« Vadászati viszonyok. Írta Dénes Géza. KEZDŐLAP

Gömör-Kishont vármegye

Tartalomjegyzék

Bányászat és kohászat. Írta Gömöri Miklós. »

251Ipar, kereskedelem és hitelügy.
Írta Szabó Endre
A természeti viszonyok befolyása az iparra és kereskedelemre.
Gömör vármegyének földrajzi alakzata Magyarország képét tárja elénk kicsinyben; de nemcsak alakzatára, hanem természeti tulajdonságainak és népének őseredeti foglalkozására nézve is visszatükröződnek az ország jellemző tulajdonságai e megye sajátságaiban. Az őstermelés öszszes ágazatai mellett feltaláljuk e megyében a Magyarország népétől gyakorolt foglalkozások mindenikét; a mezőgazdaság, a bortermelés, az erdőgazdaság, az állattenyésztés társultak e megye területén a bányászat és kohászattal, az ipar és kereskedelem mindazon ágazataival, a melyek Magyarországon a multban és a jelenben gyakoroltatnak.
Sok körülmény hatott közre, hogy e megyében a magyar haza egyes vidékein elszigetelten és szórványosan gyakorolt kenyéradó foglalkozások mindannyia nemcsak ma, de már a történelmileg belátható multban is állandó keresetforrásai legyenek a megye lakosainak. Elsősorban is fel kell itt említenünk az anyagtermelést, a mely lehetővé tette és teszi a foglalkozásoknak e megye területén olykép való megoszlását és sokféleségét, melyhez hasonló bőségét a keresetforrásoknak ezenkívül az ország talán egyetlen vármegyéjében sem találjuk fel. A megyének érczekben és fában való gazdagsága mintegy predesztinálták e vármegyét a vas-, ércz- és faipar magasfokig fejlesztésére; kitűnő szép fehér agyagja az agyag-gyártmányok ősi hazájává avatta Gömörmegyét; termékeny völgyeiben az állattenyésztés magas foku fejlettségét találjuk fel, mely körülmény a bőr- és szőrmeipar korai kifejlődésének adott impulzust; erdeiben és lankás virányaiban a méhek ezrei tanyáznak s ezek szorgalmas munkája a megye híressé vált viasziparának s mézkereskedésének vetette meg alapját. És a hol idők folyamán a természet gazdag adományai számos virágzó iparág keletkezésének vetették meg az alapját, vajon nem egészen természetes-e, hogy ott csakhamar a kereskedelem is kifejlődött kezdetleges helyzetéből és a megye mezőgazdasági terményeinek, bányászati és ipari termékeinek forgalomba hozására, értékesítésére és ez okból a távolfekvő piaczok felkeresésére buzdította a megyének a kereskedelem gyakorlására különben is nagy hajlammal bíró lakosságát.
De nemcsak a természet gazdag adományai, hnem a geográfiai helyzet is hathatósan előmozdította Gömörmegyében az ipar és a kereskedelem magas fokra fejlődését. E vármegye a túlnyomóan iparűző és kereskedő Felső-Magyarország határpontján áll és ezt az ország főleg mezőgazdasággal foglalkozó részeivel köti össze. Gömör vármegye földrajzi fekvésének e tekintetben való jellegzetessége sokat veszített ugyan jelentőségéből ma, a gőz és villam korszakában, de irányadó, sőt kényszerítő befolyást gyakorolt a megye lakosainak foglalkozására nézve akkor, a midőn az árúcsere csak közbeeső piaczok igénybevételével volt eszközölhető. Gömör vármegye számos nyersanyaggal látta el a túlnyomóan iparos felső vármegyéket, a megye lakosai által feldolgozott nyersanyag pedig mezőgazdasági eszközök, ruházati és háztartási czikkek alakjában vándorolt az Alvidékre, nem is szólva arról, hogy a megye területén a mezőgazdaság körébe vágó oly termények is előállíttattak, 252melyek az ország minden piaczán, sőt a külföldön is állandó kereslet tárgyai voltak.

A rozsnyói mészáros-czéh meghívó-táblája.
A város tulajdonában levő eredeti után.
A nagyipari középpontok hiánya.
Midőn ezekben rá mutattunk amaz okokra, a melyek Gömörmegyében az ipar és a kereskedelem magas foku fejlődését előidézték, e tekintetben a megyének még egy sajátosságát kell felemlítenünk. Ez az, hogy Gömör vármegyében úgy az ipar, valamint a kereskedelem kezdettől fogva deczentralizálva volt s a megye városai, nagy- és kisközségei közt a természeti viszonyok által önként szült arányosságban oszlott meg. Nem keletkeztek itt a multban s nincsenek a jelenben sem nagyipari czentrumok, kereskedelmi góczpontok, a melyek a megye ipari és kereskedelmi lakosságát egyesítik. Gömörmegyében, a mint azt alább látni fogjuk, aránylag kis helyeken jelentékeny ipartelepek keletkeztek, a megye számos községében a lakosság összesége iparral és kereskedéssel foglalkozott; a háziipar egybeolvadt a kézműiparral; alig 100-160 házból álló községekben híres vásárok tartattak; jelentékteleneknek feltűnő helyek ép oly értékes kiváltságokkal és szabadalmakkal ruháztattak fel, mint Kassa, Eperjes, Lőcse, a Felvidék empórumai. A szó valódi értelmében nagy város Gömörmegyében nem volt soha, de voltak nagy vásárhelyek, a hol a nép időnként távol vidékekről összesereglett, s hol a nagy vásár elmultával ismét csend borult a kis községre; voltak a megyének kis községekben lakó oly iparosai és kereskedői, a kik áruikkal nemcsak az ország legtávolabb részeit, hanem a külföldi piaczokat is felkeresték s nevük, valamint árúiknak jó minősége széles körben ismeretes volt. Sőt némely, Gömör vármegyéből származó árú, tipust képviselt; ilyen volt a többek között a rozsnyói méz és viasz, úgy hogy minden, az ország bármely részéből származó, a rozsnyói kvalitásnak megfelelő mézet és viaszt "rozsnyói" elnevezés alatt hoztak forgalomba. A midőn tehát Gömörmegye iparáról és kereskedelméről beszélünk és írunk, nem egyes, e megye területén fekvő városok e részben való előrehaladásából sajátítjuk el az érdemet a vármegye részére, hanem a szó szoros értelmében Gömörmegye iparáról és kereskedelméről lehet és kell beszélnünk, mert alig van e megye területén, de különösen a dernői völgyben, a Felső-Sajó, Csetnek, Murány, Jolsva, Ratkó, Rima és Garam völgyében olyan község, a mely az ipar vagy a kereskedelem, vagy mind a kettő terén jelentékenyebb szerepet ne játszott volna s ne szolgált volna ama számos ipari gyártmány tömeges előállításának szinteréül, melyekkel Gömörmegye az ország fogyasztó piaczait elárasztotta s részben ma is ellátja.
Ezek előrebocsátása után áttérünk Gömörmegye ipara és kereskedelme multjának és jelenének részletes feltüntetésére.

