Heves vármegye, geografiai fekvésénél, az éjszakkeleti vármegyék közé tartozik, mely természetadta sok szépségével, egyike a legszebb vármegyéknek. Itt terül el a szívében: a Mátra hegység szép hegyeivel, kies völgyeivel, ózondús levegőjével, míg a másik részét a Tisza szeli át. A kettő között a Mátrától a Tiszáig elterülő délibábos síkság pedig legtermékenyebb földje nemcsak Heves vármegyének, de egyik ékessége Magyarországnak.

Heves vármegye összterülete 3749.45 □ kilométer, kat. holdakban 649.946, melyből szántó 331.241, rét 58.116, erdő 118.668, legelő 100.946, szőlő 3201, kipusztult szőlő 1695, kert 7521, nádas 1432 és nem termő 26.856 k. hold. A vármegyét egymástól elütő földrajzi alakja következtében öt részre kell felosztani vagyis 1. arra a területre, melyet a Mátra hegység az ő erdőségeivel elfoglal; 2. a hegységtől éjszakra fekvő Mátra dombos területére; 3. Eger városra és tájékára, mint a Bükkhegység egyik nyúlványára; 4. a Mátra hegység déli részén elterülő, a Mátraalja vagyis a Zagyva és Tarna folyók közötti részre, és végre: 5. a Tiszamenti lapos területre, mely az úgynevezett Nagyalföld éjszaki határa.

Heves vármegye gazdasági viszonyai e területek szerint szintén eltérők, ép úgy az éghajlata is, melyet a Mátra hegység befolyásol. Maga a hegyes és a dombos terület hűvösebb, több csapadékkal, míg a keleti és déli rész már enyhébb, száraz és az Alföld éghajlati viszonyainak felel meg.

A Mátra községei, melyek a hegység lábainál fekszenek, éjszakról Pásztó, Hasznos, Tar, Nagybátony, Szuha, Maczonka, Mátramindszent, Dorogháza, Parád, Bodony, Recsk, Derecske; keletről Sirok, Tarnaszentmária, Verpelét; délről Domoszló, Abasár, Vécs, Markaz, Pálosvörösmart, Gyöngyös város, Gyöngyössolymos, Gyöngyöstarján, Gyöngyöspata, Szűcsi, Rózsaszentmárton, nyugatról Szurdok-püspöki és Zagyvaszentjakab. A Mátra tisztán erdőségből áll. Mezőgazdaság itt nincsen, csak legeltetés. Növényzete elég dús, a mire a gyakori csapadék és éjjelenként a gazdag harmatok nagy befolyással vannak. A magasabb részeken július és augusztus hóban éri el a fejlődésének tetőpontját a növényzet. A hegyek tetején a fensíkok, melyeket kaszálóknak használnak, igen bő szénatermést nyújtanak, de a sarjút a környékbeli gazdaságok már csak legelőül használják. Az újabb intensiv legelő-készítés rendszerével, a nyúlszapuka-termeléssel a Mátra hegyikaszálóit és legelőit még jobban ki lehetne használni.

A munkásviszonyok a Mátrában a kivándorlás korszakában szintén igen megváltoztak. Alig van község, melyből 100-150 ember ki ne vándorolt volna, a mi a népség 10%-ának felel meg. Igaz, hogy igen kis százalék az, mely keresetét vissza nem küldötte, de maga a kivándorolt, ha visszatért, már nem a régi volt mert a tengerentúli rossz szokásokat magával hozta. Az így beállott munkáshiány a munkabéreket nagyben felemelte. A szükséges erdei munkákra alig maradt munkás, és a nagy béreket a munka alig bírta meg. A tavasz beálltával a munkás nép az Alföldre is elszegődik 48-58 kor. és konvenczió-fizetés mellett, az asszony-munkások pedig 30-38 korona és konvenczió mellett; a konvenczió 2-4 kgr. szalonna, 4-8 kgr. főzelék, 40-50 kg. liszt.

222A Mátra-hegységben a marhatenyésztés csak időszaki, kivéve a hegység alatt fekvő községeket, a hol azonban egyöntetűség alig található, habár az átmenet jellege meglátszik a község marháinál, a régi magyar faj és a nyugati marha között. Magában a Mátrában marhatenyésztés - a telepítvényes községeket kivéve - nincsen, az ottani takarmányt és legelőt a lenti gazdaságok a gazdaságukban tenyésztett marhák részére használják fel, melyeket bizonyos időszakokban oda felhajtanak.

Juhtenyésztés a hegységben nincsen; de a közeli gazdaságok időszakonként felküldik ide nyájaikat és csordáikat.

A sertéstenyésztés a gazdaságokban a beállott nagymérvű sertésvész következtében nagyrészt megszünt. Azelőtt nagy jövedelmet biztosított a gazdáknak; ma azonban az erdőket csaknem mind kivágták, makktermő fa is alig van, s így a régi híres makkoltatás sem volna lehetséges.

A Mátra hegységtől éjszakra terül el a Mátra dombos vidéke, a hol már alacsonyabbak a hegyek, szélesebb a fensík, kevésbbé meredekek a legelők. Hellyel-közzel szélesebb völgyek vannak, melyek szántóföldek és rétek. A mégis meredekebb dombos-hegyes területeket erdőknek, legelőknek használják.

E dombos vidék 113.083 kat. hold, ebből erdő 51.559 k. hold, legelő 19.359 k. hold, szántó és rét 32.165 k. hold.

E vidék községei, Pétervására, mint e vidék közigazgatási középpontja, Istenmezeje, Erdőkövesd, Váraszó, Szentdomonkos, Mátralelesz, Szenterzsébet, Ivád, Nadújfalu, Balla, Füzes, Szajla, Szék, Aranyos, Fedémes, Bekölcze, Szucs, Csehi, Bocs, Bátor, Bakta, Mikófalva.

A 70-es években itt a gazdasági kultúra csakis a szerényebb lejtőkön, fensíkokon és völgyeken volt található, de a viszonyok változtával az erdőket pusztítani kezdték s valóságos rablógazdálkodás vette kezdetét. A letarolt erdőket legelőkül használták és ma csaknem mind kipusztultak; a mi még megmaradt, a legeltetés miatt rossz növésű, és a fák csenevészek. Az ily elpusztított erdőket, ott, a hol a talaj megengedte, lassanként szántóföldekké alakították át, a melyek különben meredekségük által csakis erdők és legelők czéljaira lettek volna alkalmasak. Néhány évi mívelés alatt az így felporhanyított és soha sem javított homokos, agyagos talajt a nyári esőzések és a tavaszi hóolvadások alkalmával az ár lemosta, fönt vízmosásokat hagyott maga után, az iszapot pedig a völgyeken lerakta és a bevetett területeket beiszapolta.

Ilyképen a folyók medrei is megteltek iszappal. Ma már a folyók és patakok széltében-hosszában folynak és kiszámíthatatlan károkat okoznak. Különösen a Tarna-menti községek szenvednek legtöbbet e helytelen gazdálkodástól. Ezek Istenmező, Váraszó, Erdőkövesd, Ivád, Pétervására, a Tarna folyónak Gömör vármegye és Ivád felől jövő völgyein, továbbá Szentdomonkos, Mátralelesz és Szenterzsébet község határai, melyen a folyó egyik éjszaki mellékága folyik, végre a Tarna fővölgye Pétervásárától: Terpes, Szék, Szajla, Sirok, a hol a Tarna a negyedik völgyből a Recski Tarnával is egyesül.

E vidék gazdálkodási viszonyai igen rosszak. A szántóföldek kiéltek, a domboldalak, kedvező időjárás mellett, kat. holdanként 4-5 métermázsánál többet alig adnak, míg a laposabb földek 5-7 métermázsát. A régi háromnyomásos gazdálkodással tudják csak a hozamot némileg biztosítani. Ez az őszi, tavaszi vetemény és ugar, vagy ugar helyett zöld ugar vörös herével. Az oly földek, melyek termésre mégis jobbak volnának és a rétek, melyek biztos szénát és sarjút adnának, a folyók beiszapolt medrei következtében bizonytalanok. Azonban nemcsak a szántóföldek és rétek termése bizonytalan, hanem a községek maguk is veszélyeztetve vannak.

A földek terméketlenségét még az is befolyásolja, hogy csak kevés gazdánál lehet feltalálni a modern gazdálkodás eszközeit, mint p. o. a fordító hegyi ekéket, mely nélkül a hegyek oldalas részei kellően meg nem munkálhatók. Cséplő-készleteket kivéve, alig található más gép és csakis egyes nagyobb gazdaságok alkotnak kivételt.

A dombvidék vizeinek szabályozása e vidéknek már régi óhaja, mely azonban eddig csak a recski völgyön sikerült. Néhány évvel ezelőtt mozgalom indult meg a Tarna eme éjszaki három völgyének szabályozása iránt. A vidék állami segélyt kért, mely czélból az állami kiküldöttek ott meg is jelentek, de látva az ottani nagykiterjedésű kopár területeket, a segélyadást nem hozták 223javaslatba, mert míg eme kopár területeket és vízmosásokat befásítással meg nem kötik, a kitisztított meder a legrövidebb idő alatt ismét iszappal telik meg. A kopár területek befásítására azonban szép segélyt nyert a vidék a kormánytól és a fásítás ma már igen szépen halad. Ha azonban tekintetbe vesszük, hogy e dombvidék területe 113.083 k. hold, melynek fele csaknem elpusztult erdő és legelő, képzelhető, hogy hány év fog még eltelni, míg a Tarna folyó szabályozható lesz.

E dombvidék állami beavatkozás nélkül teljesen el fog pusztulni, mert a folyó szabályozása nélkül álattenyésztésről szó sem lehet. A mai fásítási segélyaktus a nagymérvű kivándorlás következtében, hosszadalmas is, mert a visszamaradt munkások a legszükségesebb gazdasági munkákra is alig elégségesek. A kivándorlás e vidéken több mint 10-15%.

E vidék völgyein, a réten, a fű állandóan vízben áll, minek következtében a takarmány savanyú, a réten az úgynevezett békarokkákkal van telve, mely az ilyen nedves talajokat kedveli. A takarmány minősége rossz, a termés betakarítása bizonytalan, mert ha május és június hónapokban zivatarok vannak, a termést az ár elpusztítja. A vidék gazdái a Tarna szabályozásának hiányában a széna- és sarjú-termésre alig számítanak; ha pedig mégis sikerül, azt inkább pénzzé teszik, mert az annak feltakarmányozására szükséges marhaállomány beszerzésére pénz nincsen. E vidék ily legexponáltabb községei: Istenmezeje, Erdőkövesd, Váraszó, Pétervására, Ivád, Szentdomonkos, Bükkszenterzsébet, Mátralelesz, Bükkszék, Terpes, Füzes és Szajla községek.

E vidék éjszakkeleti fele, az úgynevezett Kis-Bükk hegység részén fekszik, mely eme dombvidék közepén húzódik át, a Mátrával és Nagy-Bükk hegységgel párhuzamosan, és Nádasdtól Bekölcze, Szentdomonkos, Lelesz, Bocs, Bátor, Bakta községeket foglalja magába és Eger határába húzódik. E vidéken erdőpusztítás következtében szintén nehéz gazdasági viszonyok állottak elő, itt azonban a hegyek talaja már inkább köves trachit, néhol bazalt és nem oly könnyen képződnek vízmosások; a földek kötöttebb talajúak, több agyagtartalommal. E vidéken gazdag kőszéntelepre bukkantak és Szúcs és Csehi község határában az egercsehi kőszénbánya-részvénytársaság alakult meg. Itt állandóan 3-400 munkás dolgozik. Eme szerencsés helyzet megváltásként jutott e vidéknek, mert a kisgazdák és a közép- és nagyobb birtokosok a földi kincsekből szép jövedelmet biztosíthatnak maguknak; de megváltás ez a munkásnépre is, mely állandó munkát nyert. E vidéken a gazdálkodási viszonyok e miatt most még rosszabbak lettek, mert a kivándorolt munkások Amerikából nem igen tértek vissza, az itt maradtak a bányában keresnek munkát s így sem gazdasági cselédet, sem napszámost nem lehet találni.

A termelési ágak búza, rozs, árpa, kukoricza, zab, burgonya. Takarmányfélék: bükköny és vörös lóhere, míg luczerna csak elvétve található, mivel az utóbbinak a lágyasodott talajban a gyökérzete kirothad. A vöröshere a vidéknek legjobb takarmánya, a talajt és éghajlatot igen szereti, de a magtermelés kevésbbé sikerül, mert az apion-bogár többnyire elpusztítja. Ha a termés sikerül, 1-2 métermázsa szép kifejlett magot ad. A rétek a csaknem meder nélkül folyó Tarna miatt bizonytalanok, pedig e dombvidék, szénát és sarjút termő rétjeivel, az ország első marhatenyésztő vidéke lehetne.

Az állattenyésztés itt igen alacsony fokon áll. E vidék terjedelme 113080 k. hold, szarvasmarha-állománya pedig csak 8319 drb, a mi azt bizonyítja, hogy e vidéket csakis a szabályzatlan folyók hátráltatják fejlődésében. Az utóbbi 20 évben a nyugati fajmarha kezdett elterjedni, azonban csak a Tarna folyó völgyein, míg a Kis-Bükk hegyvidékén a fehér magyar fajt tenyésztik még ma is. A nyugati fajmarha gazdaságosabb tenyésztését elismerik a gazdák itt is, azonban tudván azt, hogy a nyugati faj jobb legelőt és takarmányozást igényel, e vidék rossz takarmány-viszonyai miatt, a kevésbbé kényes magyar faj tenyésztésére térnek vissza.

A lótenyésztés az egyedüli, a mivel csakis a kisgazdák foglalkoznak. Faj a Lipiczai, az állami méntelepekből felállított mén-állomások fenntartásával.

