Iparüző városaink közt tudvalevőleg Fiume az elsők között foglal helyet.

Fiuméban kedvező talaja van különösen a gyáriparnak. Azokon a tulajdonságokon kívűl, melyekben az összes kikötővárosokkal osztozik, hogy tudniillik a nyersterményeket a tengeren át olcsón kaphatja s a gyártmányokat olcsón szállithatja el, még számos más különös előnynyel is dicsekedhetik, a melyek javára szolgálnak az iparnak.

Első sorban a magyar tengerpart az Adria keleti részén bővében van a folyóvíznek, a mi olcsó hajtóerőt szolgáltat. Nem kisebb előny az olcsó munkaerő. A Karszt köves, sivár talaja nem alkalmas a földmivelésre s igy a szegény lakosság örül, ha valahol egész évre szóló munkát találhat; főleg a női munkás. A férfiak még könnyebben találnak munkát, akár mint matrózok a tengeren, akár mint hajómunkások a kikötőben és a raktárakban. A környék leányai és asszonyai gyakran mérföldnyi távolságról, Buccariból, Castuából is bejárnak a fiumei gyárakba dolgozni.

A gyáripart Fiuméban a természet előnyei mellett ujabban előmozditják azok a kedvezmények is, melyeket a magyar állam adómentesség és más, törvényen alapuló beneficiumok alakjában nyujtott a fiumei gyáraknak. Hogy e rendkivüli előnyök daczára Fiume ipara mégsem fejlődött ki kellő mértékben, annak oka egyedül a megfelelő gyártelkek hiányában s a meglevő telkek drágaságában rejlik. Azt a kevés tengerpartot a kereskedésnek, a kikötőnek kellett fenntartani, sőt a tengertől költséges feltöltéssel területeket 262hóditani, úgy hogy új gyártelepek számára a tenger mentén egyáltalában nincs hely. A Recsina alsó folyásánál elterülő keskeny völgy tele van kisebb-nagyobb gyárakkal; de a hamar szűkülő völgy meredek oldalai ismét nem nyujtanak gyárak épitésére alkalmas helyet.

Maradna tehát a tengerparttól távolabb eső scurignei völgy és a Recsina belső völgye Grohovo környékén, de ezek meg közlekedési utak hiányában a gyáripar czéljaira teljesen alkalmatlanok.

Legrégibb iparága volt Fiuménak a hajóépítés, mely azonban, mint a tengerészet ismertetésében előadjuk, teljesen lehanyatlott a gőzhajók elterjedése következtében. Nagy hiba volt a fiumei hajógyárak részéről, hogy inkább felhagytak a munkával, de nem rendezkedtek be gőzösök építésére. A kormány sem forditott elég figyelmet e fontos ügyre s mikor az állami segitség megjött, a támogatás már tárgytalanná vált, mert a fiumei hajóépítés időközben megszünt létezni. Még 1862-ben nyolcz gyára működött, 1882-ben már egy sem.

Fiume egyéb iparágaira vonatkozólag a régebbi időkből csak elvétve találunk feljegyzéseket, de elvitázhatatlan, hogy a hajóépítés korszakaiban a hajóiparral kapcsolatban a hajófölszereléssel járó sokféle jól jövedelmező iparág is keletkezett. Igy különösen a hajóépítéshez szükséges különféle méretű faanyag előállítására több fűrészgyár, továbbá a hajóvitorlák, kötélzet, hajócsigák, horgonyok s több efféle hajófelszerelési tárgyak és eszközök előállítására vitorlakészítő- és kötélgyár, esztergályos- és fafaragó-ipartelepek, vasöntő-műhely s a kisebb vasalkatrészek előállítására kovácsműhelyek is létesültek, melyek később egész nagyiparrá fejlődtek ki.

A XVIII-ik század közepén már szeszgyára, később czukor- és dohánygyára is volt Fiuménak, melyek évente több ezer mázsa produktummal a város főbb kiviteli czikkeit szolgáltatták. 1793-ban a fiumei czukorgyárból 26330,000 mázsa czukor, a dohánygyár gyártmányaiból 19,000 mázsa pipadohány, burnót és egyéb gyártmányok, a szeszgyárból 13,000 mázsa borszesz és különféle édesitett szeszes folyadékok kerülnek kivitelre.

