« KASSA KÖZIGAZGATÁSA. KEZDŐLAP

Abauj-Torna vármegye és Kassa

Tartalomjegyzék

A KASSAI RÓM. KATH. PÜSPÖKSÉG. »

102KASSA A MAGYAR HADTÖRTÉNELEMBEN.
MIDŐN KASSÁNAK a magyar hadtörténelemben való szereplését ismertetjük, akkor egyúttal Abauj-Tornavármegye hadtörténetét kell feltárnunk, mert az Abauj-Tornavármegye mai területén folyt harczok végczélja kevés kivétellel rendszerint Kassa, mint a legfontosabb strategiai pont volt.
Hadszintér.
A Kárpátok duklai depressziói, valamint a Tárcza és Alsó-Hernád dél felé tartó folyása természetszerűleg jelölték meg azon főközlekedési irányt, melyben elődeinknek északi szomszédaikkal kereskedelmi szempontból érintkezésbe kellett lépniök; ugyancsak e vonalon kellett azon seregtesteknek is mozogniok, melyek érdekeiknek fegyveres módon való érvényesitése végett, az észak felől közeledő ellenséggel szemben majd mint védők, majd mint támadók léptek föl.
Ezen természetes útirány Abauj-Tornavármegyére eső hernádvölgyi része egy a megyén északtól délnyugat felé végighúzódó és Kassánál körülbelül 3000, Szikszónál azonban már 7000 lépésnyi széles és bőtermésü földszalagot alkot, melynek széleit gazdag erdőségek övezik. Jelentékeny szélessége, folytonos fejlődésben levő úthálózata, leginkább pedig az a körülmény, hogy az Alsó-Hernád völgyébe több oldalvölgy nyílik, mely utóbbiak a közlekedést egyrészt a Felső-Vággal és a Sajóval, másrészt a Bodroggal és további folyamatban a Felső-Tiszával jelentékenyen előmozdítják, s igy a működő csapatoknak az oldalirányban való csatolását úgy a védőre, mint a támadóra nézve lehetővé teszik, minősítették Abauj-Tornavármegye területét arra, hogy nemcsak átvonuló vidék gyanánt szerepeljen a hadjáratok történetében, hanem nagyobb jelentőségü hadműveletek lebonyolítására is felhasználják.
Nem említve azokat az orosz és lengyel csapatok átvonulását, melyek az 1046, 1060. és 1064. években, mint Endre, Béla és az utóbbinak három fia: Geyza, László és Lambert herczegek szövetségesei északról hazánkba törtek, továbbá Kálmán király 1099-iki szerencsétlen orosz hadjáratát, mely alkalommal a magyarok Przemysl várát eredménytelenül ostromolták, a felvidéket és különösen Abaujvármegyét Kálmán királynak hernádvölgyi hadjárata teszi először fontosabbá a magyar hadtörténetben.
Kálmán király.
Álmos ugyanis bátyja ellen 1106-ban lengyel segitséget is nyervén, a Hernád mentében vonult az ország szive felé, de értesülvén Kálmán közeledtéről, seregének viszonylagos gyöngesége mellett nem vélte tanácsosnak, hogy a király nagyobb és harczedzett hadával nyilt csatába bocsátkozzék, hanem az abaujvári erősség falai mögé vonult.
103E vár Kassától délre, alig 14 kilométernyi távolságban és a Hernád bal partján épült azon nyúlványok egyikén, melyek az eperjes-tokaji hegyláncz nyugati oldalából a Hernádvölgybe ereszkednek. Alapítója gyanánt Szt. István nővérének - Saroltának - fiát, Abát, említik. Ujvárnak nevezték azért, mert állítólag Aba egyik őse már építtetett volna e helyen egy várost, melyet Sarolta fia e szerint csak megujított.
Ujvár kiterjedése és ellenálló ereje nem lehetett jelentékeny, ehhez járulhatott még az is, hogy Álmos belföldi harczosai a királyi sereg előnyomulásától megfélemlítve, tűzhelyeikhez visszatértek úgy, hogy a herczeg, ki Kálmánnak Boleszló lengyel herczeggel történt kiegyezéséről is értesült, a további ellenállás sikertelenségét csakhamar belátta és az ostrom második napján személyesen fölkereste testvérét, ki előtt a földre borulva bocsánatot kért, mit a nagylelkü győző öcscsétől nem is tagadott meg.
II. István.
Árpádházi királyainknak a XII. században és a XIII. század első felében észak felé irányított hadjáratai közül fölemlítendő még II. István 1127-ben Oroszország ellen viselt háborúja; Borics trónkövetelőnek orosz és lengyel hadakkal 1132-ben és a következő évben tett betörése; végül II. Geyza, II. Béla és II. Endre Halics birásáért megindított hadjáratai.
Tatárjárás.
A Sajó mellett IV. Béla ellen vivott szerencsétlen csata után Batukán tatárjai ismét Pest felé nyomultak; egyes portyázó csapatok azonban bebarangolták a szomszédos völgyeket, s igy a Hernádvölgye sem kerülhette el a szörnyü ellenség fegyverét; a jászói kolostort felégették, de a tatárjárás után ismét megerősítették, és IV. Béla intézkedései következtében több várat építettek a vármegye területén.
A Kun László idejében lábrakapott zavarok alatt a várak urai rablólovagok módjára járták be a körüllevő vidéket.

A ROZGONYI CSATA. (A BÉCSI KRÓNIKA UTÁN.)
Szaláncz.
Abaujvármegye közbiztosságát ez időben a király első képviselője, Finta nádor veszélyeztette, ki Szaláncz várából intézett kirohanásaival állandó rettegésben tartotta a megye lakosságát. Kun László az Aba-nemzetséghez tartozó nádor megfékezésére 1281 közepe táján személyesen indult a felvidékre és miután Vár-Gedét (Gömörben) elfoglalta, Szaláncz vagy Szalencz alá sietett. A Ronyva-völgyön uralkodó vár sokáig daczolt a királyi hadakkal. Hédervári Péter, Benedek fia, akkori tótországi bán, egy kőütéstől félholtan rogyott össze. A makacs védelem daczára végre mégis László birtokába jutott a vár.
Göncz.
Szaláncz megvivása után Göncz ellen indult a király, mely vár hasonlóképen az Aba-nemzetség tulajdonába volt. Göncz ostromlása közben esett el Kun László közelében Leszteméri László testvére: Péter.
104A Finta birtokában volt rablóvárak elfoglalása után, a hűtlen nádor méltóságát Németujvári Iván nyerte el.
A vegyes házból származó királyok háborui közől, úgy lefolyását mint következményeit tekintve, nem csekély jelentőségü Károly Robertnek Csák Máté és párthívei ellen viselt hadjárata, melynek döntő csatája Abauj-Tornavármegye területén, a Tárcza völgyében fekvő Rozgony mellett folyt le.
Rozgonyi csata.
A Mátyus földjén függetlenül uralkodó Csák Máté példájára Omode nádor, Abaujvármegye gazdag birtokosa és Göncz ura, ellenség módjára zaklatta a felvidéket és különösen Kassát szerette volna hatalmába keríteni, minek megkisérlése közben életét vesztette. (L. Kassa történetét.) Omode fiai: János, Miklós, Dávid, László, Omode és Domokos ugyancsak atyjok tervének végrehajtása körül fáradoztak és e czélból Csák Mátéval nyiltan szövetkeztek.
Károly a pártütők megfékezésére 1312 tavaszán gyüjtötte össze seregét, melylyel előbb Omode fiai, azután Csák Máté ellen akart indulni.
A király zászlaja alá sereglettek: Tamás, esztergomi érsek, az egri, váczi, váradi és veszprémi püspökök; Kopasz nádor, Miklós, erdélyi vajda, Debreczeni Dózsa, későbbi erdélyi vajda és nádor; Széchenyi Tamás, későbbi országbiró, apuliai vagy drugethi Fülöp, a homonnai Drugethek őse, Nekcsei Sándor, az Abák nemzetsége azon ágából, mely déli Magyarországon Nekcsén, másként Nagyiczán, volt birtokos, Gyürki György és Mihály, kik közől az első a királyi dandár zászlótartója volt, Gál-Szécsi Péter, Nagy-Mihályi Gergely, a Turul nemzetségből, Ivánka és János (Báthoriak őse) mesterek a Guthkeled-nemzetségből, János, a Balog-Semjén nemzetségéből (a Kállayak őse), Apród Miklós, János küküllői főesperes atyja, Mihály mester, Ujfalu ura Abaujban, Tamás gróf fiai: László és Dénes, zempléni urak, Pál fiai, Imre és László és mások. A jeruzsálemi szent-Jánosról nevezett lovagrend magyarországi tagjai szintén a király seregéhez csatlakoztak.
Az ellenségeskedéseket Omode fiai kezdették meg, midőn 1312. évi márczius végén Sáros-Patakra törtek, hol azonban Gál-Szécsi Péter és Tamás gróf fiaitól vereséget szenvedtek. A lázadók erre Zemplénen és Gálszécsen át - mely helységeket, mint Tamás gróf fiainak és Szécsi Péter lakóhelyeit elpusztították - Sáros várába menekültek, melynek parancsnoka Demeter, Miklós fia volt.
A királyi sereg zöme azalatt Tornán áthaladva, Kassa felé tartott. Torna előtt Károly előhada Demeter egyik csapatára bukkant és bár a királyi előhad parancsnoka, Visontai Kompolthy László, az összeütközésben elesett, a királyiak mégis hátrálásra kényszerítették az ellenséget.
Kassa őrségének megerősítése után a király Sáros városának megvívására sietett és április 10-én érkezett oda, s az erősséget körülbelül egy hónapig ostromolta. Demeter vitézül utasitotta vissza Károly Róbert minden támadó kisérletét, mindannak daczára az élelmi szerek elégtelensége miatt már kétessé vált a hely megtartása, midőn Csák Máté segédhadának közeledése az ostromlottak helyzetén változtatott. E fölmentő csapat Szép- vagy Nagy-Aba erős hadosztálya volt, melyben csak a pánczélos lovagok száma 1700 vala s melynek támadását a király egy ellenséges vár hatáskörében bevárni nem akarván, Szepes megyébe vonult vissza.
Aba és Demeter hadainak egyesülése után a lázadók Omode fiainak sürgetésére - Kassára vonultak. Róbert Károly időközben jelentékeny segítséget 105nyert a hű szepesiek fegyverrekelése folytán, kik Gargori vagy Görgei István, a szepesi szászok ispánja, továbbá testvérei: Arnold és Jordán vezérlete alatt a királyhoz csatlakoztak. Károly most Kassát feszabadítandó, a Felső-Hernád völgyében lefelé haladt, minek hallatára Demeter a kassai hegyen állást foglalt és a csata elfogadására készült. Róbert Károly a kassai hegy nyugati oldalán elterülő erdőségek miatt a terepet lovasság számára alkalmatlannak találta és Demeter állását délről megkerülve, Kassáról a Tárcza-völgyben levő Rozgony felé vette útját, honnét a lázadók hátába és visszavonulási irányára törhetett.
A Tárcza itt mintegy 3000 lépésnyi széles völgyön foly keresztül. A völgy nyugati szegélyzetét a kassai hegyhát képezi, míg Rozgony azzal szemben, a keleti hegyszegélyzet tövében fekszik.

A ROZGONYI CSATA. 1312-BEN. (Orsz. képtár)
Károly junius 15-én, miután számos előkelő úrral megáldozott, az isteni tisztelet után riadót fuvatott és Rozgonytól északra csatarendbe fejlődteté seregét. Demeter, a királyi sereg mozdulatai folytán kelet felől megkerülve levén, elhagyta a kassai hegyen vett állását és a Tárcza völgyébe ereszkedett, mire Károly hada visszavonulást szinlelt és a mai Királynép felé meghátrált. Demeter ebből arra következtetett, hogy a király az ütközetet ki akarja kerülni és seregével utána iramodott, mire Károly hada megfordult és a csatát elfogadta, mely csakhamar véres ökölviadallá változott át.
A főtámadás a király dandára ellen volt intézve és sok jeles vitéz pecsételte meg akkor vérével hűségét. Kakas mester, a Rátoltiak nemzetségéből, Tamás gróf fia László, Ivánka mester a Guthkeled nemzetségből, Görgei István öcscse Jordán, Gyürki György és Mihály elvérzettek már és György elestével elbukott az ország zászlaja is, - de Nagy-Mihályi Gergely, Szécsényi Tamás és apuliai Drugeth Fülöp ellenrohamaikkal feltartóztatták 106az ellenséget mindaddig, míg a keresztesek meg nem jelentek. Ennek megtörténtével a védők támadókká lettek, mely roham tartama alatt az ellenség soraiból Demeter, Nagy-Aba és Omode fiai közül Miklós és Dávid egymás után hullottak el. A vezéreitől megfosztott sereg most zavarba jött, melyet a kassai polgárok oldaltámadása még inkább növelt olyannyira, hogy a lázadók nemsokára futásnak eredtek.
Giskra.
Ujabb hadműveletek szinhelyévé vált Kassa környéke a XV. század közepén a Felső-Magyarország uraivá lett csehek garázdálkodásai következtében. Brandeisi Giskra János a kisded László jogigényeinek védelmére, Erzsébet királyné meghivására 1440-ben megszállotta a felvidéket, mely országrészen - mint a királyné által kinevezett főkapitány - huszonkét éven át hatalmaskodott. Kassa, az Ulászló és László közötti vetélkedés kitörésekor az utóbbi mellé sorakozott s igy mindjárt kezdetben Giskra főhatósága alá került, ki a város parancsnokává Talafuz nevű alvezérét nevezte ki.
Kassa ostroma 1441-ben.
Perényi Miklós, Ulászló megbizásából, Kassát 1441-ben ostrom alá vette, de részint a helyőrség kitörései folytán, részint pedig Giskra egyik hadosztályának közeledtére, a város alól elvonúlt.

