| « ABAUJ-TORNA VÁRMEGYE ŐSTÖRTÉNETE. | KEZDŐLAP | ABAUJ-TORNA VÁRMEGYE NEMES CSALÁDAI. » |
474ABAUJ-TORNA VÁRMEGYE TÖRTÉNETE.
BEBEK-CZIMER. RÁKÓCZY-CZIMER. GAGYI CZIMER.
(Rajzolta Richter Aurél.) Fejkép
A MAI Abauj-Torna vármegye területének őstörténete, mint legtöbb őskori történet, a mesék, mondák és regék világában vész el.
A történetileg meg nem állapitható hagyomány szerint a mai Abauj vármegye területét a honfoglaláskor nemzetiségek szerént történt felosztás utján Ede és Edömér, a magyarokkal bejött kabar, mások szerént kún törzsfők kapták. E területen Anonymus szerint Bors vezér már várat épitett volna.
Várispánság.
Hogy mely évben keletkezett a várispánság és alakult ki a megye (minthogy a vármegyék, mint közigazgatási területek az Árpádházi királyok első századában alig léteznek), azt határozottan nem tudhatjuk, az sem bizonyos, hogy az ujvári várispánság mindjárt kezdetben létesült volna, midőn Szt. István a várrendszert megteremtette; szervezetéről sem tudhatunk tehát semmi határozottat. Hogy Ujvár területe mennyire terjedt, arról még később is csak hézagos adataink vannak.
Árpádok kora.
Abauj vármegyének multjáról a XVI. századig egyáltalában keveset tudunk; a tatárjárás előtti időből jóformán semmit. A vármegyei gyülési jegyzőkönyvek csak az 1564-ik évtől fogva vannak meg s ami egyéb történelmi becsü iratok fennmaradtak, azok is hézagosak, miután a levéltár a századokon át tartó szétköltöztetés közben nagyrészt elkallódott. Ha mégis ily körülmények között Abaujvármegye történetéről az Árpádok korában 475szólhatunk, ezt annak jelentékeny szerepnek köszönhetjük, mely ennek a vármegyének a nemzet történetében kezdettől fogva jutott.
Aba Samu.
A már régebben létezhető Ujvár, mely az ujabb történetkutatás megbizható föltevése szerint a kabar származásu Aba Samunak, Szent István sógorának volt birtokában, a ki azt ujra épité, akkor kezd szerepelni a történetben, midőn Aba Sámuel halála után az ismét trónra jutott Péterrel elégedetlen urak, a csanádi gyülés határozata következtében, behivatták Endre és Levente herczegeket, Szár László fiait, kik orosz csapatok kiséretében jöttek az országba. A meghivók 1046-ban Abaujvárban fogadták őket Vatha vezérlete alatt, a ki itt Endrét már a nemzet királyaként üdvözölte; feltételül tüzte ki azonban az ősi pogány vallás visszaállithatását, a püspökök és papok leölethetését s az egyházak lerombolhatását. Minthogy a Péter által hűbérurnak elismert II. Henrik német császár ellen, az ország önállóságának megvédelmezése végett az egész nemzeti erőre szükség volt, Endre egyelőre közömbös állást foglalt el a vallási kérdésben, melynek következménye a keresztények, főleg a papok üldözése lőn, s e politikai természetü vallásüldözésnek esett áldozatul, mint tudjuk, Szt. Gellért püspök is.
Az 1071-ik évben Fancisca nevü ispánjával találkozunk a vármegyének ki mint "Speculator seu comes de novo castro" van emlitve.
Szt. László.
Szent Lászlóról egy legenda él még ma is a vármegye népének ajkán. Midől Salamon ellen, ki a Kuteszk vezérlete alatt álló kunokkal "Ung és Borsova" megyékbe tört, hadait Abaujvármegyén keresztül vezette, seregét víz hiányában szomjuság gyötörvén, a Jászó és Debrőd községek között levő sziklás hegyekben kardjával a sziklából bő, üde vízü forrást fakasztott. Azon a helyen később templomot emeltek, mely hosszu időkön át hires bucsujáró hely volt. A templom e század elején pusztult el, romjainak még most is vannak maradványai s ott hevert a nagy szikladarab, a melyen Szt. László lovának lábnyomait látta a nép, mely a hegyet máiglan is Szt. László hegyének nevezi.
XII. század.
A XII. század elején fontossággal bírnak a vármegyére nézve azok az intézkedések, a melyek a provincziális gyülésekről szólnak. (Provinczia alatt nem érthetünk határozott területet, mert hol az egyházmegye, hol a vármegye területét jelzik e szóval a történelmi kútfők.) Kálmán király rendeleteinek I. könyve 2-ik fejezete szerint "évenként kétszer, u. m. Filep és Jakab apostolok napján és Mihálynap nyolczadnapján minden püspökségben gyülés tartassék, melybe a megyei ispány, úgy a comesek és tisztviselő méltóságok és előkelők püspökeikhez menjenek; erre ha nem jönne mindenki pecséttel való hivás nélkül is a biróság iránt vétkes leend." (Abauj vármegye, úgy mint az egész felső keleti Magyarország, akkoron az egri püspökség területéhez tartozott.)
Ezek a gyülések Szt. László idejében csak a nem nemeseken biráskodtak a meghatározott bűnvádi ügyekben, a nemesek fölött való bíráskodás a királyt s annak udvari főhivatalnokait, a nádort s annak helyettesét illette. Azonban Kálmán király, mint idézett rendelete is mutatja, már megtette az első lépést főispáni hatóságnak a kivételes osztályok fölé való kiterjesztésére, mert ha a püspöki gyülésen ezek közül valamelyik meg nem jelent, a megyei ispán biráskodását ezekre nézve is illetékesnek rendeli, de a nemesség, hivatkozva ősi jogaira, a főispánok, várispánok és udvarbirák biráskodása ellen tiltakozott, annak ellenállt s ellenében később az aranybulla több intézkedése által biztosítékot is szerzett. A megyei és várispánsági intézmény fejlődésére nagy fontossággal volt az a gyakorlat, mely 476Kálmán király törvényeiből kiviláglik hogy a király, a nádor és egyéb udvari főtisztek kiséretében meglátogatta a vármegyéket, s az ezek területén tartott gyüléseken a felmerülő panaszokat a nádor által elintéztette.
Kálmán.
Álmos herczeg pártot ütvén bátyja, Kálmán király ellen, miután a megbocsátó királynak adott szavát megszegte, Boleszláv lengyel királyhoz szökött s tőle segitséget kért bátyja ellen.
Ezzel a csapattal, melyet a magyar elégületlenek szaporítottak, 1107-ben Abaujvárat bevette s ezzel Felső-Magyarország nagy részét hatalmába ejtve, bátyját trónvesztettnek nyilvánította. De csak addig maradt a helyzet ura, a míg Kálmán a vár alatt megjelent s megtette a készületeket annak ostromára. Álmos ujra bocsánatot kért és Kálmán ismét megadta azt neki.
1138-ban Máté nevü ispánnal, később 1173-ban pedig Antal nevezetüvel találkozunk, "Comes novae civitatis." (A "citivatis" itt már Abauj vármegyét jelenthette a várispánsággal együtt.)
II. Géza.
II. Géza uralkodása alatt történt, hogy Belus nádor a Szepességben és Ujvármegye részében németeket telepített le, tetemes kiváltságokkal ruházván fel őket, főleg azért, hogy az ekkor még nagyrészt sűrü rengeteggel boritott néptelen vidéken az ipari kulturát megteremtsék.
Ily jövevények népesitették meg Kassát is és emelték nemsokára virágzóvá.
Különböző forrásokban az 1198 és 1199-ik években Dénes nevü ispánnal, 1201-ben Ech, 1203-ban Miklós, 1205-ben pedig Miklós nádorral találkozunk a vármegye ispáni székében.
II. Endre. Ujvár ispánjai.
A szomoru emlékü II. Endre alatt, midőn a nemzetnek jogai védelmére a király eskülevelét, az úgynevezett "arany bullát" kellett kicsikarnia, a nemzeti zendülésnek áldozatul esett Gertrudis királyné tragédiája csak annyiban érdekli különösen Abaujvármegyét, hogy a tragédia egyik hőse, Bánk, 1205-től 1209-ig Abauj vármegye ispánja volt. Utána mint ispánok 1209. Benedek és még ez évben Márton, 1212-ben Miklós bán következtek, 1214-ben Sándor, utána 1216-1219-ig Dénes tárnok, később nádor volt Abauj vármegye ispánja, ugyanaz, akit Róbert esztergomi érsek kiátkozott, amire ez a pozsonyi prépost arczulütésével, a szepesi préposton és plébánoson végbevitt hatalmaskodásaival és egyéb üzelmeivel szolgált rá. 1220-ban Benedek Sámuel fia, 1222. Márton, Mihály fia és Bánk, 1223-ban már Lőrincz, 1230-ban Péter országbiró, 1232-ben ismét egy Péter, 1233-ban pedig Theodorus vannak emlitve irott emlékeinkben, mint ispánok.
A JÁSZÓI VÁR RÉGI KÉPE.
(Eredetije a jászóvári monostor könyvtárában.)
Királyné birtokai.
Mint már emlitettük, Géza király kiskorusága alatt történt a németek betelepítése. 1219-ben tiz német települtekből álló faluval találkozunk a királyné abaujvármegyei birtokain, melynek lakói magukat a királyné németjeinek nevezték és később e század közepe táján Vizsoly névvel külön kerületet (Teutonica Reginalis) alkottak. E tiz falu: Felső-, Közép- és Al-Németi (a mai Hidasnémeti), Perény (Perneu), Göncz (Gunczy), 477Göncz-Ruszka (Uruzca), Vizsoly, Egyházas-Vizsoly (Igyházas-Visl), Czécze és Dobsza (Dubucya) voltak. De már 1217-ben is felmerülnek Petri, Gyanda, Tomor, Fel-Németi és Ruszka, - Gyanda kivételével még mai napig is létező községek.
Abaujvár is már 1217-ben a királyné birtokába jut. Abauj vármegyének legnagyobb része ez időben az uralkodóházé volt. 1232-ben nyeri II. Endrétől királyi adományképen Kún fia Endre, Bölzse helységet a hozzátartozó földekkel, amelyeket később, Belsey István fiai Illyés és János gróf Heymmel cserélnek el, az 1289-ben kelt és Mihály mester mislyei prépost és káptalanja által kiadott tanuságlevél szerint. 1234-ben szintén igy nyeri az Aba nemzetségéből származó Demeter mester a Pataujvárhoz tartozó, de Abauj vármegye területén fekvő szurdok-bényei várföldeket.
Az 1235-ik évben már Kér, Bárcza és Nádasd községek emlitve vnnak okleveleinkben, különösen Nádasd, melyet már Imre király az abaujvári várföldekből kiszakitván, magánbirtokul adományozott Chépán hivének, ki után fia Kompolth birta, ennek fiai pedig Hertwig és Herrik V. Istvántól 1265-ben uj adomány-levelet nyernek. E falut "Zaka földje" néven is hívták. 1283-ban Hertwig mint füleki várnagy és testvére Herrik uj adomány-levélért folyamodnak IV. Lászlóhoz a végett, hogy a Nádasd név is, mint közhasználatu elnevezés benn foglaltassék az adomány-levélben, nehogy ennek hiánya miatt jogaikban sérelmet szenvedjenek.
Abaujvár első tisztjei.
Abauj várának első tisztjei közül 1235. körül Jordán várnagyot, Farkas seregvezért, Poson és Jakab főhirdetőket ismerjük. Várbirtokok voltak 1249-ig Kaetetio (Kéked-e, vagy mely község legyen ez, nem tudjuk) és Bocsárd; 1255-ig Csány, 1258-ig Golop; 1262-ig Forró, Devecser, Fancsal, Göncz, Zsujta és Kércs; 1265-ig Nádasd; 1267-ig Enyiczke; 1270-ig Gönyü melyek a megjelölt években királyi adományozással mind magánbirtokba jutottak.
Tatárjárás. IV. Béla.
1241-ben Abauj vármegye földje is szenvedte a tatárjárás dúlását. A szerencsétlen muhi csata után az üldözött, de megmenekült IV. Béla király Forgács András és János, Kécsi Detre, Ernyei szolga-győri várispán, Don és Barnabás, Rugácsnak - a vármegyében máig is kiterjedt Fáy-család ősapjának - fiai kisérik s a vitézség nemes önfeláldozásával vezetik át az abauji rengetegeken.
Nagy-Bózsva községében a nép mondájában mai napig él IV. Béla király emléke, a ki egy kinyuló, majdnem magában álló és igen különös alaku, ma "Béla-kő" nevet viselő sziklán megebédelt. Történeti hitelességü följegyzés természetesen nincs erről.
A király menekülésének utját pontosan nem lehet kimutatni, de a körülményekből következtetve, Borsodon és Tornán át futva, előbb Szádelő völgyének barlangja ád neki ideiglenes tanyát, a hol egyideig megpihent. A tatárok a jászói kolostort szintén felgyujtják s a tűz a falakkal együtt a szerzet adomány-leveleit is elpusztitja. IV. Béla a tatárok nyomában lévén, a Szepességen át Turóczba, majd Pozsonyba, végre Ausztrián át, Fridriktől kemény föltételekkel megsarczoltatva, Veglia szigetére menekült.
A tatárok kitakarodása után a visszatért király nem feledkezett meg azokról, a kik őt viszontagságában hűséggel szolgálták: Barnabásnak, Rugács fiának, aki futás közben a királynak átadta saját lovát, ő maga pedig a holttestek közé fekve menekült meg az üldöző tatároktól, továbbá Don vagy Domonkos testvérének 1245-ben a nagy kiterjedésü Fáj földjét 478ajándékozta; a jászói kolostor felépitését elősegíté, a konventet, melyet Kálmán herczeg IV. Béla öcscse alapitott, kiváltságokkal látja el, 1255-ben Albert prépost kérelmére megujítja annak kiváltság-levelét, sőt a kolostor népeit kiveszi a megyei ispánság hatalma alól, konventbeli birót rendel, a községnek vásártartási jogot ad, de még uj adományokkal is ellátja. 1261-ben a Hernád melletti Gecsével határos zsup-apáti földeket is a káptalannak adományozza, 1263-ban az egri káptalan által annak birtokába vezetteti. Ez a föld mai napig is a jászóvári premontrei rend tulajdonában van.
Az 1249-ik évben IV. Béla király a szinai telepeseknek ugyanazon kiváltságokat adja, amiben Kassát már részeltette, de azonfelül adományképen birtokukba juttatja a Kaettetio és Bocsárd nevü földeket, majd később 1255-ben a csányi várispánsági földeket is ezeknek adományozza.
Szina épp úgy mint Buzita német telepitvények. Szina 1232-ben részben még magánbirtok volt, betelepítése Buzitával együtt a tatárjárás után történt. Később a buzitaiak is a szinaiakkal azonos szabadalmakat kaptak, nemkülönben 1262-ben V. Istvántól, az ifjabb királytól a jászóvári konvent Precha (Perecse) nevü földbirtokát, a melyért a konvent a várispánsági földet képező Kércs helységgel kárpótoltatott, de 1263-ban IV. Béla, János prépost panaszára, Perecsét visszaadta.
Ugyancsak IV. Béla a muhi pusztai csatában való vitézségért Szirmay Raák fiainak Szántót adományozta, amit aztán V. István, minthogy Görgőhöz, Árpádházi királyaink kedvencz mulatóhelyéhez közel volt, a Tornán 1273-ban kelt adománylevelével Hetken földjével cserélt föl, mely Ugocsa megyében volt.
Ugyancsak V. István még mint ifjabb király adományozta Enyiczkét János nevü háziorvosának, kinek halála után Tekus fia, István kapja. Ettől hűtlensége miatt elvette a király és az abaujvári Izrad jobbágy atyafiaival, akié Enyiczke azelőtt volt, a birtokra nézve megegyezett, 1267-ben Pous mesternek és testvérének Domokosnak ajándékozta érdemeik jutalmául. 1289-ben már Pous mester Miklós nevü fiának kezére jut Enyiczke.
1262-ben Forró, Devecser, Fancsal, Göncz és Zsujta helységeket Aladár, a királyné tárnokmestere kapja adományul.
Egyházi élet.
Kassa város titkos levéltárából került adatok nyomán megemlitjük, hogy az abaujvári esperességnek 1240-1263-ig Niger Eustachius volt esperese. Az egyházi élet, mely szorosan összefüggött a közigazgatással, ebben az esperességben ez időtájt már nagy fejlettségről tanuskodik. Kassán már két, sőt valószinüleg három templom emelkedett; Jászó monostorát már emlitettük. Szakály községben 1263-ban szintén kolostor volt, Kétynek 1271-ben Szent Jánosról, Alnémetinek pedig Szt. Jakabról nevezett egyháza. Egyházas-Vizsoly és Egyházas-Ida elnevezések szintén a mellett bizonyítanak hogy e helységekben ez időtájban kiválóbb templomoknak kellett lenniök.
