Ha a vármegye közelmultjába és jövőjébe futólagos pillantást vetünk, két jellemző tünetet fedezünk fel, a melyek a vármegye mezőgazdasági termelésének individualitását kidomborítani vannak hivatva. Az egyik, hogy a vármegye az egyoldalú szemtermelésnek a birtokok talajértékét oly veszedelmesen támadó rendszeréből, bár az a végleges elfajúlásig itt sohasem jutott, aránylag rövid idő alatt ki tudott emelkedni és a modern belterjes gazdasági irányzat mindenütt, de különösen a kisgazdák körében, széles utat tört magának, a melyen bízvást remélhető, hogy a vármegye eljut a gazdasági megerősödés óhajtott czéljához. A másik jellemző vonás a birtokalakulás jövőjének problemájával van összefüggésben. E tekintetben azt látjuk, hogy a birtoktesteknek egy kézben való összehalmozódása, mely több dunántúli vármegyében a nagybirtok túltengéséhez vezetett, leginkább a középbirtok rovására és a kisbirtok terjeszkedésének akadályául, itt sohasem hintette el az egészségtelen gazdasági viszonyokat teremtő fertőző anyagot, hanem megmaradt egy olyan juste milieu állapotában, melyből a jövő gazdasági élet folyamata, bármikor könnyen megindulhat, a viszonyokhoz képest legtermészetszerűbb kialakulásának útjára.

Az egyik vonásban az intelligencziának, az alkalmazkodni tudásnak nem csekély mértékét látjuk, a másikban az előbbinek érvényesülésére megadott kedvező létfeltételeket.

Ily körülmények között sikerrel közelíti meg napjainkban, sikerrel érheti el teljesen a jövőben mezőgazdaságunk a viszonyok által megadott czélját, - mely nem egyéb, mint az ország nyugati vármegyéiben messze előrehaladott kultúrában méltó helyet foglalni el, szorgalommal és szerencsével e környező kultúra egyes ágaiban szomszédainkat felül is múlni idővel.

A vármegye földrajzi fekvése egyaránt éreztette mezőgazdaságával a jó sors áldásait és a balsors csapásait. Éjszaki és éjszaknyugati részén, kiszolgáltatva a Nagy- és Kis-Duna árvizeinek, a csilizközi mély fekvésű lapályokon felfakadó talajnedvességnek, az ártalmas ködöknek, sokszor meghiusult az a jó terméskilátás, mely a vármegye e legjava, mélyrétegű, humozus földjeitől különben joggal elvárható lett volna. A vármegyének pusztai és sokorói járásai, sem az időjárás szeszélyeit, sem a vízrajzi viszonyoknak, a tósziget-csilizközi járásban hátrányos alakulását nem panaszolhatják fel. Nincsenek kitéve az időjárás szélsőségei következtében előálló nagy termésingadozásoknak, sem az árvíz romboló hatásainak. De azzal a televényréteggel, mely pl. Ballonynál három láb mélységig hatol a földbe, itt már nem találkozunk. A vármegye e részének talaja magasabban fekszik, homokos alkatú, altalaj-rétege túlnyomó részben kedvezőtlen, a mennyiben vagy vizet át nem bocsátó kötött agyag, tehát a feltalaja strukturáját rontja, vagy sárga homok, gyakran kavics, tehát a növényzetnek szükséges nedvességet a mélységbe ereszti s így a mély mívelés lehetőségét kizárja. Csekély termőrétegű az agyagos márgás homokos altalajon, a Győrtől délre húzódó sokoró-bakonyi hegyláncznak keleti, mint déli oldala. Már sokkal vastagabb televényes tartalmú, de kötött természetű termőréteg fedi a Győr városától keletre fekvő Mindszent, Táplány, Örkény, Bőny nagyobbrészt vörös agyagos altalajait. Sokoróaljának 105talaja helyenként nagyon különböző alakulatokat mutat, az erősen kötött vályogtól kezdve, a mészdús márgán át, az immunis, legkönnyebb homokig. A legjobb föld azonban a tósziget-csilizközi járásé. A Sövényháza, Fehértó, Bezi és Kóny között elterülő négyszög fekete földje méltó irigységgel töltheti el a téti, csikvándi, móriczhidai futóhomokok gazdáit. A vármegye talajainak futólagos rajzánál is felemlítendő az a több ezer holdra rúgó terület, a mely a Rába és Marczal folyók szabályozásával, nádasok, mocsarak, ingoványok használhatóvá tételével, ma már a mívelhető területhez sorakozik. A jelzett folyók mentén a szabályozás humozus, égvényes, morzsalékos, helyenként még meg sem ülepedett talajt hagyott hátra, melyen ma buja kulturnövényzet díszlik.