KASSA LEGRÉGIBB KÉPE. (Orsz. képtár)
Erre Ulászló személyesen sietett Kassa elfoglalására, de hasonlóképen eredménytelenül és minthogy az ostrom lassusága a király türelmét nagyon emésztette, a Kassa előtt álló hadak vezérletét Perényi Miklós rokonára, Jánosra ruházta, ő maga pedig Budára tért vissza. A közeledő tél és az élelmi szerek beszerzésének nehézségei végre Perényit is arra kényszerítették, hogy az ostrom folytatásával hagyjon fel.
Egy Odrovácz Péter vezérlete alatt álló és Ulászló segítségére bevonuló lengyel hadosztály 1442 kezdetén hasonlóképen Kassa előtt foglalt állást, de minthogy a város most sem hódolt meg, a sereg Pozsony felé folytatta útját.
Talafuz, az eddigi sikerek által felbátorítva, most már támadólag lépett föl és az Egerben pihenő Odrovácz lengyel hadát egy éjjel megtámadta, mely alkalommal a lengyel parancsnok a csehek fogságába került. De ezen rajtaütés nem maradt büntetlenül. Rozgonyi Simon egri püspök, a zavar csillapultával úgy saját, mint a gyorsan rendezett lengyel dandárral Talafuz 107üldözésére indult és bár Odrovácz Pétert nem szabadíthatta ki, Talafuz emberei közül sokat felkonczolt és végül magát a cseh vezért is hatalmába kerítette. A püspök e győzelem által föllelkesítve, a bányavárosokon át Kassa megvételére indult, de erre maga Giskra, ki időközben a sárosmegyei Richnó várat meghódolásra birta, a tett körút miatt Kassa vidékére elkésve jövő Rozgonyi elé sietett, mire ez a hatalmas cseh fővezérrel megütközni nem akarván, béketárgyalásokba bocsátkozott.
Hunyady János.
Kassa azonban, mint általános történetében emlitettük, mégis Ulászló pártjához szegődött és Hunyady János kormányzóságának idejében Rozgonyi György főkapitánysága alatt állott; minthogy azonban Giskra hadai a város vidékét még mindig zsarolgatták, Hunyadi 1449-ben nővérének második fiát, Székely Tamást, a békétlenkedők megfenyítése végett Kassára indította.
Székely a kisebb cseh csapatok visszaűzése után szeptember 5-től kezdve Somosnál, Kassától északra táborozott, midőn Giskra szept. 15-én hirtelenül előtört és a támadásra el nem készült sereget rövid idő mulva szétugrasztotta.
Szepsi.
A cseh fővezér e győzelem után sem szállhatta meg Kassát, ennek fékentartása végett azonban fölépíttette a szepsi vagy moldvai várat, mire Kassa városa, országgyülési határozatra, a Semsey-család Kassa és Szepsi között fekvő caczai várkastélyát szétromboltatta, nehogy ez hasonlóképen a csehek hatalmába kerülvén, ujabb rablófészek gyanánt használtassék.
Hunyady János, Giskra térfoglalásának hirére, még az 1449. év folyamán Szepsi előtt termett, és miután a hevenyében épített erősséget rövid ostrom után bevette, Tornán át nyugatnak fordult, hogy a bányavárosokban tartózkodó cseh fővezért fölkeresse. De az akkori zavaros állapotok közt megtörése nem sikerülhetett, csak békére hajlítása. A Giskrával 1450-ben megkötött mezőkövesdi békeszerződés értelmében Kassa ujra a csehek birtokába került.
Minthogy Giskra a kövesdi pontozatok daczára sem hagyott fel a hatalma alatt lévő országrész fosztogatásával, Hunyady 1451-ben másodszor indított hadat Abauj vármegyébe és Szepsit másodízben vette ostrom alá, mely most sem daczolhatott. Giskra e hadjárat befejeztével rövid időre ugyan elhagyta az országot, de 1455-ben megint a felvidéken hatalmaskodott, - csakhogy a régi viszony V. László és cseh hadvezére között akkortájt nem igen lehetett barátságos, máskülönben nem vette volna Kassa 1457-ben a király rendeletét, melyben a várost utasítja, hogy a csehektől átvett jászói erősséget gondosan őrizze, nehogy ismét gonosz kezekbe kerülve, a vidék romlására váljék; Hunyady László megöletése után azonban Giskra ujra Felső-Magyarország teljhatalmu főkapitányaként szerepelt.
I. Mátyás.
Mátyás trónrajutásával a Giskra-féle háboru utolsó korszakához értünk. A borsodmegyei cseh várak elfoglalása után, Mátyás 1458-ban Rozgonyi Sebestyén vezérlete alatt egy aránylag erős hadosztályt menesztett Abaujvármegyébe, melyhez Héderváry László, egri püspök és Magyar Balázs dandárai is csatlakoztak. Az egyesült hadak előbb Mislye elé vonultak, mely az első roham alkalmával a magyarok birtokába jutott, kik, a több évi zaklatások tudatában, a 400 főből álló cseh őrséget lekaszabolták.
Jászó meghódolása.
Mislye bevétele után Rozgonyi a főhaddal Gálszécs felé vonult el, hol Axamith 3000 csehhel táborozott, míg az egri püspök Jászónak tartott. Jászó cseh parancsnoka, Udersky, a magyarok közeledtére az őrség nagyobb felével a sárosmegyei Berzevicze várba menekült, míg a hátrahagyott csekély számu katonaság a védelmére bizott várat másnap Hédervárynak 108átadta. Giskra 1462-ben bekövetkezett meghódolásával a cseh zsebrákok ellen folytatott háboru véget ért.
Kázmér Kassa előtt.
Míg Mátyás a cseh korona elnyerése okáért a külföldön tartózkodott, azalatt a király országlásával elégedetlen főurak Kázmér herzceget, a lengyel király második fiát és Erzsébet királyné unokáját hivták be az országba, hogy Mátyás helyébe őt helyezzék a királyi székbe. Kázmér 1471. októberben 12 ezernyi sereggel hazánkba tört. Mátyás, Szapolyay Imre és Csupor Miklós parancsnoksága alatt az akkor már jelentékenyen megerősitett Kassát egy királyi sereggel megrakatta. Kázmér nem bizott abban, hogy a várost kézre keríti, s e helyett Kassa megkerülésével a Bodva völgyébe tért ki, melyen át a Rákoson táborozó király megtámadására indult.
Albert ostromolja Kassát.
Mátyás halála után a királylyá választott II. Ulászlóval szemben, ennek öcscse, Albert lengyel herczeg lépvén föl, Lengyelországból beütött és Eperjes elfoglalása után 4000 gyalogos- és 8000 lovasból álló hadával 1490. szeptember havában Kassa alá érkezett s azt ostromolni kezdte.
A lengyel ágyuk majdnem szakadatlanul törték a falat, és minthogy ezenkivül egy Beatrix királyné által küldött 400 főnyi lovas-csapatot is szétugrasztott Magyar Balázs, Albert híve, a polgárság végre már csüggedni kezdett, mi az október elején Ulászlóhoz intézett leveléből eléggé kitetszik.
A király a felmentést sürgető levél vétele után Hatvannál összpontosította dandárait, melyek közől Bakács Tamás 200, Báthory István 500, Corvin János, Kinizsi Pál 300, Szokolyi János csanádi püspök 300 és Ghúz Osvát ugyancsak 300 vitézből álló banderiumai tüntek ki.

A HÓHÉRBÁSTYA KASSÁN. (Saját felvételünk)
Ulászló hatvani seregével még a tél folyamán Kassa fölmentésére indult. Serege a város közelében a Szepességről odasietett Szapolyay István 4500 emberből álló hadával erősbödött. Nagyon késleltette, sőt időközönkint majdnem lehetetlenné tette a hadműveletek menetét a rendkívüli nagy hideg, a folytonos óriási szélvihar és hóförgeteg. A kedvezőbb időjárás beköszöntével megkezdődtek a kölcsönös csatározások, sőt egy páros viadal szemlélete is kijutott a két seregnek, amennyiben egy Albert seregéhez tartozó óriási tatár kihivására egy Ulászló-párti vitéz, Jaksics Demeter, a harczba elegyedett, mely a tatár leterítésével végződött. Az 1491. február 20-án létrejött békekötés felszabadította Kassát a féléves ostromzárlat alól.
Albertnek a békekötés megszegésével 1492-ben kezdett ujabb hadjárata, az elébe küldött Szapolyay István tárczavölgyi győzelmével végződött deczember 24-én. 1497-ben Albert harmadszor csapott Kassa vidékére, mely alkalommal a város ismét sokat szenvedett.
Kassa Ferdinándnak hódol.
A mohácsi gyásznap után, mint tudjuk, két királya lett az országnak. Zápolya János tokajnál megveretvén s a Tisza balpartjára szoríttatván, az Abaujvármegyében fekvő boldogkői és regéczi vár, valamint Kassa városa is, Ferdinándnak meghódolt.
A tél beálltával János még egyszer megkísérlé a támadó föllépést.
109Zápolya János.
Hogy ez ujabb hadviselésében Lengyelországra támaszkodhassék, mindenekelőtt Kassát akarta hatalmába visszakeriteni és e czélból csapatjait még deczember havában Tasnádon és Debreczenen át a Tisza felé irányította. Vállalata azonban mindjárt kezdetben nem igérkezett kecsegtetőnek. Előhadát, Bodó dandárát, miután karácsonykor a Tiszán átkelt és Mező-Keresztesnél táborba szállott, megtámadták és szétverték Ferdinánd magyar kapitányai u. m. Török Bálint, Pekry Lajos és Bakics Pál. János azalatt a sereg derék-hadával - 13,000 emberrel és 18 ágyuval - 1528 húshagyó keddjén Debreczenből Tokajra vonult, honnét a Tiszán való átkelése után Ujhelyen és Tőke-Terebesen át Kassára irányitotta seregét.
Szinai ütközet.
Ferdinánd, miután Kassa elfoglalását tudomásul vette, a bányavárosokban működő Katzianert Abaujba indította, hova különben Török Bálint magyar hada is törekedett. Ferdinándnak a város visszafoglalására mozgósított serege mindössze 3200 német lándzsás-, 500 német vértes lovas és 300 magyar lovasból állott, s Katzianer aligha vállalkozott volna e csekély népoel János megrohanására, ha ez utóbbi seregének erkölcsi értéktelenségéről, valamint több alkapitányának u. m. Dóczy, Czibak és Radics árulási szándékáról biztos tudomással nem bir.
János király az ellenség előnyomulására márczius elején elhagyta Kassát és a várostól délre - körülbelül 12 kilométernyi távolságban fekvő Szina helység közelében várta be Katzianer seregének támadását, melynek gyöngítésére, de egyszersmind nagyobb ellentállás tanusíthatása végett, állását földsánczokkal erősítette meg.

SCHWENDI LÁZÁR. (Orsz. képtár)
Katzianer márczius 20-án, úgy látszik déltájban közelítette meg János állásait és mindjárt az első rohammal hatalmába ejtette az ellenség által gyöngén megszállott szinai erdőt. Török Bálint a főállások megtámadását a következő napra kivánta halasztatni, ámde a fővezér, kinek - mint már előbb említve volt - János táborának belviszonyairól biztos tudósításai voltak, még az nap akarta János seregére a döntő csapást mérni és számitásában nem csalódott. János alparancsnokai közől Kisvárday betegség ürügye alatt távol maradt az ütközettől, Dóczy, Radics és Czibak még reggel megváltak a seregtől. Midőn Katzianer az utolsó átlalános rohamra előrevezette csapatjait, a hajduk és lengyelek kivételével, kik egy ideig vitézül harczoltak, csakhamar futásnak eredt János demoralizált serege és Katzianer a csatatér urává lőn. A szinai csatavesztés után János Lengyelországba menekült; Katzianer ellenben Kassára vonult.
Ferdinánd német zsoldosainak féktelen zsarolásai miatt azonban a felvidék rokonszenve ismét János király felé hajlott, és midőn annak időközben 110Lengyelországban szervezett és Athinay Simon vezérlete alatt 1528. derekán az országba küldött előhada Ferdinánd egyik hadosztályát, mely Serédy Gáspár parancsnoksága alatt Kassáról Athinay elé sietett, szeptember 25-én Sárospataknál megverte, az abaujmegyei várak közül Boldogkő és Regécz ujra János pártjára állottak, ki azalatt Athinayt jelentékeny sereggel követve, Zemplénmegyén át Lippára vonult.
Boldogkővár ostroma.
Boldogkő várának visszaszerzésére Serédy Gáspár, Ferdinánd kassai főkapitánya, 1530. elején Bebek Ferenczet küldötte ki. A csekély kiterjedésű vár egy csak északról megközelíthető sziklás hegygerinczen épült; a két oldalt fekvő Magoska és Sz. Iván hegyek felől azonban hathatós módon ágyúzható. Mindamellett kitartóan daczolt a vár Bebek ostromkisérleteivel és miután Ferdinánd emberei azt hat hétig zárlat alatt tartották, végre is elvonultak a nélkül, hogy annak birtokába jutottak volna.
Kassa Zápolya birtokában.
Még nagyobb kudarczot vallott Ferdinánd ügye a felvidéken Kassa elvesztésével 1536-ban, amiről Kassa történetében megemlékeztünk, midőn Serédy alparancsnokai közől Esztény György, Ghechey Márton és Lónyay Gergely, János király híveivé lettek. János 1536-ban Horváth Ferencz, regéczi várnagy, valamint Eödönffy László és Kállay János dandárait 1536. aug. havában Kassa közelében szállásoltatta el és csak az alkalmas pillanatot várta, hogy a város birtokába jusson. Serédy deczember 4-én Nagy-Idán tartózkodott. A helyettesül Kassán hagyott Lónyai Gergely e körülményről azonnal értesítette János dandárait, mire ezek, sűrü köd által segítve, a reggeli órákban a város közvetlen szomszédságába vonultak. Ennek megtörténtével Lónyai és Ghechey a helyőrség német katonáit részint felkonczolták, részint lefegyverezték, míg Esztény György a magyar katonasággal a felső-kapun át János hadaihoz csatlakozott. Déltájban a város megszállása már végre volt hajtva.

KASSA. - FŐKAPITNYOK HÁZA. (MOST HONVÉDKASZÁRNYA.) (Saját felvételünk)
Serédy a helyőrségnek Ferdinándhoz hű maradt s megmenekült töredékével Lőcsére húzódott vissza és ott várta be a segélyére küldött Ebersdorfer érkeztét, minthogy azonban ennek megjöttével sem vélte tanácsosnak, hogy Kassa visszafoglalására induljon, Ferdinánd meghagyására 1537. tavaszán Fels Lenárt ujabb erősitésekkel indult a felvidékre.
Regécz megvétele.
Fels a Szepességben álló hadakkal egyesülvén, 7000 lándzsás, 2000 vértes lovas és 300 huszár fölött rendelkezett. A hadműveletek megkezdésekor Ferdinánd hadvezére első sorban Kassa elszigetelésére törekedett és miután 1537. május 19-én Regéczet ostrommal bevette, a Kassa segélyére érkező Fráter Györgyöt a Bodrogon és Tiszán átűzte, végül pedig a Tisza vidékéről visszatértében Boldogkővárát is megvívta, most már elérkezettnek találta az időpontot, hogy magát Kassát, melynek parancsnoka az időben Czéczey Lénárt volt, ostrom alá vegye; de alig érkezett Fels a város alá, midőn Ferdinánd király a megindított békealkudozások következtében 111hadait Kassa alól elszállította. Kassa ezután még 15 évig (Izabella 1552-ben beállott kiköltözéseig) maradt János, illetőleg János Zsigmond birtokában.
Kassa erődítései.
Kassa erődítései - az 1556. április 13-án dühöngött óriási tűzvész pusztításai következtében - meglehetősen elhanyagolt állapotba jutottak s minthogy a város fegyverekben sem bővelkedett, Ferdinánd méltán tarthatott attól, hogy Felsőmagyarország főhelye könnyű szerrel ismét a Zápolya-párt kezeibe juthat: ennek megakadályozására elrendelte tehát, hogy Puchaim Farkas Kassa védelmére a felvidékre siessen.0
Nagy-Ida és Aba-Ujvár lerombolása.
Puchaim serege 5000 német gyalogosból és 600 ugyancsak német vértes lovasból állott. Miután Sárosmegyében Forgách Simon hadával egyesült, 1556. julius havában Kassára nyomult, mely városban két hétig tétlenül tanyázott. Végre elhatározta, hogy Perényi fészkét, a nagyidai várat, megostromolja. Perényi - rendes katonaság hiányában - czigányaival védte a várat, oly vitézül, hogy már visszavonulásra kényszerítette Puchaim seregét, midőn a lőszerben beállott hiány a további ellenállást lehetetlenné tette. Erre a királyiak Nagy-Idát 20 napi ostrom után augusztus 17-én bevették és földig lerombolták. Hasonló sors érte az abaujvári erősséget is.
Törökök Abaujban.
Az ország nagyobb részében már régen garázdálkodó törökök 1558-ban léptek első izben Abaujmegye területére. Ez évben történt ugyanis, hogy Velizán bég, füleki parancsnok, egy portyázás alkalmával Szikszón és annak vidékén rabolt s miután gazdag zsákmányra tett szert, a Sajó-völgyben fölfelé haladva, Fülekre visszatért. Kaza mellett azonban utólérte őt október 13-án Telekessy Imre, kassai főkapitány, ki Bebek György hadával egyesülve a török seregen fényes győzelmet aratott és körülbelül 2000 szikszó-vidéki magyar fogolynak visszaadta szabadságát. Ez első betörést nemsokára egy ujabb követte, midőn a Felső-Tisza mellékén Schwendi Lázár ellen harczoló János Zsigmond felszólítására Hasszán, temesvári pasa, a felvidék leigázására indult.
Hasszán portyázó hadjáratai.
Hasszán 1567-ben Jászberénynél körülbelül 5000 embert gyüjtött össze és április 2-án tört Borsodmegyébe, hol azonban Dédes előtt órákig vesztegelt. Dédes bevétele után Hasszán a főhaddal Putnokon át Gömörmegyébe hátrál, míg egyes kisebb csapatosztályok Abaujvármegye határszéli várait - melyek azonban őrségek nélkül állottak - u. m. Finkét, Gálfalvát és Gagybátort szállották meg, de Vadászvárát, mely Rákóczy György birtoka volt és Ináncsot, melynek lakossága a körülsánczolt temetőben hősiesen ellenállott, csak hosszas küzdelmek és a védők lemészárlása után ejthették hatalmukba. Schwendi e garázdálkodások hirére csakhamar Kassán termett, de a fogságba hurczolt 12,000 lakos kiszabadításaért semmitsem tett.
112Szinán pasa.
1588-ig nem járt török had Abaujvármegye területén. Ez évben Szinán, budai pasa, ezer arany forintnyi adót vetett ki Szikszóra, melynek lefizetését a szikszóiak kereken megtagadták. Szinán ennek hallatára Kara-Ali bég, székesfehérvári pasa vezérlete alatt Füleknél összpontosította Fülek, Szécsény és Vácz helyőrségeit, melyek 70 lófarkaljat képeztek és egyesek szerint 12, mások szerint 16,000 emberből állottak, 4 sugárágyúval. E seregnek kellett a szikszóiakat megfékeznie. Kara-Ali először Putnokot ostromolta, majd Sajó-Szent-Péteren át Szikszó felé vonult, hova október 8-án délután 3 órakor érkezett meg.

