Az egri egyházmegye a XIV. századból származó pápai tizedjegyzék szerint az országnak legnagyobb egyházmegyéje volt. A 13 főesperességben levő plebániák száma meghaladta a 821-et. Nagy terjedelme azonban korántsem vált a hitéletnek javára, azért helyesen jegyezte meg annak idején Pázmány Péter, hogy a kilencz vármegyének bármelyike is elég gondot adna egy-egy püspöknek. Gróf Erdődy Gábor, a buzgó egri püspök, óhajtotta először megosztani az egri egyházmegyét. Az ő terve szerint az új püspökség a tisztántúli vármegyéket foglalta volna magában.

Az 1733-ik évben indultak meg az idevonatkozó tárgyalások, a melyek három évi húza-vona után az egri káptalan megokolt tiltakozása miatt eredményre nem vezettek. Az egri káptalan szívós ellenkezése gondolkozóba ejtette a "hatalmas Gábort" s a maga részéről is egyelőre elégnek tartotta a tiszántúli katholikus hívek lelkiszükségleteire nézve, ha a király, különösen a vegyes vallású helyeken, több plebániát állít föl. Mária Terézia 1745-ben, majd II. József 1787-ben is hiába kísérleteztek, az egri egyházmegye megmaradt régi épségében a XVIII. század egész folyamán. A felosztás ellen felhozott okokat lassanként elenyésztette az idő. Évről-évre szaporodtak a paróchiák, paphiányról sem lehetett annyira panaszkodni, mint gróf Erdődy Gábor korában. A mint az utolsó egri püspök, gróf Esterházy Károly, 1799 márczius 15-én behunyta szemét, a régi nagyterjedelmű egyházmegye fölött is meghúzták a halálharangot. A franczia háborúk miatt hosszabb széküresedés állott be, a mely alatt a király tanácsosai fölelevenítették a megosztásra vonatkozó terveket. Az 1802. márcz. 26-án kelt kanczellári rendelet az ügyben Bécsbe szólítja Miklóssy Ferenczet, az egri káptalani nagyprépostot és káptalani helyettest és Fischer István őrkanonokot.

A káptalan ellenkezése ezúttal nem használt. 1804 augusztus 9-én írja alá VII. Pius pápa a bullát, a mely az egri püspöki megye területéből kiszakítja a kassai és szatmári püspökségeket, az egri megyét pedig érseki rangra emelte és mint érseki tartományhoz csatolta az említett új püspökségeken kívül még a rozsnyói és a szepesi püspökségeket.

A régi püspöki megye a következő 11 vármegyét és 3 kerületet foglalta magában: Heves s egyesült Külső-Szolnok, Borsod, Szabolcs, Abaújvár, Sáros, Zemplén, Szatmár, Ugocsa, Ungvár, Bereg- és Máramaros vármegyéket, továbbá Jász, Nagykún és a Hajdú kerületeket. Ezen a területen a következő 11 főesperesség volt: 1. a borsodi, 2. az abaújvári, 3. a zempléni, 4. a beregi, 5. a hevesi, 6. a patai, 7. a szatmár-ugocsai egyesített főesperesség, 8. a szabolcsi, 9. az ungvári, 10. a máramarosi, 11. a tárczafői (sárosi). A pankotai főesperesség már csak puszta czímként szerepelt az egri megyében a XVIII. századtól kezdve. Az egész egyházmegyében az 1804-iki kimutatás szerint volt: 357 anyaegyház, 78 helyi káplánság, 128 segédlelkészi állomás és 481,699 hívő.

A szétosztás vármegyék szerint így ment végbe: Abaújvár, Sáros és Zemplén vármegyék a kassai püspökséghez jutottak, míg Szatmár, Ugocsa, Ungvár, Bereg és Máramaros vármegyék a szatmári püspökséget alkották. Az egri érseki főmegye joghatósága pedig az egyesült Heves-, Külső-Szolnok, Borsod és Szabolcs vármegyékre, a Hajdú városokra, a Jász és Nagy-Kún kerületekre terjedt ki. A 4 fő- és 14 alesperesi kerületre tagolt egri érseki főmegyében maradt 150 önálló 423plebánia, 20 helyi káplánság, 71 segédlelkészi állomás és 259,517 latin szertartású római katholikus lélek. A két új egyházmegye területének arányában részesedett az egri püspökség javadalmaiban.¹⁶

Az első egri érsek, Fuchs Ferencz, 1804 november 15-én foglalta el székét. Azelőtt a nyitrai püspökséget kormányozta. Fuchs egyszerű szülőktől származott és ha a nemesi előjogok világában mégis őt nevezték ki egri érseknek, egyedül nagy érdemei döntöttek mellette. Fáradhatatlan tevékenység, bőkezűség, a nevelés ügye iránt kiváló érzék s nagy tudományszeretet jellemezte őt, mint nyitrai püspököt és nem hagyta el a jó tulajdonságait egri érsek-korában sem. Rövid két évig és nyolcz hónapig tartott ugyan csak a főpásztorkodása, de ez alatt is sokat végzett. Rendeleteivel újonnan szervezte az érsekséget. Az egyházi fegyelem szigorú őreként betegen, majdnem evés és alvás nélkül, lázas sietséggel járta be az egyházmegyét. Feddett, dorgált mindenütt. Az egri főkáptalannál tartott látogatásának emléke az a két hatalmas foliokötet, a mely körülbelül 1222 oldalon számol be a középponti testület hatáskörébe tartozó intézmények állapotáról⁰.

