De lássuk, mi történt időközben a vármegyeházán. Az 1849 márczius 28-án Pelsőczön tartott gyűlésen arról értesül a vármegye, hogy Szentiványi Károly munkássága az országgyűlésen vétetvén igénybe helyére Ragályi Miksa neveztetett ki kormánybiztossá a vármegye területére. A május 18-iki pelsőczi rendkívüli választmányi gyűlésen értesültek a vármegye rendei arról, hogy a magyar vezérek győzelemmel haladnak előre, és hogy az uralkodó-házat a nemzetgyűlés trónfosztottnak nyilvánítja. A vármegye e hírre ünnepélyes választmányi gyűlés tartását határozza el és azt Rozsnyóra, május hó 24-ére tűzi ki. Ugyane gyűlésen mutatja be a vármegye első alispánja a függetlenségi nyilatkozatot. A vármegye lelkesedéssel veszi tudomásul s azt egész terjedelmében kihirdettetni rendeli. Lelkesedésében 50 fegyveres honvéd kiállítását határozza el s e czélra 4000 frtot szavaz meg. Jellemzők a hangulatra a jegyzőkönyv következő sorai: "Mindnyájan pedig ünnepélyes fogadalmat teszünk, hogy kedves honunkat minden ellenséges betörések ellenében utolsó csepp vérünkig védeni kivánjuk."

E lelkes és áldozatkész kijelentés után nagy hézaggal találkozunk a vármegye jegyzőkönyveiben. A szabadságharcz eseményei és a vármegyében történt mozgalmak foglaltak el mindenkit. 1849 szeptember hó 14-én azonban Pelsőczön Szentmiklóssy Antal alispán elnöklete alatt ismét együtt ülnek a rendek és mély megilletődéssel veszik tudomásul, hogy a magyar kormány megszünt lenni.

Erre azután kezdetüket vették az üldözések. A vármegyét zsandárokkal rakták meg, a magyar szót elnyomták és megkezdték a hajszát nemcsak azok ellen, a kik a szabadságharczban részt vettek, hanem minden - szerintök - legtávolabbról is "gyanus" hazafi ellen.

Október elsején vonultak be a Hurbanisták Rimaszombatba, Levatovszky ezredes vezénylete alatt és közöttük voltak a híres pánszláv agitátorok: Daxner, Bakulinyi és Francisci is. 8-10 napot töltöttek a városban a polgárság nyakán. Ekkor történt az, hogy mikor a parancsnok a lovát akarta megvasaltatni, a városban lévő két kovács, ú. m. Karabélyos János és Gyulay Gábor ezt megtagadták. Levatovszky kiadta a parancsot, hogy minden polgár szolgáltassa be fegyverét. A beszolgáltatott fegyvereket máglyába rakva, a piaczon égették el. Eltiltotta továbbá a fekete és a piros szalagok vagy kokárdák viselését.

A Hurbanisták elvonulása után a 6-ik tiroli vadász-század érkezett meg Fittler őrnagy parancsnoksága alatt. Az elszállásolás után az őrnagy rögtön kiadta a rendeletet a Kossuth-bankók beszolgáltatására s azzal a csellel élt, hogy az átvett összegnek megfelelő utalványt állított ki, minek következtében a lakosság azt hitte, hogy a pénzt visszatérítik. A Kossuth-bankókat azután elégették. Betiltották a mulatságokat, a zenélést és minden tömegesebb összejövetelt.

Számos menekülő húzódott meg ez időben a vármegyében, különösen a hegyek közt fekvő községekben. Irányi Dániel rövid ideig Baradna község Jaczko nevű ág. ev. lelkészénél rejtőzködött egy kísérőjével és ekkor ismerkedett meg a ploszkói Latinák családdal, melynek segítségével és fogatán a Latinák családnak egy Svájczban élő rokonához menekültek.

Tompa Mihályt is elfogták "A gólyához" czimű hazafias költeményeért, továbbá a csak nemrég elhunyt Lenner Miklós róm. kath. czimzetes kanonok, szentsimonyi plébánost, akkori rozsnyói gimnáziumi tanárt és Konyha József ev. ref. lelkészt is. Tompa Mihály mint keleméri lelkész Losonczy Ábrahámnál és Károlynál volt Susán látogatóban. Mikor a három jó barát az udvaron a nagy gesztenyefa alatt ülve, az ország állapotáról beszélgetett, a csűr tetején álló gólya kelepelni kezdett. Ez adta meg Tompának az impulzust "A gólyához" czímű költeményhez, melyet ott nyomban meg is írt és Rém Elek aláírással látott el, megfordítva írván Kelemér parochiájának a nevét. A vers megjelent, a csendőrök szimatot kapva, az eredeti kéziratot Losonczynál keresték, de a kézirat Losonczy anyósa: Patay Krisztina padlásán, a lenmag között volt elrejtve s így nem találták meg.

E versért fogták el azután Tompát és kétízben állították Kassán hadi törvényszék elé; azonban Albrecht főherczeg magánkegyelme következtében megszüntették ellene a vizsgálatot és szabadon bocsátották; de a hadi 571törvényszék auditora arra figyelmeztette őt, hogy "most frei, hanem több gólya nem csinálni."

A bujdosók között volt egy Pauker Viktor nevű egyén is (Fábry János emlékiratai), ki Görgey táborában kitünő kémszolgálatot teljesített. Kétszer ítélte halálra az osztrák hadbiróság, de mindannyiszor megmenekült. Bujdosása közben Rókapart pusztára, Pongráczék házához került, hol hetekig tartózkodott; de a zsandárok megtudták és Paukernek csak annyi ideje volt, hogy a hátulsó szoba ablakán át a kukoriczásba menekülhetett. A házi gazda azután titokban Tamásfalvára hozta Pongrácz Arnoldnéhoz, a hol mint ,,unokatestvér" hosszabb ideig rejtőzködött. Pongrácz Arnoldné úriházában rajtakívül sok menekült talált szíves látást és rejtekhelyet.

Fábry Jánosnál, Binder Sándor név alatt egy lengyel menekült bújdosott: Sasscevitz Jaroszláv báró, ki a szabadságharcznak szintén egyik jeles vitéze volt.

Az abszolut kormány idegen nyelvű és származású hivatalnokokkal rakta meg a megyei hivatalokat. Az adó nyomasztóan nőtt, az árúk szerfölött megdrágultak, az emberek egymás iránt bizalmatlanok lettek, mert mindenkiben az abszolut kormány titkos bérenczét vélték látni. A házkutatások mindenütt napirenden voltak.

Mikor az 50-es években Albrecht főherczeg Igló felől Krasznahorka felé jött, Andrássy György gróf, a főherczeg üdvözlésére a várbeli régi ágyúkkal lövetett. Az üdvlövéseket azonban a főherczeg rossz néven vette, a történeti becsű ágyúkat elkoboztatta és a bécsi arzenálba vitette. Csak Andrássy Manó grófnak sikerült, Thun akkori osztrák miniszter közbenjárásával, az ágyúkat megmenteni és visszaszállíttatni.

1854-ig ötször hirdettek statáriumot a vármegyében. 1852-ben az abszolut kormány az ideiglenes telekadó összeírását rendelte el, majd a bélyeg-, a fogyasztási adót és a dohánymonopóliumot hozta be. 1853-ban a katonakötelezettség alól való felmentési díjat rendszeresítették s azt 500 frt-ban, később pedig 1500 frtban állapították meg. 1855 márczius havában a községek titkos rendeletet kaptak, hogy 18-tól 28-ig, éjféli 12 óráig a községek bejáratait szigorúan őrizzék és minden legkevésbbé "gyanús" egyént fogjanak el.

1856-ban az abszolut kormány rendelkezésére a vármegye új beosztást nyert. A vármegyét öt kerületre osztották. Az I. kerület volt a rimabrézói, 13 1/10 négyszögmérföldnyi területtel, 48 községgel és 28,114 lakossal. A biróság székhelye Rimaszombat volt. A II. kerület volt a nagy-rőczei, 15 4/10 mföld területtel, 40 községgel és 30,913 lakossal. Egyszersmind birósági székhely. A III. kerület volt a rimaszombati, 12 7/10 mföld területtel, 56 községgel és 22,801 lakossal. Egyszersmind a biróság székhelye. A IV. kerület volt a rozsnyói, 15 6/10 mföld területtel, 50 községgel és 35,652 lakossal. Birósági székhely is. Az V. kerület volt a tornallyai, 13 3/10 mföld területtel, 68 községgel és 31,307 lakossal. Birósági székhelye Rozsnyó volt.

Az abszolutizmus ideje alatt a vármegyében működött megyefőnökökről a törvénykezési részben bővebben írunk, miután áldatlan működésük ez időben jobban belevág ama kor törvénykezésébe.

1860-ban, az októberi diploma kibocsátása után, gróf Andrássy Aladárt nevezték ki a vármegye főispánjává, a kit a vármegye, mint egy jobb kor hajnalának előrevetett sugarát, nagy lelkesedéssel üdvözölt. A képviselő-választások is megindultak és a beamterek helyébe csakhamar ismét választott tisztviselők léptek.

Az 1861 január 21-én megtartott közgyűlés már a legerélyesebb passiv ressistenczia álláspontjára lép. Kimondja, hogy más adót, mint a melyet a magyar országgyűlés megállapít, törvényesnek el nem ismer, és a házi adón kívül minden más adó behajtásától a tisztviselőket szigorúan eltiltja. Azonban a még fennálló császári adóhivatalok folyton szorgalmazzák az adófizetést és kényszereszközökhöz is folyamodnak, csakhogy czélt érjenek. A községi előljárókat erőszakkal kényszerítik a behajtásban való segédkezésre, a mire a vármegye azzal felel, hogy május havában a községi előljárókat az adófizetéstől és az adóbehajtásban való közreműködéstől szintén szigorúan eltiltja. Júliusban a császári adószedők már a katonai beavatkozást 572veszik igénybe és az adószedőket lovas- és gyalogcsapatok kísérik. Nehogy azonban az ellentétes és szigorú császári és vármegyei rendeletek következtében, a nép és az adószedőket kísérő katonaság között esetleg véres összeütközések történjenek, a vármegye, előbbi szigorú rendeleteit enyhítve, kimondja, hogy azok, a kiket katonai beszállásolásokkal kényszerítenek adójuk megfizetésére, nem tekintendők hazaárulóknak, hanem csak azok, a kik adójukat önként fizetik meg.

Ez időben a vármegye nagyobb városaiban és községeiben több ízben tartottak különféle álczimek alatt oly társas- vagy jótékony czélú mulatságokat, a melyeknek tulajdonképen politikai hátterük és célzatuk volt. Különösen a Tiszavidéken és a Bánságban kitört éhinség szolgáltatott alkalmas okot az ily összejövetelekre, melyek sok esetben fontos politikai mozgalmaknak a kiinduló pontjai voltak.

Végre az 1867. évben visszaállított alkotmány leírhatatlan örömöt és lelkesedést keltett Gömör-Kishont vármegyében. Az e hír vétele után 1867 április hó 25-én Rimaszombatban megtartott emlékezetes bizottmányi közgyűlés lefolyását az eredeti jegyzőkönyv a következőleg mondja el:

"A nagy számban egybesereglett bizottmányi tagok szívből fakadó "É]jen"-nel fogadják csikszentkirályi és krasznahorkai gróf Andrássy Manó Ő méltóságát, a kinevezett főispánt, ki elnöki székét elfoglalván, a gyűlés törvényes megalakulása tekintetéből Szontagh Bertalant jegyzővé, Miklovics Ferenczet közügyészszé, Latinák Rudolfot szolgabiróvá és Feledy Ferenczet esküdtté a gyűlés tartamára kinevezi. Ezután felolvastatott báró Wenckheim Béla belügyminiszter leirata, melyben arról értesíti a vármegyét, hogy Ő cs. és apostoli kir. Felsége legfelsőbb elhatározásával gróf Andrássy Manót a vármegye főispánjává legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. A hivatalosan közölt főispáni kinevezés, mint a megye közóhajának teljesülése, közörömmel s általános lelkesedéssel fogadtatván, örvendetes tudomásul vétetett s megyeszerte közhírré tétetni rendeltetett. Eskütétel után a főispán a tanácskozást a következő beszéddel nyitotta meg:

"Midőn a magyar felelős miniszterium előterjesztése folytán Ő felsége által főispánná kineveztettem, kettős örömömre szolgált, hogy én lehetek oly boldog, hogy e megyében, melyben születtem, mely családom kis hazája, alkotmányosságunk győzelmét kihirdethessem.

Igenis nagy győzelme a nemzetnek azon állás, melyet most Magyarország Ausztriában s a világ előtt elfoglal, melyet nem fegyverrel, hanem a hazájához s törvényeihez való hű ragaszkodással vívott ki magának.

Együtt van országgyűlésünk, a képzelhető legszabadabb alapon választva, őre, biztosítéka egy jobb és állandó jövőnek s alkotmányos fejlődésünknek, a felelős miniszterium, mint a nemzet akaratának felelős s legbiztosabb végrehajtója.

