| « A KÉPZŐMŰVÉSZET KASSÁN. | KEZDŐLAP | KASSA KÖZOKTATÁSÜGYE. » |
165A KASSAI ÖTVÖSMŰVÉSZET TÖRTÉNETE.
AZ IPARÁGAK között századok folytán a nemes fémek feldolgozása, az ötvösség emelkedett Kassán művészi szinvonalra. A mult századokban a nemes fémekből készült ékszerek és egyéb tárgyak nemcsak az emberi hiuság kielégítésére szolgáltak, de mint könnyen mozditható vagyon, az akkori viszonyoknak megfelelő tőkebefektetésképen is nagy jelentőséggel birtak. Az ötvösség úgyszólván egyidejü Kassa keletkezésével s egyenes arányban növekedett a polgárság s az egyház gyarapodásával. Legrégibb nyomaival már az árpádházi királyok idejében találkozunk. Az ötvösöket latinosan Aurifabereknek nevezték; de róluk csak szórványos adatok maradtak reánk, jóformán mindössze pár név.
Ötvösczéh.
A XIV. század utolsó évtizedétől fenmaradt városi jegyzőkönyvekben az Aurifaberek, németül Goldschmiedek neveivel már sűrüen, mondhatjuk egészen rendszeresen találkozunk. Nagy Lajos alatt meghonosodván a czéhek, valószinű, hogy ők is ekkor alakultak czéhvé, még pedig a festőkkel együttesen. Még a XVI. század első tizedeiben is sokszor fordul elő az együttes elnevezés; czéhlevelük azonban nem maradt reánk, csupán annak 1600-ban készült átirata.
1394-től 1400-ig a kassai levéltárban őrzött okmányok tizennégy kassai ötvösmester nevét említik, kik között 3 goltsloer (Goldshclager), aranyverő, és 2 monser (Münzer, Monetarius) pénzverő is már előfordul. De hogy ama század elején s közepén is nagy számu ötvös-művész lakott Kassán, azt az 1394-től 1400-ig terjedő hat év statisztikája bizonyítja.
A XV. században folytonosan emelkedik számuk s bár e korból is hiányosak a kassai levéltár adatai, számukat mégis 31-ben állapíthattuk meg.
Ötvösök a XV. században.
Valószinü, hogy ezek s a XIV. század ötvösei készítették a székesegyház s a többi kassai templom kincstárainak legrégibb nagybecsü darabjait, melyekből azonban csak kevés maradt reánk, mert az 1526-ik évi királyi rendelet következtében, a Szt. Erzsébet székesegyház kincstárából 130, a Mária Boldogasszony tiszteletére épült domonkosrendiek templomából 35, a Szent Miklós tiszteletére felszentelt templomból pedig 40 márka aranyozott ezüst és ezüst egyházi szent edényt vittek el a királyi biztosok, hogy azokat a háború czéljaira pénzzé veressék.
A második csapás 1556-ban érte az egyházi kincseket. Ez évben tudvalevőleg Kassán iszonyú tűzvész pusztítván, hogy az épületek felállíthatók 166legyenek, a tanács Bártfa városának adja el a székesegyház kincseinek egyrészét 400 frtért, ugyanakkor elad Jorg Bergsteternek 4 feszületet 175 frt értékben, végre Losonczi András Deáknak 140 frtért ezüstneműeket; összesen tehát 715 frtért, a mely összeg ma 9-10,000 frtnyi összegnek felel meg. Hogy e kincsek művészi becscsel birhattak, bizonyítja ama körülmény, hogy a kassai ötvösök a XV. században már híresekké váltak s maga Zsigmond király és neje: Borbála, 1430-ban és 1436-ban kassai ötvösök által készíttették a királyi asztalra szánt ezüst tálakat.
Magyar származásu ötvösök.
A XV. században Kassán élt ötvösmesterek legtöbbnyire németek, van köztük néhány lengyel, de a magyarok is kezdenek feltünni. 1464-ben nyer polgárjogot Michael Aurifaber de Jazo, ki csakhamar vagyonra s tekintélyes állásra tesz szert. 1473-tól 1503-ig több izben választatik meg városi szenátorrá, 1494-ben pedig konzullá. Egy évvel azelőtt nyert polgárjogot egy másik magyar származásu mester: Szegedi Ötvös Máté, de ez már nem emelkedett oly magasra állásra, mint előbb említett kartársa.
