A mai Heves vármegye területét a Névtelen "Gesta Hungarorum"-ja említi először. A hegyeket, völgyeket, várakat és helységeket, folyókat és patakokat oly alaposan ismeri országunk éjszaki és éjszakkeleti részeiben, hogy többen ebből azt a be nem bizonyítható következtetést vonták, hogy az egri egyházmegye papjai voltak.⁰ A Névtelen, lovas őseink honfoglaló útját vázolva, elmondja, hogyan jutottak le Árpád vitézei az Eger, Tisza és Zagyva vizének környékéig.

A Névtelen jegyző leírása, a honfoglalás útjára vonatkozólag, egészen természetes. Lovas őseink bizonyosan a folyók nyílt völgyén haladtak előre s így foglalták el a Mátra alján elterülő vidéket. E vidék nem lehetett valami sűrűen lakott, itt különböző népelemek tanyáztak, az avarok megerősített "ring"-ekben és az avarokkal egyidejűleg hazánkba jött szlávok földváraikban, a "grad"-okban. Az itteni "ring"-ek és "grad"-ok körül vívott küzdelmekről azonban semmit sem őrzött meg a Névtelen. A honfoglalást nyomban követte a meghódított és meghódolt földek megszállása. A Névtelen szerint Edu és Edumen kún népe kap földet a Mátra vidékén, Thonuzoba besenyő vezér pedig a kemeji részeken a Tiszáig, a hol most Óbád rév vagyon. Sokan e tudósítást szószerint vették és a kúnokkal összeköttetésbe hozták a palóczokat. De a történeti kutatások beigazolták, hogy a kúnok törzsei nem csatlakozhattak őseinkhez Kiew tájékán; a besenyő és kún népek első megjelenése hazánkban Szent László korába esik. IV. Béla idején a Duna és Tisza, a Kőrös és Maros, a Maros és Temes folyók között ütötték föl sátraikat és ide-oda barangolván, fosztogatták a magyarokat. Ügyeiket IV. László 1279-i kún-privilégiuma rendezi. E kiváltságlevél értelmében a kúnok hét nemzetsége ugyanazon a helyen telepszik le, a hol IV. Béla király korában lakott. Ezenkívül a király nekik adományozza a magvaszakadt nemesi családok birtokait és a tatárdúlás következtében üresen maradt területeket.² A palóczok a Szent László korától, éjszakról beköltözködő kún telepesek leszármazottjai. A Névtelen leírásából annyi kétségtelen, hogy a Tomaj nemzetségnek később a Tisza mentén birtoka volt és a XIII. században Tomaj és Örkény (Urkun) nevek sűrűn fordulnak elő e nemzetségnél.

A Névtelen Pata várnak is honfoglalási eredetet ad, de e várépítés a X. században egészen ellenkezik lovas őseink akkori életmódjával. Patán, okleveleink tanúsága szerint, birtokrészek voltak s e birtokrészek idővel mind az Aba nemzetség kezébe jutottak. II. Endre 1234-ben az Aba nemzetségbeli Sixtus fiának, Demeternek juttatja Patának azt a negyedrészét is, mely eddig a vármegyét illette.³ E birtokos Aba nemzetségnek a XII. században már több tagja Pata nevet viselt. Ezek egyike építhette itt, a helység fölötti hegyen ama földdel körülsánczolt lakóházat, a melyet idővel a nemzetség tagjai mindjobban megerősítettek. Ebből lett Pata vára. A hagyomány fenntartotta és a leletek s honfoglaláskori sírok - melyeket Bartalos Gyula dr. felkutatott és ismertetett - kétségbevonhatatlanul bizonyítják, hogy őseink a Mátra vidékét és a Tisza mentét mindjárt megszállották, de a Névtelen leírásából nem tudhatjuk meg, melyik törzsnek vagy nemzetségnek volt a mai Heves vármegye területén elsőszállási birtoka. De Heves vármegye történetének megismerésére helyesebb, ha a Névtelen leírását mellőzve, a ránk maradt Árpádkori oklevelek után indulunk.

A sokszor keresett "Szent István regestruma", az egyetlen hiteles forrás, amelynek adatai alapján a Szent István-féle ősi várispánságok számát, kiterjedését 449megtudhatnók, nyomtalanul eltünt, így Heves vármegye s a régi hevesi várispánság multjára csakis a régi birtokviszonyok vethetnek világot. A honfoglalás alkalmával az ország területét nemzetségek szerint szállották meg. Kézay krónikája szerint a magyar nemzet beköltözésekor 108 generácziót, vagy tribust számlált, de e nemzetségeket ma már megállapítani nem tudjuk, mert a XII-XIV. századi oklevelekben előforduló genus szónak semmi köze sincs Kézay 108 nemzetségéhez. Az oklevelekben a genus szó legtöbbször czélszerűségből fordul elő; vezetéknév híján, vagy a helyet, vagy a családot jelöli, a honnan valaki származik. Ennek a segítségével tudták a kortársak megkülönböztetni a hiteles helyeken, vagy a királyi udvarban megjelenő sok egynevű embert egymástól. Minden ősi nemzetségnek a honfoglaláskor külön terület jutott, a melyet a források descensus-nak, szállásnak neveznek. E szállásbirtok közös birtok, a melyen a nemzetség tagjai nomád földközösségben éltek. Nyájaikkal egyik vidékről a másikra költözködtek. Csak a földmívelés terjedése köti le őket szorosabban egy helyre. Ekkor a nemzetségek közös táborai szétoszlanak, az egyes ágak önállóan rendezkednek be. Majd további osztozkodás következtében minden családnak meglesz a maga külön birtoka s úgy keletkezik az egyéni birtok, a magántulajdon. Eleinte csak a mívelés alá vett területek, a szántóföldek voltak magánbirtokok, ellenben a nádasok, erdők, réteg, legelők továbbra is közös birtoknak maradtak. Törvényeink védték a magánbirtokot. A családok adománylevelüket többször átiratják. Örökösödésnél határukat bejáratják és erről hiteles diplomát kérnek. Igen sok erőszakos birtokfoglalás történt a régibb időkben és szerencsére számos birtokpöri oklevelünk kikerülte a pusztulást. Ma ezek nyomán kell rekonstruálnunk a mai vármegye területének régi birtokviszonyait.

Az Árpádkor vége felé és a XIV. században az ősi honfoglaló nemzetségek hazánk területén már nagyon szétoszlottak, igen sok szerzett és királyi adománybirtokuk volt. Mégis ott kell keresnünk az egyes nemzetségek ősi fészkét, a hol a nemzetség tagjai legsűrűbben fordulnak elő. Ez volt ennek a nemzetségnek honfoglalási birtoka. E szerint a mai vármegye területén két ilyen középpontot találunk. Az egyik Gyöngyös vidéke, a másik a Tisza mentén Abád vidéke. Gyöngyös vidékén szomszédosak az Aba nemzetség Adácsi, Amadé, Aszalay, Csobánka, Debrey, Kompolti, Rédei, Verpeléti ágai. A Tisza mentén szomszédosak az Aba nemzetség Amadé, Csobánka, Gagyi, Kompolti, Verpeléti ágai.⁴ Ezek az adatok azt bizonyítják, hogy a mai vármegye területén az Aba nemzetség kapta elsőszállási birtokát. Az egész nemzetséget joggal köthetjük Aba Sámuelhez, a ki e nemzetség igazi megalapítója volt. Krónikáink egyhangúlag hirdetik, hogy az Abádnál megölt Aba Samu királyt Gyöngyös mellett a sári monostorban, tehát a nemzetség elsőszállási birtokán temették el.

Másik nagyobb birtoktest az egri püspökségé volt, melynek 1261-ben kiállított adományleveléből azt látjuk, hogy az egri püspöké volt az egri völgy (vallis Agriensis) fölfelé és lefelé egész a Tiszáig.⁵ Az egri püspökségnek szintén alapítása korabeli birtokai voltak: Bátony, Szurdokpüspöki, Gyöngyöspüspöki. Bátonyt és Fedémes egy kisebb részét II. Endre egri püspök 1295-ben kicserélte Pous comesnek hevesvármegyei Bátor birtokával, minthogy Bátor közelebb esett Egerhez, a püspöki székhelyhez, mint Bátony.⁶

A mai vármegye területén a királyi birtok volt a hevesi vár tartozékaival. A várak tartozékai gyakran a vártól nagyon messze esnek, a mint kitünik ez a várjószágokat eladományozó oklevelekből. II. Endre 1234-ben Aba-nembeli Sixtus fiának, Demeternek adományoz hat birtokot, közöttük Pélt és Patának azt a negyedrészét, a mely eddig a hevesi várhoz tartozott. Pél határait is leírja a királyi oklevél. Határában vannak Oltumán mocsár, Soly föld, ma Sajfok, Holopy föld, Araka föld, Holmoy föld, Iwan föld, ma Hevesiván, Endrefalva, ma Szentandrás puszta, Polgár, Wesequen, ma Vezekény, En és Tyuld határhelyek.⁷ Domoszlót 1262-ben adományozzák el Kompoltnak,⁸ ugyanő megkapja 1264-ben a hevesi vár tartozékaiból Tarnaörsöt,⁹ fia, Péter pedig a csehek elleni háborúban Győr váránál szerzett érdemeiért 1273-ban Györköt.¹⁰ A királyoktól eladományozott Vámosgyörk, Tarnaörs, Detk és Domoszló birtokokban III. Endre 1291-ben megerősíti Kompolti Péter és Pál testvéreket.¹¹ V. István ifjabb király 1267-ben Gyöngyös-Halászt veszi ki a hevesi vár kötelékéből és Csobánka fia Jánosnak adományozza a IV. Béla elleni harczokban szerzett érdemeiért.¹² 4501333-ban I. Károly Jakab fiait, Fogacsot és Jánost, hevesi várjobbágyokat, a havasalföldi hadjáratokban tett szolgálataikért nemesíti.¹³ A királyé volt a poroszlói vám, melyen jelentékeny csorbát ejtett IV. Béla 1253. évi adománya.¹⁴ Ezeken kívül még Vezekény lehetett királyi birtok, melyet IV. László 1279-ben Miklós zólyomi ispánnak adományoz.¹⁵ Pesti Frigyes szerint Bátor is királyi birtok volt eredetileg, csak IV. László 1283-i adományából került Pous comes birtokába, a ki azt 1295-ben az egri püspökkel Bátonyért kicserélte.¹⁶ Pásztótól Kompoltig, Hatvantól Pétervásárig királyi birtok nem igen akadt.

Ez ősi birtokviszonyok jelzik a mai vármegye területének honfoglalás-korabeli megszállását s első királyaink alatti birtokmegosztását. Magyarország földjének megszállása után Géza vezérünk tisztában volt azzal, hogy be kell illeszkednünk a keresztény európai népek közé. A kereszténység befogadása és az ország monarchikus szervezése Szent István király nevéhez fűződik. Az ország újjászervezése kizárólag királyi birtokok szerint történt. Egy királyi várhoz (civitas) tartozó királyi uradalmak a rajtok élő vitézekkel és rabszolgákkal együtt a XI. században "comitatus"-t alkottak. E comitatust a szlávoktól kölcsönzött szóval "zsupánságnak", "spánság"-nak, később, a XIII. század közepe felé "yspánság"-nak nevezték s mai neve várispánság. A várispánságok középpontja tehát valamely megerősített hely "civitas, castrum" volt s élükön egy-egy királyi főtiszt állott, a kit "comes"-nak, vagy a szláv "zsupán" "span" szóból ispánnak neveztek. A várispánok katonai és polgári tisztviselők, ők a vár hadi erejének parancsnokai, a várnép bírái. Ők szedik be a várbirtokok jövedelmét s szolgáltatják be a királyi udvarba. Az ispánon kívül vannak még más királyi tisztviselők is, ilyenek a királyi bírák vagy bilochusok, továbbá az udvarbíró és a hadnagy, a kik az ispánt helyettesítették. Vannak poroszlók (pristaldus), kik az idézéseket és végrehajtásokat teljesítették, vannak bakók (preco) vagy börtönőrök. A várispánsághoz tartozó népek négy főcsoportra oszthatók: várjobbágyokra, várnépre, királyi udvarnokokra és hospes-ekre vagy telepesekre. A várjobbágyok földért katonáskodnak. A várnép földért az udvar és egyház körül teljesít szolgálatot. Az udvarnokok a királyi udvartartás részére dolgozó mesteremberek, a telepesek nemcsak a földmíveléssel, hanem iparral és kereskedéssel is foglalkoznak. A várispánságoknak tehát katonai, gazdasági és közigazgatási czéljok volt és a honfoglaló nemzetség utódai nem tartoznak hatalmi körébe. A nemesség a XIII. század közepéig csak földrajzilag él a vármegye területén, de jogilag nem.¹⁷

A mai vármegye területén a hevesi vár és tartozékai alkották a királyi birtokot, a többi terület az egri püspökség és a magyar nemzetségek kezében volt. A hevesi birtok kicsiny volt arra, hogy itt királyaink külön várispánságot alapítsanak. E birtokokat tehát az ország éjszaki és éjszakkeleti részében fekvő királyi birtokokkal egyesítették. Ilyen királyi birtokok voltak a mai Abaúj¹⁸ és Sáros vármegyében¹⁹, melyeket egy királyi főtiszt kormányzása alá rendeltek. Mivel pedig a legtöbb birtok az éjszaki részben volt, azért az ispán éjszakon székelt. Eleinte az abaújvármegyei Forrón lakott, később átköltözött abba az Újvárba, a melyet a képes krónika szerint Aba Samu épített.²⁰. Ez az Újvár az ország éjszaki határának végvára volt, ezt kellett védelmezni a betörő népek ellen, ez volt a felvidék kulcsa. Az ispán czíme: comes de Novo Castro, a várispánságé: comitatus de Novo Castro. Az újvári várispánság részei tehát nem alkottak összefüggő birtoktestet, sőt egymástól messze, három mai vármegye területén feküdtek. Az uralkodók mellőzték a hadi és gazdasági előnyöket s az állami egység érdekében mind olyan várispánságokat alkottak, melyek tartozékai 3-5 vármegyében terültek el, hogy az ispánok, mint egy összefüggő terület urai, velök szembe ne szállhassanak. Igy a szolgagyőri várispánság 70 tartozéka 14 vármegyében feküdt, egymástól 100-100 kilométernyire.²¹ Az újvári várispánságnak nagy kiterjedtsége mellett is, kevés jövedelme volt a többi várispánsághoz képest. Ugyanis nagy számmal voltak a területen a "desertum"-ok, elhagyott, lakatlan területek, Abaújban és Hevesben gyér volt a lakosság, Sáros pedig majdnem teljesen néptelen volt. A lakatlan területnek alig volt értéke.

Az Aba nemzetség ágai telepítik be idővel Sárost és Abaújt. Az erdőségek lassú kiirtására vonatkozik Sárosban a sok "vágás"-os helynév.²² Hogy az Abák nemzetségei a mai Heves vármegye területéről terjeszkedtek fölfelé, ezt a jelenséget már Pauler Gyula is észrevette és ennek tulajdonítja, hogy Heves és Abaúj vármegyék helynevei között annyi a megegyező. Igy Szikszó, Halmaj, 451Füged, Fancsal, Méra, Detk, Bakta, Gyanda és Karácsond. Mivel ezeken a területeken kevés a királyi birtok, azok kormányzására elegendő volt egy királyi főtiszt "comes". Bártfai Szabó László a XIII-XIV. századi okleveleknek az újvári ispánságra vonatkozó adatait összeállította²³ s ezek meggyőznek bennünket, hogy a kanczelláriai és a káptalani oklevelek egyaránt használják Újvármegye nevét a XII. és XIII. században a mai Abaúj, Sáros és Heves vármegyék területére, de a három vármegye területén túl sohasem alkalmazzák. A várispánságok területi kialakulását hazánkban más és másféle körülmények magyarázzák meg. Az újvári ispánság területének megalakulását hadi és anyagi érdekeken kívül még annak tulajdoníthatjuk, hogy innen, a hevesi királyi birtokokból figyelték a hatalmas Aba nemzetség viselkedését az új keresztény-monarchikus renddel szemben. Eleinte az újvári ispánság teljesen királyi, középpontosított ispánság volt, mert csak a király ismerte föl a nemzet fennállásának feltételeit és egyedül ő rendelkezett nagy anyagi és erkölcsi erővel. Ő terjesztette itt a kereszténységet s az Abák nagy birtokközösségét megosztani iparkodott.

Évszázados küzdelem eredményeként a királyi várispánság benépesítette Sáros és Heves "desertumait" s a várispánság birtokait növelte. Az Abák hatalmas nemzetségének egysége felbomlott és számos ágra oszlott. Az Abák felvették a kereszténységet és folytonos osztozkodással magánbirtokaikat erősítették meg. A nemzetség ellenálló ágai elbuknak; a mely ágak pedig a királyhoz csatlakoznak, a várbirtokokból is kapnak új adománybirtokokat. Idővel a benépesített mai három vármegye területén a közigazgatási, igazságszolgáltatási és hadügyi teendőknek az újvári ispánság nem tudott megfelelni, azért az ispán maga helyett mindegyik területre helyettest, "comes curialis"-t küldött. A helyettes jó ideig az újvári ispán nevében működik, majd mind nagyobb önállóságra tesz szert, végre a kormányzat megkönnyebbítésére mindegyik helyettesből önálló várispán lesz. A "comes curialis" idejében már Újvár, Sáros és Heves bizonyos fokig önálló életet folytattak. Ennek a jeléül az általánosabb "comitatus de Novo Castro" mellett mindegyik területet saját nevén is kezdik említeni okleveleink: comitatus de Abaújvár, comitatus de Sáros és comitatus de Hevesújvár. És pedig Sárosról ezt 1209-ben olvassuk először,²⁴ Hevesről 1248-ban "Porozló terra comitatui Hevesújvár pertinens"²⁵ és Abaújvárról 1243 óta²⁶.

A hevesi várispánság önálló életét feltünteti a váradi regestrum is, a mely a váradi káptalan előtt II. Endre korában tartott istenítéleteket tartalmazza. Ugyanis a várispánok egy kiküldött bírák a pörlekedő feleket pristaldussal perdöntő istenítéletre valamely székesegyház vagy káptalan elé utasították. Igy többet 1229-ben, Micou nevű pristaldussal, Egerbe küldöttek tüzesvaspróbára.²⁷ Az az egyház vagy káptalan, a mely előtt a próba lefolyt, a bíróságnak bizonyító levelet (literae relatoriae) küldött és az istenítéletről jegyzéket, regestrumot vezetett. Igy keletkezett és maradt ránk a váradi regestrum. E szerint 1215-ben Bud (Tarnabod, Heves vármegyében) községből Leustachius bíró Mihály pristaldussal a pörlekedő Varout és Imrét Váradra utasította. Vajjon "comes curialis" volt-e ez a Leustachius, azt ma már nem tudjuk. (149. szám.) Egy másik 1215-iki bejegyzésből látjuk, hogy a hevesi ispán "comes curialis" bíráskodik az abaújvári ispán "comes" megbízásából. 1215 február 22-28-án Bolosoy nevű pristaldus Bábolnáról megjelent Váradon több abaújvármegyei jobbágygyal, kik bevádoltak négy falujokbeli embert, hogy azok is jobbágyok, bár a vár kötelékébe nem tartoznak. És ezeket Miklós hevesi ispán "comes curialis de Henes" (tévesen Heves helyett) küldötte istenítéletre Sándor újvári ispán "comes de Novo Castro" megbízásából. (112. szám.)

1219-ben Bogya faluból (Heves vármegye) Peth bevádolta Pousát lopással, Pál "comes curialis" azaz hevesi ispán ítél ügyében, bilochusok Pet és Bulsu Hevesből, a pristaldus pedig Scenka a Heves melletti Csász helységből. Pousa Váradon a tüzes vasat hordván, megégett, azaz bűnösnek találtatott. (193. szám.) Majd Banc comes, mint kiküldött bíró, "a rege delegatus" ítél 1219-ben a Heves vármegyei területen levő pásztói, debrői és poroszlói monostorok peres ügyeiben. Egyed pásztói apát és saját udvari ispánja, Pásztói Miklós azt állították, hogy Dezmér és Uiotestig Nagyalattyán faluból a pásztói apátság lovászai. Ezek meg a pásztói apát harczoló jobbágyainak vallották magukat. A kérdésben bírák Banc comes és Egyed apát, a pristaldus Pernen. Dezmér a maga és társai nevében Váradon állja ki a tűzpróbát és pedig sértetlenül. Ugyanekkor 452Taron (Mezőtúr) lakó Zub nevű embert is a pásztói apátság lovászának nyílvánították. Ez is csak harczoló jobbágynak ismerte el magát, de ránézve a tüzes vaspróba Váradon rosszul ütött ki, megégette magát. (195. szám.) Ugyanezek ítélkeznek a pásztói apátságot érdeklő másik ügyben is (203. szám.) Ugyancsak Banc comes, mint bíró, küldi Pál pristaldussal Nogudot, a debrői monostor jobbágyát Ved és Vacy egri jobbágyok ellen elkövetett bűntényéért Váradra, a hol ez hordozván a vasat, megigazult. (208. szám.) - Ugyane Banc comes neve rejlik ama Bacio comes nevében, a ki a Nógrád vármegyei tereskei monostor és a hevesvármegyei poroszlói monostor apátjai közötti ügyben ítélkezik. (222. szám.)

1222-ben a fegyverneki Felceu és Bota és más falubeliek azt állították hat társukról, hogy jobbágyok és a centuria kötelékébe tartoznak. Ezek azonban szabad denáradózóknak mondták magukat s bizonyságul Forcos, Poson, Ipolt, Lucus, Uhusa, Jakab, Mátyás hevesi várjobbágyok vallomására hivatkoztak. A peres feleket Péter comes, Dénes comes helyettese Moys pristaldussal Váradra küldötte (336. szám). Dénes tárnokmester volt 1222-ben, ő mint kiküldött bíró utasította Pétert az ítéletre. Lehetséges, hogy ez a Péter azonos azzal a Petur nevű sárosi ispánnal, a ki 1217-ben szerepel Deutsa és Detreh sárosi emberek ügyében. (167. szám). Itt ugyanis a hevesi várnép jogi helyzetéről volt szó, a hevesi "comes curialis" elfogult lehetett volna velük szemben, azért bízták az ügy elbírálását a szomszédos sárosi "comes curialis"-ra.

A váradi regestrumban említett Mihály és Pál hevesi "comes curialis"-ok, kik az újvári ispánnak vannak alárendelve, ennek megbízásából járnak el. Az önálló hevesi várispánságnak tehát a váradi regestrum után kellett megalakulnia. Az önálló hevesi várispánság alatt a hevesi várhoz tartozó ama területeket értjük, melyek a hevesi ispán kormányzása alatt állottak. Az önálló hevesi várispánság megalakulását az a tény tette sürgetővé, hogy Heves desertumaiba nagy számmal telepedtek le besenyő és kúnpalócz népek s ezekkel szemben megint a királyságnak kellett biztosítania a kereszténységet és a magánbirtok szentségét. Az ispánnak és az egyházi főespereseknek segítségére siettek ekkor az itt lakó nemesi nemzetségek is. Eddig is volt valamelyes érintkezés az ispán és nemesi nemzetségek között, mert a tizedszedés és a pénzbeváltás dolga országszerte az ispánokhoz tartozott. A nemesi nemzetségek jobbágyainak ügyét is az ispán ítélte meg a földesúri hatóság kifejlődéséig. A birtokvédelem közössége most még közelebb hozza a nemesi nemzetségeket a várispánságokhoz. Még szorosabb lesz a kapocs, mikor a szabad nemzetségeknek az országos törvényhozásban való részvételét az 1267:VIII. t.-czikk vármegyék szerint szabályozza olyképen, hogy a székesfehérvári törvénynapon minden vármegyéből 2-3 nemes jelenjék meg. Utóbb az országos királyi jogszolgáltatás is vármegyei területek szerint történik. A király mind ritkábban jelenik meg személyesen a nemesség között, hanem a jogszolgáltatással a kiküldött bírót, rendesen a nádort bízza meg.

Ezzel az a szokás fejlődik ki, hogy a nádor vagy több vármegye nemességét gyűjti össze egy helyre, vagy pedig egy vármegye területen lakó nemesség számára külön tart ítélőszéket. Itt mindig a vármegyei ispán és a vármegyei bírák segédkeznek neki. Ezek az úgynevezett "proclamata congregatió"-k tehát mindjobban a vármegyei szervezethez fűzik az ott lakó nemességet.

A várispánságok és a nemesség közös védelmi érdeke s az országos jogszolgáltatás vármegyék szerinti fejlődése teljesen átalakította a régi királyi, középpontosított ispánságot a XIII. század végén és a XIV. század elején. Az ispánságok hadi és gazdasági jelentősége háttérbe szorul. A tatárjárás után nagy számmal emelkednek az országban várak, királyaink a várak építésére engedélyt adnak és a várurak tartanak sereget a veszélyeztetett vidék védelmére. Hogy e főurakat a királyok hűségükben megtarthassák, érdemeiket újabb birtokadományozással honorálják és elosztogatják nekik várispánságaik tartozékait. A XIII. században történik e hevesi várbirtokok eladományozása is. Így a megcsonkított ispánságok a királynak nem tudnak jövedelmet, a vidéknek pedig védelmet nyujtani. A régi ispánságoknak csak egy jelentősége maradt meg: a politikai kormányzat és a törvénykezés. Ezt a jogot pedig erős küzdelmek árán a nemesség iparkodik megszerezni a haldokló várispánságoktól s küzdelmeik eredménye: a szolgabírói intézmény. Az 1298:XXXII. t.-czikk kimondja, hogy ha a nádor nem tart gyűlést, akkor a nemesi nemzetségek választott bírái, a szolgabírák ítélkezzenek a nemesség pörös ügyeiben a vármegyei ispán elnöklete alatt.

A XIII. század végén és a XIV. század elején a régi királyi várispánságtól elütő vármegye keletkezett. Ennek az új vármegyei szervezetnek legnevezetesebb intézménye: a szolgabíróság. A szolgabírák a királyi bilochusok helyébe lépnek, őket a vármegye közönsége választja, nevük "judices servientium regalium." Ők a királyi ispánnal szemben a megye közönségét képviselik. A szolgabírói intézménynyel egyidejűleg a várispánságoknak régi század- és tizedkerületekre való beosztása is megszünik, azután minden vármegye, tekintet nélkül terjedelmére, az 1290:V.t.-czikk szerint a négy szolgabírónak megfelelőleg négy járásra oszlik. A régi várispánsági szervezetből csak a törvénykezéssel összefüggő alsóbbrendű tisztségek, úgymint a poroszlók és bakók maradtak meg. Ekkor fejlődik ki a vármegyei közönség és a vármegyei terület fogalma. A vármegyék akkor olyan kormányzati területek, a melyeknek lakói maguk választják négy szolgabírájukat. A vármegye közönségét a vármegyei gyűlés, congregatio jeleníti meg, a melyet eleinte csak királyi engedélylyel lehetett tartani. E vármegyei gyűléseken a XIII. század vége felé már a nemesek tömörülnek, de megjelennek azokon még a nem nemes szabadok is. Az ispán "comes" főteendője a politikai kormányzat és a törvénykezés, a vármegyei gyűléseken s a vármegyei törvényszékeken ő elnököl. Ő nevezi ki helyettesét, a régi "comes curialis"-t, a kit ebben a korban "vicecomes"-nek, vicispánnak kezdenek nevezni. Ez ítélkezik az ispán megbízásából a vármegyei törvényszéken. Mivel nemesek fölött is ítélkezik, azért a nemesség nemesi származást is követel tőle, mint az 1290:III. és IV. t.-czikkekből kitünik. De azért nem nemesek is voltak vicispánok. Az új vármegyék kormányzata tehát részint királyi, részint autonóm jellegű. Királyi azért, mert királyi főtiszt alatt állanak, a ki maga nevezi ki helyettesét; autonóm azért, mert a vármegye közönsége maga választja szolgabíráit s vármegyei törvényszékeket tart.

Heves vármegye mai területén 1271-ben V. István király még személyesen jelenik meg törvénykezésre. Ősi szokás szerint a Heves melletti Hajóhalmán összegyűjti a tiszavidéki nemességet s panaszaikat meghallgatja. Okleveleink szerint ekkor adta elő Lampert, egri püspök, élő szóval az egri püspökség jogait és privilégiumait, melyeket 25 éltes nemes esküje megerősített. A király élő szóval döntött és a királyi döntést azután nagy pecsétes királyi levélbe foglalták.²⁸ Utóbb a királyt itt is rendesen a nádor helyettesítette. A nádor is szabad ég alatt, rendesen valamely árnyas helyen, egyik vagy másik község közelében tartotta gyűléseit. A nádor 1335 és 1347-ben a borsod- és hevesvármegyeieket egy helyre gyűjti össze Szíhalmon²⁹, de van tudomásunk több, tisztán hevesvármegyei nádori gyűlésről is. Ekkor a nádor maga mellé veszi a vármegye ispánját, a négy szolgabírót és a vármegye közönségéből választott hitelt érdemlő embereket, az esküdteket és ezekkel ítélkezik a szabad ég alatt.

1281 Szent Iván ünnepe hetében (június 24-30. napjain) Gara Miklós nádor Verpeléth mellett tartott gyűlést Hevesújvármegye nemeseivel. Itt Miklós cantor a kocsi nemesek ellen panaszt emelt, hogy a káptalan kocsi birtokát lefoglalták és használják. A kocsiak ellenben azt állították, hogy Kocs az ő öröklött birtokuk. A nádor reambulaciót rendel el, de a határjárás nem vezet eredményre. A káptalan és a kocsiak között pör támad, mely tíz év múlva a kocsiak bukásával végződik.³⁰ 1343 szeptember végén és október elején Giletfi Miklós nádor Kompolton tart Heves vármegye nemeseivel ülést. Itt a cserőköziek panaszkodnak birtokfoglalásról.³¹ 1349 július 19-én Miklós nádor ez Eger folyó mellett tartott gyűlést, hol Heves vármegye alispánja és szolgabírái bizonyítják, hogy Kompolthi István mester Péter fiának Roff nevű birtokán a Tisza folyón régtől fogva révjoga volt.³² 1358-ban október végén és november elején Kont Miklós Verpeléth mellett tart nádori gyűlést.³³ 1370-ben ugyancsak Verpelétben van nádori gyűlés, melyen Opolyi László herczeg a kompolti vámról szóló adománylevelet a jelenlevő kompolti apátúr részére átírja.³⁴ 1372-ben Verpelétben tartott nádori gyűlésnek is nyomára akadunk.³⁵ 1381-ben június közepén Gara Miklós nádor tart Verpeléth mellett gyűlést.³⁶ 1399-ben június közepe körül pelsőczi Bubek Detre tart nádori űlést Verpeléth mellett.³⁷

A nádori gyűlésekből fejlődött ki a vármegyei gyűlés. Bizonyára Heves területén is voltak ily önálló gyűlések; a vármegyei gyűlések helyére vonatkozólag van két okleveles adatunk. 1345-ben kelt oklevél szerint Kompolt a vármegye székhelye "locus cathedralis", a hol a vármegye ispánja és négy szolgabírája az összes nemesek és nem nemesek ügyeit tárgyalni szokták.³⁸ Ugyanezt mondja 454egy 1424-ben kelt oklevél Verpeléthről, hogy itt szokták tartani Heves vármegye gyűléseit.³⁹ Így lassanként a nemesség a régi hevesi "comes curialis" alattvalóival egybeolvadt s az újonnan alakult vármegyét a régi hevesújvári várispánság és tartozékai után Hevesújvármegyének nevezték el "comitatus de Heves." Időhöz az új vármegye keletkezését nem köthetjük, ez lassú fejlődés eredménye volt. A régi újvár-ispánságból három önállóvármegye fejlődött ki. Először Sáros jutott önállóságra, 1247-ben már különálló sárosi ispán van "Tecus comes de Sáros."⁴⁰ Abaúj vármegyében 1314-ben találjuk István személyében az első alispánt,⁴¹ Hevesújvármegyében pedig okleveleink szerint 1333-ban volt az első kétségtelenül hevesvármegyei alispán "vicecomes Fogach, Filius Barczal."⁴² Így az önálló Hevesújvármegye megalakulását a XIV. század elejére kell helyeznünk.

A vármegye közönségének előkelőbb részét a hevesvármegyei területen letelepedett törzsökös és birtokos nemesi nemzetségek alkották. Ilyen ősi nemzetségek voltak: Aba, Rátót, Szalók, Tomaj, Apocz, Baksa, Bék. Birtokos nemzetségek pedig: Bél, Kacsics, Miskolcz, Sártiván-Vecse,⁴³ melyekről a családtörténeti részben van szó.

A nemesi nemzetségek döntöttek a vármegyei gyűléseken. Ezek körül fordult meg a vármegye élete a XIII. század végén és a XIV. század elején. Ezek szerepeltek a IV. Béla és fia, V. István ifjabb király közötti harczokban és Kún László idejében. IV. Béla fiát, V. Istvánt megkoronáztatta, vele megosztotta királyi hatalmát, így az országnak két királya, két királyi udvara s két nádora lett. A két király között az egyezség Heves vármegye területén, Poroszlón jött létre 1262-ben és Heves vármegye V. István uralma alá tartozott. Az egyezséget azonban nem tartották meg, apa és fiú között véres háború folyt 1265-ig. A hevesvármegyei nemzetségek V. István mellett haczolnak. Csobánka János az isaszegi csatában egymaga három vitézt fogott el és adott át a királynak.⁴⁴ Kompolt comes is hűséges szolgálatokat teljesített V. Istvánnak.⁴⁵ A Ratold nemzetségből való Porch István előbb IV. Béla feleségének volt tárnok- és lovászmestere, majd átpártolt V. Istvánhoz és az Aba nemzetségből való Vata fiát, a hűtelen Lászlót kiszolgáltatta az ifjabb királynak. Ezért az Aba nemzetség haragját vonta magára, IV. Béla király az ő birtokait pusztította, 3000 márkára rúgó kárt okozott neki és kettős tisztségétől megfosztotta. E szenvedés és üldöztetés csak növelte érdemeit az ifjabb király előtt. V. István megteszi az ifjabb királyné lovászmesterének, s Ágas várát adományozza neki 1265-ben, továbbá Tar, Hasznos falvakat és a pásztói apátság kegyúri jogát.⁴⁶ V. Istvánnak, miként előbb atyjának, IV. Bélának, nagy szolgálatokat teljesített az egri püspök is, azért magasztalja az egri püspökséget annyira az 1272-i oklevél. Tán innen magyarázható az egri püspök kiváltságlevele is a negyedik királyi gyermek nevelésére.

A hevesvármegyei nemzetségek közül Kún László alatt az Aba nembeli Amadé az 1278-i morvamezei csatában ujját veszíti,⁴⁷ a hét Rátót, "mint bátor oroszlán" harczol a kúnok ellen vívott hódtavi csatában. Ugyanott az Aba nembeli Olivér életét áldozza fel.⁴⁸ Az egri püspököt Kún László 1278-ban hűtlenséggel gyanúsítja és püspökségétől megfosztja, az egri völgyben levő birtokait lefoglalja s feldúlja. Az elpusztított helységek lakóit Szíhalom vidékére szállítja és a püspökség birtokait párthíveinek adományozza, a mint ez Lászlónak 1281-ben az egri püspökség javára kiadott okleveléből kitűnik. András püspöknek 1281-ben sikerült végre a királyi haragját kiengesztelnie. Megesküdött az evangéliumra, hogy 1278-ban a fölkelőkkel nem azért találkozott, hogy velök szövetkezzék, hanem hogy őket hűtlenségüktől elvonja és a király iránti hűségre visszatérítse.⁴⁹

E hevesvármegyei nemesi nemzetségeknek az ország művelődéstörténetében is nagy részük van. Királyi példára birtokaikon monostorokat alapítanak. Az Aba nemzetség alapítója a saári benczés, a veresmarthi pálos kolostornak s nekik tulajdoníthatjuk a debrői monostor építését is. Volt még Poroszlón, Kompolton, Pásztón is monostor az Árpádok korában. Számos, ma már elpusztult vár e nemzetségeknek köszöni eredetét, melyek a tatárjárás után voltak szükségesek, hogy az ellenségnek jobban ellentállhassanak. IV. László ugyan panaszkodott, hogy a családok várai neki sok bajt okoztak, de azért uralkodóink támogatták a nemzetségeket a várak építésében, mert az ország közbiztonsága követelte. A Tisza mentén az Amádék vára volt Kiskürű, a Mátra tövében a Borh-Bodon ágé volt Sirok, a Csobánka-ágé Csobánka és az ősi Bene vára, a Rátó-nemzetségé Ágasvár. Akkor e váraknak nagy missziójuk volt, mert megvédték 455az egyes birtokterületeket a sűrűn előforduló birtokfoglalások idején. A várakat és azok tartozékait az oklevelekben élesen körvonalazták. A várakból, vagy a várak alján keletkeznek a városok, közelükben s oltalmuk alatt a falvak.

A nemesi nemzetségeken kívül voltak Heves vármegyének betelepült lakosai is. Heves vármegye területén ősnémet betelepítésre vall két községnek, Felnémeti és Németkaálnak ősi neve. Kistálya nevű helység IV. Béla 1261-i adománylevelében Magyartállya (Tallya Magor) néven fordul elő, a mi megkülönböztetés akar lenni a szomszédos nem magyar ajkú helyektől. A német vendégek valószínűleg Márton egri püspök (1143-50) idejében költözködtek Heves vármegye területére, mert akkor népesültek be németekkel Kassa, Eperjes,⁵⁰ és a Hernád völgye is, hol a királynőnek 10 német faluja volt. Ezek hihetőleg Belgiumból vándoroltak ide, Lüttich tájáról, tehát német-franczia keveréknépet alkottak; így maradhatott meg a hagyományban, hogy az egri völgyben hajdan franczia telepek voltak. E hagyományt Oláh Miklós jegyezte föl a XVI. században, hogy "az egri völgyben néhány helységet az eburonok telepének tartanak, kik régen költözködtek ide, akiket most leodiaiaknak neveznek. E helységek lakói most is a franczia nyelvet beszélik..."⁵¹ Szalay László Lodinumot (Lüttich) magyarra fordítja, a letelepülőket lüttichieknek nevezi és Marten "Scriptores Veteres" czímű gyűjteményes munkájára hivatkozva, azt állítja, hogy a lüttichiek szállásait még 1347-ben is "franczia helyek"-nek nevezték.⁵²

Sokkal nagyobb jelentőségűek voltak Heves vármegye területén a keleti telepítések. Keletről jöttek a besenyők, majd Kálmán és II. István idejében a kún népek, a kikhez a palóczok tartoznak. A Névtelen Taksony idejébe helyezi Thonuzóba besenyő vitéz megjelenését, de az ilyen történetek akkor keletkeztek, a mikor a fekvő birtok támogatására geneológiákat kerestek és ha nem találtak, költöttek.⁵³ A besenyő beköltözések Szent István idejében indulnak meg.⁵⁴ A zasty-i apátság alapító-levelében 1067 körül Eger, Szíhalom táján említés van besenyő-kút, besenyő-temetők, besenyő-lovagokról.⁵⁵ Jerney szerint szintén sok besenyő-telep volt Heves vármegye területén.⁵⁶ A besenyő-telepeket ma már csak a helynevek tüntetik föl, a nép a magyarságba olvadt. Kandra Kabos szerint besenyő községek voltak: Besenyő, Dormándháza, mely Bögér-Besenyő néven is előfordul, Abony, Hanyi, Adács, Alatka, Atkár, Átány, Bod, Csány, Csász, Detk, Ecsed, Erk, Füged, Heves, Györk, Hatvan, Horth, Kaál, Deménd, Karácsond, Kerecsend, Kömlő, Nána, Pély, Rhéde, Sarúd, Szaránk, Tenk, Ugra, Vezekény, Visonta.⁵⁷

A besenyők és kúnok népét krónikásaink teljesen összezavarják. A kúnoknak ma is két nagy csoportja van, egyik a Mátra hegység ágai között a palóczok, másik a Duna-Tisza síkságon, a Nagy és Kis-Kúnságban a tulajdonképeni kúnok. A kúnok e kettős csoportja két különböző telepítésre utal. A kúnok a besenyők hatalmának hanyatlásakor közelebb jöttek éjszakra az orosz és délen a magyar határhoz. Az orosz Nestor (1050-1114-ig élt) említi az éjszaki kúnokat, hogy az oroszok új gonosz ellenségének neve "polovcz." Az oroszok után a lengyelek is úgy hívták. A magyar palócz-elnevezés teljesen azonos az orosz-szláv polovczczal. A palócz beköltözések Oroszország felől indultak meg az éjszakkeleti Kárpátokon át, Szent László királyunk 1086 és 1089-ben hadakozik velök; a palóczok tehát csak Kálmán királyunk és utódja, II. István alatt jöhettek hazánkba, a mikor a magyarok és oroszok között az összeköttetés sokszoros volt.⁵⁸ A palóczokkal sok baj lehetett a Mátra alján. II. István királyunk személyesen akarta bajukat orvosolni, erre vall a képes krónika elbeszélése. "....István király azon időben jobban szereti vala a kúnokat, mintsem illett volna, kiknek Tatár nevű fejedelme a királynál tartózkodik vala. A király pedig vérhasba esék. S a kúnok, kik a király engedelmével a gonoszságot megszokták vala, akkor sem dühöngének vala kevésbé a magyarok ellen. A magyarok pedig hallván, hogy a király halálán van, leöldöklék a kúnokat, akik javaikat ragadozzák vala. S a kúnok fejedelme, Tatár panaszt tőn a királynak emberei leölése miatt. A király azt véli vala elméjében, hogy betegsége valamennyire könnyebbedett; a mint Tatárt könnyezve, a többi kúnokat körülötte jajgatva látta, minthogy szerfölött szereti vala őket, elmordula mondván: "Ha felgyógyulandok, mindegyikért, a kit közületek megöltek, tizet öletek meg; most már életem felől ne essetek kétségbe, mert meggyógyultam." S ezt mondván, kinyujtotta kezét a kúnok felé, kik is nyakra-főre rohannának kezei csókolására és a nagy tolongásban ránehezedének a királyra; 456miért is a nyavalyába visszaesvén, kimúlék a világból és testét Egerből Váradra vivék s ott temették el."⁵⁹

A kún-palóczok térítésére Kilit egri püspök 1232-ben a kúnok Bélháromkút-i (Abatia de Beel Trium Fontium B. Mariae Virginis, alias Trium Fontium de Beel Cumanorum) apátságát alapította a czisztercziek számára. A monostor mellett keletkezett Apátfalva község, mely főfészke volt a mátrai palóczságnak. A monostor a Bélkő tövében épült, Bélkő alatt Áldozókő, Hamukő nevek pogánykori, reminiszczencziák.⁶⁰ Békefi Remig azt hiszi, hogy a Zagyva menti pásztói cziszterczi apátság szintén a Mátra alján lakó kún-palóczok térítését tűzte ki feladatául. Annyi bizonyos, hogy az észrevétlenül beköltözködő palóczok megtérítésükkel egyidejűleg beolvadtak teljesen a magyar népbe.⁶¹ Jerney Heves vármegyében a következő palócz községeket sorolja föl: Ágas vagy Ákosvár, Balla, Bodony, Erdőkövesd, Födémes, Hasznos, Istenmezeje, Mélykút, Parád, Pétervásár, Recsk, Szarvaskő, Szent-Domonkos, Szent-Erzsébet, Szent-Jakab, Sz.-Mária, Tar, Tiribes.⁶² Mikor a Névtelen krónikáját írta, a kún-palóczok a Mátra ágai között már megtelepedtek. Az is kétségtelen, hogy besenyők is telepedtek a palóczok közé vagy mellé, de a Névtelen e két népet nem különbözteti meg egymástól.⁶³

A vármegye közönségével egyidejűleg alakult ki Hevesújvármegye területe is. A vármegye ősi területét azonban pontosan meghatároznunk nem lehet, mert folyton változtatják a határokat. Királyaink adományozásaik alkalmával áttesznek egyes községeket más vármegyékbe. Így a Pásztótól délre eső Szent-Jakab helység hajdan hol Nógrádhoz, hol Heveshez tartozott, 1423-ban ismét Hevesbe került.⁶⁴ Ványa községet Békés vármegye határán a hevesvármegyei Kompoltiak kedvéért Zsigmond király egy egész vármegyén, Külső-Szolnokon keresztül helyezi át 1422-ben Heves vármegyébe és ott találjuk 1468-ban is.⁶⁵ Az oklevelek alapján csak annyit látunk, hogy Hevesújvármegye területe jóval nagyobb kiterjedésű volt, mint napjainkban. Éjszakon Gömör felől nagyjából a mai határok voltak, nyugatra Nógrád felé a Zagyva vize volt természetes határa, mely Nádasdtól Pásztóig s onnan Hatvanig körülfolyta. Dél felé a jász területbe is beékelődött egy-egy faluval, le csaknem Szolnok városáig terjedt, olykor Álcsi is idetartozott. Innen Kürünél átkelve a Tiszán, Szakállast, Fegyverneket, Tomajt, Őrsöt, Nagy-Ivánt és Tiszafüredet is magába zárta. Keleten Borsodtól az Eger patak választotta el, az oklevelek tanúsága szerint az Eger patak jobbpartján eső részek Heveshez, a balpartján eső részek Borsodhoz tartoztak.