Ime, a megyének visszaállításához, s alakításához is hozzáfogunk, azon megyének, melyet minden magyar ember, pártszínezet nélkül, az alkotmány százados őrének elismer. Csak a megyék által lehet segíteni kisebb helybeli bajainkon, egyedül a megyei rendszer mellett állhat fenn nyugodtan, számos nemzetiségekből álló hazánk.

Ily czélszerű a nemzet százados életéből merített alkotmánya. Európa kevés állama dicsekedhet ezzel. Alkotmányunk biztosítva van és lesz, - egy hazafias császár és a koronázandó magyar király esküje és koronája alatt álló Lajtán túli népekkel, mint szabad nemzettel kötendő frigy által. Ezen frigyben találom az 1867-ik évi országgyűlés legnagyobb vívmányát.

Én nem kételkedem, hogy most, midőn Európa más nemzetekkel való egyesülésre utal bennünket, hazánknak Ausztriával, a delegáczió, azaz a szabad egyesülés elve által valósággá váland az, hogy Magyarország nagy nem volt, de nagy lesz.

E biztos reményünk alapkövét az 1848-iki törvények képezik, ezen sziklára építé az 1867-iki országgyűlés az alkotmányosság templomát, tetőzve azt urunknak és koronázandó magyar királyunknak az országgyűlési küldöttséghez intézett azon felejthetetlen szavai által: "A magyar alkotmány őre én vagyok!"

573Tisztelt Bizottmány! Midőn a magyar miniszterium az 1848-iki törvényekhez lehetőleg hű akarván maradni, a törvény által visszatükröző végleges rendelkezésig is, az 1861-iki bizottmányokat hívja fel a megye kormányzására, azt különösen azért tevé, mert az élet a legjobb tanító; mutassuk meg tehát, miként a megyei élet a parlamentáris kormánynyal összefér.

Midőn tehát alkotmányunk épületében Gömör-Kishont megyének kijelölt helyét elfoglalni óhajtjuk, el ne felejtsük, hogy az az 1848-ki törvényeken, azaz a demokráczián, vagyis az egyenjogúságon alapszik, minek folytán tisztviselők mindazok lehetnek, kik a megyében legtöbb szakképzettséggel és fedhetetlen jellemmel bírnak s feladatuknak, a különféle ajkú lakosok méltányos és törvényes igényeinek tekintetbe vételével, legjobban megfelelni képesek.

Megváltozván e szerint a megye, változást szenvedett a főispáni állás is, mert a főispán jelenleg többé nemcsak a kormányzatra kizárólag hivatott osztálynak, hanem a nemzeti többség akaratának kifolyása, a kinek érdeke csak az lehet: pontos és lelkiismeretes kezelés által a megye elismerését és vonzalmát a minisztérium és az új kormányzat elveinek megnyerni. És ezen okból kétszeresen örültem kineveztetésemnek azért is, mivel a pontos kezeléshez való készségteljes hozzájárulásommal köszönhetem meg azon szíves hajlamot, melyet a megye irántam mindig tanúsított."

Az általános lelkesedéssel s éljenzéssel fogadott beszéd után a főispán leteszi esküjét, mire Szontagh Bertalan főjegyző, a bizottmányi gyűlés kifejezett kivánságára, jegyzőkönyvbe iktatott lendületes beszéddel üdvözölte.

A megyei hatóságok rendezése tárgyában, országgyűlési határozatnál fogva kimondja a közgyűlés, hogy a törvényhatóságok végleges rendezéséig a közügyek vitelével, a közigazgatás kezelésével s a megyei tisztikar megválasztásával az 1861-ik évben megalakúlt megyei, bizottmány ruháztassék fel. A megyei bizottmány megalakítása után a tisztviselőválasztásokra nézve történnek meg a szükséges intézkedések, melyeknek végrehajtása czéljából egy bizottság küldetik ki, egy második bizottság pedig azon czélból, hogy a vármegye költségvetésére és a tisztikar fizetésének megállapítására nézve a következő napon tartandó bizottmányi közgyűlésre javaslatot tegyen. A két bizottság küldetésében eljárván, a költségvetés a szükséglethez képest 106,366 forint 80 krban és egyéb más kiadás 6447 frtban állapíttatik meg, a mit nyomban utalványoznak is. A tisztújítás határnapját április 27-ikére tűzte ki a főispán, míg a megyei törvényszékek felállításának és a székhely megállapításának eldöntését a legközelebb, Felsőczön tartandó közgyűlésre halasztotta el a bizottmány.

Az április 27-én megtartott tisztviselőválasztáson tisztviselőkül a következők választattak meg: Első alispán: Fáy Gusztáv, másodalispán: Bodon Ábrahám, főjegyző: Szontagh Bertalan, főügyész: Molitórisz János, főszolgabiró a felső járásban: Gaál János, a ratkói járásban: Latinák Rudolf, a kishonti járásban: Kubinyi Ödön lemondása következtében Bartóffy András, a serkei járásban: Török Bálint, a putnoki járásban: Hámos Antal, visszalépése következtében Dapsy Pál, törvényszéki bírák: Palóczy Ábrahám, Holló Dénes, Ján János, Abonyi Pál, Fejérváry János, Kubinyi László, Török János, Fornét Jenő, pénztárnok: Széplaky Lajos, első aljegyző: Nagy Pál, másodaljegyző: Hanvay Zoltán, harmadaljegyző: Bornemisza László, első alügyész: Csider László, másodalügyész: Löcherer Tamás, alszolgabiró a felső járásban: Máriássy Kálmán, a csetneki szakaszban: Sebők Pál, a murányi szakaszban: Feledy Ferencz, a ratkói járásban: Maléter Ede és Szentmiklóssy Miklós, a kishonti járásban: Kubinyi Gusztáv és Ethey Károly, a serkei járásban: Szentmiklóssy Pál, Sándor Béla és Záborszky György, a putnoki járásban: Diószeghy Zsigmond, Hevessy Benedek és Fáy Barnabás, számvevő: Török László, levéltárnok: Lubik József, pertárnok: Abonyi János; esküdtek lettek a felső járásban: Benedikti Károly, Bajkor Tamás, Szecskay Antal és Basilidesz Gusztáv, a ratkói járásban: Prékopa Károly, Czerva Gyula és Elek Lajos, a kishonti járásban: Szomor Dezső, Okolicsányi Gáspár és Vozáry György, a serkei járásban Madarassy Dezső, Okolicsányi Gyula, Szentmiklóssy Sándor és Nagy Mihály, a putnoki járásban: Bata Sámuel, Kálas Károly, Mogyoróssy Imre és 574Csiszár Péter. - Csendbiztosok a felső járásban: Somogyi Károly, a ratkói járásban: Markus Albert, a kishonti járásban: Badinyi Károly, a serkei járásban: Kriston György, a putnoki járásban: Török Andor. Rimaszombati főorvos: Paczek Mór. - Rozsnyói főorvos: Madarász Rezső. - Csetneki szakaszban alorvos: Osgyáni Pál, murányi szakaszban alorvos: Bölcsházy Béla: ratkói seborvos: Loydl Mihály, kishonti seborvos: Lengyel Ferencz, serkei jbeli alorvos: Kovács Lajos, putnoki alorvos: Török János, mérnök: Somoskeöy Károly, felső járási útibiztos: Kaizer András, ratkói útibiztos: ifj. Valkay György, kishonti útibiztos: Stelkovich Károly, serkei útibiztos Nagy Miklós, putnoki útibiztos: Miglészy József. Tiszteletbeli tisztviselőkké kinevezte a főispán a következőket: Nagy Pál I. aljegyzőt tb. főjegyzővé; T'örök Jánost tb. főorvossá; tiszteletbeli jegyzőkké: báró Luzsénszky Henriket, báró Kemény Gábort, ki később kereskedelmi miniszter lett; Török Gyulát, Török Kálmánt, Fáy Lászlót, Madarassy Gyulát, Máriássy Gézát, Máriássy Andort, Szirmay Istvánt, Tornallyay Zoltánt, Tornallyay Árpádot, Dapsy Józsefet, ifj. Dapsy Pált, Darvas Istvánt, Szentiványi Árpádot, Szentiványi Gézát, Fáy Bélát, Martinyi Jánost, Alitisz Miklóst, ifj. Borsody Józsefet, Szoboszlay Ferenczet, Czabalay Kálmánt, és Vajda Istvánt, tiszteletbeli közügyészekké: Lőrinczy Endrét, Szecskay Kornélt, Rosthy Józsefet, Fischer Gyulát, Jankó Miklóst, Dancs Gyulát, Badinyi Gyulát, Lengyel Andort, Szontagh Józsefet, Farkas Ferenczet, László Józsefet, Szerényi Jánost és Fridrich Vilmost. Tiszteletbeli megyei mérnökké: Fischer Károlyt, tiszteletbeli megyei orvossá: Köhler Simont, tiszteletbeli esküdtekké: Deutsch Imrét, Gömöry Károlyt, Bárdossy Pált, Ratkó Andort, Tóth Mártont, Hubay Miksát, Marton Gézát, Barna Imrét, Chlebovics Józsefet, Kubinyi Andort, Kovács Endrét, Hudák Károlyt, Balajthy Gusztávot, Szakall Lajost, Csák Flóriánt, Keviczky Gyulát, Adorján Antalt, Zsoldos Gyulát, Pál Györgyöt, Zsoldos Kálmánt, Vatthay Antalt, Vatthay Sándort és Héthy Antalt.

A koronázással végre a nemzet rég óhajtott vágya valósulván meg, a vármegye a Felsőczön május 21-én tartott közgyűlésen Máriássy Kálmánt, Szentmiklóssy Aladárt, Tornallyay Zoltánt és Polgáry Károlyt küldi ki a koronázáson leendő részvételre és a költségekre egyenként 800-800 frtot szavaz meg.

A deczemberi közgyűlésen nagy megütközéssel fogadja a vármegye közönsége a honvédelmi miniszteriumnak az újonczállítás tárgyában kiadott rendeletét. Kimondja, hogy a rendeletnek ugyan eleget kíván tenni, a mennyiben azonban az idevonatkozó törvény még nincs megalkotva, az újonczkiállítást országgyűlés útján szavaztassa meg s az annak módját megállapító határozatot küldje be.

Gr. Andrássy Manó főispánsága és Fáy Gusztáv alispánsága alatt a köztörvényhatóságok rendezéséről alkotott 1870: XLII. t.-cz. végrehajtása tárgyában június hó 15-én Pelsőczön tartott közgyűlés küldöttséget bíz meg, hogy az e czélból összehívandó közgyűlésre kidolgozott tervezetet terjeszszen elő. Az elkészített tervezetek a szeptember 4-én tartott közgyűlésnek bemutattatván, a bizottság a közigazgatás állandó székhelyéül Pelsőczöt ajánlja. A vármegye lakossága 174,303 lélekből állván, a bizottság javasolja, hogy a bizottmányi tagok száma 350-ben állapíttassék meg. A közgyűlés a javaslatot elfogadja, a kishonti járást rimaszombati járásnak nevezi el, a jelenlegi járási beosztást - az azóta alakított garami kivételével - megállapítja és elnevezi. Pápocs községet a nagyrőczeiből a rimaszombati járásba helyezi át, a szkárosi, balogi és ratkói választókerületek beosztását pedig átalakítja.

Ezt követte a november 14-én tartott közgyűlés, a melyen a vármegye fájó szívvel veszi tudomásul régi intézményeinek és jogainak megnyirbálását. Ekkor tárgyalják ugyanis a belügyminisztériumnak ez évi október hó 19-ről 23816. szám alatt kelt, a köztörvényhatóságok rendezésére s az új közigazgatási beosztásra és eljárásra vonatkozó rendeletét, mely a szolgabirói járások felosztását, a tiszti, segéd-, kezelő- és szolgaszemélyzet létszámának, a fizetés mennyiségének és a napidíjak fokozatos megállapításának tervezetét módosítja, a központi árvaszék szervezését és az árvaszéki ügyeknek a törvényszéktől leendő átvételét kimondja. Elrendeli a választókerületek új megalakítását, az állandó választmány szervezését, a választói névjegyzékek 575összeállítását, a legtöbb adót fizetők névsorának megállapítását és a megyebizottsági tagok számát 348-ban állapítja meg. Ehhez képest a legtöbb adót fizetők névjegyzéke 174-re szállíttatik le és 174 tag lesz választandó. A közgyűlés eleget tesz ugyan az új intézkedéseknek, de Szontagh Bertalan főjegyző indítványára aggodalmának és szomorú, fájó érzetének ád kifejezést.

1872-ben a vármegyében ismét a kolera és a tifusz lépett fel. Horkán ütött ki és a november hó 15-én tartott gyűlésen előterjesztett alispáni jelentés szerint e rövid idő alatt 529 embert ragadott el. Különösen sok áldozatot szedett a bánréve-füleki vasútvonalon dolgozó munkások közül. Ezek gyógyítása közben érte el a halál Kovács serkei körorvost, ki határt nem ismerő önfeláldozásával nagyon reá szolgált arra, hogy nevét itt feljegyezzük.