A juhtenyésztés csak a közép- és nagyobb birtokosok között van elterjedve, pedig e vidék kiválóan alkalmas volna a birkatenyésztésre. A régebb időben a falusi kisgazdák mindnyájan tenyésztettek birkát. Egynek-egynek 8-10-20 darabja volt, és több ilyen egy nyájba csapva, legeltettek. Azonban a földbirtoknak 224kis parczellákba való eldaraboltatása azt idézte elő, hogy az ily 1/16-od telkes és annál kisebb gazdáknál, kik juhot nem tartottak, részben irigység, részben ellenkezés vagy más okok miatt, az egyetértés megbomlott, és ez később oda fejlődött, hogy a birkatartást a kisbirtokosoknál betiltották. Sertéstenyésztés még található a kisgazdáknál, de a vész folyton pusztítja őket. A kecsketenyésztés is kezd fejlődni, a mi a szegénység jele, mert tehenet, borjút a kisgazda nem tud venni, a kecske pedig a rossz takarmányt is tűri.

Gyümölcstermelés a dombvidéken sohasem volt. A nép a gyümölcsfát nem szereti, csakis a szilfavát, a mit jóformán a pálinkafőzés miatt termelnek. A munkásviszonyok a lehető legrosszabbak, a minek a legfőbb oka a nagymérvű kivándorlás, mert nemcsak a férfiak, de asszonyok és leányok is épen annyian hagyják ott falujokat. Ezenkívül a munkás nép az egercsehi kőszénbányákba és az alvidékre szegődik nyári munkásnak, a hol jobb keresete van április hótól, október-november hónapokig. Cselédmunkásnak csak a legtehetetlenebbek vállalkoznak, kiket az alvidékre sem szerződtetnek, hozzá a cseléd-bér csaknem oly nagy, mint bármely Alvidéken. Természetes, hogy az aratási és más napszám-munkát is csak ily tehetetlen munkással végezni, a gazdáknak nagy kárával és vesződségével jár. Mindezekből látható, hogy a gazdasági viszonyok a dombvidéken nagyon szomorúak, a földek kiélve, állattenyésztés a szabályozatlan folyók miatt nincsen; az ily rossz termelési viszonyok következtében a munkásnak is szánalmas a helyzete; következik tehát a vándorbot, és így a dombvidék munkás nélkül marad. E nehéz gazdasági viszonyok következtében nemcsak a munkások, de a földes kisgazdák is kivándoroltak, a mi minden esetre annak a jele, hogy itt nagyon mély gazdasági bajok vannak. A kendertermelés évekkel ezelőtt nagy mennyiségben volt látható. Ma már alig található fel, mert a gyári szövés kiszorította. A méhtenyésztés szintén kicsi, nemkülönben a selyembogár-tenyésztés is.

A "Mátra alja" a Mátra hegység déli lábától, a Zagyva és Tarna folyók között és e folyók melletti lapos területen fekszik.

E része Heves vármegyének Hatvannál kezdődik, nyugatról keleti irányban húzódva, Verpelét-Kápolna-Heves községeknél végződik. Szélességben Gyöngyös város és Jász-Nagy-Kún-Szolnok vármegye határáig terjed. Községei: Hatvan, Csány, Ecséd, Hort, Adács, Atkár, Detk, Gyöngyöshalász, Gyöngyösoroszi, Karácsond, Ludas, Nagyfüged, Nagyréde, Ugra, Kompolt, Verpelét, Feldebrő, Aldebrő, Tófalu, Kápolna, Kál, Dománd, Mezőtárkány, Besenyő, Vámosgyörk, Boczonád, Erdőtelek, Erk, Tarnabod, Tarnaméra, Tarnaörs, Záránk. E vidék nemcsak Heves vármegye, de Magyarország legbiztosabb és legtermékenyebb földje. Fekvése a Mátrától kezdve eleinte hullámos, de később egészen síksággá változik át. Talaja szintén változó. E közvetetlen Mátrarészeken, mint Hatvan, Csány, Heves, Kápolna vidékén fekete homok, néhol sárgás, míg Hort, Karácsond, Tarnaméra vidékén fekete nyirkos kötött talaj, helyenként szíkes foltokkal.

Éghajlata szelíd; a csapadék a Mátrához közelebb eső részeken elegendő, azonban a síkság felé már inkább száraz és egészen az Alföld éghajlatának felel meg.

A föld termőképessége már a talaj jósága által is igen jó; hozzá a vidék gazdáinak intenzivitása a kultúrát magas fokra emelte, úgy hogy gazdasági kulturája Magyarország nyugati részének a kultúrájával hasonlítható össze. Nagyban előmozdították azt a vármegye területén üzemben lévő hatvani és selypi czukorgyárak, hová e vidék nagy kiterjedésében a czukorrépát szállítja, nem törődve a répát fenyegető ormányos bogárral, melynek pusztítása s az ellene való védekezés, sok költséget és veszteséget okoz a gazdáknak, de továbbá a nagy munkabérektől sem riadnak vissza, hogy a kultúrát a gazdaságokban biztosítsák. Ezzel szemben általános a panasz a czukorgyárak ellen, hogy a megfelelő árat, melyet a nyugatmagyarországi czukorgyárak fizetnek, nem adják meg a gazdáknak, holott a czukortartalom épen úgy megvan a mátraalji földek répatermelésében, mint a nyugati vármegyék földjeinek répáiban. A gazdák csak azt az egy előnyt akarják maguknak biztosítani, hogy a friss és szárított szelet visszatérjen a gazdaságba, és módot nyújtson a szarvasmarha jó táplálására és tenyésztésére is. A cukorgyáraktól fizetett árak 1 kor. 60-1 kor. 88 fill., mely a visszaadott nyers szelet mennyiségével változik.

225Termelési ágak: Búza, rozs, árpa, zab, kukoricza, czukorrépa, takarmányrépa, burgonya és a gyöngyösvidéki országhírű törpe fehér bab. A dinnye szintén egyike a legjobban elterjedt terménynek, mely az egész országban az első helyen áll, melyet nemcsak a kisebb gazdák, hanem az uradalmak és nagyobb birtokosok is termelnek. A dinnye-termelésnek tulajdonítható egyrészről, hogy itt a föld értéke oly magas, hogy ma 1200-1600 K. az ára az 1600 □-öles holdnak. A földhaszonbér ily hold föld után kicsinyben 60-100 K., míg nagyban 20-30 K. A hevesi görögdinnye már régtől fogva az első helyet foglalja el az országban; de nem Heves vármegyétől vette a nevét, hanem Heves községtől. Ez a dinnye jó ízével lett hírneves és most már Csány és Hatvan, úgyszintén Kál község is osztozik a babérban, a mit annak lehet tulajdonítani, hogy a gazdák a dinnyetermelésnél is a jobb fajok megválasztására törekednek. Sajnos, a dinnyénél is sok ellenséggel kell megküzdeniök, különösen a pajorral, mely nagy mértékben pusztítja a dinnye tövét és fogását s ha azt naponta nem szednék, az egész termést tönkre tenné. Egyedüli pusztítási mód a szedése; e férget azonnal fel lehet ismerni a tő mellett levő fúrásairól, melyek alig egy cm-nyire vannak a föld alatt. Másik ellensége a peronospora, mely egyedül permetezéssel pusztítható el. A permetezés Thanaton-lé, vagy bordeauxi keverék, mit a szőlő-permetezéshez használnak.

A munkás-viszonyok e vidéken sem jók, mert a fővároshoz közel lévén, a szocziálista vezérek igen gyakran szerencséltették e vidéket látogatásaikkal, a minek a természetes következménye a gyakori sztrájk, mely nemcsak az aratási munkáknál szokott előfordulni, hanem a cselédek között is. Hogy mennyire bizonyos az, hogy itt a sztrájk indító oka nem a munkások és gazdasági cselédek rossz megélhetési viszonyában keresendő, hanem tisztán az izgatás következménye, épen ezen a vidéken lehet legtisztábban láthatni. Itt nincs kivándorlás, tehát a munkás talál keresetet. A cselédfizetés egyike az ország legnagyobb cselédbérének és mégis ott ütötte fel a sztrájk a fejét, ama gazdaságokban, a hol e vidéken is a legnagyobb cselédbérek voltak. Az aratási sztrájkokat legjobban ellensúlyozza ama aratógép-szövetkezet megalakulása, mely néhány év óta a hevesmegyei gazdasági egyesület védnöksége alatt alakult. A vidéki gazdák ugyanis a kalászos vetés arányában holdanként egy korona biztosítás czímén befizetett összeggel beszereztek 100 drb. "Dering"-féle aratógépet. E gépek három különböző góczponton vannak elhelyezve. Az aratógép-szövetkezet megalakulásának évében, 1906-ban, az arató-sztrájk több helyen kitört; másnap a szövetkezet karhatalommal 12 géppel jelent ott meg és egy félnapi munka után a sztrájk már megszünt. Az aratási bérek a szokásos 10-11-ik rész-alapon, a föld termőképességéhez mérten. A napszámbérek őszi és téli időben a férfiak 1.40, 2.80 K közt, míg az asszony-napszám 80 fillértől 1.20-ig. A nyári időben a férfi-napszám 1.60-3 K-ig fellép. Megjegyzendő azonban, hogy e vidéken télen-nyáron talál folytonos munkát a munkás, azonkívül a főváros közelségénél fogva, igen sok munkást foglalkoztat.

Az állattenyésztés e vidéken minőségileg igen magas fokon áll, a mi a vidéki gazdaságok intenziv gazdálkodása által, az általánosan elterjedt tejtermelés következtében állott elő. Csaknem minden gazdaság be van rendezve tehenészetre, melynek tejprodukczióját a főváros kapja. Az utóbbi időben beállott magas szarvasmarha-árak, különösen a fejős tehén igen magas ára miatt, ma a gazdaságok a borjúknak legnagyobb részét maguk nevelik föl. E vidék marha-állománya 30.000-35.000 darabból áll. A mi a fajokat illeti, legnagyobbrészt "bonyhádi" fajok, melyeket itt már "szimentáli" bikákkal párosítva, tenyésztenek tovább. Már több gazdaságban "Montafoni" faj is található. Azonban Heves vidékén a magyar faj tenyésztetik legnagyobbrészt. Hogy e vidéken a marhatenyésztés mily magas fokon áll minőség tekintetében, legjobban látható az egyes községek országos vásáraira felhajtott marháknál. Különösen Hatvan vásárjai ma már országos hírűek, hova a külföldi kereskedők is igen gyakran ellátogatnak, és nagy mennyiségben veszik és szállítják a szép és jó fejős teheneket, nem nagy örömére a magyar gazdáknak.

E vidéken a hízlalást csaknem minden gazdaságban rendszeresen űzik és a kihízlalt marhákat legnagyobbrészt, mint elsőrendű árúkat, külföldre szállítják.

A lótenyésztés itt is, mint már az országban általában, alább hagyott. Ma gróf Károlyi Mihály kompolti uradalmában angol félvér- és Fáy József ecsédi 226birtokán van még ilyen félvér-ménes. Itt is csak a régi tradiczió miatt tartják fenn a ménest, de nem a jövedelmezőség miatt. Ezenkívül a birtokosok néhány csikót nevelnek, a kisgazdák pedig csak saját szükségletükre, a fedeztetési állomásokra beosztott állami mének után. E vidéknek legszebb és legnagyobb lótenyésztése van: Dormándon, Kömlőn, Mezőtárkányon, Hevesen, Tarnabodon stb. Disznó és bika-tenyésztés csaknem megszünt; eleinte kisebb falkák imitt-amott találhatók, kivévén a gróf Károlyi uradalmat. Egy időben mozgalom indult meg Hatvanban egy sertés-hizlaló felállítására, mely részvénytársaságként alakult volna meg. Tekintve Hatvant, mint vasúti góczpontot, továbbá a főváros közelségét, ez mindenesetre előmozdítaná a sertéstenyésztést.

A parczellázás e vidéken nagyobb mérveket ölt Hatvan, Csány, Atkár, Tarnaörs, Tarnaméra és Heves határaiban, hol a földet 1200 □-öles holdakban 900-1400 K árban vásárolták a kisgazdák. A falvakhoz közel eső részek 200, 400 K-nál is magasabb árakkal cserélnek gazdát.

A dohánytermelést szinte nagy területeken űzik. Különösen mint kerti dohány országos hírű lett a verpeléti és debrői, nemkülönben az ezekkel szomszédos község dohányai. Apró sárga levelűek, melyek az erősebb dohányok vegyítésére és festőanyagnak használtatnak. Eme dohány hozama kat. holdanként 7-8 q, melyet a dohánybeváltási hivatalok 50-80 K. árban váltanak be. Nehezebb dohányként a Szamosháti és a kapadohányt termelik 32-42 K, viszont 40-52 K árban. Len-termelés kezdetleges, csakis egyes nagyobb gazdaságok kísérleteznek vele. Zöldség-termelés lendületet kezd venni és ha a kisgazdák e jó termő homokos földeken a zöldségtermelést folytatnák, mindennél jobb jövedelmet biztosíthatnának magoknak. Heves vármegyében a földmívelésügyi miniszter a Hevesvármegyei gazdasági egyesület kérésére, egy minta bolgár-kertészet felállítására adott engedélyt.

