ps. 52. 7. jaj azoknak, kik az én keresztemet viselik. és engemet nem követnek. mert nem követik az én alázatoságomot, az illyenek két féle kint szenvednek, elöször nagy fáradságot. a melyel keresik aditséretet, másodszor az örökké valo kint. a melyben vezeti öket az ö kevélységek.
Storophila. kérlek kedves meg valtom tanisd meg szolgálodot., hogy miképpen lehessen azt el kerülni..
A kristus. halgassad ezeket. a testnek szövétneke a szem, ha ate szemed tiszta. az egész tested is világos lészen. luk. 11.34. a lélekszeme, a sziv indulattya, ha atiszta, az egész tselekedeted szép, világos., és egyenes lészen. nem elég azt meg visgálni, ha ate tselekedeted jóé. hanem azt kel meg visgálni. ha a tselekedetednek vége jóé. mivel az Isten. nem tekinti anyira a tselekedetet., mint annak végit. erre a végre is mondgya az én apostolom. akár észtek, akár isztok, akár mit tselekesztek. mindeneket az Isten ditsöségire mivellyétek. 1 Cor. 10. 31. ezeket a szokot kell ate elmédben, és szivedben. bé nyomtatni, ugy hogy egyenes legyen szándékód, és tsak egyedül az Istenhez igyekezék. és igy minden jó tselekedetedet az Istenhez kell forditani. az egyenes szándék által. mivel akár mely jónak lássék lenni atselekedet., de a meg hal, hogy ha tsak ajó szándék. azt nem élteti, ne tselekedgyél tehát semmit is hejában valoságbol. és azért. hogy az emberektöl meg ditsértessél. hanem a midön, valamely jó igyekezetet tettél fel. az Isten ditsöségire., azt egyaránt. mind végig kövessed.
Storophila. de uram miképpen kerüllyem azt el. hogy az emberek ditséreteket ne keresem.?
A kristus. el kel azt magadal erösen hitetni. hogy az Isten mindenüt jelen vagyon, mivel kitsoda az, a ki az ura elött. lévén, inkáb kivánna még is tettzeni valamelyiknek atársai közül, mint sem az urának akitöl mindent vár, ne gondoly tehát az emberek ditséretivel, hanem várjad az igasságos bironak sententiáját. és tsak egyedül. annak akarattyát keressed.
Storophila. uram mit kellesék még többet tselekednem?
A kristus egyebet nem. hanem visellyed akeresztet. alázatos elmével. Héráclius CSászár. igen drága öltözetben lévén. arra a hegyre akará vinni nagy pompával a keresztet. a melyre én vittem. vala. de egy láthatatlan kéz. meg tartoztatá ötet. ugy anyira hogy mentöl inkáb erölkodnék fel vinni, annál inkáb érzé hogy viszá taszitanák. ezen a tsudálatos dolgon meg ijede mind maga, mind a jelen valo nép, azonban. Zakariás, ajérüsalemi püspök. meléje menvén mondá néki. uram visgáld meg, hogy ha. eza nagy pompa meg egyeziké akristus szegénységivel. és alázatoságával. akoron a CSaszár magában térvén. és le vetvén drága ruháját. közönséges köntosben öltözék. és minden akadály nélkül. fel vivé akeresztet a kálvária hegyére, ahonnét annak elötte egy nehány esztendövel el vitték vala a persák. eszerént akarom tehát hogy visellyed a keresztet. szemérmetességben. és
Az olyan. a ki igen sietve megyen. meg esik. prov. 19. 2. alázatosságban járván. és hogy a menyiben lehet. el kerüllyed az emberi ditséretet.
Ötödik Rész
Hogy a ki a keresztet hordoza. annak akristus után, és nem elötte kel járni.
Az olyan a ki igen sietve megyen meg esik. prov. 19. 2.
Valamint hogy az olyan. aki egyszer az egyenes utrol el tér, mentöl többet megyen., annál inkáb el tévelyedik., ugy az ollyan. aki nem igazán keresi az Istent hanem tsak gyenge akarattal. akarván is. nem is. nem fog soha az egyenes uton járni, hanem egyik tévelygésböl. amásikában esik. storophila. ezt meg probálá, mivel el akarván az egyik vétket kerülni, amásikában esik. akristus oktatási. oly igen meg haták az ö szivét. hogy magában fel tevé. nemesi modra követni az keresztnek uttyát, akár mely kemény legyen a, azért nagy bátorságal egy keresztet ragadván. a vállára veté. és nem hogy az ö szent mesterének parantsolattyátol várt volna, hanem aztot meg akará elözni., ez az ártatlan galamb. nem tudván tehát azt jól. hogy mire adná magát., nem is tarta semmitöl. hanem amaga elméjire tamaszkodván. el indula,. kalauzul vévén magának., a maga hittségét.
De akristus meg tartoztatván ötet. mondá. nékie. meg tsalod magadot storophila, mód nélkül el hagyod magadot. a helytelen valo buzgoságnak. ugy tettzik mint ha már is. el felejtetted volna. az én oktatásimot.
Storophila. mellyek uram azok az oktatások.?
A kristus. hát már is el felejtetted, nem mondottamé azt meg, még eleinten. hogy ha ki utánnam akar jöni. vegye fel az ö keresztét. és kövessen engemet., ezeket gyakorta meg mondottam néked, te pedig ezekre semmit sem vigyáztál.
Storophila. észre nem vévén vétkit. mind azon által akarván magát menteni monda, uram én azt gyakorta hallottam. hogy a lágy melegek. és tunyák. néked nem tettzenek. hanem azokot szereted akik buzgoságal szolgálnak., és arra emlékezem hogy ate apostolod. arra int minket hogy ne tsak lépve járjunk. hanem fussunk ugy fussatok, hogy a jutalmat el vehessétek. 1. Cor. 9. 24. miben vétettem tehát én, hogy ha a futáshoz készülök, és szaporan akarok járni a keresztnek uttyán.
A kristus. abban vétettél leányom. nem jársz utánnam, és nem követz engemet, nem engemet vész kalauzodnak. gondolodé azt, hogy nem volt annak oka. miért nem hordozta, elöttem akeresztet. a Cyreneai simon. hanem utánnam, azért ha elö akarsz menni a lelki dolgokban végy engemet kalauzul, mivel az evangyéliumban azt mondottam. hogy nem elöttem. hanem utánnam kel járni.
Storophila. botsás meg uram nékem. mivel azt nem gondoltam hogy nem jó elöre menni, mert ha jó dolog akeresztet hordozni, mi szükség vagyon akalauzra.?
A kristus. nem elég azt tselekedni amijó, hanem azt jól kell tselekedni. igen nagy kevélység azt gondolni hogy nintsen szükséged amás tanáttsára, azt hagyom tehát néked hogy magadot ne tanittsad, és ne adgyad magadot olyan uttra kalauz nélkül, a melyen. soha sem jártál. mivel ha más képpen tselekeszel. veszedelemre tészed magadot., és el is faradtz. ha erösen mégy, vagy el aluszol az uton. ha lassan jársz.
Storophila ki gondolhatná uram. azt. hogy oly nagy veszedelemre tegyem magamot, ha a magam elméjire hagyom magamot. és ha buzgoságal akarok másokot meg haladni.?
A kristus örömest meg engedem néked ezt a vétket, mivel még keveset probáltál, de hogy meg üsmértessem veled, mitsoda veszedelmes alelki dolgokban. a magad elméjire támaszkodnod, és azt kivánnod hogy engemet meg elözz, vagy azokot kik hely tartoim., azt elég meg tudnod hogy mi történék péterel, az én elsö apostolomal, aki is egy szer elöttem akarván menni, és halván engemet szenvedésemröl beszélleni. mondá. oh uram. Isten ne adgya hogy a néked ugy legyen., de mit felelék erre. távozál el tőlem sátán. botránkozásomra vagy nékem. mivel nem vagy bölcs. az Isteni dolgokban matth. 16.22. ez a szó. távozál el tölem. azt teszi, kövess engemet., elöttem akarszé járni., tanátsot akarsz nékem adni. holot tenéked kel azt töllem venni, azért is nevezém sátánnak. mivel ö akará meg mutatni az utat az ö mesterének, és urának. erre a végre is mondá egy szent ember., hogy ha látod hogy egy iffiu a maga akarattya után az ég felé fel mégyen., fogd meg néki a lábát. és vesd le., mivel nem hasznos nékie olyan formán fel menni. st bern. látodé tehát mitsoda veszedelmes mod nélkül sietni.
Az urat követni nagy ditsöség. Eccli 23. 38.
storophila. de uram. mitsoda rosz vagyon abban, ha valaki a maga akarattya. után. akarna fel menni az égben?
A kristus. abban az a nagy rosz vagyon. hogy a maga akarat, a kevélységnek alába. a melyel senki még fel nem mehetet az égben, még is azt mondom néked, hogy az, aki maga magát vezeti, és világoság nélkül jár. veszedelemben forog., mivel sokan szenvedtenek, sok fáradságokot. és munkákot. mint ha az, az Istenért lett volna. noha tsak a magok akarattyokot követték: magok felöl sokat álitván. a minden fáradságokot haszontalanná tette., kövess hát engemet ha okos vagy, kövessed mojsest is az én szolgámot., a ki is meg tudván. hogy a meg igért földre kellene néki a népet vinni. mondá bizodalomal., hogy ha elöttünk nem akarsz járni, inkáb kine vigy minket ebböl a helyböl, mivel miképen tudhatom én azt meg. és ate néped, hogy kegyelmet találtunk elötted, hogy ha velünk nem jársz., exod 33. 35. azért tsak egy lépést se tégy. nálam nélkül. hogy ha futni akarsz., azt is meg engedem, de ugy hogy ne elöttem kivány futni. ha engemet el akarsz érni. kövess engemet, de ne magadtol., hanem az én kegyelmemnek segittségével
Hatodik Rész
Hogy a keresztet jol lehessen hordozni. akristus példáját kell követni.
Az urat követni nagy ditsöség. eccl. 23. 38.
Storophila végtire magaban térvén. és anyi sok hellyes okokal meg gyözetetvén. ugy kezdé hordozni a keresztet amint kelleték. és szivének örömével. mondá a kristusnak, járjon az én uram az ö szolgáloja elött, és lassanként követni fogom nyomdokát.
A kristus eszerént kell tselekedned leányom. és most keszdesz okosá lenni. mivel ate üdveségedért szállottam le az égböl, a miket te néked kelletet volna szenvedned, azokot én szenvedtem. nem szükségböl, hanem nagy buzgo szeretetemböl. az által meg akartam néked mutatni. hogy békeséges türönek kell lenned. és hogy tsendeségel vegyed, ez életben valo nyomoruságokot, mert én születésemtöl fogvást, az utolso szem pillantásomig. mindenkor nyomoruságban és szenvedésben voltam, nagy szegénységben éltem. sok féle panaszokot hallottam ellenem., tsendeségel szenvedtem abestelenségeket, jó tételimet. hálá adatlanságal. fizették, tsuda tételimet káromlották. szent tanitásomot hamiságal vádolták. és azt tsufságal illették.
Storophila. uram mint hogy oly békeséges türö voltál egész életedben. és hogy az által nagy engedelmeségedet mutattad az atyádhoz, az igasságos hogy én nyomorult bünös, szenvedgyek én is azért. hogy szent akaratodnak engedelmeskedgyem. és hogy visellyem üdveségemért. ehaladno életnek sulyos terhét, mind addig az ideig, amég néked tettzik. mert noha bár nehéz légyen is az élet, de ate kegyelmednek ereje által. érdemet okoz, és anyi sok szenteidnek páldájok után. aleg gyengébnek. is. kel ez életet betsülni, ugyan is nagyob vigasztalásunk vagyon nékünk abban., mint sem azoknak. kik az ó törvény alat voltanak., a midön a mennyeknek kapuja bé vala zárva, és az út. mely arra vezet. üsméretlen vala, kevesen lévén ollyanok. kik azt keresték volna, az elsö idöbéli szentek., és igazak elött. bévala téve. a menyei kapu, mind addig. valamég azt meg nem nyittá a te vérednek. és keresztednek érdeme. miképpen lehessen nékem meg hálálnom azt a kegyelmet melyet velem tettél. és a te hiv szolgaidal, hogy ate országodra oly egyenes, és bizonyos utat mutattál, nékünk. mivel szent életed, és békeséges türésed. az az út, a melyen kel hozád mennünk, hogy ha elsöben magad meg nem mutattad volna nékünk azt az utat. és ha magad elsöben nem jártál volna azon, az uton. kitsoda lett volna az, aki azon járt volna, oh menyin maradnának hátra, hogy ha a te nagy példád nem bátoritaná.
A kristus a nincsen kiilömben, ugyan azért is, adtam néktek példát. hogy a mint én tselekedtem. veletek, tiis azon képen tselekedgyetek. joan. 13. 15. azért ha a keresztet jól akarod hordozni,. visgáld meg hogy miképpen hordoztam én azt. erre valo nézve mondgya az én apostolom, nagy álhatatosságal fussunk. a mi elönkben adatot tzélunkhoz. tekintvén ahitnek fejdelmére, és el végezöjére. a jesusra. hebr. 12. 2.
Storophila. oh. édes jesusom., te vagy abékeséges türésnek., és az érdemnek tüköre. mindenkor tégedet foglak tekinteni, és a szivemben hordozni: ugy hogy mindenkor tégedet, és ate szenvedésidet látván, az én szenvedésim könnyebbek lehessenek nékem.
A kristus. eszerént tselekedgyel. storophila. mivel. igen nagy ditsöség az urat követni. mert ö ád vég nélkül valo napokot. eccl. 23.38. ez a szó kövessed az urat. arégi görög bölcseknél. igen nevezetes mondás vala., ezt mostanában valoságal. követik a hiv keresztények., és azal nagy érdemet nyernek Isten elött.
Storophila uram kérlek mondgyad meg énnekem miben áll. az az érdem?
A kristus. abban hogy az Isten kedvében vannak, nem olvastadé mit mond az irás az igazak felöl, láttattak az esztelenek szemeknek meg halni. és gyötrelemnek állitatot az ö ki mulások., és a töllünk valo el menetelek veszedelemnek; és ha az emberek elött kinokat szenvedtek is. az ö reménségek halhatatlanságal tellyes. mert az Isten meg kisértette öket, és magához méltoknak találta öket, sap. 3. 2. 4. 5. boldog kereszt, és nyomoruság tehát az, a mely az Isten kedvében teszi az embert., éppen tsak a nyomorult. a ki szomorkodik a nyomoruságban. mivel ha engemet például nem veszen. a nyomoruságban., azt nékem nem is ajánlya, és ha azt nem szenvedi érettem., nem lészen Isten elött kedves. ezért is mondottam én azt. hogy a ki fel nem veszi keresztét, és engemet nem követ, nem méltó az én hozám. matth. 10. 30.
Storophila. Ezeket nagy álmélkodásal halgatván. fel kiáltá. kitsoda az, aki követhetné teremptöjét. eccl. 2.12. tartozom én azal édes jesusom, hogy hozád kaptsollyam magamot. mivel magad mondottad, hogy magad vagy az útt. az igazság. és az élet, magad vagy a meg térésnek uttya, a szent tanitásnak. igazsága, és az örök boldogságnak élete.
A kristus. azt jól mondod, mivel én vagyok az útt, és tsak én általlam lehet hozám jöni, az is jö hozám én általlam. aki abékeséges türésnek. és az alázatoságnak. ösvényén jár. a melyen mind a munka, mind a fáradság. mind a félelem. és a szomoruság fel találtatik, én mind ezeken által mentem, noha a ditsöségnek királlya vagyok. azért hogy az emberek ne kivánnyák azokot el kerülni, hanem meg gyözék szenvedésekel.
Storophila. mind azok uram. a miket nékem mondottál., bé töltöttek szent örömel, és azon eleget nem tsudálkozhatom. hogy menyi sokan vannak olyanok. akik tégedet nem akarnak követni.
A kristus. még jobban tsudálkoznál. hogy ha tudnád mitsoda kárt vallanak az ollyanok., mint hogy én vagyok az embereknek fejek., és ök az én tagjaim, az ollyan a ki nem akarja az ö fejével szenvedni akeresztet. és a nyomoruságokot., nem akar meg egyesülni atestel., hasonlo képen, anem érdemli hogy vigadgyon az ö fejével. hazájában, aki nem akar véle szenvedni az uton.
Storophila. atagok miért ne követnék az ö fejeket. hogy ha jót veszünk tölle. miért ne vennök el tölle anyo-[7]moruságot is. természet szerént valo dolog a tagnak. a fövel. szenvedni. oh mely boldog tag az. aki ehez aföhöz ragaszkodik. es aki el nem marad tölle. afö azért szenvedet. hogy a tagnak példát adgyon. mivel uram szabad akaratodbol szenvedtél., és mi szükségböl szenvedünk. irgalmaságodbol. szenvedtél. és mi meg érdemelyük a szenvedést. és igy ate jó kedvedböl valo szenvedésed nékünk vigasztalás. szenvedésünkor, a hitnek szemeivel kell tekintenünk a mi fejünkre. és azt kell mondanunk. ha ö véle ugy bántanak, hát mi mit várhatunk., ha magad aki bünt nem tettél, és akinek szájában, álnokság nem találtatott. 1 petr. 2. 22. ha magad anyi gyalázatot szenvedtél. keresztedet véres válladon hordoztad, hát nekünk mit nem kellene szenvednünk., azt kivánom uram, hogy az én szivemhez légy szegezve. hogy mindenkor az elmémben légyen kereszt hordozásod., mivel egy jó vitéz. nem panaszolkodik se a fáradságért, se sebben valo eséséért, hogy ha láttya a tisztét hasonlo veszedelemre, és fáradságra adni magát.
Hetedik Rész
Hogy igasságtalan valo dolog. panaszolkodni a keresztnek sulyos, és hoszas voltárol.
A mi egy szem pillantásig valo és könnyü. nyomoruságinknak szenvedése.,
a ditsöségnek felette. igen. igen örökké valo allandoságát szerzi mi nékünk. 2. Cor. 4. 17.
Azok kik a kristus szolgálattyára szentelik magokat, eleintén, kegyes vigasztalásokal. tápláltatnak. valamint az olyan kisdedek. akiket az attyok. téjjel táplál. de a midön valamenyire eléb mentenek ajó erkölcsben., nagy kisértetekel. is fognak. némelykor meg probáltatni. mert mentöl inkáb ellene állunk a mi ellenségünknek, annál inkáb igyekezik hogy bennünket meg gyözhesen. keveset is gondol az ollyanal., a kit könnyen magáévá tehet., az Isten némelykor el távozik azért, hogy meg probállya hüségeket azoknak., a kik valoságal az övéi, ebböl következik. hogy a mely dolog kedves avigasztalásnak idejében., ugyan az a dolog el szenvedhetetlen a nyomoruságban., ezt a változást meg probálá Dávid, a mikor azt mondgya. a bövségben lévén, azt mondottam. hogy soha meg nem tántorodom, de nézük mit mond anyomoruságban. mihent ortzádot el forditottad. töllem. azonnal keserüségben estem. ps. 29. 7.
Hasonló változást fogunk látni storophilában. azt láttuk. mitsoda örömel hordozta a keresztet, de mostanában. hogy a szélvész fel támadot., tsak a sok panaszolkodást fogjuk hallani, nagy vigasságal hordozá a keresztet. de mentöl többet hordozta, annál sulyosabnak kezdé találni, azért is panaszolkodni kezdék, némelykor arrol, hogy a kereszt hoszu volna, némelykor meg hogy nehéz, erre valo nézve el fürészele egy darabot a keresztböl, gondolván hogy a kristus távul lévén. nem látná ötet.
A midön pedig a kereszten munkálodik vala, akristus oda érkezék. és meg feddé arrol mondván., mit látok. és mit gondolsz storophila. nem veszedé azt észre hogy meg gyalázod akeresztet. hogy ha abbol el vész. hát igy hordozodé az én terhemet, a melyet is nem régen oly nagy buzgoságal kivántál hordozni.
Storophila kérlek uram. ne bánnyad a mit tselekszem, mivel ez a kereszt. igen hoszunak tetzvén, azt gondoltam. hogy abbol egy darabot el vehetek.
A kristus. sokal jobban beszélsz mint sem gondolod a midön azt mondod hogy az a kereszt hoszunak tettzik. azt jól mondod. mert a tsak tettzik, de valoságal nem hoszu, hogy ha pedig magad intenéd magad a szenvedésre és azt mondanád. legyünk békeséges türésel; a szenvedésünk nem tart sokáig, illyen formában nem tettzenék hoszunak, se nehéznek, mivel az emberek. tsak anyiban nyomorultak, a menyiben magokat. annak tarttyák lenni.
Storophila. mind azon által uram. ez a kereszt nékem nagy fájdalmakot okozot, a melyeket keservesen érzettem.
A kristus. hogy ne éreznéd. mivel olyan aszszonyi modra szenveded azokot, valo hogy a nem volna ember a ki nem érezné a keresztnek sulyát. de meg azt nem hordozni. a sem volna keresztényi dolog. és azért panaszolkodni. valamint magad tselekeszel., az illetlen dolog egy ollyan. személyhez, akinek bátornak kellene lenni. és a kinek, el kellene azt magával hitetni. hogy egy keresztényhez illendö akár mitsoda nehéz dolgot el szenvedni, azért, hogy el nyerhesse az Isten országát.
Storophila. én tsudálom a mások jó erkölcseit. és nem tudom miképpen mondhattyák azt. hogy a kereszt. se nem hoszu. se nem nehéz. noha mi azt. láttyuk. tapasztallyuk, és érezük hogy nehéz.
A kristus. meg mondottam immár. hogy az embereknek, nem a dolog okoza a bajt. hanem a vélekedés. a mellyel vannak ahoz adologhoz. agyakorta meg történik, hogy két személy. egyaránsu keresztet viselvén, az egyike, akinek nagyob elméje vagyon, azt gondollya hogy a kereszttye szalma kereszt, a másikának, akinek az elméje tompa, gondolkodo, a kereszttye igen nehéznek láttzik, ebböl meg látod hogy sok dolgot tsak a vélekedés külömböztet meg, ez iránt egy példát hozok elö, a Chartusiánusok közöt egy bizonyos novitius lévén. eleinte igen nagy buzgoságal. vivé végben minden féle hivatallyát. és a leg nehezeb dolgát is nagy serénységel., de idövel lassanként. meg kezde lágyulni., ugy anyira, hogy a mi az elött könnyünek láttzot lenni nékie, azt az után igen sulyosnak találá, a többi közöt, semmi nékie nehezebben nem eset. mint a hogy novitius lévén, kételen volt fekete kámsát viselni, azon igen szomorkodék, és azt igen nagy keresztnek tartá. a többi pedig azt semminek tartották. ugy történék egyszer, hogy almában. mínt ha engemet látot volna egy nagy keresztel, és mint ha a klastromban egy gráditson akartam volna fel menni, de nem lehete anagy kereszt miat, anovitius azt látván. hozám jött nagy siettségel. hogy segitene nékem fel menni, de reá tekintvén nagy haragosan, mondám nékie, ugyan hozád illik nekem segiteni, holot te a magad keresztét sem viselheted. még is mást akarsz segiteni, a novitius erre fel ébredvén, magát meg jobbitá. és békeségel valo türését meg mutatá.
Storophila. Ezekre örömest felelt volna, de nem lehete, mind azon által mondá. avalo uram hogy nehéz meg elégitteni az embereket. mivel mindenkor panaszolkodnak állapottyokrol., és szüntelen szomorittyák magokot., mert ki ki inkáb érzi amaga nyavalyáját mint sem a másét. és azt nagyobnak is tarttya a másénál, akinek a foga fáj. azt gondollya, hogy másnak nem lehet annál nagyob fájdalmat szenvedni. akinek a feje fáj, azt tarttya. hogy annál nintsen semmi nehezeb, közönségesen azt mondgyák, hogy inkáb szenvednének el más féle nyavalyát. mint sem azt, a melyet szenvednek, azt meg vallom. hogy én is ezt sokszor mondottam. de mint hogy a néked nem tettzik, hogy el vágjak a keresztemben. enged meg azt leg aláb, hogy meg gyalultassam. hogy simáb legyen. meg azon kivül is hogy nehéz. olyan egyenetlen. hogy fel sérti a vállamot.
A kristus leányom. igy fogszé mindenkor beszélleni, és nem szünölé meg valaha apanaszolkodástol, nem jobbé esze rontatni. és töcsköltetni a nyavalyáktol. és szenvedésektöl, a lélek üdveségiért, mint sem egéségesen el kárhozni, mentöl inkáb meg lészesz terhelve. annál hasznosab lesz néked, és a menyi könnyebülést fogsz venni, anyival. keveseb lesz jutalmad, lássad tehát mit akarsz választani. azté a mi meg terhelvén. meg könnyebit tégedet., vagy azt. a mi meg könnyebitvén. meg terhel tégedet., amely nyavalyát szenvedtz., a meg nagyobittya érdemedet., de a könnyebség azt meg kissebitené.
Storophila. ez uram mind jó. de az én vállaim nem olyan erösek. hogy illyen nagy terhet el birhassanak.
A kristus nem tudod mit beszélsz. mint ha az örökké valo bölcseség. nem tudná azt. hogy mit tehet az emberi erö, hanyszor mondottam már azt te néked, hogy az Isten igaz, és nem hágy tégedet fellyeb kisértetni annál, a mint el szenvedheted. sött a kisértettel a szabadulásra utat nyit. hogy azt el szenvedhessed. 1 Cor. 10. 13. egy jó doktor tudgya azt, hogy miért ád az orvoságbol. egynek többet. mint sem a másikának, mivel azt mind a nyavalyához, mind a beteg természetihez kel alkalmaztatni. ha a beteg akarná tanitani a doktort, méltán felelhetné nékie. hogy nem a betegnek kell nékem tanácsot adni, hanem az enyimet kell néki követni,. ha meg akar gyogyulni.
Storophila. oh! Istenem uram. mely sulyos ate karod én rajtam. az én gyengeségem miat tsak alig hogy el nem esem az én hoszu, nehez. és kemény keresztem alat.
A kristus. vigyáz magadra. storophila. és had el az illyen panaszolkodásokot., és zugolodásokot, mert azok ellenkeznek. az Isten akarattyával., aki is azt mondotta az én apostolom által. nem restelkedünk, ha a mi külsö emberünk meg romol is, mert a belsö minden nap épül, ami nyomoruságinknak, egy szem pilllantásig valo szenvedése, a ditsöségnek, felette igen. igen. örökké valo állandoságát szerzi mi nékünk. 2 Cor. 4. 16. mondgyad hát még is ez után. hogy sokat szenvedcz. hogy a kereszted igen hoszu és nehéz, az apostol azt mondgya 2. Cor. 11. 24. hogy a te szenvedésed igen rövid és könnyü, azt jól is mondgya. mivel anyiszor meg nem ostoroztattál. mint ö. se a tenger fenekén. egy napot és egy éttzakát nem töltöttél egy szoval. még vért sem ontottál én érettem. látod tehát hogy a te szenvedésid kissebbek a ditsöségnél. a melyet néked fognak szerezni, és helytelen panaszolkodol., mivel a nyomoruságnak egy szem pillantásig valo szenvedése. aditsöségnek. felette igen. igen örökké valo állandoságát szerzi.
Nyoltzadik Rész.
Hogy a keresztet minden nap kel hordozni, és [8] azt soha le nem kell tenni.
Fiam meg ne vessed az urnak intésit, és békeségel. szenvedgyed a midön ostoroz. prov. 3. 11.
Storophila. látván azt. hogy nem hagyták volna jóvá, a midön el akara vágni egy darabot a keresztböl. azért azt a vállára veté, noha nagy kedvetlenségel, és mondá, a kristusnak. kérlek uram mondgyad meg azt énnekem. hogy menyi ideig kel még ezt a keresztet hordoznom. és mikor láthatom annak végit. igen hoszunak tettzik nékem ez az út, és sok idö kel arra a még végit érhetem.
A kristus. storophila semit sem használnak néked zugolodásid, igen távul jársz még a martyrumok nyomdokitol, és a kikröl énekeli az anyaszent egyház.
Szelidek mint a júh, szenvednek türésel.
probállyák hohérnak. kegyetlen kinzásit.
csendes az ö lelkek, s' tellyes reménségel,
nem hogy zugolodnék. söt áldgya fájdalmit.
ollyan szándekban vagyé mint ezek a keresztény vitézek. vagy fogszé mindenkor zugolodni és panaszolkodni, némelykor a kereszted hoszaságárol. némelykor annak nehéz voltárol. tudodé azt hogy te kivagy? és hogy ki legyen a, a kire. haragszol., de kérlek ki vagy te, nem egyéb hanem árnyék. és pór, ki ellen panaszolkodol, nem de nem az Isten ellen, az ellen a véghetetlen, és bölcseségü Atya ellen.? azt meg engedem néked, hogy nehéz a kereszt, de arra kell vigyáznod, hogy azt nem tsak meg engedi, de söt még az Isten küldi reád, leányom, az Isten maga önnön a joság, még is te akarod nékie meg mutatni, hogy miképpen bánnyék veled, az ötves tudgya azt. hogy meddig kell a keméntzében hagyni az aranyat, te néked sem szükséges meg tudni azt az idöt a mely Isten hatalmában vagyon. akoron ment lész a keresztöl, a midön a ki reád adta. idejét láttya el venni rollad, helytelenül panaszolkodol tehát. az idönek hoszas voltárol, tsak a te gyengeséged tselekeszi azt, mivel az idö magában rövid, kapcsollyad tehát magadot az Istenhez, hadgyad az ö akarattyára magadot. és rövidnek találod azt az idöt, a melyröl panaszolkodol.
Storophila. akár mint légyen uram. de az én eröm el fogyot, és ollyan gyenge vagyok. hogy továb nem mehetek. nem tsak hoszu nékem eza munka. de a fájdalmat sem szenvedhetem továb.
A kristus. soha nékem illyen formán többé ne beszély. jób volna azt egyszers mind meg mondani, hogy nem akarod akeresztet hordozni, mint sem azt mondani hogy azt nem hordozhatod. mivel tud meg azt. hogy mindent tselekedhetel az által. a ki tégedet meg erösit. philip. 4.13. semmi akor nem nehéz, a midön a ki valamit parancsol. segittséget ád parancsolattyának. végben vitelére, szokása abetegnek meg unni mind azt. a mi néki használhatna, és örömesteb szereti a hellyit változtatni, mint sem az orvoságot bé venni., légy jó reménségben tehát storophila, ha a fájdalmad könnyü, ahoz nem nagy békeséges türés kell. ha a nehéz, a ditsöséged nagyob. lészen. és ha a hoszu. a jutalom is örökös lészen. azon kivül is a mihez az ember meg szokik. azt könnyebben szenvedi, a mi minden nap történik. azt végtire nem tarttyák nagy bajnak, és a szokás. mint egy természetté válik. az ollyanok, kik még a tengeren nem jártanak, mihent a hajoban mennek, minden fel háborodik bennek. mert ahoz nem szoktanak, és az után. a hajó hánkodása miat. fö szédelgést éreznek, de az ollyanok. akik atengeren sokat jártanak, kik azon sok féle szélvészeket probáltanak. ollyan bátran vannak a hajoban. mint ha a földön járnának, nem hogy a hajo fenekére rejtenék el magokat, de söt még a hajó felsö padlásan sétálnak. ugy anyira. hogy a mi eleinte rettentönek tettzet nékiek, atengeren. ahoz hozá szokván. azt azután semminek tarttyák, hasonlo dolgot fogsz teis. tapasztalni, és a mindenkori szenvedésed., végtire könnyebnek tettzik.
Storophila attol tartok uram., hogy a még a szenvedeshez szokhatom, addig minden eröm el ne fogyon. mivel nem látom, mikor lesz még vége ennek a nehéz utnak. és azt jól érzem hogy mihent a keresztet ream veszem, és az utra el indulok, soha én annak. végit nem fogom érni.
A kristus. hogy hogy storophila. már is meg ijedtél. el akarodé hagyni az utat,? ellene akarszé mondani a keresztnek,? ne tselekedgyél olyan dolgot, mivel minden eddig valo fáradságod haszontalanná lenne, egy kereszténynek minden ditsösége. a, hogy el mondhassa az ö fejével. el végeztem a dolgot melyet én reám biztál volt. hogy el végezem, joan. 17. 4.
Storophila, bizonyára uram, sokal nagyob békeséges türönek kellene lennem, mint sem a mint vagyok, hogy anyi sok esztendeig meg maradhatnék a szenvedésben.
A kristus. halgasad mit mondok, semmi féle kereszt nem fog néked, se hoszunak, se nehéznek tettzeni. hogy ha annak igazán valo mértékit adod, visgáld meg tehát annak szélyeségit, hoszuságát, magoságát, és mélységit, a keresztnek szélyeségit, az Isteni szeretettel kel meg mérni, mivel tsak a tselekeszi a jót ugy, a mint kivántatik, a hoszát pedig annak, az alhatatoságal kel meg mérni. mivel a ki végiglen meg marad. a meg tartatik. matth. 10. 22.
A keresztben valo álhatoságnak. azt nevezik, a midön abban végig meg maradtz minden zugolodás, és nyughatatlanság nélkül, ez igy lévén. ha abban a szándékban vagy. hogy a keresztet hordozad. légy álhatatos, és maradgy meg abban végig, ha azt meg akarod tudni hogy mi légyen a keresztnek magossága, és mélysége, azt az Istenröl valo üsmerettséged szerént lehet meg mérni, mivel a keresztnek magosságát ugy tudod meg ha az Istent meg üsméred, és ha ötet szivedböl szereted, azt el hitesd magadal storophila, hogy a midön a kálvária hegyére vittem a keresztet. olyan buzgoságal kivántam az én atyámnak. akarattyát végben vinni, hogy a világ végire is el vittem. volna az emberek üdveségekért, ha ö azt kivánta volna töllem.
Storophila. ezekre abeszédekre nem sokat hajtván. és a munkát meg unván. akeresztet el veté. és már szalado félben is vala, de a kristus meg tartoztatván mondá nékie.
A kristus jaj azoknak kik a békeséges türést el vesztették eccl. 2.16. mit tselekszel storophila. honnét vagyon hogy most szaladcz a keresztöl. hejában valo a jó tselekedet, hogy ha azt nem gyakorolod.
Storophila ha azt tudtam volna hogy ollyan sokáig kelletik hordozni a keresztet. és hogy semmi könnyebségem nem lészen, soha azt fel nem vettem volna.
A kristus. nem mondottamé meg néked még elöre, hogy aki utánnam akar jöni, visellye minden nap keresztét, és kövesen engemet mind azok valakik a szent lélek által. ujjonnan születtek., egy szem pillantásig nem lésznek kereszt nélkül. és minden kereszténynek kell azt hordozni, a maga rende szerént, de mitsoda szándékod vagyon? ha egy keresztet le tész, minden bizonyal mást nehezebbet találsz helyette. gondolodé hogy azt el kerülheted. a mit még soha senki el nem került. melyik a szentek közöt, aki kereszt nélkül lett volna, töltöttemé én magam valaha el egy orát. szenvedés nélkül, azért is mondottam, hogy kelletet szenvedni a kristusnak, és ugy menni bé az ö ditsöségében. luk. 24. 26. hogy mérsz tehát más utat keresni, az égg felé, mint a melyen oda mentem., én nekem egész életem kereszt volt. te még is a nyugodalmat keresed, meg tsalod magadot. hogy ha mást keresel a nyomoruságnál, mert ez a halando élet, tele bajal. és szenvedésel. akár hová meny, de a keresztet soha el nem kerülöd, és a mindenüt készen vár, a kár mely felé forduly, de a keresztet mindenüt fel találod magadban., és mindenüt békeséges türönek kell lenned. ha részesülni akarsz az örökké valo életben.
Storophila. ezeket orcza pirulásal halgatá. és nem tuda mit felelni ezekre, a kristus azt látván nagy irgalmaságal parancsolá nékie, hogy fel venné akeresztet. a mellyet el vetet vala, és mondá, vedd fel akeresztet, és kövessed az utat. melyet el kezdetél. mivel abban nincsen más mód, tsak azon kell járnod. storophila. erre felelé köny hullatásal. uram te látod gyengeségemet. nem is tudom már hogy mit tselekedgyem.
A kristus. leányom el felejtvén a melyek hát meget vagynak. azokra igyekezél. a melyek elöl vagynak. atzél felé fuss, a menyei jutalomnak el vételére, a melyre az Isten hivut tégedet. phi. 3. 14. mivel azt tud meg, illik egy jó. keresztónyhez,. hogy meg vesse avilági elö meneteleket., gyönyörüségeket, és hogy szüntelen sohajttsa. a menyei boldogságot, hanyan vannak ollyanok. kik nem az üdveség felé futnak. és akik sok féle dolgokban avatván magokot. más utra térnek. a mely nem menyegben. hanem más felé vezeti, azt végben vivén. amit az Isten kiván te tölled, tsak egyedül az üdveségre tzélozz. és mind végig békeséges türésel visellyed keresztedet. tarsd meg azt. a mi nálad vagyon, hogy senki el ne vegye koronádot. apoc. 3. 11. az a korona pedig örökös lévén. mitsoda vigyázást és hüséget nem érdemel. készittsed tehát magadot. mint egy jó, és hiv szolgálo az uradnak keresztit hordozni, aki is arra feszitetet te éretted. készittsed magadot. ez életben valo nyomoruságokhoz, a mellyeket kel szenvedned. akár mitsoda helyen légy.
Storophila. de uram nem tudom mitsoda formán gyözhetem el, mivel ollyan gyenge vagyok, hogy alig birom magamot.
A kristus. azt meg kel visgálnod, hogy akár akarjad, akár ne akarjad, de keresztet és nyomoruságot kel szenvedned. ha azokot zugolodás nélkül szenveded, jutalmat nyersz, de ha azokot türhetetlenségel szenveded, nem hogy könnyebbeké, de söt még az által sulyosabbaká tészed, el hitetvén tehát magadal. hogy tellyeségel szükséges szenvedni ezen a világon., igyekezél azon. hogy magad akaratodbol szenvedgy, noha igen nehéz végben vinni, de igen hasznos a nyomoruságokot örömel szenvedni., és aleg keserveseb dolgot is ugy venni mint ha azt magad akartad volna. hogy reád jöjjön. azokot alázatosságal, és békeséges türésel kel szenvedni, bizonyos lévén abban, hogy minden az Isten akarattyábol lészen, és attol el távozol. ha zugolodol., azt megengedem. néked. hogy nehéz a kereszt., és hogy annak az uttya hoszu, és tövises, de azt tsak szenvedni kell, mert az Istennek ugy tettzik. azért is mondá Dávid, tsufságul adtál engemet az esztelennek. olyanná lettem mint a néma. és fel nem nyitottam aszámot. mert azt te tselekedted. ps. 33. 12. nem zugolodot tehát dávid. mert az Isten akarattyán meg állot; kövessed azért az ö példáját. és azt gondold meg. hogy a mely üldözéseket, és szomoruságokot szenvedcz az emberektöl, ne az üldözéseket tekinttsed, hanem ahittel valo szemeidet emeld fel annak láthatatlan kezeire. a ki tégedet ostoroz. leheté helyes oka. egy szolgának. azon panaszolkodni a mit az ura tselekeszik a maga házánál. alázatosan kell hát azt el venni a mit az Isten reád küld, mivel az, az ö akarattya, elmélkedgyél gyakran ezekröl., és meg látod hogy könnyünek találod nyomoruságidot.
Storophila tudom uram hogy kételen vagyok szenvedni, ugyan az a kételenség is okoza az én keserüségimet.
A kristus. vessed az égre szemeidet, és tekinsd. meg az örökös jutalmat., melyet igérnek azoknak, kik türésel szenvednek. mivel a mi kin, és nehéz atürhetetlennek. a könnyebség abékeséges türönek, hogy ha a békeséges türésnek hasznait fogod tekinteni, sokal könyeben fogsz szenvedni, mert szenvedésidben. még elöre meg kostolod a menyei boldogságnak vigasztalását, hát ha szüntelen valo kinban kellene lenned. azért hogy meg láthass engemet ditsöségemben az én szenteimel., és hogy néked is részed lehessen abban., valyon soknak tartanádé szenvedni ollyan nagy ditsöségért, szenvedgyed tehát mostanában azt, a mit nem akarsz, azért hogy el érhessed azt. a mit kivánsz. semmit ne fély attol. a mit szenvedcz. mert az Isten azért küldi reád. hogy meg probáltasál. apoc 2. 20. ezigy lévén., légy hiv mind végig. és meg adom néked az életnek koronáját, azt pediglen tud meg, hogy a ki koronát fog adni. ugyan az is tészen hüségesé. de azt akarja. hogy a sziv alázatos légyen, visgáld meg hogy mitsoda az a korona, a mellyet az Isten igér, és hogy mi légyen az az örökös benne valo élet. és ditsöség. mitsoda hasonlatosság vagyon egy szem pillantásig tarto élet, és szenvedés közöt. és az örökké valo jutalom közöt, el is lehet mondani. oh! meg foghatatlan adakozo Isten
Storophila ezekre a kegyesen valo intésire akristusnak, meg kezdék bátorodni, és eröt vévén magán, fel kiálta, kész az én szivem. uram kész, a keskeny ösvenyen akarok ez után járni. és nem a szélyes uton, mely a veszedelemre vezetne. válasz el uram engemet azoktol. kik a világi gyönyörüségeknek széllyes uttyain járnak. ad meg azt. a mit igértél, és had lehesek érdemes ilyen nagy kegyelemre. a te kezeidböl vettem a keresztet. holtig is akarom azt viselni, olyan formán a mint azt reám adtad, el kezdettem ezt az utat. már viszá nem fordulhatok, se el nem hagyhatom.
A kristus. eszerént kel tselekedned storophila. maradgy én velem a kereszten. és arol le ne szály, mind addig. valamég, azt el nem mondhatod. mindenek el végeztettek. a sidok azt kiálták ellenem az elöt. ha Izrael királlya szállyon le most a keresztröl, és hiszünk nékie. matth. 27. 42. nem lett volna nékem nehéz dolog a keresztröl le szállanom. mivel a koporsobol fel tamaszthattam magamot, de akor példat akartam adni a békeséges türesre, halasztván más idöre, jeleit adni hatalmaságomnak. azért leányom én reám valo nézve kövessed a hoszas békeséges türést, mivel a ki végiglen meg marad. az üdvezül.
A KERESZTNEK KIRÁLYI UTTYA.
Második. Szakasz.
ENNEK A MÁSODIK SZAKASZNAK. TÁBLÁJA
Kilentzedik rész. hogy a ditsekedés helytelen dolog azolyanban. aki akeresztet hordoza. 184
10. rész hogy mitsoda szándékal kel akeresztet hordozni.
1. büneiért valo elég tételért, 2. apokolbéli kinoknak. el kerülésiért. 189
11. rész hogy keresztet lehet hordozni. ajutalomnak reménségiért. 197
12. rész hogy akristushoz valo szeretetért. kel akeresztet hordozni. 201
13. rész hogy anyomoruságban, és aszenvedésben imádkozni kel. 210
14 rész hogy a keresztet, örömel kel hordozni. 216
15 rész hogy hálákot kel adni akeresztért. 224
16 rész hogy inkáb kell hálakot adni az Istennek a nyomoruságban. mint sem ajó állapotban, és hogy háláadásal kel lenni. nem tsak az Istenhez, de ahoz is,. aki által adgya reánk a keresztet. 303
17 rész. hogy miképen kel ditsekedni akeresztben. 315
18 rész hogy akereszt uttyának vége, atest fel feszitésében áll. 323
19 rész hogy mi formában kel fel fesziteni avilágot 329
20 rész hogy a kristusal együt, kel fel feszitetni. 336
Harmadik könyv.
A kereszt hordozásnak hasznairol.
Elöl járo beszéd. 342
Elsö rész. hogy a kereszt. meg oltalmaz. avétektöl, és meg gyözi a kisérteteket. 346
Második rész hogy akereszt meg tiszttittya avétket. 353
Harmadik rész hogy a kereszt. meg nyittya a lelki szemeket. 361.
Negyedik rész hogy a kereszt. a reménségnek vas matskája; és az üdveségnek jegye. 369
Ötödik rész hogy a kereszt olyan sajtó. a melyböl lelki bor foly. 374
Hatodik rész az ember, Istennek templomává lészen. akereszt által. 379
Hetedik rész hogy a kereszt meg koronáztatik. 387
Nyoltzadik rész hogy ha ditsöségeseb koronát érdemelé a kereszt, és a szenvedés., mint sem a tsendes életben tett jó tselekedetek. 394
kilentzedik rész. hogy a kereszt, minket meg egyeztet, és hasonlová tészen akristusal. 403
10 resz. hogy a keresztnek segittségével kel által menni a világnak tengerén. 415
11 rész hogy a keresztnek szekerén kel jutni a menyei jerusálemben. 424
12 rész hogy akereszten, valamint alajtorján. fel lehet menni az Isten házában. 436
13 rész. hogy a kereszt. meg nyittya a menyeknek kapuját. 443
A Második Szakasz táblájának
Vége
A KERESZTNEK KIRÁLYI UTTYA.
Masodik Szakasz.
Ennek a munkának elsö szakaszában meg mutatók azt. hogy storophila. által látván hogy a keresztyének tellyeségel kételenek a keresztet hordozni. ezen a mulando és halando életben. gyakorolá az oktatásokot, melyeket az ö szent mestere ada néki, hogy hasznosan hordozhatná a keresztet; ebben a második szakaszban meg láttyuk. hogy miképpen követé ezt a szent tudományt, és hogy mi formában érdemlé meg azt a jutalmat. a melyet a kristus ád. az ö választatinak. a kik ötet követik sok szenvedésekben. és akik bátorságal járnak a keresztnek uttyán.
Fel ne emellyed magadot ate munkádban. Eccli. 10. 29.
Kilentzedik Rész
Hogy a ditsekedés helytelen dolog az ollyanban.,
a ki a keresztet hordoza.
Fel ne emelyed magadot ate munkádban. Eccl. 10. 29.
Storophila. nagy bátorságal. és buzgoságal. járván akeresztnek uttyán, ujjab kisértetben esék. mert amidön, egyszer sok emberek elött ment volna el., hallá hogy nagy ditsérettel beszéllének felölle. azert hogy nagy buzgoságal hordozná a keresztet. noha nem az emberek ditséretekre valo nézve. vette vala fel akeresztet., mind azon által. a néki egy kevesé tettzék. örömel, és gyönyörüségel is kezdé halgatni. hogy ö felölle. oly ditséretel. beszélenének. de a kristus mindenkor nagy kegyelmeségel vigyázván reája, és akarván ötet a tekélleteségnek uttyán vezetni, gondolá hogy ezek a ditséretek, a melyek tettzenek storophilának. még nékie ártalmasok lehetnek. azert is mondá nékie.
A kristus. Vigyáz magadra storophila. mert nagy veszedelemben forogsz. nintsen veszedelmeseb kisértet, mint a ditséretet szeretni., akarszé magadnak tettzeni az emberek hejában valo ditséretekben, holot az el távoztat szeretetemtöl. ate valoságos boldogságodnak ellensége. mindenüt üldöz, és mindenüt keleptzét vett elödben. abetsülettel. és a tisztelettel akar el veszteni. azt ugy veti elödben valamint a maszlagot. és melléje vonya háloját, hogy meg foghasson. kerüld el azért a ditséretet., és tsak az Isten ditsöségét keresed.
Storophila. nem tudom uram hogy mi formában szivárkozot az elmémben. ez az átkozot mirigy, mivel már nem keresem a magam ditsöségit. meg vallom mind azon által hogy a midön valamely jó tselekedetért ditsérnek. a nekem egy kevesé tettzik, sokal is inkáb tettzenek nékem az ollyan jó tselekedetek. a mellyek látom hogy másoknak is tettzenek. az emberek nyelve olyan mint az égö kementze. a melyben minden nap meg probáltatunk. te tudod uram hogy mitsoda suhajtással vagyon az én szivem. és hogy mitsoda sok köny hullatásokot ejtek. mivel nem tudom hogy mikor gyogyulhatok ki ebböl anyavalyábol, és igen tartok az én titkos vétkeimtöl. a melyeket te jól láthatod. és a melyeket én észre nem vehetem
A kristus. mind ezek az el mult gyengeségidtöl vannak. mert mint hogy az elött igen kerested a ditséreteket., azért még mostanában is érzed, azokhoz valo hajlandoságodot. akaratod ellen is. mert a teremptönek. bölcs rendeléséböl. agyakorta történik, hogy a ki maga erejében bizik, a nagy kisértetekben forog. azért hogy meg üsmervén gyengeségit, magát meg üsmérje, és. el hagya magában valo hittségét.
Storophila. uram éppen ki találtad az én nyavalyámot, most látom hogy mitsoda tört hányt elömbe az én ellenségem, mert a midön igazán valo szándékal. akarok az Istennek tettzeni. ugy történik nem tudom mi formán, hogy az emberi ditséretnek kivánsága is oda elegyedik, és azt észre veszem. noha késön. hogy más féle szándékal követem jó tselekedetemet, nem azal a melyel el kezdettem vala. ez igy lévén ámbár tiszta légyen is az Isten elött, a mi igyekezetünk eleinten. mind azon által. az emberi tekintettel végtire meg elegyedik. hasonlo dolog történik az ételkor. mivel tsak a szükségért kellene enni. de még is az ételben valo gyönyörüség ót elöl jár, noha annak ót ugy kellene lenni valamint egy szolgának, aki az urát szokta kisérni, de gyakorta tsak a szolgának kedvezünk. nem az egésségnek. ami pedig az egésségnek elég, a nem elég atorkosságnak.
A kristus. mint hogy már most esmered nyavalyádot, azért orvoságot kel keresni az ellen.
Storophila. uram ki tanithatna engemet jobban meg arra az orvoságra mint magad. mivel te vagy a mi lelkünknek valoságos orvosa, kérlek azért tanisd meg szolgálodot, hogy miképpen lehesen néki meg gyözni, és meg gyogyitani ezt a veszedelmes nyavalyát.
A kristus. ihon egy orvoságra tanitalak. a melyre már meg tanitottam az embereket. ha szinte régi is de hasznos. ate bal kezed ne tudgya hogy mit tselekszik a jóbb kezed matth. 6. 3. ez azt tészi, hogy nem tsak ate atyád fia, de még a leg jóbb akarod se tudgya meg jó tselekedetedet. hogy el ne veszessed annak menyei jutalmát. de söt még magadnak is el kel azt felejteni, vagy leg aláb nem kel arrol sokat gondolkodni.
Storophila. de miért kel ajó tselekedetet oly igen el titkolni, mivel magad mondottad hogy ugy fénylyék ati világoságtok az emberek elött, hogy lássák ati jó tselekedeteiteket, és dicsöitsék. a menyei atyátokot. matth 5. 6.
A kristus. azt jol mondod, mert meg lehet mutatni ajó tselekedetet. azért, hogy a menyei atya ditsöitessék, mivel övé a tisztelet., de nem azért hogy apor, és a hamu. valamely tiszteletet vegyen. magának, mert ugyan is ha te magad nem vagy magadé, hát a mid vagyon. hogy lehetne tiéd.
Storophila. emind ugy vagyon uram, és egészen tiéd vagyok, nálad nélkül semit sem tselekedhetünk. mert valamint hogy a szöllö veszö nem teremhet gyümölcsöt. magátol. hanem ha a szöllö tökében maradand. ugy miis nem teremhetünk, hanem ha benned maradunk. joan. 15. 4. kérlek uram oktas engemet, és mutasd meg a hejában valo ditsekedésnek. mi voltát. hogy had kerüllyem el azt.
A kristus azt tsak a neviröl meg üsmérheted, mert, miért nevezik hejában valo ditsekedésnek. hanem azért. hogy tsak olyan mint az árnyék, az esztelen változik mint a hóld, mondgya az irás. eccl. 27. 12. valamint hogy a hold majd nagy. majd kitsiny. hol el fogy. hol meg telik. nem maradván soha is egy állapotban. ugy azok is. kik a mások ditséretire hagyák magokot, majd nagyok. majd kitsidek. a szerént, valamint. nékik tettzik. vagy hizelkedni. vagy gyalázni. gyakorta történik a, hogy a ki szemedben ditsér. hátad megé meg tsufol, ugyan is mit tselekesznek egyebet az emberek. az egy mást valo tsufolásnál. még is oly kedvesen veszik egy mástol. a hejában valo üres ditséretet. nem kegyelmezvén arra, hogy azért el vesztik jó tselekedeteknek jutalmát.
Storophila. azt észre vettem uram. hogy mitsoda roszat okoz, a hejában valo ditsekedés. az el rontoja a jó tselekedetnek. a kevélységnek elöl jároja, de ki oltalmazhattya meg magát ettöl a veszedelmes kigyotol. a ki oly nagy tsalárdságal rejti el magát, a mi jo tselekedetink közi, végy szárnyaid alá uram minket., légy egyedül a mi ditsöségünk. és adgyad, hogy tsak te éretted kiványunk szeretetni.
Tizedik Rész
Hogy mitsoda szándékal kel a keresztet hordozni
1. a büneiért valo elég tételért. 2. apokolbéli kinoknak el kerülésiért.
Az urtol azért büntettetünk. hogy e világal el ne kárhoztattassunk 1. Cor. 11. 32.
Storophila már azt meg tanulta vala. hogy a kereszt hordozásban. nem kel tekinteni a ditséretet., mivel [9] ha azt tekéntik. a jó erkölcs haszontalanná. lészen. el hitetvén tehát magával., hogy szüksége volna a tiszta igyekezetre, kérdé az ö szent mesteretöl., hogy ha tsak a kivántatiké a kereszt hordozáshoz., hogy a rosz szándékot el kel távoztatni.
A kristus. a jó szándék közöt vagyon külömböztetés és az egyike felyeb valo. érdemeseb. és tekélleteseb mint sem a másika. azért azt kel jol meg esmérned, hogy hová igazgatod igyekezetedet. mivel mind azok a kik akeresztet hordozák. noha jól hordozák is. de nem egy dologra tzéloznak. ezt észre lehetet venni az én szenvedésemkor., mert négyen valánk akik a keresztet hordozok. de külömb külömb féle szándékal.
A két tolvaj azért hordozá. mert a vétkekért valo büntetést meg érdemlék. a Cyreneai simon. azért hordozá. utánnam. mert arra kételen vala. és azért jutalmat is igértenek vala néki. én pedig tsak éppen. abban a szándekban hordoztam, hogy eleget tegyek az atyámnak. és hogy az ö szent akarattyának engedelmeskegyem. látod tehát hogy harom féle szándék vagyon., az elsöolyan mint a raboké., akik tsak azért hordozák a keresztet. hogy félnek az örök kárhozattol. a másik olyan mint a magok hasznok keresöké, a kik tsak a jutalmat tekéntik.. a harmadika olyan. mint a fiaké. kik nem tartanak abüntetéstöl. se a jutalomra nem vigyáznak. hanem a tiszta szeretettöl vezettetvén. azon igyekeznek. hogy kedvesek lehessenek Isten elött, a kereszt viselésért.
Eben a három féle szándékban. meg láthatod a félelmet. a reménséget. és a szeretetet. tsak kevés szoval meg mutatom néked, hogy mitsoda külömbözés vagyon ezek közöt, az olyan a ki a félelmen kezdi el, békeségel hordoza keresztét, a ki a reménségen., az olyan örömest viseli. de tsak a hordoza buzgoságal., akiben szeretet vagyon. az el is mondhattya, ditséretre méltó kereszt. mint hogy mindenkor szerettelek. azért kivántalak is hordozni., az olyan a ki félelemtöl viseltetik, bekeséges türö, a ki pedig reménségtöl. atellyes jó akarattal, de ha buzgosága nintsen. könnyen meg eshetik, azon kivül is a szeretet. a melyet a szent lélek önt a szivben. a békeséges türö, engedelmes, és soha el nem mulik. mivel nem a békeséges türés. se nem a reménség olyan erös mint a halál. hanem a szeretet. a békeséges türés. azt mondgya. annak igy kel lenni. mert a félelemtöl viseltetik. a jó akarat azt mondgya, eszerént kel tselekedni. mert a reménség vezeti. de a szeretet mind más képpen beszél. mert mint hogy a szent lélek gerjesztette fel, azért nem mondgya. hogy igy kel tselekedni. hanem hogy én igy akarom. és azt szivesen kivánom.
Storophila. uram én itt három ösvényt látok. de nem tudom hogy melyik nékem valo.
A kristus. hogy a dolog jó rendben folyon, azt jovallom neked, hogy a felelmen kezdgyed el, mivel az urnak félelme, a bölcseségnek kezdete, és hogy a félelmen. mint egy garáditson felyeb mehetz,
Storophila. mit tselekedgyem uram tehát.?
A kristus. el kel magadal hitetned, hogy helyes okbol adták reád a keresztet. és hogy ate vétkeid azt meg érdemlették, sokszor, de mi rövidséget tésznek néked, mivel anyiszor meg bántottad az Isteni felséget, nem igasságosé a,? hogy azok akik a büntetést meg érdemlették, békeségel is szenvedgyék azt,. a jákób fiai meg üsmerék, és meg vallák vétkeket. josef elött. mondván. méltán szenvedgyük mi ezeket. mert vétettünk. az öttsénk ellen. látván nyomoruságban valo létit meg nem szántuk, ötet, se kérésit meg nem halgattuk, ugyan azért büntet minket igy az Isten. gen. 42. 21. azért minden féle nyomoruságidban. mondgyad szivesen. ezeket a szókot, méltán szenvedek mert vétkeztem., az én tselekedetim, és gondolatim okozák ezeket.
Storophila. uram méltán hordozom akeresztet. és méltán szenvedem. a büneimért valo büntetést., a judith mondási jól jutnak eszemben. mondván. ne mutassunk türhetetlenséget a nyomoruságokban. a melyeket szenvedünk. hanem gondollyuk meg azt., hogy ezek a büntetések. sokal kissebbek mint sem a mi vétkeink, hitessük el magunkal. hogy az Isten azért küldötte reánk ostorait, hogy magunkot meg jobbittsuk, és nem azért, hogy el veszessen. judith. 8. 26. az ádám fiai. tehát roszul tselekesznek. hogy az ég ellen panaszolkodnak. kegyetlennek tartván az Istent a midön meg bünteti hamiságokot., mik vagyunk okai nyomoruságinknak, és nem kell azt másnak tulajdonitani. tsak magunknak.
A kristus. azt jól mondod, de azt is jó meg tudnod, hogy a midön az Isten valakire. valamely nyomoruságot küld. nem hogy véle keményen bánnék, de söt még kegyelmeségét mutattya hozája, ugy tselekeszik mint egy jó és kegyes atya, aki nem akarja meg engedni. hogy gyermeke roszasága miat, magát el veszesse. azért nyomoruságokal akarja azt meg gátolni. erre valo nézve is kellene az embereknek magokal el hitetni. hogy az Isten vigyáz reájok. és üdveségekre. a midön meg bünteti öket, tsak egy ideig is bünteti öket, azért hogy örökösön meg ne büntettessenek. választanod kell tehát. vagy az ideig tarto keserüséget, vagy a véghetetlent. mitsoda nyomorult az olyan., a ki sok bünt tévén, azokért ez életben semmi büntetést nem veszen. az olyanok nem érzik az emberi nyomoruságot ugy mint mások. mondgya Dávid, és nem probállyák azokot az ostorokot. a melyek alá mások vettettek. ps. 72. 5.
Storophila ugy tettzik nékem, hogy amidön egyszers mind meg fogjuk tekinteni egész életünknek minden szem pillantását. azt mondgyuk valamit egy régi bölcs mondot, el vesztünk volna, ha magunkot el nem vesztettük volna, ugyan mi is el mondhattyuk. hogy mind szenvednénk, mind keresztet is hordoznánk, hanem szenvedtünk. volna, és ha keresztet nem hordoztunk volna,
A kristus az ugy vagyon, de már mostanában, tudván. hogy az Isten mi képen bánik veled. azért visgáld meg jól büneidet, és a midön az Isten valamely nyomoruságot fog reád botsátani. akoron azt könnyebben szenveded. mivel az emberek békeségel szenvedik akor a büntetést, a midön szivekben meg vallyák. vétkeket. avalo hogy a büntetést könnyebben szenveded ha meg esméred magadban hogy azt meg érdemletted.
Storophila. de uram mit kel gondolni az olyanok felöl. kik noha nagy vétkeket követtenek is., mind azon által. azon igyekeznek hogy el kerülhessék. ez életben szenvedni. mondván hogy a más életre hagyák. ha egy kevesé továb kel is szenvedni purgátoriumban.
A kristus. azt el mondhatni hogy az olyan keresztények igen meg tsallyák magokat, mivel a bizonyos. hogy ez életben. nagy vétkekért lehet eleget tenni kevés szenvedésel, apurgátoriumban pedig a kinn irtoztato, és abékeséges türés semmi gyümölcsöt nem teremt. de ez életben. a kinn nem nagy, és az elég tétel érdemes, és bövséges, az olyanok pedig tsak a jelen valo idöt tekintik, mint ha a jövendöröl bizonyosok volnának, azt is hozá teszem, hogy kevesen vannak olyanok kik halálos vétekben nem estenek volna, mitsoda okbol kivánnák tehát el kerülni akeresztet.? ha azt magaddal el hitetted volna. hogy tellyeségel meg nem mentheti magát a vétkes lélek a pokolnak kinyaitol, és az örökké tarto tüztöl, és hogy a kereszttség után azokat másként el nem lehet kerülni hanem tsak a penitentzia tartásal; hogy ha ezeket el hinnéd. boldognak tartanád magadot ez életben. valo szenvedésért, tsak a máson meg szabadulhatnál az örökké valo kinoktol.
Storophila hát uram azt akarodé hogy le szállyak. a poklokra, azért hogy penitentzia tartásra indittsam magamot?
A kristus Igen is azt akarom. mivel a pokolrol. valo gondolat. nem engedi meg hogy abban essél. azt akarnám. hogy az emberek még éltekben le szállanának oda, ugy hogy ót meg visgálván a kinokot. holtok után oda ne mennének, mivel ha valoságal gondolkodnál. az ót valo kinokról. az örökké tarto tüzröl, arrol a setét rabságrol., a kárhozattaknak irtoztato jajgatásokrol., és orditásokrol. meg láthatnád, hogy nem lehet már azoknál nagyob kinn.
Storophila. oh! én Istenem. it égess. it vágj. it kinoz engemet. tsak az én lelkemnek irgalmaz. és üdvezittsed, ugy tettzik mint ha a nyomorult lelkek ezeket mondanák nekem.
Miért panaszkodol. egy kis szenvedésért,
egy szem pillantásig, tarto semi buért,
vagyoné nagyob kinn, mint melyet szenvedünk.
de a még nehezeb. hogy nincs reménségünk.
Tizen egyedik Rész
Hogy a keresztet lehet hordozni a jutalomnak reménségiért.
A ki tsendes életet élhetet volna. keresztet szenvedet. hebr. 12. 2.
Storophila. Ezekre valo nézve meg bátorodván, nagy buzgoságal. jár vala a félelemnek uttyán, nagy sziv fájdalomal. suhajtozik vala azért. hogy az örökké valo kint érdemlené vétkiért. de meg más felöl azal vigasztalá magát, hogy lehetne nékie ez életben meg menteni magát attol a kintol. [10]
akeresztel, minek utánna pedig eleget szenvedet volna. akristus felyeb akarván emelni ötet, mondá nékie. elég már kedves storophilám. a szomoruságnak, és a félelemnek uttyán eleget jártál. vagyon még más útt, a mellyen gyönyörüségel, és örömel járhatz, hadd el a félelmet, és tekintsed ezután a jutalmat., mivel az olyan lélek a ki azt tekinti, semmit nem tart nehéznek a szenvedésben., örömben vagyon, és tsak a boldogságot szemléli, ki is igyekeznék. a tekélletességet el érni. ha azt gondolhatná hogy jó tselekedeti jutalom nélkül maradnak, miért kivántam én szinemet el változtatni az én tanitványim elött., hanem azért. hogy ditsöségben látván engemet. inkáb kövessenek szenvedésimben. és a ditsöségre valo nézve. örömesteb visellyék a keresztet. fel támadásom után is miért engedtem azt meg, hogy az emberek hozám nyullyanak, és lássanak, azért hogy nem kételkedhetvén. igéretimben, készebbek lehessenek a békeséges türésre. ahadi ember is nagyob bátorságal., és örömmel megyen ahartzra amidön bizonyos abban hogy meg jutalmazzák, azt tudod hogy akár mely nehéz munka mindgyárt könnyeb hogy ha annak. ahasznát tekintik, egy szoval. a békeséges türést. a jutalomnak reménsége táplállya.
Storophila. uram mind ezek vigasztalnak engemet, ugy legyen amint mondod. tölsd bé örömel szolgálodnak lelkét, és vezérely engemet abékeségnek uttyán.
A kristus. vigadgy leányom, és légy örömel az Isten ditsöségének reménségében, mert a melyeket mostan szenvedtz., nem hasonlitandok ahoz a ditsöséghez, mely néked meg jelentetik. rom. 8. 18. hogy ha anyit munkálodnak adolgosok., a mester emberek egy kis jutalomért, mit nem kellene mivelni az örökké valo jutalomért, ha a veszendö jókért ahajosok atengeren valo veszedelemre adgyák magokat. ha a munkás az esöt és ahideget el szenvedi. és a hadi emberek a sebeket, leheté tehát soknak tartani, és hasonlitani ez életben lévö nyomoruságokot. a ki mondhatatlan jutalmakhoz.
Storophila. mind ez uram. nagy ösztön lehet nékünk akereszt hordozásra.
A kristus ugyan ezekre valo nézve is hordozták a szentek. oly nagy alhatatoságal a keresztet. és szenvedtek. anyi nyomoruságokot, szent István elsö martyr. miért vévé oly kedveségel, akövet. a mellyel kövezték. hanem azért, hogy fel emelvén az égg felé szemeit, láta az Istennek ditsöségét, és Jésust állani az Istennek jobján. act. 7. 55. mi bátorittá az elsö keresztényeket. joszágokat hagyni, mindenek elött, annyi bestelenséget. és gyalázatot szenvedni, hanem azt jól tudták. hogy vagyon ö bennek olyan drága joszág. amely soha el nem veszhet, de én magam nem élhettem volnaé tsendes életet. még is nem szenvedtemé keresztet. és gyalázatot; kitsoda hát olyan vak, hogy meg ne vesse evilági gyönyörüségeket, hogy ha sohajttya az valoságos, és örökös gyönyörüségeket.
Ezek a beszédek. nagyon fel gerjeszték storophilát. aki is igen kezdé suhajtani az örökké valo hajlékot. és mondá. szivesen kivánok édes jesusom. menyei jerusálemben jutni. és ez a nyughatatlan kivánság. békeséges türövé tészen engemet., mivel annak a nagy jutalomnak keszkenöje. meg töröli, az en szenvedésimért valo köny hullatásimot. oh' örökké valo jutalom. tegedet szomjuhoz az én lelkem. és kivánkozik ót lenni a hol meg kostolhattya, az igazán valo örömet.
A kristus. most jól beszélsz leányom. kostold meg még elöre az örökké valo ditsöséget; ditsekedgyél az Isten ditsöségének reménségében, ditsekedgyél a nyomoruságban. mert abban áll aditsöségnek reménsége,. mivel a boldogság a keresztel jár. és az elsöt el nem nyerheted., ha a másikát nem hordozod, az én kedves tanitványom ezt jol tudta. midön azt mondotta, en jános ti atyátok fia, és részes a háboruságban. és az országban. és a békeséges türésben a jesus kristusban apoc. 1. 9. mit tésznek ezek, hanem azt. hogy a ki meny országban akar részesülni, annak részt is kell venni anyomoruságban és a türésben. mivel egyik a másika nélkül nem lehet. nem kelletéké szenvednem. és ugy bé mennem a ditsöségemben. luk. 24: 26. mit mondasz ezekre storophila. az Isten fiának országában hivatattál, ha azért sokszori halált kellene szenvedned, nem tselekednédé meg, ha a boldog életet akarod tehát birni. vesd meg a mostanit, ha azt akarod hogy a menyekben emellyenek. alázad meg magadot eföldön, ha uralkodni akarsz velem, hordozad velem a keresztet, mivel akik a keresztet szeretik, azok meg talállyák. a boldogságnak uttyát.
Storophila. ez után édes üdvezitöm. akereszt elöttem kedves lészen. és a nyomoruság gyönyörüséges. mivel tsak ezen az árron lehet meg venni a boldogságot., de mit adunk mi azért az örökké valo kintsért,? éppen semmit. de oh! [11] én Istenem. mikor érhetem el. azt az örömet. a mely után sohajtozok, mikor ihatom annak a gyönyörüségnek bövséges forrásábol., mind azon által. uram addig a még azt el érhetem. az én köny hullatásim, kenyerem hellyet legyenek, mind addig a még azt mondgyák. ihon a te Istened, de mind addig is az én sohajtásimal. táplály engemet.. erösits meg engem kinaimban, mert ez életben semmi vigasztalást nem kiván az én lelkem. azért hogy része lehesen az örökké valo vigasztalásban. méltó hogy az ollyan tégedet ne birhasson., aki másban. és nem te benned. keresi vigasztalását, kérlek hát tégedet örökös igazság. hogy tsak te benned kerese. vigasztalását az én lelkem. adgyad uram hogy tégedet követvén, azon életet élyünk. a melyet éltél eföldön. reszesek is lehesünk abban aboldog életben. a melyet rendeltél választatidnak.
Tizen kettödik Rész
Hogy a kristushoz valo szeretetért kel a keresztet hordozni.
Az én kedvesem enyim, és én övé vagyok. Cant. 2. 16.
Storophila. nagy örömel járván areménségnek uttyán, nem vala mesze a szeretetnek uttyátol, amelyröl is ezeket mondá néki a kristus. leanyom még más utat akarok neked mutatni. a mely sokal nemeseb, mint a melyen eddig jártál, igen jó akeresztet félelemböl, és reménségért hordozni. de sokal jóbb szeretetböl, mivel az Isten fiaihoz illik az öröm, a félelem, és a reménség pedig a szolgákhoz. hitesd el tehát azt magadal., hogy az atyád adta reád a keresztet, azért járj bizodalomal. és bizonyos légy abban. hogy tsak. azt, és tsak anyit fogsz szenvedni, a mint ö akarja, az ö ostorát ugy kel tekintened, valamint egy atyai ostort, és nem ugy mint egy itélö bironak ostorát.
Storophila. A valo uram. hogy atya vagy, de olyan atya. a ki minket meg feddesz. ostorosz, és nyomorgatz. ugy tettzik hogy mind ezek, nem a szeretetnek, hanem a keménységnek. jelei, en pediglen tégedet mindenkor ugy tekintettelek. valamint az irgalmaságnak attyát, és minden vigassztalásnak Istenét, a ki minket vigasztalsz. minden háboruságinkban. 2 Cor. 1. 3.
A kristus. meg tsalod magadot storophila, ha azt gondolod hogy nintsen vigasztalás akeresztben. és a nyomoruságban, nem tudodé azt, hogy a mellyek meg iratattak. ate tanulásodra iratattak, hogy a békeséges türés által, és az irásoknak vigasztalások által. reménséged legyen. rom. 15. 4. látod tehát hogy leg inkáb az irások szerént valo békeséges türesre és vigasztalásra vagyon fundálva areménség. el felejtettedé ezt az intést. mely tégedet illet, fiam ne vesd meg az ur dorgálását, és el ne faradgy lelkedben. mikor ö tölle dorgáltatol, mert a kit szeret az ur meg dorgálya., meg ostoroz pedig mindent valakit fiává fogad. hebr. 12. 5.
Storophila. hát uram, mindeneket meg ostorozé.?
A kristus. Igen is mindeneket, senkit ki nem veszen, abbol meg láthatod hogy senkit ki nem veszen., tsak azt tekinttsed meg hogy én velem egyetlen egy fiával. miképen bántanak, vétek nélkül valék, még is nagyob kiméllésel nem bántanak velem. mint másokal, ha az Isten eszerént bánt az ö egy fiával, aki vétek nélkül vala, és ha az emberekért. ahalálra adta, itéld el. hogy miképen kell bánni. azokal, kik a minden napi. vétkekért, minden féle büntetést érdemlettek, tarttsad jónak tehát. ha az Isten reád veti atyai kezeit, és meg ne vessed atyai büntetését, nehogy elne vonnya tölled. irgalmaságát, de sött még akarattya alá vessed magadot., és kérjed hogy a testet meg gyözvén. érdemes lehess el nyerni az örökséget, ha egy olyan jó atyának igéretiben bizól, ne tarts büntetésitöl. hanem attol fély. hogy ki ne rekeszen az örökségböl, hogy vagyon a, hogy a bünösök. kik minden nap ujjab vétkekben esnek, nem akarják. az Isten rendelésének buntetése alá vetni magokot, holot az Isten fia vétek nélkül lévén, még is sok kinokot szenvedet, az Isten nem tetteé felöllem ezt a ditséretet, Ez az én szerelmes fiam, kiben vagyon minden gyönyörüségem. matth. 17. 5. erre vigyáz storophila. hogy én voltam az ö szerelmes fia. még is meg ostoroztattam, és fel feszitettem., ebböl meg láthatod hogy az Isten. annak készit keresztet akit leg inkáb szeret. azt is el mondhatni, hogy azok az Isten fiai, kik meg vannak jegyezve a keresztel, ostoral. sanyaruságal, és üldözésel. azok pedig kik nem szenvednek. nem valoságos fiai. halgassad mit mond az én apostolom, fiam meg ne vessed az ur dorgálását. mert akit szeret az ur meg dorgálya, meg ostoroz pedíg mindent valakit fiává fogad. mert kitsoda oly fiu, kit az attya meg nem dorgál. hadorgálás nélkül lesztek, melyben mindenek részesek, bizonyára fattyak vagytok, és nem fiak. hebr. 12. 5.
Storophila. kivánom édes üdvezitöm. hogy részem legyen ez életben ate keresztedben. és ate szenvedésedben. hogy had számláltassam. a más életben választatid közi, ne adgya Isten. hogy nyomoruság nélkül legyek, mert ugy örökség nélkül lennék.
A kristus. légy mindenkor ebben a szándékban, akeresztet ezután tsak szeretetböl visellyed, mivel az igazán valo szeretet., nem tudgya mi a keserüség, tsak a kedveséget esméri, valamint hogy a szeretet attyafia a kedveségnek, ugy a keserüség is attyafia az irigységnek. a ki engemet buzgo szeretettel szolgál, nem érzi a munkát. nem kér jutalmat,. mind azon által, még is meg halad másokot, akár mely rettentö nyavalyában legyenek is azok, kik az Istent szeretik, de azt meg gyözik, ugy anyira, hogy se a vas, se a tüz, se a szegénység, se a betegség. de söt még a halál sem nehéz annak., akiben ez a szeretet vagyon, azért is mondgya pál, kitsoda választ el minket a kristus szerelmétöl,. a nyomorgatásé, szorongato keserüségé, üldözésé, éhségé, mezitelenségé, veszedelemé, fegyveré. mert bizonyal el hittem, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmeségek, sem hatalmaságok, sem jelen valok, sem következendök, sem magosság, sem mélység. és semmi egyéb teremtet állat, el nem szakaszthat minket az Istennek szerelmétöl, mely vagyon a mi urunk Jesus kristusban rom. 8. 38.
Storophila. hogy lehetne uram nékem a szivemben fel gerjesztenem azt a nagy szeretetet.?
A kristus. azt kérni kell, és tanuld meg töllem hogy mit tselekedtem éretted. mivel tsak a szeretet szálitot le engemet az égböl a földre. a fektete engemet ajászolyba. az is szenvedtete velem anyi sok fáradságot. aszeretetért alázám meg magamot. és valék engedelmes. mind a keresztnek haláláig. könnyü lett volna nékem meg váltanom az emberi nemzetet a gyalázatos kereszt nélkül is, mind azon által. azt nem tselekedém, azért hogy nagyob bizonyságát adhassam szeretetemnek. mit kell hát egyebet tselekedned, hanem hogy szeresed azt. aki tégedet. oly nagy szeretettel szeretet,
Storophila. ugyan azt is kivánom szivemböl, de uram. kérlek tanits meg engem arra hogy miképen tselekedgyem.
A kristus. akár honnét jöjjön reád a kereszt. de azt el vegyed, avagy igazságosan. avagy igaságtalanul adgyák reád, akár idegen. akár atyád fia, de azt örömel vegyed, mint az Istennek atyai kezéböl. aki azt akarja hogy hordozad a keresztet. az ö akarattyához is kel magadot alkalmaztatnod szeretettel.
Storophila. ez uram nékem nehéz dolognak tettzik. és nem könyen lehet végben vinni az illyen köteleséget. mert vannak olyanok kik szán szándékal akarnak engemet kesergetni. és akik rosz igyekezettel vannak hozám., ollyankor nehéz azt nekem el szenvednem. vagy magamal el hitetnem, hogy azt az Isten akarattyábol tselekedgyék.
A kristus. tekints engemet, kövessed példáimot, és visgáld meg, hogy a midön meg akarának fogni, péter mint egy bátor vitéz. fegyverel akara engemet oltalmazni. de mit mondék nékie, tedd ahüvelyében ate szablyádot. avagy nem kellé meg innom a pohárt. a melyet az atya adot én nekem, joan. 18. 11. én arra semmit nem figyelmeztem., hogy azt a pohárt a judás árulása tenné keserüvé. én azt jól tudtam hogy menyi ürmöt, és más keserüséget elegyitettek az én poháromban. Caifás, pilátus, herodes, a papi fejedelmek, és a fariseusok. hanem tsak arra vigyáztam. hogy az atyám adta azt a pohárt, nem figyelmezvén. arra hogy kik által adta, minden valami az atyámtol jöt, kedves volt elöttem, és az ö parantsolattyát kivántam mindenekben végben vinnem. mivel, az én eledelem ez, hogy annak akarattyát tegyem. a ki engemet elbotsátot, és el végezem. az ö dolgát. joan. 4. 34. eszerént is illik avaloságos fiakhoz hogy visellyék. akeresztet, nem a büntetésért valo félelemböl, se nem ajutalomért valo reménségböl. hanem a tiszta szeretetböl, és tsak azért, mert ugy tettzik amenyei atyának.
Storophila. Édes üdvezitöm. mivelhogy kin szenvedésednek pohárát meg ittad. én is azüdveségnek pohárát fel veszem, és az úrnak nevét segittségül hivom. ezt akarom. és ezt kivánom ez után egész szivemböl, bánnyál ugy én velem a mint néked tettzik. ate akaratod legyen meg énbennem, és én általam. ne visgályam azt ez után, hogy mi édes, vagy keserü. hogy mi nehéz, vagy könyü, hanem gyorsaságal, és buzgoságal alkalmaztassam magamot ahoz. a mit tettzik néked irántam rendelni, tsak elégyen nálam kedves, és tsak a tessék nékem, ami meg egyez ate szent akaratodal.
A kristus. azon igyekezél. leányom. hogy mindenkor ebben a szándékban lehess. járj siettségel ezen az uton, mert e sok szenteket vezetet atekélleteségre. eki tettzet egy szüzben. a kitöl is midön azt kérdették volna, hogy mi formában érhetet atekélleteségre, azt felelé. ugy hogy az Isten kezéböl. minden nyomoruságokot egyaránsu szivel vettem, ha valaki meg bántot, vagy meg szomoritot, azon igyekeztem hogy neki azt meg köszönyem, és azért joval voltam hozája, nem is panaszolkodtam sohais másnak, tsak az Istennek. az én nyomoruságimban. vigasztalást is vettem tölle, hasonlo képen felele meg egy más mondván, hogy soha olyan nagy nyomoruságban nem lehetet, hogy még nagyobat nem kért volna az Istentöl., érdemetlennek tartván magát arra. hogy azö kezéból oly drága. ajándékot venne.
Storophila. meg sem tsalá uram magát. mert a ki tégedet igazán szeret, és a ki jó téteményidért. néked hálákot ád. nagyob vigasztalása nem lehet, mint a, hogy ate akaratodra hagya magát. ugy kel néki örülni anyomoruságban. mint annak a ki szerentsében és bövségben vagyon. boldognak kel magát tartani. ha másoknál aláb valo, ugy kel annak örülni ha meg vetik. valamint a nagyra vágyo örül annak a midön tisztelik. ugyan is uram ollyanokot választottál magadnak., akik a világ szerént. igen alá valok valának, de öket tselédidnek, és barátidnak fogadád, és öket az egész földnek fejdelmivé tévéd. asok gyalázatért, bestelenségért, soha sem panaszolkodnak vala, távul valának a hamiságtol. és a tsalárságtol. az ö együgyüségek. és alázatoságok. ollyan nagy vala., hogy minden örömeket, tsak abban helyheztették. hogy a te nevednek ditsöségéért, mindent szenvedgyenek, miért uram.? azért mert buzgoságal szerettenek tégedet, mivel bizonyára a ki tégedet nem szeret, meg sem foghattya azt, hogy a szenvedést lehessen szeretni, de ellenben az, a kit ate szereteted fel indit, kegyelmed erösit, és a kit a hit világosit. a minden gyönyörüségit és ditsöségit abban veti, a mi másoknak alá valonak láttzik, valoságos öröm a néki, a midön alkalmatossága vagyon. hogy éretted szenvedhesen. mivel a te akaratod végben menetelének, és a te ditsöséged szeretetének. fel kel gerjedni azokban., akik tégedet szeretnek. és abban inkáb kel nékik örülni. mint sem a kegyelmidben, melyeket vettek tölled.
Tizen harmadik Rész
Hogy a nyomoruságban és a szenvedésben. imádkozni kell.
Szenvedé valaki ti közöttetek imádkozék. jac. 5. 13.
Ugy tettzék mint ha storophila elegendö oktatást vett volna, de mint hogy tellyeségel meg akará tanulni a keresztnek tudományát. azért kérdé akristustol. hogy ha volnaé még valami, a mit meg kellene tanulni.
A kristus. vannak még holmi hasznos oktatások. a mellyeket meg kel tanulni. annak. aki akereszt iskolájában akar járni. elöször szükséges. hogy a keresztböl tegzet tsinályon. a melyel nyilat löjjön fel az ég felé.
Storophila uram én ezeket nem értem. nem is tudom mire magyarázni.
A kristus. arra hogy anyomoruságban imádkozni kell, mivel atöredelmes, és az alázatos szivnek imádsága olyan mint a nyil, mely a szivböl emelkedik fel felé, azért is mondgya az irás, hogy az alázatos embernek könyörgése. meg hattya a fellegeket., és meg nem vigasztaltatik mig nem el közelget, és el nem távozik, mig nem a fölséges rea tekint. eccl: 35. 21.
Storophila de uram miért parantsolod annak a [12] ki keresztet visel. hogy imádkozék. mivel azt végben kel vinni közönségesen minden embernek.
A kristus. nem tudodé még azt leányom. hogy az imádság nagy könyebség, és illik azokhoz kik nyomoruságban vannak, ezt az Isten parantsolya, hij segittségül engemet. mondgya david. a nyomoruságnak napján. és meg szabadittalak attol, és engemet ditsöiteni fogsz. ps. 49. 16. meg másut. hozám fog kiáltani, és meg halgatom ötet. véle leszek anyomoruságnak idejében, meg szabaditom., és ditsöségel bé töltöm ötet, ps. 90. 15. dávid meg probálta vala ezt a ségittséget., azért mondgya, az urhoz kiálték nyomoruságomban, meg kerestem az urat, éttzakán ö hozája emeltem kezeimet, és meg nem tsalatkoztam. ps. 76. 2. és meg másut az urhoz kiáltának azö nyomoruságok közöt, és meg szabaditá öket nagy szükségekböl. ps. 106.. 13. az irás elég példát ád az olyanokrol. akik az imádsághoz folyamodtak. nyomoruságokban., ezt követé susánna, a midön oly nagy veszedelemben forga. ahárom iffiu. az égö kementzében, daniel az oroszlányok közöt, jonás a tzet hal. gyomrában, péter atengeren valo szélvészben. pál, és silás. a tömlöczben. végtire még magam is. nem tsak a kertben., de még a kereszt fán. nagy kiáltásal. és köny hullatásokal valo imádságokot. és könyőrgéseket ajánlottam az atyámnak. hebr. 5. 7. illyen nagy példákra valo nézve, gyakran kell folyamodnod. az imádsághoz, mivel anyomoruságban tett imádság. meg engeszteli az Istent.. és még az imádságot is igen segitti a nyomoruság.
Storophila, kérlek uram. hogy egy kevesé magyarázd meg jobban mondásidot, mivel meg nem foghatom hogy lehesen a nyomoruságnak segiteni az imádságot. holot a fájdalom anyira el fogja az elmét, hogy nem is gondolkodhatik másrol, azt láttyuk hogy a betegek, és akik szomoruságban vannak, rend szerént azon panaszolkodnak. hogy nem is könyöröghetnek az Istennek.
A kristus. azt tud meg, hogy amidön valaki. valamely nyomoruságban vagyon. mentöl töbször folyamodik az Istenhez. annál kevesebet gondolkodik nyavalyájárol. keresed azért az Istent, nyomoruságodnak napján, mivel ö adgya elödben azt az utat., hogy hozája mehess. kérjed buzgoságal. hogy szabaditson meg nyomoruságodtol, hogy pedig ment lehess a félelemtöl jóbb modgya annak nincsen., mint a, hogy az Istenhez kaptsollyad magadot.
Storophila. látom uram, hogy a kereszt. és a nyomoruság, nem tsak segitti az imádságot. hanem még szükséges is.
A kristus. a nintsen külömben. mivel a nyomoruság gyakorta. hasznos arra., hogy az embereket. az Isten szolgálattyára vezese: tudodé azt. hogy mi modon kénszeritté absolon joábot hogy hozája menne. akihez kétszeris küldötte vala szolgait hogy hozája hinák. de joáb nem akarván engedelmeskedni. absolon mondá a szolgainak. tudgyátok hogy joábnak az én földem mellet egy árpa földgye vagyon; eredgyetek égessétek meg az árpáját. a szolgák engedelmesebbek lévén az urokhoz. mint joáb a király fiához, meg gyujták az árpát. joáb azt meg tudván. azon fel indula, és absolonhoz mene, kérdvén tölle, hogy miért bannék olyan formán véle, azért felelé absolon. mert ketszer küldöttem utánnad,. de nem akartál hozám jöni, én is kételen valék azt tselekedni. jóáb meg halgatván absolont, meg békélteté ötet akirályal. eszerént bánok én is azokal. kik az én akaratomot nem akarják követni. valamely nyomoruság által magamhoz hivom, ketszer. vagy háromszor. és a midön hozám jönek, meg békéltetem. az atyamal. erröl mondgya Dávid. hogy a midön az ö nyomoruságok nevekedet, nagy siettségel fordultak az Istenhez. ps. 15. 4. meg másut. vessed a nyomoruság alá öket. fedezd bé ortzájokot gyalázattal, és akoron uram keresni fogják nevedet. ps. 82. 17. avalo hogy vannak olyan keresztények. akik soha az Istenhez nem folyamodnának. hogy ha tsak valamely nyomoruság arra nem kénszeritené. öket, azért az Isten irgalmaságábol tselekeszi, amidön meg engedi nyomoruságban valo eséseket, hogy leg aláb abban az állapottyokban. ö hozája. fordullyanak, az atyák. és az anyák. kik agyermekeket szeretik. hasonlo képen bánnak vélek, mert a midön láttyák. hogy nem jól viselik magokot. mások által meg ijesztetik öket, ugy hogy meg ijedvén. az anyokhoz folyamodgyanak.
Storophila azt látom uram, hogy annak nintsen bölcsesége., a ki az Istenhez nem folyamodik. nyomoruságának idejében. és hogy a kiket a kereszt és a nyomoruság hozád nem térit, azok nem jó szándékban vannak üdveségek iránt.
A kristus. a nincsen külömben. alelket pedig meg üsmérheted mitsoda állapotban vagyon. tsak azt visgáld meg hogy mit okoz abban anyomoruság. valamint hogy atele. és ajol meg ért mag könyen el válik a szalmátol. a tsép alat, és hogy az üres. és az éretlen mag a szalmával együt meg töretik a tsép alat, ugy az olyanok, kik a világi gyönyörüséget szeretik, ahoz is ragaszkodnak. valamint az éretlen mag a szalmához., de az olyan a ki hiv, és a kinek szive tellyes jó erkölcsel. alig éri valami kis nyomoruság hogy mindennek ellene mondván, az Istenhez folyamodik.
Storophila. uram ez ugy vagyon. de mint hogy oly szükséges az imádság annak a ki keresztet visel, kérlek mond meg nékem. hogy mit kell leg inkáb kérni imádságimban.
A kristus. ha azt kéred hogy a keresztöl meg menekedgyél. vagy hogy a meg könyebitessék. olyan formán légyen valamint én magam imádkoztam az olaj fák kertében. Atyám ha lehettséges mullyék el töllem ez a pohár. de mind azon által ne az enyim. hanem ate akaratod legyen meg. nem igaságosé a. hogy a lélek az Isten akarattyára hagya magát, mivel tsak ö tölle kell várni udveségét, azért tsak azt kérjed, tsak azt kivánnyad, hogy az Isten akarattya bé tellyesedgyék. uram legyen meg ate akaratod, aki a keresztnek bövséges gyümöltsét akarja várni. annak el kel magát szánni, és mindenhez kell készülni. ajánlyad az után az Istennek ditsöségire, és azö nevének ditséretire. nyomoruságidot. és akár mely kitsiny szenvedésidet., az én kin szenvedésimel együt. illyen formán érdemeseké teheted azokot, és kedveseké Isten elött.
Tizen negyedik Rész.
Hogy akeresztet örömel kell hordozni.
örüllyetek azon, hogy részesültök akristusnak szenvedésiben. 1 pettr. 4. 13.
Storophila. gondolván. hogy már nem volna semmi több hátra, azért nem is tett semmi kérdést, akristus azt látván mondá néki, leányom pálya futásodnak még végit nem érted. az eléb azt mondám néked, hogy a kereszt tegez helyet legyen, mostanában pedig azt akarom hogy abbol hárfát tsinály, és a mellet énekellyed a teremtönek ditseretit.
Storophila. meg vallom uram tudatlanságomot. hogy nem értem mit akarsz nékem mondani. [13]
A kristus. az éneklésen. azt értem. hogy örömel. és szeretettel kel munkálodni, mivel az Isten azt szereti aki örömel adgya magát nékie, azért tehát egyeztesd meg az ének szoval. a jó tselekedetnek hárfáját. a midön pedig valamely nyomoruságban. vagy szomoruságban. vagy, azt örömel szenvedgyed, és akoron olyan lész mint egy hárfa. amelynek hangja. kedves lészen Isten elött, a midön az én apostolom ezeket mondá. ditsekedünk a haboruságokban. rom. 5. akoron ö hárfázot, amidön örömel szenvedcz. valamely nyomoruságot. és izetlenséget, ugy anyira hogy azt gondolhatnád hogy az Isten mint ha el hagyot volna. de ha mind azok közöt is az Istent áldod és ditsered, akoron a hárfa mellet énekelsz, és a te szivednek hurját meg nyomván, az Isten kedvesen halya annak hangját, de ha zugolodni keszdesz az Isten ellen, mondván hogy az Istennek nem ugy kellet. volna tselekedni, más képpen kellet volna bánni, akoron az ö akarattya ellen támadtz,, jó tselekedeteidnek jutalmát el veszted, és vétesz az ellen az alázatoság. és ditséret ellen, a melyel tartozol az isteni méltoságnak, és azt el. lehet mondani. hogy el rontod ahárfádot.
Storophila. ezeket jó kedvel halgattya vala. mind azon által. ezeket a szavait akristusnak., hogy a kereszten örülni kell, jól meg nem foghatá, azért is mondá, uram had legyen szabad tölled meg kérdenem. hogy micsoda hasonlatoság vagyon az kereszt. és az öröm közöt, és hogy miben egyez a fájdalom a gyönyörüségel. mivel a midön akeresztet emlegetik. akor a kint. és a szenvedést kel érteni, tsak a tudhattya. hogy mitsoda nyomoruságot okoz a kereszt aléleknek. és a testnek, aki azt probálta, én pediglen mint hogy a kereszt uttyára adtam magamot, azt gondoltam hogy egész életemet tsak a nyomoruságban. szomoruságban., és a fajdalomban kelletik töltenem, azt tartván hogy tsak amás életben. kell várnom az örömet., abékeséget. és avigasztalást, mindenkor azt hallottam hogy ez a mulando élet. anyomoruságnak. és a sirásnak helye volna. és hogy amás élet. helye, avigasztalásnak. és az örömnek, mert valamint szent pál mondgya, minden dorgálás pedig mostan. nem láttatik örvendetesnek. hanem szomoruságosnak, mind azon által végtére. az igasságnak tsendes gyümölcsét adgya azoknak. akik abban gyakorolták magokot. hebr: 12. 11.
A kristus. a valoságos, hogy mind azok a kik a keresztett hordozák. bövséges mértékel valo örömet vesznek, a midön az urnak. örömében fognak bé menni. a hol az Isten minden köny hullatást el töröl szemeikröl. apoc. 21. 4. de még ez életben is lehet örömet és vigasztalást találni. akeresztben, tsak azt ugy hordozák a mint kivántatik. mivel egy keresztény örömének fundámentuma. a keresztnek kell lenni, azért is mondottam az évangyéliumban. boldogok lésztek. mikor az emberek titeket gyülölni fognak, mikor a gyülekezetböl ki vetnek. titeket szidalmaznak. és a ti neveteket mint gonoszt kivetik. az embernek fíaért, örüllyetek azon a napon. és örvendezetek, mert a ti jutalmatok. bövséges menyben. luk. 6. 22. péter az én apostolom. nem mondottaé. örüllyetek azon. hogy a kristus szenvedésinek társai vagytok. 1 petr. 4. 13. hasonlot mondot egy más apostol. nagy öröm gyanánt tarttsátok. atyámfiai. mikor külömb külömb féle kisértetekben estek, jac.. 1. 2. aboldogulásnak bizonyos jele az. a midön valaki örülhet szenvedésin, és a midön örömel fel emelheti elméjét a nyomoruságok közöt.
Storophila azt könnyen el hiszem uram. hogy nagy ók lehet az örömre. a kereszt. és a nyomoruságban. föképpen ha azt meg visgállyuk. hogy mitsoda nagy jó követi azokot. de hogy valojában a fájdalomal. és a szenvedésel az öröm együt lehesen. a már sok volna. én azt tartom hogy igen kevesen voltanak olyanok, akik valoságal örültek volna akinokban.
A kristus. én pediglen egy nehányat hozhatok elö, az én apostolim örömel menének el atanats elöl, hogy méltoká tette Isten öket arra. hogy a Jésusnak nevéért boszuságal illettetnének. act. 5. 41. mitsoda nagy örömet nem érzet pál. midön ezeket mondá. ha én meg áldoztatom is. ati hiteteknek áldozattya. és szolgálattya felet; örülök és örvendezek mindnyájatokal., hasonlo képen pedig, ti. is örüllyetek és örvendezetek velem együt. phi. 2. 17. ugy a több szentek is tsufolásokat. és ostorozásokat szenvedtenek. kötözéseket., és tömlötzöt, meg kötöztettek. ketté vágattak, kisértettek. fegyverel le vágatatván. meg holtanak. el hagyatattak, szorongattattak, nyomorgattattak, kikre nem volt méltó avilág. hebr. 11. 36. kik valának mind ezek, hanem mind anyi hárfások. kik éneklésekel bizonyságot tesznek vala az egész földön. az Isteni igazságrol. az anyaszent egy ház historiája azt mondgya két atyafirol. marcus. és marcellinus felöl, hogy meg fogák öket, azért hogy keresztények valának. és egy oszlophoz szegezék öket, a biró mondá nékik, mitsoda nyomorultak vagytok. legyetek okosok, és szabadittsátok meg magatokot a kintol., de ök azt felelék. hogy soha olyan vendégségben nem voltanak., a mely kedveseb lett volna nékiek, mint a, hogy a kristusért szenvedhetnek, adgya Isten, hogy egész életünkben lehesünk ebben a kinban. végtire nyilakal lödözék meg öket. az aszszonyok közöt is találok hasonlo példát. agotha szüz. kinem mondhatni mitsoda nagy örömel mene a tömlöczben. és szenvedésit az Istennek ajánlá, ágnes tizen három esztendös korában. ígen nagy bátorságát mutatá. menvén olyan nagy örömel és siettségel a halálra. mint ha a menyegzöi agyban ment volna, mit gondolsz thecla felöl. a ki minek utánna meg gyözte volna avad állatokat. és meg probálta volna atüzet, és a tömlöczöt. ezeket mondá, ha szinte egész életemben kellene is viaskodnom a vad állatok ellen. ha a tüzet, lántzot, és tömlöczöt kellene is szenvednem, de ezeket mindeneknél nagyobra betsülleném. tsak lehetnék arra méltó. oh én Istenem. hogy mind ezeket a kinokot., te éretted, és ate szent nevedért szenvedhessem. látodé tehát storophila, hogy mitsoda sziv béli örömel. szenvedték ezek a szentek a keresztet, és akinokot.
Storophila. én azt látom uram. és azt szégyenlem. hogy hozájok hasonlo nem vagyok. mivel ezek a szentek. nem tsak békeséges türésel szenvedték azokot a kinokot, de sött még azokban gyönyörködtenek, és ugy siettek akinra, mint valamely ditsöséges állapotra, en pediglen nyomorult. többet nem tselekedhetem, még arrais nagy bajal vehetem magamot. hogy ne zugolodgyam. és békeséges türésel szenvedgyem. azt, a mit az Isten rendelésinek tettzik ream küldeni, de uram segittsed az én gyengeségemet.
A kristus. légy jó reménségben. és erös bizodalomban, ate eröd nevekedni fog lassanként. anyira, hogy a tekélletes békeséges türést el éred, ha szinte mostanában anyomoruságnak könyü terhe alat szenvednél is. de azon meg ne ijedgy, végtire el nyered hüségedért valo jutalomul az örökké valo ditsöséget. ha ambár arra a nagy tekélletességre nem juthatz is, leg aláb, sene zugolodgyál. se ne panaszolkodgyál. hanem álhatatoságal szenvedgy. vegyed jó szivel mind azt. valami reád jö, fájdalmodban maradgy békeségel, és a meg aláztatásodnak idejében, tarsd meg a békeséges türést, eccl. 2. 4.
Storophila. nagy gyönyörüségel kivánom uram meg tanulni a kereszt hárfájának verésit. azért hogy szivemnek hangjával. adhassak ditséretet Istenemnek.
A kristus. E jó kivánság. és tsak könnyen is meg fogod azt tanulni, hogy ha amidön valamely nyomoruságban. vagy fájdalomban lész, az Isten akarattyára hagyod magadot alázatoságal. és alhatatoságal., és az Isten elött ugy lészen kedves ate hárfádnak hangja.
Storophila. én azt uram jól értem. hogy a léleknek. békeséges volta. okoza ezt a lelki zengést, azért is mondgya az apostol: szenvedé valaki ti közöttetek? imádkozzék, öröme vagyoné valakinek., éneklésel ditsérje az Istent. jac. 5. 13. de anyughatatlan elme. mindent öszekever, mert a szomoruság le nyomja az elmét, kérlek uram. tanits meg engemet arra, hogy miképpen nyerhetném én meg magamnak azt a belsö békeséget.
A kristus. ollyan formán. hogy tellyeségel az Isten akarattyára hagyad magadot. mást ne akarj semmit tsak a mit ö akar, aki ezt el érheti, tsendes, és boldog lészen. azt is tselekszi a mit akar. mert mást nem akar, tsak a mi kedves Isten elött. ha az áitatos szemelyek alázatosok. attol vagyon., mert azoká akarnak lenni. ha szegények, a szegénység nékiek gyönyorüség. ha nem nagyra vágyok. attol vagyon. mert utállyák. azt, ha sirnak, azö sirások öröm, ha betegek. azal meg elégesznek. mert mikor erötlen vagyok. ugyan akor erös vagyok. mondgya az apostol 2 Cor. 12. 10. a valoságos áitatosak. akár mit szenvedgyenek de tsendesek.
Tizen ötödik Rész
Hogy hálákot kell adni akeresztért.
Minden dolgokban hálakot adgyatok. 1. thess. 5. 18.
A Kristus. Szükséges storophila. hogy a tekélletességre. fellyeb fellyeb emelkedgyél. eddig arra tanitottalak. hogy a kereszt hordozásban örülni kell. már mostanában. ha felyeb akarsz menni. azon kel igyekezned, hogy olyan örömest adgy hálákot az Istennek nyomoruságodban., valamint jó állapotodban. ugyan is nagy dologé az Istent ditsérni a midön minden kivánság szerént megyen végben. a midön minden jokal bé vagy töltve., és hogy senki semmiben meg nem bánt, de vald meg, hogy igen nagy dolog az Istennek rendelésit imádni, és ditsérni. a nyomoruságok. és keserüségek közöt.
Storophila. valo hogy az igen nagy dolog. de azt sem lehet kevés dolognak tartani. a midön valaki jó állapottyában. nem hálá adatlan. Minden dolgokban hálákot adgyatok. thessa. 5. 18. A kristus. igen is nem kevés dolog. de azt magad is meg vallod, hogy a háláadás jobban ki tettzik a nyomoruságban. nem látodé azt. hogy a midön hálákot adcz jó állapotodban. a hazugságnak lelke azt fogja felölled mondani, valamit jób felöl monda. hát hejában félié jób az Istent. a ki bé töltötte ötet. és az egész házát minden jókkal. jób. 1. 9. de a midön az a hamis lélek. nyomoruságban látván jóbót, ezeket a szokot hallá tölle, légyen áldot az urnak szent neve. akoron nagy dühöségel. látá hogy le nyomatatot volna. jóbtól, és ez a tsudálatra méltó békeséges türése jóbnak. sokal nehezeben eset néki, mint sem az ö gazdagsága, nem tsudálatra valo dolog. az Istennek akor hálákot adni. midön bé tölt minden jokal. de a nagy békeséges türésnek. ajele, hálákot adni néki anyomoruságok közöt, a pogányok nagy háláadásal voltak az Istenekhez. a keresztények kik eszerént tselekesznek, többet nem mivelnek apogányoknál. de azIstent áldani akeresztekben, anyomoruságokban. és anagy fajdalmakban. etsak a keresztényekhez illik, ez is a vallásnak aleg nagyob tekélletessége, hogy hálákot adgyanak. az Istennek. anyomoruságokban; azt hid el storophila., hogy egy hálá Istennek a nyomoruságban, többet érr, mint tiz ezer a jó állapotban.
Storophila. azt soha sem hittem volna uram. hogy hálákot kellene adni az Istennek a szenvedésért, és a nyomoruságért. a melytöl ugy irtozik az érzékenység.
A kristus. sok féle dolog vagyon olyan. a mely nem kedves az érzékenységnek. de hasznos az üdveségnek, egy példát hozok elö a szent irásbol. ásvérus király. olyan parantsolatot adot valaki. hogy a ki hivatlanul bé menne az ö belsö palotájában, a meg ölessek. akár ki légyen a, akár férfiu, akár aszony, hogy ha tsak a király annak nem nyujttya az arany királyi páltzáját, jelül kegyelmeségének. ugy történék. hogy Esther a parantsolat ellen bé mene. a királyhoz. hivatlanul, a király a páltzáját nyujtá néki. és ö meg tsokolá annak végit. fejttsük meg már ezt a titkot. és nézük meg hogy mit jelent. ez azt jelenti. hogy a menyei palota bé vagyon zárva azok elött. kik az Isten parantsolattyát által hágják. hogy ha tsak nékik nem nyujttya. királyi arany páltzáját., és ha azt meg nem tsokoltattya vélek. a királyi páltza pedig nem egyéb hanem a kereszt. a nyomoruság. azt a királyi páltzát. en aranyoztam meg szenvedésimel. de miért kell azt meg tsokolni, azért. hogy azt., az örökös, ur, és atya nyujttya néked, avalo hogy a mely kegyelmet ád az Isten. az ö érette valo szenvedésre, a sokal nagyob ajándék. atsuda tételnél. meg kel tehát tsokolni akeresztet, háláadásal, és szeretettel kel azt viselni. mivel az, az Isten hozánk valo joságának jele, nem olvastadé mit mond Dávid, ate veszöd, és ate páltzád meg vigasztaltak engemet. mitsoda nagy irgalmaságal bánik az Isten az emberekel. mivel anyomoruság mellyet reájok küld. jó tétemény helyet vagyon nékik, a valo hogy a jó állapotban valo létel. olyan ajándékja az Istennek, a mely az embereket meg vigasztallya. de meg a nyomoruság olyan ajándékja, a mely öket hivatalyokra inti.
Storophila. bizonyára uram. sokan fognak tégedet áldani a midön jól tész vélek, de kitsoda az, aki egy nehez kereszt alat, és sulyos nyavalyában léven, jó szivel adgyon néked hálákot. hol vagyon az olyan, és ditsérni fogjuk, mert tsudálatos dolgot tselekedet.
A kristus. hogy hol vannak az olyanok kik az Istent ditsérjék nyomoruságokban. hát storophila nem hallottadé azokot a nagy példákot. a melyeknek emlékezeti most is oly kedves, és hires az anyaszent egyházban; jób aleg nagyob nyomoruságban nem mondottaé, ugy lett a mint az urnak tettzet, legyen áldot az ö neve, lörintzet a tüzre fektetvén. mondá, ezen sült állapotomban is hálakot adok Istennek. saturinus. arettentö kegyetlen kinban, és szenvedésben léven. mondá, az én kinnyaim nem tartanak sokáig, örömest érettek hálákot adok oh én Istenem tenéked, adgyad hogy végig szenvedhessek. tsak álhatatoságot adgy nékem. tíéd legyen a ditsöség, theodorusnak. maximiánus Császár idejében. minek utánna minden tagjait el kinozták. és szaggatták volna. ugy anyira hogy már lélegzetet is alig vehetne. de ö Isteni ditséreteket énekel vala, és gyakorta mondá ezeket a szokot, minden idöben áldom az urat, mit gondolsz storophila ezekröl a szentekröl?
Storophila én azt gondolom uram. hogy ez az erö különösön tsak a martyroknak adatot volt., és hogy a hitnek fel álitására. és a pogányok meg szégyenitésekre. erösitette volt meg az Isten öket olyan rend kivül valo kegyelmével.
A kristus nem tsak a martyrok adtak hálákot az Istennek. kinyokban, sokan vannak még olyan személyek, akik kinos betegségekben. hálá adok valának Istenhez, servulus gyermekségitöl fogvást. mind holtig, gutta ütésben maradván, ugy anyira hogy az ágyban fel nem ülhetet, se meg nem fordulhatot, akezét nem vihette szájához, de nagy szorgalmatoságal ád vala hálákot Istennek. fájdalmiban. szent klára, huszon nyolcz esztendeig tarto betegségeiben tellyeségel el száradván, szüntelen valo hálákot ád vala Istennek. és mentöl nagyobak valának fájdalmi, annál vidámab ábrázatot mutat vala. mit mondasz mind ezekre. azt tartodé még is, hogy kevesen voltanak. olyanok. kik nyomoruságokban. hálákot adtak volna Istennek.
Storophila. meg vallom uram ostobaságomot, fel is tettem magamban. hogy soha el nem felejtem aditséretnek áldozattyát, mivel ate néked kedves. de söt még hálákot adok az Istennek, mint minden kegyelem kut fejének. szüntelen áldani fogom azért. hogy irgalmaságábol ostoroz engemet. és azért, hogy kegyelemé változtattya. reám valo haragját. hálakot adok néki. ha egy kis betegséget küld reám, azért. hogy nagyobba ne essem, ha engemet nyomorgat, azért hogy nékem meg botsásson. és ha engemet le nyom azért. hogy fel emelyen, ki foghattya meg az ur haragjának nagyságát. a mely mellet mindenkor jóság vagyon. és hogy ate ideig valo ostorozásod. ate irgalmaságodnak jele. valamint az irás mondgya. hogy az igaznak lelke, az Istennek kezében vagyon, ugyan ezért is azok akik böltsek, és akik meg világositattak. hálakot adnak haragjáért, jó állapottyokban, valamint nyomoruságokban. és az ö irgalmaságáért. a szenvedésben. azért mondgya Dávid. a sion hegye örömbe vagyon. és judának leányi vigadnak. a te itéletidért. oh! Istenem. ps. 47. 10.
A kristus. E szerént kel gondolkodni. beszélni. és tselekedni storophila. avaloságos keresztények igy beszélnek. mitsoda hasonlo az olyan szent nyelvhez., a ki hálakot ád Istennek nyomoruságában, mert valamint hogy régenten. a martyrok nyelvét kinozták, ahohérok azért, hogy ellene mondgyanak az Istennek, ugy az ördög mostanában minden mesterségével azon vagyon hogy panaszra, és zugolodásra indithassa azokot. akik szenvednek, de ha hálá adásal. szenvedik a nyomoruságot. minden kéttség nélkül el veszik a martyrságnak koronáját.
Storophila. Most már én azt által látom uram. hogy mi se jobbat nem gondolhatunk. se nem mondhatunk. ezeknél a szóknál. hálá adassék Istennek, ennél se rövidebbet. se kedvesebbet, se hasznosabbat nem lehet mondani. most veszem eszembe. hogy mire valo légyen, egy öreg embernek oktatása. aki is eképen inté egy beteges tanitványát, kedves atyám fia. igyekezél azon, hogy a betegség nehézségedre ne legyen. és a zugolodásra ne indittson. mert a betegségekben valo hálá adás. leg föbb tselekedete a vallásnak. ha vasbol vagy. a tüz meg emészti rosdádot, ha pedig aranybol., atűz meg probálván tégedet., a jó erkölcsben nagyon elö mégy, ne nyughatatlankodgyál tehát. mert ha Istennek ugy tettzik hogy szenvedgy testedben. ki vagy te? hogy az ellen ály,? szenvedgy azért békeségel, és kérjed az Istent. hogy azt rendelye felölled a mi néki tettzik.
A kristus. Az az okos öreg ember. jól oktatá tanitványát, azt jovallom neked is. hogy azt kövessed. mivel anyomoruságokban valo hálá adás, meg külömbözteti ajokot, agonoszoktol. és meg mutattya. hogy ki ki mitsodás legyen Isten elött. tudodé azt, hogy azok akik harangot öntenek minek elötte azt fel vonnyák atoronyban kalapátsal azt erösen meg ütögetik. meg probálván a hangjárol. hogy ha nintsené repedés benne, és ha jó hangot nem ád, el ronttyák, az Isten hasonlo képen tselekeszik, az ö választatit. az után emeli fel az égben., minek utánna sok nyomoruságokal meg probálta volna, meg látván elsöben. hogy ha a békeséges türések állandoé, és ha kedves szozatot adnaké, az az, hogy mitsoda formában tselekesznek, és beszélnek, az Isten illyen formában ütögeté meg jóbót, eszközül vévén arra. az ördögöt. akit jeremiás proféta, avilág kalapáttsának nevezi. de mitsoda hangot ada ez a harang. és mit monda ez a békeséges türésnek példája, mindent az ur adot nekem. az ur vett el mindent töllem. ugy lett amint néki tettzet, legyen áldot az urnak neve. mitsoda kedves szózat nem valaé ez Isten elött de még másodszor is az Isten meg akarván ötet probálni, a sátán hatalma alá adá az ö testét, ez a kegyetlen ellenség. irtoztató nyavalyát ada reája, jób pedig aganén hevervén. egy darab tserépel. töröli vala le magárol. az ö sebeiböl ki folyt genettséget. halgassad hogy ö mit mond ezekre, ha a jót el vettük az Isten kezéböl., miért ne vennök el a nyomoruságot is. oh! erös, és kedves szozat, ez a valoságos tulajdonsága, az ollyan embernek. aki. az Isten akarattya. alá hadgya magát; ez is az ollyan jó erkölcsü embernek a tulajdonsága. aki háláado Istenhez, akinek akarattyábol vagyon ajó. és a nyomoruság. aháláadatlant. pedig illyen jelröl lehet meg üsmerni, tudni illik. a midön valamely nyomoruságban. szüntelen panaszolkodik, zugolodik. nyughatatlanságal beszélli mindennek ártatlanságát, el hitetvén magával. hogy meg nem érdemlette, hogy oly keményen bányanak véle, mit mondgyak többet. a jó és a gonosz. hasonlit olyan két edényhez, a mely tele vagyon. az egyike valamely kedves illatu vizel. a másika valamely rodhattságal, ha mind a kettöt fel kevered, az egyikéböl. kedves szag jö ki. a másikábol. nagy büdösség. igy vannak a jók és a gonoszak. eszelévén elegyitve e világon, noha Isten elött. nagy külömbség vagyon közöttök de a midön valamely nyomorúságot botsát reájok. a jók hálákot adnak nékie. a kevélyek, atisztátalanok, és a fösvények, kik tsak hajlandoságokot követik., káromkodnak. és zugolodnak mondván, mitsoda gonoszt tselekedtünk mi. hogy azért enyi nyomoruságokot szenvedgyünk.
Tizen hatodik Rész
Hogy inkáb kell. hálákot adni az Istennek. a nyomoruságban. mint sem a jó állapotban., és
hogy háláadásal kel lenni nem tsak az Istenhez de ahoz is, aki által adgya reánk a keresztet.
Ezek ajeles oktatások, az Istenhez valo háláadásrol. storophilában igen nagy gondolatot adának. és egy kérdést tamaszta elméjében. a melyet akristus eleiben téve eszerént, uram kérlek mond meg azt énnekem. hogy ha nagyob hálá adásal tartozunké az Istennek a jó állapotban. mint sem a nyomoruságban.?
A kristus. minek elötte meg felellyek kérdésedre., mond meg azt nékem. a kettö közül melyikért tartozol. több hálá adásal. aleg nagyob jó téteményérté, vagy aleg kissebért?
Storophila. minden kéttség nélkül aleg nagyobért. A kristus Ted eszve a jó állapotot anyomoruságal, és visgáld meg hogy melyik nagyob amásikánál, akereszt el fordit avétektöl, és ajó állapot arra vezet, mert sok ideig nem engedni hogy abünösök akarattyok szerént járjanak, mondgya az irás, hanem mindgyárt a büntetéshez fogni, nagy jó téteménynek jele. 2. mak. 6. 13. anyomoruság eszében juttattya az embernek hogy az Istenhez fordullyon. ajó állapot pedig el felejteti véle, az Istent, akereszt fel gerjeszti az Isteni félelmet, és a szivbéli töredelmeséget. a jó állapot el felejteti az emberel hogy magára vigyázon., látodé azt.? David bölcs vala. salamon bölcs vala, de mint hogy jó állapottyokban el felejték magokot, azért el is tévelyedének, dávid vétekben esvén, el távozék az Istentöl. és az ö kegyelmétöl és azt sok köny hullatások után nyeré viszá. salamon pedig, az a nagy bölcseségü fejdelem. akinek az Isten anyi nagy tudományt adot vala, ellene nem álhata atsalárd jó állapotnak, hanem vétekböl, vétekben esék, és el veszté bölcseségét, mivel az aszszonyai kérésekre, a balványoknak temjént ajánla, azt magad is helyben hagyod, hogy az, az igazán valo nagy, a ki a nyomoruságban el nem tavozik a böltseségtöl, és ajó erkölcstöl. és aki az Isten rendelésire hagya magát. zugolodás nélkül. abban bizonyos légy, hogy a nyomoruság és a kereszt. mint egy bizonyos jelei aboldogulásnak. avilági jó állapot pedig, jelentheti a jövendö béli veszedelmet, mit tartasz hát mind ezek felöl. és melyikét gondolod hogy nagyob ajándéka légyen az Isten rendelésinek, a jó állapoté, vagy a nyomoruság. mivel kevesen vannak ollyanok. a kik roszul élyenek anyomoruságal, és a keresztel, ellenben pedig. kevés fordittya jora. jó állapottyát.
Storophila. a bizonyos, hogy ha ugy meg tekéntenék a mint kellene az örökké valo jót, kiki el hitethetné magával hogy a nyomoruság leg föveb ajándéka az Istennek., és az érdemel leg több háláadást,
A kristus azt jól mondod, mivel ha az Isten leg nagyob tudományt adot volna beléd. ha az Istenröl olyan formán beszélhetnél. is, valamint az angyalok., de mind a te néked anyit nem használna a szent életre. mint a, ha az Isten akarattyára hagyod magadot. anyomoruságban, ennek az az oka, hogy azok a tudományok olyan ajándékok. a melyek meg adatnak., mind ajóknak, mind a gonoszoknak. de tellyeségel az Isten akarattya alá valo ajánlás, tsak a választottakot illeti, oh! hogy ha valaki meg mérné igazán valo mértékel az idöt. és az örökké valoságot, nem találkoznék senki is olyan, aki jobban nem szeretné ez életben. egy nehány száz esztendöt tölteni minden féle nyomoruságban. mint sem az örökké valo boldogságot el veszteni. a más életben. mivel ez életben valo nyomoruságoknak. és szenvedéseknek. tsak végek leszen. de a más életben valo meg igért jutalomnak, soha vége nem lészen. azért is mondgya egy nevezetes auctor. hogy ha az Istennek szüntelen valo hálákot adnánk. is minden nyomoruságinkért. de még ugy is nem tennénk eleget nékie, amint kellene, hogy ha meg tekinttyük azt, hogy mitsoda nagy jókót szerez nékünk akereszt, azon is lehet tsudálkozni, mondgya ugyan azon aucthor. hogy miért hagya az Isten az ö valasztatit tsak egy szem pillantásig is, nyomoruság és szenvedés nélkül, holot annak nintsen más modgya. hogy meg érdemelhessék. azt az örökké valo jutalmat. a melyre rendelte öket.
Storophila. ki hitte volna uram azt, hogy annyi sok jó légyen el rejtve a kereszt, és a nyomoruság alat, de uram. még is egy kérdést akarnék tenni, kérlek világosisd meg elmémet, azt szeretném tudni, ha elégé az Istennek hálákot adni akeresztért, és kellé még meg köszönni azoknak is, akik haragbol vagy hamiságbol szerzik nékünk akereszteket, és a nyomoruságokot.?
A kristus. Tsudálkozom azon storophila. hogy illyen kérdést tész nekem, ha egy kevesé a szent irást olvastad volna, ezeket a szavaimot most tudnád, szeresétek ellenségiteket. jól tegyetek azokal, akik titeket gyülölnek. imádkozatok azokért, akik titeket háborgatnak, matth. 5. 44. ezen parantsolat szerént tartozik ki ki ellenségit szeretni. és azt meg is kel mutatni, nem tsak szoval, hanem tselekedetel, mivel ebböl láttzik ki a szeretet. nem adtamé én magam erröl példát.? nem könyörgöttemé azokért akik fel feszitettek, mondván, atyám, botsásd meg nékiek, mert nem tudgyák mit tselekesznek. eszerént tselekedék István elsö mártyr. és jakab apostol, ugyan is hová lehet nagyob. hálá adás. mint halálunkor azért imádkozni. aki halált szenvedtet vélünk.
Storophila. Igen nagy jó erkölcsnek ajele, nem tsak roszul nem tenni azal aki velünk roszul bánik, vagy tsak kivánni is azt néki. de söt még a hozánk valo rosz tselekedete., mint egy köteledzen minket a véle valo jó tételre. én nem merek magamnak azal, hizelkedni. hogy valaha el érhessem az olyan nagy tekélletességet.
A kristus. leg aláb amások példájokra. valo nézve, igyekezél, mivel nem nehéz azt követni, a mit látunk hogy mások is követték.
ez iránt egy régi filosophus tanitvánnyának ahistoriájára tanitalak, ez a tanitvány egyszer valamely vétekben esvén, keré mesterét hogy botsátaná meg azt néki, a ki is olyan formán botsánatot igére neki. tsak hogy menne valamely bányában három esztendeig dolgozni. de emég nem elég, mivel atanitványátol azt kiváná, hogy meg más három esztendöt töltene ótt el. és meg fizesse azokot, akik ötet boszonttyák. vagy gyalázattal illetik. hat esztendö mulva a filosophus mondá néki, gyere már most velem áthénás varosában. hogy ótt meg tanulyad aböltseséget. abban avárosban pedig vala egy olyan öreg ember, aki aböltseséget tanittya vala, és az iskolájának mindenkor az ajtajában ült, és gyalázatos szokal. illette azokot kik hozája menének, meg akarván probálni békeséges türéseket., hasonlo képen kezde banni a filosophus tanitványával is. a ki azt tsak nevetni kezdé, az öreg ember azon tsudálkozni kezde, és mondá, honnét vagyon a, hogy a midön olyan boszonto szokot mondok néked, te azt tsak neveted.? hogy ne nevetném. felelé az iffiu, mivel már három esztendötöl fogva. akik engemet boszontnak. és bestelenitenek. azokot meg jutalmazom, magad is hasonlo képen bánsz velem. de a nekem semmiben sem telik. az öreg ember látván hogy az iffiunak nagy hajlandosága volna abölcseségre., bé fogadá az iskolájában. mondván, hogy érdemes volna. abölcseség tanulására. mivel hogy oly békeséges türö. jános praepost, ez a nevezetes remete, mindenkor elö beszélli vala ezt a historiát azoknak. a kik az ö klastromában akarának bé menni, hozá adván azt is. hogy a régi szent atyák, az alázatosság. és abékeséges türés által mentenek az Isten lako helyében. és hogy oda más kapun. nem lehet bé menni. hanem a nyomoruság és a szenvedésnek kapuján. a melyeket örömel kell szenvedni.
De még ezen kivül egy nehány példát hozok elö, az olyanokrol. kik agonoszért joval fizettek, azért hogy magadot semmiben ne menthessed, Cyprianus püspök. halálra itéltetvén, huszon ött tallért parantsola adatni a hohérnak. a ki néki. fejét vevé.
Sándortól. a Jerusálemi pátriárchátol. az iro deákja. nagy summa aranyat, és ezüstöt lopa ell, az iro deákot meg fogák, és törvényt látának reája, de a pátriárcha. nyolczvan tallért fizete érette. a mely nagy summa volt abban az idöben, és maga mellet meg tartá az iro deákot, valamint annak elötte, ezért is mondá anép, hogy hasznos dolog a pátriárchát meg bántani. Alamisnalkodo János pátriárcha felöl irják. hogy egy vendég fogados, igen roszul bánván egy iffiuval a ki attya fia vala a pátriárchának, az iffiu panaszt tett a pátriárchanak. a ki is meg akarván tsendesiteni az iffiat. és egyszers mind oktatni is. arra, hogy mi formában visellye magát a midön meg bánttyák, mondá az iffiunak hogy mérte meg probálni az a vendég fogados hogy tégedet meg bánttson. ugy bánom véle, a mint meg érdemli, és az egész városban hire lészen. azonban hivattya azt a tisztet a ki az adot szokta fel szedni. és meg parantsolá néki hogy a mely adót szoktak adni az anyaszent egyháznak. azt a vendég fogadosnak el engedgye. és tölle az adot fel ne vegye. az egész alexándria varosa. el tsudálkozék. az illyen ritka boszu álláson.
Storophila. de uram az illyen nevezetes tselekedetek emberek tselekedetei, akikben több batorság vagyon. és inkáb meg tudgyák magokot gyözni, abban mind azon által nem kételkedem, hogy az aszszonyok közöt is ne találkoznék olyan, aki azon jó erkölcsöt ne követte volna kegyelmeségedböl. azt hallottam. másoktol, hogy egy bavarus hertzegnét, liduvinát. egy más aszszony haragjában nagyon meg bántotta, a hertzegné azt el szenvedvén. azon meg bátorodék. és mérgiben. az orczájára pökék a hertzegnének, liduvina azt békeséges türésel szenvedé, és magát meg türközteté, anyira hogy még ajándékot külde annak az aszszonynak, mondván, hogy nagy köteleségel volna hozája azért, hogy bé töltette véle az Isten parantsolattyát. azt is olvastam valahol, hogy szent théresia leg inkáb szerette, és imádkozot azokért. akik ötet boszontották. és azokal legg több jót tett, azért is mondá egy azon idö béli püspök. hogy a ki ennek a szentnek baráttságában akar lenni, tsak boszuságal illesse ötet.
A kristus. mint hogy ezeket a szent tselekedeteket tudod, miért kételkedtél tehát abban, ha kellé meg botsátani ellenségednek, és hozája háláadásal lenni agonoszért.?
Storophila. mert uram akor nem jutot mindgyárt eszembe. de azon kivül is, ezt a parantsolatot hogy szeressük ellenségünket., olyan nagynak tartottam, hogy mindenkor azt hittem, hogy kevesen vannak olyanok kik azt el kövessék.
A kristus. A valo hogy ez a parantsolat, nagy tekélletességre valo, mind azon által emeg volt még az ó törvényben is, mivel a szent irásban azt fel találod. ha ellenségednek. ökret, vagy szamarát meg találod, azt neki viszá vigyed, ha meg látod ellenségednek. szamárat a terhe alat el esni, tovab ne meny, ha nem segittsed azt néki fel emelni. exod. 23. hát még salamon nem mondé hasonlot. midön azt mondgya. ha az ellenséged éhezik, adgy enni néki. ha szomjuhozik, adgy innya, mert illyen formán. tselekedvén. eleven szenet gyüjtesz afejére. és az ur viszá adgya aszt néked. prov. 25. 21.
Storophila. A tsudálatos. dolog. hogy ez a törvény nem vezeti vala az embert a tekélletes igasságra. még is oly nagy jó erkölcsöt parantsolt néki.
A kristus Valamely elmét meg homalyositot arosz kivánság. az olyan el nem érheti ezt a nagy jó erkölcsöt. te pediglen leányom igyekezél atekelletességre, és meg látod hogy el felejted agyalázatot. nem akor, a midön imádkozol azokért kik meg bántottak nem is akor. a midön meg ajándékozod öket. és asztalodhoz hivod öket, hanem akor. a midön valamely nagy nyomoruságban látván öket, azon aszived meg esik. meg szánod öket, és anyi köny hullatást ejtesz, mint ha te magad volnál abban anyomoruságban.
Storophila. mitsoda nyomorult vagyok uram. hogy olyan távul vagyok attol atekélletességtöl. mikor érhetem el azt a jó erkölcsöt. a melyet anyi szentek követtek.
A kristus. Légy jó reménségben leányom. és hitesd el magadal., hogy azt el nem érheted amagad erejével, hanem kérjed buzgoságal., hogy aki azt néked parancsollya, vigyeis végben azt benned. mert az Isten meg halgattya azokot, akik ötet kérik. ö ádd. de azt akarja hogy kérjék. aszentek példájokon pedig meg nem kell tsökenned., de sött még inkáb kell igyekezned. és két dolgot kell meg tanulnod.
1. hogy kövessed öket. az ö nagy tselekedetekben. és szent életekben.
2. hogy magadot meg üsmérjed. és meg visgállyad természetednek gyengeségit. és romlandoságát. igen nagy gyengeség volna benned. gyengeségedet el nem szenvedni, és türhetetlenségel lenni azért, hogy békeséges türö nem vagy, mivel azt magadnak el kel. szenvedni, és alázatoságal várni, hogy a szent léleknek kegyelme. fellyeb emellyen., mind azon által. szorgalmatoságal kel munkálodni azon. hogy atekélletességnek uttyán eléb mehess. és a keresztényi jó erkölcsöket. követhessed; semmit el nem mulatván, azon gondal., és szorgalmatosságal kel lenned.
Távul légyen hogy másban ditsekedgyem, hanem tsak a mi urunk Jésus kristusunk keresztében. gal. 6. 14.
Tizen hetedik Rész.
Hogy miképpen kel ditsekedni akeresztben.
Tavul legyen pedig töllem hogy másban ditsekedgyem.
hanem tsak ami urunk Jesus kristusnak keresztében. gal. 6. 14.
A kristus. Még egy dolog vagyon hátra storophila, a melyre szükséges hogy meg tanittsalak. és a mely magában foglallya mind atöbbit. a mely nem egyéb, hanem hogy azt el hitesd magadal., hogy a leg nagyob méltosága, ditsösége, és betsületi egy kereszténynek abban áll. hogy a keresztet visellye én velem. és én érettem, mert ugyan is mi igasságosab mint a hogy anyi szenvedésért, mint én szenvedtem az emberekért, hogy öket meg válttsam ahaláltol., ökk is azt viszá adgyák nékem. sebet, sebért, gyalázatot gyalázatért, vért, vérért, nem ditsöségesé egy szolgának. hogy ö is abbol a pohárbol igyék, a melyböl az ö királya, és ura ivut, epedig akor történik meg, amidön. az Isteni rendelés. a nyomoruságnak pohárát nyujttya valakinek. amelyböl leg elöbször is én ittam, azért is mondám a két apostolnak. akiknek egyike az én jóbb kezem felöl akara ülni, és a másika bal felöl, az én poháromot bizonyára meg iszátok. matth. 20. 23. akarván vélek meg értetni, hogy az én hozájok valo szeretetemnek jele a, hogy öket részesültessem az én szenvedésemnek pohárábol, péter, és pál, jól tudták azt, hogy mitsoda nagy méltoság legyen az, azért is mondá az elsö, örüllyetek azon, hogy a kristus. szenvedésinek társai vagytok, hogy a mikor az ö ditsösége meg jelenik, akor is örvendezve vigadgyatok. boldogok vagytok. ha szidalomal illetnek titeket akristus nevéért, mert mind a ditsöség, mind a kristusnak lelke ti rajtatok meg nyugszik. 1 petr. 4. 13. a másika is hasonlot monda., ti néktek, ingyen adattatot a, nem tsak hogy a kristusban hidgyetek, hanem hogy szenvedgyetek is ö érette. phil. 1. 29. látod tehát storophila hogy ez a legg nagyob. tisztelet ez életben, és hogy tsak ebben is kell ditsekedni.
Storophila. uram arra tanitottál vala ugy tettzik, hogy semmit nem kel tselekedni ditsekedésböl, söt meg azt el kel kerülni, a midön a jó tselekedetek közé akar elegyedni, miképen mondhatod azt most, hogy ditsekedni kell. a keresztben.?
A kristus. valo hogy meg tiltottam néked a hejában valo ditsekedést, de nem értettem azon minden féle ditsekedést, hanem tsak azt mondottam, hogy aki ditsekedik. az urban ditsekedgyék.
Storophila. de kérlek uram. mitsoda az urban ditsekedni,?
A kristus. A hogy magadnak ne tessél, magadot ne ketsegtessed., hanem várjad az urnak jová hagyását. és a midön abékeséges türésre valo kegyelmét veszed, ditsöittsed ötet érette, és minden tselekedetidben mondgyad ezeket, ne nékünk adgyad uram ne nékünk a ditsöséget, hanem ate nevednek
Storophila köszönöm alázatosan uram. hogy meg tanitottal. arra, hogy tsak te benned kel keresnem aditsöséget., és nem magamban. hogy azt te tölled kel várnom, és kérnem, tiéd is legyen az a ditsöség mind örökké, de uram kérlek mond meg azt nékem, mint hogy a keresztnél már nem lehet se besteleneb, se gyalázatosab, dolog, azt kivánnám tudni. hogy ha uram ditsekedhettélé akereszt hordozásban.?
A kristus. Én soha sem kerestem a magam ditsöségit, se az embereknek. nem kivántam tettzeni. azt a ditsöséget kerestem. a mely tsak Istentöl jö, az én atyámnak akarattyát kerestem bé tellyesiteni, és eleget tenni az ö igasságának. mind azon által. azt meg tudhatod hogy ugy hordoztam akeresztet. mint jelit örökös voltomnak, valamint mondgya a proféta, avállán hordozza fejdelemségének jelét. isai. 9. 6. a kereszt valoságal az én fejdelemségem. amelyért az én atyám. akirályi székben emelt engemet, akeresztemel is akarok uralkodni. az embereken, mivel tsak a szenvedésre akarom fel álitani országomot. attol vagyon hogy a világiak, és a gyönyörüség szeretök, nem akarván. hogy rajtok uralkodgyam, a keresztnek nagy ellenségi, gondolodé hogy ók nélkül hordoztam szenvedésemnek eszközét, bizonyára nem. mivel arra a végre tselekedtem, hogy királyi páltzává változtassam a keresztnek faját. és a jele légyen. királyságomnak, és hatalmomnak, tisztelettel akartam hordozni gyözedelmemnek jelét, és vállamra tenni az üdvességnek fáját, a melyet az egész világnak kell imádni, eszerént akarám. meg bátoritani azokot akik engemet akarnának követni, eszerént is akarám tudtára adni az egész világnak, hogy a ki keresztét fel nem veszi. és nem követ engemet, a nem méltó hozzám, miért volna tehát botránkoztatás. a keresztnek gyalázattya, és miért ne lenne kedves azok elött. a kiknek minden boldogságokat abban kell tartani, hogy tetzhessenek annak, aki arra fel feszitetet. hitesd el azt magadal. hogy nintsen semmi ditsöségeseb. akereszt gyalázattyánál. azért is mondá örömmel az én apostolom. távul légyen töllem hogy másban ditsekedgyem. hanem tsak ami urunk Jésus kristusnak keresztében. gal. 6. 14.
Storophila. bizonyára nagy ditsöség uram. akeresztet hordozni, mert valamint hogy a királyok udvarában. könnyü meg üsmérni, hogy kik vannak kedvességben., az ö nagy betsületekböl. és gazdagságokbol, hasonlo képen akereszt. melyet adtz szolgaidnak, jele hogy kedvedben vannak, ezért is mondá az angyal tobiásnak. mert mint hogy kedves voltál Isten elött, azért szükséges volt., hogy a kisértet meg probállyon. tob. 10. 12.
A kristus. kivánnám hogy az embereknek értelmek volna. és el hitetnék magokal ezeket az igazságokot. mivel mindenben. tsak a betsületet, és a meltoságot keresik. ahejában valoságot, és a tsalárdságot tekintik. mivel sokal nagyob, és méltoságosab, valoságal hordozni érettem a keresztet, mint sem apostolnak, vagy évangyélistanak lenni. aki az Istent buzgoságal és tellyes szivel szereti, nagyobra betsüllené a lántzot. és a keresztet viselni ö érette. mint sem az eget birni.
Storophila. minden emberek meg nem érthetik ezt az igazságot. hanem tsak azok, a kiknek a menyei atya osztogattya kegyelmét, mivel akeresztnek tudománya. olyan ritka, tudomány, a melyet sem atest, sem a vér ki nem nyilatkoztatot, hanem a menyei atya érteti azt meg azokal. akiknek világoságát adgya.
A kristus. E valo. mivel azok olyan titkok, a melyek el vannak rejtve. a világi böltsek elött, és ki vannak nyilatkoztatva. az együgyüeknek, pál azokot jol tudta, noha ö magát igen kitsidnek tartotta, de Isten elött nagy volt. azért is mondá ezeket, nagy örömest ditsekedem. az én erötlenségimben, hogy lakozék én bennem akristus hatalma. azokáért gyonyorködöm az erötlenségekben. aboszuságokban. akristusért valo szorongattatásokban. mert mikor erötlen vagyok. ugyan akor erös vagyok. 2. Cor. 12. 9. halgassad meg másut mivel ditsekedik. hogy mit szenvedet. igen sok munkákban. atömlötzökben gyakrabban. avereségekben mód felet, ahalálokban gyakorta, a sidoktol ött ször egy nehany negyven tsapást vettem, háromszor veretettem meg veszökel. egy szer meg köveztettem, háromszor hajo törést szenvedtem, egy nap, és egy éttzaka. atenger mélységében voltam 2 Cor. 11. 22.
Storophila. uram nem tudom mint vagyok, midön illyen tsudálatos dolgot hallok, mivel ki ne tsudalkozhatnék, ennek az apostolnak meg gyözhetetlen békeséges türésin, ö ugy számlállya elö sok szenvedésit, és ugy ditsekedik azokal, mint mások szoktak ditsekedni. nemesi titulusokal. hol vagyon olyan bölcs, aki tsak bölcseségével meg foghassa. az illyen rend kivül valo dolgokot.
A kristus. E nem volt olyan tudatlan dolog, a régieknél is, a mint gondolod. a pogányok nem mondottáké, hogy a munka. és a szenvedés illendö dolog egy romaihoz, nem mondottáké azt, hogy a tüz meg probállya az aranyat, és a nyomoruság a bátorságot, a pogányok nem tanitották atunyaságot. sött még mindenkor ditsekedtek. a mikor sebbe éstek. és nyomoruságot szenvedtek, mert azokban meg mutathatták bátorságokot, hogy ne ditsekedhetnék. tehát az olyan az urban, aki ö erette szenved?
Storophila. ha ditsekedni kell, nintsen igazáb valo ditsekedés mint az Istenért valo szenvedés, tsak az urban valo ditsekedést is kell keresni. kitsoda adgya azt nékem. hogy tsak az én uram Jésus kristusomnak keresztében ditsekedgyem.? édes üdvezitöm. te vagy az én ditsöségem. és az én szivemnek egész vigassága. tsak egyedül benned ditsekedem. és amagam gyengeségében, had keresék avilágiak aditsöséget, hadd adgyanak ditséreteket egymásnak, de én tsak azt keresem amely az urtol jö, óh veghetetlen igazság. irgalmaság. meg foghatatlan bölcseség. ditsöség. légy nékem mindenem, tégedet illet a ditseret, a tisztesség, és a ditsöség, te tölled minden kegyelem, áldás, világosság, és bölcseség. az egész világon lévö teremtett állat adgyon néked ditséretet. és hálákot. mind örökön. örökké. A kik a kristusé, a testet fel feszitették az ö indulatival. és kivánságival együt. gal. 5. 24.
Tizen nyoltzadik Rész.
Hogy a kereszt uttyának vége. atest fel feszitésében áll.
A kik a kristusé. a testet fel feszitették az ö indulatival, és kivánságival együt. gal. 5. 24.
Storophila. Gondolván. hogy már semmi nem volna több hátra, azért semmi kérdést nem is téve, de akristus. még nagyob tekélletességre akarván ötet vinni. mondá nékie. valoságos boldogság a te néked kedves storophilám hogy eddig el érkezhettél. de még egy nehány lépést kell tenni ollyan uton, a mely sokal nehezeb az eddig Talonál.
Storophila. hát uram mi vagyon még hátra. nem végeztemé el. akeresztnek uttyát?
A kristus. valo hogy egy részit el végezted. de nem vagy még tellyeségel annak végin,
Storophila. mit kell uram még többet tselekednem.?
A kristus. szükséges hogy a mely keresztet eddig velem hordoztál, hogy arra fel feszitessél. mivel nékem minden igyekezetem tsak a vala. hogy fel feszitessem arra a keresztre, melyet akálvária hegyére fel vittem. minden valami az én szenvedésemkor történék, arra a végre volt, hogy a keresztények. annak.. ne tsak titkos értelmét keressék. hanem ugyan azt kövessék is. azon igyekezenek tehát, hogy minden tselekedetek a keresztre én velem öket fel emellyék. erre kell tehát minden igyekezeteket forditani, valamint én tselekedtem. mivel én engedelmes voltam az atyámnak mind halálig. akár menyit járj tehát akeresztnek uttyán, de annak jutalmát nem veszed, hogy ha tsak azon holtig nem jársz.
Storophila. hogy lehetne uram a, hogy tiéd ne akarnék lenni, holot ate szent kegyelmed által, már régtöl fogva. egészen szolgálatodra adtam magamot. Isten oldalmazon olyan nyomoruságtol. hogy tiéd ne legyek édes jesusom. inkáb fodgyon el az én életem, mint sem nálad nélkül élyek, mi vagyok én nálad nélkül. tsak olyan mint agyükér nélkül valo fa. es mint a lélek nélkül valo test. tiéd vagyok uram egészen, nagyob jót nem kivánhatok, mint azt, hogy örökül, hozád kaptsollyam magamot.
A kristus. mind ezek igen szép indulatok. de ha azt valoságal kivánod. és nem tsak szájal, egy dolgot kell tselekedned, a mely nélkül. enyim nem lehetz.
Storophila. uram mitsoda dolog a? kész vagyok parantsolatidot meg tartani.
A kristus. az olyan az enyim. aki nem magáé.
Storophila. ez ollyan dolog. amelyet én nem értek. kérlek uram magyarázd meg azt nékem.
A kristus. tudodé mit mondot pál az én apostolom. akik akristusé, atestet fel feszitették, az ö indulatival, és kivánságival együt. mit teszen e? hanem azt. hogy az olyan nem enyim akinek teste fel nem feszitetet, a hivek jobban nem tisztelhetik az én keresztemet. és az én szenvedésemet. mint ha fel feszittik rosz indulatokot, és kivánságokot., az illyen keresztre kel tehát fel feszitetni egy kereszténynek egész életében, mivel azt tud meg, hogy az ember életének békesége, és tsendesége. abban áll, hogy minden indulatit az igazságal meg egyeztesse, és akoron. azt az indulatot, örömnek, jónak. és szent szeretetnek nevezik. hogy ha pedig a magad kivánságira hagyod magadot, és azokot meg nem zabolázod. azok az indulatok az elmét meg ronttyák. és az életet nyomorultá teszik, és akoron azokot az indulatokot rendeletlen indulatoknak, és rosz kivánságoknak nevezik. azért anéked nagyon meg vagyon hagyva, hogy minden tehettségedel igyekezed fel fesziteni azokot az indulatokot, magadban. mind addig valamég azokot el nem ronthatod.
Storophila. már most értem uram. mit akarsz mondani, hogy az a nyomoru test, mely rendeletlen indulatokot indit az elme ellen. a keresztre fel feszitessék, feszisd fel uram azt. mivel gyönyörködöm az Isten törvényében a belsö ember szerént, de látok az én tagaimban más törvényt, mely az én elmémnek törvényével ellenkezik. engem rabul ád abün törvényének. mely az én tagaimban vagyon, azért jol lehet én az én elmémel szolgálok az Isten törvényének. de atestemel, a bün törvényének. óh én szegény nyomorult.! kitsoda szabadit meg engemet ehalálnak testéböl. rom 7. 22.
A kristus. nem más. hanem a testednek fel feszitése, tsak tudgyad meg ölni magadban a földi embernek tagjait, mert azoktol származnak arosz erköltsök, és a rosz kivánságok.
Storophila mint hogy oly szükséges ez a fel feszittés, kérlek uram magyarázd meg azt nékem bövebben.
A kristus. azt meg kell tudnod hogy két féle kereszt vagyon. az egyike testi kereszt. a másika lelki kereszt., az elsö abban áll, hogy nagy mértékleteségel légy az ételben, és az italban. és az érzékenységeknek semmiben nem kell kedvezni. a másodika abban. hogy meg türköztessed a léleknek kivánságit. azt mindenkor tsendeségben. és békeségben tarttsad, akevélységnek. és aharagnak sebességit meg zabolázad, magadot mindenért meg fedgyed, magadnak semmiben ne kedvez. és magadal mint egy, mindenkor viszá vonásal légy. mivel igen drága kereszt az ur elött, és ditsöséges erött venni rosz gondolatidon, ellene mondani akaratidnak. és azokot meg gyözni
Storophila. ugy tettzik uram. hogy már most jóbban értem. ezt a lelki képen valo fel feszitésit a testnek. ugy gondolom hogy ahoz nagy eröszak kivántatik. kérlek azért, tanits meg arra hogy mi formában lehessen azt végben vinnem,
A kristus. örömest. hogy pediglen végben vihessed a lelki fel feszitésit a testnek. lelki szegre is kell szert tenned, a melyel fel feszittsed a testet. azért is mondá dávid. verd által testemet felelmedel. mert rettegésel tekintem itéletidet, szükséges tehát, hogy az urnak félelme a testet meg hassa, és azt a szolgálat alá vesse, hogy ha pedig atest fel támad, és nem akarja magát fel feszitetni. meg fogja probálni az urnak rettentö fenyegetésit. az én lelkem nem marad többé az emberel, mert ő tsak test, aki pedig fel feszitetett. a meg hall. a véteknek, és éll az Istenben, az illyen szegektöl meg ne ijedgy, mivel a szeretet erös mint ahalál.
Storophila. kedvesek az illyen szegek. mivel ö általok lehet el érni az igazán valo szabadságra, ha atestet nyomorgattyák is, de a léleknek örömet szereznek. de uram hól vegyek egy kalapátsot. a mellyel. a szeget bé verjem.?
A kristus. az én beszédem nem olyané mint egy kalapáts, a mely el töri a követ, mondgya egy proféta. az urnak beszéde nagy segittségedre lészen. a félelemnek és a szeretetnek szegét. bé veri, ugy hogy semmi hajlandoságod ne légyen a világi dolgokhoz, mert az Istennek beszéde, élö, és ható, és hathatóbb, minden két élü fegyvernél, és el hat az akaratnak. és az elmének, atagoknak egybe kötöztetéseknek. és a velöknek oszlásokig. és meg itéli agondolatokot, és a szivnek indulatit. hebr. 4. 12.
Storophila. kivánom uram hogy által lyugaszszad lábaimot, félelmednek szegeivel, és az én. [14] kezeimet szeretetednek szegeivel, ugy hogy halálodnak képe. ki tetzvén az én. testemben. az én testemnek tagjai ne szolgállyanak többé a vétekre.
Tizen kilentzedik Rész.
Hogy mi formában kel fel fesziteni a világot.
Nékem a világ meg feszitetett. én is avilágnak. gal. 6.14.
A kristus. Mind ezek a kivánságok igen jók, de storophila. atesten kivül még mást is kel fel fesziteni.
Storophila. mi lehet az uram?
A kristus. Az avilág. akit fel kell fesziteni, mind azzal. ami ahoz tartozik. mivel tsak akor fognak tölled félni, a setettségnek hatalmasi, a midön a keresztemet fogják benned látni, azt el mondhatod, nékem a világ meg feszitetet, én is avilágnak. illyennek kel lenni egy kereszténynek, nem lehet semmi hasznosab avilág fel feszitésénél. mivel eza fundámentuma aboldog életnek.
Storophila. uram ez igy vagyon. egy kereszten két fel feszitetet lészen. és hogy egyedül nem leszek a kereszten. mivel avilág is ót lészen velem,.
A kristus azt nem kell tsudálnod, mivel amidön a kereszten valék, az ördög minden hatalmával. láthatatlan képen. fel volt velem feszitve., azért is mondgya az én apostolom. hogy el törölte a mi nékünk ellenünk vala. a kereszt fára azt fel feszitvén. és meg fosztván abirodalmakot, és a hatalmaságokot. azokot nyilván mutogatta. diadalmat vévén azokon, a kereszt fa által. Colos. 2. 14. két dologra. kel hát vigyázni az én keresztemben, az elsö a, hogy azért feszitettem fel hogy néked példát adgyak. azzal, a második. a, hogy azon kereszt. az ördögön vett gyözedelemnek jele vala, a melyen ötet mind fel feszitették, mind meg gyözték, eszerént kell hát fel fesziteni magadban ezt a két ellenkezö dolgot, tudni illik magadot és a világot.
Storophila. uram enékem egy kevesé homályosnak tettzik, és nehezen foghatom meg.
A kristus. világosabban beszéllek tehát. fel feszitettél akoron avilágnak. a midön avilágnak fejdelme semmit magának valot benned nem találhat, és a világ néked fel feszitetik. a midön el távoztatod magadtol a vétekre valo kivánságokot. az én keresztemhez valo szeretet. életet ád, és a világhoz valo szeretet, halált. haly meg tehát a vilagnak, és a világ te néked, de a vilagon nem kel értened az eget. és a földet. hanem a világi mulandó jokot, a ditséretet, tiszteletet, gazdagságot, nagy udvart, és a nagyra valo elö menetelt, és mind azt. valamint oly igen szeretnek az emberek, szükséges hogy mind ezek meg halyanak tenéked, te magad is ezeknek, ezeket soha ne kivánnyad birni, de soha ezek a szivedet el ne foglallyák.
Storophila. adgya Isten világ meg váltoja, hogy ez a világ. rosz kivánságival együt, soha meg ne gyükerezhessék az én szivemben, hogy ez a világ tellyeségel meg hallyon nekem, és ollyan formán feszitessék fel velem. hogy semmi kedveségin ne kapjak, se semmije nekem ne tessék.
A kristus. azt tud meg, hogy soha néked a világ fel nem feszitetnék, hogy ha. tsak a világ teremtöje, éretted fel nem feszitetett volna. semmit nem tselekedhetel nálam nélkül. de én velem mindent tselekedhetel, erröl nyilvánságosan szol az én apostolom, mondván, távul légyen töllem., hogy másban ditsekedgyem. hanem tsak a mi urunk Jésus kristusnak keresztében, aki által nékem a világ meg feszitetet, én is a világnak, gal. 6. 14. figyelmezél jól ezekre a szokra. aki által nekem, a világ meg feszitetet., ezek aszok nem hejában valo szók, és nem magátol mondotta az apostol. hanem a szent lélek által.
Storophila. Én uram. mint hogy kegyelmedel bé töltöttél, ugy tettzik el mondhatom, hogy a világ meg holt, és fel feszitetet nékem, mert valamit avilág szeret, ugy mint agazdagságot, tiszteletet, gyönyörüséget, mind ezek valoságos keresztek nékem, ha avilágot nem szeretem, attol vagyon., mert tudom hogy akár mit adgyon nékem, de amulando, és tsalárd, ha azt nem kivánom, attol vagyon. mert minden javai. véle együt el mulnak, azért is távozom tölle, valamint abüdös sártol.
A kristus. E mind jól vagyon, okosan is mondod, mind azon által még továb is kel menni. a még nem elég hogy a világ fel feszitessék néked. és magad is avilágnak, hanem még ugy kell magadot viselni. mint ha valojában meg holtál volna, ugy hogy a világ ne keresen tégedet. és mint hogy avilág ditsöségit nem keresed, a világ ditsösége se keresen tégedet, hanem még meg vessen, mivel gyakran törtenik, hogy ámbár valaki ne gondolkodgyék is a világrol, de avilág gondolkodik felölle. és igyekezik azon hogy magához viszá vonnya. valo hogy az olyan meg holt avilágnak., de a világ meg nem holt nékie. agonosz lélek látván. hogy más valamely foglalatos dolgokra adgya magát. azon igyekezik hogy hálojában ejthesse. azért is mondgya az én apostolom. az olyan. keresztények felöl kik tsak. félig holtak meg avilágnak. ha meg holtatok akristusal a világ bötüinek. miért itéltek még is. mint evilágon élök. Colos. 2. 20. ugyan is miért arttya magát az olyan avilági dolgokban. a ki a világnak meg holt, mivel azoknak aholtaknak kellene a világot hagyni. akik avilágban maradnak, és tsak egyedül azt kellene szeretni, keresni, és ahoz kapcsolni magát. a mit avilág keresztnek tart.
Storophila. ez uram igen nagy köteleség. ugy tettzik hogy az anyaszent egyháznak kezdetekor. ezt követték az apostolok. gondolom hogy azt akarta elönkben adni szent pál. a midön mondgya, ha szidalomul illettetünk, jót kivánunk. ha haboruságot szenvedünk. békeségel türjük. ha gyaláztatunk. imádkozunk. evilágnak seprei löttünk, és mindenektöl el vettetett szemetek, mind ez ideig. 1 Cor. 4. 12. bizonyára illyenek is valának az apostolok. a világ elött. a ki azt gondolá, hogy ha egy szer meg menekedhetnék töllök. egészen meg tisztitatnék. mivel olyanoká tartá öket valamint a szemetet. és valamint haszontalanokot.
A kristus. azt jól mondod, mivel nem tsak az apostolokot, de mind azokot. kik engemet követtek, a világ mindenkor meg vetette, halgassad mi képpen panaszolkodnak az Istennek david által. könyörülj uram mi rajtunk, mert már régtöl fogvást szidalmaztatunk. a mi lelkünk tele szégyen vallásal, gyalázattal is illetnek a gazdagok, és a kevélyek. ps. 122. 4. de a nagy vigasztalásokra lehet az én szolgaimnak. és örömmel is követhetnek engemet. ha ezekröl aszavaimrol gyakorta emlékeznek, ha evilág titeket gyülöl, tudgyátok hogy engemet gyülölt eléb ti nálatoknál, ha evilágbol valok volnátok. evilág ami övé szeretné azt, de mivel hogy nem evilágbol valok vagytok, hanem én választottalak titeket. evilág közül. azért gyülöl titeket evilág. joan. 15. 18.
Storophila. Mitsoda kedves dolog uram. ezt a tisztátalan. világot ugy tekinteni mint olyan dolgot, mely méltó gyülölségedre. gyölölvén öis azokot kik tiéid, kérem uram azt a kegyelmedet, amely el hagyassa velem tellyeségel ezt a világot, a mely mind akaratot, mind tehettséget adgyon belém.
A kristus. azt tud meg leányom. hogy mentöl fellyebb emeltetel az Isten bölcseségének értelmében, annál inkáb meg halsz atest hajlandoságinak, ha meg világositatol az Isteni bölcseségnek világával, a világot ugy tekinted mint meg holtat. és valoságal. el mondhatod, a világ meg holt, és fel feszitetet nékem. én is meg holtam, és fel feszitettem a világnak. azt is tud meg, hogy ennek a bölcseségnek szinét meg nem láthatod, ha avilágnak meg nem halsz, mivel ez a böltseség olyan szépség, a mely magához vonnya az értelmes lelket, és ez a szépség annál kedveseb hogy tiszta, annál tisztáb hogy a lelki dolgokot keresi, és annál inkáb keresi a lelki dolgokot, hogy a testi dolgoknak meg holt, ugy tettzik hogy mind ezekre valo nézve. magadban fel teheted, hogy nem követed atsalárd világot, el hitetvén azt magadal. hogy tölle semmit sem várhatz.
Storophila. uram enékem elég, semmi nékem evilágban nem tettzik. semmi bennem nintsen. a mi a világé volna. és én nem kivánom semmijit, a világ semmimet nem birja. és én sem birom semmijit, ha birnám is, örömömre nem volna. és ha tölle meg válom is azon nem szomorkodom. minden kivánságom tsak az, oh! én Istenem, hogy oly erösen lehesek hozád kaptsolva, hogy semmi tölled el ne választhasson.
Huszadik Rész.
Hogy a kristusal. együt kel fel feszitetni.
A kristusal együt meg feszitettem. gal. 2. 19.
Storophila. Továb is akarván magat oktattatni, kérdé, honnét vagyon uram. hogy anyi sokáig sohajtottam utánnad, és kerestelek, mind azon által még meg nem találhattalak. kivánságom szerént. miért fosztasz meg engemet magadtol. mikoron lehetek örökösön hozád kapsolva., ugy hogy semmi tölled el ne választhasson.
A kristus. Az attol vagyon, hogy nem ótt keresz engemet ahol kellene, mivel én nem találkozom azok közöt, kik a gyönyörüségekben élnek, engemet a világban kereszsz, és én nem vagyok a világbol valo. ha fel feszitetted atestet rosz kivánságival együt, ha a világ fel feszitetett néked, és te is avilágnak, és ha tsak azt keresed ami nékem kedves, meny fel akálvária hegyére. és ót meg találsz engemet, ugyan ót is áldoztattam én fel, hozad valo szeretetemböl, meny fel tehát báttran arra a helyre, ha ugyan valojában vagyon [15] kedved engemet meg találni, a midön ót fent lészesz, az egész világot meg vetésel fogod tekinteni.
Storophila. uram ezt tellyes szivemböl kivánom, de kérlek mond azt nékem. hogy lehesen valakit fel fesziteni nem tsak testi képen, de még lelki kepen is.
A kristus. a meg lehet ilyen formán, példának okáért. a midön vaiaki semminek tartván anyomoruságokot. örömel veszi atesti szenvedéseket, és a nyomoruságokot ugy tekinti, mint olyan szegeket, a mellyek a boldog életre vezetik, mivel azok a szegek melyek az ö kezit és lábát által lyukaszttyák, olyan kólttsok, melyek meg nyittyák a menyeknek kapuit.
Storophila. adgyad én Istenem hogy veled együtt. szegesztessem fel a keresztre. hogy hadd élhessek az örökké valo boldogságban.
A kristus. el vezetnek oda tégedet a szegek, és a kereszt, ugyan is, az olyan aki akeresztre vagyon fel feszitve, a jelen valo dolgokot nem tekénti, nem gondolkodik arrol amit avilágban szeretet, amás naprol nem nyughatatlankodik. nem kiván gazdagságot birni. a kevélység irigység nem haborgattya, agyalázatra nem hajt, ha ámbar még lélegzetet veszen is, de magát. ugy tekinti mint holtat, minden kedvét. gondolattyát, az örökös hazája. felé igazgattya, e szerént kel néked is meg halni atest kivánságinak, és az egész teremtet állatoknak, és tsak egyedül amenyet kell tekintened, és reménlened.
Storophila. oh! uram. mit kivánhatok az égben, és mit kivánhatok eföldön, hanem tsak egyedül tégedet, atestem, és a szivem fogyni kezd, légy oh! én Istenem. az én szivemnek Istene. és örökké valo részem, énnekem, ps. 72. 24. szeretlek tégedet oh fel feszitetet szeretet. nem is elégszem meg addig, valamég hozád nem leszek kötözve, aszeretetnek kötelével. ugy hogy soha. semmi tölled el ne valaszthasson.
A kristus. már mostanában keszdesz tudos lenni a szeretetnek tudományában. ezeket, senem a test, se nem a vér mondattya te veled, hanem az én atyámnak lelke, pálban. ezen lélek lévén, mondá, a kristusal együt meg feszitettem, élek pedig én, vagy is nem én élek, hanem akristus él én bennem. gal. 2. 20. latodé azt. hogy mi képpen. el ragadtatik az olyan elme, akiben Isteni szeretet vagyon. és hogy mitsoda kivánatos dolog legyen az, ez a szeretet ollyan nagy volt bennem. hogy az emberekért magamot meg alázván, a szolgának formáját vettem magamra, és anyira vitt, hogy magamot fel feszitettem, és véremet ki ontattam érettek. az illyen nagy szeretet mondatá pálal is ezeket a szokot. élek, de nem én. hanem a kristus éll én bennem, látod hogy mitsoda drága életet okoz ez az Isteni szeretet, és hogy ezel mitsoda tellyes vala az én apostolom., aki is egészen én nekem, és a keresztnek adta vala magát. ugy anyira hogy mindent tsak az én akaratom szerént tselekedet, azért nem is azt mondá, hogy én akristusban, vagy a kristusért élek. hanem hogy akristus éll én bennem.
Storophila. uram meg nem foghatom jól ezeket. és nem tudom mitsoda értelemel mondgya az apostol ezeket a szokot, élek én. és az után, nem én. hanem a kristus éll én bennem, ezekben a szokban nagy ellenkezést látok, nem is tudom hogy mi képpen mondhattya, élek, és nem élek.
A kristus. hogy veled meg értessem ezt a titkot. egy hasonlatosságot hozok elö, az oltani valo veszö. a mellyet atöröl le vágnak. tellyeségel meg holt annak a fának a melyröl le mettzették. és annak a fának éll a melyben óltották, mivel attol veszen már magának eledelt, igy hasonlo képen az olyan aki avilágtol el válik, én belém óltatik, a világnak meg hal. de töllem vévén életet, és kegyelmet, én általam. és én bennem éll, uj élettel, eszerént élt tehát pál én bennem. és én öbenne, mivel az, aki a világnak meg holt. a szeretetben marad, az Istenben marad, és az Isten ö benne. 1 joan. 4. 16. se atermeszet, se akivánság, se az akarat nem éll vala már az én apostolomban, hanem én éltetem vala ötet kegyelmemel, azt tselekedtetvén véle amit akartam, és ötet minden féle jora vittem ellen tartás nélkül.
Storophila mitsoda ditsöséges dolog uram ez szerént élni, mitsoda boldog volnék ha kegyelmednek segittségével. hasonlo képen élhetnék, uram tsak egyedül ezt kivánom. és ezt is sohajttya az én lelkem, ólts szüntelen engemet abban az életnek fájában, a mely magad vagy, hogy had hallyak meg magamnak, és tsak te benned, és te általad éllyek, kötöz keresztedhez engemet. és semmi attol elne ódgyon. mivel nintsen kedveseb dolog elöttem. mint veled élni. és meg halni a kereszten. add meg fel feszitetet szeretet. ezt a kegyelmet szolgálodnak, a ki., a midön te tölled szaladot. magadhoz hittad. a kit kegyeségel magadhoz huztad, a midön tégedet nem akart követni. uram legg kedvesebb eledelem a, hogy szenvedgyek, leg nagyob gyönyörüségem. hogy fel feszitessem., mint hogy a kristus az én életem. ahalál nékem nyereség. phi. 1. 21. ugyan is meg halván, meg nem halok hanem élek, mivel az életnek ura bennem lészen. miképen lehetne meg halnom, ha ahoz az élethez leszek kaptsolva aki fel feszitetett érettem,. és mitsoda köze lehet hozám annak ahalálnak, a ki meg öletet a kereszt fán. hol vagyon halál ate diadalmad, hol vagyon halál ate fulákod. 1 Cor. 15. 55. hogy lehetne nékem élni nálad nélkül, mivel te vagy az én életem, és lelkem, te veled együt akarok lenni akereszten, mert ate apostolod. azt mondgya, hogy a ki az urhoz ragaszkodik egy lélek ö véle, 1 Cor. 6. 17. oh! egyedül valo jóm, oh' örökké valo igazság. kedves Jésusom. kaptsoly magadhoz engemet. hogy veled együt halyak, és tamadgyak fel.
Ezeket a szokot nagy buzgo szeretettel mondá storophila a kereszten lévén. a kristusal együt, a ki is kegyeségel halgatván. mondá nékie.
A kristus. Örüly leányom, és bátor légy. mivel pálya futásodnak. tsak hamar végit éred, már ahoz közel vagy. és rövid idö alat ajutalmát el vészed, együt szenvedtél velem, aditsöséget is velem együt veszed el. velem együt holtál meg, velem is fogsz élni, és örökös társam lenni a menyekben, mert valamint hogy, amagam meg alázásáért, az Isten olyan nevet adot nekem. a mely minden nevek felet vagyon. ugy azok. akik részt vesznek szenvedésimben., velem együt fel emeltetnek a ditsöségben. ez az utt az, a melyet én nyitottam az én örökös társaimnak, és a mely az életre vezet.
A. KERESZTNEK. KIRÁLYI UTTYA.
HARMADIK KÖNYV.
A kereszt hordozásnak hasznairol.
Elöl járó beszéd.
Az útt mely az életre vezet keskeny, mondgya az irás, és nem tsak egy féle nyomoruság találtatik. akereszt uttyán. ezen a keskeny uton, anyi sok örvény, veszedelem. és faradság vagyon, hogy azt nem lehet tsudálni, ha olyan kevesen. járnak, és mennek végig azon az uton, azt meg kell mind azon által engedni, hogy elég segittség adatik, alelki életnek uttyán, bizonyos és tévelyedés nélkül valo jarásra. anyi hasznokra, és javokra vagyon azoknak kik azon járnak. a mint kivántatik, hogy ha azokot jól meg tekintenék, meg gyöznék mind azt, valami öket akereszttöl el idegenitti.
A kristus. a szolgának formáját vévén magára, nem tsak meg gyözé az ö szenvedésit. és kinait, de söt még azokot kedveseké, ditsöségeseké, és üdveségeseké tévé, ugyan azért ditsekedék a keresztben. és a gyalázatban szent pál, ez a nagy apostol, és doktor, mondván, az Isten ne adgya hogy másban ditsekedgyem. hanem tsak a mi urunk Jesus kristusunknak keresztében. gal. 6.14. az apostolok és a martyromok, a munkájokért valo jutalmat. a keresztben vették el. ugyan mindenkoron is abban fogják el venni ahivek, tsak egyedül akeresztben enyhitetnek, és gyözetetnek meg a kisértetek, és a kinok, ugyan az által. tsendesedik meg a fel háborodot elme, és gyógyul meg a lélek halalos sebeiböl.
Hogy ha pedig oly kevés hasznait láttyuk akeresztnek, és ha rend szerént azok el vannak elöttünk rejtve, az attol vagyon, hogy a keresztnek uttyára igen késön megyünk, szent therésia, a spanyolok ditsösége, halála után meg jelenék egy jó akarojának. akinek mondá. hogy a földön valo sok nyomoruságiért, szenvedésiért, és keresztiért. jutalmaztatot volna meg menyekben. és ha valami kivántatná véle aviszá valo menetelt, a nem más volna, hanem hogy még többet szenvedhetne, és hogy azt nagyobra betsüllené, a menyekbe lévö gyönyörüségeknél. ebböl meg lehet látni, hogy mitsoda érdemes akeresztnek uttya.
A kristus. Ez a szenttséges mester, akeresztnek uttyan vezetvén storophilát. meg magyaráza vala néki az utozás közben, a keresztnek, majd egy, majd más hasznait, azt pedig arra valo nézve, hogy nagyob vigasságal menne az uton, és meg gyözné azt az unadalmat, amely az utnak faradtságátol szarmazik, mivel vannak olyan személyek, még aleg buzgobbak közot is, akik meg unakodván a lelki életben valo szolgálatoktol, olyan nagy kedvetlenségben esnek, hogy az urnak uttyaiban, nagy szomoruságal és lankattságal járnak, viselvén nagy nehezen a keresztnek terhét. mindenkor zugolodnak, és panaszolkodnak, mondván jóbal, ha el aluszom, azonal azt kérdem, mikor kelek fel, és ha fel kelek, az estvét nyughatatlanságal várom, és éttzakáig, tele vagyok fájdalomal. jób. 7. 4. ha hasonlo szenvedés veszen környül bennünket, ha ebben a lankadtságos állapotban esünk, fordullyunk akristushoz, és kérjuk ezt az irgalmaságnak urát, hogy gerjesze fel bennünk a szeretetet. és hogy járjon mivelünk, az uton melyen járunk. Dávid az illyen lankadcságos állapotrol mondgya ezeket. az unadalom miat, el szunnyodot az én lelkem. erösits meg uram engemet beszédidel. ps. 118. 28.
Hogy pediglen ellene lehesen állani ennek az unadalomnak. ebben a harmadik könyvben fel tészem azokot a szavait és vigasztalásit akristusnak, melyeket ada storophilának uttyában. azokbol meg tanulhattyuk, miképpen lehet akeresztröl, mint az életnek fájárol., lelki gyümölcsöt szedni, a munkás ember nem visgállya a meny dörgést, se a villámlást, hanem az esöt. a mely nevelni fogja buzáját, és gyümölcseit, a midön buzát vét, nem tekinti azt, hogy az a mag el fog rothadni, hanem hogy az a mag tiz annyit fog teremni, e szerént kell nékünk tselekednünk, nem tekintvén a mostani nyomoruságot. hanem a jövendöbeli hasznot. békeséges türésel várván az aratást, illyen formán, nem tsak könnyen szenvedgyük akeresztet. de sött még abbol nagy hasznot is veszünk.
Első Rész
Hogy a kereszt meg oltalmaz avétektöl. és meg gyözi a kisérteteket.
A keresztröl valo tudomány azoknak kik meg tartatnak. Istennek hatalma. 1 cor. 1. 18.
Storophila. Alig tekéllé el magában hogy magának ellene mondana, s' a keresztet hordozná, és akristust követné., hogy azonnal. három ellensége támadván. veszedelmére igyekezének, tudni illik. a világ, atest, és az ördög. mind ahárom azon igyekezék., hogy a keresztet meg utáltassák véle, a világban viszá vigyék. és hogy arra a szélyes utra vezessék, mely a veszedelemre siet, hogy pediglen szándékjokot végben vihessék, el végezék magokban. hogy némelykor erövel mennyenek reaja. másodszor a lesre várják, és tört vessenek eleiben. ugy történék. hogy storophilának olyan dombon kelleték fel menni,. a mely két felöl meredékes vala. az út pedig igen köves. és az út mellet holmi bokrok valának. a hováis lesben álla ez a három féle ellenség. hogy a szegény storo-[16]philára üssenek midön azon el menne. a ki is kevés idö mulva oda érkezék nagy sohajtásal és fáradságal, a három ellenség azonnal eleiben álla. és nagyon kezdék nékie jovallani hogy melléjek ályon. avilág eleiben tévé a nagy pompát, tzifraságot. gazdagságot, és a betsületet az után atest kezdé néki jovallani. agyönyörködtetéseket, és a kényes életet, az ördög pedig szokása szerént. mesterségét meg veté. és mind ezekre nagyon ingerli vala, a szegény storophila még igen új lévén mind ezekben, nem tuda mit felelni ezekre. és kételkedni kezdék magában hogy mi tévö lenne, és nem vévén észre tsalárdságokot. figyelmetességel halgatá öket, és mint egy kevesé hajolni is kezde a veszedelem felé, a melyben belé is eset volna, ha a kristus. joságábol meg nem kapta volna a keresztit. és midön látá hogy az ijedségböl helyre jött volna az ö elméje, ezeket mondá néki.
A kristus. Látodé storophila. a keresztnek nagy hasznát, a kereszt segittsége nélkül el vesztél volna, és örültek volna azon az ellenségid, mert ugyan is mi tartoztata meg tégedet. hanem egyedül akereszt.
Storophila. mindenkoron fogom énekelni az urnak irgalmaságit. ps. 88. 2. mert egyedül ate joságodnak tulajdonittom édes Jesusom. hogy a bünösök uttyára nem tértem, hogy ha az ur meg nem segitet volna. az én lelkem a veszedelemben eset volna, ps. 33. 17. azért ditsérni foglak uram tégedet. és szivemböl hálákot adok néked, ditsöiteni fogom örökké nevedet, mert irgalmaságal bántál velem. és a veszedelemböl ki hoztad lelkemet. ps. 85. 11.
