| « ABAUJ-TORNA VÁRMEGYE LAKOSSÁGA. | KEZDŐLAP | ABAUJ-TORNA VÁRMEGYE MEZŐGAZDASÁGA. » |
396A NÉPOKTATÁS ABAUJ-TORNA VÁRMEGYÉBEN.
Plebánusi iskolák.
NÉPISKOLÁINK az Árpádházból származott királyok alatt, sőt még azután is, a plebánusi (fárai) iskolák voltak, a melyekben azonban inkább az erkölcsi élet fejlesztésére fektették a fősúlyt. Nem tanitottak ott olvasást vagy irást, hanem bibliai történetek magyarázásával, az egyházi énekek gyakorlásával igyekeztek hatni a kedélyre. S nem is a gyermekek jártak azokba az iskolákba, hanem a serdültebb ifjuság. Abaujvármegyében kevés község volt, hol ez időtájt templom és lelkész, tehát iskola lett volna.
XIII-XVI. század. Iskolamesterek alkalmazása.
A XIII., XIV. és XV. századokban bár időről időre lassan szaporodott az egyházak száma, szintén hasonló viszonyok uralkodtak. Följegyzéseink szerint a XIV. századból három egyházat emlithetünk, melyek mellett plebánusi iskolák léteztek; ezek a tornamegyei hidvég-ardói és alsmási róm. kath., továbbá a horváti gör. kath. egyházak. Valószinü azonban, hogy irott kutfők nem is szólnak róluk, hogy Abaujvármegyében több is létezett a kolostorokon kívül. A XVI. században megemlitenek tizenegy iskolát: 2 róm. katholikust Szepsin és Jászó-Mindszenten, 1 g. katholikust Falucskán, 5 reformátust, még pedig: A.-Vadász, Bőd, Göncz, Rásony és Szikszó községekben. Ebben a században kezdődött a tulajdonképeni tanitóság. Bár a papok még sok helyt maguk vezették az előbbi mód szerint az oktatást s ott is, hol már világi egyének nyertek alkalmazást, a hittant, evangeliumot, hitvallást és imádságokat továbbra is ők tanitották, mindamellett gyakoribb lett az 1560-ban Nagy-Szombatban tartott zsinat határozata szerint az iskolamesterek (ludi magistri) alkalmazása. Az iskolamesterek nagyobbára a r. k. egyházközségekben tanitottak, a gör. kath. és protestáns egyházakban az oktatást még azután is a lelkészek látták el.
XVII. század. Protestáns iskolák.
A XVII. században keletkezett 5 r. kath. egyház, ezek között a somodi és stószi, 13 református, köztük az abaujvári, bereti, a kázsmárki, f.-novaji és pamlényi és egy ág. ev., névszerint a ránki. Még a XVIII. század folyamán létrejött egyházakban is - 48 rk., 38 ref., 4 ág., 1 gk. - igen sok helyt, főleg pedig a protestánsoknál, a papok végezték az oktatást. Minden népesebb 397protestáns egyház még később is oly egyéneket alkalmazott tanitókul, kik kivételt képeznek e tekintetben. Szepsi, hol két, és Göncz, hol szintén két tanitó működött, továbbá Szikszó, hová 1674-ben hozták az első debreczeni theologust, mint tanitót. A szikszói iskola talajdonképen középiskolai jellegü volt 1854-ig, összekötve elemi iskolával, melynek növendékeit a középiskola ifjusága tanitotta. A középiskola 1870-ben szünt meg, noha 1854-től nem birt nyilvánossági joggal. Csak a XVIII. század közepe táján lett általánossá a világi tanítók alkalmazása; de a fizetés nyomoruságos volta miatt hivatott egyének nem vállalkoztak rá s a hivatatlanok működésén nem volt áldás.