A kanyargó Tisza Heves vármegye földjét 28.9 kilométeren mossa. Igaz hogy a megyét ketté szeli és sok éven át sok termését pusztította el, de mindannyiszor búsásan megjavította lerakott iszapjával. Ma már a mentesített területen viruló gazdasági életet és gazdasági kultúrát találni. E terület Füzesabony, Besenyő, Heves határain túl keletre a Tiszáig és azontúl Hajdu és Borsod vármegyék határáig terül el. Községei a Tiszán innen Poroszló, Szond, Kömlő, Tiszanána, Átány, Heves, Hevesvezekény, Tarnaszentmiklós, Pély, Kisköre, míg a Tiszán túl: Tiszafüred, Örvény, Tiszaszőlős, Tiszaigar, Tiszaörs, Nagyiván. Talaja a Tiszán inneni résznek kötött barna humuszos, alul nehéz, agyagos talajjal; túl a Tiszán homokos, a lapályosabb rész öntvény-talaj. Mindkét helyen néhol szíkes területekkel. Poroszló és Tiszafüred között folyik a Tisza és mellette terül el a nagy ártér, nagy füzeseivel, melyek már csaknem nagy erdőket alkotnak. Termelési ágak a nehezebb talajokban búza, árpa, zab, dohány, kukoricza, burgonya, repcze, míg a homokos részeken a rozsot termelik a búza helyett. Czukorrépát szintén nagy területeken termelnek és a hatvani czukorgyár dolgozza fel. A hozam, tekintve a talajt, igen jó, úgy hogy magyar holdakon az átlag 8 q buzatermés nem megy ritkaságszámba. Éppen így a többi terményeknél is a legjobb termést adja, a mit a magyar föld adhat. A dohánytermelés szintén általános. A szamosháti és kapadohányt termelik, melyekből az előbbi 10-12 q-t ad kat. holdja, melyért 32-42 korona árt érnek el a gazdák. A kapadohány szintén ad 16 q-t is, melyért 40-52 korona árt fizetnek. A dohánybeváltás Jász-Nagykún-Szolnok vármegye területén, Tiszaroffon történik. Az ártéri rétek adják a jó szénát és kedvező időben a sarjút; továbbá a mesterséges takarmányt a luczerna adja. Az ártéri terület csaknem mind a takarmánytermelést szolgálja, a szántható részeket pedig kapás növénynyel ültetik be. Tiszafüreden és Tiszaigaron nagy szőlő- és gyümölcstermelés van a homokos földeken. A kendertermelés nem iparszerű; csak házi szövésre termesztetik. A mezőgazdasági technika már fejlődésben van, és a gazdasági gépek a különben is jómódú kisgazdáknál feltalálhatók. A gazdálkodási rendszer a szabad gazdálkodás, melyet sokszor az időjárási viszonyok befolyásolnak, de tekintve a talaj jóságát, a szabad gazdálkodást még elbírja. A munkásviszonyok jók. A nép szorgalmas; kivándorlás alig van. A munkabérek általában nagyok és teljesen megfelelnek a mátraalji viszonyoknak. Éghajlata normális. A csapadék - tekintve a Tisza közelségét - megfelelő. Állattenyésztés a vármegyében a legnagyobb; 227a mi önként érthető, mert természetes rétek, legelők, nagy területeket alkotnak. A fajokat illetőleg a szarvasmarháknál a magyar faj a domináló, hiszen mindig hírnevesek voltak e vidék gúlyái. A vörös-tarka fajt is fel lehet már találni egyes gazdaságokban. Tisztán simmenthali faj a kassai püspökség tiszaörsi gazdaságában van, míg az eredeti magyar fajt, Graefl Jenő poroszlói, a szatmári püspökség, és Elek István gazdaságában tenyésztik. A kisgazdáknál szintén a magyar faj a tenyészirány. Lótenyésztés a félvér angol faj. Hírneves ménest tart fenn Graefl Jenő és a szatmári püspökség. Igen nemes lóanyag van különösen Tiszafüred, Tiszanána, Poroszló, Kömlő, Szond községekben. Sertés- és birka-tenyésztés általában a gazdaságokban található fel, és a jobbmódú kisgazdáknál. A baromfi-tenyésztést nagyban űzik, de különösen a liba-tenyésztést, úgy hogy nem ritkaság egy tanyán 2-300 drb. libát egy nyájban találhatni.

A halászat is nagy keresetforrást alkot, különösen Örvényben, a hol rendszeres halászatot űznek. A híres tiszai kecsege innen kerül a kereskedésbe s a harcsa, ponty, süllő, kárász, stb. is. A halászat a nagy kerítő-hálókkal, a lapsoló hálóval, Bóné-hálóval és verse hálóval történik. A hajózás a Tiszán, Szolnok és Tokaj között fennáll. A terményeket a vidékről csaknem mind Szolnok felé hajón továbbítják, a mi nagy előny a gazdákra nézve, mert ez 50-60 fillér megtakarítást jelent métermázsánként.

Heves vármegye gazdasági kultúrájának fejlesztésére nagy befolyással volt a Hevesvármegyei gazdasági egyesület, Gyöngyös székhelylyel, mely gazdasági egyesület 1908-ban ülte félszázados fennállásának évfordulóját. Az egyesületet Visontai Kovács László vámosgyörki földbirtokos alapította. Félszázad alatt sok üdvös és hasznos dolgot végzett a gazdák előnyére. Az egyesületnek köszönhető a mai gazdasági kultúra; különösen a jelenlegi elnöke, Kállay Zoltán dr., úgy alelnöke, Borhy György földbirtokos, valamint az egyesület buzgó titkárja, Engel Hermann fáradságot nem ismerő buzgólkodása, kihat az egész vármegyei gazdaközönség ébrentartására és a nehéz gazdasági viszonyok leküzdésére. A kiállítások, állatdijazások, gépversenyek, gazdasági és háziipari tanfolyamok rendezése, minden évben a vármegye különféle helyein, mutatják annak életképes munkásságát.

Az egyes vidékek nagyobb birtokainak gazdasági üzeme a következő:

Debrő vára és a hozzá tartozó birtokok Heves vármegyében a XV. század elején az Aba nembeli Debrői István királyi kincstárnok tulajdonában voltak, a ki azokat pártoskodása miatt, egyéb birtokaival együtt, 1411-ben elvesztette.⁰ 1438-ban Albert király Debrő várát a hozzá tartozó Debrő, Tótfalu és Kál helységekkel és Csalapusztával együtt néhai Rozgonyi László fiainak adományozta.¹ Özvegy Rozgonyi Lászlóné Kanizsay Györgyhöz ment férjhez s így az 1493-ik osztálykor a debrői uradalom ura Kanizsay György lett, a kit a Debrő, Csal, Tótfalu, Kál, Jánosi, Gyöngyös, Bene és Halász nevű birtokrészekbe be is iktattak.² Azonban Kanizsay György horvát bán 1497-ben elcserélte e birtokait Bélteki Drágfy Bertalannal, Erdély vajdájával, ennek Pozsega vármegyei Vasmegyericza várbirtokával.³ Drágfy János országbírónak Drugeth Katalintól született Zsófi leányát Perényi János vette feleségül. Igy került a debrői uradalom a Perényiek kezébe.

2361518-ban Perényi János eladja Ónodot és Debrőt második nejének, Kanizsay Dorottyának első nejétől származott gyermekei beleegyezésével.⁴ 1537-ben Debrőt Gúthi Országh László, Nógrád és Heves vármegye főispánja kapta Ferdinánd királytól.⁵ Ennek fia Kristóf országbíró. 1567 október 9-én meghalt és vele a Gúthi Országh családnak fiágon magvaszakadt. Ekkor Debrő a fiscus kezére került. Utóbb Miksa király báró Ungnad Kristóf egri várkapitánynak, a későbbi horvát bánnak inscribrálta Ónod várával együtt.

1603 április 19-én második Rudolf császár a báró Ungnad Kristófnak 30.400 frtban inscriblált Ónod várát Borsod vármegyében és a lerombolt Debrő várát Heves vármegyében minden tartozékaival együtt Felső-Vadászi báró Rákóczy Zsigmondnak, egri várkapitánynak - ki 1607-ben Erdély fejedelme lett - adományozta.⁶ Rákóczy Zsigmondnak fiai Pál és György, atyjuk halála után osztozkodván, Pál felét kapta a debrői uradalomnak, mely részbirtok utóbb unokájára Rákóczy Erzsébetre, férjezett gróf Erdődy Györgynére szállott örökségképpen.⁷ Gróf Erdődy Györgyné 1708-ban magtalanul halván el, az ő debrői uradalmi részbirtokait II. Rákóczi Ferencz és nővére Júlia, gróf Aspremont Reckheim Ferdinándné - kik szépunokái voltak I. Rákóczi Györgynek - örökölték.⁸ II. Rákóczi Ferencz azonban hűtlenségbe esvén, az ő ittlévő összes örökségét, I. József császár 1710 április 8-án gróf Althan Mihály Keresztélynek adományozta 40000 frtban,⁹ az örökség másik része az Aspremont grófok kezén maradt. A Rákóczi-féle szabadságharcz lezajlása után a kir. fiscus 1712-ben lefoglalta a debrői uradalomnak azt a részét, mely II. Rákóczi Ferencz fejedelemé volt, s átadta az 1710-ben erre adományt nyert gróf Althannak. Igy jutott a Rákóczi-féle debrői uradalom német kézre.

Az 1712-iki német szövegű összeírás: "Conscriptio Dominii Debrő in der Matraalja und in der Matra in dem Heveser Comitat"¹⁰ az uradalom alkotó részeit a következőleg írja le:

A Mátraalján: Debrő helység, az uradalom feje, áll 30 egész jobbágytelekből; lakosai róm. kath. vallású magyarok és tótok, mindnyájan szabad költözködésű taksások. A debrői erdőben az elpusztult "Selgi vár" némely romjai még láthatók. (A német összeíró a fellegvár szót "Selgi vár"-nak írta). Tótfalu helység, áll 17 egész jobbágytelekből; lakosai róm. kath. vallású magyarok és tótok, szabadköltözködésű taksások. Kál helység a Kál-Lógó pusztával együtt áll 24 egész jobbágytelekből. Nagyút szabad puszta (preadium) 18 jobbágytelekre van felvéve. Valamikor helység volt. Az elpusztult templom egyik kőfala még látható. Felfalu, szabad puszta, határos Tótfaluval, Balpüspökivel és Detkkel, 3 egész jobbágytelekre van felvéve. Balpüspöki szabad puszta 10 egész jobbágytelekre van felvéve.

A Mátrában: Derecske falu 12 egész jobbágytelekből áll; lakosai róm. kath. vallású taksások. Parád falu 13 egész jobbágytelekből áll; lakosai róm. kath. vallású taksások. Bodony falu 20 egész jobbágytelekből áll; lakosa róm. kath. vallású taksások. Balla falu 13 egész jobbágytelekből áll, lakosai róm. kath. vallású taksások. Ballának és Derecskének a fele Vay Ádám lányaié és nemes Balogh Mihályé. Lak szabad puszta. Ville fele néhai Rákóczy Erzsébet gróf Erdődy Györgyné része, másik fele Rákóczi Ferenczé és Júliáé, gróf Aspremontnéé voltak. Gyöngyös mezőváros negyedrésze. Derecske, Parád, Bodony, Balla és Lak felét Bogni tábornagy jure amorum cum evictione fisci 1694-ben nyerte Lipót királytól, a ki a Rákóczi "Rebellion"-ja előtt ezek birtokában is volt, azért ezek jövedelmének felét kapja. A német szövegű összeírás Parád helységnél megjegyzi, hogy ott Rákóczi fejedelem az elmúlt lázadás alatt üveghutát állíttatott fel. (Der Fürst Rákóczy hat in der verwichenen Rebellion eine Glashütte aufrichten lassen). A jelenlegi óhutai lakosok elődei tehát Rákóczi telepesei. Sem ebben az összeírásban, sem az 1725-ikiben nincs említés a parádi savanyúvíz-forrásról, a mi azt jelenti, hogy akkor még nem lévén használatban, nem hajtott jövedelmet.

Közel negyven évig szedték még Debrő német urai a magyar jobbágynép szorgalmának gyümölcsét, midőn egyszerre új gazdát kapott az uradalom. Gyaraki báró Grassalkovich Antal királyi személynök 1740-ben megvette Debrő várát és a hozzá tartozó debrői uradalmat gróf Aspremont-Reckheim Károly Goberttől 46.000 forintért,¹¹ és ugyancsak 1740 április 29-én gróf Althan Mihály Antaltól annak debrői uradalmi ingatlanrész jószágát és ingóságait 31.440 frtért,¹² azért ily olcsó árakon, mivel mindkét eladónak nagy szolgálatokat tett Grassalkovich. 237Igy például a gróf Aspremontok 230.000 frt értékű jószágot szerzett meg, mely pedig már jóformán elveszett az Aspremontok részére.¹³ Gróf Grassalkovich Antal unokája, herczeg Grassalkovich Antal, azonban 1821-ben még 106.000 frtot fizetett az Aspremont unokának: Mária Anna Gobertinának, férjezett gróf Erdődy Györgynének, végleges vételárként.¹⁴ 1747 június 20-án megvette Grassalkovich Derecske helység 1/4-ed részét 1.500 rénes forintért a Baloghoktól,¹⁵ 1747 augusztus 22-én pedig adománylevelet nyert Mária Teréziától a debrői vár és egész uradalom királyi jogaira.¹⁶ Ugyancsak 1747 deczember 8-án az egri káptalan beiktatta gróf Grassalkovich Antalt e királyi jogok birtokába.¹⁷ A beiktatási jelentés a következő birtokrészeket sorolja fel: Debrő vára, Debrő mváros (oppidum), Al-Debrő, Tót-Falu, Kál egész helységek, Kál-Lógó, Nagyút, Balpüspöki és Lak szabad puszták egészen, Derecske és Balla helységek fele, Gyöngyös mváros 1/4-ed része, Bodony és Parád egész helységek. Ezután az uradalom közel száz éven át a Grassalkovichok birtokában volt, kik azt vétel útján és telepítésekkel gyarapították.

