Népoktatási alaptörvényünk elrendelte, hogy a nagyobb középpontokban a polgári elem értelmi színvonalának emelése érdekében felső nép- és polgári iskolákat állítsanak. Erre Titelen áll. polgári fiú-, Palánka községben áll. polgári fiú- és leány-, Apatin és Óbecse községekben polgári fiú- és leány-, Magyarkanizsa községben, mely újabban r. t. várossá alakúlt át, községi polgári fiú- s végre Újverbász községben társulati polgári leányiskola keletkezett.

Bács-Bodrog vármegyében a közoktatás terén a legutóbb lefolyt 40 év alatt hatalmas lendületet lehet megfigyelni. Midőn a bácsbodrogmegyei tankerület megalakúlt, az egész vidéken alig volt 150 elemi iskola és 8 kisdedóvó. Más népoktatási intézet nem is volt, csak még három fő- és egy algimnázium. A tankötelesek és tanerők számát, valamint az iskolák költségeit ebben az időben még nem is tartották nyilván.

A vármegye tanügyi hatóságának csak az 1874/5. tanévben volt alkalma először, hogy mindezekre nézve behatóbban tájékozódjék. Erről a tanévről készűlt tanügyi jelentésből tudjuk, hogy a vármegye városaiban és összes községeiben ekkor összesen 104,808 tanköteles és 67,373 tényleg iskolába járó gyermek, 266 elemi iskola, 664 tanító volt s a tanítók fizetésére 641,234 koronát fordítottak. Csak némileg emelkedett e számok aránya az által, hogy a polgárosított ú. n. Csajkás-kerület 14 községét az 1876. évben a vármegyéhez csatolták.

Habár a következő évek során a népoktatási intézetek száma s a vármegye közönségének az iskolaügy iránt való áldozatkészsége mindinkább fokozódott is, a lakosság szaporodásával és az igények emelkedésével csak nagy erőfeszítéssel tudott a vármegye lépést tartani. Ma már azonban e vármegye oktatásügy szempontjából is az ország legelső törvényhatóságainak sorába tartozik; a mit a tanügyi statisztika bizonyít.

A vármegyei törvényhatóság területén az 1906/7. tanévben össze volt írva 120.338 tanköteles, ezek között 6-12 éves fiú: 42,743, leány: 42,100; 13-15 éves fiú: 17,897, leány: 17,598, vallás szerint róm. kath.: 77,211, gör. kath.: 2159, gör. kel.: 22.460, ref.: 4489, ág. ev.: 12,273, unitárius: 5, izr.: 1741; nyelv szerint magyar: 50,633, német: 35,730, tót: 5104, kisorosz: 2105, horvát: 328, szerb: 22,191, bunyevácz: 4141, egyéb 106. Tényleg iskolába járt: 85,112: vagyis az összes tankötelesek 71%-a; nem járt: 35,226 vagyis 29%.

A magyar tankötelesek közűl kerekszámban járt 74%, a németek közűl 90%, a szerbek közűl 72%, a bunyeváczok közűl 70%, a tótok közűl 87%.

A vármegyei törvényhatóság területén az 1906/7. tanévben összesen 359 iskola volt.

Ez iskolák következőleg oszlanak meg: Jelleg szerint: állami 18, községi 50, róm. kath. 156, gör. kath. 1, gör. kel. 54, ref. 15, ág. ev. 30, izr. 29, társulati 4, magán 2. Fokozat szerint: elemi: 348, polgári: 11. A polgári iskolák között volt állami: 3, községi: 6, róm. kath. 1, társulati 1.

Az elemi iskolák között volt: állami 15, községi 44, róm. kath. 155, gör. kath. 1, gör. kel. 54, ref. 15, ág. ev. 30, izr. 29, társulati 3, magán 2.

A lakosság anyanyelvéhez képest elemi iskola volt: magyarajkú: 263, németajkú: 8, szerbajkú: 64, bunyeváczajkú: 1, bunyevácz és németajkú: 1, tótajkú: 10, ruthénajkú: 1. A tanítók számához képest: 9 tanítós 19, 6 tanítós 20, 5 tanítós 24, 4 tanítós 46, 3 tanítós 42, 2 tanítós 56, 1 tanítós 141. A vármegye elemi népiskolái közűl 204, vagyis 58% több tanítós, mely körűlmény a vármegye népnevelésügyének kedvező fokmérője.

A növendékek neme szerint: a) polgári iskola: fiú: 5, leány: 6; b) elemi iskola: fiú: 25, leány: 23, vegyes: 300.

A 359 iskola tanítóinak száma 1032, ebből 58 a polgári és 974 az elemi iskolákra esik. Az alkalmazott tanítók valamennyien oktatói képességgel beszélik a magyar nyelvet. Az iskolák állami segélye a személyi illetmények beleszámításával 93.400 korona. Az iskolák összes fenntartási költségei, a ref., ág. ev. és egyes izr. iskolák kivételével, a községi pótadóból fedeztetnek. Az iskolák személyi kiadásaira 1.651,200 kort, a dologiakra 107,196 kort fordítottak. A vármegye területén fennálló 127 község közűl 62-nek az 1868. évi 38. t.-cz. 39 §-a alapján a legelőfelosztás és tagosításból keletkezett községi iskolai alapvagyona van. E községi iskolai alap 1747 hold 297 □-öl földből áll és értéke 1.195,549 koronát képvisel. A volt katonai határőrvidéki alapokból keletkezett nevelési és képzési alap 240,882 kor. 14 fillér s jövedelme iskolai czélokra szolgál.

416A 263 magyarajkú iskola között volt állami 15, községi 33, róm. kath. 151, ref. 14, ág. ev. 16, izr. 29, társulati 3, magán 2. A 8 németajkú elemi iskola között volt: községi 1, róm. kath. 2, ref. 1, ág. ev. 4. A 64 szerbajkú el. népiskola között volt: községi 10, gör. kel. 54. A 10 tótajkú ág. ev., a bunyevácz és bunyevácz-németajkú 1-1 iskola pedig róm. kath. jellegű.

Az 1907. évi 27. törvényczikk a nem áll. elemi iskolák jogviszonyait szabályozta, a magyar nemzeti oktatás sikerére való tekintettel. A vármegye osztatlan örömmel fogadta e törvényt, mely egyébként csak elősegítette a hazafias irányú népoktatás emelésére és biztosítására irányuló törekvését, a mely kezdettől fogva oly erős volt, hogy még ez a néptelen vármegye is meg tudta hiúsítani Mária Terézia és II. József németesítő politikáját. E miatt telepítettek ide eredeti német néptömegeket is, de a telepesek nagy része is teljesen beleolvadt a magyar nemzetbe. Bácskertes, Tataháza, Doroszló, Mélykút, Jánoshalma és Topolya községek idegenből származott lakossága ma már teljesen magyar s az ifjabb generácziót már nem befolyásolja lelkületében ősi származása. Hála és dícséret illeti ezért a vármegye vezető férfiait, hazafias papságát s hivatása magaslatán álló tanítókarát.

A vármegyei törvényhatóság a magyar nyelv eredményes tanítására kiváló gondot fordít. A báró Rudics József-féle hagyaték rendezése alkalmával a magyar nyelv sikeres tanítása terén kitűnt tanítók jutalmazására alapítványt is tettek, a melynek kamataiból minden évben 12 tanító, egyenkint 100-300 kor., 40 tanuló egyenkint 40 kor. jutalomban részesűl. Ugyane czélra szolgál a Korbay-féle alapítvány is: évi jövedelméből évente három ref. tanító kap jutalmat.