Mária Terézia idejében legalább nagyjából rendezték a népoktatás ügyét, a mennyiben a 4 osztálylyal és 4 tanitóval biró normális iskolákat följogositották a tanitóképzésre olyaténképen, hogy a tanitói pályára készülő ifjak a normális iskola egyes osztályaiba járhattak hallgatni és nézni: miként kell vezetni az oktatást. Kassa is egyike volt azon városoknak, hol ilyen normális iskola szerveztetett, csakhogy sem ez, sem a többi normális iskola nem segithetett gyökeresen a bajon, egyrészt azért, mivel az ifjak elméleti képzettségének hézagos voltánál fogva nem adhatott a vidéknek valódi tanitókat, másrészt mert elenyésző csekély számban keresték föl ez iskolákat a leendő tanitók. De különben is az iskolafenntartók nem sokat törődtek azzal, látogatta-e tanitójuk a normális iskolákat vagy sem; örültek, hogy volt valaki, a ki jól-rosszul ellátja az oktatást.
Ratio educationis.
Hiába adták ki 1777-ben a Ratio educationist, meg egy kivonatos utasitást, mely leirja: mit kell tennie a tanitónak a délelőtti három s a délutáni két óra alatt. Maradt minden a régiben. Mindenütt, tehát a megye legtöbb községében is, az olvasáson és iráson kívül még alig számbavehető számolási eredmény volt az oktatás legmagasabb foka. A városokban, mint Szikszón, Szepsiben, Gönczön, nem is említve Kassát, már oly ismeretekre is szert tehettek a gyermekek, melyek a gyakorlati élettel voltak összefüggésben. Tanultak földrajzot, levelezést s más ilyen dolgokat.
A RUDNOKI TEMPLOM ÉS ISKOLA.
(Saját felvételünk)
Nem sokat lenditett az ügyön a helytartótanács 1845. jul. 16-án kiadott rendelete sem, mely részletesen kiterjeszkedik az iskola külső és belső ügyeire egyaránt, meghatározza a tantárgyakat, melyek tanitandók s megszabja a szorgalomidőt. Irott malaszt maradt.
Tanitóképzés.
Bár 1845-ben a tanitóképzés ujabb átalakuláson ment keresztül, a mennyiben a régi hospitáló rendszer helyett elméleti képzésben is részesültek az ifjak, a gyakorlatra még mindig nem forditottak annyi időt és fáradságot, hogy a tanitó-jelölt mint kész tanító került volna ki az intézetből. Ennek pedig sok egyeben kívül az volt az oka, hogy az egész képzés egy képző-tanár nyakába szakadt, csupán az eméleti tárgyak bizattak óraadókra, rendszerint az ugynevezett mintaiskola tanitóira. A legtöbb hitközség 398egyáltalában nem törődött tanitójának képesitésével; inkább kántor kellett neki, mint tanitó.
Ily állapotokon kellett segitenie az 1868-iki népoktatási törvénynek.
Iskolaépületek.
Abauj-Torna vármegyében az iskolaépületek is, egészen a közelmult időig, a legszánalmasabb állapotban voltak. Az iskolaépités terhe a következő arányban oszlik meg: Épült a r. k. hitközség költségén 78, gk. hitközségén 23, ref. hitközségén 82, ág. ev. hitközségén 8, izr. hitközségén 5, városi költségen 4 iskola. Az egyes jótevők vagy kegyurak ujabb időben több czélszerü iskolaházat épittettek. Igy p. o. a csányi rk. iskolát br. Meskó Jakab, a széplaki rk. iskolát br. Meskó József épittette, mint kegyúr. A hidvég-ardói rk. iskolát a szádvári uradalom, az aszalóit a nagyváradi káptalan, az encsit a gróf Keglevich-család, a jászóit, jászó-mindszentit, jászó-ujfalusit, novajit a jászóvári prépostság. A jászóvári prépostság ezenkivül épittetett egy iskolát Jászón, melynek tanitóját évenkint a rend pénztárából 600 frttal fizeti. A szepesi püspök és káptalan is épittetett Abauj-Torna vármegyében iskolát, még pedig Zsebesen, Eszterházy egri püspök Hejczén, br. Orczy tábornok a hivek támogatása mellett Vilmányban. A Semsey család Semsén. A vallásalap 100 frtnyi és Fábry Ignácz 100 frtnyi támogatásával épült iskolat Alsó-Czéczén. A tanulmányi alap terhére épült iskola Alsó- és Felső-Mislyén, a kincstáréra Aranyidkán és Opákán, az erdő-kincstáréra Stószon. A szántói rk. iskola épitkezését lehetővé tette a kir. kamara azáltal, hogy 555 rhénus frttal járult a kiadások fedezéséhez.
