« HEVES. A történeti részt írta Ifj. Reiszig Ede dr., kiegészítették Maczky Emil és Doboczky Dezső, a közigazgatási részt írta Spitzer Vilmos. KEZDŐLAP

Heves vármegye

Tartalomjegyzék

TISZAFÜRED. Irta Végh József dr., kiegészítette Milesz Béla. »

168PÁSZTÓ.
A történeti részt irta Matuszka Mihály, a többit Kiss Ernő.
Története.
A Cserhát és Mátra völgyében, a Zagyva balpartján fekszik Pásztó, Heves vármegye egyik legrégibb városa, melynek bronz- és kőkorszakbeli emlékeiből kétségtelenül megállapítható, hogy már a történelem-előtti korban megszállott terület volt.
Pásztó mai nevét a városon keresztül folyó "Paszth" (ma Kövicses) pataktól vette. Történeti kútfőink változatos alakban örökítették meg nevét: Pasto, Pastro, Pastuch, Pastuchov, Paszthow, Pazthoh stb. változatokban. Megkülönbözetésül más egyéb Pásztótól, Szakállas-Pásztónak is hívták s 1686-ból fönnmaradt pecsétjén látható is a nevében szereplő szakállas fő. A köznép még a közelmultban is Pásztohának nevezte, s a vidékiek ajkáról még ma is elég gyakran hallhatjuk nevének e tótos változatát. A honfoglalás előtt Pásztó nevével sehol sem találkozunk, de a honfoglalás történetében Anonymus Páztuch néven már említést tesz róla. Szerinte ugyanis Zuárd, Kadusa és Huba innen indulnak el Gumur és Nougrod népének meghódítására, mely föladattal Árpád vezér bízta meg őket.
A honfoglalás után Árpád Pásztó vidékét Ed és Edumer kún vezéreknek adományozta. Aba Sámuel idejében Pásztó királyi birtok; a király nemzetségének több ága (nobiles de genere Aba) itt lakik, sőt maga a király is lakott vagy legalább tartózkodott Pásztón, a hol Jerney szerint udvart is tartott. Szent László idejében még mindig királyi birtok Pásztó; ugyanis a pásztói királyi kúriát Szent László nővére hozományaképen Lampert ispánnak adományozza. István, az ifjabb király, szintén tartózkodott Pásztón, - egyik oklevelét innen adja ki - úgyszintén Mátyás király is, ki a zsebrákok ellen viselt hadjárata idején, 1461 szept. 22-én, egy levelét Pásztóról keltezi. De nemcsak királyi személyek tartózkodása teszi Pásztót nevezetessé; jelentősége is gyorsan emelkedik. III. Béla 1190-ben Pásztón a czisztercziek részére apátságot alapít, melynek föladata minden valószínűség szerint a környék palócz lakosainak keresztény hitre való térítése volt. Ez apátságnak kegyura kezdetben maga a király. István, az ifjabbik király, a kegyúri jogot 1265-ben Rátót (de genere Ratold) Domokos mester fiára, Istvánra, a királyné lovászmesterére és ennek családjára ruházza, s ugyanő 1279 szept. 25-én elrendeli, hogy a pásztói apátság népeinek bírája Rátót István mester, s így ügyeikben sem nádor, sem az országbíró, sem Ujvár ispánja nem bíráskodhatik. Rátót (Porch) István kegyúri jogát IV. (Kún) László uralkodásának mindjárt első évében megerősíti.
A XIII. században Pásztó, illetőleg a pásztói konvent, hiteles helyként működik, mint az István, ifjabbik király egyik adományleveléből látható, melylyel Örs földet 1264-ben Kompolt comes-nek adományozza. Ugyane században Pásztó forgalmi jelentősége is emelkedik, a mennyiben III. Endre idejében már vásártartási joga van, s minthogy azok a kereskedők, a kik Budáról Egerbe igyekeztek - hogy a kompolti vámot kikerülhessék - szívesen vették útjukat Pásztónak és Gyöngyösnek, Pásztón is gyakran kirakodtak és vásárt csaptak.
A XV. század elején a pásztóiakat Zsigmond király igen nagy kiváltsággal ruházza fel, kedvelt pinczemestere, Tari Lőrincz kérésére, 1407 ápr. 26-iki kelettel. E kiváltságlevél szerint Tari Lőrincznek és testvéreinek, továbbá a pásztói apátságnak Pásztón lakó népei és jobbágyai sem Tari Lőrincz, sem pedig testvéreinek 171cselekedete, mulasztása vagy törvényszegése miatt nem vonhatók felelősségre. Épen ezért ily czímen sem egyházi, sem világi bíróság, sem vagyonukban, sem személyükben nem büntetheti őket. Egyházi bíróság egyéb ügyekben sem itélhet fölöttük, hacsak a kérdést előbb a pásztói bíró és esküdt meg nem vizsgálta. Végül pedig fölruházza a királyi levél Pásztó polgárait mindazokkal a jogokkal és kiváltságokkal, melyek a budai polgárokat illetik. Pásztónak a XV. század elején fürdője, a XVI. század elején pedig már iskolája is volt. A fürdőt, mely a város közepén feküdt, Kazai Kakas Gyula vette meg 1437-ben Budai Mihálytól 47 forintért; az iskolát pedig Vizslási Bardóczi Mihály említi, ki egyik könyvében azt írja, hogy neki Pásztón igen jó tanítója volt, kit Mihály mesternek hívtak. A följegyzés 1529-ből való.