BETHLEN GÁBOR FEJEDELEM. (Orsz. képtár)
Szikszói csata.
A törökök közeledtére Szikszó lakosságának egy része - nagyobbrészt nők, gyermekek, fegyverszolgálatra már alkalmatlan férfiak - elmenekült, míg a fegyverfogható nép a fallal és árokkal körülkerített református templom udvarába sereglett, hogy az ellenség előnyomulását - a körülfekvő városok parancsnokai által megigért fölmentő hadak elérkeztéig - késleltesse. Délután 5 óráig tartott a templom rombolása a nélkül, hogy Kara-Ali azt megvívhatta volna. Ujabb ostromhoz készült, midőn hirét vette, hogy fölmentő magyar és német had közeledik. A pasa erre Szikszót 113felgyujtotta és seregével a Mánta-pataknak a Bársonyosba való torkolatánál csatarendbe sorakozott. A jobb szárnyat lovassága képezte, körülbelül 6000 ember; a bal szárnyon tömörültek a janicsárok, mintegy 4000 ember; az állás közepét a nehéz sugárágyuk foglalták el, míg a sereg hátát erős szekérvár biztosította.
Kara-Ali menetének kezdetén Rákóczy Zsigmond egri várnagy, a felvidék várparancsnokait felszólította, hogy minden rendelkezésükre álló katonaságot összegyüjtve, a török seregnek egyesült erővel állják utját. E felszólítás következtében Rákóczyn kívül a veszélyeztetett részek védelmére siettek: Serényi Mihály Kassáról, Rotthaler János és Raibicz Albert Szendrőről és Drugeth István zempléni főispán Homonnáról. A keresztény vezérek Vadász környékén gyülekeztek és bár seregük alig állott 2000 magyar és 300 német vitézből, példát ritkító bátorsággal vetették magukat a négyszeres ellenségre. Kara-Ali még hadainak rendezésével foglalkozott, mikor a keresztény sereg élén vágtató magyar vezér már támadót fuvatott. Rákóczy csatarendjének közepén haladtak Drugeth emberei és a szendrői lovasok; a jobb szárnyat alkották a német puskások, míg a bal szárnyon az ú. n. fekete lovasok fejlődtek föl. Mindjárt az első összecsapásnál történt, hogy Kara-Ali hatalmas vágást kapott homlokára és eszméletét vesztette. Helyette Musztafa, szécsényi bég vette át a vezérletet, de nemsokára ő is holtan bukott le a lóról. A parancsnok Bajezid pasa lőn, a ki a kellő pillanatban elsüttette az ágyúkat, mire a keresztények jobb szárnya zavarba jött és Alsó-Vadász felé meghátrált. A janicsárok a megrendült keresztényeket üldözőbe veszik és már megkerüléssel fenyegetik, sőt Rákóczy alvezérei kérelmére, már Szerencs felé készül hátrálni, midőn egyszerre Serényi lovasságával a folyton tért nyerő ellenségre tör; a janicsárok erre megzavarodnak, a magyarok jobb szárnyán mintegy 300 ember ujra rendezkedik, és Rákóczy összeszedvén utolsó embereit, a tüzelő ágyúkat rohanja meg, melyek rövid küzdelem után kezébe kerülnek. A küzdelem ezen stádiumában dőlt össze Drugeth István lova, mire ő maga foglyul esett, de zemplénmegyei hívei nem engedték vezéröket elhurczoltatni és elkeseredett dulakodás után kiszabadították. Ugyancsak ekkor rogyott le lováról Bajezid pasa is, mire az egész török harczvonal a szekérvár felé huzódott vissza, hol most kétségbeesett küzdelem fejlődött ki. A hadrend teljes felbontásával ember ember ellen harczolt, a tusát a földig leégő Szikszó tüze rémesen világitotta meg. Körülbelül 11 óra felé vad futásnak eredt a török sereg. A magyar lovasok a Sajó vizéig üldözték. 1744 török hulla fedte a csatamezőt és 2000-nél több ember veszett el futás közben, részint a Sajó hullámaiban, részint az üldözők fegyverei által. A foglyok száma mintegy 400-ra rugott. A magyarok birtokába került még 30 lófark és zászló, 4 sugárágyú, 482 ló és 600 podgyászos szekér.
De a magyarok vesztesége sem volt csekély. A parancsnokok közől elesett Pethő György, Széchy Péter, Kerczi Lénárd, Tarnóczy Lukács, Raibicz Frigyes, Nimtsch János és Prachich Kristóf; továbbá 410 magyar és 220 német közvitéz.
Bocskay.
Midőn a felvidéki rendek Rudolf önkényes föllépése miatt 1604-ben az engedelmességet megtagadták és Bocskay István zászlajához szegődtek, az épen akkor Nagy-Várad vidékén táborozó kassai főkapitány, Belgiojoso Jakab, sietve iparkodott Kassára visszatérni, de mikor a városhoz közeledett, a tanács utasításai folytán annak kapui a visszatérő sereg előtt bezárultak. Belgiojoso kénytelen volt Szepesváralja felé visszavonulni.
114Lippay Balázs, Bocskay elővédének parancsnoka, csakhamar értesült a kassai eseményekről, de egyszersmind tudomást szerzett arról is, hogy a város falai között Lassota alatt még némi idegen katonaság is tartózkodik, mely a tanács végzéseit esetleg veszélyeztetné; Bocskay nevezett alkapitánya erre gyorsított menetben indult el Tokaj vidékéről Kassa felé, hogy a várost mennél előbb biztosítsa Bocskaynak.
Október 29-én érkezett Lippay Kassa alá és miután Lassota hadának bántatlan elvonulást biztosított, másnap megszállotta a várost, hova november 11-én maga Bocskay is megérkezett. Bocskay bevonulása után Lippay Belgiojoso üldözésére a szepesi várhoz indult.
Básta György.
A Bocskay által támasztott mozgalmak ellensulyozására Básta György parancsnoksága alatt Esztergom mellett 15 ezernyi sereg szervezkedett és Belgiojoso szorult helyzetének hallattára Básta elérkezettnek vélte az időt, hogy támadó hadműveleteit megkezdje. Előhaladtában előbb Osgyánnál - Rima-Szombattól nyugatra -, majd Edelénynél ütközött meg Bocskay előretolt hadosztályaival és ezek visszaszorítása után Szendrő ellen sietett, melyet ostrom nélkül hatalmába ejtett. Az edelényi vereség és Szendrő elestének hírére Lippay felhagyott Szepes-várának ostromával és Kassa falai mögé huzódott vissza.
Básta Belgiojosoval eszközölt egyesülése után Eperjesre vonult és miután Szepes- és Sárosmegyét a király iránti hűségre intette, deczember 2-án Kassa ostromlására indult A királyi előhad este közelítette meg a várost és a téglavetők mellett táborozott. Harmadnapra megjött Básta derékhada is, melyet a kedvezőtlen téli időjárás miatt a külvárosok házaiban szállásoltak el, mire Sennyey, Bocskay kassai kapitánya, a külvárosokat deczember 5-én olyannyira lövette, hogy Básta emberei kénytelenek voltak azokat odahagyni. Mindamellett déltájban a város átadására szólitotta föl Sennyeyt a királyi vezér; a várőrség e felhivásra kirohanással válaszolt, mely alkalommal mindkét részről körülbelül 100-100 ember esett el. Az ostromlók halottjai között volt egy Mansfeld gróf is. Básta ezek után meggyőződött arról, hogy a város megvivására egyelőre nincs kilátása, s deczember 6-án seregével Eperjesre takarodott.

FORGÁCH ÁDÁM (Orsz. képtár)
Bocskay 1606. deczember 22-én bekövetkezett elhunyta után Kassa a bécsi békekötés szerint a király kezeibe került.
Bethlen Gábor hadjáratának kezdetén Kassa tanácsának határozata folytán a város Bethlen pártjára állott, miről a fejedelem, tokaji tartózkodása idején, egy küldöttségtől értesült.
Rákóczy György.
A fejedelem ennek a hirnek vétele után Rákóczy György, továbbá Szécsy 115György és Rhédey Ferencz vezérlete alatt a város megszállására tetemes sereget küldött, mely 1619. szeptember 5-én Kassa előtt táborba szállt. Dóczy András, II. Ferdinánd kassai főkapitánya, minden áron ellenezte a város átadását, de csekély hadával nem akadályozhatta meg, hogy Bethlennek a városban levő hivei a király érdekeit védő főkapitányt megrohanják és őrizet alá helyezzék, mire Rákóczy György a városba vonult.
Jászó lerombolása.
Szécsy kiküldetvén a megye többi részének biztosítására, Jászót, az egri püspök és káptalan akkor székhelyét leromboltatta. Bethlen Gábor halála után a város ujra II. Ferdinánd birtokába jutott.
Lépést tartva a hadieseményekkel, Kassa erődítése is fokozatosan tökéletesedett.
Hogy külső várfal déli része nagyobb ellenálló képességgel rendelkezzék, épült - ugy látszik még Bethlen idejében - a róla elnevezett "Bethlen Gábor-bástya", mely az alsó kapu bal oldalában merészen ugrott ki. A felső kaputól jobbra, a belső körfal észak-keletre néző sarkában építette a város 1631-ben saját költségén a kovácsok ágyutelepét, melynek homlokzatára következő feliratu táblát illesztett: "Anno MDCXXXI sub Judicatu Generosi ac Prudentissimi viri Michaelis Vass". Ennek megfelelően emeltetett a belső körfal észak-nyugati sarkán - a még jelenleg is fennálló fegyverház-utczai száraz-malom szomszédságában - II. Ferdinánd parancsára a mészárosok ágyutelepe, miről a következő ott elhelyezve volt felirat tanuskodott: "Sub auspiciius Sacratissimae Romanorum Imperatoriae ac Germaniae Hungariae, Bohemiae etc. Caes Regiae Majestatis Ferdinandi II. Judice civitatis Nicolai Keöszegy Anno Domini MDCXXXVII." E védművek Rákóczy fölkelésének idejében már szolgálatot teljesítettek.
I. Rákóczy György erdélyi fejedelemmé történt megválasztásában II. Ferdinánd kezdetben sehogysem tudott megnyugodni és az ellene tervezett hadjárat megindítására Eszterházy Miklós nádor alatt 1631-ben Kassán sereget is gyüjtetett. Minthogy azonban annak Bornemisza János vezérletére bizott élcsapatját Rákóczy hadvezérei u. m. ifj. Bethlen István és Zólyomy Dávid Rakamaznál megverték és az északi megyék inkább Rákóczy, mint Ferdinánd ügye mellett látszottak állást foglalni, a további hadviselést az 1632-ben megkötött kassai béke egyelőre megszüntette.
A Rákóczy-féle mozgalom 1644-ben bekövetkezett ujabb kitörésekor Abaujvármegye nemessége nyiltan az erdélyi fejedelemhez csatlakozott és Kassa polgárságával egyetértve a királyi főkapitányt, Forgách Ádámot, márczius 11-én elvonulásra kényszerítette, mire Rákóczy György a következő napon a várost birtokába vette.
Kassa kézrekerítése után Rákóczy a hadjárat folytatásának érdekében következő módon intézkedett: Kassa kapitányává Rott Orbánt nevezte ki; a lengyel határon gyülekező Homonnay János vezette sereg megfigyelésére Bakos Gábort észak felé inditotta; a Vág völgyében és a bányavárosokban kellett Kapronczay Györgynek és Bornemissza Pálnak működnie, míg a derékhadnak Rákóczy György továbbá Rákóczy Zsigmond, Kornis Zsigmond, Kemény János és Sulyok István vezérlete alatt a Garam völgyében kezdett hadakoznia.
II. Ferdinánd ezen készületekkel szemben Eszterházy Miklós nádor parancsnoksága alatt mintegy 8,000 embert indított a Duna vidékéről Abaujvármegyébe; Puchaim Kristóf és Götz tábornokok körülbelül 12 ezernyi serege a bányavárosok védelmére tolatott előre.
Puchaim ostromolja Kassát.
A királyi hadak előnyomulására Rákóczy derékhada nem bocsátkozott komolyabb ütközetekbe, hanem az ellenség kifárasztására irányított oldalmenetekkel, lassan a Bodrog vidékére huzódott vissza. A bányavárosokba 116küldött oszlopok közül Kapronczay ellenállott ugyan Puchaim seregének, de az ütközettel együtt életét is vesztette. Puchaim és Eszterházy további előhaladásukban Szendrő várát rohanták meg, melynek bevétele után a Bodrog mellett álló fejedelem ellen indultak. Szerencs elfoglalása és Rákóczy visszaszorítása után Puchaim biztosra vette, hogy az észak felől közeledő Homonnay Rákóczy seregét hátban meg fogja támadni, mire a fejedelem szükségképen a Tisza bal partjára szoríttatnék; e föltevésből kiindulva tehát felhagyott Rákóczy további üldöztetésével és e helyett Kassa elfoglalására sietett, hova junius 19-én érkezett meg és a város bombáztatását a miszlókai partok felől nyomban meg is kezdte.
Puchaim számításai azonban sehogysem teljesültek. Homonnay János országbíró - leszámítva egy kis hadosztályt, melyet Forgách Zsigmond vezérlete alatt Puchaim erősítésére Kassára irányított - tétlenül vesztegelt Felső-Zemplénben. Az erdélyi fejedelem pedig meggyőződvén arról, hogy a hadviseléshez nem igen ért, a Bodrog mellett összpontosított hadak vezérletét Kemény Jánosra, Bethlen Gábor kitünő tanítványára bízta, ki Homonnay tétlenségét legott kiaknázva, Szerencsre tört, azt elfoglalta és most a Hernád-völgyben fölfelé haladva csakhamar Nádasdon termett.
Szalánczi ütközet.
A nádasdi táborban értesült Kemény arról, hogy a Puchaim segítségére küldött Forgách hadoszlop a Ronyvavölgyből Kassára törekszik. A gyors elhatározásu hadvezér ennek hallatára egy perczig sem habozott és Forgách elé sietett, kinek seregét Szaláncznál rövid küzdelem után teljesen szétveré. A szalánczi ütközet után Kassa felé folytatja útját Kemény és miután az őrség szaporítására Jármy Ferencz alatt egy hadoszlopot a városba menesztett, a sereg zömével a várostól keletre fekvő kassaujfalusi magaslaton ütötte föl táborát.