A KASSAI SZÉKESEGYHÁZ SZENTEDÉNYEI.
(Letzter S. felvétele)
A XIV. és XV. század műizlése e téren is a csúcsíves lévén, az akkori időben készült arany s ezüst eszközöket ez a stil jellemzé.
A XVI. században a polgárság fokozódott vagyonossága, a kereskedelem fejlődése, az uj világrészből beözönlő nemes fémek, drágakövek növelték a pompaszeretetet, következésképen az ötvösség emelkedését.
Fel is szaporodott a számuk. Az említett száz esztendő alatt mintegy 120 ötvös nevével találkozunk a kassai okmányokban. A török hódítások elől csakhamar egész sereg magyar ötvös lepi el a várost az alföldről és Erdélyből. Lassan-lassan kiszorítják a németet s hatalmas tényezőivé válnak a város megmagyarosodásának, mert bár a tanács hivatalos nyelve a német, e "jöttment s futott népség"-gel magyarúl érintkezik szóval és irásban egyaránt. Nemsokára ingatlan birtokra is szert tesznek s úgyszólván nincs ötvösmester e században, kinek háza, szántóföldje s szőlleje ne volna a kassai határban.
167Vagyonuk arányában nő tekintélyük s a városi ügyekbe való befolyásuk is. A közgyülés és tanács tagjaivá, majd különböző tisztségekre választatván, fürmenderek, fertályos kapitányok, és más városi tisztviselők lesznek. Még judex - főbíró - is kerül soraikból.
Laurentius mester.
Laurentius Aurifaber, családi néven: Kis Lőrincz, kassai születésü ötvösmester a legnevesebb s legtekintélyesebb e században. 17 éven keresztül volt konzul, 14 éven át pedig a judex méltóságát viselte. Képviselte a várost a királyok előtt s a pozsonyi országgyüléseken több ízben megjelent, hogy ott Kassa érdekeit megvédhesse. Agg korában halt meg 1586-ban, május 24-én s eltemették az Erzsébet székesegyház egyik szögletében, az oltár mellé, a mi méltó jutalma volt e jelen férfiu fáradságos pályájának.
XVI. század. Fémjelzés.
A XVI. század közepe táján (valószínü, hogy előbb is), az ötvösmunkákat bélyeggel látták el. A hitelesítő bélyeget a város czímeréből vett liliom képezé s ez azért fontos, mert igy ismerhető fel a korunkig fenmaradt ötvösművek kassai proveniencziája. E tekintetben a szigoru szabályzat úgy intézkedett, hogy az ötvös, ki munkáját elkészitette, tartozott saját (leginkább nevének kezdőbetüiből álló) jelét reá ütni, ez után el kellett vinnie a munkát a czéhmesterhez, ki azt a munka kivitelére s az anyag finomságára nézve megvizsgálta. Ha jónak találta a czéhmester, reá ütötte a város jelét, vagyis a liliomot, de ha a munka a próbát "föl nem érte", vagy a czéhmester annak kivitelét, technikáját, gyarlónak találta, a kész művet czéhmester társai előtt összetörte. A mester csak az esetben adhatta el kész munkáját, ha az a város hitelesítő jelével, a liliommal el volt látva. Ezenkivül a czéhmesterek minden negyedesztendőben a többi mesterek műhelyeit meglátogatták s ott próbát szedtek. Ily módon ki volt zárva a csalás és megcsalattatás lehetősége.
MÁTYÁS KORABELI KEHELY.
(Letzter S. felvétele)
Csalások büntetése.