Bártfai Szabó László összeállítása szerint a vármegye fő- és alispánjai a XIV. században a következők voltak:⁶⁶

Az egri székesegyház a püspöki megye középpontja s ennek az egyháznak a papjai az egri káptalan legősibb tagjai. A vagyonos és méltóságokkal felruházott egri káptalan alapítását régente Szent Istvánnak tulajdonították. Telekessy István ugyanezt a felfogást vallotta, mert egyik levelében ezt írta: "káptalanom Szent János tisztességére neveztetett el Szent István királytól."⁸⁶ Az újabb kutatások azonban e nézetet megdöntötték. Magyarországon is úgy alakultak a káptalanok, mint az egyetemes egyházban s először Chrodegang püspök szabályozta a VIII. században a székesegyházi papság viszonyát. Nálunk a térítés első szakában a püspökök s a káptalanok tagjai a szent-benedekrendi hittérítőkből kerültek ki és így szintén a Szent Benedek szellemét követő Chrodegang szabályzata szerint éltek. A Szent Gellért-legenda szerint a püspök együtt élt a székesegyház papságával. Egy napon 30 keresztény szülő járult Szent Gellérthez azzal a kéréssel, hogy tanítsa ki fiaikat és szentelje őket papokká. Ezekből lettek a Szent György monostor kanonokjai, mert a püspök fölszentelvén, kanonokokká tette őket. S ez így volt az egri egyházmegyében is.⁸⁷

Egerben is a kanonokok a püspök oldala mellett szerzetesi életmódot folytattak, fejük volt a püspök. Külön birtokuk nincs, a püspök tartja el őket. Az egri káptalan első két századáról alig tudunk valamit. A káptalanokban lassanként fejlődik ki az önállóságra való törekvés. 1150 tájén a közös élet fegyelme bomladozik, 1200 körül már a káptalanok tagjai külön élnek. Az első kanonokok a XIII. század elején alig tudnak megélni. Catapan egri püspök 1216-ban a szerencsi tizedeket adományozza az egri káptalannak, hogy élelmezése hiányosságán segítsen.⁸⁸ III. Honorius pápa 1226-ban kivételesen megengedi, hogy egyes kápolnákat és azok jövedelmét állandóan a kanonoki javadalmakhoz csatoljanak. II. András egri püspök 1275-i leveléből értesülünk az egri káptalan jövedelmeiről és arról is, hogy a kanonokok külön laktak, lakosaik a várdombon és annak alján voltak.⁸⁹ Sokat kellett a káptalannak küzdenie II. Márton, Telegdi Csanád, II. Miklós, főleg Zudar Imre egri püspökök jogtalan törekvéseivel szemben, míg végre a küzdelmekben megizmosodva, a XIV. század végén az egri káptalan hatalmas testületként jelenik meg.⁹⁰ Az egri káptalan földesúr volt Heves vármegyében a XIV. században Almagyar, Mezőtárkány, Maklár, Terzseszalók, Gelmecs, Fekécs, Demjén, Altárkány, Bátor helységekben. Birtoka van a XV. században még Szőke és Laksó helységekben, Kocs, Szent-András, Hegyenülése és Butaj pusztákon.⁹¹ A Bakocs-kódex szerint 1494-ben az egri káptalané: Aranyos, Bocs, Tárkány, Egyek, Nagyiván és Nagy-Hán helység, meg Harangozó-utcza.⁹²

A káptalanok szabad birtokjoguk alapján közjogi önállósághoz és politikai szerepléshez jutnak. Királyi kiváltság alapján közhitelű pecsétet kapnak és ez alapon hiteles helyekké válnak. Megőrzik a köz- és magánügyeket érintő okleveleket. Bírói cselekmények végzésénél, megidézésénél, birtokba iktatásnál és a próbák végrehajtásánál közreműködnek.⁹³ Az egri káptalannak, mint hiteles helynek a működéséről, számos XIII. századi oklevél tanuskodik.⁹⁴ Micou nevű pristaldussal 1229-ben többet Egerbe küldöttek tüzes vaspróbára⁹⁵ Az egri káptalan régi pecsétjeit is ismerjük. Az eredeti a tatárpusztítás idején megsemmisült, mert 1281-ben megjegyzi a káptalan, hogy "a tatárjárás után megújított pecsétjének erejével" hitelesíti az okiratot. A pecsét czímerében Sz. János evangélistának jelképét, a szárnyaló sast látjuk, körirata pedig ez: "Sigillum Capituli Agriensis Ecclesiae S. Joannis."⁹⁶ Az 1413-i pecsét körzetén "Sigillum Capituli Agriensis Ecclesiae post plagam" szavak olvashatók.⁹⁷ Ismerjük az 1511-i kisebb káptalani pecsétet "Sigillumminus Capituli Sancti Joannis Agriensis"⁹⁸ és az 1597-i évből a káptalan két pecsétjét, melyek közül az egyik "sigillum authenticum" köriratot viseli.⁹⁹

Az egri káptalan vagyoni helyzetét s jövedelmi forrásait a XVI. században készült "Liber S. Joannis" tünteti föl.¹⁰⁰ A káptalan egyes tagjainak külön jogait is felsorolja. Ugyanis a káptalanokban az idők folyamán külön méltóságok fejlődtek ki. A káptalan élén állott a prépost; voltak őrkanonokok, olvasó, éneklő és mesterkanonokok. Az őrkanonok a káptalan és az egyház kincseit őrizte, az olvasó, éneklő és mesterkanonoki czímek a káptalani iskolákkal voltak összefüggésben. Az egri káptalan méltóságot viselő személyeinek és egyes kanonokjainak névsorát Nováky állította össze "Memoria Dignitatum" kéziratos művében, a melyet a Vatikáni Okirattár adataival kiegészítve, az egri egyházmegye 463történelmi adatai között Leskó József bocsátott közre.¹⁰¹ A "Memoria" 1248. évhez fűzött névsorában látjuk Miklós prépost, Chyka őrkanonok, Leustachius mesterkanonok nevét. Az 1249. évnél Péter éneklő, az 1255. évnél Tamás olvasókanonok nevei ismeretesek.¹⁰² A káptalanok tagjaihoz kötik idővel a főesperességi állásokat is. Ezek az egyházmegye egy-egy nagyobb kerületének kormányzói voltak. Őket bízza meg a püspök a hivatalos látogatással; egyes jogi eseteket lebonyolítanak, vallási kihágásokban ítélkeznek. Az egész főesperességi kerület és egyes egyházak adót, "census cathedraticus"-t fizetnek nekik. Az egri egyházmegye az idők folyamán, a "Memoria" szerint, 13 főesperességet számlált, ezek közül a borsovai az ország éjszaki vidékéig, a pankotai a déli vidékekig nyúlt.

Az egri káptalanban volt három bekebelezett prépostság is, a káptalani nagyprépostságon kívül. Ezek a Boldogságos Szűzről, a Szent Péterről és Szent István királyról nevezett egervári prépostságok. A Boldogságos Szűzről nevezett egervári prépostságot Rozgonyi Péter alapította, vagy újította föl 1430-ban és a prépostot a zempléni egyházak látogatásával bízta meg.¹⁰³ A székesegyház mellé kápolnát építtetett és négy káplánt rendelt oda; a prépostság javadalmazására pedig az egri püspökség jószágaiból az Egerhez közel fekvő Kistálya és Novaj falvakat adományozta. Ezek helyett Zsigmond királytól az egri püspökség cserébe megkapta a magban szakadt Solymosyak: Solymos, Szénpataka, Kápolna, Kiskompolt, Dob birtokait.¹⁰⁴ Mátyás király 1459-ben kelt oklevelével Rozgonyi Péter alapítványát megerősítette és helybenhagyta, hogy a káptalan a prépost megválasztásával és így a prépostság adományozásával a királyi kegyúri jogot gyakorolhassa.¹⁰⁵ Rozgonyi Péter, egri püspök élesztette föl 1436-ban a bizonytalan időben megalakult Szent Istvánról nevezett egervári prépostságot is és azt az abaújvári főesperességgel egyesítette. E prépostságnak nem volt külön birtoka, hanem a prépost kanonoki jövedelmén kívül, az abaújvári főesperesség jövedelmét élvezte. Az egri várban külön temploma volt. Ugyancsak külön temploma volt az egri várban a Szent Péterről nevezett egervári prépostnak; a prépost neve először 1445-ben fordul elő: Miklós kánonjogdoktor. Ebből az következtethető, hogy Rozgonyi Péter püspök alapította a prépostságot. A "Liber S. Joannis" szerint a prépostnak három szőleje volt az egri hegyeken, cathedraticuma és negyedilletéke volt Bereg vármegyében.¹⁰⁶

A káptalan tagjainak száma nagyon változatos volt. Ambrosovszky szerint II. András püspöksége alatt az egri kanonokok száma meghaladta a harminczat, volt még kívülök 25 káplán és 60-nál több oltáros pap (altarista.) II. Márton számukat húszra szállította le, csökkentette a káplánok és oltáros papok számát is.¹⁰⁷ A káptalan méltóságot viselő tagjai között bizonyos sorrend fejlődött ki. Az egri káptalannak a XVI. század elején négy oszlopos tagja van: nagyprépost, olvasó, éneklő és őrkanonok. Azután következnek a székesegyházi főesperes, egervári kisprépostok és a főesperesek.¹⁰⁸ A káptalan tagjai állanak a székesegyházban az isteni szolgálat élén. II. András püspök ezért bocsátja vissza 1275 után az egri káptalan birtokába régi javait, mert ime, a káptalannak megszorult álláspontja elhallgattatja ez istentdícsérő ajkakat és szótlanná teszi az éjjel-nappal kedvesen zengedezés eszközeit.¹⁰⁹ Az 1509-i egri Ordinarius bemutatja nekünk a várbeli székesegyházat, a székesegyházi istenitisztelet rendjét és módját. A kanonokok végezik a zsolozsmát, a mise szertartásaiban a mozarab liturgia elemeit szemléljük. Hiányzik a lépcsőima, változatos a Kirye és a Sanctus, a misében kettős leczkék fordulnak elő, verses prózák előzik meg az evangéliumot, nincsen utolsó áldás és utolsó evangélium. Ezek a mozarab elemek Spanyolországból a Szent Jakab apostol sírját látogató zarándokok révén terjedtek el és honosodtak meg nálunk is, míg nem az egyház az 1570-i miseszabályozó rendeletével eltörölte ezeket. Az Ordinarius tájékoztat bennünket a régi körmenetekről, és az elavult egyházi szokásokról.¹¹⁰

A káptalan a székvárosban végezte az istentiszteletet, a vidéki községek népének vezetői a parochus-papok voltak. Szent István elrendeli, hogy minden tíz község templomot építsen, és adjon neki illő dotácziót.¹¹¹ Egyházi fölszerelésről ő gondoskodik, papról és misekönyvről a püspök. A papság előjogát, a "libertas clericorum"-ot királyaink is biztosítják. Ennek főrésze a "privilegium fori." A parochiális szervezet kifejlődésével a helybeli tized a lelkészre szállott, utóbb a tizedet elvonták a lelkészek jövedelméből és a parochusoknak a tized egy negyedével, majd tizenhatodával kellett megelégedniök. A székesegyházi papság 464tagjaiból alakultak ki a káptalanok testületei, a parochiális papok pedig a káptalanok tagjaiból kinevezett főesperesek, archidiaconusok hatalma alá kerültek. A Heves vármegye területén lévő XIV. századbeli archidiaconatusokat és parochiális községeket a pápai tizedlajstromokból ismerjük. A pápai tizednek Heves vármegye területére vonatkozó rovatai Vitus János és Gaspari Péter tizedszedők jegyzékében találhatók. Az 1332-1337-i befizetéseket összegezve, úgy találjuk, hogy az egri völgy egyenesen az egri püspöktől függött, Heves vármegye többi területe pedig három: a hevesi, patai és kemeji főesperességek alá tartozott.

A parochiák a következők az egri völgyben: Tárkány, Felnémet, Harangozó-utcza, Szent-Mihály, Szent-Jakab temploma, Tihamér, Kistálya, Nagytálya és Maklár. A hevesi főesperességben: Varasszó, Szent-Erzsébet, Lelesz, Poósváralja (Poustarnalia) - ( az 1771-i jegyzékben Pousvaralia), Sirok, Szólát (Szalók, Zolouch), Verpelét, Buda, Debrő, Farnos, Poroszló, Kürű, Köre, Fokóró, Alattyán, Mizse, Fogacs, Kál, Erdőtelek (Ertekekel, Érdewteluk), Alatka (Alak), Heves, Halch, Tarna, Fedémes, Bakta, Subcastrum Episcopi (Szarvaskő), Bátor, Kerecsen, (Kerechev), Szikszó (Zekzou), Abony, Buda, Nána, Sarud (Sorousd), Deménd (Demyán), Pél (Pehel), Bocs (Buche), Boczonád (Bachanád). E szerint a hevesi főesperességben 36 plebánia volt. - A patai főesperességben: Pásztó, Tar, Unga, Karácsond (Kachud, 1771-i jegyzékben Karachund), Kompolt, Nagyút, Gyöngyös (Gengus), Halász, Encs (Hench), Visonta (Bysonta), Pyspeki, Pata, Réde (Rada), Györk (Geurk), Apcz (Opwz), Szücsi (Zwhuch), Solymos (Solimus), Adács (Adach), Hort (Hwrth), Boja (Woya), Erk (Herek), Visznek (Wysnuk), Oroszi (Huruzi), Hatvan (Hotuan), Csány (Chahan), Zsadány (Sadanch), Detk, Ugra, Bodony, Lengyend, Reck (Reske), Ivány (Iwan), Dorogháza (Rabosháza), Pétervására, Szent-Pál, Szent-Jakab, Vécs (Weck), Domoszló, Tarnócza (Tarnotha), Sár (Sahar), Markaz, Fedemes, Nádasd, Halmaj (Holme), Bik (Byck), Bod (Bodor), Ecséd (Eched), Nána. E szerint a patai főesperességben 46 plebánia volt. - A kemeji főesperességben: Roff, Abád, Fegyvernek (Fekuernek), Beő (Beu), Derzs, Szent-Imre, Szőllős (Zeuleus), Gyenda (Ganda), Szajol (Zayl), Bala. Összesen itt 10 plebánia volt.¹¹²

A püspökséget kulturális működésében a monostorok támogatták. Az Aba nemzetség tagjai monostor-alapítók voltak. A térítő benczéseket pártfogolják, nekik birtokokat adományoznak, hogy lelkük üdvéről gondoskodjanak s a kolostor kriptájában családjuk számára temetkező helyet szerezzenek. Igy a kolostorok patrónusai lesznek és a kegyuraságot féltve őrzik. Valahányszor a család tagjai között újabb osztozkodásra kerül a sor, az ősi várat és a kegyurasági jogot közösnek hagyják. Az Aba nemzetség ősi alapítása volt a Bene völgyben fekvő saári benedekrendi apátság. Az ős hagyomány szerint Aba Samu király alapította ezt a monostort s a krónikások egyhangú híradása nyomán őt itt temették el. A monostor kegyúri joga az Abák hűtlen Csobánka ágáról, I. Károly királyunk adományából, a Kompolti-ágra szállott át.¹¹³ A saári apátság a pápai tizedek lajstromában is előfordul; IX. Bonifácz a saári apátot gyakran megbízza kiküldetésekkel és egyes javadalmak betöltéséről értesíti.¹¹⁴ Az apátság birtokai voltak a XIV-XV. században Saár helységen kívül Kompolt puszta, Tarnócza és Karácsond helységek.¹¹⁵ Az apátság a XVI. században pusztult el. Az Aba nemzetség tagjai alapították a kompolti benedekrendi apátságot is a Tarna patak partján. Kún László király 1280-ban a szétrombolt monostor helyreállítására örökös alamizsnául nekik adományozza azt a jogot, hogy Kompolton minden sót szállító szekértől egy kősót, minden masa, azaz megrakott szekértől egy nehezéket, egy csöbör bortól pedig egy denárt szedhetnek.¹¹⁶ E vámjogért igen sokat küzdöttek Miklós, László, Márton és Demjén apátok a XIV. században és a XV. elején. A pápai tizedlajstromban Jakab apátúr szerepel, ki azt hiszi, hogy javadalma után őt 50 garasnál több nem terheli.¹¹⁷ A Kompolti család kihaltával szünhetett meg a monostor. Jelenleg csak czímét adományozzák. Az Abák debrői birtokán valószínűleg a benedekrendiek monostora volt. A debrői monostor jobbágyainak pörös ügyét a váradi regestrum 208. sz. alatt említi. A feldebrői egykori monostori egyház altemploma még megvan.¹¹⁸

Pásztón a cziszterczieknek volt apátsága, a mely Pilisről települt 1190-ben. Alapítója és kegyura III. Béla volt, de már István ifjabb király 1265-ben a kegyúri jogok a Rátót nemzetségből való Domokos mester fiának, Istvánnak adományozza.¹¹⁹ Az apátság feladata az itt lakó kún-palócz népek térítése lehetett. 465A váradi regestrumban ezt az apátságot 195, 203. sz. alatt említik. A pásztói konvent hiteles helyként is szerepelt. A pápai tizedszedéskor Blondelus pásztói apát hit alatt erősítette, hogy apátságának nincs több tiszta jövedelme évenként húsz márkánál, ezért 1332-ben 2 budai márkát, 1333-ban 112 garast, 1334-ben 70 garast, 1335-ben 80 garast fizetett pápai tizedadóul. 1502-ből Lukács pásztói apátot és az apátság kegyurait, Pásztói Mihályt és Domokost ismerjük. A XVI. század folyamán az apátság az egri püspökség birtokainak lesz kiegészítő részévé s úgy kellett később a pásztói apátoknak visszaszerezniök. Az apátságnak ősi birtokai voltak Heves vármegyében. Imbert pásztói apát és konventje 1277-ben Halász birtokon túladott. Pásztón a város déli része volt az apátság tulajdona, hozzá tartozott a Paszth folyón két malom. Taron is földesúr volt az apátság, innét való az a Zub nevezetű jobbágya, a ki a Váradon a tüzes próbát sérülés nélkül kiállotta.¹²⁰ - A poroszlói apátságot Fuxhoffer Monastérologiá-jában a benedekrendi apátságok közé számítja. A poroszlói és tereskei apátok pörös ügyéről megemlékezik a váradi regestrum 222. sz. jegyzésében. 1292-ben János volt a poroszlói apát,¹²¹ 1421-ben nyoma van az itteni Szent Péter és Pál tiszteletére emelt monostornak, patrónusai a Hanczkó-fiak.¹²²

A benedekrendi és cziczterczi apátságok rendeltetése az volt, hogy az isteni tiszteleten és egyházi teendőkön kívül gazdasági munkával, föld- és kertmíveléssel foglalkozzanak. Ezért a rengeteg erdőségek között alapították monostoraikat. Munkásságukkal a Mátra alját virágzó területté alakították át. A premontreiek kanonokrendje lelkészkedéssel foglalkozik s Heves vármegye területén Hatvanban volt konventjük, mely 1284-1484-ig hiteles helyként szerepelt.¹²³ A Csobánkák 1304-ben Vörösmarthon alapítottak egy pálos kolostort, Keresztelő sz. János és sz. Sixtus tiszteletére szentelt kápolnával és azt mátrai birtokokkal javadalmazták.¹²⁴ Arnold vörösmarthi perjel 1335-ben, Keresztély perjel 1369-ben, Domonkos perjel 1376-ban átiratják s megerősíttetik az adományozó oklevelet. 1356-ban a vörösmarthi pálosok birtokrészeket kaptak Benén, 1441-ben V. Lászlótól Fügedet nyerik el, 1461-ben Debrői Imrétől Varsányt és Lőrinczi Lászlótól Fügedet nyerik el, 1461-ben Debrői Imrétől Varsányt és Lőrinczi felét. 1496-ban Kanizsai György elzálogosítja nekik benei birtokát, 1501-ben II. Ulászló védőlevelet ad számukra.¹²⁵ A török harczok korában elhagyott lesz a kolostor és Almásy János gyöngyösi plebános elfoglalja, a mi ellen ők 1699-ben tiltakoztak.¹²⁶ Monoszlai Miklós egri püspök Eger város közelében Felnémeten telepíti le a pálosokat. Övék volt 1406 körül Botond (Bátony) és Nagyiván, Felnémet határában több szőlő, az Eger vizén és a Tárkány patakon egy-egy malom. 1584-ben már az elhagyatott kolostorok közé tartozik.¹²⁷

A karthauziak a néma, magányos helyeket szemelték ki s Eger vidékén a tárkányi erdőségben volt a segedelemvölgyi kolostoruk. A kolostor alapítója, a hagyomány szerint, Monoszlai Miklós egri püspök volt; a kolostor alapításával azt czélozta, hogy az egri püspökség egyházait misemondó és liturgikus könyvekkel elássák. Birtokaik voltak: Felsőtárkány, Zsércz és Szent-István községben. továbbá "...mindenkor az barát réten való klastromhoz atták az boldog hegyének az dézsmáját, de egyes dézsmát Egerbe az nemes káptalanba vittek." (Tanúvallomás 1658-ból. Zsérczi akták.) "Sircz az papoké volna... Pap urak bírták. Azt is hallotta, hogy a püspök Istenért hatta volna Sirczet a kalastromhoz, hogy tarcsák az barátokat." (U. o. 5 drb.) A tárkányi karthauziak völgyüket "vallis auxilii" és "vallis refrigerii"-nek "segedelem vagy nyugodalom völgyé"-nek nevezték el. Felsőtárkány 1436-ig volt a monostoré, ekkor Rozgonyi Péter egri püspök magához vette és helyette Noszvajt engedte át nekik. A karthauziaknak Egerben is volt házuk, az övék volt a gyógyhatásáról ismert egri fürdő, Eger városa alatt pedig malmuk volt a "vadkert" közelében. Mezőtárkányi malmukat 1444-ben rozgonyi püspök jóváhagyásával cserében egy másik malomért az egri káptalannak adták. Kolostoruk a XVI. században pusztult el, de még Eger ostrománál említést tesz róluk Tinódi:

Birtokaik az egri káptalanra és az egri püspökökre szállottak vissza.¹²⁹

A kolduló ferenczesek és domonkosok az egri püspökök meghívására hamar megtelepedtek Egerben is. A domonkosrendiek kolostora Sz. Mihály egyháza mellett épült föl. 1486-ban még itt laktak a domonkosok, Ferrarius, a rend történetírója 466szerint.¹³⁰ A ferenczrendieket II. Kilit püspök telepíti be Egerbe. Konventet alapítanak s a kolostor lakói "conventualis"-ok, ellentétben azokkal a szerzetesekkel, kik mint eremiták, fegyelmezetlenül, helyhez nem kötve, majd itt, majd ott élnek. Az egri ferenczes konvent az 1260. évi narbonnei egyetemes rendi káptalanon már mint egy rendtartományi kerület "custodia" középpontja szerepel.¹³¹ Több történetírónk azt vitatta, hogy Egerben telepedtek le hazánkban a ferenczesek először. Azonban a ferenczrendi írók az esztergomi konventet tartják első alapításnak. Kósa Jenő szerint a ferenczesek ősi, zágrábi konventjét téveszthették össze Egerrel; ugyanis Zagrabia német neve Agram, azt zavarhatták össze Agriával, Egerrel.¹³² Egerben a ferenczesek 1304, 1340, 1354, 1468, 1387, 1396, 1454, 1456, 1477, 1507, 1537. években káptalant tartottak.¹³³ Az egri kéziratos ferenczrendi "Historia Domus" szerint 1347-ben Salamon volt a gvardián, a ki valamely ügyben a püspök és vicarius között tanúskodott, 1401-ben Kelemen volt a gvardián, a ki szent életéről volt híres Eger városában.¹³⁴ Egy 1359-ben kelt oklevelünk szerint "Fr. Joannes de Agria" ferenczrendi lector, Magyarország királynéjának gyóntatója és kápolnájának szónoka volt, mit Pór Antal akként magyaráz, hogy e János az egri ferenczrendiek iskolájában tanított és ugyanő tette híressé nevét irodalmilag a neki tulajdonított dubniczi krónika-töredékkel.¹³⁵ Egerből a ferenczeseket 1552-ben György diák, Luther tanának követője, kiűzte, ez közöttük martirhalált is halt, 1461-ben az elhagyatott konventet a ferenczrendiek másik provincziája, az Üdvözítőről nevezett salvatoriánusok foglalták le.¹³⁶ Ugyane salvatoriánusoknak ekkor Gyöngyösön volt híres kolostoruk. Fridrich Urbán, a salvatorianusok történetírója, a konvent keletkezését az 1400. évre teszi és alapítójának a Báthori családot tartja. A konventen kívül volt még Gyöngyösön a Sz. Ferencz harmadrendi szabályait követő szerzetesnőknek, Beguinnők-nek is kolostoruk. Ezeket 1496-ban Bánffy Dorottya, Rozgonyi János özvegye telepítette Gyöngyösre és 1500-ban a szerzetesnők perjelnője Katalin, Bogáthi Lukács özvegye volt.¹³⁷ A gyöngyösi ferenczeseknek a XVI. és XVII. században volt nagyobb szerepük Heves vármegye hitéletében.

Későbbi okleveleink még két Egerben lévő kolostorról szólnak. János bíboros 1456-ban az ágostonrendűek Sz. Miklós tiszteletére emelt templomának teljes búcsút engedélyez és ezt a búcsút Hédervári László egri püspök megerősíti.¹³⁸ Az "Ordinarius" megemlíti, a "bold. Szűz monostorát" Egerben. ez 1360 táján híres kegyhelyként szerepel, Egernek vezeklőhelye volt. Benedek megölte feleségét, ezért apósának és sógorának vérdíjat kellett fizetnie, azután pünkösdkor Egerbe tartozott menni a Sz. Szűz küszöbéhez, a rákövetkező nagyböjtben pedig Rómába.¹³⁹ 1552-ben még állott a kolostor. "Arszlán bég Boldogasszony klastrománál leszálla" és Tinódi szerint a szent hely oltalma alatt helyezte el ostromló ágyúit. A Liber S. Joannis szerint már nem volt meg a kolostor, mert azt olvassuk benne, hogy: "a káptalanban kőháza vagyon a székesegyházi esperesnek, melyhez éjszaki részen a Boldogasszony klastroma állott." Kandra azt sejti, de nem tudja megokolni, hogy e női kolostor, a ferenczrendiek női szerzetéé, a klarisszáké volt.¹⁴⁰

A vármegyék autonóm irányzatú fejlődése már a XIII. században vette kezdetét. Mindazt, a mi e régi királyi vármegyei szervezet romjaiból megmaradt, Róbert Károly királyi tisztekre, várnagyokra (castellanatus) ruházta. Ilyen királyi vár volt Heves vármegye területén a XIV. században Sirok. 1372-ben Lajos király kijavíttatja. A munkálat 2000 forintba került. Mivel a munkálat költségeit Domoszlói Miklós Heves vármegyei ispán és egyúttal siroki várnagy viselte, az egész vár zálogul az ő kezén maradt.¹⁴¹ A továbbfejlődés a jogszolgáltatás terén indult meg. Már az 1298:XXXII. t.-cz. szerint volt vármegyei törvényszék, de a fontosabb ügyek nádori gyűlés elé kerültek. A vármegyei törvényszékeken még Nagy Lajos korában is együtt határoznak a nemesek és nem nemes szabad emberek. Ebben a korban fejlődik ki nálunk a szent koronáról szóló közjogi tan. Az ország birtokos nemessége és papsága a szent koronát fején viselő királylyal együttesen élőszervezetet alkot, a mit e korban a szent korona testének (totum corpus sacrae Regni coronae) neveztek. Minél jobban átmentek az életbe a szent koronára vonatkozó jogi elvek, annál élesebb lett a különbség a nemes és nem nemes között. A nem nemesek lassanként elmaradnak a vármegyegyűlésből, hol szavuknak úgy sem volt nagy jelentősége, mert a szavazatokat mérlegelték és nem számították. A régi királyivárnépek pedig aXIV. század folyamán kifejlődött úri szék elé tartoznak. Zsigmond korában a vármegye közönségét már jóformán csak nemesség alkotja. Ő az 1433. évi banderiális javaslatában a megyei követküldés intézményének szabályozásánál¹⁴², valamint az 1435. évi II. dekrétumában¹⁴³ csak a nemesek megjelenéséről intézkedik, jeléül annak, hogy a nem nemesek aktív részvétele a vármegyei önkormányzatban nem tartható fönn.¹⁴⁴ A vármegyei közönségek a XV. század első felében nemesi közönségekké alakulnak át. A vármegyei gyűlések teljes önállóságra jutnak és a megyei ítélőszékek rendszeresekké válnak 1486-ban, mikor Mátyás király a nádori gyűléseket megszünteti.¹⁴⁵ Az új vármegye már "nemesi vármegye", közönsége "universitas nobilium," ítélőszéke "sedes iudiciaria nobilium", a szolgabírák "iudices nobilium", az esküdtek "iurati nobiles."

A nemesi vármegyékre Zsigmond korában visszaszállott a jogszolgáltatáson kívül a hadi és gazdasági ügyek vezetése is. 1435-ben szabályozza törvényileg a banderiális hadi rendszert. Az egész országot felosztják hat védelmi kerületre s egy bandérium vitézeinek száma 500 ember. A király a végvárakat saját költségén védelmezi. Ha ereje nem felel meg, segítségére mennek a főtisztviselők és főpapok bandériumai, a tiszti bandériumok. Ezeket követik a nagybirtokosok és főnemesek bandériumai. Ezután kelnek fel a vármegyei bandériumok. Minthogy az ország katonai ereje a törökkel szemben így sem elegendő, a birtokosoknak minden 33 jobbágytelek után egy jól felfegyverzett lovast kell felszerelniök. Ezek a nagy urak birtokain azok bandériumához, a vármegyékben a vármegyei bandériumhoz csatlakoznak. Ez új katonaság a telekkatonaság (militia portalis) s felszerelési költségét a vármegye nemessége a jobbágyokra kivétetett adóban. Elrendeli Zsigmond az országban a rendkívüli hadi adót (dica, subsidium). A szolgabírák és esküdtek írják össze a jobbágyok számát s ők állapítják meg, hogy 470bizonyos okok alapján kik nem katonáskodhatnak. A hadiadó kezelésével kapcsolatban a vármegyei tisztviselők összeírják az adóalapokat. Ezeken kívül a vármegyék, mint nemesi testületek, résztvesznek a törvényhozásban is. Követküldési joguk van. Így Dormán János 1447-en Heves vármegye országgyűlési követe.¹⁴⁶ A megyék ellenőrzik a középponti kormányzatot. Belügyeikben önrendelkezési joguk van; vármegyei adót vethetnek ki, a mi a házi pénztárba folyik be. Ebből a követek költségeit, majd a vármegyei tisztviselőket fizetik. Szabályalkotási joguk van a törvények keretein belül a vármegye területére.

Heves vármegye nemesi közönsége a XIV. és XV. század folyamán nagyon megváltozott. Az interregnum idején megkezdődik az ősi Aba nemzetség több ágának pusztulása. A magyar trónért Anjou Róbert Károly, Cseh Venczel és Bajor Ottó versengenek. A pártoskodások idején a hazafiúi erények mértékét a királyok személyisége szabja meg. Az Aba nemzetség több ága, a Borh-Bodon, a Csobánka, később az Amade-ág Róbert Károly szemében kikiáltott hazaárulók voltak, mert a zavaros időkben előbb Cseh Venczel, majd ennek kiveretésével, a hatalmas Csák Máté pártjára állottak. Csobánka László régi bűnéért az egész Csobánka-ág lakolt. László, 1298-ban Rafain bánnak, Debreczen urának valamely vidéki vásárról hazatérő jobbágyait Kakatnál, Bihar vármegyében fegyveres erővel megtámadta. Három debreczenit megölt, hatot halálosan megsebesített és kétszáz márka értékű zsákmányt rabolt el.¹⁴⁷ Rafain bán a jobbágyain ejtett sérelem orvoslását kérte a királytól. III. Endre maga elé idézte Lászlót, de az nem jelent meg, azért távollétében is elítélték 1300-ban fej- és jószágvesztésre.¹⁴⁸ Mintegy húsz évig nem került sor az ítélet végrehajtására. László 1304 körül meghalt, de az ítélet fegyver volt a család ellenségeinek kezében. Róbert Károly 1312-i rozgonyi győzelme döntötte el a pör és egyúttal az egész Csobánka nemzetség sorsát. Róbert Károly 1322-ben szigorú ítéletet mondott rájuk: birtokaikat elkobozta, mert "számtalan esetekben Csák Máté segítségével megbecsülhetetlen károkat, iszonyú pusztításokat, számtalan gyilkosságot, temetők és egyházak feltörését, özvegyek és szűzek mezítelenre való vetkőztetését mívelték." Ugyanez évben jelenti az egri káptalan, hogy Csobánka László gyöngyösi birtokainak két részébe Lampert országbírót, vagyis helyette képviselőjét, Uz mestert, a harmadik részébe Dózsa nádort, Rafain bán örökösét bevezette. A birtokokat kétezer márkára becsülték és a bevezetésnek senki sem mondott ellene.¹⁴⁹ Csobánka Pál visontai birtokait pedig a Kompoltiak kapták meg 1323-ban.¹⁵⁰ 1327-ben végre kiadták a Csobánkák halálos levelét. Csobánka János fiainak: Sámuel, Dávid és Lászlónak hevesvármegyei birtokait Széchenyi Farkas fia, Tamás "a hadiborostyánnal koszorúzott rozgonyi hős, az állhatatosság edénye" kapta meg.¹⁵¹

Hasonlóképen pusztult el vagyonilag a XIV. század elején a Borh-Bodon ág. Sirok várukat Csák Máté seregei őrizték, de 1320-ban Drugeth Fülöp újvári ispán és Dózsa erdélyi vajda lefoglalták a király számára.¹⁵² Még sajátságosabb volt az Amade-ág sorsa. Amade magas hivatalokat ért el; 1285., 1288. és 1300-ban őt, az ország nádoraként említik. Az interregnum idején I. Károly pártjára áll, részt vesz a királyválasztó országgyűlésen és 1309-ban első helyen említi őt az oklevél a koronázáson jelenlevők között. I. Károly őt megjutalmazta. A király tudtával vagy tudtán kívül Magyarország éjszakkeleti részén óriási birtokokot halmozott össze. Nagy hatalma később a királyban is félelmet keltett. 1311-ben Amadét Kassán meggyilkolják, két fiát pedig fogságba vetik. I. Károly az Amadéknak tett nagy adományokat visszavonja.¹⁵³ Az Amadék az ősi birtokokért fegyvert fognak és Csák Mátéval szövetkeznek. Azonban a rozgonyi csatában, 1312-ben, Csák Mátéval együtt elbuknak és az Amade-ág egyszerre megsemmisül, három nemzedéken át tartó dicsőség után. Hevesvármegyei birtokaikat I. Károly Amade hűtlen fiaitól elveszi és 1319-ben a Kompoltiaknak adományozza.¹⁵⁴ Ugyanekkor vesztették el Kiskürüt is, hol az Amadék vára volt.¹⁵⁵

A Kompoltiak Róbert Károly mellé csatlakoztak. László a rozgonyi csatában elesett. A többiek hűségükért számtalan királyi adományban részesültek. István birtokaik: Domoszló, Tarnaörs, Vámosgyörk és Detk.¹⁵⁶ Péter 1296-ban nejével megkapja Szent-Jakabot.¹⁵⁷ 1307-ben Péter megszerzi File fiaitól Mihálytól és Miklóstól a Tarna jobb partján fekvő Vécs földet.¹⁵⁸ Megkapják az Ákos nembeli Ernei bán hűtlen unokáinak javaiból Taksont.¹⁵⁹ 1320-ban Károly király Kompolti Péter fiának adományozza Fegyverneket.¹⁶⁰ Majd 1337-ben 471ez adományát Absolon ülése és Péterke ülése nevű falvakra is, mint tartozékokra kiterjeszti.¹⁶¹ Megkapják 1320-ban Gyanda egy részét,¹⁶² 1323-ban Visonta, Karácsond, Adács, Zsadány, Kürth, Csobánka, Hajúutha, Laak és más hevesvármegyei helységeket.¹⁶³ A család birtokainak nagy kiterjedését két osztozkodásnál látjuk. 1325-ben az egri káptalan előtt Kompolti Péter fiai: Gergely, István és Kompolt osztják meg birtokaikat és szolgáikat. A káptalan levele szerint birtokaik: Domoszló, Kürü, Zaránk, Örs, Visznek, Vámosgyörk, Atkár, Tiszaroff, Egyházasnána, Lovásznána, Szakállas, Tarna, Takson, Gyanda és Kompolt. A domoszlói határban fekvő Oroszlánkő várát közös költségen kellett fenntartaniok.¹⁶⁴ 1348-ban Kompolt Imre fiai osztották meg javaikat. A hibás és hiányos kiadású oklevél szerint birtokaik voltak: Visonta, Karácsond, Heves, Markaz, Nisdeth (?), Nere-Vurenda (?), Tarnaörs, Hajóutha fele, Adács, Edentel (?) Egyházasdetk, Tarna, Negyvenegyháza, Aba és Gassag Heves vármegyében és a saári monostor kegyurasága.¹⁶⁵ E birtokfelosztások alapján alakultak meg a nánai és visontai Kompolti-ágak.

Róbert Károly trónralépte tehát megváltoztatta Heves vármegye régi birtokviszonyait, a Kompoltiak és a Kacsics nemzetség Falos ágából származott Széchenyiek ültek a hűtelen Aba-ágak örökébe. Több nemzetség vagyonilag elpusztult, tagjaiban kihalt. Hasonló átalakulást találunk Zsigmond, Mátyás király és a Jagellók idejében. Zsigmond a Kompolti, Pásztói, Tari, Széchenyi, Rozgonyi, Pálóczy családokat gazdagítja, mert Nápolyi Lászlóval szemben őt pártolták, Mátyás király korában jórészt ezekhez járulnak a Gúti Országhok, Losonczy Albert, Nagylucsei, Bessenyei és Rédei családok. A további adományokról és birtokváltozásokról a családtörténeti részben van említés.

Ludányi Tamás egri püspök, ki Nápolyi László pártjára állott, 1401-1404-ben, az egri várat védelmi állapotba helyezte és az egri várparancsnokságot Debrői Istvánra ruházta, Zsigmond Rozgonyi Simont küldötte Eger ellen négyszáz lovassal. Rozgonyi, Zsigmond király 1414-ben kelt adománylevele szerint, az ellenség legyőzésére és az egri vár bevehetésére elegendő erővel nem rendelkezett ugyan, de bölcs intéseivel és ékesszólásával mégis megnyerte a vár katonáit magának és a várat bevette. A várőrség meghódolása után Debrői István Erdélybe menekült, ott nemsokára meghalt, Ludányi Tamás pedig Lengyelországban keresett oltalmat. Debrői Istvánt hűtlennek nyilvánították s birtokait Rozgonyi kapta meg, Ludányi Tamást pedig püspöki javadalmaitól fosztották meg. Mivel Zsigmond általános amnesztiáját nem fogadta el, kortársai "Vasfejű"-nek nevezték. Ludányi Tamás menekülése után hét évig, 1410-ig, betöltetlen maradt az egri püspöki szék, a püspökség birtokainak jövedelmén előbb Rozgonyi István, majd Stiboriczi Stibor erdélyi vajda osztoztak. 1410-ben Stiboriczi Stibor, a vajda egyik rokona, lett egri püspök s az maradt 1420-ig. Stibor 1420-ban lemondott a püspökségről és átengedte helyét a hazatért Ludányi Tamásnak, ki 1420-1424-ig volt újra az egyházmegye élén. De birtokait többé nem kapta vissza; azokat hihetőleg Rozgonyi Péter birtokolta, a kit Zsigmond egyik 1422-i adománylevele "veszprémi püspök s egri választott vagy kinevezett püspök" néven említ. Ez lett 1424-ben Eger valóságos püspöke is.¹⁶⁶

Heves vármegye területén kisebb földbirtokuk van az Olnodi Czudarok, Bátoriak, Bebekek, Kazai Kakasok, Berzeviczi Pohárnokok előkelő családjainak. A királynénak és királynak is volt birtoka Encs, Tas, Terebes és Rozsnok helységekben. 1494-ben a király birtokaira 15 forint adót vetettek ki.¹⁶⁷ A főúri családok mellett találjuk a vármegye területén a középnemesi családokat, a melyek közül a kiválóbbak: az Abádiak, Besenyeiek, Nagylucseiek a Tisza mentén, a Kenderesiek a Nagykúnsággal határos részeken, a Debrőiek a Tarna mentén, a Rédeiek Gyöngyös, a Nagyhatvaniak Hatvan vidékén.¹⁶⁸ Csánki összeállítása nyomán Heves vármegye területén a XV. században 225 birtokos család, vagy birtokos erkölcsi testület volt.¹⁶⁹

Az egri vár az egri püspöké, ki azt "castrum nostrum Agriense"-nek nevezi.¹⁷⁰ Szarvaskő várnagyáról is azt olvassuk 1438-ban, hogy ő az egri püspök tisztje.¹⁷¹ Az Erzsébet királynétól behívott Giskra vezér és huszita népe az országnak éjszaki vidékét pusztította, s ez időben az egri vár volt a felvidék őrhelye. A csehek egész Egerig elportyáztak. Bonfini az 1442. évnél a cseheknek Eger ellen intézett vakmerő támadását beszéli el. Ulászló lengyel vitézei az egri püsköknél vendégeskedtek, mikor Giskra embere, Teleph kassai várnagy észrevétlenül 472Egerben termett, a várost elfoglalta, több helyen felgyujtotta és tetemes zsákmánynyal visszaindult. Azonban a lengyelek és magyarok Teleph üldözésére siettek, a cseheket leverték s Teleph várnagyot több társával Egerbe hurczolták.¹⁷² A vakmerő támadás alkalmával említi föl gróf Teleky József azt a regényes esetet, melyet Arany "Az egri leány" czímű balladában feldolgozott. Az apró összeütközéseknek az 1443-i egyezkedés vetett véget, mikor Rozgonyi három hónapra terjedő fegyverszünetet kötött, hogy az ország erejét a nagyobb ellenség, a török ellen fordíthassák.¹⁷³

A csehekkel vívott harczok a fegyverszünet lejártával megújultak. Hunyadi János 1451-ben vezetett hadat Giskra ellen és csak Hédervári László egri püspök támogatta vitézeivel. Losoncznál volt a csata, de Hunyadit az oligarcha urak magára hagyták s hátrálnia kellett. Hédervári László Giskra fogságába esett, ki a fogoly püspök szabadon bocsátása ellenében az egri vár feladását sürgette. De a várnagy megtagadta kívánságát, mert ő - úgymond - nemcsak a püspök embere, hanem egyszersmind az ország egyik várának hűséges őre és hite nem engedi, hogy az ország javát egy magánszemély megszabadításának feláldozza.¹⁷⁴ Hunyadi János Budára tért vissza, új sereget gyűjtött és még az ősszel Giskra több felvidéki várát megvívta, az egri püspököt pedig kiszabadította. A csehek erejét végleg csak Mátyás király tudta megtörni. A cseheknek Heves vármegyében, Patán volt erősségük. Bonfini megemlíti¹⁷⁵, hogy e vár fából épült ugyan, de fekvése, a körülötte levő sziklák és hadigépezetei nagyon erőssé tették, úgy, hogy ezt a helyet a latrok barlangjának és menedékhelyének tekintették. Mátyás király 1460 tavaszán a csehek megfékezését tűzte ki feladatul. A felsőmagyarországi vármegyék és városok követeivel gyűlést tartott és a hadiköltségek fedezésére rendkívüli adó megajánlását eszközölte ki. A cseh rablóvárak megvívására egy időben több sereget küldött. Az egyik, Rozgonyi Sebestyén erdélyi vajda és Pálóczi László országbíró vezérlete alatt, a Mátra tövében levő Pata várát vette ostrom alá; az őrség vitéz ellentállást fejtett ki és csak mikor Mátyás személyesen vette át a vezérletet, akkor nyitotta meg a vár kapuját. A hadjárat részleteit Mátyás király beszéli el a Rozgonyi Sebestyén részére kiállított birtokadománylevelében. Pata megvívása volt Teleky szerint a fejedelemnek első hadi vállalata és győzelme,¹⁷⁶ Mátyás később Giskra embereit "fekete seregé"-be fogadja.

A régi várak a Mátra tövében új birtokosok kezére kerültek. Ágasvár a Tariaké, Bene a Széchenyieké, Hasznos vára a Pásztóiaké, Debrő a Rozgonyiaké, Nána és Oroszlánkő a Nánai Kompoltiaké, Sirok a XIV. században királyi vár, a XV. században a Tariaké, majd a Gőti Országh családé és a Nánai Kompoltiaké.¹⁷⁷ Berzeviczi Pohárnok Istvánnak 1435-ben megengedte a király, hogy erki birtokán várat emelhessen. Nincs nyoma, hogy felépítette volna.¹⁷⁸ Evvel együtt 11 vár volt Heves vármegye területén.

A főurak és nagybirtokosok váraikban éltek; hasonlóképen rendezett házakban (domus) laktak a középbirtokosok is. A váraknak védelmi és gazdasági jelentőségök volt. Onnan védték a vár aljában levő tanyákat, községeket és sokszor a vártól messze fekvő tartozékokat. Viszont a vidék népe meg a várban lakó úrnak szolgáltatta be termesztményeit és a vidéken mívelték a földesúr birtokait, gondozták állatait. A nagybirtokosok jószágain a mezei munkások és a háztartáshoz tartozó szolgák kötelességeit meghatározták; ezt udvartartási jognak nevezhetjük. A nagybirtokosok mindennemű szolgálatot földdel fizettek meg; alattvalóiknak feltétlenül, hogy feltételesen földeket engedtek át, a melyeknek haszonvételéből azután családjukkal éltek. Az egy vidéken, ugyanazon határok között lakó földesgazdák összessége idővel községet alkotott, mit okleveleink "villa, vagy praedium" szóval jeleznek.

Heves vármegye területén szabad királyi várost nem találunk ugyan, de a vármegye községi élete virágzó volt. Mutatják ezt a régi birtokviszonyokat tárgyazó oklevelek, a pápai tizedlajstromok. Csánki összeállítása nyomán Heves vármegyében a XV. században 5500 körül volt az adó alá eső házhelyek száma, - 279 volt a helységek és tanyák, 17 a mezővárosok száma. Eger és Gyöngyös városok legrégibb viszonyairól az illető városok leirásánál emlékezünk meg bővebben.

Eger környékén több mezővárost találunk. Ilyen Pétervására, a Palócziak birtoka; 1445-46-ban említik, mint mezővárost "oppidum Petherwasara" néven. 473Közvetlen Pétervására fölött éjszakra volt "oppidum Kewesd", ma Erdőkövesd. Egertől nyugatra feküdt Sirok, vagy Sirokalja, mely vámszedő-hely is volt hasonló nevű vár aljában. Egertől délkeletre volt Egyházas, vagy Mezőtárkány, mely részben az egri káptalan birtokát alkotta, 1423-ban nyert vásártartási jogot. Mezőtárkánytól délkeletre van Poroszló. Itt királyi sólerakó-hely volt és a város a szárazon vámot, a Tiszán pedig révpénzt szedett. Több tanya és 22 megnevezett halastó tartozott hozzá a XV. században. Poroszlótól nyugati irányban volt Heves, melynek a Nánai Kompoltiak voltak földesurai.

Gyöngyös környékén több mezőváros volt. Ilyenek az Országh és Losonczy család birtokai Tarján és Pata, - a Kompoltiak birtoka Visonta. Gyöngyöstől éjszaknyugatra Tar vámszedő és vásáros hely volt, lakóit Mátyás király 1459 és 1464-ben minden adófizetés alól fölmentette. Tartól délnyugatra feküsznek a Zagyva mentén Pásztó, Apcz, Hatvan. Pásztót 1407-ben Zsigmond királyunk Buda kiváltságaiban részesítette; Apcz országos vásárait 1482 és 1484-ben emlegetik. Hatvan vámhely volt, országos vásárai híresek, azokat még Csallóközből is látogatják.

Szolnok vidékére esnek Fegyvernek és Szászberek. Fegyvernek számára Zsigmond király 1417-ben adott országos vásártartási jogot, 1430-ban országos vásárai megszaporodtak, heti vásárai is híresek voltak. Szászberek nevét ma Szolnoktól éjszaknyugatra két puszta: Alsó és Felsőszászbereg őrzik.¹⁷⁹

A 279 helység vizsgálata arról győz meg bennünket, hogy Heves vármegye legnépesebb volt a Mátra alján és a Zagyva mentén. A városok sokasága, az országos vásárok jelzik a sűrű lakosságot és a birtokviszonyok ismertetésénél itt számtalan községről, tanyáról emlékeztünk meg. Népes volt az Eger völgye is, hol a püspöki városon kívül Szarvaskő, Felnémet, Harangozó, Czegléd, Andornak (Ugarad), Nagytálya, Maklár helységekről van tudomásunk. Kevésbé volt népes a Tisza mente. Itt nagyobb helyek voltak; Abád, mely 1440-ben királyi sólerakóhely volt; ismeretes révje és szárazvámja; Bő, melyet Kenderessel együtt Mátyás Hevesből Pest vármegyébe helyezett át, de 1487-ben fele újra Hevesbe tartozik, - Szalók 1428-ban Hevesben, Derzs, Buda, Roff, Kőre, Kürü, Balla. A mezőgazdaság érdekei és a kereskedelmi útak változása idézték azt elő, hogy új községek alakulnak, régi népes községek elnéptelenednek, néha el is tünnek. Így Laksa községnek nevét csak a Laksa nevű patak őrzi Heves vármegyében.