Alapitványok.
A kegyúri jogon túl, nemes lelke sugalmazásától ösztönözve, nagyobb mértékben forditotta figyelmét a népnevelés felé a szelid lelkületü, mély vallásos érzelmü, jótékonyságáról általánosan ismert gr. Zichy Rezsőné született Péchy Jakobina grófné, ki Enyiczkén a "Szent Keresztről" nevezett irgalmas nővérek vezetése alatt egy leányiskolát és kisdedóvót létesitett, melynek fennállását 12,000 frtos alapitványnyal biztositotta. Sokáig tervezte a grófné ez iskolát, s tervét közölte is boldogult férjével, Zichy Rezső gróffal, ki aztán egy alkalommal, karácsonyi meglepetésül, már mint bevégzett dologgal lepte meg nejét. Ezen intézet, bár első sorban a község gyermekeinek valláserkölcsös nevelésére fordit gondot s arra törekszik, hogy a különben tót nyelvü község leánygyermekeit a törvényben előirt tárgyak tanítása mellett a magyar nyelv elsajátitásához segitse, mindamellett úgy van berendezve, hogy vidéki gyermekek is nyerhessenek ott nevelést és oktatást bennlakás mellett. Ez időszerint is Felső-Magyarország több megyéjéből mintegy 35 leányka van a kolostorban, kik a fentebb emlitett apáczák ügybuzgó vezetése mellett képeztetnek.
Ugyancsak Zichy Rezsőné grófné alapitott 1891-ben Bodókő-Váralján boldogemlékü atyja, Péczy Manó óhajtására egy leányiskolát és óvót "Emánuel" néven. Ez intézet vezetését a "Megváltóról" nevezett nővérekre bízta, kik úgy a kisdedóvás, mint a leánygyermekek oktatása körül kiváló ügybuzgalmat fejtenek ki. A grófnő ez intézeteket nem csak megfelelő helyiséggel látta el, hanem gondoskodott arról is, hogy az épület körül a gyermekek szórakozására kellő és alkalmas tér álljon rendelkezésre, valamint arról is, hogy az együttes iskola fennállása anyagi tekintetben örök időkre biztositva legyen.
Bodókő-Váralján 1862-ben Péchy Manó, volt erdélyi gubernátor, mint kegyúr épittetett elhalt neje emlékére "Zenaide" névvel egy iskolaépületet, melyben kezdetben a fiu- és leánygyermekek együttesen nyertek oktatást; ma azonban, miután a leányokat az alapitó leánya Zichy Rezsőné által létesitett kolostorban tanitják a közhasznu ismeretekre, csupán fiugyermekek oktatására szolgál.
Még egy tekintélyes alapitványról akarunk e helyen megemlékezni. Ez a nemeslelkü Hangácsi Judit alapitványa. Ez úrnő Felső-Vadász és Kupa községek határaiban fekvő tetemes ingatlan birtokát, 260 hold földet, Kupán egy házat és belsőséget oly kikötéssel hagyományozott 1873-ban kelt végrendeletében egy Kupán felállitandó r. k. iskolára, hogy e birtokok soha el ne adassanak, hanem hogy házában rendeztessék be iskola, a föld jövödelméből 800 frt fordittassék a tanitó javadalmazására, 200 frt pedig részint 12 szegény gyermek tanitására, részint az esetleg vele rokonságban levő, 399de a segélyre rászorult családok gyermekeinek oktatására és ruházására. Ez a tanitói állás volt csaknem az egyetlen a 70-es évek derekán Magyarország kisközségeiben, hol a tanitó kényelmes lakásán kívül 800 frt készpénz fizetésben részesült.
A népoktatás ügyét ezenkivül több alapitvány mozditja elő Abauj-Torna vármegyében.