De azért fordult elő csalás a kassai ötvös-czéh kebelében. Egy Sprinczinger Dániel nevü ötvös-mester, hogy hitványabb ezüstből mívelhessen, meghamisította a liliomot s vele a próbát föl nem érő anyagból készitett ötvöstárgyait lebélyegezte. Tette kitudódván, arra itéltetett, hogy szemei kiszurassanak s jobb kezét a bakó levágja. A tanács azonban, tekintettel tisztes és becsületes emberek közbenjárására s könyörgéseire, továbbá a nyomorultnak Isten és minden szentek nevében tett eskedléseire, de különösen öt apró s neveletlen gyermekére, a büntetést 50 frtnyi pénzbirság lefizetésére változtatta.
168Az ötvös-művészet virágzásának fénykora a XVI. századra esik. A reformáczió fellépése, református egyházak alakítása, a magyar viselet pompája, az ivási, vendégeskedési szenvedély fokozottabb fejlődése, mind sok és jövedelmező munkával látják el az ötvösök műhelyeit.
XVII. század.
A XVII. századbeli ötvös a XVI-iknak verőfényében még boldognak érzi magát; keresete bőven van s nyelvében teljesen magyarrá leszen, miben főeszköze: vallása, az evangelikus reformata vallás, hatalmasan segíti. Ebben a században ugyanis a kassai ötvösök három negyedrésze református volt.
A század első évében, Szent Tamás apostol napján, a czéh szükségét látja czéhszabályzatát, "mely már régi s több dologban elavult" megujíttatni. E szabályzat minden tekintetben nagyérdekü, mert tájékozást nyújt beléletük felől. Egész terjedelmében közöljük:
Czéhszabályzat.
Első articulus. Minden, a ki más idegen helyen tanúlta az ő mesterségét, és itt e királyi szabad városban, Cassában, mi közöttünk mesterremeket akarna csinálni, addig hozzá ne kezdhessen, hanem elsőben egy, kettő, avagy három mesternél két esztendeig legényül menjen; hogy ha tudatlan és nem vándorlott, hét, avagy nyolcz esztendeig, mert az olyannak, a ki annyi ideig vándorlott, csak egy esztendeig kell legényül menni, két avagy három mesternél. Mely esztendő eltelvén, szabad legyen annak utánna (de elsőbben tisztességes születéséről, magaviseletéről, jó erkölcséről és mesterségéről elegendő bizonyságlevelet hozzon) az mesterremekhez nyúlnia és mint egyéb mester, az ötvös czéhben ő neki is hasonló mesterré lenni. Tartozzék pedig a mi czéhlevelünk erejénél is tiszta ezüstből mivelni. - Elsőben mesterremekben csináljon egy fedeles ezüstpohárt, annakutána egy pecsétet német sisakkal és vértekkel egyetemben, harmadszor egy aranygyűrűt.
Második articulus. Mindent a czéh próbája szerint műveljen és a mit csinál, mindjárt az ő maga jelét reá üssön; annakutána a Czéhmesterhez menvén, azt az ő csinálmányát megmutatná neki, ha javalja és helyen hagyja azt a czéhmester, ő is üssön reá a próba szerint a város jelét, de ha a próbát fel nem éri, azt a czéhmesterek előtt öszszerontsa.
XVII. SZÁZADBELI SERLEG.
(Letzter S. felvétele)
Harmadik articulus. A czéhmesterek minden fertály esztendőben a többi mesterek művét meglátogassák és próbát szedjenek; a kinek míve a próbát fel nem éri, elsőben legyen engedelem annak; annakutána másodszor ha mégis mívében vétek találtatik, úgy, hogy a próbát fel nem éri, egy lót ezüsttel, harmadszor fél girával büntettessék meg. Negyedszer, ha mind egy esztendőben történik, biró uramnak elsőben a dolgot tudtára adván, a czéhből kitegyék és mivét megtiltsák, mindaddig, míg dolgát el nem igazítja.
Negyedik articulus. Szabad legyen minden mesternek tisztességes ágyból való két-két tanuló inast tartani egyszersmind négy esztendeig.
169Ötödik articulus. Senki mi közülünk egyszersmind két legénynél többet ne tartson.