A kristus. ha igy tselekszel, okosan tselekszel. de azt meg kell tudnod, hogy a midön az Isten. valamely nyomoruságokot küld az emberekre. azokot vagy ostor gyanánt küldi, hogy öket meg ostoroza. vagy zabola gyanánt, hogy azal meg tartoztassa öket a vétekre menni, az atyai kéz, azért szokot büntetni, hogy meg jobbittsad magadot. az Isten a kereszt által némelykor olyan alkalmatoságot veszen el. a mely a vétekre fordulhatna, mert azt elöre által látván hogy sokak. nagy rendeletlenségekben eshetnek, azért betegségeket küld reájok, hogy a vétektöl meg menttse öket, és igy sokal hasznosab nékiek az üdveségre az egésségtelenség, mint sem ha jó egésségben volnának, magokot el vesztenék, ugy is nem látodé azt minden nap, hogy olyanok vannak, kik betegségekböl. fel gyogyulván, az után egésségeket aroszra fordittyák. más megintlen semmi kárt nem tett senkinek amég beteg volt de mihent meg gyógyult, sok ártatlant nyomoritot meg, a szöllöt ha meg nem mettzik, vad, és rosz gyümölcsöt terem, mondgyunk hasonlot az olyan emberöl. akitöl. semmi jó nem származik, hogy ha tsak némelykor meg nem ostoroztatik, és hivatallyára viszá nem hozatik akeresztel.
Storophila. Te vagy uram a mi oltalmunk, tsak te benned kel vetnünk bizodalmunkot., ne távozunk el hát tölled, mivel annyi sok jót tész velünk, kedvesz minékünk azért, hogy ajó erkölcsnek uttyát meg ne unnyuk, és bennünket ostorosz azért, hogy el ne tavozunk ajó uttol. oh! uram mitsoda kedvezésel vagyon ate irgalmaságod az emberekhez. mivel atölled vett nyomoruság, nekik jó tétel helyet vagyon, bizonyára, mondgya egy pogány auctor, egy jó akaromnak betegségében azt meg tanultam, hogy az emberek. jók, a midön betegek, mert mitsoda beteget kisért a fösvénység. rosz kivánságinak akor nem rabja, a méltoságot nem keresi, agazdagságot semmiben hajttya, egy szoval a mely testet a hoszas betegség meg szeleditt, a fel nem támad az elme ellen. és azt nem háborgattya. ellenben pedig a kemény egésség, a véteknek taploja, és ritkán történik hogy valaki azt jóra fordittsa.
A kristus mind ezeket jól mondod, hanem tsak azon igyekezél, hogy atselekedetid meg egyezenek a mondásidal, és hogy ezek avaloságok. mindenkor az elmédben legyenek, mivel mire valo az olyan eszköz. a melynek hasznát nem veszik, és mitsoda könnyebségedre lenne az ollyan orvoság a melyet bé nem vennél. atesti nyavalyák a léleknek orvosági, a betegség meg sérti atestet. de az elmét meg gyógyittya, miért nem akarnál tehát engedelmességel. élni. illyen hasznos orvoságal, holot oly üdvességes hasznai vannak, jaj azoknak akik szenvedésben lévén, életeket meg nem jobbittyák. és illy hasznos orvoságal nem élnek, az irás tsudálkozásal mondgya, hogy ása király a lábával roszul lévén, és fájdalmakot szenvedvén, nem folyamodék az urhoz, hanem a doktoriban veté reménségit. 2. paral. 16. 12.
Storophila látom uram. ate irgalmaságodnak gazdagságát. mivel kivanod oktatni, és a munkában foglalni fiaidot, hogy mindenkor félelemben tarthassad öket, és hogy meg ne engedgyed nékiek, tégedet el felejteni, és náladnál valamit mást inkáb szeretni, mivel te vagy az örökös jó, és ha az embereket magadhoz nem hivod, el felejtenek tégedet, de mint hogy anyomoruságok, és akeserüségek. az ö lelkeknek igen hasznosok, az Isten rendelése azok által szokta fel ébreszteni el szunnyadot hiteket. ugy hogy el távoztatván rosz kivánságoktol. te hozád fordullyanak.
A kristus. Leanyom, még más haszonra is fordithatod a keresztet, mivel nem tsak arra valo mint a zabola, hogy meg tartoztassa azokot kik roszat akarnának tselekedni. hanem még az ellenséget le nyomja. és le veri, tudni illik az ördögöt, mivel akereszt meg gyözhetetlen fegyver az ördög ellen, olyan sisak, a mely a föt meg oltalmaza. olyan vas darék a mely meg tarttya a melyet. ollyan paiss. a mely el veszi alövést, és olyan kard. a mely el távoztattya. az ellenséget, holot tsak a keresztnek fegyverével. veszik a menyei gyözedelmet, ugyan azért is vettem a keresztet vállamra, hogy azal, mint egy lántsával. a földre nyomjam ellenségemet. és hogy a fa által. meg gyözetessék. az, aki a fa által rabság alá veté az emberi nemzetet, azt tudod, hogy mindennek mondám ezeket a szokat, ha ki utánnam akar jöni, tagadgya meg magát, vegye fel keresztét, és kövessen engemet matth. 16. 24.
Storophila. Áldassék uram ate szent neved örökké, te emeled fel az én karomot. ahartzkor, és teis segittesz engemet, de uram kérlek mond meg azt nékem. hogy ha azon a keresztényi fegyveren. a melyröl beszélsz, akereszt vetést kellé érteni, vagy pedig ez életben lévö nyomoruságokot. és kereszteket.?
A kristus. mindenikét lehet érteni, mivel azt tudod, hogy a kereszt vetés igen hasznos, az ördög kisértete ellen, és annak sok szentek érzették hasznát, anyomoruságnak is hasonlo ereje vagyon. mert valamint hogy a só, meg oltalmaza a hust a rothadástol, ugy a nyomoruság is nem engedi az ördögnek, alelket meg rontani, a pogány filosophusok közöt, nem valánaké sokan ollyanok, akik azt tarták, hogy a mely elme kemény és álhatatos a nyomoruságokban. a nem tsak meg oltalmaza magat a mértékletlenségtöl, de söt még az ellen fel is támad, pál nem sanyargatáé a testét, és nem vetéé a szolgálat alá, azért hogy az el vettettek közi ne számláltassék. az ördög kisérteni akarván benedek pátriárkát, eleiben tevé egy olyan aszonynak a képit, a kit is ö az elött üsmért vala, akép esziben juttatván néki a személyt, az elméjit anyira fel gerjeszté, hogy tsak nem el hagyatá véle apusztában valo életet. de ez a szent ember, meg gyözvén magát, le vetkezödék, a bokrok. és a tsallyán közöt heverkezet, mind addig valamég a fájdalom el nem oltá kivánságit, ezeket maga beszéllé elö tanitvánnyinak, bernárd, hasonlo kisértetben lévén, ajeges tóban ugrék télben. és ferentz ahóban feküvék, miért mivelék. [17] azok a szentek ezeket. hanem azért. hogy a külsö keresztnek nagy ereje vagyon. el üzni a belsö kisérteteket.
Storophila. uram tsak arra kérlek, hogy végy oltalmad alá engemet, tégy magad mellé engemet. és azután akár ki emellye fel kezét ellenem. mert te vagy az én békeséges türésem, te is voltál reménségem, iffiuságomtol fogvást, ps. 70. 6. a keresztben gyözedelmes leszek. ellenségimen, és niind addig viaskodom vélek, valamég mind el nem vesztem. oh! üdveséges kereszt. mely hasznos vagy, és hogy mely kevesen vannak ollyanok még a keresztények közöt is, kik üsmerjék ate erödnek hatalmát.
Masodik Rész
Hogy a kereszt meg tisztittya avétket
Az Isten tellyes joságal., és irgalmasságal. meg botsattya a vétket, a nyomoruságnak napján, Eccli. 2. 13.
Storophilának. szokása vala minden reggel elmében valo valamely imádságot tenni, és soha enélkül utra nem indula. egy szer a többi közöt azon elmélkedék, hogy mitsodás volna akeresztényi léleknek meltosága, és felséges volta annak a kegyelemnek., a melyel fel vannak ékesitve. ugy tettzék nékie, mint ha ugy volnának bé fedezve, ezzel a kegyelemel, mint valamely fejér vékony gyóltsal, avéteknek pedig ruttságát ugy tekinté mint olyan ottsmány sárt. mely meg rutittya, a léleknek köntösét, ezek az elmélkedések. nagy sohajtásokra inditták, és mondá. oh! kitsoda tisztittya meg az én lelkem üsméretit a meg holt tselekedetektöl. hogy szolgállyak az élö Istennek, hebr. 9. 14. ki tisztittya meg szivemet hamiságábol, mikoron töröltetnek el gonoszságim, és meg botsátatnak vétkeim.
A kristus. halván ezeket abelsö képen valo sohajtásokot. mondá néki, leányom, akeresztnek. és anyomoruságnak ereje törli el avétket. a tisztittya meg alélek üsméretet, és az is mossa meg aléleknek ruháját, és azt fejérebbé teszi ahonál. erre valo nézve mondá sára, az iffiu tobiásnak felesége. szivének keserüségében. légyen áldot ate neved oh atyáinknak. Istene. aki haragod, után, irgalmaságot tselekeszel., és aki anyomoruságnak. idejében meg botsátod bünököt azoknak., kik hozád folyamodnak, tób. 3. 13. abölcs nem mondgyaé, hogy az Isten tellyes joságal és irgalmaságal. meg botsáttya avétkeket, anyomoruságnak napján. eccli. 2. 15. és akövetkezendö reszben, meg fog emlékezni rolad anyomoruságnak napján, és ate vétkeid el olvadnak, valamint ajég a verö fényen, eccli. 3. 17. attol vagyon. hogy azokot atselekedeteket, melyek által a vétkek el töröltetnek, és a melyek által. eleget tesznek az Isten igasságanak. azokot büntetési tselekedeteknek nevezik, mert mint hogy az Isten. avétkezéskor valo gyönyörködtetésel bántatot meg, ö meg is engesztelödik az akaratal. és a békeséges türésel valo szenvedésel.
Storophila jól emlékezem erre atanitásra, söt még azt is hallottam, hogy egy közönséges gyülésben. el volt végezve. hogy az atya Istennek eleget lehet tenni akristus által. ha alázatosságal. és békeséges türésel veszik, és szenvedik az ideig valo nyomoruságokot, melyeket tettzik néki reánk küldeni, oh! mitsoda nagy és meg betsülhetetlen jó tétel ez? és mely kedves vigasztalás azoknak. a kik szenvednek. ilyen formán. a ki akeresztel, és a szenvedésel jól tud élni, a nagy hasznát veszi, mert noha nehéz legyen is az Isten haragját viselni, mind azon által, mint hogy annak tsudálatos ereje vagyon, alélek sebeit meg gyogyitani, azért elé is viszi a joban azokot, akik azt tsendesen viselik.
A kristus. azt igazán mondod, de kevesen vannak ollyanok. akik meg visgálnák. hogy mi légyen a nyomoruságok árra, mivel nem tsak el mosák. és el törolik avétkeket, de söt még azoknak eleit veszik, azért mondgya abölcs. hogy a mettzés, meg gyogyittya a sebet, és a nyomoruságok, aléleknek sebeit. prov. 20. 30. attol vagyon. hogy sok szent személyek tudván az emberi szivnek, meg romlását. a ki magátol tsak hamiság, és hogy mitsoda rothadást, és sebet tsinálna avétek bennek. azért alelki borbély alá adák örömest magokat, hogy ki mettzené sebeket, a melyek ki lévén nyitva, a véteknek mérge azon ki folyna, mivel ha avéteknek rothadása bent maradot volna. a léleknek halált okozot volna, ugy a mely bünös meg nem büntetödik, annak leg nyomorultabul vagyon állapottya.
Storophila. talám ezt akará mondani jános apát ur, akit is, amidön arra kéré valaki hogy gyogyitaná meg a harmad napi hideg lelésböl, azt felelé néki, meg akarszé menekedni ollyan dologtol. a mely néked hasznos, mert valamint hogy atestet meg tisztittya a salétrom, vagy valamely más orvoság, ugy alélek meg tisztittatik a nyomoruság által, melyet az Isten reá küld, de uram kérlek mond meg azt nékem, honnét vagyon hogy az olyan lelkek, kik tiszta életet élnek, még is oly keményen ostoroztatnak, ugy tettzik mint ha az igasság ellen volna, az ártatlan személyekel.. akeresztnek leg sulyosah terhét viseltetni.?
A kristus nem olvastadé az Évangyéliumban. hogy a menyei atya, hasonlo akertészhez, a ki meg tisztittya agyümöltsöt termö ágat, hogy több gyömölcsöt teremjen. joan. 15. 2. mit lehet ezen mást érteni, hanem akeresztet. és anyomoruságot, igy vagyon a magnak atsép, a vasnak a reszelö, az aranynak atüz. igy vagyon anyomoruság az igaznak, aki az által el nem rontatik. hanem meg tisztittatik, mivel akár mely tekélletesnek tessék is az emberek elött, de az Isten talál benne valamely fogyatkozást, a melyböl ez az irgalmaságal valo kemény atya meg tisztittya, meg büntetvén benne. a mi néki nem tettzik, hogy ezt a valoságot jobban meg érthessed, tekinsd meg a mester embereket, sok olyan munkájok vagyon nékik, a mely szépnek, és egésznek láttzik lenni, az ollyannak a ki ahoz nem ért, de az ollyan a ki ahoz ért, más képen itél felölle, és mindgyárt észre veszi a fogyatkozást, eki tettzik az épületben. a kép irásba, és a köntös tsinálásban. a szentek felöl is igy gondolkodgyál. noha ök ártatlanoknak láttzanak is lenni az emberek elött, de az Isten tudván. fogyatkozásokot. öket meg igazgattya. nem haragbol, hanem szeretetböl. nem azért hogy munkáját el ronttsa. hanem hogy azt tekélletesebé tégye.
Storophila. Igen akarom uram. hogy ezt a kérdést. tettem, mivel alkalmatoságot adot nékem, azt nékem meg magyarázni, és velem meg értetni, mivel senki nem lehet valami motsok nélkül, mert ez az élet, annyi sok gond, és baj alá lévén vettetve. látom hogy lehetetlen a szivnek, akár mely igen légyen is az Istenhez kaptsolva, hogy egészen tisztán maradhasson. a világi pór miat, mivel az igaz is meg esik, héttzer napjában. az irás szerént, és jaj volna még annak is aki leg ditséreteseb életet élt, az emberek elött, hogy ha azt, irgalmaság nélkül itélnéd.
A kristus. A nagy hasznodra vagyon, hogy a kereszt. leveri a véteknek porát. mely a lélek szépségit meg ronttya, és a szükséges, hogy a belsö sebet, meg gyogyittsa a külsö seb, azért aki az Isten. ostorát fel nem akarja venni. meg mutattya, hogy nem akar meg tisztulni.
Storophila. mitsoda nagy jó tétemenyel vagy uram hozánk. ki volna olyan. aki szivesen nem kivánna valamely keresztet viselni, hogy a lelki köntöse szebb és fényeseb legyen. jól emlékezem az Évangyéliumban arrol, akit a külsö setéttségben vetének, hogy menyegzöi köntöse nem vala, az Evangyélium azt is mondgya, hogy leg kiseb motsok sem mégyen bé. a menyei jerusálemben.
A kristus Valamint hogy a nyomoruság, melyet az Isten rendel az ö választatinak. nagy hozájok valo jó tétele, ugy ellenben. a nagy jele az Isten haragjának., a midön haragját nem mutattya abünöshöz, ditséreteket kel adnunk. az Istennek, hogy mitsoda formában bánik szenttyeivel, akiket ideig ostoroz azért, hogy meg menthesse az örökké valo kintól, meg sebesiti öket azért, hogy meg gyogyittsa, és le nyomja, azért, hogy felyeb emellye öket, mivel mind azért a jutalomért, a mely meg nem adatik eföldön annak, aki jót tselekeszik, és inséget szenved, száz annyi adatik helyében annak. a menyekben, tegyük ehez azt is, hogy a doktorok. a kiknek. reménségek nintsen. valamely beteg gyogyulásárol, annak mindent meg engednek enni kivánsága szerént. a mely beteget pedig reménlik hogy meg gyogyul, annak meg tilttyák a hus ételt, izetlen. és keserü orvoságokot adnak néki, hogy az a keserüség helyre hoza. az egésségnek édességit, kellé hát azon tsudálkozni, ha az Isten. aki a léleknek örökös orvosa, a kedves életben hagya azokot, a kiket láttya hogy az örökös halálra kell itélni, és ha keménységének szoros törvénye alat tarttya azokot, a kiket az örök életre rendelt., örüly hát szenvedésiden, és nyomoruságidön. és egész lelkedböl adgy azokért hálakot Istennek, mert mentöl többet szenvedcz, annal tisztáb lészen lelkednek köntöse.
Storophila. oh! Isten bölcseségenek, és tudományának mélységes gazdagsága, mely igen meg tudhatatlanok az ö itéleti, és meg foghatatlanok az ö utai. rom. 11. 33. ugyan is ki ne gondolhatná azt. hogy a bünösökel. kegyelemel, és kedvezésel bannak, a midön láttyuk hogy semmi bajt. vagy nyomoruságot nem szenvednek, mind azon által, abizonyos hogy az Isteni igasság, semmi hamiságot nem hágy büntetetlen., és ha ez életben nem is, de amás életben tellyeségel meg büntetödik; azért látom én azt, hogy nagy kegyelem, és nagy irgalmaság, a midön az Isten meg bünteti azokot, akiket választati köziben akar venni, ugy hogy meg probálván öket, a nyomoruságok által. halálok orájokkor ne kénszeritessék öket az örók kárhozatra itélni. oh! mely nagy nyomoruság, mondgya. egy nagy doktor. ez életben. nyomoruságot nem szenvedni.
A kristus. ugyan ezt is mondgya Dávid, az én népem nem halgatta meg szomot, és izrael nem figyelmezet reám, azért el is hagytam öket, szivek kivánságira. ps. 80. 10. hogy ha az Isten irgalmasságot tészen az Istentelenel., és békeségben hagya. ez életben. [18] az ö Istentelenségében meg roskad, es meg nem tér az igasságra.
Storophila. nem kivánom uram az olyan irgalmaságot. mivel attol inkáb lehet félni. mint sem haragodtol., azt kivánom, oh! irgalmaságnak attya, hogy haragal légy hozám, de azal a haragal. a mely az utra vezesen, a midön attol el tavozom. és nem azal. a haragal, a mely attol örökösön el tavoztasson. mert a midön haragodnak sullyát fogom érzeni a nyomoruságokban. akoron nagyob bizodalomal lészek, és meg tudom. hogy kedvesz nékem, mivel azt meg igérted a profétád által, hogy haragodban. meg emlékezel. irgalmaságodrol, haba. 3. 2. azt fogom tölled kérni. valamit jób. hogy az én fájdalmimban had legyen leg aláb az a vigasztalásom, hogy semmiben. ne ellenkezem. annak parantsolatival, a ki örökös szent. jób. 6. 10. azt is fogom szent agostonal. mondani, uram itt vágj, it égess. tsak a más életben irgalmaz nékem.
Harmadik Rész
Hogy a kereszt fel nyittya a lelki szemeket.
A nyomoruság. meg érteti veled azt. a mit néked mondanak. Isai 28. 19.
A kristus. És storophila. együt menvén a keresztnek uttyán, egy szánto föld mellet menének el, a melyet éppen akor szánttnak vala. storophila. hasonlo lévén a több aszonyokhoz. akik mindent akarnak látni, meg állapodék. és nézni kezdé, hogy miképen szántanak. a kristus azt észre vévén, tsak szép lassan el fordittá arrol az elméjit, hogy azt nagyobra emelné. és mondá nékie. látom hogy a szántás néked tettzik, mivel nagy figyelmetességel nézed, storophila ezekböl észre vévé. hogy az ö szenttséges mestere, a ki oly kegyeségel oktatta ötet, nem hagyta volna helybe. hogy jelen létében. más állapotra forditotta elméjit. azért azt magában szégyenleni kezdé, de a kristus. kegyeségel bánván véle, nem akará meg feddeni arrol, hanem inkáb látatlanná tévé ezt a kis fogyatkozását, és mondá nékie, ez a mezei munka, akár mitsodásnak tessék néked, de abbol jól meg tanulhatod, miképpen kellesék a keresztnek uttyán járni, és meg látod hogy nem óknélkül vezettelek erre, ugyan is, semmi nem egyezik ugy meg akeresztel. mint az eke, nem tsak azért hogy egy jó szánto embernek., keresztet kell vetni minek elötte a munkához fogjon, hanem azért is, hogy az eke kereszt formára. vagyon tsinálva, könnyen meg értheted ebböl, más féle értelemel, hogy a szántáson az üdveség munkáját kel érteni, valamint hogy a fa, és avas eszközei valának szenvedésemnek, ugy az eke is, ebböl akettöböl áll, a föld a melyet szántani kell, az emberi szivnek, keménységit jelenti, a melyet meg kell lágyitani atöredelmeségel, és meg kell feszegetni, hogy jó tselekedeteket teremjen. akeresztel kel tehát. valamint egy szánto vasal., meg hasogatni a külsö embernek földét, valamint hogy a föidet mivelni kell, mivel a nélkül tsak töviset teremne, ugy a léleknek is szükséges akereszt, és anyomoruság. hogy a szivböl ki irttsák arosz hajlandoságokot, látod tehát, hogy a kereszt az eke, a föld pedig az ember. akit mivelni kel a keresztel. és a menyei atya a munkás. aki kedves gyümölcsöt hozat választatival.
Storophila. uram, nehezen foghatom én ezt meg, hogy lehesen az ekéröl valamely oktatást venni, mert noha az igaz légyen is hogy a kereszt, és anyomoruság ollyan mint a szánto vas, mely a szivet meg szaggattya, mind azon által nem látom mit lehesen tanulni ebböl a hasonlatoságbol, tudom hogy az apostol azt mondotta. hogy a ki szánt, reménség alat kel annak szántani. 1 Cor. 9. 10.
A kristus. vilagasabban kel tehát néked szollanom, valamint az eke a földet hasittya, és a magnak azt el kesziti, ugy akereszt, és anyomoruság, a szivet meg nyittya, és az Isten beszédinek magját bé véteti véle, mivel az emberek. ha egy kevesé késön is, de meg tanullyák azt a nyomoruságban. a mit jó állapottyokban, észre nem vehették. nem hallottadé azt, hogy a nyomoruság meg érteti veled azt, a mit néked mondanak, mivel akereszt. és anyomoruság fel nyittya a fület, a mely az elött. sűketté tette volt magát, ugy anyira. hogy akár akarja. akár nem akarja. de figyelmezni kel az Isten szavára, az esztelenek szerencséje pedig. anyira bé dugja a füleket, hogy nem halhattyák. a mit az Isten. kiván töllök. erre is mondgya az írás. hogy az Isten ki veszi a szegényt a nyomoruságbol, és meg nyittya annak fülét a szenvedésnek napján. jób. 36. 15. mit tészen hogy meg nyittya a fülét a szenvedésnek napján, hanem azt. hogy a szivnek fülét meg nyittya az ostoral, mert amidön az emberek meg vetik az Isten akarattyát. akor irgalmas keménységet mutat hozájok, azért hogy félyenek averéstöl. a nyomoruság meg nyittya tehát a szivnek fülét, a melyet a jó állapot. gyakorta zárva tartott.
Storophila. ugy tettzik uram. hogy már most jobban értem. mind ezeket, azért is szokták mondani közönségesen. nyomoruság oktatás. ezért is mondgya vala krésus Cyrusnak, hogy ha szinte nehezen szenvedte volna is nyomoruságit. de leg aláb meg tanitották sok olyan dologra, a melyeket nem tudot annak elötte.
A kristus. boldogok azok, akik akeresztnek ki merithetetlen kut fejéböl merittik ezt a tsudálatos tudományt, és akik az Isten ostorozására fel nyitván szemeket, életeket meg jobbittyák, az iffiu tobiás. az angyal szovára. ahal epéjit ki vevé, és azal meg gyogyitá az attyát vakságábol. az évangyéliumban azt olvasod hogy én meg gyogyitottam a vakot, a nyálamal. tsinált sárral, mit tészen e,? hanem azt, hogy az Isteni rendelés keresztet, és nyomoruságot küld, nem tsak ostorul. hanem még az elmének meg világositására, és hogy meg halgatassa véle. az Isten szavát, dávid ezt jol tudta. mivel azt mondgya, hozád fordultam nyomoruságomban. mert tövisel által veretettem. ps. 31. 4. sokan vannak olyanok. a kik meg térnek a midön atöviset érzik. erröl egy nagy példat hozok elö néked. ababyloniai király. abizonyos hogy az Istent nem üsmérte, a midön ezeket mondá, nem az a nagy babiloné ez, a melyben helyheztettem. székemet, a melyet én épitettem, nagy hatalmomban, és az én nagy ditsöségemnek fényeségében.? de a midön az emberek közül ki üzeték. az oktalan állatok közi téteték, füvet, és szénát kelleték ennie, akoron az ég felé emelé szemeit, az elméje néki viszá adaték, a magosságban lévöt áldani kezdé, és meg üsméré. hogy annak hatalma örökös, hogy birodalma véghetetlen, és hogy senki ellene nem álhat hatalmas karjának. hogy senkinek nem szabad tselekedetiröl számot kérni, se néki azt mondani, miért tselekedtél eszerént.? a bálvanyozó, és istentelen manasses király, atöb vétkei közöt, az álmaira vigyáza. ajövendöléseknek hive, sok boszorkányságot, és varáslást tselekedék. egy szoval sok más illyen vétkeket követe az ur elött. a kinek haragjában esék, de amidön rabságra és lántzra téteték babiloniában. az urhoz folyamodék, meg száná büneit, és meg vallá hogy az ur volna az igaz Isten, atékozlo fiu, addig meg nem üsméré magát. hanem a midön nyomoruságban esék, mind ezekböl meg láthatod, hogy sokan vannak olyanok, a kik semmi jót nem tselekednének. hogy ha tsak vélek nem szenvedtetnének.
Storophila. uram nem lehetneé azt el mondani, hogy boldog az olyan, a ki vakságban lévén, végtire fel nyittya szemeit, a midön abüntetést érzi.? boldog az olyan, aki nyomoruságában meg tanullya az üdveségit keresni, a mely nélkül örökösön el távoznék attol.
A kristus. E szerént tselekedék. mauritius CSászár, mind nyomoruságában, mind jó állapottyában., a ki el feletkezék az Istenröl amidön meg engedé hogy sok ezer keresztények meg öletessenek, holot könnyen meg válthatta volna azokot egy kevés pénzel, de a midön észre vévé ez afejdelem egy nehány jövendölésekböl, és sok éttzakai kisértetekböl, hogy az Isten reája botsátotta volna karját, meg alázá magát. és valoságos keresztényi modra viselé magát, és a midön ött gyermekeit Fokás császár elötte kegyetlenül meg ölette volna, nagy sziv béli fájdalomal tsak ezeket a szókot mondá. igaz vagy uram, és minden itéletid igazságosok. ps. 118. 137. és a fia után meg öleték maga is, ez az álhatatoságnak. és alázatoságnak nevezetes példája. meg üsmértetheti veled, hogy egy igazán valo kereszténynek mindenkor készen kell lenni hogy a vétkiért valo büntetést zugolodás nélkül vegye el az Isten kezéböl, mivel abizonyos. hogy az Isten igasságábol kesergeti abünöst, és leg gyakortáb joságábol. azért is bünteti hogy meg gyogyittsa. mind azon által vagynak olyan bünösök, akik nem hogy magokot meg itélnék, hanem inkáb az Istent vádollyák szenvedésekért. leg nagyob szenvedések is a nékiek. hogy nem veszik alázatoságal a nyomoruságot, gyakorta kell hát mondani az Istennek ezeket a szokot, föképen a midön nyomoruságban vagyon valaki, igaz vagy uram, és minden itéletid igazságosok, de ezeket szivbéli töredelmeségel, és alázatoságal kell mondani.
Storophila. Adná Isten, hogy az emberek ilyen gondolatban lehetnének. és meg foghatnák, hogy az Isten azért küldi reájok ostorát, hogy a hamiságot el hagyák, de azö esztelen szivek. tele setettségel. ugy hogy nem fordithattyák jovokra azt, a mit rosznak tartanak, noha uram, ate rendelésed ezeket. az ö jovokra küldi.
A kristus Tedd hozája azt is, hogy minden jovára fordul annak. aki az Istent szereti, ugyan ezért is [19] engedi meg az Isten. hogy a jók nyomoruságban, és szenvedésben esenek, hogy az után ö hozája fordullyanak, valamint az anyák hogy meg ijesztik gyermekeket. hogy hozájok fussanak, ugy az Isten is nieg ijeszti az embereket. a kereszt. és a nyomoruság által, akik az után Isten félöké, lésznek, magokot meg üsmérik, és nagy buzgoságal futnak az Isten lábaihoz.
Negyedik Rész
Hogy akereszt areménségnek vas matskája. és az üdveségnek. jegye.
Nyuttsad segittségedet nékünk a nyomoruságban. mert tsak hejában.
vettyük emberben. az üdveségnek reménségit. ps. 107. 13.
Storophila. Egyszer. a többi közöt, atenger. parton sétálván., egyszers mind nagy szelvész támada, és a forgó szél a tengerbe veté ötet. már a habok közöt lévén. fel kiálta. én Istenem segitts engemet, a vizek meg hatották lelkemet. a feneketlen mélységben estem. szabadits meg uram engemet, hogy elne merüllyek, és ahabok elne temessenek engemet, akristus meg halván szavát segittségére mene, és mondá, leányom. miért nem segitetted magadot azal a segittségel mely kezedben vagyon. nem tudodé azt, hogy a kezedben lévö kereszt. vas macska helyet lehet neked, a melyel keményen tarthatod magadot, aleg nagyob habok közöt is, az után akristus meg fogvan a keresztnek egyik végit, azon fogva. ki huzá ötet apartra.
Egy kevés idö mulva. hogy az ijedsége el mulék, a kristus mondá néki. tudodé azt. hogy mind azok adolgok, a melyekbe eddíg estél. oktatásodra vannak, hogy ez után. nagyob vigyázásal. járj akeresztnek uttyán, és hogy meg lássad, mitsoda nagy ereje vagyon. ennek az üdveség eszközének, mivel azt meg kel tudnod, hogy a világ olyan mint egy nagy tenger. a mely tele vagyon szélvészel, és mélységel, atenger habjai hasonlitnak. az emberi szivhez. a melyet nyughatatlanságban tarttnak, a sok féle vétkek, és asok féle kisértetek miat, mint egy szélvesztöl, szüntelen hánkodik, némelykor aharag fel indittya, az el mulik, a kevélység támad helyében, némelykor atesti kivánságok ösztönözik, némelykor a fösvénység miat. nyughatatlankodik, némelykor pedig a félelem igen le nyomja., egy szoval. az illyen kivánságok miat. mindennél leg nagyob hánkodásban vannak az olyanok. akik ezen a szélvészes tengeren járnak, ugy anyira, hogy az ö elméjek, a kegyelem nélkül, soha nem juthatnak atsendeségnek parttyára,.
Storophila. El ijedek uram, a midön jól meg gondolom hogy menyi sok habb, és szélvész ellen kel szüntelen tusakodni, mert ugyan is, melyik tengeren vagyon több szélvész, és mélység, mint ezen avilágon. melyik tenger álhatatlanab, és mélyeb, mint az emberi társaság, a melynek szélvésze, tele méregel, kitsoda tartthattya magát olyan boldognak. hogy ezeket el kerülhesse.
A kristus ugyan azért is jovallom néked azt, hogy ne kiványad azon atengeren valo járást, noha a néked, igen tsendesnek lássék is. mert meg tsalod magadot. valo hogy a sima, és egyenes. de abban nagy veszedelmek vannak el rejtve, a rosz kivánságnak habjai, ebben atengerbe vannak. ót találtatik afösvénység, az ember szollás, az ördög olyan ezen atengeren, mint atengeri tolvaj. aki tsak azt keresi, hogy kit foghasson el, és kit tehessen rabságában.
Storophila. Edes jésusom tanits meg engemet arra, hogy miképpen járhassak veszedelem nélkül azok ahabok. és szélveszek közöt?
A kristus. Arra meg tanit az én apostolom. a midön azt mondgya, erös vigasztálásunk legyen nékünk, avégre futunk, hogy az elönkben adot reménséget el vegyük, mely ami lelkünknek, ugy mint bátorságos és erös vas matskája, hebr. 6. 18. ebben amulando életben. nintsen batorságosab vas matska akeresztnél, a mely hasonlit is avas matskához, akereszthez kel tehát kaptsolni magunkot, ha akisértetek ellen akarunk tusakodni, akár mely igen fujon akisértetnek szele, és akár mely nagy szélvész támadgyon ellened. de magadban ne bizál, se magad erejében. hanem tsak egyedül az Isten segittségében, kaptsollyad hozám magadot, és akár mely nagy szélvészben sem lehet el veszned. és mondgyad Dávidal. ennekem jó, hogy az Istenhez kaptsollyam magamot, és hogy az urban vessem reménségemet. ps. 72. 28.
Storophila uram igen akarnám, ha egy kevessé világosaban meg magyaráznád nékem, ezt az igazságot, mert ugyan is hogy lehet akereszt vas matskája az én reménségemnek., vagy hogy lehetne ilyen nagy bizonytalanságban aboldogságrol. valo bizonyos reménségre forditani az én elmémet. akeresztnek. és a nyomoruságnak?
A kristus. Nem tudodé azt, hogy a nyomoruság jele az elválasztatásnak. és hogy a szenvedés tsak nem bizonyos záloga az üdveségnek, mivel az Isten vezeti azokot, akiket szeret, akarattya szerént, némelykor ajó állapotban, némelykor anyomoruságban, némelykor atsendeségben. némelykor anyughatatlanságban., hogy öket az üdveségnek parttyára vezethesse, de mitsoda hasznokra lehet azoknak. akiket az Isten eszerént látogat, sára, az iffiu tobiásnak felesége néked meg mondgya, oh! Istenem. aki téged szolgál, bizonyos lehet abban hogy ha ötet meg probálod. ez életben, ötet meg is koronázod, ha nyomorgatod, meg is szabaditod. és ha meg ostorozod, irgalmaságot is nyerhet tölled, mert ahaboruság után. tsendeséget küldesz, és akeserüség után örömet, az én apostolom péter, még világosabban beszél, hogy ha pedig az igazságért szenvedtek is, boldogok lésztek, azoktol valo féltetekben pedig meg ne félemlyetek. és meg ne háborodjatok. 1 petr. 3. 14. de mi lehet ennél világosab. boldogok ákik haboruságot szenvednek az igazságért, mert azoké amenyeknek országa, matth. 5. 10. aboldogságot bizonyosan várhattya az, aki részt veszen. keresztemben, mert aki velem szenved, velem együt meg is ditsöitetik.
Storophila. uram mely nagy segittség anyomoruságban. ate igereted, akár mely nehéz legyen nékem ezután akereszt. de nem érdemli hogy ahoz avigasztaláshoz hasonlittsam, amelyet fogok venni az üdveségnek várásaáltal, uram mivel hogy uralkodol. atengernek fel háborodásán. és meg tsendesited ahaboknak sebeségit, legy irgalmas nekem, és vezérely ezen afel haborodot tengeren, hogy a habok el ne merittsenek., és ki vévén ebböl amélységböl, keresztedel, vegy magad mellé engemet., mivel tsak te vagy az igazságnak napja, mely az üdveségnek parttyára vezet engemet, halgass meg uram engemet, mert te vagy meg váltom, te vagy az egész nemzeteknek reménsége, még azoknak is, a kik leg távulab vannak. ps. 64. 6. nagy szélvészes tengeren vagyok. és szüntelen valo veszedelemben, te pedig bátorságban lévén aparton. tekinsd meg veszedelmemet., és nyujttsad kegyelmedet. mivel a nélkül meg nem menekedhetem., szabadits meg hát engemet nevedért, és adgyad hogy a veszedelmet el kerülvén, szerencsésen érhessek az üdveségnek parttyára.
ötödik Rész
Hogy akereszt olyan sajtó. a melyböl lelki bor fóly.
E világon. sok nyomoruságtok lészen. joan. 16. 33.
Az ösz el érkezvén. a szöllö mivesek is aszü-[20]rethez készülének, és mindenüt el kezdék a sajtokot késziteni, a szüret el kezdödvén. storophila akár mely felé fordult mindenüt anagy szüretelést látá. a kristus nem akarván ezt az alkalmatoságot el mulatni., ezt is az ö szolgálojának oktatására forditá. és mondá nékie.
Azt tud meg storophila. hogy semmi jobban ki nem mutattya. anyomoruságnak. és akeresztnek hasznát, mint ezek a szöllö gereszdek. a melyeket ebben a sajtoba látod, azt akarnám hogy ugyan valojában meg visgalnád ezt, azért hogy elne kedvetlenülnél, a midön valamely nagy nyomoruságban esel.
Storophila. uram nagy gyönyörüségel akarnám ha meg magyaráznád nékem. ezt a titkot. mert ugy tettzik hogy kedvesnek kel lenni aszüretröl valo beszélgetésnek,
A kristus. ez abeszélgetés elegyes lészen kedveségel. és keserüségel, mert egy felöl a bor kedvet okoz. de más felöl a sajtolo elödbe adgya anyomoruságot, és a sziv béli szorongatást.
Storophila. uram akár mitsodás légyen., de kedvesen fogom halgatni, mivel nagy gyönyörüségel halgatlak. és ez a dolog az üdveséget illeti
A kristus. leg elöbször is arra vigyáz, hogy valami történik a sajtoban. hasonlo dolog történik lelki képpen. az emberben, minek elötte a szöllöt le szedik, az a szöllö veszön füg, ugy az ember minek elötte az Isten szolgálattyára térjen, a világhoz vagyon ragaszkodva, és abban kedvére éll, de amidön az Isten szolgálattyára tér, abban bizonyos lehet, hogy el nem kerüli a meg töretést, nem azért hogy el veszen. hanem hogy a lelki pintzében tétessék, szükséges hogy le vetkeztessék atesti kivánságokbol, és el választassék rosz hajlandoságitol, valamint abór a sepreitöl, ez iránt mondgya pál. hogy le kell vetkezni az ó embert, az ö tselekedetivel együt, és fel kel öltözni az uj embert, mind emeg nem lészen nyomoruság és szenvedés nelkül, ugyan ezért nevezik a nyomoruságot sajtolonak, azok tehát akikre az Isten nyomoruságot, és keresztet küld, a sajtoloban tétetnek, hogy a világhoz valo szeretetet, és ragaszkodást le tegyék, és hogy azt a valoságos nyugodalmat keresék, a melyet tsak ö benne lehet meg találni.
Storophila. Tégy uram engemet nyomorultat, akeresztnek sajtoja alá, facsard ki szivemnek jó kivánságit, mert a még a szöllöt ki nem sajtollyák. addig kevés haszonra vagyon. de a midön a sajto alá teszik, és ót ki fakaszttyák, ugy tettzik mint ha el rontanák. de ugy fordittyák haszonra, és ha igy nem bánnának véle, haszon nélkül volna.
A kristus. ezt jól mondod leányom, mert a még a szöllö atövin függ, és a még aleve benne vagyon, addig mire valo? hogy ha atöröl le nem szednék. lassanként meg rothadna, és a madarak meg ennék. hogy ha pedig ki sajtolyák, akor hasznát veszik, hasonlo képen, a keresztnek sajtolya. alat kel lenni ezen a világon, mivel meg tsallyák magokot azok, akik azt gondollyák. hogy tsak könnyen lehet a menyekben menni. minden nyomoruság nélkül, irgalmaz uram nékem, mondá david, mert az ember lábai alá tapodot engemet, ne fély tehát attol. hogy az emberek meg vessenek., és le tapodgyanak, mivel ugy lész kedves az ur elött.
Storophila uram attol nem félek hogy ha le tapodnak. tsak kedves lehesek az ur elött. a szenvedés nékem ditsöséges, tsak az által jóbb lehesek, mert nagy kivánságal kivánok eleget tenni annak a szomjuságnak, a melyel szomjuhozod az emberek üdveségét.
A kristus kedvesen veszem ezt a szándékodot, avalo hogy a hozád valo szeretetem meg érdemli ezt a háláadásodot, és leg háláadatlanab volnál, ha más szándékod volna, mert menyi szenvedésen és nyomoruságon nem mentem én által, én egyedül sajtoltam abort, avér az én ruhámra fetskendezet, és az egész öltözetem véres volt. isai. 63. 3. én vagyok az a szöllö, melyet a meg igért földröl hoztanak, és a melyet a keresztnek rudgyára függesztették, és én itattam ahiveket akegyességnek, és a vigasságnak borábol, ez a bór vigasztallya valoságal. az ember szivét, bé tölttvén azt, menyei örömel. ez abór táplállya és erösitti ötet akisértetekben. ez is tölti bé kegyelemel azokot, akik ezel élnek. ez igy lévén, köteleségedet követed, hogy ha a nyomoruságnak sajtojában lévén, ót meg töretel valamint a szöllö. mivel ha nyomoruság nélkül akarsz lenni. valoságal még nem vagy keresztény. miért mondaná hát szent pál, hogy mind azok, kik szentül akarnak élni a kristusban, háboruságot szenvednek. 2. tim. 3 12 akereszténység nem más, hanem azokban a titkokban valo részesülés, a melyeket én bé töltöttem, szenvedésemel eföldön, és meg halván akereszten, atestnek, az elme ellen valo küszködése. a testi sanyarga-[21]tás, a magad ellen valo mondás, és más egyéb nyomoruságok, ezek mind olyan üldözések. a melyeket el nem lehet egy kereszténynek kerülni. készittsed tehát a nyomoruságokra magadot, de vigyáz arra, hogy a jó tselekedetek bövségel folyanak ki belölled.
Hatodik Rész
Az ember Istennek templomává lészen, akereszt által.
Nem tudgyátoké hogy ti az Istennek temploma vagytok,
és az Istennek lelke lakozik. ti bennetek. 1 Cor. 3.16.
Storophila. uttyában egy nagy templomhoz érkezvén, meg állapodék. és annak nagyságát és szépen valo épitésit tsudálásal nézé, és mondá, uram mely szép épület ez? akövek mely szépek, és minden, szépen vagyon el helyheztetve,
A kristus. Igen akarom hogy ezt az alkalmatosságot adod nékem. hogy erröl a templomrol beszélgethessek veled, mivel enagy, és valoságos példája annak a templomnak, a melyet alelkedben kell épitened. és a melyet amagoságban lévönek ditsöségire kell. szentelni. mert a keresztet ugy hordozván a mint kivántatik, minden kéttség nélkül ate lelked meg szenteltetik, azért hogy az én atyámnak tiszteletire és ditsöségire valo titkos hajléka lehess.
Storophila. hát uram leheteké olyan boldog hogy az Istennek templomot epithessek magamban. és hogy arra. elegendö követ találok lelkemben. meg vallom hogy ez olyan titok a melyet meg nem foghatok, kérlek azért magyarázd meg azt nékem,
A kristus ez olyan titok, a melyet könyen meg foghatod, úgy é hogy olyan házban lakol. a melyet az Isten épitet néked, az az, hogy ö formálta ate testedet, és azt fel ékesitette maga számára olyan formán. hogy abban tisztességesen. és kedvesen lakhatol, de emég nem elég. mivel annak atestnek. gazdagon fel ékesitetet palotát épitet értem evilágot. a melyben az emberek kedvesen lakhatnak, nem nagy hálá adatlanság volnaé ate tölled, hogy ha nem akarnál az Istennek. egy templomot épiteni és szentelni, ate szivedben, holot ö maga formált néked egy házat. azért addig se ne alugyál. se ne nyugodgyál. valamég az urnak. egy lako helyt nem találsz. ps. 131. 4.
Storophila. Edes meg váltom. hól találhassak helyt annak az épületnek, és ki lészen annak az áts mestere, mivel a magosság béli, kézel tsinált templomban nem lakozik. act 17. 24. hogy lehetne nékem annak templomot épitenem, aki azt mondgya. nem, de nem, én töltömé bé az eget. és a földet? jér. 23. 24.
A kristus. mit beszélsz leányom, nem olvastadé a mit én mondottam. az évangyéliumban, hogy aki engemet szeret, az én atyám is szereti azt, és ahoz megyünk, és annál maradunk. joan. 14. 23. ez igy lévén. könyen. meg találod azt a helyt, ahová épittsed ezt a templomot. mint hogy tsak az adhat néki lako helyt, aki az Isten képére vagy teremtetve. a lélek adhat tehát néki lako helyt, mivel az ö képére teremtetett.
Storophila. honnét vagyon nékem az a bóldogságom. hogy a felséges Isten kiványon. bennem lakozni, mivel mitsoda jóság, és ditsöség a hiv lelkeknek. hogy az egész világnak ura, akinek semmire nintsen szüksége, és akinek semmi haszna teremtett állatiban, még is azt kivánnya hogy magokban néki templomot épittsenek, mivel az ót valo lakást ö kedvelli.
A kristus. mond meg azt nékem, hogy mit tésznek ezek a szók. a szent irásban., nem tudgyátoké. hogy a ti testetek, abennetek lakozo szent léleknek temploma. 1 Cor. 6. 19. épitsd fel tehát ezt a lelki templomot, és ne vigyáz annak formájára. mivel az Isten azt mondá a profétának. mutasd meg atemplomot az izrael házának, és had ö magok mérsékellyék meg aztot. Ezek. 48. 20.
Storophila. uram régen hallottam már én ezeket a szókót, de soha sem érthettem meg azokot.
A kristus. világos okát adgya az Isten. hogy miért kivánnya. meg mutatatni az izrael népének a templom formáját, tudni illik. azért hogy meg tarttsák a parantsolatot, a templomnak pedig, a mellyet mindenik tartozik épiteni. nem köböl, senem mészböl valonak kell lenni, hanem a szivböl állyon az a templom, mivel az ember az Isten képe. ennek a lelki templomnak. ékessége, ne aranybol legyen, se ne drága kövekböl, mert mind ezek tsak földi. el veszendö állapotok, ö elötte pedig aleg kedveseb ékeségek. a keresztényi jó erkölcsök, ezek is. ékesittik fel a szivet. ezeket az idö el sem ronthattya, egy olyan kereszténynek tehát, akinek az Isteni méltoság kiván aszivében lakni, keresztes életet kel élni, és szüntelen kel magát sanyargatni,
Storophila. látom már mostanában. hogy azért akarod alelki templomot épitetni velem, hogy akeresztet minden nap hordozván, az Istennek ingyen valo kegyelméböl, temploma lehessek az Isteni méltoságnak,
A kristus. ezt jól mondod, mivel abizonyos, hogy a nyomorultak, a szegények, etc. ezek valoságos lako helyei az Istennek, halgassad mit mond pál, én pedig a magam gyengeségiben ditsekedem, hogy a kristus hatalma lakozék bennem, mint ha azt mondaná, hogy a nyomoruságokban ditsekedem azért, hogy a kristus lakozók bennem, mint tulajdon maga lako helyében, mivel leg inkáb akor tapasztallyuk rajtunk. az Isten segittségit, a midön az emberekétöl meg fosztatunk,
Storophila. de uram kérlek tanits meg hogy miképen kel azt a lelki templomot épiteni.
A kristus. örömest meg tanitlak. tsak figyelmeteségel halgass engemet. leg elöbször, meg kel. rakni ahitböl álló fundámentumot. az után. a fundámentumra épithetek. az. engedelmeségnek, abékeséges türésnek kövét, reá rakhatom, a jó erkölcsök a melyeket fogsz mivelni, mind anyi kövek. lésznek, amelyekel. az épületet végbe viheted, az szeretet, és az alázatoság foglallyák egybe azokot a köveket, és mész helyet lésznek, a templom fedele pedíg az Isteni félelemböl ályon. egy szoval ugy alkalmaztassad ezt az épületet. hogy a szent léleknek lako helye lehessen.
Storophila. látom uram hogy nagy számu jó erkölcs. kivántatik ehez az épülethez. a mely mindenik nehéz, én pedig oly gyenge lévén, hogy lehessen azokra szert tennem.?
A kristus mit felellyek ezekre, egy házat nem tsak egy köböl épitenek. az egész jó erkölcsökböl kel állani a lelki épületnek, de azokot az urtol kel kérni, aki adgya azt nagy bövségel szemre valo hányás nélkül, jac. 1. 5. arra vigyáz tehát hogy az épületben. akeresztnek formája, igazán valo mértékel légyen, valamint az apostol mondgya, hogy meg tudhassátok minden szentekel. egybe. minémü legyen szélessége, hoszusága. melysége, és magossága éfess: 3. 18. akeresztnek pedig szélesége aszeretet, a melyel kell lenned mindenhez, még az ellenségedhez is, ugy hogy az Istenért, minden féle keresztet fel. kell venni, akár honnét jöjjön, annak hoszasága, az álhatatoság. ugy hogy minden nap hordozván akeresztet, abban végig meg kel maradni. a mélységin kel érteni. az Istennek. meg foghatatlan itéletit, a melyböl származik a félelem. és az alázatoság, a magossága pedig annak, az örökké valo jutalomnak reménsége.
Storophila. mely tsudálatos formáju ez a lelki épület, azt akarnám hogy az én épületem ne lenne semmi hejával, de uram kérlek mond meg azt nékem, ha vagyoné meg valami hátra., a mire kellene vigyázni. ebben az épületben.
A kristus. szükséges még hogy a kövek négy szegeletüre mettzettessenek, akeresztnek eszközével, azt pedig akarodé meg tudni, hogy miért legyenek egészen négy szegeletüek, és simák, azért hogy akármely részre tétessenek, erösen állyanak,. fígyelmez a formájára ennek a könek, mert ollyannak kell lenned. szükséges hogy minden féle kisértetekben, álhatatos. és állandó légy, hogy semmi kine mozdittson helyedböl. az ütés alat nem kell panaszolkodnod, ugy valamint akönek, mivel az ütést az Isteni kézböl veszed, aki is az épületben akarván tégedet helyheztetni, olyan formát ád néked, a mitsodást szükségesnek itél lenni, arra a helyre a melyre rendelt. tégedet, ugyan is mitsoda nagy dolog az Isten templomában helyheztetetni, azért mindent kell szenvedni, hogy azt meg nyerhesed.
Storophila. az Isten ne adgya uram. hogy ne kivánnyak szenvedni, és hogy el vessem akeresztet, mivel az, azIsten lako helyévé tészen engemet, mit kivánhatok egyebet, hanem azt. hogy az ur szenteltessék meg én bennem. ót lakozék, és az ö jelen valo létele szentellye meg lelkemet testemet.
A kristus. azt a kegyelmet, tsak a keresztnek erdeme által nyerheted el, mivel azok akik eröszakot vesznek magokon eföldön., hogy az épületben tétessenek. élö kövekké lesznek, és a menyei jerusálemnek épületében helyheztetnek, ugyan ebben avárosban is igyekeznek aválasztottak. akik még utozok eföldön, aki pedig hiven fogja viselni keresztét mind végig, nem [22] tsak. ebben az épületben tétetik, de még nagy ditsöségben lészen, aki gyözedelmes lészen. azt az én Istenemnek templomában oszlopá tészem. és többé onnét ki nem jö. és ö reá fel irom az én Istenemnek nevét. és az én Istenemnek városának nevét, az uj jerusálemnek nevét. mely meny országbol szál alá. az én Istenemtöl, és az én uj nevemet is, apoc. 3. 12.
Storophila. oh! Istenem, ate akaratod legyen meg rajtam. azt kivánom hogy az az idö el jöjjön mentöl hamaréb, azt kivánom. hogy irgalmaságod szerént, azok a reménségem felet valo igéretek, bé tellyesedgyenek, egyedül tsak ezeket ohajtom.
Hetedik Rész
Hogy akereszt meg koronáztatik.
Légy hiv mind holtig, és meg adom néked az életnek. koronáját. apoc. 2. 10.
A keresztnek. köves, és tövisses uttya, annak hoszas és unadalmas volta, egy szoval. ennek az utnak. szoros, és nehézsége miat. storophila gyakorta. nagy szomoruságban vala. ugy anyira. hogy egyszer atöbbi közöt, nagy lankadságban, és az áitatosághoz. nagy kedvetlenségben lévén, el akará hagyni az utat. és akeresztet is le akará tenni, egy szem pillantás alat haszontalanná tette volna mind anyi ideig valo szenvedésit, és munkáját, de az Isten igaz., aki nem hagya az övéit felyeb kisértetni annál. a mint el szenvedhetik, söt a kisértettel egyetemben, aszabadulásra utat nyit hogy azt el szenvedhessék, 1 Cor. 10. 13. akristus kegyes szemekel tekintvén szolgáloját, és meg szánván, meg jelenék néki, hogy meg vigasztallya, és bátorittsa mondván, leányom légy hiv mind holtig, és meg adom néked. az életnek koronáját, avalo hogy az út kemény, és látom minden szenvedésedet, de elne kedvetlenedgyél. mivel koronát várhatz mind azokért, boldog ember aki kisértetet szenved, mert minek utánna meg probáltatik, el veszi az életnek koronáját, melyet igér az ur,. az ötet szeretöknek, jac. 1. 12.
Storophila valo uram. hogy az után az örökkó tarto ditsöséges korona után valo reménség elöttem kedves, de alig vagyok el, és tsak kevésbe mulik hogy a terh alat el ne essem.
A kristus. had el a panaszolkodást leányom, nem tudodé azt, hogy kisértet nélkül nem lészen korona víaskodás nélkül nem lészen gyözedelem, se jutalom. egy szoval keserüség nelkül nem lészen öröm, akemény tél után következik a szép tavasz., és igy aviaskodásért, és agyözedelemért, jutalomul. korona adatik. ajosef jó erkölcse, leg inkáb a kisértetben tettzet ki, mit mondgyak többet, hanem hogy a hadakozásba tettzik ki a jó vitéz. és a keresztyént. akisértet probállya meg.
Storophila. uram, én tellyeségel nem vagyok alkalmatos az ollyan szüntelen valo viaskodásra. érzem hogy az eröm fogy, a pálya futásért valo jutalomnak el vételétöl távul vagyok. mivel nem hogy futhatnék, de magamot is alíg mozdithatom.
A kristus. a mely viaskodást kivánok tölled, az abékeséges türésböl áll, akeresztényi koronát, és jutalmat, nem azért nyerik el hogy másnak árttsanak, hanem hogy mindent el szenvedgyenek. másoktol alázatoságal, alelki viaskodásban, nem anyeri el agyözedelemnek koronáját. aki mást meg ütt, és le vér aföldre, hanem az, akit meg ütnek. és aki le nyomatik.
Storophila. óh! uram. mitsoda nehéz dolog mindenkor viselni akeresztnek nehéz terhét, és mindenkor tsak a tövisen és abokron járni.
A kristus. Miért kel félni atövistöl, nem azok közöt nö é arosa, a melyböl tsinált koszorut kel viselned az égben, köves engemet, mivel én te éretted tövis koronát viseltem, visellyed a fejeden azt a töviset, mint agyözedelemnek jelét. és én ate fejedre tészem a drága kövekböl álló ditsöségnek koronáját.
Storophila. uram látom én azt, hogy az a korona sokban telik, mivel annak tsinálása kalapács nélkül nem mehet végbe.
A kristus. miért nem? mivel a nyomoruságok koronái azoknak. akik azokot bátran szenvedik, ha az igazak ez életben a verö, és az üllö közöt vannak., hogy ugy mondgyam, az Isten ugyan azon verövel tsinál nékik koronát. a melyel öket verik ahamisak. békeséges türönek. és alhatatosnak. kel tehát lenned, ezért is szokta vala mondani pithagorás, égy tanitványának, ha te egészen ezűst volnál is. de türhetetlenségedért, egy jó kis pénzt. nem lehetne belölled tsinálni, hasonlot mondhatok néked, hogy ha tiszta arany volnál is. ha szüntelen imádkoznál is. de ha averést nem szenvedheted, drága koronát nem lehet belölled tsinálni, de ellenben azok. akik a nyomoruságot keményen szenvedik, az olyanok magok tsinálnak magoknak ditsöséges koronát, mivel ahol nintsen se kereszt, se kalapáts, korona is ót nintsen. hogy ha pediglen valamely kegyetlen kedvezésböl meg akarnák enyhitteni a szentek nyomoruságit, mind anyi drága követ vennének ki koronájokbol.
Storophila. Uram. mind ezek az okok. meg mutattyák nékem, mely szükséges akeresztnek terhét. viselnem. akár mely nehéz légyen a, mivel anelkül el lehet veszteni a ditsöségnek koronáját, el veszem tehát inkáb a nyomoruságot, akár mely nagy légyen, minden késedelem nélkül, hogy sem mint oly nagy veszedelemre vessem magamot.
A kristus. vigyáz arra, hogy senki el ne vegye koronádot, ha a kereszt nehéz, ha a nyomoruság sanyargat, arra ne hajts, hanem a meg igért koronát tekinttsed, és a meg enyhitti fájdalmidot, és könnyebbé tészi keresztidet, anyomoruságban valo viaskodás. ditsöséges, azt az Isten kedvesen nézi. és segittségit adgya, az angyalok áldást kérnek reád, és örülnek gyözedelmeden. leheté nagyob ditsöség. mint az Isten elött viaskodni, és az ö kezéböl el venni akoronát.
Storophila. avalo uram hogy nagy ditsöség, de kitsoda az, aki gondolkodgyék arrol aditsöségröl, és jutalomrol, a midön a viaskodás közben, tsak nem le nyomja asok nyomoruság.?
A kristus. nem olvastadé azt. mitsoda buzgoságal szenvednek vala anegyven martyrok. hogy el nyerhesék anékiek készitet koronákot. ezek a keresztény vitézek, erös télben egy tóban tétetének, azért hogy a hidegben meg halyanak, ök pedig eszerént könyörögnek vala, uram negyvenen vagyunk itt, akik viaskodunk, kérünk azon, hogy mind a negyvenen. el vehessük a ditsöségnek koronáját, és hogy tsak egy is el ne szakadgyon töllünk, mind azon által a strása aki örzi vala öket aparton. látván hogy az angyalok le szálván 40 koronát tartanak vala kezekben. hogy azoknak osztogassák akik végig fognak szenvedni. e képen gondolkodék magában, honnét vagyon a, negyvenen vannak atoban, még is tsak harmintz kilentz koronát látok. a midön igy gondolkodik vala, egyik anegyven közül. nem szenvedhetvén már továb anagy hideget, a többit a toban hagyá. és a partra ki mene, a hol a meleg vizet tartottak annak, a ki a hitet el hagyná, és a meleg vizbe üle, a strása azt látván, azon felindula, és buzgoságal kezdé kivánni, hogy el nyerhesse annak koronáját, aki a többit ugy el hagyta, azért nagy bátorságal fel kiáltá hogy ö keresztény. és azonal. le vetkezék, és a harmintz kilentz mártyrok közi mene, szükséges tehát meg tekinteni a koronát, és aditsöséget melyet az Isten rendel választatinak, és elmélkedni ajutalomrol, melyet igér azoknak. kik végig meg maradnak, vigyáz tehát arra, hogy mitsoda nagy gyönyörüségel fogod még halgatni ezeket a kedves szavait a lelkek férjének, jövel kristusnak társa. ved el a koronát, a melyet a te urad Istened készitet néked öröktöl fogvást.
Nyoltzadik Rész
Hogy ha ditsöségeseb koronát érdemelé, a kereszt, és aszenvedés,
mint sem, a tsendes életben tett jó tselekedetek.
A kristus. ujjab dolgokrol valo beszélgetést akarván el kezdeni, storophila. meg elözé, és illyen kérdést téve, uram, a fellyeb tett beszédidröl egy gondolat jött az elmémben, nem tudom hatsak attol vagyoné, hogy az aszonyok mindent meg akarnak tudni, vagy is attol vagyon. hogy többet akarok tanulni, ezt uram itéletedre hagyom, de ha látod hogy a dolog meg érdemli a feleletet, kérlek világosisd meg elmémet.
A kristus. Igen is meg halgatlak, mond meg gondolatodot.
Storophila. azt akarnám uram meg tudni. hogy ha drágáb koronát osztogatnaké azoknak, a kik keresztet viselnek, és nyomoruságban vannak, mint sem azoknak, akik kereszt. és baj nélkül vannak. de akik mind azon által. a jó tselekedetekbe foglallyák magokot.?
A kristus. erre könnyen meg lehet felelni, de leg elöbször is azt meg kel tudnod. hogy egy valoságos kereszténynek. hivatallya abban áll, hogy jót tselekedgyék és a roszat el szenvedgye, azt kel már. meg tudni. hogy melyik hasznosab. akettö közül, de elöbször mond meg nékem, honnét jött ez a gondolatod,?
Storophila. uram, nem régen olvastam a szent liduvina szüz életében. hogy huszon nyolcz esztendeig valo betegségben lévén, mindenkor jó kedvel és örömel szenvedet. egyszer elméjiben el ragadtatván, sok féle drága kövekböl valo koronát látot, a mely nem volt még egészen el végezve, az után magában térvén. gondolkodék hogy mit jelentet volna a korona, és az Istent buzgoságal kéré azon hogy ujjab szenvedéseket küldene reája, hogy el végezhesse azt a héjános koronát. meg is halgattaték, imádsága, mert holmi gonosz emberek. bé menvén hozája, minden féle mocskos, és ocsmány szokal illeték ötet, ezel még meg nem elégedvén, meg verék, és véresen hagyák, midön pedig azok az emberek ki mentenek volna házábol, az angyal néki meg jelenék, és köszöntvén. mondá nékie. a mely koronát héjánoson láttál, amár tellyeségel egész, mivel ezek az utolszori szenvedésid, adrága kövek, amelyek hejával vala a korona.
Minek utánna el olvastam volna ezt a historiát. eszerént gondolkodám magamban. honnét vagyon hogy ez a nagy értelmü szent, meg nem elégedvén még anyi sok nyomoruságal. melyet szenvedet. hanem még ujjab nyomoruságot kére akoronájának fel ékesitésére, és el végezésére, miért nem igyekezék inkáb azon, hogy ezt akegyelmet jó tselekedetei által nyerhetné el,? talám ollyan gondolatban vala., hogy ezt akoronát, tsak, a nyomoruság vegezheti el, mivel abizonyos, hogy azok. akik aditsöséget. és a keresztényi tekélletességet sohajttyák, azokot leg inkáb kisérti az ördög. és azokra. leg nagyob irigységel vagyon.
A kristus. mind ezek jó gondolatok, storophila, abban bizonyos is légy, hogy az Istennek ajánlot, békeséges türésel. valo kis boszu, öelötte sokal kedveseb, mint sem akár mely más nagy jó tselekedetek, sokal hasznosab az embernek, az Istenért valo békeséges kis szenvedés, akár mely nagy tsuda tételnél, nintsen is hasznosab a szenvedésnél, és ha hasznosabbat láttam volna akeresztnél. az emberek üdveségire, azt adtam volna elejekben.
Storophila. oh! mely vigasztalo szók ezek, és mitsoda örömök nem lehet anyomoruságban lévöknek, a midön azt láttyák, hogy mentöl nehezeb keresztet viselnek, annál ékeseb lesz koronájok, de ezt abeszédet nem értik mindenek, és nem is hiszik.
A kristus. miért ne hinnék, a szentek nem voltanaké illyen gondolatban. mivel, a nyomoruságok, és a szenvedések miat, nem vihetvén végben. hivatallyokot, azért soha sem panaszolkodtanak. hogy az által, valamit vesztenének el, söt még az Istentöl vett jó tétemények köziben számlálták akereszteket, és azokban ditsekedtenek, az Istenért valo szenvedés ditsöséges, és a szenvedés meg nem engedtetik mindennek, mivel a, mint egy jutalma ajó erkölcsöknek, azért is mondotta pál a filippi bélieknek, 1. 19. az Isten kegyelmet tett veletek, nem tsak azért hogy a kristusban hisztek, hanem még azért is, hogy szenvedtek ö érette.
Storophila. azt olvastam. az Istennek egy szolgájárol. hogy tsak akor tartotta boldognak magát, amidön beteg volt. ugy anyira hogy esztendöt töltvén jó egésségben, azon szomorkodot, és panaszolkodva mondá, uram miért hagytál el engem. ez esztendö forgása alat. gondolom. hogy nem beszélt volna igy, ha azt tartotta volna. hogy a jó tselekedetek által anyi érdemet nyerhetet volna, valamint a szenvedések által.
A kristus. vigyáz arra hogy én világ meg váltoja lévén, miket nem tselekedtem, minden tselekedetim véghetetlen érdemüek voltanak. még is mind azon által, az én szenvedésimnek, halálomnak, és föképen, az én vérem ki botsátásanak tulajdonittyák a világ meg váltását, hányszor hallottad már énekelni ezeket a szokot, imádunk, és áldunk oh jésusunk tegedet hogy meg valtottad keresztedel avilágot.
Storophila. nem lehet uram, fellyeb emelni a keresztnek érdemét, mint azt válttságunknak érdemévé tenni, semmi a nyomoruságokot kedvesebbé nem teheti, se nagyobra nem betsültetheti, mint a, hogy azok által, szabaditatot meg avilág. mely tsudálatosok, uram ate munkáid. mindeneket nagy bölcseségel teremtettél. ps. 103. 24.
A kristus. kételkedelé még is abban, hogy ha ajó tselekedetek. hasznosabaké, vagy a szenvedések, mivel az Istennek rendeléséböl, a szenvedésnek érdeme által nyittatik meg az égg, és töröltetik el avétek, a melynek ilyen orvoság kivántatott, tudgyátok meg azt, mely drága volt a ti üdveségtek, és hogy mitsoda nagy szeretettel voltam hozátok. tanullyátok meg azt, mitsoda köteleségel tartoztok szenvedni érettem, mivel én anyit szenvedtem érettetek. a midön még ellenségim voltatok.
Storophila, uram ate példádbol láttyuk. hogy mitsoda drága a nyomoruságoknak jutalma. ez elegendö ók, és lehetneé valakinek, az alá magát nem vetni?
A kristus. még ehez adom annak a ritka embernek. tudni illik, jóbnak, példáját. tekinttsed meg a békeséges türésnek oly jeles vitézit, és hasonlittsad az ö jó tselekedetit szenvedésihez. nézed meg az után melyik volt ditsöségeseb, és mikor volt nagyob méltoságban. akoré, a midön bövölködöt mindenben, és az öházához minden féle szükölködök folyamodtak, vagy akoron. a midön aháza el rontatván, és ki fosztatván minden jovaibol., kételeniteték aganéra ülni, abban a nagy, és durva nyomoruságában., aza nagy ember nem panaszolkodék, söt még áldá az Istent, mellyik állapottyában vala leg ditséreteseb. agazdag, vagy a szegény állapottyábanő,? agazdag állapottyában, az irgalmaságban, és a jó tselekedetekben foglalta. magát. a szegény állapottyában. pedíg, a keresztek, és a nyomoruságok közöt, álhatatoságal., és hüségel ada hálakot az Istennek, várván mindeneket ö tölle, mond meg azt nékem., hogy ha ez a szent ember, akoron nyerté töb ditséretet. a midön agyermekeiért áldozatot tett, és azokot abékeségben nevelte, vagy pedig akoron, a midön. oly tsudálatos, és alázatos szivel vevé azoknak halálokot, mikoron tettzet ki leg inkáb az ö jó erkölcse, akoré amidön a szegényeket ruházta, vagy akoron., a midön meg halván minden marhájinak el veszteket, azt tsendeségel, és zugolodás nélkül szenvedé. mikoron vala leg nagyob méltoságban, akoré a midön egésségit, és hatalmát a szegények meg tartására forditotta, és a nyomorultakot javaiban részesitette, vagy is akoron, a midön. a maga teste a nyavalyákban, és a nyomoruságban esvén, a gané dombon. fazék tserépel. vakarja vala le magárol a rodhattságot, valamit gazdag korában tselekedék, jó tselekedetek valának, a mit pedig betegségében, és nyomoruságában szenvede, azok tsak kinok. és keserüségek valának, de még is ezek tették inkáb ditséretesebé, mint sem ajó tselekedetek, mivel ezek inkáb ki mutatták benne az Istenhez valo szeretetit. de az ö tselekedetei, noha szent tselekedetek valának is. de az ördög azokban gántsot talála, mondván, nem haszontalan féli jób az Istent, de az után jóbót, álhatatoságal látván abékeséges türésben, azon meg szégyenüle, látván hogy azt a szent embert. [23] semmiben nem lehetne meg fedeni, a szenvedésben áll tehát akorona, és a mutattya ki az erött, és a tekélletességet, gondolkodgyál tehát valoságal ezekröl, és fontold meg azt, hogy mitsoda hasznos a nyomoruságos, és a szenvedö élet, örüly azon, a midön nyomoruságal jársz akeresztnek uttyán. mivel az illyen útt, sok koronával lévén meg rakva, a véghetetlen ditsöségre vezet.
Kilentzedik Rész
Hogy a kereszt. minket meg egyeztet, és hasonlová tészen akristusal.
Véle vagyok a nyomoruságnak idejében. ps. 90. 15.
Storophila. Gyönyörüségel halgatván akristus beszélgetésit. hová továb nagyob. buzgoságal. kivánnya vala. el venni akeresztnek hasznát, azért is mondá ezeket a szókót., kérlek lelkemnek szerelme, tanits meg engemet a keresztnek több hasznaira is, ugy hogy azt annál örömesteb hordozam, mennél jobban meg tudhatom annak hasznát.
A kristus. Leányom, akeresztnek hasznai közöt találkozik egy igen fö jó., amelyröl igy szól Dávid, az ur közel vagyon azokhoz, kiknek szivek keserüségben vagyon. ps. 33. 18. meg másut. véle vagyok anyomoruságnak idejében; meg szabaditom attol, és bé töltöm ötet ditsöségel. ps. 90. 15. mi lehet annál nagyob., a midön az Isten jelen vagyon. és meg segit anyomoruságban.? ugyan ezért is mondá örömel aproféta, ha szinte a halálnak setéttségiben járnék is,. semmi rosztol nem félnék. mert te velem vagy. ps. 22. 4. mitsoda rosztol félhet az ollyan aki az örokös jóval vagyon., ha az Isten mi velünk vagyon. mondgya az apostol. ki tehet ellenünk. rom. 8. 31. josef gyorsaságal. vevé az Istennek segittségit, a midön el adaték. söt még nagy méltoságra emelé, ellenséginek ellenekre, értedé tehát már mostanában dávidnak ezeket a szavait, véle vagyok a nyomoruságnak idejében. mint ha az Isten azt mondaná, szánakozásal vagyok ahoz a ki szenved, mert mint hogy enyim, velem is vagyon szenvedésimben, és én is véle vagyok nyomoruságiban.
Storophila. botsásd meg uram ha félben hagyatom veled a beszédet. mert egy dolgot akarnék tölled meg tudni.
A kristus. örömest meg halgatlak mond meg.
Storophila. Uram énnekem ugy tettzik hogy az illyen tudomány nem tetzhetik azoknak, a kik nagy nyomoruságokban., inségekben., és szegénységekben vannak, mivel mindnyájan azon panaszolkodnak. hogy az Isten el hagyta öket, hogy reájok nem tekint, és hogy az inségben hagya öket, dávid azt mondgya, hogy az ur azok mellet vagyon., akiknek a szivek nyomoruságban vagyon; david önnön maga nem panaszolkodéké, ollyan formán, mint ha az Isten tellyeségel el hagyta volna, ötet. a midön illyen szokal fel kiált, oh! én Istenem, oh! én Istenem, miért hagytál el engemet. ps. 21. 1. ne hagy el uram engemet, ne távozál el töllem, ps. 37. 22. meddig lész uram feledékenységben rollam, mindenkoroné.? ps. 12. 1. meddig forditod el ortzádot én töllem, miért forditod el ortzádot mi töllünk, és miért feletkezel el ami szegénységünkröl. és nyomoruságunkrol. ps. 43. 25.
A kristus. apedig leányom bizonyos, hogy az Isten mindenkor anyomorultakal vagyon. akikben öis szenved, noha jelen valo létit nem érezhetik, meg halgattya azt, aki nyomoruságában segittségül hija, de el titkolya magát, és egy kevés ideig el fedezi ortzáját. hogy meg probállya az igazaknak hüségeket. szent antal, az a hires remete, kegyetlenül meg veretvén az ördögtöl, ugy hogy semmi tagjait nem birta, olyan gondolatban esék, hogy az Isten el távozván tölle, el felejtette volna, de egy kevés idö mulva, fényeséget látván az Isten jelen valo létének gondolá lenni, és nagy sohajtásal. fel kiálta, hol valál hát Istenem, hol valál,. miért nem valál jelen a midön szenvedék. erre illyen szozat adaték, én jelen voltam, és azt akarám szemlélni hogy miképen viseled magadot; ez igy lévén, az Isten jelen vagyon a nyomoruságban. noha rejtekben tarttya magát, ugyan is tsak magán a nyomoruságon könyü meg üsmérni, hogy az Isten nem távozik mesze azoktol,. akik szenvednek. mert ha ugy volna, nem esnéneké kéttségben. lehetneé azt oly könnyen szenvedni, és lehetneé azt végig oly álhatatosan. szenvedni, hogy ha tsak az Isten segittsége nem erösitené?
Storophila. miért kivannék hat egyebet, ha az Isten velem vagyon anyomoruságban, abban áll minden jóm, hogy az Istenhez kaptsollyam magamot, és hogy az urban vessem reménségemet, mivel a kik ötölle el távoznak, el vesznek, mitsoda vakság az emberektöl, hogy azal nem kivánnak élni, aki nélkül el nem lehetnek.
A kristus. ezek mind jó gondolatok. ilyen gondolatid is legyenek mindenkor, visgáld meg azért ujontában, jóbót, ugy tettzet mint haö mindenit el vesztette volna. de valojában semmijit sem vesztette vala el, mivel az Isten., akitöl mindenit vette vala, övéle volt, oh' tsudálatos ember, mondá az anyaszent egyháznak egy doktora, ugy tettzik mint ha egészen el rothadot volna, mind azon által egészen maradot., ugy tettzik mint ha egészen el tsunyitatot volna, mind azon által. igen nagy szépségü, agané dombon fekszik, mind azon által a menyekben uralkodik és noha mindentöl meg fosztaték is, de gazdag marada, mert azon szegénységben is, az Istenhez vala ragaszkodva.
Storophila. én nekem is nagy jómra leszen a nyomoruságban valo létel, tsak uram légy velem., nagyob hasznomra válik, ha az emberek meg vetnek éretted, mint sem ha nagy tiszttségben volnék nálad nélkül, nagyob hasznomra válik, ha hozad ragaszkodom a nyomoruságban., mint sem még amenyekben is lennem nálad nélkül. mert ugyan is mit kivánok amenyekben, hanem tsak tégedet. és mit kivánhatok a földön mást, te nálad nélkül.
A kristus. E mind jó, de azt is meg kel tudnod, hogy a kereszt. az Istenhez köteledzi alelket. nem olvastadé azt, hogy az én szolgálom gertruda, egyszer jelenést látván, azt meg tudta, hogy valamint a mátkásitásnak, jele, és petséttye, a gyürü, ugy az Istenert, a testi, és a lelki alázatoságal valo szenvedés. valoságos bélyege a választattaknak, és hogy ugy mondgyam alelkeknek, az Istennel valo mátkásodások, bizvást el mondhattyák mind azok, kik nyomoruságban vannak, hogy az ur, az ö gyürüjével, zálogát adta meg egyesülésünknek.
Storophila oh! mely nagy jóság e? ki foghattya ezt meg.? kinek is lehetne ezt meg fogni, hogy az Isteni nagy méltoság anyit gondollyon egy féregel. olyanal mint az ember, még hogy azt is meg vallya, hogy nagy gyönyörüsége. az emberek fiaival lenni. az emberekel valo egyeség oly nagyé elötted, hogy még alkalmatosságot keress, avélek valo meg egyesülesre.,? atsudálatra mélto titok, hogy a kereszt, a mellyet a világiak ugy gyülölik, záloga légyen az Istennel valo meg egyesülesnek. oh' tiszteletre méltó kereszt. mely kevesé üsmerik ate érdemedet. az ollyan testi emberek, és az ollyan szivüek, akiknek minden kedvek, és gondolattyok, a földi dolgokhoz vonszon.
A kristus. Leányom légy mindenkor illyen gondolatokban., de vagyon még hátra olyan dolog, a mely segitti ahozám valo szeretetet, és amelyet meg kel magyaráznom. azt tudod hogy az egyenlö térmészetüek közöt. abaráttság állandóbb, én pediglen olyan nagy szeretettel. valék az emberekhez, hogy az Istennek formája, és természete lévén, magamot anyira meg aláztam, hogy a szolgának formáját, és természetét vettem magamra, és magamot hasonlová tettem atöbb emberekhez, és külsö képen tsak épen embernek láttzottam lenni, tudodé hogy miért tselekedtem én azt,? azért hogy az emberek szeretetit el nyerhessem, akikhez is hasonlová tettem magamot, avétken kivül, mond meg azt énnekem, hát az embernek mit kel a maga résziröl tselekedni,? nem kellé nékie. amenyiben tölle lehet. azon igyekezni, hogy hozám hasonlo legyen, példámot kövesse, és az én nyomdokomon járjon. ezért vagyon., hogy akiket az én menyei atyám. öröktöl fogva tudot, azokot el választotta. hogy az ö fiának ábrázattyához legyenek hasonlatosok. rom 8. 29.
Storophila De uram hogy érhettyük mi el azt a tekélletességet, és hogy lehetünk mi hasonlok az Isten fiának képéhez.?
A kristus. ugy, ha az én életemhez, és szenvedésemhez alkalmaztatod magad viselésedet. és szokásidot. valamint hogy én éretted a keresztet viseltem. és azon meg holtam., ugy néked is kelletik valamit tselekedni én érettem, ezért is mondgya vala az én apostolom péter ahiveknek, hogy részesüllyenek. a kristus Jésus, szenvedéseiben. 1 petr. 4. 13. aki pedig akeresztet viseli, a részesül, az én szenvedésimben.
Storophila. kitsoda beszélhetnéki az ur hatalmának. tsudálatos voltát. ki is foghattya meg az ö szeretetét. mi lehet betsületeseb egy vitéznek, mint az ö királyának fegyverét hordozni. és ditsöségeseb egy aszszonynak, mint az ö férjéhez hasonlitani, ez így lévén, nagy tisztelet nékem., ellene mondani magamnak, és akeresztet utánnad hordozni.
A kristus. az illyen ditsöség nem haszontalan, de még mást is mondok néked, a ki keresztet visel., a nem tsak hasonlo hozám, de még én is szenvedek ö véle, és ö benne, mert olyan egyességben vagyok a választotimal. hogy valamit ö vélek tselekesznek. olyan mint ha, azt én velem tselekednék, ezért is kiáltottam pálnak, saul, saul. miért üldösz engemet.? erre valo nézve is mondám ezeket. hogy az itélet napján. azt fogom felelni azoknak, kik irgalmaságot nem tselekedtek. valahányszor nem miveltétek ezeket egygyel az én kitsinyeim közül, én velem nem miveltétek. mindenik tagomban szenvedek én tehát, akinek is segittséget, és eröt adok, azért hogy a kereszt nékik könnyünek tetzvén, meg tudgyák hogy velek vagyok.
Storophila most látom uram. hogy miért mondgya szent ágoston. supr. ps. 61. hogy a kristus meg váltoja a maga testének. és a teste tagjainak, a kristus maga szenved tehát a maga hiveiben. kik ö érette szenvednek valamint a fö, amaga tagjaiban.
A kristus. szent felicita martyr, ezt jol tudta. mivel atömlöczben léven. szülésekor a fájdalom miat egy nehány szor fel kiálta, a melyet meg halván a tömlötz tarto. mondá nékie, ebben a kevés fajdalomban is kiáltasz, hát mit fogsz még tsinálni, a midön meg égetnek, vagy esze darabolnak, a melyre felelé felicita nagy bátorságal, mostanában én szenvedek. de akoron. akristus fog szenvedni bennem. ugy is lön, mivel amidön a fene vadaknak vetteték, leg kisseb jajdulást sem hallának tölle.
Storophila. uram aki azt jól meg tekénti, és magával el hiteti, hogy aki nyomoruságot szenved, azal véle vagy, és. hogy aki szenved, abban magad is szenvedcz., az olyan nem fogja keserünek tartani akeresztet. és nem fog zugolodni azért. amit az Isten reája botsát, de söt még azt jó szivel veszi, nem kel tsudálkoznom. a szent thérésia kivánságán, aki vagy a szenvedést, vagy a halált suhajtotta, hát még aboldog pázziai magdolna, mint szereté akeresztet, akinek szokása vala mondani, hogy nem kivánnya se arövid életet, se a hirtelen valo halált, mert a menyekben nintsen szenvedés, a hoszu életet kivánom tehát. mert sokáig akarok. szenvedni az Istenért., nem tsak a martyromságot, hanem még abetegségeket, káromlásokot, nyomoruságokot, és üldözéseket. anyomoruság kedves tehát annak. aki az Istent szereti, aki pedig ötet nem szereti, annak keserves. mivel a szenvedésnek szereteti, és a kivánság, hogy valamiben hasonlithasson akristushoz. anyira fel gerjeszti a szivet., hogy nem akarnának lenni szenvedés nélkül, mert azt tarttyák., hogy mentöl többet szenved az Istenért, annál inkáb fogja öket szeretni. Sok nyomoruságok által kel nekünk az Isten országában mennünk. act. 14. 21
A kristus. látod tehát magad, hogy nem kel ezután abban kételkedned, hogy nem a szeretettöl. jöne a kereszt, és hogy nem aszeretet küldené aztot, mivel azt magad is meg vallod, hogy a fel gerjeszti az Istenhez valo szeretetet, a kereszt olyan el rejtetet jó, a melynek érdemit ha az emberek üsmernék, nagy buzgoságal kérnék, és magokot, érdemetleneknek tarthatnák. annak el nyerésére, az oly bizonyos jele is az Isten szeretetének. hogy az Isten nem hagya valamely szenvedés nélkül választatit.
Tizedik Rész
Hogy a keresztnek segittségével kell által menni, a világnak tengerén.
Sok nyomoruságok által kel nékünk. az Isten országában mennünk. act. 14. 21.
Storophila. A keresztnek uttyán valo sok járása után, meg szoká szeretni ezt a terhet. és örömmel venni a nyomoruságokot, a kristus egy kevés nyugodalmat akarván nékie adni, anyi fáradsági után, egy hajoban ülteté, és oktatni kezdé arra. hogy miképen kellesék. által menni a világnak szélvészes tengerén, és boldogul érkezni a menyei hazának parttyára; indullyunk meg tehát együt, mivel jobban el végezheted én velem ebben ahajoban azt a kevés utadot amely még hátra vagyon. ugy is már közel vagy hazádhoz. és tsak nem el érted atzélt, a melyet oly-igen sohajtottad, visgáld meg hogy mitsoda gondolatban lehet az olyan ember, aki noha meszire meg láttya hazáját, de széllyes tenger vagyon közte, azt láttya hogy hová kellene menni. de abban nintsen módgya. hogy oda mehessen, igy vannak ez életben az emberek, kivánnák el érni azt az örökös lako helyet, de a világnak tengere, a melyen által kell menni, közöttök vagyon. hogy pedig meg tudhassák, hogy mimódon kel oda érni, én magam le szállottam onnét., ahová kell nékik meniek, hogy az utat meg mutassam, de mit tselekedtem még azon kivül. keresztnek fáját választottam hogy azal által menyek azon atengeren, látod tehát hogy senki által nem mehet azon a tengeren, ha a keresztel nem segitti magát, által kell menned leányom a világnak tengerén., azért el nem kel vetned a keresztet, mert más képen hazádban nem juthatz, ved elö tehát arosz kivánságoknak szélvészekor a keresztet, és a légyen evedzöd, a mely meg ment ahajo törestöl.
Storophila. örömest elö veszem uram a keresztet, és azal segittem magamot, de én itt olyan dolgokot látok, a melyekröl soha sem gondolkodtam. és a melyek a keresztnek formáji, a vas matska nem hasonlitté a kettös kereszthez.? a hajo árbutz fája nem olyané mint egy kereszt? a kormánt nem lehetneé kereszt formára tsinálni.? és a keresztel, nem lehetneé a hajot vonni, valamint lapátal.?
A kristus. mind ezeket jól mondod. és gondold el, hogy valamint a lepedö füg az árbutz fán, én ugy függöttem akereszten, szenvedvén ótt a sidoknak csufságit, és a tsendes élet helyet, a melyben lehettem volna, agyalázatos kereszten szenvedtem.
Storophila. uram mely kedvesek ate beszédid, meg mutattyák azok énnekem, hogy miképpen visellyem magamot. a világnak szélvészében, és hogy mi képen menyek a mennyei jérusálem felé, kérlek uram, tanits meg még jobban engemet arra az utra, és arra, hogy mire vigyázak, hogy oda jól el érhessek,
A kristus. tsak rövideden le rajzolom néked azt a titkos hajot, a melyen tellyeségel utoznod kell, az egész anyaszent egyház olyan mint egy nagy hajó, atengeren, a mely, valamely hatalmas ország felé tarttya uttyát, az ura pedig annak a hajonak az atya Isten, én pediglen mint fia, kormányozo vagyok., a kedves szél, a szent Lélek, még többet is mondok, a világ ollyan mint egy tenger, azon a sok féle forgo szelek, a sok kisérteteket jelentik, a sok üldözesek, nyomoruságok, veszedelmek, ollyanok mint a tenger habjai, a tengerben lévö örvények., kö sziklák, hajó törések, mind ezek világosan képzelik, a világi ditsöségnek. fel fordulását, és a sok féle vétkeket, látod már most hogy mitsoda sok veszedelem vagyon azon atengeren. de a mely hajó abékeséges türésböl áll, és meg vagyon erösitve. mind belöl, mind kivül, az Isteni félelemel. az olyan a szélvésztöl nem tart, és békeségesen jút, az üdveségnek parttyához.
Storophila. uram, kevés beszédel. mely sok dolgot adcz elömben, mely sok jó erkölcsöket kellene követnem, és menyi áitatos dolgokot kellene végben vinnem.
A kristus a valo hogy a tenger habjai tsudálatosak. de a menyekben lévö ur, még tsudálatosab, szüntelen kell ötet kérni, hogy jó szelet adgyon, azoknak, kik a világ tengerin járnak, hogy azt a sok veszedelmet el kerülhessék.
Storophila azon a hajon valo járás igen nehéz, fö képpen a midön sokáig tart. de meg gyönyörüséges. mivel a menyei hazában viszen.
A kristus, leányom. kövessed a hajosokot, kik nagy fáradságokkor. egy mást szokták bátoritani, és biztatni, erre valo nézve. énekely magad is szent énekeket, hogy vigasságal juthass hazádban. légy álhatatos és bátor., meg ne ijedgy attol anagy tengertöl, a melynek habjai, a világi nagy méltoságokot jelentik, gondold meg hogy sok számu szentek az Istenben valo biztokban. semminek tartották azokot a sebeségel valo habokot, és sokan boldogul érkeztek. szent hazájokban Storophila. uram ez ugy vagyon., de sokan is szenvedtek hajo törést, és sokan a viz fenekére mentek.
A kristus mit akarsz ebböl ki hozni,? nem tudodé azt. hogy a jó hajó nélkül, nem lehet által menni atengeren, egy jó kormányos minden féle széllel megyen, olyan jól tud a széllel élni, hogy ha szinte ellenkezö is, de a portusban bé megyen, nintsen mindenkor tsendeség atengeren, és nintsen olyan hajó. a mely mindenkor el kerülhesse a szélvészt, visgáld meg azt, hogy a mely hajoban valék atanitványimal, noha ura vagyok a szeleknek, és avizeknek, még is nagy veszedelemben forog vala. szükséges tehát hogy jó hajon járj, azon atengeren. de arra vigyáz, mert a titkos ellenségek. igen ártalmások azon atengeren. mivel ahajodot hirtelen meg álittyák, azokot tehát el kel kerülni, azok az ellenségek pedig, atesti gyönyörüségek, a világi nagy boldogság, ezek mesze el vetik akeresztet, nem tudnak az ellenkezö széllel élni, mert soha sem probálták. az évangyéliumbéli gazdagnak a hajoján nem vala keresztes árbutzfa. azért is magát el veszté, és apokolnak parttyára érkezék, noha mindenkor kedvezö szele vala. ellenben pedig a lázár hajoja, rakva vala keresztel, és nyomoruságal., és mindenkor ellenkezö szele volt. mind azon által, az az ellenkezö szél, boldogul vivé ötet, az ábrahám kebelében. valamint egy bátorságos portusban, tudodé miért esék hajo törésben az a gazdag? azért hogy agazdagságot, a melyel ahajoja felettéb vala meg rakva, igen szerette, és azt nem akará a tengerben vetni, hogy az által meg menttse mind hajoját, mind életét aveszedelemtöl.
Storophila. uram ezek a bölcseségel valo tanátsid, meg oltalmaznak engemet az én ellenségimtöl, és vigyázásal is fogok járni, de uram kérlek tanits meg engem egy dologra. ha remélhetié az ollyan. hajó, a melyen elegendö békeséges türés vagyon, boldogul valo el érkezését.?
A kristus. igen is remélheti, abban nem kételkedhetel. ha eszedben jut, mit mond az évangyélium, hogy sok nyomoruságok által, kel bé menni. az Isten országában, világosan meg mondottam én azt, akor, hogy sok utozás után, végtire akereszt, a mennyei hazában viszen, amidön azt mondám ajó latornak, ma velem lészesz aparaditsomban, ez alator, sok keringése, és vándorlása után. sokszor hajo törést szenvedet volna. nem is remélhette volna amennyei hazában valo érkezését, hogy ha erös hittel és bizodalomal., akereszthez nem köttetet volna., eszerént lehet tehát el kerülni. avilági tengeren lévö veszedelmet, a keresztel, a bizonyos lévén, hogy a szent, és sanyaruságos élet, nem veszti el magát. a rosz kivánságoknak habjai közöt.
Storophila. uram, minden bizonyal. boldognak kell lenni akor ahajokázásnak. a midön akereszt, árbutz fa helyet vagyon, a midön azászló helyet keresztet tésznek ki, az illyen állapotban, egy álhatatos kereszténynek. meg kel visgálni, hogy mely felöl jö a szent léleknek szele, és magát, a kegyelem, vezérlése alá kel vetni, boldogok az olyanok. kik meg nem engedik hogy a habok, ide, s' tová hánnyák, hanem azon igyekeznek. hogy egyenesen mehessenek az üdvesség parttya felé, abban a boldog portusban. lészen a lélek nyugodalomban. és bé tölttetvén az Istennek jelen valo létével., ment lészen örökül a veszedelemtöl.
Tizen egyedik Rész.
Hogy a keresztnek szekerén kell jutni a menyei Jerusálemben.
Te készitted el szekereidet, hogy meg menttsed népedet. hab. 3. 8.
Storophilának. jó szele lévén, boldogul el végezé atengeren valo uttyát. és a parttra ki szálla, akor mondá akristus néki, örüly leányom, mivel boldogul által mentél a tengeren, nem is vagy már mesze attol ahazátol, a melyet annyira sohajtottad, igen jó pediglen, szekeren el végezned azt a kevés utat,. a mely még hátra vagyon, se anyi fáradságod nem lészen. hamaréb-[24]is el éred azt az örökös lako helyet, storophila. ezeket halván. meg örüle, gondolván hogy talám a szekér még ujjab oktatására is adhat okot. és olyat jelenthet, a melyet akristus meg magyaráza nékie.
A kristus. meg üsmérvén gondolattyát. mondá nékie. gondolodé azt, hogy a kereszt nem lehet néked szekér helyet, gyözedelem szekere hellyet volt a nékem a midön meg gyözvén avilágot, ahalált, és az ördögöt, azon mentem bé dicsöségesen. a menyei jérusálemben. mivel szükséges volt hogy szenvedgyek. és ugy mennyekbé aditsöségemben. a mint is az apostol. azt mondgya felöllem. hogy meg fosztván a fejdelemségeket, és a hatalmaságokat, bátran által vittem. meggyözvén azokot a kereszt által. Col. 2. 15. azt tudod hogy egy a proféták közül ezeket mondgya, ki fel ülsz ate lovaidra és ate szekereidben a szabaditás. hab.. 3. 8. valamint Illyés proféta. a ki engemet jelentet, el ragadtatot az égben, egy tüzes szekeren; ugy minek utánna a keresztet hordoztam és halált szenvedtem volna, magamot a menyekben fel emeltem. ugyan az is igazságos dolog, hogy a ki velem együt hordozta a keresztet eföldön, fel emeltessék azon kereszt által a menyekben. valamint egy szekéren, azt mondom néked bizonyosan storophila. hogy ha jó szivel hordozod a keresztet, a kereszt is fog tégedet hordozni, és oda fog vinni, ahol vége lészen minden szenvedésidnek.
Storophila. mely jó az Izraelnek Istene, az egyenes szivüeknek. mely nagy hozám ate irgalmaságod, akarván a menyekben fel emelni engemet a kereszten, most látom világosan, hogy a kik az Istent szeretik, azoknak minden jovokra fordul.
A kristus azért is mondám én ezeket, hogy az én igám gyönyörüséges, és az én terhem könyü, ugyan is hogy lehetne ez a terh. nehéz, holot nem hogy ötet hordoznák, de még ö hordoz másokot, ez a terh. olyan mint a madarak szárnyai, a mellyek azokot hordozák, a kik öket hordozák. mivel az ö szárnyok. nem nehezebbeké, hanem könnyebbeké tészik öket. eképpen kel tekinteni a keresztet, a mely akár mely nehéznek láttassék lenni, de fel emel a menyekben, és a lészen az a szekér. a mellyen, a menyei hazádban érkezel. mert, valamint hogy, az évangyélium a törvénynek terhét. mind tekélletesebbé, mind könnyebbé tette, ugy a keresztnek is terhe, nem hogy sulyos volna, de sött még meg könyebbiti azokot. kik azt hordozák probállyák meg az emberek, hordozák azt a keresztet, és meg fogják érezni, hogy a mely könyü, és kedves, és hogy mi modon viszi öket a menyekben.
Storophilanak ez a lelki szekér. igen kezdék tettzeni, azért is meg batorodván. ezeket kérdé az ö szent mesterétöl. meg akarnám uram tudni minden részeit annak a szekérnek. mitsoda kerekei vannak annak. mitsoda lovak vonnyák. és ki hajttya azokot?
A kristus sokat akarsz egyszers mind meg tudni leányom, igen jó hogy azokot meg magyarázam egy más után. ennek a lelki szekérnek. a négy kerekei, a négy jó erkölcsök. ugy mint, az Isteni szeretet, az engedelmeség. a békeséges türés, és az alázatosság. én akereszten léven., alázatoságal szenvedtem, a sidok káromlásokot, és akár mint bántanak velem, de békeséges türésel szenvedtem. a felebaráti szeretet pedig soha senkiben több nem volt mint bennem, mivel nem tsak abarátimért, de sött még az ellenségimért is le tettem életemet, engedelmes voltam pedig mind halálig, az illyen kerekekre tettem én tehát a keresztnek szekerét, azért hogy például legyek a szeretetben, engedelmeségben. alázatoságban, és tüköröd a békeséges türésben.
Storophila uram. mely kedves kerekei vannak szekerednek, kérlek uram adgy nékem ez iránt még böveb oktatást.
A kristus. figyelmez tehát beszédimre, ennek a szekérnek elsö kerekét, szeretet kerekének nevezém, mivel a szeretet nem érzi a munkát, mennél nagyob a szeretet, annál könnyeb aterhe, visgáld meg tehát, mely könyen fordul a keresztnek, lelki szekerében, a szeretetnek kereke., mivel akár mely hoszu légyen a kereszt, de annak rövidnek láttzik, a kiben szeretet vagyon.
A második kereke pedig ennek a szekérnek. a valoságos engedelmeség. és az Isten akarattyával valo meg egyezés, mivel aki az Isten akarattyára nem hadgya magát, annak az út nehéz és hoszu, és szomoruságal vontzollya maga után a keresztet, de a ki az Isten akarattyára hadgya magát, annak minden féle út egy aránsunak tettzik, akár jó, akár rosz legyen az út, de azon az Isten akarattyát, követi, és szerencsésen is érkezik a menyei hazában.
A második kerék, a valoságos engedelmeség, és az Isten akarattyával valo tekélletes meg egyezés. mivel aki mindenekben az ö akarattya alá veti magát, minden keresztivel. a szekérben hordoztatik, más képpen, magának kellene azokot hordozni. az ollyanok. kik. nem tudgyák hasznát venni ennek a szekérnek, a mely az útat kedvesebbé tészi, a lelki életben, mások után maradnak, és kételenek gyalog menni. nagy fáradságal, ettöl is vagyon. hogy nagy keserüségel vonnyák magok után akeresztet. de ellenben. az olyanok. kik készek olyan uton járni, a mint az Istennek tettzik, mivel tellyeségel az ö akarattya alá vetik magokot. az ollyanok meg sem érzik az utat, se a tövisre nem hajtanak. és boldogul érkeznek, a mennyei hazában.
A harmadik. kerék, abékeséges türés, a melyröl már beszéltem néked, meg mondván. hogy sok nyomoruságok által. kell bé menni amennyeknek országában.
A negyedik kerék, az alazatosság. a mely nélkül lehetetlen amenyekben menni. ezt én meg mutattam a magam személyiben. mivel, én a ki le szállottam. én fel is mentem minden egek felibe eph. 4. 10. vigyáz hát arra storophila. hogy a rosz kalauznak nyomdokát ne kövessed, ne hogy fel fordulván a szekered, a veszedelemben ne essél.
Storophila. uram ha meg nem bántanálak. még azt kérdeném tölled, hogy ha nem volnaé szükséges. meg kenni azokot a kerekeket. mivel az igen szükséges hogy a kegyelemnek lelki kenettye segittse gyengeséginket, és meg elegyittse. az áitatosságnak olajával, a keresztekben valo békeséges türésinket; lehetetlen is volna azoknak keménységit el viselni, hogy ha tsak meg nem lágyittatik a menyei kenettel. ettöl vagyon hogy sokan irtoznak aszenvedéstöl, mert a kereszteket jól lattyák, de a keresztel valo keneteket nem láttyák. de hol lehet olajat venni, a mely oly szükséges erre a kenetre.?
A kristus. Én bennem lehet leányom azt meg találni, nem tudé azt, hogy az atyám. meg kent engemet avigasság olajával, a társaim fölöt ps. 44. 8.
Storophila. uram én ezeket meg nem foghatom.
A kristus. halgass engemet. és meg értetem veled. valamint hogy én. mikor a jordán vizében mentem, nem tsak ezt a folyo vizet szenteltem meg. hanem mind a többit is. a melyeknek eröt adtam arra, hogy meg szentellyék a lelkeket, a kereszttségben. ez okáért. a mioltátol fogvást ki jöttem jerusálemböl a keresztemel. azon idötöl fogvást, az egész keresztek. az enyimben. akenetnek, különös vigasztalását vették. azon idö elöt a kereszteket igen szomoru, és nehéz dolog volt hordozni, de az ólta, az kereszt igen kedves iga. és könyü, ugyan ezért. is sohajtották azt sokan ollyanok, akik annak elötte irtoztanak attöl. ugyan ezen olajrol is mondgya az irás. vony engem, utánnad futunk. ate kenetid illattyára Can. 1. 3.
Storophila. mint a Zirral. és kövérségel tellyék meg a lelkem, és vigadásnak ajakival ditsérni fog az én szám. ps. 62. 6. de azt szeretném uram már meg tudni. hogy mitsoda lovak vonnyák azt a szekeret.?
A kristus. azok a lovak kik a szekeret vonnyák,. a jó kivánságok. a melyek a szent hazához valo szeretetböl származnak. mely sebeségel visznek ezek a lovak a kivánt helyedre, ezeknek a Zabolájok a békeség. és az egyeség köti esze öket.
Storophila. mely nagy boldogság uram ollyan szekérben lenni, a melyet ilyen lovak vonyák., az ilyen szekérben hamar el érhetni aboldogságot. de uram kérlek ki fogja hajtani azokot a lovakot?
A kristus. én magam fogom hajtani azokot, az atyának igéje lévén, én tudom öket vezetni, fel is ébresztem. az igasságnak ostorával. a leg restebbet, hogy szaporábban fusson az üdvességnek uttyán. mond meg már azt nékem. mit gondolsz mind ezekröl.
Storophila. azt gondolom uram. hogy tsendesen jár az olyan, a ki abékeséges türésnek szekerében vagyon. mivel ate szekered egyenesen viszen minket a menyei jerusálemben. azt is gondolom uram, hogy a martyroknak nagy kegyelemböl vala sebesebb szekerek. mint sem másoknak, a melyek sebesebben vitték öket a menyei hazában. adná Isten. hogy én is olyan sebeségel mehetnék abban aditsöségben. a melyet oly igen ohajtok.
A kristus. Leányom azt meg nyerheted, mártyromságot lehet szenvedni, vas, és tüz nélkül is, tsak békeséges türésel légy akár mely nyomoruságban., sokan szenvednek mártyromságot az ágyokban, az illyen sokáig vagyon aprobába, és az ostor alat. de azért nem zugolodik, se nem szomorkodik, hanem bátorságal viaskodik, illyen formán mártyr az ágyában is, és el veszi akoronát attol., a ki ö érette a kereszthez szegesztetett. látod tehát, hogy a keresztnek szekerében vétetnek azok is, kik betegségeket szenvednek., légy nagy bizodalomal tehát az Istenhez, jó tselekedeteket mively. és szenvedgy Zugolodás nélkül, hogy a békeséges türésnek, szekerén, vitessél a menyekben, ezen avilágon, a munka könyü, és az élet rövid, a másikában, ajutalom nagy, és a nyugodalom örökké valo, azt tud meg, hogy valamikor valamit szenvedcz. az Istenért. békeséges türésel., és alázatoságal., akor az Isten mártyrja vagy. Jövel fel a hegyre a hol én vagyok. Exod. 24. 12.
Tizen kettödik Rész
Hogy a kereszten, valamint a lajtorján, fel lehet menni az Isten házában.
Jövel fel a hegyre., a hol én vagyok Exod. 24 12.
Storophilát, mind akivánsági, mind a szekere, nagy ditsöségel vivén, közelget vala a menyei jérusálem felé, a kristus még meszire meg látván, mondá nékie. emeld fel szemeidet, és tekintsed azt a hegyen épitetet szép várost, ottan a lakosok, nagy egyeségben vannak, az, a nagy királynak városa.
Storophila. ezt halván, nagy örömiben fel kiálta. ditsöséges dolgokot mondottak te felölled óh Istennek városa. mely boldogok azok, akik tégedet szeretnek,. és akik a te békeségedben teszik örömöket, de már mostanában ki vezet fel engemet arra a szent hegyre? ki ad nékem szárnyat, mint a galambnak, hogy repülhessek, és nyugodni mehessek. abban a szent városban?
A kristus. nem szükséges leányom hogy szárnyad legyen. hanem inkáb egy lajtorjárol gondolkodgyál. mivel az urnak hegyére, nem szárnyon mennek, hanem tsak lassan lassan mennek oda fel, emlékezelé jákób patriárkárol. a kinek az Isten olyan hoszu lajtorját mutatot, hogy egyik vége aföldön volt, a másika az eget érte, és azon az angyalok mentenek, fel, s' alá.
Storophila. jól emlékezem uram arra, kérlek magyarázd meg nékem, hogy mit kel érteni azon alajtorján.
A kristus. csudálatos dolgokot jelent, a melyek. meg mutattyák hogy mitsoda munkával., és békeséges türésel kel jutni abban a szent varosban. az a lajtorja arra meg tanit, hogy a menyei útt nehéz, némellyek avalo hogy azon el érkeznek a munka, és a sok szenvedés után, de sokan vannak ollyanok., akik azt vegben nem vihetik, és el esnek.
Storophila. uram akar mely nehéz legyen oda fel menni, de nagy vigasztalás az, a midön oda fel érkeztenek, és a menyei kaput nyitva talállyák.
A kristus. anintsen külömben, eszerént is rendelte azt, az örökké valo böltseség., jákób ezt észre vévé, a midön fel ébredvén. mondá, az ur bizonyára ezen helyen vagyon. én azt nem tudtam, és nagy ijedségel mondá rettenetes hely ez., itt vagyon az Istennek háza. és a menyeknek kapuja. mind ez, azért mutattaték meg a profétanak. hogy a báttyatol valo félelmét le tenné, és bekeséges türésel szenvedné anyomoruságokot, a melyekért, látná maga. hogy meg nyittatot néki az örökké valo lako hely.
Storophila. kitsoda ád nékem olyan hoszu lajtorját, a melyen fel mehessek. ajákób Istenének házában, az eget nagy meszeségben látom. gyakran is énekelem ezeket a szokot, fel emeltem szemeimet te hozád én Istenem, aki az egekben lakozol. de e nem elég, mivel olyan mesze vagyon az égg a földtöl, hogy nem tudom mit tselekedgyem. szivesen kivánnék oda fel menni, de uram semmi lajtorját nem látok.
A kristus nem tudodé azt, hogy a kereszt fog segiteni tégedet, mitsoda tsudálatos dolgokot nem tselekedtem én akeresztemel. azal fel emeltem a vétekben eset embert, az égben. valamint egy lajtorján. magam is azon alajtorján mentem fel, meny fel hát azon félelem nélkül, az eséstöl se tarts, mert a felsö végit tartván alajtorjának. akezemet nyujtom mind azoknak. akik el fáradtanak. hogy könnyebben fel mehessenek.
Storophila. oh uram ki nem mondhatom mely buzgoságal. kivánom és ohajtom hogy az Isten házában érkezhessek a keresztnek lajtorjáján, abban ahelyben néznek tégedet az angyalok nagy örömel, de uram kérlek nyujttsad hozám kezeidet, segits engemet., és mutasd meg nékem hogy miképen lehet lajtorját tsinálni a keresztböl.
A kristus. azt meg kel tudnod. hogy akeresztnek, olyan ereje vagyon, hogy mentöl inkáb terhel meg valakit nyomoruságal, annál felyeb emeli azt az Istenhez, menyi sok nyomoruságban lévök probálták azt meg, hogy a kereszt, a világhoz valo ragaszkodástol el választotta, és a menyei dolgokhoz fel emelte, ezt magad is meg vallod hogy úgy vagyon.
Storophila. uram nintsen külomben. de azt akarnám meg tudni, hogy mitsoda formára vagyon tsinálva, az a lajtorja. a melyen az ember fel mehet amenyekbe.
A kristus. annak alajtorjának akét oldala ebböl akét szobol áll, ély aszenvedésbe, és a mértékletességbe. alajtorja fogai pedig hogy mik legyenek, arra meg tanyit az apostolom. meg hajtom térdeimet az mi urunk Jesus kristusnak Atya elött, hogy meg tudhassátok minden szentekel. egybe. minémü légyen á szélessége, hoszusága, mélysége, és magossága: eph. 3. 14. látod már mostanában. hogy annak alajtorjának. tsak négy fogai vannak. de visgáld meg már most, hogy mitsoda formában. az olyan a ki akereszthez vagyon szegezve, annak a feje a kereszthez lévén tamasztva, jelenti ez azt, hogy egy kereszténynek. mindenkor az urhoz kel fel emelni a szivét, és szándékját, a kezei pedig ki lévén terjesztve, a kereszthez vannak szegezve, szükséges tehát hogy azö kezei mindenkor jó tselekedeteket tselekedgyenek. és eszerént emeltetik fel a lajtorjának a második fogára, ateste pedig a kereszten el vagyon nyujtva; szükséges azért. hogy egy keresztény egész életében sanyargassa a maga testét. és penitenziát tarttson. és ugy érdemli fel menni a lajtorjának harmadik fogára, a mélység pedig az álhatatoságot jelenti. a melyel kel lenni egy kereszténynek. minden tselekedetiben, hogy azt hidgye szivében. a mit meg nem foghat elméjiben. hogy ne keresse azt, a mi felyül haladgya erejét, hanem a reménségel táplállya magát, eszerént emeltetik fel. a negyedik fogára alajtorjának. eképpen emeltettek fel a szentek. illyen formában kerülték el avilágnak tsalárdságát. és érdemlették meg koronáztatni az örökké valo ditsöséges koronával
Storophila. mely boldog garádits uram az, a melyen az örökké valo boldogságban lehet fel menni.
A kristus szükséges hogy ezen siralomnak völgyében., mindenkor kivány fellyeb fellyeb menni, mivel az ur áldását adván hogy eléb mehess ajó erkölcsben, mind addig valamég el nem érkezel a sionnak. Istenehez, amunka meg ne ijeszen tégedet. se adolognak nehéz volta miat viszá ne térj, légy bátor, kövessed férjednek véres nyomdokit, ugy hogy fel mehess véle a szent hegyre. és bé mehess az örökös sátorban.
Storophila. kész vagyok uram ate parantsolatidot meg tartani, és semmi meg nem tartoztat, hogy nyomdokidot ne kövessem. a martyrok tehozád akarván fel menni, lajtorját tsináltak. magoknak akeresztekböl, tüzes vasakbol. fogokbol. és más egyéb kinzó eszközökböl, de kérlek uram, segits engemet. mert ez a nyomorult test meg nehezeti alelkemet. és a föld felé viszen engemet, vezesed lépésimet., hogy a kisértetbe meg ne botollyak, nyujttsad kezed munkájának kezedet, hogy ellenségim elött, el ne essem.
Alig végezé el ezeket storophila. hogy akristus akezét nyujtá néki, és fel segitté ahegyre, mondván. jól tselekedted hogy segittségedre hittál és hogy bennem vetetted reménségedet., nem amagad erejében.
Storophila benned vetettem uram reménségemet, az én örömem az urban lészen, és azén üdvezitömben örvendezek. legyen áldot az én Istenem, és mindenek felet valo legyen. az én üdveségemnek kut feje. te adtal uram nékem eröt, te vezettél tiszta uton engemet. te tetted gyorsakká azén lábaimot, és te tettél bátorságos helyre engemet, te adtad uram kegyelmedet az üdveségemre, és ate jób kezed tartot meg engemet, azért szeretni is foglak tégedet., és áldani fogom nevedet örökkön örökké
Tizen harmadik Rész
Hogy a kereszt meg nyittya a menyeknek kapuját.
Meg nyittatik annak aki Zörget. luk. 11. 10.
Storophila. A hegy tetejére érkezvén, ót egy szép tágas hely vala, a menyei jérusálem elött, és meg állapodván. akristus mondá néki. ihon már tsak hamar bé telik kivánságod, mivel ez, a nagy király városa. látodé mely nagy fényeségbe vagyon, ennek fundamentuma minden féle [25] drága kövekböl áll, magos kö fallal vagyon bé keritve, és annak tizen két kapuja vagyon., akeritésnek pedig rakása, jáspisköböl vala, avaros pedig tiszta arany, és hasonlatos a tiszta éveghez, a tizen két kapu pedig, tizen két drága gyöngyök. és mindenik kapu. egy egy drága gyöngyböl áll, avárosnak piattza, tiszta arany. mint az által láttzo éveg, mind ezek gyönyörüségesek a szemnek, a fül pedig szüntelen valo vigasztalo ének szokot hall, és minden hirdeti az urnak nagy voltát, és ditsöségit
Storophila. ezeket nagy örömel halván, fel kiálta, oh., mely kedves uram ate lako helyed. nagy buzgoságal kivánom uram. hogy bé mehessek házadban. mivel egy napot el tölteni a te házadban jóbb. mint sem ezeret másut. szeretem uram ate lako helyedet. ahol vagyon ate ditsöseged.
A kristus. méltán szerettheted, mivel ótt fognak. néked adni koronát, ugyan ót is fognak adni néked. és mind azoknak akik álhatatosan meg maradtak. koronát ahamuért, örömnek olajját a sirásért. ditséretnek palásttyát, a kesergésnek lelkéért, isai. 61. 3. ugyan ót is el töröl az Isten minden köny hullatást aszemekröl, és ahalál többé nem lészen, se jajgatás, se kiáltás, se fájdalom. nem lészen többé, mert az elöbbiek el multak. apoc. 21. 4. akor meg látod, és bövölködöl, es tsudálkozik. és ki terjed a szived. isai. 60. 5. meg részegülsz az Isten házának bövségitöl, és agyönyörüségnek patakábol iszol, ps. 35. 5.
Storophila. azonnal uram, mihent ezekröl meg emlékeztem, ki öntöttem magamban alelkemet, mert által megyek atsudálatos hajlék helyéhez, mind az Isten házaig. ps. 41. 5. de uram ha kegyelmet nyertem. elötted, kérlek ne halaszad továbra, mutasd meg nékem ditsöségedet.
Storophila ezeket nagy suhajtásal mondván, tsak lassan megyen vala. akristus mellet, aváros kapujához érkezvén, akristus mondá neki. éz az urnak kapuja, a melyen az igazaknak kel bé menni, el végezted immár utadot, a hitet meg tartottad, nintsen már egyéb hátra, hanem hogy bé meny az urnak örömében, és hogy el vegyed az igazságnak koronáját. látodé mint várnak azok aboldog seregek. azok a tiszta szüzek mint hinak, és hogy az egész menyei udvar örömmel kiálttya. gyere kristusnak kedvese, vedel akoronát a melyet az ur néked készitet. storophila fel emelvén szemeit nagy ropant sereget láta, a thronus. elött, és abárány elött. a kik mind fejérben valának, és nagy almélkodásal mondá, kérlek uram mond. meg nékem. hogy kitsodák azok.?
A kristus azok olyanok, kik sok nyomoruságok után. meg mosták ruhájokot a báránynak vériben. azért is szüntelen az Istennek széke elött vannak, ót se éhséget, se szomjuságot, se hideget, se meleget nem fognak szenvedni, mivel a bárány aki a széknek közepiben vagyon. nékik pásztorok lévén. öket az élö viznek kut fejére vezeti. és az Isten meg töröli az ö köny hullatásokot.
Storophila. adgya az én Istenem. hogy a közi aboldog sereg közi számláltassam., és lehessek az ö szent társaságokban, de édes jésusom. miért vagyunk mi ollyan sokáig itten, a kapuk még zárva vannak. ki nyittya meg nékem azokot.? kiáltani nem mérek, tartván attol hogy azt ne felellyék nékem valamint az esztelen szüzeknek. hogy nem üsmérlek tégedet.
A kristus mit félsz leányom. zörges bátran a keresztedel. mivel a ki zörget annak meg nyittatik. a menyeknek országát eröszakal veszik meg. nem mondottamé az évangyéliumban., hogy igyekezél a szoros kapun bé menni, nem tsak szabad zörgetni. de azt meg kel tudni. hogy a menyei utat. erö szakal kel meg nyittani. a keresztedel pedig meg nyithatod a menyei kaput, mivel a kereszt annak a kólttsa.
Storophila. engedelmeskedvén minden erejével kezdé akaput verni akeresztel. mondván, emellyetek fel. fejdelmek a ti kapuitokot. és emelkedgyetek fel örökké valo kapuk ps. 23. 7. had mehessek bé az Istennek házában., azonnal. a menyei kapu meg nyittaték. és ez a boldog lélek sok nyomorusági után. nagy orömel az Isten házában bé botsátaték, de minek elötte bé ment volna, egy darab papirost le ejte. a melyen illyen formában vala le irva a testámentuma. [26]
Storophilanak Testamentuma
Storophila immár a menyei kintset,
birja, és el hadgya, enyomorult helyet,
de minek elötte, lássa a mennyeket,
irásban fel tészen. sok szép intéseket,Halandok láttátok, földön sok hartzokon,
valék, s' veszedelmes, keserves probákon,
dühös ellenségem, talám tartna lántzon,
hanem jartam volna, akeresztes uton,Meg válto Istennek, követtem nyomdokit,
elmémben tartottam. azö szent példáit,
bövségel nyujtotta, ö ream kegyelmit,
végtire meg nyitva, látom ég kapuit,Ály meg, mondgyák nekem, vagy közel kapuhoz,
el érted, s' jutottál, örök boldogsághoz,
akarom hogy mindgyárt, fogj testamentumhoz,
hogy mások is varják, jutni jutalmidhoz.Mindgyárást fogadám engedelmeségel,
ur parancsolattyát. alázatos szivel,
azonnal egy angyal, irá siettségel,
aki is lelkemre. van gond viselésel,Én sok nehéz dolgot, eföldön probáltam,
én ki a keresztet, szivemben hordoztam,
én ki ezen kereszt, által boldogultam,
ennek sulyos voltát, holtomkor kostoltam,Éltem, és halok meg, igaz szüzeségben,
volt részem atyamtol. maradt örökségben,
szentül igyekeztem, élni akölttségben.
tápláltam, s' ruháztam. kristus szegényiben.Oh! mely bövön azt most, viszá adgya nékem,
ki mondhatatlan lesz, menyekben a kintsem,
de ö szeretetit. kel meg tekintenem,
és azt dragábra is. nekem betsüllenem.Hallandókén a mely, joszágot most osztok,
annak örökösi, lésztek ha akortok,
nézétek mely mezöt, s'. aratást mutatok,
nem bánom részemet, tsak el foglallyátok.A jésus törvénye, alat ti éllyetek,
az ö kereszttye lesz, nektek üdvességtek,
a menyegben menni, ötet kövessétek,
mert ö egyszersmind út, és mind vezéretek,Illyen joszágokot hagyok ám én néktek.
mindent el ront idö, meg maradnak ezek,
elsem nyerik pokol,-béli ellenségek,
kik ezeket birjak, boldogságban lésznek.Elötökben tészem, eltemet, s' holtamot,
kövessétek kereszt,-nek uttyán példámot,
lássátok hadgyátok, el a javaimot,
vagy pedig követni, kel én nyomdokimot.Drága jóm van hátra, szükség hogy tudgyátok,
melyet hogy el hagyok, bövségel suhajtok.
boldogságba téve, ti is ugy boldogok,
lésztek., ha keresztet, igen kivánnyátok.Vegyétek., s' hordgyátok. ehasznos keresztet,
ily drága ajándék. mely illet titeket,
azal bövségesen, ti nyertek kegyelmet.
azon mint lajtorján, égben menni lehet.E szekérre gyöze,-delmesen fel tettek,
aboldog lelkekhez, azon fel emeltek,
hogy boldogok ti is, mint én lehesetek,
a mely uton jártam., arra siessetek,
Storopila. azonba. az urnak örömiben bé mene, a mely egyedül a valoságos öröm, és a mely nagyon külömbözik a világi rövid örömtöl. minden más féle öröm, és gyönyörüség, tsak szomoruság ehez képést, minden más féle vigasság tsak unadalom. ki foghattya meg, mitsoda ditsöséges ének szoval viteték. az Isten széke eleiben, ugyan is ki foghatná azt meg, mivel az irás azt mondgya hogy a szem olyat nem látot, se a fül nem hállott, se az emberi sziv azt meg nem foghattya. a mit az Isten készitet azoknak. a kik ötet szeretik., azt ahit meg nem foghattya, a reménség oda nem ér., egy szoval minden féle kivánságokot fel halad, hát kéttségben kelleneé esnünk, hogy valaha birhassuk azt anagy boldogságot.? éppen nem. de mitsoda nagy munkát nem érdemel. az a véghetetlen nyugodalom., avalo hogy azért örökké kellene munkálodni, de meg nem kel ijedni, mert az Isten tellyes irgalmaságal., noha az a nagy boldogság örökké valo munkát érdemlene, de mint hogy az, az embertöl nem lehet., mivel az élete rövid, az Isten meg elégszik azal a kevés idövel, mert ugyan is mi volna egy nehány ezer esztendöt a munkában. és a szenvedésben tölteni, ha jol meg tekinttyük az örökké valoságot, mitsoda ki mondhatatlan irgalmasága az, az Istennek, a midön nékünk azt mondgya., hogy amit nékünk ád, annak nem lészen vége. nem mondgya azt, hogy munkálodgyunk egy nehány ezer esztendökig, hanem hogy munkálodgyunk az alat akevés idö alat, a melyben élünk, és az után. örökké valo nyugodalomban lészünk.
Oh! örökké valo nyugodalom, oh! mindenek felet valo öröm, amelyben örökké láttyuk szerettyük, és ditsérjük az Istent, oda vezet tehát minket a keresztnek uttya, valamint láttuk hogy storophilát oda vezette. és engedgye az ur, hogy ennek a könyvnek olvasása segittsen minket is, hogy oda érkezhessünk. és ditsérhessük a szent haromságot, a kinek ditsöségire ajánlom ezt a forditást.
KERESZTÉNYI GONDOLATOK
Mellyek. a Szent Irásokbol és a szent Atyák irásibol vannak ki szedegetve.
A holnapnak minden napjaira
1747.
Keresztényi Gondolatok.
A holnapnak minden napjaira.
Elsö nap.
A hitröl
[27] I. A hit ollyan szükséges az üdveségre. mondgya szent pál. hogy a nélkül lehetetlen az Istennek tettzeni, az ember azért vesztette el magát, hogy roszul élt az okoságával, az Isten azt akarta tehát, hogy ahitnek alázatossága által. üdvezüllyön, aki nem hiszen el kárhozik, mondgya akristus. hogy pedig az Istenhez lehesen járulnunk, elöször azt hinnünk kel, hogy vagyon egy Isten. aki meg jutalmaztattya azokot. kik ötet keresik.
A hit, a remélendö dolgoknak fundamentuma, és a láthatatlanoknak bizonyitása. mondgya [28] Szent pál. mert az Isten, a ki minket meg nem tsalhat, se meg nem tsalatathatik. hozánk szól, és minket oktat, ö tanitotta nékünk avallás titkait, és az üdvességnek igazságit akristus [29] által, akit is nékünk mesterül adot. meg parantsolván. hogy ötet halgassuk. mert ö nála vannak az életnek igéi.
A szent irás, és atraditio, magokban foglallyák. az igazságokot, a melyeket a kristus nékünk ki nyilatkoztatot. és a melyekre kötelez hogy hidgyük. az apostolok azokot látták, mi is láttyuk az ö szemek által, mert mi egy testek vagyunk vélek, ök azokot az anyaszent egy házban le tették., és gond viselése ala hagyták. és az anyaszent egy ház azokot tanittya nékünk. azokhoz semit nem tévén, se semit azokbol el nem vévén.
A kristus nem tsak atitkokot nyilatkoztatta ki nékünk, hanem még törvényt is szabot., és rendet hogy mi képen visellyük magunkot; a melyek szerént, mind életünket. mind szokásinkot kel fólytatnunk. ha részt akarunk venni az üdveségben
Mitsoda boldogság olyan mesterünknek lenni. aki Isten, engedelmeskedni oly Istennek, aki maga az igazság, a böltseség. és ajóság. hová lehet ennél okosab dolog, nem akarnoké mi azt hinni, vagy követni, a mit Isten s' ember tanitot nékünk, a mit ö maga tselekedet. a mit hittek. és követtek. anyi millium martyrumok mi elöttünk, amit ök vérekel meg petsétlették, az eszit el vesztette az olyan., aki abban kételkednék. vagy aki azért meg pirulna, ha egy okos ember szavát el hiszük, hát az Isten hatalma alá hogy ne vetnök az okoságot?
[30] II Az üdveségre valo szükséges hit. élö hitt. a mely a szeretet által munkálodik. valamint [31] hogy atest meg hólt, mikor lélek nélkül vagyon., ugy a hit is meg holt tselekedet nélkül. jele a. hogy az Istent üsmérjük. és benne hiszünk, ha a parantsolatit meg tarttyuk, mind azok. kik [32] azt mondgyák. uram, uram, nem mennék bé azért az ö országában. azt hinni hogy egy Isten vagyon. és meg nem egyeztetni a tselekedetet ahittel. az ördög is eszerént hiszen.
[33] A hit által ajánlot ábel föveb áldozatokot az Istennek, mint sem kain. a mely még holta után is szól, a hit által épitté noé abárkát. hogy meg szabadithatná tselédit, és örököse lött az igasságnak. mely a hit által vagyon., ahit által engedelmeskedék ábrahám az Istennek, menvén olyan földre, a melyet nem üsmért, ót maradván, és lakván mint idegen. sátorok alat. Isákal, és jákobal. várván a menyei örökséget. és ugy tekintvén az egész földet, mint szám ki vetésnek helyét. ugyan azon hit fel áldoztatá véle Isákot, semmi nem gyengitheté meg az ö hitét, álitván, hogy hatalmas az Isten. igéretinek. eleget tenni, minden reménség felet reménlet.
Kövessük ezt a minden hiveknek attyát. egyeztessük meg valamint ö tselekedetinket hitünkel, és az Istennek áldozván mindenekben a mi Isákunkot. az, az, a mi nékünk leg kedveseb és drágáb. mondgyunk ellene magunknak., és mindazoknak, a melyek minket meg gátolhatnának, hogy ö néki engedelmeskedgyünk, és ötet kövessük.
[34] A hit által tagadá meg magát mojses. a farao leányáé lenni, inkáb szeretvén az Isten népével sanyargattatni, mint sem az ideig valo bünnek gyönyörüségében lenni, nagyob gazdagságnak. tartván a kristus keresztét. az egyiptiusok kintsénél, mert menyei jutalomra figyelmez vala, ha illyen hitünk volna, ditsekednénk a szenvedésekben, tudván azt, hogy a mi most. a mi [35] szenvedésünkben egy szem pillantásig valo és könnyü. a felette igen fö modon aditsöségnek örökké valo nagy voltát szerzi mi bennünk. szüntelen tsak azokot a nyomoruságokot, és azokot a jókót tekéntenök, a melyeknek vége soha nem lészen.
III A kristusban valo hit által vagyunk az Istennek fiai, a hit véteti velünk a szent lelket, ahit vétet velünk gyözedelmet a világon, és a kisérteteken, azal gyözük meg a test kivánságát, a [36] szemek kivánságát, és az élet kevélységét. a hit a mi paisunk hogy a gonosz léleknek [37] minden tüzes nyilait el olthassuk.
A hit által nyertek országokot a szentek. vitték végben az igasságnak köteleségit, és vették el az Isten igéretit. akegyelemböl üdvezülünk. ahit egyesit meg minket akristusal., és ez az egyeség gyözedelmeseké is tészen minket mind azon, valami ellenkezik az üdveségel.
A hit könyörögtet minket, ugyan az is nyeri meg a mit kérünk. bizonyára mondgya. szent hiéronimus, nem könyörögnék. hanem hinnék, de ha valoságos hitem volna, azon lennék hogy meg tisztittanám azt a szivet a melyel az Istent láttyuk a melyemet verném, sirnék. az egész testem reszketne, az ur lábaihoz borulnék. azokot köny hullatásimal. meg öntözném., az ö keresztét meg kaptsolnám. és mind addig el nem hagynám. a még irgalmaságot nem nyernék.
A hit, élteti, munkálkodtattya. és szenvedteti akristusban az igazat, de mint hogy oly kevés keresztényeket látunk ollyanokot kik meg gyözték volna avilágot, és annak szokásit, oly kevesen is vannak olyanok, kik az imádságban és az évangyéliumban foglalnák magokot; azért el mondhatni hogy az idöknek vége közelget, és hogy majd nintsen hit eföldön.
Az Isten igéje, az imádság. és a jó élet táplállya és neveli ahitet, ahit is anyiban meg gyengül. és el aluszik, amenyiben ezt a három dolgot el mulattyák, elmélkedgyünk gyakorta. arrol. az Isteni igéröl, imádkozunk, és mivellyük atöllünk lehetö jókot, és ugy ami hitünk élöbb. és állandób leszen.
[38] visgáld meg magadot ha a hitben vagy é, ha hited nintsen. kérjed azt. az Istentöl, buzgoságal, az, az Isten ajándéka, ha hited vagyon kérjed hogy joságábol segittse ami abban [39] fogyatkozás vagyon, mondgyad gyakorta, hiszek uram. segéllyed az én hitlenségemet. uram nevellyed az én hitemet
[40] Mondá jesus a századosnak. menyel. és amint hittél ugy legyen néked, és meg gyogyula szolgája. azon orába.
[41] A te hited meg gyogyitot téged. mondá. jesus. menyel békével. és gyogyuly meg betegségedböl.
[42] A hit fogságban vivén minden értelmet, akristusnak engedelmére.
[43] Mutasd meg nékem hitedet atselekedetek nélkül. és én meg mutatom néked atselekedetekböl. az én hitemet
[44] [45] Mit használ valakinek a Catholicus hitt. ha pogány modra éll.
2. napon.
Az embernek végéröl.
I. Az Isten kezdete, és utolso vége az embernek. ugyan ö érette is teremtetet az ember, magadért teremtettél uram bennünket mondgya szent agoston. és a mi szivünk hánkodásban. [46] és nyughatatlanságban. lesz mind addig még benned meg nem nyugszik. minden valami kisseb te nálad, egy kevés ideig a mi szivünket meg tartoztathattya, de soha annak üreségit bé nem töltheti.
Az Isten az embert a maga képire, és hasonlatoságára teremtette, részt adot néki az okosságban, azért, mondgya nyissiai szent gergely, hogy szemeit a teremtöjére vesse. hogy azt imádgya, és szerese, hogy tsak ö rola foglalatoskodgyék, egész életében, mint olyanrol. a kitöl vette létit. és azt a mije vagyon. és hogy hozája igyekezék. mint utolso végéhez. akiben egyedül fel találtatik mind a, valamit az emberi értelem meg tudhat, és valamit az akarat szerethet, mint olyan közönségesen valo jóban. a mely mindeneket magában foglal.
Igen vaknak kellene lenni az ollyannak a ki másban akarja keresni azt. a mit tsak az Istenben találhattya fel., epedig igen közönséges, mint hogy az okoság meg homályosodot. és az emberi hajlandoság meg romlot, leg többen boldogságokot., gyönyörüségeket. nyugodalmakot. tsak a teremtett állatban vetik, és fel nem emelkednek ateremtöhöz,
II A teremtett állatok az emberekhez valo képest, utak, és modok az Istenhez valo menetelre, mind azon. által, oh! vakság! az ember viszá élvén az okoságával. a mely nagy Isten ajándéka, ugy tekinti mint vegit a mit utnak kellene tartani, azt adgya ateremtett állatnak., a mit tsak a teremtönek kellene adni. mindent fel áldoz a betsületnek, gazdagságnak, és a gyönyörüségnek, tsak a földi dolgokrol gondolkodik, és azt kedvelli.
[47] Mink vagyunk a mezö. melyet az Isten mivel, és az épület, melyet épit, mink vagyunk azok [48] a fák. melyeket a menyei atya plántált kezeivel. azt az épületet tsak arra kell forditani., amire örendelte, annak a mezönek, és fáknak. gyümölcsei azövé, nem szabad azokbol el venni [49] egyet is. a mely jót tselekeszünk, a már nem jó. mihent más végre. és nem az Istenért [50] tselekeszük. a midön ugy tselekeszük a jót a mint kivántatik, azt az ö tölle vett indulatbol tselekeszük. és annak az indulatnak viszá kel fordulni hozája, mint eredetéhez.
Ha a szemed együgyü, mondgya a kristus, az egész tested világos lészen, a szem szent agoston szerént az igyekezet., a melyel akarnak tselekedni valamely végre. ha az igyekezet tiszta. ha az tsak az Istent tekénti, mind azok a tselekedetek a melyek attol erednek. kedvesek lesznek ö elötte. sött még az állati tselekedetek is az által jó tselekedeteké lésznek, akar egyetek, akár [51] igyatok mondgya szent pál. valamit tselekesztek. szoval vagy téteményel, mindeneket, az ur Jesus kristusnak nevében tselekedgyétek, hálákot adván az Istennek az ö attyának ö általa.
III Az Isten azért adot nékünk elmét, hogy ötet meg üsmérjük. akaratot azért, hogy ötet szeressük. testet hogy ötet szolgállyuk, azért az Istennek kel ajánlanunk sziv béli készülettel. minden kivanságinkot. beszédinket, és tselekedetinket, mivel e szent agoston. és szent thamás tanitások szerént. olyan által hághatatlan törvény, mint a mely abban a parantsolatban foglaltatik. hogy szeresük az Istent, mert minden ember az Isten munkája, és mindent ö tölle veszen.
Egy rab tartozik az urának minden féle szolgálattal, nintsen pedig olyan ember, aki inkáb ne fügjön az Istentöl, és inkáb ne lenne az övé, mint sem egy rab az uráé, nintsen senki is. a ki egészen, és mindennel ne tartoznék az Istennek.
Leg föveb kötelesége egy okos embernek, a filosophusok szerént. a, hogy szüntelen ugy tekinttse az Istent., mint szeretetének tzéllyát, és minden tselekedetének végit, hát egy keresztény menyivel inkáb köteles arra. ö aki meg világositatot a hitnek világoságával. és akinek az Isten mindent adot, nékie advan fiát, igasságos dolog tehát, hogy tsak az ö tettzése, és akarattya szerént tselekedgyék. hogy tsak hozája igyekezék, egy szoval, hogy övé lehesen éltiben, és halála után.
Minden teremtet állatok üsmérik teremtöjöket, és hozája sietnek, az ö modgyok szerént, tsak egyedül az ember távoznéké el tölle, irtoztato nagy háláadatlanságbol.? nem uram nem, azugy [52] nem lészen. idegen urak uralkodtak rajtunk nálad nélkül, de már mostanában tsak egyedül rollad emlékezünk., mert te vagy ami szivünknek Istene. és a mi részünk örökösön.
[53] Szeresed az Istent, mondgya szent agoston. és tselekedgyed mind azt, valamire az á szeretet indit, légyen szivedben az Isteni szeretet, mivel az a gyükér. jonál egyebet nem hozhat, mert mint hogy szüntelen tsak az Istent tekinti. ugyan néki is ajánlya mind azt. valamit mondasz vagy tselekeszel.
[54] A hol akintsed vagyon. a szived is ót vagyon. az Isten pedig a kintse azoknak, kik ötet szeretik, a tselekedetek pedig a szivet követik.
[55] Minékünk tsak egy Istenünk vagyon. aki minket magáért teremtet.
Az aki tegedet teremtet olyanná a mi vagy, méltán kivánhattya hogy egészen övé légy.
3 napon
A halálrol.
I A halál a léleknek, atestöl valo megválása. az Isten ezt a kettöt, ugy esze kaptsolta volt, hogy nem kelletet volna sohais meg valni egy mástol, az Isten az embert ugy teremtette volt, hogy soha meg ne halyon. de ahalál egy embernek büniért jöt bé evilágra, mondgya szent pál, [56] akiben mindnyájan vétkeztek.
A halál bizonyos, az Isten minden embereket. az alá vetette, és rajtok valo hatalmát követi személy válogatás nélkül, kitsoda az az ember mondgya aproféta. aki ugy élhet hogy a halált [57] meg ne lássa,? tudom oh' én Istenem. mondgya jób. hogy engemet ahalál keziben adcz, és azt minden nap látom, ugy kel tehát élnem, mint olyannak, aki ahalált várja.
A halál miképen jö el, abizonytalan. az embernek fia olyan orában jö el, a mikor meg sem gondolnok, nintsen tehát olyan szem pillantás, a melyben késznek nem kellene lennem. ahalálra. a mindenkor közelget, az ördög nem mondgya mar most. az embernek. hogy te meg nem halsz, ez otromba kisértet volna, hanem tsak azt mondgya. hogy te még ollyan hamar [58] meg nem halsz, és ezel tsak nem mindeneket meg tsal. mind azon által mondgya jób, az én napjaim hamaréb mulnak el, mint sem a takáts mettzi avásznat, és gyakorta az Isten reggeltöl [59] fogva estvéig, végit szakaszttya az életnek, vigyáznom, és készülnöm kel tehát szüntelen ahalálra. mert hirtelen reám jöhet, és a rosz halált. nem lehet meg orvosolni.
A halál meg foszt minket avilági jóktól, el választ azoktol, a kiket mi leg inkáb szeretünk, el ronttya igyekezetinket. el rodhaszttya testünket, és mindeneknek, feledékenységiben tészen, de ha ahalál kin az ádám fiainak, a kristus. halála által. igen fö orvossággá lett, a vétek ellen. és olyan áldozattá. a melyet mi ajánlhatunk. az Istennek, azal az áldozattal., a melyet akristus ajánlot a kereszt fán. az ö halála meg szentelte a miéinket, de az ö készületivel., és lelkével kel azt el venni.
Az Isten az ajton zörget. valamely betegség által, meg is nyittyuk azt neki. a midön az ö rendelése alá adgyuk magunkot. szeretettel, a midön rendelést teszünk dolgainkrol., ha idején a szenttségekhez készülünk, ha ö néki ajánlyuk betegségünket. és halálunkot, ugy hogy azon áldozattal hálákot adgyunk kegyelmiért, eleget tegyünk igasságának. és hogy irgalmaságot nyerhessünk.
[60] II A bünösök halála igen rosz, mert arosz. életet. rend szerént rosz halál követi. akristusban [61] valo rész nélkül. reménség nélkül. és Isten nélkül éltek evilágon, agyönyörüségben töltik [62] napjokot. avétkekben halnak meg, és egy szem pillantásban apokol lészen temetöjök. oh! [63] mely keserves nékik ahalálrol valo gondolat, a midön ahoz kezdenek közelgetni.
Meg fogják a gonoszok, halálok oráján üsmérni, a teremtett állatoknak semmi voltát. és [64] irtoztato rettegésben esvén, azt fogják mondani haszontalan sohajtásal, mi esztelenek el tévelyedtünk tehát az igasság utárol. el faradtunk ahamiságnak uttyán. nehéz utakon jártunk, mit használt nékünk akevélység. agazdagság, a gyönyörüség. mind ezek el multak. mint az árnyék.
Kérni fogják az urat, és meg nem halgattya öket, valamint antiochus, ugy ök sem nyerik meg [65] irgalmaságát. mert meg vetették volt az ö jóságának és türésének gazdagságát., a mely inté öket a penitentziára, mert hittalak mondgya az ur, és nem akartátok meg halgatni, és meg utáltátok. minden tanátsomot, én is nevetek a ti halálotokon. és meg tsufollak a midön rajtatok történik ahalál, a melytöl féltek.
III Boldogok a halottak, kik az urban halnak meg, meg nyugodnak az ö munkájoktol, mert az [66] ö tselekedetek. követik öket, a menyiben abünös el akarná távoztatni a halálra valo gondolatot., anyiban szereti az igaz arrol gondolkodni, aköteleség a melyel. tartozunk eleget tenni az Isten igasságának., a ki minket a halálra itélt., az utozó, és a szám ki vetésben valo létel. a véteknek., és a rosz kivánságnak. el hagyása. a mellyeknek vége lészen ahalálkor. a menyei örökségben valo menetel, mind ezek tehát igen ohajtattyák vélek ahalált.
Az illyen készület, és igyekezet parancsolat, nem igyekezni pedig azon hogy a kristusal. meg egyezzünk ahalál által. a vétkes szándék volna, a mely meg mutatná hogy tsak a teremtet állatban vettyük a nyugodalmat., holot az idöben kell. ohajtani akristust, hogy ha az örökké [67] valoságban akarjuk ötet birni. a, ki nem szeret mondgya szent janos. a halálban marad, és aki nem sohajtoz it, mondgya szent agoston. mint szám ki vettetet, nem fog vigadni ugy mint menyei lakos. nem ohajtani pedig azt. hogy az Istenhez mennyünk. ahalál által, ugy ötet nem szeretnök, nem is sohajtozunk ugy, mint e földön lévö szám ki vettettek.
A halál el választ bennünket ateremtett állatoktol, és az Istennel meg egyesit, hogy pediglen ahoz készülhesünk, szükséges még éltünkben. meg válni a teremtet állattol, ugy hogy tsak az Istenhez kaptsolhasuk magunkot., és tsak ö néki élyünk,. mennyünk el miis halyunk meg akristusal; ö az út, az igazság. és az élet, szüntelen maga elött viselte ahalálát, szüntelen ajánlotta azt áldozatul., és nyughatatlanságal. várta hogy azt bé tölthesse.
Hogy pediglen ugy halhassunk meg, mint a kristus. halyunk meg, még mostanában a világi életnek, a mi vetkes hajlandoságinknak ateremtett állatokhoz, és mi magunkhoz valo szeretetnek, akristus tsak halála után élt ditsöséges életet. azért miis nem élhetünk lelki életet, ha ellene nem mondunk a testi életnek. és a bünnek. a mely okoza nékünk a halált.
Egyeztessük meg halálunkot a kereszt fán érettünk meg holt kristusnak halálával, ajánlyuk szüntelen halálunkot az Istennek. az ö halálával, kivánnyuk bé tellyesedésit áldozatunknak., hogy meg egyezhessünk akristusal, mint tagok fejünkel, és élhessünk ö véle örökösön.
A halál nem irtoztato az igaznak, mivel akristus azt meg gyözte, és az ö attya elött, kedves [68] áldozattá változtatta. kivánnyuk hát el jövetelét,, de éllyünk mértékletességel, élvén evilágal mint ha nem élnénk, éllyünk igasságal, viszá adván felebarátunknak mind azt, a mivel néki tartozunk, kaptsollyuk szeretettel magunkot az Istenhez, tsak ö benne, és ö erette élyünk,
Adgyad uram azt akegyelmedet, hogy szüntelen gondolkodgyam az én utolso végemröl, azért hogy ne vétkezem. hogy minden tselekedetimet ugy mivellyem., mint ha meg kelletnék halnom; hogy az igazak halálával hallyak meg, hogy ellene mondgyak még most mind annak a mi néked nem tettzik, és ate szenttséges kezeidben adgyam viszá lelkemet.
[69] Tsak egy lépés vagyon. az én életem és halálom közöt. örömest ajánlom néked halálomnak [70] [71] áldozattyát. A szentek halála kedves az Isten elött.
[72] Nincsen olyan nap a melyben meg ne halyak mondgya sz. pál. Kivánok. el válni atestemtöl, [73] és akristusal. lenni. szent pál mondgya
4 napon.
Az. Itéletröl.
[74] I A kristus itélö széke eleiben kel menni mindnyájunknak, hogy mindenikünk el végye [75] jutalmát, jó, vagy rosz. tselekedeteinek. mert az el vagyon végezve, hogy minden ember meg halyon. és az után meg itéltessék, akoron leg titkosab gondolati szivünknek ki nyilatkoztatik. és mindenikünk el vészi a ditséretet vagy a gyalázatot, érdeme szerént, ez a különösön valo itélet.
[76] Ez az itélet hamar el érkezik, abiró már akapunál vagyon, és talám még ez ettzaka nem [77] kériké viszá lelkünket, és a mitsodások találtatunk holtunkor, olyanok lészünk amidön itéltetünk, amely helyre a fa le esik, ót marad.
A közönséges itélet a világ végin lészen, a mitsoda itéletet mondottak kire kire holtaután, ugyan azont mondgyák. az utolso napon is. az elsö itélet, az Isten, és a lélek közöt mégyen végben. amásodik pedig közönséges lesz a meny, és a föld szine elött.
Nincsen semmi rettentöb a rosz kereszténynek mint az élö Istennek kezében esni, de azoknak. vigasztalób sincsen. annál, kik a kristust hüségel és álhatatoságal követték, emeld fel akor [78] fejedet mondgya a kristus, mert meg szabadulásod közel vagyon. boldog az, akinek szüntelen elméjiben vagyon az a rettenetes ora, boldog az, aki minden nap ugy éll, mint ha mindenik nap a kristus itéletire kellene menni.
II Örizkedgyetek. mondgya akristus, hogy vala miképen. meg ne nehezkedgyenek a ti [79] sziveitek. tobzodásal, részegségel, és ez életnek gondgyaival., és reátok jöjjön a ma hirtelen nap, mert el borittya mint egy háló mind azokat kik a föld szinén. laknak. vigyázatok, és imádkozatok. tehát minden idöben., hogy érdemeseknek találtassatok el kerülni mind azokot a veszedelmeket a melyek akoron szállanak a bünösre, és hogy bizodalomal mehesetek akristus eleiben,
Az itéletröl valo gondolat, nem tsak arra viszen minket hogy imádkozunk. és vigyázunk, a szükségünkre valo kegyelemért, hanem hogy még magunkot meg itéllyük. és a penitentzia alá vessük, ugy hogy meg elözhessük annak itéletit. akinek mindenik tartozik szamot adni minden gondolatirol beszédiröl, tselekedetiröl, minden lelki és testi jó téteményiröl, és sokszor vett kegyelmekröl, minden roszrol amelyet tselekedtek, minden jóról a melyet el mulattak. és a mellyet kelletet volna tselekedni, vagy is azt mi formában tselekedték, a nyomoruságokrol ha azokot jóra forditották, mondom néktek, hogy az emberek számot adnak az itéletkor minden hejában valo beszédekért, mondgya a kristus.
Mentöl többet vészen valaki, annál töbröl ád számot, a szegényekel irgalmaságot tésznek, mondgya az irás, de a hatalmasokal. kemény itélettel bánnak, az Isten meg fogja itélni igasságinkot, és mind azok az erkölcsök a melyek most nékünk hizelkednek. utálatosoknak fognak akor tettzeni. mert tsak ahaszon keresésböl, és a hivalkodásbol eredtenek. azok. és nem az Isteni szeretetböl, oh! kitsoda álhattya el annak a rettenetes bironak tekéntetit, hogy ha az igaz alig üdvezülhet, hát hogy ne félne abünös aki arol oly keveset gondolkodik.
III Az anyaszent egy ház akarván minket arra kötelezni hogy mindenkor gondolkodgyunk. az Isten itéletiröl. azért azt elönkben adgya. az advent kezdetin. készitvén minket arra, hogy a világban meg testesülése által., és az emberekben, kegyelme által valo, születendö Jésust vegyük. a nagy böjtnek kezdetin pedig arra készit, hogy tisztellyük a szenvedö, haldoklo, és fel támadando kristust, és részesülhessünk a penitentzia által az ö szenvedésiben, és halálába, részt is vehessünk az ö uj életének kegyelmiben; az anyaszent egy házi esztendönek pedig avégin azért adgya elönkbe, meg akarván mutatni hogy azon végezödik el az ember élete, ugy az egész világ is.
[80] A proféta azt mondgya. hogy meg nem vetette az Isten törvényit, mert az ö iteleti szemei elött vannak, ellenben pedig abünösnek utai mindenkor vétkesek mert az Isten itéleti el töröltettek elméjiböl, a penitentzia nélkül az élet tsak vétek, aki pedig az itéletet nem tekinti, penitentziát sem tart, és mint hogy apenitentziának mindenkor kel tartani. az iteletröl valo gondolatnak is szüntelen valonak kel lenni, szent hiéronimusnak ugy tettzet mint ha mindenkor ezeket az irtoztato szokot hallotta volna, halottak kellyetek fel, jövetek az itéletre, eszerént kell. az itéletröl valo gondolatnak, és a felelemnek igazgatni kel minden tselekedetinket, mihent azt el felejttyük, az üdveséget is el felejttyük.
Jövetek én Atyamnak áldottai, fogja mondani az örökös biró, de ki lehet abban bizonyos, hogy azoknak az áldot lelkeknek. számok közül légyen? mennyetek el töllem átkozottak. mondgya az el vettetteknek, oh kine félhetne számok közöt lenni ezeknek a nyomorultaknak, mivel szent pál magais tartot attol, a mely szem pillantásban. az itélet ki mondatik, azonnal, némelyek az örök kárhozatra mennek. és atöbbi bé mennek az örök életnek birtokában. mely irtoztató meg válás.
Az idö azért adatot nékünk. hogy bizonyosá tegyük jó tselekedetinkel ezt a nékünk meg igért boldogságot, és hogy el kerülhesük azt a veszedelmet., a melyel fenyegettetünk. tselekedgyék tehát alélek mostan magáért, mondgya szent agoston, mindent a mi tölle lehet, mind addig még az irgalmaságnak ideje tart., ha az el mulik, az után semmit nem tselekedhetik., mert az, az igasságnak ideje lészen, tarttson most itt penitentziát. hogy abiró meg változtathassa iteletit, adgyon itt alamisnát, hogy ótt udveséget vehessen, irgalmaságot tegyen. hogy irgalmaságot nyerhesen. életenek minden napjai tellyesek legyenek. jó tselekedetekel, hogy az örökké valoságban. bé töltethessék. az ur házanak javaival.
[81] Szegezd által uram felelmedel. az én testemet, mert ate iteletidtöl féltem, had tegyen engemet ete iteletidről valo gondolat abban a szomoruságban, mely velem penitentziát tartasson.
[82] Ne meny itéletben szogádal, mert egy élö sem igazul. meg elötted.
[83] Ha magunkot meg itélnök, meg nem iteltetnénk mondgya szent pál.
[84] Uram ne a mi munkainkot tekinttsed anyira. mint azt hogy mi a te kezednek munkái vagyunk. mert ha ami munkáinkot tekinted, karhozatot érdemlünk, de ha a magadet tekinted. irgalmaságal lész hozánk.
Jaj oh! én Istenem jaj annak az életnek a melyik leg ditséretesebnek láttzik lenni, hogy ha azt irgalmaság nelkül visgálod meg.
5. napon.
A pokolrol.
[85] I A pokol olyan mélység, a melyben örökösön vetette az Isten az angyalokot kik vétkeztenek, hogy ótt kinlodgyanak, oda is fogja vetni mind az olyan embereket, kik olyan [86] engedetlenek lésznek mint azok, ót a setéttség nékik lántz helyet vagyon, ót az igazságnak minden világoságátol el lévén rekesztetve, el is választatnak mind ötölle, mind a választattaktol örökösön.
[87] Az olyan föld, ahol tsak nyomoruság és setéttség vagyon, ahol uralkodik avétek, ahalál, akéttségben esés, ahol nintsen se rend, se békeség, se öröm, se vigasztalás.. hanem minden féle rendeletlenség. és örökös iszonyuság lakik, ót az Istennek, meg változhatatlan gyülölsége ezekre a nyomorultakra, és ezeknek a nyomorultaknak, az Istenre, az ö igasságára. és hatalmára,
[88] Az olyan tüzes, és büdös köves tó, ahol az el véttettek türhetetlenségel. és dühöségel, szüntelen valo örökös kinokot szenvednek. ezek szüntelen valo haragban vannak a több el vettettek ellen, fö képpen azok ellen, kik okai veszedelmeknek, ezek a dühösök., szüntelen hiják a halált segittségekre, de ahalál oda nem menyen.
A sirások, és a fogaknak tsikorgatási ót meg nem szünnek. a féreg, mely lelkek üsméretit furdallya, soha meg nem hall, a tüz ót soha el nem aluszik, és soha el nem fogy. az évangyélium szerént, olyan mint a só, a mely által hatván minden részeiben, a meg vettetteket, rodhadatlanaká tészi öket, ugy hogy, soha meg nem szünvén az élettöl. meg se szünnyenek soha a szenvedéstöl.
II A kristus azt fogja mondani akárhozattaknak, menyetek el töllem átkozottak. az örök tüzre, mely az ördögnek készitetet. és az ö angyalinak, azon szem pillantásban, az örökké valo mélységben vettetnek.
Ezek a rettentö szók, két féle büntetést foglalnak magokban. a melyeket fognak szenvedni az el vettettek bokolban. akárhoztatásnak, és az érzékenységeknek büntetésit, akárhoztatásnak büntetése alesz., hogy örökösön el lésznek rekesztve az Istentöl. ugyan ez is lészen az ö leg nagyob kinyok, mert ugyan is, mitsoda nyomoruság hogy a mi magunk roszaságunkért, el valasztassunk attol az Istentöl. a ki örökös jova lévén az embernek, egyedül ö tehette volna ötet boldogá. ugyan ez is értelme ezeknek a szoknak. menyetek el töllem átkozottak.
Az érzékenységnek büntetése. magában foglallya mind azt, valamit fognak szenvedni az el vettettek, testeknek minden részeiben, ugy mint, az iszonyu kemény fájdalmakot, a melyeket érezni fogják. avéghetetlen kéttségben ejtö gondolatokot, a melyek szüntelen elejekben teszik a jelen valot, az el multat, és a jövendöt.
Az el multat, a melyben meg láttyák. a kegyelmeket, a melyekel viszá éltenek, ajót melyet el mulatták, a roszat, melyet követték, a jó intéseket, a jó példakot, és az üdveségre valo modokot. a melyeket haszontalanoká tették, ö magok.
A jelen valot, a melyben meg láttyák mind azokot a kinokot, a melyeket a teremptö. és a teremptet állatok szenvedtetnek vélek. irgalmaság nélkül.
A jövendöt, a melyben meg láttyák, mind azokot az örökös nyomoruságokot, a melyek ezerni ezer esztendök és saeculumok után is. mindenkor tsak ujak lésznek. ugyan ez is értelme ezeknek a szoknak. mennyetek az örök tüzre.
Kitsoda az, aki nem irtoznék enyi nyomoruságoktol. semmit pedig azokhoz nem tésznek., mivel az Isten eszerént adgya elönkben apoklot, a szent irásokban. az ö beszéde meg tsalhatatlan. az égnek, és aföldnek könyeb el mulni, mint sem ezekben nem esni azoknak. kik avétekben élnek. és abban halnak meg, mind azon által, kitsoda gondolkodik arrol, és ki igyekezik azokot el kerülni.
III Nem tsak avétkes tselekedetért. mennek pokolban, mivel abban aveszedelemben lehet tsak az akaratért is esni. vedel a maga akaratot mondgya szent bernárd, és nem lesz többé pokol. még azért is eshetnek abban, a midön szán szándékal adgyák magokat a veszedelemre, vagy olyan hivatalra, a mely nem Isten választása. a melyet tsak emberi tekintetért vették fel. és a melyre tellyeségel nem alkalmatosok. a midön magunk köteleségink iránt, tudatlanságban maradunk. vagy ha azokot tudgyuk is, de el mulattyuk, a midön tsak a magunk erejében bizván. nem kérjük akegyelemnek segittségit. vagy ha kérjük is, tsak. kevesé, és nem ugy a mint kivántatnék.
Hogy ha az Istent nem szerettyük, se afelebaratunkot, hogy ha alamisnát nem adunk, vagy ha adunk is de nem anyit a menyi töllünk lehetne, mind e kárhoztató vétek, akristus az örökké valo tüzre iteli azt, aki néki eledelt nem adot, amidön éhezet. a szegények személyekben, de mitsoda méltób még az itéletre az olyan, aki avétekben hadgya el veszni alelkeket. a kiket tartoznék meg segiteni, vagy akiket meg segithetné az Isten rendelése szerént.
A lágyság, és a maga hittség véghetetlen számuaknak okozák kárhozattyokot, a lágyság. mert az oka hogy el mulattyák köteleségeket. és tsak imel ámal kerulik el akisérteteket. akristus azt [89] mondgya, hogy a lágy melegüeket ki okádgya szájábol, a maga hittség, mert olyan reménséget ád nékik. hogy az Isten meg irgalmaz nékik., mihent akarják, vagy hogy penitentzia nélkül üdvezülhetnek.
A valoságos modgya hogy el lehesen kerülni ezeket akinokot, a, hogy rettegésel és félelemel munkálodgyuk üdveségünket, éllyünk a munkában, és a penitentziában, hogy eleget tehesünk az eddig valo vétkeinkért, és meg oltalmazhassuk. magunkot az ez után valoktol. adgyunk hálákot Istennek, hogy a vétekben valo létünkor, a halált reánk nem küldötte, hanem a penitentzia tartásra várt minket;
Mit nem tselekednék, és nem szenvedne egy kárhozot lélek, hogy ha az Isten evilágra valo jövetelét meg engedné néki, hogy eleget tenne vétkeiért,? semmi nem láttzanék néki sulyosnak, semmi nem lészen elöttünk is nehéz, tsak visgállyuk meg jól. mitsoda állapotban vannak az el vettetet lelkek. oh! leheté panaszolkodnunk. egy kis ideig tarto szenvedésért. a mely meg ment az örökös nyomoruságoktol, a melyekel az Isten fenyeget, szeresük ajókót melyeket igér, és semmit nem fogunk hajtani a világ fenyegetésire. se igéretire. se az életnek javaira, se nyomoruságira.
Oh! mely boldog öröké valoság a szenteké, oh! mely boldogtalan, akárhozattaké.! oh! Istenem., mert ate kegyelmed nélkül, nem élhetek jól azal adrága rövid idövel. a melytöl füg az egyik. és a másik öröké valoság. akristus Jésus nevében kérlek uram. ad meg azt a kegyelmedet. hogy szereselek. és örökké birhassalak.
[90] Szállyunk le apokolra még éltünkbe, hogy ha nem akarunk holtunk után oda le szállani, tekinttsük meg ótt azokot a véghetetlen számu lelkeket. kik ót égnek, és ót égni fognak örökké, olyan vétkekért, a melyek nem olyan nagyok mint a miéink, az Isten igasságának illyen keménységéböl meg tanulhattyuk. hogy ötet félnünk kell, és meg utálnunk avétket. kérjük az [91] üdvezitöt, a mi biránkot, hogy ez életben ostorozon. kimélés nélkül, tsak a másikában. légyen irgalmas nékünk. Ki lakhatik közülletek az emésztö tüzel.? ki lakik közületek, az örök [92] hévségekel.
6 napon
A paraditsomrol
[93] I Mely szerelmesek ate hajlékid öröknek ura, kivánkozik és el ájul az én lelkem az ur pitvari [94] után. a szivem, és a testem örvendeznek az élö Istenben, mely nagy uram ate édességed sokasága, melyet el rejtettél atéged félöknek,
[95] A paraditsom olyan hely, ahol aboldog lelkek egészen láttyák az Istent. ahol ki nyilatkoztattya nékik titkait, és Istenségit, ahol meg részegitti öket házának bövségével, és agyönyörüségnek patakábol itattya öket, ahol bé tölti öket örömmel és ditsöségel, ahol. magával uralkodtattya öket, és örökös gyözedelmet vétet vélek, ellenségeken,
Ót fognak bé töltetni azal az igasságal. a melyet szomjuhozták, eföldön, nagy békeségel fognak nyugodni az Istennek kebelében, meg egyesülvén tellyeségel akristusal. ö véle egy tiszta lélekben. és anyaszent egy házban maradnak, ót az Isten minden mindenekben egészen, birván öket mint örökségit. a melyet maga vérén vette meg, és az ö közben járosága által. az Istenben, és azö Istenségében, mint egy el merültek.
Ót ök tellyes nyugodalomban vannak. és minden tselekedetek tsak a, hogy az Istent láttyák. ötet szeretik. és ki mondhatatlan örömel ditsérik, soha meg nem szünvén ettöl a foglalatoságtol. mert mentöl inkáb üsmerik ötet, annál inkáb szeretik, és mennél inkáb szeretik, annál nagyób gyönyörüségel ditserik, imádgyák, és kaptsollyák hozája magokot, az Istennek az ö véghetetlensége, és tekélletessége egészen el foglalván az ö lelkeket, bé tölti magával egész kivánságokot, ö is az ö világoságok, életek, jóvók, ditsöségek, és gyönyörüségek,
Tekélletességel lévén, az ö akarattya alá vettetve, tsak azt akarják a mit ö akar, tsak egyedül ötet kivánnyák, örökös háláadásokot adnak neki, bizonyoson tudván azt, hogy minden jovoknak ö a kut feje, és hogy mindent tölle vettenek, az ö lábaihoz teszik koronájokot, meg valván azt, hogy ökk magoktol tsak semmik, magokot mindentöl meg fosztván., mindent az ö kezeiben viszá adnak,
II Ótt vétek nincsen. se rosz kivánság. se gyengeség, se tudatlanság, se ellenség. se viaskodás. az Isten meg töröli szemeknek minden köny hullatásit. ót se halál nem lészen, se sirás, se nyomoruság. se éhséget, se szomjuságot, többé nem szenvednek, se ahideg. se a meleg nékik nem fog alkalmatlankodni, ugyan ót is elégedik meg kiki a maga sorsával, nem irigyelvén amásokét. szeretni fogja a mások boldogságát, és azon örülni fog valamint a magáén. akristusban mindnyájan láttyák egy mást, és nagy tekélletességel is szeretik egy mást az Istenben, ugyan ót hasonlok lévén az angyalokhoz, hasonlo tiszta életet is élnek azokhoz a menyei lelkekhez.
[96] Valamit eddig mondottunk, a még tsak leg kissebb részettskéje a szentek boldogságának. mivel a szem azt nem látta, a fül nem halotta. se az emberi elme azt soha meg nem foghatta, a [97] mit az Isten készitet azoknak kik ötet szeretik, egy olyan sziv, a ki szereti, és ohajttya az illyen nagy jókót, ezeket az igazságokot meg érti, de a testi, és földi ember, akinek a szive hideg, semmit nem érthet abban,
Egy kereszténynek, minden kivánságának, szándékának, tsak a felé a menyei haza felé kellene [98] sietni, dávid minden igyekezetét, tsak arra forditotta, és panaszolkodot eföldön lévö hoszas [99] bujdosásáért, szent pál azt kivánta. hogy meg menekedhessék. a testének tömlötzéböl, hogy [100] a kristusal lehesen., a ki abujdosását szereti, aki nem suhajtoz ez életnek nyomoruságin, az örök életet nem szereti, akí pedig nem ohajttya az örök életet, az, az Istent nem szereti, az Istent pedig nem szeretni halál. az olyan nem is imádkozik, mivel az imádság abbol áll, hogy a mennyet szüntelen ohajttsák, imádság nélkül pedíg oda nem érnek, az Isten tsak annak adgya magát aki keri, és aki zörget, mind ezeket a szivnek kivánsági viszik végben. ugy a mint kell.
III A kristus azt parancsollya nékünk, hogy minden nap kérjük az ö országának el jövetelét, hogy töröllye el belöllünk a véteknek uralkodását. hogy tsak egyedül ö birja szivünket, és mi [101] ötet birhassuk, epediglen tsak a mennyekben lehet meg, de ez az ország eröszakot kiván, és tsak erövel kell azt meg venni, tusakodván. rosz kivánságink ellen, ellene mondvan magunknak, hordozván keresztünket életünknek minden napjaiban, követvén annak példáit, a kinek szenvedni kelletet. hogy bé mehessen ditsöségében.
Hogy ha a küszködök. egy rothadando koronáért, és a világiak a földi jokért. anyi veszedelemre adgyák magokot. hogy ha olyan hoszas utakot, és nehéz munkákot vállalnak fel. kitsoda volna az,? a ki nem akarna szenvedni az örökös jóért, és koronáért.? mind azt, valamit lehetne szenvedni ez életben. nem hasonlithatni az örök elethez, a mely jutalma az szenvedésnek.
Mind azok kik azt mondgyak uram, uram, bé nem mennek azért mennyeknek országában., [102] mondgya a kristus, hanem tsak a mégyen oda bé, aki az én Atyám akarattyát követi, ha az [103] örök életet akarjátok birni., tarttsátok meg aparancsolatot.
Kérjed az Istent, hogy távoztasson el ateremtett állatoktol, a kikhez a szeretet kaptsolt tégedet, és adgya meg néked azt a kegyelmit. hogy nagy buzgoságal. ohajttsad ötet birni, az örök boldogságban, szeresed és kivánnyad nagy szorgalmatoságal. a kristus másodszori el jövetelét. mint a melyel ohajtották apátriárkák az elsö el jövetelét.
[104] Én vagyok mondá az Isten ábrahamnak, ate igen nagy jutalmad.
[105] Meg elégszem uram mikor meg jelenik ate ditsöséged
[106] Mondgyad dávid királyal, jerusálem lészen az én fö vigasságom.
[107] A mi nyájaskodásunk a menyekben vagyon; arra fordittsuk szivünket, mert ót vagyon a mi örökös boldogságunk.
[108] Nintsen itt maradando városunk, hanem ajövendöt keresük.
7 napon.
Az Istennek, minden tselekedetinkben valo jelen létéröl.
[109] I Nézem vala szemem elött az urat mindenkor, mert jóbbómra vagyon nékem, hogy meg nemozdullyak, azért örvendezet az én szivem, és vigadot anyelvem, annak felette atestem is reménségben nyugszik.
Egy kereszténynek aleg nagyob hivatallya, hogy az Istent tekénttse, minden tselekedeteiben. hogy mindenben tsak azt kerese hogy ö néki tetzhessék. hogy mindenkor ahitnek szemeit azö törvényére, és akarattyára fordittsa. és ugy gondolkodgyék, tselekedgyék, szenvedgyen, imádkozék, és beszéllyen mint ha ötet láthatná.
[110] A régi patriarkáknak, profétáknak., aszent királyoknak., evala az ö nagy aitatoságok. noé [111] igaz és tekélletes ember vala, ez az Isten elöt jára. járj elöttem mondá az Isten ábrahámnak, ha tekélletes akarsz lenni mojses nem félt akirály haragjátol. mert ugy tselekedet, mint ha látta [112] volna aláthatatlant.
[113] Szent dávid azt mondgya, hogy Istentelenül nem tselekedet. mert minden itéleti az ö szine [114] elött voltak, és az ö igazságit el nem üzte magátol; abünösnek pedig meg ferteztettek utai, minden idöben, mert nintsen az Isten az ö szine elött. egy a szent atyák közül azt mondgya, hogy egy kereszténynek. anyiszor kellene az Istenröl, és az ö igazságirol gondolkodni, valamenyiszer lélegzetet veszen, vagy is inkáb szüntelen kellene arrol gondolkodni, mivel abizonyos, hogy avétekben azért esnek, mert az Istent el felejtik.
Az Istennek jelen valo létele nem tsak abban áll, hogy hidgyük azt, hogy az Isten mindenüt vagyon. és mindent látt, hanem még abban is. hogy szüntelen az Istenhez emelyük elménket, és hozája fordittsuk szivünket, de azt emelyük. az Istennek véghetetlenségéröl, és bennünk jelen létéröl valo élö hitben. fordittsuk hozája szivünket. az Isteni szeretetnek gyakorta valo tselekedetével. és olyan buzgo kivánságokal. hogy tsak ö néki akarunk tettzeni, tsak övé akarunk lenni, és ö érette mindent mást el akarunk hagyni.
II Az Isten jelen létéröl valo foglalatoság., az ö jelen valo létit tekinti, és aki az ö hatalma, bölcsesége, josága, irgalmasága, igassága, és atőb Isteni tekélletességei által munkálodik mindenüt, és az ö fiát akristust, ugy tekinttsük, mint olyat, aki prédikál, tsudákot tészen, imádkozik, szenved, és haldoklik, vagy ugy mint urunkot, üdvezitönket, közben járonkot, fö papunkot, és életünknek példáját,
Az Isten, akristusban tekint mi reánk, öbenne üdvezit minket. ö benne adgya minden hato segittségit, és tészen minket gyözedelmeseké. ö benne viseli gondunkot, és tölt bé [115] kegyelminek gazdagságival. ugyan erre akezdöjére ami hitünknek., kel is szüntelen vigyáznunk, valamint a szolga tarttya. szemeit az ura kezén, mert szüntelen valo szükségünk vagyon az Istenre., és hozája tsak a fia által mehetünk, egy szoval, ennek az üdvezitönek kezei közöt vagyon a mi igasságunk, szenttségünk. üdveségünk, és az örökké valoságra valo sorsunk.
Nintsen ennél semmi hathatosab hogy a vétektöl el távozhassunk. a jó erkölcsben eléb mehessünk, és hová továb jobban az Istenhez kaptsolhasuk. magunkot, de oh! mely nyomoruság.! mindenüt tsak az Istenröl, és akristusrol valo feledékenység uralkodik, reggeltöl fogva estig, gyermekségtöl fogva mind halálig, az emberek minden gondolattyokat. kivánságokot, tselekedeteket, avilágnak, a haszon keresésnek, anagyra vágyásnak, és a gyönyörüségnek adgyák, már se akristust, se azö evangyeliumát nem tanullyák, már mint egy, nem is üsmérik, oh! hogy lehetne az Istenhez menni, mivel el felejtik, azt az egyedül valo utat, a mely oda vezethetné, azt az igazságot, a mely meg világosithatná, és azt az életet, amely követteti az igazságot, és avilágoságot,
[116] III Két gonoszságot tselekedet az én népem, mondgya az ur, engem elhagytak az élö viznek kut fejét, és magoknak kutakot ástak, bé omlot kutakot, a melyek meg nem tarthattyák avizet. az Istent akor elhagyák. a midön ötet el felejtik, az igazsága elött szemeket bé hunnyák, és szivekböl kegyelmit ki zárják. és bé omlot kutakot ásnak akor, amidön ateremtet állatokban keresik haszontalanul aboldogságot, akik is a vizet meg nem tarthatván, a szivet sok felé oszttyák. és azt, a véteknek meg nyittyák, el vesztetvén véle a kegyelmet.
Hogy az Istennek jelen valo létit meg tarthassuk,. leg elsöb modgya a, hogy gyakorta kérjük tölle azt a kegyelmet, mivel az Istennek kell a mi elménkben jelenné tenni magát, a mi szivünket el foglalni, és abban irni szent törvenyét. a második a, hogy igen nagy magunkra valo vigyázásban kell élnünk, az Isten országa mi bennünk vagyon. ót kel azt keresni ha meg akarjuk találni. aharmadik a, hogy a sziv tiszta légyen avétektöl, valamint hogy a portol. a szem nem láthat, ugy a vétek is meg homályosittya a belsö szemet, és meg gátollya az Istenre valo figyelmetességet.
A negyedik a. hogy igen nagy tisztelettel. kell lenni az Istenhez, az ö joságához, igasságához, mindenhatoságához. és bölcseségéhez, az ötodik a, hogy valoságos szeretettel kell lenni az Istenhez, tsak arrol gondolkodnak. gyönyörüségel., a mit szeretnek. és a midön igen szeretnek valamit, mint egy természet szerént gondolkodnak arrol.
A hatodik a, hogy nem kell olyan hivatalokot fel válalni, a melyek igen el foglalnák az elmét, hogy ha tsak nem azIsten parantsolattyábol. vagyon, semmi a lelket ugy fel nem háborittya, se semmi ugy meg nem gátollya. az Istenröl valo foglalatosságot. mint a sok bajos dolog, amelyet gondolatlanul. vállalunk magunkra. és tsak emberi tekintetért, ahetedik a, hogy az elmét mindenkor egyaránsu mértékben tarttsuk. és meg gyözzük indulatinkot, akar mi történnyék, az ur, Illyés profétához. nem a nagy és sebes szélben, se nem arendülésben, se nem atüzben, hanem a tsendes szellöben szólla, meg akarván ezel mutatni, hogy a szivnek. békeségében nyilatkoztattya meg magát, lelkünknek.
Bizonyosok legyünk abban. hogy akár hol legyünk, de az Isten minket lát, nintsen rejték hely ö elötte. ha vétkezni akarsz. mondgya szent agoston. keress olyan helyt. a hol ne láthason és ótt tselekedgyed a mi néked tettzik.