Van a megye kezelése alatt egy tekintélyesebb alap, melynek kamataiból évenként 400 ft nem magyar ajku községekben létesitett óvók segélyezésére, 200 frt pedig oly tanitók jutalmazására fordittatik, kik nem magyar nyelvü községben működvén, iskolájokban a magyar nyelvet sikerrel tanitják.
Bubics Zsigmond, a kiváló jótékonyságáról ismert kassai püspök, Hejczén az óvónak helyiséget ajándékozott s annak fenntartásáról is gondoskodik.
Özv. gróf Zichy Rezsőné, kinek nagy alapitványairól már fentebb megemlékeztünk, Perényben a rk. iskolának egy nagy telket adományozott s nagylelküen magára vállalta, hogy a 10,000 frtot meghaladó épitkezési költségek felét viseli. Bukóczon pedig az állami iskola szükségletére adott telket, házat és az átalakításhoz szükséges anyagot.
Koós József, zsarnói földbirtokos, a megszünt Tornamegyének volt jeles alispánja, 1882-ben egy 800 frtos alapitványt létesitett, azon határozott kijelentés mellett, hogy annak kamatai a Tornamegyéből Abaujmegyébe kebelezett községek azon tanitójának, esetleg két tanitójának adassanak ki, kik úgy a gyümölcstermesztés, mint a konyhakertészet terén kitüntek s kiknek ez irányu működését egy három tagból álló bizottság elismerte.
GRÓF PÉCHY MANÓ. ÖZV. GRÓF ZICHY REZSŐNÉ. GRÓF ZICHY REZSŐ.
Néhai Hajós Mór, forrói lakos 500 frtos alapitványt tett, hogy annak kamatai járásonként a megyebeli idegen ajku iskolák azon tanulói között osztassanak ki jutalom gyanánt, kik a magyar nyelvben szép előmenetelt tettek. 200 frtot pedig szintén alapitvány czímen s hasonló kivánalmak mellett tisztán a forrói iskola tanulói részére létesitett.
Gróf Hadik-Barkóczy Endre Királynépen adott házat, Semsey Andor pedig Buzinkán egy telket és házat az állami iskola részére.
Szinán Krajnyik Gyula alapitványának kamataiból épült az állami iskola.
Néhai Jászay Sámuel birtokos, telket és házat hagyományozott Szántón az óvónak, melynek átépítéséhez a költségeket a szántói takarékpénztár adta.
Az oktatásügynek kezdettől fogva az volt a legnagyobb hátránya, hogy a tanítónak nem nyujtottak kellő megélhetési módot.
Tanitói fizetések.
Igaz ugyan, hogy a "Ratio educationis" megjelenése után a városokban rendezték a tanítók fizetését s azok előnyösebbek voltak sok más, tekintélyesebb hivatallal járó javadalmazásoknál, kisebb községekben azonban maradt minden úgy, mint volt az előtt, nyomoruságos állapotban, sőt nagyobb 400városokban is, míg más hivatalnál a fizetés az egyén javára tetemesen módosult, a tanitók fizetése vagy a régi maradt, vagy visszafelé fejlődött.
A városok, különösen a megyei székhelyek, a XVIII. század vége felé a viszonyokhoz képest eléggé jól fizették tanitóikat.