Ez időszakban vette kezdetét a bőrcserzés és a nyersbőrök kikészítése. 1772-ben két bőrgyár létezett Fiuméban, melyek évente átlag 15-20 ezer darab különféle bőrt készítettek. Egy 1804-iki hivatalos kereskedelmi jelentésből látjuk, hogy 1804-ben a hajógyárakon kivül 2 kötélgyár, a czukorgyár, bőrgyár, a czukorgyár tulajdonosai által alapított viaszgyár, posztógyár és hamuzsirgyár működött Fiuméban.

Ugyancsak a XVIII. század végén már szövőgyár felállításán fáradoztak a fiumeiek, a mi azonban a kellő érdeklődés hiánya miatt dugába dőlt. Később ismét felszínre került e gyár alapításának kérdése, különösen a midőn a visszakapcsolás idejében a kormány hathatós támogatásával, a város és magánosok hozzájárulásával a Recsina folyónak már évtizedek óta hangoztatott szabályozása megtörtént. Matkovich Gáspár, Fiuménak egykori vezérembere vette kezéber ez ügyet s már föl is épitették a Recsina folyó partján a szövő-gyár épületét, de a pénzhiány ismét megsemmisítette a tervet. A befejezetlen gyárépület csupasz falai, bedőlt vízvezető csatornája még ma is szomoru emlékei a dugába dőlt vállalkozásnak.

A fiumei kereskedelmi- és iparkamara részéről először kiadott hivatalos jelentések szerint (Rapporto statistico-economico della Camera di commercio e d'industria in Fiume 1854-57,) Fiuménak az ötvenes évek elején - a hajóépitő-iparon kivül - már nem kevesebb mint 34 különféle kisebb-nagyobb iparvállalata létezett s az ezután következő decenniumban is csaknem minden évben egy-egy ujabb vállalat keletkezett.

A hatvanas években, valamint a kiegyezés utáni decenniumban kiadott kamarai jelentésekben is egész sorát találjuk az ujonnan létesített iparvállalatoknak, melyek közül kevés maradt fenn napjainkig. Igy a többek között 1860-ban már két sörgyára és igen virágzó vitorlavászongyára volt Fiuménak, mely utóbbi később gőzerőre berendezve évente 80 darab 2000 bécsi font lenvásznat, 2000 darab 40,000 font pamut vitorlavásznat, 1000 font különféle vásznat gyártott, a melyhez szükséges pamut- és lenfonalat Trieszten át Angliából szerezte be. 1861-ben Narhanek C. nevű tőkepénzes 264kisérletképen hal- és főzelékkonzerv-gyárat létesített, melyet pár év mulva fiumei és trieszti tőkepénzesek Prima fabbrica conserve in Fiume elnevezés alatt nagyszabásu konzervgyárrá fejlesztettek. E gyárban főzeléket, tejet, de főképen tengeri halakat s különösen szardiniát készítettek a franczia konzervek módjára. Hogy fogalmat adjunk e gyárnak tevékenységéről, elegendő a kamarai jelentések adatai alapján felemlítenünk, hogy e gyár 1869-ben évi 200,000 doboz szardiniát, 20,000 doboz főzeléket, 15,000 doboz tengeri rákot (scampi), 14,000 doboz tonhalat, 10,000 doboz tejet és 20,000 doboz különféle gyümölcs konzervet bocsátott piaczra. Nem kevésbbé jelentékeny volt az Orechovicza telepen létesített tégla- és czementöntvénygyár, évi 5-8 millió darab produktummal, továbbá a Poosch és Társa által alapitott karton- és szivarkapapir-gyár, a Grossich dr. és Matkovich tanár által vegyészeti úton előállított szárító-papír és papírtépés gyártási vállalata (carta e filaccia di carta asettica et antisettica) s ugyszintén a Passavalli és Pucher testvérek comoi cége által létesitett selyemszövőgyár, mely huszonöt szövőszékkel berendezve igen kitünő minőségű és remek kivitelű gyártmányaival a külföldön is sikeres versenyre kelt.

E gyáraknak manapság már nincs nyomuk. Fiuméban 1854-ben 10 gabonaőrlő-malom évi 380,000 mérő produktummal és 4 fűrészgyár létezett s manapság ezek közül egy sem áll fenn. A fűrésztelepek a vitorlahajóépítéssel egyidejűleg megszűntek, az őrlőmalmokat pár évvel később hasonló sors érte, csak is pár kőre dolgozó kisebb vízimalom maradt fenn a helyi fogyasztás csekély részének ellátására.