A magyar nyelv sikeres tanítását nagyban előmozdítják a vármegyei kisdedóvók. Talán nincs is ez országban még egy vármegye, mely az 1891. év 43. törvényczikk szentesítése után annyira felkarolta volna a kisdedóvás magasztos ügyét, mint Bács-Bodrog vármegye, hol 82 községben van már kisdedóvó, van azonban 45 község, a melyek eddig kisdedóvót állítani nem birtak. A 82 községben és négy városban szervezve van 112 rendes kisdedóvó és nyolcz állandó menház. Az óvóintézetek közűl állami: 13, községi: 75, róm. kath.: 11, gör. kel.: 8, izr. egy, társulati: kettő és magán: kettő. Egynél több kisdedóvója van Apatin, Bácsalmás, Bezdán, Bácsföldvár, Csurog, Mohol, Óbecse, Ófutak, Péterréve és Szenttamás községeknek, Baja, Szabadka, Magyarkanizsa, Újvidék, Zenta és Zombor városoknak. Állami kisdedóvókat Apatin, Bácskeresztúr, Bácsújfalu, Gombos, Kölpény, Kuczora, Óverbász, Ósóve, Piros, Szilágyi és Titel községekben állítottak fel. A 112 kisdedóvó közűl kizárólag magyar foglalkozási nyelvű: 104, szerb foglalkozási nyelvű: 8. Az állandó menházak szintén magyar foglalkozási nyelvűek.

Az 1884. évi ipartörvény alapján 30 iparos- és öt kereskedő-tanoncziskola alakúlt e vármegye területén. E tanoncziskolák kizárólag magyar tannyelvűek lévén, magyar nemzeti szempontból igen értékesek, különösen e vármegyében, a hol az ipari és kereskedői pályára lépő ifjúság igen nagy százaléka idegenajkú. A magyar iparos- és kereskedő-osztály értelmi fokának emelése és hazafias nevelése terén elismerésre méltó eredményt mutatnak fel ez iskolák.

A sz. kir. és t. j. f. városokon kívűl kereskedő-tanoncziskolája egyedűl Újverbász községnek van. Iparos-tanoncziskolák a következő községekben vannak: Ada, Apatin, Bajmok, Bács, Bácsfeketehegy, Bácsszentiván, Bezdán, Csantavér, Cservenka, Csurog, Hódság, Kula, Óbecse, Kossuthfalva, Ószivácz, Palánka, Paripás, Szenttamás, Temerin, Titel, Topolya, Torzsa, Újverbász és Zsablya, valamint Magyarkanizsa és Zenta r. t. városokban. A vármegyében fennálló iparostanoncziskolákba 6278 tanuló járt. Ez iskolák összes kiadásai 77,290 kor. 68 fillért tesznek ki.

Az ismétlő-iskoláknak gazdasági ismétlő-iskolákká való átszervezését a kormány elrendelte és eddig 62 gazdasági ismétlő-iskolát állítottak fel. A gazdasági ismétlő-iskolának egy specziális fajtája: a szaktanítós gazdasági ismétlőiskola, rendesen 15-20 holdnyi területen a nép szokásainak megfelelő gazdasághoz van berendezve, hogy állandó kapcsolatot tartson a néppel. Bezdán, Kishegyes és Óbecse községekben van ilyen iskola. A gazdasági ismétlő-iskolákkal kapcsolatban meg kell még emlékeznünk az adai és szabadkai m. kir. földmíves-iskolákról. Ez intézetek feladata, hogy nagyobb uradalmak számára a birtokos, vagy gazdatisztek rendelkezéseit végrehajtó földmíveseket neveljen. 417A tanítás tehát gyakorlati s a munkában való ügyesség kifejtésére igyekszik nagy súlyt fektetni. Az elmélet a mezőgazdasági szaktárgyak tanítására, írási és számolási dolgozatok készítésére terjed ki. Minden földmíves-iskola 100 holdnyi földterületen felállított gazdaság középpontján fekszik és internátussal van egybekötve. Az adai földmíves-iskolánál Zenta, Zombor városoknak, Óbecse, Mohol és Péterréve községeknek egy-egy tanuló kiképzésére örökös alapítványaik vannak. Néhai id. Latinovics János pedig vármegyei születésű és szegénysorsú ifjak kiképeztetésére tett alapítványt. Az adai m. kir. földmíves-iskolát 1880-ban, a szabadkait pedig 1905-ben állították fel.

Az ifjúság hazafias nevelését lennének hívatva megszilárdítani a továbbképzésen kívűl az ifjusági egyesületek, iskolai és népkönyvtárak. Apatin, Bácsszentiván, Bácskeresztúr és Monostorszeg községekben fennálló ifjúsági egyesületek szép sikerrel működnek. Gubitza Kálmán monostorszegi állami és Kleiner József apatini községi el. iskolai tanítók lankadatlan tevékenysége és vezetése mellett ez egyesületek kitűzött czéljukat mindinkább megközelítik. Gubitza Kálmán áll. el. iskolai igazgató tevékenységi körébe újabban a felnőttek oktatását is bevonta és vasárnap és ünnepnapokon vetített képekkel élénkített előadásokkal az alsóbb néprétegek művelődési szükségleteit akarják kielégíteni. Az előadásokat a helyi értelmiség és az áll. isk. tanítótestület tagjai tartják. Az előadások anyag a vallás, történelem, alkotmánytan, földrajz, kereskedelem és állattenyésztés köréből van merítve. Az iskolán kívüli oktatást szolgáló előadások hasznát az azokon résztvevő hallgatók nagy száma fényesen bizonyítja.

Iskolai és népkönyvtárakat Bács-Bodrog vármegye már 1879-ben kezdett alapítani. Ez évben a könyvtárak tárgyában 656. közgyűlési szám alatt alkotott és 12 pontból álló szabályrendelete rövid kivonatban a következő: Bács-Bodrog vármegyében minden község köteles iskolai és népkönyvtárt alapítani. E czélra az államilag segélyezett községi elemi népiskolai tanulók után 50 fillér, a felső nép- és polgári iskola minden tanulója után pedig kivétel nélkül 1 kor. díj szedendő. Az államilag nem segélyezett iskolák tanulói után befolyt felvételi díjaknak, továbbá az iskolai mulasztások bírságolásából befolyt büntetéspénznek fele s végre a község minden egyezer lakosa után évente a község költségvetésébe felveendő 20 korona a könyvtár gyarapítására fordítandó. A község költségvetésében felvett összegen "a népkönyvtárak terjesztésére alakúlt budapesti központi bizottság" véleményének kikérése után, a vármegyei népnevelési bizottság által ajánlott könyvek szerezhetők be. Magánúton a könyvtár gyarapítására szerzendő könyvek czímjegyzéke felűlvizsgálás végett a kir. tanfelügyelőség útján a vármegyei népnevelési bizottsághoz bemutatandó. A könyvtár részére csakis oly műveket szabad beszerezni, a melyek a serdülő gyermekben a vallásos érzelem és hazafias szellem ápolására és növelésére alkalmasak. Egyúttal az e czélra meg nem felelő könyvek elkobzását elrendelik. A könyvtár a népiskolában állítandó fel s annak vezetője az iskola tanítója, illetve igazgató-tanítója, a ki a könyvtár állapotáról a kir. tanfelügyelőnek minden évben köteles jelentést tenni. Végűl a szabályrendelet még úgy intézkedett, hogy a könyvtár első része az iskolába járó tankötelesek, a második része az iskolából kikerűlt ifjúság, a harmadik része pedig a nép számára szánt könyvekből álljon. A községi könyvtárak számát gyarapította a földmívelésügyi m. kir. minisztérium, a mely eddig 40 község számára adományozott ingyenes könyvtárat. Újabban az iskolai ifjúsági könyvtárak is szépen terjednek. Az állami, községi és a legtöbb róm. kath. iskolával kapcsolatban szervezett ifjúsági könyvtár műveit a tanköteles gyermekek szorgalmasan olvassák.

