Barsi József dr., szül. János-Lehotán, 1810 február 24-én. Atyja Sziléziából származott tanító és Neumann József volt a neve. Barsi az egyetemnek 1836-iki félszázados jubileumi ünnepére oly szép, görög nyelvű alkalmi költemény írt, hogy azt Stáhly, az akkori híres orvostanár, a saját költségén nyomatta ki. Felszentelése után több helyen káplánkodott, majd pedig három évig tábori lelkész volt Olaszországban. Az ó-klasszikus nyelvekben való jártasságával már a budapesti papnevelőben kitünt; később valamennyi európai művelt nyelvet beszélte. Olaszországból hazatérve, a fehérmegyei Bicskén kapott plébániát. Hazafias szellemű, magas röptű szent beszédeinek a meghallgatására még Petőfi, Bajza, Vörösmarty is gyakran rándultak Bicskére. Közben a Kossuth Pesti Hirlapjában, a Csernátony Márcziusában és egyebütt is számos czikket írt. Barsit már püspökké is jelölték, de a székesfehérvári egyházi gyűlésen - szabadelvű magatartásáért - felsőbb befolyás következtében elejtették. 1848-ban Windischgrätz Barsit elfogatta és megvasalva, ökörszekéren Bécsbe szállíttatta. Nemsokára azonban Pestre hozták, a hol az Újépületben szenvedett fogságot. A vizsgálat befejeztével Josefstadtba vitték. Haynau halálra itélte, de ezt az itéletet később húsz évi várfogságra változtatták át, melyből nyolcz év eltöltése után, 1857-ben szabadlábra helyezték. Börtönében sem hagyta Barsit munkás szelleme nyugodni. Leginkább történelemmel foglalkozott. Angolból harmadmagával lefordította Gibbonnak a "Római birodalom hanyatlása" czímű nagy munkáját. Testben és lélekben meggyötörve tért haza, a hol otthonát kipusztítva találta. Könyveit és egyéb értékes ingóit elkobozták. Pestre jött tehát és itt nevelősködött, de nemsokára a pesti reáliskolában találjuk, mint a német nyelv tanárát. Ekkor ismerkedett meg Herczeg Friderikával, a kinek a kedvéért áttért a református vallásra. A nagyműveltségű nő 1860 elején neje, ő maga pedig ugyanakkor a budapesti ev. ref. kollégium tanára lett. Ez időben írta a szerelemről és a házasságról szóló erkölcsi tanulmányát. Ő, valamint Csengery Antal, Fényes Elek, Hunfalvy János, Beőthy Leó és Halász Imre 1867-ben alapították meg az országos statisztikai hivatalt, a melynek Barsi 1888-ig volt a tanügyi és az egyházi részt vezető beltagja. A statisztikából előadásokat is tartott az egyetemen. A Magyar Tud. Akadémia irodalmi érdemeiért levelező tagjának választotta meg. Meghalt 1893 február 18-án.

Bartos József, szül. 1853-ban Léván. Kegyesrendi gimnáziumi tanár. Egy nagyobb munkát írt, melynek czíme: Az encyclopaedisták és befolyásuk Francziaország valláserkölcsi és politikai életére.

Bátori Schulcz Bódog. Szül. 1804 jan 4-én Körmöczbányán. Jogot végzett, majd a katonai pályára lépett. Főhadnagy volt és mikor a szabadságharcz kitört, honvéd lett. A "Bátori" előnevet, mint huszonhárom csatának a hőse kapta. Mint komáromi kapituláns, ezredesi ranggal tette le a fegyvert. A fegyverletétel után bátyjához, a garam-kövesdi esperes plébánoshoz vonult vissza. Meghalt 1885 márczius 8-án. Megírta "Emlékirataim a szabadságharczról" czímű művét, mely 1870-ben Pesten jelent meg.

Dr. Benkő Lajos, szül. 1839-ben Tót-Megyeren, de már egy éves korában Barsba került, és így teljesen barsinak mondható, mert atyja, Benkő Dániel, a kiváló gazdasági író és a Károlyiak jószágigazgatója, 1840-ben a herczeg Eszterházy-féle uradalom jószágigazgatójává neveztetvén ki, a család Lévára költözött. Benkő Lajos 1861-ben a bécsi egyetemen nyert orvos-tudori oklevelet és ugyanez évben sebésztudori oklevelet Budapesten, mely után a budapesti Szent-Rókus kórház segédorvosa lett és fél évig Hoffmann belgyógyászati osztályában, két évig pedig Kovács Sebestyén Endre sebészeti osztályában működött. 1863 junius 23-án Bars vármegye főorvosává neveztetett ki. Kiváló érdemeket szerzett az 1866-iki kolerajárvány alkalmával. Az ő buzgóságának köszönhető az aranyosmaróti közkórház megteremtése. 1893-ban a kir. tanácsosi czímet nyerte, mely alkalommal a vármegye közönsége az e célra összehívott rendkívüli közgyűlésen ünnepelte és az egész tisztikar arczképeit tartalmazó díszalbummal lepte meg.

Bolemann István orvostudor, Selmeczbánya és Bars vármegye tb. főorvosa, vihnyei fürdőorvos, kir. tanácsos, szül. 1843-ban Léván. Mint korábban vihnyei kincstári bányaorvosnak a fürdő felvirágoztatása körül nagy érdemei vannak. Egyike legkiválóbb balneologusainknak. Mint ilyen, szerkesztő-bizottsági tagja e munkának. Számos balneologiai munkája jelent meg és ő írta e kötet számára a vármegye fürdőit ismertető részt is.

Bossányi András, szül. Körmöczbányán. Előbb ugyanitt bányatiszt, majd a nagyváradi akadémián a görög nyelv rk. tanára. Meghalt 1831-ben.

Botka Tivadar, született 1802 julius 7-én Nagy-Endréden. Oly fényes tehetséget árult el, hogy tanulmányainak befejezése után, 1824-ben, az akkor 22 éves ifjut Bars vármegye első tiszti alügyészének választották meg. Ritka munkaszeretete és vasszorgalma fokról-fokra vitte előre. 1828-ban a kistapolcsányi járás főszolgabírája, 1834-ben megyei tiszti főügyész, 1839-ben megyei főjegyző, majd Bars vármegye egyik követe a korszakot alkotó 1848-iki országgyűlésen. Mint a szabad eszmék, az emberi jogok és Magyarország önállóságának előharczosa, az akkori idők ellenzékének volt egyik kiváló tagja. Széleskörű tudománya, jogtörténeti, publiczistikai nagy és alapos ismeretei, kiadott munkái, hatalmas szónoki előadásai, nagy tekintélyt szereztek nevének. Különösen kitünt a Magyar- és Horvátország között felmerült jogtörténeti viszonyokban, a midőn a horvátok túlköveteléseit, azok tarthatatlansága alapján, győzelmesen utasította vissza. Lázas tevékenysége azonban ágyba döntötte és oly beteg lett, hogy orvosai tanácsára kénytelen 184volt minden munkától tartózkodni. Midőn pedig lassanként egészségesebb lett, akkor az ország már forradalomban állott. Állapota e forrongó időszakban tétlenségre kárhoztatta, de visszatért kedvencz foglalkozásához, a tudományos irodalomhoz. Az első provizórium alatt, hogy az igazságszolgáltatást a vármegye számára visszaszerezhesse, hogy a romokból valamit megmenthessen, törvényszéki elnöki állást vállalt, de a magyar jog alkalmazásának az igazságszolgáltatásból történt kiszorítása miatt, csakhamar visszatért az irodalomhoz és ezen kivül úgy a társadalmi, mint az egyesületi téren fejtett ki kiváló tevékenységet. Oroszlánrésze volt a barsmegyei gazdasági egyesület megteremtésében és mint ez egylet választmányi tagja, majd elnöke, hervadhatatlan érdemeket szerzett. Teljes tevékenységben találjuk azután az új alkotmányos korszak beálltával. Üdvös munkásságáról Bars vármegye évkönyveiben találjuk a fényes bizonyságot. 1866-ban mint királyi biztost a felső vármegyékbe küldték. 1867-ben az aranyos-maróti kerület országgyűlési képviselője és mint ilyen tagja volt a regnikoláris küldöttségnek, a horvátokkal való kiegyezés létrehozatalában. Az országgyűlés befejezése után ismét visszatért az irodalomhoz és megírta Bars vármegye monografiáját, mely azonban, a tudomány nagy kárára, még kéziratban részben elkallódott. A megmaradt kéziratban található adatokat, fiai: Zoltán és Árpád engedélyével, e munkában használta fel a történeti rész írója. Közszolgálatainak ötvenedik évfordulója alkalmából a vármegye nagy érdemeit jegyzőkönyvbe iktatta és megfestette a tudós férfiu arczképét is. A Magyar Tudományos Akadémia előbb levelező, majd rendes tagjául választotta meg, a Magyar Történelmi Társulatnak pedig alapító és igazgató-választmányi tagja volt. Meghalt 1885 jan. 6-án.

Cserei József, k. r. főgymn. tanár, született 1850-ben Léván. Tanított 1870-1-ben egy évig Nyitrán, azután hat évig Budapesten. 1875-től, mint misés pap, kettőig Kecskeméten, háromig Kolozsvárott, ötig Nagy-Kanizsán, egyig (igazgató) Trencsénben, nyolcz évig (tanár) Temesvárott, most pedig hét év óta Léván. 1902-ben ünnepelte tanárkodásának 30-ik évfordulóját.