Hogy Fiume ipari élete mind e mellett mamapság mégis oly kedvező képet nyujt, az a város rendkivül kedvező fekvésén kivül főképen a magyar kormány hathatós támogatásának és az anyaországi tőke közreműködésének köszönhető.

Fiume mai nagy gyáripara főkép az 1880-as évek elején biztositott állami kedvezmények hatása alatt jött létre. A kiegyezés évében mindössze 265egy papirgyár, egy vegyészeti gyár, egy hajó-, gép- és motorgyár, végül egy állami dohánygyár állott fenn Fiuméban. A dohánygyár mellett legjelentékenyebb volt a Smith és Meynier-féle papirgyár, mely kitünő gyártmányaival csakhamar európai hirnévre tett szert. A Stabilimento prodotti különféle vegyszerek előlállításával foglalkozott, míg a Stabilimento commerciale di farine idegen, nevezetesen orosz búza őrlésével.

A negyedik gyártelep Stabilimento tecnico fiumano volt, a mely a hadi és a kereskedelmi tengerészetnek, továbbá az egykori Magyar duna-gőzhajózási társaságnak kitünő motorokat szállitott, a telephez csatolt hajógyárban is több, pompás gépezetü kereskedelmi hajót és elegáns magán-yachtot épittet. E virágzó ipartelep további fennállását az akasztotta meg, hogy a haditengerészet beszüntette fiumei megrendeléseit s Trisztben és Pólában készitette a hajókat. Ehhez járult a vitorlás-hajóépités hanyatása, ugy hogy a "Stabilimento tecnico fiumano" 1875-ben kénytelen volt üzemét beszüntetni.

A megszünt gyár műhelyeit még ugyanabban az évben a Whitehead és társa cég vette át s megalapitotta világhirü torpedo- és gépgyárát, a mely Fiume nevét mindenfelé ismeretessé tette.

A Stabilimento commerciale di farine sorsa is rosszra fordult, mert az állam, nagyon helyesen, nehézségeket kezdett támasztani az idegen buza behozatala ellen. A fiumei malom igy nem tudott megküzdeni a kedvezőbb viszonyok közt dolgozó hazai malmok versenyével s 1881-ben megszüntette működését.

1880. végén a Magyar Általános Hitelbank megtelepedvén Fiuméban, több nagy ipari vállalatot hozott létre.

Jó alkalmat nyujtott az ipari vállalkozásnak az 1881. évi XLIV. t.-cz. az uj iparágaknak nyujtandó állami kedvezményekről, az 1881. évi XVI. t.-cz. a vámtarifákról és az 1882. évi XVIII. t.-cz. a belföldön finomított kőolaj fogyasztási adójáról. 1881-ben megalapították a rizshántoló és keményítő-gyárat, 1882-ben pedig a petroleum-finomítót, mindkettőt a Hitelbank 266segítségével. A fiumei tőke főleg az első vállalat alapításában vett tevékenyen részt.

Ugyancsak 1882-ben alapította egy részvénytársaság az egy évvel előbb megszünt Stabilimento commerciale di farine helyébe a Molino Žakalj-t. Az uj malom azonban jóval szerényebb működést fejtett ki, mint elődje.

Megszünt ellenben működni gyárégés és hibás szervezés miatt az egyetlen fiumei téglagyár.

Az 1885-től 1889-ig terjedő időszakban lassabban bár, de még mindig erősbödött a fiumei gyáripar. Az 1885-ben megszünt magyar országos bank, a mely 1883-ban Fiuméban fiókot alapított, megvette a Chevalier di Lyon-Vaise testvérek által Vratában, Fiume mellett épített hajlított fa- és bútorgyárat és részvénytársasággá alakította, a mely azután Fiuméba tette át székhelyét.

A bőrcserző iparban ez időtájt hozták be a gépekkel való munkát, a mi nagy haladást jelentett a korábbi állapotokkal szemben. Alapítottak továbbá egy tésztagyárat, egy ércöntőt és egy hordó- és ládagyárat, az utóbbit oly célból, hogy a Braziliába szánt liszt hordóba való csomagolását biztosítsák és gyorsítsák.

