Fiume kikötője szinte páratlanul álló nagy arányú fejlődést mutat. Az elmult századokban a korlátolt arányú tengeri hajózás kezdetleges igényeit a kikötőül szolgáló Fiumara-torkolat s a természetes part is kielégítette s csupán a vesztegzár alá került hajók menedékhelyéül épült a XVIII. század elején a mostani katonai élelmezési raktár helyén állott veszteglőintézet előtt egy kisebb terjedelmü kikötő, melyet a veszteglőintézetnek Martinschizzába történt áthelyezése után 1841-ben a cs. és kir. tengerészeti akadémia használt naszádkikötőül, de magánhajók is kiköthettek benne, mignem 1872-ben a m. kir. államvasuti pályaudvar építésekor ezt is feltöltötték. Külön kereskedelmi kikötő építését már 1766-ban tervezték, még pedig egyrészt a város előtti tengerpart nagyobb terjedelmü feltöltésével, másrészt egy gátakkal körülvett szük bejárata kikötő építésével a Fiumara folyótól keletre, a mai Delta-terület helyén. Ez a kikötő azonban nem létesült. Jóval később, 1832-ben tervezték a Fiumara torkolatának áthelyezését, hogy a csatornának partfalakkal is ellátandó részét használhassák rendes kikötőül, a mi később az 50-es években csakugyan be is következett s ez a csatornaszakasz a kisebb vitorlás hajóknak ma is igen alkalmas kikötőjük.

A kikötő tulajdonképeni rendszeres kiépítését István nádor főherczeg kezdte meg 1847-ben, azonban az építkezések igen lassan haladtak előre s midőn Fiumet 1868-ban Magyarországhoz visszakapcsolták, a kikötő csupán a 61 méter hosszu, 16 méter széles kis Adamich-molo, a 130 méter hosszu Lido, a 200 m. hosszu keleti rakodópart és a 250 m. hosszu Mária Terézia-moló (hullámgát) által határolt kis vízmedenczéből állott, melyet a 33 m. széles, 500 m. hosszu s 280 m. hosszu hullámgát által védett Fiumara-csatorna-kikötő egészített ki, mely 5 hektár vízfelülettel és 500 m. hosszu rakodóparttal birt.

Ebben a helyzetben találta a magyar kormány a fiumei kikötőt 1870-ben. Ettől kezdve nagyszabású czéltudatos tevékenység indult meg egyrészt a kikötőnek az ország belsejével leendő vasuti összeköttetése, 182másrészt a kikötő további kiépítése és megfelelő felszerelése iránt. 1874-ben elkészült és megnyilt az állam által épített károlyváros-fiumei vasút, s már 1872-ben megindult a kikötő építése a m. kir. államvasutak közegei által készített s Pasqual franczia mérnök által felülvizsgált terv szerint, mely munkákra a magyar törvényhozás az 1871: XIX. törvényczikkel 13.120,000 frtot engedélyezett. Ezen terv alapján felépült az 1871-79. évi építési időszakban a 170 m. hosszu Szápáry-rakodópart, a 65 m. hosszu Sanita-rakodópart, a 150 m. hosszu és 80 m. széles Zichy-molo s feltöltetett a későbbi Stefánia-rakodópart mögötti terület, végül a Mária-Terézia-hullámgát (a régebben épült szakasznak is 12 méterre való kiszélesítésével) 725 méterrel meghosszabbíttatott, úgyszintén kiépült a haditengerészeti akadémia előtt az annak czéljaira szolgáló naszádkikötő, mely munkálatok összesen 5.637,141 forintba kerültek. Ugyanazon időszakban épült a Zichy-molón a II. és III. sz. tárház 192,211 frt költséggel.

A kiviteli forgalom nagy emelkedése sürgősen követelte a kikötő épitésének folytatását s ezért már 1880-ban újra hozzáfogtak a munkához. Miután 1884-ben egy szakértői enquet a kikötőnek még 1871-ben megállapított tervén jelentékeny módosításokat tett, a kikötő további fejlesztésének alapjául a Hajnal Antal akkori főmérnök által készített tervet fogadták el, melynek alapján egész 1888. év végeig szakadatlanul folyt az építkezés s ezen idő alatt kiépült a 250 m. hosszu Stefánia-part, a 160, illetőleg 200 m. hosszu, 80 m. széles Rudolf-molo s feltöltetett a part a későbbi Ferencz Szalvator-part hosszában mintegy 90 m. szélességben egész a naszádkikötőig s onnan ugyancsak az államvasuti pályaudvar kibővítése czéljából további 850 m. hosszban egészen a szintén ezen építési időszakban 1883-84. épített kőolajkikötőig. Ez évben ugyanis egy nagy kőolajfinomító gyár állíttatván fel Fiuméban, sürgősen szükséges volt a nagy kikötőtől lehetőleg távol, teljesen elkülönített kőolajkikötő építéséről gondoskodni.