Chladni (Chladenius) Márton, szül. 1669-ben Körmöczbányán, a hol apja: György, ág. ev. lelkész volt. Márton a vallásüldözés elől menekülő szüleivel Görlitzbe került. Wittenbergában és Drezdában volt egyetemi hallgató, ezt követőleg ubignai (Poroszország), majd jesseni ág. ev. lelkész és később püspök. 1704-ben Wittenbergában licentiatus theologiae, 1710-ben ugyanott egy egyetem theologiai tanára, 1719-ben az ottani vártemplom prépost-lelkésze. Meghalt 1725 szept. 12-én. Közel 40 önálló theologiai munka és kb. 50 disputatió jelent meg tőle, csaknem kizárólag latin nyelven.

Czeglédi Péter, lévai ev. ref. lelkész szül. 1641-ben ugyanott. 1674-ben a pozsonyi rendkivüli törvényszék elé idézték, a hol fő- és jószágvesztésre itélték. Pozsonyban két hétig sínylődött vasra verve a fogságban, majd Berencsre és innen, 10 havi súlyos fogság után, 1675-ben Schottwienbe (Ausztria) vitték, a hol két hétig szenvedett fogságot. Ez után Triesztbe, majd Olaszországba hurczolták. Peskarában három napig, Theatében 10 hónapig, Nápolyban két hónapig sanyargatták. Ruyter hollandi tengernagy szabadította meg a többi gályarabokkal együtt. Emlékjegyzeteket írt rabságáról.

Dienes Lajos, szintén bars-megyei születésű. A szabadságharczban honvédhadnagy volt. Az oroszok elfogták és az osztrák hadi törvényszék fogságba vetette, melyből csak 1852-ben szabadult ki. Kiszabadulása után hirlapíró lett, majd miniszteri hivatalnok és az államnyomda irodalmi gondnoka.

Dillesz István, barsmegyei földbirtokos, több vármegye volt táblabírája, hervadhatatlan érdemeket szerzett az alkotmányos küzdelmekben. Családja a verebélyi postaregálét még III. Károlytól kapta. Ő volt az első, a ki 1841-ben a magyart tette postai ügykezelési nyelvvé, a mi miatt sok kellemetlensége is volt. A postai magyar műszavakat részben ő készítette a Kossuth Lajos és Szalay László biztatására és azok közül több még maig is használatban van. Meghalt Tilden 1881-ben 74 éves korában. Fia:

Dillesz Sándor, kiváló archaeologus, a barsmegyei múzeum megalapítója. Ő és neje: Batthyány Mária egész gazdag régészeti gyűjteményüket a vármegyének ajándékozták és ezzel vetették meg a múzeum alapját. Bars vármegye főügyésze volt és később a verebélyi járás főszolgabirája. Több történeti értekezést írt. Régészeti közleményei a szaklapokban jelentek meg. Ő irta e kötet számára az őstörténeti részt.

Fábri Ferencz, jezsuita pap és tanár, szül. 1726-ban Léván. Meghalt 1791-ben Zsigárdon. Kassán tanárkodott, majd mint zsigárdi plébános és a lévai egyházkerület esperese fejezte be életét. Munkája: Locumtenentes Hungariae sub Regibus Austriacis.

Farkas Ádám, Bars vármegye, majd Léva alkapitánya. Szül. 1657-ben Léván. Korpona kapitánya is volt. Ez a vár azonban 1687-ben Thököly kezeibe jutván, Eszterházy Pál táborába ment és innen került Lévára. Az akkori időkre vonatkozó számos érdekes feljegyzést hagyott hátra.

Fischer-Colbrie Ágost dr., született 1863 október 16-án Zselizen. Növendékpap korában arabs fordításaiért díjat nyert a bécsi egyetemen. 1888-ban sub auspiciis Imperatoris hittudorrá avattatott, 1888-ban Budapest belvárosi segédlelkész, ugyanez évben herczegprimási szertartó és levéltáros, a következőben pedig főszentszéki jegyző. 1890-ben udvari káplán és az Augustineum tanulmányi igazgatója. 1892-ben Rudolf trónörökös kis árvájának: Erzsébet főherczegnőnek hitoktatója. 1894-ben pápai kamarás, 1900-ban esztergomi 186kanonok és pápai praelatus. Jelenleg egyszersmind a Pázmáneum kormányzója. 1902-ben a vaskoronarend III. oszt. lovagja.

Fóriss Antal, született Néveren 1700-ban. 1776-tól 1788-ig nádasdi plébános volt. Egy nagyobb, három kötetes, latin egyházi munkája kéziratban maradt meg a nádasdi plébánia könyvtárában.

Gróhn Lajos dr, szül. Vihnyén 1801-ben. Előbb Pozsonyban és Budapesten káplánkodott, 1837-ben a nagyszombati érseki lyceum bölcsészettanára, 1852-ben papnöveldei igazgató Pozsonyban, majd szentszéki ülnök, 1864-ben nagyszombati kanonok és 1876-ban apát. Meghalt Nagyszombatban 1884-ben.

Gyárfás István dr, szül. Léván 1863 deczember 14-én. Előbb tanár a nagyszombati érseki főgimnáziumban, majd nevelő a Széchenyi grófoknál. 1889-ben a bölcsészeti tudományokból doktorrá avattatott. A legkiválóbb régészek egyike.

Halasy Kálmán, jogi doktor és állami tanítóképző intézeti tanár. Szül. Léván 1851-ben. Ő rendezte a herczeg Eszterházy-féle hitbizományi könyvtárt. 1893-ban megírta "A házasságjog, vonatkozással az egységes polgári házasságra" czímű munkáját.

Hindy István, ügyvéd és táblabiró. Szül. Léván 1820-ban. Szerkesztette 1840-41-ben a Nemzeti Ujságot.

Hindy Mihály, szül. 1807-ben Léván. Kegyesrendi áldozópap volt. Írt alkalmi latin magyar ódákat és értekezéseket. Készített egy kézi szótárt is Virgilius műveihez. Munkái közül jelentékenyebb a "Római Régiségtan", mely Budapesten 1849-ben jelent meg.

Hlavacsek András, ág. ev. főgimnáziumi tanár, szül. Léván 1848-ban. A beszterczebányai gimnáziumban a földrajzot és a történelmet, Selmeczen pedig a latin és a görög nyelvet tanította. Több jeles tanügyi értekezést írt.

Hlatky József, született Körmöczbányán 1849-ben. 1873 óta mint tanár működik a körmöczi állami főreáliskolánál. Szülővárosának multját - levéltári kutatás nyomán - több dolgozattal felderítette. Nagyobb munkája a körmöczbányai régi protestáns gimnázium története a XVI. és XVII. században és a katholikus gimnázium története 1768-tól 1852-ig. Írt még a város régi czéhtestületeiről, a város és környékének néprajzi viszonyairól és ismertette a város műemlékeit, a vártemplomot és a Szent Háromság-szobrot.

Janovszky József, született 1730-ban Magasmarton. Előbb nagymányai róm. kath. plébános volt, majd Verebély kerületi alesperes, később pedig az exegetika tanára a nagyszombati egyetemen. 1778-ban püspökségi jószágfelügyelő. Meghalt Beszterczebányán 1791-ben. Tót nyelven, egy nagyobb munkája jelent meg 1706-ban Nagyszombatban.

Jezsovits Károly, született Nagy-Szelezsényben 1834-ben. Kiváló tudós. Előbb a selmeczi ág. ev. lyceumban a természet- és mennyiségtan tanára, majd ugyanott igazgató lett. Munkája, mely Budapesten 1874-ben jelent meg, A hő, mint a mozgás egyik neme.

Juhász Pál, született Garam-Lökön, 1850-ben. 1871-ben mint végzett theologus a pápai főiskola szeniora lett, de egyidejüleg Garam-Vezekénybe is meghívták helyettes lelkésznek. 1873-ban kis-sárói lelkész, de 1882-ben már a nagy-sallói gyülekezet lelkipásztora lett. 1883-ban egyházmegyei tanácsbiró, 1871885-ben főjegyző, 1895-ben pedig esperes lett. Irodalmi működése egyházi tanulmányokra és értekezésekre terjed ki. Ő irta e kötet számára az ev. ref. egyház szervezetére vonatkozó részt.

Kálnay Nándor, született 1842-ben Léván. Előbb Csesztvén volt tanító, azután Léván, majd mint székesfővárosi elemi iskolai igazgató-tanító és a fővárosi tantestület igazgató-tanácsosa vonult nyugalomba.

Kalocsay Alán (Gyula), született 1862 február 6-án Léván. Előbb a szentirás-tudomány és a héber nyelv tanára a zirczi hittudományi intézetben, majd hittanár és hitszónok a székesfehérvári főgimnáziumban. Mint ilyent a város közönsége két ízben országgyűlési képviselővé választotta. Számos önálló egyházi és tanügyi munkája, továbbá költeménye és czikke jelent meg.

Kasztner Janka (Lázár Gyuláné), született 1850-ben Ladoméron. Öt évig magántanítónő volt, majd 1874-ben az ipolysági polgári leányiskola igazgatója. 1875-ben a győri állami tanítónő-képző intézet igazgatója. 1886-ban a kolozsvári tanítónő-képző, 1896-ban pedig már a budapesti VI. ker. állami polgári tanítónő- és felsőbb leányiskolai nevelőintézet igazgatója.