Egyidejűleg Fiuméban, sajnos,egyre jobban érezhető helyszüke és a telkek roppant drágasága miatt egy bőrgyár Szusák határába költözött át. Ugyanez történt a szappan- és zsiradékiparral; a mint hogy a szomszédos horvát város egyáltalában egyre gyarapodott az utolsó két évtizedben Fiume közelsége következtében, s bizonyára nem a mi előnyünkre.

Az 1891-ik év folyamán csak három gyártelep jött létre: egy tészta-gyár, egy műtrágya-gyár és egy villamossági telep, a mely azonfelül, hogy a kikötő és vasúti állomás világítására való villamosságot fejlesztette, a Magyar leszámítoló és pénzváltó bank gabona-elevátorának is hajtóerőt szolgáltatott. Az elevátor 1890-ben épült a Fiumén át kivitelre kerülő gabona beraktározása és kezelése céljából, de inkább kereskedelmi intézmény levén, nem tartozik ennek a fejezetnek keretébe.

Az 1892. év kevéssé volt kedvező a fiumei iparra. A Puecher-Passavalli czég által egy évvel előbb épített selyemszövőgyár megszüntette működését és máshová költözött valószínüleg azért, mert nem kapta meg a remélt állami kedvezéseket. Nagyobb csapás volt a fiumei gyáriparra, a melynek hatását 267egész a mai napig is érzi, hogy az osztrák kormány 1892-ben a szabadkikötő megszüntetése fejében állami adómentességet engedélyezett a Triesztben alapitandó gyáraknak, utánozván a magyar kormány példáját Fiuméban.

A jó alkalmat felhasználva, csakhamar megalapították a trieszti tőkepénzesek az ottani kőolajfinomítót és egy növényolajütőt, majd a rákövetkező évben, 1893-ban a rizshántológyárat. A trieszti petroleum-finomító és rizs gyár azóta a legveszedelmesebb versenytársai a fiumei gyáraknak, mert természetszerűleg ugyanazon piaczokra vannak utalva, mint ezek.

1892-től a hajlítottfa-bútorgyárra nézve is kedvezőtlen konjunkturák köszöntöttek be, mert nemcsak a verseny növekedett uj alapítás következtében, hanem több fontos külső fogyasztási piacz fölemelte a behozatali vámokat. A túlságosra magas hajóviteldíjak mellett ez az iparág nem tud azóta lábra vergődni és csak vegetál.

E kedvezőtlen viszonyok közt némi kárpótlást nyujtott a hajóépítőiparnak 1893-ban tiz évi szünetelés után történt reaktiválása. Állami támogatás mellett létrejött ez évben a fiumei Dock-társulat és a Howaldt és Társa fiumei hajóépítő-társulata, mindkettő a Howald és Társa kieli hajóépítő czég és a Fiumei Hitelbank közreműködésével.

1894-ben megszünt a fiumei malomipar is: a Molino Žakalj abbahagyta a munkát, mert a budapesti malmokkal nem volt képes versenyezni. A Molino Žakalj magyar és külföldi, nevezetesen odesszai buzát importált, az utóbbiból évente 10-30,000 métermázsát, mig elődje, a Stabilimento commerciale néha 200,000 mm. orosz, román, olasz és török buzát is dolgozott fel, s azt a még a vámterülethez nem csatolt osztrák tengerparti tartományokban helyezte el.

Most Fiuméban csak pár apró malom őröl még, ezek is csak kukoriczát. A magyar buzaliszt korlátlan úr lett a tengerparton, még Ausztriában is, a hol még csak egy nagy exportmalom (a G. Economo & Figli trieszti czégé) viszi a versenyt, de nehezen, és nyilván nem sokáig.

1895-ben egy tégla- és agyag-árúgyárat alapított egy fiumei társaság. A gyár Dornegg-Feistritzban, Krajnában van. Ennek a gyárnak alapításánál is a Fiumei Hitelbank segédkezett. Ugyanez a bank alapította 1896-ban a Fiumei kakaó- és csokoládégyár részvénytársaságot, mely 1897-ben kezdi meg működését. Ugyancsak 1896-ban egy magán jéggyár is alakult Fiuméban.

