E RÉGI város fekszik Abauj-Torna vármegye déli részén, Borsod vármegyével határosan, a K. hosszuság 38° 36' (Ferrotól), az É. szélesség 48° 12' alatt, Kassától 67 kilométernyire. Nagyságra nézve Abauj-Torna vármegyének második helysége. Nagyközség. Lakosainak száma 3893, kik 36 kivételével mind magyarok. Vallásra nézve van róm. kath. 1143, gör. kath. 247, ev. ref. 1707, ág. ev. 49, izr. 739. A város határában foly a Bársonyos, melybe a városon keresztül futó Mánta-patak torkollik. Vasúti, posta- és táviróállomás; székhelye a szolgabiróságnak és kir. járásbiróságnak. Van két temploma és egy zsinagógája. A katholikus templom újabb, 1780-ban épült; a református templom azonban még a XV. századból származó csúcsíves épitmény, melyet valószinüleg a csehek emeltek. Kőfala mely még ma is fennáll, erőddé alkotta, mely nem egyszer sikeres védelmet nyujtott a lakosoknak. A községben van r. kath. és ev. ref., valamint izraelita felekezeti népiskola és községi óvóintézet; továbbá kórház, takarékpénztár és egy más hitelintézet, olvasókör és tüzoltó-egyesület. A vasúti állomástól a városba vezető uton, a budapesti országut keresztezésében áll egy kastély, mely a mult század elején épült. Előbb a Perényi bárók, majd az Eszterházyak birtokában volt, s a vármegye 1848-49-ben, miután Schlick megszállotta Kassát, itt tartotta üléseit. 1860-ban a gróf Csáky család tulajdonába került a kastély s jelenleg Hunyady-Csáky Sarolta grófnéé. Ebben a kastélyban fogadta 1783-ban II. József császár Abaujvármegye küldöttségét, mely őt kassai utjában a vármegyébe léptekor üdvözölte. A kastély ábráját más helyen közöljük.

Szikszó fölött a Magyarhegyen őskori telepet találtak; de a mai helység is már régóta szerepel a történetben. Nevét állitólag szíksós talajától kapta; szíkes legelői ma is szép gulyákat nevelnek. Szikszó ismeretes volt már a XIII. század elején; a huszita csehek, mint emlitettük, a XV. században már templomot épitettek itt. A város rövid idő alatt annyira növekedett, hogy északon egy második városrész is épült, melyet Kis-Kassának hívtak. Zsigmond idejében női kolostor is állott már a mai Szt. Anna utczában. A gyakori portyázóktól sokat szenvedett a kolostor, melyet egy ízben felgyujtottak s az apáczákat megfutamították. Ezek a templomerődbe menekültek.

A gyakori támadások miatt a szikszóiak körülsánczolták magukat. A sánczok 1844-ben még megvoltak, de az árokban összegyülemlett esőviz egészségrontónak bizonyult, miért is a sánczokat betemették s a hidakat lerombolták. Két híd romja ma is látható. A reformáczió kezdetén a 353lakosság nagy része áttért az uj hitre. Az akkori földesurak, a Perényiek megkönnyitették hathatós befolyásukkal az uj hit terjedését. Az utolsó Perényi, a ki a kath. templomot épitette, ismét katholikussá lett. Halála után két részre szakadt a birtok; az egyik rész az Eszterházyaké, a másik a Csákyaké lett; az Eszterházy-birtokot azonban 1860-ban Csáky Sarolta grófnő vette meg 120,000 forintért.