Különösen szorgalmazta az iskolák felállítását. Egerben eltiltotta a koldulást és a szegények részére intézetet alapított, s a leányok részére iskolát nyitott. Utolsó napjaiban haldokolva is folyton dolgozott, és méltán mondhatta: "Életemet egyházmegyémnek szenteltem." 1807 június 27-én halt meg az első egri érsek 63 éves korában. Az egri megye szegény plébánosait és tanítómestereit tette meg általános örököseivé. Szigorúságát lassanként elfelejtették, jótéteményeit pedig ma is élvezik.¹

Fuchs Ferencz halála után Zábráczky József káptalani nagyprépost lett a káptalani helyettes. A széküresedés különben nem sokáig tartott és az 1807 július 7-én kinevezett egri érseknek, báró Fischer Istvánnak, a következő év február 26-án történt meg ünnepélyes beiktatása. Báró Fischer érsek a hatalmas gróf Esterházy Károly püspöknek az iskolájából került ki. Egerből ment Szatmárra, a hol valóban megalkotta az új püspökséget. Rövid három év alatt püspöki lakást, papnevelőt, templomot és középiskolát épített. Az egri érseki megye tárt karokkal fogadta a régi ismerőst. Fischer a bizalomra méltónak is bizonyult. A Napoleon ellen viselt háborúk valóságos éveket hoztak az egyházmegyére is: nagy pénz- és vér-áldozatokat követeltek. Neki kellett megpuhítania Heves és Külső-Szolnok vármegye rendeit a kénytelen-kelletlen adózásra. Maga járt elül jó példával. Midőn az ismételt adózás miatt már-már kiürült a pénztára, minden ezüstneműjét, körülbelül másfél mázsányit, ajánlotta fel. Papjait is folyton buzdította az önkéntes adakozásra, és még a templomok arany- és ezüstkelyheit is a háború czéljaria fordíttatta. Az 1809. év nyarán a francziák elől az egri érseki palotába menekült a bécsi udvar, a királynéval együtt. A szent koronát a régi székesegyház sekrestyéjében őrizték. Az előkelő vendégek majdnem három hónapig tartózkodtak Egerben. Utánok jöttek a háború sebesültjei. Csupán a liczeumban 4000 katonát ápoltak.

1809 szeptember 2-án meghalt Károly Ambrus főherczeg, esztergomi prímás és az ország első érseki széke üresen maradt hosszabb ideig. Az egri érseket bízta meg ekkor a király a helyettesítéssel mind a m. k. helytartótanács egyházi bizottságának elnökségében, mind a budapesti középponti papnevelőre való felügyeletben. Így Fischer István inkább Budán lakott, mint Egerben. De azért, Fischer érsek sűrűn kibocsátott körleveleiben az egyházi életnek majdnem minden vonatkozására kiterjeszkedett. Alkotmányozó működése betetőzte Fuchsnak a munkáját, a kitől csupán a szelídebb alkalmazásban tért el. Nagy ügyességgel választotta meg tanácsadóit. Tajer György, a még Esterházy Károlytól kinevezett kanonok volt általános helyettese, oldalkanonokja pedig 1816-ig a Fuchs érsek révén ide került Wurum József, a kiből székesfehérvári, majd nagyváradi, végre nyitrai püspök lett. Makkay Antal kanonok 424Beszterczebányára ment püspöknek, báró Szepessy Ignácz, a liczeumi könyvtár tudós rendezője pedig Erdélybe. Fischer érsek tette meg kanonoknak Nováky Józsefet, az utolsó egri püspök elsiratóját és az egyházmegye történeti adatainak érdemes összegyűjtőjét; ő hozta be a káptalanba a híres jogtudóst: Madarassy Ferenczet, továbbá Rajner Károlyt, a nagy alapítványtevőt és Hám Jánost, a későbbi szentéletű szatmári püspököt. Az egri liczeumban pedig ott tanárkodtak Titel Pál, a híres csillagász, Kovács Mátyás, a jeles hittudós és Imre János, a kiváló bölcselő. Fischer oldala mellett kezdte meg pályafutását Lonovics József is, a XIX. század magyar egyháztörténetének legkimagaslóbb alakja s ott működött fájdalmainak és terveinek legbensőbb ismerője: Pálma Pál, a ki megtudta mondani, hogy miért nem lett Fischerből primás?

