« ZOMBOR. Irta Trencsény Károly. KEZDŐLAP

Bács-Bodrog vármegye I.

Tartalomjegyzék

ZENTA. Irta Kalmár Simon. »

237ÚJVIDÉK.
Irták Érdujhelyi Menyhért, Marcekovich Imre és Profuma Róbert
A római kor.
Újvidék területének őskori története homályban van. Gazdag őskori leletek nem jelzik e vidék legrégibb lakóinak emlékét. Az első néptörzs, melyről e tájon bizonyos tudomásunk van: a szarmata jazig volt. E barbár nép lakott a Duna-Tisza közén a római telepítés idején és sűrűn átcsaptak a Duna jobbparti római kolóniára, sok kárt okozva a rómaiaknak. A rakonczátlan szomszédok megfenyítését M. Aurélius császár kezdette meg. Krisztus után 173-ban volt a döntő csata Újvidék és Titel között. Ezen a vidéken folyt le a 358. évi véres ütközet is Constantinus császár alatt. Azt a sánczmunkálatot, mely Újvidéktől Földvárig húzódik, már Marczellinus említi. Kr. e. 358 körűl épűlt. A rómaiak háborúinak végződése a jazigok teljes leigázása volt. A művelt nép hódító politikája lánczra vert egy izmos vad törzset.
Népvándorlás kora.
A római kor letünte után húnok szállották meg Újvidék környékét s leigázták a jazigokat. A legyőzőtt nép eltűnt az erősebb áramlatában. Emléket hiába keresünk e korból. Az első időkből legalább egyet-mást megőriztek a kodexek s a sánczok. A hún-kor förgetegszerű népáradatáról éppenséggel semmi emlék nem maradt ránk. Az avarok a húnok helyébe jöttek hazánkba s elözönlötték Bácska legnagyobb részét, csak a déli Dunamellékét nem, mivel itt már szlávok laktak. A húnokkal együtt s észrevétlenűl népesűlt be a vidék szláv jövevényekkel. Smicsiklász szerint az egész Duna-Tisza közén a szlávok vegyesen laktak a húnokkal. Különösen sűrű volt a szláv népség a délbácskai Duna mentén. Előbb mint a húnok rabszolgái laktak itt. Midőn azok eltűntek, ők maradtak az urak s bizonyos, hogy ott, a hol ma Újvidék áll, a magyarok bejövetele előtt szlávok, a szomszédos szerbek és horvátok közeli rokonai laktak.
Ez a vidék, mely századokon át harcztere volt az egymást írtó népek élethalál tusáinak, még egy viaskodásnak lőn színtere a IX. század alkonyán, melynek csillapúltával itt lassú átalakúlás kezdődött. A magyarok véres csatákkal hódították meg a Duna-Tisza közét. Anonymus szerint Újvidék területét már a honfoglaláskor hatalmukba vették s kétszáz évvel később, midőn Anonymus a honfoglalást leírta, már oly erős volt itt a magyarság, hogy híre sem volt a hajdanában ott lakott népeknek. A szlávság, úgy látszik, beolvadt a magyarságba s mint szolga-osztály, megtanúlta urainak nyelvét s lassankint elfeledte a magáét. Így lettek magyarokká az Újvidék területén lakó szlávok; úgy, hogy néhány száz év múlva, midőn az Újvidék területén volt falvak nevei előtűnnek, okiratainkban csak magyarsággal találkozunk, a vidék szláv jellege eltűnt.
Az Árpádok kora.
Első okirat, melyből az Újvidék helyén valaha állott községekre világosság derűlt, a péterváradi, máskép bélakúti cziszterczita-apátság alapító-, helyesebben adománylevele. Ebből az okiratból tudjuk meg, hogy Újvidék határában volt Pétervárad, Zajol, Csenej, Bivalyos, Baksafalva község, s urok Péter ispán volt. A királyi oklevél említi Péter birtokainak elkobzását, mivel az Béla király anyját, Gertrudot megölte. Az oklevél szerint Péter Törcz fia volt, kinek családja e földet örökös jószágképpen bírta. Tehát a helynek, hol ma Újvidék elterűli, első földesura, kiről hiteles történeti adatok szólanak, Törcz volt. Fia Péter annak a tragédiának tulajdonképpeni hőse, melynek főszereplőjévé a rege Bánk bánt avatta. Törczfi Péter ispán ama tragikus emlékű férfiú, a ki 238II. Endre uralkodása alatt, hogy az elhatalmasodott idegen befolyásnak véget vessen, Gertrud királynét megölte. Századokon át, de főleg a két utóbbi században, Gertrud gyilkosának Bánk bánt tartották, a ki a nején elkövetett sérelmet torolta volna meg. Újabb időben okiratok alapján kiderűlt, hogy a merénylő Péter, Törcz fia volt, s Bánk bán csak társa volt az összeesküvésben. A merénylet oka nem szerelmi história volt, hanem az idegeneknek az ország kormányzására gyakorolt szertelen befolyása. IV. Béla oklevelében egész határozottsággal Pétert mondja gyilkosnak. Az oklevél 1237-ből való; abból az időből, midőn Béla király országszerte rendezte a királyi javakat, a pártoskodókat megfosztotta birtokaiktól. Béla két év előtt czisztercitákat hivott be Francziaországból, kik Ökörd községben, a péterváradi hegy tövében kolostort építettek s azt Bélakútnak nevezték. A bélakúti apátság adománylevelében írja a király, hgy az apátságnak adományozza "a Szerémségben Péternek, Turwey fiának örökös javait, melyek az illetőnek hűtlensége miatt, mivel a király anyját megölvén, felségsértést követett el, a királyi kezekre visszaszállottak." Ebben az oklevélben a király a bélakúti apátságnak adományozza egyebek között a következő falvakat, melyek a mai Újvidék határában feküdtek: Peturwarad, Zajol, Bivalyos, Csenej, Baksa. Az adománylevél a Duna balpartján, a bácskai oldalon említi Peturwarad falut. Ugyanitt a mai Újvidék helyén, későbbi okleveleink Ó-Péterváradja falut emlegetnek. Tehát a tulajdonképeni Pétervárad nem a mai péterváradi erőd helyén, hanem a Duna balpartján, a mai Ujvidék helyén volt. A mai péterváradi erőd helyén akkor még nem volt vár, azt később építették a czisztercziták. A mai Újvidék helyén állott Péter ispánnak, a királyné gyilkosának vára, melyet uráról, Törczfi Péterről Péterváradnak neveztek. Később, miután a mai péterváradi erőd fölépűlt, Péter régi várkastélyát Ó-Péterváradjának nevezték. Eme várkastély körűl feküdt Zajol, Bivalyos, Csenej, Baksafalva, a mai Újvidék határterületén. Ezeken kívűl még a következő falvak feküdtek a mai Újvidék területén: Keménd, Mortályos, Rév- és Kő-Szent-Márton. Idővel Ópéterváradja a környék piacza lett s azért Vásáros-Váradnak is nevezték.
Dózsa-féle parasztlázadás.
Újvidék környéke a Dózsa-féle parasztlázadás idején sokat szenvedett. Nagy Antal keresztes hadnagy és Borbás pap csapatai Vásáros-Várad, Baksafalva és Kő-Szent-Márton falvakban táboroztak. Verancsics krónikáiból tudjuk, hogy "Nagy Antal mind az egész Bodrog vármegyét, Bács vármegyét feldúlá, égeté, valahol nemes háza vala, sok vitézlő népet ölete, karóra vonata, nagy sok nemes embereket, sok dúlás, fosztás után jöve Futakra, Terek Imreh lakóhelére, ki minden házát, lakóhelit elpusztítá. Onnath szálla alább Kamancz elleniben Baksafalvára táborával." - A mint a törökök közeledtek Magyarország felé, a mohácsi vészt előző években a határon portyázó török csapatok sűrűn átcsaptak a déli Bácskába s Ópéterváradját, Baksafalvát, Kő-Szent-Mártont elpusztították. "Veráncsics deák az 1521-iki hadjáratot leírva, imígyen szól: "Balibég ismeg felindula rablani, ki mind az Valkóságon, mind Korogy váráig fel, rabla. Balibég ismeg felindula a vízen erejivel Péterváradjára az Dunán, ki mind Szentmártonig felmene. Károm előtt Péterváradját, (Ó-Péterváradját), Kamona előtt Baksafalvát, Szentmártont elfoglalá és sok ezer hordó bornak kivágatta az fenekét, mert szintén az szüret koron vala."
Lakossága a mohácsi vész előtt.
Újvidék határának lakossága a mohácsi vészt előző korban magyar volt. Amaz idők évkönyvei Újvidék területén csak magyar községeket említenek. Ugyanúgy az Árpád kori és későbbi okíratok, melyek az itt állott helységekre vonatkoznak, továbbá a dézsmalajstromok, melyek a mohácsi vész előtti években a helységeket elősorolják, mind magyar hangzású neveket jegyeznek föl. Ezekre támaszkodva, helyesen mondja Pesty Frigyes: "A török invázió nagy és szomorú változásokat idézett itt elő, és a magyarság, mely folytonosan résen állott a haza védelmében és melynek testén át vonúlt az ellenség az ország szívébe, csak szemetet hagyott maga után, melyben az elpusztúlt községek magyar nevei csak mint sírkeresztek jelölték az utókornak a veszteséget." E községeknek lakosai is mind magyarok voltak, a mint az a budapesti országos levéltárban őrzött 1521. és 22. évi tizedlajstromokból kétségtelenűl kitűnik. Magyar volt e táj, magyar az egész déli Bácska, magyar vér szentelte meg azok barázdáit, midőn a török seregek elpusztították hazánk e szép részét.
A mohácsi vész.
1526-ban közelgett el a siralom és pusztulás kora a magyarságra. 1526 július 7-én indúlt a török szultán Belgrádból Szlankamén felé. Tomori Péterváradon 239tartotta főhadiszállását. Tomori segítséget sürgetett, de nem kapott. A vár elhagyására nyert utasítás vétele után Alapi Györgyöt bízta meg a vár parancsnokságával, maga pedig a bácskai oldalon a mai Újvidék helyén foglalt állást. Néhány nap múlva kevés pénzt kapott a királytól, melyen hamarjában pórokat gyűjtött maga köré s ezekkel seregének számát négyezerre emelte. A várban ezer lovast és csekély számú gyalogságot hagyott hátra. Ibrahim nagyvezér már Pétervárad alatt állott negyvenezer emberrel és júl. 15-én rohamot intézett a vár ellen, de sikertelenűl. Burgio pápai nunczius leírása szerint két nap múlva a törökök újra rohamot intéztek a vár ellen; de az őrség elszántan védte magát, mire a törökök felhagytak a csatározással, négy ágyút szegeztek a vár ellen s lőtték éjjel-nappal. Tomori újra segítséget kért. Miután nem kapott, erőkímélés czéljából megkezdette visszavonulását. Mivel helytelennek itélte, hogy maroknyi seregével szembe szálljon az özönlő sokasággal, lassú menettel éjszaknyugatnak vonúlt; csak arra szorítkozott, hogy az ellenség előnyomulását lassítsa, szárazon a portyázó törökökkel viaskodva, vizen naszádosaival tartóztatva a török hajók előnyomulását, Bácsban tábort ütött. Erre a törökök új rohamot intéztek a vár ellen. Július 27-én felhágtak a falak romjaira; mire a még életben lévő 90 főnyi őrség a fellegvárba menekűlt s harczolt életre-halálra. A pápai nunczius jelentése szerint az erőd piaczán már bokáig ért a vér; az őrség a templom tornyába zárkózott. A törökök látva elszánt küzdelmüket, szabad kivonulást ajánlottak fel, ha egy ingben elhagyva a várat, Tomori táborába mennek; mit azok elfogadtak. Ennek megtörténte után a sebesűlteket, kik a vár piaczán feküdtek, a törökök lemészárolták s a Dunába dobták. Pétervárad elesett, Magyarország belső kapuja betörött. Most már szabadon nyomúlhatott a török Magyarországba. Elpusztúlt Ópéterváradja, Baksafalva, Kő-Szentmárton, Zajola, Bivalyos, Csenej, Mortályos, Rév és Keménd. A szent kereszt lehúllott Pétervárad ormáról, helyette a lófark suhogott bástyáin. A magyar, ki egykor úr volt itt, most siratja hazája pusztulását.
Az elpusztult világ.
A vész elvonúlt, de nem találunk többé semmit abból, a mi pár évvel előbb itt volt. Rideg pusztaság a környék. Csak néhány község neve jelzi a hajdani életet. Hírmondó is alig akad előbbi lakóiból. Lemészárolta azokat a török, vagy földönfutókká, rabszolgákká lettek. Helyökbe idegenek jöttek. Azok is gyéren vannak és sanyarú az életük. A vész után lakatlan pusztaság mindenütt. Péterváradtól Vásáros-Váradig vadon az egész környék. Veráncsics Antal, midőn 1553-ban politikai küldetésében Drinápolyba útazott, hajójáról szemlélve az elpusztúlt vidéket, szerb hajósától tudakozódott Újvidék tájának viszonyairól. Hajósa azt felelte, hogy hajdan, midőn az ország épségben volt, egy faluban volt annyi földmívelő, a mennyi most harminczban is alig található. Mit szóljunk ama falvakról, a melyeknek neve is elveszett, teszi hozzá Veráncsics. A tudós férfiúnak a Dunán lefelé útaztában alkalma volt biztos tudomást szereznie a partvídékről s még csak azt sem mondja, hogy Péterváraddal szemben a bácskai oldalon is laknak emberek, bár Péterváradon töltött egy éjet. A magyarság nagy temetője volt Újvidék helyén. Kemál pasaládé, török történetíró, miután leírja a mohácsi vész után a török seregnek a Duna-Tisza közén való levonulását, így folytatja tovább: "Miután a hatalmas uralkodó haragjának tüzétől Bács vidéke is leégett s a rossz úton járó hitetlenek és feslett életű fekete arczúak sóhajtásai, mint a felhők, eltakarták az eget, a magasan trónoló szultán - itt is végezvén az istentagadók felekezetével, tovább folytatta útját az igazhívő sereggel, míg megérkezett Petrivaradinhoz, a melylyel szemközt tábort ütött. Mikor ide érkezett, találkozott a hadrendező s Aszaf-bölcseségű pasával s így a Duna partja olyan volt, mintha két tenger találkozott volna egymással. A nagy vezér a nevezett folyón hidat kezdett építtetni, melyen át lehessen kelni a szerémi szigetre. Ennélfogva a szultán Petrivaradin vára mellett átkelt a Duna vizén az igazhívő sereggel." A szultán naplója szerint a szultán okt. 8-án érkezett meg. Két napot töltött a Varadinnal szemközt fekvő állomáson, (Újvidék területén.) Azután átment a Dunán Péterváradra. A török sereg eltakarodott. Újvidék területe lakatlanúl állott. Magyar lakóinak piros vére párolgott barázdáin.
Abban a gyászos időben, midőn hazánk térein élet-haláltusák folytak, midők a kereszténység az izlammal véres csatákat vív, Újvidék csendes, nincsenek lakói. Újvidék területe szabályszerüen bekeblezett török birtok volt, 240melyen a szerbek lassan húlladozva megtelepedtek. A XVI. század vége felé még kevés szerb család kunyhója áll az elpusztúlt falvak helyén. Új lakói a régi magyar falvak neveit elszlávosították. Így lett Vásáros-Váradból Varadinczi, Baksafalvából Baksics, Zajolból Szajlovó, Keméndből Kamendin, Mortályosból Mrtvályos, Révből Rivicza. Az egész terület a budai pasalikhoz tartozott, melynek szegedi szandzsákjába volt beosztva a Bácska. Azokat a falvakat, a melyek Újvidék határterületén voltak, két nahijébe osztották be: a bácsi nahijéhez tartozott Kamendin (Keménd), Mrtvályos (Mortályos), Rivicza (Rév), Szajlovo (Zajol) és Varadinczi (Vásáros-Várad). A titelihez tartozott Baksics (Baksafalva) és Csenej. Mint adófizető községekről a török defterekben, vagyis az államigazgatás számviteli könyveiben találunk értékes adatokat, melyek egyedül kalauzaink a barbárság e sötét korában, a történeti kutatások kátyújában. Ezekből a török defterekből tudjuk meg az említett falvak népességi viszonyait. Ezekből az tűnik ki, hogy a török sereg kivonulása után mindössze néhány szerb család telepedett itt ide, a hajdan népes falvak helyére. Többnyire halászok vagy marhatenyésztők voltak. A szerbek, kik hazájokban a spáhik nyúzását már ki nem állhatták, itt a dús legelőkön biztosabb megélhetést találtak. Úgy jöttek ide, a vegetáczió gazdagságával pompázó vidékre s a néptelen vadon apránként ismét kezdett benépesedni. Így vergődött keservesen élődve az a hét nyomorúságos falu vagy puszta, mely a mai Újvidék területén volt a török hódoltság idején. Nyakukon űlt a török. Bács, Titel felől adóval zaklatták őket, Pétervárad uralkodott a szegény halász-, pásztornépen. Szerb lakóik lassacskán szaporodtak a Balkánról való bevándorlás útján.
A felszabadulás kora. Péterváradi sáncz.
Immár elközelgett a szabadulás ideje. A vidék lakossága szebb jövő reménységével kezdett föllélegzeni. Beköszöntött az 1686. év, hazánk sorsa fordulatának dicső benyitója. Az örömteli 1687. évben több aldunai erősség felszabadúlt. Ezeket követte Pétervárad felszabadulása. Pétervárad főhadiszállása lett a keresztény seregeknek. Bekövetkezett Újvidék környékének újjászületése. 1694-ben épűlt az újvidéki (péterváradi) hídsáncz. Áldott béke következett, melyet 1716-ig mi sem zavart meg. Tizenhét évi béke nagy idő volt akkoriban. Megindúlt az életerő lüktetése e sivár vidéken. A péterváradi hídsáncztól nem messze szerb granicsárok telepedtek le, kiknek gyarmatát hivatalos kifejezéssel Sáncz-nak nevezték. S minthogy e község a péterváradi erőd joghatósága alá tartozott, neve Péterváradi Sáncz lett. Az 1699-iki összeírásban már így találjuk. Az új katonai községnek nem csupán a neve volt Sáncz. Valósággal sánczokkal volt az ellátva, mint az egykorú térképeken látjuk. Bél Mátyás is azt írja, hogy a falu sánczokkal volt körűlkerítve. A város belterületét határoló sáncz emlékét őrzi ma is a Sáncz-utcza. A Péterváradi Sáncz-ban kétféle nép telepedett meg: a szerb granicsárok, kiket 1694-ben helyeztek ide, azon a részen, mely ma az Alkotmány-utczától az almási templomig terjed. Keleti oldalán laktak a granicsárok. Nyugati felén volt a polgári rész, jobbára kézmívesek, kereskedők, halászok és élelemszállítói a várbeli katonaságnak. Lassacskán mutatkoznak a társadalmi fejlődés rügyei is, ámbár még mindíg háborúk dübörgése zavarja a kezdetleges fejlődést. Ezt a kisded falut, mely mint Pétervárad váralja, a Duna balpartján keletkezett a török hódoltság után, lakosai után szerb falunak, később szerb városnak nevezték. A hivatalos iratokban azonban többnyire Péterváradi sáncz nevet találunk.
A határőrvidéki főkapitányság volt a Péterváradi sáncz főnevezetessége s az adott neki jelentőséget. Az 1694-ben Csernojevics Arzén pátriárka vezetése alatt bevándorlott szerb nép egy része a mai Újvidéken telepedett le. Ezek lettek a Péterváradi sáncz katonai lakosságává. Az 1699-iki összeírásokban Újvidék már Péterváradi sáncz néven fordúl elő. 1702-ben, a határőrvidék szervezésének első évében a Duna balpartján Palánkával, Vilovóval, Kovillal és Titellel együtt a Péterváradi sánczot a dunamenti határvidékbe kebelezték s ezek együtt alkották az innenső dunamenti határőrvidéket. A Péterváradi sáncznak két huszár és egy hajdú század katonasága volt. Később a helyet főkapitányságra emelték s mint ilyen, főhelye lett a határőrvidéknek. Különben csak az igazgatást helyezték át ide, a katonák már előbb teljes létszámban itt voltak. Minden granicsár család katonai család volt. Tagjainak egy része hadfiakból állott; más része földet mívelt, vagy pásztorkodott. Ez a főkapitányság, vagyis a granicsárok, ki voltak véve a polgári joghatóság alól s csupán katonai főhatóság 243alá tartoztak. A polgári elem folytonos bevándorlás útján szaporodott a Péterváradi sánczban s a polgárság Bács-Bodrog vármegye joghatósága alá tartozott. A lakosság élén bíró áll, felváltva német és szerb. A katholikusoknak egy templomuk van, a szerbeknek három. Így írja le 1735-ben Bél Mátyás a Péterváradi sánczot. A Péterváradi sáncz lakossága tetemesen megszaporodott 1739-ben, Belgrád eleste után. Ugyanis a pozsareváci béke után a bécsi hadügyi kormány messzeható intézkedéseket tett Belgrád fejlesztése czéljából. Német iparosokat és kereskedőket telepített oda. Iskolákat és más közhasznú intézeteket teremtett. Midőn Belgrád elesett, az iparos és kereskedő elem menekűlt Belgrádból. Ezek egyrésze Eszékre, másrésze a Péterváradi sánczba telepedett le királyi engedelemmel. Azok a német és szerb kereskedők és iparosok, kik 1738-39-ben Belgrádból ide telepedtek, egyszerre benépesítették a Péterváradi sánczot. Velük örmények is jöttek kisebb számmal. Tehát a Péterváradi sáncz lakosságának száma 1738-39-ben a belgrádi német, szerb és örmény kereskedők és iparosok idetelepedése következtében egyszerre erősen felszökött.

