« A LEGÚJABB KOR. (1867-1897.) Irta dr. Ruffy Pál. KEZDŐLAP

Bars vármegye

Tartalomjegyzék

BIHAR VÁRMEGYE ÉS NAGYVÁRAD. »

513BARS VÁRMEGYE NEMES CSALÁDAI.
Irta dr. ifj. Reiszig Ede

A DÓCZY-FÉLE EPITAPHIUM A MINDSZENTI TEMPLOMBAN.
Az aranyosmaróti múzeumból
A vezérek kora.
A vezérek korában a mai Bars vármegye területére telepedett nemzetségek tekintetében, közvetetlen adatok hiányában, csupán a krónikák előadására vagyunk utalva. Kézai szerint, a sváb földről hazánkba jött Hont és Pázmán lovagok, Géza fejedelemtől itt marasztalva, előbb a pozsonyi vár területén telepedtek le, majd az Ipoly völgyén és többek között Barsban is nyertek birtokokat. Szent István, az első közvetetlen adat szerint, a jövevény Hont lovag fiának, Bynnek, a Garam folyó mentén elterülő mai Bény földet adományozta, melynek határa mélyen belenyúlt a mai Bars vármegye területébe. (Pauler Gyula i. m. I. 60. - Fejér, VII., 5., 102.) Ez adatok alapján a Hont-Pázmán nemzetséget tekinthetjük Bars vármegye legelső ismert birtokosának; sajnos azonban, hogy e nemzetség barsi birtokairól csak a tatárjárás utáni korból maradtak fenn részletesebb adatok.
A Hont-Pázmán nemzetség.
A Hont-Pázmán nemzetségből származott Sebes 1216-ban nyerte II. Endrétől Kosztolányt Nyitra vármegyében. (Wenzel XI., 135.) Ivánka pedig 1226-ban a vármegyével határos Ghymest (Fejér III., 2., 93.), fia András, kir. tárnokmester, 1255-ben azon Phys (Füss) helységbeli 20 eke földet adta vissza rokonának, Füssi Gyene fia Wichloonak, melyet ez a tatárpusztítás után neki két márkáért eladott. A nemzetségnek Ghymesen kivül még egy vára volt: Csernihrad, Velsicz és Zlatno határában. (Fejér, IV., 2., 362.) András tárnokmester, Béla herczeg udvarmestere (1256), IV. Béla királynak igen kedvelt embere 514volt. 1268-ban a szolgagyőri várjobbágyok Szencse nevű birtokára nyert királyi adományt. (Fejér, IV., 3., 431.) Fiai: Tamás (1275-95) nyitrai s barsi főispán és Miklós (1290-95), a Forgách család őse. Az ugyenezen nemzetségből leszármazott Welk fia Sándor, valamint Péter fiai Márton és Miklós 1294-ben elhalt rokonuknak, Athának birtokát, Geyn-t (jelenleg Génye puszta) az ugyane nemzetségből leszármazott Ders fia Tamásnak engedték át. Ennek az ágnak későbbi birtokviszonyai ismeretlenek.
A Hont-Pázmán nemzetségből származott Forgách család várát, Ghymest, 1311-ben Csák Máté foglalta el, azonban Róbert Károly hívei visszafoglalták, de a család tagjai ekkor Ó-Bars közelében, Koszmályban telepedtek meg, és az egész XIV. századon át ott tartózkodtak. A nemzetség több tagjai közül, egy 1349 július 11-én kelt oklevél szerint (Anj. okm. V. 300.) Födémesi Miklós fia, Miklós fia Sándor és István fiai Jákó és Péter Génye birtokosai. Az utóbbiak a Szuhai ágból származnak, melynek törzse Ráhói Jákó unokája, Szuhai II. Jákó (1544-60) volt.
Karácsonyi János művét véve alapul, a Hont-Pázmán nemzetségnek a vármegye területét közelebbről érdeklő két főágát, az egyes nemzetségek letelepedésének főhelye szerint véve, a következőleg csoportosíthatjuk:
I. Hontmegyei ágak: 1. Bozóki ág, melyből VIII. Miklós, az osgyáni Bakos család őse (1353-58), Pethő unokái János, Domonkos, Pongrácz, András és Lóránd (1343-66) az Osgyániak ősei. Tamás fiaitól származnak (1342-48) a Jánokiak és Vajdaiak. 2. Bényi ág. Ősei: I. Pongrácz testvére Amadé (1216), 3. Csalomjai ág, melyből a lessenyei ág őse: Miklós fia, II. Lampert (1265-1303), az egyházascsalomjai ágé Feliczián fia Lőrincz (1281), a kiscsalomjai, vagy kővári ágé: I. Miklós fia Pázmány (1270-1303), 4. Födémesi ág: Őse Jákó a XII. század második felében, kinek fia István, ezé II. Jákó (1259-81), unokája III. Jákó (1334-79), a Szuhay család őse I. Jákó másik fia Mocha, fia I. Miklós (1259), ennek fia Kövér Miklós, a Rákai és Velezdi Kövér család őse.
II. Bars-Nyitramegyei ágak: 1. A Forgách ág őse Iváncs, ennek fia I. Ivánka (1226-29), fia I. András (1293-97) 1. fia II. Miklós (1307) a Ghymesi Forgách család őse. 2. A szegi ág. Törzse ismeretlen. Első ismerős tagja Iván fia Benedek 1247-ben lép fel, a ki 1267-ben unokatestvéreivel, Ibrány fiaival Pázmánynyal és Györgygyel, Kálmán fiával Hun-nal, I. Ivánka fiával Mochával és Keménynyel, továbbá másodunokatestvéreivel Gyügye fia II. Amadéval, I. Amadé fia Lukácscsal, János fia Lászlóval és Mihály fia Dédácscsal együtt eladja Szeg (a Nyitra folyó mellett mai Malom-, Egyház- és Nagy-Szeg), továbbá Kucsa birtok egy harmadát. 3. Garadnai-Pogány ág: Törzse Miklós, kinek utóda Pogány István, küküllővári várnagy (1321-50), a nagyklopotivai Pogány család őse. 1. Szent-Györgyi-Cseklészi ág: Ebből Tamás (1202-1217) a Szentgyörgyi, testvére I. Pál a cseklészi ág őse.
A Simonyiak.
A tatárjárás előtti korból még egy másik, de származásra nézve törzsökös magyar nemzetség nyomaira akadunk: a Simonyiak őseire, a kik már a XIII. században bírták a Léva közelében fekvő Csánk és Kér helységeket (Szerémi). Törzse Huba bán, kinek fiai Péter és Mortunus (Márton), 1196-ban nővérüket Osanát, Pyncusd fia Péter nejét, bizonyos Szikincze folyómenti földek és Kis-Kereskény után megillető leánynegyed fejében kielégítik. E Mortunusnak fia Simon comes, 1220 táján, fenn, a vármegye északnyugati sarkánál, a Nyitra-völgyben, nagyobb kiterjedésű földbirtokot nyert adományban, melynek nevét adta, s mely a mai napig is az ezen nemzetségből leszármazott Simonyi család birtokában van.
A barsi várjobbágyok közül 1217-ben Bors comes, egy Váradon lakó várjobbágy fia, a szentföldi hadjárat alatt tanúsított vitézségéért, a hontmegyei Palást falut nyerte. E Bors comes testvérének Péternek unokái, 1281-ben, hadiérdemeik jutalmául, szintén a birtokos nemesek sorába emeltettek; Bors comes másik testvérének Pósának unokáit pedig Róbert Károly 1327-ben nemesitette, végül az ugyane törzsből származott Jób várjobbágy, III. Endre királytól 1300-ban nyert nemességet. E várjobbágyok ivadékaiból származik a Palásthy és a Váradi család.
515A tatárjárás után, a züllésnek induló várszerkezet következtében, mind gyakoribbá lett a várbirtokok elfoglalása, miáltal számos új nemzetség telepedett a vármegye területére. A tatárjárás után egész a mohácsi vészig (1526) terjedő korszak okleveles emlékeit egybevetve, a következő nemzetségek voltak birtokosok a vármegye területén:
Bás nemzetség.
Bás nemzetség. A későbbi országbíró: Ludunger fia 1251-ben trencséni főispán, a XIII. század második felében szerezte Mikolát, melyről IV. Béla királynak egy 1247-ben kelt oklevele tesz említést. Valószinű, hogy a mai Garam-Mikola 1247-ben már Bás kezében volt, 1258-ban pedig Nemcsény birtokának felét eladta Leusták főispánnak. Fia Péter 1294-ben Csák Mátéval cserél, mely alkalommal Tomács, Bars, Mohi és Puth helységeket kapta. Habár e csereszerződés ellen Péter fia Mikolai Miklós 1297-ben az esztergomi káptalan előtt óvást emelt, azt hozván fel okul, hogy Csák Máté csak halálos fenyegetéssel bírta rá atyját a csereszerződésre, de azért ebben az évben mégis kiegyezett vele. E Miklósnak testvérétől, Andrástól ágazik tovább a Mikolai család. (Wertner Mór, Századok, 1897., 43.)
Bézs nemzetség.
A Bézs nemzetség. Bors comesnek, Beés bán fiának (1217-1240), a ki mint várjobbágy nyert nemességet, két fia volt. Brizó 1256-ban Várad birtokosa; ennek fia Miklós (1290-1295) Váradról és Vezekényről írja magát. Brizó testvérének, Péter comesnek három fia volt: II. Péter (1284-1304), Vezekény és Nemcsény birtokosa, II. Bors (1288-1304), a ki Palástról nevezi magát és a harmadik: Rugas. Az 1256-1258 évi oklevelek szerint e nemzetség tehát Várad, Nemcsény és Vezekény birtokosa. Miklós Nagy-Vezekényen lakott, a hol 1295-ben még újabb birtokokat szerzett. Tolmácsot I. Péter fiai vették meg Simon comes fiától Martonos-tól, a Simonyi család ősétől. (Palásthi Pál, a Palásthiak, I. kötet.) A tatárjárás utáni korszakban e törzsből leszármazottak a Bees (Bézs) nemzetség neve alatt szerepelnek, mely az 1288 körül kiadott oklevélben említtetik először. (Hazai okmt. VI. 335.) A sághi konvent előtt ugyanis e nemzetség sarja: Váradi Péter fia Sándor, a saját és fiai nevében nővére férjének Leusták fia Bugud comesnek néhány szolgát enged át. A fenti Sándor atyja kétségkivül azonos Beés bán fia Bors (1216) fia Péter comessel, a Palásthiak, a Vezekényiek és a Nemcsényiek egyik ősével. Bors fiai ugyanis, u. m. Brizó, Péter és Zádor, 1256-ban Drinó földe iránt esküt tesznek az esztergomi káptalan előtt. (Botka Oklt. I. okl.) Ez a Zádor pedig nem más, mint az 1288 körül kiadott oklevélben említett Péter fia Sándor. Brezó fia Miklós 1295-ben megveszi Kis-Vezekényt, ennek fia Péter, ezé László, kinek számára a királyi kuria 1383-ban kiadott itéletlevelében, a fenti Bors comes atyja Beézs bán atyjától, Ludugerus váradi várjobbágytól való közvetetlen leszármazását igazolta. (Botka, oklt.)
A Bézs nemből ered a Szecsei család, mely e nemzetségből a következőleg származott le: Zemecha fia Benedek, ennek fia Bés (1259-1274) és I. Péter (1295), utóbbinak fia Sándor (1300-1325), ennek fia Szecsei Péter (1324), fia Sándor (meghalt 13539. (Karácsonyi, Magyar Nemzets. I. 238.)
Csák nemzetség.
A Csák nemzetségből: I. Máté fia István (1243-1279), Bars vármegye főispánja, 1275-ben Bori helységben levő várjobbágy-telkeket és néhány maholányi, valkóczi és tajnai telket a várjobbágyoknak adott. 1279 után nincs többé említés róla. Utódait nem ismerjük. (Turul 1896. évf. 136.)
Az e nemzetségből származott Trencséni Péter nádor fia Máté kir. főlovászmester és pozsonyi főispán (1250-1321) a Baas fia Péterrel kötött csereszerződés alkalmával Tolmács, Bors, Mohi és Puth helységeket adta Péternek, melyekért Podluzsány, Ugrócz, Bán, Syntha, Sonk stb. falukat nyerte cserében. Csák Máté, mint e szerződésből kitűnik, már 1294 előtt is birtokos volt a vármegyében. 1283-ban kelt végrendeletében Németit nejének hagyja. Az Árpádok kihaltát követő belzavarok alatt, mint azt már más helyen tárgyaltuk, erőszakos foglalás útján gyarapította birtokait. 1321-ben bekövetkezett halálával azonban családja végleg eltünt a vármegyei birtokosok sorából.
A Divék nemzetség.
A Divék nemzetség, a Felvidéken ősi birtokos, az oklevelek szerint legelőször Turócz vármegyében tünik fel (1246), azután Trencsén, Nyitra és Bars vármegyékben terjedt el. Első ismert őse Folkmár, kinek fiai közül Bán 5161267-ben zálogba veszi a Próna nevű birtokot rokonától, Divéki Akur fia Akurtól. Másik fia Kozma, Divék-Újfaluban szomszéd birtokos (1271). Az előbbi a Bossányi, az utóbbi az Ujfalusy család őse, ki a XIII. század végén tűnik fel Győrödön, melyet 1293-ban vett meg. (Hazai oklt. 136.) Barleus és Iroszló, a Bossányi család ősei, 1300 jún. 19-én Vezekényt nyerik III. Endre királytól.
A Divék nemzetség birtoklása a Felvidéken messze visszaszáll az Árpádkorba. Már a XIII. század derekán terjedelmes birtokos volt és sok ágra oszlott. Ezen nemzetségből Bars vármegyét leginkább a Majthényi, Bossányi és Bacskády családok érdeklik közelebbről.
A Majthényi család azonban Barsban csak 1434-ben szerez nevezetesebb birtokot, a kesselőkői váruradalmat. A Bossányiak egyik ága (később bárói ág) pedig Nagy-Ugróczon, míg a bacskafalusi Bacskádyak többfelé birtak Bars vármegyében, a legújabb időkig, jelesen a XV. században Ebedeczen is.
A Ludány nemzetség.
A Ludány nemzetség Turócz, illetőleg Nyitra vármegyéből származik. II. Endre a nemzetség egyik sarjának Bohmának több nyitramegyei helységet adott kárpótlásul, egyes turóczmegyei birtokokért, mely adományt IV. Béla 1246-ban megerősítvén, a nemzetségnek több új birtokot adományozott. A nemzetség egyik sarja: Szoboszló, a ludányi földön telepedett le, fia Péter 1280-ban IV. Lászlótól a Kend nevű elnéptelenült nyitrai várföldet nyerte adományul. Péter Emőkéről írja a nevét, a hol még 1295-ben is lakott. 1290-ben a bányai vár egyik katonájától két eke földet vett, a mely adás-vevési szerződésnek eredetije Bars vármegye levéltárában őriztetik. Péter a XIII. század végén Csák Máté szolgálatában állott. Fiától: Szobonyától vette eredetét a Szobonya család. Őse: Szoboszló (1218) fia Péter (1278-1297), ennek fia Szobonya (1323-1335) a család őse. Fiai János (1342) és László (1352), a kiktől a család tovább származik. (Karácsonyi Ján. i. m. II. 4.)
A Ludány nb. Szobonyák törzse Péter fia Szobonya, kinek fia László, 1352-ben saskői várnagy, 1365-től pozsonyi főispán. Fia Miklós 1401-ben Bars vármegye főispánja és nagyendrédi birtokos. Utódai a vármegyében nagyon elszaporodtak és közülök a XVI. században Miklós és Pál a vármegye alispánjai voltak.
A Rátót nemzetség.
A Rátót nemzetségből leszármazott Poch István fia: Hasznosi Lak Domonkos tárnokmester (1293-1300) 1297-ben Udol birtokra nyert királyi adományt. (Wenzel X. 261.) E nemzetség csak az Anjouk uralkodása alatt vert mélyebb gyökeret a vármegyében.
Lőrincz fia László, Bars vármegye főispánja volt és 1360-ban Pynár és Tajna birtokokat kapta Lajos királytól adományul. (Fejér, IX. 3. 683.) A nemzetség pásztói ágáé volt ezenkivül Csata és Génye is, a miként az Pászthói István fia Matha leánya Jakobának 1369-ben leánynegyedét illetőleg támasztott igényperéből is kiviláglik. (Gr. Zichy okmt. III. 372.)
Valószinűleg a Rátót nb. László barsi főispán (1360) utódai a Tajnayak, a kik Tajnát az egész középkoron át bírták. E nemzetségből származik az elefánti Elefánthy család is (Turul 1900 évf. 29.), továbbá a Putnokyak, mely család egyenes őse Vecse Miklós, a Domonkos ágából (1302).
A Vancsa nemzetség.
A Vancsa nemzetség, közvetetlenül a tatárjárás után Esztergom vármegyében tűnik fel. A XIII. század második felében már Bars vármegye területén is birtokos.
A Vancsa (Bancsa) Nemzetségből származik István esztergomi érsek (1242-1252) és bibornok, testvére Bencsencs (1243-1252) és ennek unokatestvére Péter, (1253) Saskővár ura. I. István másik unokaöcscse I. Dénes (1256-1259) a Bars és Kis-Kálna közötti Barbata nevű földet bírta; az övé volt Podluzsán is. 1283-ban a Vancsa nemzetségből származott Péter fia Tamás mester, István bibornok unokaöcscse, a saját és testvére, Orbáz pozsegai prépost nevében, Farnad nevű birtokát Ladomér esztergomi érseknek Susol, Loth és Poroztolnuk nevű jószágaival cserélte el. (Wenzel IX. 368.) A nemzetség ezzel, a vármegye területén, nagy birtok ura volt, de nem sokáig, mert csakhamar elköltözött és Loth helységet később már a Szemere nemzetség birtokában találjuk. (Anjouk. okm. III. 545.)
A Lévaiak.
A Lévai család elődeit 1225-ben az ipolymenti Sághi-Zsidódon találjuk. E nemzetség sarja: Rugas fia Egyed, rokonaival együtt, 1258-ban osztozik 517az esztergomi keresztesek konventje előtt. (Fejér IV., 2., 471.) Unokatestvérei Gug és László már az 1245-iki osztály alkalmával Sárót nyerték és azt az 1266-iki osztálynál is megtartották. Egyed fia Sági vagy másként Vörös Bede comes, 1291-ben Pél helységet veszi meg Geregen fia Pétertől. Bede comes sok birtokot szerzett össze. 1305-ben az esztergomi érsek beleegyezésével több birtokot vásárol össze Sárón, az érsek nemesi jobbágyaitól. 1307-ben ismét több nemes jobbágy telkét szerzi meg, 1312-ben pedig a Gezw (Garam-Kesző) nevű birtokot vette meg. (Anjouk. okm. I., 300.)
Vörös Bede 1291-től Csák Máté szolgálatában volt; midőn a szakadás Fra Gentile és Csák Máté között beállott, az utóbbi bosszúját az esztergomi érseken töltötte ki. Az ő parancsára Bede 1311-ben elpusztította az esztergomi érsek Salló, Keszi, Farnad stb. birtokait. E mellett Farkas fia Jakab a Rátót nembeli Roland nádor tisztjének sallai birtokát is elfoglalta. Időközben már szép vagyont szerezhetett, mert 1305-ben Tamás esztergomi érseknek 45 márkát adott az esztergomi székesegyház kijavítására. 1307-ben az esztergomi érsek sallai nemes jobbágyaitól Sárón földet vásárol. 1311-ben már a hontmegyei Bél helységben is birtokos. (Anjouk. okm. I., 445.) Vörös Bede, Csák Máté halála után Károly hűségére tért. 1321-1330-ben Hrussó várnagya volt és 1330-ban az esztergomi érsektől Bogdán birtokot nyeri cserébe. Fia Péter felveszi a Sárói nevet, melylyel különben már az atyja is élt. Péter 1348 július 23-án Nagy Lajos királytól Sáróra vásárjogot nyert. 1367-ben szerepel utóljára. Két fia maradt, János és László. László a család fényének megalapítója. 1390-ben temesi főispán, 1392-ben szlavoniai bán, 1393-ban kir. főajtónálló és kir. főudvarmester, 1396. július havában a királyi seregek fővezére a törökök ellen. Az 1399. évi oklevélben Zsigmond király hangsúlyozza, hogy Lévát még Cseh Péter atyja nyerte adományul. (Dr. Wertner Mór, Századok: 1901. évf.) Valószinűnek tartjuk, hogy Nikápolynál esett el. Fiát, Lévai Pétert, 1395-ben azzal vádolták, hogy a Bézs nembeli Váradiak és Szecseiek Várad, Szecse és Perlep nevű birtokait le akarja foglalni. (Botka, Oklt. 80.) 1399-ben Sárai Péter név alatt fordul elő. 1404-ben Báthmonostori Töttös László zelizi birtokán hatalmaskodott. 1404-ben kir. lovászmester, 1408-ban a sárkányrendet nyerte, 1427-1431-ben macsói bán, 1436-ban Bars vármegye főispánja és erdélyi vajda. Fia László 1453-ban barsi főispán. (Fejér, X., 3., 158.) Birtokait: Báth, Ludány, Fegyvernek, Nagyod, Nagy- és Kis-Szecse, Csütörtökhely és Várda helységeket elzálogosította Hunyadi Jánosnak, de 1455-ben ismét visszakapta. (Hazai okmt. VII., 475.) László, Szilágyi Mihálylyal török fogságba esett, honnan csak 1462-ben szabadult ki. Fia János 1489-ben a szent-benedeki konventtel egyezkedik. János fia Zsigmond, az atyja elzálogosított birtokait visszaváltja. 1512-ben a Pálos-rend részére tett alapítványt. A mohácsi vész után János király pártjához tartozott.
Birtokosok a XIII. sz. 2-ik felében.
A XIII. század második szakában a vármegye területén még a következő birtokosokról emlékeznek meg okleveleink: Beládi Jakab comes, a ki még 1287-ben mint Belád birtokosa említtetik. (Simonyi család levéltára.) Leusták főispán 1258-ban Nemcsény birtokot vette meg 24 jobbágytelekkel együtt István király főpohárnokjától: Bás-tól. (Ugyanott.) Gyékényes birtok Mihály fia Istváné volt, melyet a zálogból a kitűzött időre ki nem váltván, az 1290. február 20-án a Divék nemzetségből származott Rátót fia Tamás birtokába ment át, a ki megelőzőleg már Elefánt fia Péter győrödi nemestől a Győröd nevű birtokot szerezte meg. (Orsz. Lev., Dl. 1280.) András bányai alispán a Forgáchok őse 1258 február 24-én Szencsét nyerte István ifjabb királytól adományul. (Hazai okmt. VIII., 73.) Végül a keresztény hitre tért kún nemeseknek is voltak birtokaik a vármegyében, többek között Aranyos-Maróton is, melynek birtokosa a XIII. század második felében Gyalma volt. E kún urak közé tartozhattak Iván és Kucsmeg is, a kik Rasznicha föld kétharmadát 1284-ben Dama fiainak 21 márkáért eladták, harmada azonban testvérüké: Itóké maradt. (Monum. Strig. II., 179-180.)
Az Anjouk uralkodása kezdetén mélyreható változás áll be a vármegyei családok és birtokviszonyok tekintetében. A régi nemzetségek közül többen letüntek, vagy elköltöztek és helyökbe mások telepedtek, míg a XIII. században szerepelt egyes nemzetségek jelentékenyen kitejeszkednek, újabb birtokokat szereznek, királyi adomány, vétel vagy örökség útján.
518Az Anjouk uralkodása alatt számos új nemzetség telepszik meg a vármegyében. Részint új családok tünnek fel, melyek ama korszakban már mint vármegyei birtokosok szerepelnek, de az előző században még nincsenek róluk közvetetlen adataink. E nemzetségek, illetve családok a következők:
A Becse-Gergely nemzetség.
A Becse Gergely nemzetségből Csata fia Becsei Imre szerepel első ízben a vármegye területén. Családnevét a fejérmegyei hasonnevű helységtől vette. Becsei Imre (1322-1331) Bars vármegye főispánja és lévai várnagy volt. Fia Töttös (István) 1334-ben barsi főispán, majd kir. főajtónálló és ó-budai várnagy, ennek testvére Zelizi Vesszős (György) 1334-ben barsi főispán és lévai, majd 1342-ben saskői várnagy. (Meghalt 1364.) Becsei Töttös 1341-ben Baracska, 1350-ben pedig fivérével együtt Zeliz és Udal birtokosa. (Gr. Zichy okmt. I., 630., II., 417.) Vesszős fiainak: Jánosnak, Vesszősnek és (Tövises) Tamásnak, továbbá Töttös fiának Lászlónak kérelmére, Lajos király 1364-ben a Zeliz, Udal és Nyir birtokokra vonatkozó oklevelét átírja. (U. o. III., 225.) Ez a László a Báthmonostori Töttös család őse és 1379-ben Nyir, Kerek-Udvarhely és Mindszent-Malmos birtokába iktattatik. (U. o. IV., 99.) Tamástól pedig a Zelizi Vesszős család származik, mely 1383-ban Ágó, Martond és Zeliz, 1388 körül pedig Kis-Sarló, Peszek, Vezekény és Tótbaka birtokosa. (U. o. IV., 265.) A Báthmonostori Töttös családnak Lászlóban magvaszakadván, II. Lajos király Zelizt 1516 decz. 15-én Bakócz Tamásnak adta. (Századok, 1888., 100.)
A Kathyz nemzetség.
A Kathyz nemzetség sarjai csak a XIV. század első tizedében telepedtek le a vármegyében. Farkas fia Tamás, a nógrádmegyei híres Szécsényi család őse, 1318 táján elfoglalta Valkházát, s arra királyi adományt eszközölt ki, mely ellen a Poghi nemesek 1348-ban tiltakoztak. Tamásnak, a ki 1340-ben Bars vármegye főispánja volt, két fia maradt, Miklós (Konya) és Mihály (1333) pozsonyi prépost, Miklós 1346-ban barsi főispán, fiai Frank, Ferencz és Simon 1387-ben a Revistye várához tartozó Zsarnóczát nyerik adományul Mária királynőtől, de nem sokáig maradhattak ennek birtokában, mert Zsarnócza 1424-ben már Lévai Péteré. (Fejér, X., 6., 216).
A következő 1388. évben Zsigmond király e csere-szerződést jelentékenyen kibővíti, a mennyiben Frank és Simon a Krassó, Keve, Temes és Arad vármegyékben fekvő birtokaikért Zsarnóczát, Tótfalut, a két Lukaviczát, Rudnát, Lehotát és Garzancsát nyerik cserébe. Ezzel a Szécsényi család a vármegyei nagybirtokosok sorába került és 1389-ben már Saskő várának is urai. E családnak azonban a XV. század második felében már magvaszakadt.
A Szemere nemzetség.
A Szemere nemzetség barsmegyei birtokaira nézve csupán csak egy 1339 május 8-án kelt oklevél nyújt adatokat. A Lóthi Mortunus fia Bálint és Lóth Iván fiai között Lóth, Tóth és más komárommegyei birtokok miatt folyó perben, Bálint eskütételre köteleztetvén, a vizsgálat kiderítette, hogy Lóth a Szemere nb. Árpád neposa Benedek fia Tamásé volt, és hogy Tamás magvaszakadtával Lóth birtok rokonsági jogon a Szemere nb. Csuzi Sándor fiaira szállott. A fentebbi Iván fiai azt állítják azonban, hogy Lóthi Bálintnak csak egy harmadra van igénye. Ez a Lóthi Bálint 1342 előtt halt el. Fia Lőrincz egy 1343-ban kiadott oklevélben említtetik (Fejér, IX. l. 180.), de további adataink nincsenek róluk.
A Baracskaiak.
A Baracskai család szintén az Anjouk alatt tűnik fel Barsban. Jakab fia Miklós 1339-ben királyi iktató-parancsot nyer Baracskára. (Botka, oklt. XXIV. okl.) Birtokaik csakhamar újabb adományokkal gyarapodtak. 1351-ben Nagy-Ugróczra és Pázsith részeire nyernek kir. adományt. (U. o. XXXI. okl.) 1355-ben az Oszlányiakkal perlekednek Kolecsno puszta hovatartozása miatt, minek következtében Baracskai Miklós, 1355-ben makoviczei várnagy, 1356-ban határjáró levelet nyer az országbirótól a per tárgyát tevő birtokra nézve. (U. o. XLI. okl.) Baracskai István 1365-1369-ben Lászó opuliai herczeggel keveredik viszályba, Nagy-Ugrócz határai miatt. (U. o. XLVII. okl.) Ez István fiai Lőrincz és János, midőn 1395-ben a törökök elleni háborúba indultak, Velkapolát a pálosoknak, Ugrócz, Kolacsno és Pázsit birtokaikat pedig rokonaiknak hagyományozták. (U. o. LVII. okl.) János azonban alig mehetett a törökök ellen, mert még ebben az évben, halálos ágyán, új végrendeletet tett, mely szerint Kis-Baracska, Beleg, Bessenyő, Balkócz és 519Pél birtokait a szent-benedeki konventnek hagyományozta, mely végrendelet ellen rokonai: Baracskai István fia Lőrincz és társai tiltakoztak. (U. o. LIX. okl.) A család tagjai közül 1518-ban Pállal találkozunk. (A Simonyi család levéltára.)
A Beládiak.
A Beládiak közül Jakab comes fiai Miklós és György 1303-ban a honti várhoz tartozott Kernyén voltak birtokosok, de 1328-ban, Beládi János halála után, Bars birtokot és Belád felét követelik. Miklós fia Péter Belád és a hontmegyei Marót ura, ennek fia Maróthi János, fivérével Tamással együtt 1417-ben Belád, Bars és Paczolaj birtokokra új adományt nyert. Pétertől, a ki ismét Beládinak nevezi magát, a család tovább ágazik. 1676-ban még ezen ágból Farkas és János Beládon voltak birtokosok, ellenben Tamás utódai 1512-ben Miklóssal kihaltak és birtokaikra: Perlepre és Beládra a Forgách család tartott igényt. (A Simonyi család levéltára.)
A Győrödi Poborok.
A Győrödi Pobor család sarjai közül, Pobor Mike fiai Mike és Ivánka 1321-ben Mohi és Poghi birtokokat nyerték Károly királytól adományul. (Hazai okmt. III. 67.) E Mike utóda Győrödi Pobor fia János 1403-ban királyi adományt nyer Néved, Ibránfölde, másként Kis-Cseke birtokokra, melyek a Hont-Pázmán nembeli Bucsányi György hűtlensége következtében, a ki a Nápolyi László-féle felkelésben való részességben vonta magára a király haragját, a koronára szállottak. (Botka, oklt. 83. l. LXIII. okl.) János fia Győrödi István, még bőkezűbb adományokat nyer a királytól. 1412 aug. 28-án Győröd és Bátyi birtokokat kapta adományul, 1421-ben pedig Győrödre pallosjogot nyert. (Századok, 1869. 189.) 1437-ben László, Miklós, János és Margit nevű gyermekeivel együtt Barcz földet kapta a királytól. (Botka, oklt. LXXIII. okl.) A Pobor család idővel a Pászthory nevet vette fel.
A Kálnaiak.
A Kálnaiak, Bars vármegyének e törzsökös nemzetsége, a hagyomány szerint még a tatárjárás előtt bírta Nagy- és Kis-Kálnát. A család első nyomaira 1299-ben akadunk. Kálnai Mihály comes és fia István, Mohi nevű falujokat 30 ezüst giráért, Oltomán fiának Tamás mesternek eladták. (Botka-féle kéziratok.) Ettől kezdve a XIV. sz. második feléig nincsenek adataink. Szendi István vajda, a ki először használta a Kálnai nevet, 1377-ben I. Lajos királytól új adományt nyer a dédapjától örökölt Kálna, Geletnek és Kisfalud birtokokra. Fia István comes, 1405-ben, a nikápolyi csatában tanúsított vitézségéért ismét új adományt nyer Kis- és Nagy-Kálna, Geletnek, Pél, Rendve, Kismalonya, Kisfalud, Valkház, Besse, Kis-Pozba, Egyházas-Rendve, Dereszlény, Gödör-Füss, Kis- és Nagy-Győröd, Marosfalva, Szénásfalva, Vihnye, Várad, Kis-Sarló, Endréd, Kis-Töre, Kis-Szecse és And helységekben levő birtokokra és ezeken kivül még számos, Nyitra, Hont, Komárom, Nógrád, Borsod, Abauj és Torna vármegyékben fekvő részbirtokokra. Fia László és vele együtt ennek fia György 1475-ben Mátyás királytól újabb megerősítő levelet nyertek. A XV. század második felében a család egyre jobban kiterjeszkedett és Zemplén, Gömör és Trencsén vármegyékben is szerzett új birtokokat. II. Ulászló király 1499-ben új adománylevelet állított ki Kálnai György fia Ferencz részére Pél és Sári falukra és a Pochaban nevű földre. Ferencz testvérei magas hivatalokat töltöttek be. István: lévai várkapitány, Imre: II. Lajos király udvari titkára volt. 1507-ben Család, Kernye, Nagysurány, Ény, Folkus-Dovorán (Nyitramegye) és más nyitramegyei helységekben levő birtokokat nyerték II. Ulászló itélete következtében, 1510-ben pedig Rendve községre nyertek királyi adományt. II. Lajos két ízben tett nagyobb adományt e család részére. 1517-ben Ambrusnak Kis-Hult és Bálványt, 1520-ban pedig Ferencznek és ennek fiának Simonnak több borsodmegyei helységet adományozott. (Kálnay László adata.)
A Mikolaiak.
A Mikolai családból, az Anjouk uralkodásának kezdetén Miklós fia Andrással találkozunk. Kérelmére, 1355-ben Lajos király Szódó és Mikola között megjáratja a határt. Fia János 1378-ban Sárói Péter fia Lászlóval örökösödési szerződést köt, melynek következtében Sárói Lászlót 1391-ben Mikolába iktatják. (Fejér, X. 8. 338-343.)
A Palásthiak.
A Palásthiak közül Bede 1304-ben zálogba veszi a Várad és Töre közötti birtokokat. I. Péter fiai, II. Bors (1288-1304) és Rugasz Tolmácsot szerzik meg. II. Bors fiai, III. Bors, kinek fiai Bató, Kopay, Lambert (1327), a visegrádi merénylet miatt kivégeztettek, I. Péter comes testvére Brizó, kinek 520fia Miklós (1290-1295) Várad és Vezekény birtokosa, ennek fia Péter (1295-1351). Fia Benedek (1376) a Váradi család őse, míg a Palásthi család a Leusták ágából származik, kinek fia Ivánka, ennek fia Jób (1294) és Bagonya comes, ennek fiától Miklóstól (1327-1342) származik tovább a család. Miklós fia Fülöp 1326-ban Vihnyét és Berzenczét védi meg Imre lévai várnagy ellen. László 1401-ben Perlep és a két Szecse birtokosa. Bors comes (1217) testérének Pousnak utódától, Paskától (1327) származik a Paska-Palásthi ág, melyből János Kis-Vezekényen birtokos és 1490-ben Hont vármegye alispánja. A család 1421-ben nyert czímeres levelet Zsigmond királytól.
A Váradiak és a Vezekényiek.
A Váradi és a Vezekényi családok között 1306-ban jött létre az osztályos egyezség Váradra nézve és ez az osztályos egyezség 1324-ben megújíttatott. (Botka, XVI. okl.) Ugyanez évben Vezekényi Miklós fia Fülöp egyezségre lépett Váradra nézve az ugyene törzsből származott Szecsei Péter fia Sándorral, valamint ennek fiaival Péterrel és Györgygyel. Szecsei Sándor azonban még 1324-ben elzálogosította Váradon levő birtokát Sághi Bedének. (Botka, XVIII. és XIX. okl.) A Szecseiek és a Vezekényiek között a Váradra vonatkozó egyezséget Vilmos nádor 1351-ben a Léván megtartott közgyűlésén megerősítette. Ettől kezdve a Szecseiek, Váradiak és Vezekényiek háborítatlanul birtokolták ősi javaikat mindaddig, míg a Lévaiak el nem hatalmasodtak. 1395-ben Belaghi Miklós és társai ú. m. Szecsei Mocsk Domonkos leányai, Váradi László fia Péter, továbbá Gagi Péter, Tamás és Lukács, tiltakoznak Lévai Péter azon igyekezete ellen, melylyel Várad, Szecse és Perlep birtokokat hatalmába akarja keríteni. Ebben az ügyben a szent-benedeki konventet 1401-ben vizsgálatra küldték ki, de e közben János esztergomi érsek foglalta el a két Szecsét, Váradot és Perlepet. (Botka, Oklt. LXI.) Ily hatalmas ellenfelekkel szemben a Váradi és a Szecsei családok kiszorultak a vármegyéből. Midőn Váradi László 1463-ban végrendelkezik, már nyitramegyei birtokai alkotják javainak jelentékeny részét.
Birtokosok a XIV. században.
A középkor második szakában (1301-1526) a vármegye birtokosai, a rendelkezésünkre álló adatok alapján, a következőleg csoportosíthatók: A XIV. században Oszlányi Martonos Tolmácson bírt részeket, melyeket 1304-ben a Palásthiaknak eladott. (Knauz, Mon. Strig. II. 590.) Füssi Tamás és János 1354-ben bérbe veszik a szent-benedeki konvent füssi birtokát. (Hazai okmt. IV. 180.) Jakab fia Miklós, Nagy Lajos király udvarnoka, 1354-ben Velkapolát, 1356-ban Kolacsnot nyeri adományul. (Anjouk. VI. 233. és 421.) Szancsok fiai Rubin, Dezső, János és Miklós birtokai (1339) Ebedecz, Told, Azma, Fius és Valkház. (Gróf Forgách lvt. Nemz. Múz.) Gilétfi Miklós nádor fia Domonkos 1353 június 25-én a Zsitva melletti Szent-Mihályt nyeri kir. adományul. (Anjouk. VI. 94.) Felfalu 1396-ban Ilsvai Leusták nádor birtoka volt. (Simonyi család levélt.) Mikola 1332-ben Mikolai Péter fia Endre birtoka, melyet 1377-ben Mikolai János a szent-benedeki apátságnak adott el. Nemcsényi Gyürüs János 1387-ben Nemcsényt bírta. (Knauz, a Szent-Benedeki Apáts. Tört.)