A Perényiek áttéritvén a tekintélyes nagyságu várost az evangelikus hitre, mindjárt kezdetben több nevezetes hithirdető támadt ott; igy Szikszai Pál, Zrínyi Miklós predikátora, Szikszai Fabriczius vagy Kovács Balázs, a ki a kassai zsinaton együtt vitázott Károlyival Egri Lukács ellen, Siderius Szikszai János, a sideriana catechesis szerzője, Siderius Szikszai István, sárospataki professzor stb. Benczédi Székely István, kath. plébános 1548-ban, egyes források szerint a Perényiek kényszerítésére szintén protestánssá lett. De Szikszó ekkor még Luther tanát követte, csak az 1562-ben tartott tarczali zsinat után, mint azt Kiss Áron megirja a "Zsinatok a XVI. században" művében, mikor az egervölgyi és tiszavidéki protestánsok elfogadták Kalvin tanát, lettek a buzgó lutheránusok Perényi Gábor akarata ellenére reformátusokká, ugy mint a Kalvin tanához csatlakozó többi hernádvölgyi magyar község.

A törökök elfoglalván Fülek várát, Szikszóra nehéz napok következtek. Velizán füleki bég 1558-ban 3000 emberrel portyázó hadjáratra indult és Szikszót is utjába ejtvén, kifosztotta. 1567-ben Hasszán pasa, ismét Fülekről jövet, a mártonnapi vásár alkalmával csapott Szikszóra és 2000 embert vitt fogságba. Rákóczy Zsigmond szendrői kapitány azonban Prépostvári Bálint kassai hadnagygyal Vadásznál utolérte a martalócz csapatot s 600 törököt levágván, kiszabaditotta a foglyokat. 1576-ban a háborus inséghez éhség pusztitása járult; a lakosokra oly nagy szükség nehezedett, hogy fűvel és elhullott állatok husával voltak kénytelenek táplálkozni. 1588-ban Szikszó vidéke a törökök hatalmába kerülvén, Szinán budai pasa adót vetett ki rá, melyet az inséges évek miatt nem birtak megfizetni a lakosok. Szinán Kara Ali béget küldte a felvidéki városok és Szikszó megsarczolására. A törökök a várost felgyujtották, de a Rákóczy Zsigmond vezérlete alatt egybegyült, Serényi Mihály, Rotthaler János, Raibicz Albert és Drugeth István vezette csapatok szétverték őket. Kara Ali maga is elesett, vele mintegy 1700 török. Számos török futása közben a Sajóba veszett; a felháborodott lakosok is sokat öltek meg, a kiket a Vadász felé vezető uton temettek el, közel a patakhoz, mely helyet máig "Törökhalom"-nak nevezik. A város határában egyes dülők nevei szintén a csatának emlékei. Igy a Nyulmáj és Heling dülők a csatában résztvett német vezérek elferditett nevei.

A következő században a hadak utjába eső Szikszó igen sokat szenvedett ugy a törökkel folytatott, mint a császári hadak s a magyar fölkelő seregek közt meg-meginduló harczok miatt. Hol egyik, hol másik sereg sarczolta meg. Az örökös félelemben élő lakosság megmentett vagyonkáját a 354templom körül felállított bódékba rejtette el. 1688-ban egy ilyen bódé meggyúlt, a tűz elharapózott s a lakosok vagyonával együtt a templomot is elhamvasztá 1697-ben Vademont császári vezér katonái zsákmányolták ki a várost, 1698-ban pedig ismét megsarczolta a német sereg. 1703-ban Szikszó Rákóczy Ferenczhez csatlakozván, Rabutin császári tábornagy 1706-ban Erdélyből Kassára jövet, fölégette. Ekkor megint elpusztult a templom. A lakosok Szendrő felé az erdőkbe menekültek.

Alig multak el a háboru iszonyatosságai, pestis tört ki, melynek 800-nál több lakos esett áldozatul.

III. Károly alatt nyugodtabb élete kezdődik Szikszónak, noha régi gazdagságát és jelentőségét nem nyeri többé vissza. Az ellenreformáczió daczára sem háborgatták a reformátusokat templomuk birtokában, ámbár II. József türelmi rendeletéig, sőt azután is hivatalos részről többszöri zaklatásnak voltak kitéve. A katholikussá lett Perényi Gábor a város földesura, a ki Ugocsában lakott, 1743-ban Szikszóra menekülvén a pestis elől, itt 1747-ben kath. plébániát alapitott. Az első plébános Jászai István lett. Ettől fogva a kath. vallás, melynek terjesztésében külön misszionáriusok is buzgólkodtak, ismét tért kezdett foglalni.