Ujvidék. - A főtér.

Ujvidék. - A róm. kath. templom és környéke.
Bodrog vármegye székhelye.
A mint a Bácska a töröktől megszabadúlt, feléledt a régi vármegye, melynek székhelyéűl a vidék legélénkebb pontja: a Péterváradi sáncz lőn kiszemelve. Rendszerint itt tartotta Bodrog vármegye közgyűléseit. Az újjászületett Bodrog vármegye 1715. márcz. 25-én tartotta első közgyűlését Újvidéken. Deteri Orbán Mátyás Alajos titeli prépost, kalocsai kanonok és gróf Nádasdy Pál főispán elnöklete alatt; mely alkalommal legelőbb kihirdették a Bodrogmegyét visszaállító oklevelet, a midőn Deteri Orbán, mint királyi biztos, felolvasta gróf Nádasdy Pál főispáni kineveztetését és őt hivatalába ünnepiesen beiktatta. Így támadt fel a régi Bodrog vármegye, Péterváradi sáncz székhelylyel.
A határőrvidék feloszlatása.
A török háborúk elmúlta után a katonai véghelyek elvesztették régi jelentőségüket. A Délvidéket nem kellett többé védelmezni a török ellen. A katonai helyeket a vármegyék nem tekintették többé védelmi intézménynek, hanem kiváltságos területeknek, a melyeknek katonai hatalom alatt lévő lakói, ha kihágást követtek el, kiváltságaik köpenye alatt nem ritkán a büntető igazságszolgáltatás elől is megmenekűltek. A granicsárok fegyelme lazúlt. A kihágások mind sűrűbbek lettek. Az intézmény czélja megszűnt. Kiváltságos helyzetök pedig egyre nyomasztóbbá vált a viszonyok rendeztével alkotmányosan fejlődő vármegyékre nézve. A vármegyék panaszokat emeltek az országgyűlésnél. Bács-Bodrog vármegye 1741. évi közgyűlésén panaszúl vette, hogy a katonai helységek, egyebek közt a Péterváradi sáncz, nem adóznak s a múlt török háborúk alkalmával, midőn a vármegye a katonai podgyászt Aradig volt kénytelen szállítani, a granicsárok a visszatérő szállítók ökreit lefoglalták s az aradi és szegedi parancsnokok elégtételt nem adtak. A vármegyében a tolvajok egyre szaporodnak, s habár a polgári hatóság mindent megtett azok kiírtására, a bajon segíteni nem lehet, mert azok többnyire a katonai helységekből jönnek, s ha egyeseket el is fognak, a szomszédos várparancsnokok közbelépnek és így a törvény ellenére, kedveznek a rablóknak. Bács-Bodrog vármegye panaszait Csupor Ádám és Tajnay Mihály követek vitték fel az 1741. évi pozsonyi országgyűlésre, mely a vármegyei követek által előterjesztett sérelmek orvoslásához fogott s e czélra megalkotta az 1741. évi XVIII. törvényczikkelyt, mely elrendeli, hogy a Bács, Bodrog, Csongrád, Arad, Csanád és Zaránd megyékben levő végvidékek az ország és a vármegyék törvényhatóságának adassanak vissza. E törvényczikknek hírét vevén a szerbek, aggodalommal teltek el; de Mária Terézia királynő eloszlatta aggódásukat s 1743. évi ápr. 24-iki és máj. 18-iki leírataiban megdícsérvén hadi szolgálataikat, melyeket előbb is, de különösen az ő uralkodása alatt lezajlott háborúkban tettek, az atyja és nagybátyja által kiadott oklevelekben engedélyezett kiváltságokat helybenhagyja és megerősíti. Egyúttal azonban, mivel az 1741. évi t.-cz. a határőrvidék alkotmányos rendezése ügyében visszavonhatatlanúl intézkedett, 1745-ben a szerém-bácsi dunai végeket elrendelvén, hogy Bács és Bodrog vármegyékben a Duna másik partján fekvő katonai helyek: Szabadka, Zombor, Bresztovácz és Palánka az illetékes vármegyei törvényhatóságokba bekebeleztessenek. E legfelsőbb rendeletben a Péterváradi sánczról, mely a bácskai katonai helyek között legkiválóbb volt s polgári tekintetben is, mint Bodrog vármegye székhelye, előkelő mezőváros volt, azért nem tesz említést a királynő, mivel akkor a Péterváradi sáncznak szab. kir. városi rangra való emeltetése már tervbe volt véve. Ugyanis a granicsár-intézményben beállott feloszlás proczesszusa 244nyomasztólag hatott magukra a granicsárokra is. A folytonos békét élvező katonai családok tagjai részben iparral és kereskedéssel foglalkoztak. Újvidéken s mint ilyenekre nézve, fölötte terhes volt a katonai szolgálat. Polgári foglalkozásukat a katonáskodás sokban akadályozta, ezért élethivatásuknak megfelelő polgári állapot után áhítoztak. E czéljok elérésére az újvidéki főkapitányság ipart és kereskedést űző tagjai, számra nézve 56-an, 1743. évi márczius 1-én kelt folyamodványukban a katonai kötelezettség alól való feloldatásukért s a polgári állapotba leendő áthelyeztetésükért könyörögtek. Tehát maguknak a granicsárok egy részének terhére esett már a katonai szolgálat. A tárgyalások megindúltak s rövid néhány év múlva a Péterváradi sáncz első szab. kir. városa lett az újjászületett Bácskának.
Polgáriasítás.
Ezek után a bécsi katonai kormány kénytelen volt belemenni a polgáriasítás megkezdésébe. 1746 július 17-én értesíti a m. kir. helytartó-tanács a vármegyét arról a legfelsőbb elhatározásáról, hogy a Péterváradi sáncz a polgári hatóságnak át fog adatni. Természetesen fenntartja e mellett a katonai hatóságoknak megfelelő kárpótlásra való jogigényét. A granicsároknak szabad választást enged a kormány, hogy a polgári életbe lépjenek, vagy tovább is a katonaság kötelekében megmaradjanak, mely utóbbi esetben más zászlóaljakba fognak beosztatni. A polgári állásba átlépni óhajtó lakosok a fentidézett rendelet értelmében haladéktalanúl összeírandók. Miután a rendeletet a június 25-én tartott vármegyei közgyűlés tudomásúl vette, azonnal megindúltak az előmunkálatok. Ebből a czélból aug. 11-13-án Engelshofen a granicsárokat egyenkint felszólította, hogy nyilatkozzanak: vajjon akarnak-e a polgári állapotba átlépni és mint ilyenek kamarai alatvalókká lenni, vagy továbbra is a katonai életet választják? Engelshofen felszólítására összesen 149 granicsár jelentette ki azt a szándékát, hogy kamarai alattvaló óhajt lenni. Ezekkel egyidejűleg kihallgatták azokat a granicsárokat is, kik a katonai szolgálatban továbbra is meg akartak maradni. Az újvidéki főkapitányság granicsárjai közűl 224-en akartak továbbra is katonák maradni. Ezeket a Szerémségbe helyezték át.
A szab. kir. város szervezése. A város új neve.
A mint a granicsárok kihallgatása megtörtént, 1746 aug. 15-én összeűlt a vegyes bizottság, melynek tagjai voltak: a katonaság részéről báró Engelshofen altábornagy, továbbá Reuber katonai kiküldött; Bácsmegye részéről Csupor Ádám alispán és a kamarai hatóság részéről Rédl Ferencz J. jószágigazgató. A bizottság a Péterváradi sánczban tartotta üléseit s legelőbb helyszíni szemlét vett fel, azután a katonai és polgári tagok kölcsönösen megegyeztek a pénzügyi, birtokügyi kérdésekre s a katonák elszállítására nézve. Különös súlyt fektettek a katonai kiküldöttek a Duna balpartján levő hídfőre, a melyet, mint a péterváradi erőd sánczát, a polgári joghatóság alól kivéve, továbbra is a katonai joghatóság alatt hagytak. Az alkalommal, midőn a Péterváradi sáncz hivatalos átadásakor a vegyes bizottság helyszíni szemlét és határjárást tartott, felvették a határban levő kincstári pusztákat és szállásokat. Rédl Ferencz kincstári jószágkormányzó hivatalos felvételeket eszközölt s kihallgatta a lakosságot, melynek vallomása alapján készített fölterjesztést a szervezendő új szabad kir. város területéről a m. kir. udvari kamarának. A határjárás alkalmával következő terület lőn megállapítva, mint a Péterváradi sánczhoz tartozó és így az új szab. kir. város határai: Zailovó, Mrtvályos, Kamendin, Rivicza, Csenej puszták; maga a sáncz, hol ma a város elterűl, továbbá Dunatel szállás és az a földdarab, melyet a futaki uradalom önhatalmúlag elfoglalt. A mint az új szab. kir. város határterületét kijelölték s a váltságdíj fejében követelt 80.000 frtot befizették az állami pénztárba, fölmerűlt a kérdés: mi lesz az új város neve? Régi nevét nem tarthatta meg, mivel az nem jelzett önálló községet, s már eddig is fonák volt a polgári lakossággal szemben. Még kevésbé maradhatott fönn az akkor, midőn a granicsárok is polgári joghatóság alá kerűltek. Nevet kerestek tehát az új városnak. 1747 deczember havában egy küldöttség ment a Péterváradi sánczból a m. kir. udvari kanczelláriához előadni a mezőváros kérelmét, hogy az többé ne Péterváradi sáncznak, hanem Bácsvárnak vagy Dunavárnak neveztessék. Volt a községnek egy másik kérése is, mely szerint a város eddig évenkint kétszer tartani szokott országos vásárjához még kettőt kapjon. Kérvényének harmadik pontjában a törvénykezési fölebbezés fórumának megjelölését kéri a bizottság. A folyamodást az udvari kanczellária 1748 jan. 26-án tárgyalta. Elismeri a kanczellária, hogy a mostani, katonai függő viszonyt jelző név, a helynek polgári 245joghatóság alá vétele után semmi esetre meg nem maradhat; tehát Dunavár vagy Vízköz, vagy Újvidégh legyen az új város neve. Mária Terézia sajátkezűleg azt írta a kir. kanczellária fölterjesztésére: "nominatur neoplanta" (Neveztesség Újvidéknek.) Ezzel el volt döntve az új szab. kir. város nevének kérdése. Febr. 1-én kelt a királyi oklevél, mely a Péterváradi sáncz nevét Újvidékre változtatta.
A privilégium.
Mária Terézia háborúinak következtében az államkincstár kiürűlt. A szorongatott királynő leíratot intézett a törvényhatóságokhoz, melyben sürgős segélyt kér a háború folytatására. A Péterváradi sáncz lakossága 80.000 forintot ajánlott fel a királynőnek a háború folytatására. Ez a 80.000 forint ajándék is egyik jogczím volt a szabad kir. város rangjának elnyerésére. A szabadalomlevélben elismerő szavakkal emlékezik meg a királynő azokról a hazafias érdemekről, a melyeket a Péterváradi sáncz lakói régebbi időben a törökök ellen; újabb időben pedig a porosz-franczia és egyéb országok ellen viselt háborúkban szereztek. "Kegyesen fontolóra vevén - mondja a királynő - azokat a kiválóan hasznos és nekünk igen kedves és nagyrabecsült szolgálatokat és szolgálati érdemeket, melyeket a nevezett mezőváros polgárai és lakói ama vidékeknek a keresztény név legszörnyűbb ellensége: a törököktől való visszafoglalása óta úgy békében, mint a belső zavargások és kegyetlen török háborúk veszedelemteljes idejében erejök és tehetségök szerint mindenkor kiváló igyekezettel, szorgalommal és buzgósággal tanusítottak s ez által első sorban Magyarország királyainak: dicső emlékű elődeinknek, ily módon felséges uralkodói házunknak s a Porosz- és Francziaország királyai és egyéb hatalmasságok ellen viselt és részben még most is folyó nehéz háborúkban nekünk is, következőleg a haza közjavának hasznos szolgálatokat tettek; nemkülönben királyi felségünk iránt való hódolatteljes tiszteletük biztosítékáúl a jelenlegi háborúk szükségleteinek fedezésére is nyolczvanezer rajnai forint pénzösszeget ajánlottak fel királyi kincstárunknak és azt tényleg be is fizették s ez által minket is különös királyi kegyünk és jóindulatunk nyílvánítására indítottak; ez okból óhajtván mi is királyi jóindulatunk és kegyünkben részeltetni a föntnevezett kincstári mezőváros polgárait és lakóit, hogy azok a késő utókorban is tapasztalják hűségüknek és szolgálataiknak felségünk által történt elismertetését és jutalmaztatását; egyrészt az okból, másrészt azért is, hogy említett kincstári mezővárosunk, szabadalommal és előjogokkal felruháztatván, és a szabad királyi városok közé felvétetvén, ennek folytán népességében még nagyobb gyarapodást nyerjen és így a közterhek fedezéséhez szükséges adófizető tényezők szaporodjanak, az azon részeken pangó forgalom és kereskedelem előmozdíttassék s a vidéken más szab. királyi város nem lévén, forgalmi középpontúl szolgáljon és így a kereskedelem emelkedésére és a terményszállítás élénkülésére jótékony befolyást gyakoroljon. Továbbá figyelembe vévén azt a körűlményt is, hogy minél népesebb leend a hely, a török háborúk idején, annál inkább segítségére lehet hadseregünknek, közelben fekvő péterváradi erődünknek; emez a közös jót és érdeket is érintő szempontokból és okokból a Duna tulsó részén Bács megyében és a Zaylovic-nak nevezett területen fekvő péterváradi kamarai mezővárosunk királyi hatalmunk és tekintélyünk erejével és az 1687. évi XVII. t.-cz. értelmében szabad királyi városunkká emelni és tenni s ugyanazon Magyarországunk többi szab. kir. városainak s örökös tulajdonosaiknak sorába, gyülekezetébe és rendébe bevezettetni, fölvétetni és beiktattatni határoztuk s eltörölvén régi nevét, melylyel Péterváradi sáncz és Mezővárosnak hivatott, ugyanannak Neo-Planta, magyarul Új-Vidégh, németűl pedig Ney-Satz nevet és czímet adunk és engedélyezünk."
A czímer.
Mindezekből látható, hogy a Péterváradi sáncz a szab. kir. városi jogot a következő érdemekre való tekintetből nyerte: 1. Lakosai mint granicsárok háborúkban harczoltak; utóbb a polgárság a háborúk költségeinek fedezéséhez 80.000 frttal járúlt. 2. A város ipara és kereskedelme miatt. Újvidék volt Bácska legélénkebb forgalmú helye. Mind a szerémi, mind a bácskai oldalnak empóriuma. 3. A város hadászati jelentősége és a bácskai granicsár végvidék feloszlatásának szükségessége miatt. Az új szab. kir. város czímerét következőképpen írja le a szabadalomlevél: "Kék pajzsnak mezőjében három kerek, ezüst színű torony áll, melyek mindegyikét közepén és tetején párkányzat övezi. A tornyok egyenkint különállók, terméskövekből építettek, felső részük párkányzata faragott, 246kapuik bezártak, ablakaik nyitottak és lövöldözésre alkalmasak. Sorban egymás mellett állanak a zöld mezőséget átszelő hullámzó Duna mentén; a középső kissé magasabb és szélesebb, fölötte Noé galambja röpköd. A pajzs szegélyét ez a fölírat futja körűl: "Újvidék szab. kir. város pecsétje." Egyúttal megengedi a királyi oklevél, hogy Újvidék város közönsége ezt a czímert jelvényűl és pecsételésre használhassa, okiratait és leveleit ezzel ellátva kiadhassa.
Vallási viszonyok.
Újvidék lakossága mind vallás, mind nemzetiség szerint legvegyesebb a Bácskában, sőt mondhatjuk: az egész Duna-Tisza közén. A róm. katholikusok magyarok, németek és sokaczok. Legrégibbek a sokaczok és a németek. A karlóczai béke szabaddá tette a Duna-Tisza közét. Nyomban követte ezt a dunai határőrvidék szervezése s ezzel együtt úgy a katholikus, mint a szerb lakosság egyházi szervezése. Az 1702. év elején már szervezve van ideiglenesen a péterváradi sáncz-beli róm. kath. hitközség, melynek gondozása a péterváradi Ferenczrendű kolostor egyik tagjára volt bízva. Utóbb, a pozsareváczi béke után rendes plébánost kapott a hitközség. Templomuk vályogból és téglából épűlt. A katholikus lakosság száma rohamosan felszökött, midőn 1739-ben Belgrád eleste alkalmával nagy számmal jöttek Újvidékre katholikus családok, jobbára német iparosok és kereskedők Belgrádból. A megszaporodott katholikus lakosság új templomot épített. 1742. év végén már tető alatt állott az új templom, melyet gróf Pataschich Gábor kalocsai érsek 1743-ban fényes egyházi ünnepségek között felszentelt. 1848-ban egy gránát felgyújtotta a templomot. Ideiglenesen újra befödték. Így állott 1891-ig, midőn a mostani díszes templom építését megkezdették. Az újvidéki róm. kath. hitközségnek autonómiája van, mely a patronátusi jogokat gyakorolja.
A szerbek s egyházuk.
A török háborúk után Újvidék első lakói szerbek. A szerbek hitközségi szervezetének alapvető okírata I. Lipótnak 1691. évi diplomája, mely megengedi nekik városokban és falvakban szükség szerint templomok építését és parókiák szervezését. Újvidéken, habár már az 1690. évi nagy telepedés előtt is volt szerb kolónia, de az egységes erkölcsi testületnek nem nevezhető, mivel az egyes családok a város nagy határában szanaszét elszórva laktak. A népesség oly gyér és oly szegény volt, hogy annak gondja saját élete tengődésén túl nem terjedt. Egyszerre megváltoztak a viszonyok 1694-ben, midőn a szerbek jelentős számban telepedtek Újvidék területére. A telepedést nyomban követte a plébánia szervezése. Bél Mátyás szerint a szerbeknek 1735-ben a Péterváradi sánczban három templomuk volt. Az újvidéki róm. kath. plébánia egyházlátogatási jegyzőkönyve szerint 1767-ben négy szerb templom volt a városban, akkor építették az ötödiket. A szerb hitközség patronátus jogát a város diplomájának nyolczadik pontja értelmében a városi tanács gör. kel. vallású tagjai gyakorolták. 1868-ban őfelsége új szervezetet adott a szerb hitközségi autonómiának.
A bácsi szerb püspökség. Az első szerb kongresszus.
Újvidék egyúttal székhelye a bácsi szerb püspöknek. A püspök az 1690. évi nagy telepítés után egy ideig Szegeden lakott. 1702 után költözött Újvidékre. Melyik évben, nem tudjuk. Annyi bizonyos, hogy 1708-ban Metohiacz István püspök már Újvidéken lakott. A királyi kinevező okirat előbb említi őt bácsi, s csak azután szegedi püspöknek. Minthogy pedig a püspökség székhelye előbb Szeged volt, ebből azt kell következtetnünk, hogy az új püspök tulajdonképpen a bácsi egyházmegye főpapja s a szegedi püspökség czíme, mint az egyházmegye hajdani székhelyének czíme, csupa kegyeletből maradt fenn. Későbbi okíratokban állandóan bácsi és szegedi püspökökről találunk említést és Bácsot mindíg elől találjuk. Így 1713-ban Dimitrevics Gergely legfelsőbb megerősítést nyer a bácsi és szegedi püspökségre. 1722-ben Tomásevics Sofront bácsi, szegedi és egri püspöknek nevezi a királyi leírat. 1731-ben Pávlovics Viszárion már csak a bácsi püspökségre nyer megerősítést; jeléűl annak, hogy a püspökség hajdani czíme és székhelye teljesen feledésbe ment és illetékes köröknek csupán a Bácskában székelő bácsi püspökségről volt tudomásuk. 1722-ben már kongresszust tartottak a szerbek Újvidéken. Jele ez annak, hogy e hely akkor már legfontosabb pontja volt a szerbségnek a Bácskában s egyúttal azt is bizonyítja, hogy egyházi tekintetben is czentrális jellege volt, mert a kongresszus egyházi gyülekezet volt. Röviden leírjuk a kongresszust. Az 1722. évi szeptember 8-án tartott szerb kongresszuson a jelenlevő egyházi és világi rendek először is az elaggott és beteges karlóczai metropolita: Popovics Vincze koadjutorává, cum 247jure successionis megválasztották Petrovics Mózes belgrádi érseket. Ennek a határozatnak záradéka az volt, hogy akár egyiknek, akár a másiknak bekövetkezendő halála esetén a két érsekség ipso facto egyesítve leend. Azonban a kongresszusi határozatot a kormány nem hagyta jóvá, mivel Bécsből aggódó szemekkel nézték a magyarországi szerbek egyházi főnökségének egyesítését a Szerbiában lakókéval. Főleg azért, mivel nem akarták, hogy a szerbek főpapja oly területen székeljen, a mely nincs oly szoros kötelékkel fűzve a monarkiához, mint a régi székhely: Karlócza. Attól is tartott a kormány, hogy a török iga alól felszabadúlt Szerbia lakosai országukat idővel a császári hatalom alól is függetlenítenék s ebben az inicziatívát éppen az érsek tehetné, mint tette Csarnojevics Arzén pátriárka, a ki népét kivezette a török uralom alól. Ezek a tekintetek vezették a kormányt, midőn az újvidéki kongresszus határozatát nem vette tudomásúl. A szerbek mindamellett megmaradtak az újvidéki kongresszus határozata mellett s az 1723. évi márczius 2-án tartott kongresszus küldöttsége kérte a királyi biztost, hogy a két érsekség egyesítését a kormánynál eszközölje ki. A kormány hallgatagon nézte a dolog fejlődését. Petrovics Mózes pedig a következő években kormányozta a karlóczai érsekséget. Popovics halála után Petrovics lett a karlóczai érsek s 1730 július 27-én bekövetkezett haláláig mint metropolita kormányozta a két érsekséget, a kormány azonban csak karlóczai érseknek és belgrádi adminisztrátornak tekintette. Petrovics különben Belgrádban székelt, de udvart Karlóczán is tartott. Utána a szerbek következetesek maradtak előbbi törekvésükhöz s a szerbség vallási középpontját Belgrádba igyekeztek áthelyezni. Az 1730 november 20-án császári leírat elrendeli az érsekválasztást; de úgy, hogy külön válaszszák a karlóczai érseket s egy másikat külön választanak Belgrádba, mint az ujonnan visszakapcsolt részek egyházi fejét. Azonban a szerbek megválasztották Jovánovics Vinczét karlóczai és belgrádi metropolitává. Az udvari hadi tanács most már engedett kérelmöknek s a császár 1731 július 2-án megerősítette Jovánovics Vinczét. Így a karlóczai és belgrádi érsekség egyesűlt. A bonyolódott ügy csak a status quo visszaállításával tisztázódott, midőn 1739-ben a törökök újra elfoglalták Belgrádot s az érsek székét áttette Karlóczára.