A fő- és alispán előterjesztésére ez évben keletkezett a vármegye inségalapja, melynek rendeltetése volt első sorban a járvány alkalmával felmerült gyógykezelési és orvosi költségeket fedezni és az éhinséget elhárítani.

Az Andrássy Gyula elnöksége alatt megalakult miniszteriumot a vármegye üdvözli. Ugyancsak felírat felterjesztését határozza el arra nézve, hogy II. Rákóczy Ferencz hamvai hazaszállíttassanak.

Az ez év április 22-én Pelsőczön tartott közgyűlésen iktatják be Fáy Gusztáv főispánt hivatalába és választják meg Szontagh Bertalant alispánnak. Beköszöntő beszédeiket egész terjedelmökben közöljük, mert az e beszédekben elhelyezett elvek és igéretek voltak alapkövei a jövő hasznos tevékenységének. A beiktatási ünnepély után Fáy Gusztáv a következő beszédet intézte a jelen voltakhoz:

,,Hajdan a főispánok béke és harczok idejében egyaránt kormányozták és vezényelték megyéjüket; a későbbi korban, az állandó katonaság felállítása után azonban, megszünteti had- vagy csapatvezérek lenni és többnyire más, fényes hivatalokkal összekötött minőségben őrködtek a megyék közigazgatása felett."

"Igen természetes, hogy a felügyelet gyakorlása sokkal kevesebb kötelességeket rótt reájuk és elégnek tartották, ha a beiktatási ünnepélyen kivül a három vagy gyakran több évre is elhalasztott tisztújítások alkalmával jelentek meg megyéjükben."

"Az 1870:XLII. t.-cz. sokkal szorosabbra fűzte a megye és a főispán közötti viszonyt és több kötelességgel ruházta fel. Ezen törvény szellemének tulajdonítható talán, hogy e reám nézve oly megtisztelő állást Ő felsége a magyar király kegyelméből elfoglalhatom, mert különben e helyet bizonyára sokkal kitünőbb és fényesebb állású egyéniség foglalta volna el."

"Talán elbizakodottság részemről annak kijelentése, hogy hosszú éveken át folytatott hivataloskodásom ideje alatt szerzett tapasztalataimmal reményem van ezen törvényből kifolyó kötelességeknek legalább mostan megfelelhetni. Azonban, miután ezen törvény szavai szerint a főispán a végrehajtó hatalomnak is képviselője, alkotmányos fogalom szerint pedig a kormány nem lehet másnak, mint a többségnek kifolyása, szükségesnek tartom e helyütt kijelenteni, hogy hazánk politikai többségének vezérelveit én is osztom és hazám boldogságát azoknak fenntartásával reménylem elérhetni."

,,De minthogy parlamentáris kormányformával ellátott országban magamagából foly, hogy a többség mellett kisebbségnek is kell lenni, én az ellenzék legális nézéteit is mindenkor tiszteletben fogom tartani."

"Ily nézetektől vezettetve foglalom el e megye főispáni székét és kérem a megye tekintetes közönségét, hogy hazafiúi bölcseségükkel nehéz feladatomban támogatni és becses barátságukban megtartani méltóztassanak."

A lelkesült éljenzés lecsilapulta után, Szontagh Bertalan, az újonnan megválasztott alispán tartotta székfoglaló beszédét: ,,Midőn az irányomban nyilvánult nagybecsű bizalom alapján e megye alispáni székét elfoglalom, elvonulnak lelkem előtt azon fényes tehetségekkel felruházott nagy hazafiak emlékei, kik e helyen elődeim valának. Engedjék meg a bizottsági gyűlés tisztelt tagjai, ha csekélységem érzetében hálám 576kifejezésére, s elfogultságomban keblem érzelmeinek hű tolmácsolására alkalmas szavakat nem találnék."

"Az alispáni hivatal kétségtelenül felette fontos és kitünő állás volt eddig is; a köztörvényhatóságok rendezéséről alkotott 1870-ik évi XLII. t.-cz. által azonban az eddiginél sokkal tágasabb jogkörrel ruháztatván fel, ebből kifolyólag sokkal nagyobb a felelősség és sokkal fontosabbak azon kötelezettségek is, melyek teendőihez tartoznak. Tudom, hogy alkotmányos életünk öt évi időköze nem volt elegendő arra, hogy századok mulasztásait pótolhassa; nagy és nevezetes kérdések várnak megoldásra, a belreformok terén legkivált, melyeknek szabadelvű kifejlesztésénél hazafias szellemben közreműködni kell."

"Tudom, hogy a fennebb jelzett törvény alapján megyénk belügyeit rendezni, a közviszonyokat megszilárdítani, s a községek czélszerű rendezésével az alkotmányosságnak újabb védoszlopot teremteni szükséges. Tudom végre, hogy a legüdvösebb törvények eredményes életbeléptetéséhez is, ha azt akarjuk, hogy azok a kellő sikert eredményezzék s mintegy a nemzet, vérébe menjenek át, kellő erély, észszerű óvatosság és tapintat kivántatik. És hogy a teendők ilyetén nagyszerűsége és sokoldalúsága mellett korlátolt szellemi tehetségeim tudatában mégis meghajlok a tisztelt bizottsági gyűlés akarata előtt s azoknak teljesítésére vállalkozom, teszem azt azon biztos reményben, hogy e megye bizottságának hazafias érzületű tagjai, közreműködésüket s bölcs tanácsaikat tőlem megvonni nem fogják; teszem azt azon hitben, hogy a közjogi pártok - melyek nélkül alkotmányos élet nem is képzelhető - a politikával szorosabb összefüggésben nem álló közügyek mikénti elintézéséből nem fognak politikai tőkét csinálni akarni, hanem kerülve a pártviszályt és személyes gyűlölködést, vállvetve s egyértelműleg igyekezni fognak szeretett hazánk s e megye javát előmozdítani; teszem azt végre azon komoly elhatározással, hogy a törvényben megszabott kötelességeket híven és ernyedetlen szorgalommal teljesítve, a hivatal adta jogokat soha másra, mint hazám és megyém boldogítására s anyagi úgy, mint szellemi felvirágzásának fejlesztésre, használni nem fogom."

"Tisztelt bizottsági gyűlés! Zsenge ifjúságom első évei óta, mint a közügynek egyszerű harczosa, működtem a közélet mezején. Megtörténhetett, hogy a küzdelmek hevében olykor élesebb fegyvereket is használtam, a mi az ügy közkatonájának megbocsátható, a melyeknek használata azonban jelen hivatalos állásomban megengedhető nem lehetne. - Midőn tehát a multra nézve kegyes elnézésöket kérném, ünnepélyes igéretet teszek, hogy jövőre mint bíró az igazság, törvény és részrehajlatlanság, mint a tisztikar feje, a szelídség, éber őrködés, jó példa és buzdítás, végre mint elnök a pártatlanság, higgadtság és vélemény-türelem fegyvereivel fogok igyekezni a jó sikert kivívni és biztosítani."

"Minthogy azonban jól tudom, mikép korlátolt szellemi tehetségeim mellett a jó szándék csak úgy teremheti meg az üdvös gyümölcsöket, ha a bizottsági közgyűlés tisztelt tagjai engem hivatalos teendőim közben hazafias érzelemmel támogatni s atyai bölcs tanácsaikkal éltetni meg nem szünnek, a közügyek intézése körüli nagybecsű közreműködésöket tehát hódoló tisztelettel kérve, az irányomban nyilvánult kitüntető bizalmat ismételve, hálás érzelemmel megköszönöm s magamat továbbra is megtisztelő baráti érzelmeikbe ajánlom."

Az augusztus hó 26-án tartott közgyűlés alkalmával dobszó zavarta meg a tanácskozást. A bizottsági tagok kiváncsian siettek ki a gyűlésteremből és nagy meglepetésökre a jolsvai 51-ik honvédzászlóalj 3-ik századát találták tisztelgésre felállítva a megyeház udvarán. A század vitéz kapitánya, a szász eredetű, de magyar érzelmű Peile Sándor előlépett, a főispán és a bizottság tagjai előtt tisztelgett s előadta, hogy gyakorlatot végezvén, a polgárság és a katonaság között fennálló jó viszony megszilárdítása okából kivánták magukat bemutatni. A főispán szép szavakkal köszönte meg a vármegye nevében e figyelmet, mire a honvédek háromszor éltették a királyt, a hazát és a vármegyét. A szép, hazafias jelenetet azután nagy lakoma követte.

Nagyon felizgatta ez évben a kedélyeket az a sajnálatos esemény, hogy az országgyűlési képviselőválasztások megejtése alkalmából, a rimaszécsi választókerületben, a hol Szakall Antal Deák-párti és Sárközy Gyula szélső baloldali jelöltek állottak egymással szemben, a kirendelt katonaság fegyvert volt kénytelen használni. A szavazás és küzdelem hevében, a pártok, egyes izgatók bujtogatására, megtámadták a katonaságot, sőt a választási helyiségbe is betörtek, a szavazási jegyzéket széttépni és az egész választási aktust megakadályozni akarták. A választási elnök: Csider Károly rimaszombati ügyvéd, az utolsó pillanatban a kirendelt katonaság parancsnokát a rend helyreállítására szólította fel, mire ez tüzet vezényelt. A helyszenén 6 halott maradt; ezeken kívül 8 sebesült szintén meghalt és 5 súlyosan, 10 pedig könnyen sebesült meg. A szomorú esetet az augusztusi gyűlés tárgyalja és az elhaltak özvegyei és árvái felsegélyezésére és a sebesültek ápoltatására gyűjtést nyit. A nyomozással a rimaszombati kir. törvényszék bízatott meg.

Az 1872. évi tisztújításon megválasztattak a következők: alispán iglói Szontagh Bertalan, főjegyző Ujházy Lajos, első aljegyző Beke László, főügyész Abonyi Pál, főorvos Paczek Mór, főmérnök Beliczay László, főpénztárnok Széplaky Lajos, főlevéltárnok Lubik Ödön, segédje Badinyi Károly. Árvaszéki elnök Török Bálint, ülnök Zeheri Gábor, Szoboszlay Ferencz, jegyző Nagy Mihály, központi gyám Dancs Gyula, főszámvevő id. Török László, közig. iktató Rajtsok Samu, kiadó Lengyel Ferdinánd, árvaszéki iktató-kiadó Dienes János. Irnokok: Győry Frigyes, Osvald Kálmán, Kalocsay Lajos, Stelkovics István. Rozsnyó járási főszolgabíró Sebők Pál, segédszolgabíró Kriston László, csendbiztos Somogyi Károly. A nagyrőczei járásban főszolgabiró Maléter Ede, segédszolgabiró Bartoffi István, csendbiztos Markus Aurél. A rimaszombati járásban főszolgabiró Kubinyi Gusztáv, segédszolgabiró Ossko Lajos, csendbiztos Chlebovics József. A rimaszécsi járásban főszolgabiró Sándor Béla, segédszolgabiró Pongrácz László, csendbiztos Okolicsányi István. A tornallyai járásban főszolgabiró Fáy Barna, segédszolgabiró Batta Sámuel; csendbiztos Bőröndy Károly, megyei állatorvos Lehoczky Márton.

1873 április végén költözik ki a törvényszék a vármegyeházából, míg a járásbiróság a 80-as évekig tovább is ott marad.

Az 1874 április 20-án Pelsőczön tartott közgyűlés tudomásul veszi, hogy a kolera és tifuszjárvány végleg megszünt és 9624 beteg közül 4451 esett áldozatúl. Dr. Paczek Mór megyei főorvosnak buzgó, odaadó munkásságáért Ő felsége a Ferencz József-rend középkeresztjét adományozta. Az inségalapból ez alkalommal 5277 frt gyógyítási költséget utalványoztak ki. Ez a közgyűlés tárgyalta a nagyrőczei emlékiratot is az ottani pánszláv gimnázium nemzet ellenes üzelmei és az intézet megszüntetésére teendő intézkedések ügyében. A kiküldött bizottságnak, Czékus István ág. ev. szuperintendens erélyes beavatkozásának és Mihalik Dezső Coburg herczegi uradalmi ügyész hazafias közreműködésének sikerült ez iskolát feloszlatni s e fekélyt a haza testéből kiirtani. Mihalik Dezsőt érdemei elismeréséül királyi bizalom és kitüntetés is érte, mert "ploszkói" előnévvel a magyar nemességet nyerte el. (Az iskola történetéről más helyen bővebben irunk.)

A deczemberi közgyűlés az eladósodott köznép sanyarú helyzetének megvizsgálására Sziklay Ede, Latinák Rudolf, Hegyessy Sándor, Jankó Miklós, Borbély László, báró Nyáry Jenő, Török Bálint, Farkas Ábrahám és Bornemisza László bizottsági tagokból és az illető járási főszolgabirákból álló bizottságot küld ki és a Bukovinában élő 30,000 csángó visszatelepítése iránt a képviselőházhoz feliratot intéz. Az 1875 május 24-én tartott közgyűlés az eladósodott nép helyzetének javítása czéljából teendő sürgős intézkedések elrendelése, illetőleg az uzsoratörvény megalkotása végett a belügyminiszteriumhoz feliratot intéz.