RÁKÓCZY ZSIGMOND. (Orsz. képtár.)
Puchaim, miután Forgách megveretését és Kemény eljöttét tudomásul vette, nem bátorkodott megtizedelt seregével az ellenség támadását bevárni és eltökélte, hogy Eperjesre vonul vissza. Minthogy azonban a sárosi utat Kemény tartotta megszállva, a királyi sereg csak éjjel és a várost északról keritő erdőkön áthaladva juthatott nagynehezen a Tárcza völgyébe. De Kemény János nem az az ember volt, a ki féleredménynyel beérte; mihelyt Puchaim elvonulásának irányát megtudta, nyomban üldözésére kerekedett és hátvédő csapatját Somosnál utólérvén, azt szétugrasztotta.
E hadjárat többi hadműveletei közül felemlítendő még Regécz várának ostroma, melyet közvetlenül Kassa fölmentése után Rákóczy György személyesen folytatott. A fejedelem halála után 1648-ban Kassa és a megye Regéczczel együtt a királyra szállt vissza.
Kuruczok fölkelése.
A vasvári káros békekötés és az ország váraiban elhelyezett idegen katonaság erőszakoskodásai mindenütt nagy elégületlenséget szültek, ez okokhoz járulván a vallási torzsalkodások, törvénytelen adókivetések is. A nemzeti 117ellenállás üszke ismét lobbot vetett, és az elégületlenek, u. m. Petróczy István, Kende Gábor, Szuhay Mátyás és Szepesy Pál, a nagy-váradi pasa segédkezése mellett, 1672. augusztus havában kitüzték a fölkelés zászlaját, mely alá - aránylag rövid idő alatt - 15,000 ember sietett. E rögtönzött sereg Kálló és Nagy-Bánya elfoglalása után átkelt a Tiszán és Kassára tartott.
Spork. Spankau.
Kassán julius végén Spork János parancsnoksága alatt kilenczezernyi sereg táborozott, minthogy azonban Spork augusztus 2-án felsőbb parancsra elvonult, az elégületlenek közeledtére Spankau Páris kassai főkapitány mindössze csak 2000 emberrel vonulhatott a város falai mögé.
Az elégületlenek serege Kassától délre, Enyiczke és Buzinka között állapodott meg és minthogy vezérei a kassai helyőrség nagyságát nem ismerték, a város megrohanását egyelőre elhalasztották.
Spankau egy 100 főből álló előretolt német lovas-csapat jelentései utján értesült az ellenség táborozási helyéről, míg ő maga a helyőrség zömével Bárczánál várakozó állást foglalt. E jelentések vagy hézagosak lehettek, vagy kevésre becsülhették az elégületlenek hadi értékét, másképen nem érthető Spankau vakmerősége, melylyel szeptember 13-án a nyolczszoros erő megtámadására indult.
Enyiczkei ütközet.
A pesti uton haladó előcsapat Enyiczkétől délre akadt az ellenséges seregre, mely Petróczy és Szuhay parancsadásaira csakhamar rendezkedett és a német előhadat az enyiczkei várkastélyig visszanyomta. Időközben megérkezett Spankau főereje, mely folytonos támadásaival az ellenséges harczvonalat előbb megállítja, majd zavarba hozza, mire Petróczy a harczvonalon végig vágtatva kitartásra és ujabb előnyomulásra serkenti híveit. A küzdelem ennek következtében megállapodott és minthogy az elégületlenek folyton kipihent erőkkel léphettek a tusába, Spankau végre is kényszeritve érzi magát arra, hogy visszavonuljon. De már későn volt. Az ütközet vége felé érkezett a harcztérre a sereg utócsapatát képező Szőts János 2000 emberből álló dandára, mely a németek szárnyába tör és véres öldöklést visz véghez, melyből Spankau kevesed magával csak az éjszaka védelme alatt menekülhetett meg.
Ha a fölkelők az ütközetet követő napon összes erejükkel a város ellen nyomulnak, nincs benne kétség, hogy hatalmukba került volna, de a táborban uralkodó egyenetlenség következtében csak Szuhay Mátyás indult Kassa ostromára, míg Kende Gábor Regécz, Serédy Benedek Eperjes, Petróczy István pedig Lőcse ellen nyomult.
Midőn Petróczy Lőcsét már tizedik napja eredménytelenül ostromolja, hirét veszi annak, hogy neudingi Kobb Farkas 6000, Diepenthal 2000 és Eszterházy Pál 1000 emberrel Liptón át Kassa felé közeledik. Petróczy erre felhagyott Lőcse zaklatásával és Eperjesre hátrált, honnét Serédyt is magával hozva Kassa alá vonult, melyet Szuhay még mindig eredménytelenül tartott zár alatt. Szuhay tanácsára az elégületlenek összes hadereje most Kassa alól Királynépén át Györkére vonult vissza és ez oldalállásban készült a döntő csatára.
Györkei ütközet.
A királyi vezérek Kassának az ostromzár alól történt felszabadítása után akadálytalanul egyesülhettek ugyan Spankau hadával, a rendelkezésükre álló sereg létszáma azonban még most sem közelítette meg a györkei tábor erejét, mely körülmény megfontolása után Kobb oly szövetségeshez fordult, melyhez a német vezérek lázadókkal szemben máskor nem igen szoktak fordulni: a csábitáshoz. Midőn t. i. Kobb serege október 25-én Királynépére elvonult, a fővezér biztositó levelei és ajánlatai - Barkóczy közvetítése mellett - a kuruczok táborában levő hajdukat arra birták, hogy az összeütközés kezdetén hagyják el tömegesen Petróczy zászlaját és csatlakozzanak a királyiakhoz. Az eredmény biztosítása után Kobb október 27-én megkezdte a csatát.
A küzdelem rövid ideig tartott. Midőn az elcsábított hajduk zászlaikat 118és fegyverzetöket rendenkint eldobták és a királyiakhoz pártoltak, a csúf árulás látása óriási módon lehangolta a kuruczok harczkedvét és kivéve a jobb szárnyon küzdő zempléni dandárt és körülbelül 1000 gyalogost, kik vitézül helyben maradtak és utolsó emberig felkonczoltattak, a sereg többi része futásnak eredt. Petróczy, Kende és Szepesy dandárai a Tisza felé menekültek meg, míg Szuhay és Szőts csapatai a Sajó mögött, Ónodnál ujra megállapodtak. A fogságba aránylag kevés került, kiket Kobb nyársra huzatott.
A györkei győzelem korántsem mentette meg az elégületlenek becsapásaitól a megyét. 1675-ben ujra Kassa előtt termettek és a külvárosokat fosztogatták. Egy másik csapat Tornát szállotta meg Boldogkő várát azonban siker nélkül ostromolták hat héten át és végül is elvonulásra kényszerítette őket a vár kapitánya, Becskerédi Ferencz. A következő évben Jászóra törtek, de Kassa alól ismét eredménytelenül takarodtak el.
Hogy Kassa a kuruczok gyakori rajtaütése és az őrség csekély volta daczára mindaddig a királyiak birtokában maradt, ez leginkább a város ujabb keletü megerősítésének tudható be, melyből leginkább az 1670-76-ig épült citadella érdemli meg a különös megemlítést.
Kassai czitadella.
A kassai czitadella a város déli kapuja előtt terült el és szabályos ötszöget alkotott, melynek egyik oldala, a rajta kivezető hat lábnyi magas kapuval, a város felé nézett. Minden szögletén egy-egy kiugró bástya emelkedett, melyek a város felé nyiló kaputól bal kéz felé haladva, Lipót- malom-, Montecuccoli-, temető- és Claudia-bástyának neveztettek el. A malom-bástya két oldalán elhelyezett vizemelő gépek a Hernádból a fellegvár árkába terelték a szükséges vizet. A Montecuccoli- és temető-bástya közötti kőfalon át nyilt az akasztófahegy felé egy 18 lábnyi magas kirohanási kapu, míg a Montecuccoli- és malom-bástyát összekötő fal közepéből egy 19 lábnyi magas laboratorium-torony emelkedett ki. A malom- és Lipót-, valamint a temető- és Claudia-bástya közötti közfalon egy-egy puskaportorony építése terveztetett, melyekből azonban 1676-ban még csak az első torony alapfalai készültek el. A bástyák sarkaiban - a Lipót- és Claudia-bástya egymásra néző sarkait kivéve - két-két érczágyut helyeztek el.
Thököly Imre.
Megujult erővel törtek a kuruczok Kassára 1678-tól kezdve, midőn Thököly Imre gróf állott a mozgalom élére. Az ifju vezér mintegy 20 ezernyi sereggel indult a Felső-Tisza vidékéről az északi megyék elfoglalására. Abauj-vármegyébe lépve, egymásután elfoglalta Boldogkővárát, Gönczöt, Mislyét, Széplakot, Enyiczkét, Szalánczot és Tornát. Kassa megrohanása azonban egyelőre nem sikerült. A kassai kudarcz után Thököly seregét két részre osztotta. A sereg kisebb felét Teleky parancsnoksága alatt Sáros-, Szepes- és Liptómegyékbe rendelte; a sereg zöme Thököly személyes vezérlete alatt Tornán át a bányavárosokba indult.
Időközben Würben gróf, Leslie tábornok hadosztályával megerősödve, augusztus havában Kassára bevonult és a vidék lecsendesítésével foglalkozott, mi természetesen a barangoló kurucz-csapatokkal folytatott mindennapi csatározásokkal volt összekötve. Ezen kis háború főbb eseményei közöl kiemelendő Józsa István egri kanonok kuruczvezérnek október 1-én Göncz-Ruszkán történt elfogatása; továbbá Kassa külvárosainak a kuruczok által 1679. január 28-án való kifosztása; végül a tornai és szalánczi váraknak Leslie által történt visszafoglalásuk.
Thököly győzelme Szikszónál.
Thökölynek a bányavárosokba intézett betörése azonban kedvezőtlen fordulatot vett, a mennyiben Szt. Keresztné Wrbna és Dünenwald tábornokok által megverve, seregével a Sajó mentében visszavonulni volt kénytelen. Leslie, a szt. kereszti vereség hirére az Alsó-Sajó vidékére rándult, hogy Thököly hadának útját elállja és azt ujabb csatára kényszeritse. Szikszónál találkoztak az ellenséges hadak. Az összeütközés a királyiakra nézve szerencsétlenül végződött és 500 labancz került a kuruczok fogságába, mire Leslie Kassára visszatért.
119Thököly Imre 1682-ben másodszor vezette hadait a felvidékre azzal a szándékkal, hogy Kassát most már minden áron hatalmába keríti. Hadseregét Harangodnál vonta össze és az 14,000 emberből állott. Strassoldo, kassai főkapitány, Thököly előnyomulásának hirére Herbertstein gróf parancsnoksága alatt 800 főből álló német őrséget hagyott a város védelmére, többi csapatjával a Garam felé tért ki.
Thököly seregének előhadai Harsányi, Petneházy és Madács kapitányok vezérlete alatt már julius közepén czirkáltak a város környékén és egy ily kémszemle alkalmával történt, hogy Herbertstein gróf, ki a vár parancsnokságának átvételére épen akkor Eperjesről Kassára iparkodott, a kuruczok kezeibe esett. Herbertstein elfogatása után Lamb volt a város parancsnoka.
Thököly Kassát ostromolja.
A város megostromlásában Thököly Szirmay Endre ezredes tervei szerint járt el. Nevezett főtisztje mint hadmérnök több éven át tartózkodott Kassán és ott időzése alatt meggyőződött arról, hogy a fellegvár elestével szükségképen meg kell hódolnia a városnak is. E föltevésből kiindulva az első roham tehát, melynek végrehajtását Thököly Szirmayra bizta, a czitadella ellen irányult.
Szirmay mintegy 1000 emberrel vonult ki az ujfalusi táborból és míg hadoszlopának egyik fele julius 20-án késő éjjel a város körfala ellen tüntetett és az őrség figyelmét lekötötte, addig Szirmay többi emberével az éj leple alatt megközelítette a fellegvár árkát és miután azon, valamint az odavitt hágcsók segélyével a körfalon észrevétlenül átkelt, a zajra föllármázott őrséget - 78 embert - parancsnokával együtt felkonczolta.