Továbbá Atanaczkovics Platon, ki 1851-ben állott az egyházmegye élére, mind alapítványaival és agilis müködésével sokat tett mind egyházmegyéje, mind az újvidéki szerbség érdekében. Ő vitte ki, hogy a Maticza székhelye Újvidék legyen s ő virágoztatta fel ezt az irodalmi egyesületet. Utóda Angyelics Germán, előbb adminisztrátora, majd 1874 óta püspöke volt a bácsi egyházmegyének. Új korszakot inaugurált. Sasszemekkel tekintett át egyházmegyéjén és nagymértékü konczepczióval erős lendítést adott annak.
Örmények.
Újvidék városnak egyik érdekes különlegessége az örmény plébánia. A templom és paplak jelzi, hogy valaha a mostaninál nagyobb számmal kellett lenniök az örményeknek, kiknek emlékét ma már csak az egyházlátogatási jegyzőkönyvek őrzik. Az újvidéki örmény egyház keletkezését így adja elő az egyházlátogatási jegyzőkönyv: "Az Úr 1739. évének augusztus havában, midőn a törökök Belgrádot már-már elfoglalták, mi örmények Belgrádot elhagyva, valamennyien futottunk a barbár seregek elől misszionáriusunk: Erzerumi Jakabbal, a velenczei örmény kolostor szerzetesével együtt s idejövet tanyát ütöttünk Újvidéken, Péterváradnak átellenében. Letelepedésünk első éveiben misszionáriusunk és lelkipásztorunk, Jakab páter a latin plébánián lakott, hol részére lakásbért fizettünk s az istentiszteletet a latin szertartásúak templomában tartottuk. Minthogy azonban ez az állapot ránk nézve alkalmatlan volt, 1743 október hóban összejöttünk és elhatároztuk, hogy külön templomot építünk magunknak, mely czélból elküldöttük misszionáriusunkat: Jakab atyát Kalocsára Gábor érsekhez a templomépítésre való engedelem kieszközlése végett, kit megnyervén, paplaknak megvettünk 200 frtért egy háztelket, rajta ódon házikóval. 1744-ben Erzerumi Jakab páter visszatért kolostorába Velenczébe, helyébe a kolostor apátja Medjessi Tivadar erzsébetvárosi származású szerzetest küldötte hozzánk lelkészűl. Ennek idejében 1746-ban mi örmények ismét tanácsra gyűltünk és közös akarattal elhatároztuk templomunk fölépítését a már beszerzett anyagokból. Május 4-én letettük az alapkövet s ugyanaz évi 1746. november 27-én meg lőn áldva templomunk." Így vették át ezt a furcsa följegyzést az örmény egyház jegyzőkönyvéből a föntemlített egyházlátogatási jegyzőkönyvbe. 248Az eredeti okirat nincs meg. 1849-ben a paplakkal együtt elégett. Templomuk 1849-ben leégett és sokáig romokban hevert, míg végre 1872-ben Trandaphil Mária áldozatkészsége kiemelte az enyészetből. Az örmény hitközség népes soha nem volt. 40-102 lelket számlált, de hívei módos kereskedők voltak. Hívei folyton fogynak, ma már csak hatan vannak. Ennek oka, hogy az örmények beolvadtak az itt élő nemeztiségekbe.
Oroszok.
Az újvidéki oroszok katholikus vallású, szláv nemzetiségű nép. Valaha Zemplén vármegyéből szakadtak ide. Nyelvük, típusuk és szokásaik a doni kozákokkal való rokonságra vall. Nyelvük keverve van tót szavakkal, a mi onnét ered, hogy Zemplén vármegyében az oroszok vegyest laknak a tótokkal. Felsőmagyarországból körűlbelűl 130 évvel ezelőtt telepedtek a Bácskába Keresztúr és Kuczura községekbe; innét a szegényebbek Újvidékre költöztek, hol több keresetforrásra akadtak. Itt 1784-ben hitközséget alapítottak, melynek első plébánosa Bubánovics Szilveszter volt. Kezdetben csak nehány család lakott itt. Napszámosok és fuvarosok voltak. Kevesen is voltak, szegények is voltak. A kormányhoz fordúltak segítségért, hogy templomot és plébániát építsen nekik. A m. kir. helytartótanács e folyamodásra 1785 márczius 7-én kelt leíratában felszólította az újvidéki városi hatóságot, hogy ez ügyben véleményes jelentést adjon, illetőleg tudassa a helytartótanácscsal: mi módon volna a gör. kel. templom és plébánia felépíthető? A városi hatóság erre kijelentette, hogy a szabadalomlevélben jelzett két, (t. i. róm. kath. és gör. kel.) szerb egyház patronátusán túl egyéb egyházi terheket nem vállalhat, mivel erre a szükséges alap hiányzik. Közbejött az 1802-iki újabb telepítés. A gör. katholikusok lélekszáma megszaporodott. A helytartótanács ismételt sürgetésére a város telket vett a gör. katholikusoknak, 1810-ben kiégették a téglákat s 1820 szept. 11-én Stanics Konstantin kőrösi püspök Újvidékre jött a templom alapkövének letétele czéljából. A kegyuraságot a vallásalap vállalta el.
Ág. ev. egyház.
Az ágostai evangélikusok a XIX. század első éveiben kezdtek Újvidékre telepedni a szomszédos tót és német falvakból. 1802-ben tettek első lépéseket hitközségi szervezkedésre. Ugyanabban az évben iskolát építettek s fiókegyházzá alakúltak, mely a járeki lelkészséghez tartozott. A gyarmat csekély; mindössze néhány családból állott. Az 1806. évi kánoni látogatás jegyzőkönyve szerint ebben az évben 70 ág. ev. vallású lélek volt Újvidéken. Az ág. evangélikus felekezet Újvidéken állandó bevándorlás útján szaporodott. A kontingenst Járek, Kiszács, Kiskér és Petrovacza szomszédos községek szolgáltatták. 1811-ben templomot is építettek és lelkészt választottak. Az 1849. évi katasztrófa az evangélikus egyháznak temérdek kárt okozott. A templomot 1852-ben közakadozásból s utóbb a Gusztáv Adolf-egyesület pénzbeli segítségével helyreállították. 1885-ben új templomot építettek. Az ág. evangélikus hitközség állandó szaporulatnak örvend. Ezt részint annak a körűlménynek kell betudnunk, hogy hívei a két legszaporább népfajhoz tartoznak, t. i. németek és tótok; részint annak, hogy a város evangélikus falvakkal van körűlvéve s azokból állandó a bevándorlás.
Reformátusok.
A reformátusok szintén a XIX. század első éveiben kezdenek telepedni Újvidékre. Az 1803. évi kath. egyházlátogatás följegyzései szerint ez évben 30 református család lakott Újvidéken. Egy magánházban tartották az istentiszteletet, mely egyúttal iskola gyanánt is szolgált. Gyülekezetük, mint fiókközség a pircsi lelkészség joghatósága alá tartozott. Ez a telep töredéke a pircsi, pacséri és ó-moraviczai telepítésnek. 1806-ban 80 református család volt Újvidéken. 1807-ben a templomtorony építéséhez szükséges fát és néhány ezer téglát kértek a városi tanácstól, mit meg is kaptak. A második telepítés 1810-ben történt; mert november hóban több református család háztelket kért a városi tanácstól. Az 1810. évi kath. egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint a református hitközség 400 lélekből állott. Azután újabb, szakaszos telepedések következtek. A felső Duna-Tisza-köz és a hajdúság erősebb népesedése következtében a református magyarás időnkint szakaszosan vándorolt a fönnebb említett bácskai református községekbe, melyekből egy-egy rész községi konfliktusok, vagy gazdasági visszásságok folytán lejjebb vándorolt Újvidékre. Ezt az állítást igazolják az újvidéki református hitközség statisztikai adatai. Míg 1810-ben csak 400 lelket számlált a hitközség, 1848-ban már 1300 a tagjainak száma. Régi temploma az 1849-iki bombázás alatt jóformán romhalmazzá lett. Utóbb kitatarozták s 1864-ig használták, mikor országos gyűjtést indítottak s 1865 októberben 249befejezték az új templom építését. Mind az ág. evangélikus, mind a ref. egyháznak autonómiája van. Belügyeit a hitközség által választott presbitérium végzi.
Izraeliták.
Izraeliták már a XVII-ik század végén voltak Újvidéken. A város felszabadítása alkalmával önálló hitközséggé szervezkedtek. A XVIII. században valóságos autonómiát élveztek, mely úgy a XVIII. századbeli Újvidéket, mint az akkori kormányzati politikát markánsúl jellemzi. 1773-ban izraelita községet (communitas judaeorum) találunk Újvidéken, mely saját kebeléből bírót választott, ki az izraeliták polgári és peres ügyeit intézte. A bíróválasztás évenkint a magisztrátus által kitűzött napon történt, midőn az összegyűlt izraelita adófizetők egy városi tanácsos, mint hatósági megbízott jelenlétében gyakorolták alkotmányos jogaikat. A tisztújítás úgy történt, hogy rendes szavazással két jelöltet választottak, illetőleg proponáltak, kik közűl a városi hatóság egyiket a bírói tisztben megerősítette. A bíró mellé választottak négy esküdtet és két gondviselőt, kik törvényt űltek és beszedték az adót. A bírói állásra csakis újvidéki lakosok voltak választhatók. Évek során át példás rendben történtek a választások, csak 1810-ben volt nagy egyenetlenség, a mikor a zsidók maguk kérték, hogy szüntesse meg a város a zsidóbíróságot s a magisztrátus ítéljen a zsidók felett is. A városi tanács kihallgatta a panaszokat s kérdést intézett a választókhoz, kik akarják a bíróság megszüntetését. A tanács véleményének meghallgatása után a helytartótanács úgy döntött, hogy az izraelita bíróság intézménye továbbra is fönntartandó és ha a választóközönség békés úton egyetértésre jutni nem tudna, a városi hatóság kinevezés útján töltse be azt. Az izraeliták megnyugodtak ebben s választó jogukat tovább is gyakorolták. A zsidó bíróság megmaradt továbbra is, míg azt sok más intézménynyel együtt el nem sodorta a szabadságharcz vihara. 1848-ban jelentik utóljára Újvidék város tanácsának "a héber község tisztújításának eredményét". A bírói állás és "a héber község belső- és külső tanácsa" megszűnt. Újabbi időben már csak hitközségi autonómiát találunk, mely a polgári aktusokra ki nem terjeszkedik. Különben ezt a hitközségi és polgári autonómiát, mely az egyházi ügyek mellett kiterjedt az adószedésre, apróbb perekre, örökösödési és árva ügyekre, a XVIII. század kormányzati opportunizmusa hozta létre, mely az adminisztráczió megkönnyítése czéljából szervezte a "héber községet." Az izraelita autonómia jellemzően kiszínezi a tarka népvegyülékből alkotott mozaikszerű Újvidéket, melyet a vezérférfiak bölcsessége hosszú ideig békés egyetértésben tartott össze. Jelenlegi imaházukat a zsidók 1816-ban építették. 1849-ben leégett s csak néhány év múlva építették fel újra.
A kir. kath. gimnázium.
A kir. kath. gimnázium ügyében Újvidék polgársága mindjárt a város felszabadítása után kérvényt intézett a helytartótanácshoz. Azonban a város kérelme nem nyert kedvező elintézést. Néhány év múlva kapóra jött a pécsi tankerület kir. főigazgatójának levele, melyben magyar, német és szerb nyelvű főelemi iskolák felállítását sürgette. A tanács négy kegyesrendi tagot a főelemi iskolák vezetésével óhajt megbízni; öt tanárt pedig, kiknek egyike igazgató lenne, a gimnáziumban kíván alkalmazni. Minthogy báró Pejacsevics Márk Ruma mezőváros részére iskolai czélokra 15,000 frtos alapítványt tett s ezt az összeget örököse: Pejacsevics József, Újvidék részére akarta átengedni a gimnázium dotácziójára, a tanács a királytól kérte az alapítványnak az Újvidéken felállítandó gimnázium szükségleteire való fordítását. Ez a kísérlet is sikertelen maradt. Az ostromló kérvények eredménye az lett, hogy Újvidék 1788-ban a tanúlmányi alapból dotált gimnáziumot kapott. 1778 május 6-án legfelsőbb rendelettel a szabadkai gimnáziumot Újvidékre helyezték át s az még ugyanaz év szeptember 1-én megnyílott. Az intézetet a tanúlmányi alap tartotta fönn; a város csupán évi 400 frttal volt köteles hozzájárúlni a fönntartási költségekhez. Az intézet, mely annyi küzdelem árán alakúlt, nem lett hosszú életű. A város elmulasztotta befizetni a kikötött 400 frt évi hozzájárulási összeget, s a helytartótanács felhasználta az alkalmat, 1822 jan. 2-án megszüntette az újvidéki gimnáziumot azzal a megokolással, hogy a tanúlmányi alap túl van terhelve; a város kötelességét nem teljesítette; 1818-ban a szerbek gimnáziumot szerveztek Újvidéken; Baja és Szabadka saját költségükön tartanak fenn gimnáziumot, az újvidéki tehát fölösleges. Következett azután a kérvények hosszú sorozata. Mind eredmény nélkűl maradt. 1857-ben megnyílott Újvidéken az alreáliskola, mely hézagot pótolt ugyan, de a közszükséglet nem elégítette ki. 250Végre sok sikertelen kísérlet után 1870-ben egy erőteljes mozgalom indúlt meg, a mely csakhamar sikerre is vezetett. Bende Imre és Flatt András zászlót bontottak s megindították a mozgalmat a magyar főgimnázium érdekében. E két jeles férfiúnak sikerűlt 41 bácskai és szerémségi községet összetoborozni, melyek lakossága kérvényt nyújtott be a m. kir. vall. és közokt. minisztériumhoz, egy Újvidéken felállítandó magyar főgimnázium ügyében. Trefort Ágoston kultuszminiszter 1872 decz. 18-iki leíratában kijelentette, hogy hajlandó a tanúlmányi alap terhére ily gimnáziumnak Újvidéken való felállítását legfelsőbb helyen ajánlatba hozni, ha a város az iskolai épületről, annak fenntartásáról és kellő butorzattal való ellátásáról gondoskodik. Utóbb a polgárság kérelmére a miniszter elengedte az épületet is és az újvidéki kir. kath. főgimnázium 1873 okt. 4-én egyelőre négy osztálylyal ünnepiesen megnyílott. Az algimnáziumot azután fokozatosan kiegészítették nyolcz osztályra.
A gör. kel. papnevelő.
A gör. kel. papság nevelése czéljából a XVIII. században Putnik Mózes püspök papnevelő-intézetet alapított Újvidéken, de ez nemsokára megszűnt, minthogy a város kedvezményeket nem bírt fölajánlani a számára. Ezért a helytartótanács és a pátriárka Karlócza mellett döntött. Az újvidéki szerb papnevelőintézet ügye 1792-ben végleg elesett s többé szóba sem kerűlt.
Gör. kel. gimnázium.
A kir. kat. gimnázium megnyitása után néhány évre a szerbek intéző férfiai egy szerb jellegű középiskolát akartak állítani. Magánadakozásból 1815-ig 41,900 frtot gyűjtöttek össze czéljaira. 1813 július 4-én írt alá a király a szerb gimnáziumot engedélyező legfelsőbb okíratot. A gimnázium nyelve szerb, jellege gör. keleti, de úgy az előadandó tantárgyak, mint azok rendje és módszere, valamint igazgatása és ellenőrzése tekintetében az ország többi gimnáziumai számára előírt rendszabályoknak van alávetve. Az iskola 1816 őszén nyílt meg három osztálylyal, később még három osztálylyal fejlesztették. 1848-ban az intézet csaknem megszűnt s épületei leégtek. A mozgalmak elmúltával újra megnyílt s 1865-ben engedélyt kapott, hogy nyolcz osztályúvá fejlesszék. Az iskola későbbi sorsában legfontosabb az államsegély-kérdés elintézése volt. A kormány 1860 óta segélyezte az iskolát, s ez 1870-ben a segély fölemelését kérte. A kormány meg is adta a fölemelt segélyt, kikötve, hogy a tantervet ő szabja meg s a segély arányában tanárokat nevez ki. A szerb pátriárka ellent mondott e föltételeknek, a királyhoz fellebbezett, de természetesen hiába s elvesztették az államsegélyt. Azóta a szerb kongresszus alapjaiból kapnak segélyt, az állami helyett. A tanítás nyelve szerb, de néhány tárgyat magyarúl tanítanak, vagy magyar kézikönyek alapján s a többi tárgyhoz is használnak magyar segédkönyvet.
Népiskolák.
Újvidéken a török háborúk után a népiskolákra vonatkozó első adatokat mindjárt a vidék benépesítése után föltaláljuk. A katholikusok 1726-ban szerveztek kántor-tanítói állást. A szerb népiskolákra vonatkozó első írott adatot 1748-ban találjuk. A város felszabadítása után a katholikusok második tanítói állást szerveztek, hogy mely évben, nem tudjuk. Annyi bizonyos, hogy 1765-ben már két katholikus tanító volt. 1767-ben a katholikus templom telkén két iskolaépület volt. Egy német és egy illír-magyar iskolamester oktatja a gyermekeket. A két iskolamester mellett már külön kántor és két egyházi zenész is van. A szerbeknek 1775-ben három tanítójuk volt. 1782-ben új iskola-épületet emeltek. 1783-ban azok a görökök, kik Maczedóniából ide telepedtek s új-görög nyelven beszéltek, épületet kaptak a kormánytól iskolai czélokra. A reformátusok 1802-ben, az ág. evangelikusok 1809-ben szerveztek tanítói állást. Az izraelita tanítóról 1802-ben találunk először említést a városi tanácsjegyzőkönyvekben. Az 1806. évi tanügyi rendelet után a belvárosban három katholikus és három görög keleti tanítói állomást szerveztek, melyek egy városi tanácsos felügyelete alatt állottak. A tanítók fizetésöket a városi pénztárból kapták. A szerbeknek az 1814. évi tanfelügyelői jelentés szerint, volt a három belvárosi iskola mellett külső iskolájok is az almási templom mellett. Minthogy a protestánsok nem akarták elfogadni az országos tanügyi hatóság által kidolgozott tantervet, autonómiájuk mellett megmaradtak, iskoláikat saját erejökből tartották fenn. Újvidék kultúrtörténetében figyelmet érdemel az iparos-tanonczok vasárnapi ismétlőiskolája, mely már 1828 óta fennáll. A görög-hellének 1782-ben szerveztek iskolát, a mely valóban Újvidék város specziálitása.