Az egri liczeum ép ez időtájt majdnem megsemmisült. Az 1811. évi devalváczió ugyanis annyira megrendítette a liczeumi tanulmányi alapot, hogyha az érsek és káptalana 106,825 frtnyi összeggel nem pótolja a hiányt, a főiskolát bátran bezárhatták volna. (Udvardy László dr.: Az egri érseki jogliczeum történte. 227. l.) De Fischer érsek pénztára, tekintve az akkori válságos pénzviszonyokat, hasonlított az Elizeustól megáldott olajos korsóhoz. Szabolcs apostola Kemecsén, Geszteréden, Keresztúton, továbbá Fedémesen (Heves várm.) templomokat épített, paróchiákat s iskolákat emelt több helyen. Példáját követték báró Szepessy Ignácz és Nováky József kanonokok, a nyiregyházi és a nádudvari templomok önzetlen jóltevői. Eger szegényei is áldhatták emlékezetét, mert nemcsak a szegények intézetét gyámolította 13,600 frttal, hanem az árvizek miatt is egyre-másra jövő ínséges években a nyomorúsággal küszködő szegények felsegítésére 60,000 frtot fordított. Elődjének nyomdokain haladva, az egyházmegyei lelkészek és tanítók helyzetének javítására 120,800 frtot tett le alapítványul. A Nemzeti Muzeum, a Ludovika Akadémia, a váczi siketnéma-intézet stb. évlapjai sem feledkezhetnek meg Fischer érsek áldozatkészségéről! Összes adományai 700,000 frtra rúgtak. 1822 július 4-én hunyt el 68 éves korában.²

Halála után öt évig üresen állt az egri érseki szék. Ferencz király az egyházmegye nagy kárára nem nevezett ki főpásztort, és így elvonta rendeltetésétől az érsekség jövedelmét, a melyre ép a devalváczió miatt oly nagy szükség volt. A széküresedés alatt több káptalani helyettes kormányzott, u. m. 1822-től 1824 júl. 19-ig Tajer György vovradi cz. püspök és káptalani nagyprépost, ennek halála után 1827 június 3-ig Nováky József,³ olvasókanonok, jámbor tudós férfiú. 1827 június 4-től az új érsek székfoglalásáig pedig Rajner Károly végezte a kormányzati teendőket.

Pyrker László⁴ 1827 szeptember 17-én érkezett érseki székhelyére. A régen várt érseket a pusztulás képe rendítette meg. A nemrég dühöngött (aug. 26.) tűzvész elhamvasztotta a város nagy részét, a minoriták és a czisztercziták templomaival együtt. Ferencz király alkotmányellenes kormányzása ez időben nagyon fölizgatta a kedélyeket. Már Fischer érsekkorában is zajosan folytak le a vármegyegyűlések és a hosszas széküresedés alatt, törvényes főispán nem létében, az ellenzéki hangulat korántsem csökkent, hanem napról-napra erősödött. Pyrker iránt különben sem lehetett valami nagyon kedvező a hangulat, mert teljesen a bécsi udvar emberének tartották. Élete javát Ausztriában töltötte és tagadhatatlanul az udvar kegye emelte az egyszerű szerzetest a szepesi püspökségre, majd a velenczei pátriárkai székbe, végül pedig a színmagyar egri érsekségre. Az uralkodóház iránti érzéseit félremagyarázták. Másrészt a világlátott Pyrker is idegennek érezte magát Heves vármegye kezdetleges viszonyai között. Az éles politikai küzdelmek pedig elvették a kedvét az itt tartózkodástól. Jobbára külföldön lakott. Egernek nagy kárt okozott az érsek és a vármegye urai között való ellentét. Így is sokat tett Eger érdekében. Nem hazafiatlanságra vall az a cselekedete sem, a melyért az 1832-36. évi országgyűlés a XXXVIII. t.-cz. 2. §-ában köszönetet szavazott neki. Ugyanis nagy műbecsű képtárát a Nemzeti Muzeumnak ajándékozta.