Kazy Ferencz, született 1695 április 7-én Léván. Bölcseleti és theologiai doktor, Jézus társasági áldozó pap volt. Nagyszombatban előbb az ékesszólástant, majd a bölcseletet és természettant, végre a theologiát tanította. Ugyanott szemináriumi igazgató lett. A bécsi Pázmány-intézetben, a collegium rubrorumban, azután Trencsénben, majd Pozsonyban, végre pedig Sopronban volt rektor és növendékmester. Meghalt Pozsonyban 1759-ben.

Kazy János, szül. 1686 szeptember 8-án Léván. Bölcseleti és theologiai doktor, Jézus társasági áldozópap és tanár. Előbb Nagyszombatban 4 évig bölcsészeti, majd Gráczban bölcsészeti és theologiai, azt követőleg újból Nagyszombatban 8 évig a hitágazattan tanára. Három évig az egyetem kanczellárja, négy évig rektora, a halálát megelőző tíz évben pedig a szeminárium igazgatója volt. Meghalt Nagyszombatban 1759-ben.

Kazy János (garamveszelei), született 1853-ban Nemes-Orosziban. 1877-ben Győrött végezte tanulmányait és már a következő évben Bars vármegye újbányai kerületének országgyűlési képviselője lett. A házban mint korjegyző és mint a gazdasági bizottság előadója kezdte meg tevékenységét, később mint az igazságügyi, majd mint a közigazgatási bizottság tagja szerepelt. 1889-ben Bars vármegye főispánjává neveztetett ki. 1888-ban kamarási méltóságot és 1899-ben a Lipót-rend lovagkeresztjét nyerte. Munkái a Jogtudományi Közlönyben és gazdasági lapokban jelentek meg.

Kereskényi Gyula, született 1835 április 9-én Léván. 1857-58-ban tanár Keszthelyen, ezután actuárius a székesfehérvári püspökségnél, majd pedig káplán Bodajkon, Bogdányon, Török-Bálinton és Érden. 1867-ben tárnoki administrator, 1868-ban érdi plébános. 1874-ben az Érd-Batta és Százhalomról írt munkája Rómer Flóris dr. figyelmét is felkeltette és ennek buzdítására 1875-ben felásatta az érd-battai határban a kunhalmokat és a római hypocaustumot. 1885-ben kerületi esperes lett.

Kherndl Antal, született Zselizen, 1842 május 10-én. 1859-60-ban a budai, 1860-1862-ben a karlsruhei, ezután 1865 tavaszig a zürichi műegyetemet látogatta és ott mérnöki oklevelet nyert. 1865-66-ban államvasúti mérnök Báden nagyherczegségben, 1866 nyarán pedig Zürich város műszaki osztályában a város számára építendő új vízvezeték és csatornázás tervezetét készíti. 1867-ben a budapesti József-műegyetem segédtanára, 1869-ben ugyanitt rendes tanár. 1874-77-ben dékánja a József-műegyetem mérnöki szakosztályának. 1884 június 5-én lett a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1898-ban rendes tagja. 1887-ben a keresk. miniszteriumban akkoriban fennállott műszaki tanács tiszteletbeli, 1891-ben a vízügyi műszaki tanács tagja. 1869-70-ben titkára a mérnök- és építész-egyletnek. A kormány és a hatóságok felszólítására, számos nagyfontosságu technikai kérdés eldöntésében vett részt.

Kiss Károly, született Pozbán, 1841-ben. 1870-ben pozbai, 1882-ben a nagypeszeki és 1887-ben nagyigmándi ev. ref. lelkész.

Kiss Mihály dr, született 1856-ban Garam-Szőlősön. Az államtudományi tudori szigorlatok letétele után 1880-tól segéd-szolgabiró. 1889-ben az aranyos-maróti járásban főszolgabiró. 1895 deczember óta vármegyei árvaszéki elnök. A Magyar Philosophiai Szemlében 1884-88. szocziologiai tanulmányai a társadalom és a gazdászat fogalmáról, a Magyar Közigazgatásban 1884 óta több százra menő czikke jelent meg, melyek a közigazgatást tárgyalják. A tübingiai Zeitschrift für die gesammte Staatswissenschaft-ban: 1891889-ben "Gegen den Naturalismus in der Gessellschaftwissenschaft" és 1901-ben "Individuum und Gesellschaft im XIX-ten Jahrhundert mit Berücksichtigung ungarischer Zustände" czímű tanulmányai jelentek meg.

Kommenovich Sándor, született Léván 1813-ban. Mérnök és tanár volt a budapesti József-műegyetemen. Meghalt 1869-ben. Írt két munkát. Az egyik Algebra, a másik az elméleti elemi mértan tankönyve.

Koperniczky István, született Újbányán 1813-ban. Pozsonyban kanonok volt, a hol 1844-ben halt meg. A Directoriumot szerkesztette 20 évig, mely folyóirat a szent misék és zsolozsmák kijelölésére használtatik.

Koroda Pál, született Kis-Endréden 1858 márczius 6-án. Jogot végzett és államtudományi doktorrá avattatott. Postaigazgatósági titkár Budapesten.

Kovács Sebestyén Endre, a budapesti tud. egyetem sebészeti osztályának volt hírneves orvostanára, született Garam-Vezekényben 1815-ben. 1843-ban avatták a sebészet doktorává. Tanulmányozta a német, franczia, angol és belga gyógyintézeteket. 1842-ben Budapesten egyetemi segédtanár lett, 1848-ban a magyar miniszterium az orvosi egyetem titkárává nevezte ki. 1849-ben a pesti polgári kórház sebészeti osztályának vezetője, 1850-ben a pesti orvosegylet titkárja. Kiváló munkatársa volt az "Orvosi Tár"-nak. A Magyar Tudományos Akadémia 1858-ban levelező tagjának választotta meg. Meghalt 1878 május 17-én. Kórodai előadások czímű jeles munkájánál a szintén nagynevű Balassa egyetemi orvostanár volt munkatársa.

Kubriczky Endre, szül. Lökön 1819 febr. 21-én. 1849-ben taksonyi plébános, később kerületi alesperes. 1880-ban czímzetes, 1855-ben valóságos kanonok Pozsonyban. Meghalt ugyanott 1887-ben.

Kürthy Emil, született Bars-Endréden 1848 március 14-én. Jogot végezvén, igazságügyi szolgálatba lépett, de mint pesti törvényszéki aljegyző ez állását odahagyta és azóta az irodalomnak szenteli tevékenységét. Szerkesztette a "Magyar Ifjuság" czímű lapot. Szerkesztője a "Kis-Világ"-nak. A Pesti Hirlapnak, Magyar Hirlapnak és a Pesti Naplónak volt a munkatársa. Írt színdarabokat is. Ezek: A szökevény. - Pirók és Piroska. - Az aranyos. 190- Fordított színműveket és regényeket. Ezek: A Rantzauk. - Egy párizsi regény. - A nők barátja. - Fordított és eredeti színdarabjait a nemzeti és a népszinház adták elő.

Kvassay Ferencz. Szül. Brogyánban 1810 jul. 24-én. Meghalt Kolozsvárott 1875 márczius 25-én. Barsmegyei földbirtokos és főszolgabíró. A szabadságharczban nemzetőrtiszt. Ezután éveken át Angliában és Amerikában tartózkodott. A magyar borokat a külfölddel és távolabbi világrészekkel az elsők egyikeként ismertette meg. Hazajöttével uradalmi jószágigazgató lett Erdélyben az Eszterházy-családnál.

Laky Mátyás. Született Léván 1844 február 21-én. Bölcseleti doktor és a piarista-rend tagja. Utóbbi minőségében tanárkodott Privigyén, Kolozsvárott, Nyitrán, Rózsahegyen, Veszprémben, Nagykanizsán és Nagykárolyban, hol főgimn. igazgató is volt. A rendből 1874-ben kilépett és a jászberényi ker. kath. főgimn. igazgatójává neveztetett ki. 1876 végén a székesfehérvári községi főreáliskola, 1880 óta a temesvári állami főreáliskola igazgatója.

Lévay Sándor, szül. Zsemléren 1860-ban. Budapesten hosszabb ideig ujságíró volt, de pályáját nyugalmasabb állással cserélte fel és most körjegyző Libádon, Esztergom vármegyében.

Lévay István, szül. 1843-ban Léván. Kir. kath. főgimnáziumi tanár Beszterczebányán.

Lipovniczky Vilmos, született Aranyos-Maróton 1801-ben. 1824-ben Bars vármegye tiszti ügyésze, majd szolgabírája, főszolgabírája és később alispánja. 1833-40 között országgyűlési követ. 1840-ben az akkori váltótörvényszék bírája. 1846-ban a tábla hétszemélynöke. 1850-ben a volt pesti főtörvényszék elnöki helyettese. 1854-ben, a bécsi legfőbb itélőszék tanácselnöke. 1861-ben a hazai törvénykezési rendszer visszaállításával, az országbírói értekezletben és pedig annak legfontosabb, a polgári törvényekkel foglalkozó választmányában, mint elnök tevékeny részt vett és az új bíróságok szervezésénél is hathatósan közreműködött. Az akkor visszaállított hétszemélyes táblához előbb bírónak, csakhamar tanácselnöknek és e tábla váltóosztályához állandó elnöknek nevezetett ki. 1869-ben, a kúriának ujraszervezése alkalmával, a legfőbb itélőszék első tanácselnöke s még ugyanazon évben a 191semmítőszéknél alelnök lett. 1862-ben valóságos belső titkos tanácsos lett, 1869-ben a Lipótrend középkeresztjét nyerte és 1874-ben, szolgálatának 50-ik évfordulója alkalmával a vaskorona-rend első osztályú keresztjével tüntette ki a királyi kegy. 1878-ban ment nyugdíjba. Meghalt 1879 deczemb. 11-én. Közel 54 évi közszolgálatának hosszú ideje alatt, gazdag jogi ismeretei és mélyreható itélőtehetsége voltak ismeretes erényei. Jogtudományi értekezései a szaklapokban jelentek meg.