Ujvidék. - 1. Gör. kel. szerb templom. - 2. A róm. kath. templom belseje. - 3. Az ev. templom. - 4. A gör. kel. templom belseje. - 5. A zsinagóga.

Ujvidék. - 1. A gör. kel. püspöki palota.

Ujvidék. - 2. A szinház.

Ujvidék. - 3. A 6. gyalogezred kaszárnyája.

Ujvidék. - 4. A honvéd-kaszárnya.
Ipar, kereskedelem.
Újvidék a Bácska első kereskedő és iparűző városa. Az újvidéki kereskedők czéhe 1765-ben nyert legfelsőbb jóváhagyást s 1771-ben a városi tanács által 253eszközölt összeírás szerint 48 kereskedő volt Újvidéken. Számuk 1809-ben már 89-re rúgott. Ezek csak bejegyzett czéhbeli katholikus és szerb kereskedők voltak. Az izraeliták nem tartoztak a czéhhez. A kereskedelem fejlődéséhez nagyban hozzájárúlt a gőzhajózás. A mint a Duna-gőzhajózási társulat megalakúlt, Újvidéken szervezte egyik első állomását. A hajózás az itteni virágzó kereskedelmet még inkább fokozta. Az ipar a czéhek keretében fejlődött. Legrégibb volt Újvidéken a sebészek czéhe, melynek pecsétje ezt a köríratot viseli: "Sigill der Chirurgen in Neusatz 1748." Hasonló czéhpecséteket találunk az aranymívesek, a szűcsök, kovácsok, bognárok és kötelesek, bocskorosok és papucsosok, ácsok és kőmívesek czéhétől. A szíjgyártók és szűcsök czéhébe 1774-ben 146 mester, segéd és tanoncz tartozott. A kőmíves és ács czéh tagjainak száma 72. A lábbelikészítőké: 119; a szabóké 179; az aranymíveseké 82; a rézmíveseké: 18; asztalosoké 20, lakatosoké 16, mészárosoké 29, szapanosoké 14, pékeké 12, keztyűsöké 4, timároké 7, stb. Voltak még egyéb iparágak is, melyeket csak néhány iparos űzött. Újvidék iparának élénkségét legjobban jellemzi a városi tanács hivatalos panasza, a mely szerint 1798-ban az ottani iparosok alig voltak elegendők a város és a szomszédos Szerémség szükségleteinek kielégítésére. Az újvidéki iparosok czéhbeli életét az 1848-49-iki szabadságharcz fejezte be, mikor a nemzetiségek és a magyarság szembeszállása örökre megbontotta a békés czéh-életet.
A szabadságharcz alatt.
Újvidék 1848-49-ben a délvidéki szerb lázadásnak egyik főfészke volt, a mint a történelmi részben részletesen tárgyaljuk. Innen ment föl a pozsonyi országgyűléshez a szerb küldöttség, a mely olyan lehetetlen követelésekkel állott elő, hogy Kossuth más feleletet nem adhatott, mint hogy: Döntsön a kard. A szerbek rémes, vad mészárlása ebbe a szóba kapaszkodott. A bősz lázadást Beőthy Ödön kormánybiztos fojtotta el, majd Kiss Pál volt a magyar hadsereg főparancsnoka Újvidéken. 1849 január 12-én Jellasics tönkre bombáztatta a várost, úgy hogy a viruló hely nehány óra alatt romba dőlt s tövig leégett.
Új fölvirágzás.
A 48-as mozgalmak után Újvidék lakossága hozzálátott elpusztúlt lakóházainak fölépítéséhez. A kormány tíz évi törlesztésre 2% kamattal állami kölcsönt adott nekik s annak segítségével helyrehozták lerombolt hajlékaikat. Összesen 1.332,218 forint 58 kr. kölcsönt vett fel a polgárság a bukovinai alapból. A házak rohamos gyorsasággal épűltek s 1852-53-ban a város kiemelkedett hamvaiból. A halomra lőtt Újvidék megújult. Szebb és előkelőbb lőn, mint 48 előtt volt. Megkezdődött az ipari és kereskedelmi élet. A Múzsák visszatértek hajlékaikba. Újvidék legújabbkori története szép kultúrtörténeti képet tár elénk. A katholikusok három tanítóval bíró iskolát állítottak. 1864-ben már négy fiú és két leányiskolája volt a kath. hitközségnek, 1688-ban nyolcz osztályt találunk. A szerb iskolaügy a katholikus tanrendszer mintájára szerveződött. 1862-63-ban négy fiú- és három leányiskolájok volt a belvárosban, az almási iskola egy fiú- és egy leányosztályból, a Szent-János-templomi egy vegyes osztályból, a kliszai egy vegyes osztályból állott. Az ág. evangélikusok és a reformátusok szintén hamar helyreállították iskolájokat. Az izraelitáknak 1864-ben három osztályú iskolájok volt. Újvidék népoktatásának történetében korszakos jelentőséggel bír az 1868. évi közoktatási törvény életbelépte. A törvény szentesítése után Újvidék város összes vallásfelekezetei oda nyilatkoztak, hogy saját iskoláiknak konfesszionális jellegét jövőre is fenn akarják tartani, mire a város 1869 szept. 13-án tartott közgyűlésen akép határozott, hogy minden felekezeti iskola, úgy mint eddig, a városi közpénztárból tartassék fenn. Az egyes felekezetek segélyének aránya hosszú harczot idézett elő, a melyet csak az 1891. évi okt. 1-én tartott közgyűlés rendezett véglegesen, a midőn kimondotta, hogy minden felekezetnek minden egyes férfitanitó fizetéséhez 700 frt, a nőtanítókéhoz pedig 600 frt hozzájárulást ad. Ez a határozat erős lendületbe hozta Újvidék népoktatási ügyét. A katholikus népiskolák fejlődésében figyelemre méltó mozzanat az apácza-kolostor alapítása. Ez ügyben a mozgalom 1871 tavaszán indúlt meg. Haynald érseknek 24,481 frt segítségével 1878-ban szervezték a leányiskolát s azt a Miasszonyunkról nevezett iskolanővérekre bízták. A szerb felső leányiskola szervezése ügyében 1870-ben indúlt meg a mozgalom. A kultuszminiszter 1872 július 17-én hagyta jóvá a g. kel. kongresszus által készített szabályzatot. Az iskola 1874 decz. 1-én nyílt meg.
Mikor Trefort miniszter 1876. évi június hóban Újvidéken járt a kir. kath. főgimnázium épülete ügyében, megígérte, hogy itt állami költségen magyar tannyelvű polgári leányiskolát szervez. Június 21-én már leíratot intézett a kir. 254tanfelügyelőhöz, hogy az intézet részére szükséges telek vétele iránt intézkedjék s az 1876-77. iskolai év elején megnyílott Újvidéken az állami polg. leányiskola. Az intézet fontos hivatást tölt be s a magyar műveltségnek kitűnő terjesztője e vegyes nemzetiségű és nyelvű városban. Az abszolut kormány 1857 okt. 22-én reáliskolát szervezett Újvidéken. Az abszolutizmus megszünte után a városi közgyűlés 1861 szept. 3-án ideiglenesen megszüntette a reáliskolát, ez ellen azonban a bácsmegyei kir. biztos felszólalt. A m. kir. helytartótanács a város határozatát feloldotta s utasította a tanácsot, hogy a megszüntetett intézetet állítsa vissza, vagy új gimnázium szervezéséről gondoskodjék. Erre az iskola 1865-ben újra megnyílott. A városi tanács 1867-ben ismét kimondotta az intézet megszüntetését. Ez ellen a kath. hitközség fölebbezett s a kormány az intézet további fenntartása mellett döntött. Végleg megszűnt akkor, midőn azt a magyar gimnázium szervezése fölöslegessé tette.
Keresk. és ipariskola.
Újvidék folyton fejlődő ipara és kereskedelme egy oly előkelő intézet szervezését követelte, a melyben azok, kik a kereskedői pályára készűlnek, vagy intelligensebb iparosok óhajtanak lenni, a szükséges elméleti tudományokat elsajátíthassák. Bende Imre kezdésére 1882-ben a városi közgyűlés a kormánytól egy állami ipar- és kereskedelmi iskola szervezését kérelmezte. A miniszter még az évi augusztus 25-én tudatta a város közönségével, hogy hajlandó Újvidéken ipar- és kereskedelmi iskolát állítani, ha a város az iskola czéljaira szükséges helyiségről és berendezésről gondoskodik. A város ezt megígérte. Az intézet még ugyanaz év őszén megnyílott. Szaporodó népessége legélénkebb bizonyítéka életrevalóságának. Az iparos- és kereskedő-ifjúság oktatására sok haszonnal működik Újvidéken az iparos-tanoncz és alsófokú kereskedelmi iskola. Ez intézet keletkezése összefüggésben van az előbbivel. Újvidék város közönsége 1883 márczius 1-én elhatározta egy iparos-tanoncz és kereskedelmi iskola szervezését. Az iparos-tanoncz-iskola még 1883 őszén megnyílott. Növendékei folyton szaporodnak. Az alsófokú kereskedelmi iskola 1885 év őszén nyílott meg. Mindkét intézet állami segélyt élvez.
A sajtó.
Újvidéken, mint a Bácska legműveltebb városában, a sajtó korán kezdte működését. Kauliczi és Stefánovics nyomdászok már 1790-ben kértek engedélyt Újvidéken állítandó nyomdára; azonban tervük különféle akadályok miatt nem sikerűlt. Jankovics János újvidéki könyvkereskedő ott 1796-ban állított nyomdát s az jó sikerrel működött. Halála után azonban a nyomda megbukott. Szerencsésebb volt annál a második nyomda, melyet a Kuliczi testvérek alapítottak 1843-ban. Igy 1843-ban már két nyomda működött Újvidéken. 1847-ben Medákovics Dániel zimonyi nyomdász állított fel nyomdát Újvidéken. Utóbb a nyomdák száma, a közszükséglet arányában szaporodott. A XIX. század utolsó éveiben hat nyomda működött Újvidéken. Az időszaki sajtó termékei sűrűn szaporodtak, mint azt más fejezetben tárgyaljuk.
A város ipara a szabadságharcz után.
Az ipar és kereskedelem a legújabb korban is méltán legelőkelőbb városává teszi a Bácskának Újvidéket. 1852. évi márcz. 19-én a városi tanács a következő czéheket jelenti be a városi közgyűlésnek: szabók, kádárok, bognárok, kovácsok, szerkovácsok, fejszekovácsok, szegkovácsok, nyergesek, molnárok, zsemlyepékek, czukrászok, órások, bádogosok, aranymívesek, rézmívesek, keztyűsök, festők, fésűsök, szitások, takácsok, könyvkötők. Ennek a csoportnak főbiztosa Herger Pál városi tanácsos. A másik csoport következő czéhekből állott: szappanosok, mészárosok, halászok, kenyérsütő pékek. Ezek czéhbiztosa Csuka Péter. Harmadik csoportban voltak az összes kereskedők, továbbá a borbélyok és szűrszabók. Ezek czéhbiztosa Sztojánovics Péter volt. Negyedik csoportban voltak a kalaposok, gombkötők, czipészek, kőmívesek, ácsok, fazekasok és kefekötők. Czéhbiztosuk Lust Ferencz. Ötödik csoportot tették a csizmadiák, lakatosok, asztalosok, kárpitosok, bocskorosok, szűcsök, vargák, dohány- és bőrkereskedők, kikhez Vladiszavljevics István volt kirendelve czéhbiztosnak. Az 1872. évi ipartörvény véget vetett a czéhrendszernek. Azonban ezt már megelőzőleg, a 48-as események hatása alatt, nemzetiség szerint szétváltak a szerb és nem szerb iparosok. Ennek a szétválásnak alapján alakúlt meg 1865 szept. 20-án "az újvidéki iparegyesület", mely 1880-ban feloszlott s egyik része a polgári kaszinóba olvadt, másik az újonnan alapított újvidéki ipartársulat czímével külön egyesületté alakúlt.
* * *
255A város gazdasági fellendülése.
Újvidék gazdasági föllendülése, közigazgatásának újjáfejlődése szoros kapcsolatban van az utóbbi években lezajlott országos politikai eseményekkel. A Fehérváry-kormánynyal szemben Újvidék szab. kir. város közönsége kíméletlen harczot folytatott. Megtagadta az önként befizetett adóknak a kir. adóhivatalba leendő beszolgáltatását és az ujonczozás körüli közreműködést és e határozatát a belügyminiszter ismételt megsemmisítő rendeletével szemben, harmadízben is fenntartotta; az ellentállás szervezésére vezérlő bizottságot küldött ki, mely a város polgárságát falragaszokon hívta fel, hogy önként adót senkise fizessen, sor alá önként senkise álljon. Természetes, hogy e küzdelem alatt a közigazgatás működése annyiban szünetelt, hogy a politikai küzdelemmel elfoglalt képviselő-testület és közigazgatás élén álló tisztikar, már a kedvezőtlen pénzügyi helyzetre való tekintettel is, nagyobbarányú javaslatokkal nem lépett a közgyűlés elé, de ez a küzdelem eredményezte egyúttal azt, hogy a város kormányzásának élére Balla Aladár dr. főispán kerűlt, országgyűlési képviselőjévé pedig a város gróf Teleki Árvédet választotta; ennek a két férfiúnak köszönheti Újvidék szab. kir. város elsősorban a közigazgatás minden ágában való újjászületését és azt - a város közigazgatásának vezetésére nézve eléggé meg nem becsülhető - körűlményt, hogy a törvényhatósági bizottságnak Tomics Jása vezérlete alatt álló radikális szerb tagjai, a függetlenségi érzelmű magyar bizottsági tagokkal együtt, úgynevezett városi párttá egyesűltek, mely párt jelenleg is vezére: Balla Aladár dr. főispán vezetése alatt irányítja a város közérdekű ügyeit. Igaz, hogy a város közönsége sem zárkózott el attól, hogy a hol kellett, anyagi áldozatoktól se riadjon vissza; de ez is csak a vezérférfiak irányításának és befolyásának eredménye.
Ez a város jelenét és jövőjét biztosító működés kiterjed a városi közigazgatás minden ágára és lehetővé fogja tenni, hogy Újvidék városa községi pótadójának minden emelése nélkül, a legmodernebb kereskedelmi városok egyikévé váljék.
Ez időtől kezdve nagyobb lendületet vett a város fejlődése minden téren, különösen, mert a város fejlesztése ügyében régen szunnyadozó tervek, a kivitel, a végrehajtás stádiumába léptek, mert a város képviselő-testülete túltette magát azon felfogáson, hogy a községi pótadó tetemes felemelése nélkül, nagyobb beruházásokkal járó intézményeket alkotni nem lehet.
A mérnöki hivatal ujjászervezése.
E változott felfogásnak első eredménye a mérnöki hivatal újjászervezése volt, mely habár négyszeresébe kerűl a városnak, mint azelőtt, abba a helyzetbe jutott, hogy a tervezésen túlmenő szolgálatokat is teljesíthet. Azonkívűl az új szervezet akként határozott, hogy a városi mérnökök magán-gyakorlatot nem folytathatnak, s így minden idejüket a városnak szentelhetik. Igy azután, habár az új mérnöki hivatal új eszmékkel, tervekkel fel nem lépett, de a régiek közűl sokat megvalósított.
A mocsaras területek lecsapolása.
A város fejlődésére és közegészségügyére is bénítólag hatott az, hogy a város belterülete közvetlenűl mocsarakkal volt határos, a mi nemcsak a terjedést gátolta, de egészségügyét is hátrányosan befolyásolta. Különösen a Limán nevezetű mocsár, melybe a gyárak szennyvizei folytak, ártalmas kigőzölgéseivel valósággal ráfeküdt az illető városnegyed lakósaira. Ismételten tettek kísérletet a Limán szennyvizeinek a levezetésére, de a város közönsége, tekintettel arra, hogy ezt a kérdést a vízvezeték és a csatornázás kérdéseivel együtt szándékozott megoldani, a felajánlott anyagi eszközök csekély volta miatt, a Limán lecsapolásának kérdését sokáig nem tudta megoldani.
Végűl azonban belátta a város közönsége, hogy a város érdekeinek sokkal jobban megfelel, ha nem várva be a vízvezeték és csatornázás kérdésének még sok évig elhúzódó megoldását, gyökeresen segít a bajon és megszavazta a szükséges költségeket. Az áldozat meg is hozta gyümölcseit: a Limán bűzös mocsara nincs többé, a szennyvizek zárt csatornákban érkeznek az e czélra készített víztartóba és onnan géperő közvetítésével a Dunába.
Ezzel kapcsolatban lecsapolták a várost övező többi mocsarakat is, melyeknek összegyülemlett vízeit a selyemgyárnál és a Joszimfoknál felállított szivattyú-telepek emelik át a Dunába. Ez által a város körűlbelül 1000 holdat jóval meghaladó oly földterületnek jutott a birtokába, mely azelőtt gazdaságilag nem volt hasznosítható. Igaz, hogy e területnek egy része csakis e területnek teljes feltörése, illetőleg megtisztítása után lesz csak gazdaságilag használható, 256de így is sokat gyarapodott a város vagyonilag, sőt a város fejlődése az így nyert területek kihasználása után lényegesen fog változni.
A hídsáncz és a tilalmi körzet megszüntetése.
A mocsarakhoz hasonlóan befolyásolta a város fejlődését a péterváradi erőd kiegészítését alkotó hídsáncz és az azzal kapcsolatos építés-tilalmi körzet, mely még a Mária Teréziától kiadott szabadalom-levélen gyökerezik, úgy hogy az e körzeten belűl épűlt házak és egyéb épületek csak az esetben építhetők fel, ha előzőleg az építtető nyilatkozatot ad arról, hogy épületeit szükség esetén a saját költségén, minden kártérítés nélkül leromboltatja.
E tilalom igen súlyosan nehezedett a városnak legtermészetesebb iránya, a Duna felé való fejlődésére. Hosszú ideig czéltalan volt a város minden lépése e tilalmi körzet megszűntetése, illetőleg a hídsáncz átvétele tárgyában; de legújabban a város képviselőjének, Teleki Árvéd grófnak és a város főispánjának: Balla Aladár dr.-nak a nemzeti kormánynál és ennek ismét a hadügyi kormánynál latba vetett hathatós támogatás útján az egész kérdés oly irányba terelődött, hogy a hídsáncz kérdésének közmegelégedés mellett leendő megoldása elérkezettnek látszik. Igaz ugyan, hogy a hídsáncz megváltásának illetőleg, megszüntetésének kérdését elválaszthatatlanúl összeköttetésbe hozták az állandó dunai híd megépítésével, de ennek az állandó dunai hídnak a megalkotása ép oly elsőrangú érdeke a város közönségének, mint a katonai köröknek és Szerém-, valamint Bács-Bodrog vármegyéknek, miért is a kereskedelemügyi m. kir. miniszter az állandó híd megépítése esetén nemcsak a vámszedési jogot helyezte a város közönségének kilátásba, de arról is értesítette, hogy a katonai kincstár kész minden ellenszolgáltatás nélkül lemondani eddig gyakorolt vámszedési jogáról, ha az állandó dunai hidat a város közönsége megépíti.
Az állandó híd.
Az állandó híd megépítése tehát a legújabb feltétele a híderőd megszűntetésének. Van mellette persze más feltétel is; így pl. az, hogy a város közönsége köteles a híderődben levő laktanyákat készpénzben megváltani, illetőleg egy zászlóalj elhelyezésére szolgáló laktanyát felépíteni. Az ezzel kapcsolatos kiadás 130.000 korona. Ezenkívűl az állandó híd előtt két őrházat kell építeni, melyek körűlbelűl 60-70.000 koronába fognak kerűlni; az építés-tilalmi körzetet pedig, ez őrház körűl, a 200 méter átmérőjű körnek megfelelő területre szorították le, mely területnek a hídhoz való hozzáférés szempontjából úgyis szabadnak kellene maradnia. E megállapodásokkal a hídsáncz megszüntetésének és az állandó dunai híd megépítésének kérdése oly stádiumba jutott, hogy igen rövid idő alatt mindkettő meg fog valósúlni, mert mindkettő elsőrangú érdeke a város közönségének.
A híd tervei már elkészűltek. Zielinski Szilárd dr. műegyetemi tanár készítette el őket. A költségelőirányzat 2,800.000 korona. A közigazgatási bejárást is megtartják az 1909. év első felében és amennyiben a kölcsön megszerzése ügyében nehézségek nem fognak felmerűlni, 2-3 év után már állandó híd fogja összekapcsolni Szerém- és Bács-Bodrog vármegyét, illetőleg Újvidék városát és Pétervárad várát, miáltal Újvidék, a délvidéki kereskedelem góczpontjaként, nagy mérvben fog emelkedni jelentőségben és fontosságban. Az új állandó hídat valószínűleg a jelenlegi fahíd közelében fogják felépíteni.
Iparfejlesztési politika.
Nem kevésbé fontos Újvidék fejlődésére, iparfejlesztési politikája; nem tekintve, hogy a gyárak számára kiszemelt területet nem a legszerencsésebben választották meg. (A Duna felső folyásán jelölték ki a területet, a mi lehetetlenné teszi az egységes gyár-negyed alakulását, mert az egészségre ártalmas anyagokat kiválasztó gyárakat már egészségügyi szempontokból is csak a Duna alsó folyásán lett volna szabad elhelyezni és szerencsésebb iparfejlesztési politika lett volna, ha az egész gyár-negyedet a gázgyár, selyemgyár és Ferencz-csatorna közötti területre összpontosítják.) Mégis, habár anyagi áldozatok árán, néhány évi iparpártolás után, elég gyárat és iparüzletet vonzott magához Újvidék kereskedelmileg kedvező fekvése és áldozatkészsége. Azok a területek, melyeket a város iparpártolás czímén négyzetölenként egy korona ár mellett bocsátott az ipartelepek és gyárak rendelkezésére, jelenleg a Limán és a vele határos földek lecsapolása következtében 20-30 koronát érnek négyszögölenként. A város 5-10 évre menő községi pótadómentességgel is támogatta a gyárakat, azzal a kikötéssel természetesen, hogy a mennyiben az elidegenített terület nem gyári czélra használtatnék, a terület visszaszáll a városra. A város áldozatkészsége meg is termette gyümölcsét, mert a Limán dűlőben rövid néhány év alatt valóságos 257kis gyárnegyed támadt; van ott szeszfinomítógyár, konzervgyár, textilgyár, szappangyár, vasöntőde, kocsigyár, kendergyár stb., melyek sok száz munkásnak és munkásnőnek biztosítanak állandó alkalmazást.