A vármegye területén 9 tanítói egyesület működik és pedig: az állami és községi tanítók részére a vármegyei községi tanító-egyesület; a róm. kath. tanítók részére a bajavidéki, bácstiszavidéki, a zomborvidéki, a bácskulai és az újvidék-palánkai róm. kath. tanítóegyesületek; végűl ref., ág. ev. és izr. tanítóegyesületek. A gör. keleti tanítók esperesi kerületek szerint tartanak űléseket, de alapszabályszerű egyesületet nem alkotnak.

A bácskai tanítóság közszelleme hazafias, egyesületi élete, a gör. keleti tanítók egyesületeinek kivételével, teljesen magyar.

Zombor szabad királyi város közoktatásügyének állapotát a következőkben ismertetjük:

418A sz. kir. városnak a legutolsó népszámlálás alkamával összeírt 29,609 lakosa közűl 31% magyar, 8% német, 40% szerb és 21% bunyevácz. Az első magyar iskola 1722-ben nyílt meg. A gör. kel. szerbajkú lakosok 1690-ben telepedtek le e város területén és első hitfelekezeti iskolájuk valószínűleg egykorú a róm. katholikus iskolával.

A város már 1749-ben szabad királyi várossá lett, de tanügyi fejlődése csak lassan haladt előre. A királyi helytartó-tanácsnak 1845. évi rendelete után fordítottak nagyobb gondot a közoktatásügyre. 1855-ben a róm. kath. és gör. kel. iskoláknál négyosztályú főtanodát és kétosztályú leányiskolát, továbbá izr. iskolát és három osztályú alreáltanodát találunk. Az 1868. évi törvény megjelenése után a város tanügye rohamosan fejlődött. A róm. kath. leányiskola vezetését 1885-ben a Miasszonyunkról nevezett iskolanénékre bízták s ekkor Haynald érsek a zárda felépítésére 100,000 koronát adományozott. Ez összegből és a hitközség 54,000 kor. hozzájárulásából épűlt fel a díszes külsejű és a pedagógiai, valamint az egészségügyi követelményeknek megfelelő leányiskola.

Az ág. ev. hitfelekezet 1906 szept. 1-én szervezte iskoláját. Az elemi népiskolákon kívűl e törvényhatóság területén róm. kath. és gör. keleti hitfelekezeti és magánjellegű polgári leányiskola is működik. A magán polgári leányiskola a m. kir. közoktatásügyi minisztérium engedélye alapján 1907 szeptember 1-én nyílt meg. Az iparos- és kereskedő-tanoncziskolákat 1885 óta tartják fenn.

A kisdedóvás ügyét a róm. kath., gör. keleti s társulati kisdedóvó szolgálja. Újabban négy állami kisdedóvót s községi polgári fiú- és leányiskolát szerveznek.

A gör. kel. szerb tanítóképző-intézetet a magyar udvari kanczellária engedélyével Szentendréről 1815-ben helyezték át Zomborba. Eleinte ez a képzőintézet vegyes volt; csak 1895 óta választották el a férfi tanítóképző-intézetet a tanítónőképzőtől. A tanítóképző-intézeteket 1896-ban négy évfolyamra fejlesztették ki. A magyar nyelvet a képző-intézetekben 1834 óta tanítják. E két tanintézet jelenleg Terzin Pál igazgató vezetése alatt áll.

A városi törvényhatóság területén az 1906/7. tanévben összeírtak 4903 tankötelest; ezekből 6-12 éves fiú: 1639; 6-12 éves leány: 1677, 13-15 éves fiú: 811, 13-15 éves leány 776; hitfelekezetek szerint: róm. kath. 2693, gör. keleti: 1998, ág. hitv. ev. 24, ref. 49, izr. 139; anyanyelv szerint: magyar: 1649, német: 257, szerb: 2006, bunyevácz: 991; tényleg iskolába járó tanköteles volt: 3235. Az iskolába járók számát a tankötelesekhez viszonyítva, iskolába járt a tankötelesek 66%-a. A tankötelesek 34%-a a város határában elszórt tanyákon tartózkodik, s e miatt nem járhatott iskolába.

A városi törvényhatóság területén a gör. kel. szerb tanító- és tanítónőképző-intézeteken kívűl volt összesen 21 tanintézet és pedig jelleg szerint: róm. kath. 6, gör. kel. 12, ág. ev. 1, izr. 1, magán 1. Fokozat szerint: elemi iskola 18, polgári iskola 3. A tankötelesek neme szerint: tisztán fiú 2, vegyes 14, tisztán leány 5. Tanítási nyelv szerint: magyar: 10, szerb: 11.

A városi törvényhatóság a hitfelekezeti iskolákat az öszes fenntartási költség erejéig segélyezvén, tanügyi czélokra évente 134,044 koronát fordít.

A fennálló népoktatási tanintézetekben 59 tanerő van alkalmazva, ezekből képesített: 23 férfi, 36 nő; rendes 23 férfi, 36 nő. A magyar nyelvet oktatói képességgel bírja 58 tanerő.

A róm. kath., ág. ev. és izr. elemi, továbbá az iparos- és kereskedő-tanoncziskolák tannyelve tisztán magyar lévén, e tanintézetek a magyar állameszme szolgálatában magasztos hivatásukat sikeresen oldják meg.

Zombor város és vidéke árvái részére az apácza-zárdával kapcsolatban árvaházat is alapítottak. Ez az emberbaráti intézet 1887. év óta áll fenn.

Szabadka sz. kir. város oktatásügye az ország harmadik városához illő színvonalon áll. Az utolsó népszámlálás szerint a város összes lakossága 82,122 volt. A lakosok 56%-a magyar, 2%-a német, 3%-a szerb, 39%-a bunyevácz.

E város tanügyének első nyomait a fárai és káptalani iskolákban találhatjuk fel. A törökök kiűzetése után is folyik ez iskolákban a tanítás. A XVIII. század elején a templomban alkalmazott kántor az értelmesebb és gazdagabb szülők gyermekeit a hitoktatáson kívűl egyéb ismeretekre is tanította. Az 1732-1733. évi adakozási lajstromban Mialtró Jakab világi tanító nevére akadunk. E tanító utódja Romics volt. A városi tanács 1743-ban Kádár János tanítót szerződtette azzal a kötelezettséggel, hogy 74 frtért a város egész kath. 423ifjúságát tanítsa. E tanító fizetését a magyar nyelv sikeres tanításáért a városi tanács két frt, három mérő búza és egy mázsa hússal megjavította. Említésre méltó, hogy a város 1748-ban a hittan oktatására Rózsafa Mária személyében külön tanerőt alkalmazott. Minthogy egy tanerő kevésnek bizonyúlt, az 1763. évben két férfi és két nő alkalmazásáról gondoskodtak. 1776-ban a város a német iparosok gyermekei részére külön német iskolát állított és egy Schmidt nevű közkatonát alkalmazott tanítóúl.

