Győr vármegye 240.037 k. h.-nyi területéből 19.614 k. h. erdő, mely az összes területnek 8.2%-át teszi, tehát a 27.1% országos átlagon jóval alul marad. Ebből a pusztai járás területére 8786.6 k. h., a sokoróaljai járáséra 5463.5 k. h. és a tósziget-csilizközire 5363.9 k. h. esik. Legalább 1000 holdnyi erdőség csak öt község területén van, ú. m.: Ravaszdon 2617, Ásványon 1860.1, Győrszentmártonban 1746.2, Győrszentivánban 1406.9 és Bőnyön 1013 k. h.

A legnagyobb erdőbirtokosok: a pannonhalmi főapátság 5754.5, gróf Khuen-Héderváry Károly 1703.9, gróf Wenkheim Frigyes 908.4, a győri székeskáptalan 717.2 és a m. kir. vallásalap 658.2 k. holddal.

Jogi természet szerint van: 11.344.8 k. h. magánrendelkezésű, 7350.2 k. h. egyházi. 650.2 k. h. közalapítványi, 144.4 k. h. volt úrbéres és zsellér-erdő és 116.4 k. h. községi erdő.

Talajviszonyok szerint: 9568.9 k. h. feltétlen, 7577.5 k. h. nem feltétlen és 2467.6 k. h. homoktalajon álló erdő.

Fanemek szerint: 6566.3 k. h. tölgy- és cser-, 6365.1 k. h. ákácz-, 5736 k. h. más lombfa- és 946.6 k. h. fenyőerdő.

Tekintetbe véve a függélyes tagosultságot, a talajt és az azt borító fanemeket, a győrvármegyei erdőségek három jellegzetes csoportra oszthatók és pedig: I. a dombvidéket borító cseres-tölgyes erdők, - II. a síkvidék homoktalaján álló nyár-, ákácz- és fenyő-erdők, és III. a Duna és mellékfolyóinak áradványtalaján elterülő nyárfás és füzes, ú. n. berki erdők csoportjára.

A dombos vidék tölgyes és cseres erdőségei a Bakony-hegység nyúlványaihoz tartozó szentmártoni, sokorói és a ravaszd-csanaki dombcsoporton, mintegy 6918 k. holdat foglalnak el. Kivétel nélkül természetes településeknek tekinthetők, a hol az uralkodó fanem a tölgy és cser.

Nem is olyan régen az erdőség nagyobb területeket borított; de a mult század 60-as éveiben, a tagosítás és birtokrendezés befejezése után, mind több és több erdőség esett a fejsze áldozatául, hogy szántóföldeknek és szőlőknek adjon helyet.

Általában vízszegény, homokos agyag, helyenként elég mély húmuszréteggel, néhol agyag-, néhol homok-talajágyon nyugvó fiatal harmadkori és diluviális települt-talajképződés, a melyen a tenyészet, elegendő nyári csapadék mellett, üde és viruló. Itt a kocsányos és kocsánytalan, a molyhos tölgy és cser, továbbá a juhar, szil, hárs és gyertyán tenyészik, s a kevésbbé záródott erdő talajának, a számos cserje mellett, a boróka-fenyő állandó lakója.

Széles dombgerinczek, lankásan ereszkedő lejtők alján tágas völgyek, a melyek délkeletről éjszaknyugat felé, majdnem párhuzamosan haladnak, adják a földrajzi tagosultság képét. Nevezetesebb kiemelkedései közül az egyik a nyuli határban van, az ú. n. Szentpál-magaslat mellett fekvő főapátsági erdőbirtokon, a hol az »árpádkúti« erdőrész 314 m. magasságot ér el, a másik a Győrszentmárton község határában fekvő és ugyancsak a pannonhalmi főapátság erdőbirtokához tartozó »Macskalik« nevű domb, a mely 285 m. magas; a harmadik Pátka község határában, a m. kir. vallásalap birtokán »Harangozó« néven, 264 m. magasságig ér; végül a negyedik, Győrszentmárton határában, a 119pannonhalmi főapátság birtokán »Herczeghegy« néven, 254 m. magasságig emelkedik az adriai tenger színe fölött. Itt e helyet 4 méter magas emlékkővel is megjelölték, melyet hazánk ezeréves fennállásának emlékére és Szent Imre herczeg tiszteletére állítottak fel. Lejebb pedig a nyugati hegyoldal a millennium évszámával akként jelöltetett meg, hogy 3 öl széles pásztában, az évszámok rajzainak megfelelően, a fák kivágattak.

