1Bihar vármegye hegy- és vízrajza.
Irta Korbély József
Bihar vármegye térképe.
Rajzolta
Bannwarth Th.
A Tiszától mintegy 200 kilométernyire keletre, Bihar és Erdély határát hatalmas hegyek borítják. E hegyek a Bihar-Vlegyásza hegycsoporthoz tartoznak. A hegység főgerincze északról déli irányba húzódik és középen a gyalui havasokkal, délen az erdélyi Ércz-hegységgel függ össze.
Bihar hegyei, a Körösök medenczéje.
A főgerincz több mint 1400 méter magas; ennek ormai több mint 1500 méter magasságról tekintenek le a Körös és Tisza mentén elterülő síkságra, mely a bihari Sárréten csak 84.00 m. magasságra emelkedik az Adria színtje fölé. Az erdőkoszorúzta ormok közül is kiemelkedik északon a Vlegyásza királyi alakja, középen a Muntyilor hatalmas csoportja és délen a Nagy-Bihar fenséges orma. Ezer és ezer év óta őrködik e három orom Bihar és Erdély határán.
A Bihar-hegységnek a Dragán patak jobb partján északról délre húzódó főgerinczét Vlegyászának hívják, a hegység legmagasabb csúcsa a hasonló elnevezésű 1838 méter magas orom. - Szűkebb értelemben a Bihar-megye délkeleti határán elvonuló hegységet nevezik Bihar-hegységnek. Ezt a hatalmas hegycsoportot koronázza a hegység legmagasabb csúcsa, a Nagy-Bihar 1849 méter magas orma, melyet gömbölyded alakjáról a környékbeli román nép Cucurbetá-nak is nevez. A Cucurbeta (tök) elnevezés gyakran előfordul e tájon, s már Schmidl megjegyzi, hogy Nagy-Bihartól kelet-délkeletre egy kisebb ormot a nép szintén Cucurbetának nevezett el. - Rézbányától keletre, Nagy-Bihartól északra egy másik csúcs Bihar nevet visel; ennek a magasssága azonban csak 1659 méter.
A Bihar-hegység gerincze Erdély felé hirtelen esik és a gerinczről rövid haránt völgyek vezetik le a csapadékot az Aranyos és a két Szamos táplálására.
Nyugat felé ellenben a főgerinczből hatalmas karok nyúlnak, ú. m. a Kodru-Móma hegység, a Király-hegység és a Rézhegység. - A hegységek között a Fekete-Körös, a Sebes-Körös és a Berettyó völgyei mélyen, úgyszólván a hegységek szívéig húzódnak fel.
A Kodrú-Móma.
A Kodru-Móma, vagyis a béli hegység délen és 500 méterre lesülyedő nyereghajlással függ össze a Gyalu-Márével és a Bihar főgerinczével.
2A Kodru-Móma hegység a Bihar-hegység legtekintélyesebb nyugati oldalága. A hegység gerincze a Gyalu-Márétól nyugati irányba tart és a kettős Móma csúcsot elérvén, északnyugat felé kanyarodik. Az északnyugati irányt a tulajdonképeni Kodru-hegység és ennek Izoi főgerincze mindvégig megtartja.
A Kodru-hegység nyugati lejtője a hegység homlokának nevezhető. Ezen az oldalon ugyanis a hegység meredeken ereszkedik a síkságra. A Kodru főcsúcsai 1100 méter magasak. - Jellegzetes, hogy a Kodru főgerincze nem esik össze a Fehér- és Fekete-Körös vízválasztójával, a mennyiben az Izoi gerincz nyugati oldalán eredő patakok és főleg a Tőz, a Fehér-Körös közvetetlen közelségéből a Fekete-Körös felé sietnek. Egyébiránt maga a Bihar-hegység vlegyászai főgerincze sem elsőrangú vízválasztó, mert csak a Sebes-Körös két pataka, ú. m. a Jád és Dragán között osztja el a csapadékot, míg a Sebes-Körös völgyét az erdélyi medenczétől a Meleg-Szamos mellett párhuzamosan vonuló másodlagos hegygerincz, - a Bihar-hegység egyetlen jelentősebb keleti kiágazása, - választja el. - A béli hegység legmagasabb orma a bihari Pless vagy Pilis 1114 méterre emelkedik a tenger szintje fölé.
A Sebes- és Fekete-Körös között fekvő hegyvidék.
A Sebes- és Fekete-Körös között fekvő hegyvidék délen a szorosabb értelemben vett Bihar-hegységhez, keleten pedig ennek Vlegyásza nevű törzséhez támaszkodik. A hegységnek magja a Cornu-Muntyilor hegycsoport. Innen indulnak ki az általában észak-nyugati irányba húzódó gerinczek, melyeknek magassága nyugat felé fokozatosan lejebb száll.
A hegycsoportnak a Jád-patak beömlésétől Nagyváradig húzódó részét ponor-nagyváradi hegyeknek nevezik, a Jád középső szakaszán remeczi (vagy remetei) hegységnek, a Jád felső szakaszán belényesi hegyeknek hívják. A hegycsoport közepén tekintélyes részt Királyerdő elnevezéssel különböztetnek meg, az összes elsorolt csoportokat pedig gyakran Király-hegység elnevezés alatt foglalják össze.
A hegycsoport leghatalmasabb ormai a Dragán- és Jád-forrás vidékén vannak. A Dragán két ága közé eső Botyásza 1792 méter, ettől délnyugatra a Muntyilor-csoport ormai közül Carligatu 1693 méter, a Cornu-Muntyilor 1654 és a Bihar-Füredtől délkeletre fekvő Pojeni csúcs 1627 méter. - E hegycsoportot petrószi havasok gyüjtő neve alá is szokás összefoglalni.