Hatodik articulus. Ha valaki mi közülünk vakmerőségből megharagudván engedetlenséget mutatna a czéhmesterhez, a vétekhez képest megbüntettessék, és a ki ok nélkül az egész czéhet gyalázatos szóval illetné, annyi forinttal büntessék meg, a mennyi személy ellen vétett és igy az egész czéhet megkövetvén, kinek-kinek az ő előbbi tisztességét illendőképen megadja.
Hetedik articulus. A czéhnek titkait a ki gyülölségből és irígységből kihordozza és kinyilatkozódik; ki más legényét avagy inasát mesterétől el ne idegenitse, magához se hívja és hol napi dolog leend, biró uramnak és a becsületes tanácsnak referálják.
Nyolczadik articulus. Mikor idegen ötvösök jönnek ide a sokadalomra, fél gira ezüst büntetése alatt; sem pedig oly müvet fel ne vegyen, a mely más mesternél volt volna, egy forint birság alatt.
Kilenczedik articulus. Ki mivét nagy áron adja, biró uram hirével elvegye és konfiskálja, melynek és müveket árulják, szabad legyen a mi czéhünk czéhmesterinek azokat meglátogatni és ha a próbát fel nem éri, avagy ki közülünk kóróztót bocsát, betegségben, avagy valami nyomorúságban, két része a becsületes tanácsé, a harmadrésze pedig a czéhmestereké legyen.
Tizedik articulus. A hol a czéhnek szüksége kivánná, tartozzék négy ifju mester fenforgolódni és szolgálni a czéhmester akaratjából.
Kecskeméti Ötvös Péter. Ref. eklézsia kincsei.
A XVII. század ötvösei közül legnevezetesebb: Kecskeméti ötvös Péter, kinek az ötvösművészetről s drágakövekről irt szakszerű munkája ismeretes a szakemberek előtt. Ez a mester 1660-tól a hetvenes évek végéig tartózkodott Kassán s főképen azért nevezetes, mert eddig két, máig is fenmaradt munkáját sikerült megállapítanunk. Az első egy "szőlőfő-alaku" serleg a kassai ev. ref. eklézsia kincstárában, melyet Kecskeméti Péter "nemzetes és vitézlő Latran János uram és szerelmes hitvestársa: nemzetes Csanády Judit asszony" megrendeléséből 1664-ben készített a nevezett eklézsia számára. A második munkája a 60-as évek végéről ered s Barna Ferenczné, Czeczi Dorkó asszony, Abaujmegye előkelő nemesei egyikének adományából ugyanezen eklézsia számára készitett "tarkán aranyozott" ezüstmedencze, melyet a kassai eklézsia a mult század elején, szomoru anyagi viszonyai miatt Négyesi Szepessy Jánosnak Miskolczon elzálogosított s későbben eladott. Ez most a miskolczi ev. ref. eklézsia tulajdonát képezi.
Kecskeméti neve mellett Nonnert Ötvös Pálé érdemel említést, mert ennek is fenmaradt egy munkája a kassai ev. ref. eklézsia kincstárában; egy trébelt ornamentekkel ékesített fehér ezüst kanna, melynek súlya 2230 gramm. A kanna donatorai keserűi Frater István és neje: Szilágyi Anna.
Csoma József devecseri földbirtokos és archaeologus magán-muzeumában van a Fái Mihály és neje Tököli Zsuzsánna által a ma már nem létező fáji ev. ref. eklézsiának csináltatott urvacsora-kehely, melynek feliratai a XVII. századbeli helyesirás szerinti betükkel vésve, így hangzanak:
Fay Mihali** Tököli Zuzana 1641.
"Ezt a pohart czinaltatta az nehai Fay Mihali uram meghagiatot * özvegie Tökölie Tököli Zusana urvaczoraihoz Fay ecclesianak. * Én Istennek tiztessegere es örök emlekezetnek okaert 1649 esztendőbe."
"Ezt a pohart czinaltatta az nehai Fay Mihali uram meghagiatot * özvegie Tökölie Tököli Zusana urvaczoraihoz Fay ecclesianak. * Én Istennek tiztessegere es örök emlekezetnek okaert 1649 esztendőbe."
Képét a devecseri muzeum tárgyai közt adjuk.
Hanyatlás.