Ilsvai Leusták valószinűleg 1396-ban török fogságba került, fiai György és Péter, az atyjuk kiváltásához szükséges pénz előteremtése czéljából zálogba adták Hrussót, melyet 1408-ban váltottak vissza. (Orsz. lev. Dl. 9446.)
A család nem sokáig maradt Hrussó birtokában, mert György ágának 1430-ban már magvaszakadt. (Dedek Cr. Lajos: Nyitra vm. monogr. 527.)
Mochk fia Domonkosnak 1354 június 12-én I. Lajos király a magvaszakadt Sándor fia Péter fia Sándornak a két Szecse, Várad és Perlep nevű Garam melletti birtokait adományozza. (Anj. okmt. VI. 222.)
Kanizsai János esztergomi érsek 1394-ben Csekét, Csekei György egyháznemes magvaszakadtával, Dalmadi Gergelynek adja. Ennek fia Mihály (1395-1412), kinek leánya Ilona, Thuri Mihály neje, ennek fia Miklós (1422) felveszi a Dalmadi nevet s tovább folytatja a családot.
Gyepes András 1391-ben Kis-Herestényt bírta, 1396-ban rokonaival együtt a Forgáchok ellen perel Nagy-Herestény elfoglalása miatt. Fia Miklós 1405-ben új adományt nyer testvéreivel Kis-Herestényre, másik fia László 1412-ben a Kismányaiak ellen perel. László özvegye 1413-ban említtetik.
A Kispalugyai családból Márton leánya, Klára, Kozmáli Heges Miklós neje volt. A Kozmál falu utáni jegyajándékot és női hozományt 1425-ben a Forgách-család tagjai kifizették neki.
521Birtokosok a XV. században, a mohácsi vészig.
A XV. században egész Mátyás király haláláig a birtokviszonyok tekintetében a következő nevezetesebb változások történtek: Zsigmond király 1429-ben Körmöczbányát Garai Miklós nádornak adományozta, Kisendrédi Lászlót pedig 1435-ben Kis-Endréd és Pohoban nevű birtokokba rendeli beiktatni. (Gróf Zichy okmt. VIII. 554.) Lévai Cseh Péter 1411 táján Zsemlért és Tolmácsot, 1429-ben Macskarévet és Ladányt, Lévai János pedig 1489-ben Mikolát foglalta el. Hrussót 1424-ben Zsigmond király Pelsőczi Bebeknek adományozván, Zsikava is az uradalomhoz csatoltatott. Későbbi ura ezenkivül Knezsicz, Maholány, Zsikava és Lehota helységeket csatolta a hrussói uradalomhoz, mely miatt a szent-benedeki apát 1468 július 25-én tiltakozott. (Knauz, i. m. 80.) Töttös László 1457-ben Kerekudvar helységet bírta, mely azonban az akkori lévai várnagy pusztításának volt kitéve. (Gróf Zichy okmt. IX. 539.) Bálványt még 1424-ben Deméndi Péter, János, Miklós és Theszéri László foglalták el, de ezeknek utódai, az elfoglalt birtokokat hosszú per után, 1497-ben a szent-benedeki apátságnak kénytelenek voltak visszaadni. Keszihóczi Dacsó 1465-ben elzálogosította kelecsényi és podluzsányi részbirtokait. A Lábatlan családbeliek 1466-ban Nagy-Sáró és Mikola birtokába iktattatnak. Lábatlan Gergely 1486-ban Hrussót nyerte Mátyás királytól adományul. (Botka, Oklt. LXXVII-IX.) A Lithassiak 1483 táján Kis-Derezslényt bírták zálogban a Derezslényiektől.
Mátyás király halálától egész a mohácsi vészig ismét számos birtok cserélt gazdát. Kis-Kálnát 1494-ben Bálványi János neje és ennek leányai, Marosfalvát pedig Marossi Péter végrendelete alapján, 1495-ben a szent-benedeki apátság szerzi meg. Lóthot 1495-ben szintén az apátság nyeri Ország Mihálytól. Lévai Zsigmond Harasztival 1508-ban nádori adományt nyer a magvaszakadt Endrédi Nagy család birtokaira. Körmöczbányát Lajos király 1522-ben nejének Máriának adta, a kitől azonban a Bethlenfalvi Thurzó család szerezte meg. 1506-ban Haraszti Ferencz Léva város és tartozékai zálogos birtokába iktattatik, Petroveczi Henczelffi István királyi ügyigazgató pedig ugyanez évben iktató parancsot nyer Nagy-Lóthra, (Botka, Oklt. LXXXVII-VIII. okl.), míg 1519-ben Nyir helységet zálogba veszi. Szentmihályi Thuróczi Miklós királyi itélőmester 1523-ban Nemcsény birtokát veszi át zálogba Dobraviczki Mihálytól. A Derzsényi, Váradi és a Páska családok javait Vihnyén, Selmeczbánya város vette meg 1508-ban. Végül Csulai János apát 1513-ban Vásárvidéken, Kosztolányon és Kameneczen több jobbágytelket vett zálogba, a Divék nembeli Jókuthi Osváthtól. (Knauz, i. m. 87.) Forgách Miklós 1518-ban Szencse birtokosa. (Botka, Oklt.)
Birtokosok a mohácsi vész után.
A mohácsi vész utáni években ismét nagy változás áll be. János király, hogy a kiterjedt Tapolcsányi család hűségét a maga számára biztosítsa, 1527-ben új adománylevelet állít ki, György, Tamás, László és Pál részére Kis-Tapolcsány, Nagy-Malonya, Kis-Valkócz, Kalacsna, Kis-Málas, Nagy-Ugrócz, Pázsit és Öszöd birtokokra. Utána Ferdinánd király 1527-1532 között Oszlányi Jánosnak és Györgynek és Tóthewz András deáknak juttatott adományokat. E zavaros idő alatt sok birtokfoglalás és hatalmaskodás történt. Az egyes birtokosok a választott birák intézménye, vagy egyezség útján igyekeztek jószágaikat a törvénykezés szünetelése alatt biztosítani. Választott birák itélkeztek Zábláthi Hrussói János és Thurzó Elek között a fenyőkosztolányi határban nyitott bányák ügyében, Kenzsics helységet pedig ugyancsak Hrussói János 1535-ben egyezség útján átengedte Tapolcsányi Györgynek és Tamásnak, de utóbb ismét visszafoglalta. Bercsényi László is a XVI. század elején telepedett le a vármegyében. 1531-ben Malonya, Perlep és Belád helységekben birtokos. 1544-ben már csak Perlepen bír és 1554 után már nem is szerepel a vármegyében. A jogbizonytalanság és a gyakori hatalmaskodások következtében a régi birtokosok siettek ősi adományleveleiket megerősíttetni. Ferdinánd és Miksa királyok sok ily megerősítő levelet adtak ki, melyekkel azonban gyakran a korábbi erőszakos foglalásokat szentesitették. Tapolcsányi Tamás a király tanácsosa és György királyi adományt nyertek Hrussó várára és tartozékaira, melyekbe 1550-ben iktatták őket. Ekkor a következő helységek tartoztak Hrussóhoz: Keresztur, Fenyő-Kosztolány, Nagy- és Kis-Lehota, Mahola, Zsikava, Lócz, Borócz. Leves és Skiczó falu (az utóbbi három pusztult). Dóczy Ferencz volt barsi főispán 522fia Miklós és Gábor 1563-ban új adománylevelet nyertek Revistye várára, melyhez a következő jószágok tartoztak: Zsarnócza város, Voznicza, Rudna, Felső-Hámor, Fürésztanya, Felső-Tanya, Kopanicza, Alsó-Hámor, Alsó- és Felső-Trnavka, Prochot, továbbá Szénásfalu, Vihnye és Nemcsény részbirtokai, végül Revistye, Bukovina és Lukavicza puszták.
A Forgách család 1564-ben és 1570-ben két ízben nyert új adománylevelet, melyek szerint e családot 36 község uralta e vármegyében. Forgách Simon báró 1579-ben a pókateleki Szomor János tulajdonát tevő következő helységeket, illetőleg részbirtokokat nyerte Rudolf királytól: Kosztolány, Valkócz, Gesztőd, Kis-Szelezsény, Kelecsény, Csárad, Veresvár, Újfalu, Hizér, Maróth, Brogyán, Nagy-Koszmály, Nagy-Mánya és Szencse. E birtokok azelőtt is a ghymesi vár tartozékai voltak, melyeket 1552-ben a Forgách család tagjai, az ellenök - Koppányi megöletése miatt - megindított főbenjáró per következtében kénytelenek voltak néhány száz jobbágyukkal, vérdíj fejében, kiszolgáltatni. (Szerémi adatai). Kálnai István és fia György 1595-ben nyertek új adományt Nagy-Kálna, Geletnek, Szénásfalu, Vihnye, Felső-Várad, Kis-Sarló, Kis-Vezekény, Kisfalud, Kismalonyán, Kis-Baracska és And helységekre.
A Lévai család Jánosnak 1553. szeptember 12-én bekövetkezett halálával fiágon kihalt. Jánosnak az anyja: Thurzó Anna, másodizben Balassa Menyhérthez menvén nőül, a lévai uradalom egy ideig az ő kezébe jutott, de erőszakos fellépése következtében elveszítette Lévát, melyet Ferdinánd király 1558-ban ruszkai Dobó Istvánnak, valamint testvérének Domonkosnak és elhalt testvérök Ferencz fiainak Jánosnak és Miklósnak adományozott s melyhez Barsban 3 mezőváros és 19 helység tartozott. Dobó összeesküvésbe keveredvén, fogságba került, de a lévai uradalom fia Ferencz birtokában maradt, a ki azt haláláig: 1602-ig bírta. Az uradalomhoz tartozó egyes birtokok tulajdonjoga azonban még Dobó István életében is gyakori pereskedés tárgya volt. A nagy-sárai erdőre például Bessei Farkas Ferenczné, szül. Thurzó Kata, a későbbi Majthényi Urielné, 1563-ban igényt tartott, míg Zsemlér és Kis-Töre határait csak 1581-ben állapították meg a Simonyi család és Dobó Ferencz közös kérelmére. A Tapolcsányi családnak a XVII. század elején magvaszakadt. Mihály még 1567-ben Bars vármegye alispánja volt, János 1598-ban Győr ostrománál esett el. Síremléke a kistapolcsányi templomban látható. Valószinű, hogy ennek fiával Pállal, a ki 1601-ben még élt, halt ki a család fiága. A Simonyiak közül Mózes 1560-ban Simony, Koczura, Radobicza, Návoj, Nagy-Kereskény, Töre és Varsány birtokosa, 1577-ben magvaszakadt rokonának: Simonyi Buriánnak a birtokait foglalta el. Benedek fiai Ferencz, Miklós és István, 1589-ben Návoj, Koczura, Simony, Kis-Töre, Varsány és Kereskény birtokokon osztozkodnak. Zelizen 1531-ben Csábráchi Erdődy István volt a birtokos, 1536-1544-ben Székely Ferencz, 1537-ben Erdődy Kerekes Péter és Sebestyén, a magvaszakadt Báthmonostori családnak következő birtokait nyerik királyi adományul: Garam-Vezekény, Zeliz, Ágo, Mindszent, Kerekudvar. Zelizt 1546 táján a Dersffyak bírták. Majláth Gábor 1558-ban Kisgyőröd, Bartha és Telek birtokokba iktattatott. Gábor bárói rangra emeltetett, fiai azonban utódok hátrahagyása nélkül haltak el. A Tajnai család 1569-ben nyert új adománylevelet Tajnára és Kis-Herestényre.
XVI. századi birtokosok.
A XVI. század végén a vármegye területén lakó családokat az 1594-iki nemesi összeirás tünteti fel. Ennek alapján az egyes járásokban a következő családokat találjuk: I. Járás: Andruch, Bossányi, Brogyány, Czigán, Dóczy, Ghyczy, Huszár, Illésházy, Kolozsváry, Kókay, Kosztolányi, Kosár, Kunzor, Lipcsei, Levik, Majthényi, Nedeczky, Papes, Pani, Rajki, Rajcsányi, Simonyi, Semberi, Szakál, Török, Viszocsányi, Varsányi, Veszkai, Kisfaludi, Zamoria, Zichy. II. járás: Aranyosi, Balogh, Babindáli, Bálványi, Bori, Bukó, Borbély, Csemer, Demjéndi, Dersfi, Domokos, Domaniki, Erdődi, Erdéli, Fornószeghi, Farkas, Ganadi, Győri, Horhi, Horváth, Kincsi, Kálnai, Kövi, Kövér, Kathó, Kávai, Királyfai, Lülei, Lipthai, Maszlik, Mányay, Nyiry, Neskendi, Perneszi, Pálfi, Palásthy, Puska, Pápai, Péli, Palajthai, Pereki, Pesthi, Polyák, Radolfy, Sárkáni, Szobonya, Szunyogh, Szőllősi, Törei, Tomasko, Váczi, Vásárdi, Varsányi, Vizkelethi. III. járás: Beládi, Beles, Bokros, Bucsányi, Czudar, Forgách, Gyöpös, Horváth, Hindi, Hollósi, Kosár, Ocskai, Palya, Syla, Szelecsényi, 523Tajnay, Tapolcsányi, Tarnovszky, Thonhauser, Ujfalusy, Semberi. IV. járás: Balogh, Bessei, Baracskai, Babos, Cserwik, Cseh, Csiffári, Cserebó, Dezseri, Literatus, Molnár, Márkus, Nagy, Szunyogh, Szobi, Tajnai, Tóth, Torzsa.
XVII. századi birtokosok.
A XVII. század birtokviszonyait, egészen a szatmári békéig bezárólag, a következőleg csoportosíthatjuk: A vasvári békéig terjedő időben (1664) a következő nevezetesebb változások fordultak elő a vármegye birtokviszonyai tekintetében. Zmeskál Jaroszló és Tapolcsányi Pál 1601-ben elfoglalják az esztergomi káptalantól Kis-Apáthi határait. Lipcsei Orsolya 1612-ben visszahelyeztetik Saskő vár, Felső-Apáthi, Lehota, Ladomér és Vieszka birtokaiba. A Tapolcsányiak kihaltával Hrussót és Kis-Tapolcsányt 1616-ban Hethesi Pethe László szerezte meg a kincstártól olykép, hogy kapott adományt s fizetett 40.000 frtot. Lévát 1620-ban Althan János bírta zálogban, 1640-ben azonban III. Ferdinánd Csáky László lévai kapitánynak adta, ki 1654-ben elhalván, Lorántffy Zsuzsánna támasztott igényt Lévára, melyet azonban 1664-ben a hozzá tartozó uradalommal együtt Csáky Pál nyert el. Revistye, Saskő és a hozzá tartozó birtokok u. m. Szklenó, Prochot, Alsó- és Felső-Trnavka, Zsarnócza, Felső-Hámor, Mocsár, Tepla, Zakil, Zsdánya, Bukovina, 1640-ben Dóczy István koronaőr nejének, Vizkelethi Juditnak a hagyatéka volt. A saskői és a revistyei uradalmak, a Dóczy család kihaltával, a XVII. század második felében a koronára szállottak. Gyürky Menyhért 1619-ben Cserenyében birt, melyet özvegye második férjére Maithényi Mihály kamarai elnökre ruházott át, a ki ezenkívül még Oszlányban is két zálogos (dézsma) birtokosa is volt. A Ghyczyek 1612-ben Oszlányban, a Lessenyei Nagy család 1626-ban Nyitraszegen, Bossányi Farkas pedig Nagy-Ugróczon volt birtokos. Simonyi Mózes (1604-1615) Simony, Varsány, Nagy-Kereskény és Kis-Töre birtokosa volt. 1615-ben elzálogosítja Nagy-Kereskényben fekvő birtokrészeit Kisfaludi Lipthay Imrének. Simonyi János fiai András, Imre és Mihály 1622-ben Simony, Návoj, Radobicza, Koczura, Kis-Töre, Varsány, Kernye, Paty és Család helységekben fekvő birtokrészeiken osztoztak. Varsányi Ferencz, János és Imre 1638-ban Simonyban fekvő részeiket idegenítik el. Cseörgheő István (1694-1632.) Kis-Beládon és Vezekényben volt birtokos.
A vármegyei nagybirtokosokat a XVII. század első felében, az 1636. évi nemesi felkelésre vonatkozó összeírások tüntetik fel, mely alkalommal a személyesen felkelt nemességen kívül az alábbi birtokosokat a következő számú lovas katonák kiállítására kötelezték: A lévai uradalom (a király birtokában) 16, Szombathy István 2, Katona Mihály 1, Lapássy Miklós 2, Farkas Mihály 1, Kovácsy György 1, Szőllőssy János 1, Zsarnóczay György 2, Gyarmathy István 2, Moldvay Márton 1, Lócsay György 1, Lévay János 1, Mihályfy János 1, Dóczy Menyhért és László 5, Dóczy Zsigmond 3, Rákóczy Pál özvegye 2, Dóczy István 4, az esztergomi káptalan 4, Körmöczbánya város 1, Bossányi Miklós 1, Kálnay János 1, Pély István 1, Lipthay István és János 1-1, ezenkívül személyesen keltek fel Bossányi János és László, Pély István és Lipthay György.
Még érdekesebb adatokat nyújt a megyebeli nemes családokról a XVII. század közepéről, az 1663-iki hadi adókivetési lajstrom. E szerint a vármegyében ekkor a következő birtokosok voltak. Egyházaik: Lippay György esztergomi érsek, Szelepcsényi György nyitrai püspök, az esztergomi káptalan, a pálos-rend, a lekéri apát és a Szent-István papnevelő intézet. Világi főurak: Amadé János, Balassa Zsigmond, Bálint és Ádám, Bercsényi Miklós, Bossányi László, Berényi György, gróf Csáky László özvegye, gróf Czobor Imre, Dóczy Mihály özvegye, Eszterházy Miklós és Sándor, gróf Forgách Ádám, Miklós gróf utódai, László özvegye, János és György özvegye, később gróf Bercsényi Miklósné, Fánchy Pál özvegye, Lippay János barsi főispán, Palochay Gábor, Révay Dániel, gróf Rákóczy László, Szerény Pál. Ez a lajstrom ezeken kívül még a következő nemesi családok neveit tartalmazza: Ág, Ágoston alias Szombath, Ács, Amadé, Akács, Bánffy, Balogh, Bartakovich, Balkó, Baranyay, Baratnaky, Balla, Bajkay, Bakay, Benyovszky, Belussy, Belády, Beleznay, Besznák, Bereczk, Bessey, Bokros, Bondor, Boronkay, Bottlik, Bossányi, Borbély, Bogáthy, Brakó, Brausz, Brogyányi, Csánky, Csonka, Csákó, Custos, Czernák, Czekes, Czokasy, Czergő, Czudar, Czató, Cuó (így), 524Demeter al. Nadaki, Deáky, Divéky, Demény, Dolinay, Disznósy, Doka, Dora, Domány, Domaniky, Draskóczy, Dubiczay, Ebeczky, Emődy, Eczet, Enyi, Farkas, Fáncsy, Fabriczius, Fábry, Fejér, Fekete, Fogas, Füleky, Földy, Franyó, Galotty, Gany, Gál, Gette, Ghyczy, Gémessy, Gedey, Gerhad, Gombkötő, Győrfy, Gyurcsány al. Nagy, Győrfy, Győrőgy, Hangyás, Hadra, Haypál, Hidvéghy, Horvát, Hilinczy, Husla, Huszár, Ilovai, Ivanóczy, Izsó, Jeszenszky, Kalmár, Kálnay, Karasz, Kemléky, Kelecsényi, Kereszthury, Kmet, Kocza, Kókay, Konkoly, Kolos, Kossa, Kosztolányi, Koziár, Kovács, Kun, Kvassay, Latkóczy, Lestár, Lipthay, Lüley, Majthényi, Markus, Maron, Mányay, Marossy, Maszlik, Mészáros, Milajkovich, Mihályffy, Mócz, Muka, Nagy, Nagy al. Bory, Nyáry, Nedeczey, Ocsvay, Ordódy, Ottlik, Óváry, Palásthy, Paky, Palenek, Papes, Pécsy, Pócz, Pongrácz, Pyber, Ráczkövy, Radea, Rácz, Rajcsányi, Rákóczy, Rittmeller, Sándor, Saly, Sámbokréthy, Seres, Semléky, Simon, Simonyi, Sorad, Svetenay, Szabó de Verebély, Szalatnay, Szakál, Szerémy, Szerény, Szenczy, Szerdahelyi, Szelezsényi, Szilvássy, Szőllősy, Szörényi, Szobonya, Szombathely, Szoda, Tajnay, Tót, Toma, Trsztyánszky, Türey, Újfalussy, Újfalusy de Koros, Ukró, Varsányi, Vajda, Venger, Vizy, Vieszkay, Viszocsányi, Vörös, Welics, Zámory, Zalabay, Zatureczky, Zólomy.
A XVII. század második felében Hunyady László (1677) Felfalu zálogos birtokosa, Dolinay Gábort 1669-ben Simonyban találjuk, Lessenyei Nagy Ferencz nádori itélőmestert ugyanekkor ősi birtokán Nyitraszegen, Simonyi Imrét 1670-ben szintén Simonyban, Fáncsy Pálnét pedig 1669 előtt Oszlányban.
Az 1684-1686. évi nemesi felkelésre vonatkozó iratok ismét sok oly birtokos család nevét tüntetik fel, melyeket még a 20 év előtti összeirásban nem találunk, viszont sokan hiányoznak, a kik az 1663-iki összeirásban szerepelnek. Azok a birtokosok, a kik a személyes felkelés alól fel voltak mentve, de megfelelő lovas katonák kiállítására kötelezve voltak, az 1684-iki összeirásban a következők: Esztergomi érsek, esztergomi főkáptalan, selmeczi kamara, Körmöczbánya és Újbánya városok, Becsey János özvegye, Bossányi Miklós özvegye, gróf Csáky Pál özvegye, Csemléky Gergely, Csingell János özvegye, gróf Erdődy György, Emődy István, Farkas Ádám, Hazay János, Lipthay János és Mihályffy Ferencz. Személyesen felkeltek a következő családok sarjai: Bossányi, Brogyány, Brausz, Bucsny, Baymóczy, Chwala, Csakó, Csák, Dolinay, Ebeczky, Hornyák, Kosztolányi, Pap, Rákóczy, Rások, Schmidegg, Svetenay, Szvetnik, Szabó, Székely, Talián. (Források: Botka, Oklt. - Acsády Ignácz, Régi magyar birtokviszonyok, akad. ért. XVI. k. - Thaly Kálmán, A Bercsényi csal. I. - Századok 1899. - Szerémi, Emlékek Barsvárm. hajdanából. U. a. Eml. a Majthényi urak és bárók csal. lvt. - A Simonyi család levéltára. - A Kosztolányi család levéltára. - Az esztergomi káptalani levéltár Elenchusa. - Dillesz Sándor i. m. - Botka-féle kéziratok.)
Birtokosok a szatmári béke után.
A szatmári béke után ismét nagy változás történt a vármegyei birtokviszonyok tekintetében. A törökök kiűzetése után visszakerült hódoltségi terület újabb adományozás tárgya volt, vagy a hódoltság előtti birtokos családok utódai által foglaltatott vissza. A közbejött szabadságharcz egy időre megakasztotta ugyan az új birtokosok betelepülését, de a szatmári békekötés után a királyi adományozás tárgyául szolgáló birtokokon, az emigránsok ú. m. gróf Forgách és gróf Bercsényi javaival jelentékenyen gyarapodva, az új birtokosok betelepülése már befejezést nyert, de a megszünt vagy lerombolt várak továbbra is megmaradnak az uradalmak középpontjaiúl és mellettük újak alakulnak, részint királyi adomány útján, részint a birtokosok vagyonának terjedésével, minek következtében idővel egyre több jobbágyközség kerül földesuri hatalom alá.
A gróf Forgách, gróf Bercsényi és a Rákóczy javakra már 1711-ben rá tette kezét a kamara. A ghymesi uradalmat, melynek gróf Forgách volt a részbirtokosa, gróf Wratislau vette meg 130,000 forintért; ennek egy csekély részét Forgách Pál gróf már 1712-ben visszaváltotta. A Bercsényi-féle javakat Hunyady László nyerte adományul. Paluska György Aranyos-Marótot nyeri, a hivatalos adatok szerint, hadi érdemeit jutalmazó 50,000 forint biztosítéka fejében, valójában pedig hadi élelemszállításért.
525Koller kanczelláriai tanácsos később Nagy-Mányát nyeri jutalmúl. Galánthai Balogh István még 1700-ban nyert adományt Marosfalva, Kisfalu, Ohaj, Füss, Pozba helységekre és Balak pusztára.
1740-ben már tiz nagy uradalom állott fenn a vármegye területén (Bél Mátyás, Notitia Hungariae IV. 176), melyek közül a saskői, azelőtt a Lippayaké, 13 faluval és a revistyei, azelőtt a Dóczyaké, 12 faluval és Zsarnócza mezővárossal a királyi kamara birtokában volt. Az egyháziak közül az esztergomi érsek a szent-kereszti, verebélyi és nagysarlói uradalmakat, az esztergomi káptalan pedig a szent-benedekit bírta. A körmöczbányai uradalomhoz 7 község tartozott. A világiak közűl herczeg Eszterházy Pál Antal a lévait, gróf Zichy Károly mint Pethe-successor a kis-tapolcsányit, az Aranyos-Maróti Paluska család pedig az aranyos-marótit bírta. A lévai uradalomhoz tartozott: Léva város, Kis- és Nagy-Szecse, Nagyod, Óvár, Vámos-Ladány, Kelecsény, Mohi, Podluzsány, Garam-Keszi, Solymos, Ó- és Új-Bars, Töhöl, Lök, Alsó-Győröd, Alsóvárad, Néved, (összesen 18). A kis-tapolcsányihoz: Szkiczó, Fenyőkosztolány, Kislehota, Nagylehota, Keresztúr, Maholány, Knézics, Kis-Valkócz, Kis-Győröd, Malonya, Zsikava, Lócz, Szolcsány, Krasznó (Széplak) és Kis-Tapolcsány (összesen 15). Az aranyos-marótihoz: Aranyos-Marót, Csárad, Gesztőcz, Fekete-Kelecsény, Hecse, Hizér, Szent-Márton, Nagy-Mánya, Kiskoszmály (összesen 9).
Az uradalmak tulajdonosain kivül a XVIII. század közepén még a következő nagyobb birtokosokat találjuk a vármegyében: I. járás: gróf Erdődy Pálffy János bírta Oszlányt és Csuda pusztát, mely azelőtt a Ghyczy családé volt. Cserenyén, Felfaluban és Kis-Ugróczon a Hunyadyak és Majthényiak voltak. Nemes-Kosztolányt, Alsó- és Felső-Kameneczet a Kosztolányi család bírta. Nyitraszeget a Berényi és a Lithassy családok, Nagy-Ugróczot a Bossányiak, Simonyt és Radobiczát a Simonyiak és Majthényiak, Brogyánt a Brogyániak és Kvassay László (1740). II. járás: Veresvárt és Kis-Vezekényt a Bacskádyak, Veresvár felét Beticzay Ferencz, Velsiczet, Ghymes-Kosztolányt gróf Forgách, Nagy-Herestényt a Malonyayak, Kis-Szelezsényt a Tajnayak, Névedet a Berényiek, a gróf Oudaille, mely család 1715-ben honfiúsíttatott és a Tajnayak, Kisfaludot pedig a Radványszkyak. III. járás: Lök, Óvár és Nagy-Töre, gróf Ondaille, Zseliz és Garam-Vezekény a gróf Eszterházy és a várkonyi Amadék birtoka, Alsó- és Felső-Pél, Nagy-Kálna, Nagy-Györöd a Hunyadyaké, Kis-Koszmály pedig a maróti uradalomhoz tartozott. A Péli Nagy család Kis-Kálna felét és Bajkát bírta és Zichy Károly gróffal együtt Kis-Győrödnek volt a fölesura. Solymos Kosztolányi Gábor birtoka volt. Az Ordódyak és a Balogh család Málason, a Mihályffy család Nagy-Törén, a Kálnayak Kis-Kálnán, a Lithassyak Derezslényen, a Kazyak Felső-Váradon és a Simonyiak Kis-Törén voltak birtokosok. IV. járás: Ez túlnyomóan az esztergomi érseké és más egyházi birtokosoké volt és így itt csak néhány birtokos családot találunk, ú. m. a Hunyadyak bírták Töhölt és Pozbát, a Balogh család Pozba felét és Füss helységet, a Motesiczkyek Hull és Rendve helységeket, Majthényi Márton Lehota-Gyarmatot és a Tajnayak Kis-Lóthot.
Ha a vármegye XVIII. századbeli birtokosait figyelemmel kísérjük, feltűnően sok főrangú családot találunk közöttük. Már az 1754-1755-iki nemesi összeírásban a következő főrangúak szerepelnek: báró Bossányi Miklós, gróf Berényi György özvegye, gróf Erdődy József özvegye, herczeg Eszterházy Pál Antal, gróf Eszterházy Imre és Károly, gróf Forgách Pál, báró Hellenbach Károly és Lajos, gróf Keglevich József, gróf Koháry András, gróf Pálffy Miklós és János. Az 1764-iki főrangúak összeírásában, a mely azonban felette hiányos, csak báró Bossányi Miklóst, báró Hellenbach Károly özvegyét, báró Hellenbach Lajost és báró Vajay Jánost találjuk.
Az 1785-iki összeírás alkalmával a vármegye terűletén 3722 nemes személyt találtak; ezenkívül 13 uradalmat írtak össze, melyek a jobbágyság felszabadításáig fennállottak. Ezek közül a saskőit és a revistyeit a királyi kamara, a lévait Eszterházy herczeg, a szent-keresztit a beszterczebányai püspök, a szent-benedekit az esztergomi káptalan, a kistapolcsányit gróf Keglevich, a verebélyit és nagy-sarlóit az esztergomi érsek, az aranyos-marótit gróf Migazzi, a zselizit gróf Eszterházy, a velkapolyait a vallás-alap, a lekérit a lekéri apát és a csiffárit a nagyszombati Szent-István papnevelő 526intézet bírta, a városok közül pedig Körmöczbánya a turcseki és a stubnyai uradalmakat, ezenkívül Perg és Konosó helységeket, Selmeczbánya Szénásfalut és Vihnyét, Újbánya pedig Magosmartot.
Az újonnan alakult zselizi uradalomhoz Ágó, Garam-Mikola, Szodó, Zseliz helységeket és a hozzá tartozó Nagypusztát csatolták. A lévai uradalom földesúri joga Gyékényes, Vörösvár és Felső-Várad helységekre is kiterjedt, de ezekn kívül Génye, Szent-János és Kurtahegy puszták is hozzá tartoztak.
XIX. század.
A XIX. század első felében a következő főrangúakat találjuk a vármegye birtokosai között: Eszterházy és Odescalchi herczegek, Eszterházy, Forgách, Hunyady, Majláth, Migazzi, Pálffy grófok, Horeczky, Majthényi, Malonyai és Perényi bárók.
E családok közül: az Eszterházy herczegek egészen a XIX. század közepéig a lévai uradalmakat bírták, Odescalchi herczeg a kistapolcsányi uradalom 1/3-át bírta anyai réven, az Eszterházy grófok Ágót, Zselizt, Garam-Mikolát, Szódót, Garam-Vezekényt, a gróf Forgách család Névedet, Hunyady gróf Nagy-Kálnát, Marosfalvát, Alsó-Pélt, Bessét, Keglevich gróf Nagy-Lehotát, Felső-Győrödöt, Kis-Tapolcsányt, Keresztúrt, Zsikavát, Maholányt, Knezicset, Fenyő-Kosztolányt, Lóczot, Malonyát, Migazzi gróf Aranyos-Marótot, Csáradot, Hecsét, Fekete-Kelecsényt, Kis-Koszmályt, a Pálffy grófok Oszlányt, a báró Majthényiak Zsitva-Gyarmatot, a báró Malonyayak Kis-Beládot, Nagy-Herestényt, Nagy-Mányát, Malonyát és Szencsét birták.
Végül nem hagyhatjuk említés nélkül, hogy Guyon Richard gróf, a szabadságharcz vitéz tábornoka, 1847-ben Garam-Mikolán volt birtokos és mint ilyent a barsi református egyház tanácsülnökévé választották meg.
Alább közöljük a vármegyében földesúri joggal bírt, vagy most is birtokos és beházasodott családokat, különös tekintettel azokra, melyeknek sarjai a közpályán szerepeltek.
Családok
Agárdy.
Agárdy. A. Mátyás és fiai 1654 márczius 24-én nyertek czímeres nemes levelet, mely Hont és Nógrád vármegyékben hirdettetett ki. Az 1734-iki nemesi összeirás alkalmával Mátyás és András, 1755-ben pedig Mátyás van felvéve a hontvármegyei nemesek korába, honnan a család a XIX. század elején Barsba költözött.
Akács.
Akács (Baromlaki). A. Imre 1692-ban nádori adományt nyer Balomlakra (Komárom vármegye). Csergeő szerint (Sieb. I. 7. l.) e család ugyanegy törzsből származik a vasvármegyei A. családal, mely 1549-ben A. aliter Lóránt de Nagy-Unyom néven tünik fel s 1555-ben kir. adományt nyert. 1548-ban találkozunk e családdal először. Vasmegyében e család Kis- és Nagy-Unyom, Köveskút, Kertes és Salfa községekben volt birtokos. A. Imre 1693-ban Rákóczy Erzsébet főlovászmestere s különösen bizalmas embere volt. Valószinűleg ennek utóda György, a ki az 1732-iki vasvármegyei kétségtelen birtokos nemesek sorába van felvéve. Ferencz 1794-ben Hontban szolgabiró.
Ambró.
Ambró (Adamóczi). Régi család, melynek nemességét III. Ferdinánd király 1655-ben megerősítette, a mit 1655 márczius 20-án hirdettek ki Trencsén vármegyében. A család már a XVII. század közepén Baracska helységben volt birtokos, ezenkivül a trencsénmegyei Adamócz, Kohanócz és Kis-Barócz helységekre nyert adományt; 1848 előtt Fajkürtön bírt földesuri joggal s jelenleg István Nagy- és Kis-Fajkürtön birtokos.
A család XIX. század első felében élt tagjainak emlékét egy érdekes hatalmaskodási per őrizte meg, mely egy családi osztályból kifolyólag foglalkoztatta a vármegyei hatóságokat.
Adamóczy Ambró Károly, József és Lajos testvérek voltak. József fiai: Antal, Lajos fia: György. Károlynak nem voltak gyermekei. Károly 1812-ben Bars vármegye alispánja. Az akkori kormánynak útjában lévén, a kormány oda hatott, hogy az alispánságról való lemondása elfogadtassék. Ez A. Károlyt annyira elkeserité, hogy rövid idő múlva meghalt. Végrendeletében A. Antalt (József fiát) tette meg örökösévé, neki hagyván a baracskai birtokot, mely a XVIII. század elején a Baracskay család kihaltával került az A. család kezébe. Antal ekkor már Bars vármegye főszolgabírája volt s a végrendelet szerint 40.000 frtot tartozott kifizetni A. Györgynek, a ki ebbe belenyugodni látszott, de egyesek felbiztatására, a kik a családi viszályból hasznot akartak húzni, 1830. év végén 40 felfegyverzett jobbágyával Adamóczról Baracska fele részének elfoglalására indult. Hogy fegyvereikkel feltűnést ne keltsenek, azokat egy zongoratokba rejtve szállították. György úr megérkezvén Baracskára, éjnek idején embereit elküldé A. Antal kuriájába, hogy megérkeztét jelentsék. Midőn A. Antal hálóköntösben a folyosóra kiment, hogy 527Györgyöt fogadja, négy fegyveressel találta magát szemközt, a kik őt felkapták s az ajtón kilökték. A. Antal egy kőre esett, és hosszabb ideig feküdt eszméletlen állapotban, de összeszedvén magát, embereit a környékbeli nemesekhez, sőt még a távolabb fekvő Lévára is segélyért küldte. A vészhírre számos környékbeli nemes, ezek között Szulyovszky Ferencz, a ki a franczia háborúban mint huszárkapitány küzdött, lóháton Baracskára érkezett. E közben A. György elsánczolta magát A. Antal házában. A betóduló tót jobbágyok az egyik sarokszobát kezdték feszegetni, a hol Rasovszky, a család ügyvédje, kinél A. Károly végrendelete volt elhelyezve, feküdt. A felbőszült tömeg agyonütéssel fenyegette, mire Rasovszky az ajtót feszegető tótokra lőtt és lövése az egyiket halálosan megsebesítette. A. Antal a lövésre az ablakhoz sietett, mire Rasovszky a nála levő 40.000 frt készpénzt és az iratokat kiadta A. Antalnak. Miután a megérkező nemesség a kuriát minden oldalról körülvette, A. György azzal fenyegette az ostromlókat, hogy A. Antalnak a kuriában szorúlt, különben áldott állapotban levő nejét, szül. nagyselmeczi Kaszanyiczki Juliát "darabokban adják ki". Ebben a kényszerítő helyzetben A. Antal tárgyalásokba volt kénytelen bocsátkozni, melyeknek eredményekép Rasovszky ügyvéd bántatlanul kimehetett a kúriából. A. György eljárása hosszas vizsgálatokra adott alkalmat, de mégis czélt ért, mert a kir. kúria megsemmisítvén A. Károly végrendeletét, A. Györgyöt az álala elfoglalt baracskai birtok fele részében meghagyta. A. Antal 1830 után Bars vármegye első alispánja, később országgyűlési követe volt, 1840-ben helytartósági tanácsos. 1847-ben mint a konzervativ párt tagja, országgyűlési követ lett. 1849-ben a szabadságharcz leveretése után, mint a volt konzervativ párt tagját, az abszolut rendszer magas hivatallal kínálta meg, de nemcsak ő maga utasította vissza a megbízást, hanem fiainak sem engedte meg, hogy hivatalt vállaljanak. Fia: Gyula 1849-ben a komáromi várban volt honvédtiszt, 1861-ben pedig szolgabíró lett. Ágoston 1848-ban mint kis fiú megjelent a honvéd sorozó-bizottság előtt, kérvén, hogy legalább dobosnak vegyék fel, de ifjú kora miatt kérelme nem volt teljesithető. Később, 1864-ben mint főhadnagy Schleswig-Holsteinban és 1866-ban Königgrätznél harczolt. György fia Albert 1840-ben testőr és cs. kir. kamarás, fia Béla 1899-től osztrák-magyar követ Japánban.
A család czímere: kékben, zöld alapon, pálmaágat tartó, kékfarkú arany-oroszlán. Sisakdísz: növő paizsalak. Takarók: kékarany-veresezüst.

