A KANYAPTAVÖLGY keleti szélén, Kassától délnyugatra, 20 kilométerre az Ida-patak mellett fekszik Nagy-Ida mezőváros, nagyközség. Kassával egyenes országuti összeköttetésben áll, azonkivül állomása a kassa-tornai vasutnak, mely Bárczán és Enyiczkén át kanyarodik Nagy-Ida felé. 319 házból áll; lakosainak száma 1835, kik csekély töredéken kívül mind magyarok, két harmadrészben katholikusok, egyébként különböző felekezetekre oszlanak. A katholikusokon kívül a reformátusoknak is van templomuk, a nagy számmal levő, az összes lakosságnak 10%-át képező izraelitáknak imaházuk. Van posta- és táviró állomása. Vásárai rendesen népesek szoktak lenni.

Nagy-Ida régi abaujvármegyei község. 1397-ben Idai Chyrke Péternek birtokai voltak Miszlókán és Széplakon, melyekből földet ajándékoz a kassai zárdának. Az 1424-iki adóösszeirás szerint Nagy-Idán, mely már akkor Perényi-birtok volt, 90 portát irtak össze. A most kisebb lakosságu Szepsi, jóval nagyobb volt nálánál, mert ott akkor 180 portától fizettek adót. Várát a Perényiek épitették. Valószinüleg egyszerü földsánczczal és vizárokkal volt körülvéve, melyet az Ida látott el vizzel. Itt időzött éppen Serédy Gáspár, I. Ferdinánd kassai parancsnoka 1536. deczemberben, midőn Zápolya János hadai, megnyervén Serédy alparancsnokait, Kassát megszállották. Kassa után Nagy-Ida is Zápolya hatalmába jutott, 1556-ban Puchaim Kassa ellen akarván nyomulni, először Perényi várát, Nagy-Idát támadta meg. Perényinek nem lévén rendes katonasága, czigányaival vitézül védelmezte a várat. Husz napi ostrom után, a védőknek elfogyván puskaporuk, Puchaim augusztus 17-én bevette a várat, melyet földig lerombolt.

A várépületnek ma már nincs maradványa; sánczvonala és árkolása azonban elég tisztán kivehető még ma is. Fekszik a községtől északra, az Idapatak egy hajlatában, Tóth Sámuel gépész birtokán. Területe nem lehetett nagy. A tulajdonos által gazdasági czélból tett ásatások alkalmával előkerült sáncz-átmetszetek megégett rőzse maradványait hozták napvilágra; a rőzserétegek közt az égés világos jelét mutató agyagrétegek feküsznek. A vár mögött levő dülő ma is Vártáblák nevét viseli; szemben egy kis dombot pedig Táborhelynek hívnak.

A vár nem épült fel többé. Hagyományos ragaszkodással beszélnek róla az itt lakó czigányok, sőt jogos örökségüknek, a nagy-idai lakosokat bitorlóknak tartják. A város szélén, a temető és a vasutállomás szomszédságaiban van e czigányoknak néhány vityillóból álló telepe. Ezeket a 349kalyibákat maguk rakják. A szalmát, ha kalyibáikat födik, csak úgy hányják föl a tetőzetre. Fejedelmi ivadéknak mondják magukat, a mi természetesen nem egyéb, mint fennhéjázás; nem különben a hiszékeny ivadéknak tetszetős mese, hogy a vár területén nagy kincs van elásva, melyet fejedelmük rejtett oda számukra. Ez a mesebeli kincs tudvalevőleg mindenütt kisért a nép fantáziájában, a hol régi vár állott valaha.

Nagy-Ida a Zápolya-uralom kezdetén szintén áttért a protestáns hitre, s ezzel megszünt régi plébániája. Az ellenreformáczió alatt lakosainak nagy részét megint áttéritették, s 1742-ben plébániáját is visszaállitották, miután a helység a gróf Csáky-család birtokába jutott. A Csákyak épitették a mult században, a ma is létező, jelenleg br. Schell Rezső tulajdonában levő kastélyt, mely a város közepe táján, az Ida-patakra dülő terjedelmes park elején áll. A kastélyban van egy külön kápolna, a Csákyak sirboltjával és érdekes, régi képekkel.