A pásztói plebánia-templom.

A pásztói plebánia-templom belseje.

A pásztói róm. kath. templom ciboriuma a XV. századból.

A pásztói városháza.

A pásztói régi apátsági épület.
Egyháza.
Plebániája - melynek anyakönyvei 1693-tól kezdve sértetlenül megvannak - még régibb eredetű, mint apátsága. Bizonyára már az Árpádok korában megvolt, noha írásos forrásainak csak a XIV. század első felében említik először. A pápai tizedjegyzékben (1332-1337) a pásztói Szent Lőrincz-egyház is föl van jegyezve, még pedig két pappal, kiknek neve Domokos és Lajos volt. A plebániai templom első nyomai a XV. század előtti időkre vezetnek vissza. A mai templom déli oldalán levő kápolna déli falába egy felíratos kő van befalazva, melyen ez olvasható:
Templum hoc renovatum dealbatumque est per dominum Gabrielem Benke parochum Pasztoviensem. Anno domini 1421.
Ez a felirat nyilván egy másik feliratos kő alapján készült, mely - úgy látszik - valamikor a templom külső falába volt illesztve. E feliratos kövön ez olvasható: Templum Hoc Novatum Inalbatum est per D(om)i(nu)m Gabrielem Benke Par(ochum) Past(oviensem) A(n)no D(omi)ni 1421.0
Vagyis: "Ezt a templomot megújíttatta és kimeszeltette Benke Gábor pásztói plebános úr az Úr 1421-ik esztendejében." A templomnak tehát jóval a XV. század előtt kellett épülnie. A templom építészeti stílusa, melyet később a renoválásoknál és bővítéseknél barokkra fordították át, eredetileg csúcsíves volt, mint ezt a templom több részlete ma is igazolja. A torony alatti bejárónak csúcsíves gerinczes boltozata és a déli oldalon levő kápolnán az ablakok körvonalainak és az apsis sugárboltozatának csúcsíves jellege határozottan megállapítható. Ez ősrégi kápolna déli falában kettős sedilia van vágva. Mindkét ülőhelyet három-három hornyolt félkörív fogja körül s belül háromkaréjú díszítés látható. A félkörívek zárlata között egy háromszögű czímerpajzs van, melyről a czímer már lekopott. Bizonyára a kegyúr czímere volt benne, a Rátold nemzetség hársfalevele. A sediliák külső keretét jobbról, balról és fölülről négyszirmú csúcsíves rózsák adják. A templom portikusából a kápolnába nyíló ajtó csúcsíves béllete is megmaradt, sajnos azonban, bevakolva és bemeszelve, s egy újkori ajtó beillesztésével áttördelve. A kápolna déli s a templom éjszaki oldalán, továbbá a nyugati homlokzaton emelt támasztó pillérek szintén a régi csúcsíves építkezés emlékeiként maradtak reánk. A templomot a századok folyamán átalakították és megnagyobbították. Bakabányi János apát-plébános 1723-ban lebontatta a régi tornyot s helyébe a mait építtette. 1786-ban pedig megnagyobbították a templomot, hozzátoldván a mostani szentélyt. Ekkor alakították át barokk-stílűvé a templom belsejét is. A pásztói Szent Lőrincz-templomnak van egy igen értékes ciboriuma, melyet a művészettörténettel Békefi Remig dr. ismertetett meg. A ciborium a maga egészében XV. századbeli munka, jelen alakját azonban csak a XVIII. században kapta, mint ezt a talp alján belül olvasható következő fölirat bizonyítja: H. S. Laurentij in Paszto 1718. (Szent Lőrincz tiszteletére Pásztón, 1718-ban.) A ciboriumot két különböző, de XV. századbeli tárgyból később rótták össze. Alja világi serleg volt, teteje pedig eredetileg valamely monstrantia teteje, mely csavarokkal van a födélhez erősítve. Anyaga aranyozott ezüst, kidolgozása: vert, öntött, vésett és áttört munka. Van még a templomnak két nagyértékű casulája is, a XVIII. századból, az egyik ezüst, a másik aranyszálakkal hímezve, s egy művészi értékű oltárképe, ismeretlen festőtől.
Erőssége. Török pusztítás.