IV. Béla király uralkodása alatt 1246-ban Kinizsy Mihályról és Marchraudról (Marchard?) 1263-ban Dávidról és még ezen évben Lőrinczről, 1266-ban Benedekről tesznek emlitést a történelmi források, mint Abaujvármegye, azaz "novum castrum" ispánjairól.
Vármegye kialakulása.
A vármegye és várispánság fogalmának és területének megkülönböztetése most már határozottabb alakot ölt és IV. Béla uralkodásának vége felé a megkülönböztetést tudatosan használják. A várispánság ugyanis nem volt közkormányzati hatóság, hanem mint azt Botka Tivadar kifejtette, a király kezében központositott honvédelmi instituczió, katonai szervezet. Mindazon földterületek, melyeken nemesek laktak, a megyéhez tartoztak, a várparancsnokságokhoz a vár népe: várkatonák, várőrök, várjobbágyok tartoztak. A 479nemesség kényur volt nemesi fundusán, birói joghatósággal itélt udvari birósága által jobbágyain, harczolni csak az ország határain belül, a király vezetése alatt tartozott; a várkatonaság a király hadserege és szolgája volt, a várispán, várnagy és más tisztviselők joghatósága alatt állott, földjét nem birta tulajdonjoggal, csak használhatta. Ezt a szerkezetet IV. Béla megzavarta azzal az intézkedésével, hogy a várkatonák egyes osztályait nemességre emelte, mert így a várispánságokban is keletkeztek nemesi birtokot képező földterületek s a birtokkal politikai jogok is járván, a várnépek a megyei rendek s az ekkortájt létesített és fontossá vált békebírák közé is bejutottak s élvezték a nemesség minden kiváltságát.
Ezzel az volt czélja IV. Bélának, hogy a nemesség és a várkatonaság között levő ellentét megszünjék, a két intézményt egygyé olvaszsza és megfelelő átalakítással a kormányzatra és honvédelemre alkalmasabbá tegye. És csakugyan IV. Béla király uralkodása utolsó szakában a két osztályt már együtt találjuk gyülésezni s az önkormányzatnak határozott cselekvéseivel találkozunk a vármegyékben, amit a két osztály a gyakorlatban egymással megosztott. Ez időtájban már a bűnösök fölötti fenyitő biráskodást nem az ambuláns udvarbirák, hanem a vármegye gyülése kezdi gyakorolni, amely gyüléseken a jelenvoltak egyenlő szavazattal birtak.
Főispánság.
Ugyancsak Béla király domboritja ki a főispáni méltóság joghatóságát, aki az ő idejében lett a vármegyének fejévé, a királyi kormány képviselője, a királyi kormány és a vármegye nemes közönségének közvetitője.
A vármegyéknek ezen ujjászervezése maga után vonta a vármegyék területi rendezését is. Mint már emlitettük, az első századokban az egyházi hatóság területe nagyrészt összeesett a közigazgatási területtel; a provincia novi castri kiterjedt Heves és Sáros vármegyékre is. A területrendezés következtében a "novum castrum"-ból Sáros, Aba és Heves vármegyék alakittattak és az újonnan szervezett Abauj vármegyének közigazgatási székhelyét - locus cathedralis - már Forró helységben találjuk, aminek oka különben az is lehet, hogy Abaujvárt a tatár a vármegye nagy részével együtt elpusztitotta.
A ROZGONYI VÁR RÉGI KÉPE
(A tulajdonunkban levő egykoru eredeti után.)
A két koronás fő, IV. Béla és V. István, az apa és fiu közötti viszályok során az országnak egy része, melyben Abaujvármegye is benfoglaltatott, István uralma alá jutott. Egy abaujvármegyei birtok adott okot az 1262-ben ujra kitört háborura; V. István ugyanis lefoglalta több várral együtt Füzérvárát, ezt a regényes fekvésü sziklaerődöt, melyet a nővérének Ratiszlav herczeg macsói bántól származó fiai Mihály és Béla birtak.
A viszályt okozó vár azonban nemsokára urat cserélt. 1270-ben Demeter és Mihály - Endre úr fiai - nyerik adományul Füzér, Komlós, Nyíri, Kápolna, Teleki, Wereny, Ratka, Kanászfölde, Koycha, Ders-Teleki és Biste falvakkal együtt, mely terület határául az Isra tó, Kalsa, Szaláncz, Szkáros, Abaujvár, Göncz és Vily faluk emlittetnek.
V. István adta ajándékul rövid uralkodása alatt Rozgonyt és Raást 480Renold főpohárnokmesternek, 1271-ben pedig Forrót Miklós országbírónak.
IV. László.
IV. László gyönge kormánya alatt az egyes főurak hatalma veszedelmesen megnövekedett. Finta nádor, Szaláncz várának ura már V. István halála után meg akarta fosztani a kiskoru Lászlót trónjától s Magyarország királyává a cseh Ottokárt választani, a kit egy évtized mulva IV. László magyar hadainak segitségével a habsburgi Rudolf vert tönkre. A mint a kicsapongó életbe merült IV. László, Fülöp pápai követet elfogatta, Finta nádor a királyt vetette fogságba, midőn egy kun nőnél mulatozott. Vasra verette s Lóránt erdélyi vajda őrizetére bizta. László király megszabadulván, 1281-ben Finta helyébe Németujvári Ivánt emelte a nádori méltóságba s Finta ellen hadat vezetett. Elfoglalta Gede várát, aztán megostromolta Szalánczot, majd Gönczöt vívatta meg, mely szintén az Aba nemzetség tulajdonához tartozott. Ezzel meg volt törve Finta hatalma. László király utolsó éveiben az ország zászlósai közt már nem fordulnak elő a Finták.
Az Aba nemzetség tulajdonába ment át 1276-ban Csákány, Böőd és Szina is, a mennyiben Eturuchnak birtokába került, a ki az Aba nemzetségekbeli Györgynek volt fia. Az Aba nemzetség az egyháznak is adott tekintélyes férfiakat; a belőle származó Mihály mestert mislyei prépostnak mondják az okiratok 1289-től 1292-ig. A mislyei prépostság már régebben alapittatott, valószinüleg kevéssel a tatárok kitakarodása után. 1286-ban a széplaki apátság is állott már; 1288-ban birtokai közt emlitik Olcsvát és Olát.
A három utolsó Árpád-király alatt Abaujvármegye következő főispánjainak neve maradt fenn: 1272-ben Ech, 1288-tól 1291-ig Péter, 1298-ban Péter, Somosi György fia, az Aba nemzetségből, 1300-ban Omode, az Izták fia, 1301-ben Salamon jászói prépost.
Árpádház kihalta után.
Az Árpádház kihaltát követő, huzamosabb ideig tartó trónversengés, pártoskodás és az ennek következtében beállott zavaros belállapotok alatt, a kényuri hajlamokkal biró egyes főuraknak tág terük nyilt vagyonukat jogtalan foglalásokkal gyarapítani, és birtokaikon önkényuralmat gyakorolni.
Omode nádor, kinek ősi fészkét a Gönczczel átellenben fekvő Amade vár képezte, abauji terjedelmes birtokait a szomszéd vármegyékben tett erőszakos foglalásokkal gyarapitván, Róbert Károlytól Kassa városát is adományul kapta a királylyá választásakor tett fontos szolgálatáért.
Kassa város történetéből tudjuk, hogy a lakosság fölzendült e miatt, midőn a birtokba vétel czéljából megjelent; megölte, fiait pedig fogságba ejtette. Kassa és az Omode-fiuk közt Tamás esztergomi érsek és István veszprémi püspök egyességet hoztak létre, mely Kassát felszabadította az Omodék birtoklása alól. Az Omodék azonban megszegvén hűségesküjöket, Csák Máté pártjára állottak, a kinek hatalmát Róbert Károly a rozgonyi csatában törte meg 1312-ben, mely ütközetben Omode Miklós és Dávid is elesett. (Az ütközetet a hadtörténet fejezetében ismertetjük részletesen.)
A nyert csata után Róbert Károly a Göncz melletti hatalmas Amade várat földig leromboltatta. E várat az Aba nemzetség ivadékához tartozó Omode comes építette a XIII. század utolsó évtizedeiben, a Göncz és Fony község határában tornyosuló meredek sziklára. Ma csupán a romok némi maradványai láthatók a várból.
Csák Máté rozgonyi legyőzetése után is fenntartotta hatalmát és 481összeköttetéseit a felsőmagyarországi pártos urakkal és már 1314-ben ismét támadólag lépett föl; de Károly által több apró csatában megveretvén, az Omodékat, Cserepieket, Csobánkákat és Feketéket Abauj, Zemplén és Sáros vármegyékből kiűzte és javaikat elkobozta.
Róbert Károly.
Róbert Károly, a ki Kassának először adott kiváltságokat, több oly nevezetes intézkedést tett, mely Abauj vármegyének javára vált. Ő szervezte a pénzverő kamarát s hozta be az állandó adózást, melyet akkor a kamara hasznának (lucrum camerae) neveztek.
A vármegyei közigazgatás és igazságszolgáltatás lényegesen módosult kormánya alatt.
Abszolutisztikus irányu intézkedéseit a vármegyék nem fogadták szivesen.
A mi a királynak a vármegyék rendszabályozására irányult rendeletéből töredékképen vagy más okiratokban való hivatkozások alakjában fenmaradt, azokból következőket tudhatjuk meg:
A megyék teljesen levetkőzik hadi jellegüket és teljesen polgárilag szervezett megyei hatósági szerkezet áll elő, melynek feje a főispán, helyettese az általa kinevezett alispán, kinek az 1291. évi IV. t. cz. értelmében nemesnek kellett ugyan lenni, de ehhez nem ragaszkodtak, mert Róbert Károly idejében is Szepes és Pozsony vármegyék alispánjai nem tartoztak a nemesek közé. Más tekintetben a közélet terén demokratikus szellem és szabadelvüség nyilvánult.
SZIKSZÓ VÁRA
(Orsz. képtár.)
Abaujvármegyének főispánjai közt találjuk a következőket: 1312-ben Mich, a Mihály fia, 1313-1327-ig Drugeth Fülöp nádor s egyszersmind Szepes vármegyének főispánja, 1327-1338-ig Drugeth Villerm nádor egyszersmind Borsodvármegyének főispánja. - Róbert Károly alatt találkozunk Abauj vármegye első alispánjával, a kit Péter néven emlitenek; a Máriássy-levéltár nyomán tudhatjuk, hogy 1313-ban István nevü alispánja volt a vármegyének, 1414-ben ismét István (Anj. I. 339.), ki valószinüleg azonos az előbbivel, 1315-ben Mihály 1316-ban István, 1318-ban Beke vagy Benedek (Anj. I. 470.) 1323-ban Péter (Anj. I. 586), 1324-ben Lukács (Anj. II. 159.), 1325-ben szintén Lukács, valamint 1327-ben s 1329-ben is; 1330-ban János.
Nagy Lajos.
Nagy Lajos tette szabad királyi várossá Kassát 1347-ben, melynek története ezentúl önállóan alakul. 1346-ban Abauj és Sáros vármegyék nemessége Kassán tartotta több napon át közgyülését; Poháros Péter abaujvári 482főispán távolléte alatt pedig a vármegyei igazságszolgáltatást is Kassára bizta Lajos király.
Zsigmond.
Zsigmond alatt, a közte és Ulászló lengyel király között 1412-ben kötött békeszerződésnek a határrablási kérdésekre vonatkozó pontja Abauj vármegyét is érdekli annyiban, hogy Magyarország részéről az Abaujvár, Szepes, Zemplén és Sáros vármegye főispánjai vannak megnevezve határbirákul. - Az ugyanezen évben Zsigmond által elzálogosított 13 szepesi városról szóló záloglevélnek Perényi Péter is mint Abauj vármegye főispánja alá volt irva. Felső-Lindvai Széchy Péter özvegye Sára 1393-ban Zsigmond királynak cserébe adja Ujvárt és Középnémetit a vasvármegyebeli Körmendért. Az emlitett községek birtokát Perényi János szerzé meg később 1449-ben s azokat a nagyidai vár birtokához csatolta.
Adóösszeirás 1427-ből.
Zsigmond uralkodása idejéből 1427-ből maradt fenn egy adóösszeirás melyet Thallóczy Lajos közölt "A kamara hasznáról (Lucrum camerae)" írt munkájában. Czime: "Registrum lucri camerae Cassoviensis, Comitatus Abaujvariensis" Abauj vármegye akkor Sáros, Heves, Borsod, Szepes és Zemplén vármegyékkel a kassa-szomolnoki kamaramegyéhez tartozott. A vármegye akkor négy járásra volt beosztva. Az 1. járás főhelyei voltak Nagy-Ida 91, Közép-Németi 71 portával. A 2. járás főhelyei: Szepsi 180, Jászó 70, Debrőd 51, A.-Meczenzéf 58, F.-Meczenzéf 28, Mindszent 20, Novaj 29 Rudnok 21, Petri 26 portával. A 3. járásban Göncz 190, Szántó 109, Vilmány 55, Arka 7, Ujfalva 40, Forró 51, Ruszka 52 portával. A 4.-ben: Szína 70 Mikóháza 33, Mizslye 41, N.-Szaláncz 25, Györke 51, Rozgony 25, Zsadány 36 portával. Egész Abaujvármegyében 5184 portát irtak össze, a mi az egész országnak 1/38-ad része volt, a kivetett adó 3100 forint 90 dénár.
Zsigmond uralkodása alatt mutatkoztak először Abaujmegyében a czigányok.
Zsigmond adományai.
A király 1387-ben kelt adománylevelével Somodi királyi faluját akkoron országbiró Kapolyai Jánosnak és Dezső testvérének adja. - Ugyancsak Zsigmond király ad uj adománylevelet 1413-ban Felső-Bárczai Illésnek Alsó- és Felső-Bárcza, Kisfalu, Tuzsa és Pere helységekben levő részbirtokaira. Bárczának északi részén a Miszla patak melletti dombon egykor vár állott, a minek azonban ma már nincs nyoma.
Zsigmond király 1430-ban Füzér várát és az ehhez tartozó uradalmakat Perényi Péter fiainak, Jánosnak és Miklósnak adományozza. Azelőtt a vár a Drugethek kezén volt. A várbirtok egész századon át maradt a Perényiek birtokában.
Főispánok voltak Nagy Lajos, Mária és Zsigmond idejében: 1345-ben Aladár (Niphus) Tamás, 1345-1348-ig Koch Péter, 1352-1357-ig Kapy Pohárnok Péter, 1363. Perényi Péter, 1370-ben Olnody Zudar István, 1390-ben Bebek László az István fia s ugyanezen évben László és Ferencz, Pelsőczi Bebek István a királyné főpohárnokmesterének fiai, 1401-ben Gerzsey Pethő János, 1412-ben Palóczy Mátyus nádor, 1412-1414-ig Perényi Péter, később országbiró. Alispánok: 1347-ben Péter, 1357-ben is Péter 1376-ban Kisvárady Domokos, István fia, 1390-ben Belzsey Zunnyugh Miklós, 1401-ben Szinnyei Péter, 1402-ben, Szóllady János 1411-ben Lasztóczy Domokos, 1412-21-ben Hutkay Jakovnak nevezett János és Lasztóczy Domokos Antal fia, 1424-ben Lasztóczy János és Domokos, 1430-ban Chobády és Homonnay (néhol Homrogdy) András, 1437-ben Lasztóczy János és Domokos, 1430-ban Chobády és Homonnay (néhol Homrogdy) András, 1437-ben Ladislaus de Zeche, másképen Gechey László.
Giskra.
Midőn Albert halála után Ulászlót választották királylyá, Kassával együtt Abauj vármegye is a Posthumus László pártjára állt. Ennek anyja Erzsébet, fia jogának védelmére a cseheket hozta Magyarországba, kiknek vezérére, Giskra Jánosra bizta Abauj vármegye kormányzását, s minthogy az Ulászó erejét a törökök részéről fenyegető veszély foglalkoztatta, Abauj és vele a felvidék több része Giskra kezén maradt, kivel 1443-ban fegyverszünetet kötött, meghagyván őt a megszállott megyék és városok birtokában, a melyeknek jövödelmeit is szedte.
483Ulászló király uralkodása alatt Abauj vármegyének nem volt főispánja, hanem Giskra kormányozta; mint alispán pedig 1432-ben Gechey László van megnevezve.
Ulászló halála után az országnak hét egymástól független főkapitányságra történt felosztása alkalmával Abaujvármegye Kassa városával együtt Giskra János kormányzása alatt maradt, a ki az 1446-ik év országgyülési határozat ellenére is, mely szerint ezen tisztségek szintén leteendők voltak, magát továbbra is László király főkapitányának nevezte s a felvidéki népet kegyetlenül sarczolta. A huszita vallást is ő hozta be Magyarországba és terjesztette el Abauj vármegyében. Giskra nagy számmal telepitett le cseheket a felvidékre; ezek az idők folyamán magukba olvasztották a honfoglalás kora óta itt lakott szláv lakosokat s lettek a mai tótoknak őseivé.
Abauj vármegye első ismert országos követei.