SPORCK JÁNOS (Orsz. képtár.)
Kassa meghódol Thökölynek.
A fellegvár bevétele után Thököly másnapon derékhadával a város körfalát rohantatta meg, de a vitéz őrség kitartása és szívós ellenállása mellett a czitadella elestéhez füzött vérmes remények nem teljesültek. Minthogy Thököly most már attól tartott, hogy az időközben Lőcsére előnyomult Strassoldo a város segítségére jöhet, Ibrahim budai pasát Kassa elfoglalásának gyorsítására a város alá szólította. A török sereg augusztus 12-én érkezett Kassa környékére, mire az őrség az ostrom tartama alatt sokat szenvedett várost augusztus 15-én Thökölynek átadta. A vár parancsnokságát Thököly Fajgel Péterre bizta.
Kassát Caprara meghódoltatja.
Thököly szerencsecsillagának hanyatlásával Schultz tábornok 1685. szeptember 1-én Eperjest megszállotta, Caprara Aeneas pedig október 13-án Kassát vette ostrom alá. Thökölynek a nagyváradi pasa által történt elfogatása hirére, Petneházy Dávid egy 7,000 emberből álló kurucz sereget vezetett 120Caprara kassai táborába, mire a város is október 25-én a királyi hadak előtt megnyitotta kapuit.
Thököly seregének maradványát, mely Tokay Ferencz vezérlete alatt a felvidéket nyugtalanította, 1697-ben Nigrelli Oktavian kassai főparancsnok Szaláncz mellett semmisítette meg.
A bécsi kormány nemzeti függetlenségünk eltörlését czélzó intézkedései a XVIII. század elején ujabb mozgalmat szültek, melynek tüze II. Rákóczy Ferencz élesztése folytán nemsokára az egész országra áthatott.
Kassa II. Rákóczy Ferencz birtokában.
Lőcse, Szepesvár és Gács meghódolása után a fejedelem Kassa meghódoltatását tűzte ki és a város körülzárolására 1703-ban némi sereget rendelt Abaujvármegyébe. Komolyabb jellegüvé azonban az ostromzárlat csak a következő évben vált, midőn Forgách Simon a Veteráni és Montecuccoli ezredesek gondjaira bizott várost még jobban szoritotta, minek következtében Kassát október 20-án átadták Rákóczy Ferencznek, a ki a várost franczia mérnökök által ujabb védőművekkel erősítette meg. Kassa visszavételre Rabutin tábornok 1706-ban Erdélyből a felvidékre vonult.
Rabutin sikertelen ostroma.
A tábornok Károlyi hada által minduntalan feltartóztatva, kimondhatatlan nélkülözések között tette meg a kassai menetet és miután útközben Egert sikertelenül megrohanta, Miskolczot pedig felgyujtotta, elcsigázott seregével és 22 ostrom-ágyujával csak október elsején foghatott Kassa lövetéséhez. A város őrségének erősbítésére kevéssel azelőtt érkezett Kassára Ordódy dandára, melylyel a védők száma 4000-re emelkedett. Várparancsnok az ősz Radics András volt. Az ostrom megkezdése után Károlyi a várostól északra megfigyelő állásba helyezkedett, míg Bercsényi a fejdelem meghagyása folytán a Vágvonaltól a város segitségére sietett. Rákóczy azonban ezzel sem elégedett meg és Esztergom bevétele után személyesen indult egy karabélyos-ezred élén a fenyegetett város fölmentésére.
Rabutin Károlyitól és az időközben Tornára érkezett Bercsényitől keveset háborgatva, a város elestét minden módon siettette és czélját talán el is érte volna, ha Rákóczy ezalatt Bercsényivel nem egyesül, mire Rabutin, kinek táborában különben ragályos betegségek is dühöngtek, Kassa alól - még a tél beállta előtt - Tokaj irányában elvonult.
Az ostromról maga II. Rákóczy Ferencz fejedelem emlékirataiban következőket irja:
"Rabutin elkezdé Kassa ostromát, megnyitván a vívó árkokat, ágyu- és mozsártelepeit pedig a város fölött uralkodó magaslatra állitván. Noha Rabutinnak nem volt több két huszonnégy fontos és husz tábori ágyujánál, elégségesek valának ezek halomra dönteni a város béleletlen rossz falazatát, a melyhez egy közfal (courtine) volt toldva, hogy egy földbástyával összekösse. Az ellenség a bástyát löveté. Az emlitett fal vastagsága nem volt több három lábnyinál, hoszsza ellenben ötven lábra terjedt. De szerencsére az ügyes lovassági tábornok inkább szereti a golyóival a földbástyát szántatni, mint a falat töretni, s a nélkül, hogy a mellvédeket leromboltatta volna, rohamot parancsolt, mely visszaveretett."
Rabutin Rákóczy következtetése szerint azért vonult ostromközben vissza, mert nem akart a császár parancsa szerént Starhemberggel Ersztergomnál egyesülni, hogy igy magának tarthassa a fővezényletet.
Kassa megtartását, irja tovább a fejedelem, "Radics dandárnoknak köszönhetem, aki parancsnoka volt. Ezen szilárd és határozott jellemü öreg egykoron dicső emlékezetü anyám, a fejedelemnő alatt vezénylett Munkácson. Bementem a városba, hogy kifejezzem neki köszönetemet, s egyszersmind megelégedésemet nyilvánitsam a helyőrség és a lakosság iránt, a kik mindnyájan igen jól viselték magukat. De egyuttal szemére vetettem a tűzérparancsnoknak vastag hibáját, hogy t. i. mért nem lövette porrá mingyárt az első napon Rabutin nyomoru ágyutelepeit, a mit könnyen megtehetett volna, ha a megtámadott hely homlokzatán 30-40 nagy ágyut állitatott volna egy sorba a helyett, hogy a város védőfalain köröskörül helyezé el őket."
121Rákóczy ügye 1710-től kezdve határozottan rosszra fordult. A szerencsétlen liszkai ütközet után, melyben Viard tábornok Rákóczy utolsó seregét megszalasztotta, valamint Egernek november 29-én és Eperjesnek deczember 10-én bekövetkezett eleste után, Viard Gönczre, Virmond Eperjesre, Löffelholtz Sáros-Patakra nyomult, mely állások elfoglalása után Kassa körülzárása nagyjából már be volt fejezve.
Kassán ez időben Radics András és Berthóty Ferencz hirtelen elhalálozása után Esterházy Dániel volt a parancsnok.
Deczember 28-án egy körülbelül 4000 emberből álló hadosztály közeledett délről a város felé és míg a derékhad az akasztófa-hegyen állást vett, addig egyes kiküldött csapatok a város közelében található marhákat terelték össze. Az őrség ennek láttára a harácsolókra tört és a Hernád balpartjára szorúltakat egészen Széplakig üldözte. Az akasztófa-hegyen álló ellenséges zöm a Hernád által az üldözők oldalba való megtámadásában akadályozva lévén, az alsó külvárosokra üt, mely alkalommal az u. n. alsó- vagy császár-malom a lángok martalékává lőn. A kitörők erre felhagytak az üldözéssel és a városba tértek vissza.
A következő év január 1-én Bárcza felől egy ujabb oszlop nyomúlt a város felé, mely, a fellegvár bástyáiból megkezdett tüzelés következtében, Kassa Ujfalun át a várost északról megkerülve, a következő napokban a malom-árok vizének elterelésével foglalkozott.
Minthogy a vár parancsnoka ezen müveletekből Kassa szorosabb bezárásának előjelére vélt következtetni, január 7-én a külvárosok házainak lebontását, 22-én pedig a falakon kívül fekvő kertek faállományának kiirtását rendelte el. Hogy különben a zárlat ez időben még nem lehetett teljes, kitetszik abból is, hogy január 14-én egy 300 emberből álló segédcsapat, mely Munkácsról jövet közelitette meg Kassát, akadálytalanul vonúlhatott a városba.

SPANKAU. (Orsz. képtár.)
Februárban felszólították a királyi tábornokok Eszterházyt, hogy Rákóczy ügyének vesztét és a megkezdett béketárgyalásokat tekintetbe véve, Kassát szolgáltassa ki a királyi hadaknak. A tagadó válasz átadása után a királyi csapatok Kassát szorosabban bekeritették.
A meghódolás végett indított, de megszakadt tárgyalások áprilisban ujabb stadiumba léptek, minek eredménye gyanánt a város az ostromlókkal fegyverszünetet kötött. Minthogy azonban Viard tábornok erről értesítést nem kapott, Hilyó felől a középső külvároson át a várfal megrohanására indúlt. A várőrség ezen merényletre kirohanással válaszolt, mely alkalommal Viard támadó oszlopa 40 halott és 7 fogoly hátrahagyása után a Csermely-völgybe üzetett vissza.
Kassa utolsó ostroma.
A félreértés kiegyenlítése után Kassa Ebergényi László, Pálffy tábornagy küldöttje előtt végre kifejezte meghódolását, mire a királyi hadak 122április hó 27-én az alsó kapun át a városba nyomultak, mely eseménynyel Kassa utolsó ostroma véget ért.
Kassa uj erődjei.
Kassa - mint vár - a XVII. század elején érte el legfőbb jelentőségét. A belső körfal déli részében két uj ágyúteleppel (az u. n. Forgács- és uj-teleppel) találkozunk, melyek a XVII. században épült kovács- és mészáros-telepekkel majdnem szabályos hossznégyszöget képeznek. A külső körfalból nyolcz nagyobb méretű bástya ugrott ki, melyek a felső kaputól jobb kéz felé haladva a malom-, hóhér-, jég-, Bethlen Gábor-, muszka-, sarták-, tompa- és tégla-bástya nevet viselték. A külső körfalon át két kapu vezetett a szabadba u. m. a város északi és déli végén levő felső és alsó kapu, de míg az első mélysége alig ment négy ölnyire, addig az utóbbi egy körülbelül 20 ölnyi hosszu alagutat alkotott. A külső körfalat szegélyezte a külső árok, melynek táplálására a vizet a malom-árok szolgáltatta.
Mint a körfalon kívül előretolt és önálló védőművek szerepeltek: a déli kapu irányában elterülő és már előbb leírt citadella, továbbá még négy kisebb ravelin, melyek közül a Sz. Károlyról nevezett az alsó kaputól jobbra, a Jenő-ravelin attól balra magaslott ki, míg a Sz. József- és Sz. Péter-ravelin a mai Jezsuita- és Francziskánus-utcza meghosszabbításában, a malom-árok bal partján (a jelenlegi Széchényi-ligetben) épült.
Erődvonal lerombolása.
A békés viszonyok beálltával, de különösen a lövő fegyverek technikájának fejlődése folytán, a mélyen fekvő és a szomszédos magaslatokról hatásos tűz alá vonható Kassa a vár jellegét lassankint elvesztette és nyilt városaink sorába lépett. Külső védőművei közül a citadella volt az első, melyet III. Károly rendeletére nagyjából már 1713-ban széthánytak, míg utolsó maradványait csak 1803-ban hordták el; hasonló sorsban részesültek a XVIII. század végén és a jelen század elején a ravelinek, melyek közül Szt. Károly ravelinjét - mint legutolsót - 1856-ban rombolták le.
A közlekedés könnyítésére a mult században megnyílt a Forgács-utczai kapu, melyet 1783-ban József-kapunak neveztek el; hasonló czélból törték Polinsky János birósága idejében, 1805-ben a malom-utczai kaput is. A város lakosságának szaporodása és az ujabb építkezések szükségessége végül sürgetőleg követelte, hogy a körfalak lerontassanak. Ez a jelen század első tizedeiben általában megtörtént s ugyanakkor bontották le a város két főkapuját is.

CAPRARA. (Orsz. képtár.)
Az erődmaradványokból ma már csak keveset láthatunk; nem több ez, mint a prémontreiek kertjében levő hóhérbástya, továbbá a fegyverház-utczában álló száraz malom, valamint a sörház-utczai lovarda nyugati oldalát alkotó, és a Rákóczy-körútra néző házak kertjeiben még itt-ott előtünő körfaltöredékek.
A szatmári békeszerződés megkötése után Abauj-Tornavármegye majdnem 140 évig élvezte a béke áldásait, amennyiben az 1741-ik évi és a franczia hadjáratok idejében mozgósított nemesi fölkelésen kívül komolyabb hadi mozgalomnak nem szolgált színhelyül.
Annál jelentékenyebb szerepet vitt a megye az 1848-49-iki függetlenségi hadjáratban, midőn nemcsak tekintélyes hadállitásaival, hanem a területén lefolyt hadműveletek szempontjából is előkelő helyet biztosított magának a hadtörténetben.
1231848.
Abauj vármegye a nemzeti mozgalmak kezdetén a nemzetőrséghez szolgáltatta fiait, mely a nemzetőrségről szóló t. cz. értelmében Abaujban 2 zászlóaljból és 3 lovas századból állott, később a vármegye e helyi csapatokon kívül még 1 honvéd-zászlóaljat (a híressé vált vörös-sipkás 9-iket) és 2 önkéntes gyalog-, meg 1 önkéntes lovas-századot állított fel, mely mozgó csapatokból a 9-ik honvéd-zászlóalj Vitális őrnagy parancsnoksága alatt a verseczi, az önkéntes századok pedig a pozsonyi táborba vezényeltettek. Az abaujmegyei 34-ik sorgyalogezred 3 zászlóalja hasonlóképen a magyar ügy szolgálatába állott.
A megyét érintő hadműveletek deczemberben kezdődtek.
Windischgrätz tábornagy terve szerint a támadás végrehajtására összevont osztrák hadseregnek hat oszlopban kellett az ország fővárosa felé előnyomulnia.
Schlick bevonulása.
A Kassára irányított Schlick hadtest közvetlenül a bevonulás előtt, következő harczrenddel birt:
Fiedler vezérőrnagy dandára:
9-ik sz. Hartmann-gyalogezred 2-ik zászlóalja.
12-ik sz. Vilmos főhg-gyalogezred 3-ik zászlóalja,
30-ik sz. Nugent-gyalogezrd 3-ik zászlóalja.
1-ső sz.Császár könnyü-lovasezred 2-ik (alezredes-) osztálya.
36-ik sz. Hatfontos gyalogüteg.

Pergen vezérőrnagy dandára.
30-ik sz. Mazzucheli-gyalogezred 3-ik zászlóalja.
24-ik sz. Parma-gyalogezred 1-ső landwehr-zászlóalja.
40-ik sz. Koudelka-gyalogezred 3-ik zászlóalja,
1-ső sz. Császár könnyü-lovasezred 3-ik (első őrnagy-) osztálya,
11-ik sz. Röppentyü üteg.