E havasok az örök hó határán ugyan alul vannak, de egyes hegyszakadékokban nyáron is lehet havat találni. E hegyormokról nyílik a legszebb kilátás, mert Nagy-Bihar ormáról messzebb látni ugyan, de a hegyek körvonalai ezekről, főleg a Muntyéről, sokkel festőiebbek.
A Bihar-hegység vadregényes tájképi részletekben, sziklahasadékokban és különösen barlangokban igen gazdag. A hegyszakadékok között legnevezetesebb a Szabó Józsefről elnevezett hegyszakadék Szegyesel mellett és a Rév-Csucsa között fekvő sziklaszoros, melyben a vasút és a Sebes-Körös épen csak hogy megfér egymás mellett.
Barlangok.
A nagyobb barlangok száma meghaladja a 30-at. A barlangokat a mész-sziklákban rendszerint a beömlő és a kitörő víz vájta. - A legszebb barlangokat triasz mészkőben Pestere, Fonácza, Fericse, Szegyesel, Meziád és Rézbánya környékén találjuk.
A pesterei (igriczi, olykor esküllőinek nevezett) barlang igen gazdag ősi állatok csontjaiban, nemkülönben a fericsei és oncsászai barlang, úgy hogy ezeket csont-barlangoknak is elnevezték. - Néhány barlangban, mint a zapodiai, szkerisórai és galbinai barlangban jeget is találunk. E barlangok 3kisebbek és szépségre sem igen vetekedhetnek a dobsinai jégbarlanggal; a bihari cseppkő-barlangok azonban az aggteleki barlanggal egy sorba helyezendők. A barlangok közül legnagyobb a meziádi; különösen szép e barlangnak bejárata, óriási kapufele (portáléja), melynek egész Európában nincsen párja. Ép ilyen szép a Fekete-Körös rézbányai forrásbarlangjának bejárata. Maga a forrásbarlang kicsiny, a bejárata sem szabályos, de a barlangból előtörő bővizű forrással együtt oly nagyszerű festői képet alkot, melynél szebbet az emberi fantázia sem teremthet. - Rézbányának a Körös barlangján kivül még van egy sziklakapuja. És ezt nevezik tulajdonképen Portálénak. A hatalmas szikla-kapufél a Körös forrásától lejebb fekszik. Mintegy 30 méter magas, 30 méter mély, 14 méter széles és oly szabályos, mintha a sziklából emberi kéz formálta volna ki. A cseppkő alakzatok szépségét és mennyiségét tekintve, sokan a bihari cseppkő-barlangok közül a szegyeseli József főherczeg barlangot teszik az első helyre. A József főherczeg barlangban 1000 méter hosszaságban 68 nagyobb érdekes cseppkő alakzat van. A legfantasztikusabb alakzatok váltakoznak itten, melyek közül kiválnak a Dávid, Góliáth és a Bábel tornya, a tündérkert, hómező, az oroszlán és a sas nevű cseppkő alakzatok. Szegyesel határában van még a szép, ú. n. Albrecht főherczeg barlang. Ezeken kivül a remeczi, fonáczai, sergesi, mogurai, kiskohi, Nándor, és Dőry barlangok az érdekesebbek.
Részlet a szegyeseli József főherczeg cseppkőbarlangból.
Fekete Sándor udv. fényképész felvétele.
4Rézhegység.
A Rézhegység a Fekete-Tó és Nagy-Báród között fekvő, úgynevezett Királyhágóval függ össze a Bihar-hegységgel. A Királyhágón vezet át az út Biharból Erdélybe. Az államút ugyanis Rév előtt a Sebes-Körös szűk és szakadékos völgyét elhagyja és Korniczel és Bucsa között a Királyhágó gerinczét 582 méter magasságban metszi át, Bucsánál újra leereszkedik a Körös-völgybe. - A vasut mindvégig lent marad a Körös-völgyben és két helyen a kiszögellő sziklatömegek alatt alagútban halad át.
A Rézhegység főgerincze északnyugati irányú; keleten a Meszes-hegységgel függ össze. A hegység legmagasabb orma, a 881 méter magas Merisora orom, a hegység keleti szélén, Bihar és Szilágy határán fekszik, a hegység derekán fekvő csúcsok azonban a 800 métert sem érik el. A hegység széles hátú, alacsony, lejtője a Berettyó felé szelíden hajlik, a Sebes-Körös felé azonban sokkal meredekebb.
Bihar-hegység.
A hatalmas Bihar-hegység minden szépsége mellett is szomorú és kihalt, a messze terjedő síkság pedig kopár és kietlen lenne, ha a víz eleven zaja és éltető ereje meg nem élénkítené e tájat. - Az élet és kultura a folyóvízhez van kötve. - Bihar vármegye régi történeti multját és jelenben kiváló helyzetét folyóinak köszönheti. A folyók partjain keletkeztek városai és népesebb községei.
Bihar folyói, a folyók elnevezése.
A bihari hegyekből hat jelentékenyebb folyó ered, ú. m.: a Szamos, Aranyos, Fehér-, Fekete-, Sebes-Körös és a Berettyó. E hat folyó közül Bihar vármegyét a három utóbbi szeli keresztül, ugyanazért mi csak e három folyó ismertetésére szorítkozunk.
A Körös elnevezést sokan a folyó kanyargós folyásából származtatják; de ez úton nem jutunk el a szó eredetéhez.
Az elnevezés értelmét Borovszky Samu fejtette meg, rá mutatván, hogy a latin Crys megfelel az ó-német Gries szónak, mely fövenyet, kavicsot jelent. Régi irásainkban Körös helyett Kerest, Körösszeg helyett Keresszeget találunk. A nép Körös helyett Kerest, Kerezst mond. Karácsonyi János ("Békés vármegye története" czimű művében) szintén elfogadja, hogy a mint Christből lett Kereszt (illetőleg Christianusból lett Keresztyén) úgy lehetett Crysből Keres, később Körös.