Abauj vármegye első követeit Figedi László, Thobach Tamás, Mérai Miklós és Dobsay János személyében ismerjük, a kik az 1447. év szeptember 14-én Budán tartott országgyülésen részt vettek, a mikor Gara Lászlót az ország nádorává választották.
Szepsi.
1449-ben országgyülésileg határozták el Giskra megfékezését, mi végből ellene Székely Tamás vezérlete alatt néhány banderium küldetett; de Giskra Somodi alatt megvervén őt, maga Székely Tamás is elesett. E győzelem után Giskra felépitette Szepsi vagy Moldova várát, mire ugyanezen évben az 1446-iki országgyülés határozatához képest elrendeltetett Szepsinek és Semsei Frank László saczai várának szétrombolása (ez azonban csak később történt meg), hogy ez is esetleg Giskra kezére jutván, ne vethesse meg még erősebben a lábát.
Szepsi a legrégibb időben a király szekereseinek tanyája volt, villa curriferorum Regaliumnak neveztetett, honnan magyarul Zekeres falu volt a neve, lakói nagyobb részben a Géza király idejében betelepült szászokból álltak.
A tatárjárás alatt a falu népe a szomszéd helyekbeli szászokkal a Szepesség hegyes vidékére menekült és Szepes-Olasziban telepedett meg. A tatárok elvonultával visszatértek falujokba, melyet az ő nyelvükön Moldaunak neveztek. A szomszéd magyarok azonban, minthogy a Szepességről jöttek, szepesieknek nevezték őket, s így maradt a községen a Szepesi, majd rövidebben a Szepsi név. 1387-ben Zsigmond király a kapolyaiaknak adja adományképen s itt Szepsi mint királyi falu van emlitve.
Saczát Zsigmond király 1426-ban ajándékozá Semsei Franknak, Szent-Lőrincz, Miszlóka, valamint Pólyi, Enyiczke és Ruszka községekbeli részbirtokokkal, melyek a pólyi Chirke Péter jószágai voltak, de elődei közül Frank szepesi várnagy már 1285-ben Kun Lászlótól kapta adományképen Semsét. Zsigmond király 1397-ben pallosjoggal ajándékozza meg a Semseyeket minden jószágaikra.
Hunyady János.
1449-ben ismét véres harczok teréül szolgál Abauj vármegye, midőn Giskra ellen maga Hunyady János vezet hadat és Szepsi várát megvíván, azt lerontatja. De Giskrának megtörése nem volt könnyü dolog, különösen a miatt, hogy az ország haderejét a törökök ellenében a déli részen kellett foglalkoztatni. Ez ösztönözte Hunyadyt is arra, hogy vele szerződésre lépjen, mely szerint Giskra a király nagykoruságáig a kezén lévő várakat és városokat megtartja.
A nagyidai várnak 1451-ben Modrár Pál volt a kapitánya, a Hunyady-háznak ez a kitünő barátja, aki később Budán Hunyady fiaival együtt elfogatott és Bécsbe, majd Prágába vitetett.
V. László.
A folytonos hadviselés az országos jövödelmeket felemésztvén, a már saját személyében uralkodó V. László király 1453-ban a főnemességtől és több vármegyétől, köztük Abaujtól is a vármegyei jobbágyok után egy-egy arany forint adót követelt, Abauj vármegye azonban megtagadta az adó szolgáltatását.
484László király a jászói erődöt Thalafusz János visszamaradt cseh vezértől elvevén, Kassa városának adta át, egyuttal Abauj és Torna vármegyéket ez erőd fenntartásához való hozzájárulásra kötelezte.
I. Mátyás.
A csehek hatalmát csak Mátyás király birta megtörni. A csehek által megerősitett Mislyét egyik vezére, Magyar Balázs 1458-ban megostromolta, majd az időközben ismét a csehek birtokába jutott Jászó várát szállta meg, miután ennek őrsége a vész elől megszökött.
A vármegye életében oly kiváló és országos jelentőségü szerepet játszott Abaujvárát Mátyás király hányatta szét 1461-ben, miután ennek határerősségi jelentősége megszünt; a hely, a hol a vár állott, még ma is felismerhető azon magaslatban, melynek szabályos alakulata az emberi kezek munkáját első tekintetre felismerhetővé teszi.
Mátyás királynak 1462-ben sikerült Giskrát meghódoltatni, amikor is ez a hatalma alatt állott felsőmagyarországi várakat átadta.
A saczai vár 1468-ban Abaujvárral egy sorsra jut, amennyiben azt tulajdonosa Semsei Frank László az 1446-iki országgyülés rendelete daczára sem romboltatta szét, a végrehajtást Mátyás király Kassa városára bízta.
ABAUJ VÁRMEGYE RÉGI CZIMERE.
(Vármegyei levéltár.)
TORNA VÁRMEGYE RÉGI CZIMERE.
(Vármegyei levéltár.)
Szapolyai Imre szepesi örökös grófnak a törökök elleni hadi czélokra Mátyás király 1476-ban Abaujvármegye adójából 1000 arany forintot rendelt adatni. Mátyás királynak kisebb belvillongásokkal nyugtalanitott erős kormányát Abauj vármegye története is jellemzi; Mátyás meg birt törni minden túlkapást és visszaélést. 1482-ben erős fenyegetések mellett hagyta meg a vármegye lakosságának, hogy egy forintba 100 fillérnél többet követelni vagy adni senki se merjen. Ez időtájt történt az is, hogy Monelli Bernát diósgyőri királyi várnagyot utasitotta, foglalja el Semse helységét és tartsa megszállva további rendelkezéséig. Semse urai ugyanis, Semsey László, János és Vilmos, - Kassa város, a király és jászói konvent embereit és cselédeit letartóztatták, bántalmazták és vagyonuktól megfosztották. A Perényi Miklós és István emberei által űzött rablások és erőszakoskodások miatt Kassa város panaszára az ügy megvizsgálásával a jászói konventet bizta meg a király, a ki 1483-ban Perényi Istvánt maga elé rendelte.
Főispánok voltak Mátyás alatt, 1446-ban Rozgonyi Rajnold, egyszersmind Zemplén vármegye főispánja; 1484-ben Ottopán János. Alispánok pedig 1452-ben Buzlay Miklós, 1460-ban Homrogdy András és Chobady Gergely Antal, ugyancsak 1460-ban Bárczay András, 1462-ben Pohárnok István, 1464-1465-ben Pohárnok István, Roskoványi Tamás, Bárczay 485András, 1469-ben Bárczay András, 1470-1471-ben Sóóvári Sóós István, 1471-ben Buzlai Miklós, 1476-1480-ban Buzlay Miklós és Bárczay János, 1481-ben Kápolnay Zsigmond és Haday Gergely 1482-bben Bakthay István, 1483-ban Buzlay Miklós és Bárczay János, 1485-ben Buzlay Miklós, Czéczey Bereczk, 1487-1489-ben Kápolnay Zsigmond és Bakthay István.
A vármegye levéltárának egyik legrégibb okmánya a Himy és Orosz család 1475-ben kelt osztálylevele.
Mátyás király alatt azonban a vármegyék s így Abauj vármegye is elveszti a IV. Béla és Róbert Károly alatt kifejlett demokratikus jellegét. A hatalmasabb főnemesség egészen kivül áll a vármegye hatósági körén, a nem nemes osztály pedig teljesen ki van zárva az önkormányzatból. Ekképen a megye a köznemesség várává lett. Az osztályérdek védelmének és terjesztési vágyának erőszakosságig menő tusája csak olyan nagy tehetségü király alatt óvhatta meg az országot a nagyobb belháborutól és romlástól, mint a minő Mátyás király volt. Az utána következő gyönge kormány meghozta a véres parasztlázadást és a török uralmat.
Albert Abauj vármegyében.
Mátyás halála után Ulászló választatván királylyá (e néven II-ik), öcscse Albert lengyel király, ki szintén követelte a trónt, Kassa alatt termett táborával, s miután már előzőleg Szent-András környéken 1490. junius havában pár hétig tanyázott, a megyének Kassa körül fekvő vidékét sanyargatta. 1491-ben Ulászló és Zápolya István egyesült hadai láttára bátyjának békét ajánlott és azt a Kassa alatti táborban meg is kötötte. Ulászló a Kassára vezetett sereget Szikszón gyüjtötte össze.
De már 1492-ben Albert ismét megszállta Kassát, Szapolyai (Zápolya) István a Tárcza folyó mellett megverte s az előbbi évben kötött béke megtartására kényszeritette őt; mindamellett Albert 1497-ben harmadszor is megszállta Kassát.
ABAUJ-TORNA VÁRMEGYE UJ CZIMERE.
(Vármegyei levéltár.)
II. Ulászló.
Ulászló Kassán 1494-ben az urakkal gyülést tartott, a melyen minden jobbágytelekre egy arany forint adót vetett ki; a főurak és főpapok, akik ez adó kivetéséhez hozzájárultak, a maguk jobbágyaikat kivették az adó alól. Valószinüleg azért kisebb, még pedig jelentékenyen az összeirt porták száma, mint 1427-ben, mert az 1494-iki összeirás szerint Abaujvármegyében 3460 portát találtak. Ez a körülmény és az adónak, törvényesen egybehítt országgyülésen kívül, tehát alkotmányellenes módon történt kivetése a vármegyékben nyugtalanságot, Erdélyben pedig lázadást támasztott.
1495-ben a hegyaljai szüretről hazatérő lőcseiek, hogy kikerüljék az árumegállitó joggal biró Kassa városát, s ekképen a vámfizetéstől megszabaduljanak, Jászónak vették utjokat. A kassaiak erről értesülvén, Prechtel Péter vezérlete alatt fegyveres polgárokat küldtek a lőcseiek elé, akik N.-Bodollón a lovaikat etető lőcseieket meglepték, s őket szekerestül lovastul Kassára hurczolták. A kassaiakat e tettükért 1497-ben a király Buzitai Kardos Cherubin, Kányi András és Ruszkai Pál által maga elé idézteté.
Az itt emlitett Buzitai Kardos Cherubint 1497-ben mint Buzita urát találjuk, kinek buzitai elődje Mátyás király egyik legjelesebb, vitéz hadvezére Buzitai Magyar Balázs volt, ki 1490-ben az Albert lengyel király és Ulászló közötti harczokban esett el, mint Albert híve.
Enyiczke községét szintén Ulászló adja királyi adományul 1500-ban 486Rimaszécsi Széchy Lászlónak. Göncz-Ruszka község birtokába Ruszkai Kornis Benedeket 1496-ban újonnan iktatják be; Ruszkai Kornis Miklós pedig göncz-ruszkai birtokrészéről Semsey László javára örökvallást tesz. Semseyt királyi adomány utján 1497-ben iktatják be. Ezen időtájra esik a pálosok monostorának alapitása Ruszkán, Kornis Boldizsár által. A pálosok a Borsóhegy tövében emelik gyönyörü fekvésü épületüket.
A vármegyei igazságszolgáltatást még Nagy Lajos Kassa városára bizta. 1498-ban a nemesség a városi tanács biráskodása alól kivonatott és a vármegye s illetőleg a királyi személynök birósága alá helyeztetett. Az 1514-ik évben lezajlott Dózsa-féle pórlázadás egyik fővezére Kecskés Tamás abaujvármegyei aszalói származásu ember volt.
Abauj vármegye Ulászló ellen.
Az Ulászló erélytelensége által támadt szomoru viszonyok között a köznemesség vált az állam fenntartó elemévé. Ennek egyik bizonyítéka, hogy azt a szégyenletes békeszerződést, melyet a német császár Ulászlóval kötött, és a melyet az országnak ekkoron már kivált főnemessége, alig néhány kivételével, elfogadott, úgy az 1492-iki, mint az 1498-iki országgyüléseken a nemzet zömét képező köznemesség megbotránkozással utasitotta vissza. De fölemelte szavát a vármegyei gyüléseken is a törvénytelenségek ellen; így mint tudjuk, Abaujvármegye tiltakozott Ulászlónak ama rendelete ellen, melyet 1494-ben a Kassára hirtelenében összehívott és csupán a főrendüekkel megtartott törvénytelen országgyüléssel adatott ki, hogy minden jobbágy-telek egy-egy arany forint adót fizessen. A hatalmában elbizakodott főnemesség túlkapásainak korlátozása végett történtek ugyan fontos törvényes intézkedések, mint az országtanács felállítása és ennek az országgyüléssel szemben való felelőssége; de a gyakorlatban egyiket sem foganatosították, sőt az akkori zilált viszonyok közt foganatosithatók sem voltak.
Ulászló király egész uralkodása alatt, de azon túl is 1519-ig Perényi Imre nádor volt a vármegye főispánja, a kit Perényi Péter követett; alispánok 1482-1493-ig Kápolnay Zsigmond és Baksay István, 1495-ben Rátkay István, 1497-ben Kápolnay Zsigmond, 1498-ban Tomory István, 1499-ben Kápolnay Zsigmond és Tomory István, 1503-ban Fanchaly László 1505-ben Buttkay Mihály, 1506., 1507., 1508., 1509., 1510-ben Fanchaly László, 1511-ben Berthóty Szaniszló, 1512., 1513-ban Gagyi Demeter, 1515-ben Berthóty Szaniszló, 1517-ben Gagyi Demeter, 1518-ban Berthóty Szaniszló, 1519-1522-ig Zemerei Mihály, Országgyűlési, megyei követekül bethlenfalvi Thurzó Péter és Fancsaly László emlittetnek.
A megyei levéltár második régi okmánya, a Wendéghy, Báthory, Bárczay és Gagyi családokat érdekli 1513-ból, amely okmányt "Paulus Prepositus et conventus Monasterii Beati Johannis Baptistae de Jászov" állitott ki.
Habsburgok.
A mohácsi vész után beállott dinasztiaváltozás, a közállapotoknak a belvillongások és a török hóditó hadjáratok következtében történt nagy átalakulása nem maradhatott hatás nélkül Abaujvármegyére sem, mely a XVI. és XVII. században, főleg fővárosa, Kassa által az egész felső Magyarországra kiható szerepet vitt.
A reformáczió is itt vert először gyökeret, innen indult ki az uj hit irodalma.
Reformáczió.
A lőcsei Henkel János Mária királyné volt udvari káplánja terjeszti Kassán Luther tanait, s 1526-ban már maga Perényi Péter, Abaujvármegye főispánja is sok előkelő megyei családdal együtt az uj vallás híve lett.
A mohácsi csata után, Miskolczon 1526. szeptember 16-án Váradi Pál egri püspök egybehivására néhány felsőmagyarországi vármegye együttes gyülést tartott, melyen Abaujvármegye is részt vett. Perényi Péter abaujvármegyei főispán Zápolyához csatlakozott.
Zápolya János.
Zápolya János 1526. november 11-én Székesfehérvárott megkoronáztatván, szent István koronáját, melynek ő egyik őre volt, Perényi Péterre bizta, mint a másik koronaőrre. Perényi Füzér várában rejtette el, de nemsokára János királyt cserben hagyván s Ferdinándhoz pártolván, 487ennek adta át a koronát, a ki magát vele 1527. november 3-án megkoronáztatá.
Regécz.
György, Simonnak fia (ki a soóvári Soós nemzetségnek ős elődej) a másodszor 1285-ben beütött tatárokkal Regécz vára alatt harczol kicsi csapatjával. 1312-ben Róbert Károly, miután a vár ura őt királynak elismerni nem akarta, Drugeth Fülöp vezérével a várat ostromoltatta s azt megvevén, több más jószággal együtt Drugeth Fülöpnek és öcscsének, Jánosnak adta közös adományul, a kik körülbelül annak a századnak végéig birták, mielőtt e vár a már szintén hatalmas Debrő nemzetség kezére jutott, melynek egy István nevü ivadéka hűtlenségi bűnbe esvén, jószágaitól megfosztatott. Regécz várát Zsigmond király 1422-ben Brankovics György szerb fejedelemnek adta át a többi magyarországi cserebirtok közt. A XV. század vége felé már a Zápolyák birtokába jut, 1511-ben Zápolya János és György voltak Regéczvár urai.
I. Ferdinánd.
Miután Kassa, mint a város történetéből tudjuk, szintén Ferdinánd pártjára állt és Jánost megcsúfolta, ez a gyalázkodás megtorlása végett hadat inditott Kassa ellen. Szina alatt Ferdinándnak Katziáner vezérlete alatt álló seregével találkozott. János vereséget szenvedvén, Lengyelországba, Tarnov várába menekült. Innen küldte Laszky Jeromost Szulejmánhoz szövetség kötése végett, ami sikerülvén, hadait 1528-ban ujra az országba hozta.
Ferdinánd a széplaki apátságot, valamint Göncz-Ruszka község egy részét 1528-ban Kassa városának adta jutalmul azért, hogy Zápolya Jánostól elpártolt. Serédy Gáspár felső-magyarországi főkapitányának ugyanekkor Regéczet adta; később 1540-ben még Aszalót, Forrót és Garadnát.
Serédy Gáspár és Bebek Ferencz 1530-ban Boldogkő várát hat hétig ostromolták, de eredménytelenül vonultak el a vár alól, melynek akkori kapitánya Nádasdy Tamás volt.