A Deák Ferencz halálával a nemzetet ért csapást Gömör vármegye is mélyen megérezte. Fájdalmának külsőleg azzal adott kifejezést, hogy temetésén a vármegye 70 tagu küldöttsége vett részt, hogy Rimaszombatban gyász-istentisztelet tartását rendelte el, a ravatalra koszorút helyezett és hogy a nagy férfiúnak, mint a vármegye volt táblabirájának arczképét a 578gyűlésterem számára megfesttette. Úgy ezt, mint Szentiványi Károly arczképeit az 1877 márcz. 19-én és 20-án megtartott gyűlésen leplezték le ünnepélyesen.

Az 1878 április 15-én tartott gyűlésen leplezik le Draskóczy Sámuel és Szentmiklóssy Antal volt alispánok arczképeit. Szontagh alispán és Bornemisza László első aljegyző magas színvonalon álló beszédekben emlékeznek meg az ünnepeltek hazafias érdemeiről.

Az 1879. év a vármegyére ismét szomorúságot hozott. Ez évben a Sajó-völgyén óriási jégvihar pusztított és a hivatalos bejelentés szerint 461,567 frt kárt okozott. 3385 lélek nézett a pusztúlás elé. A vármegye június 30-án tartott gyűléséből élelem és vetőmag kiosztása iránt intézkedik. Egyben elrendeli a könyöradomány-gyűjtést, e czélból megkeresi az összes hazai törvényhatóságokat, azon kivül a kormánytól 30 ezer frt kamat nélküli államkölcsönt kér.

1880-ban az alispán bejelenti, hogy József főherczeg szemleútjában Gömör-Kishont vármegyét is meglátogatni óhajtja. A vármegye augusztus 25-ikén küldöttséget meneszt Tornallyára a főherczeg fogadására. A küldöttség tagjai a magas vendéget saját fogataikon kísérik Jolsvára.

Az ez évi október 7-én tartott rendkivüli gyűlésen már megnyilatkozik az az óhajtás és megindul a mozgalom, hogy a vármegye székhelyét Rimaszombatba tegyék át, a pelsőczi székházat pedig kórházzá alakítsák át.

Az 1881-ik év örvendetes eseményt hoz a hazára és a vármegyére. Az április 25-iki gyűlésen értesül a vármegye arról, hogy Rudolf trónörökös, Stefánia főherczegnővel történt egybekelése alkalmából, a vármegye küldöttségét és hódolatát Budapesten a királyi várpalotában május hó 19-én d. e. 11 órakor fogja fogadni. A vármegye, legbensőbb üdv- és szerencsekivánatait átadandó, küldöttséget küld ki, mely Fáy Gusztáv főispán vezetése alatt a következő tagokból állott: Szontagh Bertalan alispán, gr. Andrássy Manó, gr. Serényi László, gr. Forgách Gyula, br. Nyáry Sándor, Erőssy Lajos, Gömöry János, Szontagh Pál, Csider Károly, Jankó Miklós, Szentiványi Árpád, Szakall Antal, Hevessy Benedek, Ragályi Gyula, Radvánszky Károly, Szentmiklóssy Aladár, Czékus István ág. ev. szuperintendens, Hoffmann Vendel kanonok, Szentpétery Sámuel ref. lelkész, Fáy Barnabás, Farkas Ábrahám, Fáy Viktor, Hámos László, Hegyessy Sándor, Molnár József, Hevessy Bertalan, Schlosser Albert, Meskó Sámuel, Szabó György, Sthymmel Sámuel, Bornemisza László.

Már az ez évi szeptemberi gyűlésben indítványozza Ragályi Gyula, hogy a vármegye székhelyét Rimaszombatba helyezzék át. A vármegye azonban ezen az űlésen az indítvány érdemleges tárgyalásába még nem bocsátkozott.

1882-ben következtek be a vármegye törvényhatósági életében azok az intézmények, a melyeknek alapján a jelenkori rendszer és politikai élet kifejlődik. Friss emlékezetben vannak még azok az intézkedések, a melyek a vármegyében történtek és azok a kiadványok, melyek a gyűlésteremből napvilágot láttak. Az azóta lepergett 20 év alatt a vármegye közigazgatása lényegileg nem változott, csak az 1903. év folyamán életbelépett egyszerüsítés, a vármegyei számvevőségeknek és pénztáraknak állami kezelésbe vétele ütött azon rést.

A január 28-án Pelsőczön tartott közgyűlésben olvastatott a m. kir. belügyminiszter rendelete, mely szerint Dernő, Hárskút, Kovácsvágás, Lucska, Barka, Borzova és Szilicze volt tornamegyei községek Gömörmegyéhez csatoltattak. A vármegye örömmel fogadja kebelébe a régente különben is ide tartozott községeket és az átkebelezés iránt intézkedik. Szilicze, Borzova, Szalócz és Vigtelke egy körjegyzőségbe egyesíttetnek, mely azonban az állami anyakönyvi törvény életbeléptetésével megszünt. Ugyanekkor felhívja a m. kir. belügyminiszter a vármegyét, nyilatkozzék az iránt, hogy Rimaszombatban vagy Pelsőczön óhajtja-e a székhely véglegesítését? Az ellentétek kiegyenlítése érdekében e kérdés tárgyalását a legközelebbi tavaszi közgyűlésre halasztja el az űlés. - Gróf Károlyi Gyula felhívására a vármegye megalakítja a "Vörös kereszt" egyesületet s ahhoz 100 frtos alapítványnyal járul. Véglegesen elhatározza és elrendeli a közgyűlés a vármegyei közkórház felépítését és annak a jövő év tavaszán való megkezdését.

Ez évben néhany ügybuzgó és áldozatkész férfiú részéről megindult mozgalom következtében, művészeti és régészeti kiállítást rendeztek Rimaszombatban, 579az akkor üres tűzérlaktanya öt termében. A kiállítás czélja a gömörmegyei múzeum megalapítása volt. Ez sikerült is és Szontagh Bertalan alispán elnöklete alatt megalakult a múzeum-egyesület.

Az 1883. évi márczius hó 28-án tartott gyűlésben tárgyalja a vármegye a székhely kérdését. Az állandó választmány javaslata az volt, hogy a jelen gyakorlat ideiglenesen fenntartassék s ennek jóváhagyó tudomásvételére a belügyminisztert felkérjék. A javaslat előterjesztése után azonban 22 tag írásbeli indítványt adott be, a javaslatnak névszerint való szavazással leendő eldöntése czéljából. Szavazás alá került tehát a következő kérdés: elfogadja-e a közgyűlés az állandó választmány véleményét igen vagy nem? A szavazás megejtetvén, igennel szavazott 131 bizottsági tag, nemmel pedig 156; tehát 25 szótöbbséggel az állandó választmány véleményét elejtették. Azután szavazás alá került az a kérdés: állandó székhely Rimaszombat, igen vagy nem? mire igennel szavazott 160 bizottsági tag, tehát az összes jelenvoltak. Ez a szavazás döntötte el végleg a székhely sorsát, megszüntette a versenyt Gömör és Kis-Hont között s megalapította Rimaszombat város jövőjét.

A vármegye feliratot intéz a kormányhoz, hogy a Turóczszentmártonban megjelenő, Gömör vármegye területén is elterjedt és a megyebeli tótokat bujtogató hazaellenes tót lapoktól a posta szállítást vonja meg és tegye e lapokat ártalmatlanná. Hasonló átiratot intéz az összes törvényhatóságokhoz pártolás czéljából.

A nemzeti pénztár 852 frt 66 kr. kamataiból - a melynek 12,000 frtos tőkéjét az alkotmány felfüggesztése alatt Miklovics Ferencz őrizte magánál elrejtve, - a magyar nyelv terjesztésével és tanításával érdemeket szerzett néptanítók jutalmazására 620 frtot és magyar olvasó- és énekes-könyvek bevásárlására 232 frt 66 krt fordít a vármegye. Érdemesek és méltók a jutalmazottak arra, hogy neveiket ide iktassuk: Jurin Samu jolsvai ág. ev., Molnár Alajos fazekas-zsaluzsányi róm. kath., Hüvössy Mátyás keczegei ág, ev.; Lukács Péter rochfalai ág. ev.; id. Nagy Lajos csetneki ág. ev.; Pomikala Mihály dobsinai r. kath.; Scholcz Ádám nyustyai ág. ev.; Prúnyi Pál gócsi ág. ev.; Pinka Károly polonkai r. kath.; Suhajik János dusai ág. ev.; Kicsiny Gusztáv mnisányi ág. ev.; Novák Samu lubenyiki ág. ev.; Horváth József polonkai r. kath., Mikulás János gencsi ág. ev.; Kruspér László henczkói ág. ev. és Jankó Lajos miglészi ág. ev. tanítók. Ezeken kívül többeknek elismerését és dícséretét fejezte ki a vármegye.

Az 1883. év márczius hó 20. és 21-én tartott gyűlést már a rimaszombati székházban tartják meg és e gyűlés jó auspicziumok között folyt le, mert azon azt a hazafias határozatot hozzák, hogy a kormányt a hazafiatlan "Szlávia" kölcsönös biztosító-intézet kitiltása iránt megkeresik.

1884-ben Putnok és Héth községek Borsod vármegyéhez leendő csatoltatásukat kérték, de a kormány a kérelmet megtagadta. Ép úgy megtagadta a rimaszécsi járásbiróságnak a Feledre való áthelyezés iránti kérvény teljesítését is.

1886-ban ismét nagy szomorúság érte a vármegyét, a köztiszteletnek és szeretetnek örvendő alispán halálával. A januáriusi gyűlésen veszi hivatalosan tudomásul a vármegye közönsége e szomorú esetet és Ujházy Lajos főjegyző a jelenvoltak mély megilletődése mellett búcsuztatja el. A vármegye fájdalmas részvétét jegyzőkönyvbe iktatja, a gyászoló családhoz részvétiratot intéz, végül Hevessy Bertalan indítványára elhatározza, hogy arczképét a megye gyűlésterme számára megfesteti.

A márczius 29., 30. és 31-én tartott rendes tavaszi közgyűlésen volt az alispánválasztás. Négy pályázó jelentkezett: Ujházy Lajos főjegyző, Bornemisza László tb. főjegyző, Máriássy Andor és Hevessy Bertalan. A szavazás megejtetvén, a beadott 302 szavazatból 4 Ujházy főjegyzőre, 134 Bornemisza László tb. főjegyzőre, 64 Máriássy Andorra és 100 szavazat Hevessy Bertalanra esett. Mivel egyik jelöltnek sem volt általános szótöbbsége, Bornemisza László és Hevessy Bertalan között új szavazás rendeltetett el, a melynek eredményeként a beadott 266 szavazat közül 152 Bornemisza Lászlóra, 114 pedig Hevessy Bertalanra esvén, minaji Bornemisza Lászlót kiáltották ki nagy éljenzések között Gömör-Kishont vármegye alispánjává.

580A lelkes hangulat közepett az új alispán a következő lendületes beszéddel foglalta el alispáni székét:

"Tekintetes megyebizottsági közgyűlés, méltóságos főispán úr! A szólás teljes hatalmának birtokában kellene lennem, hogy életem e legszebb pillanatában ajkam hű tolmácsa lehessen érzelmeimnek. De mint a hegyi forrás kristálytiszta vizének gyöngén csörgedező ere biztos útat talál a hajókat emelő folyamok hullámárjában, úgy azt hiszem, gyönge szavakban kifejezett hálás köszönetem is megnyeri a szíves méltánylást kegyes jóindulatuk előtt. Fogadják azért ez egyszerű, de szívből eredő szavaimban őszinte köszönetem kifejezését azon megtisztelő bizalomért, melyet épen az imént csekély személyem irányában oly érdemen felül kitüntetőleg nyilvánítani kegyesek voltak."

"Midőn e helyről elsőízben felszólalni szerencsém van, nem tarthatom sem idő-, sem alkalomszerűnek, részletekre kiterjedő programmszerű fejtegetésekkel becses türelmüket igénybe venni, de nem mulaszthatom el, hogy már ez alkalommal főbb vonásokban kifejezést ne adjak azon nézeteimnek, a melyek hivatalos tiszti pályámon tevékenységemben vezérelni fognak."

"A törvényhatóságok hatásköre az utóbbi két évtized alatt, törvényes intézkedések következtében, lényeges és gyökeres változásokon ment keresztül. Azonban ezen változott és korlátolt hatáskör mellett - habár hatalmas tényezőnek tartom is a közélet és a politikai élet terén, - nem lehet meg azon irányadó befolyásuk, mint a multban volt és e változásnak szükségképeni következménye az, hogy a megye első tisztviselőjének állása ma egész más szempontból mérlegelendő."

"A hatáskör változása mellett gyökeresen megváltozott a közigazgatási eljárás is. Anyagi törvényes intézkedések alapján, határozott alaki szabályok határolják rendes menetét. A megyei közigazgatás ennek következtében nem lehet - mint a multban - sem a megye első tisztviselőjének, sem az intézők nézeteinek mintegy kinyomata. Nem egyéni nézetek, befolyások és elhatározások vezényelhetik irányát, ismeretét, hanem a törvényes intézkedések."