Lipovniczky Imre, született a XVIII. század vége felé Aranyos-Maróton. Bars vármegye főszolgabírája volt.

Lipovniczky István, született Aranyos-Maróton 1814 augusztus 18-án. 1831-ben vették fel a növendékpapok közé. 1837 augusztus 21-én szentelték fel. Előbb udvardi káplán volt, majd 1844-ben a herczegprimás levéltárosa. 1846-ban komáromi plébános lett, 1847-ben szent-benedeki apát. Az 1848/49-iki zavaros időben plébániájáról lemondott. 1854-ben főegyházmegyei könyvtáros lett, 1860-ban pedig érsekujvári plébános. 1861-ben esztergomi kanonok, 1865-ben az itélőtábla praelatusa, két évvel később helytartósági tanácsos, majd arbei püspök, 1868-ban pedig nagyváradi püspök. Nemsokára ez után valóságos belső titkos tanácsos lett, 1881-ben pedig trónálló főpappá és római gróffá neveztetett ki. A szent István rend és az I. oszt. vaskoronarend lovagja és a szent sír nagykeresztese. Meghalt Nagyváradon 1885 augusztus 12-én. Egyházi és theologiai értekezései, szent beszédei és főpásztori körlevelei nagy számuak.

Lipthay István, szül. Nagy-Endréden, 1834-ben. 1867-ben a földmívelés-, ipar- és keresk. miniszteriumban fogalmazó. 1869-ben a kormány az állategészségügy rendezésével bízta meg és a németországi viszonyok tanulmányozására küldte ki. Ő szervezte a miniszteriumban az állategészségügyi osztályt, valamint a budapesti m. kir. állatorvosi tanintézetet. Képviselte a kormányt az 1883. évi brüsszeli állategészségügyi kongresszuson és 1884-ben a berlini higienikus kiállításon. Az ő érdeme a soproni és a kőbányai sertésveszteglő hivatal felállítása, valamint a pozsonyi marhavásár megteremtése is. 1888-ban a Lipót-rend lovagkeresztjét nyerte; midőn pedig mint miniszteri tanácsos 1897-ben nyugalomba vonult, ő felsége a Ferencz József-rend középkeresztjével diszítette fel. Érdemeiért majdnem valamennyi uralkodótól kapott rendjeleket.

Lollok József, született 1824-ben Körmöczbányán, 1852-ben főgimnáziumi tanár Nagyszombatban, 1861-ben a bécsi Pázmáneum lelki igazgatója, 1866-ban pedig szentszéki ülnök Nagyszombatban, 1874-ben már t. pápai kamarás, 1876-ban esztergomi kanonok és papnevelői kormányzó, majd nagyvárad-hegyfoki czímzetes prépost, pázmáneumi rector és a pápa házi főpapja. 1889-ben javadalmairól és méltóságáról lemondott és a Lazaristák rendjébe lépett. Számos német nyelvű értekezése, jelentése és szent beszéde jelent meg különböző egyházi folyóiratokban.

Losteiner Károly, orvostudor, szül. Nagy-Sallón, 1831-ben. Megírta Parád gyógyhely leírását és munkatársa volt a "Heves és Külső-Szolnok t. e. vármegyék leírása" czímű monográfiának. Több balneologiai czikke jelent meg a szaklapokban.

Lutter János, született 1830-ban Garam-Lökön. Mint tüzér részt vett a szabadságharczban, honnan mint komáromi kapituláns tért vissza, hogy tanulmányait befejezze. 1859-61 között a pécsi főgimnáziumban tanított, azután a pesti kir. főgimnáziumban, hol 1861-ben helyettes és 1863-tól rendes tanár volt. 1868/9-ben a kormány a szemináriumok tanulmányozására a külföldre küldte. 1873-tól a gyakorló főgimnázium vezető tanára volt, 1884-ben a kir. egyetemi II. ker. kath. főgimnázium igazgatója. 1896-ban nyugalomba vonult.

Maár Károly, született 1813-ban Zselizen. 1853-ban pozsonyi plébános, egy évvel később már pápai t. kamarás. Meghalt Pozsonyban 1878-ban. Számos emlék- és szent beszédet adott ki német nyelven.

Mácsai Lukács id., szül. 1816-ban Garam-Keszin. Előbb ügyvéd, majd 1849-ben az újbányai kerület követe. A világosi események után 1855-ig bujdosott és azután Pesten nyitott ügyvédi irodát. 1861-ben ismét az újbányai kerület orsz. képviselője. 1848-61. között több ízben szerkesztette a "Priatel Ludu" (Nép Barátja) czímű hazafias tót hirlapot. Egyéb dolgozatai a pesti lapokban és a jogtudományi szaklapokban jelentek meg.

Mácsai Lukács ifj., szül. 1824-ben Garam-Keszin. 1842-ben piarista lett, de 1848-ban kilépett a rendből és Budapesten hírlapírással foglalkozott, majd a magyar kormányt Debreczenbe követte. A szabadságharcz után Pestre internálták, de 1854-ben már Léván találjuk, a hol városi jegyző lett. 1861-ben már polgármester és a barsmegyei gazdasági egylet titkára, majd alelnöke. 1869-ben Bars- és Hont vármegyék tanfelügyelője és kir. tanácsos, 1875-ben ismét lévai polgármester.

Mácsai Mihály, szül. 1825-ben Garam-Keszin. Egyetemi tanulmányainak befejezte után Hunyadi-huszár lett és a szabadságharczban részt vett, melynek leveretése után az osztrák hadseregbe sorozták. Később Bars vármegye főügyésze volt. A 80-as években Miskolczon halt meg. Tót nyelvre fordította Vörösmarty Szózatát és munkatársa volt a "Priatel Ludu" czímű hazafias tót lapnak.

Major Pál, szül. 1711-ben Körmöczbányán. 1738-ban rozsnyói, 1741-ben beszterczebányai, 1755-ben csetneki ág. ev. lelkész volt és az utóbbi helyen halt meg 1758-ban. Mint a wittenbergai egyetem hallgatója és később mint az Ágoston-kolostor könyvtári alkalmazottja a történet terén búvárkodott és kodexek és kéziratok tanulmányozásából a hazai egyházi és polgári történelmet érdeklő jegyzeteket készített, melyeket Schmal András is felhasznált "Brevis de vita suprintendentium evangelicorum in Hungaria commentatio" czímű munkájában.

Markovits Iván, szül. 1838-ban Körmöczbányán. 1861-ben a bécsi birodalmi tanács gyorsírója és titkára a bécsi gyorsíró egyletnek. Ő ültette át a Gabelsberger-féle gyorsíró rendszert magyar nyelvre. 1866-ban Budapesten országgyűlési gyorsíró-revizor és ez időtől folytonosan rendszerének a fejlesztésén fáradozott. A gyorsíró versenyek számára 1300 frtos alapítványt tett és külön díjakat is tűzött ki. Igazgatta az ország összes gyorsíró tanfolyamait. 1871-ben a kormány megbízásából szünidei tanfolyamot nyitott a középiskolai tanárok számára. Tagja volt a gyorsírás-tanárokat vizsgáló országos bizottságnak. 1872-75 között a budapesti egyetemen tanítja a gyorsírást. 1886-ban az országgyűlési gyorsiroda főnöke és 25 évig intézte, mint a budapesti gyorsírók egyesületének elnöke, az egyesület ügyeit. A franczia közoktatásügyi miniszter az Officier d'Académie czímet adományozta neki, a hozzá tartozó rendjellel; 1889-ben a Ferencz József-rend lovagkeresztjét nyerte. Meghalt 1893-ban.

Malonyai Antal, szül. 1790-ben Alsó-Pélen. Gimnáziumi tanár volt Trencsénben, Breznóbányán és Váczon, theologiai tanár pedig Nyitrán. Meghalt 1859-ben.

Mihalovics Ede, theologiai doktor, szül. Oszlányban 1866. julius 28-án. Felszentelt pap és a nyitrai papnevelő-intézet tanára.

Ordódy Lajos, szül. 1852-ben Nagy-Málason. 1873-ban a kolozsmonostori gazd. intézet, 1874-ben a magyar-óvári gazdasági akadémia vegytani asszisztense, 1881-82-ben a barsmegyei gazdasági egylet titkára, 1882-től 1901-ig Budapesten az országos gazdasági egylet titkára, majd igazgatója. 1885-től szerkeszti és kiadja a Gazdasági Lapokat. 1900-tól a "Hazánk" agrár-politikai vezérczikkezője. A gazdasági irodalom terén nagy tevékenységet fejtett ki. Önálló munkái közül felemlítjük: A magyar állattenyésztők kalauza és A szőlő trágyázása czímű műveket. Alelnöke a barsmegyei gazdasági egyletnek. A Ferencz József-, a belga Lipót-, a svéd északcsillag-rendek lovagja, a franczia pour le merite agricole tisztje. Ő írta meg e kötet számára a mezőgazdasági és állattenyésztési részt.