A helységeket királyaink többször áthelyezik más vármegyékbe.¹⁸⁰ Ez különösen a határszéli, a Jászság, Kúnság és Szolnok felé eső községekkel történik meg. Igy Ecseg, Túrkeve mellett okleveleink szerint hol Szolnok, hol Heves, hol Békés vármegyéhez tartozott. Ez áthelyezések miatt a XV. század végén sem tudjuk pontosan körvonalazni Heves vármegye területét. Nagyjában a régi határai vannak meg, de olykor kisebb jószágok Túrkeve vidékéről és Békés vármegye területéről is tartoznak hozzá.¹⁸¹

A vármegye neve a XV. század kezdetén még Hevesújvármegye, utóbb közönségesen csak Heves vármegye. A XVI. században a megyéknek Werbőczy-féle névlajstromában két Heves van egymástól megkülönböztetve. Nagy- és Kis-Heves. Sokan ezt a lajstromot apokrifnek tartották, amelyet későbbi írók állítottak össze a nagy jogtudós neve alatt, mások azonban, mint Bél Mátyás "Compendiumában" és Balássy is elfogadták.¹⁸² Azért az elnevezés eredetével is foglalkoznunk kell. Elsősorban ki kell jelentenünk, hogy ez elnevezésre semmiféle okleveles bizonyítékot nem tudunk felmutatni. A mely területet ők Kis Heves alatt írtak, az ősi időtől fogva az egri püspökség joghatósága alá tartozott, a kemeji főesperesség kerületébe. A kemeji főesperesnek, Jánosnak nevét 1248-ból ismerjük.¹⁸³ Egyházközségeit megnevezik a pápai tizedlajstromok: Abád, Bala, Bő, Derzs, Fegyvernek, Gyanda, Roff, Szajla, Sz.-Imre, Szőllős, Tomaj.¹⁸⁴ E kerület neve a váradi regestrumban is előfordul "tota provincia de Kemej" azaz Kemej egész vidéke, vagy a mint Anonymusnál olvassuk "a kemeji részek" lakói panaszt emeltek a tolvajok ellen. Egyházilag tehát hajdan e községek az egri püspök alá tartoztak, politikailag pedig a szolnoki várispánság és az újvári várispánság határai közé eső nemesi birtokokat alkották. Az Aba nemzetség Amade, Gagyi, Kompolti, Verpeléti ágai és a Szalók, Tomaj nemzetség tagjai osztozkodnak itten. A XIII-XIV. század folyamán a királyi várispánságok helyébe a vármegyék lépnek, akkor a kemeji terület községeit Hevesújvármegyébe tartozóknak jelzik az oklevelek. A kemeji főesperességnek neve is eltünik 4741331-ben olvassuk utoljára a káptalan névsorában Lőrincz kemeji főesperes nevét,¹⁸⁵ kiről a pápai tizedjegyzék is megemlékezik, hogy egykor kemeji főesperes volt.785 A kis főesperesi kerület beleolvadt a hevesibe.

Kis-Hevesről tehát régibb okleveleinkben sehol sem olvasunk, csak a XVI. században tünik fel a név. Ugyanis 1549-ben az egri püspökség jövedelmét összeírták, mert a jövedelem kétharmadát az egri vár fenntartására kellett fordítaniok. Ez összeírás alkalmából készült az eredeti Liber S. Joannis, melynek 1643-iki másolatát kiadta Kandra Kabos.¹⁸⁶ Ebben a könyvben az egri püspök tizedjövedelmei vármegyékként és járásokként el vannak tüntetve. Ebben olvassuk, hogy Heves vármegyének a XVI. században tizedszedő kerületei: Pásztó, Pata, Nagy-Heves, Kis-Heves, Debrővölgye.¹⁸⁷ A "districtus Kis Hevesben" levő községek: Szőllős, Igar, Sz.-Imre, Sz.-György, Derzs, Abád, Tiszaszalók, Kőhegyes, Nagyiván, Bánhalma, Roff, Bura, Takson, Gyanda, Tiszabő, Fegyvernek, Szakállos, Balaszentmiklós, Sz.-Tamás, Kenderes, Tomaj, Túr, Pásztó, Balla, Füged, Szajol, Püspöki, Csut alias Cser, Domaháza, Hegyesbor. De ezek csaknem mind már a Hunyadiak korában, a XV. században Heves vármegyéhez tartoztak.

A XVI. században azonban Heves vármegye területe két úrnak hódolt. Heves vármegye tiszáninneni része Ferdinándnak hódolt, míg a tiszántúli kisebb rész Izabella királynő hűségére tért. Ezt a tiszántúli kisebb részt Fráter György kormányozta Izabella többi területével együtt. Ez időben kezdődhetett a tiszántúli kisebb résznek "Kis-Heves" néven való megkülönböztetése Heves vármegye tiszáninneni nagyobb részétől. Tényleg miként a Liber S. Joannisban, úgy Dobó István 1548-iki számadásában is olvasunk "Kis-Heves districtusról." Ez adhatott alkalmat arra, hogy a Werbőczy-féle apokrif megyelajstromban külön Nagy-Heves és Kis-Heves megyék fordulnak elő, innen átírták mások is, de végeredményben kimondhatjuk, hogy a XVI. század elején már szerepelt Heves vármegye tizedszedő kerületei között "Nagy Heves és Kis Heves districtus", azonban Kis-Heves vármegye létezésének semmiféle történelmi alapja nincs. Ugyanily jogon a debrői járást meg Mátra vármegyének nevezhetnők el, mert a Liber S. Joannisban előfordul a debrői tizedkerület ilyen néven: "alias Mátramegye."¹⁸⁸

A vármegye élén a főispán állott. Minthogy a király volt minden vármegyének természetes főispánja (naturalis comes), a főispán a megyében a király személyét és hatalmát képviselte királyi megbízás alapján. A megyei közönség a királyt korlátozni óhajtotta az ispánok kinevezésénél, azért az 1486: 60. t.-czikkben kimondják, hogy a királyi felség főpapjai és bárói tanácsával nevezze ki az ispánokat. Majd a megyei nemesség bizonyos érdekközösséget iparkodott létesíteni az ispánokkal. Azt kívánják, hogy a király minden egyes vármegye élére az illető megyéből is mindig csak a földbirtokos osztály nagykorú férfitagjai közül nevezze ki a főispánokat, "a kik személyes lakóhelyüket az illető vármegyében tartják, ottan fekvő jószágaik vannak, nemesi rendből származnak, nem nők, nem kiskorúak, nem pogányok s nem idegen nemzetből valók."¹⁸⁹ Hogy a főispánság a kisbirtokosságra veszélyes jelleget ne ölthessen, tiltakoznak az ellen, hogy élethossziglan, örökletes joggal, továbbá egyházi személyeknek adományoznak a királyok főispánságot. Ne legyen egy ember több megye főispánja, ne legyen a főispán egyúttal dúsan javadalmazott királyi tisztviselő. Így a köznemesség a főispánságot a királytól független "nobile officium"-má törekedett tenni.

E hosszas küzdelem eredményeként azt látjuk, hogy a XV. században Heves vármegye főispánjai tényleg a megyei nagybirtokos családok tagjaiból kerültek ki. Legalább, akiket névleg ismerünk, azok e megyei Tari, Kompolti, Rozgonyi, Berzeviczi Pohárnok családok tagjai voltak. Ez a kívánság királyainknál nem találkozott ellenszenvvel, hiszen ők is a nagytekintélyű családokat akarták magoknak megszerezni és természetszerűleg ezek reprezentálhatták legméltóbban a vármegyében a király személyiségét. Feltevésünket támogatja az a tény, hogy uralkodóink többször a javadalmas egri püspökségre is e vármegyei nagybirtokos családok tagjait szemelték ki, így Rozgonyi Péter (1425-38), Rozgonyi Simon (1440-1444), Nagylucsei Dóczy Orbán (1486-92) voltak Eger püspökei.

Heves vármegye világi főispánjai közül a következők ismeretesek a XV. században:

Több világi főispánunk nevét nem ismerjük. Mivel a főispáni méltóság ily kiváló volt, egészen természetes dolog volt, hogy annak elnyeréséért a legelőkelőbb világi és egyházi férfiak versengtek. És ebben találja magyarázatát az a tény, hogy többen a főispánságot családjukhoz vagy hivatalukhoz kötve örökletes joggal kérték. Királyaink ebben a kérdésben a nemesség 1498:56, 57. - az 1504:3 czikkeiben kifejezett tiltakozásaival nem törődtek, hanem a vagyonos főúri családok és egyházi férfiak kérését teljesítették, mert ezek főispáni kinevezése a királyi érdekeknek is kedvezett. Igy a nemesség tiltakozása ellenére is szaporodott az örökös főispánok száma, csupán kilencz egyházi örökös főispán (episcopatui conjunctum, privilegaliter adnexum) alakult ki, melyek: Esztergom, Győr, Nyitra, Bács, Baranya, Heves-Külső-Szolnok, Tolna és Veszprém. A XVII. században meg meghaladja az örökös főispánok száma a kinevezettekét és az 1687:10. t.-cz. szerint az örökös főispánok beiktatásuk sorrendjében megelőzik a kinevezett főispánokat.

Ennek az országos küzdelemnek eredménye volt tehát, hogy királyaink a XV. század végén a hevesvármegyei főispánságot az egri püspökök kérésére örökletes joggal az egri püspökséghez kötötték, azaz az egri püspökök lettek Hevesmegye örökös főispánjai. Mikor kezdődött az egri püspökök örökös főispánsága, azt kellő adatok híján biztosan nem állapíthatjuk meg. Még Rozgonyi Péter 1430-ban, Hédervári László 1456-ban, az olasz származású veronai Rangoni Gábor 1480-ban kelt püspöki leveleinek homlokán nem olvassuk a főispáni czímet.¹⁹⁰ Rangoni Gábornak szomorú sorsa volt. Mátyás király maga küldötte ki Olaszországba, Rómába, ott politikai megbizatásaival folyton foglalkoztatta, utóbb mégis a szentszékkel való összeütközése idején amaz okból, hogy Rangoni Gábor külföldön tartózkodik, őt távolléte idejére püspöki jövedelmeitől megfosztotta. Gorove Eger történetében Nagylucsei Dóczy Orbán egri püspököt nevezi első hevesvármegyei főispánnak, mert az Mátyás király előtt nagy kegyben állott, érdemeit Bonfini, Galeotti magasztalják s Máyás maga ekként nyilatkozott róla; "Ily férfiú Magyarországon száz évben születik egyszer."¹⁹¹ De ennek a főispánságáról sincs pozitív adatunk. Igy valószínűleg csak 1498-ban kapcsolták össze az egri püspökséggel az örökös főispánságot. Ekkor esztei Hyppolit herczeg lett egri püspökké. Ez az esztei Hyppolit Beatrix királynénak unokaöccse, a ferrari herczeg fia, Mátyás sógora volt. Mátyás őt erőszakos módon alig 7 éves korában, 1486-ban, az esztergomi érseki székre kinevezte. VIII. Incze pápa felháborodással fogadta Mátyás király előterjesztését, "mert a magyar egyház kormányzását gyermekre, úgyszólván csecsemőre bízni képtelen és igazolhatatlan eljárás." Mátyás azonban elhatározásához állhatatosan ragaszkodott és a pápa nagyobb bajok kikerülése végett a kinevezést megerősítette. Hyppolit 1487-ben Magyarországba jött és a prímási széket és a vele örökös főispánságot elfoglalta. Majd később Mátyás halála után bizonyára egyházi közbenjárásra az esztergomi érsekségről lemondatták és helyette 1498-ban némi kárpótlásképen az egri püspökséget nyerte el és akkor adhatták neki kárpótlásul a hevesvármegyei örökös főispánságot is. Az 1498. országgyűlés az ilyen eljárás ellen tiltakozik, az 57. t.-czikkben kérik a királyt, hogy a megyei főispánságot ne adományozza püspököknek vagy más egyházi férfiaknak, vagy ha már odaadományozta volna, azoktól vegye vissza, kivéve a kiknek a szent királyoktól erre különös kiváltságuk van. Az országgyűlés felirata ellenére is megmaradt Hyppolit hevesvármegyei főispánnak, mert nagyon tekintélyes családból származott, királyi férfiak állottak mellette. I. Miksa császár kinevezi Olaszországba helyettesének; erre elhagyja püspöki székét, Olaszországba költözködik, és ott a milánói, capuai, ferrarai és más egyházakat kormányozza. Ekkor újra intézkedik az 1514. országgyűlés a hevesmegyei főispáni székről, de ezúttal már elismeri az egri püspökök jogát az örökös főispánsághoz. Hyppolit után az egri püspökök mindnyájan tényleg Heves vármegye főispánjai voltak.

A főispán vezeti és ellenőrzi a megyei önkormányzatot. Míg a régi várispánnak fizetéses jövedelme volt, ő ingyen, becsületből szolgál. Helyettese a megyében az alispán "vicecomes", kit a főispán, mint személyének helyettesítőjét eleinte teljesen szabadon nevezett ki. Ha a megyének két főispánja volt, mindegyik küldhetett maga helyett alispánt. Az 1486: 60. t.-czikk megköveteli, hogy alispánnak nemest nevezzenek ki és az a megye színe előtt esküt tegyen. Még többet kíván az 1504: 2. t.-czikk, hogy a főispán az alispánt a megyebeli nemesek sorából a megyei közönség akaratával és hozzájárulásával nevezze ki. 476Innen megindul a küzdelem, a megyék maguk akarják alispánjukat megválasztani a főispán kinevezési jogával szemben. Végre az 1548: 70. t.-czikk szerint a megye közönsége választja az alispánt, a főispán pedig megerősíti. Az alispáni tisztség ezzel lényegében megváltozott. Többé nem főispáni tisztviselő, hanem a vármegye önkormányzati szervezetének, tisztikarának feje, a megye első választott tisztviselője. Megválasztása esetén esküt tesz, beiktatják. A megyegyűléseket ő hívja össze, ő a megyei törvényszék elnöke, a főispán távollétében annak teendőit is ő látja el. Eddig a megyei önkormányzat a négy szolgabírón nyugodott, most az alispánon nyugszik. A szolgabírák az alispán ítélőtársai, főteendőjük a jogszolgáltatás. Segítenek nekik még az esküdtek, kiknek számát az 1444. gyűlés négyben állapítja meg. Minden szolgabíró mellett egy esküdt közreműködik. Később számuk növekszik és ezek az esküdtek "jurati nobiles" a XV. században már a megyei törvénykezés állandó közegei.¹⁹²

Heves vármegye alispánjai a XV. században a megyei nemesség sorából kerültek ki és tekintettel a megye nagy terjedelmére, egyszerre kettőt is találunk. Közülök a következőket ismerjük Balássy összeállítása nyomán:¹⁹³

Heves vármegye sorsa hazánk sorsával közös volt. A krónikások műveiben mindannyiszor olvasunk Heves vármegyéről, valahányszor a megye valamely országos események színhelye vagy részese volt. Hogy időrendet kövessünk, megérezte Heves vármegye területe az 1241-iki tatárjárást. Rogerius "Carmen miserabile" czímű művében ekként beszéli el Eger veszedelmét. "Benedek váradi püspök a király parancsára maga részéről nagy sereget gyűjtve és a király segélyére sietni akarva, megérté, hogy a tatárok Eger városát feldúlták és a városiak és mások közül, a kik a város védelmére összegyűltek, némelyeket megégetvén, másokat kardra hányván, a püspök és egyház kincseit zsákmányul elhordták vala."¹⁹⁴ Rogerius e tudósítását az egri püspökség 1261-iki alapítólevele ekkép egészíti ki: "A mi időnkben a tatárok vad dühössége és örjöngő támadása 479által a nevezett egri egyház felgyújtatván, fenekestől feldúlatott, annak javai elraboltattak, a szent királyoknak ezen egyházbirtokai és szabadalmairól adott kiváltságlevelei elégtek és kanonokjai közül többen leölettek."¹⁹⁵ Tény az, hogy a tatárok Egernek nagyrészt fából épült házait felgyujtották, a lakosokat öldökölték, rabolták, de a tatárpusztításról szóló tudósításuk túlzott. Eger egyházát és városát a tatárok alapjáig fenekestől föl nem dúlhatták, ellene mondanak ennek a székesegyházról XIII., XIV. századi ránk maradt tudósítások.

Országunk belső pártküzdelmeinek hullámai mindenkor átcsaptak megyénk területére, a mint azt IV. Béla és fia V. István küzdelmeiben, Róbert Károlynak cseh Venczellel és Csák Mátéval való harczaiban, Zsigmondnak Nápolyi Lászlóval való harczaiban és a Jagellók alatti királyválasztási küzdelmekben megemlítettük. A XV. század közepén Heves vármegye volt Magyarország felvidékének védelmi pontja Giskra rablóhadaival szemben. Mátyás király többször megjelent a megyében, innen vonult tovább Giskra rabló várai ellen, majd cseh háborújában Pjodebrád ellen. Heves vármegye területe a hadak útja volt, Eger többször a királyi tanácskozások színhelye. - 1514-ben Dózsa kuruczainak egyik serege Barabás vezérlete alatt Eger vidékén portyázott, mígnem Istvánffy állítása szerint Hyppolit püspök katonái szétszórták őket Verpelét közelében.¹⁹⁶ 1525-ben a megye területén Hatvanban tartották az országgyűlést, melyre a szerencsétlen II. Lajost is elhurczolták, belevitték őt a fő- és köznemesi pártok tusájába. Itt a köznemesség diadalmaskodott, Werbőczyt megválasztották nádorrá, Várday Pál egri püspököt az ország kanczellárjává.¹⁹⁷ A hatvani gyűlés előjele volt az 1526-iki mohácsi katasztrófának.

Krónikásaink inkább a megyei politikai, hadi történetét örökítik meg, megyénk művelődésének képét figyelemre sem méltatják. Heves vármegye középkori anyagi és szellemi műveltségét az oklevelek adatain kívül főleg a Bakocs-kódex tárja elénk. Ez a könyv Bakocs Tamás egri püspök udvartartási számadó-könyve az 1493-1496. évekről. Igaz ugyan, hogy a Bakocs-kódex csak az egri püspökségre, annak birtokaira és az egyházi birtokokra vonatkozik, de a tizedszedés és egyéb adózások miatt adatai fontosak a vármegyére.

Ezekből azt látjuk, hogy Heves vármegyét földrajzi helyzete, kitünő földje már a legrégibb időkben a mezőgazdaságra és állattenyésztésre utalta. Számtalan község, tanya alakult itt, melyekről a birtokadományozó, az osztályos és a határjáró oklevelek tanúskodnak. A szántóföldeket "aratrum" "ekealj" szerint rendezték. Az ekealj nagyon bizonytalan mérték, alatta akkora szántóföldet értettek, melyet egy nap alatt négy igás ökörrel fel lehetett szántani. Majd egy aratrumban a holdak vagy jugerumok bizonyos számát foglalták össze. Sokszor a föld nagyságát általános szólammal fejezik ki, hogy egy nyíllövésre, szemrevételre terjed ki. Majd a "sessiók", telkek szerinti felosztás az elfogadott. A magánbirtokok konszolidáczióját jelzik a határhelyek pontos megjelölései. Az egri püspökség birtokainak pontos leírását tünteti föl az 1261-iki alapító oklevél. Gyöngyös vidékének leírását tárgyazza az egri káptalannak 1275-iki határjárási oklevele, melyet amaz alkalomból adtak ki, hogy az egri káptalan, György fiainak: Péter, Hethiró és Sándornak birtokait megjáratta és határait megújította.¹⁹⁸ A határok miatt sok pör folyt, a pör sorsát rendesen határesküvel döntötték el. A határeskü módját szépen feltünteti a bélháromkúti apátság egyik oklevele. A bélháromkúti apát, Konrád, 1388-ban a határjárás megejtése után egyik vitás határkőre állott, melléje állottak még tizenhatan, részben szerzetes-társai, részben világi nemesemberek. Mind a tizenhatan leoldották övüket, levetették lábbelijöket s fejük fölött földet tartva, föld és határkővel bizonyítják, hogy a kérdéses földterület a bélháromkúti apátság ősi birtoka és az igazi határ ott nyúlik el, a hol Konrád apát mutatta.¹⁹⁹

Heves vármegyében a XV. században Csánki összeállítása szerint 225 birtokos család vagy birtokos erkölcsi testület volt. A birtokföldek közül első sorban a szántóföldek "terrae arabiles" nevezetesek. Ezekből az egri püspöknek járt "termés tizede", a decimae frugum. A "frugum" szót nagyon általános értelemben használják. III. Béla 1190-ben a pécsi egyház tizedeire vonatkozólag e szót akként magyarázza, hogy alatta búza, rozs, árpa, zab, könköly, sőt a hüvelyes vetemények is értendők.²⁰⁰ A XIII. századtól kezdve a termés alatt inkább csak a búza- és árpatermést foglalták össze, mert a rozsot "nons Bladorum," zabot "quartalia Avenae"-t, kendert "fruges Canapum" külön szokták 480felemlíteni. Hogy később a termés alatt tisztán a búza- és árpatermést értették világosan megmondja a Liber S. Joannis a XVI. században a nagyprépost jövedelménél, hogy övé több birtokban a termés negyede, de csak a búzából (triticum), mivel az árpa (hordeum) a dékánnak jár.²⁰¹ Különbséget tesznek okmányaink a tavaszi és őszi vetés között. A kalászokat kévékbe kötik, ezeket keresztekbe és kepékbe (capetiae, acervus) rakták. Az egri püspöknek számadásában a termést kepékben jelzik.²⁰² A kepetized megváltását közönségesen "kepe-pénz"-nek nevezték. A termést azután a mezőről betakarították a csűrbe; az egri püspök udvarmestere 1493-ban egy nagy épületet, köznyelven "chyr" csűrt állíttatott Egerben a gabona elhelyezésére.²⁰³ Ezután a cséplés következett, elválasztották a magot a szalmától. A birtokokról rendesen kicsépelve adták be a gabonát.

Heves vármegye gabonatermésére következtetést vonhatunk az egri püspökség számára beszolgáltatott tizedrészeknek, dézsmáknak mennyiségéből. Bálint egri kanonok 1493-ban Heves vármegyében a püspök számára 19.608 kalongyát (capetiae) számlált össze, ennek pénzértéke ekkor 1400 és fél forint volt.²⁰⁴ Ősi László és Nagy Péter tizedszedők 1495-ben Heves vármegyében 21.650 kepét számláltak össze, melynek pénzértéke 1548 forint volt.²⁰⁵ Heves vármegye Magyarország felső vidékén egyike volt a legjobban termelő megyéknek, mert ugyancsak 1495-ben Szabolcsban 21.410, Abaújban 12.364, Zemplénben 23.192, Sárosban 7896, Borsodban 21.000, Beregben 17.702, Zarándban 3816 volt a tizedbe eső kepék száma.²⁰⁶

Heves vármegye nagy terjedelmű mezőgazdaságát bizonyítják a sűrűn előforduló malmok. A Csobánkák 1301-i osztálylevelében azt olvassuk, hogy a Bene-patakon, a külvárosban egész malomsor van. Mind a három testvér: László, Dávid és Samu az osztozkodásnál négy-négy malmot kapott. A malmok közül többnek a nevét is megemlíti az osztálylevél: Eberhard malma, Farkas malma, Fekete Péter malma, Bogdása malom, Jenső malom, Gahán malom, Sopronyi Miklós és Péter fia István malma, Göcs malma.²⁰⁷ A pásztói családnak oklevelében olvasunk a nagybereki malomról a Tarna vizén, a tiribesi malomról a Zagyva vizén.²⁰⁸ A pásztói apátságnak két malma volt a Pászth folyón.²⁰⁹ A Berettyó (Berekhió, régebben Tőr) vizén Thurkeddin az egri püspökségnek volt kétkerekű malma.²¹⁰ Tudomásunk van Kápolnán levő kétkerekű püspöki malomról, Püspökiben 3 malomról,²¹¹ de legtöbb adat maradt ránk az Eger vizén levő malmokról. A felnémeti pálosoknak az Eger vizén egy kerekű malmuk, a Tárkány patakon két kerekű malmuk volt.²¹² A segedelemvölgyi karthauziaknak Eger vára alatt, a "vadkert" közelében volt egy malmuk, egy másik pedig Mezőtárkányban, a melyet utóbb az egri káptalan malmával cseréltek ki.²¹³ A XVI. századi Liber S. Joannis az Eger folyón levő malmok egész lajstromát sorolja fel.²¹⁴

A kerti mívelésre is vannak adataink. Török, vagy inkább hisszük, török fajta bolgárok kertészkedtek a püspök kertjeiben, ezek kapálták, öntözték a tárkányi kertet²¹⁵, ezeknek az udvarmester ruhaneműeket vett. "Öt töröknek vettem czipőt" írja 1495-ben,²¹⁶ Therek Jankó az egri püspök fizetéses emberei közé tartozik.²¹⁷ Az egri kertészeknek, Máténak és Pálnak, valamint a tárkányi kertésznek évi fizetése két forint volt.²¹⁸ A hüvelyes vetemények közül meg van említve a vörös paprika (piper crocus), a vereshagyma (caepa), foghagyma (allium), aleum, borsó (pisa), lencse (lens), káposzta (caulis). A vörös paprika többször szerepel. A Bakocs-kódex szerint 60 denárért vettek foghagymát a kertekben való termelésre.²¹⁹ Többször van szó a káposzta télire való eltevéséről. Az újvárosiak, vagyis a mai hatvani hóstya mellékének lakói kötelesek a püspök káposztáit (caules) megtisztítani, besózni és télire eltenni.²²⁰ A Bakocs-kódexben olvassuk, hogy királylátáskor az asztalra gyümölcsöket (poma), hagymát (cepas) és egyéb újdonságokat (novitates) vásároltak be.²²¹ Továbbá új termelésre vettek különféle magvakat, borsót, lencsét a forrói vásáron 14 forintért.²²² Említés van mazsoláról (wapessa), manduláról és (ryska) rízsről,²²³ máshol gyömbérről (zynziber) és szegfűről (zekfy).²²⁴

A gabonaneműeken kívül nagyban művelték a szőlőt. A Bakocs-kódex 1493-iki adata szerint az egri püspöknek Heves vármegyében a következő bortizedkerületei voltak: Pata, Debrővölgye, Saár, Tarján, Apcz és Pásztó. Ezek tizedjövedelmét a püspökök bérbeadták, a patait 100, a debrővölgyit 100, a saárit 130, a tarjánit 180, az apczit 100, a pásztóit 125 forintért, a mi az akkor 481időkben nagy összeg volt.²²⁵ 1495-ben a bérbeadás még nagyobb hasznot hajtott, a pataiért 120, a debrővölgyiért 105, a saáriért 150, a tarjániért 110, az apcziért 120, a pásztóiért 150 forintot fizetett le.²²⁶ Az egri püspöknek Egerben és a környéken levő 88 teljes és 38 fél szőlőből összesen 1450 frtnyi tiszta jövedelme volt 1495-ben, a mi az itteni szőlőtermelés kiterjedésére és a bor mennyiségére enged következtetni.²²⁷ Elmondhatjuk ezek után, hogy a vármegye egész szélességében, az Egertől Pásztóig húzódó hegyek aljai a XV. század végén már mind szőlővel voltak beültetve. Bizonyára jótékony befolyással volt a hevesmegyei szőlőmívelésre az a versengés, mely a vármegye határán az egri káptalan és a bélháromkúti apátság között a XV. században kifejlődött. A bélháromkúti czisztercziek a borsodvármegyei Ostoroson a vidék szőlőmíveléseinek azt az ajánlatot tették, hogy a kik a helységben a szőlőmvelésre vállalkoznak, azoknak elengedik a földesúri kilenczedet, csupán az egyházi tizedet kötelesek fizetni. Erre az egri káptalan tihaméri birtokáról a szőlőmívelők átköltöztek Ostorosra. Az egri káptalan, hogy munkásait visszatarthassa, a tihamériaknak az ostorosiakéhoz hasonló kiváltságot adott 1446-ban. A bélkúti czisztercziek, amint Wenczel állítja, a régi római szerémi szőlőmívelést honosították meg ezen a vidéken. A szőlőt lábbal taposták ki és az így keletkezett bort tartották legjobbnak.²²⁸ Különbséget tettek újbor és óbor között.²²⁹ Óborból készítették az erős boreczetet (acetum forte), az eczetsajtoló neve "torcular."²³⁰ Említés van ürmös borról is. Mikor Egerben pestis volt, a püspök rokonait kocsikon elszállították a városból, a kocsin vittek bort is "duo herbatica" azaz két hordó ürmöst.²³¹ Solymos község szolgálmányainál is olvasunk "herbatica"-ról.²³² A borokat pinczékben (cellarium) tartották. Híresek voltak a királyszéki pinczék Egerben. Az egri vörösbor hírnevére nem találunk a régibb korban okleveles adatot. 1495-ben rossz minőségű termés volt, az itteni borok oly savanyúak, írja a püspök számadó mestere, hogy a püspök vendégei számára Nagy-Túron, a Szerémségben kellett bort vásárolnia 31 forintért.²³³

A szántóföldekkel kapcsolatban szokták okmányaink megemlíteni a réteket (pratum), melyeket szénatermésre használtak. Kitünő szénatermő helyek voltak a folyók völgyei: Zagyva völgye, Patai völgy, Tarnócza völgye, Bene völgye, Mérges patak völgye, Gynges völgye, Réde völgye, Tarna völgye, Laskó völgye, Eger völgye. Kaszáló helyek voltak a folyók völgyein kívül a Tisza mentén levő árterületek. A Tisza igen tekervényes mederben folyt, vize hirtelen és gyakran kiáradt, különösen a Heves vármegyébe eső részen mérföldekre rúgó sík területet elárasztott. Mivel a víz ezeken a területeken sokáig kinn maradt, azért csak sással kevert réti szénát termeltek. Ilyen tiszamenti vizes-mocsaras rétről van említés az egri püspökség 1261-iki oklevelében, hogy a merre Nána alatt a határvonal Olsamag és Rovozlyk (Poroszluk)-ig megy, az ott levő mocsaras rét továbbra is az egri püspökségé marad.

Mindez adatokat összefoglalva, azt látjuk, hogy Heves vármegye a középkorban kultivált terület volt. A vármegye területén a kalászos növények legtöbb faja megtermett. A zab bevásárlásáról olvasunk többször a Bakocs-kódexben, úgy látszik, ebben hiány volt. A Mátra aljának és a Bükk hegység délre ereszkedő lejtőjének dombhátai szolgáltattak alkalmas földeket a gabonatermésre, továbbá azok a terjedelmes hátas földterületek, melyek a vármegye legdélibb részéig lenyúlnak. Az Egertől Pásztóig húzódó hegyek alja szőlővel volt beültetve. A hüvelyes veteményeket mindenféle kertekben művelték. A folyóvölgyek kitünő szénát termettek, még a Tisza mentén levő árterületeknek is hasznát vették.

A nagy szénatermés és a legelők (pascua) alkották alapját az állattenyésztésnek. A gazdáknak ökreik száma szerint való megkülönböztetése már ekkor szokásos volt. Egerben a királylátáskor 20 ökröt vágtak le.²³⁴ Szarvasmarhákkal kereskedtek; az egri püspök számadáskönyvében is többször van szó vételről. A számadómester Polgári birtokba Forró vásárján 18 tinót vett 32 forintért, 8 igás ökröt 28 forintért, 32 borjas tehenet (vitulosas vaccas) 71 forintért, a hidvégi birtokba 16 igás ökröt 56 forintért.²³⁵ A szarvasmarha-tenyésztés mellett híres volt a lótenyésztés. Az egri püspök csikótizedet kapott, a csikókat ménesekben neveltette a királyfi számára.²³⁶ Balázsy szerint Ménesitón és Lovásztelekin voltak a püspök ménesei,²³⁷ a Bakocs-kódex szerint Hidvégben.²³⁸ Az 1493-iki királylátáskor az udvarmester, hogy bandériummal fogadják a királyt, Egerben 88 lóra osztott ki költséget, 264 frtot, a dobosok és trombitásoknak 48217 lóra 51 forintot.²³⁹ Mikor a püspök ugyanaz évben Egerből eltávozott, 176 lovas banderialista és 17 lovas trombitás és dobos kísérték ki.²⁴⁰ A lovászmester (magister agazonum) és a lovászok (agazones) azok között szerepelnek a kik a püspöktől "sallarium"-ot, fizetést kapnak.²⁴¹ Török lovakat is tenyésztettek; szerepel György, a török lovak gondozója "servitor equorum Turcorum.²⁴²

A juh-, bárány- és kecsketenyésztésre is találunk adatokat. Az egri püspök báránytizedeit a nagy- és kishevesi járásból az egri vár fenntartására fordították. Ezekből 1493-ban 4269 bárány jött össze 400 forint értékben.²⁴³ Heves vármegye többi tizedkerületéből a püspöknek 2800 bárány jutott, ezeket elhelyezték Szikszón, Polgáriban s más birtokokon, többet átadtak belőlük egyes helyekre kiegészítésképen, 270 darab elhullott belőlük.²⁴⁴ A többi megyékből köteles tizedjárandóságot eladták, az udvarmester bejegyezte, hogy 1493-ban 3330 bárányt adott el 406 és fél forintért.²⁴⁵ Szokásos volt a szolgálmányok között a húsvéti bárányok beszolgáltatása.²⁴⁶ Olvasunk még gödölyékről (hoedus), kecskékről (capra, caprella).²⁴⁷

Kiterjedt volt a sertéstenyésztés. Olvasunk malacztizedekről (porcellus, suellus), disznószolgálmányokról (porcus), hízott disznókról (porcus pinguis), emséről (scropha), májusi sertésekről (porci majales), ártányokról (castrati). Egerben 1495-ben a sertésekben nagy hiány van, a 4 sertést a püspök engedelméből pénzben fizetik meg, egy sertés ára 1 1/2 forint. Igy a járandóság 33 forintot tenne ki, de a collectornak és viczeprovizornak adnak belőle 11 1/2 forintot, így a püspök jövedelme 21 1/2 forint. ²⁴⁸ Tárkányban a püspöknek disznóit makkoltatták, ott találjuk a kondásokat. Három kondás van: Mihály és Gergely évi sallariuma két-két forint, mellettök szolgál Balázs 1 forint fizetésért.²⁴⁹ Tárkányban sok sertése volt a püspökségnek, vettek is hozzá 1494-ben 170 darabot.²⁵⁰ A sertéstenyésztés főeszköze a makkoltatás volt, tehát legjobban ott dívott, hol makoltatásra alkalmas tölgyfák és bükkfák voltak. Azért a sertésszolgálmányoknál többször hozzáteszik, mikor elegendő makkoltatás van, (quando glandes sunt), vagy megokolják a szolgálmányt, mivel jó makkos erdejük van. A Mátra és a Bükk erdeit nem is említve, a püspökség 1261-iki oklevelében olvasunk Euremnél, azaz Örvénynél a Tisza két partján levő erdőségről, az abádi révhez közel eső Bere erdőségről, a Szalóki nemzetség Aranas erdejéről. A Bakocs-kódex többször megemlíti a sertések értékesítését, szól a szalonna-besózásról (ad larda salsanda), így 1494-ben 437 darab só kellett a besózásra.²⁵¹

A baromfi-tenyésztésre következtethetünk a tizedszedők adataiból, a püspöki és káptalani magánbirtok szolgálmányaiból. Szent-Györgykor, Szent-Mihálykor, Karácsonykor, Húsvétkor rendesen vannak tojás-szolgálmányok egy-egy sessiótól (ova), meg szó van csirkékről, tyúkokról (pullus) libákról, (ancas). A fajok minőségére is ügyeltek, erre vall, hogy Tárkányban 20 ludat vettek tenyésztésre 125 denárért.²⁵² - Ezek mellett a középkorban a méhészet volt nagyon virágzó. A méhtenyésztést a méz és viasztermelés indokolta meg. A méz az ételek édesítő szere volt, a viaszból gyertyákat készítettek. Heves vármegyéből a püspök 7 méhrajt, Szabolcsból 45, Sárosból 31, Zemplénből 75, Borsodból 7, Beregből 135, Zarándból 30 rajt (apum) kapott tizedül, Abaújból semmit. 1495-ben a püspök számadáskönyve szerint eladtak 80 forint ára mézet.

Még a nagy kiterjedésű halászatról kell megemlékeznünk. A folyóvizi halászat joga a földbirtokost illette. Az egri püspökségnek joga volt Tiszanánán a Tisza, Túrkeddin a Túr vagy Berettyó vizén való halászathoz. Az 1261-iki alapítólevél megemlékezik a halastavakról. Szent István adományából az egri püspökségé: Magarad a Chewyze mellett két halastóval, - Halaz a Cserőközben, Mortva és Sukmortav halászhelyekkel és Cserőközben három nagy halastóval, - Mohajtheu a Tisza mellett. Szent László által adományozott halastavak a következők: Harummugh, Nagyhuzythou, Kerektho, Olphatova, Destova, Izangthou és Feneserdei tava. Volt Tárkányban, Szarvaskőn, Egerben a vár területi tartozékán, továbbá a vadaskertben kisebb és nagyobb piscina.²⁵³ A halastavakat vagy a Tisza mentén levő állóvizek alkották, vagy mesterségesen készítették azokat. Igy 18 kis thaligast vettek 132 dénárért a számadáskönyv szerint halastavak készítésére.²⁵⁴ A folyók vizét felduzzasztották zúgó-val²⁵⁵ és a vizet a tóba eresztették. E tavakat tisztítani kellett, a tisztítás költségeit eljegyezve találjuk. A halakat elzárt, elkülönített helyeken tartották és szaporították, 483ezt "zeegye"-nek (tres clausuras usonum, vulgo zeegye) nevezték. A halastavakban különféle fajtájú halakat tenyésztettek. Sokszor olvasunk vizáról (piscina pro usonibus). Az egri püspökség vett pontyot (carpones), kechyget, menyhalat, harcsát (harchones), pisztrángot (pyztrangh), összesen csaknem 6 ezer drb élő halat 190 forintért királylátáskor, részint a konyha számára, részint a halastavakban való tenyésztésre.²⁵⁶ A halakat hálóval "Meredivó"-val²⁵⁷ vagy "Kéthezháló"-val²⁵⁸ fogták. Többször előfordul a nagy hálónak más közönséges neve is: "gialom."²⁵⁹ Élve bocsátották őket kereskedésbe vagy pedig besózva eltették.²⁶⁰ 1495-ben a polgári halak árából 44 forint, a margitai halak árából 53 forint jövedelme volt az egri püspökségnek.²⁶¹ Sz. Margitán, Ároktőn, Hídvégen az előbbi év és folyó év halainak besózására fordított költségről olvasunk a kiadások között.²⁶²

Az egri vadaskertről is van tudomásunk. 1498-ban Dóczy Orbán püspök Tihamér egy részét a vadaskerthez, a mely a mai érsekkert helyén keresendő, csatolta, - a káptalant pedig az Abony és Kisbuda közötti Endréd föld átengedésével kártalanította.²⁶³ Az egri hegyek közül az Iveges hegy keleti részét Koch-nak, nyugati részét "Vadleveő"-nek nevezték.²⁶⁴ Vadak kerültek a püspök asztalára, bizonyára az itteni területekről. Szerepel ott királylátáskor nyúl, őz (anca) és minden fajta madár (aves omnis generis).²⁶⁵ A számadómester önmagának rókabőrből (de pellibus vulpinis) csináltatott 8 forintért ruhát.²⁶⁶

A bányászatra vonatkozólag Domoszló történetében olvasunk. III. Endre 1296-ban a Kompoltiaknak Domoszlón vasbánya-mívelésre engedélyt ad. "Mi III. Endre, Isten kegyelméből Magyarország királya, adjuk emlékezetül a jelen irat értelmében mindenkinek, a kiket illet, hogy hívünknek, Kompolt comes fiának, Péter mesternek, a mint mondják, Domoszlaw nevű birtokán vasbánya találtatott föl; akarjuk pedig, hogy minden idegenek, kik ezen vasbányánál mint vendégek fognak időzni, vagy mások, akik a bányamívelésre jönni vagy egyesülni akarnak, királyi szabadságunknál fogva jőjjenek szabadon és biztosan és minden félelem nélkül gyűljenek össze királyi védelmünk alatt, összegyülekezvén, tartózkodjanak itt és míveljék a vasbányát hatályosan és szorgalmasan, azon szabadsággal, melylyel bírnak országunk nemeseinek ilynemű birtokain a többi idegenek és munkások."²⁶⁷

Az ipart a középkorban kizárólag a városokban lakó mesteremberek képviselték. A középbirtokosok és a jobbágyok a vásárokon vették meg a szükséges iparczikkeket, a nagybirtokosok külön fizetéses mesterembereket tartottak. Ismerjük az egri püspök udvartartásának iparosait a Bakocs-kódex összeállítása nyomán, ezek az udvartartáshoz tartoztak, a "familia Agriensis"-t alkották. A püspök fizetett emberei közé tartoznak. 1494-ben Márton kovácsmester (faber) és ennek segédje (famulus), Osvald, Demeter és László szakácsemberek (cocus), két szakácssegéd (familiares), Gergely kerékgyártó-mester (carpentarius), Benedek órásmester (horologista), Kelemen sütő- vagy pékmester (pistor), egy mosónő (lotrix), Péter kulcsár vagy sáfár (claviger), Miklós puskaműves (pixidarius), Jakab kádár (doleator), Lénárd fegyvergyártó (armipar), Imre foltozó szabómester (sartor), Gergely varga (suttor), Benedek szűcs (pellifex), István kysmesther, üveges évenként a templom ablakait, lámpáit csinálja meg; fazekas mester (lutifigulus) is előfordul.²⁶⁸ Ezeken kívül a familiában szerepelnek Gáspár "pynther", Dömötör pallér, a kertészek (hortolanus), kanászok (pastores porcorum), lovászok (agasones), házi személyek, a szarvaskői várnagy (castellanus, két viczecastellanus), épületfelügyelő, (provisor curiae).²⁶⁹

A különböző iparczikkek neveit megtaláljuk a bevásárlás adatai között. Ruházatról (amictus, vestis) van említés, így a lenből készült ing és lábravalóról (camysium, ocrea). A két tárkányi kanász erre egy évre egy forintot kapott.²⁷⁰ Egy közönséges posztóöltözet ára (chypooszthó) 2 forint. Ilyent hordtak a mesteremberek.²⁷¹ A fegyverkovácsnak zubbonyra és nadrágra (pro jopa et caliga) 1 forintot juttattak.²⁷² A zenészeknek díszesebb öltözete 4 forintba került.²⁷³ A viczevárnagy felsőruhája (tunica) 4 forint értékű volt.²⁷⁴ A suba ára is változatos finomsága és díszítése szerint. A lovászmester és viczevárnagy subájának ára 6-6 forint, az udvarmester rókabőr-subájának (de pellibus vulpinis) ára 8 forint.²⁷⁵ A nyestbőrből készült suba (mardorialis) ára 18 forint.²⁷⁶ 625 denárért 32 rőf posztót (pannos 32 pecias) készítettek 1494-ben.²⁷⁷ A püspök rokonai számára 4 pár téli lábbelit vásároltak (calceos hyemales) 45 dénárért.²⁷⁸ Kalapról 484(pileus) és harisnyáról is van említés.²⁷⁹ A szakácsok kötényt (elekethew) kaptak, erre 1495-ben 1 forintot adtak ki.²⁸⁰ Egy rőf gyolcsból vagy vászonból (una pecia sindonis), melynek értéke 175 dénár volt, asztalkendőket és törlőruhákat (mensalia, manutergia) csináltak és 134 dénár értékű, "karlathlan daróczoth" vettek zsákoknak (pro saccis)²⁸¹ A konyhafelszerelést 1494-ben részben új, részben javított vasfazekakkal (olta ferrea) egészítették ki 450 dénár értékben.²⁸² Vannak boros edények (vascula vini), ezüst csészék (scultella), óncsészék (scultella plombea), tányérok (discus).²⁸³ Világításra faggyút (sepum) és olajat (oleum) használtak, ilyent vettek 200 dénárért.²⁸⁴ Kenyérsütő és mészégető-kemenczékre (fornaces, cementarii fornaces) sokat költöttek.²⁸⁵ Fűtőanyaga a fa volt; Szarvaskőről, Tárkányról a szénégetésre több adatunk van, az izzó szenet (carbones) a műhelyekben használhatták.²⁸⁶ Hársfa-szénre (hass) a puskapor készítésénél (pro pulveribus pixidum) volt szükségük.²⁸⁷

Voltak városi mesteremberek "fabri civitatenses" is.²⁸⁸ Két régi oklevelünk maradt fenn, melyek érdekes világot vetnek Eger és Gyöngyös iparos-czéheinek XV. századi életére. Az egyik okmány az egri szabó-iparosok czéhszabályzata az 1455-iki évből, a másik a gyöngyösi mészárosok czéhszabályzata az 1498. évből.²⁸⁹

A kereskedésnek ebben a korban nagy akadálya volt a pénz drágasága, a mértékek ingadozása, a vámrendszer. A pénz értéke folyton változott, a pénzegység is változatos. A pápai tizedszedők márkában és garasokban számítanak, egy márkára 4 forintot vagy 56 garast számítva. A Bakocs-kódex és a Liber S. Joannis forintokban (florenus) és dénárokban számítanak. A mértékeknél szemmérték után igazodtak eleinte, a szántóföldeket ekealj (aratrum), majd holdak (jugerum), majd holdak (jugerum) szerint számították, úgyszintén a szőlőterületet is. A réteket "falcaturak" kaszálási napszámok szerint a rajtuk termett szénát társzekerek (carpentaarium) és kocsik (currus) szerint vették számba. A gabonaneműeket kepék, kalangyák (capetiac), petrenczék és boglyákra rakták össze s cséplés után "cubulus" akók és "hydrák" szerint mérlegelték. Ezek köb- és ürmértékek, azért a folyékony termékeknél, mint a bornál is, ugyanazok a mértékek szerepelnek: "akones, tunella, hydria." Megjegyzendő, hogy a gabonaneműekkel nem igen kereskedtek, hanem a kereskedés főtárgyát az állatok eladása, vétele és az iparczikkek beszerzése alkotta.

A kereskedelem a vásárokon (nundinae) történt. A Bakocs-kódex többször fölemlíti a forrói (Abaúj) és a hevesi vásárokat; lovakért még Baranyába is elmentek. A kereskedést megbénították a belföldi vámok. Az egri püspök Szarvaskőn, Makláron szedett vámot, ezek a "telonium"-ok, vámszedő helyek, nem sokat jövedelmeznek a Bakocs-kódex adatai szerint. - Nevezetes volt a kompolti vámszedés. Márton apát 1399-ben Verpeléthen Bubek Detrik nádor elnöklete alatt tartott gyűlésen panaszt tesz, hogy a hamis vagy tolvajútakon járó kereskedők az ő vámszékét kikerülik. A vármegye alispánja, szolgabírái és esküdtjei megvizsgálják a dolgot és hitük mellett vallják, hogy azok a kereskedők, a kik Gyöngyös felé mennek portékáikkal, vagy a kik Budáról jönnek Eger felé, tartoznak a kompolti vámon átmenni, ott a vámot az apátnak megfizetni, - a kik ellenben Budáról Gyöngyösre, onnét Pásztóra, onnét Eger felé Budára visszatérnek, nem tartoznak a kompolti vámra menni. Ebből kitetszik, hogy az országút Kompolt felé vonult, ennek emlékét fenntartja a Kompolton alul levő Nagyút nevű puszta is, mely 1333-ban népes község volt. - Vámosgyörk neve is vámszedő helyre utal. - Vizi útra emlékeztet: Hajó-utha elnevezés. A hírek vitelére lovas embert alkalmaztak. A só monopólium volt, ezt Heves vármegye területére a szolnoki kamarától szállították.