A csetneki fegyverkovácsok legényszabályai 1611-ből.
Eredetije a község levéltárában.
Történeti áttekintés.
Gömörmegye iparának őstörténete a távolmult idők ködös hományában veszi kezdetét. Kétségtelen, hogy már a magyarok bejövetele előtt folyt itt némelyes primitiv bányaművelés, és ha bányászat volt, nem szenved kétséget, hogy a bányatermékek feldolgozásával foglalkozó iparágak is voltak. Történeti tény, hogy a vasbányászat a mai Magyarország területén 253már a IX. században, Nagy Károly császár idejében, virágzásnak indult s habár nincsenek biztos adataink arra nézve, hogy Gömörmegye vasban dús hegyei is feltárattak, de azt a zselezniki, hrádeki és más hegyeken található nagymennyiségű vassalak bizonyítja, hogy Gömörmegyében már akkor megkezdték a vasbányászatot és ezzel kapcsolatban a vasipar űzését, midőn a magyarok még távoli őshazájukban álmodoztak Attila földjének meghódításáról. A megye tót lakosai azonban nem csupán a vasipar terén keresték meg kenyerüket, hanem a természet egyéb adományait is felhasználták primitiv szükségleteik előállítására és korán megszületett e megyében a fa-, cserépedény- és szövőipar. Midőn pedig a megye területén előállított ezen iparczikkek lassanként ismertekké váltak, a kezdetben csak háziiparként, az egyéni szükséglet fedezése czéljából gyakorolt iparágak, értékesítésre dolgozó kézműiparágakká változtak át, és voltak, sőt ma is vannak községek, melyeknek lakosai csaknem mindannyian ugyenezen iparág űzéséből élnek.
A magyarok bejövetele tehát Gömörmegyében már virágzónak mondható ipart talált, mely aztán annyival is inkább egyre magasabb fokra fejlődött, mert a honfoglalók szükségletei, különösen hadi felszerelésekben, igen nagyok voltak és jelentékeny foglalkozást nyújtottak a már létező iparnak. Az Árpádok uralkodása alatt a vasipart a tót őslakók és a német telepítvényesek művelték, majd midőn Gömörmegye sziklás bérczein egyik vár a másik után épült fel s a megye hadászati szempontból is egyike lett hazánk legjelentékenyebb területeinek, és a midőn e várakban gazdag főurak, nagy szolgaszemélyzettel, várőrséggel és szinte állandó vendégsereggel telepedtek 254meg, a gömörmegyei ipar mindinkább szélesebb alapokra helyezkedett, új iparágak honosultak meg, és hogy a várurak igényeinek az ipar eleget tehessen, a finomult műizlés is utat tört magának.
Vasipar.
A czéhrendszer keletkezésekor Gömörmegyében már minden hazai iparág virágzott. Az egyes fontosabb iparágakról beszámolandók, az első helyet a vasipar foglalja el. Őseink a bányákból kiemelt nyersvasat primitiv módon, mozgó kis kemencze, kézifúvó és kalapács segélyével dolgozták fel, illetve a salaktól megtisztított vasból ily módon állítottak elő kezdetleges fegyvereket és egyszerű eszközöket. Csak később vette igénybe a vasipar a Gömörmegyében nagy mennyiségben rendelkezésre álló kézi erőket, a midőn a mozgó hegyi kemenczék a partok mentén, különösen vízesések közelében, állíttattak fel s a fúvót és kalapácsot ezentúl már nem az emberi kéz, hanem a vízierő hozta mozgásba. Így keletkeztek az úgynevezett tót-kemenczék, a mely elnevezés eléggé bizonyítja, hogy Gömörmegyében a vasipart a tót lakosság mívelte. A tót-kemenczék rendszere sokáig, egész a XIX. századig fennállott, az eszközök azonban lassanként tökéletesebbekké váltak, nagyobb kemenczék állíttattak fel és hogy ezek működésére elégséges vízierő nyeressék, a kemenczéket már nem a patakok, hanem a folyamok mentén építették.
Gömörmegye vasiparát a XVII. és XVIII. században dúló háboruk, a pánczéling használatba vétele és a fegyverzet tökéletesbítése a virágzás igen magas fokára emelték, a mely tetőpontját Rákóczy Ferencz idejében érte el. Rákóczy - főleg stratégiai érdekeket tartva szem előtt - nagy súlyt helyezett a gömöri vasipar, különösen a fegyvergyártás fejlesztésére. Lányi Pál sajó-gömöri földbirtokos személyében állandó iparfelügyelőt nevezett ki, a kinek buzgólkodása által több olvasztó keletkezett s ekkor alakult a dobsinai kardgyár is. Lányi példáját követve, Gömörmegye földbirtokosai és tőkepénzesei nagy figyelmet szenteltek a szépen jövedelmező vasiparnak. Társulatok keletkeztek, a melyek kivették a vasipart a magánvállalkozók kezeiből. Ilyenek voltak az 1808-ból való "Murányi Unio", 1811-ben a "Rimai coalitio", 1836-ban a "Csetneki Concordia", 1845-ben a "Gömöri vasművelő társulat", majd 1852-ben - a Murányi Unio, a Rimai Coalitio és a Gömöri Vasművelő Társulat egyesülésével - a "Rimamurányi vasmű egylet", mely 1881-ig állott fenn és a salgótarjáni vasfinomító társulattal történt egyesítése után, "Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Részvénytársaság" czég alatt, Budapest székhelylyel és 32 millió korona alaptőkével új társulattá alakult. Mindezen társas vállalkozások működése azonban egybefügg Gömörmegye bányászatával s így ezekről más helyen is van szó.
De nemcsak a tőke-társulás, hanem a megye vastermő területének vagyonos és nagytekintélyű birtokosai is sokat tettek a vasipar fejlesztése érdekben; a Nádasdyak, Andrássyak, Coburgok mindinkább tudatára ébredtek annak, hogy a föld mélyében bőven található vas kiaknázása és a kohászat nemcsak jövedelmet hajt, hanem a vasipar művelésével egyszersmind hazafias érdemeiket is gyarapítják. Sőt azt, hogy a vasipar kezdetleges módon való gyakorlása helyét aránylag gyorsan a modern szaktudás vívmányainak alkalmazása foglalta el, épen annak lehet tulajdonítani, hogy a nagyvagyonú birtokos osztály vette kezébe a vasipar mívelését.
1808-ban Gömörmegyében 9 nyersvas-kohó és 81 tót-kemencze volt. A kohók egy éven át mintegy 45,000 mázsa, a tót-kemenczék 160,000 mázsa nyersvasat állítottak elő. Azonban Fischer Dániel szász eredetű gépész már 1680-ban a nyersvas újabb kiolvasztási és higgasztási rendszerét kezdte alkalmazni, mi által a kitűnő minőségű pótvasérczek feldolgozása is lehetővé vált s a Fischer által Dobsinán felállított olvasztó termelése ezen rendszer alkalmazásával haladta meg a régi rendszert követő vasművek termelését. 1836-ban a csetneki "Concordia" társaság a kohó- és kavarórendszert honosította meg s ezzel a vasipar új korszakát nyította meg, míg Andrássy György gróf dernői vasgyárában alkalmazta a vasipar terén külföldön szerzett tapasztalatait s gyárát úgyszólván az új találmányok kísérleti telepévé rendezte be. Coburg-Koháry herczeg pohorellai gyárában is fontos újítások történtek; itt próbálták ki Fabre de Four találmányát s itt honosult meg Müller János találmánya, a ki a comte-tüzek alkalmazásával a tüzelőnyag fogyasztását jelentékenyen 255leszállította. A vas finomításánál a kőszénnek tüzelőanyagul használását Gömörmegyében előszőr 1847-ben Nádasdy Tamás gróf betléri gyárában kísérlették meg. 1865-ben Gömörmegyében összesen 24 vasfinomító-gyár állott fenn és pedig a vashegy-rákosi csoportban 7, a dobsina-alsó-sajói csoportban 12, a rozsnyó-nadabulai csoportban 2, a hrádekiben 3. Mind e gyárak évi termelése 224,000 mázsára emelkedett és pedig: vertvas 50,000, hengerelt vas 142,000, hengerelt vaslemez 32,000 mázsa. A feldolgozott nyersvas 312,000 mázsa volt s a gyárak 1450 munkásnak adtak foglalkozást.

Pohorella. - Coburg Fülöp herczeg vas- és lemezgyára.
Saját felv.
A vasipar egyéb ágazatai, nevezetesen a nyersvas feldolgozásával foglalkozó iparágak, természetesen szintén virágoztak ott, a hol a vas termett, habár Gömörmegye vastermelésének jelentékeny része nem e megye területén dolgoztatott fel. Már fentebb említettük, hogy Gömörmegyében a háborús idők folyamán sok fegyvert gyártottak; Jolsván a kovácsok már 1584-ben, Dobsinán 1633-ban czéheket alkottak, czéhleveleik ugyanis ezen évből szólanak. Rimaszombatban a kovácsok, lakatosok, aranyművesek és csiszolók egyesült czéhe 1516-ban nyerte czéhlevelét, a mely 1556-ban újból megerősíttetett. Tiszolczon a kovácsok csak 1828-ban alakítottak külön czéhet; volt czéhük a rozsnyói kovácsoknak is, míg Dobsinán az íjgyártóknak és lakatosoknak közös czéhük volt, a melynek czéhlevele 1801-ből való. A csetneki fegyverkovácsok czéhe egyike volt a legnagyobbaknak. Érdekes a czéh legényszabályzata, melynek hasonmását a 253. oldalon közöljük.
A kecsői hámorban készült ásók és kapák a mult század közepén messzeföldön híresek voltak. Szeggyár 1865-ben kettő volt a megyében; az egyik Rozsnyón, Nehrer Mátyás tulajdona, mely évenként mintegy 70 millió szeget gyártott, a másik - kevésbé jelentékeny - a lubenyiki határban. Ugyanazon évben, az akkori feljegyzések szerint, a következő gépgyárak voltak a vármegyében: Pohorellán Coburg herczegé, Nagyrőczén a Rimamurányi vasműegyleté, mely főleg vasgyári gépek gyártására volt berendezve; Rozsnyón Sztaniszlovszky Venczel gazdasági gépgyára és Várallyán Günther gazdasági gép- és kocsigyára.
Érczipar.
Érczipar. Gömörmegyében a vasbányászat dominál; más érczet csak kis mennyiségben gyártanak, minélfogva az ércziparról kevés mondanivalónk van. Rezet a XIX. század második felében idősebb Madarász András csetneki és ochtinai hámorjaiban dolgoztak fel s különféle rézüstöket készítettek; a termelés folyvást csökkent s már 1867-ben csak 30,000 forint értékű volt. Rimaszombatban virágzóbb az ötvösipar s a rimaszombati ötvösök a XVII. században újabb czéhlevelet kértek. Itt említjük meg, hogy Bebek és Basó idejében Krasznahorka és Murány várában pénzverők is működtek.
256Agyagipar.
Az agyagipart Gömör vármegye ipari monografiájában tulajdonképen az első hely illeti meg, mert, bár a megye vasipara országos jelentőségű, de az agyagipar az, a mely a lakosság jelentékeny részének kenyéradó foglalkozása volt, sőt részben jelenleg is az. Számos község majdnem összes lakossága a cserépedény-, cserépzsindely- és kályha-készítésből élt és ma, a midőn a vasedény és vaskályha a cserepet igen kiszorította, nagyon érzik ama községek lakosai szép keresetforrásuk kiapadását. Hogy mikor kezdtek e megye lakosai cserépedény-készítéssel foglalkozni, azt megmondani nem lehet; őseredeti foglalkozása volt ez a lakosság egy részének, a melyet kezdetben háziiparként a saját szükségletük ellátása végett gyakoroltak, majd lassan hatalmas kézműiparrá fejlődött az és apáról-fiúra szállott. A cserépzománcz első alkalmazását is maguknak vindikálják a gömöri fazekasok, de e vélekedésüket hiteles adatok nem támogatják; az azonban tény, hogy a gömöri cserépedény, melyet a gazdasszonyok hangjáról is képesek voltak a más származású cserépedénytől megkülönböztetni, kivált a Tisza mentén, a legkeresettebb volt. A megye számos vidékén feltalálható a cserépedénygyártásra alkalmas szép fehér agyag, sőt Pongyelok, Szuha, Zsaluzsány és Susány községek határában nemcsak kályhakészítésre, hanem gyári béléstéglák és olvasztó-csuprok előállítására is igen alkalmas, szép fehér agyag található. Hogy mindezek ellenére a gömörmegyei agyagipar nem emelkedett a gyáripar magaslatára, annak valószinűleg az az oka, hogy a nagy tőke nem igen érdeklődött e termelési ág iránt s meghagyta azt a szegény néposztály kezében. Mindazonáltal Murányban és Rozsnyón kisebbszerű kőedény-gyárak állíttattak fel, de ezek gyártmányai alig váltak közismertekké. Várallyán Andrássy György gróf cserépzsindely- és csőgyárat állitott fel. Pongyelokon 1786-ban porczellángyár állott fenn, a mely a holicsi hasonczélú gyárral versenyzett. Rimabrézón szintén a XVIII. század végén nagy mennyiségben gyártottak olvasztótégelyeket, Giczén igen kelendő cseréppipákat készítettek s Perlasz is 1837 körül a pipakészítésről volt híres. Azon községeket, a melyek lakóinak túlnyomó része fazekasiparral foglalkozott, alig lehetne mind elősorolni, itt csak a nevezetesebb csomópontokat említjük fel. Ezek: Jolsva, hol már 1606-ban a fazekasoknak virágzó czéhük volt, Kokova, Fazekaszsaluzsány, Miglész, Mikolcsány, Nasztraj, Osgyán, Perlasz, Süvete, Felső-Szkálnok, Gicze, Cserencsény, melynek lakosai a legmesszebb vidékekre szállították gyártmányaikat, Deresk, Licze, Melléte, Pongyelok, Nagyszuha, stb.
Faipar.
A faipar szintén sok embernek adott kenyeret, a mi nem is lehetett másként oly megyében, a hol a hatalmas fenyvesekkel borított bérczek a legjobb anyagot szolgáltatják. Sőt ez az iparág korán kifejlődött gyáriparrá, a mennyiben a megyében fennálló, illetőleg fennállott fürészmalmok közül, több távol időre vezetheti vissza történetét. 1865-ben a megye területén a következő fürészmalmok voltak: Rozsnyón 1, Dobsinán 1, Csetneken 1, Murányban 2, a Garamvidéken 3, Tiszolczon 2, Klenóczon 1, Kokován 1, Antalvölgyén 1, melyek a jelzett évben összesen mintegy 1,200.000 korona értékű deszkát, zsindelyt, léczet és gerendát állítottak elő. De része volt a faiparban a kézműiparnak és a háziiparnak is. Baradna lakosai favillákat, lapátokat, dézsákat, Cserencsényben jó bognármunkákat, Závadkán zsindelyt és deszkát, Szelczén bognár- és kerékgyártómunkákat, Sumjáczon deszkát, Valykón kádármunkákat, Vernárban zsindelyt, Dobrapatakán faedényeket, Polonkán zsindelyt készítettek. Famegmunkáló kézműveseknek a következő helyeken voltak jelentékenyebb czéheik: A gömörmegyei ácsoknak az 1670-ben kiadott czéhlevél alapján közös czéhük volt. Dobsinán az asztalosok 1801-ben, Rimaszombatban az ácsok és molnárok 1822-ben, Tiszolczon az asztalosok 1828-ban, Jolsván az asztalosok 1840-ben nyertek czéhlevelet. Felemlítendők még a rimaszombati és rozsnyói kocsigyártók, kik a megye határain túl is jól ismert könnyű kocsikat készitettek. Ma a faipar terén nagyjelentőségű a Pelsőczön székelő Gömöri faipar-részvénytársaság, melyről alább bővebben írunk.