Ambró
Ambrózy.
Ambrózy (Sédényi báró). Vas vármegyéből származik. 1610 július 15-én nyert czímeres nemes levelet II. Mátyás királytól. Idővel Árva vármegyébe szakadt, honnan egyik ága Nógrádba költözött. Mihály és János 1755-ben Kis-Kürtösön laktak, ezek egyikének utóda Lajos (1806-1817) Nógrád vármegye másodalispánja, † 1830-ban, mint helytartósági tanácsos; fia Lajos s ennek fiai Lajos és Gyula 1838 április 27-én bárói rangra emeltettek. Lajos (1845-1848) Temes vármegye főispáni helytartója, 1856-ban a soproni cs. kir. kerületi helytartóság főnöke. Ennek fia: Lajos (született 1831-ben, † 1892-ben) cs. és kir. kamarás, alezredes. Fia István a főrendiház tagja, jelenleg Malonyán birtokos.
Czímer: veressel és kékkel vágva, felül kardot tartó ezüst-oroszlán, alul kiterjesztett szárnyú jobbra néző arany-sas. A paizs felett bárói korona. Paizstartók: a paizstól fejjel elfordult két arany-oroszlán. (Kir. könyv LXVI. 648.)

Ambrózy
Andreánszky.
Andreánszky (Liptó-szent-andrási) a Detrich családdal közös törzsből származik. A szakadatlan leszármazás a XV. század közepén élt Ondreánszkytól hozható le. Tagjai közül Sándor 1787-ben bányászati ülnök. Menyhért szepesi kanonok s a káptalan követe az 1839. és 1847-48. országgyűlésen. Sándor 1848 előtt kamarai tanácsos, majd 1849-ben Nógrádban cs. és kir. biztos, később a pozsonyi főtörvényszék elnöke; 1868-ban osztrák bárói rangot nyert, melyet 1875-ben Magyarországra is kiterjesztettek. A család a XIX. század első felében a Nagy-Szelezsényben bírt földesúri joggal.
Andrássy.
Andrássy. Pozsony vármegye Nagypaka helységéből veszi eredetét és előnevét. Tagjai közül Sándor jelenleg (1902) az aranyosmaróti kir. törvényszék elnöke.
Czímer: kékben, zöld alapon görbe kardot tartó arany-oroszlán. Sisakdísz: verescsőrű fehér galamb. Takarók: kékarany-veresezüst.
Atzél.
Atzél (Erdőskereki). A XVI. század elején tünik fel. István a XVI. század első tizedeiben a Füssi családtól Füssön, Pozbán, Gyékényesen továbbá Ohajon, Kisfaludon és Marosfalván szerzett részeket. 1522-ben Gyékényest a családi pálosoknak adományozta. 1526-ban pozsonyi várnagy és alispán volt; elesett a mohácsi ütközetben. Özvegye 1531-ben Nagy-Endréden levő birtokát eladta. Fia Gábor, 1562 előtt magtalanul elhalálozván, a családi birtokok két nővérének utódaira, az Angyal családra szállottak.
Bacskády.
Bacskády (Bacskafalusi) a Divék nemzetségből származik. Őse a XIII. század végén élt Bosska de Maithek fiainak (István, Miklós, János) egyike. Trencsén vármegyéből idővel Nyitra majd Barsba származott át. Tagjai közül: János 1755-ben Bars vármegye szolgabírája, Pál (1754), Károly (1780) alispánok, József 1751-ben ítélőmester. János 1780-ban kir. személynöki ítélőmester, Bálint 1810-ben testőr.
Czímer: kékben, hátsó lábain álló, buzogányt (vagy nyilat) tartó medve. Sisakdísz: növő paizsalak. Takarók: kékarany - veresezüst.
Bajkay.
Bajkay. A XVII. században tünik fel, Bajka helységben birtokos, 1637-ben Nemcsényben szerez zálogbirtokot. Az 1755. évi nemesi összeirásban Mihály van felvéve a vármegyei nemesek között.
Bakonyi.
Bakonyi (báró): Somogy vármegyéből származik. Imre ezredes (sz. 1868. Léván † 1845) a franczia háboruk alatt szerzett érdemeiért, 1809-ben a Mária Terézia-rendet nyerte s 1812-ben bárói rangra emeltetett. Fia Sándor (sz. 1805. † Szklenón 1851) 1848-ban, mint ezredes, 528Szent-Tamás ostrománál tünt ki, de csakhamar visszavonult. A császári hadi törvényszék, a szabadságharcz után rangjától megfosztotta.
Balassa.
Balassa (Kékkői és balassagyarmati gróf és báró). Őse Detre 1222-1236-ig zólyomi főispán. Fia I. Mikó 1248-1252-ig zólyomi főispán. A család 1246-ban nyert adományt Gyarmatra, melynek birtokában 1374-ben megerősíttetett. Menyhért kezdetben Szapolyai híve s honti főispán, de 1552-ben Ferdinánd pártjára állott s Thúrzó Annával kötött házassága által Léva ura lőn. De már - mint a vármegye történetét tárgyaló fejezetben láttuk - Lévát hatalmaskodásai miatt elvesztette. E miatt Erdélybe menekült, de ismét visszatért Ferdinánd hűségére. 1561-ben bárói rangra emeltetett és ettől kezdve Swendi Lázár oldalán gyakran tüntette ki magát a törökök és az erdélyiek elleni hadjáratokban. Meghalt Bécsben 1568 febr. 9-én. A XVII. században a család Oszlányt szerezte a vármegyében a Ghyczyek révén, Zsigmond nógrádi főispán († 1623) fiának Simonnak († 1654 előtt) a neje Ghyczy Magdolna Oszlány birtokosa volt, mely a Ghyczy család tiltakozása ellenére a Balassák birtokába jutott. Simon ágának unokájában III. Andrásban magvaszakadt. Nővérei Zsófia, Révay Zsigmondné és Zsuzsa, Hölgyi Gáspár neje, 1659-ben említtetnek.
Balogh.
Balogh (Galánthai) Pozsony vármegyéből származik. Őse Ferencz septei várnagy, a ki 1552-ben czímeres nemes levelet nyert. Idővel átszármazott Bars, Gömör, Komárom vármegyékbe. Barsba 1700-ban telepedett és Füss, Pozba, Nagy-Valkház, Ohaj helységekben, valamint Barócz pusztán volt birtokos. Tagjai közül Miklós († 1685) váczi püspök, III. János Gömör vármegye alispánja (1757-1764) utóbb a hétszemélyes tábla ülnöke. Testvére II. István barsi alispán. László 1760-ban altárnok, utóbb országos levéltárnok volt. 1773-ban grófi rangot nyert. Fiai Károly és Sándor 1788-ban eladták az atyjok által elzálogosított birtokrészeket Bentsik Józsefnek. János gömöri alispán hasonnevű fia 1782-ben Bars vármegyében kezdte pályáját, mint tiszteletbeli főjegyző, 1794-ben Komárom vármegye II., 1806-ban pedig I. alispánja. 1811. és 1825/27. évi országgyűlésen Bars vármegye követe. † Füssön 1827 szept. 23-án. Fia János 1832-36. évi országgyűlésen a vármegye követe 1848. és 1861-ben pedig az aranyos-maróti kerület országgyűlési képviselője. († 1862.) E család utolsó sarjai a Budapesten lakó Viktor ny. huszárkapitány és a Barsendréden lakó János.

Balogh
Czímer (nemesi): kékben, hármas zöld dombon, jobbjában görbe kardot, baljában kettőt ezüst-keresztet tartó, koronás, két farú arany-oroszlán. Sisakdísz: növő paizsalak. Takaró: kékarany-veresezüst. A grófi czímer ezüst paizsfővel, melyben repülésre kész pacsirta áll s két sisakkal bővült.
Banovich.
Banovich. B. Ádám és Márton 1624 aug. 24-én nyertek czímeres nemes levelet, melyet 1624-ben hirdettek ki Nyitra vármegyében. Az 1755. évi összeirásban e családból Mihály nevével találkozunk.
Czímer: kékkel és veressel hasítva. Elől zöld alapon, jobbjában görbe kardot tartó, természetes leopárd, hátul négy ezüst pólya. Sisakdísz: kinövő leopárd. Takarók: kékarany - veresezüst.
Baracskay.
Baracskay (Baratskay). Ősi barsmegyei család, mely nevet a vármegye hasonnevű helységétől vette. Őse: Jakab fia Miklós, Róbert Károly udvarában szolgált, kitől 1339-ben Baracskán nyert birtokokat. A nápolyi hadjáratok alatt tanúsított vitézségéért 1349-ben Myssen falut (Trencsén) nyerte adományul. B. Jakab 1506-ban Henczelffy István beiktatásánál tanúként szerepel, ennek fiai: Domonkos (1519-1568) és László (1519). Domonkos fia Farkas (1574), ennek fia István (1602), kinek hasonnevű fiában a családnak a XVII. század első felében magvaszakadt. A fenti László fia Bertalan, ennek fiai: János (1559-1568) Trencsén várm. alispánja és Pál, a ki 1528-ban Trencsén várát Szapolyai részére megvédte. János 1548-ban Hont vármegyében perelt a Dubraviczky családdal, több részjószág miatt. Mindkét testvérnek csupán leányai maradtak s így a családnak ez az ága is kihalt.
Barbó.
Barbó (Waxensteini). Pármából származik, honnan 1178-ban már Velenczében találjuk. Egyik tagja II. Pál néven 1464-ben római pápa volt. A XVI. században Krajnába költözött. 1629 nov. 18-án római szentbirodalmi bárói, 1674 ápr. 10-én pedig grófi rangra emeltetett. Miksa jelenleg füssi birtokos.
Czímer: kékben egy haránt aranypólya mögött ezüst-oroszlán. Sisakdísz: paizsbeli oroszlán növekvően. Takarók: kékezüst.
Bartal.
Bartal (Beleházi). Pozsony vármegye törzsökös családja. Őse Belud a XIII. században, a ki lakhelyét Beludkarcsa, vagy Beleházának nevezte. A család tagjai idővel elszaporodván, 1307-ben hosszas örökösödési perbe fogtak, mely csak 1352-ben fejeződött be. Tagjai közül Pál (1421) és Mihály (1455) királyi ember. A család a XVI-XVII. században Etrekarcsán volt birtokos és habár ezt 1602-ben elzálogosította, 1670-ben Lipót királytól mégis új adománylevelet nyert Etrekarcsára. János és István az 1755-iki összeirásban Bars vármegye nemesei között említtetnek. Tagjai közül: György (sz. 1785, † 1865) Pozsony vármegye alispánja 529és követe. Fiai: János (sz. 1816) országgyűl. képviselő (1861) és ifj. György (sz. 1820, † 1875) 1848-ban országgyűlési képviselő, 1874-1875-ben földmívelési-, ipar- és kereskedelemügyi minister.
Báthy.
Báthy. A család 1612-ben nyert czímeres nemeslevelet II. Mátyás királytól. Tagjai közül: László (sz. 1861) lévai prépost plébános.
Czímer: kékben, balra fordult, görbe kardot tartó arany-oroszlán. Sisakdísz: kétágú korbácsot tartó arany-oroszlán. Takarók: kékarany-veresezüst.
Beliczay.
Beliczay. Az 1732. évi kétségtelen birtokos nemesek névsorában Ferencz nevével találkozunk. A család Jeskofalván volt birtokos, honnan előnevét vette, később Nyitra vármegyébe telepedett, melynek bizonyítványai alapján egyes családtagok (1802-1839 közt) magukat Pest vármegye nemesei közé vétették fel.
Benkő.
Benkő (Árkosi). Székely eredetű család. Ősi fészkük Árkos, onnan szakadtak Közép-Ajtára. Már a XVII. század elején szerepeltek. A családi leszármazás 1798-ban igazoltatott. Dániel (1799-1884) 1840-ben a hg. Eszterházyak dunáninneni uradalmainak főprefektusa Léván, kiváló szakíró és a M. Tud. Akadémia l. tagja. Ennek fia Lajos kir. tanácsos, jelenleg Bars vármegye főorvosa.
Benkovich.
Benkovich (Felsőszellyi). A családi oklevelek adatai szerint első ismert őse András (1680), ennek fia János († 1745) második neje Ásvai Jókay Éva révén az ógyallai birtokrészekre tartott igényt. Unokája Mihály 1836-ban a magyar nyelv s a magyar faj eredetéről adott ki egy nagyobb munkát, melyen erősen meglátszik Horvát István hatása. A család jelenleg Puszta-Szt.-Kereszten és Bars-Endréden birtokos. Valószinűleg e család ugyanegy törzsből származik azon B. családdal, melynek őse Gergely (1491) zágrábi kapitány s a melyből Ágoston (1682-1701) váradi püspök is származott.
Czímer: kékben hármas zöld halom középsőjén nyugvó koronán könyöklő, görbe kardot tartó pánczélos kard. Sisakdísz: paizsalak. Takarók: kékarany-veresezüst.

