Heves vármegyében a népnevelés ügye iránt a keresztény egyház kezdett legelőször érdeklődni és gondoskodni a gyermekek neveléséről. Ezt az úttörő munkát eleinte a papok végezték, még pedig a templomokban, vagyis az első népiskolák a templomok s első néptanítók a papok (főleg a szerzetesek) voltak. A templomi oktatást nemsokára az iskolai váltotta föl. Így keletkeztek a kettős szervezetű monostori iskolák.

A monostori iskolákat nyomon követte a káptalani és a plebániai iskolák szervezése. A káptalani iskolákat, közöttük az egrit is, főként a papi pályára készülők látogatták; noha a Gellért legenda tanúsága szerint ezeknek is voltak világi növendékeik. Heves vármegyében, az egri főegyházmegye nyilvántartása szerint 13 községet, névszerint Aldebrőt, Besenyőteleket, Egercsehit, Erdőkövesdet, Kömlőt, Mátraballát, Nagyfügedet, Rózsaszentmártont, Szurdokpüspökit, Tarnamérát, Tarnaszentmiklóst, Tiszafüredet és Tiszaörsöt leszámítva, már mindenütt megvolt a plebánia. Heves vármegye területén a mohácsi vész előtt hozzávetőleg 100 plebániai iskola, körülbelül ugyanannyi iskolamester útján hintette a nép szívébe a tudás magvait.

A legtöbb oklevél a plebánost és az iskolamestert mindig egybekapcsolva említi, sőt e kettős tisztség eleinte nem ritkán egyazon személyben egyesült. Az iskolamestert a hívek mindenütt maguk választották, azonban föltétele volt a plebános beleegyezése. Vitás esetekben az esperes döntött, a ki tehát már a legrégibb időkben is bizonyos tanfelügyelői szerepet és hatáskört töltött be. A hevesvármegyei parochiális iskoláknak kereken százra becsülhető száma az ország szomorú politikai viszonyai között nem egyszer jelentékenyen megapadt, sőt a tatárjárás, a cseh rablóvilág s a parasztlázadás idején rövidebb-hosszabb időre talán valamennyi ajtai is bezáródtak. De mihelyt elvonult a vész, a művelődésre már fogékonnyá vált nép, a püspökség és a papság áldozatrakész támogatásával, az elpusztult kultúrintézmények romjain hamarosan újakat teremtett.

A falusi iskoláknál sokkal nagyobb jelentőségre emelkedtek a városi iskolák. Ez az iskolatípus már nem áll teljesen az egyház rendelkezése alatt.

Az eddig felkutatott, illetőleg rendelkezésre álló hiteles feljegyzések a heves-vármegyei városi iskolák közül háromnak az emlékét őrizték meg. Ez a három iskola Egerben, Gyöngyösön és Pásztón működött. A városokban a nőnevelésre is nagy gondot fordítottak. Ez a feladat túlnyomó részben apáczákra volt bízva. A vármegyében apácza-iskolák valószínűleg csak Egerben és Gyöngyösön voltak.

A reformáczió Heves vármegye iskoláinak életében is mély nyomokat hagyott. Ekkor születik meg, bár a megvalósításra századokig kell még várnia, az iskolakötelezettség eszméje s egyszerre az egész vonalon föllendül az iskolaügy. A hol a reformátusok gyökeret vertek, ott mindjárt iskolát is állítottak. S jó példával maguk a főurak jártak elül. A máig is fennálló tiszavidéki kálvinista-iskolákon kívül egész sereg ref. népiskola keletkezett ez időben a vármegyében, többek között Gyöngyösön is 1585-ben, midőn Báthory István két gyöngyösi malmának jövedelmét átengedte az itteni ref. eklézsiának, hogy "keresztyén praedikátort és iskolamestert" tarthasson. Majd felocsúdik aléltságából a katholiczizmus is és az ellenreformáczió diadalát a szószéken kívül főképen a népiskolának köszönheti. A török kiűzése után lelkes jezsuita-atyák járják be Heves vármegye falvait és pusztáit s vándortanítókként oktatják a gyermekeket és a népet. A munkát 295azután a lelkészkedő papság folytatja. Telekessy István püspök még hajlott korában is végiglátogatja roppant kiterjedésű egyházmegyéje községeit s mindenütt alaposan megvizsgálja a népiskolákat. Az egyházlátogatások (canonica visitatio) hatalmas emeltyűivé válnak a népoktatásnak. A gróf Esterházy Károly püspök 1766. és 1767. évi egyházlátogatásai alkalmával felvett oklevelek szabályozzák még ma is a legtöbb hevesvármegyei róm. kath. népiskola anyagi ellátásának ügyeit s garantálták 1893-ig a legtöbb róm. kath. tanító illetményeit.

Alig volt a vármegyének községe, melyben iskola ne lett volna. Csakhogy legnagyobb részük túl volt zsúfolva. Mivel csak az járatta gyermekét iskolába, a ki akarta, a sok iskola mellett is nemcsak a tömegek, de olykor még a tekintélyesebb polgárok is analfabéták maradtak. Egy-egy iskolánál sehol sem volt egynél több tanító, ki nem ritkán több százra menő tanulót oktatott egyetlen egy helyiségben. A segédtanító rendszerint csak a kántori teendőkkel túlságosan elfoglalt princzipálisát helyettesítette az iskolában.

Midőn Mária Terézia a XVIII. században kiadja a Ratio Educationis czímű híres rendeletét, a népnevelés végképen megszünik magánintézménynyé lenni. A Ratio az iskolaügy főfelügyeletét és vezetését a helytartó-tanácsra bízza, az országot tíz tankerületre osztja, melyek élére egy-egy főigazgatót állít (Heves vármegyét a kassai kerületbe sorozván) s meghagyja, hogy a leendő tanítók külön e czélra rendelt bizottságok előtt igazolják az oktatáshoz szükséges képzettségüket. Mikor pedig a protestánsok 1795-ben szintén szervezik iskolaügyüket, I. Ferencz alatt megjelenik a második Ratio Educationis is, mely kiváltképen a kath. tanügy rendezésével foglalkozik. Az első Ratio értelmében a nagyobb városokban, így Egerben és Gyöngyösön is, mintaiskolák, másként nationális vagy normaiskolák keletkeztek. (A nép ma is normának hívja az egri belvárosi róm. kath. és a gyöngyösi középponti áll. el. fiú-iskolákat.) Az elsővel kapcsolatos tanítóképzőintézet 1829-ig működött s ez látta el tanítókkal az egri egyházmegye iskoláit. Egy-egy tanítóképző-kurzus csak 1-2 hónapig, legfölebb félévig tartott.

A gyöngyösi norma-iskola felállítását 1780-ban határozták el; az iskolaépület fundamentumát azonban csak 1799-ben rakták le, sőt a munkálatok csak 1802-ben fejeződtek be, mert az építkezés részint a költségek hiánya, részint Almássy Pál földesúr ellenkezése miatt csak nagyon lassan haladhatott előre. Végre mégis sikerült a pörpatvart is elsimítani s az anyagi eszközöket is - nagyrészt közadakozásból - előteremteni. A díszes új iskolában, melynek homlokán büszkén ragyognak az időmutató sorok: "For Man Dae pJetatJ LItter IsqVe tenne LLae p VbIs. CIVes gyöngyös Ienses exstr VXe Vnt. 1802", a ferenczrendiek kezdték meg az oktatást, kiknek az iskolákat II. József halála után visszaadták. Jellemző Gyöngyös kulturális fejlettségére, hogy ott ez időben már az ismétlőoktatás is kezdetét vette, a mivel a legtöbb magyar várost megelőzte. "Parancsoltatik - mondja a vonatkozó tanácsi rendelet - a mesterlegényeknek, hogy vasárnapi napokon iskolába járjanak." Még nagyobb, szinte úttörői Gyöngyös városának dicsősége, ha ezt a vasárnapi iskolát a csak egy századdal később rendszeresített iparos-inasiskola ősének tekintjük. Ugyanekkor keletkezett a leánygyermekek részére is egy új iskola, melynek elhelyezésére a templom boltját vették ki évi 25 forintokért haszonbérbe. Csupán az von le egy keveset Gyöngyös dicsőségéből, hogy a XIX. század húszas éveiben végre mégis megengedte a német nyelv tanítását, holott e követelés előtt még a kalapos király energikus, sőt erőszakos rendszabályaira sem hajolt meg...

A XIX. század első fele sem vonult el Heves vármegye népnevelésügye fölött nyomtalanul, mert az országhatárokig terjedő hatalmas egri egyháztartomány 1804-ben három részre tagolva, még intenzívebb gondot fordít iskoláira s első érseke: Fuchs Ferencz vagyonának a felét a kántortanítók anyagi helyzetének javítására hagyja. Ebben az időben születik meg Egerben az első és egyetlen kisdedóvó-intézet, mely Brunswick Teréz grófnő nemes agitácziójának és fáradhatatlan munkásságának az eredménye volt. Pyrker János László, Eger nagynevű érseke pedig megveti a rendszeres tanítóképzésnek az alapjait. Az ő soha el nem múló érdeme és Eger városának nem utolsó dicsősége a legelső magyar tanítóképző-intézet felállítása. Áldozatkész példaadásán felbuzdulva, az egri főegyházmegye papsága nehány hónap alatt összerakja a szükséges anyagi eszközöket s 1828 elején már áll az egri róm. kath. érseki tanítóképző, élén Rajner Károly igazgatóval, kinek tanításterve módszertani tekintetben is meghaladta korát.

296Az új intézetet Foglár kanonok házában helyezték el, ott a hol most az angolkisasszonyok palotája áll. A tanfolyam két évig tartott, s rendes tárgyai: a hit- és erkölcstan, a szertartástan, a nevelés- és módszertan, a magyar helyes- és ékes-írás, a számtan, a falusi jegyzők teendői, (tudvalevően a legtöbb tanító egyúttal jegyző is volt), továbbá az orgona, a gregoriánum, az egyházi nép-ének, a rajz s később még a kertészet voltak. A tanítóképző internátussal volt kapcsolatos és gyakorló-iskolájául a norma szolgált. A szóban levő intézet elhelyezését és felszerelését, de még inkább tanárainak kvalitását és taneredményét tekintve, az akkori viszonyokhoz képest igazi mintaintézet volt. Még nagyobb virágzásnak indult az egri képző, midőn első igazgatója: Rajner, nagy takarékossággal egy életen át gyűjtött fejedelmi vagyonát ritka bőkezűséggel végrendeletileg a népoktatás és első sorban a tanítóképzés oltárára tette le áldozatul.

Másik szép terve volt Pyrkernek Egerben egy leánynevelő-intézet alapítása, melynek kivitelében azonban megakadályozta halála. Hogy e terv mennyire szívéhez nőtt, mutatja végrendelete, melyben tekintélyes összeget biztosított eszméje megvalósítására, mely méltó utódja: Bartakovics Béla érsek alatt, nemsokára csakugyan testet is öltött. Bartakovicsnak egy másik elévülhetetlen tanügyi érdeme, hogy az elöregedett falusi tanítók, valamint ezek özvegyei és árvái részére nyugdíjintézetet alapított.

1848-ban báró Eötvös József, vallás- és közoktatásügyi miniszter, a népoktatási törvények első tervezetét modern és nemzeti szellemben dolgozta ki. De az nem lett törvény s az abszolút uralom a germanizáczió szolgálatában álló "Organisations-Entwurfot" erőszakolta rá iskoláinkra. Büszke önérzettel konstatálhatjuk, hogy Heves vármegye népnevelő intézetei, élükön a preparandiával, a keserű megpróbáltatások idején is derekasan helyt állottak. Az Entwurf kísérletei mindenfelé hajótörést szenvedtek az iskolák vezetőinek, a papságnak és a tanítóságnak, törhetetlen hazafiságán. Valamennyi hevesi népiskola magyar nyelvű és magyar nemzeti irányú maradt a legsötétebb gyász korában is. A provizórium (1861-1867) a Thun-rendszert végre nyíltan is megszüntette, annélkül azonban, hogy valami új rendszerrel pótolta volna. Mindössze annyi volt a változás, hogy a közoktatásügy ismét a helytartó-tanács kezébe került. Végre az 1867. évi kiegyezés után báró Eötvös József kultuszminiszter vette fel újból a népoktatás szervezésének a szabadságharczkor hirtelen megszakított fonalát. Az elemi népoktatásügy rendezéséről szóló 1868. évi XXXVIII. t. cz. a magyar népnevelés történetében új korszakot nyit meg. E törvény kimondja az általános tankötelezettséget és erőteljes polgári osztály megteremtése czéljából új iskolatípust teremt: a polgári fiú- és leányiskolát.

A törvény rendelkezései nagy mozgalmat támasztottak Heves vármegyében is. A közönség egy része a politikai községtől fenntartott, eddigelé felekezeti, főleg róm. kath. iskolákat községi jellegűeknek kívánja deklarálni, míg a másik része minden eszközt megragad s minden áldozatra hajlandó, hogy hitvallásos iskoláit megmentse. Az izgalom legnagyobb hullámokat Egerben és Gyöngyösön vert. Egerben még karhatalmat is igénybe kellett venni. Végre a szenvedelmet mégis mindkét helyen elhallgattatta a higgadt mérséklet s a több évre nyúló elkeseredett háborúskodásnak mindkét fél megnyugvásával járó kiegyezés vetett véget.

Az 1868. évi XXXVIII. törvényczikk életbelépése előtt lefolyt iskolai esztendőben Heves vármegye területén a róm. kath. érseki tanítóképző-intézeten kívül, összesen 121 róm. kath., 12 ref., 2 izr. (mindkettő 1856-ban keletkezett) és 3 magánjellegű elemi népiskola működött, s olyan község, melyben egyáltalában ne lett volna népiskola, egyetlen egy sem volt. Vegyesen oktatták a növendékeket 124-ben, s nem szerint elkülönítve 14-ben, még pedig 12 leány- és 2 fiúiskolában. A három magánintézetet kizárólag leánygyermekek látogatták. A kath. iskolák létszámában a 4 pusztai iskola és (Parád-Üveghuta, Kőkút, Nagyút és Tenk) bennfoglaltatik. A kimutatott 138 elemi iskolában 216 tanító működött, még pedig osztatlan iskolákban 79, osztottakban 137. Két tanítója volt 41, három 12, öt 1 és nyolcz-nyolcz 2 iskolának. (Eger, Gyöngyös.) A kéttanítós iskolák nagy részében azonban csak egy segédtanító oktatott, kit a kántor a maga helyettesítésére rendszerint a saját költségen fogadott; voltaképen tehát csak 6-8 igazán osztott népiskolája volt a tankerületnek. Hogy a 216 tanító közül hánynak volt képesítése, nem állapítható meg; de hogy a felének sem, igen valószínűnek látszik. Ez iskolákon kívül volt még a vármegyében két kisdedóvó (Egerben és 297Gyöngyösön, utóbbi 1859-től) s ugyane városokban egy-egy iparos inas-iskolának tekinthető vasárnapi tanfolyam. Ezek közül a gyöngyösiről már megemlékeztünk. Az egrit Pyrker érsek alapította 1847-ben "rajztanoda" czímen. Ebbe vasárnap délutánonként jártak a mesterinasok szakrajzi ismeretek szerzése czéljából. Polgári vagy egyéb magasabb fokozatú népoktató-intézet egy sem volt még ez időben a tankerületben. Az elemi iskolákat látogató tanulók létszáma kikerekítve: 18.500. - M. Albert Ferencznek, a vármegye első tanfelügyelőjének kis munkája szerint, az iskolák eloszlását tekintve legjobban állott az iskolaügy a mátrai járásban, a hol 767 lakosra s a legrosszabbul a gyöngyösi járásban, a hol csak 2383 lakosra jutott egy-egy iskola; míg az iskolába járó tanulók létszámát véve alapul, legkedvezőtlenebbek voltak a viszonyok a tiszai járásban, a hol átlag 155 tanuló esett egy-egy osztályra.

Az 1868. évi XXXVIII. t.-cz. rövid idő alatt teljesen átalakítja az iskolaügy képét. E vármegye első kir. tanfelügyelői: Vavrik Béla, Montedegói Albert Ferencz és Kövér Gyula ép oly lelkes és fáradhatatlan tevékenységet fejtenek ki, mint az egri róm. kath. egyházi főhatóság, a róm. kath. és protestáns hitközségek, a vármegyei, a városi és községi hatóságok és a társadalom - abban az érdekben, hogy a népiskolák a törvényes követelményekhez alkalmazkodjanak. Az iskolai belélet intenzitásának fejlesztésére azonban ekkor még nem kerülhetett a sor, bár a "Heves-vármegyei Általános Tanítóegyesület" és az "Egri főegyházmegyei Róm. Kath. Tanítóegyesület" e tekintetben is igen értékes munkát végzett, mert a viszonyok első sorban extenzív irányú munkásságot követeltek. Mindenekelőtt a kitöltendő kereteket kellett felállítani s mind az alapvető, mind a tanítók nyugdíjazásáról szóló 1875. évi XXXII. és 1891. évi XLIII. a népiskolai hatóságokról intézkedő 1876. évi XVIII. és a kisdedóvásra vonatkozó 1891. évi XV. t.-cz. lehető végrehajtásáról kellett gondoskodni.

Az intenzív iskolai élet megindításának dicsősége Halász Ferencz min. tanácsos nevéhez fűződik, ki 1888-tól 1895-ig terjedő hét éves hevesvármegyei tanfelügyelői működésével e törvényhatóságot tanügyi szempontból elismert vezető rangra emelte. Az ő buzgó és czéltudatos tevékenységének eredményei a gyöngyösi és hatvani s részben az egri állami elemi iskolák, a gyöngyösi, hatvani és pásztói polgári iskolák, a kisdedóvók és menedékházak egész serege, a legtöbb iparos- és kereskedő-inasiskola és a versenyrehívott felekezeti iskolák hatalmas föllendülése, mit tömérdek csinos és czélszerű, új iskolaház és új tanítói állomás hirdet. Innen, Heves vármegyéből áradtak szét azóta már nagyrészt testet is öltött eszméi, melyeket tüzes hazafiság és erős gyakorlati érzék jellemez. Ezek közül a legfőbbek, mint: a magyarság fajsúlyának emelése, értelmi fölényének biztosítása s a népnek gazdasági szakirányú nevelése az ő nemes agitálása révén s közvetetlen közreműködése mellett gyakorlatilag is érvényesülő országos kultúrprogrammá váltak.

Méltán jelentette ki Heves vármegye közigazgatási bizottsága 1895. évi márczius hó 11-én tartott ülésén, midőn Halász szélesebb hatáskörü pozíczióba emelve távozik, hogy benne "a tanügy terén egy olyan, minden tekintetben kitünő szakférfiút veszít, a ki tudásának erejét, buzgóságának teljét, kellő tapintattal és mérsékléssel párosítva, tehetségének javát, sőt munkásságának kimeríthetetlen gazdagságát a népoktatás ügyének Heves vármegye területén való felvirágoztatására szentelé, s kinek hét évi ittműködése eredményekben oly dús, hogy alkotásai emlékét minden utókor számára híven megőrzendik." S a veszteség fölött érzett fájdalmat csak az enyhíti, hogy "a jól megszolgált kitüntetés... módot és alkalmat nyújt egyéniségének kinyilvánult jeles erényeit fokozottabb mérvben hasznosíthatni."

Halász utódai, az általa kijelölt úton haladva, folytatták továbbá a megkezdett munkát, főfeladatnak tekintve az ő becses alkotásait erősíteni, felvirágoztatni és az iskolák intenzív fejlesztését munkálni. Közülük Scossa Dezsőnek jutott a nehéz, de annál érdemesebb feladat a községi és hitfelekezeti tanítók fizetésrendezéséről szóló 1893. évi XXVI. t.-cz. végrehajtását, melyet még Halász kezdett meg, befejezni. Az ő feladatukat is nagyon megkönnyítette Eger jelenlegi nagy bíboros-érsekének: Samassa József dr.-nak mély bölcsessége és páratlan ügyszeretete. Az egri angolkisasszonyok intézetének megszilárdítása, hatalmas kifejlesztése és 1874-ben egy tanítónőképző-intézettel való kibővítése, az új iskolák egész sorának felállítása, az iskolák színvonalának vallás-erkölcsi, hazafias és 298gyakorlati irányban való felemelése, a tanítók anyagi helyzetének lelkes és nagy áldozatkészséggel való megjavítása, a felügyelet intenzívebbé tétele, az igaz érdemek készséges jutalmazása stb. mindmegannyi ok arra, hogy nevét a vármegye népoktatásának történetében ép úgy halhatatlanná tegye, mint halhatatlanná tette a magyar nemzet és a magyar katholiczizmus évkönyveiben. Neki köszönhető az is, hogy az 1907. évi XXVII. t.-czikket, mely a nem állami elemi iskolai tanítók jogviszonyairól rendelkezik, oly simán és oly gyorsan - a törvényben megengedett három évi határidőnek már az első esztendejében - egész terjedelmében, minden vonatkozásában - életbe lehetett léptetni a hevesvármegyei tankerületben.

A kisdedóvásnak a fejlődése a leglassúbb országszerte. E sajnálatos jelenséget egyrészt a túlterhelt községek mostoha anyagi helyzete, másrészt az állami költségvetésben e czélra évről-évre előirányzott összegek elégtelensége magyarázza meg. Mindkét baj érezteti e vármegyében kedvezőtlen hatását; s ha örömmel konstatálhatjuk is, hogy Heves vármegye ama ritka törvényhatóságok közé tartozik, melyekben az 1891. évi XV. t.-cz. végrehajtottnak tekinthető, mégis lehetetlen tagadnunk, mikép a kisdedóvásügy fejlesztése körül még sok a teendőnk. E téren való fejlettségünk csak az elszomorító országos átlaghoz hasonlítva mutat kedvező képet. A vármegye területén (- minden statisztikai felsorolásnál az 19076/8. tanévet véve alapul -) összesen 18.233 óvóköteles gyermeket írtak össze, még pedig 9342 fiút és 8981 leányt, kik közül kellő családi gondozásban és felügyeletben részesült 13.923 gyermek, ellenben ezt a gondozást és felügyeletet nélkülözni volt kénytelen s így óvóintézetekre szorult 2278 fiú és 2122 leány, együttvéve: 4400 kisded. Az óvókötelesek létszáma a megelőző tanévhez képest 257, a gondozatlan gyermekek száma pedig 36 főnyi emelkedést mutat. Egyik számadat sem örvendetes; s az óvókötelesek létszámának ily csekély, az országos átlagarány-számon jóval alul maradó emelkedésében az évenként fellépő járványos gyermekbetegségeken kívül lehetetlen már a tengerentúli kivándorlás nemzetrontó hatását is föl nem ismernünk.

A kellő gondozás nélkül szűkölködők gondozásáról, illetőleg megfelelő foglalkoztatásáról 30 kisdedóvó, továbbá 6 állandó és 84 nyári menedékház, tehát összesen 120 óvóintézet gondoskodik. (1868-ban mindössze 2 ilyen intézet volt csak a vármegyében.) Az óvodák közül jellegre nézve 17 állami (Egerben 6, Gyöngyösön 5, Hatvanban 3, Hevesen 1, Pásztón 1 és Tiszanánán 1); 4 államilag segélyezett községi (Pásztón, Poroszlón, Tiszafüreden és Bessenyőtelken); 3 községi (Csányon 1, Hatvanban 2); 2 róm. kath. (Egerben és Gyöngyösön); 2 alapítványi (Egerben és Tarnazsadányon); s végre 2 államilag segélyezett magán-kisdedóvó (Egerben és Gyöngyösön). Az állandó (Ecséden, Füzesabonyban, Karácsondon, Makláron 1-1 és Tiszafüreden 2) és a nyári menedékházak mind községi jellegűek. Új óvóintézet a legutóbbi három esztendőben csak 4 keletkezett. Figyelemmel azonban egyrészt arra, hogy a kormányzat újabban a népnevelésnek ezt a sokáig mostoha gyermekét is felkarolja s figyelemmel másrészt arra, hogy a kir. tanfelügyelőség a szükséges adatok egybegyűjtése és a sürgősség sorrendjének megállapítása után már felhatalmazást kapott arra, hogy az érdekelt községekkel a tárgyalásokat megkezdje, mely tárgyalások a legtöbb helyen már folyamatban vannak, rövid időn belül mintegy 10 új állami kisdedóvónak a felállítása bízvást remélhető.

A kisdedóvókat 1300 fiú és 1329 leány, s az állandó menedékházakat 225 fiú és 232 leány, vagyis e kettőt összesen 3086 gyermek látogatja, míg a nyári menedékházakban 7288 kisded részesül védő gondozásban. Mivel pedig a statisztikai adatok szerint a törvényhatóság területén gondozatlannak talált 4400 gyermek közül csak 2848 jár valamilyen óvó-intézetbe, kereken 20 új ilyen intézetre van még szükség; eltekintve attól, hogy a meglévő kisdedóvók és állandó menedékházak közül is néhány fejlesztésre szorul, mivelhogy egy-egy óvó-iskolára átlag még mindig több esik száz gyermeknél. A szóban levő intézetek vezetése 29 óvónőre, 1 férfi-óvóra, s 6 állandó menházvezetőnőre van bízva, kiket munkájukban 36 dajka támogat. Az óvónők közül 28 világi s 2 szerzetes (apácza), kik épen úgy, mint a menedékházak vezetői, mindannyian szabályszerű képesítéssel bírnak.

Mindemez intézetek az elemi népiskolákkal kapcsolatban, a kormányutasítások szerint vallás-erkölcsi irányban, hazafias szellemben és kifogástalan sikerrel működnek. Erről tanúskodik többek között az is, hogy a kormány már ismételten 299egy-egy egri vagy gyöngyösi kisdedóvóban rendezett nyári, sőt állandó menedékházvezetőnői hathetes, illetőleg hathónapos tanfolyamokat. Valamennyi óvóintézet különös gondot fordít a kézügyesség (slöjd) fejlesztésére és ápolására, hogy az apróságokat már a kezdő fokán előkészítse. A vármegyei kisdedóvásügy tehát általában is és viszonylag még örvendetesebb képet mutat, melyet csak az homályosít el némiképen, hogy még mindig 20 olyan község van, melyben a kisdedek gondozására semmiféle intézet sincsen. Remélhető azonban, hogy e fogyatkozás is nemsokára el fog tünni, mert a kilátásban levő új áll. kisdedóvókon kívül mihamarabb ama községekben is lesznek ilyen áldásos intézetek, melyek a kisdedóvás czéljaira kivethető 3%-os pótadót már évek óta tőkésítik.

Heves vármegye területén az 1907/8. tanévre 18.488 fiú és 18.259 leánygyermeket, vagyis összesen 36.747 mindennapi tankötelest írtak össze, míg az ismétlő-iskola kötelesek száma 15.718 főre rúgott, a kik között 7938 fiú és 7780 leány van. A mindennapi és ismétlő tankötelesek száma tehát 52.465 volt, a mi az 1900. évi népszámlálás eredményével összehasonlítva, csupán 567 főnyi szaporodást jelent. Szomorú, szinte megdöbbentő adat ez, mert a vármegye fajmagyar lakosságának a legutolsó nyolcz éven át oly lassú szaporodását mutatja, a mit már a korábbi évek nagyobb arányú kivándorlása sem magyaráz meg teljesen, hanem a mi az egyke kultuszának ijesztő terjedését is föltételezi. Némi vigasztalás hogy ez adatokat az új és a réginél kevésbé megbízható összeírás szolgáltatta, mely annak következtében, hogy utólag, csak a beiratások után megy végbe, nem egy hátrányát már alkalmazásának első évében is megmutatta.

A 36.747 mindennapi iskolasoros közül 32.807 gyermek járt elemi iskolába (1868-ban 18.500) s a 15.718 ismétlő-köteles közül 9975 az ismétlő tanfolyamokba, 1099 az iparos- és 99 a kereskedő-inasiskolába, vagyis közülök 11.173 iskolázik rendesen. Ez adatok szerint tehát 3940 mindennapi és 4545 ismétlő korú, vagyis összesen 8485 gyermek úgy tünik föl, mintha iskolába egyáltalában nem járna. Ez a vélekedés azonban helytelen, mert e számból még le kell ütni a középiskolákat (főgimnáziumok, főreál, felsőbb leány-iskolák), nemkülönben a tanító- és tanítónőképző-intézeteket és polgári iskolákat látogató, tanköteles korban levő tanulóknak körülbelül 2000-re tehető létszámát, valamint azokat is, a kik mint magántanulók, iskolán kívül, vagy mint rendes tanulók más törvényhatóságok területén tanulnak. Ha ez utóbbiak számát, kellő statisztikai adatok hiányában 1000-re tesszük, még mindig 5485 beiskolázatlan gyermekkel van dolgunk, a mi bizony szomorú és sürgős orvoslást követelő állapot, mert azt mutatja, hogy a tanköteleseknek mintegy 10%-a még mindig nem részesül, illetve nem részesülhet az iskolázás áldásaiban. E kedvezőtlen arányt egyfelől a vándorczigányok, a nyomorékok és a ruhát nékülöző szegények és másfelől főképen a tanyai gazdálkodással összefüggő iskolázási nehézségek okozzák, bár része van ebben annak is, hogy a felekezeti elemi népiskoláknak még mindig eléggé tekintélyes hányada túlzsúfoltsága ellenére sem tudja az összes iskolaköteleseket befogadni.

E bajt az 1907. évi XXVII. t.-cz., ha lassan és fokozatosan is, föltétlenül orvosolni fogja, hiszen ama rendelkezései, melyek a tanítók új fizetésének kiegészítésére és korpótlékának fedezésére szükséges államsegélyek engedélyezését attól az elengedhetetlen föltételtől teszik függővé, hogy az illető iskola külső és belső állapotában a törvényes követelményeknek egyaránt és teljesen megfeleljen, már is az egész vonalon éreztetik jótékony hatásukat. Élénk hullámzás és mozgalom észlelhető mindenfelé. Iskolaszékek és képviselőtestületek üléseznek, tanakodnak, s keresve keresik a módokat, melyek segítségével iskoláiknak egyben-másban törvénybe ütköző állapota megszüntethető s részükre az állam az állam hathatós támogatása biztosítható legyen. Sok helyen már a rendezés meg is történt, a mi főleg annak köszönhető, hogy a kormány nem követeli többé - mint azelőtt - a községi vagy felekezeti iskolafenntartóktól, mikép az újonnan szervezendő tanítói állomások javadalmát legalább fele részben a saját erejükből állítsák elő. Megokolt esetekben ad az állam az eddiginél jóval magasabb segélyt is, itt-ott 90%-át is a szükségleteknek, mely jóakarat viszont az érdekelt iskolafenntartókat is nagyobb áldozatkészségre és buzgólkodásra ösztönzi.

A vármegyének mind a 117 községében van iskola; csatlakozva egy község sem iskoláztatja tanköteleseit. Nem mondhatjuk azonban ezt azokról a pusztákról és tanyákról, a melyekben az iskolások száma a törvénykövetelte minimumot 300(30) meghaladja, mert pusztai iskola csak 23 van. (1868-ban 4 volt.) Mindezeknek iskolával való ellátása most van napirenden. Az elemi népiskolák száma: 193. (1868-ban 138). Ezek közül jellegre nézve 22 (0) állami, 14 (0) községi, 139 (121) róm. kath., 10 (12) ref. és 8 (2) izraelita. Közöttük egytanítós osztatlan iskola 81 (1868-ban 79) s többtanítós, vagyis osztott 112 (1868-ban 59). Nem szerint elkülönítve tanulnak a gyermekek 25 (14) és vegyesen 168 (124) népiskolában. Mind a hat tanfolyama megvan 169-nek, ellenben csak négy osztálya van 12-nek, míg ugyancsak 12 népiskola - más jellegűekkel kapcsolatban - csonka. Az elemi iskolák betetőzésére a hároméves törvényszerű ismétlő-tanfolyam 172-nél van szervezve. E tanfolyamok közül 61 gazdasági irányban, 111 pedig mint általános ism.-iskola vezettetik. Az utóbbiak közül is 12-ben van gazdasági - bár csak elméleti irányú - oktatás. Ezeken kívül még 8 áll. jellegű, önálló szaktanítós gazd. ism. iskola gondoskodik a vármegyében a gyakorlati életre kiható, gazdasági irányú népnevelésről. (Gyöngyösön, Hatvanban és Hevesen 2-2, Egerben 1). Az elemi iskolások befogadására a népiskolák 436 tanteremmel rendelkeznek. Ebből az államiakra esik 86, a községiekre 17, a róm. kath.-ra 295, a reformátusokra 24 és az izraelitákra 14. Egy teremre átlag 88 tanköteles jut tehát; azonban a valóságban még mindig kereken 70 olyan osztály van, melyben a beírt tanulók száma meghaladja a százat, a mi kétségtelenné teszi, hogy még ugyanennyi új osztályra van szükség, hogy tanköteleseink mind beiskolázhatók legyenek.

Az elemi népiskoláknál 439 tanító működik. (1868-ban 216). Ezek közül az áll. iskoláknál van alkalmazva 90, a községieknél 17, a róm. katholikusoknál 294, a reformátusoknál 24 és az izraelitáknál 14. Egy híjján valamennyi törvényszerű képesítésű. (Az oklevél nélkül való egyetlen tanító is a képző-intézetnek IV. osztályát sikerrel végezte.) Az oktató személyzetből 310 férfi és 129 nő. Az utóbbiak közül 12 szerzetes (apácza), a többi 427 világi. Az elemi iskolák körébe tartoznak még az egri, gyöngyösi, hatvani és hevesi önálló gazd. iskolák szaktanítói és szaktanítónői, számszerint heten, kik az ismétlő tankötelesek intenzívebb gazdasági irányú, elméleti és főleg gyakorlati oktatásáról gondoskodnak. Ezekkel együtt a vármegyei elemi népiskolai tanítók státusa 446 és az áll. el. isk. tanerők létszáma 96 főre rúg. Az egri gazd. ismétlő leányiskolának nincsenek külön szaktanítónői, hanem ez iskolát az ottani áll. el. iskola tantestületéhez tartozó, tehát a létszámban már bennfoglalt 3 tanítónő vezeti. E nagyrahivatott iskolatípus felállítása legközelebb Tiszafüreden remélhető.

A vármegyei népnevelésügynek igen fontos és igen értékes szervei: a Hevesvármegyei Általános Tanítóegyesület és az Egri Főegyházmegyei Róm. Kath. Tanítóegyesület.

Az előbbi 1873-ban alakult meg s innen-onnan már négy évtizedre terjedő működése alatt sok becses és életrevaló eszmét vetett föl és sok hazafias és humánus tanügyi mozgalma segített diadalra. Régebben az elsők között harczolt a tanítóképzés reformjáért s a gazdasági népoktatás inaugurálásáért, mostanában meg a nemzeti történet intenzív tanítása és a nemzeti zászló ünnepének meghonosítása érdekében kezdett országos jelentőségű akcziót. A történettanítás reformálását czélzó agitácziót e sorok irója indította meg. Az ő kezdeményezésére mondotta ki az egyesület, hogy a magyar nemzeti történettanítást az egész országra kiterjedő hatálylyal sürgősen reformálandónak, illetve a magyar nemzeti érzés ápolása és fejlesztése czéljából a tanterv olyatén módosítását tartja szükségesnek, mely a magyar história rendszeres tanítását nem szorítja a kevésbé népes V. és VI. osztályba, hanem ezt - a legtöbb külföldi állam példájára - már a IV. osztálytól kezdve kötelezővé teszi s erre a kún-magyar mondakörből vett olvasmányok tárgyalásával a növendékeket már a III. osztályban előkészíti.

Az Egri Főegyházmegyei Róm. Kath. Tanítóegyesület az 1869-ben alakult Egri Tanítói Önképzőkör kisded csemetéjéből fejlődött nagyra. Mai szervezetét szintén 1873-ban kapta. Ez is üdvös és élénk tevékenységet fejtett ki kezdet óta, részint köz- és körgyűlésein, részint hivatalos lapja: a Népiskolai Tanügy hasábjain. Legérdemesebb kezdeményezése az egyházmegyei tanítók középiskolás gyermekei részére Egerben tervezett internátus.

A nem állami jellegű népiskolák a testületi közélet egyébként - nem számítva nehány örvendetes kivételt - még nem igen tudott gyökeret verni; mindamellett általános a törekvés ezeknél is a színvonal emelésére. A valláserkölcsös, hazafias és életreható gyakorlatias irány biztosítására minden iskola 301megteszi a magáét, csak az utóbbi szempontból akad még itt-ott kivánni való. A legszebb eredményt felmutató és legnagyobb buzgalmat tanusító tanítók közül az 1907. évi XXVI. és XXVII. t.-cz. alapján már eddig is 6 állami, 1 községi és 10 felekezeti tanító részesült abban a szép kitüntetésben, hogy a kultuszminiszter 200-200 K állandó személyi pótlékkal egybekötött czímzetes igazgatói rangra emelte s legalább 40 abban a megtiszteltetésben, hogy a várm. közig. bizottság buzgó és eredményes szolgálataikért nekik elismerő köszönetet mondott.