Kassát 1536-ban Serédy távollétében Lónyay Gergely és Gecsey Márton János király kezére játszván, e szolgálatukért a széplaki és mislyei apátságot kapták. Még ez évben János király Nagy-Ida várát is megnyerte. De Regécz várát hasztalan ostromolták Ferdinánd hadai s bárha a várat az ostrom alatt beütött villám okozta tűzvész is megrongálta, Horváth Ferencz várnagy mégis vitézül védte s az ostrom meghiusult. János 1536-ban a váradi békét megelőzőleg rövid időre Ferdinánddal Rozgonyban fegyverszünetet kötött. Ferdinándtól Perényi Péter is visszapártolt Bebekkel együtt.
János király 1537-ben úgyszólván egész Abaujt htatalmában tartotta s Ferdinánd serege alig mert támadólag fellépni úgy, hogy Ferdinánd kénytelen volt Fels Lénárdot segitségül küldeni. Az erősitést nyert sereg erre megostromolta Boldogkő és Regécz várakat. Az ostrom alatt Fels Lénárd előörsei 32 szekeret fogtak el, amelyeken leányokat, fiatal asszonyokat gyermekeket és ifjakat szállitottak volna a szultánnak, kiket Perényi Péter Kassa vidékén fogdostatott össze Ferenc fia váltságára. Ugyanekkor pusztíttatta el Serédy Gáspár egyik századosa, Tamásdy János a regéczi hegyek között még a Nagy Lajos király által 1349-ben Szt. Fülöp és Szt. Jakab tiszteletére épített pálos monostort.
Serédy később kénytelen lévén a barátokat kárpótolni, 1549-ben a pálosok visszatértek és monostorokat helyreállitották, mely 1612-ig állott még fenn, amikor végképen elpusztitották.
Regécz vára 1551-ben ismét a Serédyek birtokába került és Serédy György Nagy Jánosra bizta védelmét, aki Ferdinándnak bizonyos összeget fizetvén érette, magának tartotta meg. A Serédyeknek magva szakadván, Alaghy Bekény János, mint Serédy Gáspár engedményese, Regécz várát minden hozzátartozókkal adományban kapta Ferdinándtól, nevezetesen Szántó, Vilmány, Regéczke, Fony, F.-Novaj, Szikszóujfalu, Marczinfalva, Alsó-Vadász, Baskó és Horváti helységek birtokait.
Regécz várnagyai közül Delney Péter 1323-ban, Káthay Fülöp 1456-ban, Buttkay Mihály 4881505-ben, Szmrecsányi Kristóf 1511-ben, Horváth Ferencz 1536-ban, Nagy János 1551-ben, Alaghy János 1557-ben, Bónis Ferencz 1670-ben vannak emlitve.
Izabella.
János király 1540. julius 22-én meghalván, özvegye, Izabella királyné, miután Budát 1541-ben augusztus 29-én a törökök elfoglalták, elköltözött Budáról s a török szultán által neki átbocsátott országrészt, mely Kassától Temesvárig terjedt, e szerint Erdélyt és a Tiszamentét foglalta magában, hű embereire bízta. Kassa és a felvidék kormányzását Czeczei Lénárt kassai főkapitányra bízta az özvegy királyné. Abaujvármegye is részt vett annak a 33 vármegyének a gyülésén, melyek Beszterczebányán 1542. február 12-én az ország megvédelmezéséről és megmentéséről tanácskoztak. Fráter György 1547-ben úgy Jászón, mint Szepsi községében harminczadot állitott fel, amelyet azonban az 1548. évi 58. t.-cz. eltörölt. Izabella a Ferdinánddal kötött egyezség értelmében 1552-ben Kassát Serédy Györgynek, Ferdinánd hadparancsnokának átadván, junius 14-én Blandrata és Csáky Mihály kiséretében fiával Sziléziába ment.
FÜZÉR VÁRA.
(Saját felvételünk)
Szikszói gyülés.
A felső vármegyék közül néhányan 1552-ben Szikszón gyülést tartottak, amelyre Dobó István Eger vár kapitánya Metskey István hadnagyát küldé követül azzal a kéréssel, hogy az Eger várát fenyegető török ellen segedelmet adjanak, amit a gyülés, bár kikelt a vármegyék zsarolása miatt, mégis megszavazott és 575 katonát állitott ki.
Nagy-Ida.
Perényi Ferencz Füzér és Nagy-Ida várainak ura 1556-ban Ferdinándtól Izabella kiránynéhoz pártolt és Bebek György, Bebek Ferencz, Perényi Gábor és Tárczay György szintén Izabella-párti urakkal együtt a felvidéket nyugtalanitotta. Maczedoniai Péter kassai és Forgách Simon szebeni kapitányok ereje elégtelen lévén, Ferdinánd Marczel Detrik és Puchaim Farkas vezéreit küldötte le nagyobb haderővel. Míg Bebek György a szepesi városokat fenyegette, Ferdinánd hadai Tárczay Györgyöt megverték, Ujvár és Tarkő várát bevették és Forgách Simon hadával egyesülve, Kassán át Nagy-Ida alá vonultak, melyet az őrség hosszabb ostrom után kénytelen volt feladni. A várat lerombolták, Perényit foglyul ejtették és Sáros várába hurczolták.
489Nagy-Idát a 15-ik század elején még Debrő István bírta. Ettől hűtlensége miatt elkoboztatván, Zsigmond király 1411-ben Perényi Péternek adományozta a hozzátartozó 23 helységgel, melyek között Komarócz, Csécs, Szeszta, Makrancz, Puszta-Makrancz és Bodolló községek is emlittetnek. Ezeket a birtokokat, valamint Szikszó, Alsó-Vadász, Ujvár és Pányok helységeket, melyeket mint királyi adományokat a Perényiek megszereztek, szintén a nagyidai várhoz kapcsolták, s mindezeket Ferdinánd király 1556-ban Maczedoniai Péter kamarásának ajándékozta, azonban Maczedoniai Péter a Perényiektől 3000 aranyat felvevén, a birtokokat visszaadta Perényi Ferencznek.
Törökök megjelenése.
A Ferdinánd által 1556-ban Felsőmagyarország főkapitányává kinevezett Thelekessy Imre a szerencsi hegyen levő erőd védelmezése közben 1558-ban arról értesült, hogy Velizán bég füleki parancsnok 1558-ban 5000 főnyi lovas csapattal Szikszó községére rohant, azt feldúlta, kirabolta, felégette és a lakosokat rablánczra fűzte. Azonnal meghagyá Szalay Ferencz, Székely Antal, Szenyesy Mátyás, Bebek György és Rákóczy György alvezéreknek, hogy csapatjaikkal hozzá siessenek. A csapatok Enyiczkén egyesültek. A haza siető törököknek Kaza mellett utjokat állván, azokat tönkreverték. Alig szabadult meg közülök négyszáz. Mintegy 2000 magyar foglyot szabaditottak meg és nagy zsákmánynyal tértek Kassára, amelynek kótyavetyéje közben a vezérek majd kardra mentek, mert a telhetetlen Bebek az általa szerzett zsákmányt nem akarta közfelosztásra bocsátani.
Szikszó.
Szikszó városát Alsó-Vadászszal együtt, még Zsigmond királytól 1411-ben szerezte meg Perényi Péter, Perényi Simonnak fia. Perényi Péter ivadéka, Perényi Mihály, Munkács alatt 1557-ben elesett. Bebek György az elesett árvának gyámságát használván ürügyül, Szikszót a maga részére elfoglalta, ami miatt Perényi özvegye Székely Kata, Ferdinánd király előtt panaszt emelt. Ferdinánd az ügy megvizsgálását és elintézését azzal az utasitással hagyta meg a biztosoknak, hogy Bebekkel, aki nemrég állott pártjára, kiméletesen bánjanak. Igy köttetett aztán a peres felek között az özvegy részéről az a kénytelen szerződés, mely szerint Szikszón közösen megosztoztak. Bebek halála után Szikszó másik fele is a Perényiek kezére ment át.
Ferdinánd király mindjárt 1527-ben, hogy János királyt számüzöttnek nyilvánitotta, a Zápolyák tulajdonát képező Telkibánya és Göncz községet Thurzó Eleknek ajándékozta, azonban János király a nagyváradi béke értelmében ismét hatalmába vette azokat. Halála után e birtokok megint a Thurzókra jutottak. Utóbb Gönczöt Pétervárady Balázs váczi püspök és szepesi prépost 1550-ben Ferdinánd király engedelmével Zápolya István nádornak 1499-ben kelt végrendelete értelmében erővel elfoglalta, de még abban az évben kénytelen volt visszaadni a Thurzóknak. Később a szepesi káptalan eredménytelen pert folytatott Gönczért; 1561-ben pedig a szamosujvári fogságból megszabadult Ruszkai Dobó István Ferdinánd királytól hűsége és szenvedése jutalmául adományképen kérte mindkét helységet. Később Telkibánya Regécz várához kapcsoltatott. Az itteni bánya igen régen állhatott már mívelés alatt, mert jövödelme 1450-ben a Giskrával kötött egyezség értelmében ennek hagyatott; sőt már 1374-ben Nagy Lajos alatt Charik Miklós az itteni királyi kamara grófjaként van említve.
Encs község, mint a tornai vár tartozéka, 1559-ben kerül Magócsy Gáspár és Tamás tulajdonába, akik azt Vingarti Horváth Gáspár özvegyétől Likorka Johannától 14000 magyar forintért veszik meg.
Boldogkő vára 1556-ban Bebek Ferencz birtokába jutott, aki a királyi róvót elfogatván, ide záratta. E tettéért az országgyülés elé is idéztetett. 1560-ban Bebek a várat Sárközy Ferencznek adja cserébe két előkelő törökért, akiket fogadása ellenére, midőn Konstantinápolyba igyekeztek, elfogatott.
A törökök pusztitásainak meggátlására, a felső vármegyék rendeléséből egy sereg állittatott fel, amely Bakos Gábor vezérlete alatt az 1563-ik év szeptember 18-án Boldogkő várában gyült össze.
Jezsuiták.
Ferdinánd király a Prágában 1562. julius hó 15-én kelt adománylevelével a széplaki apátságot a jezsuitáknak adja azon kikötéssel, hogy Nagy-Szombatban kollegiumot épitsenek. Ekkoron Alaghy János volt széplaki apát, ki vallását elhagyván, világi emberré lett, az apátságot a királyi rendeletre készséggel átadta a jezsuitáknak, de bizonyos rész jószágot, melyet az előbbi apátok pénzért szereztek, nem akart kiadni, s 490ezért Miksa király 1565-ben külön megparancsolta Abauj vármegyének, hogy Alaghytól ezt a jószágot vétesse el és adassa a jezsuitáknak.
Bernátfalva községét Ferdinánd 1563-ban Briccius János, István és Lukács testvéreknek adja, uj czímert is adván nekik. Ez volt utolsó intézkedése Abauj vármegyére nézve.
Orsz. törvények I. Ferdinánd alatt.
A Ferdinánd uralkodása alatt tartott országgyülések határozatai közül Abauj vármegyét érdekli az 1546. évi 57. t. cz., mely szerint a Fráter György által Varannón, Szepsiben, Jászón és Tornán felállitott harminczadok eltöröltessenek; az 1554. évi 16. t.-czikk Kassán huszonnyolcz vármegye részére törvényszék felállitását rendeli, mely alá Abaujvármegye is tartozott; az 1556. évi 24. t. cz. Bebek Ferenczet és szolgáit száműzi; az 1557. évi 21. t. cz. míg a leleszi konvent felszabadul, annak járásában az egri, szepesi és jászói prépostságokat felhatalmazza végrehajtások teljesitésére; az 1559. évi 21. t. cz. pedig Szendrő várának megerősítését Abauj és Torna vármegyéknek teszi kötelességévé, mint amelyeknek védelme ettől függ.
Ferdinánd, az ország ügyei intézése körül oly lényeges szerepet játszott kir. tanácsot mellőzve, a főkanczellári méltóságból, Bécsben székelő udvari kanczelláriát szervezett, mint főkormányszéket, illetőleg főkormányhatóságot Magyarország ügyeinek vezetésére.
Ferdinánd uralkodása alatt kezdődött a két pártra szakadt országban az alkotmányért való küzdelem, mert a szintén törvényesen választott és koronázott Ferdinánd ellenségeinek a magyar pártfelek által történt üldözése alkalmat nyujtott a bécsi kormánynak arra, hogy hatáskörét illetéktelenül, egyszer törvényes formák közt, másszor egyenesen törvényellenesen kiterjeszsze s a magyar alkotmányon rést ütögessen. A centralista irányu királyi kormány visszaéléseinek ellensúlyozását a vármegyékben találjuk. A mohácsi vész után csakis a nemesek közönségévé, arisztokratikussá alakult vármegyék váltak az alkotmány őreivé.
Ferdinánd király egyik intézkedése, vagyis az 1528. évi 4-ik törvényczikk, szégyenletes kötelességet ró a vármegyék fő- és alispánjaira, valamint az összes tisztviselőkre, t. i. hogy ezek a János király híveinek gyanus tetteit feljelenteni tartoznak.
A SZEPSII R. KATH. TEMPLOM
(Saját felvételünk)
Kiterjeszti a törvény a fő- és alispánok birói hatáskörét a 100 frtot meghaladó károk és rablások fölött való itélkezésre; (1528. 6. t. cz.) az ispánoknak a székhelyükön kívül tett eljárásuk semmisnek jelentetik ki s ezzel együtt a birói illetőség is szorosan meghatároztatott (1536. 37.); a városok birtokai azon megye testéhez tartozóknak jelentetnek ki, amelyben feküsznek és ezzel együtt a hatalmasok által kivont területeknek az illető vármegyékhez való visszakapcsolása hivatalvesztés terhe alatt a főispánok kötelességévé tétetik (1542. 35. 36.); a főispánok nemcsak a király vagy annak helytartója előtt, hanem a megyében is esküt tenni kötelesek (1542. 38.). A hatósági tekintély szükségének és fontos voltának belátására mutat az 1547. 32. t. cz., mely az alispánnak és szolgabiráknak eljárásaikban való akadályoztatásuk vagy nyilt fegyverrel és ellenségképen való támadásuk esetében maga a főispán, vagy más úr és nemes is a vétség fokához képest a visszaűzés, nagyobb hatalmaskodás és esetleg a hűtlenség bünébe esnék és ezek büntetésével lakol; a végrehajtásban hanyag alispán hivatalát veszti és a megyei főispán részére 100 frtban marasztaltatik. (1548. 43.). Az 1504-ig kinevezett alispán választására az 1548. évi 70. t. cz. az egész megyének megegyezését követeli.
A törvények közt a vármegyéket illetőleg kétségkivül legfontosabb volt az alkotmány megvédhetése szempontjából az 1545. XXXIII. t.-cz., 491mely a vármegyék felirati jogát biztositotta s ezzel századokon át megadta a ma is érvényes jogot, hogy a vármegyék a sérelmes törvények vagy rendeletek egészben való visszavonására, vagy sérelmes pontjainak megváltoztatására birják a kormányt s ha ez többszörös kisérletre nem sikerült, következett a "vis inertiae", vagyis a kormányrendeletnek végrehajtás nélkül való félretétele, ami gyakran a királybiztosok kirendelését vonta maga után, a ki aztán kényszerrel hajtotta végre a rendeletet, s ez megint az országgyüléshez intézett panaszoknak nyitott utat. Amint tudjuk, a vármegyék panaszait magáévá tett országgyülés határozatainak sem volt mindig foganatjuk ezekben a zavaros időkben.
Abauj vármegyének I. Ferdinánd kormánya alatt főispánjai voltak: 1528-ban Bebek Ferencz, 1540-től Perényi Péter mint örökös főispán, Magyarország főkapitánya s ezután Perényi Gábor. Alispánok pedig 1539-ben Mindszenti Bereczk, 1543., 1545. és 1547-ben Zendy Pál, 1549-1550. Olchváry György, 1553-ban Girinchy Benedek, 1560-ban Rákóczy Mihály és Czeczey Péter, 1563-ban Mindszenti Imre.
I. Miksa.
Miksa, I. Ferdinánd utódja nem hogy orvosolta volna a magyarok panaszait, de Magyarországot egészen meg akarta fosztani önállóságától. Ennek következménye több magyarországi vármegye különválása lett. János Zsigmond, Zápolya Jánosnak időközben nagykoruságát elért fia mindjárt Miksa uralkodása kezdetén meginditotta az erdélyi és felsőmagyarországi csapatokkal a hadjáratot Miksa ellen. Szatmár, Nagy-Bánya és Nyírbátor megvétele után Nagyvárad várnagya és fővezére Báthory István, Kassa bevételére indult, de ebben az időjárás és az áradás megakadályozták, sőt nehezebb harczkészleteit is kénytelen volt hátrahagyni.
Schwendi.
Felsőmagyarország főkapitányává 1565-ben Schwendi Lázárt nevezte ki Miksa király, aki először Tokajvára megvételét tűzte ki czéljául. Február 1-én Gönczön Perényi Gábor csapatjával egyesülve, megindult Tokaj ellen s azt erős ellenállás után megvívta.