Ezek az erdők legnagyobbrészt 80 éves vágásfordulóban, szálerdő üzemben kezeltetnek, a melyekből mű- és haszonfa, épület- és gazdasági szerszámfa, továbbá nagymennyiségű és kitűnő minőségű tűzifa kerül piaczra.

A jelenlegi vágható korú erdőrészletek abból a korból származnak, midőn az erdőket a legelő jószág korlátlanul járta. Alacsony növésű fatömegben, alig gyarapodó sarjadékok jelzik ama kor szakértelem nélkül való gazdálkodását. Természetes, hogy most ez erdők újjáalakítása a szakemberek főigyekezete. A mesterséges felújítási módozatok közül az alátelepítés mindama fokozatos felújító vágásoknál nyer alkalmazást, a hol a természetes önveteményezés sikerre nem vezetett, a magvetés és csemeteültetés pedig az irtás útján kihasznált területeken és egyes tisztás erdőrészletek beerdősítésénél folyik.

Tekintettel a vágható korú erdőrészletek állapotára és az erdősítés sikeres keresztülvitelére, ott, a hol a talajviszonyok megengedik, az irtás útján kihasznált területeket mezőgazdasági használat igénybevételével erdősítik be. Ezek a munkálatok már az irtás alkalmával kezdődnek, mert az irtás befejeztével, a mely munkát még eddig a fa tuskójáért teljesítették, az irtott terület minden gyomtól, gaztól és gyökerektől gondosan megtisztítandó. A megtisztított területen első évben kapásnövény, második és harmadik évben szemes gabona termeltetik. Az első évben sokat kell a talaj megtisztításával vesződni, a melynek elősegítésére önként kinálkozik a kapásnövények termesztése. A második évben a szemes gabonatermelés van megokolva, mert a takarójától és az árnyéktól megfosztott talajban, a napsugarak és légbeliek közvetetten behatása alatt, oly vegyi folyamat megy végbe, hogy a bomlás következtében kifejlődő hőprodukczió miatt az erdősítés sohasem sikerülhet oly kifogástalanul, mint a megüllepedett, teljesen megtisztított talajban; ez pedig még csak a harmadik évben következhetik be.

Ekkor és rendszerint őszszel egy öl sortávolságban húzott sorokban az egész területet tölgymakkal vetik be, melynek közei mindaddig használhatók kapásnövények termesztésére, a míg a csemeték beárnyékolása azt megengedi. Történik pedig ez a csemeték gondozása szempontjából, mert míg egyrészt a kukoricza a forró nyári hónapokban a zsenge csemetét beárnyékolásával védelemben részesíti, másrészt a vetemény megkapálása és gyomlálása útján a csemeték is minden gyomtól és gaztól tisztán tarthatók.

A talaj elszegényedésétől ily hosszasabban tartó mezőgazdasági mívelés alkalmazása mellett tartani nem kell, hisz első sorban csakis az arra való erőteljes talajon történhetik, de egyébként is más táplálékra van szüksége a fás növénynek és másra a mezőgazdasági növénynek. Ezen kívül pedig a fás növény a talaj alantabb fekvő rétegeiből, míg a mezőgazdasági növény a talaj felső rétegeiből szedi táplálékát s a mit esetleg a mezőgazdasági növény felemésztett, azt néhány év mulva a lehulló lomb, korhadékával bőven kárpótolja. Szembeállítva a költséges alátelepítés, ültetés és vetési munkálatokkal, a mezőgazdasági használattal kapcsolatos erdősítés előnyei kétségen felüliek. Nem tekintve azt az áldásos hatását, a melyet a nemzetgazdaság szolgálatában teljesít, ma már több száz holdra terjedő, ily módon telepített erdő, váltotta fel helyét a szegény, elerőtlenedett sarjerdőnek.

A síkvidék homoktalaján álló ákácz-, nyár- és fenyő-erdők mintegy 7658.0 k. holdra rúgnak s ezek - csekély kivétellel - majdnem mind mesterséges telepítés útján keletkeztek és bennük az ákácz az uralkodó fanem.