1796-tól mintegy 30 évig a báró Orczy család bírta haszonbérbe a debrői uradalmat. Azután herczeg Grassalkovich Antal 1825 január 1-től, 1839 deczember 31-ig Kaan Henrik Sámuelnek és társának Szitányi Ullmann Móricznak adta haszonbérbe, évi 20.100 frtért. Ezek nagyobbszabású befektetésekkel, timsóbánya-nyitással, a fürdők kényelmes berendezésével tetemesen emelték az uradalom jövedelmét és értékét. Azonban a herczeg csődtömegének gondnoka, gróf Batthyány Imre, a nevezett bérlőket kivetvén a bérletből, az 1840 október 22-én Pesten kötött szerződés értelmében bérbe adta a debrői uradalmat gróf Károlyi Györgynek, 1841 január 1-től 1860 deczember 31-ig terjedő 20 esztendőre, évi 50.000 forint pp. haszonbér-fizetés mellett.¹⁸ Ez alkalomra hivatalosan összeírták az uradalmat. Az 1840 november 1-től 1841 augusztus 11-ig történt vármegyei hivatalos összeírás¹⁹ szerint a debrői uradalom a következő alkatrészekből állott: Al-Debrő helység egészen a debrői uradalomhoz tartozik, 252 házzal bíró dohánytermelő zsellérrel. Lakosai megmagyarosodott németek. A balpüspöki pusztát haszonbérben tartják. Van két erdeje, a Cser nevezetű, mely a fel-debrői erdővel együtt, mintegy 250 hold kiterjedésű és a Csal, leginkább mocsárból és kevés tölgyfából áll, mintegy 200 hold majorsági erdő, mely árokkal körülvéve, fáczányosnak használtatik. Al-Debrőt 1743-ban telepítették meg svábokkal. 1743 április 24-én adta ki báró Grassalkovich Antal a sváboknak a telepítési biztosítást.²⁰ Fel-Debrő helység egészen a debrői uradalomhoz tartozik. Lakosai megmagyarosodott németek. Egy egész telek áll 28 hold szántóföldből és 10 embervágó rétből. E helység 74 1/4 sessióból áll. Fel-Debrő lakossága 1770-ben még tiszta magyar volt.²¹ Bal-Püspöki puszta egészen a debrői uradalomhoz tartozik, kiterjedése 2480 hold. Az aldebrői község birja haszonbérben. Nagyút puszta kiterjedése mintegy 4050 hold, melyekből a fügedi és zsadányi határokra dűlő kb. 800 hold Kaál helységétől nyári legelőnek haszonbérben tartatván, a többi majorságosan használtatik. Gyöngyös mezőváros 1/4-része tartozik a debrői uradalomhoz, a többi részét herczeg Esterházy, gróf Forgách és számos más nemzetség bírja. Van itt az uradalomnak 338 taksás zsellérje. Kompolt helység. Lakosai megmagyarosodott németek. Az egész helység a debrői uradalomhoz tartozik, melynek egyszersmind székhelye. Egy egész jobbágyhely illetménye: 30 hold szántóföld és 10 embervágó rét. E helység 43 1/2 sessióból áll. Van benne 81 házzal biró zsellér. Van itt egy kastély, melynek közepe emeletes, egyéb része földszintes. Az udvari kápolna minden szükségesekkel el van látva. Kompolt helységet báró, utóbb gróf Grassalkovich Antal vette meg, és pedig a felét 1738-ban báró Haller Sámueltől, a másik felét pedig 1743-1758. években többektől.²² Kompolton a XIII. és XIV. században monostor volt. Építésére IV. László király 1280-ban bizonyos adót engedett.²³ Kaál helység egészen a debrői uradalomhoz tartozik. Lakosai magyarok. Egy egész hely illetménye 28 hold szántóföld és 12 embervágó rét. Az egész helység 64 sessióból áll, melyeken 1 két, 6 másfél, 23 egész-, 56 fél- és 8 negyedrész-helyes gazda van. Van itt még 162 házzal bíró zsellér. Van ezeken kívül 30 úgynevezett allodialis sessió, melyeket a herczeg édesatyja (az első herczeg Grassalkovich Antal) az allodialis birtokokból a helységbe telepített nemeseknek osztott ki, s melyeket egyedül nemes családok bírtak mindenkor; így tehát portális összeírás alá nem jöttek és megyei összeírás alatt sincsenek. Bírja ezeket 1 másfél-, 6 egész-, 2382 háromnegyed-, 35 fél- és 14 egynegyedrésztelkes gazda, kik is az urbáriális sessióktól járó mindennemű földesúri adózásokat és tartozásokat az urbáriális gazdákkal egyetemben, természetben teljesítik, mindennemű termesztményeikből a hetedet is kiadván. Tótfalu (régebben Tótfalu). Lakosai magyarok. Az egész helység a debrői uradalomhoz tartozik. Egy egész-telek 28 hold szántóföld és 10 embervágó rét. Van benne 41 sessió (telek), 105 házzal bíró zsellér. Parád helység. Lakosai róm. kath. magyarok. Egészen a debrői uradalomhoz tartozik, 24 egésztelekből áll, melyeken 1 egész, 46 féltelkes gazda és 90 házzal bíró zsellér van.

A határ napkeleti oldalán fekszik a timsós fürdő és a kastély. A timsós fürdő, mely L formára egy emeletre épült, magába foglal 12 fürdő-, 26 vendég- és 6 cselédszobát. A timsós fürdőhöz közel s azzal egy mesgyén van a Szent-Borbála nevezetű timsóbánya, a hozzá tartozó hutai és egyéb épületekkel, melyeket a báró Orczyak, haszonbéres birtoklásuk ideje alatt, építtettek. A Csevicze-forrásnál a nagy fürdőház L formára épült. A földszinti részben van 32 lakó és 10 fürdőszoba, 2 előszoba. Az épület középága emeletre lévén építve, ebben van egy tánczterem, melynek két oldalán az egész épületnek hosszában van a cselédség számára 24 padlás-szoba. A Csevicze víztartó stolnáját és mind a két fürdőt, összes melléképületeikkel együtt, Ullmann és Kaan bérlők építtették 1827-29-ben. A Csevicze és a hajkai telepítés a parádi határ délnyugati oldalában van, a Gyökeres hegy tövében. Nevét az ott található Cseviczének nevezett ásványos gyógyforrásoktól vette, melyeket részint italul, részint fürdőül is szoktak használni. A Csevicze és üveghuta közt fekvő dombon van az úgynevezett hajkai telepítvény. Ez 15 házból áll, melyek közül kettő uradalmi, tizenhármat pedig a benne lakók építtettek.

Az Üveg vagyis Újhuta. A Cseviczétől mintegy negyedórányira vagyon a most (1840) is folyamatban levő üveghuta. Az Óhuta. A parádi határ déli oldalában, a Somhegy alatt fekszik az Óhutának nevezett telep, mely nevét a régibb időben itt fönnállott üveghutától kölcsönözte. Áll e telepítvény 38 házból, melyekben 37 zsellér lakik. "Ezt az üveghutát állitotta föl itt először II. Rákóczi Ferencz fejedelem a szabadságharczok ideje alatt." A parádi timsós fürdőt és a kénes savanyuvizforrást - a nép nyelvén Cseviczét - először Fáy András ismertette a "Tudományos Gyűjtemény" 1819-iki évfolyamában "Parád leírása több tekintetből" czím alatt, melyben a timsós fürdőházról a többek között így ír: "A falutól kelet felé mintegy fertály mértföldnyire áll a timsós fürdőház, kies kilátással. Az egymásra tornyozott Mátra csúcsai kékes horizonu bérczek, s általuk a világ zajától különszakasztott nyájas völgyek, hímes rétek és ezek aljain ezerféle kígyódzás közt csergő Tarna patakja, a tisztes ókoru szenderítő várak omladékai, mint a milyenek Domoszlónál Oroszlányvár, Derecskénél Kanásvár, Parádnál Veresvár, Tatárszállás és Várhegy édes képeket nyújtanak a lágy képzelgésnek (Schwärmerei)". A kénes savanyúvíz-forrásról pedig ezeket olvassuk: "A timsós-fürdővel azon egy völgyben, a hol az Parád falujától fél órányira nyugat felé összekeskenyedik, buzognak az érczes források. A hely szép, de a kilátás megszorult, Tarna vizecske nyugati partján, tőle csak egy pár lépésnyire van a büdösköves forrás; ettől dél felé néhány lépésnyire egy domb aljában a vasas. A harmadik ezen túl fekvő völgyben esik, s ezelőtt két esztendővel két fürdőszoba épülvén mellette, fürdőnek használtatik. Ezen utolsó leggyengébb és a bőrt is a fürdés után kevéssé húzza össze. Mind a három forrás homokkőből kifaragott üregekben buzog ki ezen kőnem hasadékjai közül. Leginkább a büdösköves melyet nehéz szagáért neveznek így, használtatik mind vitelre, mind italra... Ezen víz fogyasztása, mindamellett is, hogy semmi nagyobb városban, mint Pest, Gyöngyös, Eger, nem árultatik, azon kis körhöz képest, melyben esmértetik, igen nagy. Csak az itt lévő mostani hutából 3500-4000 üvegek töltetnek meg ezen vízzel. Ezen kívül mennyi víz hordatik el hordókban s régi megtartott üvegekben! mennyi fogy el helyben, a midőn a vendégeken kívül a szomszéd palóczság is ezzel él! A főforrás, melyből az üvegek töltetni szoktak, t. i. a büdösköves, elég bő; kimeríttetvén, félóra alatt megtelik s egyszerre majd egy akónyit tart üregében; mindazáltal nagyobb merítéseknél gyakran várni kell megtelésére. Tavaszkor és hajnalban (az éjjeli állás után) legnagyobb ereje van. Fuvarja, akinek maga alkalmatossága van, csekélységbe kerül. Egy 20 butelliás keményfájú láda, helyes bespontolással, szurkolással és bepakolással, 1817-ben csak 12 forint 20 krra ment. Külön egy 241láda magában 4 frt, egy (2 itczés) butellia 18 kr spont. 3 kr., szurkolás 3 kr, pakolás egy butelliától 1 kr. Az itten leírt savanyúvízforrásoktól, tetejökkel felhőket verdeső agg bikkek kies árnyékaiban vezet az út az üveghutához, mely a forrásoktól nyugatra, csak egy pár lövésnyire, egymás nyiltabb völgyecskében, félkörben álló hegyek közt fekszik, s a factor és a hutások lakásaival együtt egy kis romantikus falut formál. Kár, hogy az út körül a képzelgők (Schwärmer) s minden csekélységben halhatatlanságot kurdászók a szép tetemes tölgyeket és bikkeket összefirkálták."

A parádi fürdőben "a mult 1817-iki nyáron egy szoba egy napra volt 24 kr. v. cz., konyha egy napra annyi fával, a mennyi früstökhöz, ebédhez és vacsorához szükséges: 30 kr., a fürdés 24 kr. Savanyúvizet, jól bedugott két itczés üvegekben, a fürdőnél 6 kr-on mindig kaphatni." A parádi határ délkeleti oldalában a Kékes hegy alatt a helységtől mintegy órányira van az úgynevezett Hagymás, hol régen a timsóbánya - melyhez tartozó épületek jelenleg (1840) elhagyatott s romhoz inkább hasonló állapotok vannak - létezett vala s melynek kerületében jelenleg az úgynevezett Sándorréti major áll.

Bodony helység egészen a debrői uradalomhoz tartozik. Lakosai róm. kath. magyarok. Egy egész jobbágytelek 20 hold szántóföld és 10 embervágó rét. 66 egész urbariális sessiót foglal magában, melyeken 2 egész-, 4 másfél-, 29 egész-, 2 háromnegyed- és 51 félhelyes jobbágy és 86 házzal bíró zsellér van. - Lak puszta. Az egész a debrői uradalomhoz tartozik. Kiterjedése mintegy 1500 hold, nagyobb része erdő, kisebb része szántóföld, rét és legelő. Van egy Nagypallag nevű majorja. - Kürth puszta. Egészen a debrői uradalomhoz tartozik. Kevés szántóföldet és rétet kivéve, erdő, kiterjedése mintegy 1000 hold lehet. - Derecske helység. Lakosai róm. kath. magyarok. A helységnek csak a fele része tartozik a debrői uradalomhoz, mely a báró Podmaniczky, Ondrekovics és több recski successoroktól bírt másik felerésztől egészen el van különítve. Az uradalmi felerész áll 25 1/2 sessióból, melyeken 1 kétsessiós, 2 másfélsessiós, 4 egész, 2 háromfertály, 28 fél- és 4 egyfertály-helyes jobbágy s 18 házzal bíró zsellér van. - Balla helység. Lakosai róm. kath. magyarok. 3/4-ed része tartozik a debrői uradalomhoz, 1/4-ed része pedig gróf Andrássy Károlyé. Egy egész sessió állománya 26 hold szántóföld és 8 embervágó rét. Áll 20 egész sessióból, melyeken 6 egész és 28 félhelyes gazda és ezeken kívül 49 házzal bíró zsellér lakik. - Németmező puszta. Határa napkeletről Mindszent, délről Szuha, nyugatról Dorogháza, éjszakról Nemthi helységek határaival ütközik. Számos közbirtokos bírja, minden arány nélkül és önkényesen. A debrői uradalomhoz tartozó majorságos szántóföldek és rétek a következők: A szakaszparti tábla 20, nagy tábla 45, kis tábla 6 és kupak tábla 10, összesen 81 hold szántóföld. A kupak végében levő rét 6, a hosszúnyilás rét 12, Jakab pálya-rét 3, és a kerek rét 4, tehát összesen 25 kaszás rét. Ezt a részbirtokot gróf Grassalkovich Antal 1755-ben vette meg, egyéb birtokokkal együtt, báró Hunyady Jánostól.²⁴ Tipászó puszta. Az egész a debrői uradalomhoz tartozik; nagyobb része erdő: 562 hold, kisebb része szántóföld és rét. - Szent-Domonkos helység, lakosai róm. kath. magyarok. Két és fél házhelyen kívül, az egész falu a debrői uradalomhoz tartozik. Egy egész jobbágytelek 26 hold szántóföld és 10 embervágó rét. Áll a falu 21 egész sessióból, melyeken 5 egész-, 2 háromnegyed-, 28 fél-, 2 negyedrészes jobbágy és 26 házzal bíró zsellér találtatik. Az uradalmi erdő kiterjedése 1762 28/44-ed hold. Ezt a helységet gróf Grassalkovich Antal 1755-ben vette meg, egyéb birtokokkal együtt báró Hunyady Jánostól.²⁵ Nemthi helység Nógrád vármegyében. Lakosai róm. kath. magyarok. Az egész a debrői uradalomhoz tartozik. Egy egész jobbágytelek állománya 26 hold szántóföld és 6 embervágó rét. Van benne 27 telkes jobbágy és 27 házzal bíró zsellér. A báró Orczyak haszonbéres birtoklása alatt, ezelőtt mintegy 43 évekkel (1797 körül) úrbérileg rendbeszedetett és felosztatott a határ. A faluban 19 úrbéres és 13 1/2 szerződéses sessió van. Az egész helységet gróf Grassalkovich Antal 1755-ben vette meg, több más birtokkal együtt, báró Hunyady Jánostól, a ki azokat neki hálából adta el.²⁶ A fent leírt debrői uradalom herczeg Grassalkovich Antalnak a család utolsó férfisarjadékának 1841 szept. 29-én történt halála után az ő sógorának fiára, Ghimesi és Gácsi gróf Forgách Jánosnak nejétől, gróf Grassalkovich Teréztől származott Antal fiának a fiára, ugyan Antalra szállott nagyanyai örökségképpen. Ez a gróf Forgách Antal 1847 június 27-én eladta a nagyanyjától 242reászállott debrői uradalmat gróf Károlyi Györgynek 1.565,000 pengő forintért.²⁷