"Miután pedig határozott meggyőződésem, hogy a törvényes intézkedések jótékonyságának egyrészről, követelményeinek másrészről, egyenlően ki kell terjedni és kötelezőnek kell lenni a törvényhatóság összes lakosaira, személy-, vagyon- és rangkülönbség nélkül, a megyei alispáni állást sem politikai párthoz, annál kevésbbé hitfelekezeti nézethez kötöttnek nem tarthatom s ebből kifolyólag mulaszthatatlan kötelességemnek fogom ismerni minden időben és minden körülmények között a törvényes intézkedéseket személyes érdekeken és politikai párttekinteteken felül állva, részrehajlást nem ismerő igazsággal, legjobb meggyőződésem szerint végrehajtani."

"Mindig volt bennem határozottság és erkölcsi erő, hogy nézeteimnek a politikai kérdésekben nyilt és őszinte kifejezést adjak; ezt tenni jövőben is fogom; de lesz és van bennem az erkölcsi érzetnek és alkotmányos érzületnek oly foka, hogy alispáni hivatalos állásom befolyását, politikai nézeteim érvényesítésére felhasználni nem fogom."

"Tántoríthatatlan híve voltam, vagyok és leszek a törvény által biztosított, alkotmányunk alapján álló erélyes, magyar, nemzeti politikának, miután ezt állami életünk létfeltételének tartom; ennélfogva minden oly törekvést és mozgalmat, mely az állami törvényes kötelék és rend megbolygatására irányul, - habár ezt törvényes látszattal bíró czélzatok leple alatt teszi is, - a legerélyesebben, minden törvényes eszköz és hivatalos állásom és befolyásom érvényesítésével elfojtani és megtorolni mulaszthatatlan kötelességemnek fogom ismerni."

"A megyei közigazgatás terén az önkormányzati rendszernek az képezvén áltálánosan elismert előnyét, hogy mindazon ügyekben és hatáskörben, melyek a törvényhatóság közönségét érdeklik, a többség nézete találjon érvényesülést, e tekintetben tehát kötelességemnek tartom, hogy - saját egyéni nézeteimtől is eltekintve - a megyebizottsági közgyűlési határozatoknak, a részletekre kiterjedő pontossággal, erélyes végrehajtója legyek; de másrészről mulaszthatatlan kötelességemnek fogom tekinteni, hogy a törvényhatóságnak törvényes jogait bárhonnan eredhető támadások ellenében is, teljes erőmből megóvjam és sértetlenül fentartsam; a törvény és szabályrendelet 581által alispáni hivatalos hatáskörömbe utalt ügyekben pedig, a törvény alapján, legjobb meggyőződésem szerint, lelkiismeretes részrehajlatlansággal párosult méltányossággal eljárni, kötelességemnek ismerendem."

"Az előadottak alapján, midőn így hű őre kívánok lenni a törvényhatóság törvényes jogainak, részrehajlatlan, igazságos és becsületes végrehajtója a törvényes intézkedéseknek, erélyes és igazságos ellenőrzője a megyei közigazgatásnak; reménylem, hogy ebbeli törekvésemtől és tevékenységemtől addig, míg az szeretett megyém érdeke, a közjó előmozdítására és közigazgatásunk előnyére irányul, becses támogatásukat és közreműködésüket megvonni nem fogják."

"Valóban, erőim gyengeségének tudatában, a tisztemmel járó feladatok nehézségével szemben el kellene csüggednem, mert elvégre is az egyéni akarat és tevékenység önmagában gyenge megküzdeni a közélet különböző irányú áramlatával, ha nem élne lelkemben azon tudat, hogy midőn bizalmukkal megtisztelve e díszes állásra felemelni kegyesek voltak, bennem a közügynek buzgó, önfeláldozó munkását kívánták a tevékenység nagyobb terére állítani, hogy kegyes jóindulatú támogatásuk által a közbizalomtól erőt és buzdítást nyerve, erélyes és becsületes vezetője lehessek és legyek a megyei közigazgatásnak. És hogy ezen érdemem fölötti kitüntető bizalomnak teljes erőmből megfeleljek és azt ügybuzgó működésemmel megháláljam, fogja hivatalos pályámnak egyedüli czélját és önérzetes becsvágyát képezni."

"Ezen hitben és reményben bízva: hogy szilárd elhatározásom; lankadatlan buzgalmam és becsületes törekvésem, kegyes jóindulatú támogatásukkal és tisztviselőtársaimnak évek során mindig és változatlanul igazolt, tevékeny, ügybuzgó működése mellett a sikeres eredményt - ha nehéz küzdelmek után is - elérendi, teljes megnyugvással tekintek a jövőbe és magamat továbbra is kegyes jóindulatukba és barátságos szíves hajlamaikba ajánlom."

A nagy tetszéssel fogadott lendületes beköszöntő beszéd után a megüresedett első aljegyzői állásra Lukács Géza aljegyzőt, jelenlegi főjegyzőt emeli a közbizalom, az ő helyére pedig Máriássy László jelenlegi árvaszéki helyettes elnököt ülteti.

Az októberi gyűlésen Borsod- és Nógrád vármegyék díszküldöttségének jelenlétében ünnepli meg a vármegye szeretett főispánja, Fáy Gusztáv közszolgálatba lépésének 50-ik évfordulóját. Ez alkalomból a vármegye több mint 2000 frtot gyűjtött össze és az ünnepség emlékére ezt az összeget "Fáy Gusztáv-alapítvány" czímen a nemzeti pénztárhoz csatolni határozza, mely alapot az ünnepelt, főispán még 500 frttal megtold. Az alapítvány czélja a magyar nyelv tanításában legnagyobb buzgalmat kifejtett és eredményt elért néptanítóknak valláskülönbség nélkül leendő megjutalmazása.

Az 1889 február hó 18-án tartott rendkívüli gyűlésen megdöbbenéssel s az igazi részvét mély fájdalmával iktatja a vármegye jegyzőkönyvébe Rudolf trónörökös váratlanul bekövetkezett elhunyta fölött érzett igaz, őszinte részvétét és hódolatteljes részvét-feliratában igyekszik a királyt és az uralkodó családot megvigasztalni.

Az ez évi júl. hó 8-án tartott közgyűlésben határozzák el a pelsőczi ingatlanoknak 16,000 frton leendő eladását.

A következő, 1890. évben már gróf Andrássy Gyula koporsója felett könnyezik a nemzet és a vármegye. Benső, fájdalmas részvétét a gróf Andrássy Manóhoz, mint a család fejéhez menesztett küldöttséggel fejezi ki és elhatározza, hogy az elköltözött nagy férfiú arczképét gyűlésterme számára megfesteti.

Az októberi közgyűlés mély megilletődéssel veszi tudomásul, hogy érdemekben megőszült, szeretett főispánja, fái Fáy Gusztáv lemondott. A gyűlés szűkebbkörű bizottságot küld ki, hogy a búcsuzó főispán előtt a vármegyének a veszteség fölött érzett mély sajnálatát tolmácsolja. Majd a tisztikar járul a távozó főispán elé, hogy atyai gondoskodását és bölcs vezetését megköszönje. A főispáni szék árván maradván, még e gyűlésben Bornemisza László alispán veszi át a vármegye kormányzatát s azt majd egy teljes évig.

582Az ez után következő idők már az újabb, modern közigazgatásnak a történetébe vágnak. Előtérbe lép a bürokratizmus és a forma, mely a lényegnek, az érdemnek mindenütt győzelmes ellensége. Halomra lepi el a vármegyét a sok miniszteri rendelet, a melyeket végre kell hajtani. A vármegye kénytelen munkáját fokozni és alkotni a sok szabályrendeletet.

A közutakról és vámokról, a honvédségről, az állami elemi iskolák felállításáról, az ipari és gyári alkalmazottak betegsegélyezéséről, a tanintézetek és kisdedóvók tanítóinak, özvegyeinek és árváinak gyámolításáról alkotott és életbeléptetett törvények és az ezek végrehajtása tárgyában kiadott miniszteri rendeletek végrehajtása a vármegyének sok és nehéz munkát ad.

1891-ben nevezi ki ő felsége pelsőczi Hámos Lászlót, a vármegye kiváló és népszerű férfiát főispánná. Június hó 3-án iktatják be főispáni székébe. A vármegye előkelőbb családainak tagjaiból alakított lovas banderium és hosszú kocsisor kísérete mellett vonul be Tornallyáról Rimaszombatba, hol a Hevessy Bertalan vezetése alatt kiküldött díszküldöttség hívja meg a beiktató közgyűlésre. A szokásos eskütétel után, Lukács Géza akkori első aljegyző (ma főjegyző) szép beszéddel üdvözli, mire az új főispán a következő beszéddel tartja meg székfoglalóját:

"Tekintetes megyei törvényhatósági közgyűlés! Midőn ő császári és királyi Felsége, Magyarország apostoli királyának kegyelméből és a magyar kormány bizalmából Gömör-Kishont törvényesen egyesült vármegye főispáni székét elfoglalom és a megye kormányzatát átveszem, mindenekelőtt fogadják őszinte köszönetemet azon szíves fogadtatásért, melyben részesíteni méltóztattak. Meg vagyok győződve arról, hogy ezen kitüntetés nem személyemet, de azon állást illeti, melyet elfoglalni szerencsém van."

"Örömmel és bizodalommal foglalom el Gömör-Kishont vármegye főispáni székét, melyet nagyérdemű hivatalbeli elődeim, Szentiványi Károly, az Andrássy grófok, Fáy Gusztáv és előbb számosan, kiválóan töltöttek be, a kiknek példáját követni legfőbb óhajtásom. Előttem álland közvetlen elődöm, méltóságos Fáy Gusztáv úr, hosszú ideig tartó bölcs és tapintatos kormányzatával, mely idő alatt általános volt a megelégedés. Örömmel foglalom el ezt a széket, mert azon vármegye kormányzatát veszem át, melynek hű fia voltam és maradni kívánok. Bizalommal, mert érzem, hogy Gömör-Kishont vármegye közönsége, a hazaszeretettől, a király iránti hűségtől és alkotmányos érzelemtől vezéreltetve, elősegítend nemes törekvéseimben, - bizodalommal, mert tisztikara e vármegyének olyan, mely elődeit és önmagát, jó hírnevével az ország legelső tisztikarainak sorába emelte és tudom, hogy jó hírnevét ezentúl is mindenkor meg fogja tartani."

"Ezen tényezők által támogatva, örömmel és bizodalommal léphetek azon nehéz ösvényre, a melyen haladnom kell, hogy az őrködésemre bízott vármegye közigazgatása jó legyen; és hogy ezt megvalósíthassam a törvény által előmbe írt határon belül, összes erőmet a megye szolgálatának fogom szentelni, - minden cselekedeteimben a legigazságosabban és részrehajlatlanul fogok eljárni, minden felügyeletemre bízott munkaerőt részrehajlatlanul birálandok meg és használandok fel, hogy a közigazgatásnak valamennyi ága virágzó, és a törvényeknek megfelelő legyen."

"Őrködni kívánok - és főispáni állásomnál fogva őrködni tartozom - mindnyájunknak legfőbb kincse, a magyar állam egységének sérthetetlensége fölött és azt bármely támadás ellen, minden törvényes eszközzel meg fogom védeni. Szükségünk lévén művelt és hazafias népességre, őrködni kívánok a népoktatási törvény hazafias és helyes betartása fölött, hogy népünk vallásos nevelése, hazaszeretete, a király iránti hűsége és a törvények tisztelete már az iskolákban biztosíttassék. Őrködni fogok a közbiztonság, közegészség és közgazdaság fölött, mely három tényező a nagy és erős állam létesítésére elkerülhetetlen, őrködni fogok és őrködnöm kell a többi közigazgatási ágak pontos és helyes ellátása fölött, melyekhez tartoznak a gyám- és árvaügy, a szegény- és cselédügy, a közúti és a közlekedési ügyek, a katona-ügy és az annyira a nép érdekébe vágó adóztatási ügyek, a közigazgatásra bizott igazságszolgáltatás, a kisebb polgári peres ügyekben; őrködni kívánok városaink közigazgatásának kifogástalan ellátásáról és jogaikat megóvni leghatározottabb törekvésem leend."

583"Óhajtom vármegyémben a teljes jogegyenlőséget és a vallásszabadságot, boldognak fogom magam érezni, ha megyém mindezen ügyeiben a jogrend és jogbiztonság fog uralkodni s ha a magyar hazának azon része, melyet Gömör-Kishont vármegyének neveznek, vezetésem alatt, szívvel-lélekkel, érzelmeiben magyar, viszonyaiban rendezett és megelégedett lesz."

"Ezeknek a feladatoknak a megvalósítása érdekében kérem a megye tisztelt közönségének jóindulatú támogatását, biztosítván határozott igyekezetemről és akaratomról, hogy azt kiérdemeljem. És midőn mindig, mindenkit barátságos érintkezés által fogok törekedni kötelessége teljesítésére vezetni, komoly elhatározásom a kitűzött czélt minden rendelkezésemre álló eszközzel elérni."