A Ratio Educationis megjelenése után négy tanítói állást szerveztek és az iskola igazgatásával Jószich Péter tanácsost bízták meg. Az 1786. és 1791. években a külvárosok részére egy-egy iskolát, a belvárosi leányok részére pedig külön leányiskolát építettek. Azonban a város 1793-ban a tanügyi kiadásokat megsokalván, a negyedik osztályt beszüntette s miután a főelemi iskola III. osztályát a gimnáziumhoz csatolták, az eredetileg négy osztályból álló főelemi iskola kétosztályúvá lett s ez állapotban maradt 1844-ig. Az főelemi iskola III. osztálya 1846-ban újból menyílt s a város 1847-ben az iskolákkal behatóan kezdett foglalkozni, de a szabadságharcz a tanügy fejlődését egy időre megakasztotta.

A város tanügye 1850-ben a temesvári tanhatóság alá kerűlt. 1852-ben már 17 tanító volt alkalmazva a város területén. A cs. és kir. helytartótanács utasítása alapján a városhoz tartozó szállások tanköteleseinek iskoláztatására is gondot fordítanak és 1859-ben Ludason, 1861-ben Ludasbíbiczháton, 1863-ban Felsőcsíkérián állított a város egy-egy iskolát.

Az 1868. évi XXXVIII. t.-cz. életbeléptetése után a törvényhatóság községi jellegűeknek nyilvánítván iskoláit, a népoktatásügy rohamosan fejlődött. Már 1878-ban 40 városi és 6 szállási köztanító volt alkalmazva. Azonkívűl gör. kel., izr. iskola és négy községi kisdedóvó is volt. Az iskolák a törvényes követelményeknek meg nem felelvén, a város 1892-ben öt iskolának 44 tanteremmel való felépítését elhatározta s e czélra 500,000 koronát fordított. A felépített iskola-épületek pedagógiai, s egészségügyi szempontból a legkényesebb igényeket is kielégítik és minden tekintetben mintáúl szolgálhatnak bármely nagy városnak; az iskola-épületek díszére válnak Szabadkának.

Valamennyi községi elemi iskola és kisdedóvó, tanítási kötelezettség nélkül felügyelő-igazgatóra van bízva. A felügyelő-igazgató tisztet Meznerics Ferencz tölti be, a ki szaktudásával és lankadatlan buzgalmával a város tanügyét sikeresen igazgatja.

A községi elemi iskolákon kívűl fennáll a város területén egy községi polgári fiú, egy községi polgári leány, egy róm. kath. polgári leány, egy községi iparos- és egy községi kereskedő-tanoncziskola, továbbá kilencz községi és egy magán-jellegű, összesen tehát tíz kisdedóvó. Az összes felsorolt tanintézetekben magyar nyelven folyik a tanítás.

A városi törvényhatóság területén az 1906-7. tanévben összeíratott 16,321 tanköteles, ezekből 6-12 éves fiú: 5843, 6-12 éves leány: 5636, 13-15 éves fiú: 2613, 13-15 éves leány: 2229; hitfelekezetek szerint: róm. kath. 15,318, görög keleti: 500, ág. h. ev.: 31, ref.: 122, izr. 350; anyanyelv szerint magyar: 9458, német: 196, szerb: 500, bunyevácz 6167. Tényleg iskolába járt a tankötelesek 60%-a.

A város óriási határában fekvő tanyákon négy éven belűl 40 új állami elemi iskolát fognak állítani. Jelenleg a tanyákon már 32 állami elemi iskola működik. A 40 új iskola felállításával a tanyai áll. elemi iskolák száma 72 lesz. A tanyai iskolák czélszerű elhelyezésével az összes tankötelesek iskoláztatása biztosítva lesz.

A városi törvényhatóság területén az állami felsőbb leányiskolán és tanítónőképzőintézeten kívűl volt összesen 47 tanintézet és pedig jelleg szerint: állami 31, községi 11, róm. kath. kettő, gör. kel. kettő, izr. egy. Fokozat szerint: elemi iskola 44, polgári iskola 3. A tankötelesek neme szerint: tisztán fiú 6, vegyes 34, tisztán leány 7. Tanítási nyelv szerint: magyar 45, szerb 2.

A városi törvényhatóság a községi elemi és polgári iskolák fenntartására fordít évente 321,773 koronát. A tanítók fizetésének kiegészítésére és korpótlékára 28,100 korona államsegély van engedélyezve.

Az alkalmazott tanítók és tanítónők száma 131, kik valamennyien szabályszerű képesítéssel bírnak és a magyar nyelvet oktatói képességgel beszélik.

Újvidék szabad királyi város közoktatása is kitűnően van berendezve. A város lakosainak száma 29.296. Ezek közűl 35% magyar, 22% német, 33% szerb, 5% tót, 1% kisorosz, 2% horvát, 2% egyéb. A török hódoltság után erőteljes fejlődésnek indúlt. Népe részben telepítés, részben bevándorlás következtében temetesen szaporodott, s virágzó ipara és kereskedelme miatt az 1748. évben szabad királyi várossá emelték.

A katholikusoknak már 1702-ben volt kis kolóniájuk, 1718-ban plébániát is nyertek. Az első tanítói állást már 1726 szeptember 2-án szervezték, s javadalma 50 forint s négy öl fa volt. 1765-ben már két tanító volt, egyik sokacz, a másik német. A város 1806-ban három tanítóval bíró főelemi iskolát szervezett s felügyeletével egy tanácsost bízott meg. Az ismétlő oktatást s ezzel karöltve az iparos- és kereskedő-tanonczok vasárnapi iskoláztatását már 1728-ban elrendelték. 1847-ben az ismétlő iskolásokat nem szerint tanították.

A görög keleti népiskola tanítóiról a határőrvidéki helységekben, melyhez Újvidék is tartozott, a bécsi kormány gondoskodott. A hadi kormány minden határőrvidéki helységben egy telek földet hasíttatott ki a tanító számára. Újvidéken a görög keleti szerb iskola 1725-ben keletkezett. A határőrség 1751-ben megszűnvén, megindúlt a kánonszerű egyházközségek s velük együtt a triviális iskolák szervezése is, melyekben az oktatás és nevelés kizárólag az egyház szükségeihez és körűlményeihez alkalmazkodott.

Az izraelita lakosok Újvidéken már 1743-ban szervezett testületet alkottak. Már ebben a korban bírájuk, rabbijuk és tanítójuk volt.

A ref. lakosok 1829-ben szervezkedtek anyaegyházzá és ez időtől fogva áll fenn elemi iskolájuk. A szép fejlődésnek indúlt tanügy az 1848-9. évben kitört szabadságharcz alatt teljesen megsemmisűlt. Maga a város is egy évnél tovább hevert romokban. Iskoláról és közoktatásról szó sem lehetett. A róm. kath. iskola csak 1851. év őszén nyílt meg újból. A következő évben már két tanítót találunk ez iskolánál. Újvidék város tanítói 1860-ig, mint a katonai határőrvidék kötelékébe tartozó tisztviselők, karddal jártak s így is tanítottak.

1868-ban Újvidék polgársága is élt törvényadta jogával és minden felekezet saját autonómiája keretében szervezte iskoláit. A város azonban a hitfelekezeti iskolákat majdnem az összes fenntartási költség erejéig segélyezi. A törvényhatóság az 1891. évben hozott határozata értelmében minden egyes férfi-tanítóra 1400 koronát, minden egyes nőtanítóra 1200 korona évi segélyt nyújt minden hitfelekezetnek. A hitfelekezeti iskolák évi segélye 1893-ban 54,600 koronát tett ki. A változott életviszonyokhoz képest a tanítók javadalmazásának az 1906. évben újból való rendezésekor, a városi segélyt a férfi-tanítói állásokra 2000 koronában, a nőtanítókra pedig 1700 koronában állapították meg.