Nem lehet ugyan elhallgatni azt, hogy a vasút és hajóközlekedés közelsége által e terület gyári czélokra igen alkalmas, de a város összpolgárságának az érdekei, valamint az, hogy a Limán-mocsár lecsapolása után ezek a területek váltak a város legértékesebb telkeivé, továbbá, hogy a város természetes fejlődése csak e területek felhasználásával halad a maga természetes útján, arra bírták a város törvényhatósági bizottságát, hogy az újabb gyártelepeknek már a Duna alsó folyásán, a gázgyár és a selyemgyár közelében, az ú. n. négykrajczáros töltés és a Ferencz-csatorna között lecsapolt terület jelölje ki a jövendő gyártelepek helyéűl.
Az új kórház.
A rétlecsapolásnál nem kevésbé fontos a város egészségügyére és fejlesztésére az új kórház és ártézi-fürdő építése. Régi hiánya volt Újvidéknek, hogy modern kórháza nem volt. Az a régi, rozoga épület, melyet a kath. polgárok gyűjtéséből építettek fel és később átengedtek a városnak, minden volt, csak nem bizalomkeltő; ezért leginkább csak szegény betegek látogatták és a legritkább esetek közé tartozott, hogy tehetősebb polgárok is igénybe vették volna
Most Újvidék városa modern kórházat építtet, mely alkalmas lesz arra, hogy a legkényesebb igényeknek is megfeleljen. Az új kórház, melyet az 1909. év folyamán át fognak adni rendeltetésének, belgyógyászati, sebészeti és szemészeti osztályra oszlik, külön-külön emeletes pavillonokban. Ezenkívűl lesz még ragály-pavillon, fertőző betegek számára; tuberkulotikus pavillon, kizárólag ilynemű betegeknek, megfelelő kifekvővel; megfigyelő pavillon, mely egyszersmind elmebetegek ideiglenes elhelyezésére szolgál. Ezekhez csatlakozik a gépészeti pavillon, középponti fűtés-berendezéssel, a fertőtlenítő pavillon és a hullaház. Ezeken kívűl lesz a kórháznak egy emeletes gazdasági, illetőleg felvételi épülete, melynek emeletén tehetősebb betegek részére 12-14 ágy nyer elhelyezést, nagyobbára egy-ágyas, elkülönített szobákban.
Az ápolást irgalmas nénék látják el, kiknek elkülönített apáczalakás épűl. A kórház személyzete: egy igazgató főorvos, két osztályvezető orvos, a megfelelő segédorvosok és gyakorló-orvosok. A gazdasági ügyeket, az igazgató főorvos ellenőrzése mellett, a gondnoki személyzet látja el. A kórház körűlbelűl 900.000 koronába kerűl, melynek majdnem a felét az államkincstár viseli, oly módon, hogy a törlesztési részleteknek a költségelőirányzatba beállításával az ápolási napokra megállapított összeget megfelelőleg emeli. A kórházat villamos világítással, vízvezetékkel és csatornázással látják el és a várossal villamos vasút köti össze.
Az ártézi fürdő.
Hasonló fontosságú a város fejlődésére és egészségügyére az új ártézi fürdő, melyet a város 250.000 korona költséggel építtetett és mely a víz gyógyhatását nem tekintve, hívatva lesz azon a szükségen segíteni, melyet egy modern fürdő hiánya minden fejlődő városnál okoz.
A fürdőhöz használt ártézi víz gyógyhatását a város közönsége és környéke már régen ismeri; valóságos csodákat mesélnek a betegek, a kik gyógyhatásától meggyógyultak. Az ártézi gyógyvíz felfedezésének következő története van. Az egészséges ivóvíz hiánya nemcsak a vízvezeték eszméjét keltette fel a város közönségénél, hanem a hol a szükség úgy kívánta, már a vízvezetékre való tekintettel is, kutatott egészséges ivóvíz után. Így a múlt század kilenczvenes éveiben Újvidék a régi vásártéren mély kútat fúratott. A kisebb mélységű vizek azonban sem minőség, sem mennyiség tekintetében kielégítők nem voltak s így a fúrás 195 m. mélységig történt; e mélységből nagy mennyiségű meleg víz szökött fel, mely vízből éghető gázok szabadúltak ki. Kezdetben a város ezen a helyen ingyenes népfürdőt emelt és később egyes vállalkozóknak engedélyt adott kádfürdő építésére. A közönség a primitív kádfürdők ellenére, felismervén az ártézi víz gyógyhatását, csak úgy tódúlt a fürdőbe, mely csakhamar szűknek bizonyúlt. 1900 január havában azonban az egész fürdő porrá égett és a város újból engedélyt adott egy vállalkozónak a fürdő felépítésére.
Ez a második fürdő már nagyobb volt ugyan, de még mindíg primitív volt és szűk. 1905-ben a város, belátván a fürdő jövedelmezőségét, azt házi kezelésbe vette át és egyben a vizet megvizsgáltatta, melynek eredménye, hogy e víznek, eltérőleg a többi alföldi ártézi víztől, igen nagy a jódtartalma; így 1 258liter vízben ugyanannyi a jódtartalom, mint 10 lit. margitszigeti vízben és tetemesen több, mint a lipiki jódvízben. A város a vegyelemzés ily eredményét és a víz tényleges gyógyhatását kellően értékelve, elhatározta, hogy a gyógyvíz felhasználásával, modern fürdőt alkot. A fürdőépület jelenleg már tető alatt van és legközelebb meg lesz nyitható.
A fürdő, melyet a várossal ugyancsak az 1909. évben üzembe helyezendő villamos vasút köt össze, a legmodernebb berendezésű. Van benne 40 kádfürdő, gőzfürdő 50 kabinnal és nagy-vendéglő; az épület körűl 20 hold nagyságú park terűl el. A fürdő terveit a mérnöki hivatal készítette el.
Az új vágóhíd.
A város közegészségügyének és a város közigazgatásának fejlesztésével szorosan összefügg a régi vágóhíd teljes átalakítása. Ez 1908-ban épűlt és az 1909. év első felében fogják rendeltetésének átadni. Az új vágóhíd körűlbelűl 8000 négyzetméternyi területet foglal el és berendezése minden egyes részletében a modern igényeknek teljesen megfelel.
Az építés és berendezés költségei 230.000 koronába rúgnak. Három részből áll: sertés-vágóhídból, aprómarha-vágóhídból és nagymarha-vágóhídból, a megfelelő számú istállókkal és melléképületekkel, előhűtő és hűtő-csarnokokkal, húsketreczekkel, orvosi és szolgai lakóépületekkel. A hűtő-berendezés jéggyártással is össze van kötve; termelhető naponta 30 métermázsa jég. A sertésvágóhídon feldolgozható egyidejűleg 26 drb. sertés, 5 órai vágási idő alatt 100 drb; az aprómarha-vágóhídon 5 óra alatt 150 drb juh vagy borjú, a nagymarha-vágóhídon 30 drb szarvasmarha; az egész vágóhíd úgy van építve, hogy szükség esetén bővíthető legyen.
Vegyvizsgálati laboratorium.
Nagy hiányt van hivatva pótolni a város törvényhatósági bizottságának 1908. évi 217. jkv. kig. 28003/1908. számú határozata, melylyel a város vegyvizsgálati laboratorium felállítását rendelte el és ennek felállításával Dessy Dezső drt bízta meg. A nevezett a földmívelésügyi miniszternek ide vonatkozó szabályrendeletében megállapított díjak szedése mellett köteles lesz az élelmiszereket megvizsgálni és azok megvizsgálására a rendőrlegénységet kioktatni; azonkívűl köteles a város részére a légszeszt, a közkútak vizét s amennyiben a vízvezeték megépűl, ennek a vízét is állandóan megvizsgálni, a szén kalórianagyságát megállapítani, továbbá a gyógyszertáraknál és drogueriáknál eszközölt vizsgálatok alkalmával a vegyi vizsgálatot teljesíteni. Mindezek oly intézkedések, melyek a közönség érdekeit lesznek hivatva szolgálni, különösen a nagyban elharapódzott élelmiszer-hamisítások terén.
A város felmérése.
Elsőrangú fontosságú továbbá a város közönségére és a város jövendő czélirányos fejlesztésére a város felmérése, melyet a város törvényhatósági bizottsága, 1908. évi február hó 6-án, 18./jkv./kig. 3010/1908. számú határozatával rendelt el. A mérnöki hivatal újjászervezése ellenére sem tudta e nagyobbszabású munkát elvégezni, miért is a város Szesztay Lászlót bízta meg a lejtmérésekkel és pedig a m. kir. belügyminiszter 121110/III/1908. számú rendelet értelmében módosított feltételek mellett, mely czélra a törvényhatósági bizottság 50.000 koronát szavazott meg. A város-felmérési munkálat már kezdetét vette és a vállalkozóval kötött feltételek értelmében, a munkálat megkezdésétől számítandó másfél év alatt befejezendő. Összesen 1200 hektár terület kerűl felmérés alá olyképen, hogy 600 hektár területről, a hol a háztömbök vannak, részlettérkép készítendő 1:500 arányban; a felmérendő terület többi részéről általános czélokat szolgáló szelvénytérkép készítendő 1:1000 arányhoz. Nagyfontosságú munkálat ez, mely, amennyiben egy évtizeddel előbb készűlt volna el, sok közérdekű intézmény lett volna már Újvidéken megvalósítható, melyeket eddig megvalósítani nem lehetett.
Villamos vasút és villamvilágítás.
A várost nagy mérvben van hivatva fejleszteni a villamos vasút és a villamvilágítás, melyre a "Részvénytársaság villamos és közlekedési vállalatok számára" budapesti czég kapta meg az engedélyt, melynek megadását hosszú küzdelem előzte meg a gázgyárral. Újvidéken ugyanis körűlbelűl 20 évvel ezelőtt az "Augsburgi egyesűlt légszeszgyárak" épített gázgyárat; a közvilágítási lámpák száma 516 darab, az egész évi gázfogyasztás meghaladja a 500.000 köbmétert, mely fogyasztás mellett a gáz köbméterenkénti egységára 28 fillér. A magas világítási ár leszállítása érdekében a város közönsége elhatározta a légszeszgyár megváltását, de a megváltási ár magassága és a kedvezőtlen pénzügyi viszonyok, a gázárak leszállítását, a gázgyár megváltása és házi kezelése esetén 259sem engedték volna meg. Ezért a város a közvilágítás olcsóbbá és jobbá tételét egyfelől úgy iparkodott elérni, hogy a szerződési feltételek kedvező módosítása ellenében, a légszeszgyár megváltásáról lemondott, másfelől engedélyt adott a "Részvénytársaság villamos és közlekedési vállalatok számára" vállalatnak világítási és erőátviteli villamos telep felállítására. A vonatkozó szerződéseket a város törvényhatósági bizottsága a m. kir. belügyminiszter által kívánt módosításokkal 1908-ban elfogadta és a szerződéseket a belügyminiszter is jóváhagyta. A vállalat a magánfogyasztásra a villamos áramot hektovattonként 6 fillérnél drágábban nem adhatja és köteles négy főirányban villamos közúti vasútat építeni és űzemben tartani. Nevezetesen a vasúti állomástól a Petőfi-utczán át, a Fő-térre és onnan a Kossuth Lajos-utczán és a Duna-utczán, valamint a hídsánczon át, a magyar "Felső hajó-állomás"-ig, azután a Fő-térről a II. Rákóczi Ferencz-utczán át, az ártézi-fürdő és kórház érintésével, a Futtaki-útnak a vasúti vágányokig terjedő részére. Végűl a Fő-térről a Kossuth Lajos- és a Szűcs-utczában meg a Búza-téren át, a Temerini-utcza végéig. Ezzel nem csak azt érte el a város, hogy két világítási vállalat között egészséges verseny fejlődik, hanem biztosította már most a közúti villamos vasút építését, a mit máskülönben, a város kis kiterjedésére való tekintettel, csak talán évtizedek múlva érhetett volna el. - A villamos vasút közigazgatási bejárása 1909. évi január hó 26-án történt meg; a villamos művek pedig részben 1909-ben, részben pedig 1910-ben adatnak át a forgalomnak.
Az eddig elősorolt és már megvalósított vagy a megvalósulás állapotában levő intézmények után nem lesz érdektelen elősorolni azokat a városfejlesztő intézményeket, melyek a jövőre nézve a közigazgatás vezetői részéről tervbe vannak véve.
Vízvezeték és csatornázás.
Ilyen első sorban a vízvezeték és csatornázás kérdése. Ez a fontos intézmény, sajnos, még csak előmunkálati állapotban van; de újabban ezek az előmunkálatok oly kedvezően kezdenek kialakúlni, hogy a művek kiépítése már 1910-ben remélhető.
A vízvezetéki előmunkálatokat 1904-ben kezdette meg a város Stielly Gyula mérnök műszaki vezetése mellett. Stielly a Duna mentén természetesen szűrt vizet keresett és e czélból a város felett, a kameniczi szigeten, több fúrást végzett. Az eredmény azonban nem volt kedvező, mert a feltárt vízvezető réteg bőséges vizet tartalmaz ugyan, de a víz nagyon kemény (40 német fok) és a mellett nagyon vasas. Ezek a meddő kutatások mintegy 50.000 korona költséget emésztettek fel. 1908-ban az előmunkálatok vezetését az újjászervezett törvényhatósági mérnöki hivatal vette át és a város fölött a Dunára merőleges irányban és öt kilométer szélességben, 85 méter mélységig egy geológiai szelvényt tárt föl, melynek eredménye, hogy a várostól mintegy 3 kilométer távolságban, 50 és 70 méter mélységek között, 15-20 méter vastag vízvezető réteg van, mely kitűnő minőségű, tipikus ártézi-vizet tartalmaz és oly kiterjedésű, hogy a város vízellátására alkalmasnak látszik.
A réteg kiterjedése és vízminősége megfelelő lévén, a város elhatározta egy 40 cm. átmérőjű próbakút építését. Ez jelenleg munkában van és a vállalkozóval kötött megállapodás szerint 1909 márczius havában befejezendő lesz, úgy hogy a mennyiségi próba is rövid időn belűl megtartható. Az 1908-1909. évi vízvezetéki előmunkálatok költsége, a próbakúttal együtt, eddig mintegy 25.000 koronát tett. A próba-szivattyúzás kedvező eredményét nyomban követi a tervezési munka, úgy hogy a tél folyamán a munkálatok biztosíthatók és az 1910. év tavaszán megkezdhetők legyenek.
Tisztviselőtelep.
Ide tartozik továbbá a tisztviselő-telep kérdése, mely már évek óta állandóan napirenden van és jelenleg a megvalósulás állapotába jutott. Két telepet kértek a tisztviselők, az egyiket a Futtaki-út mentén, az ártézi-fürdővel és a parkkal szemben, a másikat pedig a lecsapolás után nyert Limán-dűlő területén. A város törvényhatósági bizottsága mind a kettőt engedélyezte. A Futtaki-út melletti tisztviselő-telepre vonatkozó közgyűlési határozatot már a belügyminiszter is jóváhagyta, azzal a kikötéssel, hogy az egyes telepeknek az egyes tisztviselők számára leendő átengedése külön-külön közgyűlési határozat mellett történjék és azok esetről-esetre külön kormányhatósági jóváhagyás végett felterjesztendők lesznek. E tisztviselő-telepen az építkezés már meg is kezdődött.
260A Limán-dűlői tisztviselő-telepet - igen értékes területen - a törvényhatósági bizottság szintén engedélyezte, azonban tekintettel a városra is háramolható terhes kötelezettségekre - mint utczarendezés, világítás, vízvezeték, csatornázás, rendőrségi szolgálat kiterjesztése stb., csak ama feltétel mellett, ha az alkotandó tisztviselő-telepre legalább 15 jelentkező akad, a kik a kikötött biztosítékot leteszik és tisztviselő-telep építésére kötelezik magukat.
Állami főgimnázium.
Nagy fontosságú lesz a város fejlesztésére a vallás- és közoktatásügyi miniszter által felépítendő állami főgimnázium, melyet internátussal kapcsolnak össze. Ez a magyarság szempontjából is fontos missziót lesz hivatva betölteni.
Az új főgimnázium és internátus a régi kórház telkén fog épűlni, melyet a város közönsége cserébe adott a vallás- és közoktatásügyi minisztériumnak a jelenlegi főgimnázium épületéért, kötelezvén egyben magát, hogy az építkezéssel kapcsolatos és utczanyitáshoz szükséges telkeket akár kisajátítás útján is megszerzi. Az építkezés 1909-ben megkezdődik, mihelyt az átköltözés a régi kórházból az új kórházba megtörténik. A főgimnáziumnak internátussal való egybekapcsolása azért oly nagy jelentőségű a magyarság szempontjából, mert hivatva lesz a sajkás-kerületben és Szerém vármegyében, különösen a vasutasok, de más magyar lakosok gyermekeit is, a magyarságnak megtartani, a mi az ily nemzetiségi vidéken kétszeres fontosságú. Az új főgimnázium és internátus egyike lesz a legmodernebb ilynemű intézeteknek az országban.
Vasúti üzletvezetőség.
Az 1908. évi április hó 22-én tartott közgyűlés megbízta a városi tanácsot, hogy a város közforgalmi jelentőségének figyelembe vételével, terelje reá a kereskedelmügyi miniszter figyelmét Újvidék városára az üzletvezetőségek tervbe vett szaporítása esetére. A város emlékírata részletesen foglalkozik mindazokkal az okokkal, melyek a várost alkalmassá teszik arra, hogy űzletvezetőség székhelyévé legyen. A kereskedelemügyi miniszter, méltányolva a város álláspontját, 1909 febr. 3-án, 4861/1909. szám alatt kelt leiratával arról értesítette a város közönségét, hogy a m. kir. államvasutak űzletvezetőségei számának tervbe vett szaporításánál, a kérelmet a város közforgalmi jelentőségének és a felterjesztésben részletezett egyéb méltánylást érdemlő körülmények ismeretével, beható megfontolás tárgyává teszi.
A téli kikötő.
Még egy fontos intézményt kell megemlíteni, melyért Újvidék már régen küzdött és melyet az újabb politikai események toltak ismét előtérbe. Ez a téli kikötő. Már 1903-ban kilátásba helyezte az akkori kormány, hogy a beruházási javaslattal kapcsolatosan, Újvidéken téli kikötőt építtet. Az akkor politikai viszonyok azonban lehetetlenné tették a beruházási javaslat keresztűlvitelét és így az egész terv egyidőre elaludt. Az újabb politikai események azonban, különösen a magyar-osztrák monarchiának a Balkánon való újabb szereplése, hadászati szempontból is előtérbe tolta Újvidéknek a jelentőségét. A Szerbiával való feszűlt politikai helyzet ugyanis szükségessé tette, hogy a dunai flottilla lehetőleg tartósan az Alduna közelében tartózkodjék, anélkül, hogy Belgráddal szemben foglaljon állandóan állást; erre pedig legalkalmasabbnak látszott Újvidék és a vele szemben fekvő Pétervárad, melynek közelében tartózkodott majdnem az egész őszön át a dunai flottilla. Tél idejére természetesen az egész duani hajórajnak fel kellett mennie Budapestre, noha a hadászati szempontok nagyon is kivánatossá tették volna Újvidéken maradását.
Ezt az újabb tapasztalatot felhasználta a város közönsége és erre a kormány figyelmét felhíva, újból megsürgette oly téli kikötőnek államköltségen való kiépítését, mely a dunai flottilla állandó elhelyezésére is alkalmas lenne. Ugyancsak az 1908. évi október havi közgyűlésében határozta el a város közönsége, hogy egy második honvédzászlóaljat kér Újvidékre helyeztetni.
Szocziálpolitikai ügyek.
A város közönségének figyelme azonban szocziálpolitikai szempontokra is kiterjedt és különösen a hazafias gondolkodású munkásság megélhetési viszonyain iparkodott könnyíteni. A munkabérviszonyok Újvidéken elég kedvezők ugyan, de a város közönségét az iparfejlesztés támogatásánál is az a szempont vezette, hogy az ipartelepek és gyárak alkotása által sok munkáscsalád nyer állandó foglalkozást. Azonkívűl a város elhatározta, hogy 250.000 korona beruházással gazdasági munkásházakat építtet és ehhez a földmívelésügyi miniszter támogatását is megnyerte, a ki biztosította a várost, hogy a munkásházak könnyebb felépíthetéséhez, évenként 5000 koronával járúl a felveendő kölcsön törlesztéséhez.