Az 1670-ben megkezdődött protestáns-üldözés folytán több református polgár, közöttük ötvös is, elhagyá Kassa városát. Nyomdokaikba ujak lépnek s ez ujakkal sírba hanyatlik a magyar nyelv is, s helyébe lép ismét a német és egy uj: a tót, mely innen kezd közkeletüvé válni.
A XVIII. században, a magyar világ s öltözékek letűnésével, a város 170anyagi sülyedésével s a polgárság elszegényedésével arányosan pusztul a jó mód is, ötvösök s egyéb mesteremberek soraiból egyaránt. Nagy számuk felényire, a század végén pedig ötödrésznyire száll alá. A municzipium anyagi kimerülése korlátozta a gavalléros ajándékokat, minőkben az elmúlt századok fejedelmeit, vezéreit, vagy kiváló s tekintélyes embereit részesítette vala; megszünik az aranyos kupák, serlegek és ezüst kardok ajándékozgatása s helyébe a garasos gazdálkodás lép, mert a város a hosszas háborúk, torzsalkodások és önkénykedések által okozott zavaros időkben számtalanszor megsarczoltatván, kimerült.
E kimerülés előjelei már a XVII. század közepe táján előre vetik árnyékukat. A polgárság nem képes többé 13 próbás ezüstből dolgoztatni, hitványabból pedig tilos volt, e miatt az ötvösök keresete csappanik meg; miért is több ízben könyörögnek a tanács előtt: engedtessék meg nekik oly ezüstből mívelni, a milyet a míveltető hoz, t. i. 12 latosból. A tanács végre enged a kérésnek, de meghagyja, hogy az az ötvös, ki ily ezüstből készit, vésse nevét a tárgyra s tegyen melléje "tizenkét punktumocskát", hogy az anyag minéműsége azonnal kitünjék. A ki ez ellen vét, "fejével éri".
A lakosság körében mind sűrübben kezdenek elterjedni a czéhen kívűl készült, kontár munkák, melyeket vándorló ötvösök kisebb czéhtelen helyeken, falvakon készitettek elő, vagy idegenben dolgozó ötvösöktől a "sokadalmak" alkalmával olcsó pénzen vásároltak.
A XVIII. század évtizedeinek előhaladásával mind rohamosabban száll alá ez a virágzó, hajdan annyira irigyelt "libralis ars", végre elenyészik. A czéhek eltörlése 1872-ben formailag is megszüntette.
EZÜST KANNA A XVII. SZÁZADBÓL.
(Letzter S. felvétele)
A XIV. század második felétől a czéhek eltörlése napjáig Kassán 400 ötvös szereplésének nyomát tudtuk fölfedezni. E szereplés közül sok hosszas, fényes és dicső pályáról tesz tanubizonyságot; sok épen az ellenkezőjével tünik fel és bűnügyi szereplése által vált nevezetessé.
Végezetül álljon itt két limitáczió; egyik 1608-ból ered, a másik 1735-ból való. Mindkettő feltünteti, mily műveket készítettek a kassai ötvösök s mit számíthattak fel a készitésért a városi tanács engedelme s helybenhagyása alapján.
Limitáczió 1608-ból.
Az 1608-ik évi limitáczió tételei a következők:
Korsó-medencze csinálástól, girája 3 frt 50 denár.
Összejáró kupától, a melyik czifra emberorczákkal megékesített, avagy virágos, kívül-belűl aranyozott, girajától 3 frt
Összejáró pontos poharaktól, kívül-belűl aranyozott, girájától 3 frt
Egyéb féle verő műtől, tál, tányér, a melyek összejárnak, girájától 3 frt
Azonképen összejáró serleg-poharaktól, a melynek a szélén czifra vagyon, girájától 3 frt
171Sima pohártól, a mely egyben nem jár, a széle czifrás, girája 2 frt 50 denár.