1848. deczember 28-án harci lárma verte föl a város nyugalmát. Mészáros hadügyminiszter vonult Schlick ellen Kassa felé. Szikszónál előnyt nyert ugyan a honvédsereg, de Kassánál ismét szerencsétlenül járt, mint három héttel azelőtt, s a megvert sereg Szikszón keresztül huzódott vissza a Sajó mögé.

1852-ben óriási csapás érte a várost. Május 18-án az alvégen kigyult egy ház és a rettenetes szélben rövid idő multán 474 épület pusztult el a ref. templommal együtt. Magának a ref. egyháznak 70-80,000 forint kára esett.

Ez a csapás nem volt egyetlen, mely ebben a században a várost érte. 1813-ban a Hernád és Bársonyos áradása döntött romba sok házat, 1831-ben a kolera több mint 300 lakost ragadott el; 1845-ben pedig a patak hirtelen áradása söpört el 125 házat és 36 istállót.

A sok csapás okozta anyagi veszteség és azon körülmény, - hogy az 1850. évig virágzott algimnáziumot az abszolút kormány eltörölte, érthetővé 355teszi, hogy a város nem birta meg a rendezett tanácsu városi szervezettel biró kiadásokat, hanem átalakult nagyközséggé. Az 1873-iki kolera is erős veszteséget mért rá; 272 személy halt meg abban az évben, míg a szülöttek száma csak 82 volt.

Ez az év számbelileg is erősen megfogyasztotta a lakosságot, mely 1870-től 1890-ig mindössze csak 81 lélekkel szaporodott. 1856-ban 3461 lakosa volt, 1870-ben 3796, 1890-ben 3877. Legnagyobb arányban szaporodtak a görög katholikusok; 130-ról 247-re; azután az izraeliták, 589-ről 739-re. A r. katholikusok száma csak 14-gyel több, 1129-ről 1143-ra emelkedett. Fogyott ellenben a reformátusoké 178-czal, 1885-ről 1707-re csökkenvén, az ág. evangelikusoké, a kik 1870-ben 52-en voltak, 1871-ben csak 41-en.

A község közelében levő Magyarhegy és a Szőllőhegy a hegyaljaihoz hasonló jó bort termett azelőtt. A kipusztult szőllőket uj ültetésekkel kezdik pótolni.

Megemlítésre méltók, mint régi emlékek, az ev. ref. egyház tulajdonában levő tárgyak közül a következők; egy kacsa-orru ezüst keresztelő kanna a következő felirással; "Egregii Laurentii Nagi de Vámos, relicta Barbara Tót et Egregii Johannis Nagi de Geszti, relicta Anna Király earumq. heredes usibus sacris in Eccla Szikszoviensi me consecrarunt Past. Ecclae Gasparo Gellei an 1631. Auro ornavit Johannes Muszka et Cons. Marie Kappan 1639."; egy aranyozott ezüst tanyér következő felirattal: "Hoce opus fieri curarunt G. D. Sigismundus Szemere et consors Catharina Teöreök." Egy kis ezüst tányér e körirattal: "Baltha M. Past. Szikszóviens, uxor ejusdem Susanna Szántai, evang. filia Sophia Debreczeni Templo usibusqe sacris me consecrarunt. Ao 1622." stb.

Hunyady grófné kastélyában érdekes régi arcképek gyüjteményét őrzik; ezek közt Balassa Bálintnak, a törökök elleni harczban 1594-ben elesett egri várkapitánynak és magyar költőnek, Balassa Imre erdélyi vajdának, Balassa Zsigmond, a szintén 1594-ben elesett Balassa Ferencz tokaji várkapitánynak, a gúnyirattal üldözött, hires, hatalmas "áruló" Balassa Menyhértnek arczképét.