261Ujvidék.
Főtéri részlet. - Winkle-udvar.
Sétatér. - Posta-palota.

Ujvidék. - 1. A péterváradi vár látóképe Ujvidékről.

Ujvidék. - 2. Az ujvidéki vasúti híd.

Ujvidék. - 3. A gőzhajó-állomás.
263Munkásházak.
Ily kedvező előfeltételek mellett a város már meg is állapította a helyet a gazdasági munkásházak felépítésére és erre a czélra a Futtaki-úti tisztviselő telep mögötti területet, valamint a régi városi kert czéljaira szolgáló telkeket jelölte ki. A részletes terveket a város mérnöki hivatala már elkészítette és jóváhagyás végett a földmívelésügyi miniszterhez felterjesztette. E tervek szerint körűlbelül 100-150 gazdasági munkásház épűlne; egy-egy munkásház körűlbelűl 2000 koronába fog kerűlni. Ugyancsak az 1908. évi október hóban tartott rendes közgyűlésében utasította a törvényhatósági bizottság a városi tanácsot, hogy az ipari munkások számára is építsen munkásházakat és ehhez iparkodjék a kereskedelemügyi miniszter támogatását megnyerni.
A nyári színkör.
Nagyon érezhető hiányt van hívatva pótolni az építendő nyári-színkör. A városban van ugyan egy színház magántulajdonban, a Dungyerszky-féle, de ez az "Erzsébet" szálló udvarán épűlt, nehezen megközelíthető, szűk és tűzveszélyes. Erre való tekintettel a város egy nyári-színkör felépítését határozta el, az 1906. évi augusztus hó 3-án tartott rendes közgyűlésében. E színkör felépítéséhez a kormány 80.000 korona támogatást biztosított a város közönségének, úgy hogy felépítése csak a hely meghatározása miatt késik; de mihelyt a város felmérése befejezést nyer, az építést megkezdik.
Költségelőirányzatok.
A városnak egy-egy költségelőirányzata sokféle tanúlságot tár elénk. Tájékozást nyerünk arról, hogy a városi hatóság milyen apparátussal végzi kötelességét, hogyan kezelik és használják fel a közvagyont és képet nyújt arra, hogy a város mennyit áldoz kultúrális, közgazdasági, egészségügyi stb. czélokra; következtetést vonhatunk a város nagyságára, fejlődésére és haladására.
Az 1899. évi költségelőirányzat szükségleti részének főösszege: 648.810 kor. 90 fill., az előirányzat fedezetének végösszege 421.827 kor. 10 fill., vagyis hiányként 226.983 kor. 80 fill. mutatkozik, melyet a 360.000 kor. állami adóra kivetett 63%-os városi pótadóval fedeztek.
Az 1908. évi költségelőirányzat szükségletének főösszege: 1,102.875 kor. 70 fill., az előirányzat fedezetének végösszege: 821.867 kor. 21 fill., vagyis hiányként 281.008 kor. mutatkozott, mely hiányt a 435.000 koronát tevő állami adóra kivetett 65%-os városi pótadóval fedeztek.
Első tekintetre látható, hogy nem csekély gazdasági erőforrással kell rendelkeznie Ujvidék városának, ha 1,102.875 koronát meghaladó szükségletei vannak és ha e szükségleteket fedezni tudja. Az évről-évre szaporodó költségelőirányzati számok épen magára a fejlődésre utalnak. A költségelőirányzat bevételi és kiadási két rovatának egymáshoz való viszonya lépést kell, hogy tartson a város fokozatosan és természetes arányokban növekedő igényeivel.
Bár általános az a felfogás, hogy a mérsékelt magasságú pótadó a jól vezetett városi háztartás normális mivoltának fokmérője és a rendezett gazdasági és pénzügyi viszonyoknak természetes következménye, mégis a város községi pótadójára jogos panasz nem lehet, az túlmagasnak nem mondható, ha méltányolni tudjuk azokat az ellenszolgáltatásokat, a melyek ezzel szemben állanak és ha figyelembe vesszük, hogy a város egyedűl kultúrális czélokra szükségleteinek 13%-át áldozza. Hozzájárúl még a közvilágítás tetemes költsége, az utczakövezésekre fordított nagy kiadások és végre a szintén községi pótadóval fedezendő tetemes beruházási költségek.
Városi vagyon.
Láttuk, hogy a város szükségleteinek igen nagy részét vagyonának jövedelmeiből fedezi. Eme városi vagyon értéke a következő:
1. Földbirtok 6701 hold 187 -öl, értéke:3,294.137 K 34
2. Épületek értéke1,731.980 K -
3. Üres házhelyek értéke14.620 K -
      Ingatlanok összértéke:5,065.337 K 34
4. Javadalma tőkeérték:2,733.852 K 80
6. Ingók értéke:103.117 K 28
7. Cselekvő tőkék:1,719.123 K 91
9. Követelések:395.471 K 64
      Összes cselekvő vagyon:10,016.902 K 97
      Összes teher:1,913.064 K 87
      Tiszta vagyon:8,103.383 K 10
Eme vagyon lényeges emelkedést fog mutatni amaz intézmények s városfejlesztési feladatok megvalósítása esetén, a melyeket előző fejtegetéseinkben már megemlítettünk.
264Igy 1. A rétföldek lecsapolása:1,200.000 K -
2. A megváltandó hídsáncz területe
és a jelenlegi építés-tilalmi területek,          
mint leendő beltelkek értéke:

17,800.000 K -
3. Az új kórház értéke:900.000 K -
4. Az új ártézi-fürdő értéke:280.000 K -
5. A szivattyú-telepek értéke:100.000 K -
Nagy reményekkel lehetünk eltelve a város jövő fejlődése iránt, ha vagyonának imént vázolt emelkedése tényleg bekövetkezik, mert akkor a város közönsége oly bő jövedelmi források fölött fog rendelkezni, melyek a fejlődés által megkövetelt közintézmények megteremtését a polgárság nagy megterheltetése nélkül fogják lehetségessé tenni.
Birtokviszonyok.
Hogy a város birtokviszonyairól is helyes képet alkothassunk, ide iktatjuk a következőket:
Szántóföld:20.716hold1551-öl
Kert:503"238-öl
Rét:766"148-öl
Szőlő:318"551-öl
Legelő:1440"273-öl
Erdő:1370"30-öl
Nádas:819"1431-öl
Földadó alá nem eső terület:1782"1067-öl
Összesen:27.717k. h.489-öl
A felsorolt ingatlan birtokokból a városnak, mint erkölcsi testületnek tulajdona:
Szántóföld:2255hold1029-öl
Kert:24"787-öl
Rét:155"384-öl
Szőlő:231"177-öl
Legelő:1149"247-öl
Erdő:1358"1009-öl
Nádas:819"1431-öl
Földadó alá nem eső terület:719"1579-öl
Összesen:6718k. h.243-öl
A mostanáig teméketlen területek termékenynyé tétele czéljából a város közönsége még 1897-ben elhatározta, hogy a város tulajdonában levő mocsarakat, lecsapoló-csatornákkal és szivattyú-telepekkel vízteleníteni. A földmívelésügyi miniszter a kultúrmérnöki hívatal által a kb. 633 kat. holdat tevő mocsaras területre vonatkozólag a lecsapolási tervezetet elkészíttette. A lecsapolás körébe vont 633 kat. hold területhez mintegy 394.63 kat. hold olyan erdő-terület is tartozott, a mely állami és üzemtervi kezelés alatt állott. Miután az erdőterületet is állandóan belvíz borította, azon csak értéketlen fűz tengődött. A várost anyagi okok gátolván a lecsapolás keresztűlvitelében, felterjesztésileg kérte a belvízszabályozás körébe eső 394.63 kat. hold erdőterület egyszerre való kihasználásának engedélyezését, hogy ezáltal a városnak oly anyagi eszközök álljanak rendelkezésére, a melyek által a már csak kivitelre váró lecsapoló-munkálatok keresztűlvihetők legyenek. A földmívelési miniszter 35862/903. számú engedélye következtében a terület lecsapolása megfelelő szivattyú-telep felállításával megtörtént. Az így nyert földek a telkesítési munkálatok befejezése után a rájuk költött mintegy 120.000 korona befektetésnek a kamatait bőven meg fogják hozni.
Terméseredmény.
Az 1907. év terméseredménye a következő:
Termett: 1. bab 608 kat. holdon, holdanként átlag 4.45 mmázsa, összesen: 2,706 mm. - 2. burgonya 350 kat. holdon, holdanként átlag 60.00 mm., összesen: 21,000 mm. - 3. takarmányrépa 54 kat. holdon, holdanként átlag 209.26 mm., összesen: 11,300 mm. - 4. lóhere és luczerna 168 kat. holdon, kat. holdanként átlag 25.95 mm., összesen: 4.260 mm. - 5. őszi, tavaszi és zabosbükköny és borsó 587 kat. holdon, holdanként átlag 25.00 mm., összesen: 14.675 mm. - 6. természetes koszolok 775 kat. holdon, holdanként átlag 30.00 mm., összesen: 23.250 mm. - 7. őszi búza 4140 kat. holdon, holdanként átlag 5.50 mm., összesen: 22.770 mm. - 8. tavaszi búza 430 kat. holdon, holdanként átlag 4.00 mm., összesen: 1.720 mm. - 9. kétszeres 37 kat. holdon, holdanként átlag 6.00 mm., összesen: 222 mm. - 10. tavaszi árpa 130 kat. holdon, holdanként átlag 10.00 mm., összesen: 1.300 mm. - 11. zab 1500 kat. holdon, holdanként átlag 5.50 mm., összesen: 8.250 mm. - 12. szemes tengeri 10.920 kat. holdon, holdanként 15.00 mm., összesen: 163.800 mm. - 13. borsó 107 kat. holdon, holdanként átlag 9.00 mm., összesen: 963 mm.
265Kertészet.
Újvidéken a tulajdonosok önkezelés mellett a gazdaságot személyesen vezetik a termelés intenzívitása és a föld kímélése czéljából. Maga a város, mint erkölcsi testület, a tulajdonában levő földbirtokot holdas parczellákban legújabb időben 3 és 6 évi időtartamra haszonbér útján értékesíti, nyilvános árlejtéseken. A lakosság nagy része kiváló előszeretettel és szakértelemmel foglalkozik főleg a gyümölcs- és konyhakertészettel. Kerti terményeik uralkodnak nemcsak az ország nagyobb piaczain, hanem elárasztják a külföldi piaczokat is. Szakértők állítása szerint Újvidék városa, különösen korai tömegárúival, kiszoríthatná az olaszországi és bolgár kertészek termékeit. Az itteni nép szorgalma és képzettsége mellett bolgár kertész Újvidéken még boldogúlni nem tudott; Újvidék korai saláta, burgonya, zöldborsó, zöld-bab, továbbá paradicsom, ugorka és káposzta-termelés tekintetében az egész országban úgyszólván az első helyet foglalja el. Ha Újvidéken a kormány oly kertmunkás-iskolát állítana, a melyben az itteniek a konyhakertészeti termesztmények korai hajtatásával járó fogásokat sajátíthatnák el, úgy Újvidék, szerencsés fekvése mellett, intenzív kertészet tekintetében bizonyára az ország első városai közé soroztatnék.
A gyümölcstermelés érdekeit úgy szolgálta a város, hogy mintegy 800 hold területét 30 évre bérbeadta az újvidéki földmívelő népnek gyümölcsösök és szőlőtelepek számára. Ezek a telepek igen szép virágzásnak indúlnak, úgy hogy 1908-ban már 171.000 métermázsa szőlő kerűlt az újvidéki piaczon eladásra.
Állattenyésztés.
Az állattenyésztés érdekében, de legfőképen a tehenészet előmozdítására, a város körűlbelűl 600 hold területet engedett át mérsékelt évi bér mellett az újvidéki állattulajdonosoknak, takarmánytermelés czéljára.
Házi nyúl, galamb- és baromfitenyésztés.
Egy másik életrevaló, új gazdasági ág a házi-nyúl, galamb- és baromfitenyésztés. E czélra a város az arra jelentkező két vállalkozónak két különböző helyen, az egyiknek 23, a másiknak pedig 12 kat. holdat adott bérbe hosszabb időre, igen mérsékelt haszonbér mellett. Bár e vállalkozók még a kezdet nehézségeivel küzdenek, e tenyészetek fellendülésével azonban a baromfi mostani piaczi ára le fog szállani és e tekintetben méltányos és kedvező árviszonyok fognak alakúlni.
Állatforgalom.
Újvidék város állatforgalma 1907-ben a következőleg alakult: kiadatott új járlat: lóra 1700, szarvasmarhára 3446, sertésre 2884, az eladások alkalmával kicserélt járlatok száma ló után 1603, szarvasmarha után 3784 és sertés után 3354.
Birtokváltozások.
Az újvidéki kir. törvényszék telekkönyvi hatóságánál az 1906. és 1907. évben előfordúlt birtokváltozások a következők:
az 1906. évben szerződések útján7,611,970 kor. érték
az 1907. évben szerződések útján7,953.000 kor. érték
az 1906. évben végrehajtás útján182.070 kor. érték
az 1907. évben végrehajtás útján74.000 kor. érték
az 1906. évben haláleset következtében6,323.489 kor. érték
az 1907. évben haláleset következtében2,304.000 kor. érték
Ezzel szemben új terhek keletkezése által 1906. évben:     5,415.425 kor. érték
új terhek keletkezése által 1907. évben:7,179.000 kor. érték
és az 1906. évben terhektől való felszabadulások:2,888.790 kor. érték
az 1907. évben terhektől való felszabadulás által:7,460.000 kor. érték
Ipar.
Újvidék ipara a legújabb időben hatalmasan fejlődött. Találunk itt jól kifejlett, egészséges kis- és nagy-ipart. Kereskedelmének és iparának egészséges állapotára mutat, hogy a múlt évek válságos pénzügyi viszonyai érezhető nyomot itt nem hagytak. Maga a kormány is az iparoktatás fejlesztésére kiváló gondot fordított; felhasznált minden eszközt arra, hogy kézi és gyáriparunk megfeleljen a hozzáfűzött jogos várakozásoknak. A legkülönfélébb intézkedéseket léptette életbe és ezek között a legszámottevőbbek közé tartozik az ipar minden ágát felölelő szakiskolák és tanfolyamok felállítása. Ezek az iskolák és tanfolyamok nemcsak arra vannak hívatva, hogy a szorosan vett szakismereteket fokozzák, hanem hogy közismereti tárgyak tanításával az iparosság szellemi színvonalát emeljék és nemzeti érzéssel párosúlt gazdasági életfelfogást is terjesszenek.
Megemlítjük elsősorban az újvidéki ipari továbbképző és építőipari rajztanfolyamot. Tárgyai voltak az üzleti fogalmazás, számtan és mértan, szerkezeti és ábrázoló-mértan; szabadkézi-rajz; építőipari-rajz és technologia. A tanfolyamok látogatása díjmentes volt és csak a tanszerek használatáért kellett egészen jelentéktelen díjat fizetni.
266Az 1900. évben rendszeresített ipari vándortanfolyamok közűl rendeztek Újvidéken 1907. aug. hó 12-től szept. 7-ig 17 résztvevővel szabóipari vándortanfolyamot, továbbá 1907 nov. 15. napján megnyílt az önálló iparosok számára engedélyezett téli tanfolyam. A m. kir. technológiai iparmúzeum igazgatósága által Budapesten, 1908. évben rendezett ipari továbbképző tanfolyamokon készűlt rajz-kiállításon Újvidék építő-ipari és szabadkézi rajzokkal szép számban volt képviselve. Az Újvidéken rendezett ipari-továbbképző tanfolyamokra számszerint beíratkozott 84. Iparágak szerint volt: ács 16, asztalos 12, bádogos 2, czipész 10, fa-szobrász 1, kárpitos 3, kőfaragó 2, kőmíves 29, lakatos 6, mészáros 2, rajzoló-mérnöki irodában 1.
A házi és népipar különféle ágakban fejlődött ki. A háziipari ágak közűl a szövés és fonás, kosárfonás, tarhonyakészítés, a népipari ágak közűl pedig csak a selyemtenyésztés ölt nagyobb arányokat.
Az 1908. évben alakúlt meg a háziipari szövetkezet.
Újvidék munkaszerető, élelmes népe, téres határa, hatalmas folyóvize, mely a tengerrel köti össze, vasúti fővonala, mely kelet felé halad és a természet egyéb kedvezései, mind oly tényezők, melyek az itt keletkező ipari telepek jövőjét és az üzemágak felvirágzását biztosítják.
Gyáripar.
Ily viszonyok közepette fejlődött ki a gyáripar. A város készséggel hozott áldozatokat új ipartelepek alapítása érdekében és a meglevőket is támogatta a lehetőség szerint.
A város legújabbkori történetében előkelő helyet foglalnak el az 1883-ik évben felállított állami selyemgyáron kívűl a gázgyár, a Gassner-féle vörösfestőgyár, Reich és Lebhercz kocsigyára, Zickmund és társa vasöntője- és gépgyára, az újvidéki szappangyár részvénytársaság, a konzervgyár, Königstädtler testvérek szeszfinomítógyára, Brüll F. F. és társai betéti társaság kenderfonógyára, Reich János és fiai mérlegkészítőgyára és két szikvízgyár.
A kőfaragó ipar különösen fejlett; ilynemű nagyobb telep a Schomann István-féle mozaik-koczka-telep. Gőzfűrész-telepük van Wolf és Trostler újvidéki fakereskedőknek.
Hogy a kellő támogatás mellett a vidéki iparosok is nagygyá fejleszthetik üzemüket, szép bizonyíték Újvidéken a Reich és Lebherz kocsi- és gőzfahajlítógyára, amely Francziaország és a külföld részére nagymennyiségű gyártmányt szállít, továbbá a Zickmund és társa gépgyára, mely ma a legtekintélyesebb gépgyárakkal is felveszi a versenyt. Itt van az "Újvidéki Szappangyár Részvénytársaság", melynek gyártmányai országszerte keresettek. Kivitele van a gyárnak Bosznia és Herczegovinába, azonkívűl egyes czikkekben Bécsbe és Németországba.
Az újvidéki selyemfonó-gyár a szokott, biztos alapokon évek óta eredményesen működik és már több mint 400 munkást foglalkoztat. Forgalma folyton emelkedik és ma már 8 millió koronát meghaladó értékű selyemhulladékot állít elő évenként. Nagy kivitele van Ausztriába, Német-, Franczia- és Olaszországba.
Az újvidéki légszeszgyár szándékolt megváltásáról, a gyár részéről tett előnyös és kedvezőbb engedményekre való tekintettel, a város 10 évre lemondott. A légszeszgyár 28.000 méteres főcsőhálózata 537 utczai és 6281 magánlángot táplál. Az évi légszeszfogyasztás 1907-ben 605.2% köbméter volt. Jelenleg az utczai lángok száma 600, a magánlángoké 6500.
A nyomdaipar folyton tökéletesíti berendezéseit. Van Újvidéken hat nyomda.
Az ipartestületek és társulatok.
Végre meg kell emlékeznünk arról, hogy az iparosok javát előmozdítani hivatott ipartestület alapszabályait a kereskedelemügyi miniszter 1908-ban jóváhagyta és az ipartestület ugyanaz évben meg is alakúlt. Az iparosok és munkások érdekeinek előmozdítására hathatós befolyással vannak az itt alakúlt különféle egyesületek és társulatok. Ilyenek: "Az újvidéki munkások és iparossegédek egylete", alapítási éve 1873; 2. "Az újvidéki szerb ipartársulat", mely 1874-ben alakúlt meg; 3. az 1885. évben megalakúlt "Az újvidéki szállodások, vendéglősök és kocsmárosok ipartársulata"; 4. A székesfővárosban székelő különféle országos szakegyesületek helyi csoportja, a melyek Újvidéken az 1902. évtől kezdődőleg alakúltak meg.
Munkásjóléti intézményként megemlítendő még a belügyminisztérium által 1907. évi 146846/III-a. sz. a. leíratával engedélyezett "Újvidéki Keresztény 267Szocziális Egyesület". Ez a fiatal egyesület az újvidéki ipar érdekében az építési munkazárlat megszüntetésével bizonyította áldásos működését.
Ujvidék szab. kir. város nemcsak határain belűl, hanem azokon kívűl is, kereskedelme, ipara révén jó hírnek örvend. Eddigi fejlettségét és nagyvárosias jellegét fejlett iparának és virágzó kereskedelmének köszönheti. Maga a város hatósága is azon volt mindíg, hogy új intézményekkel és a régiek támogatásával, jó hírnévnek örvendő kereskedelme fellendűljön és ezáltal a polgárság jólétét, vagyonosodását előmozdítsa. A város kedvező fekvése, közlekedési eszközei oly előnyösek és kedvezők, hogy idővel a város ipari és kereskedelmi góczpont lesz.
Kereskedelem.
A gabonával, liszttel, mezőgazdasági terményekkel és termékekkel való kereskedés, a sertés-, tojás-, fa- vaskereskedés igen jelentékeny. Újvidék sertéspiaczának ma már jelentékeny pozicziója van az országos kereskedelemben. Az állam szeretetteljes gondoskodásából a bács-bodrogvármegyei h. é. vasútak vonalából kiágazólag, az újvidéki sertéshizlaló-telepekhez vezető szárnyvágány végén "Újvidéki sertéshízlaló" néven marharakodó állomást engedélyezett, mely a sertéshízlalókra nézve közvetetlenűl, de közgazdasági és kereskedelmi szempontból, közvetve egész Újvidék város közönségére is nagy fontosságú. A város piaczi kereskedelmének s forgalmának gyors lebonyolítására igen fontos a közúti villamos vasútnak "Részvénytársaság közlekedési és villamos vállalatok részére" budapesti czég által leendő felépítése.
Pénzintézetek.
A kereskedelem emelésére legújabb időben nagy befolyással vannak az itteni pénzintézetek. Míg 15 évvel ezelőtt csak négy pénzintézet volt itt, ma már kilencz van.
A legrégiebbek: az "Újvidéki Takarékpénztár", mely 1864. évben alakúlt meg; az "I. Újvidéki Magyar Előlegezési Egylet"; az 1870. évben felállított "Szerb Kölcsönös Segély- és Takarék-Egylet"; és az 1890. évben alakúlt "Központi Hitelintézet Részvénytársaság". Legújabb időben azonban a város területén a következő új pénzintézetek alakúltak: Az 1898. évi XXIII. t.-cz. alapján alakúlt Országos Központi Hitelszövetkezet kötelékébe tartozó "Újvidéki Hitelszövetkezet"; az "Újvidéki Népbank"; a "Szerb Takarékpénztár Részvénytársaság"; "Az Újvidéki Kereskedők és Iparosok Hitelintézete", mely az "Ipar- és Kereskedelmi Takarékpénztár Részvénytársaság"-ba olvadt és 300.000 korona alaptőkével 1098. évi január hó 1-én kezdte meg működését. Újvidéken fiókot tartanak fenn: Az "Osztrák-Magyar-Bank" és a "Pesti Magyar Kereskedelmi Bank". A kereskedelem érdekeinek megóvása czéljából alakúltak az "Újvidék Lloyd" és az "Omke" helyi kerülete.
Közlekedés.
Az ipar- és kereskedelem fellendülése lényegesen összefügg a közlekedési eszközökkel. Újvidéken a közlekedési eszközök gyarapítása és tökéletesítése rohamosan halad előre.
Első közlekedési eszköz volt a hajó; 1883-ban keletkezett a máv. újvidéki vasúti állomása, ezzel kapcsolatosan szervezték 1890-ben a máv. hajóállomást. Türr István tábornoknak köszönhető az 1874. évben a forgalomnak átadott "Kis-Sztapár-Újvidéki Öntöző-csatorna". Legújabb időben épűltek a "Baja-Zombor-Újvidék", az "Óbecse-Újvidék" és az "Újvidék-Titel" h. é. vasútak. A város a baja-zombor-újvidéki h. é. vasút czéljára szükséges városi területet holdanként 600 kor. vételárban engedte át; az "Óbecse-Újvidék" és "Újvidék-Titel" h. é. vasút czéljára 80.000 kor. törzsrészvényt jegyzett és a város tulajdonában volt földet egy ujvidéki 2500 négyszögöles lánczért fizetendő 1400 kor. vételár mellett engedte át.
A város utczái legnagyobbrészt kövezve vannak; a kövezett utczákban mindenütt aszfalt-járó van. A forgalmasabb utczák részint keramit-, részint aszfaltburkolattal vannak ellátva; újabb beruházásokat eszközölt a város és pedig rétek lecsapolására és mellékcsatornák építésére 50.000 kor.; a város felvételére 50.000 koronát; munkásházak építésére 250.000 koronát; csatornázásra 150.000 koronát stb.
Posta.
A m. kir. posta- és távíróhivatal a folyton növekedő forgalomra való tekintettel, a kincstár által vásárolt modern épületben nyert elhelyezést.
A postaforgalom 1907-ben a következő volt: érkezett bérmentes és bérmentetlen levél és zárt levelező-lap 807.768, levelező-lap 466.492, nyomtatvány és árú-minta 241.436, portomentes egyszerű és ajánlott levél 185.016; ajánlott díjköteles levél érkezett 82.680, föladatott 93.964, csomag érkezett 108.734, föladatott 76.596; díjköteles pénzeslevél érkezett 8112, föladatott 9360; portomentes 268pénzeslevél és csomag érkezett 4576; utánvételes levél érkezett 4316, csomag 18.200, postai megbízás 2310 drb; utalványok be- és kifizetési naplók szerint érkeztek 139.792 drb 7,790.789 koronában, feladatott pedig 79.435 dr 5,425.788 koronában; a feladott táviratok száma 62.144, az érkezetekké 62.105; befizettetett a takaréktári és csekk-forgalomba 10,441.058 korona, kifizettetett 3,152.295 korona.
Bátran állíthatjuk, hogy az újvidéki posta- és távíró-forgalom Bácsvármegyében, sőt az országban is a vezető városok között van és az itteni postatávíró-hivatal ügykezelése igen magas színvonalon állt.
Újvidék város a múltban és a jelenben is, minden támogatás nélkül oly imponáló missziót teljesít a magyar kultúra terjesztése körűl, hogy bőven megérdemli a legmsszebb menő támogatást. A város ipari és kereskedelmi jelentőségével, kevés iskolája mellett, Szegedet kivéve, az összes délvidéki városokat felűlmúlja. A magyar kultúra nagy hódítást végzett itt egy emberöltő alatt. Először megvetette a lábát a városban, azután egy lépéssel tovább haladva, megkezdte országos jelentőségű munkáját, gyülekező helye lett a szlavóniai magyarságnak és az odavándorolt magyarérzelmű németeknek.
Közoktatás.
