| « Bihar vármegye hegy- és vízrajza. Irta Korbély József. | KEZDŐLAP | Bihar vármegye községei. Irta Vende Aladár. » |
14Bihar vármegye geologiai viszonyai.
Irta Korbély József
Irta Korbély József
Geologiai ujkor (kenozoi aera), alluvium, tőzeg-talaj.
A víz alól felszabadított biharmegyei Sárrét felső talaja az alluviumhoz és pedig az uj alluviumhoz tartozik. Az alluvium tulajdonképen áradmányt jelent, de a geologus egyszersmind e névvel jelöli meg a geologiai ujkor legfiatalabb periodusát. A jelenkori folyó- és álló-vizek lerakodásait, a mésztufa és cseppkőképződményeket, a jelenkori vulkáni termékeket, a levegő, a fagy és hő dynamikai és chemiai hatásából a jelenkorban keletkezett uj alakulásokat a geologus az alluviumba sorozza.
A Sárrét talaja a geologiai jelenkorban keletkezett, de a szó szoros értelmében véve sem áradmányi talaj, sem vízhordalék, hanem édesvizű mocsár növényzetének megszenesedett tömege. A tőzeg a legfiatalabb képződésű, legtökéletlenebb kőszén. A mocsár növényzete elhalás után a vízbe sülyedt, a víz a növényi részeket a levegő oxygénjétől elzárta és ennek következtében a növényi részek bomlása egészen máskép ment végbe, mint szabad levegőn; a növényi részek nem korhadtak el, hanem bizonyos mértékig megszenesedtek. A hegyvidéknek olykor 5-10 méter vastag lápjában erdei fenyő, rezgő nyár, tölgy és bükk van eltemetve, a síkföldi vékonyabb lápokban, így a Berettyó Sárrétjén legnagyobb részben nád, sás, gyékény. A biharmegyei lápi föld, békési és hajdumegyei kiegészítő részeivel együtt, nagyságra az ecsedi láp területét meghaladja.
A lápi föld a biharmegyei medenczében az Adria tengerszintje fölött 84.00-90.00 méter magasságú teknőt foglalja el. A tőzeg-talaj vastagsága általában ritkán nagyobb egy méternél, sőt helyenként a láp közepén, de főleg a láp szélein ennél kisebb. Még tökéletesen át sem alakultak a növényi alkatrészek tőzeggé, midőn a sárréti medenczéből a vizet lecsapolták. A lecsapolás után megkezdődött a lápi földnek átalakulása termő talajjá. Az átalakulás 10-20 év alatt ment végbe. Ma már a Sárréten ritka helyen találunk nádat, nagyobb nádasnak pedig se híre, se hamva. A nádas helyet adott a szántóföldnek.
Míg a Sárrét földdé át nem alakúlt, a nép a tőzeget itt-ott tüzelésre is használta. Megtörtént, hogy a tőzeg tüzet fogott és sokszor a bevetett területeken is elhamvadt a termés. A tűz lappangva terjedt tovább és gyakran megesett, hogy a járó-kelők lába alatt beszakadt az alul égő talaj. A tűz tova-terjedését rendszerint árkolásokkal akadályozták meg és így ritkán 15terjedt nagyobb területre. A mocsári föld általában laza; de a mocsár szélein, főleg ott, hol a megszenesedett növényi részek homokos iszappal nem keveredtek, gyakran találunk fekete szurok-földet, mint Zsáka és helyenként Bakonszeg határában. A szurok-föld, ha kiszárad, kemény, akárcsak a csont, a felső föllazított réteg azonban elég jól termő.
A tulajdonképeni alluvialis áradmányi talajt kiválóan a réteges település jellemzi; egymás fölött váltakozik vékony rétegekben a kavics-homok és agyagos iszap, úgy a mint a rétegeket az egymás után következő árvíz lerakta. Az alluviális talajt találjuk a folyók közelében a Sebes-Körös, Fekete-Körös és Berettyó, valamint a mellékpatakok völgyeiben, és pedig nem csupán a síkságon, hanem mélyen, a hegyek közé felnyúlva. A folyóvíz hordta fínomabb iszap rendkívül termékeny, a mennyiben benne a növényi táplálék-anyagok oldott és a növény által könnyen felvehető alakban foglaltatnak.
A czukorsüveg Bihar-Fürednél.
Balázs Ernő felvétele.
Ó-alluvium.
Gyakran látjuk a vizeknek hatását a lapályon és a hegyek lábainál ott is, hol ma már víz nincsen. Vannak elhagyott folyammedrek, kiszáradt tó-medenczék, melyek ó-alluviumban képződtek, illetőleg töltődtek fel. Hajdan a folyóvizek a hegyek és domblánczok között szabadon csapongtak a völgy egész 16szélességében és általában a folyó partját töltötték fel, hogy nagyobb árvíznél ezt a természetes gátat áttörve, felkeressék a mélyebb helyeket.