A Bakocs-kódex megőrzött számunkra három, e megyét érdeklő dikalis összeírást. Ezekből látjuk, hogy 1494-ben és 1495-ben melyek voltak a püspöki birtokok a vármegyében és mely községek voltak felmentve a királyi taksától. 1494-ben fizetett Eger városa is de Theatro 94 forintot, Szent Miklós utczája 6, Olasz-utcza 30 forintot. Zabathely a kivetett 60 frtból semmit sem fizetett, mert fel volt mentve. Újváros 4 1/2, Felnémet 109, Czegléd 26, Nagytálya 128, Nagymaklár 56. Kismaklár 4 1/2, Abony 14, Pusztaszikszó 29, Kisbuda 8 1/2, Mezőhídvég 27, Sarud 21, Magyarád 6, Halász 20, Eörs 37 1/2, Örem 11, Tiszanána 28 1/2, Thurkeddi 61 1/2, Halásztelek 7, Túrkevi 33, Solymos 24, Szénpatak 3 frt alól fel volt mentve, Méra 8, Gyöngyöspüspöki 22, Kápolna 16, Kiskompolt 7 forint alól föl volt mentve, Dob 3, Szarvaskőalja 60 frt alól föl volt mentve, Fedémes 4858 1/2, Bocs 5, Bátor 16 1/2, Bakta 26, Demjén 22, Kelecsen 22 frtot fizettek. - Az 1495. évi dikális összeírás általánosságban emelkedést tüntet fel. 1495-ben Eősi György rendkívüli taksát szedett össze a püspök hevesvármegyei birtokaiból 3054 és 1/2 frtot. E dikális összeírások ama régi állításunkat is bizonyítják, hogy az Eger patakon túl levő községek Felsőtárkány, Alsótárkány, Szőllőske, Tihamér, Almagyari Borsod vármegyéhez tartoztak, mert e községeket a dikátorok állandóan Borsod vármegyéhez számítják.²⁹⁰

Bakocs püspök számadáskönyve értesít bennünket az egri iskolásokról (scholares) az 1493-1496. évekből. Az iskolások kara (recordentes) Bakocs Tamás első egri bevonulásakor 25 dénárt, 1493 deczember 27-én János evangelista ünnepén 50 dénárt, július 2-án Sarlós Boldogasszonykor 10 dénárt, június 15-én Apostolok oszlásakor 16 denárt, aug. 5-én 10 denárt, szept. 8-án 6 denárt, június 22-én 24 dénárt, Advent kezdetén 16 dénárt és más alkalmakkor 40 dénárt kapott a recordálásért. Egyszer a püspök személyes jelenlétekor recordáltak, azért 3 forintot, máskor Farkas Bálint váradi püspök tiszteletére recordáltak, azért 1 1/2 frtot kaptak. Ama tanulóknak, a kik az egyházban a szent sírt őrízték és zsoltárokat énekeltek, egy forint adatott. Két tanuló néhány kiváltságlevél másolásért 20 dénárt kapott.²⁹¹

A főpapok udvaraikban rokonaik és a főurak gyermekeik mellé külön tanítókat tartottak Bakocs püspök egri udvarában a testvéreinek és unokaöccseinek oktatása végett nevelőt (informator, magister) tartott. Ez, mivel öt hónapig szolgált és oktatott, 2 forint sallariumot kapott. Midőn még a fiúk könyveiért "libri puerorum" Kassára ment, útiköltségül 50 dinárt kapott. Nem volt sokáig az udvarban, mert a püspök rokonai Krakkóban folytatták tanulmányaikat²⁹². Szalaházi Tamás egri püspök nem győzi 1528-ban eléggé magasztalni a kassaiak gondosságát, hogy iskolájuk élére jeles férfiakat akarnak állítani, de értesíti őket, hogy a sziléziai Werner Györgyöt már nem kaphatják meg, mert Budára udvari szolgálatra kötelezte le magát, ebbe nyugodjanak bele²⁹³ - Berzeviczi Detre hevesvármegyei főispán 1443-ban utasítja Tőttös Lászlót, hogy Rajcsai Márton fia Bereczktől, ivánczi iskolamestertől, a szülőhelyén, Rajcsán levő háza után ne követeljen adót. Ha pedig már az adót behajtotta volna, adja vissza neki. Hiszen nagyon rászolgált, hogy a tőle járó forint helyett inkább én adjak neki, ha ugyan volna fölöslegem.²⁹⁴

A középkorban a papság hivatása volt a tudományok művelése, de már találunk tanult világi embereket is. A "baccalaurus Thomes" mellett a Bakocs-kódex megemlít több világi "literatus" tanult embert is. Tanultságot kívántak idővel a vármegye tisztviselőitől, a püspöki udvar tisztjeitől. Ismerjük a püspök udvarmesterét, a ki a regestrumot vezette, - a nótáriust, a ki a figyelmetzető "literas ammonitorias" leveleket írta az adósoknak²⁹⁵, a palota gondozóját (provisor curiae), a várnagyokat, a viczecastellanusokat, az uradalmi ügyészt (procurator phiskalis), kinek neve Mihály volt.²⁹⁶ Az iskolák a tanultságot terjesztették. Az egri székesegyház, a megye középkori egyházai, a templomok kincsei "clendium"-ai, az értékes misemondó-ruhák, a nagy áron és nagy gonddal készített missalek²⁹⁷ az egri püspökök áldozatkészségéről és művészi érzékéről tanúskodnak. Meg kell itt említenünk a püspökök által fenntartott zenekart, mely tubicinatores (fúvó hangszerek) és dobosokból állott. Ezt a zenekart, melyhez az énekkart az iskolásokból állították össze, első sorban a templomi isteni szolgálatra tartották, de aztán kiváló alkalmakkor az udvar fényének emelésére, a magas vendégek gyönyörködtetésére is felhasználták. Az egri püspöki udvar sokszor királylátáson és főúri vendégek fogadásán kívül a városbeli urakat is vendégül látta asztalánál. Az udvarmester Sz. János ünnepén régi szokás szerint (solito more) ebédre hívta a város urait.²⁹⁸

A szerencsétlen mohácsi csata után a királyválasztási küzdelmek országunkat két részre szaggatták. Az egyik rész, a mint később nevezték, az udvari vagy német párt, I. Ferdinánd mellé állott, a kit a Habsburgok százados trónigényei valósággal predesztináltak Magyarország királyi székére. A másik pártnak, a nemzeti pártnak jelöltje Szapolyai János volt, a kinek óriási vagyona, a tömeg előtt rendkívüli népszerűsége volt és pártja biztosra vette a Habsburgellenes európai liga segítségét. Heves vármegye Erdélylyel és Magyarország felső vidékének jó részével János királynak hódolt. Várday Pál egri püspök fényesen fogadja az Egeren át Fehérvárra vonuló János királyt és - mint Szerémi írja - "vendégszeretetének összes tárházait kinyitja előtte."²⁹⁹ Várday Pálnak ebből később sok kellemetlensége származott, többször adott ki emlékiratot, melyben mentegeti János királynak tett hűségesküjét.³⁰⁰ De az adott körülmények és az nem tehetett másképen, erkölcsi nyomás alatt állott, mert a Tisza vidéke Perényi, éjszakkeleti országrésznek hatalmas dinasztái: a Bajoni, Drágffy, között Báthory nemzetségek - Báthory nádor kivételével - mindnyájan Jánost óhajtották királynak.

Minden jól indult. Csak mikor 1526-1528-ig János kisebbségben maradt Ferdinánddal szemben és egymásután szorult ki birtokaiból, akkor ingott meg a hevesvármegyei nemesség János királyba vetett bizalma. János király visszavonulásakor Gyöngyös körül és Eger mellett Makláron táborozott, nyomában volt mindenütt Ferdinánd vezére, gróf Salm Miklós. A vajda emberei tállyai táborukból, másrészt meg Salm német katonái a templomokban, községekben és birtokokban itt iszonyú pusztítást vittek véghez, embereket kifosztottak, összevagdaltak, írja a Ferdinánd-párti Török Bálint bethlenfalvi Thurzó Elekhez intézett levelében.³⁰¹ Ekkor tesznek szemrehányásokat egymásnak a hevesvármegyei nemesek, hogy miért is állottak e pünkösdi királyhoz, "bár az ördög elvitte volna őket János királyukkal együtt." De János hívei sem maradtak adósok, azzal vágtak vissza, "bár Isten Ferdinándot, a pünkösd királyt, a többi urakkal együtt az égbe vitte volna, Sz. Péter oldala mellé, mielőtt a határszéli várakat elvesztette volna."³⁰²

János király szerencséje hanyatlásakor végzetes tettre határozta magát. Lengyelországba, Tarnovba siet királyságának reménységével, megbarátkozik a szükségbeli átmeneti jellegű török szövetség gondolatával. Szövetkezik Szulejmán török szultánnal, ennek segítségével 1529-ben visszaszeri Budát, az ország fővárosát és visszaszerzi régi területét. Heves vármegye újra Jánosnak hódol, Horváth Mátyás 1530-ban tudósítja Ferdinánd püspökét, Szalaházy Tamást, Eger és Szarvaskő elvesztéséről.³⁰³ Az egri vár és Heves vármegye 1530 óta állandóan János király kezén marad 1540-ben bekövetkezett haláláig. A két 487király 1529-től-1538-ig változó szerencsével küzd egymás ellen; egyezkedési, békekötési tárgyalásokat folytatnak állandóan, fegyverszüneteket kötnek, de azért országunk az egész idő folyamán belső pártvillongások színhelye.

Heves vármegye területét a kettős királyság idején a török, János király szövetségese nem háborgatta ugyan, mégis sokat szenvedett a megye a belső pártoskodások miatt. Sűrűn fordulnak elő a birtokkonfiskácziók és a "nova donatio"-k. Azonkívül, mint minden megyének, úgy Heves vármegyének is megvolt a maga zsarnoka Perényi Péter személyében. Ez erőszakoskodott a nemességen, dúlta, fosztogatta a köznépet s fegyveres erővel birtokokat foglalt el. A zsarnok urakon "tyranni in regno" kívül még azok a katonák voltak az ország pusztítói, a kiket Ferdinánd épen a haza védelmére küldött közénk. Igy megszünik a közbiztonság és a megyékben a közigazgatás és törvénykezés gyönge lábon áll. Ezeket a panaszokat hangoztatják a megyék mindannyiszor, valahányszor valamely helyen összegyűlnek, hogy az ország bajairól elmélkedjenek.

A konfiskácziók és nova donatiók megváltoztatják Heves vármegye régi nagybirtokosságát. Heves vármegye régi nagybirtokosai voltak: az Országh, Báthori, Losonczy és Pálóczy családok, továbbá nagy javadalmai voltak az egri püspökségnek és az egri káptalannak. Mindezek megérzik a királyok hatalmának változó hullámzását. Az Országh testvérek 1522-ben egyezség útján hozzájutottak a magbanszakadt Kompolti család birtokaihoz. Egyesített birtokaik voltak: Sirok, Tar, Nána, Oroszlánkő várak, Domoszló, Markaz, Detk, Visonta, Ugra, Zaránk, Örs, Pély, Roff, Kőtelek, Kürü, Gyenda, Karácsond, Györk, Visznek, Kőkút, Atkár, Szakálos, Mosóhalom, Sz.-Jakab, Heves, Fegyvernek, Ványa, Jobbágy, Sirokalja, Nagyberek, Ráczfalu, Zajla, Rosnok, Verpelét.³⁰⁴ Mivel az Országhok János pártjához állottak, Ferdinánd 1529-ben több hevesvármegyei birtokukat konfiskálta.³⁰⁵ Utóbb meghódolnak Ferdinándnak, birtokaikat visszakapják, de a század közepén a családi birtokok a Losoncziak erőszakoskodásának esnek áldozatul. Losonczi István, Pata és Tarján ura, nőül vette Országh László özvegyét, Pekri Annát és ő lett a kiskorú Országh gyermekek gyámja. Gyámságát arra használta fel, hogy az Országhokat kiszorította birtokaikból és a fejetlenség idején a birtokokból beszedte maga számára az országos adókat is.

Báthory András, Poroszló, Gyöngyös részbirtokok és Bene, Halász egész birtokok ura, János pártjáról utóbb Ferdinánd pártjára hajolt és jutalmul a királytól tárnokmesterséget kapott. A Losonczi testvérek: Antal, István, mindjárt Ferdinánd pártjára állottak, ezért őket János haragja sujtotta, 1527-ben Abád, Tomaj, Bánhalma, hevesvármegyei birtokukat konfiskálta és Kenderessy Mihálynak adományozta,³⁰⁶ 1528-ban pedig gyöngyösi részüket Werbőczy István kapta meg.³⁰⁷ Bőven kárpótolták magukat e veszteségekért, mert szenvedésük érdem volt Ferdinánd szemében, ennek kegyében állottak.

A Pálóczy-család a mohácsi vész után magbanszakadt, birtokai prédára jutottak. A Pálóczy javakra törvényes jogot formáltak a Dobó testvérek, továbbá Pálóczy Kata, Ráskay György özvegye. Ezeket azonban János király elnézése mellett Perényi Péter erőszakkal magának szerezte meg. Ferdinánd király 1527-ben donationális levelet ad e birtokra az erőszakos foglalónak, Perényi Péternek,³⁰⁸ csakhogy őt pártjára vonja. Mindössze Pálóczy végső akaratához híven Nagyiván és Sz. Miklós birtokok jutnak az egri káptalan birtokába.³⁰⁹ A törvényes örökösöket, a Ráskay gyermekeket még a hevesvármegyei Hort, Adács, Szücsi, Ecsed és Pétervására birtokaiktól is megfosztották.³¹⁰ A Pálóczy birtokokról 1537 júniusában meg már János király állít ki donationális levelet Perényi Péter számára, minek hírére Ferdinánd 1537 júliusában régi donationális levelét visszavonja és a Pálóczy-birtokokat részben 13 ezer forintért Serély Gáspárnak, részben 8 ezer forintért Fels Lénárdnak zálogosítja el.³¹¹ A birtokok elfoglalása miatt a Dobó testvérek többször tiltakoznak, így 1536-ban a leleszi konvent előtt, 1538-ban a leleszi, jászói konventnek, a budai, váradi, egri káptalanok előtt, de minden tiltakozás eredménytelen volt.³¹²

Az egri püspöki és káptalani birtokoknak is változatos sorsuk volt. Várady egri püspököt Szapolyai János 1526-ban esztergomi érseki székre emelte, helyébe pedig Erdődy Simont nevezte ki egri püspöknek. Mikor Heves vármegye 1527-ben Ferdinánd kezébe került, ő saját hívét, Szalaházy Tamást ültette az egri püspöki székbe.³¹³ Szalaházy Tamásnak hű embere volt Szilády Doktor Péter, ő volt a püspök udvarnagya, ismeretesek az 1527-1529. évig terjedő 488számadásai, "az egri püspökség jövedelmeinek átvizsgálását és kiszámított sommás registruma."³¹⁴ Sziládi Doktor Péter vitézül katonáskodott is, azért, mert az egri vár védelmében élete és vagyona koczkáztatásával hősiesen küzdött s Szarvaskővárat megszerezte Ferdinánd számára, királyi donatióban részesült.³¹⁵ Szalaházy Tamás 1529-ben kénytelen volt János király elől menekülni, Kassán tartózkodott, onnan kormányozta egyházmegyéjét. Kevés jövedelme volt, Serédi Gáspár 1533-i kimutatása szerint³¹⁶ mindössze a felsőmagyarországi őszi és tavaszi gabona és bortermés tizedéhez juthatott hozzá, többi tizedét, a hevesvármegyei püspöki javait János király kincstartói kezelték. A püspöki javak egyik provisora, Gritti, néhány okmányban "egri választott püspöknek" nevezte magát.³¹⁷ Szalaházy Tamás halálakor 1536-ban János király Frangepán Ferenczet nevezte ki egri püspöknek, evvel rendezettebb viszonyok állottak be az egri püspöki megyében, a püspökség vagyonában, bár Ferdinánd egyre ösztönözte Serédy Gáspárt és Bebek Ferenczet Eger ostromlására s hadiköltség fejében az egri püspökség jövedelmeiből 30 ezer forint kárpótlást ígért nekik. Szapolyai János azonban tényleges országlása alatt megtartotta Heves vármegyét, az egri völgyet és megvédte hűséges emberét, Frangepán püspököt.

A konfiskácziók és nova donatiók idején a földbirtokból sohasem volt elég senkinek. Gyarapítani igyekezett mindenki birtokát, ha lehetett, törvényes úton, ha nem, törvénytelen módon is. Sok világi családnak magva szakadt, az életben maradottak közül többen hűtlenségbe estek, sok főpapi birtok adományozás vagy zálog útján világiak kezébe került. Volt tehát töméntelen jószág, mit meg lehetett szerezni. I. Ferdinánd 1527-1532-ig mintegy 1300 oklevelet adott ki, melyek mind arról szólnak, hogy a régi birtokok gazdát cserélnek. A törvényes formaságok mellőzésével is nagy birtokokat harácsoltak össze egyes főurak. Mivel e zavaros időkben csak az lehetett biztonságban, kinek erős vára és megfelelő zsoldos csapata volt, várakat építettek, katonaságot tartottak. A fegyveres erő azután természetszerűleg erőszakos foglalásokra csábította őket.

Heves vármegyének önkénykedő főura: Perényi Péter volt. A Perényi család 1518-ban telepedett be Heves vármegyébe. Bélteki Drágffy Jánostól 8000 arany forintért megszerezték Debrő várát Debrő, Tófalu, Kaál, Csal falvakkal és a gyöngyösi birtokrészszel. A család összes birtokainak utóbb egyetlen örököse Perényi Péter lett. Patakon és egyéb váraiban egész hadsereget tartott. A kettős királyválasztás idején Jánospárti; Váradi Pál és Perényi Péter alkották a Felvidéken János király legnagyobb erősségét. Annál jobban fájt János király szívének 1527-ben, szerencséje fordultával, az első apostolok, Péter (Perényi) és Pál (Várday) hitszegése. Maga János király is menteni igyekezett őket és környezetében azt mondották, hogy nem az emberi rosszaság, hanem valami "istenátok" okozta árulásukat. I. Ferdinánd nagyon megörült új párthíveinek s a magvaszakadt Pálóczy-család birtokait nekik adományozta 1527-ben.

Perényi Péter Ferdinánd előtt mindig tekintélyes személyiség volt, de nem számíthatott rá biztosan, mert Perényi sok más főúrral visszatért a nemzeti király pártjára s János király életében többé nyiltan nem mert Ferdinándhoz csatlakozni. Mindkét király iparkodott őt megnyerni és ő ezt az alkalmat kellőleg kihasználta. 1536-ban Ferdinánd Perényi Ferencz számára már kiállíttatja az egri püspökségre való kinevezési okmányt, melyet azonban sohasem foganatosítottak.

Az erőszakos birtokfoglalások idején Heves vármegye a katonaság rablásai miatt is sokat szenvedett. Ursinus Velius elbeszélése szerint 1527-ben Bodó, János király hűséges embere kegyetlenkedett katonáival Eger környékén. "Az oltárt sem kímélte, a templomba menekült ártatlanokat s gyermekeket lemészároltatta, a templomi és egyházi jelvényeket lovaira aggatva, mintegy diadalmenetben vonult le a várból. A templom ékszereit, aranyait a vár prefektusainak fejeivel küldötte a szepesi grófnak, hogy a holtak szemléletében, kiknek elesténél jelen nem lehetett, gyönyörködjék. A foglyok kötelekkel összefűzve, 489játéktárgyul szolgáltak, soknak orra, füle levágatott..."³¹⁹ Szalaházy egri püspök levele alapján kiigazíthatjuk Ursinus elbeszélését, hogy Ercsy Ferencz volt tulajdonképen a gaztett szerzője. Ő vitte véghez a pusztításokat a templomban, a püspöki javakban és a várnagyot meg a püspök többi jó emberét megölette. Ezért Ercsy Ferenczet a szarvaskői várba záratta, majd Komáromba küldötte fogságba.³²⁰ Később is vannak panaszok a katonák garázdálkodásairól. Az 1534-i kassai részleges gyűlésen a vármegyék kikelnek a felvidéki kapitányok, főleg Horváth Ferencz szarvaskői várnagy harácsolásai ellen. A szikszói tanácskozáson arra kérik a királyt, hogy a felvidék biztonságára és a megzavart rend helyreállítására a felvidékre külön főkapitányt nevezzen ki. Az 1535-i nagyszombati országgyűlésen a rendek sérelmi iratukba befoglalják a felvidéki zsarolásokat.³²¹ 1537-ben Perényi Péter, Homonnay Ferencz, Serédy Gáspár, Bebek Ferencz ellen hangzanak fel a panaszok. Az általános mellett részleges panaszokról is van tudomásunk. Az egri vikárius András kassai jegyzőnek közbenjárását kérte ki, hogy Serédy Gáspár emberei akadályozzák meg borainak hazaszállítását.³²² 1535-ben Homonnay György, Bebek Ferencz, Serédy Gáspár és Jánossy Antal az egri káptalan dézsmáit foglalták le több helyen.³²³

A fejetlenségben ily körülmények között közbiztonságról szó sem lehetett, a vármegyék közigazgatási, törvénykezési belélete megbénult. A vármegyei szervezet működéséről alig van tudomásunk ebben a korban. Két birtokba-bevezetési ítéletet és Gyöngyös város szabadalomlevelét ismerjük mindössze ez időszakból.

Minthogy az országgyűlések minden törvénye holt betű maradt, a 30-as évek vége felé már valóságos forradalmi hangulat támadt. A jobbérzésű hazafiak az országos bajoknak véget akartak vetni. Belátták, hogy a török János királyt vazallusának tekinti, a török minden útja a nép fosztogatásával, zsarolásával jár. Tudták, hogy a fejetlenség, a rablások az országot a sír szélére juttatják. A két király között erélyesebben folytak a békealkudozások. A béke megkötésében kiváló érdeme volt Frangepán Ferencznek, Eger püspökének. Ő a horvát származású híres Frangepán családnak sarja volt. Kora ifjúságában Rómába került s vallásos lelkülete Sz. Ferencz szigorú rendjébe vezérelte. A mohácsi vész után visszatért a hazai földre, hogy hazájának szentelje életét. János király oldala mellé állott s mellette maradt jó és balsorsban János király haláláig. A király őt diplomácziai küldetésekre használta fel; Frangepán jó diplomata volt s a mellett megmaradt kifogástalan papnak is. VII. Kelemen pápa felmentést ad neki, hogy bárminő egyházi javadalmat és méltóságot elfogadhat³²⁴, így János király kinevezi őt béke-fáradozásaiért kalocsai érseknek. Mivel azonban jövedelmeinek nagyobb része török kézre jutott, a másik részt meg Ferdinánd kapitányai harácsolták el, ezért őt János király 1536-ban az egri püspökség élére állította. Mindkét király előtt nagy tekintélye volt. Míg kortársairól mindenféle rosszat mondottak, nemcsak magánéletüket, hanem igazhitűségüket is gyanúsították, addig Frangepánról mindkét király a Várday érsek is a legszebben nyilatkoznak: "Tudományával, bölcseségével és tisztességes életével kiválik, nagyon sokféle ügyben járatos" - mondja róla Ferdinánd - "úgyhogy az összes magyar főpapok között ő a legméltóbb a biborra."³²⁵

Frangepán 1537-ben őszinte, békéltető hangon kéri Ferdinándot a kibékülésre. "Eleget hadakozott - úgymond - egymás ellen a két király... Mennyivel szebb volna, ha mindketten egyesülve, a töröktől az országot megszabadítanák, mintsem egymás ellen törnek..."³²⁶ Frangepán belevonja a tárgyalásokba a főurakat, az egyezkedésre meghívják Perényi Pétert is. Mind a békét óhajtják, így jött létre az 1538-i váradi békeszerződés, mely jogi alapot adott mindkét király uralmának, melynek lényege, végső czélja volt: az egységes Magyarország visszaállítása. Az ellenkirályok elismerik egymást, Erdély Jánosé, Magyarországon mindegyik megmarad eddigi területén, de haláluk után csak egy királya lesz az országnak. A békét a török előtt titokban tartják. Rá két év mulva meghal János király, az ő halálával a főurak a váradi egyezséget kötelezőnek ismerték el s Ferdinánd hívei közé állottak. Frangepán Ferencz egri püspök, Perényi Péter, Bebek Ferencz, Ráskay István s a Balassák átpártoltak Ferdinándhoz. Ferdinánd Perényit kitünteti az Izabellával való alkudozások egyik biztosává, kanczellárrá s az ország főkapitányává nevezi ki. Ezeket az urakat a kortársak meggyanúsították, pedig tisztán a váradi egyezség alapján jártak el. Perényiről 490azt beszélték, hogy János király halálát Patakon harangzúgás, ágyúzás és italosztogatással ünnepelte. Frangepánt pedig azzal vádolták, hogy "alig ásták el János testét, máris hűtelenkedett."³²⁷ Frangepán átpártolását megmagyarázza a szentszék előtt: "Kilencz éven át öldöklés, rablás, pusztítás határt nem ismert az országban. Belátták, hogy a török segély csak a pusztulást tetézi", tehát a váradi egyezségre léptek. Most mégis egyesek a török segélyt használják fel, "ő azon nézetben van, hogy a kereszténység érdekében áll az, hogy most már mindnyájan Ferdinándhoz csatlakozva, egyesített erővel kíséreljük megmenteni az országot a török ellen, mert így megoszolva, ennek pusztulása előrelátható."³²⁸

Frangepánnal és Perényi Péterrel együtt egész Heves vármegye meghódolt Ferdinándnak és 1541-ben Heves vármegye területén Ferdinánd emberei a dikátorok. Az egy forintnyi subsidiumot Perényi Péter, Serédy Gáspár, Bebek Ferencz, Homonnay és Werner György szedették be, kik közül Werner a kamarának 1030 frtot és eljárásáról számadást adott be.³²⁹

A váradi egyezkedés a török tudomására jutott. A török háború fenyegetett, azért Frangepán V. Károlyt sürgősen értesíti hazánk helyzetéről. "Ferdinánd magyar királyságát vagy a legkomolyabb megfontolás alá vegye, vagy adja fel végleg, mert a halogatás a legrosszabb következményekkel jár. Magyarország nagy része sík terület, a török sok lovassal rendelkezik, így könnyen hatalmába ejtheti az egész országot. Nincs halogatásra idő. Az országot rögtön meg kell szállani, míg a török Budát el nem foglalja, vagy parancsoljanak rá Ferdinándra, hogy hagyja el az országot, hogy az egész terület egyesülhessen."³³⁰ Frangepán volt a magyarság közbenjáró szónok azaz 1651-i regensburgi birodalmi gyűlésen, politikai éleslátással akként ítélte meg a helyeztet, "hogy most már nem arról van szó, hogy a németek idegen országot védjenek, hanem arról, hogy Németországot magát ótalmazzák meg Magyarországban." A regensburgi birodalmi gyűlés rögtöni segélyt szavazott meg, sőt nagyobb hadjáratban való részvételét is megígérte, de erre nézve a végleges döntést a jövő évi speieri gyűlésre hagyta.

Míg a némettel a tárgyalások folytak, addig Magyarországon a végleges döntés megtörtént, a török 1541-ben csellel elfoglalta Budát. Frangepán németországi útja eredménytelen volt, segély idején nem érkezett. A diplomata főpap többé székvárosába, Egerbe nem tért vissza, 1543-ban meghalt. Végrendeletében ingóságait, arany- és ezüstneműit Katalin nőtestvére, - ennek fia, - és az egyház között osztotta meg. Tetemét a pozsonyi ferenczesek kriptájába temették el.³³¹

Frangepán távolléte alatt bizalmas embere, Perényi Péter, kinek tekintélyére, befolyására, közreműködésére oly sokat adott, rátette kezét az egri püspöki javakra, az egész egri völgyet lefoglalta, katonáival az egri várat megszállotta. Perényi gőgjével, erőszakosságával addig is többeket elkeserített, igen sok volt a személyes ellensége, - Eger vára és a püspöki javak elfoglalásával halálos ellenségévé tette eddigi jó emberét, Frangepán Ferenczet is. A felvidéki és tiszai megyék Sajószentpéteren és Miskolczon részleges gyűléseket tartanak, önvédelemről tanácskoznak.³³² Eperjesen újra hangoztatják panaszaikat, hogy Perényi Péter és Serédy Gáspár, Ferdinánd király kapitányai végnélkül zsarolják a népet és esdve kérik Ferdinándot, vegye vissza Perényitől Eger várát, mert különben elveszik az egész felvidék. Erre 1542. jún. 16-án Ferdinánd leiratot intéz Perényihez, hogy a törvénytelen harminczadok behajtásától, az alsóbb nemesség és jobbágyság elnyomásától tartózkodjék, az egri vár megszállására vonatkozólag pedig Thurzó Elek helytartót utasítja jelentéstételre. Thurzó megvédelmezi Perényit, hogy tudtával történt Eger megszállása. Perényinek Debrőn és tartozékain birtokai vannak, ezek érdekében kellett az egri várat elfoglalni, hogy az a török, vagy a "barát" Fráter György kezére ne kerüljön. Bécsből is kaptak erre biztató szót és az egri vár olasz-magyar katonaságának nem is lehet alkalmasabb intéző vezére Perényi Péternél. Perényi, hogy uralmát megszilárdítsa s birtokait megvédelmezze, a kor szokása szerint 1542-ben Patakon konföderácziót kötött Bebek Ferencz, Drágffy Gáspár, Báthori András, Báthori György, Ráskay István és a három Homonnayval birtokai közös védelmére.³³³ Ez megint újabb alkalom volt arra, hogy Serédy Gáspár, a telhetetlen vagyonszerző, a ki Perényi jószágaira áhítozott, beárulja őt, mintha társaival Ferdinánd megbuktatására szövetkezett volna.

A felvidéki megyék panasza, Serédy árulása, Frangepán tudósításai mind gyanúsabbá tették Perényit Ferdinánd szemében. Pedig Perényi épen amaz 491időben komolyan a belső bajok orvoslásával és a török veszedelem elhárításával foglalkozott. A beszterczebányai országgyűlésen 1542-ben a haragos rendeket lecsillapította, Eger várát erősítgette s kivitte, hogy a rendek a hadsereg élelmiszereinek központosítására egyik helyül a kezén levő Eger várát szemeljék ki.³³⁴ Megígérte, hogy a jogtalan bitorlóktól a birtokokat virágvasárnapig visszaszedeti és Thurzó Elek helytartót levélben felszólítja, hogy Werner Györgyöt Sárosmegye zaklatásától tiltsa el.³³⁵ Mint országos főkapitány, 1543-ban 15 ezer lovasával brandenburgi Joachim seregéhez vonult, hogy az ország fővárosát a töröktől visszavíjják. Perényi Péter hősiesen küzdött Buda alatt huszárjaival, a harczban azonban egyedül a magyarok és olaszok értek valamit. Maga Joachim bevallotta, jobb lett volna abbahagyni, vagy el sem kezdeni az ostromot, míg minden előkészület meg nem történt. Az ostrom nem sikerült, egykorú krónikások szerint a sereg alig egy negyedrésze került vissza szülőföldjére, a többit elpusztították a rendetlen életmódot kísérő járványok: a vérhas, különösen a magyar pestis (Febris Hungarica) mely ekkor lépett fel először s pusztítva, rombolva járta be a országot. A kudarcz hírére Ferdinánd azt hitte, hogy a vállalatot csupán árulás tehette tönkre és a zűrzavarban meg akarta félemlíteni a magyarokat s Perényi Pétert, az ország leghatalmasabb urát, a ki Buda alól Esztergomba vonult, elfogatta. Perényi régibb bűneihez, hogy Eger várát jogtalanul megszállotta, Patakon több úrral titkos szövetséget kötött, most még a törökkel való titkos czimboraság vádja járult. Perényi nem titkolta a törökkel való érintkezést, sőt a király érdekében iparkodott Bali bég útján a budai állapotokról tájékozódást szerezni, de e mellett esküvel erősítette, "hogy ha a török egész birtokát neki adná, még akkor sem tenne Istene, királya és hazája ellen."

A táborban levő urakra Perényi hirtelen elfogatása villámcsapásként hatott. Thurzó Elek le akart köszönni helytartói állásáról, az urak félelmükben a táborból hazasiettek, Erdélyben is nagy volt a forrongás. Ferdinánd külön levélben nyugtatta meg a rendeket, hogy nincs mitől félniök, csak Perényit sújtotta haragja, a ki olyan terveket szőtt, melyek az országot és az egész kereszténységet fenyegették s hogy bűnösségére nézve a "legkétségbevonhatatlanabb bizonyítékokkal" rendelkezik. Ferdinánd maga is belátta később, hogy Perényi nem volt áruló, de minthogy el volt fogva, szabadságáért minél nagyobb árt kívánt tőle. Fogságában visszatartotta pörének húzás-halasztásával. A Perényivel szemben tanusított eljárás, hogy sem idegen bírák elé nem állították, sem hazai bíróság elé nem merték ügyét vinni, sokakban elégedetlenséget és Perényi tragikus sorsa iránt részvétet keltett. Azért, mikor a rendek az 1545: 53. és 54. t.-czikkben azt kérik, hogy fogadják el Perényi ajánlatait Eger vár visszabocsátása ügyében, a püspöki javakat a vár fenntartására fordítsák, Szarvaskővárát rombolják le és az egri várhoz csatolják annak javait, egyúttal az 55. t.-czikkben megemlékeznek a fogságban sínylődő Perényi Péterről is. Azt kívánják, hogy Perényit bocsássák szabadon, mert ő sem követett el többet és rosszabbat, mint Ferdinánd spanyol kapitányai. Az országgyűlés határozatainak azonban nem tudtak érvényt szerezni, Perényi börtönben maradt 1548-ig. Fogsága idején 1543-1548-ig Heves vármegyében szomorú esztendők voltak. A megye területén Perényi egri várnagya, Varkocs Tamás önhatalmúlag uralkodott, mellette még a felvidéki kapitányok, Serédy, Bebek dúlták, rabolták a vármegyét, a megyebeli nagybirtokosok elharácsolják a dikális adókat, birtokaikra be sem eresztik a királyi dikátort, a tiszántúli rész elszakadt a vármegye testétől, a "barátnak," Fráter Györgynek kormányzósága alatt állott és 1544-től fogva a török is befészkelte magát a vármegye területére.

Varkocs Tamásnak és szövetséges társainak, Bebek Ferencznek és Serédy Gáspárnak kártételeiről némi halavány képet nyujtanak azok az adatok, a melyeket Kandra Kabos közölt az egri káptalan magánlevéltárából.³³⁶ Ez adatok az egri káptalan Szabolcs megyében levő Szent Margitha birtokán történt dolgokat jegyzik ugyan fel az 1544-1545. évekből, de hasonló volt Heves vármegyében is a pusztítás. Boldog Margit ünnepe táján 1544-ben az egri káptalan Szent Margitha és Chege között bizonyos birtokrészén a határvonalat akarta kiigazítani, de Bebek tisztjei, Soós Gergely és Garay Márton a határkiigazítást meggátolták s a határokat önkényesen szabták meg. Azután Szent Margitháról Therek Jánost, Bán Benedeket, Baranyai Jánost fogságba vetették, az állatokat elhajtották és csak 30 forintért engedték vissza. A községben a nyájak őrzőit meggyilkolták, 492a házakat kifosztották, több jobbágyat Szendrő várába hurczoltak. Sólyom Mihály káptalani jobbágy 4 forint értékű lovát elrabolták. 1545-ben pünkösd táján Szent Margitháról 15 ménesbeli csikót hajtottak el Serédy Tamás emberei Prood birtokra, csak 40 forint lefizetése után bocsájtották azokat vissza. Bold. Egyed ünnepe táján 300-nál több marhát hajtottak el a Tokaji várba, ezek közül 12 hízottat kiválasztottak, azokat levágták, a többit 60 arany forintért visszaadták. Ugyanily eset történt Nagyszombat körül. Szent Mihály ünnepe táján pedig fegyveresen betörtek a várkonyi plebániára, innen 5 forint értékű asztalt és más értékes dolgokat raboltak el s a plebános egy pinczéjét erőszakkal lefoglalták. Várkonyból a káptalan 40 forint értékű ökreit és 2 lovát rabolták el, ugyanitt Nagy Orbán 40 forintnyi kárt szenvedett. A szántóföldekről 30 forint értékű learatott gabonát vittek el, két zsellérgyereket: Német Bálintot és Tar Mártont meggyilkoltak, 3 jobbágyot elfogtak. A Serédy Gáspártól okozott károkat Szent Margithán az egyik évben 740 forintban állapították meg.

Varkocs Tamás fosztogatásairól külön regestrum szól. Nagy Orbán 9 forint 25 dénár, Karcsa Máté 125 forint, Zaydan Mihály 40 forint, Zabó Lőrincz 40 forint, Pestmegyei Porh Pál 23 forint, Karcsa Ferencz 5 forint 15 denár, Uj Mátyás 5 forint, Weres Miklós 8 forint, Török János 220 aranyforint, Vécs János 24 forint, Csikoltos István 4 forint, Soós Ambrus 32 forint, Tholdy István 5 forint, Bodó László 15 forint, Bolgár Tamás 4 forint, Sólyom Mihály 36 forint, Méhes András 16 forint, Baranyai György 2 forint, Nagy István 8 forintot érő kárt szenvedtek Szent Margithán.

A megyében folyó harácsolásokat feltünteti az 1546-iki dikális összeírás. Ez évben a pozsonyi országgyűlés minden porta után vagy minden sessiós és cenzus-fizető jobbágy után február 20-án és augusztus 10-én fizetendő 1 forint 20 dénárt, összesen 2 forint 40 dénárt vetett ki. Az egytelkes nemesek kúriánként 50 dénárt, a lelkészeknek minden pár után 1 dénárt kötelesek fizetni. Az adóösszeírás megtörténik Heves vármegyében. Omany János dikátor Heves vármegyében 492 portát számolt össze, de csak a saját 45 forint 60 dénárra rúgó sallariumára tudta 48 porta után beszedni az összeget. A többi porták után, mint Domány Kristóf alispán kijelentette, "marhák zálogolása és egyéb bírságokkal a megyebeli birtokosok és Varkocs Tamás egri várnagy szedték fel az adót. Nevezetesen Báthory Endre 16 porta után 19 forint 80 dénárt, Perényi Péter 264 porta után 317 forint 40 dénárt, Balassa Zsigmond 35 porta után 42 forintot, Losonczy István 121 porta után 145 forint 80 dénárt, Bebek Ferencz 6 porta után 7 forint 20 dénárt, Horváth Ferencz szarvaskői várnagy 1 porta után 1 forint 20 dénárt.³³⁷ Ezt az így felszedett összeget a kamarai számadó hátraléknak írja elő és megjegyzi, hogy Báthori: Sasbereg, Kürth, Kywkw (?); Losonczy: Tar, Verpelét, Nána, Domoszló, Detk, Ugra, Karácsond, Saár, Markaz, Visonta; Balassa: Pásztó községekben meg sem engedték a számlálást, Leleszt pedig a török tartja megszállva.³³⁸ Az 1546-iki dikális összeírást más helyen találja az olvasó.

A dikális összeírásban nem találjuk az Eger patakon túl eső részt, mert azok Czegléd kivételével, mely Felnémet kiegészítő része volt, mind Borsodmegyéhez tartoztak. Borsod vármegye 1544-45-iki dikális összeírásban olvassuk: "Sércz karthauzi barátok birtoka, Alsó- és Felső Tárkány egri püspök birtoka, Almagyar egri káptalan birtoka, Baráth-utcza karthauzi barátok birtoka, Tihamér egri káptalan birtoka, Kistálya, Novaj, Szomolya, Bogács, Bábolna, Noszvaj, egri káptalan birtoka, Szíhalom, Ostoros, Harsány, Papi, Püspöki egri püspök birtoka, mindezen helyeken Varkocs sem adminisztrálni, sem összeírni nem engedett, az illetményeket ő vette föl".³³⁹ Majd Borsod vármegye 1546-iki dikális összeírásában "az egri Almagyar 4 1/2, Szőlőske 2 1/2, Tihamér 27 1/2 portával" szerepelnek. Szarvaskő sem Borsod, sem Heves vármegye összeírásában nem fordul elő, itt valószínűleg Horváth Ferencz várnagy, a kié volt a vár zálogjogon, szedte be az országos adót.³⁴⁰

Az 1546-iki dikális összeírásban nem fordul elő Heves vármegye tiszántúli része sem. Ez a rész ugyanis Szapolyai János halála után megmaradt Izabella királyné és a kiskorú János Zsigmond birtokában, nem egyesült Ferdinánd birtokával. A tiszántúli részt Fráter György kincstartó kormányozta. Ezt a szétválás magyarázza meg valószínűleg a Kis-Heves vármegye elnevezést, a melylyel csak a XVI. században találkozunk először, a tiszántúli részt kezdték nevezni Kis-Hevesnek, 493a Tiszán innen elterülő Heves vármegye nagyobb részével szemben. A Kis-Heves tizedszerző kerület, "districtus" szerepel az 1549-ben készült Liber S. Joannisnak, az egri káptalan birtokkönyvének későbbi átiratában, szerepel Dobó számadásaiban, a Werbőczy-féle apokrif vármegyelajstromban már Kis-Heves vármegye néven fordul elő, de a vármegye lételének, mint már mondottuk, történelmi alapja nincs.

Az 1546-iki dikális összeírás Lelesznél megjegyzi, hogy a török tartja hatalmában. A törökök ugyanis már abban a korban erős támadásokat intéztek Heves vármegye ellen. Visegrád, Nógrád eleste után a török Hatvan felé vonult 1544-ben. A hatvani őrség vitézei felgyujtották a földsánczczal és palánkokkal erősített, egyébként gyönge várat s ők magok Varkocs Tamáshoz, az egri várnagyhoz menekültek. Mehemet pasa minden küzdelem nélkül vonult be Hatvanba, a szomszédos községeket elfoglalta, Hatvanban Deli Curtiumot hagyta őrséggel, majd megerősítik a várat és Veli béget küldik oda. 1546-ban már a török a Mátra alján Leleszt is megszállotta és előkészítette az útat Eger vívására. Előbb részleges gyűléseken sürgették Eger biztosítását a tiszamenti megyék, majd 1545-ben a nagyszombati országgyűlés halaszthatatlannak mondotta ki Eger megerősítését. I. Ferdinánd biztosította a rendeket, hogy Egervár sorsa szívén fekszik, annak megerősítésében eddig is Perényi Péter akadályozta meg. Reményli azonban, hogy Perényivel mihamar egyezségre juthat és akkor rögtön püspököt nevez ki, gondoskodik az egri vár és az egyház megvédéséről.³⁴¹ I. Ferdinánd Perényit nem akarta kibocsájtani börtönéből, még mindig félt a főúrtól. 1546. év elején Dobó Istvánt bízta meg, hogy Eger várát fegyveres erővel foglalja el Varkocs Tamástól. Dobónak mindössze 100 lovasa volt, ennyi erővel feladatát végre nem hajthatta.

Mivel Heves vármegye a királytól segítséget nem kapott, a lakosság úgy segített magán, a mint tudott. A nemesség és jobbágyok magánbékét kötöttek a törökkel, pénzen igyekeztek az ellenségtől kíméletet vásárolni, jószágaikért adót ígértek a töröknek. A budai pasa ez alapon megalkudott velök és kötelezte magát, hogy adójuk fejében jószágaikat illetőleg községeiket bántani nem fogja. Igy lett 1548-49 táján Eger vára kivételével csaknem egész Heves vármegye "behódolt terület." A török készséggel ragadta meg a behódolásra az alkalmat, míg természetesen I. Ferdinánd és a "barát" lehetőleg gátolni igyekeztek minden behódolást. De semmiféle tilalom sem akadályozhatta meg a török e látszólag békés terjeszkedését. Ehhez hatalmas hadsereg kellett volna, mely elegendő védelmet nyujtott volna a végeken lakóknak és biztosította volna őket a török pusztításai ellen. Nem szívesen, nem önként hódoltak meg a községek, hanem kénytelenségből, sokszor a végső szükség esetén, midőn már nem volt más választásuk; vagy adózni, vagy ősi lakóhelyekből szétfutni.

Mikor az uralkodó ez országos állapotokat látta, 1547-ben a törökkel öt évre békét kötött. Nevezetes ez a béke, mert jogi alapokra fektette az ország három területre oszlását és szentesítette azokat a mélyreható átalakulásokat, a melyek az országban 154 óta végbementek. A király és János Zsigmond adót fizetnek a töröknek saját területükért és elismerték a "behódolt területek" jogosultságát. A béke számításba vette a hódoltsági állapotukat, azért az 1548:24. t.-czikk erre való tekintettel kimondotta, hogy azok a jobbágyok, kik a töröknek is adóznak, a királyi adónak csak a felét fizetik. Ezzel a hódoltság, vagyis az a királyi terület, mely a töröknek is adózott, közjogi elismerést és szentesítést nyert és e jellegét megtartotta az egész török korszakban.

A megkötött béke hozta meg Perényi Péternek is szabadságát. Most már nem kellett tőle félni, 1548 elején szabadon bocsátották, de szabadságának nem sokáig örvendhetett, mert 1548 tavaszán súlyos betegsége sírba vitte. Ő típusa volt a század erőszakoskodó főurainak, de nem volt a legrosszabb ember az országban. Tudta ezt Ferdinánd is, részvétiratot intézet Perényi özvegyéhez Székely Klárához s vele vették föl a tárgyalás fonalát az egri vár átadása ügyében. Az egyezség létrejött, Varkocs megnyitotta Eger kapuit Ferdinánd emberei előtt, Dobó István békésen vonult be az egri várba. 1548 július 20-án átvette a várat összes tartozékaival együtt számadás terhe mellett. Salm gróf országos főparancsnok a várparancsnokságot, a püspöki javak gondozását a király nevében Dobó Istvánra bízta, melléje várnagytársul Zay Ferenczet nevezte ki és ezzel az egri várra és Heves vármegyére új korszak köszöntött be.

Sok bűne volt a letünt Perényi-korszaknak. De Perényinek és várnagyának, Varkocs Tamásnak némi érdeméről is meg kell emlékeznünk. A Perényi-korszak idején nem volt Heves vármegyének rendes kormányzata; Frangepán halála után a püspöki és vele együtt a főispáni széket nem tölthették be. Frangepán eszméjét, hogy a megye és az egész felvidék védelmére természeti fekvésénél fogva legalkalmasabb Eger vára, - Perényi Péter és várnagya, Varkocs Tamás felkarolták. Az összeharácsolt adókból, a püspöki javakból az egri vár megerősítésére és fenntartására sokat költöttek. Az ő idejükig az egri vár tulajdonképen a püspöki és káptalani lakóknak és a székesegyháznak helyi oltalmára szolgált, az egész védőfallal körülvett épületcsoport volt. János király várnagya, Csaby István emeltette 1531-ben a külső várban azt a toronyszerű erődöt kövekből, a melyet róla később Csaby bástyának neveztek. Frangepán püspöksége idején épült a vár déli részén a "Bebek torony." A legújabb átalakítást Perényi Péter várnagya, Varkocs Tamás hajtotta végre. Ő a várat két részre osztotta: belső- és külső várra, a kettőt egymástól mély árokkal választotta el a domb oldalára fekvő várrészt magas védőtornyokkal látta el. Még a monumentális székesegyházat is feláldozta erődítési tervezetének, mert a vár kettéosztásával a templomot kettévágta. Perényi börtönéből azt az utasítást küldte várnagyához, hogy Eger várát rögtön javíttassa ki. Az erődítési munka emléke az a kőlap, a mely ma a vár felső kapuja felett van eme felirattal: "Haec nova constructio hujus arcis agriensis coepta per spectabilem et magnificum D. Petrum de Perén Comitem perpetuum Cottus Abaújvárienses tavernicorum regalium magistrum, summum Cancellarium Regisque et Regni Hungariae Capitaneum Generalem circa Festum S. Georgii A. D. 1542."

Igaz ugyan, hogy Perényi emberei önző czélból, saját hatalmuk biztosítására saját birtokai védelmére végeztették az erődítési munkálatokat, de egyúttal a törököt is innen riasztották vissza, tartották féken. Perényi fogsága idején sem dobták magukat a török karjai közé, sőt 1548-ban Perényi Péter egyik fia sinylúdött Konstantinápolyban; a török fogságban. A vár erődítésével akaratlanul is előkészítették az utat Dobó István dicsőséges korszakához.

Az 1547-iki török békekötés után a király főtörekvése az volt, hogy a török behódolásnak gátat vessen és a török terjeszkedésnek útját állja. E czélból azt a végvárrendszert, a mely már előbb megvolt a horvát-szlavon végeken, Magyarországon is meghonosította. A magyar határszélt a várak és erődök hosszú sorozatával iparkodott megerősíteni, mert a magyar "végvárrendszer" volt ez időben a nemzeti ellenállás legfőbb tényezője és a királyi terület megvédésének egyedüli alapja. A király, hogy erős végvárrendszert alkothasson, minden eszközt megragadott; az urak magánvárait, a városok falait, klastromukat, templomukat vagy más alkalmas épületeket honvédelmi czélokra mind felhasználta.