Az a nemes, humánus áramlat, mely a gyermekmentést tűzte ki feladatául, Heves vármegyében általában is, de különösen Egerben mély nyomokat vágott. Az elhagyott gyermekek istápolására alakult Gyermekvédő Liga czéljaira például egy nap alatt félezer koronánál jóval több gyűlt össze a közönség jóvoltából; az országos gyermekmenhely apátlan, anyátlan árváiból pedig több, mint 200 van egri családoknál elhelyezve, míg az egri egyházi szegények iskolába járó gyermekeinek táplálásáról az Izr. Filléregylet és Napközi Otthon gondoskodik. Ez utóbbit az állami elemi iskolákkal kapcsolatban szervezte a tanítótestület abból a czélból, hogy a város területén levő összes elemi iskolás szegénysorsú gyermekeket a téli hideg időben meleg étellel lássa el. A szép szándék bevált s a Napközi Otthon az 1907-8. év folyamán már 4612 ingyen-ebédet osztott ki, a mi a közönség áldozatkészségének szép bizonyítványa. A Napközi Otthon konyhája évenként a négy téli hónap alatt 850-900 K. összeget vesz igénybe, a mire egyrészt hirtelen gyűjtött kis alaptőkéjének (1200 K.) kamatai és másrészt egyes jótevőinek pénzbeli vagy természetbeni adományai nyújtanak fedezetet. Egy-egy ebéd költsége 23 fillérre volt előirányozva, de a valóságban csak 19 fillérbe került, mert a főzés és kiszolgálás teendőit nehány lelkes állami tanítónő díjazás nélkül végezte, s mert a tüzelő-anyagot is ajándékba kapta az Otthon, melyet ebéd idején állandóan sokan látogatnak. Rendkívül érdemes tevékenységet fejt ki e téren a Gyöngyösi Gyermekbarát-Egyesület és a Hatvani Jótékony Asztaltársaság is, melyek szegény iskolásgyermekek segélyezésére és felruházására évenként több ezer koronát szoktak fordítani. A népiskolával kapcsolatos humanitánus intézmények közé sorozhatjuk még a gyönge tehetségű tanulók egri kisegitő iskoláját is, melynek 20 növendéke van. Igazi jótétemény ez az intézet azokra, kik a többi tanulóval haladni nem tudnak. Most már ezekből is hasznavehető, kenyérkereső, derék polgárokat nevelhetünk.

Iparos- és kereskedő-inasiskola nyolcz működik a hevesvármegyei tankerületben, még pedig 6 iparos- és 2 kereskedő-inasiskola, valamennyi községi jelleggel.

Iparos-iskola van: Egerben, Gyöngyösön, Hatvanban, Hevesen, Pásztón és Tiszafüreden. Ezeket a szakiskolákat 1099 mesterinas látogatja, kiknek oktatása 28 közismereti osztályban és 22 rajzcsoportban történik. Az egri iskolának van 8 közismereti osztálya és ugyanennyi rajzcsoportja, a gyöngyösinek mindkettőből 6-6, a hatvaninak 4 és 2, a pásztóinak 4 és 2, a hevesinek és tiszafüredinek 3 és 2. A közismereti osztályokat 26 és a rajzcsoportokat 11 tanító vezeti, kik - 3 kivételével - mindannyian az illető helyeken lévő polgári vagy elemi iskolák tanítói közül 3-3 évre választott óraadók. Kizárólag az iparos-inasiskoláknál szervezett állomásokon - még pedig rendes tanítói minőségben - 3 tanerő van alkalmazva. (Az egri és a gyöngyösi iskolák igazgatói és az előbbinek egy rajztanára.) Az iparos-inasiskolák fenntartási szükségleteire évenként kereken 27.000 kor.-t fordítanak, a miből 8100 K. államsegély, a többi pedig községi és egyéb forrásokból kerül ki. Az összes jövedelmeknek mintegy 3/4 részét a tanítók javadalma foglalja el. E költségekben nem szerepelnek a gyöngyösi iskola igazgatójának illetményei, mert ezek kiszolgáltatásáról az állam gondoskodik.

Az egri iskolával kapcsolatban egy továbbképző tanfolyam működik a fa-, fém- és építőiparágban dolgozó iparossegédek részére. E tanfolyamnak, melyet 3 tanító vezet, átlag 25 rendes hallgatója van. Fenntartása 930 K.-ba kerül, ebből azonban 800 K. segélyt az állam biztosít.

Ugyancsak ez iskola mellett egy becses szocziális intézmény, a Tanoncz-Otthon áll fönn, a mely az iskola kebelében már korábban keletkezett segélyzőpénztárból fejlődött ki és a mely népszerű felolvasásaival, gyarapodó könyvtárával, versenyszavalataival és nemesítő társasjátékaival csakhamar egyik jelentős tényezőjévé vált a mesterinasok művelődésének. Nagyszámú tagjai az Otthon életképességéről több színi előadás tartásával is bizonyságot tettek, melyek szépen sikerültek. Az Otthon évi 400 K. államsegélyt is kap.

302Tágabb értelmezéssel az iparos-inasiskolák körébe tartozóknak lehet még tekinteni az egri dohánygyári munkásnők és a hatvani czukorgyári munkások részére fenntartott ismétlő tanfolyamokat, melyek azonban szakirányú oktatást egyáltalában nem nyújtanak, hanem csak az általános ismétlő iskolázást pótolják. E tanfolyamok közül előbbi a pénzügyminisztérium, az utóbbi meg báró Hatvany József nagybirtokos áldozatkészségéből áll fenn.

Kereskedő-inas (alsófokú kereskedelmi) iskola Egerben és Gyöngyösön van. A kettőt együttvéve 99 tanuló látogatja, kik Egerben három és Gyöngyösön két osztályban részesülnek szakszerű oktatásban. A tanerők mind óraadók.

Az iskolafenntartás költségei ezeknél kereken 3300 K.-ra rugnak, mely összegnek túlnyomó részét itt is a tanerők díjazására fordítják. Valamennyi iparos- és kereskedő inas-iskola a szervezeti szabályzatnak megfelelő módon és eredményesen működik.

A törvényhatóság területén 6 polgári iskola működik, még pedig 4 leány- és 2 fiú-iskola. A leány-iskolák Egerben (2), Gyöngyösön és Hatvanban, s a fiúiskolák Hatvanban és Pásztón vannak. Jellegre nézve az egyik egri, mely az angolkisasszonyok vezetése alatt áll, róm. kath., a hatvani eng. magánjellegű, a többi pedig állami. Az egri állami és a hatvani magánintézet az utolsó három év alkotása. Mindez iskolák 4-4 osztályosak. A polgári fiú-iskolák V. és VI. osztályának megszünése nem helyi, hanem országszerte mutatkozó jelenség, a minek az az oka, hogy a törvényhozás a kvalifikácziót csaknem mindentéren felemelte s így a polg. iskola V. és VI. osztálya, melynek ma már alig van nagyobb minősítő ereje, mint a IV. osztálynak, vonzó erejét teljesen elvesztette. A polgári iskolák 24 osztályába az 1907-8. tanév végén 734 (az előző évhez képest + 99) tanuló járt, a kik között 279 fiú és 455 leány volt, a miből kitetszik, hogy az V-VI. osztály megszünésével a növendékek száma nemcsak nem fogyott, hanem inkább még emelkedett is. az állami iskolák közül az egri 92, a gyöngyösi 142, a hatvani 169, a pásztói 110, az egri róm. kath. 172 és végül a hatvani magán 49 tanulót számlált. A főlétszámban nincsenek benne foglalva a magántanulók, a kiknek a száma 120 volt. Ezekkel együtt a polgári iskoláinkban a jelzett tanévben 854 növendék tanult. Ez iskoláknál összesen 58 tanerő tevékenykedik, a kik közül 33 férfi és 25 nő (ebben 10 szerzetes); 28 rendes, 3 segéd, 12 hitoktató, s 9 óraadó.

A polg. iskolák czélja: értelmes középosztály nevelése és képzése lévén, nem érdektelen annak az áttekintése sem, hogy kik veszik leginkább igénybe a tanintézeteket. A 279 fiútanuló szüleiből - ezek társadalmi állását tekintve - 27 volt birtokos, bérlő vagy gazdasági alkalmazott, 58 iparos, 14 ipari alkalmazott, 60 kereskedő és vállalkozó, 87 kereskedelmi alkalmazott, 13 köz- és magántisztviselő és 20 egyéb. A tanítás eredményét vizsgálva, kitünik, hogy a tanulók zöme megfelelt a követelményeknek. Javítóvizsgálatra és osztályismétlésre alig 10%-ot utasítottak. Érdekes még a IV. osztályt végzett 54 fiútanuló pályaválasztására vonatkozó statisztika is, melyből kiderül, hogy közülök felső kereskedelmi iskolában folytatja tanulmányait 6, tanítóképzőben 6, hadapród-iskolában 3, középiskolában 4, szakiskolában 5, iparos pályára lépett 19, kereskedőire 4, közhivatalnokká lett 3, szülői gazdaságában maradt 3 és ismeretlen élethivatást választott 1.

Az intenzívebb ismeretszerzés czéljait szolgálják az összes polg. iskolák mellett fönnálló és évről-évre gyarapodó ifjúsági könyvtárak s a hatvani és a pásztói iskoláknál szervezett önképzőkörök.

A polg. iskola feladatának helyes felismerésén alapszik a hatvaninál fennálló slöjdtanfolyam, a pásztóinál folyó rendszeresített szőlészeti s gazdasági szakoktatás és a gyöngyösivel kapcsolatos női kézimunka-tanfolyam, melyek kiválóan alkalmas intézmények arra, hogy a növendékekkel a gyakorlati életpályákat megkedveltessék s azokra őket elő is készítsék.

Valamennyi polg. iskola czélszerűen van elhelyezve és felszerelve. E két szempontból - a hatvani magán-iskolát kivéve - valóban mintaintézetek.

Meg kell itt még emlékeznünk arról a polg. iskolai tanfolyamról, melyet e sorok írója az 1907. év végén az egri katonai állomásparancsnokság támogatása és közreműködése mellett a továbbszolgáló altisztek részére szervezett a vármegye székvárosában. Az igazolványos altisztekről szóló törvény tudvalevően ezek részére katonai szolgálatuk leteltével bizonyos polgári tisztviselői állásokat fenntart, illetőleg ezek elnyerésére nekik elsőbbséget biztosít, ha a közép- vagy 303polgári iskolának legalább 4 alsó osztályát sikerrel végezték. Fontos közérdek tehát, hogy az illetők ne csak tekervényes útakon szerzett, édeskeveset jelentő formai képesítéssel, hanem igazi előkészültséggel és megfelelő műveltséggel lépjenek új pályájukra. Ez érdek szolgálatában áll ez az új tanfolyam, mely első volt Magyarországon s a melyet - az egri példán buzdulva - csakhamar több, hasonló intézmény megszületése követett országszerte.

E tanfolyam két csoportból áll s kb. 20 hallgatója van évenként. Az egyik csoportban az I., a másikban pedig a III. osztályból készülnek magánvizsgálatra. Mindkét csoportnak hetenként 13 órában van előadása. A tanfolyam előadói (főreáliskolai, preparandiai tanárok s egy elemi isk. tanító) - sajnos - igen csekély díjazásban részesülnek s inkább ügybuzgóságból, mint anyagi érdekből vállalkoztak tisztükre. Ennek pedig az az oka, hogy az összes felmerülő költségeket (havi 150 K.-t) maguk az altisztek kénytelenek viselni, csak a helyiséget, az oktató eszközök használatát és a fűtést kapják ingyen.

Tanító-, illetőleg tanítónő-képző kettő van a vármegyében. Mindkettő Egerben, mindkettő róm. kath. jelleggel és négy évfolyammal. A tanítóképzőnek az 1907-8. tanév elején 88 rendes növendéke volt, a kik közül az I. évfolyamon tanult 34, a II.-on 16, a III.-on 20 és IV.-en 18. Ez a létszám a tanév végéig 82-re apadt. A képesítő-vizsgálatot (a magántanulókat is ideszámítva) 23 jelölt közül sikerrel tette le 20. A tanítónőképzőnek a tanév kezdetén 130 növendéke volt. Közülök I. éves 31, II. éves 25, III. éves 31 és IV. éves 43. A tanév végéig megmaradt 125 s oklevelet nyert 42. Mind a férfi-, mind a nőképző összes hallgatói legalább is 4 közép-, illetve polg. isk. osztályú előképzettséggel bírtak.

A tanítóképző tanári kara 11 tagból áll. Ezek közül 6 rendes és 5 óraadói minőségben van alkalmazva. A tanítónő-képzőben 14 tanerő tevékenykedik, még pedig 3 férfi és 11 nő, (angolkisasszony). Rendes alkalmazású 11, óraadó 3. Utóbbiak mind a férfi-képzőnél működő rendes tanárok.

Mindkét képző-intézet elhelyezése teljesen kifogástalan, a közegészségügyi és pedagógiai követelményeknek megfelelő tágas, világos tantermekkel s a szükséges szertári, kísérleti s tanácskozó helyiségekkel. A férfiképző eddig csak a Liczeum tulajdonában levő fizikai, vegytani és természetrajzi szertárakat használta, újabban azonban Katinszky Gyula prépost-kanonok, egyházmegyei főtanfelügyelő 7500 K.-t meghaladó áldozatkészsége révén pompás e nemű külön felszerelést kapott. Ezenfelül van saját tornaterme, 2 kat. hold kiterjedésű gyakorlótelepe a gazdasági szakoktatás szolgálatára és két slöjd-műhelye 20-20 tanuló részére. Az egyikben az agyag- és kartonmunkálatokban, a másikban pedig a famunkákban gyakorolják magukat a növendékek. Külön gyakorló-iskolája egyik intézetnek sincs. Ezt a hiányt azonban pótolják a velük ugyanegy épületben levő elemi iskolák, melyeknek 5, illetve 4 osztályában, vagy ezeknek a szükséghez képest összeállított osztály-csoportjaiban bőséges alkalom és mód van adva a jelöltek gyakorlati kiképzésére. Érezhetőbb az a hiány, hogy a férfiképző nincs internátussal egybekötve. Állandó azonban a törekvés, hogy ezen a bajon is segítsenek s remélhető, hogy e nemes törekvést végre is siker fogja koronázni. A férfiképző fenntartási költségei részben az alapítványok kamataiból, részben a bíboros-érsek évi hozzájárulásából kerülnek ki. Az említett kamatok meghaladják a 6000 K.-t s a bíboros-érsek és a főkáptalan adománya az évi 16.000 K-t.

Lehetetlen itt említetlenül hagyni Eger bíboros-érsekének, az egri főképtalannak, mint erkölcsi testületnek, az utóbbi egyes tagjainak és más jótevőknek azt a nemeslelkű, humánus buzgalmát, mely a tanítóképző intézetek növendékeinek segélyezésében évről-évre oly impozáns mértékben nyílvánul. Ugyanis a szintén tekintélyes ösztöndíjakon és jutalmakon kívül a bíboros és a főkáptalan 4000 K-t és más jótevők 1300 K.-t juttatnak minden évben a férfi-növendékek segélyezésére, míg az általuk nyújtott ingyenes élelmezés pénzértéke több mint 25.000 K.-ra tehető. A zárdai internátus növendékei is hathatós támogatásban részesülnek. A bíboros-érsek 6300 K.-nyi segélyén kívül körülbelül 7000 K. jut e czélra a főkáptalantól és az alapítványok kamatjövedelméből, s 1000-1000 K Szmrecsányi Lajos felsz. püspök és Katinszky Gyula prép.-kanonok adományaiból.

Végül még egy fontos mozzanatról kell a képző-intézetekkel kapcsolatban megemlékeznünk. Mind az állami, mind a róm. kath. püspöki tanítási terv kötelezően előírja az elemi népiskolákban a kézügyesség oktatását. Hogy e követelménynek azok a tanítók is megfelelhessenek, akik régebben, illetőleg még abban az 304időben kerültek ki a képzőkből, a mikor e diszcziplinát még ezekben sem adták elő, az 1908. év nyarán a "Kézimunkára nevelő országos egyesület" közreműködésével háromhetes kézügyességi tanfolyamot tartottak az egri férfiképzőben a már alkalmazásban levő vármegyebeli, illetve egyházmegyebeli tanítók kiképzésére. E kurzuson 40 tanító vett részt, jobbára a nagyobb iskolák kebeléből, hogy a szükséges elméleti és gyakorlati tudnivalókat elsajátítva, otthon maradt kartársaikat is megtanítsák e szakmára. A tanfolyam 3100 K-ra rúgó költségeit fele részben a bíboros-érsek és a főkáptalan s fele részben Heves vármegye, Eger város s egy-két nagyobb község közönsége viselte. A költségek nagyobb részét a munkálatokhoz szükséges szerszámok beszerzésére fordították, mely szerszámok amaz iskolák tulajdonába mentek át, melyeknél a résztvett tanító alkalmazva van.

A népnevelés köre, mintegy előfutárjaként a népjogok tervbe vett kiterjesztésének, az 1907. évben örvendetesen bővült a vármegyében. Ekkor indult meg itt ugyanis - bár még csak szerény kiterjedésben - a felnőttek oktatása. A múlt század hetvenes éveinek ez irányú, csakhamar elhalt mozgalma óta 1907-ig e téren egyáltalában semmi sem történt hazánkban. Ez évben azonban, mielőtt még a kultuszkormányzatnak az iskolán kívül eső közoktatás szervezése érdekében kiadott alapvető rendelete ismeretes lett volna, e sorok írója a helyi katonai hatóságok lelkes érdeklődése és buzgó támogatása mellett három tanfolyamot szervezett Egerben, az itt állomásozó, írni-olvasni nem tudó katonai legénység részére. E kurzusok 10 hétig tartottak s az oktatás, mely az írás, olvasás és számvetés elemeinek elsajátítására irányult, hetenként 5 napon át napi 2 órát vett igénybe, vagyis a tanfolyamot vezető 3 tanító egyenként kereken 100 órában foglalkozott tanítványaival. E tanfolyamokon 100 katona részesült oktatásban, közöttük 25%-nyi oláh anyanyelvü is, természetesen kizárólag magyar nyelven, kiknek előmeneteléről a kurzusok ismételt meglátogatása, majd végül az ünnepélyes keretben, az érdekelt tisztikar jelenlétében lefolyt záróvizsgálatok alkalmával szereztek az eszme életrehívói meggyőződést. A vállalkozást fényes siker jutalmazta, mert a katona-diákok 70%-a kiváló, 20%-a pedig jó eredménnyel tanulták meg a betűvetést, az olvasást és az elemi számolást és csak 10% haladása minősíthető gyönge középszerűnek. E sikerben az érdem oroszlánrésze kétségtelenül azoké a derék tanítóké, kik a kir. tanfelügyelő felkérésére teljesen önzetlenül, egyedül csak ügyszeretetből vállalkoztak e tanfolyamok vezetésére.

E siker hatása alatt a kir. tanfelügyelő kötelességének ismerte, hogy a kaszárnyai népoktatás végtelenül fontos és a legszebb eredménynyel bíztató ügyére is felkérje a minisztérium figyelmét. Rámutatott arra a lelkes fogadtatásra, melylyel az egri katonai analfabéta-kurzusokat felkarolták s arra a nagy hullámverésre, melyet e tanfolyamok a katonai és tanügyi körökben országszerte keltettek, minek eredményeként - az egri példát követve - ma már az ország számos helyén hasonló intézmények keletkeztek.

A most vázolt tanfolyamokon kívül olyanok, melyek a falusi, illetőleg a földmívelő nép továbbképzését szolgálják, önállóan szervezve a vármegyében még nincsenek, mert a kilátásba helyezett, egyöntetű s országos érvényű szervezeti szabályzat kibocsátása még mindig késik; de az ifjúsági egyesületekben tartott gyakori felolvasások és sorozatos előadások, melyek a tudomány népszerűsítésére törekszenek és a nép nemzeti és gyakorlati érdekeivel összefüggő tudományágak mindegyikének ismertetését felölelik, e kurzusok hiányát több helyütt, különösen Gyöngyösön, Egerben és Hatvanban pótolják. A tanítás munkáját ezekben is főképen a néptanítók végzik, bár a helyi értelmiség más tagjai is (papok, tanárok, orvosok, jegyzők) tartanak olykor egy-egy előadást, melyek mindig nagy látogatottságnak örvendenek. Különösen figyelemre méltó és nagy eredményű munkásságot fejt ki már évek óta e téren a két gyöngyösi (alsó- és felsővárosi) ifjúsági egyesület. Ugyanezt a czélt szolgálják egyébként még a vármegye legtöbb községében felállított népkönyvtárak is.

*

A török 1687 deczember 17-én vonult ki végleg Egerből. A jezsuiták, a város átvételére kiküldött kamarai biztos engedelmével, 18-án telepedtek meg a mai gimnázium helyén, hol akkor egy kisszerű mosea és tizennégy török lakás volt. 1688-ban csak ketten voltak még, Podl Kelemen és Bellusi Ferencz. Valóságos hittérítői munkát kellett végezniök, mert a szomszéd vidékről hamarjában betelepült 307lakosság azzal együtt, mely a török után itt maradt, a katholikus keresztény vallást csak nevéről ismerte. A gyermekek oktatását is azonnal magok szerették volna a kezökbe venni. Erre azonban már nem jutott idejök. Balogh Andrásra bízták hát a gyermekek oktatását, templommá berendezett moseájok kántorára. Fenesy püspök segített aztán rajtok, ki ennek az évnek közepén látogatta meg először püspökségének régi székhelyét, hogy a plebániát megalakítsa. Sokat, mindent várt a jezsuiták térítő és tanító buzgóságától, azért kész lett volna értök minden áldozatra. Csakhogy püspökségének javai még mind idegen kézben voltak. Kevés járandóságából mégis, "míg tehetsége lesz arra, hogy teljes kollégiumot alapíthasson", három jezsuita atya ellátására évenként háromszáz császári tallért, negyven köböl bort és húsz kila búzát rendelt. Ez az első alap, melyen az egri gimnázium keletkezett.

A következő évre a társaság tartományi főnöke, Fenesy óhajtása szerint, egy harmadik jezsuita atyát küldött Egerbe, Chrastel Jánost. Ez Balogh András tanítványai közül tizenötöt, arra valókat, különválasztott, hogy velök a gimnáziumi oktatást megkezdje. Így lett Chrastel Egerben 1689 tavaszán az első gimnáziumi professzor és igazgató. 1689-90-ben tizenöt tanítványát feljebb vitte s az első osztályra újakat vett fel. 1691-92-től fogva azonban, mikor első tanítványai már a harmadik osztályt is elvégezték, a tartományi főnök két új tagot küldött, Szilágyi Istvánt és Viczen Jánost, a kik aztán Chrastel igazgatása alatt, az akkor széltiben dívó szokás szerint, két-két osztály növendékeit tanították. A tanítás a mosea mellett állt török házak kettejében folyt, melyeket e czélra úgy, ahogy átalakítottak. 1692-ben nyilvánosan záródott már az iskolai év, üdvözlő beszédekkel és szavalatokkal. A közönség között Fenesy püspök is ott volt.

Ezentúl négy éven át nem fejlődött tovább a gimnázium. A jezsuiták kevesen is, szegények is voltak arra, hogy a magok erejéből tovább fejlesszék. Volt ugyan akkor már egy alapjok, a savniki, egykor cziszterczita apátság, melyet Széchenyi György prímás a királyi kamarától 1689-ben hatvanezer rajnai forinton kiváltott s Egerben templom, ház és gimnázium építésére a jezsuitáknak ajándékozott; csakhogy ez ajándék birtokbavétele csak hat év mulva, 1695-ben, következett be és sokkal több befektetést kívánt, mint hogy mindjárt jövedelmet is hajthatott volna; de biztosította a jezsuiták jövőjét s így, Fenesytől is támogatva, a még kezdetleges intézet kifejlesztéséhez hozzáláthattak. Fenesy az elemi oktatást 1695-ben a plebános felügyelete alá rendelte. A jezsuiták gondja ezzel kevesbedett s az iskolává átalakított két török házban egy tágas szoba felszabadult; az ötödik osztályt is volt már tehát hol elhelyezniök. Mert a gimnáziumnak most még mindössze csak három helyiségre volt szüksége, mivelhogy a jezsuiták 1616-iki tanterve szerint oly helyeken, hol, mint ekkor még Egerben is, kevés volt a tanulók száma - tizenöt-husz egy-egy osztályban - két-két osztályt egy tanár s egy helyiségben tanított. Az új igazgató, Petheő István, tehát 1696-7-ben, mikor az I. osztály tanítására alkalmas világi férfiút talált, két, szintén új társa egyikét, Hauser Istvánt a II-III., másikát, Nemsovay Lászlót pedig a IV-V. osztály tanításával bízta meg s a következő évre, mikor még egy tanító-rendtagot nyert, a VI. osztályt is megnyitotta. Az egri gimnázium ezzel, az akkori rendszerhez képest, teljessé vált. 1697-ben megalakult a jezsuiták intézeteiben szokásos Mária-kongregáczió is, Fenesy püspök védnöksége alatt.

De sem templomuk, sem házok, sem iskolájok nem felelt meg a szükségnek; azért 1699-ben, mikor savniki s később kapott két borsodi birtokuk valamelyes jövedelemmel kecsegtette őket, elkészítették az építendő templom és kollégium tervét. E terv szerint a kétemeletes épülettömeg, a rendelkezésökre álló terület déli részét elfoglalandó templommal együtt, teljes négyszöget tett volna, úgy, hogy a templom és a kollégium homlokzata előtt tíz öl széles és ötven öl hosszú szabad tér maradjon s ez az előtte elvonuló utczától öt-hat lábbal magasabban álljon. Még azon évben hozzáfogtak a nyugatnak hirtelen emelkedett domb levágásához s a kollégium és a Borgia Szent Ferencz tiszteletére emelendő templom alapkövét 1700 július 31-én letették. Az alapkő letételét Telekessy püspök végezte, ki az 1699-ben Jászón elhunyt Fenesy Györgyöt a püspöki székben követte és a jezsuitáknak, szintúgy mint elődje, mindvégig lelkes pártfogójuk volt.

Az építést 1703-ban, mikor a kollégium nyugati szárnya az első emelet befejezéséig haladt s már az éjszaki szárnyon is dolgoztak, Bercsényi felkelő serege megakasztotta. A sereg közeledtének hírére a tanuló-ifjúság szétrebbent, a lakosság 308pedig részben elfutott, részben pedig a várba zárkózott. Csak két jezsuita volt a várban, a rendház feje és a gimnázium igazgatója. Később a várba menekült, vagy elfutott lakosság visszatért leégett vagy megrongált házaiba. A két jezsuita is elfoglalta az üres rendházat és miután a Savnikból kapott pénzen a moseát és az iskolát nagyjából rendbe hozta, Telekessy püspök sürgetésére egy világi papnövendék segítségével megkezdte a tanítást. Telekessynek t. i. nagyon érdekében állt, hogy a gimnáziumban a tanítás hosszabb időre meg ne akadjon, mert a szemináriumba, melynek megalapítására I. Lipóttól a jóváhagyást 1700-ban megnyerte, legnagyobb részt innen remélt alkalmas növendékeket, kikkel egyházmegyéje déli és nyugati részében a papság felettébb megritkult sorait ő és utódjai majdan kiegészíthetik. S épen ebben az évben nyílt meg, a gimnázium igazgatójának felügyelete alatt, a most még csak négy növendékből álló kisded szeminárium, melybe a jezsuiták tartományi főnöke első theológiai tanárul Székely Ferenczet küldte. A következő két évben (1704-5, 1705-6), míg Rákóczi a városban, vagy a város közelében volt, háborítatlanul folyt a tanítás a gimnáziumban, de a harmadik év közepe felé a felkelők biztosai a szécsényi gyűlés (1705) határozata alapján birtokaikat lefoglalták s a jezsuiták márczius 11-én mindnyájan számkivetésbe mentek. Telekessy ekkor, hogy a tanítás végleg abban ne maradjon, a számban nagyon leapadt növendékséget a maga papnövendékeivel taníttatta; de közben-közben így is megakadt a tanítás, főkép 1710-ben, mikor a dögvész pusztított, meg mikor a császári sereg a város alá érkezett.

Mikor a jezsuiták majdnem négy évi távollétök után, egyelőre csak ketten, visszatértek, egri házok falai között és egri és borsodi birtokaikon csak pusztulást és romlást találtak. Megint csak a kezdet nehézségeivel kellett küzdeniök. Szerencséjük volt, hogy Telekessy püspök zilált anyagi viszonyuk rendezésére nyomban ezer forintot adott nekik s minden tőle telhetőt megtett értök, csak hogy iskolájokat mennél hamarább helyrehozhassák. A háborús idők elriasztották ugyan Egerből a vidéki tanulókat s a béke visszatérte után is évek kellettek még, hogy a gimnázium állandósága iránt a szülők bizalma megszilárduljon; de a mint a jezsuiták annyian voltak, hogy a papnövendékeket fel lehetett menteni a tanítástól (1712-3), lassanként a tanulók száma is gyarapodott, úgy hogy 80-ról, a mennyi 1711-2-re beiratkozott, 1716-7-ben 200-ra, 1724-5-ben pedig már 453-ra emelkedett, pedig a gimnázium helyiségeül ekkor is csak a már régebben átalakított két török ház szolgált s a színpadot, a jezsuitáknál szokásos iskolai drámák előadására, a két török ház egyesített udvarán lehetett felállítani.

Mert a megállapított terv szerint legelőször a kollégium megkezdett két szárnyát kellett fölépíteniök, hogy a templom hajójához szükséges területről a török házakat eltakaríthassák. Tartományi főnökük ötszáz forintot küldött s 1713 tavaszán ezen kezdték az építés folytatását. Bercsényi kanonok a következő évben szintén ötszáz forintot ajándékozott az építésre, Telekessy püspök pedig ugyanakkor kétezer forintot, hogy annak idején a templom építésére, vagy pedig a gyógyszertár berendezésére fordítsák, melyet azért kellett felállítaniok, hogy jövedelméből majd a templomi szükségleteket beszerezzék s állandóan jó karban tartsák. Az utóbbira fordították. Ez volt utolsó, nagyobbszerű nyilvánulása annak a jóakaró pártfogásnak, melylyel Telekessy az egri jezsuiták törekvését mindvégig támogatta. 1715 márczius 3-án meghalt; székét segédpüspöke, gróf Erdődy Gábor foglalta el. Ez valami egyházjogi kérdés miatt már püspöksége elején ellenkezésbe került a jezsuitákkal; de rövidesen kibékült velök s nemcsak kollégiumjok építésében támogatta őket, hanem tartományi főnöküktől még egy új tagot is kért, hogy a Telekessy kis theológiai intézetét a hitvitázástan székével gyarapítsa. Szintígy gondolt a gimnázium fejlesztésére is. 1720-ban, mikor a jezsuiták az elkészült nyugati szárnyba beköltözködtek, az előbbi, sokszor bővített és javítgatott rendház felszabadult. Ez az épület a gimnázium elhelyezésére sokkal alkalmasabbnak mutatkozott, mint a két török ház; Erdődy tehát, hogy a jezsuiták szándékát előmozdítsa, a régi rendház kibővítésére és gyökeres átalakítására mindennemű építő-anyaggal és költséggel is ellátta őket. Így aztán, a mint az épület kibővült, a tanulók száma is szaporodott. Sokat tett különben Erdődy az intézet jó hírének öregbítésére azzal is, hogy igen gyakran megfordult a jezsuiták között és ha előkelő vendégei voltak, mindjárt bemutatta nekik a theológiát és a gimnáziumot. 1721-ben bátyja, a nyitrai püspök, királyi követül Lengyelországba utaztában, betért Egerbe öcscse látogatására. Tiszteletére nagy 309iskolai ünnepet rendeztek a jezsuiták. A nyitrai püspököt nagyon meglepte a tanulók tudása és ügyessége; útjában mindenütt eldicsekedett tapasztalataival s a következő évben messze vidékekről is több előkelő nemes család küldötte Egerbe gyermekeit. Maga Erdődy is ide hozatta unokaöcscsét, Erdődy János grófot s nevelését a jezsuitákra bízta. A gimnázium ünnepein mindenkor megjelent s lelkes beszédeket tartott az ifjúságnak. A szegény tanulók gyámolításában és a kiválóbbak kitüntetésében bőkezűsége kifogyhatatlan volt. Ebben követői is akadtak: a nagylelkű Foglár György, Püspöki András és Handler Ignácz kanonokok, kik közül Handler később, 1773-ban, ötszáz aranyforintot - az első ösztöndíj-alapítványt - tett le szegény tanulók segélyezésére; s világi férfiak is társultak hozzájok, mint Buttler Lajos gróf és mások.

De hírének és tanulói számának gyarapodásával egyre hangosabb lett az az óhajtás, hogy épülete is megfelelő nagy és szép legyen. A jezsuiták főkép, hogy savniki birtokuk jelentékeny részét illető hosszú és költséges pörüknek 1720-ban vége szakadt, pénztáruk erejéig folyton építkeztek is, de a tér bizonyos rendet szabott eléjök, mert építkezésöknek útjában állt az ideiglenes iskolahelyiség meg a mosea; egyszerre le nem rombolhatták egyiket sem. A hívekkel együtt ők is nagyon vágyódtak egy tágas és díszes templom után, de három évtized óta, hogy alapkövét letették, csak most jutottak abba a helyzetbe, hogy savniki birtokuk jövedelméből végre építkezéséhez is hozzáfoghattak. 1731-ben megkezdték hát a templom építését s annál nagyobb erővel folytatták, mert a püspök, a káptalan s egyik-másik világi nemes úr is támogatta őket. 1734-ben a szentély már készen állt s július 31-én meg is nyílt az istentisztelet számára. Hogy aztán a templom hajójának építésébe is belefoghassanak, eltávolították az 1720-ban gimnáziummá alakított rendházat. Előbb azonban ideiglenes szállásról kellett gondoskodniok a gimnázium részére. A város hatósága megengedte, hogy a tanulók az iskolai év befejeztéig, négy hétig, a patakmenti Enzinger-féle házba járjanak, melyet a város akkoriban vett meg az örökösöktől. Három hónap alatt a moseát iskolává alakították át s az új, 1734-5-iki évet november elején már abban kezdték meg. A templom építését 1743-ban végezték be, de a belső díszítés munkája még mind hátra volt. A hívők buzgósága azonban nem tudta bevárni a díszítők lassú munkáját, azért főoltárt csak ideigleneset állítottak fel benne s két év alatt a tervezett hat mellékoltárt is beállították. A mellékoltárok egyes kanonokok jótékonyságának művei voltak; a 300 forintos orgona és a 218 forintos szentségtartó ára a savniki birtok, az 1100 forint értékű új templomi ruhák ára pedig a gyógyszertár jövedelméből került ki.

A gimnáziumi oktatásnak eddig, a hittanon kívül, mindenütt szinte kizárólag a latin nyelv meg a latin szónoklat és költészet volt a tárgya, egyebek, főleg a reáltárgyak, alig részesültek valami figyelemben, mert a gimnáziumoknak ez ideig az volt a czéljuk, hogy növendékeik a latin nyelvet szóban és írásban mennél tökéletesebben megtanulják s a felsőbb iskolákban meg, a hol szükség volt rá, a közéletben is kész eszközül használhassák. 1740-1-től fogva azonban azon felül, hogy a történetet, földrajzot és számtant nagyobb figyelemben részesítették, az algebra elemeit is kezdték tanítani, a szavalati gyakorlatok és az iskolai drámák előadása mellett pedig az úgynevezett akadémiát, vitatkozást is szokásba vették. Az ünnepélyes vizsgálatok egy része volt ez és abban állt, hogy a síkra szálló jelesebb tanulókat a tanárok vagy a hallgatóság közül arra hivatott férfiak a gimnáziumi tanulmányokból kérdésekkel és ellenvetésekkel ostromolták. Mindenütt sokat lendített ez a tanításon, mert a tanulóknak, szintúgy mint a tanároknak is, fokozta szorgalmukat és buzgóságukat. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy az egri gimnázium felső két osztályának tanulóit már 1743-4-ben külön választották s ezek, mint poéták és rétorok, külön-külön tanárt nyertek.

A templom felépülvén, most már a rendháznak, mely rezidencziából 1740-ben kollégiumi rangra emeltetett, továbbépítésére fordították minden gondjokat. Az éjszaki szárnyból hiányzott még a nagyobb rész, harminczhat ölnyi hosszúságban kelet felé. Ennek irányában állt az iskolává alakított mosea. 1748-ig annyira haladtak e szárnynyal, hogy a következő tanévre már ebben adhattak utolsó ideiglenes szállást a gimnáziumnak. Erre a moseát lebontották és a kollégium éjszaki szárnyát siettek befejezni, hogy a gimnázium számára, amint tervezve volt, a negyedik, keletre néző szárnynak építésébe is belefoghassanak. Ez a szárny, mint az épülettömeg utczai homlokzata, a templom homlokzatának 310megfelelő barok díszítést nyert volna. Azonban Foglár György kanonok, ki 1740-ben az egri jogakadémiát alapította és a gimnázium mellett fejlett theológiai intézetet a harmadik tanszékkel, az egyházjogival növelte, azt a házát, melyet a jezsuiták telkétől a gyalogosok kapujához vivő út, a mai Csiky Sándor-utcza, választott el, 1749-ben a jezsuitáknak ajándékozta, hogy a gimnáziumot annak udvarán, az utcza hosszában, építsék fel. Itt - úgy írta nekik ajándékozó levelében - a tanulóknak lesz ez kis belső udvaruk; nem fognak hát a templom előtti téren futkározni, sem lármájokkal a munkában vagy az áhítatban elmerült jezsuita atyáknak alkalmatlankodni; a kollégium és a templom elég nagy közét pedig kertté alakíthatják át. 1750 június 1-én tették le az új gimnázium alapkövét s négy év mulva készen állt az akkori építésmódhoz képest szokatlanul tágas épület, földszinten három, az első emeleten négy előadó, a második emeleten pedig 50 láb hosszú, 45 láb széles és 24 láb magas díszteremmel s hozzá szinpaddal. Az épületet akkor, felszerelés nélkül, 18.000 forintra becsülték. Barkóczy püspök avatta fel 1754 július 31-én és hogy a tanulóknak semmiféle alkalmatlan szomszédságuk ne legyen, az épülettel nyugatra határos 37 öl hoszszú és 29 öl széles telkét a rajta álló házzal együtt a jezsuitáknak ajándékozta.

