A humanizmus, a mely egész Európára korszakot alkotó befolyást gyakorolt, nemzeti irodalmunkat is megtermékenyíté. Vitéz János volt az, kinek nevéhez méltán fűződnek nemzeti míveltségünk e korbeli legkiválóbb emlékei. Az ő korában Várad "az újkor muzsáinak lakhelye lőn" s "volt idő, mikor hazánk nyugati Európa legelőhaladottabb országainak műveltségi színvonalát részint elérte, részint túlszárnyalta." Vitéz fejedelmi bőkezűséggel gyűjti maga köré a külföldi és hazai leghíresebb tudósokat, Paolo Vergerio olasz, Podokatheros Fülöp görög és Szanoki György lengyel költőket, a latin próza és költészet hivatott mívelőit.

E tudós férfiak egész kis irodalmi kört alkottak, a melynek Vitéz a szellemi középpontja. Irodalmi és tudományos kérdések, költői és prózai dolgozatok bírálatai tették a közös eszmecsere anyagát. Vitéz János buzgón forgatta a latin és görög remekírókat, ismerte és szerette a nagy egyházatyák közül Szent Leó, Szent Jeromos és Tertullián műveit. Könyvtárára, melyhez fogható eladdig nem volt még hazánkban, rengeteg összeget költött. Codexei nagyrészt olaszországi műhelyekben készültek, s mivel nem voltak teljesen hibátlanok, Vitéz gondosan összehasonlította és kijavította őket s még esztergomi fogságát is azzal enyhíti, hogy Szent Leó homiliáit javítgatja. Különösen becses reánk nézve az a kézirat, mely Tertullián apologetikus művét foglalja magában, s melyet Váradon 1455-ben Polánkai Bereczk áldozó pap írt. Várad e korban oly irodalmi központja volt hazánknak, mint Olaszországnak Róma vagy Firenze és Nápoly. A Hunyadyak Vitéz hatásának köszönhették tudományos kiképeztetésüket. Az ifjú László király Vitézt vallja mesterének, s alig érinté homlokát Szent István koronája, rögtön Váradra 361megy, hogy Vitéz Jánost meglátogassa és Szent László koporsójánál ihletet és kitartást merítsen az uralkodás gondjaihoz.

A százados harczok, a tatár és török pusztítások megsemmisíték az e korbeli irodalmi emlékeket, csupán csak a Váradi Regestrum kerülte ki az enyészetet. Ez utóbbi sok régi magyar szót és jellemző ethnografiai vonást tartott fenn számunkra s politikai és törvénykezési szempontból is becses adatokat tartalmaz. Az Árpádok korából meg éppenséggel nem maradt reánk valamelyes irott hagyomány, de a monda annál több színes emléket őrizett meg számunkra. E mondák hőse, a középkori epika legmagasztosabb lovagja Szent László király volt, ki Nagyváradon az általa épített székesegyházban nyugossza örök álmait. Szent László, a magyar lovagkor eszménye, Krisztus egyházának rettenthetetlen bajnoka; nagyságának híre már életében bejárja az idegen országokat is, halála után szentté avatják; életét megírja krónikás 362és legendaíró, sírját pedig Janus Pannoniustól kezdve Arany Jánosig a mythosz tarka virágaival hinti be a költői képzelet.

A protestantizmus nemcsak vallási harczokat hozott magával, hanem mint mindenütt, úgy nálunk is diadalra juttatja a nemzeti nyelvet. A pusztulás képei mellett szemünk előtt lebeg nemzeti irodalmunk felvirágozása. Pázmány Péter, Nagyvárad szülötte volt az a férfiu, ki az új eszmeáramlattal megvívta a harczot s "a diadalmas hódító babérjait fűzte homloka köré."

Lássuk most már az irodalom és a tudomány biharmegyei képviselőit, a kiket betűsoros rendben közlünk és pedig első sorban a biharmegyei születésüeket, másodsorban a másunnan Bihar vármegyébe származottakat.

Abt Antal bölcselettudor, a kolozsvári Ferencz József-tudományegyetem nyilvános rendes tanára, szül. Rézbányán 1828. november 4-én. Mint tanár működött Ungvárott és a budai kir. kath. főgimnáziumban. 1870-ben a pesti egyetemen magántanári képesítést nyert, 1872 óta a kisérleti fizika egyetemi tanára. Számos értekezése látott napvilágot hazai és külföldi lapokban.

Ajtay Sámuel ügyvéd, szül. 1774-ben Nagyváradon; meghalt 1881. január 8-án Szatmár-Németiben 107 éves korában.

Anianus (Ányos mester), nagyváradi kanonok és káptalani jegyző. A Szent László sírja fölötti esküvés perdöntő erővel bírt s 1217-től 1235-ig Aniánus vezette a székesegyház sekrestyéjében az istenítéletek jegyzőkönyvét, mely jelenleg Ritus explorandae veritatis vagy Váradi Regestrum czímen ismeretes. Fráter György váradi püspök 1550-ben kinyomatta. Újra kiadta Bél Mátyás (1735) és Endlicher (1843).