Pásztó a XVI. században erősségként szerepel, de hogy erődítése milyen volt, arról nincs adatunk. Valószínűleg a jászberényi és a hatvani erősségek 172mintájára, földsánczok, palánkok és fagerendákból készített bástyák voltak erődítései. Az 1546-iki országgyűlés meghagyja a királynak, hogy a pásztói erősség ellátásáról kellő időben gondoskodjék, ha pedig czélszerűbbnek mutatkoznék a lerontása, az iránt is jókor intézkedjék. Ez intézkedés szüksége 1551-ben következett be, mikor a törökök elől visszavonuló királyi hadak az erősséget fölgyujtották, s a város nagy részét fölperzselték. A czisztercziek a török előnyomulásának hírére már előbb elhagyták Pásztót, s az osztrák Heiligen-Kreuzba menekültek. Az apátság sorsára ezután körülbelül félszázados homály borul. A XVI. század folyamán valószínűleg az egri püspökség birtokainak lett kiegészítő része. Később, a beállott politikai és egyházi zavarok között, a Pásztói család teszi rá kezét, majd királyi adományozás útján kommendátorok bírják, míg végre I. Lipót ismét bekebelezi a cziszterczi rendbe, s a vellehrádi apátot, Nezorin Flóriánt, egyuttal pásztói apáttá is kinevezi. A templom és a rendház romokban hevernek a török-dúlás után. A pusztulás nagyságát mutatja, hogy míg 1549-ben 48 porta volt Pásztón, 1552-ben már csak 25, 1564-ben 22, 1639-ben 10, 1641-ben már csak 8 portát találunk. Az elpusztult városból a lakosság egy része a Zagyván túli részre költözött, a hol a Pusztatemplomnak nevezett domb máig is őrzi ottani tartózkodásuk emlékét.
Maietynsky Venczel cziszterczita szerzetes, a vellehrádi apátság kiküldöttje 1699-ben meglátogatja Pásztót, s jelentésében híven leírja a város akkori állapotát. Szerinte Pásztó egykor nagyobb és terjedelmesebb volt, a hol azelőtt a város polgárainak házai díszelegtek, ott az ő látogatása idején állatok legelésztek, a portákat vagy felszántották, vagy kertekké alakították. A Szent Lőrincz tiszteletére szentelt plebánia-templom a város szélére esett, a Szentlélek-templom pedig a városon kívül. Valamikor - úgymond a jelentés - a város egész eddig nyúlt, a másik felén pedig halastó volt, melyet a hegyi patak vize táplált; most azonban a város itt eső része elpusztult, s a házak helyéből szántóföld lett. A kőházak csak a város közepén vannak meg, a többi részeken elpusztultak, s a visszatelepültek nyomorúságos kunyhókban laknak. A város polgárai sok jogsérelmet szenvednek. Kiváltságukat semmibe sem veszik. Követelik tőlük a porcziót s a királyi katonaság tartását, s még meg is botozzák őket. Végre I. Lipót 1701 márcz. 26-án újból megerősíti kiváltságaikat. A pásztói országút a XVII. században is hatalmas közlekedési vonal. Főkép tavaszszal egész kocsisorok viszik a sok fa- és agyag-iparczikket az alföldre, a hol becserélik gabonanemüekért, s a gabonás szekerek ismét Pásztón át térnek vissza a felső vidékre. A Mátra-hegységet ekkor még tölgyerdők fedik, melyekben sok az őz, szarvas és vaddisznó. A földesurak ide verik ki makkoltatásra disznaikat, melyek itt egész karácsonyig kitelelnek, úgy hogy egyenesen innen viszik haza a leölésre. Gyümölcsfa is sok van a határban, különösen cseresznye, szilva, mandula, baraczk és körte. A szőlőmívelés a török hódoltság után szintén visszaesik, valamint a földmívelés is. Sok az elpusztult szőlő és az ugaron hagyott föld, pedig Pásztón az 1576-iki összeírás szerint 171 termelő 2520 köböl bort termelt, tehát többet mint Lőrincz, Apcz, Fancsal, Jobbágyi, Szurdokpüspöki, Szent-Jakab, Hasznos, Tar együttvéve, melyekkel Pásztó bortized-kerületet alkotott. Bora nem éri el ugyan minőségre a budai borokat, de azért élénk kereskedést űznek vele, 1717-ben még Lengyelországba is viszik. Terménytized-kerületet Hasznos, Báthon, Szurdokpüspöki, Maczonka, Barla, Recsk, Derecske, Mindszent, Dorogháza, Szuha, Újfalu, Pétervására, Kövesd, Thar és Szent-Jakab községekkel együtt alkotott, 1576-ban 152 terménytermelő volt Pásztón.