Egészen szabaddá lett most már kollégiumjok s így, minthogy birtokai jövedelme is felszabadult, helyök is, költségök is volt elég, hogy a rendtagok számát, mely 1741-től fogva 20-25 között váltakozott, még feljebb emeljék. 1758-tól, a házi, gazdasági és gyógyszertári dolgot végző 9-10 taggal együtt, állandóan 35-40 volt a jezsuiták száma, bár ekkor közvetetlen már csak lelkészi ügyekben szolgáltak az egyházmegyének. Barkóczy püspök t. i. 1754-ben, mikorra elég nagy számú világi papságot neveltek neki, a theológián a maga papjaival váltotta fel őket s az 1755-ben felállított filozófiai intézetben is azokat alkalmazta, hogy a kik tehetséget és hivatást éreznek magokban, a jezsuitákhoz hasonló tudós tanárokká képezzék ki magukat s a világi papság műveltségének szintjét emeljék.

A jezsuiták annál nagyobb erővel fogtak most már a gimnázium teljes kifejlesztéséhez. 1754-5-ben, mint tizenegy évvel ezelőtt a poézis és a retorika, a négy alsó osztály is külön-külön termet és tanárt nyert, s a tehernek ilyetén megosztásával egészen új élet kezdődött az új épületben. Régi buzgóságukat s ezzel együtt a sikert is fokozta, hogy a tanulók a tágas díszteremben ezentúl nagyobb hallgatóság előtt és gyakrabban bizonyíthatták be tehetségöket és ügyességöket. Az iskolai ünnepeken és a vitatkozásokon mindig ott volt Barkóczy püspök, káptalanja kíséretében, és a püspöki főiskolák tanárai, meg más illetékes bírák sem hiányoztak, hogy a tanulókat ellenvetéseikkel ostromolják. Rendszerint ez alkalmakkal és a színielőadásokkal kötötték össze a püspök és a káptalan tagjai, elismerésök jeléül, bőkezű ajándékaikat, s Barkóczy 1761-ben, már mint kinevezett prímás, "hálás visszaemlékezésének bizonyítékául" ily alkalommal ajándékozza meg őket egy 14.000 négyszögölnyi gazdasági kerttel.

A tanulók száma ebben az évtizedben emelkedett legmagasabbra, 1766-ban 572-re, 1768-ban pedig 645-re; az előbbi számból azonban 302, az utóbbiból pedig 355 az első osztályba - parva - tartozott. Eszterházy Károly gróf ült már ekkor az egri püspöki székben, a ki roppant egyházmegyéje kormányzásának s a nagyszámú templom és a fejedelmi "egri liczeum" építésének gondjai között is tudott időt szakítani magának, hogy a gimnáziumban történtekről személyesen is meggyőződjék. Épen ez idétt mutatott a tanulóifjuság a tanulmányokban legnagyobb előmenetelt s a színielőadások is ekkor érték el a legmagasabb fokot. A magyar nemzeti történet legérdekesebb eseményei kerültek színre magyar nyelven is, egyik-másik darabban gépezetek és vízijátékok alkalmazásával.

A jezsuiták a Barkóczytól kapott kertet 1762-ben 480 öl hosszú kőfallal vették körül s gazdasági épületekkel is ellátták. Ezután a templom teljesebb fölszerelésére és belső díszítésére fordították gondjokat. 1768-ig közel húszezer forintot költöttek erre. Érezték már, hogy inog lábok alatt a föld, azért elhatározták, hogy a díszítés munkáját is mennél hamarább befejezik. A tervezett főoltárt, a hazai barokk oltárépítés az egyik legfigyelemreméltóbb alkotását, 1769-70-ben állították fel, az oldal és a mennyezet díszítését 1773-ban, ittlétök utolsó évében, végezték be. E templom akkor az ország legszebb templomainak egyike volt. Drágább emléket alig hagyhattak volna hátra, mikor, a rendjöket feloszlató pápai bréve kihirdetése után, 1773 őszén Egerből végleg eltávoztak.

311A Jézus-társaság feloszlatásával harminczegy gimnázium ellátásának gondja szakadt a kir. helytartótanács nyakába. Abban a hitben azonban, hogy a jezsuita tanárok a királynénak a pápai bréve alapján kiadott rendeletére megmaradnak helyökön, egyelőre nem tett ez ügyben semmi különös intézkedést; de nem is tehetett, mert arra, hogy a jezsuita tanárokat hamarjában másokkal helyettesítse, ez idő szerint még csak gondolnia sem lehetett. A feloszlatást végrehajtó egyházi, közigazgatási és kincstári biztosok tehát, mint mindenütt, Egerben is meghagyták a tanároknak, hogy "a királyné további kegyes intézkedéseig" folytassák a tanítást. Készek is voltak rá, csak annyit kértek, hogy a részökre fiatalságok miatt nagyon csekélyre szabott kegydíjat emeljék annyira, hogy ne kelljen alamizsnára szorulniok. Hasztalan volt kérésök. Még Esterházy püspök is hiába szólalt fel mellettök. Akkor kijelentették, hogy "ha nyomorogniok, ha koldulniok kell is, másfelé keresnek magoknak foglalkozást, a hol Istennek és embertársaiknak legalább háborítatlanul szolgálhatnak."

Az egri gimnázium ügye tehát zátonyra jutott. A kormány egyetlen egy tanárt sem tudott küldeni. Végre is, hogy székhelye gimnázium nélkül ne maradjon, Esterházy lépett közbe. Hat fiatal papját, Stanczel szemináriumi kormányzó vezetése alatt a gimnáziumba rendelte három évre, a meddig a kormány, mint ígérte, az egri gimnázium ügyét végleg elintézi. Nagynehezen eltelt a három év. A Kormány nem tudta beváltani szavát s új halasztást kért. Esterházy csak sok kérésre engedett még újabb két évet. Stanczel helyébe Hegyi József volt jezsuita tanárt hívta meg igazgatónak.

E közben, 1776 július 18-án, Budán összeült végre az országos tanügyi bizottság s Fekete György országbíró elnöklete alatt azon tanácskozott, hogy a volt jezsuita gimnáziumok fenntartásának terhét, míg teljes államosításuk majdan végre lesz hajtható, hogyan róhatná a birtokos szerzetekre s itt-ott egyes városokra. A kir. kanczellária tervezetében, mely a tanügyi bizottság tanácskozásainak zsinórmértékül szolgált, az egri gimnázium is szerzeteseknek volt szánva, "pilis-pásztói cziszterczitáknak, a kik, a magok jövedelméből fenntartva, könnyíthetnek a tanulmányi alap terhein, vagy a piaristáknak, vagy a kiket a püspök legjobban óhajt." De most, mikor a tervezet végrehajtásán volt a sor, a tanügyi bizottság megakadt, mert a pilis-pásztói cziszterczitákkal, mivelhogy a morva wellehrádi anyakonvent hatósága alá tartoztak, alkudozásba nem bocsátkozhatott, a wellehrádi konventtől pedig nem remélhette, hogy a magyar cziszterczitákat oly új foglalkozáshoz segítse, mely amúgy is rég óhajtott függetlenségöket előreláthatólag rövidesen biztosítaná. Az egyesített morva és magyar czisztercziták apátját, Zuri Fülöpöt, nem is szólította fel tehát, hanem más útat-módot keresett, hogy a kir. kanczellária az egri püspöknek tett ígéretét a kiszabott időre beválthassa. Csakhogy a piaristák, akikre a kir. kanczellária a czisztercziták után gondolt, azt a terhet, hogy a gimnázium mellett a templomot és a kollégium terjedelmes épületét is fenntartsák, birtok nélkül, mert a savniki apátságot a királyné a szepesi püspökségnek ajándékozta, az igazgató és a hat tanár ellátására szánt 1700 forintért egyáltalában nem vehették magokra, s a többi rendfőnök közt sem akadt, a ki rá engedte volna magát kényszeríteni, hogy ezt a terhet a helytartótanács válláról a magáéra vegye.

Ekkor történt, hogy a pásztói konvent perjele, Beitler Metód, értesülvén a helytartótanács szándékáról, felment Budára az országbíróhoz és a tanügyi bizottság előtt bejelentette, hogy az egri gimnáziumot a pilis-szántói cziszterczita apátság terhére, apátja utólagos jóváhagyásának reményében, a templommal és a kollégiummal együtt átveszi. A függetlenség reménye mellett főleg az a gondolat vitte rá e merész lépésre, hogy rendje, ha a nemzeti művelődés munkájában tevékenyebb részt vehet, erkölcsi súlyban tetemesen gyarapodni fog és ha Pásztóról Egerbe telepedik át, a közjónak hozott áldozata fejében a pilisi és a pásztói apátságok felépítésének gondjaitól egyszer s mindenkorra megszabadul. Az ajánlat váratlan volt. Kapva-kapott hát rajta a tanügyi bizottság és anélkül, hogy Beitlernek csak annyi időt is engedett volna, hogy apátját értesíthesse, mindjárt ott helyben megkötötte vele az ideiglenes átvételi szerződést, a budai főigazgatót pedig utasította, hogy a pásztói konventet a jezsuiták templomának, kollégiumának és gimnáziumának birtokába siessen beiktatni. Ez alig két hétre rá, megtörtént, s ugyanakkor az egyházmegyei tanároknak a cziszterczitáktól két éven át fejenként fizetendő 300 forintban a püspökkel is megállapodtak. Zuri 312apát minderről csak akkor értesült, mikor az átvételi szerződést már a királyné is megerősítette. Akarva nem akarva bele kellett hát nyugodnia és hogy a könnyen megérthető neheztelés súlyosabb következményeinek elejét vegye, mindent elkövetett, hogy a már úgy is megmásíthatatlan dologba valahogy a wellehrádi konvent is belenyugodjék; mert világos volt előtte, hogy a pilis-pásztói apátság, melynek a birtokperlések miatt úgyis már 12,000 forint adóssága volt, nem bírhatja meg a gimnázium és a miatta Egerbe áthelyezendő megnagyobbított konvent költségeit, hanem továbbra is, még pedig nagyobb mértékben, a wellehrádi konventre szorul. Rá is szorult, legfőkép a gimnáziumhoz küldendő rendtagok miatt, a kiket Wellehrádnak kellett nevelnie s azután a budai egyetemen tovább képeztetnie, mert Zuri apát, ha már mindenáron át kellett vennie a gimnáziumot, nem akart vele szégyent vallani.

A szerződés szerint 1778-9-re már neki kellett tanárokról gondoskodnia, mert a püspök egyáltalában nem volt rábírható, hogy csak egy évig is engedje még át papjait; de ez évre még csak három cziszterczitát küldhetett tanítani; három tanszékre kisegítőkül világi tanárokat fogadott, az igazgatást pedig Hegyi kezében hagyta; 1779-80-ra azonban, mikor négyen végeztek már az egyetemen, az összes tanszékeket cziszterczita tanárok foglalták el; csak az igazgatást nem bízta még rájok, fiatalságuk miatt, azért az 1780-ban elhalt Hegyi után Bihary Ferencz szintén volt jezsuita tanárt nevezte ki igazgatóul. Nemcsak fiatalok voltak, hanem a nevelés-oktatás terén még egész újonczok is, minden rendi hagyomány nélkül s új volt a rendszer is, a Mária Terézia-féle Ratio Educationis (1777), melyben tanítani kezdtek; de a mi a korral járó tapasztaltságból hiányzott még nálok, a tapasztalt Bihary kitünő vezetése alatt kipótolták buzgóságukkal. Rövidesen annyira megállták helyöket, hogy már 1781 november 22-én ezt írhatta Bihary Zuri apátnak: "A gimnáziumban nagy a tanulók száma (304 az öt osztályban) s közte sok a nemes ifjú. Ide jár Eszterházy Imre gróf tábornok két fia is. Ezek idejövetelének szerintem az az oka, hogy Nagyságod fiai jól tanítanak." De volt a sűrű látogatottságnak más oka is, az, hogy II. József németesítő és a katholikus vallást sértő rendeleteinek, melyek 1780-tól kezdve egymást érték, ellen tudtak állni, még akkor is, mikor, a budai főigazgató leirata szerint, a kerület többi tanártesületei mind végrehajtották azokat. Bihary hat évig igazgatta az egri gimnáziumot.

Mert a feloszlatás veszélye ott lebegett a czisztercziták felett is már akkor, a mikor lelkesen a magyar nemzeti köznevelés szolgálatába állottak. Az átvételt illető végleges szerződést t. i. a helytartótanács Zurival még 1777-ben megkötötte, a fejedelmi megerősítés azonban sokáig késett. Zuri Budán, majd Bécsben is folyvást sürgette, de ott is, itt is mindig azzal biztatták, hogy legyen türelemmel, a megerősítés azért késik, mert a kir. helytartótanács módját akarja ejteni, hogyan állíthatná a pilis-pásztói apátságot lábra annyira, hogy az egri gimnázium fenntartásának terhét Wellehrád segítsége nélkül megbírja. És Zuri várt türelemmel, még azután is, mikor Bécsből kéz alatt az a hír ment hozzá, hogy a pilis-pásztói apátság függetlenítése már csak rövid idő kérdése; mert ő ismerte legjobban a pilis-pásztói apátságának vagyoni viszonyait s nem tette fel, hogy császárja méltatlan játékot űzzön vele. Pedig a megerősítés halogatásának semmi egyéb oka nem volt, mint hogy Bécsben ki akarták dolgozni előbb az osztrák birtokos szerzetek feloszlatásának tervét, hogy, mikor a feloszlató rendeletet kihirdetik, a wellehrádi apátságnak a kettős magyar apátsággal való közössége miatt az egri gimnáziumot illetőleg semmi kötelezettsége ne legyen, mivelhogy ez a közösség annak az egy apátságnak a többi osztrák apátsággal és prépostsággal egyidejű feloszlatását, legalább egy időre, hátráltatta volna. 1784 július 16-án írta alá II. József a wellehrádi apátságot eltörlő rendeletét, s így Zuri, bár a császári rendelet még az udvari kanczellária fiókjában volt, II. József szemében attól a naptól fogva nem volt többé wellehrádi apát; augusztus 14-iki rendeletében, melylyel az egri gimnázium végleges átvételét megerősíti, mégis azt írja, hogy az eltörölt jezsuiták egri templomát, kollégiumát és gimnáziumát "kedvelt hivünknek, Zuri Fülöpnek, a morvaországi wellehrádi és a magyarországi pilis-pásztói egyesített apátságok apátjának adjuk és adományozzuk, semmit sem kételkedvén, hogy ezt a mi megfontolt rendeletünket utódaink is nemcsak teljesíteni, hanem új kegyekkel és kedvezésekkel is gyarapítani törekszenek." Az egri konvent, melyet e rendelet a pilis-pásztói apátság birtokainak a wellehrádi konventtől független kormányzójává 313tesz, teljesen be volt már akkor rendezve. A mint tehát a II. József-féle diploma kihirdetésével a pilis-pásztói apátság birtokai a wellehrádi apátságtól forma szerint is el voltak választva, semmi sem állt többé útjában az osztrák birtokos szerzeteket feloszlató rendelet közzétételének. Néhány nap múlva, szeptember 17-én, ki is hirdették s rögtön végre is hajtották. Zuri a vele űzött méltatlan játékból magyarországi kettős apátságának sorsát előre látván, ki akarta kerülni az újabb megaláztatást, azért félrevonult Wiskowba.

Az így árvaságra jutott magyar czisztercziták sem igen köszönhették meg fejedelmileg biztosított függetlenségöket. II. Józsefnek kaszárnyákra volt szüksége, magyarországi körútján minden nagyobb városban kaszárnyának való épületet keresett. Egerben a hatalmas liczeumra vetette szemét, csakhogy ezt, mert Eszterházynak magántulajdona volt, nem lehetett lefoglalnia; a czisztercziták konventjét és gimnáziumát szemelte hát ki s Eszterházy a helytartótanácstól 1786 ápril havában rendeletet kapott, hogy a czisztercziták és tanuló-ifjúságuk részére a liczeumban vagy a szemináriumban jelöljön ki helyet, mert a császár a gimnáziumba és a konventba katonákat akar betelepíteni. Eszterházy, hosszabb ellentállás után, magoknak a cziszterczitáknak hajlandó volt lakást adni a liczeumban, ha a gimnázium épületét nem vonják el czéljától. A császár elfogadta ezt az ajánlatot s augusztus 22-iki rendeletében, mely a püspöknek, Salisch báró helyőrségi parancsnoknak és a kassai tankerület főigazgatójának - az egri gimnáziumot 1786 elején ehhez csatolták - megküldetett, meghagyja Plachy Cirill perjelnek, hogy konventjével haladéktalanul költözködjék át a püspöki liczeumba. A konvent épületét a helyőrségi parancsnok október 31-én vette át.

Az új tanév, az 1786-7-iki, a szokott időn túl, október 15-én nyílhatott meg. A tanulók csak lassan, elkésve jelentkeztek, mert a környéken az a hír volt elterjedve, hogy a kormány a czisztercziták konventjét feloszlatta. A hír csak korai volt, de nem valótlan, mert egy hónap múlva köztudomású volt már, hogy az összes tanítórendek feloszlatása küszöbön áll. Bihary, mint említettük, nem akarta bevárni, hogy a feloszlatás után esetleg az egész tanári testület újjászervezésének gondja az ő nyakába szakadjon, azért az igazgatóságról még novemberben lemondott. II. József Schumann Teofil theológiai doktort, a retorika tanárát, nevezte ki igazgatónak, fizetés nélkül, tisztán a konvent terhére. Az első cziszterczita igazgató 1787 február végén vette át a gimnázium vezetését, de még be sem végződött a tanév, mikor II. József a konvent és a gimnázium fenntartó alapját, a pilis-pásztói apátság birtokait, lefoglaltatta s magát a konventet feloszlatta. A házukból és birtokukból kiüzött czisztercziták, a fejedelemtől fejenként 150 r. forint - 120 korona - nyugdíjban részesítve, a fölött tanakodtak, hogy ne utasítsák-e vissza ők is, mint tizennégy év előtt a jezsuita tanárok, a helytartótanács ajánlatát, hogy 300 forint fizetéssel tanszékeiket mind megtarthatják. Attól nem kellett félniök, hogy ha mint lelkészek akarnának szolgálni, egyik vagy másik egyházmegyében állást ne kapnának, a tanárinál előbb-utóbb sokkal jövedelmezőbbet; mégis, főleg Eszterházy püspök kértére, ki az egri gimnáziumnak II. József rendeleteivel szemben is megőrzött katholikus és hazafias jellegét nagyon féltette, úgy az igazgató, mint a tanárok is elfogadták az ajánlatot s 1787-8-tól kezdve mint exczisztercziták vitték tovább tisztjöket. A következő tanév végén azonban, mikor II. József a hétköznapi vallásoktatást eltiltotta, ketten megváltak a gimnáziumtól s egyházmegyei kötelékbe léptek át. A helytartótanács egy volt dömés és egy világi tanárt küldött helyökbe.

II. József halála után azt hitték, hogy visszanyerik elidegenített birtokaikat és intézetöket. Összejöttek hát Egerbe a volt pilisi-pásztói czisztercziták s megható feliratukban elpanaszolták a pozsonyi országgyűlésnek 1787-iki sérelmeiket. Az országgyűlés félretette feliratukat. Az alkotmány visszaállítása után a franczia forradalom hírei foglalták le figyelmét. Néhány évig kitartottak még mind a négyen - Schumann, Marsalkó, Pászty, Újfalussy - kik a hitoktatás megszorítása után is megmaradtak a gimnáziumnál, bár a mellett, hogy a legutolsó fizetési fokon a puszta megélhetés is elég gonddal járt, a sóhivatal tisztjeitől, kik a csekély fizetést, évnegyedenként hetvenöt r. forintot, forgalomból kiment régi pénzekkel vegyest és következetesen csupa rézgarasokban, meg krajczárokban adták ki nekik, hihetetlen megalázásokat kellett tűrniök. S mégis, mikor a helytartótanács 1791-ben a magyar nyelvnek, mint rendkívüli tárgynak, tanítását elrendelte, ők az országban a legelsők, a kik rendes tárgynak és tanítását rendes 314időben tartandónak kérik, "mert ha csak rendkívüli tárgyként tanitjuk - írja Schumann - a siker nagyon kétséges; a szülők nagyrésze, főkép a szegényebb, nem fogja taníttatni fiát, korlátolt ítéleténél fogva azt képzelvén, hogy csak a professzorok akarnak belőle pénzelni, s Egerben annál könnyebben tanítható rendes tárgyul, mert a professzorok nemcsak, hogy mindnyájan tudnak magyarul, hanem tősgyökeres magyarok is." A rozsnyói gimnázium igazgatója Schumannhoz fordul tanácsért és utasításért, hogy intézetében mikép rendezze be a magyar nyelv tanítását, mert tapasztalásból tudja, úgymond, hogy a magyar nyelv az egri gimnázumban nem közönséges kezekben vagyon.

1790-ben szóba került a Ratio Educationis módosítása. Az egri gimnázium tanárainak javaslata úgy általános elveit, mint a gimnáziumi oktatás keretébe beilleszthető tárgyakat és előadásuk módját illetőleg a mai időkhöz képest is sok figyelemre méltót foglal magában. II. József 1785-iki rendeletét, mely a serdülő fiatalságot, felnőtteknek való szabadságban részesítvén, az iskolai fegyelmet mindenütt nagyon meglazította, a helytartótanács 1790-ben eltörölte. Schumann a legelsők között üdvözli ezért a helytartótanácsot és a hitoktatás módosítása mellett a Mária-kongregáczió visszaállítását is javasolja. Török gróf főigazgató rendeletére ő vevén át a hitszónoki tisztet, 1795-ben a maga felelősségére visszaállítja és úgy vezeti, hogy a helytartótanács, bár ellenzi, a város közönségére való tekintetből nem tartja tanácsosnak megszüntetését elrendelni.

Csak könyv- és szertárt nem tudott alakítani, a minőt a tanítás érdekében kezdettől fogva óhajtott. A jezsuiták könyvtárának javát t. i. a helytartótanács 1773 után Budára vitette; a mit belőle a czisztercziták megkaptak, azt ők, mikor egri konventjök 1779-ben megalakult, a Pásztón megszünt konvent könyveivel kiegészítették; az 1787-ben felkért kimutatás alapján azonban ennek javarésze is Budára került, a maradék pedig a lefoglalt épület egy félreeső zúgában halomra hányva hevert, és összepenészedett, mert a volt czisztercziták be sem tehették oda lábokat. Csupán a szorosan iskolai könyvek maradtak kezökben, melyeket kezdettől fogva a gimnázium épületében tartottak. Schumann az első naptól kezdve folyvást zaklatta a helytartótanácsot könyvekért és tanszerekért, azonban teljes négy esztendő alatt (1787-8-1790-1) mindössze 66 frt 52 krajczárt tudott tőle kicsikarni: 40 forintot könyvekre, 26 frt 52 krajczárt tanszerekre. Az épület rendbehozását sem tudta kikönyörögni, pedig utoljára már csak az osztálytermek újrabútorozását kérte, a mi a felküldött részletes költségvetés szerint 623 frt 30 krajczárt kívánt volna. Ezt is hiába kérte. Végre belefáradt a sok küzködésbe, 1796-ban lemondott hivataláról s 125 forint "remuneratióval" kolostorba vonult. Vele együtt Ujfalussy László is megvált az intézettől.

A helytartótanács Pászty Rajmondot nevezte ki igazgatónak, Ujfalussy helyébe pedig világi tanárt küldött. A tanári testület így egészen vegyessé vált s Pásztynak sok fáradságába került, hogy a gimnázium jó nevét úgy a hogy fenntartsa. A csekély fizetéssel t. i. ő meg Marsalkó szűken bár, de beérték; a világi tanároknak azonban, hogy családjokat fenntarthassák, mellékkereset alkalmai után kellett nézniök. Legközelebbinek kínálkozott erre az óraadás nemcsak az iskolában, hanem otthon is, a tanár lakásán; csakhogy ez sok melléktekintettel járt és a tanítás sikeréhez szükséges szigorú egyenletes eljárásnak útját állta. Pászty volt rendtársával, a kire minden körülmények között bizton számíthatott, figyelemmel kísérte a magánórák adását, s lehetőleg útját törekedett állni a visszaélésnek; hanem ez, igen érthető, nem nagyon gyarapitotta a tanári testületben az egyetértést. Pedig egyéb gondjai is elég súlyosak voltak. Fájt látnia maga körül a pusztulást. Ott kezdte tehát, a hol elődje elhagyta: megsürgette a helytartótanácsnál az osztályok bútorzatának megújítását s jelentést tett egyúttal a templom, a gimnázium és a kolostor épületének siralmas állapotáról. A kolostor t. i. nem vált be kaszárnyának, lett hát belőle bérház, hivatalok és magánosok számára; de a felügyelő, mert nem kapott rá költséget, nem tataroztatta; a lakók tehát annál kevésbé kímélték s végre, mikor itt-ott düledezni kezdett, nagyobbrészt elhagyták. A templom sem részesült nagyobb gondban. Külseje, minthogy ács meg kőmíves egy egész évtizeden át soha feléje sem nézett, a teljes elhagyatottság képét mutatta. De belsőleg is egyre szegényebb lett; értékesebb arany- és ezüstszereit a kincstár Budára vitette és hadi költségekre fordította, az értékes egyházi ruhák pedig a kormánybiztostól 1787-ben felfogadott iszákos sekrestyés gondatlansága miatt a kolostor épületében lakó felügyelő asszony leányainak 315kezén, kik gyakran a sekrestyés dolgát végezték, rendre tünedezni kezdtek. Pászty ajánlkozott, hogy a hallatlan rendetlenség megszüntetése végett magára veszi a felügyeletet, ha az úgy is majdnem üres épületben helyet kap magának és hivatalának. Sahlhausen báró főigazgató, sok sürgetésére, 1798-ban, miután a május 11-iki nagy szélvihar az épületek tetejét mind felszaggatta, csakugyan rendelt neki a kormány a kolostorban két szobát és azt is megígérte, hogy a gimnáziumot, melynek 1790-től fogva még belseje sem volt kimeszelve, kívül-belül hamarosan rendbe hozatja. Nem hozatta rendbe; a szükséges költséget a főigazgató sem tudta kieszközölni. A pusztulás ment hát tovább egész addig, míg az 1800 augusztus 3-iki nagy tűzvész miatt a gimnázium, a kolostor és a templom is romhalmazzá nem lett. S ezt a romhalmazt kapták vissza a czisztercziták, mikor I. Ferencz király a pilis-pásztói apátságot 1803-ban visszaállította.

Még csak híre járt, hogy Ferencz király a II. Józseftől eltörölt rendeket "az istentisztelet előmozdítására és a tanúló-ifjúság helyes nevelésére" vissza készül állítani, mikor a volt egri konventnek még élő tagjai, szám szerint hatan, meghányták-vetették egymás között a visszaállítással rájuk háruló terheket. Egész világosan látták, hogy a pilis-pásztói apátságnak négy vármegye területén szétszórt apró birtokai még a legjobb karba hozva sem hajthatnak annyi jövedelmet, hogy a patronátusi terhek mellett az egri gimnázium ellátásának, új tagok felvételének s ezeken felül még az apáti hivatal fenntartásának költségeit is megbírnák. Figyelmeztették is erre a helytartótanácsot és arra kérték, hogy mindaddig, míg a porosz-sziléziai Heinrichauhoz tartozó zirczi apátság függetlenítése be nem következik, a pilis-pásztói apátságot csak perjellel kormányoztassa, mert most, hogy a volt egri konvent összes ingó és ingatlan javai, az egy majorkertet kivéve, 1787 óta mind elkallódtak vagy eladattak, még szükségesebbnek vélték, hogy a szegény pilis-pásztói apátság a tehetősebb zirczihez csatoltassék. A király azonban máskép határozott, azt akarta, hogy ha a zirczi apátság sorsa valamikép végleges elintézés alá kerülhet, a cziszterczia rendnek Magyarországban legyen már magyar apátja, a ki a zirczi apátság kormányzását egyszerűen majd átveszi. A kinevező diploma, mely a visszaállítóval egy napon, 1802 június 25-én kelt, a pilis-pásztói apáti székbe a három jelölt közül Schumannt emelte, s az egri gimnázium sorsa ezzel végkép elintéződött. A visszaállítás t. i. többi között azzal a kötelezettséggel járt, hogy a cziszterczita-rend apátja az egri gimnáziumot a pilis-pásztói apátság terhére átveszi és annyi alkalmas rendi tanárral látja el, a mennyit a tanuló-ifjuság oktatására a tanrendszer megkíván. És e kötelezettség fejében azt a kiváltságot nyerte, hogy tanárait és igazgatóját is rendjének tagjai közül maga nevezi ki és belátása szerint változtatja, s hogy a tankerületi főigazgatónak a gimnáziumra nézve egyéb joga nincs, mint annak mérsékelt ellenőrzése, hogy a tanítás az előírt szabályoknak megfelel-e.

Schumann, kinevezése után Egerbe sietett, hogy a gimnázium ügyét elintézze. Első volt a konvent megalakítása és a gazdasági ügyek rendezése, hogy a gimnáziumot mentül hamarabb cziszterczita tanárokkal láthassa el. Az 1805-6-ik tanévtől egy híjján már mind czisztercziták tanítottak.

Az apátságnak a hosszú bérletből átvett birtokai a leggondosabb házi kezelés alatt sem igen jövedelmeztek többet tízezer forintnál. El lehet hát gondolni, hogy csak magoknak a romokban heverő templom, kolostor és gimnázium épületeinek helyreállítása is mennyi gonddal és teherrel járhatott. A visszaállító diploma negyedik pontja határozottan kijelenti ugyan, hogy "az összes épületek jó karban, a szükséges javítások teljes végrehajtása után, adandók át a cziszterczitáknak;" a helytartótanács azonban, az idő rövidségét hozva fel okul, bele sem kezdett a helyreállítás munkájába, hanem mindent a jelzett állapotban adott át, azzal az írásba foglalt ígérettel, hogy a helyreállítás költségeit az apátnak az utolsó fillérig meg fogja téríteni. Schumann apát, a helytartótanács ígéretében bízva, a legszükségesebb javításokat, kölcsönpénzen, haladéktalanul megkezdette s a három épületre hat év alatt csak készpénzben 35.933 forintot költött. A helytartótanács évről-évre megújította, de nem váltotta be ígéretét, sőt még az apátságra két ízben hadikölcsönkép kirótt 6825 forint 50 krajczárt sem térítette meg soha.

Ily viszonyok között mind az apát, mind a rendtagok részéről nemcsak buzgóságra, hanem igen nagy önmegtagadásra is volt szükség, hogy a gimnázium ügye mégis előbbre haladjon, főkép az 1806-ik évi második Ratio Educationistól 316kezdve, mely a három grammatikai osztályhoz egy előkészítő-osztály - a régi parva - berendezését és a tanári testületnek egy taggal megszaporítását kívánta. Ezt az előkészítő-osztályt ugyan, mert az elemi iskola harmadik osztályából alakult, a királyi rendelet szerint Egerben is a városnak kellett volna berendeznie és megfelelő tanárral ellátnia, de a tanács kijelentette, hogy erre alkalmas embert ő nem adhat, s kötelezettségétől azzal váltotta meg magát, hogy a cziszterczi rendnek, a helytartótanács 1807 július 29-iki rendelete szerint, "örök időkre évi kétszáz váltóforintot fizet." Ez volt Eger városának összes terhe, melyet a gimnázium érdekében viselt egész 1860-ig, a mikor a zirczi apát, a 194 osztrák értékű forint és 29 krajczár dézsmaváltság fejében ettől a tehertől is megszabadította. Schumann apát, kinek vállát a konvent és a gimnázium fenntartásának gondjai egyre jobban nyomták, rendtársaival együtt szívesen türte a szükséget is, csakhogy a gimnázium jó neve csorbát ne szenvedjen. Nemcsak állására, önfeláldozó munkásságra nézve is első volt társai között.

Ekkor szabadult fel t. i. a szántói birtok a hosszú bérlet alól, elég siralmas állapotban; azért Schumann, hogy rendbehozatalánál maga is, rendje is biztosítva legyen, kezelésével Pásztyt bízta meg, helyébe pedig Marsalkó Konstantint nevezte ki igazgatónak. Báró Sahlhausen főigazgató nagy megnyugvással értesült e kinevezésről, mert Marsalkót régóta ismerte és tudta nagyon jól, hogy azokban a nehéz napokban, mikor a tanári testület egészen vegyes volt, Pásztynak csak az ő odaadó támogatásával sikerült a gimnázium jó nevét valahogy megőriznie.

Schumann apát 1809 november 16-án a sebesült franczia katonák gyóntatása közben elkapott kolera-járványnak áldozatul esett. Marsalkó már 1801-ben és mindenkép azon volt, hogy a visszaállítandó pilis-pásztói apátság addig is, míg a tehetősb zirczi apátság önállósítása bekövetkezik s ahhoz lesz az csatolható, a zirczi perjel kormányzása alá kerüljön. Most, mint a konvent és az apátság kormányzó perjele, még jobban rajta volt, hogy az egyesítés kérdése mennél hamarább dülőre jusson. A konvent tagjai között ezúttal nem is volt már nézeteltérés, mert nem feledték, hogy a sanyarú hét esztendő alatt egyedül elhunyt apátjok föltétlen önmegtagadásának volt köszönhető, hogy rendjük a roppant terhek viselése alatt össze nem roskadt. S a jövő képe még fenyegetőbbnek mutatkozott. Az épületek helyreállítására és a gimnázium új fölszerelésére felvett kölcsön negyedrészben sem volt még letörlesztve, a költségek megtérítését pedig a bankjegyeknek 1809 végén beállott csökkenése után, mely az állam pénzügyi bukását (1811) előre jelezte, többé már nem is remélték. Ezért nem lehetett hajlandó a konvent a lévai gimnázium átvételére sem, a mire Léva város tanácsa Marsalkót, többi között a szántói birtok közelsége miatt, 1810-ben ismételve kérte, mert a háborús idők, főleg pedig a devalváczió következtében szenvedett nagy veszteségek miatt attól is lehetett félni, hogy az esetben, ha az egyesítés, mely ellen a zirczi, akkor még nagyrészt német czisztercziták dolgoztak, meg találna hiúsulni, a konvent az egri gimnázium és templom fenntartásának terhét nem bírja meg.

A kormány érezte a visszaállító diplomában rárótt kötelezettségnek súlyát, de szorult helyzetében most már, ha akarta volna sem tudta ígéretét beváltani, annyira megcsökkent a szenvedett veszteségek miatt a vallás- és a tanulmányialap jövedelme. Annál hajlandóbb volt hát teljesíteni az egri konvent óhajtását, mert a pilis-pásztói apátságnak a zirczivel egyesítése útján, a vallás- és tanulmányialapot több mint 50.000 forintnyi tehertől egyszerre megszabadíthatta, s épen ez időtájt, 1810-ben, a legfőbb akadály, mely a zirczi apátság függetlenítésének eddig útjában állott, a poroszországi szerzetes-rendek feloszlatásával magától megszünt. A király azonban csak négy évvel később, Heinrichau s egyben Zircz apátjának, Gloger Konstantnak, halálával nyert szabad kezet a zirczi apáti czím és jog adományozására s ezzel együtt a pilis-pásztói apátságnak a zirczivel egyesítésére. Az egyesítés 1814 augusztus 19-én ment végbe. Az egyesített hármas apátság első apátja a zirczi konvent perjele, Dréta Antal lett, ki az egyesítés előkészítésére a pilis-pásztói apát czímet már 1812-ben megkapta. Ez az egyesítés az egri gimnázium jövőjét is végleg biztosította.

Az egri konvent tagjai igy osztatlanabbul szentelhették magukat hivatásuknak. Az igazgató feljegyzése szerint "évről-évre szép rendben és békében folynak a dolgok, a mint a Ratio Educationis rendeli," és báró Sahlhausen 317főigazgató utódja, Suhányi Ferencz kir. tanácsos "örömmel jön Egerbe s az örvendetes viszontlátás reményében távozik, mert az igazgató is, meg a tanárok is, érzik hivatásuk fontosságát és szereti kötelességöket." A zirczi apát is "jól eső büszkeséggel látja, hogy nem estek hiába a rend nagy áldozatai."

Marsalkó halála után (1817) Zoffcsák Ödön foglalta el az igazgatói széket alig harmincz éves korában. Szuhányi nagy elismeréssel szól az igazgatónak "alattasai vezetésében és fegyelmezésében követésre méltó pontosságáról".