Arany János, Petőfi mellett a legnagyobb magyar költő, született Nagy-Szalontán, 1817. márczius 2-án, meghalt Budapesten 1882 október 22-én. Abban az esztendőben, melyben Kazinczy a Zrinyiászt újból kiadja s a nemzet legnagyobb epikusát százados álmából föltámasztja, a véletlen érdekes játéka gyanánt támad Zrinyinek legnagyobb utóda: Arany János. Tizedik és utolsó gyermeke volt öreg szüleinek, Arany Györgynek és Megyeri Sárának. A család szegény volt; egy bogárhátu kis kunyhójuk volt mindössze és némi földecskéjök. Hanem ez a kis "Családi kör" valódi szentegyház volt. A kis Aranyt vidám gyermeksereg nem vette körül s ebből magyarázható meg az a csendes komolyság, mely egész pályáján végig kíséri. Az öreg Arany vasárnaponként elővette a bibliát s ez volt a költő gyermeklelkének első tápláléka. Az írás-olvasást már négy éves korában megtanulta atyjától, hamuba írt betűkön. Még be sem került a szalontai partikulába (kis gimnáziumba) s már ismerte a Peleskei nótáriust, a Hármas Históriát és Fortunátust s mohón olvasott minden könyvet, a mely keze ügyébe akadt. Sajátságos érzéke volt a régi magyar nóták rithmusa iránt, s mihelyt a grammatikai osztályba adják, megpróbálja a rímelést. Tanítói büszkék voltak verseire s egész Szalonta tudta, hogy Arany Györgynek poéta fia van.

Arany első benyomásait, ha Csokonaitól eltekintünk, kizárólag a ponyváról meríti. De e benyomások ereje éppen nyers eredetiségüknél fogva olyan mély és alapvető volt, hogy később, mikor az összes deák klasszikusokat s magyar fordításban Tasso, Milton, Voltaire műveit elolvasta, nem próbálta meg ezeket utánozni, hanem megnemesült izlésével és páratlan költői adományával a régi népies költészet folytatását, fényes művészetté emelését tűzte ki czélul.

Már 15 éves korában preczeptoroskodott. Napközben tanított és iskolásfiú volt, hajnalban és éjjel leczkéjét tanulta, meg azt, "mit nem tanítnak a tudós tanárok". Debreczenben ugyan sanyarú volt anyagi helyzete, úgy hogy kénytelen volt egy évre Kisújszállásra menni ideiglenes tanítónak. 363Itt elsajátítja a német és franczia nyelv elemeit s lefordítja Vergilius néhány énekét. Azután megint visszatér Debreczenbe. Már ekkor festő, szobrász, majd szinész akar lenni. Végre a kalandos szinészi pálya még a tanév közepén magával ragadja a tizenkilencz éves ifjút. Ez a szinészkedés Arany életének a legnehezebb megpróbáltatása. Szerencse, hogy józan elméje még idején kisegítette a hinárból. Eszébe jutott, hogy két gyámoltalan öreget hagyott otthon és egy gyötrelmes álom hatása alatt (anyját kiterítve látta) elhatározza a hazamenetelt és hét napi gyaloglás után hazaérkezett. Apja elvesztette szemevilágát, anyja nem sokkal utóbb meghalt 1836. aug. 20-án. Aranyt a kétségbeesés kezdi környékezni. Jövője bizonytalan, azon kívül még kínos köhögés gyötri, a mit ő a tüdővész előjelének tekint. Ercsey Sándor könyve jegyzi fel, hogy Aranyt a súlyos helyzetben egy Pápai nevü postaexpeditor vigasztalta.