Ó-alluvialis az a másodlagos terrasz, mely a Sebes-Körös balpartján Rév, illetőleg Krajnikfalvától Nagyváradig húzódik. Ez az ó-alluvialis terrasz, mint ezt a Kolozsvár felé vezető vasút átmetszéseiben láthatjuk, legnagyobb részben agyag- és kavicsból áll. Ezen az ó-alluvialis terraszon fekszik a volfi erdő és Fugyi-Vásárhely belsősége. A volfi erdő felső sarkától délnek és délkeletnek fekvő terraszok, valamint Rontó, Hájó és Kardó dombjai azonban már diluvialis eredetűek. A folyók felső völgyeiben az ó-alluvialis terraszok jóval magasabban feküsznek a folyók jelenlegi vízszinénél. E jelenségből következtetni lehet arra, hogy a folyók felső völgyei kimosás útján állottak elő. Ezzel ellentétben a síkságon meg lehet állapítani, hogy a folyók völgyei lassanként feltöltődnek.
Régibb alluvialis terraszokat, melyek megelőző korszakból származó kőzetek átmosódásából állottak elő, a Fekete-Körös völgyében is találhatunk.
A bihari cseppkő-barlangokban a mészkövek képződése egyre tart; a völgyekben itt-ott forrás mész-padokat találnak, melyek barlangi forrásból ülepedtek le, tehát jelenkoriak. A Félixfürdő vize a forrásnál ma is rak le mész-tufát. Ó-alluvialis az a mész-tufa, melyet a Püspökfürdőben találunk, úgyszintén az is, mely a hájói kápolnánál és a rontói gőzmalomnál lerakódott. A Püspökfürdő környékbeli mész-tufák általában tele vannak csigákkal.
A síkságon a praehistoria emberének nyomait nem találjuk; a mint Szabó József is mondja, az Alföldön a praehistorikus ember sohasem találtatik a legnagyobb depressio területén. A diluviumban (neolith és palaeolith kőkorszakban), sőt valószinűleg az ó-alluviumban (bronzkorszak) a sikságot víz borította, ott ember nem üthette fel lakóhelyét. Az ős-ember nyomait tehát a síkság kiemelkedő helyén kell keresni.
Nagyvárad környékén dr. Tóth Mihály igen sok kova- és obszidian-szilánkot, kőékeket, vörösréz baltát, csákánynyá élesített szarvasaggancsot, kezdetleges cserépedényeket talált, melyekből megállapította, hogy "Nagyvárad környékén az ősember élt már azon korban, mely a praehistoriában bronzkorszakkal van jelölve." De valószinűleg élt már ezt megelőzőleg a diluviumban, vagyis a kőkorszakban, a barlangi élet korszakában. A bronzkorszakból találtak embercsontokat is. De Bihar-megyében oly embercsontokat, melyeknek negyedkori vagyis diluvialis eredete kétségtelen módon ki lenne mutatva, eddigelé nem leltek. E czélból pedig gondosan átkutatták a biharmegyei barlangokat, az igriczi, oncsászai és fericsei barlangokat. Dr. Primics György az oncsászai és fericsei barlangokban a barlangi medve és barlangi hiéna csontjan kivül macska- és kutyaféle állatok csontját szedte össze, de ősemberi csontokra nem talált. Az Élesddel semben fekvő igriczi vagy pesterei, néha esküllőinek nevezett csontbarlangot már a század elején átkutatták. A Hazai Tudósítások czímű folyóirat már 1806-ban emlékezik meg e barlangról. Téglás Gábor tanár pedig 1884-ben az Akadémia ülésén ismertette az innen kikerült barlangi medve (Ursus spelaeus) koponyáját. Az igriczi barlangba az állatok csontjait a mészkő-hegy tetején levő nyilásokon az eső mosta le fokozatosan.
A diluvium fő emlős-állatának, a mammutnak csontjaira többször akadtak a megyében, így 1894-ben Zsáka határában, a Kálló csatorna ásásánál. Körös-Tarján község határában Steiner Lipót pusztáján kútásás alkalmával 14 méter mélységben egy 2.65 méter hosszú mammutagyarat találtak. A nagyváradi Körös oldaltetőn, a mint Tóth Mihály említi, 1894-ben földforgatás 17közben a harmadkori fő emlős-állatnak, a mastodonnak csontjai kerültek napvilágra.
A Sárrét altalaja diluvialis. A diluvium már az erősebb vízi tényezők hatását jelzi. A szó eredete a bibliai özönvízre vall, a geologus azonban a történeti időt megelőző azon korszakot jelzi e szóval, melynek jellegét a víz és főleg a glecserek működése adja meg. A jég és hótömegek elolvadásából keletkezett hatalmas vízár hordalékát, a glecserek által porrá őrölt, a szél által séjjel hordott kőzetek lerakódásait (kavics, homok, agyag, lősz), a geologus a diluviumba sorozza.
Diluvium. A Sárrét altalaja. Ártézi kútak.
A Sárréten, mint ezt az ártézi kútak fúrásai igazolták, a diluvialis altalaj a földszinttől 75-185 méter mélységig tart. E mélységben 20-30 méter vastag agyagréteg váltakozik 4-5 méter vastag homokos agyag- és tiszta homokrétegekkel. Az alluvialis vékonyabb és lazább agyagrétegeken a víz átszürődik és egymássl közlekedik, a diluvialis agyagrétegek azonban a közéjök ékelt vízvezető rétegek között, a víz közlekedésének útját elzárják. A diluvialis rétegek alatt a harmadkor felső tagjának (plioczén korszak levantei emeletének) vastag csillámos homokja tölti be azt az úgyszólván kimeríthetetlen vízmedenczét, melyből az artézi kútak vize a felszínre szökik.