Zoffcsák igazgatóságának utolsó évében helyet cserélt a gimnázium. Az 1827 augusztus 26-iki második nagy tűzvész t. i. a belváros nagyrészével együtt, a czisztercziák összes épületeit újra elhamvasztotta. Oly nagy volt a pusztulás, hogy az épületeknek egy időben helyreállításáról szó sem lehetett; azért a zirczi apát, Villax Ferdinánd, az iskolai nagy szünet alatt csupán a gimnázium épületét fedette be s azt is csak ideiglenesen, hogy az új tanév rendes időben, november elején meg legyen benne nyitható, mert e helyett, minthogy közte és a kolostor között utcza volt, a kolostor nyugati szárnyának nagyobbik felét szándékozott gimnáziummá átalakíttatni. Nem gondolt arra, hogy minő követelésekkel léphet majd fel az idő, hanem, a konvent javaslata ellenére, csupán a jelen parancsoló szükségét tartva szem előtt, úgy számított, hogy, ha a gimnázium épületét eladja, kisebb épülettömeget kell helyreállítania s a helyreállítás terhén az eladott épület ára is lendít majd valamit. A kétemeletes nyugati szárny tizenhat öl hosszú nagyobbik fele, hat teremre osztva, 1827 tavaszán már készen állt s a tanulók a második félévet már abban kezdték meg; a régi épületet azután, hatezer váltó forinton, Pyrker érsek vette meg, hogy az elemi népiskolával együtt tanítóképző-intézetet s ének-, zene- és rajziskolát állítson benne. Tervét, hogy rajziskola útján Egerben műipart teremtsen, ének- és zeneiskolájával pedig az újabb nemzedék erkölcsét szelídebbé tegye, nem hajthatta végre, mert a polgárság vezetői, képzelt sérelmeik miatt, hogy a városnak a püspökséggel s utóbb az érsekséggel másfélszázad óta sokszor megújított pörét megint elvesztették, örökké újjat húzván vele, legnemesebb szándékait csak azért, mert az övéi voltak, sorra mind meghiusították. Igy azután, mivel rajz-, ének és zeneiskolájába a gimnázium tanári testületének minden buzdítása mellett sem kapott tanulókat, a már rendbehozott épületet kaszárnyául a városnak ajándékozta, s az is maradt a jezsuita gimnázium egész 1892-ig, a mikor, a megyei kaszárnya felépülvén, a városi reáliskola költözött bele. A gimnázium berendezése s a templom és a kolostor helyreállítása 124.000 forintba került. Befejezésül 1836-ban az akkori perjel-igazgató, Rezucsek Antal, a jezsuiták távoztakor félbenmaradt keleti szárnyépület addig zárt közét díszes kertté alakíttatta, a Széchenyi-utcza felett mintegy öt lábnyi magasságban uralkodó széles terraszt pedig, szintén átalakíttatván, négy sor ákáczczal ültette be.

Rezucsek Antal 1829 október végén vette át a perjeli hivatalt s ezzel együtt a gimnázium igazgatását. Az első tanári gyűlésen azzal köszöntött be, hogy "a latin nyelvre, mivel hazánkban a fontosabb egyházi és világi ügyek azon tárgyaltatnak, különös gondot kell ugyan fordítani, de nem szabad kisebb gonddal lenni a magyar nyelv mívelésére sem; mert eljön az idő s talán közel is van már, mikor a nemzeti nyelv lép a latin örökébe, amint ez más, míveltebb nemzeteknél már megtörtént." S ezzel ő is elődei nyomába lépett. Az igazgatók nemcsak megszerezték az újabb érdemes magyar könyveket, hanem, hogy a tanulókat is rákapassák a magyar könyvek olvasására, beállottak gyűjtőknek s egy-egy jobb magyar könyvre húsz-harmincz előfizetőt is szereztek a tehetősebb tanulók között. Rezucsek 1834-ben hivatalos téren is elkezdte a magyar levelezést; a városi hatóság és a megyei alispán latinnyelvű átirataira rendesen magyar nyelven válaszolt. 1837-38-ban a maga felelősségére intézkedett, hogy a humanisták (V-VI. osztály) hitszónoka is magyar nyelven tartsa vasárnapi szentbeszédet - a grammatikai osztályoké már 1830-31-től ezen tartotta - és hogy a tanárok a tantárgyak nagyobb részét kezdjék el magyarul tanítani. Richter főigazgató kérdőre is vonta e miatt és utasította a helytartótanács 1842-iki rendeletének megtartására, de Rezucsek helyt állt magáért és nem engedett.

Az 1844. II. 9. t.-cz. tehát, melylyel a magyar nemzet, ötven évi küzdelem után, a nemzeti nyelv kizárólagos uralmát biztosítandó volt, az egri gimnáziumot nem találta készületlenül. A nemzeti átalakulás nagy kérdései egészen elfordították 318a figyelmet a közoktatásügy reformjától, s az átalakúlás "forradalomszerű betetőzése" is megtörtént, a nélkül, hogy a helytartótanács valami intézkedést tehetett volna. Az első felelős kormány is csak annyira juthatott, hogy "a tanítás módszerében és az iskolai fegyelemben szükséges és az élettel összhangzó változások" megállapítása végett 1848 július 20-ikára tanügyi bizottságot, szeptember elejére pedig országos tanügyi értekezletet hívott össze. Október 4-én már a honvédelmi bizottság vette át az ország kormányzását s ezzel közoktatásunk megindult újjászervezésének ügye is végkép megakadt. Az 1848-49-iki tanévet is csak ott nyithatták meg, a honnan távolabb volt a fegyverzaj. Egerben még megnyitották, de az előadások, fegyvergyakorlatokkal vegyest, alig két hónapig folyhattak. Az orosz hadak beözönlésének hírére az igazgató sebtiben befejeztette a vizsgálatokat.

Az osztrák kormány a területében megcsonkított országot két tót, egy német és két magyar kerületre osztotta. Eger az egyik magyar katonai kerületbe, a pestibe jutott s ebben az egri polgári kerület székhelye lett. A legelső intézkedés az iskolák szervezetét még nem érintette; a tankerületi főigazgatóságok is csak november hóban szüntek meg. A kassai főigazgató október 10.-én tudatja, hogy "a teljhatalmú országos cs. kir. biztos, Geringer báró, intézkedése szerint az 1849-50-ik évi tanfolyam, ha a tanárok compromissiója akadályul nem szolgál, november elején megnyitandó; a tanügyben az év folyamán netalán történő változások iránti felsőbb rendeletek bevárandók; addig a régi rendszer szolgál szabályul." Egerben akadály nélkül megnyílhatott az új tanév. Ekkor került az egri gimnáziumhoz negyedmagával Szvorényi József is, a kinek neve Székesfehérvárt a Jellasich elleni hivatalos kiáltvány megszerkesztése miatt az erősebben kompromittáltaké között volt.

Az 1849-50-ik tanév így, még a régi rendszerben, minden baj nélkül be is fejeződött; a következő azonban s még inkább az 1851-2-ik, nagyot változtatott az intézeten. Az osztrák közoktatásügyi kormány legelső gondja az volt, hogy a gimnáziumok egy részét négy osztályú algimnáziummá szállítsa le vagy alsóbb "műtanodává" - reáliskolává - alakítsa át, más részét pedig, főkép a hol a jogakadémiát el szándékozott törölni, a filozófiai két osztály hozzáadásával, nyolcz osztályú nagygimnáziummá emelje. A tanodafelügyelő jelentése alapján az egrit is nyolcz osztályúnak tervezte, ha az érseki liczeumi két osztály alapítványaiból, a város és a vármegye állandó segélyéből még a vármegye birtokosainak adományaiból kikerül akkora összeg, a mennyi a cziszterczita-rend áldozataival együtt a nyolcz osztályú teljes gimnázium szükségleteit fedezni fogja. Mert a cziszterczita-rend áldozatkészségéről biztos volt ugyan, de tőle, minthogy a székesfehérvári gimnázium kifejlesztését már elvállalta s Pécsett is ugyane feladat előtt állt, nem kívánta, de nem is kívánhatta, hogy mikor a lezajlott két háborús év anyagi erejét szinte végkép kimerítette, tagjainak számát pedig nagyon leapasztotta, három gimnáziumnak egyidejű kifejlesztésével lehetetlenre vállalkozzék. A városhoz és a vármegyéhez intézett felszólítás azonban nem járt semminemű sikerrel, a vármegyei birtokosság meg azzal felelt, hogy az iskolák támogatása nem az ő dolga; így hát az egri gimnázium kifejlesztése a cziszterczita-rend jóakarata mellett egyedül attól függött, vajjon beleegyezik-e az érsekség és a főkáptalan abba, hogy az ő filozófiai két osztályuk a czisztercziák gimnáziumával egyesíttessék, s hajlandó lesz-e a két osztály alapítványain felül még a szükséges állandó segély megajánlására. A főkáptalani helyettes, Roskoványi Ágoston, csak hogy Eger számára a főgimnázium mennél hamarább biztosítva legyen, a szükséges segélyt feltételesen - a végleges döntés a kinevezendő új érsek joga volt - az érsekség részéről is megígérte; az igazgató tehát ez értelemben tette meg, a kívánt felterjesztést.

A miniszteri engedély, hogy a liczeumi két osztály a gimnáziummal egybeolvasztható, elég korán leérkezett; Roskoványi azonban a zirczi apáttal való egyezkedést a liczeumi tanárok közbeléptére az új érsek kinevezéseig elhalasztotta. A közben kinevezett új érsek s a főkáptalani helyettes a pestkerületi miniszteri biztosnak azt jelentette, hogy Bartakovics érsek az ő ígéretét semmisnek nyilvánította. Október 20-án már lent volt Bécsből a miniszteri rendelet, hogy "az igazgató addig is, míg a zirczi apát úr intézkedni fog, nyomban fogjon hozzá a gimnázium átalakításához és a négyosztályú kisgimnáziumi előadásokat az 319Organisations-Entwurf értelmében kezdje és kezdesse meg." Október 25-én nyílt meg az átszervezett kisgimnázium hat tanárral - az Entwurf szerint az igazgatónak is kellett tanítania - és 164 tanulóval.

Bartakovics érsek, aki tiltakozásával csak azt akarta elérni, hogy a filozófiai osztályok, gimnáziumi osztályokká átszervezve is, alapítványaikkal együtt az egyházmegye kezében maradjanak, most, hogy a czisztercziták csak a négy alsó osztályt nyithatták meg, a városbeli szülők, - mert a vidékiek oda vitték gyermekeiket, a hol a tanév rendes időben, október 1-jén, megnyílt - meg szemináriuma és finevelő-intézete érdekében maga nyittatta meg a négy felső osztályt és egyúttal minden követ megmozdított, hogy a jogakadémiát, mely a feloszlatandók közé volt számítva, bárminő áldozatok árán is megmentse. Kapott is rá Bécsben biztatást, ha az állami jogakadémiák mintájára újjászervezi. Csakhogy az újjászervezés pénzáldozatokon kívül tanerőt is annyit kívánt, hogy a jogakadémia mellett az "érseki felsőgimnázium" megtartására még csak gondolnia sem lehetett; hamarosan új egyezkedésre szólította hát fel a zirczi apátot s 1851. április 29-én abban állapodott meg vele, hogy a czisztercziták a négy felső osztályt már a következő tanévre átveszik s a maguk épületében helyezik el, de három tanár fizetése, öt-ötszáz pengő forint, örök időkre az érsekség meg a főkáptalan közös terhe marad s mindaddig, míg a zirczi apát az összes tanszékeket rendjének tagjaival be nem töltheti, három alkalmas tanárt egyházmegyéje papjai közül az érsek ad, sőt ad a következő évre még egy negyediket is, ennek fizetését azonban mind a hárman egyenlő mértékben fedezik. Az egyezkedést jóváhagyás végett nyomban felterjesztették a minisztériumhoz; de azért a következő (1851/2) tanévre nyilvánosan megint csak a kis gimnázium nyílt meg, mert Bartakovics, amint a kormányzó szeptember 28-iki leveléből értesült, hogy a jogakadémiát be kell zárnia, értesítette a zirczi apátot, hogy az ápril 24-iki egyezkedéstől eláll és a négy felső osztályt továbbra is a maga papjaival fogja taníttatni. Azt remélte, hogy a jogakadémia fejében a különálló "érseki felső gimnázium" részére nemcsak a nyilvánosság, hanem az érettségi vizsgálattartás jogát is megnyeri s ez úton a jogakadémiát, az arra való erőket állandóan munkában tartva, kedvezőbb idők fordultával minden fennakadás nélkül visszaállíthatja. De a kormány nem ismerte el nyilvánosnak az "érseki felsőbb gimnáziumot" és ismételten sürgette, hogy a négy felső osztálynak a czisztercziták nyilvános algimnáziumával való egyesítése iránt a zirczi apáttal egyezkedjék. Végre a zirczi apát lemondott az állandó segélyről s az 1852 június 8-iki végleges egyezkedésben mindössze annyit kötött ki magának, hogy három tanszéket alkalmas egyénekkel hat évig, a maga és a főkáptalanja terhére, az érsek fog betölteni. Ezzel vége szakadt a hosszú bizonytalanságnak.

Az új, 1852-3-ik tanévre a konvent épületében mind a nyolcz osztálynak s ezenfelül a szertáraknak is helyet kellett szorítani. Rezucsek igazgató a legfelső két osztálynak ideiglenesen a konvent éjszaki szárnyában adott helyet, Juhász Norbert pedig, a ki 1853 szeptember 24-én a gimnázium igazgatását átvette, a templom déli oldalán félhosszúságban elnyúló földszinti ruhatárt és első emeleti oratóriumot egy-egy osztályteremmé alakíttatta át, a második emeleti tizennyolcz öl hosszú karzatot meg, három teremre osztva, szertáraknak rendezte be.

Hanem a gimnáziumnak ez az egész átalakulása még csak külső volt; a belső, melyet az Entwurf kívánt, csak épen hogy megkezdődött.

Egy ideig még a magyar nyelvre sem volt rendes tankönyv azon az egy nyelvtanon kívül, melyet Ihász Gábor, egri cziszterczita tanár korában adott ki. Magyar nyelvi tankönyvirodalmunk e szükségén alig fordíthatott volna más valaki nagyobbat, mint Szvorényi, a kit Magyar Ékesszókötéséért az Akadémia megkoszorúzott és tagjai közé választott, V. Ferdinánd király pedig országosan kitüntetett. Ezt dolgozta hát ki legelőbb, 1851-ben, tankönyvvé Ékesszókötés czímen, azután, az algimnáziumok és a reáliskolák számára, négy kötetes Olvasókönyvét állította össze, mely középiskoláinkban gyorsan elterjedt s közel harmincz éven át szinte kizárólag uralkodott. Olvasókönyveivel kész sem volt még, mikor a közoktatásügyi miniszter a tantervnek megfelelő magyar nyelvtan megírására szólította fel. Amúgy is óhajtása volt neki egy "a magyar nyelv tanítását helyesebb útra igazító" nyelvtan megírása és terve is meg volt már hozzá, mikor a rendeletet megkapta; de csak két év mulva készülhetett el vele, mert a rendelet 320vétele után két hónappal, a Tudományos Műszótár szerkesztő-bizottságában nevezték ki s a ráeső szakok kidolgozása két évre (1854-5-1855-6) nemcsak nyelvtanától, hanem a gimnáziumtól is elvonta. Nyelvtana után, melynek iskolai kisebb kiadása szintúgy, mint olvasókönyve, mindenfelé elterjedt, 1867-ben megjelent Magyar Irodalmi Szemelvények czímű tankönyve lett hosszú időre az irodalomtörténeti tanítás eszköze.

Régi hagyományához hű maradt az intézet: a merőben új viszonyok között is megállta helyét s egyben-másban útmutatóul is szolgált a többieknek. A rajztanítás például, meg a tornázás, ritkaság számba ment még akkor gimnáziumainkban, a műének pedig merőben ismeretlen volt; tanításukat az új tanterv is, mint nem kötelező tárgyakét, csak óhajtandónak mondja s csupán a szépírásról jegyzi meg, hogy az algimnázium tanulóira nézve bizonyos időn át kötelezővé tehető. Juhász külön szépírástanító alkalmazásával mindjárt 1853-4-ben kötelezővé tette az alsó osztályokra s Lövényit, az ütenyírás mesterét, meghívta Egerbe, hogy a szépírás tanítója gyakorlati utasítást vehessen tőle. 1854-5-ben megkezdette a rendszeres rajztanítást és azzal, hogy a tanulók rajzait az évzáró ünnepen rendesen kiállította, a rajz iránt való érdeklődést lassanként a szülőkben is sikerült felkeltenie. 1855-6-ban, rendkívüli tárgyul, a franczia nyelvet kezdte el taníttatni, egyelőre csak a cziszterczi-rend Egerben iskolázó VII-VIII. osztályi növendékeinek érdekében. 1856-ban a rendszeres testgyakorlás alkalmát is megszerezte a gimnázium tanulóinak. 1854-ben megnyerte már Villax apáttól az engedélyt, hogy a gimnázium rendkívüli tárgyai közé a tornázást is beveheti.

A rendszeres énektanítás is, melyre példát összes középiskoláinknak az egri gimnázium adott, Villax apát 1852-3-ban egyenesen Juhász buzgólkodására rendelte el. Volt ugyan énektanítás azelőtt is, de csak hallás után, a templomi énekek begyakorlására.

Az egri gimnázium e szerint az 1855-6. tanévben a fejlődés azon fokára jutott már, hogy az új tantervnek nemcsak követeléseit, hanem egyben-másban még óhajtásait is betölthette. Ennek elismerése volt egyebek között az is, hogy Juhászt a fejedelem 1857-ben a koronás arany érdemkereszttel tüntette ki. Juhász, kit szigorú részrehajlatlanságával szerzett ellenségei a kitüntetés elfogadása miatt a hazafiatlanság vádjával illettek, azt felelte, hogy "a tanári testület a felsőbb hatóságok rendeleteinek, melyek a helyi viszonyokra eddig tekintettel voltak, esküjénél és állásbeli kötelességénél fogva mindenkor engedelmeskedett, de a német nyelvű előadásokra, melyek az intézet legfőbb czélját hiusítanák meg, még az esetben sem vállalkozhatik, ha e miatt az érettségi vizsgálattartás jogát el kellene is vesztenie." A helytartóság e nyilatkozatra engedett követeléséből s csak annyit kívánt, hogy a következő évben a IV. osztályban az "Österreichische Vaterlandskunde", az V-ben az ókori történet s a VIII-ban az ausztriai birodalom statisztikája adassék elő német nyelven.

A visszaállított magyar királyi helytartótanács az iskolatanácsosi intézményt még 1860-ban megszüntette, de a tankerületek élére, melyeknek beosztásában az 1850 előtti állapotra tért vissza, csak 1862 június 11-én tudta a főigazgatókat kineveztetni; a közbeeső idő alatt mindegyik igazgató, még az osztrák rendszerben, a maga belátása szerint intézte iskolája ügyeit s az érettségi vizsgálatot is maga vezette. Juhász a kedvező politikai helyzetet arra használta fel, hogy a földrajz tanítását már az első félévben az ország területi épségének megfelelőleg módosította s azt az időt, melyet a még fennálló tanterv az "ausztriai birodalom" történetének szánt, a magyar nemzeti történet tanítására fordíttatta. Majd úgyszólván naponként, meghányta-vetette tanártársaival, a miben az Organisations Entwurf a szinte általánosan visszaóhajtott Ratio Educationisnál tizenkét esztendei tapasztalatuk szerint határozottan jobbnak bizonyult, s a mi belőle, a mi viszonyainkhoz módosítva, az alakítandó új rendszerbe czélszerűen be lenne illeszthető. Az így meghányt-vetett kérdéseket azután javaslattá dolgozta ki. A helytartótanács már május hóban felszólította a megyés püspököket, a tanítórendek főnökeit, a vármegyék és a szabad királyi városok mellett a tanári testületeket is. Juhász javaslata, melyet némi módosítással elfogadtak, a tanterv módosítását illető fontosabb kérdéseket, kilencz csoportba osztva, mind felölelte s nagy tudással és körültekintéssel széles alapon vitatta meg; minthogy azonban a szakrendszer mellett harczolt s az osztályrendszer 321visszaállítására való törekvést gimnáziumainkra határozottan károsnak jelentette ki, az újtanterv összeállítására kiküldött "országos bizottmány", mely Lonovics volt egri érsek elnöklete alatt nagyobbrészt a Ratio Educationis-féle osztályrendszer visszaállítóiból állt, egyszerűen félre tette s még azt a pontját sem méltatta figyelemre, mely, hogy jeles íróink műveiből az iskolában is mennél többet lehessen olvasni, a magyar nyelv heti két óráját legalább egygyel szaporítani kívánta, hanem oly javaslatot terjesztett elő, mely a nemzeti irodalom tanítására a VIII-ik osztályban hetenként egyetlen órát szánt.

Juhász messzebb látott. Azok az elvek, melyeken javaslatát felépítette, egy évtized múlva mind érvényesültek. Juhász az időközi vajudás éveiben is úgy vitte a gimnázium ügyét, hogy a kassai főigazgatónak "Egerben mindig pihenő napjai voltak, mert a tanári testület egyetértő buzgósága minden akadályt elhárított útjából." A kéthavi jelentések az évzáróval együtt mindenkor "tökéletes megnyugvással vétettek tudomásul s a tanári testület 1865-ben még "felsőbb elismerésben" is részesült; pedig az egri gimnáziumnak, többi között főleg a miatt, hogy a nemzeti történet tanításánál a cziszterczita-gyűlölő Pálffy Móricz kir. helytartó 1862-iki látogatása után is a "rebellis" Horváth Mihály tankönyvét használták s engedélyezését Juhász a helytartótanácsnál, az ismételt kitiltás ellenére, ismételten sürgette, a legfelső helyen igen erős rovása volt. Annál jobban meglepte hát magát a tanári testületet is az a kitüntetés, hogy a király a kassai tankerület élére Morovics Márton halála után épen az egri gimnázium igazgatóját állította.

Juhász 1866 május 6-ig vitte az igazgatóságot; helyét, a zirczi apát május 15-iki rendeletére, Szvorényi József foglalta el. Szvorényira ugyanolyan munka várt, a minőt igazgatósága kezdetén Juhász végzett: a gimnáziumot egy egészen új, az Eötvös-féle tanterv szerint kellett átszerveznie. Egy évig még a régi - mindvégig átmeneti - tanterv volt érvényben; Eötvös miniszter ezalatt kidolgoztatta három tagozatú középiskolájának - reálgimnázum (I-IV.), gimnázium (V-VI.), liczeum (VII-IX. osztály) - tantervét s szeptember 20-ikára magához rendelte a főigazgatókat és valamennyi gimnázium és reáliskola igazgatóját, hogy "az új szervezet kész munkálatainak alapjául vett elvek és irányok közlése után netaláni észrevételeiket megtehessék s az új tanrendszer szellemének megismerése mellett annak életbeléptetésére utasítást vevén, az átmenetet a tanügy kára nélkül egyöntetű eljárás alapján eszközölhessék."

Az új tantervre 1867-8-ban úgy kezdődött meg az átmenet, hogy az I. osztályban a német nyelv helyett a mennyiségtan mellé a "mértani alaktan" járult s ezen kívül a mértani rajz, a szépírás és a hol volt rá alkalom, a testgyakorlás kötelező tárgygyá lett, az V-ben pedig a mellőzött görög nyelv helyét a római mithológia foglalta el, itt is kötelező nyári, sőt, a hol már most lehetséges volt, téli testgyakorlással. Legelőbb az V. osztályi tanulókon kellett segíteni, hogy a latin nyelvű mithológia s utóbb majd az archeológia is kezökben legyen. A mithológia rövid kézikönyvét, november végéig, Szvorényi állította össze, az archeológia megírására pedig a tanári testület legjelesebb fiatal nyelvész tagját, Kiss Ernő nyerte meg. A mértani rajz tanítása azonban, mint egészen új tárgyé, még ott is, a hol, mint Egerben, a szabadkézi rajzot évek óta tanították már, nehezebben indult meg, mert külön rajzterem berendezését kívánta, s azután tanár sem akadt rá mindjárt alkalmas. Szvorényi Juhász figyelmeztetésére még augusztusban felment Bécsbe, hogy ott a rajziskolák berendezésével megismerkedjék s egyúttal gondoskodjék a szükséges rajzszerek és minták beszerzéséről. Pesten és Budán folytatta azután, összehasonlításkép, a körültekintést s mire az országos tanügyi értekezletről haza ért, a rajzszerek és minták, harmadfél százon felül, már Egerben voltak. Rajzteremnek azután a konvent-épület 1863-ban meghosszabbított északi szárnyának második emeletén azt a két termet törette egybe, mely a rendi theológus növendékeknek épen egy évvel előbb Zirczre átköltöztetésével üresen maradt. 1868 október elejére, mikor a mértani rajz a II. osztályba is felkerült, száztíz tanulóra berendezve készen állt már a rajziskola és Sajósy Alajos akadémiai festőben új, rendes rajztanárt is kapott, a kinek vezetése alatt mind a mértani, mind a szabadkézi rajz tanulása annyira fellendült, hogy a gimnázium az első, az 1874-iki országos rajzkiállításon kitüntető oklevelet nyert.

322A "reálgimnázium" és a "gimnázium" tanterve két év alatt életbe lépett az állami és a katholikus gimnáziumokban. A háromosztályú és három irányban elágazó "liczeumnak" azonban nemcsak a katholikus, hanem az állami tanártestületekben, sőt az orsz. képviselők között is alig akadtak hívei, azért életbeléptetését, melynek 1869-70-ben kellett volna megkezdődnie, Eötvös egyelőre, elhalasztotta; de 1871-ben meghalt s kilencz osztályú középiskolája vele együtt eltemetődött. 1871-2-ben újra elkezdődött a kísérletezés Pauler, majd, 1872-3-tól Trefort minisztersége alatt és tartott mindaddig míg az Országos Közoktatási Tanács 1879-iki tantervét, mely a gimnáziumot egységes tanfolyamú intézetté szervezte, az országgyűlés 1883-ban törvényerőre emelte.

Szvorényi igazgatóságának mindjárt második évére, 1867-8-ra, esik az 1862-ben megkezdett, de akkor abban maradt ifjúsági könyvtár megalapítása. Szvorényi kérésére Horváth Zsigmond vette magára a megalapítás terhét s fáradozása azzal a meglepő eredménynyel járt, hogy a könyvtárban a tanév végén, tisztán ajándékból, 1109 kötet volt. Hogy a könyvtárt rendszeresen gyarapíthassák, pénzalapot is gyűjtött főleg a zirczi apát meg az egri főkáptalan egyes tagjainak adományaiból s később az ifjúsági ének- és zenekar hangversenyeinek jövedelmeiből. Mert 1874-től fogva, mikor az ifjúsági könyvtár a felsőbb osztályok szükségleteinek már megfelelt, segélyező fiókot is állított melléje, hogy a szegényebb tanulókat egyelőre csak a nyelvtanuláshoz szükséges drágább szótárakkal, később azonban, ha lehet, tankönyvekkel és rajzszerekkel is el tudja látni. 1882-3-ban, a meddig e tisztséget vitte, 4000 kötetre szaporította fel a kettős könyvtárt és a szegény tanulókat évenként öt-hatszáz tan- és segédkönyvvel látta el.

A természettani szertár és a természetrajzi gyüjtemények is csak az ő különös buzgólkodása következtében juthattak a középiskola szükségeit messze túlhaladó gazdaságukhoz. Legelső gondja a szaktanulmánya körébe vágó természettani szertár gyarapítása volt. Költsége mindig volt rá, mivelhogy Rezutsek apát soha egy kérését sem tudta megtagadni. Igy gazdagította fel szertárát rendszeresen annyira, hogy már 1873-ban, mikor a természetrajzival együtt újból rendezte, 352 fizikai szere volt 6000 forintot jóval meghaladó értékben.

1856-7-től fogva, mikor a természettani szertár őrzését elvállalta, a természetrajzi gyűjteményt is, bár őre hivatalból a szaktanár maradt, igazában ő gondozta. Mindjárt a legközelebbi nagyszünet elején megismerkedett Schreyber Ferencz klosterneuburgi kanonokkal s 887 ausztriai növényfajt szerzett tőle a gimnáziumnak. Majd, 1863-ban, meglátogatta a Piránóba, Isztriába, szakadt tudós Titus Pius magyar minoritát, hogy megköszönje neki azt a becses tengeri növénygyűjteményt, melyben egy évvel előbb a helytartótanács útján több hazai középiskolával együtt az egri gimnázium is részesült, s látogatása azzal az eredménynyel járt, hogy Titius három éven át új meg új növény- és állatfajokat küldözgetett neki, a negyedik évben pedig maga is eljött Egerbe egy egész láda ajándékkal s ezt a már szépen felgyűlt kagyló-, csiga- és puhaállat-gyűjteménynyel együtt szakszerűen be is rendezte. Vrabély Márton, az egri czisztercziták egyik leghívebb barátja, a Mátra-vidék flórájának a külföld tudósai előtt is tiszteletben állt nagy ismerője, 1867-8-ban egész növénytárával, mely, számos külföldiek mellett, közel az összes mátravidéki flórát magában foglalta, főleg az ő kedvéért ajándékozta meg az egri gimnáziumot s utóbb még azt is megtette, hogy a most már nagyobb részökben fölöslegesekké vált régibb gyűjtéseket kiselejtezve, az egész gyűjteményt, - 300 példányban 4220 virágos és virágtalan növényfajt - ritka díszszel és czélszerűséggel egészen maga rendezte be. A magyar orvosok és természetvizsgálók nagygyűlésének idején, 1868 augusztus hóban, általános figyelem tárgya volt e gyűjtemény; de sokan érdeklődtek a Titius ajándékai, meg a madárgyűjtemény iránt is, melyet Xantus János, az állatkert igazgatója, ép abban az évben hetven amerikai, éjszakeurópai fajjal ajándékozott meg s utóbb is, mindaddig, míg gyűjtéseivel élemedett kora miatt fel nem kellett hagynia, évről-évre gazdagított. Igy azután, mert e közben részint pénzen, részint ajándékozás útján az emlősállat - meg az ásványgyűjtemény is szépen felszaporodott, csak a lepke- és bogárgyűjtemény maradt még szegényes; meglátszott rajta, hogy a szaktanárokat a gyűjtésre inkább csak az iskolai szükség szorította, nem a szenvedély sarkalta. Hanem ez ágnak is hamar akadt a czisztercziták jóbarátjai között Vrabély, Kempelen Rudolf pozsonyi kir. pénzügyi 325tanácsosban. 1867-ben tünik fel neve először az intézet nagyszámú jótevői között, két évvel utóbb pedig több ezer példányból álló lepke- és bogárgyűjteményével már a Vrabélyé mellett áll. De ez csak kezdet volt még. Kempelen ezután is folytatta gyűjtéseit szenvedélylyel s főleg attól fogva, hogy nyugalmi éveire Egerben telepedett át, a munkája fennmaradására számító tudós kéz bámulatos avatottságával. Húsz éven át csodálni való kitartással gyarapított és nagy szakértelemmel rendezett lepke- és bogárgyűjteményét - 1100 nemben s 4380 fajban 13.060 példányt, - melyet tökéletes volta miatt Holub Emil, a híres afrikai utazó, egri látogatásakor a maga nemében páratlannak ítélt, 1890-1-ben adta ugyan át a gimnáziumnak, de Szvorényit tíz évvel előbb biztosította már nagyszerű adományáról. Horváth Zsigmond előre gondoskodott, hogy ő vagy utódja alkalmas helyet adhasson neki, azért a templomból a délinek megfelelő éjszaki karzatot 1883-ban elválasztatta s ideiglen, míg a gimnázium újjáépítése sorra kerül, természetrajzi szertárnak rendezte be, s így a déli karzat három termében, mert a tanári könyvtár onnét már 1861-ben kikerült, az összes fizikai szereket czélszerübben állíthatta össze s még akkor is maradt benne annyi tér, hogy az érem- és pénzgyűjtemény, valamint a keletkezőben levő néprajzi és régiségtani kisded múzeum tárgyai is alkalmas helyhez juthattak.

Mert Horváth Zsigmond nemcsak a természettani és a természetrajzi szertár körül fáradozott nagy és jelentékeny részt alapítói érdemmel, hanem a most 3235 darabból álló érem- és pénzgyűjteményt is, melynek alapítására (1858) az első adakozók az ő kértére járultak hozzá, 1864-ben ő vette gondjába; sőt azon kívül, hogy a természetrajzi szertárral kapcsolatban egy egészen új ágnak, az őslénytaninak, alapításához az első darabokat szintén ő szerezte, a néprajzi és a régiségtani gyűjtemény létrejötte is az ő nevéhez fűződik. A néprajzi gyűjteményben az ázsiai népéletet jellemző tárgyak Xantus János, az afrikait jellemzők pedig Kováts Károly kairói szállótulajdonos adományai. Ez a fiatal korában Egyiptomba szakadt egri polgár 1880-ban ismerkedett meg Horváth Zsigmonddal s lett, "hogy hazafiúi kötelességének valami kis részét ezzel is lerója" első rangú gyarapítója a természetrajzi, majd a néprajzi gyűjteménynek s alapítója a régiségtani gyűjtemény egyik ágának, az egyiptominak, melynek a régi Egyiptom közéleti és vallási emlékei között legértékesebb darabja Osiris egy főpapjának Atthmennál, Luxor közelében, talált teljesen ép múmiája Krisztus előtt 200-ból. Ez volt Horváth Zsigmondnak utolsó öröme. Harmincz évi buzgó fáradozása után, tisztségeit négy fiatal társának adta át ekkor s maga személyesen már csupán az Országos meteorológiai fiókintézet észleleteire ügyelt fel, melyet, ugyancsak az ő vállalkozására, Schenzl Guidó, a m. kir. meteorológiai és földmágnességi központi intézet első igazgatója, 1872-ben állított fel a gimnáziumban.

A szertárakkal egyidejűleg a tanári könyvtár is annyira megnövekedett, hogy a konvent-épületben, hova 1861-ben átkerült, háromfelé elosztva, csak nagynehezen volt már hozzáférhető. Szvorényi, hogy segítsen e bajon, 1885-ben a legtágasabb tanári szobát szereltette fel könyvtárhelyiségnek s az ekkor már tízezer kötetből álló könyvtárt az új könyvtáros, Káposztássy Jusztitián, három év alatt szakszerűen berendezte, miután az ifjúsági és segélyzőkönyvtárt, melynek gondozását Horváth Zsigmondtól szintén ő vette át, kiselejtezte s az így számba vett negyedfélezer könyvet Horváth Zsigmond lakásából, ahol 1884-5-ig állt, a konventnek egy még lefoglalható szobájába átszállította.

Hátra volt azonban még a tanulók elhelyezésének kérdése. A tanulók nagyszáma következtében nagyon elkelt volna még a hetvenes évek közepén innen, a gimnázium mellett egy másik intézet is: reáliskola, a mint Bartakovics érsek már 1868-ban óhajtotta, vagy, a mit Trefort miniszter akart, az 1868. XXXVIII. törvényczikknek megfelelő felsőbb nép- vagy polgári iskola. Hanem az is, ez is áldozatot kívánt volna a várostól, áldozatra pedig a képviselőtestület, mely a kath. népiskolák ellenében nagy diadalmámor között felállított "közös iskolákat" mindenáron meg akarta tartani, annál kevésbé volt hajlandó, mert azt hitte, hogy a cziszterczita-rend, főkép a Trefort-féle Középiskolai Rendtartás után, mely egy-egy osztály tanulóinak számát nem is hatvanra, mint az Eötvösé, hanem ötvenre akarta korlátozni, előbb-utóbb rákényszerül, hogy a gimnázium épületét kibővítse s a szükséghez képest, párhuzamos osztályokat állítson.

326Trefort is gondolt erre már 1875-ben, mikor a pécsi és a székesfehérvári cziszterczita főgimnáziumok után az egrit is meglátogatta. "A czisztercziták tanításának módja és sikere felett személyes tapasztalatai alapján teljes megelégedését nyilvánította", csupán egyben, az I. és a II. osztály túlságos népességében találta "kedvezőtlennek" az intézet helyetét s azért Szvorényitól két párhuzamos osztály felállításának lehetőségéről kérdezősködött. A pécsi főgimnázium kiépítése tíz évvel ezelőtt 72.000 forintba került, a székesfehérvárinak pedig 120.000 forintos új épülete épen ez év tavaszán készült el. A cziszterczita-rend e legújabb áldozatait hozta fel okul Szvorényi arra, hogy a gimnázium újjáépítése, mely nélkül párhuzamos osztályokra még csak gondolni sem lehetett, a zirczi apáttól ez idő szerint egyáltalában nem kívánható. Trefort igazat adott neki, s így a gimnáziumnak "ez az egy kedvezőtlen helyzete" továbbra is megmaradt, mert azzal, hogy a király a majdnem másfélszázadon át osztrák kézben volt szentgotthárdi apátságot a pusztulás szélén állt bajai főgimnázium fenntartásának kötelezettségével a magyarországi hármas apátsághoz csatolta, a cziszterczita-rendre annyi új teher szakadt, hogy elviselésében Supka Jeromos apátnak, Rezucsek Antal utódjának, tizenegy évi kormánya alatt gazdasági ereje majd hogy végkép ki nem merült.

Szentgotthárdon t. i. a lelkészi és a gazdasági ügyek rendbehozása végett konvent átalakítására volt szükség. Ez a birtokberuházás egymaga többet kívánt 200.000 ezer forintnál, s mégsem volt és nem is lesz remélhető, hogy az apátság jövedelme kegyúri terhei mellett a bajai főgimnázium fenntartásának valaha csak fele költségeit is viselhetné. De egyéb áldozatokat is kívánt a bajai gimnázium. Tanszékeit három év alatt cziszterczita tanárokkal, a szerződés szerint mind rendesekkel, kellett betölteni. Mindjárt az első évben, 1879-80-ban hat rendes tanárral rövidült meg miatta a három intézet. Eger kettővel s utóbb megint kettővel adózott, kiket egyideig helyettes rendi, sőt három éven át (1885/6-1887/8) világi - Négyesy László, Zolnai (Tömlő) Gyula - tanárokkal is kellett pótolni. Szaporítania kellett hát a zirczi apátnak a rendtagok számát és hogy a többi gimnáziumot is mennél hamarább úgy, mint Rezucsek apát kormányzásának utolsó éveiben volt, mind okleveles tanárokkal láthassa el, el kellett szánnia magát arra, hogy a tanárképzés kérdését végre is akkép oldja meg, a mint az egri konvent egy évtizeddel előbb ajánlotta már, hogy a theológiai intézet Zirczről Budapestre telepítse át és olykép rendezze be, hogy a rend tanárjelöltjei ott rendszeres egyetemi oktatásban részesüljenek.