Még 1837-ben megválasztották konrektornak s rövid idő alatt annyira megkedvelteti magát földieivel, hogy 1840-ben rendes aljegyző lesz. 1840. novemberében vette nőül Ercsey Juliannát, ki 42 éven át volt hűséges társa. A poéta-konrektor szerelmének írott megnyilatkozásai nincsenek, csak művei között elszórtan csillog fel egy-egy sugár, mely Arany szívéletét is bevilágítja. "Mikor megházasodott, föltette magában, hogy nem olvas többet, hanem él hivatalának, családjának s lesz közönséges ember, mint más". Sokat dolgozott napközben, de azért fogadását nem tudta megtartani: olvasott és tanult. Shakespearet német fordításban, Molière vígjátékait és Crebillon rémdrámáit forgatta. Jegyzői dolgozatai általános feltűnést keltettek a vármegyénél és a táblabirák kitűnő dikaszteri tehetségnek tartották. Szilágyi István buzdítására az angol nyelvbe is belefogott és Shakespeare János királyát kezdte fordítgatni. A megyei pártok mocskolódása, a maradiak és haladók kakasviadalai, bizonyos szatirai hangulatot keltettek föl benne; elővette tehát fáradhatatlan tollát és tarka-barka képeket rajzolt le a megyei közéletből. Ebből a forrásból fakadt Rák Bende éposza, mely később Az elveszett alkotmány czímet kapta s 1846-ban a Kisfaludy-társaság pályázatán elnyerte a kitűzött jutalmat. De egyik bírálója: Vörösmarty azt mondta róla, "hogy nyelv és verselés olyan, mintha irodalmunk vaskorszakát élnők". Ezek a súlyos szavak fölébresztik Arany önérzetét, lelkét megszállja a teremtés vágya. A rákövetkező nyáron írja meg legtökéletesebb költői elbeszélését, a Toldit, melylyel 1847-ben a Kisfaludy-társaság által kitűzött 20 aranyat elnyeri. Az elveszett alkotmány névtelen szerzője a hír szárnyára kap s a szalontai másodjegyző hirtelen Petőfi mellé emelkedik, a ki lelkes költeménynyel üdvözli új költőtársát. Hiába akart közönséges ember lenni, lelkéből kitör a hangok elfojtott árja s elragadó költői szelleme és törhetetlen szorgalma a legmagasabbra ihletik. 1847-ben írja meg Murány ostromát és Toldi estéjét. Petőfi személyesen is fölkeresi barátját s 1847-ben 10 napot tolt nála. Szoros és örök barátság szövődik közöttük, a melyhez csak a Goethe és Schiller viszonya hasonlítható. 1848-ban a Kisfaludy-társaság tagjai közé vette fel. Ez időtájt kisebb költeményeket írt az Életképekbe és a Pesti Divatlapba. A kormánytól megindított Népbarátja czímű lapnak csak névleges szerkesztője volt, de több költeményt és politikai czikket írt bele. Mint nemzetőr, az aradi várostrom körül is teljesített szolgálatot. 1849-ben fogalmazói állást 364vállalt a belügyminiszteriumban s előbb Debreczenbe, majd Pestre költözött. A világosi szomorú napok után Arany Szalontára fut s mint magánember, a szolgabirónak segít a fogalmazásban. Ekkor írja meg a Bolond Istók czímű verses regénynek első énekét. Lelki békéje föl van dúlva. Elvesztette legjobb barátját, a nagy idők lángszavú Tyrtaeusát. A haza szerencsétlensége, saját sorsának bizonytalansága, a hétköznapi élet gondjai nehezedtek vállaira. Erős alanyi hangulatokba merül s lirai költeményei őszinte hazafi-bánatával országszerte élénk visszhangot keltenek. Mint lirai költő, ekkor állt Arany hatása tetőpontján. 1850-ben Tisza Lajos Gesztre hívta meg, hogy fiát, Domokost, a költészetre oktassa. De még ez év őszén megválasztották a nagykőrösi gimnáziumban a magyar és latin nyelv tanárává s Arany egész családjával ide költözött. 9 évet töltött e katedrán s ez időszakból valók kiválóbb művei, balladáinak nagy része s az Etele trilogiával való próbálkozások. Behatóbban kezdi tanulmányozni a magyar nyelvet és irodalmat. Ennek köszönhető két becses tanulmánya: Valami az asszonánczról (1854) és A magyar nemzeti versidomról (1856). Akadémiai rendes taggá megválasztatván, székét Zrinyi és Tasso czímű értekezésével foglalta el 1859. okt. 31-én. Csengery Antal és Kemény Zsigmond unszolására Pestre költözött s elfogadta az újból felelevenített Kisfaludy-társaság igazgatói állását. Mindjárt megindította a Szépirodalmi Figyelőt, a melyet 1863-ban Koszorú czímmel folytatott tovább. Fődolgozótársai Gyulai Pál, Szász Károly és Salamon Ferencz voltak. Arany mindkét lapba számos czikket, bírálatot írt. Szalay László halála után ő lett az akadémia főtitkára s az maradt lemondásáig. A király 1867-ben a Szent István-rend keresztjével diszítette föl. 1879-ben megvált a főtitkári állástól s a nagygyűlés tiszteletbeli főtitkári czímmel ruházta fel és igazgató-taggá választotta. Hivatalától visszavonulva, a Margitszigeten élvezte a nyugalmat; számos lirai költeményt meg balladát írt ekkor. 1879-ben befejezte Toldi Szerelmét. Ettől fogva egész haláláig keveset dolgozott. Régi betegsége, a fulladozó lélekzet, gyakran megkínozta, míg egy hirtelen meghűlés kioltotta életét 1882. október 22-én. Ravatalánál régi jó barátai: Gyulai Pál, Szász Károly és egykori főnöke, Török Pál ref. püspök tartottak gyászbeszédeket. A Kisfaludy-társaságban 1883. október 24-én Gyulai Pál mondott fölötte nagyszabású emlékbeszédet, az akadémia 1884. évi június 8-iki közűlésén Szász Károly emlékbeszédével ünnepelte a költő emlékezetét. A nemzeti kegyelet érczszobrot állított emlékének a fővárosban.