Fiume gyáriparában a kereskedelmi és iparkamara adatai szerint 5520 egyén volt alkalmazva, még pedig: Hivatalnok: 171 férfi, 1 nő; munkás 1345 férfi, 2220 nő; inas: 204 férfi, 179 nő; napszámos: 679 férfi, 693 nő.

A munkásoknak körülbelül fele a m. kir. dohánygyárban dolgozik. A gyártulajdonosok és igazgatók szám 28.

A gépi hajtóerőt 79 gőzmotor (2860 lóerővel). 19 hidraulikus-motor (640 l. e.). 17 villamos-motor (346 l. e.) és 6 gáz-motor (23 l. e.), öszszesen 268121 motor szolgáltatja, mindössze 3869 lóerővel. Egy évben átlag fűtőanyagra felhasználtak 380,040 métermázsa kőszenet, 1127 köbméter fát, 1412 méter mázsa kokszot, 9250 köbméter gázt.

A gyártmányok értéke egy évben átlag 22 millió forint.

A gyártelepek közül tíz élelmi szerek készítésével foglalkozott.

Első helyen áll ezek közt a Fiumei első magyar rizshántoló és rizskeményítő-gyár részvénytársaság gyártelepe. A társaság székhelye Budapesten van; alaptőkéje 800,000 forint.

A rizshántoló-gyár Fiume külvárosában, Ponsalban fekszik, közel a tengerparthoz. A fiume-voloscai országut mentén 32,000 négyzetméternyi területen épült és két elkülönitett ipartelepből áll: a rizshántolóból és a keményitőgyárból.

A fennálló négy tésztagyár, a melyek közül egy Szusákon van, 10,500 métermázsa különféle tésztát és makaronit készit s ebből 3990 métermázsát exportál a tengeren, ebből 3421 métermázsát a belföldi kikötőkbe, a maradványt Angliába, Törökországba és Braziliába. A tésztagyárak egyike, a Cartesio, Curti & Co.-féle részvénytársasági alapon működik 11,000 forint alaptőkével. A másik három tésztagyár tulajdonosai a Clementi Luciano, Reisner Enrico és Baccich Biaggio czégek.

Tengeriből 30,000 métermázsát őröltek a vizimalmok és mellékesen a tésztagyárak.

Mesterséges eczetet 2000 métermázsát gyárt évente a Waizen testvérek szusáki czég.

Vegyészeti szerek és ezek segédanyagainak (szappan, műtrágya, keményítő) készítésével, továbbá kőolajnak földolgozásával öt gyár foglalkozott, ezek közül három más iparággal egybekötve.

Legfontosabb ipartelep e csoportban a budapesti kőolajfinomító részvénytársaság fiumei telepe, a mely egész a legujabb ideig Magyarország, sőt a kontinens legnagyobb finomitója volt s talán még ma is az, ámbár előbbi fontosságából 1896-ban sokat veszített. A kőolajfinomító részvénytársaság 2,200,000 forint alaptőkével dolgozik és a fiumein kivül még Oderbergben és Brassóban van gyártelepe.

Magyar petroleum-ipar részvénytársaság fiumei telepe nyersolajat dolgoz fel a telep vezetését a budapesti igazgatóság intézi.

Angol-magyar olajipar részvénytársaság czég alatt Londonban 50.000 font sterling alaptőkével alakult vállalat olajgyárat épített a hajógyár mellett, mely tengerentúli magvakból fog olajat gyártani a belföld számára. Igazgató: Hoffmann. Lajos.

A két szappangyár (Lewy J. és társa gyára és Heindlhofer J. szusáki szappan- és művaj-gyára) körülbelül 4000 métermázsa különféle szappant gyártott. A Rühr és Binovsky-féle műtrágya- és zsiradékgyár 7000 métermázsa csontlisztet és állati zsiradékot és 3000 métermázsa enyvet készített.

A fiumei m. kir. dohánygyár a legnagyobb ilynemű gyártelep hazánkban. 2500-2700, túlnyomólag női munkást foglalkoztat állandóan. Igazgatója Termatsits Kálmán. Leginkább török, egyiptomi és amerikai dohányt dolgoz föl. Készített 1895-ben 49.123,160 darab szivart, 211.936,246 darab szivarkát, 64,422 kilogramm pipadohányt és 8576 kilogramm tubákot. Készítményeinek értéke évenkint 4 1/2-5 millió forint.