Időközben Supka Jeromos apát 1883-ban egészen újból rendezte be az osztálytermeket, 1887-ben pedig az épület délnyugati sarkához tízezer forinton tágas, 194 m² területű tornatermet építtetett. 1888-ban a XIII. Leó pápa félszázados papi jubileumának alkalmából rendezett nyilvános ünnepet már a tornateremben lehetett megtartani.

Arra is jó szolgálatot tett a tornaterem, hogy Szvorényi az évzáró ünnepen attól fogva nagyobb közönséghez szólhatott. Ez a jelentős iskolai ünnep, melyet Juhász 1855-56-ban honosított meg, Bartakovics érsek halála évében (1873) elmaradt. Szvorényit az a kettős kitüntetés érte 1885-86-ban, hogy a magyar nemzeti közoktatás ügyében való hosszú fáradozását a király a Ferencz József-rend lovagkeresztjével, ötven éves írói munkásságát pedig a Magyar Tudományos Akadémia, melynek 1846 óta levelező-tagja volt, tiszteletbeli tagsággal jutalmazta meg. Igazgatói érdemeiért halála előtt két hónappal (1892) még egy, nálunk addig szokatlan kitüntetés érte: a király főigazgatói czímmel ruházta fel, s így negyvenöt évvel előbb az egyik fejedelem kitüntető elismerésével inaugurált munkásságát a másik fejedelemtől eredt kitüntető elismerés fejezte be. A mit tehát huszonhat évvel azelőtt Juhász kötelességül hagyott rá, az egri gimnáziumnak az elődöktől örökölt jó nevét nemcsak belső ügyeinek állandó fejlesztésével, hanem a maga nevével is gyarapította. Csak egyet nem tudott elérni: hogy a gimnáziumnak nevéhez illő hajléka is legyen. Supka Jeromos apát sok sürgetésre készíttetett ugyan erre még 1881-ben két tervet is, de őt előbb a szentgotthárdi apátság és a bajai főgimnázium, azután meg a rendi tanárképzés ügye sokkal jobban elfoglalta, minthogy az építésnek a közel jövében foganatosítására csak gondolhatott volna is; Vajda Ödönre pedig, a ki az apáti széket 1891-ben elfoglalta, annyi kötelesség várt, hogy azok teljesítése mellett másfélszázezer forintot, a mennyit az olcsóbbik terv is megkívánt, a rend folyó jövedelmeiből 327lehetetlen volt előteremtenie, mert azonkívül, hogy a rend kiadásai a bajai főgimnázium átvétele és a középiskolai törvény végrehajtása után szinte megkétszereződtek, a mit elődje a rendi kormánytanács hozzájárulásával megkezdett vagy megígért, azt ő neki mind szigorúan végre kellett hajtania. Csak magának a rend birtokain átmenő két vasútnak kiépítéséhez való hozzájárulás czímén 275.000, a budapesti ház vételára pedig 100.000 forint kölcsön visszatérítésének terhét rótta rá, azután ott volt a zirczi templom megkezdett restaurálásának 50.000 s két új népiskola építésének 20.000 forint költsége; ott voltak a szentgotthárdi apátság kegyurasága alá tartozó templomok, plebániák és népiskolák, melyek mind tetemes javításra, sőt jórészt megújításra vártak; s ott volt ráadásul a bajai főgimnázium roskatag épülete, melynek rendbehozása, a mint Trefort maga is elismerte, a tanulmányi alap terhére a kormány kötelessége lett volna, de hogy ennek a zirczi konvent, tájékozatlanságból vagy jóhiszeműségében, az átvételi szerződés megkötésekor írásba foglalásáról megfeledkezett, 20.000 forintnyi teherrel szintén az ő nyakába szakadt.

Mind a mellett már első egri látogatása után feltett szándéka volt, hogy az építkezést, ha költsége a hatvan-hetvenezer forintot meg nem haladja, legkésőbb 1895-ben megkezdeti. Annál is inkább remélte pedig ezt, mert azután, hogy Eger városa 1890-91-ben a reáliskolát felállította, párhuzamos osztályokra nem számított s most már a minisztérium sem sürgette a nagyobb építkezést, hanem csak annyit kívánt, hogy a szűkebb két osztály, a görögpótló tárgyak tanulói meg a szertárak, megfelelőbb termekhez jussanak. 1894 őszén tehát, a mint a szentgotthárdi új népiskola elkészült, a rend építészét haladéktalanul Egerbe küldötte, hogy az 1881-iki tervekben jelzett keleti épület-szárnyat mellőzve, oly tervet készítsen, mely szerint a meghosszabbítandó nyugati szárny, végig két emelet magasságban, a tornaterem fölé építendő emelettel az intézeti helyiségek számára elég legyen, de úgy, hogy földszint és az első emeleten a konvent helyiségei, elkülönítve tovább is megmaradjanak. Terve azonban a millenáris évben végrehajtható nem volt.

Minden számba vehető támogatás híjával nem állt előtte más, mint hogy a rendnek még le nem kötött törzsvagyonához forduljon, azért 1896 október 12-én, miután e részt a rendi kormánytanácscsal megállapodásra jutott, Wlassich miniszternek azt az ajánlatot tette, hogy, ha az egri gimnázium átalakítására szükséges összeget az apátság törzstőkéjéből visszatérítés kötelezettsége nélkül felveheti, az építést a következő évben meg fogja kezdeni. A miniszter az ajánlatot nem fogadta el. Vajda, bár az elutasítás nagyon nehezére esett, nem hagyta abban a dolgot. Mielőtt azonban a miniszter leiratára válaszolt volna, egy végső próbát tett még, hogy az átalakítás kérdését, ha lehetséges, a keleti szárny kiépítése nélkül valami úton-módon megoldhassa. A középiskola épületek tervezésében legotthonosabb műépítészhez, Alpár Ignáczhoz fordult, hogy szándéka végrehajtásának lehetőségéről vagy lehetetlen voltáról tőle teljes bizonyosságot nyerjen, Alpár, miután az összes épületeket fölmérette, 1897 február 16-án megjelent Egerben és az apáttól nyert megbízás szerint, a tanári testülettel együtt pontosan megállapította, hogy a gimnáziumnak és a konventnek miféle helyiségekre lenne múlhatatlanul szüksége. Az eredménynyel Alpár az apáthoz ment Zirczre s május 15-én együtt jöttek Egerbe, hogy hacsak lehetséges, végleges megállapodásra jussanak. A helyszínén végzett vizsgálatok alapján megbízta tehát Alpárt, hogy a tervrajzot és a költségvetést készítse el. A költségelőirányzat 149.823 forint 21 krajczárról szólt.

Ekkora összeg kölcsönvételére Vajda Ödön apát nem is gondolhatott, azért október elején megismételte a miniszter előtt előző évi ajánlatát és, hogy szavának annál nagyobb súlya legyen, felterjesztésében összefoglalta az egri gimnázium külső viszontagságait.

Ezt a felterjesztést mégsem vélte már elutasíthatónak a minisztérium, hanem azért még ezután is két egész évig húzódott az ügy, míg a királyhoz feljuthatott. 1899 október 11-én kelt a legfelső elhatározás, mely szerint a király, mint legfőbb kegyúr, a vallás- és közoktatási miniszter fölterjesztésére megengedte, hogy "az egri főgimnázium kibővitésének költségeire a cziszterczita rend törzsvagyonából, visszatérítés kötelezettsége nélkül 120.000 forint felhasználtassék, azonban oly kötelezettséggel, hogy az építkezési költségeknek a 120.000 forintot meghaladó és a bemutatott költségvetésben 29.823 forint 21 krajczárral 328előirányzott része, valamint az építkezés folyamán netalán még előálló több kiadás a rend folyó jövedelméből fedezendő.

Vajda Ödön apát deczember 5-én már felszólította Alpár műépítészt, hogy "az előzetes értekezletek alkalmával megállapított elvek szerint, a minisztériumtól kívánt módosítások figyelembe vételével, az építés végleges tervének kidolgozásához haladéktalanul fogjon hozzá, hogy a teljesen kész gimnázium 1901 szeptember 1-én át legyen adható." 1900 márczius 18-án kezdték meg a munkálatokat. Előbb a keleti szárnyat kellett fölépíteni, hogy a nyugati szárny, mely egész hosszában alapjáig le volt bontandó, annak idejére ki legyen majd üríthető. Tisztán téglából épült fel s augusztus végére már lakható állapotban volt. Homlokzatának stíljét a templom szabta meg barokk formáival. Alpár tehát, amennyire a költségelőirányzat engedte, a Mária Terézia korabeli díszesebb barokk-stílben dolgozta ki, két végén rizalittal s e felett mansard-tetővel. Az előtte és a templom meg a gimnázium előudvara előtt elterülő s az utcza szintjénél, felső szélén 136, alsó szélén pedig 180 cm. magasságú széles terrasz, új fallal s ezen vasrácscsal, kisded parkká alakíttatott.

Mikor a konvent az új épületszárnyat elfoglalta, az új gimnázium falai már emelkedőben voltak. Június 15-én gyűltek össze a tanulók utolszor a régi épületben, mely hetvenkét évig adott helyet a gimnáziumnak. A templomból vonultak oda Tedeum után bizonyítványuk átvételére, mert a tanév a szokottnál korábban záródott, hogy a réginek helyén támadó új épület még az őszi esőzés előtt tető alá kerülhessen. A hajléktalanná vált gimnáziumnak az építés idejére Samassa érsek a liczeumban adott helyet.

A nyugati szárnynak a Gimnázium-utczáig kihúzódott 72 méter hosszú és 13 méter széles területe volt szánva a főépület helyéül, de ebben csak az osztály- és a segédtermek, az énekterem, a természettani és a természetrajzi szertár, meg ezek egy-egy előadó terme és dolgozó szobája fértek el; a még szükséges többi teremnek a főépületen kívül kellett alkalmas helyről gondoskodni. A rajzterem a konvent épület éjszaki szárnyának második emeletén maradt, de azzal, hogy Alpár az éjszaki szárny e sarkát a keleti szárny rizalitjának megfelelően az első emelettől kezdve újraépítette, magasságban és szélességben is nyert és a vele szomszédos tanári könyvtár helyiségét gipsztermül kapta. Az 1888-ban épült tornatermet, mivel előrésze útjában állt a főépület meghosszabbításának, le kellett bontani, területének egy részét a főépület előcsarnoka foglalta el, a többin pedig, nyugatnak jóval megtoldva, öltözővel ellátott új, 221 m² területű tornaterem épült. Tanári könyvtár, megfelelő átalakítással és berendezéssel, a régi természettani szertár hármas terme lett, ifjúsági könyvtár pedig az egyik, régi osztályterem; a régi természetrajzi szertár három egymásba nyíló termének kettejét az érem- és régiségtár, meg a filológiai múzeum számára rendezték be. A néprajzi gyűjteménynek a főépületben, a természetrajzi előadóból nyíló kis terem lett alkalmas helye.

Az átalakítás munkája a felszereléssel együtt, mely a budapesti Michl Alajos czég munkája, kerek 380.000 koronába került, 140.000 koronával többe, mint a mennyi a törzstőkéből az építkezésre feloldatott. 1901 szeptember 1-én készen állt már az egész új épület annyira, hogy az új tanév minden akadály nélkül meg volt benne kezdhető. Szeptember 5-én akarta Vajda Ödön apát felavatni, székhelyéről azonban ekkor a király látogatása miatt nem távozhatván, későbbre halasztotta szándékát, 1902 január 6-ára, vízkereszt ünnepére, mikor ős keresztény szokás szerint meg szokták áldani a házakat. E napon avatta hát és a magyar királyi tanügyi kormánynak, az ünnepre leküldött képviselője személyében, "törvényes felügyelete alá bocsátva, a hazának s benne legelső sorban Heves vármegye és Eger város közönségének, gyermekei vallásos és hazafias nevelésére" nyilvánosan átadta. Megoldotta maga elé tűzött feladatát s az egri gimnázium történetében ezzel egy korszakot befejezett, egy újat pedig megnyitott.

Gyöngyös a XVI. században a törökön kívül a vallási villongások miatt is nagyon sokat szenvedett. A protestánsok egy időre úgy elhatalmasodtak benne, hogy a katholikusok három templomát is elfoglalták. A százados küzdelemből végtére mégis a katholikusság került ki győztesen és hogy a XVII. század elején országszerte föllendült katholikus szellemben legyen az iskolázó 329fiatalságnak hol megerősödnie, a katholikus polgárság meglevő iskolájához, más nevesebb városok példájára, gimnáziumot is óhajtott. A tanács e végből 1633-ban a Jézus-társaság tartományi főnökéhez fordult. A tartományi főnök, Forró György, mert nem volt elég embere s hasonló kéréssel nagyobb városok is sürgették, egyelőre csak jó szándékáról biztositotta a tanácsot, de újabb kérésre, melyet Pyber egri püspök és Pázmány Péter bíboros-érsek is támogatott, mégis küldött még azon év vége felé egy jezsuita atyát, Pap Ferenczet, hogy a hívek lelke üdvösségén való fáradozásával megkedveltesse magát s a gimnáziumi oktatás megkezdése elé a protestánsok és esetleg a török részéről is netalán gördítendő akadályokat eltávolítsa. A városi tanács tehát, a török vezér engedelmével, állandósítani kívánta a jezsuiták megtelepedését s Forró Györgyöt, mikor a következő évben, most már a gimnáziumi oktatás megkezdésére, még két jezsuitát kért tőle, óhajtása szerint biztosította, hogy a küldendő atyák "békességes megmaradására, táplálására és mindennemű szükségére" gondja lesz. Forró György, hogy a városi tanács kérésének és egyben az új egri püspök, Lósy, óhajtásának is eleget tegyen, küldött még két jezsuitát: Sztankovicsot elüljárónak, Magdaleniczet pedig Pap Ferencz mellé gimnáziumi oktatónak.

Tizenhét éven át azonban csak grammatikai osztályai voltak a gyöngyösi gimnáziumnak. A szegényes házban, hol megtelepedtek, sem helyök, sem terök nem volt elég, hogy a gimnáziumot teljessé és virágzóbbá tehették volna. 1651/2-1652/3-ban, mikor a várostól is, meg egyes jótevőktől is bővebb adományokban részesültek, mégis kiegészítették a gimnáziumot a költészeti és a szónoklati osztálylyal. 1656-ban jutottak végre alkalmasabb helyhez, a Bertalan-templom éjszakkeleti sarkával szemben. Adakozás útján alakították át és kibővítették az ott levő földszintes házat. Itt folytatták azután a tanítást a mindenféle zavarok között sokszor háborgattatva és lelkesen 1679-ig, mikor a Gyöngyös és Pásztó vidékén táborozó Thököly Imre a protestáns atyafiak ösztönzésére elűzte őket Gyöngyösről és a tanácsnak meghagyta, hogy, ha a gimnáziumot fenn akarja tartani, a püspöktől kérjen papokat és a Bertalan-templom jövedelméből fizesse. Korompay püspök csak két fiatal papot tudott küldeni. Egy ideig ezek helyettesítették a jezsuitákat, a plebános felügyelete alatt; hanem a felkelőktől támogatott protestánsok nemsokára felülkerekedtek a városban s elfoglalták a gimnáziumot is. 1689-ig volt kezökben. Ekkor a tanács Széchenyi György prímás rendeletére kiutasította a városból a protestáns tanítókat, a tanuló ifjúságot pedig szétoszlatta. A következő évre visszatérhettek azután a jezsuiták; de csak tizenhét évig folytathatták a tanítást; a felkelők ez idő alatt is sokszor háborgatták őket s 1707 tavaszán, az 1705-iki szécsenyi gyűlés határozata alapján, számkivetették. Ettől fogva négy éven át, mint Egerben, Telekessy püspök a maga papjaival végeztette a tanítást.

A felkelő sereg fegyverletétele után, 1711-ben, megint elfoglalhatták helyöket. Hanem egészen újból kellett berendezkedniök, mert száműzetésükkor, a mi ingó és ingatlan vagyonunk volt már, mind elvesztették. A város most egy malmot, egy házat, hol először megtelepedtek, s hozzá kertet és két szőlőt jelölt ki nekik fenntartásukra s rendbe hozatta, a hogy hamarjában lehetett, előbbi lakásukat. Ettől fogva, háborítatlanul munkálkodhatván, intézetök híre s ezzel együtt népessége is folyvást gyarapodott. Számuk növekedtével azután a lelkészkedés terén is mind templomukban, a protestánsoktól 1710-ben visszavett "Szent Urbánban", mind a vidéken egyre hathatósabb munkát végeztek.

A város tehetősb polgárai mellett a környékbeli birtokosság is egyre jobban becsülte és támogatta őket. Most azután, mikor a politikai viszonyok tartós békét ígértek, maguknak is, meg tanítványaiknak is alkalmas épületet kivántak emelni. Előbb azonban, hogy szándékuk végrehajtásának senki útjában ne legyen s hivatásukat mindenkivel szemben egész függetlenül teljesíthessék, úgy házukra, mint a gimnáziumra is meg akarták szerezni a teljes birtokjogot. A város, csakhogy a fenntartás állandóan növekedő terhétől megszabaduljon, örömest lemondott a maga jogáról s még a Bertalan-templom háta mögött, a lakásukkal épen szemben álló házat is, a telekjoggal együtt, megszerezte számukra, hogy ott, mint nekik is, meg a tanulóknak is legalkalmasabb helyen, építhessék fel az új gimnáziumot. Közadakozásból, melyhez a hiányzó összeget tartományi főnökük pótolta, 1752-ben építették fel s a következő tanévet már ebben kezdték meg. Az épület, az építkezés 330akkori módjához képest, igen magas volt, de csak földszintes. 1616-iki állandó tantervök szerint tehát, mindössze három tágas teremre volt szükségök, meg egy nagyteremre. Ittlétök vége felé azonban, a felvidéki tót iparosok betelepedése után, mikor a tartós béke alatt az iparral együtt a kereskedés is nekilendült, az éjszaki megyékből a kereskedőkkel évről-évre több tót deák érkezett a gimnáziumba, s a három tanterem így szűk lett lassanként a tanuló ifjúságnak; engedélyt kértek tehát tartományi főnöküktől és kaptak is, hogy, mihelyt pénzerejök megengedi, a gimnázium épületét emeletre vehetik s az osztályok, mint Egerben, külön-külön termet kaphatnak. A tervet el is készítették s épen azon voltak már, hogy belekezdenek az építkezésbe, mikor társulatuk küszöbön álló feloszlatásának híre futott. (1773).

Eltávozásuk után bizonytalan helyzetbe jutott a gimnázium. Fenntartásáról és ellátásáról, mert jogilag, tudjuk, nem a városé volt már, az államnak kellett gondoskodnia: de a feloszlatás végrehajtására kiküldött bizottság a volt tanárokat itt sem tudta maradásra bírni. Csupán egy nagyon fiatal jezsuita, Szuhányi Ferencz, a későbbi kassai főigazgató, nem távozott el társaival; csakhogy ez meg az egyházmegye kötelékébe lépett be, s a bizottság így egyetlen egy embert sem állíthatott be a gimnáziumba. Eszterházy püspök lépett hát közbe itt is, mint Egerben, mert a gyöngyösi gimnáziumot, honnan az egri papnevelő-intézet évről-évre számos növendéket nyert, meg akarta az elmulástól menteni. Három évre vette magára a gimnázium ellátásának terhét; egy idősebb papja, mint igazgató, vezetése alatt három fiatal papját rendelve ki a tanítás folytatására, abban a reményben, hogy a helytartótanács, a mint ígérte, egyezségre jut ezalatt a piaristákkal, a kiknek kezében ő is legörömestebb látta volna a gimnáziumot. A piaristák azonban ugyanabból az okból, mint az egrit, a gyöngyösi gimnáziumot sem fogadhatták el, s letelt a három év a nélkül, hogy a helytartótanács ez ügyben csak egy lépéssel is előbbre lett volna. Még egy évi halasztást kért hát Eszterházytól s ennek vége felé, mikor Eszterházy határozottan kijelentette, hogy papjait nem hagyhatja tovább Gyöngyösön, a Ratio Educationis értelmében a következő (1777-8) tanévtől öt osztályúakká alakított nagygimnáziumok sorából kitörölte s a királynő nevében ráírt a gyöngyösi szentferenczrendiek provincziálisára, hogy a három grammatikai osztály tanítására haladéktalanul terjesszen fel három alkalmas szerzetest. Igy kerültek a most már királyi kisgimnáziumhoz a szentferenczrendiek s kezdték meg benne 1777-8-ban Potschuch János volt jezsuitának igazgatása alatt a tanítást. A helytartótanács reménykedett ugyan még, hogy a gimnáziumot összes terheivel rövidesen sikerül a jánoshidai prémontreiek nyakába varrnia s folytatta velök a megkezdett alkudozást, de a morvaországi otroviczai prépost, a kinek alája tartoztak, a jánoshidai eladósodott birtok terhére át nem vehette, arra pedig, hogy morvaországi prépostságának jövedelméből Magyarországban gimnáziumot tartson fenn csak azért, hogy a tanulmányi alap terhein s ezzel a helytartótanács gondjain könnyítsen, egyáltalában nem volt hajlandó; 1779-ben végleg megszakadt hát az alkudozás és a gyöngyösi gimnáziumot három tanárral továbbra is a szentferenczrendieknek kellett ellátniok s ezért egy-egy tanár után kétszáz rénes forintot kaptak.

A kisgimnázium ellátása tehát biztosítva volt, de az épület roskadozni kezdett. Potschuch igazgató két éven át hiába sürgette a javítást; 1779 végén azonban a helytartótanács 1069 forint 30 krajczár segélyt utalt ki a városnak, hogy az épületet emeletre vegye és úgy rendezze be, hogy alul a nemzeti iskola, felül pedig a gimnázium kapjon helyet s legyen itt egy nagyobb terem is. Most már akadály nélkül folyhatott volna a tanítás, de II. József 1784-iki rendeletét, mely szerint 1785-6-tól kezdve csak oly tanulók lettek volna felvehetők, a kik németül nemcsak olvasni és írni, hanem beszélni is tudnak már, a tanári testület, ha akarta volna, sem hajthatta végre; a helytartótanács tehát, 1789-ben a város és a vármegye akarata ellenére megszüntette a gimnáziumot.

Ettől fogva öt évig nem is volt Gyöngyösnek gimnáziuma. Ferencz király állította vissza Batthyányi gróf esztergomi érsek közbenjárására, a kit a városnak sikerült pártfogóul megnyernie s 1794-5-ben kezdte meg benne a tanítást három szentferenczrendi szerzetes, a már említett Szuhányi Ferencz volt jezsuita igazgatása alatt. Szuhányi a két felső osztályt, melyet 1777-8-ban 331elvesztett s tizenegy évre rá, 1788-9-ben, Jászberény kapott meg, vissza akarta folyamodni a királytól. Ferencz király a jászberényi gimnáziumtól, melynek közadakozásból ekkor kerek tízezer forint alapítványtőkéje volt már, nem vette el ugyan a két felső osztályt, de Gyöngyösnek is megadta a jogot, hogy gimnáziumát a kért osztályokkal kiegészítheti, ha az igazgató fizetéséhez közpénztárából 350 forinttal járul s a hitoktatóhoz és a három tanárhoz még szükséges két tanárt ő fizeti és a gimnázium épületének fenntartását is magára vállalja. Nem erre számított a tanács, mikor kérelmével a királyhoz fordult, de nagy érdeke volt a város közönségének, hogy iskolázó gyermekeit ne kelljen máshová küldenie, azért elfogadta a föltételeket s minthogy a gimnázium épen a királyi rendelet leérkezte előtt egy hatezer forintos alapítványhoz, a Páldy Mihályné-féléhez, jutott melynek kamatját a végrendelet egyenesen e czélra jelölte ki, mind a két felső osztályt még ez évben megnyitotta. A tanulók száma az előző évi 235-ről egyszerre 356-ra emelkedett, 1806-7 után pedig, mikor a második Ratio Educationis alapján a nagy gimnáziumok a nemzeti iskola harmadik osztályának hozzájok csatolásával ismét hat osztályúakká lettek, állandóan 400 körül járt, sőt a húszas években nem egyszer az 500-at is elérte, míg a jászberényi nagygimnázium, mikor legnépesebb volt, sem vitte fel 200-ig, bár a felvidéki tótság itt-ott negyven-ötven, 1835-6-ban pedig hetvenkilencz tanulót szolgáltatott neki.

Szuhányi Ferenczet 1800-ban a kassai főiskolák igazgatásával bízták meg. Utódjául a helytartótanács Sznezsnitzky József váczi egyházmegyei fiatal papot nevezte ki.

Sznezsnitzkyt negyvenhárom évi igazgatósága alatt mindössze az a kitüntetés érte, hogy Richter főigazgató a gyöngyösi gimnáziumot 1838-ban a kassai tankerület amaz intézetei közé sorozta, melyek igazgatóinak és tanárainak "a rendtartás szellemében való buzgó munkálkodásukért" a király a főigazgató jelentésére elismerését nyilvánította. Ekkor t. i., főleg 1834-5-től fogva, mikor a VI. osztály tanára s egyben hitoktató és igazgatóhelyettes egy kiváló tanerő, Ferenczi Gellért lett, a gimnázium dolgai rendbe jöttek; mert az a jónév, melyet Szuhányi szerzett neki, Sznezsnitzky igazgatóságának második évtizedében már nagyon megcsökkent.

A tanulók számának egyre növekedése az intézet bútorzatának általában gyarapítását, a régi három osztályban pedig, hol minden siralmas állapotban volt, teljes megújítását kívánta s azon felül legalább kellő számú földrajzi szerekre s némi természetrajzi gyűjteményre is szükség lett volna. Az igazgató a tanárok panaszkodására megtette ugyan jelentéseit a főigazgatónak, a helytartótanács azonban 1812-től fogva a szorosan személyi kiadásokon kívül úgyszólván semmit sem költött a gimnáziumra.

Épen az 1823-4. tanév végén vált meg az intézettől Komendó János világi pap a kit a város 1806-7-ben a nemzeti iskola harmadik osztályából lett gimnáziumi első osztály tanítására felfogadott és a helytartótanács kinevezett. A városi tanács most ezt az osztályt is a szentferenczrendieknek adta át s két évvel utóbb a helytartótanács beleegyezésével, új szerződést kötött vele. A rend e szerint az V. és VI. osztály mellé az I. osztályt is átvette úgy, hogy a tartományi főnök mind a három osztályba szabadon nevez ki tanárt, a város pedig, a fenntartás költségét tovább is viselve, a három tanár után a rendnek évnegyedenként 150 forintot fizet és szüret után 23 akó bort ad. Megmaradt ez a szerződés érintetlenül azután is, hogy Sznezsnitzky igazgató 1843-ban meghalt, s a helytartótanács 1844-ben Károsi Simont, a szentferenczrend gyöngyösi konventjének nagy tiszteletben állt fejét, királyi kinevezés útján a gimnázium élére állította.

Károsi nyolcz évig (1844-5-1851-2) vitte a gimnázium ügyeit. Rendtársai 1848-ban a következő három évre tartományi főnökükké választották. A főnöki székhely, felváltva, a gyöngyösi meg a galgóczi kolostor volt. Károsinak, sor szerint, Gyöngyösön kellett laknia, rendi tisztsége mellett megtarthatta hát az igazgatóit is, s ez a bekövetkezett válságos időkben felette fontos volt a gimnáziumra. Az 1848-9-iki tanév, t. i. ha megrövidítve is, még be volt fejezhető; kérdésessé vált azonban, hogy megnyílhatik-e a következő, mert a katonaság 1849-ben mind az elemi iskola, mind a gimnázium épületét lefoglalta és kórházzá alakította. A tanuló-ifjúság így hajlék nélkül maradt s a város nem tudott neki helyet adni sehol. Károsi segítette ki a bajból azzal, hogy a 332kolostorral, mint tartományi főnök, feltétlenül, rendelkezvén, a benne levő tágasabb szobákat a rendtagoktól elvonta és a tanulók számára rendezte be. Az 1849-50-iki tanévet tehát, a felsőbb hatóság utasítására, november hóban mind a két intézet megkezdhette s a gimnázium újjászervezésének ügye azon mód, mint az egrinél láttuk, haladéktalanul megindulhatott.

Az osztrák tanterv, tudjuk, csak nyolcz osztályú nagy- és négyosztályú kisgimnáziumot ismert. Hogy a gyöngyösi hat osztályú gimnázium nyolcz osztályúvá legyen, arra a városi tanács, költség híján, még csak nem is gondolhatott. Károsi tehát abban a véleményes jelentésében, melyet az egri polgári kerület ideiglenes cs. kir. tanoda felügyelőjének kérdőpontjaira 1850 április 10-én a tanácscsal egyetértőleg felterjesztett, Gyöngyös részére a kisgimnázium engedélyezését javasolta, a mennyiben a városi tanács a kisgimnázium fenntartásának költségét biztosította. Gyöngyös és vidéke közönségének adakozásából pedig összehozhatónak vélt akkora összeget, melynek kamatja a Páldyné-féle alapítvány kamatjával és a tanulmányi alapból járó 550 forint segélylyel a hat tanár fizetését fedezni fogja. Csakhogy hiába szólította fel a tanács a város és a vidék közönségét, számba vehető adakozásra abban az időben ha lett volna is kedve, módja nem igen volt senkinek; az osztrák tanügyi kormány tehát, mely a gimnáziumok számát úgyis apasztani kívánta, azzal a megokolással, hogy Gyöngyös vidéke, a részvétlenségből következtetve, gimnáziumot, úgy látszik, nem óhajt, a megyefőnök útján tudtára adta a város közönségének, hogy a gimnáziumot be kell zárnia, vagy, ha nem akar iskola nélkül maradni, három osztályú reáliskolává kell alakítania. Az a vegyes bizottság azonban, melyet az iskola kérdésének tisztázására a megyefőnöknek a rendelet szerint egybe kellett hívnia, minden áron meg akarta menteni a gimnáziumot, azért 1851 augusztus 16-án a cs. kir. helytartósághoz felterjesztett folyamodványában kinyilatkoztatta, hogy a város helyzeténél és körülményeinél fogva nem reáliskolát, hanem, ha négyosztályút is, de gimnáziumot óhajt s kész magára venni ennek összes fenntartási költségeit.

Egész eddig még régi szervezetében, hat osztályú volt a gyöngyösi gimnázium és mint a többi, még átalakulásban levő, a nyilvánossági jog birtokában is megmaradt, a következő évre azonban már e jog nélkül nyílt meg s így csak négy osztálylyal. A tanács t. i. abban a reményben, hogy kérelme nem lesz hiábavaló, Károsi Simonnal úgy egyezkedett, hogy a szentferenczrendiek az újabb szerződés megkötéséig az előbbiben foglalt feltételek alatt tovább tanítanak s a mi fizetést ezelőtt hárman a közalapítványból húztak, a város az igazgatónak onnét járó 150 forinttal együtt meg fogja téríteni. Igy telt el azután az év teljes bizonytalanságban, bár a tanács többször megsürgette a végleges intézkedést és hogy gimnáziumához való ragaszkodásának annál meggyőzőbb tanújelét adja, a város nevében még arról a 750 forintnyi állandó segélyről is végkép lemondott, mely 1774-től a tanulmányi alapot terhelte, és ismételve kijelentette, hogy a város mindama kötelességeket, melyeket egy nyilvános jellegű kisgimnáziumnak az új tanterv szerint való fenntartása megkíván, a legutolsóig teljesíteni fogja. Egyben 1852. szeptember 24-én, minthogy az új tanév megnyitásáról kellett már gondoskodni, hat évre szerződést kötött a szentferenczrenddel, mely szerint ez a gimnázium részére megfelelő hat tagból álló tanári testületet tart fenn, a város pedig fizet ezért neki 1260, a tanári testületnek 540 forintot s gondoskodik az igazgatói hivatal szükségeiről, a tanárok mellé iskolai kurátorokról, a taneszközökről s az épület jó karban tartásáról, tisztogatásáról és fűtéséről. Pap Melkizedek, a ki Kárositól az új tanévvel (1852-3) az igazgatást átvette, a szerződés szerint az új tantervnek (Organisations Entwurf) megfelelőleg rendezte be a gimnáziumot s kezdte meg benne öt társával a tanítást. A kerületi iskolafelügyelő jelentésére helybenhagyta azután az osztrák tanügyi kormány a város és a Szentferenczrend között hat évre megkötött szerződést s ez időre 1853 július 1-én a nyilvánossági jogot is megadta végre a gimnáziumnak.

Hanem ez a sokáig elhúzódott bizonytalanság, meg hogy a tanuló-ifjúságnak hat éven át a kolostorban kellett meghúzódnia, a vidéki tanulókat egészen elszoktatta Gyöngyösről. 1851-2-re, mikor négy osztályúvá lett a gimnázium, 94-en, 1853-4-re pedig már csak 47-en jelentkeztek, s azután is, mikor a város a gimnázium épületét a budai helytartóságtól 1855-ben visszakapta és most már mint tulajdonát, a tanulók számára rendbehozatta, évek kellettek, míg számuk el 333tudta érni a 200-at s akkor is csak úgy, hogy a m. kir. helytartótanács a tanterv megváltoztatásával, 1862-3-ra az V-ik osztály felállítását megengedte.

De a város szegénysége miatt belsőleg sem igen fejlődhetett a gimnázium. Még könyvtára sem volt, hogy a tanári testület tagjainak a magok továbbképzésére meg lett volna legalább ez az egy eszközük; abból az évi száz forint fizetésből pedig, melyet 1559-ben megújított szerződés után fáradságos munkájokért személyenként kaptak, senki sem várhatta tőlük, hogy ruházatuk mellett még drága szakkönyveket is szerezzenek maguknak. Kevés kivétellel pusztán a tankönyvekre voltak utalva, melyekkel a szerződés szerint a városnak volt kötelessége őket ellátni, a min túl nem is igen ment a városi tanács, mikor a gimnázium épületének fenntartására és tisztogatására meg tanszerekre, a pedellus 63 forintnyi fizetésével együtt, évenként alig fordított többet két-háromszáz forintnál. Szinte csodálni való hát az a lelkierő és önfeláldozó buzgóság, melylyel Pap Melkizedek az ötvenes években végig megbírt küzdeni a hatvanas évek zűrzavaros tanügyi viszonyaival és úgy tudta vinni a gimnázium ügyét, hogy Morovics és Juhász főigazgatók nem tagadhatták meg tőle elismerésöket.

Pap Melkizedek, mert ismerte a város anyagi helyzetét és volt alkalma elég a szegénységet megszokni, mikor az Eötvös-féle tanterv a gimnáziumoknak újjászervezését kívánta, útat-módot keresett és szolgált tanácscsal a városi hatóságnak, hogyan lehetne a meglevő öt osztályhoz megszerezni a hatodikat is, hogy az újfajta középiskolának legalább két fokozat, a reálgimnázium (I-IV. osztály) s a gimnázium (V.-VI. osztály) meglegyen Gyöngyösön. Kész tervvel állt a város közönsége elé s a képviselőtestület nagy többsége oly bizalommal volt hozzá, hogy a gimnázium újjáalakításának biztosítása végett a szentferenczrendi tanári testület 3500 forintnyi ellátására lekötötte a posta és a városi szántóföldek összes bérleti jövedelmeit és elhatározta, hogy a világi rajztanár meg a tornatanító fizetéséről s az új tantervnek megfelelő tanszerekről a házi pénztár terhére minden körülmények között gondoskodni fog. 1868 szeptember 18-án kötötte meg a városi tanács e határozat alapján a szentferenczrenddel az újabb szerződést, melyben a rendtartomány kötelezte magát, hogy, míg tagjainak száma megengedi, a tantervnek megfelelő számban kellő képzettségű tanárokkal látja el a gimnáziumot.

Ettől fogva, lassan bár, de kezdett fejledezni az intézet belsőleg is. A tanács, az Eötvös-féle tantervnek megfelelőleg, rendes rajztanárt és legalább a nyári tornázás állandósítása végett, tornatanítót is fogadott s a tandíjból évről-évre a taneszközök gyarapítására is juttatott valamit, a tanári testület pedig, Pap Melkizedek után Varga Emil, majd Vágó Ferencz igazgatása alatt, megtett minden tőle telhetőt, hogy az Eötvös halála után következett újabb kísérletezések idején egymást érő új meg új követeléseknek, ha még oly önfeláldozó fáradságába került is, valahogy megfelelhessen. Egynek azonban, a tanári képesítést illető követelésnek, anyagi eszközök híján, legjobb szándéka mellett sem állt módjában megfelelni.

A középiskolai törvény végrehajtása után e szerint, minthogy a rend nem adhatott megfelelő számban képesített tanárokat, a gimnáziumot az a veszély fenyegette, hogy nyilvánossági jogát előbb-utóbb elveszti. Pedig a tanulók száma épen ez időtájt annyira megnövekedett, hogy például már 1888-89-ben az I., a következőben pedig már a II. osztály mellé is párhuzamos osztályt kellett állítani s a szülők részéről egyre hangosabban nyilvánult az az óhajtás, hogy a gimnáziumot a legfelső két osztálylyal minden áron ki kell egészíteni. Hanem erre a városi tanács most még gondolni sem mert s a minisztérium ismételt sürgetésére csak annyit ígért meg, hogy a régóta kifogásolt épületben a szükséges átalakítást két év alatt 1891-92-re végrehajtja, az osztálytermeket újra bútoroztatja, a könyv- és szertárakat rendszeresen gyarapítani fogja s a tanárkérdés végleges megoldásáról is gondoskodik.