Benkovich
Benyovszky.
Benyovszky (Benyói és urbanói gróf és nemes.) A család Zsigmond uralkodása alatt tünik fel. Benjámin és Urbán az 1396-iki nikápolyi hadjáratban vettek részt, s hadi érdemeik jutalmául 1423-ban a Vág mentén nagyobb adományt és ugyanezen évben czímerlevelet nyertek Zsigmond királytól. György 1566-ban újabb adományt nyert Benyóra és Urbanóra. Móricz tábornok 1778-ban, Emánuel 1792-ben grófi rangra emeltettek. A család tagjai sorából János az 1755. évi nemesi összeírásban szerepel.
Czímer: kékben, hármas zöld halom középsőjén nyugvó koronán, hegyeivel felfelé álló holdsarló végein egy-egy hatszögű arany-csillag. Sisakdísz: a holdsarló között két strucztoll. Takaró: kékarany.
Bencsik.
Bencsik (Györgyői és füzesgyarmati). B. József 1788-ban a gróf Balogh családnak Füss, Pozba, Nagy-Valkház és Ohaj helységekben, továbbá Barócz pusztán levő részeit vette meg. A család 1848 előti Füss községben bírt földesúri joggal.
Czímer: I. kékben, arany-leveles koronán könyöklő, görbe kardot tartó pánczélos kar. Sisakdísz: paizsalak. Takarók. kékarany-veresezüst. II. Kékben vízszint fektetett görbe kardon álló, jobbjában görbe kardot, baljában veres-fehér csíkos zászlót tartó arany-oroszlán. Sisakdísz: két zöldelő babérág közt kinövő paizsalak. Takarók: kékarany-veresezüst.
Berczelly.
Berczelly (Berczeli). Nógrád vármegyéből Berczelről származik. Első ismert őse János, a ki a Garai Miklós nádortól 1406-ban kiadott osztálylevélben említtetik. 1410-ben B. Ugrin Miklós, a nyolczados törvényszék előtt perel B. István fia Miklós ellen. A család évszázadok folyamán megtartotta ősi birtokait: 1734-ben Nagy és Kis-Berczel, Vanyarcz, Újlak, Ordas és Becske községekre nyert adományt. Tagjai közűl János 1660 táján bujáki várkapitány; István 1780 testőr, Jenő 1891-96 a kolozsvári, 1896-tól a kassai kir. itélőtábla elnöke; Miklós tb. főszolgabíró (1896-tól) Verebélyen. A család Nógrád-Berczelen, Petőn, Gután, stb. birtokos.
Berényi.
Berényi (Karancsberényi gróf.) Első ismert őse: Mihály 1231 táján. A szakadatlan leszármazás azonban csak a XV. század végétől mutatható ki. B. Kallas László fia János 1431-ben testvéreivel együtt czimeres levelet nyert Zsigmond királytól. II. András I. Ferdinánd híve volt s tőle 1550-ben Nógrád és Gömör vármegyékben kapott birtokokat. II. Ferencz 1608-ban Magyarország főhadbiztosa, újabb adományt nyert. Fia I. György (1601-1677) Nyitra vármegye alispánja 1642-ben bárói rangra emeltetett. II. György báró és fiai 1720-ban grófi rangot nyertek. Ez ág tagjai közül: Gábor (1812-23) Bars vármegye főispáni helytartója volt.
Czímer: aranyban, ezüst-koronán ülő természetes mókus, előlábaival mogyorót tartva s a paizs felső jobb sarkában hatágu arany-csillagtól kísérve. Sisakdísz: paizsbeli mókus. Takarók: fekete-arany. (Nemzets. Zsebk.)
Biróczy.
530Biróczy. Nyitra vármegyéből származik. A XVIII. században tünik fel. Ádám 1745-ben Nyitra vármegye esküdtje, Károly 1847-ben vármegyei pénztárnok. Jelenleg Nagy- és Kis-Sáriban birtokos.
Czímer: kékben, zöld hármas halmon könyöklő, veres mezű kar, kezében irótollat tart, melyre természetes koronás kigyó tekerődzik, a paizs felső jobb sarkában ezüstfélholdtól, balfelől hatszögü aranycsillagtól kísérve. Sisakdísz: kardot tartó veres mezü kar, a kardon a paizsbeli kigyóval. Takarók: kékarany-veresezüst.
Birovszky.
Birovszky. B. János és Miklós 1717-ben nyertek czímeres nemeslevelet. E család a XVIII. században Garam-Ujfaluban és Garam-Apátiban lakott. Az 1755 évi nemesi összeírásban a vármegye nemesei közöt Birovszky Ferencz nevével találkozunk.
Bócz.
Bócz. Ősrégi turóczi család, melyből az 1755 évi nemesi összeírásban István szerepel Bars vármegyében.
Bocskay.
Bocskay (Anni). B. Sándor 1790-ben nyert czímeres nemes levelet. A család 1848 előtt Kis-Vezekényben bírt földesúri joggal.
Czímer: négyelt paizs. 1. 4. ezüstben zöld alapon veres nyeregtakaróval borított fakó lovon nyargaló zöld ruhás huszár, kivont karddal. 2. 3. kékben két ezüst pólya. Sisakdísz: paizsbeli huszár ezüst övvel. Takarók: ezüstzöld-ezüstkék.
Bodó.
Bodó (Bodófalvi). A családra vonatkozó legrégibb oklevél szerint Harcku és Velchuta vendégek Turócz földjét vették meg Ottmártól, melyben II. Endre király 1224-ben megerősíti őket. IV. Béla király 1258-ban megerősíti Bodó fiát Lászlót és Barana fiát Pált a turóczi föld birtokában. Bodótól és Páltól származik tovább a család. Pál fiai: István és Bodó, többi rokonaikkal egyetemben, 1299-ben a Chernekov nevü földet szerzik meg a turóczi konvent előtt 2 márkáért. 1329-ben újból tiltakoznak a családtagok a Turócz és Zernovach közötti föld elfoglalása miatt. 1372-ben Charnovcai (Zsarnóczai) Bodó fia János fiai András és Miklós szerepelnek. 1412-ben Othmárföldi Othmár fia Benedek és társai között egy részről, másfelől Prónai György és Imre között barátságos egyezség jött létre Othmár földe iránt. Tagjai közűl a XVIII. század közepében a jogtudomány terén kiváló helyet foglalt el Mátyás, kinek nagyobb munkája: Jurisprudentia Criminalis 1751-ben jelent meg Nagy-Szombatban. A XVI-XVIII. században a család Bodófalván lakott, honnan János 1775-ben Nagy-Szelezsénybe költözött. János fia Sándor, ezé Lipót 1848-ban Bars vármegye főszolgabírája, 1874-ben alispán. Fia János vármegyei tb. főjegyző.
Czímer: kékben, leveles koronán könyöklő, görbe kardot tartó pánczélos kar. Sisakdísz: paizsbeli kar. Takarók: kékarany-veresezüst.

Bodó
Boleman.
Boleman (Dezseri). Trencsén vármegyéből származik. 1650-ben már Bars vármegyében találjuk. Egyik ága Nógrádba szakadt. Tagjai közül István (született 1795-ben, † 1882-ben) 1820-ban a selmeczbányai gimnázium, 1840-től a pozsonyi lyceum tanára. Adolf 1848-ban honvédszázados. István (született 1843-ban) Bars vármegye tiszteletbeli főorvosa, kir. tanácsos. Lajos a beszterczebányai kir. törvényszék elnöke. Jenő lévai birtokos.
Czímer: kékben, úszó delfin hátán ülő koronás, hárfázó szirén. Sisakdísz: hárfázó szirén. Takarók: kékarany-veresezüst. (Siebmacher I. k. 58. tábla.)

Boleman
Boronkay.
Boronkay (Boronkai és nezetei). Somogy vármegyéből származik. Első ismert őse Pál 1476-ban Boronka helységet nyerte. Idővel átszármaztak Fejér, Veszprém, Abauj, Nyitra stb. vármegyékbe. István 1664-ben nyert kir. adománylevelet Nezetére. Ez az ág átszármazott Bars vármegyébe s Németi, Perlep, továbbá Kis-Szelezsény helységben bírt földesúri joggal. Tagjai közül: István (1790-1807) Bars vármegye követe, 1810-ben első alispán, majd Zólyom vármegye főispánja (1821-1832), fia János († 1844) kir. táblai ülnök.
Bory.
Bory (Borfői és bori). Hont vármegyéből ered. Őse Márton IV. Béla király idejében élt. Fia Miklós IV. László alatt, az Ottokár elleni hadjáratban vett részt s jutalmul a honti várhoz tartozó Bori helységet nyerte. Már a XVI. század első éveiben Bars vármegyében birtokos. Benedek 1506-ban Haraszthy Ferencz beiktatásánál tanúként szerepel. Imre fia György a XVI. század elején Nyitrába költözött át. Mihály 1594-ben a bakabányai őrség vezérlője, 1595-ben Hont vármegyében adományt nyert. Az 1755-ik összeírásban Mihály özvegye van felvéve Bars vármegye nemesei közé.
Bossányi.
Bossányi (Nagybossányi és nagyugróczi urak és bárók). Divék nemzetségből származik. Őse Folcmar comes a XIII. század közepén, a ki IV. Béla királytól Bosán földet nyerte cserébe. Fiai Divéki Baan és Kozma 1275-ben osztoznak. 1277-ben IV. László Divéki Baan fia Barleus mestert és testvéreit, valamint nagybátyja fiait megerősíti Bosán birtokában. 1294-ben Barleus 12 márka vérdíjat fizet az általa megölt Aladár fia István barsi várjobbágy testvérének Miklósnak. III. Endre király 1300-ban a barsmegyei Vezekényt adja Barleus és Iroszló testvéreknek. A fenti Baan fiai közül Barleus fiai Miklós és János, Iroszló fiai Domonkos, Péter és Demeter, végül Budmer comes fia András terjesztették tovább a családot. Tagjai közül: János Nyitra vármegye követe 1618-ban. Márton Bars vármegye szolgabirája 1610-ben. 531János fia: I. Mihály 1610-1635. Fia László, ennek utóda II. Miklós 1760-ban hétszemélynök. Mihály (1635) Bars vármegye alispánja. György 1673-ban Bars vármegye alispánja, Mihály 1694-ben Bars vármegye alispánja bárói rangra emeltetett. Gábor 1681-1720-ig nyitrai követ, majd a nagyszombati ker. tábla elnöke. Ádám 1681-ben Nyitra vármegye alispánja. Testvére Sándor, ennek fia Imre 1751-ben nyitrai követ, 1760-ban alországbiró, 1774-ben grófi rangra emeltetett. Úgy a grófi, mint a bárói ágnak magva szakadt. A bárói ág Nagy-Ugróczot bírta. A nemesi ágból Imre és Károly előfordulnak az 1755 évi összeirásban, Imre 1773-ban táblabiró és Nagy-Ugróczon birtokos.
Czímer, mely csekély eltéréssel a Divék nemzetségből leszármazott többi családokéval azonos: kékben, zöld alapon, zöld lombos fa alatt, hatágú arany-csillag és félhold által kísért, haladó természetes medve. Sisakdísz: növő medve. Takaró: kékarany.
Botka.
Botka (Széplaki és szántói). Őse Szántói Botka mester, kinek fia Péter (1414). Ennek utóda Dávid, kinek fiai közül Ferencztől (1525-1540) a szántói, s Istvántól (1548) a Széplaki László fiától Ferencztől (1562) pedig a szintén széplaki előnevű ág származik. Botka mester fiai 1414-ben osztoztak a család somogyvármegyei birtokán. I. Ferencz utódai közül II. István (1548) Pozsony vármegyébe költözött. Unokája IV. István (1660) Illésházy György bandériumát vezényelte a lévai ütközetben. 1666-ban hrussói és kistapolcsányi alkapitány. Fia György (1694) a Pálffy-féle huszár-ezredben vitézkedett, 1708-ban a botfalvi, galántai és névedi jószágokat nyerte. IV. László Bars vármegyébe költözött, míg testvére Bálint (1754) Zalába; ennek utódai most is élnek. IV. László fia: V. László, fiai: Tivadar (született 1802-ben Kis-Endréden, † 1885-ben Kis-Vezekényben), 1839-ben a vármegye főjegyzője. Előbb követ, majd több ízben képviselő és mint ilyen, a Deák-párt híve, a jeles történetíró; irodalmi működését már más helyen méltattuk. A család Kis-Vezekényen és Nemcsényben birtokos.
Czímer családi közlés szerint: négyelt paizs. 1. 4. kékben hatágú arany-csillagot tartó koronás arany-oroszlán. 2. 3. veresben, zöld lombos fa. Czímer, Siebmacher szerint (I. k. 65. tábla): 1. 4. ezüstben zöld alapon, zöld lombos fa. 2. 3. ezüstben, zöld alapon hatágú arany-csillagot tartó oroszlán. Sisakdísz: paizsbeli oroszlán. Takarók: kékarany-veresezüst.

Botka
Breunner.
Breunner gróf. B. Siegfried Kristóf az 1687: 28. t.-czikkel honfiusíttatott. A család 1385 táján szakadt Styriába. Fülöp 1550-ben bárói rangot, 1628-ban birodalmi grófi rangot nyert; az asparni ágat ő alapította, melyből Miksa Lajos udvari haditanácsos Diószeget nyerte s az 1715: 134. t.-czikkel honfiusíttatott. Ennek utóda Ágost (született 1828-ban) a gróf Eszterházy örökség révén Zselizt bírta. Elhunytával a családnak magva szakadt.
Brogyán.
Brogyány. Törzsökös barsvármegyei család, melynek tagjai sorából Salamon az 1447. évi országgyűlésen, a vármegye követe volt. Idővel átköltözött Nyitra és Trencsén vármegyékbe. József 1732-1773-ban Brogyánban birtokos; előfordul Istvánnal együtt az 1755. évi nemesi összeirásban.
Czímer: kékben arany-koronából kiemelkedő, a paizs felső bal sarkában arany-naptól kísért oromzatos vártorony, fekete kapuval. Sisakdísz: paizsbeli torony. Takarók: kékarany-veresezüst. Siebmacher szerint: jobbról félhold, balról hatágú csillagtól kisért, leveles koronából kiemelkedő vártorony.
Brunswick.
Brunswick (Korompai gróf). Őse Tamás, (1625), Thurzó Szaniszló nádor udvari embere. Antal személynöki ítélőmester 1756-ban, Esztergom vármegye főispánja 1770-ben, 1775 október 7-én grófi rangot nyert. Fiai: II. Antal 1788-1795-ig Bars vármegye főispánja és József († 1827-ben) Nógrád vármegye főispánja, majd alországbiró; a grófi rang 1790-ben Józsefre és testvéreire is kiterjesztetett. A család, utolsó fisarjának Gézának elhunytával, 1899-ben magtalanul kihalt.
Bucsányi.
Bucsányi. A Hont-Pázmán nemzetségből származik. Őse Albert a XIII. század elején Nyitra vármegyében, Oswald 1446-ban és Péter 1515-ben Korlátkőt bírta; a család a XVII. század elején Alsó-Korompán birtokos. Az 1755. évi összeirásban Bars vármegye nemesei közé Pál özvegye van fölvéve.
Csáky I.
Csáky I. (Körösszegi és adorjáni gróf). Őse Adas László fia Peleskei László István (1352-1396), a ki László testvérével Szatmár vármegyében tünik fel Nagy Lajos uralkodása alatt. István 1396-ban Körösszeget nyeri adományul; fiai Miklós és György, pedig Csák temesmegyei várost nyerték Zsigmond királytól, honnan a család nevét vette. A családdal csak annyiban foglalkozunk, a mennyiben Léva vára urai voltak. VII. István erdélyi hadvezér fia VII. László 1615-ben örökös ura lett Lévának († 1655). Fiai: László, előbb szentgotthárdi apát, majd Léva örökös ura, 1682-1690-ig komáromi főispán; Pál († 1655) zólyomi főispán; Péter († 1671) komáromi főispán, de mivel ezeknek nem voltak utódaik, Lévát III. Pál, majd ennek testvére IV. Péter s Zsigmond örökölték. Ezeknek elhalálozása után Lévára X. István (sz. 1638, † 1699) fia XII. István (sz. 1669) tartott igényt, a ki már 1689-ben Léva eladományozása alkalmával ellentmondott, 5321703-ban ő is Rákóczyhoz csatlakozott, bár 1712-ben főpohárnokmester lett, Lévára irányuló jogait többé nem érvényesíthette.

Csáky
Csáky II.
Csáky. II. Cs. Imre fia Zsigmond, fiai: Márton, György, András és János 1579-ben nyertek megerősítő czímeres nemes levelet, mely 1587 jún. 7-én Kis-Tapolcsányban hirdettetett ki. E családból az 1755. évi összeirásban György nevével találkozunk.
Csánky.
Csánky. 1626-ban nyert czímeres nemes levelet, mely Nyitra vármegyében az 1723-iki nemesi vizsgálat alkalmával mutattatott be. Az 1755. évi nemesi összeirásban Gábor és Erzsébet vannak felvéve a vármegye nemesei közé. E családból származott Gábor (sz. 1737) kegyesrendi tanár, a ki 1790-ben több vallásos irányú művet adott ki.
Csaplovich.
Csaplovich (Jeszenovai). Árva vármegyéből származik, honnan több felvidéki vármegyébe ágazott el. Barsban 1755-ben Pállal találkozunk.
Czímer: kékben, zöld alapon, terebélyes fa alatt jobb felől természetes darú, bal felől nyílazásra kész magyar vitéz áll. Sisakdísz: nyakán nyillal átlőtt darú, csőrében kígyót tartva. Takarók: kékarany-veresezüst.
Csiba.
Csiba. Cs. András és Péter 1718 jún. 10-én nyertek czímeres nemes levelet III. Károly királytól. E család még a XIX. század első felében birtokos volt a vármegyében.
Csonka.
Csonka. Az 1755. évi nemesi összeirásban Andrást és Zsigmond özvegyét találjuk. A család Ohajon volt birtokos, honnan József mérnök 1786-ban Nógrádba, testvére István pedig Naszvadra (Komárom várm.) költözött.
Demény.
Demény. A XVII. század első felében tünik fel. D. György 1649-1650-ben Ohajban vesz egy telket Csery Ádámtól. D. Jakab 1696-ban ugyanitt zálogbirtokot szerez. Az 1755. évi összeirásban hét férfitagja van felvéve, ú. m. ifj. és id. István, ifj. és id. János, ifj. és id. Mihály és Sándor.
Detrich.
Detrich (Benedekfalvi). Liptó vármegyéből származik. 1239-ben Detrich al. Benedek falu stb. birtokosa. E birtokok 1340-ben I. Károly király átirata szerint még a család birtokában vannak. 1570-ben Rudolf királytól Benedekfalva helység és Bresztovina puszta birtokában megerősíttetett. A család egy ága a XVIII. század folyamán Bereg- s onnan Szabolcs vármegyébe költözött. A család tagjai sorából Gyula 1849-ben főszolgabiró és guerilla-vezér Barsban. Ennek fia Péter, kinek fia Gyula Nyitraszegen volt birtokos, melyet Péter vasszorgalommal számos birtokostól összevásárolt.
Czímer: kékben, fészkében ülő, fiait vérével tápláló gödény. Sisakdísz: paizsalak. Takarók: kékarany-veresezüst.

Detrich
Dillesz.
Dillesz (Turnai és dicskei). Hont, Nyitra, Trencsén és Bars vármegyékre kiterjedt család. A XVI. században tünik fel. András fia Péter 1594-ben Baragyáni Tamással egyezkedik. Péter 1628-ban királyi megerősítő levelet nyer Nagy-Sáró és Besse, valamint több trencsénvármegyei helységben levő birtokrészekre. Péter az 1684-iki barsi nemesi felkelő seregben vett részt s Érsekujvárnál megsebesült. Ignácz 1752 jún. 18-án Kolinnál halálosan megsebesült. József a XVIII. sz. közepén a nagyváradi káptalan jogtanácsosa és javainak igazgatója. II. Ignácz (1757) Deménden birtokos, a hontvármegyei ágat alapítja. Mátyás a XVIII. század végén a verebélyi posta-regalét szerzi meg. Fia István a verebélyi érseki székek adórovója (1844). Fiai: Sándor, Bars vármegye főügyésze, később a verebélyi járás főszolgabírája, 1896-ban a vármegyei múzeum alapját vetette meg. Kálmán, kir. aljárásbiró Verebélyen.
Czímer: kékben, hármas zöld halomról ágaskodó egyszarvú. Zárt sisak. Sisakdísz: jobbjában görbe kardot, baljában borágról három szőlőfürtöt tartó, kinövő két farkú aranyoroszlán. Takarók: kékarany-feketevörös.

Dillesz
Dióssy.
Dióssy (Tótdiósi). Első ismert őse D. Kristóf (1509) Tótdióson birtokos. A család 1632-ben Gellénfalva, Alsó-Várad és Dolina helységekre nyert adományt. Már 1600 körül Ohajon birtokos volt. Az 1732. évi barsmegyei kétségtelen birtokos nemesek névsorában Miklós nevével találkozunk. Tagjai közül Ádám (1715-1779) Nyitra vármegyei II. majd I. alispán s később udvari tanácsos. 1776 és 78-ban nejével: szül. Zerdahelyi Zsuzsánnával végrendeletileg családi hitbizományt alapított, mely habár szentesitve nincsen, a család által maig is, mint ilyen haszonélveztetik. Dénes 1848/49-ben honvédőrnagy. A család 1848 előtt Kis-Lóth községben bírt földesuri joggal, jelenleg József Ohajon birtokos.
Czímer, családi közl.: I. kékarany-veresezüst. II. veresben, arany koronán álló, fekete, egyfejű sas. Sisakdísz: nyilt fekete szárny közt görbe kardot tartó pánczélos kar. Takarók: kékarany-veresezüst.
Dóczy.
Dóczy. (Nagy-lucsei.) A Hunyadiak korában tűnik fel. Mihály 1443-ban Hunyadi János számtartója, György 1458-ban Világos vár kapitánya. A család fényének alapját Fülöp második fia Orbán vetette meg. Orbán 1476-79-ig székesfehérvári prépost, 1480-ig altárnok és pécsi prépost, ugyanezen évben kir. kincstárnok és váczi segédpüspök, 1481-ben győri majd bécsi, 1486 október 27-én egri püspök († 1492). Testvére Benedek 1488-ban iktattatik a szent-erzsébeti uradalom felébe. Ennek fia Ferencz (1515-26) Bars vármegye főispánja, a ki a mohácsi ütközetben esett el. Fiai: I. Gábor és Miklós, (1525-65), Gábor fia András (1586-1618) Bars vármegye főispánja. 1605-ben Revistye várában találjuk, hol Bocskay hadai előtt meghódolt. Később szatmári főkapitány és főpohárnok. Miklós (1525-65) 1552-ben részt vett a szerencsétlen kimenetelű szegedi ütközetben, fiai Imre, (1752-94), Ferencz 1753-ban török rab, Lőrincz, (1585), a ki egy selmeczbányai polgárcsalád leányát 533Rubigalli Apolloniát vette nőül, István 1586-1625 Bethlen Gábor híve s követe Konstantinápolyban, koronaőr. Imre fia Zsigmond, a kit a zernovi török dúlás alkalmával nejével együtt elfogtak. († 1647), eltemettetett Vieszka templomában; vele kihalt a Dóczy család nagylucsei ága. István koronaőr fiai Miklós (1629) és Ádám (1635). A fenti Benedek testvérének Jánosnak, a ki Fülöpnek ismertetett fiai, Döme és Gergely, az 1505. évi országgyűlésen csongrádi követ, 1526 után Szapolyai híve. Döme (Damian) fia János 1526 után Szapolyai híve, főkamaramester, megöletett 1534-ben, ennek unokája János, Lipcse vára után felveszi a Lipcsey családnevet. A család Saskőt és Revistyét bírta, melyeket Orbán püspök szerzett családja számára s a melyekre Ferencz főispán fiai: Miklós és Gábor 1563-ban nyertek új királyi adománylevelet. Zsigmond 1640-ben Saskő és Revistye szabad bárójának írja magát. Miklós Szénásfalut is bírta, melyet 1573-ban elzálogosított.
Czímer: veressel és kékkel balharánt vágott paizsban felül aranygolyót tartó haladó ezüst oroszlán, alul hatszögü aranycsillag. Sisakdísz: hatszögü aranycsillag. Takarók: vereskék-veresarany, (czímeradományozás Nagylucsei Orbán és rokonai részére 1480 február 2).
Dombay.
Dombay. (Dombovári és ivánchfalvi.) Tolna vármegyéből származik, hol már a XV. században birtokos volt. János 1506-ban, Pál és János 1591-ben nyertek czímeres levelet, de a család utóbb még 1611-ben is Alsó- és Felső-Atrak, Csöpöny, Győrőd, Felső-Veszele helységekre és Bárcz pusztára nyert adományt. Jelenleg Vilmos Bars-Endréden birtokos. Tagjai közül: Miklós 1462-ben horvát bán; Pál (1469) kir. főlovászmester; Dávid (1495) kaposvári kapitány; Pál az 1514-ben Verbőczy hármas könyvének átvizsgálására kiküldött bizottság tagja. János (1506) Jaicza ostrománál tüntette ki magát; János 1526-ban Tolna vármegye főispánja. Mihály 1551-ben temesvári csapatkapitány, Ferencz, udvari tanácsos (1758-1810); Vilmos (1890-95) Bars vármegye volt alispánja; Hugó, (sz. 1843) költő és iró.
Czímer: (1591. évben adományozott) ezüstben, zöld alapon, görbe kardot tartó természetes oroszlán, a kardon átütött török fő. Sisakdísz: növő paizsalak. Takarók: kékarany-veresarany. (Az 1506-ban adományozott czímert a nyitramegyei kötetben közöltük.)

Dombay
Dóra.
Dóra. D. másként Szabó Imre előfordul az 1755. évi nemesi összeirásban.
Ebeczky.
Ebeczky. Nógrád vármegyéből származik. A családra vonatkozó adatok a XVI. század közepéig nyúlnak vissza. Két ágra szakadt, ú. m. ebeczki és ináncsi ágra. Tagjai közül: István, II. Rákóczy Ferencz lovasezredese, 1711-ben tábornok; (sz. 1671 táján Léván † 1719); Sámuel 1711-ben Bercsényi főtitkára; Imre, Érsekujvár parancsnoka; (1704-1706); Ádám 1710-ben vezénylő ezredes. Az 1732. évi összeírásban a vármegye kétségtelen birtokos nemesei közőtt József nevével találkozunk.
Eszterházy.
Eszterházy. (Galántai gróf és herczeg.) A Salamon nemzetségből származik. Őse Mocud, (1186), III. Béla király pristaldusa. Az E. nevet először Benedek használja (1553). Fia Ferencz, (1579), Pozsony vármegye alispánja, a ki anyja galántai Bessenyey Ilona után a galántai uradalmat örökölte. A család fényét Miklós (sz. 1583 † 1645) vetette meg. Miklós 1613-ban bárói, 1626-ban mint nádor grófi rangra emeltetik, mely 1712-ben az egész fiágra kiterjesztetett. II. József 1783 julius 11-én a birodalmi herczegi rangot Miklós József herczeg összes fi és női ivadékaira kiterjesztette. Az idősebb, vagyis a fraknói ágból Pál herczeg, a nádor, a lévai uradalmat szerezte meg, mely egész 1861-ig maradt a herczegi ág birtokában. Tagjai közül: Tamás báró, lévai várkapitány 1652 augusztus 26-án vívott vezekényi ütközetben esett el. Kívüle a családnak még három tagja maradt halva a csatasíkon: Ferencz báró, balassagyarmati kapitány, László gróf (Miklós nádor fia), soproni főispán és Gáspár báró, aranysarkantyús vitéz. A grófi ágból a zólyomi ágazat, melyet Pál (sz. 1587) alapított, jelenleg is birtokos a vármegyében. Ezen ágazatból István báró fiai: Antal, István, Sándor és János 1715-ben emeltettek grófi rangra. Kázmér Miklós gróf (sz. 1805 † 1870) az 1839. évi országgyűlésen a főrendi ellenzék vezérférfia. Fia: Dániel (sz. 1843) nagymálasi birtokos.
Fábry.
Fábry. A XVIII. században tűnik fel a vármegyében, Józsefet az 1755-iki összeírás említi. A Kazy-családdal állott rokonságban.
Farkas.
Farkas. (Románfalvi.) F. István és Péter 1687-ben nyertek czímeres nemes-levelet. 1732-ben már Bars vármegye birtokos nemesei közt találjuk Sándor örököseit. Pál 1848-ban a lévai kerület országgyűlési képviselője volt. Jelenleg Ákos és Orbán lévai lakosok, állami tisztviselők.
534Czímer: kékben, zöld alapon, két egymás mellett álló s kivont kardot tartó magyar vitéz, jobb lábaikkal egy-egy török fejet taposva. Sisakdísz: két egymás felé hajló s görbe kardot tartó veres mezű kar. Takarók: kékarany-veresezüst.
Fischer.
Fischer. F. János 1699-ben nyert czímeres nemeslevelet, melyet Nyitra vármegyében 1700-ban hirdettek ki. Ferencz a XVIII. század közepén a gróf Forgách-féle gyalogezredben szolgált, nemességét 1773-ban igazolta hasonnevű fiával és Jánossal együtt. Nemes-Kosztolányban volt birtokos.
Foglár.
Foglár. Hont vármegyéből származik. Pál 1583-ban nyer czímeres nemeslevelet; utóda Pál 1698-ban Tésát szerzi meg, fia Imre 1724-ben Hont vármegye alispánja, ennek fia Imre (1756-1758) szintén honti alispán, testvére János (1796-1803) alispán. Barsban 1755-ben találkozunk e családdal. Imre a XIX. század első felében Kis-Málas puszta földesura.
Forgách.
Forgách. (Ghymesi és gácsi gróf.) A Hont-Pázmán nemzetségből származik. Őse Ivánka comes fia András, bányai főispán. A család II. Endre király adományából bírta Ghymest, melyhez IV. Béla király 1242-ben az alsóghymesi földterületet adományozta, hol a család várat épített. I. András tárnokmester (1241-1290) fia Ivánka († 1312-ben) elveszítette Ghymest, mely Csák Máté kezébe került, honnan Károly király birtokába jutott. A család ekkor Koszmályon vonta meg magát. Balázs eleinte Nagy Lajos nénjének Erzsébetnek udvarában szolgált. 1383-ban Mária királynő pohárnoka lett, mint Mária királynő legbizalmasabb embere a Kis Károly elleni összeesküvés részese lőn. 1386 február 7-én II. Károlyt halálra sebezte, mely tettéért visszanyerte ősi birtokát. A család idővel két főágra szakadt; az idősebb, vagyis ghymesi, melynek III. Péter barsi főispán (1493-1505) és a gácsi ágazatra, melynek Gergely nyitrai főispán az alapítója. Tagjai sorából V. Ferencz, Bars vármegye főispánja volt s grófi rangot nyert († 1647). VII. András 1675-ben emeltetett grófi rangra. Simon (sz. 1669 † 1730), II. Rákóczy Ferencz tábornoka a ghymesi uradalmat bírta, melyet 1711 után, mivel a szatmári békekötést el nem fogadva Lengyelországban maradt, elveszítette s az uradalmat Wratislau gróf vette meg, kitől az uradalom egy részét VII. András fia IV. Pál 1712-ben visszaváltotta. Ettől kezdve a ghymesi uradalom IV. Pál († 1746) ágának birtokába jutott, fia Károly († 1778) ennek fia: III. József, ezé Károly (sz. 1783 † 1859) fia Károly, (sz. 1825), a hitbizomány jelenlegi haszonélvezője, Velsiczet bírja. Tagjai közül kiemeljük a következőket: I. Péter, főhadvezér a husziták ellen (1387-1420). I. Zsigmond, kir. kincstárnok, 1525-ben czímerújítást nyert. Fiai: III. Imre trencséni főispán, († 1589), III. Ferencz, történetíró, nagyváradi püspök, (1510-1577), I. Simon, dunántúli főkapitány († 1589). Ennek fiai: IV. Ferencz, kir. helytartó, nyitrai püspök, bibornok, majd esztergomi érsek, (1566-1615), II. Zsigmond, Nógrád és Szabolcs vármegye főispánja, országbíró, majd nádor, (1565-1621), Miklós (1632-1636) és Ferencz (1636-1648) Bars vármegye főispánjai, az utóbbinak tragikus halálát a vármegye történetét tárgyaló részben ismertettük. II. Zsigmond nádor fia I. Ádám, országbíró, Nógrád vármegye főispánja 1640-ben grófi rangra emeltetett. Fia II. Simon, II. Rákóczy Ferencz tábornoka, (1669-1729), mint számkivetett halt meg Zulkiván, Lengyelországban.
Füssi.
Füssi. Füss, a honnan több ily nevű család származik, eredetileg szolgagyőri várbirtok volt. Az egyik ily nevű család őse Szoncsuk, kinek fiai Miklós, Dezső, János, Rubin 1343-ban osztoznak Ebedecz, Füss, Valkház, Tild és Aszna (Ózna) birtokokon. Miklós utódai a XV. században az Ebedeczi családnevet vették fel; a Jánostól származók a Füssi családnevet, de ennek ága, unokájával Lászlóban (1456) kihalt; leányát Borbálát Apagyi Pál vette nőül, (1465), kinek utódai felvették a F. családnevet. Egyik fia János (1492) somosi, a másik fia György (1488) apagyi előnévvel élt. György utódainak a XVII. század elején magva szakadt.
Gaál.
Gaál. (Gyulai nemes és báró). Békés vármegyéből származik. Őse Ispán Gal (1508-1520), a kit Gyula városában még Hunyadi Jánostól nyert két udvartelek birtokában II. Lajos király megerősített. Ennek fiai: I. András 1515-1584-ben adórovó, István 1515-1574, Bertalan 1515-1561. I. András fia Mihály, (1557-1593), ezé III. György, (1647-1663) Pozsony vármegyébe költözött, kinek fia III. István, nyitrai kapitány (1660 táján), fiai: I. László, Gábor és Sándor (1717-1735) már bars-megyei birtokosok. Az 1755. évi összeírásban már öt tagja szerepel a vármegye nemessége között. Tagjai közül: Alajos, a verebélyi székek alispánja és 1848-ban országgyűlési követ. Lajos (sz. 1810 Új-Barson † 1877) a II. osztályú vaskorona-rend vitéze, osztrák bárói rangot nyert. A család Zsitva-Gyarmaton bírt földesúri joggal; jelenleg Bars-Endréden birtokos. G. János 1655-ben nyert megerősítő czímeres-nemeslevelet III. Ferdinánd királytól.
Czímer (nemesi): kékben, hármas zöld halom középsőjén, nyakán kelevézzel átdöfött arany-oroszlán. Sisakdísz hiányzik. Takarók: veresarany.
Gaffor à Paar.
Gaffor à Paar. A XVII. század végén Nyitra vármegyében tűnik fel. Márk Antal (1704) utódait már Barsban találjuk. Imre előfordul az 1755. évi összeírásban; fiai Ferencz és János 1773-ban Nyitraszegen és Vieszkán birtokosok.
Czímer: Veressel és kékkel vágva. Felül a vágási vonalból kinövő fekete sas, alul lépő fehér ökör. Sisakdísz: paizsbeli sas. Takarók: kékarany-veresezüst.
Ghyczy.
Ghyczy. (Ghiczi, assa- és ablánczkürti) Veszprém vármegyéből származik, első ismert őse Móricz, kinek fiai Márton és Bertalan 1244-ben hatalmaskodásaikért Gicz földjük elvesztésével bünhődnek. A családfa Lénárdtól szakadatlanul terjed, kinek egyik fia József 535a verebélyi érseki székek nádora, később nyitrai alispán, 1550-ben Assakürt várára, Oszlány mezővárosra nyert adományt. 1564-ben György, Farkas és János, valamint unokaöcscseik Pál és László czímerbővítést nyertek. A XVI. század második felében kötött egyezség értelmében Oszlány István birtokába jut (1577). Ennek fia György 1611-iki végrendeletével Oszlányt nejének és leányának Magdolnának hagyta, a ki 1622-ben már Balassa Simon neje volt. Hasztalan tiltakoztak ez ellen G. János és Ferencz, mert a család elveszítette Oszlányt, mely később a gróf Pálffyak kezébe került.
Czímer: veressel és kékkel hasítva. Elől rovátkos és nyitott kapuval ellátott vártoronyból növő, koronás arany-oroszlán, hátul zöld hármashalomra oszlopszerűen állított, egyenes kardot tartó, veres mezű kar, a kard hegyén véres tatársüveges fő. Sisakdísz: nyílt fekete szárny közt paizsbeli kar, fő nélkül. Takarók: kékarany-veresezüst.