A Körös folyó a VI. században lesz ismeretessé, illetőleg a mint Hunfalvy is megjegyzi, előbb nem említik a régi írók. Jordanis említi először a Köröst, valószinűleg az eredeti gepida elnevezés után, Gresiának irván.
Ő a Gresián, a Sebes-Körösön kivűl a Miliare és Gilpit folyókat említi; ezekről Hunfalvy Pál sem tud többet, mint hogy Gooss Károly szerint a Miliare Fehér-Körös, a Gilpit Fekete-Körös; ezek az elnevezések azonban később feledésbe merültek. - Ennyit a Körösök legelső történeti nyomairól.
Sziklaforrások, víznyelő üregek
A Körösök forrásvidéke magasan fekszik. Völgyeikben 1100-1200 méterre a tenger szintje fölött már számos bővizű hegyi patak tör elő.
Sajátságos és érdekes jelenségeik a szikla-források, melyeket a környékbeli nép általában izbuk-nak nevez. A mészhegység tövében gyakran emberderék vastagságú víz-sugár tör elő nagy erővel. A kristály-tiszta víz tajtékozva rohan alá a sziklákon és rendesen a forrás közelében már egy vagy több malmot is hajt.
A szikla-források közül legtöbb vize van a vaskohi Bój-patak forrásának, ezen kívül még a kristyóri és brihenyi patakok forrásait említjük fel, melyek ha nem is oly bővizüek, mint az előbb nevezett forrás, de igen szépek.
Az is megtörténik, hogy a patak valamely hegy szakadékában eltünik és búvó helyétől jókora távolságban tör újra a felszinre.
5A galbinai jégbarlangból eredő Galbina-patak, míg forrásától a Fekete-Körösig ér, kétszer is nyomtalanul eltünik, hogy a folyás irányában újra előtörjön a föld alól.
Brihenytől Kalugerig és Vaskohtól Restyiratáig a víznyelő vagy vízemésztő katlanok, torkok, üregek (ravasz-lyukak) úgyszólván egymást érik. Némelyikbe patak vize ömlik, némelyik száraz és csak erősebb záporoknál telik meg addig, míg a nyílás az eső-vizet végkép elnyeli. Ezek között legérdekesebb a vaskoh-szohodoli víznyelő üreg, az úgynevezett Kimpanyaszka. Az üregnek szép barlangszerű előcsarnoka van, melyen keresztül bővizű hegyipatak folyik, s erős zuhogással, fehér tajtékot hányva, zuhan le a feneketlennek tetsző mélységbe és az ember szeme elől elvész. A környékbeli lakosok azt tartják, hogy a patak vize a vaskohi Bój forrásnál jut ismét napvilágra.
Nem kevésbbé érdekes a kalugeri dagadó forrás, mely Kaluger községtől délkeletre katlanszerű mélyedésben fekszik. A víz csak időközönként folyik, vagyis a forrás intermittáló.
Bihar vármegye folyói között első helyen említjük a Fekete-Köröst, a mennyiben ez csaknem kizárólagosan bihari folyó. Bihar vármegyében ered, Talpasig kizárólag bihari földön folyik, innen kezdve Bihar vármegye határán halad és csak itt-ott lép át Arad vármegyébe. Hajdan Békésnél, később pedig Doboz és Gyula-Vár között egyesült a Fehér-Körössel.
Fekete-Körös.
A Fekete-Körösnek a vaskoh-rézbányai hegyekben van a bölcsője. A folyó három hatalmas hegyi patak egyesüléséből keletkezik. Ezek a pojánai patak, a petrószi és a rézbányai barlang-forrás. Közönségesen ez utóbbit tartják a Fekete-Körös főágának.
A három patak Belényes fölött egyesül és tulajdonképen a folyót csak is az egyesülés után illeti meg a Fekete-Körös elnevezés.
A Fekete-Köröst Belényes alatt a Rákos-Rossia patak, Rippa-Mocsárnál a Hollód patak, Tenke alatt a görbedi patak vizei táplálják. A folyó Belényesig természeti szépségekben gazdag hegyes vidéken halad, Belényes-Ujlak és Sólyom között hegyszakadékok között keresett utat a folyóvíz, innen kiérve, Tenkéig, a folyó völgye tágasabb, Tenke alatt pedig csakhamar a rónaság kezdődik. A rónaság kezdetén hajdan a Fekete-Körös több ágra szakadt; a tavaszi árviz ugyanis a Fekete-Körös, a Gyepes-, a Köles- és Korhányér között oszlott meg.
A Fekete-Körös vízgyüjtő területe Tenkéig 2500.00 □ kilométer, erdős, bérczes, meredek hegyoldalakkal, melyekből a víz gyorsan lefolyik. A Zerind fölött a Fekete-Körösbe ömlő Tőz és ezzel szomszédos patakok vízgyüjtője 1170 □ kilométer. A Fekete-Körös völgyének a felső szakaszon nagy az esése. Belényes és Tenke között a kis vízszin esése kilométerenként több mint 130 centiméter, Tenke és Talpas között mintegy 80 cm. Talpastól kezdve a folyó szabályozott szakaszán - jóllehet a folyó kanyarjait átvágták és a vízfolyás útját mintegy 48 kilométerrel megrövidítették - az esés sokkal kisebb. Talpas és Nagy-Zerind között az esés kilométerenként 30 cm., Nagy-Zerind és a gyula-remetei híd között csak 18 cm., innen a torkolatig 5 cm.
A Fekete-Körös a kavicsot egész Talpasig lehozza, a homokot pedig a Kettős-Körösbe is beviszi, homokja azonban az alsó szakaszon sokkal finomabb, mint a Sebes-Körösé. A folyó mostani hosszúsága a torkolattól Belényesig 126.3 kilométer, innen a Tiszáig 130.7 km. Belényes tehát a Tiszától a vízfolyás utján 257 kilométerre fekszik. Szabályozás előtt e távolság 6jelentékenyen nagyobb volt; a Kettős és Hármas-Körös hosszúsága Békésig 265.5 km. volt, a mai 116.7 kilométer helyett. Békéstől Talpasig az út 120 km. volt, a mai 72.0 kilométer helyett.