[117] Az Isten az elmédben légyen. életednek minden napjaiban.
[118] Meg emlékeztem az Istenröl, és gyönyörködtem.
[119] Boldogok a tiszta szivüek, mert az Istent láttyák.
8 napon.
Hogy az embernek mitsoda gondgyának kel lenni az üdveségére.
I Egy kereszténynek nintsen se drágáb, se nagyob dolga. az üdveségenél, az Isten fia azért lett emberré, és azért holt meg, hogy azt munkálodgya, ö azt az Attya dolgának nevezi. ö azt a munkát éhezte, és a volt gyonyörüsége, nyughatatlanságal. várta annak bé tellyesedésit. szüntelen valo buzgoságal. kivánta meg inya szenvedésinek poharát, és a maga vériben valo meg keresztelkedésit, azért hogy végben vigye annak akarattyát, aki ötet. válttságunkra küldötte.
Hogy ha a kristus az üdveség dolgát. amaga egyedül valo dolgának tarttya, igasságos, hogy miis annak tarttsuk, ö mindent erre avégre. forditot, életét, halálát, tselekedetit, szenvedésit, titkait, mi még annál inkáb tartozunk arra forditani, minden tselekedetinket. és szándékinkot.
Az Istennek fia azért volt eföldön, hogy minket üdvezittsen, lehetnénké olyan esztelenek. hogy anapokot, esztendöket, és életünknek minden ideit el töltenök azüdvességünkre valo munka nélkül. mind azon által azt tselekeszik nagyob része akeresztényeknek, a kik mind más dologban foglallyák magokot., és nem abban a miért evilágon vannak. minden munkájok foglalatoságok. tsak idö töltés. hejában valoság. hogy ha azokot. az üdveségnek dolgához teszük, némellyek tsak nem egész életeket. avadászásban töltik, némellyek akereskedésben, [120] mások a dorbézolásban, agyönyörködtetésekben, de mint hogy el mulatták az üdveségnek dolgát, a mely mindenek felet való. részek sem lészen akristus országában,
II Mit használ valakinek ha az egész világot meg nyeri is, ha alelkét el veszti,? mitsoda árron veheti azt viszá,? avilág mostanában nékünk tsak gazdagságokot, gyönyörüségeket., és tiszteletet ád elönkben, a melyek mind tsak füstben mennek, a midön meg kel halnunk, ezek semmi haszonra nem lehetnek amás életre. söt még nagy akadályok az üdveségre. és a melyek tsak bajal. és gondal. terhelnek minket,
Mind azon által, olyan vakok vagyunk, hogy ezt a dolgot. a mely személyünket illeti. és másokra nem adhattyuk. atöb dolgaink utánra hagyuk, és arra a mi meg kopot életünknek tsak egy kis részecskéit szánnyuk, de azonban az a kis idöcskeis, a melyben vártuk hogy magunkrol gondolkodgyunk, el szalad tölünk. és azal ugy nem élhetünk amint akartuk volna, az el mult idök viszá nem jönek. és tsak a haszontalan bánatal maradunk, hogy addig élvén, az üdveségre gondunk nem volt.
Az eredete ennek avakságnak. avétektöl vagyon, és a földi dolgokhoz valo nagy gondtol, mint [121] ha az Isteni rendelésnek nem volna gondgya. mindenre, keresétek. elöször az Isten országát, mondgya akristus, és annak igazságát, és mind ezek hozá adatnak néktek.
[122] III Félelemel. és rettegésel munkálodgyatok ati üdveségtekért, igyekezetek inkáb azon, [123] hogy a jótselekedetek által bizonyosá tegyétek ati hivatalotokot, és választástokot, mert ezeket tselekedvén, soha nem vétkeztek, mert igy bövségel. szolgáltatik néktek. a mi urunk jésus kristus örök országában valo bé menetel.,
[124] Erolködgyetek bé menni a szoros kapun. mely az életre viszen, a mely is tsak azoknak szoros, akiknek kemény a szivek, mivel sokan kivánnak bé menni azon, mondgya akristus. de nem mehetnek. kerüld el azt az utat a mely egyenesnek láttzik lenni, mind azon által [125] ahalálravezet. bizatok akristusban. mert ö kezdette el bennetek a jó dolgot, ö is végezi el.
Az üdveségre valo gond nem egyéb. hanem hogy a vétket meg utállyuk, el hagyuk, és magunkbol ki irttsuk a penitentziával, hogy az Isten parantsolatit meg tarttsuk, ebböl áll az egész gondgya az embernek. ezért is lészen boldogá, ugyan tsak ezt is tarttsa leg szükségesebnek, aparancsolatoknak meg tartása pedig nem más. hanem hogy az évangyélium szerént éllyünk, a kereszttségben tett igereteket meg tarttsuk, hogy rendünkhöz illendö köteleséginket bé tölttsük, hogy minden erönkböl azon legyünk, hogy meg gyözhesük az üdveségnek uttyában lévö akadályokot.
A világ fiai sokal okosabbak. amunkájokban, mint sem avilágoságnak fiai. egy kis haszonért. a fáradságot nem tekintik, semmi nem tettzik nehéznek, még az életet is veszedelemre teszik, de az üdveségért, leg kiseb baj, el veszi kedvünket, amenyekben valo menetelt kivánnyák, de ugy hogy semmiben ne tellyék, mind azon által. akényes élettel nem lehet üdvezülni, a széllyes útt, aveszedelemnek uttya, és azoknak számok, kik azon járnak, véghetetlen,
Kérjük az Istennek azt a kegyelmét, hogy erött vehessünk magunkon, hogy ellene mondgyunk rosz kivánságinknak, éllyünk az imádságban, és a dologban, szeresük az olvasást, az évangyéliumrol valo gondolkozást, és a jó tselekedeteket.
[126] Távul vagyon. az Istentelenektöl az üdveség. mert a te igasságidot nem keresték.
[127] Imé most az üdveségnek napja.
[128] Hogy az örökké valo boldogságot el nyerhesük, nem lehet arrol eleget elöre gondolkodni.
9 napon
A vétektöl valo irtozásrol.
I A vétek szent agoston szerént nem egyéb, hanem egy olyan kivánság, beszéd, és tselekedet, mely az Isten törvényével ellenkezik., ez örökös, és meg változhatatlan törvény, amely elönkbe adgya, arendet, melyet kel tartanunk mindenekben, és a mely tilttya, annak meg szegésit, ez atörvény, nem tsak a nyelvnek, és a kéznek szab rendet, hanem asziven kezdi el, ugyan ót is kezdödik az engedetlenség, és a törvénynek meg szegése, ugyan abban is kel meg mutatni az embernek mindenek felet, az Istenhez valo engedelmeségit, és maga meg alázását,
Ugyan a szivböl is szarmazik avétek. mint maga eredetéböl, és onnét adgya ki magát, a szok. [129] és a tselekedetek. avéteknek tsak külsö eszközi, mivel a szivböl származnak arosz gondolatok. agyilkoságok. paráznaságok, lopások, hamis bizonyságok, káromlások, és ember szollások,
Az Isten törvénye egyaránsu képen tilttya a roszat, és parantsollya ajót, ez igy lévén, [130] vétkezünk ha azt tselekeszük amit tilt, és ha azt el mulattyuk a mit elönkben ád, egy szoval. akeresztenyi jó erkölcsnek, egyik része abból áll, hogy a roszat el kerüllye, a másika, hogy a jót kövesse.
[131] A véteknek valosága, abból áll, amidön tellyeségel akarunk élni ateremtet állatokal, holot az Isten. azt akarja, hogy mértékleteségel. élyen azokal az ember, szabad ö néki azokal élni szüksége szerént, de nem szabad azokban tenni örömét. és nyugodalmát. mert azok nem tehetik ötet boldogá, azok nem érdemlik, se ami tiszteletünket, se szeretetünket, ami lelkünk sokal drágáb azoknál, tsak az Istenért teremptetet, aki tsak egyedül méltó szeretetünkre.
[132] II Egy ember által jött bé evilágra abün, akiben mindnyájan vétkeztek, ezért is estenek mindnyájan az Isten haragjában. ezért is jött bé ahalál, és hatotta el az egész földet, aminden féle nyomoruság. ezt nevezik tehát eredendö bünnek, mert ebben a születéskor részesülnek, a mely ádám, vétkezésétöl fogvást. nemzettségröl, nemzettségre szál, minden fiaiban, és az [133] egész emberi nemzet részesül romlandoságában. ezert is mondgya az apostol., hogy ameg romlot természetért. haragnak fiai valánk.
A mi elsö atyáinknak vétke, két nagy sebet okozot lelkünknek. az elmének. tudatlanságát. és a rosz. kivánságot, vagy is aroszra valo hajlandoságot az akaratban, ezek akét veszedelmes eredeti mind azoknak avétkeknek, a melyekben esik az ember gyermekségétöl fogvást.
A vétek nyomorultá tészi az embert, még életében, az elméjit meg vakittya, a szivit meg ronttya. abban a kegyelmet el ólttya. az ördögnek rabjává tészi, az Istennek ellenségévé, és méltová az örökös halálra, nem tudgyátoké mondgya az apostol, hogy a hamisak az Isten [134] országát nem birják. mi érdemli tehát ugy meg a gyülölést, mint a vétek. egy kereszténynek mitöl kellene inkáb irtozni mint attol. a mi halált okozot az emberi nemzetnek,? a mi az örökké valo halálra vezet minket, és a mi oka volt a kristus halálának,
[135] A ki a mojses törvényit meg szegte. halálra itéltetet. minden irgalmaság nélkül. menyivel inkáb sulyosab büntetéseket nem érdemel az ollyan aki az Isten fiát meg tapodgya. és a testámentumnak vérit tisztátalannak, és semminek tarttya. és a kegyelemnek lelkét, boszuságal illeti.
[136] III A büntöl fuss, valamint akigyotól. mondgya abölcs, mert ha ahoz járulsz meg fog tegedet; annak fogai ollyanok mint az oroszlányé. a melyekel meg öli alelket, minden vétek olyan mint akét élü pallos, a mely egy tsapásal meg öli mind a testet, mind alelket, és el választtya az embert az Istentöl, az ö valoságos életétöl, a sebet pedig amelyet tsinál, más meg nem gyogyithattya hanem akristus, a ki is aminden hato orvos.
[137] A martyrumok mindnyájan jobban szereték élettyeket el veszteni. mint sem tsak egy vétket tselekedni. josef inkáb el hagyá apalásttyát, és rabságot szenvede, hogy sem vétket [138] tselekedgyék, jóbb azemberek kezeiben esni, mondá susánna. tselekedet nélkül, mint sem vétkezni az ur szine elött, követnünk kell ezeket apéldákot.
Hogy avétket el lehessen kerülni, szükséges. 1. hogy magunknak ne higyünk, és el kerüllyük az alkalmatosságot, és a veszedelmet. mert aki a veszedelmet szereti, el vész abban, 2. meg kel tanulnunk szorgalmatoságal. az évangyéliumi igazságokot, és köteleséginket, mivel a tudatlanság, eredete számtalan sok vétkeknek., 3. meg kel magunkban sanyargatnunk. rosz hajlandoságinkot, és a földi dolgokhoz valo kivánságinkot, hasonlo képen az ideig valo nyomoruságoknak félelmét is, mivel szent ágoston szerént, arosz kivánság, és a félelem, okai minden vétkeknek, 4. szüntelen kel gondolkodni az utolso végröl, ahalálrol, az itéletröl, pokolrol, és aparadicsomrol, 5. szeresük az Istent mint atyánkot. féllyünk tölle mint urunktol, és biránktol. 6. menyünk szüntelen akristus eleiben, valamint az ina szakadt ember, az ágyában. mivel ö örökös orvosa lelkünknek, ö halált szenvedet hogy a büntöl meg szabadittson, és ígazaká tegyen. Istení igazságal, kut feje lévén igazságunknak, ö is menthet meg egyedül avétektöl, és szabadithat ki, ha abban esünk.
Kérjük az Istent hogy utáltassa meg velünk avétket, és hogy töredelmeségel szányuk bányuk, hogy ötet meg bantottuk. minden kár vallásunk felet, a kegyelemnek el vesztésit kel siratni, a mélynek ellensége avétek, és tsak egyedül annak el vesztésit lehet helyre hozni aköny hulatásal.
[139] Inkáb kel engedelmeskednünk az Istennek mint sem az embereknek.
[140] Tekinttsük meg magunkot mint holtakot a bünnek, és mint élöket az Istennek, akristus által.
[141] Azok kik vétkeznek, meg feszittik ujontában a kristust szivekben.
[142] Mitsoda gyümolcsötök volt azért akor abünben. a melyet most szégyenlitek, mert annak vége ahalál.
[143] Jaj az olyan vakmerö léleknek, a ki el távozván te tölled oh én Istenem, azt reménli hogy valamely jobbat találhat helyetted.
10 napon
A penitentzia tartásrol.
[144] I Ha penitentziát nem tartotok. mindnyájan el vesztek, mondgya akristus., szükséges abünös embernek vagy magát meg büntetni, vagy hogy az Istentöl meg büntetessék, ö tsak [145] azoknak botsát meg akik magoknak meg nem botsátanak, azokal tészen irgalmaságot, akik magokhoz nem irgalmasok, és a kik magokhoz szent keménységel vannak, enélkül a vétek tellyeségel meg gyogyithatatlan., és örökké valo nyomorultá tészi a bünöst.
[146] A penitentzia tartás a szent atyák szerént. abbol áll, hogy sirasuk büneinket, és többé olyan vétkeket ne tselekedgyünk. a melyeket siratnunk kellene.. hogy ha életünket meg nem [147] változtattyuk. a vétket meg nem utállyuk. és az Istent nem szerettyük. akár minémü penitentziát tarttsunk. de a tsak hejában valo, és haszontalan lészen.
Vannak olyan szines penitentzia tartások melyek a szivet meg nem változtattyák, avéteknek ellene nem állanak. és a melyek tsak külsö képen valok, illyen volt ajudásé; vannak meg olyan gyengék, a melyek a szivet egy kevesé fel indittyák, de tsak egy résziben valtoztattyák meg, vannak meg olyan könnyen valok, a melyek el hagyatnak bizonyos vétkeket, de meg másokot engednek nevekedni helyekben, vannak olyanok., a melyek tsak ideíg valok. a melyek jol kezdik, de lassanként el lankadnak. és nem végezik ugy a mint kezdették, apedig igasságos dolog. hogy a penitentzia holtig tarttson. és mind addig valamég avétek ki nem irtatik.
II Mint hogy avéteknek eredete a szivben vagyon., szükséges hogy a penitentziát is a sziven kezdgyék el, és hogy onnét el terjedgyen atselekedetekre, és az életnek minden maga [148] viselésére., térjetek meg hozám mondgya az ur, tellyes szivetekböl, böjtel, sirásal, és jajgatásal, szagasátok el sziveiteket, és nem ruháitokot, ebböl áll a szivbéli penitentzia. a sanyargatások, és más egyebek, tsak külsö dolgok,
[149] Az orvoságnak ellenkezönek kell lenni anyavalyával, apenitentzia illendö nagyságu légyen [150] avéteknek nagyságához. azért akevélységböl fel fuvalkodot elmét meg kel alázni, atörvény ellen fel támadot testet meg kel sanyargatni, afosvénység által meg romlot szivet meg kel tisztittani az alamisnával, és a másokal valo jó tévésel, a mértekletlenséget aböjtölésel. és a töredelmeségel kel el törölni. anagy vétkek, nagy orvoságokot kivánnak. arosz szoktatások nagy eröszak vételeket.
Egy szoval apenitentzia, az anyaszent egyháznak. atridentinumi gyülésben valo tanitása [151] szerént. munkával valo kereszttség, és apenitentziának szenttségében, nagy töredelmeség. és munka után lehet az Istennek kegyelmét viszá nyerni, bünösök mondgya az apostol. [152] tisztíttsátok meg sziveiteket, keseregjetek. gyászollyatok, és sirjatok. ati nevetéstek siralomra fordullyon. és az örömetek keserüségre, alázatok meg magatokot az ur szine elött. és fel magasztal titeket.
III Dávid példája avaloságos penitentzia tartoknak, és a mi penitentziánknak hasonlonak kel. lenni az övéjihez. fö képen négyet abbol fel tehetünk. 1. készen vagyok uram mondá, készen, az ostorozásokra., jó szivel el is veszem mind azokot. a keserüségeket, és nyomoruságokot, a melyeket néked tettzik reám küldeni, 2. a keserüségem, és avétkem szüntelen szemeim elött vannak. el sem vetém szemeim elöl., a mit egész életemben kel siratnom. 3. meg vallom, és nem félek ki nyilatkoztatni hamiságomot, 4. az én vétkem szüntelen valo nyughatatlanságban tart engemet, ha valoságos töredelmeség volna szivünkben., ha az Istent szeretnök, és ha ugy utálnok avétket amint kivántatik, hasonlo gondolatokban volnánk, meg érzenök amagunk nyomoruságát, és tsak suhajtoznék ami szivünk.
A penitentzia nem tsak anagy vétkeket illeti, a tridentinumi gyülés azt tanittya, hogy a keresztényi életnek. szüntelen valo penitentziának kell lenni, nincsen olyan ember aki ne vétkeznék, de ha szinte találkoznék is olyan. aki meg tartotta volna akereszttségi ártatlanságát, mind azon által. tartoznék apenitentzia tartásban élni, elméjit, és érzékenységeit sanyargatni.
A penitentzia, atett vétkeket meg orvosollya. és az ez után valoktol meg oltalmaz, ez igy lévén. mint hogy nintsen olyan ember aki gyarlo nelégyen. és szüntelen ne tarthason a meg eséstöl, azért nintsen is olyan, a ki ne tartoznék penitentziában élni.
Ha szinte bünösök nem vománk is, a kristus a mi fejünk, és példánk, a ki maga volt az ártatlanság. penitentziát tartot, egész életében, mi azal tartozunk hogy hozája hasonlittsunk, és ötet kövesük. keresztes és penitentzia tarto életünkel, ezt ö nékünk parantsolya, tartozunk néki engedelmeskedni.
Folyamodgyunk gyakorta. akristushoz. aki véghetetlen irgalmaságu, kérjük tölle meg térésünket. kérjünk tölle élö hitet, penitentzia tarto töredelmes szivet, amely tele légyen a vétekhez valo gyülölségel, és szeretettel ahoz, akit anyiszor meg bántottunk.
[153] Hagya el abünös az ö uttyát, és térjen az urhoz. és könyörül rajta.
[154] Teremtsétek méltó gyümölcsét apenitentziának.
[155] Meg botsátattak néki sok bünei. mert sokat szeretet. öröm lészen az Isten angyali elött. egy [156] penitentzia tarto bünösön.
[157] Kimenvén pedig péter. keservesen sira.
[158] Az Istennek josága. minket apenitentziára hi.
[159] Oh penitentzia tartó, mit használ néked ameg alázás, ha életedet meg nem jóbbitod.
Akár mely nagy bajban és nyomoruságban valo eséstöl ne fély, tsak azal el kerülhesed az örökké valo kinokot.
11 napon
Hogy nem kel halogatni a meg térést.
[160] I Ne késsél meg térni az urhoz, és ne halogassad naprol napra, mert hirtelen eljö az ö haragja. és aboszu állásnak idején el veszt tégedet, ne mondgyad, az ur könyörületesége nagy, az én büneim sokaságának meg kegyelmez, mivel az ö haragja oly hirtelen le szál, valamint az ö irgalmasága
Holnap el fogom kezdeni azt mondod., de meg adgyáké azt a holnapot.? az Isten botsánatot igér néked, ha penitentziát tartasz, de arra más napot nem igér néked, mit tudtz belé hogy ha nem fogjáké néked mondani még ma ezeket a rettenetes szokot., esztelen, ezen az éttzaka viszá kérik lelkedet, és hová lész akor penitentzia nélkül, éskié lesz amit gyüjtöttél?
Nintsen semmi veszedelmeseb. mint avétekben maradni ha tsak egy keves ideig is. azon idö alat. az Isten ellen vagyunk, és kárhozatos állapotban., onnét tsak egy lépés pokolig, a mi életünk tsak egy tzérna szálon füg, ha az a tzérna el talál szakadni. örökösön el veszünk, ki tudgya, hát ha abban az orában hall meg a melyben vétkezet, a mint e sokakal történt. ez igy lévén, mitsoda nagy bolondság a vétek el hagyását, és a penitentzia tartást halogatni, az idö nem lévén a mi birtokunk alat, abbol nem parancsolhatunk.
Kezd el ebben az orában ajó életet, szünyél meg arosztol, és tanuly jót tselekedni, a meg térésnek halogatása, jele ameg vettetésnek. a mely vétket azonnal el nem törölik [161] apenitentziával. a másikára viszen. a másika aharmadikára, és az utolso mindenkor nagyob lesz az elsönél, mennél továb maradnak avétekben. annál inkáb meg vakittyák és meg keményittik magokot. a vakság, és a meg keményedés pedig. a penitentzia nélkül valo halálra viszen. a mely anyomoruságoknak nyomorusága, és atsendeség a melyben élnek avétek után, inkáb boszonttya az Istent szent chrisostomus szerént, mint sem avétek maga.
II A jó latornak példája tsak egyedül valo az egész szent irásokban, arra nem kel támaszkodnunk, mivel azö életének vége, meg térésének kezdete volt. és az utolso orája, hitének elsö orája volt, mihent meg világositaték, azonal magát meg üsméré, halálra magát érdemesnek vallá, és halálát. akristuséval együt ajánlá, és azt penitentziául vévé az Istentöl. büneinek elég tételire.
Gondollyuk meg, hogy mi történék az egész világal noé idejében, a sodoma lakosival ábrahám idejében. anthiokus kiralynak, minden sirásával valo penitentziáját meg veté az Isten, és nem nyerhete irgalmaságot. az esztelen szüzek, azért hogy idején készen nem valának, ilyen rettentö választ vevének. nem üsmérlek titeket.
[162] Munkálodgyunk tehát halogatás nélkül üdveségünkön, féllyünk attol, hogy az [163] irgalmaságnak ideje elne mullyék töllünk. az Istentöl kel várni ameg térésre valo akaratot. és magát a meg térést, mondgyuk jérémiás profétával, terits meg uram engemet, és meg térek, mert tevagy az én uram Istenem, az én üdveségem kezeidben vagyon, és minek utánna meg [164] téritettél volna. penitentziát tartottam, addig kel az urat keresni a még meg találhatni, és addig kel segittségül hini, a még közel vagyon.
Az olyan aki az Istent meg bántván, naprol napra halogattya a meg követést, ujontában meg bánttya halogatásával, el veszi tölle életének leg jóbb részit, a mely az iffiuság, vagy az egésségnek ideje., és tsak azt hagya meg néki, a mi már nem kel se a világnak., se arosz kivánságoknak, se az ördögnek, igy meg is veti az Isten irgalmaságának gazdagságit, és meg érdemli hogy az Isten is el hagya, és meg vonya tölle kegyelmét.
III A halál orájára halogatni a meg térést a mint sokan tselekeszik, a mint egy lehetetlen., leheté penitentziát tartani olyan idöben, a melyben semmit nem lehet mivelni, de söt még arrol gondolkodni is ugy történhetik, szent ágoston azt mondgya., hogy abetegnek. penitentziája, igen gyenge, és lehet attol tartani, hogy egy haldoklonak penitentziaja. meg ne halyon véle együt, én adhatok mondgya az olyan állapotban lévönek penitentziát, de nem biztathatom. ha azt akarod tehát hogy az Isten irgalmaságot tegyen veled, addig tarts penitentziát még egésségben vagy.
A meg térésre szükséges hogy a sziv meg változtassa hajlandoságit, ateremtett állatokhoz valo ragaszkodásinak ellene mondgyon. rosz szokásit hagya el, mindeneknél inkáb kezdgye az Istent szeretni, a keresztényi jó erkölcsökhöz kaptsollya magát. ha kevély volt. legyen alázatos, ha fösvény adakozo, ha tisztátalan, tiszta életü, ha haragos, kegyes, és türö, ha boszu álló, mindeneknek meg botsáson. és szerese ellenségit, mind evéghez nem mehet egy kevés idö alat, föképen olyan idöben a melyben a nyavalya el nyomja, ahaláltol valo félelem elméjit el foglallya, azon kivül, atestámentumárol, és a tselédiröl valo rendelés tételröl is kel gondolkodni.
Az illyen utolso orákon valo meg téréseket. leg inkáb, ahaláltol, pokoltol, valo félelem, és az emberi tekintet okozák. mint sem az Isteni szeretet. vagy a véteknek meg utálása. félnek az égéstöl, de nem avétkezéstöl, meg nem akarnak halni a szenttségek. nélkül. nem akarják meg gyalázni familiájokot, nem akarják azt hogy meg keményedeteknek, és meg átalkodotaknak tartassanak, de rend szerént avétek hágy el minket. és nem mi avétket. Ad meg oh! Istenem. azt a kegyelmedet, hogy továbra ne halaszam meg térésemet, hogy halálom orájára ne hagyam a meg térést. adgyad kegyelmedet hogy abünt el hagyam. és azt, ate hozád valo szeretetböl hagyam el.
[165] Mond el szivedböl ezeket az Istennek, fel teszem magamban, mostanában akarom el kezdeni meg térésemet. ez a felséges jóbb kezének meg változtatása,
[166] Ha az ö szavát halyátok, meg ne keményittsétek sziveiteket.
Mert hittalak és nem akartátok mondgya az ur, én is nevetek ati veszedelmeteken, és meg nem [167] halgatlak titeket.
12. napon.
Az alamisnárol.
[168] I Adgy alamisnát amagad joszágábol, és egy szegényröl se fordittsad el szemeidet, mert [169] ugy, az ur sem fordittya el szemeit te rollad, valamint hogy az égö tüzet el olttya a viz, ugy [170] az alamisnais el töröli a vétket, adgyatok alamisnát, szerezetek magatoknak el fogyhatatlan kintset menyekben.
Az alamisnálkodás, mind az ó, mind az új törvénybéli parantsolat, aki ezt el mulattya, a törvényt meg nem tarttya, az üdveségnek ellene mond, és meg fogja hallani ezeket arettentö [171] szokot., menyetek el átkozottak az örökké valo tüzre, mert éheztem. ennem nem adtatok, szomjuhoztam. innom nem adtatok,
A nékünk igen nagy hasznunkra vagyon hogy ha alamisnát adunk, ugy olyan jó akarokot [172] tsinálunk, akik minket az örökös hajlékban fogadnak. interesre adunk ha alamisnálkodunk, a haszon száz annyi ez életben, és a másikában. az örökké valo ditsöség. az alamisna nem költtség. hanem jövedelem.
A szeretet arra kötelez minket, hogy ugy szeresük felebarátunkot valamint magunkot, de [173] akinek evilági jova vagyon, és láttya az attyafiát szükölködni, és bé zárja szivét ö elötte, miképen marad meg az Isteni szeretet abban.? agazdagság bövségének kel meg segiteni a szegények szükségit, ugy hogy, a gazdagok lelki szegénysége, meg segitessék, akristus Jésus szegényinek lelki gazdagságokal, és igy mindenek. egyaránsu állapotban lesznek.
Azt feleled annak a szegénynek. nagy soványon. aki tölled alamisnát kér, adgyon az isten neked, te ötet az Istenre küldöd, holot az Isten küldi ötet te hozád., hogy a te kezedböl vegye el. a mit ö nem akar maga néki adni. és amelyet, azért adta néked, hogy nékie adgyad.
II Az alamisna két féle, lelki és testi, az elsö a lelki szükséget illeti, mert a lelki élet mindennél [174] eléb való, alelki irgalmaságnak tselekedeti azok, hogy másokot tanittsunk, avétket vélek el hagyasuk. és ajó erkölcsre vezesük jó tanatsinkal, példáinkal, imádságinkal, és minden féle jó módokal.
A testi alamisna abbol áll, hogy a szegényeket táplállyuk. ruházuk, nékik szállást adgyunk, gyámolok legyünk, ha nyomorgattyák. meg segittsük, betegségekben gondgyokot visellyük, és mint hogy atest, alélekért alkottatot, a segittség a melyel ahoz vagyunk, ne más végre, hanem a léleknek. üdveségire legyen.
Az alamisna olyan mint a mag, aki nem vett, nem arathat, a ki keveset vett, keveset is arat, de aki sokat vett, bövséges aratást várhat, visgállyuk meg hogy mitsoda aratást várhatunk [175] alamisnáinkbol, azigaz bövségel osztogatta el jovait a szegényeknek, az ö igassága meg marad mind örökkön örökké.
Hogy ha nintsen miböl adni, leg aláb ajó akaratot kel az Istennek ajánlani, imádkozni azokért akik szenvednek, hogy az Isten segittségit küldgye nékik szükségekben, az illyen mind olyan drága alamisna, a mely aleg szegényebtöl is ki telhetik.
A gazdag, és a szegény esze találkoztanak, az ur teremptöje. mind egyikének, mind amásikának, a szegénynek, tsak ebben a mulando életben vagyon szüksége a gazdagra, de a gazdagnak szüksége vagyon a szegényre hogy örökké boldog lehesen, és ugy lehet azzá, hogy ha segitti, szent gergely a szilfához hasonlittya agazdagot, és a szegényt a szöllöhöz, a szilfa noha szép legyen is de gyümölcsöt nem hoz, a szöllö pedig ha gyenge is rakva vagyon a midön a szilfára vagyon támasztva, igy a gazdag is, segitvén a szegényt hogy el ne esék, részesül jó erkölcseiben.
Mi mindnyájan az Istennek szegényi vagyunk, hová lennénk mi, hogy ha ugy el vonná töllünk a szükséginkre valokot, valamint mi el vonnyuk a szegényekét,? senki azért szükségben nem eset. hogy sok alamisnát adot, de sokan estenek abban azért, hogy nem adtanak, a sárepta béli aszony, aleg utolso falat kenyerét is közlé aprofétával. azért a liszt, és az olaj, el nem fogyának többé házánál.
[176] III A ki a szegénynek nem ád, a kristusnak nem ád, bizony mondom néktek, valahányszor ezeket nem tselekedtétek vélek, velem nem tselekedtétek, akristus mind az egész vérit nékünk adta, és tsak egy darab kenyeret kér. töllünk, meg nem vonhattyuk tölle amit kér, hogy ha tsak jobban nem szerettyük nalánál azt, amit meg tagadunk tölle.
A kristus azt akarja hogy a szegényekel. mindent tselekedgyünk a mi töllünk ki telhetik, ezt pedig nem követtyük, hogy ha olyankor gyüjtünk joszágokot, amidön anyomoruságban láttyuk elveszni a szegényeket, nem is bizunk az Isten rendelésiben, a melynek kut feje ki merithetetlen.
A szegénynek kel adni a szükségen felyül valot. mivel az öket illeti. de a szükségen felyül valot, nem a tzifrálkodásnak, kevélységnek, torkoságnak, vagy a mértékletlenségnek kel el rendelni, mivel soha semmi nem elég ezeknek a rosz kivánságoknak., ezek mind a saját, mind a mások joszágit meg emésztik, hanem a felebaráti szeretetnek, alázatoságnak, és a mértékletességnek, egy szoval a szükségre valo, igen kevésre megyen, abövségel valo alamisna. magunkhoz valo szent fösvénység, és hogy másoknak sokat adhassunk, tselekedgyuk azt, hogy magunknak sokat meg ne adgyunk.
Nem kel alamisnát adni amás joszágábol, az illyen alamisna, égre kiálto vétek volna, leg elöbször is azon kezd el, hogy ad viszá a mi nem tégedet illet, az után adgy alamisnát, a melynek illyennek kel. lenni, elöször, hogy az örömest, és jó kedvel legyen, és ne ugy mint ha erövel vonnák ki a fösvénységtöl, másodszor, hogy még éltünkben adgyunk. mivel mitsoda jó neven vennék töllünk., hogy ha tsak. akor adunk, a midön már semmit nem birhatunk, harmadszor, az atyánk fiait kel segitenünk, ha szükségben vannak. a szegények közül, a kik jóbb erkölcsüek, azokot, akikel az Isten rendelésiböl, együt vagyon lakásunk, a kik joszáginkban laknak. meg kel elözni azokot a kik félénkek, és szemérmetesek, fel is kel ezeket [177] keresni. negyedszer, adgy alamisnát jó szivel, örömel, ne azért hogy lássák, abal kezed ne tudgya, a mit ajóbb kezed tselekeszik, a manna tsak éttzaka eset, és anap fel jötekor el olvadot, [178] öltözetek fel mint Istennek választoti., szentek, és szerelmesek az irgalmaságnak indulatiban, akegyeségben.
[179] Zárd el alamisnádot a szegénynek kebelében, és könyörögni fog éretted, hogy meg menekedgyél minden gonosztol, ne kövessed az olyanokot, kik ditsekedvén gazdagságokban, semmit nem találtanak kezekben holtok után, mert a szegényeknek képében, ök is semmit [180] nem tettek volt, a kristus kezében.
Visgállyuk meg magunkot Isten elött, hogy ha ugy tekénttyüké a szegényeket mint atyánk fiait, mint Istennek barátit, akiket a szenvedés által tisztittya, ha ugyé mint akristus tagjait, vagy ugyé mint magát akristust, hogy ha teszünké vélek mindanyi jót, a menyi töllünk ki telhetnék, és a menyivel tartozunk, kérdgyük meg ezeket amagunk lelki üsméretitöl, és azt fogja felelni hogy nem.
[181] Boldog ember az, aki értelmesen gondolkodik a szükölködökröl, és a szegényekröl, agonosz napon meg szabadittya ötet azur.
[182] A még idönk vagyon. mindenekel jót tselekedgyünk, fö képen ahitnek tselédivel.
[183] Hogy ha öket nem tápláltad, el vetted töllök az életet.
[184] A kinek a szive tellyes felebaráti szeretettel, annak mindenkor vagyon miböl adni.
[185] Adgyatok, és adatik néktek.
13 napon
A szenvedésröl.
[186] I Boldogok azok akik akristusért szenvednek, aválasztottak része aszenvedés, és a kereszt, a ki semmit nem szenved, tarthat a meg vettetéstöl. aleg igazabb mi közöttünk, tsak aláb valo vétkes, és mindnyájan olyan nagy bünösök vagyunk, hogy meg érdemelyük abüntetést, és aszenvedést, azokot pedig el kel vennünk az Isten kezeiböl. nem ugy mint olyan birotol, aki ostorozásival el akarna minket veszteni, hanem mint olyan atyátol, aki azok által., a meg térésre akar minket kötelezni.
[187] A boldogságban valo létel, avilághoz kaptsollya az ember szivét. el felejteti véle az Istent, és vétkeit táplállya, ellenben pedig a szenvedések attol el távoztattyák, és az üdveséges [188] keserüségek az Istenhez, avaloságos boldogságához terittik, jó nékem hogy meg aláztál engem. hogy meg tanullyam igazságidot, ostorozd meg uram öket, és meg látod hogy hozád [189] térnek, mondá dávid.
A szenvedés meg gyarapittya a jó erkölcset, mert mint hogy a boldogság meg ronttya a szivet, és kevéllyé teszi, ugy a szenvedés meg aláza azt, és bévéteti véle a kegyelmet, és követteti a jó erkölcsöt.
Egy szoval. a szenvedések, abüneink el törlésére küldetetnek reánk, mert a vétek nem tsak arra kötelez hogy az Istenhez térjünk, atöredelmeség által. hanem hogy még eleget is tegyünk az ö igasságának, etellyéségel. szükséges. és az elég tételen a Concilium. nem tsak azt a penitentziát érti a melyet apap ád. se nem tsak azt, a melyet mi adunk magunknak, hanem még mind azokot avilági nyomoruságokot is. a melyeket az Isten méltoztatik el venni büneinnek botsánattyára. akristus érdemi által. a midön azokot alázatoságal, és békeségel szenvedik.
[190] Igaz vagy uram. és igasságosok ate itéletid, itt égess, it vagj uram., és ne kimély engemet bünöst, boldog lészek, hogy ha az ideig valo szenvedésekel, elkerülhetem. az örökké valokot, a melyeket meg érdemlettem.
[191] II Az Évangyélium tsak kereszteket igér, mivel a sok nyomoruságok és szenvedések által [192] kel bé mennünk az Isten országában. és az ur azt ostoroza, akit szeret, az Isten akor ugy bánik velünk mint fiaival. ugyan arrais hivatattak ahivek.
[193] A mi most a mi háboruságunkban, és szenvedésünkben, egy szem pillantásig valo és [194] könyü, a felette igen fö modon aditsöségnek örökké valo nagy voltát szerzi mi bennünk, mindent valamit szenvedünk ez életben, akár bünösök lévén, akár igazak. de azt nem lehet hasonlittani, se a vétekhez a melyet meg botsátanak, se a kegyelemhez se avigasztaláshoz, [195] mellyeket Isten ád ez életben., se az örök ditsöséghez, mellyet igér a másikában, a szivemben valo fájdalmim, sokasága szerént, ate vigasztalásid örvendeztették az én lelkemet
Senki közülletek ugy ne szenvedgyen mint gyilkos, vagy tolvaj, vagy mint gonoszt tselekedö, hanem ugy szenvedgyen mint keresztény. az az. valamint a kristus szenvedet, és azért ditsöitse az Istent, valamint aproféták.
[196] Hol vagyon a mi hitünk, hogy semmit nem akarunk szenvedni, és mind azon által. a [197] szenvedésért valo jutalomra vágyunk,? pirullyunk azért, hogy ollyan kényes tagjai vagyunk atövisel koronáztatot fejünknek. akristus fájdalmakot szenvedö ember, és mi agyönyörüségekben akarunk élni.
[198] III Tekintsünk ahitnek el kezdöjére, és el végezöjére akristusra, aki a tsendes és boldog élet [199] helyet. el szenvedte akeresztet. meg vetvén a gyalázatot. azért hogy lelkünkben el ne fogyatkozunk, akristus szenvedet érettünk. példát hagyván nékünk. hogy az ö nyomdokit kövessük.
Szükséges volt a kristusnak szenvedni. és ugy bé menni ditsöségében, magát fel áldozta érettünk a kereszten, és ugy érdemlette meg nékünk akegyelmet. az ö benne, a keresztnek., és a szenvedésnek kegyelme, ez a kegyelem a szenvedésben vévén eredetét, a szenvedéshez valo szeretetet is gerjeszti fel bennünk, hogy ha tehát szenvedni nem akarunk, ellene mondunk akegyelemnek, a mely minket keresztényeké tészen, és annak az örökségnek. a melyet nékünk [200] érdemlet, ugy meg foszttyuk magunkot is. akristusért valo szenvedésnek ditsöségétöl. és vígasztalásátol. a mely olyan nagy egy szent doktor szerént, aki azt mondotta. hogy jobban szerette volna a tömlötzben lenni szent pálal, mint a menyekben az angyalokal.
Ha szenvedni nem akarunk. ellene mondunk az örömnek. a melyet okoz a keresztényi sirás, a melyröl azt méri szent agoston mondani, hogy kedveseb minden világi gyönyörüségeknél; ugy tettzik némelykor mint ha akristus tanitványi el volnának nyomatva. a nyomoruságok alat, mind azon által. a szenvedések közöt. tellyesek öromel, és vígasztalásal., mert az, az Isten rendelése.
Ellenben pedig a világ fiai, a kik mint ha vigasságban volnának, a keserüség emészti öket. avigasságot tsak külsö képen kostollyák, tsak a szájok nevet. de a szivek nyughatatlanságban vagyon. nintsen békesége az Istentelennek mondgya az ur.
Ugy kel tekéntenünk ez életben valo betegségeket, és nyomoruságokot, mint az Istennek anyi rajtunk valo irgalmaságát, aki azok által akarja meg gyözni keménységünket. és penitentzia [201] tartatlanságunkot, meg tisztit minket az ur, a magoságbol. tüzet botsátot az én tsontaim közibe, bánatal emésztet engemet.
Üsmérjük meg magunkban. a szenvedéseknek boldogságát, imádgyuk a meg feszitetet kristust, kérjük néki azt a kegyelmét, hogy részesülvén ez életben az ö szenvedésiben, részt vehesünk amásikában. az ö ditsöségében.
[202] A ki utánnam akar jöni, mondgyon ellene magának. visellye keresztét életének minden napjaiban. és kövesen engemet.
[203] Távul légyen töllem másban ditsekednem, hanem tsak a mi urunk Jésus keresztében.
[204] Bé töltöm azokot, a melyek héjával. vannak a kristus szenvedési az én testemben.
[205] Mojses jobban szereté az Isten népével sanyargattatni, hogy sem az ideig valo bünnek gyönyörüségében lenni,
[206] Mert még szintén anyira nem tusakodtál, hogy a véredet ki ontottad volna, abün ellen viaskodván. miröl panaszolkodol tehát.?
[207] A kristus kereszttye, a mi keresztünk nélkül minket nem üdvezit, egy kereszténynek azon kel maradni ö véle együt egész életében. nintsen még most annak ideje hogy a keresztröl le szállyunk.
14 napon
A vilagot valo meg vetésröl.
I Ne szeresétek avilágot, se azokot a mi a világban vannak, mert valami evilágban vagyon, atest kivánsága. a szemek kivánsága, és az élet kevélysége.
A testi kivánság abbol áll, a midön kivánnyuk, és szerettyük az érzékenységi gyönyörüségeket., sött még az olyanokot is, a melyeket avilág ártatlanoknak tarttya, példának okáért, találnak gyönyörüséget az ételben. szabad is ezel a gyönyörüségel élni atest táplálására, de nem szabad abban tartani aboldogságot, az évangyéliumban tilttya akristus a gyönyörüségnek szeretetét. hogy ha tsak azt az Istenhez nem fordittyák. mint örökös jónkhoz. agyönyörüség szükséges hogy olyan dologra ingerellyen amelyre szükségünk vagyon, de azal ugy kel élni. mint ha azal nem élnénk. minden ragaszkodás nélkül. ez igy lévén, soha sem szabad vétkes gyönyörüséget adni magunknak,
A szemek kivánsága nem egyéb szent agoston szerént, hanem az olyan dolgok látásának, és tudásának kivánsága., a melyek nem szükségesek, se üdveségünkre, se hivatalunkra, illyen a szem, fül ember, a ki mindent akarna látni és halani, ennek akivanságnak vége nintsen, és alkalmatlanná tészi az embert arra. hogy egyedül az Istenhez, és az ö igazságához ragaszkodhassék.
Az élet kevélysége az, a midön rendeletlenül kivánnyák avilági tiszteletet, és betsületet, a midön magunk felöl belsö képen sokat álittunk., a midön fele barátunkot meg vettyük. az egész sebek közöt, a melyeket tett avétek szivünkben. ebböl leg nehezeb meg gyogyitani, eminden vétkeknek agyükere, és ez a leg jóbb tselekedetekben is bé szivárkozik, ugy hogy észre nem lehet venni, az Isten meg engedi némelykor hogy az ö választati nagy vétkekben essenek. hogy meg mutassa nékik kevélységeket, és meg gyogyittsa öket azokbol. dávid, és akét elsö apostol, erröl példa, az ember nagyra születet, de nem szabad néki hogy azt magában., vagy a teremtet állatban kerese, hanem tsak az Istenben., akiben egyedül azt fel. találhattya.
[208] II Ha ki szereti evilágot. nintsen abban az Istennek szeretete, a kereszttségben ellene mondottunk avilágnak, azt fogadtuk az Istennek., és az anyaszent egy háznak. az angyalok, és akristus szolgai elött. hogy ellene mondunk a sátánnak. az ö tselekedeteinek, és pompáinak. tudni illik. az ördögnek, a világ fejdelmének. avéteknek, agazdagságoknak, és a hejában valoságoknak. melyek a világ pompái.
Meg igértük abban, hogy valamint akristus, ugy mi is az alázatoságban., szegénységben. engedelmeségben. és a felebaráti szeretetben fogunk élni. egy szoval az évangyélium szerént, a mely telyeségel ellenkezik emeg romlot világnak tartásával, epedig olyan igéret. a mely az atyák szerént. minden fogadásoknál nagyob. és amelyet nem lehet meg másolni.
Tsak anyi pedig, mint ha ellene mondanánk akereszttségünkben tett igéreteknek. és vett [209] kegyelemnek, hogy ha a világ szerént élünk. mindent valamit avilág szeret., azt nékünk [210] gyanoságban kel vennünk. hogy ha pedig néki akarunk tettzeni, a kristus szolgai nem lehetünk. szükséges hogy nékünk a világ meg feszitessék, és mi is avilágnak.
[211] Valakik az Istentöl születtek meg gyözik a világot, a mely tsak tsalárdság, ez a gyözedelem pedig ahitnek erejétöl vagyon, a mely gyözedelmesé tészen minket az ö hizelkedésin, és fenyegetésin.
[212] III Parázna lelkek, mondgya szent jakab. nem tudgyátoké, hogy evilág baráttsága ellensége az Istennek, valaki azért. evilág baráttya akar lenni, az Istennek ellenségévé leszen, nem [213] paráznaságé avilágot szeretni. és akristust el hagyni, a mi lelkünknek, egyedül valo férjét, aki oly kegyes szeretettel szeret minket, ö nem evilágbol valo, el is választotta attol. tanitványit.
[214] Két férj egymásal meg nem alkhatik, nem is lehet két urnak szolgálni. a kristusnak, és a világnak, a kristus tanitása ellenkezik a világ tanitásával, és aki akristusé akar lenni, tartozik [215] ellene mondani a világi szokásnak. ha a világ titeket gyülöl, mondgya akristus, tudgyátok meg. hogy engemet még ti elöttetek gyülölt,
[216] E világ el mulik, és azö kivánsága is véle együt. akristus azt mondgya, hogy nem könyörög avilágért, az az, az olyanokért akik tsak a világot szeretik, ellene kel hát mondani a világ tartásinak. és szokásinak, ha a kristusé akarunk lenni, mivel ö mindent fel áldozot érettünk. minden övé, mindenel is tartozunk néki.
Kérjük az Istent. hogy olttsa el szivünkben a világhoz valo szeretetet, és oltalmazon meg minhet tisztán. a vilagban valo meg romlástol. gondolkodgyunk gyakorta. a kereszttségi köteleségekröl., ujittsuk meg gyakorta az akori tet fogadásinkot. és igéretinket.
[217] Jaj a világnak a botránkozásokért.
[218] A kereszttségben. nem a világ lelkét vettük, hanem az Isten lelkét.
[219] Ne szabjátok magatokot a világhoz.
[220] Valaki az el veszendö dolgokhoz ragaszkodik. el is vész azokal.
15 napon
Az emberi tekéntetröl.
[221] I Minden aki meg vall engem az emberek elött, én is meg vallom ötet az atyám elött, ki [222] mennyekben vagyon, aki pedig engemet szegyenleni fog, és az én beszédimet, én is szégyenleni fogom azt, a mikor el jövök ditsöségemben.
Az emberi tekéntet, bizonyos félékenységböl áll. a melyért nem mérik magokot kereszténynek mutatni, szégyenlik ugy beszélleni és tselekedni a mint illik az Isten fiaihoz, nem mérnek az [223] Istenhez hajolni. azért hogy a világ elött valo betsuletet el ne veszesék, az ilyen félékenyeket is fogják a tüzes, és büdös köves tóban vetni, a paráznákal, és gyilkosokal.
Miért nem viszik végben a rendekhez tartozando jó tselekedeteket, és köteleségeket, és mulattyák el ajó ígyekezeteket, azért mert félnek. a mit mondátol, kivánnának ugyan az üdveségeken munkálodni, de mint hogy arra kevés társat találnak, vagy is azért igen kevesen ditsérik meg, azért azt nem is követhetik.
Ettöl vagyon az után. hogy oly mod nélkül kivánnak tettzeni, és hizelkedni másoknak, mindenben ditsérni és követni a sokaságot. nyilván, és alhatatosan kellene követni a jó erkölcsököt, és az évangyeliumi igazságokot., de inkáb tartanak az emberek itélettyektöl. mint az Istenétöl, ugyan ezért is felejtik el azt. a mivel tartoznak az Istennek. a kristusnak, az [224] anyaszent egy háznak, és az igazságnak, az Isten, mondgya a proféta. meg rontotta azok tetemit, kik az embereknek tettzenek, meg szégyenültek, mert az Isten meg vetette öket.
II Senki nem szégyenli a maga hivatallyát. és mesterségét. akár mely alá valo, és meg vetendö légyen, nintsen is olyan mesterség, a mely ne talállyon olyanokot, kik azt ne követnék emberi tekéntet nélkül. tsak abban hasznot lássanak, hat tsak egy kereszténynek kelé szegyenleni olyan hivatallyát. a mely oly tiszteletes, oly hasznos. és a melyben anyit remélhetni?
A jó erkölcsöt ugy kellé tekinteni mint valamely gyalázatos dolgot, és a vetket ugy, mint betsületre, és tiszteletre valot.? ilyen formában. mindenüt nagy gyözedelmeségben lenne. és a jó erkölcsnek el kelene telyeségel magát rejteni, enél pedig nem lehetne nagyob igasságtalanságot tenni, se ajó erköltsnek, se az Istennek. a ki is kut feje ajó erköltsnek.
Hát gyalázatos dolog volnaé az Istent szolgalni, és a betsületet az ördög részin kellé keresni? tsudálatos dolog, hogy az illyen gondolatol irtoznak, mind azon által azt nem szégyenlik, hogy ugy élnek, és tselekesznek, mint ha illyen gondolatban volnának.
[225] A haboruság, és a gyötrelem szállya meg a gonosz tévö ember lelkét, része lesz pedig aditsöségben, a tiszteségben, és abékeségben, minden jó tselekedönek, hogy ha el veszünk a világ meg szabadité minket? ha az Isten kárhoztat., attol meg menté minket? mitsoda vakság nagyobra betsüleni avakságban lévö emberek itéletit, az Isten itéletinél. a ki minden ható. és maga a böltseség,? és oly igen tartani azoktol, kik külsö képen, gyalázván bennünket, ditsérnek belsö képen. és attol nem rettegni, aki apokolnak tüzére vetheti mind a lelket, mind atestet.
[226] III Sokan atanáts urak közül hittenek a kristusban, de a farisaeusokra valo nézve, nem mérnek vala vallást tenni rolla, közönségesen, félvén attol, hogy ki ne üzetessenek a [227] synagogábol, tartozunk azal. hogy jót tselekedgyünk, nem tsak az Isten elött., de még az emberek elött is
Nem elég a, hogy valaki titkon legyen keresztény. nyilván kel vallást tenni, vagy el kel veszni, a nevezetes victorinus, akiröl szent agoston szól, erröl nagy példa, ez az orátor apogányságban öregedet vala meg, de végtire magában térvén, azt mondgya vala gyakorta az ö jó akarojának Simpliciusnak, tud meg hogy már mostanában keresztény vagyok, de tsak titkon mondá ezeket, mert nyilván nem meré azt meg vallani. az emberi tekéntet azt meg nem engedte néki.
Simplicius pedig mint valoságos jó akaró, azt felelé vala néki. hogy addig kereszténynek nem tartaná valamég az anyaszent egy házban nyilván vallást nem tenne, a keresztényi hitröl, victorinus, ezt tsak neveti vala, de vegtire, az Isten kegyelme meg szálván, észre vevé a maga vakságát, és mindenek elött vallást tett ahitröl, és azal nagy örömet ada az anyaszent egy háznak.
Egy igazán valo keresztény, félelem nélkül követi az Istennek rendelésit, és akarattyát. avilágiak, tsak a világ szerént viszik végben lelki hivatallyokot.
Add meg uram azt a kegyelmedet, hogy meg vessük az emberek itéleteket, te vagy uram a mi biránk, és tsak egyedül te tölled várjuk aditséretet, és a jutalmat.
[228] Bizonyságot szolottam törvényedröl a királyok elött, és azért meg nem szégyenültem.
[229] Az évangyeliumért meg nem pirulok.
[230] Nékem pedig leg kisebb gondom hogy tölletek itéltessem vagy akár kitöl.
[231] Az Isten nem a félelemnek lelkét adta nékünk, hanem abátorságnak, a szeretetnek. és az okoságnak lelkét.
[232] Ha a világnak tettzünk, a kristusnak akor nem tettzhetünk.
16 napon
Hogy magunkban nem kell biznunk.
[233] I A bölcs fél, és el tér agonosztol., abolond által ugordgya és bizakodik. abölcs üsmervén amaga gyengeségit, tudgya honnét kel venni az erött, és ugyan azért is vigyázo, az esztelen pedig vak lévén, tsak magában bizik. és ugyan azért is vakmerö.
Ádám esetétöl fogvást. a Conciliumok szerént az ember magátol tsak hazugság. és vétek, néki az elméje vak, a szive meg romlot, aroszra hajlandó, és minden felöl gyengeségel környül véve, se elméjeben, se erejében nem kel néki bizni, mert leg gyakortáb az ö világos elméje tsak setéttség, és az ö ereje tsak hittség, és kevélység,
Az ember akor leg erösebb, a midön érzi amaga gyengeségit. mert akor az Istenhez folyamodik, a ki minden ereje, a mi gyengeséginkben mutattya meg leg inkáb az Isten hatalmát, szent pál bizonyos kisértetekben, magában nem bizván, az Istenhez folyamodik. és [234] ezt a vigasztalo válaszát veszi, elég néked az én malasztom.
Ebböl azt tanulhattyuk, hogy magunkban ne bizzunk, hanem tsak egyedül a kristusban vessük bizodalmunkot, mivel egyedül ö ami erönk, bölcseségünk, igasságunk, meg szentelönk, és [235] meg váltonk, ö nála nélkül semmit nem tselekedhetünk, és mindent tsak az ö hatalmátol veszünk,
[236] II Az Isten munkálodgya bennünk az akaratot és a tselekedetet, ugy a mint néki tettzik, ö [237] kezdi el bennünk ajót, ö is végezi azt el, semmi nem áll azon a ki akar, sem azon aki fut, [238] hanem a könyörülö Istenen, azért hogy aki ditsekedik. tsak az urban ditsekedgyék.
[239] Ha a Cedrus fák el dölnek, hát a gyenge nád szálak hogy ne dölnének el,? erösebbek vagyunké sámsonnál,? szentebbeké dávidnál? bölcsebekké salamonnál,? az apostolok közül [240] az elsö, a maga gyengeségetöl nem tartván, veszedelemben esik. és meg tagadgya az urát, [241] ha hittségében követtyük, esetiben is követni fogjuk,
Kaptsollyuk szüntelen valo alázatoságal akristushoz magunkot, folyamodgyunk gyakorta hozája, imádságinkal, és tsak egyedül, ötölle várjuk azt a kegyelmet, hogy a veszedelmet el kerülhessük, a kisértetet meg gyözhesük, hogy ugy elhessünk, szenvedhessünk, és ugy halyunk meg valamint ö, mivel ö nála nélkül tsak a veszedelmet várhattyuk magunkra, [242] vigyázatok. és imádkozatok. mondgya akristus. hogy kisértetben ne esetek, a lélek gyors, és atest gyenge.
[243] Szent péter, magában bizván., mindenre ajánlá magát, és meg tagadá mesterét, szent pál ellenben, tudván a maga gyarloságát., azt mondgya, hogy mindent tselekedhetik akristusban, aki ötet erösiti, és hiven meg marad a nagy veszedelmekben, ha szinte anyi Isteni szeretet [244] volnais mi bennünk, valamint ö benne, de azt meg tudgyuk. hogy azt a kintset tserép edényben hordozuk, ne bizzunk az edényben, hanem kérjük azt a ki tsinálta, hogy keziböl le ne ejttse, ne hogy el törvén, a benne lévö kints, el ne veszen.
III A kristus magais le borulván az attya elött, az olaj fák hegyén., szenvedése elöt, meg tanyit ezen példájával, hogy mit tselekedgyünk a veszedelemben, és akisértetben, noha ö légyen az Istennek mindenhato ereje, mind azon által fél, és retteg ahalálhoz valo közelgetésekor, és tsak a buzgó imádságal erösitti magát.
Minden ö benne meg vagyon, mind azon által könyörög, mint ha minden nélkül szükölkodnék, magára vévén gyengeséginket, meg akará nékünk mutatni, hogy az olyan valoságal erös, aki nem amaga erejében bizik, hanem abban, a melyet veszen az Istentöl.
Szent péter elegendö erösnek tartá magát, ahalál szenvedésire, és egy szolgálonak szavára meg esik, leheté az után az embernek amaga erejében bizni,? szükséges a veszedelemben lévö kereszténynek, hogy minden bátorságát. ne magában. hanem az alázatoságban, az Istenben valo bizodalomban, az imádságban, a veszedelem el kerülésében tegye, és mind azokban azokoságal valo vigyázásokban, amelyekre tanyitot minket akristus, és a melyekröl anyi példát adtanak nékünk a szentek. minden idökben.
[245] Soha szemeink elöl elne vessük a mi magunk gyengesinket, kerüllyük el mindenek felet a vétekre vivö alkalmatoságokot. és tudgyuk meg azt, hogy legg gyakortább, azok aleg veszedelmesebbek, a melyektöl. ugy tettzik hogy nem kellene tartanunk.
[246] Az alázatos lelküeket, meg segitti az ur.
[247] Ne légy bölcs te magadnál, félyed az Istent, és távozál el a gonosztol.
[248] Mondgyad gyakorta akristusnak. szabadits meg uram mert el veszünk.
[249] A ki magát fent állani álittya. meg lássa hogy elne esék,
[250] Mennél nagyob bizodalomban álittod magadot lenni, annál inkáb tarthatz az el rejtet törtöl.
17 napon.
A szenttségekröl
I A sidó népnek valának szenttségei, akeresztényeknek is vannak, de a sidoké tsak olyan jelek valának, a melyek a meg váltot jelentették. akit igéretben adot vala Isten az embereknek, de amiéink, a már el jöt üdvezitönek jelei. és olyan módók, a melyek által részesit halálának gyümölcseibe, és szivünkben hinti kegyelmét.
Az ó törvénybéli szenttségek már el multanak, mivel a titkok, a melyeket jelentették, bé tellyesedtenek. és akristust, akit igérnek vala, már eljött, és el hozta avaloságot. azok a [251] szenttségek. tsak külsö, és törvény béli tisztaságot adnak vala, de akristus mi nékünk el hozta a kegyelmet, a mely belsö képen meg szentel a szeretet által.
A kristus. hét szenttséget rendelt az anyaszent egy házában. a kereszttséget, bérmálást, az oltári szenttséget, a penitentziát, az utolso kenetett. a papi rendet. és a házaságot. ezek igen kevesen vannak. mind azon által sokal fellyeb haladgyák. az ó törvény bélieket, az ö tsudálatos erejekel. és hasznokal.
[252] Ugyan ezen szenttségek által kezd az embernek szivében formáltatni minden valoságos igasság. a kristus szenvedésitöl, és halálátol veszik minden erejeket, és hasznokot,
A kristus maga meg szenteli a lelket a ki részesül ezekben a szenttséges jelekben., a melyek minden bizonyal. kegyelmet okoznak azokban. akik azokat méltán veszik. akegyelem pedig nem áll a szenttségin annak a ki a szenttségeket osztogattya, mind azon által mentöl szenttyeb, annál több segittséget, és kegyelmet nyerhet annak, akinek osztogattya, egy okos, és tanult egy házi szolga, meg világosittya alelkeket., és meg üsmérteti vélek a szenttségek nagyságát. és erejét, egy Isten félö, és értelmes embernek. a kezében. a szent dolgok sokal hasznosabak.
II A szenttségek, ajó készületek nélkül nem hasznosok, hogy ha a láthatatlan kegyelem, [253] mondgya szent agoston., meg nem szentel minket belsö képen. mire valok nékünk a láthato szenttségek.? a melyek is meg nem szentelik belső képen az olyat, a ki azokot meg veti, meg vetik pedig akor., a midön azokat a világhoz valo rendeletlen szeretettel veszik, a mely szeretet oly igen ellenkezik az Isteni szeretettel, és akegyelemel.
Egy jól tett gyonás, és komunio, elegendö volna a mi meg szentelésünkre, mind azon által, menyi sok a gyonás, és mely kevés a meg térés, menyi sok a komunio, és mely kevesen vannak az olyan keresztények. a kiknek élettyek, meg egyeznék az évangyéliumal.? a penitentziának szenttségében, akristus halálának bélyegét kellene vennünk, de ezen szenttség után is, avétek szintén ugy uralkodik bennünk valamint annak elötte, ezért is vagyon, hogy avétek, mely a kereszt fán meg ölte ötet. még mostanában is meg öli azokban. kik viszá élnek ezen szenttségekel.
[254] Szent pál azt mondgya., hogy az, aki akristus testét eszi, és vérét isza. hirdesse halálát, meg halván maga magának, a világnak, és rosz kivánságinak, hogy ha pedig minek utánna. vették volna ezt a nagy szenttséget., még is tsak magokhoz, és rosz kivánságokhoz ragaszkodnak, meg mutattyák azal. ugyan azon apostol szerént, hogy kárhozattyokra ették, mivel akristus ugy megyen mint meg válto azokban kik méltán veszik. hogy meg szentelye, és mint biró, azokban kik méltatlanul veszik, hogy meg itélye, mi lehet rettentöb dolog mint a szenttségekhez járulni. minek elötte magunkot meg nem probályuk.
III Boldisár. a babiloniai király. tsak a jérusálemi edényeket fertezteté meg, és az Isten azért, irtoztato képen meg bünteté. menyivel inkáb vélitek mondgya. az apostol., hogy sulyosab büntetéseket érdemel, aki meg szeplösitti a szenttségeket, a melyek sokal szentebbek, az edényeknél, eszerént tselekesznek hát. azok, kik a szenttségeket veszik, de élettyeket. meg nem jobbittyak,
Tanullyuk meg, mitsoda ereje és haszna vagyon. a szenttségeknek., mitsoda tisztelettel kel azokhoz lenni, mitsoda hittel, alázatoságal, tisztaságal., és buzgoságal. kel azokhoz járulni. ha üdveséget akarunk abban találni, és nem itéletet, a szenttségek a mi szenteltetésünkre rendeltettek. legyünk tehát szentek. készületinkel, minek elötte azokot vegyük. de legyünk még szentebbek, minek utánna azokot vettük.
Hálállyuk meg az Istennek., hogy a szenttségekben. az üdveségnek, és a kegyelemnek kut fejét adta nékünk. siránkozunk azon. hogy mitsoda gondolatlanul. járultunk azokhoz, és tartottuk meg akegyelmet, visgállyuk meg valoságal., hogy miképen éltünk a szenttségekel, és ha azokal viszá éltünk, vigyázunk. hogy ez után olyan szent dolgokhoz valo méltó készülettekel járullyunk.
Emlékezünk meg ezekröl a szép szokról, a szent dolgok, tsak a szenteket illetik. kérjük a kristusnak kegyelmét, hogy minek elötte a szenttségekhez járulnánk. azokhoz ugy készüllyünk. a mint kivántatik., hogy mértékleteségben, és vigyázasban élyünk, minek utánna azokot fel vettük., és hogy mindenkor ugy járullyunk azokhoz, mint ha mindgyárt meg kellene halnunk. mihent azokban részesültünk.
[255] Vigyázatok arra, hogy az ebeknek ne adgyátok a szent dolgokot, és a sertések eleiben ne hányátok a gyöngyöt. hogy lábok alá ne tapodgyák.
[256] Boldogok azok. kik ruhájokot a báránynak. vériben meg mosák. hogy részek légyen az életnek fajában, és annak gyümölcsét vehesék. agyümölcs jelenti a szenttségeket.
[257] Vannak olyan keresztények. kik ahiveknek nevét viselik, és akik valojában nem azok. illyenek pedig azok, kik meg szeplösittik a kristus szenttségeit.
18 napon
A Szent Mise áldozattyárol.
[258] I Nagy az én nevem a nemzetek közöt mondgya az ur, és minden helyen áldoznak nekem, és tiszta áldozatot mutatnak bé az én nevemnek, amisének áldozattya, a melyben egyedül az Istennek legg nagyób, és legg fövebb vallást teszünk, emlékezete, és gyakorlása annak az áldozatnak, a melyet akristus ajánlot az Istennek a kereszt fán.
Ez egy áldozat, akereszt fán lévö áldozattal. ugyan azon pap is ajánlya. az ugyan azon aldozatot. akristus aki magát fel ajánlotta. büneink el törlésére, véres halálával, de immár többé vérit ki nem ontván, az anyaszent egy háznak hagyta ugyan azon testét, és vérét, hogy ajánlya. az atya Istennek világ végezetig.
Abban az áldozatban. az ö teste jelen vagyon. a kenyernek szine alat, és az ö vére, abornak szine alat, az ö halálát jelenti pedig, ezen szenttséges jeleknek, egymástol valo külön létek, az ó testámentumbéli áldozatok, a melyeket ajánlanak vala az Istennek, tsak jelek valának, a mise áldozattyában pedig, akristus magat egészen ajánlya, és áldoza az egész tagjaival, és az egész anyaszent egy házal, és abban, az anyaszent egy ház magát ajánlya ö véle együt, ez igy lévén, a szent misében. szükséges hogy mi magunkot is áldozuk, a szenttséges áldozattal.
II A Misének áldozattya., magában foglallya valoságal. azó testamentumnak négy féle áldozatit, 1. az egész áldozat, mivel abban a kristus egészen ajánlya magát az attyának, és meg [259] mutattya hozája valo szeretetét, 2. a meg engesztelö áldozat, mivel akristus abban ajánlya [260] magát, hogy büneinket el töröllye, és ha oly boldogok vagyunk, hogy azon az áldozaton jelen lehetünk, félelemel, tisztelettel, töredelmes, és alázatos szivel, ótt irgalmaságot veszünk, mert az ur meg engeszteltetvén [meg-engeszteltetvén], ezen áldozat által, apenitentzia tartásnak ajándekját adgya, és büneinket meg botsáttya.
3. Az a háláadásnak áldozattya, akristus abban ajánlya magát, hogy hálakot adgyon az attyának, minden jó téteményiért, 4. az a meg nyerésnek áldozattya., akristus abban ajánlya [261] magát, hogy nékünk szükséginkre valo kegyelmeket nyerhessen. ezen áldozattal, tekélleteseké tette örökké azokot, akiket meg szentelt, ez olyan vendégség, a hol az áldozattal. tápláltatunk
Ezen az áldozaton szükséges a Communio. mivel a Communio által, az az, akristusal valo meg egyesülés által. veszik annak gyümölcsét, ám bár az a Communio tsak élö, és buzgó hitböl, és szeretetböl ályon is, de nagy hasznos, és valoságos lészen, vagy akár a szenttséget magát vegyék, hogy ha illendö állapotban vannak.
III A legg jóbb és hasznosab módgya a mise halgatásának a, hogy meg egyesüllyünk szivel, és lélekel a papal, kövessük ötet a menyiben lehet, mindenben a mit mond, és tselekszik. azon imádságot mondgyuk el véle. kérjünk botsánatot Istentöl amidön ökér érettünk. ajánlyuk véle együt, a midön akristust ajánlya az attyának, adgyunk hálát, és kérjünk szükséginkre valo kegyelmet, a midön ö kér, és hálát ád, elegg jóbb modgya. a mise halgatásának. noha egyedül nem tsak e jó, és hasznos.
Hogy akristust ajánlhasuk, és ö véle magunkot is, szükséges hogy meg testesüllyünk ö benne, legyünk élö tagjai az ö testének, és az ö lelkét birjuk, hogy pediglen ö véle áldozhasuk magunkot, szükséges hogy meg halyunk a világnak. és magunknak. legyunk készen, ö érette adni javainkot, egésségünket, életünket, és olyan életet élyünk, a mely meg egyezék ilyen szent szándékal.
Az anyaszent egy ház azt akarja, hogy nagy belsö figyelmeteségel, és vallási buzgoságal legyenek jelen. azon a szent áldozaton. enélkül pedig bé nem töltik az ö parantsolattyát ugy a mint kivántatik, a ki is nem akarja, hogy a fiai sidó modra bányanak ilyen szent dologal. és hogy tsak testel legyenek jelen a templomban, ót akövek is tsak olyan formában vannak, valamint hogy tartozunk az Istent imádni, és néki áldozni. lélekben, és ígaságban. az anyaszent egy ház is azt akarja, hogy ezen anagy áldozaton, lélekben, és igasságban legyünk jelen, más képen tsak szájal, tisztelnök az Istent, és a szivünk, távul volna tölle.
Menyünk el a szent misére legg gyakraban amint töllünk lehet. és a menyiben köteleségünk azt nékünk meg engedik, mert semmi ennél jóbban az Istenhez nem kaptsol; ne legyünk ót jelen tsak szokásbol, hanem figyelmeteségel, hittel, és buzgoságal. ugy halgasuk. mint ha akálvária hegyén látnok a kristust meg halni a kereszten, keszüllyünk ahoz, az imádságal., penitentzia tarto elmével, kivánván el válni avilági dolgoktol., és magunkot ugy a kristushoz kaptsolni, hogy semmi ö tölle el ne választhasson.
[262] Tselekedgyétek ezt, az én emlékezetemre.
Az áldásnak pohára. a melyet meg áldunk, a kristus vérében valo részesülés, és a kenyér, [263] melyet meg szegünk, az ur testében valo részesülés.
19 napon
A Malasztokal való élésröl.
[264] I Arra intünk titeket mondgya szent pál. hogy az Isten malaszttyát hejában ne vegyétek, akegyelem olyan világoság, a melyet az Isten hinti lelkünkben, és fel gerjesztöje annak a szent [265] szeretetnek, a mely meg heviti az akaratot, az is szereteti velünk amit az Isten parancsol, és el kerülteti a mit tilt, ugyan az is tekénteti velünk az Istent ugy, mint a mi szivünknek Istenét, és örökös részünket.
A kegyelem szereteti alélekel amenyei dolgokot, és utáltattya meg véle a világi mulattságokot; ugyan az is tészi az igasságban, a kegyelem olyan szükséges ajó életre, valamitsoda szükséges a lélegzet vétel a természet szerent valo életnek, az el vonnya az ember szivét a vétekhez valo ragaszkodástol, a meg is gyógyittya a nyavalyákbol, és sebekböl, melyeket okozot avétek, atermészetnek, az erött ád, és fellyeb emeli az embert, és abban az állapotban tészi, hogy munkálodhatik az Istenért, és az üdveségiért, követvén ajó tselekedeteket, és a keresztényi jó erkölcsöket.
Minden féle kegyelem. ingyen valo irgalmasága az Istennek, azt a kristus, vére árrán nyerte, és érdemlette meg nékünk, azt senki meg nem érdemelheti, és az Isten azt, tsak ö általa adgya.
Nintsen semmi drágáb akegyelemnél, nincsen semmi könyeb mint azt el veszteni, se semmi nehezebb, mint azt viszá nyerni, az el vesztés után, féllyünk a midön azt veszük, mondgya szent bernárd, mert el veszthettyük, féllyünk a midön el vesztettük, mert talám viszá nem [266] nyerhettyük, de féllyünk még inkáb a midön viszá nyertük, mert ha még egyszer el vesztenök, sokal vétkesebbek volnánk, és az utolsó állapot, sokal roszab volna az elsönél.
II A kegyelem minden féle jónál nagyob. és drágáb, annak leg kisseb részit el veszteni sokal nagyob kár, mint ha az egész világ kintsét el vesztenök., hogy ha egy olyan szent gondolatot el mulatunk., a mely el forditana agonosztol, és ajora vinne, akor haszontalanná teszük egy részint, akristus halálának érdemit,
Egy olyan sugarlás a melyet hüségel követünk, nékünk sok féle kegyelmeket szerez, a melyek meg nyeretik velünk, a joban valo meg maradást, de mint hogy viszá élünk a sugarlásal, azért kegyelmet sem veszünk, és nyomoruságban esünk, hogy ha egy jó indulatot ki rekesztünk szivünkböl, meg érdemelyük hogy meg fosztasunk egy olyan kegyelemtöl, a mely meg oltalmazot volna minket ahalálos vétekben valo kisértettöl, és ezt a meg fosztást, alelkünk [267] veszedelme fogja követni. a mely föld gyakorta esöt veszen, az az kegyelmet. és a mely tsak töviset terempt, a közel vagyon az átokhoz, és meg égettetik.
Hogy ha az Isten szamot. kér. egy hejában valo szóért, mit nem félhetünk anyi sok [268] kegyelemért, anyi sok igaságért, anyi sok szenttségekért, a melyeket haszontalanoká tettük, roszaságunkért,? nincsen semmi irtoztatob, mint a haszontalan szolgárol valo itélet, aki azért, hogy az ura pénzét el ásta, minden irgalmaság nélkül kárhoztatik, és akülsö setéttségre vettetik. a hüségtelen sáfárnak kezéböl ki vévé az ura a jószágát, mert azal vádoltaték., hogy a [269] jószágát el tékozolná, hasonlo képen bánnak mind azokal., akik az Isten kegyelmével viszá élnek.
[270] III Figyelmezetek arra, hogy valaki az Isten malaszttyát el ne mulassa. ma ha, az ö szavát [271] hallyátok, meg ne keményittsétek sziveiteket, menyi sok. ideje már annak., hogy szivünkben az Isten minket int, dorgál, fenyeget, és mi azt hallatlanná teszük, oh' mely háláadatlanság e? tudgyuk meg azt, hogy mind akegyelemnek, mind avéteknek, bizonyos mértékje vagyon, az után meg érdemelyük. hogy az Isten el hagyon bennünket, az egész vétkek közöt, nintsen ollyan vétek, a melyet az Isten oly rettentö büntetésel büntetné meg, mint az ö malasztival valo viszá élést.
Ugyan ezt a vetket is hányá a kristus szemekre a korozáin, betsáida, és a kafarnaum béli lakosoknak, ugyan ezis tészi öket vétkesebbeké az itélet napján, a fertelmes sodoma. és gomora városinál, akeresztények pedig sokal. nagyob malasztokal. élvén viszá. sokal vétkesebbek, és inkáb meg büntetetnek.
Azok anyomoruságok a melyekben volt jérusálem, azért hogy meg vetette a kristust, és ellene állot évangyéliumának, tsak igen kevés példája azoknak a nyomoruságoknak, a melyekben lésznek örökké az olyan keresztények, kik viszá élnek az Isten malasztival; hogy ha a kristus tüz langjai közöt jö el, hogy boszut ályon azokon. kik nem engedelmeskednek az évangyéliumnak, mitsoda keménységel nem fog bánni azokal, kik minek utánna meg üsmerték volna az utat, és azigasságot, viszá térnek, és el hagyák a szent törvényt melyet nékik hagyot.
Az imádságal nyerik meg a malasztot, és ez az imádság inkáb áll a szivnek kivánságibol, és suhajtásibol, mint sem a szóból, a mely tsak külsö jel; szüntelen kel azt kérni, hittel, alázatoságal. szorgalmatoságal., és mint egy eröszakosan, mivel a szükséges. minden idöben, és minden dologban. azt reménségel kel várni, és hüségel meg tartani, azt nevelni kell. nagy buzgoságal. a jó tselekedetekel, és a vétek el kerülésével, mivel azt a vétek veszteti el velünk.
Járullyunk azért a kegyelemnek királyi székéhez, hogy irgalmaságot nyerjünk, és kegyelmet [272] talállyunk, alkalmatos segittségre, enged meg uram véghetetlen irgalmaságodbol, hogy ate kegyelmed magtalan ne légyen bennünk.
[273] Vezére voltál uram, mondá mojses, irgalmaságodal. népednek, melyet meg szabaditottad, és hordoztad ötet. eröségedel, a szent lako helyedre.
[274] Jesus pedig nevekedik vala böltseségben., és idöben, és kedveségben Istennél. és embereknél.
[275] A kegyelmet, és az igazságot, a kristus hozta el nékünk.
[276] Én lelkem áldgyad az urat, és soha el ne felejttsed az ö jó tétemenyit.
20 napon
Az idövel valo élésröl.
[277] I Most akellemetes idö, most az üdveségnek napja, az angyal vétkezet., és az Isten egy szem pillantásni idöt nem adot neki a penitentziára., az ember is vétekben eset, és az Isten hasonlo keménységel bánhatott volna véle igasságal, de azt nem tselekedte, hanem ez életnek idejét adta néki apenitentzia tartásra,
Nincsen semmi drágáb az idönél, mind azon által semmire kevesebet nem hajtanak mint arra, az életet, vagy ahejában valo tselekedetekben töltik el, vagy arosz tselekedetben, vagy olyat mást tselekesznek, nem azt a mit kellene, mind azon által. ami. boldogságunk. vagy veszedelmünk azon áll, amint az idövel élünk. de oh ! mely vakság ? nagyob része az embereknek, az örökké valoságnak kapujáig el mennek, még is nem tudgyák mire adatot nékik az idö, anapok, aholnapok, és az esztendök el telnek. és senki nem gondolkodik azokrol.
Hogy az idöt, érdeme szerént lehesen meg betsülni. szükséges három dologra vigyázni, 1. hogy akristus. egész életét, munkáit, szenvedésit, és halálát, tsak arra forditotta hogy meg érdemelye nékünk azt az idöt, a melyet el vesztünk, és ha azt roszra fordittyuk., akristus titkai, haszontalanoká lésznek nekünk, 2. hogy egy oráig tarto jol el töltöt idö, meg szabadithat minket az örökös kintol, a melyet érdemlettünk, és meg nyerheti a mennyet, a melyhez érdemletlenek voltunk. 3. hogy nintsen olyan kárhozot lélek, aki nagyobra nem betsülené azt az orát a melyet oly könyen el vesztünk, a világon lévö minden országoknál, hogy ha az Isten meg engedné néki azt. a penitentzia tartásra. azért millium esztendögik szenvedne örömest, tsak azt meg nyerhetné ha lehetne, de azt soha meg nem nyeri.
[278] II Az idö rövid, evilágnak ábrázattya elmulik, azért a még idönk vagyon., mindenekel jót [279] tselekedgyünk., föképen a hitnek tselédivel. meg ne szünnyünk pedig a jó tselekedettöl., mert gyümölcsét veszük. annak idejében. szorgalmatosan tselekedgyed valamit akezed [280] tselekeszik, mert se tselekedet. se okoság. se bölcseség, se tudomány nem lészen akoporsoban ahová futunk
[281] A kristus siratá ajérusalem el romlását. mert se meg nem üsmérte, se nem élt azal az idövel, a melyben az Isten meg látogatta, valami ezel a nyomoru városal történt. példáza azt, a mi velünk is fog történni, mivel tsak el hagyuk az életet folyni, s' fel nem nyittyuk szemeinket az Istennek anyi sok jó voltára, és irgalmaságára, a melyek környül vesznek bennünket, és az ö igasságának, és boszu állásának anyi sok jeleire, a melyekel. tele a világ, és a melyek fenyegetnek minket, hogy ha jora nem fordittyuk, és nem élünk malasztival. és látogatásival.
[282] III Meg lássátok. azért mondgya az apostol, hogy óva járjatok, nem ugy mint esztelenek, hanem mint böltsek, meg váltván az idöt, hogy az idöt meg lehesen váltani, meg kel térni, ellene kel mondani agyönyörüségeknek. magunknak, ahejában valoságoknak, arosz kivánságoknak. a magunk akarattyának, eleget kell tennünk, sanyaru, és penitentzia tarto életünkel, az Isten igasságának, és helyre hozni az el vesztet idöt, buzgob szeretettel. lelkünknek keserüségében gondolkodván el töltöt esztendöinkröl.
E szerént válttyák meg drága maradékit egy olyan életnek, amelynek leg szebb napjait avétekben tékozlották el, ha szinte kevés ideig tartanais azélet, tsak azt a keveset is nagy [283] hüségel, és buzgoságal fordittsák az Isten szolgálattyára, rövid idö alat. sok idöket töltenek [284] bé, a munkások kik tsak egy oráig dolgozának., hasonlo jutalmat vevének, mint azok, kik anapnak terhét, és hévségét viselték, de a midön, nem hogy meg térnének az Istenhez. hanem még követik arosz tselekedetet., akor idönek elötte ahirtelen valo halált várhattyák magokra, a mely halál el ragadgya mind azt az idöt. a melyet tsak hejában apenitentzia tartásra akarták tartani.
Tölttsük el jól azt az idöt., a melyet az Isten jó volta ád minékünk. az üdveségnek munkájára, elyünk jól annak minden szempillantásával, tsak anyi mint ha azt el. vesztenök, hogy ha azt nem fordittyuk annak keresésére, a mi bennünket örökösön boldogoká tehetne, ajánlyuk Istennek minden tselekedetinket, és szenvedésinket, akristus áldozattyával, együt, mely meg engeszteli az ő haragját, eszerént lehet tehát haszonal tölteni az idöt, igy is készülhetünk ajó halálhoz, és mehetünk bizodalomal a mi biránk eleiben.
[285] A kik az Istenhez meg térnek, azokban tellyes napok találtatnak.
[286] Szükséges annak tselekedetit tselekednem, a ki engem küldöt, mig nap vagyon, el jő az éttzaka, az, az, ahalál, a melyben senki nem munkálodhatik.
21 napon.
A jó példa adásrol.
[287] I Ugy világoskodgyék ati vilagoságtok azemberek elött, hogy lássák ati jó tselekedetiteket, és ditsoittsék az. atyatokot., ki menyekben vagyon, az egész felebaráti köteléségek. közöt, a melyekel tartozunk másokhoz. nintsen se szorosab, se ami anyira terjedne, mint ahogy másoknak. olyan jó példákot adgyunk, amelyek öket az Istenhez térittsék, és a rosztol el vonnyák.
Tartozunk fele barátunkot ugy szeretni mint magunkot, valamitsoda szükséges nékünk hogy mások lelki épületünkre legyenek, ugy nékünk is lelki hasznokra kel lennünk másoknak, jó erkölcsü példákot adván, az embereknek természet szerént szükséges atársaság. de annak atársaságnak, mindenkor ajóra kel lenni, és soha sem aroszra, azért valamint hogy semmi meg nem menti azt, aki a felebaráti szeretetet el mulattya, ugy semmi meg nem menti azt is, aki másoknak jó példát nem ád.
Ez a köteleség anyira terjed valamint a felebaráti szeretet, és valamint hogy tartozunk mindenkor szeretni felebarátunkot, ugy tartozunk is néki lelki hasznára lenni, mert mindenkor erötelen, és aroszra hajlando lévén, szükséges hogy szüntelen erösitesék ajó példa által.
Semmi nem közönségeseb mint ez atörvény, ezt által nem hághattya, se nagy, se kitsiny, se gazdag, se szegény, se atyafi, se jó akaro, se idegen, a jó példa föveb az alamisnánál, az alelket élteti, tsak bizonyos számuan vannak a testi szegények, de az emberek mindnyájan lelki szegények, mindennek vagyon szüksége a kegyelemre. és ajó erkölcsre, ajó példák melyeket adtanak aszentek azoknak akikel éltenek, az egész anyaszent egy haznak lelki épületire vannak még mostanában is, és mind világ végiig is azok lesznek.
II A példák sokal foganatosabbak abeszédeknél, azok a nagy példák, amelyeket látnak vala apogányok a régi keresztényekben, sokal többet meg téritének közüllök, mint sem [288] aprédikáciok, vagy atsuda tételek, mi a kristus jó illattya vagyunk, azért, valamik igazak, valamik szemérmetesek, valamik igazság szerent valok, valamik szentek, valamik jó hirüek, [289] ha mi joság, ha mi ditséretes, azokrol gondolkodgyatok, mondgya szent pál.
[290] A ti tsendes magatok viselése nyilván légyen minden embereknél, mondgya az apostol. [291] légy példája másoknak. a beszédben, anyájaskodásban, a szeretetben. a hitben., a [292] tisztaságban, mindenekben magadot adgyad például, mondgya meg másut az apostol., ajó tselekedetekben, a tudományban, atekélleteségben., a meg ért erkölcsben, a szolgák az uroknak engedelmeskedgyenek. mindenekben kedveskedök legyenek, nem ellen mondok, nem tsalárdok, hanem mindenekben jó hivek, hogy a mi üdvezitö Istenünk tudományát ékesittsék mindenekben.
[293] Az aszszonyok a férjeknek birtoka alat legyenek, hogy a kik nem hisznek is az ígének, a feleségek magok viselése által, ige nélkül meg nyeretessenek. az aszonyok tisztességes [294] öltözettel, szemérmeteségel, és jozanságal ékesittsék magokat, és nem fodoritot hajal, aranyal, gyöngyökel, vagy drága öltözetekel, ate leányod mondá szent hiéronimus egy keresztény anyának, ne lásson semmit olyat benned a mit követhetne vétkesen, emlékezél meg [295] arol, hogy annya vagy egy szüznek, akit inkáb kel oktatnod jó példa adásidal, mint sem [296] beszédidel.
[297] III Jaj annak aki mást meg botránkoztat, az, az, aki rosz példát ád, jóbb volna az olyanak ha [298] atengerben vetnék, mint sem botránkoztatására lenni ahivek közül aleg kisebnek is, arosz példa ahalálnak illattya ahalálra, a komédiák, vendégségek, tántzok. tisztátalan versek, rosz könyvek, énekek, szemérmetlenségek, mind ezek véghetetlen vétkeket okoznak, az olyanok, kik az illyeneknek kezdöi, számot fognak adni arosz példáért, melyet hagynak magok után. hogy ha a vétkekhez hasonlo nagyságu penitentziát nem tartottak, valamint hogy annál több jutalmat vesznek az olyanok, kik mentöl több lelki hasznokra voltanak másoknak, jó példa adásokal, ugy a büntetés is annál nagyob lészen. azokon, kik mentöl több lelket vesztettek el rosz példa adásokal.
Az ollyan szülék, kik rosz példát adnak gyermekeknek, kegyetlenebbek. agyilkosoknál, mivel mind testeket, mind lelkeket akárhozatra vetik, arosz példa adásal. mind magunkhoz, mind máshoz kegyetlenek vagyunk, mert a magunk. esésével, ejtünk le mást is.
Igyekezünk keresni azt, a mi nékünk épületunkre lehet, és vigyázunk arra. hogy [299] felebarátunknak botránkozást ne adgyunk, kerjünk botsánatot a mások vétkiért, amelyben valamely részünk lehet, és a melynek mik voltunk okai akár mitsoda modon, vigyázunk amagunk viselésére, ne hogy a mások vétke, mi reánk essék. anélkül is elég vagyon rajtunk.
[300] Példát adtam néktek mondgya az üdvezitö, hogy ti is hasonlo képen tselekedgyetek
[301] A botránkozásra okot ne adgyatok., se a sidoknak, se a pogányoknak, se az Isten anyaszent egyházának.
[302] Egy botránkoztato bünös vétkes lészen. mind azokért avétkekért, a melyeket az ö rosz példája okozhat., és meg büntettetik a pokolban mind azért a gonoszért, a melyet okozot, vagy okozni fog halála után is, rosz példa adására valo nézve.
22 napon
Az Isten akarattyával valo meg egyezésröl.
I Az embernek. akarattya meg romlot, és az ö hajlandosági. magoktol hajolnak aroszra. az embernek veszedelme tsak azért lett, hogy a maga akarattyát követte, és nem az Istenét, tsak ugy is üdvezülhet, hogy ha a maga akarattyánál nagyobra betsülli az Istenét, vedd el a maga akaratot, mondgya szent bernárd, és nem lesz többé pokol. mivel azért karhoznak el, hogy tsak amagok akarattyát követik, a pedig attol vagyon, hogy tsak magunkot szerettyük, és a teremtet állatot hasznunkért, gyönyörüségünkért, és ditsöségünkért.
Ellenben pedig az Isten akarattya mindenkor egyenes, mindenkor igasságos, mindenkor szent. az igazgattya a miéinket; ugyan az is tészi akaratunkot akeresztényi erkölcsöknek kut fejivé.
[303] Nem vettettiké az Isten alá az én lelkem. mondá dávid, mivel tölle vagyon azén üdveségem; a mi lelkünk pedig ugy vagyon az Isten alá vetetve, hogy ha meg egyezik az ö akarattya az Istenével, és azt az egyeséget, a kegyelem tselekeszi, hogy pedíglen részünk [304] lehesen az üdveségben. a nem elég ahoz, hogy szent gondolatink, és jó beszédink legyenek, mivel tsak a mégyen. bé a menyeknek országában, aki, amenyei atyanak követi akarattyát.
[305] II Azért jöttem evilágra mondá akristus., hogy annak akarattyát kövessem, aki engem küldöt, ugyan azt is akartam óh' én Istenem. és tsak ate törvényedet kivánnya az én lelkem. az én eledelem mindenkor avolt, hogy tsak azt kövesem ami kedves elötted, engedelmes volt az ö attyának mind halálig, és a keresztnek haláláig. nekünk is illyen igyekezetünknek, és gondolatunknak kellene lenni.
Egy kereszténynek. nem kel más akarattyának lenni, hanem hogy az Istent szerese, azt tselekedgye amit parancsol, azt kerüllye a mit tilt, és kaptsollya. magát az ö akarattyához, akár mely nehéz légyen a, azt is mondgya a kristusal, mindenekben, ate akaratod légyen meg, és ne az enyim, mert te oh' én Istenem., tsak az én jómot kivánod,
Ha jó állapotban tész bennünket,, adgyad kegyelmedet, hogy azal mértékleteségel., és ragaszkodás nélkül éllyünk, ha nyomoruságot küldesz reánk, adgyad kegyelmedet, hogy azt békeségel., és alázatoságal szenvedgyük, hogy azt szeretettel., és háláadásal. vegyük, kezeidböl, és mondgyuk szent jóbal. mindent az ur adot volt, mindent az ur vett el, tsak alett. a mi néki tettzet, légyen áldot az ö szent neve.
[306] Uram mit akarsz hogy tselekedgyem? mondá az apostol meg térése után. tanits meg engem [307] akaratodnak követésére, légyen meg ate akaratod itt a földön, valamint menyekben, add [308] meg nékem kegyelmedet hogy azt kövessem, alázatos buzgó szivel. lélekel.
[309] III Az Isten akarattyát követni nem egyéb, hanem hogy azt tselekedgyük, a mit akristus tselekedet, és tanitot, alázatosok legyünk magunk viselésében, alhatatosak ahitben, kegyesek és mértekletesek beszedinkben, igasságosok, és irgalmasok tselekedetinkben, mértékletesek szokásinkban., nem kel senkivel igasságtalanságot tselekedni, havelünk azt tselekeszik, el kel szenvedni, békeségel kell élni felebarátunkal, szeretnünk kell az Istent szivünkböl, szeresük ötet ugy mint atyánkot, felyünk tölle mint biránktól, semmit a kristusnál nagyobra ne betsüllyünk, valamint hogy ö semmit nálunknál nagyobra nem betsüllöt, kaptsollyuk bizodalomal kereszttyéhez magunkot, tegyünk vallást rolla. bátorságal., és ahalált alázatoságal szenvedgyük.
A valoságos áitatoság, az Isten akarattyának követésében áll, ugyan azt is kezdették volt el a szentek eföldön, és követik azt. nagy tekélleteségel. menyekben. ezt a tekélleteséget kel hát kivánnunk, és kérnünk Istentöl. minden nap imádságinkban. mivel magunk erejétöl a meg nem lehet., és akegyelemnek. kel azt követni mi bennünk. és mi általunk.
Az Istennek akarattya mi nékünk fel tétettek aszent irásokban. fö képen az uj testámentumban., azoknak a szent könyveknek. gyakorta valo olvasása. azon szent igékröl valo elmelkedés, abuzgó és hittel valo imádság, meg mutattyák nékünk azokban, az ö akarattyát, és szükséges kegyelmet nyernek arra, hogy meg tanulhassuk azt követni minden tselekedetinkben.
Uram adgyad nékünk kegyelmedet., hogy meg üsmérhesük ate jó, kellemetes. és tekélletes akaratodot, parancsoly minékünk, és hogy örömel vegyük., imádgyuk. és szeresük mind azt. valamit rendelsz felöllünk.
[310] Mondgyad gyakorta akristusal. ugy legyen atyam. mivel te ugy akarod.
[311] Es a profétával. kész az én szivem. oh én Istenem kész. mindenre.
23 napon
Az Istenben valo bizodalomrol.
I Az Istenben valo bizodalom a, hogy abban bizonyosok vagyunk, hogy az Isten meg adhattya a mit tölle kérünk, és hogy minek utánna nékünk adta volna a maga fiát, és szent lelkének sengéjit. hogy zálogi lennének üdveségünknek, modot is ád az üdveségre.
[312] Ugyan erre abizodalomra is int minket abölcs szája által, mondván, tudgyátok meg, hogy valaki az urban bizot, a soha meg nem szegyenült. a mi atyáink te benned biztak. mondgya a proféta., és meg szabaditottad öket, hagyad az urra minden gondodot., és ö maga fog táplálni, [313] tégedet., minden szorgalmatoságtokot. ö reája vessétek. mert ö néki gondgya vagyon reátok, mondgya szent péter.
Elne veszesétek ati bizodalmotokot, melynek nagy jutalma vagyon, ugyan ez is ada reménséget ábrahámnak, a reménség ellen, ugyan ez is mondatá jóbal, hogy az Isten ha meg ölné is ötet, de benne biznék, ugyan ez is ád ditsöséget az Isten mindenhatoságának, jó voltának. irgalmaságának, és ugy tekinteti ötet velünk. mint minden jó tselekedetinknek kezdöjét; ha ö benne nem bizunk, kételkedünk tehát az ö minden hatoságában. bölcseségében, és jó voltában, mi bánthatná ennél inkáb meg ötet?
Keresztényi élettel kel pedig meg gyarapitani ezt a bizodalmat. a mely élet tellyes légyen jó tselekedetekel. és magunkot minden nap meg kel szentelni, az Istenhez. felebarátunkhoz. és magunkhoz valo köteleséginknek végben vitelével, mert más képen abizodalom maga hittség volna. a valo az Isten azt akarja. hogy mindent ö tölle várjunk, de azt nem akarja hogy kisérttsék, akor pedig kisértik. amidön az ö joságában, és mindenhatoságában bizván. a malasztinak nem engedelmeskednek, avétket el nem hagyák. és az évangyélium szerént nem élnek.
[314] II Azok kik Istenben biznak, olyanok mint a sion hegye, soha meg nem változhatnak. leheté kételkednünk az ö mindenhatoságában.? hogy mondhattyuk néki, mindenhato atya, kételkedelé az ö joságában? miért hivod tehát atyádnak? ö nem önnön magaé a joság, az anya. [315] el hagyhattyaé a szoptato fiát.? de ha szinte el hagynáis, én elnem hagylak mondgya az ur. nem mondodé azt hogy a mindenhato atya teremtette a menyet és aföldet? hogy teremtette tehát azokot, és hogy igazgattya, hogy ha mindeneket nem tud. és nem lát?
Az Istenben valo bizodalom, olyan belsö békeséget szerez, a mely felyül haladgya az érzékenységi gyönyörüségeket, nem kel mind azon által azt gondolni hogy baj, és viaskodás. nélkül leszünk, azt tsak a más életben érjük el, némelykor az Isten az ö hiv szolgaira oly erös probákot botsát. hogy tsak nem azt hitetik el magokal. hogy el hagyta öket. de a bizodalom meg enyhitti szenvedéseket, és segitti öket. és az Isten rendelése alá ajánlván magokot, békeséges türésben birják lelkeket, a még segittségét veszik.
Mind anyi sok különös malasztok, a melyeket mind eddig vettünk,. el hitethetik velünk, hogy ha el kezdette, el is végezi, hogy bennünket el nem hágy, és kegyelmit adgya, hogy álhatatosak legyünk, és országát birhasuk,
[316] III Ne legyetek szorgalmatosak mit egyetek, alélek nem jóbbé az eledelnél.? tekinttsétek meg az égi madarakot. ök nem vetnek, se nem aratnak, mind azon által. az Isten táplállya azokot, nem betsületesebbek vagytoké ti azoknál?
A ruházatrol. miért vagytok szorgalmatosok, nézzétek meg a mezei liliumokot, mondom pedig néktek, hogy salamon nem volt minden ditsöségében fel öltöztetve ugy, mint egy ezek közül. ha Istennek amezei füre. amely oly hamar el szárad, gondgya vagyon., menyivel inkáb gondgya lészen reátok kitsiny hitüek, a pogányok, és avilágiak keresik mind ezeket, ati menyei atyátok tudgya. hogy mire vagyon szükségtek.
Keresük elöször az Isten országát. és az ö igasságát, és atöbbi meg adatnak nékünk, ne is szorgalmatoskodgyunk aholnapi naprol., aholnapi nap szorgalmatos lészen magárol, mindenik napnak elég az ö nyavalyája.
[317] Kérjük az Istent, hogy adgyon az ö irgalmaságában valo bizodalmat nékünk. ö ami [318] reménségünk, és részünk. az élök földében, ha nyomoruságban vagyunk is ez életben. a mi reménségünk örökké valo, mivel az Isten jó azoknak. kik ö benne biznak.
[319] Hogy mind azok. kik ate nevedet üsmérik te benned biznak uram, mivel el nem hagyod azokot, akik tégedet keresnek.
[320] Jóbb az urban vetni bizodalmunkot, mint sem az emberben.
[321] Fösvénység nélkül valo erkölcsünk legyen., meg elégedvén a jelen valokal. mivel az Isten mondgya, el nem hagylak tégedet.
Vessed az Istennek kebelében magadot. mondgya szent agoston., el nem fordul, tölled, hogy el esél.
24 napon
Az Isteni szeretetröl.
I Az Isteni szeretet legg elsöbb, és legg nagyob a parantsolatok közöt. mid vagyok uram mondá szent ágoston. hogy engemet oly kegyes parantsolattal tisztely. mint a, hogy tégedet szereselek. és engemet nagy kinokal fenyegess. ha azt el mulatom. a leg nagyob nyomoruság nem azé ha tégedet nem szeretnek, valamint hogy a leg nagyob boldogság a, ha szeretnek. mivel tevagy magad ajoság, és te érdemled meg avéghetetlen szeretetett.
Az Isteni szeretet a, hogy hozája fordittsuk szivünknek hajlandoságát, és kivánságit; az embernek természete hoza magával. hogy ötet szerese, annak törvénye, a sziviben vagyon irva, amelyet, semmi onnét ki nem törölheti, de amiolta, avétek meg rontotta. nem fordul ahoz [322] a nagy johoz, hogy ha tsak maga. magához nem vonnya, és hogy ha. tsak az Isten. nem szereti elsöben.
Ha az emberek, és az angyalok nyelvein szollok is, ha profétálásom leszen is., ha minden hitem lészen is, ugy hogy ahegyeket másuvá vigyem. ha el osztom a szegényeknek minden marhámot is, ha atestemet az égetésre adom is. akristus vallásáért, de ha szeretetem nem lészen, semmit nem használnak ezek nékem,
[323] Az Isteni szeretet az a fö útt, amelyen kel járni minden kereszténynek. az is az a királyi törvény, amelyet a kristus adot nékünk, ugyan az a szeretet is tészi könyebbé atöbb parantsolatokot, a szeretet tolti bé az Isten törvényit, ugyan az is tészi kedvesé akristus jármát, és könyüé az ö terhét, az Isten örökös szeretettel szeretet minket, minden jokal bé töltöt, és nékünk igéreteket tett az örökké valo boldogságra, mind ezek elegendö ókók arra, hogy ötet szeresük.
[324] II A szeretet türö, kegyes, nem irigykedik. nem tselekszik gonoszul, fel nem fuvalkodik. nem tisztesség kiváno, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem gondol gonoszt. nem örvendez ahamiságon. örvendez az igazságon, mindeneket el tür, mindeneket hiszen. mindeneket remél, mindeneket el szenved.
[325] A szeretet tsendeségben nem lehet; az olyan tüz, a mely mindenkor mozgásban vagyon, [326] ahol vagyon, nagy dolgokat mivel. hogy ha pedig semmit nem munkálodik, nem igazán valo szeretet, ahit által munkálodik aszeretet, ved el aszeretetet; ahit tselekedet nélkül leszen. [327] és meg hal, mondgya szent jakab, ez a szeretet az Istentöl. jö, és az Isten maga az a szeretet, senki én hozám nem jöhet. mondgya a kristus. hogy ha az atyám magához nem [328] vonnya, a szeretetel von pedig magához, oh ! szeretet, aki mindenkor égsz, és soha el nem aluszol,, oh ! szeretet. mely Istenem vagy, gerjesz fel engemet,
Ha engemet szeretz mondgya akristus, tarsd meg parancsolatomat, nem agondolatokban. se nem abeszédekben kel tekinteni aszeretetet, hanem atselekedetekben, ez életben valo boldogság, abbol áll, hogy ateremtet állatokhoz. ne kaptsollyuk magunkot, hanem az Isteni szeretetet nevellyük szivünkben, és arrol néki minden nap ujjab ujjabb bizonyságot adgyunk, aszeretet, az Isten lako helyivé és templomává tészi lelkünket, mivel anélkül nagy szegénységben lészen.
III Szeresed ate uradot Istenedet, tellyes szivedböl, egész lelkedböl, elmedböl, és minden erödböl, szivünkböl szeretni az Istent, a, hogy néki adgyuk minden indulatit akaratunknak, nem kelletet volnaé az Istennek szentelni a szivnek minden elsö indulatit.? jaj de talám meg az a sziv, elsem kezdette szeretni teremptöjét, kezdgyük el leg aláb. mostanában szeretni ötet. és mondgyuk el szent ágostonal, mely késön kezdettelek szeretni oh' régi és mindenkori új szépség tégedet, mely késön szerettelek, amit el mulattunk., hozuk helyre azt buzgoságinkal.
Az Istent szeretni egész elménkböl a, hogy néki ajánlyuk minden gondolatinkot, tudományinkot, és hogy azokal. ugy éllyünk, valamint ö kivánnya, mindenikünktöl a magunk rende szerént.
Az Istent szeretni egész lelkünkböl a, hogy az ö ditsöségére fordittsuk egész életünket, és indulatunkot, szentellyük testünknek minden tagjait, és minden érzékenységinket az igasságnak. az áitatoságnak, és a jó erkölcsöknek tselekedetire, ötet szeretni minden erönkböl a, hogy az ö akarattyának végben vitelére fordittsuk minden hatalmunkot, és minden erönket.
Ha illyen formában szerettyük ötet, mindent valamit tselekeszünk, ö érette tselekeszük, és nem fogjuk halgatni a magunkhoz valo szeretetet, a mely tart attol. hogy sokat ne tselekedgyék., és a mely, a maga kárával. el mulattattya azt, amivel Istennek tartozunk. az Isten szeretetének a mértekje a, hogy ötet mérték nélkül szeresük, etehát, valoságal. az Isteni szeretetnek tselekedete, és nem a, hogy tsak gondolattal., vagy szájal. mondgyuk néki hogy szivünkböl szerettyük. soké szivünkböl, a mely oly kitsiny, egy olyan Istent szeretni, aki oly nagy jó, és oly szeretetre méltó.?
[329] A szent irás, és a szent atyák, elönkben adgyák., hogy két féle dolgok inditoi [330] tselekedetinknek, az Isteni szeretet, és a magunkhoz valo szeretet, az egyike lelki, a másika [331] testi, visgáld meg már, magadban. hogy a kettö közül, melyike igazgattya tselekedetidet.
[332] Mim vagyon nékem az égben., és te kivülled mit akartam eföldön., én szivemnek Istene. te vagy az én részem örökké, nékem pedig jó az Istenhez ragaszkodnom., az ur Istenben helyheztetnem reménségemet.
[333] Az Isten szeretet. aki a szeretetben marad, az Istenben. marad. és az Isten ö benne, aszeretet erös mint ahalál.
[334] Az Istent ugy szolgállyák és imádgyák, ha szeretik.
25 napon
A kristushoz valo szeretetröl.
[335] I Ha ki nem szereti a mi urunk Jésus kristust, átkozot légyen. tsak ö általa vagyon az üdveség. és tsak az ö nevében lehet üdvezülni. az embereknek, nem lehet tehát üdvezülni azoknak. kik nem üsmérik, és nem szeretik akristust, ö ami reménségünk, egyedül valo közben járonk, fö papunk, szabaditonk, meg váltonk, urunk, és fejünk.
Ö hozta el a kegyelmet, és az igazságot. ö avaloságos szöllö töke. mi pedig annak ágai vagyunk, az ágak ugy hozhatnak gyümölcsöt, hogy ha a tökén lesznek, azért mi is ugy hozunk gyümölcsöt, hogy ha ö benne maradunk, a szeretet kaptsol minket a kristushoz. ugyan a szeretet által is maradunk ö benne, és veszük az ö kegyelmit.
A kristus azút, az igasság, és az élet, ö az út, mert tsak az ö érdemi által lehet az Istenhez menni, hogy ha az ö példáit követik, ha ugy élnek a mint ö élt, ha ugy halnak meg, a mint ö meg holt, és abban akészületben, ö az igazság. ö világosit minket, ö oktat szent törvényire. ö az élet, kegyelme által, ö is viszen ki minket a véteknek halálábol, és elevenit meg minket lelkével, ö benne áld meg minket az Isten, ö benne éltet, ö benne támadunk fel, és ö benne adgya meg az üdveséget.
Ö váltot meg minket vérének ki ontásával, ö nyerte meg nékünk az üdveséget halálával. hogy pedig azt el érhessük, minden ahoz valo szükséges malasztokot érdemlet meg nékünk, a maga testével táplál minket, szent lelkét közöli velünk, hogy ö tölle, és ö benne élyünk, mind enyi malasztok nagy szeretetet kivánnak mi töllünk, és egész háláadást, ha életünket ezerszer érette adnok is, de a még elegendö jele nem volna szeretetünknek, de ellenben, az irtoztató háláadatlanság. volna, hogy ha szüntelen nem gondolkodnánk anyi sok jó téteményiröl.
[336] II A kristushoz valo szeretet abban áll, hogy szeresük az ö Évangyéliumát, keresztét, és anyaszent egy házát, ugy tekinttsük ötet, mint lelki jegyesünket, akinek el jegyeztettünk ahit által, az évangyelium által, akereszttség által. hogy ugy mutattassunk bé önéki mint tiszta szüzek, a szivünkben tarttsuk ötet, és tsak egyedül ö hozája kaptsollyuk magunkot.
A kristust szivböl szeretni az, hogy ötet szüntelen ohajttsuk, rolla gondolkodgyunk, minden [337] gyönyörüséginket ö benne tarttsuk, és ejjel, napal. tsak rolla foglalatoskodgyunk, hogy [338] magunkot mindentöl meg foszuk, azért hogy ötet meg nyerhesük, hogy egyebet ne tudgyunk, hanem tsak akristus Jésust, és a meg feszitetet. kristus Jésust.
[339] A kristust szeretni az. hogy tarttsuk meg az ö parancsolatit, ha meg tarttyátok az én parantsolatimot, monda a kristus, az én szeretetemben maradtok, valamint én meg tartottam az atyám parantsolatit, és az ö szeretetében maradtam, szintén ugy vagyunk mi a kristusé, valamint akristus az Istené, azért is tartozunk néki lelkünknek, testünknek életével, és [340] mindenünkel, ö meg holt mindenekért, azért, hogy akik élnek, ne magokért éllyenek, hanem azért, aki érettek meg holt., és fel támadot.
III Mitsoda választhat el bennünket a kristus szeretetétöl, anyomoruságé, az üldözésé, vagy a szegénység.? semmi el nem választhat. még ahalál sem választ el sohais a kristushoz valo szeretetünktöl, minden kereszténynek igy kellene beszélleni, de oh! mely kevesen vannak a kik ezt mondgyák.
[341] Hogy pedig akristushoz valo szeretetünk légyen, azt tölle kel kérnünk, ö hozta azt le a földre, és azt kiványa hogy a fel gerjedgyen szivünkben, ez olyan kegyelem. és ajándék, a [342] mely onnét felyül származik, kérjük azt bizodalomal. és meg nyerjük, mert akristus magais kéri azt az attyátol mi nékünk.
Az anyaszent egy ház. mindent akristus által kér. ö ami szószóllónk, és közben járonk, az attyánál, ö általa is veszi kedvesen az Isten imádságinkot, és áldozatinkot, ugyan ezért is végezi minden imádságit illyen képen, kérjük ezt a kegyelmedet., a mi urunk jésus kristusunk által, arra is tanyit ez által., hogy ne ajánlyunk, se ne kérjünk semmit is az Istentöl olyat, a mit néki ne ajánlhassunk, és tölle ne kérhessünk, ezen szenttséges. üdvezitö által, ugyan ö benne is helyheztette az atya Isten minden gyönyörüségit, ö minket tsak ö benne szeret, és a midön minket a kristusban látt, és akristust mi bennünk. akor, se szeretetét, se kegyelmét, se országát. töllünk meg nem vonya.
Tégy velem anyi kegyelmet oh' uram Jésus Istenem, hogy add meg nékem szent szeretetedet, nevellyed azt anyira bennem, hogy el mondhasam, hogy szereteted ég szivemben.
[343] Ö engemet szeretet., és ahalálra adta magát érettem,
[344] Uram. tudod hogy szeretlek.
[345] Az apostolok egy kevés ideig sem lehetének távul. akristustol, mert nagy szeretetel szeretik vala ötet.
[346] Ha egészen magamot az Istennek tartozom adni. azért, hogy teremptet, mivel nem tartoznám ö néki azért. hogy engemet meg váltot oly tsudálatosan, a halálra adván fiát. oly bünösért, mint én vagyok.
26 napon
Hogy a kristust kel követnünk mindenekben.
[347] I Ha. ki utánnam akar jöni, mondgya akristus. tagadgya meg magát, és vegye fel azö keresztét, minden nap, és kövesen engemet, az embernek mondgya szent agoston. szüksége vala. egy olyan kalauzra, akit követhetné, nem tartván attol. hogy el tévelyedgyék, nem kelleték azért néki egy olyan bünös embert követni mint maga, mivel azok valának mindnyájan az emberek, az Istent kelleték tehát követni, de azt se nem látta, se nem üsmérte, szükséges vala azért hogy az Isten emberé lévén, magát láthatová tegye, hogy az embernek például lévén, ötet tellyes bizodalomal. követhesse,
[348] Példát adtam néktek, hogy amint én tselekedtem. ti is ugy tselekedgyetek. az Isten, mondgya szent pál. még elöre el rendelte aválasztatit, hasonloká lenni az ö fia ábrázattyához, a [349] hasonlatoság pedig ugy lesz meg ha ötet követik, az ö élete, mondgya szent agoston, szüntelen valo oktatásbol állot. a mi szokásinknak rendben valo vételére, és hogy tsak anyiban vétkezünk, a menyiben el távozunk példaitol., hogy ha azt kivánnyuk a mit ö meg vetet, vagy ha attol. El távozunk. a mit ö el akart szenvedni.
[350] Annak mondgya szent jános, aki azt mondgya hogy a kristusban marad, ugy kel néki is járni., valamint a kristus járt arra a szent példára kel szüntelen vetni szemeinket. És meg egyeztetni életünket az ö életével,
II Tanullyátok meg töllem, mondgya akristus, hogy én kegyes és alázatos szivü vagyok, szükséges tehát akristusal. meg vetni a világi ditsöséget, gazdagságot. gyönyörüséget. és fel vennünk az alázatoságot. a szegénységet, abékeséges türést. kaptsollyuk magunkot akristushoz, minden munkáiban, és szenvedésiben. és mindenben, tsak azö rendelése szerént visellyük magunkot,
De oh! akristusnak., minden ohajtási, a menyei dolgok felé voltanak. a miéink pedig tsak a földi dolgok felé vannak, ö tsak az Istenröl gondolgodot, mi pedig tsak a világrol, ö soha a maga akarattyát nem követte, mi tsak a miénket követtyük, itéllyük el mind ezekböl ha keresztények vagyunké,? és ha a kristusé vagyunké,? ha a kristus lelke vagyon nálunk, a minden magunk viselésiben meg mutattya magát.
A thábor hegyére minden örömest el kisérné a kristust., hogy ót tisztességet, és ditsöséget találhassanak, de hogy ötet akálvária hegyére kisérjék, ahol tsak szenvedést várhatnak. azt nem szeretik, ilyen formában tehát, nem akristust követnék. hanem magokat, ellene mondanának. akristus országának. és az évangyéliumának, aki is szenvedesi, és halála által ment bé ditsöségében, és aki, keresztével érdemlette meg nékünk a ditsöséget.
[351] Meg holtatok. és ati életetek, el rejtetet akristusal az Istenben, ö éhséget, szomjuságot, és fáradságot szenvedet, olyan volt mint a siket, és a néma, amidön gyalázattal illették. ö ettzakákot töltöt az imádságban. ö engedelmes volt mind akeresztnek haláláig, hogy nékünk példát adgyon, és hogy kegyelmet érdemelhesen az ötet követésre.
[352] III A ki engemet követ mondgya az ur, nem jár a setéttségben, az életnek világosága vagyon benne., a mely fel gerjeszti szivében a szent léleknek tüzét, aki pedig ötet nem követi. a setéttségnek uttyaiban jár, a melyek az örökös halálra vezetik. akar mely egyenesnek láttzattassanak is lenni az embereknek,
Egy kereszténynek leg nagyob foglalatosága alegyen e földön, hogy akristust tanullya, az ö életéröl, példájárol. elmélkedgyék. mivel azokban valoságos, és bizonyos dolgokot lehet találni, mivel az ö szenttséges szájábol soha se tsalárd, se haszontalan szó ki nem ment, minden szent. minden imádásra méltó az ö maga viselésében. azon kel igyekeznünk. hogy [353] hasonlithassunk ahoz az Isteni üdvezitöhöz, ugy anyira hogy el mondhassuk, az apostolal, én élek, de nem én élek, hanem a kristus él én bennem..
Nem elég az, az üdveségre. hogy tisztességes életet éllyünk, hogy ha akristus lelke szerént nem élünk. és ha azon nem igyekezünk hogy ötet kövessük, az alázatoság által, ellene mondván magunknak valojában., és avilági dolgoknak, mivel az olyan külsö tisztességes élet, kép mutatás. volna.
Nem lehet akristust, és avilágot követni, azolyan két ur, akiket egyszers mind nem lehet szolgálni. a világiakot követtyük, mert világi elmével birunk, és nem akristus lelkével, holot anyi kedveség, és gyönyörüség vagyon abban a szenttséges lélekben, hogy aki azt birhattya, nem kedvelheti az után avilági hejában valoságokot, ha akristusban az el rejtet mannával élhetünk. míért suhajtanok. az egyiptumi hagymákot,? a ki nem akristusé, az. az illyen dolgot meg nem foghattya.
[354] Add meg uram mí nékünk azt akegyelmedet. hogy követhessük akristust, ami példánkot, és had lehesünk az ö jó illati, hozája kaptsolván magunkot, mert tsak ö nála vannak az örök [355] életnek igéi.
[356] Legyetek azért, az Isten követöi, mint szerelmes fiak.
[357] A mint a földi embernek ábrázattyát viseltük, visellyük a menyeinek is ábrázattyát.
[358] Nézünk ahitnek el kezdöjére, és el végezöjére, ajésusra.
[359] Hejában ditsekedem kereszténységemel, hogy ha a kristust nem követem.
27 napon
A felebaráti szeretetröl.
[360] I Mind azok aparantsolatok melyek afelebarátot illetik. ebben aparancsolatban foglaltatnak, szeresed felebarátodot. mint önnön magadot.
A kristus nékünk erröl új parancsolatot ádot, és erröl nagy fényes példákot ád mindenüt, szeresétek egy mást mondgya, valamint én szerettelek titeket, az az, hogy életeteket is egy másért adgyátok ha a szükség hoza magával. valamint hogy én ugy szerettelek benneteket, hogy életemet adtam érettetek.
[361] Ez az ur parantsolattya mondgya szent jános. és ha ezt meg tarttyák amint kel, az elegendö, arol a jelröl üsmerik meg az emberek hogy a kristus tanitványi vagyunk. hogy ha egy mást szerettyük. illyen formában az Isten bennünk marad, és az ö szeretete bennünk tekélletes.
A ki az Istent szereti, az attyafiát is kel annak szeretni, mondgya szent jános, mivel aki bé zárja szivét fele baráttya elött, és meg nem segitti szükségében, anem szereti felebaráttyát, még az Istent sem, hogy szeretné felebaráttyát. mivel nem hogy életét adná érette, valamint akristus tselekedet. de söt még egy darab kenyeret sem ád néki. hogy szeretné az Istent, mivel által hágja az egyik leg nagyob parantsolattyát. és nem szereti azt, akit az Isten ugy szeretet. hogy egyetlen egy fiát adta ahalálra érette, akit azért teremptette. hogy ötet birja örökké. nagyon meg bántyák tehát ötet. hogy ha azt nem szeretik, akit ö anyira szeretet.
Mind enyi nagy fö okokra valo nézve, tartozunk szeretni felebarátunkot. de ne azért szeresük hogy abban hasznunkot tekénttsük, vagy hogy nékünk szükséges. vagy kedves, enem felebaráti szeretet volna, mivel. az oktalan állatokot is illyen formában szeretik.
II A felebarátunkot., tehát ugy szeretni mint magunkat, és valamint akristus szeretet minket, nem más, hanem hogy mindenek felet az ö üdveségit tekinttsük, valamint amagunkét, tsak az Istent szeresük ö benne, az ö ajándékit, és kegyelmit, szerezünk néki minden alkalmatoságot a maga meg szentelésire, örüllyünk az ö hasznain. vigasztallyuk nyomoruságiban, segittsük szükségiben, szenvedgyük fogyatkozásit. oltalmazuk ha igasságtalanságot tselekesznek véle, jól itéllyünk felölle, fogjuk párttyát ha mások roszul beszélnek ö rolla, egy szoval valoságal. kel ötet szeretni, ne tsak szoval, hanem tselekedetel. mivel tsak azt mondani néki hogy szerettyük, és semit se tselekedgyünk ö érette. ugy magunkot meg tsallyuk.
A szeretet a törvénynek bé töltése, lehetetlen hogy elvegyék annak akit valoságal. szeretnek, se joszágát, se betsületit, se feleségit, se életit, se semmit ami az övé, se hazugságal., se tsalárdságal. azt meg nem tsallyák, soha roszat sem kivánnak néki, söt még azon jókót tselekeszik véle, a melyeket magoknak kivánnyák.
A valoságos felebaráti szeretet, meg válhatatlan az Isteni szeretettöl, az Isteni szeretet annak eredete, és kezdete, afelebaratot pedig ugy szeretik igazán, hogy ha az Istenben valo életet kivánnak néki. igy is szeretik az Istent valoságal. és az ö szent törvényit, a felebaráti szeretet, szent péter szerént. és szent jakab szerént. avéteknek sokaságát el fedezi.
III Szent thamás azt akarja. hogy a felebaráti szeretetnek. három féle minémüsége legyen. elöször, hogy az a szeretet, szent legyen. szent pedig tsak anyiban lehet, a menyiben ötet az Istenben szeretik,. hogy ha tsak a világi jókot kiványuk néki, a szeretetünk nem szent. mivel tsak atestét, és nem alelkét szerettyük, hogy ha pedig alelkét szeretnök, mindenek felet a keresztényi jó erköltsököt, az Isten kegyelmét. és a meny országot kivánnok néki,
Másodszor. hogy az a szeretet igasságos legyen. akit szeretünk annak igasságtalanságot nem tselekeszünk, se annak kedviért nem kel igasságtalanságot tselekedni nem volna igasságos, ha felebarátunkot inkáb szeretnök az Istenél. nem is szabad ateremptet allatnak adni, a mi tsak a teremptöt illeti, se leg kiseb vétket is tselekedni az ö kedviért. mind azon által. menyi vétkes kedvkeresésel nem vagyunk azokhoz. akiket szeretünk, menyit nem kivánunk azoktol. akik szeretnek, menyi testi ragaszkodásal nem vagyunk másokhoz, nem bálványozásé mind e?
Harmadikszor, hogy az a szeretet valoságos, és ne szines legyen, nem kel a felebarátot a magunk gyönyörüségiért, hasznáért szeretni, mert ugy magunkot szeretnök. és nem a felebarátot. mind azon által rend szerént tsak ezekért szeretik, és nem tekéntik az Istent. a szeretetben. hogy ha pedig tsak azokot szerettyük a kik minket szeretnek, apogányok is ezt tselekedték.
A nintsen meg tiltva hogy ne szeresük barátinkot, söt még különösön kel öket szeretni, de a vétek hogy ha tsak jó akaroinkot szerettyük, el kel terjeszteni szeretetünket minden féle személyekre, mert más képen. a mi szeretetünk se nem keresztenyi, se jutalmat nem érdemel.
[362] Add meg uram nékünk azt a kegyelmedet hogy az áitatosághoz tegyük az atyánk fiaihoz valo szeretetet, és az atyánk fiaihoz valo szeretethez a felebarátunkal valo jó tételt, tselekedvén véle azt, a mit kivánnok hogy velünk tselekedgyenek, nem tselekedvén mind azon által semmit is olyat, a mi ellenkeznék parantsolatidal.
[363] Az elsö keresztények közöt szegény nem vala.
[364] Ha ki azt mondgya hogy szeretem az Istent, és az ö attyafiát gyülöli, hazug a, mert a a ki nem szereti az ö attya fiát akit látt. az Istent, a kit nem lát, mi modon szeretheti,?
[365] Senkinek semmivel ne tartozatok, hanem tsak egy mást szeresétek.
Tsak egyedül a szeretet külömbözteti meg az Isten fiait, és az ördög fiait. mondgya szent agoston
28 napon
Az Ellenséghez valo szeretetröl.
[366] I Szeresed ellenségidet, mondgya akristus, tégy jól azokal akik gyülölnek, és imadkozál azokért, kik titeket. üldöznek, és gyaláznak, hogy fiai legyetek. atí atyátoknak, ki menyben vagyon, aki az ö napját fel támaszttya ajokra és agonoszokra. és esött ád az igazakra. és ahamisakra, szeresétek tehát ellenségiteket. mert ha tsak azt szeretitek, akik titeket szeretnek, mitsoda jutalmatok lészen, a pogányok nem eszerént tselekeszneké?
[367] Ha ate ellenséged éhezik adgy ételt néki. ha szomjuhozik, italt adgy néki, mert eszerént tselekedvén, tüzes szenet gyüjtesz a fejére, szeretetedel arra fogod kénszeriteni ötet, hogy tégedet szeresen, békeséges türésedel. arra viszed hogy magához térjen. és jó téteményidért, a szent léleknek. tüzét nyered reája, meg ne gyözetesél a gonosztol, a melyet tselekeszik veled ellenséged., hanem joval gyözd meg agonoszt.
[368] A ki boszut akar állani. az urtol boszu állást várhat. és annak büneit meg tartván, meg tarttya. aki irgalmaságot nem tselekszik, irgalmaság nélkül itéltetik meg. hogy ha ellenségunköt gyülöllyük. és néki meg nem botsátunk, az Isten sem botsát meg nékünk, ezt az Évangyélium bizonyittya nékünk. ezt nem is ugy adgya mint tanátsot, hanem mint meg másolhatatlan törvényt.
Amidön gyalázattal illetnek bennünket, azt az Isten a mi büneinknek botsánattyára engedi meg, hogy ha azt ö érette tsendeségel szenvedgyük, apedig az ördögnek hamiságátol jö, aki is [369] meg tsallya azokot, kik velünk roszul bánnak, egy keresztény senkinek sem ellensége, ami ellenséginket inkáb szánnyuk. mint sem gyülöllyük, és boldogok vagyunk, hogy ha tsak azért vagyon ellenségünk, mert hivek voltunk köteleségünkhöz.
[370] II A kristus arra kötelez minket, az évangyéliumban valo imádságal, hogy meg botsásunk ellenségünknek, botsásatok meg mondgya, és meg botsátatnak néktek, ezt az imádságot el mondani, és ellenséginket nem szeretni, tsak anyi mint ha azon kérnök az Istent hogy nékünk meg ne botsáson, lehetneé ennél nagyob káromkodás, az Istennek fia olyankor holt meg érettünk. amidön ellenségi valánk, azért azt akarja hogy meg botsásunk ellenséginknek, amely vétkeket tselekedtenek. ellenünk, nem hasonlithatni azokhoz. anagy vétkekhez. amelyeket mi tselekedtünk Isten ellen.
Szükséges tehát meg botsátani másoknak. mert más képen félhetünk. hogy reánk is ki ne mondgyák azt. az irtoztato itéletet., amelyet mondottak arra akegyetlen szolgára. akinek az [371] ura. el engedé tiz ezer tálentumal valo adoságát. + ő pediglen, el nem engedé társának. száz pénzel valo adoságát.+ igy tselekeszik. mondgya akristus, az én menyei atyám is veletek. ha meg nem botsátotok ki ki az ö attyafiának szivetekböl.
Ember, embere haragot tart, és az Istentöl mér kérni botsánatot. azt gyakorta mondgyák. hogy [372] meg botsátanak ellenségeknek, de arra nem vehetik magokot hogy hozája el menyenek. hozája szollyanak, valamiben néki szolgályanak, a szivek ezeket nékik meg nem engedi, azért nintsen is szives botsánat, mivel minden haragnak. ellene kell mondani, és azt valoságal meg is kel bizonyitani.
III Az ellenségünk szeretetiröl valo parantsolat nem lehetetlen. akristus jól tudgya a mi gyengeségünket, a mit töllünk kiván nem nehéz, mivel a szeretet melyet szivünkben ád, az ö jármát kedvesé tészi, és az ö terhét könyüé, hanem tsak azt akarja, hogy azt tselekedgyük, a mi töllünk lehet, az erö szerént. melyet belénk adot, és hogy tölle kérjük azt, amit még nem tselekedhetünk.
A valo hogy semmi ennél nem nehezeb, se nem ellenkezöb a meg romlot természetel, de akristus meg holt azért, hogy arra kegyelmet érdemellyen nékünk, és arra példát is adot nékünk, sokan valának olyanok, kik mihozánk hasonlok voltanak, és akik gyönyörüségel tselekedték azt, ami nékünk lehetetlennek láttzik lenni.
Josef meg menté ahaláltol báttyait. akik meg akarák ötet ölni, jó szivel fogadá azokot, kik oly kegyetlenségel. adák el ötet, Dávid hasonlo képen bánék Saulal, az ö nagy ellenségével, Szent István nagy szeretettel könyörge azokért kik ötet kövezik vala., mind ezek apéldák minket meg itélnek. az utolso napon, hogy ha ezeket nem követtyük.
Kiki szereti a maga jó akaroját, és jó tévöit, de a mi az ellenségit illeti, azt gondollya hogy sokat tselekszik érette, hogy ha mind azt a roszat rajta el nem követi, a melyet el követhetné, holot akristus azt parancsollya nékünk, hogy szeresük öket szivesen, felöllök jól beszéllyünk, nékik szolgállyunk, segittsük, öket minden tehettségunkel.
Adgyad uram azt a kegyelmedet, hogy valoságal. szeresük ellenségünket. és agonoszért jóval fizesünk neki, töröly el szivünkböl minden haragot. gyülölséget, és a boszu állásnak kivánságát.
[373] Atyám mondgya a kristus, botsásd meg nékik. mert nem tudgyák mit tselekesznek.
[374] Uram, mondá szent István, ne tulajdonittsad nékik ezt a vétket.
[375] Botsás meg atyád fiának, nem mondom tsak hétszer, hanem, hetven hétszer.
[376] Minden valaki gyülöli az attyafiát gyilkos az, és egy gyilkosnak sincs magában meg marado örök élete.
[377] Nehéz akár kinek az ellenségit szeretni, de nehezeb még a pokolban égni.
29 napon
Az Isten szolgálattyában valo buzgoságról.
[378] I A lélekben buzgok legyetek, nem restelkedvén a szorgalmatoságban. mivel az urnak [379] szolgáltok, ami urunk Istenünk emésztö tüz, és boszu álló Isten. az angyalit lelkeké tészi, [380] és a szolgait égetö tüzé.
A szent lélek tüzes nyelveknek képében szálla le az elsö hivekre, meg akarván nékünk mutatni hogy mitsoda siettségel, és buzgoságal kel szolgálnunk az Istent; akristus tüzet hozot le a földre, az az szeretetet, és azt akarja. hogy hová továb jobban fel gerjedgyen, és azt.. a mi hozánk valo szeretetéböl tselekedte, aszeretetet, szeretetel fizetik. buzgoságal kel tehát végben [381] vinni hivatalunkot, mivel. anélkül, ami lelkünk nyomoruságban vagyon; azt adom néked tanátsul mondgya akristus. hogy végy töllem tüzben meg probált aranyat, hogy gazdag légy, [382] ennek a szent tüznek kel tehát szüntelen égni ami szivünknek oltárán, és a mely tüzet képzelé a sinai hegyén valo tüz.
II Semi ugy bennünket az Isten szolgálattyában valo buzgoságra nem indit, mint azok a tsudálatos példák a melyeket látunk abuzgoságrol., az ó, és az uj testámentumban, ábrahám még nap kelet elöt kél fel, hogy az Isten parancsolattyábol el vigye fel áldozni a fiát Isákot, tobiás mindgyárt fel kel az asztaltol, mihent meg halya hogy valamely izraélitának aholt teste fekszik az utzán., és el viszi temetni, jób, mojses, Dávid, a proféták. a makabaéusok, az ö [383] szent anyok. és az ó testámentumbéli igazak, akiknek buzgoságokrol szól szent pál, mind igen nagy példák.
Az Evangyéliumban Zakéus nagy siettségel, és örömel fogadgya akristust, és üdveséget veszen az egész háza népével, a bünös aszony semmi emberi tekéntetre nem hajván, nagy siettségel. keresi akristust. nagy szeretettel sirattya vétkeit, magát meg aláza, és minden vetkeiröl valo botsánatot nyér.
[384] A Boldogságos szüz. minek utánna a szentséges méhében fogadgya a kristust, szorgalmatoságal. mégyen Ersébet látogatására, ót is marad három holnapig melette, hogy segittse a miben kivántatik. ennek a szenttséges Isten anyanak egész élete, tekélletes példája lehet, a keresztényi buzgoságnak. és akristus. meg mutattya nékünk ezen szenttséges szüznek [385] példájábol,. hogy az ö lelke, és kegyelme, akésedelmeséget nem szeretik,.
A kristusnak szeretete arra kénszerit minket, hogy többé ne élyünk se magunknak., se a világnak. hanem annak a kí meg holt, és fel támadot érettünk. mind azon által, ha meg tekéntik a mi lomhaságunkot. azt mondhattyák hogy tsak. egyedül a kristus nem érdemli meg töllünk. hogy serénységel szolgállyuk, semmit nem felejtenek el amidön avilágnak akarnak tettzeni, de amidön akristust kel szolgálni, imel, ámal tselekeszik, és tsak külsö képen viszik végben. oh ! mely háláadatlanság, mely igaságtalanság !
[386] III Fély attol hogy az átok reád ne szályon. amelyet mondanak azokra kik gondolatlanul. munkálodnak az Isten szolgálattyában, az az, az üdveségben. alagyság nagy fogyatkozás, az, az Isten fiának nem tettzik, és a sokal veszedelmeseb, mint sem gondollyák. egy olyan aki lágy az Isten szolgálattyában., ha veszedelemben nincsen is, de ahoz igen közel vagyon,
[387] Azt akarnám mondgya akristus, hogy vagy egészen hidegek, vagy egészen melegek volnátok, de mint hogy se hidegek, se melegek nem vagytok. azért készvagyok titeket ki vetni a számbol., tudni illik, hogy egy olyan keresztény. akiben nintsen az élö hitnek. buzgosága, és aki el mulattya az üdveségit, sokal roszab az olyanál aki hideg, az az, egy pogánynál. akiben [388] hit nincsen, és sokal jóbb let volna néki, ha a hitnek világoságát nem vette volna, hogy sem olyan roszul élni azal avilágoságal.
A lágyság tészi haszontalanoká a szolgákot, az is gátollya meg a kegyelemnek munkálkodását, és tészi haszontalanoká a szentségeket, és a jó tselekedeteknek példáit. alágyság nagy háláadatlanság. el is apaszttya az irgalmaságnak forrását, a szivet nagy rettentö szükségben tészi, és vegtire meg keményitti.
A buzgoság az Istennek ajándéka, azt gyakorta valo, és alázatos imádságal. lehet meg nyerni tölle, ate parantsolatidnak. uttyan futottam, amidön meg tágasitottad szivemet. mondgya Dávid, a szivet pedíg szeretetével tágasittya meg. és a buzgoságot a szeretet indittya fel; egy kereszténynek gyakorta kel kérni azt a szeretetet, hogy tellyes és tekélletes akarattal. szolgálhassa az Istent.
Visgállyuk meg magunkot hogy ha nem vagyunké abban a lágyságban. hogy ha örömest halgattyuké az Isten ígéjit, hogy ha kivánnyuké amenyei dolgokot? hogy ha pedig ebben alágyságban vagyunk., keresünk abban modot, hogy ki kelhesünk belölle,. arra jóbb mód nintsen, mint az imádság, az Isten itéletiröl valo gondolkodás, aszent dolgokrol valo olvasás, a foglalatoság. és a munka.
Vigyed végben az Isten munkáját jó szivel, és buzgo elmével.
[389] Meg hevült bennem a szivem, és az én elmélkedésemben fel gyulad atüz, mondá Dávid.
[390] Mindent szeretettel tselekedgyetek, valamit tselekesztek.
Légy a teremptöhöz hasonlo buzgoságal, mint a melyel voltál avilághoz. mondgya szent ágoston.
30 napon
A Boldogságos Szüzhöz. és a szentekhez valo áitatoságrol.
[391] I Az Isten tsudálatos az ö szenttyeiben, a mely tiszteletet adunk az Istennek. és a kristusnak. az örökös tisztelet, a mely abbol áll, hogy ötet imádgyuk. alázatos szivel, hogy ötet szeresük mindenek felet, és mindenben, hogy öneki ajánlyuk, és áldozuk magunkot egészen. mint véghetetlen tekélleteségü örökös urunknak,
A mely tiszteletet adunk pedig aBoldogságos szüznek, és a szenteknek., a szeretetbéli tisztelet, a mely is meg egyesit minket vélek az Istenben, hogy mind együt tsak egy szivek, egy lelkek, egy templomok legyünk, és egy áldozat. akristusal, ami közben járonkal, ez a tisztelet azö szenttségekre, és érdemekre vagyon épitve, és mint hogy az ö szenttségek az Isten szenttségétöl származik és ered, azért atisztelet is a melyet nékik adunk, ahoz atisztelethez. tartozik, a melyet adunk az Istennek.
A tisztelet, melyet adunk a szenteknek, nem állapodik meg rajtok, hanem az Istenhez tzéloz, mint utolso végéhez, mi a szentekben az Istent tisztellyük, meg egyesülvén vélek, hogy vélek együt imádgyuk. az ö szenttségeknek, és ami szenttséginknek eredetit. és vélek együt ajánlyuk néki áldozatunkot, mivel mi nem áldozunk aszenteknek, a bálványozás volna.
Mi aszentekben. az Isten ajándékit tiszteliyük, mi ötet ditsérjük atsudákért melyeket bennek munkálodot, ugyan tsak egyedül tölle is kérjük akristus érdemi által a szükséginkre valo kegyelmeket, de mint hogy tudgyuk hogy a szentek az Isten baráti. hogy öket meg halgatta eföldön valo létekor, meg egyesülvén pedig véle a menyekben, azért hathatos szószóllóink is lehetnek, ez okáért a midön valamely kegyelmet akarunk meg nyerni az Istentöl. hozájok folyamodunk. hogy velünk együt könyörögvén, mutassák bé könyörgésinket, az Istennek, és nyerjék meg nékünk azt, amit magoknak meg nyertek, ök ami példáink kérnünk kel az Istentöl azt. a kegyelmet., az ö esedezések által, hogy öket követhesük.
II Mint hogy aboldogságos szüz, az Istennek Annya voltáért, felyeb valo minden tiszta teremtet állatoknál. és mint hogy azö ki mondhatatlan fényeségel. valo minémüségei az Isten, és az ö fia akristus elött, sokal fellyeb valo rendben tészik ötet. az angyaloknál, és az egész szenteknél. azért mi is különös tisztelettel tisztellyük ötet. noha aláb valo tisztelettel. mint amelyel tartozunk az Istennek. és akristusnak. a mi üdvezitönknek.
Az anyaszent egy háznak. az Istenhez, és akristushoz valo áitatosága. tellyeségel szükséges, és avalláshoz tartozik, a melyel vagyon pediglen a Boldogságos szüzhöz, és atöbb szentekhez, az igen hasznos. ahiveknek. szükségekben. nagy segittség, és igen fö út ajó erkölcsben valo elömenetelre.
A Boldogságos szüzhöz valo, igaz áitatoság abbol áll, hogy véle meg egyesüllyünk a menyiben gyengeségünk azt nekünk meg engedi., az Istenhez valo szeretetben, szeresük ötet az Istenben. és az Istenért. tisztellyük benne az Isteni szeretetet, atisztaságot. az alázatoságot, engedelmeséget, és azt a szenttséget, a melyel. az Isten bé töltötte az egész választottak felet, tsudállyuk tisztelettel. az Isteni anyaságának minemüségét, és egyszers mind szüzeségit. hijuk segittségül ötet, mint Anyánkot, és szószóllónkot, kövesük ötet mint olyat. aki akristus után leg tekélleteseb példa, minden jó erkölcsökben, és mint olyat, aki leg inkább hasonlit az ö fiához.
Ha valaki azt gondollya hogy szereti és tiszteli a Boldogságos szüzet, és az ö fiának a kristusnak meg nem adgya, azt az örökös szeretetet, és tiszteletet. amellyel tartozik, ha valaki az Istenhez akarna menni az anyának esedezése által, a fiunak közben járosága nélkül, ha ki tisztelni akarná ötet nem követvén az ö jó erkölcseit, az olyan nem követné akristust, nem is élne az ö Évangyéliuma szerént. az olyan veszedelmes, és tsalando gondolatokban volna.
Nintsen semmi kedveseb akristus elött, mint az ö anyához valo valoságos áitatoság, semmi inkáb nem tiszteli az anyát mint a szeretet, amelyel vannak azö fiához, ö minékünk tsak egy [392] dolgot hágy, mondván, hogy tselekedgyük mind azt, valamit a fia fog nekünk mondani, ez [393] a szent szüz keveset szollot az emberek elött, az ö leg föveb áitatosága abbol állot, hogy igen halgassa a meg testesült igét, hogy azokot a szokot magában meg tarttsa, és szivében azokrol gondolkodgyék.
III Az Évangyéliumban. meg találhattyuk a Boldogságos szüz jó erkölcseit, azö nagy halgatásban valo imádását, látván titkait, és tsuda tételeit az ö fiának, az igének meg testesülésekor magát meg aláza, és szolgálonak mondgya, holot az angyal. ötet, Isten Anyának nevezi, az után bethlehemben mégyen egy pogány tsászárnak parantsolattyára. ót bé nem fogadgyák, hanem kénszeritetik egy istáloban vonni magát, és ót akristust avilágra hoza, akit apasztorok., és a magusok mennek imadni, a templomban magát az Isten elött bé mutattya, azután kénszeritetik égyiptumban szaladni, és ót maradni, aherodes dühöségit hogy el kerülhese. akristust nagy üldöztetésekben láttya prédikálani, egy kereszten láttya meg halni, valamint egy gonoszt, de mind ezekben az állapotokban nem monda egy szót is.
A Boldogságos szüz mindenkor azon volt hogy akristust kövese, kövessük hat mi is ötet, ezel a szenttséges Anyával, kövessük magát ezt a szent anyát. is, az ö szent erkölcseiben. aleg föveb jó erkölcsök a szüzeknek., a házasoknak a légyen, hogy ugy élyenek, imadkozanak, munkálodgyanak, szenvedgyenek, mint ez a szent szüz, és benne akristust tisztellyék.
Hijuk segittségül ezt a szent szüzet nyomoruságinkban, és kisértetinkben, ö gyámola az olyan bünösöknek kik valoságal igyekeznek az Istenhez meg térni, és ha ugy hiják amint kivántatik. esedezésének hasznát veszik. de ö nem gyámola avéteknek, sem avilági életnek. ö példája az igazaknak, és az ártatlanoknak, parttyokot is fogja a fia elött.
[394] Visgáld meg figyelmeteségel. aboldogságos szüznek egész életét, néz abban valamint egy tükörben, hogy meg láthasad atiédben mitsoda fogyatkozás vagyon, és miben kel azt meg jóbbitani,
[395] Kérj édes anyám, mert nem méltó hogy meg vessem ate ortzádot, mondá Salamon.
[396] A kristus mondá a Boldogságos szüznek. aszonyi állat. ihon ate fiad, az után mondá atanitványának, ihon ate anyád.
Üdvöz légy mária, malasztal vagy telyes, ur vagyon teveled.
[397] Hogy meg nyerhesed máriának gond viselésit, el ne mulasad követni jó erkölcseit.
Az ö jó erkölcseit, szent ambrus szerént, tsak rövideden igy teszem fel.
A Boldogságos szüz.
szüz volt testében, és lelkében.
Alázatos szivü volt.
Mértekletes szavaiban.
okos tanácsiban.
foglalatos a munkában.
Tartozkodo beszédiben
szerette az olvasást.
Mindeneket felyül haladot.
A hitben,
A szemérmeteségben.
Az áitatoságban
A halgatásban.
Ö soha.
Meg nem szomoritotta szüléit.
Meg nem vetette az aláb valokot
Masokat meg nem nevetet.
A szegényeket el nem igazitotta.
Mindenek felet arra vigyázot.
Hogy tsak az Istent kerese.
Magános életet élyen.
Hogy senkit meg ne szomorittson.
Hogy mindenekel jól tegyen.
Hogy az öregeket tisztellye.
Hogy senkire ne irigykedgyék.
A hejában valo ditséretet el kerüllye.
A jó erkölcsöt szerese.
Hogy mindenben az egyenes okoságot kövesse.
Nem volt semmi szemérmetlen.
Az ö járásaban.
Maga viselésében.
Beszélgetésében
Tekéntetiben.
Tselekedetiben.
31 napon
A Szent Angyalokhoz valo áitatoságról.
I A. szent Angyalok az Istennek szolgai. és követi, azoknak segittségekre, kik örökösi lésznek az örökös boldogságnak, az Isten öket szenttségben. és ártatlanságban teremptette, szabadságban is valának, egy közüllök magát hasonlóvá akará tenni amagoságbélihez, és le vetteték a pokolban, mind azokal. együt, kik ötet követték fel támadásában. ezeknek minden igyekezetek tsak a, hogy az embereke. aroszra vigyék, és öket, magokhoz hasonlo nyomorultaká tehesék.
Ellenben pedig Szent mihály atöbb jó Angyalokal. híven meg maradának teremptetéseknek. kegyelmében, fel is kelének azok apárt ütök ellen, meg vallák hogy nintsen semmi hasonlo az Istenhez, aki is egyedül méltó arra hogy szeresék. imádgyák, és néki engedelmeskedgyenek., ditsöitették is ötet, mind azért akegyelemért, melyet vettek ö tölle. az Isten hogy meg jutalmaztassa hüségeket, bé tölté öket tellyes szeretettel, a mely szeretet hozája kaptsolá öket. és abban az örökös boldogságban tevé, amelyet meg érdemlének hüségekért,
[398] Az Angyalok kilentz részre vannak el osztva, az elsö, a sérafinusok, akik az Isten szeretetére vannak szenteltetve, a 2. akérubimusok, kik az Istennek nagy fényeségiben vannak, a 3. athronusok. kik az Istenhez valo szeretetben állandok. a 4. adominátiok. kik az Isten parantsolattyát adgyák ki, és segitenek minket hogy az ö akarattya alá vessük magunkot, az 5. a fejedelmeségek, ezek ateremtett állatokhoz valo Isteni rendelésben foglalatoskodnak, a 6. a hatalmaságok. ezek minket segitenek, hogy viaskodhasunk a setéttség béli hatalmaságok ellen. a 7. az erök., akikel az Isten tsudákot tétet, a 8. az árchangyalok. kik a nagy dolgokot hirdetik ki, a 9. az angyalok. akiket az Isten arra rendelte hogy minket szüntelen oktassanak, vezérelyenek. reánk vigyázanak. és meg oltalmazanak. agonosz lelkek töriben valo eséstöl.
[399] Az Isten, az ó törvényben, az angyalokot küldötte el, hogy ki vigyék egyiptumbol az ö népit, hogy annak törvényit kiadgyák. hogy a meg igért földben helyheztessék, az angyal [400] vezeté uttyában az iffiu tobiást. ugyan ö általa is tölté bé az Isten ötet, és az egész házát áldásával, az Isten elöttünk jártattya angyalát, hogy nékünk meg mutassa a menyei utat, és [401] hogy bizodalomal. jarhassunk azon holtig.
II Az Isten meg parantsolta angyalinak hogy ránk vigyázanak, minden utainkban, az egésségben, és a betegségben, a jó, és arosz állapotunkban. azt akarja hogy kezekben hordozanak minket, ne hogy valamely köben meg üssük. magunkot, és valamely rosz példa a vétekre ne vigyen minket.
Az angyalok az Istennek ajánlyák, és meg nyerik kérésinket, ök szüntelen fel mennek, és le szállanak azon a titkos lajtorján, az Isten fent vagyon. ahonnét parantsolya nékik hogy minket segittsenek. szükséginkben, és ajora vigyenek, a midön roszul tselekeszünk, mind e nagy titokban megyen végben. mi semmit sem látunk, mind azon által, enintsen külömben.
Tisztellyed az örzö angyalodot, vigyáz arra hogy ötet meg ne vessed, mivel meg nem botsáttya néked, a midön vétekben esel, nagy tisztelettel tartozunk az angyaloknak., az ö jelen valo [402] létekért, meg sem kel öket szomoritani, roszat tselekedvén ö elöttök, vagy azok elött, akikre ök vigyáznak, akar mitsoda helyen légy mondgya szent bernárd, de soha azt ne tselekedgyed az örzö angyalod elött, amit szégyenlenél tselekedni az emberek elött.
Lehetneé öket nem szeretnünk, mivel ök oly tekélletes teremptet állatok, és oly egyesek az Istennel, ök minket oly valoságos szeretettel szeretnek. ha öket nem szeretnök. az Istent nem szeretnök, aki is oly tsudálatosan közli magat vélek, és mi velünk ö általok, mind ez arra kötelez minket, hogy háláadásal. legyünk hozájok.
III Hogy ha el mulattyuk az angyaloknak engedelmeskedni, a midön az Isten parantsolattyát adgyák elönkben. amidön intenek, és fenyegetnek. akor az Isten haragját várhattyuk magunkra, aki is ö általok viszi végben boszu állását. hogy meg ostorozák, és hirtelen valo halálal. ki vegyék az engedetleneket, erröl nagy példákot látunk., hogy az Isten mint bánt az Izrael népével, és azokal. Kik ö ellene fel támadtanak.
Igen szükséges öket segittségül hini, ö nékik igen nagy gondgyok vagyon üdveségünkre, fö képen azoknak, akiket örzésünkre rendelt Isten, mert tudgyák azt. hogy mi arra rendeltettünk, hogy agonosz angyaloknak helyeket bétölttsük, és hogy annak idejében, meg kel vélek egyesülnünk. és hozájok hasonloká lennünk. kérjük szent mihályt., hogy légyen segittségel halálunknak oráján. és az Istenhez vigye lelkünket, el ne mulasuk pedig soha egy nap is segittségül hini az örzö angyalunkot., fö képen nyomoruságinkban., és akisértetben, hogy meg tarttsák bennünk., az Isten irgalmaságanak ajándékát.
Szent örzö Angyalink. oltalmazatok meg minket viaskodásinkban, hogy elne veszünk arettentö itéletnek napján.
Hogy ha pediglen arra akarjuk öket kénszeriteni. hogy az Istent kérjék érettünk, igyekezünk azon. hogy öket követhesük, mert mivel hogy agonoszok az ördögöket követik, az igasságos dolog, hogy mi a szent angyalokot kövessük, azö teremptöjökhöz valo nagy szeretetekben. tisztaságokban, az Istenhez valo engedelmeségekben. kövesük az Isten akarattyát, itt a földön, valamint ök azt követik menyekben, szolgállyunk a szegényeknek, anyomorultaknak, az Isten rendelése szerént, mivel ök minden nap ezt tselekeszik, az Isten elött, szégyenellyük kevélységünket, a midön a menyei udvarnak ezek a fejdelmi lábainkhoz borulnak, hogy ugy mondgyam.
Egyesüllyünk meg a szent Angyalokal. viaskodgyunk valamint ök, és ö vélek az ördögök ellen, az Istennek nagy ellenségi ellen. és a miéink ellen. legyunk bátrak, vagy meg kel azokot [403] gyöznünk, vagy örökösön el kel vesznünk. nintsen gyözedelem, viaskodás nélkül. ha ezek a kisértök aroszra visznek. minket, mondgyuk nékik a menyei seregnek fejdelmével. ki lehet hasonlo az Istenhez,? leheté evilágon valamit hozája hasonlitani. legyünk hivek mi is valamint a szent angyalok, és az Isten munkáját el ne hagyuk. mind addig, valamég egészen végben nem viszük.
Adgyunk hálát az Istennek, hogy angyalit rendelte mellénk. örízésünkre; élyünk ugy. hogy semmi bennünk ne légyen olyan, a mi öket meg bánthassa, hogy had legyenek ök is mellettünk a lelki viaskodásban. a melyben vagyunk., üdveségünk ellenségi ellen.
[404] Az Ur Angyala meg örzöt engemet, mondá judit, mind ki mentemben. mind ót maradásomban, mind viszá jövetelemben. minden vétektöl.
Az ur Angyala alá mene ázáriásal., és az ö társaival a keméntzében, és nem illeté tellyeségel. öket atüz.
[405] Két Angyal. Makabaéust közben vévén, az ö fegyverekel. környüle forgolodván. serelem nélkül meg oltalmazzák vala.
HOGY MICSODA TISZTA SZOKÁSOKAT KIVÁN A KERESZTÉNYSÉG
1. Sok féle külömbség vagyon. a keresztenyi vallás és atöbb vallások közöt, de aleg föveb ami aszokásokot illeti. a. hogy akeresztényi vallás tellyeségel. kárhoztattya a vétket., a pogányság meg engedi és jová hadgya vala. az ollyan vétkeket. amelyektöl irtozik atermészet, és azt nem kel csudálni. egy ollyan vallás. amely kegyetlen, tolvaj., és fajtalan isteneket imáda. nem adhata az embereknek egyebet elejekben. hanem csak rosz erkölcsöt., ezért is mondá rollok szent Cypriánus.,. hogy követik az isteneket. akiket imádnak., és avétkek ö elöttök, vallásbéli dolgokká lésznek.
A valo hogy a sidó vallás magátol a roszra nem hajlot. se semmi roszat nem parancsolt., de meg. arosz cselekedeteket meg nem büntette. és leg nagyob része azoknak a sok számu parancsolatoknak. amelyekböl állot a sidok törvénye. csak éppen törvény béli ceremoniák valának, és a melyék nem illették a szokásokot
A mi pedig a mahumet vallását illeti, azt minden tudgya. hogy a tisztátalan. és otromba vallás., a mely meg engedi az érzékenységeknek mindent valamit kivannak, és amely. az embernek boldogságát., az oktalan állatokhoz valo kivánságban tartya
csak egyedül a kereszténység tilt meg tehát. közönségesen. és különösön minden féle vétket, mert az, a. nissiai szent gergely szerént. az Istent követi, akinek akarattya maga lévén az igazság., nem egyezhet meg arendeletlenségel. és avétekel.
2. A mi vallásunk nem csak a nagy vétkeket kárhoztattya. hanem még a leg kiseb fogyatkozásokot is tilttya. söt még csak az ollyan szokot is amelyek meg sérthetnék. a felebaráti szeretet. vagy a szemérmeteséget., de még az illetlen tekénteteket is, annál is inkáb a szemérem nélkül valo tekénteteket, és mind azollyan maga viseléseket, amelyek meg botránkoztathattyák másokot.
Az ó törvény tiltá a gyilkoságot., de az uj törvényben. egy harag. egy mérges szó. egy csufság., mind anyi fogyatkozások, a melyek vétkeseké tésznek Isten elött.
Mit mondgyak., de még a jó és a szép szók is, ha nem igazán valok, meg az ollyan hazugságok amelyekel használni akarnak másoknak, és amelyeket ugy tettzik hogy jó végre, és jó szándekra mondgyák, mind ezek meg vannak tiltva egy kereszténynek, mert csak hazugságok
A hivalkodo. és a haszontalan valo szók., avétkek közé számláltatnak, ha szinte ezek ne ellenkezenek is a felebaráti szeretettel., a szemérmeteségel. az igazságal. mind azon által. azokért számot adnak. az itéletkor., mert nem forditották azokot arra a végre. amelyre kel forditani minden cselekedetinket., hogy ha a hejában valo szók meg vannak tiltva., mit mondhatni még a hejában valo cselekedetekröl.
3. A kereszténység. nem csak a rosz és vétkes cselekedetet., és beszédet karhoztattya, hanem még a vétekre valo akaratot, és kivánságot is. az emberi törvények meg tilthattyák. alopást. és a gyilkoságot,. de nem az akaratot; az sziv nem lévén az ö hatalmokban., az csak az Isteni törvényt illeti,. mivel atörvény csinálo ura a sziveknek. de az Isteni törvények közöt. a csak a keresztényi törvényhez valo. ugyan az is külömbözteti meg ötet leg inkáb a sinagogátol.
A kristus anyaszent egy házában. az Isten nem akarja hogy az oltárokon véres áldozatok legyenek., hanem, a kecske bakok, és a bikák vére helyet ártatlan lelket kiván. mondgya laktáncius. nem elég tehát. hogy az én kezeim tiszták legyenek., az én szemeim szemérmetesek., és a szám tiszta. hanem a szivemnek kel tisztának lenni., mivel ha egy aszszonyt, látván a rosz gondolatnak helyt adok az Isten elött vétkes vagyok., ezt a kristus maga mondgya., hogy pedíglen jól meg lehesen érteni az ö tanitását. azt meg kel tudni, hogy vagyon mi bennünk ollyan rosz kivánság, a melyet veszedelmes örökségül hadta reánk ami elsö atyánk és a melyet a vétek taplojának nevezik atheologusok. fomes peccati., e gerjeszti fel a tüzet, mivel meg gyujtván. fel gerjeszti az akaratot. és azt a roszra viszi., a fel gerjedet akaratnak. és kivánságnak. két féle indulati vannak, némellyek akarat ellen valok. és a melyekröl nem gondolkodtunk. illyenek tehát azok az elsö indulatok, a melyek fel gerjednek. valamire a mit meg látunk, minek elötte az okoság magát észre vegye. a többi, akarattal. és gondolattal valo indulatok, az elsök, magokban nem vétkesek, mert nem szabadosok. hogy ha csak azokra nem adnak alkalmatoságot. ót nincsen vétek. a hol nincsen szabadság. ezek az indulatok pedig, mi bénnünk. akaratunk ellen gerjednek fel.
A több indulatok pedig vétkesek, mivel azokal birhatunk az Isten segéttségével. ugyan az illyen rosz kivánságokot, és szivbéli házaság töréseket is tilttya nékünk akristus., de noha a kereszténység ne kárhoztassa is az elsö indulatokot., mind azon által. karhoztattya annyiban., hogy azok okozák. a rendeletlen kivánságot. azt is akarja. hogy azokot meg utállyuk. és meg vessük, mert azokbol ered avétek
4. A keresztényi tisztaság még továb is terjed. mivel tilttya még a rosz gondolatot is. tartván attol hogy a gondolat fel ne gerjesze a rosz kivánságot, ettöl vagyon hogy a theologia vétkesnek tarttya az ollyan illetlen dologrol valo gondolatot, a melyröl az elme örömest gondolkodik, nem szabad mi nékünk szabadgyára hadni gondolatunkot. és a maga kedvére bocsátani.
Minden kereszténynek azt kel mondani amit jób mondot. mondván. fel fogadtattam az én szemeimel. és arra köteleztem. hogy semmit ollyat ne tekénttsenek., ami vétkes gondolatot adhatna nékem, ezek a szok meg mutattyák. a kereszttségben valo köteleséget, amelyet a szent atyák kötesnek. és szövettségnek nevezik., mit cselekszik egy keresztény kereszttségekor. hanem kötést csinál, nem csak az Istenel és az anyaszent egy házal., hanem még magával is., amaga szemeivel. szivével. és elméjével. hogy semmit ne tekénttsen. se ne kivánnyon, sene gondolkodgyék. semmiröl ollyanrol ami illetlen.
5. A kereszténység. nem csak a rosznak magját akarja belöllünk ki szedni, hanem még attol is el akar távoztatni. a mi kivülöttünk lévén arra vihetne., fö képpen a vétekre valo alkalmatoságoktol, ha ate jób szemed meg botránkoztat tégedet. mondgya akristus. vájd ki azt. ha a lábad. vagy kezed meg botránkoztat. vágd el azokot, ezt az atyák. avétekre valo alkalmatoságra magyarázák. és ezen mondását a kristusnak igy magyarázák. valamint hogy el vágják arodhat tagot akár mely szükséges légyen az.. azért hogy meg szabadithassák az egész testet., ámbár a kéz. vagy a láb legyen is az a tag., hasonlo képen amidön valamely teremtett állat. mi nékünk a vétekre valo alkalmatoság. el kel attol távoznunk. akár mely kedves légyen nekünk., és akár mely nehéz légyen is a nékünk. a kristus nem csak azt mondgya hogy vájd ki a szemedet. hanem hogy még vesd el azt mesze magadtol., az az. hogy el kel távozni az alkalmatoságoktol és a veszedelmes társaságoktol.
6. A keresztényi vallás hogy meg mutassa., micsoda irtozásal vagyon avétekhez., mindent el követ. ami tölle lehet. hogy azt gyükerestöl ki irthassa; jovalván nékünk a földi joknak meg vetésit., amelyek okai, és eredeti avéteknek., nem magoktol. hanem ha azokkal roszul élnek. arra is czéloznak az évangyeliumnak tanitási. parancsolati. és jovallási. hogy meg vessük. lábunk alá tapodgyuk. és el hadgyuk egészen avilági jokot., agazdaságokot, tiszteleteket, söt még a szabados gyönyörüségeket is. a midön azokot valamely vétek követhetné. szent Cyrillus fel tészi. hogy a názarénusoknak nem csak a bór ital vala meg tiltva., hanem még a szöllö étel is. mert egyik amásikátol vagyon és hogy könnyen adgyuk a gyönyörüségre magunkot., a melynek gyükerit, magunkban hordozuk, ez igy lévén, a kereszténység. nem csak a vétket tilttya. hanem még mind azt is a mi okozhattya a vétket
Egy szoval, a kereszténység azt kivánnya töllünk hogy el kerüllyük a véteknek még az árnyékát is, tavozál el, mondgya szent pál. mindentöl a mi rosznak láttzik lenni. hogy bé töltthesed hivatalodnak köteleségeit, és méltó fia lehes az anyaszent egyháznak, a ki makula. és rántz nélkül valo; szenteknek kel lennünk. mivel azt szolgállyuk. a ki önnön maga a szenttség. ollyan formában is visellyük az ö képit eföldön. és ugy üsmértettyük meg ötet a hitetlenekel. és szentellyük meg az ö nevét; ö nékünk semmit ugy nem hágy. mint azt, hogy tiszta életünkel tisztellyük ötet az emberek elött., akik látván. jó cselekedetinket., dicsöittsék ötet köteleségek szerént.
[406] A ki szent, szentellye meg még magát. és aki igaz. legyen még igazabb.,
VÉGE.
Meg váltó jésusom. uram. és én Istenem. cselekedgyed velem azt a kegyelmeséget., hogy adgy ollyan elmét nekem. a mely örömel gondolkodgyék. az Istenröl. és az örökkévaloságrol.
Adgy szent gondolatokot, egyenes akaratot. mely meg egyezék a tiédel. buzgo kivánságot a menyekhez.
Adgy ollyan hitet mely meg vesse avilágot, és kedvellye a szegénységet gyalázatot. és szenvedést.
Hogy el kerüllyem az ollyan dolgokot a melyek minket el ámittanak.
Adgyad hogy erösen bizam az Isten igéretiben.
Adgy ollyan Isteni félelmet. a mely hatalmasab legyen a világi nyomoruságoknál. és kisérteteknél.
Adgy ollyan Isteni szeretetet., a mely egy aránt nevekedgyék mind ajokban. mind abünösokbe
Adgy ollyan szivet a mely háláado légyen malasztidhoz. engedelmes sugarlásidhoz, aki hovátováb jobban igyekezék meg tanulni az üdveségnek tudományát.
Adgy ollyan okoságot a mely a hitnek engedelmeskedgyék. ollyan érzékenységeket., melyek az okoságtol fügjenek
Adgy ollyan ártatlan nyelvet. mely az Isteni dicséretekel meg szenteltessék.
Adgy ollyan tiszta szemeket. melyek inkáb tekénttsék az eget, mint sem a földet.
Adgy ollyan füleket amelyek zárva legyenek a világ elöt. és nyitva. az Isten beszédinek.
Adgy ollyan kezeket. a melyek örömest munkálkodgyanak és segittsék a felebarátot
Adgy ollyan lábakot, amelyek el távozanak. avilágtol. és álhatatosan járjanak. az Isten uttyán.
Adgyad hogy szomoruságim. penitentzia tartok legyenek és üdveségre valok
Adgyad hogy napjaim tellyesek legyenek jó cselekedetekel.
Adgy nékem oly okos. és vigyázo keresztényi életet. mint ollyannak. a kinek csak hamar meg kel halni.
Adgy csendes halált nékem.. hogy had élhessek örökön örökké te veled.
Ebben a rend tartásban meg lehet látni. hogy mit kellesék cselekedni minden napon. minden héten. minden holnapban. és minden esztendöben.
Minden napon mit kel cselekedni.
I. kely fel idején. és mindenkor azon orában., amenyiben az egésséged., vagy ahivatalod. amelyben élsz meg engedi azt néked. de azért idejen le kel fekünni, ugy intézvén. hogy hat. vagy hét orád lehesen az álomra., a hoszab valo aluvás már resttség.
2. A midön fel ébredcz., mindgyárt. emellyed az Istenhez szivedet mondván., En Istenem tellyes szivemböl szeretlek tégedet. és néked ajánlom magamot, az igasságos. hogy az Isten dicsértessék aleg elsö gondolatodban.
3. Az ágybol hirtelen kel fel kelni de tiszteségel. és mondgyad magadban., ez a nap talám utolso napja életemnek
4. A midön öltözöl. mondgy magadtol valamely kis imádságot
5. A midön fel öltöztél. végy szentelt vizet., és le térdepelvén. mond el a reggeli imádságot.
6. Azt el végezvén. a földet csokold meg. mondván. föld vagyok. és földé leszek, és az után tedd fel azt magadban. és mondgyad. hogy az Isten kegyelmével., ugy akarok ma élni. mint ha ma meg kellene halnom
7. Minek elötte valamely dologhoz fogj, ajánlyad azt az Istennek. mondván. én Istenem te éretted és ate dicsöségedre fogok ezen munkához., adgy segittséget annak jól végben vitelére, ez az igazán valo út az Isteni szolgálatra.
8. Egy napot se hadgy el mulni amelyben ne elmélkedgyél ha csak fél oráig is valamely szent dolgokrol ugy mint az Isten joságárol. hozája valo háláadatlanságodrol. az életedröl. erre pedig aregeli idö leg alkalmatosab. mert ez igen szükséges az üdveségre.
9. Tedd fel magadban. hogy ha lehet soha a szent misét el nem mulatod., és ót Communikály lelki képen. és mint ha. a lenne aleg utolso Communiod. ennél se szenteb. se hasznosab dolgot nem cselekedhetel.
10 napjában végy arra egy kis idöt. ha az alkalmatoság meg engedi. hogy meny a templomba. és ót imádgyad a kristust a szenttségben. a ki is reád tekintvén. kegyelmét adgya bövségel.
11. Olvass. valamely lelki dolgokrol valo könyvet ha csak fél oráig is. nem egyébért. hanem atanulásnak kedviért. és hogy azokot követhessed.
12. visgáld meg lelked üsméretit napjában kétszer. ebéd elött. és minek elötte le feküdgyél. visgáld meg gondolatidot., beszédidet. cselekedetidet. és fogyatkozásidot. azokot meg szánván, és bánván. fogad fel hogy többé nem cselekeszed.
13. napjában gyakorta emellyed fel szivedet az Istenhez. buzgo fohaszkodásokal. eképen lehet meg egyesülni az Istennel.
14. szoktassad magadot arra. hogy az Isten elöt járj. mert ez, aleg rövideb. könnyeb. és bizonyosab uttya az üdveségnek.
15. A midön valamely vétekben esel. azonnal szánnyad. bánnyad meg aztot kérjed kegyelmit Istennek és tedd fel magadban hogy mentöl hamaréb meg fogod gyonni.
16 A midön valamely kisértetben forgasz. kérjed az Isten segittségit. és gondolkodgyál ahalálrol. és az örökké valoságrol.
17. hogy ha a napközben. valamely szomoruság érr. tudd meg hogy az Isten küldötte reád. az ö dicsöségére. és ate jovadra mint drága jelit szeretetének. vessed azért akarattya alá magadot és adgy hálákot néki.
18. tanuld meg magadot sanyargatni. mind belsö. mind külsö képen. meg zabolázván. érzékenységeidet.
19 Ugy bánnyál másokal. valamint kivánod. hogy mások bánnyanak veled. tégy jól mindenel a menyiben lehet.
20 légy tisztelettel. fellyeb valoidhoz. becsülettel és jó akarattal magadhoz hasonlokhoz. és könyörületeségel. az aláb valokhoz.
21 légy atyafi szeretettel cselédidhez. visely gondot reájok, és fö képen azon légy. hogy az Istent szolgállyák.
22. Imádkozál. apurgatoriumban lévökért. adgy alamisnát arra a végre. ez az Isten elött kedves. és veled is irgalmaságal fog bánni.
23. Az áldáson. kezdgyed. és a háláadáson végezed ételedet. csendeségel. és tiszteségel egyél. ne az ételnek kedviért egyél. hanem a szükségnek., és nem ugy mint az oktalan állatok, még abban is sanyargassad magadot., nem évén sokszor abbol. a mit leg inkáb szeretz.
24. Estve minek elötte le vetkezél. visgáld meg lelked üsméretit. és az után. mond el imadságodot
25. Es midön le fekszel. fuhászkodgyál buzgoságal az Istenhez. tekintvén ágyadot. valamint akoporsot. vess keresztet magadra a szentelt vizel. és hijad segittségül. a szenttséges jésust. és azö Anyát. és alugyál és békeségben
26. Hogy ha éttzaka fel ébredz vess mindgyárt keresztet magadra, és ajánlyad Istennek lelkedet. szivedet., és imádgyad ötet.
Minden héten.
1. Minden vasárnapon visgáld meg hogy mi képpen töltötted a hetet és mi formában kel töltened azt a melyben vagy, el kel olvasni akor ezt a rend tartást.
2. Cselekedgyél valamely testi sanyargatást magadon., mert máskent atest rabjává tészen tégedet.
3. Tégy minden nap tehettséged szerént valamit külön a szegényeknek., és szombaton azt el osztogasad nékik. eszent chrysostomus tanáttsá.
Minden holnapban
1. Gyonyál meg. és Communikály. minden holnapban egy szer. vagy minden tizen ötödik napon., ezen két szenttség altal veszük a kegyelmeket
2. Minden holnapban végy egy napot magadnak amelyben jol meg kel visgálni. életedet. magad viselésit. és készülnöd kel ahalálra
Minden esztendöben
1. Az esztendö kezdetin tégy. közönséges gyonást. és visgáld meg. hogy mit kel magadban el hadni. és mi formában kel magadot viselni hogy jol élhess. ha az Isten meg hágy ez életben.
2. kereszteltetésednek napját meg szentellyed, meg hálálván az Istennek hogy az igaz hitre hozot, és ujittsad meg ö elötte az akori tett fogadásodot, tudni illik. hogy ellene mondasz az ördögnek a testnek. és avilágnak.
Tessék az urnak békeségét. és irgalmát adni mind azokra kik ezt a rend tartást fogják követni Amen.
Salve Regina
Meny országnak királynéja.
Irgalmasagnak szent Annya,
Elet édeseg reménség
Üdvöz légy szép szüz Mária.
Évanak árva fiai,
szám ki vetett maradéki,
siralminak örökösi.
sok nyavalyáknak hajléki
E siralomnak völgyében,
kik nyavalygunk nagy ínségben,
hozád ohajtunk menyégben,
ki vagy örök ditsöségben.
Azért szószóllónk szenvedet.
fordisd hozánk kegyelmedet.
És ate bünös népedet.
oltalmazad hiveidet.
oh' édes szuz irgalmadot
mutasd meg kegyes voltodot.
holtunk után szent fiadot
mutads meg s' boldogságodot.
Amen.Ave Maris Stella.
Üdvöz légy Mária
Tengernek tsillaga.
Mindenkor szüz Anya.
Egek nyilt kapuja
Kit Gabriel menyböl.
Üdvözle Istentöl.,
Öriz haborutul.
Évátol vett jajtul.
Óld bününk békoját.
Add szemünk világát.
Mosd el lelkünk motskát.
kerjed jónk adását.
Mutasd anyaságod.
vegye imádságod.
A ki értünk magod.
akart lenni s' árod,
oh' szüzek Nemesse,
s' szelidek jelesse.
ne legyünk bünössé,
tégy szenté, s' kegyessé.
Éltünk tiszta voltát.
nyerjed s' bátor uttyát.
hogy látván urunkat.
mondgyunk víg hálákat.
Ditsöség Atyának,
Fiu s' szent Léleknek.
Három szent személynek.
Állattyában egynek.
Amen
A SZÓ HORDÁSRÓL.
Egy emberséges ember soha sem szó hórdó, mert elöre elláttya annak veszedelmes ki menetelét, és végit, azt tudgya hogy a szóhordás. mindenkor zenebonát okoz, az atyafiak, és a jó akarok közöt egyenetlenségeket, és hogy olyan veszekedéseket. indit, a melyeknek a vége soha sem jó,
A szóhordás mindenkor ártalmas, annak aki azt tselekszi, annak, a kinek a szót hordgya, és annak. a kiröl beszél, ez olyan. kard, a mely, harmat sebesit, vagy öl meg egy szers mind.