"Szívből kívánom, mit minden igaz magyarnak kívánni kell: viruljon fel Magyarország, éljen a király, a Gondviselés őrködjék Gömör-Kishont vármegye közönsége fölött!"

A nagy tetszéssel fogadott beköszöntő után a főispán erre a napra a közgyűlést bezárja és a vármegye ünnepi lakomára gyűl, melyen együtt ünnepel a vármegye színe-java, Rimaszombat székváros polgáraival.

A következő napon folytatva tartott közgyűlésen Bornemisza László alispán az ünneplésnek első perczét a kegyeletnek kívánván szentelni, fájó részvéttel emlékezik meg gróf Andrássy Manó, az első alkotmányos főispán és több ízben országgyűlési képviselő váratlan, gyászos elhunytáról. A vármegye közönsége fájdalmasan veszi tudomásul, őszinte részvétét jegyzőkönyvbe iktatja, a nemes gróf arczképét a gyűlésterem számára megfesteti s a gyászoló családhoz részvétiratot intéz.

Az 1892. évi május 10-én tartott közgyűlés elhatározza, hogy ő Felsége 25 éves uralkodói évfordulója alkalmából küldöttséget meneszt a hódoló felirat átadására. E küldöttség pelsőczi Hámos László főispán vezetése mellett a következőleg alakult: minaji Bornemisza László alispán, Lukács Géza tb. főjegyző, gróf Andrássy Géza, Kubinyi Géza, Szentiványi Árpád, Fáy Gyula, Bornemisza István, Putnoky Mór orszgy. képviselők, Podraczky István rozsnyói kanonok, Terray Gyula gömöri esperes, Nagy Pál esperes, Fáy Viktor, Draskóczy László, Hámos Aladár, id. Hegyessy Sándor, Hevessy Bertalan, Radvánszky Károly, Farkas Ábrahám, Samarjay János, Ragályi Ferencz bizottsági tagok és Szabó György rimaszombati polgármester. Egyben pedig felhívja az egyházi hatóságokat, hogy június 8-án hálaadó istentiszteletet tartassanak, míg az országos diszbandériumban leendő részvételre felhívást bocsát ki.

Az október 24-én tartott közgyűlésből a vármegye közönsége Kossuth Lajos nagy hazánkfiát 90-ik születésnapja alkalmából üdvözli és ugyanezen az ülésen köszönettel fogadja el néhai parnói Molnár Viktor kórházi alapra szóló 4000 forintos alapítványát. - A július hó 15-én tartott közgyűlésben Dapsy Vilmos és Marikovszky Gusztáv elhunyta alkalmából őszinte részvétét jegyzőkönyvbe iktatja. Miután pedig a Garam völgyében ismét inség mutatkozik, az inséget szenvedők felsegélyezésére 800 forint segélyt és 2085 forint kamatnélküli kölcsönt szavaz meg a vármegye vetőmag beszerzésére.

1893-ban az egyházpolitikai kérdések foglalkoztatják a vármegye közvéleményét. A márcziusi közgyűlésen már a vármegye is állást foglal és Török Bálint indítványára, Bornemisza László alispán tüzetesen indokolt előterjesztésére kimondja, hogy a kormány programmjába felvett egyházpolitikai kérdések keresztülvitelét helyesli és azoknak mielőbb leendő törvényre emelése érdekében a kormányhoz és a képviselőházhoz felír. Ugyancsak még e gyűlésből ír fel a vármegye a kormányhoz, hogy a hírlapok útján elkövetett pánszláv és román izgatásoknak, az ide vonatkozó törvény megváltoztatásával, gátat vessen. Ez év történetébe iktatjuk még, hogy a vármegye elveszíti egyik régi, puritán jellemű, szorgalmas munkását: Ujházy Lajos főjegyzőt, továbbá kisserjényi gróf Serényi László, Nagy Sámuel ny. kúriai biró és Radvánszky Károly megyebizottsági tagokat, kik a vármegyében mindenkor a közügyek szolgálatában az elsők között voltak. Ugyanez év vége felé indult meg a mozgalom a mai szolgabirói járások beosztása ügyében, az elhunyt főjegyző helyébe pedig nagy lelkesedéssel Lukács Géza első aljegyzőt választották meg.

5841894-ben Ő felsége Balassa-Gyarmaton a nagy katonai hadgyakorlatok alkalmával megjelenvén, a vármegye küldöttséget menesztett oda, melyet Ő felsége szívélyesen fogadott. A küldöttség tagjai voltak Hámos László főispán vezetése alatt: Bornemisza László alispán, Lukács Géza főjegyző, Podraczky István kanonok, Nagy Pál ev. ref. és Terray Gyula ág. ev. esperesek, gróf Andrássy Géza, Szentiványi Árpád, Bornemisza István, Fáy Gyula, Kubinyi Géza, Putnoky Mór, Ragályi Gyula és Fáy Viktor. Ez alkalommal a 6-ik hadtest, Madi Kovács László altábornagy vezénylete alatt Gömör vármegye területén gyakorlatozott.

A Kossuth Lajos nagy hazánkfia elhalálozásával a nemzetet ért nagy gyászban és veszteségben a vármegye teljes részvéttel osztozott, s ez év április hó 1-én a Budapesten megtartott gyász-szertartáson küldöttségileg képviseltette magát. A nagy halott ravatalára koszorút helyezett, szobrára 1000 koronát szavazott meg. Emlékét s érdemeit jegyzőkönyvbe iktatta és arczképének a gyűlésterem számára leendő elkészítését elhatározta.

1895-ben az új állami anyakönyvvezetéssel járó fontos intézkedések s ezzel együtt a községi és körjegyzői csoportok új beosztása és az állami anyakönyvi hivatalok szervezése veszi igénybe a törvényhatóság munkásságát. Ez évben szerveztetik az öt járáshoz engedélyezett még egy szolgabírói és a központban a 3-ik ülnöki, harmadaljegyzői és egy számtiszti állás.

Mély megdöbbenéssel értesül a vármegye László cs. és kir. főherczeg haláláról, és a főherczegi családhoz részvétfeliratot intéz. Ugyanekkor Fáy Gusztáv volt főispán és br. Luzsénszky Henrik elhunyta fölött is részvétét fejezi ki a vármegye és azt jegyzőkönyvbe iktatja.

Az 1896-iki millennáris év február 11-én tartott rendkívüli közgyűlése választja, meg az országos díszbandériumban résztvevőket és pedig vezetőül Farkas Ábrahámot, lovasokúl pedig Fáy Barnabást, Hámos Aladárt, Fáy Istvánt, Hanvay Józsefet, Farkas Zoltánt és Szeleczky Zoltánt s a költségekre 5000 forintot szavazott meg. A bandériumhoz csatlakozott még Maurer Oszkár és Nehrer László. Egyidejüleg kimondja a vármegye, hogy hazánk fennállásának ezer éves fordulóját a saját körében is impozánsan óhajtván megünnepelni, a rendezésre Bornemisza László alispán elnöklete alatt, Török János, Samarjay János, dr. Szabó Samu vármegyei bizottsági tagokat és Lukács Géza főjegyzőt küldi ki.

Ez évben indul meg az új megyei székház építésére irányuló mozgalom, melyről a márczius 18-án tartott gyűlés számol be. A Tompa-szoborbizottság is ekkor jelenti be, hogy Holló Barnabás a szobrot már elkészítette.

A millennáris díszközgyűlést május hó 12-én tartották meg nagy pompával, a teljesszámú megyebizottsági tagok jelenlétében. A közgyűlést Hámos László főispán a következő hazafias, szép beszéddel nyitotta meg:

"Tekintetes vármegyei közgyűlés! Hazánk ezer éves fennállását ünnepli a szegény és gazdag egyaránt. A lélekemelő ünnepekben magasztosan egyesült a nép és a király s mindnyájan hálaadó imával fordulnak a mindenható Istenhez a nemzetnek juttatott kegyelmekért. A haza minden polgára, Szent István koronájának minden hazafias érzelmű lakosa áldja az ősöket, hogy ezer év előtt megszerezték e szép hazát, Attila örökségét s hogy nemcsak megszerezték, de meg is tartották, ezer éves küzdelem, szenvedés, de sok dicsőség között is úgy, hogy meg nem fogyva, meg nem törve, teljes erőben élvezi hazánk az alkotmányos szabadságot, a melynek körében államisága teljesen elismert, minden téren pedig kulturális előhaladottságát bizonyítja be a bölcs, igazságos, jó király vezetése alatt!

Az ősöktől öröklött hagyományos, lángoló hazaszeretet vezérelte vármegyénket is mindenkor, az vezette elhatározásában, hogy a mai napra a díszközgyűlésre egybegyűljön, hogy állami létünk forduló pontján hálát adjunk, hogy annyi balszerencse közt is megtartotta hazánkat az Isten különös kegyelme és egyuttal igaz, szent fogadalmat tegyünk, miszerint egy ezredéves mult által ránk hagyott hazánkat mint legszentebb, legfőbb örökségünket fentartjuk, mit nem zavarhat meg azon körülmény, hogy egyes tévelygők nem vesznek részt a nemzet általános örömében. Magasztos érzelmek hozták ide az ünneplő közönséget. Ezen érzelmektől eltelve üdvözlöm az igen tisztelt bizottsági tagokat, az egész vármegye közönségét s azon fohászszal 585zárom be szavaimat hogy: Isten áldd meg a magyar nemzetet, a királyt, a vármegyét."

A zajos éljenzés lecsillapulta után a jelenvoltak a hálaadó istentiszteleteken vettek részt és azután folytatták a díszgyűlést, melyet Lukács Géza főjegyző a következő lelkes beszéddel kezdett meg: "Tekintetes vármegyei közgyűlés! A harangzúgás megszünte s hálaadó buzgó imánk elhangzása után remegő ajkakkal szólalok fel e valóban nagy ünnepélyen, mert tudom: erőm gyenge, méltó kifejezésben ecsetelni szivünk érzelmeit! A messze távolba kell tekintenünk, a népvándorlás korába, midőn kelet népe nyugat irányában tört elő, részben engedve más nemzet nyomásának, részben önszántából jobb hazát keresendő. E népáradatban látjuk a magyart bölcs Álmos vezérlete alatt a Kárpátok büszke ormán megjelenni; látjuk a harczedzett Árpád vezérlete alatt dúló csaták után új hazát szerezni. Vitéz nép volt ez, mely a műveltebb nyugat népei közé fészkelve, idegen szokás és ismeretlen nyelve mellett is magának fegyvere által tekintélyt szerzett; de bölcs vezetői is valának, kik, midőn a nemzet félelmes volta, dícsteljes hadviselés által Európaszerte elismertetett, a megalkotott új otthon, az édes haza fennállásának alapköveit hangyaszorgalommal rakosgatták össze.

Ezen alapkövek az alkotmány, a vármegyei rendszer mint alkotmánybástya felállítása, a meghódolt nemzetiségekkel való barátságos egyetértés megteremtése, a keresztyén vallás s ezzel a nyugati czivilizáczió felvétele valának. Jöttek a daliás idők, midőn a költő szavai szerint "magyar tenger vizében húnyt le észak, kelet és dél hullócsillaga" s midőn Hollós Mátyás dicső uralma büszkévé tette a magyart s nevét rettegetté hona ellenségei előtt! Dicső korszakok, melyeket azonban a gyász és keserv napjai sűrűn váltogattak. Hisz ösmerjük a tatárdúlás siralmait, az Anjouk fénye után Zsigmond szomorú uralmát, igazságos Mátyást követve Ulászló gyenge kormányát, korábban az olygarchák egyenetlenkedéseit, majdan a mohácsi eseményt, midőn nemzetünk, a török haderő súlya alatt, csaknem az enyészet hideg tengerébe temetkezett el. De nem temetkezett! Voltak e hazának jobbjai, kik a nemzet fiait ébren tartották s bár pártoskodás s ezzel szemben a hatalom kényszereszközei lankasztották a férfiúi tetterőt, születtek a nemzetnek Zrinyi, Frangepán, Bethlen, Báthory, Bocskay, Wesselényi és Rákóczyai, kik magasan lobogtatták a hazafiság, a vallások közötti egyenlőség s a szabadság fenkölt zászlaját s noha pártviszályok miatt e szegény hányatott ország ezen korszakban szenvedett legtöbbet, nemzetünkre éppen ezen kórszakból hárúl a legtöbb fény és dicsőség. E hosszú ezer év folyamán hazát szerzett, török-tatár rabigát rázott le, hogy szorosabban összeforradjon, pártosaiban legyőzé önmagát e nemzet, s dicső műve megkoronáztatására felsőbb hatalom angyali nemtőt küldött hozzá, hogy királyával rózsalánczczal köttessék egybe mindörökké! Ha igaz az, hogy jövő üdvösségünk a hit, remény és szeretet által biztosíttatik, van a magyarnak három szentsége, mely földi boldogulásának képezi sarkkövét s melyet szem elől tévesztenie soha sem szabad: a haza, az alkotmány és a koronás király iránti forró és lángoló szeretet. Nemzet és fejedelmei elfoglalták s megtartották földünket: kölcsönös egyetértéssel megalkották ezer éves alkotmányunkat; az 1848-as fényes napok lebonták a hon fiai közötti válaszfalakat; az új ezredév a béke áldásaival nyílik meg és nekünk - bár a fegyver zaja elcsöndesült - pihenni még sem szabad, a multak mulasztásait pótolnunk kell! Szeretjük honfitársainkat faji különbség nélkül s a mint szivünk mélyéből kívánjuk mindannyiunk anyagi felvirágozását, szívesen osztozunk velök az alkotmány-nyújtotta minden jogokban; de a kötelességek hazafias teljesítését is szigorúan követeljük. Egy mélységet kell betemetnünk, mely lelketlen bujtogatók által létesíttetett, visszaélve nemzetünk nagylelkűségével! Szomorúan tapasztaljuk, hogy idegen ajkú testvéreink némely részénél szeretetlenséggel találkozunk. Szent és hazafias kötelességet kell teljesítenünk; meg kell tanítanunk eltévelyedett testvéreinket a haza iránti szeretetre, zengzetes szép nyelvünk ismeretére, utat nyitni ezáltal az előrehaladás, a boldogulás egyenes ösvényére s mindezekkel biztosítani Szent István koronájának fényét egy jövő ezredévre. Dicső feladat; de csak úgy leszünk méltók őseinkhez, ha ezen hazafiúi kötelmeket híven, igazán teljesítjük. Szent fogadalmat is teszünk ezen ünnepélyes órában, hogy áldott 586hazánkhoz, alkotmányunkhoz s koronás királyunkhoz utolsó csepp vérünkig hívek leszünk, a reánk váró hazafias feladatok elérésében önzetlenül s teljes kitartással buzgólkodunk s e szent elhatározás, szent igéret hatása alatt buzgón fohászkodunk: nagy és nemes munkájában, Isten áldd meg a magyart!!!"