425Sokkal jobban megértette Pyrkert káptalana és papsága. A kölcsönös egyetértésnek több jeles alkotást köszönhet az érseki megye. Így különösen kiemelendő az 1828-ban Egerben alapított első magyarnyelvű tanítóképző-intézet, valamint az 1832-1836 között épített székesegyház. Pyrker alatt sok iskola épült az egyházmegyében. Egerben az iparostanulók továbbképzésére ő nyitotta a vasárnapi ismétlő és rajziskolát is. Az egri főkáptalanban 1842-ben két új kanonokságot szervezett. A jeles káptalanból különösen kivált Rajner Károly nagyprépost és érseki helyettes, a ki végrendeletében majdnem egy millió frtról intézkedett és általános örököseiül a kegyúr nélkül szegény egyházakat, paróchiákat és iskolákat tette. Pyrker érseksége alatt lettek megyés püspökök a káptalanból Hám János (1827), Lonovics József (1834), báró Barkóczy László (1837) és báró Bémer László (1843). Az egri káptalannak kiemelkedő alakjai közül nem szabad kifelejteni a tudós Roskoványi Ágostont és Lévay Sándort. A költő-érsekoldala mellett kezdte meg pályafutását Tárkányi Béla is. Pyrker érseksége idejében keletkeztek a következő paróchiák: Felsőmiskolcz (1827), Kékcse (1830), Pusztamonostor (1839), Felsőnyárád (1845). Pyrker 1847 deczember 2-án halt meg Bécsben.⁵ Körülbelül két millió frtot költött közművelődési és jótékony czélokra és az általa alapított szarvaskői út mentén a sziklában elhelyezett márványtábla méltán hirdeti ma is: "Míg e kőszirt áll, dicsőíttetni fog nagy neved, Patriarcha Egri Érsek, Pyrker János László, ez út létrehozásáért. 1840."

Az 1848. év kezdete főpásztor nélkül köszöntött be. Lévay Sándor káptalani helyettes gyorsan észrevette, hogy nagy időkre ébredett fel a nemzet. Az 1848 márczius 15-én Pesten elfogadott 12 pont márczius 16-án érkezett Egerbe. Lévaynál nagyszámú vendégsereg volt épen együtt. Mindenkit megleptek az események, de kevesen tudták magukat tájékozni. Lévay pár percznyi szünet után így szólt: "Uraim! A nagyszerű események nagyszerű elhatározásokat kívánnak. Ez elhatározásunkban vezérfáklyánk legyen a polgári kötelesség érzete, megőrizvén egyrészről a dinasztia iránti hűséget, másrészről hazaszeretetünket."⁶ 1848 június 25-én nevezte ki V. Ferdinánd király Lonovics Józsefet egri érsekké.⁷ Ős Csanád püspökét az egri egyházmegye szülte és nevelte nagyra. Az egri főkáptalan követeként 1830-ban jelent meg az országgyűlésen, a hol csakhamar magára vonta a közfigyelmet. Igazi szónoki sikerei az 1833. országgyűlésen kezdődnek. Február 20-án szólalt fel a vallási sérelmek fölterjesztése ügyében. Ezentúl az egyháziak részéről ő a vezér. 1834-ben már Csanád püspökeként a főrendek tábláján szerepel. A püspöki kar is őt küldte 1841-ben Rómába, hogy az apostoli szentszéket a vegyes vallású házasságok ügyében engedményekre bírja. És Lonovics nem járt hiába. Az egri érseki megye tárt karokkal fogadta volna nagy fiát, gróf Széchenyi Istvánnak a barátját, de Lonovics sohasem foglalta el érseki székét. Pedig nagy szükség lett volna az ő vezető szellemére. A katholikus egyház ekkoriban igazán átérezhette a magárahagyatottság minden keserűségét. E válságos helyzetben országszerte tanácskoztak az egyháziak. Ilyen papi tanácskozás folyt le Egerben is 1848 augusztus 2. és következő napjain. Lévay Sándor nagyprépost és káptalani helyettes elnöklése alatt. Az egybegyűltek mindenekelőtt fájdalmasan emlékeznek meg arról, hogy a főpásztorok az annyira szükséges és óhajtott zsinatokat nem tartották meg. Szabadságot követelnek a kath. egyház részére az országgyűléstől, az egyenlőség és a vallásfelekezeteknek törvénybe iktatott viszonosságánál fogva. (1848. XX. t.-cz. 2. §.) Kívánják a placetum regium megszüntetését, az egyházi vagyon sértetlenségét stb. Általában az egész tanácskozás eredménye tartalmas katholikus programm, a melyből még most is nem egy vár a megvalósításra.⁸ 1848 őszén az ország lángban s vérben állott. Az egyházmegye kispapjai kardot kötnek s irodalmi társulatuknak 426egész vagyonát, 100 frtot, a haza oltárára ajánlják föl.⁹ A templomok szószékeiről a haza veszedelméről beszélnek. Körmenetekben könyörögnek irgalomért és Lévay Sándor imádságot ad ki a hazáért.