Igen kevés szó hordás vagyon olyan. a melyhez ne tennének, ez olyan. valamint egy hó gomolya, a mely mentöl aláb hengeredik. annál. inkáb vastagodik.
A szó hordonak. tsak két okának kel lenni. a szó hordásra, vagy az. hogy kedvit kerese annak., a kinek. árulkodik. vagy az. hogy magának eleget tegyen.
Egy emberséges embernek. nem hogy kedvit találnák azal. a midön. szót visznek neki, de száz féle keserüséget okozni. és sokszor haragra ingerlik, olyan állapottyában, a maga okoságát nem halgathattya, se attyafiainak. vagy jó akaroinak, tanáttsákot bé nem veheti, a haragját követvén. nagy dolgokra fokad.
Ihon illyen hasznot. és szolgálatot tészen rend szerént. az esztelen szó hordo árulkodásával, hejában bánnya az után. a zenebonát melyet. okozot. mert már késö, atüzet meg gyujtotta, és azt el nem olthattya,
A szó hordonak. sem látom semmi hasznát árulkodásában, mivel egy felöl. ellenségivé tette azt a személyt a kit el árult, más felöl pedig gyalázatal hányhattya a maga szemére, hogy esztelenül meg háboritotta az elméjit annak. a kinek árulkodot., és hogy olyan veszedelemre, és szomoruságra tette. amelyböl talám ki sem gázolhat,
hogy ha olyat mondottak felöllünk, a mely nékünk ditséretes, azt mi nem szerettyük, az oka ez, mert azt sajnályuk, hogy a mit jó erkölcsböl el akartuk volna titkolni,, azt meg tudgyák, és hogy azért ditsérjenek, azt nem kel szeretnünk,
hogy ha pedig roszat mondottak felöllünk, a szó hordonak nem kellet volna minket azal meg szomoritani, ez igy lévén. aszó hordokot minden képen, tsak rosz szemel. kel tekinteni. és tsak. hizelkedöknek, és eszteleneknek kel öket tartani.
lehetetlen, hogy az. aki azt agyalázatos szohordást követi, hogy valami okot ne adgyon magárol a szóra. ettölis vagyon hogy visza adgyák néki gyakorta duplán akölttsönt, arra igen vigyáznak. hogy mit mond, és mit tselekeszik. és mindenel meg üsmértetik hogy kitsoda.
A többi közöt egy ember jöt hozám akarván titkoson meg jelenteni. hogy egy illyen szemely, sokak hallatára roszul beszélt volna felöllem. felelém néki. hogy már régen. bé Dugtam fuleimet a szohordások elött, de ha szinte nyitva volnának is, egyik fülemen habé mennek, a másikán ki kel menniek. mert én azokal nem törödöm, mondám azt is, hogy valamit mondanak a távul lévökröl, rend szerent abban kételkedhetni, a mely sebet pedig távul. vennék, a nekem soha sem fájna, azonban pedig, akik elött én felöllem beszéllettek, azoknak kelletet volna partomot fogni, vagy ellenem lenni, mivel tsak ö érettek volt a szó felöllem.
A midön. egy gyülekezetben. valamely távul valo emberöl beszéllenek, mind azok, kik abban atársaságban vannak. arra vigyázanak, hogy semmi roszat felölle ne szollyanak, mivel az igasság arra köteledzi öket, hogy meg ne engedgyék. az ollyat meg ítélni. akit nem hittak hogy maga menttségire menyen. ha ezt az igasságtalanságot meg engedik, jóvá hagyák. hogy ö felölök is beszéllyenek. mikor együt nem lesznek.
Hogy ha atávul valokrol. soha sem beszéllenének. nem volna szó hordás, és a ki szó hordo akarna. lenni. azt senki társaságában nem venné, és minden gyulekezetböl ki üznék, mint egy gyalázatost.
Ugy történt egy szer. hogy egy hizelkedö szó hordó egy emberséges emberhez ment, meg mondani neki. hogy olyan helyt volt, ahol. semmiben sem kimélték ötet, és hogy száz olyan féle dolgokot mondottak felölle, a melyet ha halotta volna. nem tettzet volna néki, ez az emberséges okos, és értelmes ember, olyan formában halgatá ezt a szó hordást, hogy ugyan. el álmélkodék rajta a szó hordó. és mondá néki az emberséges ember, uram, ha engemet jól üsmernének sokal többet mondhatnának felöllem, és nem volna okom a haragra, sokal is tartozom azoknak akik ilyen formában beszéllenek felöllem, távul valo létemben, ha jelen valo létemben ugy beszéllenének, a mint meg is tselekedhetnék, azért az én ortzám meg pirulna, és szégyenleném. kérem azért. kegyelmedet. adgya tudtokra, hogy háláado szível vettem beszédeket. soha árulkodo jobban meg nem pirult. mint ez, gondolom. hogy soha sem árulkodott többet életiben.
Annak az emberséges embernek volt oka igy felelni. mert mint hogy tsak az igaz mondás szokta az embert meg bántani, ez az emberséges ember. pedig nem érezvén, és nem vádolván magát. semmiben is arrol. a mit mondottanak felölle, ö abban bizonyos. volt, hogy valamit mondottanak felölle. amind hamiság volt. az illyen eszes, és értelmes felelet. az árulkodásra, ártatlanná tészi azt. a kinek árulkodnak, meg itéli az árulkodot, de még inkáb azt, a ki okot ád. a szo hordásra,
Nintsen olyan. Istenes, és emberséges ember, akár ki légyen az, a kinek. szándékát roszra ne magyarázhasák, és tselekedetit rosznak ne tarthasák, de az az Istenes ember rend szerént valo életét követi, semmiben meg nem változtattya. maga viselésit. se változást, se gyengeséget nem látni öbenne, azt akarja, hogy az ö életenek bizonysága, tsak. a lelke üsmerete legyen, és tsak az Isten lássa, hogy mi vagyon szivében, ugy tekinti az ember szollást, és a szó hordást valamint a fergeteget, a mely nagy zugásal vagyon. de a mely nem árthat, se betsületinek, se jó erkölcsinek,
Az okos ember soha sem halgattya. a szó hordást, és igy bé zárja a száját, a szó hordonak, sok szomoru oráktol menti meg magát. az olyan., a ki a szó hordot nem halgattya. azal. néki is sok jó orakot szerez, talám még el is hagyathattya véle,
Se nyelvünknek, se fülünknek nem kellene lenni ez arulkodok elött, nem is tudom hogy melyik vétkeseb. akettö közül, azé aki halgattya, vagy az, aki árulkodik., de azt tudom. hogy azért maradnak abban az utálatos szokásban. mert könnyen, és örömel halgattyák öket.
Se haszon. se betsület nintsen a szohordásban. és ha szabad volna roszul itélni mások felöl. mihent valaki énnekem [én-nekem] árulkodnék. minden féle rosz erkölcsünek tartanám. még is azt mondom. hogy a mely ember tsak egy szer árulkodnék nekem másra. már annak az embernek. meg üsmerném elméjit, és természetit. és soha sem lehetnék jó itélettel felölle.
nagy esztelenség olyat beszélni. a melyet mástol hallottak, a ki is hazuthatot. vagy hozá tehetet. igen nagy igaságtalanság. azt el hinni. a mit nékünk mondanak illyen formában.
Eszemben jutnak még igen szép szavai egy üsmerömnek, akinek is egy jó akaroja. olyan értetlen lévén, valamitsodás hivnek akarta magát mutatni. hozája menvén mondá néki, hogy egy bizonyos gyülekezetben. eleget beszéllettenek volna felölle. és azö maga viselésit sokan meg itélték. erre felelé néki, hogy igen szépen köszöni mind azoknak. kik az ö fogyatkozásira vigyáznak, azon is fog igyekezni hogy azokot el hagya. és azon lészen,. hogy az kik felölle beszéllenek. azokal jól tehesen., ha tselekedetel nem lehet, leg aláb kivánásal.,
*
latzkot hitta Isten elöször Anyaszent egyházaban 1747 12. 7bris. rosa ellene mondvan eretnekséginek. az anyaszent egyház kebelében jött és az Istenhez ment. 2 8bris 1748
Ma nagy tsötörtökön 1751. az Isten báránya vérinek érdemiért az Anyaszent egy házában hozá keszeget a ki is már negyedik tiz esztendötöl fogvást. adgya Isten hogy ne légyen az utolso.
Amen. Ma nagy tsötörtökön 1758 az Isten Anyaszent egy házában hozá mártont. Adgya Isten ne legyen utolso
A doctrina magában foglallya ahit ágazatit. a mellyeket hinnünk kel
A moralis. a jó erköltsökre tanit és arra a miket követnünk kel, és a miktöl el kel távoznunk
A disciplina. elönkben adgya. az Anyaszent egy ház rendelésit. szokásit.,
Az eretnekek a hit ágazati ellen támadnak fel.
A Sismatikusok a disciplinát el ronttyák.
A rosz keresztyének. el távoznak ajó erköltsöktöl
S. Gregorij Pa
O bone jesu verbum patris splendor paternae gloriae inquem desiderant Angeli. prospicere doce me facere voluntatem tuam. ut spiritu tuo bono deductus ad beatam illam per veniam civitatem. ubi est Deus aeternus,, et unus omnium spiritus. ubi est certa securitas,, et secura aeternitas. et aeterna tranquillitas, et tranquilla felicitas, et felix svavitas, et svavis jucundi ubi tu Deus, Cum patre et spiritu sancto vivis et regnas per omnia saecula saeculorum Amen.
obone Jesu, o piissime Jesu, odulcissime Jesu. o Jesu fili Mariae virginis plene misericordia et pietate. odulcis Jesu miserere mei secundum magnam misericordiam tuam., o Clementissime Jesu te deprecor per illum sangvinem pretiosum quem pro peccatoribus effundere voluisti, ut abluas omnes iniquitates meas, et in me respitias miserum. et indignum humiliter veniam petentem, et hoc nomen sanctum Jesu in vocantem. onomen Jesu nomen dulce, nomen Jesu, nomen delectabile. nomen Jesu. nomen confortans. quid enim est Jesus nisi salvator, ergo Jesu propter nomen sanctum tuum esto mihi Jesus. et salva me, ne permittas me damnari quem de nihili creasti. obone Jesu ne perdat me iniquitas mea. quem fecit omnipotens bonitas tua, odulcis Jesu. recognosce quod tuum est. et absterge quod alienum est, o piissime Jesu. miserere mei dum tempus est miserendi. ne danmes me intempore judicandi. et que utilitas in sangvine tuo; dum descendero in aeternam Corruptionem, non mortui laudabunt te domine Jesu, neque omnes qui descendunt in infernum. o amantissime Jesu, odesideratissime Jesu. ojesu. Jesu. Jesu, admitte me in numerum electarum tuorum. o Jesu salus inte Credentium. oJesu solatium adte Confugientium. oJesu dulcis remissio omnium peccatorum. o Jesu Filii Mariae virginis. in funde in me gratiam. sapientiam charitatem Castitatem. et humilitatem, ut possim te perfecte diligere. te laudare. te perfrui. tibi servire. in te gloriari, una Cum omnibus qui invocant hoc sanctum nomen tuum. quod est Jesus Amen
oratio S. Bernardi
Grand Dieu tes jugemens sont remplis d'equité
Toujours tu prens plaisir à nous etre propice,
Mais j'ai tant fait de mal. que jamais ta bonté.
Ne me pardonera sans choquer ta justice.
Oüi, mon Dieu, la grandeur de mon impieté
Ne laisse aton pouvoir que le choix du supplice.
Ton interest s'oppose à ma felicité,
Et ta Clemence mème attand que je perisse.
Contente ton desir puisquil t'est glorieux.
Offense toi des pleurs qui Coulent des mes yeux.
Tonne, frappe, il est tems. rend moi guerre. pour guerre;
J'adore en perissant la raison qui t'aigrit.
Mais dessus quel endroit tomberas ton tonnerre,
qui ne soit tout Couvert, du sang de JEsus Christust.
A légy a mi vagy. a mitsodák mások hagy békit nékik, hadd akár ki légyen az. a minémü akar lenni. a mi nem lehetz, ne is akarj ollyanná lenni. nagy jóság. a nagy dolgokra felettéb nem igyekezni. nem kitsiny dolog. kevésel meg elégedni. a maga sorsával meg elégedet sziv. nagy talentum. a meg elégedes fellyebb valo agazdagságnál.
A KRISTUS JÉSUS ÉLETÉNEK HISTORIAJA
1748
ELÖL JÁRÓ BESZÉD
I Hogy mitsoda végre irták ezt a historiát.
A kristus. Jésus. az embereknek üdveségekért szállot le a menyekböl. vett emberi testet magára. születet. élt, prédikállot, meg holt, fel támadot. és viszá fel ment amenyekben. igasságos dolog tehát, hogy az emberek ezekre atitkokra meg tanitassák magokot. a melyek által meg váltattak, és hogy meg tanullyák. egy olyan életnek. és halálnak historiáját, a mely üdveségekben járo dolog. az emberek. Istennek ellenségi valának, akristus halálával eleget tett az attyának erettek, meg is tanitotta öket arra., beszédivel, és példa adásival. hogy mi képpen térhesenek meg hozája. szüntelen kellene gondolkodniok azon. hogy mit szenvedet egy Isten. azö vétkek el törölésiért. azért hogy örökös háláado szeretettel. lennének hozája. anyi jó téteményiért. se eleget nem elmélkedhetnének az igazságokrol. amelyekre tanyitotta öket, és a tselekedetekröl. melyeket tselekedet. mivel tsak ugy üdvezülhetnek, hogy ha azokot azigazságot végben viszik, és követik azokot atselekedeteket.
Ugyan ezen okbol emlékezteti öket minden nap az anyaszent egy ház. az üdvezitö halálára, a szent mise áldozattyában. a mely valoságos képe akereszten valonak. ugyan azért is ajánlya szüntelen azt a szenttséges hostyát a melynek vére meg békéltette öket az Istenel, azért hogy ök is ajánlhassák azt, amit a kristus Jesus ajánlot ö érettek, és hogy az ö áldozattyának gyakorlása, állando bizonysága lenne, háláadoságoknak, ezért is nevezik Eucharistiának. az az, háláadásnak, de mint hogy az örökké valo életet. a melyet akristus meg nyerte halálával, tsak ugy nyerhetik el, hogy ha vegben viszik a törvényt melyet adot, és ha követik azokot apéldákot melyeket hagyot, az anyaszent egy ház azt akarja, hogy a hivek minek elötte ajánlyák ezt a szenttséges áldozatot, tanullyanak elöször valamit az Isten fiának beszédiböl és tselekedetiböl, a melyeket elejekben adgya, az áldozat elött valo Évangyéliumban. és a melyekre, parancsollya apasztoroknak, hogy oktassák öket. és ez által, meg üsmérteti velünk. hogy semmit ugy nem hágy fiainak. mint azt, hogy tsak a kristus életét, és halálát. tanullyák, és abban foglalatoskodgyanak, azért. hogy szüntelen valo hálákot adgyanak néki, mind azért. a mit tselekedet, és szenvedet érettek. vagy is azért, hogy meg üsmervén a mit tselekedet, ök is [407] azont tselekedgyék. mivel az ö egész élete, mondgya szent agoston. szüntelen valo oktatására volt. a mi szokásink rendben valo vételére, és anyiban vétkezünk. a menyiben el távozunk ami magunk viselésével. az ö maga viselésétöl.
Az Anyaszent egy ház szándékát követik tehát. hogy ha a hiveknek adgyák. meg váltojok. életének. és halálának historiáját. azt meg láthattyák az Evangyéliumban. amely magában foglallya mind azt. valamit az Isten akart nékünk ki nyilatkoztatni azö fia tselekedetiröl, és tanitásirol. és szüntelen kellene inteni ahiveket arra. hogy azt a szentséges könyvet olvasák. a melyben foglaltatnak mind azok az igazságok. a melyekröl. itéltetnek meg az utolso napon. de mint hogy, sokan vannak olyanok. akik örömest akarnák meg tudni. a kristus életének folyasát. és meg látni együt és rendiben. azokot atselekedetit a melyekröl szolnak az évangyélisták., és a melyeket nehéz volna nékik fel találni az Evangyéliumban az illyen igasságos. és természet szerént valo kivánságnak elég tételére akarták tehát aközönséges lelki haszonra. az évangyélistákbol. ki szedegetni. együvé, és rendben tenni a kristus életének historiáját.
Az olyanokért irták tehát le, a kristus életének historiáját, valamit abban mondanak igaz, mivel semmit abban nem mondanak. a mi fel ne találtatnék az Évangyéliumban, mind azon által, nem az évangyéliumot akarták abban magyarázni, hanem tsak igazán, és hiven ki tenni mind azokot atselekedeteket. a melyeket le irtanak az Évangyélisták, azokot pediglen, olyan stylusal, és expresioval akarták. le irni, a melyek leg alkalmatosabbak legyenek. hogy a közönséges elméjüek is meg érthessék, a melyeket talám meg nem érthetnék a szent irás phrasesse szerént, hogy pediglen. semmi nehézségekre ne légyen még két dologra vigyáztanak.
1. A kristus Jésusnak tselekedetit mind egészen ki tészik, de az ö beszédi közül. tsak azokot irják le, a melyeket leg könnyeb meg fogni, és a melyek leg szükségesebbek a szokások oktatására, a tudni valo dolog. hogy az üdvezitö életének. nagyob része. a prédikállásbol állot. és hogy olyan szükséges meg tudni azokot az igazságokot a melyeket tanyitot, valamint atselekedeteket. a melyeket tselekedet, de azt is tudgyák. hogy mindenek meg nem foghattyák az Isten fiának minden beszédit. vannak olyanok. a melyek. inkáb atudosokot illetik, példanak okáért, mikor a maga Istenségét akarta meg bizonyitani, vannak meg olyanok, a melyek. eledele a kisdedeknek, a mely igazságokot mindenek tartoznak tudni és követni. mint az üdveségre kivántatokot. az illyeneket fel tették ezen historiában, de tsak rövideden. azért hogy rendiben, és folytában követhessék akristus tselekedetit. és azokot olyan formában tették fel, hogy a hivek. könyen meg érthessék.
2. Noha a fel tett szándék a volt. hogy semmit egyebet ne mondgyanak hanem tsak a mi az évangyéliumban vagyon, és hogy ne kénszeritessenek semmit ahoz tenni, tsak. az olyanokot akarták fel tenni, a melyeknek magyarázat nekivántassék. mind azon által kénszeritettek némelykor el. távozni ettöl arendtöl., mivel találkoztanak olyan dolgok. a melyek ha szinte nehezek is. de ki nem lehetet hagyni, és mint hogy azokot fel kelletet tenni, meg is kelletet azokot magyarázni. a kristus, sok olyan igazságokot tanitot. a homályos példa beszédekben, a melyek az erkölcsoköt tekintették, azokot az igazságokot. igen szükséges tudni minden keresztényeknek. szükséges is volt tehát azokot elejekben adni; de azok haszontalanoká, és még némelykor veszedelmeseké is lésznek, hogy ha az olvasót nem segittik, hogy azoknak értelmét fel találhassa. és magára szabhassa, ugyan az illyen helyekben kelletet elegyiteni holmi jedzéseket, amellyek meg nem tartoztatván. ahistoriának folyását, meg világosittyák azt, ami homályos, meg gyengittik, a mi keménynek láttzik, és e szerént készittik el az igazságnak kenyerét, hogy eledelül lehesen. mind nagynak, mind kitsinynek. azok a magyarázatok., és jedzések. ritkák., rövidek. és olyanok, hogy talám nem lesz nehéz. azokot meg külömböztetni attol, a mit látunk. az évangyéliumban, azt el lehet hinni, hogy azokot szükségeseknek talállyák mindenek lenni, azt is reménlik, hogy inkáb panaszolkodnak azon. hogy kevés, mint sem azon hogy sok.
Végtire arra is vigyáztak, hogy ha jol azt meg nem tudgyák, hogy mitsoda szándékal. jöt az üdvezitö erre avilágra. igen nehezen fogják olvasni azt haszonal, a mit ót tselekedetet, mert mint hogy minden tselekedetit, beszédit, és szenvedésit tsak ahoz a szándékhoz forditotta, ugy tettzik mint ha. tsak kevés volna meg tudni azö tselekedetit, és szenvédésit, hogy ha nem tudgyák. annak mi volt indittoja, és hogy ha. nem tekintik azokot arra a végre, a melyre ö azokot forditotta, ugy semmi hasznot nem vennének azokbol magoknak. azt minden tudgya, meg is mondották ide fellyeb. hogy a kristus nem más végre jöt le, és élt aföldön, hanem ami üdveségünkért, ugyan erre ís tanittyák a gyermekeket, nintsen egy is ahivek közül aki azt ne felelné, amidön kérdik tölle hogy miért lett az Isten fia emberré. azért hogy minket meg válttson, de azt könnyen észre lehet venni, hogy nem mindnyájan értik, a mit felelnek, és hogy kevesen üsmérik, hogy mi. legyen az a valttság, és az az üdveség, mert kevesen tudgyák hogy mitsoda nyomoruságoktol szabaditotta meg öket a kristus. igen jó tehát, az ö eseteknek, és sebeknek historiáját elejekben adni, minek elötte meg tudgyák a meg gyogyitásokét, és tsak rövideden meg mutatni nékik, azt aboldog állapotot amelyben. az Isten teremptette öket, azokot a veszedelmes nyomoruságokot, a melyekben estenek avétek által. és hogy az Istennek veghetetlen josága, mitsoda modokal. akarta öket meg szabaditani, illyen formában, nyomoruságokra tekintvén, annál nagyob buzgoságal. ohajttyák meg tudni azt, a mit az üdvezitöjök tselekedet meg váltásokért, és annál is nagyob haszonal fogják olvasni életét, magokban meg üsmérvén, hogy mivel tartoztanak volna vétkekért, az Isten igasságának, jobban meg fogják üsmérni hogy mivel tartoznak. az ö irgalmaságának. üdveségekért.
II. Az Embernek teremptetéséröl. és vétkéröl.
A midön az Isten a menyet, és a földet terempté. hat napok alat, urat is akara adni minden testi teremptet állatinak. erre valo nézve egy kevés sárbol., az embernek testét formálá, és azt a testet bé tölté okos lélekel., már annak elötte sok számu angyalokot teremptet volt, akikben mind üsmerettségit, mind szeretetét adta volt, de annak egy része meg válék tölle a kevélység miat, ezek a párt ütö lelkek ördögöké lévén, az Istennek ígasságos itéletiböl, a pokolra vettetének. nem is remélheték. hogy valaha viszá térhesenek arra az állapotra, a melyböl ki estenek. mert az ö akarattyok az eset utan. a meg átalkodásban. és a keménységben meg marada, az Isten arra rendelé az embereket, hogy ezeknek a párt ütöknek el foglalnák helyeket a menyekben. az Isten nem terempté az embereket mind egy szers mind, valamint az angyalokot., hanem egy embert és egy aszonyt terempt, a kiktöl kelleték származni minden embereknek. ezt az elsö embert. nevezé ádámnak, és ezt az elsö aszonyt Évának, az az, az élök anyának. ezeket a maga képére terempté, az az, hogy olyan okos és értelmes lelket ada nékik, hogy ötet meg üsmérhették, és szerethették., bé töltötte elméjeket világoságával, és akarattyokot szeretetével, teremptetésekor igazak, és ártatlanok valának, az ö lelkek tellyeségel az Isten alá volt vettetve, és azö testek tellyeségel. engedelmeskedet azö lelkeknek, nem volt se setéttség, se háborodás az ö elméjekben, mivel az Isten volt azö világoságok, és békeségek, semmi olyan nem volt az ö testekben. amit szégyenelhettek volna, mert semmi rendeletlenség bennek nem volt, ezért is mondgya az irás. hogy mezitelenek voltak, de azt nem szégyenelhették.
Ebben a szent. és bóldóg állapottyokban. az akarattyok egyenes volt, és tellyes szabadságban voltak, minden szükséges kegyelmek segitették öket. mind arra ajó tselekedetre. a melyet az Isten kivánt töllök, és hogy meg érdemelyek azt a ditsöséget. a mely meg jutalmaztatta volna jó erkölcsöket. eza ditsöség pedig a, hogy az Istent valoságal látthattyák. ök már az Istent üsmerték, anyiban, a menyiben. a teremtett állatok meg üsmérhetik, de az után, ha jóra forditották volna. eföldön, azt az üsmerettséget. a menyekben vitettek volna hogy ót meg láthassák az Istent magában, és éllyenek azon látás által. az örökös boldogságal, a melyért teremptettek volt, az ö artatlanságok. meg mentette volna öket ahaláltol, és mind azoktol anyomoruságoktol, melyek a vétket követik.
Nem kelletet volna nékik, se munkát, se fájdalmat se betegségeket szenvedni, semmi olyan nem lett volna atestben. a mi meg sérthette volna alelket. mind addig valamég a lélek meg nem bántotta volna az Istent, mind ezek a hasznos dolgok, nem tsak ádámért, és Éváért lettek volna egyedül, hanem mind az ö maradékokért. a kikel, nem tsak természeteket., de még ártatlanságokot is kelletet volna közleni.
Hogy pediglen meg érdemelhesék ezeknek az ideig valo kegyelmeknek gyakorolását, és az örök boldogságnak birtokát a mely nékik igéretben volt. az Isten tsak azt kivánta töllök, hogy akarattya alá vessék magokot, hogy pedíglen meg probálhassa engedelmeségeket, egy parantsolatot kelleték nekik adni. meg parantsolá tehát néki hogy a jó, és agonosz meg tudásának fájárol ne ennék. a mely a földi paraditsomban volt. atöbb fákal. szabadá hagyván öket. és halálal fenyegeté öket, ha ahoz mernének nyulni, mi lehetet volna könyeb. mint ezt a parancsolatot meg tartani, mind azon által meg nem tarták sokáig. az ördög irigyelvén boldogságokot. kiserteni kezdé évat. a kigyó képében, azt jovallá néki. hogy ennének a meg tiltot gyümölcsböl, mivel nem hogy meg halnának az Isten fenyegetése szerént, de söt még olyanoká lésznek, mint az Isten. eva erre az igeretre. meg hagyá magát tsalatni, evék abbol agyümölcsböl, és a férjinek is ada belölle, aki is, a feleségihez valo vétkes kedv keresésért, részt vett, a felesége vétkében.
Alig hágák által az Isten parantsolattyát, hogy meg üsmérék nagy vétkeket. az irtoztato változás által, a mely lett mindgyárt bennek, észre vévék mezitelenségeket, és szégyenleni kezdék, mert érezni kezdék testekben. a rendeletlen kivánságot, az Isten meg jelenék nékik. de már nem ugy mint egy olyan atya. a kinek. jelen valo léte, okozta minden örömöket, és boldogságokot. hanem mint egy meg bántatot ur, aki szemekre hányá engedetlenségeket, és mint egy rettenetes biró, aki meg bünteté fel támadásokot, az embert arra itélé, hogy véres veritékivel. enné kenyerét, az aszonyt a szülési fajdalmak alá veté, az után ki üzé mind a kettöt a földi paraditsombol., minden féle nyomoruságok alá veté öket, és ahalálra itélé öket. a melyel fenyegette vala öket, atesti halálon kivül. a ki meg válván alélektöl, ujontában, a rodhadás által. földé kelletet lenni, amelyböl formáltatot volt, az Isten öket még az irtoztato másodszori halálra is itélé, mely alelki halál, a ki is meg válván a testöl. akit éltetet, az ördögökel kelletet volna. élni örökké pokolban., örökösön meg válni az Istentöl. a ki ötet éltette, akiben kelletet volna vetni boldogságát, mivel magáért teremptette volt ötet.
Illyen volt tehát azö igasságosan valo büntetések. valaki, mondgya szent agoston. igasságtalannak, vagy keménynek tarttya ezt az büntetést. nem tudgya meg fontolni a hamiságát. az olyan véteknek. a melyet könyü lett volna el kerülni. és meg nem visgállya eléggé, hogy mit érdemel. egy olyan teremptet állat. a ki meg veti parantsolattyát egy olyannak a ki amaga képére teremtette. a ki minden jokal bé töltötte, a ki sok. és nehéz parantsolatokal. meg nem terhelte. hanem tsak egy könyet adot néki, meg akarván azal mutatni. hogy ura nékie, és hogy meg érdemeltesse véle. az örök ditsöséget. engedelmesége által, aki végtire az örökké valo büntetésel fenyegette. hogy ha engedelmes nem lészen., ki mondhattya ki. mitsoda nagy vétek. olyan könyü dolgot veghez nem vinni, és olyan nagy fenyégetésektöl nem rettegni,?
Ádámnak minden maradéka meg lévén romolva ö benne, valamint a mag a gyükerében, és eredetében, ugyan azon büntetések alá is vetteték, mert valamint hogy, ha az ártatlanságban meg maradot volna, minden maradéki abban az ártatlanságban születtek volna, ugy viszontag. vétkezésétöl fogvást. minden maradéki. vétkében születnek, ugyan ezt a vétket is nevezük, eredendö véteknek, mert abban, még eredetünkor részesülünk, és ugyan ennek avéteknek kel tulajdonittani mind azokot anyomoruságokot, a melyeket tapasztalunk mind alélekben. mind atestben, mivel atudatlanságnak, setéttsége, a szivnek meg romlása, az akaratnak aroszra valo hajlandosága. a jora valo kedvetlenség. a kivánságnak rendeletlensége, a rosz hajlandoságok, a magunkhoz mód nélkül valo szeretet, az Istenröl valo feledékenység, egy szoval. mind azok avétkek a melyeket tselekeszünk, az éhség, szomjuság, fáradságok, fájdalmak. ahalál, és végtire az örökké valo kárhozat, mind ezek veszedelmes követöi, és igasságos büntetési annak a véteknek. amelyel evilágra jövünk. ezért is mondgya szent pál. hogy az Isten haragjának fiai vagyunk.
III. A kristus Jésus. meg testesüléséröl.
Illyen vala tehát avétkes embernek állapottya, igen külömbözék, az artatlan emberétöl, az ö nyomorusága pedig meg orvosolhatatlan let volna. hogy ha az Isten irgalmaságának. nem tettzet volna. azt meg orvosolni. amelyet tsak ö tölle lehetet várni, meg száná teremptet állattyát, és meg akará azt szabaditani. Az Istennek igéje, az az, az Isten fia. a szenttséges háromságnak második személye. evilágra jöt, emberré lett, meg testesült valamint mi. és a maga személyében. az Istenségével. meg egyesité. az emberi természetet. a melyet meg akará váltani, ö tehát emberré lett, Isten is lévén egy szers mind. és magára vette az embernek. minden gyengeségit, és nyomoruságit, a tudatlanságon, és avétken kivül. eleget akara tenni az emberek vétkiért, és helyre hozni, azt a mivel meg bántották volt az Istent, a szenvedés alá adván magát, azért a meg bántásért, egy szüznek méhében akart fogantatni, egy istáloban születni, gyermeké lenni, az emberekel társalkodni. és közöttök olyan életet élni. a melynek historiáját. le akarjuk irni, ö prédikállot, tsudákot tett, gyalázatot szenvedet, fájdalmas. és utálatos halált szenvedet. koporsoban tétetet. fel támadot, és a menyekben fel ment. meg parancsolván atanitványinak hogy az egész világon ki hirdessék az ö nevét. és mind ezt azért tselekedte, hogy az üdveségnek nagy munkáját véghez vigye.
Meg láthattyuk mind ezekböl. hogy mitsoda nagy szeretettel. volt az Isten., az ellene fel támadot emberekhez, az atya, az ö egyetlen egy fiát adta. és ez a fiu. magát érettek adta, ne kérdgyük azt, hogy miért nem választot könyeb utat modot amí válttságunkra, abizonyos. hogy minden más féle mód, könyü lett volna a mindenhatonak. de azis bizonyos. hogy a mely utat választot, azt ugy tekénttsük, mint nékünk hasznosabbat. és leg illendöbbet, a mi szükségünkre, mivel az Isten, a ki azt inkáb választotta a többinél. nem tsak minden ható, hanem még ö maga abölcseség. a ki is meg nem tsalatkozhatik az út választásba, a melyen véghez akarja vinni akarattyát. ne visgállyuk azt. hogy mitsoda más utat választhatot volna az Isten., hanem tsak azt tekénttsük meg figyelmeteségel., hogy a melyet választot, az ö néki mitsoda ditsöséges, és nékünk mitsoda hasznos.
Az Isten, nagy fényeségel meg mutatta. az ö minden hatoságát, és joságát. az ö fiának meg testesülésében, mivel meg mutatta az embernek., hogy a midön meg engedi aroszat. a melyet meg gátolhatná. ö abbol tettzése szerént valo nagy jókot hoz ki, és söt még avétket is, a mely ötet meg banttya. a maga ditsöségire tudgya forditani, a meg testesülésben. meg mutatta, mind irgalmaságát, mind igasságát, mivel meg enged avétkeseknek. és egy szers mind. a vétekhez hasonlo nagyságu elég tételt veszen., ki nyilatkoztattya abban. az ö bölcseségenek tsudálatos. mi voltát. aki is modot talál abban. hogy egy szers mind eleget tegyen. mind haragjának, mind szeretetének, és ugy vigyáz avétkesnek dolgára. a kit meg szabadit, hogy meg nem sérti az Isten ditsöségét, a ki meg bántatot.
Az Istennek valoságal, elég tétel adatot, és az embernek vétke meg büntettetet. akristus jesus halála által, aki is a maga testében hordozta annak büntetésit. és olyan áldozatot mutatot bé az attyának. a mely néki nem lehetet hogy ne tessék, mivel tiszta, és ártatlan volt, és a mely, olyan nagy tiszteletet adot néki, mint volt avétek. a melyel meg bántatot. volt, mivel az az áldozat véghetetlen nagy árru lévén. egy volt az Isteni személyel. az Isten s'embernek, tekélleteségel valo engedelmesége mind holtig, elegendö képen helyre hozta egy tisztán valo embernek engedetlenségit., az emberek meg szabadultak, mert más vette magára vétkeket., és a büntetést a melyet meg érdemlették. és az Isten ditsöségében semmi fogyátkozás nem lett, mivel. ha egy teremptet állattol meg bántatot, véghetetlen tiszteletet vészen egy Istentöl.
De ha. a kristus Jésus meg testesülése oly ditsöséges az Istennek. az embereknek sem aláb valo képen hasznos. ha meg tekinttyük hogy mitsoda tsudálatosan meg egyezik mind azokal a szükségekel, és nyomoruságokal., a melyektöl az Isteni bölcseség meg akará öket szabaditani, nem tsak az Isten haragját kelleték meg tsendesiteni, de még meg kelleték az embert gyogyitani, aki beteg vala, az embernek minden tekélletesége abbol állot, hogy az Istent üsmérje, és szerese, de meg fosztatot volt, ettöl az üsmerettségtöl, és szeretettöl, a véteknek két nagy sebei által. a melyek, az elmének meg vakulása, és a szivnek meg romlása, ebböl állot kevés szoval. minden betegsége az embernek, az Istent senem üsmérte, senem szerette, a kristus jésusnak meg testesülése. viszá adta néki, mind az üsmerettséget. mind az Isteni szeretetet, emind szükséges volt. az embernek meg gyogyulásához. Ugyan is, kitsoda nyitotta volna fel az embernek szemeit hogy meg üsmértesse véle az Istent.? a nem lehetet volna egy embertöl, mivel az emberek mindnyájan. azon tudatlanságban, és vakságban voltanak, az Isten meg mutathatta volna magát nékik, de mint hogy tsak ateremptet állatokot szerették, el forditották volt tölle, mind szemeket. mind sziveket. hasonlok voltak az olyanhoz. aki sokáig a setéttségben maradván. a nagy fényeségre nem nézhet. söt még attol el fordul amenyiben lehet. az Isten igéje, valoságos világosága a léleknek, de a mioltátol fogvást a vétek setéttséget hintet alélekben. az olta nem nézhetet arra az Isteni napra. söt még arrol el forditván szemeit. ateremtet állatokra forditotta. vétkes ragaszkodásal. hogy pedíglen az Istenhez fordulhason, tsak magában kelletet volna szállani. magában meg találta volna, mivel a setettségben is világositot. de aterhe, mely le nyomta a láthato dolgok felé, oly igen atesthez ragaszkodot volt, hogy tsak a érzékenységi dolgokot tekintette, nem is nézhette, se nem halgathatta az Istent. aki is. meg akará néki magát mutatni, mind hozája szollani. a szivnek mélységében.
Szükséges volt tehát, hogy az Istent meg láthassuk, hogy az Isten hozánk fordullyon, magát láthatová tegye, és a teremtet állatok közi elegyedgyék, ugyan ezt is vitte végben. tsudálatosan, ameg testesülésnek titka által. az íge testé lett, és közöttünk lakozot, avilágosság. amelynek. hátat forditottunk volt, minket fel kereset. és elönkben jót, és magát ami szemeinknek gyengeségihez alkalmaztatván, amelyek tsak testi dolgokot szemlélhetnek, magára testet vett, akristus illyen formában láthatová tévén magát az emberek elött, vélek társalkodot egy darab ideig. tsudákot tett, hogy benne hidgyenek, és magához vonta öket, sok jó tételeivel, meg gyogyitván abetegeket, és meg szabaditván az ördöngösöket. az igazságot nékik ki hirdette, örömmel is vették beszédit. és az a beszéd meg tisztitván elméjeket ahit által. melyel voltak ahoz az emberhez. aki az ö testi fülöknek beszéllet, az öket lassanként az Istenségnek üsmerettségire vezette, a mely Istenség. el volt rejtve. az emberségnek fedele alat,
A nem elég hogy az ember az Istent üsmérje, hanem még ötet szeretni is kel, avéteknek második sebe, a szivnek meg romlása, és ezt a meg romlást, az Istenröl valo feledékenység követte, alélek az után. tsak aláthato dolgokot tekintvén, aszivnek, ahoz valo hajlandoságát követte, ugy anyira, hogy meg homályositatván atudatlanságnak setéttsége által. és arosz kivánságitol vezéreltetvén, az után se nem láthatta, senem szerethette teremptöjét, se nem [408] tudhatta az Istennek hozája valo szándékát, és mint hogy nintsen semmi is. mondgya szent ágoston. a mí oly fellyeb valo légyen az embernél, mint az Isten, aki ötet meg fogja itélni, abünös ember nem gondolhatta azt, hogy az Isten ötet szerethesse. ezaz kéttségben valo esés, nagy akadállyára volt a léleknek., a mely az Istenhez akart volna meg térni, és azt nem kel tsudálni, haoly könyen el tért az örökös jótól, amelynek birtokát, nem gondolta hogy el érhesse. A kristus Jésusnak meg testesülése. el. szélyesztette. mind ezeket az akadályokot, az Isten testet vet magára. és magahoz vonta alelket a láthato jók által, azért hogy lassan lassan fel nyisa szivét a láthatatlan. és örökös joknak szeretetire. meg mutatta néki, hogy mit szeresen., mint örökös boldogságát. reménséget adot néki, hogy annak birtokát meg nyerhesse. meg is tanitotta arra, hogy mitsoda modokal. érheti azt el. az egyik leg föveb oka a kristus meg testesülésének. szent ágoston szerént avolt, hogy meg üsmértesse az emberekel., az Istennek., hozájok valo szeretetét. ugy hogy ök is, buzgó szeretettel szeresék azt az Istent., a ki öket elsöben szerette. ugyan is, mitsoda nagyob fényeségel valo jelit adhatta volna hozánk valo szeretetének. mint azt. hogy nékünk adta egyetlen egy fiát, olyan idöben. amelyben ellenségi voltunk néki. és hogy a halálra adgya azt a fiát, aki minket meg szabadittson alelki haláltol, a melyben vetet volt minket avétek.? és ez a nagy jele az Isten hozánk valo nagy szeretetinek, nem elegendö óké arra. hogy mi is szeresük ötet, és leg aláb, a szeretetért, szeretetet adgyunk, annak utánna, hogy minket szeretet volna. elsöben. holot nékünk kelletet volna elsöben, ötet szeretnünk. az Isten, illyen véghetetlen szeretetivel. mitsoda kemény szivet nem gyözhetne meg.? mi az ö teremptet állati vagyunk, semmi szüksége reánk nintsen. mi ötet meg bántottuk volt, mi ötet nem kerestük, söt meg rolla nem is gondolkodtunk, mind azon által, ö minket szeretet. minket meg akart szabaditani. és mint hogy üdveség nem lehet. hogy ha ötet nem szeretik. tsudálatos dolgot tselekedet. hogy meg bizonyitsa hozánk valo nagy szeretetét, és hogy arra kénszerittsen. hogy mi is szeresük ötet.
[409] Ö engemet szeretet. mondgya az apostol. és érettem magát adta. akevés hogy nékünk, és érettünk adta magát, de hogy nékünk adgya magát, emberré lett, és arra tsudálatos modot talált. hogy emberségében, nem tsak orvosunk. de még orvoságunk is lenne, és mindenné, valami az üdveséghez szükséges. közben járonká let, hogy meg békéltessen az Istennel., válttságunknak árra, hogy meg válttson, ö a mi áldozatunk. hogy el töröllye vétkeinket. kalauzunk, hogy vezesen, világoságunk, hogy világosittson, erönk, hogy segittsen. egészen nékünk adta magát. ugyan azért is vette fel természetünket. hogy az üdveségünk munkájára szentellye annak minden tselekedetit. beszédit, gondolatit, lépesit, fáradságit, szenvedésit. tsuda tételeit, életét, halálát. gyalázattyát, és ditsöségét, ha egy kevesé meg gondollyuk, hogy mik vagyunk. kitsoda az Isten, és miket mivelt érettünk, lehetetlen hogy azt nemondgyuk. [410] akedves tanitványal, szeresük az Istent. mivel ö minket. szeretet elsöben.
A kristus jésusnak meg testesülése. nem tsak az Istennek hozánk valo nagy szeretetit üsmértette meg velünk. hanem még annak a véteknek nagyságát is. amelyel meg bántottuk volt ötet, az ember meg nem érezte volna avéteknek terhét, hogy ha az Isten eleiben nem tette volna, az Isten s'embernek szenvedésit, mi rend szerent ugy tekéntettük az ádám engedetlenségit, mint kevés fogyatkozást. és mint egy igasságtalanságnak tartottuk, hogy az Isten örökös büntetésel. büntettné meg egy szem pillantásig tarto tselekedetet, azt meg nem tekintvén, hogy az, a kinek engedetlenségit, örökös kárhozattal fenyegették, az örökké valo ditsöséget meg érdemelhette volna engedelmeségiért, de a kristusnak. meg testesülése. meg mentette. hogy ugy mondgyam az Isten igasságát., és addig, amég jobban meg foghassuk. a más világon. a midön ez életnek homálya el telik, utálatoságát, és nagyságát. ateremtet állatnak. a teremptöje ellen tett véteknek, akristus jésusnak vére, a mely a mi vétkeink el törlésire öntetet ki, olyan valosagos tükör, a melyben. meg láthattyuk. nagyságát annak avéteknek, meg láthattyuk abban. hogy menyire utálatos az Isten elött avétek, mivel örökös halálal bünteti azt meg, és hogy annak meg botsátására. nem aláb valo elég tételt kivánt, mint az ö fiának szenvedésit., és halálát. ne mondgyuk azt, hogy az Isten mindenhato lévén, ha az embereket oly igen szerette, meg szabadithatta volna öket, ha szinte nem kivánt volna is töllök oly nagy elég tételt, mint a melyet akristus. tett néki, hanem mondgyuk inkáb azt, mint hogy a mindenhato nem akarta más modal meg szabaditani teremtett állattyát, ha szinte anyira szereti is. hanem az Isten s'ember halála által, tehát igen nagy gyülölségel, vagyon a vétekhez, és hogy a véteknek. irtoztatobnak kell lenni, minden veszedelmeknél, a kristus jésusnak meg testesülése, egy nagy hasznunkra vagyon nékünk atöbbi közöt, hogy a vetket utállyuk, és attol igen tartani. hogy elne veszesük. ujjab vétekel. az Istenel valo meg békéltetésünknek [411] kegyelmét, meg gondolván azt, hogy a menyiben tölt, és meg visgálván hogy mire tanyit az apostolok fejedelme, nem a veszendö dolgokon, váltattunk meg, mint aranyon. vagy ezüstön, hanem atiszta báránynak. drágalátos vérin. tudni illik. az Isten egyetlen egy fiának vérin.
IV A Kristus Jésus életéröl.
Az ember nem tsak olyan igasságtalan. hogy azt kivánnya, hogy az Isten avétket meg ne büntesse, hanem még azt is akarná. hogy a bünöst üdvezittse. nem kénszeritvén arra hogy a vétkit el hagya. ugyan ezen az okból is nem tettzik sokaknak, akristus meg testesülése. mivel nem tsak meg hólt érettek, hogy vétkeket el töröllye, hanem még olyan életet élt eföldön. a melyhez kötelesek szabni a magokét, az emberek. mindnyájan tévelygésben. és setéttségben valának, de vakságokot szerették. és a nékik nem tettzik. hogy az a világosság. a melytöl el fordultak volt. szemek eleiben jött. és olyan utat mutatot, a melyen nem akarnak járni, a fösvény, mind más uton akarna üdvezülni, nem azon a melyen. az Isten szegénységben jőtt el, akevély. nem tekintheti az alázatoságban lévö Istent, se a gyönyörüségben lévö, a fel feszitetet Istent, az üdveségre készek, tsak. hogy arra ne kénszerittsek öket, hogy el hagyák. azt, ami ketsegteti rosz kivánságokot, nem is vehetik arra magokot., hogy ellene mondgyanak, rendeletlen szereteteknek, és jobban szeretik. hogy meg ne gyogyitassanak olyan orvoságal., a [412] mely öket meg fosztaná attol amit szeretnek, ugyan az illyenekröl mondgya az Évangyélium, hogy az ige eljöt, és az övéi, bé nem fogadák ötet. akristus meg másut azt mondgya, hogy a világoság evilágra jött, de az emberek jobban szerették a setéttséget. mint [413] sem avilágoságot, mert rosz volt az ö tselekedetek, és aki gonoszt tselekeszik, utállya, és kerüli avilagoságot, mivel a ki nyilatkoztattya. rendeletlen tselekedetit. avilágoságnak gyülölsége, vetteté meg az emberekel. ameg testesült Istennek oktatasit, és példáit, az öleté meg ötet vélek. hogy el fogyassák azt az életet, amely kárhoztatta az övéket, és a mely [414] szivekben adá azokot az Istentelen gondolatokot, a melyeket eszerént teszi ki a bölcseségnek könyve, kárhoztassuk gyalázatos halálra ötet, mert nékünk alkalmatlan, ellenkezik ami életünkel, szemünkre hánya. atörvénynek által hagását. és minket gyaláz. a mi magunk viselésiért. tsak reája nézni is nékünk nehéz, mert az ö élete meg nem egyezik amásokéval. és mind más féle uton jár.
Illyen volt az ö gondolattyok mondgya abölcs, de el tévelyedtek, mert a magok hamisága, öket meg vakitotta, és nem tudták. az Istennek titkait. se szándékit. azt valoságal nem tudták, hogy az az élet, amely oly igen nem tettzet nékik. ollyan hasznos orvoság volt. a melyet az Isten irgalmasága. akarta nékik adni, gyogyulásokra.
Nem lehete nékik üdvezülni, hogy ha az Istennek ellenségül maradnának, hogy ha valoságos szeretettel. hozája nem térnének, és hogy ha tellyeségel ki nem irtanák magokbol mind azt. valami gyülölségesé tette öket Isten elött. akevélység. fösvénység, tisztátalanság, és mind azokot avétkeket, melyek el választtyák az embert az Istentöl, nem lehete más képen el rontani. hanem az alázatoság, alelki szegénység és atisztaság által, egy szoval az ellenkezö jo erkölcsökel; az emberek igasságal azt nem kivánhatták. hogy az Isten boldoggá tegye öket [415] mind addig, valamég távul lésznek tölle a vétek által. hogy pedig közeleb hoza magához, azt nem eröszakosan akarta végben vinni. mondgya szent ágoston, hanem oktatásal, és jovalásal.
Nem szükséges hogy elö hozam, amit már meg mondottunk, hogy ateremptö meg akarta. hogy igy mondgyam. érdemleni. szeretetét teremptet állattyának, néki ajándékozván fiát, és ha az emberek nem szerették az Istent, mert nem üsmerték, meg mutatta magát nékik. a meg testesülésnek titka által. visgállyuk meg, hogy mitsoda akadályok nem engedték, az Istenhez valo meg térésünket, és meg láttyuk. hogy emberré lett Istennek. élete azokot el szélyesztette, tsudálatosan.
Azt nem tudtuk, hogy miképen kellesék tettzeni az Istennek, söt még azt sem tudtuk. ha tartozunké nékie tettzeni, mert nem valoságal gondolkodván ez élet javairol, és nyomoruságirol. azt meg nem üsmérhettük. hogy az okos léleknek. minden jova abbol áll, hogy az Isten birhassa, és aleg nagyob nyomoruság a, ha ezt ajót el veszti. minden emberek egyaránsu vakságban lévén, egyik is közüllök meg nem világosithatot volna minket.. ezen akérdésen, hogy mi tehet minket valoságal. boldogoká, a philosophusoknak sok féle vetekedések, és gondolattyok, meg mutathatták nékünk. hogy egy embernek. tanitását, gyanoságban vehettyük. és mi olyan kevélyek voltunk. hogy gyalázatnak tartottuk volna olyan mesternek tanitványi lenni, akivel. egyaránsu. állapotban tett atermészet.
Hogy pediglen oktatást vehessünk, minden félelem nélkül, a meg tsalatkozástol, az igazság maga el jött hogy el szélyesze setéttséginket. és olyan mester jött közinkben, akinek nem szégyenelhettyük tanitványi lenni, mert aza mester, a mi Istenünk, emberé lett., és közöttünk lakot, meg bizonyitotta. fényes tsuda tételeivel., hogy ö volna az adoktor, akit az Isten küldötte el oktatásunkra, hogy ö volna az Istennek egy fia, ö volna abölcseség, avilágoság. és az igazság, és minek utánna el hitette volna velünk Istenségit. el hintette tudományának sugárit, és prédikállási által. tudtunkra adta. hogy mi légyen a mi valoságos boldogságunk, és hogy miképpen kel azt el nyerni.
Meg nem elégedet tsak a beszédel, hanem még példát is adot, tselekedeteivel bizonyitotta meg azokot az igazságokot. a mellyeket el akarta hitetni beszédivel. szükséges orvoságokot parancsolt venni az embereknek. meg gyogyulásokra. de mint hogy azok nehezek, és keserüek valának. az emberek nehezen akarák azokot bé venni. de ö azokot bé vette leg elöbször, noha azokra szüksége nem volt, de példát akart adni abetegnek. hogy öis bé vegye a doktora után, az üdveségre szükséges az alázatoság. de hogy lehesen azt el hitetni akevélyel, az Isten. parancsolhattya az alázatoságot, teremtet állatinak, és székiböl kiáltani azt, amit nékik eföldön mondot a kristus. hameg nem alázátok magatokot, nem mentek bé amenyeknek országában, mind azon által, nem erövel akarta követetni ezt ajó erkölcsöt, jobban szerette. meg szeliditeni szivünknek fel fuvalkodását. ajovalásal, mind sem a keménységel, és alázatosoká tenni minket, emberré lett Istennek példájára, aki is azt mondgya nékünk. tanullyátok meg töllem. hogy én kegyes, és alázatos szivü vagyok, mitsoda fel fuvalkodás álhatna ezek a szók ellen, látván véghetetlen méltoságát. és nagy maga meg alázását annak. aki ezeket mondgya, kí nem üsméri azt meg. hogy nagyob szégyen volna mostanában fel fuvalkodni emberi kevélységböl, mint sem magát meg alázni egy Istennek példájára. valamit itt mondottak az alázatoságrol, el kell mondani atöbb jó erkölcsökröl is, a melyek szükségesek az embemek, hogy az Istenhez térhesen. mint hogy nintsen semmi hatalmasab az elmén. mint apélda. a kristus például lett minden embereknek, ugyan arrais forditotta egész életét mint hogy szabadságában volt mindeneket tettzése szerent tselekedni. és akarattya szerént rendelni életének minden részit., azt mind egészen ami üdveségünkre forditotta, és azt akarta. hogy minden beszédi. és tselekedeti, szüntelen valo oktatásul legyenek. a mi szokásinknak rendelésekre, ugy vette magára a mi természetünket, valamint egy Doktor magához veszi egy kedves betegét. akit meg akarja gyogyitani. a bizonyos. hogy az emberi természet., amelyet az Isten fia a maga személyével meg egyeztette. minden féle vétek nélkül valo volt. valamint egy olyan tiszta és ártatlan áldozat., akinek el kelleték törleni az emberek vétkeit. de ugyan abban is tettzet ki bölcsesége, és véghetetlen josága. a mi menyei doktorunknak, mivel ugy bánt azzal. az emberségel, olyan szent állapottyában is, mint ha vétkes lett volna, minden nyomoruságinkot, és betegséginket magára vette, és nem tsak hordozta azokot, de még magában meg is gyogyitotta, meg mutatta tehát amaga személyében minden embereknek. hogy ki ki mit tselekedgyék az egésség viszá nyerésére, és olyan egészen azö szükségekhez szabta volt magát, hogy nintsen senki is, aki netalálna a meg valtojának. életében. olyan orvoságot, a melyet sebeire kel tenni,
A bünös embernek. állapottyát nem tsak olyan betegnek állapottyához hasonlittya az irás, a kinek szüksege vagyon az orvosra. hanem még az utozoéhoz is, akinek szüksége vagyon egy kalauzra. hogy a jó utra vigye, az Istenért teremptetvén, minden erönkböl hozája kel igyekeznünk. mivel tsak öbenne találhattyuk meg tsendeségünket. és boldogságunkot. avétek elválasztot volt az Istentöl, és el hagyatatta volt velünk azt az utat. a melyen hozája kelletet volna térnünk, olyan utakot követtünk, a melyek nem hogy az örökké valo boldogságra vezettenek volna, a melyet ohajtottuk, hanem az örökké valo halálra vezettenek,
[416] Szent Ágoston, tsak rövideden le irja hogy mi volt tzéllya. abban az idöben, az emberek szeretetinek, és gyülölséginek, el ragadtattak volt. mondgya. a gazdagságoknak nyomorult kivánságátol, a melyek eszközei arendeletlen gyönyörüségeknek, és éget bennek a tiszteleteknek. és a földi fejdelemségeknek. nagyra vágyása ellenben pedig, az ö kevelységek. utáltatta vélek agyalázatokot, abestelenségek. nékik, el szenvedhetetlen dolgoknak. láttzottanak. atesti fájdalmaktol irtoztanak, és semmitöl inkáb ugy nem féltenek mint a haláltol. ezek a kivánságok, és ezek a vak gyülölségek, mondgya ez az atya, amelyek nem engedék nekik hogy jól élyenek, és ezek forditották el. a valoságos jónak szeretetétöl, és annak keresésétöl.
ki tudhatná meg egészen az Isten bölcseségének tsudálatos szándékát. hogy miért választotta, a meg testesülésnek titkát, és akristusnak halando életét, hogy az embereket ki venné tévelygésekböl.?
Az Isten lévén az a tzél, amelyhez kelletet volna sietniek, és akitöl hová továb el távozának, maga jött fel keresni öket, ök nem látták ötet, öpediglen meg mutatta magát nékik, azal meg nem elégedet, hogy szemek eleiben adgya a maga személyében, az örökös jót., amelyhez kel forditani minden szereteteket, hanem még az utat is meg akarta nékik mutatni. a melyen el érhessék azt az örökös jót. utozová tette magát, és mint ha el tevelyedet volna vélek együt, azért hogy kalauzok lehesen, ugy volt közöttök mint ha távul lett volna az Istentöl, azért hogy azIstenhez viszá vigye öket, ö elöttünk járt, és minden lépésinket a magáéhoz igazgata, tudni illik. hogy meg ujitotta. lelkünknek minden szándékit, és hajlandoságit, azon hajlandoságal, és szándékal, amelyeket ki nyilatkoztatta az emberségben, melyet magára vett üdveségunkért. nagy tévelygésben voltunk. nem tudván azt, hogy mit kellesék szeretnünk. vagy gyülölnünk ohajtani, vagy mitöl félni, mit gyakorolni, vagy mit kerülni. akristus meg akart minket tanittani ezekre példájával,
Ugyan erre avégre, mondgya szent agoston. lett emberré az Isten igéje, a mi urunk jesus [417] kristus. meg vetette ez életnek minden javait. hogy mi is az ö példájára meg vessük azokot, és annak minden nyomoruságit el szenvedte, hogy meg mutassa nékünk mind példájával, mind beszédivel, mitsoda bátorságal. kel azokot el szenvedni, és hogy ne ragaszkodgyunk inkáb némelyekhez, mint ha boldogság volna azoknak birtoka, és hogy ne tarttsunk inkáb masoktol. mint ha nyomoruság volna azokot szenvedni.
Mivel ha olyan szüztöl születet a ki tisztaságban maradot. mind mikor foganta. mind mikor evilágra hozta. és aki szüzeségit meg tartotta mind holtig; ez a szüz egy mester embernek felesége volt, és ezel alába alá tapodta, a nemesi vérnek minden pompáját, ö bethlehemben születet, a mely város judeában, aláb valo volt atöbbi közöt. és mostanában egy falu, mind ezekel. arra tanitot. hogy akár minémü fényeségü legyen ahely ahol születtünk, de azért éppen fel ne fuvalkodgyunk.
Szegényé lett, noha mindeneknek ura. és teremptöje. azért hogy meg mutassa azoknak kik benne fognak hinni. hogy ne ditsekedgyenek gazdagságokal, nem akará el szenvedni, hogy az emberek királyá tegyék, noha minden teremptet állatok azö birodalma alat vannak, mert azért jött volt el. hogy meg mutassa az alázatosságnak uttyát azoknak, akiket tettzet néki meg gyógyitani a kevélységnek mirigyéböl. ö éhséget. és szomjuságot szenvedet. noha ötölt bé minden embert eledelel. és italal. ö is lelki, és Isteni képen. az a kenyér. a mely meg elégitti öket, és aza forrás, mely szomjuságokot el ólttya.
Nagy fáradságot szenvedet utozásiban, noha ö légyen a menyei út, olyan volt mint a siket, és a néma azok elött a kik gyalázták, noha ö tselekeszi, hogy a süketek hallanak, és anémak szolnak. meg hagyta magát kötöztetni. noha ö szabadit meg minket, nyomoruságinknak lántzábol. meg ostoroztatot. noha ö veszi ki az embereket. abetegségeknek ostori alal. a kereszten kinokot szenvedet, noha ö mentet meg minket a kinoktöl. melyeket érdemlettünk. végtire meg holt, noha ö támaszttya fel aholtakot. de fel támadot, hogy soha többé meg ne halyon, azért hogy az uj életre valo reménség meg vettesse velünk ahalált.
[418] Az Isteni ige, mondgya meg másut szent ágoston. hogy magát például adgya azoknak. kik az Istenhez akarnak térni, olyan formában igazgatta beszédit, tselekedetit. és szenvedésit, hogy életének minden részetskéje. ami üdveségünkre légyen. az ö maga viselése. a mi rendünk. [419] nemis vétkezhetünk egyéb képen. mondgya szent ágoston. hanem ha azt kivánnyuk, amit ö meg vetet, vagy ha attol el távozunk, amit el akart szenvedni. és az ö példája minket meg elevenitet. meg világositván minket, mivel utálatossá tette elöttünk mindazt. valamit maga el került, és mind azokot anyomoruságokot, a melyeket szenvedet,. kedveseké tette elöttünk.
V Hogy lehesen haszonal olvasni akristus életét.
A leg fövebb tanáts. ez iránt nem más hanem hogy elnem kel soha felejteni hogy kitsoda az, akinek az életét olvasák. és ugy nem lehet meg ütközni az ö erötlenségin. és szenvedésin. ugy tekintvén azokot. mint kételenségböl valokot. a kristus Jesus, Isten, és ebböl következik, hogy ö minden ható, semmi rajta nem történhetet tehát akarattya ellen. és tsak azért szenvedet mert [420] azt akarta, és anyit amenyit akart. a midön a kereszten meg láttyuk halni. emlékezünk meg arrol. hogy mit mondot, hogy maga adgya az életét. és azt tölle senki el nem veheti. hogy ha az ellensége keziben esik. emlékezünk meg arol., hogy sokszor meg szabaditotta magát kezekböl tsuda által, és hogy minek elötte meghagyta magát fogatni, a földre estenek ö elötte, tsak egy szavára. hogy ha az évangyélisták, kik tsak az ember tselekedetit akarták le irni. némelykor valamely gyengeségben. vagy fel haborodásban adgyák elönkben, a melyekben akarattyok ellen esnek atöb emberek, emlékezünk meg arrol. hogy a mely évangyélista. azö Istenségének [421] meg bizonyitására irt, mi nékünk azt mondgya, hogy azok a fel háborodások benne, akarattal valok voltanak. és hogy ö maga háboritotta fel magát.
Azt ne mondgyuk. hogy azok a fel háborodások. és erötlenségek. nem illettek az Istenhez, de sött még tisztellyük azokot, mivel ugy tettzet annak, aki maga az erö. és böltsesége az atyának. visgállyuk meg hogy mitsoda szándékben vette fel gyarloságinkot, és nyomoruságinkot, és meg fogjuk látni, hogy az ö alázatoságiért, nem hogy meg kellene pirulnunk, de söt még tsudalnunk kell hogy mitsoda tsudálatos szövettségek vagyon azoknak. avégel, amelyre tzélozot. ez avég pedig a mi üdveségünk. azok a meg aláztatások. a melyeket eleinte mindgyárt bolondságnak tarták apogányok. szükséges orvosági valának a mi kevélységünk meg gyogyitására. és a mi orvosunk, maga akart elöbször élni azal az orvoságal., hogy azt édesebbé, és könyebbé tegye a betegnek. akit meg akart gyógyitani.
Némelykor ugy tselekszik mint Isten. némelykor ugy mint ember, és mind Isteni, mind emberi tselekedetit, a mi hasznunkra akarta forditani, ha fényesit atsudákban. azért tselekeszi hogy hígyünk ö benne, és hogy el hitesse velünk, hogy a midön szenvedni fog, nem szükségböl szenved. hanem hozánk valo szeretetiböl. és hogy ha el fedezi Istenségének ditsöségit. a mi gyarloságinknak fedele alá, azért tselekeszi hogy szeresük. és hogy kalauzunk lehesen. meg mutatván példájával, hogy mit kellesék tselekednünk, és szenvednünk. azt láttyuk, hogy amidön meg akarták kövezni az ellenségi közöt el rejtette magát. és semmit néki nem tehettek, azért, hogy amidön meg ölik, háláadásal. legyünk haláláért, a melyet akarattyábol, szenvedi, és ami hasznunkért. és némelykor el szalad ellenségi elöl. azért, hogy meg vigasztallya hiveit, akik oly tsudálatosan el nem rejthetnék magakot valamint ö, az üldözöjok elöt. ahalálra maga mégyen, hogy engedelmeskedgyek az attya akarattyának, és hogy nekünk meg mutassa. mitsoda bátorságal. kel el szenvednünk. mind azokot anyomoruságokot. a melyek alá tettzik Istennek minket vetni, ahohérok keze által hal meg. mind azon által azt mondgya, hogy maga ajánlya magát. meg akarván nékünk mutatni, hogy az Istenhez valo szeretetböl, és az ö akarattyához valo engedelmeségböl. tselekeszi magunknak tulajdonithattyuk a szenvedéseket a melyeket szenvedtet velünk valamely idegen erö. mint ha mi választottuk volna azokot ö érette. ö magát fel háborittya, és fél a halálhoz valo közelgetésekor., a melyet akarattyábol fogja szenvedni, és amelyet régtöl fogva sohajtotta, és magában érezni akarja. a poháral valo ellenkezést. a melyet akarja az attya hogy meg igya, nem azért hogy mi azt gondollyuk hogy kételenségböl kellene azt meg inya, hanem azért, hogy meg vigasztalya, és oktassa azokot akik eröszakos, vagy természet szerént valo halálal halnak meg.
Kimondhatná meg, hogy mitsoda hasznos nékünk, eza tsudálatos kedvezése az Isteni bölcseségnek, a ki mitsoda nagy joságal szabja magát ami nyomoruságinkhoz, és gyengeséginkhez, ki hitette volna el magával, szükséges voltát az üdveségre, aszenvedésnek, és a kereszt hordozásnak, ha akristus nem szenvedet. és fel nem feszitet volna érettünk. ki hitte volna, hogy szenvedhesen., érezvén magában azt azirtozást, amelyel vagyon atermészet a szenvedéshez. hogy ha a kristus. nem akarta volna azt magais érezni,? kitsoda az. aki gondolhatta volna. hogy eleget tehessen az Istennek a szenvedésekel. a melyekre magokot nem adhatták volna, és a melyektöl irtoztanak hogy ha az az irtozás ki nem tettzet volna akristusban, kitsoda az? aki nem retteget volna a viaskodástol., a melyel meg kel gyözni a haláltol valo irtozást, hogy ha nem láttuk volna a mí menyei orvosunkot vért, és vizet izadni viaskodásában.? ez az akarattal valo fel háborodása a kristusnak, vigasztalására vagyon. a mi akaratunk ellen valo fel haborodásunknak, meg mutatván nékünk, hogy anem vétek, mivel az Isten fia érezni akarta azt magában. meg is tanitot arra hogy mitsoda modon tehesük azt érdemesé Isten elött, el mondván néki fiával, ate akaratod légyen meg, és nem a miénk. eszerént tehát a mi meg váltonknak eröttlenségi nem fognak nékünk tettzeni, mint illetleneknek Istenhez, de söt még igen méltóká az ö véghetetlen irgalmaságához. a melyel meg akart minket váltani, az ö alazatossági a mi ditsöségünkre válnak, mivel érettünk alázta meg magát, imádni fogjuk azö alatsonságit, és el hitettyük magunkal, hogy tellyes szeretettel tartozunk. annak az üdveségunkért szenvedö Istennek.
A második tanács amelyet adhatnak. hogy haszonal lehesen olvasni az üdvezitö életét, a. hogy tsak abban a szándékban kel olvasni, hogy ahoz szabja a magáét, az embernek minden [422] szenttsége abbol áll, hogy akristust kövesse, az Isten minket arra rendelt, mondgya szent pál. hogy hasonlok legyünk az ö fia képéhez. meg másut ugyan azon apostol. arra tanyit. mint hogy az ó embernek képét viseltük, követvén atestnek rosz kivánságit, az uj embernek képét [423] kel viselnünk. a ki is akristus akinek eletéhez kel intézni a miéinket, nem tsak atudásnak kedviért kel olvasni azö életét, ne tsak azért hogy tudgyuk mit tselekedet, hanem azért. hogy meg tanullyuk azö tselekedetiböl, hogy mit kel nékünk tselekedni, azt mondgya vala a sidoknak. akik gyönyörüségel halgatták a szent jános predikácioit,: jános fényes, és égö lámpás volt, és vigadni akartatok egy kevés ideig az ö fényeségének világoságánál. nem eszerént kel. tekinteni azt. akivaloságos világosága az embereknek, ö világoságban vezeti az örök boldogságra nem azokot. akik tsak abban gyönyörködnek, hogy meg tudhassák tselekedetit, hanem azokot, akik hüségel követik az ö példáit.
A midön nem tudgyuk. hogy a kristus mit tselekedet. és mit tanitot eföldön. olyanok vagyunk, mint az olyan utozok, akik éttzaka járván. nem tudgyák hogy el tévelyedtek. mert nem láthattyák uttyokot, és amidön akristus életét kezdgyük olvasni, olyanoká kel lennünk mint ezek az utozok. a kik mihent meg hajnalik, észre veszik tévelygéseket, és ajó utra viszá térnek. menyi keresztény. vagyon olyan. aki azt hiszi hamisan., hogy üdvezülhet. ha a világi szokást követi is. ha magat szereti is. ha keresi is meg elégitteni érzékenységeit. és ha el kerüli is ami néki nem tettzik.? menyin vannak olyanok. akik azt tarttyák. hogy nem tartoznak kereszttyeket viselni, penitentziát tartani, a gyalázatot el szenvedni. az ellenségeket szeretni, magokot gyülölni, és mindeneknek ellene mondani.
Honnét jö ez a tévelygés, amelyben töltik nagyob része az embereknek életeket, hanem attol, hogy nem oktattyák magokot akristus életére, vagy hogy azt ugy nem tekintik mint olyan rendet, amelyhez kel szabni életeket. a sidok nem követék avilágoságot. mely elöttök járt, mert nem üsmerték, mind azon által ök meg menthetetlenek, akeresztények. hittel valyák azt üsmérni. de arra nem vigyáznak, vagy ha vígyáznak is. nem akarják követni.
A jövendölés melyet tett simeon atemplomban a kristusról, bé tellyesedik minden nap. akeresztényeknek nagyob résziben. ez a gyermek, mondá. sokaknak romlására, és fel támadására lészen, és jelül tétetik, melynek ellene mondanak. ö fel támadására lészen azoknak, kik az ö életét olvasák. és akik meg üsmervén rendeletlen életeket, el hadgyák setettségeket. és tévelygéseket.. és álhatatoságal. követni akarják. a menyei világoságot, és kalauzt, de ugyan azon világoság romlására leszen azoknak. kik szemeket nem akarják arra vetni, hogy meg lassák az utat. melyet nékik mutat, vagy ha nézik is, de haszontalanul. mivel azt nem tselekeszik, amire tanittya hogy tselekedgyék. eszerént tzéllya a kristus, sokak ellene mondásának. tegyük fel hogy valamely követ tettek. a mezöre jelül, hogy a jó utat meg mutassa, és hogy az utozok azon akarván el menni, más utra mennek. nem arra a melyet ajel. mutat., az ilyen jelnek mondanak ellene, ugyan igy is tselekesznek az olyanok., akik. akristus életét olvasák. nem akarván azt követni, azért jött el hogy meg mutassa a menyei utat, és ki végyen. a pokolnak uttyárol, ö maga elöttünk jár, hogy el ne tévelyedgyünk, és hogy a jó utat. aroszért el hagyuk, arra tanyit, hogy minden más út nem az a melyen ö jár, a halálra vezet, az ö intésit halgattyák, és azö példait láttyák, de tsak ugy élnek. mint annak elötte, egyedül hagyák járni, még is azt reménlik hogy oda érkeznek. ahová ö megyen, ha nem követik is. enem ellen mondásé. és nem hazutolásé,? tsak gondolni is irtoztato volna? mind azon által ez igy vagyon. valaki nem akarja az életét akristus életéhez alkalmaztatni, az olyan. vagy ellene mond üdveségének. ha a kristust igaznak tarttya, vagy azt tarttya. hogy a kristus nem igazat prédikállot. hogy ha más uton akar üdvezülni, nem azon a melyet mutatot néki.
Tsak azért kel tehát azö életet olvasni. hogy nékűnk például légyen, ugy hogy minden magunk viselésében, azövé ki tessék, el is mondhassuk az apostolal. már nem én élek, hanem akristus él én bennem. hogy azt el érhesük. nem elég tsak olvasni, hanem arrol gondolkodni kel, és magunkra szabni amit olvasunk, mivel tsak ilyen formában lehet haszonra forditani ezt az olvasást, semmi el hagyásra valo níntsen az Isten fiának historiájában. és mint hogy mindent a mi üdveségünkre tselekedet. nintsen leg kiseb tzikelyecskeis., az ö életében, a melyet hasznunkra nem lehetne forditanunk. hogy arra figyelmeteségel vigyázunk. szükséges tehát hogy a leg kiseb részecskéit is meg visgállyuk hogy mitsoda hasznunkra lehetne, és hogy mitsoda indulatot indithat mi bennünk, mivel a szükséges, hogy a kristus életének olvasása, némelykor minket oktáson, némelykor meg szégyenittsen, némelykor meg vigasztallyon, és bátorittson, és végtire, hogy szeretetet, háláadást, tiszteletet, örömet, töredelmeséget, reménséget, vagy félelmet indittson mi bennünk.
A kristusnak egész élete. tsuda tételböl. tanitásból, tselekedetböl, és szenvedésböl áll. tsudákot, azért tett hogy meg bizonyittsa Istenségit. és hogy jól tegyen azokal. kik hozá folyamodtanak, és segittségét kérték, hogy pediglen azokot atsudákot, haszonal lehesen olvasni, tegyük azoknak helyiben magunkot, a kik azokot látták. és akikért azok tétettek, az elsök, a kik bizonysági valának azoknak atsudaknak. hittek abban aki azokot tselekedte. ötet ditsérték. és imádták. tanitványi lettek, tselekedgyünk hasonlo képen, amidön olvasuk, a mit ök láttak, imádgyuk a kristus Jesust. üsmérjük ötet Istenünknek lenni. az ö Istenségéröl valo hitnek tselekedetit tenni elne mulasuk, és szentellyük egészen magunkot az ö szolgálattyára. mivel ötet ugy tisztelik mint Istent. ha néki engedelmeskednek. és szeretik.
Azután illessük magunkra mind azt, valamit tselekedtek azok, akiknek szükségekröl tsudálatosan tett akristus, minden testi gyogyitási. a mi lelki betegséginket jelentették, a vétek ami bél pokloságunk, sukettségünk. vakságunk, inaszakadságunk, halálunk. tselekedgyük mind azt a mi lelkünk meg gyogyulásáért, valamit tselekedtenek a betegek. a testi egésségnek meg nyerésiért, menyünk vélek együt a kristus eleiben. és mondgyuk néki a bélpoklosal, ha akarod meg gyogyithatz engemet, a vakal, nyisd meg szemeimet. és tselekedgyed had lássak. eszerént a többivel is. visgállyuk meg abban. amit akristus kivant azoktol. kik szükségekben. hozája folyamodtanak, hogy töllünk mitkiván, hogy meg enyhittse nyomoruságinkot., tekénttsük meg háláadoságit, hitit, szeretetit, azoknak, akiket oly tsudálatosan meg szabaditotta nyomoruságokbol. mint annak képit. amellyet nekünk is kel érezni magunkban avett kegyelmekért.
A kristus oktatásit. tisztelettel kel olvasni., és eza tisztelet abbol áll, hogy higyék. és kövessék a mit tanyit, ö az igazság, tsak ezaz igazság üdvezithet minket, arrol is fogunk meg itéltetni, a mire a tanyit. azt ugy kel halgatni mint tanitványoknak, és hitelt kel adni mind annak amit mond, eleiben kel tenni setéttséginket, hogy meg világosittsa. és lépesinket, hogy meg igazittsa, epediglen ugy lesz meg, ha magunkra veszük a kristus beszédit, meg visgálván magunkot arrol. a mit mond, ugy hogy meg itéllyük magunkot. ha azon az uton kivül vagyunk, a melyre tanit. és hogy magunkot rendbe vegyük. követvén azt a mit parantsol.
Mint hogy az ö beszéde rende minden igasságnak, ugyan arrol is kell itéletet tenni a mi tselekedetinkröl, és azokot jonak, vagy rosznak tartani, a mint már azok meg egyeznek, vagy ellenkeznek azal, de azt sem kel el felejteni egy szers mind, hogy az arend el mulhatatlan, és meg változhatatlan. a meg nem változik, és a mit kárhoztat., a mindenkor rosz lészen, a meg nem hajol. hogy a mi hajlandoságinkhoz alkalmaztassa magát. hejában igyekeznénk arra eröltetni. hogy azt mondgya a mi nékünk tettzenék. holot nékünk kel ahoz alkalmaztatni magunkot, és meg nyugodni azon amit mond. hogy ha az, a mit parantsol. nékünk nehéznek tettzik, a mi meg romlot szivünknek tulajdonittsuk, és kérjük a kristust, hogy meg gyogyitván minket kegyelmével, véghez vihesük parantsolatit. a midön olyan dolgot találunk beszédiben, a melyet nem értünk. kérjük ötet. hogy értettesse meg azt velünk hogy ha annak értelme szükséges üdveségunkre; folyamodgyunk pásztorinkhoz hogy meg magyarázák nékünk, és addig a meg világositást vehessünk, táplállyuk magunkot az igazságokal. a melyek világasak, és igyekezünk hüségel követni azt amit meg foghatunk, hogy meg érdemelhesük az értelmit annak a mit még meg nem foghatunk.
Hogy hasznunkra fordithasuk akristus tselekedetit, ugy kel azokot tekinteni. mint rendét, és formáját, ami magunk viselésének, itt meg külömböztetik az üdvezitö különös tselekedetit. atsuda tételeitöl. mert atsudákot ugy tekintik. mint azokért valokot, akikért tselekedte és atselekedetit, önnön magáért. ö azt akarja, hogy tsudállyuk tsuda tételeit., de azt is akarja. hogy kövessük tselekedetit, ö, akülönösön valo maga viselésiben. minket akart jelenteni. vagy is hozánk hasonlitani, ezen okra valo nézve mondgya, hogy tanullyunk ö tölle, nem a vakokot meg világositani. és holtakot fel támasztani. hanem alázatos. és kegyes szivnek lenni. a midön valamely beteget meg gyogyit, vagy ött kenyérel, öt ezer embert meg elégit. akoron nem öbenne. tekintem magamot, hogy én is ötet kövessem, hanem abetegben, akit meg gyogyitot. és a népben, akit táplált, mivel én is beteg vagyok, és szükséges nékem is akenyér. ez igy lévén. az üdvezitö tsudáibol meg tudom hogy mit tselekeszik a lelkem gyogyitására. vagy táplálására, azt is meg tudom anéptöl, vagy abetegtöl. hogy mit kellesék tselekednem, hogy meg nyerhesem anékem szükséges kegyelmeket. de amidön atsudákhoz valamely tselekedetet tészen, a mely különösön ötet magát tekinti. akoron öbenne tekintem magamot, és ötet kel követnem, példanak okáért, meg tilttya abetegnek ki nyilatkoztatni a tsudát, melyet ö érette tselekedet, és el szalad a nép közül, a kit meg elégittet, hogy királlyá ne tegye, az illyen tselekedetihez kel tehát. alkalmaztatni amagam viselésit, és követnem kell példáját, el kerülvén valamint ö a hejában valo ditsöséget, és a nagyra vágyást.
Azal az elmével, és igyekezettel kel tehát olvasni az Isten fiának tselekedetit, a mint meg mondottuk ide felyeb. az ö beszédit azért. hogy azokhoz szabjuk magunkot, mivel hasonlo köteleségel. tartozunk követni azö példáit, mint a melyel tartozunk engedelmeskedni beszédinek, mind beszédével, mind tselekedetivel, azt az utat akarta meg mutatni, a melyen kel járnunk, ugyan erre valo nezve is, kel meg tudnunk, hogy mit mondot, és tselekedet, de az Isten fiának tselekedetiben, leg inkáb azt kel meg gondolnunk, hogy mitsoda szándéka volt tselekedetiben. és mitsoda jó erkölcsöt mutatot ki abban, mivel leg inkáb, ezt a szándékot. és ezt a jó erkölcsöt tartozunk követni. ö az apostolinak lábokot meg mosa, ebben a tselekedetiben, az alázatoságnak jó erkölcse fényeskedik, és ö magát, azért alázta illyen formán meg, hogy minket az alázatoságra tanittson. ö a bünösökel eszik, ennek a tselekedetnek szándéka, a felebaráti szeretettöl vagyon, ugyan ezt a szeretetet is jovallya nékünk példájával.
Végtire meg kel tanulnunk, és követnünk akristus kegyeségit, mert mint hogy a szeretet akezdete. minden tselekedetinek, a mi tselekedetink is jók. vagy roszak, ahoz képest. a mint a szeretet. a melyböl erednek., jó, vagy rosz, a mi szeretetünk, jó, ha ugy szeretünk a mint a kristus szeretet, és ha azt szerettyük. a mit ö szeretet, a mi szeretetünk rosz, ha azt szerettyük, a mit ö nem szeretet. ö agazdagságot, ditsöséget. gyönyörüséget nem szerette, sött még ezeket meg vetette. ö nem kerülte a szegénységet. a köny hullatást, abestelenséget, fájdalmat, gyalázatot, ahalált, ö tsak az attya ditsöségit kereste. és minden igyekezete a volt, hogy néki tessék. és néki engedelmeskedgyék. egy szoval. örökösön tsak az Istent szerette, és avétket gyülölte, ö a világi jóktol magát el vonta akarattyábol, és annak gonoszságátol nem tartot. ugyan ezt is akarta nékünk tudtunkra adni. életének minden maga viselésével, és ugyan ezt is kel követnünk. és erröl gondolkodnunk, életünknek, minden napjaiban.
Immár minden meg lévén mondva, még egy nehány szót kel mondanunk arrol, hogy mitsoda. hasznot kel venni, a kristus szenvedésinek olvasásábol, szükséges azt ugy tekinteni, mint akaratal valo szenvedést, és igen jó azt ugy tekintenünk mint két ókból valo szenvedést, it az ö szenvedési közi számlállyák, nem tsak azt, a mit ellenségeitöl szenvedet, hanem minden alatsonságit és emberi erötelenségit, mint agyermekséget. éhséget, szomjuságot, fáradságot, félelmet, a sok járást., és közönségesen. mind azokot a nyomoruságokot, a melyeket tettzet neki fel venni a mi üdveségünkért,
Elöször, azért szenvedet. hogy eleget tegyen az Isten igasságának vétkeinkért. és magára vette. noha ártatlan volt, a vétkeinkért valo büntetést., hogy meg mentene az örökös büntetéstöl., a melyre itéltettünk volt. az Istennek igasságos itéletiböl. eminket két dologra kötelez, eloször, hogy nagy hálá ado szeretettel. legyünk. a kristushoz. a ki mi érettünk szenved, és aki mindent el követ, hogy meg üsmértesse velünk. hozánk valo nagy szeretetét., a második a. hogy tellyeségel valo gyülölségel, és irtozásal legyünk avétekhez. a melyet tsak az Istennek., szenvedési, és halála által lehetet el törölni.
Másodszor. ha ugy tekéntik a kristus szenvedésit. mint olyat, a mely a mi oktatásunkra valo, lehet azt olvasván. ilyen formán gondolkodni. el kel magunkal hitetni, hogy tellyeségel szükséges az üdveségért valo szenvedés, mivel tsak azon az uton vezet oda az üdvezitö. és ugyan azon ment bé oda maga is, szégyenleni kel a lágyságot, a melyel, oly igen kerülik mind azt, valami sanyargathatná az érzékenységeket, vagy meg alázná az elmét, meg tekintvén magunkot mint bünöst, és a kristust, mint ártatlant. az orvos él az orvoságal. a melyre szüksége nintsen, a beteg azt meg veti. noha néki tellyeségel szükséges az üldoztetésben vigasztalást találnak. mivel az urokal. egy allapotban vannak, egy szoval. meg visgalván a kristusnak minden maga viselésit a szenvedésiben. a magokét meg szentelni, tölle meg tanulhattyák.
A kristus, az attyátol szenvedet., aki is ahalálra adta ötet, ö az emberektöl szenvedet. a kik hálá adatlanságal fizették meg néki minden jó téteményit, a kik ötet meg vetették, gyalázták, káromlották, keresztre feszitették; végtire a maga akarattyábol szenvedet, mivel ö maga magát ajánlotta áldozatul az emberek üdveségiért, az engedelmeség a melyel el vette az attya kezéböl a pohárt, minket arra tanyit, hogy zugolodás nélkül kel vennünk az Istentöl küldetet kereszteket. ugy mint a betegséget. szomoruságót, joszág vesztésit, atyánk fia halálát, a mitsoda kegyesegel szenvedte mind azokot az gyalázatokot az emberektöl. olyanal kellene mi nekünk is ellene állanunk aharagnak, és aboszu állásnak, a midön valaki meg bánt, az a buzgo szeretet, a melyel magát adta az attya ditsöségiért, és a mi üdveségünkért. minket arra tanyit, hogy meg szentellyük a valoságos Isteni szeretet által. mind azokot a szenvedéseket. a melyeket magunknak adunk. vétkeink botsánattyára. meg tanit példájával. hogy az emberi üldözéseket, az Isten kezeiböl vegyük, és imádnunk kel azö igasságát, akár mely nagy igaságtalanságal. bányanak is velünk. mások, meg tanitot minket az ellenségünköt valo szeretetre, a gyalázatért, gyalázatal ne fizesünk, botsásunk meg annak a ki meg bánt, és joval fizesük a gonoszt, végtire arra is meg tanitot, hogy vigasztalnunk kel magunkot. aszenvedésinkben. meg tekintvén aditsöséget. mely azokot fogja követni,
Ugyan azt is kel még igen jól fel jegyezni. az olvasásban, hogy mit szenvedet érettünk akristus, netekinttsük tsak azt, mondgya szent agoston. hogy mere mégyen az. Isten fia, hanem azt is tekinttsük, hogy hová mégyen, ö minket keskeny, darabos, és nehéz uton vezet, de az örökös ditsöségre vezet, kövesük ötet mind végig. ö alatson rendben éll, és afájdalmakban hal meg. de holta után fel támad, és mennyekben fel mégyen, ahol az attyának. jóbb keze felöl üll, ne vegyük el soha szemeinket ö rolla, soha elne válaszuk az ö ditsöségit szenvedésitöl. amidön szenved. tekénttsük meg aboldogságot, melyet akar nyerni, és midön ditsöségben láttyuk, emlékezünk meg arrol. hogy a kereszt által ment bé ditsöségében, a mint ö tselekedet, nékünk is ugy kel tselekednünk, az ö szenvedésének, és boldogságának. társaságában hi minket. vagy is inkáb társunká lett nyomoruságunkban. hogy minket társaivá tenne boldogságában, meg fogjuk látni, az ö halando életében, az életnek formáját, amelyet kel élnünk eföldön, és azö boldogságos életében. a képit annak, a melyet nékünk készit menyekben, ha ugy élünk, a mint ö élt., mert valamint szent Cypriánus mondgya, a keresztények még olyanok lesznek, valamint a kristus. hogy ha olyanok mostanában, a [424] mitsodás ö volt, quod est Christus. hoc érimus Christiani, si christum fuerimus imitati.
Végtire, az utolso tanáts, a melyet adhatnak. azoknak. akik haszonal akarják olvasni akristus életét, ahogy, az az imádság, meg elöze, és kövesse az olvasást, az olvasás elött kérni kel az Istent., hogy az ö fia életének minden részeiben, üsmertesse meg velünk, mi formában akarja, hogy mi azt hasznunkra fordithasuk, és az olvasás. után, kérjük kegyelmit, hogy. követhesuk azt. a mire tanyit. Az ige meg testesülvén. köztünk maradot, mondgya az évangyélium, tellyes lévén kegyelemel. és igazságal, ö hozta el az igazságot. hogy hivatalunkra tanitson, és akegyelmet, hogy követesse velünk, azt, amire az igazság tanitot, ez az igazság, akinek. kel minket tanitani, minden tzikeleiben ki tettzik az ö életének. de tsak a lelki szemek láthattyák azt meg. ö nékie kel. fel nyittani szemeinket, más képen: az ö tselekedeti. és beszédi. olyanok lésznek nékünk, mint a bé zárt könyv, vagy mint a példa beszédek, amelyeket nem fogjuk érteni. és a midön az igazság üsméretire. fel nyittya szemeinket. kérjük arra, hogy gerjesze fel bennünk szeretetét. és adgya meg nékünk azt a kegyelmét. melyet szenvedésivel nyert nékünk. és a mely szeretetti tudományát. és követteti példájátt., akristus emberré lett, hogy az emberek szeresék. azért élt hogy nékik meg mutassa miformában szeresék, és a menyekben viszá ment. hogy nékik a szent lelket el küldgye, a ki is az ö szivekben önttse azt a szeretetet, a melyet kiván töllök. etehát egész munkája az üdveségünknek,. üsmérjük meg magunkban, hogy mitsoda köteleségel tartozunk szeretni akristust. tanullyuk meg az életéböl, hogy mi formában akarja hogy szeresük, kérjük. kegyelmét, hogy ugy szerethesük amint kivantatik, és hogy [425] adgya szivünkben azt atüzet. amelyröl maga szól, Azért jöttem el, hogy tüzet hinttsek a földre, mit kivánok. hanem hogy meg gyullyon.
Vége
Elsö könyv.
A mely magában foglallya mind azt. valami lett keresztelö szent János fogantatásátol fogvást. a kristus prédikálásának elsö esztendeiig. pag. 1.
Második könyv
A mely magában foglallya. a mit. a kristus tselekedet: predikallásának két elsö esztendejében. pag. 39.
Harmadik könyv
Mely magában foglallya mind azt. valamit akristus tselekedet predikállásának harmadik esztendejében: pag. 89.
Negyedik könyv
Hogy mit tselekedet Jésus. jérusalemben gyözedelmesen bé menetelétöl fogvást. menyben meneteléig. 181
A Kristus Jesus
Életének
Historiaja
Világ teremptése után. négy ezer esztendöt számlálnak, amelyek alat. mindnyájan az emberek az ördögnek. kegyetlensége alat sohajtoznak vala, akinek rabsága alá vettettek volt, a vétek által. tsak nem az egész világot el boritotta volt. a bálványozásnak setéttsége. egyedül a sidó nép üsmérte az Istent, és ugyan tsak az is várta a meg ígért messiást, mert mihent az ember a halálnak rabsága alá adá magát. az ördögnek. intselkedéséböl, az kit az Isten. azal fenyegeté. hogy egy aszony olyan fiat szülne, aki ö ellene hadakoznék. és az Isten meg üsmértetvén. és imádtatván magát. bizonyos számu emberekel. ugyan azoknak. maradéki közül kelletet születni, a kigyon valo gyözedelmesnek, és az emberek meg szabaditojának,
Leg elöbször ábrahamnak igére meg az Isten. hogy minden nemzetek meg áldatnak az ö maradékában. ezt az igéretet meg ujitá az után. mind Isáknak, mind jákobnak, és idövel. világosabban meg magyarázá. a jákob. tizen két fiátol származot sidoknak., hogy miben. állana. a nemzetek áldása, reménséget adván nékik egy olyan meg váltorol. akinek születesét, életét. és halálát világosan meg mondotta nékik meg elöre. sött még azt is akará, hogy valami rajtok történnék, jelentené szüntelen azt a meg váltot, áldozatokot rendele nékik. amelyek jelentenék azt anagy áldozatot. a mely által eltörölné az emberek vétkit, és ö érettek olyan tsudákot tett, a melyek árnyéki. és jelei valának. azoknak, amelyeket idövel akart tenni az egész világ üdveségiért
Ez igy lévén, mindenek hirdették nékik azt az Isteni meg váltót, a proféták, akiket az Isten sok izben küldöt hozájok, tudtokra adták nékik el jövetelét, és anyomoruságok., a melyekel. ostorozta öket az Isteni igasság. rendeletlenségekért, buzgoságal ohajtatta, és nyukhatatlanságal. váratta vélek a mesiást, vagy a kristust, az elsö sidó szó, a másika görög, mindenike kenetetetet tészen. a sidok eszerént nevezék azt, akit ugy várták, mint egy nagy királyt. akit az Isten különös kenettel. fogja fel kenni. amely kenetnek, az ö királyoknak, és profétajoknak. fel kenetetések, tsak. jele volt.
Végtire, négy ezer esztendeig tarto várakozások után. az idö, melyet az Isten, az emberek. válttságára rendelte volt. és a melyet a proféták. meg jövendölték. bé tellyesedék. a romaiak igen nagy békeségben valának augustus Császár uralkodása alat, és a sidokon hérodes uralkodot., akit is a romaiak adták volt nékik királynak. ennek az idegen királynak. uralkodása, nyilvanságos jele volt. a messiás rövid idö alat valo el érkezésének. ezen jövendölése szerént jákobnak. Elnem vétetik a fejdelmi pálcza judábol. és a fejdelem az ö agyékábol. mig el nem jö, a ki el küldetik, és ö lészen., a nemzettségek várása. ugyan abban az idöben is tellyesitté bé az Isten. azö öröktöl fogva valo szándékát. hogy akristus jésus, a sidok. és apogányok. szabaditoja. a sidok közöt születesék. és végben vitte ö általa, az emberek üdveségének nagy munkáját, olyan formában. a mint az Évangyélium elönkben adgya. és a melyet le irjuk ebben a historiában.
Kristus Jesus
Életének
Historiája
ELSÖ KÖNYV.
A mely magában foglallya mind azt. valami lett, keresztelö szent jános
fogantatásátol fogvást. akristus prédikállásának. elsö esztendeiig.
[426] A sidok közöt vala egy szent pap. kinek neve zakariás volt. ez a szent ember. az ö feleségével, Ersébethel, az Isten parantsolattyában szentül éltenek. mind ketten korosok valának. az Isten meg akarván probálni az ö jó erkölcsöket, hogy az után azt nagyob fényeségel jutalmaztassa meg, nékik gyermeket nem adot vala, és meg engedte nékik szenvedni a magtalanságnak gyalázattyát. a melyet abban az idöben ugy tekintették., mint menyei átkot, ugy történék egykor. hogy zakariás a templomban szolgálván. az ö rendi szerént. és az Istennek jó illatokot ajánlván. a törvény parantsolattya szerént. Gabriel angyal meg jelenék néki. és tudtára adá az Isten parantsolattyábol, hogy fia lenne, kinek neve lenne jános, hogy az a fiu nagy lenne Isten elött, még az annya méhében bé töltetnék szent lélekel., hogy a még meg fog tériteni. sokakot az Izrael fiai közül. és a ki az ur elött fog járni az Illyés lelkével. és erejével. hogy néki utat készittsen, és az embereket arra inttse, hogy ötet bé fogadgyák. Zakariás pedig kételkedék. ezeknek azigéreteknek igaz voltában, felelé az angyalnak, miröl üsmérhetem én azt meg, hogy a mit mondasz az igaz légyen? mivel én öreg vagyok, és azén feleségem már koros. az Angyal. hihetetlenségiröl meg feddé. és meg mondá néki. hogy azon szempillantásban. meg némulna. és mind addig nem szollana, valamég mind azok bé nem tellyesednek, a miket meg jövendölt néki. zakariás azon orában meg némulván. anépnek nem szolhata. hanem tsak jelek által mutogatot. aki is észre vévé. abbol. hogy valamely látása lett volna.
Zakarias, el végezvén amaga szolgálattyának az ideit, viszá tére amaga házához, mely judeának egyik városában volt. és az Isten bé tellyesité. a mit az angyal által mondatot volt néki, mivel Ersébet fiat fogant méhében, és nagy rejtékben marada ött holnapig, hogy az alat. tsak egyedül az Isten elött vigadhason. azért akegyelemért melyet tett véle, meg mentvén ötet. a magtalanságnak gyalázattyátol, és olyan fiat adván néki. akiröl oly nagy dolgokot mondottanak.
[427] Ersébeth. hat holnapi terhes volt, a midön az Isten. ugyan azon Angyalt. a kit Zakariáshoz küldöt. volt, galiléai názáreth városában küldé. hogy akristus születésit tudtára adná annak a személynek. a kit öröktöl fogva. anyának válásztotta volt. ez a személy. David familiájábol valo szent szüz volt, kinek neve volt Mária, akit ugyan azon familiábol valo josef nevü ember el jegyzette volt. és a ki szüzeségben élvén, az ö férje néki, mind bizonysága. mind hiv örzöje volt tisztaságának, az Angyal. bé menvén házában köszönté és mondá néki. üdvez légy. oh' malasztal tellyes. az ur vagyon teveled. tevagy áldot az aszonyi állatok közöt. a szent szüz. nagyon meg háborodék az angyal jelen valo létin. és igen álmelkodék köszöntésin. de az angyal meg bátorittá, mondván hogy ne félyen, és hogy olyan fiat szülne. a ki nagy lészen. aki a magosságbéli fiának hivatatik, akinek az Isten véghetetlen birodalmat ád. és azt a fiát jésusnak neveze. az az üdvezitönek. a szent szűz meg gondolván hogy mitsoda formában élne szent josefel, és nem látván modgyát miképen tarthassa meg szüzeségit. ha anyává lészen, mondá az angyalnak, hogy lehet a meg, mivel embert nem üsmérek, az Angyal felelé néki, hogy az a szent fia, akit az Isten fiának fogják hini, a szent léleknek láthatatlan erejétöl fog tölle születni. és meg akarván néki mutatni hogy Isten elöt nem lévén semmi lehetetlen, véghez viszi benne. minden hatoságának. ezt anagy tsudáját, az után tudtára adá néki hogy mitörtént légyen az ö rokonával. Ersébethel. aki is anyi sok idökig tarto maktalansága után. már hat holnapi terhes. ezeket halván a szent szüz. észre vévé hogy anya lévén, szüzeségit el nem vesztené. alázatoságal. engedelmeskedék az Isten parantsolattyának. és mondá az angyalnak, imé az urnak szolgáloja, legyen nékem ate mondásod szerént., az angyal el menvén tölle. a szent lélek réája szálla véghez vivé benne a nagy titkot. a melyhez készitette volt ötet. annak elötte sokal. néki adot bövséges malasztival. a szent szüz. mehében fogadá. az Isten fiát, a szent háromságnak második személyét, ki meg testesüle, az az. hogy emberé lett. testet, és lelket vévén magának valamint mi. ennek a tiszta és alázatos szüznek méhében
Maria meg tudván az ö rokonának terhben valo letit, nagy siettségel mene látogatására. oda érkezvén. mindgyárt köszönté arokonát. Ersébeth pedig, mihent meg hallá a szavát, azonal [428] érzé, hogy a magzattya. örömében röpöse méhében. és bé telvén szent lélekel. fel kiálta áldot vagy az aszonyi állatok közöt. és áldot ate méhednek gyümölcse, honnét vagyon enékem. hogy az én uramnak anya jöjjön hozám, az után meg mondá a szent szüznek. mint röpösöt méhében a magzattya. és ismét mondá. boldog vagy hogy hittél. mert valamiket meg mondatot néked az ur. azok mind bé tellyesednek. A szent szüznek szive, ezekért aditséretekért fel nem fuvalkodék. meg üsmérte az Istentöl vett malasztakot, ugyan az ö ditsöségire is akarta azokot forditani, és nem hogy hitének tulajdonittotta. volna mind azt. a minek benne bé kelleték tellyesedni, hanem azt tisztán. ateremptö irgalmaságának tulajdonittá. mondván, magasztallya az én lelkem az urat, és az én lelkem örvendezen. az én meg váltó Istenemben. mert meg tekintette alázatoságát szolgálojának, amidön az Istennek ugy tettzik, aleg kiseb teremptet állattya által is. nagy dolgokot viszen végben; ö elötte kedves dolog, az alázatosokot fel magasztalni, és a földre vetni, a kevélyeket. és hogy ö hiv az igéretiben, mivel azért választotta ötet fiának anyává. hogy bé tölttse az irgalmaságot. melyet meg igérte volt. ábráhamnak. és atöb patriárkáknak.
[429] A szent szüz. három holnapig maradván. rokonánál. az után viszá tére házához. azonban pedig az Ersébeth szülésének az ideje el érkezvén, akörül lévö szomszédi, és attyafiai. hozája menének, és vigadának véle együt. hogy fiat szült volna. a nyoltzadik napon, a mellyen kelleték környül metélni a gyermeket., és nevet adni néki, mindnyájan zakariásnak akarák nevezni, de egyedül Ersébeth arra reá nem álla. akarván hogy jánosnak hivatassék. valamint az Isten azt meg parantsolta volt. az angyal által. mindenek mondák néki, hogy senki a familiájában. azon a neven nem hivatatnék, és inték zakariásnak. hogy jelentené ki ez iránt mi volna akarattya. a ki is egy iró táblát vévén kezében. fel irá hogy jános legyen az ö neve. azonnal. meg nyilék azö szája, és nyelve, és szolni kezdvén. az Istent ditséré. mindnyájan akik jelen voltanak és látták ezt a tsudát. vagy akik azt meg hallák. tsudálkozni kezdének rajta, és kérdeni kezdék egy mástol. mit gondolsz. hogy mi lesz még ebböl a gyermekböl.?
De a mit mások nem tudtak. zakariásnak a ki nyilatkoztatot volt., aki is bé töltetvén szent lélekel. meg. üsmérte a meg testesülésnek titkát. és azt is. hogy mitsoda része lenne abban atitokban az ö fiának, azért is mihent a szollás viszá adaték. néki. jövendölni kezde, mondván. Áldot légyen az Izraelnek ura Istene. mert meg látogatta. és meg váltotta az ö népét. az Isten Dávid házábol valo meg váltót adot, hogy bé tellyesittse igéretit. mellyeket tett volt ábrahamnak. és a melyeket gyakorta ki hirdette volt aproféták által. és a meg testesülésnek. hasznait. ezen kevés szok alá foglalá; meg igérte nékünk, hogy meg szabadulván. ellenségink kezéböl. szolgálni fogjuk ötet, elöttejárván. a szenttségben. és igasságban. életünknek minden napjaiban, az után. a fiahoz igy szolla, és te kis gyermek. a magoság bélinek profétája lészesz, mivel az urnak szine elött fogsz. járni, hogy néki el készittsed az utakot, és hogy az ö népével. meg üsmértessed az üdveséget. az Isten bé tellyesitté mind azokot. valamiket meg jövendöle zakariás a fiárol, hogy pediglen. arra a nagy szolgálatra keszittse ötet, a melyre rendelte volt. meg erösitté ötet lelkével, és azt akará, hogy a pusztában. laknék, mind addig, valamég az Izrael népe elött. kelletnék néki meg jelenni.
[430] Az alat. a még. a szent János születésekor valo tsudának hire el terjedet volna. az egész judeában, a szent szüz, a ki názárethben viszá tért volt., nagy tsendéségben gondolkodék.. a titokrol, melyet az Isten munkalodot benne, a mely dolgot el titkolta volt a férje elött, de a terhes volta, azt ki nyilatkoztatta. és szent josef észre vévé. hogy terhben volna, de mivel hogy igaz ember volt. nem akará azt ki hiresiteni, de fel tevé magában, hogy titkon. meg válnék a feleségétöl, ezen gondolatban lévén. az angyal meg jelenék néki, és monda, josef, Davidnak fia. ne fély magadhoz venni máriát ate feleségedet., mert a mi ö benne fogantatot. a szent lélektöl vagyon. a mely fiat fog szülni, azt Jésusnak nevezed, mert ö szabadittya meg népét büneiböl, josef engedelmeskedvén aparantsolatnak. a feleségével. lakék. nem élvén soha. a [431] házasági szabadságal; e szerént tellyesedik vala, bé, a mit az Isten meg jövendöltetet volt, Isaiás profétával. ilyen képen. egy szűz méhében fogad, és fiat szül. a kit Emmanuelnek nevezik. a mely tészi. Isten mi velünk.
[432] A szent szüz szülésének ideje el érkezvén, akristus jésust evilágra. hozá, olyan formában, amint ez után meg fogjuk mondani. mert minek elötte fel tegyük születésének historiáját, szükséges, és igasságos meg üsmértetni azt, aki születik, Az emberek le szokták irni. a földi nagy uraknak. genelogiájokot, hogy öket nagyob tiszteletben tegyék, nemesi vérekért, és elejeknek nagy tselekedetekért. Maria ollyan fiat szül, a kinek. két genelogiáját. és két születésit adgya elönkben az Évangyélium, mert annak a fiunak két természete vagyon. a kristus Isten. és ember egy szers mind, és egy személyben foglallya az Isteni természetet. és az emberi természetet. ugy mint ember, sok számu embertöl származik, ugy mint Isten. tsak az atya Istentöl, ugy mint ember, idöben születik, ugy mint Isten. öröktöl fogva születet. és [433] öröktöl fogva valo. nézük meg mit mond nékünk szent jános az ö Isteni és öröktöl fogva valo születéséröl. és hogy mitsoda okokbol akart emberé lenni.
Azt mondgya tehát. hogy a kristus, az Istennek igéje, az az, az Istennek. gondolattya, vagy szava, a midön valaki gondolkodik, az elméjiben olyan lelki képzelést formál. a mely képzelést. vagy képet. nevezik igének. az az, az elme szavának, mivel ugy mondván, a gondolattal. beszél az elme magával., Az Isten tiszta lélek, aki tekélleteségel üsmeri magát, és aki magát öröktöl fogvást üsméri. magát üsmérvén gondolkodik tehát, és magárol tekélletes képet formál. és az a kép, az ö igéje. De a mi azt az igét véghetetlen képen, felyeb magasztallya. minden emberi gondolat felet. ahogy, az az ige más személy, és mind azon által ugyan azon Isten aki ötet formálta., És ez akét személy, véghetetlen szeretettel szeretvén egy mást, öröktöl fogvást. az az öröktöl fogva valo szeretet. a melyel egy mást szeretik. egy olyan harmadik személy, akit szent léleknek nevezik. és aki ugyan azon Isten., mint akét elsö személy. akitöl származik. Erre tanyit hát minket a szent haromságrol valo hit, aki is nem más. hanem az az. Isten. akit imádunk, egy három személyben. akinek a második személyit. fiunak nevezik. nem tsak azért. hogy az elsö személytöl születet. akit ezen ókbol atyának nevezik. hanem még igének, mivel az ige belsö képen valo gondolattya és szava. az elsö személynek. aki magát üsmervén ötet szüli, és aki öröktölfogva szüli, mivel öröktöl fogvást üsméri magát: Ezért is mondgya szent János, kezdetben, azaz, hogy a világ kezdetekor. az. ige már volt. és az Istenben volt. mivel agondolat. az elméjiben vagyon. annak, aki azt gondolya, és ö Isten volt. és az ige egy, azal, aki ötet szülte.
Az ige tehát mint Isten. mindeneknek teremptöje. ezért is mondgya az Evangyélista. hogy mindenek ö általa lettek. és semmi nem lett ö nála nélkül. ettöl vagyon. hogy némelykor az Isten bölcseséginek nevezi az irás ötet, mert az attya üsmerettsége által születet, és némelykor, az Isten karjának, és erejének, mert az Isten. mindeneket ö általa teremptet. ismét azt mondgya szent jános, hogy az élet öbenne vagyon, nem is lehet más képen. mivel ö általa éll mind az, a miben élet vagyon., azt is mondgya. hogy az az élet. az emberek világosága volt., mivel. az emberek. okosok lévén. olyan lelkek vagyon. a mely meg világositatot. a bölcseség., és az igazság által, ez a kettö pedig valoságos élete a léleknek, és a midön a lélek meg fosztatot a bölcseségtöl. és azigazságnak világoságátol. akoron meg holt. a menyiben meg halhat, Azige pedig, önnön maga az az igazság. és az az örökös böltseség, a mint szent János mondgya. és ezen kettöben valo részesülés tészi a lelkeket bölcseké, és igazaká. mivel azö igazságok, és bölcseségek. tsak attol avéghetetlen bölcseségtöl. származik. a mely nem egyéb, hanem azIsten ígéje. az évangyelista hoza tészi. hogy eza világoság. a setéttségben fénylet. tudni illik. az emberek közöt. kik, el valának temetve, a véteknek setéttségében. a mely setéttség. meg nem üsmérte azt a világoságot. hogy pediglen meg üsmértesse azt vélek, az Isten hozájok küldé. jános nevü emberét. ugyan azont. akinek fellyeb láttuk tsudálatosan valo születésit. és ezután meg fogjuk látni. mit tselekedet. hogy véghez vihesse hivatallyát, a mely hivatal abbol állot, hogy meg mutassa az embereknek a világoságot, melyet vakságok nem engedé hogy meg láthassák, hogy az ige avilágban vólt, de avilág azt meg nem üsmérte. tudni illik. avilágot szeretök., kik a teremtett állatokhoz kaptsolván magokot. az Istenröl el forditották volt. szemeket. és szereteteket., hogy az övéi, az az. az emberek. kik az ö teremtet állati, és föképen asidok, kik nepei valának, ötet bénem fogadták. és bé nem fogadván az ö Isteneket. el vesztették azt a nagy hasznot. a melynél nagyobat nem remélhettek. mivel hatalmat adot mind azoknak. kik ötet bé fogadták. hivén nevében. hogy az Isten fiaivá legyenek. nem testi születés által, a mint az emberek születnek, hanem lelki születés által. melyet az Istentöl veszik, és hogy meg érdemelye az embereknek ezt aditsöséges születést. az ige. mondgya az Évangyélium., testé lett, és közöttünk maradot. az az, hogy emberé lett, és ugy mint Isten öröktöl fogva születet az Atyának kebelében, és ugy mint ember. idöben születet a szent szüznek méhéböl. és ugyan ezen utolso születésinek historiáját. fogjuk ide aláb le irni.
[434] Augustus. a romai birodalomnak. Császárja, az egész birodalomban lévö népeknek. számát meg akarván tudni. parantsolatot ada ki. hogy kiki a maga városaban. menne magát fel iratni, erre a parantsolatra valo nézve. szent josef, a szent szüzel. galiléábol. bethleemben. a juda városában mene, hogy ót fel iratná anevét. mivel Dávid familiájábol valo volt. és eza király bethleemben születet a mely várost. az irás Dávid városának nevezi, a midön ótt lettek volna, a szent szüz szülésének, ideje el érkezvén. a kristus Jésust szülé, és bé polálá, és mint hogy hely nem. vala a vendég fogadoban. a jászolban fekteté, avároshoz közel. a juhokot örizvén, a pásztorok egy szers mind nagy fényeség vévé öket környül. és az angyal meg jelenvén mondá, ne féllyetek. mert ollyan jó hirt mondok néktek, amely bé tölti örömel az egész népet. mivel ma a dávid városában olyan üdvezitö születet néktek. a ki az ur kristus. és erröl a jelröl meg űsmeritek. egy gyermeket találtok bé polálva, egy jászolban fektetve. és azonnal. nagy menyei. sereget hallának. kik ditsérék az Istent. és mondák. Ditsöség a magosságbéli Istennek, és békeség a földön lévö jó akaratu embereknek. az angyalok el menvén. a pásztorok. siettségel menének bethlehemben. a hol meg találák Mariát, josefet, és akis gyermeket ajászolyban. és meg láták. hogy az angyal igazat mondot volt nékik. ök pedig viszá térvén. az Istent ditsérék. és mindennek hirdeték a tsudálatos dolgokot melyeket láttak, és mindenek tsudalkozva. halgaták öket. a szent szüz pedíglen. a szivében tarttya vala mind ez igéket. és azokrol gondolkodék.
[435] A Mojses törvénye. szerent minden férfiu gyermeket környul kelletet metélni nyoltzad nap mulva, születések után. az Isten eszerént parancsolta volt meg ábrahámnak. mivel egy fiat akarván adni ennek a patriárkának. a kinek maradékábol kelleték születni a meg váltonak. és szövettséget akarván véle tenni, a melyet meg kelletet tartani azö maradékinak. a környül metélést parantsolá néki, mint bélyegit, és jelit ennek a szövettségnek, fenyegetvén azal minden férfiu gyermeket. a kin ez a jel nem volna, hogy ki törölné népenek száma közül. ábrahám. és az ö maradéki a sidok, meg tarták hüségel ezt a törvényt. akristus meg akarván tartani ezt a törvényt, azért is Évangyélium nékünk fel teszi hogy a nyoltzadik napon környül metélték. és Jésusnak nevezteték. az angyal meg mondotta volt. még fogontatása elött. hogy ezen névre nevezék.
[436] A szent szüz. és szent josef. még bethleemben valának, a midön a mágusok jérusálemben érkezének. az az filosophusok, kik nap keletröl jöttenek. és akik kérdezkedének, hogy hol volna. az ujonnan születet sidok királya, mondván. hogy nap keleten látták volna atsilagját, és hogy imádni jöttek volna ötet, ezen akérdésen tsudálkozának a jérusálem béliek, és hérodes király igen meg háborodék. esze gyüjté az áldozo papokot, és atudosokot. hogy meg tudhasa töllök, hol kelletik születni a messiásnak. akit vártanak, mivel ö azt jól észre vévé hogy azt keresnék a magusok, a sidok királya nev alat. mindnyájan azt felelék néki. hogy bethleemben. [437] mikéus proféta szerént.. Es te bethleem juda földe. semmi képen nem vagy leg kiseb a juda fejedelmi közöt. mert belöled jö ki avezér. aki az én nepemet Izraelt vezérellye.
Hérodes ezeket halván. titkon magahoz hivatá a mágusokot. és tudakozodék töllök. hogy mitsoda idöben látták volna. azt atsillagot. az után el küldé öket bethleemben. mondván, eredgyetek, és tudakozodgyatok agyermek felöl, és mikor meg talállyatok. adgyátok tudtomra. hogy had menyek el én is imádni. a mágusok alig indulának bethleem felé. hogy meg láták a tsillagot. melyet nap kelet felé láttak volt. és az Évangyélium fel tészi. hogy a tsillagot meg látván, igen meg örülének. atsillag elöttök menvén. meg állapodék a hely felet, ahol. akristus vala. a mágusok. bé menvén aházban. ót találák a gyermeket. az ö anyával. a szent szüzel: és le borulván elötte. imádák ötet, és ajándákot ajánlának nékie. aranyat, temjént, és myrhát, és minek utánna véghez vitték volna tiszteleteket., a magok hazájában viszá térének. de jerusálemet el kerülék. mert álmokban. meg volt nékik mondva, hogy herodeshez viszá ne térjenek
[438] A szent szüz, és szent jósef. hüségel. meg tartván. a környülmetélesröl valo parantsolatot., ugyan azon hüségel akarák véghez vinni a törvénynek. meg más más két parantsolattyát is, az egyike annak. az anyákot tekintette. és a másodika, az elsö szülötteket, az elsö parantsolat azt [439] hagyá az aszonynak. hogy a szülése után egy darab ideig házánál maradgyon. semmihez olyanhoz ne nyullyon, a mi az urnak szenteltetet. se a szent helyre bé ne menyen., az az idö pedig negyven napig tartot. a férfiu gyermekért, és nyolczvan napig a leány gyermekért, és a midön ez az idö bé tellyesedet. az aszszonynak a templomban kelletet menni hogy meg tisztullyon. és ót egy barányt kelletet adni az áldozatra, és egy galambat. vagy egy gerlitzét. a büniért. hogy ha pediglen egy bárányt nem adhatot, szabad volt a bárány helyet egy galambot. vagy egy gerlítzét adni.
A második parantsolattya a törvénynek., a mely az elsö szülöt fiakot tekinté. arra kötelezé a szüléket, hogy azokot bé mutassák az Istennek. és pénzen meg válttsák. minden elsö szülöt. Izraelben. az emberek. és az állatok közöt, az Istennek volt szenteltetve, ezt aparancsolatot akoron adá ki, a midön egyiptumban. minden elsö szülötet meg ölete, hogy faraot. a népe el botsátására kénszeritené. ezen szentelésel. arra akará kötelezni a sidokot. hogy soha elne felejtenék azt ajó téteményit. és mint hogy szükséges volt, hogy a szenteltetet dolog néki fel áldoztassék. áldozatul, azal meg elégedék. hogy állatokot áldozanak, és a fiakot meg válttsák. lehetet volna azokot a gyermekeket néki szentelni más képen is. példának okáért, hogy az oltárnál szolgállyanak, de erre a hivatalra. a lévi nemzettségit választá. az Izraelben lévö elsö szülöttek helyet., ugy hogy minden elsö szülöttetet meg kelleték váltani, a lévi nemzettségin kivül.
A boldogságos szüz. engedelmeskedni akarván. ennek akét. parantsolatnak. negyven nap mulva. szent josefel. jérusálemben mene. hogy a meg tisztulásáért valo áldozatot bé ajánlya. az Évangyélium fel tészi hogy a szegények. áldozattyát ajánlotta. a kis Jésust el vitték magokal. hogy az Istennek bé mutassák. és meg válttsák. mivel nem a lévi. hanem a juda nemzettségiböl valo volt, Az alat hogy a templomban lettek volna, a szent léleknek sugarlásabol. oda érkezék egy szent siméon nevü öreg ember; Ez igaz, és Isten félö ember vala, akiben lakozot a szent lélek. és aki szüntelen suhajtozot a meg válto után, a ki által meg igérte volt az Isten. hogy meg vigasztallya népét, az Istennek lelke aki váratta. és ohajtatta véle a meg válto el jövetelét, ugyan azon lélek. meg is igérte volt neki. hogy meg nem halna addig a még meg nem látná. erre valo nézve, a midön a szent szüz, és szent josef. akristus jésust a templomban vivék, ez a szent öreg ember is az Istennek sugarlásábol. a templomban mene., agyermeket az öliben vévé. az Istennek ditséretet ada, hogy bé töltötte volna, néki tett igéretit, és az után a halált kezdé ohajtani, mivel szemeivel meg látta volna azt az üdvezitöt. a kit az Isten a népek szine eleiben tészi, hogy világosága légyen a népeknek. és ditsösége Izraelnek.
Szent josef, és a szent szüz. álmélkodásal. halgattyák. és tekintik vala ezeket. simeon pediglen. hozájok fordulván. meg áldá öket. és mondá a szent szüznek. hogy az a gyermek, sokaknak, romlására, és fel támadására lenne Izraelben, sok ellen mondásokot szenvedne az emberektöl, és azok az ellen mondások. olyanok lennének néki mint a hegyes tör. mely által verné szivit. keserüségekel. ugyan azon orában érkezék oda. egy szent anna nevü özvegy aszony, nyolczvan négy esztendös, aki jövendölt. és aki szüntelen atemplomban maradot. szolgálván az Istent éjel napal. imádsági. és böjtölési által.. ez, a kristust látá, és meg üsméré az Isten lelke által, akinek is ditséretet ada. a világhoz valo kegyelmiért. meg váltot adván néki, és azután a meg váltorol kezde beszélleni. mind azoknak. kik várák el jövetelét.
[440] A szent szüz. és szent josef. jérusálemböl ki menének, minek utánna véghez vitték volna atörvénynek parantsolatit. azonban pedig hérodes várván amágusok viszá téréseket. meg akarván töllök tudni. hogy. hol volna az uj király, akitöl tarta, de látván hogy meg tsalatkozot volna várásában, mivel amágusok más uton térének viszá, azon nagyon fel indula haragjában. fel is tévé magában. hogy bethleemben. és a körül valo helyeken a gyermekeket kik két esztendötöl fogvást születtek. mind meg ölöttné, véghez is vivé ezt a kegyetlen szándékát. gondolván. hogy azok közöt találkoznek az. akinek veszedelmire igyekezet. de az Isten rendeléséböl, igen meg tsalá magát. mivel anyi sok. gyermek közöt kiknek vérit ki ontá. tsak egynek keresé halálát, ugyan egyedül. azt az egyet nem öletheté meg., mivel az angyal. meg jelenék álmában szent josefnek., és tudtára adá. hogy hérodes el akarná veszteni akristust, és meg parantsolá hogy a gyermekel. és az annyával. szaladna égyiptumban. és ótt maradna ujjab parantsolatig. szent josef azonal engedelmeskedék ennek a parantsolatnak. égyiptumban mene., a hol, hérodes halála után ugyan azon angyal meg jelenék néki, és meg hagyá, hogy térne viszá, mivel aki az üdvezitö halálát kereste. a maga meg holt. szent josef tehát viszá tére az Izrael földére akristusal, és a szent szüzel, de meg tudván hogy árkaelaus uralkodnék judeában. az attya után. nem mére oda menni, és álmában meg intetvén. hogy galliléában menyen, názáret városában telepedék meg., az Isten eszerént tölteté bé a profétiákot. kik meg mondották volt hogy a kristus názaraenusnak neveztetik.
[441] Az alat akis Jésus nevekedék, és erösödék, tellyes lévén bölcseségel. és kegyelemel. a midön tizen két esztendös volna, jérusálemben mene a szent szüzel, és szent josefel. a kik minden esztendöben oda el mentenek a husvéti innepekre. az innepek után. viszá térvén. a kristus ótt marada, és ök azt észre nem vévék, gondolván. hogy elöttök, vagy utánnok menne. atöbb uti társakal. de a midön egy napi utat mentenek volna, keresni kezdék ötet, és fel nem találhaták. se az üsmerösök, se a rokonok közöt. jérusálemben viszá térének keresni, harmad nap mulva a templomban. a Doktorok közöt találák ötet. ülve. halgatván, és kérdezvén öket. és mindnyájan akik hallák, tsudálkoznak vala az ö okoságán. és feleletin. a szent. szüz, és szent josef. el álmélkodának. a midön a dóktorok közöt láták ötet, és az annya eleiben adá, hogy mitsoda keserüséget szenvedet a miolta ötet el vesztették és hogy mitsoda bajal. keresték fel ötet, és mondá nagy szerelemel. fiam miért bántál igy velünk, jésus felelé néki, miért kerestetek engemet. nem tudtátoké azt. hogy az atyám szolgálattyában kel nékem foglalatoskodnom, ök ezt a feleletetet meg nem érték, mind azon által a szent szüz ezeket a szokot a szivében meg tartá. az után viszá méne vélek názáretben. és az évangyélium fel tészi, hogy nékik engedelmes volt. és hogy nevekedék. nem tsak idöben, hanem bölcseségben. és kedveségben Isten elött. és az emberek elött.
[442] Szent jánost, a pusztában hagytuk volt. ahol. Isten lelkével erösitté ötet, és készitté arra a hivatalra, a melyre rendelte vala. valamint akristus is maga készitté magát a halgatásal, a szent josef házánál, a hivatallyának szolgálattyára, Mind aketten várák tsendeségel., az idöt, hogy el kezdhessék hivatalokot, és mint hogy akristusnak akor kelleték magát ki nyilatkoztatni, minek utánna ötet szent János ki hirdetné., az Isten ötet küldé el elsöben. hogy el kezdené predikálását, ez a szent elöl járó. tibérius tsászár uralkodásának. 15 esztendejében mene a judea pusztájában, és ajordán vize körül valo helyekre. prédikálván a penitentziának kereszttségit, a mely meg nem botsáttya vala avétkeket, hanem a botsánat vételére. készitti vala az embereket. és jelenté azt a kereszttséget, a melyet rendele a kristus idövel két proféta, sok idövel annak elötte. meg mondották volt. a szent János hivatallyát. az egyike. az Isten [443] Angyalának nevezi ötet. akinek akristus elött kelletet járni, hogy néki el készittse az utakot. a másika mondván. hogy meg halyák apusztában annak szavát. a ki kiáltani fogja. készittsétek [444] el az urnak uttyát; és akor minden völgy fel magasztaltatik. és minden hegy, és halom meg aláztatik, a horgas utak. egyeneseké lésznek. és a darabosok. simáká.
Szent János eszerént kezdé predikálását. penitentziát tarttsatok. mivel közelget a menyeknek országa., és hogy tanitásának nagyob. hitelt adathasson. nem tsak beszédével. akará hirdetni apenitentziát, hanem még példájával is. mivel az ö öltezete teve szörböl vala, és bör öve. az ágyéki körül, azö eledele pedig sáska, és vad méz vala. egy illyen predikátort, aki leg elöbször maga követte azt, a mit másoknak prédikállot. igen sokaknak kelleték követni. a mint is hogy, az egész jerusálem. ajordan körül valo tartomány. és az egész judea. hozája el menének, vétkeket néki meg vallák, és ö ajordán vizében. meg kereszteli vala öket. a sok sereg közöt pedig látván sok farisaeusokot. és sadduczaeusokot hozája menni, a kereszttségre, a farisaeusok. olyan sidok valának. kik magok felöl azt állitották. hogy ők tudgyák. és tarttyák meg leg jobban atörvényt, ezek is valának, mind nagyob betsületben. mind hatalmasabbak a nép elött. de meg fogjuk még látni ebböl ahistoriábol, hogy mindnyájan. nagy hipokriták valának, A sadducaeusok. nem hitték a lélek meg halhatatlanságát. ezek kevés számuak valanak. de mind inkáb az eleje a sidoknak. szent jános eszerént beszélle tehat a farisaeusoknak. és a sadducaeusoknak, viperátol fajzottak, ki mondotta meg néktek, hogy el kerülnétek. a következendö haragot. teremptsétek tehát méltó gyümölcsét apenitentziának, és ne mondgyátok azt magatokban. hogy ábrahám a mi atyánk, mert mondom néktek, hogy az Isten támaszthat ezekböl a kövekböl. fiakot ábrahámnak, a féjsze a fa gyükerére tétetet. azért amely fa jó gyümölcsöt nem hoz, ki vágattatik. és atüzre vettetik.
A nép, és a publicánusok, az az, az ado szedök, és az árendások. és az hadi emberek. azt kérdék tölle. hogy mit kellesék tselekedniek. a népnek azt felelé, hogy a kinek két. köntöse vagyon. és a kinek vagyon mivel táplálni. adgyon annak akinek nintsen. azt hagyá a publicánusoknak, hogy többet azon kivül ne vennének. mint sem a mint parantsollyák nékik, és az hadi embereknek. hogy meg elégedgyenek soldokal. és hogy senkivel. se eröszakosan. se tsalárdságal ne bányanak, Ezek a bölts feleletek, az ö tiszta és szoros élete. igen nagy tiszteletben véteték a népel szent jánost, ugy anyira, hogy mindnyájan olyan gondolatban valának felölle, hogy talám ö lehetne. akristus. azaz. a messiás. akit oly régtöl fogvást várnak. hogy pediglen az illyen gondolatot el vegye elméjekböl. mondá nékik, én titeket vizel keresztellek, de egy más fog utánnam jöni, a ki hatalmasab nálamnál, és akinek nem vagyok mélto meg oldani saruját. ö fog titeket meg keresztelni, szent lélekel, és tüzel, önéki kezében vagyon a szoro lapáttya. és meg tisztittya a szürüjét, és öszve gyüjti buzáját a tsürben, a polyvát pedig meg égeti el olthatatlan tüzel.
A midön az egész judeában valo nép, szent jánoshoz menne, hogy meg keresztelné ajordán vizében. akristus Jesus harmintz esztendös lévén, el hagyá názareth városát, ahol tsendeségben [445] varta. az idöt a melyben el kezdgye a nagy munkát, a melyért evilágra jött volt, és a jordán vize mellé mene. hogy az ö elöljárojátol. meg kereszteltetnék a többivel együt,. szent Jánosnak nehezen ésék. a kristusnak oly igen valo maga meg alázása, és a menyiben tölle lehete. ellent álla akarattyának. mondván, én nekem kell tölled fel vennem a kereszttséget. mind azon által. te jösz én hozám? de akristus felelé néki, had reám most. hadd tölttsem bé akaratomot, mivel eszerént kel nékünk bé töltenünk minden igazságot, szent jános ezt halván, engedelmeskedék. és meg keresztelé akristust. a ki is ki menvén a vizböl, imádkozék, és a midön imádkoznék. a szent lélek galamb képében reája szálla, és az égböl szózat lön, mondván, ez az én szerelmes fiam. kiben nékem kedvem tölt, akristus tellyes lévén szent lélekel. ugyan azon lélektöl apusztában viteték,
[446] A kristus böjtölésbe tölte ott negyven napot, és negyven éttzakát. és mint hogy a szent lélek azért vitte volt a pusztában hogy meg kisértetnék., azon hoszu böjt után. akaratal valo éhséget érze magában. hogy álkalmatoságot adgyon az ördögnek. akisértésre. a mint is hogy, akisértö hozája közelgetvén mondá néki, ha Isten fia vagy. parantsollyad, hogy ezek a kövek változanak kenyereké, de akristus felelé néki. nem tsak. kenyérel él az ember., hanem minden igével, mely az Isten szájábol szarmazik; akor az ördög. a jerusálemi templomnak. atetejére vivé ötet. és mondá néki hogy ugordanék le onnét, mutatná meg azal. hogy Isten fia. mivel meg vagyon irva, hogy az Isten meg parantsollya angyalinak. hogy téged meg örizenek, és kezekben tarttsanak. hogy magadot meg ne sérttsed, erre az irásbol valo versre, akristus., meg más versel felele. mondván. ne kiserttsed ate uradot Istenedet; ez után fel vivé az ördög ötet, egy igen nagy hegyre. a honnét meg mutatá néki, a világnak minden országit, azoknak minden fényeségit, és ditsöségit, és mind ezeket nékie igéré. hogy ha le borulván elötte imádná ötet. erre mondá akristus néki. meny el sátán. mert irva vagyon. hogy tsak ate uradot Istenedet imádgyad, és tsak néki szolgály. az ördög látván haszontalan valo mesterségit. el hagyá. és azonal az angyalok jövének, és szolgálának néki.
[447] A kristus el hagyván, a pusztát, viszá tére azon helyre, ahol. szent jános. prédikál, és keresztel vala, ez ahü elöljáro szüntelen beszél vala akristusrol ahalgatoinak. és fel szoval kiálttya vala, hogy ö rolla mondotta volt azt. hogy a ki én utánnam jő a felyeb valo nálamnál, mert régieb nálamnál, az ö tellyes voltábol vöttünk mi mindent. atörvény mojses által adatot. de akristus hozta el evilágra, a malasztot és az igazságot. és az egyetlen egy fiu. aki az attyának. kébelében vagyon. el jöt hogy meg üsmértesse velünk az Istent. akit soha ember nem látta.
A midön szent jános, oly nagy ditséreteket mond vala a messiásrol, a sidok ötet gondolak. magát annak lenni. és jerusálemböl papokot., és lévitákot küldének hozája. hogy tudakoznák meg tölle ki volna; ö meg vallá. és el nem tagadá. és meg vallá., hogy nem ö volna akristus. mivel az irás eszerént teszi fel a szent jános. kristusrol. valo vallásat. és bizonyság tételit, kérdék tölle. ha illyes vagy más proféta volnaé. ö pedig felelé hogy egyik sem; ök pedig mondák néki, ki vagy tehát. hogy had vigyünk. választ azoknak. kik minket küldöttenek. mit mondasz magad felöl. felelé nékik. én a pusztában kiáltonak szava vagyok. egyenesittsétek meg az urnak uttyát, az után mondák néki. miért keresztelsz., hogy ha se messiás, se proféta nem vagy.? a melyre felelé. valo hogy vizben keresztelek. de közöttetek vagyon az, akit ti nem üsméritek. ö fóg utánnam jöni, a ki elömben tétetet, és a kinek nem vagyok méltó hogy meg oldgyam a saruja kötelét.
Más nap látván akristust feléje menni, és nem akarván el mulatni az alkalmatoságot hogy ötet meg üsmértesse, mondá ahalgatoinak. ihon ez. az Isten báránnya. ehordoza és vészi el a világ büneit. az után mondá anépnek. hogy valamit eddig mondot nékik, azt mind a kristusrol mondotta és azt is erösité. hogy látta reája szállani, és rajta maradni a szent lelket galamb képében, és hogy a néki meg jelentetet. hogy ö fogna keresztelni a szent lélekben.
[448] Másnap akristus ugyan azon helyre menvén. két orával nap nyugot elött, szent jános két tanitványival ót lévén. mihent meg látá akristust mondá, ihon az Isten báránya. atanitványi ezeket halván. akristust kezdék követni, akristus viszá fordulván, kérdé töllök hogy kit keresnének, ök pedig felelék. mester. hol lakol. jövetek. és lássátok meg, mondá nékik. el menének véle, és nála maradának azon anapon. egyikének pedig ezen két tanitványok közül. andras volt aneve, aki is az öttsére simonra találván. mondá néki, meg találtuk a Messiást, és Jesushoz vivé. a ki is meg szemlélvén ötet, mondá néki. te vagy simon. a jános fia, ezután Czéfásnak hivatatol. az az péternek.
A következendö napon. az Isten fia. gallileában akarván menni. találá filepet, és mondá néki kövess engemet. filep pedig bethsáida városabol valo volt. valamint andrás, és péter. filep náthánaelre találván, mondá néki. meg találtuk a messiást, akit meg igért nékünk atörvény. és aproféták meg jövendöltek. és a Messias. názareth béli jésus volna. a josef fia. náthánáel felelé néki. jöheté valami jó názárethböl,? mind azon által kövété filepet, ki jésushoz vivé ötet. mihent akristus meg látá ötet, mondá felölle. ihon, ez az igazán valo Izraélita. akiben nintsen. semmi álnokság, náthánáel magában tsudálkozván. kérdé. honnét üsmérsz engemet? felelé néki jésus, én láttalak tégedet minek elötte filep hivut volna. hogy a fige fa alat voltál, náthánáel mondá. te vagy az Istennek fia, te vagy az Izrael királya. felelé néki jesus. azért hisz, mert meg mondám néked hogy a fige fa alat láttalak, még többet is fogsz ezeknél látni, bizony, bizony mondom néktek. nyitva láttyátok az eget, és az Isten angyalit fel menni és le szállani az ember fiára.
[449] A kristus. el hagyván. a jordán vizét, harmad napjára. a kána gallileai városban érkezék amenyegzöre. a szent szüzel. a melyre hivatalos volt. tanitványival együt. avendégeknek borok el fogyván, a szent szüz mondá a fiának. nintsen bórók, de akristus meg akarván nékünk mutatni hogy a midön az Isten szolgálattyában. és ditsöségiben jár adolog, olyankor félre kel tenni az emberi tekintetet, és ugy kel tekinteni szüléinket. és atyánk fiait, mint idegeneket. felelé az annyának. mi közöm nékem, s' néked aszszonyi állat? az én orám még el nem érkezet. a szent szüz ezen a feleleten meg nem ütközék, hanem mondá a szolgáknak. tselekedgyétek meg, a mit néktek fog mondani. vala pedig ót hat kö veder. melyek a sidok tisztulásokra. szolgáltanak. a kristus azokot meg tölteté vizel. és a midön tele valának. mondá a szolgáknak. mostanában. merittsetek belölle. és vigyétek anásznagynak, a ki is meg kostolván. igen fö bornak találá. de nem tudván honnét valo bor volna. mondá a völegénynek. hogy a szokás ellen tselekednék. azért hogy utollyára hagyná aleg jóbb borát. a viznek. borrá valo változtatása, volt elsö tsuda tétele. akristusnak. ez atsuda. ki nyilatkoztatá az ö ditsöségét, és a tanittványinak. benne valo hiteket nevelé.
[450] Kána városábol, az ánnyával, attyafiaival. és atanitványival. kafarnaum városaban mene. amely város ugyan galliléa tartományábon vagyon. ahol igen keveset mulata. mivel ahusvéti innepek közelgetvén. jérusálemben mene. ót atemplomban találá a kereskedöket., kik ökröket. juhokot. és galambakot árulának., és a pénz váltokot, azonnal. kötélböl ostort fona. és ki üzé mindeneket atemplombol. és fel forditván apénz váltok asztalit. apénzt a földre hinté, és mondá azoknak kik galambakot árultanak. vigyétek ki mind ezeket innét. és ne tegyétek. kereskedö házzá, az en atyám házát. ezen tselekedetéböl. meg emlékezének az apostolok. az irásrol. mely azt mondgya, a te házadhoz valo buzgoságom meg emésztet engemet, de ezen a tselekedeten. a sidok igen meg ütközének. és fel indulának, és mondák néki, hogy mitsoda jelel bizonyittaná. meg azt a hatalmat melyel azokot tselekeszi,? ronttsátok el etemplomot. felelé nékik. és harmad napra fel épittem azt, a sidók ezt a templomokra magyarázák., akristus pedig a maga testét értette. akinek meg kelleték, halni, és harmad naprá fel támadni. a kristus sok tsudákot téve jérusálemben. az innepek alat. amelyek hét napig tartának, és sokan hivének ö benne. ö pedig nem hiszen vala nékik, mivel üsmérte minden szivek gondolatit. és hogy jól tudta. minden bizonyság nélkül. mi volna azemberben.
[451] A midön még akristus jérusalemben lett volna, egy nicodemus nevü. a farisaeusok közül valo sido tanáts ur mene titkon éjel a kristushoz. és mondá néki, mester, tudgyuk hogy Istentöl jöttél mesterül, mert senki azokot atsudákot nem tselekedheti a melyeket tselekszel., ha az Isten nintsen véle, akristus ezen alkalmatoságal. meg mutatá ezen farisaeusnak. hogy mitsoda szükséges volna az üdveségre akereszttség. bizonyitván néki ha ki ujjonnan nem születik vizböl és szent lélekböl. bé nem mégyen a menyeknek országában., és utánna adá ezeket az nagy igazságokot, a mi atesttöl születet a test, és ami a lélektöl. a lélek. és a lélek oda fuj. a hová akar. nicodémus ezeken tsudálkozván kérdé, miképen lehetnek ezek? A kristus szemére hányván hogy doktor lévén, még is ezeket nem tudgya, mondá néki. bizonyságot teszünk arrol a mit láttunk. és tiazt bé nem veszitek. az után ki nyilatkoztatá néki, vallásunknak. ezeket a nagy titkait. mondván. senki menybe fel nem ment., hanem az ember fia. aki onnét le szállot, és hogy, a réz kigyó, a kit mojses fel emeltete a pusztában hogy arra nézvén, meg gyogyullyanak. mind azok, a kiket meg sebesitettek volt akigyok. annak. tsak jele volt. akinek fel kelletet emeltetni a keresztre., hogy meg szabadittsa az örökké valo haláltol mind azokot. kik hinni fognak benne, nem azért küldetet evilágra. hogy azt meg itéllye, hanem hogy üdvezittse, ugy szerette az Isten az embereket. hogy az ö egyetlen egy fiát adta nékik, de ez a szeretet itéli meg igasságal mind azokot., kik nem hogy hinnének abban afiuban. és bé vennék azt avilágoságot, mely öket jött világositani, hanem inkáb szeretik a setéttségben maradni, és nem akarják tselekedeteket., az igazságnak világoságára tenni. mert nem akarják magokal el hitetetni, hogy a mely tselekedeteket szeretnek. azok vétkesek legyenek.
[452] A kristus az innepek után. jerusálemet el hagyván. judéának tartományában marada tanitványival, és ót keresztel vala, hasonlo képen szent jános is keresztelt ajordán vize mellet. ennek aszent elöljáró tanitványinak. holmi vetekedések támada a sidokal. a kereszttség iránt, és mindnyájan szent jánoshoz menvén. mondák néki. jésusrol, akiröl bizonyságot tettél a mostanában keresztel., és mindenek. hozája mennek. szent jános, aki tsak azért gyüjtöt volt tanitványokot. hogy azokot az Isten fiának adhassa., felelé nékik, az ember nem vehet semmit egyebet. hanem ami menyböl adatik néki. azt akarván. ez által vélek meg értetni. hogy ö aszolgálattyában, tsak azon hatalom, és parantsolat szerént tselekeszik, mint amelyet vett attol. aki ötet küldötte. eszekben juttatá. hogy sokszor meg mondotta volna. nékik, hogy nem ö volna akristus., azt is mondá nékik, hogy nem ö volna az anyaszent egy háznak völegénye. hanem ö tsak. a völegénynek. baráttya és hogy néki minden öröme tsak a, hogy halgassa annak a vö legénynek szavát. szükséges hogy ö nevekedgyék, és én meg kisebüllyek. hogy akristus önnét felyül való. és mindenek felet való. azt beszélli amit látot. és hallot. és akí bé veszi az ö bizonyságát. meg petsétli hogy az Isten igaz mondó,. mert az Isten küldötte ötet, és nem adta néki lelkét mérték szerént, de mint hogy szereti, mindeneket az ö kezében adot, hogy akristus az Istennek fia, és akibenne hiszen örök élete vagyon, ellenben pedig aki nem hiszen benne, nem láttya meg azt az életet., és az Isten haragja. fog rajta maradni.
[453] Szent János meg nem elégedék azal. hogy tsak ajordán vize mellet tenne bizonyságot akristusrol. hanem még a fejdelmi udvarhoz is el mene bizonyságot tenni az igasságrol. herodes antipas, anagy herodesnek fia. minden törvény ellen. feleségül vette volt.. herodiást, az attyafia feleségit. szent jános hozája mene. és meg feddé erröl avétekröl. és mind azokrol melyeket tselekedet volt, és bátran meg mondá néki. hogy nem volna szabad attya fia feleségit el venni. hérodes nem haraguvék meg mindgyárt, ezért, a szent ellen, de söt még, mint hogy igaz embernek tartotta lenni. betsülte, és tisztelte ötet. söt még örömest is halgatta beszédit. herediás pedig mind más gondolattal volt szent jánoshoz. mivel nagy gyülölségel volt hozája, és minden alkalmatoságot kereset hogy el veszesse, végtire eröt vén a herodes elméjin. és ez a fejdelem. hogy kedvit kerese. meg fogatá a szentet, és tömlöczben téteté, söt még meg is ölette volna. ha nem tartot volna anéptöl. akit is anép ugy tekintette mint profétát, a kristus meg tudván rabságban valo létit, és a farisaeusok is tudnák. hogy mind több tanitványi, mind. többet keresztelne szent jánosnál. azért judeát el hagyá. és gallileában mene. samarián által.
[454] Dél felé érkezék sikár nevü város mellé, és mint hogy igen meg fáradot vala, egy kut mellé üle. a mely kut nem mesze volt avárostol. és. a jákób kuttyának nevezték ez. akut olyan földön volt. a mely földet jákób, josefnek a fiának adta volt régenten, azon orában jöve akuthoz egy város béli aszony. hogy vizet merittsen., akristus mondá néki. adgy innom, az aszony látván hogy egy sidó kérné tölle inya, azon igen tsudálkozék., hogy el akarná tölle venni az italt, mivel a sidok igen utálták a samaritánusokot mint idegeneket., kik egy részit birták. hazájoknak. és akik esze keverték volt. amojses törvényit, sok bálványozo babonaságokal. a kristus észre vévén. hogy tsudálkoznék kerésin, mondá néki. ha tudnád az Isten ajándékát. és hogy ki légyen az, aki tölled inya kér. te magad kértél volna ö tölle innod. és ö néked élö vizet adot volna., az aszony ezeket betü szerént értvén, és nem tudván honnét akarná meriteni azt az elö vizet, az ót lévö kutbol é vagy másbol. felelé néki, uram nintsen semid amivel merithes, és ez akut igen mély. nagyob vagyé jákobnál a mi atyánknál. aki nékunk hagyta ezt a kutat, és aki ebböl ivut. minden tselédivel együt. valaki ebböl avizböl iszik. mondá Jésus, még szomjuhozni fóg. hogy ha pedig abbol avizböl iszik, a melyet én adok, többé nem szomjuhozik, soha, mivel az a viz, fel forro viznek kut fejévé lészen az örök életre, a mely vizen érté, vagy akegyelmet. mely el olttya az emberben. a földi dolgokhoz valo szomjuságot. vagy a ditsöségét. mely tellyeségel. bé fogja tölteni minden kivánságinkot. az aszszony akristus szavait. tsak a földi vizre magyarázván. nagy siettségel. mondá akristusnak, uram adgy nékem abbol avizböl, hogy had ne szomjuhozam. és ne kellesék ide járnom vizért, a kristus mondá néki, eredgy hid ide a férjedet, és mint hogy mondá hogy nem volna férje. a kristus felelé néki, azt jól mondod. mert ött férjed volt. és akivel most lakol, a nem férjed. az aszony által látván, hogy akivel beszéllene, atudná egész életét, hogy pedig abeszédet másra fordittsa. mivel a néki nem tettzet. vagy is tanulni akart olyan okos embertöl mint akivel beszélgetet. mondá. látom uram hogy proféta vagy, a mi atyáink. ezen a hegyen imádták az Istent, ti pediglen azt mondgyátok. hogy jérusálemben kel imádni, akristus ezeket halván. kezdé oktatni azt az aszonyt. mondván néki, hogy az Isten lélek, és igazság lévén. azt akarja. hogy ötet. lélekben. és igazságban imádgyák, és hogy az az imádás, nem füg ahelytöl. tudom, felelé az aszony. hogy a messiásnak el kel jöni. és a midön el jö, akor mindenekre meg tanyit minket, erre mondá néki Jesus. hogy ö maga volna az a messiás a kit várna.
Azon orában. atanitványok. akik avárosban mentek volt. hogy eledelt vásárollyanak, oda érkezvén. igen tsudalkozának azon hogy egy aszonyal. láták beszélleni, de mint hogy igen nagy tisztelettel valának hozája, azért nem kérdeszkedének tölle, az aszony az alat. ót hagyván a vedrit, viszá mene avárosban. és mondá alakosoknak. jövetek látni egy olyan embert, a ki meg mondotta. valamit tselekedtem életemben. valyon nem azé akristus, jésus pediglen akut mellet lévén. atanitványi kinálák hogy ennék, ö pedig mondá nékik, énnekem olyan eledelem vagyon. a melyet ti nem tudgyátok. az után meg magyarázá nékik. hogy mitsoda féle eledel volna az. ilyen szokal. az én eledelem a, hogy annak akarattyát kövessem. a ki küldöt. és bé tölttsem az ö dolgát, ez a dolog az emberek üdvesége volt. és az ö eledele, a meg térteknek. hitek. Azonban pediglen az aszony viszá tére a város lakosival, akik is hinni kezdének ö benne. az aszony szavára. és kérék akristust, hogy maradna nálok., és két napig ótt marada, és az ö oktatásira, sokan meg térének, ugy anyira, hogy mondgyák vala az aszonynak. már nem ate beszédedért hiszünk. mivel mi magunk hallottuk ötet. és tudgyuk. hogy valoságosan. ö avilág meg váltoja.
MASODIK KÖNYV
Mely magában foglallya a mit akristus tselekedet predikállásának.
két elsö esztendejiben.
[455] A kristus sikár városában. két napot töltvén, onnét galliléában mene, tellyes lévén szent lélekel. a galilaeusok igen jól fogadák. mivel ö magok látták volt a tsuda tételit jérusálemben. az innep napokon, ugyan azon idöben kezdé el a kristus az Evangyélium prédikállását. az az, az Isten országának jó hirét. a mely meg nyittatnék. az embereknek. és mondá. bé tölt az idö, az Isten országa el közelgetet. penitentziát tarttsatok, és hidgyetek az évangyéliumnak, ezeket prédikállya vala a synagogákban, és mindenek elött igen nagy tiszteletben vala, és az ö hire. az egész tartományban el terjedet volt, a kána városában menvén. a hol avizet borrá változtatta volt. oda mene hozája egy királyi ember, kérvén ötet. hogy menne kafarnaumban. és gyogyittaná meg a fiát. aki is halálán volna, akristus aki a sziveknek gondolatit jól látta, és aki tudta mitsoda fogyatkozás vagyon hitében annak aki ötet kéri, mondá néki, hogy ha tsak jeleket, és tsudákot nem láttok, nem hisztek, de azaz ur nagyon kénszeritvén arra hogy menne el. minek elötte a fia meg halyon., mondá néki, eredgy a te fiad jól vagyon. az ur hivén a kristus szavának, el mene, és a szolgai eleiben menvén, mondák néki hogy a fia meg gyogyult volna. tudakozodni kezdék töllök, hogy mitsoda orában kezdet jobban lenni, mondák néki. hogy annak elötte valo napon. egy orakor dél után, ahideg el hagyta volt. ugyan azon az orában. amelyben. akristus mondotta volt néki, ate fiad meg gyogyult. és a tsuda meg téritte ötet. azegész háza népével, és hit akristusban.
[456] Galilaeának a nap kelet valo részin. egy nagy tó vagyon. a melyet az évangyélium tengernek nevezi. a sidok mondása szerént. és a melyet némelykor galilaéa tengerének nevezi, azért hogy abban a tartományban vagyon, és némelykor genezáreth, vagy tiberiádes tengerinek. azért hogy aváros aki ezt a ket nevet viselte. a tó parttyán volt. egy nap a kristus ezen tó mellet járván, látá hogy két halász, a hálojokot a vizben vetnék, az egyike simon volt, a másik az attyafia andrás. a ki is el hagyta volt szent jánost, és akristushoz ment volt. simont is hozája vitte volt. de ezek. abban. az idöben, nem állottak volt tellyeségel. akristus mellé. hanem házokhoz viszá térvén, ahalászi mesterségeket követték. tsak oda nem mesze ahol ezek halásztanak. más két atyafiak valának, jakab. és jános, a zebedéus fiai, ezek az attyokal. együt a hálojokot fóldozák vala, ezek mind a négyen. galiléában lévö bethsáida városábol valok valának. a mely város ató parton feküt. akristus mind a négyet magához hivá. és mindent [457] elhagyata vélek, de azt ahivást hihetö hogy azal atsudával erösité meg, a melyet eszerént irja le szent lukáts. a kristus a genezaret tava mellet lévén. a sok nép reája todula, hogy az igéjét halhassa, ót közel két hajot láta. a melyekböl ki szálottak volt ahalászok. hogy a hálojokot meg mosák. akristus bé mene az egyik hajoban. a mely simoné vala. és kevesé aparttol el távozván, a hajoban le üle, és onnét tanittya vala a népet. azt hogy el végezé. mondá simonnak. hogy menne a hajoval a mélyire aviznek., és vetné meg háloját. simon mondá néki, mester. mi egész éttzaka halásztunk, de semmit nem foghattunk, mind azon által ate szavadra meg vetem ahálót. azt meg tselekedvén. anyi sok számu halat fogának., hogy a háló szakadozni kezde. és intének a tőb társoknak. kik más hajoban valának. hogy jöjjenek segittségekre. azok oda menvén. anyira meg tölték aket hajot halal. hogy tsak nem el merülének. simon el álmélkodván ezen atsudán. ugy atöbbi is, a kristus lábaihoz borula. és mondá. uram ne légy ebben ahajoban velem, mert bünös ember vagyok, a kristus mondá néki, ne fély, mert ezután. embereket fogsz halászni., a lehet, hogy ezen tsuda tétele után. mondá simonnak. és andrásnak. kövesetek engemet. ugyan azon napon hivá magahoz jakabot. és jánost is. a kik a hajoban hagyván az attyokot., mind a négyen el hagyák hálojokot., és mindennek ellene mondván. az után egészen akristusnak adák magokat.
[458] A kristus az után. egy darab ideig kafarnaumban mene lakni. a mely város galiléában vagyon, a jordán parttyán, ahol ez a folyo viz abban atoban megyen., a melyröl ide fellyeb beszélettünk. ebben avárosban predikállani kezde, és mindenek tsudállyák vala az ö tanittását, mert hatalomal tanittya vala öket, nem ugy, mint az irás tudok., szombat napokon a synagogákban tanitot, ahol egy szer atöbbi közöt.. midön tanítot volna. egy ördöngös nagy kiáltásal mondá, hagy békit nékünk, mi közünk vagyon nékünk veled. názarethi Jésus, el veszteni jöttélé minket? tudom ki vagy, te vagy az Istennek. szenttye. de akristus meg fenyegetvén az ördögöt mondá néki, némuly meg, és had el ezt az embert. azördög kénszeritetvén el hagyni rabját, nagyon kezdé hángodtatni, a földre vetni, és kiáltatni de tsak el kelleték hagyni, egészen, és egéségesen. mind azok kik jelen valának tsudálkoznak vala ezen. és egy mástol kérdezék, mitsoda dolog ez? és mitsoda uj tudomány ez? eparantsol még atisztátalan lelkeknek is, és engedelmeskednek néki.
[459] A synagogábol ki menvén, a péter házához mene. és az ö napát nagy hideg lelésben találá. az ágyához közelgetvén, akezét meg fogá. fel emelé, és parantsolá ahidegnek hogy el hagyná. és ahideg mindgyárt el hagyá. a beteg pedig oly hirtelenségel. és egészen meg gyogyula. hogy fel kelvén ágyábol. szolgálni kezde. és ételt készitte.
Azonban pediglen. mely tsudát tett volt akristus a synagogában, az egész kafarnaum városában el terjede, hihetö hogy a simon napa. meg gyogyulását is meg tudák, mivel estve felé az egész város a kristus szállása eleiben gyülekezék. és minden féle betegségben lévö személyeket. hozája vivék, ö azokot mind meg gyogyittá. reájok tévén kezeit. a gonosz lelkektöl, sokakot meg szabaditá. és azördögök nagyon kiálttyák vala. te vagy az Istennek fia. de ö meg fenyegeté öket. és nem engedé hogy ötet kristusnak mondanák lenni. azért, hogy nem akara atisztátalan lelkektöl ditséretet venni, se hogy az igazság az hazugság attyátol hirdetessék ki, vagy is azért, hogy mindenek meg lássák, hogy leg kisseb dolga sem volna agonosz lelkekel. még elöre el látván, hogy mivel fogják még káromlani, hogy az ördögököt tsak az ördögok fejdelmének nevében üzi.
[460] Más nap igen jó regel a kristus fel kele, és egyedül egy puszta helyre mene imádkozni,. simon, és atöbbi kik véle valának. utánna menének. és a midön meg találák. mondák néki. mindenek tégedet keresnek., ö felelé nékik, szükséges hogy az körül valo falukban, és városokban el menyek prédikáláni. mivel azért a szolgálatért jöttem evilágra, azonban anép aki keresé., azon helyre érkezék. és arra akará kénszeriteni, hogy maradna vélek. ö pedig azon feleletet ada nékik, valamínt a tanitványinak. mondván. szükséges hogy amás városokban is hirdessem az Isten országának évangyéliumát. mivel azért küldettem el. fel járá tehát az egész galiléának tartományát. prédikálván a synagogákban. és meg gyógyitván abetegeket. ugy anyira hogy az ö nagy hire, az egész syriában el terjede. és mindenünnét, hozája viszik vala abetegeket.. és az ördöngösököt, és szüntelen sok számu nép követi vala.
Egy szer atöbbi közöt. igen sok nép todulván reája parantsolá a tanitványinak. hogy a genezarethi tónak, a más részire vinnek ötet, akor egy irás tudo doktor. látván hogy a kristus el hagyná öket. hozája közelite. és mondá. mester akár hová meny. de én el kisérlek tégedet, az üdvezitö felelé néki. arokáknak vagyon barlangjok. és a madaraknak fészkek, de az ember fiának, nintsen hol nyugosztalni a fejét, mint ha azt mondotta volna néki. hogy sokal nagyob bátorságal, és keveseb haszon keresésel. kelletnék mint sem gondolná. egy olyan embert követni, a ki nem hogy meg gazdagittaná az övéit, de söt magának sem volna semije. illyen formában. nem engedé hogy a doktor kövesse ötet. mind más képen bánék pediglen egyel atanitványiközül, mivel azt parancsolá néki, hogy követné ötet., de eza tanitvány. szabadságot akara elsöben tölle kérni, hogy el mehesen az attyát el temetni, a melyre felelé néki. te kövess engemet. és hagyad a holtakra. hogy el temessék. a halotokat. te pediglen hirdesed az Isten országát, ezen válaszal. arra akará tanittani, hogy az évangyéliumnak predikálása. sokal nagyob dolog. mint sem az embereknek szolgálni. olyan dolgokban. a melyeket mindenek végben vihetik. a lélek szerént valo holt emberek. el temethetik, a test szerént valo holtakot. de az évangyélium predikálására nem mindenek alkalmatosak. tisztának kel lenni, hogy méltán lehesen ezt a szolgálatot követni, és midön az Isten arra hi valakit, azt eléb kel betsülni [461] mindenél,. szent lukáts még egy harmadik személyröl is tészen emlékezetet, aki is követni akarván a kristust, elöször aházához akara menni. hogy el butsuzék. az othon valoitol; akristus mondá néki. valaki az ekére tévén kezét. hatra néz. a nem alkalmatos az Isten országára. meg akarván mutatni ezen válaszal; hogy valaki valoságal. akar az üdveségin munkálodni,. annak tsak arra kel figyelmezni. és nem kel magát. más dologban ártani.
[462] A kristus azon a napon estve felé egy hajoban. mene. hogy a genezareth tavának. más részire menne. a mint már meg mondottuk. atanítványi véle valának. akik is el botsátották vala anépet. más több hajok is valának véle, a kikben sokan lehettenek. a midön már mennének.. oly igen nagy szélvész támada, hogy a habok a hajoban bé tsaptanak. és a sok viz tsak nem el merité ahajot, a kristus pediglen akarattal valo álmot botsátván magára,. hogy meg probállya tanitvánnyinak hiteket, ahajo végin egy vánkoson alut., atanitványok veszedelemben látván magokot, akristushoz közelitének. és fel költék. mondván. mester. nem gondolszé azal. hogy mi mind el veszünk. uram szabadits meg minket. mondá nékik, kitsid hitüek. miért vagytok oly félénkek, azután fel kelvén. fenyegetve szolla. a szeleknek, és parantsolá a haboknak hogy meg tsendesednének, a szelek. mindgyárt meg szünének., és nagy tsendeség lön a tón. a kristus ujonnan meg feddé a tanitványit mondván. miért vagyon olyan kevés hitetek.,? és miért féltek? ökk pediglen. és azok a kik a más hajokban valának., igen nagy tsudálkozásban és félelemben valának. és egy mástol kézdék kérdeni. kitsoda. ez, a ki parantsol. a szeleknek. és avizeknek.?
[463] A midön akristus atón által ment volt volna, a gerazenusok tartományában érkezék, mihent a hajobol ki szálla. két ördöngös mene eleiben. kik nagy kiáltásal mondák. miközünk vagyon veled. Jésus Istennek fia. azért jöttélé ide, hogy minket idö elött gyötörj? ezek akoporsokban laktanak, és olyan. dühösök valának. hogy senki nem mért arra az utra menni. szent mark, és szent lukáts, tsak egyröl tésznek emlékezetet. talám azért, hogy azt gyöttrötte leg inkáb az ördög vagy hogy a volt nevezeteseb a kettö közül, vagy is annak meg gyógyítása inkáb el hiresedet volt, annak elötte már sok idövel. ezt azördög gyöttrötte, mezitelen járt. a koporsokban. és ahegyeken lakot. szaggatván magát akövekel., sokszor meg lántzolták. békokban tették. de azokot mind eltörte, szagatta. és olyankor az ördög a puszta helyekre vitte. ahol senki nem tehetet néki semmit. mihent pedíg a kristust meg látta. hozája futamodék atársával együt, és az ördög szolván ki belölle, árra kére az Isten fiát hogy ne gyötörné ötet, és ne küldené ki abbol az emberböl. mind azon által akristus parantsolá az ördögnek hogy hagyná el azt az embert. és azt is kérdé tölle. hogy mi volna neve. aki felelé hogy legio neve. mivel sokan voltanak abban a nyomorult emberben és mint hogy az ö leg nagyob gyötrelmek az, a midön az emberekel gonoszul nem bánhatnak, arra kérék akristust. hogy a mélységben ne küldgye öket, hanem azt engedné meg nekik hogy mehessenek a disznokban., ót pedig közel a hegy körül. egy tsorda disznot legeltettek. meg engedvén azt nékik Jesus. hogy a disznokban mehessenek. azal. arra tanyitot 1. hogy minden jovainkal ugy bánhatik valamint néki tettzik, mivel mindeneket tölle vettünk. 2. hogy a gonosz lélek, tsak anyiban tselekedhetik valamit rajtunk, és a mi javainkon., amenyiben az Isten azt meg engedi néki. 3. hogy mitsoda gyülölségel. és dühöségel vagyon az ördög az emberekhez. a kiket nyomorgatni, akarná szüntelen. vagy magokot. vagy jovakot., hogy ha az Isten meg nem határozná az ö kegyetlenségit, azt könnyen meg láthatni a példábol mely történék adisznokon. mivel mihent meg engedé akristus hogy azokban menyenek., a disznok ató felé futának. és abban ugrának, mint egy két ezerig valo el vesze. apásztorok. siettségel menének hirt adni avárosokban. és akörül valo falukban, és igen sokan gyülekezének oda ahol akristus vala. hogy meg láthasák magok. amit mondottak volt nékik. meg is láták az ördöngös embert, meg gyogyulva. köntösösen. helyre jött elmével. és nagy tsendeségben., mind ezeket hogy meg tudák mint ment volna véghez. azoktol. kik jelen voltanak, igen nagy ijedségben valának, az egész Gerása városa akristushoz menének., és nagy félelemel tekinték ötet, nagy tisztelettel valának ahoz. aki olyan képen parantsolna az ördögöknek, de igen tartának egy olyan embertöl, a ki a toban ugratná disznojokot. ezokáért. vagy hogy érdemetlennek. tartották magokat hogy a kristus nálok lakjék, vagy pedig tartottak attol. hogy még nagyob kárt ne vallyanak. mint sem a disznojok el vesztése., azon kezdék kérni, hogy hagyná el az ö tartományokot. a meg gyogyult ember. kéré ameg szabaditoját, hogy hadd mehetne el véle. de akristus mondá neki. meny viszá házadhoz. és hirdesd ki a nagy dolgokot. a melyeket az Isten tselekedet éretted, engedelmeskedék ennek aparantsolatnak. és minden városban, és tartományban ki hirdeté a kristusnak. véle tett kegyelmit.
[464] Azonba pedig az Isten fia. el akarván hagyni. a gerazenusok tartományát. a hajora. üle, és a más részin atonak igen sok népet talála. kik ötet várták, és örömel láták. kafamaumban viszá térvén. egy szer atöbbi közöt anyi nép gyülekezék aházához., hogy mindenüt tele volt népel. sok farisaeusok, és törvény tudo doktorok valának melette. kik gallileának, judéának tartományibol. és jérusalemböl. gyülekeztenek vala oda, a kiknek az Isten igéjit hirdeté. és meg mutatá nékik az Istentöl vett hatalmát. a betegeket meg gyogyitván. egy ina szakat embert akarának eleiben. vinni, de nem láták modgyát miképen vihesék eleiben a nagy szoroság miat, azok akik vitték az embert, azt gondolák. hogy a ház tetejire vigyék. a padlást fel bonták. és az embert ágyastol le botsátták a házban, a kristus eleiben. a kiis látván hiteket, mondá inaszakatnak. fiam, légy. bizodalomal., ate büneid meg botsátattak., ezek a szók nem tettzének a farisaeusoknak. és az irás tudoknak kik jelen valának. és gondolák magokban. hogy tsak az Isten botsáthattya meg avétkeket., a kristus hogy tulajdonithattya magának azt a hatalmat, tehát ö káromkodik. de akristus látván az ö szivek gondolatit mondá nékik, miért vagyon olyan rosz gondolatotok. melyik könyeb nékem mondanom ennek az inaszakatnak., azé hogy azö vétkei meg botsátattak vagy a, hogy kely fel, vid el az ágyadot. és járj, de hogy meg tudgyátok., hogy az ember fiának hatalma, vagyon eföldön meg botsátani avétkeket. mondá az inaszakatnak, kely fel, vid el az ágyadot, és meny a házadhoz. aki is mindgyárt fel kele. fel vevé az ágyát. és aházához mene. ditservén az Istent a sokaság aki látá ezt atsudát. nagyon tsudálkozék rajta. és noha agyogyitásra valo hatalom aláb valo légyen a bün botsátásánál. mind azon által., nehezeb tsalárdságal élni a gyogyitásban. mivel az érzékenységek bizonságok. mint sem a bün botsátásaban., a mely titkos. és láthatatlan dolog. de a sokaság szemeivel látván. erejét ezeknek a szoknak, kely fel., és vid el ágyadot, tellyeségel el hiteté magával. a bünnek botsánattyát is. a midön mondá meg botsátattak vétkeid. mindnyájan kezdék ditsöiteni az urat., hogy olyan nagy hatalmat adot volna az embereknek. és a nagy álmelkodásokban, egy másnak kezdék mondani, ma igen nagy tsudát láttunk. és soha ahoz hasonlot nem láttunk.
[465] Jésus ki menvén a háztol., a tó felé mene, és mentiben láta egy publikánust., ki avámon ülne, mondá néki kövess engemet, az az ember, ki az alpheus fia volt. és akit lévinek. vagy mathénak nevezték. mindgyárt fel kele, mindenét e hagyá. és atöbb tanitványok közi álla, az után nagy vendégséget ada néki házánál. a hová sok publikánusok. és bünösök menének. és egy asztalhoz ülének a kristusal. és atanitványival, az irás tudó doktorok, és a farisaeusok, nem szenvedheték azt. hogy a kristus társalkodnék. a vétkesekel vagy a publikánusokal. akiket utálták asidok. ök azon igen zugolodtanak. anyira hogy meg nem álhaták. meg kérdeni atanitványoktol., hogy az ö mesterek. és ö magok. miért ennének az olyan személyekel. jésus meg halván az ö zugolodásokot. mondá nékik, nem az egéségeseknek., hanem abetegeknek vagyon szukségek az orvosra. nem is azért jöttem hogy az igazakot hijam. hanem abünösököt. [466] tanullyátok meg mit tésznek azirásnak ezek a szavai, nem anyira kivánom az áldozatokot, mint az irgalmaságot. ez a valasz. meg nem tsendesitté egészen a farisaeusokot., mivel a szent jános tanitványival hozája közelitvén, azt kérdék tölle. mitöl vagyon a, hogy ajános. és afarisaeusok tanitványi gyakorta böjtölnek. és imádkoznak. és atiéid nem böjtölnek, akristus felelé nékiek. leheté böjtöltetni a vö legénynek barátit, és leheté nékik gyászban és szomoruságban lenni. a midön a vö legényel vannak,? a nem lehet. de el fog jöni az az idö, a melyben el vétetik töllök a vö legény, és akor böjtölni fognak., ehez az okhoz, a mely a vö legény jelen létit ületé, a mely nevet szent jános adta volt akristusra, meg más okot ada, amely az ö tanitvánnyinak gyarloságit illeté, mivel meg mutatá afarisaeusoknak. hogy a ki eleinte mindgyárt. sulyos, és nehéz dolgot akarna tenni a gyengékre azal mindent el rontana. és ugy tselekednék. mint az olyan, a ki az ó köntöst, uj posztoval akarná meg foldozni, és uj bort töltene, az ó tömlöben.
[467] Az alat. a még akristus eszerént beszél vala afarisaéusokal, és a jános tanitványival. jöve hozája jáirus nevü. egy a synagoga fejdelmi közül, és alábaihoz borulván, kére azon, hogy menne hozája, és tenné kezét az ö tizen két esztendös leányára. a ki is halálán volna., a kristus mindgyárt el mene. véle, a tanitványi, és sok nép követé ötet., azon alkalmatoságal., egy beteges aszony. aki tizenkét esztendeig valo vér folyást szenvedet, minden joszágát az orvoságokra költvén, a doktorok. kezében. nem hogy könyebülését, de söt még nyavalyájának. nagyobulását érzette. a kristusrol pedig nagy dolgokot halván beszélleni,. a sereg közot hátul a köntöse széllyit meg illeté. mivel nagy hit lévén benne, magával tellyeségel el hitette volt, hogy ha tsak. a köntöse szélyit meg éri is, meg gyogyulna., a mint hogy meg is gyógyula, és azon szem pillantásban. érzé, hogy meg szabadult volna nyavalyájátol, azonban pedig a kristus, a mint az évangyélium mondgya. meg üsmérvén az eröt mely ö belölle származot. viszá fordula anép közöt. és kérdé hogy ki érte volna meg az ö köntösit, péter, és atöbb tanitványi felelék néki. mester. látod hogy a nép mint szorongat. és reád todul. még is azt kérded hogy ki ért aköntösodhöz, akristus mondá nékik, valaki hozám ért, mert én érzettem. hogy egy erö származot ki belöllem. és kezdé visgálni a nép közöt. hogy ki volna az, aki oly nagy hitel a köntösihez nyult volna. az aszony látván hogy el nem titkolhatná tselekedetit. nagy reszketve a kristus lábaihoz. borula, és mindenek halottára, elö beszéllé. hogy mi történt volna rajta. az Isten fia meg bátoritván. mondá néki. leányom ne fély. ate hited meg gyógyittod tegedet. eredgy békeségel házadhoz, és gyogyuly meg egészen nyavalyádbol.
A kristus midön ezeket mondaná az aszonynak. egy ember érkezék oda, és mondá jáirnak, aleányod meg holt, azért nem szükséges hogy továb fáraszad az mestert, akristus ezeket halván, mondá. a synagoga fejdelmének., nefély, hanem hidgy. és a te leányod meg gyógyul., a midön aházhoz érkeztek. volna. ót találának musikásokot, és sirokot, kik nagy kiáltásal. jajgatnak vala, akristus aházban menvén, mondá nékik, mit jajgattok, és sirtok, ez a leány. meg nem holt, tsak aluszik, erre mindenek kezdék tsufolni ötet. mivel tudták hogy valoságal meg holt volna, de azt nem tudták hogy szintén olyan könyü volna akristusnak a halotat fel támasztani, valamely könyü egy embert álmábol fel ébreszteni. az után ki külde mindeneket házbol, és nem akará hogy mások jelen lennének tsuda tételin. hanem péter., jakab, és jános, a leánynak. attya, és annya, aleány agyához közelitvén. meg fogá kezit, és fel szoval mondá néki. leányom kely fel, én parantsolom néked, ezekel aszokal. az életet viszá adván néki, a leány fel kele, és járni kezde. nagy tsudájára attyának. és annyának. az után ennie adatot néki, és meg parantsolá,. hogy ezt a tsudát ki ne nyilatkoztatnák, de ennek ahire tsak hamar el terjede. az egész tartományban.
[468] Onnét hogy kimene, két vak mene utánna. nagy kiáltásal mondván. Dávid fia könyörüly mi rajtunk, a midön házához érkezék a vakok hozája közelitvén, kérdé töllök. hisziteké hogy meg tselekedhetem a mire kértek,? azok felelék. igen is uram hiszük. azonnal. meg illeté az ö szemeket mondván, a ti hitetek szerént légyen. és mindgyárt kezdének látni, és meg parantsolá nékik, hogy senkinek ne mondanák edolgot, meg akarván mutatni az embereknek. hogy valoságos alázatoságbol. kiványák, hogy a jó tselekedetek titokban maradgyon. ök pediglen ki menvén. mindenüt ki hirdeték ezen tsudát. hogy meg tanullyuk ezen példábol. hogy az Istentöl vett kegyelemért valo háláadasnak egyik része a, hogy azt ki hirdesük, ugy hogy. mind azok akik azt meg tudgyák, áldgyák, ditsérjék ötet, hogy ezek el mentenek volna. egy némát vivének hozája. akiben agonosz lélek volt, mihent a gonosz lelket ki üzé. a néma meg szolala, és anép nagy tsudálkozásal kezdé mondani. soha ilyen dolgot nem láttak izraelben, de a farisaeusok. még akor kezdék mondani. és az után gyakraban mondák, hogy az ördögöt.. az ördögök fejdelme által üzi ki.