Deym vezérőrnagy dandára.
12-ik sz. Vilmos főhg-gyalogezred 1-ső zászlóalja,
2-ik sz. Sunstenau-vértesezred 3-ik (alezredes-) osztálya,
11-ik sz. Tizenkétfontos-üteg.
Az egész hadtest 7 zászlóaljból, 6 lovasszázadból és 18 lövegből állott. Ha egy zászlóaljat 1000, egy lovasszázadot pedig 120 emberből állónak veszünk és egy lövegre 20 embert számítunk, ez esetben az egész hadtest létszámaképen 8,080 embert nyerünk.
Schlick altábornagy deczember 6-án tört be az országba, mely napon Fiedler tábornok elővéd-dandára Zboróra érkezett; deczember 9-én Schlick hadteste már Eperjes előtt állott és Kassa elfoglalására készült.
Midőn az osztrák seregtestek benyomulása már kétségtelenné vált, a honvédelmi bizottmány az országot - a tervszerü ellenállás kifejtése szempontjából - honvéd-kerületekre osztotta fel; a kassai kerület parancsnokává november 26-án Pulszky Sándor alezredes neveztetett ki. Pulszky Schlick menetének késleltetése végett Sárosmegyében Zborónál sánczokat hányatott, a komarniki hidat aláaknáztatta és a Hunkavecz-patakot elgátoltatta, miáltal az egész vidéket aláaknáztatta és a Hunkavecz-patakot elgátoltatta, miáltal az egész vidéket víz alá helyezte. Mindezen intézkedések azonban bármennyire helyeselhetők, csak akkor képezhettek igazi akadályt, ha Pulszky megfelelő haderővel is rendelkezett volna; a közvetlen parancsnoksága alatt álló fegyveres erő csekélysége mellett értékük jelentékenyen csökkent. Sárosmegyében ugyanis a rendes csapatokból csak egy - a 20-ik - honvéd-zászlóalj, továbbá 1 hat lövegből álló háromfontos üteg és 1 hatfontos félüteg (három löveggel) táborozott. E rendes csapatokhoz csatlakozott még: 2 sárosi és 1 gömöri nemzetőr-zászlóalj, mely utóbbi 2 Bebek-féle sugárágyút is hozott magával, továbbá az abauji nemzetőrségből az első zászlóalj első százada és 1 lovasszázad. A magyar hadtest létszáma - az előbbi kulcs szerint összegezve - alig ment 5000 emberre 11 löveggel.
124Kassai ütközet 1848. decz. 11.
Pulszky alezredes csekély hadával, Schlick Zboróra történt bevonulása után elhagyta az ottani vidéket és Eperjesre hátrált, hol hozzá az az abauji első nemzetőr-zászlóalj többi századai csatlakoztak; deczember 8-án a magyar hadtest Budamérre huzódott vissza, hol a 42-ik honvéd zászlóaljjal, 1 háromfontos félüteggel, három löveggel és az abaujmegyei nemzetőrség többi részeivel erősbödött. Ezen erősitésekkel Pulszky hadteste most már 7 zászlóaljból, 3 lovasszázadból állott 14 löveggel; hogy azonban a budaméri táborban levő csapatok harczértékéről fogalmunk legyen, elég fölemlítenünk azt, hogy a 42-ik honvéd-zászlóalj teljesen fegyvertelenül csatlakozott Pulszky hadtestéhez és csak deczember 10-én látták el hiányosan lövőfegyverekkel. Mindennek daczára lehetőnek vélte a magyar hadtestparancsnok, hogy Schlick edzett és jól fölfegyverezett hadával harczba bocsátkozzék és deczember 11-ére kiadta az intézkedéseket.
Az Eperjesről Kassára vezető országút Budamértől délre, a vajkóczi korcsmánál hagyja el a Tárcza völgyét, hogy az erdőséggel borított kassai hegyen áthaladva a Hernád völgyben fekvő Kassára juttassa az utazót. Az északtól délkelet felé huzódó hegyhát legnagyobb kiemelkedését képezi a 410 méter magasságu Vinicna, míg az alsó része a Furcsas-erdő 395 méternyi magasságában éri el tetőpontját. E két magaslat közötti hajláson - a 339 méterre leszorított Chwala Boha-nyergen - át, mely Budamér felé erősebb, a kassai oldalon azonban enyhébb lejtőt alkot, kigyózik az országút, melyen Schlick hadteste előnyomulóban volt. A leirt állás legfőbb hátrányát képezi az a körülmény, hogy ugy bal, mint jobb oldalában Berettő-Kisfalu-Tihany illetőleg Vajkócz-Rás felől megkerülhető, és hogy egy esetleges visszavonulás esetében, a vert sereg csak egy hidon kelhet át a Hernádon.
Pulszky intézkedései folytán a magyar csapatok deczember 11-én következőképen helyezkedtek el: a bal szárny Haller gróf őrnagy alatt a Budamér és Abauj-Tihany közötti erdőt a Vinicna-magaslattól északra fekvő részében szállotta meg; a középhad Gedeon őrnagy alatt a mai részletes térkép 306 m pontjától délkeletre eső erdőrészt tartotta elfoglalva: a jobb szárny Bányafy őrnagy alatt egészen a vajkóczi korcsmáig terjeszkedett ki; a lovasság Török gróf őrnagy vezérlete alatt állott és háromszor változtatta állását, míg végre a gyalogság harczvonala mögött, a Chwala Bohu nyeregen sorakozott; a tüzérségből a háromfontos üteg és a hatfontos félüteg a vajkóczi korcsmától nyugatnak forduló és erősen emelkedő országút első kígyózatánál - körülbelül a mai 263 m. pontnál - vonult fel, míg a három lövegü három fontos félüteg a balszárnyon, Haller őrnagy csapatjánál, nyert beosztást. Az esetleges megkerülések ellensúlyozására a tihanyi szoroshoz 4 gyalogszázad és 2 Bebek-féle ágyu, Vajkóczra pedig Soos őrnagy alatt az első abauji nemzetőr-zászlóalj rendeltetett ki. Az ellenállás fokozására Pulszky alezredes az állás arcvonalát vadászárkokkal erősítette meg, a balszárnyat övező erdőszélt pedig fadöntésekkel torlaszoltatta el.
Schlick a kassai hegyen várt ellenállás valószinüségénél fogva hadtestét deczember 10-én Eperjesnél összpontosította és miután Bártfán és Eperjesen helyőrségül a Nugetn-zászlóaljat hátrahagyta, fennmaradt 6 zászlóaljból 6 lovasszázadból és 18 lövegből álló hadtestével deczember 11-én korán reggel Kassa felé vonult.
Az elővédet Fiedler vezérőrnagy dandára képezte, melynek hatfontos ütege a Pergen-dandár röppentyü-ütegével cseréltetett föl, Fiedler után Pergen és Deym dandárai meneteltek. Miután Schlick hadteste a Tárczán Somosnál, 125egy Fröhlich utász-főhadnagy által vert hadi hidon átkelt, a Fiedler-féle dandár Lemestől Kisfalun, Tapolcsányon és Tihanyon át a Hernád völgyébe tolatott előre, hogy ilyenképen a Budamér és Kassa között álló magyar hadtest bal oldalába kerüljön és a Hernád hídját elfoglalja. Az országúton maradt zöm élére most Pergen dandára került, melynek előhadát a 3-ik Mazzucheli-zászlóalj képezte. E zászlóalj körülbelül 10 órakor érte el Budamért, de midőn annak déli kijáratán kibontakozott, a szemben álló magyar tüzérség megkezdte ellene a tüzelést.
Nagyítható kép
KASSA TÉRKÉPE A XVIII. SZÁZADBÓL.
(A felsőmagyarországi muzeumban levő eredeti után)
Pulszky az osztrák előhad menetét már Senyéktől kezdve figyelemmel kísérte; midőn pedig ez Budaméren áthaladt, Edényi Lipót főhadnagy, 126Pulszky vezérkari főnöke, a Lapinski hadnagy és Jancsó tüzmester parancsnoksága alatt álló háromfontos üteget és hatfontos félüteget az útkígyózattól elvezényelve, Budamér déli kijárata előtt vonultatta föl, mire a fentjelzett Mazzucheli-zászlóalj lövetése megkezdődött. A gyalogság azalatt szintén fegyverbe állott és az erdő északkeleti szélét szállotta meg.
Az ellenséges zászlóalj csatárlánczba oszolva, hatásos tüzelésével a magyar lövegeket eredeti felállitásukba visszaterelte, miközben az osztrák hadtest zöme a harcztérre érkezett. Schlick altábornagy egyrészt a magyar tüzérség foglalkoztatására, másrészt saját fejlődésének védelmére a Pergen-dandárhoz tartozó 36-ik sz. hatfontos üteget Bartelmus főhadnagy alatt Budamér déli szélén az országútról nyugatra felvonultatta, míg a Parmalandwehr-zászlóaljat, 3-ik Mazzucheli-zászlóalj tüzvonalának meghosszabbítására, annak jobb szárnyára indította; a Koudelka-zászlóalj tartalék gyanánt a második harczvonalban maradt. A Deym-dandárhoz tartozó 1-ső Vilmos főhg-zászlóalj a középen harczoló Mazzucheli-gyalogsággal egy magasságban, az úttól keletre fejlődött; a tizenkétfontos üteg először a Tárcza bal partján akart állást venni, de az ott talált süppedékes talaj miatt az országútra tért vissza. A két dandár lovassága Concoreggio és Scudier őrnagyok parancsnoksága alatt Budamértől délkeletre összevonva, egyelőre várakozó állásba helyezkedett.
Az osztrák hadtest felvonulásának befejeztével Schlick altábornagy a főtámadás irányául a magyarok jobb szárnyán levő tüzérségi állást szemelte ki és annak keresztülvitelét a 3-ik Mazzucheli-zászlóaljra bizta. A zászlóalj a sürü, de hatástalan golyózáporban bátran haladt előre és már a lövegvonal megrohanásához készült, midőn Pulszky alezredes, lövegeinek sorsa miatt aggódván, azokat elvonultatta. A Mazzucheli-zászlóalj előnyomulása és a magyar jobb szárny visszanyomása folytán a hadakozó felek tüzvonala, mely kezdetben nyugatról kelet felé huzódott, most északtól délkeletnek tartott.
Az elért eredmények által felbátorítva, Schlick altábornagy a magyarok jobb szárnya ellen nemsokára ujabb támadásra készült, csakhogy ennek végrehajtására a 3-ik Koudelka-zászlóaljat rendelte a megviselt Mazzucheli-zászlóalj helyébe, mire az utóbbi tartalékba lépett. A Koudelka-gyalogsággal egy időben kellett a jobb szárnyon felfejlődött és eddig csak halogató harczot vivó Parma-landwehrnek is az erdő északi szélét és a már említett 306 magasssági pontot bevennie. Deym dandárának hovafordításáról a ránk maradt források nem tesznek említést; úgy látszik azonban, hogy annak Vilmos főhg.-zászlóalja a Koudelka-ezredbeliekkel együtt a magyar jobb szárny ellen működött.
A Koudelka- (és Vilmos-) zászlóalj előnyomulását az előbbre vonult osztrák tüzérség ugyan jelentékenyen elősegítette, de fiatal csapataink itt Gedeon és Bányafy őrnagyok vezérlete alatt kezdetben megállták helyöket, amennyiben az ellenség csak akkor jutott az útkigyózat birtokába, mikor a magyarok bal szárnya már visszavonult. A Parma-landwehr azalatt t. i. két oszlopban indult Pulszky bal szárnyának megtámadására. Az egyik oszlop - 4 század - Singer őrnagy alatt egy északról intézett arcztámadással hatolt az erdőbe, míg a másik oszlop - 2 század - Calras főhadnagy alatt, Singer oszlopa és a Koudelka-gyalogság között, az erdő keleti szélébe kapaszkodva, oldaltámadással segitette meg a főoszlop behatolását, mely kettős támadásra a magyarok bal szárnya futásnak eredt. Az itt állott félüteg - úgy látszik - már előbb vonulhatott el. Haller csapatának meghátrálásával Gedeon, Bányafy és Török hadai is megkezdték a visszavonulást a kassai híd felé, melynek védelmét Pulszky az időközben Kassára érkezett Tvornicky őrnagy 180 főnyi lengyel csapatára bízta, mely mellé 2 löveget is rendelt.
Schlick altábornagy már a magyar középhad meghátrálása előtt, a rendelkezésére álló lovasságot, melyhez a tartalékba vont 3-ik Mazzucheli zászlóalj is csatlakozott, Soós Vajkócz mellett álló különitményének szétverésére a Tárcza bal partjára menesztette. Soós nemzetőrei, mielőtt még összeütközésre került volna a dolog, szétfutottak. Az ellenséges lovasság 127erre, Scudier vezérkari őrnagy kalauzolása mellett, a magyarok visszavonulási irányának veszélyeztetése végett Zdobán és Széplakon át a Hernád-völgybe indult.
Fiedler dandára, miután a Darius-hegyen áthaladt, körülbelül 2 órakor közelítette meg Tihanyt, de minthogy a magyar hadtest akkor már biztosságban volt, a budaméri állás megkerülésére és a hernádi híd megszállására kirendelt dandár a Chwala Boha-n átvonuló osztrák zömmel egyesült a nélkül, hogy kitüzött kettős feladatát megoldhatta volna.
Schlick a kassai hegyen eszközölt átvonulása után, a híd védelmére hátrahagyott lengyelek ellen az országúttól balra fekvő magaslaton a 36-ik hatfontos üteget lemozdonyoztatta, melynek tüzelése a hős védőket arra birta, hogy a Miskolcz felé elvonult rendes csapatokat kövesse. A nemzetőrség kevés kivétellel szétszaladt.
Midőn Tvorniczky lengyeleivel Bárczához közeledett, a Széplak felől előtört osztrák lovasság, mely kevéssel azelőtt 150 honvédet foglyul ejtett, azon szándékkal közeledett az úton haladó lengyel utóvédhez is, hogy azt megadásra bírja, vagy szétugraszsza. Tvorniczky a veszély közeledésére, a falu végén levő korcsma mellett kisded csapatjával állást foglalt és az előrohanó lovasságra - alig 20 lépésnyi távolságból - sortüzet adatott, mire a könnyü lovasok parancsnoka, Concoreggio őrnagy, több golyótól találva földre terült; Scudier őrnagy és Berg főhadnagy pedig, lovaikat vesztvén, a lengyelek kezeibe kerültek, kik a zavart ügyesen felhasználva, sietve tovább vonultak.

A KASSAI ÜTKÖZET 1848 DECZ. 11-ÉN. (Orsz. képtár)
Schlick altábornagy a Hernád-híd elfoglalása után, délután 5 órakor vonult be Kassára, melynek tornyán akkor már a fehér lobogó lengett.
A magyarok vesztesége - osztrák források szerint - holtakban és sebesültekben 250 emberre rugott, fogságba körülbelül ugyanannyi került. Az osztrákok vesztesége állítólag csak 20 emberből állott volna.
Mészáros Lázár.
A magyar hadak romjai Miskolczon állapodtak meg, hol deczember 18-án Mészáros Lázár tábornok és hadügyminiszter vette át a hadtest parancsokságát.
128Az erősítések megérkeztével és a hadtest első rendezése után Mészáros decz. 20-án Schulcz Bódog őrnagyot a 17-ik honvéd zászlóaljjal, 2 szakasz Ferdinánd-, 1 szakasz Württemberg-huszárral és 1 félüteggel a Kassa irányában kiállítandó előörsvonal berendezésére Szikszóra rendelte. Deczember 24-én Schulcz felváltására Rembovsky őrnagy a lengyel legio 3 századával és 1 század Koburg-huszárral Forróra tolatott előre, míg a lengyel legio negyedik százada, 3 század zempléni és 1 század abauji önkéntessel, valamint 2 szakasz Ferdinánd-huszárral Tvornicky alezredes parancsnoksága alatt Abauj-Szántóra menetelt azon rendeltetéssel, hogy Schlick altábornagynak esetleg Tokaj megvételére irányzott mozdulatairól a magyar hadvezetőséget jókor értesítse.
Schlick azonban nagyobb jelentőséget tulajdonitott a miskolczi hadalakulásoknak és miután hadteste időközben a Galicziából utána küldött 34-ik hatfontos gyalogüteggel és a 12-ik röppentyü-félüteggel megerősbödött, a Pergen- (3 zászlóalj, 2 lovasszázad, 2 üteg) és Deym-dandárral (1 zászlóalj, 2 lovasszázad, 1 üteg) deczember 26-án Kassáról Szikszó felé útnak indult.
Pergen vezérőrnagy elővéd-dandára decz. 27-én Forróhoz közeledett, mire Rembovsky Szikszóra vonult vissza és hogy az utóbbi helységben éjjelező csapatok a Mánta patak völgyén át meg ne támadtassanak, a magyar elővédparancsnok Alsó-Vadászt a 26-ik honvéd-zászlóaljjal szállatta meg.
Az osztrákok előnyomulásának hirére Mészáros felriasztotta miskolczi táborát és decz. 28-án a Sajó és Szikszó város közötti parton következő állást foglalta el:
A bal szárny (17-ik honvéd-zászlóalj, 3 század lengyel legionárius, 2 század egri vadász, 1 század Hunyady-huszár és 1 hat lövegü hatfontos üteg) Rembovsky őrnagy alatt a Szikszótól délnyugatra fekvő Frankhegyet és annak erdős lejtőjét tartotta megszállva; a középhad (26-ik és 42-ik honvéd-zászlóalj, 5 század borsodi önkéntes és 1 nyolcz lövegü háromfontos üteg) Pulszky ezredes parancsnoksága alatt a szikszói hegyen az országút mindkét oldalán foglalt állást; a jobb szárny (2 század Lehel-, 1 század Koburg-huszár, 1-1 három lövegű hatfontos gyalog- és lovasüteg) Bobory őrnagy alatt a Bársonyosra támaszkodott. Tartalék gyanánt a 43-ik honvéd-zászlóalj, 8 század hevesi lovasnemzetőr és 1 három löveggel háromfontos félüteg a szikszói hegy déli lejtőjén sorakozott. A magyar felállítás eszerint egy ferde vonalat alkotott, melynek bal szárnya előre volt tolva, míg a jobb szárny visszatartatott. A szikszói ütközetben résztvett magyar hadak létszáma kitett 4 zászlóalj és 10 század gyalogságot, 12 század lovasságot és 23 löveget; a hadtest vezérkari főnöke volt Csermelyi őrnagy, vezérkari tisztek gyanánt Benkő százados és Edényi főhadnagy szerepeltek.
Az osztrák altábornagy a vett jelentések alapján ara következtetett, hogy a magyarok magát Szikszót megszállva várják be a császári hadak támadását és ennek megfelelően elrendelte, hogy a Deym-dandár az úton haladva arczban, a Mánta-patak völgyébe irányított Pergen-dandár pedig oldalban és hátban rohanja meg Mészáros hadtestét.
Ezen intézkedések folytán Deym dandára az uton menetelve 11 órakor Uj-Aszalónál a magyarok előörseire bukkant, kik Szikszón túlra visszavonultak. Deym utánok indult és már a helység megtámadására készült, midőn annak jelentését kapta, hogy Pergen Szikszót, jobbról jövet, már megszállotta.
Az utóbbi dandár ugyanis Gablenz őrnagy, Schlick uj vezérkari főnöke által vezetve, a Mánta-patak völgyében észrevétlenül előnyomulva, a 26-ik honvéd-zászlóaljat - mely a helyett, hogy a harczintézkedésben kijelölt helyét elfoglalta volna, még mindig Alsó-Vadászon vesztegelt - meglepte, mire ez csakis a Rembovsky által segítségül küldött 17-ik honvéd-zászlóalj és Hunyady-huszárszázad közbelépése folytán kerülhette el a teljes szétveretést. Az ellenséges dandár, miután ez alkalommal 76 honvédet elfogott, folytatta útját és kevéssel Deym megérkezte előtt vonult be Szikszóra.
A helység ellenállás nélkül történt megszállása után Schlick a magyar állás szemügyre vétele végett összes lovasságával, továbbá 1 hat- és 1 tizenkétfontos üteggel a Szikszói hegy felé indult; a gyalog-dandárok közül Pergené az úttól jobbra, Deym dandára 129attól balra követték a hadtest-parancsnokot. Miután Schlick lövegtávolságba érkezett, a hatfontos üteget az országúton és tőle balra, a tizenkétfontosat pedig az úttól jobbra lemozdonyoztatta és a tüzelést a magyarok jobb szárnya ellen megkezdte, mire az ott álló magyar félütegek a Koburg-huszárok fedezete alatt bátran előtörtek és az út mellett állást foglalván, élénk de hatástalan lövöldözést folytattak. Ezen eredménytelen tüzelés után Mészáros a Lehel-huszárokat Schlick lovasságának bal oldalába küldi, de egy-néhány jól irányított gránát csakhamar visszatérésre birta a fiatal lovasokat. Mészáros most a Koburg-huszárokat is visszarendelte, ilyképen akarván Schlick hadát a szikszói parton előnyös állásban levő derékhad tüzhatáskörébe csalni, de az óvatos osztrák vezér egy lovasszázadot küldött az úton tüzelő Bobory-tüzérség oldalban való megtámadására előre, melyet azonban Pulszky háromfontos ütege visszariasztott.
Ezalatt Pergen vezérőrnagy oszlopa a magyarok előretolt balszárnyába ütközött, mire a 11-ik röppentyü-üteg a hegyorom ellen tüzelni kezd és a 2-ik Hartmann-zászlóalj, a 3-ik Vilmos főhg-zászlóalj két százada által követve, a magaslat megrohanására készületeket tett. Az üteg rézsut találó röppentyüi csakugyan hátrálásra kényszerítették Rembovsky gyalogságát, de a bal szárny segítségére küldött 26-ik honvéd-zászlóalj megérkeztével Rembovsky a Frankhegy déli lejtőjén levő erdőben ujra állást foglalt és hadainak vitéz kitartásával szemben Pergen gyalogsága azontúl hiába erőlködött azon, hogy tért hódítson.