Az előadottakból világosan látható, hogy a Heves vármegyei debrői uradalom a gróf Károlyi család tulajdonába 1847-ben rendes vétel útján jutott és nem Károlyi Sándor, a szatmári pacificator politikai szolgálatainak megjutalmazása révén, királyi adományképpen, a mint azt a Rákóczi-kor történetírása idáig tévesen állította. E munka írója a fentebbiekben eredeti és hiteles adatok alapján bebízonyitotta a valódi tényállást is immár bízva reméli Thaly Kálmántól, a kiváló tudóstól, mint a Rákóczi-kor történetírójától, hogy a tárgyilagos igazságról tudomást vesz és bizonynyal jóhiszemű tévedését helyre fogja igazítani.

Gróf Károlyi György, az imént leírt debrői uradalom kiegészítésére és kikerekítésére többektől még a következő heves-vármegyei birtokokat vásárolta meg: Tarnócza pusztát Törökszentmiklósi és Zsadányi Almássy Emanueltől "az egész kiterjedésében" 65.000 pengő forintért, Pesten 1846 márczius 16-án.²⁸ Galantai gróf Esterházy Mihálytól, mint az Esterházy család meghatalmazottjától. Tarnócza pusztai 143.300/1200 hold részbirtokot 7162 frt. 30 kr. pengő forinton. Pest, 1847. máj. 31.²⁹ Hazugha Józseftől és nejétől Somody Máriától Tarnócza pusztabeli 115 1/2 hold részbirtokot 5000 pengő forinton. Zsadány 1850. jan. 30³⁰. Kövesszarvi Gosztony Antaltól Tarnócza pusztabeli 115 hold részbirtokot 4000 pengő forintért. Eger, 1850 szept. 30.³¹ - Kövesszarvi Gosztony Borbálától, Nagy-Kolóni Subich Imre özvegyétől, Tarnócza pusztabeli 140 hold részbirtokot 4500 pengő forinton. Eger, 1852 január 13.³² - Vécs helységet és Felfalu pusztát gróf Batthyány Arthurné szül. gróf Apraxin Júliától, Vécs helységbeli és felfalusi, együtt 3250 holdat tevő birtokot a kastélylyal, minden egyéb tartományaival és teljes földesúri jogaival együtt 175.000 pengő frtért, Eger 1854 decz. 21. és 22.³³ Verpelét mezővárost báró Brudern Antaltól verpeléti 3/16-od rész birtokát, mely áll 15 1/2 úrbéri telekből s tartozmányaiból, 55 úrbéres zsellérből és 8 taksásból, 360 916/1200-od hold szántóföldből, 53 963/1200-od hold rétből, 393 1094/1200-ad hold erdőből, a tót-nánai részbirtokával együtt, 90.000 ezüst fortért. Pest, 1842 jan. 29.³⁴ - Néhai Hallerkeői gróf Haller Pál örökösei az őket a Török-Nyáry jogon illető javaikat és pedig Verpelét mezővárosban 6 egésztelkes jobbágyot, 18 házas zsellért, 1 3/12 rész curialis belső telket, 182 4/12 hold majorsági szántófölet, 29 4/12 hold majorsági rétet, 263 hold majorsági erdőt, 60 kapás dézsmaszőlőt; továbbá Sirok és Szajla helységbeli részbirtokukat eladják gróf Károlyi Györgynek 25.000 pengő forintért. Pest, 1846 aug. 26.³⁵ - Báró Brudern Antal verpeléti részbirtokát a vármegyei 1840 június 2-án kelt összeírás így írja le: "Ezen mezőváros Heves vármegyében fekszik, földesurai az összeirató báró Brudern Antalon kívül, özv. gróf Sztáray Jánosné szül. báró Brudern Jozefa; gróf Esterházy János; báró Orczy Lőrincz; Péchy Amália; Németh Jánosné; Orosz Imre; Bernát András; úgy a Szepesy és Bárczy urak, kik többnyire az összeírató báróval együtt, Bedeghi gróf Nyáry örökösök, a kik közül az összeirató báró az egész mezővárosnak a gróf Haller lineán és a Révay jusson 3/16-od részét bírja. - Tóth-Nána helységet báró Brudern Antaltól Tót-Nána helységben 9/16-od részbirtokot 4 617/1200-ad hold belső fundust, mely 22 egész úrbéri telekből és 23 úrbéri zsellérből, továbbá 81 407/1200-ad hold szántóföldből, 36 342/1200-ad hold rétből, 1420 305/1200-ad hold erdőből és 120 kapás majorsági szőlőből áll, verpeléti részbirtokával együtt 90.000 pengő forintért. Pest, 1842 január 29.³⁶ Gróf Haller Borbála: gróf Bethlen Józsefné; gróf Haller Czeczilia; gróf Esterházy Dénesné; gróf Haller Gábor és György a Török-Nyáry jogon őket megillető tót-nánai részbirtokukat: 3 egésztelekes jobbágyot, 4 zsellért, 60/100-ad rész belső telket, 3 51/100-ad rész hold rétet, 155 50/100-ad hold erdőt; továbbá a Sziklahegyen 4 darabba levő 1650 □-öl, az Öreghegyen 4 darabban lévő 1650 □-öl dézsmásszőlőt eladják gróf Károlyi Györgynek 3.600 pengő forinton. 1846 ápr. 7-én.³⁷ Az 1840-iki összeírás Tót-Nána birtokosait is felsorolja: Birtokosai többek között és leginkább Bedeghi gróf Nyáry örökösök, kik közül az összeírató báró Brudern Antal a gróf Haller lineán és a Révay jusson az egész helységnek kilencztizenhatod részét bírja. A helység többi földesurai: Gróf Esterházy János, báró Orczy Lőrincz, özv. Taródy Bertalanné szül. Reviczky Mária, Gosztony Pál, Gosztony Antal, néhai özvegy Szármann Andrásné örökösei, Perlaky Károly, Ullmann László. - Kőkút és Nagybereki pusztákat báró Brudern Alajostól, Kőkút és a vele 243egybekapcsolt Nagybereki pusztáit, melyek együtt 2558 1067/1200-ad holdat foglalnak magukban, Sirok helységbeli, Rozsnoki pusztabeli és Szajla helységbeli birtokaival együtt 155.000 ezüst forintért. 1841 nov. 22-én.³⁸ Gróf Haller Karolina férjezett Macskássy Lajosnétól kőkúti és nagybereki részbirtokukat: 48 6/12-ed hold rétet és 374 6/12-ed hold erdőt 9.000 forinton. Eger, 1845 szept. 26-án.³⁹ Sirok helységet báró Brudern Alajostól Sirok helységbeli egész birtokát, mely áll 4 630/1200-ad hold belső fundusból, 133 662/1200-ad hold szántóföldből, 105 hold rétből, 2459 123/1200-ad hold erdőből, 14 úrbéri telekből és tartozmányaiból és 62 zsellérből, a vele határoz Rozsnoki pusztai részbirtokával és Szajla helységbeli birtokával, Kőkúti és Nagybereki pusztákkal együtt 155.000 pengő forintért. - 1841 nov. 22.⁴⁰ - Néhai Hallerkeői gróf Haller Pál örökösei az őket Török-Nyáry jogon megillető javakból Heves vármegyében fekvő Sirok helységben 1 1/2 telkes jobbágyot, 3 házas zsellért, 18 4/12-ed hold majorsági szántófölet, 12 3/12-ed hold majorsági rétet és 296 hold erdőt verpeléti és szajlai részbirtokaival együtt eladják gróf Károlyi Györgynek 25.000 pengő (ezüst) forintért. Pest, 1846 aug. 26.⁴¹ - Rozsnok pusztát báró Brudern Alajostól a Sirokkal határos Rozsnoki részpusztáját, mely áll 100 hold szántóföldből, 62 hold rétből, 1080 hold erdőből, - Siroki, Szajlai és Kőkúti és Nagybereki részbirtokaival együtt 155.000 p. forinton. - 1841 nov. 22.⁴² - határában lévő egész részbirtokát: 15 hold szántóföldet, 27 1/2 hold rétet, 213 erdőt, 15 egész telket és 17 zsellért, - kőkuti és nagybereki pusztabeli, siroki és rozsnoki részbirtokaival együtt 155,000 p. forinton. - 1841 nov. 22.⁴³ Néhai Hallerkei gróf Haller Pál örökösei az őket Török-Nyáry jogon megillető Szajla helységben 1 1/2 telkes jobbágyot, 2 zsellért, 2 hold majorsági szántóföldet, 4 hold majorsági rétet, 30 hold majorsági erdőt minden tartozmányaival együtt a verpeléti és siroki részbirtokkal együtt 25.000 pengő forintért eladták gróf Károlyi Györgynek - Pest, 1846 augusztus 26.⁴⁴

A gróf Károlyi György által vásárolt és 27 alkotórészből álló debrői, vagy a mint jelenleg nevezik debrő-parádi uradalom került a vételár és minden egyéb költségek beleszámításával 1854 deczember 31-ig 1,817.592 frt. 30 kr. pengő pénzbe. Ezen összegben benne van a vécsi birtok vételára 175,000 frt. után fizetett százalék: 2.625 pengő forint is. Ebből az uradalomból gróf Károlyi György, valóságos belső titkos tanácsos és magy. kir. főudvarmester, elsőszülöttségi hitbizományt alapított, 1876 január 13-án kelt királyi jóváhagyással. 1877 november 9-én bekövetkezett halála után elsőszülött fia gróf Károlyi Gyula valóságos belső titkos tanácsos és az aranygyapjas-rend vitéze lett az uradalom tulajdonosa, illetőleg haszonélvezője, ki 1890 november 23-án elhalálozván, azóta elsőszülött fia, gróf Károlyi Mihály úr a debrő-parádi uradalomnak.

Az uradalom gazdálkodási rendszere elsőrangúnak mondható. A szántóföldek hatos, egész tizes forgóig vannak mívelés alá beosztva. A magtermelés eladásra szintén elég tekintélyes és luczerna- és lóheremagot 100-100 és takarmányrépamagot 10 holdon termel. A czukorrépa 600, a dohány 150 hold. Állatállománya teljesen megfelelő és kiváló minőségű. A lóállomány összesen 221 drb, melyből tiszti kocsiló 37, igás 83, ménesbeli kancza 14, csikó 85 244és mén 2. Faj tekintetében képviselve van az angol teli- és félvér, muraközi és nonius. A szarvasmarha-állomány 1406 drb. Ebből 512 magyar fajú jármos ökör, 400 importált fejős tehén, simmenthali, bonyhádi tájfajta, váczvidéki vörös-fehértarka és borzderesek. A növendék-gulyabeliek száma 340, melyek a tehenészettel megegyező fajúak. Bika-állomány ugyanilyen 14 és hízó tehén 40, míg a magyar fajú hízó-ökrök száma 100. A tehenészet napi tejtermelése 2000 liter, melyet Budapesten a közp. tejcsarnokban értékesítenek. A juhtenyésztés itt még erős. A merino-nyáj (Electoral negretti) 9750, a hazai fésűsnyáj 5220 darabból áll s így a juhállomány 1497 drb, melyből merino kos 135 és hazai fésűskos 56 drb. A sertésállomány 1216 hazai fajta (mangalicza). Ebből anyakocza 200, tenyészkan 16 és malacz 1000 drb. Van méhészet is és pedig egyleti hármas kaptárban 24, egyes kaptárban 8, Göndöcs-féle kasban 4 törzs. A mézet a környékbeli szövetkezetekben étékesítik. A szőlőben a fő borszőlőfajok a kadarka és a rajnai rizling és a csemegefajok a piros és a fehér Chasselas és a Passatutti. Termeltetnek még különféle kerti vetemények 6 holdon, továbbá alma, körte, és szilva négy holdon. Ezekből az évi forgalom azonban csak kb. ezer koronára rúg. A kitünően felszerelt gazdaságnak öt darab tíz és egy nyolcz lóerejű gőzcséplőkészlete és három aratógépe van. A munkaerőt helyben és a környéken szerzi és a napszámárak férfiaknál egy koronától két koronáig, nőknél 80 fillértől 140 fillérig váltakoznak.