Szarvasbőgés a murányi pagonyban.
Neogrády Antal guache-festménye.
Fonó, szövő és ruházati ipar.
A fonó-, szövő- és ruházati ipar közül a két első nagyrészben háziiparként, szintén magas fokra fejlődött, de az utóbbi időben hanyatlásnak indult. Különösen a szűrcsapók iparága virágzott; Ratkó, Jolsva, Csetnek, Klenócz ez iparággal foglalkozó lakosai durva juhgyapjúból nagymennyiségű szűrposztót és pokróczot állítottak elő, Ratkón pedig gyáriparszerűleg készült a szűrposztó 257s magának e városkának még 1866-ban 75 szűrcsapója volt, a kik évenként mintegy 1600 szűrposztót készítettek. Bisztrán, Gerliczén, Tiszolczon, Kokován szintén sok szűrposztót készítettek, Gerlicze lakosai pedig 1786-ban gyapjú-harisnyák és keztyűk készítésével sokat kerestek. Ruházati czikkek előállításával foglalkozó iparosoknak a következő helyeken voltak nagyobb czéheik: Csetneken szabók (1604), gombkötők (1705), Klenóczon csapók (1815), Nagyrőczén csapók (1834), Nyustyán csapók (1825), Rimaszombatban csapók (1611), gubások (1810), takácsok (1661), kalaposok, szabók, szűrszabók (1822). Igen híresek voltak a rimaszombati gubák és lópokróczok, az utóbbiak annyira, hogy még 1840 körül is a hadsereg részére jelentékeny szállítások történtek. Rozsnyón kalaposok (1825), német szabók (1829), magyar szabók (1846), Tiszolczon szabók és szűcsök (1828), Jolsván szabók (1609), takácsok (1609), gubások (1609,) szűcsök (1628), gombkötők (1705), szűrszabók (1838), alkottak czéheket.

Hisnyóvíz. - A Heinzelmann-féle vasgyár.
Saját felv.
Bőripar.
A bőripar fejlődését nagyban előmozdította a megyének tölgy- és csererdőségekben való bősége. A timáripar leginkább Ratkón, Jolsván, Rimaszombatban és Nagyrőczén virágzott; Ratkónak mintegy félszázad előtt még 86 vargája és timárja volt, a kik készítményeiket távoli vidékekre szállították. A bőrmegmunkáló ipar jelentékenyebb czéhei ezek voltak: Jolsván vargák (1648), csizmadiák (1658), szíjgyártók (1832), Rozsnyón csizmadiák (1822), német vargák (1825), Tiszolczon csizmadiák (1828), timárok (1838), Rimaszombatban timárok (1520), nyereggyártók (1516), vargák (1822), Nagyrőczén szíjgyártók (1823), timárok (1834), csizmadiák (1835), Putnokon csizmadiák (1825), Csetneken csizmadiák (1621), Dobsinán vargák (1635), csizmadiák (1705), timárok (1821). Bőrgyár már 1782-ben volt Rozsnyón: a Markó Pálé; a gyár ma is egyike a legnagyobb ily gyáraknak.

Dernő. - Gróf Andrássy Dénes vasgyára.
Saját felv.
Élelmiszeripar. Malmok. Mészárosok. Szeszgyárak. Sörgyártás. Sajtgyártás. Méztermelés. Viaszgyártás.
Gömör vármegyében az élelmiszeripar is eléggé ki volt fejlődve, mert a középkorban a várurak és környezetük, később a vagyonos birtokososztály szükségleteit ezek az iparágak fedezték. Elég vízierő lévén, majdnem mindenütt volt vízimalom, sőt néhol egynél több is. 1865-ben 168 vízimalom volt a vármegyében, melyek közül némelyik kása-, kendermag- vagy lóhere-magkallóval is el volt látva. Ebben az időben Rozsnyón Schlosser Károlynak volt műmalma, mely szintén vízierőre épült és egyike volt az ország legrégibb műmalmainak. A molnároknak 1698-ban megyei czéhük volt, de 258később több czéh alakult. A mészárosok a következő helyeken állítottak czéheket: Csetneken 1639-ben, Dobsinán 1636-ban, Jolsván 1669-ben, Rimaszombatban 1585-ben s ezek 1611-ben, 1632-ben és 1692-ben új czéhleveleket nyertek. Rozsnyón 1597-ben a mészárosok a zólyomiaktól vették át a czéhszabadalmat, mely 1634-ben megerősíttetett. Szeszgyárak a mult század második felében a következő helyeken voltak: Rozsnyón kettő, Sztankovits Jánosé és Szepesy Andrásé, mindkettő marhahízlalással egybekötve, Sztárnyán Radvánszky Gusztávnak, Deresken és Csobánkán a Coburg herczegi uradalomnak, Várallyán Andrássy György grófnak. Gömör vármegye lakosai a korábbi időkben nagymennyiségű fenyő-pálinkát (borovicskát) főztek és hoztak forgalomba. Sörház a mult század második felében kettő volt, az egyik Dobsinán, a másik Balogon, de mind a kettő csak csekély mennyiségű sört gyártott. A háziipar jelentékeny ágazata a megye egyes vidékein a sajt-készítés volt. A gömörmegyei zöldhéjú sajtot "klenóczi sajt" néven ismerték, noha e fajta sajtot nemcsak Klenóczon, de más helyeken is készítettek. Nagy híre volt a rozsnyói méznek és viasznak; Rozsnyón a korábbi időkben oly nagymennyiségű mézet gyűjtöttek össze, mint az országban seholsem. Itt a viasz- és viaszgyertya-gyártás is jelentékeny iparág volt és a viaszöntők 1820-ban önálló czéhet alkottak. Rimaszombatban is volt viaszöntő-czéh, mely czéhlevelét 1822-ben nyerte. Később azonban a méz- és viaszipar űzérkedők kezére került, kik az árúkat meghamisították s a méz és viasz elvesztette jó hírnevét.
Papíripar.
Papíripar. A vármegyében a vízierő bősége következtében már a XVIII. században számos papírmalom állott fenn. 1786-ban Murányban, Ochtinán, Tiszolczon, Rochfalván voltak papírmalmok. A mult században Nadabulán Roxer Pálnak merítőpapír-gyárja volt. Dobsinán két, a Csetnek völgyében négy, Tiszolczon egy, Kokován szintén egy papírmalom állott fenn, ez utóbbi Kuhinka Istváné, mely évenként 2000 mázsa papírt gyártott; ennél nagyobb volt Ochtinán a Lindner Hermané, melynek évi termelése 11,000 mázsára emelkedett. A legnagyobb papírgyár azonban a ma is fennálló Első magyar papíripar r. t. papírgyára Nagy-Szlaboson, melyről alább bővebben írunk.
Üvegipar. Gyufagyár. A csutorások.
Egyéb iparágak közül még a következőket említjük fel. A mult század második felében nagyjelentőségű volt az újantalvölgyi Kuhinka-féle üveggyár, mely már akkoriban évenként 80,000 frt értékű üvegárút termelt. Ma az Egyesült magyarhoni üveggyárak részvénytársaságé. Gyufagyár volt Rozsnyón Pekár és Radványi tulajdonában. Rimaszombatban az úgynevezett csutorások, ökörszarvből híres pipaszár-csutorát, fülbevalót és gyűrűket készítettek.