Azután jött a nemzeti ügy bukása. A győztes hatalom Lonovics Józsefet nemcsak az egri érsekségről mondatja le, hanem a csanádi püspökségtől is megfosztja és a mölki kolostorba küldi fogságba. Lévay Sándor, káptalani helyettest megfosztják hivatalától és az Újépületben börtönzik be. A hazafiassága miatt annyira kiczégérezett egri egyházmegyét a megrovatások korában Roskoványi Ágoston káptalani helyettes vezette óvatosan addig, a míg az új érsek, Bartakovics Béla, a megerősítő bulla késése miatt, székvárosába bevonulhatott (1851 jan. 19.). Bartakovics kinevezéséből hiányzott az egri érseket megillető főispáni czím; a vármegyeházán ugyanis a megyefőnök parancsolt 1860-ig. Bartakovics romokkal találkozott: a régi és az új alkotmány omladékaival. A nemzeti vérmes bizakodást fásult levertség váltotta fel. Bartakovics azonban nem csüggedett. Szeretetreméltó modorával lefegyverezte az abszolút rendszer hivatalnokait, a kik szemet húnytak az ő kedvéért, ha egy-két üldözött pap és hazafi menedéket keresett az egri érseknél. Bartakovics utánjárásának köszönheti az egri gimnázium a fennmaradását és nyolczosztályúvá való kifejlesztését. Annak idején (1861) bécsi engedelem nélkül saját felelősségére nyitotta ismét a jogakadémiát is. Féltékeny gonddal őrizte meg egyházának jogait. Már 1848-49-ben, mint rozsnyói püspök, tiltakozott az akkori kormány illetéktelen beavatkozása ellen; a változott viszonyok között a császári közegekkel szemben sem maradt néma. Majdnem körömszakadtig védte az egyháznak az iskolákra vonatkozó felügyeleti jogát. Míg a meglévőt megőrizte, új intézményeket is alapított. 1852-ben Egerbe hívta a nőneveléssel foglalkozó angolkisasszonyokat és 1856-ban betelepítette Gyöngyösre a betegápoló szürke nénéket, majd 1858-ban székvárosába is. A miskolczi és a jászberényi leányiskolák alapjait is ő vetette meg. Újra szervezte az alesperesi kerületeket, számukat 24-ben állapítván meg. Az érseki főmegye eddig egyedüli térképét is ő rajzoltatta meg 1856-ban Deák Lajossal. Hajdúdorogon plebániát emelt 1857-ben, majd Hajdúböszörményben is 1861-ben. Kormányzása alatt még Kárászon (1856), Pusztafegyverneken (1862), Büdszentmihályon (1866) és Hangácson (1866) keletkeztek új plebániák. Kb. 20 új templom és 12 plebánia épült alatta. Mint főpásztor, példájával és a vallásos egyesületek terjesztésével hatott. Újra meghonosította az oltár-egyesületeket s az olvasótársulatokat és megalapította a kath.-legényegyesületet.

Bartakovics a hazafiság tekintetében sem maradt el a többi egri püspöktől. A nemzeti gyász idején azokhoz csatlakozott, a kik híven a trónhoz és a nemzet jogaihoz, a megakasztott alkotmányos élet visszaállítását követelték. Nem rejtette el hazafiúi meggyőződését, fájdalmait és vágyait, hanem mind magánkörben, mind a nyilvánosság előtt, szóval s tettel, mindenütt s mindenkor, senkitől sem rettegve, őszintén és becsületesen kifejezte azokat. Országos feltünést keltett Scitovszky prímás aranymiséje alkalmával (1859 nov. 6.) mondott pohárköszöntője, a melyet Albrecht főherczeg és Thun Leó miniszter stb. ugyancsak elképedve hallgattak. Bartakovics a régi esztergomi bazilika feliratából indult ki. "Habár romokban vagyok, mégis feltámadok." Lángoló hazafiassággal hivatkozott arra, hogy most Magyarország régi alkotmánya is romokban hever, hanem erre is el fog érkezni a feltámadás. Lelkesen éltetve az uralkodót, kéri, hogy támaszsza fel! E szavak hallatára sokan megijedtek, de ő nyugodt maradt, mert érezte, hogy igazat mondott és nagy kötelességet teljesített.¹⁰ Nemcsak szavakkal szerette hazáját, hanem tettekkel is. Szakadatlanul oda törekedett, hogy nemzetünk minden irányban művelődjék. Pártolta az irodalmat és a művészetet. Nagy összegekkel istápolta a Magyar Tudományos Akadémiát, az erdélyi Múzeumot s a Szent István-Társulatot. Cantu Caesar hatalmas világtörténelme, Szabó István Homér fordítása, s a nagy magyar katholikus költőnek, Mindszenty Gedeonnak a költeményei Bartakovics költségén jelentek meg. Átdolgoztatta a Deharbe-féle katekizmusokat, a melyeket még ma is használnak. Tárkányi Bélával kijavíttatta a Káldy-féle biblia-fordítás nyelvezetét, a kinek e felől így írt: "Az lenne öregségemnek 429egyetlen vígasztalása, ha az új szentírás befejezését és kiadását megérhetném, azután in nomine Domini. Úgy sincs öröm ez életben." Félszázados papi jubileuma alkalmával, 1865-ben jelent meg a Szentírás teljesen.

