A KASSAI izraeliták története alig hatvan évre, de Abauj-Torna vármegyében már a mult században is voltak zsidó hitközségek. Kassán 1835 előtt még egyetlen zsidó sem lakott, mert a város tanácsa autonom rendelkezési jogánál fogva mindig megakadályozta letelepedésüket. A szabadelvü szellem terjedésének első hiradójaképen 1836-ban egy Zsivkovics nevü izraelita vendéglős kapott letelepedési engedélyt.

1840-ben már többen telepedtek meg Kassán. Néhányan közőlük kézművesek voltak, csakhogy ezeknek nem volt szabad iparukat folytatniok. A városi tanács még szerszámaikat is lefoglaltatta. Ez ellen felsőbb helyre vitték panaszukat s egy év lefolyása után orvosolták kérelmüket; szerszámaikat visszakapták, mesterségüket űzhették, de utczára nyiló boltot nem volt szabad tartaniok. E végből a műhely-ajtók alsó részét is bedeszkázták, hogy azoknak csak nyilásain át adhassák ki készitményeiket. Ezen megszorítás nem gátolta a zsidókat abban, hogy nagyobb számmal költözzenek be Kassára.

A letelepültek külön "rendőradót" tartoztak fizetni; a türelmi adónak egy nemét, de idő multán e pénzek behajtása abbamaradt. Később, 1848-ban a város intézkedéseket tett az összes hátralékok behajtására s a rendőradó folytatólagos kivetésére; de a zsidó hitközség az újonnan alakult magyar kormánynál küldöttségileg kérte ennek az intézkedésnek megszüntetését, a mi meg is történt.

A kassai hitközség többnyire rozgonyiakkal szaporodott. Már 1842-ben imatermet és iskolát rendezett be; 1843-ban pedig meghivta első rabbijául Kohn Mártont, a rozgonyi rabbit. Fontosabb mozzanatot képez a kis község életében az első templom építése. A község eleintén csakis bérelt imatermet tartott fönn. A községi tagok szaporodván, szükségessé vált egy külön templom létesítése. E czélra megvettek és átalakítottak egy magtárt a Harang-utczában. Ez jelenleg is fennáll s az orthodox hitközség imaháza. Nemsokára már ez a templom is szűk lett. 1866-ban a megizmosult zsidó hitközség szükségét érezte egy nagyobb szabásu templom megalkotásának. Nagy áldozatok árán épittette föl a Rákóczy-körúton levő templomot, mely eltér a hagyományos szokástól és a régibb templomok mintájától; nevezetesen a thora-emelvény, hol a szentirás heti szakaszát olvassák föl, ellentétben a hagyomány szentesítette szokással, nem a templom közepét foglalja el, hanem annak apszisában van elhelyezve. Az ujabb zsidótemplomok már többnyire igy vannak építve.

Ez ujítás elkeseredett viszálykodásnak lőn forrása a község kebelében, és első okául tekinthető az orthodox hitközség későbbi megalakulásának.

154Az uj templom megnyiltával a harangutczai régi kis templomot megszüntették. Ámde a hitközség tagjai között számosan lelkiismeretbe vágó dolognak tartották, hogy részt vehetnek-e az olyan templomban tartott isteni-tiszteleten, a mely templomban a thóraemelvény nem a középen, hanem az imaház felső végében van elhelyezve, sőt egyenesen bűnnek tartották, hogy csak be is lépjenek az uj templomba. Ezek türelmetlenül követelték a maguk számára a harangutczai régi templomot, úgy azonban, hogy az uj zsinagóga használata mellett a régi is föntartassék és a közönség tetszése szerint választhassa azt a templomot, melyik inkább megfelel neki. A hitközség előljárósága mereven visszautasította ezt a követelést.

Ez a küzdelem volt első összecsapása a haladó zsidóságnak a maradókkal. A viszálykodás egyre élesebb jelleget öltött. Végre mind a két részről a vallás- és közoktatásügyi miniszteriumhoz fordultak igazságért. A miniszterum 1867-ben az ismert nevü Hirsch óbudai, később hires prágai rabbit küldötte miniszteri biztosi minőségben és hatalommal Kassára, az izraelita hitközség kebelében fennálló ellentétek kiegyenlitésére. Hirsch, miután huzamosabb ideig Kassán tartózkodott és az érdekelt felekkel sokáig tárgyalásokat folytatott, végre hosszas habozás után, különösen a fölvilágosodott szellemü eperjesi izr. hitközség befolyásának hatása alatt, a harangutczai templomot bezáratta.

Mint előre látható volt, a béke nem tarthatott sokáig. Az 1868-iki országos izr. kongresszus eredménytelen föloszlása után ujra kitört a pártküzdelem, minek ürügyét ismét a templomkérdés képezte. Ennek következtében a hitközség vezérférfiai egy ujabb régi modoru kis templom épitését határozták el, közvetlen a nagy templom tőszomszédságában. Eme templom látogatói egy ideig külön az ugynevezett status quo ante községet képezték, de azóta már majdnem teljesen beleolvadtak az anyahitközségbe. Ámde ezzel nem lehetett megakadályozni egy külön orthodox hitközség keletkezését. Később kisérletek történtek a beolvasztásra, de ezek mind hajótörést szenvedtek. Jelenleg egymás mellett fejlődik a kongresszusi és az orthodox hitközség. Az előbbi jelenleg az irz. Anyahitközség nevét viseli és a haladó zsidóságnak egyedüli képviselője egész Abauj-Tornamegye területén, a kongresszusi hitközség rabbijai: Seelenfreund Ábrahám, Liebermann Kálmán és dr. Handler Simon; az orth. hitközség rabbija Jungreisz Mór.