Orgler József dr, szül. Újbányán 1772-ben. Felszentelése után káplánkodott, majd Sándor Móricz grófnak lett a nevelője. 1811-23. között a lelkipásztorkodás tanára a pesti egyetemen. 1816-ban ugyanitt a theol. kar dékánja, 1823-ban pozsonyi kanonok, két évvel később pedig Pozsony városi plébános is. 1824-ben a pozsonyi tankerület főigazgatója, királyi tanácsos és apát. Meghalt Pozsonyban 1829-ben. Négy latin és német egyházi munkája jelent meg, egyet pedig az egyetemi könyvtár őriz kéziratban.

Pólya József orvosdoktor és természettudományi orvostani író, szül. Nagy-Szecsén 1802 jan. 1-én. Meghalt Budapesten 1873-ban. 1830-ban orvostanár lett a budapesti egyetemen. Az 1831-iki koleravész alkalmával önfeláldozó buzgalommal működött embertársai megmentésén, ugyanekkor a koleravészt alaposan tanulmányozta és arról könyvet is írt, mely először latin nyelven Lipcsében és a következő évben itthon magyar nyelven jelent meg. Irodalmi munkái még: Az ember belférgei. Observationes de herpete et ejus remedio novo Anthracokali. Lefordította Beaumont értekezését a sérvekről, továbbá a Jardin- 194és Treitschke-féle állattant, melynek azonban csak az első kötete jelent meg. Kiadta a saját költségén Hanák János: "Az állattan története és irodalma Magyarországon" czímű művét. Ki akart adni egy természettudományi műszótárt is, de munkája kéziratban maradt és ma a budapesti ev. ref. főiskola tulajdona. Az 1831-iki kolera után a budapesti Szent Rókus-kórház alorvosa lett. A Magyar Tud. Akadémia is megválasztotta tagjául. Volt magán-elmegyógyintézete is.

Repiczky János orientalista, szül. 1817 április 23-án Új-Barson. Arab nyelvtanát az akadémia adta ki és egy alkalmi arabs költeményével már fiatal korában feltünést keltett. 1848-ig mint házi tanító tengődött, de ekkor a Magyar Tud. Akadémiában alkönyvtárnoki állást nyert. 1851-ben a pesti egyetemen a keleti nyelvek magántanára lett. Itt felváltva a török, a perzsa és a szanszkrit nyelvet tanította és ekkor az akadémia, külön díjazás mellett, török-magyar történeti kútfők kutatásával bízta meg. Így kerültek napfényre és jöttek létre a török-magyarkori történetírásra vonatkozó bécsi kéziratok lajstroma, a jászberényi török levelek másai és fordításai, Naima historiájának kivonata, a lévai török levelek, Szulejman császár naplójának a magyar hadjáratokra vonatkozó részei, Szeladeddin keleti forrásokból és középkori keresztény tudósításokból feldolgozott története kéziratban. Munkái: Keleti órák, melyben az arab, török és perzsa költészetet ismerteti. - Gyakorlati török nyelvtan. - Az arab nyelvtan. Kézirata a Magy. Tud. Akadémiában van. - Az akadémia 1847-ben levelező tagjává választotta. Meghalt 1855-ben.

Riedl Frigyes, szül. Ladoméron, 1856. szeptember 12-én. Bölcsészettudori oklevelet nyert. Budapesten községi reáliskolai tanár. E mellett az orsz. zeneakadémiában és az Eötvös-collegiumban is tanította az irodalomtörténetet. A Kisfaludy-társaság rendes és az orsz. közoktatási tanács előadó tagja. 1896-ban a Magyar Tud. Akadémia is levelező-tagjai közé választotta.

Rubinek Gyula, szül. 1865-ben Ohajon. 1890-ben már a Borászati Lapokat szerkesztette. 1891-ben a Köztelek szerkesztésében vesz részt, 1893-ban az Országos magyar gazdasági egyesület ügyvezető-titkára lett. Ez időtől kezdve nagyobbszabású tevékenységet fejtett ki az országos gazdasági mozgalmakban. 1899-ben, mint a szegedi első mezőgazdasági orsz. kiállítás rendezője, a Ferencz József-rend lovagkeresztjét nyerte. 1901-ben az új-aradi kerület választotta meg országgyűlési képviselőnek. A pozsonyi második mezőgazdasági orsz. kiállítás központi irodafőnöke volt.

Samassa József dr, szül. 1828. szeptember 30-án Aranyos-Maróton. A bölcsészetet Nagyszombatban, a theologiát Bécsben végezte. 1852 julius 23-án történt felszentelése után a nagyszombati főgimnázium tanára, öt évvel 195később tanulmányi felügyelő és egyetemi tanárhelyettes a pesti központi papnevelőben. 1859-ben theologiai tanár Esztergomban, 1861-ben hittanár a pesti egyetemen. 1869-ben az aranyosmaróti kerületet képviseli az országgyűlésen, ugyanazon évben pedig osztálytanácsos a vallás- és közoktatásügyi miniszteriumban, mely minőségben újra megválasztották orsz. képviselőnek. 1869-ben földvári czímzetes apát lett és esztergomi kanonok. 1871-ben szepesi püspök, két évvel később egri érsek és valóságos belső titkos tanácsos. 1888-ben a pápa házi főpapjává és trónállóvá nevezte ki. 1892-ben a Szent István-rend nagykeresztjét kapta. Nagy készültsége, mély tudománya, hazaszeretete és kiváló szónoki tehetsége közismeretesek. Egyházi és szent beszédei, főpásztori levelei, képviselőházi és főrendiházi beszédei számosak és kiváló egyéni tulajdonságairól tesznek tanúságot.

Santhó Károly, szül. Zselizen, 1818 julius 18-án. Theologiát végzett. Felszenteltetése után káplán Lekéren. 1846-ban a "Religio és Nevelés" czímű egyházi folyóirat szerkesztőségének lett belmunkatársa és itt leginkább a nevezett lap melléklapja, a "Literaturai Lapok" szerkesztésével foglalkozott, majd pedig a Szent István-társulat titkára lett. Megtanult csaknem minden európai művelt nyelvet. 1849 január elején, midőn Mailáth György országbíró, gróf Mailáth Antal exkanczellár, gróf Batthyány Lajos miniszterelnök, Deák Ferencz és Lonovics József egri érsek, mint az országgyűlés által kiküldött békekövetek, Bicskére, a német táborba mentek, Santhó elkísérte az érseket, de Windischgrätz fogságra vettette, honnét azonban később kiszabadult. 1850-ben tardoskeddi, egy évvel később Pesten belvárosi káplán. 1850-ben a pozsonyi Emericanum vice-rectora és lelki igazgatója, egyszersmind a kir. jogakadémia hitszónoka. Később szentszéki ülnök Nagyszombatban, majd czímzetes kanonok, 1888-ban pozsonyi kanonok. Franczia után szabadon fordította a "Mi üdvösebb, hinni vagy nem hinni?" czímű munkát. Jeles értekezései közül kiválók: Néhány szó a fejedelmi placetumokról és egy másik, melynek XVI. Gergely pápa a czíme.

Szokoly Viktor, szül. Oszlányban, 1835 április 22-én. Neve tulajdonképen Szokoly Géza Bonaventura. A Viktor nevet első művének nyomtatásban való megjelenésétől használja. Munkatársa volt több szépirodalmi lapnak, majd 1861-ben főmunkatársa a Tóth Kálmán által alapitott "Bolond Miská"-nak és ennek több ízben szerkesztője is. 1865-ben alapította a "Hazánk és a Külföld" czímű szépirodalmi és ismeretterjesztő képes lapot, melytől megrongált egészségi állapota miatt 1869-ben megvált. 1867-ben "Heti Posta" czímen 196népoktató lapot is szerkesztett. Szerkesztette még a "Magyarország és a Nagyvilág" 1864-iki évfolyamát.

Szelepcsényi György, szül. Szelepcsényben 1595 táján, meghalt 1685-ben. Esztergomi érsek és herczegprimás, a kiről más helyen is van szó. A magyar kanczelláriának elnöke, több vármegye főispánja, 1667-ben Magyarország királyi helytartója. Ez időben a nemzet és a korona között ő volt a közvetítő. Valahányszor az udvari körök az alkotmányt veszélyeztették, megvédéséért mindannyiszor síkra szállott. A trón iránt hűséget tanusított, de a nemzet érdekeit is védte. Nem húzódott félre Zrinyiéktől és Wesselényiéktől sem, csak a pártütés tette tartózkodóbbá a velük való érintkezésben, de csak azért, hogy az udvar bizalmát el ne veszítse és igy a nemzeti érdekeket megvédhesse. Mint főpap is tevékeny és áldásdús életet folytatott. Kulturális czélokra sokat áldozott. Nagyszombatban papnevelőt és nemesi iskolát alapított, Pozsonyban megtelepítette az irgalmasok rendjét, Szent-Györgyön a piaristákat, Budán a karmelitákat, Szakolczán, Lőcsén és Zsolnán a jezsuitákat. 1682-ben nemzeti zsinatot tartott. Halála után, kivánságához képest, Mária-Czellben temették el.