Bartakovics érseksége alatt virágzó szellemi élet fejlődött ki Egerben és a káptalan jelesei közül Roskoványi Ágoston (1852), Perger János (1868) és Ipolyi Arnold (1872) megyés püspökök lettek. 1854-1859-ig még az egri káptalan olvasókanonokjaként szerepelt Haynald Lajos erdélyi püspök is. Nagy szerepet vitt Máriássy Gábor olvasókanonok és 1861-től érseki helyettes, a kit Bartakovics 1865 május 14-én segédpüspökké (paleopolisi) szentelt. Máriássy 1870-ben megjelent a vatikáni zsinaton is. Máriássy 1871-ben halt meg, utána ismételten Lévay Sándor nagyprépost lett az általános ügyhallgató és érseki helyettes és 1872. óta abderai felszentelt püspök. Bartakovics halála után Lévay Sándort választotta meg a főkáptalan káptalani helyettesnek, azonban betegeskedése miatt jobbára Danielik János intézte el a folyó ügyeket.

Bartakovicsnak volt alkalma mind Rozsnyón, mind Egerben jót cselekedni, és ő el nem mulasztotta azt; a 800,000 frtot jóval meghaladják különböző adományai és alapítványai. Papságával is szelíden bánt, valóban jellemezte atyai lelkületét az a felírat, a melyet a nagyszombati helynökség papjai vésettek a neki emlékül felajánlott pásztorbotra: "Rexit amore." Valóban szeretettel kormányzott. A szeretet hangján búcsúzott el papjaitól végperczeiben; 1873 május 20-án halt meg 82 éves korában. Október 7-én tartott halotti ünnepségére eljöttek Simor János esztergomi herczegprímás, Haynald Lajos kalocsai érsek, Perger János kassai, Ipolyi Arnold beszterczebányai, Schopper György rozsnyói és Schlauch Lőrincz szatmári püspökök. Haynald ragyogó ékesszólással emlékezett meg Bartakovics példaadó életéről. Beszédjének az akkori egyházpolitikai helyzetre vonatkozó egyes részei nagy hullámokat vertek fel a sajtóban.¹¹

Alig hangzottak el a Bartakovics gyászünnepségén Mozart rekviemjének fájdalmas hangjai, ismét Eger felé fordult az ország figyelme. Samassa József dr., a volt szepesi püspök, a kit a király még június 18-án nevezett ki egri érseknek, október 26-án foglalta el székét. A régi egyházmegye hamar kapta meg a korára nézve még fiatal atyát. A kik azt hitték, hogy az ő érsekségével nagy rend következik be, nem csalódtak. Mindjárt székfoglalójában tétovázás nélkül jelölte ki az irányt papjai számára: "életszentségben s nem külső díszben kell kiválni." Egyúttal azonban maga részére is kitűzte a programmot: "Igérem, hogy megyémnek jó és hű pásztora leszek, kész vagyok életemet adni a nyájért, mely fölé rendeltettem." Ünnepélyesen tett igéretének meg is felelt. Érsekségének első éveiben egyházmegyéjének szükségleteit tanulmányozta. Tartalmas körleveleiben adta elő utasításait az egyházi alapítványok szabályszerű kezelésére, a kerületi gyűlések megtartására nézve. Minden lelkészkedő paptól szigorúan megkívánta a zsinati vizsgálat letételét és a helyben lakást. Nem tűrte meg, hogy az egyház kánonai csupán írott malasztok maradjanak. Azonban nemcsak büntetni tudott, hanem segíteni is. Nem nézhette jó szívvel munkatársainak rózsásnak nem mondható helyzetét a munkaképtelenség esetén. Mert volt ugyan az egri főegyházmegyének azelőtt is nyugdíjalapja, de nem volt nyugdíjszervezete és segélyalapja. Samassa érdeme az elsőnek szervezése és a másodiknak a megteremtése. 1882-től máig 235,000 korona tőkével gyarapította a papi nyugdíjintézet és segélyalap tőkéjét. Papjai közül sem tehet senki előtte kedvesebb dolgot, mintha ezt az intézményt gyámolítja. A 3-4 évenként tartani szokott papi nyugdíjintézeti gyűlések az egyházmegye ünnepei. Az érsek szól papjaihoz, de az egész ország hallgatja.