Itt nagyobb, összefüggő, 1000 holdas erdőségeket hiába keresnénk, mert ez erdők telepítését legnagyobbrészt a talaj szegénysége és a fahiány szülte. Elszegényedett homokbuczkák, néhol kavics, néhol mészmárgás (atkás) talajágygyal, melyen még a szerény igényű ákácz is alig él, itt-ott eléggé sikerült erdei- és fekete-fenyő ültetésekkel, a mely fanemek mindenütt, a hol a talaj silánysága miatt más fanemeket tenyészteni lehetetlen, a legjobb talajjavítók. Tipikus alakjával a bőnyi, szentiványi és a Szentjános pusztához tartozó határban 120találkozunk, a hol még a természetes település nyárfa-erdei is megvannak; de milyen szánandó állapotban!... Girbe, gurba, rossz növésű egyedek, törzsükön a nyárfa-czinczér rongálásának világos jeleivel.

Ez a hasznos és a kereskedelemben mindinkább nagyobb jelentőségre szert tevő fa e helyről lassanként egészen elpusztul, mert a vízszabályozásokkal hátrább szorított belvizek, a megakadályozott áradások és a fenékvíz sűlyedése az alsóbb rétegeket már nem tartják oly nedves állapotban, a mely e fanem tenyésztésére e homoktalajon okvetetlenül szükséges.

Egyes helyeken a tölgy és cser természetes települései is láthatók, a melyeket egyes nagyobb birtokosok inkább kegyeletből tartanak fenn; egyébként pedig mindenütt helyet adtak az ákácznak, mint olyan fanemnek, a mely gyorsan nő, igénytelen, sokfélekép használható, jeles fizikai tulajdonságú s így leginkább alkalmas a gazdasági szükségletek kielégítésére.

Itt már csak 25-40 éves vágásfordulóban kezelt sarjerdőkkel találkozunk, hol legfeljebb vékonyabb méretű szerszámfát, szőlőkarót és tűzifát termelnek, a melyeknek felújulása az ákácz bőséges sarjadzásával biztosítva van.

Nagyfontosságú e szőlőtermelő vidéken az ákácznak szőlőkaróvá való feldolgozása. Több százezer nemcsak itt, hanem a móri és balatoni borvidéken is elhelyezést nyer.

Ez az erdei gyártmány ma már, a 10 évvel ezelőtt elért árakhoz képest, kétszer oly magas értékesítés mellett is piaczra talál. És ha tekintetbe veszszük, hogy nincs a gazdaságban és háztartásban olyan szükséglet, a melyet az ákáczfa ki nem elégítene, továbbá, ha tekintjük ezt a fűhasználatot, a melyet csekély beárnyékolásával biztosít, akkor bízvást elmondhatjuk, hogy az ákácz a közép- és kisbirtokos osztály kincstára. Igazolja ezt az állítást az is, hogy az összes fanemek között, habár telepített erdőként veendő figyelembe, területre nézve mégis a második helyen áll.

Végre a berek-erdők, a melyek a Duna és mellékfolyóinak partjain és szigetein terülnek el, mint természetes települések, nyár- és füzes-erdőket alkotnak, kb. 5043.00 k. holdnyi területen.

Valamint egész Győr vármegyében, úgy itt is ráakadunk a tölgyre, a mocsártölgy fajtájában, jeléül annak, hogy ez az értékes és kiváló fa azelőtt sokkal jobban el volt terjedve; s hogy ma már a berek-erdőkben csak hírmondójára akadunk, az talán nem annyira a klimatikus és a talajviszonyok kedvezőtlenségének, mint inkább a gondatlan kihasználás rovására megy.

Itt is csak 20-30 éves fordulóban kezelt sarjerdőket találunk a botlós füzek társaságában, hol az erdők felújítását a lágy fanemek bő sarjadzási képessége és áradások alkalmával a legjobb kultivátorként, a Duna és mellékfolyóinak kiöntése végzi.

Kár, hogy a rövid vágásfordulóban kezelt nyárasok csakis a tűzifa-termelést teszik lehetővé, mert hosszabb vágásfordulóban kezelve, a nagyobb méretű, s a külkereskedelemben is keresett és több iparvállalatnál nélkülözhetetlen fa, magasabb egység-árak mellett is értékesíthető volna.