Ekkor esett először komolyabb szó a képviselőtestületben arról, hogy a városnak a minisztériumtól a gimnázium államosítását kellene kérnie; a tanács azonban a polgárság nagy többségével együtt továbbra is a szentferenczrendiek kezében akarta hagyni a gimnáziumot. 1890-ben új szerződésre lépett hát a szentferenczrenddel, mely szerint a város a rendes tanárok után 500 s a helyettesek után 450 forintot fizet, a rend pedig kötelezi magát, hogy tanárjelöltjei 334közül a mennyit lehet, egyetemre fog küldeni s a meglevő három rendes tanárhoz, ha a minisztérium megfelelő haladékot ad neki, évről-évre ad egy okleveles tanárt a gimnáziumnak.

Sem a város, sem a szent ferenczrend nem tudta teljesíteni a követelést. Az épületet, alkalmas terület híján, nem lehetett kibővíteni, sem átalakítani úgy, hogy a gimnázium czéljának pedagógiai és egészségügyi tekintetben csak távolról is megfelelhetett volna s így az új felszerelés meg a könyv- és szertárak kívánt gyarapítása is elmaradt; a szent ferenczrendnek pedig, mert a kért haladékot nem kapta meg, minden jóakarata mellett sem állt módjában, hogy rövid pár év alatt annyi okleveles tanárt képeztessen, amennyire a gimnáziumnak a törvény értelmében szüksége lett volna. A főigazgató jelentésére 1893 február 15-én még egy figyelmeztetést kapott hát a város a minisztériumtól, hogy, ha gimnáziumát nem akarja elveszteni, emeljen a legrövidebb idő alatt alkalmas épületet s télen is használható tornacsarnokot, gondoskodjék kellő felszerelésről és intézkedjék, hogy a gimnáziumnak az igazgatón kívül legalább hét rendes tanára legyen.

Most már egész tisztán állt a tanács előtt, hogy a városnak az új építkezés elől egyáltalán nem lehet többé kitérnie s egyben a tanárkérdést is végleg meg kell oldania; de tisztán állt előtte az is, hogy a város, melynek a minisztériummal népiskolái miatt is tömérdek baja volt, a gimnázium ügyeinek rendezésével járó költségeket egymaga meg nem bírja. A képviselőtestület is ebben a nézetben volt s azért a június 11-iki közgyűlésen, minthogy a megyei tanfelügyelő kecsegtető ígéreteire a népiskoláknak úgyis állami kezelésbe vételét kérte már, a gimnáziumra nézve is az államosítás kérelmezését javasolta, de úgy, hogy a minisztérium, ha már minden áron új épületet követel, legalább fejlessze ki főgimnáziummá s a tanítást továbbra is a szent ferenczrend kezében hagyja meg. Az államosítás kérdését, úgy hitte, ez úton is meg lehet valamiképen oldania. Azt az ajánlatot tette hát a tartományi főnöknek, hogy, ha a rend a nyolcz osztályúvá fejlesztendő gimnázium vezetését végleg magára vállalja, ad a város a minisztériumi utasításoknak egészen megfelelő új épületet, teljes fölszereléssel s biztosít neki, a mennyit hozzájárulás czímén az állam kíván magának, évi tízezer forint segélyt. A tartományi főnök a rendi tanácsosokkal meghányta-vetette a jövő eshetőségeit s abban állapodott meg velök, hogy a megszabott összeg mellett nem fogadhatja el a képviselőtestület ajánlatát, mert jöhet idő, mikor a rendnek, ha megfelelő számban nem adhat a gimnáziumnak a maga kebeléből okleveles tanárokat, az államiakéval egyenlő fizetésre világiakat kellene fogadnia, a mire, alamizsnából élvén, nem lehet magát köteleznie.

A szent ferenczrend e határozata, bár csak rövid időre, újabb válság elé állította a gimnáziumot. Városszerte nagyon nyomott volt e szerint a hangulat, s a megyei tanfelügyelő, a ki, hogy a város összes iskoláit a maga hatáskörébe vonja, kezdettől fogva abban fáradozott, hogy a tanügyi kormány, a népiskolák átvétele után, a válsággal küzdő gimnázium helyébe kereskedelmi iskolával egybekapcsolt polgári iskolát állítson, ezt a nyomott hangulatot kedvezőnek vélte arra, hogy a közönségben a polgári iskolánál sokszorta költségesebb főgimnáziumhoz való ragaszkodását meggyöngítse. Terjedelmes beadványában tehát, épen mikor a közönség az összes iskolák ügyének végleges rendezéséhez szükséges 300.000 forintos kölcsön hírére egész meg volt rémülve, kész tervvel állt a képviselőtestület elé és minden követ megmozdított, hogy szándékának foganatosítására a képviselőtestület aggódó tagjait megnyerje. Sokat a maga pártjára hódított is, a többség azonban semmiféle kecsegtetéssel sem volt a polgári iskolának megnyerhető s hogy a város ősrégi gimnáziumának fennmaradását biztosítsa, hosszas alkudozások után bár, elfogadta a minisztériumtól eléje szabott föltételeket, melyek szerint a városnak köteleznie kellett magát, hogy a Széchenyi-liget 4482 méternégyzet területét átengedi az új gimnázium czéljára, rajta a jóváhagyandó tervnek megfelelő épületet emel, azt bebútoroztatja és állandóan jó karban tartja, a fölszereléshez, a meglevő tanszerek értékének betudásával, tízezer forintot ad, az épület és tartozékai után járó közadóbeli terheket viseli és a gimnázium fenntartásához, a tandíj átengedése mellett, évi tízezer forinttal járul. 1898. május 29-én kötötte meg a tankerületi kir. főigazgató, mint a királyi kincstár képviselője, a szerződést a várossal s a miniszter július 3-án hagyta jóvá. Az utolsó szentferenczrendi igazgató, Pintér Kornél, az első állami igazgatónak, Szölgyémy Ferencznek, augusztus 13-án adta át hivatalát s 335ezzel a gyöngyösi gimnáziumnak városi jellege és benne a szentferenczrendiek vezető szerepe végleg megszünt. Hatan, miniszteri kinevezéssel, a most már állami főgimnáziumban is megmaradtak tanárokul; a nagy áldozat fejében, a szent ferenczrend iránt való hálájából, ezt az egyet sikerült részökre szerződésileg kikötnie a képviselőtestületnek.

Első évét, az 1898-9-ikit, két osztálylyal, még a régi épületben húzta ki az állami főgimnázium; a másodikat azonban, a mikor nyolczosztályúvá lett, már az újban kezdhette meg. Szölgyémy Ferencz nyolcz évi igazgatása alatt valóra váltotta a város közönségének hozzáfűzött reményét: nagyot lendített a város kultúráján. De nagy volt az áldozat is, melyet a város közönségétől megkívánt. Csak maga az épület, a telek értékét hozzászámítva, közel másfélszázezer forintba került, melynek törlesztése az államosított népiskolák épületeire fölvett kölcsönével és a királyi kincstár részére a fenntartáshoz hozzájárulás czímén kikötött 24.700 forintnyi összeggel együtt évi 51.000 forint terhet rótt a város lakosságára. A minisztérium maga is belátta később, hogy sokkal nagyobb ez az áldozat, mint hogy a szegény város összeroskadás nélkül sokáig megbírná; azért a szerződésekben a kincstár részére kikötött évi összeget, a város országgyűlési képviselőjének, Török Kálmán prépost-plebánosnak, közbenjárására 1909. január 1-jétől 28.400 koronával leszállította.

Az egri reáliskola épen húsz esztendős. A gimnázium tanulóinak száma 1865/6-1867/8-ban meghaladta a hatszázat. Ekkor került először szóba, hogy Egernek egy másik középiskolára is szüksége volna. A közvélemény, főleg az iparos-osztály érdekében, a reáliskola felé hajlott, azért az a küldöttség, mely 1888 április 22-én Lévay Sándor nagyprépost vezetése alatt a vasút ügyében a közlekedésügyi miniszternél járt, tapogatódzás végett a közoktatásügyi minisztériumban is megfordult. Eötvös szívesen hallotta a küldöttség óhajtását s ígéretet is tett, hogy a reáliskolát, ha a város "legalább alkalmas épületről" gondoskodik, fel fogja állítani. Csak épület kellett volna hát akkor, hogy Egernek második középiskolája is legyen; de közbejött a "közös iskolák" kérdése s felemésztette azt az állandó jövedelmet, melylyel az Eötvöstől kívánt épületre netalán szükséges kölcsönt némi segítség mellett hamarosan le lehetett volna törleszteni. A segély pedig egész közel volt, mert Bartakovics érsek arra az esetre, ha a város a felekezetlen népiskolákról lemond, 40.000 forintot tartott készen e czélra. De a képviselőtestület elutasította magától a reáliskolát, hogy két évtized mulva sokkal szigorúbb időben és súlyosabb feltételek alatt legyen kénytelen megszerezni.

Legközelebb 1875-ben, Trefort miniszter egri látogatásakor, került megint elő a reáliskola ügye, de ekkor a felső nép- meg a polgári iskola kíséretében Trefort a gimnáziumban, mikor Szvorényi igazgató kifejtette előtte, hogy a zirczi apát mért nem kötelezhető arra, hogy az alsó osztályok túlságos népessége akkor is megcsökken, ha a város, a mi az 1868. XXXVIII. t.-cz. értelmében különben is kötelessége, felső nép-, vagy polgári iskolát állít magának s a következő év elején rendeletet is küldött le ez ügyben a város közönségéhez. A képviselőtestület márczius 16-iki üléséből megbízott erre egy tizennyolcz tagú küldöttséget, hogy a rendelet végrehajtásának módjáról negyvenöt nap alatt kimerítő jelentést tegyen. A képviselőtestület május 7-iki ülésében "az egyes lakosoktól eddig díjtalanul használt pálinkamérési jog haszonbérbe adásából befolyandó összeget" szavazta meg a reáliskola költségeire. Csakhogy ez a kijelölt alap sokkal kisebb volt, minthogy egy reáliskola felállításának megkezdésére elégségesnek ígérkezett volna. Így azután, minthogy a képviselőtestület azt a tanácsot, hogy "mondjon le a felekezetlen népiskolákról s az így felszabadult alapok jövedelmét is a reáliskolára fordítsa", nem volt hajlandó megfogadni, a reáliskola kérdése másfél évtizedre megint eldöntetlen maradt.

Csak azután, hogy Hóman Ottó került a budapest vidéki tankerület élére, elevenedett föl megint a reáliskola kérdése, de most már úgy, hogy nem lehetett többé elaludnia. Mikor hivatalát 1885-ben elfoglalta, a minisztériumban nyert tájékozódása alapján még abban a hitben volt, hogy a cziszterczita-rendnek valami úton-módon sikerül talán hamarosan kibővítenie a gimnáziumot úgy, hogy párhuzamos osztályokat is állíthat s ezzel az alsó osztályokba való felvétel körül 336évenként ismétlődő nehézségek magoktól megszünnek; ezért adatta ki Trefort miniszterrel az 1886 június 5-iki rendeletet, hogy, "míg a szükséges párhuzamos osztályok fel lesznek állíthatók, a középiskolai törvény 17. §-a alapján az I. osztályba 80 s a másodikba 70 tanuló vétessék fel." Csakhogy a gimnázium kibővítését a cziszterczita-rend budapesti hittudományi és tanárképző intézetének szervezése miatt (1887-8) bizonytalan időre el kellett halasztani, párhuzamos osztályok állításáról tehát egyelőre most már szó sem lehetett. Hóman jelentéseire most kezdte azután sürgetni megint a várost a miniszter, de nem reál-, hanem, mint 1876-ban, polgári iskola szervezésére.

Épen ekkor érkezett Egerbe az új kir. tanfelügyelő, Halász Ferencz. Államosító hajlamának az itt talált helyzet is megfelelt s hivatalos működését úgyszólván azon kezdte, hogy egy középkereskedelmi iskolával egybekapcsolt polgári iskola szervezésére, rövidesen a miniszteri rendelet leérkezése után, javaslatot nyújtott be a képviselőtestülethez. Kecsegtető ígéretére, hogy a város a kormány jóvoltából szinte ingyen juthat a közönségnek szép anyagi hasznot is hajtó polgári iskolához, mert csupán megfelelő berendezésű épületet kell hozzá adnia, a képviselőtestület 1888 május 13-án elfogadta a javaslatot. A szükséges költséget azonban közadakozás útján akarta összehozni, de ez a terv sikertelen maradt. A képviselőtestület tehát a következő év elején, mikor a minisztérium sürgetésére megint eléje került a kérdés, előbbi határozatát a közönség hangulatához módosítván, állami segélylyel felállítandó alreáliskola kérésére utasította a tanácsot. Foganatja, mint előre is lehetett látni, nem lett a kérésnek. A minisztérium a megyei tanfelügyelő jelentéseinek kapcsán kétszer is leírt, hogy az alreáliskolára kért segélyt, mert nincsen rá fedezete, nem adhatja meg; míg végre, arra a jelentésre, melyet Hóman főigazgató Szvorényitól nyert tájékozódása alapján a hivatalos látogatásáról felvett jegyzőkönyvvel együtt 1890 január hóban felterjesztett, a minisztérium maga is belátta, hogy a várost, melynek adóalapja a filloxera-vész miatt nagyon megcsökkent, nem lehet rászorítania, hogy akármelyik fajta iskolát is egészen a maga erejéből állítsa fel s február 3-iki rendeletében arról értesítette a város közönségét, hogy akár polgári, akár reáliskolát akar, mihelyt fedezetet nyer rá a törvényhozástól, állami segélyben fogja részesíteni, csak biztosítson az új iskolának megfelelő épületet, gondoskodjék berendezéséről s állandó hozzájárulás czímén ajánljon meg bizonyos összeget.

Épülete volt e czélra a városnak, Pyrker érsek ajándékából, az eddig kaszárnyául szolgált jezsuita-gimnázium s most, hogy a vármegyei kaszárnya felépült, épen felszabadulóban; a képviselőtestület tehát, mivel a kérdés elől, úgy látta, nem volna tanácsos tovább is kitérnie, ezt az épületet ajánlotta fel, évi 2000 forinttal. Csáky miniszter április 10-iki rendeletében elfogadta a felajánlott épületet s megígérte, hogy az állami alreáliskolát 1891/2-től kezdve fokozatosan felállítja, ha a város a felajánlott épület átalakításán és berendezésén kívül az intézet fenntartásához évenként 3000 forintot fizet s egyúttal, hogy minden további alkudozásnak elejét vegye, határozottan kijelentette, hogy föltételeiből semmit sem engedhet. A város anyagi helyzetéhez képest igen szigorúak voltak e föltételek, kénytelenségből elfogadta a képviselőtestület mégis és csupán annyit kért a minisztertől, hogy az első osztály már 1890-1-re meg legyen nyitható. Július 14-iki rendeletében teljesíthetőnek nyilvánította a miniszter a kérelmet, ha a polgármester az osztály berendezésére vonatkozó tervet, valamint az igazgatással és a tanítással ideiglen megbízandók minősítését sürgősen felterjeszti és, minthogy az alreáliskola, míg a törvényhozás a rávaló költséget meg nem szavazza, csak községi jellegű lehet, az osztály összes költségeit a város fedezi. Most már sokfelé visszatetszést szült volna a kérelem visszavétele; a tanács tehát, a képviselőtestület utasítására, haladéktalanul megkezdte az előkészületet s igazgatóul, a tanfelügyelő ajánlatára, Orlovszky István beregszászi polgári iskolai tanítót, a kinek különben középiskolai képesítése volt, terjesztette fel kinevezés végett. Csákynak, minthogy az igazgató kinevezését, míg az intézetet a város kezeli, hatáskörén kívül állónak tekintette, nem volt kifogása az ellen, ha a város az igazgatással Orlovszkyt bízza meg s augusztus 21-iki megválasztását szeptember 1-én jóváhagyta; így azután az egyelőre községi jellegű alreáliskola első osztálya a belvárosi községi népiskola egyik termében 1900 szeptember 4-ikén 65 tanulóval csakugyan meg is nyílt. A várostól, mivel a minisztérium a latin és a görög nyelvből képesített 337Türk Frigyes megválasztását nem hagyta jóvá, csak két óraadó tanítót tudott kapni, a rajz- és a szépírás, meg a tornázás tanítására; azt a hat hetet kivéve tehát, míg Türk az intézetnél volt, az igazgatói meg az osztályfőnöki teendők végzése mellett öt tárgyat egészen az év végéig egymagának kellett tanítania, mert azután meg, hogy az intézetet 1891. január 1-jével az állam a maga kezelésébe vette át, a minisztériumtól nem kapott segítséget.

A következő tanévre Bergmann Ágost zombori főgimnáziumi és Kemény Ferencz brassói főreáliskolai tanárt rendelte melléje a minisztérium, az igazgatást az utóbbira bízva. A négy hitoktatóval és az egy óraadó rajztanítóval együtt nyolcz tagból álló tanári testület a két osztályú állami alreáliskola új tanévét 96 tanulóval még a községi népiskolában kezdte meg, de két hónappal utóbb már átköltözködhetett állandó helyére, a kaszárnya-épületbe, melyet a város a szükséghez képest rendbe hozott. A szerződésben magára vállalta a minisztérium, hogy az 1891 január 1-étől tárczája terhére átvett alreáliskolát fokozatosan négy-osztályúvá fejleszti, a személyi kiadásokat és a tanszerek költségeit fedezi, de úgy, hogy az összes felvételi és tandíjak 1891 január 1-étől az állampénztárt illetik; a város ezzel szemben kötelezte magát, hogy a gimnázium-kaszárnya épületét a királyi kincstárnak örök haszonélvezetre átengedi, a minisztériumtól előlegesen átvizsgált és jóváhagyott tervek és jegyzékek szerint a maga költségén átalakítja és a szükséges bútorzattal teljesen ellátja, valamint a jövőben szükségeseknek mutatkozó átalakítások és bútorbeszerzések költségeit is viseli, az épületet jó karban tartja s belsejének tisztogatására évenként 100 forintot ad, a szükségesekül felsorolt tizenkét helyiségen és a mellékhelyiségeken kívül pedig téli tornateremről meg hozzá fedett színnel ellátott 1000 m²-nyi tornatérről gondoskodik s a fenntartás költségéhez évenként minden osztály után 750 forintot fizet.

A negyedik évben 175-re emelkedett a tanulók száma s az első osztálynak, melyre 78-an jelentkeztek, kettéválasztását is megengedte a minisztérium.

A képviselőtestület a szeptember 17-iki közgyűlésen elhatározta, hogy kérni fogja a minisztériumtól az intézetnek főreáliskolává való fejlesztését s a tanács, hogy a kérelem előterjesztésére kijelölt küldöttség Csáky miniszter hajlandóságát könnyebben megnyerje, az összes pénzbeli tartozást, akárminő nehezére esett is, mindjárt a képviselőtestület határozata után kifizette. Nem is tért ki Csáky a képviselőtestület kérése elől; hanem azok a föltételek, melyekhez Hóman főigazgató a minisztériumtól kapott utasítás szerint a január 20-iki bizottsági értekezleten a főreáliskola felállítását kötötte, igen terhesek voltak; a városnak t. i. köteleznie kellett volna magát, hogy a Korona-szálló kiegészítendő telkén, a minisztériumtól jóváhagyott terv szerint, a modern pedagógia és közegészségügy minden követelményének megfelelő épületet emel, két szolga- és egy igazgatói lakással, téli tornacsarnokkal, nyári tornával és játszótérrel, a tan- és a segédtermeket, valamint szertárakat is bebútoroztatja és az intézet fenntartásához évenként 10.000 forinttal járul.

A küldöttség, mely a képviselőtestület nevében a főigazgatóval értekezett, abban a reményben, hogy a miniszter hozzájáruláskép 6000 forinttal is meg fog talán elégedni, az igazgatói lakásért pedig a megszabott 300 forintot a város kapja meg, a maga részéről egyhangúlag elfogadta a föltételeket s ily értelmű javaslatot nyújtott is be a tanácshoz; a január 30-iki közgyűlés azonban a máris 78%-os adópótlék mellett nem találta elfogadhatónak a küldöttség javaslatát s azt az utasítást adta a tanácsnak, hogy forduljon újra a minisztériumhoz, még pedig azzal a kéréssel, hogy vegye tekintetbe a város rendkívül nyomasztó helyzetét s ő fedezze az úgyis "állami főreáliskola" fenntartásának és az új épület emelésének költségeit.

Azon a bizottsági ülésen, melyet a május 10-iki közgyűlés a minisztérium felelete kapcsán újabb javaslattételre utasított, a küldöttségi tagok jobban meggondolták a dolgot s előbbi javaslatukat olykép módosították, hogy ajánljon meg a város a meglevő reáliskolai épület kibővítésére és kiegészítéseül, a szomszéd Csiky-telek megvételére 40.000 forintnyi összeget, megfelelő bebútorozást és a teljes főreáliskola fenntartásához évi 6000 forintot, de csak úgy, hogy az építkezés esetleges költségtöbbletét a téli tornacsarnok építésének költségeivel együtt az állam fedezi. Ebben a módosított alakjában el is fogadta azután a képviselőtestület a javaslatot s bár a minisztérium kezdetben hallani sem akart róla, sőt még nyolcz hónap mulva is csak az esetben volt hajlandó az intézet 338kifejlesztését s egyben a tornacsarnok felépítését is magára vállalni, ha a város alkalmas helyet s az építkezések költségeinek fedezésére 143.000 forintot ad, a fenntartáshoz pedig évenként 6000 forinttal járul: mégis ez a javaslat lett alapja annak az újabb alkudozásnak, mely a főreáliskola sorsát 1896-7-ben, a városra nézve az előbbi javaslatbelinél kedvezőbb módon, eldöntötte.

Azonban addig is, míg a minisztérium, mint remélni lehetett, engedni fog merevségéből, a képviselőtestület augusztus hóban megbízta a tanácsot, hogy az V. osztály ellátásának költségeire nézve egyezkedjék Bergmann Ágosttal, az eltávozóban levő igazgató helyettesével s megnyithatása végett forduljon majd a minisztériumhoz. Augusztus 17-én adta át a polgármester Eötvös miniszternek a képviselőtesület kérvényét s 21-én már megvolt az engedély, hogy a kért osztály, mint városi jellegű, a meglevő tanerőkkel megnyitható. Meg is nyílt, 16 tanulóval, minden akadály nélkül, mert hogy az I. osztályt, melybe ezúttal csak 54 nyilvános tanuló iratkozott be, nem kellett kettéválasztani, az előző évi tanári testület, az igazgatói teendők végzésével megbízott Bergmann vezetése alatt, a város költségén el tudta látni.

Sokkal súlyosabb volt azonban a városra is, meg az intézetre is, a következő tanév, az 1895-6-iki, mikor a VI. osztály is megnyílt s az I. mellé, mint két évvel előbb, párhuzamos osztályt kellett állítani. A párhuzamos osztály magában véve nem okozott volna gondot a tanácsnak, mert helye, berendezve, készen állt az épületben, ellátása pedig egészen a tanügyi kormányt terhelte, de miatta a hely nélkül maradt V-ik és a felállítandó VI. osztály számára nemcsak új helyiségek berendezéséről, hanem megfelelő tanerőkről is a tanácsnak kellett gondoskodnia. Ez sem volt épen könnyű dolog a tanácsra nézve, mert nem készült rá előre; de sokkal nehezebb volt ennél a két osztályt tanerőkkel ellátnia. Bergmann, ez a kiváló munkaerő, a ki az intézet továbbfejlesztésének megindításánál mindenben kezére járt s az igazgatás mellett heti 17 órában tanított, július 31-ikétől, mikor "a szolgálat érdekében" a temesvári főreáliskolához helyeztetett át, már csak mint helyettes igazgató volt az intézetnél. A tanács megtett ugyan mindent, hogy a főigazgató utasítása szerint, legalább egy alkalmas tanárt szerezhessen, de nem bírt szerezni, s még azután is, mikor az I. osztályt, melyre Bergmann 98 tanulót vett fel, a minisztérium ketté választotta és két kisegítő tanárt küldött, csak egy alapvizsgás tanárjelöltet tudott nagynehezen beállítani. Így sikerült azután Bergmannak mégis oly tantárgybeosztást készítenie, hogy a hét osztály óráit kilencz tanár valahogy betölthette.

De az igazi bajok még csak ez után következtek. Ormay Sándor, a beregszászi reáliskolából érkezett igazgató, ki október 11-én vette át Bergmanntól az intézet vezetését, mint minden ízében egész az aprólékosságig pontos tisztviselő, szigorúan megkívánta, hogy a ki mit magára vállalt, lelkiismeretes pontossággal el is végezze. Maga járt ebben elül példával. Szigorú őrködése miatt hamar összeütközésbe került a tanári testületnek főleg egyik idősb tagjával. Ez fegyelmi vizsgálatot vont maga után, mely azzal végződött, hogy a minisztérium február 6-iki rendeletére mindketten távoztak az intézettől s az igazgatást az intézet egyik tanára, Groszhauer József vette át. A távozottak helyett hamarjában csupán egy próbaéves tanárt tudott küldeni a minisztérium; a tanári testület tehát megint csak kilencz tagból állott.

Tanerők dolgában ezentúl nem akadt meg többé így az intézet, mert az új (1896-7) tanévtől kezdve, mikor egészen állami volt már, ellátásáról a minisztérium gondoskodott. Belső bajait is kiheverte lassanként a békés természetű Groszhauer igazgatása alatt, kit a személyes egyenetlenségek elsímítására való törekvésében Hóman főigazgató, meg utódja, Francsics Norbert is, hathatósan támogatott. De a városi tanács gondjaiban is nagyot könnyített az új tanév. A minisztérium ugyanis 1896-ban lemondott 143.000 forintos követeléséről s az intézet kifejlesztését végleg biztosító pótszerződés alapjául elfogadta a képviselőtestület 1894 május 10-iki ajánlatát; sőt a helyben sem válogatott többé; felhasználhatónak találta a meglevő épületet, kibővítésére pedig alkalmasnak vélte s 1897 elején 25.000 forinton meg is vette a mögötte levő telket, mely a rajta álló emeletes házzal együtt, mint hozzá tartozó, hajdan a jezsuitáké, most pedig a Hevesmegyei Takarékpénztáré volt. Ennek az épületnek földszintjén, melyet a város ekkor két esztendőre bérben bírt, nyílt meg 1896-7-ben a VII-ik és 1897-8-ban a VIII. osztály s épült fel tágas udvara éjszaki 339részén 1898-9-ben az új kétemeletes szárny, a minisztérium műépítészének, Baumgartnernek terve szerint, díszes homlokzati részénél, mely az intézethez tartozott földszintes ház helyén áll, a régi épülethez simulva. A vett telek nyugati része, az új szárnytól a Csiky Sándor-utczáig, a torna-csarnok helye lett, a Csiky Sándor-utczára néző régi ház pedig, megfelelő átalakítás után, az igazgató és a szolgák lakása.

Az 1899-900-iki tanév, szeptember 28-án, már az új épületben nyílt meg, mely az összes osztályokon kívül még a két rajzteremnek és a természetrajzi meg a természettani szertárnak is elég helyet adott. A felszabadult régi épületben nagy kényelemmel be lehetett aztán rendezni földszinten a tanári termet s a tanári meg az ifjúsági könyvtárt, az első emeleten az igazgatói hivatalt, a fogadótermet, a rajzszertárt és egy segéd-tantermet, a másodikon pedig a kémiai szertárt, meg a hozzá szükséges helyiségeket. A bútorzat kiegészítésének 9000 s az 1900-1-iki utólagos javítások mintegy 5000 koronányi költségét is az állam fedezte; a város terhe a pótszerződés szerint a telek és az épület kibővítésére kikötött 80,000 koronán kívül csupán az intézet fentartásához való hozzájárulás czímén évenként fizetendő 12.000 s a belső tisztogatásra még az 1892-iki szerződésben megállapított évi 200 korona, meg az összes épületek jó karban tartásának kötelezettsége maradt. Csak most tünt ki azután egész világosan, hogy 1894-ben kik szolgálták igazán a város közönségének érdekét. A város a 80.000 koronát csak az építkezés befejezte után, mikor az államkincstár pörrel is fenyegette már, s akkor is csak úgy tudta megfizetni, hogy jövedelmező regale-kötvényeinek egy részét feláldozta; az évenként fizetendő 12.200 koronát illetőleg pedig, mert mulaszthatatlan kötelezettségei folyvást szaporodtak, a közel 100%-os községi adópótlék mellett is szinte évről-évre halasztásért volt kénytelen folyamodni. Ez bírta rá 1908-ban Apponyi Albert gróf minisztert, hogy ez összegből a törvényhozással az utóbbi évekbeli tandíjnak körülbelül megfelelő részt, 8200 koronát, elengedtessen.

Groszhauer igazgató azután, hogy az intézetet az új épületben végleg berendezte, nem sokáig élvezhette buzgó fáradozásának gyümölcsét; 1903 augusztus 24-én, negyvenhat éves korában váratlanul elhalt. Utódjául a minisztérium szerencsés választással, a tanári testület egyik tagját, Vigh Bélát szemelte ki s két évre rá, 1905 október 25-én, a királylyal véglegesen kineveztette, miután hivatottnak találta arra, hogy a fiatal intézet óhajtott fejlődését minden irányban biztosítsa.

Az angolkisasszonyok egri leánynevelő-intézetében, melyet Bartakovics érsek 1852-ben alapított, a hatosztályú elemi iskola meg a tanítónőképző-intézet mellé 1888-9-ben Toldy Izabella, a nagynevű Toldy Ferencz leánya, magánjellegű felsőbb leányiskolát szervezett, az épület szűk volta miatt most még osztályok összevonásával; két év mulva azonban, mindjárt azután, hogy a keleti szárnyat Zsendovics József kanonok, az egyházmegye tanfelügyelője s az intézet igazgatója, 16.000 forinton felépíttette, már lépéseket tett Samassa érseknél, hogy a nyilvánossági jog megszerzése végett az állami felsőbb leányiskoláknak megfelelőleg rendezhesse be. Az internátusnak, melyet elődje, a finom műveltségű Bydeskuty Amália, rövid idő alatt messze vidéken ismertté és keresetté tett, jó nevét akarta ezzel gyarapítani; Samassa érsek készséggel támogatta tehát lelkes szándékának végrehajtásában, s a tanügyi kormány a felszerelésnek és a tanítónők képzettségének megvizsgálása végett 1893 február havában leküldött Szuppán miniszteri biztos jelentésére meg is adta a fiatal intézetnek a nyilvánossági jogot, most ugyan még csak ideiglenesen, a következő három esztendőre, de azzal az ígérettel, hogy a három esztendő elteltével végleg biztosítja azt neki. Toldy Izabella, a kinek Zsendovics utódja, Katinszky Gyula kanonok is, mindenütt kezére járt, akkorra minden irányban annyira kifejlesztette már az intézetet, hogy a tanügyi kormány az ideiglenesen adott nyilvánossági jogot 1896 márczius 26-iki rendeletével mindjárt a miniszteri biztos, Gerevics Emil kassai főreáliskolai igazgató, jelentése után, véglegesítette, a következő évben pedig magát Toldy Izabellát, egyebek mellett épen a felsőbb leányiskola szervezése és kifejlesztése körül szerzett érdemeiért, a királynak a koronás arany érdemkereszttel való kitüntetésre ajánlotta.

1898-9-ig csak bennlakó növendékek lehettek a felsőbb leányiskola tanulói, a kiknek száma a négy osztályban állandóan ötven körül volt; a bejárók az elemi 340osztályok után a négyosztályú polgári iskolát, vagy, ezen felül, a tanítónőképzőt látogathatták, a hova azonban, minthogy csupán egy felmenő osztályból állt, rendes úton csak minden ötödik évben lehetett bejutniok. Ennek az intézetnek kifejlesztésére lett volna hát mindenekelőtt szükség, hogy a kik a tanítónői pályára szánták magokat, a polgári iskola elvégzése után, ha a tanítónőképző I. osztálya nem épen akkor nyílt meg, ne legyenek kénytelenek szándékukról lemondani, vagy az I. osztály megnyíltára esetleg három évig is várni. Magának az internátusnak érdeke is inkább ezt kívánta, mint a felsőbb leányiskolának továbbfejlesztését, csupán azért, hogy a polgári iskola túlságos népességének - 293 volt ekkor benne a tanulók száma - apasztása végett a bejáró növendékek előtt is megnyíljék s azoknak, kik a tanítónőképzőbe igyekeztek, legyen hol az I. osztály megnyíltát bevárniok.

A kormány az állami felsőbb leányiskola felállításához nem kívánt a várostól mást, mint puszta épületet, azt is illő bérért és csak ideiglenesen, míg számára megfelelő palotát nem emeltet. Csakhogy az az épület, a Fazola-ház, melyet a képviselőtestület, mint városi tulajdont, felajánlhatott, nem volt iskolának való, a Tavasy-bérházat pedig, melyet az állami felsőbb leányiskolák miniszteri biztosa, Berecz Antal, ideiglenes helyiségül alkalmasnak talált, megfelelő átalakítás után csak 1899 őszén lehetett elfoglalni s így a tárgyalások miatt máris egy év óta húzódó dolog még egy évi halasztást szenvedett volna; a kormány tehát egy évvel előbb, 1898 október 20-án, megnyittatta nekik a törzskaszinó mellett, a Kohn-házban, még pedig, hogy mentül hamarább teljessé legyen, mindjárt két osztálylyal, igazgatását és kifejlesztését Révy Ferenczre, a budapesti állami felsőbb leányiskola egyik legkiválóbb tanárára bízván, a ki a rajta kívül négy rendes tanítónőből álló tanítótestületet, hogy a legfontosabb tárgyak mindjárt kezdetben középiskolai képzettséggel bíró tanerők kezébe jussanak, az állami főreáliskola tanári testületéből három bejáró rendes tanárral egészítette ki.

Révy nagy körültekintéssel látott utána alapvető munkájának: a Tavasy-házat, a mint felszabadult, az átalakítás végrehajtása után, minden lehető kényelemmel berendezte, folyosóit fűthetőkké, udvarát, kertjét üdülésre, játékra alkalmassá tette s még arra is gondolt, hogy a kertben, mely az Eger-folyóig terjed, annakidején, a mire más intézet nem is gondolhatott, korcsolyapályát fog a növendékek részére alakítani. Tetemes költség kellett az ilyféle berendezéshez; de volt gondja rá, hogy a tanügyi kormánytól mindenre, a mit iskolája érdekében jónak lát, szabad kezet nyerjen s volt gondja arra is, hogy a mit tett vagy még csak tenni szándékozott, arról mindazok, a kiket az intézet jövőjének biztosítása végett megnyerni szükségesnek vélt, közvetetlenül vagy közvetve, idején tudomást vegyenek.

A második évben csak egy osztálylyal, a harmadikkal, fejlett tovább az állami felsőbb leányiskola s 65 tanulójával, kik között mindössze 18 volt keresztény, október hóban költözködött át a Tavasy-házba; a következő (1900-1) tanévre azonban, hogy az angol-kisasszonyoknak akkorra már teljes hatosztályúvá lett felsőbb leányiskoláját mennél hamarább utolérje, megint két osztály megnyitására adott engedélyt a minisztérium. Samassa érsek t. i., mikor az angolkisasszonyok négyosztályú felsőbb leányiskoláját a bejáró növendékek részére is, valláskülönbség nélkül, megnyittatta, egyben elsőrendűvé fejlesztését is elhatározta. A katholikus leánynevelés érdekében, melyet a kormánypártban összeverődött és erőre kapott ellenfél úton-útfélen becsmérelt s megbénítására egyik leghathatósabb eszköznek épen az állami felsőbb leányiskolát szándékozott felhasználni, el kellett magát e lépésre szánnia, s hogy a kifejlesztés halasztást ne szenvedjen, a meglevő épületnégyszöghöz, minthogy a továbbfejlesztésre már nagyon rászorult tanítónőképző-intézet helyiségeire is kellett gondolnia, a felsőbb leányiskola részére a kert hosszában, a főkáptalannal közösen, mindjárt a következő tanév folyamán 140.000 korona költséggel egy 60 m. hosszú kétemeletes szárnyat építtetett, melyet azután Szmrecsányi Lajos apát-kanonok 40.000 koronát meghaladó költségen előkelő ízléssel fölszereltetett. Ezzel megvolt az 1887. évi tantervnek megfelelő berendezés, s csupán az ott megjelölt tantárgyak előadásához szükséges középiskolai tanerőkről kellett még gondoskodni, hogy a nyilvánossági jogot a felső két osztály is megnyerje; mert az V. osztály, mely 1899 szeptember elején az érsek beleegyezésével megnyílt, minthogy benne a rendes tárgyakat polgári 341iskolai oklevéllel bíró tanítónők adták elő, a másodrendű nyílvános felsőbb leányiskolához csak mint magánosztály csatlakozhatott. Az érsek úgy számított, hogy egyházmegyéje papnövendékei közül e czélra néhány középiskolai tanárt képeztet s ezeket alkalmazza majd az V-VI. osztály rendes tárgyainak tanítására; csakhogy ez, ha lehetségesnek látszott is, nagyon a jövő kérdése volt még, az intézet megkezdett továbbfejlesztése pedig nem tűrt semmiféle halogatást; azért Vajda Ödön zirczi apáthoz fordult, hogy hat évre, a mennyi idő alatt, úgy hitte, magának is lesznek középiskolai képzettséggel bíró papjai, engedje meg a főgimnázium tanárai közül az érseki felsőbb leányiskola két felső osztályában való tanítást annyinak, a mennyit ez osztályok nyilvánossági jogának biztosítására a tanterv megkíván. A zirczi apát, bár biztosra vette, hogy a tehertől, melyet a kérelem teljesítésével magára vesz, nem igen lehet a hat év eltelte után sem szabadulnia, a kath. leánynevelés ügyének előmozdítására szívesen meghozta a kért áldozatot. Az érseki felsőbb leányiskola 1900-1-ben, mikor VI. osztálya is megnyílt, ily módon mindenben megfelelt a tanterv követelményeinek s a tanügyi kormány Gerevich miniszteri biztos jelentése után elsőrendű nyilvános felsőbb leányiskolának még abban az évben elismerte.