A Győr vármegyében uralkodó időjárás, a mint nem rejt különös, állandó veszélyeket az évi termés sikerültére, úgy kedvező alakulásával sem emeli végletszerűen magasabbra az egyes terméseredményeket, más esztendőével szemben. A terméseredmények évenként kevéssé ingadozó hektáronkénti hozamkimutatásukkal is e körülmény mellett bizonyítanak. Legérezhetőbb károkat a szántóföldeken, a június végén gyakran fellépő fojtó hőségek s a hosszantartó szárazságok okoznak. A szőlők és gyümölcsösök legveszedelmesebb ellensége a késői fagy. Jégeső szórványos.

Csak felületesen is áthaladva a vármegyén, a technikai kiegyenlítettség az, mely a legmarkánsabbul tünik szemünkbe.

Habár a vármegyében a szabad gazdálkodás az, melyet kis-, közép- és nagybirtokon egyaránt találunk, az évenkénti produkczió sem a hibás beosztás, sem a tervszerűtlenségből folyó ingadozás, sem pedig a túlkihasználás hibáit nem mutatja. Ebből látható, hogy a termelésnél követett irányzat mindig reális marad, habár a konjunkturákhoz van alkalmazkodva. Hogy pedig a gazdálkodás rendszereinek ez a legnehezebb válfaja: a szabad gazdálkodás otthonos, az azt mutatja, hogy elegendő szakképzettség, megfelelő instrukczió s a birtokok kellő trágyaerőben tartottsága ellen, lényeges panaszok nem tehetők. Miután azonban sem növénytermelési, sem állattartási tágabb keretű változtatásokat, egyik évről a másikra, a gazdák nem tesznek, s a termelvények egymásra következésében azok igényeit szem elől nem tévesztik, a legigazságosabban úgy jellemezhetjük e gazdálkodási rendszert, hogy az a szabad gazdálkodás szellemében kezelt modern váltógazdaság színezetét képviseli. Hogy ezzel az ugartartás összeférhetetlenné lesz, azt a tények is bizonyítják. Az ugar évről évre csökken. 1880-ban még a szántóföld 10.74%-a ugar, 1895-ben már csak 4.82%-a; azóta fokonként kevesbedik s helyét kapás- és takarmánynövények foglalják el.

A birtokviszonyok tekintetében megnyugtató érzés benyomását nyerjük. A kisbirtok (5-100 kat. hold) szilárdan tartja az egyensúlyt a nagybirtokkal. A törpe, elaprózódott birtokok száma bár elég magas, az összes gazdaságok számának 62.74%-a, míg az összes területnek 5.64%-a csupán még sem megy abba a kedvezőtlen végletbe, mint azt több, különösen alföldi és tiszamelléki vármegyénél tapasztaljuk. A középbirtok pedig, a melynek kis- vagy nagybirtokká való átalakulása miatt az országban elég jogos panaszt hallani, arányszámával - az összes terület 19.54%-a - a dunántúli vármegyék között a vezető, első helyet foglalja el s az országos átlagot 5.32%-al múlja felül. A középbirtokot azonban, ha nem csupán egy kötött határig menő holdszám (100-1000 kat. hold) szerint, hanem a gazdasági közéletre való qualitative és quantitative gyakorlott befolyás mértéke szerint is bírálat alá veszszük, sokkal nagyobb erejűnek találjuk, mint azt fentebbi arányszámmal kifejezettnek gondoljuk. Hogy mást ne mondjunk, a 100 hold felé haladó gazdaságok termelési rendszere, felszereltsége, szóval intenzivitása sikerrel alkalmazkodik a középbirtoknak egész organizmusához, míg az 1000 holdon felüli birtokok legnagyobb része - e numerust csak csekély mértékben haladván túl, - ugyanolyan szálakkal van létérdekeihez kötve, mint a középbirtok elnevezésében egyesült birtokkategóriák többsége. Latifundium az egész vármegye területén nincsen. 5000 kat. holdon felüli nagybirtokot csupán a szent-benedekrendi főapátság, a győri székeskáptalan, gróf Khuen-Héderváry Károly hédervári, gróf Esterházy Miklós Móricz szentjánosi, id. gróf Esterházy Pál tétszentkúti uradalmai alkotnak.