A tatárok az 1566-iki betörésük alkalmával Abauj vármegyét ismét feldúlták és egész Kassáig nyomultak, amit Schwendi tétlenül nézett a városból, míg János Zsigmond Debreczen és Ujváros között a tatárok hátvédét utolérte, szétszórta és a rabul ejtett sok ezernyi népet fogságukból kiszabaditotta. A törökök, hogy boszut álljanak Schwendin, aki János Zsigmond birtokait háborgatta, 1567-ben Hasszán bég vezérlete alatt Borsod és Gömör vármegyékban pusztitottak, azután Abauj vármegyébe törtek s Gagy-Bátor várának elfoglalása után Vadászvárát kezdték ostromolni.
Vadászvára.
Felső-Vadász tulajdonát 1517-ben II. Lajos király uralkodása alatt Rákóczy Zsigmond szerezte meg, aki magát erről a helységről kezdte nevezni. 1567-ben Felső-Vadász ura Rákóczy György volt, akinek várőrsége a várat vitézül védelmezte, mignem az felgyujtatván, tartható nem volt többé. Az őrség kirohant és vitéz harcz után, kettő kivételével, elesett.
Ináncs helység lakossága, mely körülfalazott temetőjében védte magát, szintén elhullott a törökök kardja alatt. Ináncs helysége különben mint a tornai vár tartozéka fordul elő.
Ugyancsak 1567-ben Kassa, Torna, Eger, Regécz és Szendrő vidékéről mintegy 19.000 embert vittek a törökök rabságra, amit Schwendi szintén tétlenül nézett. A szintén rablási szándékkal 1588-ban a szikszói vásárra tört Ali füleki béget Rákóczy Zsigmond verte meg, kiszabaditván 2000 keresztény foglyot.
Megyei gyülések jegyzőkönyve.
Miksa uralkodásának idejétől, az 1564-ik évtől kezdve már megtaláljuk a vármegye levéltárában a vármegyei gyülések jegyzőkönyveit. A gyüléseket különböző helyeken felváltva tartották, u. m. Vámos-Németiben, 492Gönczön, Garadnán, Nagy-Németiben. Az első jegyzőkönyv a Vámos-Németiben 1564. év Invocavit vasárnap utáni hétfőn tartott közgyülésről szól.
E gyülés tárgyai voltak: Özv. Perényi Ferenczné szül. Bebek Katalin és Perényi János megidéztetése az országbiró által, hogy állitanák elő Nagy-Idán Pap Györgyöt és Lőrincz deákot. Vendéghy Benedek Karácsondy Péter által idéztetette meg Gagybátori Andrást, hogy ez állitaná elő Báthorban tartózkodó Baba, máskép Benke Pált. Monaky Mihály készpénzzel megintette Golopy Gáspárt a felső-golopi birtokrész iránt. Szemerei Gergely és János 100 frtnyi különbözet iránti ügyökben a birósági itéletnek az alispán által való végrehajtását kérik. Kendy István elfoglalt birtokai visszaadatása iránt folyamodik. Czikó János az özv. Czikóházy Miklósnénál lévő irományainak visszaadatása iránt folyamodik. Szerdahelyi Mátyás mislyei prépost ügyvédvallása. Putnoky György ügyvédvallása.
Ezek voltak a vármegye azon első gyülési napjának tárgyai, melyekről a felvett jegyzőkönyvet levéltárában őrzi.
A vármegye gyülését ugyancsak Vámos-Németiben a Judica vasárnap utáni hétfőn, a Conductus Paschae vasárnap utáni hétfőn és szentháromság vasárnapja utáni hétfőn folytatták.
Ugyancsak az 1564-ik évi Sarlós Bodolgasszony utáni napon Garadna községben tartotta a vármegye tisztujító közgyülését.
A vármegye alispánjává ekkor ruszkai Kornis Mihály választatott; szolgabirákká: Fáy Jánost, Czéczey Ferenczet, Belsey Orbánt és Borsvay Bálintot választották meg; meghitelt táblabirákká pedig I. A Fáy János járásában: Baksay János, Jánoky István, Eszthre Benedek, Fáji Fúló Balázs, Szendy Lőrincz, Vendéghy György, Putnoky Péter és Pédery Lázár. II. A Czeczey Ferencz járásában: Ernyey Jakab, Alpáry István, Cseby György, Csobády János, Fúló Mihály és Kinisy Benedek. III. A Belsey Orbán járásában: Berencsy István, Csányi Miklós, Bozinkay Tamás, Maróthy György és Lánczy Mihly. IV. A Borsvay Bálint járásában: Olcsváry Ferencz, Olcsváry György, Madách Menyhért, Kékedy János és Sujthay Péter. A Keresztelő Szt. János ünnepe után való napon 1565-ben Garadnán tartott vármegyei gyülésen Kornis Mihályt harmadszor választották alispánná.
HUNYADY CSÁKY SAROLTA GRÓFNŐ KASTÉLYA SZIKSZÓN.
(Saját felvételünk)
Tisztviselők.
A vármegyei tisztujitásokról ezentul rendszeresen értesülünk a gyülési jegyzőkönyvekből.
Az 1570-ik évi Pálfordulása utáni napon Vámos-Németiben tartott megyei gyűlés jegyzőkönyve szerint néhai Perényi Ferencz fia, Perényi György, Miksa király által Abauj vármegye főispánjának kineveztetvén: esküjét a Vámos-Németiben legutóbb tartott ülésében letette. Ugyanezen jegyzőkönyv szerint tisztujitást tartott a vármegye nemes közönsége, mely alkalommal Mindszenthy Imre alispánnak, Vendéghy György, Thomory Márton, Bozinkay Tamás és Balajthy Péter szolgabiráknak választattak.
Mindszenthyt ismételten 1575. és 1576-ban is megválasztották alispánnak, miután közben Cseby György volt alispán, kit 1571-ben választottak Gönczön.
A vármegyei kormányzati hatóság egyre észrevehetőbben az alispánokra száll át ez időben s ők lesznek a vármegyék tulajdonképeni fejévé. A főispánoknak működési körük, a mint azt Abauj vármegyének emlitett jegyzőkönyvei bizonyitják, hova-tovább a tisztujitás körül összpontosult. A legtöbb közgyülés a főispán részvétele nélkül ment végbe, pedig 493ekkor már fontos önkormányzati cselekvésekkel állanak szemben, minők a szabályrendeletek megállapitása, a vármegye háztartásának fedezésére szükséges adó meghatározása és kivetése stb. Az 1574. évi Nagy Boldogasszony napján Gönczön tartott közgyülés kimondta, hogy a főispán kéressék föl, hogy uj alispán választása végett 15-öd napra gyülést hirdessen, még pedig azzal a kijelentéssel, hogy a megtartandó gyülésen akár megjelenik, akár nem a főispán, a közgyülés meg fogja választani az alispánt, hivatalában megerősiti s 15 nap mulva már birói széket tartozik ülni.
Ez a határozat nyiltan lép föl a vármegye főispánjával szemben s az önkormányzati jog szilárd alapját jelenti.
A közgyülések szabályrendeletileg állapitják meg a közigazgatás teendőit, a törvénykezési eljárást, a tisztviselők hatáskörét és tiszteletdiját.
Az 1565-iki, Orbán pápa ünnepe utáni napon Garadnán tartott gyülésben az alispán - hihetőleg meginterpelláltatván - készségét jelentette ki, hogy hivataloskodása éveiről mindenben kész leszámolni a számvevőknek és ha kötelezettség terhelné, foglaltassanak le birtokai.
Az 1569-ik évi Szent-Katalin ünnepét követő napon Vámos-Németiben tartott megyegyülésben az alispán a vármegyei tisztikarral együtt hivatalaikat letették, hanem a megye megbízta őket, hogy a jövő ülésig teljes hivatali tekintélylyel működjenek.
1571-ben a megyei közgyülés kimondta: Abauj vármegye polgári törvényszéke elhatározza, hogy községek ügyeiben fel nem esküdt ügyvédek is közbenjárhatnak.
A vármegye közönsége közakarattal az alispán fizetése fejében a vármegye pénzeiből 100 frtot, a jegyző fizetése fejében 32 frtot rendelt kifizetni.
Szabályrendeletképen kimondja a vármegye közönsége, hogy egyik járásnak szolgabirája a másik járásban csakis sürgős és fontos okok következtében eszközölhet végrehajtást. Hasonlóképen szabályrendeletül szolgál e közgyülésnek az az intézkedése, hogy a máshová elköltöző jobbágy, szőllejéért és szántóföldjéért becs szerint elégittessék ki.
Közállapotok a XVI. században.
A szomoru közállapotokat, villongásokat és erőszakoskodásokat jellemzi az az örökös panasz és perpatvar, mely a megyei közgyülések mindegyikét foglalkoztatja. A megyei hatóság rendszerint szigoruan jár el, aránylag csekély vétségért megfosztja az ügyvédet gyakorlatának folytatásától stb., de minden szigorusága mellett sem képes ura lenni az elharapózott viszályoknak, melyeknek a háborus idők következtében meglazult közbátorság különösen tápot ad.
A Garadnán 1564-ben Kisasszony napja után való napon tartott vármegyei gyülésen tárgyalták a kassai polgárság óvását, György János figedi várnagy ellen, a forrói jobbágyok üldözése, megverése, rabságra vitele és Figeden munkára kényszerítésük miatt.
Ugyanezen ülésből küldte ki az alispán a járási szolgabirót Jánoky Istvánné ellen, ki az alispáni pecséttől a kellő tiszteletet megtagadta.
Az 1566-ik év augusztus 23-án Németiben tartott gyülésben, Vendéghy Benedek a királyi felség és Bornemissza György csanádi püspök képviseletében óvást emel, hogy az elmult Nagy Boldogasszony napján Semsey János alispán hivatásának követelménye ellen, kinek inkább a védelem és gyámolitás, mintsem a közönséges gyilkosság lenne a feladata, szabad és közuton a jászói konventhez tartozó Rudnok helységbeli lakosokat, kik a kassai vásárról hazafelé tartottak, Semse község mellett orozva megtámadta embereivel, kik között ő maga nejével együtt jelen volt és a megrohant embereket megverve, sebekkel annyira megrakták, hogy közülök egy, Kochorka Pál az eset utáni harmadnapra meghalt.
Az 1567-ik évi Szent-András apostol ünnepe utáni napon Vámos-Németiben tartott közgyülésben Lippó András panaszt emelt, hogy foglyul ejtett törökjét már három hónap óta őrzi és tőle senki átvenni nem akarja; tehát vagy adják el, vagy bocsássák szabadon.
Az 1567-iki Szt.-Egyed napján Vámos-Németiben tartott közgyülésben 494Karácsondy Benedek óvást tesz Bozinkay Máté ügyvédi működése ellen, miután ellene Kassán kimondatott, hogy ügyvéd nem lehet.
"Benedictus Karácsondy protestatur, quod Matheus Bozinkay agere nomine procuratoris in ulla causa quorumcunque posset, quia Cassoviae sententia contra eum lata esset, quod procurator esse non possit.
Matheus Bozinkay per modum interrogationis respondet: quisnam fuisset iudex in pronuntitatione istius cause, Vekey Ferencz nem iudex ordinariusom, hanem házi biró a mint volt, et causa, mely causának okáért én reám a törvényt pronuntiálta, az ő székét nem illette, hogyha szinte az országával egyetembe Ő felsége az ő törvényét, mind azelőtt valót is semmivé tette, azért ha iudex ordinariusai által pronuntiáltatott volna e törvény, azt mondom, ha szinte infamis, vel in nota violentis, de nem vgyok, azért másért procurálhatok."
Deliberatum: agere non posset. Bozinkay Máté azonban ezt a deliberatumot megappellálta.
Adó.
Az 1564-ben összeirt adózó porták száma nagy csökkenést mutat. Abauj vármegyében 1568 szabad és 118 1/2 hódolt portát állapítottak meg a dikális összeirások. A vármegye úgy a várak megerősítésére, mint a török elleni hadviseléhez való hozzájárulásra, nemkülönben a tisztviselők díjazására többször vetett ki megyei adót, még pedig a nemesekre is. Több ízben találunk a királyi adó behajtása végett tett intézkedésekre.
1572-ben a vármegye minden adórovás után fél köböl zabot rendelt szedetni s ezen kívül az alispán és a jegyző fizetésére kapunként 25 dénárt.
1573-ban a vármegye a szendrői várban teljesítendő közmunkával Mandolay Pétert bízta meg és felhatalmazta 80 dénárnak kapuszámszerinti beszedésére; az ő fizetését havonként 6 frtban állapitotta meg. Az 1567. évi 17. t.-cz. 11.§-a és az 1569. évi 19. t.-cz. 7. § már előbb elrendelte, hogy a vármegyebeli jobbágyok 12 napi ingyen munkát tartoznak szolgálni a vár erőditési műveleteinél.
Az 1574-ik évi Sarlós Boldogasszony napján Gönczön tartott vármegyei közgyülés a vármegye szükségleteire minden birtokos nemes személytől 50 dénárt, a középrendüektől 25, a kisbirtokuaktól 12 1/2 dénárnyi "taksát" rendelt beszedetni.
Ugyancsak Gönczön 1576. Reminiscere vasárnap utáni hétfőn tartott gyülésben a szikszói birák készségüket jelentik ki, hogy Szt.-Márton napjára a király adóját lefizetik s az adószedőt a gyülés szine előtt készpénzzel megintik az adó elfogadására; számadásaik felett eskütételre is készek.
I. Rudolf.
Rudolf uralkodása (1576-1608) alatt, melynek története török háborukról, vallásüldözésekről, alkotmánysérelmek előidézte belharczokról, idegen hadak zsarolásairól beszél, az egész országot sanyargató viszontagságból Abauj vármegye bőven kivette részét. Miksa főherczeg, akire később Rudolf Tótország kormányzását bizta, mint a lengyelországi trón követelője, sereget gyüjtött s e sereget nagy részben Prépostváry Bálint, Melith Pál és Andrássy Péter közbenjárásával nagyrészt Abauj vármegye területén toborzotta. A sereg legnagyobb része a Pitschennél 1588. január 23-án történt ütközetben elveszett. Prépostváry csak kis számu csapattal tért vissza Lengyelországból.
Szikszói csata 1588-ban.
A török részéről sok adóval sarczolt nép megunva a sanyargatást, sok helyütt a minduntalan emelt adó fizetésének ellenszegült. Ezek közé tartozott Szikszó lakossága. Ferhát budai basa emiatt boszut akarván állani, 1588-ban Kara Ali székesfejérvári bég vezérlete alatt 16,000 főre menő, ágyukkal felszerelt hadat küldött a város ellen, hogy azt az adó elmaradása miatt feldúlja és kifoszsza. A török tábor Füleknél gyült össze és először Putnok vára ellen nyomult, melynek megvivását a várőrség ellenállása meghiusítá. Kara Ali ezután Sajó-Szent-Péteren át Szikszóra tört, a várost kirabolta 495és felgyujtotta. A törökök azonban, amint azt a hadtörténeti fejezetnek a szikszói csatát tárgyaló részében kimeritően megirjuk, a város kirablása után nagy vereséget szenvedtek.
Vizsolyi nyomda.
Ecsedi Báthory István szatmári és szabolcsi főispán, később országbiró, 1588-ban Göncz községben tett hódoló esküt Rudolf király iránt Mellith János kassai kamarai elnök kezébe. Ugyanő és felesége Homonnay (Drugeth) Euphrosina hozták Magyarországba Manskovith Bálint könyvnyomtatót és alapitották a tulajdonukat képező Vizsoly községben 1588-ban Magyarország egyik legrégibb könyvnyomdáját, főleg azon czélból, hogy abban a Károli Gáspár gönczi predikátortól forditott bibliát nyomtassák. Ez időtájt Szenczi Molnár Albert a protestantizmus egyik legbuzgóbb híve és egyházi irója mint gönczi tanuló gyakran hordozta Károlyi Gáspártól a nyomdába és viszont a kéziratokat és korrekturákat.
Idegen főkapitányok.
Felső-magyarországi főkapitány, egész 1584-ig Rueber János volt, ki ellen gyakorta emeltek panaszt az országgyülésen és követelték a rendek, hogy magyar kapitány neveztessék ki. Czélt nem értek, mert Rueber után ismét idegen, Nogarola Ferdinánd, addig szatmári várnagy neveztetett ki, sőt 1593-ban, midőn a rendek azt sürgették, hogy ha már nem magyart nevez ki a király, legalább testvérei közül küldje valamelyiket kapitányul, akkor is Teuffenbach Kristófot nevezte ki, akinek a mezőkeresztesi ütközetben történt eleste után 1596-ban a dobosból tábornokká lett olasz Básta Györgyöt nevezte ki kassai kapitánynyá, kit Gonzaga Ferdinánd gróf, majd Belgioso követtek, egész az 1608-iki bécsi békéig.