A SZIKSZÓI ÜTKÖZET 1848 DECZ. 29-ÉN. (Orsz. képtár)
Az est beálltával Schlick hadai Szikszóra tértek vissza. Mészáros pedig arra a hirre, hogy a Kassán maradt Fiedler-dandár állítólag Sajó-Vámos felé tart, nem találta tanácsosnak a szikszói parton való éjjelezést és még az est folyamán a Sajó jobb partjára tért vissza.
Osztrák részről a veszteség állitólag csak 3 eltüntből és 5 sebesültből állott. A magyarok, - nem számítva az Alsó-Vadászon meglepett és elfogott 76 honvédet - szintén nem veszíthettek többet.
Miután Schlick a magyarok túlerejéről meggyőződött, deczember 30-án megkezdte a visszavonulást Kassa felé, hova január 1-én érkezett meg.
A felső-tiszai hadtest a szikszói ütközet kedvező eredménye által felbátorítva, Schlick megkezdett visszavonulásának hirére Kassa visszafoglalására 130indult, mely hadművelet lefolyásában Mészáros hadteste a következő hadrenddel birt:
Kassai ütközet, 1849. jan. 4-én.
Dessewffy alezredes elővéd-dandára.
17-ik honvéd-zászlóalj6 század1000 ember,
26-ik honvéd-zászlóalj4 század 600 ember,
42-ik honvéd-zászlóalj6 század1100 ember,
Egri önkéntes vadász3 század230 ember,
Kóburg-huszár1 lovasszázad150 lovas,
Hevesi lovas-nemzetőr1 lovasszázad160 lovas,
1 hatfontos lovas-félüteg 3 löveg
Összesen:2930 ember, 310 lovas, 3 löveg.

Pulszky ezredes dandára (főcsapat).
20-ik honvéd-zászlóalj6 század800 ember
43-ik honvéd-zászlóalj6 század600 ember
Borsodi önkéntes zászlóalj5 század800 ember
Lehel-huszár2 lovasszázad200 lovas
Hunyady-huszár1 lovasszázad120 ember
Hevesi lovas-nemzetőr4 lovasszázad600 ember
1 hatfontos gyalog-üteg6 löveg
1 háromfontos üteg 8 löveg
Összesen:2200 ember, 920 lovas, 14 löveg.

Rembovsky őrnagy féldandára (jobb szárny).
A 26-ik honvéd-zászlóaljból2 század200 ember
Lengyel legionarius3 század280 ember
Württemberg-huszárlovasszázad48 lovas
Hevesi lovas-nemzetőr1 lovasszázad,120 lovas
Összesen:480 ember, 168 lovas.

Peczel Miklós őrnagy féldandára (bal szárny).
52-ik honvéd-zászlóalj6 század800 ember
A 34-ik sorgyalogezredből1 kombinált sz.80 ember
Mezőtúri nemzetőr2 század295 ember
Hevesi lovas-nemzetőr2 lovasszázad200 lovas
1 félüteg 4 löveg
Összesen:1175 ember, 200 lovas, 4 löveg.

Torznicky alezredes portyázó csapata.
Lengyel legionárisu1 század80 ember
Abauji önkéntes1 század60 ember
Zempléni önkéntes3 század300 ember
Ferdinand-huszárlovasszázad40 lovas
Összesen:440 ember, 40 lovas.
Ezen kimutatás szerint a magyar hadtest 7,225 emberből, 1638 lovasból és 21 lövegből állott.
Hogy az osztrákok figyelme a pesti útról elirányíttassék, Mészáros tábornok az előnyomulás kezdetén Szepes- és Ungmegyébe parancsot küldött, hogy az ott szervezkedő magyar csapatok portyázó csapatokká alakulva, az ellenség hadtápvonalát, névszerint Eperjest, lehetőleg egy napon és egy órában támadják meg. E parancs vétele után a szepesiek oszlopa (19-ik honvéd-zászlóalj, 2 nemzetőr-század, 6 löveg) Driska őrnagy, az ungmegyeieké (21-ik honvéd-zászlóalj 3 százada, 4 nemzetőr-század, 3 löveg) pedig Rapaich őrnagy parancsnoksága alatt Eperjest január elsején meg is rohanta, de a nem egy időben eszközölt támadást Kiesewetter császári őrnagy, az ottani helyőrséggel könnyű szerrel visszautasította, mire a magyar hadoszlopok megyéikbe visszatértek.
Mészáros hadteste azalatt deczember 30-án hagyta el miskolczi táborát 131mely alatt Dessewffy Szikszóra, Perczel Edelényre, Rembovsky Felső-Zsolczára tolatott előre; Pulszky dandára még a Sajó jobb partján vesztegelt: Torziczky oszlopa Zemplénmegyén nevezetesen Gálszécsen át indíttatott Kassára.
Deczember 31-én Dessewffy Forrón, Pulszky Szikszón, Rembovsky Nagy-Kinizsen, Perczel Perkupán éjjelezett. A bal szárnynyal való egyesülés biztosítása végett Dessewffy dandárából a 17-ik honvéd-zászlóalj és egy szakasz hevesi lovas-nemzetőr Schulcz Bódog őrnagy alatt Kázsmárkra menetelt.
Január 1-én Dessewffy Garadnára, Pulszky Forróra, Rembovsky Vizsolyra, Perczel Tornára érkezett; Schulcz Gagyról lépett Perczel féldandárával érintkezésbe.
Január 2-án Dessewffy Hidas-Némethire, Pulszky Szurdokra, Rembovsky Gönczre, Perczel Nagy-Idára, Schulcz Perényre vonult.
Torznicky időközben elérte Gálszécset és a zempléni fölkeléstől megsegítve, január 2-án a dargói szoros elfoglalására indult, melynél Matischek százados a Parma-landwehr két századával és egy lovas-szakaszszal táborozott. Torzniczky a csekély osztrák őrséget meglepte és Pető-Szinyén túl üldözte. Schlick altábornagy a dargói szoros elvesztésének hirére, január 3-án Sternegg századost a 3-ik István főhg-zászlóalj két századával, egy lovas-szakaszszal és 2 löveggel Matischek segítségére és a szoros visszafoglalására Szinyére irányította. Az egyesült osztrák erő január 3-án késő éjjel a Pető-Szinyén pihenő magyar hadoszlopot megtámadta, mire ez rendetlenségbe hozva, Gálszécsre tért vissza. Az osztrák századok támogatására január 4-én Rapaics őrnagy alatt a 3-ik Vilmos főhg-zászlóalj még két más százada és még egy lovas-szakasz vonult Szinyére, mely jelentékeny erő most már akadálytalanul szállhatta meg az elhagyott szorost. Torznicky kiküldetésével Mészáros legalább azt érte el, hogy a dargói szoros ellen alkalmazott császári hadak a Kassán álló főerő gyöngítésére szolgáltak.
Míg a leirt események az ellenség bal oldalában lejátszódtak, azalatt a magyar dandárok közől január 3-án Dessewffy dandára Enyiczke, Pulszky dandára Szakál, Rembovsky féldandára Zsadány, Perczelé Buzinka felé menetelt; Schulcz különítménye Pulszky dandárához csatlakozott. A magyar hadvezetőség, a kapott értesítés alapján az ellenséget Enyiczke előtt állónak képzelte s így a közeli összeütközés kilátásában kellő óvatossággal folytatta e napon előnyomulását; a buzinka-enyiczke zsadányi vonal akadálytalan megszállása után azonban kétségtelenné vált, hogy az ellenség közvetlenül Kassa előtt várja be a magyarok támadását.

MADI KOVÁCS GYÖRGY.
Mészáros ezek után a következő napra vonatkozólag elrendelte, hogy Dessewffy és Rembovsky hadai a pesti (régi) út mentén haladva, Bárczáról a város déli kijárata ellen működjenek, míg Pulszky dandára Bárcza és a mai "Vörös rák" között a Miszlóka-patakon átkelve az Akasztó-hegyet, - Perczel féldandára pedig a szepsi úton haladva, a téglavetők magaslatát foglalja el. Ezen pontok megrohanása után, a nevezett két oszlop feladata lesz a város dél-nyugati szélét megtámadni és az ellenséget a Hernád felé szorítani.
A magyar hadtest január 4-én reggel 8 órakor kezdte meg előnyomulását Kassa felé.
Schlick déltájban értesült Mészáros közeledtéről és hadaival a várostól délre legott csatarendbe fejlődött.
132A balszárny Deym vezérőrnagy alatt (1-ső Vilmos főhg-zászlóalj 4 százada, 3-ik Vilmos-főhg-zászlóalj 2 százada, 2 század Sunstenau-vértes, a 11-ik tizenkétfontos üteg) az országút és a Hernád közötti területen fejlődött; a középhad (1-ső Vilmos főhg-zászlóalj 2 százada, 11-ik röppentyü-üteg) az Akasztó-hegyen foglalt állást; a jobb szárny (2-ik Hartmann-zászlóalj 2 százada, 3 szakasz könnyü lovas, 4 löveg) az Akasztó-hegytől a szepsi út felé huzódott. Gablenz őrnagy a Hartmann-zászlóalj többi négy századával és 2 löveggel a szepsi úton előnyomuló Perczel-féldandár hátban való megtámadására. Miszlókára irányíttatott. A jobb szárny és Gablenz tartalékja Pergen vezérőrnagy alatt a 3-ik Koudelka-zászlóalj és 1 század könnyü lovas a Kálvária-hegyen állapodott meg, míg Fiedler vezérőrnagy a 3-ik Mazzucheli-zászlóaljjal és a még fennmaradt csapatokkal - a középhad és a bal szárny tartalékviszonyban levő második harcvonalaként - a város déli végén megállt.
A közeledő magyar oszlopok közől Perczelé volt az első, mely délután 2 óra 30 perczkor a téglavetők magaslatán az osztrák jobb szárnyra bukkant és azt rövid küzdelem után a város alá kergette. Perczel ágyulövéseinek hallatára Dessewffy gyorsította menetét és miután Bárczánál kibontakozott, a Miszlóka-patak balpartján felfejlődött. Az úttól jobbra a hatfontos félüteg, a 26-ik honvéd-zászlóalj és a dandár két lovasszázada foglalt állást; az út bal oldalában az egri önkéntesek vonultak föl; a 42-ik honvéd-zászlóalj a Pulszky-dandárral való összeköttetés fenntartására, az egriektől nyugatra tömörült. Pulszky dandára kevéssel azután ért a Miszlóka-patakhoz és miután azon átkelt, két vonalban felvonulva vette föl a harczalakzatot. Az első vonal közepén állott a hatfontos üteg, tőle jobbra a 20-ik és 43-ik, balra a 17-ik honvéd zászlóalj. A második vonal jobb szárnyát képezték a borsodi önkéntesek, közepét a háromfontos üteg, bal szárnyát Bobory őrnagy a dandár összes lovasságával. Rembovsky féldandára Dessewffy és a Hernád között vonult föl.
A felső-tiszai magyar hadtest még alig fejezte be ezen fölvonulását, midőn Gablencz őrnagy megkerülő oszlopa a "Vörös rák" táján a Perczel-féldandár hátába kerül és azt szétugrasztja, anélkül azonban, hogy Perczel csak egy löveget is cserben hagyott volna.
Annál végzetesebb lett e körülmény Pulszky dandárára nézve. A bal szárny megfutásának hirére a hevesi lovas-nemzetőrök és a tüzér-szekerészek megfordultak és hanyatt-homlok a Miszlóka patak felé vágtattak, itt az ágyufogatok istrángjait elvágták, mely gyávaság következtében 10 löveg az ellenség kezébe került. Pulszky gyalogsága szintén megfutamodott.
Dessewffy dandára a felvonulás bevégeztével bátran beállt a harczba, mely közte és Deym tüzérsége között fejődött; az Akasztó-hegyről tüzelő röppentyü-üteg azonban csakhamar feszélyezni kezdte a magyar ujonczokat, mire Dessewffy a 42-ik honvéd zászlóaljat az üteg megrohanására rendelte. A zászlóalj saját tüzérségünk védelme alatt Edényi Lipót főhadnagy által vezetve, észrevétlenül az osztrák ütegállás közelébe érkezett és már rohamra készült, midőn Pulszky futásának látása a rohanókat megállította és a futók utánzásra birta. Dessewffy alezredes az általános visszavonulás bekövetkeztével, 3 óra 30 perczkor saját dandárának maradványait és Rembovsky hadait Enyiczkére vezette vissza.
Pulszky és Perczel dandárainak romjai Szinán éjjeleztek. Január 6-án a hadtest zöme Miskolczra, a hátvéd Szikszóra érkezett.
A magyarok a kassai ütközetben holtakban és sebesültekben körülbelül 210, foglyokban 500 embert vesztettek, köztük 20 tisztet. Az ellenség kezébe került továbbá a Miszlóka patak medrében hagyott 10 löveg, 1 zászló és 6 lőszer-kocsi. Az osztrákok vesztesége - saját állitásuk szerint - csak 3 halottból-, 13 sebesült- és 9 eltüntből állott.
A magyaroktól elvett tíz ágyú közül Schlick nyolczat egy róla elnevezett üteggé egyesíttetett. Ezzel, valamint a jan. 7-én Eperjesre érkezett 58-ik sz. István főherczeg-gyalogezred 3-ik zászlóaljával, mely Fiedler dandárához osztatott be, míg annak Nugent-zászlóalja Deym dandárához került, az osztrák hadtest létszáma 8 zászlóaljból, 6 lovasszázadból és 35 lövegből állott.
Klapka hadműveletei Kassa ellen.
Windischgrätz Budapestre történt bevonulása után a magyar kormány Debreczenbe költözött. Mészáros ebből helyesen következtetett arra, hogy Schlick előnyomulási iránya most már nem a fővárost, mint inkább Debreczent fogja érinteni és ennek megfelelően a felső-tiszai hadtesttel január 8-án Tokajra vonult, mely pont a kassa-debreczeni útvonalnak majdnem közepén fekszik. Ez oldalmenettel Mészáros hadtest-parancsnoksága végét érte, amennyiben a hadtest vezérletét január 15-én Klapka György ezredes vette át.
Schlick altábornagy valóban január 19-én Fiedler és Pergen dandáraival Klapka tokaji állása ellen indult, mely hadművelet közepette a 133Budapestről segítségére küldött és Miskolczon átvonuló Schulzig altábornagy hadosztályával (4 zászlóalj, 8 lovasszázad, 18 löveg) egyesült, míg Deym vezérőrnagy dandára Kassa, Eperjes és a branyiszkói szoros védelmére a felvidéken maradt. Görgeynek a bányavárosokból Lőcsére tett előnyomulásnak hírére Schlick Tokaj alól Kassára húzódott vissza; a visszavonuló hadtest hátvédét Fiedler vezérőrnagy dandára képezte.
Klapka ezredes, miután Schlick visszatéréséről értesült, az ellenség üldözésére Dessewffy és Gedeon dandáraival február hó 7-én Tályára, 8-án Boldogkőre és Nagy-Kérre indult; ez utóbbi állásban tudta meg, hogy az ellenséges hátvéd egy osztálya Hidas-Németiben áll és hogy Görgey a branyiszkói szoros bevétele után Eperjesre nyomul. Klapka ezek hallatára még az nap Göncz felé irányította dandárait és miután az ellenség csekély erejét szemügyre vette, a Gedeon-dandár Göncz-Ruszkán való hátrahagyása után, Dessewffy dandárával este felé a hidas-németi átjáró elfoglalására előre vonult.
A honvédek közeledtére az osztrák hátvéd csatarendbe állott. A 2-ik Hartmann-zászlóalj zöme és egy félszázad lovasság magát Németit tartotta megszállva, míg a gyalogság előretolt csapatjai a Hernád bal partján, foglaltak állást; 2 löveg a Hernád hídjának és a Gönczre vezető országútnak tűz alá vétele végett a híd nyugati kijárata előtt mozdonyozott le; 2 gyalogszázad végül a zsadányi átjárót őrizte.
Dessewffy dandárából a lengyel legionáriusok és az abauji önkéntesek csatárlánczba fejlődve, bátran a ligetbe nyomultak, míg tőlük jobbra a Koburg-huszárok 1 százada Zsujta felé ügyelt.
A liget birásáért heves küzdelem fejlődött ki, mely az osztrákokra nézve akkor kezdett végzetessé válni, midőn a 26-ik honvéd-zászlóalj két százada a lengyelek és abaujmegyei önkéntesek segítségére sietett, a zászlóalj többi négy századát tartalékképen maga után vonva. Az ellenség most megfordult és a híd felé hátrált, melyet Lapinski tüzér-főhadnagy egy félüteggel lövetett.