Az 1868. évi népoktatási törvény nyomán egy állami polgári fiú- és leány-, továbbá egy görög keleti szerb polgári leányiskolát, valamint róm. kath. felső leánynépiskolát és végre az ipartörvény életbeléptetése után egy iparos- és egy kereskedő-tanoncziskolát szerveztek.

Különösen kiemelendőnek tartjuk az állami polgári fiú- és állami polgári leányiskolának nemcsak a város, hanem annak környékére is kiható kultúrális hatását. Az állami polgári leányiskola élén Nemessányi Adél igazgatónő áll, ki ez intézetet magas színvonalra emelte. Az intézetnek mind a négy osztálya párhúzamos s már népességénél fogva is az ország egyik legvirágzóbb tanintézete. A hivatásérzettől áthatott derék tanári testület teljes odaadással s nemes ambíczióval terjeszti a magyar kultúrát a vármegyének e déli részén fekvő, nemzetiségektől körűlvett és lakott városában. Az állami polgári fiú-iskola a város kereskedelmi és ipari életére átalakító hatást gyakorolván, magyar nemzeti szempontból valóban jótékonyan s áldásosan működik. Az intézet kitűnő vezetését és szükségességét annak látogatottsága bizonyítja leginkább. A növendékek száma évről-évre növekedőben van s ez örvendetes körűlmény miatt a kultuszminisztérium a polgári fiú-iskola I. és II. osztályát párhúzamosította.

A felsorolt népoktatási tanintézeteken kívűl van a város területén három községi, egy római katholikus s egy görög keleti, összesen öt kisdedóvó. A gör. keleti óvoda kivételével a többi kisdedóvó magyar foglalkozási nyelvű.

A városi törvényhatóság területén az 1906-7. tanévben összeírtak 5592 tankötelest, ezekből 6-12 éves fiú: 1917, 6-12 éves leány: 1825, 13-15 éves 425fiú: 1015, 13-15 éves leány: 835; hitfelekezet szerint: róm. kath.: 2094, görög katholikus: 75, görög keleti: 1899, ág. ev.: 483, ref. 589, izr.: 444, baptista: 8; anyanyelv szerint magyar: 2580, német: 784, szerb: 1879, tót: 177, kisorosz: 68, egyéb: 104. Iskolába eljár 3916, vagyis a tankötelesek 70%-a.

A városi törvényhatóság területén volt összesen 15 népoktatási tanintézet és pedig jelleg szerint: állami 2, róm. kath. 3, gör. kath. 1, gör. kel. 6, ref. 1, ág. ev. 1, izr. 1. Fokozat szerint: elemi iskola 11, felső népiskola 1, polgári iskola három. A tankötelesek neme szerint: tiszán fiú 2, tisztán leány 4, vegyes 9. Tanítási nyelv szerint: magyar 8, szerb 6, kisorosz 1.

E tanintézetekben az alkalmazott tanítók és tanítónők száma 76. A tanerőknek a törvényben előírt képesítésük megvan. A magyar nyelvet oktatói képességgel, három kivételével, valamennyi tanító beszéli. A gör. kath. és gör. kel. elemi népiskolákon kívűl az összes népoktatási tanintézetekben magyar a tannyelv.

Baja törvényhatósági joggal felruházott város közoktatása szintén kiváló. A város 20,361 lakosának 80%-a magyar, 8%-a német és 12%-a egyéb.

Az első magyar iskola 1722. évben alakúlt. Az 1734. évi Can. Vis. szerint a kántortanítónak szerződése van a várossal. Bök Antal az 1752. évben 92 forint fizetéssel van alkalmazva kántortanítónak. Az 1776-ból származó kimutatás szerint német iskola is volt a városban, melyet a kántortanító vezetett, a magyar iskola ekkor a segédtanító vezetése alatt állott. Az akkoriban fennálló iskola érdekes és tanügytörténeti szempontból megemlítésre méltó órarendje a következő volt: "3/4 7-kor csengetnek az iskolába; 7 órakor imádkoznak, reggel magyarúl, délután németűl. Ekkor leczkét kapnak, melyet 8 órakor felmondanak. Most délutánra készítendő feladat kijelölése után templomba mennek, honnan visszatérve, foglalkoznak, mint 7-től 8-ig; 10-1/2 11-ig hittani oktatásban részesűlnek; a sillabizálók és olvasók olvasnak, az írók írnak, a számolók számolnak, a muzsikusok muzsikálnak, utána énekelnek és hazamennek. A délutáni előadás 1-1/2 5-ig tartott. Vasárnap és ünnepeken énekelve mennek a szent misére és prédikáczióra."

A város 1816-ban a belvárosban új iskolát építtetett három tanteremmel, 1850-ben a negyedik tanítói állást is szervezték. A kántorságot 1842-ben választották el a tanítóságtól. A felsővárosban 1856-ban egy, 1870-ben két és 1882-ben újból egy tanítói állást szerveztek. Az alsóvárosban az első iskola, egy tanítóval 1840-ben nyílt meg. Ez az iskola 1857-ben két tanítóval, az 1870., 1876., 1890., 1892. és 1893. években egy-egy tanítóval és tanteremmel feljesztetvén, jelenleg ez iskolának nyolcz tantermében folyik a tanítás. Az épület modern palota, három feljáróval, hatalmas, befásított udvarral, s elzárt tornatérrel. Az iskola berendezése és felszerelése mintaszerű.

A város a leányok oktatását a Miasszonyunkról nevezett iskolanénék vezetésére óhajtván bízni, a kalocsai érsekség anyagi támogatását kérte. A zárda Haynald Lajos érsek 32,400 koron adományából, Latinovics Aurélia 9000 korona hagyatékából, Kubinszky Mihály kalocsai kanonok 12,800 korona, a bajai nőegylet 5400 korona és mások adakozásából 1870-ben felépűlvén, most az elemi és polgári leányiskola és egy zárda van benne elhelyezve.

Az izraelita elemi iskola e törvényhatóság területén 1771-ben nyílt meg. A bajai izraelita lakosoknak volt a legfogékonyabb érzékük az egész vármegyében a kultúrális haladás iránt. Az izraelita hitközség ma is négytanítós elemi iskolát, egy kisdedóvót, egy polgári fiú- és polgári leányiskolát tart fenn. A kor színvonalán álló tanintézetek tetemes iskolai adóval terhelik meg a híveket. A görög keleti szerb elemi iskola már 1692 óta áll fenn. A református és ág. ev. iskolák, valamint a községi polgári fiú-iskola az 1868. évi XXXVIII. t.-cz. végrehajtása nyomán keletkezett.

Az ipartörvény meghozatala után 1885-ben alakúlt a községi iparos- és kereskedő-tanoncziskola. Baján két községi iparos-tanoncziskola van, a belvárosi és az alsóvárosi. A községi polgári iskolai tanárok vezetése alatt állanak.

A város területén egy községi, egy róm. kath., egy izraelita s egy társulati kisdedóvó, továbbá öt állandó menház működik. Ezek a kisdedóvó intézetek mind magyar foglalkozási nyelvűek.