Megemlítendő, hogy egyes birtokosok a kosárfűz megtelepítésével is kísérletet tesznek, a mi különösen a háziipar fejlesztésére fog jótékony hatást gyakorolni.

A rendelkezésre álló olcsó víziutak az erdei termékek szállításánál és értékesítésénél érdemelnek figyelmet.

Az erdőtörvényt megelőző időkben az erdőkben felhalmozódott tőke nem részesült kellő figyelemben. A kezelés rendszertelen volt s a kihasznált erdők felújítását a természetre bízták. Némely helyen csak azért volt értéke, mert a jószágnak legelőt adott s mert a válsággal küzdő gazdaságok kisegítője, nagyobb befektetést követelő berendezéseknél és építkezéseknél: takaréktára volt. S hogy ilyenkor az erdő tőkéje is áldozatul esett, az természetes, mert az alkotmányos érával beköszöntött nagy gazdasági átalakulás és fejlődés a gazdaközönségre oly ellenállhatatlan hatással volt, a mely csak siettette erdőbirtokának mezőgazdasággá való átalakítását.

Forduló pontot jelez az erdők történetében az 1879. évi XXXI. t.-cz., melynek rendelkezései alapján 12.036.5 k. hold erdő az állam felügyelete alá jutván, azokon a felügyeletet a győri kir. erdőfelügyelőség és a közigazgatási bizottság kebelében alakított erdészeti bizottság gyakorolja.

121Mivel a 17. §. alá tartozó erdőknél az állami felügyelet még a kezelési, kihasználási és felújítási módozatok megállapításánál is érvényesül, a szakszerű kezelés hatása szemmellátható. A szétszórtan fekvő, kisebb községi és volt úrbéres erdők kezelése a komáromi kir. erdőhivatal ügyköréhez tartozik.

A községi, közbirtokossági és a volt úrbéres erdők kezelését az állam 1901 január hó 1-én vette át, összesen 880 k. holdon, melynek kezelési költségei az első jövedelmi osztályba sorozott erdőknél évenként és holdanként 110 fillérben, a második jövedelmi osztályba sorozott erdőknél 55 fillérben állapíttattak meg. A törvénynek az az intézkedése azonban, hogy járási védő-kerületek alakíttassanak, az itteni különleges viszonyok következtében végrehajtható nem volt, hanem e helyett ez erdők őrizetét mezőőrökre bízták.

Győr vármegye területén összesen három felesketett erdőtiszt van, a kik közül az egyik a törvényszabta minősítéssel is rendelkezik. A műszaki segédteendők elvégzésével és az erdei vagyon megőrzésével 43 felesketett erdőőr van megbízva. Egy emberre átlag 450 k. hold esik. Ezek közül 27-nek megvan a törvényes képesítése is.

Ez ideig 32 erdőbirtokon van jóváhagyott, rendszeres üzemtervi kezelés. Ezek közül 23 egyházi: 6966.8 k. h., 1 közalapítványi: 658.2 k. h., 4 közbirtokossági: 127.7 k. h., és 4 községi: 64.00 k. h., összesen tehát 7816.7 k. h. Közöttük a bácsai közbirtokosság 33.7 k. holdnyi erdeje védőerdő, a melyet a futóhomok terjedésének meggátlása végett vettek fel a védőerdők közé.

Az üzemterv szerint kezelt erdőbirtokokon, az első tíz évi gazdálkodási időszak alatt, 1846 k. h., 130.275 tm³. fatömeggel, volt kihasználásra előirányozva, tehát a holdankénti átlagos fatermés 70 tm³, az évi átlagos fatermés pedig 13.027 tm³. Ezt a fatermést az üzemterv szerint nem kezelt erdőbirtokkal arányosítva, hozzávetőleges számítással megállapíthatjuk, hogy Győr vármegye összes évi fatermése kerek számban 40.000 tm³. Ez a tömörköbméterekben kifejezett fatömeg, csak hat korona átlagos árral számítva, 240.000 korona értéket képvisel. Ha pedig még a pénzértékben megközelítőleg sem kifejezhető közöttes és mellékhasználatok jövedelmét is mérlegeljük, úgy azt látjuk, hogy Győr vármegye lakosainak háztartásában az erdők jövedelme számottevő.