Borsiczky János jelentéséből, melyet 1688 július 15-én írt a m. kir. kamarához Pozsonyba, azt is megtudjuk, hogy Pásztón valamikor bányászat is volt. Ő ugyanis azt írja, hogy Pásztóra jövén, jól átvizsgálta az elpusztult és elhagyott határt, s ez alkalommal ezüst- és sóbányák helyét mutatták neki, melyekről a régebbi királyok mit sem tudtak. Kada István pásztói apát is tájékozódik az érdekes dolog felől, s jelentést tesz róla egyenesen a királyi udvarnak, de bizony e bányák helyreállítása érdekében semmi sem történt. Borsiczky jelentésében egy indítványt is találunk, mely szerint Hatvantól el kellene venni a harminczadszedést és Pásztóra helyezni át, mert Hatvant fekvésénél fogva nehéz ellenőrizni, míg Pásztó valóságos közlekedési középpont, mert utja keletre Gyöngyösnek, nyugatra Szécsénynek, oldalt Budának és Lévának, éjszakra meg Füleknek, Rimaszombatnak, Egernek nyílik.
173A hódoltság után.
A török elvonulása után a város ismét kezd benépesedni, de régi virágzására nem tér többet vissza. Mint nagy vidék középpontja, ipari fejlődése jelentékeny s már a XVIII. század első felében tekintélyes czéhek működnek benne: csizmadia, szabó, szűcs, szűrszabó, varga, pintér, takács-czéh és a hatrendbeli czéh. A czisztercziek is visszaköltöznek, s Gonczik Péter 1715-17-ben újból fölépítteti az apátsági házat, de a romokban heverő templomot a javaiból kiforgatott apátság nem bírja fölépíteni; pedig mint ránk maradt alaprajzából látható, figyelemreméltó építészeti alkotás volt, s mint egyes oszlopfej-töredékekből megállapítható, szépen faragott díszítései voltak. Mivel tehát fölépítéséről le kellett mondani, romjait két halastó építéséhez használták föl a klastrom mellett. A következő évtizedekben elkeseredett birtokperek zavarják a város lakosainak békés egyetértését. Pörben állanak egymással az apátság és a földesurak, viszályban a nemesség és a jobbágyság. Hosszú pör folyt azért a 2000 r. forintért is, melyet a törökök kiűzetése után az uralkodó ius armorum czímen a pásztói földesuraktól követelt. Ezt az összeget ugyanis a földesurak helyett a város fizette ki, abban a hiszemben, hogy így nem kell többé földesurat elismernie maga fölött. E felfogás miatt Pásztó városának igen sok baja volt földesuraival. A polgárság a királyhoz fordult oltalomért, mire viszont a földesurak emelnek panaszt ugyanott, hogy embereik nekik nem engedelmeskednek. A bécsi udvari kamara 1702 nov. 13-án megkeresi a m. kir. udvari kamarát, hogy Pásztó város polgárságát a földesurakkal szemben védelmezze és jogukat az ügy elintézéséig a kir. ügyigazgató segélyével biztosítsa. Viszont 1714 május 30-án királyi rendelet utasítja Heves vármegyét, hogy a pásztói földesurak alattvalóit - ha kell - karhatalommal is kényszerítse az engedelmességre. A pásztói jobbágyok ügyével az 1715. évi országgyűlés is foglalkozik, mivel azok bizonyos kiváltságokra hivatkozva, jobbágyi kötelezettségeik alól kibújni iparkodtak. Az országgyűlés a 95. törvényczikkben a földesurak jogának érvényesítését mondja ki, mindaddig, míg a bíróság máskép nem ítél.
Rákóczi-fölkelés.
A kuruczvilág miatt is sokat szenvedett Pásztó. Thököly kuruczai 1679-ben Pásztó vidékén táboroznak. A Rákóczi-fölkelés idején Pásztó lakossága - élén Horváth Jánossal - Rákóczi mellé áll. Ez a kurucz kapitány építteti föl romjaiból a Szentlélek-templomot, egy győzelmes csata után, a ráczoktól elvett hadi zsákmányból. A sok zűrzavar és hosszas viszálykodás alatt Pásztó népe annyira elszegényedik, hogy sokan - mivel porcziójukat nem tudták kifizetni - elköltöztek Pásztóról, s még viskójukat is ott hagyták (1715). Az általános szegénységet még elemi csapások is fokozzák. 1715-ben óriási jégverés teszi tönkre a határt, 1716-ban, 1717-ben és 1745-ben pedig nagy marhavész pusztítja el marhaállományát.