Az alluvialis és diluvialis rétegek határa éles és határozott, a diluvialis és plioczén rétegek határa azonban elmosódott. E jelenség arra vall, hogy a plioczén korszak tengere nem egyszerre, hanem lassanként apadt el és lassanként adott helyet a diluvialis korszak rengeteg kiterjedésü mocsarainak. Az ártézi kútak fúrásai igazolták, hogy a diluvialis rétegek Szegedtől kezdve északra, Püspök-Ladánytól kezdve délre lejtenek vagyis hogy a diluviumot megelőzőleg a legnagyobb depressio körülbelől Hód-Mező-Vásárhely, Szentes és Dévaványa körül volt. Szegeden a földszinttől 140-150 méterben ér véget a diluvialis réteg. Hód-Mező-Vásárhelyen 185, Püspök-Ladányban 75 méter, Zsigmondy püspök-ladányi furásai (1878 és 1886-ban), nem különben Félixfürdőbeli szerencsés furása (1885-ben) adták meg az ösztönt ártézi kútak fúrására.
Ujabb időben rendkivül megszaporodott az artézi kútak száma, nem csupán a síkságon, hanem a folyó felső völgyében. Igy Belényesen is fúrtak ártézi kútakat, hogy jó ivóvizet nyerjenek.
A régebbi ártézi kútak közül felemlítjük a szalontai kútat; ezt Zsigmondy Béla 1890-ben fúrta. A kút 248.75 mtr. mély, naponként 421,000 liter 18 C fokú vizet ad.
B.-Ujfaluban Nyíry István 1893-ban fúrt ártézi kútat. A kút 255 méter mély, naponként 172,800 liter 25 C fokú vizet ad. Itt ujabban második ártézi kútat is fúrtak, szintén sikerrel.
Báránd, Szerep, Udvari, Szalacs, Diószeg és Székelyhíd 1892-1895-ben fúrott ártézi kútjainak mélysége kisebb, a felszökő víz mennyisége és hőfoka csekélyebb.
Általában mennél mélyebb valamely ártézi kút, annál bőségesebb és annál melegebb a vize, a hegyekhez közelebb általában nagyobb a víz nyomása.
Kunhalmok.
A mocsarakat és ezeket szabályszerű sorrendben követő halmokat, melyeket a nép kunhalom, törökhalom és őrhalomnak nevezett el, sokan diluvialis vagy ó-alluvialis eredetüeknek tartják.
Ily halmokat nagy számmal találunk a Sárrét szélén. A kunhalmokról Szabó József azt tartotta, hogy azok zátonyszerű képződések, erősebb vízjárások hordalékai, melyeket az ember csak később használt fel czéljaira, főként temetkezési helyül. Később némileg módosította nézetét és azt mondja: 18Ha ó-alluvialis magasabb síkon vagy éppen hegyi vidéken van ilyen halom, az ember művének tartható; de ha alantabb, a legmélyebb alluvialis síkon találunk ily halmot, akkor azt a folyó-víz is emelhette és annak eldöntésére, hogy a természet vagy az ember műve-e, ketté kell vágni. A hagyomány a halmokat emberi kéz művének tartja. A honfoglalás kezdetén e halmok voltak szállásai, községei őseinknek, ide menekültek a vizek áradásai elől, innen kísérték figyelemmel az ellenség mozdulatait és őrtüzeket gyújtva, innen adtak hírt az ellenség közeledéséről.
A királyerdői cseppkőbarlang bejárata.
Munkácsi L. felvétele.
Szíkes területek.
A televényben gazdag sárréti medenczét szíkes területek veszik körül. Ezek a területek általában a mocsári földeknél magasabban feküsznek. A szíkes területekre azonban nem a magasabb fekvés a jellemző, hanem a talaj kötöttsége és sótartalma. A szíkes területek általában sót tartalmaznak és pedig ritkábban kálisókat, salétromot; gyakrabban sénsavas nátront vagyis szódát és kénsavas nátront vagy csodasót, glaubersót. A nyírségi területeken leginkább a kálisók virágoznak ki, a bihari területeken pedig leginkább a szódát találjuk, úgy hogy általában a Berettyó mentét tekintik a kálisók kivirágzásának határául.
Nagyobb összefüggő szíkes területeket találunk a Berettyó Sárrétjébe ömlő erek mentén, ú. m. a Kemény-derék, Tikics-ér, Puszta-ér, Kálló-ér mentén, továbbá Hídköz pusztán, Berettyó-Szent-Márton és Váncsod határában. A Berettyó és Sebes-Körös közén, főleg az Ölyvös és Kutas vízfolyások mentén találunk szíkhátakat. A Sebes- és Fekete-Körös közén, továbbá Ugra, Zsadány és Atyás között, végül a Köles-ér mentén, a Szalontához tartozó Barmód pusztán vannak nagyobb kiterjedésű szíkes területek; kisebb foltokban számtalan helyen előjön a szík. A szíksó helyenként ki is virágzik. Konyár és Hosszúpályi határában, a Sóstó környékén, a homokos területek határán, néha 19a szíksó a kiszáradt mocsarak fenekén és az elapadt mocsarak szélén egy-két centiméter vastagságú réteget alkot. Itt a talajvíz is sóval van telítve és a talajvízben foglalt sónak gyógyító-erőt tulajdonítanak. Konyár községtől keletre máig is fennáll a hajdani híres és keresett Sóstó-fürdő, melynek vize tulajdonképen szintén talajvíz és egy kis szíkes tóban összegyült eső- és hóvíz.