Habár ez idő szerint alig van a külkereskedelemre szánt árú, az értékesítési viszonyok általában elég kedvezők, a mi abban leli magyarázatát, hogy az erdőbirtokokon termelt fatömeg a vármegye piaczán nyer értékesítést.

Ez idő szerint egy űrméter I. oszt. kemény hasábfa 6 kor., egy űrméter II. oszt. tűzifa 4-4.50 kor., egy tömörköbméter tölgyhaszonfa 16-24 kor., egy tömörköbméter, lágy fanemhez tartozó haszonfa 10-11 kor., ezer darab szőlőkaró 40-50 kor. árban értékesíthető.

Nincs az erdei termékek között olyan, a mi értékesíthető ne volna. Még a hulladékfa is nagy becsben részesül itt, a szegényebb néposztály tűzifájaként. Mutatja az is, hogy a nép hányféle elnevezéssel illeti. Így az »ágfa«, »hulladékfa«, »zuzólék«, »susnya«, »ramaty«, »retymölék«, »potyadék« és »szarkarúgta fa« mind megannyi tüzelője a szegényebb népnek. Ennek értékesítésénél még mindig fontos szerepe van a »faliczitá«-nak, a hol több község lakosait is együtt látjuk, a kik egymással versenyezve, sokszor a valóságos értéket is túlfizetve, vásárolnak. Ezen kívül az erdei melléktermékek: a gubacs, borókafenyő-mag, sikárgyökér, enyvbogyó, eper, gomba és csittke sem vesznek kárba, hanem a néptől gyűjtve, mind a birtokosnak, mind a vele foglalkozó munkásnak biztosítanak jövedelmet.

A míg tehát örvendetes, hogy a csekély értékű hulladékfa is értékesíthető, addig ebből az is megérthető, hogy a nép, a tűzifaszükségtől kényszerítve, az erdei kihágásokról még leszoktatható nem volt. A következetes szigor és az erdőtörvény rendelkezései a multhoz képest mégis tűrhetőbb állapotot teremtettek. Az erdei kihágások most már csak szárazfaszedésre, alomgyűjtésre, füvezésre és erdei gyümölcslopásra szorítkoznak. Érdekes adat, hogy míg 1888-ban a pannonhalmi főapátság erdőbirtokain 315 erdei kihágás esete fordult elő, addig 1904-ben már csak 93. Az erdőrendészet terén Győr vármegyében példás viszonyok uralkodnak, a mennyiben a lefolyt 10 év alatt csak egy erdőrendészeti kihágás fordult elő 1902-ben.

Az elemi csapásokból, tűzvészekből és rovarfalásokból származó károsítások alig érdemelnek említést; de az 1903. április hó 18-iki hóvihar a fenyvesekben, 122és az utóbbi években uralkodott nagy szárazság a fiatal ültetésekben és vetésekben tett némi kárt, s e nagy szárazságban itt-ott futótüzek támadtak, a melyek azonban az erdők állományában észrevehető károkat nem okoztak.

A rovarkárosítások között az ákácz-pajzstetű említendő első helyen, a mely rovar, mióta az ákácznak elegyetlenül, teljes záródásban való telepítése divatozik, az ákáczerdők állandó károsítója; de az ákácz nagy kiújulási képessége következtében csak akkor érvényesítheti pusztító hatását, ha fiatalos erdőrészleteket támad meg, a mi ellen a tőre vágással lehet sikerrel védekezni.

Ezen kívül a tölgyerdőkben a cserebogár, a közönséges gyaponcz és a búcsús pohók, a nyárfaerdőkben a nyárfaczinczér és az újonnan telepített fiatal fenyőerdőkben a Lophirus álhernyója és a fenyőbéltörő (Hylesinus piniperda) szokott fellépni, de eddig még oly kis mértékben, hogy irtásuk végett hatósági beavatkozásra még szükség nem volt. Egyes fiatal tölgyvetésekben azonban a cserebogár pajorja érzékeny károkat okoz, úgy hogy sokszor több holdra terjedő fiatal erdősítéseket is tönkre tesz.