Még maga az apátság is a vellehrádi anyakolostor támogatására szorul. Az anyaház bőkezűen segíti a pásztói házat, mely újból szorgalmas mívelés alá veszi a parlagon heverő földeket, fölszereli a gazdaságot, halastavakat, serfőzőt, üveghutát épít stb. 1751-ben a régi apátsági templom szentélyét kápolnává alakítják át, melyben nagyobb ünnepeken magyar szentbeszédet is tartottak, különben pedig csak németet és szlávot.
A sok egyenetlenkedésnek a pásztói földesurak utoljára is szerződéssel vetnek véget, melyet 1739 november 19-én és 1748 október 18-án kötnek jobbágyaikkal. E szerződés szerint: a jobbágyoknak nem szabad saját földesuruk telkéről más földesúrnak a telkére hurczolkodniok s egy földesúrnak sem szabad a másiknak a jobbágyát a maga telkére befogadnia. A mely jobbágy ellenkezőleg cselekszik, régi ura minden ingó és ingatlan vagyonát lefoglalhatja, személyét visszakövetelheti, és belátása szerint büntetheti.
II. József 1787-ben eltörülvén az apátságot, a pásztói apátsági birtok a vallásalap kezére megy át. Ennek nevében a királyi fiscus a pásztói földesurakkal 1793 márczius 15-én a következő egyezségre lépett: Pásztó város határában az urasági és jobbágyi birtokot négy részre osztják. Ezek közül egy része a pásztói apátságé, három rész pedig a pásztói földesuraké. A kilenczedet a borból és a gabonából a saját része után mindegyik kapja. A pásztói földesurak ekkor a következők voltak: Almásy család 6/16-od, Platthyak 1/16-od, Fráterok 1 1/2/16-od, Fáyak 1 1/2/16-od részben. Majd I. Ferencz 1802-ben visszaállítván az eltörült cziszterczi rendet, az apátság ismét visszakapja pásztói birtokait, melyeket egy ideig még házilag kezel, később azonban az erdő kivételével bérbe ad.
174A XIX. században.
1836-ban újból nagy pusztulás éri Pásztót, leég az egész város. Ekkor tarolták le a körülfekvő hegyek erdőkoszorúit épületfának s ezóta csupasz hegygerinczek körítik a festői völgyet. A szabadságharcz történetében Pásztó nem játszik szerepet. Az alkotmány helyreállítása után járási székhelylyé lesz, de 1883-ban ezt a jelentőségét is elveszti, a járás székhelyét Hatvanba teszik át. A budapest-ruttkai vasúti vonal megnyíltával kedvező vasúti összeköttetésbe lép a fővárossal és a bánya- és gyárvárossá fejlődött Salgótarjánnal.
Birtokosai.
Pásztó nevezetesebb birtokosai és birtokos családjai a századok folyamán a következők voltak. Első sorban maga a királyi család és az apátság, továbbá a Rátót nemzetségből származó Pásztói, Kazai Kakas és Tari családok, melyek évszázadokon át szerepelnek Pásztó történetében; Gúthi Országh Zsigmond és Mihály, Verebélyi György és János leszármazói, Apaffy Ferencz, kinek a XVI. században szintén van részbirtoka Pásztón; Szécsi László, a Barcsayak, kiknek magvaszakadtával III. Ferdinánd Lósy Tamásnak adja birtokrészüket; továbbá a Keczer, Bossányi, Andrássy, Vécsei, Vay, Horváth, Róth, Borsiczky, Török, Almásy, Plachy, Fráter, Platthy, Fáy, Oláh, Zay családok. Legnagyobb birtokos a XVIII. század elejétől kezdve az Almásy család, melynek egyik őse, II. Ignácz gróf, a XIX. század elején pásztói birtokából hitbizományt alakított, mely mai nap is fönnáll.
Mai állapota.