Szepesi Imre, szül. Léván 1811 április 9-én. A budapesti egyetemen a klasszikus nyelvészet rendes tanára volt. A Magyar Tud. Akadémia is megválasztotta tagjának. A tudomány mellett a művészetnek és a költészetnek is hódolt. Jeles zenész volt és alkalmi ódákat írt, melyeket "Virtutibus et piis meritis musa fidelis" czím alatt adott ki. Legnagyobb tevékenységet azonban a tudományos szakban fejtette ki. Írt iskolai használatra való görög és latin nyelvtant, mely utóbbi a hazai tanintézetekben több mint 200,000 példányban fogyott el. 1853-ban latin és hellén szókötéstant és 1872-ben latin mondatkötéstant adott ki. A tudományos irodalomban számos értekezése is számot tevő. Egyik legnevezetesebb műve: Jelen viszonyaink az ó-klasszikai irodalomhoz. Tanulmányai befejeztével a kegyesrendiek közé lépett s előbb Kis-Szebenben, majd Budán lett tanár. 1848-ban került Pestre, a hol 1861-től 4 éven át a kegyesrendieknél mint igazgató működött. 1865-ben lett egyetemi magántanár, 1870-ben pedig rendes tanár. Szülővárosa iránti kegyeletből, a lévai gimnázium megalapításában egész vagyonával résztvett, a miről különben más helyen bővebben van szó. Meghalt 1875-ben.

Szuppán Zsigmond dr, szül. Körmöczbányán 1814 január 18-án. Theologiát végzett. Felszenteltetése után magánnevelő, majd segédlelkész Esztergomban. Bölcsészettudorrá avattatása után egyházi énekkari igazgató az esztergomi főegyháznál. 1840-ben hitszónok, tanár, tanulmányi felügyelő, majd szentszéki ülnök a nagyszombati érseki liczeumban. Ennek gimnáziummá alakultával a liczeum igazgatója. 1855-ben pápai kamarás. 1858-ban pozsonyi, 1861-ben esztergomi kanonok, 1865-ben apát, 1869-ben komáromi 197főesperes, de egy évvel később már beszterczebányai püspök, mely méltóságáról 1871-ben leköszönt és a káptalan kebelébe tért vissza, a mikor nyitrai főesperessé és novi v. püspökké nevezték ki. Meghalt 1881-ben.

Tarkovich József, államtitkár, született Újbányán 1841-ben. 1864-ben ügyvéd lett, de ezt 1865-ben abban hagyta és országgyűlési gyorsírónak ment. 1867-ben Lónyay pénzügyminiszter miniszteri fogalmazóvá nevezte ki. 1868-ban miniszteri titkár lett, 1870-ben a közös pénzügyminiszterium osztálytanácsosa Bécsben. Mikor 1871-ben Lónyay miniszterelnök lett, Tarkovich is visszatért Budapestre és ugyancsak osztálytanácsosi minőségben a miniszterelnökségbe lépett. 1873 óta jegyzője a minsiztertanácsnak. 1875-ben miniszteri tanácsos és egyúttal a miniszterelnöki hivatal főnöke. 1878-ben a Lipót-rend lovagkeresztjét nyerte, 1886-ban államtitkári czímet és jelleget nyert. 1889-ben kapta a Szent István-rend kiskeresztjét, 1892-ben valóságos államtitkár lett. 1897-ben v. b. titkos tanácsosi rangot nyert.

Török József dr, szül. Alsó-Váradon 1813-ban. 1836-ban az orvosi pályára lépett és 1842-ben orvostudori oklevelet nyert. Egy évvel később már gyakorló orvos Budapesten és ugyanakkor a budapesti egyetemen sebésztudori rangot nyer. Négy évvel később a vegytan és a természetrajz tanára a debreczeni ev. ref. főgimnáziumban. 1841-ben az akadémia tagja lett. Résztvett a természettudományi társulat alapításában, melynek hosszabb ideig titkára volt. Meghalt 1784-ben.

Török Pál, ev. ref. püspök, szül. Alsó-Váradon 1808-ban, meghalt Budapesten 1883-ban. Tanulmányait Selmeczen kezdte és Debreczenben végezte. Kezdetben kisújszállási tanár volt, három év mulva ugyanott lelkész. 1839-ben került Pestre, a hol 1845-ben alesperes, négy évvel később pedig esperes lett. 1860-ban már a dunamelléki egyházkerület püspöke. A pesti egyházközséget, a mely lelkészszé választása idején anyagi válság szélén állott, virágzó anyagi helyzetbe juttatta és szellemileg is felemelte. Ő teremtette meg a pesti református főiskolát és a theologiai intézetet. Megvette, gyűjtés útján, az intézet számára a Rhádayak értékes könyvtárát, kieszközölte a Baldacci-féle alapítványt, de a Balassa-félét és másokat is, melyek azután a továbbfejlődésnek biztos alapját alkották. Bölcsessége a kecskeméti és pesti egyházmegyék között az intézetek elhelyezése miatt keletkezett elkeseredett harczot kiegyenlítette. Pestre juttatta a theologiai akadémiát, Kecskemétre a jogit, Nagykőrösre 198a tanárképző intézetet és keresztülvitte, hogy mind a három hely egy-egy főiskolát is kapott. Irodalmi téren is buzgó munkásságot fejtett ki. Ő maga szerkesztette az Egyházi Beszédek Tárát. Székács Józseffel együtt megalapította a Protestáns Egyházi és Iskolai Lapot és a Protestáns Lelkészi Tárt. Mint püspök királyi tanácsosi czímet is nyert.

Turchányi Mátyás, szül. Ledéczen 1822-ben. Aranyos-Maróton és Budapesten káplán volt és 1852-ben a budai állami gimnázium hittanára lett. 1853-ban a dogmatika tanára az esztergomi papnevelőben, 1861-ben pedig komjáti plébános.

Való Simon dr, szül. 1846-ban Nagy-Ülésen. Theologiát végzett. Felszenteltetése után Ürményben, azután Budapesten volt káplán. 1874-ben tanulmányi felügyelő és egyetemi hittanárhelyettes a budapesti közp. papnevelőben. 1876-ban hittudor, 1883-ban kebelbeli tudor. A Szent István-társulat megalakulásakor a tudományos és irodalmi osztályba választották meg. 1887-ben pápai t. titkos kamarás, 1892-ben a budapesti érseki helynöki szentszék ügyésze. A "Koszorú" 1865-iki füzeteiben több verse, bírálata, elbeszélése és egy terjedelmes történeti korrajza jelent meg, Hunyadi János élete czímmel. Jogtörténeti értekezéseiért két pályadíjat nyert. A Pallas Lexikonban sok ismertetés jelent meg tőle. Alkalmi czikkei, könyvismertetései, szent beszédei stb. egyházi lapokban és folyóiratokban jelentek meg.

A Bars vármegyében élt vagy élő, de nem ott született írók és tudósok a következők:

Bellaagh Aladár, szül. 1853-ban Budapesten. 1875-ben a sümegi alreáliskolában, 1876-ban a körmöczi állami főreáliskolában, 1877-ben a trencséni kir. kath. főgimnáziumban és 1885 óta ismét a körmöczi állami főreáliskolában tanár. Számos értekezése jelent meg a fővárosi napilapokban és folyóiratokban. Sok előadást és felolvasást tartott a körmöczi egyesületekben. Munkatársa az Akadémia készülő új nagy szótárának. Kiadta Pázmány Kalauz czímű művének I. és II. könyvét, ugyanannak válogatott egyházi beszédeit és Kempis Krisztus követéséről szóló művének magyar fordítását, Káldi válogatott egyházi beszédeit, Faludi Nemesurfiát és Dugonics Az arany pereczek czímű regényét.

Benkő Dániel, szül. Kézdi-Vásárhelyen, 1799-ben. Előbb orvostanhallgató volt, de azután Károlyi Lajos gróf tótmegyeri uradalmában Klauzál Gábor nagyhírű gazda mellett a mezőgazdasági pályára lépett. 1840-ben a herczeg Eszterházy-féle lévai uradalom felügyelője lett. 1859-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta. Korának egyik legkiválóbb szakférfia volt és a mezőgazdasági mozgalmakban élénk részt vett. Meghalt Budapesten 1883-ban. A mezőgazdasági szakirodalmat számos kiváló értekezéssel gazdagította. A "Gazdasági Kis Tükör" czímű öt kiadást ért mű átdolgozásában is kiváló részt vett. Önálló munkája: A Mezei Gazdaság Könyve, Stephens "The book of the farm" czímű angol eredetije után, hét kötetben. E nagyszabású munkánál Korizmics és Morócz voltak a munkatársai.

Büttner Julia, szül. 1848-ban S.-Vámosan. Özv. anyja vele és másik leányával együtt Aranyos-Maróton telepedett le. Művei közül nevezetesebbek Örvény a révben és Rózsák könyve czímű munkái.

Büttner Lina, férj. Benedek Aladárné, Julia nővére. Szül. 1846-ban ugyancsak S.-Vámoson.

Faith Mátyás, szül. 1857-ben Ragyóczon. 1882-84-ben a budapesti V. ker., 1884-86-ig a II. ker. főgimnáziumnál helyettes tanár. 1886-96-ig rendes 199tanár a beszterczebányai kir. főgimnáziumnál. 1896 óta a körmöczi állami főreáliskola igazgatója.