Eddig még bízott Révy Ferencz, hogy a mit a tanügyi kormány kötelességül eléje szabott, az állami felsőbb leányiskola jövőjét biztosítani fogja. Nagyobb gondot és több fáradságot alig is fordított még igazgató egy-egy intézetre, mint ő a magáéra, s alig tudta volna elérni az ő helyében más, hogy a minisztérium egy ily kicsiny intézetnek pusztán belső felszerelésére pár év alatt közel 20.000 s könyvtárára 5000 koronát áldozzon. Mert tanulóinak száma 1900-1-ben, mikor a IV. és V. osztály megnyílt, mindössze 91 volt s 1901-2-ben, mikor teljes hatosztályúvá lett, csak 107-re emelkedett.

Révy Ferencz előtt világos volt, hogy a közönség ama részét, melynek, hogy intézete súlyban gyarapodjék, jóakaratára múlhatatlanul szüksége van, csak úgy lehet megnyernie, ha be tudja előtte bizonyítani, hogy az állami felsőbb leányiskola minden melléktekintet nélkül, kizárólag a nemzeti nőnevelés szolgálatára törekszik.

Belső fejlesztésére és növendékeinek még nagyobb kényelmére megtett mindent a negyedik (1901-2) évben is, hogy annak, a ki tőle az igazgatói tisztet átveszi, mentül kisebb gondot hagyjon hátra, mert ő elkívánkozott Egerből, hol tehetségét és tudását úgy, mint szerette volna, nem értékesíthette. Épen ekkor üresedett meg a budapesti állami felsőbb leányiskolában az igazgatói szék, lelkes fáradozását ezzel jutalmazta meg a minisztérium.

Öt évig (1902/3-1906/7) állt még fenn ez után az állami felsőbb leányiskola. Új igazgatója, Gúta József volt beszterczebányai állami felsőbb leányiskolai tanár, a Révy Ferencznénél nem kisebb buzgósággal látott hozzá, hogy miután külsőleg ki volt immár fejlesztve, a megkezdett irányban belsőleg fejlessze tovább s életrevalóságát ezzel kétségbevonhatatlanná tegye. A tanító-testülettel együtt nem sajnált, nem is ösmert ebben semmi fáradságot és mint elődje, különös gondot fordított az iskolai ünnepekre, meg a kiállításokkal egybekötött évvégi nyilvános vizsgálatokra, hol a növendékek haladását a közönség előtt bemutathatta; sőt, hogy még jobban ráfordítsa intézetére a közönség figyelmét, igazgatóságának mindjárt második évében a gyakorlati oktatás egy új ágát kezdte meg benne, a legfelső osztály növendékeinek a háztartás és a főzés titkaiba való bevezetésére a testület egyik jeles gazdasszony-tagjával, özv. Végess Sándorné rendes tanítónővel, megnyittatva a főző tanfolyamot; a mit pedig Révy Ferencz, 1901-ben a minisztérium engedélyével szervezett, a "kizárólag művelt hölgyközönség számára való női kézimunka és festészeti külön tanfolyamot" még szélesebb körűvé törekedett fejleszteni, hogy a város előkelő családjai közül az állami felsőbb leányiskolához ez úton és mennél többet hozzáfűzhessen. Mind hiába. Azokat a szülőket, kik az angolkisasszonyok nevelésmódját leányaikra nézve jobbnak vélték, nem lehetett az érseki felsőbb iskolától elhódítania, azokkal a családokkal pedig, melyek ő hozzá adták leánygyermekeiket, nem lehetett intézetének a felsőbb leányiskolát megillető előkelőséget megadnia. S hozzá a tanulók száma is, a helyett, hogy növekedett volna, inkább fogyott; 1902-3-ra még 113-an iratkoztak be, 1905-6-ra pedig, a tíz magántanulóval együtt, már csak 99-en. Ő is arra a meggyőződésre jutott hát, mint elődje, hogy az angolkisasszonyok felsőbb leányiskolája mellett nem lehet jövője az államinak.

342A hivatalos látogatást 1906 április elején a beteg Berecz Antal helyett, mint kiküldöttnek, épen Révy Ferencz igazgatónak, az 1903-ban elhalt Gerevich Emil után a kath. felsőbb leányiskolák miniszteri biztosának kellett megtartania. Egy hónapra ezután, május 7-én, már kiadta a minisztérium a rendeletet: "hogy az egri állami felsőbb leányiskolát fokozatosan megszünteti s ugyanazon épületben állami polgári leányiskolát állít fel." Az állami felsőbb leányiskola az 1906-7. tanévre e szerint már az I. osztály híjával nyílt meg s ezzel az évvel végleg meg is szünt, miután a minisztérium Samassa érsektől ígéretet vett, hogy a II-V. osztályt végzett növendékek az 1907-8. tanévre az angolkisasszonyok felsőbb leányiskolájának III-VI. osztályába minden akadály nélkül mindnyájan átléphetnek. Mindössze kilenczen léptek át; a többiek, a IV. osztályon túl, abbanhagyták az iskolázást egynek kivételével, a ki tanítónőképző-intézetbe ment fel, a II-III. osztályt végzettek pedig az állami polgári leányiskola növendékei lettek, melynek az állami felsőbb leányiskolát végleg megszüntető miniszteri rendelet (1907 április 16) alapján, Polereczky Irma állami felsőbb leányiskolai rendes tanítónő igazgatása alatt, 1907-8-ra mind a négy osztálya megnyílt. Gúta József igazgató Aradra helyeztetett át, az ott felállítandó állami felsőbb leányiskola szervezésére.

Az angolkisasszonyok érseki felsőbb leányiskolájának elsőrendűvé fejlesztését s mindjárt utána ezt a legújabb tanterv szerint való átmódosítását Katinszky Gyula támogatása mellett, Farkas Szidónia hajtotta végre, a ki az 1899 április 11-én elhunyt Toldy Izabella örökébe fiatal kora mellett is teljes készültséggel lépett s férfiaknál is ritka akaraterejével és elődeiéhez hasonló nyájas előkelőségével a szülőket szintúgy, mint a növendékeket magához tudta bilincselni. Ő alatta ünnepelte a nevelőintézet 1903 november 1-én fennállásának félszázados évfordulóját s az osztatlan tisztelet és ragaszkodás ez ünnepen a város előkelő közönsége s legfőkép a közel és távol élő volt tanítványok, nagyrészt már anyák és nagyanyák részéről, az angolkisasszonyok iránt szinte tüntetőleg megnyilatkozott.

Farkas Szidónia 1905-6 után súlyos betegsége miatt nem maradhatott az intézet élén. Az illetékes tényezők a polgári és az elemi iskola igazgatóját, Beleznay Etelkát szemelték ki helyére mint olyat, a kit elődjeinek összes jó tulajdonságait egyesítvén magában, az alkalmasak között legalkalmasabbnak véltek arra, hogy a nevelőintézetnek és összes iskoláinak, köztök az érseki felsőbb leányiskolának is, jó nevét öregbítse. Beleznay Etelka 1906 szeptember 22-én foglalta el hivatalát, mint intézeti főnöknő; melléje a felsőbb leányiskola élére a bíbornok-érsek Katinszky Gyula után 1909-ben Blazsejovszky Ferencz apátkanonokot, az egyházmegye új főtanfelügyelőjét állította.

A jogakadémia ama jogiskolából indult és fejlődött ki, melyet Foglár György egri kanonok, szerbiai vál. püspök s majd tapolczai javadalmas apát (szül. 1670, megh. 1754), alapított még 1740-ben, s az 1740-1 isk. évvel léptetett életbe. (Közönségesen jogliczeumnak nevezik, mert a theológiával együtt az egri érseki liczeumban van elhelyezve.) Ez időtájt még csak a nagyszombati egyetemen volt jogiskola, az egyetem jogi karának képében; az egri intézet tehát korrendileg második - önálló és formaszerű - jogiskolája lett az országnak. 1733-ban ugyan a reformátusok kolozsvári kollégiumában is rendszeresítették a jogi oktatást, de Erdély akkor még külön ország volt. Egri intézetével általában a hazai jogtudomány fellendítése, legközelebb azonban katholikus ügyvédek képeztetése és szaporítása volt szándéka az alapítónak. Eredetileg a jogiskolát internátusnak 343gondolta s a papnevelőintézetben volt elhelyezve, hol alsóbb iskolai tanulók számára már egy másik konviktus is fönnállt s azt Telekesy István püspök (1699-1715) alapította. A szemináriumban teljes ellátással laktak a juristák is, tanárjokkal együtt, közös kormányzat alatt a kispapokkal és kisdiák-konviktorokkal, de elkülönítetten ezektől. Alapítványi hely 12 volt, tisztán nemes ifjak számára; de fölvettek az internátusba nem nemes ifjakat is, kik azonban saját költségükre éltek ott, nemkülönben bejárókat is, kik csupán az előadásokat látogatták.

Intézetének pártfogói gondozására az egri püspöki széket, káptalant s Heves, Külsőszolnok t. e. vármegyéket, főfelügyeletére s vezetésére a m. kir. Kúriát kérte fel az alapító püspök; és hogy alkotásának teljes szilárdságot és állandóságot biztosítson, kieszközölte az 1741-iki országgyűlésen annak törvénybeiktatását is. Az 1741:XLIV. t.-cz. foglalja magában az alapítás ("Studium Juridicum") megörökítését s jövőjének biztosítását. A jogiskola igazgatását éltefogytáig maga vitte az alapító püspök, folyton gondoskodva annak továbbfejlesztéséről és tökéletesbítéséről. Fenntartási alapját mindvégig bőkezűen gyarapította. 1744-5-ben az eddigi egy jogtanár mellé másikat is alkalmazott. Rendszeresítette juristái számára a matézis, majd a történelem tanítását is. Utoljára pedig még külön épületet is szerzett és rendezett be az iskola számára (az angolkisasszonyok mai zárdája helyén) s odatelepítette azt át a szemináriumból (úgy látszik: 1754-ben, kevéssel halála előtt.) Az új berendezés azonban annyi költségszaporulatot okozott, hogy a fenntartási alap jövedelmeiből nem maradt alapítványi konviktorok tartására födözet, annak tartama alatt tehát tényleg csak saját költségükre vették fel az ifjakat az intézetbe, mely most már "Collegium Foglárianum" nevet kezdett viselni.

1754 augusztus 5-én alkotott végrendeletében is nagy szeretettel és liberalitással gondoskodott Foglár püspök az ő kollégiumáról, azt tévén jóformán összes tiszta hagyatékának s még függő várományainak is örökösévé. Holta után végrendelete királyi megerősítést is nyert s tulajdonképen ez az oklevél tekinthető és tekintendő a kollégium végleges alapítólevelének. Ebben különben csakis az új intézet financzirozásáról intézkedik, szervezetét azonban, úgy a mint eddig kifejlődött, fenntartja s érintetlenül hagyja. Alapítványi helyről azonban a végrendeletben már csak 10-ről van szó. Azonban egy 11-iket is alapított még ezekhez 1756-ban Kussanyics György esztergomi kanonok, Foglár egyik kebelbarátja, Hont vármegye főispánjára s "magisztrátusára" bízván annak adományozását. A kollégium végleges szervezetét, tanulmányi és vizsgarendjét, fegyelmi rendtartását azonban a m. kir. Kúria állapította meg ama szabályzatban, melyet 1755-ben adott ki az intézet számára. Ennek értelmében a kollégiumot, mint iskolát, egyesítették ugyan a teológiával az "egri schola episcopalis" keretében, de külön igazgató alatt maradt. Az igazgatót a szabályzat szerint a püspök nevezi ki a káptalan tagjai közül. A tanárok száma 3, két világi a jus patrium-ra s egy pap a matézisre és történelemre. Ezeket is a püspök nevezi ki a Kúria értesítésével. A jogi tanfolyam 2 évre terjed. Kezdődik az iskolai év Szent Imre napján (november 5) és végződik az I. éveseknél Szent Máté napján (szeptember 21), a II. éveseknél pedig Nagyboldogasszony előtt való napon (augusztus 14). Húsvét után nyilvános vizsga tartandó s a ki elbukik, az intézetből kizárandó. A fegyelmi hatóságot a püspök nevében az igazgató, a két vil. jogtanár, a káptalannak egy küldöttje s a vármegyei tisztikar két megbízottja gyakorolja. Minden jelentékenyebb fegyelmi esetről s igazgatói intézkedésről jelentés teendő a Kúriának.

A kúriai szabályzat szerint azonban alapítványi növendékek - legalább egyelőre - már nincsenek a kollégiumban, hanem csakis önköltségükön élők. Mert a még mindig folyó építkezés miatt növendékek tartására semmi sem jutott az alapítványi jövedelmekből. Csak annyit mond a szabályzat, hogy az építkezés befejezése után vétessenek majd fel alapítványi konviktorok is az alapító intencziója szerint, - nem ugyan meghatározott számban, hanem annyi, a hánynak a tartása éppen ki fog telni a jövedelmekből.

Ez a kúriai szabályzat maradt azután a főnormativum, melynek alapján és értelmében a kollégium - mint iskola is és mint konviktus is - működött a József császár előtti időszakban mindvégig. Külső életét tekintve azonban sok változáson és viszontagságon ment keresztül gróf Esterházy Károly püspök kormányzata alatt (1762-1799), a ki nagyszabású meczénási tevékenységével valóságos második alapítója lett az intézetnek. Mindjárt 1763-ban egyesítette a püspök 344a jogász-konviktust a Telekesy-féle kisdiák-konviktussal. Midőn ugyanis gróf Barkóczy Ferencz püspök (1745-1761), később prímás, († 1765) óta az egri egyházmegyei papság száma szaporodásnak indult, a szeminárium szűk lett a papnövendékek befogadására, szükségessé vált tehát a Telekesy-féle konviktusnak a kitelepítése, sőt az épületnek egyébkénti kibővítése is. A mondott konviktus kitelepítése pedig mintegy természetszerűleg hozta magával annak a Foglár kollégiumba való átplántálását, s az itteni konviktussal való egybeolvasztását. Most tehát a Foglár-épületben van a két konviktus; de ugyanott tartják a jogi (1755 óta) a filozófiai, sőt utóbb (1764 óta) még a teológiai előadásokat is. Az alsóbb osztályú Telekesy-féle konviktorok a jezsuita-gimnáziumba jártak. (A filozófiai kurzust Barkóczy püspök állította fel az egri schola episcopalis kebelében 1755-ben. Az általa 1760-ban alapított egri könyvnyomda szintén a Foglár-épületben volt elhelyezve.) A Foglár-épületben laknak a filozófiai és a jogtanárok is. S ez években két alapítványi jurista-konviktornak is van nyoma az intézetben, kiknek egyikét a Foglár-, másikát a Kussanyics-alapítvány költségén tartották.

Egyébiránt az 1763-3 isk. évtől az 1765-6 isk. évig a jogi tanfolyam a kollégiumban csupán a matézisra szorítkozott, a jus patrium előadása mind a két osztályban szünetelt. 1762-ben ugyanis az évek óta folyt tatarozások ellenére a kollégium egyik szárnya roskadozóban volt, le kellett bontani s újra építeni. Az új építkezésre azonban az intéző körök nem találtak egyéb fedezetet, mint a két világi jogtanár fizetését: ezt foglalták tehát le s fordították e czélra s az építkezés tartamára, a jogtanárok ideiglenes elbocsátásával, beszüntették az előadásokat a jus patriumból. A filozófiai és theológiai előadások azonban folytak az építkezés tartama alatt is a kollégium hasznavehető állapotban maradt részében, mely megtartotta egyéb lakóit is, egy-két tanárt, konviktorokat stb. Mikor az építkezést befejezték, az 1766-7 isk. évvel újra megnyílt a kollégiumban a jogi tanfolyam, illetőleg visszaállították teljes integritásában a jogiskolát, a juristakonviktussal együtt. De következett azután mind a jogiskolának, mind a többi iskoláknak is az átköltöztetése Esterházy püspök új liczeumába.

Ezt a püspök 1763 tavaszán kezdte építtetni és pedig egyenesen azzal a czélzattal, hogy egyetemet állítson fel benne, az egri főiskolák továbbfejlesztésével s megfelelő színvonalra emelésével. Innen az épületnek monumentalis jellege, impozáns arányai, terjedelme és stílszerű berendezése az egyetemi organizmus különféle tartozékaival: kápolnával, aulával (díszterem), isk. színházzal, könyvtárral, múzeumokkal, csillagvizsgáló-toronynyal, nyomdával stb. Az egykorú aktákban alig van más neve a liczeumnak, mint "domus universitatis". A püspök komolyan foglalkozik az orvosi tanszak felállításának tervével is s már 1769-ben tényleg fel is állít Egerben egy orvostudományi tanfolyamot, melyből a liczeumon az egyetemi orvostudományi karnak kellett volna kisarjadzania.

1774-ben lett készen a lakhatóságig a liczeumépület, ekkor - október havában - ment tehát végbe az iskolák odatelepítése. Az 1774-5 isk. évben már a liczeumban folynak az összes előadások. A Foglár-kollégium így most már elvesztette iskolai jellegét s tisztán lakótanyája és nevelőintézete lett a két rendbeli konviktoroknak. Tanári lakások sem voltak már többé benne, mert a paptanárokat részint a szemináriumban, részint a liczeumban szállásolták el, a világiak, a tulajdonképeni jogtanárok pedig nem is kaptak már ekkor természetbeni lakást, hanem csak lakáspénzt. A liczeumban is megtartotta a jogiskola azt a szervezetét és berendezését, melylyel a kollégiumban is bírt s melyet a Kúriától kapott az 1855-iki szabályzatban. Csakhogy ez már a kollégiumban sem állt fenn egészen eredeti lényegében, mert a püspök időközben szerzett tapasztalatai alapján s a változott viszonyokhoz képest, magának a Kúriának helyeslésével többféle változtatást tett rajta.

Harmadik évét élte már a jogiskola a liczeumban, midőn 1777-ben megjelent s életbe lépett a Ratio Educationis. Esterházy püspök is felhívást kapott, hogy liczeumát is szervezze át s rendezze be a Ratio királyi akadémiájának normájára. Ez kemény feladat volt, mert a Ratio több tantárgyat vett fel az akadémiai tanrendbe, mint a mennyit a liczeumon eddig tanítottak, ez pedig a liczeumi tanszékek szaporításának szükségét is jelentette. Erre pedig egyelőre nem volt meg a költségalap és fedezet. A püspök, hogy ezt előteremtse, kegyes adakozásra hívta fel a káptalant és az egész egyházmegyei papságot s felhívásának dús sikere is lett, mert a befolyt adományokkal oly tőkeösszegre növekedtek az 345iskolai pénzalapok, hogy jövedelmükből lehetett már új tanszékeket felállítani, de csak a theológiai és filozófiai szakhoz szükséges kettőt-kettőt; a jogi szakhoz szükséges ugyancsak kettőre azonban még most sem telt ki a költség. Így azután a püspök keresztül is vitte a koordinácziót a theológiai és filozófiai szakra nézve; nem ugyan egyszerre s rögtönösen, hanem csak lassanként, fokozatosan (1779/80-1781/2), de a jogi szakra nézve kénytelen volt azt húzni-halasztani, s az ügy végrendezése fennakadt s végre is egészen elmaradt. Csakis a tanulmányi rend s a tanszékek szaporítása voltak azok a pontok, melyekben nem ment keresztül a Ratio rendszere a jogi szakon, mert minden egyébben, a mi nem pénzkérdés volt, keresztülvitték azt itten is.

Ennyiben tapasztalta az egri jogiskola a Ratio reformáramlatának hatását. Mindenesetre ez a hatás elég mélyremenő volt arra, hogy egészen új helyzetet teremtsen számára s régi és eredeti individuálitásából alaposan kiforgassa. Egész regenerált állapotban látjuk kikerülve a Ratio retortájából. Új fázisában már nincs meg többé önállása s függetlensége, sem autonómiájának eddigi, teljesen szabad folyása. Be lévén kebelezve a liczeumba, mint egységes főiskolába s annak már csak egyik tanszakát alkotván, nincs többé külön igazgatója (eddig a Foglár-kollégium gondnoka volt az, ki igazgatói minőségében "facultatis decannus"-nak is czímezte magát), közös igazgatót kapott a másik két főiskolai tanszakkal a "liczeumi prodirektor" személyében s alája került a másik két főiskolai tanszakkal együtt, a kassai tankerületi főigazgató fensőbb hatóságának. Megszünt azután természetesen eddigi viszonya s összeköttetése a Kúriával is, s a vármegyének gondnoki tiszte is - legalább jogi értelmében - elesett. A Foglár-kollégiummal való kapcsolata pedig meglazult, mert a liczeumi prodirektorság felállításával más igazgatót kapván a jogiskola, mást a kollégium, illetőleg konviktus, elesett az összetartó kapocs, mely idáig a két intézet között az egységes igazgatás és közös igazgató révén fennállt. Az utolsó fonalszál, mely a két intézetet összefűzte, még csak az volt, hogy a kollégiumban jogászok is laktak.

Ebben az állapotban és helyzetben volt a jogiskola, midőn József császár kultúrpolitikai kísérletezései jöttek s megzavarták az intézet békés fejlődésének folyamát. S nemcsak megzavarták, hanem meg is szakították, mert a császári kormány erőszakoskodásainak rövidesen bekövetkezett eredménye az összes egri főiskolák és nevelőintézetek pusztulása lett. Már az 1783-4. tanév vége felé áldozatul esett a Foglár-kollégium a helytartótanács ama rendeletének, hogy az országban mindenféle konviktus és nevelőintézet beszüntetendő s évi jövedelmeik azontúl ösztöndíjak formájában osztandók ki a növendékek között. E rendelet következtében az egri kollégiumot is fel kellett oszlatni s be kellett zárni. Ugyancsak 1784 elején azt az utasítást vette a püspök a helytartótanácstól, hogy mivel a kormány a Generale Seminariumok (országos papnevelő-intézetek) egyikét (az akkor tervben volt három közül) Egernek szánta s így az ide fog telepedni, tehát rendezze be annak számára a liczeumot.

Ez minden egyébnek látszott, mint vészjósló omennek az egri iskolákra nézve s nem hogy enyészetet nem, de nagyon is kedvező sorsfordulatot, sőt fényes jövőt ígért azoknak, nem kevesebbre nyújtván reményt, mint hogy a liczeum egyenesen egyetemmé fog csakugyan kibontakozni. A császár reformprogrammjában az állt, hogy a Generale Seminariumok egyetemek mellett lesznek ("összbirodalom"-szerte); egy egri Generale Seminarium tehát alig engedett egyébre, mint az egri egyetemre következtetni, kivált, midőn ezt a következtetést az az akkoriban szárnyra kelt hír is támogatta, hogy a kassai akadémiát be fogják szüntetni s filozófiai és jogi tanszakát ugyancsak Egerbe fogják áthozni és az itteni iskolákkal egyesíteni. Ámde ezeket a következtetéseket s reményeket halomra döntötték a további fejlemények. Nemcsak hogy egyetemet nem kapott Eger, de még eddigi felsőbb iskoláit is elvesztette. A Generale Seminarium csakugyan megjött 1784 áprilisában; mindamellett mégsem a liczeumban helyezték el, hanem újabb rendelkezés értelmében a szeminárium épületében. A görög-katholikus kispapok azonban nem itt, hanem a megüresedett Foglár-kollégiumban kaptak szállást. Rövid idő mulva szóba jött ezek áttelepítése az akkor már szintén üresen álló trinitárius-zárdába; e terv kivitele azonban elmaradt, mert időközben azt határozta el a kormány, hogy a Generale Seminarium Pestre megy mindenestül, tehát a görög kispapokkal egyetemben. Az átköltözködés végbe is ment 1786 tavaszán, de a görög kispapok nélkül, mert ezek már akkor 346Lembergben voltak, hová őket még 1785 őszén parancsolták és szállították. Ellenben vele ment Pestre a Generale Seminariummal maga az egri egyházmegyei növendékpapság is.

A filozófiát és jogot már előbb utolérte ez a sors. Ezt a két tanszakot még az 1783-4. isk. év végével beszüntették a liczeumon.

S a rombolás e munkájának során következett még a megszüntetett nevelőintézetek épületeinek - a szemináriumnak és Foglár-kollégiumnak - elkobzása is a kormány részéről. A katonaság azután a kollégiumot nevelőintézetül rendezte be tiszti gyermekek számára. Mind ennek betetőzéséül pedig végre még a szeminárium és a liczeumi iskolák alapítványi tőkéit is konfiskálta a kormány, a mennyiben ezeket a helytartó-tanács 1785 szeptemberében az országos "Fundus publicus seu Cassa Crediti"-be rendelte beszolgáltatni. A Foglár-kollégium pénzalapjára azonban ez a rendelet nem terjedt ki, ez továbbra is egyházmegyei kezelés alatt maradt. A Foglár-kollégium azonban bezárása után is élt rendeltetésének, a mennyiben továbbra is tartott növendékeket költségalapjának számlájára, csakhogy nem falai között, hanem magánházaknál elhelyezve.

József császár halála s kormányrendszerének bukása után bekövetkezett azután az egri elnyomott tanintézetekre nézve is az in integrum restitutio. A következő 1790-1. isk. évre megnyitotta a püspök a filozófiát és jogot és a liczeum, valamennyi tanszakával, még az 1790. év folyamán helyre állt. A helytartótanács, noha zokon vette, hogy a püspök a kormány engedélyének kikérése nélkül intézkedett, mindamellett a maga részéről szintén helybenhagyta a történteket, elismerte s engedélyezte a visszaállított iskolákat, záradékul azonban kimondta: hogy a liczeum nem lehet soha terhére az országos tanulmányi alapnak (aerario litterario); hogy annak mindenben az országos tanulmányi rendszerhez kell alkalmazkodni s illeszkednie; hogy az intézet összes tanszakaival a kassai tankerületi főigazgató alá tartozik s végre, hogy nyilvánossági jogot csak akkor fog nyerni, ha a kormány az intézet teljes koordinácziójáról meggyőződött.

Ez a kormányrendelet lett a liczeum legfőbb alaptörvénye életének innen kezdődő új stádiumában. Miután e szerint a liczeum kormányhatósági megerősítése és nyilvánossági joga attól függött, hogy mindenben és teljesen az országos tanulmányi rendszernek megfelelőleg legyen szervezve és berendezve, a püspök haladéktalanul hozzá is látott az intézet reorganizácziójához és koordinácziójához, az országos tanulmányi rendszer értelmében.

Gerincze az egésznek a Ratio volt. Minthogy azonban ezt, már József császár előtt jobbára keresztül vitték s érvényre juttatták a liczeumon, csak a jogi szakon maradt el a Ratio tanrendjének behozatala s az új tanszékek felállítása: a feladat tulajdonkép még csak ezeknek a hátralevő intézkedéseknek megtételére szorítkozott. Ezeket tette tehát meg a püspök haladéktalanul, elrendelvén, hogy tantárgyakul a Ratio által előirottak (jus patrium, - jus naturae, gentium et publicum universale, - politia (politika), - historia universalis,) adassanak elő s felállította és betöltötte a még szükséges két új tanszéket.

Rendben lett volna tehát a jogi tanszak is és várható most már a liczeumnak végleges megerősítése s nyilvánossági joggal való felruházása is. Késleltette azonban ezt még az az inczidens, hogy a kormány még további követelésekkel is előállott. Kívánta nevezetesen, hogy a püspök a magyar nyelv és irodalom tanítását is rendszeresítse a jogi tanfolyamra, s ennek számára is állítson tanszéket. Kívánta továbbá, hogy mondjon le tanár kinevezési jogáról, miután a királyi akadémiákon is a király nevezi ki a tanárokat; s végül, hogy mutasson ki a liczeum stabilitásának biztosítékául kellő fenntartási alapot, formaszerű alapítólevél felterjesztésével. A püspök készségesen felállította a magyar nyelv és irodalom tanszékét is; de a kormány többi kívánsága ellen remonstrált. Felszólalásának eredménye ezután az lett, hogy a kormány beleegyezett abba, hogy ezentúl is a püspök és utódai maguk nevezzék ki a liczeumi tanárokat, azonban a kormány megerősítése mellett, és figyelembentartásával ama szabálynak, hogy a tanároknak doktoroknak vagy legalább is tanképesítetteknek kell lenniök. Elengedte továbbá a kormány a formaszerű alapítólevél bemutatását is, de annak kijelentésével, hogy elvárja, hogy a püspök, ígéretéhez képest, végrendeletében is meg fog emlékezni és gondoskodni a liczeum anyagi érdekeiről és hogy az intézet 347mindenesetre csak annyiban lesz kormányilag elismertnek és megerősítettnek tekinthető, a mennyiben a maga erejéből, az országos tanulmányi alap vagy kincstár minden terheltetés nélkül tudja magát fenntartani. Mind eme klauzulákban a püspök megnyugodott, s ezzel most már be volt fejezve a liczeum restaurácziójának ügye. Megkapta most már - bár csak feltételesen - a nyilvánossági jogot is (1892. október).

A mi a Foglár-kollégiumot illeti, ez a liczeum visszaállítása után is a katonaság kezén maradt s revindikálása nem sikerült Esterházy püspöknek egész életében, minden utánajárása s a vármegye ismételt sürgető felszólalásai, feliratai ellenére sem. Csak 1799 májusában érkezett le végre a helytartótanács rendelete az épület visszaadása iránt; de még most is egy évnél tovább húzódott az ügy és csak 1800-ban, július 31-én történt meg tényleg a rezignáczió a katonaság részéről. Hanem oly dezolált állapotban került vissza az épület a katonaságtól, hogy okvetetlenül gondoskodni kellett alapos renoválásáról. El is rendelték a munkálatok folyamatba tételét 1802-ben. Időközben azonban azzal a kéréssel fordult az Alvinczy-ezred parancsnoksága az egyházmegyei hatósághoz, hogy miután a tatarozási munka a télen úgyis szünetelni fog, ennek tartamára engedné át az épületet kórházul, a beteg katonák számára. Az egyházmegyei hatóság készségesen teljesítette a kérelmet; azonban - nagy meglepetésére - a tél elmultával a katonaság nem mozdult, nem akarta kiüríteni s visszaadni az épületet, sőt lépéseket kezdett tenni arra, hogy abban a katonai nevelőintézetet visszaállítsák. Új hadjáratot kellett tehát érte indítani. Újra napirendre kerültek a panaszkérvények, reprezentácziók, tárgyalások és alkudozások; de az épület még Fuchs érsek idejében (1804-1807) is a katonaság kezén volt s csak 1807-ben juthatott vissza gazdáinak birtokába. Természetesen a katonai uzurpáczió idejében a konviktusnak is szünetelnie kellett a kollégiumban. Alapítványi növendékeket azonban - s közöttük egy-két juristát is - mindig tartottak jövedelmeiből, csak hogy olyformán, mint József császár idejében: magánházaknál elhelyezve.

Az 1792-3. isk. évtől kezdve azután a visszaállításakor nyert alapokon s a Ratio rendszerének medrében folytatta életműködését az egri jogiskola egész 1848-ig. Az 1806. évi második Ratio Educationis ugyan újabb reformok elé állította az egész liczeumot, de a reformok kivitele a jogi tanszakon tényleg elmaradt. Mellőzve a theológiát és filozófiát, a jogi tanszakon, az új Ratio szerint, tanítani kellett volna - és pedig már nem két, hanem három éves tanfolyamon - a történelem elhagyásával, a többi eddigi tantárgyakon kívül még: magyar közjogot, kánonjogot, római jogot, pénzügyi jogot (scientiae camerales), váltókereskedelmi jogot, bányajogot, statisztikát, (mely különben 1797-8. óta szerepelt már a tantárgyak között, csakhogy az egyetemes történelem keretében,) - és végre görög nyelvet - s ez új tantervhez képest még három új tanszék kellett volna az eddigi öthöz, egy a római jogra, egy a kánonjogra s egy a görög nyelvre. Mindamellett a reformból nem lett semmi, mert azt az utolsó perczben a kormány elejtette.

Az 1809. év, midőn Bécs vidéken a franczia háború zajlott, emlékezetessé vált Eger történetében az uralkodóház gyermekeinek itt-időzése miatt. A fenséges vendégek számára a liczeum homlokszárnyát rendezték be szállásul. Egyidejűleg a "Comissio militaris oeconomica" is a liczeumban ütött tanyát. De azért a liczeum hátsó szárnyaiban bennmaradtak az iskolák s folytak zavartalanul az előadások. Az év őszén azonban kórházul foglalták le az egész liczeumot, a sebesültek számára. Ekkor tehát ki kellett belőle telepíteni az iskolákat, melyeket azután a Foglár-kollégiumba vittek át s ott is maradtak, míg a liczeum kórházul szolgált, vagyis az 1810-1. isk. év. elejéig. A Foglár-kollégium ekkor már nem állt semmi összeköttetésben a jogiskolával, mivel időközben végleg megszakadt minden kapcsolat a kettő között. Ugyanis, midőn a katonaságtól visszakerült s renoválását befejezték (1808 vége felé), Fischer érsek (1807-1822) nem állította vissza régi szervezetében, hanem gyökeresen reorganizálta, tisztán és kizárólag alsóbb iskolás tanulók nevelőintézetévé alakítván át, a mint mai nap is fennáll és működik. Igy a juristák teljesen kiszorultak belőle s ezzel megszakad az érdekközösség utolsó szála is közötte s a jogi stúdium között.

Pyrker érsek idejében (1826-1847) ismét szőnyegre került a kormány kezdeményezéséből a liczeum alapítólevelének ügye. Minthogy ennek kiállítása és bemutatása Esterházy püspök alatt s mindezideig is elmaradt, most Pyrker érsektől 348követelte azt a helytartótanács. Az érsek azután fel is terjesztette az oklevelet 1838-ban. De az érseknek a liczeum végleges megerősítése iránt, a most már kész alapítólevélre való hivatkozással előterjesztett kérelmét, a helytartótanács továbbra is csak függőben s nyílt kérdésnek hagyta. Pyrker érsek idejéből datálódnak azok az ösztön- és jutalomdíjak is, melyeket mai napig is osztogatnak a jogakadémián. Névszerint a Kovács János-féle ösztöndíjak (nyolcz), melyek Eger város képviselőtestületének adományozása alá tartoznak s a melyek alapítása 1827-ben történt. Továbbá az egri érsek adományozása alá tartozó Imre-Reseta-féle ösztöndíjak (kettő), melyekről ugyan a végleges alapítólevelet csak 1880-ban állították ki, de melyeknek eredete még 1832-re nyúlik vissza. Végül az egri főkáptalan adományozása alá tartozó Rajner-féle ösztöndíjak (szintén kettő), nemkülönben a Rajner-féle szorgalmi arany-jutalmak is (négy), melyeket a nevezett nagyprépost 1845-ben kelt végrendeletében alapított. Ellenben ugyanez időszakban a régibb ösztöndíjak elenyésztek. A Kussanyics-féle alapból adtak ugyan egy ösztöndíjat egész 1848-ig, de ez már elvesztette gremiális jellegét, mert oly jogászok is élvezték, a kik nem Egerben tanultak; a Foglár-alapból való adományozás pedig egyáltalában már az 1820-30-as években véget ért.

Ugyanez időben (Pyrker érsek korában) már társulási mozgalmak is mutatkoztak a liczeum jogászifjúsága körében. Azonban ezeknek akkor még nem volt talajuk. A kormány reakczionárius szelleme, szűkkeblűsége s korlátolt gondolkozása nem tűrt meg semmi csoportosulást és tömörülést az ifjúság között. Így már azt az önképzőkör-féle primitív kísérletet, melyet a liczeumi jogászok 1827-ben alakítottak, hamarosan elnyomták. 1842-ben egy vakhír alkalmából meghagyja a helytartótanács a liczeumi prodirektornak, hogy ha csakugyan állana fenn valami önképzőkör a jogászok között: azt, mint az iskolai törvényekbe ütközőt s különben is fölöslegeset, rögtön oszlassa fel. És midőn 1843-ban csakugyan folyamodtak a jogászok ily önképzőkör alakításának engedélyezéséért: az érsek, hivatkozva éppen az iménti kormányrendeletre, elutasította őket kérelmükkel.

A forradalom ismét végzetes zavarokba sodorta a liczeumot s benne a jogiskolát. Az 1847-8. isk. év már májusban bevégződött. Az 1848-9. isk. évben teljesen szüneteltek az iskolák, mert a liczeumot katonai kórházként vették igénybe mindvégig, előbb a nemzeti, később az osztrák kormány részéről. Az 1849-50. isk. évben folynak ugyan már ismét az előadások (- a jogon csekélyszámú hallgatóság mellett -), de nem a liczeumban, mert ez még mindig kórház volt, hanem a szemináriumban. A jogi tanfolyamot már 1850 február 1-jével betiltotta s záratta egy császári helytartói rendelet. Az 1850-1. isk. évre újra megnyitotta ugyan a prodirektor a jogi tanfolyamot, ama jóremény fejében, hogy majd csak sikerül annak engedélyezését mentől előbb kieszközölni. Az egész iskolaévben folytak is a jogi előadások mindvégig, de a bekövetkezett kényszerhelyzet miatt a mondott éven túl nem folytathatta tovább az iskola működését.