Kuntaplócza. - A "Concordia" vasgyár-telepe.
Saját felv.
259A vármegye legnagyobb iparos-községe egész a mult század közepéig Jolsva volt, a hol mintegy 600 önálló iparos összesen 18 czéhet alkotott. Utána Rimaszombat 16 czéhhel, majd Rozsnyó 9, Csetnek 5, Tiszolcz 3 czéhhel, stb.
Az ipar mai állapota.
Ama változások, a melyek az országban, sőt Európaszerte az iparra nézve átidomítólag hatottak, Gömörmegye iparát is kizökkentették régi kerékvágásából s fejlődésének részben más irányt adtak.
A gyáripar Gömörmegyében ma kétségkívül magasabb szinvonalon áll, mint virágzásának korábbi korszakaiban. Számos gyárszerű vállalat megszünt, mások átalakultak és új gyárak keletkeztek, melyeket a modern tőke-asszocziáczió a kor szinvonalára emelt. Az utóbbi évek fontosabb eseményeit a következőkben soroljuk fel: 1892-ben Murányban Coburg herczeg nagyszabású gőzfürészt emelt; Pelsőczön a Gömöri faipar r.-t. kezdte meg működését; a Rimamurány-Salgótarjáni r.-t. vasműveihez pedig közelebb fejezték be ama nagyszabású átidomító berendezéseket, a melyek e műveket európai szinvonalra emelték. Ez évben Gömörmegyében a következő nagy iparvállalatok állottak fenn: 25 kohó- és vasipartelep, 1 fém-, 3 agyagipari, 14 faipartelep, 1 bőrgyár, 3 nagy műmalom, 5 papírgyár; összesen 55 gyár. 1893-ban Pohorellán Coburg herczeg téglagyára nyílt meg, ellenben a jolsvai szöggyár megszűnt, a dobsinai fűrészmalom pedig leégett. 1894-ben Rozsnyón gőztéglagyár- és gőzasztalos-telep, Ochtinán gőzfürész, Pelsőczön pedig villamvilágítási telep létesült, 1900-ban Rozsnyón a régi Bak-féle gőzmalom üzemét beszüntette, Nyustyán belga tőkével magnezit-gyár létesült, Jolsván Roth Antal, Pelsőczön Huppert Manó állítottak fel kisebbszerű magnezit-gyárakat, míg Rozsnyón Zsorna Gusztáv nyakkendő-gyárat alapított. Ez évben, a mely a gyáralapítások szempontjából annyira termékeny volt, a nevezetesebb gyáriparágak évi termelése a következőkben van kimutatva: Nyersvas 134.603,515 kg. termeltetett 10.450 millió korona értékben, öntöttvas pedig 5.674,902 kg. 800,000 korona értékben. Szontagh Pál csetneki rézgyára 1150 métermázsa rézárút gyártott. Kuhinka István újantalvölgyi üveggyára 500,000 korona értékű különböző üvegárút állított elő, Gyürky Pál tiszolczi papírgyára, mely az előző évben leégett, 1000, Roxer Gyula nadabulai papírgyára 1200 mmázsa árút készített, gróf Serényi Béla putnoki műmalma 26067,000 mm. lisztet és 19,000 mm. korpát őrölt, Markó József ötven év óta fennálló rozsnyói bőrgyára mintegy 20,000 drb ökör-, borjú-, tehén- és lóbőrt dolgozott fel. 1901-ben Jolsván vascsillám-festőgyár keletkezett, Rimaszombatban pedig konzervgyárat állítottak fel, mely 1902-ben kezdte meg működését.
Gyártelepek.
A megye jelentékenyebb gyáripar-telepeinek részletes ismertetését a következőkben adjuk, megjegyezve, hogy Fülöp Szász Coburg Gothai herczeg és a Rimamurány-salgótarjáni vasmű-részvénytársaság vasgyárairól és olvasztóiról, a tulajdonosok bányáival együtt, a bányászati részben van szó.
A Heinzelmann-féle gyár.
A Heinzelmann-féle vasgyár bányatársulat Hisnyóvízen. A hisnyóvízi vasgyár, a pelsőcz-murányi helyi érdekű vasút hisnyóvízi állomása mellett fekszik, melylyel 250 m. hosszú iparvágány köti össze. Ezt a vasgyárat a liczei, rákosi és vashegyi vasérczeknek, a gyárhoz tartozó erdőségeknek és a Murány-patak vízerejének kihasználására alapítottak. A gyár csak nyersvastermeléssel és vasöntéssel foglalkozik. Főgyártmányait öntöttvasból való kályhák, tűzhelyek, kerítésrácsok, oszlopok, bútorok, síremlékek, egészségügyi berendezések, géprészek és csövek alkotják. Különösen az utóbbiak dolgában van a gyár jól berendezve. A gyár nyersvastermelése, ha mind a három olvasztó dolgozik, 120,000 q-ra tehető. Az öntöde maximális termelése 40,000 q. A vasérczbányákban 136, a kohótelepen 230 ember dolgozik. A társulat vasbányái Vashegy, Szirk, Rákos, Turcsok, Nandrás és Licze községek határában terülnek el. A művelés alatt álló bányabirtokot 8 hosszmérték (252.804 m2) és 1 zártkutatmány (18,000 -öl) alkotja. Vashegyen és Rákoson barna-, Liczén vörösvasköveket fejtenek. A Vashegyről 6.1 km. hosszú Obach-rendszerű villamos drótkötél-pálya szállítja az érczeket a hisnyóvízi kohóhoz. Az elektromotor 115 V. feszültségű áramot fejleszt, illetőleg 830 KW munkát végez. A társulat hisnyóvízi telepén 3 oszlopos nagy olvasztó van, melyeknek férője egyenként 37 m3. A fúvók száma 3-5. Mindegyik olvasztóhoz egy-egy állócsöves léghevítő tartozik. A fúvószelet két kéthengerű 40, illetőleg 100 lóerejű gőzgép hajtja a nagy olvasztókba. A három olvasztóban évenként átlag 260,000 q nyers érczet olvasztanak meg. A felhasznált mészkő mennyisége 38,000 q-ra rúg. A felhasznált tüzelő szer 95,000 q faszén.- A termelt nyersvasnak nagyobb része mint ilyen értékesíttetik, kisebb része vagy direkt öntés útján, vagy a 3 kupolókemenczében való olvasztás útján öntvény alakjában kerül eladásra. - Az öntvények megmunkálására való műhelyben 17 munkagép dolgozik, ezenkívül van mintaasztalos műhelye is. A nagy olvasztók és az öntőműhelyek munkagépeit 4, összesen 225 lóerejű álló gőzgép és 2, összesen 37 lóerejű vízikerék hajtja. A 7 kazán összes fütőfelszine 294 m2. A hisnyóvízi vasgyárat 1845-ben Heinzelmann György augsburgi nagyiparos alapította. Már kezdettől fogva a vasöntvények gyártására fektették a fősúlyt. Főképen tűzhelylapokat, kályhákat és edényeket öntöttek. Kezdetben csak egy olvasztó dolgozott. A 60-as években építették fel a második, 1897-ben a harmadik nagy olvasztót. - A gyár 112,000 m2 területen fekszik és 36 épületből áll. A gyári munkások száma átlag 230. Kivitele van Ausztriába és a Balkán félszigetre.
A "Concordia".
A Sárkány J. Károly örökösei és társai csetneki Concordia vassgyár bányatársulata. Ide tartoznak a csetneki, kuntaplóczai és henczkói kohók és a kuntaplóczai vasöntő. Mindezeknek a keletkezési ideje ismeretlen és 1857-ben, vétel útján kerültek a Sárkány család birtokába. A mai czég alapítója Sárkány József Károly volt. A gyár első minőségű fehér és szürke nyersvasat, kereskedelmi öntvényt, víz- és gázvezetékhez való csöveket és főleg aczélgyártáshoz szükséges öntecs-mintákat (coquilla) készít. A csetneki gyár területe 4 hold, a kuntaplóczaié ugyanannyi, a henczkóié 3 hold. A csetneki telep 5 gyárépületből és 27 munkáslakból, a kuntaplóczai 6 gyárépületből és 16 munkáslakból, a henczkói 4 gyárépületből és 4 munkáslakból áll. Az állandó munkások száma a három kohónál 72, a vasöntőnél pedig kb. 200. Termelési képessége 120,000 mázsa nyersvas és 30.000 mázsa öntvény. Piacza az egész ország. A társulatnak vasbányái vannak Ochtinán, Sebespatakon, Rudnán, Rozsnyón, Dobsinán, Felső- és Alsósajón, melyekben átlag 150 bányász van alkalmazva. Szénégetés négy vármegye területén folyik és a faszéntermelés 550,000 hektoliter, mely telepeinek a szükségletét fedezi.
A dernői vasgyár.
Gróf Andrássy Dénes dernői vasgyára, melyet a Rimamurány-salgótarjáni részvénytársaság bír, a mult század ötvenes éveiben egyike volt az ország leghíresebb vasgyárainak, mely a budapesti lánczhíd számára is szállított vasrészeket. A gyár különlegességei az állva öntött vascsövek. A telep területe 15.000 négyzetméter és 12 épületből áll. A hajtóerő 42 lóerőnek megfelelő vízierő és ugyanannyinak megfelelő gőzerő. A munkások száma 91. Termelési képessége 40.000 mázsa nyersvas és ebből 12,000 mázsa öntvény, míg a fenmaradó vasat, mint nyersvasat értékesítik. Piacza az egész ország.
A kattoviczi társaság gyára.
A kattoviczi vasgyár részvénytársaság vasgyára, melyet most a Ganz-féle részvénytársaság bérel, azelőtt a gr. Zichy Ferraris családé volt, melytől a kattoviczi társaság 1900-ban vette meg. A gyár 5 holdnyi területen fekszik és 4 épületből áll. Hajtóerő: vízierőben 12, és gőzerőben 25 lóerő. A munkások száma 24 és kb. 35 bányász. A gyár termelési képessége évi 40,000 mázsa. Bányái Barkán is vannak.
A Szontagh-féle rézgyárak.
Gömöri Szontagh Pál csetneki rézgyára, három telepen, melyeknek egyike a szomszéd Ochtina határában fekszik. A két régibb telep azelőtt vashámor volt. Alapította még 1832-ben Madarász András, a kitől leányágon 1873-ban került a család birtokába. A gyár nyersrezet dolgoz fel félgyártmánynyá, hengerelve, mélyítve, kovácsolva és húzva, mindennemű pléhekre, üstökre és rudakra, ez utóbbiakat főleg vasútak és gépgyárak számára. A gyárban van 11 gyárépület, 5 munkáslak és egy nagyobb tiszti- és iroda-épület. Hajtóerő Csetneken 48 vizi- és 50 gőzlóerő. Ochtinán a jelenleg felhasznált vizerő 75 lóerőre fokozható, mely villamos erővé átalakitva, a csetneki központi telepen felhasználtatni terveztetik. A munkások száma 28-30, - évi termelési képessége 3000 mmázsa. Kiviteli piacza 261Szerbia és Románia, belpiacza az egész ország, főraktára Budapesten az Üllői-úton van. A telephez tartozik 35 hold gazdasági terület és a szomszéd gencsi határban 400 hold erdő.
Jolsvai magnezitgyárak.
A Magnezit ipar részvénytársaság Jolsván, 1896-ban alakult, de 1900-ban lett részvénytársasággá. Az alapító Mansfeld Pál volt, a részvénytársaság megalakításában pedig ezzel együtt a budapesti bankegyesület és egy svájczi pénzcsoport vett részt. Ez a gyár a városnak egyszersmind a villamos világítást is szolgáltatja és két kemenczéből, egy gépházból, két raktárból és egy lakházból áll. Hajtóerő: 30 lóerőnek megfelelő vízierő és vízhiány esetén 25 lóerejű gőzgép. A Magyar magnezit-termények gyári részvénytársasága Jolsván, 1895-ben alakult. Alapítója Szájbély Gyula orsz. képviselő volt. A gyárnak két kemenczéje, egy gépháza, két raktára és egy lakóháza van. Hajtóerő egy 6 és egy 12 lóerejű gőzgép. E két gyár legutóbb fuzionált és most egyesülten folytatják az üzemet, a mely ily módon nagyobb eredménynyel kecsegtet.
A pelsőczi aczélműgyár.
A Miklóssy-féle aczélműgyár Pelsőczön, mint vasolvasztó már a XVI. században fennállott. A XVIII. században Hámos Pálé volt, ki hámorrá alakította át. Csak a mostani tulajdonosa alatt, 1886-ban lett aczélműgyárrá, hol kovácsolt aczélt, mezőgazdasági, malom- és bányász-szerszámokat készítenek. A gyár területe 2200 négyszögöl, melyen öt épület áll; hajtóerő 80 lóerőnek megfelelő vízierő, melyet azonban a gyár csak részben vesz igénybe. A munkások száma 18, a termelési képesség 30.000 kor. érték. A gyárnak kivitele van Szerbiába és Romániába, hazai piacza pedig az egész ország. Az állam legutóbb három munkagépet bocsátott a gyár rendelkezésére.