A lelkesedéssel fogadott beszéd után az alispán előterjesztésére, a főjegyző a következő határozati javaslatot ajánlja elfogadásra: Szívünk teljességéből adtunk hálát az egek urának ama jótéteményeért, hogy szeretett, magyar hazánkat ezer esztendő zúgó viharai között megtartotta, nemzetünket jelenlegi virágzására juttatta. Jól mondotta az ünnepi beszéd, hogy a magyarnak, kinek a nagyvilágon e kívül nincs számára hely, három szentsége van: a haza, az alkotmány és a koronás király iránti szeretet! Áthatva ezen igazság erejétől, ezredéves fennállásunk ünnepélyén, a jelen díszközgyűlésen, lelkesedéssel adunk kifejezést hazánk iránti hagyományos, lángoló szeretetünknek, alkotmányunkhoz való szívós ragaszkodásunknak s koronás királyunkhoz őseinktől öröklött törhetetlen hűségünknek. E három eszmény fogja vezetni az új ezredévben is lépteinket, buzgalommal törekedvén azon, hogy vármegyénk népe között a kölcsönös testvéries szeretet hova-tovább megszilárduljon s az egyetértés által fokozott erő mellett békés munkásságunkkal országunk felvirágzását tőlünk telhetőleg elősegítsük. Mindezekről jelen ünnepélyes órában, nyílt őszinteséggel tanúbizonyságot tévén, szivünk ezen érzelmeit - buzdításúl s követendő példaként utódainknak - jegyzőkönyvünkben megörökítjük s ezredéves ünnepélyünk alkalmából ő cs. és apostoli királyi Felségéhez a mi legkegyelmesebb Urunkhoz hódoló feliratot intézünk."

Az indítvány elfogadása után Máriássy Andor vármegyei bizottsági tag lendületes szavakkal fejti ki, hogy a haza fenntartása körül a vármegyei tisztviselők kiváló érdemeket szereztek; de érdemesek a méltánylásra a vármegye jelenlegi alkalmazottjai is; minek következtében ez ünnepséget reájuk nézve is örökre emlékezetessé tenni kivánván, indítványozza, hogy az 1896-ik év nyugdíjaztatásuk alkalmával három éves szolgálati időül számíttassék be. A közgyűlés az indítványt lelkesedéssel, egyhangúlag elfogadta.

Az augusztus 11-én tartott rendkívüli közgyűlés még mindig a millennium jegyében mozog. A közgyűlés Mihalik Dezső s társai indítványára, a vármegye tisztviselőinek és kezelő személyzetének az országos kiállítás megtekintését lehetővé tenni óhajtván, évi törzsfizetésük egy havi részét, millenniumi ajándékképen megszavazza. Ez alkalomból festtette meg a vármegye Neogrády Antaltól, Gömör vármegye jeles szülöttétől, a megyeház díszterme számára azt a históriai jelenetet, mely Széchy Máriának Wesselényivel való találkozását ábrázolja.

1897-ben a tavaszi közgyűlésből ír fel a vármegye a kvóta felemelése ellen. A május 19-én tartott közgyűlés, gr. Serényi Béla indítványára a kinevezett új megyés püspököt: dr. Ivánkovich Jánost küldöttségileg határozza el üdvözölni. Október 12-én rendkívüli közgyűlést tart, melyből Ő felségét 587abból az alkalomból, hogy Budapest fővárosnak 10 szobrot ajándékozott, hódolatáról és törhetetlen hűségéről feliratilag biztosítja.

A vármegyében is mindinkább terjedő szoczializmus az 1898 február 8-án tartott rendkívüli közgyűlésben arra indítja Farkas Ábrahámot és társait, hogy a már veszélyes mérveket öltő mozgalom meggátlása tárgyában indítványt nyujtson be. A vármegye ez ügyben felír a kormányhoz és az összes hazai társtörvényhatóságokat hasonló felirat intézésére kéri fel.

A 48-as események 50-ik évfordulóját hazafias lelkesedéssel üli meg a vármegye közönsége. A márczius hó 15-én megtartott közgyűlésen Hámos László főispán indítványára és vezetése alatt a vármegye közönsége sorra látogatja a különféle hitfelekezeti templomokban tartott hálaadó istentiszteleteket. Ezután ismét a gyűlésterembe vonulnak, hol Bornemisza László alispán ékes, lendületes, a hazafiságtól lángoló, meleg szavakban mondja el ünnepi szónoklatát. Terjedelmes beszédében a 48-as eszmék keletkezését vázolja, azok átalakító hatását, a nemzet magatartását és végül az Ő felsége iránt való lelkesedésről és ragaszkodásról emlékezik meg. A remek beszédet a közgyűlés jegyzőkönyvileg megörökíteni rendelte, hogy azt az utókor is hazafias lelkesedéssel olvashassa. Utána Szentiványi Árpád, őseinek hazafiságban méltó utóda, emel szót és a díszközgyűlés összehívásáért a főispánnak és az alispánnak köszönetet mond, a mihez a közönség lelkesedéssel hozzájárul.

Az április 11-re összehívott rendkívüli közgyűlést Hámos László főispán magas színvonalon álló hazafias beszéddel nyitja meg. Visszatekintve a multra, fejtegeti a mai nap jelentőségét, a midőn az 1848-iki törvényhozás által alkotott s a szabadság és az újabb alkotmányunk alapját alkotó törvények királyi szentesítésének 50-ik évfordulóján a mai nap nemzeti ünneppé emeltetett. A nagy hatást keltett beszéd után Fáy Gyula indítványára a közgyűlés e napot nemzeti ünneppé deklarálja s ezt és a beszédet jegyzőkönyvében megörökíteni rendeli.

Ez év június 16. és 17-én Sumjácz nagyközség majdnem teljesen porrá égett. 155 lakóház melléképületeivel, a görög kath. templom és iskola, a községháza és a jegyzői lak földig égtek. 1415 lélek maradt hajlék, vagyon, ruházat és élelem nélkül. 300,000 koronára becsülték a kárt, míg ezzel szemben csak 60,000 korona biztosítási összeg állott. A vármegye azonnal 1000 koronát utalványozott az inségalapból és könyöradomány-gyűjtést rendelt el, míg a főispán 2000 korona segélyt eszközölt ki a kormánytól, a mit a helyszínén kiosztatott.

A legnagyobb elismeréssel kell itt megemlékezni Coburg Fülöp herczegről, ki nagy áldozatokkal segítette a község újjáépítését és a herczegi tisztikarról, de különösen Schréter Gyula vasgyári igazgatóról, Mihalik Dezső főügyészről, Podhraczky Endre erdőigazgatóról, Hering Samu erdőmesterről, kik önfeláldozó tevékenységükkel nemcsak a vész színhelyén segítettek, de azután is igyekeztek a hajléktalan lakosságot gyámolítani. Ezek mellett elismerés illeti még Zapotoczky Endre görög kath. plébánost és Kuna Aurél járási főszolgabirót tevékeny közreműködésükért.

E helyen alkalomszerűnek tartjuk Fülöp Szász Coburg Gothai herczegről, a vármegye legnagyobb birtokosáról röviden megemlékezni. A híres, nevezetes és dúsgazdag Koháry grófi, majd később herczegi nemzetség fiúsított leányának az ágán már a XVIII. század végén mint vármegyénk birtokosa szerepel Gömörben a Szász Coburg Gothai herczegi család. Ennek a - hazánkban különben is egyik legnagyobb birtokos - herczegi családnak a tagja: Fülöp Szász Coburg Gothai herczeg, ki 1843-ban született. Édes atyja Ágoston herczeg, édes anyja Klementina orleánsi királyi herczegnő, néhai Fülöp Lajos, volt franczia király leánya. Nagyatyja Ferdinánd herczeg, nagyanyja Koháry Ferencz herczeg fiúsított leánya. Jelenleg Fülöp herczeg az összes Coburg- és Koháry-féle hitbizományi birtokok haszonélvezője, melynek haszonélvezeti jogába, mint majoreszko, 1887-ben lépett. Különben cs. és kir. altábornagy, ezredtulajdonos, főrendiházi tag, Magyarország legnagyobb birtokosainak egyike és magyar állampolgár. Az e vármegyében fekvő murányvári és balogvári uradalmai a legnagyobbak. A herczeg úgy az egyik, mint a másik megyei uradalmaiban évenkint többször megjelenik s fejedelmi vendégeivel 588murányi és balogi, vadakban bővelkedő, regényes erdőségeiben nagy vadászatokat tart. Kedves, lebilincselő modorával a gömörieket teljesen meghódította, a kik tisztelettel és ragaszkodással viseltetnek a herczeg kiváló egyénisége iránt.

Ez évben történt az a nemzetet és minden jó hazafit mélyen megdöbbentő eset, hogy a királynét, a magyar nemzet védőaszszonyát, szeptember 10-én Genfben meggyilkolták. Mélységes fájdalom és gyász honolt mindenütt. A vármegye a szeptember 16-án megtartott közgyűlésében örökíti meg bánatát. A főispán, az alispán és Máriássy Andor megyebizottsági tag a szív mélyéből eredő fájdalmukat tolmácsoló beszédekben fejezik ki a vármegye részvétét, melyet ez feliratban juttat a király elé, a Bécsben tartandó temetésre a főispánból, alispánból és a főjegyzőből álló küldöttséget meneszt és a vármegye koszorúját a ravatalra helyezi. Ezenkívül a királyasszony szobrára 2000 koronát szavaz meg, a vármegye területén 30 napig gyászt rendel el, a felséges asszony életnagyságú arczképét a megyei gyűlésterem számára megfesteti és a királyné emlékére a vármegyében "Erzsébet"-emlékfákat és ligeteket ültettet.

Az utolsó négy év már a máé. Ezen évek történetében a betegápolási, a kúriai bíráskodásról, az országgyűlési képviselőválasztásokról, az elhagyott gyermekek gondozásáról, stb. alkotott törvények és rendeletek és különösen a közigazgatás egyszerűsítéséről kiadott vármegyei ügyviteli szabályzat rendkívül igénybe veszik a vármegye törvényhatóságának és tisztviselőinek munkásságát.

Az 1900. év tavaszán az új megyei székház alapkövének letételével egyidejűleg árúba bocsátja a vármegye tornallyai házas telkét, s ugyanekkor sikerül neki e czélra 4000 frt államsegélyt kieszközölni. Eladja, illetve cserébe adja a rimaszombati régi székházat a városnak a Huszár-vendéglő telkéért, hova az új székházat építik. Az 1901. év nyarára esik az új székház befejezése, melybe még ez év július havában a hivatalok is beköltözködnek.

Élénken foglalkoznak ez utóbbi években is közgyűléseink az országos ügyekkel is; így felír a vármegye a Rákóczyt, Bercsényit és Kossuthot diffamáló törvények eltörlése iránt és sürgeti a nemzetiségi törvény megváltoztatását is.

1902 június 4-én leplezik le nagy ünnepélyességgel a magyar tudományos és irodalmi testületek és az egyházak magasabb rangú képviselőinek 589jelenlétében Tompa Mihály szobrát, melynek költségeire a vármegye 2000 koronát szavazott meg.

Az igazi részvét és mély fájdalom gyászát ölti fel a vármegye, midőn 1902 őszén gróf Andrássy Dénesné elhunytáról értesül. Jótékonyságát, melyet az ország és a vármegye élvezett, itt felsorolni nem lehet. Több százezer forintra rúg az az összeg, melyet ez angyalszívű asszony és nemes férje jótékony czélokra és a szűkölködők felsegélyezésére szétosztogatott. Emlékét a hálás szíveken kívül a Rozsnyón felállítandó szobor fogja megörökíteni, melyhez a vármegye is 500 koronával járult.