A szíkhátak Biharban általában a mocsarakat kísérik; felnyúlnak egész a nyírségi homokos területekig, de a hegyek lejtőire és a hegyek lábainál elterülő magasabb terraszokra nem kapaszkodnak fel. A szíkes talaj diluvialis eredetű. Sokan azt tartják, hogy az ily talaj nem egyéb glecserek által finomra őrölt homoknál, melyre a kárpáti sóbányák anyalúgja szétömlött. Mások azt tartják, hogy az altalajból a vízzel együtt szivárog fel a szíksó; a víz a felületen elpárolog, a só a talajban a felszín alatt ott marad, az agyag likacsait betömi és itt oly szíkpadot alkot, mely a víz és a levegő útját elzárja.
A homokos talaj hajcsövességét az alulról felszivárgó sósvíz nem képes eltömni, úgy hogy e helyeken a víz elpárolgása után a szíksó kivirágzik.
Az agyagtalajon a szíksó nem virágzik ki, azért ezeket a talajnemeket megkülönböztetésül a homokos területektől szíkes területeknek nevezték el, azt tartván, hogy a homokon a só, az agyagon a talaj kötöttsége okozza a föld terméketlenségét és sajátságos tulajdonságait. A bihari ember ezt a megkülönböztetést nem ismeri és a kötött, kemény, agyag-területeket is szíkes területeknek nevezi. Hogy a föld terméketlenségét a szíksó okozza, kitűnik abból, hogy a hol a föld glaubersóval van telítve, az még eléggé termékeny és hogy alagcsövezéssel és rigolirozással alig sikerült a szíkes földet megjavítani, míg kellő mennyiségű gipszeléssel eredményt értek el. A gipsz (kénsavas mész), a szíksót (szénsavas nátriumot) felbontja és átalakítja szénsavas mészszé (krétává) és kénsavas nátriummá (glaubersóvá), melyek a növényzet fejlődésére nem oly károsak, mint a szíksó.
A terméketlen szíkes földet a bihari ember vak-szík, olykor kakas-szíknek nevezi és ezenkivül porszíknek, termőszíknek nevezi a porózusabb és szántható szíkes területeket.
A szíkes agyagtalaj megmunkálása igen nehéz, mert száraz időben a föld csont-keménységű, úgy hogy az eke nem igen fogja; nedves időben pedig annyira átázik és összefolyik, hogy szántással nem lehet felporhanyítani.
A lősz.
A kizárólagos alluvialis térszínen a diluvialis agyagtalaj és a lősz számos helyen kibukkan, általában azonban a jelenlegi árterületeknél magasabb térszint foglal el és itt borít nagyobb területet. Biharban 100-120 méter között jön elő a lősz.
Ez, illetőleg a legnagyobb részben ebből képződött diluvialis agyag borítja a Király-erdő és a Rézhegység nyugati lejtője előtt elterülő magasabb terraszt, mely a Sebes-Körös és a Fekete-Körös közén, a Nagyváradot Tenkével összekötő vonalon túl terjed, egész a két folyó árterületéig, a Rézhegység lábától pedig egészen a Berettyóig nyúlik, sőt szórványosan előjön azon túl is. A béli hegység nyugati lejtőin is feltalálhatjuk.
A ritkás lőszt a magyar ember vályognak, sárga-földnek nevezi. Anyaga nem egyféle ásványporladék, hanem homok, agyag és mészkő keveréke. A keverék aránya szerint a vályogföld minősége változik, egyszer tégla-égetésre jobb, máskor kevésbbé alkalmas. Általában Biharban a téglaégetők lősz területén vannak, bár sok helyen és Nagyvárad körül is nem kizárólag a diluvialis agyagot, hanem ennek az alluviummal való keverékét égetik ki téglának és általában gyenge téglát kapnak. A tiszta diluvialis agyagból már 20erősebb téglát nyernek, a tiszta diluvialis agyagban azonban rendszerint kevés a homok és ennek mesterséges pótlása nélkül a tégla szárítása költséges és a tégla kiégetve könnyen megrepedezik. Részben a homok hiánya, részben a diluvialis agyag felesleges só- és mész-tartalma okozza, hogy a bihari tégla nem versenyezhet a székes-főváros közelében, plioczén-korú agyagból égetett téglával. A legjobb tégla-agyagot még Élesd és Esküllő környékén találjuk, a hol jó téglát és cserepet készítenek. A lősz-talajt élesen jellemzik a szakadékos árkok, 1-2 méter mély vízmosások. Sok helyen, így a gyapjui uradalomban, a felső talaj szintén diluvialis agyag és ezen az alluvialis képződményeknek csak annyi a nyoma, a mennyit a növényi tenyészet megváltoztatott.
A Berettyó felső völgyében helyenként előfordul a lősz.
A lősz keletkezésére vonatkozólag a geologusok ma már csaknem kivétel nélkül elfogadták Richthofen báró elméletét, hogy az igazi tipusos lősz a levegőből lehulló porból származott.