Hacsav. - Magnezit-gyárak.
Saját felv.
Rozsnyói gép- és fémárúgyár.
Ráth Károly gép- és fémárúgyára Rozsnyón 1888-ban keletkezett. Mint különlegességeket szivattyukat, tűzifecskendőket, bányamécseket és rézműves-munkákat készít. A gyár kb. egy holdnyi területen fekszik és két műhelyből, két raktárból, lakóházból és irodából áll. A munkások száma 15. Évi termelési képessége 25,000 kor. érték. Főpiacza Gömör vármegye és ezenkívül Miskolcz és Budapest.
A szlabosi papirgyár.
Az Első magyar papiripar részvénytársaság nagyszlabosi papirgyárának a helyén azelőtt vasolvasztó és hámor állott. A vasipar terén a XIX. század elején beállott rendkívüli pangás e műveknek az üzemét megakasztotta és a vízművet 1825 körül a Gyürky család egy papirmalom hajtására használta fel. A 40-es évek elején az egyszerű papirmalomból géppapirgyár lett. Később a gyár a Hornbacher család birtokába került és mindinkább virágzásnak indult, míg végre 1879-ben a mostani részvénytársasággá alakulva, újabb nagyobb befektetésekkel előbbeni kiterjedésének majdnem háromszorosát érte el. 1892-ben teljesen leégett a gyár és a társaság 1893-94-ben újonnan felépítette, vízerejét új csatornával tetemesen növelte és berendezését teljesen modern alapokra fektetve, a legújabb rendszerű gépekkel látta el. A gyártás kiterjed mindennemű irodai és nyomtató papirosokra a legfinomabb minőségig. Az állam szükségletének fedezésére készült vízjegyes papirok, továbbá mindennemű utánzott meritet-, rajz- itató-, és ragasztott kartonpapírok részben növényi, részben állati enyvezéssel, gépen vagy levegőn szárítva. A gyári épületek alapja kétezernyolcszáz m2, melyen egy sokosztályú fő- és 9 melléképület áll. Hajtóerő: részben vízierő két turbinával, 250 lóerőig, részben gőzerőre 320 lóerőig. A munkások száma 200, ezek közt nő 42. Termelési képesség naponta 6000-7000 kgr. kész papiros. Kiviteli piaczai főképen Ausztria és a Balkán-államok, hazai piacza az egész ország.
262A masznikói papirgyár.
A masznikói papirgyár ugyancsak az Első magyar papiripar részvénytársaságé. E gyár azelőtt szintén vashámor volt és a szlabosi gyárral egyidőben alakította át a Gyürky család papirmalommá. 1845 körül egy részvénytársaság géppapirgyárrá alakította át és a szabadságharc alatt a magyar pénz papiranyaga már itt készült. Később újabb és tökéletesebb gépek beszerzésével mindinkább nagyobbodott, míg végre 1883-ban az Első Magyar Papiripar Részvénytársaság birtokába került, mely a mai követelményeknek megfelelő szinvonalra emelte. Gyártási ág: középfinom irodai, nyomtató és csomagoló papirok. Különlegessége a papirzacskó és papircsipke gyártás. A gyári épületek alapja háromezerötszáz m2, melyen egy terjedelmes fő és 7 melléképület áll. Hajtóerő: részben vízierő, 120 lóerejű turbinával, részben pedig gőzgép 170 lóerővel. A munkások száma 272 és ezek között 157 női munkás van. Termelési képesség naponta 5000 kgr. kész papiros. Kivitel Ausztriába és a Balkán államokba, hazai piacza az egész ország.
Facsiszoló gyár.
A "Hirsch" facsiszoló gyár ugyancsak az Első magyar papiripar részvénytársaságé. E gyár 1820 körül vashámorból papirmalommá alakíttatott át, majd a 40-es évek elején ismét vasolvasztó lett és a szabadságharcz alatt a magyar csapatoknak ágyúgolyókat szállított; 1879-ben az Első Magyar Papiripar Részvénytársaság tulajdona lett, faanyag gyárrá alakíttatott át és néhány újabb szerkezetű gép felállításával maig is mint ilyen van üzemben. Gyártási ág: jó minőségű csiszolt faanyag. A gyár területe ezernégyszáz m2 és egy fő- és egy melléképületből áll. A hajtóerőt vízierő szolgáltatja egy 160 lóerejű turbinával. A munkások száma 13. Termelési képessége 800-1000 kgr. száraz faanyag. A gyár csak a szlabosi és a masznikói papirgyárak szükségletét fedezi.
Cellulose-gyár.
A horkai cellulose-gyár szintén az Első Magyar Papiripar Részvénytársaságé. Ennek a Sajó vizére épült és a fafogyasztást nagyban megkönnyítő vasúti góczpont mellett fekvő gyárnak a helyén azelőtt Pelsűcz városnak egy vízimalma állott, melyet 1882-ben az Első magyar papiripar részvénytársaság megvett, gőzerőre berendezett és facsiszolóvá, a következő évben pedig két Mitscherlich rendszerű cellulose főző-kazán felállításával, cellulose gyárrá alakította át. A gyártott faanyag és cellulose a nagyszlabosi papirgyár szükségletét fedezte, az utóbbi azonban nem csekély mértékben kivitel tárgya is volt. 1897-ben a cellulosegyárat egy harmadik főző-kazánnal, egy papirgéppel, a szükséges foszlatók felállításával kibővítették és itt is a papirgyártást kezdték meg, miközben a faanyag-gyártást beszüntették. A gyártási ág sulfit-cellulose és mindenféle egyoldalon simított és simítatlan csomagoló papír. A gyári épületek 6600 2 foglalnak el és egy sokosztályú fő- és 7 melléképületből állanak. A hajtóerő részben vízierő két turbinával 200 lóerőig két gőzgéppel. A munkások száma 360 és ezek közt 104 nőmunkás van. A termelési képesség naponta 4-6000 kg. kész papiros és 10-1100 kg. száraz cellulose. Kivitel főképen Ausztriába, hazai piacza az egész ország.
A tiszolczi papirgyár.
Gyürky Pál tiszolczi papirgyára 1872-ben keletkezett és azelőtt a Kubinyiak birtoka volt. A mostani tulajdonos 1860 óta bírja a gyárat. Csomagoló papirt gyárt, de mint különlegesség a gőz- és légszárított, famentes csomagoló papír szerepel. A gyár három holdnyi területen fekszik, melyen nyolcz épület áll. A hajtóerő 25 lóerőnek megfelelő vízierő, a munkások száma 30 és ezek között 12 női munkás van foglalkoztatva. Évi termelési képessége 24 vaggon, s piacza Budapest.
A rochfalvi fapapiranyag-gyárak.
Janovitz Gyula fa-papiranyag gyárai Rochfalván 1760-ban keletkeztek. A két gyárat Martiny János mint kézműpapirgyárakat alapította. A két gyár területe 1500 négyzetméter, melyen három gyárépület és három munkáslakás áll. Hajtóerő az egyik gyárban 100, a másikban 80 lóerőnek megfelelő vízierő. A munkások száma 20. Az évi termelési képesség 60 vaggon, melyet az I. Magyar Papiripar R. T. vesz át.
Az újantalvölgyi üveggyár.
Az Egyesült magyarhoni üveggyár részvénytársaság újantalvölgyi üveggyára egyike az ország legnagyobb üveggyárainak. Alapját 1807-ben egy Pichler nevezetű üveghutás vetette meg. Ettől Kuhinka István örökölte, a ki azt egy részvénytársaságnak eladta, mely viszont a mai egyesült részvénytársaságnak volt az alapja. A gyár, ablaküveg kivételével, mindenféle üvegárút gyárt, de mint különlegességre: a világítási czikkekre helyez súlyt. A gyár kb. 9 1/2 hold területen fekszik, 11 gyárépületből és 90 munkásházból áll. A hajtóerő 70 lóerejű vízierő és 40 lóerejű gőzerő. A munkások száma 400 s ezek között csupán 30 női munkás van. A gyár termelési képessége évi 780,000 kor. forgalomnak felel meg. Magyarországon kívül főpiacza Anglia és azonkívül az összes német gyarmatok, továbbá Galiczia és Törökország.
A kokovai ablaküveggyár.
A kokovai ablaküveggyárat gróf Forgách Gyula alapította. Tőle megvásárolta 1897-ben Dub Albert. A gyár két holdnyi területen fekszik és négy gyárépületből és öt munkásházból áll. Hajtóerő: 6 lóerejű gőzgép. A munkások száma 80, a kik között csak 6 női munkás van. A gyár termelési képessége 300,000 -méter üvegtábla. Kivitele van Romániába, Szerbiába, Bulgáriába és Boszniába. Azonkívül a hazai piaczokat is igénybe veszi.
A pelsőczi faipar.
A Gömöri faipar részvénytársaság Pelsőczön 1892-ben keletkezett, illetőleg akkor lett az 1889-ben Blum Sámueltól alapított ipartelep részvénytársasággá. E nagyszabású és különösen közgazdasági szempontból fontos társaság kezdeményezői voltak Hámos László főispán, gr. Andrássy Géza, Szent-Ivány Árpád, Szent-Ivány József és Miklós, Hevessy László, Tornallyay Zoltán, Hegyessy Sándor, Moesz Miksa, dr. Markó Sándor, Hevessy Bertalan, dr. Radvánszky Károly és a telep korábbi tulajdonosa: Blum Sámuel. A mostani igazgatóság, melynek élén Mihalik Dezső áll, oly új iparágak meghonosításán fáradozik, a melyeket nálunk még nem ismernek, hogy ezek a czikkek a külföldre is szállithatók legyenek. A gyártási ág: párisi bútoranyag, parkett épületasztalosság, hordó és kádgyártás, szék, székállvány, talpfa, faszeg stb. A gyár területe 10,600 -öl, melyen három nagy épület áll. A hajtóerőt 100 lóerejű gőzgép és 40 lóerejű villamos gép szolgáltatja. A gyárban 160, de az erdőkben átlag kb. 2000 munkás dolgozik. A telep termelési képessége évente kb. 6000 vaggon árú, másfél millió korona értékben. Piaczai az országon kívül Francziaország, 264Belgium és a Kelet. A gyár állami kedvezményben részesül, keletkezésekor pedig a vármegye a régi székházat csekély díjért átengedte az alapítónak azzal a feltétellel, hogy az csakis ily faipartelep czéljaira használja.