Igy az érsekújvári, a drégelyi várakat, melyekben az esztergomi érsek tartott saját költségét őrséget, országos érdekből királyi várakká tette. Eger régi püspöki vára is ez időben nyerte rendkívüli fontosságát, fenntartása országos érdek volt, azért a király ezt a várat is országos várrá alakította át. Úgy hogy 1548-ban az anyaországban már 26 vár és erőd volt, a melyekben a király tartott őrséget 497és e várakat mindössze csak 1800 lovas és 3000 gyalogos őrizte.³⁴² Természetesen e haderő a terület és a teljesítendő feladat nagyságához képest roppant csekély volt, azért a rendek és a királyi helytartó ismételve sürgették az őrség szaporítását. Ehhez azonban pénz kellett volna, miben Ferdinánd állandóan szűkölködött.

Még arra sem jutott pénz, hogy legalább a meglevő várakat jókarban tartsák, ez okból az uralkodó a jobbágyságot kénytelen volt újabb teherrel, az "ingyenes közmunkával" megróni. Minden vidék jobbágyai a hozzájuk legközelebb eső véghelyeknél természetben szolgálták le a közmunkákat, a távolabbi vármegyék, jobbágyai pedig pénzen váltották meg ebbeli kötelességeiket. Igy az egri várnál is több megye jobbágysága végezte a közmunkákat.

Igy került át Perényi várnagyának kezéből az egri vár a királyi várnagynak, Dobó Istvánnak kezébe. Dobó Istvánra I. Ferdinánd király nagy feladatok megoldását bízta. A püspöki javakat és jövedelmeket, melyeket idegenek bitoroltak, kellett első sorban visszafoglalni, mert e javak alkották az egri vár fenntartási alapját. Azután az egri vár katonai berendezése, felszerelése, megerősítése volt Dobó István feladata.

Dobó, mihelyt Egerbe érkezett, nehéz feladatának megoldásához fogott. Ő a püspöki javak provizora. Az allodiumokból, minők a pusztaszikszói, gyöngyöspüspöki, pusztahídvégi Heves vármegyében, semmi bevétele sincs, eleinte, Varkocs kizsarolta azokat teljesen. A püspöki jövedelem tehát tulajdonképen a tizedekből állott, melynek szedésére az egri püspökség volt jogosítva Heves, Borsod, Abaúj, Sáros, Zemplén, Bereg s Zaránd vármegyékben. Heves vármegye is, mint a többi vármegye, e czélból külön termény- és külön bortizedkerületekre volt felosztva. Dobó első számadásában, mely az 1548 július 20-tól - egészen 1549 február 5-ig terjedő időszakot öleli föl, megemlíti, hogy a terményeket illetőleg az egri völgyben Varkocs tisztjei már tizedeltek; a pásztói kerületben Bebek Ferencz meg a törökök prédálták el a tized jó részét, a nagyhevesi kerületben Báthori Endre, a kishevesi kerületben Fráter György szedték be maguk számára több helyen a tizedet. Heves vármegye területén kívül még nagyobb küzdelemmel folyt a tized behajtása, tisztán az urak kénye-kedvétől függött a fizetés. A bortizedet az egri szőlőhegyeken, Gyöngyösön, Solymoson és Püspökin tudták rendesen összeszedni; a többi bortizedkerületekben a tizedhajtás nem történhetett meg rendszeresen a törökök miatt. Mikor már Dobó némi rendet teremtett, akkor Oláh Miklóst kinevezték az egri püspöki és hevesvármegyei főispáni székbe. Vele 1548 deczember 20-án egyezséget kötöttek, hogy Eger várának rozzant állapotára és a török veszedelem közelségére való tekintettel a püspöki jövedelem egyharmadát adják csak a püspök rendelkezésére, míg kétharmadát az egyházi és egyéb épületek kijavítására, a vár erődítésére és a vár katonaságának fenntartására fogják fordítani. Ennélfogva a püspöki javakat az egyik egri várnagy gondozza a püspök nevében, melléje királyi ellenőrt neveznek ki, - továbbá a két egri várnagy a lovas és gyalogos várkatonák mind leteszik a király és a püspök hűségére az esküt, hogy a várat hűségesen meg fogják védeni. A várban 200 lovas és 100 gyalogos katonát kell tartani, ha ezt a püspökség javai nem fedik, a hiányt a király fogja fedezni az országos közjövedelmekből.³⁴³

Emez egyezkedés alapján Dobó István 1549 február 5-től már nem önállóan, hanem a püspök nevében kezelte a püspöki javakat a királyi ellenőr ellenőrzése mellett. Mivel a püspököt kanczellári teendői Heves vármegyétől távol tartották, Dobó István a püspök-főispán távollétében a püspök földesúri és főispáni tisztét is tényleg gyakorolta. Az 1550. évi országgyűlésre szóló hevesmegyei regálisokat Dobó Istvánhoz küldték kézbesítés végett.³⁴⁴ Dobó provizori működésének tanúsága az a számadás, a melyet 1549 február 5-től ez év deczember végéig készített. Az összes jövedelmeket és kiadásokat felsorolja s tiszta bevétel pénzben 10,549 frt 74 dénár volt, melynek egyharmada, 3516 frt 58 dénár Oláh püspök kezéhez került. A tized beszedésénél most is nagy akadályok merültek föl. Zay Ferencz, Dobó várnagytársa jelentette a kamarának, "hogy a Tiszán túl a kishevesi és nádudvari kerületekben Ispán Péter, Fráter György tisztje az ő embereiket elűzte, - az abaúji deczimatorokat a kassaiak fogságba vetették és Fráter György utasításából Csécsey Lénárd kapitány az egész megye tizedét lefoglalta.³⁴⁵ Heves vármegyében is nehézségekbe ütközött az illetékek beszedése, Országh Kristóf bepanaszolta az országbíró előtt Dobó Istvánt és Dormány 498Kristóf hevesvármegyei alispánt, hogy 100 lovassal Tar, Jobbágy, Domoszló, Szent-Jakab, Karácsond, Eörs, Visonta, Nánavára és más birtokairól elhajtották barmait és jobbágyait kimondhatatlanul exequálják.³⁴⁶ Dobó Istvánt ezért királyi leirattal megintették, hogy tartózkodjék a hatalmaskodásoktól, de ő tudta kötelességét, nyiltan tovább haladt a rendezkedés egyenes útján. Még ez évben, 1549-ben sikeres alku útján visszaszerezte Horváth Ferencztől a püspökség számára a szarvaskői várat. Nagy segítségre szolgált működésében az, hogy gróf Salm országos főparancsnok 1549-ik évben Egerbe, Szabadhely nevű külvárosba tette át lakását és támogatta Dobót önzetlen törekvésében.³⁴⁷

Dobó működésének némi eredményét tünteti föl Heves vármegye 1549-i dikális összeírása. Míg 1546-ban 492, addig 1549-ben 919 portát számláltak össze. Az adóösszeírás szerint a vármegye négy járásból állott. Kürthy Sebestyén szolgabíró járása Eger környékére és a Mátra vidékére terjedt ki. Több községből csak a bírák bevallása után történt a dolog a másik szolgabíró, Csiga János járásában, a Mátra alján, Gyöngyös környékén. Ennek kerületéhez tartozott a Tarna mente Verpeléttől Hevesig. A harmadik szolgabírónak, Thárkány Szaniszlónak járása Maklártól Köréig, a tiszáninneni vidékre terjedt ki. A negyedik járás az összeírásban csak meg van említve, hogy az is Csiga János kerülete, de ennek községei nincsenek felsorolva, mert a tiszántúli vagy kishevesi kerület tényleg Fráter György uralma alatt állott. Az összeírás szerint Heves vármegye, mint török hódoltsági terület szerepel, portánként az adóösszeg felével és így a vármegye évi adója a kiadások levonásával 1030 frt 70 dénárt tesz ki, a mely összeget Dobó István vette át az egri várőrség fenntartási költségének fedezésére.³⁴⁸

Az 1550-i pozsonyi országgyűlésen előkerült Heves vármegye területi kérdése is. Abaúj, Zemplén, Sáros, Ung, Szabolcs, Szolnok, Heves előterjesztésére kimondották, hogy a megyék egyes részei, melyek Martinuzzi kormánya alatt állanak, s így el vannak szakítva illetékes vármegyéjöktől, haladéktalanul visszaállíttassanak. Azért Heves vármegye 1550-i dikális összeírásában a tiszántúli rész is szerepel 68 portával. A vármegye portáinak száma 982; a tiszáninneni részt hódolt területnek veszik, ezért portánként az adóösszeg felével számítják; a tiszántúli terület még nem hódolt terület, ott teljes censust fizetnek. Eger városának és külvárosainak adóját elengedik a válságos időkben.⁰ A püspöki tizedek behajtása is kedvezőbb volt. A tiszta bevétel 11,687 forint 77 dénárra rúgott, a melynek egyharmad része, 3895 frt. 92 dénár a püspököt illette.³⁴⁹

A rendezettebb viszonyok eredménye volt a püspöki javak és jövedelmek 1551-i urbariális összeírása. A kamara Gúthy Péter királyi ellenőrt küldötte ki, hogy községenként regisztrálja a várhoz tartozó püspöki falvak jobbágyait, az úri illetékekkel és jobbágyi tartozásokkal. A fölvett regisztrum eredetije az országos levéltár kincstári osztályában van. Eszerint Eger városában a forumon 4 egész, 49 fél és 37 negyedsessiós, összesen 90 lakos van. Olasz-utczában 8 egész, 4 fél, 5 negyedsessiós lakos és egy szabados van. Szabadhely külvárosban 9 egész, 6 fél, 3 negyedsessiós volt, 11 sessió elhagyatottá lett. Szent Miklós-utczában 15 egésztelkes lakott; Újváros teljesen elhagyatott. A földesúri szolgálmányok pénz-, állat-, terményszolgálmányokból állottak; a census napjai: Szent György, Szent Mihály, Karácsony és Húsvét ünnepei.

Eger város lakói tartoztak naponta a várban egy éjjeli őrt, a szénagyűjtéshez 40 kaszást kiállítani és az ott levő malomhoz a szükséges árkolást, sövényezést teljesíteni, Szabadhely lakói a vár részére rostálókat állítottak ki, továbbá postaszolgálatot teljesítettek, 12 mérföldnyi vonalon a vár leveleit szállították. Sz. Miklós-utcza lakói szintén rostálókat küldöttek a várba és a vadaskerti halastónál, meg a malomnál végeztek munkálatokat. Rendelkeztek a bírságpénzekről. Ha valakit 40 frtban marasztaltak el, abból 3 márka, ha húsz forint, akkor másfél márka a püspök illetéke volt. Virraszás után 1 frt. 60 dénár, nyelvváltságból másfél márka illeti a püspököt. Fej- és jószágvesztésnél a püspöknek kegyelmezési joga van. Testi sértés esetén, börtönzés és a panasz előterjesztéséért megállapították a püspöki illetéket.

A többi hevesvármegyei püspöki birtokokon is pontosan megállapították az úrbáriális kötelezettségeket. Felnémeten 15 egész, 40 féltelkes, 5 új telkes volt, Czegléden 19 féltelkes volt, négy telek elhagyatott. Makláron 15 egész, 9 fél, 5 negyedtelkes volt, 7 elhagyatott. A török dúlások alatt Kismaklár elpusztult, 499beleolvadt Nagymaklárba. Elpusztult Mehemet pasa idejében Papi püspöki birtok, népe szétszóródott, Nagytályán 23 egész, 9 fél és 10 negyedsessiós lakos volt, azonkívül 4 új sessió volt. Adonyban 4 egész telek, 11 elhagyatott, Kápolnán 8 egész, 6 elhagyatott van, Szent Domokos 400 fej káposztát ad szolgálmányul. Szőllőskén 13 egész, 12 elhagyatott sessió volt; ezek szállították az egri malmokhoz, a vár vermei és pinczéihez szükséges fát s az ünnepi körmenethez a zöld gallyakat. Alsó- és Felsőtárkány egyesültek; az alsó részen 16 egész, 7 fél és 6 új sessió volt, a felsőtárkányi részen 20 néptelen sessió. Ezek kötelesek voltak az itteni püspöki lakóházban és kertben munkálatokat teljesíteni. Kisbudán 3 egész, 13 pusztult sessió volt, hasonlóképen elpusztultak Pusztaszikszó, Bútelek, Dob, Kiskompolt, Gyöngyöspüspöki birtokok. Solymoson 8 egész, 14 elpusztult sessió volt. Mezőhídvégen 10, Magyarádon 6, Halászon 6, Sarúdon 8, Tiszanánán 15, Eörvényen 7, Kürthön 10, Eörsön 27 egész sessiót számláltak. A többi telkek elpusztultak Varkocs kegyetlenségei és a török támadásai miatt. Ez összeírás szerint a hevesvármegyeiek püspöki birtokokon 253 1/2 művelés alatt levő telek, 120 elhagyatott telek volt és a telkeken 488 család és mintegy 50 zsellér lakott.³⁵⁰

Az 1552-i dikális összeírás már Heves vármegye teljes képét tünteti fel. Összeírtak 1288 portát, beleszámítják a vármegyébe a tiszántúli részt is teljes egészében, ott 506 porta után egész adót, míg a tiszáninneni területen, mint hódolt részen, fél adót fizetnek. Az adó első félévi részlete, 1345 frt 50 denár befolyt, a második részletből az 1552-i ostrom miatt már csak 940 frtot szedhettek be, a vármegye 48 földjét az elpusztult helységek közé osztották.³⁵¹

Dobó István másik főfeladata volt az egri vár fenntartása és katonai megerősítése. Dobó István számadásaiban feltünteti a vár hadierejét. A várban két várnagy van, havi 50-50 forint díjazással, mindegyik várnagynak van 100 lovasa, fejenként havi 3 forint és 170-175 gyalogosa, fejenként havi 2 forint zsolddal. A két gyalogos várkapitányon és 18 tizedesen kívül szerepelnek még 2 dobos, 1 tűzér, 1549-50-ben két zászlótartó, 1553-ban egy-egy sípos. A gyalogos legénység tizedekre oszlott, úgy hogy egy-egy tizedes alatt 9 legény állott s élelmezésükről, ruházatokról maguk gondoskodtak havi díjakból. A vár lovasságát kiegészítették az allodiumokban levő 66 lovassal. Ezek lovastisztek alatt állottak, a kik béke idején gazdasági teendőket végeztek, háború idején pedig felszerelt lovasaikkal a vár védelmére siettek. Oláh Miklós 1553-ban ez allodiális tisztségeket külön rendezi.³⁵²

A vár élelmi felszereléseit, bevételeit, kiadásait Dobó István számadási naplói pontosan feljegyzik. Megismerjük belőlük Dobó asztalát, - az étkezés idejét, módját. Az építkezési munkálatokról 1550 szeptember 28-án Verancsics Antal akkori egri kanonok megemlékezik Oláh Miklós püspökhöz intézett levelében. "Az egykor fényes épületekkel tündöklő vár ma eléktelenítve, épületei romban vannak; nem is püspöki, hanem inkább katonai székhely az most. Az elmult idők viszontagságainak és a marczona katonai életnek jelei láthatók mindenütt. A püspöki palota tetőzete, nagy ablakai és egy szobája már készen vannak. A templom tetőzetét most fejezik be, egyebekben még rom. A templom egyes részeit az erődítéshez vették, így most a nyugati részén a káptalan felé fekvő tornyát alakítják át hasonló czélra és ez az egész várnak kimondhatatlan erősségére fog szolgálni. A konyha kész, alakja, nagysága meglehetős; és egy tetszetős külsejű földszintes ház épült föl. A vár többi része mind erődítés, istálló, kaszárnya, romok halmaza, úgy hogy itt a püspökhöz nem püspöki süveg, hanem katonai sisak, nem pásztorbot, hanem kard, nem egyházi palást, hanem pánczél illik inkább."³⁵³ Mindez adatok Dobó nagy munkásságát jelzik, így épült ki az egri vár, a mely 1552-ben bevehetetlen erősségnek bizonyult. A hadi felszerelésről ránk maradt az 1551. év szeptemberében készített leltár.³⁵⁴

Dobó István katonái és a törökök között az 1547-i béke ellenére is mindig voltak apró csatározások, vitézi mérkőzések. Heves vármegye területén a törökök többször pusztítottak, a mint ezt megtudjuk az egriek panaszából. Thárnoky András 1549-ben Kászon budai pasa előtt azzal a panaszszal állott elő, hogy a törökök most pusztítottak el az egri várhoz tartozó négy falut. Kakaton, mely az esztergomi vár tartozéka, a lakosokat legyilkolták, Sarudot kirabolták, 5 jobbágyát, 14 lovat, kocsikat és más eszközöket vittek el, úgy hogy 600 forint károkoztak. Kömlőről Balassa János tisztjét hurczolták el. A Mátra erdejében itt 500sok kárt okoztak. Pata város polgárait a gyöngyösi országúton támadták meg és Hatvanba hurczolták. Az egri püspöki birtokokon a hatvani tisztek, a tiszántúli részekben pedig György barát emberei foglalják le illetéktelenül a jövedelmeket, pedig a békéért nem csekély ajándékokat adnak a császárnak.³⁵⁵ A budai pasa viszont arról panaszkodik, hogy az egriek sarczolják meg a török császár hatalma alatt levőket. Az bizonyos, hogy Dobó sem engedett, minden erejével iparkodott megakadályozni azt, hogy Heves vármegye egész területe török hódoltsággá tétessék. Az igazi mérkőzés azonban csak 1552-ben következett be.

Fráter György meggyilkoltatása elég ürügy volt a töröknek arra, hogy ezt a béke megtörésének tekintse és szövetséges társa halálának megbosszulására hadait Magyarország felé indítsa. Megkezdődnek 1552-ben a várharczok, épen abban az időben, mikor V. Károly és a német rendek között is legveszélyesebb alakot öltött a küzdelem. Ez a német háború Ferdinándot közelebbről érdekelte, mint a magyar kérdés, mert a német háború kimenetelétől függött, hogy övé lesz-e majd a német császári korona. A király megtett annyit, hogy a háború előtt az országgyűléssel bő segélyt szavaztatott meg és közefelkelést rendelt el. A nemesség azonban csak a királynak vagy fiának személyes vezetése mellett volt köteles hadakozni, minthogy pedig a német háború miatt egyikük sem jöhetett magyar földre, a török ellen a magyar nemesség sem gyűlt zászló alá.

A szultán ekkor két hatalmas sereget küldött Magyarország ellen, mindegyiknek meg voltak a maga külön katonai feladatai, a melyek megoldása után egyesülniök kellett, hogy nagy sikerrel fejezzék be a hadjáratot. Achmed pasa Temesközt igyekszik elfoglalni, Temesvárt ostromolja, a hitszegő török pasa fejét véteti Losonczy Istvánnak, "a király leghívebb bajnokának." Elbukik Temesvár és vele az egész temesi vidék török kézre kerül.³⁵⁶ Az éjszaki harcztéren Ali pasa támadására Drégely vára esik el, a mely erődöt mintegy 150 emberrel Szondy György védelmezi.³⁵⁷ Drégely elestének hírére az összes közeli végváraknak: Ság, Buják, Hollókő, Salgó, Szécsény, Gyarmat várainak őrsége szétfutott és e várakat az ellenség harcz nélkül foglalta el. Fülek is török kézre került. Ali és Achmed seregeinek Szolnok alatt kellett egyesülnie.³⁵⁸ Ez az újonnan épült vár mindennel fel volt szerelve, de Nyáry Lőrincz kapitány nem tudott katonáiba bizalmat önteni, azok tömegesen szökdöstek el, mihelyt az ellenség közeledését meghallották. Nyáry Lőrinczet elfogták és az erős vár ellenállás nélkül török kézbe került. Így hiusult meg az egrieknek Szolnok megerősítésébe vetett minden bizodalma és most már Szolnokon át Eger elé vezetett a török útja.

Eger vára, mint Magyarország többi várai, a török támadásával szemben teljesen magára maradt. Eger katonái saját erejükkel kényszerültek, megvédelmezni a várat. Dobó István és Mekchey István várnagyok, a kikre Oláh Miklós püspök és kanczellár az egri várat bízta, lázas tevékenységet fejtett ki. Az egri erősségről és a város nagyobb épületéről rajzbeli fogyatkozásaik mellett is sokban tájékoztatnak bennünket az Ortelius-féle 16.-századi képek. A vár terepviszonyait hű tárgyilagossággal írta le Tinódy Lantos Sebestyén, ki közvetetlen az ostrom után a helyszinén gyűjtötte össze adatait. Ő irja az egri viadalról szóló versezetében a vár fekvéséről, hogy

Tinódy verses előadását Ferdinánd király számára Sambucus németre fordította és Tinódy műve után haladnak az egri vár leírásában Istvánffy és mások. Az egri vár rekonstruálásán azóta sokat fáradoztak. Kandra Kabos a Bakocs-kódex és a Liber S. Joannis és az Ordinarius alapján világította meg a régi egri vár egyes részeit, - Balogh főhadnagy a vár földalatti üregeit kutatta át, Türk Frigyes az összes adatok nyomán az 1552-i egri várnak leirását adta.³⁵⁹

Az ő munkája nyomán látjuk, hogy az egri vár Dobó idejében belső és külső várból, a palánkokkal megerősített városból és néhány védőműből, toronyból állott. A vár bástyái 9-15 méter magasak voltak. Délre volt a Főkapu, nyugatra a Dobó bástya, éjszakra a Sándor-, Tömlöcz és a Földbástya, az éjszakkeleti sarkon a Bolyki-torony. A délkeleti sarkon emelkedett a Bebek-bástya. Ez nagyjában 501a vár körvonala. A déli oldalon nyíló külső kapun belépve, a várpiaczra jutunk. A várbeli épületek a bástyákhoz voltak építve s a fölöttük emelkedő bástyákra két oldalról lépcsők vezettek. A bástyákban boltozatos üregek voltak, ezek raktárul szolgáltak és az őrség is földalatti lakásokban lakott. A várpiaczon át az Ó-kapu nyílik, mely háromszoros kapu volt és boltozott kanyarulattal vezetett be a belső várba. Ma az Ókapu mellett három falba illesztett emléktábla hirdeti Perényi Péternek, Oláh Miklósnak és Telegdy Csanád püspöknek emlékezetét. Az Ó-kapun át a fellegvárba jutunk. A középen magas domb emelkedik, az egykori Szép bástya, melyet a XIV. században Rozgonyi Simon püspök emeltetett. A Szép bástya éjszaki része alatt még boltozott üreg van, a Sötétkapu. A Sötétkaput Dobó idejében a keleti részszel, a Sánczczal, felvonóhíd kötötte össze. A belső várban volt a hatalmas székesegyház két tornyával, melyet Perényi Péter a vár erődítése alkalmából ketté vágatott. A Sz. János egyházon kívül még két templom volt a várban, az Ó-kaputól balra a Sz. István királyról nevezett templom és a Sánczban Sz. Péter temploma. A Székesegyház előtt volt a tornyostetejű püspöki lak, a Tömlöczbástyánál a káptalan Társasháza. A Tömlöczbástyában voltak a börtönök. A Szépbástya tetején állott a várnagyi lak, a vártisztek és apródok házai. A Szép bástya déli oldala előtt elterülő térségen voltak a mesteremberek kisebb lakóházai, a Dobó-bástya alatti üregben a két kőre járó szárazmalom, a délkeleti bástyaüregben a sütőkemenczék. A kulcsárok, lovászok a Bolyki-torony alatt laktak, annak hatalmas boltozatú üregei szolgáltak istállókul, kocsiszínekül, szénaraktárokul. A kapuk felhúzóhídakkal voltak összekötve, fölöttük és az egyes bástyákon tornyok emelkedtek; ezek: a külső kapu felett levő torony, e mellett balról a Varkocs-torony, jobbról a Bebek bástyán a Dobó-torony, az Ó-kapu felett a Miklós-torony és végül az éjszakkeleti szögletbástyán a Bolyki-torony.

A vár földalatti építkezésiről a nép ajkán századokon át mesék keringtek, olyan vár alatti kazamatákról regéltek, melyek Szarvaskőig, sőt egész Diósgyőrig elvittek. Balogh János honvédfőhadnagy kutatásai után annyit tudunk, hogy az egész vár bámulatra méltó alagutakkal volt átszelve, melyek a városba vezettek, de ma már ez alagutak legnagyobb részt beomlottak, betömődtek. Nevezetes a várban az a kazamata, mely az éjszaki oldalról a keleti bástyáig húzódott, egymás fölötti nagy termekből állott és a székesegyház alá is benyúlt. Az egri vár délnyugati részén levő nagy mocsár, mely a melegvíz és a patak összeeresztéséből keletkezett, a várkapunak természetes védelmet nyujtott, - a többi helyen a várat víz nem folyta körül, a mint azt egy-két kép feltüntetni igyekszik Dobó idejéből.

Az erősség a belső és külső váron és azok védőtornyain kívül a palánkokkal védett városból állott. A városfalaknak nyomai a csatornázás alkalmával újabban is előtüntek. A város kerítése olyformán húzódott, hogy a kerítés az Almagyar-utcza fölött délnek haladt a Maklári (Sz. Mihály) kapuig, - innen nyugatra a mai nagypréposti lak mögött a parochiáig, a hol a Hatvani (Sz. János) kapu állott, ettől éjszakra a mai érseki palota kertje és a czisztercziek háza mögött a Tündérparton a Rácztemplomig és innen a Rácz (Sz. Miklós) kapuig, ettől a kaputól keletre a mai Czifra (Károly) kapuig, a honnét felkanyarodott a Csurgó partra és a vár éjszakkeleti bástyájához csatlakozott.

Gyönge volt a vár, de Dobó tudta, hogy nem a falak, hanem a védők teszik erőssé a várat. Dobó Istvánnak mindössze 200 huszárja és 200 muskétása volt. Először kitünő tüzérekről gondoskodott, a kik a várban teljes ellátást és 20 forint évi díjat kaptak. 9 tűzmester közül öt idegen volt. A vár zsoldos katonaságán kívül volt udvari személyzet, mely 60-70 főből állott. Dobó István Egerből és a vidéki községekből: Felnémet-, Tálya-, Maklárról puskásokat hívott be a várba, ezek száma a számadás szerint 405-re rugott. Gondoskodott 2 zászlótartóról, 2 dobosról, mesteremberekről, munkás jobbágyokról. Istvánffy szerint 13 sebészt, 7 kovácsot, 5 ácsot, 9 molnárt, 8 mészárost hívott be a várba. A falukról 14 kenyérsütő asszonyt rendelt be és 180 parasztot s mindeniknek megjelölte kötelességét.

Az egri vár fegyverforgatóinak száma csekély volt. Azért a veszedelem idején Mekchey lelkesítő szavával bejárta a szomszédos vármegyéket és azokat segítségre szólította föl. Gömör, Borsod, Abaúj, Zemplén, Torna, Sáros, Szepes és Heves vármegyék követei a július 21-i szikszói tanácskozáson Eger védelmét 502megígérték, - a bányavárosok, a szabad kir. városok és a főurak közül többen hadiszereket, ágyúkat ígértek. Nagy volt a lelkesedés és az áldozatkészség, mert mindnyájan tudták hogy hat vármegye nagy részének megtartása és messze föld biztonsága függ Egertől és a vár, nagy fontosságának megfelelően, élelmi szerekkel s katonasággal megerősítve nincs.

Élelmi szerek, lőpor, ólom, ágyúk, majd felkelő-csapatok érkeznek Egerbe. Perényi Ferencz 25 embert, a jászói prépost 40, Báthory György 30 harczost, Serédi György 49, Homonnay Gáborné 24 drabantot küldöttek, Borsod 50, Abaúj 50, Gömör 49, Sáros 70, Szepes 41, Ung 18, a szabad városok 100, Kassa 210 felkelő vitézzel siettek Eger védelmére. Ezekhez járult az egri káptalan 9 s a karthauzi néma barátok 4 drabantja. Az országos főkapitány utasítására Zoltai István 40, Pető Gáspár 40, Bornemisza Gergely diák 250 gyalogossal jelentek meg Egerben. E segélyhadakkal az egri vár fegyverforgatóinak száma a 2000-et megközelítette. Ezt a számot bizonyítják Dobó számadásának adatai és Tinódy helyszíni feljegyzései.

Dobó Mekcheyvel berendezte a vár védelmét. Részletesen leírják Tinódy is, Istvánffy is, kiket helyezett el a Dobó-bástyához, a Tömlöczbástyához, a Sándor-bástyához, a középkapunak és a külső várnak a védelmére. Megbízott egyeseket a Csabi bástya, a Bebek-bástya védelmével. A sereg főparancsnoka Mekchey lett, Dobó a tűzőrség élén állott; - hadnagyaik voltak: Pető Gáspár, Zoltay István, Bornemisza Gergely diák és Fügedy János. Az egri várban - mint Dobó és Bornemisza számadásai sejtetik - vörös, zöld tafota és fehér gyolcsból készített nemzeti színű lobogóra esküdött föl a katonaság, hogy engedelmeskednek a vezéreknek és a ki a vár feladását előhozza egy szóval is, a halál fia leszen.³⁶⁰

Ekként várta az egri vár katonasága a török sereg közeledtét. A törökök előcsapata szept. 9-én érkezett Maklárra, az egész török had szept. 11-én helyezkedett el az egri vár környékén és sátorözönével beborítá a szőlőhegyeket. Ali pasa serege, a vár keleti és éjszaki részét, Achmedé a vár déli és nyugati részeit szállotta meg s kiterjeszkedett a török had egész Felnémetig. Ali Almagyaron, Achmed a mai érsekkert helyén ütötte fel sátorát. Az ostromló török had létszámát lehetetlen megközelítőleg is meghatároznunk. Tinódy felsorolja, hogy Ali és Achmed pasákkal ideérkeztek a nándorfehérvári, szendrői, szegedi basák, Mahmethan, Arszlán, Hászon, Véli, Musztafa, Kamber, Dervis végek. Istvánffy a török tábort 150-ezerre teszi, ugyanannyiról van szó Dobónak erdélyi vajdává való kinevezési okiratában, de ezek ingatag alapot szolgáltatnak a létszám megállapításához.

A török megérkeztével nyomban megkezdődött az egri vár ostroma. Az ostrom főbb mozzanatait részletesen leírják Tinódy és Istvánffy. A török, még mielőtt a vár alá érkezett volna, felkérte azt levele által. Ebben gőgös hangon felszólította a várnagyokat, hogy, miután Magyarország egy részét meghódították s győzhetetlen seregöknek egy vár sem tudott ellenállani, adják meg magokat önként és oly szabadon fognak élni azután is, mint régi királyaik alatt. Ha azonban szembeszállanak, nemcsak vagyonukat, hanem nejeiket, gyermekeiket és életüket is elveszítik. Achmed basa e levelének fele része nyájas ígéret, fele része mérges fenyegetés volt. Dobó a levél hozóját vasra verette s a levélre egy szóval sem felelt, hanem társaival elszántan készült az első rohamra.

Achmed csalódott az egriekben, mert azt hitte, hogy azok megréműlve lábaihoz csúsznak kegyelemért. Ali lenézte, kicsinyelte az egri várat, azt "gyermekszobának" "rossz akolnak" nevezte el. De már szeptember 11-e, az ostrom első napja felvilágosította őket tévedéseikről. Éjjel Pető és Zoltay hadnagyok kirohantak az Ókapun át az elbizakodott ellenségre s Arszlán bég seregét meglepve, abból sokat lekonczoltak, ágyúit leszegezték, azután lovait, tevéit a táborban felhalmozott zsákmánynyal megrakva, jó prédául magukkal a várba visszavitték. Ez volt az első válasz a felhívásra, a török ágyúzásra.

Szeptember 11-től az egri diadal napjáig szakadatlanul folyt a harcz török és magyar között. Dobónak csak kilencz ágyúja volt és ahhoz ugyanannyi tűzér. De ő hirtelen begyakorolt azok mellé egy csapat diákot és parasztot és olyan nagy volt az előrelátása, hogy nemcsak kellő mennyiségű puskaporral látta el a várat, hanem még egyszer annyi ként és salétromot halmozott össze, hogy abból új puskaport tudjanak csinálni. A szénakazlakat befödette nyers bőrökkel, a 503házakról leszedette a gyúlékony födeleket, a várfalakat kívülről-belülről folytonosan erősítgette, a réseket földdel töltött kasokkal, hordókkal és gerendákkal megerősített földhányásokkal betömette. Dobó oly jól vezette a tűzőrséget, hogy kilencz ágyújával a töröknek sok ostromágyúját leszerelte.

Bármint védekeztek is a várbeliek, az örökös török ágyúzás következtében az ostrom 13-ik napján már több helyütt nagyon megrongálódtak a vár falai és Achmed szeptember 29-re határozta el a vár megvívását. Még egyszer régi fogásával élt, ismét beküldött a várba egy magyar foglyot Dobóhoz írt levelével. Mi volt a levélben, senki sem tudja, mert Dobó a levelet széttépve parázsra vetette, a levél hozóját pedig vasra verve tömlöczbe záratta. A vár békés elfoglalása meghiúsult s Achmed szeptember 29-én, Sz. Mihály napján rohamot fúvatott a vár ellen. Három felől rohantak a janicsárok a falakra. Legnagyobb erővel az Ó-kapura támadtak. Az Ó-kapu tornyát védő Pető Gáspár nem tudta visszatartani a tömeget, midőn Dobó addig kartácsolt a törökök rohamoszlopai közé, míg az egész török sereg, mint a hangyaboly, szétkavarodott. Háromszor újította meg a török a rohamot, háromszor verték vissza. Sok török holtteste maradt az árokban, de a várbeliek közül is sokan elestek, többen megsebesültek. Az elesettek között volt András diák, az egriek bírója, - a sebesültek között volt Pető Gáspár hadnagy. A török azt hitte, hogy a kiállott harcz után az egri vitézek megadják magukat, ezért Arszlán bég utolsó próbát tett a vár békés elfoglalására. Sáry Endre nevű magyar emberrel levelet intézett a várba. E harmadik levél sorsa ugyanaz volt, mint az előzőké. Dobó a levelet széttépte, felét megégette, felét Sáryval megégeté és a levélhozót, mint magyar árulót, a tömlöcztorony fenekére záratta. Így végződött a Sz. Mihály-napi támadás.

A török belátta, hogy Eger várát, ezt a "rozzant aklot", egész rendszeres ostrommal lehet csak bevenni, a hogy híres, nagy várakat szoktak ostromolni. Rendes főostromra készültek tehát, addig is kegyetlenkedéssel, a magyar foglyok kegyetlen megcsonkításával igyekeztek a várbelieket megfélemlíteni, másrészt meg a vívóárkok mögül mézes-mázos szavakkal törekedtek a harczosokat árulásra csábítani. A magyar táborban is lázasan folyt az erődítés munkája és szeptember 29-e után nevezetesebb események voltak: a gyakori kirohanások, Hegedűs István árulása és a puskaporos raktár felrobbanása.

A várbeli védő sereg lovas-csapatai nem tudtak nyugton maradni és a lőporkészítéshez szükséges mogyorófa-szenet iparkodtak beszerezni, ezért a várból a tárkányi erdő felé gyakori kirohanásokat tettek. Ezek a csapatok a törökökben is kárt tettek, nem egyszer azonban a kirohanások rosszul végződtek. Így Paksy Jakabot a törökök körülkerítették s társaival együtt elfogták. Paksyt török fogságba vetették, társait meg kegyetlenül kivégezték. - Szomorúbb eset volt Hegedűs István árulása, a ki néhány társával már-már megadásra gondolt. Dobó István, hogy az árulás vétkétől mindenkit elrettentsen, a hűtlen Hegedűst a vár piaczán felakasztatta s társainak füleit levágatta. - Október 4-e volt a legkritikusabb nap. A törökök tüzes golyói a főtemplom sekrestyéjében levő puskaporos raktárt felgyújtották. A robbanás megreszkettette az egész várat, szétdönté a monostor egy részét, a hozzá épített várfalakkal együtt, nyolcz drabantot hadnagyukkal, a kik a raktárt őrizték, a levegőbe vetett s a két szárazmalmot felgyújtá. A nagy robbanásra diadalordítás hangzott föl a táborból, Achmed rögtön rohamot indított a ledőlt fal engedte rés ellen. Míg Mekchey visszaverte a falra mászó ellenséget, az alatt Dobó eloltatta a tüzet parasztjaival s a falban támadt rést hirtelen betömette. Nagy volt azonban a kár, hogy annyi puskapor tönkrejutott s a két szárazmalom elpusztult. Szerencsére a kénkő és salétromos raktár épen maradt és Bornemisza Gergely diák értett a puskaporcsináláshoz. Száz meg száz kéz néhány nap alatt helyrepótolta a lőporveszteséget, sőt Gergely diák mindenféle furfangos szerszámokat eszelt ki, tűzkerekeket készített, azután a hajdani római katapulták mintájára hajítógépeket, a mikkel az ellenséget konfundálni lehetett. Gergely diák e hadiszereivel gyújtotta föl azt a nagy faalkotmányt, a melylyel Arszlán basa a Bolyki- és Bebek-bástya közötti mély árkot be akarta tölteni, hogy arról könnyebben hághassanak fel a falakra és hogy innen lövöldözhessenek az ostrom alatt a török puskások a szakállasokkal a védő sereg közé.

Okt. 12-én megint meghiúsult a török tábor éjjeli rohama. A várbeliek közül Nagy István, az őrség egyik hadnagya, halva maradt. Mekchey sebet kapott, 504de még nagyobb veszteséget szenvedett a török, úgy hogy Achmed átkozódott elkeserült dühében a sikertelen ostrom miatt és Alinak keserű szemrehányásokat tett. A vezérek között nagy volt a viszálykodás és Ali basa azzal vetett véget a vitának, hogy okt. 14-én még egy általános rohamot indítványozott, a melyben ő maga támad elől, hogy vagy feltűzi biborzászlóját a vár falára, vagy elesik előtte. Elhatározták tényleg a végső, az utolsó harczot. A zsibongás, a janicsárok zaja, mely a török táborból éjfél után a várba felhatott, tudatta a magyarsággal, hogy most lesz a döntő mérkőzés. A várban mindenki a falakra igyekezett, mindenki elfoglalta helyét és kezébe fegyvert fogott.

Okt. 14-én déltájban a szégyentől ösztönzött Ali basa kezdte meg a rohamot a Tömlöcz-bástyánál, de ott Dobó állott vitézeivel a réseken. Egymásután hullottak el Dobó mellett hős bajtársai, aranyos sisakját tartó apródja is elesett oldalánál, ő maga lábán, jobb kezén megsebesült, midőn a válságos pillanatban megharsantak Pető Gáspár trombitái s annak csapatától megsegítve, Dobó hosszú harcz után teljesen visszaverte a törököt.

Ekkor észrevette Dobó, hogy az alatt a föld bástyánál vett erőt a török, visszanyomták a sánczról Fügedyt, a sáncztető tele törökkel s ott lobog már Ali basa vörös-bársony zászlója a fal szegletére kitűzve. Bornemisza Gergely nekiirányozza a sáncznak a Tömlöczbástyán levő két ágyúját: szeges zsákot, fürtgolyókat lövöldöz a sűrű tömegbe, hogy az csoportostul hull rakásra. A török megzavarodik, a védők rendbe helyezkednek és Dobó intézkedik, hogy a lankadó legénység részére néhány csöbör bort vigyenek, segélyökre pihentebb csapatok siessenek. Bár megsebesült, maga is odasiet s míg a segélycsapatok megérkeznek, egy csoport parasztot és nőket állít a lankadók támogatására. A derék egri nők a veszedelemtől nem riadtak meg, segítettek a férfiaknak fegyvert tölteni, a réseket betömni, torlaszokat emelni. Lassan-lassan magok is beleavatkoztak a harczba, nagy köveket gurítottak, olvasztott szurkot és forró olajat öntöttek a felnyomuló törökök nyaka közé. Bátorságuk, hogy a küzdelemben a férfiakkal versenyeztek, örökké emlékezetes marad, Székely Bertalan festményében megörökítette az egri nőt, - az egri Dobó-szobor egyik mellékalakja is a harczias egri nőt ábrázolja a harcz hevében. E pontról is visszaszorították a törököket.

A Bolyki-bástyánál Arszlán bég vezette a támadást. Itt volt az ostromló törököknek leghatározottabb diadaluk. Nyolcz zászlót tűztek már ki a falakra és Zoltay a toronyban körülzárva, már alig védhette magát. Ekkor hangzott fel két oldalról a magyarság "Jézus" kiáltása, egy felől Fügedy, másfelől Pető siettek a már elfoglalt sánczra s visszanyomták a törököket. Érezték, hogy ez a válságos óra, azért ily szavakkal lelkesítették a népet a vezérek. "Csak egy óráig ne hagyd magad, magyar." Hasonló dicsőséggel küzdött az Ókapunál, a hol a janicsárok agája intézte a harczot, Mekchey, kit sebe sem tartóztathatott vissza attól, hogy részt ne vegyen az új veszedelemben és új dicsőségben.

Ez volt a roppant török tábornak utolsó rohama Eger ellen. Az alkony vetett véget az ostromnak. A harczban Dobó István vitézeivel a személyes bátorság bámulatos példáját adta, hős társaival "kivívta az egri nevet." Még négy napig táborozott a török a rommá lett erősség tövében és bár a falak annyira megrongálódtak, hogy több helyen lóháton fel lehetett volna nyargalni, mégsem indított a török több rohamot az egri vár ellen. Látta az egri vitézek elszánt hősiességét, egyrészt, másrészt meg a kudarcz után a hiányos élelmezés és a korán beállott téli idő is elvonulásra készteti a nagyszámú török sereget. Megmenti tehát Eger várát védőinek hősiessége és az isteni gondviselés.³⁶¹ A törökök elvonulásának napját, október 18-át a várbeliek hálaadással ünnepelték és a székesegyház előtt gulákba rakott 12 ezer nagyobb golyó, melyeket a vívók a várba lőttek, hirdette a lefolyt 38 nap halhatatlan dicsőségét.

Igy végződött az egri vár hősies védelme. Eger diadalának nagy fontossága volt. Nemcsak Eger vára menekült meg a török uralom alól, hanem az egri vitézek megmentik a Tisza vidékét, mintegy hat vármegye területét. Eger maradt továbbra is Felső-Magyarország kulcsa. Dobó István közölte az örömhírt I. Ferdinánd királylyal, a ki - a mint tudta - szívén viselte Eger ügyét. A mint a török készülődésének hírét vette, Serédy Györgyöt utasította, hogy 150 lovast küldjön segítségül Kassáról.³⁶² Dobót folyton bíztatta, hogy gyűjti a hadat segítségére³⁶³ és csakugyan küldött 2 zászlóalj cseh zsoldost, de ezek későn indultak és az ostromolt várba be nem juthattak. Castaldót és 507a magyar urakat is Eger megsegítésére buzdította. Most örült annak, hogy a vitéz egriek megakasztották a törököt hódító útjában és hálás volt a hős védők iránt. Nemesítéssel, birtokadományozással jutalmazta őket és a mi a legnagyobb ritkaságok közé tartozott, fizetetlen zsoldjukat is kiutalta nekik. Az országgyűlés maga is kifejezte háláját; Dobó felterjesztésére a vár védelmében megsebesülteknek, továbbá az elesettek özvegyeinek és árváinak külön adót szavazott meg.³⁶⁴ A védelem egyik legvitézebb hőse: Mekchey István nem sokáig élvezhette királya és hazája elismerését. Midőn Eger várából Budetin várában levő családjához sietett, útközben a parasztok vagy rablógyilkosok megölték.³⁶⁵

A török elvonulása után Dobó Istvánt a király és Oláh Miklós egri püspök kitüntetésekkel halmozzák el. Ő meg hozzálátott a megrongált vár tatarozásához. Nádasdy Tamástól sürgeti a vár helyreállítását, mert Eger inkább nyílt mező, mint megerődített hely. A király fáradhatatlan volt ígéretekben, de pénzt és katonát nem küldhetett. Mikor Dobó István látta, hogy a kormányszék és a megmentett vármegyék sürgős munkájában magára hagyják, ekkor Egernek megmentésével befejezettnek tekintette magasztos hivatását, lezárta számadásait és a királytól felmentését kérte. Ferdinánd jeles hívét kitünteti, Erdély vajdájává nevezi ki.

Dobó Istvánt 1572-ben bekövetkezett halálával ruzskai várának templomában helyezték örök nyugalomra, hol két márványba vésett felirat hirdeti a törökverő hősnek és Dobónak, az erdélyi vajdának érdemeit. Pyrker János pátriárka-érsek 1833-ban az egri várban emléket emelt "Halhatatlan érdemeinek méltó tekintetéből Dobó István Eger vára hős védőjének" és azt "Dobó ruszkai sírjáról nyert képével díszítette." 1906. aug. 20-án Eger város piaczán Dobó érczszobrát leplezték le az ország részvételével.

Eger hősi ellentállása nem maradt hatástalanul a törökre sem. Ali budai pasa, a magyarországi török tartomány feje, kész volt alkudozásokba bocsátkozni. Verancsics Antal kiváló diplomata-pap hathónapi fegyverszünetet eszközölt ki abból a czélból, hogy ez idő alatt a magyar király követei felkereshessék a fényes portát, mely Szulejmán szavai szerint nyitva állott mindenki előtt. Ferdinánd az általános fejetlenségben, mert egész országát nem akarta török prédára bocsátani, 1556-ban lemondott Erdélyről János Zsigmond számára, de már Erdély tényleg úgyis előbb elszakadt. Hosszas alkudozások után 1559-ben jött létre a török-magyar békeszerződés 8 évre. De nem igen tartották be a békét, mert 1560 és 1562-ben újból békét kötöttek. Nádasdy Tamás ekként jellemezte a helyzetet: "a frigy megvan ugyan, de a ki közel lakik a törökhöz, otthon ne háljon." Csak az 1568-ban kötött drinápolyi béke vetett véget az örökös hadakozásnak.