GHYCZY.
Göcze.
Göcze. Az 1755. évi nemesi összeirásban Antallal találkozunk. Ily nevű családot Pozsony-megye bizonyítványa alapján 1773 és 1828-ban Pest-megye nemesei közé vettek fel.
Hellenbach.
Hellenbach (Paczolaji báró). Körmöczbányai bányász család, melyből János-Gottfried, Lipót császár udvari orvosa, 1686-ban bárói rangra emeltetett. Az 1755. évi összeirásban Károly és Lajos bárókat találjuk Bars vármegyében. A XVIII. század második felében (1784-1798) egyes tagjait Pest vármegyében találjuk. Két ágra szakadt. Az első, vagyis magyarországi, kihalt. Utolsó tagja Zsuzsánna († 1881) br. Stainlain Edéhez ment nőül; a második ág Horvátországban virágzik.
Hodosy.
Hodosy. H. Pál fel van véve a vármegyei kétségtelen birtokos nemesek 1732. évi összeirásában; özvegye az 1755 éviben. Ily nevű család Nógrád és Nyitra vármegyében is birtokos volt és 1651-ben szerzett czímeres nemeslevelet.
Holly
Holly. (Hradnai) Hradnai Holly Pál 1488-ban nyert czímeres levelet Mátyás királytól.
Horeczky.
Horeczky. (Horkai báró) Csehországból származik. János (1602) morvaországi alkanczellár; fiát Gábort az 1635-1673 törvényczikkel honfiusították. 1653-ban bárói rangot nyert. Utóda János Miksa, kiknek neje Majthényi Angela volt, fia Ferencz († 1819), a ki anyja után a berencsi uradalom egy részét birta. Utolsó fisarja Ferencz (sz. 1819) 1864-től pozsonyi kanonok és prépost.
Horváth.
Horváth. Nemességét 1844 jul. 11-én igazolta.
Hunyady.
Hunyady. (Kéthelyi gróf.) Első ismert őse a Hunyad vármegyéből származó Nagy András, a ki 1607-ben nyert czímeres nemeslevelet. Családja átszármazott Nyitra és Bars vármegyékbe. Fiai közül László Barsban telepedett le; tőle származik a nemesi ág, míg az 1653 táján Somogyba költözött Ferencztől a grófi ág. H. Antal és fia János 1745-ben a kéthelyi előnevet nyerték. János 1755-ben bárói, fia János 1792-ben magyar, 1797-ben római szentbirodalmi grófi rangra emeltetett. Tagjai közül: László a kir. udvari kanczellária titkára (1690); András 1688-ban Bars vármegye főjegyzője, utóbb (1694) barsi alispán, alországbíró s alnádor († 1719) Cserenyén volt birtokos, melyet a Majthényiaktól szerzett meg. Neje Majthényi Farkas özvegye volt. István († 1743) nyitrai alispán; Ferencz († 1882) fiai Imre (sz. 1827 † 1902) cs. kir. alezredes; László (sz. 1826 † 1898) 1848-ban a somogyi zászlóalj parancsnoka, később Mosony vármegye főispánja; Kálmán (sz. 1830) főszertartásmester. A család Nagy-Kálnán, Alsó-Pélen, Bessén, Marosfalván bírt földesúri joggal. László gróf Alsó-Pélen volt birtokos, Kálmán gróf örökösei Fakó-Vezekényt, Kis-Kálnát és Nagy-Sárót birják.
Czímer: négyelt pajzs szívpaizszsal, ebben aranyban, levágott természetes fatörzsön ülő holló, csőrében arany-ékköves gyűrüvel. 1. 4 ezüstben, zöld alapon ágaskodó természetes medve, előlábaiban nádszálat tart. 2. 3 kékben, jobbra fordult, könyöklő pánczélos kar, három keresztbe fektetett arany-nyílat markol. Két sisak: I. két arany-rúdról csüngő kétcsúcsos veres zászló közt, két nyitott fekete és arany-szárny. Takaró: feketearany. II. kékkel és aranynyal váltakozva vágott szarv közt a paizsbeli kar. Takarók: kékezüst.

HUNYADY.
Hunyady.
Hunyady. (Kis-Krsztyenei.) A fenti László a XVII. század első felében Bars vármegyében telepedett le. A család 1694-ben Nyitraszegen nyert adományt. A XVIII. század első felében a család Kis-Krsztyenét bírta, honnan előnevét vette. Tagjai közül: László 1664-ben Bars vármegye jegyzője és helyettes alispán, a vármegyei nemesi felkelősereg vezére, (1677-1694), Bars vármegye alispánja († 1723). László 1679-ben Felfaluban és Cserenyén volt birtokos. Már 1664-ben tekintélyes vagyona volt, mert a személyes nemesi felkelésen kivül még 4 lovast állított ki. András (1701-1711) szintén alispán. Az 1755. évi öszszeírásban László özvegye, Ignácz és János vannak felvéve. 1773-ban Ignácz Bars vármegye aljegyzője, fia Antal; Lajos (1738) Komárom vármegye főszolgabirája.
Huszár.
Huszár. (Újfalusi.) H. Márton 1591-ben nyert czímeres nemeslevelet, melyet ugyanez évben Új-Bányán kihirdettek. A nemességet Márton, Bars vármegye esküdtje, valamint fiai János, Márton és József 1773-ban igazolták. A család idővel átszármazott Nyitramegyébe.
Czímre: (színjelzés nélkül) pólyával vízszint vágva. Felül a vágási vonalból kinövő férfiú, fején koszorúval, jobbjában három búzakalászt, baljában virágot tartva. Alól három hatszögű csillag. Sisakdísz: paizsbeli férfiú.
Hrussói.
Hrussói. Valószínűleg Erdélyből származik, honnan Hunyadi János kormányzósága idejében Trencsénbe telepedett. Első ismert őse Kolozsvári Lőrincz (1455) trencséni várnagy, 1463-ban Zábláthon birtokos, honnan Zábláthinak is neveztetett. Mátyás király Kolozsvári II. Lőrinczet és Mátyást 1482-ben Zábláth birtokába rendeli iktattatni. Lőrincz 1500-ban trencséni és bajmóczi várnagy, 1491-1525-ben Trencsén 536vármegye alispánja. Lőrincz az az oklevelekben a Kolozsvári néven kivül Zábláthi, Saltzer, Solár, Hrussói és Hrusovszky néven neveztetik. 1481-ben Hrussót, 1482-ben Ugróczot, 1504-ben Sárkány Ambrustól Zsitva-Keresztúrt, Knezsiczet szerezte meg. († 1525-ben Ugróczon.) Ugyanezen években e családból Jakab, Zábláthi néven, garam-szent-benedeki apát, (1498-1527), kinek viszontagságos életét a vármegye történetét tárgyaló fejezetben már ismertettük. II. Lőrincz fiai: János († 1559) és Jeromos, János fiai: Mátyás (1588) kir. harminczados és Mihály (1563-1577) Zábláthon és Hrussón birtokos. Jeromos fia János († 1559), leánya Margit, a ki 1542-ben Schellendorf-Burián Pál Stilfriedhez, Hornspick urához ment nőül. Ennek két fia János és Mihály felvették a Saltzer nevet. János utóda János, (1702), Mihály utódainak a XIX. század elején magva szakadt.
Czímer: hasított paizs. Elől: három rózsával megrakott haránt-gerenda felett s alatt 1-1 hatszögű csillag. Hátul: ágaskodó oroszlán. Sisakdísz: nyilt szárny közt hatágú csillag.
Illés.
Illés. (Edvi és tarnóczi.) Dunántúlról származik. Ádám a XVIII. század második felében evang. lelkész Rétiben, fia Pál (sz. 1793) a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Ádám 1859-ben ügyvéd és a nógrádmegyei Tolmácson birtokos. Béla jelenleg árvaszéki ülnök.
Illovay.
Illovay Lászlóffy másként Laczkovich János és testvére 1614-ben czímeres nemeslevelet nyertek, melyet Trencsén vármegyében hirdettek ki. János már 1620-tól az illovai előnévvel élt; unokája Imre, kinek neje Zobonya Kata, († 1687), ennek gyermekei Mátyás és György vették fel az Illovay családnevet. A család a XIX. század első felében kihalt. Nagy-Endréden volt birtokos.
Jaklin.
Jaklin. (Elefánti.) Nyitra vármegyéből származik. Kiváló tagja Balázs, (1691-95) nyitrai püspök; testvére Miklós, a ki bárói rangot nyert, Elefánton volt birtokos. István (1735-1787) esztergomi kanonok, József (1760-70) a dunáninneni kerületi tábla ülnöke. 1698-ban Hizéren volt birtokos.
Jekelfalussy.
Jekelfalussy. (Jekel- és margitfalvi.) Szepes vármegye legrégibb családainak egyike. Őse Jekkul, gölniczbányai polgár, a ki 1284-ben Jászótól a Szepsibe vezető régi útig terjedő erdőségeket nyerte a királytól. Ő alapította a Gölniczbányától egy órányira fekvő Jekelfalvát. Idővel átszármazott Abaúj, Borsod és más vármegyékbe. Barsban a XIX. század első felében Lajos és fia Antal Körmöczbányán laktak, előfordulnak az 1813. évi nemesi felkelés összeírásában.
Jeszenszky.
Jeszenszky. (Nagy-jeszeni.) Turócz vármegyéből származik. Őse Temérdek András a XII. században, utóda Mihály comes, IV. Béla király híve, a ki utóbb a morvamezei ütközetben (1278) esett el. László 1526-ban Mohácsnál esett el. Jeszen földére a család 1271 és 1281-ben nyert adományt, 1563-ban pedig czímeres levelet. Mihály 1688-ban Nógrádban birtokos. Ennek utódát Miklóst 1785-ben már Barsban találjuk. Fia Elek (1790) barsi alispán, neje Simonyi Teréz. Fiai: János alezredes, Károly kir. tanácsos és Bars vármegye alispánja, (1815), József főhadnagy, (1834), Miklós cs. kir. kamarás, őrnagy, 1855-ben osztrák bárói rangot nyert. Elek (1882) Bars vármegye alispánja. Károly alispán fia Károly (1845) Bars vármegye főszolgabírája. A család Zlatnán, Kis-Beládon és Nagy-Szelezsényben volt birtokos.
Czímer: (ősi) aranyban, zöld téren emelkedő lombos fa alatt haladó, visszafelé néző medve, melyet szürke felhőből előtünő, két nyilat tartó kar véresre döf. Sisakdísz: zöld, lombos fát tartó, kinövő medve. Takarók: kékarany-veresezüst. A bárói czímer, melyet J. János és gyermekei 1865-ben nyertek, a következőleg bővült: veressel és aranynyal rézsút vágott paizsban felül fehér lovon vágtató kékruhás magyar vitéz, kivont karddal. Alul az ősi czímer, két sisak; sisakdíszek: I. koronás fekete sas, II. az ősi czímer sisakdísze.
Jezerniczky.
Jezerniczky. Turócz vármegyéből származik. Miklós 1650-ben Zólyomban, Pál 1755-ben Nógrádban Szügyben volt birtokos; idővel átterjedt Bars, Komárom, Turócz és Szabolcs vármegyékbe.
Czímer: kékben, nyakán nyillal átdöfött, ágaskodó vadkecske. Sisakdisz: növő paizsalak. Takarók: kékarany-veresezüst.
Jókay.
Jókay. 1577-ben J. István és Mihály a mai Zsitva-Újfalu és Mikófalva között feküdt Jóka pusztán, egytelkes nemes emberek voltak. Mihály 1599-ben, Mátyás 1580-ban, Pál 1622-ben szerepelnek. 1622-ben még Benedek birtokos Jóka pusztán. 1630 táján a család Komáromba költözött.
Kálnay.
Kálnay. (Nagy-Kálnai.) A család eredetét a bevezető részben ismertettük. K. László (1505-1518) négy fia közül Ferencz túlélte a mohácsi vészt. Fia Albert (1563) a család nyitra- és pest-megyei jószágainak birtokosa, 1567-ben alispán és követ, költészettel is foglalkozott. Fiai: Ferencz és János 1593-ban említtetnek. Unokatestvérei K. György fiai István és János (1544-1593) anyjok után Kis-Vezekény, Szénásfalu és Vihnye jószágokat bírták. A fenti János és Ferencz 1640 előtt utódok nélkül elhaltak, velök kihalt a Kálnayak főnemesi ága. Javaikra gr. Pálffy Pál, kamarai elnök tette a kezét, de a család másik ágából ifj. Ferencz és András 1641-ben ellentmondottak, minek következtében 5371645-ben Geletnek, Kisfalud, Kürt, Szend, Almás, Szőkeháza és Iklad (utóbbi Nógrádban) az ellentmondóknak adatott vissza. András 1662 előtt magtalanul elhalt. A XVIII. század utolsó éveiben K. János és fia József Rimaszombatról, magát a magvaszakadt K. család utódának jelentvén ki, az ősi K. birtokok visszaszerzésére a kir. tábla előtt több pert kezdett a Kálnay-javak egy részét öröklő péli Nagy család ellen, a mi azonban eredménytelen maradt. A nagykálnai K. családon kívül még egy másik család is virágzott Bars vármegyében, a kis-kálnai K. család. 1472-ben tűnnek fel, Kis-Kálnát bírták. 1702-ben Miklós tűnik fel. Az 1755. évi nemesi összeírásban három tagja említtetik, a kik Kis-Kálnán birtokosok.

Kálnay
Kaszaniczky.
Kaszaniczky (Nagy-selmeczi). Liptó vármegyéből származik. Első ismert őse György 1395-ben nyert adománylevelet Zsigmond királytól. Idővel átszármazott Pest, (1795), Nógrád (1820) és Dániel 1845-ben Bars vármegyébe. A család Nagy-Selmecz negyed részét bírta. Tagjai közül: Ádám, (1748-1804) egyetemi tanár, majd esztergomi kanonok. Lajos, Liptó vármegye II. alispánja. (1846); Pál, ugyanott megyei ügyész; (1840; Béla, méneskari őrnagy; (1896); Kálmán, ügyvéd Léván.
Czímer: veresben, hármas zöld halom középsőjén jobb lábával arany-golyót tartó daru. Sisakdísz: görbe kardot tartó pánczélos kar. Takarók: kékarany-veresezüst.
Kazy.
Kazy. (Garam-veszelei.) Első ismert őse György a XIV. században. A család levéltára, mely a lévai várban volt elhelyezve, a XVII. század elején a lángok martaléka lett s így a család birtokában csak az 1664-ben élt Jánostól kezdődőleg vannak meg a családi oklevelek. Az 1664-ben élt János a lévai várban a Koháry-huszárok kapitánya volt, s a kit 1664 augusztus 16-án a törökök felkonczoltak. Fia János 1681-ben megerősítő czímeres nemeslevelet nyert. Királyi adományt a család az Alsó-Veszele, Kis-Salló, Kis-Sári, Alsó-Várad és Baracska helységekben levő birtokokra nyert. Mint Bars vármegye alispánja, Nemes-Oroszit nyerte kir. adományul. Fia László, barsi alispán, 1721-ben Felső-Garam-Veszelét nyerte adományul, másik fia János, († 1759), történetiró, harmadik fia Ferencz, (sz. Léván 1695 † 1760), jezsuita, a Pazmaneum igazgatója s történetíró. László fia: József, († 1768), Bars vármegye követe. Fia László († 1817), inzurgens, ennek fia István 1848-ban a barsi lovas nemzetőrök kapitánya († 1865). Fiai: László, jelenleg Nemes-Orosziban birtokos, Lázár volt tengerésztiszt, János Garam-Veszelén birtokos, cs. és kir. kamarás, Bars vármegye főispánja, a Lipót-rend lovagja; József, cs. és kir. kamarás, a vaskorona-rend és a legion d'honneur tisztje, min. oszt. tan., a hegyvidéki kirendeltség kormánybiztosa, (1901.) tart. honvédhuszárkapitány.
Czímer: veresben, zöld alapon balfelé fordult, görbe kardot tartó természetes leopárd szintén görbe kardot tartó arany-oroszlánnal küzd, mely jobb lábával levágott török főn nyugszik; a paizs felső jobb sarkában félhold, balfelől hatszögű aranycsillag. Sisakdísz: jobbról két ezüst holddal ellátott zöld, balról két arany-csillagos veres zászló közt kinövő pánczélos, sisakos és veres ruhás magyar vitéz. Takarók: kékarany-veresezüst.

Kazy
Keglevich.
Keglevich. (Buzini gróf.) Horvátországból származik. Első ismert őse Péter (1300 táján.) Utóda Péter 1520-ban jaiczai, (1537-1542) horvát-szlavon bán, családját a főranguak közé emelte, nevét főleg Jaicza várának hősi védelme által tette emlékezetessé. K. György 1598-ban horvátországi albán, fiai Péter (1627-1649) és Miklós († 1642) a család két főágának alapítói. Miklós 1646-ban nyert bárói rangot; Miklós és Péter 1687-ben grófi rangra emeltetett. A magyarországi ágból József gróf 1755-ben birtokos a vármegyében. József neje Thawonath Terézia révén jutott Kis-Tapolcsány birtokába, († 1774). Fiai: József, Zsigmond és Károly 1786-ban bérbe veszik Koháry Karolinától a kis-tapolcsányi uradalom 1/4 részét. Gábor (1825-27) csongrádi és (1828-42) nógrádi főispán, 1831-ben koronaőr, 1842-ben tárnokmester. Testvére László, a pesti vivóintézetet alapította. (1799-1847.) III. Károly fia János (sz. 1786 † 1856), cs. kir. kamarás, főpohárnokmester, 1823-ban Bars vármegye főispáni helytartója, 1825-39-ig főispánja, a kis-tapolcsányi uradalom birtokosa, mely a Hethési Pethe-féle örökség révén került a család birtokába. Fia István, (sz. 1840), az aranyosmaróti kerület volt országgyűlési képviselője, cs. és kir. kamarás, v. b. t. t.
Czímer: (jelenleg használt) veres paizslábban két ezüst pólya, e fölött kék mezőben két egymás felé fordult aranyoroszlán által tartott arany-markolatával a paizslábon nyugvó, hegyével felfelé irányított egyenes kard, hegyén grófi koronával. Két sisak. Sisakdísz: 1. és 2. befelé fordult ágaskodó oroszlán, közöttük a grófi koronára állított, arany-rudas, két fehércsíkos, veres zászló. Takaró: kékarany-veresezüst.

Keglevich
Kelecsényi.
Kelecsényi. (Kelecsényi és hrabói.) Nyitra vármegyéből származik. Első ismert őse K. Tamás 1367-ben királyi ember. A családi leszármazás az 1585-ben élt Mátyástól vihető le. Idővel átszármazott Trencsén, Pozsony és Bars vármegyékbe. Tagjai közül Zsigmond (1768-1816) trencséni főszolgabiró; fia Gáspár, (1787 † 1858), ennek fia Rafael (sz. 1825) 1847-ben Nyitra vármegye tiszteletbeli aljegyzője, jelenleg Bessén, Nagy- és Kis-Fajkürtön, Baracskán, Mező-Kis-Sallón birtokos. Testvére József, (sz. 1815), a ki a XIX. század közepén mint az irodalom lelkes pártfogója volt ismeretes.
Czímer: kékben, balrafordult aranyvéddoronggal ellátott, görbe kardot tartó pánczélos kar, mely felett három hatszögű 538aranycsillag s ezüst félhold ragyog. Sisakdísz: paizsbeli kar. Takarók: kékarany-veresezüst. (Siebmacher II. k., 223. T.)

KELECSÉNYI.
Kelcz.
Kelcz. (Fületinczi és loóki.) Ősrégi salzburgi nemes család, melyből István és Farkas 1564-ben már nemesség-megerősítést nyertek. A család a XVI. században Vas, a XVII-ben Abaúj vármegyékben lép fel, idővel átszármazott Szabolcs, Pest, Ung, Borsod vármegyékbe, a hol jelenleg is Vattán birtokos. Tagjai közül József, (1780), udvari kanczelláriai referendárius, honti főispán, a Szent István-rend vitéze, Ádám, (1787), a dunántúli kerületi tábla elnöke, Zsigmond 1741-ben Abaúj vármegye követe, Antal 1775-ben abaúji alispán, Imre, győri kanonok, (1787), a kőszegi árvaház alapítója, István (1860) abauji alispán, Gyula, jelenleg Zsitva-Újfaluban lakik.
Czímer (családi közlés): veressel és aranynyal hasítva. Elől fazéksisak három strucztollal, hátul görbe kardot tartó pánczélos kar, a kard hegyén átütött turbános török fővel. Sisakdísz: veressel és aranynyal, ezüsttel és veressel vágott nyilt szárny. Takarók: veresarany, veresezüst. II. Veressel és kékkel vágva és hasítva. 1. Veresben három strucztollal diszített sisak. 2. Kékben görbe kardot tartó pánczélos kar, a kardon átütött török fővel. 3. Kékben mogyorót tartó természetes mókus. 4. Veresben görbe kardot tartó aranyoroszlán. Sisakdísz: kékkel és aranynyal, ezüsttel és veressel vágott, nyilt szárny.

Keltz
Kerekes.
Kerekes. Trencsén vármegyéből származik. Őse János 1662 szeptember 5-én nyert czímeres nemeslevelet. Fia István, (1710), Bars vármegye főadószedője, fia János, (1728-40), esküdt, ennek fia József, († 1809), a vármegye levéltárnoka, ennek fia Károly († 1842) Nyitra vármegyébe költözött.
Kereskényi.
Kereskényi. E család a XVII. század közepén tűnik fel a vármegyében. László 1665-ben ellentmond bessenyei Nagy Ferencz beiktatása alkalmával Felfalu, Kis-Ugrócz helységekre nézve. Tán ennek utóda Zsófia, a ki az 1557. évi nemesi összeírásban szerepel.
Klobusitzky.
Klobusitzky. (Klobusitzi és zétényi.) Trencsén vármegyéből származik. Első ismert őse Tamás 1421-ben királyi ember. 1456-ban már Klobusitz birtokában volt. István 1612-ben nemességerősitő oklevelet, János 1638-ban czímerlevelet nyert. 1686-ban a család Zétényre nyert királyi adományt. Ferencz és gyermekei 1692-ben bárói, Xavéri Ferencz kalocsai érsek, Antal és István bárók grófi rangra emeltettek. A bárói, valamint a grófi ágnak magva szakadt. A család 1680-ban telepedett Bars vármegyébe s Kálaz, Hind, Gesztőcz és Zsitva-Újfalu helységekben bírt földesúri jogggal. János (sz. 1838) országgyűlési képviselő, Zsitva-Újfaluban, Gesztőczön, Kálazdon és Nagyhinden birtokos.
Czímer: (az 1638. évi) veresben, hármas zöld halom középsőjébe ütött karó körül tekerődző szőlővessző, zöld levelekkel s 7 szőlőfürttel. Sisakdísz: jobbról veressel és ezüsttel, balról aranynyal s kékkel vágott nyilt szárny közt görbe kardot tartó, kinövő koronás arany-oroszlán. Takarók: kékarany-veresezüst.