Hámos Péter, szül. 1856-ban Laborcz-Volyán. 1888-ban a zemplénmegyei kir. tanfelügyelőségnél tollnok, 1899-ben somogymegyei kir. segédtanfelügyelő lett. Hat és fél évi sikeres működés után 1896-ban barsmegyei kir. tanfelügyelő lett és azóta folyton a vármegye népoktatásának fontos ügyeit vezeti, hazafias szellemben és nagy buzgósággal.

Holló Sándor, szül. 1848-ban Kun-Félegyházán. Szegeden nyert tanítói oklevelet és ott kezdte működését is. 1869-73-ban Ó-Becsén működött, innen 1873-ban a lévai állami tanítóképző intézethez segédtanárrá s 1874-ben rendes tanárrá nevezték ki. 1894-ben nyugalomba vonult és ugyanezen évben megválasztották a lévai takarékpénztár igazgatójává. Czikkeket írt a vidéki és a budapesti lapokba. Alapította és szerkeszti 1881 óta a "Bars" czímű lapot. 1888-ban Szántó Ferencz név alatt alapította a Kalauzt, mely megyei történeti adatokat, életrajzokat stb. tartalmaz.

Kriek Jenő, szül. Szegeden 1861-ben. A lévai állami tanítóképző tanára. Növendékei segélyével összehordotta intézete természetrajzi múzeumába Léva város környékének állatvilágát. Tanügyi és természetrajzi értekezései a szaklapokban, folyóiratokban és a budapesti napilapokban jelentek meg. A Léva város népiskolái államosítása czéljából kifejtett - egyelőre eredménytelen - akczió alkalmával kulturtörténeti képet adott az érdekelt iskolákról.

Kriškó Pál, szül. Beszterczebányán, 1841 május 30-án. Jeles történetbuvár s Körmöczbánya levéltárnoka volt. Meghalt 1902-ben.

Mátyás József Ignácz, trencsénmegyei származású ugyan, de hosszú ideig Körmöczbánya főjegyzője, majd 1848-ban követe. Jelen volt a magyar országgyűlésen 1849 júniusig. Május 28-án nyilvános beszédet tartott az április 14-iki függetlenségi nyilatkozatról és az újoncztoborzást személyesen vezette. Ezért a katonai hadi törvényszék 1852 május 6-án jószágvesztésre és in effigie kötél általi halálra itélte. Később azonban, a viszonyok változásával ismét Körmöczbányára jött, polgármester lett, majd 1861-ben e város országgyűlési képviselője.

Munkája: Ode dno Ignatio b. Splény de Mihálydy dum nominis sui diem recoleret pie devoteque dicata pridie cal. Augusti 1834.

Nagy János, 1855-től nagy-sallói ev. ref. esperes. Fogoly is volt a Thun ismeretes pátensére vonatkozó körlevél terjesztése miatt. Az ő indítványára jött létre a lévai állami tanítóképző.

Odescalchy Arthur, szerémi herczeg. Leszármazója annak a családnak, mely a világtörténelemben oly előkelő helyet nyert, mely a kereszténységnek XI. Incze pápát adta, ki a magyar nemzetnek a török hatalommal szemben, más hatalmasság által felül nem mult barátja volt. Született Szolcsányban 1837 julius 21-én. Előkelő nevelést nyert. A nemzet elnyomatásának szomorú korszakában, az ő békóba vert hazája a szabadságért rajongó lelkének nem adhatott tért, azért ifjuságát a külföldön volt kénytelen eltölteni, melynek klasszikus műveltségét előkelő társadalmi körökben sajátította el. Ennek a klasszikus műveltségnek szeretete vonzotta őt Rómába, hol vele IX. Piusz pápa nemes kamarásai között találkozunk. Szeretete az agg pápa iránt vezette őt a pápai hadseregbe, hol Lammorcier franczia tábornok alatt mint kapitány vett részt az 1860. évi hadjáratban és rettenthetlen bátorsága által rövid idő alatt hírnevessé lett. Hazájába 1861-ben tért vissza. Kezdetben Somogy vármegyében telepedett le, majd Szkiczóra költözött, ősi birtokára. Az 1868. évben akkor már mint cs. kir. kamarás az akkor szervezett m. kir. honvédség kötelékébe lépett, melyben mint százados a nyitrai honvédzászlóalj parancsnoka volt. A katonai pályától az országos ügyek iránti 200érdeklődése, közgazdasági munkássága, főleg pedig a történet-irodalom szeretete vonzották el. Talán Botka Tivadar volt életirányára döntő befolyással, mert kétségtelen, hogy a történet-irodalom koszorús nesztorának kis-vezekényi háza állandó közvetlenségbe lépett a szkiczói bércz tudós főurával és feltehető, hogy az agg tudós tapasztalatai és tudása a lelkes főúr irodalmi munkásságára irányt adó hatással volt. Daczára, hogy mint született főrend a törvényhozásnak tagja volt, hazája iránti szeretetét a képviselőház demokratikus talaján kívánta érvényesíteni. Az 1878. évben a tapolczai választó kerület tisztelte meg bizalmával, és két országgyűlésen át ezt a kerületet, 1886-ban pedig a vágvecsei kerületet képviselte és mint országgyűlési beszédei tanúsítják, nagy munkásságot fejtett ki közgazdasági törvényeink, különösen az erdőtörvény megalkotásában. Ebben az időben helyezte őt a közbizalom annak a mozgalomnak az élére, mely a bukovinai magyaroknak visszahonosítását karolta fel. Fáradhatatlan agitácziót fejtett ki ekkor, hogy a hazafias gondolat testet öltsön. A nagy vállalat fényesen sikerült. A hazatérés Bukovinából Torontál vármegyébe, hol a település történt, 3000 bukovinai magyar élén, egy győzedelmes hadvezérnek diadalutja volt. Az ő hazafias lelkesedésének köszönjük első sorban a felvidéki magyar közművelődési egyesület megalakulását, melynek zászlaja alá a felvidék vármegyéinek egész értelmiségét az ő lelkesítő szava sorakoztatta. Ő alakította meg Barsmegyében a régészeti és történelmi bizottságot; a vármegye közügyeinek intézésében húsz év óta vezértényező. A magyar történelmi társulatnak igazgatóválasztmányi tagja, a Heraldikai és genealogiai társaságnak alapító- és igazgató-tagja. Az 1885. év óta az országgyűlés főrendiházának választott tagja. Szkiczói kastélyát az 1886. évi tűzvész után régészeti és műtörténelmi architektonikus érzékkel valóságos középkori várrá építette ki, melyben a románkori építészet legékesebb alakulatai váltakoznak. A vár öreg tornya uralkodik a Leves patak völgyén, szemben a hrussói vár düledező romjával. Ennek az Ódon várnak bástyái között, fegyverrel kirakott tornáczain át jut el a vendég a legbenső lakosztályba, melyben a gazdag könyvtár, a sok századra visszamenő 201iratfoliánsok között van berendezve a történettudománynak termékeny műhelye. Irodalmi munkásságának nagy a sora. Munkáinak legnagyobb része névtelenül, egy nagy része Szerémi név alatt jelent meg. Sok látott közte napvilágot a Századokban, és a Hadtörténelmi közleményekben. Nevezetesebb irodalmi művei: "Emlékek Bars vármegye hajdanából." - "Emlékek a majthényi, kesellőkeői és berencsi Majthényi bárók és urak berencsi családi levéltárából. - "Majthényi Bálint." (Dr. Ruffy Pál.)

Pszotka Ferencz, született Beszterczebányán 1848-ban. Mint tanár, működését a beszterczebányai főgimnáziumban kezdte meg, honnan a körmöczbányai állami főreáliskolához került.

Raab Károly, született Beszterczebányán 1840-ben. 1863-ban Békés-Csabán ág. h. ev. segédlelkész lett. Egy évvel később megválasztották tanítónak a magyar iskolába és reá bízták a magyar istentiszteletek tartását is. 1866-ban Felső-Micsinye lelkésze lett, nemsokára körlelkész és 1875-ben főesperes. 1880-ban Körmöczbánya hívta meg, a hol most is működik és a hol barsi esperes is lett. Ő irta e kötet számára az ág. h. ev. egyházra vonatkozó részt.

Simay Kristóf, úttörő drámaíró. Rövid megszakítással Körmöczbányán élt. 52 évig szolgálta a nevelés és tanítás ügyét, a miért arany érdem-érmet nyert. "Igazházi" és "Váratlan vendég" czímű színdarabjai mélyebb nyomokat hagytak maguk után. Az utóbbi 1790-ben jelent meg.

Teschler György született Vernáron. 1877 óta a körmöczbányai állami főreáliskola tanára. Rendkívüli irodalmi munkásságot fejtett ki a természettudományok terén és tudományos értekezései a budapesti és a külföldi szaklapokban 202jelentek meg. Ez értekezések száma oly nagy, hogy azok közül csak a barsi vonatkozásuakat sorolhatjuk fel. Megteremtője egy új hazai iparágnak, a szabadalmazott diatoma hővédőnek.

Teveli Mihály, született Tevelen 1867-ben. 1892-ben nevezték ki a körmöczi állami főreáliskolához rendkívüli tanárrá, 1895-ben pedig rendes tanárrá. Önálló műve: "A zászló". (Elbeszélés.) Csokonainak "A lélek halhatatlanságáról" irt tanitó költeménye. Tudományos értekezései a különböző szaklapokban és folyóiratokban jelentek meg. A Philologiai Társaságban több felolvasást tartott.