De annál szegényesebb díjazás volt a községekben. Például az almási rk. tanitó 30 frt készpénzt, továbbá földet, rétet, és egyéb szolgálmányokat élvezett 70 frt értékben. A györgyi tanitó fizetése 12 köböl élet, 5 öl fa és 9 frt volt. A hernádkércsi rk. tanitó minden gyermek után egy váltó forintot, összesen tehát (40 gyermek után) 40 frtot kapott, azonkivül egy-egy gyermek után még fél véka zabot, a mi 5 köbölnek felel meg. A rákói rk. tanitó fizetése 25-30 frt értékü gabona volt. Valamivel jobban volt dijazva a hernád-szentandrási rk. tanitó, kinek az 1814. canonica visitatio jövödelmét 95 r. frt 48 krra becsüli. A tornai rk. tanitó, kinek az 1814. canonica visitatio jövödelmét 95 r. frt 48 krra becsüli. A tornai rk. tanitó kapott fizetésképen 12 frt. 22 krt, 1 köböl buzát, 6 köböl árpát, 7 köböl gabonát, 30 font húst, 7 font vajat, 1/4 véka lencsét, 1/4 véka borsót, sót s az uradalomtól 3 hold szántót és fát. Alsó-Meczenzéfnek már 1771 előtt 3 tanitója volt, kik mindannyian mint kántorok is működtek. Fizetésök volt 54 r. frt, hetenként, minden gyermek után egy tojás, télben három hasáb fa; hetenként a tanulók énekléssel kenyeret koldultak össze. Sátoros ünnepek alkalmával a kántusért minden háznál kaptak 3 polturát, temetésért 12 krt, koporsóba tételért 9 krt, nagy misétől és esketéstől 3-3 krt. Dézsmában egy-egy véka tavaszit minden gazdától. Körülbelül ugyanilyen javadalmazása volt a gönczi rk. tanitónak is.
A ref. iskoláknál alkalmazottak sem dicsekedhettek jobb helyzettel. Ott is nem a munka jelentőségéhez volt mérve a dijazás, hanem azt tartották szem előtt, milyen anyagi ellátásban részesülnek a tanitók más felekezeteknél.
A bődi ref. tanitó fizetését, ki e czimen 6 hold földet, 40 szapu buzát, ugyanannyi kenyeret, 3 szekér fát, harangozásért 2 frtot, tandij czimén minden gyermek után 20 polturát, sabbatnalét, egy szapu zabot, halottnak harangozásért 2, esketéskor 4 polturát kapott, azonkivül volt 3 contatiója. A simai ref. tanitó 30 r. frtot, 101 köböl életet, 5 öl fát és egy szekér fát kapott fizetésképen. Az 1780. febr. 8-án kelt charta szerint a széni ref. tanitó fizetése a következő: minden gazda fizet 2 véka buzát, 5 itcze mustot, zsellér fél véka buzát és 5 itcze mustot. A felső-novaji ref. tanitó már nem kapott fizetést termesztményekben; annak javadalmazását készpénzben adták, még pedig: A-B-C-és gyermekek után volt 12 polturája, ha rudimentát olvasott 16 poltura; declinatiósok után, ha könyv nélkül tanultak, 2 márjás, comparatiót és conjugatiót tanulók után 3 márjás. Leányok után első évben kapott 16 polturát, később pedig 3-3 márjást.
A szikszói ref. tanitónak az 1596-ban kiállitott charta szerint a következőkből állott a fizetése; van egy szőllő a Magyarhegyen, ezt a város míveli; minden szőllős gazda ad egy köböl bort, a kinek nincs szőlleje, 12 dénárt. Két-két pénzt minden házas ember. A tanitó a predicátornál kap asztalt. Gyermekektől: A-B-C-és után 13 dénár, ha már olvasni irni tud 25 dénár, declinisták után 50 dénár, felsőbb osztályuak után 1 frt.
Miután az 1893-ik évi XXVI. törvényczikk kilátásba helyezte, hogy minden községben, hol a tanitó fizetése nem éri el a minimumot, az állam egésziti azt ki 300 vagy 400 frtig, ha az iskolai előljáróság eziránt a közoktatásügyi kormánynál kérvényez, már eddig is lényeges javulás állott be e téren.
Az ez ideig beadott kérvényeket a megyei közigazgatási bizottság mind kedvező véleménynyel terjesztette föl a kormányhoz, hol nagy részük már elintézést is nyert olyformán, hogy az iskolák egy része 300, másik része pedig 400 frt erejéig nyert segélyt.
A tanügyi viszonyok általános javulását már az 1868. XXXVIII. t.-cz. értelmében kelt intézkedések idézték elő.
Tanfelügyelők.
Az emlitett törvény alapján kinevezett első abaujvármegyei, egyuttal akkor borsodmegyei tanfelügyelő Imre Lőrincz volt, ki egész tudásával fogott a nagy munkához. S ha nem koronázta munkásságát olyan siker, mint a milyet várt és fáradozása megérdemelt volna, annak tulajdonítandó, hogy idejét és munkásságát két nagy megye között kellett megosztania.