A Parádi uradalom, mint a Parád-Debrői hitbizomány tartozéka, a Debrői uradalomhoz tartozó alföldi gazdaságokkal területileg összefügg s a Mátra hegylánczolat dél-keleti dombvidékén át, a főgerincz éjszaki, éjszakkeleti lejtőit foglalja magába.

Az erdőgazdaság csak ama területrészeket öleli fel, melyek mezőgazdaságilag tartamosan nem mívelhetők. A területek összefüggése, a domb- és előhegyvidéken egymásba olvadása, a Mátra gerinczén teljes elválása: mind gazdaságilag, mind tájképészetileg a legnagyobb változatosságot tárja a szemlélő elé. Míg a 150-200 m. tengerszín fölötti magasságú dombvidéket a dús fejlődésű csertölgy foglalja el, addig az 1020 m magasságú "Kékes" gerinczén már csak senyvedő bükkösök daczolnak a 6 hónapos telek sanyarúságával és a magas hegységi viharok pusztító rohamaival. A szőlőt, cserkoszorút termő dús televényes agyagtalajt, kőgörgetegekkel behintett silány talajrészletek váltják fel fokozatos átmenettel, az erdő zöldjéből trachyt- és thyolit-sziklák merednek az ég felé. A sziklatömbök között mállás következtében képződött silány rögbe kapaszkodik e magas régiók csenevész bükkje.

A Mátra-egyesület messzelátót emelt a "Kékes" legmagasabb pontján; ez egyben kiváló határpontja a parádi ú. n. "Vadaskertnek", melynek sodronykerítése, mint dél felőli birtokhatár, a főhegygerinczen vonul végig.

Az erdőgazdaságot törvényesen megszabott üzemtervek szerint kezelik és négy erdőgondnokságból áll, még pedig a parádi, bodonyi, siroki és kőkúti gondnokság egy-egy törvényes minősítésű, szakképzett erdőtiszt vezetése alatt. A parádi gondnokságot az erdőmester kezeli, ki az egész erdőhivatal felügyelő és intézkedő főtisztje. 1. A parádi gondnokság, az ú. n.: "Vadaskert" magában foglalja a Recsk, Domoszló, Markaz községek határában fekvő erdőrészeket és a parádi erdő zömét. 2. A bodonyi erdőgondnokság áll a parádi erdőbirtok egy részéből, a bodonyi, szuhai és felső-ballai erdőből. 3. A siroki erdőgondnokságot alkotja a siroki erdők egy része, a Recsk-Derecske-Mátraballa és Szajha határában lévő ú. n.: "laki erdő" és a Szentdomonkos község határában fekvő uradalmi erdő. 4. A kőkúti erdőgondnokság a siroki, verpeléti, debrői, vécsi és kisnánai erdőrészek összefoglalásából alakult ki.

Az erdőgondnokságok területe 3500-6600 k. h. között váltakozik. A védő kerületek vizsgázott erdővédek felügyelete alatt, a helyi viszonyok szerint, 600-1500 k. h. kiterjedésűek.

A gazdaság tárgyát alkotó fanemek a siroki és kőkúti erdészetekben túlnyomóan cser, a domonkosi és nánai erdőkben túlnyomóan bükk és kocsántalan tölgy. A parádi és bodonyi erdészetben a domináló fanem a bükk, melyhez váltakozó elegyarányban társul a kocsántalan tölgy és csertölgy. A nagykiterjedésű kopárok befásításával, a jövőben jelentékeny állabalkotó faneműnkké válik az ákácz, a Parád fürdőt övező dísz- és véderdőben a luczfenyő, itt és a siroki kopár fásításoknál a fekete és erdei fenyő.

245GRÓF KÁROLYI MIHÁLY ÖSSZES BIRTOKAINAK TERÜLETI KIMUTATÁSA

246Alárendelt fanemekként szerepelnek a gyertyán, nyír, éger és nyárfa. A régi rendszertelen gazdálkodás következtében kiritkult vágásokban és hiányosan felújult területeken, mint irtandó gyomfa, elterjedt a rezgő és ezüst nyár, a rekettye-fűz, nyirfa és boróka.

Az erdőhasználat főleg tűzifa-termelésre irányul. A cseres sarjerdők e czélból 50, a bükkös erdők vetővágatok alkalmazásával középerdő üzemben 80 éves fordulóban kezeltetnek. Újabban nagy gondot fordítanak a mindinkább gyérülő tölgy visszatelepítésére. A vágások pótlása a sarjak kellő kímélése mellett makkvetéssel és csemete ültetéssel történik.

Az évi vágások eredménye, mint tűzifa, kisebb méretű tölgy-épületfa, kerékgyártó és ipar szerszámfa, némely faragott készítmények (falapát, targoncza, ökörjárom stb.) és évente égetett faszén a felső erdészetekben túlnyomó részben az uradalmi üveggyár és a mezőgazdaságok szükségleteinek fedezésére fordíttatnak. A fölöslegek a parádi vasúti állomásnál emelt faraktár közvetítésével kerülnek értékesítés alá. Az alsó (siroki és kőkúti) erdészetek fatermése helyben kerül eladásra. A keresleti viszonyok megfelelők, a mátraalji alföldi lakosság nagy részben innen szerzi be és szállítja saját igájával tüzelőszükségleteit.

Az erdei termékeket általában tengelyen szállítják fogyasztási helyeikre, illetőleg a mátravidéki vasút mentén emelt rakodókba. A terep szaggatottsága, az egyes völgyek csekély kiterjedése, pénzügyi szempontból lehetetlenné tesz mindennemű mesterséges közelítési, szállítási berendezkedést s ugyancsak a leküzdhetetlen terepakadályokon és sajátos birtokviszonyokon múlik a különben régi szándékolt iparvasút elkészítése.

A munkásviszonyok eddigelé megfelelők, habár a nagymérvű amerikai kivándorlás által a régi favágók száma mindinkább apad. A szocziális mozgalmakkal kapcsolatban az igényesség nőttön-nő, a munkabérek 6 év óta 100%-kal emelkedtek s a munkás-fegyelem is jelentékenyen meglazult; mindamellett az uradalom eddig még nem alkalmazott represszáliákat.

A vadászati viszonyok sokoldalúsága nyomon követi a fennebb vázolt terep- és növényzeti dús változatosságot. Az alföldi nyúl, fogoly- és vadrucza-vadászattól a hegységi erdőrengeteg hatalmas gímszarvasáig és az áthatolhatlan bozótok vadkanáig, itt minden képviselve van.

A mezőgazdasággal kapcsolatos részekben mindenütt előfordul s részben gondozás alatt áll a nyúl és a fogoly. Az előhegyekben hozzájuk társul a császármadár és őz. A gímszarvas és vaddisznó az uradalomnak e területein inkább csak váltó vadként fordul meg. Az előbbi a kisebb erdőterületeken nem talál elegendő nyugalmat, az utóbbit, mert kártékony: irtják. A felső erdészetekben azonban főleg a nagy vadak legnemesebbike kiváló gondozás tárgya. A vadászatilag teljesen kipusztult mátrai pagonyokba néhai gróf Károlyi Gyula telepítette az első rőt vadállományt, a múlt század 70-es éveiben. Hogy nagy áldozatokkal szerzett kedvencz vadját a vadorzóktól megóvja, bekeríttette a parádi erdészet mintegy 4000 k. holdnyi területét sodronykerítéssel, s innen származik a "Vadaskert" elnevezés. Ugyanakkor a tulajdonos gróf kebelbarátja, gróf Wenckheim Rudolf, a bodonyi erdészet szabad pagonyaiban telepítette meg a fővadat, mely évek múltán elterjedt és meghonosodott az egész Mátra vidékén. A vadászat könnyebb gyakorlása czéljából épült a Galya kies pontján ma is meglévő kényelmes vadászlak: a "Rudolftanya". A vadaskerti Saskő és Rózsásbércz tövében épült a "Rózsaszállás" nevű vadásztanya. E két kastélyszerű vadásztanyán kívül, több cserkészkunyhó nyújt éjjeli szállást és oltalmat.

A vadász-faunához tartozik az említetteken kívül az őz. A nyirfajd megtelepítése nem sikerült. A ragadozók közül gyakori a kis és nagy menyét, a görény, nyuszt, nyest, róka, vadmacska, borz. Farkas a 70-es években mutatkozott utoljára a bodonyi pagonyban. Szentdomonkoson 1902-ben, Sirokban 1904-ben jelentkezett átváltó vadként: a medve.

A ragadozó madarak világát képviseli a karvaly, héja, ölyű, kisebb sólyomfajok; szívesen megfordul itt a vándor-sólyom és ismételten került terítékre a kőszáli sas. Szalonkának kedves átvonuló helye, sőt költésre is marad e pagonyok nyugalmas csalitjaiban. A fővadat és sörtevadat télen át e czélra berendezett etetőknél szálas takarmány- és abrakfélével etetik, a sózókat pedig folyton karban tartják. A vadkárokat felbecslés szerint térítik meg.

247Az erdei mellékhasználatok között említésre méltó a kőkúti gőzzúzóval berendezett kavicsbánya és a siroki homokkőbánya, mely felépítményekre értékes faragott kőanyagot szolgáltat.

Bányászati szempontból e hegyvidék jelentéktelen. Kőszénkibúvások itt-ott mutatkoznak, de a telepek csak pilleszerűek és fejtésre nem érdemesek.

A parádi és bodonyi vízimalom, mint régmúlt idők maradványa, még fennáll, de munka-teljesítménye a bizonytalan vízi erő következtében csekély.

Parád fürdő leirását és ismertetését más helyen találja az olvasó.

Történelmi forrásaink az évszázadot, melyben Heves vármegyében az első szőlőtelepítések keletkeztek, nem jelölik meg; de az Árpád házbeli királyok uralkodása alatt a szerémségi bor mellett már az egri, szegszárdi és budai borok is híresek voltak.

A Heves vármegyét illetőleg fenmaradt első urbáriumban, az 1551-ik éviben a borszolgálmány már nagyobb mértékben szerepel. 1546-ban Egerben a vár alatt volt egy "Olasz-utcza", melyben olaszok laktak, kik tán századok óta foglalkoztak szőlőtermeléssel is. Heves vármegye szőlőgazdasága, nem tekintve a tatárjárás és török uralom alatti visszaesést, lassan bár, de fokozatosan emelkedett; fénykorát azonban a filloxera föllépte előtt, a múlt század hatvanas éveiben érte el. A filloxera e vármegyében 1885-ben, Egerben 1888-ban lépett föl és csakhamar 50 község határát pusztította el.

A szőlők felújítása 1891-ben vette kezdetét. A m. kir. földmívelésügyi minisztérium nemcsak telepítési anyagot (vadvesszőt és oltványt) bocsájtott olcsón, gyakran kedvezményes áron, sokszor ingyen a szőlőbirtokosok rendelkezésére, de szakértőket is; nevezetesen: előbb Ferk Miklós, utóbb Egey Szilárd és Kiss Ernő ker. szől. és bor. felügyelőket.

Samassa József dr. bíboros-érsek is kivette részét a rekonstrukczió előmozdításában. Hat éven át évenként 30-40,000 oltványt adományozott az egri kisebb szőlőbirtokosoknak és azonkívül nagymennyiségű karót is.

A szőlő-felújítások zöme azonban az 1897 és 1898-ik évekre esik, mikor a kincstár közreműködésével az 1896:V. t.-czikk alapján agrár-kölcsönöket engedélyeztek a filloxerától elpusztított hegyi szőlőterületek új beültetésére. Ez oly lendületet adott a telepítéseknek, hogy a vármegyében rövid idő alatt kb. 450 agrár-kölcsönös szőlőbirtokosnak 1000 kat. holdra két millió koronát folyósítottak.

A hegyiszőlők túlnyomóan a Mátra- és Bükk hegylánczolatok lejtőin terülnek el és pedig: az "Egri borvidék" a vármegye éjszakkeleti részén, a Bükk hegységen; a "Gyöngyös-Visontai borvidék" a vármegye éjszaknyugati részén, "Mátra" hegység lejtőin. A vármegye déli, délnyugati és délkeleti részein nagy kiterjedésű homoki és szántóföldi szőlők vannak. E síkfekvésű szőlők előnyös viszonyaikkal a hegyi szőlők fenntartását megnehezítik.

Az egri borvidék magába foglalja Eger városát, az egri járást, valamint Borsod vármegyéből Andornak, Ostoros, Kis-Tálya, Noszvaj, Novaj és Szomolya községek határait. A gyöngyös-visontai borvidék a gyöngyösi járás, Gyöngyös város, a hatvani járás és a pétervásári járás szőleit. Mindkét borvidéken vannak sík, szántóföldi és homoki szőlők, a melyek sík fekvésük következtében e borvidékek kerületéből kiesnek, kerti borokat termelnek s így kerti szőlők.

A "Mátra" hegység kőzete a trachit és annak különféle módosulatai; a "Bükk" hegységé a kristályos pala, jura-mészkő és a trachit-módosulatok; helyenként "lösz" is található.

A hevesi és tiszafüredi járás az ú. n. "alföldi borvidék"-hez tartozik. E két járásban nagymennyiségű kerti bort termelnek, futóhomok, barna és fekete homok, vörösvasas agyag, és különféle vályogtalajokon. Legtermékenyebb talajok a gyöngyös-visontai borvidéken vannak. Egerben már sokkal változatosabb a talaj szerkezete; általában kötöttebb, nehezebben mívelhető és itt-ott soványabb; de a legsoványabb talajokat mégis Apcz vidékén találjuk, hol sok az ú. n. kőporos és köves talaj is. A hegyek fő talajfélesége szerencsére a trachit málladékából 248képződött termékeny nyirok, a melyben szórványosan még el nem mállott szemcséket és kisebb-nagyobb kőzetdarabkákat lelhetünk.