Az állam különös gondoskodásának tárgya a kopár területek beerdősítése, a mit jutalmak és ingyen csemeték kiosztásával igyekszik elérni. 1903-ban 133.000 darab csemetét és 730 kor. pénzsegélyt adományozott nyolcz birtokosnak, a mikor az erdősítés 70 százaléka sikeres volt. 1904-ben 85.000 darab csemetét és 50 kor. pénzsegélyt négy birtokosnak adományozott, a mikor az erdősítés 80 százaléka mondható sikerültnek. Ezen kívül erdősítési jutalomban részesült gróf Esterházy Móricz uradalma, a mely 1897-ben, Gönyű határában 111.8 holdat, 1898-ban ugyanott 43 k. holdat ültetett be. Az uradalom két elismerő oklevelet, az erdőtiszt 750 kor. és az erdőőr 230 kor. jutalmat kapott.

Az egyes birtokosok is dícséretes buzgalommal iparkodnak erdőbirtokuk fenntartása érdekében a tőlük telhetőt megtenni, a mi kitetszik abból is, hogy 1903-ban a 17. §. alá tartozó erdőbirtokon 168.0 k. holdat, a szabadrendelkezésű birtokon 360.0 k. holdat, 1904-ben a 17. §. alá tartozó erdőbirtokon 140.0 k. holdat, a szabadrendelkezésű erdőbirtokon 410.0 k. holdat erdősítettek be.

Általában örvendetes jelenség, hogy egyes helyeken, a nélkül, hogy az illető birtokosok arra kötelezve lennének, szorgalmasan erdősítenek; így különösen Ravaszd határában, a hol a község birtokában levő, meredekebb lejtésű vízmosásos helyeket már évekkel ezelőtt ákáczczal befásították. Ugyancsak a hegymenti egyes magánbirtokosok mezőgazdasági mívelésre kevésbbé alkalmas földjeiken találunk fásításokat.

Győr vármegye fatermése a 118.530 lélekből álló lakosság szükségletét fedezni nem tudja, mert abból, a mi főhasználatok czímén termeltetik, alig jut egy lélekre 0.33 köbméternél több; tehát nemzetgazdasági szempontokból is szükséges, hogy legalább a meglevő erdők fenntartassanak és a kellő védelemben és ápolásban részesüljenek.

Habár Győr vármegyének, fatermése feldolgozására sem nagyobb ipartelepei, sem a kiszállítás körül szükséges nagyobb berendezései, sem pedig az erdei félgyártmányok feldolgozására nagyobb munkástelepei nincsenek, a munkáskéz hiánya és a munkabérek drágulása mégis napról napra érezhetőbbé válik, a mely elszomorító jelenség okát egyedül a nagyobb mérvű kivándorlásban kell keresnünk.

E baj orvoslására a kormány a föld népét azzal segíti, hogy földhöz juttatja. A mit azonban az állam megtehet, nem tehetik meg egyesek, de azzal, hogy a föld hasznában a szegényebb néposztályt is részesíti, ugyanazokat a nemzetgazdasági czélokat szolgálja; erre pedig, a hol a viszonyok megengedik, az erdei mezőgazdasági közöttes használat a legkiválóbban alkalmas, mert mindig új és új területek kerülnek rövid időre mívelés alá, a melyeken a kizsarolás veszedelme nem fenyeget. A termés mindig biztos. A munkás jókedvvel lát munkájához, mert tudja, hogy fáradsága kárba nem vész.

A pannonhalmi főapátság erdőterületén ez idő szerint 350 k. h. erdei föld áll ilyféle részes mívelés alatt, s a földmíves nép, ezenfelül még, a teljesített munka fejében kb. 600 holdon részesül az erdei szénatermésnek bizonyos hányadában, leginkább felerészében.

Tárgyalván az erdészetet, a vadászatot sem mellőzhetjük. Vadászat tekintetében Győr vármegye az első vármegyék között foglalhat helyet. Erdeiben feltaláljuk a vadak trofeás királyát, a gimszarvast. Egy-egy jó fővadas 123terület bérletéért szédítő magas árakat fizetnek. Tudomásunk van arról, hogy egy győrvármegyei nagyobb uradalomban, porosz vadász urak, tekintet nélkül az agancs ágainak számára és súlyára, a bőgési idény alatt 1040 koronát fizettek egy drb. elejtett szarvasbikáért. Ezek oly értékesítési viszonyok, a melyek számottevő súlylyal bírnak bármely uradalom költségvetésében is, s ennek mérlegelésénél már más nézőpontok felé hajol a vadászszenvedély, mert az általa gondozott és féltett vadban nemcsak gyönyörűségét, hanem jövedelmének hathatós fokozóját is látja.