1903-ban veszíti el a vármegye 1861-ik évi volt főispánját, gróf Andrássy Aladárt is, kinek halála fölötti részvétét jegyzőkönyvébe iktatta, temetésén pedig küldöttségileg képviseltette magát.

Megörökítendőnek találjuk még ez év történetében azt, hogy a Bornemisza Lászlóné, Hámos László, Nagy Ferenczné, Kern Adolfné és dr. Löcherer Tamás buzgósága következtében megalakult Fehér Kereszt-egyesület államosíttatott.

Ez évben építi fel a vármegye a szülészeti osztályt, a bábaképző-intézetet és a kórház czéljaira megvásárolja az azzal szomszédos telket. Mindezen, a jövőbe kiható üdvös intézkedések Bornemisza László alispán nevéhez fűződnek.

A jelenlegi főispán: pelsőczi Hámos László, született 1852-ben Tornallyán. Mint fiatal ember már résztvett a megyei élet minden mozzanatában. Mint tartalékos hadnagy résztvett Bosznia okkupácziójában s még a csatatéren főhadnagygyá neveztetvén ki, hazajött és a megye szolgálatába állott. A 80-as években már a rozsnyói főszolgabirói székben találjuk. Később a jolsvai kerület képviselőjévé választatván meg, ebben az állásában érte őt a kormány bizalma és a főispáni kinevezés.

Hámos László nemcsak közbecsülésben álló főispán, hanem kiváló magyar gazda is és szeretettel körülvett földesúra az ő népének, barátja a vármegye minden jóravaló polgárának. Ismeri e vármegyében a szegény paraszt földmívelőtől kezdve fölfelé mindenkinek a búját-baját s a hol tud, készségesen segít.

Elnöke a gömörmegyei Fehér Kereszt-egyesületnek, tagja valamennyi közművelődési és jótékonysági egyesületnek és e téren anyagi áldozatokkal is mindenkor az elsők között jár.

Hámos László főispán beigazolta azt, hogy a reá bízott feladatoknak mindenkor élénk kötelességérzettel, fáradhatatlan tevékenységgel, előzékeny és tapintatos modorral, de a mellett a kellő erélylyel tud megfelelni.

Minaji Bornemisza László alispán 1840-ben született Tamásfalán. Az alkotmányos idők beálltával, az 1867. évi ápril hó 27-én tartott első tisztújító közgyűlésen harmadaljegyzőnek választatott meg. Akkori gyakorlat szerint a vármegyei törvényszékhez osztották be, a hol mint törvényszéki aljegyző szolgálta a vármegyét. 1869 szeptember hó 1-én - mert édesatyja 590Bornemisza Sámuel, ki járási főszolgabiró volt, elhalt, és mert családi ügyeinek a rendezése teljesen lefoglalta - állásáról leköszönt.

Családi birtokát átvéve, gazdálkodással foglalkozott, de mint bizottsági tag élénk részt vett a közügyekben, mit a vármegye azzal hálált meg, hogy 1878 január 10-én első aljegyzőnek választotta meg. A fiatal, képzett és kiváló munkaerővel bíró komoly ember így lépett másodízben a vármegye szolgálatába. E percztől kezdve a mai napig híven ki is tartott nemes munkálkodásában és az érdem méltányos elismerése mellett fokról-fokra haladva, érte el a vármegye legelső tisztviselőjének díszes székét.

1882-ben mint első aljegyzőt tiszteletbeli főjegyzőnek nevezték ki. Rövid négy év mulva pedig, mikor néhai Szontagh Bertalan alispán elhunyt, a vármegye az 1886. évi márczius 29-én tartott közgyűlésben alispánná választotta. Ettől kezdve minden választása egyhangulag történt, a mi nagy népszerűségét és az iránta táplált közbizalmat fényesen igazolja.

Az 1890.évi szeptember hó 11-től 1891. évi június hó 3-ig terjedő időben, a mikor a vármegyei főispáni szék üresen állott, mint kormányzó alispán működött.

Alispáni teendőinek és munkakörének agilis ellátása és pontos teljesítése mellett a vármegye társadalmi életében is, mint annak egyik legrokonszenvesebb tagja, élénk részt vesz és tevékenységével minden oly mozgalomban találkozunk, mely a közjó érdekeit van hivatva szolgálni.

A nagyrőczei olvasó-egylet és társalgási egylet 1886. évi június hó 30-án, fennállásának negyedszázados ünnepén, dísztagjává, Nagyrőcze város 1894. évi augusztus hó 4-én, Rimaszombat pedig 1896. évi november hó 11-én díszpolgárává választotta. A rimaszombati egyesült protestáns főgimnázium igazgató-választmánya társelnökét, a gömöri ev. ref. egyház pedig megyei világi tanácsbíráját tiszteli benne. Legutóbb mint a Tompa-szoborbizottság elnöke, nemes, buzgalommal fáradt a szobor felállításának munkája körül.

A vármegyei közigazgatás hivatalos személyzete a következő:

Alispán minaji Bornemisza László, főjegyző Lukáts Géza, I. aljegyző dr. Forneth Gyula, II. aljegyző Komáromy István, III. aljegyző Lengyel Iván, majd később árvaszéki ülnök, IV. aljegyző Máriássy István, később III. aljegyző és Batta György, IV. aljegyző dr. Klement Lajos közigazgatási gyakornok, tiszti főügyész Kubinyi Ferencz, tiszti alügyész, dr. Baksay Dezső, árvaszéki elnök Szakall Vincze, főorvos dr. Meskó Miklós, főszámvevő Ragályi Géza, alszámvevő Zehery László, számtiszt Bodrogközi Lajos, főpénztárnok Ragályi István, alpénztárnok Istók József, ellenőr Pongrácz Pál, könyvelő Dapsy Rezső, árvaszéki ülnök, helyettes elnök Máriássy László, tb. elnök Polgáry Károly, nyugalomba vonul, ülnök Szeleczky Árpád, tb. ülnök, jegyző Hamaliár Lajos, kisegítő ülnökök Bérczy Kálmán és Tétsy István, közgyám Lovass Árpád, később az állami gyermek-menhely gondnoka, megyei kórházi igazgató dr. Löcherer Tamás, alorvos dr. Szabó Károly, osztályorvos dr. Kármán A. Ernő, gondnok Dráskóczy István, ellenőr Tibély László, törvényhatósági magyar királyi főállatorvos Palm Nándor, levéltárnok Kubinyi Bertalan, levéltári irnok Vályi Kálmán, később garami útibiztos, s helyére Hámos Zoltán neveztetik ki, várnagy Lokcsánszky Lajos, közigazgatási iktató Roth Lajos, kiadó Osváth György, lajstromozó Benyó József, árvaszéki iktató Jakabfalvy Béla, kiadó Lányi Lajos, irattárnok Frank Ákos, ezeken kívül még 2 írnok és 3 díjnok.

A vármegye jelenleg 6 járásra van felosztva, és pedig:

I. Rozsnyói járás: székhelye Rozsnyó, főszolgabiró Nagy Elemér, szolgabirák Jankovich Ottó tb. főszolgabiró és Maurer Oszkár, irnok Sebők Andor, útibiztos Alitisz Pál, járásorvos dr. Maurer Artur. II. Nagyrőczei járás: székhelye Jolsva, főszolgabiró Kuna Aurél, szolgabiró Porubszky Imre tb. főszolgabiró, dr. hisnyai Heinzelmann Béla tb. szolgabiró, írnok Homolcsák Antal, útibiztos Vietórisz Sándor, járásorvos dr. Hensch Géza, állatorvos Szobonya János. III. Rimaszombati járás: székhelye Nyustya, főszolgabiró Máriássy Gyula, szolgabirák Molitórisz Zoltán tb. főszolgabiró és Ragályi Kálmán, írnok Pál Gyula, útibiztos Rásztóczky Pál, járásorvos dr. Fodor Béla, állatorvos Kórach Jenő. IV. Rimaszécsi járás: székhelye Feled, főszolgabiró Osváth Dániel, szolgabirák Remenyik Aladár tb. főszolgabiró és Madarassy Iván, írnok Bihary Aladár, útibiztos Stelkovich László, járásorvos dr. Zehery István. V. Tornallyai járás: székhelye Tornallya, főszolgabiró Szentmiklóssy Béla, szolgabirák Hevessy László tb. főszolgabiró és Kubinyi Zoltán, útibiztos Márkus Bertalan, ki ez év tavaszán gyilkos kéz alatt esett el, járásorvos dr. Gaál Gusztáv, állatorvos Lehoczky Márton. VI. Garamvölgyi járás: székhelye Nándorvölgy, főszolgabiró Tomory Géza, útibiztos Bihary Gyula, járásorvos dr. Horváth Ákos.

Itt jegyezzük fel, hogy az 1902. évi III. t.-cz. alapján a vármegyei pénztárak és számvevőségek a vármegye kebeléből kiszakíttatván, a pénztári és számvevőségi tisztviselők f. 1903 január 1-ével a m. kir. pénzügyigazgatóság 591mellé rendelt számvevőséghez és állampénztárhoz (adóhivatal) osztattak be egy évi rendelkezési állapotban.

Az 1903. évben a törvényhatósági bizottság tagjainak száma 356, ennek fele census alapján, fele választás útján bír szavazattal a közgyűlésen.

A vármegye alapvagyona a következő:

A vármegye országgyűlési képviselőinek kimutatása a következő:

592Végül a vármegye történetének méltó befejezéséül közöljük az utóbbi időben még életben volt 1848/49-iki megyebeli honvédek névsorát, lakóhelyeikkel együtt:

Százados: Erőssy János K.-H.-Várallyán.

Főhadnagyok: Fejérváry János Rimaszombatban, Ferdinandy János Nagyrőczén, Gömöry Károly Budapesten, Kalla Mihály Tamásfalván, Kirinyi Aurél Csetneken, Kubinyi János Rozsnyón, Palánszki János Rimaszécsen, Szontagh Márton Dobsinán és Tirscher István Rozsnyón.

Hadnagyok: Abonyi Pál Rimaszombatban, Kálniczky András Putnokon, Kishonthy Gyula Rimaszombatban, Sándor Béla ugyanott, Szomolnoky Antal ugyanott.

Hadbiró: Farkas Jenő Rozsnyón. Őrmesterek: Baksay Dániel Aggteleken, Dorogsághy Kornél Rozsnyón, Perecz Pál Rimaszombatban. Tizedesek: Árvay József Nagyrőczén, Bata János Alsó-Szuhán, Eszrényi Mihály Rimaszombatban, Fábry János ugyanott, Fridrich Vilmos Pelsőczön, Jaczko Pál Rimaszombatban, Kaufman Kamil Dobsinán, Kiss Károly Rimaszombatban, Klimo Andor Pohorellán, Lovas János Rimaszombatban, Miglészi József Putnokon, Molnár János Rozsnyón, Pilár József Palánkán, Szabó József Imolán. Közhonvédek: Bareli András Beretkén, Balog Ferencz Jánosin, Bárczi István Gömörpanyiton, Birik András Beretkén, Bobka János Köviben, Bogács Sándor Rozsnyón, Chamka János Sumjáczon, Csolsko János Felső-Balogon, Dudás Mihály Závadkán, Dusza István Deresken, Gérecz János Pohorellán, Garlati János Murányban, Gáspár István Ajnácskőn, Gigalla András Pohorellán, Glembus Mihály Závadkán, Gyurics János Pohorellán, Holli Mátyás Murány-Hosszúréten, Horváth József Polonkán, Illés Hubay Pál Hubón, Kanos Ádám Polonkán, Kemény István Zádorfalán, Kanos Mátyás Závadkán, Konyha János Zubogyon, Koprajda János Pohorellán, Karis László Sőregen, Kovács János Szkároson, Kovács Sámuel Jolsván, Leopold József Alsószuhán, Majoros István Alsószuhán, Marton István Sajógömörön, Mikolai Mátyás Pohorellán, Mikola Ferencz ugyanott, Mohilla Ignácz ugyanott, Molnár András Liczén, Nagy János Almágyon, Olasz Dániel Alsó-Szuhán, Orolin Ferencz Pohorellán, Paulinyi Márton M.-Hosszúréten, Polyák János Pohorellán, Potrecz János Szkároson, Putnok János Pohorellán, Riger György Rimaszombatban, Roth Jakab Zádorfalán, Sikátori József Zádorfalán, Sulej Mihály Polonkán, Szabó Bertalan Serkén, Szabó Pál Sajógömörön, Szendrei György Köviben, Sziman János Zdichaván, Szvita Mátyás Pohorellán, Teleki János Rimaszombatban, Takács János Sajógömörön, Vajdik György Pohorellán, Valkó György Murányalján, Valakh András Nandráson, Várady Sándor Zádorfalán, Viczián János Rimaszombatban, Vojvoda György Kokován, Zurindluk János M.-Hosszúréten.