KLOBUSITZKY.
Kmoskó.
Kmoskó. (Bereniczei.) Liptó vármegyéből származik, hol jelenleg is birtokos. Tagjai főleg a hivatalnoki pályán tüntek ki. Ágost 1820-30 m. kir. kamarai tanácsos; László (1847) udv. kanczelláriai fogalmazó, utóbb titkár († 1857). Elek (1820-25) m. kir. helytartósági tisztviselő. Benedek 1857-ben telepedett le Barsban. Béla jelenleg lévai lakos.
Koháry.
Koháry. (Csábrági és szitnyai gróf.) Őse, a kitől a leszármazás szakadatlan terjed: Imre 1560 táján élt. Fia Péter (1593-1629) a csábrági és szitnyai uradalmakat szerezte. Fia István füleki örökös főkapitány és honti főispán, a lévai határban vívott ütközetben esett el († 1664). Fiai II. István († 1731) országbíró és Farkas, (1686 † 1704). András († 1757) honti főispán, előfordul az 1755. évi nemesi összeírásban. Fiai: Miklós (sz. 1721 † 1769) tábornok és honti főispán, II. Ignácz (sz. 1726 † 1777) honti főispán, ennek fia Ferencz a család utolsó fisarja († 1826) eltemettetett a szent-benedeki családi sírboltban. Tagjai közül: Péter 1616-ban bárói, II. István 1685-ben testvéreivel együtt grófi és Ferencz 1815-ben herczegi rangra emeltetett.
Koller.
Koller. (Nagymányai nemes, báró és gróf.) Tirolból származik. János Kristóf 1633-ban nyert czímeres nemeslevelet, mely Sopron vármegyében hirdettetett ki. Nagy-Mányára a család 1737-ben nyert királyi adományt. K. Xavéri Ferencz 1752-ben bárói, 1758-ban osztrák, 1772-ben magyar grófi rangra emeltetett. Tagjai közül Ferencz 1759-87 Bars vármegye főispánja. József († 1755 előtt) Nagymányán volt birtokos.
Czímer: (nemesi) négyelt paizs. 1. Kékben, zöld alapon balrafordult fekete ló. 2. Veresben kivont pallost tartó kétfarku arany-oroszlán. 3. Ezüstben három rózsa. 4. Kékben két arany-pólya. Sisakdísz: két elefántorony közt ágaskodó fekete ló. Takarók: kékarany-veresezüst.
Konkoly-Thege.
Konkoly-Thege. Komárom vármegye legrégibb adományos családainak egyike. Őse Máté (1242). Fiai: István Thege de Konkoly és Barnabás. István fia Miklós (1357-77). Barnabás fia András (1306), utóda I. János 1471-ben adományt nyer Konkoly és Merche helységekre. Albert 1485-ben kir. ember. A jelenleg élő nemzedék őse Péter (1572-1611). K. T. Gyuláné jelenleg Szodón és Nagy-Szelezsényen birtokos. József, a Komárom vármegyéből Barsba származott Pál legidősebb fia Budapesten ügyvéd. Pál legfiatalabb fia Sándor, Hontban Szántón gazdálkodik és az 1896-901 cziklusban képviselő volt.
Koptsányi.
Koptsányi. A XVII. században Nyitra vármegyében tünik fel, hol Köpcsény és Felső-Elefánt helységekben volt birtokos. Nemességét 1824 decz. 13-án hirdettette ki Barsban.
Czímer (színj. nélk.): Lovon ülő magyar vitéz, jobbjában görbe kardot tart, melyen levágott török fő van átütve, a ló előlábai alatt megcsonkított török katona holtteste fekszik. Sisakdísz: görbe kardot tartó pánczálos kar, a kardon átütött török fővel.
539Kosztolányi.
Kosztolányi. (Nemes-kosztolányi.) A legrégibb idők óta, ott a hol közelében a Divék nemzetségből leszármazott különféle nevű családok, mint a Rudnayak, Divékújfalussyak, Majthényiak stb. az egész vidéken el voltak terjedve, voltak a Kosztolányiak is birtokosok. Al- és Fel-Kosztolányban, hol régen elpusztult sziklaváruk nyomai még ma is láthatók. A K. család a XIV. században nemcsak előkelő, de vagyonos család volt, a mit fényesen igazol ama párviadal is, melyet a család két tagja 1377-ben Nagy Lajos király előtt Budán, fényes társaság előtt vívott egymással.
A család első ismert ősei Kelemen és Paska. Az utóbbinak unokája Tiborcz fia Tamás 1350-ben unokatestvérét, a fenti Kelemen fia Dénes fia Patauchot meggyilkolván, ennek testvérével, Csankonnal 1377-ben bajvívásra köteleztetett, melyben legyőzetvén, javaitól is megfosztatott. Paska ága a XIX. század elején kihalt. A most élő ágaknak Kelemen unokája Csernek, Ananiás fia és Csankonnak unokatestvére a közös ősük. 1356-ban Csánkon, Konth Miklós nádortól kapott oklevél szerint osztozik Loránddal, Ananiás fiával és Istvánnal, Csernek fiával. 1361-ben Csankon határjáró levelet kap Bebek István országbírótól. 1362-ben Paska még mint Saskő várnagya szerepel. 1373-ban Nagy Lajos király rendeletéből határjáró levelet kaptak Ananiás fia Miklós, Ottmár fia és Paska unokája Márton, meg Csernek fia István. 1435-ben Zsigmond király új adománylevelével az akkor élt családok Báthory István országbíró által al- és felkosztolányi és kétújlehotai birtokaikba bevezettetnek, nevezetesen Márton fia Pál, János fia Ferencz és Briccius fia János a Paska ágból, azután Csernek unokájának Laczk fia Lőrincznek fiai, László és Lázár s ennek fia László, végül Csernek fiának Bálintnak fia András, Bálint másik fiának, Jánosnak fiai Bálint és Mihály s ennek fiai Simon és Tamás. - Paska ágából Pál fia György (Policarp) Mátyás király tudós diplomatája. 1458-ban Mátyás király magántitkára, 1460-ban követségben járt a pápánál, 1472-ben veszprémi kanonok, majd Rómában a pápai széknél követ. († 1489 után.) Fivérének, Mihálynak fia Miklós, 1481-ben pápai közjegyző Rómában. - Paska ágából István fiai (Tamás unokái) Péter és András, azután Pál fia Mihály sé Csernek ágából ennek unokája, Bálintnak fia Miklós, 1487-ben határjáró levelet nyernek Mátyás királytól Kisfalud alias Kisbisztricsény, Alsólelócz, Nemes- és Felsőkosztolány, meg Tremnyistye föld közötti birtokokra. - Csernek fia Bálint ágából a XVI. században Uriel fia László Bars vármegye alispánja († 1629); ágának magva szakadt. - Paska ágából a XVIII. században György fia Gábor ugyancsak a vármegye alispánja; ágának szintén magva szakadt. - Bálint dédunokájának, István fia Andrásnak (1497) utódai közül Alajos (sz. 1820) s ennek fiai Aurél, kir. tanácsos (sz. 1848) és Alajos (sz. 1857) vannak életben. - A fentebbi András fivérének Miklósnak fiától, Zsigmondtól származnak Kálmán szolgabíró, (sz. 1836), testvére István (sz. 1841) s ennek három fia. - A Csernek ágbeli utolsó helyen említett László unokája Ádám, bajmóczi várnagy, (XVI. század), ennek fia András a protestánsok egyik befolyásos képviselője, kiváló politikus, 1626-ban gróf Mansfeld tábornokot, a svéd sereg vezérét kalauzolta Turócz- és Bars vármegyéken át Bethlen hadaihoz. Ádám egyik fivérének, Gáspárnak utódai közül élnek Sándor, (sz. 1831), ennek fia István, tart. huszárhadnagy (sz. 1870) és Sándor fivérének, Lászlónak 3 fia és Jánosnak 2 fia. Ádám és Gáspár fivérük, Mihálynak fia István 1697 nyarán érseki engedélylyel megkezdte a nemeskosztolányi római katholikus templom építését s 1700-ban befejezte. Fia Zsigmond, mint Rákóczy Ferencz fejedelem biztosa, az 1705. szécsényi gyűlés határozata folytán a jezsuita rend kiutasításában 1706-7-ben báró Schmidegg Tamással, Bori Gáborral és Spáczay Gáborral vesz részt. - Özvegye, Justh Zsófia 3 fiát, Eleket, Józsefet és Andrást a lutheránus hitre neveltette s ezek 1734-ben III. Károly engedelmével, a nemeskosztolányi és nagyszelezsényi ág. hitv. ev. egyház-községnek szabad vallásgyakorlatot biztosítva, saját költségükön Simonyból az ekklézsiát áthozták s 1744-ben sok egyházi és polgári zaklatás után a templomot, paplakot is iskolát felépítették. Andrásnak fia Péter (sz. 1745 † 1809) testőr. - Eleknek unokája Móricz (sz. 1806 † 1884) 1824-1847-ben a 33. gyalogezredben szolgált, 1848-49-ben honvéd-ezredes és utóbb Komáromnál a 13. hadosztály parancsnoka; ennek testvére Péter 1848-ban mint nemzetőr-százados a pozsonymegyei magyarfalvai ütközetben elesett; másik testvére Károly (sz. 1848 † 1873) 1847-ben szolgabíró, 1861-ben a vármegye főjegyzője, 1867-ben osztálytanácsos és a verbói kerület országgyűlési képviselője. - Fiai: Vidor (1848) M. Á. V. hivatalnok, Béla (sz. 1850) M. Á. V. főmérnök, Attila (sz. 1851) a vármegye főszámvevője, Károly (1855) cs. és kir. kamarás, tüzérszázados és Miklós (sz. 1858) M. Á. V. hivatalnok. - Rangemelés: K. László (sz. 1739 † 1806) vezérőrnagy, 1790-ben bárói rangra emeltetett s a Mária Terézia-rendet kapta; Budán halt meg, utódai nem maradtak. - A család jelenleg Nemeskosztolányban, Alsó- és Felsőkameneczen, Nemcsényben, Perlepen és Zsitvakenézen birtokos.

Kosztolányi
Czímer: kékkel és ezüsttel négyelt paizs szívpaizszsal. Benne veres mezőben, három, ezüst haránt-pólya. A nagy paizs: 1. Koronából kinövő, befelé fordult medve. 2. Zöld alapon veres ruhás magyar vitéz, jobbjában görbe kardon átütött török főt tart. 3. Jobbjában görbe kardot, baljában levágott török főt tartó veres oroszlán. 4. Zöld alapon, emelkedő lombos fa alatt, ezüst félholdtól és csillagtól kísért medve. (A czímernek ez a része a Divék nemzetségből leszármazott családok czímerével azonos s a család ezt használja.) Három sisak. Sisakdísz: I. paizsbeli medve, II. paizsbeli vitéz növekvően, III. kinövő paizsbeli oroszlán. Takarók: kékarany-veresezüst.
540Kovács.
Kovács. (Biszterczi és dicskei.) Nyitra vármegyéből származik. A XIV. században lép fel. K. Mihály 1578-ban nyer nemességújítást Rudolf királytól. Az 1732. évi barsvármegyei kétségtelen birtokos nemesek névsorában Ádám, István és Imre neveivel találkozunk.
Czímer: kékkel és veressel hasítva. Elől, zöld alapon balra fordult arany-oroszlán, felemelt jobbjával leveles koronát tartva, hátul kékruhás, fehér kalpagos, jobbjában görbe kardot tartó magyar vitéz, balját csípőre téve áll. Sisakdísz: baljában hegyével felfelé álló nyilat tartó, fehér kalpagos, paizsbeli vitéz. Takarók: kékarany-veresezüst.
Kubinyi.
Kubinyi. (Felső-kubinyi, nagyolaszi és deményfalvi.) Ite, fia Miklós (1315). A család 1233-ban Revucsa földjét nyerte II. András királytól Liptó vármegyében. A XV. században két ágra szakadt. György fia Dániel a nagyolaszi ág törzse, ennek testvére Máté (1505) árvai követ, a deményfalvi ág őse. A nagyolaszi ágból Kristóf kamarai ügyész, ennek utóda István (1750) a jezsuiták ügyvéde, neje Gaffor Julia után Nyitraszeg, Bisztricsény, Vieszka helységekben zálogbirtokokat szerzett. Fia Ignácz (sz. 1736 † 1811), ennek fia András (sz. 1790 † 1831) fiai közül Sándor (sz. 1823) nyitrai ügyvéd, másik fia Zsigmond (sz. 1820) szintén ügyvéd, kinek neje Névery Klára; fia Jenő (sz. 1853) néveri birtokos.
Czímer: ősi, 1497-ből. Kékben zöld alapon, a háttérben balfelé mindinkább emelkedő fehér sziklás hegy előtt, feketepettyes fehér zerge, fekvő helyzetben, szarvai közt hatágú arany-csillaggal, mögötte zöldelő fenyőfa emelkedik. Sisakdísz: a paizsbeli zerge. Takarók: veres-kék. II. 1578-iki: kékkel és veressel haránt vágva. Felül: felhőkből előtörő, görbe kardot tartó pánczélos kar. Alul: zöld alapon fenyőfa mellett emelkedő fehér hegység felé haladó fehér zerge, szarvai közt hatágú arany-csillag. Sisakdísz: nyilt fekete szárny közt kinövő paizsbeli zerge. Takarók: ezüstveres-kékarany.
Kürthy.
Kürthy. (Fajkürti és koltai.) A Katiz nemzetségből származik. Ősi fészke Komárom vármegye, honnan a XVIII. század végén Nagy-Szelezsénybe telepedett, hol 1848. előtt földesúri joggal bírt. Tagjai közül: Lajos (1825) Komárom vármegye I. alispánja. József 1848-ban országgyűlési képviselő; István (1849) honvéd ezredes; László (1848) nemzetőri őrnagy; Zsigmond (1879) Bars vármegye főszolgabírája; Lajos (1890-től) Liptó vármegye főispánja; Emil (sz. 1848 Bars-Endréden) író.
Czímer: kékben, zöld alapon, fehér lovon vágtató, vörös ruhás magyar vitéz, jobbjában görbe kardot tart, melyen átütött török fő vérzik, baljában vörös zászlót lobogtat. Sisakdísz: paizsbeli vitéz növekvően. Takarók: kékarany-veresezüst.

Kürthy
Kvassay.
Kvassay. (Kvassói és brogyáni.) Trencsén vármegyéből származik, honnan Bars- és Nyitra vármegyékbe költözött. Az 1732. évi vármegyei kétségtelen birtokos nemesek között, valamint az 1755. évi összeirásban László nevével találkozunk. László a kir. kúriánál albiró, 1773-ban Brogyánban birtokos.
Lászlóffy.
Lászlóffy. Lásd az Illovay családot.
Lakner.
Lakner. (Felső-eőri.) Vas vármegyéből származik, hol már a XVII. század elején tűnik fel. Idővel átszármazott Pest, (1825), Fejér és Bars vármegyékbe.
Czímer: kékben, fészkében ülő, fiait vérével tápláló pelikán. Sisakdísz: görbe kardot tartó pánczélos kar.
Leidenfrost.
Leidenfrost. (Barsi.) L. Gyula, valamint unokaöcscsei László és Tivadar 1896. évi junius 6-án nyertek czímeres nemeslevelet, 1897 márczius 27-én pedig "barsi" előnevet. E családból László 1861-ben telepedett le a vármegyében, mint az Eszterházy-féle lévai uradalom főbérlője, utóbb az uradalom lovag Schöeller Pál birtokába jutván, a család egyik tagja az uradalom vezetését vette át. Tagjai közül: László 1896 óta a lévai kerület országgyűlési képviselője. Tivadar 1896 óta a vármegyei közigazgatási bizottság tagja és a lévai uradalom igazgatója.
Czímer: kékben, jobb lábában ezüst-keresztet, baljában öt-levelű zöld olajágat tartó, veressel fegyverkezett arany-sas. A paizsfőben öt hatszögű arany-csillag. Sisakdísz: nyilt szárny, jobbról kék, balról arany. Takarók: kékarany. Paizstartók: két cherub fehér lepelben.
Lévay.
Lévay. (Kis-szecsei.) III. Ferdinánd király 1631 deczember 16-án a kis-szecsei Lévay, másként Vaska Andrást újból nemesíttette és ezt 1632-ben Zemplén vármegyében hirdették ki. A család idővel Gömör és Komárom vármegyékbe származott át.
Lipovniczky.
Lipovniczky (Lipovnoki) A Lipovnuk nemzetségből származik, melynek ősi fészke Nyitra vármegye. 1247-ben e nemzetség Megyered, 1283-ban Berencs birtokosa. A család idővel átszármazott Bars vármegyébe, hol a XIX. század első felében birtokos volt. Tagjai közül Vilmos és József 1832-39-ben jelentékeny részt vettek a Balogh János vezetése alatt folytatott pártküzdelmekben.
Lipthay.
Lipthay. (Kisfaludi és lubellei). Őse Myloth (1263-98) a liptó-megyei Likvát bírta. Fülöp 1355-ben szerezte Lubellét, melyre II. Miklós 1465-ben újabb királyi adományt nyert. II. Bálint 1494-ben Palocsa várának kapitánya. György országos adórovó, (1557-84), fia Imre († 1633) a vármegye nagynevű alispánja. IV. György (1649) a lévai vár kapitánya. 541János (1715) kanonok. Antal altábornagy, 1780-ban bárói rangra emeltetett. IV. Sándor († 1828) Hont vármegye alispánja. Ágost 1848-49-ben huszárkapitány. Kornél 1848-49-ben honvédaltiszt, majd királyi táblabíró. István miniszteri tanácsos. Gyula († 1899) Komárom vármegye főispáni helytartója. A család 1593-ban Nagy-Endrődön, 1700-1750 közt Garam-Újfaluban bírt földesúri joggal. Ágost a XIX. században Füssön volt birtokos.

Lipthay
Czímer: veressel és kékkel hasítva. Elől, zöld alapon ülő s zöld száron három fehér rózsát tartó természetes fekete medve, hátul, zöld alapon aranyszegélyes veresruhában álló magyar vitéz, fején prémes lobogó süveggel, könyökben elvágott jobb karjával fanyelű, vashegyű fehér zászlót szorít magához, baljában arany-markolatú kivont görbe kardot tart. Sisakdísz: hiányzik a bárói czímernél.
Litassy.
Litassy. Az 1755. évi nemesi összeírásban Pál és György árvái, továbbá István, valamint Imre örökösei szerepelnek. Az utóbbiak (1732-73) Derezslényben voltak bírtokosok.
Lüley.
Lüley. (Lülei és setétkuti.) Törzsökös bars-megyei család. Őse Leel Salamon comes. Fiai Pál, István, Miklós, Jakab és Salamon terjesztik tovább a családot. Mihály 1324-ben a Simonyi család beiktatásánál mint királyi ember szerepel. A fenti István unokája Ferencz 1365-ben Lülén birtokos. János és Mihály fiai 1500-ban Lüle birtokában megerősíttetnek. Mihály 1523 előtt Demjéndet bírta zálogban. János az 1553-ban eszközölt összeírás alkalmával egy porta birtokosa. Idővel átszármazott Zemplén, Ung és Békés vármegyékbe. Az 1755. évi összeírásban Bars vármegye nemesei között a következő családtagokat találjuk: Antal, Ferencz, István, János özvegye, László, Osvát, Pál és Sándor, a kik Nagy-Lülén voltak birtokosok (1732. évi összeírás). Tagjai közül Nándor 1837-ben Bars vármegye esküdtje. János (1901) főszolgabíró Oszlányban. A család jelenleg Nagy-Lülén birtokos.
Czímer: kékben, zöld alapon sárga-csizmás, veres-ruhás, arany-öves magyar vitéz, jobbjában arany-vadászkürtöt, baljában kardot tart. Sisakdísz: nyilt fekete szárny közt kardot tartó pánczélos kar. Takarók: kékarany-veresezüst.

Lüley
Magyari-Kossa.
Magyari-Kossa. (Nagy-Magyari.) Őse Kossa Albert, a ki Magyarinak, vagy nagy-sarlói Kossának iratott, 1599-ben nyert czímeres nemeslevelet, melyet 1666-ban a kis-tapolcsányi közgyűlésen hirdettek ki. A család Szénásfaluban bírt napjainkig. Idővel átszármazot Veszprém, Komárom és Tolna vármegyékbe.
Czímer: Természetes színű, lépő oroszlánnal rakott, kék haránt-pólyával osztott paizs, felül veres, alul ezüst. Sisakdísz: kinövő pánczélos vitéz, sisakkal s három veres strucztollal, jobbjában kardon átütött, levágott török fővel, baljában, lándzsán, aranykék hadi lobogót tart. Takarók: kékarany-veresezüst.
Maholányi.
Maholányi. (Szelepcsényi báró.) Szelepcsényi György, esztergomi érsek családjával közös törzsből származik s általa emelkedett jobbágysorsból a nemesek közé. János (1694-1699) kir. személynök, 1695-ben bárói rangot nyer. József (1730) kamarai tanácsos; vele azonban - úgy látszik - kihalt a család.
Mailáth.
Mailáth. (Székhelyi nemes és gróf.) A XVII. században tűnik fel Hont és Bars vármegyékben. Miklós (1646-1649) Lippay prímás titkára, (1662-1672), a kir. jogügyek igazgatója. Fia Boldizsár, unokája: I. József († 1757) hétszemélynök. Fiai: II. József, államminiszter 1783-ban személyes grófi és 1794-ben gyermekeivel együtt grófi rangra emeltetett és I. György 1752-1821) királyi személynök. II. József gróf államminiszter fia: III. József (1820) kir. kamarai elnök, ennek fia: Antal (sz. 1800, † 1873) udvari kanczellár és az anyaggyapjasrend vitéze. II. József államminiszter második fia János (sz. 1786, † 1855 január 3) történetíró; fényesnek igérkező pályáját anyagi romlás szakította félbe. Költői hajlamai már korán felébredtek benne. 1818-ban jelent meg az első költeménygyűjteménye, majd ezután sűrün követték egyéb szépirodalmi dolgozatai is. Mint történetíró számos becses munkát tett közzé. Egy ideig ő szerkesztette a "Nemzeti Ujság"-ot. Részt vett az országgyűléseken is, főleg az 1843-1844-iki országgyűlésen vonta magára a közfigyelmet. 1848-ban Bajorországba költözött, hol 1853-1854 telén előadásokat tartott uralkodónk jegyesének, Erzsébet királynőnek a magyar történelemből. Anyagi gondoktól gyötörve, leányával együtt öngyilkos lett. A fenti I. József hétszemélynök másik fia Ferencz († 1813) kir. alapítványi ügyész, unokája Lajos (sz. 1805 † 1872) Hont vármegye főszolgabírája, Nagy-Kereskényben volt birtokos. Fia: István (sz. 1833) Bars vármegye főispánja (1875-1889), fia István (sz. 1865) Bars vármegye főjegyzője. A grófi ág 1848 előtt Nagy-Ugróczon és Nagy-Törén volt birtokos.

Majláth
Czímer: hasított paizs, jobbról kékben, zöld hármas halmon, nyelével felfelé álló horgony, melynek közepére arany-korona van húzva, a korona nyilásán át, jobbról zöld olajág, balról arany-markolatú hegyével felfelé álló egyenes kard van keresztbe dugva. Balról ezüsttel és veressel koczkázott mező. Három sisak: I. (középső) három fehér strucztoll. Takaró: kékarany-veresezüst. II. és III. egy-egy fekete szárny. Takarók II-nál kékarany, III-nál veresezüst.
542Majthényi.
Majthényi. (Kesselőkői és berencsi urak és bárók.) A Divék nemzetségből származik. Első ismert őse János, ennek fia László (1380); Benedek 1424-ben kir. ember. Gergely híres hadvezér és trencséni követ 1434-ben nyeri Kesselőkő várát a hozzátartozó uradalommal. Utódai közül János (1501-1507) simontornyai, majd péterváradi kapitány; Rafael, Corvin János bajmóczi várnagya (1491); Uriel turóczi prépost (1501-1535); Márton (1521) és Bertalan (1523-1651) szegedi kapitány, II. Lajos kamarása. E két utóbbitól származik a család jelenleg virágzó főága. Rangemelések: Bertalan fia László, pápai várparancsnok, majd zólyomi főispán, (1578-1598), fia György 1634-ben bárói rangra emeltetett. Ő lett a régibb bárói ág őse. Mihály tanácsos 1654-ben szintén bárói rangot nyert, de ága kihalt. Gergely 1678-ban emeltetett bárói rangra. Az újabb időben László barsi főispán és gyermekei 1834-ben, Antal liptói főispán és fia László, a később honti főispán 1837-ban, Ágost, barsi főispán és gyermekei 1865-ben, illetőleg 1867-ben emeltettek bárói rangra. Majthényi László báró 1883-ban legfelsőbb engedélylyel örökbe fogadta Paczolay Antalt. A már említett családtagokon kívül kiemeljük a következőket: György (1653) kir. biztos; János báró, (1663), Nyitra vármegye alispánja, perszonális, ennek fia Pál, mosonyi alispán és aranysarkantyús vitéz (1704); István báró (sz. 1788 † 1868) 1848-ban komáromi várparancsnok. Antal († 1856) esztergomi nagyprépost. József báró 1848-ban képviselő. Flóra (sz. 1847) hírneves irónő, jelenleg Sevillában él. László báró, (1845-1848) honti főispán, (1867-1876), Ágoston (1862-1864) és ifj. László báró (1865-1866), Bars vármegye főispánjai; László báró (sz. 1820) 1842-ben Hont vármegye alispánja, 1848-ban főispán, 1849-ben megyefőnök, 1861-ben újból főispán. 1865-től kezdve 1890-ig Hont vármegye főispánja, val. b. titk. tanácsos, a Szent István-rend középkeresztese, cs. kir. kamarás stb. Nándor (1861) Bars vármegye alispánja. A család jelenleg is bírja a kesselőkői uradalmat, melyhez Bisztricsény, Radobicza, Ény és Felfalu tartozik. Rezső és Albert jelenleg Bisztricsény és Felfaluban, László báró pedig Ényben birtokos.
Czímer: kékben, zöld alapból kinövő, zöld lombos fa előtt haladó medve, a jobb felső sarkon befelé fordult ezüst félhold, a bal sarkon hatágú aranycsillag által kísérve. Sisakdísz: három (veres, kék, fehér) strucztoll. Takarók: kékarany-veresezüst.

MAJTHÉNYI.
Malonyay.
Malonyay. (Kis-Malonyai és nyitra-vicsápi báró.) A XVII. században tűnik fel. Ferencz 1682 táján élt. László 1720-ban barsi alispán. M. János 1741-ben bárói rangra emeltetett. Ezen ág utolsó fisarja János (1825-1828) nyitrai, majd (1821) zempléni főispán, utóbb kanczelláriai tanácsos, végül alkanczellár († 1837). A család Kis-Beládon, Nagy-Herestényben és Szencsén bírt földesúri joggal. A nemesi ágból József N.-Herestényben volt birtokos (1732).
Mányay.
Mányay. E család valószínűleg Nagy-Mányáról veszi eredetét. A XVII. században Hont vármegyében találjuk Sipeken. Az 1755. évi összeírásban Bars vármegye nemesei között József szerepel.
Máriássy.
Máriássy. (Márkus- és batizfalvi.) Szepes vármegyéből származik. Őse Gala fia Márk (1230, † 1279 előtt). Fia Botiz (1274-1279) és II. Márk vagy Máriás fia István (1327), kinek utóda István 1504-ben czímerlevelet nyer († 1516). Utódai I. András (sz. 1558 † 1608) és Zsigmond (sz. 1564 † 1622) a család két főágát alapították. Idővel átszármazott Gömörbe, Abaújba, Sárosba és Barsba, hol a XIX. század első felében Antal (1833) Ohajon volt birtokos.
Matyasovszky.
Matyasovszky. Liptó vármegyéből származik. Mihály 1596-ban nyert nemesi bizonyítványt. M. László nyitrai püspök (1701) Vág-Újhelyen volt birtokos. Lipót (1875) Barsmegye alispánja, majd kúriai tanácselnök. A család Néveren és a Cseke pusztán volt birtokos.
Mednyánszky.
Mednyánszky. (Mednei urak és aranyos-medgyesi bárók.) Családi hagyomány szerint Lengyelországból származott s 1227-ben honfiúsíttatott II. Endre által. Első ismert őse János, (1312), ennek fia Jakab 1356-ban kapta Medne földjét. Miklós 1561-ben Aranyos-Medgyest nyerte. Antal 1750-ben bárói rangra emeltetett. A bárói ág sarja László (sz. 1819 június 26-án, kivégeztetett Pozsonyban 1849 június 5-én), a ki 1848-ban Botka Tivadar helyébe követül küldetett az országgyűlésre, utóbb őrnagyi ranggal Lipótvár parancsnoka lett. Lipótvár feladása után (1849 február) M. Pozsonyba vitetett. Itt találta a Magyarország teljhatalmú katonai parancsnokává kinevezett Haynau, a ki őt Gruber Fülöp tüzértiszttel együtt halálra ítélte. (L. bővebben a Nyitra vármegyét tárgyaló kötetben.)
Medveczky.
Medveczky. (Medveczei és kis-bisztereczi.) Árva vármegyéből származik. Első ismert őse Miklós és Gergely 1280-1290-ben Medve-Patakán és Geras 1290-ben Kis-Besztereczen volt birtokos. Mária királynő 1393-ban apródjának Andrásnak, továbbá Péternek és Vitusnak a már azelőtt adományozott kis-bisztereczi telken felül, még más, az árvavári birtokból kiszakitott 3 telket adományoz, a mit Zsigmond király 1399-ben megerősit. A család leszármazása az 1574-ben élt Jánostól szakadatlan terjed, kinek utóda Károly az 1820-as években telepedett le Bars vármegyében. Tagjai közül: Ottó, jelenleg a lévai járás szolgabírája, tiszteletbeli főszolgabíró, Sándor gyógyszerész és Károly Léva város tiszti orvosa, tiszteletbeli megyei főorvos.
Czímer: kékben, zöld alapon jobbjában görbe kardot, baljában kettős keresztet tartó, két hátsó lábára álló természetes medve. Sisakdísz: paizsbeli medve. Takarók: kékarany-veresezüst.
543Migazzi.
Migazzi. (Walli és sonnerthurmi gróf.) Trentoból (Déltirol) származik, hol, a mennyire okleveles alapon visszavezethető, a XIV. században Val de Soleben már a "nobiles curiales"-ek közt foglal helyet. 1578 június 14-én római birod. nemességet, 1606-ban lovagi és 1698 július 5-én grófi rangot nyert. M. Kristóf bécsi bibornokérsek és a váczi püspökség helytartója, valamint testvére Gáspár az 1764/65. évi országgyűlés 46. t.-cz. által honfiúsíttattak. Gáspár utóda Kristóf Rudolf, (sz. 1787 † 1850), ennek fia Vilmos (sz. 1830 † 1896 augusztus 28-án) Bars vármegye főispánja (1871-1875) 1848-1849-ben mint cs. és kir. vadásztiszt érdemkeresztet kapott, mint főhadnagy 1850-ben odahagyva a katonaságot, atyja halála után átvette a terjedelmes aranyos-maróti hitbizományi birtokokat. Politikai pályáját az 1861. évi országgyűlésen kezdte. 1871-ben a vármegye főispáni székét foglalta el, melyben méltóságában 1875-ig pártkülönbség nélkül a legnagyobb elismerést és vármegyéjének köztiszteletét vívta ki. Közgazdasági téren is jelentékeny munkásságot fejtett ki, mint a halászati egylet elnöke s a főrendiház közgazdasági bizottságának tagja. 1858-ban cs. kir. kamarássá neveztetett ki, 1878-ban a Szent István-rend kis keresztjét nyerte, 1889-ben pedig valóságos belső titkos tanácsos lett. Vele kihalt a M. család. Legidősebb leánya Irma, férj. Erdődy Imre grófné, az aranyosmaróti hitbizomány haszonélvezője.
Czímer: Fekete és ezüstben négyelt paizsra, három, haránt helyzetű, aranyliliommal rakott, kék haránt pólya van illesztve, 1. A haránt pólya felett, 4. a haránt pólya alatt aranynap. 2. és 3. ormozott torony, két ablakkal és nyitott kapuval. Három sisak. Sisakdíszek: I. (középső) kinövő koronás kék sas, fekete szárnyakkal. Takaró: feketeezüst-kékarany. II. Sugaras aranynap. Takaró: feketeezüst. III. Fekete torony. Takaró: feketearany.

Migazzy
Mocsy.
Mocsy. (Nemes-oroszi.) Nemes-Orosziból származik, honnan előnevét vette. Nemessége 1698., 1796., 1801., 1804., 1804. és 1815. években igazoltatott, illetőleg hirdettetett ki Bars vármegyében. A család a nemes-oroszi helységben feküdt kúriális birtokon kívül Hont vármegyében is birtokos volt. Lajos jelenleg Garam-Vezekényben birtokos. Tagjai közül: György 1686-ban személyesen vett részt Budavár visszavívásában, Zsigmond özvegye pedig egy lovast állított ki. István (1755) nagyökörösi és József (1790) endrédi reform. lelkészek.
Moesz.
Moesz. (Késmárki és levkóczi.) M. Zsigmond 1569 május 14-én nyert czímeres nemes-levelet, mely Szepes vármegyében 1575-ben hirdettetett ki. A család Levkovecz helységre nyert adományt. Idővel átszármazott Liptó és Gömör vármegyékbe. V. Zsigmond 1700 táján Bars vármegyébe költözött († Körmöczbányán 1744-ben). Tagjai közül: I. Zsigmond, kanczelláriai titkár, (1569), Dávid, a szepesi kamara tisztviselője, (1590), III. Zsigmond, (1552-75). János, (1575-81), Késmárk város bírája. Ádám, (1707), Késmárk város követe az ónodi országgyűlésen. Sámuel (1697-1710) jeles ötvös Kassán, Rezső jelenleg Aranyosmaróthon lakik.
Czímer: veressel és aranynyal vágva. Felül hatszögü aranycsillagtól kísért, a vágási vonalból kiemelkedő fehér egyszarvú. Alól két veres rózsa közt kék haránt-gerenda, benne három aranycsillag. Sisakdísz: jobbról aranynyal és kékkel, balról veressel és ezüsttel vágott szárny közt kinövő egyszarvú. Takarók: veresezüst-kékarany.
Morvay.
Morvay. Trencsén vármegyéből származik. Ose János 1653-ban hirdettette ki czímeres nemeslevelét. 1748-ban Beczkón találjuk a családot. Az 1755. évi nemesi összeírásban Barsmegye nemesei sorában György, István és János neve szerepel.
Motesitzky.
Motesitzky. (Kesselőkői.) A Divék nemzetségből származik. A M. család a XIV. század elejétől kezdve Majthényi néven fordul elő, később a M. alias Majthényi nevet veszik fel. A Trencsén vármegyében fekvő Majthényt együtt bírták a Majthényiakkal, még pedig Felső-Majthény vagyis a mai Motesicz a M. családé, az Alsó-Majthény a Majthényiaké és Bacskafalusyaké volt. E családból az 1755. évi összeírásban Bars nemesei közt Istvánt találjuk. 1848 előtt Hull és Rendve helységekben bírt földesúri joggal. Jelenleg is bír Málason.
Nagy.
Nagy. (Lessenyei.) Őse gyulai N. Ferencz. Fia Ferencz 1588-ban lévai kapitány. Ennek fia János (1598). Ennek fiai Mihály (1764-70) Bars vármegye alispánja, Ferencz (1656-64) Bars vármegye alispánja, később Wesselényi nádor titkára és bizalmasa, Mihály és Ferencz 1665-ben Cserenye, Nagy-Bisztricsény, Felfalu, Kis-Ugrócz és más nyitra- és trencsénvármegyei részbirtokokba iktattatnak. Ferencz 1666-ban Wesselényi halála után, mint az összeesküvés részese, szintén gyanuba került, de 1673 április 19-én kegyelmet nyer. Testvérének Jánosnak (1642) fiai Hontba költöztek. Ez ág utolsó sarja Imre (1755) szolgabíró volt Hontban.
Nagy.
Nagy. (Péli.) A XVII. században tűnik fel. Kálnay András neje péli Nagy Kata volt, kinek 1657-ben tett végrendeletével a Kálna, Geletnek, Vihnye, Szénásfalu, Borfő helységekben és Léván levő részbirtokokat hagyományozta. Nagy Kata azután e birtokokat 1663-ban családja tagjainak hagyta. Tagjai közül Jánost (1660-67) a lévai várban találjuk. András, (1680-88) Bars vármegye helyettes alispánja, 1682-ben és 1697-ben And pusztára, 1700-ban 544Tót-Pélre nyert adományt, 1726-ban Kis-Sáró és Felső-Várad helységekbe iktattatik. 1700-ban az egész Felső-Pélt felkéri a Kálnay örökség révén, de ennek Bercsényi Miklós ellentmondott. Az 1755. évi összeírás alkalmával András utódait találjuk Bars vármegyében. A család a XIX. század második felében Józseffel († 1800) kihalt.
Czímer: I. kékben, zöld alapon emelkedő zöld lombos fa alatt jobbról buzogányt tartó balrafordult oroszlán, balról madár. Sisakdísz: kinövő fatuskó. Takarók: kékarany-veresezüst. Czímer: II. ezüsttel és veressel hasítva, ékalakú kék paizsfővel, abban három (2:1) hatszögü arancsillag. Elől zöld alapon balrafordult, lépő barna sas felett, hegyeivel felfelé álló arany-félhold. Hátul görbe kardot tartó oroszlán. Sisakdísz: buzogányt tartó kinövő arany-oroszlán. Takarók: kékarany-veresezüst.