[469] A kristus az után jérusálemben mene. valamely nagy inepre, lehet hogy ahusvéti innepekre, jerusálemben vala egy nagy tó, a melyet probatika tojának nevezték, az az, ajuhok tojának. mert ez a tó közel volt aváros kapujához. amelyet eszerént nevezték, és némellyek azt tarttyák. hogy az áldozatra valo juhokot abban szokták volt meg mosni, egy angyal ennek atonak vizét bizonyos idöben fel zavarja vala. és a mely beteg leg elöbször bé mehetet avizben. a zavarás után. a meg gyógyult akár mely betegségböl, ezen okra valo nézve. ennek. atónak őt tornátza lévén, mind az ött tornátz tele volt mindenkor betegekel., kik várták. hogy a viz fel zavarodgyék. vala ót egy atöbi közöt. a ki harmintz nyolcz esztendeig feküt, akristus azt meg tudván, kérdé tölle, akarszé meg gyógyulni? uram, felelé a beteg. nintsen senki is a ki le botsáson atoban mikor fel zavarodik, és a még én oda érkezem. adig más megyen bé elöttem. Jésus mondá néki. kely fel, vid el az ágyadot. és járj. a beteg mindgyárt meg gyogyula. és fel vévén ágyát, járni kezde, szombat vala pedig azon anapon. a melyen atörvény minden munkát tiltot, a sidok látván hogy az agyát vinné, pirongatni kezdék, hogy miért szegné meg a törvényt., de ö azt felelé nékik, a ki engemet meg gyogyitot, nékem azt mondotta. hogy vegyem fel ágyamot., és járjak, kérdék az után tölle, hogy mitsoda ember volna a, de ö maga sem tudhatta., mert jésus míndgyárt el vonta magát a jelen lévö nép közül, akristus találván az után azt az embert atemplomban., mondá néki. már meg gyogyultál., ez után már ne vétkezél, hogy valamely gonoszab. ne történnyék rajtad, ez az ember, mindgyárt hiré adá a sidoknak, hogy jésus gyogyitotta volna meg ötet., a kik is az oltátol fogvást üldözni kezdék ötet, és azért hogy mondá nékik, hogy az attyával. munkálodik, még nagyob gyülölségel kezdének hozája lenni, mivel nem tsak a szombatot nem tarttya vala meg, hanem még az Istent attyának mondaná, és magát ahoz hasonlonak tartaná, mind ezekre jésus, nékik igen szép oktatásokot ada, amelyekben meg bizonyittá Istenségit, és meg mutatá nékik, hogy az attyátol hatalmat vett volna a munkára. az itéletre. és a fel támasztásra., hogy nem ö tenne magárol bizonyságot, hanem jános tett örólla bizonyságot. és az ö tselekedeti. és tsudatételei bizonyságot tésznek rolla, az én atyám bizonyságot tett rollam az irásokban. de ök ezeket abizonyságokot bé nem veszik, mert az Istent nem szeretik, és nem keresik azt a ditsöséget a mely ö tölle jö, hanem a melyet egy mástol vesznek.
[470] A sidók, akik vétkesnek tarták az Isten fiában. hogy meg gyógyitot volna egy embert szombat napon., mint ha abban meg szegte volna az Isten törvényit, ugyan azon vétket tulajdonitták neki, más egyéb hasonlo alkalmatoságban. mivel egy szombat napon. hogy egy buza föld mellet menne el, atanitványi, kik éheztenek. buza fejeket szagatának, és a kezekben meg morsolván, abuzát kezdék enni, a farisaeusok azt rosznak találák, és mondák néki. látodé hogy atanitványid olyan dolgot tselekesznek. a mely nem volna szabad szombaton, de ö meg mutatá nékik elöször,, a Dávid példájábol.. aki nagy szükségben olyan kenyerekböl ett volna. a melyekböl tsak apapoknak volt szabad enni, és hogy némelykor a szükség, fel szabadithat a törvénytöl. másodszor. az ö papjoknak példájokbol. kik a szombatot meg nem szegvén. szombat napokon az áldozatra valókót meg ölik a templomban. a törvény parantsolattyából. és hogy a törvény nem tilt minden féle dolgot szombat napon. hogy ha pedig azt tarttyák, hogy a templom jová teheti az olyan tselekedeteket, az apostoli tselekedeteket is jová teheti. mivel ö sokal nagyob volna atemplomnál, hogy ha pedig azt meg tanulták volna. hogy az irgalmaság több mint sem az áldozat, ollyan vakmerö képen nem kárhoztatták volna az artatlanokot. a rendet fel akarják forditani, mivel azt akarják. hogy az ember legyen a szombatért, és nem a szombat az emberért, holot az embernek fia. uramég a szombatnak is.
[471] Egy más szombat napon a synagogában tanitván, egy olyan ember találkozék ótt, akinek el száradot volt akeze, az irás tudok. és a farisaéusok. kérdék jésustol. hogy ha szabadé beteget gyogyitani szombat napon, és igen vigyázák, hogy ha meg gyógyittyaé azt a beteget., hogy had lehesen okok avádolásra. mint hogy akristus tudta azö gondolattyokot. maga eleiben hivatá abeteget, és azt kérdé a farisaeusoktol. hogy szabadé szombat napon jót tselekedni. és meg szabadittani valakinek életét.? és hogy meg mutassa nékik. hogy minden bizonyal a szabad, mondá nékik. kitsoda közülletek. a kinek, ha a juha averemben esik szombaton. kinem vonnya azt onnét azon anapon.? menyivel pedíg drágább egy ember. egy junál, erre ök semmit nem felélhetének. de mind azon által ezen igazságra meg nem adák magokot. a kristus ezt látván. szent haragal kezdé öket tekinteni, az ö durva. és meg vakult szivekért. és a beteg emberhez fordulván, mondá néki. nyujtsad ki a kezedet, a ki is ki nyujtá., és olyan egésséges volt mint a másik.
A farisaéusok nem. nézheték ezt atsudát nagy dühöség nélkül, és tanátskozni kezdének. egy más közot, hogy mi modon veszthetnék el jésust. a ki is a genezárethi tó felé vévé uttyát, a tanitványival, ahová igen nagy sokaság követé, mivel az ö tsuda tételeinek hire el terjedvén. az egész galileában. judeában. ajordán két részin valo tartományokban, a mediterráneum tengerének széllyiig tyrus. és sidonia varosi felé, mind ezekröl ahelyekröl, igen sok nép gyülekezet melléje, hogy halgassak tanitását. és betegségekböl meg gyogyitassanak, ezért is parantsolá atanitványinak, hogy tarttsanak néki készen egy hajot, a honét beszélhesen anépnek. mivel masként anép egészen reá todult., valamenyi betegeket eleiben vivének, azokot mind meg gyogyittá, meg parantsolván nékik. hogy azt ki ne nyilatkoztassák. és fenyegetésel parantsollya vala agonosz lelkeknek, hogy halgassanak. akik is elötte le borulván kiálttyák vala, te vagy az Istennek fia.
[472] Azután egy hegyre menvén, az éttzakát imádságban tölté, más nap pediglen, magahoz hivá atanitványit. és azok közül tizen. kettöt választa, a kiket apostoloknak nevezé, az az követeknek. mert azokot küldé el prédikállani Évangyéliumát, hatalmat adván nékik. hogy betegeket gyogyittsanak, és ördögököt üzenek, az Évangyélium fel tészi. hogy azokot választotta. akit akart, erre a méltóságra. ezen tizenkettöt emelé, simont., a kit már péternek nevezte vala, és andrást az ö attya fiát, a zebedeus két fiát jakabot, és jánost, ezeket nevezé boanergesnek. az az, menydörgés fiainak., philepet, bertalant, máthét, thamást, jakabot, az alphéus fiát, judást, vagy thadéust, a kananaeai simont., és judás iscariotest.
Az után le mene vélek együt ahegyröl. és valamely tér helyen meg állapodék. ahol sok nép várja vala ötet,. a melyröl ide fellyeb szollánk, és atemérdeki sok beteg tsak azon igyekezék, hogy meg érhesse az ö köntösét, mivel olyan erö származot belölle. amely mind meg gyogyittya vala öket, sok ördöngösök is valának közöttök, akiket mind meg szabadittá, az után olyan predikáciot tett az egész népnek, a mely magában foglallya az keresztényi törvénynek. minden tudományát, és atanittása kezdetin, meg mutatá nékik, hogy miben ályon avaloságos boldogság.
A kristus atanitványira tekintvén mondá. bóldógók a lelki szégények. tudni illik, azok. kik nem kaptsollyák magokot. a földi jokhoz. mert azoké amenyeknek országa, boldogok, a szelidek, mert ök birják aföldet, tudni illik. aparaditsomot., a mely, a szent atyák szerént. az élök földe, és öröksége azoknak, kik tsendeségel hadgyák el venni az itt valo jóvokot. noha. azt meg oltalmazhatnák igasságosan. boldogok. akik sirnak, mert meg vigasztaltatnak, boldogok. a kik éhezik, és szomjuhozák. az igasságot, mert meg elégittetnek. boldogok az irgalmasok. mert ök irgalmaságot nyernek, boldogok atiszta szivüek, mert ök meg láttyák az Istent. boldogok. abékeségesek, mert Isten fiainak hivatatnak, bóldogok, akik üldözést szenvednek. az igasságért, mert övék menyeknek országa, boldogok vagytok midön az emberek gyülölni. és üldozni fognak titeket én erettem, és a midön hazugságal valo gonoszt mondanak ellenetek. örüllyetek ollyankor, mert nagy jutalmatok lészen menyekben. és minek utánna meg mutatta volna. hogy tsak anyiban vagyunk boldogok ez életben. a menyiben evilági joknak. tiszteletéknek, és gyönyörüségeknek meg vetésivel, az igasságnak., és a bekeségnek. az irgalmaságnak. a tiszta szivnek, és abékeséges türésnek szeretetivel., érdemeseké tészük magunkot. arra az örökös boldogságra, a melyet az Isten nékünk szánt a menyekben., az után mondá. hogy jaj agazdagoknak, és azoknak. kik bövségben, és gyönyörüségben vannak, és azoknak, kik tiszteletben vannak az emberek elött, mivel mind azok. kik ezekben tészik boldogságokot., meg fogják látni, hogy az ö gyönyörüségeket. ditsöségeket. vigasztalásokot, és bövségeket, az éhség. és a köny hullatások. fogják követni.
[473] Az után mondá atanitványinak, hogy ök volnának a világ. sava. és világosága, hogy az emberek szokásit jó rendbe hozák, és setéttségekben. meg világosittsák, és elsöben, nékik magoknak. kel tisztáknak lenni, és el nem mulatni, tanitásoknak világoságát ki terjeszteni, mivel azért tétettek agyertya tartora. hogy világosittsanak., nem is azért jött a világra hogy a mojses törvényit el ronttsa, hanem hogy azt bé tölttse, és tekélletesebbé tegye. oktatván az ö tanitvánnyit olyan igasságra. amely tekélletesebb az irás tudok, és a farisaeusokénál, és a mely nélkül nem lehet amenyekben menni, avalo hogy az ó törvény tiltá avétket, és meg határozá akülsö tselekedeteket., de az uj törvény, amelyet a kristus fel álitot, a szivet igyekezik rendben venni, és a vétket még eredetében akarja el oltani, mivel atörvény azt hagyta asidoknak, ne öllyetek. de akristus azt akarja. hogy meg zabolázák aharagot. hogy senki fele barattyának. leg kiseb bestelenségre valot ne szóllyón, és hogy meg békéllyenek véle. még minek elötte az oltára tegyék. az Istennek tett ajándékot. a törvény tiltá aházaság törést, akristus tilttya, még atisztátalan tekintetet is, és azt akarja, hogy a szemünket ki vájuk, az az, hogy el fordullyunk az olyan nézéstöl. a mely rendeletlen kivánságokot gerjeszthetne aszivben. az ó törvény tiltá a hamisan valo esküvést, a kristus pedig semmiképen nem akarja hogy eskügyenek, és arra tanyit, hogy az mikor kénszeritetnek meg bizonyitani valamely esküvésel. a mit mondottak, az az esküvés, amely nem lehet rosz, mind azon által rosz októl származik, tudni illik. mondgya szent agoston. hogy az emberek meg szokták. a tsalást, és azért nem akarnak hinni az ö szavoknak. A törvény. meg határozá aboszu állást, és nem akarta. hogy a büntetés felyül haladgya avétket. melyet meg bünteték, akristus, nem hogy meg engedné aboszu állást, de ellenben arra tanyit, hogy a gonosz ellen ne állyunk,, ne törvénykedgyünk. adgyunk. a mit tollünk kérnek. és nyujttsuk annak ortzánkot a ki meg akar utni. tudni illik, hogy inkáb mindent el szenvedgyünk, tsak a felebarati szeretetet el ne veszesük. A sidok azt tartották, hogy a felebaráti szeretetnek kötelesége. nem tiltotta nékik, az ellenségekhez valo gyülölséget, A kristus pedig azt akarja, hogy szeresük azokot kik minket gyülölnek, és hogy jót tegyünk azokal. kik minket üldöznek, hogy apogányoknál többet tselekedhesünk, kövesük magát az Istent. a ki anapját fel támaszttya a gonoszokra, valamint a jokra, és hogy eszerént, meg érdemelhesük azt a ditsöséget, hogy az ö fiai lehesünk.
[474] A kristus, avétekröl. a jó tselekedetekre megyen. mondván, hogy a szándékot kel meg tisztittani. és azok ugy lésznek tiszták. tudtunkra adván, hogy a szándék olyan a külsö tselekedetekhez. valamitsodás a szem. atesthez, és hogy azok anyiban tiszták, vagy tisztátalanok, a menyiben. aszandék. vagy jó. vagy rosz, valamint atest világoságban vagy setéttségben vagyon. ha a szem világos. vagy vak. azt tanittya tehát, hogy a jó tselekedeteket., ugy mint az alamisnát, az imádságot, és a böjtölést, nem kel azért tselekedni hogy az emberektöl meg ditsértessenek., hanem azért hogy a tessék az Istennek, mivel ö jutalmaztattya meg azokot, az imádságnak. formáját adván nékünk. azt akarja, hogy az, az Isten jóságában valo bizodalomal. légyen. álhatatoságal, békeséges atyafi szeretettel, az olyan. aki se adni, se meg botsátani nem akar, nem érdemli, hogy se kegyelmet. se botsánatot nyerjen meg, azt nem akarja. hogy a sok szóban tarttsuk erejét. és erdemit imádságinknak. mint ha az Istennek szüksége volna arra, hogy a sok beszédinkböl tudhassa meg szükséginket, hogy pedíglen meg tudhasuk., hogy mit kel kivánni, és kérni az Istentöl, eszerént tanit imádkozni, Mi Atyánk. ki vagy a menyekben., szenteltessék meg ate neved, jöjjön el ate országod, légyen meg ate akaratod, miképen menyben. ugy a földön is., A mi minden napi kenyerünket ad meg minékünk ma; És batsásd meg nékünk a mi vétkeinket., miképen mi is meg botsátunk azoknak a kik mi ellenünk. vétettenek., És ne vigy minket a kisértetben, de szabadits meg minket a gonosztol. Amen. azután azon igyekezék. hogy el vonhassa tanitványinak elméjeket a földi jókhoz valo szeretettöl., meg mutatván nékik, hogy nem itt kell. kintset gyüjteni, hanem menyekben. ahol, se a tolvajtol. se egyéb más veszedelemtöl nem félthetni. hogy az Istent a pénzel együt nem lehet szeretni, és hogy, nem kel nyughatatlanságal keresni ez élet szükségeit, mivel az Isten, aki az állatokot táplállya. és a liliomokot fel ékesitti. az embert el nem hagya. mivel sokal drágáb ö elötte a virágoknál és az állatoknál. hanem elsöben az Isten országát és az ö igasságát kel keresnünk mindenek felet, és remélyük. hogy atöbbit is hozája adgya, mint szükségen felyül valokot.
Azután tilttya nékik abal itéletet., és kárhoztattya az két szinüeket. akik meg nem látván a [475] magok szemekben a gerendát. a masok szemiböl akarják ki venni a szalma szálat. arra tanittya öket, hogy nagy okoságal. osztogasák ki a szent dolgokot. mondván, hogy a sertések eleiben ne hányak a gyöngyököt. az egész felebaráti szeretetet abban foglallya, hogy másokal ugy bánnyunk., valamint akarnok hogy mások bánnyanak velünk,. azt erösitti, hogy az út, mely az életre viszen keskeny, és a mely ahalálra viszen. a tágas. és hogy sokan járnak. ezen az utolso uton, arra tanyit. hogy óhjuk magunkot az olyan hamis profétáktol, akik a juhok köntösi alat, nem egyebek. hanem ragadozo farkasok. nem az ö beszédekröl kel. öket itélni, hanem atselekedetekröl., és hogy akarminémü tsudákot tegyenek is, de az Isten még annak idejében meg veti öket, mint olyanokot, kik ö elötte üsméretlenek., hasonlo képen fog bánni az olyanokal is. akik tsak azt mondgyák néki uram. uram. nem követvén az ö parantsolatit., és hogy tsak azok mennek az ö országában, kik akarattyát követték. végtire ezel. a hasonlatoságal fejezvén bé beszédit. a halgatoit, az olyanokhoz hasonlittya, a kik épitenek. mondván, hogy az olyan a ki ötet halgattya. és tanittását követi hasonlit az ollyan okos emberhez, aki aköre épitvén házát, azt semmi szélvész fel nem fordithattya. ellenben pedig. aki tanitását nem követi, hasonlo az olyan esztelenhez. aki a fövényre épitvén házát a szél. és az esö. tsak könyen fel fordittyák..
[476] A kristus el végezvén tanitásit, le mene ahegyröl. és sok nép követé ötet, a mely nagy tsudálkozásal halgatá az ö tanitásit. egy bél poklos ember. lábaihoz borulván. imádá ötet, és térden álva mondá néki, uram. meg gyógyithatz engemet ha akarod, egy ilyen alázatos, és nagy hittel tett imádság. meg hatá a kristus szivét. akiis ki nyujtván kezét, illeté ötet, és mondá néki, akarom hogy meg gyógyúly. és azon szem pillantásban meg gyogyula. azután meg tiltá néki, hogy ki ne nyilatkoztassa ezt a tsudát. és meg parantsolá néki, hogy mene el. és mutatná meg magát apapnak.. és ajánlaná bé az áldozatot a törvény parantsolattya szerént. bizonyságul. hogy meg gyogyult volna. ez az ember mind azon által mind ki hirdeté ezeket. és az Isten fiának. nagy hire anyira el terjede. hogy a városokban nem mehete. hanem a puszta helyekre. rejti vala el magát. és ót az imadságokban foglalatoskodók. mind azon által, a sok nép oda is el mégyen vala utánna, hogy halgassa tanitását, és hogy meg gyogyittsa a betegeket.
[477] Kafarnaumban érkezvén a sidó tanács urák azon kérék hogy mene egy ót lévö szazados házához. akinek szolgája. haldoklanék, és gyogyitaná meg ötet, mivel igen kedves szolgája volna, ez a tiszt meg tudván tsuda tételeit akristusnak. kéré jó akaroit arra. hogy mennének akristushoz. és kérnék hogy mutassa hozája azt a kegyelmeségit, akikis igen kérek arra. eleiben adván. nem tsak veszedelemben valo létit a szolgának. hanem még nagy érdemit a századosnak, és hogy mitsoda nagy köteleségel volna hozája. az egész sidó nép. mivel ö szereti ami nemzetünket. mondák atanáts urak. és még egy synagogát is épitetet nékünk, a kristus el mene vélek. és a midön közel lett volna aházhoz, a százados eleiben külde, és kéreté hogy ne fárasztaná. magát és mondanák nékie. uram nem vagyok méltó hogy bé jöj az én hajlékomban. de tsak mondgy egy szót, és az én szolgám meg gyógyul. méltatlannak itélvén arra magát, hogy maga menyen hozája, mind arra, hogy házához fogadgya. és abban nem kételkedik, hogy foganatos ne légyen szava, tsak a betegségnek méltoztassék parantsolni hogy hagyael. szolgáját. mivel ö maga, ha mások alat lévö tiszt volna is. mind azon. által az ö parantsolattyának. tellyeségel engedelmeskednek az ö vitézi, akristus tsudálkozék ennek apogánynak a hitén. és azokhoz fordulván. kik kisérék ötet, mondá nékik. bizonyal mondom, hogy nem találtam enyi hitet az Izraéliták közöt is, és hogy sokan fognak jöni nap keletröl. és nap nyugotrol., kik ö helyekben lésznek. ábrahamal. isákal, és jákobal. az Isten országában. a sidok pediglen. kik azal ditsekednek. hogy ezeknek apátriárkáknak maradéki. és akik ezen ókból a menyeknek örökösi valának, abbol ki rekesztetnek. és a setéttségre vettetnek, ahol tsak sirás, és fogaknak tsikorgatása lészen, ez a mondás bé is tellyesedék, mivel a pogányok. akik az Istent nem üsmérék, a sidók helyében, a menyei örökségre hivatatának. akristus pedig a százados hitét meg jutalmaztatván, a beteget meg gyogyitá. aki is mindgyárt abban. a szem pillantásban jobban lett: ugy anyira, hogy azok. akiket a százados a kristus eleiben küldöt. volt. midön viszá térének. az ö szolgájat. jó egésségben találák.
[478] A kristus az után Náim nevü városban mene. a mely város galiléa tartományában vagyon. atanitványi, és sok. nép kiséri vala ötet. a midön aváros kapujához közelitet volna, egy halotat vivének temetni, aki is egy özvegy aszonynak. egyetlen egy fia volt, aki is akoporso után menvén, a város béliek sokan kisérik vala ötet. a kristus meg szánván azt az meg keseredet anyát, mondá néki, ne sirj., az után a koporsohoz közelitvén, meg álittá azokot akik vitték. a koporsot meg illeté, és ezeket mondá, iffiu kely fel. én parantsolom néked. azon szem pillantásban a halot fel üle. és beszélni kezde, és akristus viszá adá az annyanak, mind azok kik jelen valának. meg rémülének. és ditsöiteni kezdék az Istent mondván. nagy proféta támadot köztünk, és az Isten meg látogatta az ö népit.
[479] Ennek anagy tsudának ahire az egész judeában, és akörül lévö tartományokban el terjede, ugy anyira hogy még szent János is meg tudá, akit a tömlöczben hagytuk vala, ez a szent elöl járo. atanitványitol hallá meg a hirét anagy tsudáknak. a melyeket akristus tészen vala. és nem akará el mulatni ezt az alkalmatoságot. hogy ötet messiásnak ne üsmértesse vélek. és azt akará, hogy ennek az igazságnak. ö magok lennének bizonysági, erre valo nézve kettöt valaszta közülök. akiket a kristushoz küldé. hogy illyen kérdest tennének néki. te vagyé az. akinek el. kel jöni, vagy kellé mást várnunk? Jésus nem felele nékik mindgyárt ezekre, hanem az ö szemek láttára. sok betegeket gyógyitta meg tsudálatosán. az után mondá nékik. ezeket meg vihetitek néki a mit láttatok, és hallottatok. mondgyátok meg néki. hogy avakok látnak, a sánták járnak. abél poklosok. meg gyogyultak, a süketek. hallanak, a halottak. fel támadnak, és az Évangyélium a szegényeknek hirdetetik. illyen láthato. jelekel bizonyittá meg nékik, hogy ö ki volna. az után mondá, hogy boldogok volnának azok, akik ö benne meg nem bottránkoznának., mint ha azt akarta volna mondani. a szent átyák szerént, igen könyü engemet messiásnak hinni, a midön láttyák hogy tsudákot tészek, de kevesen lésznek. olyanok. akik annak hisznek. lenni, a midön láttyák. hogy gyalázatos halált szenvedek a kereszten.
Ez akét követ. viszá térvén az urokhoz, Jésus pedig eszerént beszélle jánosrol a népnek, mit mentetek látni a pusztában.? a széltöl hányatatot nadaté, vagy lágy ruhákban öltöztetet embert.? és minek utánna elejekban adta volna. ennek a szent elöljáronak. kemény., és szoros életét, meg bizonyitá nékik. hogy ö proféta volna., és több mint proféta, mivel ötet meg jövendölték volt aproféták. és hogy ö. nem tsak elöre hirdette volna ki amessiás eljövetelét, valamint atöbb proféták. hanem még ö azért küldetetett volt el, hogy elötte járjon, és önéki utat készittsen. ismég mondá a jános ditséretire, hogy akik aszonytol születtek, ö azok közöt leg nagyob volna. a törvény, és a proféták. jánosíg tartottak. és az évangyélium ö általa kezdödöt, ö is hirdette leg elöbször az Isten országát. és hogy az ö ideitöl fogvást. a menyeknek országát erö szakal veszik meg, és tsak az erö szakosok nyerik azt el. egy szoval. hogy ö volna Illyés. a ki el jövendö.
[480] Mind ezek. a nagy tulajdonságok. amelyeket monda a kristus. János felöl. nagy tiszteletben kelleték tenni ezt a szentet. az egész judeában, mind azon által tsak a nép, a publikánusok. és a vétkesek halgaták az ö predikacióit haszonnal. és ugyan tsak. ezek is vették vala fel tölle akereszttséget; ellenben pedíg, a farisaeusok, és az irás tudok, meg vetették volt ötet, és ezen meg vetésel., az evangyélium szerént. meg gátolták, az Istennek. rajtok valo szándékát, hasonlo képen bánnak vala az Isten fiával. aki is látván vakságát. és keménységit sziveknek, szent indulattal. szolla arrol, azegész nép elött, aki örömel halgatá a szent jánosrol tett ditséretit, kihez hasonlittsam mondá a sidó nemzettséget, nem hasonlithatnié öket a piatzon ülö gyermekekhez, kik azt kiálttyák társoknak., musikáltunk néktek, és nem tántzoltatok, szomoru énekeket éneklettünk, és nem sirtatok, mivel jános el jött, se nem iván. se nem évén, az az, hogy igen sanyaru életet élt, és azt mondgyák felölle hogy ördöge vagyon; az ember fia pedig eljött, évén, és iván. az az, hogy közönséges eletet elt, és azal vádollyák, hogy szereti a jol lakást, és az italt. és tsak a publikánusokal, és abünösökel. barátkozik.
[481] A kristus látván, hogy a galiléában lévő városok, ahol leg többet prédikált, és tsudákot tett volna. olyan kevés hasznokra forditanák. az Istennek. üdveségekre küldetet segittségit, szemekre hányá fenyegetésel. az ö meg átalkodásokot, és penitentziát nem tartásokot. és irtoztato átkokot monda reájok. jaj néked korozain, jaj néked betsaida, mivel. ha azokot atsudákot tyrusban. és sidonban, (:ezek pogány városok valának:) tették volna. a melyeket ti bennetek tettek, már régen. ször sákban, és hamuban. tartottak volna penitentziát. és az után kafarnaum városát hozván elé, ahol leg töbet lakot mint sem atöbiben, szemire hányá kevélységit, és keménységit ilyen szokal. hát te kafarnaum, valyon az égig emeledé fel magadot,? a pokolig szállasz alá, mivel ha sodomában lettek volna azok a tsudák. a melyek lettek szemeitek elött, talám mais fent állana., és hogy a sodoma lakosinak, akiket az ég oly irtoztato képen büntette meg fertelmeségekért, a tyrus és a sidona lakosival. könnyeben lészen dolgok az itélet napján, mint sem ezeknek a galliléai városoknak.
[482] Vala pedig avárosban egy bünös aszony, aki is meg tudván. hogy jésus, egy simon nevü farisaeusnál ennék, oda mene, és hátul álván, köny hullatásival mosogatá lábait, hajával azokot meg törölé, meg tsokolá. és azokra hinté alabástrom edényben lévö kenetet. a farisaeus pedig ki hozája hitta vala jésust. meg visgálván az aszonynak tselekedetét, akinek is rendeletlen életét tudta, mondá magában, ha ez az ember proféta volna. tudná azt, hogy minémü aszony volna. az. aki ötet illeti, mivel nem hitettheté el magával, hogy a kristus meg engedte volna magát illettetni oly vetkes aszonyal, Jesus pedig üsmervén az ö gondolattyát. két embernek példáját adá eleiben, mindenike adoságban léven. az egyike nagy suma pénzel tartozot. a másika kevésel, de nem lévén se egyikének. se a másikának miböl meg fizetni. az ember a kinek tartoztanak, el engedé nékik adoságokot. az utan kérdé a farisaéustol, ekét ados közül, melyikének kel leg inkáb szeretni a kölcsön adót.? a ki is felelé, hogy annak. a kinek leg többet engedtek volna el, az Isten fia jóvá hagyá ezt a feleletet., és mondá néki látodé ezt az aszonyt, a te házadban jöttem, vizet nem öntöttél alábaimra, epediglen köny hullatásival mosta meg. és hajával törlötte meg, tsókót nekem nem adtál, epediglen. a miolta ide jött, meg nem szünt tsokolgatni lábaimot. a fejemet olajjal meg nem kented, épediglen kenettel kente meg lábaimot. az okáért mondom néked, hogy sok bünei botsátattak meg néki, mert igen szeretet. akinek pedig kevesebbet botsátanak meg. kevesebbé szeretet. mint ha azt mondotta volna a farisaeusnak, kevesé szeretz. mert igaznak tartván magadot. magadal el hitetted hogy az Istennek kevésel tartozol., ez az aszony pedig aki igen vétkesnek üsméri magát lenni, sokat szerette azt, akitöl anyi büneinek botsánattyát reménlette, és azon szeretetért, meg is nyerte a botsánatot, a mint is hogy mondá az aszonynak, a te vétkeid, meg botsátattak néked. akik pedíg asztalnál jelen valának. zugolodni kezdének ezeken a szokon, mondván magokban, kitsoda ez, aki abünököt is meg akarja bótsátani,? Jésus pedig meg vetvén az ö zugolodásokot, mondá az aszonynak, ate hited meg szabaditod tegedet. eredgy el békeségel.
[483] Jésus pedig aházahoz térvén. anyi sokaság gyüle oda, hogy se maga. se atanitványi nem ehetének. az attyafiai azt meg tudván, hozája menének, hogy a sokaság közül ki vinnék ötet, azonban pedig egy ordöngöst vivének eleiben. a ki vak, és néma volt, az ördögöt ki üzé, és az ember kezde mind látni, mind beszélleni, mindenek tsudájára. és kezdék jesusrol mondani. nem ezé adávid fia, messiás, akiröl az irás mondgya. hogy a dávid familiájából valo lészen, ellenben pedig a farisaeusok, és az irás tudok, kik jérusalemböl jöttek vala. ötet magát tarták ördöngösnek, mondván. hogy az ördögök fejdelme által üzi ki az ördögöt. de akristus meg szégyenitté hamis gondolattyokot. elejekben adván mindenek elött. hogy ha az ördögök akik oly halálos ellenségi az embereknek, egyik a másikára támadnak, abizonyos jele volna. hogy az ö uralkodások nem sokáig tartana. a sidok közöt sokan volnának ollyanok. kik ördögököt üznek. de a farisaeusok azokot nem vádollyák azal, hogy az ördögök fejdelme által üzik az ördögököt. egy erösnek házát, más erösebnek kel fel dulni, ez okáért, a sátánt., eröseb lélekel üzi ki a sátánál, ugy mint az Isten lelke által. el kelleték tehát hitetni magokal, hogy hozájok érkezet az Isten országa, ellene állani pedig, a mint ök tselekesznek. a szent lélek láthato erejének, ugy magokot olyan káromlásal tészik vétkeseké. a mely botsánatot nem érdemelne., mint hogy pedig a fát, agyümölcséröl itélik. ötet is, az ö tselekedeteiröl kellene itélni,, és nem kellenék ötet gonosznak tartani, a midön tsak jó tselekedeteket tselekeszik; azok a káromlások a melyeket oly vakmerö képen okádnak ellene. az ö rosz sziveknek mélységéböl származnék, a melyek nem maradnának büntetetlen, mivel az itélet napján, még tsak ahaszontalan szóról is számot kel adni.
[484] Ezek után, némelyek az irás tudok, és a farisaeusok közül. mondának néki, mester. mi azt kivánnok, hogy valamely tsudát mutatnál nékünk. a szemekel látták hogy mennyi sok tsudákot tett elöttök. de ök azokot mind káromlásokra forditották, és mint ha mind azok. nem volnának. elegendök hogy meg bizonyittsák nékik. hogy tsak az Isten lelke által munkálodik, hanem még ujjab tsudát akarnak látni, de mitsoda feleletet ada nékik Jésus. ez a gonosz, és parázna nemzettség tsudát kiván, de más nem adatik néki hanem ajonás profétáé, ezt a profétát az Isten a ninivé béliekhez küldötte volt. nékik tudtokra adni. hogy negyven nap mulva, a városok el pusztulna, de jonás, nem hogy ennek aparantsolatnak engedelmeskedet volna, hanem hajora ült, hogy más felé vegye uttyát., de nagy szélvész támadván atengeren, meg vallá hogy az, az ö engedetlenségiért volna. és hogy a szélvész meg tsendesednék, magát atengerben vetteté, azon orában ötet egy nagy hal el nyelé, és harmad nap mulva a partra ki veté, a honnét ninivében mene. hogy végben vigye az Isten parantsolattyát. a ninivé béliek. hittek azö szavának. rend kivül valo böjtöléseket tevének, és meg menekedének. penitentzia tartásokért, a büntetéstöl, a melyel fenyegeté öket, az Isten parantsolattyábol. a krístus tehát a jonás jelét adá elejekben, és abbol két hasonlatoságot hozot ki, az egyikét magára, a másikát öreájok, mondván. hogy valamint jonás három napig volt a halnak hasában. ugy az embernek fiais harom nap lészen. a földnek gyomrában. ez által azt akará jelenténi, hogy a koporsoban tétetnék, és hogy onnét harmad napjára fel támadna. a másik hasonlatoságra mondá. valamint hogy jonás jelül volt a ninivitáknak, ugy jelül lészen a farisaeusoknak is, a melyeket eszerént magyarázá meg. a ninivé béliek fel támadnak az itéletkor ezen nép ellen, és kárhoztatni fogják, mert ök penitentziát tartottak ajonás predikálására, mind azon által nagyob vagyon itt sokal jonásnál, mondá még nékik, ugyan azon itéletkor kárhoztatni fogja. a sába királyné, a ki is mesze földröl mene halgatni a salamon böltseségét nem hogy pedig követnék ezt a királynét. demég meg vetik beszédit, és tsudatételeit annak. aki sokal felyeb valo salamonál, végtire azal adühöségel fenyegeté öket. a mellyel bánik az ördög az olyanok ellen. akiket kételen lévén el hagyni, és akikben ismét modot talál viszá menni. arra tanitván minket ezel, hogy igen vigyázunk magunkra. a midön meg szabadultunk attol agonosz lélektöl. mivel ö el nem hagya rabját örökösön. hanem még magánál hét gonoszabbat veszen maga mellé, és ezel a másodszori rabságal. sokal. nyomorultab állapotban tészi alelket az elsönél.
Az alat a még akristus, illyen feleletekel szégyenitté még ellenséginek hamiságit. egy aszony fel szoval kezdé mondani a nép közöt. boldog a méh. a mely hordozot. és a tsets, mely táplált, [485] ö pedig felelé néki. de söt inkáb azok boldogok., akik az Isten szavát halgattyák, és azt követik. azon idöben meg jelenték néki, hogy az anya. és az attyafiai kin várnák ötet, mivel bé nem mehetének hozája a sok nép miat, de ö arra mondá. kitsoda az én anyám. és kitsodák az én atyámfiai, a tanitványira tévén kezeit mondá, ezek. az én anyám, és atyam fiai, mivel az én anyám, és atyám fiai azok, akik halgattyák és követik az Isten beszédit, és az én atyam akarattyán járnak.
[486] Azon anapon ki mene jesus a házbol, és a genezareth tengere mellé mene. de látván sok népet a körül lévö városokbol hozája menni. és melléje gyülekezni, egy hajoban üle, és onnét kezdé tanitani anépet., a ki is nagy figyelmeteségel halgatá ötet a partrol, sok igazságokot hirdete nékik példa beszédekben, mivel e volt rend szerént az ö szokása atanitásban, Az Evangyéliumi példa beszédek., ki gondolt historiák, vagy atermészet szerént valo dolgokbol vett hasonlatoságok, a melyeknek. amidön nehéz a magyarázattya. az elmét figyelmeteségben tarttya, a mely is meg találván a magyarázatot, avallásnak. valamely titkát, vagy a szokásnak. valamely rendét meg tanulhattya azokból, példának okáért a mint egy példa beszéd. volt. a melyeket akristus monda. az erös fegyveresröl aki aházat örzi, és a kit meg gyözi más erösebb. ennek magyarázattya. arra tanit. hogy az erös fegyveres az ördög, a kit a kristus mint erösebb, ki hajttya a lelkekböl. az Isten lelke által. az Isten fia a hajorol. leg elsöben ezt a példa beszédet mondá anépnek. egy vetö ember ki mene vetni, egy része amagnak. az út széllyire esék, az utozok el tapodák, és a madarak meg evék. más része a köves helyekre esék, mivel hogy nedvesége nem volt. mély gyükeret nem vethete. és a verö fény el száraztá, a harmadik része, atövisek közi esék. fel növén. a tövisek meg fojták, a negyedik, jó földet találván. bövséges magot hoza, mint hogy pedig ennek apélda beszédnek. magyarázattya nehézvala. a kristus hozá adá. a kinek fülei vannak a hallásra, hallyameg, ezt a példa beszédet. az apostolok sem értheték meg, azért a midön különösön valának. arra kérék, hogy magyarázná meg nékik, a ki is mondá nékik, hogy ök mitsoda boldogok volnának azért hogy mellette lévén, láthatnák, és halhatnák azt. a mit anyi igazak. és proféták. kivánták volna látni és hallani, és azért, hogy vélek világosan meg értetné azokat a nagy titkokot, a melyeket másoknak. a példa beszédnek. homályosága. alat adgya elejekben. meg büntetvén azal. azö sziveknek vakmeröségit. a melyért, méltatlanok, az igazság üsméretire, az után meg magyarázá nékik, hogy a magon azIsten beszedit kel érteni, hogy azok akik minek utánna azt hallották volna. arra nem figyelmeznek. és másra adgyák elméjeket. hasonlok, az út mellet lévö földhöz. és az ördög jelentvén amadarakot, el ragadgya szivekböl azt a beszédet. a mely üdvezithette volna öket, hogy vannak sokan ollyanok. akik a beszédet örömel veszik bé, de a leg elsö kisértet. el veszteti vélek annak hasznát. mert szivekben mély gyükeret nem vetet volt, mások pedig azt meg fojttyák, a fösvénységel. a gyönyörüségnek szeretetivel. és más egyéb rosz kivánságokal. a melyek mind anyi tövisek. és a melyeket ki kelletet volna elsöben gyomlálni, hogy hasznát vehessék annak a szenttséges magnak. végtire, a jó föld jelenti. azokot a jora hajlando sziveket. akik bé veszik, és hiven meg tarttyák az Isten beszédit. és akik békeséges türésekel. és álhatatoságokal, bövséges gyümölttsöt hoznak.
[487] Az után ismét meg más példa beszédeket hoza elé. avilágot egy mezöhöz hasonlittá. a melynek a gazdája abban jó magot vetett volt, mind azon által, idövel elegyesen látá konkolyal. a melyel meg elegyitette volt ellensége éttzaka. a tselédi látván a konkolyt. ki akarák gyomlálni, de a gazda nem engedé. nehogy a buzát is ki tépjék a konkolyal. együt. hanem várják meg az aratást, és akor kévékben kösék a konkolyt. és meg égessék. a buzát pedig atsürben tegyék., az után az Isten országát. a mustár maghoz hasonlittá. a mely leg kiseb mag lévén. atöb magok közöt. de ha meg nö. nagyob lesz atöb füveknél. az után a kovászhoz. a melyel meg elegyittik a tésztát. hogy fel. kelyen.
Ez után el botsáttá a népet, és aházához tére atanitványival együt. akik is kérék hogy magyarázná meg. nekik a konkolyrol valo példa beszédet., mondá nékik, hogy ezen avilágon el kel szenvedni ajóknak. agonoszokot., akik vélek elegyesek, mind addig. valamég világ végin. el fognak választatni egy mástól. mivel akor agonoszok. az örökös tüzre vettetnek. és ajók. fényleni fognak mint anap. az Isten országában,. hasonlo igazságra tanittá öket, a halászok példajával, akik minden féle halat fogván hálojokban, az után apartra ki ülvén. külön teszik ajókot a melyeket meg akarják tartani. és aroszakat viszá vetik. végtire elejekben adá, hogy mindenünket el kel. adnunk, az Isten országáért, hasonlitván az olyan emberhez aki mindenét el adgya. hogy egy drága gyöngyöt meg vehessen. vagy egy olyan földet, a melyben sok kints vagyon el ásva.
Az Évangyélium fel nem tészi atöbb példa beszédeknek magyarázattyát, azért hogy figyelmetesen gondolkodván azokrol, amelyek meg vannak magyarázva. meg tanullyuk magunktol fel keresni az értelmit azoknak. a melyek nintsenek meg magyarázva, kérjük elsöben az Istent, hogy adgya meg nékünk az ertelemnek azt az elméjit, amelyet kivána akristus halgatoitol. a midön mondá, hogy a hallya, a kinek fülei vannak ahallásra. az együgyüek, akiknek nintsen olyan hathatos elméjek. hogy fel találhasák. értelmeket azoknak ahomályos beszédeknek, a melyeket az Isten fia meg nem magyarázot. és akik tarthatnak. attol valoságal. hogy el ne tévelyedgyenek. ha a magok értelmeket követik. az olyanoknak., a magok pásztorihoz kel folyamodni a nehéz dolgokban. és addig a még világositást vegyenek, éllyenek azokal az igazságokal. a melyek világosak, és a melyeket az alázatos és engedelmes elme könyen meg értheti, ugyan az illyen személyeknek. könyebségekre, akikre is leg inkáb tekintettek. ebben a munkában. hogy ki teszük azokot az értelmeket, amelyeket adnak. az atyák és adoktorok. a három példa beszédeknek, melyek követik a konkoly példa beszédét, mind ahármat, az Évangyélium predikálására magyarázhatni, a predikátor. el hinti az igének magvát, ez a mag nevekedik lassanként a kegyelemnek munkája által a szivében annak aki azt [488] bé vette. mivel aprédikátor vet, ültet, és öntöz, de az Isten neveli azt, semmi nem volt a mit eleinte mindgyárt ugy meg vetettek volna. mint az Évangyéliumnak tudományát. de a fel nevekedet valamint amustár mag, és idövel az egész földet bé töltötte, egy szoval. el kel rejteni, és szorgalmatoságal meg tartani, a szivnek mélységiben. az Évangyéliumi igét, ugy hogy az a szenttséges kovász, fel emellye az egész tésztát, és jóvá tégye titkos erejével. az embernek, minden gondolatit, kivánságit, és tselekedetit.
[489] A kristus el végezvén ezeket apélda beszédeket. atanitványival. názarethben mene. ahol fogantatot. és fel neveltetett volt. szokása szerént, egy szombat napon a synagogában mene, ahol fel kelvén hogy olvason, az Isaiás könyvét adák kezében, azt meg nyitván. arra aversre talála. ahol ez a proféta. a messiásrol tészen emlékezetet. mondván. hogy azurnak. lelke, meg szentelte, és el küldötte ötet, hogy a szegényeknek predikallaná az Évangyéliumot, a betegeket meg gyogyittaná, az Isten irgalmaságának idejét ki nyilatkoztatná, és ki hirdetné a boszu állásnak. napját. ezeket el olvasván akönyvét bé tévé, és viszá adá. az után le ülvén. meg magyarázá ezt a jövendölést, és meg bizonyittá hogy ez bé tölt volna személyében. mindennek. rajta volt aszeme a midön beszélle, és az ö kegyelemel tellyes szavai. ollyan tsudalkozásban hozák halgatóit, hogy egy mástol kezdék kérdezni, honnét jött ennek az anagy bölcsesége, nem ezé josephnek. az átsnak fia,? nem Mária é az annya,? az ö attyafiai, jakab, josef. simon. és judás, és ahugai. nem közöttünk laknaké.? hol vette hát mind azokot amiket hallunk tölle? azirás fel teszi. hogy nem tsak tsudálkozának ö rajta, hanem még meg is botránkozának, erre valo nézve üsmervén az ö gondolattyokot. mondá nékik. hogy egy proféta sem kellemetes amaga hazájában, meg bizonyittá két példábol nékik ezt azigazságot. elöször az Illyés példájábol, aki is az éhségnek idejében, nem a maga hazája béli özvegyekhez küldetet volt Istentöl, hanem egy idegen özvegy aszszonyhoz, hogy attol vegyen szükségire valo segittséget, a másikát, az Elizéus példájábol. aki is egy idegen urat gyogyitta meg a bél pokloságbol, mind azon által, menyi sok hazája béli bél poklosok. valának, a kik nem kérék arra hogy meg gyógyittsa öket, ezeken az igazságokon meg boszszonkodának mindnyájan, kik a synagogában valának, és nagy haragal fel kelvén. ahegy tetejére vivék ötet, hogy onnét a mélységben le vetnék, de mínt hogy abban az idöben, és olyan formában kelleték néki meg halni, a mint néki tettzet. azért el tudá magát rejteni közüllök, és által menvén közöttök, semmit nem tselekedhetének néki. és el hagyá názárethet. az Évangyélium fel tészi. hogy ót igen kevés tsudákot tett, és keveset gyogyitot. nem is érdemlette meg az a város. hihetetlenségiért, hogy a kristus továb maradgyon benne. és több jót tegyen véle.
[490] Azután a galliléában lévő városokot, és falukot kezdé meg látogatni, a synagogakban. tanyita, az Évangyéliumot predikálá, és minden féle betegeket meg gyogyittá, a tizen két apostolok véle valának, és egy nehány aszonyok. is követik vala ötet, akiket meg szabaditotta volt. agonosz lélektöl. és betegségekböl. azok közöt volt mária magdolna, akit hét ördögtöl szabaditotta vala meg. johanna, aherodes fö tiszttyének. Cusának felesége. susánna, és más többek, kik táplálásal segittették akristust. ebben az uttyában. ugy tekinté azt a sok számu népet, akinek az Évangyéliumot kelleték hirdetni. mint anyi el szélyedet, és pásztornelkül valo juhokot. és nagy szánakodásal lévén hozájok. mondá atanitványinak. igen nagy az aratás, de kevesen vannak az aratok. kérjétek az aratás urát, hogy munkásokot küldgyön.
Mint hogy akristus maga volt az aratásnak ura, és az apostoli. akiket az aratásra rendelte volt, [491] azért magahoz hivá öket, hatalmat ada nékik a gyogyitásra. és az ördög üzésre. és el küldé öket kettenként. hogy hirdesék az Isten országát, elejekben adá arendet a melyet kövessék szolgálattyokban, meg parantsolá nékik hogy tsak a sidoknak prédikállyanak. és hirdessék nékik, hogy a menyeknek országa el közelitet., ajándékon éllyenek ahatalomal. a melyet ajándékon vették, ne legyenek szorgalmatosok, se a pénz, se aköntös iránt. hogy nagy szabadságal vihesék véghez hivatalokot. mivel szükségekre valót, fognak venni azoktol, akik predikálásokra meg térnek, válaszanak magoknak., a hol meg akarnak szállani, emberséges gazdákot, és mondgyák a midön házokban bé mennek, a békeség légyen ennél aháznál, és azon a szálláson meg maradgyanak mind addig valamég azon helyben lésznek, és ahol öket bé nem akarnák fogadni, sem öket halgatni. verjék le lábokrol. annak ahelynek aporát, elejekben adá az után. hogy ugy küldené öket, mint ajuhokot a farkasok közi. és hogy együgyüségel. és okoságal élyenek a hamisak közöt, a kiknek meg téréseken fognak fáradozni, de akár mely okosan viselyék is magokot, de üldözést fognak szenvedni., és olyankor egy helyröl, a másikában menyenek. hogy ha pedig meg fogják öket, és az itélö székek eleiben viszik, arrol ne gondolkodgyanak. hogy a biroknak mit felellyenek, mivel a szent lélek meg tanittya öket hogy mit felellyenek, hanem tsak arra vigyázanak hogy bátrak legyenek, és hogy ne félyenek az emberektöl, a kiknek. tsak atesten vagyon hatalmok, hanem az Istentöl félyenek, aki örökösön el vesztheti, mind atestet, mind alelket, hogy ha pedig meg tagadnák ötet az emberek elött, öis meg tagadgya öket Isten elöt az itélet napján, ellenben pedig magáénak fogja öket üsmérni, hogy ha vallást tésznek szégyen nélkül az ö nevéröl, végtire hogy meg bátorittsa öket. mindent inkáb kel el szenvedni. mint sem köteleségeket el mulatni., azt erösitté nékik. hogy a mi rajtok történik, amind az Isten rendeléséböl lészen, a ki tudgya számát, fejeken lévö hajoknak, hogy ha pedig az idöben el vesztik életeket, azt meg talállyák. az örökké valoságban. az ö tanitványi ugy lehetnek. hogy ha keresztit hordozák, és hogy ök sem kerülhetik azt el. hogy ö vélek ugy ne bánnyanak, valamint mesterekel bánnak. azt magok látnák, hogy a kiket meg szabaditani jött el. ugyan azok. ördöngösnek neveznék ötet, azután azal fejezé bé tanittását. hogy mitsoda hasznokra. fordul azoknak. kik öket halgattyák, és akik nékik szükségekröl tésznek. mondván, hogy ha tsak egy ital hideg vizet adnak is néktek, azén nevemben, de annak jutalmát veszik. az apostolok, ezekel az oktatásokal el menének minden helyekre prédikállani. a népnek a penitentziát. az Isten foganatosá tévé tanitásokot sok tsudatételekel, mivel sok ördögököt üzének, sok betegeket olajal meg kenének, akik meg gyógyultanak,
[492] Azonban pedig a kristus nagy tselekedetinek hire egészen el terjede galileában. és ahérodes udvarában. is bé hata. mindenek akarák tudni. hogy ki volna az az ember, aki oly tsudálatos dolgokot tselekednék. némelyek mondák. hogy talám Illyés. vagy valamelyik aproféták közül jött volna ismét elé, némelyek. pedig, söt még maga herodes is. gondolá hogy talám keresztelö szent János támadot volna fel halottaibol, mivel már annak elötte herodiás talált volt abban modot hogy meg fogassa ezt a szent elöl járot, és arra is kereset alkalmatoságot. hogy ennek halálával mikepen tégyen eleget gyülölséginek, a melyel vala ellene. annál pedig jób alkalmatoságot nem talála. mint a hérodes születése napját, a melyen eza fejdelem nagy vendégséget ada az udvarának, a herodiás leánya az egész udvar elött tántzola, és anyira meg ditsérék mindenek, hogy akirály örömiben mondá aleánynak, hogy kérjen tölle mindent a mit akarna, és esküvésel fogadá néki, hogy meg adná, ha szinte országának felit kérné is, a leány siettségel mene az annyához tanátsot kérdeni tölle hogy mit kérjen, aki is parantsolá néki, hogy ajános fejit kérné. aleány viszá térvén akirályhoz, azon kéré hogy mindgyarást adná nékí egy medentzében. a keresztelö jános fejét, akirály ezen meg szomorodék, de az emberi tekéntetért nem akará kérésit meg vonni, és azt sem akará hogy az udvara azal vadolná. hogy meg másóllya esküvésel tett igéretit. azért a szentnek fejit véteté atömlötzben, és aleánynak adá, a ki azanyának vivé. a jános tanitványi ezt meg tudván, el vivék a mesterek testét, és el temeték, és a kristushoz menének, meg mondák néki a jános halálát.
HARMADIK KÖNYV.
Mely magában foglallya mind azt valamit a kristus tselekedet,
prédikállásának harmadik esztendejében.
[493] JÉsus. meg tudván hogy mint beszéllenének iránta ahérodes udvaránál, és azon idöben a tanitványi is viszá térvén melléje, számot adának néki minden tselekedetekröl és tanitásokrol, mondá nékik, jövetek menyünk félre valamely pusztás helyre, és nyugodgyatok egy kevesé, egy hajotskában menének. hogy el kerülhetnék. a sok. népet. aki idot nem adot nékik az ételre, és által. menvén a genezáreth toján, igen pusztás helyen ki szállának a partra, nem mesze bethsáida városához. a partra ki szálván ót igen sok népet találának, mivel azok. a kik a hajoban láták öket bé menni, és mások. a kik azt meg tudák, a tó mellet gyalog mentenek volt eleiben. és elöb oda érének akristusnál. a ki is egy hegyre fel menvén, a sokaság utánna mene, és nagy szánakodásal lett hozájok, és le ülvén sokat beszélle nékik az Isten országárol, és meg gyogyittá mind abetégeket.
A nap már közelitvén az estvéhez, az apostolok kérék jésúst hogy küldené házához anépet. mivel olyan puszta helyt lévén, semmi eledelre valot nem találhatna, a kristus monda nékik. adgyatok ti magatok nékik enni, azt kérdék ö tölle, szükséges tehát hogy el menyünk két száz pénz árra kenyereket vennünk.? az többet tészen negyven forint érö kenyérnél. hogy enni adhasunk anyi népnek. akristus. anépre vetvén szemeit, és látván a sokaságot, mondá filepnek, hol vehetünk mi anyi kenyeret, hogy enni adhasunk. ennek anépnek., ezt azért mondá, valamint az évangyélium fel tészi, hogy meg probálya ötet. mivel. igen jól tudta. hogy mit kelleték tselekední, filep felelé néki, ha szinte két száz pénz arra kenyeret vennének is, de alíg jutna abbol mindenikének., az után kérdé hogy hány kenyerek volna. andrás. mondá néki. hogy volna ótt egy iffiacska. akinek öt árpa kenyere. és két hala vagyon. de mitsoda az, anyi népnek.? jésus maga eleiben viteté a kenyeret, és a halat, és parantsolá az apostolinak hogy ültetnék le anépet. le ülteték tehát azt a sokaságot. a pásintra. tsuportonként, hol százan, hol öttvenen valának együt. mind eszeségel ött ezer ember vala. az aszonyokon, és agyermekeken kivül. a midön mind el volnának helyheztetve. akristus vevé az ött kenyeret, és akét halat. az égre emelvén szemeit, és hálákot adván Istennek. azokót meg áldá, az után darabokra töré akenyeret, és a népnek. el osztogatatá atanitványival, hasonlo képen ahalat is el osztogattatá. a midön mindnyájan jól laktanak volna. a kristus parantsolá hogy szednék esze a meg maradot darabokot., és tizen kétt kosárt töltének meg azokal.
[494] A nép látván azt a tsudálatosan valo meg szaporodását az ött kenyérnek, akristust ugy tekinték mint messiást, és mondák egy másnak. ebizonyára az a proféta. akinek a világra kelletik jöni. magok közöt el végezék hogy uroknak válaszák, de a kristus tudván szándekjokot., hogy meg akárnak fogni, és királynak tenni. parantsolá tanitványinak. hogy siettségel. ülnének a hajoban. és mennének. a más részire atónak. ö maga. egyedül fel mene ahegyre., és ót imádkozék estvéig. azonban pedig az apostolok ató közepin nagy szélvész közöt valának, az ö hajojok. ahaboktól igen hányataték. ahabok igen nagyok valának. és az ellenkezö szél miat nem haladhatának. viradta felé pedig láták jésust közel hozájok. avizen járni., igen meg rémülének. mivel valamely ijesztönek gondolák lenni, aki is mondá nékik, bátrak legyetek. én vagyok ne félyetek, péter felelé néki. uram ha magad vagy, parantsollyad had mennyek én is hozád avizen, a kristus mondá néki, jere. és péter le szálla mindgyárt ahajobol., és a vizen járván a kristushoz közelitte, de hirtelen nagy szel támadván igen meg ijede. és a lábai sippadozni kezdének avizben, akor fel kiálta, uram szabadits meg engem, a kristus meg fogván akezét. mondá, kitsiny hitü, miért kételkedtél.? és mind aketten bé menének ahajoban, a szél azonnal. meg tsendesedék. és a parthoz jutának, atanitványok a kik nem visgálták vala meg elegendö képen az ött kenyérnek tsudáját, ez az utolso tsuda fel nyitá szemeket, akristus eleiben borulván, imádák ötet, és Isten fiának vallák ötet lenni.
Mihent apartra ki szállának. a genezaret tartománnyában, az oda valo lakosok. meg üsmerék. jésust, és siettségel hirt adának mindenüt anépnek. asok betegeket pedig minden felöl viszik vala hozája, és azokot ágyastol, az uttzákra. és az ut széllyire tették, kérvén jésust, hogy engedné meg nekik, hogy tsak aköntöse széllyit meg érhessék, és mind azok meg gyógyulának, valakik hozája érhettek.
[495] Azonban pedig a nép akit oly tsudálatosan meg elégíttet volt ött árpa kenyérel. nem tudhatá hová lett volna el jésus, mivel azt látták hogy az apostolok a hajoban mentek vala, de magát nem látták azokal együt, más hajo pedig ótt nem volt, más nap hajok érkezvén oda, azokban menének, mihent meg tudák hogy jésus. nem volna ótt, a tályékán, és kafarnaumban menének keresni ötet, a midön meg találák. mondák néki, mester. mikor jöttél ide.? a ki is felelé nékik, azért kerestek. engemet. hogy jól tartottalak titeket kenyérel. munkálkodgyatok tehát azon, hogy nem el veszendö eledelt szerezetek magatoknak, hanem olyat. a mely örökösön tarttson. és a melyet, az ember fia adhattya néktek, ök pedig azt kérdék tölle, mitsoda kedves dolgot tselekedhetünk olyat Isten elött, hogy meg nyerhesük azt az eledelt? felelé nékik. aza tselekedet a. hogy higyetek abban akit el küldöt. de mitsoda tsudát tselekeszel olyat, kérdék tölle. a melyért benned hihesünk.? a mi atyáink mannát ettek apusztában, a melyet az irás, mennyei kenyérnek nevezi, mint ha azt akarták volna néki mondani, egy szer, elégitettél meg ött kenyérel. ött ezer embert, de mojses negyven esztendeig többet táplált, hat száz ezernél. olyan manával mely az égböl eset. bizony mondon néktek, felelé jésus. mojses nem adot néktek valoságos menyei kenyeret., azt tsak az én atyám adgya, és az a kenyér az, a mely az égböl le szállot, és amely életet ád a világnak, erre mondák néki, uram adgy nékünk mindenkor abbol akenyérböl., felelé nékik jesus. én vagyok az az élö kenyér, a ki én hozám jö a meg nem éhezik, és aki bennem hiszen. meg nem szomjuhozik., ezekel arra tanitván bennünket, hogy ö volna Istení eledele az olyan lelkeknek. kik ötet eszik, hivén ö benne élö hittel, és szeretettel. és akik ötet eszerént eszik, meg érdemelik azt a bóldóg életet. a melyben tellyeségel. és örökösön meg elégitetnek, az után ismét mondá, hogy minek utánna látták volna ötet, és bizonysági volnának anyi sok tsuda tételeinek, még is ö benne nem hinnének, és azon hihetetlenségekért, el vesztenék azt anagy hasznot. amelyet el fogják nyerni azok, a kiket az attya küld hozája, a mely haszon, az utolso napon valo fel támadásbol., és az örök életnek birtokábol áll, mind azon által. a sidok tsak zugolodnak vala magok közöt, mondván hát nem ezé a josef fia, nem üsmerjüké az annyát,? hogy mondhattya tehát hogy az égböl szállot alá, a kristus nem hogy valamiben hajtot volna zugolodásokra, de még nagyobban meg bizonyittá azokot az igazságokot. amelyekért zugolodának, és minek utánna meg mutatta volna nékik ezen szavai szerént az irásnak, hogy mindnyájokot meg tanittya az Isten, minden pedig valakit azö attya meg tanitot. ö hozája menne, és hogy ök magok, azért nem mennek hozája, mert nem értenék annak a szavát, aki ötet küldötte., azért ujontában meg mondá nékik, hogy ö volna az életnek kenyere, a manna nem mentheté meg ahaláltol. azokot akik azt ették, de azö. teste. olyan menyböl le szállot kenyér. a mely örök életet adna azoknak, kik azt ennék., ezeken aszokon még jobban meg ütközének, és vetekedni kezdének egy más közöt mondván, hogy hogy adhattya nékünk a maga testét eledelül,? ö pediglen meg bizonyittá nékik, hogy az ö teste valoságos étel volna, és azö vére. valoságos ital. és hogy örök élettyek nem lenne. hogy ha azö testét nem ennék, és ha azö vérit nem innák., és hogy az olyan aki ezekel táplálya magát, az utolso napon fel fog támadni, és örök élete lészen. végtire azt is ki nyilatkoztatá nékik, hogy az ö teste mitsoda nagy dolgokot fogna munkálodni az olyan lelkekben kik azt érdemesen veszik. mondván, a ki az én testemet eszi, és az én véremet isza, én bennem. marad, és én ö benne, és élni fog én érettem, valamint én élek az atyáért, aki engemet küldött.
Mind ezek az igazságok. a melyeket prédikálla. a kristus. a karfarnaumi synagogában. igen meg botránkoztaták a sidokot. söt még sokakot atanitványok közül is, a kik azokot halván, mondák, ezek igen kemény beszédek, ki halgathattya azokot, ök igen betü szerént magyarázák azt, a mit lelki értelem szerént kelletet volna érteni, azt gondolák, mondgya szent ágoston. hogy az ö testét más képen nem lehetne enni, hanem azt darabokra kellene metélni, valamint a mészár székben valo hust, és ök azt nem tudták, hogy mind a hit által lehet az embernek. akristus testével táplálni magát, mind pedig valoságal. is fogják azt enni az Eucháristiában, a kenyérnek szine alat, olyan formában hogy attol nem fognak irtozni, De nem hogy tisztelettel hitték volna. azt, a mit nekik maga az igazság monda, meg nem várván hogy meg magyaráza nékik a mit nem értettek, hanem még meg ütközvén mondásán. el hagyák ötet, és nem akarának többé tanitványi lenni. Az apostolok. okosabbak lévén mint sem ezek ahüségtelenek., mivel hogy a kristus kérdé töllök, hát ti nem akartoké ti is engemet el hagyni? péter atöbbinek képében felelé. oh' uram kihez mennénk mi? nalad vagyon az örök életnek beszéde, mi azt tudgyuk, és hiszük. hogy tevagy a kristus. az Istennek fia. mind azon által. atizen kettö közöt, akik ahüségiben meg maradának. vala egy, a ki el árulá ötet. ugy mint judás iskáriotes. és jésus a ki azt tudta, még elöre meg mondá annak anyomorultnak hüségtelenségit. mondván, nem tizen ketten választottalaké én titeket.? még is mind azon által egyik közületek, ördög.
[496] A husvéti innepek közel valának. amidön akristus az ött kenyeret meg szaporittá. ki is tettzik a szent jános mondásibol, hogy akristus nem mene jérusálemben ezekre az innepekre. mivel ez az Évangyélista azt mondgya, hogy az után galiléában marada, nem akarván judéában maradni. mivel a sidok halálra keresik vala. az irás tudok., és a farisaéusok kik jérusalemböl jöttek vala. Jésus mellé gyülekezének. észre vévén pedig azt hogy atanitványi. nem igen hajtanának arra hogy akezeket meg mosák étel elöt. panaszolkodának is néki ellenek. nem azért hogy lett volna a törvénynek arra valamely parantsolattya. hogy nem volna szabad mosdatlan kézel enni, hanem azért, mert a farisaeusok. sok olyan emberi hagyásokot tésznek vala atörvényhez. a melyeket némelykor inkáb meg tartották mint sem magát atörvényt. ezért is mondák. akristusnak. ate tanitványid. miért nem tarttyák meg arégi hagyásokot, nem mosván meg kezeket az étel elött, jésus is kérdé töllök. hát ök mért szegnék meg a törvényt. az emberi hagyományokért., és miért példának okáért hitetik el azt egy fiuval., hogy az Isten elött kedves az ö ajándéka, ha szinte nem tiszteli, és szükségben hagya is szüléit. el hagyatván véle eszerént. az emberi hagyományokért. az Isten parantsolattyát. a mely tellyeségel parantsollya a fiaknak. hogy tisztellyék. és segittsék szüléjeket, az után meg mutatá nékik, hogy minden hagyományokal. tsak kép mutatok. és ö rollok mondotta az Isten Isaiás által. ez a nép tsak az ajakával tisztel engemet, de a szive, távul vagyon töllem. az után magához hivá a népet, és fel szoval mondá. halgasatok. engemet, és érttsétek meg a mit mondok néktek, nem a fertezteti meg az embert a mi a szájban mégyen, hanem a mi abbol származik. a fertezteti meg. erre hozája közelgetvén az apostolok. mondák. néki. hogy a farisaeusok ígen meg botránkoztanak. ezen a szavain. de ö felelé nékik, minden plántalás. a melyet nem az én atyám plántált. töböl ki szaggatatik. és hagyák el azokot a vakokot, akik más vakokot vezetnek. akikel ök is averemben esnek, az után különösön lévén, a tanitványi kérék hogy magyarázná meg nékik azt apélda beszédet. a ki is mondá nékik, nem értiteké azt, hogy a mi az emberben mégyen, az, az étel, a pedig ötet meg nem ferteztetheti, de a mi a szivböl származik. a meg fertezteti, ugy mint a rosz gondolatok. gyilkoságok, házaság törések, hamis bizonyságok. és közönségesen minden vétkek. ugyan ezek tészik valojában az embert tisztátalaná. és nem a, ha mosdatlan kézel eszik.
[497] Jésus el mene az után, tyrus. és sidon részeire. eleiben mene egy pogány aszony. és nagy kiáltásal mondá. uram, dávidnak fia könyorüly rajtam. az én leányom nyomorultul gyötrettetik az ordögtöl, amelyre egy szót nem felele. az apostolok pedig kérik vala. hogy engedné kérésit. és had ne alkalmatlankodnék anyit. jésus felelé nékik., nem küldettem másokhoz. hanem az Izrael házának el veszet juhaihoz, ugy mint a sidokhoz,. de az aszony ezen a feleleten meg nem ütközék. söt még jobban meg bátorodék, eleiben menvén, alábaihoz borula. és imádá ötet mondván. uram segély meg engemet, a ki is mondá néki, várjad, had elégedgyenek. meg elsöben a fiak, mivel nem jó a fiaktol el venni a kenyeret. és az ebeknek vetni, az ugy vagyon uram. felelé az aszony. de a kölykek. tsak esznek a fiak kenyerének asztal alá hullot morsalékjábol, erre mondá Jésus, oh aszony nagy ate hited. légyen néked kivánságod szerént. eredgy el, mivel. ezekért a szavaidért, az ördög el hagyta leányodot. az aszony házahoz. térvén, meg gyogyulva találá leányát..
[498] Jésus pedig a genezárethi tó mellé viszá térvén. egy olyan embert vivének eleiben. a ki süket, és néma vala, és kérék ötet, hogy tenné reája kezeit, akit is ki vivén anép közül, különös helyre vivé, az ujjait a füleiben tevé, és anyálából a nyelvére, az után az egre emelvén szemeit, nagy suhajtásal mondá, ephpheta, a mely, a syriai nyelven azt teszi, nyilyál meg. afülei ennek az embernek azonnal. meg nyilának, és anyelve meg oldaték, ugy anyira. hogy mind hallot. mind beszélt. akristus. meg tiltá azoknak. akik látták ezt tsudát. hogy senkinek ki ne mondanák. de mentöl inkáb tiltá, annál inkáb hirdetik vala, és nagy tsudálkozásokban. ezeket mondgyák vala, ö mindeneket jól tselekedet, a süketeket halloká tette, és a némákot szolloká.
[499] Jésus fel mene az után egy hegyre, és igen sok nép mene utánna, sok féle betégeket is vivének eleiben. akiket mind meg gyogyittá, mindnyájan ditséretet adnak vala az Istennek. atsudákért, és az a sok nép. örömel kisérte azt. aki annyi tsudákot tett üdveséges tanitásihoz, ugy tettzet mint ha az eledelt is el felejtették volna, de akristus üsmervén szükségeket, mondá atanitványinak, szánakodom ezen anépen, mivel már harmad napja hogy velem vannak, és nintsen mit enniek, és étlen nem akarom öket el botsátani, hogy az uton el ne fogyatkozanak. mivel sokan közüllök, meszünen valok, mondák néki a tanitványi, hol vehesünk ilyen pusztában. elegendö kenyeret hogy meg elégithessünk anyi népet? jésus kérdé töllök, hány kenyeretek vagyon? akik felelék néki, hogy hétt. és egy nehány halatska, mindgyárt le ülteté anépet, meg áldá a hét kenyeret, és ahalatskakot., és aztanyitványival el osztogattatá a nép közöt. mindnyájan meg elégedének, noha valának. negy ezer férfiak. az aszonyokon, és a gyermekeken kivül. a néptöl maradot darab kenyérel. hét kosár meg telék.
[500] Mihent anépet el botsáttá. azonnal hajora üle. és dalmanuta részeire mene. a mely a genezarethi tonak nap keletire esik, gerása. és korozain közöt, magedán szélyin. a fariseusok, és a saduceusok hozája menének hogy kisérttsék, és vetekedvén ö véle, ujontában arra kérék. hogy mutatna valamely jelt. az áerben, de nem hogy kéréseket bé töltötte volna ezeknek ahihetetleneknek. a kik nem akarának hinni anyi sok tsudáknak. de a szemekre hányá. hogy tudgyák meg jövendölni. az áernek sok féle változásibol. a hideget. és a meleget, az esöt, és a jó idöt, de azt nem tudgyák meg külömböztetni ami igaz, se azt meg üsmérni anyi jelekböl. hogy a messiás el jövetelének boldog ideje el érkezet volna, az után nagyot fohászkodván. ismég azt felelé, amit annak elötte felelt volt. ez a meg romlot. és parázna nemzettség jelt kér. de más néki nem adatik a jonás proféta jelinél. az után el hagyván öket, által mene avizen atanitványival. akiknek mondá. meg lássátok. és ojátok magatokot. a farisaeusok, és a sadducéusok kovászátol. és a herodes kovászátol. az apostolok azt gondolák. hogy azért beszélne nékik akovászrol. mert el felejtették volt. kenyeret vinni magokal. és hogy tsak egy kenyerek volt a hajoban, erösen is meg feddé öket, az ö kitsiny hitekért. azért, hogy nem figyelmeznének jól arra a mit látnának az ö sziveknek vakságárol. mely nem engedi meg nékik hogy meg foghassák, és hasznokra fordithassák mind azt, a mit ö elöttök tselekeszik, és arrol. hogy olyan hamar el felejtették volna a mit láttanak. azután kérdé töllök. hogy hány kosárt töltöttek meg az ött kenyérböl. a melyekel. ött ezer embert meg elégitet, és a hétböl, a melyekel négy ezeret elégitet meg. az után elejekben adá. hogy az elméjeket. nem az olyan kenyére kellene forditani., amely tsak atestet táplállya, és nem tsak az ideig valo szükségekröl. a melyekröl ö könyen tehet. a mikor néki tettzik, hanem figyelmeteségel kel nékik halgatniok a lelki igazságokot, a melyekre öket tanittya a természet szerént valo dolgoknak nevek, és szinek alat, és azt meg tudniok, hogy a mely kovászrol szollot nékik, az, a farisaeusok, és a sadducaeusok, meg romlot tanitásit jelenti.
[501] Bethsáidában menvén atanitványival. ót egy vakot vivének eleiben, és arra kérék hogy tenné reája kezeit. meg fogá avakot kezeinél fogva, és ki vivé avárosbol. ót nyálával meg kené szemeit, és reá tévén kezeit kérdé tölle ha látnaé. valamit? avak felelé, hogy látná az embereket járni, akik ugy tettzenek néki mint ha fák volnának, akristus ismét szemeire tévén kezeit, avak jobban kezde látni. és egészen meg gyogyula. az után az Isten fia házához küldé ötet meg parantsolván néki, hogy senkinek ne mondaná.
[502] A kristus meg indulván onnét. filep Cesárea nevü város körül valo falukban mene; midön utban volna, kérdé atanitványitol. hogy mit mondanának az emberek öfelölle? akik is felelék. hogy némellyek ötet keresztelö szent jánosnak tartanák, némellyek Illyésnek, vagy jéremiásnak, és meg mások. hogy valamelyik a proféták közül támadot volna fel. de ti. magatok, kérdé töllök, minek mondotok engemet lenni.? felelé néki péter, te vagy akristus. az élö Istennek fia. erre mondá néki Jésus. boldog vagy simon. jonás fia, mert se nem atest, senem avér. nyilatkoztatták ki azt néked, hanem az atyám aki menyekben vagyon., én is azt mondom néked. hogy te péter. vagy, (az az kö,). és erre a köre fogom épitteni az én anyaszent egy házamot, és a pokolnak kapui azon soha erött nem fognak venni, kezedben adom a menyeknek kulcsait, valakit meg kötösz e földön, meg lészen kötözve menyben is, és valakit meg óldosz eföldön, meg lészen oldozva. menyben is.
[503] Meg parantsolá az után az apostolinak. hogy ki ne hirdessék hogy ö volna az Isten fia, az után arrol kezde nékik beszélleni, hogy miket fogna szenvedni. mint Isten fia. azt is kezdé nékik mondani, hogy néki jérusalemben kelletnék. menni, ót üldözni fogják, a papok, az iras tudó doktorok. ót sokat fog szenvedni, ót meg is öletetik. de harmad napon fel fog támadni, péter. a ki buzgo szeretettel szereti vala a kristust, az illyen beszédeket nehezen halgathatá. a mint is. hogy. félre vivén akristust. feddeni kezdé ötet. mondván. oh! uram az Isten ne adgya hogy azok történnyenek rajtad. de a kristus keményen meg feddé őtet, azért, hogy miért ártaná magát atanáts adásban. és hogy tsak testi szeretettel volna hozája, és nem láthatná által. az Istennek szándékit, azért is mondá néki, a többi halattára, meny hátra sátán botránkozásomra vagy nékem, mert nem érted az Isteni dolgokot, hanem tsak az emberit, mind ezek tsak az apostolok közöt menének végben. de akristus magához hiván anépet, hirdetni kezdé mindennek, azokot az igazságokot. amelyeket péter. meg nem foghatá a midön. a haláltol el akará ötet forditani. mivel meg mondá mindeneknek, hogy ötet ugy követik. ha ellene mond ki ki magának. és ha ki ki viseli amaga keresztét minden nap. ha ki magát el veszti ö érette, és az évangyéliumért, a magát üdvezitti, aki pedig más képen akarna üdvezülni, a magát el vesztené. és hogy semmit sem használ valakinek., ha az egész világot el nyeri is. ha magát el veszti, hogy még el fog jöni a maga ditsöségében, hogy meg jutalmaztassa kinek. kinek tselekedetit,. és akoron szégyenleni fogja az attya elöt. mind azokot, kik mostanában ötet szégyenlik és azö igéit az emberek elött, és hozá adá, hogy volnának ollyanok a halgatok közöt, kik meg nem halnának addig, még meg nem látnák ötet, országában, és fényes ditsöségében.
[504] A kristus bé is tölté ezt a mondását nyolcz napok mulva, maga mellé vévén. pétert, jakabot. és jánost, fel vivé öket egy nagy hegyre. a hol. imádkozni kezdék, és az alat a még imádkozék. az ö orczája. oly fényesé lett, valamint a nap. és az ö ruháji oly fejéreké lettek valamint ahó. a harom apostolt azonban., az álom. el nyomta vala, de a midön fel ébredtenek. egészen el változva láták urokot. az az, mind más formában. mint addig látták, mivel abban aditsöségben látták, a melyben, meg igérte volt. hogy meg láttyák némelyek, és más két embert is látának mellette, akikel halálárol beszélgete; észre is vévék, hogy annak akettönek, az egyike mojses volna, a másika Illyés, és a midön el akarának valni Jesustól., péter hogy meg tartoztathassa öket, mondá a mesterének, uram mi itt jol vagyunk., ha akarod tsinályunk itt három hajlékot. egyet néked, egyet mojsesnek, egyet Illyésnek, de az alat amég ezeket mondgya vala, nem tudván, az évangyélium szerént, hogy örömiben mit mondot. egy fényes felhö környül vévé azokot, akiket meg akará tartoztatni, és szozat lön aködböl mondván, Ez azén szerelmes fiam,. akiben. jól kedvem tölt. ötet halgasátok a fényes köd, és a szozat anyira meg rettenté ezt a három tanitványt, hogy artzal a földre esének. a kristus melléjek mene. kezeit reájak tevé, meg bátorittá, és fel költé öket, akor tekintvén minden felé, tsak egyedül Jésus láták, alá menvén az után a hegyröl, a kristus meg parantsolá nekik, hogy senkinek ne mondanák amit láttak, volna, mind addig valamég az ember fia halottaibol fel nem tamodna, ök engedelmeskedének ennek aparantsolatnak, de az utolso szokot meg nem értheték. és egy mástol kezdék kérdezni, hogy mit akart mondani. ezekel aszokal. mind addig valamég az ember fia halottaibol fel nem támadna. az után Illyésröl tudakozodának a kristustol. mondván, miért mondanák azt. az irás tudo doktorok, és a farisaeusok hogy a messiás elöt kelletet el jöni ennek a profétának, a kristus felelé nékik, hogy Illyésnek valojában el kelletnék. jöni. a ki is sokat fog szenvedni valamint az ember fia. és hozá tévé, hogy már el jöt volna, a sidok ötet meg nem üsmerték, és ugy bántak véle. a mint akartak, és az ember fiával is ugy fognak banni valamint az ö elöl járojával. az apostolok ebböl afeleletböl észre vevék. hogy keresztelö jánosrol akarna szollani, aki is az Illyés lelkével. és erejével. meg elözte volt akristus elsö el jövetelét, valamint Illyésnek. kel. a maga személyiben meg elözni, a kristus második el jövetelét.
[505] Más nap Jésus azon helyre érkezvén, ahol atöb apostolok valának, igen sok népet talála vélek együt, és doktorokot kik vetekedének vélek, a nép pedig mihent meg látá, az Isten fiát. nagy örömel eleiben futa. és köszönté, Jésus pedig kérdé a doktoroktol., hogy mit vetekednének, magok közöt, azon orában egy ember a sereg közül a lábaihoz borulván. kéré hogy szánná meg fiát, mivel az apostoli meg nem gyogyithatták, az a gyermek. havi koros, és ördöngös, volt. a ki is némává tette vala ötet, és igen kinzotta, mivel a mikor meg rakadta ötet, a földhöz tsapta. sokszor atüzben. és a vizben vetette, és nagyon hánta vetette ötet, anyira hogy a gyermek kiáltozot, tajtékozot, a fogait tsikorgatta, és el száradot. és agonosz lélek, minek utánna esze törte és szaggatta volna, alig távozék el egy kevesé tölle. a sidok hitetlensége., akik még egészen nem hittenek akristusban. noha anyi tsuda tételeit látták, sokal nagyob. és veszedelmeseb nyavalya volt, mint sem ezé az ördöngösé, ezen ókból is mondá nékik, oh! hitetlen és el fordult nemzettség, meddig lészek nálatok, és szenvedlek titeket; hozátok elömben a gyermeket, a kit alig vitték volna eleiben., hogy az ördög le. tsapá aföldre. és háni vetni kezdé. akristus kérdé az attyátol. hogy mioltátol fogvást volna a gyermek abban a kinban.? a ki is. felelé. hogy gyermekségitöl fogvást. de ha valamit tehetz rajta, könyörüly rajtunk, és segits bennünket. jésus mondá néki, ha hihetz. mindenek lehettségesek annak a ki hiszen. agyermek attya, azonal fel kiáltá köny hullatásokal., hiszek uram, segéllyed az én hitlenségemet, az az, hogy ted egészé, az én hejános hitemet, hogy had érdemelhesse meg a fiam gyogyulását. erre jésus fenyegetve mondá agonosz léleknek, siket, és néma lélek, meny ki ebböl agyermekböl, én parantsolom néked, és soha viszá ne térj. azonnal. agonosz lelek. kiáltván. és szaggatván a gyermeket., ki mene belölle, és mint egy holtan hagyá. jésus pedig kezit fogván a gyermeknek. fel emelé. és egésségesé viszá adá az attyának. az egész nép pedig álmélkodik vala. az. Istennek nagy hatalmán.
Jésus pedig midön viszá tért volna aházban. az apostolok. titkon kérdék tölle. hogy ök miért nem üzheték ki azt az ordögöt, felelé nékik, hogy az ö hitlenségekért, hogy ha pedig egy mustár magni hitek volna, tsak egy szoval. a fákot, és a hegyeket. más helyre vihetnék, és hogy az olyan ördögöt. tsak az imádságal., és az böjtölésel lehet el üzni. minden kéttség. [506] nélkül az apostolok bé vevék ezt az intést. mivel szent lukáts másut fel teszi hogy a mestereket arra kérték mondván, uram nevellyed bennünk ahitet.
[507] Az alat, a még mindenek tsudállyák vala. a nagy dolgokot. melyeket Jésus tselekedék. mindenüt ahol el mene, ö maga tsak azon gondolkodék hogy miképen készithesse tanitványit az ö gyalázatos halálahoz, erre valo nézve még másodszor is elö hozá nékik, és azt kiváná töllök. hogy halgassák figyelmeteségel. és tarttsák meg szivekben ezeket aszokot; Az embernek fia, az emberek kezében adatik, kik meg öletik ötet, és harmad napján fel támad, ök pediglen ezeket a szokot meg nem érték. és ez a jövendölés oly nagy keserüségben veté öket, hogy annak magyarázattyát. nem merék tölle meg kérdeni.
Onnét meg indulván, által menének galiléán, és kafarnaumban érkezének. ót az ado szedök azt kérdék pétertöl hogy ha amesterek nem fizetneé adot.? a ki is felelé. hogy fizetne. mihent ahazban mene., jésus meg elözvén ötet, kérdé tölle. a földi királyok kiktöl vesznek adót, a magok fioktolé vagy az idegenektöl.? az idegenektöl felelé péter, tehát, mondá néki jésus, a fiak mentek az adotol; ezt akarván abbol ki hozni, hogy ö egyetlen egy fia léven Istennek. annál inkáb nem tartoznék fizetni az embereknek. de mint hogy meg ne botránkoztassuk öket. mondá Jésus. eredgy vesd a vizben a horgot, és aleg elsö halat melyet fogsz, huzd ki, és nyisd fel a száját, és négy drámni ezüst pénzt találsz benne, adgyad nékik. érettem, és magadért. ugy mint harmintz polturát.
[508] Ugyan azon idöben, a Jésus tanitványinak olyan gondolat foglalá el elméjeket. hogy melyik volna közöttök aleg nagyob. és az egész uton, ezen vetekedének egy más közöt, amidön pedíg aházhoz érkeztek volna. Jésus tudván minden szivek gondolattyát. kérdé töllök hogy min vetekedének. egy más közöt. ök pedig nem merék meg mondani. de amidön mind atizen kettöt maga eleiben hitta volna, akor kerdék tölle közönségesen, hogy ki volna leg nagyob amenyeknek országában.? felelé nékik, havalaki elsö akar lenni. amindennel utolsóbb lészen, és szolgája mindeniknek és az után magához hiván egy gyermeket. közikben állittá, meg ölelé, és mondá. ha meg nem tértek, és hasonlok nem lésztek a kisdedekhez, bé nem mentek amenyeknek országában., a lenne pedig ótt nagyob. a ki magát meg alázván. olyanná lenne mint az a kisded, a ki elöttök vagyon., aki pedig egy olyan kisdedet fogad bé., ötet magát fogadgya bé., aki pedig ötet fogadgya bé. ollyan, mint ha azt fogadná bé. aki ötet küldötte. erre mondá néki jános, mester, mi egy olyan embert láttunk. aki ate nevedben. ördögököt üz, de mi azt meg tiltottuk néki, mert nintsen ami társaságunkban. akristus ezt nem hagyá jóvá. és meg mutatá néki, hogy az az ember. nem egy könyen káromlaná azt. akinek nevében tsudákot tselekeszik, és mint hogy nem volna ellenek. ne is tekinttsék azt. mint ellenségeket. azután ismét akisdedekröl szolla, az az. az alázatosokrol., mondván, jaj azoknak. akik meg botránkoztattyák azokot, jób volna azoknak. ha egy malom kö lévén anyakokon. atengerben vettetnének, mint sem meg botránkoztatni. egyet a kisdedek közül, kik én bennem hisznek., és akiket az angyalok örzik, akik szüntelen láttyák. az Istennek szinét.
Az után mondá hogy avilág tele botránkoztatásal. szükséges hogy botránkoztatás légyen, de jaj annak aki által lészen, hogy pedig azt el lehesen kerülni. a pokolrol kel gondolkodni, ahol. a féreg. mely akárhozattakot gyöttri, meg nem hall, ót a tüz soha el nem aluszik. és nem hogy öket meg emésztené, de söt még olyan. mint a só. mely öket meg oltalmaza a rothadástol. ugy hogy örökké gyötressenek, de hogy el lehessen kerülni azt az irtoztato büntetést. meg kel válni mind attol. a mi alkalmatoság lehet a meg esésre, és erre valo nézve. ha más képen nem lehet. el kel vágnunk lábainkot, és kezeinket, és ki vajnunk szemeinket, az az, hogy meg kel magunkot fosztanunk. a leg hasznosab és kedveseb dolgoktol is. a midön azok avétekben ejthetnek minket.
[509] A botránkozástol valo el távozásnak., nem kel hogy el olttsa szivünkben a szeretetet, a melyel tartozunk azokhoz akik azt okozák. ugyan erre valo nezve adgya nékünk az Isten fia. azokot a szép rendeket, hogy miképen. inttsük meg azt a ki gonoszul tselekeszik, és botsásunk meg néki ha meg bánt. mivel azt akarja. hogy különösön meg fedgyük azt, aki meg bántot, ugy hogy meg nyerhesük ötet, ezen magunk viselésivel ha lehet, hogy ha pedig akülönösön valo feddés nem használ, két vagy három bizonyság elött fedgyük meg ujontában. és hogy ha azis haszontalan volna, az egész anyaszent egy háznak tudtára kel adni, ha az anyaszent egy házat sem halgattya, semi társaságod ne légyen véle. valamint egy pogányal. és hitetlenel. hogy pedíg az anyaszent egy ház ki rekeszthesse egyeségéböl az olyat. aki árthatna. a több fiainak. hatalmat ád néki a kötözésre, és a meg oldozásra. meg bizonyitván néki, hogy menyekben. jóvá hagya. mind azt, valakit meg fog kötözni, vagy oldani eföldön.
Azt is parantsolya, hogy a midön az intés hasznos volt, hogy meg botsásunk annak. aki meg bántót, nem tsak egy szer, hanem hétszer napjában, hogy hanapjában hétszer kérnek töllünk botsánatot. az az, hogy mindenkor meg kel botsátani annak., a ki meg bánván tselekedetét. botsánatot kér, mivel. péter. kérdést tévén eziránt a kristustol. hogy hányszor kelletnék meg botsátani attya. fiának, ha hétszer elegendö volnaé, Jésus felelé. néki, nem mondom hogy tsak hétszer, hanem hetven hétszer. hogy pediglen meg mutassa néki mitsoda szükséges mindenkor készen lenni a meg botsátásra. egy királyrol valo példa beszédet monda nékie. a ki számot vévén szolgaitol., egy atöbbi közöt olyan találkozék. aki igen nagy summa pénzel tartozot neki. és azt meg nem fizethette. a király parantsolá hogy adnák el ötet, feleségestöl. gyermekestöl. és minden joszágát; de eza szolga a lábaihoz borulván. kéré hogy békeséges türésel lenne, és mindeneket meg fizetne. ez a nyomorult szolga. alig mene ki a király elöl., hogy egy más szolga társára találván, aki néki tsak kevés suma pénzel volt ados. mind azon által. ö azt nyakon. ragadá. epediglen. le borulván igen kéré azon. hogy adna idöt néki. és mind meg fizeti. de ö ezt meg sem halgatván a tömlötzben téteté; a kiraly ezt meg tudván, eleiben hivatá ezt aháládatlan szolgát. szemeire hányá embertelenségit. ahohérok keziben adá, hogy ót lenne mind addíg valamég meg nem fizetné adoságát., akristus ezt meg magyarázá mondván. igy bánik az én menyei atyám is veletek., ha meg nem botsátotok ki ki az ö attyafiának szivetekböl
[510] A kristus eszerént oktatván tanitványit galileában. némellyek az attyafiai kozül. kik nem hisznek vala ö benne. nem szenvedheték azt. hogy tsak a falukban maradna, holot az országnak fö városában kellene magát meg mutatni, és ót fényeskedni tsuda tételeivel. esztendöben három nagy innep volt. a melyekre tartoztanak a sidok jérusálemben el menni, azokra az napokra, véghetetlen nép gyülekezék abban aváros-. ban. azok pedig. a husvét, pünkösd, és a sátoros innepek valának, ezt az utolso innepet a.. septemberi holdnak. 15 napján üllötték, 8 napig. azon idö alat, a sidok leveles szinek alat laktanak. annak emlékezetire, hogy a pusztában negyven esztendeig maradtanak sátorok alat., ennek az innepnek ideje el közelitvén. hihetö hogy a kristus attya fiainak a nem tettzet. hogy nem ment jérusálemben. se a husvéti. se a pünkösdi innepekre., azt jovallák néki hogy leg aláb a sátoros innepekre oda el menne. és mutatná meg magát az egész nép elött, és had látnák tsuda tételeit az ótt lévö tanitványi is, azt felelé nékiek, hogy ök el mehetnek. jérusalemben. a mikor akarják, de ö néki vigyázni kel. magára, mivel ót sok ellenségi volnának, a világ ö reájok semmit nem mondhat, de ötet gyülölné azért, mert rendeletlen tselekedetit szemire hánya, eredgyetek ti hát. mondá nékik, az innepre, mivel. én még magam oda nem mégyek, mert az én idöm még el nem jött. azok meg indulának, és maga is egy kevés idö mulva meg indula, de mint egy titkon. és samarián által. vévé az uttyát.
[511] A midön valamely falun által menne, láta tiz bélpoklosokot. akik távul állának tölle, és fel szoval kiálták néki, jésus, mester. könyörüly rajtunk, jésus pedig parantsolá nékik, hogy mennének, és mutatnák meg magokot a papoknak. akik is engedelmeskedvén, utyokban meg gyogyulának, egy a többi közül., samaritánus, lévén, tehát idegen a sidók közöt. amint már azt meg mondottuk. mindgyárt viszá tére uttyábol. ditsöitvén az Istent és ajésus lábaihoz. borulván. hálákot ada néki meg gyogyulásáért, jésus pedig hogy nagyob világoságra tégye. ennek az embernek. alázatos hálá adoságát. kezdé tölle kérdeni mint egy tsudálkozva. mind atizen nem gyógyultaké meg,? hát hol vagyon atöbb kilentz,? nem találkozék a többi közül más, tsak ez az idegen. aki viszá tért volna ditsöiteni az Istent., mondá néki Jésus, kely fel. meny el. ate hited meg szabaditot téged.
[512] Azonban pedig a sidok keresik vala jésust az innep elsö napokon, és sokat beszéllenek vala egy más közöt felölle, némellyek mondák. hogy jó Istenes ember volna, mások pedig hogy tsalárd, és tsak anépet hiteti. jésus pedig az innep alat jerusálemben érkezvén. atemplomban kezde tanyitani, a melyen igen tsudálkozának a sidók, akik azt meg nem foghaták, hogy tudhatta olyan jól az irást, holot ök nem látták ötet tanulni, erre meg felele nékik., hogy nem magátol beszéllene nekik., és ha az isten akarattyát akarták volna követni. könyen meg üsmérhették volna. hogy azö tudománya, annak tudománya. aki ötet küldötte. és a kinek. ö aditsöségit keresi, de mint hogy a törvényt bé nem töltenék. nem hogy az igazságot be vennék amelyre tanittya öket, de sött meg halálra keresik ötet. a nép erre fel kiáltá, ördögöd vagyon néked, ki keres tégedet halálra.? jésus eszekben. juttatá a harmintz nyolcz esztendös beteget akit meg gyógyitót vala szombat napon. és hogy azért atselekedetiért mitsoda haragal. voltanak ellene azok, akik ö magok másokot környül metélnek. szombaton. nem gondolván. azal meg szegni a mojses törvényit. némely jérusálemböl valok, tudván hogy mitsoda gyülölségel volnának a fejedelmek ö ellene, igen tsudálkozának azon, hogy még is oly nyilván beszéllene. és semmit nem mondanának néki, egy mástol kezdék kérdezni, valyon. nem üsmértéké meg a fejdelmek. hogy elégyen valoságal akristus? jésus pedig nagy fel szoval mondá nékik., ti engemet üsmértek, tudgyátok honnét valo legyek, mind azon által én nem jöttem magamtol, és ti azt nem üsméritek, aki engemet küldöt; szemekre hányván illyen formában., hogy ök tsak azt az eredetét tekintenék. amelyet a földböl vett. ugy mint ember, és azt nem üsmérnék, a melyet az Istentöl vett, akinek is ö öröktöl fogva valo egy fia; sokan a nép közül hivének ö benne, de az áldozo papok, és a farisaeusok. embereket küldének hogy még fognák ötet, jésus pedig, akinek, abban az idöben kelleték szenvedni, amelyben az attya el rendelte volt. mondá az örzöknek, még egy kevés ideíg veletek vagyok, az után viszá térék ahoz aki engemet küldöt, keresni fogtok engemet. de meg nem találtok, és ti oda nem jöhettek. A hová én mégyek; a sidok meg nem érték ezeknek a szoknak értelmét. és nem tudhaták, ha azal fenyegetnéé öket. hogy judéát el hagya, és atöb nemzetekhez megyen. tanitani,
Meg nem foghaták ötet akoron. mert az ö orája nem jött volt még el. és az utolso napján az innepnek. nagy fel. szoval mondgya vala, ha ki szomjuhozik, jöjjön hozám, és igyék, ha ki én bennem hiszen, annak. élö viznek. folyo vizei folynak ki szivéböl; ezeken érté a szent léleknek bövséges malasztit. a melyeket menyben menetele után hinté el az olyan lelkekben. a melyek hisznek vala öbenne, azonban a nép külömb féle gondolattal volt iránta, némelyek profétának tarták lenni, mások messiásnak üsmérék, és meg mások, akik nem tudák hogy bethlehemben születet volna, nem tarthaták kristusnak, mivel azt tudtak hogy a kristusnak nem galileábol valonak kel lenni, hanem bethlehem városábol. és a david nemzettségéböl, a papok, és a farisaeusok. kérdék az örzöktöl, hogy miért nem fogták volna meg ötet, de tsak azt felelék nékik. hogy soha ember ugy nem beszélt. mint ez az ember. a farisaeusok kérdék töllök, hogy ha olyan együgyüek volnánaké hogy meg hagynák magokot tsalatni. és egy átkozot népnek akarjáké tevélygésit követni,? holot a nagy renden lévöknek, és a farisaéusoknak részekre kel nékik állani, a kik közül még egy sem hinne ö benne.. Erre Nicodémus ugyan azon farisaeus. aki éttzaka ment volt Jesushoz, elejekben adá. hogy a törvény, senkit meg nem itél addig amég meg nem halgattya, de atöbbi mondák néki, talám teis galiléai vagy? az az, tanitványa. a galiléai embernek. ahonnét azt tartották. hogy soha egy proféta sem származat. agyülésben semmi végezés nem lévén. el oszlék. és ki ki házához mene.
[513] Jésus pedig az olaj fák hegyére mene. a mely tsak anyira volt jérusálemtöl, a menyi utat szabad volt tenni szombat napon. az az. hat száz lépésnire. és más nap jó reggel viszá tére a templomban. a hol le ülvén. tanitani kezdé a népet. a ki melléje gyülekezék. akoron az irás tudok, és a farisaeusok, házaság törésben találtatot aszonyt vivének hozája, és eleiben álitván. mondák néki. mester. ez az aszony házaság törésben találtatot, mojses pedig azt hagya nékünk hogy meg kövezük az olyat aki olyan vétekben találtatik, mit mondasz erre,? ezt a kérdést pedig tsak azért terjeszték eleiben. hogy okok lehesen avádolasra, és el mondhassák. hogy kegyetlen a bünösökhöz, ha azt tanátsollya. hogy meg kövezék az aszonyt, vagy hogy a törvényt el akarja rontani, ha azt jóvallya hogy meg botsásanak. néki, de Jésus nem felelvén ezekre nékik, le hajola. és az ujával irni kezde a földön. és mint hogy sürgetnék a feleletre., fel emelkedék. és mondá nékik. a ki közülletek. vétek nélkül vagyon. avesse az elsö követ reája, az után ismét le hajolván, irni kezde. a földön, a farisaéusok szégyenben maradván erre a válaszra, a melyet nem várták és a lelkek üsméretek furdalván öket, egyik amásik után onnét el menének, és az aszonyt egyedül hagyák jesusal., aki is kérdé tölle, hová lettek azok, akik tegedet vádolának, senki nem kárhoztatotté tégedet. senki uram, felelé az aszony, én sem kárhoztattlak tégedet mondá Jésus, eredgy meny el, és már. ez után ne vétkezél.
[514] A Jésus ellen valo gyülölsége a sidóknak, hová továb nagyobra nevekedék. de a meg nem tartoztatá. hogy nyilván ne hirdetné nékik az igazságot, mondván, hogy ö volna a világ világosága, és aki ötet követi, nem jár a setettségben, a farisaeusok erre mondák néki, hogy a mely bizonyságot tenne maga felöl, azt bé nem lehetne venni., de ö meg mutatá nékik, hogy roszul itélnének, és a mely bizonyságot tészen maga felöl. az igaz volna, és hogy az attya, a ki ötet küldötte. az is bizonyságot tenne rolla. a sok. tsuda tételei által, azt kérdék tölle. hogy hol volna az attya.? azt felelé nekik. hogy ök nem üsmernék az atyát. mert nem akarják meg üsmérni a fiat. ismét mondá nékik, én el mégyek, ti engemet keresni fogtok, és ti. ati vétketekben haltok meg, ti nem jöhettek oda ahová én megyek, és mint hogy azt gondolák, hogy talám meg akarná magát ölni, hogy utánna ne mehessenek. nyilván meg mondá nékik. hogy ö nem innét alol valo volna, valamint ök, hanem onnét felyül valo. és ha nem hínnének ö benne., a vétkekben meg halnának. azt kérdék ö tölle. hogy ki volna.? és azt felelé nékik hogy az Isten fia, de olyan szokal. hogy azt meg nem érték, azt is mondá, hogy a mikor fel emeltetnék, (ezen erté a keresztet. a melyre szegeszték:) akor meg üsmérnék, és meg tudnák. hogy semmit nem tselekeszik magátol, és hogy valamit mondana nékik, azt mind az attyátol tanulta volna.
Ezek az igazságok. meg vakitván akevélyeket, meg világositák. sokakot olyanokot, akik hivének ö benne, és mondá nékik. hogy ha hüségel. követnék az ö beszédit, valoságos tanitványi lennének ö néki, az igazságot meg üsmernék és az az igazság szabadoká tenné öket, a sidok mondák néki erre. hogy ök nem volnának rabok. hanem szabadok. mivel ök az ábrahám fiai, jesus pedig felelé nékik. hogy minden valaki vétkezik, rabja avéteknek, és hogy tsak akor lésznek valoságal szabadok, a midön meg fogja öket szabadítani, ök ábrahámnak. test szerént valo fiai volnának.. de meg vetvén az igazságat, és halálra keresvén azt, a ki nékik aztot hirdeti, azt tselekeszik, a mit ábrahám nem tselekedet. és más atyának követnék példáját. a kinek fiaivá lettek. mert követik, a sidok mondák. hogy ezen értelem szerént. más attyok nem volna. az Istenen kivül, de jesus mondá nékik, hogy ha az Isten fiai volnának, az Isten beszédit halgatnák, és szeretnék az ö egyetlen egy fiát, a kit nekik el küldöt., hogy a gyilkoság, és ahazugság, az ördög munkája lévén, az olyanoknak, a kik olyan embert akarnának meg ölni, akit semmi némü vétekben nem találhatnának, és aki az igazságot meg mondaná nékik, az ördög az attyok, erre ök káromlásal felelének, samaritánusnak, és ördöngösnek nevezék, jésus pedig tsendeségel felelé nékik, én ördöngös nem. vagyok, hanem az atyámot tisztelem. vagyon aki igasságot tégyen néki, mivel ö nem keresi amaga ditsöségét., az után ismét mondá. haki az ö beszédit meg tartaná, a soha meg nem halna. ezt értvén az örökké valo halálrol, de a sidok atesti halált ertvén. gyalázattal illeték, és azt kérdék tölle. ha nagyob volnaé ábrahámnál. és aprofétáknál, hogy meg akarná menteni ahaláltol azokot a kik azö beszédit meg tartanák. holot azok anagy emberek. azt el nem kerülhették. ujontában arra kérék hogy mondaná meg, hogy mivé tenné magát. jésus ismét felelé hogy ö magát nem ditsöittené. mivel minden ditsöségit az attyátol venné. akit ök Isteneknek tarttyák. de akit ök nem üsmernék, a mi pedig ábrahámot illeti, ö buzgoságal kivánta meg látni el jövetelemet, meg is látta, és nagy örömben is volt, a sidok mondák néki., még öttven esztendös nem vagy. és láttad ábrahámot,? jésus felelé nékik, bizony, bizony mondom néktek, hogy én már voltam, minek elötte ábrahám evilágra jött volna, erre köveket kapának. hogy meg köveznék, de ö el rejté magát. és ki mene atemplombol., el rejté akor magát az ö ellenségi elöl, hogy az ö dühöségek eleiben tégye maga magát, a midön szenvedésinek ideje el fog jöni.
[515] Jésus látván egy vakon szuletet embert, atanitványi kérdék tölle, hogy ha az az ember a maga vétkiérté, vagy a szüléi vetkekért volnaé vak? felelé nékik, hogy annak az embernek vakságát, se nem amaga vétke. senem a szüléié okoznák, hanem hogy nagyob fényeségel ki tessék az. Isten mindenhatoságának tsudálatos tselekedeti ö benne. néki is kel annak tselekedetit véghez vinni. aki ötet küldötte. és a még evilágon maradna, ö volna avilágnak világosága. ezen felelet után, a földre pökék, és sárt tsinálván anyálábol. azal meg kené avak szemeit., és parantsolá néki hogy menne el. és mosdanék meg a siloé tavában. a ki is el menvén meg mosdék, és jól látot., a szomszédi, és mind azok akik vakon látták, és alamisnát kérni, nem akarák hinni a mit látának, és kételkedének ha ugyan maga volnaé az a vak, vagy más hozája hasonló; de ö mindeneknek meg mondá, én vagyok, és mindennek meg beszéllé hogy miképpen gyogyitotta volna meg ötet, egy Jésus nevü ember; azt kérdék ötölle, hogy holvolna az az ember, és hogy azt felelé nekik hogy nem tudná., a farisaeusok eleiben vivék ötet,. a kik is tudakozodának tölle, ö pedig nekik is meg beszéllé, hogy mi formában látna, jésus pedig szombat napon gyógyittá meg ezt a vakot. ezért is mondák némelyek a farisaeusok közül. az az ember nem Istentöl valo, mivel nem tarttya meg a szombatot., de meg mások azt meg nem foghaták., hogy lehesen egy gonosz embernek. oly nagy tsudát tselekedni; erre valo nézve, meg oszlának egy más közöt, és az után kérdék avakot, hát ö mit gondolna. a ki felelé, hogy ugy tekintené Jésust, mint egy profétát., ez igen nagy szégyenben hozá öket, nem is akarák addig a dolgot el hinni, még avaknak attyát, és anyát oda nem hivaták, akiktöl kérdék. ha azé a fiok. aki vakon születet volna., miképen lát hát mostanában. avaknak. attya, és annya. tartván a sidoktol. tudván azt., hogy valaki Jésust, kristusnak vallaná lenni, azt ki vetnék a synagogábol. azért tsak együgyü feleletet adának. mondván, azt tudgyuk, hogy ez a mi fiunk, azt nem tudgyuk hogy miképen lát, se azt. hogy ki nyitotta meg az ö szemeit, ö már elegendö idös, kérdgyétek meg ötet, had felellyen meg. maga magáért. elé hivák meg másodszor is avakot. és mondák néki. adgy hálát Istennek, mi azt tudgyuk. hogy az az ember bünös és gonosz ember, ö pedig felelé nékik, azt nem tudom ha gonosz emberé vagy sem. de azt tudom hogy vak voltam, most pedig világosan látok. ujontában kezdék tölle kérdeni, hogy mi formában nyittotta volna meg szemeit, ö pedig felelé nékik. meg mondottam már néktek, és azt már halottátok, miért akarjátok hogy ismét elé beszéllyem, talám ti is az ö tanitványi akartok lenni? erre a szora meg haraguvának ellene, és meg átkozván ötet, mondák nékie. legy te magad az ö tanitványa, mivel mi amojses tanitványi vagyunk, azt tudgyuk hogy mojsesel beszélt az Isten. de eztet nem tudgyuk honnét valo, felelé nékik aki vak volt, a tsudálatos. dolog. hogy ti azt nem tudgyátok, hogy egy olyan ember, aki oly tsudálatosan meg gyógyitot egy vakon születet embert. amely példa nélkül valo dolog, mástol. nem jöhet hanem az Istentöl. erre ki hajták ötet elöllök, mondván néki, születésedtöl fogva. vétkezel, még is te akarsz bennünket tanyitani, jésus meg tudván hogy ki üzték volna, és elöl találván mondá néki, hiszé az Isten fiában? ama felelé néki, kitsoda az. uram, hogy had higyek benne. jesus mondá néki, már láttad ötet, és az, aki veled beszél. ö felelé néki. hiszek uram. és azonal le borulván, imádá ötet. jésus mondá az után, hogy azért jött volna evilágra hogy rettenetes itéletet tegyen, hogy a vakokat meg világosittsa, és a látokot. meg vakittsa, tudni illik azokot, akiket meg gátollya a kevélység. hogy meg üsmérhesék lelki vakságokat. ezeket némely farisaeusok halván, kérdék tölle. ha ök is vakok volnánaké,? felelé Jésus nékik, ha vakok volnátok, nem volna vétketek, de azt mondgyátok hogy láttok, és a vétketek meg marad. mint ha azt mondotta volna. szent ágoston szerént., ha éreznétek vakságtokot. az orvoshoz folyamodnátok. és ö meg szabaditana titeket ati vétkeitektöl. de ti abünben maradtok, mert okosok. és szentek lévén. magatok szemei elött, nem hiszitek hogy szükségtek légyen olyanra, a ki titeket meg világosittson. és meg szentellyen.
[516] Minek. utánna eszerént alázta volna meg ezeknek a kevélyeknek maga hittségeket., akik is abban árttyák vala magokot, hogy másokot igazgassanak. noha oly vakok valának ö magok. elejekben adá apásztor, és a juhok példa beszéde alat, a három külömbözö szokásit az ollyan három féle személyeknek, kik magokot. alelki vezérlésre köteledzik, mivel meg mutatá nekik, hogy vannak olyanok. akik nem a kapun mennék bé a juhok aklában, hanem másut hágnak bé. mint a tolvaj. hogy lopjanak. és ölyenek; ezt ök nem értvén. meg magyarázá nékik, mondván. hogy ö volna az a kapu a melyen bé kelletik menni a juhok vezérlésire. vannak meg olyanok. a kik a kapun menvén bé. tsak a haszonért vezérelik ajuhokot. és el hagyák azokot, mihent afarkast láttyák jöni. mert nem szeretik azokot, és tsak magokot szeretik. végtire. vannak olyan jó pásztorok. a kik nem magoktol mennek bé az akolyban, hanem az ajton álló nyittya meg nékik. akik ajuhokot üsmérik, és a juhok is üsmérik öket, és akik ugy szeretik ajuhokot., hogy az életeket. készek érettek letenni, jésus meg magyarázá ez után ezeket. és meg mutatá hogy övolna a fö és jó pásztor. mivel azért jött volna ell. hogy a nyájáért adná életét, azt pediglen maga akarattyábol tselekedné. hogy az attyának engedelmeskedgyék, senki pedig az ö életét el nem veheti akarattya ellen, és a midön azt magátol le tészi, hatalma vagyon annak fel vételére, azt is meg mondá a sidoknak. hogy nem tsak ök volnának azok ajuhok. a kikért meg akarna halni, hanem volnának még mások is, ugy mint apogányok, azokot is az akolyban kel hozni, és hogy azokbol, kik a sidok. közül, és apogányok közül az ö szovát fogják halgatni, egy akolyban valo nyaj lészen. akinek ö lészen egyedül apásztora. ezek a beszédek. ujjab egyenetlenséget okozának. a sidok közöt, némelyek kezdék mondani, hogy ördöge vagyon. és esze nélkül beszél, és meg mások mondák, hogy az ördöngös nem beszélne ugy mint ö. és hogy az ördög meg nem nyithattya avakok szemeit.
[517] Ez után egy kevés idövel, Jésus ismét hetven két tanitványokot választa, hogy azokot ketten ketten maga elöt el küldgye az olyan helyekre. ahová kelleték nékie menni, ugyan azon oktatást, és hatalmat ada nékik az ördögökre, mint a melyet adot vala az apostoloknak. ezek pedig a midön viszá térének nagy örömel mondák néki. uram ate nevedben., még az ördögök is alánk vannak vettetve. de azt felelé nékiek, hogy ne azon örülnének anyira, hogy hatalmat adot volna nékiek agonosz lelkekre, hanem azon. hogy a nevek amennyekben volna fel irva., azon orában örvendezni kezde a szent lélekben. és hálákot ada. az Istennek, azö attyának. hogy ki nyilatkoztatta volna akisdedeknek, az az, az együgyüeknek. azokot a titkokot, a melyeket el rejtette. a világi bölcsek. és okosak elött, az után mondá. hogy az attya, mindeneket nékie adot volna. és hogy senki nem üsmérheti az Istent. hanem tsak a fiu. és az, akinek. a fiu. meg akarja jelenteni. mondá ismét atanitványinak, hogy mitsoda boldogok volnának ök, hogy láthattyák, és halgathattyák azt, akit anyi királyok, és proféták. kivánták látni, és hallani oly nagy buzgoságal. és nem láthatták, senem halhatták. az után az emberekhez valo szeretetiböl fel kiáltá. jöjjetek hozám mindnyájan, akik munkálkodtok, és terhelve vagytok., és én meg nyugosztolak titeket. vegyétek magatokra az én igámot, tanullyátok meg töllem hogy én kegyes, és alázatos szivü vagyok. és nyugodalmát talállyátok lelkeiteknek, mivel az én igám gyönyörüséges, és az én terhem könyü.
[518] Azon idöben egy törvény tudo doktor. kisérteni akartván ötet. kérdé tölle. mester mit kellesék tselekednem. hogy az örök életet el nyerhesem? jésus is kérdé tölle, mit parantsol atörvény. és mit olvasz abban? aki is felelé néki, szeresed ate uradot Istenedet. telles szivedböl, tellyes lelkedböl. tellyes erödböl, és tellyes elmédböl., és felebarátodot, ugy mint magadot. igen jól felelél mondá jésus, azért, tselekedgyed azt és élni fogsz. ez adoktor. igaznak akarván magát mutatni, és hogy hüségesen meg tartaná atörvényt, ísmét azt kérdé, hogy ki volna az ö felebaráttya? jésus erre, egy sidorol valo példa beszédel felele néki, akit atolvajok meg fosztván, és meg sebesitvén, fél holtan hagyák az uton. egy pap. és egy lévita azon. azuton. menvén, mindenike tsak el ment mellette. semi segittséget nem adván néki. az után egy samaritánus. a ki is idegen volt. ugyan ót menvén el, meg láttya azt az embert, és. nagy szánakodásal. lészen hozája. melléje megyen. boral, és olajal meg keni sebeit, bé kötözi. a lovára tészi a sebest, és avendég fogadoban viszi, ót agazdát arra kéri hogy légyen gondgya reája. és még pénzt is ád néki, az után jésus, akarván hogy ez a doktor maga szabja magára ezt a példa beszédet, kérdé tölle. hogy a három közül, mellyik volt felebaráttya annak, akit a tolvajok meg sebesitettek, a ki is felelé. hogy a volt, aki oly irgalmaságal volt hozája. Jésus jóvá hagyván ezt a feleletet, mondá néki, meny el, és tselekedgyél hasonlo képen.
[519] Jésus pedig követvén uttyát atanitványival, egy kastélyhan érkezék, ahol egy martha nevü aszony örömel fogadá házához, ennek egy mária nevü öttse vala, és lázár nevü báttya, a kiröl lészen ezután emlékezet. mártha pedig a még nagy szorgalmatoságal. készit vala el mindeneket. a mi kivántaték. az ö Isteni vendégihez., mária az alat. a Jésus lábainál halgattya vala azö beszédit, a kinek mártha panaszolkodék. hogy mária tsak. egyedül hagyná ötet oly szorgos dolgában, hanem parancsolná meg néki, hogy menne néki segitteni. de Jésus mondá néki, marta, marta. igen szorgalmatoskodol. és sok dologban törödél., mind azon által tsak egy szükséges., mária olyan részt vett magának. a melyet tölle el nem vehetik; ezekel aszokal nem azt akará, hogy rosznak tartotta volna. a márta szállás adását, és gazdálkodását, hanem tsak azt akarta néki meg mutatni, hogy azt nyughatatlanság, és törödés nélkül kel végben vinni, és hogy nagyobra ne betsüllyön egy ollyan tselekedetet., a mely noha szent légyen is. de tsak ez élethez valo, egy olyan másnál., a melynek örökösön kel tartani, valamint maria tselekedék. aki is a jésus szavait halgatván, még eföldön kezdé magát azon Istenel táplálni, a ki a boldogok eledele lészen menyekben.
A kristus nem tsak arra akara minket tanitani hogy ugy halgasuk az Istent, valamint mária. hanem még arra is tanita, hogy beszéllyünk ö véle. az imádságban. mivel egykor, valamelyik egy a tanitvánnyi közül, hogy látná ötet imádkozni, a midön elvegezé mondá néki, uram tanits meg minket is imádkozni. valamint jános meg tanitotta az ö tanitványit, jésus meg tanitá öket arra az Isteni imádságra. a mellyröl már szollottunk.
[520] Más napon, egy farisaéus arra kéré. hogy menne hozája ebédelni. és mihent oda érkezék. az asztalhoz üle. meg nem mosván kezeit a farisaeusok szokása szerént, agazdának. ez a tselekedete nem tettzék., és meg neheztele magában azért. jésus azt tudván. mondá néki, ti farisaeusok. igen szorgalmatosan meg tisztittyátok a pohárnak. és atálnak. külsö részit, de vakok. elsöben abelsö részeit tisztittsátok meg, ezekel a szokal. kárhoztatá ezeknek a két szinüeknek az ö szorgalmatoságokot., a melyel. meg mosák testeket. noha az ö lelkek tellyes volt tisztátalanságal. mivel. ati szivetek. mondá nékik rakva ragadományal. hamiságal. és tisztátalanságal, az után egy fö orvoságra tanitá. hogy tiszták lehessenek minden vétektöl. mondván. adgyatok alamisnát, és mindenek tiszták lésznek néktek. sok más egyéb dolgokrol is meg feddé ezeket akevélyeket, akik azt akarák, hogy mindenek. ugy betsüllyék és tisztellyék öket, mint szenteket. ki nyilatkoztatá nékik minden két szinüségeket, és szemekre hányá minden rendeletlen magok viseléseket. mondván, jaj néktek, mert igen tartotok az apro vétkektöl. anagyokal pedig nem gondoltok, hasonlok vagytok az olyanokhoz. akik félnek egy kis legyetskét el nyelni, azonban pedig egy tevét nyelnek el; mert szorgalmatoságal. adnák a szegényeknek. a kerttyekben lévö füveknek atizedik részit, azonban pediglen, el mulattyák, azt, a mi leg szükségeseb. atorvényben. ugy mint az igasság, az irgalmaság, ahit és az Isteni szeretet., mert szeretitek az elsö helyeket, a gyülekezetekben, és a köszöntéseket apiatzon. mert a hoszu imádságoknak szine alat., meg szegényittenék az özvegyeket, akiknek. házakhoz. bé szinlették magokot, mert minden tartományokot fel járnak azért. hogy valamely pogányt, sidová tehesék, és az után azt sokal gonoszabbá tészik, mint sem volt annak elötte. mert másokot akarván tanittani. ö magok oly vakok. és oly tudatlanok, arra tanitván másokot, hogy valaki az oltáron lévö ajándékra esküszik, tartozik meg tartani, de a ki atemplomra. vagy az oltára esküszik, az olyan nem tartozik., az után akivül meg fejéritet koporsokhoz hasonlittá öket, a melyek belöl tele vannak. tsontokal. és ruttságokal.
A törvény tudok halván ezeket. azt gondolok hogy mind ezek öket tekintenék, azért egy közüllök mondá Jésusnak. Mester. az illyen beszédedel. minket is meg gyalássz, de ezekel is hasonlo képen bánék valamint atöbivel. és ezeknek is azt mondá. jaj néktek törvény tudok., mert olyan terhet adtok az emberekre. a melyet, tsak az ujjatokal. sem akarjátok meg illetni. és mint hogy magatok bé nem mentek a menyekben, másokot is meg akarjátok gátolni, hogy bé ne menyenek. az után szemekre hányá, hogy mint tzifráznák fel. a proféták koporsoit. meg bizonyitván azal hogy azokot az ö attyok ölték meg. és hogy ök azokot követik, és fiai volnának, azoknak a gyilkosoknak. mondá az után nékik, tölttsétek bé ti is az atyatok mértékit, és ezeket az irtoztato fenyegetéseket mondá reájok. hozátok fogok küldeni. profétákot, böltseket, és doktorokot. némelyeket azok közül meg ölitek. másokot fel feszitetek. meg ostorozátok, synagogátokban. és városrol. városra kergetitek, ugy hogy reátok esék mind azoknak az ártatlanoknak vére. a melyeket a ti atyáitok ki ontottak, mert számot kérnek mind ezekröl tölletek. és mind ezek, el jönek erre anemzettségre, midön ezeket mondá, a farisaeusok, és az irás tudok. szorongatni kezdék ötet sok féle kérdésekel. és igen valának azon. hogy valami okot találhassanak beszédiben, a melyel. bé vádolhassák, de, semmit nem találhatának.
[521] Azonban pedig anyi sok nép gyülekezék meléje. hogy egy mást tapodák, jésus pedig arra inté atanitványit hogy a farisaéusok kovászátol oják magokot, azaz, a kép mutatástol. és hogy ne féllyenek az emberek üldözésitöl., hanem tsak egyedül az Istentöl., és nagy bizodalomal legyenek ö benne; akoron mondá néki egy a sereg közül. mester, mond meg az atyám fiának, hogy osza meg velem az örökséget., jésus pedig meg akarván mutatni az embereknek. hogy ki ki meg maradgyon a maga rendében, és hivatallyában, felelé néki, barátom. ki rendelt engemet birová, vagy osztová közöttetek? az után, mondá, örizkedgyetek a fösvénységtöl. és hogy jobban bé vétesse halgatoival. ezt az igazságot., ezen példa beszédet mondá nékik. egy gazdag embernek igen sok gabonája teremvén. nem tudá azt hová el tenni. végtire a tsüreit el rontatá, és nagyobakot tsináltata, és midön mind azokban zárta volna, mondá magában, mint hogy esztendökre valo jovai volnának, már egyebet nem kel tselekedni, hanem hogy nyugodgyék. és vigan lakjék, de az Isten mondá annak az embernek, esztelen. ezen az ejjel. viszá kérik lelkedet. és kié lészen a mit gyüjtöttél. igy vagyon mondá jésus, a ki magának kintset gyüjt. és nem gazdag az Istenben.
Ezért is mondá Jésus atanitványainak, hogy ne legyenek szorgalmatosak. ez élet dolgairol., hanem elsöben. az Isten országát és az ö igasságát keresék. aki is nékik meg adgya mind azt, ami szükségekre valo; nem hogy pedig kintset kellene nékik gyüjteni, de söt még adgyák el a mijek vagyon. és osztogassák a szegényeknek. és az által, kintset gyüjtenek magoknak. noha igen kevés szamuan volnának. de azért semmit ne tarttsanak. mivel ugy tettzet, azö menyei atyoknak. hogy nékik adgya országát. mondá ismét nékik. hogy mindenkor készek legyenek az Isten eleiben menni., aki is olyankor jö el. a midön meg sem gondolnák. mint az olyan szolgák akik egész éttzaka nem alusznak. és készen varják az urokot aki a lakadalomra ment., mint hogy öket arra rendelte hogy sáfárok lévén, ki osztogassák. beszédének eledelét, népenek. azért, hiven járjanak el ebben ahivatalban, és ne tselekedgyenek. ugy mint az olyan esztelen gond viselö., aki látván. hogy az ura sokáig mulatna, el tékozollya a vendégségben minden joszágát. és atöbb tseléd társaival is roszul bánik. azért meg is érdemli, rosz maga viselésiért, hogy a kép mutatokal. és az hitetlenekel. arra a helyre vettessék. a hol tsak sirás, és fogaknak tsikorgatása vagyon, mint hogy pedig azt nem tudhattyák., hogy mely nap, és mely orában jö el az ember fia., hogy számot vegyen töllök, azért mindenkor vigyazásban legyenek. mint egy olyan. tselédes gazda. aki vigyázásban lenne., hatudhatná. mikor verik fel aházát, üsmervén uroknak akarattyát,. annál vétkesebbek lennének, ha azt bé nem töltenék, és hogy mentöl többet biznának reájok, annál. nagyob számadásal tartoznának. láttyuk azt is másut. hogy [522] ezeket a szép oktatásokot adá nékik. hogy ha véghez vinnék mind azt, valamit nékik parancsolnak, azért nem hogy magokot fel. emellyék. de söt még ugy tekénttsék magokot. mint haszontalan szolgákot, mint akik tsak azt tselekedték. a mivel tartoztanak. azt is tudtokra adá, hogy ne varják azt, hogy hiven. el járván szolgálattyokban, hogy azért mindenekel jól lennének, mivel ö azért jöt el. hogy meg hasonlást okozna e földön. és hogy egy gazdának. atselédi. egyik amásik ellen lészen. némelyek. a kristust akarván követni. mások meg üldözni fogják azokot. kik övé akarnak lenni. végtire mondá nékik, azért jött volna el, hogy tüzet gerjeszen eföldre. és hogy kereszttségel. kelletnék nékie meg kereszteltetni. ez a kereszttség, a szent atyák szerént. nem más. hanem az ö halála. és atüzön, sokak. azt értik, hogy azt a szeretetet hozta volna a földre, a melyet a szent lélek hintet a lelkekben, hogy azokot égesse az a szent tüz, az Istennek szeretetével
[523] Ugyan azon idöben jövének némellyek tudtára adni jesusnak, hogy pilátus meg öletet volna egy nehány galiléa bélieket, a midön áldoztanak. és azoknak véreket, az áldozatnak vérével elegyitette volna meg. erre kérdé Jesus töllök. hogy ha gondollyáké azt. hogy azok a meg öletet emberek. leg nagyob bünösök lettek volna. az egész galiléában., mivel hogy az Isten. ugy el hagyta volna öket, egy embernek kegyetlensége alá, az után mondá nékik, hogy ne gondolkodgyanak eszerént., hanem ebböl azt lehet ki hozni, hogy ha penitentziát nem tartanak. szintén ugy el vesznek mint azok., hasonlot monda a tizen nyolcz emberöl. a kikre eset volt egy tóróny jérusalemben. hogy pediglen jobban éllyenek az idövel, amelyet az Isten apenitentziára adgyanékik. egy gyümölcstelen fige fához hasonlittá öket. a melyet a gazda ki akará vágatni. mind azon által meg hagyá a kertész kérésire,. a ki is meg akará probálni. ha hozna é esztendöre gyümölcsöt, meg tisztitván annak atövit, és ganét rakván reája.
[524] Jesus pedig tanit vala szombat napokon. a synagogákban.. ahol is egy olyan aszont láta, a kin a betegségnek lelke uralkodot, tizen nyolcz esztendötöl fogvást, ez olyan görbe volt. hogy fel nem nézhetet., jésus magához hiván, a kezeit reája tévé, és mondá néki, aszony, te meg szabadultál. a te betegségedböl és azonal fel egyenesedék az aszony, és hálákot ada Istennek. meg gyógyulásáért. a synagogának pedig fejedelme. azon igen kezde boszonkodni, hogy jésus szombaton tselekedte volna ezt a tsudát, mondá anépnek. hogy egy hétben hat nap rendeltetet a munkára. azért azokon a napokon jöjjenek hogy meg gyogyitassanak. és nem szombat napon, a melyen nyugodni kel. de az ur. azt kérdé azoktol a kép mutatoktol., hogy ha nem volnaé néki szintén ugy szabad. meg óldani az ördögnek köteléböl szombaton., ábrahámnak egy ollyan leányát. a kit tizen nyolcz esztendeig tartot rabságában., mint ö nékik szabad. szombaton. meg oldani abarmokot a jászoltol, és a vizre vinni, ezekre a szavaira meg pirulának az ö ellenségi, anép pedig nagy örömben vala, látván mitsoda nagy dolgokot tselekednék. a melyek. oly nagy ditsöségire valának nékie.
[525] Egy kevés idö mulva a templom meg szentelésinek innepe el érkezék, ezt az innepet télben üllötték. decembernek a kezdetin. jésus. jérusalemben lévén ezen az innepen, a salamon tornátzában jár vala, a midön a sidok körül vévék ötet, és mondák néki, meddig tartod függöben a mi elménket., hogy te vagy akristus, mond meg azt nékünk világosan., ö pedig felelé nékik, meg mondottam már azt néktek, ti pedig nem akartok nékem hinni. amely tselekedeteket tselekeszem az atyám nevében, azok bizonyságot tésznek rollam. de ti azt nem hiszitek., mert nem vagytok az én juhaim közül valok. az én juhaim értik az en szomot, és engemet követnek., örök életet is adna nékiek, és hogy soha azok el nem vesznének, mert senki ki nem veheti azokot. az attya kezéböl, se az ö kezéböl, mivel ö egy volna az attyával, erre a sidok futva köveket kapának. hogy meg köveznék ötet, ö pedig kérdé töllök hogy a sok jó tselekedetek közül, a melyeket tselekedet köztök. melyikért. akarnák ötet meg kövezni,? felelék néki, hogy nem a jó tselekedetért akarják meg kövezni, hanem azért. hogy ember lévén. az Istenhez tészi magát az után a magok irásokbol. meg mutatá nékik, hogy az embereket némelykor Isteneknek nevezi, ez igy léven. ö nem káromkodik ha magának., adgya ezt a nevet. mivel ö az Isten. fia lévén. ötet az attya küldötte el. aki is anyi sok számu tsudákal. meg bizonyittaná hogy ö ki volna. a sidok pedig mind ezek után is meg akarák ötet fogni, de ö meg szabadittá magát kezekböl. mert nem érkezet volt még el. az ö orája. és a jordán vizen [526] által menvén, ezen folyo viz mellet marada, ugyan azon ahellyen. a hol. annak elötte. jános keresztelt. oda is sokan gyülekezének hozája, a kiket oktatni kezdé szokása szerént. és meg gyogyittá mind a betegeket, akiket eleiben vivének, és a nép kezdé mondani, jános semmi tsudákot nem tett, mind azon által a miket mondot erröl. mind bé tellyesedtenek.
[527] Jésus ezen a helyen maradván egy darab ideig, jérusalemben viszá tére, és valahol el ment, mindenüt oktatta anépet. ugyan azon idöben, valamely ember. ilyen kérdést tett. tölle, uram kevesen leszneké olyanok akik üdvezülnek? jésus erre mondá mind azoknak akik jelen valának, igyekezetek azon hogy bé mehessetek a szoros kapun. mivel tudgyátok meg azt, hogy sokan kivánnak azon bé menni, és nem mehetnek, az után meg akarván. mutatni hogy tsak hejában igyekeznek. a szoros kapun bé menni menyekben., hogy ha egész életekben. atágas uton kivántak járni. mert a midön a kaput bé zárják, tsak hejában fogják mondani, uram nyisd meg nékünk, mivel a tselédes gazda, azt fogja felelni, nem üsmérlek titeket. és ha azt fogják felelni. hogy mi együt ettünk, és ittunk. veled, és a mi uttzáinkon tanitottál. tsak azt feleli, nem tudom honnét valok vagytok, távozatok el töllem hamiságnak tselekedöi, ugyan akor fognak lenni a sidok akeserüségekben, a midön meg fogják látni a sok számu meg tért pogányokot a mennyekben menni. akik minden féle helyekröl oda gyülekeznek., azonban pedig ök. akik örökösi valának az országnak. onnét ki rekesztetnek. és utolsoká lésznek, noha annak elötte. elsök voltanak.
Ugyan azon a napon a farisaeusok hozája menének. és mondák nekie. meny el erröl ahelyröl. mert herodes meg akar öletni. jesus pedig tudván idejét halálának. viszá küldé öket ahoz arokához. (:eszerént nevezé hérodest. meg akarván mutatni, hogy annak a fejdelemnek semmi tsalárdsága, se ravaszsága néki nem árthatna.:) és parantsolá nekik, hogy nékie meg mondgyák. hogy még egy nehány napokig ördögököt üzne, és betegeket gyogyitana, az után el végezné áldozattyát, a jerusalemben valo halála által mínt olyan helyen. a mely arra rendeltetet. hogy ót őnttsék ki. a proféták verit. az után igy panaszolkodék azon város ellen. jerusalem. jerusálem ki meg ölöd a profétákot és meg kövezed azokot. kik hozád küldetnek. hanyszor akartam esze gyüjteni fiaidot, valamint a tyuk szárnyai alá gyüjti fiait. és te nem akartad,? az után el pusztulásal fenyegeté, és mondá, hogy ötet addig meg nem látná., mig a lakosi azt nem mondanák néki, Áldot légyen az, aki az ur névében jö.
[528] Jésus szombat napon. a farisaeusoknak egyik fejedelméhez mene. hogy ótt ennék. nála, a midön ótt volna, maga elött látván egy viz korságos embert, kérdé a farisaeusoktol., és atörvény tudoktol., kik öréá vigyáznak vala, ha szabad volnaé meg gyógyitani egy embert szombat napon? mint hogy pedig ök erre semmit nem felelének. meg fogá aviz korságosnak kezét, és meg gyógyittá. az után el botsátván ötet, kérdé a farisaeusoktol. kitsoda a közületek, akinek a szamára. vagy az ökre, akutba esvén. kinem vonnya azt. ugyan szombat napon. de ök erre a kérdésre sem felelhetének. jésus pedig vévén észre. hogy avéle valo hivatalosok. mint valogatnák az elsö helyeket. az asztalnál, mondá nékiek. hogy a midön valaki valamely vendégségre hivatatik, nem kel nékie az elsö helyt magátol választani. ne hogy gyalázattyára. aláb kellesék ülni, és az elsö helyt. más eléb valonak engedni,. hogy ha pedig az utolso helyt valaszttya, és aki hitta fellyeb fogja ültetni, akor a ditsöségire valik. az egész hivatalosok elött. mert a ki magát fel magasztallya. meg aláztatik. és aki magát meg aláza. fel magasztaltatik. ezen oktatások után, amelyek. ahivatalosokot tekinté, jesus meg más oktatásokot is ada, a melyek azokot tekinték. akik masokot vendégelni akarnak. mondván nékik. hogy ne hiják ebedgyekre, vagy vatsorájokra agazdagokot, a kik viszá adhassák nekik. hanem aszegényeket. és anyomorultakot híják asztalokhoz. mivel az Isten meg fizeti nékik. afel támadásnak napján, a mit tselekedtenek. haszon keresés nélkül, és tsak a felebaráti szeretetnek indulattyábol.
[529] Egy azok közül. kik asztalnál valának. halván ezeket a szokot mondá., boldog az, aki kenyeret eszik az Isten országában. jésus pedig meg mutatá néki a pelda beszédben, hogy azért jött volna el. hogy az embereket arra a nagy menyei vendégségre hija. mind azon által akár mely nagy boldogság legyen is. azon avendégségen jelen lenni, mind azok akik arra hivatattak. oda el nem mennek. mert jobban szeretik a földi jokot, a melyek veszendök, a menyei joknál. a melyek örökösök. ez a példa beszéd. egy olyan embert tekinti, aki nagy vatsorát készitetvén, arra sok embereket hivata, a vatsorának ideje lévén. érettek külde. de ezek mindnyájan kezdék magokot mentegetni, az elsö mondá. hogy egy majort vett, és azt kellene menni látni, a másika, hogy ökrököt vett volna, és azokot meg kellene probálni. a harmadika hogy meg házasodot. és igy atöbbi is sok menttségeket találának., ezeket a szolga meg vivé az urának, aki is meg esküvék. hogy egy is azok közül akiket hitt volna. meg nem kostolná vatsoráját. és azok helyet. az uttzákrol, és a piatzokrol. hivatá el a szegényeket, és anyomorultakot, a midön ezek esze gyülekeztenek volna. még is elég üres hely marada, akor akirály ki küldé a szolgait az utakra. és a sövények mellé. hogy a kiket találnak, kénszerittsék azokot hozája menni. hogy hadd tellyék meg az ö háza. eszerént hivatatának a pogányok. a sidok helyében, amenyei vatsorára, ugyan eszerént is vannak sokan olyanok, a kiket az Isten kénszeritti mint egy erövel. hogy hozája menyenek.. illyenek. az olyan személyek., a kik, nem gondolkodnának üdveségekröl. hogy ha Isten öket arra nem kénszerittené, nem ugy hogy öket meg szentelné akarattyok ellen. hanem el vesztetvén vélek azt a mit leg inkáb szerettek. eföldön, abban aboldog kételenségben tészi, hogy hozája. folyamodgyanak, és tsak az üdveségekröl gondolkodgyanak.
[530] Jesus fel járja vala. a jordán melyékin valo helyeket. és mindenkor sok nép kiséri vala ötet. egy kor. viszá fordulván azokhoz, kik ötet kisérik vala, mondá nékik, a ki én hozám akar jöni, és nem gyülöli. attyát. és annyát, feleségit, gyermekeit, attyafiait, és nénnyeit, söt még a maga életét is. nem lehet az én tanitványom. az olyan sem lehet, a ki nem viseli a maga keresztét. és engemet nem követ. az üdveségnek fundámentumát. arra álittya fel, hogy ellene mondgyunk mindeneknek., mert minek utánna meg mutatta volna a sidoknak, hogy esztelennek. tartanák az olyan embert. a ki valamely épülethez kezdene. fel nem számlálván elsöben, ha vagyoné annyi költtsége hogy azt el végezhesse. és egy okos király. nem mégyen. más egy olyan király ellen. aki hatalmasab nálánál. hanem elsöben meg gondolya. hogy ha a maga hadával. meg gyözhetié a másikát a ki hatalmasab. igy azért ti közülletek. a ki ellene nem mond mind annak a mit bir. nem lehet az én tanitványom; mint ha azt mondaná. haszontalan akarnak engemet követni. hogy ha a szivet el nem vonnyak. a földi dolgoknak szeretetétöl, és hogy ha nem készek, magokot meg fosztani mind attol. a mi meg gátolhattya. az üdveségnek. nagy, és egyedül valo munkáját.
[531] A sok nép közöt, kik rend szerént jésus körül valának publikánusok, és bünösök is valának, kik örömest halgaták ötet, az irás tudok, és a farisaeusok. nem szenvedheték azt. hogy olyan joságal. engedné magahoz közeliteni az olyan személyeknek, zugolodának is azért. hogy olyan könyen fogadná öket magához, de sött még hogy ennék is vélek. hogy pediglen meg mutassa nékik, igasságtalan zugolodásokot, azt kerdé töllök., ha egy ollyan ember, akinek száz juha vagyon. nem hagyaé el a kilenczven kilentzet, és nem mégyené a századikot fel keresni. a ki el tévelyedet volt, és ha meg talállya,, nem viszié vállain örömel haza., tudtára adván jó akaroinak. hogy ök is örüllyenek. ugy egy ollyan aszszony is, aki el veszti tiz garasát, nem seprié meg aházát hogy meg kerese. és ha meg talállya. nem örvendezé. a szomszéd aszonyival,? az után értésekre adá. hogy valamint a meg talált júh, és garas. nagy örömet okoztanak, szintén oly nagy öröm lészen menyekben. a meg térö bünösön.
Ezt az igazságot, meg más példa beszédel meg magyarázá, egy embernek két fia lévén, az iffiabik ki kéré az attyátol. a joszágábol valo részt, a mely ötet illetné, és el menvén, idegen országban azt el. tékozolá, midön mindenit el pazérolta volna., a szegénység arra kénszeritté, hogy a sertéseket örize. abban az állapottyában., gondolkodni kezdék, nyomoru voltárol, fel tévé magában, hogy viszá térne az attyához, alázatoságal néki meg vallaná vétkit, és arra kérné. hogy ugy bánnék véle. valamint atöb tselédivel. mihent az attya meg látá a szive meg esék rajta. örömiben hozája futa, meg ölelé, és meg tsokolá. azonban a fia kezdé mondani néki, atyám vétkeztem az ég ellen, és ellened, és nem vagyok méltó hogy fiadnak hivatassam. ez az alázatos vallása a fiunak, meg hatá a szivit az atyának, aki is le vetkeztetvén ötet az ö rongyos ruhájábol, más köntöst adata reája, és nagy vendégséget tsinála örömében, mind ezek nem tettzének. az ö elsö fiának. a ki is a mezöröl viszá érkezvén. nem akara bé menni aházhoz, mert az ö öttsit, a ki mindenit el pazérlotta. ugy fogadták. hogy ö véle soha azt nem tselekedték., noha mindenkor a maga hivatallyát követte volna, az attya halván panaszit, mondá néki. fiam, te mindenkor velem vagy, és valamim vagyon atiéd, de vendégséget kelletet tsinálnom, és vigadnunk, kel, mert a te ötséd meg holt volt, és fel támadot, el veszet volt, és meg találtatot, könyü által látni hogy mit tészen ez a példa beszéd, és meg üsmérni az elsö fiunak irigységéböl., a farisaeusoknak igaságtalan zugolodásokot, a kik haragban valának azért, hogy kegyeségel fogadgya vala a bünösököt. ö pedig az ö üdveségekért. jött volt. evilágra.
[532] A kristus. meg más példa beszédet mondá atanitványinak, és olyan lettzkét tett nékik, a melyel meg szégyenitté a farisaeusok fösvénységit., valamint ennek elötte meg szégyenittette volt. az ö irigségeket. és kevélységeket, mondá tehát az apostolinak, vala egy gazdag ember. aki maga eleiben hivatá agond viselöjét. hogy adna számot néki, és hogy egy szers mind ki is venné kezéböl ajoszágát. mivel. azal vádoltatnék. hogy azt tékozolná. ez agondviselö elöre el látván amaga sorsát. és hogy, vagy a munkára, vagy a koldulásra kellene jutni, hogy pediglen lehesen kikhez folyamodni ha tiszttségit el veszti, azt gondolá. hogy magához hivassa az urának minden adosit. egyikét a másik után, és el engedgye nekik egy részit adosságoknak, meg engedvén. annak a ki száz tonna olajal. volt ados. hogy visza vegye. az adoságrol valo levelit, és tsak ötvenröl irjon levelet. a ki pedig száz köböl buzával. hogy a nyolczvanrol adgyon levelet. a többivel is eszerént banék. a kristus értésekre adá atanitványinak. hogy kövessék. nem igasságtalanságát. ennek agond viselönek, hanem az eszeségit., arra forditván a földi jókót, hogy magoknak jó akarojoká tegyék a szegényeket, hogy holtok után, bé fogadtassanak töllök az örökös nyugodalomban. hogy a világoságnak fiai, ne legyenek, aláb valo eszesek az üdveség dolgában, a világ fiainál, kik eszesek a világi dolgokban. arrais tanittá öket, hogy hivek legyenek a leg kisseb dologban, hogy azok lehessenek a leg nagyoban is., és hogy ne legyenek rabjai a pénznek, és agazdagságnak, és hogy aki ahamis gazdagságal roszul éll, az igazal sem fog jol élni.
A fösvény farisaéusok, tsak meg vetésel halgattyák vala ezeket, az igazságokot. és meg tsufolák azt, aki nékik azokot hirdette., de el hagyatá vélek tsufságokot. ki nyilatkoztatván. az ö hamis külsö jó erkölcsöket, mivel meg mondá nékik, hogy ha azon igyekeznének is, hogy igazaknak láttzattassanak. de az Isten üsméri az ö sziveket, a ki elött utálatos az. a mi az emberek elött nagynak láttzik. azt is elejekben adá, hogy mitsoda vége, és buntetése lenne. annak a fösvénységnek. a mely bé zárja fülököt, az ö beszéde elött, és meg keményitti öket a szegényekhez, erröl egy szép példát ada elejekben. egy gazdagrol, a kinek, biborbol. és bársonybol. tsinált köntösei valának, és aki magát minden nap bövséges, és drága eledelekel táplálta., nem lévén pedig semmi szánakodásal azokhoz, akiknek eledelek nem volt, vala pedig ótt egy lázár nevü koldus. a ki rakva volt sebekel, és fekélyekel, a ki mindenkor az ö kapujánál fekszik vala, aki örömest meg elégedet volna tsak a morsalékokal. a melyek az ö asztalárol le hullottak, de tsak abbol sem adtanak néki, az ebek pedig nagyob. szánakodásal lévén hozája, mint az a rosz gazdag. azö sebeit nyalogattyák vala néki., idövel, mind a gazdag. mind a szegény meg halának, de az ö sorsok közöt nagy külömbség vala, mivel a szegényt, az angyalok. az ábrahám kebelében vivék, az az. a nyugodalomnak helyében, a hol voltanak a szent lelkek., és a gazdagnak, apokol lett temetö helye. ahonnét meg látta. annak akoldusnak boldogságát, a kit meg. vetett volt. és fel kiálta, atyám ábrahám, szány meg engemet, és küld hozám lázárt. aki avizben mártván az ujját, had nedvesittse meg anyelvemet. mert nagy kinokot szenvedek ebben lángban., de ez a pátriárka, eleiben adá. hogy a nem lehetne. mert igen nagy mélység volna közöttök, de ha szinte nem volna is, az igasságos dolog. hogy az, aki egész életében tsak. anyomoruságban volt. ugyan a, holta után az örömben légyen, és hogy az, aki egész életét. bövségben. és gyönyörüségben töltötte. szomjuságot. és más kinokot szenvedgyen a más világon. a gazdag látván hogy magának semmi irgalmaságot nem nyerhetne., ött egytestvér attyafiairol gondolkodék. és azon kéré ábrahámot. hogy küldené hozájok lázárt. aki nékik meg mondaná állapottyát. hogy hadd ne követnék az ö példáját, de erre azt felelék néki, hogy vagyon mojsesek, és profétájok. és ha azokot nem halgatnák, ha szinte a halottak közül. valaki fel támadna. és hozájok menne. is, nagyob hitelt nem adnának szavának,
[533] Mind ezek az igazságok..a farisaéusokot meg szégyenitték de meg nem téritték., mindenkor nagy irigységel valának Jésushoz. és szüntelen azon valának, hogy meg foghasák beszédében. azért illyen kérdést tevének nékie szabadé egy embernek el botsátani a feleségit valamely ókból. errekérdé töllök hogy mit parantsol ez iránt atörvény, ökk mondák néki. hogy mojses meg engedi hogy el botsásák az aszonyt. és levelet adgyanak néki. jésus pedig el kezdvén. aházaságnak kezdetin. a melyet az Isten maga rendelte volt. elejekben adá. hogy a férfiu, és az aszony. a házaságban oly igen meg egyesülnének, hogy az után öket ugy kel tekénteni. mint egy testet, azért. az ember elne válasza azt, amit az Isten esze szerzet. ök pediglen. tsak a mojses engedelmét erösiték. de ö felelé nékik, hogy mojses tsak az ö sziveknek keménységiért engedte volna azt meg nékik. és hogy eleinte fogvást. anem ugy volt és hogy a ki elhadgya feleségit, hanem ha aparáznaságért, és mást veszen. hazaság törésben esik, és ha valaki olyan aszonyt veszen el, a kit más el hagyot. az olyan is házaság törö lészen,. atanitványi ez iránt ujab kerdéseket tevének néki, de ugyan azont felelé nékik, akik azt hozák azokbol ki, hogy nem volna tehát hasznos aházaság. erre mondá nekik. hogy vannak olyanok, kik természet szerént valo tehetetlenek. meg mások. olyanok. akiket erövel tették tehetetleneké, meg ollyanok vannak., akik magokot tellyeségel meg tartaztattyák aházaságtol. a menyeknek országáért. és mint hogy ezt nem minden követheti, ezel végezé beszédit. aki meg foghattya ezeket, fogja meg.
[534] Egy más alkalmatoságal., a farisaeusok. kik a messiást várták, és akik azt tartották. hogy a messiás az ö országokban. nagy pompával, és fényeségel fog uralkodni, és hogy nagyob ditsöségben lészen az egész királyoknál. azt kérdék tölle, hogy mikor jöne el az Isten országa? azt felelé nekik. hogy a nem ugy jöne el, hogy valaki láthasa. és az az ország nem tsak egy különös helyt foglalna el. de a már el jött, és bennek vagyon. tudni illik. hogy az Isten országa lelki ország., és az az ország a szivben vagyon. az igasság, és a szeretet által., az után mondá atanitványinak, hogy el jö még az az idö,. amelyben kivánnák hatsak egy napig is az ö jelen valo lételit., és azt meg nem láthattyák., meg mászor, ugy fog el jöni valamint egy villámlás. de elöbször sokat kelletnék néki szenvedni, és meg vettetni a sidoktol, valamint noé idejében hogy az emberek ettek, ittak, és meg házasodtanak., nem gondolkodván az özön vizröl. amely egy szers mind el lepé öket, és el veszté, és valamely hirtelenségel. a menyei tüz el boritá a sodoma lakosit., ezen szerént fog eljöni az embernek fia. azon idöben tsak a szaladásrol kel gondolkodni. nem tekintvén hátra, és meg kel emlékezni. alóth feleségéröl., aki is hatra tekintvén. az angyal parantsolattya ellen. só bálványá változék.
Arrais oktatá öket, hogy meg ne szünnyenek a szüntelen valo imádságtol., és hogy meg mutassa nékik mitsoda hasznos. a mindenkori álhatatosan valo imádság. egy özvegy aszonynak példáját adá elejekben. akinek egy Istentelen birohoz kelleték folyamodni. hogy igasságot tegyen néki, aki tsak halogatá az igasság tételt. de végtire az aszony addig sürgeté. hogy igasságot tett néki. ezen példával. elejekben adá, hogy az Isten igasságos lévén, el nem mulattya meg halgatni. választatit. akik. szüntelen hiják segittségit. és meg szabadittya öket. nyomoruságokbol. de mint hogy az hitt. amely oly szükséges. a szüntelen valo imádsághoz olyan ritka, mint egy tsndálkozva mondá nékik. a midön az ember fia el fog jöni, gondollyátoké hogy hitet fog találni eföldön.?
[535] Hogy pediglen. némelyeknek meg alázza kevélységeket, akik magokot igazaknak tarták lenni, és akik ezt hamisan el hitetvén magokal, másokhoz utálásal, és meg vetésel valának. ezen példa beszédet mondá nékik. két ember mene fel a templomban hogy imádkoznának, az egyike farisaeus, a másika publikanus vala, az elsö fent álva. eszerént imádkozik vala magában. Istenem. hálákot adok néked hogy olyan nem vagyok mint más emberek, akik lopok, igasságtalanok, paráznák, és nem olyan mint e publikánus is, én kétszer böjtölök egy hetben. és mindenemböl atizedet ki adom. ellenben pedig a publikánus távul álván, a szemeit sem méri vala az égre fel emelni, hanem a melyét vervén. mondgya vala, Istenem légy kegyelmes nékem bünösnek, azt mondom néktek mondá Jesus, hogy ez az utolso meg igazulást vett, de nem amásika. mivel a ki magát fel magasztallya, meg aláztatik. és a ki magát meg aláza, fel magasztaltatik.
[536] Azon idöben. egy néhány gyermekeket vivének eleiben, kérvén arra, hogy tégye reájok kezeit, és hogy imádkozék érettek. atanitványok. pedig kemény szokal, és fenyegetésel illeték azokot. a kik eleiben vivék agyermekeket. de jesus azért meg neheztelvén reájok.. meg feddé öket, és parantsolá nékik, hogy hagynák hozája meni azokot akis gyermekeket. mivel. az Isten országa. a kisdedeké volna, és hogy tsak azok mennek oda, akik kisdedeké lésznek, az az, alázatosoká. oktatván minket a lelki gyermekségre, a mely a szent együgyüségböl, és a valoságos alázatoságbol áll, az után meg ölelé azokot a gyermekeket, és meg áldván öket. reájok tévén kezeit, el indula arol. a helyröl.
[537] A midön utban volna. egy nevezetes. és gazdag iffiu. hozája menvén le borula elötte. és mondá, jó mester, mi jótt tselekedgyem. hogy el nyerhesem az örök életet.? jésus felelé néki, miért mondasz engem jónak.? tsak épen az Isten jó egyedül. az az, hogy tsak az Isten jó maga által. ö lévén kut feje ajoságnak, ö is atekélletes joság. mivel valami jó vagyon ateremtett állatokban. a mind az Istennek véghetetlen joságátol vette eredetét, és attol származot, Ez az Iffiu akristusban. tsak. az emberi joságot Ditsérte. és ugy tettzik, hogy az Isten fia azért nem akarta. hogy jo mesternek neveze, és azért felelte néki hogy tsak az Isten jó, hogy öbenne Isteni, és örökös joságot üsmérjen. az után felelé kérdésire. hogy az örök élet el nyerésire, szükséges meg tartani aparantsolatokot. és mivel hogy ez az iffiu azt kérdé hogy melyek volnának azok aparantsolatok. mondá néki. tudod mit hágy a törvény. ne öly, ne paráználkodgyál. ne lopj. hamis tanu bizonyságot ne szoly, senkit meg ne tsaly, tisztellyed, atyádot, anyádot. és szeresed felebarátodot. mint magadot. felelé az iffiu, mind ezeket meg tartottam iffiuságomtol. fogvást. mi vagyon még nékem hátra. Jésus akoron rea vetvén szemeit, szeretni kezdé ötet. de ez a szeretet meg nem gátolá. hogy olyan igazságra ne tanitaná. a melynek ö nem engedelmeskedék. mivel azt mondá néki, ha tekélletes akarsz lenni, még egy dolog vagyon hátra, eredgy ad el mindenedet. osztogasd el aszegényeknek, és kintsed lészen menyekben. az után jöj el. kövess. engemet. de ez az ur. akinek sok joszága vala, nem adhatván magát arra. hogy ezt a tanátsot kövesse, el hagyván mindenét., onnét el mene nagy szomoruan. jésus látván szomoruságát. mondá a tanitványinak, bizonyal mondom néktek, hogy igen nehéz egy gazdagnak a menyeknek országában bé menni, és mint hogy ök ezen igen kezdének tsudálkozni, ismét ezeket kezdé nékik mondani, fiaim. mitsoda nehéz, meny országban menni azoknak, akik gazdagságokban biznak, sokal könyeb volna a tevének a tö fokán által menni, ezekre a beszédekre az apostolok jobban el álmélkodának, és egy mástol kezdék kérdeni, hát kinek lehet üdvezülni,? de jésus nagy biztatásal. és vigasztalásal. elejekben adá. hogy a mi lehetetlen. az embereknek, a lehetö az Isten elött.
Akoron kezdé péter mondani, látod, hogy mi mindeneket el hagytunk, és hogy tégedet követtünk, mitsoda jutalmat veszünk hát mi azért.? jésus felelé néki, hogy a fel támadásnak napján. a midön az ember fia az ö ditsöségének székiben ül. ök is véle együt székekben ülvén. itélni fogják. az izraelnek egész népit. azt is hozája adá, hogy nem tsak ök. hanem mind azok is. akik öérette., és az ö évangyéliumáért el hagyák házakot. szüléjeket. és joszágokot, azok száz anyit vesznek. ez eletben. amásikában pedig az örök életet birják, ezt igy lehet érteni, hogy az Isten aki meg jutalmaztattya. választatit amás életben, ebben sem vonnya el töllök vigasztalását. hogy öket meg segittse nyomoruságokban. és rendelni fóg nékik olyanokot. a kik a felebaráti szeretetnek köteleségit követvén. atyok fia helyet lésznek, és a mit ö érette el hagytanak. vagy vesztettenek, mást fognak adni helyében.
[538] Az apostoloknak, nem lehete hogy ne tsudálkoztanak. volna akristus igéretin. hogy öket székekben ültetvén. ök fogják meg itélni anemzeteket. mivel azt jól tudták. hogy ök igen alá valo renden lévök. a sidok közöt. ugy is tettzik mint ha az Isten fia. ezen okra valo nézve hozta volna nékik elö. amit már mas alkalmatoságal meg mondotta volt nékik. hogy sokan azok közül a kik elsök voltak. utolsoká lésznek, és hogy sokan azok közül. a kik utolsok voltak, elsöké lésznek. hogy pediglen vélek jobban meg értethesse. ezt az igazságot. egy példa beszédet ada elejekben, mondván, hogy amenyeknek országa olyan. mint egy olyan ember, aki meg alkuván regel amunkásokal. a szöllöjiben küldé öket dolgozni, az után meg másokot is külde oda. kilentz orakor, délben, három orakor. és nap le mente elött egy orával, meg igérvén nékik a fizetést, estve pediglen amunkásokot esze hivatván. aleg utolsokon kezdé el a fizetést, hasonlo fizetést ada nékik. mint amelyet igért volt azoknak akikel meg alkudot volt regel. ezek pedig azt gondolták. hogy ök több fizetést fognak venni mint atöbbi. azért zugolodni is kezdének, hogy tsak az alku szerént fizetnének nékik, de a gazda, elejekben adá. hogy semmi igasságtalanságot vélek nem tselekeszik. mivel azt meg fizeti nékik a miben alkudot vélek, és hogy ö annyit adhat atöbbinek, a menyi néki tettzik. ugyan eszerént is, mondá az Isten fia, hogy az utolsok. elsöké lésznek, és az elsök utolsoká mert sokan vannak ahivatalosok, de kevesen aválasztottak. böveb magyarázatot. nem ada ennek a példa beszednek, a melyet a szent atyák az anyaszent egy házra magyarázák. a mely az Isten országa. és az a szöllö. a melyben hija az embereket, hogy ótt el nyerhesék. szentül valo életekel. azt a jutalmat. amelyet nékik igér, ajutalom pedig nem más, hanem önnön maga az Isten. némellyek világ kezdetekor mentenek abban a szölöben, mások. az idöknek közepette, a saeculumoknak. a végin fognak még mások abban menni. vannak olyanok. a kik jól kezdik még gyermekségekben. mások iffiu korokban. némellyek idöseb korokban. és vannak olyanok, akik halálok elött. valamivel térnek meg, mind azon által. az Istennek josága olyan nagy, hogy mindnyájan a menyekben bé mennek, és jutalmát veszik, meg térésektöl fogva. valo jó tselekedeteknek. de igen kel. figyelmezni ezekre a szokra. hogy sokan vannak ahivatalosok. de kevesen aválasztottak, azért. hogy mi tsak azal meg ne elégedgyünk. hogy az anyaszent egy [539] házban vagyunk. hanem még azon is erölködgyünk, szent péter tanitása szerént. hogy a jó tselekedetekel. bizonyosá tegyük. hivatalunkot, és választásunkot, és hogy meg érdemelhesük. azt az országot. a melyet meg igérték. a választataknak.
[540] Az alat, amég e szerént oktattya vala jésus a tanitványit. ajordánon tul. martha, és maria ezen két egy testvér atyafi., akikröl ide fellyeb mar beszélettünk. tudtára adák nekie abátyoknak lázárnak betegségit. meg izenvén neki ezen kevés szokal., uram akit szeretz beteg, a mint is hogy. az ur. igen szerette. ezt a három személyt. és amidön meg hallá ezt a hirt, mondá. az a betegség nem halálra valo. az tsak arra vagyon. hogy az Istennek ditsöségire legyen., és hogy az Istennek fia, azért ditsöitessék. ugyan azon helyben maradván még két napig. az után mondá atanitványinak, térjünk viszá judéában.. mivel bethánia. a lázár lako helye, judéában volt. mint egy három fertály mély földnire jérusálemtöl.
A tanitványok mondák neki, mester alig vagyon egy nehány napja. hogy a sidok meg akarának kövezni, és még is közikben akarsz viszá térni,? elejekben adá feleletével., hogy addig kelletnék végben vinni szolgálattyát, a még annak ideje volna, az után, mondá, hogy lázár. a mi barátunk aluszik. de el mégyek fel költeni ötet. a tanitványok. ezt betü szerént értvén. mondák néki, uram, ha aluszik meg gyógyul. de világosan meg mondá nékik. hogy lázár meg holt volna. és hogy örülne azon ö érettek, hogy az ö halálan jelen nem volt. azért hogy a tsuda tétel. a melyet fog tenni. meg erösittse és nevellye az ö hiteket. thamás, egy a tizen kettö közül látván hogy a mestere. tellyeségel viszá akarna térni judéában, mondá atöbinek. menyünk el mi is. halyunk meg véle együt
Jesus pedig bethániában négy napal érkezék az után. hogy lázárt el temették volt. oda pediglen sok sidok gyülekeztek vala, hogy vigasztalnák márthát, és máriát, martha meg tudván, hogy jesus tsak hamar oda érkeznék., a városon kivül eleiben mene. és mondá neki, uram, ha itt lettél volna, abatyám meg nem holt volna, de én azt tudom. hogy az. Isten néked meg adgya mind azt, valamit tölle fogsz. kérni. Jésus felelé néki, a te batyád fel támad, tudom uram mondá néki. hogy fel támad az utolso napon. jesus mondá neki, én vagyok a feltámadás, és az élet. a ki en bennem hiszen. ha szinte meg hal is. élni fog, és minden valaki éll. és én bennem hiszen, soha meg nem hall. hiszedé ezeket, hiszem uram. felelé martha, hogy te vagy a kristus. az élö Istennek fia. aki evilágra jöttél.
Ezeket mondván, el mene és el hivá mariát és tudtára adá titkon. hogy a mester ót volna. és ötet hivatná. maria nagy siettségel fel kelvén avároson kivül jésus eleiben mene. ugyan azon helyre. ahol mártha elöl találta volt,. asidok akik. máriával valának. amidön. fel kele hogy Jésus eleiben menyen. látván nagy siettségel valo ki menetelit aházbol, ök is fel kelvén utánna menének. gondolván. hogy talám mária abáttya temetö helyére ment volna siratni
Mihent maria. Jésus eleiben érkezék. a lábaihoz borula és mondá sirva, uram ha itt lettél volna. a bátyám meg nem holt volna., jésus látván ötet sirni, és a sidokot kik véle valának. meg busula magában. és magát fel háborittá. az az, hogy magában. akaratal valo szomoruságot és keserüséget inditot. külsö képen, ugyan azon jelekel, a melyek. az emberekben. akarattyok ellen valo haboruságot, és indulatot okoznak, az után kérdé hogy hová tették aholt testet. mondák néki. uram jere, és nézd meg, oda mene sirva, azt látván asidok, mondák, láttyátoké mint szerette. némellyek meg mondák, nem tehetet volnaé arrol. hogy meg ne halyon,? ha a vakon születetnek a látást meg adta, jésus nagy szomoruságot mutatván. a temetö helyre érkezék, a mely köböl faragot barlang lévén. az ajtaját. kövel zárták bé, jesus parantsolá. hogy vennék el azt a követ, arra mondá mártha, hogy talám már a test meg szagosodot. mivel már négy naptol fogvást tették oda, a kristus pedig felelé néki, nem mondottamé meg néked, hogy ha hisz, meg látod az Isten ditsöségit.? a követ hogy el vevék a koporsorol, jésus fel emelvén szemeit mondá ezeket, Atyám hálákot adok néked. hogy engemet meg halgattál, én azt tudom hogy mindenkor meg is halgatz engem, de ezt a jelen valo népért mondom, azért hogy hígyék el azt. hogy te küldöttél el engemet, ezeket el végezvén, fel szoval kiáltá. lázár gyere ki. a holt fel elevenedvén. fel kele. és ki mene. a kezei, és alábai meg lévén kötözve. a melyeket meg oldatá jésus. az tanitványival, sokan a sidok közül. kik márthához. és máriához jöttek vala, látván ezt a nagy tsudát. jésusban hivének
[541] Mind azon által valának meg olyanok., kik meg vivék mind ezeket a farisaeusoknak, ajésus halálos ellenséginek. akik is azonal. tanátsot tartának. az áldozo papokal, a kik is mondának. mit tselekeszünk mi, az az ember. sok tsudákot tészen, ha mi azt ugy hagyuk, mindenek hinni fognak benne, és a romaiak reánk jönek. és el pusztittyák városunkot, és nemzetünket. kaifás aki abban az esztendöben fö pap vala., mondá nékik, ti semmit nem tudtok adologhoz, és meg nem visgályátok., hogy hasznos egy embernek meg halni a népért, hogy az egész nemzetünk elne veszen, eszerént mutatá ki ez a nyomorult, ajésus ellen valo gyülölségit, de az Isten ezt az ö mondását. az egész emberi nemzetnek váltságára forditá. és meg tisztelé apapi rendet., ennek az áldozó papnak szemelyében. meg jövendölvén az ö szája által az üdvezitönek halálát., hogy meg válttsa nem tsak a sidokot, hanem még hogy esze gyüttse az Isten fiait. az anyaszent egy házában. azonban pedig a farisaeusok. és apapok. tsak arrol gondolkodának az után. hogy mitsoda modal ölethessék meg jésust. és meg parantsolák. hogy ha valaki tudgya hogy hol volna. adná tudtokra nékik, hogy had fogatassák meg. de mint hogy az ö orája még el nem jöt volt. és noha nem volt mesze töllök, de még egy kevés ideig elvoná magát elölök, nem mutatván meg magát közönségesen. de sött még a puszta mellé. egy ephrem nevü városban mene. a hol a tanitványival marada.
[542] A husvétnak innepe közel lévén. ugyan ebben az innepben is kelletet a kristusnak elvégezni az ö életének fel áldozattya által. ami üdveségünknek nagy munkáját., ezen okra valo nézve. a halálra készüle, és jérusálem felé vevé uttyát. nagy bátorságal, meg mutatván azal, hogy tellyeségel. el végezte volna magában. az emberekért valo halálát., samarián akarván által menni, valamely város mellé érkezék, ahol nem akarák ötet bé fogadni, mert észre vevék. hogy jérusalemben akarna menni az inepekre., igen nagy vetekedés volt az iránt a samaritánusok, és asidok közöt. hogy mitsoda helyen kelletnék imádni az Istent. a samaritánusok azt tartották, hogy a garisim hegyén. a sidok pedig. a jérusalemi templomban., a meg lehet. hogy azon város lakosi. azért nem fogadák bé jésust, mert nem hozájok, hanem másuvá akart menni az innepekre; a Zebedeus két fia. jakab, és jános. látván hogy mitsoda gyalázatosan bánnak mesterekel. mondák néki. uram akarodé. hogy parantsollyuk. a menyei tüznek. le szállani reájok. és hogy öket semmivé tégye? de az Isten fia meg akarván nékünk mutatni, hogy az ö valoságos tanitvánnyinak, felebaráti szeretöknek, és nem boszu álloknak kell lenni, hozájok fordulván. eszerént inté öket, nem tudgyátok még azt hogy ki lelkei vagytok, az embernek fia nem azért jött el, hogy az embereket el. veszese, hanem hogy öket meg tarttsa, az után más kastélyban menének.
[543] A mely nagy bátorságot mutata az Isten fia. olyan nem vala az apostolinak szivében. söt még álmélkodásal, és rettegésel követik vala ötet. különösön vévén öket. mondá nékik, mi jérusálemben menyünk, a hol bé fog tellyesedni minda, valamit irtak aproféták az embernek fiárol, mivel a papi fejdelmeknek, és atörvény tudoknak. keziben adatik., a kik halálra fogják itélni, a pogányok. keziben adgyák ötet, hogy bestelenségel, és tsufságal. illesék, meg ostorozák, és fel feszittsék. és harmad napján fel. fog támadni, de atanitványok. ezeket meg nem foghaták. noha már harmadikszor jövendölte volna meg nékik a maga halálát. és az Évangyélium azt mondgya. hogy ennek abeszédnek értelme elöttök el volt rejtve. és hogy azt meg nem értették.
[544] Azon idöben. Salomé. a Zebedeus felesége, az ö két fiaival. jakabal. és jánosal. a Jesus lábaihoz borula. és imádá ötet. jésus pedig kérdé tölle hogy mit akarna, a ki is felelé. parantsollyad. hogy az én két fiam, ate országodban. egyik a te jóbb kezed felöl. a másika a te bal kezed felöl üllyenek. jésus nem felele az aszszonynak., hanem mondá a fiainak. akik okai valának. ezen kérésnek. nem tudgyátok mit kértek. meg ihattyatoké a pohárt, a melyet en meg iszom. avagy akereszttségel. melyel én meg keresztelkedem. meg keresztelkedhetteké.? apoharon. és akereszttségen. a halálát érté. azért is kérdé ezen két tanitványtol. hogy ha követhetiké ötet szenvedésiben? akik is felelék. hogy követhetik. jésus mondá nékik., hogy a pohárában. reszesülnek, de a mi az országában lévö elsö helyeket illeti, azok, tsak azoké lésznek, akiknek az attya fogja adni. mint ha azt akarta volna mondani a szent atyák magyarázattya szerént. azt ne gondollyátok. hogy én emberi tekintetböl. és indulatbol. adgyam valakinek országomot, a tsak azokot illeti. a kiknek az atyám rendelte, azt pedig azoknak rendelte, akik jó életekel, és szenvedésekel. meg érdemlik, viaskodgyatok tehat, és legyetek gyözedelmesek., és el veszitek ajutalmat. mely agyözedelmeseknek rendeltetett.
Ezen két apostolnak. nagyra vágyásokon, atöbb apostolok igen boszonkodának, akristus pedig üsmervén az ö sziveket., és meg akarván öket gyogyitani abbol a kevélységböl, a mely némelyeket közüllök nagyra vágyoká. és másokot irigyeké tenné, magához hivá öket, és elejekben adá. hogy nem kel nekik avilági fejdelmeket. és urakot követni, kik másokon akarnak uralkodni. hanem a ki közüllök elsö akar lenni. a szolgája légyen mindenikének, valamint az ember fia. aki nem azért jött el hogy szolgállyák, hanem hogy szolgállyon. és hogy halálával meg válttsa a lelkeket.
[545] Jésus követvén a maga uttyát. jérikoban érkezék. vala pedig ebben avárosban. egy gazdag Zakaeus nevü ember. aki is feje volt a publicánusoknak. ez igen ohajtotta látni Jésust, de a sok nép közöt nem láthatta. mert maga kis termetü volt. nagy siettségel. elöre mene. és az útt mellet, egy fige fára fel mene. hogy jobban meg láthassa. a mint is hogy jésus azon menvén el, és a szemeit fel emelvén. meg látá Zakaéust, akinek mondá. sies le szállani. mivel ma nálad lészen szállásom., a ki is mindgyárt le szálván. nagy örömel. fogadá házához, azonban pedig mások zugolodva mondák. egy bünös publicanushoz ment szállani. de jésus meg mutatá a publicanus szivének. tsudálatosan valo meg változásán. hogy ugy ment mint egy orvos a betegnek házához. hogy meg gyogyittsa, mivel zakaeus eleiben menvén. mondá. uram, joszágomnak felét a szegényeknek osztogatom. és ha valamiben meg kárositottam valakit. négy anyit adok helyében néki, jésus felelé néki. ma lett üdvesége ennek aháznak., és mondá az után. noha Zakaeust a sidok ugy tekintették. mint idegent. és pogányt, mind azon által, a hit által. ábrahám fiává let ugy valamint ökk.
[546] Mind azok, akik jelen valának, figyelmeteségel halgattyák vala Jesust, és mint hogy nem mesze volt jérusalemtöl, a sidok azt gondolák. hogy a messiásnak ditsöségel valo uralkodása. olyan formában amint ök magokban gondolták lenni. tsak rövid idö alat ki fog tettzeni, gondolván talám azt is. hogy ugyan azon uttyában, és a husvétti innepek alkalmatoságával, akarna az Isten fia királyi székiben ülni. és fel állitani azt az országot a melyröl anyiszor tett volna emlékezetet. jésus pedig üsmervén. gondolattyokot, ezen példa beszédel, helyteleneké tévé. Egy hatalmas nemes ember mesze földre akarván menni. hogy ótt országot nyerjen magának. elé hivatá szolgait., és mindenikének egy aránsu számu pénzt ada. hogy azal kereskedgyenek a még viszá térne, a hazája béliek pedig gyülölvén ötet, utánna küldének. és meg izenék néki. hogy nem akarnák ötet kirátyoknak üsmérni. idövel viszá térvén. számot kére szolgaitol. apénzröl melyet kezekben adot volt., vala egy közöttök, a ki tiz anyit nyert. meg más a ki ött anyit, az elsönek jutalomul. tiz várost ada hatalma alá, a másodikának ötött, találkozék meg olyan közöttök aki el rejtette volt a pénzit. és nem adta volt a kereskedésre., mondván. hogy tartot az ura keménységétöl. azért nem mérte szerentséltetni apénzit, de az ura nem hagyá jová tselekedetit., el vevé tölle pénzit, és annak adá a melyik leg többet nyert volt, a mi pedig azokot illeti, akik nem akarák királyoknak üsmérni, azokot mind maga elött meg öleté. ennek apélda beszédnek magyarázattyát nem láttyuk az Évangyéliumban. de mint hogy tudgyuk mi okra valo nézve. mondá jesus. ezt a példa beszédet, ugy tettzik. hogy természet szerént. el mondhattyuk hogy ö az a király akiröl beszél., ö amenyekben fel ment, és ditsöségel. fóg el jöni. hogy meg itéllye. az eleveneket és a holtakot, ö az embereknek kegyelmit el osztogattya. hogy azal. jól élvén, azt meg szaporittsák a midön el fog jöni, három féle személyeket talál, némelyek akik jól éltek avett kegyelemel., és ezeknek még nagyobakot ád, mások. akik azal nem éltenek, és azoktol. el veszi a mit nékik adot volt. és végtire meg olyanok. akik ellene fel tamadtanak. és parantsolatinak nem akartak engedelmeskedni, illyenek a hitetlenek. és az Istentelenek. de föképen a sidok. kik maga népe lévén. mind azon által. ök támadának az anyaszent egy házának fel állitása ellen., és azért is büntette meg öket.