1869-ben, midőn a tanfelügyeletet átvette, volt 26,367 tanköteles, e számból azonban csak 13,378 járt iskolába és igy iskola nélkül maradt 12,989 gyermek. Az iskolába nem járó tanulók száma ezután évről-évre apadt, úgyannyira, hogy 1873-ban már csak 3,619 oly gyermek volt, kik nem látogatták az iskolát.
Érdekes képet nyújt ezen időből az a kimutatás is, mely az Abauj 401vármegyében működő tanitók képesitéséről tesz emlitést. 1869-ben 245 tanitó volt a megyében, kik közül törvényes képesitéssel birt 188, nem volt képesitése 57-nek. A nem képesített tanítók száma évek folytán nemhogy csökkent volna, hanem még emelkedett. Már 1873-ban 276 tanitó között 125, tehát csaknem a fele nem birt képesítéssel.
A tanitók átlagos fizetése 1873-ban 226 frtot tett ki, természetesen beleszámitva a kántori javadalmat is.
Imre Lőrincz távoztával, kit a közoktatásügyi kormány 1877. év derekán Szepesvármegyébe helyezett át, dr. Verédy Károly volt modori tanitóképző intézeti igazgató lett Abaujvármegye tanfelügyelője. Ifju erővel és egész lelkesedéssel fogott feladatához. Kiváló gondot forditott arra, hogy a tanköteles gyermekek összeirása a valóságnak megfeleljen. Az ő tanfelügyelősége alatt Borsod önálló tanfelügyelőséget kapván, Abaujtól külön választatott; de e helyett az abaujvármegyei tanfelügyelőséghez osztották Tornavármegyét.
Első évi működéséről - 1876-ban - kiadott jelentéséből kitünik, hogy a megyének 18,675 tanköteles gyermeke volt, az ismétlő oktatásra kötelezettekkel együtt. E számból tényleg járt iskolába 16,701, míg oktatásban nem részesült 1866 tanköteles. A kilépett tanulók közül olvasni és irni tudott 3161, csak olvasni 243. Ez időben egy tanitó átlagos fizetése 220 frtot tett, tehát 6 frt átlaggal kevesebb, mint 1873-ban. Különösen kiemeli, hogy egyes népiskolák még mindig nincsenek fölszerelve kellőképen, igy p. o. faiskola nem volt 94, kert 88, testgyakorlótér 181, természetrajzi eszközök 74 iskolánál, azonkivül 45 faiskola és ugyanannyi iskolakert a lehető legprimitivebb állapotban volt.
Annál inkább elismerőleg nyilatkozik a magyar nyelv terjedéséről, mely lassan-lassan tért hódit úgy, hogy csak két olyan iskola van, hol nem tanitják a magyar nyelvet.
Verédy Károly 1889. év tavaszán Budapest székes fővárosba helyeztetvén át tanfelügyelőnek, helyét Zagróczky Gyula, előbb Máramarosvármegye kir. tanfelügyelője foglalta el. Az uj tanfelügyelő kiváló ügybuzgalmat, lelkesedést, s a tanügy terén gazdag tapasztalatot és ismereteket hozott magával s erélyes kézzel fogott feladatához.
ZAGRÓCZKY GYULA.
Tanulók 1893-94-ben.
Az 8193-94. iskolai évre összeiratott a megyében 21,308 mindennapi tanköteles, tehát annyi, hogy az 1890-ben történt népszámlálás adataihoz viszonyitva e számot, csak 1.6 százalék hiány mutatkozik, mi pedig, tekintve a nagy mérvü gyermekhalandóságot, alig vehető számba. Ismétlőiskolás volt 8382, tehát a tankötelesek száma 29,690. Ezek közül rendesen látogatta az iskolát 85 százalék. Az iskolamulasztókat szigoruan birságolják. Igy a legutóbbi 3 év alatt közel 4000 frt folyt be birságpénz czimén, melynek fele a megyei általános tanitóegyesület által a tanitók országos árvaházában egy megyei tanitó árvája részére létesitendő árvaalap gyámolitására fordittatik mindaddig, míg a szükségelt összeg, a 4000 frt együtt nem lesz.