1593-ban Teuffenbach kassai főkapitány Szinán nagyvezér kszülődéséről vett értesülés folytán a felvidéki vármegyéket Tarczalon tanácskozásra hívta meg. A szeptember 23-án tartott gyülésen Abauj vármegye is résztvett, s megszavazta a sereg élelmezését; de résztvett katonáival Rima-Szombat és Fülek várainak ostromában is, melyeket az 1594-ik év november havában a Teuffenbach főkapitány alatt egyesült Báthory István, Dobó Ferencz, Drugeth István, Forgách Simon, Rákóczy Zsigmond, Andrássy Mátyás és Csetneki Bebek István vezérelte hadcsapatok megvettek, a minek következménye Kékkő, Hajnácskő, Dévény, Somoskő, Buják és Hollókő várainak könnyü szerrel való elfoglalása lett.
Básta György 1595-ben már mint a Miksa főherczeg mellé rendelt fővezér a szolnoki sikertelen táborozás után a hadsereget Kassára vezette vissza, s azt Kassán és Abauj vármegyében helyezte el téli szállásra. A lakosságot a nagy részt idegenekből álló sereg állandóan zsarolta. Hasonló történt a vesztett mezőkeresztesi ütközet után, midőn maga Miksa főherczeg is Kassára menekült, hová Teuffenbach is megérkezett vert hadával 1596-ban.
Bocskay.
Rudolf királynak az a szerencsétlen államcsínye, hogy az 1604. évi február hava 3-ik napján Pozsonyban egybegyült főrendek, zászlósok, országnagyok s a nemesi karok és rendek országgyülése által alkotott és hozzá fölterjesztett törvényczikkelyek után az oly veszedelmessé vált 22-ik czikket iktatta be, mely megtiltja a vallás dolgának az országgyülésen való szóbahozatalát, Bocskay táborába vitte Abauj vármegyét is.
Az északkeleti vármegyéknek Homonnay Bálint által Gálszécsre egybehivott gyülése az 1604. évi 2-ik t.-czikkben megajánlott segély kivetése helyett a becsempészett 22. törvényczikk alkotmányellenes és törvénytelen voltával foglalkozott s tudtára adta gróf Belgioso Barbiano kassai főkapitánynak, hogy az egész törvényt semmisnek tekintik s addig a megajánlott 496pénzsegélyt és haderőt ki nem állitják, a míg a sérelmes törvényczikket a király ki nem törli és a protestánsoknak a szabad vallásgyakorlatot meg nem engedi. A prágai udvar eleinte szokott egykedvüséggel fogadta a fölterjesztést s állandó eszközéhez, az erőszakhoz nyult, de az ellenzék megtörését nem érte el, sőt inkább tömöritette, ami felett megszeppenve, követeket küldött, akik nem várt izenetet vittek haza Bocskaytól. Az ellenzék ugyanis Bocskayt az 1605. ápril 20-án Szerencsen tartott országos gyülésen Magyar- és Erdélyország fejedelmévé választotta.
Kassa városa a diószegi csatából visszatérő Belgiosót különféle igéretei daczára sem engedte falai közé, ellenben követeket küldött Bocskayhoz Debreczenbe, hogy jöjjön a város elfoglalására. Kassa ugyszólván székes fővárosa lett Bocskaynak. Az 1605-iki pozsonyi országgyülésből kiküldött követséget Kassán fogadta s innen bocsátotta el büszke válaszával, "hogy az állandó békét előbb ki kell vívni a királynak, amit alkalmasabb időben majdan csak a királyi követeknek ad meg."
Kassán 1605. julius 25-én fogadja Bocskay Thurzó Szaniszló és Kristóf hódolatát.
1606. április 16-ától május 12-ig Bocskay meghivására országgyülés volt Kassán, melyen az Illésházy által hozott kétértelmü békepontokat tárgyalták, és ekkor értesültek a rendek Mátyás főherczegnek a király elleni titkos szövetsége felől. A bécsi békeföltételekre irt ellenbékepontokat Kassán, Illésházy István, Homonnay Drugeth Bálint, Nyáry Pál, Tökölyi Sebestyén és rimaszécsi Szécsy György irták alá, s azokat Mátyás főherczegnek Apponyi Pál, Vizkelety Tamás és Chyletinczy Osztrossics András adták át.
Eme békekötés bizonytalansága és elégtelensége miatt Bocskay 1606. deczember 13-ára ismét országgyülést hívott össze Kassára. Az itt elfogdott felirat egyik pontjában követelik, hogy a kassaiaktól a székesegyház többé el ne vetessék és hogy az egri káptalan többé oda be ne helyeztessék, hanem inkább törültessék el, minthogy Eger a török kezére jutott.
A SZIKSZÓI REFORMÁTUS TEMPLOM.
(Saját felvételünk)
Ez országgyülés határozatainak aláirása képezte Bocskay István fejedelem működésének zárkövét, mert tudvalevőleg 1606. deczember 22-én Kassán meghalt.
Bocskay halála után. Országgyülések.
Bocskay halála után Forgách Sigmond, Dóczy András és Thurzó György királybiztosok a felsőmagyarországi megyéket az 1607-ik évi márczius 23-ára Kassára tanácskozás végett összehívták. A gyülésen Bocskay Miklós engedetlenségét, Homonnay Drugeth Bálitnak a törökkel való titkos 497szövetségének gyanuját és az elégedetlen hajduknak Magyar- és Erdélyország elleni terveit tárgyalták. E gyülés felségsértés bűne alatt tiltá el a nyilvános és titkos csoportosulásokat; a hajdukra, kiket jövőben rabláson vagy utonálláson érnek, a kivégzés büntetése mondatott ki, s megbizattak a várnagyok, hogy törvényellenes csoportosulások, vagy a törökökhöz való hírhordásuk esetében ellenük a legszigorubban járjanak el. Ugyane gyülésből szólitották föl Bocskay Miklóst a szatmári vár átadására, Homonnai Drugeth Bálintot terveinek abbanhagyására, amire Bocskay kijelentette, hogy kész a vár átadására, Homonnay pedig engedelmességet fogadott. Ezenkivül Kassán 1607. október 10-én, 1607. deczember havában, 1608. február 25-én és 1608. julius 24-én tartottak országgyüléseket. A legutolsó Illésházy István elnöklete alatt tartott gyülésen megjelentek Báthory Gábor Erdély választott fejedelmének békekövetei, a kikkel megállapodtak, hogy Báthory Erdélyt és a hozzátartozó megyéket el nem idegeníti és Magyarországot minden ellenségei ellen, a szultán kivételével, teljes haderejével segíteni fogja.
Bocskay rendeletei a vármegye levéltárában.
Bocskay István fejedelemnek hat eredeti rendeletét őrzi a megye levéltára. Az első szabad Kassa városában 1606. november 12-én kelt, magyar nyelven szerkesztve, Pédery Lázárhoz Abaujvármegye alispánjához van intézve, a katonaság elhelyezése és ellátása tárgyában. A második 1606. junius 1-éről szintén az alispánhoz s Győri Gergelyhez Abauj vármegye jegyzőjéhez intézett latin szövegü rendelet özv. Keresztszegi Csáky Istvánné szül. Wesselényi Anna asszony panasza következtében a Tornavármegyében fekvő Almás és Körtvélyes községek közti határjárásra vonatkozó iratoknak a jászói levéltárból leendő kiadatásuk végett intézkedik.
A 3-ik rendelet 1606. május 17-ről szintén Kassa székvárosából kelt s az alispán és a vármegye hites jegyzőjéhez van intézve, hogy a jászói konventtől hiteles másolatban adassanak ki Tenyéri Telegdy Márton és neje Zegedy Katalin részére jogaiknak bővebb megvédelmezhetése végett a Tornamegyében fekvő Nádasd, Komjáti és Zsarnó községekben fekvő részjószágok tárgyában kelt okmányok.
A 4-ik rendelete Kassa székvárosában 1606. május 24. kelt és az "összes és személyenkénti hiveinknek vitézlő, nemes, nemkülönben nemtelen, de becsületes hirü mindkét nembeli embereknek, birodalmunkban bárhol is tartózkodóknak, üdvözletünket!" bevezetéssel meghagyja a vármegye alispánjának, szolgabirái- és meghitelt táblabiráinak, hogy özv. Nádasdy Ferenczné szül. gróf Báthory Erzsébet asszony ügyeit, melyekkel a vármegyéhez folyamodik, készséges hatósági segélyben és ellátásban részesítsék, amint azt a közigazgatásszolgáltatás hozza magával.
Az 5-ik rendelet szintén Kassa szabad városában 1606. október 10-én kelt s azon utasítást tartalmazza, hogy a vármegye Rákóczy Ferencz és János valamint ifj. György részére az Alsó vagy másként Hidas-Németi határában lévő hidra vonatkozóan a vármegye előtt lefolytatott perből a szükséges okmányokat leirassa és törvényes formában kiadja.
Bocskay 6-ik rendelete is "Kassa szabadvárosunkban", 1606. márczius 10-én kelt és "István" fejedelmen kívül Péchi Simon titkár is alá van irva. Ez raskai Soós János és neje Zentmariay Zsófiától származott Soós Gábor és Erzsébet kiskoru apátlan árvák minden jószágaiknak kormányzására, kezelésére, nemkülönben az árvák tartására és nevelésére Zentmariay Zsófia második férjét, az árvák mostoha apját, Zegedy Mártont, Regécz vár igazgatóját nevezi ki.
A vármegye 1607-ben Gönczön tartott gyülésében, az abban felolvasott országgyülést egybehivó királyi levél értelmében követekül Mladosevich Pétert, Melith Vitust és Putnoky Imrét választotta meg és részükre 400 frtot szavazott meg költségül.
Az 1608-ban Nagy-Idán tartott megyei gyülésen egyhangu határozattá lőn, hogy azon nemesek ellen - akik a hajdukkal szövetkezve a közbékét 498háboritják, - Ulászló törvényének 6-ik szabálya lesz alkalmazandó, a megválasztott négy megyei kapitányra nézve elrendelték, hogy ezek az alispán felhivására esetleg a főkapitány kivánságára halálbüntetés alatt tartoznak katonai szolgálatot tenni és a személyes fölkelésnek is megfelelni. Ugyanezen évben a vármegye Illésházy István felhívására a kassai országgyülésre követekül Melith Vitus alispánt, Mladosevich Pétert, Kékedy Istvánt és Fáy Istvánt választotta meg és 40 frtot szavazott meg költségükre s még ez évben a pozsonyi országgyülésre Melith Vitus alispánt és Mladosevich Pétert választotta követekül.
Rudolf uralkodása alatt még inkább szaporodtak a panaszok, melyekkel a vármegyei gyülések már előde alatt annyit voltak kénytelenek foglalkozni.
Megyei gyülések Gönczön.
Az 1570-ik év óta a vármegye gyüléseit rendesen Gönczön tartotta s ettől 1608-ban tért el, midőn Perényi György főispán megbizásából az alispánt választó közgyülés azon év április havának 20-ára Nagy-Idára hivatott össze.
Soóváry Márton, mint Rákóczy Zsigmond és nejének Alaghy Juditnak tiszttartója óvást emelt Bácsmegyei Gáspár füzéri tiszttartó ellen, ki törvényszegéseket, rablást és fosztogatásokat vitetett végbe Rákóczy birtokain és jobbágyain.
1589-ben Fáy János, Pédery Lázár és Sujthay János szolgabirák a Szt.-Lukács napja után való napon tartott közgyülésben tudtára adták a vármegye közönségének a következő erőszakosságot: Midőn a legutóbb Gönczön tartott törvényszéken Golopy Gáspár alispán és Czéczey György szolgabiró Istvánffy Miklós nádori helyettestől nyert megkeresés, valamint a megyétől vett megbizatás folytán Göncz mezővárosát Hetesi Pethe Márton váradi püspök és szepesi valamint jászóvári prépost birtokából törvényszéki ítélet alapján Bethlenfalvi Thurzó Eleknek és örököseinek kezébe akarták átadni, mikor a hites jegyző az olvasott ítélet átadási pontjához érkezett, Gyulay János, a váradi püspök megbizottja kardjához nyúlt s azt hüvelyéből félig kivonva, az ellenállást kimondotta, mire az alispán és a vele volt szolgabiró kijelentette, hogy Göncz mezőváros biróilag a püspök kezéből kivétetik és Thurzó Eleknek visszaadatik. Ekkor a püspök megbizottja nagy lármával az alispánt megragadta, felső ruháit, ingét összeszakitotta és a végrehajtás helyéből kiűzte. Az alispán Literáty Miklós házába menekült, melynek ablakából Thurzó Elek jogainak fenntartása érdekében a szomszédok és jelenvoltak előtt óvását fennhangon kijelentette. Ezek után Bertholti Lajos mint Thurzó Elek képviselője, Perényi János, homonnai Drugeth György, Károlyi Mihály, Széchy Tamás, Andrássy Péter, Mandokay Pál, ghimesi Forgách Gergely, valamint Bornemisza Imre a tokaji magyar katonaság kapitánya ellen, kik maguk szolgáikkal együtt a törvényes végrehajtás meggátlására segédkezet nyujtottak és ezenkivül a megnevezett lázadók ellen is egyetemlegesen ellenmondott. Az ellenmondás törvényes alakban a Gönczön Szt.-Lucza szűz ünnepe után tartott törvényszéki ülésből 1589-ben ki is adatott.
1590-ben Báthory István országbiró Bácsmegyei Gáspár füzéri jószágigazgatója által óvást emel amiatt, hogy a Rákóczy Zsigmond emberei a Báthory István szepsii jobbágyaitól 61 hordó bort, melyet Tállyán, Szántón és Mádon vásárolt, erőhatalommal elvettek. Ezen óvásról megyei bizonyitványt kér és ezt magának Rákóczy Zsigmondnak is kiadatni kéri.
Idegen várkapitányok.
A vármegyének többször volt baja a várak idegen kapitányai miatt; nem szünt meg sohasem sürgetni, hogy az országos törvények értelmében a várakba magyarokat helyezzenek kapitányul, a mit a kormány, mint alább látjuk, többnyire kész volt teljesíteni.
Az 1580-iki gyülésen a vármegye óvást tett a szendrővári cs. kir. kapitányok vádaskodása ellen, minthogy a reá rótt kötelezettségét hiven teljesitette és ha fogyatkozás mutatkoznék, ez a kapitányok hibája.
Az 1581-ik évben Szt. Gergely pápa ünnepe utáni napon Gönczön 499tartott vármegyei gyülésben a közönség már szivesen veszi tudomásul, hogy Rákóczy Zsigmond a magyar katonaság szendrői kapitánya lett.
Megnyugvással fogadta az 1583. évi május 27-én tartott közgyülés Széchy Tamás értesitéséből a király ama parancsát, hogy a vármegye állandó katonasága Szendrő helyett a jövőben Balogh várába helyeztessék.
Szabályrendeletek.
Közigazgatási és köztörvénykezési szabályrendeletekkel ebben az időszakban sűrűbben találkozunk.
1578-ban a vérbirság dolgában a vármegye azt végezte, hogy valakire a vért mutatják, az ispán uram kimenjen és ott comperta rei veritate a vérbirságot megvehesse azon, a kire a vérbirság háramlik. A lélekkel való szitkokra meg azonkép kimehessen és megvehesse.
1580-ban a vármegye egész és egyetemes közönsége egyhanguan és közakarattal ruházza föl a vármegye alispánját azzal a hatalommal, hogy mindenkit, úgy a nemeseket, mint nem nemeseket, ha rablást vagy tolvajlást követnek el, a nemest még saját udvarában is elfogathassa és azokat érdemök szerint megbüntethesse és ha a gonosztevő akár nemes, akár nem nemes, a büntetés elől megszöknék, akkor az alispán ingó és ingatlan javait elkobozhassa.
Az 1583-ik évi márczius 1-jére Pozsonyba hirdetett országgyülésre követekül a vármegye Cseby Györgyöt és Szendrőy Zorárdot választotta meg; előbbinek 150, utóbbinak 125 frtot szavazott meg.
A vármegye régi szokására hivatkozva, mely szerint az országgyülést összehivó királyi rendelet kihirdetése után törvényszék soha sem tartatott, a törvényszéknek már kitüzött ülési határidejét az országgyülési követek közeli elutazása miatt elhalasztja.
Az 1590-ben tartott gyülésen tudomásul vette a vármegye, hogy Barcsy Albert és György Gergely jászóvári konventi jegyzők lettek, Kún Márton kassai magyar lovas kapitány; Széchy Tamás szendrői főkapitány, Betlenfalvi Thurzó Elek Szepesvármegye főispánja, Soóváry Literátus Márton regéczvári igazgató, Goghán István pedig regéczi várnagy.
Az 1583-ik évben húsvét harmadnapján Gönczön tartott gyülésében a vármegye a naptárra nézve is határozott s makacsul ragaszkodott a régihez, kimondván, hogy tisztességvesztés terhe alatt mindenki az ó naptárhoz tartsa magát.