[547] Jésus ki menvén jérikóból nagy sereg követé ötet, egy timaéus névü vak. az útt széllyin ülvén. alamisnát kért az utozoktól, halván pedig hogy sokaság menne ótt el, kérdezkedni kezdék, mondák néki hogy Jesus menne ótt el, ö mindgyárt egy más társával együt. kiáltani kezdé. jésus dávidnak fia könyörüly rajtam. azok pedig a kik Jesusal valának. keményen kezdék inteni hogy halgatna., de ö még annál inkáb kezdé kiáltani. ugy hasonlo képen atársa is. Dávid fia könyörüly rajtam. jésus meg álván, parantsolá hogy eleiben hinák., és mindgyárt némellyek kezdék a vaknak mondani. légy jó reménségben. kely fel. tégedet hiv. avak. levetvén köpenyegét., fel kele. és atársával jésus eleiben mene., aki is kérdé töllök mit akartok, hogy tselekedgyem érettetek? uram, mondák neki avakok, tselekedgyed had lássunk. jésus meg könyörülvén rajtok. meg illeté az ö szemeket, és azonal aszemek meg világositaték, és követni kezdék ötet. ditsöitvén az Istent a népel együt. a ki jelen volt ezen atsudán.
[548] Jésus pedig közelgetvén Jérusalemhez, az innepek elött hat napal. bethaniában érkezék, a hol fel támasztotta vala lázárt, ót vatsorát készitének néki apoklos simon házánál, mártha az asztalnál szolgált. lázár pedig az asztalnál ült, a midön vatsorálnának. mária. oda menvén. alabástrombol valo edényböl. drága spikinárd olajat önte a jésus lábaira., az után hajával meg. törölgeté. és el törvén az edényt, a fejére hinté. és annak adrága kenetnek az illattya aházat bé tölté, erre az apostolok, de fö képen judás iskáriotes, igen kezdének zugolodni, ez az utolso kezdé mondani. hogy el adhatták volna azt a kenetet három száz pénzen., (ugy mint hatvan négy forinton:) és azt a pénzt a szegényeknek osztogatni. ezeket, az évangyélium szerént, nem azért mondá hogy a szegényekel gondolt volna. hanem azért mert lópó volt., és mint hogy nála álot apénz amelyet a kristus szükségire. és a szegényeknek adtanak. örömest a kezihez akarta volna venni akenetnek az árrát, hogy abbol félre tegyen el magának, De jesus párttyát fogá mariának. és mondá azoknak akik zugolodának ellene., hogy igen jót tselekedet volna. mivel. még elöre. az ö temetésire kente volna meg testét. a mi pedig a szegényeket illeti, szegényeket mindenkor találnak, akiket meg segithetik. de ö maga nem lészen mindenkoron ö vélek. hogy hozája valo köteleségeket. és szereteteket. hozája meg mutathassák., a mária tselekedete. pedig meg tudodik mindenüt, valahol az Évangyélium fog prédikaltatni, azonban pedig ajésus bethániában valo érkezésit meg tudák jérusalemben. és sokan a sidok közül oda menének hogy láthatnák ötet, és lázárt akit fel támasztot volt. apapi fejedelmek pedig el végezték vala. hogy meg ölesék lázárt, mivel azö fel támadásáért, sokan hisznek vala az Isten fiában.
NEGYEDIK KÖNYV.
Hogy mit tselekedet jésus. jérusálemben, gyözedelmesen
bé menetelétöl fogvást menyben meneteléig.
[549] Más nap Jésus bethániából meg indula, és a midön közel lett volna betfágé kastélyához. mely az olaj fák hegye mellet vagyon mint egy hat száz lépésnire jérusálemtöl,. mondá két tanitványinak, menyetek akastélyban mely elötetek vagyon. ót fogtok találni egy meg kötöt szamarat, vemhével együt, ódgyátok meg azt, és hozátok el nékem, és ha a szamárnak gazdája azt fogja tölletek kérdeni. hogy mit akartok véle, mondgyátok hogy az urnak szüksége vagyon reá, és nem fogja ellenzeni, atanitványok engedelmeskedvén parantsolattyának, ugy találák adolgot amint meg mondotta vala nékik. és hozája vivék a szamarat. vemhével együt, azonban pedig anép mely az innepre gyülekezet vala jérusalemben. és a mely meg tudta volt. a lázár fel támadását. ajelen lévö bizonyságoktol., hogy meg hallá hogy jésus is abban anagy városban érkeznék. pálma fa agakot tördele, és nagy seregel eleiben mene. kiáltván hosánna, az az, üdveség és ditsöség. Áldot légyen az Izraelnek királya. aki az ur nevében jö, atanitványok a szamára teritvén ruhájokot, jésus reája üle., és illyen gyözedelmesen mene bé avárosban. hogy [550] bé tellyesittené a Zakariás jövendölésit. ne fély sionak leánya. ihon jő ate királyod hozád szeliden. ülvén a szamárnak vemhén. a sok számtalan népis az utra teritti vala ruhájokot, és meg sokan. agakot hánynak vala az uttra, a midön már közelitene avároshoz. atanitványok látván mestereknek ditsöséges voltát. nagy örömökben fel szoval kezdék az Istent ditsérni. mondván. áldot légyen akirály. aki az urnak nevében jö, békeség. és ditsöség amagoságban. az egész nép, mind az, aki jésus elött ment, mind a ki kisérte. hasonlo kiáltásal volt., és mindenek tsak azt kiáltották. hosánna. ditsöség a David fiának., légyen áldot az, aki az urnak nevében jött el. áldot ami atyánknak dávidnak el jött országa. hosánna amagoságban.
[551] A farisaeusok. mérgelödés nélkül nem nézheték azt. hogy oly nagy tiszteletet adnának egy olyan embernek akinek ök halálát keresik, és kezdék magok közöt mondani. mit nyertünk vele, ihon mindenek utánna futnak. de sött még vala olyan közüllök. a ki a sereg közöt lévén,. és nem titkolhatván el irigységel valo haragját. mondá. mester mondgyad hogy halgassanak atanidványid. jésus pedig az illyen irigyeket kénszeritté a halgatásra feleletivel, mondván. ha az ö tanitvanyi halgatnak. akövek kiáltozni fognak. végtire a város mellé érkezének, és jésus arra a nyomorult városra vetvén szemeit., amelynek elöre látá vétkit és veszedelmit., és rajta valo nagy szánakodásábol, sok köny hullatásokot ejte érette, és szomoruságaban. fel kiáltá oh ! ha meg üsmérted volna. leg aláb ezen a napon. mely néked adatot. azt, aki néked békeséget adhatot volna. ! de mind ezek el vannak rejtve elötted. és eljö az idö a melyben. ate ellenségid környül vésznek téged árkokal. környül fognak teged, és meg szorongatnak minden felöl ate köfalaidot földig le ronttyák, ate fiaidot mind le vágják. és el szélyesztik. és te benned nem hagynak. követ a köven, mert meg nem üsmérted az idöt amelyben az Isten meg látogatot. ezel meg mutatá, hogy a jérusálem el romlásáért valo keserüsége nagyob volt az örömnél amelyel látta hogy a nép fogadgya. örömel. amidön bé mene a sok nép közöt, az egész városban nagy zudulás vala. és ki ki kérdé egyik a másikátol. kitsoda ez? a nép mondá mindennek, hogy a Jésus volna, agaliléában valo názarethi proféta.
[552] A sidokon kivül, kik jérusalemben gyülekeztek vala ahusvéti innepre, valának még pogányok is. kik az Istent imádni mentenek volt oda az innepre. némellyek ezek közül. kivánták volna látni Jésust erre valo nézve. meg jelenték szándékjokot az apostolnak philepnek, aki is tudtára adá Andrásnak. és mind ketten. azt meg jelenték amestereknek. jésus pedíg ahoz készülvén, hogy meg érdemelye. halála által. apogányoknak válttságát. ugy, valamint a sidoknak. felelé ezen két apostolnak. hogy immár az orája el érkezet amelyben meg ditsöitesék. és valamint hogy a buza mag ugy hoz gyümölcsöt ha a földben vetik, és ha meg hal, ugy az ö halálának magja. böv aratásra lészen. a hivek., kik halálának gyümölcsei lésznek., ö reája valo nézve. meg fogják utálni élettyeket. ezen avilágon hogy azt meg tarthassák. az örökös életre. és hogy a szolgálat, amelyel. követik mindenüt ahová mégyen. meg jutalmaztatik az örök ditsöségel. az után azö vigasztalásokra a haláltol valo irtozást akaratal fel indittá magában és mondá. az én lelkem fel háborodot. és mit mondgyak. Atyám szabadits meg mostanában. de azért jöttem ez orára, Atyám ditsoisd meg nevedet.
Azonal szozat hallaték az égböl mondván. meg is ditsöitettem. meg is ditsöitem, a kik jelen valának mondák. hogy a menydörgés volna, némellyek meg mondák, hogy az angyal beszéllene véle, de jesus mondá nékik, ez a szozat nem én érettem vagyon, hanem ti érettetek., hogy pediglen meg mutassa. mitsoda hasznot fog munkálodni. a kereszten valo halála. mondá. most itéltetik meg avilág. és most vettetik ki a világ fejdelme. (ugy mint az ördög). és a midön engemet fel fognak emelni a földtöl. mindeneket magamhoz vonszok. a sidok kérdék tölle. hogy lehesen a, hogy az ember fiának meg kellesék halni, holot az irás azt mondgya, hogy a kristusnak. örökösön meg kel maradni. és hogy kitsoda az az ember fia? felelé jésus nékik, mint hogy még egy kevés ideig a világoság vélek volna, járjanak abban a vilagoságban. és abban higyenek. az az, hogy higyenek ö benne., a még vélek volna.
[553] Ezen beszédi után el rejté magát. amelyek. az ö sziveket inkáb meg nem haták. valamint a tsuda tételek a melyeket tett volt elöttök, avakság meg környékezte volt az ö elméjeket., a mely Isaiás jövendölése szerént, nem engedte meg nékik hogy azt lássák, amit láttanak, és az ö szivek. oly igen kemény volt, hogy nem szenvedhette az orvoságot melyet nekik akartak adni, azt nem kel gondolni hogy a fö renden lévö sidok közül akristusban nem hittenek volna, hanem hogy nem mértenek vallást tenni rolla a farisaéusoktol., a kik az ö tanitványit. ki üzték a synagogákbol. ez igy lévén, azö félékenységek tsak attol volt, hogy inkáb szerették, az emberek ditsöségeket, mint sem az Istenét., tsak hejában kiálttya vala tehát jésus. az illyen féle személyeknek. hogy aki ö benne. hiszen, abban hiszen, aki ötet küldötte, hogy ö volna avilágra jött világoság. hogy kivenné a setéttségböl mind azokot, kik ö benne hinének, ha szinte azért jött volnais avilágra. hogy üdvezittsen. és nem azért. hogy itéllyen. mind azon által azok akik meg vetik az ö igéjit, meg itéltetnek az utolso napon azon ige szerént, mert ö magátol semmit nem mondot, és tsak azt tanitotta, a mit azö attya parantsolt hogy tanittsa.
[554] Mind ezeket lehet hogy a templomban mondá. mivel azt olvasuk szent márknál. hogy oda ment, és hogy estve viszá tére bethaniában. a tanitványival. másnap pedig regel visza tére jérusalemben., és éhséget érezvén magában, egy fige fa mellé mene mely az uthoz közel vala. hogy figét szedgyen. de mint hogy nem vala ideje a figenek. azon tsak levelet talála, erre valo nézve, meg átkozá a fige fát, mondván. hogy soha többé rajtad gyümölcs ne teremjen. és afa, azonal. el szárada, az átok nem azért volt, mondgyák a szent atyák, hogy vetkes lett volna. azért. mert nem hozot gyümölcsöt idején kivül. hanem hogy akristus meg akará mutatni az embereknek. arrol a fige fárol, hogy hasonlo képen keresi bennek ajó tselekedeteket, és hogy soha sem kel nékik gyümölcs nélkül leni, az ö gyümölcstelenségekért valo büntetés a lesz, hogy el hagyatasanak ugyan azon gyümölcstelenségre. ugy anyira, hogy nem követvén ajót a melyet követthették volna. ne követhessék többé azt a jót. a melyet tartoznának követni,
[555] Jésus jérusalemben érkezvén. atemplomban mene, ahol el nem szenvedheté. hogy abol a szent helyböl vásáros helyt tsinályanak, azért, ki is hajtá mind azokot akik árulnak, vagy vesznek vala., fel forditá a pénz váltok asztalit. és agalamb arusok székeit. és meg nem engedé. hogy valamely portékákot, által vigyenek a templomon. és hogy meg mutassa hogy miért tselekedné azt, mondá nékik. nintsené a meg irva, hogy az én házamot. minden nemzetek., imádság házának fogják nevezni, mind azon által ti azt a tolvajok barlangjává tettétek, az után. sok vakok, és bénnak menének eleiben. akiket mind meg gyogyittá.
A nép nagy tsudálkozásal nézé mind ezeket. de a papok, az irás tudok., és a fö renden lévö sidok. meg átalkodo szándékban valának ötet el veszteni, és arra olyan alkalmatoságot keresnek vala, hogy ne kellesék tartaniok anéptöl., a tsuda tételei, és a gyermekek kiáltási, kik a templomban kiálttyák vala. hozánna, ditsöség a dávid fiának, ezekért ök igen boszonkodának. nem is türheték hogy azt ki nemutassák. kérdvén tölle, hogy ha hallanáé hogy a gyermekek mit kiáltanak,? ö pedig gyalázattyokra meg mutatá nékik, hogy a mit ök oly igen [556] ellenzenének. a bé tellyesedésére volna az irásnak. mivel nem olvastátoké azt valaha a soltárokban. hogy a leg nagyob ditséretet. a kisdedek, és a tsetsemö szájokbol vetted.
Estve felé jérusalemböl kimene, és más nap regel viszá tére, az apostolok pedig tsudálkozásal nézik vala. a meg átkozot fige fát hogy egészen ki száradot volna. és péter mutatni kezdé néki. mondván. mester látodé hogy a fa a melyet meg átkoztál. egészen el száradot. ezen alkalmatoságal meg mutatá nékik, hogy mitsoda ereje vagyon az hitnek, és az imádságnak. mivel mondá nékik. hogy ha erös hitek volna az Istenben. nem tsak egy fige fával tselekedhetnék azt. de a hegyeket is helyekböl ki mozdithatnák, és hogy valamit kérnek az imádságokban. azt meg nyerik. tsak elsöben azon legyenek, hogy meg botsásák. az ellenek tett vétket. mivel a nélkül, az Isten sem botsáttya meg azö vétkeket.
[557] A templomban hogy bé mene. a népet kezdé oktatni. és annak hirdetni az évangyéliumot; azonban apapok, az irástudok, és aváros tisztei, oda érkezvén, azt kérdék tölle. hogy ki adot volna neki arra szabadságot hogy azt tselekedgye a mit tselekeszik.? mondá nékik jésus, énnekem is egy dolgot kel tölletek kerdenem. ha arra meg feleltek. én is meg felelek ati kérdéstekre. mondgyátok meg nékem hogy honnét valo volt ajános kereszttsége, menybölé, vagy az emberektöl. az az, ha Isteni rendelés volté, vagy emberi? ezen a kérdésen igen meg ütközének, mivel azt nem merék felelni hogy menyei lett volna, tartván attol hogy akristus azt ne kérdgye töllök.. hát miért nem hittetek néki, azt sem merék mondani hogy az a kereszttség emberi rendelés let volna, mivel anép, valoságos profétának tartván jánost. tartának attol. hogy meg ne köveze öket. erre valo nézve jobban szereték tsak azt felelni hogy nem tudgyák honnét valo volt. jésus is felelé nékik. én sem mondom meg tehát. hogy mitsoda hatalomal tselekeszem ezeket.
Azután egy nehány példa beszédeket monda azoknak a két szinüeknek, hogy meg mutassa nékik, mitsoda büntetést érdemlene. az ö igasságtalan gyülölségek. a melyel vannak hozája, és azö meg átalkodások, a melyel. meg vetik azigazságot, melyet nékik hirdet, az elsö példa beszédet egy olyan emberöl hozá elé. akinek két fia lévén, meg parantsolá nékik, hogy [558] mennének a szölöjiben dolgozni, az elsö felelé neki. hogy nem akarna oda menni, de magában szálván. meg báná mondását. és el mene dolgozni, amásodik pedig meg igéré hogy el menne, de el nem mene, jésus pedig kérdé a papoktol. és az irás tudoktol. hogy melyike a kettö közül. vitte volna végben. az attya parantsolattyát, akik is felelék hogy az elsö, jésus meg mutatá nekik, hogy az elsö jelenté apublikánusokot, és a bünösököt, kik penitentziát tartottanak a jános predikálása szerént, ök pediglen. mint hogy nem hittenek annak a szent elöljáronak, aki az igasságnak uttyában jött volt el hozájok, meg elöztetnek amenyeknek országában, azon rosz életü aszonyoktol., akiknek nem akarták követni meg téréseket.
[559] A második példa beszéd egy olyan emberöl volt, akinek mesze utra kelletvén menni, bérben adá a szöllöjét, és a midön a szüretnek ideje lett volna. el küldé a szolgait hogy fel vennek a szöllö mivesektöl. a mivel tartoznának. de ezek meg verék öket, és semmit nem adának nekik, másodszor meg több szolgait küldé hozájok, a kiket meg sebesitték és némelyeket. meg is ölének bennek, a gazda látván ezeket, gondolá hogy ha azegyetlen. egy szerelmes fiát küldené hozájok, talám tisztelettel lennének hozája, de mind más képen fordula adolog. mivel a szölö mivesek meg látván ötet. mondák egy más közöt, ihon vagyon az örökös, ölyük meg ötet, és miénk lesz az öröksége. meg fogák tehát ötet. ki veték aszöllöböl. és meg ölék. mit gondoltok tehát, kérdé Jésus töllök. hogy mint fog bánni a szölö ura. azokal. a mivesekel. a midön el fog jöni? némellyek felelék néki, hogy el fogja veszteni azokot a hamisakot., és olyanoknak adgya bérben a szöllöjét, a kik jobban meg fizetnek néki. jésus helyben hagyá ezt a feleletet. és mondá, hogy eszerént fognak vélek bánni. némellyek pedig észre vévén. hogy öket tekintené eza példa beszéd, mondák. néki. az Isten ne engedgye hogy ez igy legyen. az után Jésus reájok vetvén szemeit. mondá nékik, a kö, a melyet az épittök meg vetettek. az urnak, tsudálatosan valo hatalmábol. a szegeletnek. fejévé lett. hogy pediglen reájok szabja az egész példa beszédet. mondá nékik, mondom néktek az okáért, hogy az Istennek országa el vétetik ti tölletek. és olyan népnek adatik. aki annak gyümölcsét hoza, evaloságal. meg lett, mivel. a sidok., a kiknek a kristus adta volt szöllöjét, az az, törvényét, és anyaszent egy házát, és akik nem hogy jól éltek volna ezel anagy kegyelemel. de söt még meg ölték a profétákot, kik öket jora intették. és fel feszitették. az Istennek egy kedves fiát. azért már mostanában nem az ur népe, és az anyaszent egy ház. olyan pogányokból állitatot fel, akik annak elötte nem üsmerték az Istent minékünk kel tehát mostanában tanulnunk. azoknak nyomoruságokrol. a kiknek helyekben oltattunk. hozván bövséges gyümöltsöt, az az, hogy hiven járjunk mind abban. amit az Isten kiván mi töllünk. a papok, és atörvény tudok, jól észre vévék, hogy Jésus felölök beszéllene, igen nagy kivánságok is volt. hogy akor mindgyárt meg fogassák. de anéptöl tartának., és nagy szégyen valásal. kelleték nékik meg más példa beszédet hallani, a mely öket tekintette.
[560] Egy király menyegzöt hirdetvén a fiának, el küldé a szolgait, hogy hinák el a hivatalosokot, de mint hogy ezek nem akarának oda menni, más szolgákot külde utánnok, hogy sietessék öket, és adgyák nékik tudtokra, hogy minden készen volna. de ök ezel nem gondolván, némelyek közülök a majorjokban menének, némelyek a kereskedésre, és némelyek meg fogák a szolgákot, gyalázatosan bánának vélek, és meg is ölék., a király hogy meg hallotta volna ezeket, meg haraguvék, és hadat külde ellenek. hogy meg ölnék öket, és városokot fel égetnék. azoknak pedig helyében, a menyegzöre hivatá mind azokot, a kiket az uttzákon találának. az után a menyegzös házban mene. hogy lássa mind azokot. kik az asztalnál ülnének, és egy embert látván atöbbi közöt. akinek nem vala menyegzöi ruhája, kérdé tölle hogy mért volna oda meni menyegzöi ruha nélkül, és meg köttetvén néki kezeit, és lábait. a setéttségre vetteté ötet, ahol tsak sirás. és fogaknak tsikorgatása lészen. jésus el végezvén ezt a példa beszédet mondá, sokan vannak a hivatalosok, de kevesen aválasztottak., azt könyü meg látni, hogy a sidokot, leg elöbször hitták volt, a király fia menyegzöjére. azaz, amenyeknek országára. a melyet akristus maga hirdette nékik, de ök meg vetették beszédit, és meg ölették ötet, az Isten hogy meg büntesse vétkeket, el pusztitatta országokot. és helyetek a pogányokot hitta anyaszent egy házában, akik ötet nem üsmerték., immár tsak azt kel meg látnunk, havagyoné menyegzöi ruhánk., tudni illik. Isteni szeretetünk. a melyet jelenti a fejér ruha, melyet adnak akereszttségkor, mivel ha nem volna, azon kel. igyekeznünk. hogy arra szert tehessünk. minek elötte a király el jöjjön meg visgálni kemény igasságal. mind azokot, akik az anyaszent egy házban vannak, hogy a pokolnak setéttségire vesse azokot, akik, azt gondollyák. hogy a nekik elegendö ha hivatalosok, és akik nem igyekeznek azon, hogy meg érdemelhesék jó élettyekel. a választottaknak meg igért jutalmat.
[561] A farisaéusoknak szintén anyi részek lévén ezekben apélda beszédekben. valamint másoknak, onnét el menének, fel tévén magokban. hogy el veszesék. azt, aki öket anyira meg szégyenittette, erre valo nézve, azt gondolák, hogy arra jóbb mód nem volna, mint ha meg foghatnák beszédiben. eszerént akarák végben vinni., jésushoz kűldének tehát. némelyeket atanitványok közül., akik olyan két szinuek valának valamint a mesterek, a hérodiánusokal együt ezek hihetö ahérodes tiszttyei valának, ezeket pedig azert küldék hozája, hogy valamit olyat. mondatassanak véle, a melyért a birák. keziben adhassák. ezek atsalárd követek hozája menvén, ezeket mondák néki. mester, tudgyuk hogy igaz vagy, és hogy minden személy válogatás nélkül az Isten utát tanitod igazságal., mond meg nékünk ez iránt valo gondolatodot, hogy ha szabadé nékünk adot fizetni a CSászárnak.? könyü ebböl meg látni, hogy az ö szándékok avolt. hogy a népel meg gyülöltessék. ha azt feleli hogy kel adot fizetni. mivel. a nép nehezen szenvedte a romaiak uralkodását, hogy ha pedig azt feleli hogy nem kel fizetni, akor ugy vádollyák bé, mint olyat. a ki a CSaszár ellen támadot. de jésus üsmervén az ö álnokságokot., mondá nékik. mutassatok nékem egy olyan pénzt. a mellyel az adot fizetik., a midön keziben volna a pénz, kérdé töllök, ki képe volna azon apénzen, mondák néki hogy a Császáré, adgyátok meg tehát. felelé nékik. a mi acsászáré, és az Istennek, ami az Istené. ezekre. nem hogy valamit felelhettenek volna. de söt még tsudálkozának rajta, és el menének szégyen vallásal.
[562] A midön ezek el hagyták volna, a sadducéusok járulának hozája, ugy mint olyan sidok. akik nem hitték a fel támadást, és kérdést tevének néki. a mojses törvényének. parantsolattyárol, a mely azt hagya., hogy a meg holtnak. az attya fia vegye el az özvegyét, ha gyermeket nem hagyot maga után. a sadduceusok azt gondolák ki, hogy ilyen formában. egy aszonyt hét atyafi vette volna el, de mind ahét meg halván. gyermeket nem hagyot maga után, azt kérdék tehát tölle. hogy a fel támadás után. melyike lenne. ahét közül az ö férje. azt felelé nékik, hogy nem értenék az irásoknak értelmét, se az Istennek hatalmát. mivel a házaság amely mostanában szükséges. hogy ahalando embereknek gyermekek lévén. azokot hagyhasák magok után. a más világon anem lészen szükséges, mivel ót nem lészen halál. és ót mindenek hasonlok lésznek az angyalokhoz, anyiban. hogy mindenek halhatatlanok lésznek. meg mutatá az után nékik az irásokbol., hogy az Isten elött ahalottak életben vannak, mivel még fel fogja támasztani öket, ez igy lévén, igen nagy tévelygésben volnának. az iránt. hogy a fel támadást tagadgyák, egy törveny tudo doktor. meg vallá hogy jól felelt volna. és azegész nép tsudálkozék az ö tudományán.
[563] Egy más irás tudo doktor. aki is farisaéus vala, látván. hogy miképen meg némitotta volna a sadduceusokot feleletével. hozája közelgete. és kisértésnek okáért, az kérdé tölle, hogy melyik volna, atörvényben. aleg elsöbb, és aleg nagyob parantsolat. azt felelé néki. hogy evolna. szeresed ate uradot Istenedet. tellyes szivedbol. telyes lelkedböl. telyes elmédböl, és minden erödböl. az után hozája tévé, hogy az második parantsolat hasonlo volna az elsöhöz, ugy mint. szeresed felebarátodot. mint önnön magadot. és hogy az egész törvény, és a proféták ebben akét parantsolatban foglaltatnak. a farisaeus igen ditséré ajesus feleletét. és meg vallá. hogy igen jol tselekeszi nagyobra betsülni mindeneknél. egy olyan szeretetet, a mely sokal nagyob az áldozatoknál; az Isten fia is meg ditséré ennek a doktornak okoságát. és mondá hogy nem volna mesze, az Isten országátol.
Senki ezután nem mére kérdést tenni jésustól. de ö maga tett a farisaéusoknak, és együt látván öket atemplomban. kérdé töllök, mit mondotok a kristusrol., és mit gondoltok, hogy ki fia légyen a ? felelék neki hogy a Dávid fia volna, de ö a soltárbol. ezeket mondá nékik, az ur [564] mondá az én uramnak, üly az én jobomra. hogy lehet tehát a david fia. kérdé töllök. mivel maga Dávid. a szent lélek sugarlásábol. maga urának nevezi. erre a kérdésre ök meg nem felelhetének, mivel nem akarván. Istennek üsmérni akristust, azt nem tudták, hogy ugy mint Isten. ura volt annak, a kinek fia volt ugy mint ember.
[565] Azután anéphez. de fö képen. a tanitványihoz forditá beszédit, és tudtokra adá. hogy tisztellyék. és kövessék az igazságokot. a melyekre a doktorok. és a farisaeusok tanittyák öket, mivel a mojses székiben ülvén, vagyon hatalmok atanitásra, de arra vigyázanak, hogy ne kövessék öket tselekedetekben., kárhoztatá ezeknek a kevélyeknek. két szinüségeket., akik olyat parantsolnak. a melyet magok nem akarják tselekedni, a kik a tiszteletet, és az elsö helyeket magoknak tulajdonittyák, akik hoszu imádságokal. meg szegényittik az özvegyeket, meg hagyá atanitványinak., hogy ne kivánnyák mestereknek hivatatni, hanem azt üsmerjék meg magokban, hogy mindnyájan atyafiak lévén. egy attyok vagyon az Istenben, és egy mesterek, a kristusban. az után ismét elejekben adá ezeket a szavait. a ki leg nagyob közöttetek, a szolgája lészen atöbinek, mivel aki fel. emelkedik. meg aláztatik, és aki magát meg aláza. fel emeltetik.
[566] jesus pedig a kintses láda által elleniben ülvén, arra vigyaza, hogy a nép mint hánná abban apénzt. látván hogy egy szegény özvegy aszony abban két fillért vetne. szolittá atanitványit, a kiknek mondá. hogy az a szegény aszony többet adot volna atöbinél, mivel. agazdagok. abövölködésekböl adtanak. de az a szegény. a szükölködéséböl adot. oda adván a mie volt.
[567] A midön ki ment volna a templombol. hogy bethániában viszá térjén, a tanitványok., atemplomnak nagyságán., és szépségén. kezdének egy más közöt beszélgetni. és hogy mitsoda sok kints volna abban, meg is akarák álitani mestereket. hogy meg mutassák néki mit tsudálnának, és egyik közüllök mondá néki, mester nézed. hogy mitsoda kövek és mitsoda épületek azok. de ö mondá nékik, hogy el jö az az idö, amelyben az a nagy epület anyira le rontatik, hogy egy kö. a másikán meg nem marad. a midön az olaj fák hegyére érkezének. jesus ótt le üle a templom ellenében, és négyen az apostoli közül, ugy mint, péter, jakab, jános, és andrás., arra kérék hogy mondaná meg nékik mikoron lenne a templomnak el romlása, a világnak vége, az ö ditsöségesen valo el jövetele. és hogy mitsoda jelek elözik meg mind ezeket. ? jésus meg magyarázá mind ezeket nékik, vigyázatok arra. mondá nekik, hogy az olyan álnokok meg ne tsallyanak titeket, akik amessiásnak. a nevét veszik magokra., se azon meg ne ijedgyetek. ha hadakozásokot. támadásokot;. éhségeket. és más rettentö jeleket láttok, amelyek tsak jelei. és kezdeti lésznek, azoknak az irtoztato nyomoruságoknak. a melyeknek meg kelletik lenni. meg jövendölé nékik. hogy mind ezek elött. üldözni fogják öket, a birak eleiben viszik. a synagogákban meg veretetnek. az attyok fiaitol el árultatnak, mindenek gyülölni fogják öket ö érette, és hogy meg is ölnek sokat közüllök., de ezek után meg is vigasztalá öket. azt igérvén nekik. hogy a bölcseségnek, a melyet ád nékik, hogy a biráknak felellyenek. az ö ellenségi ellene nem álhatnak. hogy lelkeket, mind birni fogják. mind meg szabadittyák békeséges türésekel. hogy ha szinte dühöségel. üldözni fogják is öket, de a fejekröl egy haj szál le nem esik., és hogy az ö Évangyeliuma az egész világon fog prédikáltatni, végtire elejekben adá. hogy hamis proféták fognak támadni, akik sokakot meg tsalnak, az üldöztetések más sokakot meg ejtenek, nevekedni láttyák a hamiságot, és meg hülni aszeretetet. de azok üdvezülni fognak, akik álhatatosan végig meg maradnak. Minek utánna meg mondotta volna az apostolinak. hogy mitsoda állapotban lésznek ö magok, azt is elejekben adá, hogy mi történnék jérusálem városával, és az egész sidó népel. meg mondá tehát nékik., hogy a midön meg láttyák hogy a várost körül veszik, és atemplomot meg ferteztetik sok otsmányságokal., akoron bizonyosnak tarttsák. tsak hamarvalo el pusztulását. ki ki tsak arol gondolkodgyék. hogy el szaladhason. hogy a közönségesen valo nyomoruságban ne esék. akoron lészen, az Istennek. a sidokon valo boszu állásának ideje, meg fogják látni, hogy apogányok, lábok alá tapodgyák avárosokot, akik kardra hánnyák öket, vagy rabságra vitetnek anemzetek közi, akik végtire meg terheltetnek, mind azokal a nyomoruságokal, amelyekel fenyegette Isten öket a szent irásokban, és olyan inségekben esnek, a melyekhez nem volt, nem is lesz hasonló; mindezek bé tellyesedének, tsak kevés idö után. szintén olyan formában valamint itt meg jövendölé az Isten fia. az apostolinak, a mint hogy. jérusálem bé töltvén vétkeinek mértékit. akristus halálával, negyven esztendö mulva a romaiak meg vevék igen nagy nehezen, és azon hadakozás alat, egy nehány országokban. több veszet el, tizen három száz ezer sidonál, jérusálem városát, amég meg vették, tizen egy száz ezeren holtak meg benne.
[568] A kristus. meg felelvén. az apostolok. elsö kérdésekre, a más kettöre is meg felele. a mely az ö ditsöségesen valo el jövetelét tekinté, és a világ végit, meg mondá nékik, hogy azö másodszori el jövetele. hasonlo lenne. a villámláshoz. a mely egy szers mind fel tettzik. és el mulik nap keletröl. nap nyugotra, az az, hogy az egész világ meg fogja ötet látni és üsmérni, és nem titkon jö el. valamint azt sok hamisak akarnák el hitetni, akik is azt fogják mondani, a kristus itt, vagyon, akristus amot vagyon, de sött még hamis kristusok is fognak támadni., akik olyan tsudákot fognak tenni, hogy meg tsalnák ha lehetne. a választattakot is, de ezek a szent lelkek által meg tudgyák külömböztetni avaloságos messiást ahamistol, és melléje fognak gyülekezni, valamint a sasok gyülekeznek aholt testek mellé., hogy pediglen az ö eljövetele. ditsöségeseb legyen. rend kivül valo. és irtoztato jelek fogják azt meg elözni, ugy mint, a nap, és ahold meg homályosodnak, a tsillagok le hullanak, az egek ereji meg indulnak, atengernek rettentö zugási lesznek, és az egész emberi nemzet. rettentö rémülésben lészen. hogy meg fogják látni, az egész természetnek illyen meg változása után., az ember fiának jelét, amellyen érti az anyaszent egy ház a keresztét., meg is fogják ötet magát látni, el jöni afelhökben, nagy hatalomal. és felségel., el is fogja küldeni angyalit akiknek nagy szozattyok, hasonlo lesz a trombita hangjához. és egyben gyüjtik az ö valasztottit. a világnak négy részéröl., azt is hozája tévé. hogy az ö hiv szolgai. fel emelik akoron fejeket. bizodalomal., mert valamint hogy anyárnak közelgetésit meg üsmerik arrol., a midön a fige fa, és atöbb. gyümölcs fák. fokadni kezdenek, ugy ezekröl a jelekröl, is meg fogják tudni, hogy meg ditsöitetnek, és hogy a menyeknek országa, mint egy az ajtojok elött vagyon.
[569] Az apostolok harmadik kérdések marada még hátra, hogy mikor lennének meg mind ezek. és hogy mit fog tselekedni az ember fia aföldön a midön nagy ditsöségben fog el jöni, jésus elejekben adá hogy azt az idöt semmi teremtett állat nem tudhattya, hanem tsak egyedül az Isten., és hogy a nékik hasznos hogy ne tudgyák, azért hogy magokra vigyázanak, meg se engedgyék, hogy a szivek meg nehezedgyenek atobzodásal., és arészegségel. se az életnek nyughatatlanságával. hanem, a szüntelen valo vigyázásal, és imádságal., érdemesé tehesék magokot arra, hogy bizodalomal mehesenek eleiben, azt is elejekben adá, hogy akár minémü jelek elözék is meg, azö másodszori el jövetelét, mind azon által, meg lopja azokot, akik magokra nem vigyáznak, és hogy az itéletnek napja olyan lészen mint aháló, mely el borittya az egész földet. és minek utánna elö hozta volna nékik, a jó szolgának példáját, a ki az ura távul valo létiben., hüségel viszi végben. az ura szolgálattyát. és aki szüntelen vigyázva várja haza, mivel nem tudgya oráját el érkezésinek, mondá nékik, eszerént vigyázatok tiis, ne hogy az ur egy szers mind el érkezvén, aluva talállyon titeket, a mit pedig néktek mondok, azt mindennek mondom hogy vigyázatok.
[570] Hogy pediglen, ezt az igazságot. amelytöl füg az üdveség, joban az elméjekben nyomhasa., két példa beszédet hoza nékik elé. az elsöt, atiz szüzekröl. akik egö lámpásokal akarának a vö legény. és a meny aszony eleiben menni, hogy ök is a lakadalomban menyenek, az öttnek közüllök, akiket az Isten fia eszteleneknek nevezi, a lámpások ugyan meg volt gyujtva. de elegendö olajok nem volt., de a más ött. meg gondolván okosan., hogy a völegény sokára késhetik. azért olajat vittek magokal, hogy a lámpásokot meg tölttsék. ha a szükség hoza magával., ugy is lett a mint meg gondolták volt. mivel a vö legény sokára késvén. mind a tiz szüz el aluvának, éjfél tályban nagy. kiáltást hallának; ihon jő a vö legény menyetek eleiben. a szüzek mindgyarást fel kelének. és késziteni kezdék lámpásokot. de az ött esztelenek., látván hogy a lámpások majd el alunék. olajat kezdének kérni a más ött okosoktok, akik az olaj árulokhoz igazitták öket, de a még oda járnának. a vö legény el érkezék, és az okos szüzek bé menének véle a lakadalmas házhoz. a több ött is el érkezének, de már a kaput bé zárva találák. sokat is zörgetének hejában. mondván. uram nyisd meg nékünk. de tsak azt felelé nekik. hogy nem üsmerné öket. könyü azértelme ennek a példa beszédnek, mivel az Isten fia eszerént fejezi bé. vigyázatok tehát., mert nem tudgyátok, se anapját. se az oráját. a melyben azember fiának el kelletik jöni.
[571] A második példa beszéd, egy olyan emberöl volt, akinek mesze földre kelleték menni, és aki elsöben bizonyos számu pénzt osztogata el aszolgai közöt, kinek a maga érteke szerént. hogy azt a pénzt a nyereségre adgyák., a midön viszá érkezék. számot kére töllök, valának olyanok közüllök akik dupla nyereségel adák viszá a suma pénzt, a melyet vettek volt, akiknek az urok mondá. mindenikének külön. oh. jó és hiv szolga, mert mint hogy hiv voltál akevésben, sokat bizok reád, menybé az uradnak örömében. de mint hogy egy atöbbi között olyan találkozék., aki el rejtette volt apénzt. a melyet vett volt, az ura atömlötzben vetteté, mint haszontalan. és rest szolgát. már ennek elötte láttunk volt ehez hasonlo példa beszédet, a melyben a szolgáknak egy aránsu suma pénzt osztogattak volt., de akik nem egy aránsu képen kereskedtenek véle, itt pediglen a suma pénz, külömb külömb féle, de a nyereség egy aránsu, ezen két példa beszédböl azt tanulhattyuk, hogy szükséges az üdveségre., hogy jora fordittsák akegyelmet, a melyet az Isten ád kinek kinek értéke szerént. mentöl nagyob nyereségre adgyák. az ö irgalmaságának ajándékit, annál nagyob jutalmát várhattyák. attol pedig igen tarthat ki ki, hogy el ne rejttse. és haszontalanná ne tégye. atálentumot melyet reája bizták.
[572] Ezen példa beszédek után, amelyekel. meg mutatá akristus az apostolinak. hogy mitsoda nagy szükséges volna a szüntelen valo vigyázat. hogy készületlen ne találtassanak. amásodszori el jövetelekor, amely irtoztatonak kel lenni, az atyák szerént azoknak, a kik ez életben nem munkálkodnak üdveségeken, és akiket ahalál meg elözi minek elötte még valamit tselekedtenek volna az örök életért., meg mondá nékiek, hogy mit fog tselekedni aföldön, amidön el fóg jöni ditsöségesen, kisérvén ötet az angyalok. elejekben adá tehát. hogy aditsöségének székiben fog ülni, és hogy eleiben gyülekeznek. a földön lévö minden nemzettségek. el fogja választani a jókót, agonoszoktol, valamint apásztor elválaszttya. ajuhokot, a kettske bakoktol. azt fogja mondani a jóbb keze felöl lévö jóknak, jövetek atyámnak áldottai, birjátok az országot. amely nektek elkészitetet, világ kezdetitöl fogvást, mivel éheztem, ennem adtatok, szomjuhoztam, innom adtatok. szállásom nem volt, szállást adtatok, mezitelen voltam. meg ruháztatok, betegségemben, és rabságomban meg látogattatok. az igazak tsudalkozásal halván ezeket, azt fogják kérdeni, tölle, hogy mikor szenvedte mind ezeket. és mikor segitették ezekel ötet, és azt fogja nékik felelni, bizonyal mondom., hogy valahány szor ezeket az én leg kissebik atyámfiaival tselekedtétek, én velem magamal tselekedtétek. az után fogja mondani abalkeze felöl lévö gonoszoknak. menyetek el töllem átkozottak. az örökké valo tüzre. mely az ördögnek, és az ö angyalinak készitetett, az után elejekben adgya az okát kárhoztatásoknak, és hogy miben nem segitették ötet, nem segitvén attyok fiait. nem kel. azt gondolni, mondgyák az atyák., hogy a bünösököt meg ne büntessék. még atöbb vétkekért is amelyekben találtatnak, és hogy az igazak meg ne jutalmaztassanak. meg más egyéb jó tselekedetekért is., hanem azal, hogy az embereket az irgalmaságnak tselekedetéröl akarja meg itélni, amelyet vagy végben vitték, vagy el mulatták, azt akarja nékünk meg mutatni, hogy enélkül ajó erkölcs nélkül. akár mely jó tselekedetet tselekedgyék valaki, de a haszontalan az üdveségre. és mint hogy nintsen olyan vétek amelyet, az Isten lelke szerént tett alamisna el ne törölhesen, azért, agonoszok karhozattyát. a fogja okozni, mert alamisnát nem adtanak., valamint azt el mondhatni. hogy egy beteg meg hal betegségében, mert nem akart élni az orvoságal. mely meg gyogyithatta volna, ezen két féle itélet. azonal végben megyen, a gonoszak. az örökké valo kinra mennek, az igazak pedig a menyekben fel mennek, hogy ótt birják az örökké valo ditsöséges életet.
[573] A kristus ilyen nagy dolgokra oktattya vala a tanitványit. azonban pedig apapok. és az irás tudo doktorok. azon gondolkodának. hogy mi formában fogatathassák, és öletethessék meg ötet. nem is rejti vala el magát töllök, mert az ö orája már el jött volt. napal a templomban volt, ahová anép gyülekezet hogy halgathassa ötet, éttzakára pedig ki ment az olaj fák hegyére, egy szeredán, az ellenségi, a fö pap. kaifásnak házához gyülekezének, ahol tanátsot tartának ellene, mint hogy pedig a néptöl tartottanak., azért vigyázásal akarák meg fogatni, nem is akarák. az innep alat meg fogatni, félvén valamely támadástol. mind azon által. az ördög el foglalá szivét judás iskariotesnek, ennek. a fösvény. és tolvaj apostolnak, és azt a rettentö gondolatot adá az elméjire, hogy el árulná, és adná mesterét, ez az áruló apapokhoz, és abirokhoz mene, és mondá nékik, mit akartok nékem adni, és én kezetekben adom, ezt ök igen nagy örömel. halgaták, és az ö elárulásának meg fizetésére, harmintz ezüst pénzt igérének néki. a mely valamivel több. huszon három forintnál az árulo fel vévén apénzt, az után tsak arol gondolkodék hogy mitsoda modal adhasa kezekben. jésust, aki is mondá atanitványinak, tudgyátok hogy két nap mulva. ahusvét innepe lészen. és hogy az ember fiát meg fogják, és akeresztre tészik.
[574] A husvét innepe. leg nagyob. és leg nevezeteseb vala a sidok innepei közöt, és azt az Isten arrarendelte volt. hogy emlékezetire légyen. azoknak akegyelmeknek a melyeket tett volt ezel anépel. és láthato képe azoknak a melyeket akart tenni az egész emberi nemzettel. az ö fiának halálával. ez a szó pascha., által menetelt tészen, és hogy meg lehesen tudni, hogy miért nevezték eszerént ezt az innepet. réa kell arra emlékezni. hogy mi modon szabadulának meg az lzraéliták egyiptumbol. és a farao rabsága alol. hogy ez a fejdelem kénszeritessék szabadságot adni az Izrael fiainak, az Isten sok féle ostoral. meg ostorozá mind ötet magát. mind az országát. és egy éttzaka. minden elsö szülötetet meg öle. mind az emberek. mind az állatok közöt. de hogy a sidoknak ne légyen részek a meg öletesben., a mely az ö meg szabadulásokra valo volt, eszerént tselekedének, az Istennek, mojses által valo parancsolattyábol., a mártiusi holdnak tizedik napján. ki ki a maga háza népével egy him, és makula nélkül valo bárányt vett, akit, ugyan azon holnapnak, atizen negyedik napján, estve felé meg ölték, annak pedig avérivel, a házok kapuját meg kenték., éttzaka pedig a meg sütöt bárányt meg ették. sietve, kovásztalan kenyérel. és vad salátával, a ruhájok fel lévén türve, a sarujok alábokon, és páltza a kezekben, azért hogy készen lehesenek az uttra, a mint is hogy, ugyan azon az éttzakán. a mártiusi holdnak tizen ötödik napja viradora., az Isten az ö karjának sulyat. az egész egyiptumra veté, és minden elsö szülötetet meg öle, mint hogy pedig. az Izraéliták házok elött el ment. látván kapujokot meg kenve abáránynak. vérivel, azért azt parantsolá. hogy azt a bárányt nevezék pascának, azaz, által menetelnek. az egyiptum béliek, látván a sok holt testet. mágok kezdék siettetni asidokot. hogy el mennének, a kik is már készen léven, a mint ide felyeb meg láttuk, ki menének az országbol, el vivén magokal atésztát, amelyet, nem volt idejek hogy meg süthessék. ennek atsudálatosan valo meg szabadulásnak. emlékezetire, az Isten azt parantsolá nékik. hogy minden esztendöben nagy innepet tarttsanak, amelyet nevezék páschának, azt is parantsolá, hogy ezen a nagy innep. alat, a melynek hét napig kelleték tartani. kovásztalan kenyeret egyenek, az innepet a martiusi holdnak tizen negyedik napján kezdgyék el. estve. meg ölvén, és meg évén abárányt, annak emlékezetire. hogy mimodon szabadultak meg égyiptumbol. az estvét, a melyen kezdödöt ahusvét, a pogátsák elsö napjának nevezték. az az, kovásztalan kenyereknek, és apáscha neven. válagatás nélkül nevezték,. mind abarányt. a melyet meg ettek, mind az innepet., amelyet a bárány áldozaton. kezdették el; ezért is láttyuk sok helyt az évangyéliumban. az ilyen mondásokot, meg enni. vagy fel áldozni a páschát, vagy meg szentelni a páschát. az az. ahusvétot, mint hogy pedig az égyiptumi rabság amelyböl meg szabaditá Isten az sidokot. tsak képe volt avétek rabságanak, a melyböl meg akará szabaditani az embereket, azért is abárány vére, mely meg szabaditá az Izraélitákot. tsak figurája volt. akristusnak. akit szent pál., valoságos paschának nevezi, mivel valojában tsak az ö. vérin váltattunk meg. ugyan ezen okbol. is. akarta a maga halálát husvétban. hogy a maga áldozattyával bé tölttse a nagy titkokot., a melyeket jelentették. a sidok Ceremoniái.
[575] A pogátsáknak elsö napján. a mely tsötörtökön volt, abban az esztendöben. az apostolok azt kérdék tölle. hogy hol akarná meg enni a husvétot.? ö pedig el küldé azonal. pétert, és janost jérusalemben. és mondá nékik. hogy amidön avárosban érkeznének egy olyan embert találnának elöl, a ki egy korso vizet viszen. azért kövesék ötet, és ahová a menne, mondanák meg aház gazdájának, hogy nála akarná meg enni ahusvetot atanitványival, és fog néktek mutatni egy fent valo vatsorálo helyt., ahol készittsétek el nékünk. mindent ami kivántatik, péter, és jános ezeket végben vivék. és estve felé magais oda érkezék az apostolival, ahol is, annak idejében, mindnyájan le telepedének a husvét ételére, akoron pedig kezdé mondani atanitványinak, kivánva kivántam meg enni ahusvétot veletek, minek elötte szenvedgyek. mert mondom néktek, hogy többé abbol nem eszem, mig bé nem tellyesedik az Isten országában, az az amenyekben, ahol nem tsak a husvétnak, hanem mind az egész titkoknak bé kel tellyesedni, egészen, az után vévé a pohárt., és minek utánna hálákot adot volna, mondá nékik, vegyétek, és oszátok el magatok közöt, mert mondom néktek, hogy nem iszom a szöllö terméséböl. mig elnem jö az Isten országa.
[576] Ezek után egyébröl nem gondolkodék tsak a halálrol. ugy is tettzik, mint ha tsak azért ett volna ahusvéti báránybol., akit az irás az ur által menetele áldozattyának nevezi, hogy meg emlékezék az el jöt orárol, amelyben. által kelleték menni evilágbol. az attyához. azt tudta. hogy az ördög el árultattya ötet judásal. meg is akará mutatni a tanitványinak, minek elötte az ellenségi keziben adassék, hogy mitsoda nagy szeretettel szerette öket, és hogy mind végig is szeretni fogja öket, erre valo nézve fel kele asztaltol., a köntösit le tévé. egy kendöt maga körül tekerité. és a medentzében vizet tölte, mind azon által azt el nem felejté, hogy az attya. mindeneket az ö hatalma alá adot, hogy ö Isten fia volna. és hogy viszá térne az Istenhez, az apostolok lábait kezdé mosni, és meg törölni akendövel., péter pedig az ö mesterének ezt az maga meg alázását nem szenvedheté, és tsudalkozásal. mondá hogy uram. hát meg akarod az én lábaimot mosni? noha jésus mondá néki. hogy a mit én tselekszem mostanában. te azt nem tudod. hanem idövel meg tudod; de ö tsak azt felelé rea. soha az én lábaimot meg nem mosod, jésus pedig mondá néki. ha meg nem moslak, nem lészen részed én velem. péter ezt halván. jobban szereté mesterének ezt az alázatoságát el szenvedni. mint sem rekesztetni tölle, mondá. uram. nem tsak alábaimot mosd meg, hanem még akezeimet., és a fejemet is. jesus mondá néki,. a kit egy szer meg mostanak. annak tsak aláb mosásra vagyon szüksége., és hogy tiszták volnának, noha nem mindnyájan., akarván ezen érteni atanitvant. aki el árulná., ez a felelet el hitetheti velünk. hogy meg mosá az apostolok lábait nem tsak azért, hogy az alázatoságnak fényes példáját adgya nékik, hanem még meg akará nékik mutatni, hogy akár mely tiszta légyen valaki akereszttség által., de szüntelen valo szüksége vagyon arra ez életben hogy meg tisztittsa hajlandoságit., a melyek közi tsak szivárkozik mindenkor valamely emberi hajlandoság. valamint hogy, akár mely tiszta légyen egyebüt atest, de a lábakra valamely pór tsak ragad, a mely meg szenyesitti, hogy ha tsak meg nem mosák, minek utánna meg mosta volna az apostolok lábait., aköntösét fel vévé, és asztalhoz üle, mondván nékik, tudgyátoké hogy most mit tselekedtem? ti engemet mestereteknek. és uratoknak hitok,, azt helyesen tselekszitek. mert avagyok., hogy ha pediglen én, mesteretek, és uratok lévén, meg mostam lábaitokot. ti néktek is meg kel egyik a másikának mosni. mivel én arra példát adtam nektek. ugy hogy meg gondolván azt, amit én tselekedtem. ti is azont tselekedgyétek.
[577] Az apostolok. mindnyájan asztalnál léven. a husvéti báránynak vatsorája után. akristus meg mosván lábakot, mint egy öket a szenttséghez készité, a melyet tsak jegyezet ahusvéti bárány, akenyeret vévé, meg áldá hálakot adván Istennek, meg szegé. és nékik adá mondván, vegyétek. és egyétek: ez az én testem, mely ti érettetek adatot. tselekedgyétek ezt az én emlékezetemre. hasonlo képen vévé apohárt, hálákot ada az attyának, és nékik adá mondván, igyatok ebböl mindnyájan. mert ez az én vérem. az uj testamentumnak vére, mely sokakért ki ontatik, abünöknek botsánattyára.
[578] Jesus pedig ezek után meg háborodék magában, maga akarattyábol. vagy azért, hogy a maga kinos halálát szemlélte. vagy pedig azért. hogy irtozva nézte a judás nagy vétkit. és mondá az apostolinak. bizony, bizony mondom néktek., hogy egyik az asztalnál lévö, aki velem eszik. engemet el árul, ezen a szón, mindnyájan el hülenek, és el szomorodanak, és mindnyájan kezdék tölle kérdeni, uram én vagyoké a, ö pedig felelé nékik, egyik a tizen kettötök közül, akivelem a tálban nyúl, az árul el engemet. az ember fia ugyan el megyen., a mint a meg vagyon az irásokban, de jaj annak aki el fogja árulni, mivel jóbb lett volna néki soha avilágra nem jöni. a tanitványok nem tudhaták hogy kiröl beszéllene., és egy mástol kezdék kérdeni hogy ki volna a ? péter pedig inteni kezde jánosnak. akit jésus igen szeretet. és aki a melyén feküt. hogy tudakozná meg, kiröl beszélene. jésus felelé jánosnak, az árul el engemet, akinek. egy falat mártot kenyeret adok, judás is nem szégyenlé kérdeni az mesterétöl, hogy ha ö volnaé az áruló, akinek mondá jésus. igen is tevagy. és azonal. egy falatot meg márta. és néki adá. az ördög mindgyárt maga hatalma alá vevé ötet. hogy végben vitesse véle. a szándékját. a melyet a sziviben adot volt. már annak elötte egy nehány napal., jésus mondá néki. eredgy tseleked meg, a mit meg akarsz tselekedni, tsak hamar. ö pedig mindgyárt ki mene., a töb apostolok pedig nem tudák hogy hová. menne. hanem azt gondolák hogy jésus valamit vétetne véle. vagy hogy a szegényeknek adatna pénzt, azért ment volna ki, mivel. a költés reája volt bizva., mihent judás ki mene. jésus meg tekintvén. hogy mitsoda ditsöségire lenne az ö halála attyának, és hogy ö maga is melyet venne maga meg alázásának jutalmáért, mondá atanitványinak. mostanában ditsöitetik meg az embernek fia. és ditsöitetik meg az Isten ö benne. hogy ha az Isten meg ditsöitetik öbenne. az Isten is meg ditsöitti ötet magaban., és tsak hamar meg ditsöitti ötet, az után egy soltárt mondván el. fel kelének asztaltol, és az olaj fák hegyére menének. a hová szokot volt jésus menni éttzakákra.
[579] Azonban pedig. az apostolok közöt. olyan vetekedés támada, hogy ki volna ö közöttök a leg elsö. jésus azt meg tsendesitté. meg mondván nékik. a mint annak elötte meg mondotta volt. hogy ö nékik nem ugy kel tselekedni, mint akirályoknak. kik hatalomal uralkodnak másokon, hanem aki közöttök leg nagyob, annak. leg aláb valonak kel lenni. mivel ö mesterek lévén, nem szolgáltatta magát vélek, hanem még ö szolgált nékik, ismét mondá nékik. mint hogy hiven meg maradtanak véle. az üldözésekben. azért el fogja nékik késziteni az országot, a melyet ö nékie készitette volt el az attya. azt is mondá hogy a sátán meg akarta volna öket rostálni valamint abuzát rostallyák, de én imádkoztam éretted. mondván péternek., hogy ate hited meg ne gyengüllyön, és a midön meg fogsz térni, erösisd meg atyád fiait, az utan mindnyájokhoz szolván, mondá hogy tsak igen kevés ideig mulathatna még vélek, oda menne, ahová ök véle együt nem mehetnek, de azt hagya nékik. hogy egy mást szeresék. valamint öszerette öket, mivel azon szeretet által mutatnák meg másoknak. hogy az ö tanitványi. péter erre kérdé tölle. hogy hová menne.? jésus mondá néki. mostanában nem jöhetz utánnam ahová megyek, de idövel utánnam jősz, ö pedig mondá uram miért nem követhetlek mostanában tégedet. jésus pedig világosan meg mondá az apostolinak: ezen az éttzaka mindnyájan meg [580] botránkoztok én bennem. mivel a meg vagyon irva meg verem apásztort, és el szélyednek ajuhok., de fel támadásom után. eléb megyek nálatoknál galliéában péter mondá erre, ha szinte mindnyájan meg botránkoznak is benned. én soha meg nem botránkozom. kész vagyok veled. arabságra és ahalálra menni, és életemet éretted adni, felelé néki jesus. én érettem az életedet adni? bizony bizony mondom néked. hogy minek elötte ez éttzakán. akakas kétt szer szolyon. három szor fogsz engemet meg tagadni. péter erösitteni kezdé. hogy ha meg kelletnék érette halni. de ötet meg nem tagadgya. és mind atöbb tanitványok is hasonlot kezdének mondani, tekintvén inkáb sziveknek buzgoságát. mint sem amagok gyengeségeket. a mellyeket akristus igen jol üsmérte. az után azt kérdé töllök. hogy ha voltaké szükségben. amidön öket el küldötte volt táska. zatsko, és saru nélkül. ök felelék hogy nem voltak., mondá nékik, mostanában a kinek táskája. vagy zatskoja vagyon vegye elé, és a kinek nintsen., adgya el köntösét. és vegyen egy kardot. mint ha azt mondotta volna nekik ezek által, hogy az üldöztetés amelyben lésznek. olyan nagy lészen, hogy ha olyan. modot keresnének. a melyet az emberi okoság sugarol az olyan alkalmatoságokban, el kellene adni aköntösököt fegyverért, [581] hogy magokot oltalmazhasák. mert mondom néktek, hogy bé kel tellyesedni annak a mi felölem vagyon irva. ahamisak közi számláltatot, az apostolok betü szerént valo értelemel. értvén. hogy adgyák el köntösököt. és vegyenek kardot, mondák néki. hogy ótt volna két kard, de mint hogy jésus más féle értelemel mondotta volt nékik, tsak azt felelé elegendö.
[582] Lehetetlen volt. hogy mind ezek a beszédek a melyeket mondot. tsak kevés idö mulva valo halálárol. hogy az apostolokot igen meg ne keserittse, ezért is meg akarván öket vigasztalni mondá nékik, hogy meg ne haborodgyanak, hanem higyenek benne. és azt tudgyák meg, hogy ha azért menne el. hogy nékik helyt készittsen az attya házánál. visza is fog jöni. hogy öket magához vegye. azért, mondá nékik, tudgyátok hová megyek, és annak uttyát is tudgyátok. mondá néki thamás. uram nem tudgyuk hová mégy. hogy tudhatnok mi annak uttyát, jésus felelé neki, hogy ö volna az igazság, és az élet. és ha ötet üsmernék. az attyát is üsmernék. erre mondá néki filep. uram mutasd meg nékünk az atyádot. és a nékünk elég lesz. jésus felelé néki. mely régen vagyok már. veletek. és még nem üsmértek engemet. aki engemet látt, az attyámot is láttya. mivel én az atyámban vagyok, az atyám meg én bennem, ezeket pedig meg kellet volna nékik üsmerniek asok tsudákbol. amelyeket elöttök tselekedet, bizonyosok lehetnek abban is. hogy azok akik öbenne hinni fognak. hasonlo tsudákot tselekesznek, söt még nagyobakot is, mert meg fogja tselekedni mind azt valamit azö attyátol kérnek nevében.
Azután meg igéré nékik, hogy az attya vigasztalot fog nékik küldeni, mely az igazságnak lelke, amelyet a világ bé nem veheti. mert nem üsméri., hogy öket árvául nem hagya hanem el fog hozájok jöni. a midön a világ ötet többé meg nem láthattya, (: emeg lett fel támadása után. mivel akor tsak a tanitványinak jelent meg). hogy még meg fogja vélek üsmértetni, hogy ö az attyában vagyon. mivel meg jelenti magát azoknak, akik ötet szeretni fogják. és akik jelit adgyák szereteteknek bé vévén, és meg tartván parantsolatit. judás kérdé akoron tölle, hogy miért jelentené meg magát tsak nékik, és miért nem avilágnak is. felelé néki, aki engemet szeret. a meg tarttya az én parantsolatomot., és az atyám szeretni fogja, hozája menyünk, és lako helyt szerzünk nála, ajudás kérdésire ennél világosab feleletet nem ada, hanem azt tanulhattyuk abbol., hogy azért az okbol nem jelenti meg magát. avilagnak, az az, avilág szeretöinek, mert avilág ötet nem szereti, se az ö parantsolattyát meg nem tarttya, az után mondá. hogy a tudomány melyre öket tanitotta, az attyáé volna, és hogy a szent lélek, meg érteti vélek, és eszekben juttattya, mind azokot az igazságokot, a melyekre öket tanitotta, végtire mondá nékik, hogy békeségit adgya nékik, és meg ne haborodgyanak, hogy ha szeretnék ötet, azon örülnének hogy az attyához mégyen, akinél ö aláb valo volna ugy mint ember, hogy most meg mondgya nékik elöre a miknek meg kel lenni. azért hogy a midön meg lésznek, higyenek öbenne, hogy már nem sokat beszéllene vélek, mert a világ fejdelme tsak hamar el érkeznék, az az. hogy meg öletné ötet asidokal, noha semmi hatalma nem volna rajta, mivel ö vétek nélkül valo. de hogy avilág meg tudgya hogy szeretem az atyámot. és végben akarom vinni parantsolattyát. kellyetek fel. és menyünk el innét.
[583] Jésus. ahalálhoz készülvén, hejában el. nem hagyá mulni azt a kevés idöt a melyben még az apostolival lehete., hanem az oktatásban foglalá. és olyan magot hinte szivekben, a mellyet a szent lélek. foganatossá tette annak idejében. azt mondá tehát nékik. hogy ök tiszták volnának, mivel. bé vették az évangyéliumnak tudományát., de hogy olyan gyümölcsöt lehessen hozni, amitsodást eza tudomány kiván mind azoktol. akik azt bé vették, szükséges hogy ö benne maradgyanak, valamint a szöllö veszö marad atökén. mivel anélkül nem hozna szöllöt. hogy az ö attyának ditsösége avolna, hogy az ö tanitványi sok gyümölcsöt hozanak, mivel azokot akik nem hoznak. annak idejében el választtya. és atüzre veti, valamint a szöllö mives le vágja, és meg égeti az aszot veszököt; az a gyümölcs pedig abbol áll, hogy szeresék egy mást, követvén mestereket. aki életét adná még az ellenségiért is. hogy nem ök választották volna ötet, hanem ö választotta volna öket, azért hogy maradando gyümölcsöt hoznának, és hogy ö vélek nem ugy bánt mint szolgákal. hanem mint barátival. oktatván öket mind arra, a melyet ö maga tanult az attyátol, magának választván el öket, a világtol el választotta öket. azért nem lévén már avilágbol valok, azt el hihetik, hogy gyülölni, és üldözni fogja öket. valamint ötet magát gyülölte, és üldözte. hogy ki fogják öket hajtani a [584] synagogákbol. azt is fogják gondolni. hogy az Istent azal. mind tisztelik, mind néki kedves áldozatot adnak. hogy ha öket meg ölik, és illyen formában bánnak vélek mind azok a kik az atyát nem üsmérik, se a fiat, akit az atya küldötte volt el, mind ezeket pedig még elöre meg mondgya nékik, azért hogy amidön mind ezek bé tellyesednek, emlékezenek meg arol. hogy meg mondotta volt nékik. és erre valo nézve, meg ne esenek az üldözésben.
Az apostolok tsendeségel halgattyák vala ezeket az igazságokot., a mely jelenté az ö tsudálkozásokot, és keserüsegeket, amelyekben valának. azért, hogy meg kelletnék válniok akristustól aki is mondá nékik, hogy viszá térne ahoz aki ötet küldötte volt. de egyik sem kérdé közüllök nagy szomoruságok miat, hogy hová menne; szemekre is hánya tsendesen halgatásokot. de hogy meg vigasztalná öket, mondá nékik. hogy hasznokra lenne az ö elmenetele. mivel el menetele után. fogja hozájok küldeni a vigasztalásnak lelkét., a midön a szent lélek el fog jöni. meg feddi avilágot, de fö képpen a sidokot. a vétekért, a melyet tselekedtenek, nem hivén abban, akit az Isten váltságokra küldötte volt, meg feddi öket az igazságrol. és a szenttségröl, a mely igazság ki tettzet. akristus ditsöséges fel támadásán, és menyben menetelin, a szenttségröl, mivel ahivek, hittek abban, noha nem látták. a kit a sidok látták és meg vetették, meg feddi végtire a világot. az iteletröl, a melyel meg itéltetet. a sátán, akinek birodalmát el rontotta a kristus. ugyan azon. igazságnak lelke meg érteti az apostolokal. mind azokot az igazságokot amelyeket halottak. és meg tanittya azokra, a melyeket akoron meg nem mondottak nékik, mert el nem viselhették volna.
Az után ismét mondá nékik, egy kevesé, és már nem láttok engem, és ismég egy kevesé és meg láttok engem, mert az atyámhoz viszá megyek. a tanitványok meg nem érték értelmét ezeknek a szoknak, azért is kerdék egy mástol hogy mit akarna mondani, és mint hogy nem értheték, azért meg akarák azt magátol kérdeni. jésus pedig meg üsmervén hogy magyarázattyát akarnák tudni beszédinek., mondá, hogy ök sirni fognak, azonban pedig avilág örömben lészen. mert valamint egy aszony fájdalmat szenved a szülésekor, el felejti minden szenvedésit örömében, mihent a fia evilágra jö, ugy ök is egy kevés ideig szomoruságban lesznek, de tsak hamar meg fogják ötet látni, és akor az ö szomoruságok olyan örömre fordul. a melyet senki el nem veheti töllök, az apostolok tsak hamar meg láták bé tellyesedésit ajesus ezen mondásának, mivel ök siratták halálát, azonban pedig azö ellenségi örültenek, de harmad nap mulva, nagy örömel láták fel támadva, és a sidok. nagy szégyen vallásal. nézék, hogy azt ugy tisztelnék mint Istent. akit ök meg ölettek mint egy gonoszt akereszten, és akinek nevét. még az emberek elméjekböl is el akarták volna törölni.
Az után két dolgot igére nekik, az elsöt. hogy fel támadása után nem beszéllene nékik, példa beszédekel. amint addig tselekedet, hanem olyan világosan beszéllene nékik az attyárol. hogy mindenik meg érthetné. a másodikát, hogy azö nevében. kérhetnek, a melyet még addig nem tselekedték volt, és meg fogják nyerni mind azt, valamit ugy kérnek, abban az idöben kérni fogtok az én nevemben, nem szükség mondani hogy kérni fogom az atyámot érettetek. mivel maga az atyám szeret titeket, mert ti is engemet szerettetek, és el hittétek. hogy az Istentöl jöttem ki, az az, öröktöl fogva születtem az atyamtól. és evilágra jöttem mostanában el hagyom evilágot, és viszá térek az atyámhoz.
Az apostolok gondolván hogy egészen értenék ezeket az utolso szavait, mondák néki, hogy immár világosan. és példa beszéd nélkül beszéllene nékik, azért is hinnék azt, hogy az Istentöl jött ki. jésus felelé nékik, hiszitek mostanában. de el jö az az ora, és el is jött, hogy ti el szélyedtek. és engemet egyedül hagytok, de nem vagyok egyedül, mert az atyám velem vagyon. azert mondottam néktek ezeket. hogy bekeségtek legyen én bennem. nyomoruságban lésztek evilágon, de bizatok, mert meg gyöztem evilágot.
[585] A kristus, minek utánna ezeket az Isteni oktatásokot adta volna az apostolinak. az ég felé emelé szemeit és mondá. Atyám el jött az ora, ditsöisd meg fiadot, hogy a fiuis tégedet meg ditsöittsen, és valamint ö néki hatalmat adtál, minden testen. ö is örök életet adgyon mind azoknak akiket néki adtál, amely orök élet abbol áll, hogy tégedet egyedül valo igaz Istennek üsmérjenek, és akristus Jésust, a kit el küldöttél, meg ditsöitettelek eföldön, el végeztem amunkát., amelyet reám biztál., mostanában tehát. atyám ditsöits meg engem magadban. azal aditsöségel,. amely volt nékem benned világ kezdete elött. az után az apostolokért imádkozék. akiket az attya adta volt nékik. és akik bé vévén beszédit, hitték hogy az Istentöl jött, ki, és ötölle küldetet volt. mint hogy pedig avilágban hagyná öket, az attyának ajánlá öket, nem hogy ki vegye öket evilágból. hanem hogy meg oltalmaza öket avétektöl, meg oltalmazta volt öket mindnyájokot. az attya nevében, és tsak egy veszet el közüllök, ugy mint judás, el választotta volt öket avilágtol, és mint hogy nem élnek a világ modgyára. azért avilág is gyülöli öket., erre valo nézve kéré az attyát hogy tartaná meg öket, és szentelné meg öket igéje által. a mely maga az igazság, ajánlván magát áldozatul érettek, hogy meg nyerhesse nékik ezt a kegyelmet, kéré az után az attyát mind azokért is akik az ö nevében hinnének az apostolok predikaciojára. és azt a tsudálatos egyeséget kéré nékik, amely meg egyezteti az szenteket egy másal. valamint az atya a fiuban lévén, és a fiu az atyában. egyek természetekben., Atyám, mondá ismét. azt kivánom, hogy a hol én vagyok, akiket nékem adtál, azok is ót légyenek, hogy had láthassák meg ditsöségemet. eszerént végezé el pedig ezt az Isteni imádságát. igasságnak attya. avilág tégedet nem üsmért. de én tégedet üsmértelek. és ezek is üsmérték hogy te küldöttél. volt engemet, meg üsmértettem vélek nevedet. és meg üsmértetem azt még vélek. ezután is. ugy hogy, had légyen bennek az a szeretet, amelyel szerettel engemet, és had légyek én magam is ö bennek.
[586] Ezen imádság után. jésus követvén a maga uttyát, a Cedron patakán által mene. a mely az olaj fák hegye, és jérusalem közöt foly, és a gethsemáni kertben mene a tanitványival, ót mondá nékik hogy üllyenek le míg imádkoznék. és ö magok is imádkozanak. hogy kisértetben ne esenek. azután maga mellé vévén pétert, jakabot. és janost. félni, és unakozni kezdék. és mondá. szomoru az én lelkem mind halálig, maradgyatok itt. és vigyázatok. velem. az után. mint egy kö hajitásnira el távozván töllök a földre borula, mint hogy pediglen, hiveinek vigasztalásokra, érzeni akarta magában. mind azokot az indulatokot, amelyeket rend szerent indit az emberekben. a természet. a halál közelgetésekor, azt is meg akará nékik mutatni példájával, hogy mit tselekedgyenek az olyan állapotban., akarattal valo indulattyábol. atesti gyarloságnak. arra kéré az attyát. hogy távoztassa el tölle azt a halált. a melyet véle akarna szenvedtetni. de az engedelmeségnek. és aszeretetnek erejével, meg változtatván, ezeket az indulatokot, az Attya akarattya alá veté magát. és mondá, Atyám, Atyám, mindeneket meg tselekedhetel, távoztasd el. töllem ezt apohárt, mind azon által ate akaratod légyen meg, és ne az enyim. ezen imádság után fel kele, és atanitványihoz mene. a kiket aluva találá, mondá péternek, simon aluszol.? hát nem vigyázhattatok velem egy oráig.? vigyázatok. és imádkozatok. hogy ne esetek akisértetben., mivel alélek gyors, de a test gyenge, mint ha azt mondotta volna, alélek ahalál ellen akar állani, és ti azt gondollyátok hogy elegendö erötök vagyon arra hogy a halált meg vessétek, de a testnek gyengesége meg gyözi aléleknek erejét, hogy ha nem kéritek az Istent hogy meg segittsen. ahaláltol valo félelemben. ezek után ismét viszá tére imádkozni, mondván. Atyám, ha é pohár el nem mulhatik. hanem meg kel. azt innom, legyen meg ate akaratod, másodszoris visza tervén. a tanitványihoz aluva talála öket. nagy keserüségek miat, az után harmadikszor mene imádkozni. szent lukáts mondgya. hogy egy angyal le szállot menyekböl hogy ötet erösittse, és aviaskodás, a mely benne volt. atest közöt, aki nem akart volna szenvedni, és a lélek közöt, a ki engedelmeskedni akart az Istennek, oly igen fel háboritotta az ö testét, hogy az ö veritéke olyan volt. mint a vér tseppek, melyek a földre hullottak.
viszá tére harmadikszor. az apostolihoz. és mondá nékik, mint egy nehézségel., már álhattok. és nyugodhattok. de azt is elejekben adá., hogy már az ora el jöt volna, hogy az embernek fia abünösök kezében adassék. kellyetek fel tehát mondá nékik, és menyünk eleiben. mivel. aki engemet el adot már közelget.
[587] jésus még ezeket el nem végezheté, hogy judás oda erkezék. egy sereg vitézekel, és meg olyan szolgákal. akiket apapok. az irás tudok, a farisaéusok, és a tanáts urak küldötték volt hogy meg fogják Jésust. ezeknél kard, és dorong volt. és tsak nem mindeniknek akezében fáklya, vagy lámpás. mert setét vala. mint hogy pedig ezek nem üsmerték akit meg akarának fogni, judás még elöre meg mondotta volt nékik, hogy akit én meg tsokolok. azt fogjátok meg. és vigyétek el. vigyázásal. jesushoz közelitvén tehát. mondá. üdvözlégy mester, és azonal meg tsokolá. jelül. hogy ötet kellene meg fogni. jésus pedig tsak ezeket mondá néki. barátom. kit jöttél keresni,? hát judás. egy tsokal. árulodé el az ember fiát?
Azonal pedig a vitézek eleiben menvén. kérdé töllök hogy kit keresnének.? azok felelék. hogy a názáreti jésust, akiknek is mondá. én vagyok a, a vitézek erre mind a földre esének, másodszor is kérdé töllök. hogy kit kerestek, akik ujontában mondák. hogy a názárethi jésust, felelé nékik, meg mondottam már néktek. hogy én volnék a, hogy ha pedig engemet kerestek., botsásátok el ezeket, ugy mint atanitványokot., hogy bé tellyesednék az irás, hogy akiket nékem adtál. senkit azok közül elnem vesztettem., az ellenségi hatalmok alá adván magát. meg fogák ötet. atanitványok kérdék tölle hogy ha fegyverel oltalmazáké ötet. erre péter kivonván kardgyát. málkushoz a fö pap szolgájához tsapa, akinek. el vágá jóbb fülét, jésus pedig parantsolá atanitványinak. hogy meg tsendesednének, amálkus fülét meg illetvén. meg gyogyittá. az után mondá péternek, tedd viszá hüvelyében kardodot., mert minden valaki kardot fog. kard által vész el. hát az atyám pohárát ne igyamé meg.? gondolodé hogy az atyám nem küldene ha kérném többet tizen két légio angyalnál segittségemre, de hogy tellyesednék bé az irás. amelynek eszerént kel bé tellyedni.
Azután mondá azoknak akik meg akarák fogni., kardal, és bottal jöttetek reám hogy meg fogjatok, valamint egy tolvajt; minden nap közöttetek ültem, és tanitottam atemplomban., akor meg nem fogtatok., de ez ati, és a setéttség fejdelmének orája, szükségesek bé tellyesedni az irásoknak, akoron atanitványi el hagyák. és el szaladának, hanem tsak egy iffiatska akará ötet követni. akin semmi egyéb köntös nem volt., hanem tsak. egy lepedövel takarta bé magát. akit is hogy a vitézek meg akarák fogni, el hagyá alepedöt. és mezitelen el szalada.
[588] Meg fogván tehát jésust, meg kötözék. és vivék elöször. annáshoz, a ki ipja vala kaifásnak, annás pedig küldé ötet kaifáshoz. aki fö pap vala azon esztendöben, és aki azt a tanátsot adta vala a sidoknak, hogy hasznos volna egy embernek meg halni az egész népért, mindnyájan. a papi fejedelmek, az irás tudók, és atanács urak, kaifásnál valának esze gyülekezve. aki is tudakozodni kezdék jésustol. a tanitványi, és atanitása iránt, jésus felelé néki, mindenek. halottára beszéllettem. mindenkor a synagogákban, és atemplomban tanitottam. a hová gyülekeznek a sidok, semmit titokban nem tanitottam. miért kérdesz hát engemet,? kérdezed azokot akik elött beszélettem. ök tudgyák hogy mit tanitottam. erre egy a szolgák közül akik jelen valának., artzul tsapá Jesust, mondván. hát igy felelsz a fö papnak, jésus mondá néki. ha roszul beszélettem mutasd meg azt nékem, de ha jol beszélettem miért versz engemet
Azonban pediglen. mind azok. kik agyülekezetben valának. hamis tanu bizonyságot keresnek vala, hogy meg ölethetnék jésust, de arra elegendöt nem találhatának. noha sokan valának olyanok. akik hamisan sokal vádolák, mind azon által, még is találkozék kettö. akik azal vádolák,. hogy Jésus azt mondotta volna, hogy le rontaná atemplomot., és harmad nap mulva mást olyat állitana fel, a mely nem volna emberi munka., de ezek a vádlások, sem valának még elegendök. mind azon által, kaifás fel kelvén agyülésben, mondá Jésusnak: miért nem felelsz mind ezekre, a melyekel tégedet vádolnak.? de mint hogy nem felele akérdesre, mindnyájan azt mondák néki, ha te vagy akristus, mond meg azt minékünk, erre felelé jésus. ha néktek azt meg mondom. nékem nem fogtok hinni, és ha kérdést tészek néktek, nem fogtok reája felelni, se el nem botsátotok engemet. de ez után, az embernek fia. az Isten hatalmának. jobjára fog ülni, erre kérdék tölle, tehát, az Istennek fia vagy? felelé nékik, igen is a vagyok.
A fö pap hasonlo kérdést tett neki, és parantsolá néki. hogy mondaná meg az élö Istenre hogy ha ö volnaé akristus, és az Istennek fia. jésus ismét bizonyittá néki, mondván, avagyok, és eljö az a nap. a melyben meg láttok engemet a felhökben el jöni, és az Istennek jóbjára ülni, a fö pap ezeket halván. a köntösit el szagatá mondván, káromkodást beszél, mi szükségünk vagyon több bizonyságokra, ti mindnyájan hallátok káromkodását, mire itélitek? mindnyájan mondák. hogy halált érdemlene, és arra is itélék, azonal reája kezdének pökdösni, és tsufságal tsapdosák ötet, a szemeit bé köték, és némelyek ártzul tsapák. némelyek öklökel üték, mondván néki tsufságbol. kristus találd ki. hogy ki ütöt meg tégedet. az után sok gyalázatal, és káromlásokal illeték ötet.
[589] Az alat, a még a fö papnál. illyen gyalázattal, és bestelenségel bántanak egész éttzaka az üdvezitövel. a tselédek, és azok. kik meg fogták volt Jésust. alat az udvarban voltanak, a hol tüzet tsinálván füttöztenek, péter is ót füttözöt vélek együt. mivel távul amesterét követvén, egy a tanitványok. közül, aki üsmeretes volt a fö pap házánál. arra kérte volt a szolgálot. ki a kaput örzötte. hogy botsátaná bé pétert az udvarban, egy kevés vártatva. ugyan azon szolgálo. atüzhöz menvén, ót látá pétert is atöbivel füttözni, akit jol meg visgálván meg üsmeré. és mondá fel szoval, ezis azal az emberel volt. az után kérdé tölle. nem vagyé teis atanitványi közül.? de péter mindenek elött meg tagadá. és mondá. aszony, én azt az embert nem üsmerem. se tanitványa nem vagyok, azt sem tudom mit beszélsz., az után apitvar eleiben mene, és akakas szolla, a midön ót volna, egy más szolgálo meg látá ötet és mondá a többinek. ez is a názárethi jesusal volt. a többi is kezdék ötet kérdezni. de ö másodszor is meg tagadá, és mondá hogy nem volna ajésus tanitvánnya, sött még, nemis üsmerné. mint egy ora mulva ez után. egy a fö pap szolgai közül, rokona malkusnak, a kinek péter el vagta volt a fülét. bizonyitani kezdé mindeneknek, mutatván péterre, hogy a galiléus volna, és jésusnak tanitványa. mondá is péternek, nem láttalaké tégedet akertben azal az emberel, atöbbi is kezdék erre mondani. bizonyára te is tanitványa vagy, mivel a nyelvedröl meg üsmerjük. hogy galiléai vagy, péter harmadikszor is meg tagadá. esküvésel. és átokal. és mondá, nem üsmerem azt az embert. se azt nem tudom mit beszéltek, azonal a kakas másodszor szolla, jésus peterre tekintvén. esziben juttatá. jövendölésit. ez az apostol pedig azonal ki mene az udvarbol, és nagy keserüségel. kezdé siratni vétkét; szent Agoston. azt mondgya. hogy Jesus fent lévén, az ellenségi közöt, és meg kötöztetve, nem láthatá testi szemeivel. a tanitványát. aki alat volt az udvarban, ez igy lévén, atekintés. amelyröl szol az évangyélium, az irgalmaságnak tekéntete volt, és a kegyelemnek. titkos indulattya. a mely meg nyittá szemeit péternek, hogy meg üsmértesse véle vétkét., és a mely meg lágyittá szivét, hogy meg mosa vétkét köny hullatásival.
[590] Péntekre viradora., mind azok. akik halálra itélték vala jésust. minek utánna el végezték volna magok közöt, hogy mitsoda modal ölettessék meg ötet. azt is el végezék. hogy a romai gubernátornak. pontius pilátusnak. kezében adgyák. azonban pedig judás. a ki el árulta volt. látván hogy halálra itéltetet, meg báná tselekedetit. viszá vivé apapoknak., a harmintz ezüst pénzt, mondván nékik, vétkeztem, mert ártatlan vért adtam el. azok pedig felelék néki, mi közünk nékünk ahoz, az ate dolgod; ö pediglen a templomban vetvén apénzt. onnét el mene. és magát fel akasztá. apapok. gondolák. hogy azt a pénzt nem tehetnék a templom pénze közé, mivel. a vérnek arra volna, erre valo nézve azal a pénzel, egy darab földet vevének egy fazakastol, hogy az a föld az idegenek temetöje lenne, és azt a mezöt nevezék hakeldámanak. [591] az az. vér mezejének. eszerént bé tellyesedék a profétának mondása, hogy jésus áruban botsátatik, harmintz pénzen el adatik, és hogy azon a pénzen. egy fazakasnak mezejét meg veszik.
[592] A papok, és a birák. kötözve vivék jésust a gubernátor házahoz. de mint hogy tartának attol. hogy egy pogánynak házahoz valo menetelek meg ne ferteztesse öket. és az után meg ne ehessék a husvetet, azért bé nem menének aházhoz. ugy annyira hogy pilatus kénszeriteték ki menni hozájok és meg kérdeni töllök, hogy mivel vádolnák ahozája vit rabot., a sidok tsak azt felelék néki, hogy ha hamis ember nem volna. nem adták volna kezében, a gubernator mondá nékik, hogy itéllyék meg ö magok, atörvények szerént. de ök azt felelék neki, hogy ö nékik nem volna hatalmok arra hogy valakit halálra itélhesenek, azt tarttyák, hogy annak elötte tsak kevés idövel. a romaiak, el vették volt. a sidoktol. a hatalmat. hogy valakit halálra itélhesenek. de mind ezek tsak arra valok valának hogy bé tellyesednék akristus apostolinak valo mondása, hogy a pogányok kezében adatnék, hogy fel feszittsék ötet.
[593] Azonban a gubernator meg nem elégedék az illyen elégtelen vádolásal. a mely nem volt elegendö a halálra valo itéletre, a sidok pedig mondák neki, hogy jésus. nem tsak el hitetné az egész nemzetét. de még ellenzi a CSászárnak valo adót, és magát királynak. és messiásnak tészi. pilátus bé menvén házához, maga eleiben hivatá jésust, és kérdé tölle, hogy ha a sidok királya volnaé. jésus felelé néki, eztet magadtol mondodé, vagy mások mondattyák veled, pilátus felelé néki, hát sidó vagyoké én? ate nemzeted, és apapi fejdelmek adtanak tégedet kezemben. mit tselekedtél.? jésus felelé néki, az én országom nem evilágbol valo. ha evilágbol volna. az én népem meg nem engedte volna, hogy a sidok keziben essem. de az én országom nem innét valo. király vagy hát té. mondá pilátus. igen is avagyok felelé jesus, és arra születtem, és arra jöttem evilágra, hogy bizonyságot tégyek az igazságrol, valaki az igazsághoz tartozik. a halgattya az en beszédemet. pilátus kérdé tölle, mitsoda az igazság. és ezt mondván. ismét ki mene a sidokhoz kik akapuja elött valának. tudtokra adni hogy semmi vétkes dolgot nem találna jesusban. akoron a papi fejdelmek. és atöbbi kezdék ötet vádolni sok féle vetkekel., de jesus azokra nem felele, ugy anyira hogy még pilátus is mondá neki, nem hallodé menyivel vádolnak tégedet, de halgatásban marada. a melyen igen tsudálkozék a gubernátor.
[594] Azonban, az ellenségi sürgetésel vádollyák vala ötet. mondván, hogy az egész népet fel lázaztotta tanitásával, a melyel bé töltötte judeát, el kezdvén galiléa tartományán. pilátus halván nevezni galiléát, kérdé ha jésus oda valo volnaé, meg tudván hogy oda valo volna, a mely tartomány hérodes birodalma alat volna, azért hérodeshez küldé, aki is akoron jérusalemben volt, hérodes azon igen meg örüle, mivel régen kivánta látni, azért hogy nagy dolgokot hallot felölle, azt is gondolta, hogy talám valamely tsudát fog tenni elötte., erre valo nézve sok kérdéseket tett nékie. a melyekre jesus semmit nem felele. se atöbb vádolásokra, a melyekel vádolák az irás tudok. kik ót jelen valának. hérodes pediglen. nem látván semmit is olyat a mit kivánt volna látni, meg veté jesust. és tsufságbol. fejér ruhát adata reája, és viszá küldé pilátushoz. ugyan ez is okozá. hogy azon a napon meg békéllének hérodes és pilátus egy másal. és egy más baráti lének, mivel annak. elötte egy más ellenségi valának.
[595] Pilátus nem veheté arra magát hogy meg ölesen egy olyan embert. akiben semmi halálra méltó vétket nem találhatot. azért maga eleiben hivatá a papokot. a fö renden lévöket. és a népet, és elejekben, adá, hogy ö elöttök, mindenekröl tudakozodot volna Jésustól. de ö semmiben vétkesnek nem talállya ötet, de söt még herodes is. akihez el küldötte volt, halálra valo vétket nem talált benne, mind azon által, hogy ha tsak valamiben is eleget tegyen azö dühöségeknek, mivel tudta, hogy tsak gyülölségböl, és irigységböl adták volna kezében jesust, azt mondá nékik, hogy elsöben meg vereti, az után el botsáttya, de még más módót is gondola a meg szabaditásában, azal tartozot. hogy egy rabot meg szabadittson azinnepben. a pedig a sidokon állot, hogy melyik halálos rabnak kérjék meg szabadulását, vala akoron atömlöczben egy hires tolvaj, barabás nevü, aki valamely támadásban. gyilkoságot tselekedet volt., azt gondolá tehát pilátus, hogy szabadá hagyván anépet, a jésus, és barabás közöt valo valasztásra, természet szerént, inkáb fog kegyelmet kémi egy ártatlannak, mint sem egy tolvajnak, és gyilkosnak, monda azért nékik, én semmi vétket nem találok. abban akit ti vádoltok, de mint hogy szokás. hogy husvétban el botsásak egy halálra valot, melyikét akarjátok a kettö közül hogy el botsásam. barabásté, vagy. jésust, a ki kristusnak neveztetik. de még azon idöben olyan dolog is történék, a melyért inkáb kelleték ennek agubernatornak azon igyekezni, hogy meg menttse a jésus életét, mivel a midön az itélö szekiben volna, a felesége meg izené néki., hogy ne ártaná magát annak az igaznak dolgában, mivel sokat szenvedet volna álmában érette,
Minden tehettségével azon igyekezék tehat hogy meg szabadithatná ötet ellenségi kezéböl, ugyan ezért is. kerdé anéptöl. hogy melyiket választanák, jesusté, bagy barabást,. de apapok, és atanáts urak, anépet fel inditták hogy barabásnak grácziát kérjenek, és a jésusnak halálát kérjék. ugy anyira. hogy amidön másodszor is kérdé pilátus. hogy melyikét botsása el a kettö közül. mindnyájan kiáltani kezdék, ölesd meg eztet, és ad nékünk barabast. mit akartok tehát, kérdé pilátus, hogy tselekedgyem jesusal,? ök pedig mindnyájan kiálták, feszisd fel, feszisd fel ötet, harmadikszor is kérdé töllök, de mi vétket tselekedet, mert semmi halálra valo vétkit nem látom. hanem majd meg ostoroztatom, és az után el botsátom. ök pediglen annál inkáb kezdék sürgetni kiáltásokal, és kérésekel. hogy fel feszitetné.
[596] parantsolá tehát pilátus. hogy jésust meg ostoroznák, de a vitézek. az ostorozást. meg más gyalázatos dolgokal is meg szaporiták. amelyeket nem láttyuk, hogy nékik parantsolták volna, mivel atanáts háznak pitvarában vivék ötet, és oda gyülvén az egész sereg. le vevék rolla amaga köntösét. és veres bársony palástot adának reája. az után tövisböl koronát fonának. a fejére tevék, és ajóbb kezében egy nádat adának, az után tsufságbol térd hajtásokkal köszönték ötet. mondván. üdvözlégy sidok királlya, és azonban pofon üték. afejét nádal verék, és az ortzájára pökdösnek vala, pilátus. gondolá. hogy a sidok. olyan állapottyában nem nézhetnék ötet szanakodás nélkül. azért meg is akará nékik mutatni, amint hogy a háza eleiben menvén mondá a sidoknak, hogy semmi vétket nem találna benne, jésust is elejekben viteté. atövis koronával, és averes palástal, és mondá. a sidoknak, ihon az ember, de ök azonal kezdék kiáltani, fezisd fel, fezisd fel, pilátus mondá nékik, vegyétek, és fezittsétek fel ti ötet, mivel én semmiben vétkesnek nem találom, a sidok felelék, nékünk olyan törvényünk vagyon, a mely szerént meg kel néki halni. mert Isten fiává tette magát..
[597] A sidoknak., illyen dühöségin. és keménységin. igen almélkodék a gubernátor. és meg is ijede, aki is atanáts házban viszá térvén, kérdé jesustol. hogy honnét valo volna, de hogy nem felelne nékie, mondá, nem tudé azt, hogy hatalmomban vagyon hogy fel feszitesselek, vagy el botsásalak, jésus felelé neki, nem volna néked hatalmod rajtam, hogy ha azt onnét felyül nem adták néked, azért is náladnál vétkesebek azok, kik kezedben adtanak, mind ezek után is agubernátor tsak azon igyekezék hogy meg szabadithasa ötet, de végtire a sidok erött vevének ezen a lágy birón, kiáltván nékie, hogy ha meg nem bünteti az olyat. aki magát királyá teszi, maga magát ellenségivé tenné a Császárnak, pilátus ezeket halván, ki vivé jésust, olyan helyre, a melyet sidoul gabbathának. görögül lithostrotosnak nevezék, az az, kövel pádimentomozot helynek, és ótt a székiben üle, az után mondá a sidoknak. ihon vagyon akirályotok, de ök kiáltani kezdék. vidd el, vidd el feszisd meg ötet, ö pedig mondá nékik, meg feszittsemé a királyotokot? erre mondák a papi fejedelmek, nintsen más királyunk hanem a császár.
[598] Pilátus látván hogy semmit sem nyerhetne rajtok, és hogy mentöl inkáb igyekeznék a jesus meg szabaditásán, annál. nagyob támadás lenne a nép közöt, vizet kére, és meg mosdék az egész. nép elöt. mondván, én ártatlan vagyok, ezen igaznak vérétöl. ti adtok arrol számot. az egész nép erre felelé, az ö vére mi reánk esék, és a mi fiainkra, jérusalemnek, negyven esztendö után valo el pusztulása, és mind azok a rettentö nyomoruságok a melyek akoron lettenek, bé tellyesitték ezt a veszedelmes átkot. melyet magokra mondának, azt ohajtván, hogy a kristus vére, az ö fejekre esék. mind azon által meg nyerék kéréseket, mivel pilátus nem álhatván ellen kiáltásoknak, meg szabadittá barabást, halálra itélé jésust, és kezekben. adá, hogy fel feszittsék.
[599] Vevék azért jésust, averes palástot levevék rolla, és a maga köntösit adák reája, a maga keresztét avállára tevék. és a kálváriára vivék, a midön jérusalemböl ki mentenek volna, egy Cyrenei simon nevü embere adák akeresztet. és arra kénszeritték hogy jésus után vinné a sok számu nép között. ki örömel nézé hogy a halálra vinnék akit oly igasságtalanul gyülöltenek., valának igen sokan. mind a férfiak, mind az aszonyok közül., kik sirva követik vala az Isten fiát, a melyeket vervén, viszá fordula az aszonyokhoz. és mondá nékik, jérusálemnek leányi ne sirjatok én rajtam, hanem magatokon, és fiaitokon, mert imé el jönek az idök. a melyekben mondgyák. boldogok a magtalanok, és a méhek melyek nem szültek. és az emlök melyek nem szoptattak. akor kezdik mondani a hegyeknek, essetek mi reánk. és ahalmoknak. borittsatok el minket, mert ha a zöldellö fával ezeket mivelik, a szárazal, mint lészen? az az, ha az ártatlanal így bánnak, hát abünösök mit nem várhatnak magokra.? azt könnyü által látni, hogy jésus, jérusalem meg szállásakor valo nyomoruságokot jövendölé meg az aszonyoknak, a mely idöben, a sidok nem bánták volna, ha a hegyek el boritották volna öket, tsak hogy meg menekedhettek volna ellenségektöl. boldogabbak is valának akor az olyan aszonyok a kiknek gyermekek nem volt, az olyanoknál, a kiknek. keserüségel. kelleték nezni, fioknak, elöttök fegyver által el veszni, vagy éhel meg halni,
A midön akálvária hegyére erkezének, jesusnak. mirhával, és epével elegyitet bort adának inya, de meg kostolván. nem akara belölle inya., azt tarttyák. hogy szokás volt a sidoknál. a halálra valoknak holmivel meg elegyitet bort inyok adni, szivek erösitésére, de akristusnak. igen keserü italt adának, azért hogy többet szenvedgyen. az után fel szegezék ötet akeresztre, [600] és ö véle két latrot, egyikét jóbb keze felöl, a másikát bal keze felöl, az Isaiás jövendölése szerént, ahamisak közibe számláltaték.
pilátus az után fel jedzé az okát. hogy miért itéltetet volna halálra. jesus, és azt az irást a feje felé tévé, a keresztnek. felsöb végire., az irás sidoul, görögül, és deákul volt irva. és evolt irva, a názárethi. jesus, sidok királya. a fö papok ezen az irason meg ütközének, és anékik nem tettzék, azért kérni kezdék. pilatust.,, hogy ne irná, hogy a sidok királya, hanem hogy maga mondotta volna magát. sidok királyának, de pilátus tsak azt felelé nékik, a mit irtam, irva vagyon.
[601] Mihent Jésust akeresztre feszitték., azonal. imádkozék ellenségiért. mondván. Atyám botsásd meg nékik, mivel nem tudgyák mit tselekesznek, avitézek pedik négyen lévén, negy részre oszták magok közöt a ruhait, a dolmányán mint hogy varás nem volt, hanem egészen szött volt. el nem akarák darabolni. hanem mondák magok közöt, vessünk sorsot hogy kié legyen. és eszerént tellyesedék bé, a 21 soltárban lévö jövendölés, el osztották magok közöt ruháimot, és aköntösömre sorsot vetettek.
Azonban pedig anép a kereszt elött állot, tsufságal illetvén jésust, akik ót el mentenek, azok is káromollyák. és bestelenittik vala ötet, a fejeket csóvalván, mondák néki, te a ki a templomot le rontod, és harmad napra fel épitted, szabadisd meg most magadot. ha Isten fia vagy. hasonlo képen tsufollyák vala ötet, a papi fejedelmek. az iras tudok. és a tanács urak is. mondván. másokot meg szabaditot, magát nem tudgya meg szabaditani, ha az Izraelnek királya, ha ö a kristus. az Istennek valasztotta, szállyon le mostanában a keresztröl, és hinni fogunk benne, az Istenben veti reménségit, ha az Isten ötet szereti. szabadittsa is meg, mivel Isten fiának mondotta magát lenni. a vitézek. kik a kereszt mellet ültenek, tsufollyák vala ötet valamint atöbbi. mondván, szabadisd meg magadot. ha a sidok királya vagy, de sött még avéle fel feszitetet két latornak. az egyike is tsufságal illeté ötet. ha kristus vagy, szabadisd meg magadot, és minket is magadal, de amásika eszerént dorgálá meg ötet, nem félszé az Istentöl, mivel teis hasonlo halálra itéltettél, mi pediglen ezt meg érdemlettük igasság szerént, mivel vétkeinkért szenvedünk, de ez ártatlan, és semmi roszat, nem tselekedet, az után jesushoz folyamodván. mondá néki, uram emlékezél meg rollam, amidön országodban lészesz, jésus felelé néki, bizonyal mondom néked, hogy ma velem lészesz aparaditsomban, az az. anyugodalomnak. helyében, ahol valának a szentek lelkei, a mely hely, azon anapon paraditsomá lett, a kristus jelen valo létével.
Anyi sok nép közöt, ki akereszt körül állot, valának olyan aszonyok is. kik jésusal jöttenek volt galiléábol, és akik segitették ötet, az ö üsmeröji is ót. voltanak távul, nézvén mind ezeket, de aBoldogságos szüz mária magdolna, és meg egy más mária, közel voltanak a kereszthez, jános pedig, azebedeus fia. a Boldogságos szüz mellet volt, akristus meg látván az ö annyát, mondá. aszony állat ihon ate fiad, és mondá atanitványnak. ihon ate anyád, azon naptol fogvást., az atyák szerént, eza szent szüz, ezel a szüz tanitványal. lakék, akinek gondviselése alá hagyá. nem kel tehát tsudálni. mondgya szent ambrus. hogy ez az apostol. oly Isteni modon beszélt. avallásnak nagy titkairol. mivel a szenttséges Sanctuárium mellet lakot, ahol fogantatot volt. atitkoknak kezdöje.
A kristust, dél elött feszitték fel. egy kevésel dél után, anap meg homályosodék. és setéttség lön. három oráig. három ora felé. jésus fel kiáltá nagy szoval. Eli, Eli, és akik ezt hallák, nem tudván, az Izraéliták nyelvét, amelyen ez a két szó azt tészi. Én Istenem, Én Istenem, azt gondolák. hogy Illyés profétát. hiná segittségire.
[602] A kristus. véghez vitte, és el szenvedte volt mind azt, valami meg volt jövendölve felöle az irásokban, és egyéb nem volt hátra hanem hogy a soltárnak. 68. ezeket a szavait is bé tölttse. epét adtanak nékem ennem. és szomjuságomkor, etzetet itattak velem. hogy pediglen semmi abban el ne mulyék. a mit az attya parancsolt volt néki. mondá, szomjuhozom, egy avitézek közül. mindgyárt. a spongyiát az etzetben mártá, és egy nád szálnak avégire tévén, fel nyujtá nékie, és mondá. nézük ha Illyés el jöé. hogy le vegye ötet a keresztröl, jésus pedig meg kostolván az etzetet. mondá. minden bé tellyesedet., az után fel szoval mondá. Atyám kezeidben ajánlom lelkemet. és ezeket mondván. le hajtá fejét. és szenttséges lelkét ki adá.
Azon idöben, a templom superláttya két felé hasada, föld indulás lett, a kö sziklák meg hasadának, akoporsok meg nyilának, és amidön jésus fel támada. sok szenteknek testek fel tamadván. a koporsokbol ki mentenek, és jérusálem városában, sokaknak meg jelenének
Mind ezek anagy tsudák anyira meg rémitték. a századost. és avitézeket. kik jésust örizék. hogy félelmekben fel kiáltának.. ez az ember., valoságal. Isten fia vala, de sött még a nép is. aki ótt jelen vala, hasonló tsudálkozásban volt. ugy anyira. hogy ki ki a maga házához viszá térvén, a melyét veri vala.
Azonban pedig asidok. nem akarván. hogy a kristus teste, és a véle fel feszitetet két latrok testei akereszten maradgyanak. szombat napon kérék pilátust, hogy töretné meg szárokot. és vétetné le akeresztröl, avitézek meg törék szárokot akét latornak, jésust pedig látván hogy meg holt volna., nem törék meg azö szárait, hanem egyike közüllök az oldalát meg nyittá alántzával, ahonnét vér. és viz folya, eszerént két jövendölés tellyesedékbé, egy szers mind, az elsö, hogy meg lattyák azt, akit által vertenek, a másika, szolván ahusvéti bárányrol, aki [603] jelenté akristust. mondgya, semmi tsontot meg ne ronttsatok ö benne,
[604] vala a jésus tanitványi közöt, egy gazdag. és nevezetes ember, arimáthiai városbol valo. akit josefnek nevezték. avalo hogy etitkon valo tanitványa volt az üdvezitönek, mert tartot asidoktol. de részt nem vett igasságtalanságokban, és noha a jérusálemi tanács urak közi számláltatot is. mind azon által ö néki semmiben abban része nem volt, a mit atöbbi tselekedet az Isten fia ellen, de az ö mesterének halála meg bátoritván ötet, pilátushoz mene. tartalék nélkül, hogy tölle szabadságot. kérjen. le venni a keresztröl. a jésus testét. és el temetni azt. pilátus nehezen akará el hinni hogy olyan hamar meg holt volna, de meg tudván halálát bizonyosan. a századostol, parantsolá hogy adnák josefnek a testet.
Josef, temetni valo ruhát vévén. le vevé a Jésus testét akeresztröl, nicodemus, ugyan azon tanáts ur, aki éjjel ment volt jésushoz, részt akarván venni. josefel. abban aditsöségben. hogy véle együt temese el. mesterét. száz font myrhát és aloest véve. és josefel. bé takarák. a jésus testét. ezen fustölökel. és ruhákal, és el temeték a sidok szokása szerént. vala pedíg azon ahelyen. a hol jésus fel feszitetet volt. egy kert, és akertben. egy kö koporso. a melyet josef vagatta volt a kö sziklában, és a melyben, még semmi holt testet nem tettenek volt, josef. és nicodemus abban tevék ajésus testét. és egy nagy kövel. bé zárák az ajtaját, maria magdolna, és atöbb aszonyok, kik jelen valának a jésus. halálán, az ö temetésin is jelen valának. és jól meg visgálván. hogy hová tették volna atestet. el menének. hogy kenetet készittsenek., a melyel. meg kennyék. mihent a szombat napja el telnék, ugy mint vasárnapon.,
Jésus meg halván, és el temetetvén pénteken, más nap apapi fejedelmek. és a farisaeusok. tanátsot tartván. pilatushoz menének és mondák nékie, uram mi még azt el nem felejtettük, hogy az ahitetö. (eszerént nevezék jésust:) azt mondotta volna még életében, hogy halála után harmad napal. fel támadna, parantsollyad tehát. hogy had örizék az ö koporsoját. harmad napig, nehogy atanitvánnyi éttzaka el lopják atestet, és az után azt ne hirdessék a népnek. hogy fel támadot, mert ez az utolso tévelygés, nagyob lenne az elsönél. pilátus mondá nékik, öriztessétek ti ugy amint akarjátok, ök el menvén. meg petsételék akoporsot és örzököt rendelének meléje.
[605] Szombat másod napján., elsö napján. ahétnek amelyet mi nevezük vasárnapnak, mária magdolna, és atöb aszonyok. a kik pénteken estve el készitették volt a fü szerszámokot. jó regel el indulának hogy meg kenyék a jésus testét., és a midön oda érének, a nap mar jó fent volt., de mint hogy azt latták volt hogy a koporsó ajtaját egy nagy kövel zárták volt bé. azt kezdék egy mástol kérdeni, hogy ki fogja azt a nagy követ el hengeriteni akoporso ajtajárol, de a kö el vala már hengeritve. minek elötte oda érkeztenek volna. mivel egy angyal akinek az ortzája olyan fényes volt. mint villámlás, és aruhája olyan fejér mint ahó. az égböl le szálván. a követ el hengeritette volt, és réaja ült, ugyan azon orában. a nagy föld indulás, és az angyalnak meg jelenése. anyira meg rémitté az örzököt. hogy mint aholtak olyanok valának., ez igy lévén, amidön az aszszonyok.. akoporsohoz érkezének, se akö, se az örzök meg nem tartoztaták öket. hogy bé ne menyenek., de azon el álmélkodának. a midön bé menvén. ajésus testét nem találák.
Maria magdolna siettségel mene tudtára adni az apostoloknak, pétert, és jánost találván, mondá nekik, el vitték az urat akoporsobol, és nem tudgyuk hová tették. ez a két apostol. azonal nagy siettségel. a koporso felé indulának., jános érkezék oda eléb, de bé nem mene, hanem meg hajtván magát. bé néze akoporsoban., ót látá aruhákot a földön, péter is oda érkezvén. bé mene. és látá aruhákot, atöbbi közöt. aruhát melyet a jésus fejére tették volt, különösön esze hajtva. jános is bé menvén az után. látá mind ezeket.. és mind aketten azt gondolák, hogy atestet el rejtették volna. valamint mária magdolna mondotta volt nékik. mivel nem tudták még akor. hogy az irás mit tanitana, és arra reá nem emlékeztenek., hogy Jésus sokszor meg mondotta volt nékik hogy holta után. hamar fel fog támadni. viszá térének tehát mind a ketten avárosban.. de péter. nagy tsudálkozásal vala mind ezek iránt.
[606] Maria magdolna pedig nem tére viszá atöbbivel, hanem akoporso mellet siránkozék. az ö nagy szeretete. nyughatatlanná tévén ötet. le hajola. hogy a koporsoban nézen. ót pediglen két angyalt láta. fejér köntösben. a kik ugyan azon akövön ültenek, amelyre. tették volt a jésus testét. egyik a fejinél, a másik alábánál. az angyalok. kérdék tölle. aszony mit sirs? ki felelé nékik. el vitték az uram testét, és nem tudom hová tették., ezekre a szokra hátra tekintvén. egy embert láta, aki kérdé tölle. aszony miért sirs. kit keresz? mária gondolván hogy a volna a kertész. mondá néki. uram, ha te vitted el innét a testet. mond meg hová. tetted. és én el viszem. és erre. viszá akara. térni. de az az ember nevén szollitván mondá. mária. aki is viszá fordulván. meg üsmeré jésust, és ki mondhatatlan. valo örömel fel. kiáltá. Rabbani. az az, mesterem. jésus mondá néki, ne érj hozám, mivel még fel nem mentem az atyámhoz, hanem eredgy mond meg az atyám fiainak., ugy mint az apostolinak, hogy fel megyek. az atyamhoz. és ati atyatokhoz, az Istenemhez, és ati Istenetekhez., mária az apostolokot fel keresé. a kiket nagy szomoruságban találá, és mondá nékik. hogy látta volna az urát. és azt is meg mondá. a mit izent nékik. de ök hitelt nem adának szavának.
[607] Azonban pedig atöbb aszonyok. akik akoporso mellet maradtanak vala, nagy fel háborodásban valának azért hogy nem találhaták ajésus testét, de még azón inkáb fel háborodának, a midön két embereket látának elöttök meg jelenni, fényes köntösökben., ezek, ugyan azon angyalok valának, akiket magdolna látot volt a koporsoban; mint hogy pedig nagy rémülésekben valának. a szemeket sem merték a földröl fel emelni, az angyalok mondák nékik, miért keresitek aholtak közöt azt, aki életben vagyon? ti a názárethi jésust keresitek. akit fel feszitettek volt. ne féllyetek, mert fel támadot, valamint meg mondotta volt. emlékezetek meg arrol hogy mit mondot volt néktek mikor galileában volt: szükséges hogy az ember fia abünösök kezében adatassék. hogy fel feszitessék. és hogy harmad napjára fel támadgyon, jövetek nézétek meg a helyt ahová tették volt. és eredgyetek siettségel meg mondani atanitványinak és péternek, hogy fel támadot, elöbb is lészen nálatoknál galiléában, ót meg láttyátok ötet. amint meg igérte volt néktek, ezekre aszokra. rea emlékezének a jésus igeretire. és meg halván fel támadását. meg vigasztalodának, és az angyaloktol valo felelmek meg tsendesedék. ki menének tehát akoporsobol., hogy el menyenek meg mondani az apostoloknak. amiket láttanak, de amint mennének elöl találák jésust, aki köszönté öket, ök pediglen.. nagy tsudálkozásokban. és örömökben., hozája járulának. meg ölelék lábait, és imádák ötet. aki is mondá nékik, eredgyetek mondgyátok meg az atyám fiainak, hogy menyenek galiléában. ót meg látnak engemet. el menének tehát ezek az aszonyok., és meg beszéllék az apostoloknak, és atöbb tanitványoknak. mind azokot amiket láttak. és hallottak volt., de az ö beszédeket tsak álom látásnak gondolák lenni. és nem hittenek nékik.
Az alat a még ezek a szent aszonyok. az Isten fiának parantsolattyával. mennének. az apostolokhoz, hogy tudtokra adgyák fel támadását., némellyek avitézek közül, kik a koporsot örzötték. és akik mint holtak, a földre estek volt. hogy az angyalt láták akövet el venni a koporso ajtajárol, jérusalemben menének, és meg mondák apapi fejdelmeknek. hogy mit láttak volna., erre a papok, és atanáts urak esze gyülvén. tanátsot tartának, és nagy summa pénzt adának az örzöknek. tsak hogy azt mondanák, hogy éttzaka a midön aluttanak. a jésus tanitványi el. lopták volna atestét, a vitézek fel vévén apénzt, azt hirdeték a mire tanitották volt öket, ugy annyira hogy ez a hir el terjedvén. sokáig tarta a sidok közöt
[608] Ugyan azon a napon. kettö atanitványok közül, emmaus varósában menének. harmad fél mély földnire jérusálemtöl. amint az uton mennének, egy más közöt. a harmad nap alat történt dolgokról beszélgetének. azonban jésus közikben adá magát. és vélek együt ment, de ökk meg nem üsmerék. kezdé töllök kérdezni, hogy miröl beszélgetnének egy más közöt., és hogy miért volnának oly szomoruak.? Cléophás, egyik akettö közül. mondá jesusnak. te vagyé tsak egyedül olyan idegen jérusálemben. hogy ne tudnád. mitsoda dolgok lettek anapokban., mitsoda dolgok azok.? kérdé tölle? azók anázárethi jesust illeték, felelék néki, aki hatalmas proféta volt. mind tselekedetiben, mind beszédében, éppen arrol beszélgettünk. hogy még is mi modon itélék halálra. és feszitették fel. ötet. a papok. és atanáts urak mind azon által. mi azt remélettük, hogy ö fogja meg szabaditani Izraelt., mind ezek után. nem tudunk mit gondolni. mivel már harmadik napja hogy ezek a dolgok történtenek, valo hogy némellyek. avelünk lévö aszonyok közül. tsudálatos dolgot beszéltenek, mivel ma jó idején a koporsohoz menvén. atestet ót nem találták. azt is mondották nékűnk, hogy ót angyalakot láttanak, akik bizonyitották nékik fel támadását., némellyek mi közüllünk [mi-közüllünk] is oda el mentenek. és ugy találták. adolgot, valamint az aszonyok mondották., de jésust nem látták, jésus erre szemekre kezdé hánni hihetetlenségeket, oh' esztelenek. mondá nékik, mitsoda. nehéz. és késedelmes. ati sziveitek, el hinni mind azt amit aproféták meg jövendöltek, nem kelletetté akristusnak. mind azokot szenvedni. és ugy bé menni a ditsöségében? az után magyarázni kezdé. nékik. mind azt, valamit az irások mondottak felölle., elö hozván nékik amojses könyveit, és aprofétákot. a midön avaroshoz közel volnának. ugy téteté magát. mint ha továb akarna menni. de ez a két tanitvány. arra kénszeritték hogy ne menne továb. mondván. maradgy mivelünk, mivel már. estve felé vagyon., anap tsak hamar le megyen. bé menvén tehát, és asztalhoz ülvén vélek., vevé akenyeret, meg áldá, meg szegé, és nékik osztogatá. azon szempillantásban meg nyilának az ö szemei. és meg üsmerék jésust, aki is azonal. el tünék szemek elöl. a tanitványok pedig kezdék egy mástol kérdeni, nem ugy vagyoné, hogy ami szivünk mint ha éget volna mi bennünk. a midön nékünk beszéllet, és nékűnk magyarázá az irásokot.? ezek mindgyárt fel kelvén, viszá térének jérusalemben. ahol atöbb tanitványokot, esze gyülve találák. és akik mondák, bizonyára jésus fel támadot, és péternek meg jelent., akét tanitványok is elé beszéllék nékik. hogy mi történt légyen vélek az uton., és hogy miformában üsmértette meg magát az ur. vélek, akenyér meg szegésin, de mind ezekre valo nézve is. valának még felesen a tanitványok közül olyanok, kik ezeknek hitelt nem adának
[609] Abban ahelyben. ahová az apostolok esze gyülekeztenek vala. a sidoktol valo félelmekben, estve felé, ugyan azon a napon a melyen jésus fel támadot, ugy mint vasárnapon. az apostolok asztalnál lévén. és ahelynek ajtaja bé zárva, a jésus meg jelenéseiröl beszélgettenek, aki is egy szers mind közöttök meg jelenék. mondván nékik békeség néktek. ne féllyetek. mert én vagyok, eszerént köszöntvén öket. szemekre hányá hihetetlenségeket., és sziveknek keménységit, azért hogy nem akarták hinni fel támadását, se hogy hitelt nem adtanak azoknak, akik. bizonyitották. hogy életben látták, az apostolok. nagy ijedségekben., valamely más lelket gondoltak látni, de jesus hogy meg bátorittsa öket, mondá nékik, miért haborodtatok meg, nézétek meg. az én kezeimet, és lábaimot, én magam vagyok, tapogassatok meg, és tudgyátok meg, hogy aléleknek. nintsen. se teste. se tsonttya. valamint nekem vagyon, az után meg mutatá nékik. akezein, lábain, és oldalán lévö sebeit.
Az apostolok, nagy örömökben, és tsudálkozásokban., egész hitelt nem adhatának annak a mit lattanak, jésus pedig hogy jobban el hitethesse vélek. enni kére, egy darab sült halat. és lépes mézet adának néki, amelyekböl evék szemek láttára, nem azért hogy magát táplálná. mivel azö teste fel támadása után meg változván., az után szüksége nemvolt az ételre, amely tsak ez életben szükséges, hanem azért. hogy minden kételkedéseket. el vegye az apostolinak, és hogy valoságal meg mutathasa nekik láthato jelekböl. hogy ö volna maga, és hogy bizonyoson fel támadot volna. midön pedig ett volna, a maradékot nékik adá. és másodszor is mondá nékik, békeség néktek, valamint az Atya el küldött engemet, én is elküldelek titeket, az után reájok lehelle, és mondá nékik, vegyétek a szent lelket. a kiknek bünöket meg botsáttyátok, meg lésznek botsátva, és a kiknek meg tarttyátok. meg lesznek tartva.
Thamás nem találkozék atöbb apostolokal a midön jésus meg jelent nékiek. a mint ide fellyeb meg mondok, ezokáért elé beszéllék néki hogy mint jelent volna meg nékik az ur, mihent meg láták ötet, de ö mondá nékiek, hogy ha tsak. a kezin lévö jeleket nem látom. hatsak. a szegek helyiben az ujomot nem teszem. és a kezemet. az oldalán lévö sebben. semminek hitelt nem adok., az Isten fia pedig mind ezeket ahihetetlenségeket.. az ö fel támadásárol valo hitnek erösittésére akará forditani, és nem akarván ezt az apostolt, a maga hihetetlenségében hagyni, ez okáért az apostolok ugyan azon ahelyen mind együt lévén. thamás is vélek. nyolcz nap mulva ismét meg jelenék. nékik. noha az ajtok zárva valának, és köszöntvén öket, mondá, békeség néktek, az után thamásra tekintvén mondá. neki, ted ide az ujodot. és visgáld meg kezeimet, és ted az oldalomban kezedet, és nelégy többé hihetetlen, hanem hü. thamás akoron fel kiálta mondván, Én uram. és Én Istenem. jésus mondá nékie. thamás., hittél, mert láttál, boldogok azok. a kik láttatlan hisznek.
[610] Meg más alkalmatoságal. is meg mutatá jésus magát. némelyeknek atanitványi közül a genezáreti tó mellet, péter, thamás. az Zebedeus két fia, náthánáel, és meg más kettö; mind ezek együt lévén, péter mondá a többinek, hogy ö halászni menne, atöbbi is el akarának véle menni, erre valo nézve, egy hajoban menvén mindnyájan, a hálot meg veték, de azon éttzaka semmit nem fogának. regel pediglen. jésus a part mellé mene. de a tanitványok meg nem üsmerék, és kérdé töllök, gyermekek. vagyoné valamely ételetek. ök felelék néki, hogy nintsen. jésus mondá nékik. vessétek ahálot. a hajo jobjára, és találtok. ök azt meg tselekedék. és anyi rettentö halat fogának. hogy ki nem huzhaták. erre jános, a kedves tanitvány mondá péternek, ihon az ur, péter ezt halván. mindgyárt magára vevé köntösét. és a vizben ugrék. hogy hamaréb a mesteréhez mehesen. a több tanitványok is kik nem mesze valának apartol. oda menének ahajoval. a midön ki szállának, tüzet találának. és a szénen halat. és kenyér is volt, jésus mondá nékik, hozatok abbol ide egy nehány halat amelyet fogtatok, péter azonal ahajoban menvén. ki huzá ahálot a földre. a melyben száz ötven nagy halak valának, az évangyélium azt fel teszi, hogy ha szinte. anyi sok nagy halak valának is aháloban, de aháló meg nem szakadozot. jésus mondá az után nékik, jöjjetek, és egyetek. ök pediglen hozája közelitvén, senki nem méré közüllök meg kérdeni, hogy ki volna, mert bizonyoson láták, hogy nem más, hanem a mesterek, jésus pedig akenyeret vévén, nékik osztogatá. ugy hasonlo képen ahalat is.
Azután hogy ettenek volna, jesus mondá péternek, simon, jánosnak fia, inkáb szerettzé engemet ezeknél? a ki is, felelé, igen is uram, azt jól tudod hogy szeretlek, jésus mondá néki: örized az én bárányimot, másodszor is kerdé tölle, simon, jánosnak fia. szerettzé engemet,? igen is uram. felelé péter. te tudod hogy szeretlek, jésus mondá néki, örized az én bárányimot, harmadik szor is hasonlo kérdést tén néki., péter pedig meg keseredvén azon. hogy az ö mestere. mint ha kételkednék. szeretetiben. mondá. uram, te elötted semmi nem lévén el rejtve, te tudod hogy szeretlek, az üdvezitö helyre akarván hozatni ezen apostolal, szeretetének háromszori meg bizonyitásával, aháromszori meg tagadásának vétkit, reája bizá juhait, az az, alelkeket. mondván nékie. örized az én juhaimot, az után mondá néki. bizony, bizon mondom néked, a midön iffiab voltál. magad övezted fel magadot, és oda mentél. ahová akartad, de amidön meg öregszel, akezeidet ki terjeszted, és más fogja az övet reád kötni. és oda viszen, ahová nem akarnád. az évangyélium szerént, jésus meg jelenté néki, ezen szavaival, hogy mitsoda halálal. ditsöittené meg az Istent amint hogy ebéis tellyesedék. atráditio szerént, a melyböl. azt tudgyuk hogy ez az apostol akereszten holt meg, valamint az ö mestere, az után jésus parantsolá péternek, hogy követné ötet, péter hátra tekintvén. látá jánost a kedves tanitványt hogy utánna menne, kérdé jésustol. hát ez uram hová lészen,? de jésus meg dorgálá kérdésiért, meg mutatván, hogy nem kel néki visgálni amások dolgát, az ö dolga tsak a, hogy kövesse ötet, mondá ismét néki jános felöl, ha azt akarom hogy meg maradgyon. addig amég el jövök, mi közöd néked ahoz? ezek aszok el hiteték. az apostolokal. hogy jános meg nem halna, de ez az évangyélista, aki maga beszél ezekröl, fel teszi. hogy jésus nem mondotta azt. hogy meg nem halna, ahistoria. tudtunkra adgya. hogy ez az apostol meg holt. de az Isten fia szavainak. értelme talám elehet. hogy ha azt akarná, hogy ez a tanitvány holtig ugy maradgyon a mint volt. az az. hogy meg nem halna eröszakos halálál, mint péter, vagy is, hogy jérusálem el pusztulásáíg fogna élni., mivel ezek a szok. mind addig a még el jövök, azt is tehetik. az irásnak rend szerént valo mondása szerént, mind addig a még el jövök hogy a halál által ki vegyem evilágbol. vagy is, addig a még el jövök hogy meg ostorozam. ezt a népet. amint is hogy, szent jános, jérusálem el pusztulása után is életben volt. és természet szerént valo halálal holt meg.
[611] Az Isten fia. fel támadása után. még negyven napig maradván a földön, az alat gyakorta meg jelent az apostolinak. és az ö meg jelenése azért volt, mondgya szent lukáts, hogy el hitesse vélek, sok bizonyitások által, életben valo létit, és hogy az Isten országárol beszéllyen nékik, mint hogy pedig arra rendelte vala öket, hogy prédikálásokal, ugyan azon országnak birására. hiják az embereket., erre valo nézve ahoz szükséges oktatásokot is ada nékik, hogy véghez vihesék érdemesen ezt a hivatalt. meg magyarázá nékik mind azt, valami meg mondatot volt felölle, a mojses törvényében, aproféták könyveiben, és a soltárokban. meg világosittá értelmeket. hogy az irásoknak értelmit meg érthessék. meg mutatá nékik, hogy az irások szerént szükséges volt a kristusnak halált szenvedni, és harmadik napon fel támadni, és hogy predikállyák az ö nevében. a penitentziát, és abünöknek botsánattyát, az egész nemzetek közöt, el kezdvén jérusálemen. az után részesité öket abban ahatalomban. amelyet vett volt az attyátol, mondván nékik, minden hatalom meg adatot nékem. amenyekben. és a földön, menyetek el tehát az egész világra, predikálani az évangyéliumot oktassátok anépeket. meg keresztelvén öket. Atyának, Fiunak, és szent Lélek Istennek nevében., meg tartatván vélek, mind azt. valamit én parantsoltam néktek, mind azok akik ti néktek nem hisznek. el kárhoznak. ellenben pedig, a kik ati beszédeteket. élö hittel bé veszik, és meg keresztelkednek, üdvezülnek, de söt még tsudákot is tésznek. ördögököt üzvén, uj nyelveken beszéllenek. a méreg nékik nem fog ártani. és a kezeket abetegekre tévén, meg gyogyulnak, mint hogy pediglen az apostoloknak. szükséges volt az erö, hogy végben vihessék a szolgálatot melyet reájok bizot, meg igéré nékik gondviselésit, mondván, hogy vélek lenne világ végezetiig, meg igervén azt is nékik, hogy fel öltözteti öket, a magosság béli erövel. a szent lélek által, a melyet el fogja nékik küldeni amenyekböl.
[612] Azt el lehet hinni hogy többire ezeket az oktatásokot agaliléa hegyén valo meg jelenésekor adá az apostolinak, ahová mondotta volt nékik hogy menyenek, ugyan ót is igérte vala meg nékik még éltében, hogy meg láttyák ötet holta után, fel támadása napján, az angyálok, és még maga is. azt parantsolá az aszonyoknak, hogy mennének meg mondani atanitványoknak, hogy galiléában menyenek, a tanitványok oda menvén, ót meg láták jésust. a mint meg igérte vala nékik, és imádák ötet, abban nem lehet kételkedni, hogy mindnyájan. atanitványok, és az apostolok, ótt ne lettenek volna., ugyan ezen jelenésröl emlékezik szent pál. amidön azt [613] mondgya. hogy jésus meg jelent, egy szers mind. töbnek, ött száz atyafiaknál, ugyan ezen apostol. tudtunkra adgya hogy jakabnak is meg jelent, de nem mondgya mi formában.
[614] végtire meg jelenék leg utobszor az apostolinak jérusálemben. parantsolván nékik, hogy ót maradnának, mind addig, amég a szent lelket vennék, a melyet eszerént igéré meg nékik: jános vizel keresztelt, ti pediglen a szent lélekel kereszteltettek meg, az apostolok kérdék tölle, uram ebben az idöben állitodé fel. az Izraelnek országát.? aki is felelé nékik, hogy nem öket illeti meg tudni az idöket, és az orákot. amelyeket az Isten el rejtette amaga hatalmában, hanem ti el veszitek a szent Léleknek erejét. mely reátok fog szállani, és ti bizonyságot fogtok tenni rollam. jérusálemben, az egész judéában, és samariában. és avilág szélyiig.
[615] Ezek, szent lukáts szerént a jesus utolso szavai eföldön, hogy ha ezeket éppen menybe menetele elött mondotta, a bethániában volt. ahová vivé az. apostolit. menyben menetele napján, vagy pediglen az olaj fák hegyén. a hol, szent lukáts szerént. amenyekben ment. ót fel emelé kezeit. hogy meg áldaná tanitványit, és a midön áldaná öket, el válék töllök, a kik is mind addig nézék menyben valo fel menetelét. valamég a felhök. el nem boriták öket szemek elöll. és amidön nagy figyelmeteségel. néznék, két férfiu álla meléjek fejér ruhákban, kik mondák nékik, galiléai férfiak. mit néztek oly sokáig az ég felé,? ez ajésus, aki fel vétetett tölletek, hasonlo képen fog el jöni. valamint láttátok ötet fel menni, az égben, az apostolok az után. imádák azt, aki el hagyván a földet. az Isten jóbjára ment ülni a menyekben., az az, hogy el vegye, az ö szentséges emberségiben a nyugodalmat. és aditsöséget. mint jutalmit. sok munkáinak, és szenvedésinek. az után az apostolok viszá térének az olajfák hegyéröl jérusálemben. nagy örömel. ahol tiz nap mulva a szent Lelket vevék. az után. az ö mestereknek parantsolattya szerént. mindenüt kezdének prédikálani. és az ur. meg bizonyittá sok tsuda tételekel. az igét, melyet szájokban adot volt.
[616] Ezek tehát. mind azok. a melyeket elönkben ád az Évangyélium akristus jésus életéröl. a melyet élt eföldön. azt nem kel. gondolni. hogy ezeknél sokal többeket, nem tselekedet. vagy több tsudákot nem tett volna, hanem hogy mindenek meg nem irattak, és a melyek meg irattak, elegendök üdveségünkre. hogy ha azokot olvasván. ötet Isten fiának hiszük lenni, ugy [617] hogy azt hivén, örök életünk légyen az ö nevében., az élet pedig amelyet nékünk igér, [618] ugyan azon élet, a melyben. ment, menyben menetelekor., mivel tudtára adá az apostolinak. hogy helyt menne nékik késziteni. és szent pál arra tanyit. hogy ugy ment bé érettünk a menyekben. mint mi elöl járonk. azért hogy még mostanában kövessük ötet. reménségünkel, a mely reménség olyan legyen nékünk. mint egy erös vas macska. mely segittsen minket e halando életünknek. sok féle változásiban.
A mi pedig a jésus kristus. menyben valo életét. illeti, az Évangyélium arra tanyit. hogy ót az Istennek jobján üll, az az, hogy ót nyugodalomban vagyon. se ót munkája nintsen, se többé nem szenved szent emberségiben, amelyet magára vette volt válttságunkért. ö, az Istennek jóbján üll. mert ugyan azon emberség, elsö Isten után aditsöségben. és minden teremtet állatoknak feliben emeltetett.
[619] Azt nem kel gondolni. hogy akristus nyugodalomban élvén magáért, hogy mi érettünk már nem munkálodnék. és noha az attyának jobján üllyön is. mind azon által szent István ót álva látta, mert mint hogy nem azért jött volt a földre. hogy tsak annak a testnek és léleknek. érdemelye meg ditsöitesét, a melyet a szent szüz méhében vett magára. hanem hogy még munkálodgya üdveségeket mind azoknak. kik benne hisznek. valo hogy azö szenttséges emberségiért valo munkát el végezte, de még munkálodik a szenttyeinek üdveségekért, mind addig valamég mindnyájan bé nem mennek. azö ditsöségének részesülésében. a menyekben végezi tehát. ez az emberek válttságanak nagy munkáját. a melyet eföldön kezdette volt el. [620] ugyan ónnét is. mint feje az anyaszent egy háznak. valamint az apostol mondgya. [621] igazgattya azt a pásztorok által., világosittya a doktori által, szenteli azt. a szenttségek által. gondgyát viseli annak kegyelmének segittsége által. és élteti azt. szent lelkével.
[622] Ugyan ótt is imádkozik szüntelen érettünk, ö is a mi szó szóllónk az attya elött, a mi közben járonk hogy neki ajanlya imádságinkot, és nékünk kegyelmit nyerje. ö a fö pap. és az áldozat, ajánlván minden nap ugyan azon vérit a melyet ki ontotta a kereszten az emberekért. [623] ugyan ezért is látta ötet amenyekben, szent János, a meg öletet báránynak formája alat. az Isten széke elött lévö oltáron, ugyan ót vagyon, a kegyelemnek, és az irgalmaságnak szekiben. [624] azert hogy eleiben menyünk akellemetes idöben és vegyük büneinknek botsánattyát tölle, minek elötte igasságának székiben üllyön hogy avilágot meg itéllye.
Végtire ugyan ónnét is hi minket, és kivánnya mi töllünk. hogy mi ötet abban aditsöségben tekénttsük, a melyet meg érdemlette mind maganak. mind nékünk. vére ki ontása által., ugy hogy az örökös jók melyeket nékünk készit, meg vettesék velünk a földieket, és minket fel indittsanak. hogy ötet kövessük az uton melyet elönkben adot, az az, hogy kövessük azokot a példákot amelyeket nékünk adot. halando életében. és a melynek historiáját le irtuk ebben akönyvben.
Ugyan erre int minket szent pál apostol. ezekel a szokal., a melyek magokban foglallyák. hogy mitsoda modon kel hasznunkra forditanunk mind azt. amit olvastunk a kristus jésus életeben. [625] Bizodalomal bé mehetünk a szent helyben. akristus vére által. követvén azt az uj utat. amelyet elönkben. adot az ö teste által. és mint hogy ö. menyekben. az Isten házán lévö fö pap. járullyunk hozája. igaz és tellyes szivel. agonosz lelki üsmérettöl meg tisztittatot lélekel. és a kereszttségnek. tiszta vizével. meg mosatatot testel. maradgyunk meg álhatatosan ahitben. és annak. aditsöségnek reménségeben. a melyet nékünk igért, mivel ö oly igaz igéretiben, És hogy azt a ditsöséget meg érdemelhesük. indittsuk fel egy mást a szeretetre, és a jó tselekedetekre. anyival is inkáb, hogy láttyuk. utolso napunknak közelgetésit. Mert ha akaratunk szerént vétkezünk, az igazság isméretinek el vétele után. mit várhatunk egyebet. hanem azt a rettenetes itéletet. és annak atüznek sebeségét. mely meg emészti az Isten ellenségit. A ki a mojses törvényét által hágta, minden irgalmaság nélkül meg öletet. menyivel inkáb vélitek. hogy sullyosab büntetéseket érdemel. a ki az Isten fiát meg tapodgya, és atestámentum vérét, mely által meg szenteltetett, tisztátalannak álíttya. tudni illik, a ki a vétekel meg fertezteti a kristus vérit, a mely által meg tisztittatot akereszttségben. és aki boszuságal illeti akegyelemnek lelkét, mivel azt tudgyuk. hogy ki mondotta azt. Enyim a boszu állás, és én meg fizetek. Rettenetes dolog az elö Istennek kezében esni.
[626] Az az élö Isten., akiröl szól szent pál, nem. más, hanem ugyan. az, akit ebben a historiában láttunk meg halni a kereszten. az emberek válttságáért, ö meg itéltetet.. de ö is még itélni fog. és mindnyájunkot meg itél. az oktatásokrol. melyeket nékünk adot. és a példákrol. melyeket hagyot nékünk halando életében., a mi nyomoruságink alá volt vettetve életében. és halált szenvedet., mely a véteknek büntetésire rendeltetet volt. de fel támadot ditsöségesen. és bé ment az örökös boldogságnak birtokában. életében olyan volt mint mi, azért hogy még olyanoká lehesünk valamint ö mostanában. hogy ha az ö életét, és halálat követtyük, követni is fogjuk ötet. fel támadásában és ditsöségében. de nem kel. magunknak. azt a boldogságot igérni. a melyben ö mostanában vagyon. hogy ha azon az uton nem járunk, a mellyen. ö oda érkezet.
Nem tsak ellene nem mondanánk annak a ditsöségnek. a melyre hi minket., de söt még az örökös karhozatban esnénk, hogy ha nem engedelmeskedünk törvényinek. és nem követtyük tselekedetit. mivel tsak két út vagyon, az egyike az életre, a másika a halálra vezet, valaki az elsön nem jár. bizonyosan a másikát követi, a kristus maga a menyei út, és akoron. ö általa járunk azon. a midön azokot az igazságokot követtyük, a melyekre tanyitot, és a midön életünket, az ö életéhez szabjuk. más képen élni. mint sem ö élt, ugy ötet nem követik, hanem el tévelyednek, és magokot el vesztik, igen keveset gondolkodnak az illyenröl, meg sem visgállyák az utat a melyen járnak. mind azon által tsak eléb eléb mennek, de a midön az utnak avégire jutnak. aveszedelemben esnek, mert az arra vivö utat követték,
A keresztények nem tselekedhetnek tehát. semit is hasznosabat. az üdveségekért, mint azt. hogy szüntelen elmélkedgyenek a kristus Jesus életéröl, és hogy azt ugy tekinttsék. mint egy olyan tükört, a melyben meg láthattyák életeknek. mocskát, és fogyatkozásit, ugy kel tekinteniek a kristust e földön. mint kalauzokot. és világositojokot, és meg visgálván, hogy mit tselekesznek, és hogy ö mit tselekedet. és mit tanitot, üsmérjék meg magokban. hogy tévelygésben, és setettségben vannak. a midön az magok viselések, meg nem egyeznek, példáival és parantsolatival, ugy tekinttsék ötet a mennyekben, mint olyan tzélt. ahová kel igyekezniek, és szüntelen oda sietniek, végtire, szüntelen kel gondolkodniok. az ö elsö, és a második eljöveteléröl, meg tanítattak. az ö elsö eljövetelében, hogy miképen készüllyenek. a másodikához, és meg itéltetnek. a másodikában, az oktatásokrol. a melyeket az elsöben vettenek. semmi menttségek nem lehet., a szokásárol, példáirol, és tévelygésiröl avilagnak. egy olyan biró elött, a ki tudtokra adta, hogy tsak arrol atudományrol fogja öket meg itélni, a mellyet maga tanitot, és az életröl mellyet élt, és a melyet például kel magoknak venni, hogy pediglen bizodalomal. mehesünk eleiben azon a nagy napon. a melyen. az embereket meg [627] itéli, halgasuk. mire int minket a kedves tanitvány. kis fiatskáim, maradgyatok öbenne.. [628] ugy hogy a midön el fog jöni, bizodalomal lehesünk ö elötte, és hogy meg ne szegyenittessünk, hogy pediglen meg tudhasuk. mi légyen a kristusban maradni. tarttsuk jol elménkben. ugyan azon szent jánosnak ezeket a szavait. a ki azt mondgya hogy aki kristusban. marad, annak ugy is kel járni, valamint a kristus járt.
Vége.
Ditsöség az Atyanak. a Fiunak és a Szent Léleknek.
A KÖNYVEK. TÁBLÁJA
Elsö könyv pag.
I szent jános fogantatik- 1.
II A kristus fogantatásárol 3
III A sz. szüz látogatásárol 5
IV szent János születésiröl 6
V. Az Isten ki nyilatkoztattya sz. josefnek. a kristus születésit. 8
VI A kristus Isteni születésiröl ibid
VII A kristus emberi születésiröl 13
VIII A kristus környülmetélkedéséröl 14
IX A mágusokrol 15
X A kristust a templomba be mutattyák 16
XI A kristus egyiptumba szalad. 19
XII. A kristust a templomba talállyák meg. 21
XIII szent jános predikál 22
XIV. A kristust szent János meg kereszteli 25
XV. A kristus böjtöl. és meg kisértetik 26
XVI. A kristus bizonyságot teszen sz. jánosrol 27
XVII A kristus tanitványokot gyüjt 28
XVIII A kristus elsö tsuda tétele 30
XIX ki üzi a templombol. akufárokot. 31
XX A kristus Nikodémusal valo beszélgetése 32
XXI szent janos bizonyságot teszen akristusrol. 33
XXII. szent János meg fogatik 35
XXIII A samaritana. aszonyrol. 36
Masodik könyv.
I galileában prédikál 39
II A kristus négy apostolt veszen maga mellé. 40
III kafarnaumba az ördöngöst meg gyogyitya 42
IV A kristus meg gyogyittya a szent péter napaját 43
V. fel járja az egész galiléát. 43
VI A szélvészt meg tsendesiti 45
VII. A kristus két ördöngöst gyogyit meg. 46
VIII Egy ina szakadtot. meg gyogyit kafarnaumba 49
IX. Egy publikanust veszen maga mellé 51
X Egy aszonyt a vér folyásbol meg gyogyit. egy leányt fel támaszt. 52
XI két vakot., egy némat meg gyogyit. 54
XII harmintz nyoltz esztendeig valo beteget gyogyit 55
XIII Atanitványit azal vadollyák hogy a szombatot meg nem tarttyák 57
XIV Egy nehány féle betegeket gyogyit meg szombaton. 58
XV. Tizen két Apostolt választ 59
XVI. Hogy mitsoda igaságokot tanitot a hegyen 61
XVII Egy bél poklost meg gyogyit. 66
XVIII A százados szolgájat meg gyogyittya 67
XIX Egy halotat fel tamaszt. 68
XX János két tanitványát küldi akristushoz 69
XXI Hogy a kristus mit hányt a sidoknak szemekre
71 XXII Egy bünös aszonynak meg térése 72
XXIII Egy vak. és néma ördöngöst meg gyogyit 74
XXIV A fariseusok jelt kérnek. 75
XXV. Egy nehány példa beszédeket mond 78
XXVI. meg más példa beszedeket. 80
XXVII A kristus názárethbe megyen. 83
XXVIII Galileát fel járja, és az apostolit predikáltattya 85
XXIX Herodes szent Janost meg öleti 87
Harmadik könyv
I A kristus öt ezer embert elégit meg. öt kenyerel. két halal. 89
II. A kristus avizen jár. szent péterel. 91
III A kristus meg mutattya a sidoknak. hogy ö az élö kenyér. 92
IV. A fariseusok azon panaszolkodnak hogy azapostolok mosdatlan kézel esznek. 96
V. A kristus egy ördöngös leányt gyogyit meg. 98
VI. Egy süket. és néma embert gyogyit meg 99
VII négy ezer embert elegit meg hét kenyérel 100
VIII fariseusok jelt kérnek. ibid
IX. Egy vakot gyogyit meg bethsaidába 102
X szent péter Isten fiának vallya leni Jésust ibid
XI Elöre meg mondgya halálát tanitványinak 103
XII A szinét el változtattya 105
XIII egy ördöngös lunaticust meg gyogyit 107
XIV. A halálát meg jövendöli. és adot fizet. 109
XV. A kristus meg feddi atanitványok nagyra vágyásit 110
XVI rendet szab. mind az intésre mind a botsánatra. 111
XVII jérusalembe megyen a satoros irmepekre 113
XVIII tiz bél poklosokot gyogyit meg. 114
XIX A templomba tanit. 115
XX A házaság törésbe eset aszszonyt meg szabaditya 118
XXI A templomba tanitván meg akarják kövezni 119
XXII egy vakot meg gyogyit 122
XXIII meg mutattya hogy ö ajó pásztor 126
XXIV hetven ket tanitványokot választ. 127
XXV. Egy irás tudo doktornak meg mutattya a felebaráti szeretetet 129
XXVI. Marthához megyen szállani 130
XXVII A fariseusoknak. és a doktoroknak szemekre hánya vétkeket. 131
XXVIII sok oktatásokot ád tanitvanyinak, 134
XXIX A penitentziának szükségit meg mutattya 138
XXX egy meg görbedet aszonyt meg gyogyit 139
XXXI A sidok meg akarják kövezni 140
XXXII Elöre meg mondgya a jerusálem romlását. 141
XXXIII egy vizkorságos embert meg gyogyit 143
XXXIV. Azért jöt el. hogy a maga országába hija az embereket 145
XXXV. meg mutattya mit kel tselekedni az üdveségre 146
XXXVI A meg térö bünösoket magához fogadgya 147
XXXVII Az alamisnát hadgya. 150
XXXVIII. hogy a házaságban nintsen el választás. 153
XXXIX A maga országárol beszél anépnek. 155.
XL Az alázatoságot tanitya 156
XLI A kis gyermekeket meg áldgya. 157
XLII. hogy mitsoda nehéz az üdveség 158
XLIII meg magyaráza miképen lésznek az elsök utolsoká. 161
XLIV. Lázárt fel tamaszttya. 164
XLV. A sidok tanátsot tartanak jesus ellen. 169
XLVI. A samaritánusok bé nem fogadgyák. 170
XLVII A maga halálát harmadikszor elöre meg mondgya. 172
XLVIII Meg fedi a tanitvanyi nagyra vágyásit 173
XLIX Zakéushoz szál. 174
L. A sidok azt gondollyák hogy a kristus az Isten országát nékik ki nyilatkoztattya. 176
LI. két vakot meg gyogyit 178
LII Bethániába vatsorál. 179
Negyedik könyv
I jérusalembe ditsöségesen valo bé menetele. 181
II Sirattya Jerusalem romlását. 183
III Ismét meg mondgya halálát 185
IV A fige fát meg átkoza. 188
V ki üzi a kufárokot a templombol. 189
VI A kristus mondási a fariseusoknak, és a doktoroknak. 192
VII A szöllö mivesekröl valo példa beszéd. 194
VIII A menyegzöröl valo példa beszéd. 197
IX Meg szégyeniti a farisaeusokot. 199
X Meg szegyeniti a saduceusokot. 201
XI. Meg mutattya hogy melyik a leg nagyob parantsolat 202
XII ki nyilatkoztattya a fariseusok gonoszságit 204
XIII Egy özvegy aszonynak adakozását meg ditseri 205
XIV Elöre meg mondgya jérusálem el pusztulását 205
XV. Meg jövendöli a második el jövetelét 209
XVI A vigyázásra tanit 211
XVII A tiz szüzekröl valo példa beszéd 213
XVIII A szolgákrol valo pelda beszéd 214
XIX Az utolso itéletröl 216
XX A sidok tanátsot tartanak ellene 218
XXI hogy mi volt a sidok husvétya 219
XXII Az utolso vatsorárol 223
XXIII Az Apostolok lábait meg mosa. 224
XXIV Az oltári szenttséget szerzi 227
XXV. Meg jövendöli a sz. péter meg tagadását 229
XXVI vigasztalya apostolit 233
XXVII oktattya az Apostolit 236
XXVIII Jesus imádkozik az Attyának. 242
XXIX Jesus háromszor imadkozik a gettsemane kertbe. 244
XXX A kristust meg fogják 247
XXXI kaifashoz viszik 249
XXXII. péter meg tagadgya akristust. 252
XXXIII judás magát meg öli 255
XXXIV. pilatus elöt vádoltatik 256
XXXV Herodes ötet meg veti 258
XXXVI. A tolvajt inkáb meg szabadittyák mint sem Jésust 259
XXXVII A kristus meg ostoroztatik 262
XXXVIII pilatus halálra itéli 263
XXXIX A kristust fel feszitik 265
XL. jésusnak akereszten valo szavai 267
XLI jésus halálárol. 270
XLII Jesus el temetetik 272
XLIII Jesus fel támad 274
XLIV. Jesus magdolnának meg jelenik 276
XLV. Jesus az aszonyoknak meg jelenik 278
XLVI Jesus meg jelenik két tanitványnak, és péternek. 280
XLVII meg jelenik az Apostoloknak. 283
XLVIII A tsudálatos halászatrol. 286
XLIX. Jesus a juhait sz. péterre hiza. 288
L. Az apostolit oktattya. 290
LI. jesusnak utolszori meg jelenése 293
LII A kristus menybe meneteléröl 293
LIII A kristusnak. menyekbe valo ditsöséges életéröl 295
LIV Bé fejezés 299
A VALOSÁGOS KERESZTÉNYEKNEK. TÜKÖRE
Pater juste. mundus te non Cognovit.
joan. 17. 25.
1749 Rodosto
ELÖL JÁRÓ BESZÉD.
Az olyan embereknek szokási, akik nem avallás szerént viselik magokot, ki mondhatatlan. aleg okosabbak is arrol tsak igen gyengén irhatnak. mivel. az el tévelyedésnek uttyai veghetetlenek. a midön pedig el hagyák arendet. a menyi fö, anyi féle út. és innét származnak evilágban. az a tsudálatos sok féle elme. tartás, hajlandoság, és a külömbözö szokások.
Tsak egyedül az Isten. aki mindenkor ugyan azon mindenüt, valahol uralkodik, azért az, igen haszontalan és semire kellö munka, azt reménleni., hogy le lehesen irni az embereket., ugy a mint vannak. de a bizonyos. és hasznos munka. azt le irni. a mitsodásoknak kellene lenniek. mindnyájoknak. ugy mint kristus tanitványinak.
Esze szedvén mind azokot a tudományokot., a melyeket nékünk adot az Évangyéliumban., mindenkor. tekélletesnek, mindenkor egy aránsunak talállyák. a valoságos keresztyéneknek. meg változhatatlan szokását. a mely nem engedi hogy az emberekben. valamely olyas külömbözés legyen, egyik a másikátol, mert a kristus mindenkor egy mindenikben.
A valoságos keresztyéneknek. ugyan ezen szokását. vagy jelit. (character) akarták tehat rövideden. le irni ebben a könyvben. hogy pediglen az világosabban ki tessék., szükséges volt egy részit elleniben tenni, a rosz keresztyének. szokásinak. nem az olyan otromba vétkekröl szollok., a melyeket még avilágiak is kárhoztattyák, hanem tsak a jó erkölcsröl valo tsalando gondolatokrol szollok, a melyekben gyakorta vannak az emberek., és azokrol afogyatkozásokrol, a melyeket. aköteleséginkröl valo tudatlanság. és a magunkhoz valo szeretet rejtik el elöttünk. a melyek mind azon által, ellenkeznek. a fö részeivel, a keresztyéni tudomanynak.
fel tették tehát elöre a fogyátkozást, vagy a szines jó erkölcsöt, a mely ellenkezik azal. a miben áll. a valoságos keresztyeni szokás. vagy jel, ezen két ellenkezö dologbol. mint egy hasonlitást tsináltanak. és tsak rövideden. az igasságok bizonyitásit is fel tették. Mint hogy pedig ezek az reflexiok sok féle dolgokrol vannak. a melyek egészen külömböznek egymástol. azért, az olvaso meg nem ütközik azon ha láttya, hogy a mely reflexiok. egy mást követik leg gyakortáb. semmi szövettségek nintsen egymásal; azt a szövettséget. nem is kel keresni. az illyen meg röviditet munkában, hanem tsak azt kel kivánni, hogy mindenik reflexio igaz legyen. és hogy az igazság az melyet fel tészen, meg egyezék. a keresztyéni valásal.
A mint is nem kel azokot egymás utan olvasni. valamint a historiát, mivel azok ugy mondván., mindenik keresztyéni jó erkölcsnek. rövideden. tsak a veleje, és a melyekböl lehet egyet, vagy kettöt ki venni. egyszere. és meg visgálni abbol mint tselekedtenek. az el töltöt idökben. mint tselekesznek. a jelen valo napokban és hogy mint kellesék tselekedni jövendöben.
Nem fognak talám semmit is látni ebben akis könyvben olyat. a mit nem láthattak volna más egyéb jó könyvekben; mind azon által. azt gondolták,. hogy talám még valamely hasznára lehet közönségesen a hiveknek., hogy ha ugyan azon dolgokot ilyen uj forma alát adgyák elejekben.
Ebben a munkában lévö igasságokra valo nézve. azt fogják mondani kéttség nélkül. hogy igen kevés keresztyének fognak üdvezülni. de hogy lehesen el távoztatni ezt a mondást.,? mivel etellyeségel. meg egyezik az Évangyéliumal. miért is kellene abban kételkedni, hogy a [629] választottak száma oly kevés, mivel azt, sok helyt mondgya nékünk a kristus, azt mondgya. hogy az életre vivö kapu keskeny, az uttya annak nehéz. és hogy kevesen talállyák azt meg.
Ezek a szent lélektöl származot igazságok. meg üsmértetik velünk, mitsoda roszat okoz a magunkhoz valo vak szeretet. meg is vettetik velünk azt, a mit leg inkáb betsüllünk magunkban. az Isteni és a felebaráti szeretetre inditnak minket meg utáltattyák velünk magunkot. és a világi tartásokot, és meg üsmértetvén velünk, hogy nem vagyunk valoságos jó erkölcsüek. bé töltenek minket állando alázatoságal, a mely fundámentuma. egész vallásunknak.
Meg üsmértetik azt is velünk. hogy mitsoda szükseges szüntelen vigyázni magunkra, mitsoda szükségünk vagyon a kegyelemre, hogy jót tselekedgyünk. és az irgalmaságra, hogy el töröllye azt a fogyatkozást. mely abban a jóban találkoznék. a melyet tselekeszünk
A Valoságos keresztényeknek Tüköre
1.
Tsak nem mindnyájan. a keresztények azért követik inkáb a magok vallásokot. mint sem valamely más félét mert abban születettek. és neveltettek.
A valoságos keresztény pedig. aki atanulást szereti, meg visgálva követi vallását. mert abban világos bizonyságokot talál.
A mi hitünknek leg elsö fundámentuma az, hogy meg tudgyuk. miért avallás a melyben vagyunk. valoságosab a más félénél, avallás dolgában, ugy más dologban is, a mit agyermekségben. és a neveltetésben az elménkre veszünk, a bennünk kemény gyükeret vétt. mind azon által. az ollyanok kik tsak azért követik vallásokot. mert abban születettek. vagy neveltettek, rend szerént gyengék hitekben, hogy ha tsak az Isten különösön valo malasztival meg nem erösitti öket, Minden kereszténynek, aki az oktatást szereti, ókal kel vallását követni, és hinni akristusban. azért, mert az okoság akarja. hogy hidgyenek ö benne, Együgyüség volna azt gondolni, hogy nem kel a vallásrol. okoskodni. mint ha avallás tartana az okoság visgálásátol, avaloságos dolog, hogy nem szabad okoskodni a titkokról. és azokot akristusban. és azö anyaszent egy házaban valo hit által kel hinni, de szükséges magunkal el hitetnünk az [630] okoság által, avaloságos okokot. amelyek ara kénszeritnek. hogy hidgyük akristusnak Istenségit. mivel azután könnyen vethettyük magunkot. mind az alá, amit nékünk ki nyilatkoztatot., ugyan ez is tészi az embert valoságos kereszténnyé.
Az Istenségnek azon a sugárán kivül. amelyet azIsten munkái által. oly fényeségel teszi az emberek szemei eleiben világ kezdetitöl fogvást. és a mely vétkeséké tészi öket, szent pál szerént. hogy ha nem keresik, vagy nem ditsöitik annak avilágoságnak eredetit., azokon a jövendöléseken, és tsudákon kivül, a melyeket egy más után láttyuk az irásokban. az elsö embertöl fogvást. és a melyeknek bizonyságit. oly nagy szorgalmatoságal. tarttyák meg magok is a sidok., Az Isten az utolso idökben. elküldé nékünk afiát, a kinek oly világosagal mutatta ki [631] Istenségit. hogy tsak a világi elme. nem üsmérheti meg ötet, akristus azt mondgya nékünk, [632] szolván a sidokról: Ha el nem jöttem volna, és nékik nem szollottam volna. Ha a tselekedeteket nem tselekedtem volna közöttök. melyeket senki más nem tselekedet, bünök nem volna, most pedig menttségek nintsen az ö bünökröl., ezekböl a szokból azt hózhattyuk ki, hogy ha a kristusnak Istensége. oly erösen meg nem bizonyitatot volna. a mint meg bizonyitatot, nem lett volna vétek benne nem hinni. de egy szers mind azt is meg bizonyittyák a fellyeb valo szók. hogy az okok, a melyekért hinni kel a kristus Istenségit, oly nyilvánságosok. és valoságosok. hogy a jó értelemnek el kel azt magával hitetni, és hogy nintsen menttsége annak. aki arra nem hajol.
A prophétiák, a melyek meg igérték a kristust, a melyeknek minden tzikelyben valo bé tellyesedéseket láttuk. a mely jövendöléseket tett akristus. azokot láttyuk a sidokon; az ö tsuda tételei, fel támadása. a szent léleknek láthatoképen valo le szállása, aki egyedül ada eröt az apostoloknak: mind ezek olyan dolgok. amelyek meg bizonyittyák akristusnak valoságos Istenségit,. és mind azok abizonyságok, kik életeket fel áldozták. az ö fel támadásárol. valo vallás tételekért. mind ollyan mártyromok. akik külömböznek atöbbitöl, illyeneket semmi féle historia nem ád elönkben. a több mártyromok a hiteknek ereje által szenvedtek [633] martyromságot, de azok akik látták a kristust. és a kik szent pál szerént ött százan valának. [634] martyromságot szenvedtenek. a fel támadásnak látásáért, és mind ezek látó bizonyságok valának. bennünket még ölethetz. mondák ezek, de azt meg nem tilthatod nékünk hogy azt ne [635] mondgyuk a mit hallottunk, a mit szemeinkkel láttunk. és kezünkel tapasztaltuk., mi akristust fel támadása után láttuk, véle beszéllettünk, véle ettünk. már mi most nem a [636] profétákra valo nézve hiszünk öbenne., mivel mi láttuk. és hallottuk ötet, ezek ollyan dolgok, a melyeket mi meg nem tagadhattyuk. a mint is hogy, egy sem tagadta meg közüllök. ugyan akristus Jésusnak fel. támadásárol valo bizonysagokal. változtaták meg az egész föld szinét. ezek. az alá valo. tudomány, és fegyver nélkül valo emberek, döjtöttök le a [637] bálványokot. téritették meg akirályokot, a filosophusokot. és az országokot. ök látták, és bizonyitották azt akülönös tsudát avaloságos jonásrol, aki el temetetet, és harmad napjára fel támadot. akristus azt bizonyittya nékünk, hogy más jel azon kivül nem adatik. azok, akik azt [638] látták. hitték is mind magokért, mind érettünk, de boldogok azok kik nem látván, azt hiszik.
Hogy ha akristus valoságal fel nem támadot volna. és a tanitvánnyi ötet nem látták volna fel támadása után, tsalárdság lett volna adologban, a tanitványi is meg tsaltak volna, Leheté azt értelemel meg is gondolni, hogy anyi ember magára válalta volna egy hitetönek adolgát, hogy mindnyájan meg is hallyanak azért, hogy valamely ki gondolt fel tamadásrol, bizonyságot tegyenek., és azt erösittsék, hogy az a hitetö Isten volt; soha az emberi elme, az illyen hihetetlen dolognak helyt nem ád, és ha szinte találkozot volna is egy közöttök olyan, esztelen. aki illyen tsaladságokot erösitet volna, leheté azt meg fogni, hogy anyi sok számu hamis bizonyságok közül, valamelyike meg nem vallotta volna az igazságot a kinzásokban, holot semmi reménség nem volt ajutalomra.
A kristus jesus fel tamadása, világosan. meg bizonyitatván, ezen meg gyözhetetlen bizonyságok által, ebböl akövetkezik, hogy a mi okoságunknak el kel magával hitetni, hogy ö nem hitetö volt. hanem Isten, a mint maga is meg mondotta nyilván, hogy ö Isten volna. ez igy [639] lévén. avaloságos keresztény. okoságal veti minden értelmét. azok atitkok alá. amelyeket ez az ember. s' Isten nyilatkoztatot ki néki, akár mely ellenkezöknek tettzsenek is lenni az [640] emberi okoságal; ugyan az okoság is viszi arra. hogy az anyaszent egy ház alá vesse magát, látván azt világosan. hogy aztot akristus fundálta, meg is igérte. hogy soha el nem hadgya.
A keresztényi tudománynak szenttsége is. igen hatalmas bizonysága a mi vallásunk. igaz voltának, mivel a mint meg láttyuk ezután, semmi roszat nem tselekedhetnének, hogy mindgyárt avallás az ellen ne állana. semmi jót nem tselekedhetnek. olyat, a mely ha tsak valamiben is. aláb valo ne légyen. annál atekélleteségnél, mint a melyet a kristus kiván töllünk., ez olyan Isteni jel, a mely fel nem találkozik. semmi más féle tudományban valaki azért nem engedelmeskednék annak., a mit mojses, a proféták. a kristus. és az apostolok [641] hagytak nékünk, a hihetetlenné lenne, ha szinte a halottak fel támadván, oktatnák is, A kristus. avaloságos világoság a vilagban jött, hogy meg világosittsa a setéttséget. A szent lélek, elegendö képen, meg üsmértette avilágal. mitsoda vétek akristusban nem hinni. [642] azigasságot, a melyel tellyes volt. minden tselekedetiben, és beszédiben, és az itéletet. a [643] melyet követet. a világ fejedelmén, tsak a vakok, vagy akik a setéttségben maradnak. vagy tsak a világi szem. nem láttya ezt a világoságot., mind azok, akiknek magok viselése tiszta. és akik az igazságot követik, könnyen meg külömböztetik, hogy ha akristus tanitása az Istentöl [644] vagyoné. azok, akik azö lábaihoz közelgetnek, mondgya az irás, azö tudományának [645] folyását veszik. De az emberek. jobban szerették a setéttséget mint sem avilágoságot. a mely e világban jött. hogy öket meg világosittsa, ugyan ezért is itéltetnek meg, mondgya az üdvezitö.
2.
Sokan az emberek közöt. tsak. a láthato. és a materialis világot szemlélik és visgállyák.
A valoságos kereszteny pedig, mindenek felet. a lelki vilagot szemléli.
Minek elötte, a keresztényi köteleségeket meg visgállyuk, szükseges meg tekintenünk. hogy avaloságos keresztény mire fordittya mind azokot adolgokot. melyek azö szeme eleiben mennek. atesti keresztenyek olyanok mint a sidok, kik tsak a földi jókot tekintették és szerették, ugyan tsak. ezekre tzéloz. mostanában is. minden üsmerettségek, elmélkedések, és indulattyok. tsak nem mindnyájan akeresztények, tsak a tsillagokot, a földet, atengert, az [646] embereket. és az oktalan állatokot tekintik. és semmit nem egyebet. De azt halgassák. hogy mit monda az Isten jóbnak, és mitsoda formában adgya szemei eleiben mind azt, valami [647] tsudálatos, és Isteni a természetben. mind a leg aláb valo állatokig., mitsoda külömbségek találtatnak. mind azö termetekben, mind az ö szokásokban, akikben az Isten gyönyörüségel [648] mutatta ki jeleit mindenhatoságának, mind azok olyan tsudálatos dolgok, amelyek az elmét [649] kénszerittik meg üsmérni az ujját annak a hatalmas munkásnak, és szüntelen tsudálkozva kel mondani Dávidal. mely tsudálatosak uram ate munkáid, mindeneket nagy böltseségel teremtettél, mind ezeket amunkákot tsak testi szemekel tekénteni, annak gorombának kellene lenni, vagy esztelennek. ha azokot tsak történet szerént valo dolgoknak tartaná lenni, a melyet meg nem lehetne egyeztetni az értelemel, és azok az állatok. oly tsudálatosan vannak alkotva. hogy ugyan nehéz. lelki párát. hogy nem tulajdonithatnak, némelyeknek közüllök, ajób könyviben meg lehet látni. avilágnak tsudálatosan valo le irását, amelyben meg láthattyák az emberek. ateremtönek, mindenhatoságát. rendelésit, és nagy gondgyát. ha a magában valo meg egyezése. ennek a láthato, vagy materialis világnak tellyeségel meg bizonyittya. hogy nem történetböl valo alkotmány, az anyaszent egy háznak, vagy is alelki világnak egyesége nem aláb valo képen tündöklö, és láthato. az egyeség, és ahasonlatoság mely az ó, és az uj testámentum közöt találtatik, szintén ugy a szemiben ütközik egy keresztenynek, valamint a napnak. tsillagoknak, szép rendel valo folyások.
[650] A valoságos keresztény meg üsméri aláthato dolgokban. az Isteni kezet. a mely azokot alkotta, és amely azokot tarttya, tsak az Istent tekinti minden teremtett állatban. melyek [651] szemei elött vannak, láttya avilágnak tengelyét. mely az ur munkája. meg hajolni az ö hatalma alat. és a föld felet valo felhöket. kik követik annak akarattyát. ki azokot vezeti; láttya meddig terjed, a filosophusoknak meg határozot elméjek, és atzélt, ahol az okoságnak engedelmeskedni kel. a hit, meg üsmérteti véle, a földnek porában, a meg holt sok számu embereknek hamvát, akik is készen vannak. meg halhatatlan formát venni magokra. leg elsö [652] parantsolattyára teremtöjöknek. amidön az embernek fia el fóg jöni, hogy meg visgállya mindenikének tselekedetit. és el válasza akonkolyt a jó magtol. Mivel eljö az az idö, amelyben [653] mind azok, kik a koporsokban vannak, meg fogják hallani az Isten fiának szavát; És mind azok, kik jó tselekedeteket tselekedtenek, akoporsokbol ki kelvén, az örökké valo életre fel támadnak, ugy azok is kik rosz tselekedeteket tselekedtenek. azokból ki kelnek, fel támadván karhozattyokra, Addig amég, aközönségesen valo fel támadásnak nagy titka, és nagy tsudája véghez menyen, ugyan azon hit ki nyilatkoztattya a kereszténynek, az Istennek lelke mint [654] munkálodik a szent lelkekben, a menyei lelkek vigyázván szüntelen körüllöttunk azö parantsolattyábol, és az ö irgalmas keze, mely aválasztottakot vezeti. ki gondolhatatlan, és meg foghatatlan utakon, láttya el fáradhatatlan serénységit az ördögnek, aki maga után vonnya [655] abünösököt, és aki azt keresi szüntelen. hogy el nyelhese mindnyájan az embereket; akeresztény azt is lattya, hogy mitsoda nehéz. ateremtet dolgokal. élni. ragaszkodás nélkül, a miolta, az elsö embernek vétke. mind azokot annak hatalma alá vetette., a kit a kristus. világ [656] fejdelmének nevezi. a tsalárd jókot fel fedezi, és fel keresi azt, a mi akeserüségekben üdveséges, érzi magában az emberi szivnek meg romlását, és akegyelemnek erejét, a mely egyedül emelheti fel. ha elesik, üsméri lelkének gyengeségit, és a tiszta imádságoknak hathatoságát. kérvén az Istennek segittségit, által láttya atitkokban mind azt. valamit a kristus tanyitot nékünk, egy szoval. mindenekben. tsak ezen lelki világ szerént tselekeszik, amelyet néki a hitnek szemei olyan jól ki nyilatkoztattyák, valamely jól lehet látnia földi dolgokot. hogy ha aláthato dolgokhoz. hajol, nem egyébért, hanem. mint olyan modokhoz. melyek arra rendeltettek., hogy a láthatatlan dolgoknak üsméretire emellyenek minket, és ezen üsmerettségböl fel menyen az Isteni szeretetröl valo nagy parantsolatnak bé töltésire, mivel kitsoda üsmérheti ötet, hogy ne szeresse.?
Ihon ezt nevezi szent pál. ahitböl valo életnek. mitsoda nyomoruságban vannak az ollyanok, [657] kik tsak a testi állatokrol. valo gondolkodásban., és azoknak birasában foglallyák a lelkeket.,? az Isten ö nékik olyan lelket adot, akinek lehet magát táplálni Isteni gondolatokal. mind azon által azt tsak földi gondolatokal legeltetík, Az ember meg nem foghattya a maga nagyságát: ö hasonlit az állatokhoz. és azokhoz hasonlová lészen; tsak aromlando, és [658] veszendö jók után fut, amelyek ötet semmi meg maradando boldogságra nem viszik, de söt még ellenben. az örökös nyomoruságra vezetik.
3.
Sokan akeresztények. közül. hasonlitnak. az ollyan esztelen követekhez. a kik el nem akarnák olvasni hogy mi vagyon a parantsolattyokban, és akik el tekozlanák, a követtségre vet fundust.
A valosagos keresztény pedig, olyan okos követ, aki szüntelen aparantsolatrol. gondolkodik, és aki fejdelmének tiszteletire fordittya a fundust. melyet vett tölle.
A leg közönségeseb, és a leg meg foghatatlanab vaksága. tsak nem mindnyájan az emberekneka. hogy igen keveset gondolnak aköteleségek meg tanulásával; ök evilágra küldettettek, azt tudgyák. hogy itt kevés mulatások lehet, még is nem igyekeznek meg tudni azt. hogy itt mit kel tselekedni. Az ö kiralyok, attyok, a világra küldi öket, elegendö tálentumot is ád nekik, az ö követtségekre. de ök viszá élnek azokal atálentumokal, elejekben adgya atörvényt hogy azt meg tarttsák. meg magyaráza nékik minden akarattyát az Évangyéliumban; de azt nem olvasák, vagy ha olvasák is nagy hidegségel. és bé töltik a szent [659] jakab mondását. hogy meg nézvén magokot abban a szent tükörben, el felejtik, mihent annak hátat fordittanak, a mocskot. melyet magokon láttak volt, Az az atya, elejekben adgya testámentumát. a melyel örökösinek fogadgya öket. bizonyos okok alat, ök pedig nem olvasák, se parantsolatit, se leveleit, se atestámentumát annak a hatalmas Atyának, és el mulattyák meg tudni azokot az okokot. a melyek. vagy az örökségében teszik, vagy onnét ki rekesztik öket., minden nap kiálttyák nékik. nyisátok meg azt a testamentumot, a melyet az Atyátok vérivel petséttlette meg, és anyi sok bizonyságoknak vérekel. kik ötet meg halni látták ti érettetek, meg fogjátok látni hogy mint vesztitek el azt a drága örökséget. a mely néktek rendeltetet volt, de ök ezen fel nem indulnak., leheté azt meg fogni. hogy az emberek anyira el merüllyenek az esztelenségben? mivel abban más mód nintsen, vagy azt meg vallyák hogy nem keresztények. vagy hogy, esztelenek azért, mert magokot nem oktattattyák a keresztényi köteleségekre. mind azon által, a föld tele. az illyen vázhoz hasonlo keresztényekel.
vannak olyan kevés számu keresztények, kik magokban által láttyák, hogy a leg föveb köteleségek abban áll, hogy szüntelen olvasák az attyok testámentumát; hogy nagy szorgalmatoságal, és tisztelettel. vegyék magokban. a benne lévö oktatásokot, hogy atudosokal. magokot meg világositassák. és meg magyaráztassák. leg kisebik részit is annak. a mi abban homályos volna, és valamint az Évangyéliumi jó szolgák. a nyereségre adgyák a külömb féle tálentumokot, a melyeket vettek. az Isteni törvénynek követésire. meg tsalná. magát aki azt gondolná. hogy elegendö avallásnak tsak némely részeit meg tudni. a keresztények tartoznak meg tanulni. vagy magokot oktattatni, minden köteleségekre, és ez a [660] köteleség továb terjed mint sem gondollyák, halgassák mit mond maga az Isten nékik: Az én törvényem. ate szivedben légyen., mindenkor szemeid elött légyen. ted a nyakad körül, és [661] kössed azt a karjaidra. arrol gondolkodgyál, mind napal. mind éjel, Elmélkedgyél. az én igéimröl házadban ülvén, és uton járván. irjad azokot a házad küszöbire, és ajtaira, tanittsad ezekre fiaidot, és magyarázd meg néki., mi végre rendeltem a Céremoniákot az illyenekben foglalták tehát magokot a szentek, és mi is tsak igy remelhettyük. azt az örökös örökséget. amely igéretben vagyon
4.
Az emberek azt tarttyák. hogy vagyon okok, keresztényeknek nevezni magokot. a midön a titkokot hiszik, és a vallásnak részeit, külsö képen követik.