106Hogy miként változnak meg a birtokok keretei a jövőben, azt ma még nem tudhatjuk. Bár a legutóbbi években történt parczellákban való eladásoknak sikerei azt a gondolatot kelthetik, hogy a nagy- és középbirtokok rovására, a kisbirtok lényegesen megszaporodhat, még sem jelezhetjük e tendencziát biztos léptekkel haladónak, mert kérdés, nem-e merül ki csakhamar az az anyagi erő, mely a kisbirtokos osztályt a terjeszkedésre képesíti.

A kötött birtokok e terjeszkedésnek sokkal kevésbbé állják útját a vármegyében, mint az egész országban általában. A korlátolt forgalmú birtokok aránya, a vármegye összes területéhez viszonyítva, 23.93%, míg az országos arányszám 33.54%. A vármegye korlátolt forgalmú birtokainak a sorozata a következő:

E birtokok legnagyobb része: 81%-a, házi kezelésben van.

Győr vármegyének az ország egyik legkisebb megyei törvényhatóságának összes területe nem több, mint 256.942 kat. hold. E terület mívelési ágak szerint következőképen oszlik meg:

Mint látjuk, Győr vármegye területe gazdasági mívelésre alkalmas szántóföldekben aránylag gazdagabb, mint az egész ország. Míg hazánk összes területének csupán 42.80%-a szántóföld, addig Győr vármegye 59.58%-os arányszámával, az országos arányszámot 16.78%-al múlja felül. Ez az örvendetes tény meggyőz bennünket e vármegye földjének jóságáról, a többi mezőgazdasági kulturáknak az országos átlaggal arányos kiterjedése pedig elhárítja azt a gyanut, mintha a szántóföld nagyobb terjedelme egyet jelentene a kizsákmányoló gazdálkodási rendszerrel.

Nézzük, hogy a legfontosabb kulturnövények termelése minő képet nyújt a kiterjedt szántóföldeken és minő terméseredményeket szolgáltatnak az így beosztott kulturnövények. E képet kielégítő statisztikai adatokkal rögzíti meg az 1896-ik évi termelés és termés feljegyzése a következő táblázatban.

107Nem részletezve a kevésbbé fontos fő- és másodrendű melléktermények termelésének abszolut mennyiségét, a bevetett területet a következő hányadrészek szerint foglalták el a gabonafélék, gyök- és gumós növények, hüvelyesek, ipari és kereskedelmi növények, takarmányfélék, stb.:

E táblázatokból látjuk, hogy a gabonaneműek a szántóföldnek nagyon tekintélyes részét: 65.85%-át borítják. Egy egész vármegye áttekintésénél természetesen nem lehet a termelt növények arányából a gazdálkodás okszerűségére oly szigorú következtetéseket vonni, mint egyes gazdasági üzemtervek e részének elbírálásánál: mégis ezt az arányt kissé magasnak kellene tartanunk és a termelés extenzivitása jutna eszünkbe, ha nem ellensúlyozná számvetésünket az a tudat, hogy nem ugarterületek hagyása, hanem erős trágyázás, helyes forgók, tehát nagyobb gazdasági erő és intelligenczia képesítik a vármegyét az elég biztosan termő, biztosan értékesíthető s mellékterményeikben becses melléktakarmányt és legjobb almot szolgáltató gabonaféléket, állandó talajerőfenntartás mellett, e relatíve nagyobb mennyiségben előállítani.