Az első magyar papiripar részvénytársaság nagyszlabosi papirgyára.
Klösz György felvétele.
A kokovai fagyapotgyár.
Knöpfler Károly fagyapotgyára Kokován 1896-ban keletkezett. Ez is a Dub-féle telephez tartozik és Knöpfler csak a bérlője. A gyár 1200 -m területen fekszik és két épületből áll. Hajtóerő egy 14 lóerejű gőzgép és ezenkívül 20 lóerőnek megfelelő vízierő.A munkások száma 14. Termelési képessége évi 1500 mmázsa fagyapot, melynek Magyarország a piacza.
A rimaszombati konzervgyár.
A Rimaszombati konzervgyár részvénytársaság 1902-ben alakult 200,000 korona alaptőkével és gyümölcs-, főzelék- és húskonzervek gyártásával foglalkozik. Különlegessége czukrozott gyümölcs- és főzelék-konzerv. A gyár két holdnyi területen fekszik és 5 épületből áll. A munkások száma átlag 70 és ezeknek a nagyobb része női munkás. A telep két - egyenként 60 -m. tűzfelületű - gőzkazánnal, továbbá egy 25 és egy 65 lóerejű gőzgéppel van felszerelve, melyek a város villamos világítását is ellátják, kb. 1000 lánggal. A termelési képesség évi 500,000 kor. érték. A gyár Molnár József ügyvéd kezdeményezésére a helybeli három hitelintézet közreműködésével alakult.
A tiszolczi turógyár.
Makoviczky Péter tiszolczi turógyára, mint a rózsahegyi gyár fióktelepe, 1893-ban alakult. A telep az ú. n. liptai túrót gyártja. A gyár négy épületből áll és 1 lóerejű gőzgéppel van felszerelve. A munkások száma átlag 15, de közöttük csak négy férfimunkás van. A termelési képesség, egy idény alatt, 1600 mmázsa túró, melyet innen Rózsahegyre, a központba szállitanak.
A putnoki gőzmalom.
A Hungária gőzmalom részvénytársaság putnoki fióktelepét gróf Serényi László a mult század közepén alapította. 1881-től gróf Serényi Béla tulajdona lett és ez idő alatt fejlődött nagygyá. 1900-ban a szolnoki Hungária gőzmalom r.-t. tulajdonába ment át. A malom területe 5000 -m. és a hat lakóházon kívül 7 épületből áll. A munkások száma 50. Piaczai Felsőmagyarországon és a magyar tengerparton kívül Ausztria és Németország. A telepnek 200 lóerőnek megfelelő vízierő, egy 100 lóerejű és egy 180 lóerejű gőzgép áll rendelkezésre.
A meleghegyi viaszgyár.
A meleghegyi méhviaszgyárat 1896-ban Kovács János alapította és most özvegyéé és gyermekeié. A gyár hat épületből s 600 viasz-szárítóból áll és 20 lóerejű gőzgéppel van felszerelve. A munkások száma, mivel ez a gyártási ág sok munkást nem kiván, csupán 12. Évi termelési képessége 200 mmázsa viasz, melynek piacza Német- és Oroszország. A gyár állami kedvezményben részesül. A teleppel kapcsolatosan hengergőzmalom is működik, melynek napi 20 mmázsa őrlőképessége van.
A rozsnyói bőrgyár.
Markó József rozsnyói bőrgyárát 1782-ben alapította Markó Pál. Gyártási ág talpbőr és felsőbőr, de mint különlegességet a cseres talpat gyártja. A gyár területe kb. 8500 -öl, 8 épületből áll és 35 lóerejű gőzgéppel van felszerelve. A munkások száma 100 és közöttük csak néhány női munkás van. Termelési képessége 20.000 drb talpbőr és 5000-6000 drb felsőbőr, melyeknek piacza Szerbia, Bosznia és Herczegovina, Galiczia és Bukovina. Hazai piacza az egész ország.
A rozsnyói nyakkendőgyár.
Zsorna Gusztáv rozsnyói nyakkendőgyára új iparágat honosított meg a vármegyében, mely idővel, különösen a szegényebb polgári családok leányait van hivatva biztos keresethez juttatni. A gyárat a mostani tulajdonos csak 1900-ban alapította és az ma már a külföldi, különösen az osztrák hasonló gyárakkal kiállja a versenyt és nagy jövője van. A munkások száma átlag kb. 35, de ezek között mindössze 5 férfi-munkás van. Termelési képessége évenként kb. 12.000 tuczat nyakkendő. Gyártmányainak az országon kívül a Keleten is van piacza. A gyárat az állam is segélyezi.
A rozsnyói villamostelep.
A Sajóvölgyi villamossági részvénytársaság Rozsnyón 1895-ben keletkezett. Ebben az időben műmalommal volt összekötve, de 1898-ban csakis a villamos világításhoz szükséges villamos erő szolgáltatására rendezték be. A kezdeményezők Kalmár Imre mostani elnök, Feymann László, a jelenlegi igazgató, dr. Markó Sándor kir. tan., dr. Pósch Dezső városi főorvos és Gál Miksa kereskedő voltak. A telep összes hálózata 6 kilométer, a mostani bekapcsolás kb. 3200 láng, mely azonban 10.000-ig fokozható. A telep kb. 3 k. hold területen fekszik és 5 épületből áll. A műcsatorna hoszsza fél kilométer. A hajtóerőt két 150 lóerejű turbina és egy 150 lóerejű kondenzátor gőzgép szolgáltatja. A munkások száma csak 14.
A tiszolczi műgyapjugyár.
Auguszta Péter és társa tiszolczi műgyapjúgyára 1894-ben alakult. A gyár kiterjedése 240 -m. Azelőtt városi malom volt. Egy épületből és a szükséges vízvezető csatornából áll. Hat lóerőnek megfelelő vízierő áll rendelkezésére és rendesen 20 női és 2 férfimunkást alkalmaz. Évi termelési képessége 800 mmázsa műgyapjú, melyet rendkívül tisztára kimosott, fertőtlenített és különös, elmés szerkezetű tépőgépekkel felaprított rongyokból állítanak elő és ez okból a gyárat rongytépő-gyárnak is nevezik. E czikknek a piaczai Németország, Anglia, Hollandia és Ausztria.
Egyéb ipartelepek.
Egyéb ipartelepek még a Miller és társa czég csucsomi dárd nygyára, Mayer József murányi kőedénygyára, ifj. Sütheő István fazekaszsaluzsányi, a Fülek-putnoki agyagipar r.-t. máléi, a Gajdár és Lahodnik-féle pongyeloki téglagyárak, a Magnezit-ipar r.-t. hacsavi, az Egyesült gömöri magnezit r.-t. nyustyai és a Huppert Manó ochtinai magnezitpörkölői, továbbá a Szénássy-féle jolsvai és a Székely-féle várgedei gőzmalmok.
A kézműipar.
A kézműipar Gömörmegyében is a kisipar általános ismert helyzetében osztozik, azaz virágzásának kora letűnt, folyvást hanyatlik és ellenálló-képességét elvesztette. Sőt a kézműipar helyzete e megyében talán még nyomasztóbb, mint egyéb helyeken, a mennyiben a gyáripar hatalmas versenye közvetlenebbül nehezedik reá s nem lévén a megyének nagy városai, a kézműipar az élénk forgalmi kereskedés hiányát felettébb érzi. Számos, a 265virágzás magas fokán állott kézműiparág vagy teljesen megszünt, vagy csak alig teng, általában pedig a kézműipari készítmények már csak a helyi szükséglet fedezésére szorítkoznak s az agyagipar kivételével alig helyeznek el valamit a megye határain túl. Az 1898-1901. évi kamarai jelentések telvék a kézműipar hanyatlását szomorú színben feltűntető panaszokkal; a kézműves-ipar hanyatlott, a pipareszelőipar alig teng, a kolomp-készítés az 1899/1900. években némileg újból fellendült ugyan, de azóta ezen iparágban is visszaesés mutatkozik; puskaműves alig van már a megye területén, a kályhás-ipar csak szűk körben mozog; cserépedény-készítéssel még egész falvak foglalkoznak ugyan, de ez is hanyatlott s a fazekasok közt a kivándorlás egyre terjed. A faedény-készítés még eléggé virágzik, de inkább háziipar jellegű. A timáripar szintén hanyatlóban van; a szattyánbőr-készítés, Gömörmegye egykori speczialitása, már alig teng és a timárok válságos helyzettel küzdenek. A szűrszabóipar néhol, például Tiszolczon, kihalóban van és a mézeskalács-ipar, mely egykor szintén virágzott s termékei távoli piaczokon is keresettek voltak, elveszítette szép jelentőségét. A len- és kenderkikészítés háziiparrá vált, de mint ilyen sem bír fontossággal. A vas, fa, szövetek és bőr feldolgozásával foglalkozó, valamint a ruházati és élelmi szereket előállító iparágak még eléggé jól állanak ugyan, sőt a megye egyes nagyobb városaiban számottevő gazdasági tényezők, de távolabbi piaczokon már alig jelennek meg termékeikkel.

Az első magyar papiripar részvénytársaság masznikói papirgyára.
Klösz Gy. felv.
Háziipar.
A háziipar fejlesztése érdekében, főleg Groó Vilmos, volt megyei tanfelügyelő buzgólkodása, valamint az akkor megyei háziipar-egyesület közreműködése következtében figyelemreméltó munkásság fejtetett ki, melyet az államkormány is támogatott. Ennek eredménye az, hogy a műfaragás szép lendületet nyert s a megye sok lakosának szolgál fő- vagy mellékkereset-forrásul. Általában a famegmunkálás Gömörmegye háziiparában még mindig jelentékeny helyet foglal el, habár fogyasztó piaczai az ország távolabbi részeiben alig vannak. A vászonszövés már csak a házi szükséglet fedezésére 266szorítkozik, ellenben a cserépedény-készítés, a mennyiben mellékfoglalkozásként, mint háziipar gyakoroltatik, egyike a bővebben jövedelmező keresetforrásoknak.

Az első magyar papiripar részvénytársaság horkai cellulose-gyára.
Saját felv.
Ipari szakoktatás.
Az ipari szakoktatást a következő iskolák teljesítik: női ipariskola van Rozsnyón, Jolsván és Putnokon; faragászati és könyvkötészeti tanműhely Nagyrőczén, faragászati és agyagipari tanműhely Rimaszombatban, asztalos tanműhely Sajó-Gömörön. Iparostanoncz-iskola a megye 12 városában van.
Érdekképviseletek.
Az ipar egyedüli érdekképviselete a kereskedelmi és iparkamara. A kamara felállítása után Gömörmegye a kassai iparkamara területéhez csatoltatott. Habár a kassai kamara az ipar és a kereskedelem érdekeinek fejlesztése körül dicséretreméltó munkásságot fejtett ki, területének nagy kiterjedése miatt Gömörmegye iparát nem részesíthette abban a figyelemben, a mely ezt, mondhatnók országos jelentőségénél fogva, megillette volna. Ez okból a gömörmegyei iparosok melegen csatlakoztak a szomszédos Borsodmegye iparosainak azon óhajtásához, hogy Miskolczon új kereskedelmi és iparkamara állittassék fel. Ez 1880. évben megtörtént s ez időtől fogva Gömörmegye ipari ügyeit nagy buzgalommal és élénk munkásság kifejtésével a miskolczi kereskedelmi és iparkamara gondozza, a mely évi jelentésében híven feltárja a megye ipari viszonyait s nem mulasztja el a kormány figyelmét a fenforgó bajokra felhívni.
Ipartestületek a megye következő városaiban állanak fenn: Rimaszombatban, Dobsinán, Putnokon és Tornallyán. Ezek, a környék iparosait is magukhoz vonva, hasznos tevékenységet fejtenek ki főleg a tanoncziskolák színvonalának emelése, valamint a kézműipar bajainak orvoslása érdekében.
* * *
Kereskedelem.
Ama kép, a melyet Gömörmegye iparának, különösen gyáriparának fejlettségéről fentebb vázlatosan megrajzoltunk, a priori feltételezhetővé teszi, hogy e megyének a kereskedelme is virágzott. De bizonyítják ezt hiteles okmányok és más adatok is és maga a megye földrajzi helyzete is magával hozta, hogy e megyében élénk kereskedés fejlődhetett ki. Egyfelől közel a Felvidéken kereskedő szepesi városokhoz és Kassához és nem messze az ország középpontjától, itt a transito kereskedésnek számos szálai keresztezték egymást. Nem mondhatjuk azonban, hogy a kereskedelem e megyében az iparral egyenlően magas szinvonalra emelkedett volna. Gömörmegyében sem voltak nagy kereskedelmi központok gazdagon felszerelt árúraktárakkal, honnan az árút az ország minden részébe, sőt külföldre is elszállitották; a kassai, 267eperjesi, lőcsei, kézsmárki kereskedőkhöz hasonló üzletembereket, kiknek nevei az ország határain túl is ismerve voltak, szintén sem találtunk volna a múltban sem e megye kis városaiban; szóval Gömörmegyének élénk ki- és beviteli kereskedelme volt, a nélkül, hogy a multban tulajdonképeni kereskedői osztálya lett volna. Hogyan ment végbe tehát a kereskedés? Egyszerűen oly módon, hogy maguk az iparosok voltak egyszersmind kereskedők, kik gyártmányaikat piaczra szállitották, míg másfelől, a mint alább látni fogjuk, úgynevezett "fuvaros társaságok" keletkeztek, a melyek tulajdonképen kereskedő társulatok voltak, mert az iparvállalatok termékeit, különösen a vasárúkat, nemcsak fuvarozás, hanem értékesítés czéljából vették át. Szóval Gömörmegye lakosainak jelentékeny része iparos és egyszersmind kereskedő volt s az országnak alig van más vidéke, a hol a kereskedelmi szellem annyira átment volna a nép vérébe, mint e megyében.