Ez a kőolajkikötő egy 180 m. hosszu rakodópart, északról délnek s onnan keletről nyugatfelé hajló 325 m. hosszu hullámgát s 70 m. hosszu zárógát által határolt 1.8 hektár terjedelmü vízmedenczéből s megfelelő kiterjedésü rakodóterületből 183áll. A kikötő csővezeték által van a kőolajmedenczékkel összekötve, úgy hogy a tank-(tartány) hajóban érkező nyers kőolajat a hajóból közvetlenül a medenczékbe szivattyuzzák, míg a tisztított kőolajat vasuton szállítják el tartánykocsikban. Ez a kőolajkikötő összesen 1,243,281 frtba került.

Ugyancsak ebben az építési cziklusban készült a Fiumara-csatorna és a Recsina folyó közötti u. n. Delta-terület feltöltése mintegy 100 ezer m² kiterjedésben, végül mintegy 300 méterrel meghosszabbították a Mária Terézia-hullámgátot. Ezek a munkálatok együttvéve 7.284,803 frt költségbe kerültek. Ugyanezen időszak alatt épült a tengerészeti hatóság palotája a Sanita-rakodóparton 238,605 frt költséggel, továbbá a IV., V. sz. tárház a Zichy-molon 180,537 frt költséggel, a VI., VII., VIII. sz. hármas nagy tárház a Stefánia-rakodóparton 804,502 frt költséggel, úgyszintén ezekben a raktározás megkönnyítésére szolgáló vízerőmű, illetőleg vizi erővel hajtott emelő gépek 117,000 frt költséggel, végül az államvasuti I. és II. sz. raktár a későbbi Ferencz Szalvator-part mögötti feltöltésen. A kikötő kijáratának jelzésére ugyanezen időszakban egy vasból készült világító tornyot állítottak fel a Mária Terézia-hullámgát végén, de mivel ez az időszakos meghosszabbítás következtében folytonos ülepedésnek volt kitéve, a világító tornyot eltávolították és csak 1894-ben állították fel ismét, azonban nem többé a hullámgáton, hanem a pályaudvar és országút szélén, ott a hol a déli vasút az országutat átszeli.

A kikötő forgalmának folytonos és rohamos fejlődése, különösen pedig faforgalomnak óriási növekedése szükségessé tette egy külön fakikötő létesítését, a mire legalkalmasabbnak kinálkozott a Delta-farakodóhely kibővítésével a Fiumara-torkolat előtt egy megfelelő kikötő építése. Ezzel egyidejűleg elhatározták a nagy kikötő némi kibővítését is Hajnal Antal mérnök és min. osztálytanácsos tervei szerint, a ki a fiumei építési munkálatokat 1878 óta vezeti. Ez az újabb munkasorozat az 1889-94. 184években hajtatott végre a Gregersen G. és fiai és zimonyi Schwarcz Ármin és fia társvállalkozók által mintegy 5 1/2 millió forint költséggel.

Ezen idő alatt kiépült a fakikötő (melyet 1892-ben az akkor elhunyt kereskedelmi miniszter emlékére Baross Gábor-fakikötőnek neveztek el). Ez egy 400 m. hosszu hullámgát és hét egyenkint 65 m. hosszu zárógát által védett, mintegy 6.5 hektár terjedelmű (360 m. hosszu és 180 m. széles) vízmedenczéből, egy 100 m. hosszu molóból és a megfelelő rakodópartokból áll s nagy kikötővel a Mária Terézia-hullámgát tövének átvágása által létesített 18 m. széles csatornával van összekötve.

A fakikötővel kapcsolatban a farakodóhelyek kibővítése czéljából feltöltöttek a Recsinán túl levő u. n. Brajdiczán 45,000 m²-nyi területet mintegy 200,000 frt külön költséggel. A Brajdicza a Deltával a Recsinán át vezető két vashíddal s a Delta várossal a Fiumarán át vezető két vasuti forgó híd által van összekötve.

Ugyanezen építési időszak alatt kiépíttetett továbbá a 350 m. hosszu Ferencz Szalvator-rakodópart s a 120. hosszu, 80 m. széles Mária Valéria-molo, 20 m.-rel megszélesbíttetett a keleti rakodópart, a helyi hajóközlekedés czéljaira a Lidoból kiágazólag egy 40 m. hosszu és 15 m. széles kis molot épitettek s a Mária Terézia-hullámgátat is 100 m.-rel meghosszabbíttották s a bergudi öbölben a torpedo- és vegyészeti gyár közt, közel az isztriai határhoz felépíttetett 1893-94-ben 17,000 m²-nyi területen az államilag segélyezett nagy hajógyár egy 100 méter hosszú, 80 m. széles 1:25 hajlású siklóval; továbbá még 1894-ben az államvasutak pályaudvarának sürgős kibővíthetése czéljából a kőolajkikötőtől keletre feltöltöttek 650,000 forint külön költséggel mintegy 84,000 m²-nyi területet. Ezen 185időszakban épült még a Rudolf-molón a IX., X. és XII. sz. tárház mintegy 350,000 frt költséggel, a Magyar Leszámítoló és Pénzváltóbank nagy elevátora a Ferencz Szalvatorrakodóparton 360,000 frt költséggel, egy kisebb tárház a Rudolf-molo tövén és egy a tengerészeti hatóság palotája előtt, egy 100 m. hosszu és 50 m. széles zárt fahangár a borraktározás czéljaira a Mária Valéria-molon 27,000 frt költséggel, végül a Ferencz Szalvator parton egy kétemeletes kávéraktár 1894-ben 280,000 frt költséggel. Erre az időre esik a magyar kir. államvasutak új pályaházának építése 1890-ben, a kikötő és pályaudvar villamos világítási berendezése 1892-ben és a városi vízvezetékkel kapcsolatos kikötőbeli vízvezeték létesítése 1894-ben.