Samassa áldást osztó keze ellen nem panaszkodhatik sem Eger, sem Miskolcz, sem Nyiregyháza. Székvárosának, egyesületeinek, tanítóinak, tanügyi, művelődési és közgazdasági czélokra, szegények segélyezésére tett adományai a fél millió koronát meghaladják. 1878-ban kelt alapítólevelével Miskolczon 136,000 korona alappal nőnevelő-intézetet alapított. Aranymiséje alkalmával (1902) tették le a nyiregyházi templom alapkövét. A 400,000 korona költségen felépült román stílű bazilika a késő századoknak is hirdetni fogja Samassa érsek áldozatkészségét. A nyiregyházi katholikusok saját erejükből ilyen remek templomot 430talán sohasem építhettek volna. Gáva, Tiszaeszlár, Kisújszállás és Vécs stb. is őneki köszönhetik új templomaikat. Nem csoda, ha Isten házáért való buzgósága serkentőleg hatott mind a papokra, mind a hívekre. Pánthy Endre nagyprépost, Kozma Károly kanonok, Rétay Gyula törökszentmiklósi plebános és hívei, Foltin János kisprépost stb. elüljárnak a templomépítők között, de tisztelet azoknak is, a kik tehetségükhöz mérten sokat áldoztak e czélra. Samassa idejében a következő helyeken épültek még templomok: Mezőcsát, Apátfalva, Ózd, Vámosgyörk, Recsk, Hajdúnánás, Nagyhalász, Nagyréde, Berczell, Szomolya, Demecser, Felsőzsolcza, Hangács, Folyás, Margita, Mezőkeresztes, Törökszentmiklós, Sajóvámos, Bashalom, Karczag, Pusztagyenda, Jászkisér, Jászszentandrás, Diósgyőri vasgyártelep, Keresztút és Markaz. Kápolnák pedig: Mesterszállás, Pusztaszenttamás, Nagyvarsány, Dormánd, Királytelek, Bánhalma és Tomaj helységekben. Samassa érseksége alatt négy új plebániával szaporodtak a paróchiák, még pedig Szajolon,¹² Pusztaszentmargitán,¹³ Pusztaszentandráson¹⁴ és a Debreczeni János olvasókanonoktól dúsan javadalmazott Kisújszálláson. Az ipari viszonyok fejlődése hozta létre az ózdi és a diósgyőri vasgyári helyi káplánságokat, a puszták népesedése a mesterszállási és pusztagyendai kitett káplánságokat, a mezőcsáti helyi káplánság szervezése pedig a borsodi kath. egyház erősödését jelenti. Samassa József 36 évi kormányzása alatt hat millió koronát felülhaladó összeget fordított ily czélokra.

Samassa nem kényeztette el papjait. Az egri egyházmegyében fehér holló számba mennek a kitüntetések. Hosszú kormányzata alatt még a főkáptalannak jeles tagjai közül is csak nehányan lettek "méltóságosok": Lengyel Miklós dulcignói, Pánthy Endre olchinói, Begovcsevich Róbert skutari, Kozma Károly scardonai választott püspökök. Két valóságos püspök is került ki a Samassa iskolájából: Szmrecsány Pál (1892) előbb a szepesi, majd a nagyváradi egyházmegye jeles főpásztora és Párvy Sándor dr. szintén szepesi püspök. Szele Gábor areopolisi, Párvy Sándor karpáziai és Szmrecsányi Lajos nagydói czímekre felszentelt püspökök nevei sem mellőzhetők.

Samassa hírneve nem szorítkozik csupán az egri érsekség határai közé, hanem betölti az egész országot. Nem hiába szerette és becsülte őt a haza bölcse, Deák Ferencz. A kiegyezés óta eléggé változatos politikai életünkben Samassa mindig ugyanaz maradt: Deák Ferencz hagyományainak a megőrzője. A tiszta parlamentárizmusért lelkesedett és küzdött hosszú éveken át és mindig kikelt a jelszavak zsarnokoskodása ellen. Nyilt fellépésével sok ellenséget szerzett, a kik nem is vonakodtak neki egy-két keserű órát szerezni. Azonban ő hajthatatlan maradt. Tudott beszélni, ha kellett, - a mint azt Trefort Ágoston is tapasztalta, - és tudott hallgatni is, mikor annak ideje megérkezett. Elvek ellen harczolt a Tisza Kálmán korszakában, vele szemben pedig a személyeskedés tűszúrásait alkalmazták. Samassa önérzetesen hangoztatta többször: "Őrizzük meg függetlenségünket és szabadságunkat azáltal, hogy tudjunk hallgatni és félrevonulni." Tisza Kálmán bukása után gyakrabban szerepelt a nyilvánosság előtt. A mint az elkeresztelési rendelet következményei jelentkeztek, Simor herczegprímással egyetértve, a békés kiegyenlítésen fáradozott. Elment Rómába is, hol 1890 április havában XIII. Leó pápa magánkihallgatáson fogadta. A pápa a legnagyobb érdeklődéssel és figyelemmel hallgatta meg az elkeresztelés kérdésére vonatkozó előadását és négy bíbornokot nevezett meg: Monaco la Valletát, Ledochovszkyt, Rampollát és Mazellát, hogy velük e kérdésben tanácskozzék. Az ügynek alapos megvizsgálása után a szentszék döntött és megkezdődtek hazánkban az egyházpolitikai küzdelmek. Samassa érsek a békítés hálátlan szerepére vállalkozott. Budapesten a Teréz-körúton lévő palotájában gyűltek össze a politika, a társadalom és a sajtó vezetőemberei és ott vitatták meg az országos ügyeket. Mind magánkörben, mind a főrendiházban az egri érsek a maga útján haladt. Sokszor még áldozatok árán is megőrizni törekedett az egyház és az állam összhangját.