A mai Pásztó nagyközség az idők folyamán éjszaki és keleti irányban terjeszkedett tovább s hozzá tartoznak Hidegvölgy, Hosszúvölgy, Muzsla puszták és a Kessler-féle fatelep. Közigazgatásilag a hatvani szolgabírói járáshoz tartozik s a gyöngyös-patai képviselőválasztó-kerületbe van beosztva. Van a községben róm. kath. plebánia és izr. hitközség, a ref. lakosok a gyöngyösi s az ág. hitv. evangelikusok pedig a sámsonházai lelkészi hivatalhoz tartoznak. Anyakönyvvezető, posta- és távíróhivatal, körorvos, járási állatorvos és csendőrőrs helyben, adóhivatala Hatvanban. Jogszolgáltatási tekintetben a hatvani kir. járásbíróság és telekkönyvi hatóság, az egri kir. törvényszék s az egri m. kir. pénzügyigazgatóság illetékessége alá, katonailag pedig a 60. hadkieg. kerülethez, a X. honvédkieg. parancsnoksághoz s a 32. népfelkelői járáshoz tartozik.
Lakosainak száma 5291, kikből magyar anyanyelvű 5231, német 19, oláh 1, horvát 1, egyéb 10; magyarul beszél 5277. Vallásra nézve róm. kath. 4583, gör. kath. 19, ág. ev. 110, ref. 72, unitárius 5, izraelita 502. Önálló foglalkozással bíró: földmívelő gazda 210, iparos 192, kereskedő 77, értelmiség 36, házzal bíró napszámos és különféle foglalkozású 615, összesen 1130 adófizető; a többi nő, gyermek és önálló foglalkozással nem bíró egyén. A községben 851 ház van.
Közgazdasága.
A község közgazdasági viszonyainak fejlődésére vonatkozó adataink nincsenek, legfölebb a közigazgatás adatai nyujthatnak némi felvilágositást, s ezekből látjuk, hogy Pásztó is, mint minden oly község, hol a XVI-XVII. században erőteljes ipari, illetőleg polgári rend nem alakult ki, egyszerűen csak a népesség természetes szaporodásának megfelelőleg nagyobbodott. Gazdasági kulturája a szaporodás következtében előállott szükségletnek s az általános gazdasági felvilágosodás természetes törvényeinek hatása alatt jutott el mai fejlettségére, a mely azonban haladásra s vagyonosodásra hivatottságával épen nem áll egyenes arányban.
A község elég kedvező viszony mellett sem tudott megvagyonosodni, mert a kötött birtokok nagy kiterjedése miatt nem volt alkalma földet szerezni, már pedig őstermeléssel foglalkozó népünk csakis ingatlanban s különösen földbirtokban tudja tőkéjét stabilizálni. De nem tudott megvagyonosodni azért sem, mert néhány évtizedig tartó virágzás után a filloxéra lassanként tönkre tette az előbb oly nagyarányú szőlő és bortermelést. Ezzel megkezdődött Pásztónak és környékének a hanyatlása. A jobb módhoz szokott kisbirtokos földmívelő nép egyre szegényedett, a mi maga után vonta a többi osztályok szegényedését is. E szomorú anyagi hanyatlás napjainkban is tart. A kisebb földek gyakran cserélnek gazdát, régi, törzsökös pásztói családok mennek tönkre és legújabban is a gazdát cserélt kis birtokokból egy nagy birtok keletkezett, mely egyre terjeszkedik. Pásztónak agrogeologiai alakulata is kedvező, mert talajában a nehéz kötött barna s vöröses agyag - a könnyebb humuszos és a régi Zagyvától iszapolt könnyebb agyaggal váltakozik. Van szőlőtermelésre használt homoki része is. A Zagyvától elválasztott nógrádi határ jórésze is pásztóiak birtokában lévén, elég czélszerű 177arányban oszlik meg a nehezebben és könnyebben mívelhető és az erősen és gyengébben kötött talaj. Földjeinek minősége szintén kedvező, s bár minden mívelési ág megtalálja a neki szükséges talajt, mégis főtermelési ága a gabonafélék termesztése. Búza igen szép és jó terem és átlagos súlya jól mívelt gazdaságban alig van 79-80 kilogrammon alul (100 liter mennyiségnél.) A rozs a kötött talajon gyengébb, de az is kifogástalan. Az árpa, zab, kukoricza, különösen a belterjesen kezelt gazdaságokban, szintén igen jó minőségű, burgonyát s takarmányrépát leginkább csak házi s piaczi szükségletre termesztik; a nagyobb birtokokon azonban szép eredménynyel mívelik a czukorrépatermelést is, melyet a közeli selypi és hatvani czukorgyáraknál értékesítenek.