Az egyesült magyarhoni üveggyár r.-t. újantalvölgyi üveggyára.
Saját felv.
Gömörmegye kereskedelmi forgalmának két főiránya volt. Az egyik Rozsnyóról Rimaszombaton át Balassa-Gyarmat és Vácz érintésével Pest felé vezetett, míg a másik irány Tornallyán és Putnokon át Miskolcz felé s innen a Tisza vidékére vitt. E főútvonalak már a korábbi időben is aránylag jókarban voltak tartva, a völgyekben elvezető mellék-útvonalakat pedig a természet bőven kavicsolta. Az első útvonalon főleg a megye gyáripari termékei kerültek piaczra, míg a második főútvonal a kézmű- és háziipar, valamint a behozatali kereskedés szolgálatában állott. Később, midőn a kies, de sokáig a világtól elzárva volt Garam-völgyén a most is virágzó nagy ipari telepek keletkeztek, ezt a völgyet is kitűnő útakkal látták el, melyek Zólyom- és Szepesmegyével kötötték össze a megyének ezt a részét. A nagy kereskedelmi forgalom, a melyet egész a legújabb időkig tengelyen bonyolítottak le, a fuvarozás lényeges keresetforrását is magával hozta. Egész községek voltak a vármegyében, a melyeknek a lakosai majdnem kizárólag fuvarozásból éltek; így Nagy-Veszverés (Velka-Poluma) lakosai már 1786-ban "polumai fuvarosok" elnevezés alatt voltak ismeretesek.
Sok fuvaros lakott a XVIII. században Szkároson, Jolsva-Taplóczán, Restéren, Szászán stb. Vasútakhoz Gömörmegye későn jutott s vasútai - a 268fülek-miskolczi vonal kivételével - ma is zsákutczák, a melyek a kereskedelmi forgalom érdekeinek nem egészen felelnek meg.
A megye főbb kereskedelmi czikkeinek forgalmáról a következőket említjük fel:
Vaskereskedés.
A vasárúk ősidőktől fogva a megye kereskedelmének legjelentékenyebb czikkei voltak. A vaskereskedést egész a XVIII. század végéig az úgynevezett "fuvarosok társulatai" közvetítették, ezek vették meg a vasat a gyáraktól és az ország minden részébe szállitották, az eladott vas árából a megye területén szükséges terményeket szerezték be s ezekkel megrakodva tértek vissza. Ilyen társulatok voltak: Csetneken, Jolsván, Nagyrőczén, Köviben, Nandráson, Ratkón stb. Ezek egyike "Ország" név alatt Jolsván még 1865-ben is fennállott. Ezek a fuvaros-társaságok jelentékeny szabadalmakat vívtak ki maguknak. Igy Rákóczy György Radnóton 1656 június 1-én kibocsátott rendeletével meghagyja az erdélyi vámhivataloknak, hogy a jolsvai vaskereskedőktől vámot ne szedjenek. Wesselényi Ferencz 1659 április 25-én és 1663 január 8-án Murányvárban kelt rendeleteivel inti a városok előljáróit, hogy a vassal és sóval kereskedő szegény embereket vásári sátraikban nyugton hagyják, a másik rendelet pedig a községek bíráit figyelmezteti, hogy a jolsvai szekereseknek "az Magyar Ország koronás kiralioktól arról való szép Privilegiumjok s szabadságok vagyon", hogy peres ügyeiket tulajdon bíráik előtt intézhetik el, a miért is inti a községek bíráit, hogy az illető szekeresek peres ügyeibe ne avatkozzanak. A debreczeni kovács-, lakatos- és csiszár-czéhek is különös pártfogásban részesítették a nekik vasat szállitó jolsvai szekereseket, mert egy, a XVII. század közepén kelt levélben "vasáros uraiméktól esztendőnkint 12 pénzt" követelnek, ezért kötelesek levén őket "tisztességesen eltemetni, tolvajos időben pedig két mérföldig ő kegyelmek mellé kisérőket adni". Később azonban, a midőn a főváros kereskedelme kifejlődött, a "fuvaros-társaságok", vulgo vasnagykereskedők napja lealkonyult, mert a pesti kereskedőkkel a gyárosok egyenes összeköttetésbe léptek s a fővárosban bizományi raktárakat állitottak fel. Az 1842-iki vámreform, a mely a Magyarország és Ausztria közt fennállott vámsorompókat ledöntötte, Ausztriába is útat nyitott a gömörmegyei vasnak s Morva és Szilézia vasfinomító-gyárai leginkább innét szerezték be nyersvas-szükségleteiket, sőt a jobbminőségű fehér nyersvas Poroszországba is behatolt. A rúdvas és lemezvas egyik főfogyasztási helye pedig Bécs lett, mely az 1861-iki 224,000 mázsa termelésből 60,000 mázsát vett igénybe, míg Pesten 120,000, a tiszavidéki és aldunai piaczokon 35,000 mázsa helyeztetett el, a maradvány pedig Galicziában és a dunai fejedelemségekben talált piaczra. 1866-ban Gömörmegye vaskivitele a következő volt: nyersvas 460,000 mázsa 920,000 forint, finomított vas 224,000 mázsa 11/2 millió forint értékben.
Jelenleg, habár Gömörmegye nyersvastermelése az ország vastermelésének jelentékeny hányada, a vaskivitel a megye kereskedelmében nem játszik nagy szerepet, egyfelől azért, mert a gyári vállalatok a nyersvasat részint Gömörmegyében, részint más megyékben lévő vasgyáraikban maguk dolgozzák fel, részint azért, mert termékeik elhelyezése tekintetében a közvetítő kereskedést nem igen veszik igénybe. Vasfinomító és hengermű pedig, noha Gömörmegye állitja elő a legtöbb nyersvasat, csak a Garam völgyén van (Coburg herczeg-féle vasművek) s ezek termékei nagy részben az országban, kis részben Ausztriában közvetetlenül helyeztetnek el.
Egyéb bányatermékek kereskedelmi forgalma nem jelentékeny. Réz most már kevés vitetik ki. Antimon, "rozsnyói antimon" néven, azelőtt jelentékeny mennyiségben hozatott piaczra s az ezen proveniencziájú árú a másnemű antimonokot jelentékenyen felülmulta, most azonban már alig termeltetik. Nikel-kobald Dobsina kitűnő bányaterméke volt, melyet jelentékeny mennyiségben szállitottak a külföldre is.
Fakereskedés.
A faárúkkal való kereskedés a megyének úgy a multban, valamint a jelenben egyik legfőbb jövedelmi forrása. Az épületfát, nevezetesen fenyődeszkát, zsindelyt, léczet a Garamról, Kokova és Klenócz vidékéről addig, míg vasút nem volt, leginkább a miskolczi piaczra szállitották; 1865-ben kivittek 400,000 darab deszkát, 6 millió zsindelyt, 100,000 folyóöl léczet és 40,000 folyóöl gerendát. A garami fűrészmalmok készítményeit a Garamon 269Esztergomig, innen a Dunán főleg a fővárosba szállitják. Jelenleg a megyében 11 fűrésztelep áll fenn, melyek gyártmányaiból meglehetős mennyiség jut el az osztrák piaczokra is. Ezeken kívül a hordó, dézsa, veder, favilla, fakanál s egyéb faárúk, melyek túlnyomóan a háziipar produktumai, az ország majdnem minden fagyártó piaczaira eljutnak.
Üvegkereskedés.
Az üvegkereskedés korábban igen forgalmas volt; az üveggyártmányok nagyrészben a házaló kereskedés útján értékesíttettek s az ország távoli részeibe eljutottak. Ma a megye területén fennálló két üveggyár gyártmányait maga helyezi el.
Papirkereskedés.
Papirkereskedés. Gömörmegye egykor igen virágzó papiripara a közvetítő kereskedésnek is foglalkozást nyujtott. Az itt gyártott papír az ország minden vidékére elszállittatott s 1865-ben az összes kivitel 14,000 mázsára emelkedett 260,000 frt értékben. Jelenleg a megye öt papirgyára, termékeit saját raktáraiban s egyenes megrendelések útján értékesíti.

Dub Albert kokovai táblaüveg-gyára.
Saját felv.
Cserépáru-kereskedés.
A cserépáru-kereskedés a multban főfontosságú ága volt Gömörmegye kereskedésének, de ma sem jelentéktelen. Az idősebb emberek az ország távolabbi részeiben is még igen jól emlékeznek a "gömöri fazekasokra", a kik faluról-falura, vásárról-vásárra utazva, járták be az országot. Óriási magasságú szekereiket bámulatos ügyességgel rakták meg mindenféle cserépedénynyel s még több kereskedői ügyességgel tudtak azokon túladni. A gömörmegyei fazekasok edényeiket szívesebben értékesítették cserekereskedés útján, és gabonát, hüvelyeseket, káposztát, zöldséget és gyümölcsöt fogadtak el cserébe. Hogy mekkora volt és mekkora most Gömörmegye cserépedény-forgalma, arra nézve nincsenek megbízható adatok. Kályhákat a kályhakészítők leginkább Miskolcz vidékére szállitottak; ma már a kereskedelem ezen ága kihalóban van. Cserépzsindely csak kevés mennyiségben adatik el helyben és a szomszédos megyék területén.
Méz- és viaszkereskedés.
A méz- és viaszkereskedés a multban igen jelentékeny volt; a rozsnyóiak egész Hamburgig szállitották mézüket s még a mult század közepén is évenként 1500-2000 mázsa tisztított mézet hoztak forgalomba, melynek jelentékeny része Galicziába exportáltatott. Viaszkereskedése is nagy volt a megyének; a legjobb viasz a rozsnyói volt, de rozsnyói viasz név alatt hozták forgalomba Hrussó, Lipócz, Dobrapatak lakói is az általuk sajtókban préselt viaszt. Az évi kivitel mintegy 1200 mázsa volt, 100-120,000 frt értékben s a rozsnyói viasz egy része a külföldre is eljutott. Itt kell felemlítenünk Gömörmegye kereskedő népességének sajátos, országszerte jól ismert alakjait, az úgynevezett "sonkolyos 270tótok"-at. Hrussó, Dobrapatak, Szilistye, Lipócz, Bugyikfalva községek tót lakosai foglalkoztak leginkább a viaszanyag, a méhsejt gyűjtésével. Ezek bejárták az országot, különösen a Tiszavidékét s a méhészgazdáktól megvásárolták a méhsejtet. Jó kereset volt ez s jelentékenyen előmozdította a megye lakosságának jólétét. Ma már Gömörmegye méz- és viaszkereskedése igen lehanyatlott.