A valoságos keresztény. mind azt semminek számlállya, hogy ha tsak. mind külsö, mind belsö kepen nem követi a példákot. melyeket a kristus adot nékünk.
visgállyuk meg még az ollyan rosz féle keresztényeket., a kik sokat tartanak magok felöl, olyan szin alat, hogy tudgyák köteleségeket, de akik valoságal tsak olyan állapotban vannak. [662] mint akik nem tudgyák; nem elég atitkokot hinni., nem elég olvasni, és halgatni atörvényt, [663] mert valamint szent pál mondgya. azok akik atörvényt halgattyák. nem lesznek azal igazak Isten elött, de tsak azok igazulnak meg, akik azt követik. A farisaeusokot, és a doktorokot nem vadolták azal, hogy a törvényt nem tudták volna, ök annak minden részit tudták, mind azon [664] által, akristus. szüntelen valo átkot mondot reájak, mert nem követték azt a mit tudtak és hittek. és a mire másokot tanitottanak. szent jakab apostol. arra tanyit minket. hogy az ördög is [665] hiszi amit mi hiszünk. de a hit, tselekedet nélkül meg holt hitt, valamely fa jó gyümöltsöt [666] nem hoz. ki vágattatik. és meg égettetik. A midön akristus azt fogja mondani. menyetek el átkozotak az örökké valo tüzre., nem azt fogja nékik mondani. mert nem hittetek, hanem azt, [667] mert az irgalmaságnak tselekedetit, nem követtétek. hogy ha tsak. nem bövségeseb. ati igasságtok. az irás tudokénál, a menyeknek országában bé nem mentek: Legyetek tekélletesek. [668] mondgya az üdvezitö, valamint ati menyei Atyátok tekélletes: Ezt a tekélleteséget ugy nyerjük meg. hogy ha meg egyeztettyük életünket. akristuséval; Mi nékünk tsak egy [669] doktorunk. és mesterünk vagyon. aki is akristus. ö nála vagyon egyedül az örök életnek [670] igéje. ö egyedül az a nagy szegelet kö, a melyen áll, a keresztényi egész épület. szükséges [671] minden okos embernek erre a köre épitteni, ugy hogy amidön az esök. az árvizek, és a szelek a házunkra jönek. el nem esik, mert a köre vagyon épitve. A kristusra kel hát épitteni., [672] ugy kel gondolkodni valamint akristus, ugy kell beszélleni valamint akristus, ugy kell tselekedni valamint akristus, és azö nevében. ezt hadgya nékünk az apostol, egy szoval [673] akristusban kel öltöznünk, A ki utánnam akar jöni, engemet kövessen, a ki velem nintsen. [674] ellenem vagyon, és aki velem nem gyüjt, a tékozol. Ez igy lévén, akik akristust nem [675] követik, azok véle nem egyesek. olyanok. valamint az ágak. melyek nintsenek a szöllö [676] tökéhez foglalva., gyümölcsöt nem hozhatnak., meg száradnak. és atüzre vettetnek, mert [677] mondgya akristus. mi semmit nem tselekedhetünk nála nélkül. szent pál pedig arra tanit. [678] hogy tsak azok üdvezülnek. akik hasonlitnak az Isten fiához, a mi urunk Jesus kristusunknak ábrázattyához.
Mind ezekböl láthatni tehát. hogy tsak egyedül ahit nem elegendö az örökké valo ditsöség el nyerésire, hanem tellyeségel szükséges akristus életét követni, kiki találhat abban. a maga [679] rendéhez képest. sok féle példát., mert noha a sok féle tálentum, (vagy ajándék.:) melyet az Istennek lelke adgya nékünk. sok féle köteleségekre kötelez, de tartozunk mindenkor ugyan [680] azon lélek szerént viselni magunkot. és ugyan azon Jésus kristust tekinteni minden beszédinkben. es tselekedetinkben, némellyik követheti ötet, az ö halgatásában. magános. és el rejtet életében, meg más, az ö munkás. és fáradozo életében, aki is tsak amások szolgálattyában faradozot., követhettyük ötet. az ö igasságában, irgalmaságában, kegyeségében, türésiben. alázatoságában, felebaráti szeretetében; és noha lehetetlen volna nékünk ezeket a jó erkölcsöket, azal a tekélleteségel követni. mint a mellyel a kristus követte. de az ö követöi leszünk, tsak azt tselekedgyük a mi töllünk ki telhetik. a melyet pedig el mulatván. nem remélhettyük az üdveséget. mert a midön akristus azt mondgya. hogy a ki [681] hiszen. és meg keresztelkedik, üdvezül, a tselekedetek által valo élö hitet kel érteni, szent [682] jakab szerént., szent pál azt mondgya még nekünk. hogy a kristus vallásában, tsak a szeretet által valo hit használ.
5.
Legg több része az embereknek. akeresztényi tudományt abban aparantsolatban tarttyák, hogy másokal. ne tselekedgyük azt aroszat. amelyet nem akarnok hogy velünk tselekedgyenek
A keresztényi vallás töbre kötelez., és azt hagya hogy másokot meg elözünk, és tselekedgyük mind azt másokért, valamit akarnok, hogy mások tselekedgyenek érettünk.
Sokan akeresztények közül azt gondollyák, hogy az ó testámentumbéli tudomány. továb nem [683] ment a természet törvényének parantsolattyánál. amelyet tobiás a fiának hagyot., és a melyet a pogányok is üsmerték, valamint asidok, ne tselekedgyed azt másal, amit nem akarnád hogy mások tselekedgyenek veled, De akristus, aki azért jött el, hogy meg magyaráza. a [684] torvénynek valoságos értelmét, nékünk azt parancsolta, hogy azt tselekedgyük masokért, amit akarnok. hogy mások tselekedgyenek érettünk. ebböl áll rövideden az egész törvény., ez igy lévén. hinnünk kell. hogy az ó törvény magában foglalta ezt atekelleteségre valo parantsolatot. és mind azokot az oktatásokot. melyeket tóbiás ád afiának, ha jól meg gondollyuk. ez a parantsolat. tsak rövideden. elönkben adgya atermészet szerént valo igasságot, amelyet minden emberekben oltotta az Isten. és amely ellen. soha senki ugy fel nem támadot., hogy magában meg nem üsmérte volna hogy roszul tselekeszik.
Igasságos dolog tehát, hogy azt tselekedgyem másokért. amit kivánnám hogy mások tselekedgyenek én érettem, Azt akarom hogy azok akik alattam vannak, meg adgyák nékem amivel tartoznak., nem kel tehat semmiben is el mulatnom azt, amivel tartozom azoknak akiktöl függök, vagy azoknak. akik valamely joval voltak hozám, azt akarnám, hogy minden féle állapotban kegyeségel, igasságal, hüségel, és szeretettel volnának hozám, hasonlo képen kel tehát tselekednem nekem is, hasonlo tekintettel, és tisztelettel. kel lennem felebarátomhoz., mint a melyel akarom hogy légyen hozám. örömmel látom ha nékem meg botsátanak. meg kel hát nékem is botsátani; Azt akarnám, hogy engemet meg segitenének. és hogy meg elöznék lelki. és testi szükségimet, szükséges tehát hogy én is meg elözek másokot a menyiben töllem lehet., A nekem igen nehéz volna ha tsufságot üznének belöllem. ugy kel tehát másokal tréfálodnom. hogy a tréfát okoságal. annak tiszteletire és kedvire fordittsam, a kivel tréfálodom; Azt én örömest kivánnám. ha szeretettel. intenének meg fogyatkozásimról, a melyekböl magamot meg jobbithatom, és hogy a többit el szenvedgyék. és meg botsásák. hasonlo képen kel bánnom az én atyám fiaival, igy kel tehát gondolkodni atöbbiröl is. [685] Mindenitek szolgállyon egyik a másikának, a vett ajándék szerént, mint az Isten ajándékinak hü sáfári. mondgya szent Péter.
A szentek fel áldozták életeket azokért, kik az ö segittségekhez folyamodtanak. ámbár sokan azok közül. soha nem kérték is segittségeket., de meg tselekedték, mert érzették, hogy hasonlo alkalmatoságokban. ök is kedvesen vették volna a segittséget. óh mely kevesen követik ezt az Isteni törvényt, még akönyü dolgokban is? de még ellenben, menyi vagyon. olyan., aki olyan roszat tselekeszik, amelyet nem akarná hogy mások tselekednének véle.? mind azon által, [686] hogy valoságal. Isten fiának mondhasa valaki magát., nem elég roszat nem tselekedni, mivel tellyeségel tartozik jót tselekedni. és nem tsak jót kel tselekedni. hanem ha meg lehet, atekélleteség azt kivánnya, hogy a jobra igyekezünk.
Némelykor igen nehéz választást tenni a jó, és ajobb közöt; ebajos volt gyakorta a szenteknek is., kételkedtek azon. ha egy dolgot meg tselekedgyéké inkáb, mint sem a másikát. ha szollyanaké, vagy halgasanak; de ezt a parantsolatot, hogy azt tselekedgyük másokért. amit [687] akarnok hogy érettünk tselekedgyenek, és a mit láttak. hogy azIstennek leg nagyob. ditsöségire lehet. azt tellyeségel. véghez vitték.
A parantsolat melyet adok néktek. mondgya akristus, az, hogy ugy szeresétek egy mást, [688] valamint én szerettelek titeket. Az Attyának pedig azt mondgya. szolván az apostolokrol. [689] és az ö képekben, mindnyájan a hivekröl, ugy szeretted öket, valamint engemet szerettél, [690] meg másut azt mondgya., az Atya ugy szerette a világot. hogy azért. az egyetlen egy fiát adta, Ez a szeretet pedig, mondgya. akedves apostol. abban áll, hogy nem mi, az Istent, hanem [691] az Isten szeretet minket elsöben. Az Istennek, és a kristus Jésusnak, az emberekhez valo szeretete., meg elözö szeretet., és mint hogy tartozunk ugy szeretni másokot, valamint az Isten. és akristus szeretet minket. ebböl azt kell ki hozni, hogy tartozunk egy mást szeretni [692] meg elözö szeretettel. ugyan ez által is mondgya az üdvezitö. hogy egyeké lészünk mindnyájan, valamint ö egy az Atyával. hogy mi bennek leszünk, és a kristus mi bennünk. siessünk tehát ahoz a titkos egyeséghez. fel áldozván mindent azért. hogy meg elözhesük. [693] egyik a másikunkot: adgyuk el ugy mondván, mindenünket. hogy meg nyerhesük. azt a menyei el rejtet kintset, és azt a meg betsülhetetlen gyöngyöt. mint hogy pedig az a parantsolat magában foglallya. az egész törvényt. a világos. hogy azok. akik azt nem követik, vétkeznek [694] atörvény ellen. ez a tanitása. szent jakab apostolnak.
6
Nagyob része akeresztényeknek. tsak testi tekéntetböl. valaszttyák magoknak. az életnek rendét.
A valoságos. keresztény pedig, az Isten lelke által választtya azt
Igen közönséges dolog azt látni, hogy a szülék rendelik el. gyermekeknek hivatallyokot, vagy az óllyanok kik szabadosok. ök magok választtyák azt magoknak, abban pediglen egyébre nem vigyáznak, hanem a nagyra vágyásra. a haszonra. az élet béli alkalmatoságokra, a nyugodalomra. vagy a szükségre, mind ezek testi tekintetek. és gyakorta veszedelmesek, ezek is okozák gyakorta a sok féle hivatalokban lévö emberek közöt a rendeletlenségeket; mert leg gyakrabban azokra nem hivatattak még is azokra adgyák magokot. és elegendö értelmek nintsen hogy azokot jól végben vigyék
A tisztességes életnek módgyai, el nem rekesztenek az üdveségtöl., de némelyiknek olyan illik, a mely másnak kárhozattyára lészen., A valoságos keresztény pedig egyenlö képen tekinti mind azokot a hivatalokot, melyek hozája illendök. az Isten eleiben járul gyakorta, hogy halgassa az ö szavát., és magát az alá veti. amit vagy az ö szent akarattya sugarol. vagy a mit a keresztényi okoság ád eleiben. de hogy magát meg ne tsallya. okos, és értelmes embereknek jár tanátsokon. rend szerént, ugyan ez által is mutattya meg az Isten azt, amit Isteni hivatalnak neveznek, ugyan ez is viszi avaloságos keresztényt. inkáb egy hivatalra, mint sem a másikára. minden más féle út, vagy tévelygésre. vagy veszedelemre viszi az embert, mindenek felet arra kel vigyázni. hogy a hivatalokban való valasztás. melyek másokot tekintik. ugy mint alelki pásztorság, a biroság, vagy a doktorság. sokal nagyob vigyázást kiván., mint sem az olyanok, a mellyek. tsak a választo személyit tekintik,. más képen rettentö számadásra adgyák magokot a vétkekért, mellyekben eshetnek., A midön akristus Jésus tagjainak szerentséjekben, vagy élettyekben. jár adolog, a nem elég hogy tsak azt tselekedgyék a mi leg jóbb, hanem bizonyosnak is kell abban lenni. hogy elegendö ajándékok vagyon arra. [695] hogy azokrol végezhessenek. mivel. az Isten. ugy osztogattya az ö külömb féle ajándékit az embereknek, amint néki tettzik., ugyan az ö lelke. és ajándéki szerént kel intézni az embereknek, amagok hivatallyokat
Hogy ha a klastromokban. tsak azért kell. menni, hogy el hadgyák. a világi meg romlást. hogy penitentziát tarttsanak. hogy egészen, a sanyaruságra adgyák magokat. és hogy a magok akarattyok követésiért valo veszedelmet el kerülhesék. egy szoval. hogy tekélletesebben követhesék a kristust. és hogy a kristusban öltözhesenek, valamint szent pál mondgya. ezek tehát az egyedül valo okok, a melyekért a szerzetes életet kel kivánni. mivel atöbbi. arendeletlenségeknek okai,
De amidön az egy házi rendre akarják magokot adni, mindenek felet leg inkáb akor kel [696] vigyázni az Isten szavára, A kristus sok helyt mondgya nékünk, hogy ötet az Attya választotta,. hogy ö nem magátol jött el. hanem az Attya küldötte; Az apostolinak meg azt [697] mondgya. hogy nem ök választották ötet, hanem ö valasztotta öket. szent pál. azt mondgya. [698] hogy senkinek nem kel magának tulajdonittani a papi tiszteletet, hogy ha tsak. arra ugy nem hivatatik mint Aaron. Mitsoda vakmeröségel. lehet tehát az embereknek., a mint azt láttyuk minden nap. magokat a papságra választani, és az egy házi méltóságokra? Nem lehet más rendet adni. azoknak eleiben, kik azokot méltán akarják fel venni. mint amelyeket szent [699] pál ád timothéusnak. Ne illessétek az urnak kristusit. se ne vádollyátok az urnak [700] valasztottit., hanem itéllyék meg ök magokot. a szent igék szerént, a melyeknek ök meg [701] tartoi. és sáfári., rettegjenek pedig akor, a midön tsak a magok választása emelte fel öket [702] arra a nagy méltoságra, és nem akristus lelke. és azö felyebvalojok.. A papok. a földnek soja. és az igen félö, hogy az ollyanok. akik tsak emberi tekintetért mentek abban a szent rendben. ne legyenek olyanok mint az izetlen só. a mely tsak elvetni valo. ök avilágnak avilagosága, meg kel világosittani mind azokot. kik aházban vannak; fényleni kel nékik az emberek elött. akiket arra kell. vinni. hogy ditsöittsék. a menyei atyát, példát adván nékik ajó tselekedetekre., szükséges tehát. hogy a menyei Atya. a világoságnak attya. tegye öket agyerttya tartokra. hogy világosittsák. az anyaszent egy házat, mely azö háza, hogy ha. ozát oly keményen büntették meg, azért. hogy a szekrényt akarta tartani hogy elne esék. miképpen fognak. bánni azokal., kik az elö menetelért. vagy ahaszonért ádozo papoká merik magokot tenni, és kezekben venni, a szenteknek szentit. hogy ha több számot vesznek azoktól. akikre többet biztanak, hová lésznek azok, akik magok keresték. magokra tenni arettentö terhét. az oltári szolgálatnak.
7
Tsak nem mindnyájan akeresztények. azt gondollyák. hogy sokat tselekesznek. ha bizonyos orákot az imádságban, vagy az elmelkedésben töltenek.
A valoságos keresztény. pedig azt tarttya, hogy tartozik. szüntelen imádkozni.
Nagyob része akeresztényeknek. azt tarttya hogy eleget tészen köteleséginek, ha egy nehány orát az imádságban tölt el, atöbbit pedig, amulattságban. és a hejában valoságban tölti el. mind [703] azon által, akristus arra tanyit, hogy szüntelen kel imádkozni, szent pál meg tanyit. hogy mi [704] modon lehesen ez az imádság. amely is nem más, hanem hogy mindenkor az Istenre fügeszük lelki szemeinket. akár egyetek. akár igyatok, vagy akár mit tselekedgyetek, mondgya nékünk, de azt mind az Isten ditsöségire valo nézve tselekedgyétek. ki ki észre veheti ebböl, [705] hogy mi formában kel követni ezt aparantsolatot, ugyan az Istenben, mondgya ezen [706] apostol. hogy elünk, mozgunk. és maradunk, mihent azö lelke rollunk el távozik, meg halunk, és porrá leszünk. minden szem pillantásban veszünk az Istentöl. és minden szem pillantásban vagyon szükségünk hogy tölle kérjünk. vakságban volna az olyan., aki nem látná. hogy mitsoda szükséges nékünk. szüntelen. azö segittségit kérnünk, nagy háláadatlanok is [707] volnánk, ha el fordittanok szemeinket arrol a minden hato kezröl. amely szüntelen segit minket, minden munkáinkban, aki meg foghatatlan türésel. várja. hogy gondolkodgyunk üdveségünkröl, és akinek gondgya vagyon életünkre, még akor is. a midön vétkezünk.
Akár mely foglalatoságban volnánk is, miért nem emelhetnök fel elménket az Istenhez, vagy azért hogy ditsöittsük, vagy segittségit kérjük, meg emlékezvén belsö képen. ezekröl a szokról. melyek szüntelen az anyaszent egy háznak. szájában vannak, uram figyelmez az én [708] oltalmomra, én Istenem sies az én segittségemre: judith. mind imádságokal. mind böjtölésekel. keszült volt ahoz a nemesi tselekedethez, amelyet az Isten. adá elméjire: a jó alkalmatoság elötte volt hogy véghez vigye, mind azon által. el halaszttya, és elsöben. a holofernes ágya mellé le borul. hogy a menyei segittséget kérje, a midön pedig el akarná vágni a fejét. egyik kezében ahaját tartván, a másikában akardot. fel emelve. meg állapodik, és [709] mondgya ujontában. én Istenem. mostanában adgy erött nékem. Ez olyan tsudálatos példa, mely meg bizonyittya a szüntelen valo imádságnak szükséges voltát, a mely nem egyéb szent [710] agoston szerént. hanem aszivnek ohajtása, és indulattya. eztet kell kérni akristustól. valamint az apostolok kérték mondván. uram tanits meg minket imádkozni, aszivnek indulatiért lészen ö jelen imádságinkban. és tészi foganatosá kérésinket. valahol két vagy [711] három személy esze gyülekezik az én nevemben. mondgya akristus. én közöttök lészek, és [712] akár mit kérjetek az én nevemben. meg nyeritek azt. az én menyei Atyámtol. Hogy ha pedig az Isten mindgyárt meg nem halgat minket. erösebben kel imádkoznunk. és inkáb kel kiáltanunk. valamint a jérikoi vakok tselekedének., és akoron meg nyerjük kérésünket. tsak a kristus nevében kérjünk
A különös. és órára szabot imádságok, igen ditséretesek, követik azokot az orákot, amelyeket az üdvezitö éttzakákon töltötte el sokszor tsak magánoson a hegyeken. és apusztakban. de a [713] szoval valo imádság közben. soha sem kel el mulatni. a szivbéli könyörgést. akristus azt mondgya a sidokrol., ez a nép, tsak az ajakával tisztel engemet. de a szive mesze vagyon töllem. ugyan ezen történik gyakorta azokal., kik meg elégesznek némely szoval valo [714] imádságokal, vagy atemplomban. vagy különösön a magok házoknál. Ámbár akirályok tiszttyeinek légyen is bizonyos idökben nyugodalmok, de aleg buzgobbak közöttök. sziveknek nyugodalmat nem adnak., szüntelen azon gondolkodnak, hogy miképpen. tettzhessenek fejdelmeknek, és hogy mi formában mehesenek hová továb eléb kedviben.,
A rendel valo elmelkedések is hasznosok. de tsak a magahoz valo hizelkedestöl meg tudgya magát örizni az ember., mivel sokan. jobbaknak tarttyák magokot azért. hogy egy nehány oráig elmélkedtenek olyan gondolatokrol., a melyek egy fö aucthor szerént. inkáb származnak az elméböl, mint sem aszivböl. avaloságos érdem az, hogy szüntelen elmélkedgyenek. eröltetés, és mutogatás nélkül, meg egyeztetvén avilági foglalatoságat azal a szivbéli indulattal. amelyröl ide fellyeb szollottunk. és azal. a menyei foglalatoságokal, a melyekröl [715] szól szent pál nékünk
8
Igen kevesen vannak az olyan keresztények. akiknek unadalom nem volna az Istenröl valo beszelgetés.
A valoságos keresztény pedig nehezen halgattya, amásrol valo beszélgetést. az Istenröl valo beszélgetes néki mindenkor ujnak, és kedvesnek tettzik
[716] Az ember rend szerent olyanrol. beszél. leg inkáb, a mi asziviben uralkodik. ugyan ezt is hija akristus. az emberi sziv kintsének. azt mi már meg szoktuk látni. hogy az emberek egy mást terhelik, sok perlekedésekel. bajos dolgokal. vagy mulattságokal, soha pedig elnem unnyák ezekröl beszélleni. a bizonyos jele, hogy aszivek oly tele az illyen dolgokal. hogy nem [717] férhetnek meg bennek, a szent elöljáró. azt mondgya hogy aki a földböl veszi eredetét. a föld., az üdvezitö azt mondgya, hogy a száj. a szivnek bövségiböl beszél. Egy jó mester ember. azon nem panaszolkodik, hogy minden nap. a munkájárol. és a nyereségéröl gondolkodik. egy nagyra vagyó. mindenkor azon törödik hogy mehesen eléb. egy fösvény. nem szánnya az idöt, a melyet a kintse gyüjtésiben tölti el. és a szerzésben. el faradhatatlan. senki sem fárad el. a gondolatban, se a tselekedetben. a midön kivánságinak eleget akar tenni, tsak épen az Istenröl valo gondolat, és a menyei dolog unadalmas, meg is mutattyák, hogy ezekel keveset gondolnak.
A keresztény, aki az elsö parantsolat szerént. egész szivéböl, lelkéböl, és erejéböl szereti az Istent, nem unya meg rolla beszélleni,. ez neki minden pere, minden nagy dolga. és minden [718] gyönyörüsége. immár azt meg hallottuk szent páltol hogy a keresztényeknek tsak a menyei dolgokrol kell beszélleni, hogy ha meg tekénttyük az Istennek ditsöségit. a melyben reméllyük hogy még részesülünk. vagy az ö hatalmát. a melyet hirdeti mind az, a mit szemünkel láthatunk., vagy az ö joságát. a melynek valoságát minden szempillantásban tapasztallyuk., mind ezekre valo nézve. szüntelen kell magunkban éreznünk, aszeretetet. és az álmélkodást. soha nem is kell meg unnunk. az annyi jók kezdöjéröl valo gondolkodást. hogy ha meg tekénttyük az ö igasságát., a melyért retteghetünk, vagy az öirgalmaságát. a melyre oly szükségünk vagyon., mindenik oly igen illet minket, hogy meg foghatatlan dolog, miképpen lehet annyi sok embernek, a hejában valo beszélgetésben eltölteni azt az idöt, a mely nékünk azert adatot, hogy meg engesztellyük azt az igasságot, és el nyerhesük azt az irgalmaságot. [719] akristus azt mondgya nékünk. hogy az itélet napján. az emberek számot adnak. minden hejában valo beszédekröl., mert a beszédinkböl igazitattunk meg. és abeszédinkböl karhoztatunk. ugyan azon beszédekböl. a melyek a szájbol ki menvén, tisztátalanná tészik az embert. mert olyan szivböl erednek, a melyböl folynak ki a rosz gondolatok, azt ki ki tudgya, hogy az okoság arra kénszerit némelykor. hogy tsak közönséges dologrol beszéllyünk, és halgasuk el az Isteni dolgokot. követvén az üdvezitö mondását, hogy nem kel az ebeknek vetni a szent dolgokot. se a sertések eleiben a gyöngyököt. de meg ugyan azon okoság. arra kénszerit, hogy el kerüllyük társaságát az ollyanoknak akik nem Istenesek. nehogy részt [720] vegyünk tselekedetekben, eszerént üsmérhetni meg pedig az ollyanokot, aki Istentöl vagyon, a halgattya az Isten igéit. de azok a kik nem halgattyák. nem Istentöl. vannak, soha [721] nem is érzik magokban azt a szent buzgoságot. a mely égeté az emmausban menö két tanitványnak sziveket. a midön akristus meg jelenék nékik uttyokban. és meg magyarázá nékik az irásokot. nem is elegendök arra hogy meg érezhessék. a szent beszelgétésekben lévö gyönyörüséget. és hasznot. mert nem Istentöl valok.
A valoságos keresztény pedig. még akor is, amidön az elmének szüksége volna a nyugodalomra, talál sokféle okos modot a nyugasztalásra. noha az Istenröl szemeit el nem veszi. A természetnek ki merithetetlen tsudái. amely is tsudálatra méltó aleg kiseb részeiben is, mind ezek véghetetlen fel jedtzésre méltó mulattságos dolgokot adnak az elmének., és a melyek. az elmének fel háborodása nélkül, vezetik természet szerént a keresztényt arra, hogy tsudállya. és ditsérje a világ kezdöjét. ugyan eszerént is megyen egy Istenes lélek. a foglalatoságrol. amulattságra. a mulattságrol. a foglalatoságra, soha el nem vévén szemeit. szivének szerelmesiröl.
9
Tsak nem mindnyájan a keresztények. az Istent. a pokoltol valo félelemböl szolgállyák.
A valoságos keresztény az Istent, tiszta szeretetböl szolgállya. vagy is leg aláb. az örökös jutalomnak reméllésiért.
Három féle indulat viheti az embereket az Isteni szolgálatra. vagy a büntetésnek félelme. vagy az örökös jutalomnak reménsége. vagy pedig a tiszta szeretet. mely semmi hasznát nem tekinti. azt valoságal el mondhatni hogy az elsö indulat nem elegendö tsak magánoson. sohult azt fel nem talalhatni a szent írásokban. hogy szolgállyad az Istent tsak azért. hogy elne kárhozál. arosz szolgának jele az. aki tsak averéstöl fél.
A jutalomnak reménsége nem volna ugy mondván tekélletes indulat, hogy ha meg válhatna aszeretettöl. másként ez az indulat haszon keresö volna, az Istent tsak azert szolgálni hogy boldogok lehesünk. meg nem egyeznék tellyeségel ezel a parantsolatal., hogy mindenek felet szeresük az Istent, és inkáb mint magunkat. Ez a reménség mindazon által, igen keresztényi remenség. mivel rend szerent a szeretettel együt vagyon és hogy az örök jutalom nem más [722] hanem az Isten maga. Az Isten mondá ábráhamnak, én leszek ate véghetetlen jutalmad. Ezen értelem szerent. az örökké valo boldogulásnak kivánsága, igen fö ösztön arra, hogy fel ebrésze lágyságinkot, a melyben gyakorta esünk. Dávid, és tsak nem mindnyájan aszentek. a boldogságnak reménségivel bátoritották magokot. a nehézség ellen. a melyel vagyunk [723] aszenvedéshez, mind azt, valamit itt szenvedünk, mondgya szent pál. nem hasonlithatni ahoz aditsöséghez, mely minket vár. de mind azok a szentek akor éltek ajutalomnak reménségével, minek utánna nagy jeleit adták volna szereteteknek,
A harmadik indulat. atiszta szeretet, az Isten egyedül nagy, egyedül jó. egyedül szeretetre méltó, és ötet kellene szeretnünk, ha szinte semmi jutalmat nem igérne is, igy is töltenök bé ezt a parantsolatot., hogy szeresük az Istent inkáb mint magunkot, voltak olyan szentek, kik azt a gyönyörüséget, hogy az Istenhez valo szereteteket it meg mutathassák, nagyobra betsüllötték az örömnél, melyet remellették el érni a boldogságban. Ne a halált uram. ne ahalált. akár mely boldogság várjon is engem menyekben. hanem hogy mindenkor szenvedgyek, azért hogy hová továb jobban meg mutathasam hozád valo szeretetemet. talám nem tsak. pázziai szent magdolna tett Istennek illyen könyörgést, mivel szent bernárd. aki oly böltsen meg külömböztette atiszta szeretetet, az örökös jutalomért valo szeretettöl. minden kéttség nélkül. azö buzgo szeretete is elhatot anyira,
[724] Illyen szeretettel szerette szent pál akristust, de sött még azt kivánta hogy tölle el rekesztessék, tsak az ábrahám fíai ötet meg üsmerjék, sokan meg botránkoztanak. szent pálnak ezen a szován, és meg nem foghatták. hogy olyan nagy szent, aki oly igen szerette az Istent magát arra ajánlotta. hogy az Istentöl el választassék. szent Chrysostomus magyarázván szent pálnak ezt a levelét. azt mondgya, adgyanak nékem olyan szivet. a melyben anyi szeretet légyen mint a szent páléban. akor meg fogja tudni, hogy mitsoda nagyá lehet a szeretet. menyire mesze vagyunk mi az ollyan tekélletességtöl. föképen azollyanok, kik az Istent., tsak [725] a kárhozatnak félelmiböl szolgállyák,? nem vettük a szolgálatnak lelkét, mondgya szent [726] pál. hogy még afélelemben élyünk, hanem az Isten fogadot fiainak lelkét. amelyben kiálttyuk. Atyánk. szent jános azt mondgya nékünk, szolván azokrol. kik tsak félelemböl szolgállyák az Istent: hogy félelem nits aszeretetben., hanem atekélletes szeretet ki rekeszti a félelmet, mert a félelemnek gyötrelme vagyon., és aki fél, nem tekélletes aszeretetben; szeresük tehát az Istent, mivel ö szeretet bennünket elöbször. nem hogy arosz keresztények szeretnék az Istent. örömest ellene mondanának néki. és szivesen avétekre is adnák magokot. hogy ha a büntetéstöl nem félnének. semmi öket meg nem tartoztattya, se atölle vett jóknak háláadása, se az ö országának boldogsága. keresztényeké az illyenek.?
10
Nagyob része a keresztényeknek, sokal. keveseb tisztelettel mennek az Isten eleiben. mint sem az emberek eleiben.
A valoságos keresztény pedig ugy vagyon az Isten elött, valamint egy halálra itéltetet bünös egy király elött. akitöl várja kegyelmezésit.
[727] Mindnyájan az emberek vétkeztenek Ádámban. mindnyájan meg érdemlették az örökké valo halált, kevesen is vannak olyan keresztények, kik meg nem szegték volna. a kereszttségben tett fogadásokot, akik különösön valo vétkekért. meg nem érdemlették volna ahalált. mind azon által azok anyomorultak. idegenségel vannak az Isten elött, aki öket meg fogja itélni, és aki láttya sziveknek. leg belsöb részeit, keveseb tisztelettel mennek eleiben, mint sem egy olyan ember eleiben, akitöl tartanának. ki sem mondhatni, mitsoda kelletlenül vannak jelen anagy titkokon.
Elsöben le kellene irni. ha lehetne. az ö nyomoruságoknak nagy voltát. és egy szers mind az Istennek meg foghatatlan felségit. ugy lehetne azután elgondolni azö esztelenségeket, és [728] vakságokot., ha szinte szájokal. énekelik is az Isteni ditséreteket, hálákot adnak néki, vagy botsánatot kérnek bünökért,, de az ö szivek távul vagyon az Istentöl. és minden tselekedetek. tsak tunyaság. és imel valoság. a mely irtoztato.
Sött még az Angyalok is rettegnek az ur elött. noha ök szentek. és tiszták. az emberek pedig, kik tölle várják az életre, vagy ahalálra valo itéletit, hidegek, maga reá tartok, és gyakorta. szemtelenek a templomokban; se a kristusnak valoságos jelen létele, se akinnyainak képe. melyeket szenvedet hogy el ragadgya öket az ördög hatalma alol, azö sziveket semmiképen meg nem hattya,
Ellenben pedig avaloságos keresztény. az Isten elött mindenkor szent rettegésben vagyon. és olyan maga meg alázásaban, hogy tsak az ö irgalmaságában valo bizodalom. bátoritthattya meg. ha szinte semmiben magát vétkesnek nem üsmerné is, de meg tekintvén. a maga semmi voltát. és gyarloságát. a mely mindenkor kész ameg esésre, azért mindenkor retteg, az elöt [729] arettenetes Isten elött. vigyázatok. mondgya szent pál, hogy félelemel, és rettegésel munkálkodgyatok, üdveségteken. A valo, hogy az örökké valo Atyának. véghetetlen josága. bé tölti akeresztényt szeretettel. és reménségel; mindenben valamit tselekeszik Istenért., meg [730] tarttya a szent örömet. mely tellyes bizodalomal. és együgyüségel. mind azon által ö soha el nem veszti a fiui félelmet, szolgállyátok az urat örömel, de örvendezzetek ö benne félelemel, Dávid ezt tanittya minden valoságos kereszténynek. Azért amidön az Attya elött hiszi magát lenni, mivel a kristus nékünk meg engedi hogy annak hijuk, nem felejti el azt is, hogy birája. és királya elött vagyon, az ö szeretetit meg nem valtoztattya. se az ö tiszteletét, se félelmét, valamint, se tisztelete. se félelme meg nem kisebittik szeretetét. ugy tekinti magát, mint a menyei udvarnak lábainál lévöt, ahová tudgya hogy szivének indulati bé [731] botsáttathattyák. ha irgalmaságot nyér, vagy ahol akapu elötte örökösön bé záratik, hogy ha vétkeinek Czédulája. el nem töröltetik akristus Jésus vérével. De a mi még irtoztatob., az. hogy mitsoda modon jarul leg nagyob része a keresztényeknek. a szenttségekhez. meg gyonnak, de meg nem térnek, meg gyonnak. de tsak nem mindenkor valoságos szándék nélkül. életeket meg változtatni. el nem hagyván az ókót, a mely oly gyakorta okozta a meg esést, és igy a szenttség törést, apenitentzia tartatlansághoz tették. meg külömböztetik az ollyan gyonást. amelyet egésségesen tésznek. az olyantol a melyet. a halálhoz valo készületért tennének, kitsoda tett tégedet abban bizonyosá. hogy ate. tsak szokásbol valo gyonásod. nem lészen leg utolso? azért hogy nem gondolod amái napon ugy venni akristust, mint leg [732] utólbszori Communiot, tehát, magadot arra adod, hogy a magad itéletit egyed. valamit [733] tselekeszel. mindenkor azt ugy tekinttsed. mint ha. a lenne leg utolszori tselekedeted, és soha sem vétkezel. mondgya a szent lélek.
11
Sokan akeresztények közül azt tarttyák, hogy elegendö képen követik az Isten akarattyát, ha bizonyos áitatoságokot követnek. a melyeket ök választtyák, noha abban tsak amaga akaratot követik leg gyakraban.
A valoságos keresztény. tudgya, hogy az Isten akarattyát követni, leg bizonyosab modgya az, hogy az akarattyát, az másoké alá vesse.
Az Isten ne adgya. hogy az ellen a jó tselekedetek ellen kivánnának szollani, a melyeket ki ki választtya magának, hanem azok ellen szollanak, akik azokért jobbaknak tarttyák magokat, akik azt tarttyák. hogy azokal. elegendö képen követik az Isten akarattyát. noha. gyakorta az ollyan áitatoságok, magának valo hizelkedés, A tiszta, és avaloságos aitatoság az, hogy egészszen az Isten akarattya alá vessük a mi akaratunkot mind azok akik azt mondgyák. uram. [734] uram, nem mennek bé azért amenyeknek országaban. mondgya akristus. hanem tsak a [735] mégyen oda, aki az én Atyámnak aki mennyekben vagyon. követi akarattyát. a ki az én Atyámnak akarattyát követi, az. az én bátyám. néném. és Anyám. egy valoságos [736] kereszténynek. az, avaloságos eledele. hogy annak akarattyát kövesse., aki ötet el küldötte. [737] De mint hogy az Isten nem mindenkor nyilatkoztattya ki nékünk mindenben amaga akarattyát. és hogy a kristus is azt mondgya nekünk, hogy valamit tselekeszünk aleg kisebel is a ki azövé, ugy veszi. mint ha ö véle magával tselekednök. valahányszor tehát. a magunk akarattyát a másoké alá vettyük Istenért. avilágos, hogy olyankor, az Istené alá vettyük magunkot. és hogy bizonyosabbak vagyunk abban az ö akarattyát követni, mint sem ha a [738] magunkét követnök. a leg jóbb erkölcsnek. tselekedetiben is. szent pál. azt mondgya nékünk, hogy a kristus nem kedvezet magának, azért nékünk kedvezésel kel lennünk felebarátunkhoz, ajóban.
Az eddig valo mondásunk. még bizonyosab, a midön azok, akiknek engedelmeskedünk, [739] fellyeb valok nálunknál, mivel akoron azt köteleségböl tselekeszük, de az érdem tsak meg vagyon, ha hozánk hasonlok vagy aláb valok, mivel szent pal arra int, közönségesen, hogy egy másnak engedelmeskedgyünk akristus félelmében. mentöl szabadgyab. és akaratbol valo engedelmeségünk, annál nagyob az áldozat, leg gyakrabban., ezen az uton nyilatkoztattya ki [740] az Isten nékünk akarattyát, és az olyan szolga, a ki tudgya az ura akarattyát, és azt nem követi, keményen meg veretik.
[741] A kristus azt mondgya nékünk, hogy evilágra nem azért jöt, hogy amaga akarattyát [742] kövesse., aki hozája akar menni, annak ellene kell mondani magának., ez igy lévén a veszedelem tsak mindenkor nagy ha amagunk akarattyát követtyük, hogy ha pedig amásokét követtyük akristusért. mindabban ami nem ellenkezik az ö törvényével, az érdem bizonyos. ez az mástol nem függö szabadság. mely mi elöttünk oly drága, és a melyet mi gondollyuk, hogy tartozás képen kel meg tartanunk. és oltalmaznunk, leg veszedelmeseb ellensége a jó erkölcsnek, a mi nyugodalmunknak. és jovunknak, vagy mi azt a szabadságot fel nem talállyuk soha. vagy az mi nekünk terhünkre lészen, és azal viszá elünk.
A miolta oly roszra forditá az elsö ember, ami szabadságunkot. az olta. annak nem kel hinnünk, és azon kel lennünk hogy igaságal. és okoságal meg zabolázhasuk., semmi ellene nem áll a mi akaratunknak. a midön az, az Isten akarattya alá vagyon tellyeségel vetve, azért nem is történik semmi rajtunk. amit nem akarnok. hogy ne történnyék, és illyen formában, azal atekélletes békeségel élünk, amely egyik fö ajándéka a szent léleknek, és amely soha felnem találtatik, abban a tsalando szabadságban., a melyben ki ki akarna maradni, ugyan ezért is adák anyi szentek magokat a szerzetes életre, mint olyan rendre. a melyben bizonyosok voltak hogy az Isten akarattyát követhetik., a fellyeb valojoknak. akarattyok alá vetvén magokot., és amagokét oly tellyeségel meg zabolázták. hogy a magokhoz valo szeretet., a szabadságnak szine alat. ellenek nem támadot. ugyan ezen az alázatos uton is [743] mentek arra a felsö tekélleteségre. a mellyet az Isten kiván mindnyájunktol. akár mely rendben legyünk. legyetek tekélletesek. valamint a ti menyei Atyátok tekélletes.
Az ollyanok pediglen, akik meg elegesznek a magok választások szerent valo áitatoságokal., oly távul vannak gyakorta akeresztényi uttol. hogy tsak nem mindenkor, ugyan azon fogyatkozásokban. láthatni öket, avilág tele az illyen szines áitatosokal, akik is holmi külsö jó erkölcsöknek szine alat, sokal igasságtalanabbak, könyörületlenebbek, hasznokot inkáb keresik, másokot inkáb meg vetnek, nagyra vágyobbak, boszu állobbak, hamaréb tesznek bal itéletet másokrol. de fökeppen, sokal inkáb kivánnak uralkodni, mint sem más emberek, ugyan ezis mondatá egy nem régi okos emberel. hogy az olyan áitatosok. oly igen figyelmeznek. a mások üdveségire, hogy a magokét el felejtik.
12.
Tsak nem mind azok. akik jó keresztényeknek tartatnak. tsak. az olyan. sanyargatásokot szeretik. amelyeket magok választtyák magoknak.
A valoságos. keresztény az olyan féle sanyargatásokot nem tarttya elegendönek. fö képen az ollyanokot szereti. a melyek akarattya ellen valok.
Ez atanitás igen hasonlit a fellyeb valohoz. mind azon által, azt gondollyuk, hogy meg kel attol külömböztetni, az olyanok., akik a sanyaru életet, ajó tselekedetekhez teszik, ugy tettzik mint ha amagok rendek felöl. egy kevesé jót gondolhatnak, de gyakorta. nem aláb valo képen rabjai amagokhoz valo szeretetnek. gyakorta történik. hogy az olyanok, kik testeket szaggattyák, kik böjtölnek, kik Ciliciumot viselnek, el nem szenvedhetnék. a meg vetö, és bestelenitö szót. valamely joszágok el vesztésit, vagy tsak leg kiseb ellenkezést is az [744] akarattyokban. az ö sanyargatások. olyan. valamint a böjttye annak a fariséusnak. aki annak hasznát el veszté. mert sokal nagyobra betsüllé magát. a publikánusnál, agonosz lélek, ugy tudgya adisciplinának köteleit maga hasznára forditani. valamint agyönyörüsegnek lángját. minden valami a mi választasunkbol vagyon. ugy mint, imádság, böjt, sanyargatás, mind ezekben kételkednünk kel., hogy ha ezekhez nem teszik mind azt. valami nékünk parantsolatban vagyon.
[745] Az irás tudok, mondgya az üdvezitö, meg eszik az özvegyeknek házait. a hoszu [746] imádságoknak szine alat, ugyan ezért is vesznek keményeb itéletet, valamint az olyan kép mutatok is, akik tsak azért böjtölnek. hagy láttassanak böjtölni. jaj néktek kép mutato irás [747] tudok, és fariseusok, kik meg dézmállyátok. a mentát, a kaprot, és a kömént, és el hattátok a mik nehezebbek a törvényben. ugy mint, az itéletet, és az irgalmaságot. ezeket kelleték. [748] tselekedni, és amazokot el nem hagyni. az Isten szemekre hánya a sidoknak. hogy még aböjtölésekben is az akarattyokot követik. A mely böjtött kivántam tölletek. valyon abban állé, hogy nap estig gyötörje ember magát, a hamura feküdgyék. zákban öltözék, a fejit le hajttsa. és mint egy karikát tsinállyon a nyakábol, old meg az Istentelenségnek köteleit. botsásd el azokat szabadságra a kik meg romlottak, és ved le rollok terheket. szegd meg kenyeredet az ehezönek, a szegényeknek, és abujdosoknak adgy szállást, akit mezitelen látz, fedd bé azt. és amagad testedet meg ne utállyad. illyen böjtöt kivánok tölletek.
Meg lehet látni ezekböl, hogy mely keveset épithetni az olyan sanyargatásokra. amellyeket [749] maga választ, magának az ember, ami pedig azokban jó lehet, mondgya sanctus franciscus salezius az. azokban a sanyargatásokban vagyon., melyek a mi ditsöségünk ellen támadnak, az akaratunk ellen valokban, és a meg aláztato sanyargatásokban. mint hogy pediglen. a mi leg nagyob, és leg titkosab vétkeink, a ditsöségnek szeretete. és a maga hittség, azért. aleg drágáb. és leg bizonyosab sanyargatások. azok, amelyek le nyomják. ezeket a fö ellenségit. az alázatoságnak. a mely kedves jó erkölcse volt akristusnak, ö maga, hogy el végeze a válttságnak nagy munkáját. és hogy bé tölttse azt. a mit kelletet szenvedni, és ugy bé menni ditsöségében, meg nem elégedet azal. hogy meg testesüllyön, imádkozék. magát el rejttse. böjtöllyön, hanem magát még a sanyaruságokra, és a szenvedésekre is akará adni. nem tsak aleg fájdalmasabakra. és leg keményebekre. hanem még az olyan félékre. is. amelyek leg alázatosabak. és akarat ellen valok valának, ugy mint a szegénységre, meg vetésre, a nagy fajdalmakra, és agyalázatos halálra, az illyen nagy alázatoságok által gyözte meg ahalált. és a vétket. ugyan a kereszt gyalázattyának. tulajdonittyuk üdveséginket. elis. mondhatni. hogy az illyen váratlan. és akarat ellen valo sanyargatások probállyák meg a mi hitünket, és szeretetünket, mentöl inkáb szeretik az Istent., annál inkáb ellene kel mondani magoknak, hogy tsak az Istenért. és az Istenben élhesenek, A ki utánnam akar jöni, mondgyon ellene magának, mondgya akristus. mentöl inkáb akarat ellen valo a sanyaruság, annál inkáb ellene mondunk magunknak. ha azt örömel veszük. ez igy lévén, az Istennek nem adhattyuk nagyob bizonyságát szeretetünknek. Az illyen akarat ellen valo szenvedéseket kedvelli avaloságos keresztény mindenek felet. azokban is mutattya meg békeséges türésit, és alázatoságát.. azokban is gyönyörködik. az keresztekhez valo szeretett., mennél nagyob az alázatosság. annal inkáb magához szorittya azt. avaloságos keresztyén, és meg öleli a kristus keresztét. annál inkáb érzi közelgetésit, ahoz a tekélletes példájához, az alázatoságnak, és a [750] szenvedésnek, aki is, amint az irás mondgya, meg részegedet a gyalázatokal. és fajdalmakal.
13
Sokan. akeresztyének. közül azt tarttyák. hogy üdvezülhetnek, ha amások üdveségivel nem gondolnak is.
A valoságos keresztyén tartozásnak tarttya. segitteni másokat, minden tehettségivel, az üdveségekben. fö képen. azokat., a kikhez valamely tartozásal vagyon rende szerént.
Azt nem szükséges meg magyarázni, hogy mitsoda hasznos, és okoság. azon lennünk hogy üdvezülhesünk, ezt maga adolog meg. bizonyittya, De aparantsolat. mely arra kötelez. hogy ugy szeresük felebarátunkot mint magunkot, noha kevesen vannak kik ezt tudgyák. arra tanit minket, hogy olyan buzgoságal legyünk a felebarátunk üdveségiért, valamint amagunkéért, Mint hogy tartozunk szeretni atyánk fiait, valamint magunkot., leg aláb tartozunk ellene mondani mind annak, amialáb valo üdveségünknél. hogy az övéket segithesük: gyönyörüséginket, javainkot. életunket. mulando betsületünket, egy szoval. mind azt. valami tsak ideig tarto, tellyeségel fel kel áldoznunk afelebarátunk lelki hasznáért. lehet az egyenlö mértekben. magunkot eléb tenni másoknál. ezt a szeretetnek rendi parantsollya nékünk. de soha sem kel. az földi jovainkot nagyobra betsüllenünk az attyánk fia lelki jovánál, és üdveséginél. mind azon által nem hogy fel áldoznánk valamit a magunkébol. azö üdveségiért. de tsak nem, minden tselekedetink az ö veszedelmire igyekeznek, és mi tsak az ö vétkiben részesülünk. nem hogy lelki jovára lennénk. de meg botránkoztattyuk ötet, nem hogy meg feddenök vétkeiröl. vagy is leg aláb értésire adnok hogy azok nem tettzenek, de még azokban [751] reszt veszünk, vagy is jová hagyuk hizelkedésinkel. jóbb volna pediglen. a tengerben vettetni, egy malom kövel. mint sem vétekre ingerelni aleg kisebet is.
Az Isten meg mutattya nékünk példájábol, hogy a mi szeretetünknek. mindent fel kel áldozni a [752] felebarátunk üdveségiért. mert ugy szerette a világot mondgya akristus, hogy a világért. a halálra adta az egyetlen egy fiát; és az üdvezitö, követvén ezt a szeretetett, fel áldozta magát [753] érettünk, ellene mondot az ideig valo életének, hogy nékünk meg nyisa a menyeknek uttyát. az apostolok, és a szentek mindnyájan követték ötet ebben. az embereknek mindnyájan. nintsen alkalmatoságok, és nem is tartoznak mindenkor illyen nagy áldozatokat tenni felebarattyok üdveségiért, de kinek kinek kel azt ohajtani, és azon igyekezni amenyiben lehet.
[754] Szent péter arra tanit, hogy aszeretet el fedezi avéteknek sokaságát, akedves apostol., aki a [755] felebaráti szeretetett oly igen hagya nékünk, arra int minden tanitásiban, hogy az által leszünk kedvesek az Isten elött, és ugy nem félhetünk az ö itéletitöl., aparantsolat, mely arra kötelez, hogy az Istent szeresük, mondgya ugyan azon apostol. arra is kötelez minket, hogy szeresük atyánk fiát, hogy szerethetné valaki az Istent a kit nem láttya, ha az atyafiát nem szereti, akit láthat. kedves atyám fiai. mondgya ismét. szeresük egyik a masikunkot; aki az attya fiait nem szereti. az, az Istent nem üsméri, mivel az Isten szeretett.
Ez igy lévén, ne szánnyunk mindent fel áldozni. a midön lehet. az atyánk fiai üdveségekért, mivel az Istent. nem szerethettyük, ha az atyánk fiait nem szerettyük, Mojses azon kéré az [756] Istent, hogy inkáb törölné ki ötet akönyviböl, hogy sem el hagya veszni az Izraélitákot. veszedelemben nem forgunk, ha mindent el vesztünk is. a felebarátunk üdveségiért, de ha azt [757] el mulattyuk meg mutattyuk. hogy nintsen felebaráti szeretet bennünk. a mely nélkül atöbb jó erkölcsök haszontalanok. a szent elöl járo veszedelemre teszi, és el is veszti életit, azért, [758] hogy hérodest inté. az attyafiával valo vétekröl. az Isten reánk bizta, egyik a másikunknak üdveségit, mondgya a szent lélek. de fö képen azokét, kik hozánk tartoznak, az atyánk fiaiét, tselédinkét, tiszttségünkhöz képest. az alattunk valoiét, Azoknak, kik avilági dolgokban forognak. lehet a mások üdveségit segiteni. intésékel. oktatásokal. tanátsokal, szolgálatokal. jó téteményekel,. lehet pedig mindennek segitteni üdveségiben felebarattyát, a jó példákal. imádságokal, a melyekel mindeneknek tartozunk. és minden idöben.
14
Sokan a keresztyének közül. az utolso napra halaszttyák meg téréseket. és igen biznak. az olyan állapotban vett szenttségekben.
A valoságos keresztény pedig mindenkor készen vagyon az Isten eleiben menni; és tudgya. hogy tsak. az akarattal valo penitentzia tartás. érdemes.
A sok hirtelen valo halálnak, és az olyan nyavalyáknak. melyek az elmét meg változtattyák, fel kellene nyittani szemeket az embereknek. avegsö penitentzia tartásnak. bizonytalanságárol. mind addig nem gondollyák meg halni, valamég nem lattyák kéttségben. ésni az orvosokat, rend szerént pedíg az olyan állapotban.. nem alkalmatos már arra. hogy figyelmezhesen [759] magára. hogy meg lehesen elözni azt a veszedelmet, az ur azt mondgya nékünk, vigyázatok. és imádkozatok mert nem tudgyátok. se az orát, se a napot. ugy jövök el hozátok [760] valamint alopo., a ki olyankor jö el, a midön nem várnák. meg lop titeket, amidön esztek. [761] isztok, épitetek, házasodtok, amidön leg nagyob békeségben és bátorságban. gondollyátok magatokot lenni.
De ámbár. ahalál idöt adna is nekünk aszenttségek vételére. mitsoda indulattal vennök azokot, hogy ha azokot. egész életünkben el mulatnok. az életet eltöltenök, és nem oktattatnok magunkot mind arra. a mi jokot foglalnak magokban, és hogy mitsoda készületek kivántatnak azokhoz, tsak akor folyamodni ehez a segittséghez., amidön láttyák, hogy nem lehet más [762] képen. ugyan akor is tellyesedik bé gyakorta a szent léleknek. ezek a szavai. hittalak és nem akartátok. ki terjesztettem kezemet, és senki reám nem nézet. meg utáltátok minden tanátsomot. és minden dorgálásimot el mulattátok, Én is nevetek ati veszedelmeteken. és meg tsufollak. midőn reátok szál, a mitöl féltek. akor segittségül hinak engem. és meg nem halgatom, reggel fel kelnek. és meg nem találnak engem.
A lészen amértéknek tetéttzet rettenetes ideje, a melyben az Isten el fordittya füleit hogy ne [763] halya a kérest, és amelyben. irgalmaságot kérnek. s'azt meg nem nyerhetik. Mitsoda [764] érdemes lehet az Isten elöt, a kételenségböl valo tselekedet. aki visgáloja asziveknek, és aki meg veti az olyanoknak. áldozatit, akiknek nem tiszta és egyenes a szándékok, tsak ajó élet. tehet minket ajó halálnak uttyára, a szent Atyák mindnyájan, tsudának tarttyák avaloságos meg terést, a melyet az utolso orán kezdik el. az anyaszent egy ház nem tudván hogy kire eshetik ez a tsuda. valo hogy fel adgya mindennek a szenttségeket. de mint hogy azt is tudgya. hogy az olyan tsuda igen ritka, azért félve is adgya fel azokot, az olyan allapotban, mondgya szent agoston. adhatok penitentziát, de nem adhatok biztatást,
Mit tselekesznek az emberek, mind azon által a még arra a rettentö orára jussanak.? azt mondgyák hogy keresztyének, tudgyák is egy keresztyennek minden köteleségeit, de azok közül egyet sem vivén véghez. olyan békeségben töltik élettyeket, a melynek fundámentumát, [765] meg nem foghatni. a szent lélek azt mondgya nékünk, hogy az ö békeségek, nem békeség,
Az emberek nem szeretik arosz okoskodást, fel is támadnak az ellen, akit halyák hogy nem jól okoskodik, tsak az alá valo dolgokrol is; ebben anagy dologban pedig. a melyen áll, az ö örökké valo boldogságok. vagy nyomoruságok, minden magok viselések. oly helytelen valo okoskodás. hogy nem lehet tudni, hová lesz az eszek ebben a dologban., láttyáké az el kerülhetetlen halált, a félelem el fogja öket. és a leg okosab doktornak is munkát ád, hogy egy kevés idöre valo tsendeséget szerezhesen nékik, a melyben a vallásnak külsö köteleségeit végben vihesék.
De avaloságos keresztyének. kik mindenkor a szabad, és az akarattal valo penitentzia tartásban élnek. kik mindenkor tartanak romlandoságoktol, a kik mindenkor a meg eséstöl tartanak, ezek a hü szolgák. kik szüntelen valo vigyázásban várják az urokat. gyakorta hóltókor olyan tsendeséget és békeséget éreznek, a mely elöl jároja a menyei békeségnek. észre is vehetni bennek, hogy a tekélletes szeretet, el üzi a felelmet; örömel adgyák az Isten kezében lelkeket, és magokot tellyeségel ö reája hagyák, az ö suhajtások az örökké valo boldogság felé oly mértékletes, hogy azok meg nem változtattyák, az Isten akarattyához valo engedelmeségeket. mivel mindenkor készek az Isten eleiben menni, és mindenkor készen vannak még továb is bujdosásoknak terhét viselni, hogy ha. az ö ditsösége. vagy a felebaráti szolgálat, azt kivánnya töllök.
15
Sokan a keresztyenek közöt azt mondgyák, nem vagyok se pap, se barát. azért nem tartozom oly szentül élni mint azok.
A valoságos keresztyének tudgyák. hogy a kereszttségben tett fogadások által. szintén olyan szent életre kötelesek. valamint apapok. és abarátok, ki ki a maga rendi és hivatallyához képest.
Nintsen semmi közönségeseb a világiak közöt, mint a külömbözés melyet tésznek a magok [766] köteleségek közöt, a papok és a barátoké közöt, mind azon által. szent pál. azt mondgya. [767] hogy a kereszttség által, mindnyájan akristusban öltöztünk., hogy mi az ö halálában kereszteltettünk, meg, és temetettünk el véle együt. hogy fel támadgyunk azö életéhez. hasonlo életre, ez igy lévén, mindnyájan azt fogadtuk hogy a kristus életéhez szabjuk amiéinket, ellene mondottunk avilág kivánságinak., pompáinak. és tartásinak. és mind annak, valami ellenkezik, az üdvezitö nékünk adot tanitásival. és példáival.
A papok. és abarátok nem köteledzik más egyébre magokot. az engedelmeségnek fogadása. melyet tesznek ezek az utolsok. arra köteledzi öket. hogy tellyeségel. a szerzetben lévö superiorok alá adgyák magokot. akiket választanak. de a több keresztyének nem aláb valo képen tartoznak az magok modgyok szerént, az olyan superiorok alá vetni magokot., akiket az Isten adot nékik; illyenek az egy házi superiorok. avilági superiorok, avér szerént valo superiorok.. a tiszttségek. és a különös hivatalok szerént valo superiorok, akiknek tartoznak mindnyájan engedelmeségel, a magok akarattyoknak. egyaránt valo. ellene mondásával. tegyük ehez, hogy mitsoda engedelmeségel tartozunk az Isten rendelésihez. akár mely ellenkezö légyen hajlandoságinkal, a kedvezés melyel tartozunk lenni, egyikünk amásikához. ezeknek hosza véghetetlen.
A szegénységröl valo fogadások. a szerzeteseknek hogy semmit magánoson ne birjanak., nem hogy terhekre volna, de még meg menekednek az élet sok gondgyaitol. azért ök mentek aszüntelen valo gondolkozástol, a melyel mi mindnyájan tartozunk, hogy miképen elünk, és mire fordittyuk a joszagokot, a melyeket az Isten adta kezünk alá, el távoztanak aveszedelemtöl, hogy ugy élyenek mint gazdagok, és könyebben követhetik akristus szegénységit. amelyet is oly nehéz követni avilági életben, és a melyet tartozunk követni akár mely állapotban legyünk, mivel az örökös jók kivánásához, tellyeségel. szükseges, hogy a sziv ellene mondgyon. az ideig valo jóknak.
A mi atisztaságot illeti. esztelenség volna azt gondolni, hogy avilágiak nintsenek az alá ugy vettetve. mint a papok és a szerzetesek. hogy ha atisztaságrol valo különös fogadásokot ezek az utolsok meg szegik. való hogy vétkesebbek lesznek mint mások, de mindenek azoká lésznek, a midön a tisztaság ellen vétenek. ök azt tudgyák. hogy a szent atyák magyarázván szent pál leveleit. miformában adták elönkben a házasági köteleségeket. meg vallyák, hogy nehezeb a házaságban meg tartani azt a tekélletes tisztaságot, a melyre tartozik minden keresztyén. mint sem a házaságon kivül. ez igy lévén. nem hogy szorosoknak kellene tartani a szerzetesek fogadásit. de sött még ugy kell azokot tekinteni. mint olyan modokot. a melyek. könyebséget adnak nékik a jó erkölcsökre., a melyeket mindnyájan tartozunk követni.
Az anyaszent egy háznak kezdetekór, akeresyének mindnyájan ugy éltenek az ö külömbözö hivatallyokban valamint mostanában élnek avaloságos szerzetesek, az elsö szerzetesek, akor kezdének avilágtol el távozni. amidön. a keresztyének. meg kezdének romlani és el hagyni azt a szent életet, a melyet mostanában. a szerzetesek fogadgyák meg tartani., szent péter. arra tanit. hogy a keresztyenség, királyi papság. a keresztyének mindnyájan papok. tartoznak szüntelen az Istennek áldozni sziveket. és minden jovokat. az elsö idökben, mindnyájan az emberek, a kezekben vették a kristus szenttséges testét. és magak Comunikáltatták magokot., még mostanában is avaloságos keresztyének, lélekben meg egyesülnek a szent áldozatokal., a melyeket a papok ajánlanak az óltárokon. ebböl következik. hogy tartoznak. magokot a valoságos papoknak szenttségihez és tisztaságihoz szabni, kinek kinek a maga rendihez, és talentumához képest.
16
Tsak nem mind azok, a kik Isten félöknek tartatnak. meg vetik. és kerülik azokot. a kik vétekben élnek.
A valoságos keresztyén. tsak avétkeket kerüli el, de magokot a vétkeseket szereti, és gondgya vagyon reájok, mint beteges tagjaira.
[768] A kristus. azt parantsollya nékünk hogy el kerüllyük mind azt. valami nékünk botránkozásunkra lehetne. söt még a szemünket, és alábunkot is el kel magunktol vetni ha szükséges. az az. mind azt a mi elöttünk leg kedveseb. és a mi nékünk leg szükségesebnek [769] láttzik lenni. a midön nékünk veszedelmünkre lehetnek, söt még azt is mondgya. hogy ugy kel az atyánk fiát tekintenünk. mint egy pogányt, hogy ha szó fogadatlan, de ezt tsak azután [770] kel. tselekedni, minek utánna szép szóval mindent el követtünk volna. hogy magában térjen, valamint enékünk meg vagyon hagyva. az atya fiai intésnek parantsolattyában.
Ez az el távozás. a bünösoktöl. amelyet tsak azért parantsollyák. hogy azö vétkekben ne részesüllyünk. nem ellenkezik a felebaráti szeretetnek parantsolattyával., se a gondal. a melyel [771] kel lennünk egyik a másikunknak üdveségihez., avalo hogy az okoság gyakorta kivánnya hogy el távozunk töllök. az Isten is azt sok helyt parantsollya az irásokban; de ugyan az olyan alkalmatoságban kel meg mutatni hozájok valo szeretetünket. buzgob imádságinkal, és [772] keresvén minden modot abban hogy külsö jelekel. meg mutathasuk nékik, mitsoda szives buzgoságal. kivánnyuk üdveségeket.
[773] A kristus társalkodot. és ett. abünösökel, és a publikánusokal. mert, mondgya maga, abetegeknek vagyon szükségek az orvosra. és nem az egéségeseknek., noha ez a példa nem illik minden féle személyhez., nem is követhetik minden féle alkalmatoságokban., meg [774] mutattya leg aláb, hogy ha az üdvezittö a vétket gyülölte. de avétkest meg nem vetette, azt is mondgya, hogy tsak bünösöket jött hini. és hogy azok. meg elözik az igazakot az Isten országában., ez igy lévén, nem hogy avaloságos keresztyén meg vetné öket, valamint a [775] farisaeusok tselekedének. és tselekesznek mostanában is azok, a kik jó erkölcsüeknek tartatnak. de ugy tekénti öket. mint olyanokat., akiket az Isten eléb valoknak tarttya nálánál. az ö meg foghatatlan rendelése szerént, szereti öket, kedveket keresi, vagy meg inti öket, atyafiui szeretettel, és semmit sem mulat el abban., a mi az ö meg téréseket sietethetné, valo hogy olyan tagok. akikben a gángréna el hatot, de ök még se ki nem vágattak. se el nem vettettek, [776] tagjai mindenkor annak atestnek, akinek akristus afeje. mennél inkáb betegek. annál [777] nagyob gondunknak kel reájok lenni, valamint amagunk. saját testére, nézük el mitsoda gondgya volt a kristusnak. a házaság törésben eset aszonyra, és a samaritána aszonyra, és anyi [778] sok mas bünösökre, akikért még imádkozot., noha akeresztre feszitették, de még menti az ö vétkeket. Atyam botsásd meg nékik. mert nem tudgyák. mit tsinálnak.
17
Kevesen vannak. a kik tudnák meg egyeztetni az értelmet és az eröt, az együgyüségel.
A valoságos keresztény. az Évangyéliumbol tudgya, mind modgyát, mind szükséges voltát. azokot meg egyeztetni.
Gyakorta történik. hogy aki erös, és értelmes akar lenni. el veszti az együgyüséget. együgyü [779] akarván pedig lenni, el veszti az eröt, és az értelmet; akristus arra tanittya atanitványit, hogy ne féllyenek attol. amit akegyetlenek, és a földi hamisak tselekedhetnek ellenek, ne [780] tarttsanak aszenvedéstöl, söt még ahaláltol is. szent péter arra tanit, hogy erösek legyünk ahitben: az illyen erö. nem áll. az ellenkezésben. se az üzésben, hanem az állando és békeséges türö szenvedésben,
A kristus azt parantsollya nékünk. hogy ollyan okosok legyünk. mint akigyok, hogy el kerülhesük azt, ami meg sérthetné az ö ditsöségit. és árthatna. lelkünk üdveséginek. de ne legyünk se gyanakodok, se bal itéletüek. azért is mindgyárt utánna veti. legyetek együgyüek, mint agalambak. akinek is epéje nem lévén, ravaszság nélkül követi a természetnek kegyeségit. melyet az Isten adot belé. szereti fiait mind addig még szükségek vagyon reája, és magát nem oltalmaza az eröszakosok ellen.
[781] Azt akarom mondgya szent pál, hogy ajoban okosak legyetek, és együgyüek aroszban. [782] legyetek gyermekek az ártatlanságban. mondgya meg másut. de atekélletes embereknek eszét. és böltseségit birjátok. ugyan ezel is magyaráza meg a kristus szavainak értelmét, ha [783] olyanok nem lésztek mint akis dedek, bé nem mentek a menyeknek országában. ugyan eszerént egyeztetik meg avaloságos keresztyének, az eröt és az értelmet., az együgyüségel. ennek a három dolognak meg egyezésit. tsudálatosan láthatni ábrahámban. és dávidban. mitsoda együgyüségel nem vévé ábrahám az Isten parantsolattyát. a midön parantsolá néki hogy hagyael hazáját, hogy áldoza fel azt a fiát, a kitöl reménlette azt a sok számu maradékot., és azt anagy hatalmat. melyet neki meg igérték volt, az ö nagy bátorsága, vagy is ereje. gyözedelmet vétetet véle akirályokon. és meg vettette véle. arajtok valo nyereséget; az ö okosága. békeségben éltette ötet. és szövettséget tétetett véle. a szomszédságban lévö királyokal. el távoztatta ö tölle még az attyafiait is, kik haborgatták tsendeségit tselédinek, sok volna dávidnak is elö hozni kegyeségit. és együgyüségit. az ö okosága ki tettzik. mi modon. kerülte el saulnak sok féle mesterségit. és mind azokot a töröket, melyeket ellenségi hantak eleiben; az ereje és bátorsága ki tettzik a nyomoruságokban. és a hartzokban. ábrahám meg érdemlé. a hivök attyává lenni., és képe lenni az örökös Atyának, aki halálra adta a maga fiát; és dávidot a szent lélek, az Isten szive szerént valo embernek nevezi, és olyannak, a ki sokakban jelentette a kristust
A bizonyos, hogy az erö, az okoság, és az együgyüség. a kristus szent emberséginek fö jelei, lehetetté valaha látni. az alázatoságokban, és a kinokban., okosab, erösebb, és egyszers mind együgyüeb embert nálánál. amely félelmet. és keserüséget mutatot az olaj fák kertében, a tsak arra valo volt hogy inkáb. ki tessék, halando életében valo embersége. és hogy agyengék kettségben ne essenek olyan állapottyokban. nem kel tehát azt gondolni. hogy az együgyüséget hagyván nékünk, kedvezet volna az esztelenségnek, vagy a lágyságnak, vagy pedig az okoságot parantsolván, azt akarta volna hogy ravasz elméüek legyünk, ajó erkölcs már nem volna jó erkölcs, ha egy más jó erkölcsöt el rontana, vagy ha kedvezne. a rosz erkölcsnek.
18.
A gyenge keresztyének, örömest hizelkednek azal. magoknak, hogy a jó tselekedetek. nem elegyes a magokhoz valo szeretettel.
A valoságos keresztyén tudván hogy a magához valo szeretet mindenel esze elegyedik. aleg jobb tselekedetiben sem hiszen magának.
Hogy meg lehesen érteni a fellyeb valo mondást, meg kel külömböztetni. a két féle magához valo szeretetet. az egyik szabad. söt még meg vagyon hagyva, a mint ezt meg bizonyittyuk másut, a másika, tellyeségel meg vagyon tiltva. a magához valo szeretet., melyel tartozunk, nem más, hanem a mely a mi valoságos jovunkra igyekezik, ugyan ezt is nevezik. meg világositatot magához valo szeretetnek, a meg tiltatot magához valo szeretet, nem más. hanem az a nyomorult hajlandoság. a melyel hizelkedünk lelkünknek. és testünknek, a tsalárd jókal, a mellyek tsak földiek és testiek. ugyan ezt is nevezik a filosofusok. tudatlan magához valo szeretetnek, mert ö nálok minden vétek, mint egy tudatlanság, noha akeresztyéni tudomány szerént, gyakorta ugy tekintik mint egy hamiságot. vagy is leg aláb. ugy, mint a mely ami rendeletlen akaratunktol. származik.
Az egész emberi nemzetnek meg romlásátol fogvást, a tudatlan magához valo szeretet meg hattya a menyiben tölle lehet minden indulatit lelkünknek, valamint az áer meg hatt minden testeket., Egyebet mi nem tselekedhetünk, de azt sem tselekedhettyük. a mi urunk jésus kristusunk kegyelmének tsuda tétele nélkül, hogy, szorgalmatosan vigyázunk magunkra, hogy bé tölthesük hogy ugy mondgyam lelkünknek minden részeit a meg vilagositatot. magához valo szeretettel. a mely által. mindent fel áldozunk., hogy magunknak meg szerezhesük az egyedül igazán valo jókót.. Ez a munka. oly nagy tsuda, hogy. aleg nagyob szentek, semmit nehezebnek nem találtanak. alelki életben. mint azt, hogy ellene álhasanak atudatlan magához valo szeretet sok féle mesterséginek, és tsalárdságinak, a mely meg ronttya minden jó tselekedetinket, arra sürget hogy eléb tegyük amagunk hasznát. az Istenénél, és a felebarátunkénál, arra ingerel hogy ohajttsuk az uralkodást. keresteti velünk az emberek ditséretit. és tiszteletit. ki gondolhatatlan tsalárdságal, és ami leg veszedelmeseb, el hiteti velünk. hogy mi igazak vagyunk. noha meg romlotságban vagyunk. és tellyesek. a tsalárd jóknak nyomoru szeretetivel.
A gyenge keresztyének, ugyan ezért is örülnek magokban. midön gondollyák hogy jót tselekesznek. mint ha azt magoktol tselekednék, és az élettyeket halálos bizodalomban. és nyugodalomban töltik; azomban pedig avaloságos keresztyének rettegnek a leg jóbb tselekedeteknek követésiben; mentöl inkáb ezek meg világositattak akegyelemel. annál inkáb észre veszik az ördög intselkedésit. hogy övélek kedveltesse amagok hasznát, ditsöségit, és aditséretet, szüntelen kisértetnek, hogy magokot nagyobra betsüllyék, kedveket bé tölttsék, és testi nyugodalmat keresenek, hogy zugolodgyanak. az üldöztetések, ellen, a melyekre, az [784] Istennek fiaihoz valo szeretete adgya öket, mihent buzgoságal. akarnak élni akristusban. ugyan ezen két magahoz valo szeretetnek. szüntelen valo tusakodások. tselekeszi, hogy oly gyakorta meg botlanak, és meg esnek, aleg jóbb erköltsüek, ugyan az is rettegteti öket., hogy [785] az itélet eleiben kel menni a leg igazab tselekedeteknek, tartván attol. hogy az övék ne [786] legyenek hasonlok azokhoz a meg ferteztetet igasságokhoz. a melyeket utállya az Isten. amint Isaiás mondgya, avaloságos keresztyén. az ö együgyüségiben munkálodik, bizodalomal [787] és reménségel, az Isten irgalmaságában. a bölcs azt mondgya, hogy vannak igazak, és böltsek. és azö munkájok. az Isten keziben vagyon. de az ember nem tudgya ha gyülölségre., vagy szeretetre méltóé. a meg haladgya az ö elméjit.
19
Sokan azt gondollyák, hogy nem vétkeznek. vagy is leg aláb. könyü dologban vétkeznek. és azért nem is kel penitentziát tartani. ugy mint bünösöknek.
A valoságos keresztyén meg vallya hogy ö bunös. és vannak mindenkor olyan bünei, a melyekért penitentziát kel tartani
Sokan vannak olyanok. kik magok felöl azt tarttyák. hogy nem vétkeznek. semmiröl sem vádollyák magokat, vagy is leg aláb igen könyü vétkekröl, és azt hitetik el magokal. hogy nem szükséges. penitentziát tartaniok. mind azon által. ha meg visgálnák öket, olyan fogyatkozásokot találnának bennek, a melyeket tsak ök nem láttyák. de ha egyéb nem volna is bennek. tsak. ahivataloknak tudatlansága, és az alázatoságnak fogyatkozása, tsak ez is elég [788] volna hogy öket meg itéllyék, mivel szent jános azt mondgya, hogy a ki magát vétkesnek nem üsméri, a hazug, és az igazság nintsen benne.
A kristus. azt az Isteni imádságát. nem tsak a tekélleteseknek adta, hanem abünösöknek is, minek utánna arra tanyitana, hogy a minden napi kenyerünket kérjük, mindgyárt utánna tészi,: botsásd meg nékünk a mi vétkeinket. mi képen mi is meg botsátunk azoknak, kik mi ellenünk vétettenek, evaloságal meg bizonyittya a szent atyák szerént, hogy minden nap szükségünk vagyon a botsánatra, és hogy egy nehány szor vétkezünk napjában, ezt könnyen meg láthatnok. ha tellyeségel tudnok köteleséginket, és igazán meg visgálnok magunkot., De akár mely jót tselekedgyenek, akár mely tekélletesek legyenek, mindenkor kénszeritetnek [789] penitentziát tartani. hogy készülhesenek, annak eleiben menni, a ki az igasságokot meg fogja itélni.
Szent jános noha az anya méhében meg volt szenteltetve, de a penitentzia tarto életre adá magát még kisded korában. hogy például lenne, és azért, mondgya az anyaszent egy ház, hogy [790] az emberekel valo társaság. ne ártana ártatlanságának. Ez a szent elöl járó arra tanit, hogy tsak azért jött. hogy a penitentziát prédikálya., akristus azt mondgya, hogy ha penitentziát nem [791] tartotok, mindnyájan el vesztek, el mulathatatlan köteleség tehat a penitentzia tartás. az Isten. penitentzia alá veté ádámot és az ö személyiben, minden embereket. és az a maga hittség hogy arra nintsen szükségek, az Isten szemei elött leg nehezeb. atöbb vétkeknél. ugyan ezis az a nagy vakság. a melyet, akristus. anyiszor kárhoztatá a farisaeusokban., menyi vétekben nem ejt minket tsak nem szüntelen, a magunkhoz valo szeretet., a gyönyörüségeknek szeretete, és a magunkot valo tiszteltetésnek szeretete.? a valoságos keresztyén, könyen meg valya, hogy tsak nem minden tselekedeti héjánosok, mindenkor vétkesnek tarttya magát, mindenkor meg esendönek. hogy ha akegyelem. és a szüntelen valo penitentzia tartás nem segittené, aszent péter meg esése, és atöb szenteké. rettegésben tarttya..
Mitsoda. fogyatkozástol gondolhatná magát mentnek lenni. mivel egy sintsen olyan. a melyet magában fel nem találhatná. leg aláb annak. eredetét. és kezdetit,? egyebet nem tselekedhetik, hanem hogy viaskodgyék az ellen. a szüntelen valo penitentzia tartásnak fegyverével. és adgyon szüntelen valo hálákot az Istennek, szent agostonal. mind azokért a vétkekért, a melyeket nem tselekeszik, mivel nintsen olyan nagy vétek, amelyben. aleg nagyob szent is nem esnék, hogy ha akristusnak minden hato kegyelme nem segitené. valamint ugyan szent agoston mondgya. a valoságos keresztyénnek, ez az alázatoságal valo nyomoruságának meg üsmérése, el hiteti véle, mitsoda szükséges az életet a penitentzia tartásban tölteni. és amelyért. az urnak irgalmaságát fogja venni, ha szinte azok a bün nélkül valok oly Istenesek volnának is valojában, de szent pálnál Istenesebbek volnánaké.? a ki az egész világnak szine [792] elött, meg vallya. hogy ö semmiben sem érzi magát vétkesnek, de azal meg nem igazult: azért is sanyargatom atestemet. mondgya és a szolgálat alá vetem. nehogy minek utánna [793] másoknak predikálottam volna, magam el ne legyek vettetve.
20
A gyenge keresztyén. ajó erköltsöket. izetleneknek. és nehezeknek talállya
A valoságos keresztyén pedig. a jó erköltsöket. kedvesen. és könyen követi.
Avaló hogy akristus nékünk azt mondgya. hogy a menyeknek országát. tsak az eröszakosok [794] veszik meg, és hogy tsak az eröszakosok. vehetik azt meg, mivel az elsö vétektöl fogvást, az ember szivének meg romlása szüntelen a roszra viszi ötet. és ellene áll a jónak melyet kellene követni, Ettölis vagyon., hogy agyenge keresztyének. oly izetlennek. és nehéznek [795] tarttyák ajó erköltsöt, mind azon által a kristus azt mondgya. hogy azö járma kedves, és az ö terhe könyü. ezek a két szók. ugy tettzik. mint ha ellenkeznének egy másal, mind azon által. [796] igazságosok. és meg egyeznek tsudálatosan a szeretet által. jövetek én hozám. mindnyájan kik meg vagytok terheltetve, és én meg könyebitlek titeket. erö szakot kel magunkon vennünk, jármat, és terhet kel hordoznunk, de amidön a szeretet a kristus öliben viszen minket. amidön a hozája valo szeretet által menyünk ö hozá. ez a járom kedvesé lészen. és ez a terh. könyüé.
Minden valami nehéznek tettzik agyengén valo szeretönek, a kedvesnek tettzik annak, aki valoságal szeret., noha gyakorta. nehéz légyen is. meg gyözni az akadályokot. a mint ezt sok [797] helyt meg vallya szent pál, adgyanak nekem olyan szivet aki szeresen. mondgya szent ágoston, és minden könyü lesz néki, mester, fogja mondani. akár hová meny, de én kisérni foglak. minden nap láttyuk azokot a két külömbözö jeleket azokban., kik az áitatoságra adgyák magokot. némellyek egy részit követik annak, amit mások tselekesznek., de azt zugolodásal., és kedvetlenségel tselekeszik, mely az ö gyözedelmeket héjánosá tészi, ellenben pedig akeresztyének. meg erösitetvén a szeretettel. ollyanok mint a rend kivül valo országot [798] hodoltatok. a kik elöt. mindenek meg alázák magokat, ezért is mondá a Szent Lélek,. hogy a szeretett. oly erös mint ahalál.
Gyakorta láthatni olyan gyenge természetü személyeket, kik tsudálkoznak azon, hogy kemény életnek nevezik azt. a mitöl alágy szivüek oly igen félnek., az ollyan aki szeret. semmit nem talál nehéznek, vagy ha talál is valamely nehézséget. kedvesnek tarttya azt meg gyözni. Mind [799] azok az akadályok melyek az Isten szolgálattyában találkoznak, nem halálosok. de ha halálosok volnának is, lehetneé egy nehány napig tarto életet meg vonni attol., aki minékünk ingyen, örököst ád helyette. mely boldogság volna. hogy ha az a halál. hasonlittana [800] akristuséhoz, ahoz a drágalátos buza maghoz, akinek halála, anyi sok számlálhatatlan más magot hozot. kitsoda tarthatná azt maga. felöl., hogy ö érette. valamiben hasonlot tselekedet volna ahoz. a mit ö tselekedet mindnyájunkért. közönségesen. és mindenikünkért különösön, olyan Isten elözöt meg minket. aki semmivel sem tartozot nékünk. mit nem tselekedet? és mit nem szenvedet azért hogy meg békeltesen az attyával.? azt igéri nékünk, hogy ami tsekély eröszak vételünk, engedelmeségünk, és hálá adásunk, véghetetlen ditsöségel jutalmaztatnak meg, és mi nehéznek talályuk azt az eröszak vételt,? mely nagy hálá adatlanság emi töllünk. ami jót tévönkhöz, és igy a magunkhoz valo szeretetet is el mulattyuk. ha szinte mindent [801] véghez vinnénk is a mit parantsol., de még tsak haszontalan szolgák volnánk, és tsak azt vinnök végben. amivel tartozunk. mi tsak azt szenvedgyük mondgya a szent tolvaj, amit meg érdemlettünk, de ez. mitsoda roszat tselekedet? az illyen gondolatnak. kedvesnek, kellene találtatni velünk a jó erkölcsöknek gyakorlását, és a mi penitentzia tartásinkot igen könnyünek.
21
Az emberi tekéntetek. sok keresztyéneket akadályoztatnak meg a jó tselekedetekben.
A valoságos keresztyén, se meg nem pirul, se soha meg nem szünik a jó tselekedettöl. a mikor tölle lehet.
Sokan akeresztyenek közül el mulattyák a jó tselekedeteket. a melyeket meg tselekedhetnék. vagy azért, hogy nem akarják félben hagyni a világi dolgokot, vagy valamely világi. és testi szövettségekért. akristus nékünk ezeket világosan elönkben adgya. atselédes gazdárol valo példa beszédben. aki nagy vatsorát tsinálván, sokakot hivata a vatsorára. de sokan el nem [802] menének. Én egy major házat vettem; Én öt pár ökröt vettem; Én meg házasodtam; ezel ahárom féle menttségel menték magokot azok, kik nem akarának avatsorára menni. ezek a menttségek a tselédes gazdát haragra inditták. meg is esküvék, hogy egyik is azok közül, az ö vatsoráját meg nem kostollyák. ez a nyilvánságosan valo meg vettetése azoknak, kik ilyen okokbol. el mulattyák ajó tselekedetet.
Vannak még más féle keresztyének., kik még vétkesebbek, az elsöknél. mivel el mulattyák ajó tselekedetet. azért, mert az emberek elött, szégyenlik akristus tanitványinak mutatni magokat. ezek nem Istentelenek tellyeségel, se nem szabad életüek, hanem szégyenlik a szabad életüek elött követni az évangyéliumi jó erkölcsöket., illyenek valának azok atanács urak. kik [803] akristusban hittenek,, de akik a farisaeusokért nem mértenek vallást tenni rolla nyilvánságosan. nehogy a synagogákbol ki üzettessenek, mert inkáb szerették az emberek ditsöségit, mint sem az Istenét. mondgya az Evangyélium
Mind ezek arosz szolgák. szégyenlik az urok köntösit viselni, mert nem akarják. mondgyák, magokot meg külömböztetni atöbbitöl, tartanak. az emberek tsufságitol, vagy meg vetésitöl, akár mely jó tselekedetet mivellyenek titkoson. de ez a nem igazán valo szegyenlés. azok közi a szabad életüek, vagy világiak közi tészi öket, akikhez oly nagy tekintettel voltanak, halgasuk mitsoda. rettentö dolgot mond az Isten fia ellenek, hogy aki meg pirul ö érette, és az ö beszédiért, az ember fia is meg pirul azért, amidön kisérvén ötet az angyalok. elfog jöni, az attya ditsöségében.
Mit fognak akor nékünk használni azok, akikhez olyan veszedelmes kedvezésel voltunk,? meg [804] menteneké minket attol a meg boszontatot birotol.? dávid tudtunkra adgya, hogy se jó akaro, se atyafi, se más ember, az élö Istennek kezéböl egy más embert ki nem vehet: ihon eza sorsa, az olyan lágy szivüeknek, kik emberi tekintetböl el hagyák ajó tselekedetet, a melyre a [805] szent lelektöl valo indulat vezetné öket. ugyan nékik is mondá szent István, kemény fejüek. [806] a szent lélek ellen támadtok. szent pál is nékik mondgya ezeket, meg ne szomorittsátok az Istennek szent lelkét. mely által meg petsételtettetek a válttságnak napjára.
A hü keresztények, követik ezt a szent apostolt, és meg nem pirulnak az évangyéliumért. [807] mindenkor eszekben tarttyák ezeket a timotéusnak mondot szavait. az Isten nem a félelemnek lelkét adta nékünk, hanem abátorságnak, szeretetnek. és az okoságnak lelkét. meg ne piruly tehat a mi urunkért, akiröl vallást kel tenned, nézük meg mitsoda jutalma lészen [808] avaloságos keresztyének nemesi álhatatoságoknak, és halgasuk mit mond az ur nékik, minden valaki meg vall engem az emberek elött. én is meg vallom ötet, az atyám elött, ki menyekben vagyon.
Ez a nagy igéret eröt ád avaloságos keresztyénnek, hogy soha meg ne hajollyon ót. ahol az Istennek ditsöségiben. és dolgában jár adolog, ne tarttson se a fenyegetésektöl, se az üldözésektöl. hordoza mindenüt, pirulás nélkül. a meg feszitetet. kristus tanitványának bélyegét, légyen keresztyen. a világiak, a jó akaroi, és az ellenségi elött. ha valamit tselekedni kel, ha szollani kell, ha feddeni kell, akoron. tsak a keresztyéni okoságtol. fog tanátsot kérni. és minden világi tekintetet lábaival tapodgya. ha keresztyéni tselekedetiért tsufollyák, vagy [809] gyülölik. nem szégyenli, söt azokért, Istent ditsöiti, valamint szent péter hagya azt néki. [810] örvendez. valamint az apostolok ha valamit szenved akristus neviért. azt is mondgya szent [811] pálal. mindeneket kárnak álittok lenni. ami urunk jésus kristusunk méltoságos üsméretiért. kiert mindeneket el hagytam. és ugy tekintem mint a ganéjt, hogy a kristust meg nyerjem.
22
Sokan a keresztyének közül azt tarttyák, hogy egyeztethetik. az alkalmatos. és a könyü életet, az áitatoságal.
A valoságos keresztyén tudgya, hogy akár mely jót tselekedgyék is mást, de tsak a sanyargatások, és a szenvedések által üdvezülhet.
Az ollyanok. kik az Istent anyira nem szeretik. hogy gyönyörüségel szenvedgyenek, sokal többet szenvednek mint mások, mivel a járomnak egész terhét viselik., meg sem kostollyák azt az örömet, a melyet a kristushoz valo szeretet ád aszenvedesben. aszenvedés meg válhatatlan az emberi állapottól. és a szenvedésnek szeretete, meg válhatatlan a valoságos keresztyéntöl, ez olyan egyedül valo bizonyság., amelyel meg bizonyithattya az Istennek, hozája valo tiszta szeretetét, ami sebeinknek, ez a leg hasznosab orvosága, ezis aleg bizonyosab módgya, hogy részesülhesünk akristus örökségiben, mivel tsak ugy lehetünk akristus örökös társai, hogy ha szenvedünk ö véle. avaloságos keresztyén ugy tekinti a szenvedéseket. mint olyan kedves kegyelmet, a melyet az Isten tsak avaloságos fiainak adgya [812] meg, mivel tsak a fattyakot nem büntetik meg mondgya szent pál; ez igy lévén, a szeretet amelyel vagyon akeresztyén. a szenvedésekhez, mértéke annak abuzgoságnak, amelyel vagyon amenyekhez. valamint a buzgoság, amelyel vagyon amenyekhez. fel gerjesztöje, vagy is [813] kovásza a szenvedésekhez valo szeretetnek, akristus nem mondgya azt, hogy a ki el nem [814] szenvedi keresztét, nem méltó en hozám, hanem azt mondgya mindenüt, hogy aki fel nem veszi keresztét; fel kel tehát azt venni akarattal. és örömel.
[815] Az apostolok igen nagy örömben valának. azért. hogy méltoká lettek, a kristus nevéért [816] gyalázatot szenvedni. szent pál. és silás, vasban, és atömlötzben lévén. ének szoval ditsérték az Istent. a maczédoniaiaknak. nyomoruságok mennél inkáb nevekedet, annál inkáb [817] öregbedet az ö örömök. mondgya szent pál. a Colossabélieknek. azt mondgya. maga felöl. hogy örül a nyomoruságoknak, melyeket szenved érettek. És a sidoknak. örömel láttátok [818] minden jovaitoknak el vesztésit, tudván hogy néktek, jóbb, és meg maradando jószágtok vagyon. mind enyi sok bizonyságok után, ki mondhatná, hogy a szentek nem szerették a [819] szenvedéseket; de mit felelnek szent jakabnak, amidön azt mondgya, atyámfiai örömnek [820] álittsátok, mikor külömb külömb kisértetekben estek, szent péteris hasonlot mond. szerelmesim örüllyetek hogy a kristus szenvedésiben részesültök. boldogok lésztek ha [821] szidalmaznak titeket akristus neviért. mert az Istennek tiszteleti, ditsösége, és ereje, és azö lelke. rajtatok meg nyugszik. utolso bizonyságul. a kristus maga mondgya, boldogok akik üldözést szenvednek az igazságért. mert övék amenyeknek országa, boldogok vagytok a midön szidalmaznak titeket, és üldöznek. és hazudván, minden gonoszt mondanak ellenetek. én érettem: örüllyetek, és vigadgyatok., mert ati jutalmatok böséges menyekben. ki tettzik mind ezekböl. hogy a szenvedés olyan jó. amelyet szeretni kel, és ugy kel azt tekinteni. mint egy boldogságot, vagy is örökösön ellene kell mondani az örök ditsöségnek, haszontalan az imádság, és ajó tselekedet, ha örömel nem szenvednek, vagy is leg aláb tsendeségel, ha akaratbol el nem hagyák agyönyörüségeket. nem lehet tekélletes tanitványa lenni akristusnak, [822] minden bizonyal. abban. alágy és puha életben esnek, amely ellen. illyen átkot monda, jaj néktek gazdagoknak, mert meg vagyon a ti vigasztalástok.
[823] Ábrahám egyebet nem monda adus gazdagnak, hanem hogy, fiam jusson eszedben hogy el vetted ate javaidot ate életedben. és lázár azon képen gonoszit. azért is ö aditsöségben vagyon, te pedig akinokban., nem tsak azért lehet tehát el kárhozni. hogy azt tselekedték, amit avilág rosznak tart, senem azért hogy el mulatták azt, a mit jonak nevez, hanem még ezekért arettentö szokért is. böségben. és vigasztalásban éltél. az Évangyéliumnak ezen nyilván valo, és vilagos verseit. rettegve kellene hallani azoknak, kik azért hogy valamely jót tselekesznek, magoknak minden féle alkalmatoságot szereznek akar mitsoda állapotban tett az Isten minket, akár minémü gazdagságot adot kezünkben, de nem lehet magunk el vesztése nélkül. tsak azt keresnünk hogy magunkot mindenben bé tölttsük, és ahoz ragaszkodgyunk.
A valoságos keresztyén agazdagságok közöt is talál száz féle modot abban., hogy magát a gyönyörüségektöl meg fosza hogy magát szenvedtesse, és sanyargassa. minden külsö változás [824] nelkül. ugy tekénti. szent pal szerént. mint Istennek kegyelmét, nem tsak azt, hogy akristusban. hiszen. hanem hogy még szenvedis érette. akristus fel támadása után azt mondá [825] az Emmausban menö tanitványoknak. hogy szükséges volt akristusnak szenvedni, és ugy bé menni ditsöségében. ha szükséges volt a kristusnak szenvedni, mitsoda okok lehet azoknak akikért szemvedet, hogy magokot menteknek gondollyák lenni a szenvedéstöl.? atövisel koronázot fönek tagjai, mondgya egy nagy szent, ohajthattyáké agyönyörüségeket., akristus szenvedésiben. atitkos testnek. tsak a feje szenvedet, szükséges tehát. hogy az ö szenvedése. [826] bé töltessék a tagjaiban is. ezert is mondgya szent pál. hogy a szenvedésekben. bé tölti azokat amelyek héjával vannak a kristus szenvedési az ö testében
23
Sokan akeresztyének közül ugy tekéntik a munkát mint olyat, mely szükséges az ö nagy rendekhez, de azt tarttyák. hogy attol meg menthetik magokat. mikor lehet.
A valoságos keresztyén. azt olyan penitentziának tarttya, a melyet az Isten adta minden emberekre. ádámtol fogvást. és a melytöl ö meg nem mentheti magát
[827] A midön az Isten mondá ádámnak. sok fáradságokal eszel a földnek termésiböl. órtzád veritekivel eszed kenyeredet. miglen viszá térsz a földben, a melyböl teremtettél, azután mondá az aszonynak. a férfiu hatalma alat lész, fájdalmakban hosz fiakot., ezt a parantsolatot, [828] a bünnek büntetésiért mondák reájok. és mint hogy az emberek. mindnyájan vétkeztek volt ádámban. ezt a parantsolatot is minden emberekre adák ki. ádám. és éva, ezen penitentzia alá veték magokat. azt bé töltvén. botsánatot nyerének magoknak, a melyet a nélkül meg nem nyerhették volna, ádám nem azért dolgozék hogy nagyob böségben élhesen. se eva nem azért engedelmeskedék. mert magát felyeb emelni nem lehetet, hanem tsak tisztán azért. hogy visellyék vétkek büntetésit. ezt tanittyák mindnyájan a szent Atyák.
A pátriárkák olyan jol tudták ezt a köteleséget, hogy akár mely gazdagok valának, de ök magok vítték végben az olyan dolgokot. a melyeket mostanában ugy tekintik, mint alá valokot. és meg vetöket, hogy pediglen agyermekeket is a dologhoz valo szoktatásban nevelhesék fel., olyan dolgokot miveltettek vélek, a melyeket láthattyuk magunk, hogy atselédekel is véghez vitethették volna, holot sok számu tselédek volt. ugyan ezis viszi avaloságos keresztyéneket arra, hogy szentül éllyenek a fáradságokal., a melyekre az ö külömbözö hivatallyok köteledzi öket. ugy is tekintik azokot, mint a leg elsöbb, és hasznosab részit penitentzia tartásoknak. azonban pedig a rosz keresztyéneknek. nagyob része tsak azért [829] dolgozik hogy nyugodhasék, és azt gondollya hogy nem tartozik dolgozni. amidön anélkül el lehet. ez a veszedelmes nyavalya, már szent ágoston idejében aklastromokban is bé szivárkozot volt, a melyröl erösen panaszolkodik, nem egyébért mennek már azokban a szent helyekben, mondgya, hanem hogy magokot a nagy henyélésre adhasák. videmus eos in quamdam societatem sanctam otiosissimé Congregátos. közönségesen azt tarttyák. hogy a kristus magais kézi munkát dolgozot mind addig még prédikállását elnem kezdette.
Tudgyák meg hát mindnyájan akeresztyének, hogy a munka el kerülhetetlen köteleség, és hogy akár minémü rendben legyenek, kinek, kinek amaga rende szerént. kel dolgozni. és ugy remélhetik bünöknek botsánattyát. de annak nehéz munkának kel lenni, és olyanak. a mely [830] ellenkezék a kényeztetésel., mivel egyedül tsak elehet penitentziául és érdemli meg akenyeret, az olyan aki nem dolgozik, neis egyék mondgya szent pál. amulattságra, és az idö töltésre valo munka. bé nem tölti aköteleségeket, gyakorta idö vesztés. Isten elöt. és valoságos henyélés. vagyon sok féle henyélés, akülömbözö természetekhez képest, de számot adnak az Istennek. hanem dolgoztanak nehéz. és sulyos munkákot, akülömb féle munkáit akülömb féle hivataloknak. illyen szándékban kel végben vinni, más képpen vétkesek. vagy is leg aláb bé nem töltik szükséges voltát, a munka által valo penitentzia tartásnak. Az ur szine változásakor. szent péter nagy örömben lévén azon aditsöséges hegyen. mondá, uram mi itt jól vagyunk, tsinállyunk három hajlékot, mint ha azt mondotta volna, el ne hagyuk soha, az illyen kedves nyugodalomnak gyönyörüségit, és illyen fényes ditsöséget, az évangyélista fel teszi. hogy nem tudta mit mondot. nem azért hogy az az állapot boldog és jó nem let volna. hanem azért. mert a baj, és a munka nélkül valo élet, nem az emberi állapothoz valo, a ki is, a munkás, és penitentzia tarto életre itéltetett, olyanra, a mitsodást élt maga szent péter. a Szent Lélek vétele után.
24
Igen kevesen vannak olyanok, a kik tudnák. hogy menyire kel vinnünk a parantsolatban lévö magunkhoz valo szeretetet. és gyülölést. hogy követhetnék ezt tehát.?
A valoságos keresztyén. egyedül azt tudgya az évangyéliumbol. és mind egyikét. mind amásikát. követi. esze nem elegyitvén azokot
Nem volt szükséges. hogy az Isten különös törvényt tsinályon, mely nékünk a magunkhoz valo szeretetet parantsollya, aközönségesen valo rend által. melyet tett az egész világban, mindenik teremtet állatban. elegendö magához valo szeretet öntetet. vagy a maga meg tartására valo szükséges. instinctus, vagy hajlandoság. hanem a szükséges volt. meg üsmértetni az okos teremtet állatal. hogy menyire kel vinni azt a magához valo szeretetett. ugyan ezt is tselekedte ezen elsö parantsolattya által. szeresed ate uradot Istenedet, tellyes szivedböl, tellyes lelkedböl, és minden erödböl. és faragot képeket ne tsinály hogy azokat imádgyad. abizonyos hogy ez a parantsolat. arra kötelez minket, hogy az Istent magunknál inkáb szeresük. másként magunkbol. tsinalnánk képet, és magunkot imádnok. ha magunkot inkáb szeretnök Istennél; ugyan az illyen magához valo szeretet is veszté el agonosz lelkeket
E tehát az az elsö határ, melyet az Isten vetet a szeretetnek. amelyel magunkhoz tartozunk. ez a határ igen igasságos, mivel eléb valo a véghetetlen tekélleteségü, a gyarlonál, mindenel is tartozunk annak, akitöl vettünk mindent, és aki semmivé tehet minket mikor néki tettzik. azt kelletet tehát meg tudni. hogy mimodon kivántatot el rendelni a szeretetet, mely minket illetet. ugyan ezt is magyarázta meg világosan a kristus, az Évangyéliumban.
A léleknek, az egyedül valo valoságos jóva az, hogy, az Istent birhasa. akor fogok meg [831] elégedni. mondgya dávid, a midön ditsöségedet meg látom., minden más féle jók. tsak anyiban jók a léleknek. a menyiben. ötet ahoz az elsö jóhóz vezetik. az olyan jók. melyek attol el fordittyák. kedves eledelek. de méregel tellyesek, az izek kedves. de halálos. ezért is [832] mondgya nékünk a kristus. aki a maga lelkét szereti el veszti azt, aki amaga lelkét gyülöli ezen a világon. meg tarttya azt, az örökké valo élettre. addíg a még a mi lelkünk a testünkel valo meg egyezésben marad, máshoz mint egy nintsenis hajlandosága. tsak a testhez, de mind azok. a hajlandoságok. melyek az Istenhez nem igyekeznek, azok bálványozások, aki pedig eszerént ketsegteti lelkének illyen testi hajlandoságát, szeretetével meg öli lelkét. aki pedig az üdveséges keserü sanyargatásokban veti, üdveziti azt, ha szinte mint egy láttzik is gyülölni.
Az illyen gyülölésröl szól nékünk akristus amidön azt mondgya, hogy aki magát nem gyülöli. a nem lehet az én tanitványom., magát szereti az olyan. aki illyen formában gyülöli magát. illyen formában tanyit tehát minket akristus. hogy szeresük, és gyülöllyük magunkot. mely kevés keresztények üsmérik ezt. de még. mely keveseben vannak. olyanok. kik ezt követnék; szeretni kel tehát magunkot. ezt az Isten parantsolya. az az, hogy mindent tselekedgyünk azért, hogy meg szerezhesük. a mi lelkünknek valoságos és állando javait. és hogy örökös boldogá tehesük, magunkot gyülölni kel, az az. hogy gyülölni kel magunkban mind azt. valami el távoztathat minket az Istentöl. és valami máshoz vonszon., ebben a dologban. a leg kiseb el [833] hagyás veszedelmes. mivel akristus azt mondgya. aki akis dologban. nem hü, a nagy dologban is hüségtelen lészen.
25
Kevesen vannak ollyanok. a kik tudnák. a felebaráti szeretetnek. el terjedésit. és határját.
A valoságos keresztyén. üsméri mind egyikét, mind a másikát, és ugy tekénti ezt a külömbözést. mint hivatallyának. leg föveb részit.
[834] A kristus nékünk azt tanittya, hogy a parantsolat. mely nékünk azt hagya. hogy ugy szeresük felebarátunkot mint magunkot., hasonlo ahoz a parantsolathoz. hogy az Istent mindenek felet szeresük. azért, mert ez a két parantsolat tsak agai a szeretetnek. vagy azert. mert az Istent nem szerethetik, hogy az embereket is ne szeresék., kik az ö fiai.
De ez akár mint légyen, abizonyos. hogy a szeretet. nem szenvedvén. a meg osztást, magábán foglallya egyszers mind, az Isteni, és a felebaráti szeretetet, az Isten pedig nem tészen más [835] határt. a felebaráti szeretetnek. hanem, a magunkhoz valo szeretetet, a kristus maga mondgya, a mely parantsolatot adok néktek a, hogy ugy szeresétek egymást, valamint én szerettelek titeket. ez igen meszire el terjed.
Ezek a parantsolatok igen meg egyeznek. egy más parantsolatal., a melyröl már szollottunk. és a melyhez kel. intéznünk minden tselekedetinket., tselekedgyed azt másokért, amit akarnád [836] hogy mások tselekedgyenek éretted, ezt aparantsolatot könyü meg érteni, már elegendö képen meg magyaráztuk, fel kel mindenünket áldoznunk a lelkünkön kivül a felebarátunk [837] lelkiért; amely szeretettel tartozom atyámfiához az igen mesze terjed, mind azon által akristus azt mondgya., hogy a ki nem gyülöli attyát. annyát. attyafiát, feleségit, a nem meltó hogy tanitványa legyen. egy más évangyelista szerént. maga meg magyaráza nékünk ezeket. mondván, aki. az attyát. annyát. etc. inkáb szereti mint engemet,. a nem méltó én hozám.
A fele baráti szeretet tehát abban áll. hogy szeresünk minden embereket., atyafiui szeretettel., de közüllök egyikhez se kaptsollyuk magunkot ö magáért, se ideig valo tekintetért; tsak az Istenért kel öket szeretni. a mi üdveségünkért, és az övéjekért. nem kel semmi kedvezésel lenni hozájok, amidön az Isten szolgálattyában jár adolog. el kel öket kerülni ha lelki jonk akadályára vannak, veszedelemre ne tegyük lelkünket, hogy nékik szolgállyunk. vagy tetzsünk. vétkes kedvezésekel. de meg fel kel aldoznunk minden földi javainkot üdveségekért, söt még életünket is ha a szükség ugy kiványa.
Ezen modon lehet tehát meg egyeztetni azt a felebaráti szeretetet. és gyülölést, amelyet a kristus oly igen hágy nékünk, a melyet oly kevés keresztyének veszik a szivekben, és a melynek oly kevesé tudgyák köteleségeit. a szeretett, a mely soha el nem vész, amely nélkül a több jó erkölcsök haszontalanok., a fele barátot ugy szereteti velünk mint magunkot. és az ö üdveségit inkáb életünknél,. de ugyan azon szeretet is, szeretteti velünk lelkünket inkáb felebarátunknál, valamint, inkáb szeretetti velünk az Istent, mint sem felebaratunkot, és mint sem a magunk lelkét.
26.
Sokan az emberek közül azt tarttyák. hogy bizvást itélhetik felebaráttyokot. tsak valamely oly roszat lássanak felölle. amely igaznak tessék, vagy is leg aláb. oly dolgot mely a roszra tzélozék.
A valoságos keresztyén. pedig azt tarttya hogy nem itélhet senkit is.
[838] A kristus., azon parantsolatban. hogy ne itéllyünk. semmit ki nem veszen., hanem azt [839] mondgya. ne itéllyetek. ne hogy meg itéltessetek. és szent lukátsnál. ne itéllyetek. és meg nem itéltettek, mint hogy az a szenttséges Mester tudta. hogy mitsoda nehéz az embereknek el kerülni hogy a mások tselekedetiröl bal itélettel ne legyenek., vagy is leg aláb hogy olyanokot meg ne itéllyenek. akikben fogyatkozást látnak. arra akarta vinni akeresztyéneket, hogy az önnön magok hasznokért ne itéllyenek. másokot.
Nintsen semmi irtoztatób. se a mitöl ugy retteghetnének az emberek, mint az Isten itéletitöl. [840] szent pál azt mondgya. hogy rettentö dolog, az élö Istennek. kezében esni, a kristus nékünk módót ád arra. hogy el kerülhesük, ne itély. és nem itéltetel. leheteé arra nékünk jóbb modot adni. hogy szemünket bé hunyván a mások fogyatkozásirol valo okoskodást el kerüllyük. mint azt. midön azt mondgya. el kerülitek az Isten itéletit. tsak magatokot abban ne avasátok, hogy mást itéllyetek. a bizonyos hogy nehéz dolog. valamit olyat látni a mi rosznak tettzik, hogy azt rosznak ne mondgyák. ez olyan veszedelem, a melyben tsak nem mindnyájan belé esnek az emberek. de leg aláb soha sem kel. itélni azt, a ki aroszat tselekeszi,
A kristus meg nem elégszik tsak azal, hogy nékünk meg mutassa. mit nyerünk mi azáltal ha nem itélünk, de sött még azt is méltoztatik nékünk meg bizonyittani, hogy még az okoság sem akarja hogy mást itéllyünk., hogy ezt velünk meg üsmértethese. a szivünknek, és alelkünk üsmérétinek leg belsöb, és leg titkosab részeit fel nyittya, mondván nékünk, visgállyátok meg magatokot. ti akik mást itéltek, és meg láttyátok, hogy vétkesebbek vagytok annál akit itéltek, amint is hogy, amely roszat látunk hogy a mi atyánk fia tselekeszik. gyakorta sokal kiseb annál. mint a melyet mi tselekeszünk a midön itéletet teszünk. aki is keményeb kisértetben volt mint mi, hasonlo segittségeket pedig nem vett. az ö kivánságinak sebesége. fel zavarta elméjit. olyan vak hogy nem láttya aveszedelmet. a melyre veti magát, az Isten el is hagya egy ideig a maga gyarloságára., de te, mentöl inkáb üsmered a magad köteleségit, annál több. kegyelmeket vettél., és annál menthetetleneb vagy a vétekben. melyet tselekeszel, és az itéletben. melyet tész atyád fia ellen.
Mind azon által. az abünös talám náladnál inkáb tettzik Isten elött, a mely orában itéletet tész felölle, ugyan abban., talám az ö vétke meg alázta ötet. te pediglen. kevélységedért, utálatosá lettél a menyek elött, egy szoval., a mit az atyád fia szemiben láttál, a tsak szalma szál. a gerendához képest, a melyet a magadéban meg nem látod., ez az oka tehát, hogy a valoságos keresztyén. soha senkit nem itél.
Az itéletkor valo roszhoz. még sokal több roszat szoktak tenni, ugy mint, amidön. abeszéd közben. vagy a kézel valo mutogatásal. értésire adgyák másnak. a mások felöl valo rosz gondolattyokot. nem akarok itt szollani az ollyan ember szollásrol., se az ollyan káromlásrol. a mellyeket a leg aláb valo keresztyének, de sött még a pogányok is mindenkor nagy véteknek tartották, hanem az ördögi mesterségröl. a ki olyan féle ember szollást terjesztet el avilágon, a melyre leg inkáb az ollyanokot oktattya, a kik magokot eszeseknek, és jó erköltsüeknek tarttyák. egy szem hunyoritás. egy mosolygás, egy kézel valo integetés. mind ezek olyan hegyes török. a melyek noha mesterségesek., de olyan veszedelmesek valamint a nyelv., a szándék mindenkor tsak azon vagyon., hogy meg értethesse a felebarátrol valo roszat. és illyen formában. meg ölik azt akiröl beszélnek, meg ölik azt akinek beszélnek, és magokot is meg ölik szintén olyan halálosan., valamint ha a nyelv szabadosan beszéllene. mind ezeket nehéz el kerülni a másrol valo beszédben, ugyan ezért is jovalották mindenkor az okosak azt, hogy soha másrol ne beszéllyenek, vagy ha tellyeségel azt el nem lehet kerülni. ugy beszéllyenek más felöl. hogy a rendes legyen. hogy a betsületire legyen. örizetet vetettem a számnak. mikor [841] a bünös ellenem állana. mondá dávid. meg némultam, és meg aláztattam. és jókót sem szolottam. mikor az ember illyen alkalmatoságokban találkozik. ahalgatás olyankor sokal keresztyéneb. aleg keresztyéneb beszédeknél.
2.7
Sokan akeresztyének közül alázatosoknak tétetik magokot. azért hogy tiszteltessenek az alázatosságért.
A valoságos keresztyén, tart még attol is hogy alázatosnak tetzsék. és tsak azt ohajttya. hogy meg vetö legyen mindenhen. a mitsak. az Isten ditsöségit, és a felebaráti szeretetet nem tekinti.
Az Évangyéliumban igen sok helyt láttyuk hogy mitsoda neheztelésel volt a kristus a két szinüek ellen. mindenüt anathémát. és átkot mond reájok, mint hogy ö, az igazságnak Istene. és ö önnön maga az igazság. nem szenvedheti ahazugságot, fö képen az ollyan hazugságot. a mely a jó erkölcsel fedezi bé magát. hogy jobban meg tsalhasa az embereket
Az egész jó erkölcsök közöt. az alázatoságot mondhattyuk leg inkab a kristus jó erkölcsének, az ö idejéig. az embereknek. arrol. igen kevés gondolattyok volt. tanullyátok meg töllem. hogy [842] én kegyes. és alázatos szivü vagyok. tanulyátok meg töllem, azaz. az én példáimbol., [843] tanulyátok meg töllem. mert mind eddig, senki nem tudta. milégyen avaloságos maga meg [844] alázás, én pediglen magamot meg alázván. magam akarattyábol. zugolodás nélkül valo [845] gyalázatos halált szenvedtem., a nyomoruságot tudtam, meg vetettem a tsendes életet. a népnek, és a vitézeknek tsufságul adtam magamot.
Az alázatoságnak ezen példájábol láttyuk. hogy az emberek ezt a jó erkölttsöt meg nem határozhattyák. amód nélkül valoval, lehet vétkezni a több jó erkölcsökben, de nem lehet eléggé magunkot meg alázni. ez ollyan jó erkölcs. amely véghetetlen a meg feszitetet Jésus tanitványinak.
kitsiné kel lenni valamint a mustár mag, hogy nagyobbá lehesen lenni minden füveknél, aki [846] nagy akar lenni amenyeknek országában. annak leg kisebbé kel lenni eföldön. akristus nem [847] mondgya. hogy kitsinynek kel tettzeni, hanem ugyan kitsidé kel lenni valojában. bizonyal mondom néktek, hogy ha meg nem tértek. és ha hasonloká nem lésztek akisdedekhez. bé nem mentek amenyeknek országában, azért a ki magát meg aláza. és hasonlo lesz ehez akisdedhez. a leg nagyob lészen a menyeknek országában. ne vádgyatok arra a mi fent valo mondgya szent [848] pál, hanem elégedgyetek meg azal. a mi leg aláb valo, és leg alázatosab.
Mint hogy ez az jó erkölcs különösön valo jó erkölcse a kristusnak. azt el hihettyük, hogy inkáb gyülöli azokot, a kik alázatosoknak tétetik magokot. mint sem más egyéb féle hypocritákot. de a mi leg különöseb dolog az alázatoságban., és a mely fel nem találtatik atöb jó erkölcsökben. tudni illik, ha valaki tisztának, vagy igaságosnak akarja magát mutatni azal. atisztaságot. se az igasságot el nem veszti, de mihent alázatosnak akarja magát mutatni, telyeségel el veszti az alázatoságot. mert az alázatoság nem abban áll, hogy alázatosnak mutassa magát. hanem alávalonak. és meg vetendönek. valamint ezt nékünk elönkben adgya salézius sz ferentz st. franciscus salezius. ez igy lévén. azok a sok számu emberek, a kiket minden nap láthatni. mint vannak azon hogy magokot alázatosoknak mutathasák., az olyanok nem alázatosok, hanem kevélyek. az olyanok, az alázatoságnak hypocritái, akik tsak. a tisztelet, és a ditséret után futnak. a melyek szokták követni ezt a nagy jó erköltsöt., a midön valoságos.
Az ollyanokot boszonttsák meg, gyalázák meg, vessék meg, tsak hamar meg láttyák hogy nem [849] alázatosak. a szent Lélek szépen le irja nékünk az ollyan tsalárd alázatosokot, vannak olyanok kik hamisan meg alázák magokot. kik le fügesztik szemeket, és ugy tétetik mint ha nem látnák. de tsak az ö erötelenségek tartoztattya meg öket, és tsak azért alázatosok, mihent alkalmatoságot találnak a gonosz tselekedetre, meg tselekeszik.
A valoságos keresztyén. valoságos alázatos lévén, az okoságot, és a kegyeséget az alazatosághoz teszi. el kerüli magát alázatosnak mutatni. meg elégszik, az Isten elött. és szivének titkában szeretni ameg vettetést. és az alávaloságot, valamint ameg válto tselekedet., de sött még ezt a szeretetett is el rejti. nehogy el veszese. az alázatoságnak drága kintsét.
28.
Mennél inkáb eléb mennek az emberek az értelemben. és a méltoságban. annál inkáb, azt tarttyák. hogy magokot betsülhetik.
A valoságos keresztyen., mennél eléb mégyen a maga rendében, annál több okot talál arra, hogy magát meg vesse
Az értelem. és a méltoság, igen külömbözik egy mástol. az méltoságnak. az értelmet kellene követni, mind azon által gyakorta láttyuk, hogy az értelem, meltoság nélkül vagyon. és a méltoság értelem nélkül. együvé teszem itt ezt a kettöt. és rend szerént ezek. kevélységet. és maga hittséget okoznak a szivekben., hogy lehesen. a, hogy akinek töb esze, értelme, és tudománya vagyon. magát töbre ne betsüllye. annál, a kinek anyi nintsen.? hogy ne tartaná a méltóbnak magát. a kit a méltoságra fel emeltek. annál. akit amaga alatson rendiben meg hagyták. mennél eléb mennek. ezen két rendben., ugy tettzik annál inkáb betsülhetik magokot; ez igasságosnak láttzik lenni, mind azon által, mitsoda részünk vagyon az értelemben? mid [850] vagyon a mit nem vettél volna. mondgya szent pál. és ha vetted, miért ditsekedel véle, mint ha nem vetted volna, hogy ha valami vagyon bennünk, a mit ugy tettzik hogy betsülhetünk, [851] annak. tsak ajó erkölcsnek kel lenni. de a tridentinumi gyülés. arra tanyit szent pál után. [852] hogy a jó erköltsök. ugy az értelmek is. nem mi töllünk jönek. az Isten munkálodgya mi bennünk. az akaratot. és a tselekedetet. minden bennünk lévö jó. ö tölle vagyon. és a midön nékünk meg adgya a menyet. tsak azért adgya. mert jóságábol. meg akarja bennünk jutalmaztatni., a tölle vett jó erkölttsöket. és ajándékokot.
A mit az Isten néked adot, anem tölled vagyon a mit ahoz tész munkádal, a nem olyan dolog. hogy magadot azért. inkáb betsülhesed. nintsen senki is. aki ugyan azon munkával. anyit nem tselekedet volna mint magad. ha az Istentöl azon ajándékokot vette volna, semmit tehát magadnak nem tulajdonithatz. a miért magadot fellyeb emelhesed.
Hogy ha méltatlanok vagyunk a méltoságokra a melyeket reánk adgyák. semmi okunk nintsen. hogy magunkot inkáb betsüllyük, hogy ha pediglen. a mi értelmünkre valo nézve adgyák. meg kel gondolnunk. hogy mely kevés részünk vagyon azokban az értelmekben. ez igy lévén. akár mely felé fordittsuk adolgot., de egyebet nem találunk se a méltoságokban, se az értelemben. hanem félelemre valo okot aveszedelemtöl., és semmi okot. a magunkot valo betsületre.
Egy valoságos keresztyén. tart mind az egyikétöl. mind amásikátol., a midön ezeket a szavait [853] halya akristusnak. Atyám hálákot adok néked. hogy ki nyilatkoztattad titkaidot az együgyüeknek, és akitsideknek, és el titkoltad azokot a világi bölcsek. és okosak elött, amidön láttya. hogy akristus avilágon aleg aláb valokot választotta. hogy azok legyenek oszlopi a [854] vallás drága épületének. szent jakab azt mondgya. hogy ne keresük a betsületben. és a méltoságban valo nevekedést. mert annál több számot adunk azIsten itéletekor. ami leg tsudálatosab a jó erkölcsokben. az, hogy mentöl eléb mennek abban arendben, annál több valoságos okokot találnak a magok meg vetésekre. tsak azok is betsüllik magokot., akik ajo [855] erköltsöknek leg aláb valo rendiben vannak. a szeretet, és az alázatoság. mennél inkáb meg erösodik. annál inkáb észre veszik a magok nyomoruságát és méltatlansagát. mennél nagyob [856] vagy, mondgya a szent Lélek, annál inkáb meg kel magadot aláznod minden alkalmatoságban. az által is nyersz kegyelmet Isten elött, mivel aditsöség. és ahatalom tsak az Istent illeti, és tsak az alázatosok tisztelik valoságal.
29
A kik magokat másoknál fellyeb emelik. még ezen avilágon meg aláztatnak azoknak elméjekben kik azt észre veszik.
A valoságos keresztyének., kik magokot mindennél aláb valonak tarttyák. fellyeb emeltetnek másoknál. még ezen avilágon.
A kristus. szánakodásbol., mint egy kedvezésel. lévén. a mi magunkhoz valo szeretethez., azon vagyon hogy azt el hagyasa velünk. igen nehéz néked magadot meg aláznod, tsak a fel magasztalást keresed. mind azon által. azt akarom hogy meg bizonyittsad hozám valo szeretetedet,. fel áldozván nékem kevélységedet; ate magadhoz valo. helyes szereteted semmit abban el nem veszt., az olyan. a ki nékem akarván. tettzeni, magát meg aláza egy kevés ideig, [857] örökösön fel magasztaltatik, valamint azt ohajttya a magához valo szeretete. de aki töllem meg tagadgya. azt a kevés áldozatot. örökösön meg aláztatik.
[858] A kevély ember. gyalázatban esik. az alázatoságot pedig mindenkor. abölcseség követi. [859] mivel az alázatoság mondgya abölcs, követi a kevélységet. valamint, a ditsöség követi az alázatoságot., ámbár minden emberek tellyesek is kevélységel, de semmit ennél nehezebben. el nem szenvednek másokban, mert a magok kevélysége tselekeszi. hogy a másokét el nem szenvedhetik.
Mondgyunk még többet, nem tsak a kevélyek vannak a kevélység ellen., de sött még az alázatosok sem szenvedhetik azt,. akristus aki oly alázatos. és aki oly tekélletes példája volt az alázatoságnak., a ki oly kegyeségel volt. minden féle bünösökhöz. fel gerjed. és fel indul a kevélyek ellen. ugyan tsak azok ellen is mutatta haragját evilágon valo éltében. ojátok magatokot az irás tudo doktoroktol. a kik hoszu köntösben járnak. szeretik a köszöntést a [860] piatzon. az elsö székeket a synagogákban. és az elsö helyeket a vendégségekben; azt akarják hogy öket mestereknek hiják. ezek nagyob kárhozatot is vesznek. ihon mint bánik ameg testesült Istennek alázatosága akevélyekel még ez életben
Ellenben pedig avaloságos keresztyén. meg talállya a fel magasztalást még ez életben a melyet kerüli, mert a ditsöség követi az alázatoságot. mondgya a szent Lélek. az emberek oly tsudálkozásal nézik avaloságos alázatost hogy aleg kevélyeb. szelidé lesz elötte., még az olyanok is a kik leg inkáb ellent állanak akevélyeknek. mind külsö. mind belsö képen. meg nem alhattyák hogy magokot meg ne hajttsák. az olyan elött, akit valoságos alázatosnak üsmérik lenni, ugy tettzik mint ha ebben. mindnyájan az emberek akarnák követni a magoság [861] belit. aki ellene áll a kevélyeknek. és kegyelmit hinti az alázatosokra., vagyon mondgya a bölcs. olyan meg kissebülés, mely a ditsöségért vagyon. de vagyon olyan fel emelés, mely az alázatoság által vagyon.
[862] Ez igy lévén. az alázatos a kristus igérete szerént. száz anyit veszen azért amit el hagyot. az Istenért; még ez életben. de ha szinte egy kevés esztendökig el haladnais azö jutalma, hány száz esztendökig fog tartani azután az ö fel magasztaltatása.? mivel. azö ditsösege, és fel magasztaltatása. anyi ideig fog tartani. valamint az Istené, mely szent usora. az urnak költtsön adni egy kevés ideig. valo meg alázást!
30
Nagyob részinek a keresztyének. közöt. kegyeségek nintsen. vagy ha vagyon is. igen romlando.
A valoságos keresztyénnek kegyesége mindenben állandó.
[863] Tanullyátok meg töllem. hogy én kegyes, és alázatos szivü vagyok. mint hogy a kegyeség., követöje az alázatoságnak, akristus itt együvé tészi mind a kettöt. ez igy lévén, minek utánna meg magyaráztuk volna az alázatoságot. arrol a kegyeségröl kel szolanunk a mely oly kedves. és a mely magához kaptsollya a sziveket., eszerént is tellyesednek bé a kristusnak ezek a [864] szavai. betü szerént. boldogok akegyesek. mert birni fogják a földet. az az, mert meg gyözik rosz kivánságokot., földi indulattyokot. magokhoz hodittyák a földön lévö minden embereknek sziveket. tanullyátok meg töllem, hogy én kegyes, és alázatos szivü vagyok.
[865] A szeretet viszen minket arra, hogy kegyesek legyünk. szent pál azt szépen irja. mondván. a szeretet türö. kegyes, nem irigykedik, fel nem fuvalkodik, nem boszonkodik. mindent el szenved., láthatnié mind ezeket a szép dolgokot. arend szerént valo keresztyénekben. de az olyanokban sem sokakban. a kik áitatosoknak tarttyák magokot. mivel ezek. kegyesek. és kedvezök magoknak, de kemények masokhoz; türhetetlenek. és hamar meg boszonkodnak. ettöl is vagyon. hogy nem hogy magokhoz vonnák a sziveket. a mint azt meg tselekedhetnék kegyeségekel. de sött még zugolodásokot okoznak. és el távoztattyák magoktol. mind azokot. akik követni akarnák öket aban. ami jó vagyon bennek. meg kisebittik magok viselésivel a [866] valoságos áitatoságot. ellenben pedig, a kegyes ember. el töri. azirás szerént. ellenséginek haragját
A kegyeség. a szeretetböl. és az alázatoságbol származik. ez igy lévén, a mi ellenkezik a kegyeségel, az. a magához valo szeretettöl. és akevélységtöl vagyon. szent pál azt mondgya, hogy azok akik nem kegyesek, kevélyek, és magokot szeretök.
[867] Szent jakab azt mondgya. kitsoda köztetek bölcs és tudos, mutassa meg a jó maga viseléséböl az ö tselekedetit. a bölcseségnek szelidségével.
A valoságos keresztyén. magához kemény. de másokhoz szelid. valamit ellene mondanak. azt olyan kegyeségel halgattya. mint amit ditséretire mondanak. mindenkor az Isten szavát halgattya, vagy is azt gondollya. hogy az Isten engedi meg ellenséginek. hogy ötet kisérttse. illyen volt adavid kegyesége, amidön semei gyalázatal illeté.
A keresztyén. szelidségel engedelmeskedik mind annak. a mi nálánál fellyeb valo. mint ha [868] akristustol magátol venné aparantsolatot., szent pál hagyása szerént, szeliden engedelmeskedik akristusért. a magához hasonloknak, a midön parantsol. ugyan akor leg kegyeseb., mert reá emlékezik. hogy attya fiainak parantsol., olyanoknak. akik gyengék. romlandok. és akik magoktol ajora alkalmatlanok, ha másnak szolgál. boldognak tarttya magát, hogy használhat a kristus tagjainak, söt még ugy tekinti azokot mint jó tévöit, kik illyen érdemre valo alkalmatoságot adnak néki. ha int. vagy dorgál másokat. ugy tselekszik, valamint a menyei atya dorgállya fiáit., azaz, mindenkor atyai joságal. vagy is leg aláb. atyafi szeretettel,
Egy szoval ö mindenüt, és mindenben hü követöje. az üdvezitö ki mondhatatlan [869] kegyeséginek. a proféták azt meg jövendölték, az apostolok látták annak bé tellyesedésit. Imé az én szolgám. fel veszem ötet. az én választottam, kedve tölt lelkemnek ö benne. az én lelkemet beléje adtam. itéletet szol a pogányoknak nem kiált, se nem hallattatik oda ki az ö szava. a meg repedezet nádat el nem ronttya, a füstölgö gyerttya belet el nem olttya. igaságban szolgáltat itéletet. hogy ha az Istennek lelkétöl származik a szelidség. ugy az igaság is. ebböl következik. hogy a mi ellenkezik a szelidségel., annak. agonosz lélektöl kel származni., akristus tehát kegyes volt. önem vetekedet., se nem kiáltot, az ö szavát nem hallották az uttzákon, mert az Isten lelke volt benne. el nem rontotta a meg repedezet nádat. se a füstölgö gyerttya belet el nem oltotta. az az, hogy békeséges türésel, és kegyeségel várja. a bünös meg [870] térését. három esztendeig szenvedte a fige fának terméketlenségit, még azt is el szenvedi. hogy a szöllö mives meg kapállya atövit, és meg genéjozza, minden szavaiban kegyes volt, és minden maga viselésiben. kegyeségel engedte magát ahalálra vitetni. zugolodás nélkül, aleg nagyob bünösökhöz is kegyeségit mutatta, tekéntsük meg mitsoda kegyeségel bánt. a házaság törésben eset aszszonyal, a samaritánával, abünös aszszonyal. a fö pap szolgájával. a ki meg ütötte, és judásal. aki tsókal el árulá. tanullyátok meg töllem, hogy én kegyes szivü vagyok.
31.
A midön meg botsátanak, azt gondollyák. hogy valamely nagy dolgot tselekedtenek.
A valoságos keresztyén. ugy tekénti az ellenséginek valo botsánatot., mint olyan dolgot. mely kevés ditséretet érdemel.
Mint hogy az ellenségnek valo meg botsátás olyan áldozat., a mely leg inkáb ellenkezik az embernek meg romlot szivével, erre a kristus hasonlo okal akar minket vinni, mint a melyel az alázatoságra akar minket indittani. és az itélettöl el távoztatni, ne itély. és nem itéltetel., alázd [871] meg magadot, és fel magasztaltatol: azt is mondgya nékünk. ha meg nem botsátotok, én sem bótsátok meg néktek, ha meg botsátotok, én is meg botsátok néktek.
Azt el mondhatni. hogy ámbár a menyei utak tele legyenek is tövisel. de ez az ösveny mind rövid, mind ezen könyü oda érni, mindent meg botsátván. minden nékünk is meg botsátatik. mely kegyetlenségel volnék lelkemhez, ha inkáb szeretném kárhozattyát. mint sem atyám fiának meg botsásak, meg botsátom örömest azt az árulást. a mely joszágomban tölt, de meg nem botsáthatom azt az ember szollást, mely fogyatkozásomot ki nyilatkoztatta. azt a gyalázást. mely betsületemet meg sértette. ha boszut nem állok ezert a meg vetésért. ütésért, bestelenségért, azt fogják mondani hogy nintsen szivem; én tudom mind azt, amit akristus szenvedet érettem. de én ezt el nem szenvedhetem érette. nem igy beszélneké mind azok. kik meg nem botsátanak másoknak. noha észre nem veszik magokot.
De nézük meg mit felel nekik a szent Lélek aki boszut akar állani. azon az ur boszuját álya, és [872] annak büneiröl el nem feletkezik. botsás meg felebarátodnak, aki tegedet meg bántot. és a [873] büneidért valo imádságod, meg halgattatik. akristus is azt mondgya. amidön ajándékot akarván bé mutatni az oltár elött. eszedben jut hogy atyád fiát meg bántottad. hagyad az oltár elött ajándékodot. és eredgy békéjél meg véle, azután térj viszá., és mutasd bé ajándekodot.: [874] mivel. mondgya a bölcs. igasságosé az. hogy egy ember haragot tarttson más ember. ellen. a midön azon kéri azIstent. hogy botsása meg néki büneit.? nintsen könyörületessége. a magához hasonlohoz. és azt kéri hogy botsásák meg néki büneit.? ö tsak test lévén, haragot tart. és Istentöl irgalmaságot kér.? kitsoda fog ö érette könyörögni.? emlékezél meg az utolso napodról, és tégy le minden haragot.. ugy tettzik hogy mind ez. elegendö képen meg bizonyittya. hogy mitsoda köteleségel. tartozunk meg botsátani ellenségünknek. és nem tsak egy szer. a mint ezt az emberi okoság jovallya, hanem hetven szerte valo hét szer, a kristus parantsolattya szerént.
Az ollyanok akik meg botsátanak, és akik azt tarttyák. hogy azal igen nagy dolgot tselekesznek, akik azt gondollyák. hogy azért, az embereknek betsülni kel öket. ezek nagy vakságban vannak. avaloságos keresztyén pedig. tsudállya. hogy valamely ditséretet adnak ennek a tselekedetnek, ö pediglen még kötelesnek tarttya magát ahoz a ki ötet meg bántotta, mert részt szerzet néki a menyben. ez a rész pediglen. a kristus mondására vagyon épitve, tartozol uram nékem meg botsátani. mivel én is meg botsátottam. a keresztyén tsak egy dologtol tart a meg botsátásban fél attol hogy a mutogatás oda ne szivárkozék. hogy azö meg gyözetet ellensége. el ne vesztesse véle. a mulando ditséretekel. örökös árrát tselekedetinek.
Azok közöt. akik azt gondollyák hogy meg botsátottak. és akik ugy tettzik mint ha távul volnának a boszu állástol. igen sok találkozik olyan, a ki magában titkos örömet érez, a midön ellenségit valamely szomoru állapotban láttya esni. az illyen botsánat, hasonlit a boszu álláshoz. a botsánatnak. egésznek, és szivböl valonak kel lenni, imé mit mond nékünk világosan a kristus. ha meg nem batsatotok ki ki azö attya fiának szivetekböl, az én menyei Atyám is ugy tselekeszik veletek. valamint azal a kegyetlen és igaságtalan szolgával. a kit a [875] hohérok keziben adatot. a rosz keresztyének azt tarttyák. hogy az olyan titkos öröm ártatlan dolog. mivel az Isten maga veszi igyeket keziben és a ki igaságosan bünteti meg azokot. kik öket meg bántották. meg azt is hozá teszik, hogy az a büntetés meg tériti öket, és én egyebet nem kivánok. tsak az ö üdveségeket: hipocriták. mitsoda áitatos palástal fedezitek el boszu álló kivánságtokot. örültök azon hogy az Isten fogyaszttya számát, vagy erejét. ellenségteknek. és hogy abban részetek nintsen, de hol lehet jóbb akarótok annál. mint az, aki alkalmatoságot ád néktek a menyei részre, ati leg nagyob ellenségtek azok, akik veszedelmes hizelkedésekel. el távoztatnak az Istentöl. és el vesztetik veletek a ti valoságos jovatokot. azok akiket ellenségeteknek tartotok, igasságtalanságokal. több jovatokra vannak. mint sem azok. kik néktek hizelkednek, vagy kivánságtokban szolgálnak. amint is a valoságos keresztyén igyekezik azokot szeretni. és meg gyözni szeretetével, és ezen igyekezetiért azt nyeri. valamit nyernek mind azok a kik igazán követik a jó erkölcsöket, hogy még ezen a világon is jutalmát veszi. mivel ugy fogják ötet tekinteni. mint olyan szivüt. a ki jól bé tölti a valoságos jóakaronak köteleségit. ezen a szép tartás szerént. hogy tsak azok lehetnek valoságos jó akarok, akik oly jó erkölcsüek, hogy szeretik ellenségeket is.
32
Tsak nem mindnyájan az emberek. tsudállyák. hogy egy jó Istenes ember vétkezik. és azt mondgyák ha áitatos volnék. illyen jót tselekednék. és illyen roszat nem tselekednék.
A valoságos keresztyén. érzi magában hogy magátol. semmi jót nem tselekedhetik. és hogy mindenkor kész aroszra, ha a kegyelem meg nem segiti.
Az illyen hejában valo beszédeket. rendszerént az ollyanoktol halhatni, akik nem érzik magokot. a jó utban lenni, tsudállyák azt, hogy egy istenes ember vétekben eshetik. mint ha az hit. és a szeretet. olyan állapotban tennék. hogy ne vétkezhesék. mit felelnének. a dávid és a salamon esetire. nem voltaké ezek olyan áitatosok esetek elött, valamint azok a maga hittek. szent theresia meg magyaráza nékünk. az okát. hogy miért engedi az Isten némelykor aleg nagyob szenteket is halálos vétekben esni. meg vallya tehát eza szent. hogy nem tsak abban eshetnek, hanem ugyan valojában abban is esnek, szent bernárd, azt mondgya, hogy a klastrom meg nem menti avétektöl aszerzeteseket, hanem tsak anyival vannak jobban a vilagi embereknél. hogy nem oly gyakorta esnek meg, és hogy hamaréb fel kelnek. volté valaha emberi akarat jóbb készületben. mint aszent peteré, mind azon. által. három szor egy más után irtoztato vétekben esék, meg tagadván. Istenét. visgállyák meg az emberi szivet. igen keveset találnak olyat., aki ezel a szán szándékal esnék meg. akarok vétkezni. meg akarom az Istent bántani; azonban pedig tsak nem mindnyájan meg esnek. és némelykor aleg nagyob szentek is, meg kel tehát vallanunk, hogy a mi meg romlot tésztánk viszen minket magátol a roszra. és hogy mi szüntelen meg esnénk, ha a kegyelem meg nem oltalmazna.
Nem üsméri a magát. a ki azt mondgya: ha áitatos volnék. ilyen jót tselekedném, vagy nem tselekedném az ilyen roszat, hogy ha az olyanok kik igy beszéllenek. tudnák, hogy ez iránt mit [876] tanit nékünk. a szent tridentinumi gyülés, ellene mondanának vakmerö beszédgyeknek. [877] szent pál. azt mondgya magárol, hogy nem tselekeszi a jót melyet akarna tselekedni, hanem azt a roszat tselekeszi, a melyet nem akarná tselekedni. utánna teszi. hogy mindnyájan illyenek vagyunk, mitsoda tsudálatos dolgot tselekednének tehát az olyanok. akik még nem léptek a keresztényi utban.?
[878] Szent jakab. tilttya nékünk azt mondani hogy holnap azt tselekeszem. vagy utra indulok. noha az illyen tselekedetek. ugy tettzik hogy tsak tisztán. az emberi akarattol fugjenek, de ez a szent., maga hittségnek tarttya az illyen szokot. és azt akarja hogy igy mondgyák. ha az urnak tettzik. azt tselekeszem. vagy oda megyek a valoságos keresztyén igy beszél. tudván azt. hogy semmit sem tselekedhetik magátol, magában oly kemény és meg gyükeredzet hajlandoságot érez a roszra. hogy szüntelen érzi tehetetlenségit ajóra
Voltanak olyanok, kik meg térések után. jól észre vették szivekben. mind meg romlásokot. mind a kegyelem segittségének Isteni erejét., ugy anyira. hogy ez a szüntelen valo tsuda melyet magokban éreztenek a vallás igazságárol. valo érezhetö bizonyságul láttzot nékik. ugyan ezért is tartanak a szent lelkek, hogy az Istentöl elne hagyatassanak. ugyan ezért is kérik szüntelen hogy el ne vegye rollok kezét, mely öket tarttya, ugy tettzik mint ha saul. az Istenhez akart volna térni, de nem lehete, mert az ur el vette volt tölle kegyelmét. a mint ezt samuelnek maga meg mondá.
Mindenik ember, mondgya a nagy szent gergely. ez életben ugy vagyon. mint ha egyedül lévén egy tsonakban, egy igen sebes patakon. fel akarna azon menni, evedzöt is adnának néki, hogy segittse magát. de haszontalan volna minden munkája. mert a viznek sebesége tsak le vinné. hogy ha tsak az Isten fel nem huzná. menyekböl. egy kötélel a tsonakot. az Isten azt akarja hogy a tsonak fel menyen a patakon mind annak végéig, de azt is mondgya a benne valo embernek, ha nem evedzel. énis el botsátom a kötél végit, és egy szem pillantás alat. sokal aláb lész, mint sem a honnét meg indultál. a menyei segittség nélkül. haszontalan evedzenénk. hejában fáradnánk. mert tsak viszá térnénk. ne mondgyuk tehát sohais, hogy ezt tselekedném, vagy nem tselekedném. vallyuk meg, hogy kegyelem nélkül tsak roszat tselekednénk. a kegyelem által vagyok az. a mi vagyok mondgya szent pál. ugyan a kegyelem is munkálodik bennem, adgyunk szüntelen valo hálákot annak az irgalmas kéznek, a mely minket meg tart, és a mely magához vonszon. és kérjük mindenkor azon. hogy meg ne vonya töllünk segittségit. Én Istenem jövel segittségemre, uram sies segittségemre jöni.
33
Az emberek. tsak nem mindnyájan szeretik a magok ditsöségit. és azért mindent fel áldoznak.
A valoságos keresztyén. tsak az Isten ditsöségit szereti, hogy pediglen az emberek oly igen ohajttyák abetsületet. ö azt ugy tekinti, mint bálványozást.
A tisztesség, és aditsöség. tsak egyedül az Istent illetik. akristus ugy mint ember, magának tsak a meg vetéseket választotta. hagyván minden ditsöséget az Istennek. én tsak féreg [879] vagyok, és nem ember mondá aproféta által. el szalada. és egyedül a hegyre mene. a midön látá hogy királynak akarnák tenni, mind ezel, meg akará nékünk mutatni., hogy az emberek része tsak az. hogy magokot szüntelen meg alázák. az Isten szemei elött. magokat meg vessék, minden ditsöséget a minden hatonak adgyanak, mint teremptöjének. és meg tartojának. mind annak a minek létele vagyon.
Az elsö parantsolat nékünk tilttya a bálványozást, az olyan pedig magábol bálványt tsinálna. magát imádtatni is akarná, a ki valamely ditsöséget akarna magának tulajdonittani, és magát tiszteltetni. de kitsoda az, aki ne vétene ebben? mitsoda ember az, akármely buzgoságal legyen is az Isten ditsöségéhez, aki egészen ellene mondana. amaga ditsöségének.? ki azt ugy ne tekintené mint saját joszágát. és aki mindent mást elne hagyna. tsak azt magának meg tarthatná. nintsen semmi. a min az emberek. oly közönségesen meg egyeznének, mint a dítsöségért valo fáradozáson, illyenek az ollyanok. akik tsak azt keresik hogy tetzsenek, a kiket is kárhoztattya szent pál. ha én még tettzeni akarnék az embereknek, nem lennék akristus szolgája.
Hogy ha szent pál véteknek tartotta az Évangyélium predikálásában valo tetzést. mit mondot volna az olyanokrol, akik tsak azért keresik tettzeni, hogy másokot meg ronthassanak. akik magokban örülnek, hogy magokot szeretethetik, hogy másokban rosz kivánságokot indithattak, epediglen a mostani idökben. igen közönséges aleg emberségesebb emberek között is. ugy tekéntik mint valamely nagy ditsöséget a szerelemre valo fel gerjesztést, azt is tarttyák. hogy mentek lehetnek, ha azt mondgyák, hogy azt nem szán szándékal tselekedték. de akár mint légyen az, atsak olyan ditsöség. mint ha meg ölték volna az atyafiokat. leheté ennél nagyob vakság és nagyob utálatoság.
Nem tsak azt keresik hogy magokot szeretessék. és betsültessék, de még az uralkodást is szeretik. mind azon által akristus azt mondgya, hogy a tanitvány nem nagyob amesternél. mivel ö azért jött hogy szolgállyon, és nem azért hogy szolgáltassék, miért a tanitványi [880] kivánnyák tehát az uralkodást.? nézük meg mitsoda választ ada a zebedeus két fiának, és másoknak., tudgyatok hogy a poganyok fejedelmi uralkodnak azokon. és a nagyobak. hatalmaskodnak rajtok, de ti közöttetek nem igy kel lenni; hanem aki közöttetek nagyob akar lenni. legyen inastok. és aki elsö akar lenni közöttetek. légyen szolgátok. mit fogunk még [881] felelni a kristusnak ezen világos és rettentö szavára. mi képen hihettek ti, kik ditsöséget vesztek egy mástól. kitsoda közüllünk aki nem veheti magára ezeket? hogy pediglen mind [882] példájával, mind beszédével tanithason minket., hozája tészi, Én nem keresem a magam ditsöségit, más fogja. azt keresni. és nékem igasságot tészen. ugy adatik meg tehát nekünk avaloságos ditsöség, ha a magunk ditsöségit nem keresük. a ki mi nékünk igasságot fog tenni, a meg is adgya azt. tsak mi ne keresük, hagyuk el tehát. a ditsöségnek hejában valo kivánságát, a mely örökös gyalázatban vethett minket. uram végy el minket mi magunktol, mivel ez a kivánság meg válhatatlan. a meg romlot természetünktöl. tedd semmivé, az ó embernek kovászát, öltöztes minket. az uj emberben. a kristus Jésusban, aki alázatoságal vette a gyalázatokot. és a keresztet.
Kéttség nélkül, azt fogják ezekre mondani. hogy mi meg tartoi vagyunk betsületünknek, és hogy azt, el nem kel mulatnunk, avalo hogy nem kel semmit is olyat tselekednünk, ami bestelenségünkre lehetne. de mint hogy tsak az Istenért. és az ö ditsöségiért kel magunkot szeretnünk. ugyan azö törvénye szerént is kel. rendelnünk a betsületet, és nem az emberek iteleti szerént. tsak azt az ditsöséget kel tehát keresni, amely az Istentöl jö. a kristus azt [883] mondgya nékünk, hogy a mi az emberek elott nagy, az utálatoság Isten elött.
34
Sokan az emberek közöt vétkeznek. abetsületekre valo gond viselésben,
A valoságos keresztyén. pedig. tsak a kristust akarja ebben követni.
Mindnyájan az emberektöl. ki nem telhetik. hogy a ditsöségre., és a tiszteletre vágyanak. de mindennek kel. akár mitsoda rendben légyen., a maga betsületire vigyázni. a szent lélek meg [884] tanit arra. hogy mint kel azt betsülnünk. amidön azt mondgya., a jó hirnév. a tsontokot [885] hizlallya. szent pál meg mondgya nékünk, hogy a miben ályon Atyám fiai. valamik igazak valamik szemérmetesek. valamik igazság szerént valok, valamik szentek. valamik jó hirüek. hami joság. ha mi ditserete az oktatásnak, azokrol gondolkodgyatok, imé, eszerént kel tehát. avaloságos keresztyennek. meg tartani jó hirét nevét. mind azon által. a gyakorta meg történik. hogy a minek meg kellene azt tartani. ugyan az. meg kissebitti némelyek elmejiben. abölcsnek [886] mondása szerént, hogy ki az egyenes uton jár. és az Istent féli meg vettetik attol. aki az utálatos utakon jár. ugyan akor kivántatik. az ur keziben ajánlani magunkot. és reája hagyni [887] gondunk viselésit. akoron, mondgya szent pál. ugy viselyük magunkot mint Istennek szolgai, a sok türésben, a ditsöség. és gyalázat közöt, a gonosz. és jó hir közöt, a testi keresztyének. a kik nem üsmérik a magok valoságos jó hirét. és akik tsak a mások itéletekre hagyák. bálványt tsinálnak magoknak betsületekböl olyan szin alat, hogy arra nekik, másokra valo nézve is kel vigyázni. a mi pedig meg sérthetné jó hireket. az öket meg boszonttya, és anyira el bodittya fejeket. hogy el felejtik köteleségeket, és mindent fel áldoznak. aboszu állásnak. avalo hogy az Isten gond viselésünk alá adta. a mi jó hirünket. ugy valamint az életünket. okoságal kel vigyáznunk. mind egyikére, mind amásikára. de meg kel tudnunk. hogy a miben ályon, és nem kel azt a gondviselést mód nélkül mesze vinni.
Ezt a két ideig valo jót. valo hogy igen kel betsülni. de a lelki joknál, soha sem kel felyeb betsülni. tartozom fel áldozni, gyönyörüségemet., joszágomot. ha aszükség kiványa, a jó hirem, és életem meg tartására, de hogy az Istent meg bánttsam vagy egyikének vagy a másikának meg tartására. a soha sem szabad., hát ha én el szenvedem ezt a gyalázatot. [888] mondhattya valaki, az jó hirem el vész, azt fogják mondani nintsen szivem: ude ha magad állasz boszut magadnak. az Isten azt fogja mondani, hogy nem üsmér tégedet. és az örökké valo tüzre vett.
Jóbb volna nem élnem. mondhattya valaki. mint sem meg vetésel tekinttsenek. ezt el hiszem. de az Isten azt akarja. hogy ély, és hogy alázatoságal ély, hogy meg vettesél mindenektöl., valamint a kristusal bántak. a kinek, vagy ne kivány tettzeni, vagy ne zugolodgyál. ha magához hasonlová tészen. nézd meg. mitsoda türésel. szenvedte. hogy ötet. hitegetönek. és ördöngösnek nevezék. kegyeségel felele. arra. ami az ellene valo káromlásokot el ronthatta, de azok ellen fel nem indult., akik az ö maga viselését. roszra magyarazták., a midön a sidok sok féle nyelveken hallák beszélleni az apostolokot. és hirdetni nékik a meg feszitetet, és fel támadot Istent., azt mondák. hogy ezek részegek; szent péter. ezen meg nem boszonkodván. felelé nékik. hogy ö maga, és a többi, éhomra volnának. és az után nagy tsendeségel magyarázta nekik azirásokot. de fel nem gerjedet ellenek, illyen nagy káromlásért, illyen formában kell hát akeresztyéneknek gondgyoknak lenni jo hirekre.
Ha még is meg üsmértethetném, mondhatná valaki. hogy az Istennek valo tettzésért. szenvedem el, hogy gyalázák jó hiremet, amég is nekem vigasztalásomra volna. fele baratomnak is jó példájára lenne., nem hogy még közönségesen meg vetnének, de némellyek. még azért inkáb betsülnének., emind valo, de ha tsak ezen okért tselekeszed, felebaratodnok jó példát adván. el veszted. a menyei jutalmat. a melyért szenvedni. kel, és nem kel ditsértetni [889] szenvedésidért., söt még örüly. hogy részesülhetz a kristus szenvedésiben. hogy azok., akik szenvednek az Isten akarattya szerént, mondgya szent péter, annak kezeiben adgyák lelkeket. aki azt teremptette. hü is lészen hozájok, ha állandok lésznek ajó tselekedetekben.
Josef igen nagy vétekel vádoltaték, vétkesnek is hagyá magát tartatni. és inkáb rabságot szenvede, hogy sem magát mentegese, mert ha magát mentegette volna, az ura feleséginek, gyalázattyára let volna. az ö békeséges türése. és jó hirének fel áldozattyok többet vettek száz anyinál. mint a menyit el vesztett volt. és a ditsöség, a melyel. meg jutalmazá ötet. nem volt meg határozva. még ezen a világon is.
Én azt jól tudom. hogy ajó hirben, és a betsületben valo meg sértés leg nehezeb. a keresztyéni életben., de ha szivednek fel háborodásában, a meg feszitetet kristusra veted szemeidet, meg látod. hogy alelkedben valo tsendeség viszá tér, azt is meg látod, hogy menyire kel vinni a jó hiredre valo gond viselést. és hogy menyit nersz, ha a kristusért el szenveded. azokot a [890] gyalázatokot, és bestelenségeket, valamint szent péter mondgya. ha fel tudod áldozni tsendeségel jó hiredet a kristus kereszttye elött, a ki, ki mondhatatlan gyönyörüségesé tészi néked azt az áldozatot., tsak a nagy eröszak vételért lehetünk kedvesek Isten elött, és vehettyük kegyelmit. a nagyobra valo vételre. legyenek elménkben szüntelen a kristusnak ezek [891] a szavai, hogy tsak azok nyerhetik el a menyeknek országát, a kik magokon eröszakot vesznek.
35
Az emberek tsak nem mindnyájan ohajttyák, keresik, és szeretik aditséreteket
A valoságos. keresztyén, azoktol tart, azokot kerüli és gyülöli.
Az emberek nagy nyavalyái. aditséretek szeretete. ez az indulat sokban meg egyezik azal. amit ide fellyeb mondánk, de ez még sokal meszeb terjed. mivel ez, lassanként, aleg jób erkölcsünek is bé szivárkozik a szivében, még azokéban is. akik a nagy dolgokban készek volnának. ditsöségeket. betsületeket, és jó hireket fel áldozni köteleségeknek. ez az indulat, fel keresi a szenteket az ö barlangjokban. és el rejtet helyekben.
Ez olyan proba, a mely ellen. leg nehezeb állani, a szent lélek. azt a kementzéhez. és az [892] olvaszto edényhez hasonlittya. valamint az ezüst meg probáltatik az olvaszto edényben. és az arany a keméntzében. ugy az ember meg probáltatik a ditsérö szaja által. a bölcs azt [893] mondgya, hogy tsak az a böltseség méltó az ditséretre. a mely Istentöl származik. ez igy lévén. kitsoda tarthattya azt maga felöl hogy meg érdemli aditséreteket. mind azon által ki ki örül, ha a maga viselésit meg ditsérik. ha jó tselekedetit örömel veszik,
A ditséreteknek szeretetit. olyan nehéz a szivböl ki irtani. valamint. a vétkes magához valo szeretetet. de söt még akor is. a midön a kristus kegyelméböl anyira mennek hogy már ne szeresék aditséretet. a szivnek meg romlása gyakorta anyira viszen. hogy ohajttsuk aditséretet azért, mert már aditsereteket nem szerettyük. mind azon által. hozzuk elö még egy szer azt a [894] nagy mondását. a kristusnak, a melyet már elö hoztuk., miképen hihettek ti, kik ditsöséget vesztek egy mástol. nintsen ollyan keresztyén, akit ezek a szok ne illetnének. mert azt nem [895] tagadhattya. hogy abban magát vétkesnek ne talállya. hasonlo képen. ugy ezekben is. jaj ti néktek. a midön az emberek jót mondanak felöletek.
Miképen magyarázhatni ezeket a szokot? szent pál meg mutattya nékünk. hogy mi képen kel [896] azoknak valoságos magyarázatot adni. a midön azt mondgya, hogy ha kivánnék még az embereknek tettzeni. nem volnék akristus szolgája.
Legg jóbb modgya tehát, hogy meg oltalmazhasuk magunkot aditséretek szeretetétöl, az, hogy azokot ugy tekénttsük, mint az ördögnek legg veszedelmeseb keleptzéit., gondollyuk meg, hogy azok. akik a sanyaruságokot gyakorlották. gyakorta azokban estenek. a ditséreteket ugy is tekénttsük mint igaságtalanokot, mivel azt már meg bizonyitottuk, hogy minden jó valami az emberekben vagyon., anem az övék. és nem érdemli hogy azért inkáb betsültessenek mint sem mások. midnyájan egyaránsuak volnának, ha mindnyájan egyaránt vennék abetsületet. egy szoval tegyünk igaságot magunknak. és valyuk meg,, hogy amit az emberek ditsérnek bennünk. aleg gyakortáb, tsak külsö képen valo jó erkölcs. és ha ditsérnek. tsak azért, mert nem üsmérnek., vagy azért, mert hasznokra vagyunk., ez igy lévén, tsak nem mind az ö ditseretek. olyan tsalárd. valamint ami jó erkölcseink, és ugy lészen mind ö vélek. [897] mind mi velünk valamint a szent Lélek mondgya a példa beszédben, hogy azok akik atörvényt el hagyák. könyen ditsérik az Istentelent.
Mind ezeknek, el kellene hagyatni velünk. a ditséreteknek szeretetét., ugyan ezért is vagyon., hogy avaloságos keresztyén. tartván a veszedelemtöl. azokot kerüli, gyülöli. mint veszedelmeseket., hogy ha azok. akiket ditsérnek. olyan nagy veszedelemben vannak, azok a kik rendeletlenül. vagy a magok hasznokért. adgyák a ditséreteket, nem aláb valo képen vannak, igen nehez valakit ditsérni szemében. vétkezés nélkül., akár mely ditséretes légyen. [898] mivel veszedelemre teszik, tsak holta után kel az embert ditsérni mondgya a szent Lélek. [899] soha a ditséreteken ne kezd el beszédidet, mivel az kisértetben ejtené az embereket, hogy ha okosak, mit fognak gondolni ditséretidröl, hogy ditséretidet, jóknak.. és kedveseknek [900] találhasák. szükséges hogy magadot okosnak tarttsanak., ezen igazság szerént. hogy aditséret nem kedves abünösnek szájában. miképen bizonyithatod azt meg, hogy a nem vagy?
36
Az emberek semmitöl ugy nem tartanak mint a meg vetéstöl. mindent fel áldoznak azért. hogy azt el kerülhesék
A valoságos keresztyén azt nem keresi. de azt tiszteli, és kedvesen veszi, ha meg vetik.
A ditséretnek szeretete., szükségképen maga után viszi a meg vetéstöl valo tartást. mind egyike, mind a másika. egy dologtol származnak. mind azon által. jó különösön meg visgálni. hogy mi légyen, a meg vetéstöl valo tartás, a nem egyéb, ha nem attol tartunk amit meg érdemlünk. és amit minden nap okozunk magunknak, magunk viselésivel, ugy mint bünösök, ugy mint Istenhez valo háláadatlanok. ugy mint vakok. nem akarván fel nyitani szemeinket, mi egyebet nem érdemlünk a meg vetésnél, hogy ha nem üsmérjük köteleséginket, és ha el mulattyuk azokot meg tanulni, méltok vagyunk ameg vetésre. hogy ha azokot üsmérjük, és ha nem követtyük amivel tartoznánk, még nagyob meg vetést érdemlünk, a mi alatson valoságunk, mely tellyes kevélységel, és maga hittségel érdemelé egyebet a meg vetésnél.? az Isten. ami büntetésünkre, vagy leg aláb ami tanulásunkra engedi hogy meg vessenek. az egyike igasságos. a másika nékünk hasznos. ha velünk igaságal. bánnak, vagy jóvunkra vannak. miröl panaszolkodhatunk. ne bánttsad sémeit, had gyalázon tégedet.. hadd hajittson köveket hozád, mondgyad., valamint szent dávid mondá. az Isten parantsollya sémeinek. hogy átkozza dávidot, ki merné azt tölle. kérdeni, hogy miért tselekedteti azt.?
Szent Chrysostomus azt mondgya. hogy az alázatoságtol valo félelem valoságal akadállya az üdveségnek, hogy ha örökös társai nem lehetünk a kristusnak. hanem ha hasonlittunk az ö [901] képéhez, és ha ez a hasonlitás jegye a választásnak, valamint szent pal mondgya. abizonyos, hogy az alázatoságtol valo félelem. valoságos akadálya az üdveségnek. mivel a kristusnak., egész élete. alázatoság volt. születésekor meg volt vettetve, egész életében, halálakor meg volt vettetve. azért is mondgya hogy én az emberek elött gyalázatos vagyok. és [902] meg vettetet a nép elött. nem hasonlithatunk tehát hozzája tellyeségel, hogy ha életünknek valamely részében. meg nem vettetünk valakitöl. de tekinttsük meg, hogy mi formában vette a meg vetéseket. halando életének részeiben, azt nem láttyuk. hogy zugolodot volna a vitézek ellen. kik meg pofozták. reája pökdöstek, és tsufságot üztek. az ö királyi voltábol, mind azon [903] által. azoknak a vitézeknek, nem vala parantsolattyokban. hogy ugy bányanak véle. szent jakab. és szent jános. a menyei tüzel akarák el boritani a samaritánusoknak egy városát, azért hogy meg veték akristust, nem akarván szállást adni néki, a kristus meg feddé ezt a két tanyitvánt. mondván. nem tudgyátok ki lelkei vagytok. eszerént szokta volt. a mi szent példánk a meg vetéseket el venni
Egy szoval, mint hogy az alázatoság fundámentuma a keresztyéni jó erkölcsöknek, és mint hogy a nem egyéb, hanem hogy alávalonak. és meg vetendönek kivánnyunk látzani. amint ezt már meg mutattuk. ebböl következik, hogy ameg vetéstöl valo. tartás. tellyeségel ellenkezik az alázatoságal. ez igy lévén. addig soha semi jó erkölcsünk nem lészen. valamég az alázatoságtol valo félelem uralkodik szivünkben. meg láthattyuk ezekböl mitsoda vétkesek. az olyanok. akik a meg vetéseket ugy tekintik mint nagy roszat, a kik mindent el követnek. meg a vétket is. hogy azokot el kerülhesék. de egy szers mind, nézük meg azt is. mitsoda szemel tekintik azokot avaloságos keresztyének.
A miotátol fogvást.. a kristus. amaga személyiben meg szentelte. ameg vetéseket. avaloságos keresztyén azokot szereti, azokot tiszteli,. mint olyan pénzt, a melyel az ö diját meg fizették. mint olyan leg rövideb modot. hogy hasonlithason az ö Isteni példájához. szent péter, minek elötte vette volna a szent Lelket. ugy tekinté ameg vetéseket. a melyeknek kelleték követni a kristus halálát, mint valamely keserves dolgot. söt még félre is hivá az üdvezitöt, és mint egy [904] feddeni is kezdé, hogy az apostoli elött miért jövendölne olyanokot de a szent lélek vétele [905] után, tsak a kristusért valo gyalázatokot és bestelenségeket tartá ditsöségeseknek
[906] Az Isten ne adgya mondgya szent pál. hogy másban ditsekedgyem. hanem tsak. a mi urunk Jesus kristusunk keresztében. tehát ettöl arettentö meg vetéstöl. ettöl a gyalázatos szenvedéstöl, hogy szent pál. és mindnyájan a keresztyének. veszik ditsöségeket. ugyan aleg nagyob meg alázásokban is kel nékik találni a valoságos örömet. avalo hogy ezek kemény probák. olyan sanyaruságok, melyek ellenkeznek természetünkel, de nemes. és kedves eröszak vétel, melyek méltok. az ollyan vitézekhez. kik a meg feszitetet Istennek zászloja alat vitézkednek.
37
Mitsoda ember volna az. a ki azt ne kedvellené. hogy meg tudgyák midön másokal jót teszen. és aki ne panaszolkodnék. aháláadatlanságrol.
A valoságos keresztyén, azt akarná, hogy ha lehetne. még a se tudná meg akivel jót teszen, és ha a felebaráti szeretet azt néki meg engedné. ohajtaná. háláadatlanokra találni.
A leg közönségeseb. és mesterségeseb tör. amelyet hány amagához valo szeretet az Istenes embereknek. az, az a titkos öröm, amelyel láttyák. hogy ki hirdetik amásokal valo jó téteményeket. erre bizonyságul hivom., aleg jóbb erkölcsünek is lelke üsméretit., mely kevesen vannak még azok közöt is a kik el rejtik jó téteményeket., olyanok, a kik valoságal. bánnák, ha a, ki nyilatkozodik. tsak az olyan bánhattya valoságal. jó tselekedeteinek ki nyilatkoztatását, aki az Istent egyedül magáért szereti, és magát. tsak az Istenért. meg kel üsmérni. mely veszedelmes, a mulando jutalom. és egyedül, tsak az Istennek valo tettzésért. kel ajót tselekedni. láttunk ami saeculumunkban. olyan iffiu fejdelmeket, kik a keresztyéni adakozásokot anyira vitték. hogy minden féle mesterségel. azon volták, hogy el titkolhasák segittö kezeket. még azok elött is. akikel jót tettenek, és akik szent szégyenel. hallották. amidön tselekedetek ki nyilatkoztatot igen kevesen vannak az illyen tekélletesek, és keveset láthatni olyat, aki valoságal szomorkodnék. amidön azok akikel jót tett. ki hirdetik adakozását.
Ettöll is vagyon. hogy anyin panaszolkodnak ahaláadatlanok ellen. mert a jó tételben. azt várták, hogy azért valamely jutalmat vesznek az emberektöl. ugyan ettöl is vagyon. hogy anyin vesztik el. ajó téteményért valo örökös jutalmat, vagy is hogy azért. leg aláb ditséretet [907] vesznek, bizonyal mondom néktek. mondgya az üdvezitö, hogy az által, el is vettétek jutalmatokot.
A valoságos keresztyén pedig azt akarná, a kristus parantsolattya szerént, hogy ha lehetne, abal keze meg ne tudná. jóbb kezének jó téteményit. a szentek mindnyájan ezt követték. láttuk ezt is követni ami idönkben egy nagy fejdelem aszonytol., aki nem tsak abban gyönyörködöt hogy meg ne üsmerjék. hanem még hogy roszul is fogadgyák a szegények. akiket el ment fel keresni lako helyekben. amidön pediglen. nem lehet hogy az ö jó téteménye ki ne nyilatkoztassék, akor valoságos keserüséget érez magában, tartván igen attol. hogy aditséret adások, meg ne foszák ötet az örökös jutalomtól.
Mitsoda öröm anéki amidön annak háláadatlanságáért akit meg segitet. az Isten meg fizeti néki ajutalmat, mind aháláadatlanért, mind aszegényért. suhajtoz is a háláadatlannak vétkiért, el is fedezi a menyiben tölle lehet az ö háláadatlanságát, mivel az olyan vétek, amely utálatos az Isten. és az emberek elött.
A háláadatlanság. minden vétkeknél leg irtoztatóbb. és aleg továb terjed, mindnyájan a vétkek, anyiban vétkek. mert magokban foglallyák aháláadatlanságot., leg elöbször is az Isten abünösnek azt hánya szemére. hogy háláadatlan volt jó téteményiért, teremtésiért. meg váltásáért. és anyi sok kegyelmiért, azt az Isten igasságosan tselekeszi. de egy emberhez sem illik. más embereknek háláadatlanságokot szemekre hányni, azért mert ö magok háláadatlanabbak az Istenhez. mint sem mások ö hozájok. azért is mert. a mely jót tettek aháláadatlanokal., ugy tették, mint az Isten kezében lévö eszközök, tehát nem az eszköznek kel. várni aháláadoságot, hanem akéznek. aki azt ígazgattya, ez igy lévén. avaloságos keresztyén. el fedezi ezt a roszat. a menyiben lehet. amidön azt meg nem orvosolhattya., de [908] örvendez ezeken a szokon, boldogok vagytok, hogy ha az, akit vendégségben. hitatok. néktek azt viszá nem adhattya. mivel az Isten azt néktek meg fizeti az utolso napon., hogy ha az Isten meg fizet a szegényekért. aháláadatlanokért is meg fizet. a saul. igaságtalansági. és háláadatlansági, eröltették ugy mondván. az Istent arra, hogy oly látható. és különös gondviselésel légyen dávidra, a kihez az anyaszent egy ház minden nap ujjittya háláadását. a soltárok éneklésivel.
Imé ez a köteleség. amelyel vannak az Istennek valoságos szolgai azokhoz. kik háláadatlansággal fizetik jó téteményeket. hogy ha a feleharáti szeretet meg nem tartoztatná öket, és ha azt meg nem sértenék. azt ohajtanák, hogy mindenkor háláadatlanra találnának, ezek az igyekezeti az olyanoknak, kik a sanctuarium mértekivel. fontollyák meg adolgokot.
38
Sokan akeresztyének közült sak akor békeseges türök, a midön gondollyák hasznokot ha békeséges türöknek látatnak.
A valoságos keresztyén valoságos békeséges türö. nem ohajttya hogy annak látassék lenni.
[909] A békeséges türés mondgya aszent lélek. olyan kementze, amelyben. meg probáltatik az [910] arany, és az ezüst. abölcs azt mondgya. hogy atürés sok okoságal vezéreltetik. aki pedig nem tür, fel magasztallya bolondságát. azt mondhattyák. nekem. hogy abékeséges türésröl, igen sok példa találkozik evilágon. hogy sokan vannak olyanok. kik tsendeségel szenvedik a nyomoruságokot, igaságtalanságokot. és némelykor a meg vetéseket is. mindenek is tsudállyák jó erkölcsöket. mondhattyák ezt nekem. ugyan ez is azö veszedelmek, olyanok az ilyen türök, valamint azok a kép mutato alázatosok, akikröl már szolottunk. leg gyakortáb. tsak a türésnek ditséretiért lesznek türök, a midön el nem kerülhetik aroszat, se a gyalázatot., akor azon vannak. hogy belyre hozhasák akép mutatásal, amit el vesztettek abestelenségekel. a mely ditséreteket adnak pedig nékik szines türésekért. az el szenvedteti vélek agyalázatot a melyet el nem kerülhetik. vagy a melyért boszut nem álhatnak.
Imé ezekböl állanak sokaknak abékeséges türések, mind ezek amagához valo szeretettöl származnak. de amint azt meg mondottuk aszines alázatosokrol. ezeknek is ha alkalmatoság adatik aboszu állasra. meg fogják látni. hogy ami roszat el követhetnek. el követik. akoron. aveszekedések, és agyülölségek elé jönek [elé-jönek], türhetetlenségek miat. meg bizonyittyák akülömbözést. amelyet salamon tészen. abékeséges türö. és atürhetetlenközöt. mivel az egyik meg tsendesitti az viszá vonásokot, a másika azoknak kezdöje., a mint is hogy. atürhetetlenek, nem tsak kedvetleneké teszik magokot mindenek elött, de meg boszonkodván, meg boszontnak másokot. is,
A valoságos keresztyének. mind fövebb modal valo békeséges türök. ök ugy türnek valamint akristustol tanulták. kevélység nélkül türnek. titkoson türnek, azért hogy titkos gyönyörüségel áldozhasanak valamit az Istennek. és hogy magokot, azüdvezitöjökhöz szabhasák. az ö [911] tudományok atürés által üsmértetik meg, mondgya salamon. és azö ditsöségek ahamiságok mellet el menni.
Sokat kel küszködni atermészet ellen. amég ezt el érhesék. de mint hogy az urat félik. [912] mondgya a szent lélek. és meg örzik parantsolatit. békeséges türések lészen. mig reájok nem tekint. az Isten is meg jutalmaztattya. még ezen avilágon is. nékie tett áldozattyokot. a kristusnak. ezek a szavai is. be tellyesednek bennek. abékeséges türestekben. fogjátok birni lelketeket, az az, hogy száz anyi belsö békeséget fognak néktek adni. aháborodásokért. [913] melyeket szenvedtetek, alelketek indulatival birni fogtok. és valamint salamon mondgya, örökösi lésztek lelketeknek
39
Kevés ember vagyon olyan. akinek két nyelve ne volna, A valoságos keresztyén, többet egynél nem szenved. A két sziv. és nyelv. avétkek közöt. leg utálatosab az Isten elött. ezt az egész [914] szent irás tanittya nékünk. nintsen semmi roszab akét nyelvünél mondgya az irás. jaj annak akinek kettös szive vagyon. átkozot akét nyelvü. utálom akét nyelvü száját. nem tsak avaloságos hazugságal. vagy a szines jó erköltsel. lehet Isten elött utálatos lenni. hanem még akét nyelvüségelis, amely el fedezi avaloságos gondolatit, ez avétek igen közönséges.
Sokszor ugy tétetik, hogy betsülik azt. akit nem betsülnek., mint ha szolgálni akarnának néki, noha ahoz semmi kedvek nintsen., mint ha nem akarnának ártani annak, akinek titkoson kárt tesznek, olyan dolgokrol. vigadni, amelyeket bányák., olyan dolgokot tselekedni, másokért. a melyeket valojában tsak magokért, tselekeszik. többet igérnek, mint sem amenyit akarnak meg tartani. az igazságot el fedezik, vagy azért. hogy tréfának tarttsák. vagy azért. hogy emberségéseb embereknek tarttsák.
Azok. akik akét szinuségre adhattyák magokot. igen könyen reá veszik magokot ahazugságra is. amidön abban valami hasznot látnak, mert a ki akitsinyben nem hü. nem lehet az, anagyban, a kipedig aleg kiseb részire is vigyáz az igazságnak. az, aleg hasznosab hazugságtol [915] is eltávozik. mert aki hü akitsinyben. anagyban is alészen. szent jakab azt mondgya. nékünk. hogy a ki nem vétkezik beszédében. atekélletes ember, és egész testét meg zabolázhattya. tehát aki igaz. az, atekélleteségnek uttyát hamar el éri.
Mint hogy az Isten maga az igazság. és az Isten tsak egyedül valo. ebböl következik., hogy az igazság is tsak egy. az igazság. együgyü, valamint az Isten hogy együgyü valoság. az Istenben nintsen se homályoság. se árnyék. se változás. ugy az igazság is tiszta, világos. és mindenkor egyaránsu. a midön a sidok azt kérdék akristustol. hogy ki adot volna néki arra hatalmot. hogy atemplomban tanittson.? akristus nem akarván nékik meg felelni, minden himezés nélkül mondá nékik, én is egy kérdést akarok néktek tenni, amidön arra meg feleltek., én is meg mondom hogy mitsoda hatalombol tselekszem azt. de a sidok nem akarnának meg felelni a kristus kérdésére. és hogy a feleletet el kerülhesék. azt mondák. hogy nem tudnák. mit kérdene töllök, akristus látván. tsalárdságokot. mondá, nékik. én sem mondom meg tehát. mitsoda hatalombol tselekeszem ezeket sok számu martyrumok el hagyták inkáb életeket. nem mondom, mint sem meg tagadgyák akristust, de mint sem. leg kiseb dolgot mondottanak volnais olyat, ami arra tzélozhatot volna. egész légyiok meg hagyták magokot öletni. azért. mert leg kiseb résziben sem akarták el fedezni a hitnek igazságát. egy szoval. akeresztyennek tsak azt kel mondani, amit gondol. és ha az okoság nem engedi hogy ki mondgya mind azt amit gondol, leg aláb anyira nem megyen., hogy azal ellenkezöt mondgyon akár minémü alkalmatoságban
40
Többire avilagi emberséges emberek, tsak azért mutattyák igazságot szollani. hogy igazaknak láttasanak lenni.