A városi törvényhatóság területén az 1906-7. tanévben-összeírtak 3815 tankötelest, ezekből 6-12 éves fiú: 1319, 6-12 éves leány: 1177, 13-15 éves 426fiú: 774, 13-15 éves leány: 545; hitfelekezet szerint: róm. kath.: 3240, gör. kel.: 70, ref.: 72, ág. ev.: 44, izr. 389; anyanyelv szerint magyar: 3014, német: 191, szerb: 65, bunyevácz: 537, egyéb: 8. Tényleg iskolába járt: 2667, vagyis a tankötelesek 70%-a.

Az állami tanítóképző-intézeten kívűl összesen 14 tanintézet volt a városi törvényhatóság területén és pedig jelleg szerint: állami egy, községi egy, róm. kath. hat, gör. kel. egy, ref. egy, ág. ev. egy, izr. három.

Fokozat szerint: elemi iskola 10, polgári iskola 4. A tankötelesek neme szerint: tisztán fiú öt, vegyes öt, tisztán leány négy. Tanítási nyelv szerint: magyar 13, szerb egy. A felsorolt tanintézetekben összesen 49 tanító működik, valamennyi tökéletesen beszéli a magyar nyelvet és törvényes képesítéssel bír. Az iskolák fenntartására 175,640 kor-t fordítanak. Ez összegből a személyi kiadásokra 159,000 kor., a dologi kiadásokra pedig 16,640 korona esik.

Baja törvényhatósági joggal felruházott város tanügytörténete az előretörő magyar kultúra diadalát mutatja.

Baja, Szabadka, Újvidék és Zombor városokban a triviális iskolákat meghaladó ismeretek tanítására berendezett grammatikai iskolák is voltak a XVII. században. Ezek a grammatikai iskolák a törökök magyarországi uralmának megtörése után keletkeztek és a szent ferenczrendiek vezetése alatt állván, szervezetük a jezsuiták tanúlmányi rendszerén alapúlt.

Az első latin iskola gróf Csáky Miklós kalocsai érsek engedélyével Szabadkán nyílt meg s első professzora Porubszky Tamás, ferenczrendi atya volt. Az iskola tanítási nyelve a szükséghez képest latin, magyar, illír és német volt. A tanulók összes száma 1774-ben 150-re emelkedett. A szabadkai latin vagy grammatikai iskola ez időben a vármegye legnépesebb tanintézete volt.

A szabadkai latin iskola után szervezték a bajait. A város 1757-ben Klobusiczky Ferencz akkori kalocsai érsektől kérte az engedélyt a latin iskola felállítására. Az engedély ugyanaz év október hó 27-én megadatván, a latin-magyar tannyelvű iskola megnyílt. Baja város a latin iskola szervezésekor kikötötte, hogy a latin iskola tannyelve csak latin és magyar legyen és hogy az iskolát nemcsak a város, hanem a környék ifjúsága is látogathassa. A város ez intézkedésével a magasabb műveltségnek minél szélesebb körben való terjesztését s az uralkodó latin nyelvnek a nemzeti nyelvvel való egyenjogúsítását biztosította. Az iskolát a szentferencziek Kapisztrán tartománya látta el tanárokkal.

Zombor latin grammatikai iskolája gróf Batthyány kalocsai érsek engedélyével az 1763. évben nyílt meg. Az iskola tanárai a szentferencziek Kapisztrán Jánosról nevezett házából kerűltek ki. Jamcsich István és Novák Péter voltak e latin iskola első tanárai. A tanítás épúgy mint Szabadkán, latin, magyar, illír és német nyelven folyt.

Újvidéken a gör. kel. nem egyesűlt hitközség 1734-ben alapított illír latin iskolát, melynek gör. kel., majd az ágost. ev. egyházhoz tartozó tanítója volt. A katholikus hitközségnek külön latin grammatikai iskolája nem volt; valószínű, hogy a katholikus ifjúság a szomszédos Péterváradon működött jezsuita Misszióház iskoláját látogatta.

Az 1777. év fordulópont e vármegye tanügyének történetében. Azzá tette Mária Terézia királynőnek országos tanúlmányi rendtartása, a "Ratio Educationis". A gimnázium a Ratio rendelkezései következtében egészségesebb szervezetet nyert. A latin iskolákat ez a szabályzat két részre, ú. m. grammatikára és gimnáziumra osztotta fel.

A vármegye középiskolai fejlődésének az új szervezet nem kedvezett. A Ratio ugyanis névszerint felsorolván ama városokat, melyekben a gimnáziumok megnyithatók, azok sorába e vármegye városai nem voltak felvéve. A városok tanácsai azonban gyermekeik magasabb fokú kiképzése és nevelése tekintetéből a középiskolák felállítását kérelmezni meg nem szűntek. A szép és dícséretes buzgalom az 1788. évben meghozta a kívánt eredményt.

Újvidék 1788-ban a tanúlmányi alap terhére ötosztályú nagygimnáziumot kapott, melynek fenntartásához a város 800 kor. évi segélylyel volt köteles hozzájárúlni. 427Az intézet megnyitása 1789. szeptember 1-én ment végbe iskolai ünnepélylyel. Igazgatóvá Lang Mátyást nevezték ki, első tanárai Mandik András, Subányi Ignácz, Gregus Tamás, Jankovics József és Gemza András voltak; az igazgatót 1000, a tanárokat 800, illetve 700 kor. fizetéssel nevezték ki.

A helytartó-tanács azonban amaz ürügy alatt, hogy a város a 800 kor. évi hozzájárulással hátralékban maradt, az intézetet már 1822-ben beszüntette. Többször tettek ugyan kisérletet a gimnázium visszahelyezése érdekében, sőt a katholikus hitközség 1836-ban a teljes anyagi biztosítékok kimutatásával kérte az engedélyt egy katholikus gimnázium felállíthatására, de a helytartó-tanács makacsúl és ridegen utasított vissza mindent áldozatot. Végre az 1870. évben Újvidék polgársága s a város környékén fekvő 40 község együttes kérvényben egy magyar állami főgimnázium felállítását kérelmezte a m. kir. vallás- és közoktatásügyi minisztériumnál; a mozgalmat siker koronázta. Újvidéken a tanúlmányi alapból fenntartandó kir. kath. főgimnázium felállítását 1872 deczember hóban engedélyezték és az intézet első szervezését Mészáros Nándor budai főgimnáziumi tanárra bízták, a kit őfelsége 1873 január hó 26-án nevezett ki az intézet igazgatójává. Az első tanév befejezte után Mészáros Nándor főigazgatói minőségben Szegedre távozván, őt az igazgatói székben Frankl István, Bács-Bodrog vármegye kir. tanfelügyelője váltotta fel. Frankl István 1890-ben visszavonúlt; utóda Városy Tivadar lett. A kir. kath. főgimnázium élén jelenleg Megyesi Ferencz igazgató áll.

Az 1777. évben megjelent Ratio a szabadkai háromosztályú latin iskolát megszüntette. A város 1779-ben szabad királyi városi rangra emeltetvén, középfokú tanintézet felállítását kérte. Az engedély 1781-ben leérkezett ugyan, de az iskola I. osztálya, személyeskedő viszályok miatt, csak 1782 dezcember hó 12-én nyílt meg. Az igazgatói tiszt betöltése miatt az egyetértés ismét megbomlott, s a személyes természetű küzdelemnek vége az lett, hogy a tanintézet az 1788-89. tanév végén kir. rendelettel megszűnt.

A helytartó-tanács a város kérelmére az 1791. évben két grammatikális osztály felállítását újból engedélyezte. Az 1795-1796. évben már a teljes gimnázium öt osztályában folyik a tanítás. 1806-ban a gimnázium hatosztályúvá lett s igazgatójává Sümegi Ferencz szent-ferenczrendi szerzetest nevezték ki.