Terelmes Mihály, a mult század ötvenes éveiben kis-sárói ev. ref. lelkész. Megírta a "Garamvidéke leírása" czímű, az egyházkerület által jutalmazott munkát.

Tóth György dr, a kegyesrendiek főgimnáziumának volt igazgatója Léván. 1895-96-ban megírta a lévai főgimnázium történetét, terjedelmes kötetben.

Vizy Ferencz, született 1847-ben Tamásiban. Tanárkodott a csurgói tanítóképzőben, most pedig a körmöczbányai m. kir. állami főreáliskolában. Írt tanügyi, politikai, társadalmi czikkeket és több tudományos és alkalmi felolvasást tartott. Szerkesztett hazai történeti, világtörténeti és földrajzi szemléltető képeket iskolák számára.

Vörös Mátyás, szül. 1855-ben Váczon, a középiskolákat Váczon végezte, 1873. szeptember 8-án a kegyes-tanitórendbe lépett. 1879-ben felszentelték. A tanítást 1879-ben kezdette meg Veszprémben, 1884-1894-ig Nagy-Kanizsán müködött, 1894-95-ig Nagy-Károlyban, 1895-97-ig Váczon, 1897-98-ig Szegeden, 1898 óta a lévai főgymnasium igazgatója és a társház főnöke.

Könyvtárak tekintetében is megállja a helyét Bars vármegye. Nem tekintve az ifjusági és népkönyvtárakat, a vármegye területén nyilvános, vagy közkönyvtár van 11. Ezek közül tanintézeti könyvtár 3, egyházi 3, egyesületi 5 és megyei könyvtár 1. Ezeken kivül 15 nagyobb magánkönyvtár.

A nevezetesebb könyvtárak a következők:

A vármegyei múzeum könyvtára Aranyosmaróton, mely most van rendezés alatt, de már is tekintélyes számú tudományos, ismeretterjesztő, közjogi és közigazgatási munkát tartalmaz.

A városi könyvtár Körmöczbányán kb. 3000 kötetet tartalmaz. E könyvtárról a város leírásában is szó van.

A beszterczebányai püspökségi könyvtár Garamszentkereszten. Levéltárral áll kapcsolatban. Latin, magyar, német, tót és franczia nyelven a tudomány minden ágából 3000-nél több művet tartalmaz, körülbelül 5000 kötetben. A könyvtár alapját Zerdahelyi Gábor beszterczebányai püspök vetette meg. Különösen gazdag e könyvtár kéziratokban, melyek között vannak a nevezett püspöknek 50 kötetre menő dolgozatai és jegyzetei.

A Ferenczrendű zárda egyházi jellegű könyvtára Körmöczbányán. A közel 5000 kötetre terjedő könyvtárban különösen említésre méltó 28 drb incunabulum. Ezek között több ismeretlen és nagyon ritka példány is van. Ezenkívül 67 kötet kézirat. A könyvtár levéltárral áll kapcsolatban. 1739-ben alakult. Szakok szerint tartalmaz: körülbelül 1700 bölcsészeti, körülbelül 280 történeti, közel 100 természettudományi és körülbelül 250 tankönyvet. A többi nyelvészeti és vegyes munka.

A körmöczbányai állami főreáliskola könyvtára tudományszakok szerint a következőkből áll: Nyelvészet körülbelül 400 mű, bölcsészet körülbelül 200, történet közel 250, államtudomány körülbelül 200, természettudomány körülbelül 700, encyklopédia körülbelül 150, szépirodalom körülbelül 350, tankönyv körülbelül 900.

A körmöczbányai ág. hitv. egyház könyvtárában számos a reformáczió idejéből való munkát találunk. E tekintetben egyike a leggazdagabb könyvtáraknak. 203A munkák legnagyobb része latin. A könyvtár levéltárral kapcsolatos. Tudományszakok szerint van: nyelvészeti mű kb. 150, bölcsészeti kb. 400, történeti kb. 150, államtudományi kb. 100, természet-tudományi kb. ugyanannyi, encyklopédia kb. 30, szépirodalom kb. 40, a többi vegyes mű.

A körmöczbányai Magyar Egyesület egyleti könyvtára 1880-ban alakult. Összesen kb. 1005 magyar művet tartalmaz, 1291 kötetben.

A körmöczbányai társaskör egyesületi könyvtára 1870-ben alakult. Közel 200 kötetből áll, melyeknek a nagyobbik fele magyar, a többi vegyes.

Az újbányai kaszinó könyvtára 1886-ban alakult és kb. 600 kötetet tartalmaz.

A kegyes tanítórend könyvtára Léván közel 8000 kötetet tartalmaz. Ebből nyelvészeti és irodalmi kb. 1250, bölcsészeti kb. 1050, történeti és földrajzi 950, hit-, jog- és államtudományi kb. 2000, természettudományi és orvosi közel 250, encyklopédia kb. 250, a többi vegyes. A tanári könyvtár kb. 420 kötetet tartalmaz, az ifjúsági könyvtár pedig kb. 1360-at.

A lévai kaszinó-egylet könyvtára 1859-ben alakult. Tartalmaz közel 2000 munkát. Ebből a túlnyomó rész magyar, a többi vegyes.

A nagyobb magánkönyvtárak a következők:

Néhai Bodó Lipót gyermekeinek könyvtára Nagyszelezsényben. Alapíttatott 1835-ben. Kb. 2500 kötetből áll, melyből magyar nyelvű 1251, latin 838, német 416, ezenkivül számos kézirat és oklevél.

A Botka-féle könyvtár, Kisvezekényben, kb. 2000 kötetet tartalmaz. Leginkább történeti, régészeti és jogi munkák, a Fejér-kodex teljes kiadása és régi nyomtatványok.

Gróf Breunner Ágost örökösei könyvtára Zselizen. Kb. 1000 kötetből áll. A nyelv és tudományszakok szerinti megoszlás nincs összeállítva.

Chrástek Mihály esperes plébános könyvtára, Barsszentkereszten, kb. 4800 darabból áll. Van több kézirata, incunabuluma és szláv nyelvű művek nagy számmal.

Az id. Conlegner Károly-féle könyvtár, Néveren. Kb. 600 kötet, melyek közül 280 kereskedelmi és hitelügyi munka, 270 pedig természettudományi. Több munkája van a XVI. századból, ezenkivül négy kötet kézirat.

Dillesz Sándor könyvtára, Tilden. 4000 kötetet meghaladó könyvtár, a Dillesz és Timon család, továbbá Batthyányi Nándor és Bartakovics János könyvtárainak egyesítéséből 1870-ben alakult. Körülbelül a fele történeti és földrajzi mű. A legrégibb nyomtatvány 1496-ból való. A velenczei "Aldus" 1502-1517 közötti több szép kiadványát birja.

József Ágost főherczeg könyvtára Kistapolcsányban, melyet még a Keglevich család alapított. Tartalmaz közel 2000 kötetet, nagyobbára latin, magyar, franczia, angol és német nyelven.

Kosztolányi László könyvtára, Nemeskosztolányon. Áll kb. 800 kötetből, melyből nyolcz kötet kézirat. Nyelvek szerint 118 magyar, 309 német, 103 latin, a többi vegyes.

A gróf Migazzi család könyvtára, Aranyosmaróton. Gróf Migazzi Kristóf váczi püspök és bécsi biboros érsek alapította 1780 táján. Hitbizományi tulajdon. Mintegy 5000 kötetből áll és leginkább a történelem, diplomatika, művészet, szépirodalom és egyházi szakmákat öleli fel.

Odescalchi Arthur szerémi herczeg könyvtára, Szkiczón, kb. 2000 drb, leginkább történeti és genealogiai munkából áll. Van itt két incunabulum is.

Oldenburg Elimár herczeg özvegye, született Friesenhof Natália bárónő könyvtára, Brogyánban, mely 2000 köteten felül tartalmaz kiváló műveket.

Ruffy Pál dr, orsz. képviselő könyvtára, kb. 800 kötetből áll. Szakok szerint: nyelvészeti kb. 25, bölcsészeti kb. 50, államtudományi kb. 200, természettudományi kb. 200, encyklopédia kb. 75, a többi vegyes.

Simonyi Béla alispán könyvgyűjteménye 1100 kötetből áll és levéltára, melyben a hazai történelemre vonatkozó sok érekes oklevél között, nehány Árpád- és közel 300 darab Anjou-kori eredeti oklevél található.

Szent-Ivány Oszkár könyvtára Beládon. Közel 2000 drb, melyek a tudomány minden szakát felölelik. Különösen gazdagon vannak képviselve a műtörténet, műipar, képzőművészet, útleirások és encyklopédiák.

204Thonet család könyvtára, Nagyugróczon. Tartalmaz körülbelül 800 kötetet, de a szakok és nyelv szerinti beosztás hiányzik.

Politikai napi-, vagy hetilap a vármegye területén nem jelenik meg. Társadalmi és vegyes tartalmú hetilap van három és ezek a következők:

Aranyosmaróton a Barsi Ellenőr, XIII. évfolyam. Szerkesztő és kiadótulajdonos dr. Botka Győző.

Léván a Bars, XXI. évfolyam. Szerkesztője Holló Sándor.

Ugyanott a Léva és Vidéke, III. évfolyam. Szerkesztője Turner József.