Platthy Adorján dr. úrilaka Pásztón.

Kiss Ernő úrilaka Pásztón.

Gróf Almásy Kálmán kastélya és parkja Pásztón.

A pásztói alapítványi "Margit" kórház.
Mindeme kedvező feltételek ellenére s az utóbbi évek rosz időjárási viszonyai miatt a gazdák, megfelelő forgó tőke hiányában, nem tudnak áttérni a belterjes gazdálkodásra és a néhány évvel ezelőtt szép sikerrel folytatott szarvasmarha- és állattenyésztés és kereskedés is hanyatlik. Oka ennek még a legelő-terület kicsinysége is. Pásztó 539 k. hold legelőjéből kb. 100 hold hasznavehetetlen, úgy, hogy e közös legelőn mindössze 373 db. szarvasmarha, s 115 db. növendék és felnőtt sertés s néhány kecske találhat táplálékot, száraz években ezek is csak annyit lelnek, hogy éppen nem pusztulnak el.
A község állatállománya a következő: magyar fehér ökör: 101, vörös ökör 64, piros tarka: bika 6, növendék 94, tehén 244, üsző 150, tinó 134. Borzderes: tehén 27, üsző 8. Ló: kancza 87, herélt 83. Sertés: kan 2, nagy sertés 143, növendék 170. Szamár 22. Kecske 47. Ezenkívül a nagy uradalmakban van még 800 db. juh.
A község határa 5642 k. hold és 627 öl, melyből 1350 k. hold beépített terület és beltelek, a mívelés alatt álló 4292 holdnyi területből pedig 1433 k. hold és 566 öl. Ehhez még a nógrádi oldalon kb. 1200 holdnyi kisbirtok járul. A három nagy s két középbirtokhoz a nógrádi oldalon kb. 500 hold erdő és 200 hold szántó tartozik, valamint a hosznosi határból is kb. 400 hold erdő.
Kereskedelem, ipar.
Pásztó kereskedő- és iparos-osztályának helyzete is évről-évre rosszabbodik. A községben 77 kereskedő él. Van a községben ipartestület 209 taggal, kik közül 4 építővállalkozó, 3 czement-cserépkészítő, 1 gőzmalmos és 3 vizi molnár, 12 asztalos, 3 bádogos, 31 szabó, 64 csizmadia, 14 czipész, 8 kovács, 6 kollár; továbbá hentes 10, kalapos 4, lakatos 4, mészáros 5, borbély 3, bérkocsis 1, fazekas 1, kádár 2, kárpitos 1, könyvkötő 1, mázoló 4, mézeskalácsos 2, szíjgyártó 2, órás 4, pék 4, szappanos 1, szobafestő 2, szűcs 4, takács 1, tímár 1.
A három, kicsinyben a környék részére dolgozó czementcserép-, egy szalmatokkészítő és egy, szintén csak helyi fogyasztásra dolgozó gőzmalom-vállalaton kívül nincsen is a községnek semminemű számottevő ipartelepe. A háziipar teljesen hiányzik.
Szénbányaterv.
Újabban a figyelem egy fontos természeti kincsre: a szénre irányult. Mióta a közeli Salgótarján, gazdag kőszénbányái révén, hazánk egyik legnagyobb ipartelepévé fejlődött s mivel Pásztó is a salgótarjáni szénmedenczében fekszik s körülötte néhány kilométer távolságban, Homokterennén, Mizserfán, Bátonyban, Szirákon s Rózsaszentmártonban többé-kevésbé jó minőségű szenet adó bányák keletkeztek: egyesek a községben már egy évtizeddel előbb kutatási kisérleteket tettek. Több pontján a határnak néhai Szabó József bányamérnök kézi erővel ásatásokat eszközölt s a községbeliek egybehangzó állítása szerint a határnak 3-4 pontján, alig néhány öl mélységben, megtalálta ama diluviális rétegeket, melyek a szén fedőrétegeiként jelentkeznek. Ezt látszik igazolni még az is, hogy imitt-amott talajmélyítő szántás közben ma is gyakran vet föl az eke megkövesedett fadarabokat. E kutatások azonban eddig kellő eredményre nem vezettek. Az 1908. évben ismét mozgalom indult meg s néhány geológiai fölvétel eredményétől támogatva, a község és környék kisbirtokosai, iparosai s kereskedői lelkesen üdvözölték és pártolták a mozgalmat.
Pásztó község lakossága 1910 szeptember végéig szerződésileg opcziót is adott a közvetitőnek s a kötött szerződést - a vármegyei törvényhatóság felterjesztésére - a m. kir. pénzügyminisztérium is felülvizsgálván, azt a község érdekeire nézve előnyösnek mondotta ki s a vármegyének jóváhagyásra 178ajánlotta. E fontos közgazdasági kérdés azonban mégsem nyerhetett kedvező megoldást; ennek oka részben a megváltozott üzleti konjunkturákban, részben pedig abban rejlett, hogy a községbeli nagy- és középbirtokosok, kiknek a nógrádi részen is van birtokuk, a tulajdonukban levő s kb. 6900-7000 k. holdat kitevő területből körülbelül 5000-5200 holdnyi birtokukat vagy kivonták, vagy pedig oly magas igényekkel léptek föl, hogy azokat a közvetítő vállalkozó nem fogadta el.