Az "Organisations-Entwurf" középiskolai tanrendszer, mely a magyar kultúra és nemzeti művelődés kiírtását tűzte ki czéljáúl, négy osztályból álló al- és nyolcz osztályból álló főgimnáziumot állapított meg. Szabadka város képviselőtestülete hatosztályú gimnáziumát fináncziális szempontból négy osztályra szállította le s a tanítást továbbra is a barátokra bízta.

A politikai látóhatár derengése idején Szabadka lelkes fia, s a magyar igazságügy vezérférfia, Czorda Bódog, nyolczosztályú községi főgimnázium felállítása iránt indította meg a mozgalmat. A főgimnázium felállítása ügyében tett indítványát lelkesedéssel fogadták. Az 1861-1862. tanévben az ötödik és hatodik osztály, a következő tanévben pedig a hetedik és nyolczadik osztály megnyilt s igazgatójává irodalmi érdemeinek méltánylásáúl, Jámbor Pált választották meg. Jámbor Pál nyugalomba vonulása után Haverda Mátyás lett az igazgató. Most Kosztolányi Árpád tölti be az igazgatói tisztet.

A Ratio Educationis szerint Baja városának elemi iskolával kellett volna megelégednie. A város buzgó polgárai azonban nem csüggednek, előbb a felségnél könyörögnek, majd a szent Ferenczrend kormányával tárgyalnak. Végre 1791-ben odáig jutnak, hogy a gimnázium, mint magániskola, két ferenczrendi barát vezetése alatt megnyílik, de mert a város a fenntartási alapot ki nem mutathatta, 1814 nov. havában a helytartótanács által bezáratott. A bezáratás hírére a kultúráért lelkesülő bajaiak ügyét a vármegyei rendek veszik pártfogásukba s gyors futárt menesztvén a helytartó-tanácshoz, a bezáratási rendelet feloldását kérik és ki is eszközlik. A város erre szerződést köt a Ferenczrend kormányával, mely évi ezer ezüst forintért a hatosztályú gimnáziumnak hat tanárral való ellátására vállalkozott. Az iskolai épületet felépíttették s az intézetet 1815 jún. 14-én a kiküldött kir. biztos jelenlétében átadták rendeltetésének.

Mindjárt az első évben 326 tanuló sereglett egybe, kiket a Kapisztrán Jánosról nevezett ferenczrendi szerzetesek oktattak. Az "Organisations-Entwurf" megjelenése után a város 1851 augusztus 2-án tartott közgyűlésében a nyolczosztályú főgimnázium alapítása mellett nyilatkozott és fenntartásának 428biztosítására a szükséges alapot is kijelölte. A vármegye részéről hálás elismerés illeti Baja városát ez elhatározásért, mert a Vojvodinába bekebelezett egész vármegye területén egyedűl e város gondolt egy oly erőd építésére, melyből az 50-es évek magyarírtó politikai rendszere ellen védekezni lehetett. A bajai főgimnáziumban az első érettségi vizsgálatot az 1853-4. tanév végén tartották. E főgimnázium legnagyobb érdeme, hogy derék tanári kara a szomorú emlékű Bach-korszakban hazafias szellemben nevelte az ifjúságot. E tanári kar tagja volt Klamarik János, a ki később a minisztériumban a középiskolai tanügy vezetője lett; a tudós latin-görög filológus, Holub Mátyás; az irodalom terén is jónevű Kolmár József; a később országos hírű magyar nyelvtudós: Szarvas Gábor és Czirfusz Ferencz, a kit a közoktatási miniszter 1876-ban e vármegye kir. tanfelügyelőjévé nevezett ki.

Alkotmányunk helyreállítása után báró Eötvös József miniszter az intézetet a várostól átvette s a tanúlmányi alap gimnáziumai közé sorozta. Az 1879. évtől a bajai főgimnázium a magyarországi cziszterczi rend gondos kezeibe kerűlt s ez időtől kezdve "A cziszterczi rend bajai kath. főgimnáziuma" nevet vette fel és jelenleg Werner Adolf dr. igazgatása alatt áll.

Az újvidéki gör. keleti szerb főgimnázium fővédnökei a pátriárka s a bácsi püspök, két szentszéki ülnökkel s négy világi férfiúval együtt. Az 1816-1817. tanévben nyílt meg, mint háromosztályú kisgimnázium s fokozatosan hatosztályú teljes gimnáziummá fejlesztették. Az 1848. évi szabadságharcz néptelenné tette s épülete leégvén, 1849 november 1-én nyílt meg újra, mint négyosztályú algimnázium s fokozatosan főgimnáziummá fejlesztették ki.

A főgimnázium fenntartási költségeihez évi 20-24,000 koronával a gör. keleti szerb nemzeti alap járúl. Az intézet saját alapja 170,036 korona. Az alapítók után a gör. kel. szerb főgimnázium legnagyobb jótevője Athanaczkovics Platón, néhai bácsi püspök, a ki az intézetnek 80.000 korona értékű házat ajándékozott. A vármegyében ez az egyedüli középiskola, mely nem kizárólag a magyar kultúra érdekeit szolgálja. Mostani igazgatója Pusibrk Vazul.

Az újverbászi községi algimnázium 1809-ben nyílt meg és 1816-ig magániskola volt. Tulajdonosa Blászy János tanár volt. A magángimnázium kisegítő tanárai Skolka András újverbászi ág. ev., Baranyai Buzás János újverbászi ref. és Nagy József kuczorai ág. ev. lelkészek voltak. Az intézet 1816-ban megszűnt. A bácsszerémi ág. ev. esperesség 1822-ben elhatározta, hogy a megszűnt magángimnáziumot "ág. ev. esperességi algimnázium" névvel életre támasztja. A határozatot tett követte, mert az algimnáziumot ugyanaz évben tényleg meg is nyitották; első tanára és igazgatója Szlávkovszky Mátyás lett.

Az iskolát fenntartó esperesség 1870-ben az algimnázium állami kezelésbe vételét kérte, de eredménytelenűl. Az intézetet anyagi bajok miatt az elmúlás veszélye fenyegette, megmentésére társadalmi úton mozgalom indúlt meg. Az iskola fennállását évi járulékaikkal biztosítók egyeteme "pártfogóság" nevezete alatt 1871-ben az intézetet "pártfogósági négyosztályú alreálgimnázium"-nak nyilvánította és élére Halasi Gyulát állította. 1875-ben az igazgatói tisztet Kovalszky Lajos vette át. A középiskolákról szóló 1883. évi XXX. törvényczikk reálgimnáziumot azonban nem ismervén, az intézet ismét gimnáziummá lett. A gimnáziumot a vallás- és közoktatásügyi m. kir. minisztérium évi 6000 koronával segélyezi s fenntartásához Ó- és Újverbász köségek nagyban hozzájárúltak, az ekként előállott helyzet következtében ma "államilag segélyezett községi algimnázium" nevet visel.

Az 1908-1909. tanévtől kezdve a vármegyének ezt a 100 éves múltú algimnáziumát évi 34,000 kor. államsegélylyel fokozatosan nyolczosztályú főgimnáziummá fejlesztik ki. Ez a küzdelmekkel teljes életű gimnázium a nemzetiségek árjában és 38 jobbára idegen ajkú község kellő közepén terjeszti a tudást és a magyar haza iránt való szeretetet. A hazafias misszió hűséges betöltéseért jutalmát főgimnáziummá való kifejlesztésében nyerte. Az intézet élén Székely Sándor igazgató áll.