Nagy
Nedeczky.
Nedeczky. (Nedeczei.) Trencsén vármegyéből származik. Őse Domonkos (1223) Nedeczét nyerte, utóda János, (1335), ennek utóda Miklós 1492-ben Nedecze felét nyerte osztályul. Tőle származik tovább a család. Erasmus ágából (1505) Mihály, (1732-44) Komárom vármegye alispánja, fia Ferencz, (1757), unokája Gáspár, (1819-23), Komárom vármegye főjegyzője, később gr. Nádasdy Ferencz váczi püspök jurium és bonorum directora, neje Rainprecht Józsefa. Fiai: Kálmán, (1844-48), Komárom vármegye főjegyzője, Flóris, (1849), honvédszázados, Károly, prímási ügyész, ennek fia Vincze főbíró.
Czímer: Kékben, zöld alapon ágaskodó, a mellén nyílvesszővel átütött medve. Sisakdísz: a paizsalak növekvően. Takarók: vörös-ezüst, kék-arany.
Névery.
Névery. Bars vármegye törzsökös családa, a XVI. században tünik fel. Mátyás és György 1586-ban nyertek czimeres nemeslevelet, mely Újbányán hirdettetett ki (1587). Tagjai közül: Pál (1723-1730) maklári czímzetes püspök. Miksa (1839-1845) Bars vármegye főszolgabirája; Klára Kubinyi Zsigmond (1861) barsvármegyei főügyész neje.
Nyáry.
Nyáry. (Bedeghi és berencsi gróf.) Tolna vármegyéből származik. A leszármazás az 1485-ben élt Mátyástól szakadatlan terjed. Ferencz, történelmi hírű vitéz. 1521-ben résztvett a Nándorfehérvárnál vívott ütközetben, 1526-ban Mohácsnál harczolt s onnan megmenekülve Ferdinánd híve lett. 1532-ben Bécs város védelmében szerzett érdemeket. 1533-ban bárói rangra emeltetett, 1535-42-ig Hont vármegye főispánja volt. 1546-ban résztvett a schmalkaldeni hadjáratban. († 1546). Családja a berencsi uradalom birtokában 1572-ben erősíttetett meg. A XVII. században István 1632-ben, Lajos 1655-ben grófi rangra emeltettek, Zsigmond 1723-ban nyert grófi rangot. Ez utóbbinak János fiától származott utódai Kis-Bossány, Nagy-Bélicz, stb. helységben voltak birtokosok.
Odescalchi.
Odescalchi. (Szerémi herczeg.) Comoból származik. Livius 1689-ben birodalmi herczegségre emeltetett. Ő szerezte meg a pápai államban a Bracciano herczegséget, ezenkivül Ceric herczeg, montionoi gróf, roncofordoi marchio s angol grand volt. Utódai nem lévén, örökösévé a milanói Erba házból származott Marchio unokaöcscsét, per adoptionem, tette, mely családból Balthazár 1714-ben a birodalmi herczegi rangot nyerte s ugyanekkor a Bracciano herczegség ura lett. Livius még 1697-ben nyert indigenatust szerémi herczeg előnévvel és örökös főispánsággal, melylyel a rendek nagybátyjának XI. Incze pápának, a törököknek Magyarországból történt kiűzetése körül szerzett érdemeiért tisztelték meg. Az Erba-O. ág az 1741: 40. t.-czikkel honfiúsíttatott. Tagjai közül: Incze († 1833), Marianna királyné, V. Ferdinánd nejének főudvarmestere, kinek neje Keglevich Borbála grófnő volt, fia Ágost herczeg († 1848), ennek fia Artur cs. és kir. kamarás (sz. 1837), a Souv. Maltai lovagrend tiszt. lovagja, Szkiczó ura, mely 1812 óta van a család birtokában. Fia: Livius (sz. 1863), a nyitramegyei hitbizományi birtokok haszonélvezője.
Czímer: Arany paizsfőben, fekete egyfejű sas, ez alatt a paizs vágott. Felül ezüstben, kétfarkú haladó oroszlán, alul ezüstben három keskeny veres pólya közt, hat (3, 2, 1) veres örök lámpa, vagy kupa. Sisakdísz: Fekete kétfejű sas, melynek mellén a leírt czímerpaizs látható. Ősi sisakdísz: veres oroszlán. Takarók: veresezüst.

ODESCALCHI.
Okolicsányi.
Okolicsányi. (Okolicsányi.) Liptó vármegyéből származik. Őse Serefil (1245-1282), fia Péter de Akalicsna (1295), ennek fia Miklós (1355). Utóda: Bernát (1494) és Lenárd, a kiktől a család jelenleg virágzó két ága származik. Idővel átszármazott Árva, Bihar, Nógrád, Szepes, Turócz és Bars vármegyékbe. O. Árpád, jelenleg árvaszéki ülnök.
Ordódy.
Ordódy. (Ordódi és alsólieszkói.) O. György 1340-ben tünik fel Bács-Bodrog vármegyében. Gergely (1504) Bodrog vármegye alispánja. A mohácsi vész után a család Trencsén, Bars, Komárom vármegyékben keresett menedéket. György 1527-ben Hont vármegyében, 1534-ben nagysallói és vezekényi és több, más vármegyékben fekvő jószágokra nyert adományt. Kristóf 1537-ben szerezte Nagymálast. A XVI. század végén két ágra oszlott, ú. m. Ordódi és Alsólieszkói, továbbá a Koszonmiticzi ágra. Az elsőnek őse Kristóf trencséni alispán, idősebb fia II. Gáspár (1576-1629) kincstári tanácsos, a másiknak pedig ifjabb fia III. János. Ebből az ágból származott György (1707), Rákóczy Ferencz ezredese, Pál (sz. 1822 † 1885) volt közlekedésügyi miniszter. Fia Pál (sz. 1852) az udvardi kerület volt országgyűlési képviselője. Ordódy Pál (Gracza György szerint) 1848-1849. az ostrom alatt Lipótvár parancsnoka magyar részről. A család szerepet vitt tagjai közül kiemeljük a következőket: Lajos (1418). György (1504-1511) Bodrog vármegye alispánjai; László (1419) szolgabiró ugyanott; Gáspár (1604) Trencsén vármegye alispánja; Ferencz pozsonyi kanonok (1650); István (1622) alnádor; Zsigmond († 1708) csanádi püspök; Károly a pálos-rend utolsó tart. főnöke (1785); Kristóf nyitrai kanonok (1771); József alezredes a felkelt nemességnél (1809); Tivadar (1860) esztergomi 545kanonok. Lajos (sz. 1852) közgazdasági író. Endre (1902) a lévai járás főszolgabirája. A család jelenleg Nagy-Málas és Fakó-Vezekény helységekben birtokos.
Czímer: ezüstben, zöld halmon arany-leveles koronából kiemelkedő, nyakán nyíllal átlőtt, koronás fekete sas. Sisakdísz: paizsbeli sas. Takarók: veresezüst.

Ordódy
Oudaille
Oudaille. (Gróf.) A család az 1715. évi 135 t.-cz.-kel honfiúsíttatott. 1731 február 23-án grófi rangra emeltetett. A XVIII. században Néveden s több helyen volt birtokos. A XIX. század elején kihalt.
Paluska.
Paluska. (Aranyosmaróti.) P. György 1701 július 30-án nyert czímeres nemeslevelet, 1719-ben pedig Aranyos-Maróthra adományt és előnevet. Tagjai közül Antal (1730) a kir. tábla főpapi ülnöke; György 1730-ban helytartósági tanácsos és arany-sarkantyús vitéz, fel van véve a vármegye kétségtelen birtokos nemeseinek 1732. évben készített névsorába. Fia György (1730) helytartósági titkár. Az 1755. évi nemesi összeirásban Keresztély nevével találkozunk Bars vármegyében. A család az aranyos-maróthi uradalmat bírta, melyhez Koszmály is tartozott. - Magva szakadt.

Paluska
Czímer: kékben, két egymással szemben ágaskodó természetes szarvas közt alulról felfelé nyúló veres ék, abban zöld alapon, felemelt jobb lábával golyót emelő daru. Sisak dísz: nyilt fekete szárny közt sugaras arany nap. Takarók: kékarany-veresezüst.
Pálffy.
Pálffy. (Erdődi gróf és herczeg.) Fényes multu család, melynek eredete még nincs kellőkép tisztázva. P. Miklós a győri hős 1581 április 24-én testvéreiel együtt bárói rangra emeltetett. P. Pálnak, a detrekői örökös grófi czím, P. Istvánnak 1634-ben a grófi rang adományoztatott. A család jelenleg két főágra oszlik. Miklós nádor († 1679) fiai közül: Miklós nádor (1657-1732) az idősebb ágat, másik fia János (1664-1751) az ifjabb ágat alapította. Az idősebb ágból: I. Miklós gróf kanczellár fia Károly († 1846) alapította a detrekői ágat, mely 1807-ben elsőszülöttségi joggal herczegi rangra emeltetett. II. Lipót táborszernagy és koronaőr († 1773) alapította a II. detrekői ágat, mely teanói herczegi czímet visel. III. Rudolf tábornok († 1768) alapította a vöröskői ágat.
Az ifjabb ág, melynek őse János nádor, a bajmóczi uradalmat és Barsban Oszlányt bírta. Ezen ágból János és Miklós 1755-ben, Ferencz (1780-1852) cs. kir. kamarás, 1848 előtt Oszlány földesura; ennek fia János Ferencz (sz. 1829) cs. kir. kamarás. Az idősebb ágból: Miklós herczeg (sz. 1861) cs. kir. kamarás, Csatán birtokos. (Lásd még a Nyitra vármegyét tárgyaló kötetben.)
Paczolay.
Paczolay. Nyitra vármegyéből származik. Őse György 1660-ban szolgabiró. A család idővel átszármazot Barsba is, hol P. Jánosné Endréden birtokos.
Czímer: kékben, zöld alapon, nyíllal átdöfött, ágaskodó őz. Sisakdísz: görbe kardot tartó oroszlán. Takarók: kékarany-veresezüst.
Pély.
Pély. (Egyházaspéli.) Még a mohácsi vész előtt birtokos család. P. János és László 1506-ban Haraszthy Ferencz. Léva zálogos birtokába történt beiktatásánál tanúképen szerepel. Egyházaspéli György 1518-ban ugyancsak tanú a pálosoknak Család, Belek és Mikola birtokokba történt beiktatása alkalmával.
Perényi.
Perényi. (Perényi báró.) Őse Orbán a XIII. század végén élt. Ennek fiai: 1. János (1311-1312) a bárói ág őse. 2. Miklós comes (1318-1352) nádori albiró, Sáros vármegye alispánja, ennek fia II. Miklós mester (1329-1361) hrussói várnagy, a ki atyja halála után visszaköltözött Sárosba, s utódai 1526 előtt kihaltak. 3. István a nádori ág őse, melynek utolsó sarja: Gábor, Abaúj vármegye főispánja († 1567). A fenti János fia Simon, ennek utóda György Zemplén és Abaúj (1570-1598) vármegyék főkapitánya és főispánja, 1590 táján bárói rangra emeltetett. Négy fia volt: Zsigmond, Ferencz, Imre és Gábor, ezek terjesztették tovább a családot, melyből László báró utódai 1755-ben Bars vármegye nemesei közt foglalnak helyet.
Pethe.
Pethe. (Hetési báró.) Somogy vármegyéből származik. Őse Balázs (1476), utóda Imre (1570) a szepesi kamara elnöke. Fiai: Márton (sz. 1554 † 1605) kalocsai érsek és László (1616) Torna vármegye főispánja. Fia: György, kinek neje Balassa Zsuzsánna volt. Fia István, neje Rákóczy Erzsébet. Ennek unokájával Antallal 1710-ben kihalt a család. P. László 1616-ban Kis-Tapolcsányt szerezte meg. A kis-tapolcsányi uradalom László leányára Annára s ennek férjére Rákóczy Pál országbiróra (1626), sárosi és tornai főispánra szállott. A Rákóczy család utolsó sarjának Rákóczy Erzsébetnek elhunytával (1707 november 8) a kis-tapolcsányi uradalom Pethe Anna nővérének Rózának, férjezett gr. Jakusich Imrénének leszármazóira a következőleg szállott: Fia Jakusich Imre (1684-1687), kinek két leánya volt Polixena és Teréz. Polixena 1. férje Koháry József, 2. férje Thawonath Albert, az utóbbinak leánya Terézia, férje Keglevich József († 1774), Jakusich Teréznek két férje volt: 1. Zichy Ádám gróf, 2. Erdődy György gróf. Zichy Ádám fia Károly († 1741) koronaőr, bírta az uradalom negyed részét, de neki csak leányai maradtak.
Platthy.
Platthy. (Turóczvidéki és nagypalugyai.) Első ismert őse Marcheus (1260-1316). Fia Ottmár mester (1291-1352), a ki testvéreivel együtt, főleg a Csák Máté elleni harczokban tünt ki. 1317-ben testvéreivel együtt adományt nyert a liptóvármegyei Nagy-Palugyára. Testvérei közül Fülöpnek fia János (1352) ennek fia Péter (1391-1417) szerepel első ízben Platthy néven. Unokája II. György (1481-1518) Pozsony vármegye főispánja. A jelenleg virágzó egyik ág őse II. Mihály (1585), utóda II. Antal (1750) Turócz vármegye alispánja. Ennek unokája VII. Mihály Bars vármegye főjegyzője (sz. 1788) 1830-tól személynöki és 1836-ban nádori ítélőmester. Fiai közül Dénes † 1849-ben Komáromnál.
546Czímer: veressel és kékkel vágva. Felül 3 ezüst pólya, alul hegyeivel felfelé álló holdsarló s felette hatszögű aranycsillag. Sisakdísz: paizsbeli holdsarló és csillag. Takarók: kékarany-veresezüst.

Platthy
Pogány.
Pogány. (Csebi.) Zala vármegyéből származik. Őse IV. Béla király idejében élt. Idővel átszármazott Máramaros vármegyébe, hol jelenleg is virágzik. E család sarja Virgil kir. járásbiró (sz. Léván 1859-ben). A család 1326-ban nyert czimerlevelet I. Károly királytól, mely az eddig ismert czímerlevelek legrégebbike (Lásd a Vas vármegyét tárgyaló kötetben.)
Prónay.
Prónay. (Tótprónai és blatniczai urak és bárók.) Turócz vármegye legrégibb családainak egyike. Őse Rechk 1279-ben nyerte Tót-Prónát, melyre fiai I. Pál és Serefil 1293-ban új királyi adományt nyertek III. Endre királytól. II. Mátyás deák, testvérével Mihálylyal együtt 1563-ban ősi nemességének megerősítése mellett czímerlevelet nyert. Gábor testvérével Lászlóval együtt 1770-ben bárói rangra emeltetett. A család nemesi ága Nyitra vármegyében Kis-Rippényben volt birtokos, mely ágból Nándor 1897-ben Verebélyre költözött.
Czímer: kékben, zöld dombon, leveles koronán, felemelt jobb lábában kavicsot tartó daru. Sisakdísz: paizsbeli daru. Takarók: kékarany-veresezüst.
Rácz.
Rácz. Léváról származik, hol már a XVII. század folyamán találjuk megtelepedve. Az 1755. évi nemesi összeirásban Ádám és János nevével találkozunk Bars vármegye nemesei közt. János jelenleg városi tanácsos Léván.
Czímer (színjelzés nélkül): zöld alapon balrafordult oroszlán mellett álló, görbe kardot tartó, kócsagtollas, kalpagos magyar vitéz. Sisakdísz: kinövő paizsbeli vitéz.
Radvánszky.
Radvánszky. (Radványi nemes és báró.) Zólyom vármegyéből származik. Őse Jurk vagy György fia Dénes comes (1254-1287), utóda Dénes (1368) Zólyom vármegye főispánja, vette fel a Radvánszky nevet. II. György (1509) Zólyom vármegye alispánja, ennek fiai: Menyhért, Boldizsár (1518) és III. Péter kezdik állandóan használni a R. nevet. A család idővel átszármazott Bars vármegyébe, hol a XVIII. században Kisfaludon volt birtokos. (További adatokat l. a Bihar vármegyét tárgyaló kötetben.)
Rajczy.
Rajczy. (Rajeczi.) Trencsén vármegyéből származik, honnan Nyitrába költözött, hol 1769 szeptember 19-én, Barsban pedig János 1791 szeptember 2-án tartott közgyűlésben hirdettette ki nemességét. A család 1768 február 21-én nyert Trencsén vármegyétől nemesi bizonyítványt. Jelenleg Rezső Bars vármegye árvaszékének h. elnöke.
Czímer (színjelzés nélkül): Két egyenes karddal átütött szárnyas szív, nap és félhold által kísérve. Sisakdísz: szárnyas szív, melyen szájában férget tartó madár áll.
Rainprecht.
Rainprecht. A XIX. század első felében Komárom és Bars vármegyékben birtokos család. Pál és neje, valamint testvére Rupert 1628-ban nyertek nemesség-megerősítő levelet. 1750-ben Sopron vármegye nemesi bizonyítványa alapján Pest vármegye nemesei közé vétetett fel. Antal 1822-ben bölcskei lakos. Ignácz Nagy-Málason volt birtokos, előfordul az 1813. évi összeirásban, ennek fia: Ignácz, Bars vármegye alispánja († 1858) a család utolsó fisarja.
Révay.
Révay (Szklabinai és blatniczai báró, trebosztói és bisztricskai nemes.) Szerém vármegyéből származik, honnan a XVI. század első felében Turócz vármegyébe került. Tagjai közül Ferencz (1532) Turócz vármegye főispánja, 1538-ban kir. személynök, 1552-ben nádori helytartó, a protestantizmus egyik főoszlopa, 1540-ben a szklabinai és a blatniczai uradalomra nyert adományt, utódai 1635-ben bárói rangra emeltettek. Dániel 1648-ban turóczi főispán, kinek neje nagy-ugróczi Bossányi Judith volt, a ki férjét házsártos természetével a kétségbeesésbe kergette, R. Dániel rossz útra vetemedett, életét a hóhérbárd alatt végezte († 1676). Az ifjabb bárói ág alapítója, melyből Simon (sz. 1820 † 1880) tajnai és tiszahegyesi Tajnay Ilonát vette nőül. Fiai: Gyula (sz. 1853) cs. és kir. kamarás, volt országgyűlési képviselő és Simon (sz. 1864) volt országgyűlési képviselő, jelenleg Tajna-Sári, Vörösvár és Kisfalud helységekben birtokos.
Czímer: Kékben, arany-koronából kiemelkedő természetes farkas, felemelt jobbjában zöld ágat tartva, melyen két veres rózsa közt ezüst rózsa látható. Sisakdísz: paizsalak. Takarók: kékarany-veresezüst. (Lásd még a Nyitra vármegyét tárgyaló kötetben.)

Révay
Rudnay.
Rudnay. (Rudnói és divék-újfalusi.) A Divék nemzetségből származik. Őse István, a ki a XIII. század közepén élt; ennek utódai János és András a XIV. század végén, a kik közül János a XVIII. század végén kihalt gróf Újfalussy, András (1737-1414) a R. család őse. A család törzshelye Rudnó; ezenkivül Lehota, Kis-Bossány, Szomorfalva és Divékújfalu helységben, Barsban pedig Pázsiton és Nagyugróczon, 1770-ben Ohajon bírt földesúri joggal.
Rudnyánszky.
Rudnyánszky. (Dezséri és szomorfalvi urak és bárók.) A Divék nemzetségből s a Rudnay családdal közös törzsből származik. Őse András, Akúr ágából (1373). I. Zsigmondnak fia, II. József hétszemélynök és aranysarkantyús vitéz 1773-ban bárói rangra emeltetett. A család 547számos nyitramegyei községben bírt földesúri joggal. 1745-ben telepedett Bars vármegyébe, Lázár már előfordul az 1755. évi összeirásban Bars vármegye nemesei közt. Tagjai közül kiemeljük a következőket: András (1615) Trencsén vármegye szolgabírája; Imre (1657) táblabiró; Zsigmond (1700) Nyitra vármegye szolgabirája; I. Sándor (1710) zászlótartó; II. József (1758) hétszemélynök; Farkas (1767) helytartósági tanácsos; III. László (1775) Barsmegye főszolgabírája; I. Elek (1790) Bars vármegye jegyzője; II. Lázár (1786) udvari kanczelláriai fogalmazó; VI. József főhadnay és testőr (1809); IX. János (1819) főhadnagy; IV. Miklós Nyitra vármegye főszolgabirája; János (1819) főhadnagy; I. Sámuel (1830) esztergomi őrkanonok; III. Péter Barsmegye táblabirája (1830); Kálmán (1821) kanczelláriai fogalmazó; IV. József (1788) beszterczebányai püspök († 1859); Flórián (1848-1849) Bars vármegye I. alispánja; Adalbert (1848-1849) honvéd-kapitány; Pál és Titusz (1870) főhadnagyok; Béla (1890) országgyűlési képviselő. János jelenleg Füssön birtokos.
Czímer: A paizs a Rudnay családéval azonos. Sisakdísz: jobbról aranykékkel, balról kékezüsttel vágott szárny közt kinövő medve. Paizstartók: Két szirén, szétszórt arany-hajjal és egymást átölelő halfarkkal.

Rudnyánszky
Ruffy.
Ruffy. (Királyházai.) A család első ismert őse János (1600), ki Nyaláb várában Berényi István ugocsamegyei főispán szolgálatában állott. Ennek unokája János, részt vett a törökök elleni hadjáratban. Ennek fia András, gróf Károlyi Sándor surányi inspektora, (1697), 1722 julius 17-én nemességújító czímeres levelet nyert. Fia Gáspár, (1739), Nagy-Igmándon volt birtokos. Ennek fia Ferencz, érsekujvári ügyvéd. Fia András, (sz. 1800 † 1877), több vármegye táblabirája és nagyfajkürti birtokos, ennek fia Kálmán (sz. 1827 † 1873) 1848-ban honvéd-főhadnagy, a 17. zászlóaljnál, a kápolnai ütközetben megsebesült. 1861-ben szolgabíró, tb. főbiró. Fia Pál, (sz. 1854), országgyűlési képviselő, miniszteri tanácsos, Nagy-Fajkürtön birtokos. A közszolgálatban eltöltött pályáját a tudomány és a közművelődés terén kifejtett nagybecsű munkásságával kapcsolatban a "Tudomány és irodalom" czímű fejezetben vázoltuk.
Czímer: veresben, a paizs felső részének 2/3-ától átvonuló ezüst pólya, abban nyíl, mely felett jobbról lobogós török ingujból kinyúló, balfelől kékmezű, görbe kardot tartó kar között levágott turbános török fő, a pólya alatt hegyével felfelé álló holdsarló. Sisakdísz: jobbról feketével és fehérrel vágott, balról fehér szárny közt, jobb előlábával kékveres hadi lobogót tartó, kinövő medve. A lobogón arany félhold. Takarók: kékarany-veresezüst.

Ruffy
Sarlay.
Sarlay. (Nagy- és kis-sarlói.) A család valószínűleg a Ludány nemzetségből származik, mely 1246-ban Kis-Sarló birtokában volt. A család 1627-ben nyert megerősítő czímeres levelet, mely 1627-ben Bars 1660-ban Nógrád, 1665-ben Zemplén stb. vármegyében hirdettetett ki. 1567-ben a család új adománylevelet nyert Kis-Sarlóra, melybe Oláh Miklós, esztergomi érsek parancsára iktattatott be. Idővel átszármazott Gömör, Nógrád, Vas, Sopron és Veszprém vármegyékbe, hol jelenleg is birtokos. A család kezei közt levő oklevelek adatai alapján a XIV-XV. században Barsban a következő helyeken volt birtokos: Nagy- és Kis-Sarló, Fakó, és Egyházas-Vezekény, Zeliz, Kis-Baracska, Várad, Vihnye és Pszerény. Tagjai közül: II. István (1392) kir. ember, Bálint (1570), csejthei várnagy, Mózes II. Ferdinánd szolgálatában állott, (1633), András I. Rákóczy György alatt katonáskodott (1640), Márton 1724-ben Pozsony vármegye főjegyzője.
Sarovszky.
Sarovszky. András 1669-ben nyert czímeres nemeslevelet, mely 1671-ben Zsarnóczán hirdettetett ki. E családból András 1732-ben igazolta nemességét.
Simonyi.
Simonyi. (Simonyi és varsányi urak.) Egyike azon kevés családoknak, melyeknek első nyomaira még a tatárjárást megelőző időben akadunk. Törzse Huba bán, kinek fiai Péter és Márton 1196-ban nővérüket Osanát kielégítik. Márton fia Simon comes 1220 táján a Nyitra folyó völgyében nagyobb kiterjedésű földet szerzett, mely róla Simony-nak neveztetett. A XIII. század második felében a nemzetség számos birtokot szerzet a vármegyében. Varsányi Simon fia Adorján comes 1290-ben Gyerken négy ekényi földet örökölt Miklós esztergomi préposttól, melyet az esztergomi káptalan Kér birtokával elcserélt. 1294-ben testvérével Simonnal együtt eladja Kér birtokukat, az ugyanezen törzsből származott Mortunus fia Simon comes fiainak. Simon comes és fiai Mihály, Mortanus, Ják, Péter és Phile 1283-ban Magosmart birtokot nyerik. Fiai közül Ják, Kereskényinek nevezi magát, (1301), másik fia Phile (1301-1303) eladja Varsány, Niczk és Csánk részeit fenti testvéreinek Mihálynak és Mártonnak. Simon fiai Mortunus és Jákó, Smaragd comes panaszára, az ellene elkövetett hatalmaskodások miatt, Máté nádor és pozsonyi főispán által 1304 táján személyes bajvívásra köteleztetnek. A fenti Mihály, (1301-29), a ki Varsányinak, Simonyinak, vagy Dobrainak írja magát, két fiut nemzett, ezek Pál mester (1324-51) és Lökös, a kik 1324-ben Simonyt, Varsányt, Radobiczát, Kért, Kis-Peszeket, Karakó pusztát, Kis-Törét több más nyitra- és trencsénmegyei birtokokkal együtt felosztják egymás közt. Lőkös fiai közül István mester (1375) Bars vármegye főispánja, 1392-ben Csánk és Kér birtokába kér beiktattatást, tőle származik az idősebb, vagyis a twerdomeczi ág, mig testvérétől Imrétől (1395-1418) az ifjabb, vagyis 548a Varsányi ág. I. A twerdomeczi ágtól egész a XVI. század közepéig a következők tűntek fel úgy a közpályán, mint a családi birtokok szaporítása terén: György (1436-74) és István 1439-ben a család többi tagjaival együtt új adománylevelet kértek Koczura és Veszka birtokokra. Twerdomeczi Miklós, László, (1518), György, (1518-44), Nagy-Koczura és Kis-Töre birtokosai. István 1441-ben pallosjogot nyert Ulászló királytól. János fiai Máté és Ozsvát 1516-ban Nagy- és Kis-Krstyene, valamint Brestovich birtokába iktattatnak. Ozsvát fia Menyhért, a ki 1566-ban Bars vármegye alispánja volt s 1590-ben a velkapoljeiek által megöletett. Ezen ágból: György, (1522-66), Bars vármegye II. alispánja. II. A Varsányi ágból: Simonyi Imre fiai Miklós és Imre 1411-ben új adományt nyernek Simony, Radobicza, Kis-Töre, Kereskény, Návoj stb. birtokokra. Miklós 1435-ben áldozatul esett a Forgáchok haragjának, a kik őt meggyilkolták. Miklós és Imre (1414-47) főleg a husziták elleni harczokban tüntették ki magokat, 1426-ban Simonyban várépítési engedélyt nyernek Zsigmond királytól. Miklós fia László (1435-67) Simony, Radobicza és Kis-Töre birtokába iktattatik. Ennek unokája Zsigmond 1526-ban Mohácsnál esett el. Imre utódai a Varsányi nevet veszik fel. Ezen ágból István (1508) és Ferencz (1508-1511) Nagy- és Kis-Krstyene birtokába iktattatnak, fia Ferencz 1525-ben egyes birtokrészeket elad a Majthényiaknak Radobiczán. A mohácsi vész után a család a következőleg ágazott szét: I. János (1522) négy fia közül Gáspárnak volt fia, György (1601). Utóda: Gáspár, (1771), fiai: Mátyás és János 1840-ben cs. kir. őrnagy. Mátyás fiai közül: Adeodat 1827-ben Bars vármegye al-, 1834-42-ben főjegyzője és Ferencz (1845) barsi alispán. Fiai: Gyula jelenleg Pozsonyban takarékpénztári jogtanácsos s Iván (sz. 1836) 1861-ig a Radetzky huszárezredben főhadnagy, majd 1878-87-ben képviselő. János fia: Móricz altábornagy, († 1884), kinek hasonnevű fia jelenleg huszárhadnagy. II. László ágából: Zsigmond († 1526-ban Mohácsnál) testvérei Burián és Sándor 1543-ban enyingi Török Bálint ellen emeltek panaszt, mert ez Nyitra elfoglalása után Simonyban levő földeiket elfoglalta, melyeket 1549-ben Thurzó Ferencz püspök a nevezetteknek visszaadatott. Csak Sándornak maradtak fiutódai, de ezek is kihaltak. Utolsó fisarja ezen ágnak: Gábor (1633). III. Mihály (1620-22) két fia János és Imre, utóbbi a család jelenleg virágzó ágának legnépesebb vonalát alapította. János (1642) vonala: fiai, Imre (1664) és Mihály (1672-1738) 1703-1708 közt a gr. Schlick, gr. Heister, és a Herbeville-féle ezredekben szolgált, őrnagyi rangra emelkedett. Imre utódai közül: József (1809) a felkelt nemesi seregben kapitány, utóda; József, jelenleg csendőrhadnagy. Mihály fia János, a debreczeni kir. tábla ülnöke, (1750): ez a vonal kihalt. Imre (1664-69) Bars vármegye II. és (1672-78) I. alispánjának vonala: fiai: Ádám 1703-ban a kis-tapolcsányi őrség parancsnoka, később a gróf Forgách, majd Schlick ezredében szolgált. Miklós (1685) kapitány a császáriaknál. Imre ezredes (1685) fia György 1765-ben a Kálnoky-féle huszárezred parancsnoka, Nagy-Kereskényen, Simonyban, Kis-Törén, Radobiczán, Návojban birtokos. A fenti Ádámnak három fia: József, Antal és Ádám 1731-ben osztoznak az atyai örökségen. 1. József utódai közül: Sándor (1765) fiai József, (1772), Bars vármegye főszolgabírája, János, (1780), Hont vármegye alispánja, ennek fia: Ferencz (1797-1809) a nemesi fölkelő seregben őrnagy, majd alezredes, cs. kir. kamarás († 1830). József fiai közül: Floris, főszolgabíró († 1840). Fia Sándor († 1882), fiai: Béla, (sz. 1850), Bars vármegye alispánja és Elemér, (sz. 1861), kir. járásbíró, József 2-ik fia: Peregrin, kinek fia Lipót 1848-ban huszárhadnagy, József, (sz. 1854), kir. sófőtiszt Zsolnán; József testvére: Simon, (1790-1810), Bars vármegye alispánja, († 1804), fia: Lőrincz, ennek fia Simon, (1875-77), Bars vármegye alispánja († 1883). 2. Mózses, (sz. 1751 † 1828), kinek unokája, (1824-28), fiai: Elek, (1824), alszámvevő; fia Géza 1848-ban honvédtüzér főhadnagy, majd Bars vármegye tiszti főügyésze, (1867), később kir. ügyész. Elek testvére Libor 1828-ban alszámvevő († 1889). 1834-ben főszolgabíró Barsban, kinek két fia él: Dénes (sz. 1849) Nógrád vármegyében, Szügyön birtokos és Kálmán (sz. 1850). 2. Antal utódai: János (1748) fia Jónás, (1803), lévai járási pénztárnok; József (1748.) fia: Flórián 1790-ben szolgabíró Bars vármegyében. Antal, (1755), Bars vármegye II. alispánja. Flórián testvére Donát, kinek unokája György (1901), M. Á. V. tisztviselő. 3. Ádám utódai: Fia Ignácz, (1753-78), Bars vármegye főpénztárnoka, fia Károly 1848-ban főszolgabíró, ennek fia Ignácz, (1870). gyámi szolgabíró, kiben Ádám utódainak magva szakadt.
Czímer: kékben, zöld alapon álló eke mögül kiemelkedő, egyenes kardra feltuttatott, kétfelé hajló zöldleveles szőlőtő, melyen két természetes színű seregély ül. Sisakdísz: szőlőtőn űlő két seregély. Takarók: kékarany-veresezüst. Paizstartók: két arany-oroszlán.