A lősz-agyag felső talaja, az agyagos vályog, a legjobb talajnemek közé tartozik. Nem túlságosan kötött és nem is túlságosan laza, a vizet jól átbocsátja és nem könnyen zsugorodik össze. A búza a lősztalajon szépen díszlik és bő termést ád, bár nem oly aczélos, mint a szíkes vegyületű földek terméke.
A magasan fekvő vályog-talajt tekinthetjük az első kultur-földeknek; a honfoglalás után e földeket törték fel először és ezt a földet telkesítették.
A lősztalaj legnagyobb része ma is kert, szántóföld és olykor szőlő.
A lősztől meg kell különböztetnünk a tiszta diluvialis agyag-talajt, mely tömörebb, szívósabb, mint a laza lősz-talaj, a nedvességet nem szívja fel oly mohón, színe sárgás-vörös vagy egészen vörös, míg a lősz halvány sárga, vagy sárgás-szürke. Nagyváradnak azt a részét, melyen a pályaudvar, az olaszi temető, a püspöki palota és kert fekszik, diluvialis agyag fedi.
Ezelőtt azt hitték, hogy a szíkes területek és a homok-fensíkok hazánknak kizárólagos különlegességei; ma már tudjuk, hogy mindenütt, hol a medenczék vízlevezetése oly hiányos, mint az Alföldön, előjönnek a szíkes területek és nagyobb kiterjedésü szárazföldi medenczékben nem hiányoznak a homok-fensíkok. Hazánkban három ily homok-fensík is van, ú. m. a Duna és Tisza közén a kecskeméti, az Alföld déli részén a delibláti, az Alföld északi részén a nyírségi.
Ez utóbbi homokos vidék választja el a Tisza felső medenczéjét a Körösökkel is összefüggő középső medenczétől és ez utóbbinak a domblánczolata nyúlik át Bihar-megyébe. A nyírségi homok keletkezésére elfogadhatjuk azt a véleményt, hogy a homok-fensík nem egyéb, mint a szárazzá vált diluvialis tengernek zátonya. Biharban a homokos régio az Adria fölötti 105 méter síkságig lenyúlik, az északi részeken azonban a 150 m. magasságot is eléri. Derecskétől Nagy-Létáig a homokos terület széle keletről nyugatra tart és a közbe eső községek, ú. m. Konyár, Hosszú-Pályi, Monostor-Pályi, Vértes északi fele homok. Nagy-Létától a homokrégió széle az Érrel párhuzamosan észak-keleti irányba húzódik Álmosdon, Bagaméren és Ér-Semjénen keresztül.
A homokos területet északról déli irányba lejtő párhuzamos szűk völgyek és domblánczolatok jellemzik. A domblánczok magassága 10-25 méter, helyenként a völgyeket egészen körülfogják és katlanszerű mélyedéseket alkotnak. A homokon régente sok volt a mocsár; most a mocsarak lecsapolása után is általában magasan áll a talajvíz.
A nyírségi homok az árterületek szélén televénynyel van keverve; a 21nép ezt a könnyen munkálható, bőven termő, fekete földet fekete homoknak nevezi. Észak felé a homok mindinkább sívárabb, egyes hegyhátak és gerinczek egészen kopárak. A sivárabb homoktalajt erdővel ültetik be vagy legelőnek használják; a termő homokba rozst vetnek, vagy burgonyát ültetnek. A homoki rozs igen jó minőségű; a nép a homoki rozst kenyérlisztnek sokkal jobban szereti, mint a fekete földön termett rozst, vagy itt termett silányabb minőségű búzát.
Egyes, széljárásnak kitett homokdombok kvarcztartalma a 75 %-ot is eléri. Hajdan e kopár helyeket úgyszólván semmire sem használták, ma pedig ezek a legkedvezőbbek a szőlő-ültetésre.
Nyirok.
A hegyek lejtőit általában a nyirok borítja. Nyiroknak nevezi a nép a vöröses, rozsdafoltos kötött agyagot, mely már sokkal tömöttebb és szívósabb, mint a lősz-agyag. A nyirok már nem hordalékos talaj, hanem legnagyobb részben helyben képződik, a kőzetek elmállása következtében, bár a víz a nyirkot is sok helyen lesodorja és leviszi a völgyekbe is. A nyirok folyamatosan képződik a jelenkorban is, de a bihari hegyek lejtőit borító nyirok legnagyobb részben még a harmadkorban és részben a diluviumban képződött. A harmadkorban keletkezett nyirok igen finom, homokmentes agyag, mely ha átázik, a vizet soká megtartja és nedves állapotban jól formálható, átmosódás következtében ez is átalakul és tömörségéből veszít. A termőréteg a helyben képződött ősi talajoknál már rendszerint jóval vékonyabb, mint a hordalékos talajnál. Sokszor a termőréteg szilárd kőzeten fekszik és így néha megtörténik, hogy az átázott agyagtalaj megcsúszik.
A bihari szőlőhegyeknek legnagyobb része diluvialis és harmadkorbeli nyirok, a talaj összetétele azonban igen különböző, a mit legjobban feltüntet az egyes hegyvidékek borának színe, tüze és zamatja.