A vármegye szőlőterülete - az 1906-ik évi hivatalos statisztikai adatok szerint - 7947 hektár, vagyis 13,904 k. hold, az újabban telepített szőlőterületekkel együtt azonban kb. 15-16 ezer k. hold, melyben a hegyi és szántóföldi szőlők kb. egyenlő mennyiségűek.

A szőlőmívelés meglehetős magas fokon áll és ebben a vezetőszerep az ügyes gyöngyösi népé. A munka rendesen márczius második, vagy április első felében, a talaj megszikkadása után, a nyitással kezdődik, és a metszést a hiányzó tőkék pótlása követi; néhol a metszés előtt pótolnak.

Egyes szőlősgazdák őszszel is metszetnek, ámde az őszi metszés ez ideig nem tudott nagyobb teret hódítani. Tapasztalás szerint e vidéken az április első felében való metszés sikerül legjobban, mert az adja a legjobb termést. A metszést és pótlást a karók megigazítása és pótlása követi. Ezután tavaszon és nyáron át háromszor kapálják, ötször-hatszor kötözik, egyszer-kétszer permetezik a szőlőket. A kisebb szőlőbirtokosok még nem permeteznek eleget.

A szőlő zöld munkájára, az ú. n. válogatásra (gyomlálásra) ez idő szerint e vármegyében még kevés gondot fordítanak; csakis a nagyobb és jobban kezelt szőlőkben végzik e fontos munkát; helylyel-közzel már a kisgazdák is kezdenek válogatni. A szőlők újra telepítésével, a metszést illetve, a régi kopaszfej-míveléssel ma már úgyszólván teljesen fölhagytak; most a csapos, hosszú és rövid váltócsapos és egyes, magasabban termő szőlőfajtáknál a szálvesszős mívelés van elfogadva és elterjedve, mellőzve az idősebb részek (bak és szarvak) nevelését; mert a szőlősgazdák azt tapasztalták, hogy az ilyen idősebb képződményekkel ellátott tőkék idő előtt fölmagasodnak (fölugranak), tavaszszal rosszul fakadnak és ez a fölugrás néha oly méreteket ölt, hogy a tőkéket a körülöttük fekvő földdel befödni majdnem lehetetlen, úgy hogy azok szigorúbb telekben ki is fagyhatnak; azonkívül sok tőkefej egyoldalúvá is válik. Most minden erősebb termőtőkén 2-4, rövidebb-hosszabb, 2-5 rügyes termőcsapot és 2-3 egyrügyes biztosító (ugar) csapot hagynak.

A szálvesszős mívelésnél 2-3 ugar és 1-2 szálvessző szerepel. A kitermett csapokat a legtöbb gazda tavasszal tőben levéteti és az ugarcsapokon termésre s a tőke fejéből előtört hajtásokon ugarra metszett, - sokan ellenben, ha a kitermett csap jól fakadt és az "alsó" 1-2 rügyéből erőteljes, érett vesszőt hozott, ez alsó hajtásokra (2 éves), vagyis csercsapra metszenek termőre és a tavalyi ugar-hajtásokat részben termőre, részben a fejből előtört hajtásokkal együtt szükség szerint a kellő helyen ugarra metszetik, - óvakodván a tőke felugrásától.

Pótlásra a hegyi szőlőbirtokosok gyökeres vadvesszőt, vagy gyökeres oltványt használnak; sima vadvesszőt, vagy sima oltványt csakis a kisgazdák ültetnek el. Sok szőlőbirtokos zöld oltást (ék, vagy egyszerű párosítás) döntéssel, avagy fásra-fás angolnyelves párosítást döntéssel használ. A homoki szőlőkben bújtással és döntéssel pótolnak; a sík szántóföldi oltványszőlőkben épúgy, mint a hegyekben.

Az utóbbi (5-6) zordonabb természetű években a zöld oltások nyáron át nem értek be kellően, úgy hogy az ilyen éretlenül ledöntött kis tőkék 1-2 év alatt jobbára elpusztultak; e miatt a termelők a megbízhatlan zöld oltásokkal fölhagytak és a fásra-fás oltás döntési művelet mindegyre nagyobb tért foglal.

Sok kisgazda a pótlásra, sajnos, még ma sem fordít kellő figyelmet; ez okozza azt, hogy a szőlők hiányosak, egyenetlenek és olyanok, mintha pusztulnának.

Az elemi csapások közül legtöbb kárt tesz a jég; különösen Eger határának szőleiben. Az utolsó 8 évben Eger szőleinek egyes hegyeit már négy-öt éven át verte el 30-60% kárt okozó jégeső; némely évben kétszer-háromszor is egymásután, úgy hogy 95-100%-os károk is voltak.

Lényeges károkat okozott mostanában a téli fagy is, különösen a födetlenül maradt szőlőkben, valamint a késő tavaszi és korai őszi fagy, főképen az alacsony vagy rosszabb fekvésű (keleti-nyugati) szőlők termésében. Legnagyobb kárt azonban a sík fekvésű szőlők és oltványiskolák szenvedtek. A szőlők felújítása óta legnagyobb fagykárt okozott az 1908. évi korai őszi fagy a termésben, a fiatal pótlásokban és az oltványiskolákban. Az 1909-iki késő tavaszi fagy a termésben és a zöldoltásokban tett kárt, de utána a termőtőkék a rendkívül kedvező időjárás következtében buján és közepes termésre fakadtak.

A rothadás a szőlők fölújítása óta csak 1902-ben pusztított. A virágzás 1906-ban volt kifogásolható.

251A peronoszpora viticola többnyire június végén és július elején szokott föllépni; de leginkább a síkföldi szőlőkben pusztít, a hol sehogy, vagy csak lazán védekeznek. Legelterjedtebb permetező anyag a rézgálicz, az Aschenbrandt-féle bordói por, az azurin és újabban Schloesing bordói pora. A legnagyobb peronoszpora-kár 1909 július havában történt, néhol 60-80%-ig.

Lisztharmat a száraz évek augusztus havában, szórványosan szokott föllépni, de tetemes károkat csak elvétve okoz.

A rovarok közül a firkáló-bogár, az eszelény és mezei tücsök tesznek kárt; a két első ellen szedetéssel, az utóbbi ellen korai kapálással védekeznek.

A mívelési költség tán sehol az országban nem magasabb, mint pl. Gyöngyösön, mert ott már a nyitás is többnyire 4-5 kor. napszámmal kezdődik és 3-6 kor. között váltakozik, sőt zöldoltás vagy mohás oltvány készítésekor a 6 koronához még szalonna és bor, vagy pálinka járul. Gyöngyös vidékén 2-4 kor. között, Eger és vidékén 2-5 kor. között, Apcz vidékén 1 kor. 50 fill. - 3 kor. között; a síkföldi szőlővidékeken 1 kor. 50 fill. és 4 kor. között ingadozik a férfinapszám egész éven át. A női napszám vidék és időszak szerint 80 fill.-től 3 kor.-ig.

A munkás-osztály értelmiség és ügyesség tekintetében magas fokon áll, főkép Gyöngyösön és Egerben. A gyöngyösi munkásnép tán legjobb az országban. Jó és erőteljes munkás az egri is. A falusi munkásnép is, kellő felügyelet mellett, mindenre alkalmas. Legjobb női napszámosok Egerben vannak.

Ha e magas napszámok mellé a permetező és kötöző anyag árát, a trágyázást, tőke és karó pótlását, adót, a vinczellér és pásztor bérét is hozzá számítjuk, akkor tán az ország egy vármegyéjében sem oly magas a szőlőtermelés költsége, mint Heves vármegyében, hol k. holdanként az évi költség, szénkénegezett és oltvány-szőlőkben 250-350 kor. között; a hazai fajokkal beültetett szőlőkben 200-250 kor. között váltakozik.

A szüret ideje október hó eleje. Egyes szőlőbirtokosok azonban, kik nemcsak a mennyiségre, hanem a minőségre is törekszenek, csak október hó dereka táján kezdik meg a szüretelést, úgy hogy nagyobb szőlőkben gyakran még novemberben is szüretelnek. A síkvidéki és a kisebb hegyi szőlősgazdák többnyire szeptember második felében már leszüretelnek.

A szüret lefolyása fehér borok készítésénél a következő: kenyerezés (reggeli) után a szedők késsel, néhol ollóval 8-10 literes fa- vagy bádogvödrökbe megkezdik a szőlő szedését, (helyenként a hibás, rothadt vagy éretlen fürtöket külön szedetik) a vödrökből férfi-napszámosok 15-20 literes faputtonyokban viszik a szőlőt a szüretelési helyre. A szőlőzúzó-malmok, prések, taposó-kádak a présházban vagy a szabadban vannak fölállítva. A szőlő a puttonyból rendesen a malomba, (innét néhol a taposókádba), a malomból többnyire a présbe kerül. Kisgazdák, kiknek malmuk nincs, préselés előtt egyszerűen kitapossák a szőlő levét. Jobb és finomabb borra törekvő szőlőbirtokosok nem malmoztatnak, de tapostatják, - esetleg taposás előtt válogató asztalon kiválogattatják, sőt bogyózó rostán vagy léczrácson le is szemelik a fürtöket; azután faprésekben kipréselik, úgy, hogy mustjuk vas-anyaggal egyáltalában nem érintkezik. Rendesen kétszer szokták kipréselni a törkölyt; de a kisgazdák, a kik törköly-bort (csigerelőre) készítenek, egyszer préselnek. Néhány nagyobb szőlőbirtokos azonban háromszor is préseltet; természetesen ez a must kevésbé édes, hanem fanyar és kocsány-ízű. A présekből és a malom alatti kádból leszűrt must a hordókba kerül. Sok helyen a malom alól leszűrt szín-mustot kádakban keverik össze a préseléssel; másutt ellenben az édesebb és jobb minőségű szín-mustot külön szűrik le hordókba. A nagyobb szőlőbirtokosok többnyire 2-5 hl. félfenekű hordókban hazahordatják borházaikba termésüket feldolgozásra.

Eger és Visonta jobb fekvésű szőleiben kedvező évjáratkor, október végére a Kadarka többé-kevésbé meg is aszik; ilyenkor néhány szőlősgazda vörös aszúbort is készít, még pedig úgy, hogy az aszús fürtöket külön szedeti és deszkatáblákon vagy válogató asztalon az aszús bogyókat kiszemelteti, s azután tavalyi vagy idei kierjedt vörös borral leöntvén, kitapostatja, és kisebb kádba vagy fenékre állított nyitott hordóba szűreti; az aszús mustot, erjedés alatt naponta többször fölkeverik és befedik, erjedés után az aszúbort hordóba szűrik és az első évben egyszer-kétszer, utóbb két évben egyszer lefejtik.

A vörösbort nyilt kádakban erjesztik ki, úgy hogy azokban a lemalmozott szőlőczefrét 8-14 napig hagyják erjedni és a feldagadt czefrét 2-3 óránként 252alámerítik, (csömöszölik). Sok gazda nem engedi a czefrét (kalapot) lecsömöszölni, hanem 2-3 óránként saját levével bőven meglocsoltatja.

A birtokosok azt tartják, hogy nyilt erjesztéssel finomabb ízű bort nyernek, mintha zárt hordókban, erjesztő akonával ellátva, vagy kettős fenekű kádakban, zártan történik az erjesztés. Vörösbort jobbára Kadarkából, néhol Nagy-burgundiból készítenek; szórványosan a szín sötétítésére több-kevesebb Oportót, alicanthe-bouschettet, Petit-Bouschettet, Marzeminót, sőt Othellót is kevernek közéje. Leginkább azonban Kadarkából készül a vörösbor, úgy hogy október dereka táján a jól beérett, de meg nem aszott fürtöket leszedik; a rothadt, sértett, éretlen fürtök és bogyók kiválogatása után kitapossák vagy lemalmozzák és nyilt kádakban kierjesztik.

Miután a Kadarka, kevesebb festő anyagával, egyike a halványabb vörös bort adóknak, sokan ezen úgy segítenek, hogy a must 1/3 vagy 1/4 részét lemerik, vagy olyan törkölyt adnak hozzá, a melyből siller-bor készült. Vörösborok készítésénél a lebogyózás itt nincs elterjedve, mert a főfaj, a Kadarka, aránylag kevés csersavat tartalmaz, (jellegük az egri és visontai vörösboroknak, hogy nem túlfanyarok) és ha a kocsányt eltávolítjuk, a bornak esetleg az okvetetlenül szükséges fanyarsága se lesz meg. Ha leszemelik a szőlőt, tényleg finomabb bort kapnak; de hogy kellő fanyar íze legyen, a mustból sokat, majdnem felét le kell merni, miáltal kevesebb vörösbort nyernek.

Az egri és visontai vörösborok országszerte kedveltek, sőt az ú. n. "egri bikavér" külföldön is ismeretes és egyre terjed.

A termés mennyisége k. holdanként fölötte változó. Legnagyobb a tíz évi átlagos termés a síkföldi (elsőrendű búza- és lóhere-földeken is vannak szőlőik) fekete vályogtalajokon, melyek oltványokkal és részben hazai (szénkénegzés nélkül) fajokkal vannak betelepítve; e szőlők 40 hl. átlagot is elérnek. A homoki szőlők átlaga 15-25 hektoliter. A hegyiszőlők termés-mennyiségében első helyen Gyöngyös áll, a hol 25-36 hl. átlagok vannak. Visontán az átlag 20-30; Egerben 15-25 hl. és Apcz vidékén 10-20 hl.