Sebes-Körös.
A Sebes-Körös Kolozs vármegyében Körösfőnél ered, mintegy 700 m. magasságban. Kolozs-megyében felveszi a Kalota- és Sebes-patakot és a bővizű Dragánt, mely utóbbi, nagyságra néve, magát a főágat is meghaladja. A Dragán vizei a Muntyilor hegycsoport lábainál az Adria felett 1700 m. magasságban törnek a föld szinére és meredek hegyek között elrejtett völgyszoroson jutnak el a Körösbe. - A főágat megillető Körös elnevezést itt az élénk forgalmu nagyvárad-kolozsvári út mellett fekvő kisebb patak kapta.
A Sebes-Körös, a Dragánnal egyesülten, Csucsa és Feketetó határán már mint hatalmas hegyi patak lép Bihar-megyébe. Bucsa alatt felveszi a Jád patakot, mely a Muntyilor alól, a páratlan szépségű remeczi völgyön siet a Körösbe. Csucsa és Rév között a folyó völgye egészen összeszűkül, meredek sziklafalak állják el a folyó útját, sziklától sziklához ütődve, kisebb zuhatagokban rohan e hasonlíthatatlan szépségű sziklaszoroson keresztül a folyó kristálytiszta vize. Közvetetlen a víz fölött 500-700 méter magas sziklafalak emelkednek, sötét árnyat vetvén annak tükrére. Révtől Nagyváradig a Sebes-Körös kies dombsorok között folytatja útját és Várad alatt Gyíres-Berek-Böszörmény között éri el a síkságot. A síkságon hajdan, a körösi Kis-Sárrét déli oldalán, Ugra, Zsadány, Okány, Vésztő mellett, kanyargós medren jutott el Szeghalom alá, ma pedig ásott csatornán folyik a Kis-Sárréten keresztül; Szeghalom és Körös-Ladány között felveszi a Berettyót és ezzel együtt Körös-Ladány alatt ömlik a Hármas-Körösbe. Hajdan a Nagyvárad alatti Fáczánosnál a Kis-Körös ágazott ki belőle, mely a Sebes-Körös vizének egy részét a Berettyó vízvidékére szállította. Míg a bihari hegység a vármegyét keleti és nyugati részekre osztja, addig a Sebes-Körös a vármegyét úgyszólván derékon szelve ketté, azt északi és déli, csaknem egyenlő nagy résekre darabolja.
A Sebes-Körösnek, különösebben pedig főmellékágainak: a Dragánnak és a Jádnak vízgyűjtő területe magasan fekszik. A vízgyűjtő terület Rév fölötti részének esése nagy, talaja pedig a vizet alig, vagy éppen nem ereszti át. A vízgyűjtő területet délen a Király-hegység, északon pedig a Rézhegység és ennek Nagyváradig tartó előhegyei határolják. A Rézhegység meredek sziklafalakkal emelkedik fel a Körös völgyéből, a vízválasztó gerincz közvetetlen a Sebes-Körös mellett halad, Szent-Jánosig.
A Sebes-Körös vízgyűjtő területe 2300 □ kilométer. A Sebes- és Fekete-Körös közé van ékelve a fekete-körösi felfogó csatorna területe, mintegy 640 □ kilométer.
A Sebes-Köröst méltán megilleti a "sebes" jelző; a folyó esése ugyanis igen nagy. Körösfőtől Révig az esés kilométerenként kb. 500 cm., Révtől Telegdig 300 cm., Telegdtől Nagyváradog 2.00 m., Nagyváradtól (László-tér) a böszörményi hídig mintegy 130 cmtr., innen kezdve az esés rohamosan csökken, úgy hogy Szakálig az esés kilométerenként már csak 35 cm., Szakáltól Komádiig mintegy 30 cm., Komáditól Szeghalomig (foki hídig) 20 cmtr., innen Körös-Ladányig 7 cm. A nagy esés következtében a Sebes-Körös Révtől Nagyváradig partjait szaggatja, folyását igen gyakran változtatja és a hegyekből lesodort kavicsokból számos szigetet, zátonyt alkot. A kavicsot a Sebes-Körös egész Gyíresig lehozza, innen azonban már csak a homokot viszi tovább, úgy hogy a Sebes-Körös mentén általában mindenütt jó építő homokot találunk.
7A folyó hosszúsága a torkolattól Nagyváradig 87.6 kilométer, Révig 140 kilométer, Csucsáig 175.0 kilométer. A Sebes-Körös torkolata a Tiszától 93.0 kilométerre esik, úgy hogy Csucsa, Csongrádtól, a vízfolyás mentén, 268 kilométerre fekszik. Szabályozás következtében a Sebes-Körös ma már felényivel rövidebb utat fut meg, mint azelőtt; szabályozás előtt ugyanis e folyó hosszúsága a torkolattól Nagyváradig 173.6 kilométert tett, a mai 87.6 kilométer helyett.
A Berettyó és az Ér. A bihari Nagy-Sárrét.