Újvidék város közönsége itt a Délvidéken helyesen fogván fel misszióját, anyagi erejéhez mérten segítette és támogatta az iskolákat. Ma már iskolasegélyek czímén évi szükségleteinek 13%-át, körűlbelűl 161.000 koronát áldoz. Nagy összeg, mely becsületére válik a város közönségének. Ezek a segélyek mindenkor az összpolgárság egyetemének megterheltetése szempontjából a törvényszerű arány szem előtt tartásával, a város anyagi helyzetének és az egyházak jogos és méltányos érdekeinek lehető kielégítésével engedélyeztetnek.
A segélyek összege az egyes hitközségek között a következőképen oszlik meg:
1. a róm. kath. hitközség segélye     47.140 kor.
2. a gör. kel. hitközség segélye39.340 kor.
3. a ref. hitközség segélye10.800 kor.
4. az ág. ev. hitközség segélye9.480 kor.
5. az izraelita hitközség segélye9.780 kor.
6. a gör. kath. hitközség segélye2.720 kor.
Az 1891. évben hozott közgyűlési határozat értelmében minden felekezet minden egyes férfitanítóra 700 frtot s a nőtanítókra 600 frt évi segélyt élvezett. Az új népiskolai törvény életbeléptetésével a város közönsége újból rendezte a tanítók fizetését és egyhangú határozattal a tanítók fizetésének minimumát 1200 koronában állapította meg. Jelenben a férfitanítók egyenként 1600 kor. fizetést és 400 kor. lakbért, a nőtanítók pedig egyenként 1400 kor. fizetést és 300 kor. lakbért kapnak.
A nyolcz osztályú apácza-iskolán kívűl a belvárosban hét katholikus férfitanító, a rókusi negyedben két férfi és két női-tanító működik. A szerb elemi iskolában tíz férfi és hét nőitanító működik. Az evangélikusoknál négy férfi oktatja a gyermekeket. A reformátusoknak öt férfi-tanteremből álló elemi iskolájuk van. Az izraeliták még az 1905. évben felépíttetni elhatározott templomot, iskolát és paplakot már az 1908. évben adták át rendeltetésüknek. A templom és az iskola építésére a város közönsége 20.000 korona hozzájárulást adott. A templom 170.000 koronába, iskolaépülete a berendezéssel és a paplakkal 140.000 koronába kerűlt. Most három férfitanító és egy női tanító van alkalmazva. A gör. kath. hitközségnél egy férfitanító oktatja a gyermekeket.
A kisdedóvók száma öt, ezek közűl a város hármat, az apáczák egyet és a szerb nőegyesület egyet tart fenn. A városi óvónők évi dotácziója - szabad lakással - 800 kor., az alkalmazott dajkák fizetése 400 kor. és természetbeni lakás; mind az óvónők, mind a dajkák évenként egy-egy öl tűzifát is kapnak.
Mindezen elemi iskolán kívűl van Újvidéken: állami polgári fiúiskola, állami polgári leányiskola, gör. kel. felekezeti polgári leányiskola, állami polgári iskolával összekapcsolt felsőkereskedelmi iskola, iparostanoncz-iskola, végre kir. kath. magyar főgimnázium és gör. kel. szerb. főgimnázium.
Megemlítendőnek tartjuk, hogy a város közönsége az újvidéki kir. kath. főgimnázium újjáépítése és a vele kapcsolatosan létesítendő internátus czéljaira a jelenlegi kórház-telket tulajdonilag csereként átengedte a kir. kath. főgimnázium jelenlegi telkéért és épületéért a közoktatásügyi kormánynak.
Az állami felső kereskedelmi iskolával kapcsolatosan megnyílt az 1905/6. iskola-évben a női kereskedelmi tanfolyam is.
269A "Szerb Maticza".
Meg kell emlékeznünk a "Szerb Maticza" irodalmi társaságról is. Hazánknak e legrégibb, 83 év óta fennálló, hazafias szellemben működő szerb irodalmi társaságát, Hadzsics János, irodalmi néven Szvétics Milos 1826-ban Pesten alapította. Székhelye: 1851 évi aug. hó 18-iki határozata szerint, Újvidék. Itt Újvidéken 1864. évi április hó 30-án tartott nagygyűlésével kezdte meg működését. A társaság érdemdús elnöke Hadzsics Antal, kinek neve a magyar tudományos körökben is előnyösen ismert. A Maticza, a korok eszméinek mindenkor hódolt; de ez a hódolata éppen attól nyerte komolyságát, hogy a koreszméket igyekezett össze nem téveszteni a napok könnyű, üres és kábító divataival. A Maticza ereje tömegesen gyarapszik, még pedig a szerb nép legkülönbözőbb rétegeiből és a szerbeket nagy örömmel tölti el egyetlen irodalmi társaságuk szellemi és anyagi gyarapodása.
Újvidék városa az elemin kívűl a legtöbb középfokú tanintézettel is meglehetősen el van ugyan látva, de ezeken kívűl a magyar kultúrának itt nincs más hajléka. Hiányzik az iskola folytatása, a szabadtanítás szervezése, hiányzanak a múzeumok, gyűjtemények, könyvtárak. E hiányoknak társadalmi úton való orvoslását vette programmjába a D. M. K. E. újvidéki fiókja, mely elsősorban a város minden rétegének szellemi szükségleteit kielégítő nyilvános és ingyenes könyvtár alapítását tűzte ki czélul.
D. M. K. E.
A D. M. K. E. működésének köszönhetjük, hogy az általa kidolgozott és a közoktatásügyi miniszterhez felterjesztett memoranduma alapján a miniszter elhatározta, hogy Újvidéken az újonnan építendő főgimnáziummal kapcsolatban állami internátust alapít. A tél folyamán, vasárnapok délutánján, az összes közérdekű tudományok és ismeretek köréből népszerű előadásokat rendez. Nagy munkásságot fejtett ki a humánus és kultúrális "Napközi Otthon" megteremtése körűl. Újvidék a DMKE legnépesebb s legvirágzóbb fiókja, mely az 1908. évben kutúrális czélokra már 4000 koronát irányzott elő. Tagjainak száma jelenleg 600, holott négy év előtt mindössze 100 volt.
Szinészet.
A város közönsége évi budgetjében 3000 koronával járúl hozzá a magyar színészet felsegélyezéséhez. Újvidéknek, e végvidéki, határszéli városnak a magyar színészete kétszeres feladatot teljesít: e nemzetiséglakta városban hazafias missziót végez, és kultúrális és szórakoztató hívatást teljesít. Újvidék törvényhatósági bizottsága tehát, átérezve ezt a hazafias missziót, a színügyi bizottság előterjesztésére, egyhangú határozattal 150.000 koronát szavazott meg a magyar színészet állandó hajlékának megteremtésére. A belügyi kormány a színkör költségeihez 80.000 kor. állami segélyt engedélyezett.
Jótékony egyesületek.
A műveltségnek és jólétnek a fejlődésével arányosan társulatok is alakúlnak, a melyek a felebaráti szeretet jelszava alatt fejtenek ki áldásos működést. A város az emberbaráti és jótékony egyletek tekintetében is nagy haladást mutat, sok jótékony egyesülete van és ezeken kívűl, a társadalmi élet mellőzhetetlen szükségleteként alakúltak egyéb egyesületek is. Újvidék társadalmi életében a legújabb időben új rendszer fejlődött; az elválasztó falak ledőltek és ma a magyarok és szerbek, nemkülönben a németajkú polgárok testvérként élnek egymással.
Társadalmi egyesületek.
A jótékony egyesületek közűl, alapításuk sorrendjében, felemlítjük a következőket: az "I. újvidéki nőegylet", alakult 1860-ban; az "Újvidéki önkéntes polgári tűzoltó-egylet", keletkezett 1872-ben; - az 1876-ban alakúlt "Újvidéki izraelita nőegylet"; - az "Újvidéki szerb nők jótékony egyesülete", melyet 1880-ban alapítottak; - az 1881-ben alakúlt "Vörös-kereszt Egylet" újvidéki fiókja; - a "Szerb tanítói tápintézet"; - az "Újvidéki I. katonai hadastyán egylet", alakúlt 1890-ben; - az "Újvidéki kerületi betegsegélyző pénztár" - az "Újvidéki gyermekbarátok egyesülete"; - a "Dobrotvor" temetkezési egylet; - az újvidéki ág. h. ev. hölgyek által alapított "Tabitha" nőegylet; - a "báró Hirsch Mór jótékonysági- és önsegélyző-egylet" és az "Újvidéki keresztény-szocziális egylet". Egyéb társadalmi egyesületek: az 1790. évben alakúlt "Újvidék szab. kir. város polgári czéllövész-egyesülete"; - az "Újvidéki dalárda", mely 1869-ben alakúlt; - az 1875-ben alapított "Újvidéki magyar kaszinó",; - az 1876-ban keletkezett "Szerb Olvasókör"; - az "Újvidéki vadász-egylet"; - a "Mária Dorothea" egyesület újvidéki köre; - "Frohsinn" daloskör; - "Danubius" újvidéki evező-egylet; - Újvidéki polgári magyar daloskör"; - az "Újvidéki vívó-egylet"; - "Újvidéki sakkör", 270- az "Újvidéki szerb munkás daláregylet Neven"; - az "Ujvidéki szerb földmívelők olvasó-köre"; - az újvidéki "Photo-Klub"; - az "Újvidéki katholikus olvasókör"; - az "Újvidéki beltéri katholikus olvasókör" és a "Vasutas-szövetség újvidéki kerülete".
Mindezekből kétségtelenűl megállapítható, hogy Újvidék szebb jövőnek néz elébe. "Uj vidékké" lesz a szó szoros értelmében. Megszabadúlván mocsaraitól, egészséges, szép fekvésű várossá fejlődik. Az egyik oldalon a nagy magyar Alföldnek végtelen rónái, a másikon a Fruska-Gorának erdőborította hegysége, alján a hatalmas Duna folyammal.
* * *
A város leírása.
A Budapest-zimonyi vonalon érkező utasnak, mihelyt a vonat a Ferencz József-csatorna vasúti hídján átrobogott, feltűnik a változatos tornyokban bővelkedő város, mely a hazánkban élő majdnem minden felekezetnek otthont adott. A nagyot kanyarodó pályatesten beérkezik a vonat a nagy kiterjedésű, bár látványosságnak épenséggel nem mondható pályaudvarra, melynek egyszerűségét csak a pompás kilátás emeli. Innen látható a "Fruska Gora" hegység, szelíden völgybe menő ereszkedésével, a völgykatlanban meghúzódó kies fekvésű Kamenicza községgel, túl a Dunán festői lánczolatban épűlt villák csoportjával és megállapodik elől, az emlékekben gazdag, büszkén alátekintő, péterváradi várban.
A pályaudvartól gesztenyefákkal borított, árnyékos út vezet a Petőfi-utcza kezdetéig, hol az Orient-szálloda mintegy határt von a város tulajdonképeni városi és falusi jellege között. A Petőfi-utczán felfelé haladva, látszik már a tervszerű városépítés gondolata, mely az újonnan épűlt és építendő házakat beljebb szorítja, az utcza kitágítása lévén a czél, minthogy a városnak a bácsmegyei városokét jóval fölűlmúló kereskedelmi forgalma majdnem kizárólag a Petőfi-utczán bonyolódik le. Odébb a Petőfi-utczának a központhoz közelebb eső része fekszik; itt az Erzsébet-térbe megy át, mely mögött egy kisebb kinyúló és bekerített parktól eltakarva a m. kir. posta- és távíró-hivatal, ezzel szemközt pedig a polgári fiúiskolával kapcsolatos felsőkereskedelmi iskola áll.
Kissé odébb, bérházai közé beékelődve épűlt az immár szinte egészen hívők nélkül álló örmény katholikus templom, és átellenében az Osztrák-magyar bank újvidéki fiókjának épülete. Az örmény hitközség bérházával szemben áll, a két oldalával szabad utczára nyíló és az idők patináját meglehetősen magán viselő kir. kath. magyar főgimnázium, a másik oldalon pedig a Pesti magyar kereskedelmi bank újvidéki fiókja. A gimnázium oldalán folytatólagosan következik a tekintélyes Winkle-palota, udvarában a sörfőzővel, ezt pedig a három hatalmas Dungyerszky-épület a gőzfürdővel, az Erzsébet-szálló és kávéházzal, melynek ugyancsak az udvarában épűlt a magyar és szerb színészetnek egyaránt hajlékot nyújtó Dungyerszky-színház.
Látványosság-számba megy a következő, Wagner-féle kétemeletes palota, és mellette a méreteiben jóval kisebb, de szereplése és működése tekintetében ugyancsak hatalmas "Maticza Szrpszka". (Szerb Maticza). Itt van a város legszebb tere, a Ferencz József-tér, melyet jobbról a hatalmas méretű róm. kath. templom, szemközt a róm. kath. hitközség ízléses "Vasember" palotája, a takarékpénztár szeczessziós épülete és a Mayer-féle nagy szálloda, balról pedig a monumentális városháza öveznek. Maga a tér köröndalakú, melynek belső részét nyáron a Mayer-szálló kioszktelepe díszíti, külön emelkedettebb köre pedig nyári esténként korzójáúl szolgál pazar kivilágításban, a felváltva czigány- és katonazenekar által szórakoztatott közönségnek.
A hatalmas templom előtt, kissé ferde irányban áll a már 1781-ben emelt és újabban revonált Szentháromság szobormű.
A Kossuth Lajos-utczán folytatva útunkat, a gör. kel. hitközség kétemeletes, renovált bérháza kelti fel figyelmünket, melynek folytatásaképen következnek, főleg a szemközti oldalon, az ódivatú, inkább az örök időre való építkezést, semmint az ízlés vagy kényelem követelményeit megvalósítani akaró, gömbölyű erkélyű, magas tetejű házak.
271A Kossuth Lajos-utczával keresztben áll és már messziről feltűnik vöröses színével a bácsi gör. kel. püspöki rezidenczia, mellette a - már a Szűcs-utczában fekvő - méreteiben hatalmas gör. kel. püspöki templom, melynek egyházi felszerelései kincseket érnek, freskói pedig páratlan művészi értékkel bírnak. A templomnak, mely az azt környező óriási kiterjedésű telek közepén foglal helyet, kiegészítő része a gör. kel. egyház kétemeletes bérpalotája, melynek első emeletét a szerb olvasókör foglalja el; a másik, a Zmaj-Jovanovics-utczába nyúló területen emelkedik a szerb főgimnázium, melynek főhomlokzata azonban az udvarra néz.
A Szűcs-utczán végighaladva, a Hán-térre érkezünk, melylyel szemben a gör. kel. egyház elemi fiú- és leány-, valamint polgári leányiskolája terül el, az udvarban pedig régi cziril feliratokkal tele sírok között az újabb gör. kel. templom.
Feljebb haladva, kezdődik a Búza-tér, a város gabonaforgalmának színtere, végén a gör. kel. egyháztól felállított hatalmas kőkereszttel. Így érünk ki a Temerin-útra, a gabona-negyedbe, hol nyáron már a hajnali órákban kezdődik a szakadatlan sürgés-forgás.
A Temerin-út a város leghosszabb útja, mely a lakóházakból lassanként magtárakba megy át. Ezen túl a Ferencz József-csatorna felügyelőségi épülete következik, majd a csatornán átvezető fahídról a vasúti híd és távolról a czigánytelep agyagos, nádföldes gunyhói, a nagyrétnek még lecsapolatlan ingoványai, és egészen távol, domb tetején, a puskaporos-torony látszik.
Ha már most a Búza-téren át visszamegyünk, a gör. kath. templom mellett visz el útunk; itt áll az ódivatú paplak; innen bepillantva a Laktanya-utczába, megragadja figyelmünket a város háziezredének, a cs. és kir. 6-ik gyalogezrednek négyszögű óriási emeletes kaszárnyája, azon túl pedig, a Szent János-téren áthaladva, a már körűlépített és most már alig használt egyik gör kel. temető.
A görög katholikus templommal rézsút szemben az ág. ev. egyházközség egyszerű temploma látszik, mögötte az ág. ev. elemi iskolával. Fölfelé haladva, most már a Thököly-Imre-utczán; csakhamar feltűnik a ref. egyházközség temploma, az előtte levő csinos kis virágos-kerttel.
Az Alkotmány-utczába betekintve, egy igénytelen külsejű, földszintes ház udvarában van a bácskai nábobnak, Dungyerszky Lázárnak óriási Zsófia-gőzmalma, mely már egyszer leégett.
Így haladva, kiérünk a II. Rákóczi Ferencz-utra, hol az izr. hitközségnek Baumgarten budapesti műépítésztől tervezett, tornyos és kupolás remek zsinagógája, balról az elemi iskolával, jobbról pedig a hitközség hivatalnokai számára épített kétemeletes palotájával, kellemesen ragadja meg a figyelmet. A II. Rákóczi-Ferencz-úton haladva, az izr. templom oldalán, a csak nemrégiben nyitott Honvéd-utcza sarkán, feltűnik a m. kir. adóhivatal, a vámhivatal, ennek legénységét és raktárát magában foglaló csinos vámpalota. Az út másik oldalán, a szintén hatalmas Häfner-féle gőzmalom ragadja meg figyelmünket; szintén udvarban fekszik, melynek nevezetessége, hogy ártézi kútja a város legjobb ivóvizét szolgáltatja.
Az út vége felé a róm. kath. egyház leányegyháza, a Rókus-templom áll, mellette a r. kath. népiskolával, míg a másik, a nagyobbik, a nagytemplom udvarában áll a fiúk részére, az Andrássy-utczában levő zárdában pedig a leányok részére.
A Rókustól valamivel odébb áll a város nyilvánossági jelleggel felruházott kórháza, előtte a "Maria Valerianum"-nak nevezett szegényház.
Az út itt hirtelen kiszélesedik, és baloldalán az Epres-utczával kezdődő színmagyar kerületbe visz, mely utczát az izr. temető kupolás halottasháza zárja el, jobboldalról pedig a Ferencz József-honvédlaktanya folytatja. A vámsorompón kívűl fekszik a róm. kath. és a vele összefüggő, együttes ág. ev. és ref. temető, a szemközti, csak még nemrégiben vásártérnek szolgáló területen pedig, a még épülés alatt levő, impozáns ártézi fürdő. Előtte, közvetetlenűl a Futtak község felé vezető országút útteste mellett, húzódik el a Kálvária, a végén egy kisebb, lapostetejű, meztelen kövű kápolnával. A Kálváriával szemközt a várostól, a tisztviselőtelep czéljaira átengedett területen immár felépűlt az első lakóház, melyet a többi is mihamarabb követni fog.
A város jövőbeli fejlődésének perspektíváját még az ugyancsak épülés alatt álló közkórház tervszerű elhelyezése mutatja, pavillon-rendszerben.
272Ezen túl következnek baloldalon a városi szőlőtelepek százai; a vasúti töltésen túl, egymás mellett, egészen a Dunáig húzódnak e telepek, virágzóvá tévén a város gyümölcskertészetét, híressé és jövedelmezővé bortermelését.
A városba visszatérve, még a Duna-utczán kell végigmennünk, mely egész kis városligetet alkotó parkba vezet; ennek közepén fekszik az Erzsébet-tó, az Erzsébet-szigettel és ligettel. A parkkal szemben, a régi park területén, a ngyságával feltűnő m. kir. Törvényház terűl el, egybeépítve a fogházzal.
Tovább haladva, már a Dunához érkeztünk, melynek partján balfelé folytatva sétánkat a Dunagőzhajózási társaság állomása előtt haladunk el; csakhamar feltűnik a selyemgyár, kissé távolabb a gázgyár, és végűl a Ferencz József-csatorna zsilipje. Ezen túl a füzeserdő következik, melynek elején áll a minden modern követelményt megvalósító közvágóhid, saját jéggyárával.
A park végéről jobb felé térve, sánczok között megyünk a Sánczvárosba, hol a péterváradi cs. és kir. 70-ik gyalogezred kiegészítő laktanyája épűlt; a gyalogjárón folytatva útunkat, odaérünk a dunai fahídhoz, mely - míg a tél be nem következik - a közlekedést Péterváraddal, és általa az egész Szerémséggel lebonyolítja. A Sánczvároson végighaladva, az immár részben lecsapolt Limán még mindíg szagával hívja fel figyelmünket, bár remélhetőleg már nem soká. Az előtte felállított gépház, mely a víz szivattyúzására van berendezve, Újvidék e régi, kellemetlen nevezetességének mielőbbi teljes kimúlására nyújt reményeket. Itt van a másik gőzhajó-állomás, a máv. hajóállomása; a gyalogjáróval is ellátott és négy kőoszlopon nyugvó vasúti híd, és túlnan az alagút látszik.
Imre, Újvidék sz. kir. város külső képe; az új városi szabályozási terv szigorú keresztűlvitele van hivatva a várost a legmodernebbek közé emelni. Nincs távol az az idő, a mikor Újvidék előnyös fekvése, közgazdasági és kultúrális intézményei következtében a Délvidék egyik legnépesebb, legszebb és legrendezettebb városa lesz.
(Források: budapesti országos levéltár, bécsi cs. és kir. hadi levéltár, bécsi cs. és kir. közös pénzügyminiszteri levéltár, újvidéki városi levéltár, bácsbodrogvármegyei levéltár, kalocsai érseki levéltár, újvidéki rom. kath. és ref. hitközségi levéltár).

« ZOMBOR. Irta Trencsény Károly. KEZDŐLAP

Bács-Bodrog vármegye I.

Tartalomjegyzék

ZENTA. Irta Kalmár Simon. »