Simonyi
Sipeky.
Sipeky. A 1732. évi kétségtelen birtokos nemesek összeírásában Mátyás és László, az 1755. évi összeírásban pedig János nevével találkozunk Bars vármegye nemesei közt. Nagy-Ugróczon bírt, hol még maig is fennáll a család XVII. századbeli kastélya, mely ugyan már több ízben át lett idomítva, de azért magán viseli korának jellegét.
Süttő.
Süttő. S. János 1756-ban nyert czímeres nemeslevelet. Tagjai közül Kázmér, (1828-40), esküdt, utóbb szolgabíró, Ferencz (1842) és Ferdinánd (1840) szolgabírák Bars vármegyében.
Czímer: hasított paizs. Elől: ezüstben, pánczélos, sisakos, veres strucztollas vitéz, jobbjában veres zászlót tart. Hátul: veressel és kékkel vágva. Felül: arany-griff, előlábával levágott török főt tart; alul jobbradőlt horgony. Sisakdísz: zárt kék szárny közepén jobbradőlt horgony. Takarók veresarany-ezüstkék.
Szabadhegyi.
Szabadhegyi. (Csallóközmegyeresi.) A XVII. században, Komárom és Veszprém vármegyékben volt birtokos. János († 1717 előtt) neje Marsovszky Ilona után a Litassy család Bars vármegyében fekvő birtokaiból örökölt. Fia János, (1733-42), ennek fia III. János 549(1766), a ki az 1755. évi összeírásban is említtetik; Pál, András és János 1816-ban a csallóközmegyeresi előnevet nyerik. Utóbb Hont vármegyébe költözött.
Szabó.
Szabó. (Hangai.) Sz. Mátyás 1657-ben nyert czímeres nemeslevelet. A család Szodó helységben volt birtokos. Tagjai közül: János 1848-ban Bars vármegye alispánja, majd országgyűlési képviselő. Lajos vármegyei aljegyző.
Szabó.
Szabó. (Lévai.) E családból 1696-ban János nevével találkozunk.
Szakmáry.
Szakmáry. Sz. István és András 1722-ben nyertek czímeres nemeslevelet. András és József özvegyei az 1755. évi nemesi összeírásban említtetnek. A család Léván nemesi kúriával is bírt. János (1818) Bars vármegye főjegyzője; Alajos testőr, majd 1850. vármegyei pénztárnok. András 1848 és 61-ben Barsmegye pénztárnoka. Imre (1848) Báthon lelkész.
Czímer: kékben, zöld alapon, fehér lovon vágtató veresruhás, prémes kalpagos, sárga csizmás magyar vitéz, jobbjában görbe kardot tartva. Sisakdísz: görbe kardot tartó pánczélos kar.
Szalay.
Szalay. Sz. János 1688 január 5-én nyert czímeres nemeslevelet. János jelenleg Ohaj községben birtokos.
Czímer: kékben, zöld alapon, leveles koronán könyöklő, három arany-kalászt és szablyát tartó veresmezű kar. Sisakdísz: babérkoszoruzott szablyát tartó paizsbeli kar. Takarók: kékarany-veresezüst.
Szecsey.
Szecsey. (Bankházi.) Családi adatok szerint e család a bevezetésben említett Váradiakkal közös törzsből eredő Sz. család ivadéka. Sz. Ferencz Budavár bevétele alkalmával tanúsított vitézségéért 1686-ban megerősítő czímeres nemeslevelet nyert. A család Pozsony vármegyében Alsó-Lóczon, Zavaron, Nyitrában pedig Sziládon bírt földesúri joggal. A családból az 1755. évi összeirásban Bars vármegye nemesei közt: Sz.-né Törey Julia és Sz.-né Vörös Kata neveivel találkozunk.
Czímer: veresben, zöld halmon, leveles koronából kiemelkedő kék ruhás magyar vitéz jobbjában egyenes kardot, baljában ezüst zászlót tart. Sisakdísz három ezüst strucztoll. Takarók: kékarany-veresezüst.
Szelezsényi.
Szelezsényi. A XIV. században tünik fel. Őse György, fia Miklós (1369), kinek javai elkoboztattak. 1416-ban Miklós fiai Ozsvát és Zsigmond beiktattatnak Szelezsény és Nagyfalva birtokokba. Ozsvát 50 embert állított ki a husziták ellen. Lőrincz fia István (1597-1600) Nagy-Szelezsényben volt birtokos. Gáspár 1581-ben alispán, István (1614) szolgabíró, Gáspár († 1718) Bars vármegye alispánja, Nagy-Szelezsényben volt birtokos. Pál (1731) a család utolsó fisarja.
Szelle.
Szelle. E családból Károly 1847-ben Bars vármegyében esküdt. Sámuel 1812-ben a Ludoviceumra tett nagyobb adományt. A család Komárom vármegyében is birtokos volt.
Szelepcsényi.
Szelepcsényi. Pohroncz Ferencz, ki mint pásztorgyermek küzdötte fel magát és esztergomi kanonok lett, 1598-ban testvérével, Miklóssal együtt czímeres nemeslevelet nyert, Szelepcsény helységből származik. Miklós fia Mihály, kinek özvegye 1629-ben a Cserenye helységben levő részbirtokokra tartott igényt. Fia György 1666-tól esztergomi érsek, a ki midőn főpap lett, a kisfaludi templomot építtette. († 1685). Testvére Mihály Bars és Hont vármegyék jegyzője († 1676); mivel ennek nem voltak gyermekei, György esztergomi érsek szelepcsényi Maholányi Jánost tette örökösévé, a ki bárói rangra emeltetett s 1690-ben mint személynök halt meg.
Szent-Iványi.
Szent-Iványi. (Liptó-szent-iványi.) Csehországból ered, 1286 május 8-án nyert királyi adománylevelet a Liptó vármegyében fekvő Szent-Iványra. Őse Lőrincz, kinek fiai: Bogomér és Serefil a XIII. század első felében jöttek hazánkba. Bogomér a tatárjárás alatt 1241 június 24-én, Keresztelő Szent János napján Wesweres völgyében egy tatárcsapatot szétvert, minek emlékére IV. Béla király kápolnát épített Szent Iván tiszteletére, honnan a család nevét vette. 1263-ban e völgyet Bogomérnak adományozta, melyben IV. László király által a család megerősíttetett. Bars vármegyébe a családból: XVIII. János és neje Vitalis Zsófia 1699. táján költöztek Törére, de ezen ágnak a XVIII. században magva szakadt. X. Ferencz liptai alispán fia: XXVII. János neje báró Bossányi Krisztina birtokára Nagy-Sáróra költözött, hol 1787-ben alispán, később 1792-ben udvari tanácsos lett. († Léván 1824 márczius 13-án.) Jelenleg XXIX. László és nagy-jeszeni Jeszenszky Szidonia fia Oszkár (sz. 1840) előbb m. kir. kanczelláriai fogalmazó, majd a vallás- és közoktatásügyi, utóbb az igazságügyi miniszterium titkára, jelenleg Barsmegyében Beládon, Maholányban, Zsitvakenézen, Perlepen, Kis-Herestényben birtokos. A családból: János 1692-ben, János és József 1721-ben bárói, László 1790-ben és József 1737-ben grófi rangra emeltettek. Ezen ágak azonban kihaltak.
Czímer: kékben, leveles koronán, czölöpösen állított pánczélos kar és ezüst kürt között hatszögű arany-csillag. Sisakdísz: paizsalak. Takarók: kékarany-veresarany. Czímertartók: két bányász.

Szent-Ivány.
Szilassy.
Szilassy. (Szentiványi.) Pest vármegyéből származik, honnan Nógrádba és a XIX. század harmadik évtizedében Barsba költözött. Tagjai közül: Ferencz 1848-ban kormánybiztos Zólyomban; Gábor (1860) Hont vármegye alispánja; Sándor (1873) a lévai járás főszolgabírája; Zoltán (sz. 1864 Léván) az Országos Magyar Gazdasági Egyesület titkára s a Ferencz József-rend lovagja.
Szirányi.
Szirányi. (Öttömösi.) Nyitra vármegyéből származik. József 1840 deczember 10-én nyert nemességet Öttömösi előnévvel. A család a XIX. század első felében telepedett Bars vármegyébe. Sándor jelenleg Nagy-Herestényben birtokos.
550Czímer: veres paizs, kék paizsfővel, abban hármas zöld halom felett két hatszögű aranycsillag közt lenyugvó arany-nap. A paizsban zöld alapon, pánczélos, strucztollas, sisakos vitéz, jobbjában görbe kardot tart, balját csípőre teszi. Sisakdísz: jobbjában, hegyével lefelé álló ezüst-nyilat tartó kinövő arany-oroszlán. Takarók: veresezüst-kékarany.

Szirányi
Szlávy.
Szlávy (Okányi.) A családra vonatkozó adatokat a Nyitra és Bihar vármegyéket tárgyaló kötetben ismertettük. József, koronaőr Zsitva-Újfaluban volt birtokos.
Szmrtnik.
Szmrtnik. Sz. János az 1775. évi összeírásban Bars vármegye nemesei közt foglal helyet. 1848 előtt Kis-Vezekény községben bírt földesúri joggal.
Szőlősy.
Szőlősy. Sz. Patro András 1583-ban nyert czímeres nemeslevelet, mely 1585-ben Kis-Tapolcsányban hirdettetett ki. E családból Margit 1588-ban Zsarnóczán házzal bírt. János 1608-ban Bars vármegye alispánja. 1755-ben Gáspár van felvéve a vármegye nemeseinek névsorában. A család 1655-ben Németiben szőlőbirtokos volt, 1739-ben pedig a Radobícza helységhez tartozó Kopanicza föld miatt perel.
Czímer: aranyban, veres ruhás, jobbjában görbe kardot tartó magyar vitéz, balját csipőre téve. Sisakdísz: növő paizsalak. Takaró: veresezüst.
Sztankay.
Sztankay. Sáros vármegyéből származik, hol az 1637-1715 közti időben több tagja közhivatalt viselt. Onnan Zemplénbe költözött. Kálmán jelenleg Csatán birtokos.
Tajnay.
Tajnay. (Tajnai és tiszahegyesi.) Őse Orbán (1467-1471) és Mihály, a ki 1471-ben megöletett. Orbán fiai Pál és Mihály 1483-ban Nagy-Tajna birtokosai; Mihály fia István (1539-1541). A család szakadatlan leszármazása I. Pétertől való, a ki 1524-ben Tajna és Egyházas-Rendve birtokosa. I. Péter fiai: János, Miklós, Imre, Ferencz és II. Péter 1529-ben a nagy-köröskényi Thuróczy családdal a rendvei birtokrészek miatt pereskednek, 1539-ben Tajna, Rendve és a nyitrai Assakürtre nézve kölcsönös örökösödési szerződést kötnek. János fia Mihály, (1596-1617), kinek ágából Mihály (1760) Bars vármegye alispánja, kinek ága unokáiban 1826 után magtalanul kihalt. A másik ág a fenti János testvérétől Pétertől (1529-1575) származik. Fia György, (1574-1584), ennek fia György, Bars vármegye a szolgabírája, (1611), utódai közül Pál (1720-1732) és Antal (1738) szolgabírák. Testvérök Ádám, (1732), ennek fia, Károly, (1767); fiai: János, Ó-Gyallán birtokos (1771) és Károly, (sz. 1766-ban Tajnán), kinek fia a család utolsó fisarja. János cs. és kir. kamarás, Árva vármegye főispánja († 1840). Leánya Ilona, báró Révay Simonhoz ment nőül. 1552-ben a család Nagy- és Kis-Tajna felét bírta. II. Péter 1565-ben Kisfaluban szerzett birtokokat. 1848 előtt az említett helységeken kívül Nagy- és Kis-Sáriban bírt földesúri joggal.
Czímer: kékben, a paizs felső jobb sarkában hatszögű aranycsillag, balról ezüst félhold által kisért hármas zöld halmon könyöklő, görbe kardot tartó pánczélos kar, a kardon átütött török fővel. Sisakdísz: pánczélos, fekete szakálas, nyilt sisakos nyilazó vitéz. Takarók: aranyzöld-veresezüst.
Tapolcsányi.
Tapolcsányi. (Kis-Tapolcsányi.) Őse Hochlov (Hoslov) comes, a ki pályáját Csák Máté szolgálatában kezdte s tőle 1318-ban csere útján Kis-Tapolcsányt nyerte. Gyula comes Csák Máté halála után Károly király hűségére tért, a ki ezért 1323-ban Málas falut adományozta neki. Gyula testvére András, kinek 1324 április 25-én Kis-Tapolcsány egy részét átengedte. (Anjouk. okmt. II., 126.) Gyulának két fia volt: Gergely és Miklós. Az utóbbi különösen kedvelt híve volt Nagy Lajos királynak, mert Zách Feliczián merénylete alkalmával nagy bátorságot tanusított. Gergely és Miklós 1343-ban egyezségre léptek a fenti András fiaival Kis-Tur, Bajka, Málas, Kis-Tapolcsány és Völgy birtokokra nézve. Miklós 1344-ben Málast és Malonyát nyeri adományul, 1347-ben pedig Hrussó vára és Kis-Tapolcsány határában aranymosási jogot szerzett. Pétert 1390-ben Kistapolcsányi néven említik az oklevelek. Péter, Sárai Péter, temesi főispántól Kis-Tapolcsányban és Bajkán nyert részeket. Péter fiai János és Gergely, 1395-ben Kolacsnót öröklik a Baracskai családtól. Idővel a Baracskaiak után még más birtokokat is örököltek mint pl. Valkóczot. Benedek a Nagy-Ugróczon levő birtokrészeket váltotta vissza, melyek Majthényi Rafaelnél voltak elzálogosítva, mi miatt a Bossányiak 1516-ban osztálypert indítottak Benedek fia Mihály ellen. Már 1506-ban igényt emelt e család Hrussó várára, melyet akkor a Zábláthiak kértek fel. Az ezen perből támadt ellenségeskedés közepett, a Zábláthiak felhasználván a mohácsi vészt követő zavarokat, Kis-Tapolcsányt megrohanva, T. Ferenczet és Lászlót megölték, mely hatalmaskodás kárpótlásul 1538-ban Knezsicset engedték át. T. György és Tamás 1550-ben Szolcsányi Pál magvaszakadtával Hrussót kérték magok részére, mely adomány ellen azonban a Zábláthiak leányági örökösei ellentmondottak. György 1549-1550-ben Bars vármegye alispánja, Mihály pedig (1567) helyettes alispán volt. A családnak a XVII. század elején Pálban magva szakadt, kinek nővére Ilona (1613) Enyingi Török István pápai kapitány neje volt.
Tarnóczy.
Tarnóczy. (Alsó-lelóczi, jezerniczei és tarnóczi.) A család leszármazását a Nyitra vármegyét tárgyaló kötetben ismertettük. Az 1732. évi kétségtelen birtokos nemesek névsorában György nevével találkozunk. Miklós és Imre Lelóczon voltak birtokosok, 1755-ben Bars vármegye nemesei közt szerepelnek. Tagjai közül Kázmér 1828-ban Bars vármegye főjegyzője, 1832-36-ban országgyűlési követe s 1860-ban főispánja. Nemes-Kosztolányban birtokos.
Toóth.
Toóth. (Tardoskeddi.) Tardoskeddi al. T. János, gyermekei, valamint Imre és Anna testvérei 1696-ban nyertek czímeres nemeslevelet, mely 1696 június 4-én Nyitra vármegyében hirdettetett ki, honnan a család 1822-ben Bars vármegyébe költözött. Zsigmond jelenleg főszolgabiró, Miklós vármegyei tisztviselő és Kálmán városi tisztviselő Léván.
551Czímer: kékben, zöld alapon, fehér lovon ülő, veres dolmányos, sárga csizmás, zöld kalpagos, kócsagtollas magyar vitéz, jobbjában kivont kardot tart, baljával zöld kaftános, arany-turbános, török foglyot vezet lova után. Sisakdísz: veres hadilobogót tartó, kinövő arany-oroszlán. Takarók: kékarany-veresezüst.

Toóth.
Török.
Török (Pani.) A XVI. században tünik fel. Benedek 1579-ben nyer új adományt Fintha-Beledre. György 1661-ben Nyitra vármegye alispánja, a kit 1672-ben Szalakuszon találunk. Zsigmond (1651-1656) Bars vármegye alispánja.
Vály.
Vály. (Vályi és csaltiszi.) 1754-ben nyert nemesi bizonyítványt Bars vármegyétől. Az 1755. évi összeirásban Pál utódai fordulnak elő Bars vármegye nemesei közt. Átszármazott Nyitra és Nógrád vármegyékbe is. A XIX. század elején Kis-Tapolcsányban telepedett le, jelenleg özv. V. Simonné Tajna-Sáriban birtokos.
Vass.
Vass. (Vassdényei.) Komárom vármegyéből származik. 1496-ban Dényei Vass György Vassdényén birtokos. 1515-ben V. János Komárom vármegye országgyűlési követe. Mihályt 1540-ben Füzitőn találjuk. A XVII. század elején (1613) a család Vassdényén és Apátiban birtokos. A XVII. század végén ezen családból Miklóst Garam-Újfaluban találjuk. Miklós († 1721), kinek két fia volt, Ferencz és Sándor, ez utóbbi valószinűleg azonos azzal a Sándorral, a ki Ferencz utódaival együtt, Bars vármegye 1732. évi kétségtelen birtokos nemeseinek sorába van felvéve.
Wilček.
Wilček. (Gróf.) A család lengyel eredetű. 1500-ban bárói, 1714-ben grófi rangra emeltetett. V. Henrik gróf udv. hadi tanácsos az 1715. évi 134. tv. czikkel honfiúsíttatott. E családból most Henrik Frigyes gróf (sz. 1852) neje Ordódy Gabriella Nagy-Málason birtokos.
Zathureczky.
Zathureczky. (Zaturcsai.) Turócz vármegye legrégibb családainak egyike. Őse Uzda (1230-1255) kir. halász, a ki Vendég helységet nyerte IV. Béla királytól. Fia Márton (1255-1282). Fia Péter (1303-1332) ennek fia Mihály (1332) a család őse. Utóda Mihály (1539) Turócz vármegye szolgabirája. Fia: Márton (1610) a család jelenleg virágzó ágának őse. A család idővel átszármazott Nógrád, Szabolcs, Békés, Gömör stb. vármegyékbe. Barsban 1755-ben István nevével találkozunk. A család czímerét a Szabolcs vármegyét tárgyaló kötetben közöltük.
Zeke.
Zeke. (Nyéki.) Pozsony vármegyéből származik. III. István király 1165-ben a Nagy, Végh, Méhes és Kósa, máskép Zeke családok részére állított ki nemeslevelet, melyeknek ősei pozsonyi várjobbágyok voltak. Ezen adománylevelet László király 1284-ben, III. Endre király 1298-ban megerősítette. 1609 augusztus 14-én II. Mátyás király újból átírta e kiváltságleveleket, melyben Kósa, máskép Zeke György nevével találkozunk. 1715-ben a pozsonyi káptalan Zeke Gáspár részére átírta e kiváltságlevelet. A család a XIX. század első felében telepedett meg a vármegyében, Léván birtokos.
Zerdahelyi.
Zerdahelyi. (Nyitra-szerdahelyi urak és grófok.) Fejér vármegyéből származik, őse Bicskei István (1419), a ki Nyitra-Szerdahely helységbe költözött, honnan a család nevét vette. Z. Tóbiás és neje az asszupataki Hencz családdal 1508-ban egyezkedvén, ezen egyezség következtében nejének, szül. Csermény Ilonának ényi birtokrészeit átengedte a Hencz családnak és Z. György nejének Családi Annának. A család Nyitra vármegyében idővel nagy kiterjedésű birtokokat szerzett, övé volt többek közt: Nyitra-Szerdahely, Csitár, Családka, Kálmánfalva, Nagy-Rippény, Nyitra-Sárfő és Szeptencz-Újfalu. Pál 1802-ben grófi rangra emeltetett, de ágának 1824-ben magva szakadt. A család Vieszkán (Kisfalun) bírt földesúri joggal. A család czímerét, a Nyitra vármegyét tárgyaló kötetben közöltük.
Zichy.
Zichy. (Zichi és vásonkői gróf.) A család eddig ismert első őse Paska, kinek fiai László és Jakab 1347-ben kir. testőrök, Gunya fiaival bizonyos somogy- és zalavármegyei birtokok miatt perlekednek. Jakab fia Elek (1379) Zala vármegye alispánja, fia: Zsigmond (1398 † 1415) Jakab másik fia Benedek, kinek utóda I. György (1592) Moson-, majd Vas vármegye alispánja. Másodszülött fia: Pál (1619) veszprémi kapitány; fia: István (1616 † 1693) 1676-ban grófi rangra emeltetett. Fia: Ádám (1699-1701) mosoni főispán, neje Jakusich Terézia grófnő fia, Károly koronaőr († 1741), Kis-Tapolcsány negyedét bírta, mely anyja révén szállott reá, de csak két leánya maradván, ágának magva szakadt.
Zobonya.
Zobonya. (Endrédi.) A Ludány nemzetségből származik. Őse Szoboszló fia Péter comes (1290-1295), Csák Máté familiarisa. Ennek két fia volt, Emőkei Dezső és Szobonya (1328), a ki Kis-Köröskényt vette meg a nyitrai püspöktől. Fia (1352) saskői várnagy, ennek fia Miklós (1379-1401) Bars vármegye főispánja. Miklós 1402-ben födémesi, Miklós és Imre 1408-ban nagyendrédi előnévvel éltek. János 1447-ben Nyitra vármegye követe, Kis-Vezekényt, Kisfaludot és Sárit azonkivül Váradon, Szénásfalun részeket bírt. László, István és Imre 1469-ben új adománylevelet nyertek Nagy-Endréd, And, Pusztapél és Kis-Sári birtokokra. 1466-ban a födémesi Z. család kihalván, nagyendrédi javaira, a közös törzsből való származás révén, a nagyendrédi Z. család tartott igényt. A XVI-XVII. század elejéig a család nem igen szerepelt. Pál, a ki 1636-1645-ig Bars vármegye alispánja volt, családja nevét ismét felélesztette. Utódai azonban már kevésbbé szerepeltek. A XVIII. század első felében még két fisarja, János és István élt, de ezeknek elhunytával a család magtalanul kihalt.
Czímer (csak a sisakdísz): 3-3 gömbbel ellátott szarv.
Zongo.
Zongor (Bődi). Lehoczky szerint a Hunyadiak korát megelőző időben és a Hunyadiak korában közülök többen báni s egyéb méltóságokat töltöttek be. Ezeknek az előneve "Valpói" volt. E család leszármazója az a Beődi Zongor Máté, ki I. Ferdinánd királytól 1560-ban 552Beőd pusztára, több kúriára és részbirtokra nyert adományt. Máté fivérei közül István 1550-1563 táján Ludány községben (Nyitramegye) birtokos és főszolgabíró. István fia Benedek előbb ludányi, később nemesperki birtokos (Nyitramegye) 1600-tól 1624-ig főszolgabíró, kivel a családnak ez ága kihalt.
A Beődi Zongor Máté fiai közül Mihály 1596 táján hrussói várkapitány, 1603-ban Bocskay István híve lett, kitől Erdélyben Mezőkölpényben adományt nyert. Utódai most is ott birtokosok. István 1600 táján Tornóczra (Nyitramegye) költözött, itt több kúriát és Szarkallás nevű erdőt birtokolt, továbbá a nemesperki, köröskényi stb. apró birtokokat és a valkházi és kumányai birtokrészeket. Máté többi fiai elszéledtek és a vas- és sopronmegyei Zongori családnak lettek ősei. Istvánnak Tornóczon 4 fia volt, Zsigmond, János, István és Gábor. Ezek közül Zsigmond 1642-1658-ig kanonok, pozsonyi prépost, csanádi, váradi és váczi püspök volt, János és Gábor áttértek a református vallásra és e miatt elvesztették a tornóczi, nemesperki, köröskényi és nyitrapárutczai birtokaikat. Gábor Kismányára költözött, az ott és Valkházán volt Zongor-féle birtokok egyik felét birtokába vette és ennek utódai ma is Kismányán (Nyitramegye) birtokosok. János Nyáregyházára költözött, a néhai dédanyja Bedeghi Nyáry Anna után a családra háramlott birtokra. Ennek leszármazói közül György 1715 táján hosszas per után visszakapta elfoglalt birtokai egy részét s visszaköltözött Tornóczra, innen kérte régi nemességének megújítását 1718-ban III. Károly királytól és azt - befoglalva Zelovics Ferencz nemességét - meg is kapta. György fia Jánosnak Zelovics Évától két fia volt: László és Mihály, Mihály osztályképen kapta a kismányai, valkházi birtokokat, de fiúörökös nélkül halt el. Lászlónak a tornóczi, köröskényi, nyitrapárutczai és nyáregyházi birtokok jutottak. Ezekből a tornóczi birtokot 1820-ban elcserélte gróf Hunyady Ferenczczel Soókon három kúriáért és lakását Soókra tette át. László három fia: Zsigmond, János és László közül János 1866-ban Barsmegyébe Nagyvalkházára költözött és ott a Mihály után maradt birtokon most is birtokos. - Zsigmond és László fiúörökösök nélkül haltak el. A fentnevezett István (a XVII. század közepén) utóda József 1898-ig papnöveldei tanár, azóta nyitrai főesperes, plébános. János 1869-től 1895-ig szolgabíró, majd főszolgabíró, később árvaszéki elnök Barsmegyében.
Czímer: kékben, zöld alapon, haladó, zöld nyeregtakarós, fehér lovon, veres ruhás és kalpagos, sárga csizmás magyar vitéz, jobbjában lobogót tart. Sisakdísz: veres zászlót tartó paizsbeli vitéz. Takarók: kékarany-veresezüst.
Források:
I. Levéltári anyag: Orsz. Leélt. Dicalis Conscriptiók, Bars vármegye. 1732-1777. évi nemesi vizsgálatokra vonatkozó jegyzőkönyvek. Series indubitatorum in Comitatu Barsiensi residentium nobilium Possessionatorum (1732). 1755. évi országos nemesi összeirás. Továbbá a gr. Keglevich (Orsz. levélt.), Simonyi, Kosztolányi és Bodó családok levelestárai.
II. Nagy Iván: Magyarország családai 1-13 k. - Siebmacher's Allg. Wappenbuch: Ung. Adel. - Illésy-Petkó: A királyi könyvek. - Kőszeghi Sándor: Nemes Családok Pest vármegyében. - Magyar nemzets. Zsebkönyv I. - Wertner Mór: Magyar nemzetségek I-II. k. - Góthai Almanach 1837., 1889., 1879., 1884. évf. - Herald. Handbuch, Gótha (1855). - Turul 1883-1902. évf. - Nagy Iván családtört. ért. I-III. évf.
III. Wenzel: Árpádk. Új Okmt. I-XII. - Knauz: Mon. Strig I-II. - Hazai Okmt. I-VII. - Anjouk. Okmt. I-V. - Gr. Zichy család okmt. I-IX.
IV. Botka-féle kéziratok és az egyes családoktól beérkezett adatok.

« A LEGÚJABB KOR. (1867-1897.) Irta dr. Ruffy Pál. KEZDŐLAP

Bars vármegye

Tartalomjegyzék

BIHAR VÁRMEGYE ÉS NAGYVÁRAD. »