Legelső és legfontosabb gabonaféle itt a búza. A tavaszi búza termelése, az őszié mellett, elenyészően csekély. Míg az őszi búza a szántóföldek termékeinek 25.90%-át teszi, a tavaszi csupán 0.24%-al szerepel. Búzafajták tekintetében nagyobb változatosságot eddigelé nem találunk, mert nem tekintve a square, head búzákkal történő egyes, eltérő eredményű kísérleteket, e vármegyében azt tartják, hogy a magyar búza volt és lesz a legfontosabb és termelésre legajánlatosabb féleség. A vetőforgóban túlnyomó részben istállótrágyázott takarmány után helyezik el; kisebb részben, a hol még ugart tartanak, trágyás ugarba vetik. A műtrágyák - különösen Thomassalak és superphosfat - a búzának közvetetlenül adatnak. Ma már kisgazdáink is meggyőződtek a műtrágya nyomán járó nagyobb jövedelemtöbbletről s így azok használata, különösen azoknak a búzaföldre való hintése e vármegyében igen elterjedt. A talaj előkészítése elég gondos, a mennyiben a háromszori szántás kevés helyen marad el; még a kisebb gazdák is igyekeznek ennek eleget tenni. Az áprilisi fogasolás, melynek előnyei kézzelfoghatóak, mindinkább több hívet hódít magának. A búza itt legtöbbet szenved a rozsdától. Gyom-ellenségnek az aczatot és taraczkot tarthatjuk. Ugyanezt mondhatjuk a vadrepczéről is. A vetőmag gondos előkészítése által ma már konkolyos búzát keveset látunk és a kőüszögtől is kevesebbet szenvednek, mint azelőtt. Hogy az állati ellenségek pusztításai ma már kevesebbet rontanak, hogy a gabonafutrinkáról, szalmadarázsról, vetési bagolylepkéről, stb. ma csak szórványosan hallunk, ebből azt láthatjuk, hogy a növénytermelés és talajmívelés két főszabályát a gazdák mindinkább megszívlelik, és őszi után nem vetnek őszit, a tarlóra hullott és ott kizöldült gabonát pedig mihamarább alászántják. A vármegyében egy hl. búza átlagos súlya 73.3 kg. Vannak azonban ettől lényegesen eltérő, magasabb hl. súlyú búzák. Igy pl. 1905-ben, a legmagasabb súlyú búza Kajáron termett és 80.9 kilogrammot nyomott. A legszebb szemű búza leginkább a pusztai járásban, Bőny határában terem.

Ama 15 vármegye között, a hol aránylag a legtöbb rozs terem, Győr vármegye a negyedik helyen áll. Utalja azt a rozs termelésének eme nagyobb felkarolására Sokoróalja arravaló nagykiterjedésű homokos része, ösztönzi az a nagy biztosság, melylyel a termés sikerére számíthatunk. Ha az 1890-1900. évtized rozstermés-eredményeit megnézzük, azt látjuk, hogy ebből 6 év termése egyező volt és hektáronként kb. 10 q-ra rúgott; ennél három év termése szintén egyezően kisebb volt és egy év termése nagyobb. Ha pedig ezzel egybevetjük ugyane vármegye búzatermésének adatait, azt látjuk, hogy eme 10 év alatt nincs két év, melynek terméseredménye egyező lenne. Nagyon előremozdítólag 108hatott, különösen a középbirtokok rozsterméseinek emelkedésére, a műtrágyák bővebb használata s a nyulszapuka (Anthyllis vulneraria) takarmánynövény felkarolása. Ez utóbbi a rozsnak legkitünőbb előveteménye, takarmányértékén kívül nagy a zöldtrágya értéke, s így a rozstermés mennyiségére elhatározó befolyása van. Jól illusztrálja e tényt egy homokos talajú gazdaságnak következő vetésforgója: 1. * takarmány; 2. rozs; 3. nyulszapuka; 4. rozs; 5. * kapás; 6. zab; 7. rozs; 8. nyulszapuka; 9. rozs. Az őszi rozs a vármegye szántóföldjének 16.11%-án foglal helyet; tavaszi rozsot egyáltalán nem termelnek. Átlag-hektolitersúly 71.3 kilogramm, jobb kvalitást adó években, egyes helyeken 78 kilogrammra is felszökik. Leginkább várható ily kivételes eredmény a sokoróaljai járásban s a pusztai járásnak Szentjános körüli földjein.