A császári kormány ugyanis elhatározta, hogy Egerben nem lesz többé felsőbb iskola, illetőleg filozófiai és jogi tanítás, hanem csupán gimnázium: főgimnázium 8 osztálylyal, ha ugyan ilyennek a fenntartását biztosítják, ellenkező esetben pedig éppen csak kisgimnázium 4 osztálylyal. Az egri érdekelt intéző körök természetesen nem késtek sorompóba lépni s akcziót indítani a felsőbb iskolák megmentése érdekében. Kérvényeztek írásban és deputácziók útján a tanügyi kormányközegeknél, a helytartóságnál s a bécsi minisztériumnál, a hol igérték, hogy készek a felsőbb iskolák szervezését és berendezését illetőleg mindenben a tanügy rendezésére kiadott kormányprogrammhoz és birodalmi törvény (1850 október 4-ről) szabványaihoz alkalmazkodni; készek a liczeumot, nemhogy a cs. kir. akadémiák mintájára, de akár kis- (csonka-) egyetemül is berendezni stb. Lépeseikkel el is jutottak odáig, hogy a csász. miniszter kilátásba helyezte az iskolák engedélyezését akadémiai vagy akár kisegyetemi minőségben is (mely utóbbihoz azonban császári privilégium kellett volna), ha nemcsak a fenti ígéreteket beváltják, hanem még 8 osztályú gimnázium felállítását s fenntartását is biztosítják a városban.

Bartakovics érsek (1850-1873) ebbe a föltételbe vagy kikötésbe is belement és szerződésileg szövetkezett is haladéktalanul a zirczi apáttal, Villax Ferdinánddal (1581 április), a 8 osztályú gimnázium közös erővel való fenntartására. Így hát várható volt a kérdéses kormányengedély, csak a berendezés részletkérdéseinek tisztázása volt még hátra. Folyamatba tették ez iránt is a tárgyalásokat s 349minden a legjobb úton látszott haladni, azonban közbejött egy nagyméretű - felségsértésig fajult - kihágási eset a jogászok rovására s ez nemcsak kizökkentette kerékvágásából, de végleg hínárba is juttatta az ügyet. A tanügyi hatóság felelősségre vonta a prodirektort a liczeum körében történtekért s egyszersmind azért, hogy a jogi kurzust önhatalmilag nyitotta meg 1850-1-re s "felsőbb névvel" rosszalta ezt az eljárását; a helytartóság pedig tudtára adta az érseknek, hogy a kormány a jelen körülmények között nem engedélyezheti az egri jogakadémiát. Az 1850-1. évi jogászok is cs. kir. jogakadémián tartoznak levizsgázni, ha nem akarják, tanévöket elveszíteni. A jogakadémia helyett állítson fel az iskola kegyurasága a liczeumban reáliskolát. (1851 szeptember.) Az 1850-1. isk. év végével tehát a jogiskolát végleg be kellett zárni és szüntetni.

A jogi oktatás azután szünetelt Egerben az egész abszolút korszakon át. Az alkotmányos kormányzat helyreálltával azonban első gondjai közé tartozott az érseknek annak visszaállítása a liczeumban. Már 1861-2-re újra megnyitotta a jogiskolát - egyelőre ugyan csak két osztálylyal - egészen ünnepélyes formában és önnönmaga tartotta az alkalmi beszédet, melylyel az iskolai évet köszöntötte. Erre azután befejeződött a reorganizáczió munkájának még hátravolt része is és a következő1862-3. isk. évben már összes osztályaival vagy évfolyamaival működött az intézet.

Új szervezete természetesen minden lényeges pontban összevágott a kir. jogakadémiák akkori szervezetével, mely lényegileg azonos volt a Bach-korszakbeli cs. k. akadémiákéval s az 1850. évi szabályzaton alapult. Az intézetnél 6 tanár volt alkalmazva, de 1869-ben ezek mellé még segédtanárt is rendszeresítettek. Működött továbbá egy magántanár is. Igazgató még mindig csak a liczeumi prodirektor volt, ki azonban már nem volt többé alárendelve a tankerületi főigazgatóságnak, hanem függetlenül s önállóan működött s közvetetlenül érintkezett a helytartótanácscsal s majd a m. kir. vallás- és közoktatásügyi minisztériummal.

1863-ban bírói államvizsga-bizottságot is állított fel a helytartótanács a jogliczeum mellé s ezzel nyerte ennek organizácziója s parifikácziója a kir. jogakadémiákkal, betetőzését. Az így nyert alapokon és keretben működött azután a jogliczeum egészen legújabb reformjáig, mely 1874-ben következett be zavartalanul és lendületesen. Virágzó állapotának és egészségesen pezsgő életerejének szép hajtása volt például a Segítőegyesület is, melyet a jogászifjúság 1866-67-ben alapított s mely mindmáig is fennáll s szerencsésen tölti be hivatását. A költségnek, melybe a jogliczeumnak új szervezetében való karba helyezése és fenntartása került, már éppenséggel nem volt elégséges fedezete az iskolai alapok jövedelmeiben, annyival kevésbé, mert ez alapok újabb veszteségeket is szenvedtek a forradalom után, az ú. n. Kossuth-bankók elértéktelenedése, illetőleg bevonása következtében. A hiány fedezését tehát az érsek és a főkáptalan vállalták magokra, saját jövedelmeik terhére, ezzel a nagyjelentőségű s nagyszabású áldozatukkal tévén fel a koronát a jogliczeum körüli monumentális érdemeikre.

1874-ben megjelent s a vall. és közoktatási miniszter életbeléptette a hazai jogi oktatás reformjáról s a kir. jogakadémiák gyökeres átalakításáról s újjászervezéséről szóló új szabályzatot. Ennek értelmében az akadémiák jog- és államtudományi karokká lettek, a megfelelő ranggal és jogállással, némely megszorítások mellett; a jogakadémiai tanfolyamot az új szabályzat ugyancsak 4 évre terjesztette ki, mint az egyetemi tanfolyamot; a tantárgyakat és tanszékeket ismét szaporította; alap- és államvizsgákat rendszeresített és ezekhez külön bizottságokat szervezett az akadémiáknál is stb. Természetes, hogy ennek a reformnak a keresztülvitelét az egri jogliczeumnál szintén nem lehetett mellőzni, mert ez életkérdés volt az intézetre nézve. Samassa érsek (1873 óta, most már bibornok) és a főkáptalan tehát nem is tértek ki a minisztertől ez iránt vett felhívás elől, készségesen megtették a reorganizáczió iránti intézkedéseiket még az 1873-74. isk. év folyamán, úgy hogy a jogliczeum már az 1874-75. isk. évvel az új rend alapján kezdhette meg új működését és pályafutását. Az új rendezkedésnél azonban az érsek kijelentette az országos tanügyi kormánynak, hogy továbbra is ragaszkodik kegyúri jogállásához a jogliczeum fölött és különösen fenn kívánja tartani jogát az intézet igazgatójának, tanárainak s az összes vizsgabizottságok elnökeinek kinevezésére, mindenesetre a kormány megerősítése mellett. A miniszter viszont 350biztosította számára minde jogokat, de azzal a záradékkal, hogy a tanári habilitáczióra vonatkozó általános elvek és szabályok és állami obszervancziák a jogliczeumra is kötelezők maradnak.

Az új szervezet szerint a jogliczeumon a tanszékek száma 11 lett: 8 rendes és 3 magántanárral. A rendes tanári székeket azonban esetleg rendkívüli vagy helyettes-tanárok számára is nyitva hagyták. A segédtanári állás elesett. A magán- és helyettes-tanárok javadalmazása a kegyuraság szabad elhatározásának maradván fenntartva; a rendes és rendkívüli tanárok javadalmazását egyenlőnek határozták el a kir. akadémiai tanárokéval. Ezeknek a nyugdíjigénye is határozott szabályozást nyert: kimondották, hogy a budapesti egyetemnél alkalmazásban levő nyugdíjazási szabályzat értelmében fognak nyugdíjat kapni. Egyszersmind kebelbeli nyugdíjalapot és pénztárt állítottak fel számukra. Megalakították az új alap- és államvizsga-bizottságokat. Kapott az intézet kézi könyvtárt s ennek gyarapítására költségalapot, irodai költségalapot s tűzifa-deputátumot; s az eddigi ekszhortátorhoz és jegyzőhöz még újabb funkczionáriusokat is, könyvtári és pénzügyeinek kezelésére s az igazgató melletti segédkezésre. Igazgatójának ügyköre is külön ágazott most már a prodirektorétól, ki - e régi czím alatt - továbbra a teológiának magának maradt az igazgatója. Az új szervezettel járó tetemes költségtöbbletet, illetőleg az évi költségvetésben jövőre is mutatkozó deficzit fedezését ismét a kegyuraság - érsek és főkáptalan - vállalta nagy liberalitással magára.

Ez a képe nagy vonásokban a jogliczeum 1874-iki kialakulásának. S ebben az állapotban van az intézet manap is, mert 1874-iki berendezésén azóta nem történt princzipiális változás. Kivéve csak a nyugdíjügyet, melyet időközben, eltérőleg az 1874-iki megállapodásoktól, egészen újonnan rendeztek. Midőn ugyanis az 1894:XVII. törvényczikkel felállították a felekezeti, törvényhatósági, községi és egyéb nem állami tanintézeteket, tanárai- és tanítóinak országos nyugdíj- és gyámintézetét: a jogliczeum tanárai a kegyuraság közvetítésével szintén ennek a kötelékébe léptek át és gremiális nyugdíjintézetüket beszüntették. Az utolsó időben azonban még egy nehéz válságon kellett a jogliczeumnak keresztülesnie. A harmadik egyetem kérdésének előtérbe nyomulásával az 1870-es évek vége felé bizonyos ellenséges áramlat támadt a hazai közvéleményben a vidéki jogtanintézetek ellen, mely kormánykörökben azok létszáma csökkentésének tervét vetette felszínre. Trefort minisztert, tájékozódást akarván magának szerezni e tervhez, királyi biztossal vizitáltatta meg a kir. jogakadémiákat és a két katholikus jogliczeumot (pécsit és egrit); ennek megtörténtével pedig, ámbár a kir. biztos itt az egri jogliczeumnál, mikor ezt meglátogatta (1880 április) nem talált semmi lényeges kifogásolni valót; s ámbár ő maga, a miniszter, s mindezideig "megelégedéssel" vagy "teljes megelégedéssel" szokta volt tudomásul venni az igazgatói zárójelentéseket ez intézet évi működéséről, állapotai s viszonyairól: mégis kimondta ennek feje fölött a szentencziát s 1880 júliusában felhívta az érseket, hogy vagy törülje el egyszerűen az intézetet, vagy egyezzék bele, hogy ezt valamelyik kir. jogakadémiával egyesítsék. Az érsek azonban erélyesen visszautasította ezt a prezumcziót, tiltakozott a jogliczeum elnyomása ellen és szerencsésen el is hárította róla a végzetet.

1880-81-ben irodalmi pályaversenyeket rendszeresített jogászifjúsága számára; 1886-87-ben ifjúsága felállította az "Olvasókört"; 1899-1900-ban pedig még "Torna- és vívő-egyletet" is, úgy hogy jelenleg már három ifjúsági egyesület működik kebelében. Legutóbb végre - 1903-904-ben - sikerült még "Mensa akademicát" is alapítania.

Álljanak itt - befejezésül - hallgatói létszámának számadatai a millenniumi év óta lefolyt legutolsó évekből, vagyis 1896-97-től kezdve 1908-909-ig. Az 1896-97-ben volt 88 hallgatója, az 1897-98-ikban 89, az 1898-99-ikiben 95, az 1899-1900-ikban 92, az 1900-901-ikiben 108, az 1900-901-ikiben 112, az 1902-903-ikiban 118, az 1903-904-ikiben 139, 1904-905-ikiben 152, az 1905-906-ikiban 163, az 1906-907-ikiben 165, az 1907-908-ikiben 142 és az 1908-909-ikiben 132 hallgatója. Nem számítva azokat, kik csupán vizsgatétel czéljából fordultak meg kebelében.

Az intézet czímere: Szent-János evangelistának fák között, szikla alatt ülő alakja; a pecséten: czímjelző körirattal. Az intézet konkrét viszonyairól és az egyes iskolai években fennforgott tényleges állapotairól az azokról szóló 351történeti és statisztikai adatokkal a régibb időkre vonatkozólag az intézet monografiája, az újabb időkre vonatkozólag pedig (1880-81 óta) az évi értesítők (Évkönyv) adnak felvilágosítást.

Szent István király uralkodása első éveiben alapította meg a nagykiterjedésű egri egyházmegyét. Mint mindenütt, valószínűleg itt is azonnal szervezték a káptalani iskolát. Egy 1234-ből való adat szerint ez évben Orbán volt az egri káptalan éneklő kanonokja. Olvasó kanonokról ekkor még nincs említés, de 1256-ban Tamás személyében már ilyet is találunk. Ezek a káptalani iskolának első nyomai. Midőn a káptalani közös élet megszünése után az 1309-iki budai zsinat a harmadik (1179.) és negyedik (1215.) lateráni zsinat késő visszhangjaként elrendeli, hogy a székesegyházak mellett a grammatika és logika, az érseki székhelyeken pedig az egyházjog tanítására alkalmas mester állíttassék, az egri iskolánál elég korán végrehajtották a határozatot. A XIV. század elején már nem a kanonokok tanítanak: 1319-ben Domonkos alolvasó (sublector) és Ferencz aléneklő (succentor) szerepel az egri iskolánál.

Héderváry László egri püspöknek 1493-ban kelt levele rendezi az alolvasó és aléneklő vitás fizetését. Az alolvasónak az olvasó-, az aléneklőnek az éneklőkanonok évenként két részletben tartozik 22 darab tiszta, igazi és törvényes súlyú aranyforintot fizetni és emellett régi gabona-, bor- és pecsétilletményüket is biztosították. A papok képzettségére nézve az esztergomi nemzeti zsinat, melyen Kilit egri püspök (1114-31) is résztvett, csak annyit írt elő, hogy teljesen tudatlanokat (idiotae), ne szenteljenek papokká. Az 1493-ban tartott esztergomi tartományi zsinat pedig csak ennyit kívánt a felszentelendőktől: Jól tudjanak olvasni és énekelni és az elemi dolgokban némi jártassággal rendelkezzenek. Egyedül a főesperesektől kívánja meg az 1279-iki budai zsinat, hogy az egyházjogban képzettek legyenek; ellenkező esetben valamelyik főiskolában kellett tanulmányaikat kiegészíteniök, mely idő alatt természetesen élvezhették egyházi javadalmukat. 1509-ben került ki sajtó alól Krakkóban az egri székesegyházi istenitiszteletet rendező Ordinarius, mely előírja, mily napokon kell a káptalani iskola növendékeinek a karban énekelni és az istenitiszteletnél segédkezniök. Többször meghatározza a ruhát is, melyet magukra kell venniök. Sajnos, a következő évtized viharai nagyon megviselték az iskolát. Mihelyt Verancsics elfoglalta az egri püspöki széket (1558), két tudós theológust nyert meg az egri iskolához tanárnak, 10-15 növendéknek saját udvarában adott ellátást. A káptalani iskola fennállott még 1583-ban is, de a theológiai oktatásról adatunk nincs.

Nagy szerepet játszik e korban az egyetemi oktatás. A tekintélyesebb állásokat, püspöki székeket oly egyénekkel töltötték be, a kik egyetemen végezték tanulmányaikat. A külföldi, bolognai, párisi, a páduai, viczenzai, az 1364-ben felállított krakkói, az 1365-ben megnyílt bécsi egyetemen szép számmal találhatók magyar ifjak, kik közül sok az egri egyházmegyéhez tartozott. Egyik-másik egyetemen több egri pap előkelő szerephez is jutott. Igy 1344 körül, egy János nevű egri pap volt a bolognai egyetem rektora; a bécsi egyetemen pedig Pioppius Dénes hittudor, egri prépost 1565-ben és 1567-ben a rektori, 1568-ban pedig a dékáni tisztet viselte. A XV. és XVI. század folyamán az egyetemi theológiai oktatás is erős hanyatlásnak indul.

A katholikus egyház történetében új korszakot nyit meg 1563 július 15-én a trienti egyetemes zsinat XXIII. ülése. Itt rendeli el az egyház, hogy minden püspök szemináriumot, papnevelőintézetet állítson egyházmegyéjében, hol leendő papjait taníttassa és egyházias életre nevelje.

Az egri egyházmegyében mostohán állott e korban a papnevelés ügye, Egert 1596-ban elfoglalta a török; a káptalan 1597-ben Kassára, innen 1613-ban Jászóra, az 1649. évi XXXVIII. t.-cz. értelmében pedig ismét Kassára költözött. Az egri egyházmegyének, a mint ezt a trienti zsinat kívánja, nem volt külön papnevelője, az egri püspök és az egri káptalan pedig nem volt abban az anyagi helyzetben, hogy akár Bécsben, akár Nagyszombatban, akár Rómában megfelelő számú theológust tudott volna eltartani.

Pázmány Péter 1627 szeptember 21-én Goldberger nevű előbbi tulajdonosáról Aranyhegynek nevezett bécsi házát használatra annak a püspöknek 352engedte át, a ki itt előbb el tud tartani legalább 15 papnövendéket. Lósy Imre, ki 1637-ben, négy évi egri püspöksége után, mint Pázmány utódja, az esztergomi érseki széket kapta meg, e házat az egri egyházmegye papnövendékeinek engedte át, mert Eger akkori püspöke, Lippay György (1637-42) legelőbb teljesítette az alapító feltételeit. Lippay 20 növendékre tervezte az aranyhegyi szemináriumot. Ellátásukat fedezte a Modor városnál kölcsön levő 16,000 forint tőke után járó 800 forint kamat, továbbá a jászóvári prépostság jövedelméből évi 2000 és az egri püspök saját jövedelméből megajánlott évi 800 forint. Ugyanolyan fegyelem és jezsuita elüljárók vezetése alatt éltek, mint a Pázmáneum növendékei, de másfajta ruhájuk volt, egymással nem érintkezhettek, csak ebédre és vacsorára jártak át a Pázmáneumba azon az ajtón, mely az egymás tőszomszédságában levő két épületet összekötötte. Lippay 1642-ben esztergomi érsek lett. Modor városa is kamat fejében csak 4 százalékot fizetett. Ebből a csekély összegre zsugorodott Lippay-alapítványból négy növendéket neveltetett az egri püspök a Pázmáneumban. A jelenlegi budapesti középponti papnevelő alapját is Lippay rakta le, midőn 1649-ben megalapította a nagyszombati egyetemes szemináriumot, mely a kispapok vörös reverendája miatt vörösek szemináriuma (seminarium rubrorum) nevet viselt. Fenesy György, 1687-99 között egri püspök, ki mint az esztergomi káptalan nagyprépostja és mint kinevezett csanádi püspök is Nagyszombatban lakott, alaposan ismerte s nagyrabecsülte a nagyszombati egyetemet és generalis szemináriumot. Ennek tudható be, hogy már 1687 augusztus 20-án Bécsből a nagyszombati egyetemes szemináriumba tette át a 640 forint évi jövedelmet hozó Lippay-alapítványt. Az egri egyházmegyének négy növendéke tanult belőle egészen 1777-ig, mikor Mária Terézia a nagyszombati egyetemet Budára helyezte. 1784-ig a budai papnevelőben, 1786-ig az egri, 1790-ig a pesti egyetemes szemináriumban tanult belőle négy növendék. 1790-ben azután Modor város 640 frt. évi kamatát, mely 4%-ot számítva, 16.000 forint tőkének felelt meg, az egri szemináriumba kebelezték.

Kisdy Benedek, Pázmány volt udvari papja, 1648-60-ig egri püspök, Kassán 1650-ben gimnáziumot szervezett, 1657 február 26-án Jászón kelt levele szerint pedig 60.000 forint fejedelmi alapítványnyal egyetemet alapított. 1660 június 21-én kiállított végrendelete szerint ugyancsak Kassán felállítandó szeminárium javára 30.000 forint készpénzt hagyományozott s e czélra rendelte a kassai jezsuita kollégiumtól mintegy kétszáz lépésre fekvő Mosdósi-házat, a gönyűi birtokrészszel együtt. Utóda Erdődi Pálffy Tamás (1660-69) 1665 június 4-én tényleg meg is nyitotta és a jezsuiták vezetésére bízta a szent Lászlóról nevezett Kisdy-papnevelőt (Seminarium S. Ladislai Kisdyanum), 10 növendékkel, egy elüljáróval és egy vagy két tanárral.

Pálffy 1666-ban a kassai szemináriumhoz csatolta a Milith György által alapított ungvári papnevelő alapjait. Briberi Milith György ugyanis 1638 november 13-án végrehajtott végrendelete szerint 200 forinton vett ungvári házát papnevelőintézetül a jezsuitáknak ajándékozta és 8 papnövendék és 12 világi tanuló eltartására nekik hagyományozta a zemplénvármegyei Volova falut, továbbá Ungvár mellett a Szerednye kishegyen levő nagyszőlőt s a zemplénvármegyei zombori szőlőt. E birtokokhoz még 1000 forintot csatolt, melyből a Homonnáról Ungvárra költöző jezsuiták, kikre papnevelője vezetését bízta, Radváncz faluban, Ungvár közelében egy nemesi kúriát vettek meg a hozzátartozó két szőlővel és szántóföldekkel. A kassai szemináriumban azonban a növendékek számát illetőleg nem lehetett eleget tenni Millith végső akaratának; a szőlők elpusztultak, a fekvő birtokok a nagy távolság miatt keveset jövedelmeztek s emiatt a Milith-alapítványból Kassán a papnevelőről vezetett Historia Domos szerint csak két klerikust és egy vagy két "úrfit" lehetett eltartani. Petheő István, kire Fenesy püspök a szeminárium vezetését bízta, e bajon úgy akart segíteni, hogy a volt ungvári papnevelő fekvő birtokait a zombori szőlő kivételével Barkóczy Ferencz zemplénvármegyei főispánnak adta el 3100 forintért, és az így befolyt összeget az 1694 augusztus 2-án megvásárolt csontosfalvi Szuhay-féle nemesi birtok árának fedezésére használta fel.

Az Abaúj vármegyében fekvő Hejcze falu eredetileg az egri püspökséghez tartozott. A XVI. és XVII. század zavarai azonban idegen kézre juttatták e jövedelmező javadalmat, s csak Pálffy Tamás püspök váltotta azt vissza a 353Rákóczy- és Thököly-családtól 1668-ban 30,400 forinton és királyi jóváhagyással azonnal a kassai szemináriumnak ajándékozta. Jövedelméből a szemináriumnak körülbelül 12 kispapot kellett nevelnie. - A kassai szemináriumhoz tartozott gróf Csáky István özvegyének, Mindszenti Krisztinának 1670-ben tett 10,000 forintos hagyománya is, melynek tőkéje 1790-ben, mikor az egri papnevelőhöz csatolták, 5166 forint 30 kr.-ra rúgott.

A XVII. század végén tehát az egri egyházmegyének mintegy 33 pap növendékére volt alapítvány. Kisdy alapítványából 10, Milithéből 2, Pálffyéból 12, Mindszentiéből 4 klerikus tanult, tehát kedvező számítás szerint 28 papjelöltet lehetett Kassán nevelni. Ezenkívül a nagyszombati egyetemes szemináriumban Lippay alapítványából 4, Simándy István erdélyi püspök leleszi és csornai prépost 2500 forintos alapítványából pedig egy egri növendék tanult. Évenként a legkedvezőbb számítás szerint tehát legfölebb 8-10 papot lehetett szentelni. Elenyésző szám a 11 megyét felölelő egri püspökség nagy papszükségletéhez.

Új fejezet kezdődik az egri papnevelésben Telekesy István egri püspökkel (1699-1715). Már 1700-ban rábírta kanonokjait, hogy a beéli három forrásról nevezett apátságról mondjanak le egy Egerben alapítandó szeminárium javára. A káptalannál elérve czélját, 1700 október 17-én Lipót királytól diplomát eszközölt ki, melyben a király a beéli apátságot összes birtokaival, jogaival együtt örök időkre és visszavonhatatlanul az egri szeminárium alapjára adományozza. A beéli apátsághoz tartozott ez időben a Borsod vármegyében levő Apátfalva, továbbá Ostoros, Uppony, Bóta, Mércse, Bánhorvát, Királd falvak és Kismező pusztaság. Az egész 216 1/4 jobbágytelkes (sessio) foglal magában. Azután 600 forintért megvette Svorcz (Körmöczy) Mátyás mészáros házát, mely Eger nyugati fala mellett feküdt, mintegy 20 lépésnyire a jezsuiták kollégiumától. Ebből fejlődött a szemináriumnak mai háromemeletes L alakú épülete, mely már kétszer is leégett: 1756-ban villámcsapás gyújtotta fel, 1800-ban pedig a nagy egri tűzvész hamvasztotta el. Telekesy 1709 augusztus 4-én kelt alapító-levele szerint a szemináriumnak ajándékozta a hatvani kapu alatt, a kettős maklári út közé eső Levini-telket, melyet 1500 forintért vett, továbbá a Szentmiklós-utczai belső egri malmot, amelyet a budai kamarai igazgatóságtól 400 forintért megszerezve, több mint 2000 forint költséggel újra építtetett. A papnevelőhöz csatolta végül az egri püspökségtől már régen eltulajdonított Harsányt és Kürth-pusztát, melyeket nehéz per útján 3000 forint költséggel visszaszerzett. Az intézet vezetésével egyik kanonokját bízta meg, kinek az apátság jövedelméből klerikust és két szolgát kellett eltartania.

E fekvő birtokokon kívül Késmárk és Lőcse sz. kir. városoknak kölcsönzött 28,000 forintját is a papnevelőnek adta, melynek évi 1400 forint kamatjából 200 forintot még két papnövendék eltartására, 150-et a papnevelő elüljárójának, 150-et az erkölcstant előadó jezsuita tanárnak, 700-at pedig 10 nemes ifjú eltartására rendelt, kik a papnövendékekkel közös fegyelem alatt, de a papi pályára lépés kötelezettsége nélkül a szemináriumban végezték tanulmányaikat; a hátralevő 200 forint kisebb kiadások fedezésére jutott.

Hogy a Levini-birtokot megkapta-e a szeminárium és ha igen, mikor veszítette el, nincs róla tudomásunk. Harsányt és Kürth pusztát Barkóczy Ferencz egri püspök (1745-61), lefizetvén érte a szeminárium javára a 3000 forint perköltséget, az egri püspökséghez visszacsatolta. A Szentmiklós-utczai egri malmot gróf Erdődy Gábor püspök (1715-44) 6%-tel kamatozó 1000 forintos kötelezvényért, - melyet 1781 márczius 15-én Esterházy püspök fizetett ki, - szintén a püspöki javakhoz csatolta. Mikor pedig 1763-ban a nemes ifjak konviktusát elválasztották a szemináriumtól és a Foglár-féle házba telepítették, s így meg kellett osztani Telekesy-alapítványát is, ezen a czímen 11,000 forintot kapott a szeminárium. Ezekhez még más nagylelkű pártfogók jótékonysága is járult, kiknek alapítványaival együtt fekvő birtokain kívül 90.940 rajnai forint és 55 kr. tőkével rendelkezett a szeminárium.

Barkóczy püspök 1760 márczius 28-án egyesítvén a kassai papnevelőt az egrivel, az előbbinek 73.997 rfrt. 32 kr. értékű javait is az egri szemináriumhoz csatolta. 1760 április 12-én érkezett meg Egerbe a 27 kassai növendék. Esterházy a Pálffy által papnevelés czéljaira adományozott Hejczét 1767 január 18-án 25.679 frt. 30 kr. összegért az egri püspökséghez, hová jogilag tartozott, visszacsatolta, 354a Kisdyanum többi birtokát pedig 13,151 frt. 32 kr.-ért magához váltotta, ama kikötéssel, hogy halála után minden kötelezettség nélkül az egri papnevelőre ismét visszaszálljon. A mi 1800 január 22-én tényleg meg is történt.

Ugyancsak Esterházy a generáli szemináriumok megszünése és a kommasszált szemináriumi javak felosztása után Egerbe hozta az eredetileg nagyszombati egyetemes papnevelőhöz tartozó Lippay- (16.000 frt), Simándy- (2500) és Püspöky-alapíványt. Ez utóbbit egy egri növendék eltartására Püspöky András egri kanonok tette 1743-ban. Értéke 3000 frt, melyhez az alapító 7 év múlva még 600 forintot csatolt. A régi nagyszombati szemináriumból Egerbe áthozott tőkének tehát 22.100 frt. volt az értéke.

E különböző alapítványok összege 186,692 rajnai frt. 17 kr., mely tőke különböző birtokokba volt fektetve (Sáta, Szentmárton, Sirok, szaduri szőlő stb.), részint zálogképen, részint megvételi ár fejében. Az ügyes és szakavatott gazdálkodás a szemináriumot abba a kedvező helyzetbe hozta, hogy a papnevelő az 1804. évi számadás szerint eredeti ingatlanain kívül tényleg 227,462 rajnai frt. 39 2/3 kr. értékű birtok felett rendelkezett, tehát 40,770 frt. 22 2/3 kr. volt a vagyoni gyarapodása.

Hatalmas és gazdag volt tehát az egri szeminárium. 1804-ben azonban az egri egyházmegye érseki rangra emeltetvén, területéből kihasíttattak a kassai és szatmári püspökségek. Mindkét helyen papnevelőt is állítottak fel, tehát az 1804 márczius 23-án kelt királyi irat értelmében az egri papnevelő javait is fel kellett osztani. Az egri szeminárium birtokában tőkéjéből csak 66,749 frt. és 4 1/2 kr. maradt, és birtokai jövedelméből is évenként a kassai szemináriumnak 6292, a szatmárinak pedig 1806 rajnai forintot és 09 krajczárt kellett adnia.

A Lipót-Telekesy-papnevelő kispapjainak belépésük után három hónappal eskü alatt kellett megígérniök, hogy 1. pontosan be fogják tartani az intézeti törvényeket, 2. föllebbvalóik tetszése szerint bármikor pappá szenteltetik magukat; 3. kilépés esetén megtérítik a rájuk fordított költségeket; 4. felszenteltetésük után legalább három évig az egri egyházmegyében maradnak. Eleinte csak egy theológiai tanár volt, ki az erkölcstan és gyakorlati lelkipásztorságtan köréből adta elő a legszükségesebbeket. Nagy volt a paphiány, alaposabb tanításra nem lehetett sok időt fordítani. 1719-ben már másik tanár is van: a professor controversiarum, ki a vitás hittételeket magyarázta. 1740-ben pedig Foglár György kanonok 2500 forintos alapítványt tett, melynek kamata az egyházjogot előadó jezsuita tanár fizetésére fordíttatott. A theológiai tanfolyam, melyet a Telekesy-szeminárium növendékei egy félszázadig a szomszéd jezsuita kollégiumban hallgattak, eleinte egy, később két, majd az 1733 márczius hó 7-én kelt királyi rendelet hatása alatt három évből állott. Feltünő dolog, hogy e korban a papság szellemi kiképeztetésének módozatairól is a király intézkedik. A királyi főkegyúri jog túltengésének egyik jelensége ez, bár az 1548. évi 6. t.-cz. a papnövendékek oktatását kizárólag a püspökök ügyének tekinti.

Jelentős változást eszközölt a theológiai tanítás terén Barkóczy püspök. Az egri egyházmegye papnövendékeit nemcsak Rómában, Nagyszombatban, Kassán, hanem egészen 1754-ig Egerben is a jezsuiták tanították. A theológiai tanárság így el lévén zárva az egri egyházmegye papjaitól, semmi sem biztatta és ösztökélte őket a theológiának alaposabb és mélyrehatóbb tanulmányozására. Ezen a bajon akar segíteni és bizonyára az akkor már erősen jezsuita-ellenessé változó korszellem hatása alatt is cselekszik Barkóczy, midőn 1754-ben egyházmegyei papokra bízza a theológia tanítását.

Ugyanő megreformálja a tanrendet is. Mária Terézia alatt udvari orvosának, Van Swieten Gerőnek kezében futottak össze az oktatásügy reformjának szálai. A császárnő gróf Trautson bécsi érseket és Debiel Lajos jezsuitát bízta meg a theológiai oktatás reform-tervezetének elkészítésével. Előterjesztésüket Mária Terézia elfogadta és örökös tartományaiban 1752-től kezdve kötelezővé tette. E reform hatása alatt áll Barkóczy, midőn megalapítja és 1754 november 5-én nagy ünnepségek között megnyitja az egri püspöki iskolát.

Barkóczy az új iskolához négy tanárt nevezett ki. Az első a dogmatikus theológiának spekulatív, a második erkölcstani részét adta elő; a harmadik a kánonjogot, az egyházi szertartásokat és egyháztörténelmet, a negyedik pedig a szentírás magyarázatát és az egyházi szónoklatot tanította. Mindegyik tanár az összes növendékek előtt egy órát tartott naponként és négyéves cziklusokban 355fejezte be a tananyagot. A theológia tehát négy évig tartott. Az előadások november elején kezdődtek és a tanév két félévre oszlott. Úgy a téli, mint a nyári félév végén kötelező havi vitatkozások voltak hivatva bemutatni tanulmányaikban tett előhaladásukat. Az előadásokat eleinte néhai Kiss János nagyprépost házában, 1767-től a Foglár-féle házban, az 1774-75. tanévtől kezdve pedig a liczeumban hallgatták a theológusok. 1757-től, a héber, 1763-tól pedig a görög nyelv is a kötelező tárgyak sorában foglalt helyet. 1769-től az egészségtan fontosabb részeivel is megismertetik a növendékeket.

Esterházy püspök 1772 szeptember 7-én a négyévi theológián kívül, melyen a fent elsorolt főtárgyakat hallgatták, egy évig tartó studium candidaturae-t, előkészítő iskolát szervezett; tárgyai az egyháztörténelem, héber és görög nyelv és egyházi szónoklattan. A görög rítusú növendékek kedveért a candidaturán előadták még a rutén és oláh nyelveket és magyarázták a keleti egyházak szertartásait. Az egri püspöki iskolának fénykorát alkotják ezek az évek. Vagyonilag gazdag a papnevelő és folytonosan gyarapodik, növendékeinek száma pedig az ötéves theológiai kurzuson 86, a kétévi filozófián 19, tehát összesen 105 papnövendék. II. József császár rendelete egy csapásra megsemmisítette az összes egyházmegyei és szerzetes theológiai iskolákat és helyettük három helyen, Pozsonyban, Egerben és Zágrábban állított fel egyetemes szemináriumot. A fejedelem 1200-ban állapította meg a magyar szerzetes- és papnövendékek számát; a helytartótanács tervezete szerint közülük 367 Egerben folytatta volna tanulmányait. Egerben tanultak az egri egyházmegyei, a görög szertartású és szerzetes papnövendékek. De már az első tanévben, 1784-85-ben csak 214 egri növendék volt. A császári szemináriumok siralmas állapota miatt ez a szám is rohamosan csökkent, úgy hogy mikor a generális szemináriumok kétévi fennállása után II. József az egri és zágrábi papnevelőt egyesítette és Pestre helyezte (1786 november 6-án nyílt meg), 300-ra sem rugott a papnövendékek száma. 1790-ben a császár halála véget vetett ugyan ez önkényes intézkedésnek, de káros hatását még évtizedek múlva is észre lehetett venni a papság soraiban.

Az egri püspöki iskola növendékei 1780 óta két teremben hallgatták az előadásokat; ezt a beosztást állították vissza 1790-ben is. Négy évből állott ugyan a theológiai tanfolyam, de az egyes tárgyak csak minden második évben adatván elő, együtt hallgatták az előadásokat az első- és másod-, valamint a harmad- és negyedévesek. Ugyanaz a tanára volt az ó- és újszövetségi szentírásnak, az alapvető és ágazatos hittannak, az erkölcstannak és lelkipásztorságtannak, az egyháztörténelemnek és kánonjognak. E rendszer maradt érvényben egészen 1890 június 4-ig, a mikor Samassa József dr. egri érsek a jelenlegi tanrendet hozta be. E rendszer értelmében az egyházjognak és történelemnek, valamint az ágazatos és alapvető hittannak közös tanára van. Az egyházjog és ágazatos hittan a két felső, az egyháztörténelem és alapvető hittan a két alsó éven adatik elő heti 9 órában, évenként váltakozó kurzusban. Minden évben előadatik: a IV. theológiai osztályban a lelkipásztorságtan (heti 9), tanítástan és módszertan (2); a III.-ban az erkölcstan (9), a neveléstan (2); a II.-ban az újszövetségi (9), az I.-ben az ószövetségi szentírás és zsidónyelv (9 óra). Közösen hallgatják még a IV. és III. évesek a közegészségtant (1), az I. és II. évesek a keresztény bölcseletet heti 2 és latin nyelvet heti 1 órában.

A papnövendékek körében több egyesület virágzik. Az 1835-ben alakult Egyházirodalmi Társulat, az 1894-ben szervezett Szónoki Iskola, valamint a Szent-Imre Szavaló-Kör. A két előbbi némi tőkével is rendelkezik. Az egyházirodalmi társulatban felolvasások, tagsági dolgozatoknak, pályaműveknek bírálatai, újabban szabad előadások szerepelnek programmpontokként. Az utóbbi kettőben pedig beszédek, szavalatok hangzanak el. Itt versenyszavazatok és szentbeszéd-pályázatok, ott tudományos pályatételek tartják ébren az önkéntes tagok munkakedvét. Van azután a növendékeknek Zenélő-társulatuk, kényelmes szórakozóteremmel bíró Társalgójuk és Énekkaruk.

A klerikusok száma az 1909-910. tanév elején: 58 theológus és 23 VII., illetőleg VIII. o. gimnazista. Azonkívül az intézetnek két növendéke a budapesti központi papnevelőben, 1 a bécsi Pázmáneumban, 3 az innsbrucki theológiai Konviktusban, 1 pedig a római Collegio Germanico ed Ungarico-ban szerzi meg a magasabb kiképeztetést.