A Berettyó Szilágy-megyében, a széles hátu, de alacsony Rézhegység tövében több apró ér egyesüléséből szedődik össe, mintegy 520 méter magasságban az Adria fölött. Szilágyban Nagyfaluig a jobbparton egy patak sem táplálja, a balparton azonban több patak ömlik bele. A szilágyi medenczét Márkaszéknél töri át, és Széplaknál lép Bihar-megyébe. Itt Margittánál a jobbparton az Úsztató, a balparton a Bisztra patakot veszi fel. Margittától alacsony domblánczolat kiséri Bihar-Félegyházáig, a hol eléri a síkságot. Margittától Pocsajig a balparton a Gyepes-, Almás- és a Kösmő-patak, jobbparton a szentjobbi Nyulas-patak és az Ér növelik vizeit. Az Eret fölvevén, délnyugati irányba folyik Bakonszegig, hol hajdan tulajdonképeni medre meg is szünt; vizei a nagy-sárréti medenczébe ömlöttek és itt a Hortobágyon levonuló tiszai árvizekkel találkoztak. A medenczében visszamaradt víz Bihar-, Békés-, Hajdu- és Jász-Nagy-Kun-Szolnok vármegyék területéből csaknem örökösen 80,000 katasztrális hold földet borított el és a maga nemében páratlan kiterjedésű Sárrétet alkotta.
A Dagadó forrás (Izbuk.)
Fekete S. felvétele.
A mocsarasodást nagyban elősegítette a Tisza vize és az a körülmény, hogy a mocsár levezető medre lassanként feliszapolódott, elgazosodott. Ez a levezető, széles, de sekély meder a szerepi határban az úgynevezett Ördög-szigetnél lépett ki a mocsárból és Ecseg, Csudaballa puszta és Túrkeve város mellett elhaladván, Mezőtúr alatt szakadt a Hármas-Körösbe.
8Bakonszegtől Mezőtúrig a folyó hossza eredetileg 150 kilométer volt, a szabályozással szemben a folyó útját jelentékenyen megrövidítették azzal, hogy a folyót a Sárréttől elterelték és Bakonszegtől újonnan ásott csatornán, Szeghalom alatt, a Sebes-Körösbe vezették le. Ma már Bakonszegtől kezdve, a sebes-körösi torkolatig, a folyó hosszasága 35.6 kilométer, innen a Sebes-Körös és Hármas-Körösön a vízi út hosszasága 48.1 kilométer, a mezőtúri régi torkolattól a Tiszáig 60 kilométer. A Tiszától a Berettyó torkolata 108.1 kilométerre esik. A folyó hosszasága a torkolattól B.-Ujfaluig 44.7 kilométer, Pocsajig 71.4, Szalárdig 90.8, Margittáig 119.9, s így a Tiszától Margitta 227.1 kilométerre esik.
A Berettyó völgye már jóval mélyebben fekszik, mint a Fekete- vagy a Sebes-Körös völgye, a folyó esése is jóval kisebb. Margittától Szalárdig a kis víz esése kilométerenként mintegy 80 cm. Szalárdtól Pocsajig kilométerenként 50 cm., innét az esés hirtelen csökken, úgy hogy B.-Ujfaluig átlag 20 cm., Szeghalomig átlag 18 cm., a torkolati szakaszon pedig átlag 7 cm. kilométerenként az esés. A Berettyó az apró szemű homokkal kevert kavicsot csakis Félegyházáig sodorja le, a homokot azonban lehozza B.-Ujfaluig, egyes években a Sárrétig, ellenben az alsó szakaszra már csakis a finom iszapot viszi el.
A Berettyó legjelentékenyebb mellékpatakja az Ér, mely szintén a Szilágyságban ered és a megye határát Szalacsnál lépi át.
Szövevényes hálózata a boráról messze földön híres érmelléki domblánczolat alatt húzódik. A Berettyónak Pocsaj és Esztár között kiszakadó ágát Kállónak nevezték, mely Konyáron, Tépén, Derecskén, Földesen és Sápon keresztül a nagy-bajomi határban újra a Berettyó Nagy-Sárrétjébe tért vissza. A Kálló szedte össze a Hajdú- és Szabolcs-megye homok-buczkáiról lehúzódó, úgynevezett nyíri folyások vizeit.
A Berettyó vízgyűjtő területe Pocsajig 1900 □ kilométer, az Éré 1550, a Kállóé 1100 □ kilométer.
Az ér völgye még a Berettyó völgyénél is mélyebben fekszik, úgy hogy Pocsajtól Salacsig az esés kilométerenként átlag 16 cm. A nyíri homok-buczkák már jelentékenyen kiemelkednek a síkságból; a keskeny, hoszszú és nagyobbára párhuzamos homokvölgyek esése átlag kilométerenként 1.00 m.; az esés azonban nem egyenletes, hanem lépcsőzetes.
A Betrettyó vízgyüjtője már nem oly hegyes és meredek, mint a Sebes- és Fekete-Körösé. Feketeerdőn túl a bérczes ormok és a sziklafalak elmaradnak. A Bisztra vízgyüjtője még a Sebes-Körös vízgyüjtőjétől sem igen üt el, de a többi mellék-patakok talaja már kevésbbé meredek és jobb vízáteresztő.
A Kraszna és a Berettyó vízválasztója már szelíd domblánczolaton húzódik, a Kraszna és Ér vízválasztója pedig a síkságra száll alá és egészen elmosódott.
A bihari síkság talaja.
A nagy magyar Alföld helyén az őskorban, melyet a geologusok a plioczén kor levantei emeletének neveznek, félig édesvizi belföldi tenger terült el. A diluvium korszakában a tenger vize elapadt, a tengerfenék feltöltődött.
A tengerfenék feltöltése több ezer év folyamán ment végbe. Kétségtelen, hogy a feltöltéshez legtöbbel járult a víz mindent nivelláló ereje, mely a hegyek között az óriási kavicsot nagy görgetegekben rakta le, a kisebb szemű kavicsot lesodorta a hegyeken túl is, az iszapot pedig levitte a síkság közepére. A folyók e munkája ma is egyre tart. Az ujabbkori feltöltések azonban az őskoriakhoz képest rendkívül csekélyek.