Hitelforgalom.
A nehéz megélhetési viszonyok közepett a hitelforgalmi élet igen élénk a községben, a mely három hitelintézetet tart fenn. Ezek között első helyen áll a Pásztói Takarékpénztár részvénytársaság, mely másfél évtizedes multjához képest nagyot emelkedett. 1908. évi alaptőkéje 268.000 K, betét-állománya 885.000 K, váltó-tárczája 807.000 K, jelzálog-követelése 173.000 K, kezességi kötvényekre elhelyezve 157.000 K. Az intézet Kis-Terennén is tart fenn fiókot, melynek évi forgalma betétekben és kinnlevőségekben 400.000 koronára rúg. - A Hatvanban székelő s Pásztón is sikerrel működő Hatvanvidéki Takarékpénztár Pásztói Fiókjának évi forgalma az 1908. évi mérleg szerint: betétekben 573.958 K, kinnlevősége: váltókban 457.784 K, jelzálogkötvényekben 269.133 K, egyéb költségekben 23.474 K volt. - A harmadik pénzintézet tisztán a nép filléreiből alakult, az 1898:XXIII. t.-cz. alapján, az Országos Központi Hitelszövetkezet kötelékében: Pásztó és Vidéki Hitelszövetkezet czímmel, mely üzletrészekre, szövetkezeti alapon van alapítva, csak tagok számára. Gazdasági üzlettel egybekötve dolgozik s tagjainak gazdasági s ipari czikkeket, gépeket, vetőmagvakat, szőlővesszőket, szőlőmívelési eszközöket és anyagokat, szenet, tűzifát stb. szállít. Kölcsöneit mérsékelt kamat mellett kötvényekre, jelzálogi biztosításra, sőt nagyobb összegeket 10-50 évi amortizáczióra is ad. Egy üzletrész 30 korona, melyre heti 20 fillér fizetendő. Tagjainak száma 604, jegyzett üzletrésze 1733, ezek értéke 51.990 korona. Pénztári forgalma az 1908. évben 2,110.713 K volt. Takarékbetétje 105.435 K, folyósított kölcsönök 334.056 K, gazdasági árúk és eszközök forgalma 38.918 korona. - E három pénzintézetnek évi 1,752.525 korona kölcsönforgalmából 30-40% esik befektetésekre, a többi a fogyasztásra jut.
A község, mint jogi személy, elég jómódú; ingatlanokban 16.800 K, ingóságokban 4814 K, értékpapírokban 100.000 K s tőkepénzben 30.000 korona értékű vagyona van, mely eladott ingatlanok vételárából, fakitermelésből s dézsmaváltság árából ered.
Vallás és kulturális élet.
A község vallási és kulturális élete, múltjához képest, elég élénk s kivált az utolsó két évben, mind egyházi, mind tanügyi téren igen sok történt a közműveltség fejlesztése érdekében is.
A felekezeti számaránynak megfelelőleg, a római katholikus anyaszentegyház az uralkodó, mely a patai főesperességhez tartozik. Filiálisa Muzsla, mely hajdan szintén plebánia volt. Híveinek száma a község lakosságának túlnyomó részét, mintegy 85%-át teszi. Az egyház vallási társulatai a Mária-Társulat, a Szent Antal-Egylet és az Oltár-Egyesület. Van ezenkívül Katholikus Legényegyesület s három temetkezési egyesület: a csizmadia, szabó és egyesült temetkezési egylet.
Ezenkívül van még a községben izraelita egyház, melynek 502 tagja van. A hitközség kebelében van a Chevra Kadischa nevű szent egylet, a Maszkil El Dol jótékony férfi-egyesület és izraelita nőegylet. A többi vallásfelekezetnek nincs helyben egyháza.
Az alsóbb elemi iskolai népoktatás eddigelé elég mostoha elbánásban részesült, mert sem elegendő iskolahelyiség, sem tanító nem állott rendelkezésre; újabban azonban az épen folyamatban levő államosítás e bajon is fog segíteni. Ez idő szerint van Pásztón: két kisdedóvó; róm. kath. felekezeti elemi s ezzel kapcsolatosan gazdasági ismétlő iskola; izraelita felekezeti népiskola; továbbá állami polgári fiúiskola s ezzel kapcsolatosan gazdasági tanfolyam; ezeken kívül iparos-inasiskola, melyekről a közoktatásügyet tárgyaló fejezetben bővebben van szó.
Társadalmi intézmények: a polgári iskolában kezelt 2212 kötetből álló könyvtár, továbbá Népkönyvtár. Van a községnek Önkéntes Tűzoltóegyesülete, Polgári Kaszinója, Otthon köre s 48-as függetlenségi köre.

0. V. ö. Békefi: A pásztói apátság tört. II. 356.

« HEVES. A történeti részt írta Ifj. Reiszig Ede dr., kiegészítették Maczky Emil és Doboczky Dezső, a közigazgatási részt írta Spitzer Vilmos. KEZDŐLAP

Heves vármegye

Tartalomjegyzék

TISZAFÜRED. Irta Végh József dr., kiegészítette Milesz Béla. »