A kikötő teljes kiépítése ezzel még nincs befejezve, sőt már a legközelebbi jövőre kilátásba van véve a Brajdicza-farakodóhely kiépítése s ott egy külön fapályaudvar létesítése, továbbá a nagy kikötőben a Mária Teréziahullámgát meghosszabbítása 70 méterrel. Jelenleg épités alatt vannak és 1898 évi augusztus hó végére a következő munkák készülnek el:

Az épitésmód, mely szerint a kikötő müvei létesültek, következőkben foglalható össze:

A partok, molok és hullámgát kisebb kövekből és kőtörmelékekből álló u. n. vegyes anyaggal töltetnek fel, melyből egy köbméterre mintegy 1600-1800 mm. esik. Ez képezi mindegyik építmény magvát, melynek vízalatti lejtői az elmosatás ellen 3.5 m vastagságban nagy kövekkel (darabonként 3.3-2 tonna súlyú), u. n. természetes zömökkel burkoltatnak. Ez a lejtő a 0 víz, vagyis a legalacsonyabb apály szine alatt 6.5-7.5 m. mélységben megszünik s onnan 186kezdve úgy a rakodópartok és molók, valamint a hullámgátak 6 m. magasságban 4 sor úgynevezett mesterséges zömből (az elhelyezés végett 0.3-2 oldalrovátkával ellátva) készült 3.7 m. vastag falból s onnan a 0 víz színe fölött 2.72 m. magas faragott kőfalazattal építtetnek. A mesterséges zömök terméskőből és santorinföldből a munkahelyen felépített 3.70 m. hosszu, 2 m. széles és 1.5 m. magas négyszögű terméskőtömbök. Ebbe a falazatba vannak beépítve a megfelelő kötőhánkák és oszlopok, valamint a szükséges lépcsők is. A hullámgátak a nyilt tenger felől védő fallal is el vannak látva s e mögött a hullámok megtörése czéljából a 0 víz alatti 5 m. mélységből a hullámfal tetejéig érő, darabonként 2.5-3 m³ 5 tonna súlyú kövekből álló 3.5 m. vastag természetes zömburkolattal láttatnak el. Ez építményekhez a kőanyagot a Fiume környékén levő bányákban fejtik s részint nagy és kis hajókkal, részint kocsikkal szállítják a hely szinére. 1872-1894. év végeig beépítettek összesen 15,929,702.1 millió tonna, vagyis mintegy 9 millió köbméter követ, mely a következő bányákból került ki:

Ezen időszak alatt felhasználtatott ugyanis:

A köveket a bányákban nagy és kis aknák, illetőleg tárnák segélyével fejtik, a robbantáshoz közönséges lőport, diorexint és dinamitot használnak. A nagy akna töltése 300-20,000 kgr. közt váltakozik, s az egy ily nagy akna segélyével robbantott anyag néha meghaladja a 60-80 ezer tonnát is. Az 1872-1893. időszakban a nagy kőbányák robbantási eredménye a következő volt:

A nagy aknáknál egy köbméter anyag termelésére átlag 0.39 kgr. robbantó anyag kellett.

A kikötő vízmélysége a rakodópartok és molók mellett 6.5-7.5 m., úgy hogy a legnagyobb tengeri hajók is a part mellé állhatnak s közvetlenül rakodhatnak, minélfogva Fiume az elsőrangú tengeri kikötők közé tartozik.

Magának a kikötőnek, a tárházak és egyéb felszerelések kivételével az építése 1873-tól 1894. év végéig összesen mintegy 20 millió forintba került.

A fiumei kikötő és berendezésének leltári értéke 1895. év végén a következő volt, még pedig:

a) ingatlan vagyon:

b) ingó vagyon:

Mindössze kikötői ingatlan és ingó vagyon 20,686.562 frt 69 kr.

Megjegyezzük, hogy a kikötőépitési alap által létesített feltöltések 2,529.678 frt 21 kr. értékben a m. kir. államvasútak pályaudvarának kiegészítésére szolgálván, a fennti értékben nem foglaltaknak, s hogy a kikötői épitmények kiegészitésére tárak és egyéb építkezések létesítésére, az 1895-1898. években 4,320.000 frt fog fordíttatni.