A boráról messze földön híres Érmellék talaja diluvialis eredetű; a nagyváradi Hegyközség talaja azonban, mint ezt a hegyvidék tárgyalásánál felemlítjük, ennél régibb, fiatal, harmadkori (pontusi) eredetü. Az érmelléki hegyek talaja televényben szegény, földje kissé vastartalmú, vöröses agyag, mely legnagyobb részben világos-sárga homok-kövön fekszik.
Biharban a nyirok leginkább a vulkáni eredetű trachit és az üledékes képződésű pala elmállásából keletkezik.
Diluvialis kavics.
A mint a hegyekhez közeledünk, mindig több és több kavicsra találunk. A kavics jelentékeny része jelenkori, főleg az, melyet a folyó ágyában hömpölyget tova, de ezenfelül találunk diluvialis eredetű kavicsot is, s ez Nagyváradtól északnyugatra, a bihar-püspöki vasúti állomás mellett fekszik.
A kavicsot vékony alluvialis réteg borítja, mely helyenként csak 0.75-2.00 méter vastag, ezen alul pedig kavics és homok egyenletes keveréke fekszik. A kavics nagysága köles-szemtől ököl nagyságú darabokig változik, legtöbb benne a dió- és tyúktojás nagyságú.
Diluvialis kavicsot találunk Nagyvárad belsősége alatt és a Nagyvárad mellett fekvő u. n. Komandáns-réten. A Körösök, sőt a Berettyó felső völgyében is előfordul a diluvialis kavics. A margitta-szilágy-somlyói vasút építésekor Széplak és Széltalló körül kavicsbányát nyitottak. A hegyek között találunk lófej-nagyságú kavicsot is, ez részint diluvialis, részint harmadkorbeli, a szerint, a mint fiatalabb vagy idősebb kőzetekből keletkezett, és a mint fiatalabb vagy idősebb rétegek takarják el; ezekről a hegyvidék tárgyalásánál emlékezünk meg. A bihar-püspöki bányakavicsot használják utak, vasúti pályatestek kavicsolására és beton építkezésekhez is, úgy hogy itt a földnek sokkal nagyobb az ára, mint a síkságon az első minőségű termő talajnak.
22A bihari síkság legmélyebb területéről kiindulva, elértünk a hegyekig. Ezeknek geologiai alkotása sokkal bonyolúltabb. Ezért, hogy az ismétléseket elkerüljük és az átalakulásokat áttekinthessük, a sorrendet megváltoztatjuk, a geologiai középkort és az ókort átugorva, a geologiai őskorral kezdjük és a természetes fejlődés és egymásra következés sorrendjében soroljuk fel a kőzeteket, megnevezvén előfordulási helyeiket. Külön soroljuk elő az üledékes és külön az eruptiv kőzeteket, a neptuni és vulkáni erők termékeit.
Legrégibb üledékes kőzetek. A geológiai őskorból származó kristályos palák.
A Bihar-hegység legrégibb üledékes kőzetei az ős kristályos palák, az agyag csillám-palák, a lemezesen elváló agyag-palák vagyis fillitek.
Ezekben a kőzetekben a szerves életnek nyomát sem találjuk.
A Bihar-hegységben három hatalmas palasáncz emelkedik ki, az egyik Bihar, Aranyos-Torda és Arad vármegyék határán, a Fekete-Körösbe ömlő pojánai patak és az erdélyi Kis- és Nagy-Aranyos-forrás vidékén. - Itt Nagy-Bihar ormát (a Cucurbeta csúcsot) 1849 méter magasságban pala födi. - A második palasáncz Bihar és Kolozs vármegyék határán, a Dragán balpartján vonúl a Sebes-Körösig. Ez a hatalmas sáncz helyenként a Dragán jobbpartjára is áthúzódik és 27-28 kilométer hosszú és 2 kilométer széles. Ez utóbbi palasáncz szakadatlan összefüggésben van a Rézhegység csillámpala vonulatával. Ez a harmadik palasáncz a legnagyobb kiterjedésű, mintegy 50 kilométer hosszú és 4-10 kilométer széles. - A Bihar- és Szilágy-megye határán végig húzódó Rézhegység legnagyobb részben palából áll, a hegygerincz és a csúcsok magassága azonban jóval kisebb, mint az előbb megnevezett pala-vonulatokban.
Részlet a Vidapatak mentéről.
Munkácsi L. felvétele.
A lemezesen elváló agyagpala vagyis a fillit, a bihari hegységekben többféle módosulatban jön elő; ú. m. selyemfényű síma, kékes-szürke, hamvas fakó és fekete rétegekben. A fillithez némely helyen apró földpát és grafit-pala is vegyül. A fillitből sok helyt fehér kvarcztömbök válnak ki, melyet a nép békasónak nevez. Ezeket a fehér kvarcztömböket dolgozzák fel a feketeerdői üveghutában.
Agyagpalák és kvarczit homokkövek a geológiai ókorból. (Paleozói kőzetek).
A csillámos paláknak közvetetlen takarói a sajátságos vörös-zöld és fakó szürke színű agyagpalák és ezekkel párosult felzit-porfirok, kvarcz-porfirok és kvarczit homok-kövek.