Az árpa termelése a szántóföld 14.37%-án folyik s bár e vármegye a legtöbb árpát termelő törvényhatóságok között nem foglal helyet, de ha tekintélyes győri gabonakereskedőknek azt az észleletét tekintjük, hogy a termelt évenkénti mennyiség felét, sőt néha - mint 1905-ben - annak 60%-át, sörárpának lehet minősíteni, úgy elmondhatjuk, hogy e nagyigényű és szakértelmet kivánó növény termelését illetőleg is, a vármegye elég előkelő helyen áll.

A legszebb és legjobb árpa a pusztai járás Nyul, Écs, Ravaszd s a sokoróaljai járás Tényő, Felpécz községeiben terem.

A termelt mennyiség túlnyomó része tavaszi árpa. Leginkább elterjedett fajták a Chevalier-árpa, mely azonban már csak degenerálódott alakjában lelhető fel, s a Hanna-árpa, melynek kvassitzi nemesített féleségét újabban több helyütt felkarolták.

A zabtermelés, nem tekintve a közgazdaságilag számba sem jövő kölesnek csupán 0.89%-nyi területen termelt mennyiségét, a gabonafélék között a legcsekélyebb. Zabot a szántóföld 7.79%-án termelnek csupán. Zabtermelő vidék leginkább Mezőörs környéke.

A szemes tengeri a vármegye legfontosabb és legelterjedettebb kapásnövénye. A szántóföldnek 12 1/2%-nyi területét veszi igénybe s termelésével a vármegye területén mindenütt találkozhatunk. Előnyös eredményeket kivált a tósziget-csilizközi járás mélyrétegű humozus és nedvesebb altalajú szántóföldjén észlelünk. A szemes tengeri terméseredményeiből joggal lehet következtetni a talajmívelés, a trágyázás, a növényápolás intenzivitására; e téren tapasztalhatjuk legjobban, mennyire túlszárnyalja országunk nyugati része a nagy magyar Alföldet. E nyugati rész szemes tengeritermelésének sikerében Győr vármegye is joggal osztozik. Legelterjedettebb a közönséges nyolczsoros magyar fajta termelése, e mellett a florentini és fehér lófogú jön leginkább számba. Tekintve, hogy még mindig igen sok gazdaság üzeme úgy van berendezve, hogy tengeri után őszi gabonát vetnek, újabban a korán érő tengeri féleségek - különösen a cinquantino - mindinkább tért hódítanak. A tengeri feles míveltetését, mely azelőtt közkeletű volt, hovatovább abbanhagyják, a belterjes mívelés hasznára.

A burgonyatermelés a szántóföld 4.98%-át veszi igénybe. A hektáronkénti hozam 50-60 q., mely szám éppen nem elégítheti ki a termelőket s legkevésbbé sincs arányban a többi kulturnövények terméseredményével, sőt e tekintetben a vármegye relatíve mélyen, a legmostohább viszonyokkal küzködő megyék alatt áll. Ennek egyik oka talán az, hogy a vármegye területén szesz- és keményítő-gyártásra, takarmányozási vagy étkezési czélra való eladásra minimális mennyiségű burgonyát termelnek, az eladásból származó pénzhozam növelése közvetetlenűl tehát nem serkent jóformán senkit arra, hogy többet és jobbat produkáljon. Másik oka az, hogy a burgonya talaj- és ápolási igényeit a valóságnál még jóval kevesebbre becsülik s a kissé jobb földbe inkább tengeri kerül. Legtöbb oknak tarthatjuk azonban, hogy a bővebben termő féleségek felkarolását, továbbá a degenerált vetőgumónak kicserélését még a legjobban kezelt gazdaságaink is elhanyagolják. A vármegyében a késői érésű »magyarkincs« és a korai érésű »rózsaburgonyának« termelése van főképpen elterjedve. A mióta a gazdálkodás és ezzel az állattartás belterjesebbé lett, nagyobb mértékben termelik a vármegyében a takarmányrépát is. Fajták: a mammuth-répa vörös változata, az oberndorfi s eckendorfi. Terméseredmény talaj szerint igen különbözik. A hajdani Marczal-öntésekben, melyek most humozus szántóföldek, a kat. holdankénti hozam néha a 400 q-t is meghaladja.