Az 1600-ik évben a vármegye közönsége egyik közgyülésében a Gömör vármegye és a szabad hajdu közönség jogainak Kassán leendő megvizsgálására birákul. Gyulay Jánost, Fuló Mátyást, Pédery Lázár alispánt, Fáy Istvánt, Horváth Lászlót, Mladossevich Pétert, Kerczy Istvánt, Herczegh Istvánt, Zuhay Gáspár jegyzőt és Bozinkay Györgyöt választotta meg.
Ugyanazon évben állapitották meg szabályrendeletileg, hogy bármelyik nemes ember katonáskodása alatt, akár főnemes vagy más nemesek jószágában kárt tenne, a kihágó a sértett fél által a közgyülés vagy a törvényszék elé idéztessék és bünösnek találtatván, az alispán által minden perorvoslás mellőzésével azonnal büntettessék meg.
Várak költségei. Adók.
A vármegye a várak erősitésére, jó karban tartására, tisztviselők fizetésére, váltságokra és rendkivüli közköltségekre úgyszólván minden gyülésén kénytelen volt adókat megszavazni.
Az 1578. márc. 9-iki közgyülés a szendrői vár szükségére minden jobbágyos nemes ember 2 köböl liszt és az egyházhelyi nemes egy köböl liszt beszállitására köteleztetett, a mulasztókra 2 frt birság de facto megállapittatott.
A megyei követek dijjazására a közgyülés minden jószágos nemes emberre 22, az egy zselléresre 10, s a kinek semmije sincs 5 denár adót vetett ki.
Az 1579. évi közgyülés a katonaság részére kapuszám szerint egy köböl zabot, 2 kenyeret, egy tyúkot, egy csirkét, egy ludat és minden 4 kapu után egy szekér szénát vetett ki.
A németek lovai tartására a vármegye ezen gyülésében minden kapura egy köböl zabot és minden négy kapu után egy szekér szénát vetett ki, ezenfelül Fáy Istvánnak, ki a beszedésre felügyelt, minden kaputól egy pénzt szavazott meg dijképen, de ezen felül még minden kapu után egy tyúk is volt szedendő; akinek pedig zabja nem lenne, attól árpa, vagy pedig egy köböl árpa árában 40, egy köböl zab árában 25, egy tyúk árában 3 dénár.
500Az 1581. junius 12-én kivételesen Vámos-Németiben, Perényi György főispán elnöklete alatt tartott vármegyei gyülés elrendeli, hogy Homonnai (Drugeth) István szolgája Jósa deák váltságára és Szuhay Istvánnak, aki Füleken az Pribék fejét vette, minden főnemes 50, az alább való rend 20, a szegény 10 pénzt adjon és mihamarább szolgáltassák a birák kezeibe.
Szabályrendeletképen megállapítja a vármegye közgyülése, hogy a mely falukon kaput nem róvnak, ott a szolgabiró azon emberektől, kiknek egész ekéje vagyon per 25, akiknek fél, azoktól per 12 1/2 és akiknek nincsen per 5 dénár adót szedjen be.
Az 1582-ik évi vármegyei közgyülés Monoky Péter váltságára vetett ki adót a megye nemességének megadóztatása mellett. Az előkelő nemesség személyenként 2 frtnak, akik saját nemesi épületeikben laknak, jobbágyokkal birnak és saját ekéjökkel szántanak 50 dénárnak, az alsóbb osztálynak 3 nemesi lakhely után 25, a vagyontalanabbak 12 1/2 denárnak fizetésére köteleztettek.
Az 1583-ik évi vizkereszt utáni napon tartott közgyülésében a vármegye elhatározta, hogy Szendrő várának restaurálására közmunka helyett pénzbeli segedelmet ad, de kiköti, hogy alapépitménye kőből legyen és hogy a Generalis és Russel Claudius igéretet tegyenek, miként a vármegye lakóit semmi más munkára szorítani nem fogják.
BOLDOGKŐVÁRA.
(Saját felvételünk)
Az 1586-ik év pünkösd előtti napon tartott gyülésén a vármegye a szendrői vár épitkezési segélyére 6 ökröt, egy szekeret és három bérest küldött kő- és mész-szállitás végett, s ugyanezen gyülésből a vármegye összes nemessége adakozásából 324 frt 34 krt küld ugyan erre a czélra.
Az 1587-ik év junius 19-én tartott közgyülés a vármegye alispánját és Széchy Tamást küldi a kassai tábornokhoz, a hadi tanácsba. Ugyan ez a gyülés elrendelte, hogy az alispán fizetésére, minden birtokos nemes személy 1-1 frtot, az alsóbb rendüek 50 dénárt adjanak. Az esetleg fenmaradó összeget a vármegye egyéb szükségleteire forditsák.
Az 1588. évi Invocavit vasárnap után tartott vármegyei gyülés Gyulay deák Jánost a vármegye számvevőjének és melléje segédül Monay Gáspárt választotta évi 12 frt fizetéssel. A jegyző fizetésére minden kapu után 4 dénárt vetettek ki, kivétel nélkül minden javak után, s ezen kívül más dénárok behajtását elrendelték a nemes esküdtek jutalmazására. A fenmaradt összeg a vármegye egyéb szükségleteinek fedezésére volt fordítandó. Ugyanez a közgyülés kötelezőleg kimondta, hogy a felsőmagyarországi főkapitány tiszteletdijára a főbb nemesek egyenként 1 frtot, a középnemesek 50 dénárt, az alsóbb rendüek 25 denárt fizessenek.
Az 1589-ik évi vármegyei közgyülés nagy elismeréssel emlékezik meg a szikszói diadalról és az ebben részt vett magyar és német hadak vitézségéről, amely tettek méltányolására minden kaputól félvéka, ezenkivül személyenként 501minden nemestől egy köböl, a középnemesektől félköböl, a vagyontalanabb nemesektől pedig egy véka zabot ajánlott fel.
Ugyancsak e gyülés kimondotta, hogy mindenki siessen Szendrő várának kijavítására, még pedig személyesen a jobbágyokkal és zsellérekkel és igás erejével együtt kötélbüntetés terhe alatt. Az engedetlenek és a szökevények az azon időre választott alispán által minden perorvoslat mellőzésével személyválogatás nélkül büntetendők. Mindenki köteles a legközelebbi vasárnap Szendrőre menni és ott 6 napot egy folytában dolgozni. A személyes megjelenésre nemcsak a vármegye közönsége, de a váradi püspök és a főnemesség is felhivatott, hogy tanácsaikkal ők is közreműködjenek.
Az 1603-ik évi egyik közgyülés a vármegye szükségleteire az előkelő nemességtől 25, a középrendüektől 12 dénárt, az alsóbbrendüektől egy-egy batkát rendelt szedetni.
Jószágadományozásokról és birtokcserékről szintén 1566 óta találunk följegyzéseket a vármegyei jegyzőkönyvekben.
Érdekes a vármegyének 1608-ban, a nemes urak és prókátorok által a megyei gyüléseken és törvényszékeken szokásba vett kiabálásaik ellen hozott szabályrendelete, amelynek alkalmazásával és a birság kirovásának jogával a vármegye alispánját ruházta fel, amiben megtaláljuk a mai napság érvényben lévő széksértési kereset fogalmát.
Bocskay Istvánnal kezdődtek meg a csekély megszakítással egy évszázadig tartó szabadságharczok és vallásháboruk, melyeknek tűzpontjuk Felső-Magyarországon Kassa levén, Abaujvármegye első sorban szenvedte meg dúlásukat. Napról-napra erősebben kezdett kidomborodni a bécsi udvar alkotmányellenes, egységesitő politikai törekvése, melyet, a török ellen segitségül hivott idegen csapattestekre támaszkodva, az országgyülések sokszoros tiltakozásai daczára nyiltabban és nyiltabban igyekezett megvalósitani a török hóditás által területében megcsonkitott, anyagi erejében megbénitott országgal szemben. Minthogy Magyarország egész déli fele, a Dunántúl és az Alföld török hódoltság alatt nyögött, a nyugati részt, Bécsnek mintegy előterét pedig erősebben megszállotta a központi kormány idegen katonáival: lassankint az ország északkeleti részének tizenhárom vármegyéjére hárult át az alkotmányvédelem súlya, s ez a tizenhárom vármegye időszakonkint tartott külön országgyüléseivel mintegy külön kis országgá szövetkezett.
Abaujvármegyének csakhamar szóvivő szerep jutott e mozgalmakban, úgyszólván a vezérvármegye lett, amit elősegített az a körülmény, hogy e parciális országgyüléseket a vármegye földrajzi területén, Kassa szab. kir. városban tartották, melyet a magyar szabadságharczot vívó erdélyi fejedelmek is székhelyökül választottak.
Bocskay halála után.
Bocskay halála után 1607-ben, mint említettük, a bécsi békepontok értelmében Forgách Zsigmond, aki már 1601-ben I. Rudolftól megkapta az általa zálogban birt Losonczy-birtokokat, köztük Szaláncz várát, továbbá Dóczy András és Thurzó György, mint királyi biztosok, minden ellenállás nélkül átvették Rudolf részére az abaujvármegyei várakat, s a vármegye, úgy mint Kassa, meghódolt a koronás királynak. Báthory Gábor erdélyi fejedelem, ki a felsőmagyarországi rendeknek 1608. jul. 24-én Kassán tartott gyülésére elküldte követeit, s aki Erdély birtokában megerősittetett, szintén elismerte Rudolf utódját, II. Mátyást.
II. Mátyás.
Ennek uralkodását nagyrészt a terjeszkedő török háboru elleni védekezések töltik be. Abauj vármegye felé Ónod volt a végvár, mely a török hóditásnak gátat vetett. Ennek megerősitésére rendelte Abauj vármegye munkáját már az 1602: 14., azután az 1603: 8. és az 1613: 8. törvényczikk. 502De Tokaj várának épitéséhez is kirendelték Abauj vármegyét az ország rendei 1609-ben.
Bethlen Gábor.
Alig egy évtized mulva már ismét az erdélyi fejedelem, nevezetesen Bethlen Gábor pártjára állt a vármegye. A vallási torzsalkodások szakadatlanul égő lángját nem hogy csillapította volna a központi kormány a békepontok megtartásával; de még jobban elmérgesitette a protestánsok sérelmeinek meg nem orvoslásával, ami jó okot szolgáltatott az alkotmányos szabadság megsértései miatt elégedetlen magyar nemességnek, hogy nyiltan Bethlen Gáborhoz pártoljon, aki 1619-ben, miután nevében vezére, Rákóczy György szept. 6-án birtokába vette Kassát, s II. Ferdinánd főkapitányát, Dóczy Andrást elfogatta, egész Felsőmagyarországot könnyü szerrel meghóditotta.
Jászóvár feldulása.
A háborus időben, melynek természetszerü kegyetlenségeit a szenvedélyes vallási viszály még növelte, ez a hóditás nem maradhatott vérengzés és dúlás következménye nélkül. A reakczió ellen felbőszült, sőt fel is izgatott protestáns nép, mint Kassa történetében megírjuk, a kath. papokon töltötte ki boszuját, Szécsy György pedig, hogy Bethlen uralmát Abaujvármegyében biztositsa, de nyilván azért is, hogy a katholikus téritők legerősebb várát megsemmisitse, Jászóvárat rohanta meg. Jászón tartózkodott ugyanis ez idő szerint az egri püspök és a káptalan, kik a török kézre került Egerben nem érezvén magukat biztonságban, 1603-ban Kassára, azután 1613-ban Jászóra költöztek. Szécsy György megostromolván Jászóvárt, azt leromboltatta, a kanonokokat pedig részint megölette, részint börtönbe hurczoltatta; Thurzó Imre meg Bethlen Gábor felhatalmazásával szétosztotta a prépostság javait.
Szabályrendeletek II. Mátyás korából.
1609-ben a vármegye statutumot alkotott arra nézve, hogy ezután úgy a nemesek, mint a nem nemesek 12 frt birság terhe alatt tartoznak engedelmeskedni (obtemperálni) az viceispán uram pecsétének, melyyel egy szolgabiró avagy csak esküdt nemes ember is citálja az bizonyságra avagy egyéb dologra ispán uram eleiben.
1610-ben azt végezték, hog a ki idézésére meg nem jelenik, azt makacsságban marasztalják. A nádor parancsára minden négy jobbágy portájára egy lovast vetnek ki s ezeket portás lovasoknak nevezték. Ha valamelyik nemes ember az adóval hátralékban van, de azt erősiti, hogy már megadta a taksát, esküdjék meg s az adóróvó és bíró uramék elégedjenek meg esküjével. A paraszt harmadmagával tartozik megesküdni.
1611-ben a nádor asztalára tiszteletképen minden kaputól egy-egy tulkot, három kapu után egy ludat és egy-egy köböl zabot adni elhatározta a vármegye. A rovó mellett levő jurátus fizetése és más megyei szükségletek fedezésére minden kaputól 50-50 pénzt szedett be. "Mivel az sok gonoszság felette megbővült", ispán uram tiszte szerint bíráit melléje vévén, minden várost, falut fölkeressen és a latrokat nyomozza ki és büntesse meg.
1612-ben szabályozza a vármegye a bormérés ügyét s a korcsmáros paraszt emberekre, kik a nemesek kárára árultatnak bort és sört, büntetést állapít meg. A jó fejér lengyel garast el kell fogadni; a ki el nem fogadja 12 frt büntetéspénzt fizet).
A Gönczön 1612. május 14-én tartott törvényszéken kimondta a vármegye, hogy ha valamelyik falu a biróválasztásban nem tud megegyezni, a szolgabiró egy esküdttel menjen ki s meghallgatva a civakodó pártokat, válaszszon birót; ha a megválasztott a tisztet nem akarná fölvenni, rögtön 12 frtban elmarasztalandó s felebbezésnek helye nincs; a birság az alispán és a négy szolgabiró közt oszlik meg.
1614-ben a vármegyének és városoknak engedelmeskedni nem akaró szepesi vargákat eltiltja, hogy a falusiaktól bőrt vásárolhassanak s minden falunak keményen meghagyatik, hogy a szepesi vargáknak ne merjenek bőrt eladni. A szepesi vásárra a vármegye kiküldi Tury István vármegye nagyját, hogy a falusiakra szigoruan vigyázzon.
Ugyanakkor a megölt jobbágy ügyében követendő eljárást szabályozza.
1619-iki kassai országgyülés.
Alig hóditották meg Kassát és Abauj-Torna vármegyét Bethlen vezérei, maga Bethlen Gábor is bevonult és már 1619. szeptember 21-ére országgyülést hivott egybe Kassára, a hol a felsőmagyarországi vármegyék hódolati esküjét fogadta. A gyülés a békepontok megsértése miatt kimondta 503a háborut a király ellen. A harcz Bethlennek kedvezett, s II. Ferdinánd 1822-ben kénytelen volt vele békét kötni, melynek értelmében Abauj vármegye birtoklása Bethlen Gábornak élete fogytáig biztosittatott; Torna vármegye ellenben Ferdinándé maradt.
Felekezetek egyenjogusága.
Bethlen Gábor elrendelte a vallásfelekezetek egyenjoguságát; de nem akadályozta meg a protestánsok által gyülölt jezsuiták elűzését, s lefoglalta a papi jószágokat, a széplaki apátság jószágát is, melylyel, mint alábbi leveléből látjuk, Alvinczi Pétert, az irodalmi téren is kitünt kassai református prédikátort, egyik legbizalmasabb hívét ajándékozta meg. Mint maga is buzgó református, az evangelikusok által is üldözött reformátusoknak fogta pártját. De a magyarországi urakban, kik kezdetben nagy tűzzel fogtak fegyvert mellette, keserüen csalódott. A közerkölcsiség nem sokkal volt rosszabb, mint a mohácsi vész után, az ellenkirályok harczainak korában. Igen sokat a sértett hiuság vagy a nagyravágyás, személyes boszú vagy az anyagi haszon reménye vitt Bethlen zászlaja alá. Ezeknek csak czégér volt a nemzeti ügy. A széleskörü műveltséggel biró, idealista, de ábrándokat hajszolni nem tudó, nagy politikai tehetséggel megáldott fejedelem elkeseredve tapasztalta a kényelemszeretet s az anyagi érdek előtérbe tolakodását; de ha már egyszer kardot rántott, dicstelenül nem akarta hüvelyébe rejteni, s attól a határtól, melyet magyarországi foglalásában Abauj vármegye jelölt, visszavonulni. Igen jól jellemzi a helyzetet az Alvinczihez 1627. április 3-án intézett levelében (Szilágyi Sándor közlése a századok II. kötetében), melyben a többi közt következőket irja:
Bethlen levele Alvinczihez.
Az nagy fervor nagy hirtelen megváltozék az emberekben, az hadakozást megunák az uri és nemes rend mindjárt, látván és vévén eszekben, hogy nem egy-két hét alatt mehet végben hazájoknak egy római császár keze alól való szabaditása, nem az német idejében szokott forma szerint kell hadakozniok, zsoldosok állatások által, hogy magok honn nyughassanak: hanem személyekben való praesentiájokat kévánják az hadakban, és nem akkor mehetnek haza, a mikor akarnak; fáradságot, nyughatatlanságot, sőt vérek ontását is kelletik hazájokért netalám szenvedni, - megsokallták, bokrosan kezdének tanácsot tartani, de annál inkább elrémülének, meghallván az prágai infelix pugnát, exinanimes facti sunt quam plurimi, és némelyek quaesitis coloribus házokhoz kezdének búcsuzni, némelyek kétségben esvén, Káin módjára az Istennek hatalmas ereje és gondviselő irgalmassága felől, palatinussal conjungálák magokat és veszedelemre conjurálának, nem emlékezvén meg az én ő érettök felvett hadakozásomról, életemnek periditásáról. Mindnyájan eloszlának magamat hagyának kevés fizetett népemmel.