Ha pedig nem czifrás, girájától 2 frt
Huszári műtől, a melyet bőrtűs műnek is hívnak, öntés, girája 3 frt
Azonképen öntés bőrtűs asszony-embernek való övektől, girája 3 frt
Kanál, villa, sótartó, a melyek öntöttek és czifrások, girájától 3 frt
Virágos műtől, a mely legalább való, girájától 4 frt
A ki annál feljebb való, munkásabb, kövekkel, a ki mint kivánja fl. 5 girájától, avagy 6 frt
A ki annál feljebb való munkásabb, úgymint virágokkal fűzött, gyöngyökkel, kövekkel, zománczczal megékesített, girájától 7 frt avagy 8 frt.
Aranyláncztól, a mely nem zománczos, hanem csak sima, avagy szegesen csinált aranyszemekből vagyon, tiz aranytól 3 frt
Egyéb arany mű, úgymint: függők, gyűrűk, a melyben drágakövek vannak, alkudjék az mesterrel.
Összejáró kupától, a melyik czifra emberorczákkal megékesített, avagy virágos, kívül-belűl aranyozott, girajától 3 frt
Összejáró pontos poharaktól, kívül-belűl aranyozott, girájától 3 frt
Egyéb féle verő műtől, tál, tányér, a melyek összejárnak, girájától 3 frt
Azonképen összejáró serleg-poharaktól, a melynek a szélén czifra vagyon, girájától 3 frt
171Sima pohártól, a mely egyben nem jár, a széle czifrás, girája 2 frt 50 denár.
Ha pedig nem czifrás, girájától 2 frt
Huszári műtől, a melyet bőrtűs műnek is hívnak, öntés, girája 3 frt
Azonképen öntés bőrtűs asszony-embernek való övektől, girája 3 frt
Kanál, villa, sótartó, a melyek öntöttek és czifrások, girájától 3 frt
Virágos műtől, a mely legalább való, girájától 4 frt
A ki annál feljebb való, munkásabb, kövekkel, a ki mint kivánja fl. 5 girájától, avagy 6 frt
A ki annál feljebb való munkásabb, úgymint virágokkal fűzött, gyöngyökkel, kövekkel, zománczczal megékesített, girájától 7 frt avagy 8 frt.
Aranyláncztól, a mely nem zománczos, hanem csak sima, avagy szegesen csinált aranyszemekből vagyon, tiz aranytól 3 frt
Egyéb arany mű, úgymint: függők, gyűrűk, a melyben drágakövek vannak, alkudjék az mesterrel.
Az 1735-ik évi limitáczió, mely a megyében szerte lakozó ötvösök munkájának fölbecslésére is irányadó, ez:
Mindenféle öntött sima munkának latjától, ezüstből 21 denár.
Vert sima ezüst munkának latjától 24 denár
Trébelt ezüstmunkának latjától 36 denár
Öntött virágos gombok latjától 30 denár
Stenfelezett gomboknak latjától 24 denár
Stenfelezett faragott gomboknak latjától 30 denár
Portai formára csinált kardnak latjától 30 denár
Lóra való szerszámtól, öntéssel, faragással, latjától 30 denár
Borsó-szem lánczok latjától 30 denár
Pánczélláncznak latjától 34 denár
Filigrán-munkának latjától 60 denár
Rostélyos öntött gomboknak latjától 36 denár
Egy aranynak fölaranyozásától 90 denár
Tiszta arany sima munkájának, aranynyomójától 50 denár.
Vert sima ezüst munkának latjától 24 denár
Trébelt ezüstmunkának latjától 36 denár
Öntött virágos gombok latjától 30 denár
Stenfelezett gomboknak latjától 24 denár
Stenfelezett faragott gomboknak latjától 30 denár
Portai formára csinált kardnak latjától 30 denár
Lóra való szerszámtól, öntéssel, faragással, latjától 30 denár
Borsó-szem lánczok latjától 30 denár
Pánczélláncznak latjától 34 denár
Filigrán-munkának latjától 60 denár
Rostélyos öntött gomboknak latjától 36 denár
Egy aranynak fölaranyozásától 90 denár
Tiszta arany sima munkájának, aranynyomójától 50 denár.
| « A KÉPZŐMŰVÉSZET KASSÁN. | KEZDŐLAP | KASSA KÖZOKTATÁSÜGYE. » |