Egyaránt szereti egyházát és hazáját. "Az egyház és a haza iránti szeretet a szívnek legszentebb érzelme; és ha e kettőnek ellentéte valaha lehetségessé válnék, 431akkor ez oly széttépés, oly erőszakos meghasonlás volna, melyet a Gondviselés kísértésünkre nem rendelhetett. A haza ideiglenes egyházunk, az egyház örökkévaló hazánk, s habár az egyháznak a hatásköre nagyobb, mint a hazáé, mindkettőjüknek a középpontjuk mégis egy: az Isten, érdekük egy: az igazság; menedékük egy: a lelkiismeret; polgárai ugyanazok: gyermekeiknek lelkeik és testeik." Ily hatalmas gondolatokkal foglalkoztatja Samassa felszólalásai alkalmával közéletünket. A kötelesség teljesítését nem tekinti érdemnek, mivel az érdem ott kezdődik, a hol a kötelesség végződik. Csak az ily fegyelmezett fő állíthat fel oly nagy mértéket papjai számára, mint ő, a midőn azt kívánja, hogy ne a külső sikerek után törekedjenek, hanem az önönmagukkal való méltó megelégedésre. Hiúnak és veszedelmesnek tartja az iskolát, a melyik a sikerek szerint ítéli meg az emberek munkájának erkölcsi értékét, "mert gyakran felszínre hozza a legkevésbé tiszteletreméltó egyéneket és háttérbe szorít embereket, a kik megőszültek a becsületes igyekezetben és kötelességeik teljesítésében mindent feláldoztak."

1904 augusztus 7-én az egri főegyházmegye kétszáz paróchiáján 636.000 hívő ünnepelte meg az érsekség fennállásának százéves fordulóját. Samassa e napon hetvenhárom elődjére visszatekintve, különösen Telekesy István ragyogó példájára mutatott. 1905 deczember 11-én X. Pius pápa a titkos konzisztóriumban a római szentegyház bibornokává nevezte ki. Négyszáz hosszú év múlva végre ismét bibornok ül az egri érseki széken. Főpásztorának felmagasztaltatása a maga nemében majdnem páratlan kitüntetés az egri érseki főmegyére nézve is. Ezelőtt kétszáz esztendővel Telekesy István, II. Rákóczi Ferencz barátját, a szegény öreg püspököt, nem hagyta Róma elveszni a gyalázatban, most ismét felénk fordult s a régi dicsőséget újjal tetézte. Telekesy utóda már mint bíbornok szentelte be a nagy bujdosó fejedelemnek hazahozott hamvait (1906 október 26). Mikor a nyilvános konzisztóriumban (1906 deczember 6) a pápa fejére tette a bíbornoki méltóság megkülönböztető jelvényét, a bíbornoki kalapot, Dobó városának érseke a kereszténység fejétől búcsúzva, esdő szóval azt könyörögte ki, hogy necsak az egri főmegyére, hanem szeretett hazánkra is adja apostoli áldását. Ferencz József királylyá koronázásának negyvenéves fordulóján ott beszélt a bíbornok-érsek az egyház nevében az ország színe előtt: "Önboldogságodat ne a hatalom büszke érzetébe, hanem csak a használhatás tehetségébe helyezd, hogy mindenki lássa, miszerint nem a földön, hanem az égben keresed jótetteid jutalmát."¹⁵

Az 1909. évi egyházmegyei névtár szerint az érsekség 4 főesperességet és 23 alesperességet foglal magában. Van 201 parochiája, 1096 leányegyháza, 5 helyi káplánsága, 14 rendes és 8 tiszteletbeli kanonoki széke. A 352 világi pap közül 35 beiktatott plebános, 138 rendes és 74 pedig tanár, hitoktató, különféle egyházi hivatalokban alkalmazott és részben nyugalmazott állapotú. Az egyházmegye területén működik továbbá 96 férfi és 149 nő szerzetes is.

Az egyházmegye hiveinek a száma: 676,761. (Az összes népesség: 1,289,308.) Az egri egyházmegyei római katholikus népiskolák tantermeinek száma: 839, a tanítóknak a száma: 847, a mindennapi tankötelesek száma: 69,309 és az ismétlő tankötelesek száma: 21,188.

Heves vármegye egyházilag legnagyobb részben a hevesi főesperességhez, kisebb részben pedig a patai főesperességhez s a borsodi főesperességhez csupán 6 parochia tartozik. A hevesmegyei alesperesi kerületek száma 6, a parochiáké: 52, a római katholikus híveké pedig 205,070.