9A bihari síkság nagy részének talaja elkorhadt és földdé érett turfa vagy, a mint a nép nevezi, kotú. Ez csak helylyel-közzel van keverve a folyó ujabbkori, homokos iszapjával; a mocsári szűz földet a szíkhátak környezik, melyek eredete már a diluviumba nyúlik vissza, ezt követik a magas fekvésű, biztos termésü telkes földek és a homokdombok, a hegyek oldalain és lábainál lerakodott vályogszerű föld és az ennél szívósabb nyirok.
A csapadék eloszlása Bihar vármegyében.
A csapadék eloszlása Bihar-megyében igen különböző, azonban itt is bizonyos törvényszerűség mutatkozik. Általában a hegyeken több a csapadék, mint a dombvidéken vagy pedig a síkságon. Első tekintetre meglepő, hogy az esőrégió czentruma nem esik össze a Bihar-hegység főgerinczével és magas ormaival. Tíz évi megfigyelés szerint a béli hegyeken, Monyásza (Menyháza) közelében esik a legtöbb csapadék. E jelenség okát feltárja Ernst Cezanne szabálya: Az eső-mennyiség annál nagyobb, mennél gyorsabban kénytelen a levegő-áramlat valamely akadályba ütközve fölemelkedni. - Mint a víz, ha folyása megcsendesedik, lerakja hordalékát, épp úgy az esős felleg is. A délnyugatról jövő esős levegő-áramlatok a síkság felett könnyen elsiklanak, de a síkságból hirtelen kiemelkedő déli hegységbe beleütköznek.
A hegység gerincze a délnyugati irányra merőleges és így ez valóságos esőfogóként szerepel, az esős szeleket felfogja és a párákat lecsapódásra kényszeríti.
Menyászán, 10 éves megfigyelés adatai szerint, a lehullott csapadék évi átlaga 1200 milliméter, csapadékban dús esztendőkben azonban az évi átlagnál 20-30%-kal több esik. A Bihar-hegység gerinczén, 1882-1891 tíz évi cziklus átlaga szerint, a csapadék 900 milliméter. Komádi, Berettyó-Ujfalu, Derecske már esőben szegényebb régióhoz tartoznak; e helyeken az évi átlag 600 milliméteren alól van.
Az Alföldön azonban egyes esztendőkben az átlagosnál jóval több eső esik, így a debreczeni meteorologiai állomás adatai szerint 1878, 1879, 1881-ben az évi csapadék 850 milliméteren felül emelkedett, 1882-ben pedig 1152 milliméterre rúgott, 1894-ben azonban 446 milliméterre szállott le. - Herrich Károly szerint 1870 jun.-tól 1871 junius haváig a csapadék magassága az Alföldön 1090 mm., sőt helyenként 1170 milliméterre rúgott, holott közönségesen a 420-470 millimétert alig haladja meg.
Csak a tengerparton, Fuzine tájékán és az észak-keleti Kárpátokon a Tisza felső forrás-vidékén esett több csapadék, mint Monyásza tájékán; de ezeken a helyeken sem lépett föl sűrűbben az eső, mint a béli és bihari hegyekben. Magyarországban leggyakrabban a béli-belényesi hegyekben esik az eső, és pedig átlag 180 napon át.
Nemcsak az évi csapadék mennyisége, a csapadékos napok száma nagy, hanem a rövid idő alatt leeső csapadék nagysága, egyes záporok intenzivitása is rendkivüli; így 1890 okt. 24-én Monyászán egy nap alatt 123 mm. csapadék esett, 1898-ban április 4-én pedig Drág-Csékén 89 mm. - Legtöbb csapadék esik általában tavaszszal: áprilisban, és nyár elején: júniusban; októberben rendszerint ujra bőséges az esőzés; legkevesebb a csapadék télen februárban, továbbá augusztusban és szeptemberben, mely utóbbi hónapokban gyakran 6 hétig sincs számbavehető lecsapódás.
Az elsőrendű maximum általában júniusra, az elsőrendű minimum februárra esik; a másodrendű maximum októberre, a másodrendű minimum szeptemberre. - Manapság, főként a vízrajzi osztály kezdeményezésére, a csapadék-megfigyelő állomások számát évről-évre szaporítják. 1898-ban a Körösök vízgyüjtő területén 24 ily állomás állott fenn.
10Árvizek.
Az árvizek keletkezése, lehúzódása, általában a csapadék járásával van kapcsolatban, de szoros összefüggésben van ez a vízgyűjtő terület természetével és klimájával. A Sebes- és Fekete-Körös vízvidékén, mint ezt az 1887-iki májusi, 1894 júniusi és 1898 áprilisi áradások igazolják, már az erős tavaszi és nyári záporok egymagukban számottevő árvizet okozhatnak, a Berettyónál a nyári árvizek azonban csak a margittai és az e fölött fekvő szakaszon öltenek fenyegető jelleget. Általában mindhárom folyónál legveszélyesebb a helyzet akkor, ha az őszi esők a talajt vízzel telítik, télen sok hó halmozódik fel, tavaszszal az időjárás hirtelen melegre fordul és a vízgyüjtő területen a hó előbb elolvad, vagy meleg tavaszi esők ezt hamarább elmossák, mintsem a folyóban az erős tél alatt képződött jégpánczél felengedhetne.
Az erdészek ama példabeszéde: "kevés hó, sok víz", a Berettyóra éppen nem talál, a Körösökön azonban alkalmazható, ha a tavasz után pótolja, a mit a tél elmulasztott.
A csapadék-járásnak megfelelően a Körösökön megkülönböztetünk téli árvizet, nyári árvizet, úgynevezett zöld árt és őszi árvizet, úgynevezett leveles árt.
A téli árvíz a legritkább esetben marad el és leginkább deczemberben, januáriusban és márcziusban, a legkivételesebb esetben februárban lép fel, a nyári árvíz már sok esetben elmarad, az őszi pedig ritkán fordul elő.