Alkotmányunk visszaállítása után Zenta r. t. város az 1870. évi június hó 10-én hozott határozattal hatosztályú polgári fiúiskolát állított fel, de már az 1874-5. tanévben erős mozgalom indúlt annak gimnáziummá való átalakítása ügyében. A törekvés el is érte czélját, mert a polgári fiúiskola a vallás- és közoktatásügyi m. kir. minisztérium engedélye alapján gimnáziummá átalakíttatván, 429működését az 1876-1877. tanévvel meg is kezdette. Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszter a zentai gimnáziumnak az 1881-1882. tanév kezdetétől a nyilvánossági jogot végleg megadta.

Az 1894-1895. tanévben az intézet tanulóinak száma 204-re emelkedvén, a városi képviselőtestület 1895 február 9-én az algimnáziumnak fokozatosan főgimnáziummá való kifejlesztését elhatározta. E határozat alapján az V. osztály 1897. szeptember 1-én, a VI. osztály pedig egy év múlva nyílt meg.

A város közönsége 1898-ban anyagi erőtlenség miatt a gimnáziumnak államosítását és nyolcz osztályra való kifejlesztését és a mennyiben az államosítás keresztűlvihető nem lenne, az intézet kiegészítésére és fenntartására államsegély engedélyezését kérte. A nyolcz osztályra kifejlesztendő községi gimnázium állami segélyezésére vonatkozó szerződést őfelségének az 1902. évi február hó 27-én kelt legfelsőbb elhatározása alapján jóváhagyták. A jóváhagyott szerződés a várost a főgimnázium részére a gimnáziumi épületnek 80,000 kor. költség erejéig való átalakítására és kibővítésére kötelezte. A város az épületet a szerződés értelmében felépíttette és állami segély mellett a VII. és VIII. osztály megnyitásáról is gondoskodott. Az államilag segélyezett községi főgimnázium élén most Szűcs Lajos igazgató áll.

Zombort középiskola alapításában e vármegye többi városai mind megelőzték. Latin iskolája megszűntétől majdnem egy század telik el, míg Zombor ismét megmozdúl. Az ötvenes években egy háromosztályú német alreáliskolát alapít, de mint germánizáló fészek, a politikai viszonyok változtával elvesztvén jelentőségét, 1869-ben megszüntették s helyébe a várostól alapított magyar-szerb gimnázium lép. A gimnázium az 1869-1870. tanévben Radulovics Szilárd igazgatása alatt meg is nyílik, de nem sokáig folytathatta működését, mert az országgyűlés 1872. január 23-iki határozatának megfelelően Pauler Tivadar közoktatásügyi miniszter a szerbek számára kontemplált állami főgimnáziumot Zomborban helyezte el, mely 1872 november hó 11-én 1-4 osztálylyal meg is nyílt, a következő években pedig fokozatosan egy-egy osztálylyal bővűlvén, az 1876-1877. tanévben teljes főgimnáziummá lőn.

Az intézet megnyíltakor a tanítás magyar és szerb nyelven folyt, de mert a következő tanévek alatt a szerb anyanyelvű tanulók száma a létszám negyedére leszállott, egységes tannyelvűl a magyart mondották ki s a szerb nyelv és irodalom számára külön tanszéket rendszeresítettek. A főgimnázium 1886 április 1-én költözött be mai épületébe s ettől kezdve szépen halad előre.

Az államok életében a középiskolának fontos szerepe van. A középiskola, mint az általános műveltség iskolája, neveli a művelt osztályt. E művelt osztály képzettségének erejével mozgatja és irányítja a társadalmat, az egész nemzetet. A zombori állami főgimnázium 36 éves fennállása óta e vegyes nemzetiségű város társadalmi életére valóban áldásos volt. A hívatása magaslatán álló tanári kar nemcsak az iskola falain belűl, hanem a zombori szabad Liceumban tartott tudományos előadásaival, a társadalom széles köreiben is terjeszti a tudományt. A tanártestület tekintélyes része az irodalom terén is kitűnik. E testületből váltak ki Margalits Ede egyetemi tanár és Városy Tivadar kir. főigazgató. E kiváló intézet most a tudományos műveltsége miatt általános tiszteletnek örvendő Rittinger Antal igazgató vezetése alatt áll.

Újvidéken a város kérelmére 1882-ben magyar állami ipar- és kereskedelmi iskolát nyitottak, mely ma már kapcsolatban van egy négyosztályú áll. polgári iskolával, de mint felsőkereskedelmi iskola folytatja üdvös és kiható működését mind szakbeli, mind magyar állami szempontból. Az intézet fontos hívatásának legjobb bizonyítéka az, hogy az iskolából 1888 óta érettségi vizsgálattal kikerűlt növendékek, mint gyártelepi, kereskedelmi és pénzintézeti alkalmazottak működnek a vármegyében, Budapesten és az ország előkelő helyein. A felsőkereskedelmi iskola élén Bruck Ferencz igazgató áll, a ki az intézetet 26 év óta közmegelégedésre vezeti.

Zombor város közönsége a közgazdasági tényezőknek a város fejlődésére való nagy jelentőségétől áthatva, már 1885-ben elhatározta, hogy az egykor fennállott reáliskola rekompenzácziójaként tudományos alapon nyugvó és az általános műveltség mellett magasabb szakismereteket nyújtó felsőkereskedelmi iskolát állít fel. Az intézet azonban a magas kormánynyal folytatott tárgyalás miatt csak 1888 szeptemberében nyílt meg. E szakiskola keletkezése arra az 430időre esik, midőn az állam, a társadalom s ennek útján a törvényhatóságok és a különféle testületek mindjobban kívánták a művelt és szakképzett középosztály megteremtését. Közgazdaságunk rohamos fejlődése tehát karöltve jár a szakoktatás szép fellendülésével. A közgazdasági és kultúrális szükség teremtette meg ez iskolát és felállítása nemcsak a város, hanem a vármegye és részben hazánk Délvidéke közgazdasági életének félreismerhetetlen előnyére vált.

Az első érettségi vizsgálatot az 1890-91. tanévben tartották meg. Az intézet eleinte bérházban volt; saját otthonába, melyet a törvényhatóság a maga erejéből épített, az 1891-2. tanév végén költözött be. Az intézet saját épületében való elhelyezése lehetővé tette a szertárak és gyűjtemények kibővítését. Ez évben az iskolának már tekintélyes tanári és ifjúsági könyvtára, árúismei, vegytani és természettani szertára volt. Az intézet 1899-től kezdve államsegélyben részesűl, melyet a közokt. miniszter, látván az iskola szép felvirágzását és méltányolván annak közgazdasági jelentőségét, 3000 koronában állapított meg. Az államsegélyt már az 1900/01. tanévben 5000 koronára emelték s egyidejűleg a várost a tanárok javadalmazásának az állami iskoláknál működő tanárok viszonyaihoz mért rendezésére kötelezte a kormány. A zombori felsőkereskedelmi iskola tanári kara sok elismerés közepette végzi magasztos hívatását. Az intézet élén Zsulyevits Ernő igazgató áll, a ki az intézetet fennállása óta kitűnően és kiváló eredménynyel vezeti.

A szabadkai községi felsőkereskedelmi iskolát 1907 szeptember 1-én szervezték.

Végre meg kell emlékeznünk a szabadkai állami felsőbb leányiskoláról, mely rövid két évi fennállása óta a leánynevelés terén valóban hézagpótló tanintézetnek bizonyúlt.