23A felzit-porfirokról s kvarcz-porfirokról, mint eruptiv kőzetekről, a vulkanikus kőzetek között emlékezünk meg bővebben. A Kodru-Mómában továbbá Vaskohon és Rézbányán előforduló agyagpalák és kvarczit homokkövekről, mint üledékes kőzetekről itt megemlítjük, hogy ezeket Peters a geologiai ó-kor (paléozoi korszak) carbon szisztémájába sorozta, újabban azonban valamivel feljebb a diasz vagy permi szisztemába sorozzák.
A diasz korszakbeli kőzetek rendkivül nagy felületet borítanak a béli hegyekben vagyis Kodru-Momában, valamint Rézbánya vidékén, hol a hegység nagyobb része vörös palából és homokkőből áll. A Kodru-Móma hegycsúcsait, gerinczeit, sőt a Fekete-Körösre néző keleti oldalait is diaszkorbeli kőzetek fedik és itt 400-1100 méterig úgyszólván az egész térszint uralják. A Fekete-Körös jobbpartján Rézbányától Petrószon keresztül csaknem Meziádig húzódnak az alsó diaszkorú kőzetek. A petrószi Körös és a Meleg-Szamos forrásvidékét beborító fiatalabb triasz-korú meszek és hasonló korú kőzetek alól, csaknem köröskörül kibukkannak a diasz felső emeletébe sorozott agyagpalák, kvarcz homok-kövek és az ezekkel párosult kőzetek.
A Fekete-Körös forrásvidékén általában a kvarczit homokkő alkotja a vízrekesztő réteget. A mész repedésein beszivárog a víz, de a homokkövön nem bír áthatolni és csakhamar tekintélyes magasságban, mint szikla forrás újra napfényre kerül. Schmidl azt írja, hogy ha a Fekete-Körös eredő patakának barlangjába be lehetne hatolni, benne épp úgy meg lehetne találni a vízrekesztő homokkövet, mint ő azt a krajnai Kreutzberg barlangban feltalálta.
A Kodru-Mómában a hegység gerincze és a hegység legmagasabb csúcsai 2300 méter. A Királyhágón Bucsa és Rév környékén a csillámpalákon vöröses homokkő fekszik. Vaskoh körül a csillámos szürke, palásan hasadó homokkövek helyenként kvarcz-tömb zárványokat tartalmaznak. A csillámos palás szerkezetű, finomabb szemű homokkő külsőleg igen közel áll a csillámpalához és vele többször össze is tévesztik. A vastagpados konglomerátos, verrucano-szerű, igen szilárd kvarczit homokkövek jól fel vannak tárva Sust és Briheny, továbbá Venter és Rogoz között. Úgy ezek, mint a Belényes-Szent-Miklós, különösen pedig a Sólyomnál feltárt kvarczit homokkövek jó építő anyagul kínálkoznak. Vízben jól tartanak és fagyállók. Sólyomi kőből építették a belényesi vasút össes hídfőit és átereszeit és a két nagyváradi sebeskörösi vashíd ellenfalának belső tömegét.
Geologiai középkor (Mezozoi aera) kőzetei. Triasz- és jura-mész.
A felsorolt kőzeteknél fiatalabbak a geologiai középkor triasz és jura periodusaiból származó mészkövek és dolomitok, melyek a Bihar-hegység nyugati lejtőinek tekintélyes réseit foglalják el, és melyek nemcsak geologiailag, de tájképileg is legszebb részei a hegységnek. Primics következtetése szerint valaha a Sebes-Körös és Fekete-Körös közét, sőt valószínűleg az egész Bihar-hegységet mészlepel borította és a meglévő mész tulajdonképen csak szétroncsolt alkatrésze a hajdan összefüggő mésztakarónak.
A mészképződvények leghatásosabb csoportjait a Fekete-Körös forrásvidékén találjuk. A petrószi völgyben a fenyvesek sötétjéből kiemelkedő fehér mész-sziklák, különösen a Lófő bércz, a rézbányai, még inkább a Batrina-csúcs környékén kiemelkedő váromladékszerű, bizarr alkotású mészszirtek, messziről magukra vonják a szemlélő figyelmét. A rézbányai csodás szépségű sziklakapu, az ú. n. Portále, kristályos mészből épült fel, úgyszintén mészből vagy szemcsés kalezitból alakultak a legnagyobbszerű barlangok, melyek közül a meziádit itt külön fölemlítjük.
Biharvármegye geologiai térképe.
Korbély József rajza.
26E barlang nagyszerű kapubejárásának messze földön hiába keresnénk párját. A szírtes mészkövek előfordulnak a Sebes-Körös mellékén és forrásvidékén is és itt szintén rendkívül szeszélyes alkotású alakzatukkal tünnek fel. A ponori Csetátye, újabban Colosseumnak nevezett, várszerű hatalmas alkotás, egyetlen a maga nemében.
Restyirata, Kaluger, Vaskoh és Briheny között a mész is a hegységnek mintegy 100 négyszög kilométernyi területét borítja. A mész kövületekben és szerves maradványokban rendkívül szegény. Peters a vaskoh-kimpi mészcomplexust a jura-korszakba sorozta, Lóczy, utána Böckh és Pethő bebizonyították, hogy a mésztömeg jelentékeny része ennél régibb és határozottan triasz-korú.