Az áradás a Körösökön rendkivül rohamos, különösen hirtelen hó-olvadás esetén. A folyó ma még békésen folydogál medrében, holnap már medréből kilépve, hegylábától hegylábáig elönti a völgyet és 24 óra alatt leér a síkságra a töltésezett szakasz közé, a hol hirtelen szökésekkel veszélyes magasságra emelkedik.
A Fekete-Körös Nagy-Zerindnél 1879 decz. 5-től 6-ig 24 óra alatt 412 cmtrt áradt és a vízszin 172 cmtrről 584 cmtrre emelkedett, 1885-ben pedig decz. 1-éről 2-ára 112 cmtrről 512 cmtrre.
A Sebes-Körös Szakálnál 1890 jan. 24-től 25-ig 24 óra alatt 259 cmtrt áradt és a vízszín 122 cmtrről 381 cmtrre emelkedett.
A Berettyó Pocsajnál 1888 márcz. 10-én esti 7 órától másnap esti 7 óráig 314 cmtrt áradt és a vízszín 189 cmtrről 503 cmtrre emelkedett. 1900-ban szintén rohamos volt az áradás, jóllehet jégnek híre-hamva sem volt. A vízsszin május 9-ikén déli 12 órától másnap délig 162 cmtrről 406 cmtrre emelkedett.
Az árvíz szédítő gyorsasággal nyargal végig a folyó felső völgyén és a szabályozott rész felső szakaszain. Rohamos hóolvadás következtében 1900 január 24-én az árvíz egyszerre érte el a tetőpontot a Fehér-, Fekete-, Sebes-Körös és a Berettyó felső mérczéin vagyis Gurahonczon, Belényesen, Csucsán és Margittán; másnap az árhullám tetőpontja a Fehér-Körösön Boros-Jenő, a Fekete-Körösön Nagy-Zerind, a Sebes-Körösön Komádi alatt vonúlt el, 26-án ért le Békésre és 27-én volt Gyomán. A Berettyó áradása, mint rendesen, 1900-ban is elkésve érkezett Gyomára, a mennyiben az árhullám 26-án még csak B.-Ujfalunál, 27-én pedig csak Szeghalomnál érte el a tetőpontot. Egyenlő körülmények között Kis-Jenőnél, Nagy-Zerindnél és Szakálnál az árvíz egy időben kulminál és e helyekről körülbelül egyenlő idő alatt (2-4 nap) ér le az árhullám Gyomára.
Az árvizek a folyók nagy esésű völgyeiben nem emelkednek nagy magasságra. Legnagyobb vízállások a következők: Belényes 1894, év 175 cm. Bucsa 1890 év 240, Margitta 1888 év 211, 1900 év 228 cm.
A töltésezett szakaszokon már jelentékenyen magasabbak a vízállások, így a Fekete-Körösön Nagy-Zerindnél az 1890-iki árvíz 695 cm., a Sebes-Körösön 11Szakálnál az 1895-iki árvíz 412, Körös-Ladánynál 625, a Berettyón B.-Ujfalunál az 1881-iki árvíz 452, az 1888-iki árvíz 488, Szeghalomnál (Ördögárka) az 1895-iki árvíz 469 cm.-nél érte el a tetőpontot, illetőleg az eddig legmagasabb vízállást.
A víz a felső szakaszokon gyorsan árad, de gyorsan is apad, az alsó szakaszokon bizonyos mérvben összetorlódik, az egyes árhullámok egymást utól érik és összegeződnek. A Körösökön és a Berettyón az 1879 és 1881-iki árvíz tartott legtovább. Az árvíz B.-Ujfalun 1881 első felében 66 napon emelkedett a 3.00 m. fölé, a Fekete-Körös vízállása Nagy-Zerindnél 58 napon haladta meg a 4.00 m.-t, a Sebes-Körös Szakálnál 27 napon emelkedett 2.00 m. fölé, Körös-Ladánynál azonban a 4.00 m.-t meghaladó vízállás már 141 napig tartott. 1881. év márczius elsejétől június végeig a Sebes-Körösön 6, a Fekete-Körösön 10, a Fehér-Körösön 11, a Berettyón 5 jelentősebb árhullám vonult le. Gyománál azonban az egyes árhullámok már hatalmas és tartós árhullámba olvadtak, úgy hogy a jelentősebb árhullámok beérkeztét csak egyes kisebb felszökések jelezték.
A Bisztra-patak esése Fekete-Erdőnél.
Saját felvételünk.
A Körösökön és a Berettyón a vízállás magassága nem csupán a télen összehalmozódott csapadék nagyságától függ, hanem erre a talaj telítettsége, az olvadás mikéntje, a tavaszi záporesők nagysága és eloszlása vannak döntő befolyással.
Az árvizek emelkedése részben a folyók szabályozásának s a töltésezési rendszernek is a következménye, jóllehet a szabályozás kezdete óta az árvizek szabad lefolyását az átvágásokkal, hullámterek leásásával és általában minden úton és módon igyekeztek elősegíteni. A víz a maga eleven erejével is hozzá járult a meder képződéséhez.
A Körösök a szabályozás következtében medröket a felső szakaszon jelentékenyen mélyítették és szélesítették. A Fekete-Körösön a görbedi patak 12beömlésénél az 1888-iki kis víz szintje az 1855-ikihez képest 3.00 métert, a talpasi hídnál 2.59 métert sülyedt. A Sebes-Körösnél Gyíresnél az 1888-iki kis víz mintegy 60 cm.-t sülyedt, a Berettyón Szalárdnál 165 m.-t, Pocsajnál 2.20 m.-t, B.-Ujfalunál 0.50 m.-t, Darvasnál 0.80 m.-t sülyedt az 1898-iki kis víz az 1855-ikihez képest.