Mint állattam strázsát, és éjjel-nappal mint harczoltak az megnevezett kevés vitézim császárnak Bakoival levő egész ármádája ellen, hatodfél holnapig tartóztatván őket Magyarországban valló irruptióktól, kegyelmetek jól emlékezhetik reá, mert jut eszemben, hogy az karácsony ünnepén kegyelmed is Szombatban nálam volt; és mikoron elől, oldalul és hátul gyujtott nagy tüzek miatt ott bátorságosnak lenni nem láttam volna, kényszerittettem alájönni Kassára; circa 13. avagy 14. Maji érkezvén, 18. Junii onnét mely néhány magammal kényszerittettem kiindulni, hallván az ellenségnek Putnokhoz érkezését, Kassa alá menő szándékát, hogy annak obviálhassak és reám nézve az státusokat is serénbe vehessem mellém való jövetelre: kegyelmed jól emlékezhetik arra is; de ez kevés napok alatt is volt-é nyugodalmam Kassán? Isten és kegyelmetek itélje meg. Bornemissza János hivünket, mely nagy főtöréssel indithattam Ujvár segitségére; rajta esett infortunium miatt ujabb segitséget mely nehezen s mennyi gonddal, búval conscribálhattam melléje, kikkel felmehessen. Ujvárnak megtartásában menynyi éjjeli-nappali fáradságom volt; sok aranyimat és munitióimat néhány izben expediáltam Ujvárban. De ennél keservesebb és nehezebb vala, hogy amaz gyalázatos grátiát (melynek kezdete is ez vala, ha jól emlékezem reá, essi absqueulla praebita occura stb.) minden statusok örömmel elveszik vala, nem gondolnak vala semmi gyalázatos hirben-névben való eséssel, hazájok szabadságának labefactatiójával, az isteni igaz tiszteletnek, vallásnak megromlásával; eszekben sem jut vala azelőtt 9 és 10 hónappal concludált unióról (melyet az pápisták igazán neveztek volt unni jónak) Ferdinánd császár királyságának in aeternum renunciálisáról; megsem emlékeznek vala akkor, hogy én választott királyjok vagyok: mert körmökre égett vala, és nem hihetik vala abból az labirinthusból való emergálásokat 504különben, hanem ha császár hüsége alá redeálnak ismét és liberae dispositioni ejus submittálják magokat, mint az morvaiak. Mely akkori bolondoskodásnak ha én Isten vezérlése által egyedül nem állok vala ellene és reá bocsátám vala őket, s megengedtem volna elvételét annak az gyalázatos és minden szabadságoknak az által való örökké elnyomatandó gratia-levélnek: bizony nem különben jártak volna eddig az morvaiaknál, bécsieknél és ausztriaiaknál. Gondolkodjék az aránt kegyelmed, hogy ha magamat megengedtem volna koronáztatni, mennyivel vallottam volna nagyobb szégyent; semmivel sem volna mostan az én állapotom is jobban az Fridericusénál.
***
Kassáról való megindulásom után az Uristen az ő nagy hatalmát akarván megmutatni én általam, erőtelen és tudatlan férge által; azt az nagy ármádiát és abban bizakodó, felfuvalkodott nagy embereket megszégyenité, megrémité, elfuttatá, dissipálá, - az 35 ezer emberből (kik Ujvár alá jöttek vala) 9400 mehetett el az én elérkezésemig, az többi elveszett ki igy, ki másképen, Pozson alatt annak is jó részét az Isten az mi fegyverünk által végzé el; mi voltunk Isten által az győzedelmes felek; mégis 18. gyülést tartának az urak és vármegyék, erőltetvén, hogy én kérjek császártól békességet. Mely kivánságnak nem látván fundamentumát, sőt igen nagy gyalázat nélkül, hoy az nem is lehetne, nem annuáltam ő kegyelmeknek, sőt totus contrarius voltam, várván az jó occasiótól, melyet látván, hogy emelkedni nem akarok, legelőször is Rákóczy György uram jöve haza feleségének feje fájására is avagy partussára. Látván, hogy sem az magok javára, tisztességére, sem az én becsületemre nem néznek, hanem utcunque csak lehessen békességek, semmivel sem gondolnak: kényszerittetém az gyalázatos conditiók szerént császárral megbékélni nikelsburgi tractatus idején, nem ugy mint én kivántam volna régben, ha az tatár had szintén kellete korán nem érkezik vala; mert minden egyenetlenségeket, intentumokat és hadakozáshoz való kedvetlenségeket az magyar nemzetnek császár és tanácsi jól értették, tudták azt is, hogy Ujvár és Pozsony alá erővel vitték őket, sőt az gratia levelet mily örömmel acceptálták volna; melyre nézve tudta császár maga hatalmát őrzeni, ha mi Istentől nekünk engedtetett aurea occasioval élni sem akartunk, sem tudtunk. Mely nehezen retineálhatánk Kassa várossát kezünknél, jól tudja kegyelmed, mennyit igérnek vala érette: bizony nem az proventussáért, sem hozzájok való szeretetekért, hanem boszujoknak rajta való ultióknak kivánságáért.
SZALÁNCZ VÁRA.
(Saját felvételünk)
***
Nállam nélkül is a török qualemcunque pacem látván, hogy akár concludálni; considerálván állapotomat, mellém jött német segitségnek két része meghalván, a generálisok is közülök kihalván, fizetlenek, ruhátlanok a télhez, fegyvertelenek levén, és nagysokan császárhoz igyekezvén közzülök deficiálni, magunk hadainak állapotjuk abban levén, amint feljebb előszámláltuk: nekünk ugy tetszett, s most is ugy tetszik, jobb volt megtartanom nemzetünket szabadságánál, religióinál az előbbeni végezések szerint (azokból keveset remittalnom), hogysem mindenestől fegyverek alá, praedára, utolsó veszedelmével bocsátanom. Mert mikoron a magyarok velem egyenlő akarattal oly szivvel, amint én, fogták volna a magok szabadságok és hazájok oltalmát; bizony - szómmal mondom és irom, - hogy nem volna mostan ennyi szakadás köztünk.
Megnyugtatja ezután Alvinczit, hogy a béke föltételeit (conditióit) ő mint keresztény emberhez illik, szigoruan megtartja, ha a császár is megtartja, de ha a császár megsértené a föltételeket, maga parancsolná a rendeknek, hogy fegyvert fogjanak, noha soha sem kivánta felülésüket igaz ok nélkül. Ezután megnyugtatja a széplaki apátsági jószág felől, így folytatván levelét:
505A jószágok állapotját a mi illeti, az is ebben (a conditiókban) vagyon, hogy valakinek valakinél eddig inscribált jószága felől valami végezése vagyon, akárminémü az olyan jószág, abba marad, és kezéből senki nem tartozik remittálni, mint verbi gratia Bornemissza Jánosnál való jószág felől Petének végezése vagyon velem: ergo kezénél maradt; a papok jószága felől végezésem vagyon, kit széplaki jószágnak hivnak, ergo kegyelmednél is megmarad, s igy egyebeknél is.
II. Ferdinánd.
Bethlen 1629-ben meghalván, még ez év deczemberében Alaghy Menyhért országbiró, mint királyi biztos átvette Abaujvármegyét II. Ferdinánd részére. A királyi uralom azonban ezzel éppen nem volt biztositva. Sőt már az első években koczkára tette Eszterházy Miklós nádor türelmetlen gyülölete Rákóczy György ellenében, a kit az erdélyi rendek Bethlen Gábor utódjául választottak, de a kit ő mindenképen ki akart szoritani a fejedelmi székből, nem szünt meg sürgetőleg kérni a király engedélyét és pénz- meg katonasegitségét, hogy háborut indithasson Rákóczy ellen, sőt a felsőmagyarországi rendeknek 1631 januárban tartott gyülését is a háboru meginditására akarta rábirni. A vármegyék azonban, melyek magatartását az udvar békés szándéka megkönnyitette, a háboru ellen foglaltak állást s felhivták a nádort, a Rákóczy Györgygyel való békés megegyezésre, a mi Eszterházy makacskodása miatt csak több havi alkudozás után, akkor is a már előrehatoló Rákóczy győzelme és a bécsi udvari körök pressziója folytán jött létre Kassán. A vármegye megelégedetten fogadta a békekötés hirét. A vallási harczok, a különböző uralmak alatt egymást felváltó hadak elviselhetetlen teherrel nyomták már a föld népét, melynek a háboruk dicsőségéből semmi, pusztitásaiból és adóterheiből annál több jutott. A parasztok közt lappangva érő elégedetlenség 1632-ben a szomszéd Zemplén vármegyében már nyiltan kitört és csakhamar Abaujvármegyét is lángba boritotta volna, ha Eszterházy nádor és Forgách Miklós főkapitány hirtelen a zendülőkre nem ütnek. A parasztzendülést ekképen csirájában elfojtották, számosakat elfogtak, vezérüket, Császár Pétert Kassán kivégezték.
De a termelőket, valamint a vásáros iparosokat, kerskedőket a törvénytelen módon, sűrün felállitott vámsorompókkal is kizsákmányolták. Az országgyülés nem türte ezt szó nélkül. Az 1635-ben Sopronban tartott országgyülés a 30. tvczikkben elrendeli, hoy az ország haszna nélkül Abaujban nevezetesen Szepsiben, Jászón, Rozgonyban felállitott fiókharminczadok megszünjenek, s a mennyiben azokat a kiküldött biztosok szükségesnek találnák s helyben hagynák, kezelésük belföldiekre bizassék.
1633-ban az ügyvédek (prokuratorok) költségeit szabályozza a vármegye. "Az olyan ügyvéd, ki az egyik féltől valamely pörben előleget vesz föl s azután a másik peres félnek ajánlja fel szolgálatát, foglalkozásától örökre megfosztatik. Procurator uraim pedig az peres személyeket illendőképen jus szerint s Istennek tartozó lelkiismereti szerint taksálják."
1634-ben az assessorok kötelességeit szabályozza s lelkökre köti a vármegye titkait és titkos dolgait.
Mivel sok panaszok vannak, hogy némely nemesek, nem gondolván semmit a jó rendtartással, a határukban levő közporkolátokat, szőlőgyepüket be nem fogják, valamint a parochia, iskola, pásztor háza, híd és út csinálásokban és egyéb közönséges dolgokban nem egyeznek és visszát vonnak, a vármegye ezek itéletére a paraszt birókat felhatalmazza, úgy hogy sok toties quoties egy forintig büntethessenek.
Vallási torzsalkodások. III. Ferdinánd.
A míg a parasztságot anyagi létének folytonos romlása tette elkeseredetté, az úri osztály és a klérus nem fogyott ki a vallási torzsalkodásból. II. Ferdinánd uralma Abaujvármegyében biztosítva lévén, kormánya, mint Magyarország egyéb részeiben is, erősen támogatta a katholikus ellentörekvést, még pedig első sorban azoknak a templomoknak visszavételével, melyek eredetileg katholikusok voltak, de vagy elvették a protestánsok, vagy a protestánssá lett földesúr, mint jogos tulajdonát, lefoglalta. II. Ferdinánd 1637-ben meghalván, utóda, a már megkoronázott III. Ferdinánd országgyülést hivott egybe Pozsonyba, mely alatt egyszersmind a királyné koronázásának is végbe kellett mennie. Ez országgyülésre Abaujvármegye is nagy panaszokkal küldte követeit. Cseh János mislyei prépost elvette a protestánsoktól a mislyei templomot, annak concionátorát elmozditotta s jövödelmétől megfosztotta. Székely Balázs meg a somogyi (a mai Somodi) község templomát foglalta el; de nem elégedvén meg ezzel, meg akarja 506akadályozni a lakosokat a bécsi békekötésben biztositott szabad vallásgyakorlatukban, a mennyiben szigoru büntetés terhe mellett azt is megtiltja nekik, hogy a szomszéd reformált templomok valamelyikét látogathassák. A vallás szabad gyakorlatának ez a korlátozása annál inkább bántja a rendeket, mert másrészről a királyi kormány nem volt elég erős, vagy nem forditott kellő gondot arra, hogy utját állja a törökök terjeszkedésének, a kik a zsitvatoroki béke megállapodásainak megsértésével nem csak többszörösen pusztitották Abauj vármegye egyes részeit, de foglalásokat is tettek a vármegye területén.
Az országgyülés már két hónapig vitatkozott a vallási sérelmek fölött s a protestáns rendek egyáltalában nem akartak addig belemenni a királyi előterjesztések tárgyalásába, míg a sérelmek orvosolva nem lesznek. Követelték a királytól annak biztosítását, hogy a városok és a községek a következő országgyülésig az ország törvényei szerint megmaradhassanak vallásuk szabad gyakorlatában s gondoskodjék ő felsége a viszályok elháritása végett, hogy a jövőben ne történjenek templomfoglalások, a jobbágyokat birságok vagy más erőszak alkalmazásával ne kényszeríthessék a katholikus hitre való áttérésre s ne szedjék el a parochiális jövedelmeket. Minderre, a mint emlitettük, Abauj vármegye követei is megtörtént eseteket hoznak föl. Abauj vármegye egyik követe a naplóiró Szemere Pál volt, a kit kartársai "nagyszerü" melléknévvel ruháztak föl.
A kath. klérus élesen válaszolt a királyhoz intézett fölterjesztésében a protestánsok panaszaira, mi nagy felhoborodást keltett az utóbbiak közt. A nádor maga vetette közbe magát, hogy a mindkét oldalon szakadásig fokozódott elkeseredést enyhítve, békés megegyezést hozhasson létre. 1638. január 30-án (mint Demkó Kálmán irja az 1637/38-iki országgyülés történetében) magához hivatta négy vármegyének, még pedig Abauj, Hont, Sáros és Szatmár vármegyék követeiket, s ezek által akart hatni a protestáns rendekre; de lehetetlen volt őket oly engedékenységre birnia, a minőt a királyi udvar és a katholikus urak kivántak. Abauj vármegyére nézve fontos eredménye volt ez országgyülésnek a rendek sürgetésére adott ama királyi leirat, mely biztositja a rendeket, hogy a felvidék hathatósabb védelmének okából megszaporitja az Abauj vármegye határán levő Szendrő vára őrségét, megengedi Ónod megerősitését, a várak védőműveinek újabb megerősítése czéljából pedig egy hadi épitész rendeltetik ki, a ki állandóan Kassán fog lakni.
A sérelmek orvoslása azonban csak ígéret maradt Mihelyt az országgyülés szétoszlott, nem gondolt rá többé komolyan III. Ferdinánd kormánya. A nemesség e miatt való elégületlensége már öt év mulva nyilt fölkelésben tört ki. Abauj vármegye adta ki rá a jelszót. A vármegye nemesei összegyülekeztek Kassán s követeket küldtek Rákóczy Györgyhöz, hogy hódolatukat kifejezzék.
I. Rákóczy György.
1640-ben Abauj vármegye székház épitését határozza el. Az ez évi statutum erre nézve ezeket tartalmazza: "Az nemes vármegye törvényszékes házának megépitésére minden úri praelatus és jószágos nemes uram ki-ki, magok jóakaratjok szerint, igértenek bizonyos számú pénzt, melyeket regestromban irtunk és comprehendáltunk és az nemes vármegye protocolumában in specie örök emlékezetre beinseraltatjuk. Ezen házunk felépitésére az taksás nemesek (vagyis egyházhelyi nemesek) fél taksájokat adják meg."
1644. január 18-án már két szomszéd vármegye, Borsod és Zemplén is csatlakozott az abaujiakhoz. A három vármegye Kassán tartott közös gyülésén elhatározta, hogy tömegesen lóra ülteti a nemességet és hadat szed Ferdinánd ellen. Forgách Ádám főkapitányt márczius 11-én elvonulásra kényszeritették s Rákóczy György másnap elfoglalta a várost. Erre a fölkelés villámgyorsan terjedt el az egész felvidéken. Ferdinánd Eszterházy Miklós nádort és Puchaim Kristófot küldte Rákózcy György ellen. Eleinte kedvezni látszott a szerencse a királyi hadnak, de csakhamar érzékeny vereséget kellett szenvedniök Kemény Jánostól, Rákóczy György vezérétől, a ki Puchaimot Szaláncznál, azután Somosnál megverte. Rákóczy György Regécz várát is elfoglalván, III. Ferdinánd jónak látta békét kötni vele. Az 1645. okt. 22-iki békeszerződés értelmében Rákóczy György megtarthatta Abauj vármegyét haláláig Regécz várával együtt, ezenkivül a szent római birodalmi herczegi czímet kapta.