A gömöri faipar r.-t. pelsőczi gyárának udvari részlete.
Saját felv.
Bőrkereskedés.
A bőrkereskedés szintén élénk volt. A gömörmegyei timárok gyártmányait a szomszédos megyékben hozták piaczra, míg a Markó-féle rozsnyói bőrgyár termékei Galicziában, Ausztriában és az erdélyi részekben is kedveltek voltak. Ma már a bőrkereskedés szűkebb térre szorult s jóformán csak a helyi szükségletet látja el.
Állatkereskedés.
Az állatkereskedés mindig virágzott s ma is eléggé élénk. A megyében sok sertést, szarvasmarhát, lovat és juhot tenyésztettek, a belszükséglet is nagy volt, de kivált a felső megyék lakosai a gömörmegyei vásárokon szerezték be e nemű szükségleteiket. Egy kimutatás szerint Gömörmegye országos vásárain, 1900-ban összesen 25,000 darab szarvasmarha, 4500 darab ló, 11,600 darab juh és 6700 darab sertés adatott el.
Egyéb kereskedelmi szakmákban a forgalom e megye területén mindig élénk volt, habár csak a helyi, de eléggé jelentékeny szükséglet fedezésére szorítkozott. Jelenleg minden szakmából Rimaszombatban, Rozsnyón, Dobsinán, Jolsván, Nagyrőczén, Tornallyán, Rimaszécsen, Putnokon vannak jóforgalmú, városiasan berendezett bolti üzletek.
Vásárügy.
Különösnek tűnik fel, hogy Gömörmegye élénk iparával és kereskedelmével szemben a vásártartás e megyében csak későn kezdett fejlődni, miből arra következtethetünk, hogy a kereskedő és iparos elem a szomszéd megyék területén fekvő nagyobb városok népes vásárainak látogatásához volt szokva és hogy a házaló-kereskedés is igen élénken gyakoroltatott. A legrégibb vásártartási engedélyt Putnok mutatja fel, a mely 1690 augusztus 8-án kelt, de csak heti vásárok tarthatására szólott, míg az országos vásárok 1814 márczius 6-án engedélyeztettek. Ratkó 1756-ban, Rimaszécs 1796-ban, Csetnek 1785-ben, Dobsina 1756-ban, Krasznahorka 1754-ben, Nagyrőcze 1794-ben, Pelsőcz 1788-ban, Jolsva 1809-ben, Murány 1847-ben, Sajógömör 1822-ben nyertek vásártartási engedélyt. Mindezeket megelőzték Rozsnyó és Rimaszombat kir. szabadalmai, a melyek többek között a vásártartási jogot is megadták. Rozsnyó régi szabadalmát 1610-ben II. Mátyás megerősítette, de már III. Andrástól 1291-ből és Róbert Károlytól 1317-ből voltak e városoknak kiváltság-levelei, majd II. Lajos 1524-ben, I. Ferdinánd 1551-ben, I. Rudolf 1588-ban látták el Rozsnyót kiváltság-levelekkel, melyeket aztán I. Lipót 1666-ban, illetve 1681-ben átírt és megerősített. Rimaszombat 1662-ben I. Lipóttól, 271majd 1715-ben III. Károlytól nyerte szabadalmait. Gömörmegye vásárai ma is élénkek és népesek, főleg az állat- és gabonavásárokat látogatják a megye határain túl lakó vásárlók is.
Kereskedelmi szakoktatás.
Felső kereskedelmi iskolája Gömörmegyének Nagyrőczén van, a mely polgári iskolával áll kapcsolatban. Alsófokú kereskedelmi iskolák Rimaszombatban, Rozsnyón, Dobsinán, Jolsván és Tornallyán állanak fenn.
Fogyasztási és értékesitő szövetkezetek.
Fogyasztási és értékesítő szövetkezetek Gömörmegye területén kis számmal vannak. A bánya- és kohómunkásoknak több helyen vannak ugyan közös raktáraik, de ezek inkább a bánya-, illetve kohóvállalat alkotásai s a kereskedelmi külforgalomnak, zárt jellegüknél fogva, nem állanak szolgálatában. Bejegyzett czégű fogyasztási és értékesítő szövetekezetek alakultak:
Rimaszombatban, Abafalván, Alsóhangonyban, Ajnácskőn, Barka községben, Csetneken, Deresken, Dernőn, Kuntaplócza községben, Felső-Hangonyban, Helpa községben, Klenóczon, Krasznahorkaváralján, Naprágy, Lénártfalva, Méhi, Oláhpatak, Sajópüspöki, Sánkfalva-Harkács, Pohorella, Polonka községekben, Radnóton, Rimaszécsen, Szentkirályon, Tiszolczon és Velkenye községben.
* * *
Hitelügy.
Gömörmegyében az ipar és kereskedelem aránylag jelentékeny fejlettségű s az üzleti forgalom minden irányban való kiterjeszkedése magával hozta a modern hitelintézményeknek a szükségletnek megfelelő számban való létrejöttét. Alig van a megyében jelentékenyebb hely, a hol egy vagy több pénzintézet nem volna s mindezek évi forgalma a virágzás magas fokáról tesz tanúságot. A részvénytársulati alapon álló pénz- és hitelintézeteket a következőkben soroljuk föl:
Rimaszombati takarékpénztár. Alapíttatott 1861-ben. Részvénytőkéje 240,000 kor., a mely 1200 részvény közt oszlik meg. Az intézet az utóbbi években részvényenként 44 kor. osztalékot fizetett. Az igazgatóság elnöke: Kishonty Gyula, a felülgyelő-bizottság elnöke: Baksay István.
Gömörmegyei nép- és iparbank (Rimaszombat). Alapíttatott 1870-ben. Alaptőkéje 3000 részvény közt megoszló 300,000 kor. Osztalékot az utóbbi években részvényenként 10-10 koronát fizetett. Az igazgatóság elnöke: Boczkó Dániel, aki egyszersmind vezérigazgató is.
Gömörmegyei takarékpénztár és hitelbank. Alapíttatott 1897-ben. Alaptőkéje 100,000 kor., mely 1000 darab 100-100 koronás részvényből képződött. Osztalék 1900-ban részvényenként 4-4 kor. Vezérigazgató Stojkovics Emil dr. A felülgyelő-bizottság elnöke Juraskó Jakab.
Rozsnyói takarékpénztár és zálogház. Alapíttatott 1862-ben. Részvénytőkéje 800 részvényen alapuló 160,000 kor. Osztalék az utóbbi években részvényenként 40-50 kor. Az igazgatóság elnöke Markó Sándor dr., vezérigazgató Kalmár Imre.
Dobsinai takarékpénztár és előlegezési intézet. Alakult 1870-ben. Részvénytőkéje 120,000 kor., a mely 600 részvényre oszlik. Osztalék az utóbbi években 24-30 kor. részvényenként. Vezérigazgató és elnök Sárkány Sándor, a felülgyelő-bizottság elnöke Kellner Viktor dr.
Jolsvai takarékpénztár részvénytársaság. Alapíttatott 1867-ben. Részvénytőkéje 120,000 kor., a mely 600 részvény közt oszlik meg. Osztalékot az utóbbi években részvényenként 24-25 koronát fizetett. Vezérigazgató Hoffmann Miksa, a felülgyelő-bizottság elnöke Bankó János.
Nagyrőczei népbank részvénytársaság, Alakult 1897-ben. Alaptőkéje 200,800 kor., a részvények száma 1004. Az utóbbi években részvényenként 20-22 kor. osztalék fizettetett. Igazgató-elnök Stefancsok Károly, a felülgyelő-bizottság elnöke Pepich Emil.
Nagyrőczei takarékpénztár részvénytársaság. Alakult 1872-ben. Alaptőke 500 részvény közt megoszló 100,000 kor. Osztalék az utóbbi években részvényenként 20 kor. Vezérigazgató Prékopa Károly, felülgyelő-bizottsági elnök Kubinyi Pál.
Tiszolczi takarékpénztár részvénytársaság. Alaptőkéje 121,000 kor., a mely 2017 db 60-60 koronás részvény közt oszlik meg. Igazgató: Setina János.
Nyustyai takarékpénztár részvénytársaság. Alakult 1886-ban. Részvénytőkéje 2000 db. részvényen alapuló 200,000 kor. Osztalék az utolsó években 272részvényenként 9 korona. Az igazgatóság elnöke Fáy László, vezérigazgató Basilides János, a felülgyelő-bizottság elnöke Perjéssy László.
Putnoki takarékpénztár részvénytársaság. Alapíttatott 1871-ben. Alaptőkéje 200,000 kor., a mely 1000 db részvény közt oszlik meg. Osztalék az utóbbi években részvényenként 16 kor. Az igazgatóság elnöke Fekethe Nándor, a felülgyelő-bizottság elnöke gr. Serényi Béla.
Putnoki hitelbank részvénytársaság. Alakult 1903-ban. Alaptőke 100,000 kor., mely 1000 részvény között oszlik meg. Vezérigazgató és elnök Hönsch Ede; felülgyelő-bizottsági elnök Tornay János.
Tornallyai takarékpénztár. Létesült 1872-ben. Alaptőkéje 160,000 kor., a mely 800 db részvény közt oszlik meg. Osztalék az utóbbi években részvényenként 30-36 kor. Vezérigazgató Nagy Pál, felülgyelő-bizottsági elnök Moesz Miksa.
A hitelszövetkezetek intézménye Gömörmegyében még csak kevéssé gyökerezett meg, minek főleg az lehet az oka, hogy mint fentebb látható, a vármegye kisebb helyein is részvénytársulati alapon álló pénzintézetek vannak, melyek a helybeli és a vidéki hiteligényeket bőségesen kielégítik. Gömörmegye területén a következő hitelszövetkezetek állanak fenn: Balogfalu községben, Csetneken, Dobóczán, Dobsinán, Hanva, Helpa, Klenócz, Krasznahorkaváralja, Kuntaplócza és Majom községekben, Nagyrőczén, Nyustyán, Söreg és Várgede községekben.

« Vadászati viszonyok. Írta Dénes Géza. KEZDŐLAP

Gömör-Kishont vármegye

Tartalomjegyzék

Bányászat és kohászat. Írta Gömöri Miklós. »