Ebben a korban az egész ország, főleg a végvidékek, siralmas állapotban vannak, sorsukban osztozott Egervár és Heves vármegye területe is. Dobó lemondása és Mekchey rövid várnagysága után az egri vár védelmében kitünt "Gergely diákot", Bornemisza Gergelyt (1553 márczius, 1554 november) nevezték ki egri várnagynak. Ő látta Heves vármegye szomorú helyzetét, hogy a törökök egészen Egerig terjeszkedtek, Nagytálya, Maklár behódoltak s ezeket, valamint Felnémet, Tárkány, Szőlőske, Tihamér, Noszvaj községeket a törökök feldúlták. A vidék védelmére jobb karba iparkodott hozni az egri várat. Ferdinánd a pénzszükség idején az egri püspöki javakat és az országos közjövedelmekből Heves vármegye összes adóját, 700 frtot, továbbá Gömör, Borsod, Abaúj adójának egy részét 508utalta erre a czélra. Bornemisza ezt az összeget mind felhasználta építkezésekre, Bécsből 258 forintért hadiszereket hozatott. De azután jövedelme megcsappant, mikor Ujlaki Ferenczet nevezték ki egri püspöknek és a püspöki jövedelmek egyharmadát a püspök kezébe kellett szolgáltatnia. Bornemisza vitéz magyar katona volt és a derék várnagy vakmerőségének esett áldozatul. 1554-ben Veli, hatvani bégnek Poroszló vidékén portyázó katonái kezébe került, Konstantinápolyba, rabságba hurczolták és ott halt meg 1555-ben.³⁶⁶

Zarkandy Pál lett utódja, (1555 január 1. - 1558 január 26.) Ujlaki püspök, ki Egerben sohasem fordult meg, Pozsonyban 70 éves korában elhal s a püspökség betöltetlen maradt, így a várnagy egyenesen a királyi kamara utasításai szerint járt el. A vár fenntartására nem volt anyagi tehetsége. Egerben is az történt, a mi a többi végvárakban. A vár fenntartási alapját, a püspöki jövedelmeket uraknak, kapitányoknak bérbe adták, a kik a bérösszeget nem fizették be. Így a vár erődítési munkálatát abbanhagyták, sőt a vár őrségét sem tudták fizetni s a fizetetlen zsoldos katonák elégedetlenkedtek. Az egri püspöki tizedeket Bebek Ferencz, Perényi Gábor, Homonnay, Serédy bérelték, a kik mindent a maguk zsebére harácsoltak össze, bért nem fizettek, 1055 frt hátralékuk volt. A fizetetlen várkatonaság között a fegyelem felbomlott, a várnagygyal szembeszálltak, mire Zarkandy maga kéri felmentését azzal a megokolással, hogy "mint írástudatlan nem képes a jövedelmek gondozására"³⁶⁷ és felmentését 1588-ban kapta meg. Hűséges szolgálatait a király a hűtlenségbe esett Károlyiak poroszlói birtokrészének adományozásával jutalmazta meg, a birtokok azonban 1574-ben újra visszakerültek a Károlyi család kezébe.³⁶⁸

Az egri vár ügye foglalkoztatta az országos rendeket is. Még az 1555-i pozsonyi országgyűlésen úgy gondolkodtak a rendek, hogy Ujlaki püspök halálával legjobb az egri püspökséget betöltetlenül hagyni, legalább több jövedelem jut a várra. Most azonban a püspöki interregnum zavarain okulva, megváltoztatták nézetüket s arra kérték a királyt, hogy a püspökséget töltse be s oly egyént nevezzen ki püspöknek, a ki a püspöki székből az egri vár katonai fölügyeletét és a legfőbb katonai hatalmat is gyakorolni tudja. Verancsics Antal személyére esett a király választása, a ki diplomácziai küldetésével, a török egyezkedéseknél elért sikereivel nagy tekintélynek örvendett s katonai képességeinek is jelét adta. 1557 november 19-én nevezték őt ki egri püspöknek.

Verancsics püspök először a várőrség között teremt rendet. Megállapítja kinek-kinek tisztét, kötelességét. Ő nevez ki két várnagyot, a kik hűséget esküsznek a püspöknek és a királynak. Dobó István tanácsát kérte ki³⁶⁹, új emberekkel vétette magát körül, első egri várnagyul az 1552-i ostromban kitünt Zoltay Istvánt (1558 április 1. - 1562 június 10) nevezte ki s neki tisztán katonai hatásköre volt, ő volt a vár parancsnoka. Alárendeltje volt várnagytársa, Jakusith Ferencz. Szarvaskőbe királyi jóváhagyással Gadóczy Gábort küldötte várnagynak. A várőrség létszámát 200 lovas és 150 gyalogosban állapította meg, utóbb 400 lovas és 350 gyalogosra emelte. Azután szétválasztotta a katonai hatáskört a jószágkezeléstől, elkülönítette a várnagyságtól a gondnoki (provizor) tisztet, Zeleméry László lett a püspöki javak kezelője. A jószágok kezelésére és a jövedelem hováfordítására ügyelt a királyi ellenőr. A várőrség részére Lauser János bécsi kereskedőtől mintegy 1000 forint értékben fegyvereket vásárolt³⁷⁰; az egri várba belőtt és Dobótól összeszedetett golyókról részletes jelentést tett Miksa főherczegnek, hogy az 5747 drb. golyót használják föl új ágyúk öntésére.

Mindez intézkedések egyelőre a várban rendet teremtettek ugyan, de Heves vármegye területének védelmére elégtelenek voltak. A nagy haderő, a melyet a török a magyarországi vilajettek védelmére tartott, foglalkozást keresett, a küzdelemre el volt látva mindennel, rablótámadásokban, betörésekben keresett szórakozást. Egyre terjesztgették a szultán területét. A király csak úgy vehette volna elejét a bajnak, ha követte volna a török példáját s megfelelő számú, rendesen fizetett őrséget tartott volna a végeken. Ez azonban nem történt meg. Így Heves vármegye tiszántúli része is török hűbéresek kezébe került, s így mind szorosabbra fűződött Eger körül a törökök támadó gyűrűje. Török kézben vannak már Hatvan, Buják, Salgó, Fülek, Szécsény várai, - Ferdinánd hatalma alatt állottak Eger és Szarvaskő.

Verancsicsot diplomácziai küldetései sokszor távol tartották egri székhelyétől, ez alatt a várőrség között viszályok dúltak és a török egyre garázdálkodott. 509Az áldatlan állapotokról értesülve, Verancsics 1559-ben Bécsben feltárja az egri vár helyzetét és Heves vármegye állapotát. Aggodalmaskodik, hogyha a töröknek sikerül Heves, Jászberény, Csege és Csáth városokban palánkokat szervezni, úgy Eger helyzete tarthatatlan lesz.³⁷¹ Kevesli a várőrséget, mert a 400 lovas és 350 gyalogosból 100 gyalogos állandóan a városban, a város négy kapujánál teljesít szolgálatot. Pénz nincs, a katonaság díját nem tudja fizetni. A várőrség vezetői között és közötte ellentétek merültek föl a török foglyok megváltási összege miatt.³⁷² E miatt az elégedetlenkedő vezéreket, Zeleméry provizort és Jakusith másodvárnagyot állásuktól felmentette. Egész Heves vármegye török hódoltsági terület lett, - a vármegye, Eger kivételével, két hatóság, magyar és török őr alatt állott. Az adó felét a jobbágyok török részre, felét magyar részre fizették, mert ezek "úgy a szultánnak, mint a magyar királynak közös jobbágyai." A két tűz közé szorult jobbágyokat egyaránt zaklatták mindkét részről.

Hasszán hatvani bég ellen az volt a panasz, hogy Molnár Albert maklári jobbágyot elfogatta és azért "mert a kelő hold és esteli csillag láttára a földre köpött", 400 frt büntetéspénzt zsarolt ki tőle. Az egri völgyből 12 jobbágyat magához rendelt, - katonái éjjelenként Eger alatt szerte kóborolnak az erdőkben és rabolnak. - Ali aga, Tálya szpahija, a jobbágyoktól 1000 frtot csikart ki.³⁷³ Dely Heder török lovas Maklár és tálya lakóit támadta meg. Füreden is raboltak a törökök; Debró helységről meg az a hír szállongott, hogy a régi vár helyén a török erősséget akar emelni.³⁷⁴ A magyarok és törökök között sűrűen előfordulnak a párbajok, a vitézi mérkőzések, azokat el kell tiltani, mert a párbajok alkalmat adnak a töröknek a vár kikémlelésére.³⁷⁵

A magyar-török állandó viszályok mellett Verancsics püspöknek baja volt a békésgyulai várnagygyal, mert az egri várhoz adózó hat kún község illetékeit jogtalanul beszedte.³⁷⁶ Baja volt a jászokkal és kúnokkal, kiknek szolgálmányait 1560-ban királyi bizottság meghatározta és kimutatták, hogy a jászok és kúnok a királyi ellenőr hatósága alatt állanak, őket a vár tisztjei nem zsarolhatják.³⁷⁷ Összeütközött Verancsics az egri káptalannal a karthauziak egykori birtokai: Zsércz és Noszvaj faluk miatt, mire újabb királyi resolutióval e birtokokat 1559-ben az egri püspökségnek adományozták.³⁷⁸

A helyzet így tarthatatlanná vált. 1562-ben újra kicserélték a vár vezetőit. Horváth Ferenczet (1562 június 10. - 1564 február 9.) tették meg első várnagynak, de ezzel a bajokon nem segítettek. Verancsics maga egyre jobban érezte a "helyzet sürgős javításának szükségét", azért azt hozta fel okul, "hogy életkorának 60-ik évében immár gyöngévé vált az egri ügyek további gondozására³⁷⁹ és felmentését kérte. Egyúttal azt javasolta a királynak, hogy az egri ügyek vezetését tekintélyes egyénre ruházzák. Míg előterjesztését tárgyalás alá vették, addig is erősítette a várat a királytól Egerbe küldött Mirandula Pál híres építőmester. Verancsics kérelmére Miksa főherczeg Egerbe puskaport, pénzt, védelmi szereket küldött, ekkor érkezett a várba Kylmann András kapitány vezetésével az első német csapat is. Sürgős volt ez intézkedés, mert hallották, hogy a török Szolnoknál hidat veretett a Tiszán és Budáról Szolnok felé szállítgatta hadiszereit. Végre az 1562-ben kieszközölt török béke után elfogadták Verancsics lemondását, pusztán egyházi jurisdictiója maradt meg Heves vármegye területén, a turóczi prépostság javaival kárpótolták püspöki jövedelmeit és a szempczi harminczadból évi 8000 frtot ígértek neki. Ajánlatára Mágóchy Gáspárt (1563 február 9 - 1567 márczius 20) nevezték ki Eger várnagyává, rábízták kivételes hatáskörrel az egri püspökség összes javainak gondozását, a két vár fenntartását, a püspökséghez kötött főispáni jogot és hatalmi kört. Csak azt kötötték ki, hogy az egyházi ügyekben a püspök vikáriusát, a káptalant, és a megyei papságot támogassa és a kath. vallás ügyének előmozdítására törekedjék.

Eger várát így a püspök önként a király kezére bízta. A király a német, cseh és örökös tartományok segítségét is felhasználta. Ezzel azonban a magyar honvédelemben végzetes fordulat állott be. Az idegenek azt követelték, hogy az általuk fenntartott várak az ő fiaikra bízassanak. Ekkép a magyar végvárügy és az összes magyar hadi ügyek kisiklottak a magyar hatóságok alól, a bécsi haditanács elé tartoztak. Önálló államiságuk elvesztése ellen tiltakozott az egész nemzet és szembehelyezkedett a királyi hatalommal.

Mágóchy Gáspár után még Eger várának magyar származású várnagya volt Forgách Simon (1567 május 16 - 1569), de azután németek következtek 510itt is. Mágóchy Gáspár iparkodott az utasítások szerint eljárni, az előírt 400 lovas és 300 gyalogosból álló őrséget ő fogadta föl és őket "jámbor és jogtudós férfiak itélete meghallgatásával" ő bocsátotta el. Hat hónapra beszerezte a védőszereket és az élelmi készletet. De azután az igazi erődítéshez ő sem foghatott hozzá, nála is hiányzott a "nervus rerum gerendarum", a pénz. A püspöki javak bérlői nem fizettek, a vármegyék segélyeit nem tudta beszedni, a fizetetlen katonák zúgolódtak és elveszítette királyának bizamát is. Régi pártfogója, Verancsics vádolta őt be Oláh Miklósnál, az esztergomi érseknél és az udvarnál, hogy a kath. vallás ügyét elhanyagolta s a luthereknek kedvezett. Verancsics fájdalmasan érinti ezt egyik levelében, hogy "ha ezeket sejtette volna, bizonyára más és nem Mágóchy vezetné az ügyeket Egerben".³⁸⁰ Sürgeti Mágóchy elmozdíttatását "az egri prefektus-változtatás miatt mitől sem kell tartani, még ha az ellenség nagyobb erővel is fenyegeti a várat, csak ez a pestis (Mágóchy), mely annyi szerencsétlenséget hozott a boldogtalan Egerre, távozzék".³⁸¹ 1567-ben királyi biztosok jöttek Egerbe, Mágóchyt elbocsátották és Forgách Simonnak adták át a várat.

Akkor cserélték ki Eger várnagyát, mikor hazánk területén kemény várharczok dúltak. Miksa ingerelte fel előbb a harczias Szulejmánt azzal, hogy felvidéki kapitányaival elfoglaltatta Tokajt, Szerencset, Szathmárt és Nagybányát. Szulejmán pasáit hasonló támadásokra utasította s ő maga is bejött hazánkba. 1566-ban Zrinyi Miklós hősies önfeláldozásával Szigetvárról Szulejmánt jó ideig feltartóztatta s az ostrom ideje körül Szulejmán meghalt, nem örülhetett Szigetvár elfoglalásának. A hatalmas szultán pasái bevették Gyula várát és Hajnácskőt; Gyula eleste nagy rettegést keltett Eger vidékén. 1567-ben a török Jászberényt alakította át erőddé s kezére kerültek Dédesvár, továbbá Putnok, Vadász gömörvármegyei várak. Eger várát körülzárta most már a török egészen, a vár azonban még nem bukott el, bukását elodázta mintegy 30 évre a békés Szelimmel, Szulejmán utódjával kötött 1568-i drinápolyi béke.

Eger végvárának ez időben német várkapitányai vannak: Ungnád Kristóf (1569-76), Kolonics Bertalan (1576-1581), Ungnád Kristóf másodszor (1581-1588). A német kapitányok a várat német őrséggel rakják meg, ezek annyi zsoldot húznak, hogy abból kétannyi magyar katonát el lehetne tartani s a mellett a fizetetlen katonák a népet sanyargatják. A német katonák pazarlását élénken tünteti föl az országgyűlési rendek 1680-i felirata³⁸² "hogy míg Egerben valaha bőség volt a vár pinczéjében a borban s annyi volt, hogyha egy nagy hordóba öntötték volna együvé s hátul megfúrják, egy évig se folyt volna el teljesen, - most alig található ott valami". Magyar katonaságot, magyar várkapitányt sürgetnek többször, "mert huszonnyolcz évvel ezelőtt nem volt Egerben egy idegen sem, Isten segítségével tisztán magyar erő mentette meg a legnagyobb török haddal szemben," "most azonban Isten óvja ily megtámadtatástól a várat, mert feltétlenül áldozatul fog esni."³⁸³

A német kapitányok alatt katonai önkény uralkodott Heves vármegyében. Német tisztek és katonák kezelték és bérelték ki a tizedeket, Ungnád a nagyprépostság jövedelmeit vette bérbe 800 frtért.³⁸⁴ A káptalan javait is kincstári kezelésbe vették, a királyi kamara bérbeadta a vár szükségleteinek fedezésére, de a bérösszegek nem folytak be. Különben az egész ország pénzügyi viszonyai kétségbeejtők voltak. Miksa király halála után, Rudolf számításai szerint 1577-ben a császár összes magyar és más országokból való jövedelmei 596.492 frtot tettek ki, míg a katonai szükségletek rohamosan emelkedtek. 1577-ben csak Magyarországban a hadiköltségek 1,667.789 forintot tettek ki, a melyből Felső-Magyarországra 957.662 forint esett.³⁸⁵ Nem tudta tehát a király állandó adó hiányában és az átkos adóelzálogosítás s garázdálkodás módszere mellett a katonai kiadásokat fedezni. A fizetetlen zsoldosok raboltak, elégedetlenkedve szolgáltak, idegen származásuk következtében a magyar ügyekért, Magyarország felszabadulásáért, - nem csoda - ha semmit sem lelkesedtek.

Igy történt, hogy mikor a rendek 1572-ben feliratukban felhívják a király figyelmét Eger város hiányos körülfalazására, "az oly hézagos, hogy azon az ellenség minden akadály nélkül behatolhat", akkor a király a kérelmet elutasította azzal, hogy először a vár szorul megerősítésre, ha pénz lesz, akkor kerül a város sorra.³⁸⁶ Pénz azonban sohasem volt elég, pedig Verancsics püspök 1562 óta és Radéczy egri püspök 1572 óta püspöki jövedelmeikről lemondtak, miután a püspöki javakért a turóczi prépostsággal kártalanították őket.

511Miksa és utána Rudolf királyaink nem értették meg, hogy a magyarok nemcsak nem köszönik meg az értök hozott áldozatokat, hanem még panaszkodni mernek királyukra. A sok panasz után végre 1579-ben Egerbe háromtagú bizottságot küldöttek ki, hogy írják össze a vár tartozékait, jövedelmeit. Vizsgálják meg a provizorok visszaéléseit, szerezzék meg Sz. János könyvét és abból kutassák ki ama megyék, kerületek és egyes birtokok neveit, a honnan az egri püspökségnek és káptalannak bárány, termény és bortizedek járnak. Úgy látszik, ebből az alkalomból készült az egri egyház ama Sz. János könyve, a Liber S. Joannis, a melyet az egri káptalan őriz s melyet Kandra Kabos tett közzé. A Sz. János könyve a régi 1549-ben készült eredetinek átírása, de mindazon kerületeket és megyéket felsorolja, a melyek még 1549-ben nem tartoztak az egri püspöki vár tizedkerületéhez, hanem csak 1579 körül csatoltattak ide. A kiküldött vizsgálóbizottság működése kiterjedt az allodiális gazdálkodásra, a török foglyok váltságdíjának kezelésére is.

Ez az eljárás sem elégítette ki a rendeket, 1583, majd 1587-ben a pozsonyi országgyűlésen újra sürgették, hogy a király magyar főkapitányokat nevezzen ki. Végre Rudolf alatt 1588-ban eleget tettek a nemzet kívánságainak, "vitéz érdemei elismeréséül" Rákóczy Zsigmondot nevezték ki Eger várnagyává. (1588 május 14-1591) Ugyanő volt a kiadott utasítás értelmében az egri püspöki javak kormányzója, Heves és Borsod vármegyék főispánja. A püspöki, káptalani tizedek minden egyházi illeték és bevétel rendelkezésére állottak, a más megyékben lévő birtokok után bérletet szedett be. A várbeli iskolaigazgatónak, püspöki ügyésznek, 4 várkáplánnak, 2 alispánnak, harangozóknak és egyházi őröknek ő utalja ki szokásos deputátumukat s a várban 500 lovas 200 magyar gyalogoson kívül köteles még 250 német gyalogosból álló zászlóaljat is eltartani.³⁸⁷ Rákóczy idejében üresedésben volt a püspöki szék. Radéczy a "800 frtos nyugdíjas püspök" 1587-ben meghalt. Rákóczy Zsigmondban derék várnagyot kapott az egri vár, a felsővidék nemesi ifjúsága köréje sereglett, hogy a hadban kiképezze magát. Rákóczy számadó könyvei szerint az 1590-ik éven Heves és Külső-Szolnok vármegyékben 108 tizedfizető község volt; az ínség magas fokra hágott, egy fertály búza ára 70 dénárra emelkedett, míg Dobó István korában ennek értéke 33 dénár volt. Az egri várban Balázs diák István és Balassa Ferencz kapitánysága alatt mintegy 370 magyar lovas, Pethő István kapitánysága alatt 312 lovas volt és Rákóczy külön 66 lovast tartott. A magyar gyalogosok létszáma 200. A várban ugyanekkor 250 német gyalogos és 70 vasas lovas is volt. A várbeli őrség maga szerezte be ruházatát, fegyverzetét; a várban posztóraktár volt, honnan kék és vörösszínű posztókat kaptak díjuk fejében. Ugyancsak a várban árulták 30 dénárért a lándzsákat is. A német katonaság miatt panasz volt az országgyűléseken, hogy a német katonák kétszer annyi költségbe kerülnek, mint a magyar katonák. Tényleg Egerben a német katona több zsoldot kapott, mint a magyar; a magyar lovas havi 4 forint 50 dénárba, a német lovas havi 6-7 forintba került, a magyar gyalogosra 3 forint 40 dénárt, a német gyalogosnak átlag 4 frtot fizettek havonként. Rákóczy folytonosan pénzhiánynyal küzdött. 1591-ben a vár kapitányságáról benyujtotta lemondását, mert "magyar s német katonáit fizetni képtelen, állása kompromittált." Hiába tartóztatták, nem maradt meg állásában. Buzgó szolgálatait 1598-ban fényesen méltatták, gyermekeivel együtt bárói ranggal az ország zászlósurai sorába emelték³⁸⁸ s ő lett a hatalmas Rákóczy családnak igazi megalapítója. Utódjául Prépostváry Bálintot (1591-1594) nevezték ki.

Rákóczy Zsigmondnak és Prépostváry Bálintnak a törökkel békepolitikát kellett folytatniok. De a török egyre vakmerőbb lett. Folyton rabolt, különösen a vásárok felverését kedvelte. A kereskedők, iparosok, nemesek, jobbágyok nagy számmal gyülekeztek össze a vásárokra. A felvidéken igen látogatott vásár volt a szikszói. Többször megrohanta a török a szikszói vásárosokat, így 1588 október 8-án a füleki, szécsényi török várőrség lepte meg Szikszót. Ezt a felvidéki magyar kapitányok nem nézhették tétlenül. Homonnay István, "hazánk egyik főoltalmazója", Rákóczy Zsigmond, Prépostváry Bálint életök koczkáztatásával igyekeztek a lakosságot a törökkel szemben megvédeni. Az ónodi, szendrői, diósgyőri, egri várőrség híres lovassága a törökön fényes győzelmet aratott, győzelmüket Tardy György krónikás nyomban három énekben megénekelte.³⁸⁹ Rákóczy Zsigmondé volt a dicsőség oroszlánrésze, hálából Zemplén vármegye sok 512ajándékkal tüntette ki.³⁹⁰ A török a szikszói vereséget 1592-ben köszörülte ki, ekkor Prépostváry Bálint egri várnagy katonáit verték szét. "226 testet temettettem el - írja Prépostváry Károlyi Mihályhoz czímzett levelében - kik az harczon elestének, az diadal az pogányé, de ők is igen bánkódnak, sok főnép esett el közülök. Sasvár pasának egyetlen fia volt, annak is a feje az itt való kapuban vagyon."³⁹¹

A szikszói csatározások előjátékai voltak a hosszantartó, 15 éves török háborúnak. A felvidéki rendek Tarczalon 1593 szeptemberében általános felkelést határoztak és a felkelők táborát tiszántúli és tiszáninnenire osztották.³⁹² Igy Heves vármegye népsége is táborba szállott s megindult a magyar-török háború.

Kedvező kilátással nyílt meg az 1594-ik év, a felvidéki sereg Hatvan és Jászberény között gyülekezett. Ekkor került vissza Jászberény a magyarság birtokába. 1595-ben a közeledő magyar sereg hírére Balaszentmiklós török őrsége hagyta el az erődöt, úgy hogy Eger környékén Gyula, Szolnok és Hatvan várak voltak már csak a török kezében. Másrészt, illetőleg a Dunántúl is kedvezően alakult minden, Erdélyben pedig Báthory Zsigmond a moldvai és havasalföldi vajdákat fönnhatóságának elismerésére kényszerítette és 1595-ben Szinán fölött Gyurgyevónál fényes győzelmet aratott.

A fölkelő hadak az ország szívéből, Budáról akarták elűzni a törököt. De Budát hiába ostromolják, míg Hatvan visszafoglalását törekedtek megkísérelni. Hatvan igazi ostroma azonban csak 1596-ban kezdődött meg. Miksa főherczeg, Schwarzenberg, Pálffy és Teufenbach német-magyar csapatai, Rákóczy Zsigmond, Dersffy katonái, más felkelő hadak és az egri várőrség egy része a Zagyva partján ütöttek tábort. Körülzárták a várost és a várat három kapuja felől: a pásztói, a pesti és a ráczkapu felől erősen kezdték ostromolni. A hatvani szandzsákot a hős Arszlán bég védte 1500 főre rúgó őrséggel. A budai pasa kitartása buzdította a béget és biztatta a császár személyes segítségével is. A törökök makacsul ellenállottak, úgy hogy a várat csak 3 heti erős ostrom után, szept. 3-án tudta elfoglalni az ostromló sereg.³⁹³ Istvánffy és Ortelius leírják, hogy a betóduló katonaság a városban minő kegyetlen gyilkolást vitt véghez, különösen a vallon katonák tüntek ki az öldöklésben. A férfiak és nők hulláiról a bőrt lenyúzták és maguknak öveket készítettek belőlük. A palánkozott sánczokat lerombolták, az ostromló sereg szétoszlott, és csak csekély őrséget hagytak ott hátra.

Hatvan ostroma idézte elő Eger veszedelmét. III. Mohamed szultán tényleg nagy sereggel sietett Hatvan védelmére, de megkésett, azért a szolnoki, budai, győri iderendelt csapatokkal Szolnokon egyesülve, Eger támadására készült. Egerben bedeghi Nyáry Pál volt ekkor a várnagy. (1594 okt. 1-1596. okt. 14) Az állandó várőrség 1000 főből állott, melyhez Miksa főherczeg Hatvan bevétele után 2500 főnyi morva sereget küldött több ágyú és hadiszerrel. Utóbb Trczka Vilmos és Kinszky János német tisztekkel újra 500 gyalogos és 500 lovas érkezett a várba. Tehát az egész őrség 4500 emberből állott. Egervár állapotát Szamosközy írja le. A vár kőből épült, kőfallal volt körülvéve; a belső vár a város felett, a külső vár a hegyoldalban feküdt. A várost kőfal vette körül. Eger emez állapotában ellenállhatott volna a török ostromnak, ha kellő segítséget kap Miksa főherczegtől és a felvidéki hadaktól. Azonban Miksa főherczeg mindig attól tartott, hogy a török megváltoztatja útját, Bécsnek fordul, azért Váczon, majd Esztergomban foglalt állást seregével. Teufenbach felvidéki főkapitány is késlekedett, későn, az ostrom idején hívta össze Szerecsenre a felvidéki nemeseket, hogy siessenek Eger megmentésére. A felkelő sereg ekkor már sikertelennek találta Egernek megmentését, inkább Mezőkeresztesnél gyülekeztek, ide várták Miksa főherczeget és Zsigmond erdélyi fejedelmet.

Ez a bizonytalan haditaktika és halogatás buktatták meg első sorban az egri várat. III. Mohamed seregével 1596 szeptember havában Eger alá érkezett. Egy török csapat Hatvant szállotta meg, majd Maklárról Tályán át Felnémetig, Czegléden át Szőllőskéig teljesen körülvették a várat és a várost. A várbeliek vitézül védekeztek, de a nagy erővel szemben sikertelen volt az ellenállás. Okt. 4-én elbukik a város, a következő napon már a külső várat is fel kellett adniok és az őrség a belső várba szorult. Midőn kívülről segélyt hiába vártak, csüggedni kezdettek és a vallon katonaságot megszállotta a gyávaság szelleme, a vár megadásáról 513kezdtek gondolkozni. Nyáry és várnagytársa, Barcsay megadásról hallani sem akartak, így nem tudni biztosan, árulás útján, vagy erőszakos ostrom útján került-e az egri vár okt. 14-én a török kezébe. Istvánffy, Ortelius, Illésházy eltérőleg adják elő a vár elestét. Illésházy elbeszélése szerint "megrettene az idegen nemzet a várban, pártot ütének, rátámadának kapitányokra, szót adtak a töröknek, hogy magokat hitre megadják. Ez alatt be is bocsáták a törököt a résen, azonban Kerskát, a cseh hadnagyot, két káptalani pappal és Bessenyei hadnagyot kiküldték a császárhoz, hogy alkudozzanak. De a törökök már nem alkudtak, látván, úgyis kezökben a vár. A cseh urat a császár fogva tartotta, Bessenyeit a két pappal visszabocsátá a várba, hol a törökök a fegyvereket már elszedték, a főnépet foglyul tevék, a vallon- és németeket mind levágták, a magyarokat csak rabbá tették, mert Hatvanban a vallonok és németek gyilkoltak, s a török holttesteket megnyúzták."³⁹⁴

Illésházy elbeszélésével lényegében egyezik Evlia Cselebi híres török utazó előadása, ki 1664 körül itt járva, hallomásból ekként beszéli el Eger város elestét: "Végre az 1004. évi Sevvál hó 24-én (1596 jún. 22) III. Mohamed szultán Eger ellen fordult s az 1005. évi Száfár hó kezdetén (1596. szept. 24.) Eger várát ostrom alá fogta. Azon éjjel az ellenség az izlam seregtől való félelmében a külvárost elhagyta s a középső várba vonult fel tele harczvágygyal. Reggel az izlam sereg a külvárosba lement s azon órában Egert 11 helyről ágyúval döngetni kezdték s ostromsánczokba is mentek. A vár keleti részén a szőlők dombján levő ostromsánczok a frenk várbeli hitetlenek biztonságát elvágták, mivel az anatoliai vezér, Távil Lala Mohamed pasa és Hasszán pasa rumili vezér a szőlők felől a frenk vár árkába földet hánytak, a várat meggyengítették s azonnal a vár ellen mentek és a frenk várat elfoglalták. Az ellenség innen mind a belső várba ment. A következő napon a hitetlenek közül néhány "bejfi" (előkelő fiatal ember) a várból kijött s ezek kegyelmet kaptak és kezesekül tartattak. A többiek fegyveresen jöttek ki a várból s az iszlam sereg harczolt ellenük és sokat közülök kardélre hányt, a bejfiúk azonban életben maradtak. Eger vár őrzésére Kodsa Mehemed pasa maradt az anatoliai sereggel és a vár kijavításáról gondoskodott. A hódítás tarikhját Csatalzáde mondta: "Mohamed elvette a némettől Eger várát 1005. év."³⁹⁵ Eger elfoglalásáról III. Mohamed szultán fethnámét (győzelmi jelentés) adott ki.

Eger pusztulása a hatvani ostrom megbosszulása volt. Nyáry a vártisztekkel együtt török fogságba került. Eger várával együtt elbukott egész Heves vármegye. Igy foszlott szét Dobó István dicsősége, Eger elvesztése az áldatlan viszonyok szomorú eredménye és a magyarországi hadviselésnek szégyene volt. Beismerte ezt az uralkodó is, mert mikor 1597: 91. t.-czikkben a Pozsonyba egybegyűlt rendek a fogságból kiszabadult Nyáry Pál ellen Eger bukásáért szigorú vizsgálatot kértek, akkor ő Nyáryt ártatlannak, sőt eljárását jutalmazandónak találta. Hátralevő díját kifizette, birtokot adományozott neki és a fontos váradi vár őrzését bízta reá, hol azután tisztének fényesen megfelelt.

Az egyesült magyar hadak a törökkel 1596-ban Mezőkeresztesnél ütköztek össze; a keresztény csapatok rendetlensége, zsákmányolása az utolsó pillanatban itt is megbuktatta a magyar ügyet. A mezőkeresztesi csata hírére Szarvaskő és Sirokvára is török kézre jutottak.

Egervár bukásának nagy jelentősége volt. Most már Heves vármegye területén nem volt olyan földterület, mely nem esett volna a török hatalmi körébe. Egervár eleste mintegy hat felvidéki megye behódolását vonta maga után. Eger eleste után az első évben 60 falu, a másodikban 100, azután 150 falu csatlakozott a török részhez, sőt az egri törökök nem akartak megnyugodni mindaddig, míg hatalmukat a kassai kőhídig ki nem terjesztik.³⁹⁶

A török hódoltsági terület eme szertelen növekedése természetszerűleg a török hódoltsági terület újabb szervezését idézte elő. Új török tartományt szereznek hazánkban s ennek középpontjává Eger várát teszik. Az "egri pasalik" lett hazánkban a negyedik török tartomány, az eddigi budai, temesvári és kanizsai pasalik mellett. Az új török tartománynak, "pasaliknak" biztos határvonalait, kiterjedését nem tudjuk megállapítani. Annyi tény, hogy 1609-ben Jahia Tihaja egri olajbég egész Miskolczig, Debreczenig szedte az adót az egri pasalik számára és erre Mágóchy segítségét is kéri, "mert a hatalmas vezir levelével igazságban jár."³⁹⁷ A Nemzeti Múzeum levéltárából levő török okmányok szerint az egri pasalik kormányzati területe a Duna-Tisza közére terjedt ki, mert tek. és nagys. Vitézlő Kászon egri pasa így kezdi leveleit "mi, az hatalmas és győzhetetlen császárnak Végh Eger várának Tisza és Duna között való helyeinek és hadainak gondviselő ura és parancsolója." Az egri pasalik alá tartozó török birtokokat részletesen tárgyaló defter azonban nem maradt számunkra. Aini Ali 1614-i irataiból tudjuk, hogy ekkor az egri pasalik 4 szandzsákra: Eger, Szeged, Szolnok, Hatvan oszlott,³⁹⁸ melyekhez a XVII. század közepe táján Evlia Cselebi tudósítása szerint Gyarmat szandzsákot is hozzácsatolták.³⁹⁹

Az egri pasalik megalapításának főczélja a behódolt felvidéki terület állandó biztosítása volt, hogy az mindig a hatalmas császár területe maradjon. Azután az egri pasaliknak védelmi feladata volt, az egri, hatvani és szolnoki várak őrségei a budai pasalik békés birtoklását biztosították a keleti részről. Ezek mintegy a budai székhely védővárai, a Budára szállítandó élelmi és hadiszerek őrállomásai voltak. Hogy az egri pasalik területén történt többször az élelmi szállítás Budára, bizonyítja az 1599-i év története, mikor Pálffy főkapitány az inséges és pestises időkben az úton nagyobb élelmi készletet elfogott.⁴⁰⁰ Az egri pasalik török katonasága többször aktiv részt vett a szorongatott budai pasalik védelmében. Igy 1605-ben Szinán egri pasa 10 ezer emberrel Érsekújvárról védi Budát, ott együtt táboroznak Bocskay felvidéki kapitánynyal, Homonnay Bálinttal és a törökök közül Homonnay "külső táborában sok béget és főtörököt megvendégelt vala."⁴⁰¹

Eger elfoglalását a török nagyfontosságú ténynek tekintette, az egri pasalik főhelyét, Egert "Erdély kizil Elmájá"-nak "piros almának" nevezte el. A pasalik fontosságának megfelelően a tartomány pasai méltóságát a török "két tugos miri-miránok"-nak adományozta, majd 1640-től, Ibrahim szultán idejétől, az egri ejálet fejét rendesen vezirséggel tüntették ki. Első veziri méltósága Ak-Mohamed pasa volt, a ki az előtt dogandsi basi, azaz a szultán vadászsólymainak gondozója volt.⁴⁰²

A török a hódolt területeken a várakban lakott. A várakat kerítette először hatalmába, ezeket megerősítette, a várakban székelt a török katonai és politikai magisztrátus és ennek legfőbb szerve: a főtiszti személyzetből megalakult diván, a pasalik tanácsa. A török földesurak, a "szpahik" is a várakban telepedtek le, így e városaink eltörökösödtek, keleti színt kaptak. Eddigelé az egri pasalik török berendezéséről hézagos adataink voltak. Újabban Karácsonyi Imre kiadta Evlia Cselebi magyarországi török utazó 1664-1666-i útleírását, abban hűséges adatokat találunk az egri várnak berendezéséről, az ott székelő török katonai-politikai magisztrátusokról, s a városokban a török társadalmi életéről, szokásairól, szóval Eger török világáról. Az ő műve nyomán mutatjuk tehát be Heves vármegye török korszakát. Heves és Külső-Szolnok vármegyék területén három nevezetes vár volt: Eger, Hatvan és Szolnok.

515Az egri vár két részből állott: német és magyar várból. A német vár, vagy frenk vár igen erős volt; kettős kőfala elefántnagyságú faragott kövekből készült, 47 rőf magas volt. A falak mindegyike 50-50 láb széles volt, úgy hogy fölöttük három kocsi elmehetett egymás mellett. A kőfal mellett 80 lépés széles és 87 rőf mély árok húzódött, a melybe félelmetes volt még csak bele is nézni és évenként a várnak 14 ezer rájája az árkot folyton szélesítette és mélyítette. A német várban a janicsárok odái (csapat) számára kőépítkezésű szobák vannak s mindegyik oda szobái fölött deszkatetejű díszesebb szobák. E várban asszony és gyermek nincs, csárcsi bazár sincs. Itt van az Álem-i serif dsámi (Szent Zászló dsámija) és a várban a janicsár odákon és dsámin kívül még tíz ház is van. A frenk várból pokoli mélységű hídon át vezet az út a magyar várba.

A magyar vár kapuja felett Ali pasa bástyája áll, melynek 12 drb. báljemez ágyúja van és ezek mindegyike megér öt várat. Ez ágyúnak neve: sáhin topi. (a sah ágyúja). Ali bástyájától a magyar vár közepéig Musztafa pasa bástyája terül el húsz hosszú ágyúval. E bástya közelében nagy templom van, melyet az ozmánok a keresztények nagy boszantására hadiszertárrá alakítottak át, ágyúkkal és hadifelszerelésekkel töltöttek meg. Enne közelében van a Khunkjár-bástya, mely valamennyi bástyánál híresebb és erősebb. A magyar vár háromszor nagyobb kerületű, mint a német vár, s a két várnak kerülete 3000 lépés, alakja 11 szegletű. A két vár bástyákkal, művészi tornyokkal, mellvédekkel, lövőrésekkel egymással összefügg, de katonaságuk külön van. A magyar várban két börtön van, melyek mindegyikébe 50 lépcsőn lehet lemenni. Itt van a nagy hadiszertár is. A magyar és német várnak az alja csupa pincze és üreg, melyekbe néhány ezer katona belefér, helyenként ablakok és nyílt előcsarnokok vannak. A földalatti üregekben roppant mennyiségű hadiszer van felhalmozva, nagy ágyúk vannak benne a sánczokkal szemben állítva. A magyar vár húsz boltjából lefelé négyszeres bolthajtás és ugyanannyi kapu van; a kapu fölött nagy bástya s a bástya fölött nagy toronyóra, melynek harangja hangját egy konaknyiról is meghallják. Van a kapu boltozata alatt egy kis kapu is, melyen át 30 kőlépcsőn át a külvárosba lehet lemenni. A nagy kapunak lánczos felvonó-hídja van. A felvonó-hídon túl még egy kapu van, melynek boltozata fölött fehér márványból egy oroszlán alakja van kifaragva, mely oroszlánnak vasból van a nyelve. Az oroszlán mellett fehér márványból kétfejű magyar madár alakját helyezték el, mely olyan, mint a két szárnyát és két lába karmait kinyujtó kétfejű sas alakja, csakhogy két fején vasnyelvek is vannak. Itt, mint Karácsonyi Imre megjegyzi, Evlia Eger város czímerét látta, a melyen az oroszlán vagy helyesebben, hosszú sörényű ló, kiölti a nyelvét. A madárra azonban rosszul emlékszik, mert Eger város czímerében csak egyfejű sas van kiterjesztett szárnyakkal.⁴⁰³ Avval fejezi be Evlia a vár leírását, hogy a hitetlenek kezében gyönge volt a vár, de Mohamed khán hét pasát és 12 ezer ráját hét éven át télen-nyáron a várnál dolgoztatott, s ő tette azt erőssé. Azután 1657-ben Köprüli Mohamed, hogy az egri várat szép nagy külvárossal vegye körül, az egész várost oly erős bástyafallal keríttette be, hogy "azt nyelv el nem mondhatja, toll le nem írhatja."⁴⁰⁴

Eger külvárosának kerülete 12 ezer lépés, alakja ötszögletű és 12 tornya van. Négy irányban lőrései és mély árkai vannak. Öt kapus külváros: ezek az Ilidzse-kapu, Hatvani-kapu, Új-kapu, Martalócz-kapu, Kalmet-kapu. A Kalmet-kapun kívül Makla (Maklár) völgyében szép vizimalom van; a Makla völgyében folyó víz (Eger patak) a nagy külvárost két részre osztja. A külvárosnak közepén van a Bárutkhane (lőporgyár és lőporraktár), melyet Köprüli Mohamed építtetett. Négyszögletű épülete hattornyos; vaskapus erős várhoz hasonló, melynek a kerülete 500 lépés. Benne éjjel-nappal fekete lőport készítenek.⁴⁰⁵

A másik vár Heves vármegye területén, melyet Evlia leír, Hatvan vára. Ez a Zagyva folyó mocsarai és ingoványai között egy ágyúlövés hosszúságban fekszik, fületlen kupához hasonlít. A kupa hasa a külváros, nyaka pedig a belső vár. A vár kerülte 1000 lépés, háromszoros palánka és tömésfal veszi körül háromszoros árokkal, melyekben a Zagyva vize folyik. A várnak 8 bástyája van, 21 nagy báljemez ágyúja és 86 drb. kisebb-nagyobb ágyúja, melyek a falakon készen állanak. A várnak két kapuja van, minden kapu előtt fahídon kell keresztül menni. A nagy kapu táján szép toronyóra van, melynek hangja egész a Malomvölgyig elhallatszik. A belső várban 500 szűk ház van, mind fából építve és deszkazsindelylyel fedve. A külvárost tisztán palánka köríti; vannak bástyái, 516gerendái, lőrései s itt-ott sáhi-ágyúi. A külvárosban 200 deszkatetejű s deszkaudvarú ház van, többnyire szegények házai.⁴⁰⁶

A török a várakban az ejalet védelmezésére, őrzésére állandó sereget tartott. Eger várában székelt a török pasa, kinek évi 650 ezer akcse jövedelme volt. A várnak 1500 helyőrségi janicsárja, 1500 arab katonája volt. A vár bástyáin, falain és az őrházakban 3000 teljesen felszerelt veterán katona tartózkodott és teljesített éjjeli őrszolgálatot. A martalóczok, önkéntesek, helyi tűzérek, helyi gránátosok, helyi lőporraktárosok mintegy 12 ezerre egészítették ki a hadi nép létszámát. Háború idején a vár hadi népsége a timárbirtokosok katonaságával és a dsebelikkel (hűbérbirtokosoktól kiállított lovas katonaság) együtt a 20 ezret meghaladta. A katonaság tisztjei a pasa, az alajbég (a pasa helyettese), cseribasi (százados), jüzbasi (hadnagy), továbbá a német vár, a magyar vár, az alsóváros és a lőporraktár parancsnoka, 40 túgos, zászlós aga. A janicsárok agáin kívül vannak a kapu-kuliknak (állandóan a várban levő zsoldos csapatok) és a topcsi-basiknak (tűzéreknek) is agáik.⁴⁰⁷ - Hatvan, Egernél kisebb jelentőségű vár. pasájának jövedelme 400 ezer akcse. Van alajbégje, cseribasija, jüzbasija. Törvény szerint háború idején a timárbirtokosokkal és a pasa dsebelijeivel 6 ezer válogatott katonája van. Van parancsnoka, 10 váragája, 300 katonája.⁴⁰⁸

A várakban székeltek a közigazgatási, igazságszolgáltatási, papi tisztviselők is, ezek mintegy a politikai magisztrátust kiegészítették. Egerben volt pénzügyi defterdár, timár-defterdár, városi felügyelő, adófelügyelő, vámfelügyelő, vámszedő. Volt itt 500 akcse fizetésű főbíróság, janicsár-csokadár (ruhatári felügyelő), sejk-üliszlám (a muszulmán papság főnöke), nakib-ülesráfja (ulemák, vagyis hit és jogtudósok feje). -⁴⁰⁹ Hatvanban 150 akcse fizetésű törvényszéki bíróság volt, volt itt továbbá muhteszib (mértékekre felügyelő hivatalnok), vámfelügyelő, adószedő aga, városi kethkuda (ügyvivő)⁴¹⁰. A várakban tartózkodott tehát a török katonai és politikai magisztrátus és annak legfőbb szerve volt a főtiszti személyekből megalakult díván, a pasalik tanácsa.

A várakban telepedtek le a török földesurak "szpahik." Heves vármegye területén az egri várbirtokok 1577-i úrbariális összeírásából több török szpahinak nevét ismerjük. Evlia Cselebi leírása szerint a XVII. század közepén az egri pasa kormányzat alá 9 ziamet és 257 timárbirtokos, a hatvani pasa kormányzata alá 16 ziamet és 252 timárbirtokos tartozott.⁴¹¹ Nagyobbrészt a közbiztonság hiánya magyarázza meg azt, hogy a török földesurak nem tartózkodtak ama községben, a honnan jövedelmüket húzták, házat sem építettek jobbágyaik között. Rendesen a község bírája szolgáltatta be a töröknek a járandóságot, maguk csak veszedelemmel mehettek érte. Így 1612-ben a hevesvármegyei Mindszent és Tar nevű falvakban összesen 4 szpahit öltek meg, a kik személyesen akarták jobbágyaik adóját beszedni.⁴¹² A magyar falvak ekként megtartották régi külsejüket, legfeljebb szegényebbek lettek, de a városok eltörökösödtek. Heves és Külső-Szolnok vármegyékben Eger, Hatvan, Szolnok gyűjtötték magokba a mohamedán lakosságot, a török nép az ejalet és szandzsák-székhelyeken tömörült. A török itt a mohamedán vallás- és közoktatásügyet is szervezte, itt iskolák, templomok, fürdők épültek.

Evlia Cselebi útleírásában leírja Hatvan, Eger és Gyöngyös városát. "A hatvani belső várban 500 szűk, fából épített és deszkazsindelylyel fedett házban laktak a törökök, még a legkülönb volt a pasa és alajbég háza, Szulejmán khán itteni dsámiját (mecset) a hitetlenek felégették s utóbb III. Mohamed építtette föl. Budai Elhádsi Ibrahim dsámija deszkatetejű, tégla minaretű, nagyon kicsiny dsámi. Van egy kolostora, egy medreszeje (felsőbb iskolája), két elemi iskolája és egy szűk fürdője. Utczái mind deszkaburkolatúak, mivel a vár mocsaras helyen van s kövezettel nem fedhető... A külvárosban 200 deszkatetejű és deszkaudvarú ház van; többnyire szegények házai. Dsámija, fogadói, fürdői nincsenek. A nagy külvárosi kapunak árokhídján túl Haszan-baja, Velim-baba nevű hitharczosok búcsújáró helyei vannak és a város temetője is ezen oldalon van."⁴¹³

Hogy miképen rendezkedett be a török Eger városában, eddigelé csak a felszabadulás idejéből volt erről némi tudomásunk. Katona István őrzött meg erre vonatkozólag két adatot művében.⁴¹⁴ A várban levő székesegyház fölött egy török felirat volt olvasható, melynek ez az értelme: "midőn mi ebbe a faluba jöttünk, egy nagy keresztény templom állott itt, melyet nekünk adott Isten, melyért ezer hálát adunk. A janicsárok kvártélyt készítettek benne. A vár ura 517Abdelhamit, építőmestere Memleketh volt. Bolondok voltak a keresztények, hogy oly nagy munkával és sok költséggel ebben a kis faluban oly nagy templomot építettek, melyet mi most elrontottunk és belőle kis házakat építettünk és benne sok embert megöltünk. Ali basa ebből nekünk egy imádkozó házat csináltatott 99-i (1599) esztendőben."

A másik török felirat a vár külső kapuja mellett volt olvasható. "Itten, hol a kő vagyon, muzsikaház volt annak előtte, most itt egy erős bástya áll 30 ágyúval. Azonban sok keresztény nemzetek jöttek ide. Ezen várat lakta Ali pasa, ki Konstantinápolyba írt a vezérnek, könyörgött, hogy innen elmehessen. Helyébe jött Vernout pasa. Ez idővel egy szép fürdőházat építtetett. A várat 4500 janicsár tartotta megszállva, hol a kereskedők is építettek boltokat. Eleintén sok bajt szenvedtünk és sokan közülünk megölettek. A városban egy kis templomot imádságunk elvégzésére építettünk. Azonban a keresztények a várban levő templom iránt alattomban Konstantinápolyba levelet küldöttek, melyre a császártól az a felelet jött, hogy a kommendáns a keresztények templomát ne bántsa, mert ottan szent testek feküsznek és a keresztények neheztelik, hogy a törökök a szent testekhez nyúlnak és azon időtől, hogy ők a templomhoz kaptak, napról-napra sokan meghalának, azért mi elmentünk és a templom a keresztényeknél megmaradt."

Már Szederkényi kétségbevonta a két állítólagos felirat előadásának valódiságát.⁴¹⁵ Evlia Cselebi tövéről-hegyire leírja Eger városát a XVII. században, felsorolja a török moschékat; keresztényekről igen, de keresztény templomról egyről sem emlékszik meg. Szerinte az egri várban tengernyi nép lakott, mivel az élet kellemes volt benne. Eger Dobrocsin nevű külvárosában 12 ezer magyar ház volt. Itt Evlia szerint "12 ezüstbotos hitetlen bíró s negyvenötezer rája lakik, van benne mintegy 4 ezer posztókészítő műhely."⁴¹⁶ Ez mindenesetre túlzás, de hihetőbbek a városrészekre és a város nevezetességeire vonatkozó adatai. "Az erődített külvárosban 17 városrész van, - 7 keresztény és 10 iszlám. 2060 csinos háza és sok palotája van; az előkelők háza mind erkélyesek, mindegyiknek van kertje. A házak többnyire deszkazsindelyes és keramitos tetejű házak." Van Egernek négy medreszeje, 17 elemi iskolája, 7 kolostora.