Faiparral négy gyár foglalkozott. A Fiumei bútorgyár részvénytársaság 400,000 forint alaptőkével dolgozik, az utolsó években folytonos veszteséggel. Igazgatója Fery Nándor. A gyár maga Horvátországban, Vratában van, s évenkint 120-130,000 darab hajlított bútort készít. Gyártmányokkal afrikai és ázsiai piaczokat.

Az Ossoinack Luigi-féle hordó- és ládagyár hordót 107,000 és ládát 110,000 272darabot készített. A hordóipart kedvezőtlenül befolyásolja braziliai lisztkivitelünk csökkenése. Ossoinack Lajos működéséről, a mely részes majd minden nagyobb fiumei iparvállalat megalkotásában, bővebben megemlékezünk a fiumei társadalom ismertetésében.

A Smith és Meynier-féle kir. szab. papirgyár, a Recsina alsó völgyében 1827-ben alakult. Előzője volt az Adamich Lajos által épitett kis meritőpapirgyár, melyet Smith és Meynier megvettek s angol mintára átalakitottak. Magyarországon ez volt az első modern, angol rendszerü papirgyár. Azóta kitünő gyártmányaival mindinkább ismertté tette nevét; éppen olyan jól ismerik Londonban, mint Barcelonában, Singaporeban vagy Rio de Janeiroban.

Gépiparral, érczöntéssel, hajógyártással és javítással 3 telep és 2 műhely foglalkozik. Ezekhez fog csatlakozni legközelebb az a nagy vasöntő és gépgyár, melyet a kir. tengerészeti hatóság támogatásával Lazarus József külföldi gépészmérnök és tőkepénzes alapit Stabilimento Lazarus cimmel. E telep hajó-gőzgépek, horgonyok, lánczok, pánczéllemezek, uszonyok (boje) és más hajófelszerelések készitésével fog leginkább foglalkozni.

E csoportban legnevezetesebb a torpedó- és gépgyár, a melynek jelenleg Whitehead Róbert, Hoyos György gróf és Whitehead John a tulajdonosai. Fiume nyugati határában a kőolaj-kikötő és a vegyszergyár között áll ez a különleges gyár, mely a német és angol torpedó-gyárak versenye daczára is megtartotta világhírét. Az osztrák-magyar haditengerészeten kivül Angol-, Olasz-, Francziaországból, Braziliából és egyéb délamerikai államokból is kap megrendeléseket. Kivitt tengeren 1890-ben 428, 1891-ben 11, 1892-ben 81, 1893-ban 52, 1893-ban 52, 1894-ben 184

és 1895-ben 15 darab torpedót.

A Howaldt és társa-féle hajógyár Fiume nyugati határán, Bergudi alközségben épült. Ez az ipartelep egészen új keletű, csak 1894-ben jött létre hathatós állami támogatással. Berendezése a technika legújabb vivmányai alapján történt, Németországból hozott gépekkel. A hajógyár hajójavító-műhelylyel van kapcsolatban, s külön e czélra épített védgát védi meg a hullámártól. Igazgatója Howaldt György.

Bőrgyára kettő van Fiuménak, a Ruzich G. és a Baccarcich és Simonich-féle, a melyek évente 6-9000 többnyire külföldi marha- és borjubőrt készítenek ki. Élénken károsítják a fiumei ipart az Olaszországból Velenczén át behozott bőrök, a melyek állítólag távoli vidékekről származnak és hamis okmányok segítségével jutnak a határforgalomban a redukált vámtételek birtokába, a mint azt a fiumei kereskedelmi és iparkamara 1895-ik évi jelentésében megjegyzi. Simonich Antal már atyjától örökölt bőrgyárat, melynek 1870-ben lépett tulajdonába, s melyet 1889-ig vezetet. Ekkor Baccarcich szusáki bőrgyárossal társult. Simonichet 1887-ben Milanoban (a hol Ausztria-Magyarország egyetlen bőrkiállitója volt) s 1885-ben a budapesti országos kiállitáson a nagy éremmel tüntették ki; ő felsége pedig a koronás aranyérdemkereszttel diszítette föl.

Kötélgyártással a Sirola G. gyára foglalkozik s kivált hajók felszereléséhez használt kötélárúkat hoz forgalomba.