Ez a remek vad Győr vármegye minden nagyobb erdőségében már régibb időtől fogva otthonos. Igy a hédervári uradalomban és a dunai berek-erdőkben is tanyáz, a hol inkább a hansági szarvassal, míg a dombos vidék erdőségeinek szarvasa inkább a Vértes- és Bakonyhegység szarvasával áll jellegzetes rokonságban. Öregebb vadászok állítása szerint, a 80-as évek elején ez utóbbi helyen a szarvas még ritkaságszámba ment. A gondos kímélet és óvás meghozta azonban gyümölcsét. A főapátsági erdőbirtokon az első szarvasbőgés 1892-ben volt hallható. Ettől fogva fokozatosan emelkedett a vadállomány, úgy hogy ma már 18-20 darab fővad lőhető évenként, a nélkül, hogy azt a szaporulat lényegesen megérezné.

Habár az utóbbi években bizonyos fokú elsatnyulás jelei mutatkoznak, azért még mindig akad 150-160 kg. súlyú szarvasbika. A legerősebb 1898-ban került terítékre, s ennek 16-os agancsa 7 1/4 kg-ot, a vad maga, kizsigerelve, 169 kg-ot nyomott.

Feltaláljuk továbbá az őzet nemcsak a nagyobb, de minden kisebb erdőbirtokon is, a hol némi kíméletben részesül. Legjobb őzterületek az ikrényi, a hédervári, a főapátsági és a káptalani uradalmak birtokain vannak, a hol egy-egy vadászat alkalmával 10-15 drb őzbak szokott terítékre kerülni.

Nagy gondozásban részesül egyes nagyobb uradalmakban a fáczán, mint olyan vad, a melyről Illés Nándor is azt mondja: »hogy az első helyet foglalja el a többnyire deficzittel küzdő vadászati pénztárak felsegítésére szolgáló vadak között«. Az utóbbi években mind a dombvidék erdőségeiben, mind a síkvidéki és a berek-erdőkben is elszaporodott, de mégis ott, a hol a kisebb erdőterületeken a dúvad irtása mellett nagyobb gondozásban részesülhet, mint a dombvidék terjedelmes összefüggő erdőségeiben, nagyobb szaporulatot és dúsabb vadászzsákmányt szolgáltat. A berek-erdőkben az áradások sokszor a szépen felszaporodott állományt egészen tönkre teszik. A legszebb állománynyal az ikrényi és a hédervári uradalom dicsekedhetik. Legutóbb a győri püspökség pinnyédi erdejében is megtelepítették.

A nyúl- és fogoly-állomány megyeszerte, az egyes nagyobb birtokosok vadászterületein és a községi vadászterületeken is, a jobbak közé tartozik. A Duna és mellékfolyóinak partjain, valamint egyes zsombékos, mocsaras helyeken nagy számban tenyésző vadlúd, vadrécze és szárcsa Győr vármegye vadászainak sok élvezetet szereznek.

A vaddisznó leginkább a dombvidék erdőségeiben átvonuló vadként fordul meg.

Az évenként elejtett vadról némi tájékozást nyújt a kir. erdőfelügyelőséghez 1901-ben bejelentett vadmennyiség. Összesen 39.387 darab vad került terítékre, melyből 28.944 darab hasznos és 10.433 darab káros vad volt, összesen 38.772.54 korona értékben.

Ezek között, csak a főbb vadnemeket megemlítve, volt: 73 szarvas, 90 őz, 6 vaddisznó, 11.002 nyúl, 737 fáczán, 14.050 fogoly, 1144 fürj, 173 vadlúd, 843 vadrécze, 280 szárcsa, 10 szalonka, 218 húros és fenyvesrigó, stb., 238 róka, 1006 sólyom és vércse, 7947 szarka és varjú, 417 kóbor kutya és macska, stb. Ebből a kimutatásból kitűnik, hogy a vadászat számottevő közgazdasági tényező, különösen napjainkban, midőn a fogyasztóközönség figyelmét az élvezeti czikkek drágulása az olcsóbb vadhús beszerzése felé irányítja.