Uj iskolák.
Az ő szorgalmának a gyümölcse, hogy évről-évre fogy azon községek száma, melyekben nem volt iskola. Eddigi buzgólkodásának eredménye, hogy hat év alatt harminczczal szaporodott a tanítói állomások száma s hogy 6 uj iskola épült, még pedig 3 állami, 3 felekezeti, és még szervezés 402alatt áll 7. Az iskolaépületek külső kiállitása és a belső beosztás teljesen megfelelnek a modern követelményeknek. Még egy oly kis község is, mint a tót lakossokkal biró Rudnok, gyönyörü két osztályos iskolai épületet emelt.
Magyar nyelv.
Kiváló gondot fordítanak a magyar nyelv tanítására. Nincs a megyében egyetlen község sem, hol a magyar nyelvet nem tanitanák, még ott is, hol az anyanyelv nem magyar, mint Stószon, a hazafias érzelmü kis bányavárosban, a hol a tanítás nyelve szintén magyar.
Iskolák száma.
1894-ben a megyének 264 községe közül 206-ban volt iskola, még pedig 274. Ez a 274 iskola következőképen oszlik meg: 4 állami 109 rk., 24 gk., 107 ev. ref., 10 ág. ev. és 10 izraelita. A tanitók száma 309, ezek között van 289 férfi és 20 nő. A 308 tanító közül törvényes képesitéssel bir 250, 59-nek nincs képesitése. E szám azonban 15-tel csökken, miután a közoktatásügyi kormány 15 oly tanitónak, kiknek egyházmegyei - tehát nem törvényes - képesitésök volt, a képesitő vizsgálatot elengedte és így tulajdonképen csak 44 nem bir képesitéssel.
Kisdedóvás.
Szép haladás észlelhető a kisdedóvás terén is. A nagyobb községekben csaknem mindenhol van már óvó. Jászó, a tót lakosokkal biró Jászó-Mindszent. Stósz, nagy költséggel egészséges, czélszerü épületeket emeltek s örömmel hozták meg az áldozatot kisdedeik érdekében. A hol óvó létesitését a lakosok nem birják meg, ott állandó menedékházak, hol anyagi erejük még erre sincs, nyári menedékházak vannak keletkezőben. Ma már 31 oly község van, hol óvók és menedékházak működnek a magyar eszme érdekében, vagy hol a legközelebbi időben megkezdik működésüket.
Tanitóegyesület.
A tanitók erkölcsi érdekeinek előmozditására alakult az abauj-torna-megyei tanitó-egyesület, 1870. febr. 25-én, Kassa város különböző tanintézetének tanáraival és tanitóival együtt. Kezdetben abaujmegyei tanitó-egyesület volt s mint ilyen működött 1876-ig, mikor is a szomszéd Tornamegye - akkor még önálló törvényhatóság - tanítói is csatlakoztak. De az egyesület alig öt évi együttes működés után számban nagyon megfogyatkozott, minthogy az egyházi hatóság határozott rendelkezéséhez képest a felekezeti tanitók csaknem kivétel nélkül kiléptek, hogy külön felekezeti egyesületet alakítsanak. Igy a megyei általános tanítóegyesület helyett ma három tanítóegyesülete van a megyének: az anyaegyesület (Abauj-Tornamegyei tanítóegyesület) a r. k. tanítók, és a ref. tanítók egyesülete. Az ág. ev. tanítókat a hegyaljavidéki felekezeti egyesülethez utsitották.
Daczára annak, hogy az abaujtornamegyei tanítóegyesület számban csaknem harmadára olvadt le, a megmaradt tagok buzgósága nem lohadt, hanem minden tag tőle telhetőleg igyekszik, hogy annak a várakozásnak, melyet a társadalom a tanítókkal szemben támaszt, megfeleljen.
| « ABAUJ-TORNA VÁRMEGYE LAKOSSÁGA. | KEZDŐLAP | ABAUJ-TORNA VÁRMEGYE MEZŐGAZDASÁGA. » |