A Kodru-Momában, a mész alsó rétegei vastag, pados, sötét, dolomitból, szénsavas mészből és szénsavas magnéziából állanak, ezekre szürkés, majd czukorszerű dolomitok következnek. - A vízbarázdák, víznyelő katlanok, barlangok, ravasz-lyukak többszörösen szétszaggatják a mészrétegeket.
Vaskohi márvány.
Vaskoh, Kimp. Kollest, Szohodol és Kaluger határában a sötétebb szürke dolomitokra vöröstarka, igen szép márvány-mészkövek feküsznek. A márvány színgazdagsága rendkívül hatásos. A régebbi feltárásokból következtetve, összefüggő nagy márványtömbök kiaknázására nem sok remény volt, az újabb feltárások több sikerrel kecsegtetnek és valószinűvé teszik, hogy a talaj szaggatottsága mellett is sikerül nagyobb és ép márványtömböket kiaknázni. Az első próba meg is történt; az új országház előcsarnokában ott pompázik a vaskohi márvány is. Fentebb említettük, hogy a rézbányai Portále, a meziadi barlang, szemcsés kalczitból alakult.
Ha a kristályos szénsavas meszet kivétel nélkül márványnak nevezzük, úgy a petrószi hegyekben előforduló szemcsés-mész is márvány és pedig színre nézve gyönyörű ragyogó fehér márvány. Sajnos azonban, hogy ez a gyönyörű kőzet legnagyobb részben nagy szemű kristályokból áll és a levegőn hamar porlik. Elvétve azonban Rézbányán és Sonkolyoson apró szemcséjű, tömör, hófehér kristályos mészre is akadtak, mely a legjobb márványnyal vetekszik és az idő viszontagságaival is daczol.
Jura és kréta mész.
A Királyerdő hegycsoport nyugti részének főzömét már nem triaszkoru, hanem az ennél fiatalabb jura és még ennél is fiatalabb kréta korszak képződményei alkotják; legnagyobb részben mészkövek, mész homok-kövek és kvarczitos kőtő anyagú kvarcz-conglomeratok.
Az e rétegekben előforduló, ú. n. requieniai mészkövek nyugat felé messze eltartanak és jelentékeny területen kibukkannak. Így a Sebes-Körös balpartján Rikosdtól Kőaljáig vonuló meredek lejtő ilyen mészkövekből áll, úgyszintén Nagyváradtól délkeletre a Püspökfürdő közelében Hájó és Betfia között kiemelkedő Sólyomhegy is.
A Püspök és Félixfürdői ártézi kútak.
A Püspökfürdőben a mészkövet az ártézi kút fúrója 11 méternél érte el, a Félixfürdőben a 42.8 méternél; de alig haladt az utóbbi helyen a fúró a mészkőben 5 méternyit, midőn egy sziklarepedésre talált, melyből 1885. deczember 4-én nagy erővel tört elő a meleg víz.
A Püspökfürdőben ugyancsak Zsigmondy 1886-ban és 1887-ben 101.8 méterig fúrt le, 11 métertől kezdve folytonosan mészkőben dolgozott, a mészkő mind tömörebb és színére mind fehérebb lett, de vízre nem talált és ezért a munkát abba hagyta.
A Püspökfürdőt maig is a természetes melegforrások táplálják, melyek már valószínűleg a harmadkor végén megvoltak és talán a trachyt-erupcziókkal egykorúak. Úgy látszik, hogy a Püspök- és Félixfürdő közös vízmedenczéből 27kapja vízét, és hogy a félixfürdői fúrásnál a szerencsés véletlen közbejátszása következtében az artézi kút fúrója a meleg víz fő kitörési csatornáját találta el, a mit igazol az a körülmény is, hogy a félixfürdői kút fúrása után a Püspökfürdő víze némileg csökkent. - Hogy a víz a Félixfürdőben nagyobb erővel szökik fel, az természetes, mert a félixfürdői kút szája alacsonyabban, állítólag 6.00 méterrel mélyebben fekszik, mint a püspökfürdői források színtje.
A félixfürdői víz hőfoka a fúrás után 49° Celsiusig emelkedett; a vízmennyiség 1885. deczember 10-én 24 óránként 17000 köbmétert tett. A félixfürdői csekély mélységű ártézi kút több vízet ad, mint a legnagyobb vízmennyiséget adó párisi Passy és margitszigeti artézi kutak.
A Bihar-kapu (Portále.)
Fekete S. felvétele.
Ha vize nem volna oly meleg, elegendő lenne Nagyvárad összes lakosainak ivó- és házi szükségleteire.
A Püspökfürdő hévvízi növénye, a Nymphea thermalis a harmadkorban (az oligoczénben) Európában mindenütt otthonos volt. Staub szerint ez nem újabban bevándorolt növény, mert a Püspökfürdő meleg víze oly egyenletes hőmérséket biztosított, hogy ebben a Nymphea thermalis a jégkorszak zordabb éghajlata alatt is fentarthatta magát.
Mész-égetők.
Az élesdi, valamint a dobrest-szitányi mészkő kiégetve igen jó kövér meszet ád, a betfiai mész kiégetve igen tiszta és szép fehér meszet ád, azért nagy a kelendősége; a belényes-ujlaki mész már soványabb, mint a két előbbi és a hydraulikus mészhez közeledik. Ezeken kívül Biharban igen sok helyen égetnek meszet, annyival is inkább, mert a hegyek között bőven van mészkő és fa.