Van Egerben 40 imahely.⁴¹⁷ Híres a német várban levő Alem-i serif dsámi. (Sz. Zászló dsámija). Mikor III. Mohamed a várat elfoglalta, a próféta dicsőséges zászlóját kezébe vette és az első pénteki napon a dsámiban a khutbet (pénteki imádság) személyesen elénekelte, akkor itt a próféta szent zászlójáról egy bojt leszakadt. Mohamed erre a zászló leszakadt bojtjával Eger várát Allah prófétájának oltalmába ajánlotta és a bojtot a törökök azóta aranyos zászlóra feltűzve zöld takaróban őrzik s azóta a dsámit a szent zászló dsámijának nevezik. "E dsámi hossza és szélessége 200 láb, teteje keramitos, díszes kőépületű minaretje van, melynek a végeken párja nincs, csakis a Pécs városában levő Kászim pasa dsámijának minaretje hasonló hozzá, de az egri még ennél is magasabb."⁴¹⁸ A magyar várban van a pasa dsámija, melynek hossza 200 láb, szélessége 100 láb és egy téglából készült minaretje van. A pasa kis dsámija is e téren van, e dsámi fölött a következő tárikh (felirat) olvasható: Hatif mondta tárikhját: áldott legyen Allah, a paradicsom lakója. 1033 év.⁴¹⁹ A hatvani kapu közelében a külváros falát érinti III. Mohamed szultán dsámija, melyet Fethia néven is neveznek. Nevezetesek még a Csársi dsámi, Szálih efendi dsámija, Alajbég dsámija, Jenizai dsámija, Kászim pasa dsámija, vásártéri dsámi, melyek mindegyikében elvégzik a pénteki imádságot. A mecsetek mellett kis kolostorszerű épületek készültek, apró szobákkal, a mecset szolgái számára, ezek a závie-k. Egernek 21 városrészi závie-je van, melyek között híres a széles-utczai mecset s a ketkhuda mecset.⁴²⁰ Egernek volt búcsújáró helye is, a hatvani kapun kívül kupolás épületben Dede szultán nyugszik, a kinek ez a bektási kolostora.⁴²¹

Eger városát a törökök nagyon szerették és magasztalták. Kellemes volt a levegője, jóvizű kútjai voltak. A magyar várban a kapu-kulok agájának lakása közelében olyan kút volt, mely 80 öl (kuláds) mélységből adta a vizet⁴²²; a városban 20 csurgókút volt, melyek közül híres az Aga csurgója, az Alajbég csurgója, Kaszim pasa csurgója.⁴²³ A Makla (Eger) vize néhány erős, vastag zsilipen jön be a Makla völgyébe és a nagy külvárost ketté osztja. Ez több hatrekeszű vizimalmot hajt, ez hajtja a Barutkháne lőpormalmot. Egerben ennél jobb víz nincs. Különös mulatságból a törökök a folyó partján levő házak erkélyéről horoggal halásztak benne. Kellemessé tették az egri tartózkodást a hévvizek. 518Egernek három hévfürdője van, egyik a férfiak, másik az asszonyok és harmadik az állatok számára. Ezek hasznosak, a rühességet és a frengi betegséget gyógyítják. A törököknél a fürdés, a többszörös mosakodás rituális kötelesség volt, ezért is örvendtek Eger hévvizeinek s fürdőket csináltattak. Egernek két nyilvános fürdője volt; az egyik a belső vár kapuja alatt a hídfőnél "Valide szultán fürdője", mely nagyon szép, kellemes vizű, hat kamrájú fürdő, egész kupoláját vörös keramit fedi. A másik kisebbszerű, keskeny fürdő volt, kályhával, a Kalmet kapu közelében. A városban levő házak közül 700 lakóházban és palotában volt Evlia szerint fürdő.⁴²⁴

Az egri élet szépségére felemlíti Evlia, hogy az egri nép igen szép, mind bosnyák, de magyarul és németül tisztán beszélnek; őszinte, egyszerű emberek. A ráják magukat felsőmagyarországiaknak nevezik, kertészkednek, 9600 kertjük van, különféle temérdek gyümölcsük terem, szőlőjük savanykás és nem nagyon ízletes. Híres az egriek fehér czipókenyere, lengyel tyúkpörköltje, tyúk-börekje (vagdalt hússal töltött tészta) és kenyérlepénye. Egy oka (török font) pogácsa és vajas kalács ára egy akcse, egy oka kövér juhhús ára egy akcse, egy oka vaj és méz ára 8 akcse. - Híres az egri kereskedelem. Van a városnak 600 boltja, kereskedői gazdagok és az egri piaczot messziről látogatják. A vidékiek számára a városnak öt fogadója van, de a kereskedők nem igen szállanak ezekbe, inkább a ráják házaiban kérnek szállást és ezeknek fizetik a bért. A törökök is vendégszeretők. Néhány háznak kapuja fölé az van írva "Bi-tekellüf bejá bikhane-i-má." "Minden czeremónia nélkül lépj be a házamba." Az egri piaczról érdekes adatot találunk a gr. Forgách-család levéltárában is. Nirő Lőrincz debreczeni polgár 1605-ben Musztafa egri agának 23 frt 20 dénárral adósa maradt. Musztafa erre lefoglalta az egri piaczon Szappanos Tamás szappankészletét és írást adott neki a debreczeni bíróhoz, hogy Nirő Lőrincztől tartozása fejében vegye be a 23 frt 20 dénárt és adja át Szappanos Tamásnak a szappan ára fejében.⁴²⁵

Bizonyára sok túlzás van Evlia leírásában. De azért közöltük egész terjedelmében leírását, mert ez az egyetlen irat, mely bővebb tájékoztatást nyújt a török Egerről.

Az egri ejaletnek nevezetes városa volt még Gengős (Gyöngyös). "Ez nyilt város, várfalai nincsenek. 8 ezer alacsonyabb-magasabb deszkazsindelyes, többnyire kőépítkezésű szép ház van. A város hosszában 10, szélességében 5 utczája van, mindegyik utczában egyik végétől a másikig keresztüllátni, mint a tükörben, oly egyenesek. Nyolcz bírója, kezökben ezüstbottal, vállukon prémes mentével "bíró" néven kormányozza a várost." Tehát itt a hitetlenek, azaz keresztények laktak. "Kertjei, utczái tiszták, kertjeinek száma 28 ezerre rúg. Édes ízű, bőlevű, 17-féle szőlője van s közötte 7-féle muskát-szőlő. Borának nincs párja sem Arábiában, sem Adsem országban, csak a Tenedosz szigeti hasonló hozzá. Rózsaszínű, fehér és zafirhoz hasonló sárga borai vannak, melyeket hosszúkás edényekben küldöznek ajándékul megízlelés végett. Fehér tejhez hasonló pálinkája is van. Tizenöt okára menő, ánizsmagos szezámfűszeres. Fehér czipókenyere nagyon ízletes. Szóval igen virágzó város az."⁴²⁶ "Van 1060 boltja, melyek mindegyikében szép, bájos hitetlen lányok üldögélnek és mindenféle árúczikkeket árusítanak... A városon keresztülmenő folyó néhány malmot hajt..., ezernél több posztó- és saják- (posztó egyik faja) műhelye van. Lakossága kereskedő, kik minden közadótól fel vannak mentve, azonban Felső-Magyarország kormányzójának, a sánta palatinusnak adót fizetnek."⁴²⁷

Heves vármegye területén a várak kincstári birtokok, ezenkívül Gyöngyös városa már 1578 óta a "szultán kamarai jószágaihoz" tartozott.⁴²⁸ Többi részét, a községek úrbéri jövedelmeit érdemes török katonáknak vagy a szultán kegyeltjeniek kezére adták ama kötelezettséggel, hogy szükség esetén fegyvert fognak és jövedelmük arányában katonákat állítanak ki. A kisebb hűbéreket, a melyek 20 ezer akcsenál (mintegy 2500 magyar forint) kevesebb évi jövedelmet hajtotta, timárnak, birtokosait pedig szpahinak nevezték és ezeket a pasa vagy beglerbég osztotta szét. A nagyobb jövedelmet hajtó hűbérbirtokokat, a "ziamet"-et a porta adományozta.

Heves vármegye területén a magyar katonai és politikai hatósággal mintegy dualisztikus alapon működött a török katonai és politikai magisztrátus. Heves vármegye hatósága és a nép, a földesurak és a jobbágyok között így sohasem szakadt meg az összeköttetés és a török kormányzat nem törődött 519azzal, hogy magyar alattvalói "bolond szokásaik" szerint élnek, csak az adókat pontosan szolgáltassák be.

A hódoltság anyagilag tette tönkre a vármegyét. A hódoltság alatt lakó magyarság a török adórendszer súlya alatt szenvedett legtöbbet. A hódoltsági magyarság kétfelé fizette adóját, felerészben a töröknek, felerészben a vármegyének. Általában az volt az elv, hogy "a milyen impositiót vet ki a nemes vármegye vagy a földesúr a szegény emberre élésből, hasonlót követel a török is. Erről tanúskodnak az egri püspökség falvainak 1647 és 1684-i úrbariális összeírásai, hol az 1684-i jobbágy-tartozások után amaz érdekes feljegyzése van: ugyanennyit fizettek a török urnak is "pénzben, búza félében és egyéb illetékekben." Ha újabb adót hoztak be a török tudta nélkül, ezek beszedését a török nem engedte meg, így 1671-ben eltiltotta a királyi parancscsal behozott fogyasztási adónak és a német katonák élelmezésére kivetett természetbeni adó befizetését, mert ezt magára sérelmesnek találta.⁴²⁹ A török magisztrátus őrködött azon, hogy a két hatalom egyenlő joggal bírván, egyik a másiknál több jövedelmet ne szedjen be és az állami és földesúri adókat egyenlő arányban szabják ki.

Heves vármegye területén is, mint általában a hódoltságban, török földesúri adók volak: a kapuadó és a tized. E rendes adókon kívül szedték a rendkívüli császári adót "harács" néven. Heves vármegye részletes adóit feltüntető defter még ismeretlen előttünk, de több ránk maradt okiratból egyes községek török adóját megtudjuk és ezekből látjuk, hogy a török adó mennyisége és milyensége a helyi viszonyok szerint nagyon változatos volt. A török kincstári birtokoknak aránylag jobb helyzetök volt, mint a földesúri birtokoknak. Az egri liczeumban levő török okirat szerint Pata török kincstári birtok volt. Eger eleste után 40 összeírt házszám szerint fizette a fejadót. Ezt ők sokallották, mire az egri diván, tekintve a háborús, pestises és válságos időket, 1621-ben 10 ház után a fejadót eltörölte. Pata ezenkívül fizetett még bortizedet, ezt 1676-ban Hüszein Hadzsi és Juszuf agával, török kincstári bérlőkkel kötött egyezség szerint 230 piaszterben megváltották. - Gyöngyös szintén kamarai birtok volt. A gyöngyösiek Muzli egri pasának 1677-ben 1650 frtra rúgó adóösszeget fizettek s ezen kívül a török ott harminczadot szedett. A mi Gyöngyös viszonyát a törökhöz illeti, Evlia azt írja róla, noha két kilids alá tartoznak, az ozmánoknak ajándékon kívül semmi mást nem adnak. Minden évben hozzájárulnak az egri vár kitatarozásához és javításához. Eger meghódítója Mohamed, kinek egy kenyeret és 300 pár ökröt adtak a hódolás jeléül, adta nekik a szabadalomlevelet.

Az egri vár tartozékainak 1577-i úrbariális összeírása a községek kétféle adóját: császári adót és a szablya pénzt említi föl. Ehhez járultak a változatos földesúri szolgálmányok. A rendkívüli adók szedésében a török roppant leleményes volt, erre utal Heves vármegye 1683-i jegyzőkönyve. Heves vármegye 1683-ban kiadott követi utasításai 4. pontjában kikel a nagyméretű török adózások ellen. "A török az adózó jobbágyoktól a fizetést a zsitvatoroki egyezség szerint szedje, a szokásban nem levő bírságolások, az elhaltak, elveszettek, megfulladtak után kivetett vérdíjak, a templomok, tornyok, parochiák, iskolák építése vagy kijavítása, harangfölkötés után követelt illetékfizetések, melyek a lakosokat annyira terhelik, hogy emiatt inkább elköltözködtek, mint fizessenek, - továbbá a főzelék, kerti gyümölcs, kacsa, tyúk stb. után szedett tizedek szüntessenek meg."

Az itt fölsoroltakon kívül Gyöngyös város levéltárából tudjuk, hogy örökösödési díjat követelt az elhaltak után és a gyilkosságok után vérdíjat. Máskor temetési engedélyért, ezenkívül letelepedési engedélyért kért illetékeket. A rendkívüli adók hosszú sorozatához járultak még a vármunkák, robotmunkák, hadi fuvarozások, melyek a magyar közmunkáknak feleltek meg. Hasszán egri pasa 1669-ben akként intézkedett, hogy "a kényszerfuvarozás, élelmi és katonai szerek szállítása úgy történjék, hogy húsz nap alatt oda s vissza jőjjön a fuvaros."⁴³⁰ Mehemet pasa az egri várhoz rendelte ki Heves vármegye közmunkáját. A nép azonban nem akart szolgálni, erre 1609-ben a pasa panaszos levélben Mágóchyhoz, a felvidéki főkapitányhoz fordult, hogy a vitézlő kapitányok útján a népet kényszerítse "szolgálni a császár művére, mert ettől szabadulásuk úgysem leszen."⁴³¹

A török illetéket kért azért is, hogy megengedte a magyar résznek járó adók beszedését. Amaz engedélyért, hogy 1598-ban a pásztói járásban megengedték a terménytizedszedést, a török bég "török posztóra 4 forint 62 dénárt," 520- a bortized után 4 1/2 forintot kapott ajándékul. - 1599-ben a debrői járásból a tizedszedési engedélyért a siroki vojvodának 7 búzakereszt jutott. - A patai járás bortizedéből a hatvani bégnek, kádinak és az agazonoknak 22 köböl bort adtak. - Bár a tizedszedési engedélyért fizettek, azért az is megtörtént, hogy a tizedet a portyázó törökök lefoglalták. 1602-ben Pata bortizedét harácsolták el a törökök Nagy Dénes és Righo Antal patai bírák tanúbizonysága szerint.⁴³²

Az adókat még súlyosabbá tette az adók behajtásának módja. A török szigorúan követelte az adókat, és "ha a községek nem teljesítik kötelezettségöket, egyszer a pasa levelével felhívatnak, ha erre sem hallgatnak, pribékek mennek rájok." Hogy a pribékek miként teljesítették kötelességöket, sejthetjük a török hatóságok fenyegető hangú leveléből. 1658-ban a török a Gyöngyös és Szolnok között levő postaszolgálatot rendeli el s a vidék lakóinak meghagyja, hogy útjokban a postások alá mindig lovat adjanak, és pedig késedelem nélkül, mert különben karóban száradnak, szemeiket jól felnyissák, hogy hanyagságukat később meg ne bánják. Akárhogyan is, de megfizették a községek az adót.

Gyöngyös város kölcsönei ismeretesek. 1614-ben Csőke Lukács és Rédei Gergely gyöngyösi bírák Hussein pasától és Sinán agától 120 ezüst tallért vettek adóra kölcsön, mely összeg fejében 936 tíz poltúrás garast kaptak. - 1671-ben Hussein pasától hatszáz forintot kényszerültek felvenni, hogy a Gyöngyös városában megölt Szelim rabnak váltságdíját ki tudják fizetni. - Ugyanez évben a városi adó elmaradásáért a városi bírót Egerben kalodába vetették. Hogy ezt kiszabadíthassák, Hadzsi Amhet Csorbasiától 150 forint kölcsönt vettek föl Sz. György napi visszafizetési határidőre. Érdekes, hogy a török ez összeget nem pénzben, hanem portékákban számolta le. Adott 40 sing patyolatot 60 frtban, 5 kapczát 6 frtban, 660 vég pamutzsinórt 50 frtban, 40 vég czérnazsinórt 9 frtban, 17 oka dohányt 25 frt 50 dénárban. - 1678-ban a városnak Hussein pasa 50 frt és 9 aranyat kölcsönzött, melyet a kitűzött időre nem tudtak visszafizetni, ezért a török az összeget 250 frtra felemelve meghosszabbította a kölcsönt. Gyöngyös város levéltárának egyik ránk maradt jegyzéke e kölcsönöket elsorolja és még újabbakat ad hozzá annak nyilt bizonyságára, hogy a magyar és török rész között a kényszerhelyzetből vett kölcsönügyek állandóak voltak.

Az adózáson kívül baj volt a hódoltsági területen a közbiztonság hiánya. Gyakoriak voltak a végbeli katonák összeütközései. Gyöngyösön a fülek és szécsényi végvárak fel-alájáró vitézei többször összeütköztek a törökökkel, minek csak Gyöngyös városa látta kárát. Gyöngyös város bírái és polgárai ezért súlyos panaszokkal mentek 1620-ban Bethlen Gáborhoz, hogy a végbeli vitézek minden ok nélkül is rablások miatt gyakran megfordulnak itt és törökök is érkeznek ide, együtt isznak, mulatnak, végtére összevesznek úntalan és háborognak egymással és a törökök bántódásáért ők sarczoltatnak." A törökök fiatal asszonyokat, lányokat és fiúkat raboltak el a községekből, bár a gyermektized, mint intézmény, ismeretlen volt a tulajdonképeni Magyarországban. "Csak az egri Sidó Memhet pasának idejében - írják a nógrádiak, - a Mátra körül való tartományból negyven gyermeknél többet loptak el az egriek, hatvaniak és budaiak, kik közül a keserves atyák csak egyet is soha ki nem szerezhettek, mert szintén úgy gyűjték, mint a ménest és a portára vivén, azzal keresnek maguknak kedvet."⁴³³

Jó jövedelmi forrást nyujtottak a török időkben a török fogságba jutott magyar rabok. A török végvárak katonasága és őrsége kiszemelte áldozatait valamely nem hódolt terület lakói közül s ezeket, hacsak lehetett, hatalmába ejtette. A török példát követvén, a magyar végvárak katonái meg a törököket iparkodtak cselvetéssel vagy erőszakkal fogságba ejteni. Magyar részről a kóborló hajdúk, török részről a végeken barangoló martalóczok voltak a vagyon és szabadság, a közbiztonság rémei. Annyira elharapódzott ez a szokás, hogy Verancsics egri püspök idejében már mind a török, mind a magyar rész a rabok fogdosását és árusítását jogos jövedelmi forrásnak tekintette. Az egri piaczon élénk rabvásár volt Simpliczissimus elbeszélése szerint.⁴³⁴

A Nemzeti Múzeum levéltárában 1630-ik évből való török deftert őriznek, mely az útközben fogságba jutott egri janicsárok deftere. Ez mintegy 61 bölükbasit sorol föl a kifizetett váltságdíjak összegével, a váltságdíj rang szerint nagyon változatos, 356 gurustól 200 ezer akcséig emelkedik.⁴³⁵ Külön soroltatnak fel a hevesi palánkból, a szarvaskői, siroki és cserép-i vár őrségéből foglyul 521esett katonák. A szolnoki szandzsákban okozott károk deftere is ismeretes előttünk, valószínűleg a Bethlen Gábor halálát követő két-három évből. Ezeket is nagyobbrészt a füleki és szécsényi végvárak katonái fenyegették.⁴³⁶

Viszont sok magyar rab is kesergett a török várak börtönében, hova sokan kezességre kihozott, de megszökött rabok helyébe kerültek. "Az egri siralmas tömlöczben kesergő szegény rabok" panaszosan írják Koháry István füleki kapitánynak 1658-ban, hogy a megszökött Balogh Mártonért kezességet vállaltak s miatta rabságba estek. "Négy holt meg immár közülünk, kettő törökké lett, hatot pedig a hamis hitű Balogh Márton miatt Törökországba hurczoltak."

1661-ben több szegény török rab azt írja Kohárynak az egri tömlöczből "hogyha elő nem teremtik a 3000 tallért, lábukat megnyúzzák, szalmával kitömve fogják őket Szendrőbe vitetni."⁴³⁷ Az egri várban 1687-ben a vár visszafoglalása idején 300 rab sínylődött, köztük a gyöngyösi bíró és Lázár Norbert, gyöngyösi ferenczrendi szerzetes.⁴³⁸ Az egri magyar rabok helyzetöket is elpanaszolják Koháry füleki kapitánynak 1677-ben. "A tömlöcznek likait mód nélkül kicsinyre csinálták, rettenetes meleg levén, a mikor reggel kibocsátanak belőle, közel se hagynak egy óráig szellőzni, hanem mindjárt más tömlöczbeliekkel összeszorítanak, - az tömlöcztartók vernek, ütnek, az városba nem bocsátanak, meg van tiltva, hogy se várba, se ráczok közé ne mennénk, mert ha valakit rajta érnek, még a vízhordókat is megpálczáztatja a főporkoláb."

A rabkérdéssel függ össze a vármegyében a kolduló rabok segélyezése és a rabszállítás terhe. Ezért azután Heves vármegye, Nógrád vármegyével egyetértve, 1564-ben "a török s magyar rabok hordozására szolgáló stationális Marschrutát" állapított meg, melyben szabályozta az Eger-Fülek és Eger-Szécsény között való fel- és aláfuvaroztatást. Majd az 1655:22. t.-czikk a szegény népet úgy a török, mint a keresztény rabok kényszerfuvaroztatása alól fölmenti s a török is hasonló czímeres levelet adott ki 1661-ben. "Senki akármi szín s kigondolt módok alatt se magyar, se török rabot ezután ne hordozzon, szekeret, lovat alá ne adjon, akár vasas, akár vasatlan rab legyen."..."Se egyebet ne adjon neki mód nélkül, hanem az szokás szerinti ételt, a mire méltók."

Heves vármegye többször így 1679-ben is, a törökök alattomos kirándulásai ellen statutumot hozott ugyan, - hogy a községek lakói fogják el a rabló törököket és a legközelebbi végvár kapitányának rögtön jelentsék be, - de ennek nem volt sikere. Mivel a magyarországi katonaság és a vármegye nem tudott a török portyázások, a végbeli vitézek kirohanásai, a rabló magyar hajdúcsapatok, a kóborló tatár, rácz és más gyülevész népek pusztításai ellen a községek lakosságának kellő oltalmat nyujtani, azért több helyütt a 17. század folyamán sajátos intézmény fejlődött ki, a "paraszt vármegye,". A fenyegetett községek lakói az egész község népét rendőrileg szervezték, hadnagyokat, tizedeseket választottak, hogy a közbiztonság és a polgárság vagyona fölött őrködjenek. Heves vármegyében is a kényszerhelyzet és az önvédelem szüksége hozta létre emez új intézményt, melyet a távol székelő vármegyei hatóság is elismert. Heves és Külső-Szolnok vármegyék 1649-ben küldöttséget küldöttek ki, hogy javaslatot készítsenek a paraszt vármegyének a nemesi vármegyébe való beillesztéséről. A küldöttség jelentése után 1653-ban a közgyűlés a paraszt-hadnagyokat és tizedeseket megyei hites személyekké avatta. A parasztság négy egyént jelöl ki a hadnagyságra és ezek közül egyet kinevez az alispán. A hadnagy nevezi ki a tizedeseket. Mindnyájan felesküsznek a vármegyéhez és az alispán utasításai szerint járnak el. Megállapították a hadnagyok és tizedesek jogkörét, joguk van a latrok üldözésére és elfogatására, joguk van a községeket felkelésre szólítani, paraszt-katonaságot gyűjteni. Parasztfelkelése alkalmával a hadnagy ügyelt a rendre; a ki szitkozódott "lelkeződött," azt egy forint bírságban elmarasztaltatta, a ki "ördögattázott," azt a vármegyére jelentette be, a ki a hadnagy vagy tizedes becsületét sértette, azt három forintig büntethette. A hadnagyok és tizedesek a falu bíráival ügyeltek a "kalodára." Büntették a faluban a szitkozódó, átkozódó beszédeket. "Akár férfi, akár asszony, 12 esztendősön felül, akár kicsiny, akár nagy, első ízben három üttessék rája, másodízben hat, így tovább mindig hárommal több; - minden szitkozódás után való vasárnap vagy ünnepen délig kalodában legyen kitéve."

A vármegye 1676-ban "sub proena impalationis" karóbahúzás büntetésének terhe alatt megtiltotta azt, hogy vármegyebeliek birtokaikat kényszerítő szükségből 522a töröknek zálogba adják, vagy a zálogba vetett birtokokat a töröktől megvásárolják. A törökkel folytatott bizalmasabb érintkezés mindjárt gyanút keltett és a vármegye a törökösséget, mikor magyar a török bíróhoz fordult ügyével, szigorúan büntette. A vármegyei jegyzőkönyvek a törökösség vádjait megemlítik, de azok száma Heves vármegyében kevés volt. Az 1663. évben a vármegyei törvényszéken Filep Tamást vádolták, "hogy nem tudni - micsoda gonosz lélektől vezettetve, a hatalmas Istennek örökkévaló és következésképen a világi magisztrátusoknak is ez idő szerint való büntetésétől nem rettegvén, az töröknél keresztény atyafiai s netalán az egész kereszténység ellen is sok ízben árultatásokat vitt végbe." A vádlottat azonban bizonyítékok hiányában felmentették. 1668-ban a gyöngyösiek ellen, 1671-ben a szalóki jobbágyok ellen. 1676-ban nemes Szalay Mátyás ellen, 1684-ben a vécseiek ellen vezettek vizsgálatot a törökösség vádja miatt; de a legtöbbnek eredményét nem ismerjük. A megye területén kívül, Füleken lakók között a törökösségi ügyben a füleki várkapitány ítélt az ő hadi bíróságával, melynek tagjai voltak a várkapitány, viczekapitány, Heves, Pest-Pilis-Solt, Nógrád vármegye alispánjai, esküdtjei, szolgabírái. E hadbíróság "sedes bellica" külön pecsétet használt "sig. jud. Bell. Fülek" s ez alá került Tóth János 1678 augusztus 28-án. Tóth Jánost esküre ítélték, hogy a török végházakban nem árulkodott, nem vádaskodott és embertársai török vagy rácz útján megkárosítani nem igyekezett. Ha esküt tenni nem merne, karóba húzatásra ítélték.⁴³⁹

A török ugyancsak megvetette a keresztény elemet, a rájákat. Szabályozta a fegyverviselést, a ruházkodást, Hasszán egri pasa, tekintve a veszélyes közbiztonsági állapotokat, a fegyverviselést ekként engedte meg. "Azon adózó nemesek, kik pontosan teljesítik kötelességüket, egy élű kardot, puskát tarsolylyal (sclopetum cum thecis), sarkantyús csizmát, föveggel köpenyt (palliumcum pileo) hordhatnak. A parasztok hosszú puskát (longam bombardam), fejszét, vasvillát és sarút (kapczam) viselhetnek." A gyöngyösi piaczon a török eltiltotta a czifra ködmön árusítását. Erről 1670-ben a Gyöngyös városban levő becsületes szabó- és szűcsmesterek értesítik a rimaszombati, patai, pásztói, berényi, czeglédi, kőrösi és kecskeméti mestereinket, hogy ily színű ködmönöket Gyöngyös városában vásárnak idején, vagy akármikor ne áruljanak, mivel ez a hatalmas török vitézeknek nem kevés bántódására és a szűcsmestereknek nagy kárára van.

A hódoltság a magyar falvak fejlődésére bénítólag hatott. A török földesurak önkényes eljárása következtében a jobbágyság megszökött a nyomorgatott falu területéről. Így néptelenedtek el az Eger vár mellett levő népes községek, - Maklár, Felnémet, Tárkány, Bakta, melyek a török vár tartozékai lettek. Beregszászy tizedszedő 1598-ban már a debrői kerületben 15 elhagyatott községet sorol fel. Ő a szepesi kamara kiküldöttje volt, a hová az egri püspöki tizedek tartoztak. A debrői járásban felhívást bocsát ki "minden bíróknak, városokon és falvakban lakozóknak, hogy az mi az dézsmálás dolgát illeti, engedelmességgel legyenek, igazán megdézsmáljanak és igazán megdézsmáltassanak, mert ha valakik engedetleneknek és nem igazán dézsmálottaknak találtatnak, nagy kárt vallanak és mind személyökben, marhájokban erősen megbántatnak." Itt jelzi az elhagyott falvakat, ezek: Kál, Tótfalva, Kőkút, Szajla, Pósváralja, Buja, Bollya, Kisbátor, Rosnak, Nagyszóláth, Szalók, Pazmad, Kisszóláth, Kiskompolt, Csal, Kápolna.⁴⁴⁰

Eger eleste után a deczimális lajstromok szerint alig 70 községből szedhettek a deczimátorok tizedet, a többiek elnépteledtek, úgy hogy Szederkényi számítása szerint a vármegye népessége a török invázió következtében legalább egy harmaddal megfogyott.⁴⁴¹ Érezték ennek hátrányát a török földesurak is, mert így hiányzott a föld megmunkálására a kellő munkaerő, azért a lakosságot kedvezményekkel csalogatták vissza. Arra is van több esetünk, hogy a török emberségesen bánt a megvetett rájákkal, sőt a magyar földesurakat inti, hogy ne zsarolják ki a jobbágyat, mert így nem tud két részre fizetni.

A visszatelepítések már a zsitvatoroki béke után megkezdődtek. Mehemet pasa Mágóchy felvidéki kapitánynyal tanácskozik ez ügyben. 1609-ben azt írja: "barátságunk abból tetszik meg, hogy a szegénységet oltalmazván, a pusztákat szállítsuk és végezés szerint őket építsük..., mind a két császárnak hasznukra lesz a szegénység. Hála Isten ő felségének, a két császár közötti barátság végre menvén, császárja az országos szállítani akarja és parancsolta, hogy tatár és minden 525hada letelepedvén, békességesen lecsendesedjék, a szegénység pedig, mely haza száll, három évig minden szolgáltatástól és császár adójától mentes legyen... Nagyságodtól reméllem, hogy itt könyörülöttünk levő puszta falvak, Tihamér, Maklár, Síknémet és egyéb puszta falvak hazajövetelében a jobbágyaknak ellenzői nem lesznek. Nagyságod oltalmazó levelet adjon nekik, hogy térjenek vissza, mert mind a két félnek mi hasznok volna a pusztaságban."⁴⁴² Így lassanként a jobbágyok visszatértek községeikbe, Eger városába pedig és az elhagyatott községekbe bosnyákok, tatárok telepedtek le.

Mehemet aga Hatvan és Szécsény városának főkajmikája a Kövesdre futott árokszállásiak visszatérítésére közbenjáróul kéri föl ismeretlen szomszéd vitéz úri barátját 1668-ban. "Ez mostani alkalmatosságommal akarom kegyelmedet megtalálnom levelem által szomszéd vitéz Úri Baráton, hogy Isten ő szent felsége minket ide a Császár Urunk ő felsége Végh Hatvan várába küldvén gondviselésének okáért, tehát az bégsége alá kötelezve lévén Árokszállás nevű falunk, nem tudom mire nézve igen kezdett oszlani. Heves vármegyében lévén egy Kövesd nevű puszta, oda tavasztól fogva kezdettek szaladni, valami kis szabadságra nézve minden felől igen menének reá. Igy lévén, bég urakat behozván, várom minden órában. Gondjukat viseljük a népeknek, de mindazonáltal kegyelmedet is kérem, írjon ezen levelem vivő árokszállási posta által. Irjon egy fenyítő levelet nekik Kövesdre, sőt Árokszállásra is, a kik még eddig benn maradtanak, legyenek vesztegül, hasznát vennék, mert minden jószágokból kifordulnak, sőt a kik elmentenek is, szép szóval jönnének vissza előbbeni helyökre. Mivel nyilvánosságosan írom kegyelmednek, ha így nem cselekszenek, mind az két részről a Császár faluja pusztulni fog. Kegyelmed és énnekem parancsolván, ebbeli és más hozzám illendő dologban örömest szolgálok kegyelmednek."⁴⁴³

Heves vármegye területe 133 évig, Eger város 91 évig nyögött a török uralom alatt. Az országos felszabadító hadjárat hozta meg e vidékre is a szabadulást. Előbb Szolnok⁴⁴⁴ vele egyidőben Törökszentmiklós, azután Kisheves, Hatvan, majd az Eger környékén levő Sirok, Szarvaskő, Cserép várak, végre 1687 deczember 17-én Eger kerültek a királyi sereg kezére. Ma már csak egy török építési stílusról tanúskodó épület, az irgalmasok kolostora és temploma az előtte álló karcsu minarettel, tanui a szomorú török világnak.

Eger várának eleste után Heves vármegye és az egész felvidék védtelen maradt. A királyi hadakat a Duna mellékére és Erdélybe rendelték; Básta György, Felső-Magyarország kapitánya, ki utóbb nevét oly gyűlöltté tette, Rudolf király parancsára Erdély védelmére ment. A királyi hadak különben is tehetetlenek voltak a török-tatár hordákkal szemben, a mint azt Mátyás főherczeg levelében megvallotta.⁴⁴⁵ Ilyen körülmények között ellenállás nélkül pusztítva vonultak át Heves vármegye területén 1599-ben azok a Buda körül összetömörült tatár hordák, 526melyek hazájukba visszatérni törekedtek. A szolnoki és hatvani törökök meg Nógrád, Fülek felé kalandoztak.⁴⁴⁶ Magyar részről mindössze az történt, hogy Roszburn Herman német kapitány Nádasdi és Schulcz csapataival egyesülve 1603-ban Hatvant visszaszerezte a király számára. De e dicsőségnek nem sokáig örvendhettek, mert ezen a fontos helyen, a mely Buda és Eger között a hadi és élelmiszerek állomása volt, kevés őrséget, alig 200 katonát hagytak hátra és ez a csekély számú őrség a hatalmas török elől 1604-ben a várost felgyújtva elmenekült.⁴⁴⁷ A változatos török harczoknak Bocskay István közvetítésével létrejött zsitvatoroki béke vetett véget 1606-ban.

Bár Heves vármegye területe a török uralom alatt nyögött és a magyarországi hadvezetés e vidéket védtelenül hagyta, azért a vármegye területén a magyar hatóság működése állandóan megmaradt. Nyáry Pál volt Eger utolsó várnagya, vele az egri várnagyi intézmény megszünt s Heves vármegye hatósága fej nélkül maradt. Cserődy János (1586-1597) egri püspököt illette volna meg a főispáni hatáskör, de a töröktől püspöki székéből kiűzetve, megyéjéből távozott, püspöki illetéke fejében évi 400 forintnyi összeget kapott⁴⁴⁸ s már 1597-ben Nagyszombatban meghalt. A megürült püspökség javait, tizedeit a szepesi kamara kezelte, az szedette be a jövedelmeket, melyeket ezelőtt az egri vár fenntartására utaltak. Cserődy után a Nemzeti Múzeumban levő kamarai számadások szerint már 1598-ban Szuhay István volt Eger választott püspöke "electus Vepiscopus Agriensis", míg az egri egyházmegyei schematizmus Schmidt műve nyomán püspöksége kezdetét 1600-ra helyezi. Szuhay István (1598-1607), Erdődy János (1610-24)⁴⁴⁹ Pyber János (1625-33) inkább névleges, mint tényleges püspökei és főispánjai Heves vármegyének. 1598-1633-ig vákált a püspöki és főispáni szék.

Heves vármegyének tehát ez időkben főispánja igazában nem volt, a megye törvényhatósága azonban állandóan kormányozta Heves vármegye népét, intézkedett annak területén és a magyarság ezt a hatóságot tekintette mindenkor jogos hatóságnak. Vármegye hivatalos személyiségei a töröktől mentes területre vonulnak, a megye határain kívül tartják vándorgyűléseiket. 1609-ben Heves vármegye Gömör vármegyével egyesülve Rimaszombatban tartotta üléseit. Mindkét megye külön tanácskozott, de a kettőnek egy alispánja volt: Dósa Tamás. A rimaszombati gyűlés emlékét őrzi Gyöngyös város ama privilégiuma, melyben II. Mátyás Gömör és Heves vármegyék rendeinek felterjesztésére elengedi a város lakóinak a saját boruk árusításáért járó illetékeket.⁴⁵⁰ Ugyancsak a Rimaszombatban tartott "hevesi congregation" hirdették ki Kovács János és testvéreinek nemesi levelét.⁴⁵¹ Ez időkben készült el a vármegye új pecsétje is 1614-ben "Sigillum Comitatus Heves-Szolnok" körirattal.

Heves vármegye a török adókon kívül a magyar állam fenntartásának terhében is résztvett. E terheket legjobban Magyarország akkori honvédelmi és pénzügyi viszonyaiból ismerjük meg. Az ország összes megyéit területekre csoportosították, végvárak katonáinak létszámát megállapították s fenntartási költségeiket a területekre kiszabták. Igy a megyék a honvédelemnek közvetetlenül intéző tényezői lettek és az új adóteher lépett a régi megyei pótadózás helyébe. Az 16385. t.-czikk kimondja, hogy tekintettel az egri törökök hatalmaskodásaira, - a felvidék védelmére Ónodban 200, Szendrőn 175, Putnokon 25 lovassal, összesen 400 lovassal kell a várőrséget szaporítani. E katonaság kiállításának terhét országos dika fejében a 13 felvidéki megyére rójják ki. Ezek: Szathmár, Ugocsa, Bereg, Szabolcs, Abaújvár, Borsod, Heves, Szolnok, Sáros, Szepes, Gömör, Zemplén, Ung, Torna. A 13 vármegye részleges gyűlése repartiálja, osztja szét aránylagosan a megyék portái szerint a katonaság kiállításának költségeit. E költségeket a megyei közgyűlés szavazza meg, ebben a teherben kivétel nélkül a vármegye minden lakosa, a nemesség is részt vesz és a beszedett jövedelmet az előre megjelölt végvár kapitányának szolgáltatják be évnegyedes részletekben. Mulasztás esetén a felvidéki megyék tisztviselőire a kassai főhadparancsnok bírságot róhatott.

A jobbágyok a váraknál köz- vagy ingyenmunkát is végeztek, ezt esetleg pénzen megválthatták. Heves vármegye, Eger, Hatvan, Szolnok török váraknál 527teljesített közmunkát, ezenkívül közmunkáját a magyar részre a megye területén kívül eső végváraknál, rendesen Ónod váránál tartozott leszolgálni.

A háborús idők szükségletei a portális adók szükségképeni növekedését idézték elő. Az 1598:4 t.-czikk az adóalapot, a portát változtatta meg s az új adórendszer alapjává kivételesen a lakott házat tette, de ez az újítás csak egy évtizedig, 1608-ig tartotta fenn magát. Visszatértek ekkor a régi porta szerint való számoláshoz.

A 17. század adózási rendszerében a megyékre még egy súlyos teher "a természetben szolgáltatás" kötelezettsége nehezedett. Ezek előrebocsátása után ismertetjük Heves vármegye részvételét az adó, honvédelmi ügyekben s a nemzeti felkelésben. A nemzeti felkelések sorát Bocskay István felkelése nyitja meg 1604-1606-ig. Kassáról kibocsátott kiáltványát megértették Heves vármegye lakosai is. A mint Nógrád, Szécsény, Buják, Fülek városok kapitányai, úgy Heves vármegye hatósága is elismerte őt a felvidék urának.⁴⁵² A felsőmagyarországi rendek között a szerencsi országgyűlésen megjelennek Heves vármegye nagybirtokosai is: a Homonnayak, Dersfy Miklós, Mágóchy Ferencz, Széchy György, Rákóczy Zsigmond, Nyáry Pál. Heves vármegyének Bocskayhoz való csatlakozása leginkább abban nyilvánult, hogy 1605-ben Bocskay fejedelem javára szedték be a vármegye területén a királyi adókat és a kincstár számára járó tizedeket. Ránk maradt a Gyöngyös város környékéről 1605-ben felvett bortized regestrum, mely szerint Horvát Marko és Rácz András voltak a fejedelem deczimátorai és Gyöngyösön 123, Solymoson 100, Gyöngyöspüspökin 62 egri köböl bort vettek be. A három község bortized összegét, a mi a lelkészi oktava-illeték kiutalása után fennmaradt, Füleken Pásztói András füleki provizor vette át. Ránk maradt még a debrői járásnak 1605-beli terménytized lajstroma.⁴⁵³

Bocskay kamarai inspektora Zthrucz Ferencz volt, ki 1606-ban Kassáról 12 pontban utasítást adott Hidvégi Mihály, Marczali Miklós és Pap András tizedszedőknek, hogy Pata, Pásztó és Gyöngyös bortized kerületekben miként járjanak el a dézsmálásnál.⁴⁵⁴ Ezek a tizedszedők kerületeikről a regestrumokat tényleg benyújtották, tehát az 1606-i év szüreti tizedét Heves vármegye még Bocskaynak szolgáltatta be. 1606-ban Gyöngyös vidéke báránytizedeket is szolgáltatott be a fejedelemnek, bevittek 143 bárányt, 13 kecskét, 139 bárányt megváltottak, ezekért pénzben befolyt 160 frt. 35 dénár, egy bárány ára 57 dénár és egy kecskéé 50 dénár volt. A patai és pásztói kerületekben a mézből 32 frt. bevételt nyugtázott Makay János, a fejedelem kassai perceptora. A kis- és nagyhevesi, továbbá debrői terménytized kerületekből, meg a hozzá számított mohi kerületből 134 kereszt búzát jegyeztek föl.⁴⁵⁵

Bocskay 1606 jún. 25-én kötött bécsi békében akként egyezkedett ki Rudolffal, hogy az egri püspöki tizedből a tiszántúli illeték az övé, a tiszáninneni pedig Rudolfé. De azért, mint láttuk, 1606-ban még Heves vármegyében Bocskay javára szedték be a tizedet. Bocskay 1606. decz. 24-én Kassán meghalt és ezzel Heves-Szolnok vármegyék életében nagy változás állott be, a részek tényleg vissza kerültek Rudolf uralma alá. A megyét a német katonák sanyargatták, Gyöngyös város lakói az ellen védelemért folyamodtak. Erre érkezett válaszul 1607. május 7-én Kollonits Szigfrid dunáninneni generális védelmet biztosító levele Gyöngyös város részére, melyben meghagyja "minden kapitányoknak, hadnagyoknak, zászlótartóknak, tizedeseknek, hogy ennek utána senki Gyöngyös városára ne szálljon, semmiben kárt ne tegyen."⁴⁵⁶ A tizedet Rudolf kincstára javára szedik a megyében. Thurzó nádor 1610-ben külön intézkedik a gyöngyösi tizedelésről. "Jönnek gyöngyösi polgárok panaszszal, hogy sok éven át a törököktől is nyomatva, eddig nem gyakorlott módon, az eddig mértéken és kötelezettségen túl kényszeríttetnek." Meghagyja ezért a deczimátoroknak, hogy Gyöngyös polgárait jogtalanul ne zaklassák, oda 2-3-nál több tizedszedésre ne menjen és a szokottnál többet ne kívánjanak tőlük.⁴⁵⁷

Az egri püspöki és káptalani birtokokat az 1609:10. t.-czikk szerint ismét kincstári kezelésbe veszik és azok jövedelmeit a török kézen levő Eger helyett Ónod, majd Szendrő végvár szükségleteinek fedezésére utalják. De ekkor kitűnt, hogy részben Bocskay, részben a magyar királyok és a nádor adományaiból a püspöki és káptalani birtokok nagy része magánosok kezébe került. Azért az 1613. 2. 3. t.-czikkekben II. Mátyás király elrendelte a püspöki és káptalani 528javak restitúczióját, hogy a kinél ily birtokok vannak, azok minden halogatás nélkül bocsássák azokat vissza jogos birtokosának.

A magyar király kezéből a felvidéki megyék 1619-ben Bethlen Gábor hatalma alá kerültek. Bethlen Gábor Rákóczy Györgyhöz intézett levelében ekként okolja meg felkelését, hogy "meggyőzött sokképen nemzetemhez való igaz effectusom, az nagy Istennek igaz tiszteletéhez való nagy érzelmem és magamban elvégeztem, hogy az Isten tisztessége mellett nemzetünknek szabadságáért kitámadjak."⁴⁵⁸ Tehát Isten tisztessége és a nemzet szabadsága voltak Bethlen felkelésének jelszavai és e jelszavak különösen a protestáns vidéken hódítottak. Felhívását megértették Heves vármegye lakói is, Gyöngyös város hódolásáról külön okleveles bizonyságaink vannak. Széchy György Gömör vármegye főispánja, a felséges Bethlen Gábor egyik hadának generális kapitánya meghagyja katonáinak, hogy Gyöngyös városnak, mely "eleitől fogva mindenkoron az országgal egyetértett, most ő felségének fejet hajtott, semmi kár ne okoztassék, az egyházi rendek és helyökben megmaradjanak, tisztökben, hivatalukban meg ne háboríttassanak."⁴⁵⁹ Ugyanezt meghagyja katonáinak Bethlen Gábor fejedelem is nagyszombati táborából, hogy Gyöngyös város lakóinak "főképen a csavargók, átvonulók és prédálóktól semmiben kárvallása ne történjék."⁴⁶⁰

Bethlen Gábor uralma Heves vármegyében hadi szerencséje ingadozásai szerint változott. 1620-ban a vármegye jó része II. Ferdinándé, ennek bizonysága az a védelmi levél, melyet Ferdinánd híve, Forgách Zsigmond 1620 áprilisában kiadott a gyöngyösiek részére. Mivel "Gyöngyös város lakóinak sok kárvallását megtapasztalta, melyeket a különféle vitézlő rendek okoznak, házak feltörése, tűzzel pusztítása, törököknek határokban ölésével, kiknek adózással tartoznak," azért megtiltja e visszaéléseket és megengedi, hogy "a gyöngyösiek a prédálókat, fosztogatókat, török üldözőket elfoghassák, vagy ha ellenkeznek, megölhessék."⁴⁶¹ Ferdinánd Bethlent 1621-ben a Tiszáig szorította vissza; Felső-Magyarországban, Széchy György Fülek várát, hol Heves vármegye hatósága székelt, szolgáltatta át Ferdinándnak s a vár őrségét Ferdinánd hűségére esküdtette. Mintha az éjszaknyugati vármegyék buzgalma lehűlt volna, mind többen caesariánusok lesznek s nagyobbodik a császáriak foglalásának köre. Adó, személyes fölkelés, megyei katonaság táborba szállása, a zsoldosok keresztül-kasul járása változtatták meg a felsőmagyarországi rendek hangulatát.