A töltésezett szakaszra besodrott homok és iszap azonban helyenként a Fekete- és Sebes-Körös medrét feltöltötte; így a Fekete-Körösön a tamásdai és zerindi hídnál 20-30 cm., a Sebes-Körösön Szakálnál mintegy 15 cm., a foki hídnál 60 cm. feltöltődés észlelhető. A Berettyónál csakis a torkolati szakaszon észlelhető némi iszaposodás. Valószinű, hogy a mederfeltöltődés csak ideiglenes, és hogy a kis vízmeder helyes fixirozása után, maga a folyó képes lesz a lerakott iszapot tovább vinni.
Daczára a nagyarányú meder-fejlődésnek és különösen az egyesült Körösökön végrehajtott nagyszabású meder-kotrásoknak, az árvíz színtje csakis a felső szakaszon sülyedt. A Fekete-Körösön a fekete-tóti őrháznál az 1895-iki árvíz mintegy 3.00 méterrel, a talpasi hídnál 0.70 méterrel volt alacsonyabb az 1855-iki víznél, a középső és alsó szakaszon azonban a nagy víz jelentékenyen emelkedett és pedig Nagy-Zerindnél mintegy 2.10 métert, a gyulai remetei hídnál 1.50 métert.
Ugyanezt a jelenséget látjuk a Sebes-Körösön, hol Nagyváradon a László-téri hídnál az 1895-iki nagy víz 3.40 méter, az alföldi vasúti hídnál 1.90 méterrel volt az 1855-ikinél alacsonyabb; a vízszin-sülyedés azonban itt is csak Körösszegig tart, Körösszegtől kezdve az 1895-iki víz az 1855-iki fölé emelkedett, és pedig Szakálnál 1.10, Komádinál 1.70, Körös-Ladánynál 1.70 méterrel.
A Berettyónál a szabályozás utáni árvizek általában nagyobbak; a felső szakaszon ugyan a vízszín-emelkedés kicsiny és úgyszólván napról-napra fogy, de a középső és alsó szakaszon jelentékeny. Az 1881-iki árvíz magassága a szalárd-pocsaji szakaszon mintegy 0.40 méter, a pocsaji és bakonszegi szakaszon mintegy 0.80 méterrel haladta meg az 1855-iki árvíz magasságát, az 1888-iki árvíz pedig a felső szakaszon 80, a középső szakaszon 130 cm.-rel volt magasabb a szabályozás előtti nagy víznél.
A Körösök árvíz-tömege igen jelentékeny. A Fekete-Körös víztömege, Nagy-Zerindnél az 1881. évi 6.79 vízállásnál 420 méter3; A Sebes-Körösnek víztömege a szakáli hídnál 1887. évi május 22-én 40.6 méter vízállásnál 390 méter3. A Fehér-Körös víztömege Kis-Jenőnél 1887. évi május 22-én 6.22 m. vízállásnál 350 méter3.
A Berettyó 1881. évi víztömege Szalárdnál mintegy 220 méter3, B.-Ujfalunál 190 méter3.
A négy folyón Nagy-Zerindnél, Szakálnál, Kis-Jenőnél és B.-Ujfalunál elfolyó maximális víztömeg összege 1350 méter3. - E víztömegnek egy része azonban a hullámtéren raktározódik, másik része a magas víznyomás alatt a talajba beszivárog és a levegőn el is párolog, úgy hogy Gyománál másodperczenként már jóval kevesebb, körülbelül 1100-1200 méter3 víz kerül lefolyásra.
A folyók nagy víztömege lefelé bizonyos mértékben fogy, a kiképződött meder, a széles hullámterek kitöltése a víztömeget apasztja. Ezt a jelenséget nevezte Belgrand a folyók gondviselésszerű sajátságának, mert e nélkül az alsó szakaszokon a vízszin emelkedése beláthatatlan lenne.
Az árvíz tömegéből is kitűnik a vízgyüjtő terület különböző jellege; míg ugyanis a Fekete- és Sebes-Körös vízgyűjtő területéről áradáskor másodperczenként 13és négyszög kilométerenként mintegy 170 liter víz jut az ármentesített töltés-szakaszok közé, addig a Berettyónál 110-120 liter.
A Fekete-Körösnek legkisebb víztömege 1898 szept. 17-én - 0.17 vízállásnál a gyulai remetei híd alatt 1.60 méter3 volt.
A Sebes-Körös kis víztömege ugyancsak 1898. szept. az alföldi vasúti híd alatt - 0.21 vízállásnál 4.50 méter3 , a szakáli hídnál (+ 0.09 vízállásnál 3.80 méter3, az alsó szakaszon a Rácz kunyhónál - 0.69 vizállásnál) 4.00 méter3. Körösladány alatt a Berettyónál (+ 0.02 vízállásnál) 4.8 méter3. A Berettyó víztömege ugyancsak 1898 szeptemberben Szeghalomnál 0.6 méter3 volt. A Fehér-Körös kis víztömege Kis-Jenőnél (+ 0.11 vízállásnál) 1.20 méter3. A Kettős-Körösé a tarcsai hídnál 3.30 méter3. A Hármas-Körösé Gyománál - 0.57 vízállásnál mintegy 7.00 méter3.
A Körösök között tehát a Sebes-Körösnek kis víztömege legnagyobb, a nagy víztömegnek mintegy 1 %-a; a többinek kis víztömege rendkivül kicsiny, különösen a Berettyóé.
A Körösökön és a Berettyón a szélsőségek érintkeznek; a felső szakasznak kilométerenként 1.00 métert meghaladó nagy esését, minden átmenet nélkül követi a kilométerenként néhány centiméterre rúgó kicsiny esés, a tavaszi óriási árvíztömeget a nyári és őszi rendkivül kicsiny víz. Tavaszszal vízbőség van, nyárutóján és ősz elején vízhiány. - Ezek a kiáltó ellentétek nehezítették meg a Körösök szabályozását, mi hogy mégis sikerült, fényes bizonyítéka a magyar nép életrevalóságának, teremtő erejének és szívósságának.
A Körös eredete Rézbányánál.
Mezey Mihály felvétele.