A keresztyén. magát az igazságot magáért szereti, és tsak anyiban kivánnya hogy igaznak tarttsák, a menyiben alelki épületire lehet felebarattyának.
A tudni valo dolog, hogy vannak olyan emberek. akik magok felöl azt tarttyák. hogy soha hazugságot nem szolnak, se semmit elnem szinelnek. az illyenek a valo hogy ritka emberek. az illyenek betsületben vannak avilágban. és az igasságos is hogy tekintetben legyenek. nintsen semmi is ditséreteseb, az ilyen jó természetnél. mind azon által ha jol meg visgállyák az ö sziveket, sokat találhatni olyanokot közöttök, a kik. tsak azért köteledzik magokot az igazsághoz, hogy igazaknak mutassák magokot lenni. azt tarttyák nyilván magok felöl, hogy soha sem hazudnak. és talám ugyan valojában. nem is hazudnak soha is olyanban. amit gondolnák hogy mások észre vehetnék. de mihent tsak azért igazak. hogy azok láttasanak. tsak a magokhoz valo szeretetért igazak, és attol tarthatni, hogy akor igazak ne legyenek, a midön hasznokra fordul, hogy azok ne legyenek, vagy a mikor bizonyosok benne, hogy rajta nem érik.
De hagyán. legyenek igazak mindenben. még is magokért semmit nem tselekesznek., hogy ha tsak. azért igazak. hogy másokal azt el hitesék. de még többet mondgyunk, mihent tsak azért igazak hogy azoká láttasanak. immár nem azok, aki tsak. épen magáért szeretné az Istent. az olyan tsak maga magát szeretné. és nem az Istent., ez igy lévén, az igazságot tsak a maga betsületiért szeretni. ugy tsak maga magát szeretné. és nem az igazságot. az igazságot pedig nem szeretni. az olyan igaz nem lehet. hanem tsalárd.
[916] Jérémiás az Istenröl szolván. azt mondgya hogy az ur Isten. igaz. akristus azt mondgya nekünk. Én vagyok az igazság. a szent lelket. mindenüt igazság lelkének nevezi. aki az Atyátol származik, szent János apostol. azt mondgya. hogy az, az igazságnak lelke. tészen nékünk arrol bizonyságot. hogy a kristus az igazság, ez igy lévén. az igazság. oly igen az Istenben lévö. harom személyhez tartozik, hogy azt kel mondanunk. hogy az igazság. maga az Isten. ugyan ez is kénszeritti avaloságos keresztyént. hogy szerese. az igazságot magát. azt oly buzgoságal szereti valamint az Istent. ö mindenkor olyan. valamint ajó náthánáel, aki azt mondgya amit gondol., mint akiben semmi tsalárdság nintsen
Akár mely hiven szereseis az igazságot, de arra nem igen hajt. hogy igaznak tartasék. a néki elég hogy az Isten légyen bizonysága. ártatlanságának, avalo. hogy a felebaráti szeretet. arra kénszeritti. hogy semmit olyat ne tselekedgyék, a melyért. igaznak. nem tarthatnák. de ha [917] igasságtalanságból meg foszttyák. attol a jó névtöl, azon nem szomorkodik. söt még kegyelemnek tarttya szent péterel szenvedni az olyan kisebséget érdemetlenül.
Midön a sidok mondák akristusnak. hogy ördögé volna, nagy együgyüségel. felelé nékik, hogy ö néki ördöge nem volna. nem gondolvan azal, akár mit tarttsanak felölle. azt is kérdék tölle, kristus vagyé? Jésus felelé nékik. azt néktek meg mondottam. és én nekem nem hisztek., de leg kiseb nehézséget sem mutata hogy ö néki nem hittek. a midön, a fö pap. és pilatus kérdék tölle, te vagyé akristus? te vagyé a sidok királya. te mondod, a vagyok. felelé nékik világosan Jésus. noha nékik meg mondotta volna az igazságot, és noha nékie nem hittenek, mind azon által. azon fel nem indult, és a halálra hagyá magát itéltetni. valamint egy bünös. zugolodás nélkül. tsak a magához valo szeretet viszen tehát valakit arra. hogy mód nélkül igyekezék azon. hogy igaznak. tartassék. azal érjük bé. hogy valoságal. azok legyünk., az igazságot mondgyuk meg együgyüségel, az után. hagyuk az Istenre., akinek gondgya lészen. a mi jó hirünkre.
41.
A világi ember soha meg nem elégszik még akor is. a midön minden kivánsági bé tellyesednek.
A valoságos keresztyén mindenkor boldog, akár mely állapotban. légyen.
Visgáltassanak meg jól mind azok. kik a gyönyörüségeket. az emberi nyugodalmat. agazdagságokot. a tiszteleteket, a méltoságokot keresik. azillyenek alig érik el ezeket. hogy meg probállyák, mitsoda tehetetlenek a földi jók, az embert boldogá tenni. tsak nem minden emberben fel találtatik azindulat. valamelyikéhez ezek közül a tsalárd jók közül, a melyek bé [918] nem tölthetik sziveket. a szent lélek arra tanit, hogy a szem telhetetlen a hamiságnak kivánságában. az olyan ember. meg sem elégedik, hanem meg emészti. és el száraszttya lelkét. [919] Valamint mondgya salamon. apokol bénem telhetik. ugy az embereknek is szemek telhetetlenek, mihent az ohajtot szerentséjeket el érik. az után tsak asok bajt érzik. joszágokot akarnának birni, de ugy hogy bajok ne volna azoknak gondviselésire. és meg tartására. nagy tiszttségekben akarnának. lenni, de ugy hogy. se irigyek, se gond, se nyughatatlanságok ne volna, több gyönyörüségeket kivánnak, és ha azokot el érik, sok keserüségekben esnek,
A midön aleg okosabik ezen telhetetlenek közül. a tzéllyát el érte, sokszor kezdi suhajtani az elsö közép szerü állapottyát. menyin voltanak ollyanok, akik az öregségnek, vagy abetegségnek szine alat. jó kedvel el hagyták, amit nagy gondal, és bajal szerzettek volt; adgyák meg az ember szivének mind azt amit kivánhat, mindenkor tsak kivánni fog. hanem szollunk is a nagyra vagyó., és telhetetlen ámánrol, David maga, aki olyan szent volt. és oly békeséges türö anyomoruságokban, és akiröl azt mondgya a szent Lélek, hogy az Istennek szive szerént valo ember volt, nem volt elégséges olyankor is amidön ugy tettzet, hogy már többet nem kivánhatot. mihent ellenségit meg gyözé, népét maga alá veté. népenek számát akará meg tudni, noha azIsten azt néki meg tiltotta volt. nem is nyugovék addig, még véghez nem vivé azt a veszedelmes számba valo vételt, a mely oly veszedelmére lön népének. salamon is szomoru példája telhetetlen szivünknek. hogy ha tsak abban a határban nem teszük, a melyben az Isten akarja hogy legyünk.
Az embernek elméje. mindenkor uj dolgokot akarna üsmérni, az ö szive mindenkor uj jókót akar birni. a kivánságok az okos lélekhez tartoznak. a ki szüntelen ohajt mind addig, valamég. meg nem üsmérheti, és nem birhattya az örökös valoságot. ugyan ezent is halyuk a soltárban, a [920] midön azt mondgya. meg elégszem akor, a midön meg jelenik ate ditsöséged. a még az a ditsöség el fóg jöni, addig az Isten három tzélt teszen az ember kivánsági eleiben., és tsak ezeket is kel tekinteni kivánságival eföldön valo létiben., az elsö. hogy az Istennek neve meg szenteltessék, 2. hogy az ö országa jöjjön el. a harmadik. hogy az ö akarattya bé tellyesedgyék, tsak éppen ezekhez szabad az emberi kivánságoknak telhetetlenségel lenni, rendeletlenek sem lésznek, tehát tsak egyedül az Istenben. és az ö parantsolatihoz valo engedelmeségben. találhattyuk bé tellyesedésit és végit kivánságinknak, minden valami nem tzéloz az Istenhez. annak lehetetlen bé tölteni lelkünket.
A valoságos keresztyén. meg üsmervén. ezt az igazságot, az Évangyéliumi igazságokrol. szüntelen valo elmélkedése által. unadalomal tekinti közönségesen avilági jokot., azokal éll, de azokhoz nem ragaszkodik. esziben tartván. a bölcsnek ezt a mondását. hogy jóbb aközép renden valo létel az Isteni félelemel, mint sem sok kintseket birni. a melyek atelhetetlenségel járnak, ez igy lévén akár mi történnyék. öröm, vagy szomoruság. joszágnak. tiszttségnek szaporodása, vagy el vesztése. de ö mindenkor egy állapotban vagyon. azt tudgya hogy az Istennek különös gondgya vagyon reánk, hogy az ö akarattya nélkül tsak egy haj szál sem esik el fejünkröl. enékie elég, minden dolgát tsak az ura hadgya. és más állapotot nem kiván. hanem tsak azt, amelyben az Isten tészi. bizonyos lévén abban. hogy azö Isteni josága. azt tselekeszi mindenkor mi velünk, a mi leg hasznosab. a mi üdveségünkre, minden féle állapottyában tsak azt mondgya., mi Atyánk, ate akaratod legyen meg itt a földön, valamint menyekben.
Ábrahám, ugyan azon hüségel vevé a parantsolatot afia fel áldozására, mint a melyel vette volt az igéretet, hogy az ö maradéki meg számlálhatatlanok lésznek. jób, és tobiás. az Istent ugy áldák keserves állapottyokban. valamint ajóban, és noha a természet érezeis külömbségit, ezeknek a változásoknak, de a keresztyéni lélek elnem veszti a tsendeséget. és a békeséget. mert ezek a szent léleknek ajándéki. amelyek engedelmesé tészik ötet az Isten rendelésihez. az Isten adta nékem. az Isten vette el töllem. az ö szent neve áldasék örökké érette. ha a jót elvettük az ö kezeiböl, miért ne vennök a nyomoruságokot is. a midön nékie tettzik, akár minémü változásokban. is. de soha a valoságos keresztyénnek szája. esztelen zugolodásokra nem fokad, valamint a jóbé nem fokadot.
42
A Tiéd, és az enyim, ez a két dolog indittoja mindennek. az emberek közöt, és tsak nem mindnyájan az keresztyének közöt.
A valoságos keresztyén azt tarttya. hogy nintsen semmije. a mi magáé volna. és azt tarttya, hogy a mit bir., az ugy másé, valamint az övé.
A keresztyének közöt lévö leg nagyob, és leg közönségeseb rendeletlenség. agazdagságokhoz valo ragaszkodás. enem tsak a gazdagok szivét foglallya el. de gyakorta a szegényekében is szivárkozik, de még gyakortáb. azoknak szivében is. a kik a szegénységröl valo fogadást [921] tették. mind azon által a kristus különösön tanittya, hogy senki nem szolgálhattya az Istent. és agazdagságokot. ez olyan két ellenkezö dolog. hogy szükséges. egyikét szeretvén. hogy a másikát gyülöllye, mivel két urnak. nem lehet szolgálni.
E világban lévö. külömbözö rendek. igen bölttsen vannak el rendeltetve. szükséges hogy szegények legyenek, mind azért hogy bizonyos hivatalokot végben vigyenek, mind azért, hogy a gazdagok. a jó téteményt követhesék, szükséges az is hogy gazdagok legyenek. hogy a szegényeket segithesék, de nem szabad hogy egyik is közüllök. a gazdágsághoz kaptsollya szivét. mivel annak tsak gond viselöje. akár mely kevésnek látassék lenni az a ragaszkodás, de a fösvénység attol származik, és a szegények is fösvények, hogy ha mód nélkül kivánnyák. a gazdagságokot. az Isten azokot mind egyikének, mind amásikának. tsak költtsön adgya. kinek, kinek. a maga külömbözö rendihez képest valo szükségre. és ki osztogatására. de a szivnek, szükséges hogy mindenkor övé legyen.
Ne gyüjtts magadnak kintset a földben. ahol a férgek, és arosda meg emészthetik, és a honnét [922] atolvajok el lophattyák. hanem a menyekben gyüjts magadnak kintset, ahol a féregtöl, se arosdátol nem féltheted, se ót tolvaj nem lészen hogy el lopja., mivel a hol a kintsed vagyon. a szived is ót vagyon.
Mind azon által. azt láthatni avilágban. hogy ki ki magának gyüjti telhetetlenségel. a gazdagságot. a melynek, ö tsak ki osztogatoja. eza ragaszkodás. a szivet meg keményitti, és nem fog se szánakodni, se könyörülni az attyafiai nyomoruságán. az ilyenen a szive meg nem esik. söt még tsudállya, és azt nem hiszi. a kemény szivü gazdag. a panaszt ugy halgattya valamint a mesét, annak hitelt nem is adhat, mert soha hasonlo állapotban nem volt.
Nem tudván. a szegénységnek nyomoruságit. azért mód nélkül valo szeretettel is vagyon az élethez. az a szeretet. nem engedi hogy halgassa az Isten igéjit. és arra vezeti, hogy [923] penitentziát nem fog tartani. mert a böség. el foglallya, meg vakittya, és meg tompittya. aléleknek tehettségit. a gazdagságoknak szeretete., mondgya szent pál. gyükere minden nyomoruságoknak. némelyek akik azokot szerették. el tévelyedtenek ahitben. és sok [924] nyomoruságokban estenek. azt mondgya meg másut, hogy a bálványozás. szent jakab. apostol. eszerént rendéli agazdagok, és a szegények szivét. a ki közöttetek alatson renden lévö, vagy szegény. ditsekedgyek a maga valoságos fel magasztaltatásában. és valoságos gazdagságiban., az az, hogy az Istennek fogadot fia. és a kristusnak örökös társa. ellenben pedig aki gazdag. aláza meg magát. a maga valoságos alatsonságában, mert ugy el mulik, valamint a fünek virágja, mert valamint a ferö fény. a füvet. el szárasztván, avirág le esik. és a mi szépnek tettzet oda vagyon és el vész, a gazdag eszerént fog el száradni. és hervadni. a [925] maga uttyaiban. salamon azt mondgya, hogy meg háborittya aházát, aki mód nélkül ragaszkodik agazdagsághoz. amint is hogy, a Tiéd. és az Enyim. közöt valo külömbség, oka minden perlekedésnek., a fösvénységnek sok féle ágai indittyák fel mindenre az embereket.
Ebböl is ered, a kevélység. irigység. árultatás, gyülölség. törvénykezés. usora. lopás. gyilkoság. a mitsoda szin alat igasságot tétetnek magoknak. az egészen el olttya az igasságot. és a fele baráti szeretetet, költtsön ugy nem adnak, hogy azt viszá ne várhasák, noha akristus [926] azt ugy parantsolya. meg másut azt mondgya. adgy annak a ki tölled kér. és el ne igazittsad [927] magadtol., a ki költtsön akar tölled kérni. vagy ha azt meg tselekszik is, de nem azal az örömel., amelyel kel járni. minden irgalmaság tselekedetinek. szent pál szerént.
Ellenben pedig avaloságos keresztyén. semmijét magájénak nem tarttya, a mit bir, az ugy másé, valamint magáé. ha szegény. meg elégszik a maga sorsával. ha gazdag, ugy tekinti ládáit. mint olyan helyeket. ahová az Isten gondviselése alá tett holmi gazdagságot, anyi idöre a menyire néki tettzik. de a honnét ö el veheti akár ki keze által, mindenkor kész. viszá adni. a kéznek. akitöl azt vette, szereti és követi aszegénységet. aböségben ugy, valamint a [928] szükségben., mert a kristus is azt szerette, az illyen gondolatok által, lehet agazdagnak. üdvesége lehetövé, a ateveis igy megyen által a tö fokán.
43
Tsak nem mindnyájan az emberek, tsak az olyanokot keresik. akik nékik hasznokra lehetnek.
A valoságos keresztyén. azokot keresi. akiknek ö hasznokra lehet
Imé ezen jelekröl üsmerhetni meg leg inkáb, mitsoda külömbség vagyon. avaloságos keresztyén. és atöbb emberek közöt. azt könyen meg valyák. hogy tsak nem mindnyájan az emberek, még azok is akik áitatosoknak tettzenek, az olyanokot . keresik. akik nékik hasznokra lehet, az olyanokot keresik, a kik elömenetelünkre szolgálhatnak. az olyanokot, akiknek társaságok betsületünkre lehet. akik minket mulatnak, vigasztalnak. akik ha tsak valamiben is nékünk szolgálhatnak. mind ezek a magához valo szeretettöl származnak. amely oly közönségesen uralkodik avilágban és gyakorta. se nem szeretik, se nem betsüllik az olyanokot. akiket oly szorgalmatosságal keresik. menyi sok példát lehetne adni. az ilyen nyomorult szokásrol. a mely a felebarati szeretetnek el rontása. és veszedelme.
A valoságos keresztyén. aki avilági dolgokhoz köteles. távul vagyon az olyan illetlen szokásoktol. mint hogy ö, egész életében. tsak a felebaráti szeretetet ohajttya, minden gondgya tsak. a, hogy azokot kerese fel, a kiknek használhat. sietve megyen az özvegyhez, és az árvához, a kiket a nyomoruságban. és a keserüségben hagya a farisaeus. meg segitti a sebbe esettet, és a nyomorultat, akiket a pap., és a levita. könyörületeség nélkül nézték, fel keresi azokot. akik nem mérik az emberek eleiben terjeszteni nyomoruságokot. mert sok szor látták., hogy szánakodásal nintsenek hózájok, mindenkor szeme elött viseli ezt a törvényt. tselekedgyed azt, másokal, a mit akarnád hogy mások tselekedgyenek veled, éjel, napal. Tsak az, az esziben, hogy tehettsége szerént. meg segithesse a szegényeket, a betegeket, a rabokot.
Már láttuk ezt a két ellenkezö szokást. nézük meg már azt is. hogy mind egyikének. mind a másikának szorgalmatoságok mi végre lészen. rend szerént az elsök nem talállyák azt fel amit keresnek, a többi pedig. ugy mondván, többet találnak mint sem keresnek. az elsök tsak azt keresik. hogy öket szolgállyák. és meg vetik azokot, kik nékik haszontalanok.
Ellenben pedig avaloságos keresztyén. ajó tselekedetre valo alkalmatoságot keresvén. áldásokot veszen magára, ezért is mondgya akristus. hogy hasznosab adni. mint sem venni. eleget tévén szeretetinek, az Istenben véghetetlen jutalmat találnak a jóért. melyet tselekedtenek, ugy is történik, hogy keresvén az olyanokot., akiknek hasznokra lehesünk, olyanokra találunk. akik valoságal hasznosok nékünk. sok példánk vagyon olyan. a melyek meg mutattyák. hogy az Istennek meg foghatatlan rendeléséböl., a nyomorultak, akiknek szükségek volt. a segittségre. olyan állapotban látták magokat. hogy még ezen a világban is, nagy hasznokra voltak jó tévöjöknek. de ne szollyunk. az illyen ideig valo, és haszon keresö dolgokrol, hanem mondgyuk azt, hogy azt keresvén. hogy másoknak hasznokra lehesünk, [929] akristus követöi leszünk. a kinek minden foglalatosága a volt eföldön. hogy az emberek hasznára lehesen. valahol. volt, valahol járt. mindenüt jót tett. mondgya szent péter, a keresztyén. illyen maga viselésivel, nem tsak akristus követöje lészen. hanem még az Istené is, annak az irgalmaság attyának. aki meg elözi szükséginket. minek elötte azokot kérjük tölle. a náziai szent gergely. azt mondgya, hogy a ki meg elözi amások szükségit, Istene lesz annak, akivel jót tészen. mi indithattya ennél jobban fel az embereket arra, hogy az Isten alkalmatoságot adván fel keresék az olyanokot. akiknek hasznokra lehetnek. mely boldogok agazdagok, és ahatalmasok akiknek anyi sok alkalmatoságok vagyon, hogy ártatlanul. felyeb valok lehesenek atöbb embereknél.? mely szép foglalatoság mindenkor arra figyelmezni., valamint az Isten. hogy a jó téteményeket el hinttsék mind azokra, akik körülöttek vannak. [930] szent pál azt mondgya. hogy meg ne szünnyünk ajó tselekedettöl. Én nem keresem ami nékem hasznos, hanem a mi sokaknak. hogy üdvezüllyenek.
44.
A gazdagok azt gondollyák. hogy egészen bé töltik az alamisnálkodásnak parantsolattyát. hogy ha valamit adnak, a szükségek felyül valobol.
A valoságos keresztyén azt tudgya. hogy mindenkor tartozik oda adni a szükségin felyül valoját. és némelykor a szükségesböl is.
Azt senki sem tagadhattya. hogy az Isten ne parantsolta volna nekünk az alamisnálkodást. azt [931] olvasuk atörvényben. melyet az Isten adot a sidó népnek mondván, Ha valaki az atyád fia közül szegénységre jut, meg ne kemenyittsed szivedet, se meg ne vonnyad kezedet., hanem nyisd meg azt a szegénynek. és adgy költtsön ami nelkül látod szükölködni, hogy ne kiálttson. ellened az urhoz. és bünödre legyen. hanem adgy néki. és ne tselekedgyél semmit tsalárdul. az ö szükséginek meg könyebitésében., hogy meg áldgyon téged ate urad Istened. a szegények el nem fogynak lako földedröl. azért parantsolom néked hogy fel nyisd kezedet a szükölködö atyád fiának. és szegénynek. mind ezek az Isten szavai. nem azokot a szines jó téteményeket, [932] senem azokot a mutogato adakozásokot parantsollya nékünk. amelyek tsak a hejában valoságra tzéloznak, mikor alamisnát adtz, ne trombitáltass elötted, és az uttzákon., atitkon [933] valo alamisnát parantsollya nekünk, azt parantsollya hogy aleg aláb valokot keresük fel. és titkon segittsük. hogy abal kezed ne tudgya, a mit ád ajóbb kezed.
Az egész szent irás tele olyan versekel., amelyek meg mutattyák. hogy az alamisnálkodás, [934] parantsolat. adgyátok ingyen. amit ingyen vettetek. Adgyatok. és adatik néktek, jó és meg tömöt. és meg rázot. és ki folyo mértéket adnak ati kebeletekbe, mert azon mértékel, a melyel mértek, viszszá mérettetik néktek. ugy tettzik hogy akristus nem ingerelhet minket az alamisnálkodásra. nagyob okokal ezeknél, mind azon által., imé még egy, a mely igen [935] szorgalmaztathat minket arra, A mivel bövölködtök. adgyatok alamisnát, és imé mindenek [936] tiszták néktek. nintsen tehát ennél bizonyosab módgya. annak. hogy meg tisztittassunk vétkeinkböl, szerezetek magatoknak barátokat, ahamiság mamonájábol, hogy mikor meg fogyatkoztok. bé fogadgyanak titeket az örök hajlékokba. Az alamisna meg ment ahaláltol. a [937] vétkeket el töröli, irgalmaságot., és örök életet nyer.
Meg kel már mostanában magyarázni, hogy menyire terjed az alamisnálkodás. és meg űsmértettni azokal., kik azt tarttyák. hogy nem kötelesek ki adni, egészen. a szükségen felyül valot. és hogy a szükségen felyül valon. nem igazán itélnek. valamink a szükségen felyül vagyon. azt tartozunk a szegénynek adni, akristus azt mondgya nékünk. adgyátok oda a mi meg marad. hogy az a maradék. vagy a szükségen felyül valo, mi légyen, azt meg kel üsmértetni agazdagokal. hogy ha a szükségen felyül valot. mind arra terjesztenék, a mi meg haladgya a szükséget. azt jól tselekednék. ugyan keresztelö szent János is ezt adgya elönkben ezen szok által, hogy akinek két köntöse vagyon., adgya az egyikét annak a kinek nintsen. nem azt a köntöst akarja hogy adgyák. a melyik szükséges. hanem a melyik aszükséget meg haladgya. a második köntöst, igen meg tsallya tehát a magát, a ki aszükségen felyül valot abban tarttya. a mi meg marad atzifrálkodástol. és az ékeségektöl., atudni valo dolog, hogy a szükséges. töbre, vagy kevesebre terjed, akülömbözö rendekhez képest, de nem terjedhet sohais. arra a mód nélkül valo telhetetlenségre, és gyönyörüségekre. amelyekre vezetik avilági szokások tsak nem mindnyájan az embereket, és a midön ezeket a mód nélkül valokot eléb betsüllik a felebarát szükségénél, akoron. vétenek az alamisnárol valo parantsolat ellen. A valoságos keresztyén pedig azon igyekezik. hogy meg tudgya külömböztetni mind azt, a mi szükségen felyül valo, és afelebaráti szeretettel., könyü néki meg üsmérni, hogy mi nem szükséges néki. de még többet is tselekeszik, mert meg foszttya magát attól is. a mi hozája, illendö szükséges lenne., és azt. akebeliben rejti annak, a ki valoságos szükségben vagyon. azt tudgya. hogy sok alkalmatoságokban., enem tanáts, hanem minden gazdagnak valo parantsolat. menyi királyok. fejdelmek. és nagy urak. kik még nagyobak voltanak Isten elött, mint sem az emberek elött. tselekedtenek ilyen formában, mert tudták. hogy a kristus mit [938] mondot. hogy az özvegy aszony két pénze kedveseb volt Isten elött. mivel néki szükséges volt az a két pénz, mint sem agazdagoknak. bövön valo adások., az illyen példák ritkák, de azt tudgyuk, hogy még ritkábak. a gazdagoknál mint sem a szegényeknél. mely ditsöségire volt., ennek a szegény özvegy aszonynak., hogy a kristus maga adot olyan ditséretet. reája, amelyet soha sem adott a gazdagokra bizonyal mondom néktek, hogy ez az aszony többet adot mindeneknél.
45
Mentöl inkáb közelit valaki ajób állapottyához. sokan akeresztyének közül, annál inkáb el kerülik. és meg vetik ötet
A valoságos keresztyén. ugyan. azon állapothoz mutattya meg leg inkáb szeretetit, és tiszteletit.
Jób még elöre valo figurája volt akristusnak, de tsak igen kevésben, amint is hogy, ajób meg aláztatási. és fájdalmi, nem közelithetnek, az üdvezittöjéhez, hogy ö elhagyatatot feleségetöl, és jó akaroitol., atsak igen kevés árnyéka. az attyátol el hagyatatot kristusnak. mitsoda gyalázatokot szenvedet ahoz képest azokhoz. a melyeket a meg válto szenvedet a sidoktol, avitézektöl, és a hóhéroktol.? noha jób igen távul légyen is a mi Isteni példánktol. de ö mi elöttünk képe. a makula nélkül valo bárány szenvedésinek. és türésinek. és mint hogy mi nem közelithetünk a kristus nagyságihoz. és alázatoságihoz. melyek együt vannak az ö szent személyiben., a nékünk elegendö atekélleteségre. hogy ehez a szent emberhez hasonlittsunk békeséges türésiben. a midön olyan boldogok vagyunk. hogy hasonlithatunk szenvedésiben., azt mondám boldogok vagyunk mivel már azt meg mutattuk., hogy boldogság a szenvedés. mind azon által. az emberek ettöl tartanak, azt el kerülik, és attol irtoznak másokban.
Ökk. anagy renden lévöket keresik. agazdagokot. akik jó egéségben vannak, vigasságban. egy szóval a kik tettzenek, kerülik a betegeket. a keseredetteket, és mind azokot. a kiknél. a szegénység. ha tsak valamiben is ki mutattya magát. mind azon által, azt láttyuk. hogy a kristus nem avilági boldogokot kereste. és mindenkor tsak olyanokal volt. környül véve, a kiket avilág boldogtalanoknak nevezi. vagy azért. hogy vélek jót tegyen, vagy azért. hogy öket jó akaroinak fogadgya, tsak a szegényeket., vagy az olyanokot. akik alázatoságbol. lelki szegények valának. tartá érdemeseknek az Évangyélium bé vételére. azért küldettem, mondá. [939] hogy az Évangyéliumot. a szegényeknek hirdesem.
Sokaknak a keresztyenek közül valo keves hiteket. kevés alázatoságokat. és kevés felebaráti szereteteket jobban meg nem bizonyittya. se semmi inkáb nem ellenkezik az Evangyéliumi tudományal., mint az szegényekhez., és az elhagyatatakhoz valo magokviselése, de megint, semmi ugy meg nem botránkoztattya avaloságos keresztyéneket. se semmi az ur haragját jobban. fel nem gerjeszti.
A midön az Isten. az ördög dühösége alá hagyá jóbnak minden földi javait, ez a szent ember., zugolodás nélkül nézé el veszni. gyermekeit. joszágit. és egésségit, de a midön látá. hogy a jó akaroi meg vetnék, és irtoznának tölle. akoron meg nem türköztetheté. magát,. hogy panaszra ne fakadna, anyira nehéz. még az igazaknak is., az illyen kegyetlenség, Hogy ha az ö jó akaroi, azt tudták volna, hogy azokal. anagy nyomoruságokal. ö még a Messiást fogja jelenteni, vagy ha az ö idejek elött. példát láttak volna egy olyan Isten, s' emberöl. aki gyalázatokot., fájdalmakot. és meg vetéseket szenvedet, talám tisztelték volna benne azokot a szent jeleket. vagy is leg aláb. nem boszontották volna. se el nem hagyták volna. a mint tselekedenek.
Mind azon által, akeresztyenek. akiknek szemek elött vagyon. a szenvedö, meg aláztatot. és el hagyatatot kristus. azért, aláb valo könyörületlenségel. vannak. attyokfiokhoz. akik hasonlo állapotban vannak., ahoz a szent példához. az ö hitlenségek, ugy tekinteti vélek a nyomorultakot, mint meg vetendöket. akevelységek. azt mondattya vélek, hogy a nyomorultak. meg érdemlették. nyomoruságban valo eséseket, egy szoval, a kemenységek. bé szoritattya vélek markokot. a midön ki kellene nyittani, nem szükséges meg bizonyittani, hogy e rend szerént valo dolog. föképpen a gazdagok közöt. de sött még. gyakorta. az áitatosak közöt is. eröl. mindenik nyomorult bizonyság.
Eleiben kel adni, azoknak a rosz keresztyéneknek, hogy azokot, akik leg inkáb hasonlitnak. a szenvedö, és alázatos kristushoz, szeretniek, és tisztelniek kel, avaloságos keresztyén, ugy [940] tekinti öket, mint a kik Isten elött kedvesek, mint olyanokot. a kik magokban viselik. az ur [941] Jesus bélyegit. mint a kiknek könyörgések meg halgattatik. és akikel irgalmaságal bánnak az utolso napon, és akik az elsö helyeket fogják bé tölteni amenyekben; a szegények. menyei [942] királyok lésznek. mondgya egy szent atya. mivel a kristus azt mondgya., hogy az az ország öket illeti szegénységekért:
46
Sokan a keresztyének közül viszá élnek a böségel. és zugolodnak a szegenységért.
A valoságos keresztyén, szereti a szegénységet. és félelemel. éll. a böségel.
Nem szollanak itt, az olyanokrol. akiket a hirtelen valo szerentse. a maga hittségre vitte, sem azokrol, akiket amod nélkül valo. szerentsétlenség. a méltatlan tselekedetekre vezette, ezeknek egyike sem érdemli meg akeresztyén nevet., nem is akartunk szollani ebben a könyvben, az olyan otromba vétkekröl, itt tsak az akérdés. hogy azt visgállyuk meg, hogy azok, akik Isten félöknek tartatnak, miképen viselik magokot. ajó, vagy arosz állapotokban.
Keveset láthatni olyanokot közüllök, kik szerentséjeknek nevekedésében. meg tartanák jó akarojokhoz, és a szegényekhez. azt a kegyeséget. és szelidséget. amelyeket tsudálták bennek, a midön tsak közép szerü állapottyokban voltanak, a gazdagságoknak. és tiszteleteknek mérges párája, tsak hamar meg rontotta öket. könyen meg izelitették. ahejában valoságokot, és abujaságokot, a melyeket a böség adta elejekben, a gyönyörüségektöl, és a vigaságtol. már anyira nem tartanak. mint annak elötte. ugy is kezdik azokot tekinteni. lassanként, mint szükségeseket rendekhez, és természetekhez. a lelkek el lágyul, és a szivek meg keményedik, mentöl felyeb emelkednek, annál keveseb szánakozásal vannak a szegényekhez. és annál keveseb szeretettel jó akarojokhoz, sokal fösvényebbek, roszab fizetők, mint annak elötte. mikor oly gazdagok nem voltanak, mert nehéz gazdagságot birni. és a szivet ahoz nem kötni, a Czifraságoknak. és agyönyörüségeknek többet nem adni, mint sem kivántatnék, a rendhez melyben vanhak.
Az ilyen ujonnan. lett nagy urak nem szenvedhetik a tsendeséget, se a magános életet, noha ezek táplállyák ajó erkölcsöket. anyira mennek., hogy magoktol is meg ijednek, ha egyedül maradnak, tartván attol. hogy egy kevés ideig valo gondolkodás. elejekben ne adgya, hogy magokot el felejtik. az alázatoságnak tselekedete a melyet betsüllik. nékik igen alacson dolognak tettzik. a felebaráti szeretetnek tselekedetit nem tarttyák méltonak hogy arrol gondolkodgyanak, ez igy lévén, lassanként el felejtik mind azt. a mi Istenes dolog, és végtire, [943] az Istent. magát is el felejtik. ugyan ettöl is tarta salamon, a midön arra kére az urat. hogy ne adna néki gazdagságokot, ne hogy azok el felejtetnék ötet véle, imé ezek követik rend szerént alágyságot. a mely el válhatatlan társa aböségnek; ezért is mondgyák azok a kik a lelki dolgokrol irnak, hogy sokal. nehezeb. a tisztaságot meg tartani a böségben, mint sem a szegénységben. nézük meg már. hogy ezt a hüségtelenséget, mitsoda büntetésel. büntetik meg.
[944] Ha, a hamis keresetben. hivek nem voltatok. ki biza reátok azt; a mi igaz. mondgya az üdvezitö. És ha a máséban. hivek nem voltatok. ki adgya néktek a mi tiétek. az az, alelki jókót, a belsö, és örökös jókót: Nó már gazdagok, sirjatok orditván a reátok következendö nyomoruságitokon. ...... ati aranyatok. s'ezüstötök rozdája. bizonyságul lészen ellenetek, ...... [945] vigan laktatok eföldön, és bujaságban neveltétek sziveiteket. a meg ölés napjára. mondgya ezeket szent jakab.
Hogy ha pediglen. azok a fél keresztyények a szegénységben esnek. meg halyák öket átkozodni azok ellen. kik okai voltak szerentsétlenségeknek. mindeneket fognak terhelni panaszolkodásokal. zugolodnak azok ellen. kik ö reájok nem is néznek. meg vetik, és nem segittik öket. hogy ha pedig némelykor az Istenhez fordulnak. nem egyébért, hanem hogy [946] panaszolkodgyanak szenvedésekröl, és hogy földi segittségit kérjék. mert akit szeret az ur. meg sanyargattya: meg ostoroz pedig minden fiat. a kit hozája fogad.
Ellenben pedig avaloságos keresztyén. ugy tekinti aböséget. mint az ördögnek mesterséges keleptzéit. mert ha nem kell is hinni a hazugság attyának. aki azt mondgya. hogy minden földi gazdagságok. ditsöségek. és hatalom az övé, neki is adattak. és azokot annak adgya a kinek akarja; leg aláb azt el mondhatni, hogy azokal gyözi meg az embereket. és azokal. ronttya meg az emberek szivét. ez igy lévén. a keresztyén látván a kigyot el rejtve. azok aviragok alat. távul vagyon hogy azokot szerese, kerese, és azokhoz ragaszkodgyék, hogy ha az ur azokot reája hinti. mindgyárt arol gondolkodik. hogy azokot a mulando jokot szent dolgokra fordithasa., szüntelen szemei elött vannak a keserü ségek melyek követik a szegénységet. a melyben vannak sokan az attya fiai közül., ha a szegénységben esik. azt ugy tekinti mint egy kintset. a mely ötet meg gazdagittya. mivel, az alázatoságok. és a keserüségek melyek azal. az állapotal járnak. ujjab modot adnak néki, hogy a kristusban öltözhesék, azt tudgya, hogy a kristus meg áldotta a szegényeket. és hogy sok jajt mondot a gazdagokra. meg tanitattam [947] mondgya szent pál. a magam állapottyával meg elégedni. tudok meg aláztatni. tudok bövölködni, és szegenységet szenvedni. ez igy lévén, a valoságos keresztyén. aki nem tudgya [948] mit kellesék Istentöl kérni könyörgésiben. a szent lélekre hagya magát, aki meg kéri aszenteknek., ami az Isten akarattyával meg egyezik. mind ezek után. elégedgyünk meg a [949] szent pál mondásával, hogy mindenek jovokra fordul azoknak, a kik az Istent szeretik.
47
Sokan vannak olyanok, kik igen jól beszéllenek az Isteni rendelesröl. a midön semmi fogyátkozások nintsen. de a szükségben el lankadnak.
A valoságos keresztyén. akor bizik leg inkáb, a midön ugy tettzik hogy minden. hejával vagyon.
Az Istenröl. jól beszélleni, az igen közönséges jó erkölcs, és annak követése. igen kevésben telik. eki tettzik fö képen. az olyan szines jó erkölcsüekben. akiknek. minden dolgok. jól fóly, az illyenek ígen jól beszélnek. a békeséges türésröl, a midön senki meg nem bánttya öket: a gazdagság meg vetéséröl, és az Isteni rendeléshez valo engedelmeségröl., a midön böségben vannak, az illyenek. mind a szent irásbol. mind más féle példákot, elegendöket hoznak elö, keményen meg torkolyák az olyanokot. kik nyughatatlanok szükségekröl. kitsiny hitüeknek is mondgyák öket, hasonlok ebben. a jób. szines jó akaroihoz, akik. azt nem szenvedhették. hogy nyavalyáirol panaszolkodot. de a kik semmiben sem segitették ötet. Ezek a bölcsen beszéllök. meg ijednek. és oda vannak. mihent leg kiseb dolog történik rajtok, ezek a kitsiny hitüek, olyanok, mint az apostolok voltak, kik legkiseb szélvészbenis meg ijedtenek, nem gondolván azt meg. hogy jobb kezek felöl vagyon az, a ki a szeleknek, és a tengernek parantsol.
A valoságos keresztyén. tudván azt, hogy az Isten atyai gondviselésel vagyon az övéihez., annál nagyob bizodalomal. vagyon. olyankor, a midön ugy tettzik hogy mindenek el hagyák. örül azon, a midön magát láttya, valamiben hasonlitani az üdvezitöhöz, akinek nem volt anyi helye. a hová le tegye. a fejét. ö remél minden reménség ellen. valamint ábrahám. és az ö hite meg nem tsalatkozik. ha az Isten nem kedvezet a maga egy fiának mondgya szent pál. és ha [950] azt ahalálra adta mindnyájunkért, mit nem várhatunk tölle. minek utánna nékünk adta volna ötet.
Azt irják. hogy szent theresia igen nagy örömben volt, a midön szükségben volt. arrol tréfálodzot. ugy anyira. hogy az apátzái azért sokszor meg botránkoztak, a bethuliai vének. és a papok, el veszték reménségeket. a midön holofernes környül vévé öket, és semmi segittséget nem látának, de judith, azal a szent bátorságal. lévén, a mely soha kettségben nem esik, az Isten segittségéröl mondá nékik. kik vagytok ti, kik az Isten rendelésit meg akarjátok határozni. mondván, hogy ha ött nap mulva segittségünk nem jö, fel adgyuk magunkot. várjátok meg azt a segittséget, a még az Istennek tettzik néktek el küldeni, a mint is hogy. ö azt el küldi. annak idejében.
A midön jákob josephet siratá, hogy ha az Isten. ötet mindgyárt meg vigasztalta volna, minden valami nagy dolog történék josefel, jákobal. és a fiaival., a meg nem lett volna, de az Isten, mondgya szent chrisostomus, ötet sirni hagyá, és nevette sirását, valamint egy gyermekét. a ki nem tudgya miért sir. az ur böséges vigasztalást tartot néki, amelyet annak idejében. reája is hintette, a magusok meg keseredének azon. hogy a tsillagot el vesztették volt. de azért szándékjokot félbe nem hagyák. és az Isten tsak hamar meg vigasztalá, többet is ada nékik viszá, mint. amenyit elvesztettek volt. meg világosittá öket. a profetiáknak világoságával, a melyeket a synagoga adá elejekben. és a tsillagot is meg mutatá nekik. ugy anyira. hogy igen nagy örömben valának. valamint az Évangyélium mondgya.
végtire azIstennek minden hatosága, és jósága. soha minket el nem felejt. ugy vigyáz mindenik teremtett állatra, mint ha az ö rendelésinek, tsak egyre volna gondgya. ugyan öis [951] táplállya ahólló fiakot. akiket az attyok el hagyta volt, ö legelteti avad állatokot, ö is ád [952] eledelt abenne. bizo embereknek. hagyad azurra magadot. mondgya dávid. és gondgya [953] lészen táplálásodra. ö minket kesereget, de meg is segit. noha bünösök vagyunk. valamint [954] Ágárt. a ki is bünös volt, az a menyei atya. ugy hoza. fel. azö napját a gonoszokra, valamint a jókra. esöt ád ugy agonoszokra. valamint az igazakra. menyi váratlan segittségek meg mutattyák nekünk. hogy az Isten meg nem engedi, az erönk felet valo kisértetet, tud az Isten, mikor nékie tettzik. szüntelen valo segittségeket támasztani. a nyomorultaknak, a melyek meg haladgyák, azö reménségeket. mind azok, akiknek semmijek nem volt, gondolhatták volnaé. azt, hogy husz, vagy harmintz esztendeig éllyenek, nem tselekedvén. semmi igaságtalanságot, vagy valamely disztelen dolgot.
[955] Halgasuk mit mond nékünk maga akristus, ne legyetek szorgalmatosok lelketekröl. mit egyetek, se testetekröl mibe öltözzetek, az élet melyet Isten adot, nem jobbé az eledelnél. és a test nem jóbbé az eledelnél, ati menyei atyátok táplállya amadarakot, nem betsületesebbek vattoké ti azoknál. ha szinte törödnétekis. ha szinte nyughatatlankodnátok is, mit használnának mind ezek. mivel kitsoda közülletek aki minden szorgalmatoságával. adhatna amagoságához egy könyöknyit.? ne legyetek azért szorgalmatosok mint apogányok. ati menyéi atyátok tudgya szükségteket, minek elötte még azt kérnétek tölle,. keresétek elöször az Isten [956] országát, és az ö igazságát, és mind ezek hozá adatnak néktek, munkálodgyatok nem az eledelért mely el vész, hanem a mely meg marad. az örök. életre, melyet az Ember fia ád [957] néktek, mert ezt az Atya Isten meg jegyezte. mitsoda reménsége lehete anyi ezer embernek, aki akristust követé apusztában, mind azon által ö tett szükségekröl. minden segittség nélkül. valamint az Isten meg tartá az Izraélitáknak még a köntösököt. és a sarujokot is a pusztában negyven esztendeig. az illyenek segittik a valoságos keresztyént. a leg keserveseb állapottyában is.
48
Ha egyébért nem is. tsak idö töltésért, Ezek á közönségesen valo szók. meg mutattyák. hogy az embereknek az idö terhekre vagyon.
A valoságos keresztyén, evilágon semit drágábbat nem talál. a kegyelem után. az idönél.
Nem elég ezt tsak szájal. mondani, de még szivböl is, én üdvezülni akarok, buzgoságal, és vigyázásal. kel élni azokal amodokal., amelyeket az Isten adgya kezünkben. hogy a menyet meg nyerhesük; igen vigyáznunk kel. avéghetetlen kegyelmekre. melyeket reánk hint, aleg elsö hozánk valo kegyelme az,, hogy idöt ád arra, hogy atöbb kegyelmekel jól élhesünk. mind azon által, tsak nem mindnyájan az emberek azon vannak ugy tettzik, hogy a kegyelem ellen ályanak, és lábok alá tapodgyák, azt az idöt, amelynek mindenik része. a mi üdveségünket munkálodhatná, de a melynek mindenik roszul el töltöt része, itéletünkre fog lenni. ugyan ezért is adgya szent pál. ezt az üdveséges oktatást. meg lássátok azért Atyám fiai mint járjatok [958] óva, nem ugy mint esztelenek, hanem mint böltsek. meg váltván az idöt. mert a napok gonoszak.
volna még is, valamely pogányhoz valo menttségek azoknak., kik mind az idöt. vagy a ditsöség, vagy a mulattság, keresésben töltik., de anyira meg vakulni. hogy meg unyák. az idönek hoszaságát, magokot is meg unyák. nem tudván. foglalatoságot adni magoknak, ezt épen nem lehet nékik meg engedni. akeresztyéneknek. szégyenleni kellene az illyen szokot, tsak idö töltésért. mivel még avilági emberséges emberek is az idöt rövidnek talállyák. de [959] mindenek felet azért. mert az Isten szintén ugy veszen számot a mi idönkröl. valamint beszédinkröl.
[960] A földböl teremtette Isten az embert, mondgya az ecclesiasticus. és amaga ábrázattyára alkotta ötet. és ismég abban viszá téritti ötet, amaga állapottya szerént ruházta fel ötet erövel. [961] számlált napokat és idöt adot néki. az Isten adgya tehát nékünk az idöt. öis tudgya. számát anapoknak. és az oráknak. melyeket adot, hogy azokal élyünk. hasznosan. fiam, mondgya a szent lélek. meg tarttsad az idöt. foglallyuk tehát minden oráinkot abban, hogy meg tölttsük lámpásinkot olajal, adgyuk nyereségre a tálentumokot. melyeket reánk bizták. vigyük végben ahivatalokot. a melyekben tett az urunk, addíg még hoszu uttyárol viszá tér, ugy hogy a midön [962] el érkezik. készen. vigyázva talállyon minket, és mutathasuk bé néki. atálentumokal valo nyereséget, ne hogy ugy bánnyék velünk valamint az esztelen szüzekel., vagy valamint azal a rosz szolgával, a ki az ura távul valo létiben tsak ivut, ett, és a szolga társait meg verte.
Nem kevés dolog az idöt valamire forditani. nem is kevés dolog azt tellyeségel. el nem veszteni, valamint tselekesznek azok, akik azal nem tudnak élni, avilág tsak könyen az emberséges emberek közi teszi az olyanokot., akik az idöt valamely haszonra tudgyák fordittani. az olyanok magokot. fellyeb valoknak tarttyák abban másoknál, és minden idejeket, tsak a magok dolgaira fordittyák. meg vetésel. tekintik a heveröket, nem szánnyák élettyeknek azt a nagy részit, tsak szándékjokot el érhesék. mind azon által. azok a nagy szándékok, azok a nagy gondolatok, a melyek Isten elött tsak olyanok., mint a hangyák. munkája, el mulnak az idövel együt, és mindent el vesztenek. ugy valamint aheverök. mert nem az Istenre tzéloztak munkájokban.
Egy olyan ember, aki anyit munkálodot, még ugy lészen, mint ha semmit nem munkálodot volna. és ugy bánnak véle, mint roszul tselekedövel. mert nem az Istenért munkálodot, tsak [963] nem mindnyájan az emberek vagy roszat tselekesznek. vagy semmit. ugyan ez is mondattya a szent lélekel. hogy a föld üresen maradot. ellenben pedig. azt mondgya a szentekröl sok helyt, hogy az ö napjok. tellyesek valának. mindent valamit nem az Isteni szeretetben mivelnek. a fel nem számláltatik. és az, vagy vétkes. vagy leg aláb. üres. az [964] gazdagok., mondgya az soltár, minek utánna aluttanak volna. semmit markokban nem [965] találtanak hogy fel ébredtenek., ugy fognak vélek bánni. mint olyan rosz szolgákal, kik nem adták nyereségre az idöt, azt a nagy. és gazdag tálentumot, a mely reánk bizatatot, és a melyel, ha okosan. élünk, jó, és hü szolgáknak tartatunk.
[966] Mint hogy akristus nékünk azt mondgya, hogy tsak egy szükséges dolog vagyon, azt is kel. ki hozni abbol. a szent mondásbol., hogy tsak egy hasznos modgya vagyon., az idövel valo élésnek. eszerént itél tehát. avaloságos keresztyén. az idövel valo élésröl, el vesztetnek tarttya minden oráit. hogy ha szándéki meg nem egyeznek az Isten ditsöségivel, mert tsak ugy itél a dolgokrol., minek utánna azokot., a valoságos világoság eleiben tette volna. az a valoságos [967] világoság pedig tsak egy. a ki is akristus, azö igéje; Én vagyok a világ világosága. mondgya az üdvezitö. aza valoságos világoság. a ki világosit minden embert. ki elvilágra jö. az [968] Atyanak, vagy a Fiunak igéje. olyan világoság. a soltár szerént, a mely meg világosittya lépésinket. ezigy lévén. azok, a kik ezen világoság nélkül itélnek. roszul itélnek, mert. vagy setéttségben. vagy homályoságban itélnek.
[969] Minek utánna az Ecclesiástes meg visgálta volna mind azokot a modokot., a melyekel élhetnek az emberek az idövel., ugy mint, vagy az elömenetel keresésben. vagy az tiszttségek. gazdagságok és gyönyörüségek keresésiben. végtire tsak. azal fejezi bé. hejában valoságoknak. hejában valosága, és minden hejában valoság. minden okoskodásnak elégyen a vége. az Istent fellyed. és azö parantsolatit meg tarttsad. mert ez. az egész ember. az Isten. elöhoz az itéletre. minden tselekedetet. jót. vagy gonoszt. ezekböl láthatni. hogy a mely idöt nem az Isten ditsöségire töltik el, és az ö parantsolatinak végben viteliben. azt tsak hivságnak fogják tartani. hivságoknak hivsága. és minden hivság.
49.
Leg nagyob része az embereknek szeretik a vigaságot. és minden akadály. nélkül. sok idöt adnak agyönyörüségeknek
A valoságos keresztyén. tart a vigaságtol. és tsak anyiban keresi a mulattságot, a menyiben a szükséges az elméje, és teste. egésségire.
Ihon vagyon még. egy közönséges, és veszedelmes nyavalya. avigaságnak szeretete, ez oly természet szerént valo hajlandosága az embereknek. hogy atöllök meg válhatatlan.. a vigaság az egésséget táplállya, és az életet hoszabittya; a szomoruság pediglen. mind ellenkezöt tselekeszik, az okoság hoza tehát magával, hogy az ember avigaságot kedvellye, ezt nem lehet [970] tagadni. örüllyetek az urban mindenkor, mondgya szent pál. és még mondom örüllyetek, ati tsendes magatok viselése nyilván légyen minden embereknél. az ur közel vagyon. de már mi légyen az a tsendes öröm,? tsak azé. amely az Istennel valo élet reménségiben találtatik. és ajó lelki üsméretnek békeségiben. és nem leheté az az örömet is oda érteni, a mely a mulattságokban vagyon. ezt is nem lehet tagadni, hanem tsak azt kel meg visgálni, hogy azok a mulattságok. miben lehetnek ártatlanok.
Elöször. a midön azok olyanok, hogy az Isten azokban meg nem bántodik. se alélek veszedelemben nem forog, másodszor. amidön azok. tsak anyi idöt töltetnek el, velünk. a menyit rendesen el tölthetünk. az elménk. és a testünk. egéségek meg tartására.
A tegez meg gyengül. ha mindenkor fel vagyon huzva. ugy az elme is. hamindenkor foglalatoságban vagyon. az elmének hoszas eröltetése., sokal inkáb meg gyengitti a test organumit. mint sem egyedül. a testi fáradságok. ez igy lévén. szükséges tellyeségel a mulattság. és a vigasság.
Hogy ha a testi szükségeket ugy tekintenék, a mint kellene. a mulattságoknak szüksége. ugy valamint az álom. nagy meg alázásunkra lenne, mivel a meg bizonyittya a mi gyengeségünket. a mely olyan. hogy az életet más képen nem segithettyük hogy ha tsak annak nagy darab részit el nem veszttyük azért a segittségért. a melynek egyéb. haszna nintsen. hanem hogy helyre hozhasuk, a munkáért valo el vesztet eröt. a kényes emberek fö gyönyörüségeknek tarttyák az aluvást. és a mulattságokot. ugy tekintik azokot mint véget, és nem ugy mint szükséget. mert az ö leg nagyob igyekezetek, nem az. hogy minden idejeket. az Isten ditsöségire tölttsék el, és az üdveségek munkájára fordittsák.
Ellenben pedig avaloságos. keresztyenek, ezt a tartozást. ugy tekintik, mint penitentziájoknak egyik részit, mint olyat. a mely eszekben juttattya gyengeségeket. és nyomoru voltokot, de fökepen. a szükséget, hogy meg kel halniok. ez igy lévén. a testi szükségekre. tsak anyi idöt adnak, a menyit tartoznak adni; az ö vigasságok. és nyugodalmok mindenkor elegyes alázatoságal. és szüntelen tartanak attol. hogy viszá ne élyenek a magokhoz tartozando kedvezésel.
Sok helyt fel vagyon téve a szent könyvekben, hogy az innepekben. és a közönségesen valo [971] véndégsegekben. a nép igen nagy vigaságot mutatot,. de az is fel vagyon téve, hogy az olyan vendégségek. vigaságok, az urnak félelmiben mentenek végben. illyen volt az iffiu tobiás lakadalma, illyenek valának az elsö keresztyenek vendéglések, amelyeket láttyuk az [972] apostolok actáiban., akik is amagok házoknál együt ettenek. vigaságal. de együgyü szivel. a midön a jób gyermekei egy mást vendéglik vala, az alat. az attyok. az Istent azon keri vala. [973] hogy a vendégségek. az ö félelmiben menne véghez.
[974] Ugyan ezen Isteni félelem, mondgya a szent lélek, okoza a valoságos szivbéli gyönyörüséget. és indittya avigaságot. és az örvendezést. mivel, mondgya meg másut. a [975] böltseségnek nintsen semmi szomoruság beszédiben., sem unakodás avéle valo lakásban. [976] hanem vigaság és öröm. a szivnek vigasága. mondgya a szent lélek, a fogyatkozás nélkül valo szenttségnek kintse. meg is ölt sokakot a bánat., akár mely szabad légyen. a mulattság. de abban több. idöt nem lehet tölteni, tsak a menyit a természet szerent valo szükség kiván. más képen vétkesek lennének. az idö rosz el töltésiért, és abban az átokban eshetnének. melyet mond a kristus. jaj néked, a ki nevetz
Ugyan ezért is éll igen nagy vigyázásal. a valoságos keresztyén. a szabadságal. melyet kiván a mulattság. avalo hogy szabad elmével. és vigaságal kel ezel élni. ha annak hasznát akarják venni. mind azon által. soha elnem kel felejteni ezeket a rettenetes szókót. jaj néked a ki nevetz. a melyek azokra esnek, akik a vigaságot. tsak a vigaságért keresik. agyönyörüséget. tsak a gyönyörüségért. a kik anyira amulattságokra adgyák magokot. hogy azokot meg unnyák, és akik egész életeket tsak abban töltik. hogy amely gyönyörüséget meg untanak más új gyönyörüségel. felejtesékel. hasonlo rendet kel tartani amulattságban., mint amelyet parantsolnak hogy tarttsunk. az ételben, nem kel tsak az ételért valo gyönyörüségért enni. mind azon által. a szükségért valo ételben is találkozik valamely ártatlan gyönyörüség., az a gyönyorüség. a mely az ételben, és a mulattságban. találkozik. szintén olyan. szükséges. az erö meg ujitására. valamint az étel, és amulattság. ugyan ez is tészi ezt a gyönyörüséget, ártatlanná. és helyesé.
50
Tsak nem mindnyájan. a keresztyének. az életet ugy tekéntik mint valamely nagy jót, és annak meg hoszabitásáért, mindent el követnek
A tekélletes keresztyén. azt ugy tekinti mint egy terhet. a melyet viseli, mert nem szabad nékie. azt. magátol. le tenni.
Az elsö mondásunkot. nem szükség meg bizonyittani. ki ki tudgya. hogy az iránt mit érez magában, de atekélletes keresztyén, három fö okot talál arra, valamint szent pál, hogy az élettöl el idegenedgyék. az elsö, és amelyik nem oly tekélletes ók mint a többi. a sok nyomoruságok. szomoruságok. és fáradságok, a melyekel jár rend szerént akeresztyéni élet. szent pál az igaz hogy tekélletes volt. szerette is mind azt, valami üdveséges volt. azokban. a szenvedésekben., mind azon által. mert a mi gyengeségünk természet szerént sohajtoz az [977] olyan terhek alat., azt maga meg valya., hogy a nagy fáradsági miat. az élet unadalmasnak tettzet néki.
A midön pedig érzené. hogy atestnek törvényétöl üldöztetnék, és tartván attol. hogy a vétek eröt ne venne rajta, lelki suhajtásal mondá. mitsoda nyomorult vagyok én. ki szabadit meg engemet ettöl ahalando testtöl, akeresztyéneknek minden nap elegendö okok vagyon az ilyen suhajtásokra, arra. is, hogy kivannyák. a meg szabadulást. az olyan terhtöl.
A harmadik. és aleg tekélleteseb ók. amellyért szent pál az életet ugy tekintette. mint egy sulyos terhet. az. az Istenhez valo buzgo szeretete volt. kivánok mondgya meg válni a testtöl. és meg egyesülni akristus Jesusal. nem kelleneé minden keresztyenek ilyen buzgó kivánságal lenni,?
Ambár egy értelmes embernek. kevés vallása légyen is. de az életet ugy kel neki tekinteni mint nehéz terhet. ha jól gondolkodik magában., mivel ha azt, agyönyörüségben tölti, nem lehet hogy azért magában. valamely nehézséget ne érezen, hogy ha pedig magátol meg vonnya mind azt. valamit neki tilt a kereszténység. az élet. emberi mód szerent, tsak anyiban lehet néki kedves. a menyiben a jövendö. életnek reménsége ötet segitti, hogy ha tsak a mostani életért [978] reménlenénk a kristusban. mondgya szent pál, leg nyomorultabbak volnánk minden embereknél. avalo, hogy eza jövendö életröl valo reménség. vigasztalást. és örömet okozhat, [979] ugyan ezen apostol szerént, de szüntelen valo viaskodásban hágy minket. a mint jób mondgya, és ki szeretheti a szüntelen valo viaskodást. nem akarván sohais. a békeségel. élni? [980] jób mondgya, hogy leg aláb az olyanok akik nyomoruságban és keserüségben vannak, az életet ugy tekinttsék mint valamely nagy roszat. ugy is suhajtoznak mondgya ahalál után. mint az olyan. a ki a földet ásván. ohajttya a kintset, a melyet ótt keres.
Hogy ha mind azoknak, akik nyomoruságban vannak. illyen gondolatal kel lenni az életröl, mely kevesen lesznek olyanok a kik azt kedvelhetik. mivel ki ki az emberek közöt. rend szerent azt tarttya. hogy szerentsétleneb másoknál. mind azon által. az ördög meg vakitván minket az élethez valo szeretettel, el felejteti velünk aboldog, és az örökös életet. a melyért. teremptettünk, ugyan ez is az ö leg bizonyosab keleptzéje, a melyet az emberek eleiben hány. avaloságos keresztyén pedig. nem lévén akisértönek rabságában. és a kegyelemnek világosága lévén benne, semmi hajlandoságal nintsen a mulando életnek ketsegtetésihez, hanem ohajtván avaloságos életet. a melyet az Isten készen tarttya néki. az Isten rendelésinek engedelmeskedvén. el szenvedi a jelen valo életnek változásit, és viaskodásit. minden ahoz valo ragaszkodás. és zugolodás nélkül.
Az Isten adta nékünk az életet. és azt adván, meg is tartotta magának egyedül azt ahatalmat. hogy akor veheti azt el töllünk. a mikor nékie tettzik. azért, akár mely nehéz legyen az élet, de nem szabad magunktol azt le tenni. azért is adta nékünk, hogy ötet ditsöitsük, hogy mind a magunk. mind az atyankfia üdveségiért munkálodgyunk, illyen értelemel az élet ollyan ajándék. amely nékünk kedvesnek kel lenni. és a melyet. a jora kel forditanunk.
Ámbár az élet olyan ajándék legyen is. amelyet szeretnünk kel, mind azon által. egy olyan keresztyén aki tellyes az Isteni szeretettel, ugy tekinti életének idejét. mint bujdosást. Dávid [981] panaszolkodik az ilyen hoszu bujdosásrol. szent pál. meg valya. hogy a halál néki nyereség ha továb is meg maradok ebben a halando testben. mondgya, hasznát fogom venni munkámnak, és igy nem tudom mit választani. mind a két részröl szorongattatom. mert egy részint azt ohajtom. hogy a kristusal. lehesek, a mely mindennél jóbb nekem. más reszint, meg hasznosab a ti jovatokra, hogy még ez életben maradgyak., szent pal ilyen gondolatokban vala, minden valoságos keresztyennek is illyenben kell lenni, azt meg valván, valamint ez a szent apostol. hogy a halál nagy jovára lenne néki.
ugyan is. miképen szerethetnök egész szivünkböl az Istent. hogy ha kedvellyük a fedezöt, a mely nem engedi hogy ötet láthasuk.? mind azon által eszerént tselekesznek. tsak nem mindnyájan akeresztyének. az élethez valo vak szeretetekel, hogy ha pedig tsak azokot kel tekélleteseknek tartani, akik azt, ugy tekéntik. valamint egy tömlötzöt. vagy valamint egy terhet. mely kevés számuak lesznek. az illyen tekélletes keresztyének.
51
Tsak nem minden ugy tekénti anyavalyákot, mint valamely keserves dolgokot.
A valoságos keresztyén azokot ugy tekénti, mint drága, és üdveséges idöt. a melyet noha nem kivánnya. mert mindenben az Isten rendelése alá veti magát.
Ugy tettzik hogy nintsen semmi okosab, mint anyavalyáktol valo félelem. eszerént is tselekesznek tsak nem mindnyájan az emberek. azok az életet vagy tellyeségel elronttyák. vagy meg rövidittik. atestet meg gyengittik, abeteg az után nem foglalatoskodhatik akülsö jó tselekedetekben., szenved, és jajgat, ajoszága fogy, gyakorta még tsak anyira valoja sintsen,, hogy magát segithese. minden tselédgye. és jó akaroja. szomorkodnak. leheté ennél keserveseb állapot?
[982] E nintsen külömben. az olyanok elött, a kik tsak a testi dolgokot ohajttyák. de akik az [983] Isteni dolgokot ohajttyák, mind más képen tekintik a betegségeket, a melyekben az ember. egészen meg fosztatot magátol. ahajlandosági meg tsökentenek. benne az egész ember meg gyengült, de az elméje egéségeseb. a boszu állás. gyülölség. nagyra vagyás. hivság. tsalárdság. kényeség. torkoság. némelykor. a fösvénység is. el vesztik erejeket. a betegségekben, anagy nyavalyák. mondgya aszent lélek. mértékletesé tészik a lelket, az ember, abban az állapotban. tsak a nyomoruságát láttya. érzi szükséges voltát. az Isten segittséginek. ugyan ahoz is folyamodik, szüntelen valo alkalmatosága vagyon. hogy keresztét visellye. szenvedgyen, magát meg aláza. amaga akarattyát letegye. a szegénységet meg éreze. akár mely gazdag legyen., mivel. mindenben. szüksége vagyon amás segittségire, a kristus Jésus vallásában. mik hagyatnak inkáb meg, mint ezek a jó erkölcsök.? apenitentzia maga mégyen hozája; tsak szenvedgye jó szivel, vagy is leg aláb. békeségel. a mit el nem kerülheti hogy ne szenvedgye. ezel, annál is inkáb tartozik, hogy ha nem akarná is., azal kevesebet nem szenvedne., de söt még. nyughatatlanságával. nevelné szenvedésit. etehát, drága. és üdveséges állapot.
[984] Ugyan eszerént is tselekedet tobiás, a midön el veszté szeme világát, az irás fel teszi, hogy az Isten meg engedte néki abban a kisértetben esni, azért. hogy minden utánna valoknak példája lenne a békeséges türésben, valamint szent jób. mert mint hogy tobiás gyermekségitöl fogvást. az Isteni felelmet maga elöt viselte. és a parantsolatokot meg tartotta, azért nem is zugolodék az ur ellen. hogy a vakságot reája botsáttá. söt még igen hiven meg marada az Isteni félelemben. és életének minden napjaiban, meg nem szünék. az urnak hálakot adni. a midön pedig az atyafiai. és jó akaroi. azal kezdék boszontani, hogy hová lett aza reménség. a melyért anyi alamisnát adot, és anyi halotat temetet el, ez a szent ember. meg elégedvén állapottyával. azt felelé nékik, ne beszélyetek igy, mindnyájan szenteknek fiai vagyunk. és várjuk azt az életet, a melyet az Isten meg adgya mind azoknak, a kik elnem távoztak, a benne valo hittöl. Rafael angyal meg erösité az után ötet. és mint egy, meg jutalmaztatá. még ez [985] életben tobiást. az ö meg vakulásának. békeséges türésiért. az Isten viszá adgya néked alátást. és atöbb jovakot. mondá néki az angyal, mert mint hogy kedves voltál elötte, szukséges volt hogy a kisértet meg probályon. és hogy bizonyságot tegyen hitedröl. imé mitsoda. haszonra vannak a betegségek a midön azokal jól tudnak élni. hogy ha a szükséges. hogy az igazak meg probáltasanak, miért ne szeretnök a mi nékünk szükséges.? leheté ollyan probánk. amelyet ugy meg érezünk. mint anyavalyákot. miért tehát ne szeretnök azokot.
Mondgyunk még töbet is, az olyanok, akik ezekröl jól gondolkodnak. kivannák azokot. ha szabad volna nékik. de a szent atyák, és mind azok akik alelkiekröl irtanak. azt tanittyák, hogy az olyan kivánságok nem helyesek., azt is akarják. hogy elégedgyünk meg azal. hogy semmitöl ne tarttsunk. és semmit ne kivánnyunk, hanem engedelmeségel élyünk azal. az állapotal. a melyben az Isten tett minket.
Szent theresia igen tsudálatos példát ád a keresztyeneknek, hogy mimodon szenvedgyék anyavalyákot, és hogy azokot mire fordittsak, aki is sok esztendökig igen nagy fájdalmakot szenvedet, és azoknak okát, se maga, se a doktorok nem tudhatták, soha a szenvedésiért nem panaszolkodot. se azt nem kérte Istentöl hogy nyavalyáját meg hoszabittsa, se hogy attol meg szabadittsa. mely tsudálatos példája. atekélletesegel valo engedelmeségnek. az Isten akarattyához.
52
Az emberek, a kiknek bálványok az egésségek. sok olyan dolgokot tselekesznek, a melyek azokot el ronttyák.
A valoságos keresztyén., aki egéségin nem szorgalmatoskodik, arra gondot visel. nyughatatlanság nélkül, de semmit nem is tselekszik annak el rontására.
Igen sok rendeletlenség találkozik töbire az olyanokban. akik anyavalyákot nagy rosznak tarttyák. mert amidön bálványt tsinálnak egésségekböl, ugyan akor azt fel is áldozák, akedv keresésnek. egy kis ideig tarto gyönyörüségnek, vagy a joszág keresésnek., és a mulando betsületnek. és a melyek, az igaz itélet szerént, nem érnek anyit mint az egéség. a nyughatatlanságoktol, álmatlanságoktol, a mértékletlenségtöl. és mind azoktol a fáradságoktol. melyeket okozák arosz kivánságok. ök ezektöl semmit nem tartanak., azonban pedig, anyira megyen a bálványozások. hogy semmit nem szenvedhetnek az Istenért. se böjtöt. se sanyargatást. se penitentziát. azt nem tselekedhetik. hogy a világi. vagy a lelki köteleségek veszedelemre tegye életeket, vagy egy kis változást tegyen egéségekben., se magokot meg nem türköztetthetik valamely ételtöl, vagy italtol. amelyek némelykor láthato képen fogyaszttyák életeket. vagy is leg aláb árthatnak. egésségeknek. és amelyek a kristus tanitása [986] szerént, aszivet meg nehezittik., hogy ha a szükségen felyül valok.
Nem kel tsudálni. ha abban arendeletlenségben. el mulattyák azt. amit leg inkáb kellene kedvelni. hogy ha az okoságal valo rendet követnék. amelyet kel is követni amagokra valo gondviselésben., a bizonyos hogy még nagyob gondgyok volna a lelkek egésségire, mint sem atestekére. alélek sokal drágáb lévén. atestnél. annak egéssége nekünk olyan életet ád, amelynek vége nem lészen. a leg jóbb testi egésség pediglen. ötet továb nem éltetheti. hanem tsak egy kevés számu esztendökig. még is az emberek nem keresik aleg jóbb orvosokot. és aleg üdveségeseb orvoságokot a lelkek számára. valamint tselekesznek atestekért:
Illyen esztelenségre vezet minket a szivnek tévelygése, amidön azt szeretik. amit nem kellene szeretni, és azt nem szeretik amit kellene szeretni. rendeletlenségben esnek. arendet pedig el vesztvén. abékeséget el vesztik. avaloságos keresztyén. aki mindenröl az Évangyélium szerént itél, aki tsak anyira betsülli életét. és egésségit. a menyire kivántatik. és aki tudgya mitsoda igasságos gondal kel azokhoz lenni, azokot nyughatatlanság nélkül meg tartya, és tsendeségel. de semmit soha olyat nem tselekszik. a mi azokot el ronthatná, hogy ha pedig ugy tettzik mint ha ártana egésséginek a böjtökel. és sanyargatásokal. vagy az Isteni. és a felebaráti szolgálatnak szorgalmatoságával. a midön kötelesége azt kiványa tölle. ö elegendö gondot visel arra a mulando egésségre a menyiben tölle lehet. a mely reája bizatatot. és amelyre szüksége vagyon. hogy munkálodhasék., helyre is hoza azt a mértékleteségel., ami fogyatkozás éshetet. apenitentziáért, vagy ajó tselekedeteknek gyakorlásáért. menyi szentek vitték oly mesze a sanyaru életnek sulyát, hogy avilágiak a gyönyörüségeknek terhét anyira nem vihették. remete szent pálnak. és más több remétéknek példájok., nékünk meg bizonyittyák hogy a modgyával valo böjtök. és sanyargatások. anyira atestnek nem ártanak, mint a mértékletlenségek. és amód nélkül valok.
Látunk még ami idönkben is olyan szenteket kik sokáig élnek a sanyaruságokban. amelyektöl irtoznak avilágiak. azonban pediglen amértékletlenek, suhajtoznak. asok számu [987] betegségeknek sulya alat. és fogyni láttyák életeket. a munkás ember. mondgya az ecclesiastes. ha keveset eszik is kedvesen aluszik., de agazdag nem alhatik, mert eltölti magát husal. noha az ád eröt. és a táplállya atestet. egésséges álma vagyon a józan embernek [988] mondgya az Ecclesiasticus. viradtig aluszik, és az ö lelke gyönyörködik véle. de a telhetetlent, a vigyázás. harag. és gyötrelem követik
53
Az emberek tsak nem mindnyájan irtoznak ahaláltol. akár mely tsendes. és tiszteletes legyen az, amidön azt, el kerülhetetlennek láttyák lenni.
A tekélletes keresztyén ohajttya a halált, és az életét, az Isten akarattyához valo engedelmeségböl. tarttya meg.
A midön sokan az emberek. közül a veszedelemre teszik életeket. azért tselekeszik mert reménlik hogy azt meg tartthattyák, ezt az igazságot a leg vitézebbek is meg valották. mások meg, ahalált bizonyosabnak szemlélik. és rend szerént. tsak azért adgyák arra magokot, mert a gyalázattol valo félelem. kéttségben ejti öket., azt nem mondhatni. hogy se egyiké. se a másika. valoságos vitézek legyenek. az olyanok, akik el kerülhetetlen halálra adgyák magokot. ugy tettzik hogy inkáb azok, hogy ha mind azon által. nem okoságbol., hanem vakmeröségböl mivelik. az inkáb illik az oktalan állathoz, mint sem avitézséghez. azért nem is az ollyanokrol akarnak itt szollani.
It tsak az olyanokrol vagyon akérdés, akik ókból, és nem kételenségböl adgyák magokot az el kerülhetetlen halálra. és ugyan ezekröl is mondhatni. hogy a halált nem szemlélik, akár mely tsendes. és tiszteletes legyen. irtozás nélkül. hogy ha pedíg igazán meg akarják vallani. ezen mondást helyben hagyák. minden teremptet állat irtozik amaga el romlásátol, és akár mit mondhattak arégi filosofusok. de senki közüllök ahalálra nem adta magát jó kedviböl. ki veszem az olyanokot, akiknek. a szégyen. a bú. vagy a hivság meg rontotta okoságokot. azért még ezek., nem azok a valoságos vitézek.
Tsak avaloságos keresztyén áldoza fel életét a kristus. és az apostolok. példájára valo nézve. tartalék nélkül. de söt még örömel., amidön arra kénszeritti az Isten ditsösége, és szeretete. vagy a felebarati szeretet, el sem távozik. sohais az igaz uttol, hogy el kerüllye az ilyen halált. mert nagyobra betsülli köteleségit életinél., és örömest is el veszti az ideig tarto életét, hogy meg nyerhese az örökké valot, amelyre tzéloz egyedül. ugyán ezért is ö egyedül a valoságos vitéz, mivel tsak a jó igy, és a jó vég. adgya a valoságos bátorságot., ezért is érdemlették meg a martyirok. a vitezi nevet.
[989] Az ó testamentum, két nevezetes példát ád elönkben. az el kerülhetetlen halál elött valo [990] bátórságrol. az egyik a samsoné. a másika. Éléázáré. ezek mind aketten. nemesi modon áldozták fel. akarattyokbol életeket, hogy az Isten ellenségit. el veszeszthessék.
A valoságos keresztyén. még többet is tselekeszik. nem várja az olyan nagy alkalmatoságokot. a melyekben. fel találtatik a ditsöség az Isteni szolgálatban. hanem amagához valo mértékletes szeretetnek. indulattyábol. a mely az ö valoságos jovát keresteti véle, ahalált. ugy tekinti mint vegit bujdosásának, mint egyedül valo portusát. a veszedelmes és szélvészes tengernek. mint végit. a lelkiért valo sok viaskodásinak, mint az örökös napnak hajnalát, amely napot a világosittya. aki a napot teremtette., mint szabad, és gyönyörüséges országban valo menetelét. végtire mint olyan orát, amelyben örökösön meg egyezik. az ö ohajtot teremtöjével. ugyan ez is tselekeszi, hogy szent ohajtásal. kiványa ahalált, és ugy tekinteti véle az életnek hoszaságát. mint egy olyan szivnek penitentziáját, a mely tellyes Isteni szeretettel: az illyen gondolatok. hogy ha ö benne tiszták, el veszik tölle, az örökös itéletröl valo tartalékot. mivel azIsten, meg látásának, buzgoságal valo kivánsága. oly tekélletes szeretetnek tselekedete, amely tellyeségel el töröli minden féle vétkeknek nyomdokit.
Ezel nem kivánnyák azt mondani, hogy az ilyen tekélleteség. tellyeségel szükséges légyen a valoságos kereszténységhez. de az is bizonyos, hogy a haláltol igen irtozni. az élethez valo szeretetért. az igen ellenkezö az üdveségel, mivel ugy nagyobra betsüllenék a mulando jókót. az örökösöknél, az élet tsalárd édeségit. az Istenel valo lételnél, egy szoval a teremtett állatot, ateremptönél. a melyben áll a valoságos bálványozás. ugy anyira, hogy ha avaloságos keresztyén. nintsen is mindenkor azon a felsö renden, a melyen atekélletes ahalált ugy szemléli mint egy jót. de leg aláb azal tartozik, hogy ahalált el jövetelekor békeséges türésel. és elegendö engedelmeségel vegye, meg mutatván. hogy az Istent az életnél inkáb szereti, és hogy mindenkor kész. az Isten akarattya alá vetni magát.
54
A mások halálában, vagy szerentsétlenségiben. rend szerént tsak azt tekintik a mitsoda ideig valo károkot okoznak azok egynek, vagy másnak.
A valoságos keresztyén. evilágon. tsak a léleknek, vagy akegyelemnek el vesztésit tarttya nyomoruságnak. atöbbit tsak anyiban tarttya nyomoruságnak. vagy rosznak, a menyiben. ezt akét kárt. okozhattyák.
Az az ember meg holt. mitsoda nagy kár a feleséginek. és a gyermekeinek., az a szerentsétlenség. vagy az az el vesztet perr, mitsoda rendeletlenségeket nem okoznak. mitsoda nyomoruság annak az egész familiának. amely mindenkor bövségben volt. ihon mind tsak illyenböl áll az emberek szánási. azokot szánnyák akik meg maradnak. azért hogy el vesztették gyámolokot. a mulando jovokot. vagy tiszttségeket, de szánnyáké azt a ki meg. holt, aki is avilági szokás szerént töltötte volt el életét.? az olyanokot is szánnyák, a kik a világi jóktól meg fosztattak. noha rend szerént azok akadályi az üdveségnek. és azokot nem szánnyák. akik akülönös, közép szerü, és békeséges életböl, a fent valo. gazdag. és veszedelmes rendekre mennek, de söt még örömel köszöntik ezeket.
Tobiás amint már meg mondottuk. soha sem panaszolkodot. a jovai. vagy a szeme világa el vesztésin. ezekért mindenkor hálákot adot az Istennek. de meg neheztele. és tarta attol. a midön a ketske fiunak rivását hallá hogy a lopot ne légyen. ajó Isten félö sidok. a babiloniai rabságban.. nem panaszolkodtanak anyira azért. hogy joszágokot el hagyták. és rabságban vannak. mint azért. hogy távul vannak jérusálemtöl. és atemplomtol., ök azt nem mondgyák [991] vala, miképen énekelhetnénk. vasban. rabságban, és szegénységben lévén. hanem a babiloniai folyo viz parttyán ülvén. siránkozva emlekeznek vala sionrol. azt felelik vala azoknak akik öket arra kérték hogy énekelyenek sioni énekeket. miképen énekelhetnők mi az urnak énekeit, az idegen földön. az én jóbjóm veszen el ha valaha el felejtelek tégedet ó jérusalem. az én nyelvem meg ragadgyon. ha rollad el feletkezem. és ha ugy nem tekintem jérusalemet. mint örömömnek kezdetit. a menyei jérusálem tehát. elsö oka., örömének. és keserüségének. a valoságos keresztyén tsak annak el vesztesin kesereg, és tsak annak. meg nyerésin örül. azt nem akarják ezel. hogy kemény szivel nézük el vesztésit. mind annak, a mitsak. ideig valo; mivel vannak olyan károk. és esetek. a melyekért szégyen volna egy keresztyénnek nem keseregni, fö képen. a midön atyánk fiai nyomoruságit láttyuk. ajó erkölcs hoza magával a szánakodást. a könyörületeséget. akristus nem feddé meg azokot a kik szeretetböl siraták lázárt, mivel maga is siratá. de mentöl helyesebek. azok a szeretetek. és keserüségek. annél érdemeseb, azokot az Istennek fel áldozni, és aszent Lélek békeségihez folyamodni. a mely szerzi bennünk. az Isten rendelése ala valo tekélletes ajánlást. de a mi mindenkor igaz, az. hogy a valoságos keresztyének, tsak a menyet tarttyák valoságos jóknak, és a kegyelmet. a mely oda vezeti.
Egy sidó aszony, tsudálkozásal látván. amiket a kristus tselekedet. tsudálván azokot is a miket tölle hallot. fel. kialtá. boldog a méh. mely tégedet hordozot. és az emlök. a melyeket szoptál., [992] de a kristus felelé. néki. mondgyad inkáb azt, hogy azok boldogok, akik az Isten igéjit halgattyák. és azt követik. meg akarván. nekünk mutatni ezekel. hogy a valoságos jó. és haszon. tsak az. amely, az Isten ditsöségire. és az üdveségünkre vezet. amidön pedig meg akarja velünk értetni, tsak rövideden. hogy mitsoda rosztól tarttsunk. és hogy mitsodástol ne tarttsunk. ezen szavaiban. foglallya, amelyeket az apostolinak mondá. ne féllyetek az olyanoktol. a kik tsak atestet ölhetik meg. és a lelket nem. de attol rettegjetek. a ki apokolra vetheti mind atestet. mind a lelket, ezért is retteg a valoságos keresztyén a haldokloért, a kinek az Isten itéletire kel menni. szánnya halála után. vétkeiért valo szenvedésiért, tart attol. hogy a gyermekei rendeletlen életben ne esenek, hogy ha keserüségel láttya másoknak nagy kárban valo eséseket., akor igen tart attol., hogy az ö zugolodások, nyughatatlanságok, haragjok. és kéttségben valo esések. el ne vesztesse vélek, érdemit szenvedéseknek,
Egy szoval más bóldógságot. és nyomoruságot. nem üsmér ez életben. hanem tsak azt, a [993] melyet. a kristus nevezi boldogságnak. és nyomoruságnak, boldogok a szegények, mert [994] övék a menyeknek országa; boldogok akik sirnak. mert meg vigasztaltatnak. jaj neked a ki nevetz, mert még sirni fogsz. jaj néktek gazdagoknak. mert el vettétek vigasztalástokot. imé mely igen ellenkeznek ezek. a világi tudományal, de a valoságos keresztyén. egyedül tsak. ezek szerént itél. ez életben lévö, jók, és nyomoruságok felöl.
55.
Leg többire azok a kik a hadban mennek, oda tsak az emberi tekintetért mennek.
A valoságos keresztyén pedig oda azért megyen, hogy az Istent szolgállya. a fejdelmének képiben. és az hazájának oltalmára, akié. inkáb azö élete, mint sem a magáé.
Mind azok. akiket afamiliájokra valo köteleség viszi arra. hogy fegyvert fogjanak, azt mindnyájan nem egyenlö szándékböl tselekeszik. némelyeket arra viszi. az attyoktol valo örökségül vet bátorság, némelyek hogy fellyeb valok lehesenek mint sem amint vannak. némelyek a fejedelmekhez valo köteleségböl. és szeretetböl tselekeszik. némelyek a ditsöség keresésiért, és meg mások., ahozájok hasonlo rendben lévöknek példájokra tselekeszik, meg gyözvén. agyalázatol valo félelemel. az ellenkezést, melyet arra éreznek természetekben.
Azok pediglen. a kik arra adgyák magokot nem lévén arra kötelesek familiájokra valo nézve. rend szerént némellyek az elö menetelnek reménségiért tselekeszik, mások a szabad életért. némellyek a természet szerént valo bátorságért. nem válalhatván magokra, más féle hivatalokot, de enyi sok számu közöt, alig találkozik olyan. a ki azt keresztényi indulatbol tselekedné. ugyan ezért is oly veszedelmes ahadi rend az üdveségre, mivel az Isten meg bántására valo alkalmatoságokot. ezereket találnak abban. és nem tudgyák azt meg külömböztetni, a mi szent, és érdemes abban a rendben.
A szent historia. sok számu valoságos vitézeket ád elönkben. akik tsak az Isten törvényének. és hazájoknak oltalmáért hadakoztanak, hogy az Isten ditsöségét. és vallásokot meg tarthassák, és akik ezek által magokot el hiresitették. mint a hadak Istenének vitéz szolgai, az Istenségnek. egy nehány bélyegit. viselik akirályok homlokokon, atöbbi közöt, hatalmokban vagyon hadakozást kezdeni. vagy azért. hogy országokot oltalmazák, vagy azért. hogy a koronájokhoz tartozando közt meg tarthassák, a népek. inkáb fiok a fejdelmeknek, mint sem a magok atyoknak. azért, Isten után. tartoznak nékik tiszteletel, és engedelmeségel. ámbár azok [995] a hatalmasok. azal viszá élnénekis. a szent péter mondása szerént. a mi életünk azövék. és a hazánké. minek elötte a miéink legyenek, ez igy lévén. a mind igaságos. mind tartozás képen valo dolog. magunkot fel áldozni, a midön a fejdelmek. és a haza szolgálattya ugy kivánnya., az Isten gyakorta kezdetet hadakozásokot. némelykor azt is akarta. hogy azok könyörületlenek legyenek, hogy az ellenséget mind egyik meg öllyék. meg is bünteté sault. azért. hogy az ilyen parantsolatot meg szegte, ahadakozásokot ö vezérelte. söt még angyalit is küldötte a hartzolok mellé. és magát. ahadak Istenének nevezi; ez igy lévén. abban nem kételkedhetni. hogy az igasságos hadakozás. ugy mondván. Isteni rendelés ne volna, hogy a hadi rend szent hivatal ne lehesen. és hogy meg ne egyezék az üdveségel, tsak azt kövesék. a mit a szent elöl járo. hogy a vitézeknek. akik is a midön azt kérdék tölle hogy mit tselekedgyenek. nem felelé azt nékik, hogy hagyátok el hivatalotokot. hanem tsak azt mondá. nékik, ne eröszakoskodgyatok. senkit meg ne károsittsatok., és elégedgyetek meg fizetéstekel. arendeletlensége tehát. azoknak. kik viszá élvén ezen rendel. tészi ezt oly veszedelmesé az üdveségre. noha a bizonyos. hogy a jó szándék, és az okos maga viselés. ezt érdemesé tehetik.
Ez a kettö teszi a szenteket, és a valoságos vitézeket. ugyan tsak egyedül. ezért is kel. avaloságos keresztyénnek. ahadi rendre adni magát. az Istennek lelke teszi tehát avaloságos [996] vitézeket., valamint a valoságos alázatosokot, Dávid azt meg valya, hogy az Isten adot néki bátorságot. és ö tanitotta meg ötet ahadakozásra. az én Istenem tanitotta meg az én kezeimet a hadakozásra, és az én ujaimot ahadra.
[997] Salamon azt mondgya. hogy soha sem kel a hartzkor el hagyni az evedzöt, az olyanok. akik okoságal mennek ahadban., eszesen meg tarttyák életeket, nem adván magokot a boszu állásra, haragra, se a vakmeröségre. de aztot nem is kiméllik., valamikor a szükség kivánnya hogy azt fel áldozák, azért, amidön illyen formában életeket el vesztik. a köteleségeknek martyrumi lesznek. és mind anyi aldozatok, az Istenhez, a fejdelemhez. és a hazához valo szeretetért.
56
Nagyob része a biráknak, akik tekélleteségel tésznek igasságot. tsak azért tselekeszik. hogy jó biráknak láttassanak lenni.
Egy keresztyén bironok. pedig. leg elsö igyekezete az, hogy az. Isten elött lehesen igaz
A szent irás abirákrol szolván, Isteneknek nevezi öket. amint valoságal is. vagyon Isteni bélyeg öbennek. mivel hatalmok vagyon. az emberek. joszágirol. betsületiröl és életirol. itéletet tenni, ezért is különös tiszteletel kel lenni az embereknek hozájok. de azért hogy az Isteni hatalomnak egy részettskéje kezeknél vagyon. nem kel nékik magokot fellyeb emelni, se magakot eléb valoknak tartani atöb embereknél. és keveseb alázatoságal lenni. mivel [998] akristus. Isten lévén, leg alázatosab volt minden embereknél. imé mit mond nékik a szent lélek. és minden nagy renden lévöknek. mennél nagyob vagy, annál inkáb meg kel magadot alázni mindenekben, igy is nyersz kegyelmet Isten elött, mert a nagyság. és a hatalom. tsak az Istent illeti. és valoságal. tsak az alázatosok tisztelik ötet. elejekben adgyuk nékik. a szent [999] jakab tanátsát is. atyám fiai ne legyetek sokan mesterek, tudván hogy nagyob itéletet vesztek.
Mind azon által sok birokot látunk olyanokot. akik magokhoz nagy tekintettel vannak. és másokot ugy tekintik mint aláb valokot. amely akevélységtöl származik. ez a hivalkodás vagy attol vagyon. hogy nem hivatattak arrra a hivatalra, vagy hogy az évangyeliumi igasságok meg nem hatották az ö sziveket. ebböl a következik minden kéttség nélkül. hogy a midön szorgalmatoságal tesznek igasságot. azt tsak azért tselekeszik, hogy jó biráknak tartassanak. nem lévén szivekben az a jó erkölcs, a mely az igasságot magáért szereteti. az ö igasságok. tsak az emberi ditséretnek szeretetiböl áll, és igy el mondhatni. hogy nem az igasságot szeretik. hanem a ditséretet.
A midön a kristus a birorol valo példa beszédet hozá elé, a kitöl az özvegy aszony nagy bajal nyerhete igaságot., elönkben adgya. hogy az a biro valo hogy igasságot szolgáltatot, de azért [1000] atselekedetiért nem ditséri., mert az Isten asziveket. visgálván. nem a külsökröl itél mint az emberek, ö a szivet itéli. az az. hogy ö az indulatrol itéli a tselekedetet. a mi aranynak láttzot az embereknek., az. az Isten elött tsak szalma lészen. ez igy lévén, ez a külsö igasság melyet a birák tésznek. avalo hogy másoknak igasság. de ö bennek az igaságtalanság. mert olyan ditsöségre figyelmeznek. a melyet nem kel nékik keresni. ettöl is vagyon., hogy nem mindenkor igaságosok. vagy valamely indulat. vagy valamely emberi tekintet. el felejteti vélek az igasságot.
Egy valoságos keresztyén bironak. a szeme mindenkor bé vagyon kötve. hogy a emberek rendit ne tekinthese. azt láttya hogy minden. itélete eleiben az ördög tört hány. azért is kéri annak el kerülésire az Isten segittségit, akiket itél. azokot mind egyaránt ugy tekinti mint [1001] atyafiait. vagy is ugy mint a kristust. magát. mivel mindenek az ö tagjai. maga tanyit minket arra. hogy a ki egy kis gyermeket bé fogad azö nevében ötet magát fogadgya bé. a mit [1002] tselekesznek aleg aláb valoval, övéle tselekeszik. és amidön jót nem tselekesznek, aleg aláb valoval. ö véle nem tselekeszik.
Az ilyen gondolatok. akeresztyén birot. akegyeségben. és az igasságban tarttyák, belsö képen valo alázatosá teszik, és vigyazová. amaga hatalma. gyakorlásában. valoságos tisztelettel is lesznek hozája mind azok, akik azö birosága alat vannak. és az Isten áldása lészen rajta. [1003] boldog az. mondgya dávid. aki igasságot teszen minden idöben. az az. hogy nem tsak minden nap. hanem minden alkalmatoságban, minden féle személyeknek. minden féle dologban. szorgalmatos és felebaráti szeretö igasságot teszen.
57
Száz féle ókót találnak aperlekedésre, a melyeket azt akarják. hogy igaságosoknak tarttsák.
A valoságos keresztyén. akor tarttya a perlekedést igasságosnak. a midön a fele baráti szeretet arra kénszeritti, vagy azt néki meg engedi.
Az emberi okoságnak meg romlása olyan nagy. hogy az emberek gyakorta azt gondollyák hogy jót tselekesznek, a midön nagy igaságtalanságokra adgyák magokot, és igen vétkes indulatokra, az illyen vakság sok féle alkalmatoságokban uralkodik. de fö képen az olyan dologban. a melyröl itt szó vagyon. alig vagyon olyan rosz per. a melyet igasságosnak ne tartanák. se jó, olyan, amelyet ne gondolnák hogy oltalmazhattyák. ártatlanságal. epedig attol vagyon. mert meg nem mérték azokot a felebaráti szeretetnek. igaz mértékiben,
Hagyuk el azokot a véghetetlen sok féle rosz okokat a melyek egyenetlenségeket. és pereket indittanak az emberek közöt. hanem tsak azokot visgállyuk meg. a mellyek szenvedhetök egy valoságos keresztyénben, és ugy könnyen meg üsmérhettyük azokot is. a melyek nem azok, a bizonyos. hogy az olyanok akik közönségesen valo atyák, azok, a kik le tett joszágnak örzöji, a gondviselök. vagy tutorok. kötelesek., az igaságnak, és a szeretetnek törvényi által, a reájok bizatatot just oltalmazni, és viszá kérni, a mit bitangban. vagy igaságtalanul birnak. mind azon által, se ezeknek, se másoknak, nem kel soha is a székek eleiben menni, ha nem elöbször, a kegyeségen. a szép szón. intésen. kérésen kel el kezdeni, hogy meg lehesen nyerni. sziveket azoknak. kik igaságtalanul tselekesznek vélek.
Az olyanok a kik egyedül urai amagok joszágoknak, élhetnek ök is azon jusal. de keresztyéneb dolog volna. valamit el engedni amagokébol., hogy az igaságtalannak lelkét meg nyerhesék. mert a tudni valo dolog, hogy valaki igaságtalanul perel, az. az igaságtalanságán kivül, sok más féle vétkekben esik. illyenek a gyülölségek. gyalázások. irigységek, káromlások. hazugságok. esküvések. árultatások. halált. minden féle veszedelmet. és károkot. egy másnak kivannak. ha nem kivánnyák is, leg aláb örülnek. ha ezek meg történnek. mind azon által. abizonyos, hogy a fele baráti szeretet., azt nekűnk meg nem engedi, hogy nagyobra betsüllyük az ideig valo jókot. a melyekben. tsak egyedül vagyon részünk. a mi leg nagyob ellenséginknek. üdveségeknél, nem elég azt mondani. miért tselekeszik ö roszat; én annak nem vagyok oka. hogy ha szeretetböl ellene mondván jusunknak. meg gátolhattyuk. leg aláb egy részit a rosznak. melyet ellenségünk tselekeszik. a bizonyos hogy tartozunk fel áldozni azt a reszt a mely tsak minket illet. más képen vétkezünk a felebaráti szeretet ellen.
Ugyan ez is egyik értelme a kristus ezen szavainak. ne ály ellene a gonosznak. melyet veled akarnak tselekedni. ha a köntösödöt el akarják venni. ad oda palástodot is. ez olyan parantsolat. a melynek végben vitelére mindenkor készen kel lenni a szivnek., a melyet betü szerént is végben kel vinni. a midön a palást el vesztésivel meg tarthattyuk ellenségunk lelkét, ugyan is mit tudunk mi abban. hogy akedves ne lenne Isten elöt ha valamely részit fel áldozván joszágunknak. meg menttyük atyánk fiát a gonosztol. amelyet tselekednék. ha azt erövel venné el tölünk. az Isten azért. atyánk fiához is irgalmaságal lenne. valamint sok szent atyák tanittyák. hogy a szent István vére. és könyörgese téritették meg szent pált.
De ámbár magunkot óltalmazván. egyebet el nem vesztenénk is tsak a békeséget., a mint is hogy nehéz azt meg tartani a perlekedés közben nem áldozhatnoké fel azért aköntösünköt hogy azt meg tarthasuk? abékeség olyan nagy jó, a melynél nagyobal nem élhetnek eföldön az emberek. akristus fel támadása után békeségit adá az apostolinak. és azt olyan formában. a melyböl meg láthattyuk. hogy drágáb ajándékot nem adhatot nékik. szent pál nékünk azt [1004] hagya hogy békeségben élyünk ha lehet. és amenyiben tölünk lehet. minden féle személyekel, az igen vétkes dolog köztetek. mondgya azon apostol, hogy perlekedtek egy más ellen. hogy egy atyafi perel az atyafia ellen, miért nem szenveded el inkáb akárt, miért nem szenveded el inkáb hogy joszágodot el vegyek.? az atyák mindnyájan. azt mondották. magyarázván ezt a részt. hogy nem volna egyébkor szabad perlekedni, hanem a midön a felebaráti szeretet kötelezne arra. vagy a midön a meg nem sértödnék, de ha az árvákot illetö joszágrol vagyon a per. akoron azt oltalmazni kel. keményen, az ellenségektöl. mert ha ezeknek felebaráti szeretettel tartozunk, amazoknak igaságal. a mely eléb valo.
58.
Az emberek, tsak nem mindnyájan. a gyermekeket. tsak emberi tekéntetböl ohajttyák.
A valoságos keresztyének pedig azokot az Isten ditsöségire ohajttyák. és hogy aválasztattak számai szaporodgyék.
Töbire mind azok., kik gyermekeket ohajtanak. vagy abbol a természet szerént hajlandoságbol. ohajttyák. a melyel ohajttya minden teremtet állat a maga szaporodását, vagy azért ohajttyák hogy segittségek legyen. és láthasák maradékokot. vagy azért, hogy gyönyörködhesenek a házasági szeretetnek abban a természet szerént valo gyümölcsiben, azt nem tarttyák, hogy mind ezek az indulatok roszak volnának magokban, mind azon által ha Istenhez nem tzéloznak., roszaknak mondhatni, a mint már ezeket meg bizonyitottuk. a valoságos keresztyén. a házaságban. fö képen azért ohajttya agyermekeket, hogy meg szaporodgyék azoknak számok. kik az Istent ditsérhesék. és nevellyék az ö ditsöségit. azon a szent uton, amelyet rendelt még világ kezdetekor.
A midön az Isten meg tiltá népenek. az idegen aszonyokal valo házaságot, nem tsak azért tselekedé, hogy a pogányok leányi a sidok közi ne vinnék abálványozást, hanem még azért is. hogy meg tarttsa közöttök a hazaságnak. szenttségit, és tisztaságát. a melyekre nem igen alkalmatosak valának. a pogányok leányai. de föképen azért is, hogy a gyermekeknek. elméjek meg ne romollyék. az idegen anyáknak hajlandoságokra, és rosz példájokra valo nézve, [1005] valamint ezt fel teszi az Isten törvénye. az ur azt akarván. hogy az ö lelke mindenkor fent maradgyon az ö népin. és hogy az ö gyermekek. még tsets szopó korokban meg tanullyák ötet [1006] ditsoiteni, akit gyermekeknek. és a tsets szopoknak szájokbol. vettél leg tekélleteseb ditséreteket, mondgya Dávid.
Még az irot törvény elöt követte ábrahám ezt a parantsolatot. mind a maga, mind a fia Isák. házaságában, mivel ö. és a több szent pátriárkák. a midön meg házasodtanak. tsak azt tekintették. és tsak azért ohajtották agyermekeket., hogy láthasák maradékokot az Istent ditsérni. ugyan ezen okra valo nézve is tiszteletes aházaságnak szenttsége, mivel annak szenttsége nem tsak abban áll, hogy az ö egyesége. jelenti a kristusnak. az anya szent egy házal valo meg egyesülésit. hanem még abban is. hogy annak szaporitása., jelenti a kristusét. és az anyaszent egy házét. kik minden nap gyermekeket szülnek. és nevelnek fel az Istennek. a házaság béli egyeségnek. olyannak kell lenni. valamint akristus egyeséginek az anyaszent egy házal. az az, hogy az Isteni szeretettel. légyen, és nem haszon. vagy testi tekintettel., a melyeket. igen gyakorta hinti az ördög, a világi házaságokban. ugy hasonloképen. a szent házaságal valo élés. és a gyermekeket valo reménség. tsak egyedül. az Isten ditsöségének nagyobitására igyekezék, mivel a kristus, és az anyaszent egy ház. tsak azt tekintik alelki fioknak szaporodásában.
Azt ki ki tudgya. mitsoda vétkes. el kerülni a szent házaságnak tzéllyát. tartván agyermekek szaporodásátol, a mely meg sérti. az Isteni rendelésnek. atyai gond viselésit, szükséges tehát a keresztyének elméjiben oltani azt, aminek leg inkáb kel vélek ohajtatni agyermekeket. tudgyák meg azért. hogy mind ebben, mind másban. minden valamit tsak magunkért tselekeszünk. vagy ohajtunk. a rosz. minden kivánságinknak, és tselekedetinknek. tsak az Isten ditsöségit kel tekinteni. mint utolso végünket., az iffiu tobiás. ilyen lélekben mondá az Istennek imádságiban. hogy soha egyéb végre nem kivánt gyermekeket. hanem hogy az ö maradéki öröké ditsöithesék ötet, ugyan ezért is vévé az áldásokot. a melyeket az angyal meg igérte volt néki. tsak az ur félelmiben venné el sárát. a mint is, mind egyikének, mind a másikanak, tsak az a szent ohajtások volt. hogy olyan maradékok lehesen. akik méltó fiai legyenek ábrahámnak.
59
A keresztyének közönségesen. tsak a világi mód szerént nevelik agyermekeket. és tsak kevés oktatást adnak nekik avalásrol.
A valoságos keresztyén pedig az Évangyéliumi tudományokban neveli, és meg tanittya öket. akeresztyeni köteleségekre
Ennél nagyob rendeletlenség alig lehet avilágban., mind annak sokasága miat, mind pedig mitsoda sok rosz következik. abbol, a neveltetés. és a szoktatás oly igen meg hattyák az elmét. hogy gyakorta uj természetté változtattyák. ez igy lévén sokan olyanok lesznek a mitsodásoká teszik öket. és mind mások. mint ha természet szerént valo hajlandoságokra hagyták volna öket, de meg sokan azért rendeletlenek. mert nem üsmértették meg vélek iffiuságokban természeteknek meg romlását.
Mint hogy többire az emberek. tsak emberi tekéntetböl ohajttyák agyermekeket. ugyan tsak emberi modon is nevelik azokot. arra gondgyok vagyon hogy meg kereszteltessék, de a még az okoságnak ideit el érhetik, addig az elméjeket ellenkezö gondolatokal. töltik meg a fogadásokal, a melyeket azok az ártatlanok tettek kereszttségekor. nem szollok arrol hogy a rosz példák mitsoda foganatosok elöttök melyeket nékik adnak, ha szinte azt szán szándékal ne tselekedgyék is, hanem tsak azt mondom. hogy a leg jóbb neveltetésekben is. töbire még sok világi szokás találtatik,
Azt elégé meg hagyák a gyermekeknek, hogy semmit ollyat ne tselekedgyenek a mi illetlen volna rendekhez. amenyiben lehet, szeretetik és vélek az emberi jó erkölcsököt. avalo hogy azok az ösztönök lehetnek nékik valamely hasznokra. mind addig, valamég azt az idöt el nem érik. hogy meg izelithesék. akeresztyéni jó erkölcsököt de emég tellyeségel nem elegendö. azal meg elégednek hogy bizonyos részire a vallásnak. meg tanitassák. de a valoságos Évangyéliumi tudományokot vélek el mulatattyák. arra meg tanittyák, hogy jók legyenek. adakozok. irgalmazok. szánakodok. de leg gyakrabban. ezekre. tsak azemberi ditséretért indittyák. a midön pedig azt azidöt érik. hogy a kristust követhesék, arra nem tanittyák hogy békeségel szenvedgyék Istenért. a gyalázatokot. és a bestelenségeket. hogy a ditséreteket meg vessék. és szeresék. az alázatoságot, anyiban, a menyiben azokoság és arendek azt nékik meg engedi, azt sem olttyák beléjek. hogy magokban. meg fojttsák. a magokhoz valo szeretetet. hogy kivánságokot meg zabolázák, magokot meg vessék. és belsö képen magokot utállyák. hogy az Isteni, és afelebaráti szeretetet. anyira vigyék. amenyire akristus azt hadgya nékunk hogy vigyük.
Tobiás. a törvénynek oktatásában nevelé az ö fiát, valamint mostanában oktattyák avaloságos keresztyének a fiokot. az Évangyéliumi tudományra, ha nékem azt fogják mondani. hogy az illyen tanitások jók a különös személyeknek, de a nagy renden valoknak más jó erkölcsököt kel követni. arra reá állok, hogy ezeknek a magok rendekhez valokot kel követni, rend kivül valo okoság is kivántatik ahoz, hogy meg egyeztethesék az Évangyéliumi tanitásokot azal, a mivel tartoznak rendeknek. és méltoságoknak. de akár mely renden lévök legyenek. ha a kristus bélyegét viselik, tartoznak mindenkor a szivekben viselni azokot a szent tanitásokot. és soha el nem kerülhetik. hogy ne tartozanak azokot lelki képen követni. és hanémelykor fel szabaditatnak. hogy azokot egészen kövesék, atsak akor vagyon. a midön azokot betü szerént vévén. meg nem egyezhetnek az ö rendeknek keresztyéni köteleségekel. mivel lelki képen. soha azoktol fel nem szabaditatnak. Dávid és más töb szent királyok., ugy mint szent István. ezekröl nagy példák. ezek a szentek. mindenben nagyok voltak. és nem szégyenlettek. sok féle alkalmatoságokban. a szenvedö, és meg aláztatot Jésusnak bélyegét viselni. ha a neveltetések keresztyénebbek volnának., az atyák nem látnának anyi hálá adatlan fiakot, és el kerülnék a keserüségeket, a melyeket okoz nekik. a gyermekek rosz magok viselése. a melynek. el mondhatni. hogy ö magok a leg fövebb okai.
60
A világiak. eszteleneknek tarttyák avaloságos keresztyéneket.
A valoságos keresztyének. eszteleneknek tarttyák avilagiakot. mellyik tarttya jóban.?
Mind az eddig valo beszédinkben fel tévén a keresztyennek jeleit. egy részínt fel tettük a vilagiakét is. ámbár nem emlékeztünk is. a lopokrol. gyilkosokrol., fösvényekröl. kevélyekröl. tisztátalanokrol. hazudokrol, a rágalmazokrol. a káromlokrol. se a töb fö vétkekröl. a melyekröl azt mondgya szent pál. hogy a világi elmét követik. mind azon által le irtuk avilági embereket., mivel a kristus szerént. az, avilágbol valo, a ki szereti a tiszteleteket. ditséreteket. a hejában valoságokot. gazdagságokot. gyönyörüségeket. tzifraságokot., maga felöl sokat álitani. másokon uralkodni, két szinü lenni. felelebaráttyához kegyetlen lenni, tsak magát szeretni, egy szoval. nem követni a kristus Jesus nyomdokit.
Szent jános apostol. kevés szokal elönkben adgya. hogy mitsodás avilág. minden valami evilágban vagyon. mondgya, a testnek kivansága. a szemek bujálkodása, és az életnek kevélysége, imé. ezen világ tarttya esztelennek mind azokot. kik szánszándékal ellene mondanak., a tiszteleteknek. ditséreteknek. ahejában valoságoknak. gazdagságoknak. a jovoknak. és a gyönyörüségeknek. a kik magokot fel áldozák. a sanyaruságoknak, meg vetéseknek., és a felebaráti szeretetnek, az a világ neveti azokot, akik magokot. gyülölik. és meg tagadgyák. senki ugy nem adhattya magát. az Évangyéliumi jó erkölcsöknek követésére, hogy a világiak meg ne tsufolyák. és némelykor. ne üldözék. ezt minden nap láthattyuk.
A valoságos keresztyének. más felöl a világiakot tarttyák. eszteleneknek. mert ezek nagyobra betsüllik a mulando jókót. a örökké valoknál. és hogy nem követik azt. a mit hisznek. szent pál azt mondgya hogy eszteleneknek tartatnak azok, a kik az Évangyeliumot követik. de megint. a világi bölcseség. esztelenség Isten elött. már most aza kérdés. hogy mellyik a két rész közül tarttya igazábban.
A világiak azt nem tagadhattyák, hogy a mit az örökké valoságnál. nagyobra betsüllenek, hogy a ne légyen mulandó. azt nem mondhattyák hogy valamely örökös jokot remelhetnek. mivel az örökös jókót. tsak azoknak igérték. akik a mulando joknak ellene mondottanak. azt nem [1007] mondhattyák. hogy az Isten vélek legyen. mivel a kristus nyilván mondgya az Attyának, hogy nem könyörög néki a világért. mijek vagyon tehát.? egy nehány szem pillantásig tarto örömök. a melyet meg nem hoszabithattyák. kevés gyönyörüségek. a melyek soha sem tiszták, a kik nem anyira esztelenek. azok anyugodalmat keresik, és soha el nem érik, tsak egyedül avaloságos keresztyén bóldog, ha a maga nyomoruságát meg tekénti. abban valoságos fel magasztaltatását is láttya, azt tudgya hogy az Istenért teremtetett, és még birni is fogja az Istent., és hogy kezei közöt vannak azok a modok, a melyekel. el nyerhese örökösön azt a nagy boldogságot., mivel az Isten meg nem vonya kegyelmét azoktól, a kik tellyeségel azon igyekeznek hogy azt el nyerhesék. és azt viszá sem veszi, hogy ha tsak mi elsöben. elnem mulattyuk azt. a mível néki tartozunk. mondgya a tridentinumi Concilium.
A világiaknak számok. a valo hogy sok, mert kevesen vannak. avaloságos keresztyének. a [1008] szent lélek is azt mondgya. hogy az esztelenek száma véghetetlen. de nézük végit a tragediának. az Isten azt mondgya hogy holtokor. nevetni, és tsufolni fogja öket, de a mi leg nyomoruságosab. a hogy, meg fogják üsmérni a magok esztelenségeket. és meg vallyák hogy a valoságos böltseség. tsak a valoságos keresztyének közöt vagyon halgasuk mit mond a szent lélek, hogy ök mit fognak mondani holtok után, látván az igazak boldogságát. Ezek hát azok. akiket valaha tsufnak tartottuk. és szidalom hasonlatoságának, mi balgatagok az ö életeket bolondságnak alittyuk vala. és az ö végeket tisztelet nélkül. imé mint számláltattak az Isten fiai közé. és a szentek közöt az ö sorsok. el tévelyedtünk tehát az igazság utárol. az igazság [1009] világosága nem fénlet nékünk, se az értelem napja fel nem támadot nékünk, efféleket mondanak tehát a bünösök pokolban. mondgya a bölcs.
A mint is hogy az ígasságos. hogy a valoságos keresztyének. akik az Istenért élnek. hogy el vegyék a jutalmat amelyet meg igérte nékik az, akiért éltenek, és hogy a világiak jutalom nélkül legyenek. mivel tsak magokért éltenek, és nem lehet magokot meg jutalmaztatni holtok után, már mostanában, itéllye meg akár ki, hogy kik az okosok., és kik legyenek az esztelenek.
Vége.
ENNEK A KÖNYVNEK TÁBLÁJA.
1 Hogy avallás fundámentumi világosak. 1 pag
2. Mi modon kel tekénteni az egész világot. 9
3. szükséges a köteleségekre oktatatni.. 14
4. szükséges az életet meg egyeztetni a kristuséval. 17
5 A törvényröl rövideden. 21
6 A hivataloknak választásárol. 26
7. A szüntelen valo imádságrol. 31
8. A keresztyéní társalkodásrol. 35
9 Mitsoda indulattal kel az Istent szolgálni. 39
10 Mi modon. kel Isten eleiben menni. 42
11 Az akaratunkot a másoké alá kel vetni. 46
12. A leg hasznosab sanyargatásokrol.. 50
13 Igyekezni kel. a mások üdveségin. 54
14. Az utolso orán valo meg térésekröl. 58
15 A kereszttségben tett fogadásokrol. 62
16 A bünösökhöz valo kegyeségröl. 66
17 Az okoságrol. eröröl. és együgyüségröl. 68
18 A magunkhoz valo szeretetröl. 72
19 A penitentziának szükséges voltárol. 75
20 A jó erkölcsök követése. kedves. 79
21 Az emberi tekintetnek kárhoztatása 82
22 A tunya életnek kárhoztatása 86
23 A munka. tartozás képen valo 90
24 magát. szeretni, és gyülölni kel. 94
25 mint kel szeretni a felebarátot. 97
26 senkit sem kel itélni. 100
27 Az alázatoságrol. 105
28 A magát meg vetésröl. 109
29 Az alázatosok jutalmokrol. 112
30 A keresztyényi kegyeségröl. 115
31 Az ellenségnek meg kel botsátani. 119
32 nem lehet magunktol jót tselekedni. 124
33 Az emberi ditsöségröl 128
34 A jó hiröl 134
35 A ditséretekröl. 138
36 A meg vetésröl 142
37 El kel titkolni a jó tselekedetet 146
38 A békeséges türésröl. 150
39 A két nyelvüségröl 153
40 Az igazság szeretetéröl 156
41 tsendeségben vagyon. a ki meg elégszik a maga sorsával. 160
42 nem kel a földi jókhoz ragaszkodni 165
43 nem kel a maga hasznát keresni. 170
44 Az alamisnárol 174
45 A nyomorultakhoz valo szeretetröl. 180
46 A böségröl. és a szegénységröl. 184
47 Az Isten rendelésiben valo bizodalomrol. 190
48 Az idönek drága voltárol. 195
49 A mulattságrol. 201.
50 Az élethez valo szeretetröl. 207
51 A betegségekröl. 213
52 Az egéségröl. 218
53 A halálrol 222
54 mi légyen avaloságos kár. 226
55 a hadi emberekröl 231
56 A birákrol 235
57 A perlekedésröl 239
58 A gyermekekröl 244
59 A gyermekek neveltetésiröl 247
60 kik a valoságos okosak 251
*
Trájánus császár küldöt haval foldiben molduvaban romai Coloniát annak a feje flaccus volt, ebböl a nevböl idövel valachust tsináltak. mi oláhoknak neveztük.
*
presentia minuit famam
El vesztettem amit el költöttem
másokra hagytam amit birtam
a meg maradot, amit másoknak adtam
Semik tehát az igazak érdemi, igen is nem semi. mert igazak. de hogy igazaká lennének. azt meg nem édemlették. St. Aug
Ezek a jó erköltsök. az alázatoság. türés. kegyeség, el kel szenvedni amások fogyatkozásit. kedv keresés. jo szivüség, szánakodás. másoknak meg botsátás. együgyüség. igasság szeretés
Ezek még fényesebbek. Az okoság. igasság. A buzgoság. kedveskedés, alamisna. tisztaság, a külsö sanyargatás. az engedelmeség., Az álhatatoság, a földi jovak meg vetése. De mindenek felet az Isteni szeretet.
Melyik jóbb. a föld tálat. anyira betsülni valamint az ezüstöt. vagy is az üzöstöt tsak anyira betsülni. valamint a föld. tálat
Jegyzetek
1. It az utt. járjatok ezen az uton. Isai 30. 21 [VISSZA]
2. Az igazak sok nyomoruságokra tétettek. ps. 33. 20. [VISSZA]
3. st. bern.
serm de
st. andr [VISSZA]
4. A te lelkedet által hattya az éles tör.. luk. 2. 35. [VISSZA]
5. Ha ki utánnam akar jöni. tagadgya meg magát, és vegye fel az ö keresztét. és kövessen engemet. matth 16. 24 [VISSZA]
6. Vigyázatok arra. hogy a jó tselekedeteteket. ne tselekedgyétek az emberek elött, hogy láttassatok azoktol. matth. 6. 1. [VISSZA]
7. A mi egy szem pillantásig valo. és könyü nyomoruságinknak szenvedése, a ditsösegnek felette igen igen örökke valo állandoságát szerzi mi bennünk. 2 Cor. 4. 17. [VISSZA]
8. Fiam. meg ne vessed az urnak intésit, és bekeségel szenvedgyed a midön ostoroz. prov. 3. 11. [VISSZA]
9. Az urtol azért büntettetünk. hogy evilágal el ne kárhoztassunk. 1 Cor. 11. 32. [VISSZA]
10. A ki tsendes életet élhetet volna. keresztet szenvedet hebr. 12. 2. [VISSZA]
11. Az én kedvesem enyim, és én övé vagyok. Cant 2. 16. [VISSZA]
12. Szenvedé valaki ti közöttetek. imádkozék. jac. 5 13. [VISSZA]
13. Örüllyetek azon. hogy részesültök, a kristus kin szenvedésiben. 1 petr. 4. 13 [VISSZA]
14. Nékem a világ fel feszitetet, én is a világnak. gal. 6. 14. [VISSZA]
15. A Kristusal együt fel feszitettem. gal. 2. 19. [VISSZA]
16. A keresztröl valo tudomány, azoknak kik meg tartatnak. Istennek hatalma. 1 Cor. 1. 18. [VISSZA]
17. Az Isten telles joságal, és irgalmaságal. meg botsáttya a vétket a nyomoruságnak napján. Eccli 2. 13. [VISSZA]
18. A nyomoruság meg érteti veled azt, a mit néked mondanak. Isai 28. 19 [VISSZA]
19. Nyuttsad segittségedet nékünk, a nyomoruságban, mert tsak hejában vettyük emberben az üdvesegnek reménsegit. ps. 107. 13. [VISSZA]
20. E világon sok nyomoruságtok lészen. joan. 16.. 33. [VISSZA]
21. Nem tudgyatoké hogy ti az Istennek temploma vagytok, és az Istennek. lelke lakozik ti bennetek. 1 Cor. 3. 16. [VISSZA]
22. Légy hiv mind holtig, és meg adom az életnek koronáját. apoc 2. 10 [VISSZA]
23. Véle vagyok a nyomoruságnak idejében. ps. 90. 15. [VISSZA]
24. Te készited el szekereidet. hogy meg menttsed népedet. habac. - 3. 8. [VISSZA]
25. Meg nyittatik annak a ki zörget. luk. 11. 10. [VISSZA]
26. A kristus a közben jároja. ennek a testámentumnak. hebr 9. 15. [VISSZA]
27. hebr. 11. [VISSZA]
28. hebr. 11. [VISSZA]
29. joan 6. [VISSZA]
30. jacob. 2. [VISSZA]
31. 1 joan 2. [VISSZA]
32. matth. 7 [VISSZA]
33. hebr. 11 [VISSZA]
34. hebr. 11. [VISSZA]
35. 2 Cor. 4. [VISSZA]
36. 1 joan. 2. [VISSZA]
37. eph. 6. [VISSZA]
38. mark 9. [VISSZA]
39. luk. 17. [VISSZA]
40. matth. 8. [VISSZA]
41. mark. 5. [VISSZA]
42. cor. 10 [VISSZA]
43. jak. 2. [VISSZA]
44. petr. [VISSZA]
45. dan. [VISSZA]
46. Conf. libr. 1. Cap 1. [VISSZA]
47. 1 cor. 3. [VISSZA]
48. matth. 3. [VISSZA]
49. St aug. libr. 4 [VISSZA]
50. Contr Jul. c. 3. [VISSZA]
51. co 13. [VISSZA]
52. lam. 5. [VISSZA]
53. tract. 7. in. 1. ep. joan. [VISSZA]
54. matth. 6. [VISSZA]
55. 1 Cor. 8. st. aug. [VISSZA]
56. rom. 5. [VISSZA]
57. jób 30 [VISSZA]
58. jób 7. [VISSZA]
59. Isa. 38. [VISSZA]
60. ps. 33 [VISSZA]
61. aug. [VISSZA]
62. jób. 2. [VISSZA]
63. Eccli/41. [VISSZA]
64. sap. 5. [VISSZA]
65. prov. 1. [VISSZA]
66. ...apoc. 14. [VISSZA]
67. 1 joan. 3. [VISSZA]
68. ad. tit. 2 [VISSZA]
69. 1 reg. 20 [VISSZA]
70. ps. 5. [VISSZA]
71. ps. 115. [VISSZA]
72. 1 cor. 15 [VISSZA]
73. phil. 1. [VISSZA]
74. 2 cor. 8. [VISSZA]
75. hebr. 9. [VISSZA]
76. luk. 12. [VISSZA]
77. Eccl. 11. [VISSZA]
78. luk. 21 [VISSZA]
79. luk. 21 [VISSZA]
80. ps. 17 [VISSZA]
81. ps. 118. [VISSZA]
82. ps. 142. [VISSZA]
83. 1 Cor. 11 [VISSZA]
84. st. aug. [VISSZA]
85. 2 petr. 2 [VISSZA]
86. jud. 6. [VISSZA]
87. jud. 10. [VISSZA]
88. apoc. 20 [VISSZA]
89. apoc. 3. [VISSZA]
90. st. bern [VISSZA]
91. st. aug. [VISSZA]
92. Isai. 33 14 [VISSZA]
93. ps. 83. [VISSZA]
94. ps. 30. [VISSZA]
95. ps. 35. [VISSZA]
96. 1 cor 2. [VISSZA]
97. st. aug. [VISSZA]
98. ps. 119. [VISSZA]
99. phil 1. [VISSZA]
100. st. aug. [VISSZA]
101. matth.19. [VISSZA]
102. matth. 7. [VISSZA]
103. matth.19. [VISSZA]
104. gen. 15 [VISSZA]
105. ps. 16. [VISSZA]
106. ps. 136. [VISSZA]
107. phi. 3 [VISSZA]
108. hebr. 13. [VISSZA]
109. ps. 15 [VISSZA]
110. gen. 6 [VISSZA]
111. gen. 17. [VISSZA]
112. hebr. 11. [VISSZA]
113. ps. 17. [VISSZA]
114. ps. 9. [VISSZA]
115. ps.. 122. [VISSZA]
116. jér. 2. [VISSZA]
117. tób. 4. [VISSZA]
118. ps. 76 [VISSZA]
119. matth. 5. [VISSZA]
120. luk. 11. [VISSZA]
121. matth. 6. [VISSZA]
122. philip. 2. [VISSZA]
123. 2 petr. 1. [VISSZA]
124. luk. 13. [VISSZA]
125. philip. 1. [VISSZA]
126. ps. 118. [VISSZA]
127. 2 cor. 6. [VISSZA]
128. st. aug. [VISSZA]
129. matth. 15 [VISSZA]
130. ps. 36 [VISSZA]
131. st aug. [VISSZA]
132. rom. 5 [VISSZA]
133. eph. 2. [VISSZA]
134. 1 cor. 6 [VISSZA]
135. hebr. 10 [VISSZA]
136. Eccli 20 [VISSZA]
137. 2. macab. 7 [VISSZA]
138. dan: 13. [VISSZA]
139. act. 5. [VISSZA]
140. rom.. 6 [VISSZA]
141. hebr. 6 [VISSZA]
142. rom 6 [VISSZA]
143. st aug. [VISSZA]
144. luk. 13. [VISSZA]
145. st aug. [VISSZA]
146. st greg. [VISSZA]
147. st aug. [VISSZA]
148. joel 2. [VISSZA]
149. st greg [VISSZA]
150. st Cypr. de lapsis [VISSZA]
151. sess. 14 [VISSZA]
152. jac. 4. [VISSZA]
153. Isai 55. [VISSZA]
154. matth. 3 [VISSZA]
155. luk. 7. [VISSZA]
156. luk. 15. [VISSZA]
157. luk. 22. [VISSZA]
158. rom. 2. [VISSZA]
159. st aug. [VISSZA]
160. Eccli 5 [VISSZA]
161. st greg. [VISSZA]
162. philip 2 [VISSZA]
163. jerem 31 [VISSZA]
164. Isai 55 [VISSZA]
165. ps. 76 [VISSZA]
166. ps. 94 [VISSZA]
167. prov. 1. [VISSZA]
168. tób. 4 [VISSZA]
169. Eccli. 3. [VISSZA]
170. uk. 12. [VISSZA]
171. matth. 25 [VISSZA]
172. luk. 16. [VISSZA]
173. 1 joan. 3. [VISSZA]
174. st leo. [VISSZA]
175. ps. 111 [VISSZA]
176. matth. 25 [VISSZA]
177. matth. 6 [VISSZA]
178. coll. 3. [VISSZA]
179. Eccl. 29. [VISSZA]
180. ps. 75. [VISSZA]
181. ps. 40 [VISSZA]
182. gal. 6 [VISSZA]
183. st. ambr. [VISSZA]
184. st. aug. [VISSZA]
185. luk. 6 [VISSZA]
186. matth. 5 [VISSZA]
187. judit. 10 [VISSZA]
188. st aug. [VISSZA]
189. ps. 118 [VISSZA]
190. ps. 118. [VISSZA]
191. act. 14 [VISSZA]
192. hebr. 12. [VISSZA]
193. 2 cor. 4 [VISSZA]
194. st bern. [VISSZA]
195. ps. 93. [VISSZA]
196. st. bern. [VISSZA]
197. Isai. 55. [VISSZA]
198. hebr. 12. [VISSZA]
199. 1 petr 2. [VISSZA]
200. st. chr. [VISSZA]
201. lam. 1. [VISSZA]
202. luk. 9. [VISSZA]
203. gal. 6 [VISSZA]
204. colos. 1. [VISSZA]
205. hebr. 11 [VISSZA]
206. hebr. 12. [VISSZA]
207. st aug. [VISSZA]
208. 1 joan. 2. [VISSZA]
209. gal. 1. [VISSZA]
210. gal. 6. [VISSZA]
211. 1 joan. 5 [VISSZA]
212. jac. 4 [VISSZA]
213. 2 cor. 11 [VISSZA]
214. matth. 6 [VISSZA]
215. joan. 15 [VISSZA]
216. 1 joan. 2 [VISSZA]
217. matth. 18 [VISSZA]
218. 1 cor. 2. [VISSZA]
219. rom. 12. [VISSZA]
220. st aug. [VISSZA]
221. matth.10 [VISSZA]
222. luk. 9 [VISSZA]
223. apoc. 21. [VISSZA]
224. ps. 52. [VISSZA]
225. rom. 2 [VISSZA]
226. joan. 12 [VISSZA]
227. rom. 12. [VISSZA]
228. ps. 118. [VISSZA]
229. rom 1. [VISSZA]
230. 1 cor. 4. [VISSZA]
231. 2 tim. 1 [VISSZA]
232. st. paulin [VISSZA]
233. prov. 14 [VISSZA]
234. 1 cor. 12 [VISSZA]
235. joan. 1. [VISSZA]
236. philip. 2. [VISSZA]
237. rom 9. [VISSZA]
238. 1 cor 1. [VISSZA]
239. 2 reg. 11 [VISSZA]
240. 3 reg 11. [VISSZA]
241. uk. 22. [VISSZA]
242. matth. 26 [VISSZA]
243. joan. 13. [VISSZA]
244. 2 Cor. 4 [VISSZA]
245. st. hier. [VISSZA]
246. ps. 39 [VISSZA]
247. prov. 3. [VISSZA]
248. inatth. 8. [VISSZA]
249. 1 cor. 10. [VISSZA]
250. st. leo. [VISSZA]
251. hebr. 9 [VISSZA]
252. concil trid. sess 7. decret. de sacr. [VISSZA]
253. st. aug qu. 84. super levit. [VISSZA]
254. 1 cor. 11 [VISSZA]
255. matth. 7. [VISSZA]
256. apoc. 22. [VISSZA]
257. st aug. [VISSZA]
258. malach. 1 [VISSZA]
259. hebr. 9. [VISSZA]
260. concil trid. sess. 22. c. 2. [VISSZA]
261. hebr. 10 [VISSZA]
262. luk. 22. [VISSZA]
263. 1 cor. 10. [VISSZA]
264. 1 cor. 6 [VISSZA]
265. st aug 30 [VISSZA]
266. matth. 12. [VISSZA]
267. hebr. 6. [VISSZA]
268. matth. 25. [VISSZA]
269. luk. 16. [VISSZA]
270. hebr. 12. [VISSZA]
271. hebr. 4 [VISSZA]
272. hebr 4 [VISSZA]
273. exod 15 [VISSZA]
274. luk. 2 [VISSZA]
275. joan. 1. [VISSZA]
276. ps. 101. [VISSZA]
277. 2 cor 6. [VISSZA]
278. 1 cor. 7. [VISSZA]
279. gal. 6. [VISSZA]
280. Eccle. 9. [VISSZA]
281. luk 19 [VISSZA]
282. ephes. 5 [VISSZA]
283. sap. 4. [VISSZA]
284. matth. 20 [VISSZA]
285. ps. 72 [VISSZA]
286. joan. 9. [VISSZA]
287. matth. 5 [VISSZA]
288. 2 Cor. 2. [VISSZA]
289. philip 4. [VISSZA]
290. ibid. [VISSZA]
291. 1. tim. 4. [VISSZA]
292. tit 2. [VISSZA]
293. 1. petr. 3. [VISSZA]
294. 1. tim. 2. [VISSZA]
295. Epist. 7. [VISSZA]
296. ad loc [VISSZA]
297. matth. 18. [VISSZA]
298. 2 cor. 2. [VISSZA]
299. rom. 14 [VISSZA]
300. joan. 13. [VISSZA]
301. 1 cor. 10 [VISSZA]
302. st. basil. catech. Concil. trid. [VISSZA]
303. ps. 61 [VISSZA]
304. matth. 7. [VISSZA]
305. joan. 6 [VISSZA]
306. act. 9. [VISSZA]
307. ps. 142. [VISSZA]
308. matth. 6. [VISSZA]
309. st. Cypr. de orat. dom. [VISSZA]
310. matth. 11. [VISSZA]
311. Isai. 56. [VISSZA]
312. Eccl. 1. ps. 21. ps. 54 [VISSZA]
313. 1 petr 5. [VISSZA]
314. ps. 124. [VISSZA]
315. Isai 49. [VISSZA]
316. matth. 6. [VISSZA]
317. ps. 14. [VISSZA]
318. sap 2. [VISSZA]
319. ps. 9. [VISSZA]
320. ps. 117. [VISSZA]
321. hebr. 13 [VISSZA]
322. 1 joan 4 [VISSZA]
323. 1 Cor. 13. [VISSZA]
324. 1 Cor 13. [VISSZA]
325. st. aug. [VISSZA]
326. st. greg. m. [VISSZA]
327. joan. 6 [VISSZA]
328. st aug. [VISSZA]
329. rom. 8. [VISSZA]
330. st. aug. [VISSZA]
331. st. leo. [VISSZA]
332. ps. 72. [VISSZA]
333. 1 joan. 4. [VISSZA]
334. st aug. [VISSZA]
335. 1 eor. 16. [VISSZA]
336. 2 Cor. 11 [VISSZA]
337. phi. 3. [VISSZA]
338. 1 Cor. 2. [VISSZA]
339. joan. 15 [VISSZA]
340. 2 cor. 5 [VISSZA]
341. st luk. 12. [VISSZA]
342. joan. 6. [VISSZA]
343. gal. 2. [VISSZA]
344. joan. 21. [VISSZA]
345. st. hier. [VISSZA]
346. st. bern. [VISSZA]
347. luk. 9. [VISSZA]
348. joan. 13. [VISSZA]
349. rom. 8. [VISSZA]
350. 1 joan. 2. [VISSZA]
351. Colos. 3. [VISSZA]
352. joan. 8. [VISSZA]
353. gal. 3 [VISSZA]
354. 2cor. 2 [VISSZA]
355. joan. 6 [VISSZA]
356. eph 5 [VISSZA]
357. 1 cor 15 [VISSZA]
358. hebr 12 [VISSZA]
359. st. bern. [VISSZA]
360. rom. 14 [VISSZA]
361. 1 joan. 4. [VISSZA]
362. 2petr. 2. [VISSZA]
363. act. 4 [VISSZA]
364. 1 joan 4. [VISSZA]
365. rom. 13. [VISSZA]
366. matth. 5 [VISSZA]
367. rom. 12. [VISSZA]
368. Eccli. 28. [VISSZA]
369. tertul: [VISSZA]
370. matth. 6 [VISSZA]
371. + huszon harom millium forint. + tizen kilentz forint. [VISSZA]
372. Eccli 28. [VISSZA]
373. luk 23. [VISSZA]
374. act. 7. [VISSZA]
375. matth. 18. [VISSZA]
376. 1 joan. 3. [VISSZA]
377. st aug. [VISSZA]
378. rom. 12. [VISSZA]
379. deut. 4. [VISSZA]
380. ps. 104. [VISSZA]
381. apoc. 3. [VISSZA]
382. exod. 19. [VISSZA]
383. hebr. 11 [VISSZA]
384. luk 1 [VISSZA]
385. st. ambr. [VISSZA]
386. jerem 46. [VISSZA]
387. apoc. 3. [VISSZA]
388. st ambr. [VISSZA]
389. ps 38. [VISSZA]
390. 1 Cor 16. [VISSZA]
391. ps. 67. [VISSZA]
392. joan. 2. [VISSZA]
393. luk. 2. [VISSZA]
394. st. ambr. [VISSZA]
395. 3 reg. 2. [VISSZA]
396. joan. 19. [VISSZA]
397. st. bern. [VISSZA]
398. st. greg. hom 3. [VISSZA]
399. Exod. 23. [VISSZA]
400. tób. 13. [VISSZA]
401. Exod 23. [VISSZA]
402. st bern. in ps. 90. [VISSZA]
403. apoc. 12. [VISSZA]
404. judith 13. [VISSZA]
405. 2 mak. 10. [VISSZA]
406. apoc. [VISSZA]
407. aug. de ver. rel. 63. 16. [VISSZA]
408. st aug. de cat. rud. c. 6. [VISSZA]
409. gal. 2. 20. [VISSZA]
410. joan. 4. 1. 9. [VISSZA]
411. 1 petr. 1. 18. [VISSZA]
412. joan. 1. 11. [VISSZA]
413. joan.3. 1. [VISSZA]
414. sap. 2. 12. [VISSZA]
415. aug. de ver. rel. c. 16. [VISSZA]
416. aug de ver. rel. c 16. [VISSZA]
417. aug de cat. rud c 22 [VISSZA]
418. aug. 1 1. de conf. cr c. 35 [VISSZA]
419. aug. de ver. rel. c 16. [VISSZA]
420. joan. 10. 18 [VISSZA]
421. joan. 11. 33. [VISSZA]
422. rom. 8. 29. [VISSZA]
423. 1 cor 15 49 [VISSZA]
424. Cypr. de idol. van [VISSZA]
425. luk. 12. 49. [VISSZA]
426. I sz. janos fogantatik luk. 1. [VISSZA]
427. II a kristus fogantatásárol. luk. 1. [VISSZA]
428. III a sz. szüz látogatásárol. luk. 1. [VISSZA]
429. IV sz. jános születéséröl. [VISSZA]
430. V Az Isten nyilat koztattya sz. josefnek. a kristus születésit. [VISSZA]
431. Isai. 14. [VISSZA]
432. VI A kristus Isteni születéséröl [VISSZA]
433. joan 1. [VISSZA]
434. VII A kristus emberi születéséröl luk. 2. [VISSZA]
435. VIII A kristus környül metelkedéséröl luk. 12. [VISSZA]
436. IX A mágusokrol. matth. 2 [VISSZA]
437. micch. 7 [VISSZA]
438. X A kristus templomban valo bé mutatásárol. luk. 2. [VISSZA]
439. ev. 12. [VISSZA]
440. XI A kristusnak. egyiptumban valo meneteléröl. matth. 2 [VISSZA]
441. XII A kristus a doktorok közöt találtatik luk. 2. [VISSZA]
442. XIII Szent jános predikálásárol. matth. 3. mark. 1. luk. 3. [VISSZA]
443. malak 3. 1. [VISSZA]
444. Isa. 40. 3. [VISSZA]
445. XIV A kristust sz. jános meg kereszteli. matth. 3. mark. 1. luk. 3. [VISSZA]
446. XV A kristus meg kereszteltetik, és kísértetik, matth. 4. mark 1. luk. 4. [VISSZA]
447. XVI szent jános bizonyságot tészen a kristusrol. joan. 1. [VISSZA]
448. XVII A kristus tanitványokot kezd gyüjteni joan. 1. [VISSZA]
449. XVIII A kristus elsö tsuda tételiröl. joan. 2. [VISSZA]
450. XIX A kristus a templombol ki hajttya az árusokot. joan. 2. [VISSZA]
451. XX A kristusnak. nicode musal valo beszélgetése. joan. 3 [VISSZA]
452. XXI szent jános ujab bizonyságot tészen a kristusrol. joan. 3. [VISSZA]
453. XXII szent jános meg fogatásárol. matth. 14. mark. 6. luk. 3. [VISSZA]
454. XXIII a samaritána aszonyrol. joan. 4. [VISSZA]
455. I A kristus galilaeában valo predikálásarol matth. 4. mark. 1 luk. 4 joan. 4. [VISSZA]
456. II akristus negy apostolokot hiv magához. matth. 4. mark. 1. [VISSZA]
457. luk. 5. 1 [VISSZA]
458. III A kristus ördöngöst gyogyit kafarnaumban. matth. 4. mark. 1. luk. 4. [VISSZA]
459. IV A kristus meg gyogyittya. a szent péter napáját matth. 8. mark. 1. luk. 4. [VISSZA]
460. V a kristus galliéát fel járja. matth. 8. mark. 1. luk. 4. [VISSZA]
461. luk. 9 [VISSZA]
462. VI A kristus a szélvézt meg tsendesiti. matth. 8 mark. 4 luk. 8. [VISSZA]
463. VII A kristus két ördöngost meg szabadit matth. 8. mark. 5 luk. 8. [VISSZA]
464. VIII A kristus egy ina szakat embert meg gyogyit matth. 9 mark. 5 luk. 5. [VISSZA]
465. IX akristus egy publicánust magához hi. matth. 9. mark. 2 luk 5. [VISSZA]
466. ozé 6. 6. [VISSZA]
467. X A kristus egy aszonyt a vér folyásbol meg gyogyit. és egy leányt fel támaszt. matth. 9. mark. 5 luk. 8. [VISSZA]
468. XI A kristus két vakot és egy némát meg gyogyit matth. 9 [VISSZA]
469. XII A kristus harmintz nyolcz esztendös beteget gyógyit joan. 5 [VISSZA]
470. XIII a tanitvánnyit azal vádollyák hogy a szombat napot meg szeggik. matth 12 mark. 2 l uk. 6. [VISSZA]
471. XIV A kristus egy nehány beteget gyogyit meg szombat napon. matth. 12 mark. 3. luk. 6. [VISSZA]
472. XV A kristus tizen két apostolt választ. matth. 5 mark. 3. luk. 6. [VISSZA]
473. XVI hogy mitsoda igazságokot tanitot a kristus a hegyen. matth. 5 luk. 6. [VISSZA]
474. matth. 6. [VISSZA]
475. matth. 7 luk. 6. [VISSZA]
476. XVII A kristus egy bél poklost meg gyógyit. matth 8. [VISSZA]
477. XVIII A kristus meg gyogyittya a százados szolgáját. matth. 8. luk. 7. [VISSZA]
478. XIX A kristus egy halotat támaszt. luk. 7. [VISSZA]
479. XX János két tanitványit küldi akristushoz. matth. 11. luk. 7. [VISSZA]
480. XXI A kristus meg feddi a sidokot. matth. 11 luk. 7. [VISSZA]
481. Matth. 11 luk. 10 [VISSZA]
482. XXII egy bünös aszonynak meg térése [VISSZA]
483. XXIII a kristus meg gyogyit égy vak. és néma ördöngöst matth. 12. mark 3 luk. 11. [VISSZA]
484. XXIV A farisaeusok tsudát kérnek. matth. 12. luk. 11. [VISSZA]
485. matth. 12. mark. 3. luk. 8. [VISSZA]
486. XXV A kristus példa beszédeket hoz elé. matth. 13. mark 4 luk 8. [VISSZA]
487. XXVI más példa beszédek. matth. 13 mark. 4 luk. 13. [VISSZA]
488. 1 cor. 3. 6. [VISSZA]
489. XXVII A kristus názarethben prédikál. matth. 13 mark. 6 luk. 4 [VISSZA]
490. XXVIII A kristus galiléában megyen. és a tanitvánnyit prédikáltattya. matth. 9. luk. 8. [VISSZA]
491. matth. 10 mark. 6 luk. 9. [VISSZA]
492. XXIX. herodes fejit véteti keresztelö szent jánosnak. matth. 14. mark. 6. [VISSZA]
493. I A kristus ött ezer embert elégit meg, öt kenyérel. két halal. matth. 14 mark. 6 luk. 9 jan. 6. [VISSZA]
494. II A kristus a vizen jár, sz. pétert is magához hija. matth 14. mark. 6. joan 6. [VISSZA]
495. III A kristus meg mutattya a sidoknak hogy ö az élö kenyér. joan. 6. [VISSZA]
496. IV A farisaéusok bányák hogy mosdatlan kézel esznek az apostolok. matth 15 mark. 7 joan 7 [VISSZA]
497. V A kristus egy ördöngös leányt meg szabadit. matth. 15 mark 7 [VISSZA]
498. VI A kristus egy süket. és néma embert meg gyógyit. matth. 15 mark 7 [VISSZA]
499. VII Jésus, négy ezer embert meg elégit hét kenyérel. matth. 15 mark 8. [VISSZA]
500. VIII A fariseusok. jelt kivánnak matth. 16. marc. 8. luk. 12. [VISSZA]
501. IX A kristus egy vakot meg gyógyit mark 8. [VISSZA]
502. X sz. péter. Isten fiának valya lenni jesust. matth. 16. mark. 8 luk. 9. [VISSZA]
503. XI A kristus meg jelenti halálát. tanitványinak. matth. 16. mark 8. luk. 9. [VISSZA]
504. XII Jésus szinében ahegyen elváltozik. matth. 17 mark. 9 luk. 9. [VISSZA]
505. XIII A kristus egy ördöngös lunaticust meg gyogyit matth. 17. mark. 9 luk. 5. [VISSZA]
506. luk. 17. 5. [VISSZA]
507. XIV A kristus halálat meg jövendöli, és az adot meg fizeti. matth. 17 mark. 9 luk. 9. [VISSZA]
508. XV A kristus meg feddi. atanitványok. nagyra vágyásit. matth 18 mark. 9 luk. 9. és 17. [VISSZA]
509. XVI rendet szab mind az intésre, mind abotsánatra. matth. 18. luk. 17. [VISSZA]
510. XVII A kristus jerusálemben mégyen a sátoros innepekre. joan. 7. [VISSZA]
511. XVIII A kristus tiz bélpoklosokot meg gyogyit luk. 17. [VISSZA]
512. XIX A kristus a templomban tanyit. joan. 7. [VISSZA]
513. XX aházaság töresben eset aszonynak életét meg menti. joan. 8. [VISSZA]
514. XXI A kristust meg akarják kövezni. joan. 8. [VISSZA]
515. XXII A kristus meg gyogyit egy vakon születet embert. joan. 9. [VISSZA]
516. XXIII A kristus meg mutattya hogy ö a jo pásztor. joan. 10. [VISSZA]
517. XXIV jesus. hetven tanitványt választ. matth. 11 luk. 10. [VISSZA]
518. XXV egy irás tudó doktornak meg mutattya a felebaráti szeretetet. luk. 10. [VISSZA]
519. XXVI marta, jesust a házahoz fogadgya. luk. 10 [VISSZA]
520. XXVII A farisaeusoknak, szemekre hánya vétkeket matth. 23. luk. 11 [VISSZA]
521. XXVIII A kristus sok oktatásokot ád tanitványinak. luk. 12. [VISSZA]
522. luk. 17. 10 [VISSZA]
523. XXIX meg mutattya a penitentziának szükséges voltát. luk. 13. [VISSZA]
524. XXX egy görbe aszonyt meg gyogyit. luk. 13. [VISSZA]
525. XXXI A sidok ismet meg akarják kövezni. joan. 10. [VISSZA]
526. matth. 19 mark 10 joan. 10 [VISSZA]
527. XXXII Elöre meg mondgya a jerusálem el romlását. luk. 13. [VISSZA]
528. XXXIII egy viz korságos embert meg gyógyit luk. 14 [VISSZA]
529. XXXIV hogy azért jött volna el hogy a maga országában hija az embereket. luk. 14. [VISSZA]
530. XXXV. meg tanit az üdveségnek modgyára. luk. 14. [VISSZA]
531. XXXVI a meg térö bünösököt magához fogadgya. luk. 15. [VISSZA]
532. XXXVII az alamisnálkodást hagya luk. 16. [VISSZA]
533. XXXVIII meg mutattya, hogy a házáságban nintsen el választás. matth. 19 mark. 10 luk. 16. [VISSZA]
534. XXXIX A maga országárol beszél anépnek. luk. 17. [VISSZA]
535. XL. az alázatoságra tanit. luk. 18. [VISSZA]
536. XLI. Gyermekeket áld meg. matth. 19 mark. 10 luk. 18. [VISSZA]
537. XLII hogy mitsoda nehéz. agazdagoknak üdvezülni. matth. 19. mark. 10 luk. 18. [VISSZA]
538. XLIII meg magyaráza hogy mi formában lésznek az elsök utolsoká az Isten országában. matth. 19. et 20 [VISSZA]
539. 2 petr. 1. 10. [VISSZA]
540. XLIV lázárt fel támaszttya. joan. 11 [VISSZA]
541. XLV A sidok tanátsot tartanak Jesus ellen. joan. 11. [VISSZA]
542. XLVI A samaritánusok. bé nem fogadgyák. luk. 9. [VISSZA]
543. XLVII Elöre meg mondgya a maga halálát harmadikszor. matth. 20 mark. 10 l uk. 18 [VISSZA]
544. XLVIII meg feddi tanitványinak nagyra vágyodásokot. matth. 20 mark. 10. [VISSZA]
545. XLIX Zakaeus házánál szál meg. luk. 19. [VISSZA]
546. L. A sidok azt gondollyák. hogy az Isten országát nékik ki nyilatkoztattya. luk. 19. [VISSZA]
547. LI. jesus két vakot meg gyogyit. matth. 20 mark. 10 luk. 19 [VISSZA]
548. L.II bethaniában. vatsorál. matth. 26. mark. 14 joan. 12. [VISSZA]
549. I jérusálemben. gyözedelmesen bé megyen. matth. 21 mark. 11 luk. 19 joan. 12 [VISSZA]
550. zak. 9. 9. [VISSZA]
551. II jésus sirattya. jérusálem pusztulását. matth. 21. luk 19. [VISSZA]
552. III ahalálát meg jövendöli. joan. 12. [VISSZA]
553. joan. 12 [VISSZA]
554. IV meg átkozá a fige fát. matth 21 mark. 11. [VISSZA]
555. V ki hajttya a kufárokot a templombol. matth. 21 mark. 11 luk. 19. [VISSZA]
556. ps. 8. [VISSZA]
557. VI a kristus mondási a papoknak. és a doktoroknak. matth. 21 mark. 11 luk. 20 [VISSZA]
558. matth. 21 [VISSZA]
559. VII A szöllö mivesekröl valo példa beszéd. matth. 21 mark. 12 luk. 10 [VISSZA]
560. VIII amenyegzöröl valo pelda beszéd. matth. 22 [VISSZA]
561. IX meg szégyenitti a farisaeusokot. matth. 22 mark. 12 luk. 20 [VISSZA]
562. X meg szegyenitti a sadduceusokot. matth. 22 mark. 12 luk. 20 [VISSZA]
563. XI meg mutattya, hogy melyik az nagyob parantsolat. matth. 22 mark. 12 [VISSZA]
564. ps. 109. [VISSZA]
565. XII ki nyilatkoztattya a farisaeusok gonoszságit. matth. 23 mark. 12. luk. 20 [VISSZA]
566. XIII egy özvegy aszonynak adakozását meg ditséri. mark. 12 luk 21 [VISSZA]
567. XIV meg jövendöli. atemplom el pusztulását. matth. 24 mark 13 luk. 21 [VISSZA]
568. XV meg jövendöli a második el jövetelét. matth. 24 mark. 13. luk. 21 [VISSZA]
569. XVI a vigyázásra tanit. mark. 13. luk. 21 [VISSZA]
570. XVII a tiz szüzröl valo példa beszéd. matth. 25. [VISSZA]
571. XVIII a szolgákrol valo példa beszéd. matth. 25. [VISSZA]
572. XIX az itéletröl. matth. 25. [VISSZA]
573. XX A sidok jesus ellen tanátsot tartanak. matth. 26 mark. 14 luk. 22. [VISSZA]
574. XXI hogy mi volt a sidok husvettya. [VISSZA]
575. XXII az utolso vatsorárol. matth. 26 mark.14. luk. 22. [VISSZA]
576. XXIII meg mosa lábait az apostolinak. joan. 13. [VISSZA]
577. XXIV a szent eucháristiat szerzi. és meg jövendöli a judás el árulását. matth. 26 mark. 14 luk. 22. [VISSZA]
578. matth. 26 mark. 14 luk. 22. joan. 13. [VISSZA]
579. XXV meg jövendöli a sz. péter meg tagadását. matth. 26. mark. 14 luk. 22. joan. 13. [VISSZA]
580. zak. 15. [VISSZA]
581. Isai. 53. 12. [VISSZA]
582. XXVI meg vigasztallya az apostolokot. joan. 14 [VISSZA]
583. XXVII oktattya az apostolit. joan. 15. [VISSZA]
584. joan. 16. [VISSZA]
585. XXVIII akristus imádkozik az attyának joan. 17 [VISSZA]
586. XXIX a kristus három szor imádkozik a gethsemani kertben. matth. 26 mark. 14 luk. 22 joan. 18. [VISSZA]
587. XXX jesus meg fogatik. matth. 26 mark. 14 luk. 22. joan 18 [VISSZA]
588. XXXI kaifáshoz viszik matth. 26 mark. 14 luk. 22 joan 18. [VISSZA]
589. XXXII péter, a kristust meg tagadgya. matth. 26 mark. 14 luk. 22. joan 18. [VISSZA]
590. XXXIII judás magát megöli matth. 27. [VISSZA]
591. zaka. 11. 12. [VISSZA]
592. XXXIV pilatus elöt vádoltatik. joan. 18. [VISSZA]
593. matth. 27. mark. 15 luk. 23. joan. 18. [VISSZA]
594. XXXV herodeshez viszik jesust luk. 23. [VISSZA]
595. XXXVI atolvajt inkáb meg szabadittyák mint sem jésust. matth. 27. luk. 23. joan. 18. [VISSZA]
596. XXXVII jesus meg ostoroztatik, és tövisel koronáztatik matth. 27 mark. 15 luk. 23. joan. 19 [VISSZA]
597. XXXVIII pilátus halálra itéli jesust. joan. 19. [VISSZA]
598. matth. 27. mark. 15 luk. 23. joan. 19 [VISSZA]
599. XXXIX jesust fel feszittik matth. 27 mark 15 luk. 23 joan. 19. [VISSZA]
600. Isa. 53. 12. [VISSZA]
601. XL jesusnak. akereszten valo szavai. matth. 27 mark. 15 luk. 23 joan 19 [VISSZA]
602. XLI jésus halálarol. matth. 27. mark 15 luk. 23 joan. 19. [VISSZA]
603. zak. 12. 10. exod. 12. 46. [VISSZA]
604. XLII jesus el temetéséröl. matth. 27. mark. 15 luk. 28. joan 19 [VISSZA]
605. XLIII jésus fel támad. matth. 28 mark. 16 luk. 24 joan. 20 [VISSZA]
606. XLIV jésus meg jelenik m. magdolnának. mark. 16. joan. 20. [VISSZA]
607. XLV Jesus meg jelenik az aszonyoknak matth 28. mark. 16 luk. 24 [VISSZA]
608. XLVI meg jelenik. két tanitványnak, és péternek. mark. 16 luk. 24 [VISSZA]
609. XLVII jesus meg jelenik az apostoloknak. mark. 16 luk. 24 joan. 20 [VISSZA]
610. XLVIII a tsudálatos halászatrol. j oan. 21 XLIX jesus sz. péterre biza juhait. joan. 21. [VISSZA]
611. L. jesus az apostolit oktattya. Matth. 28 mark. 16 luk. 24 Act. 1. [VISSZA]
612. matth. 28. [VISSZA]
613. 1 Cor. 15 6. [VISSZA]
614. LI. utobszori meg jelenése. jésusnak. luk. 24 act. 1. [VISSZA]
615. LII. jesus menyben meneteleröl. mark. 16 luk. 24 act. 1. [VISSZA]
616. LIII jésusnak ditsöséges élete. a menyekben joan. 20. 30 [VISSZA]
617. joan. 14. 2. [VISSZA]
618. hebr. 6. 15. [VISSZA]
619. act.. 7. 55. [VISSZA]
620. eph. 1. 20 [VISSZA]
621. et 4. 15. [VISSZA]
622. 1 joan. 2. 1. [VISSZA]
623. apoc. 5. 7. [VISSZA]
624. hebr. 4. 16. [VISSZA]
625. hebr. 10. 19. [VISSZA]
626. LIV. bé fejezés. [VISSZA]
627. joan. 2. 28. [VISSZA]
628. ps. 1. 6. [VISSZA]
629. matth. 7. 13. luk. 13. 24. [VISSZA]
630. rom. 1. 20. [VISSZA]
631. hebr 1. 1. [VISSZA]
632. joan. 15. 22 et 24. [VISSZA]
633. 2 cor. 5. 6. [VISSZA]
634. act 4. 20. [VISSZA]
635. 1 joan. 1. 1. act. 10 40. [VISSZA]
636. joan. 4. 42. [VISSZA]
637. matth. 12. 39. [VISSZA]
638. joan. 20. 29. [VISSZA]
639. 2 Cor. 1. 5. [VISSZA]
640. mark. 16. 2. [VISSZA]
641. luk 16. 31. joan. 1. 5. idem 15. 8. [VISSZA]
642. idem. 1. 5. [VISSZA]
643. joan. 1. 17. [VISSZA]
644. deut. 33. 3. [VISSZA]
645. joan. 3. 19. [VISSZA]
646. jób 38 [VISSZA]
647. jób 38 [VISSZA]
648. prov. 8. 3. [VISSZA]
649. ps. 108. 8. [VISSZA]
650. rom. 1. 20. [VISSZA]
651. jób. 8. 13. 24. 13. 37. 12. [VISSZA]
652. matth. 13. 29. [VISSZA]
653. joan. 5. 28. et 29. [VISSZA]
654. matth. 17. 10. [VISSZA]
655. 1 petr. 5. 8. [VISSZA]
656. joan. 12 31 [VISSZA]
657. rom 1. 17. [VISSZA]
658. ps. 28. 18. [VISSZA]
659. jac 1. 23. [VISSZA]
660. prov. 6. 21 [VISSZA]
661. deut. 6. 7. [VISSZA]
662. rom. 11. 18. [VISSZA]
663. luk. 23. 11. 19. [VISSZA]
664. matth. 7. 9. [VISSZA]
665. matth. 3. 10. [VISSZA]
666. matth. 25. 41. [VISSZA]
667. matth. 5. 20. [VISSZA]
668. matth. 5. 48. [VISSZA]
669. matth. 23. 10. [VISSZA]
670. eph. 11. 20. [VISSZA]
671. matth. 7. 24. [VISSZA]
672. 1 petr 4. 2. [VISSZA]
673. coll. 3. 17. [VISSZA]
674. rom. 12. 14. [VISSZA]
675. matth. 16. 24. [VISSZA]
676. matth. 12. 30. [VISSZA]
677. joan.15. 10. [VISSZA]
678. rom 8. 29. [VISSZA]
679. eph. 4. 7. [VISSZA]
680. 1 Cor. 12. 4. [VISSZA]
681. jac. 11. 17. [VISSZA]
682. gal. 5. 6. [VISSZA]
683. tob 4. 16. [VISSZA]
684. matth. 7. 12. [VISSZA]
685. 1 petr 4. 10. [VISSZA]
686. ps. 36. 27. [VISSZA]
687. philip 1. 11. [VISSZA]
688. joan. 15. 12. [VISSZA]
689. idem 17. 23. [VISSZA]
690. idem 3. 16. [VISSZA]
691. 1 joan 4. 10. [VISSZA]
692. joan. 17. 21. [VISSZA]
693. matth. 13. 44. [VISSZA]
694. 11. 10. [VISSZA]
695. éfés. 4. 8. [VISSZA]
696. joan. 8. 42. [VISSZA]
697. idem. 15. 16. [VISSZA]
698. hebr 5. 4. [VISSZA]
699. 1. tim 3. 2. [VISSZA]
700. ps. 104. 15. [VISSZA]
701. rom 8. 33. [VISSZA]
702. matth. 5. 13. [VISSZA]
703. luk. 18. 1. [VISSZA]
704. 1 Cor. 10. 3. [VISSZA]
705. act. 17. 18. [VISSZA]
706. ps. 103. 25. [VISSZA]
707. rom 11. 4. [VISSZA]
708. ps. 69. 2. [VISSZA]
709. judith 9. [VISSZA]
710. luk 11. 1. [VISSZA]
711. matth. 18. 19. [VISSZA]
712. joan. 14. 15. 16. [VISSZA]
713. matth. 15. 8. [VISSZA]
714. matth. 6. 6. [VISSZA]
715. philip 3. 20. [VISSZA]
716. matth. 17. 34. [VISSZA]
717. joan. 3. 31 [VISSZA]
718. philip 3. 20. [VISSZA]
719. matth. 12. 36. [VISSZA]
720. joan. 8. 47. [VISSZA]
721. luk. 14. 32. [VISSZA]
722. ps. 108. 112 [VISSZA]
723. 2 cor. 4. 17. [VISSZA]
724. rom 9. 3. [VISSZA]
725. rom 8. 15. [VISSZA]
726. 1 joan 4. 18. [VISSZA]
727. 1 Cor 15. 22. [VISSZA]
728. matth. 15. 8. [VISSZA]
729. phi. 2. 12. [VISSZA]
730. ps. 99. 2. ps. 2. 11. [VISSZA]
731. Coloss. 2. 14. [VISSZA]
732. 1 cor. 11. 29 [VISSZA]
733. Ecclis 7. 40. [VISSZA]
734. matth. 7. 21 [VISSZA]
735. idem 12. 49 [VISSZA]
736. joan. 4. 34. [VISSZA]
737. matth. 25. 40. [VISSZA]
738. rom. 15. 2. 3. [VISSZA]
739. eph. 5 21 [VISSZA]
740. luk. 12. 47 [VISSZA]
741. joan. 6. 38. [VISSZA]
742. luk. 9. 23 [VISSZA]
743. matth. 5. 48. [VISSZA]
744. luk. 18. 12 [VISSZA]
745. matt. 23. 14. [VISSZA]
746. matt. 6. 16. [VISSZA]
747. matt. 23. 23. [VISSZA]
748. Isai 58. 5. [VISSZA]
749. salézius st. ferentz. [VISSZA]
750. lamen. 3. 30. [VISSZA]
751. matt. 18. 6. [VISSZA]
752. joan. 3. 6. [VISSZA]
753. eph. 5. 2. [VISSZA]
754. 1 petr. 4. 8. [VISSZA]
755. joan. 4. 7. 15. [VISSZA]
756. exod 32. 32 [VISSZA]
757. 1 cor. 13. [VISSZA]
758. ecclis. 17. 12 [VISSZA]
759. matth. 25 13. [VISSZA]
760. matth. 24. 38. [VISSZA]
761. thes.5.. 2: [VISSZA]
762. prov. 1. 24. [VISSZA]
763. Isai. 1. 14. [VISSZA]
764. Isai. 1. 13. [VISSZA]
765. ézék. 13. 16. [VISSZA]
766. gal. 3. 27. [VISSZA]
767. rom. 6. 3. [VISSZA]
768. matth. 5. 19. [VISSZA]
769. matth. 18. 17. [VISSZA]
770. idem. 15. 16. [VISSZA]
771. Eccl. 17. 12. [VISSZA]
772. 2 Cor. 3. 8. [VISSZA]
773. matth. 9. 12. [VISSZA]
774. ibidem [VISSZA]
775. matth 21. 31. [VISSZA]
776. eph. 4. 15. 16. [VISSZA]
777. joan. 4. 7. [VISSZA]
778. luk. 23. 34. [VISSZA]
779. luk 12. 4 [VISSZA]
780. 1 petr. 5 .9 [VISSZA]
781. rom. 16. 19. [VISSZA]
782. 2 cor. 14. 20 [VISSZA]
783. matt. 18. 3. [VISSZA]
784. 2. tim. 3. 12 [VISSZA]
785. ps. 74. 3. [VISSZA]
786. isai 64. 6. [VISSZA]
787. Eccl. 9. 1. [VISSZA]
788. 1 joan. 1. 8. [VISSZA]
789. ps. 74. 3 [VISSZA]
790. matth. 3. 2. [VISSZA]
791. luk. 13. 3. [VISSZA]
792. 1 cor. 4. 4. [VISSZA]
793. ibid. 9. 27. [VISSZA]
794. matth. 11. 12. [VISSZA]
795. ibid. 30. [VISSZA]
796. ibid 28. [VISSZA]
797. matth. 8. 19. [VISSZA]
798. cant. 8. 6. [VISSZA]
799. hebr 12. [VISSZA]
800. joan. 12. 24. [VISSZA]
801. luk. 17. 10. [VISSZA]
802. luk. 14. 18. [VISSZA]
803. mark. 8. 38 [VISSZA]
804. ps. 68. 8 [VISSZA]
805. act. 7. 51. [VISSZA]
806. éfés. 4. 30. rom. 1. 16. [VISSZA]
807. II tim. 1. 7. [VISSZA]
808. matth 10. 32. [VISSZA]
809. 1 petr. 4. 16. [VISSZA]
810. act. 5. 41 [VISSZA]
811. filip. 3. 8. [VISSZA]
812. hebr. 12. [VISSZA]
813. matth. 10. 38 mark. 8. 34. [VISSZA]
814. luk. 9. 23. [VISSZA]
815. act. 5. 41. [VISSZA]
816. act. 16. 25. [VISSZA]
817. 2 cor. 8. 2. colos 1. 24. [VISSZA]
818. hebr. 10. 34. [VISSZA]
819. jac. 1. 2. [VISSZA]
820. 1 petr. 4. 12. 14. [VISSZA]
821. matth. 5. 10. 11 12. [VISSZA]
822. luk. 6. 24. [VISSZA]
823. luk. 16. 25. [VISSZA]
824. filip. 1. 29. [VISSZA]
825. luk. 24. 26 [VISSZA]
826. Col. 1. 24. [VISSZA]
827. gen. 3. 17. [VISSZA]
828. rom. 5 12. [VISSZA]
829. tracta. a barátok munkájárol. [VISSZA]
830. 2 thes. 3. 10. [VISSZA]
831. ps. 16. 15. [VISSZA]
832. joan. 12. 25 [VISSZA]
833. luk. 16. 10. [VISSZA]
834. matth. 22. 39. [VISSZA]
835. joan. 15. 12. [VISSZA]
836. matth. 7. 12. [VISSZA]
837. luk. 14. 25. [VISSZA]
838. matth. 7. 1. [VISSZA]
839. luk. 6. 37. [VISSZA]
840. hebr. 10 31. [VISSZA]
841. ps. 38. 2 [VISSZA]
842. matth. 11 29. [VISSZA]
843. filip 11. 8. [VISSZA]
844. Isai 53. 2. [VISSZA]
845. hebr. 12. 2. [VISSZA]
846. matth. 13. 31. [VISSZA]
847. idem. 18. 3. [VISSZA]
848. rom. 12 16. [VISSZA]
849. Eccli. 19. 23. [VISSZA]
850. 1 cor 4. 7. [VISSZA]
851. sess. 6. [VISSZA]
852. filip. 11. 13. [VISSZA]
853. luk. 10. 21. [VISSZA]
854. jac. 3. 1. [VISSZA]
855. Eccli. 3. 20. [VISSZA]
856. Eccli. 32 20 [VISSZA]
857. matth. 23. 12. [VISSZA]
858. prov. 11. 2. [VISSZA]
859. prov. 29. 23. [VISSZA]
860. luk. 20. 46. [VISSZA]
861. Eccli. 20. 11. [VISSZA]
862. matth. 10. 30 [VISSZA]
863. matth. 11. 29 [VISSZA]
864. matth. 5. 4. [VISSZA]
865. cor. 13. 4. [VISSZA]
866. prov. 15. 1. [VISSZA]
867. jac. 8. 13. [VISSZA]
868. ephes. 6. 5. [VISSZA]
869. Isai. 42. 1 [VISSZA]
870. luk. 1 3. 8. [VISSZA]
871. matt. 6. 14. [VISSZA]
872. eccli. 28. 1. 2. [VISSZA]
873. matt. 5. 23. [VISSZA]
874. Ecclis. 28. 3. 4 : 5. 6. 7. 8. [VISSZA]
875. matt. 18. 35. [VISSZA]
876. rom 7. 19. [VISSZA]
877. ibid. 8. 20. [VISSZA]
878. jac. 4. 13. [VISSZA]
879. ps. 21. 7. [VISSZA]
880. matt. 20. 25. [VISSZA]
881. joan. 5. 44. [VISSZA]
882. joan. 8. 50. [VISSZA]
883. luk. 16. 15. [VISSZA]
884. prov. 15. 30. [VISSZA]
885. filip. 4. 8. [VISSZA]
886. prov. 14. 2. [VISSZA]
887. 2 Cor. 6. 4. [VISSZA]
888. matt. 26. 2. [VISSZA]
889. petr. 4. 13. [VISSZA]
890. idem. 14. [VISSZA]
891. matt. 11 12 [VISSZA]
892. prov. 27. 21. [VISSZA]
893. Eccli 15. 10. [VISSZA]
894. joan. 5. 44. [VISSZA]
895. luk. 6. 26. [VISSZA]
896. gal. 1. 10. [VISSZA]
897. prov 18. 4 [VISSZA]
898. eccli. 11-30. [VISSZA]
899. idem. 24. 8. [VISSZA]
900. idem. 11. 9 [VISSZA]
901. rom. 8. 29. [VISSZA]
902. ps. 21. 7. [VISSZA]
903. luk. 9 55. [VISSZA]
904. matth. 8. 32. [VISSZA]
905. petr. 4. 14. [VISSZA]
906. gal. 6. 14 [VISSZA]
907. matth. 6. 2. [VISSZA]
908. luk. 14 13. [VISSZA]
909. ecclis. 2. 5. [VISSZA]
910. prov. 14. 29. [VISSZA]
911. prov. 19. 11. [VISSZA]
912. Eccli. 2. 21. [VISSZA]
913. prov. 16. 32 [VISSZA]
914. Ecclis. 5. 17. idem 2. 14 idem 28. 14 prov. 8. 13. [VISSZA]
915. ac. 3. 2 [VISSZA]
916. jerem 10 10. [VISSZA]
917. 1 petr. 2 : 20. [VISSZA]
918. Eccli. 14. 9. [VISSZA]
919. prov. 27. 20 [VISSZA]
920. ps. 16. 15. [VISSZA]
921. matth. 6. 24. [VISSZA]
922. matth. 6. 9. [VISSZA]
923. 1 tim. 6. 10. [VISSZA]
924. colos. 3. 5. jac. 1 9. [VISSZA]
925. prov. 15. 27. [VISSZA]
926. luk. 6. 3. matth. 5. 42. [VISSZA]
927. rom. 13. 8. [VISSZA]
928. matt. 19. 24. [VISSZA]
929. act. 5. 38. [VISSZA]
930. 2 thes. 3. 13. 1 Cor. 10. 33. [VISSZA]
931. deut. 15. 7. [VISSZA]
932. matth. 6. 2. [VISSZA]
933. matth. 6. 3. [VISSZA]
934. matth. 10. 8. luk. 6. 38. [VISSZA]
935. luk. 11. 41. [VISSZA]
936. luk. 16. 9. [VISSZA]
937. tób. 15. 9. [VISSZA]
938. matth 12. 44. [VISSZA]
939. luk. 4. 18. [VISSZA]
940. gal. 6. 17. [VISSZA]
941. sap. 6. 7. [VISSZA]
942. matth. 5. 3. [VISSZA]
943. prov. 30. 9. [VISSZA]
944. luk. 16. 12. [VISSZA]
945. jac. 5. 1. [VISSZA]
946. hebr. 12. 6. [VISSZA]
947. philip 4. 12. [VISSZA]
948. rom. 8. 28 [VISSZA]
949. ibidem. [VISSZA]
950. rom 8. 32. [VISSZA]
951. ps. 46. 9. jób. 28. 41 [VISSZA]
952. ps. 144. 15. [VISSZA]
953. ps. 36. 21. [VISSZA]
954. matth. 5. 45. [VISSZA]
955. matth. 6. 25. [VISSZA]
956. joan. 6. 27. [VISSZA]
957. matth. 15. 32. [VISSZA]
958. ephes. 5. 15. [VISSZA]
959. matth. 12. 36. [VISSZA]
960. Ecclis. 17. 1. [VISSZA]
961. idem. 4. 23. [VISSZA]
962. matth. 25. 12. matth. 24. 15 [VISSZA]
963. jerem. 4. 23. [VISSZA]
964. ps. 75. 6. [VISSZA]
965. matth. 25. 26. [VISSZA]
966. luk 10. 42. [VISSZA]
967. joan. 8. 12. idem 1. 9. [VISSZA]
968. ps. 118. 105. [VISSZA]
969. Eccles. 12. 8. [VISSZA]
970. phi. 4. 4. [VISSZA]
971. tob. 9. 12. [VISSZA]
972. act. 2. 46. [VISSZA]
973. jób. 1. [VISSZA]
974. Ecclis 1 12. [VISSZA]
975. sap. 8. 16 [VISSZA]
976. Eccli. 30. 23. [VISSZA]
977. 2 Cor. 1. 8. [VISSZA]
978. 1 cor. 15. 19. rom. 12. 12. [VISSZA]
979. jób. 7. 1. [VISSZA]
980. idem. 3. 22 [VISSZA]
981. ps. 19. 5. phi. l. 21. [VISSZA]
982. matth. 16. 23. [VISSZA]
983. Eccli. 31. 2. [VISSZA]
984. tob. 11. 12. [VISSZA]
985. idem. 12. 13. [VISSZA]
986. luk. 21. 34. [VISSZA]
987. eccles. 5. 2. [VISSZA]
988. Eccli. 31. 23. 25. [VISSZA]
989. jud. 16. 30. [VISSZA]
990. macca. 6. 4. [VISSZA]
991. ps. 137 [VISSZA]
992. luk. 11. 27. [VISSZA]
993. matth. 5. 3. [VISSZA]
994. luk. 7. 24. 45. [VISSZA]
995. 1 petr. 2. 18. [VISSZA]
996. ps. 143. 1. [VISSZA]
997. prov. 20. 18. [VISSZA]
998. Eccli. 3. 20. [VISSZA]
999. jac. 3. 1. [VISSZA]
1000. ps. 8. 10. 1 reg. 16. 7. [VISSZA]
1001. matth. 18. 5. [VISSZA]
1002. idem. 25. 40. 45. [VISSZA]
1003. ps. 105 [VISSZA]
1004. rom. 12. 18. [VISSZA]
1005. deut. 7. 4. [VISSZA]
1006. ps. 8. 3. [VISSZA]
1007. joan. 17. 9 [VISSZA]
1008. Ecc 1 15 [VISSZA]
1009. sap. 5. 3. [VISSZA]