SZ. CLAIR GYULA.
A ligetből visszatérők átkelése után az ellenség a hidat felgyujttatta és lövegeiből hevesen tüzeltetett az üldöző magyarokra, de Lapinskinak időközben előbbre vonult félütege nemsokára elvonulásra bírta az osztrák tűzérséget, minek megtörténtével a lengyelek és az abauji önkéntesek a községet rohammal bevették és az ellenséget Enyiczke vidékére szorították.
Schlick elvonulása.
Schlick altábornagynak Tornán és Tornalján át történt elvonulása után Klapka a Koburg-huszárok századát február 11-én Kassára indította, mire az egyesülés Klapka és Görgey hadteste között létrejött.
Midőn Görgey a bányavárosok elhagyása után Lőcse felé vette útját, Windischgrätz parancsára Ramberg altábornagy hadosztálya követte a magyar hadtestet a Szepességbe. Ez a hadosztály, mely Götz és Jablonowsky dandáraira osztva, 7 zászlóaljból, 3 és fél lovasszázadból és 21 lövegből állott, a Kassán öszpontosított magyar hadak délfelé való elvonulása után február 22-én Kassára vonult, honnét márczius 2-én Miskolczra indult; Abauj-Gömör-, Sáros- és Szepesmegye védelmét Ramberg altábornagy Blandek Ferencz tót csapatjára bízta, mely uralomnak azonban Beniczky Lajos őrnagy 134czirkáló oszlopa és a felsőmagyarországi guerilla-hadak csakhamar véget vetettek.
IX. honvédhadtest alakulása.
Április és május havában a kassai téglavetők melletti táborban a IX. magyar hadtest szervezkedett, mely a Szepességben és Felső-Vág völgyében czirkáló Beniczky oszloppal és a Máramaros-megyében szervezkedő Kazinczy-hadosztálylyal együtt az u. n. felsőmagyarországi hadsereget képezte, melynek parancsnoka kezdetben Dembinsky, junius 18-ától kezdve Visocky volt. Az oroszok tizszeres erejével nem dazcolhatott Visocky és miután junius 24-én Kassát elhagyta, a következő napokban Szolnok felé hátrált.
Az orosz főhadseregből a 2-ik és 4-ik hadtest junius 24-én, a 3-ik hadtest jun. 27-én szállotta meg Kassát, melyen e napokban körülbelül 100,000 ember vonult keresztül. Ez volt a mai napig utolsó szerepe a hadtörténetben Kassának, melyre a jövőben nagy feladat várhat, amennyiben Oroszország felé a legfontosabb strategiai vonalba esik.
VI. hadtest.
Kassa a VI. számu cs. és kir. hadtest és a III. m. kir. honvédkerület, valamint a IV. csendőrségi kerület parancsnokságának székhelye.
A VI. sz. cs. és kir. hadtestparancsnokság alá ezidő szerint az 5. szatmárnémeti, 25. losonczi, 34. kassai, 60. egri, 65. munkácsi, 66. ungvári, 67. eperjesi és 85. máramarosszigeti hadkiegészítő kerületek tartoznak, melyek az illető számu gyalogezredek kiegészitő kerületei. Területe kiterjed Abauj-Torna, Bereg, Borsod, Gömör, Heves, Liptó, Máramaros, Nógrád, Sáros, Szabolcs, Szatmár, Szepes, Ugocsa, Ung, Zemplén és Zólyom, összesen 16 vármegyére. Itt van a 27. hadosztály, az 53. gyalogdandár, a 6. tüzérdandár parancsnoksága, műszaki igazgatóság, a 20. sz. katonai kórház, katonai élelmező raktár, a 34. hadkiegészitő kerület parancsnoksága és a 6. huszárezred pótkerete, a katonai alreáliskola és a gyalogsági hadapródiskola.
Hadtestparancsnok.
A hadtest parancsnoka Madi Kovács György táborszernagy és vezénylő tábornok, val. B. titkos tanácsos, kinek rövid életrajza a következő.
Madi Kovács György született Pakson, Tolnavármegyében 1840. április 2-án. Az algimnázium elvégzése után 1852-ben belépett a cs kir. hadmérnöki akadémiába Kloster-Bruckban (Znaim mellett), a hol a hat éves tanfolyam elvégzése után a 3. sz. hadmérnöki zászlóaljba hadnagynak nevezték ki. Részt vett az 1859-iki olasz hadjáratban, mely után főhadnagygyá lett. 1862-től 1864-ig a hadi iskolán tanult Bécsben. 1863-ban vezérkari századossá neveztetett ki s mint ilyen részt vett az 1866-iki olaszországi hadjáratban a Bujanovics huszárezredes, később Pulz tábornok parancsnoksága alatt vitézül harczolt lovasdandárnál. Vitéz magatartásáért a legfelsőbb elismerést nyerte. 1869-ben mint vezérkari százados titkos kiküldetésben Törökországban járt 4-5 hónapig. 1871-ben a m. kir. honvédséghez helyezték át s ugyanabban az évben őrnagygyá lépett elő. 1874-1875-ig zászlóaljparancsnok volt, 1875-ben alezredessé lett s a budapesti I. honvédkerületi parancsnoksághoz osztották be. 1877-ben ezredessé és dandárparancsnokká nevezték ki Nagy-Váradra, később Debreczenbe. 1883-ban mint dandárparancsnokot áthelyezték Kassára és tábornokká léptették elő, ő felsége ezenkivül a III. oszt. vaskoronarenddel tüntette ki. 1885-ben a VI. (kolozsvári) honvédkerület parancsnokává s ebben az alkalmazásában 1887-ben altábornagygyá nevezték ki. 1890-ben mint honvédkerületi parancsnokot Székesfehérvárra helyezték át, de nemsokára már a 27-ik cs. és kir. gyalog-hadosztály parancsnokává nevezték ki Kassára. Innen 1891-ben Bécsbe helyezték át a 13-ik gyaloghadosztály élére s még ez évben kinevezték a bécsi (II-ik) hadtest helyettes parancsnokává. 1893-ban kapta a val. belső titkos tanácsosi méltóságot s kineveztetett a VI. hadtest parancsnokává Kassára, hol jelenleg is működik, 1894-ben ő felsége a 12. (komáromi) gyalogezred tulajdonosává nevezte ki. Az 1881-iki első nagyobb szabásu hadtestgyakorlatoknál Miskolcz táján mint honvéddandárparancsnok szerepelt; azóta majd minden nagyobb hadgyakorlatban eredményesen működött, Dévánál, Székelyhidnál, Waidhofen mellett mint hadosztályparancsnok, 1892-ben a 2-ik hadtestnél már mint gyakorlatvezető, az 1893-iki kőszegi nagy hadgyakorlatnál mint a II-ik hadtest parancsnoka, 1894-ben Balassa-Gyarmat tájékán mint VI. hadtest parancsnoka. Több katonai érdemrend- és külföldi rendjelnek, így a német I. o. korona-, a román koronarendnek, a hesseni Fülöp-rendnek nagykeresztese.
III. honvédkerület.
A III. honvédkerület parancsnoksága alá tartoznak a 9. (kassai), 10. (miskolczi), 11. (munkácsi), 12. (szatmárnémeti), honvédgyalogezredek, az 5-ik (kassai) honvédhuszárezred, a 27-39. sz. népfölkelési járások. A kerület kiterjed Abauj-Torna, Bereg, Borsod, Heves, Máramaros, Sáros, Szabolcs, 135Szatmár, Szepes, Ugocsa, Ung, Zemplén, összesen 12 vármegyére. Kassa egyszersmind a 77-ik honvédgyalogdandár parancsnokságának székhelye, állomása a 9. h. gyalogezred 1. és 2. zászlóaljának s az 5-ik huszárezred I. osztályának.
A kerület parancsnoka a szentmihályi Clair Gyula cs. és kir. vezérőrnagy, kinek életrajzát a következőkben adjuk:
Clair Gyula 1841. november 11-én született Budapesten, hol atyja, Clair Ignácz az akkori Torna-részvénytársaság igazgatója volt. A katonai pályára már gyermekkorában ellenállhatatlan vágyat érzett. 1859. febr. 27-én, az olasz háboru kitörésekor önkéntesen beállott a 35. sz. Khevenhüller-gyalogezredbe s négy hónap mulva, junius 15-én már hadnagyi rangot kapott. Részt vett a Guidizzolo melletti ütközetben. 1860. junius 1-én rangjáról lemondván, Anconába ment s belépett mint közlegény a pápai hadseregbe. De mint volt katonatiszt, már augusztus 12-én hadnagygyá lett. 1860. szeptember 24-29-ig Monte-Pellago, Polito és Alto táján többször állott ellenséggel szemben. Október 2-án a pápai sereg leveretvén, Clair szintén foglyul esett és a "Conte Cavour" hajón Genuába, onnan az osztrák határra szállították. Az osztrák hadügyminiszter ez időben szólitotta föl a pápai hadseregben szolgált tiszteket, hogy térjenek vissza a hadseregbe. Clair Gyula is visszatért, megkapta hadnagyi rangját s a 23. vadászzászlóaljhoz osztották be, mely akkor Sagurjeben volt állomáson. 1866. julius 31-én főhadnagy lett, 1869. szeptember 20-án pedig a m. kir. honvédséghez helyeztette át magát. 1875. május havában I. o. századossá nevezték ki. 1878-1879-ben kitüntetéssel végezvén a bécsi hadiskolát, 1880-ban őrnagygyá, 1884-ben alezredessé, 1888-ban ezredessé lépett elő. 1890-ben a kassai 77. honvédgyalogdandár parancsnokságával bízták meg s ugyanakkor a III. o. vaskoronarendet kapta kitünő szolgálatainak elismeréseül. 1894-ben nevezték ki tábornokká s a budapesti 79 honvédgyalogdandár parancsnokává, mely állásáról 1896. januárban a Pozsonyba áthelyezett Bolla Kálmán altábornagy helyére a kassai III. honvédkerület parancsnokává nevezte ki a király. 1891. márczius 3-án "Szentmihályi" előnévvel magyar nemességet kapott. Az említett vaskoronarenden kívűl tulajdonosa a II. o. szerb. Fehér sasrendnek, a pápai "Pro Petri" érdemrendnek, a 25 éves szolgálati keresztnek és a hadi éremnek.

I. RÁKÓCZY FERENCZ EPITÁFIUMA A PRÉMONTREIEK TEMPLOMÁBAN.
(Myskovszki Viktor rajza). Zárókép

0. Egy 1557. szeptember 1-én készült és a városi levéltárban megőrzött fegyvertári kimutatás szerint lövőfegyverekből mindössze csak 576 szakálas puska, 9 mozsár, 2 falkon (nehezebb tábori ágyú), 20 falkonet (könnyű tábori ágyú) és 4 scharfethyn (a tábori ágyúk egy különös neme) állott rendelkezésre a várfalak védelmére. A fegyverek a városi fegyvertárakban és a körfal bástyáin következőképen voltak elhelyezve: a tanács házán 164 szakálas puska, 5 mozsár, 2 falkon, 15 falkonet és 4 scharfetyn; a pénzverőben 60 szakálas puska; az ágyúöntőben 2 mozsár; a városi házban 46 szakálas puska; a mészárosok bástáyján 2 városi és 5 czéhbeli puska; a felső kapu tornyán 1 mozsár, 2 falkonet; a takácsok bástyáján 4 szakálas puska, 1 mozsár; a kovácsok bástyáján 200 szakálas puska; a kerékgyártók bástyáján 4 szakálas puska; a timárok bástyáján 1 városi és 3 czéhbeli puska; a szűcsök bástyáján 4 városi és 2 chézbeli puska; a cserzők bástyáján 4 városi és 2 czéhbeli puska; a borbélyok bástyáján 2 városi és 2 czéhbeli puska; a borbélyok bástyáján 2 városi és 2 czéhbeli puska; a szabók bástyáján 6 városi és 6 czéhbeli puska; a vargák bástyáján 3 városi és 3 czéhbeli puska, 1 falkonet; az alsó kapu tornyán 4 szakálas puska, 2 falkonet, (V. ö. Ifj. Kemény Lajos közleményét. Tört. Tár 1890. évf. 2. f.)

« KASSA KÖZIGAZGATÁSA. KEZDŐLAP

Abauj-Torna vármegye és Kassa

Tartalomjegyzék

A KASSAI RÓM. KATH. PÜSPÖKSÉG. »