Az 1906-iki hivatalos statisztikai adatok szerint Heves vármegye termése 13.904 kat. holdon 102,981 hl. bor és 18,357 q. eladott csemegeszőlő volt. Ma azonban a vármegye kb. 16.000 k. hold területű szőleiben 200-250.000 hl. bor közepes esztendő mellett feltétlenül megterem és eladnak 25-30.000 q. csemegeszőlőt. A házi fogyasztás is több ezer métermázsa. 1907-ben 15.259 kat. holdon 231.000 q. termett. Legrosszabb helyzetben vannak azok a szőlőtermelők, kiknek szőlei magas fekvés és kiváló fajok telepítése miatt, minőség termelésére vannak hivatva és berendezve, mert a mai borüzletben a kereslet csak a könnyű, olcsó asztali tömegborok iránt élénk, de a finom, zamatos borokat nem fizetik meg, úgy hogy az ilyen borokat termelő gazdák sokkal kisebb (gyakran az évi átlag fele) termésüket néhány fillérrel és csak nehezen tudják a rendes áron felül értékesíteni.

Érték tekintetében a szántóföldi és homoki szőlők termése általában néhány fillérrel alacsonyabb áron szokott elkelni, mint a hegyi szőlőké; de azért gyakran előfordul, hogy a kedvező helyi és forgalmi viszonyok révén olcsó tömegboraikat majdnem oly árban értékesítik, mint a hegyi szőlők termését.

Szüretkor, nem tekintve az 1908-iki 5-15 fillérrel alacsonyabb árakat, a kerti és homoki mustokért rendesen 20-30 fillért fizetnek literenként, ugyanekkor a hegyi mustokért 25-35 fillért. A korán szüretelő kisgazdák 4-8 fillérrel kevesebbet kapnak. Kiforrás után az újbor többnyire 2-6 fillérrel, a lefejtett borok pedig 5-10 fillérrel magasabb áron kelnek el. Az idősebb, három-négy éves, palaczkképes fehérborok ára Egerben és Visontán 70 fill.-1 kor., palaczkképes vörösborért 80 fill.-2 kor., Egri 1886 és 1888-iki vörösbor 2 kor. 50 fill.-3 kor. Aszú vörösbor ára lit. 3-5 kor.

A szőlők felújítása óta a hegyeken az 1902 és 1908-iki évben volt nagy termés. Finom minőségű bor az 1901, 1903 és 1906-ik évjáraté. A vármegye bor- és csemege-szőlő termésének értékét, középtermés mellett, hat-hét millió koronára tehetjük. A törköly ára ládánként (50-80 kg.) 1-2 kor., mázsánként 3-4 kor. A borseprő ára hl.-ként 5-10 kor.

Első helyen áll az egri vörösbor, az ú. n. "bikavér", mely már századok óta híres. De a filloxera pusztítása után bekövetkezett nagyfokú borhamisítások, főkép a színes borok iránt, a bizalmat megrendítették. Ámde a borhamisítók erélyes üldözésével a helyzet tetemesen javult; ezt abból tapasztaljuk, hogy a 253vörös borok iránt az érdeklődés évről-évre fokozódik, mert a termelők folyton nagyobb mennyiségű vörösbort szállítanak el a bel- és külföldre. E bor granátpiros, nem savanyú, testes és mégis lágy, tüzes, erős, de nem túlszeszes, egyöntetű kellemesen fanyar, igen finom zamattal és sajátságos, vaniliára emlékeztető illattal. (A magvakban van vanilin.) Az egri vörösbor bátran nevezhető a magyar vörösborok királyának; de versenyez vele a visontai is.

Egyik speczialitása Heves vármegyének az országszerte rohamosan tért foglaló "siller" bora; tipikus e tekintetben az egri "Kadarka-siller", melyet szép színe, kedves zamata, teste és ereje, rendkívül kellemes és közkedvelt itallá tesz. Megjegyzendő, hogy e siller bor még fiatal korában is megtörés nélkül szállítható.

Eger és Visonta magasabb fekvésű szőleiben, jobb évjáratkor, nehéz, testes, zamatos, fehér pecsenyebor is terem, melyért a termelők 4-5 éves korban 1-2 koronát is kapnak literenként. Ma azonban a szőlősgazdák előtt a tömeges fehér asztali borok termelése a főczél, mert ezek gyorsan és könnyebben értékesíthetők. Az egri fehér asztali-bor erősebb és testesebb is a vármegye egyéb asztali borainál; e miatt utóbb válik fogyasztásra alkalmassá és ára is magasabb.

Legnagyobb mennyiségű fehér asztali bort Gyöngyös-Visonta termel; e bort kellemes, sima íze teszi kedveltté. Igen finom és tüzes fehér bor terem Apczon és vidékén, de ma még érdeme szerint nem részesül kellő méltánylásban. A mi a homoki és szántóföldi szőlők termését illeti, - miután ezekben a tömegtermelés a főczél, - ezeket könnyű asztali "tömeg-boroknak" minősíthetjük, mert szeszben, zamatban és testességben messze állanak a hegyi boroktól.

A hegyiborok piacza a Felvidék, Ausztria és Galiczia; vörösborra részben Németország is. A homoki és szántóföldi boroké Budapest, Bécs és Szepesség.

A vármegye pinczéi többnyire kőbe vágottak, de vannak rakott pinczék is. A pinczék elég jók, és átlagos hőmérsékletük 8-12 °C. között ingadozik.

A szőlők felújítása óta megyeszerte örvendetes javulás észlelhető, különösen a nagyobb szőlőbirtokosoknál, hol a pinczekezelés első és főkellékére, a tisztaságra, majdnem mindenütt kellő figyelmet fordítanak. Helylyel-közzel Egerben és Gyöngyösön valóban mintaszerűen kezelt pinczéket találhatunk; pl. Egerben Grőber Jenő szőlőbirtokosnál, a m. kir. állami vinczellér-iskolánál; Gyöngyösön: a Gyöngyös-Visontai Bortermelők Szövetkezeténél; Visontán: a "Visontai szőlőtelep-részvénytársaságnál" stb; Egerben és Gyöngyösön még a régi világból való, több ezer hektoliter borra alkalmas sok pincze van. Kis szőlősgazdáink azonban még ma is úgy kezelik boraikat, mint századokkal ezelőtt, kivéve a rendkívül ügyes és élelmes gyöngyösi köznép, a mely boraira is nagy gondot fordít. Ez meg is látszik pinczéjén és nagy borforgalmán. Voltak évek a közelmúltban a mikor Gyöngyös pinczéiből 100,000 hl.-nél sokkal több bort szállítottak el.

Heves vármegyében majdnem minden városban és községben van "Fogyasztási Szövetkezet", hol a vármegye borait mérik.

Külön kell megemlékeznünk a Gyöngyös-Visontai Bortermelők Szövetkezetéről, mely borértékesítő intézmény a maga nemében tán az országban is páratlan. 1900-ban alakult; vezérigazgatója Hajduska Rezső. Alaptőkéje jelenleg 400,000 kor., a tartaléktőke 200,000 kor., borforgalma 25,000 hl.; pinczéjében kb. 30,000 hl. bor nyer elhelyezést. A bevásárlás szüretkor érett szőlővel történik, melyet motorhajtásra berendezett, folyton működő hydraulikus és kézi sajtókkal dolgoznak fel. A hordók és eszközök értéke jelenleg 150,000 kor. E szövetkezet borai jól és tisztán kezeltek. Borárak: 1908. évi siller 32-36 kor. hl., 1908. évi visontai fehér 36 kor., 1906. évi rizling hl. 50 kor., 1901. évi visontai fehér pecsenye-bor hl. 70 kor., 1903. évi visontai vörös 70 kor. hl., 1904. évi visontai muskotály 200 kor. hl., saját főzésű törkölypálinka hl. 130 kor. E szövetkezet rövid nehány év alatt kiváló eredményt ért el. A közelmultban Gyöngyösön két hasonló intézmény keletkezett.

A vármegye főszőlőfajtája a Kadarka, bár a fölújításkor jelentőségéből sokat vesztett, mert a filloxera pusztítása előtt a hevesvármegyei hegyekben döntő mennyiségben szerepelt; ez adta meg a borok jellegét. A többi régi borfajtákat a fölújításkor jobbára mellőzték, mert a tömeg-termelés czéljának meg nem feleltek. A filloxera-vész előtt legelterjedtebb fajták voltak a következők: a kék Kadarka, (törökszőlő), negotíni, nemes, lúdtalpú, kereklevelű, bolond (rúgós) változataiban; a Rakszőlő, (fehér frankos); Juhfark; Piros-Bakator (Bakar, Pankota). E négy szőlőfajtából csak a Kadarka (nemes és lúdtalpú) van ma elterjedve és 254joggal, mert egyike a legjobb és leghálásabb szőlőfajtáknak; bőtermő, virágzáskor nem érzékeny, akár vörös-sillernek, akár fehér bornak szűrik el, mindig finom bort ad. A Rak és Bakator e vidéken bizonytalanul igen keveset terem; boruk sem valami különösen jó. A Juhfark már többet terem, de azért ez is könnyen elrúg és rothad. A régi fehér borfajták közül legelterjedettebb a Juhfark.

A szőlők rekonstrukcziója alkalmával leginkább a következő fajtákat karolták fel: Kadarka, Nagyburgundi és a köznépnél az Oportó; e két utóbbi vörösbort adó fajta kis szerepet játszik. A fehér bort adó fajták közül elterjedt: finom borra az Olaszrizling s Ezerjó; tömegborra a Mézesfehér, Kövidinka. A homoki és sznatóföldi szőlők főfajai: az Olaszrizling, Ezerjó, Erdei, Dinka-félék, Szlankamenka, Chasselas-félék, Passatutti, Mézesfehér, Kadarka.

A hegyi szőlők rekonstruálása alkalmával a vármegyében alig nehány száz k. hold területet újítottak fel szénkénegezéssel, mert alkalmas talaj alig volt.

A hegyek főalanya ma a Riparia portalis és Rip. grand glabre és Rip. tomentosa. A gyakorlatban a Riparia-faj minden nagylevelű fajtája alkalmas alanynak bizonyult, sőt kövér talajokon még jobbak, mint maga a Rip. portalis, mert pl. a gazdag visontai hegyekben sok 14-15 éves, jól beállott és bőven termő szőlők találhatók, melyeknek alanya nagylevelű Riparia-fajta.

Második alanyfajta a Rupestris du Lot, (helytelenül monticola), de szerencsére nem nagy jelentőségű, csak nehány száz hold területre szorítkozik; itt is azt tapasztaljuk, hogy ez oltványok bizonytalanul és gyengén teremnek. A Rupestris du Lot alig tűr el több meszet a Ripariánál, az oltást rosszul fogadja, a reáojtott hazai fajok iránt érzékeny, termése szeszélyes, a fürtök érése kései; legnagyobb hibája az, hogy oltványai idősebb korukban mindinkább terméketlenebbekké válnak és tőkéit csakis magas metszéssel lehet termésre kényszeríteni.

Harmadik alanyfajta a Vitis Solonis volt; már csak volt, mert kipusztult; itt-ott látjuk még az elhalt tőkék tőgyökeréből kihajtani. Haszontalan fajta, mésztűrő-képessége csekély és itt nem válik be. A Vitis Solonis főhibája, hogy a reáoltott nemes résztőke fejét 6-8 éves korában ledobja.

A vármegyébe a szőlő felújításakor az ország minden részéből hoztak szőlőfajtákat; ilyenek a Furmint, Mustos fehér, Erdei, Hárslevelű, Kriaca, Szlankamenka stb; de e fajták itt nem díszlenek kellően és a borok jellegét rontják.

A csemegeszőlő-termelés a hegyi és síkföldi szőlőkben nagyon el van terjedve, de tulajdonképeni hazája mégis a homok. A fölújításkor a legjobb bortermő hegyekben is nagyon fölkapták a csemegeszőlők termelését; mostanában azonban rájöttek, hogy e fajták még magas metszés mellett is bizonytalanul teremnek s így a hegyi szőlősgazdák lassanként felhagyják. Legtöbb csemegeszőlőt termel Hatvan és Gyöngyös vidéke, végül Eger, Verpelét és Kápolna vidéke.

Legelterjedtebb csemege-szőlőfajták a következők: Chasselas, számtalan válfajtáiban, Passatutti, kevésbé Madelaine Royal, Ezeréves Magyarország, Kék és Fehér Kecskecsecsű, Génuai fehér, Muskát, Hamburg, Csaba-Gyöngye stb. Igen gyakran a korai Oportót, Mézesfehért és a kései Kövidinkát, sőt a Kadarkát is csemegeszőlő gyanánt értékesítik. A Chasselas-féléknek nagy előnyük, hogy a késő tavaszi fagyok iránt legkevésbé érzékenyek.

A vármegyében aránylag kevés az amerikai telep. Legnagyobb a kir. vinczellér-iskoláé: 15 kat. hold, melyet a székesfőkáptalan és Eger városa közösen bocsájtottak a kincstár rendelkezésére, kikötvén a város magának egy millió elsőosztályú sima vadvesszőt féláron (2000 sima vessző = 1000 gyökeres vesszővel.)

Pásztó község amerikai telepe 15 kat. hold. Kisebb telepek még: Gyöngyös városa, Hanák Kolos Abasáron, Liszkay Lajos Rózsaszentmártonban.

Heves vármegye szőlészetének kiváló fontosságát a m. kir. földmívelési minisztérium is elismerte, midőn 1890-ben Egerben ker. szől. és bor. felügyelőséget állított fel, kinevezvén arra Ferk Miklóst. 1897-ben állították fel Egerben a vinczellér-iskolát, melynek igazgatója előbb Egey Szilárd, utóbb Kiss Ernő, a ker. felügyelői teendőket is ellátta. A vinczellér-iskola kétéves tanfolyamán állandóan 25-30 növendék nyer többnyire teljesen ingyen-kiképzést. Az igazgatónak a tanításban 2-3 tisztviselő segédkezik; a tanításra két tanterem és egy laboratórium szolgál. A telep 27 kat. hold, ebből 15 hold amerikai telep, 6 hold termő szőlő, 6 hold oltvány és faiskola, park, konyhakert és belsőség; e területen a növendékeket gyakorlatilag kiképezik. A telep bortermése palaczkozható (3-4 éves); érettségéig az állami pinczében van elhelyezve.