Az 1621-ik év végén egész Magyarország mind erősebben követeli a békét, Bethlen ekkor látta, hogy a török segítség elmarad, az ausztriai ház ellenségei pénzzel nem támogatják és katonái esedezve kérik a szent békesség megszerzésére.⁴⁶² Azért lebocsátotta kardját s megkötötte a nikolsburgi békét, elkészitik az okiratot, melyet 1622 január 6-án Bethlen, január 7-én Ferdinánd erősítettek meg. E béke értelmében Bethlen uralma a Tiszáig terjed, csak hét felvidéki megye tartozott hozzá, így Heves vármegye tiszáninneni része kisiklott kezei közül. Tudjuk, hogy a nikolsburgi békének nem volt tartós hatása, Bethlen még kétszer kitűzte a felkelés zászlaját. Heves vármegye 1623 és 1626-ban újra Bethlennek hódolt. Bizonyságok erre Bethlen Gábor ama védelmi levelei, melyeket 1623 szept. 25-én adott ki Rimaszombatban és 1625 szeptemberben Palánk várában a gyöngyösiek részére "hogy Gyöngyösre zászlóstól, seregestől senki ne menjen, a papokat religiójukban ne háborgassa, ott károkat ne okozzon."⁴⁶³

Nem tudjuk, Bethlen korában mennyi áldozatot hozott Heves vármegye. Mindössze az 1621-1625-i évek töredékes tizedlajstroma ismeretesek előttünk,⁴⁶⁴ melyek azt bizonyítják, hogy Bethlen Gábor Heves vármegye területén az egri püspökségnek járó tizedeket a békekötések után is magának tartotta fönn. 1621-ben Maruzsi András volt a fejedelem felsőmagyarországi jövedelmeinek kezelője; a terménytized pénzértékének egy részét Zarevitzky János ónodi kezelő szolgáltatta be. 1625-ben Vanoy Illés volt a kishevesi tizedbevételek kezelője. Majd az 1627-i márcziusi tokaji tanácskozmányon Ferdinánd és Bethlen megbizottjai között újabb megállapodás jött létre, ennek alapján Bethlen 1627 jún. 1-én Gyulafehérvárott manifesztumot állított ki, hogy az egri püspökséget illető tizedeket a jogos tulajdonosnak, Pyber János egri püspöknek átengedi. Elismeri továbbá, hogy a tiszántúli részeket nem tulajdonjogon, hanem bérletben bírja, azokért évenként 2000 tallért fizet.⁴⁶⁵

A tokaji megállapodásból kitűnik, hogy Heves vármegye tiszáninneni része több izben, tiszántúli része és Külső-Szolnok vármegye pedig állandóan Bethlen 529birtokában voltak. A tiszántúli részek eme bérleti viszonya - úgy látszik - Bethlen Gábor halála után is megmaradt mindaddig, míg II. Ferdinánd uralkodott, míg a bécsi udvar és az erdélyi fejedelemség között a békés viszony fennállott. Erre a feltevésre enged következtetni az a körülmény, hogy az 1625. soproni országgyűlésre, azután az 1630, 1634. országgyűlésre Heves vármegye követeinek megbízó leveleit tisztán Heves vármegye nevében állították ki, míg az erdélyi fejedelemség bérletében levő Külső-Szolnok vármegyét a követi megbízatások nem is említik. De már 1637-ben I. Rákóczy György fejedelemmel a jó viszony felbomlott, akkor a tiszántúli részek visszakerültek a magyar királyhoz és ennek megfelelően az 1637. országgyűlésre kiadott követi megbízó levelet, Heves és Külső-Szolnok szorosan egyesített vármegyék nemessége nevében állították ki.⁴⁶⁶

A magyar király fönnhatósága alatt levő Heves vármegye állapotát az 1635. és 1639-ből ránk maradt dikális összeírásokból ismerjük meg.¹ 1635-ben a vármegye négy járásának 125 községében 289 portát számoltak össze, melyek féladót, 2 frt 50 dénárt fizettek. Összesen befolyt 722 frt 50 dénár. Az egytelkes, ármális nemesek és szabadosok taksája egy összegben 44 frt 20 dénárt tett ki. 1639-ben már a porták száma 272 1/2-ra apadt le. Ezenkívül az 1635-i országgyűlés minden porta után 2 kassai köböl búzát szavazott meg "természetbeni szolgáltatásként." Ennek is felét, tehát 1635-ben 289, 1639-ben 272 kassai köböl búzát szolgáltatott be a vármegye. Ezen felül koronázási ajándékra portánként 25 dénárt, a pozsonyi országház építésére s a megyei követ díjazására portánként 50 dénárt vetettek ki. Az összes adók 983 frt 45 dénárt tettek ki.

A porták és taksák összeírása arról tanúskodik, hogy Heves vármegye községei a 17. század második negyedében a visszatelepedések következtében újra benépesültek. Mocsáry György szolgabíró járásában 42, Verebély Mihály járásában 18, Kis János járásában 32, Ónody István tiszántúli járásában 33 község volt. Egerben s a hozzá közel eső Felnémet, Czegléd, Tálya községekben a török szedte az adót, azok egészen török birtokok voltak.

Heves-Külső Szolnok vármegyék hatáskörét az 1647: 108. t.-czikk rövid időre kibővítette. Ugyanis I. Rákóczy György az országban felhalmozódott panaszok miatt, a külső segítség reményében fegyvert fogott 1644-ben a magyar alkotmány és vallásszabadságért. Kassa, Szendrő, Putnok, Ónod, Diósgyőr, Szathmár pártjára állottak. De látta, mily változatos szerencsével harczol, azért hamarosan kibékült III. Ferdinánddal az 1645-i linczi békében. Megkapta az északi 7 magyar vármegyét élte fogytáig, köztük volt Borsod vármegye is. Heves vármegyére az egész felkelésnek annyiban volt jelentősége, hogy a rendek az 1647:108. t.-czikkben mindaddig a Borsoddal egyesített Csongrád vármegyét Heves-Külső Szolnok vármegyéhez kapcsolták, míg Borsod vármegye az erdélyi fejedelem kezében marad. Az unió mindössze 1648 végéig terjedt, mikor I. Rákóczy György halálával Borsod vármegye visszakerült III. Ferdinándhoz és újólag egyesült Csongráddal. A rövid ideig tartó unió emléke az 1647:26. t.-czikk szerint végrehajtott portális összeírás regestruma,⁴⁶⁷ melyben Pápay János hevesvármegyei szolgabíró írta össze Csongrád vármegye portáit. Ekkor már az 1639-i összeírásnál 62-vel kevesebb, összesen 209 portát számoltak össze. Heves vármegyében, minek okát abban találjuk, hogy a jobbágyság katonáskodva armális nemességet szerzett, továbbá jobbágytelkeket nemesek foglalták el és a portális adózástól mentesítették magukat. Tényleg a vármegyében a nemesi taksa összege fölemelkedett, 188 frt jött be a taksák fejében. Heves-Csongrád és Külső-Szolnok egyesült vármegyék 1648-ban füleken közgyűlést is tartottak, a három vármegye alispánja: Kürthi Vámosy István volt.

1654-ben Heves vármegyében 205 portát számláltak és 173 frt 28 denát volt a taksa összege. A megye 1655-iki jegyzőkönyvéből tudjuk meg, hogy a birtokos mágnás és nemes urak regestrumát is elkészítették. E regestrum szerint Földváry János gyöngyösi járásában az összes adóbevétel a porták után és a mágnások, armálisták taksájából 681 frt 41 dénár volt. Farkas Ferencz tarnai járásában az összes bevétel 507 frt 92 dénár, Némethy Pál mátrai járásában 322 frt 24 dénár, Dely György tiszai járásában 619 frt 92 dénár volt. A Heves-Külső-Szolnok vármegyékre eső adók és taksák összege mintegy 2133 forintot tett ki.⁴⁶⁸

Magyarország békés időszakát 1657-ben II. Rákóczy György erdélyi fejedelem szerencsétlen lengyel politikája bontotta meg. II. Rákóczy György a lengyel korona után törekedett, de hadjárata szerencsétlenül végződött, magára zúdította a török haragját, majd végeredményképen előidézte az 1663-64-iki török-magyar háborút. A két sereg készülődése, tömörítése már 1657-ben megkezdődött. 1657-ben Heves- és Külső-Szolnok vármegyéknek kellett szállítania az élelmet Beszterczére a táborozó hadak részére. Három járásra portánként 94 kenyeret, négy véka lisztet, 16 véka árpát, a negyedik gyöngyösi járásra 80 vágó marhát vetett ki. Ennyi vágó marhát nem tudtak a gyöngyösvidéki járásból beszolgáltatni, tehát a hiányt más vidékről vásárolta össze a szolgabíró és a vágómarhákat Beszterczére hajtatta. A szállítás költséges volt s arra még a hatvani bég engedélyét is meg kellett szerezni ajándékokkal. Ugyanakkor a vármegye részleges felkelését 300 frtban váltották meg. Heves vármegye népén 1658-ban egy hónapon át élt az átvonuló török sereg és megyei hatóság nélkül közvetetlenül szedte be élelmi szükségletét. Ez évben a királyi hadak részére is kértek a vármegyétől élelmiszereket. A vármegye 1658-iki májusi közgyűlésén teljesítette a kérelmet, bár nehezére esett. "Ámbár a megye különféle sanyarúsággal és terhekkel bővelkedik, többek között a török tábor egy hónapon át élte a népet és a végromlás küszöbére juttatta, mégis a hazaszeretet által vezéreltetve három járásból portánkint 3 kiló lisztet, 1 kiló abraknak valót, a negyedik járásból 40 vágó marhát rendel Szendrőbe szállíttatni, mikoron ez szükséges lesz. Ezen felül a negyedik járásból 13 akó bort ajánl föl."

A vármegyét részleges felkelésre is felszólították, mert "Magyarországnak a tiszántúli részeiben tűz támadt és tovább is terjedhet." A vármegye a részleges felkelést rendesen pénzen váltotta meg, mert a személyes felkelés a török haragját s a vármegye pusztulását vonta volna maga után, hiszen "a megye a török torkában" van. Azonkívül a megye birtokos nemesség közül sokan máshol tartózkodtak és más megyék bandériumában katonáskodtak. Ez évben azonban a sanyarú időkben a felkelést pénzen sem tudják megváltani. "A vármegye a haza védelmére mindig kész volt az áldozatokra, - írják a rendek az 1658-iki feljegyzésükben, - de minthogy a megye a török torkában vagyon, a particularis insurrectio helyett pénz imponáltatott a vármegyére; de most, hogy csak pénzt is presentálhasson a vármegye, arra mód nincsen, mert a török tábor opprimálta, a tatár nagyobbrészét elrabolta s a mi megmaradt szegénység, legnagyobb részben futó félben vagyon."

Heves-Külső-Szolnok vármegye 1660 június 30-án a Souchez fővezérlete alatt álló királyi hadnak a rakamazi táborba szállított 15 vágó marhát, 100 juhot, 32 itcze vajat. A nádor a kettős vármegyét sürgeti, hogy Kálló és Szatmár várak erősítésére és élelmezésére 35 vágó marhát, 100 juhot, 100 pint vajat, 1000 köböl búzát küldjenek. Kettős vármegye a parancsnak csak részben tett eleget. 15 vágó marhát, 50 juhot, 50 pint vajat adtak, de "grátis." Az 1000 köböl búzát kiszolgáltatják és megígérik akkor, ha a nádor embereivel ennek az árát elküldi. Tokaj, Kálló, Szatmár erősítésére 100 frtot utaltak ki. a vármegye a személyes felkelést pénzen váltotta meg, a kiállítandó 150 lovas fejében 1500 frt váltóösszeget adott.

1661 és 1662-ben a nádor "Isten szent vére hullására kéri a vármegyéket, hogy az "élés az includált limitatiok szerint szolgáltassák ki mindenkoron a német táboroknak. Hiszen ő felsége a nemes országgal együtt hazánk ótalmára rendelte a német militiát, a katonaság ő felsége pénzén fog élni, de míg ez megleszen, praestáljanak a német militiának szénát, zabot, kenyeret, sört s adakozó kezüket nyissák meg ő felsége tekintetére." A kettős vármegye 1661 áprilisban az ónodi és csetneki várak katonaságának 232 köböl zabot, 12 hordó sört, 40 forint árú szénát, - ismét 200 köböl zabot, 45 vágó marhát szolgáltatott be. - 1662-ben a kassai tanácskozás német vitézeinek sustentiójára Heves-Külső-Szolnok vármegyék portájára 18 pozsonyi mérő búzát imponált. Ekkor kijelentik a vármegyei rendek a felsőmagyarországi főgenerálisnak, hogy ha még valami impositiot akarnak tenni erre a nyomorult vármegyére, azt "totis viribus objiciálják." A hazánkba bejövő németeknek comeatusa felől vagyon országos végzés. A nyomorult vármegye képtelen a folyton emelkedő élelmezés előállítására.

1663 elején kitört a török háború. Mivel a török egy corpusban a Dunántúl tartotta sátorát, a felsőmagyarországi német hadakat is a Dunántúl gyűjtötték 531össze egy corpusban a "militaris regula" szerint. Hogy a felvidék oltalom nélkül ne maradjon, a felvidék személyes felkelést rendeltek el, Heves-Külső-Szolnok vármegyék a felkelést pénzen váltották meg, másfélszáz forintot adtak Bakos Gábor felkelő kapitánynak, ki a pénz átvételét 1663 szeptember 29-én nyugtázta s azon katonákat fogadott. Heves vármegye területére nem csaptak át a háború hullámai, de mikor a nógrádi várak bukásával Fülek, a vármegyei hatóságok székhelye veszedelemben forgott, akkor a vármegyei jegyzőkönyveket és a megyei levéltárt biztosabb helyre, Murány várába szállították át. Fekete Lászlónak 1664 január 17-én megtartott gyűlésen az átszállítás költsége fejében 10 forintot utaltak ki. Az 1664-iki márczius 4-én a vármegye székhelyét Fülekre visszahelyezték. A személyes felkelés kihirdetésével foglalkoztak még a vármegyei gyűlésen, mikor híre jött a hirtelen megkötött, lealázó vasvári békének. A vármegyére nehezedik a Heves vármegyén átvonuló királyi és török seregek élelmezése is. A termény szolgáltatások nagysága, a zsaroló német hadak gyűlölete országos volt. E bajok az ország főurait Wesselényi nádor vezetése alatt szövetkezésbe vonták. A Wesselényi-féle szövetkezés vérbe fojtása után pedig I. Lipót teljesen az abszolutizmus terére lépett. A kir. kamarák önkényesen vetették ki a várbeli katonák élelmezésének terhét, a közmunkákat nagyobbították, új fogyasztási adókat hoztak be az országba.

E szomorú időszakban Heves sorsát a vármegyei jegyzőkönyvek részletességgel tárják elénk. A vasvári békekötés után a felkelők táborai szétoszlottak s az országban szertekóborolva raboltak. "A szegény nép a békekötés óta úgy a török, mint a mi katonáink által a zsarolások minden nemével üldöztetik, életében is nagyrészben teljesen veszélyeztetve van", - panaszolják Heves vármegye rendei 1664 deczember 10-iki gyűlésükön. Több helyen, mint Zemplén vármegyében, annyira mennek elkeseredésükben, hogy már-már az egri törökkel akartak paktálni, hogy egyesült erővel űzzék ki a német katonaságot, különösen Ónod végvárából.⁴⁶⁹ Az országos elégedetlenségben Wesselényi nádor hívta össze 1665 november 9-ére Kassára a 13 vármegye követeit tanácskozásra. Heves vármegye követei itt is "a hihetetlen nyomorúságot és jogtalanságot szenvedő nép" siralmas sorsát adták elő, melyet a törvényt, jogot, igazságot tipró katonai vezérlet okozott. Heves vármegye követei útján tehát állandóan részt vett a felvidéki vármegyék tanácskozásain, de attól a felkeléstől, melyet 1670-ben I. Rákóczy Ferencz Zemplénben megindított, távol maradt. Tanúsága ennek az a felirat, melyet ez alkalomból a megyei közgyűléstől ő felségéhez felterjesztettek. "Nem kevésbé zavarólag hatott reánk, kik mindig Felséged jóakaratába helyeztük reményünket, a zavargó felkelés, melyben részünk nincs. Habár mind megyénk, mind a felsőmagyarországi vármegyék gyűlésein a török miatt sok aggodalmunknak adtunk kifejezést, Felséged iránti tiszteletről sem mi, sem követünk nem feledkeztek meg. Hű alattvalói voltunk Felségednek és maradunk jövőre is, mint ennek Felséged füleki várában magyar és német katonaságával együtt itt lakó nemesség legújabban is bizonyságát adta. Mély alázattal esedezünk tehát Felséged színe előtt, hogy bennünket hűséges alattvalóinak ismerve és fogadva, úgy a török kegyetlen dühöngései, mint az idegen katonaság visszaélései ellen megvédeni kegyeskedjék."

I. Rákóczy Ferencz mozgalmának leveretése után I. Lipót a felvidéki várakat idegen katonasággal rakatta meg és a német kapitányok durván, kíméletlenül bántak a magyarsággal. A szepesi kamara önkényesen e katonaság élelmezésére minden felvidéki vármegyétől portánként 8 kassai köböl búzát, 8 kassai köböl zabot, 4 mázsa húst, 10 urna sört követelt. Limitálta ezek pénzértékét, 1 köböl búzát 1 rénes forintban, 1 köböl zabot 1/2 rénes forintban, egy mázsa húst 3 forintban, 1 urna sört 1/2 tallérban számolt el. A közmunkák árát fölemelte, azután tekintet nélkül minden rendű és rangú egyházi és világi férfiúra, - húsra és szeszes italokra fogyasztási adót (accisa) vetett ki és 5 forint fejadót (decapitatio) követelt a nemesi előjogok elvesztésének terhe alatt.

Heves-Külső-Szolnok vármegyék a halasztás módszeréhez folyamodtak, az új adók kihirdetését egyik ülésről a másikra halasztották, mert az új adókban "igen nagy és a nemesi szabadságban járó dolog comprehendáltatik." A vármegye azonban a török torkában az államhatalom bosszújától félve ellenállani nem mert, óvatosan távol tartotta magát 1672-ben a "bujdosók" felkelésétől s a folyton tartó kurucz-labancz mozgalmaktól. A bujdosók 1672 szeptember 5327-iki szerencsi felhívására a Füleken székelő vármegyék választ nem adnak, sőt a pozsonyi kamara intésére kijelentik, "hogy ha a vármegye területén a lázadókhoz, rebellisekhez szítók lennének, vagy ilyenek találtatnának, a magisztrátus elébe kísérendők lesznek." A kettős vármegye eleinte Spankau generális és a szepesi kamara engedelmével pénzben szolgáltatta be a követelt adóösszeg felét 140 portája után, de hogy a nemesség privilégiumát elvben megmentsék, az adókivetésben a régi szokást követték s az új adókat a felemelt nemesi "taksákból" állították elő. Igy 1671-ben egy porta fél adója 51 forint volt pénzben. Az 1672-iki részleges felkelés fejében Koháry István füleki végvár főkapitányának kezébe 200 forintot, 100 kiló búzát 100 forintban szolgáltattak be, a mit ez 1673 január 20-án kelt nyugtájában recognoscált. A bújdosók ellen küldött horvát lovas és gyalogos katonaság élelmezésére a vármegye 500 ki búzát, 600 kiló zabot, 50 vágó marhát küldött. Sör és bor helyett 300 forintot fizettek úgy, hogy ezek az évi élelmezési kiadásokba majd betudassanak.

A vármegye a fegyveres ellenállás helyett a panaszos kérelmezés terére lépett és gravamenjeit az 1673-iki május 4-i gyűlésből ő felsége elé terjesztette. E felterjesztés a vármegye kurucz-labanczkori viszonyait fényes világításba helyezi. "A vármegye néhány városa s faluinak még fennálló lakossága elnyomorulva, ijesztő képe az idők pusztító viharának, tanújele, mily sok szenvedés és sanyargatás vonult rajtuk keresztül. A vármegye a török végvárak között, elül-hátul ezek által környezve, teljesen a török hatalom torkában, viseli a török adóztatás rendkívüli terheit. Miként szedhető itt be a szepesi kamara által kivetett különféle adó, midőn életveszély nélkül a megyei tisztviselők kerületeikben meg sem jelenhetnek. Hogyan járjanak itt el a fizetni vonakodókkal szemben, mikor jóformán törökök között laknak s a katonai segélyt a megyei hadi tanács eltiltotta. Már az évi segély beszedésénél tapasztalták, hogy midőn a vármegye portánként vetette ki, a török nem késik még nagyobb összegeket követelni, úgy hogy egy portára már 30-40 tallér török adó is esett kétszer-háromszor egy évben. A természetbeni szállítást lehetetlenné teszik az itteni viszonyok. Távol helyekről, hegyes vidékekről, az itteni vasalatlan szekereken lehetetlen a szállítás. Fogyasztási adót az itteni szegényes falukon szedni nem is lehet. Királyi város a vármegyében nem létezik. Azon rendelet, hogy a repartitio és annonának fele a közbirtokosság, főpapság, mágnások és a nemesek által fizettessék, kivihetetlen azért, mert ezek legnagyobb része nem lakik a vármegye területén, jó részök a végvárakban teljesít katonai szolgálatot. A természetbeni élelmezés kiszolgáltatása lehetetlen azért is, mert a vármegye egy része hegyes vidék, terméketlen, élelmét is az Alföldről szerzi be, még ezt is tilalmazza a török, ennek elvitelét pedig megakadályozza. Hogyan lehetne ezektől követelni a természetbeni kiszolgáltatást? Ezenfelül tekintetbe kell venni, hogy a múlt ősztől fogva a rebellisek csapata is folyton járja a megye területét, védelmet és szállást nyújt nekik a török. Ezek zsarolják, fosztogatják a népet, alig hagynak megélhetésökre valamit. Felséged elrendelte ezen közveszélyes elem ellen a megyei fölkelést védelmünkre, de hogyan lehet ezt végrehajtani a vármegyében, mikor a törökök ezt meg nem engedik, a rebellisek száma pedig oly nagy, hogy legyőzésükre még a füleki őrség is kevés. Heves- és Külső-Szolnok évi élelmezési adóját 300 forintban megállapítva fizette eddig. A közmunkát az 1659:130. t.-czikk szerint Ónodhoz szolgáltatta. Felséged parancsolja meg német és magyar katonaságának hogy szokatlan követelésekkel ne zaklassák a tehetetlen népet."⁴⁷⁰

A felterjesztés nem járt sikerrel, azért 1675 október 8-iki ülésben elhatározták, hogy Melczer János alispánt küldik Bécsbe, hogy a felség előtt tárja fel a megye helyzetét. De csak az udvari titkárig jutott, már itt kijelentették neki, hogy a vármegye kívánságának teljesítésére nincs remény. A tábornokok természetben követeltek mindent, mert elpusztult és elhagyatott falvak között táboroztak s pénzen ott élelmet nem szerezhettek. Colb 1676-ban a vármegye közmunka váltságát a régi 300 forint helyett 1720 forintban állapította meg, azután emez összeg volt fizetendő.⁴⁷¹ Ónodon kívül Füleknél is kellett közmunkát teljesíteniök. Mikor a hallatlan terheket nem tudták behajtani a vármegyében, a megyét "a törökkel való érintkezéssel" is gyanúsították, mit "csakis szívfájdalommal vett tudomásul a vármegye, hogy ilyen súlyos gyanúval illettetik ő felsége iránti törhetetlen hűsége." Utóbb a megyei közönség megkerülésével Strassoldo generális egyenesen a szolgabírákat utasította a természetbeni 535élelmezési szükséglet kiállítására, azzal a fenyegetéssel, hogyha a terményeket be nem szállítják, katonai executiót küldenek a vármegyére.⁴⁷² Mikor a gyanúsítás, hogy a vármegye a felkelő kuruczokat gyámolítja s a "tűzzel-vassal pusztítás" fenyegetése sem riasztotta meg a népet, akkor végre 1676-ban Kassáról a felvidéki vármegyék, így Heves állapotainak megvizsgálására is hivatalos bizottságot küldöttek ki.

Nagyon érdekes a vizsgálat jegyzőkönyve. 64 község kárvallását tárja elénk. Panaszkodnak a kuruczok ellen. "Isten a megmondhatója, minemű inséget, sarczoltatásokat s egyéb sanyarúságokat szenvedtek a fel-alá járó kuruczság miatt." "A kuruczság feleségestül, gyermekestül rajtuk lakott mindaddig, míg ki nem étették, azóta is rajtuk lakik, elpusztítottak 10 ezer forint árú életet," mondották a poroszlói esküdtek. A verpeléti bíró vallomása szerint 500-600, néha 800 kurucz kvártélyozott rajtok, kiket élelemmel, abrakkal, szénával kellett ellátniok. Másfél ezer forintnál is több az a kár, mit ekkor élésben szenvedtek. A kuruczok ellen a gyöngyösiek a törökökhöz recurráltak segítségért, a török császárhoz való útjuk 1300 forintba került, de hasztalan, mert a kuruczok a törökök levelére azt válaszolták, "mondd meg az ördögattáknak, a basáknak, úgy jöjjön utánnam, hogy ha nem bírok vele, Isten úgy segéljen, mint a lónak patkót veretek a talpába." A törökök maguk sem bánták a kuruczok mozgalmát, mert ez a török császár akaratja. Még több volt a panasz "a felsőpárton levő vitézek, az ónodi, szendrői végvárbeliek, általában - "labanczoknak" gúnyolt német katonaság ellen. Karmazsin csizmákat, farkas bőröket, végabákat (posztót), árpát, búzát, s más élelmi szereket sorba sarczoltak." Strassoldó generális idejében a poroszlóiak faluját tél idején felégették, asztagjukat kertjeikben felgyújtották, házaikat felverték, férfiakról, asszonyokról, leányokról ruhájokat lehúzták s a falu lakosait meztelenül hagyták az utakon. A sok pusztítás és az évek terméketlensége miatt nagy lett a nyomor a vármegyében. Annyira elszegényedtek, hogy csak éhen ne haljanak, árpaköles kenyérre szorulnak, de az sincs. "Ha a török uzsorára pénzt nem adna nekik, éhen kellene veszniök."

A régi portális összeírás már tarthatatlanná vált, ezért a vármegye 1675-ben portáit hivatalosan újra összeíratta. 147 portát számoltak össze a kettős vármegyében, mi az 1635-ik évi 289 portához képest 142 portával való apadást jelent. Ebeczky Menyhért gyöngyösi járásban 53 3/4, Dobay János tarnamelléki járásában 35 1/4 portát számláltak. Egy porta adója 24 forint volt, az armalisták, kuriálisok, libertinusok hatszoros taksát fizettek.⁴⁷³

A hivatalos vizsgálatnak nagyobb eredménye nem volt. Már 1677 márczius havában Annaperger György ónodi kapitány zsarolja a vármegyét,⁴⁷⁴ mely biztosított jogához, a repartitio pénzben való leszámolásához ragaszkodott. Ily megbizatással küldte el megbízottjait a szepesi kamara elnökéhez és a szendrői kommendánshoz. Ekkor az a hallatlan tény következett be, hogy 1677-ben a vármegye követei Gyöngyösi István és Sipos János a szepesi kamaránál, Gyürki Pál pedig Szendrőben "a nemzetközi jog sérelmével megárestáltattak." Azt kívánták ezektől, hogy mutassák meg a módját, miként vehetnék be a vármegyén repartitiót. Ez újabb sérelemért keservesen kifakad a vármegye Bulyovszky Ferencz megyei jegyzőnek adott utasításában, hogy a börtönből szabadítsa ki a vármegye követeit. "Saját otthonából a kegyetlen ellen által kiűzetett vármegye közönsége Fülek várban zsellérként tartózkodik, alkalomadtán fejenkint fegyverben áll, az ellenséggel szemben vérét ontja, élte siralmas helyzetében csekély s a megélhetésre is alig elég vagyonát a hazáért feláldozza és mindeme hűségért ezt a jutalmat nyeri, hogy ott, a honnan segélyt vár és reményel, követei börtönbe vettetnek. Itt a kielégíthetetlen török torkában ez ontja vérünket, míg eleget nem kap; a fölkelők török pártfogás alatt kényökre harácsolnak; a császári és királyi had repartitio czímén sanyargat; tolvajok, útonállók fosztogatnak bizony mi sem marad a szegény embernek, miből földesúri illetékét szolgáltassa." Hivatkoznak a lefolyt évek inséges állapotára. Korpa, makk és gyökerek alkották a szegénység eledelét.⁴⁷⁵ Bulyovszky eljárásának sem volt eredménye, végre is a vármegye, hogy az executiót kikerülje s követeit börtönükből kiszabadítsa, természetben szállította be a repartitiót. A 112 porta után portánként 18 kassai köböl búzát adtak be.⁴⁷⁶

A katonai erőszak az executióval és a megyei kiküldöttek bebörtönzésével megtörte tehát a vármegye ellenállási erejét. A szegénység futásban keresett nyomorúságos helyzetéből menekvést. Ily nehéz körülmények között sem állott a vármegye a kuruczok mozgalma mellé, pedig az 1677. év végén újra nagy erővel tört ki a felvidéken. Az 1677 deczember 3-iki közgyűlésről e szavakkal biztosítják Colb felsőmagyarországi generálist. "A vármegye hűségét ő felsége irányában mi sem zavarja meg s a híresztelések itt senkire sem hatnak, inkább készek életüket veszteni, hogysem a hűtlenség szennyével engednék azt érinteni."⁴⁷⁷

A kurucz talpasság akkor kapott erőre, mikor 1678-ban Thököly Imre állott a mozgalom élére. Hullámai átcsaptak Heves vármegye területére is. 1679-ben Gyöngyös és Pásztó vidékén kuruczok táboroztak és e vidék terményeit adóban felszedték. 1680 júliusában Thököly Poroszlón táborozott. Ez évben november 23-án kelt levelében megfenyegeti a gyöngyösi bírákat, mert hajdúit a túlsó parton (labancz) levő urak borainak elvitelében megakadályozták, de ezt a bort még számon kéri tőlük "azért a gyöngyösi bírák nyissák fel szemeiket és embereik által tegyenek eleget."⁴⁷⁸ Thököly 1681 május közepén Egerben is megfordult. "Az egri törökök nagy pompával várták. A pasa három fia és az aranyos, ezüstös ruhában öltözött török urak félmérföldnyire elébe mentek. Mikor a fejedelem a városba ért, ágyúdörgéssel, zeneszóval fogadták. Kaftánnal díszítették föl. A mezőn, sátor alatt volt a fényes vendégség, melyből csak a bor hiányzott. Itt kötéltánczosok mulattatták a vendégeket."⁴⁷⁹

A felvidéki generálisok személye változott ugyan, Strassoldo, Colb, gróf Zeslie, Caprara következtek egymásután, de az elnyomatás rendszere megmaradt. 1679-ben portánként 18 köböl búzát "grátis," 15 köböl zabot pénzért szavazott meg a vármegye.⁴⁸⁰ 1680-ban portánként 20 köböl búzát "grátis," 30 köböl zabot pénzért vetettek ki és a taksa fizetők húszszoros taksát fizettek. A füleki német katonaság részére 90 kocsit rendeltek ki. 1680 április 18-án Lipót király rendeletet küldött a 13 felvidéki vármegyére, hogy a zavaros viszonyok következtében felvidéken nagyobb számú lovasságot helyez el, azok lovainak élelmezéséről a vármegyék a limitált árban a kivetés szerint gondoskodjanak. Heves vármegyére a tervezetben 6000 kállói köböl zabot vetettek ki. Tény, hogy 1680 végén egy lovas ezred fele Szendrőbe, fele Ónodba vonult. Ennek Caprara utasítása szerint Heves és Gömör vármegyék 500 köböl zabot, 143 kocsi szénát, 100 kocsi szalmát, 100 kocsi fát voltak kötelesek szállítani.

Az 1681-iki soproni országgyűlés, mely a Thököly kuruczaival való kibékülést czélozta, eredménytelenül oszlott szét.

Thökölyt a török biztatta. Igy a kuruczokkal nem jött létre békesség, csak fegyverszünet. A fegyverszünetet 1682 június végén elkeseredett küzdelem váltotta föl. Aug. 12-én Kassa Tökölynek hódolt, szept. 16-án a rommá lőtt Fülek vára, - Heves Külső-Szolnok, Pest-Pilis-, Solt és Nógrád vármegyék székhelye is Tököly kezébe került. Heves vármegye meghódolt "felső Magyarország ura előtt," ki Gyöngyös város védelmére levelet adott ki és megengedte, hogy a megye hatósága a megrongált Fülekről Gács várába költözzék át. Mivel azonban a megyebeli nemesség részint Gács várában, részint Losonczon, részint Rimaszombatban telepedett meg, 1682 szeptember 25-én a losonczi közgyűlésen akként állapodtak meg, hogy a megyegyűléseket e három helyen felváltva tartják meg mindaddig, míg a vármegyének állandó székhelye nem lesz. A megye pecsétje elveszett, ideiglenesen a hivatalos okmányokat az alispán és szolgabírák magánpecsétjével hitelesítették. A megye új pecsétjét 1684-ben készítették el, a számadás szerint 13 frt 80 krba került.⁴⁸¹ Az adót a megye 113 1/2 portájára vezették ki; az első járásban 38 3/4, a 2-ikban 26 3/4, a 3-dikban 20, a 4-dikben 28 portát számoltak. Portánként 8 frtot, 24 kiló búzát, 48 kiló zabot, 12 szekér szénát, 1 vágó ökröt és kősót vetettek ki. Az armálisták, curiálisok és libertinusok hatszoros taksát fizettek.⁴⁸²

Heves vármegye követei útján résztvett a Tökölytől 1683 január 11-re egybe hívott kassai országgyűlésen is. A követek 9 pontból álló utasítást kaptak és üdvözölték Kassán Korompay Péter püspök főispánjokat, ki Tököly felkelése idején is székhelyén maradt. Az országgyűlés elnöke egy ideig Jalkóczy Endre egri nagyprépost volt. Az országgyűlés 50 ezer forintot ajánlott föl pénzben és a törökhöz való követségre 2000 aranyat. Ez összegből Heves vármegyére 1200 frtot és a követség díjára 100 tallért repriáltak. A megye emez összeget 537portánkint szedette be, úgy hogy az 1682 szept. 26-án kivetett adót 1683 febr. 25-iki nagygyűlésen 8 frttól 20 frtra módosították, a taksákat pedig hatszorosról tízszeresre emelték.⁴⁸³ Heves vármegye ez adó részletét tényleg befizette, erről tanúskodik Okolicsányi András 1683 május 27-én Szerencsen kiállított nyugtája "Urunk ő nagysága parancsolatjából vettem föl tek. nemes Heves vármegye követeitől, Dobay János és Darvas János ő kegyelmektől 50.000 ftot quantumjában 340, a portai követ uraimék számára 180 frtot, kiről ő kegyelmeket quietálom."

A 13 felvidéki megye 1683 májusi tállyai tanácskozásán a fejedelem előterjesztésére 20 ezer ember két havi élelmezését, szekerezését és az általános felkelést rendelte el. Heves vármegyére 70 fuvart és minden porta után 1 1/2 kiló lisztet utaltak ki. A megye a felkelő sereget is kiállította, a sereg vezére Tassy Mihály alispán lett 60 frt havi díjjal, hadnagygyá Leöki Mihályt választották havi 18 frttal; a zászlótartónak havi 10, őrmesternek 8 frtot rendeltek. Zászlót, dobot, trombitát szereztek be. A vármegye Tökölynek az utolsó szolgálatot az 1683 szept. 20-iki losonczi gyűlésen tette, mikor Kékkő várába 24 kocsi szénát, 30 kiló zabot, 15 kiló búzát szállíttatott.⁴⁸⁴

Az 1683 november 27-én tartott losonczi gyűlésen Heves vármegye már elhagyta Tököly zászlóját. Bécs felmentése volt a korszakalkotó esemény, mely Tökölyi uralmát megbuktatta és a sokat szenvedett magyarságban a török hódoltságától való felszabadulás biztos reményét felkeltette. Heves vármegye elítéli a Tököly-korszakot és a "megye megmaradása és a katonai kihágások, visszaélések megakadályozása végett" Esterházy Pál nádor és Rabatta tábornok előtt sietve mentegeti magát. "Fülek vára szerencsétlen eleste után gyász, romlás és elnyomatás következett; akaratlanul is engednünk kellett a hatalom kívánságának; mivel ellenállásra gyöngék voltunk, az igát viselni kényszerültünk; ő császári és királyi legkegyelmesebb urunk iránti köteles érzelem szikrája csak az alkalmat várta, hogy régi hűsége és hódolatának lángja feléledjen... és további fényében lobogjon. A győzelmes sereg Mahomet táborát elüzte és meghozta a pillanatot, hogy régi hűségünket mély tisztelettel mutathassuk be..."⁴⁸⁵

A vármegye Rabatta gróf tábornokhoz küldött követei megárestáltattak mindaddig, míg a megye a terhére rótt katonai, élelmezési és elszállásolási költségeket nem praestálta. A vármegyétől 1684 január 24-én 2 ezer, febr. 24-én 3 ezer rénesi forintot követeltek a Schulcz ezrednek téli elszállásolására. A megye Gyöngyös, Pata, Jászberény, Árokszállásra 2 ezer forintot vetett ki, a többit szolgabírói úton akarta összeszedetni. Az adó összege így sem gyűlt össze, azért a megye kölcsönhöz folyamodott s így praestálta a pénzt és kiszabadította letartóztatott követeit fogságokból. A vármegye 1684 febr. 17-i üléséből két követét elküldötte a pozsonyi kegyelmi komissióhoz és annak tolmácsolására. "hogy Kassa és Fülek eleste után érte azon szerencsétlenség a vármegyét, hogy a hatalmaknak engednie kellett és azt kellett tennie, a mit nem akart. De a király iránti hűség érzelme a vármegyében mindig sértetlen maradt és ennek bizonyítására kész a megye testületileg ő felsége kiküldöttjei előtt letenni a hűségesküt."⁴⁸⁶

Heves vármegye végső erejét feszítette meg, csakhogy sikerüljön I. Lipótnak a török kiverésére megindított hadjárata. 1685 jún. elején Ónod vára, okt. 24-én Kassa, Tököly fővárosa, I. Lipót kezébe került. 1685 okt. 19-én a kettős megye területén Szolnok vára lerázta a török igát, avval 133 évi török uralom után felszabadult a Tiszavidék eme kulcsa. Ugyanaz alkalommal Hevesből, Törökszentmiklósról és elmenekült az ott tanyázó török helyőrség. Gyöngyösön át vonult a felmentő sereg a Tiszához, a sereg élelmezésére Gyöngyös 11 ezer kenyérkészletet szállított és még 80 ezer darabot kellett szállítania.⁴⁸⁷

Heves vármegye Ónod és Szendrő váránál teljesített közmunkákat, most az ajnácskői várnagy "a hazaszeretetre, testvérek és rokonok védelmére" hivatkozva kérte a megye támogatását e vár megerősítésére. Azonkívül a személyes fölkelésre is felszólították a megyét. A vármegye képtelen volt e kívánságok teljesítésére, mert "sokan saját lakásukat kénytelenek elhagyni és a vármegyén kívül idegen földre vonulnak, ott is csak mások könyörületéből tarthatják fel életüket napról-napra tengődve. A falvak lakói Jászberénybe, Gyöngyösre menekültek, hol összeszorulva korpa és makk keverékéből készített kenyérrel és az elhullott állatok húsával táplálkoznak."⁴⁸⁸ Majd 1686. május 27-én azt 538jelentik, "hogy a megyében csak két község, Gyöngyös és Berény van oly helyzetben, hogy a terheket annyira, a mennyire viselni képes, a többi falvak elpusztultak az iszonyú állapot súlya alatt."⁴⁸⁹ Heister tábornok 1000 frt. sarczot vetett akkor ki a gyöngyösiekre.

Az 1686-ik évben megkezdődnek már a hadi intézkedések Heves vármegye felszabadítására. Caprara generális 1686 január 24-én Kassán kelt rendeletével halálbüntetés és a falvak felgyújtásának veszedelme alatt eltiltotta Eger várat környező vármegyéket attól, hogy az egri törököknek bármiképen, akár pénzért is bárminemű élelmiszert szolgáltassanak. Eger várát körülzárták, megfigyelő csapatokkal vették körül. Rummer Frigyes felhívására 1686 június 19-iki közgyűlésen a megye felszólította ama lakosokat, a kik az Eger vár körüli falvakban laktak, hogy családjukkal és összes marhájukkal haladéktalanul költözködjenek ki és húzódjanak Szepes, vagy más felvidéki vármegyébe. Az egri és hatvani török őrséget így elvágták az élelemtől.

Eger ostromát megelőzőleg a felmentő seregek Hatvant kerítették hatalmukba 1686 augusztus 18-án, mert ez volt az egri törökök védelmi és támadó pontja, ez volt a hadi állomás Eger és Buda között. Eger várára az ország középpontjának, Budának felmentése után került sor. Egert és környező török erősségeit, Sirok, Szarvaskő, Cserép várakat elzárták a dunai török hadvezérlettel való érintkezéstől. Azután Dória János, a felsőmagyarországi hadak egyik tábornoka, 1687 július 9-én megkezdette a vár szorosabb körülzárását. Maklári főtáborhelyéről írja a vármegyének, hogy "a bajor választófejedelem őt bízta meg Eger blokádjával, e végből az itt levő gyalogos és lovas magyar és német katonaság vezérlete az ő kezébe van letéve. Már meg is kezdette a táborozást és reményli, hogy eredménynyel fogja befejezni, ha a vármegye is mindent elkövet, hogy a harcztéren levő, éjjelt-nappalt küzdelemben töltő katonaság szükségletei kielégíttessenek, főleg húsban, mely itt egyáltalán nem kapható. Felkéri tehát a vármegyét, hogy 12 nap alatt 40 vágómarhát szállítsanak táborába, avval a katonai executiót kerüljék ki."

Dória megbízatása szerint kiéheztetéssel akarta Eger várát bevenni és tényleg e módszer votl leghelyesebb a töröktől megerősített Eger várával szemben. Dória 10-12 ezernyi seregével a vár megrohanásával nem boldogult volna, az sok emberéletbe került volna, - a többi sereg pedig az aldunai táborban Eszék ostromával volt elfoglalva. Dória Sirok, Szarvaskő, cserép várakat ostrom nélkül elfoglalta, azután a közlekedési utakat elzáratta, így az egri törökök a vár falai közé szorítva nem érintkezhettek az aldunai török táborral. Dóriának vitéz társa volt Koháry, ki a várból kirohanó törököt vitézül verte vissza s egyik küzdelemben a puskagolyó jobb karját ketté törte. Vitézsége elismeréséül később országbíró lett és neve aláírása helyett pecsétjét üthette az okiratokra. Dória mellé jött meg a felvidékről Caraffa tábornok is.

Egerben a hős Rusztem pasa minden reménye meghiusult. Eszéken a törökök elvesztették a csatát, fölmentő serege hiába várt. Állítólag végső elszántságában a várat levegőbe akarta röpíteni,⁴⁹⁰ majd deczember 7-én tehetetlenségében, az élelmi szerek fogytával Dóriával megegyezett a vár feladásában. A király a megadás feltételeit, - hogy a várban levők teljes fegyverzettel, ingó vagyonukkal katonai fedezet mellett Tokajon át Nagyváradra mehetnek, a kik pedig vissza akarnak maradni, azok ingó és ingatlan javaikban meghagyatnak, - megerősítette és így 1687 deczember 17-én megtörtént a vár átadása, a török sereg elhagyta Eger várát. A vár hadiszereit leltározták. A nagyterjedelmű, 9 ívnyi leltár szerint a régi magyar ágyúk jó részét a vár felszerelésében épen találták.⁴⁹¹ Mintegy 600 török visszamaradt s ezek utóbb a keresztény hitre térve, a magyar elembe beolvadtak. Miként Dobó vitézei az 1552-i diadal után, "Te Deumot" mondottak, úgy a vár visszaszerzésekor az ostromló katonák tábora szintén hálaimát rebegett egy e czélra átalakított török moscheában.⁴⁹² Nagy siralmas helyzetben volt az egész vármegye; népessége leapadt, anyagi helyzete a 80-as években a legmélyebbre sülyedt. Az 1686-i portális összeírás szerint már csak 97 portát számoltak. Az első járásban 22 3/4 porta volt, de valójában mivel a helységeket felgyújtották és elpusztították, csak 8-at lehetett számítani, Gyöngyösön 6-ot és Patán kettőt. A második járásban 26 1/4, a harmadikban 20 porta volt, de a megjegyzés szerint az egész vidék elpusztult, úgy hogy itt tulajdonképen egy portát sem lehet számítani. A negyedik, külsőszolnoki részen 28 porta volt, mit az összeírás 539megjegyzés nélkül említ föl.⁴⁹³ A végpusztulás idejében következett be tehát Heves vármegye felmentése.

A mohácsi vész utáni időkből Heves vármegye organikus életéről hézagos adataink vannak. A vármegye hivatalos iratai, a vármegyei gyűlések jegyzőkönyvei a török hódoltság idején a mostoha viszonyok között elkallódtak, elpusztultak, csak 1653 deczember 16-ától ismerjük a rendszeres jegyzőkönyveket, melyek idő folytán mindjobban kibővülnek, vaskos köteteket alkotnak, melyekből bőséges, tiszta képet alkothatunk arról, hogy az a fejlődési proczesszus, a mely a nemesi vármegyék teljes kialakulását előidézte, Heves vármegye területén is végbement a XVII. század végéig.

A nemesi vármegye élén a vármegye ispán, vagy főispán állott. Ő volt a vármegyében a királyi hatalom képviselője, a XVI. században még inkább csak reprezentálásra hivatott méltóság, a XVII. században már "magyar közjogi méltóság". Heves vármegye főispánjai örökös joggal Eger püspökei voltak. I. Ferdinánd 1541-ben kelt egyik leiratát Frangepán Ferenczhez, egri püspöki állásánál fogva Heves vármegye főispánjához intézte.⁴⁹⁴ Eger vár elestéig Esztei Hyppolit (1498-1520), Szalkán László (1522-24), Várday Pál (1524-1526), Szalaházy Tamás (1527-1537), Frangepán Ferencz (1539-1543), Oláh Miklós (1548-1553), Ujlaky Ferencz (1554-1555), Verancsics Antal (1558-1569), Radéczy István (1569-1586), Cserődy János (1586-1597) voltak Eger püspökei. E püspökök egy része azonban meg sem láthatta székhelyét, mert Egertől távol tartózkodtak és országos teendőik miatt a főispánságot másodrendű méltóságnak tekintették.

A szűk pénzügyi viszonyok között királyaink az egri püspökség javait és jövedelmeit kétharmad részben az egri vár védelmére és fenntartására fordították, a püspököknek csak a jövedelem egyharmada jutott. A vármegyétől távollevő püspökök egyházi jurisdictióját püspöki vicariusok, - világi jurisdictióját, azaz főispáni hatáskörét pedig az egri várnagyok gyakorolták.

Eger elestével a várnagyi intézmény megszünt és a főispáni jogkör természetszerűleg visszaszállott az egri püspökökre. Jó ideig az egri püspökök tényleges főispáni működéséről semmit sem tudunk. Szuhay István (1598-1607), Erdődy János gróf (1610-1624), Pyber János (1625-1633), egri püspökök alatt valósággal vákált a főispáni szék; Lósy Imre (1633-1637), Lippay György (1637-1642) az egri püspökségből hamarosan az esztergomi érsekségre kerültek. Jakucsich György (1642-1647) főispáni működéséről sincs adatunk, de Kisdy Benedek 540(1648-1660) idejéből kezdve ismerjük már a vármegyei jegyzőkönyvek alapján a főispán tisztét és főispáni tisztének tényleges gyakorlását. Kisdy Benedek után Pálffy Tamás (1660-1669), Szegedy Ferencz (1669-1675), Bársony György (1675-1678), Pálffy Ferdinánd (1678-1681), Korompay Péter (1681-1687) voltak Eger püspökei s Heves vármegye főispánjai.

Heves vármegye főispánjához sem volt elegendő a püspöki kinevezés. Az egri püspökök valószínűleg országos szokás szerint eleinte a király kezébe, azután a kir. biztos kezébe tették le az esküt, az 1559:52. t.-czikk szerint pedig a vármegye közgyűlésén "in facie comitatus." A főispán a vármegyei közgyűlésen esküjét felolvasta, így az 1679 márczius 2. jegyzőkönyv felemlíti, hogy "ő nagysága flexis genibus solemniter maga nyelvével deponálta a jurementumot."

Heves vármegye főispánjai Jászón és Kassán tartózkodtak, ott kereste fel őket a vármegye tisztelő és hódoló irataival és ők a vármegye tényleges adminisztrácziójába bele nem folytak, ritka esemény volt, ha a püspök-főispán a török hódoltság korában megjelent vármegyéje székhelyén, Füleken. Ilyenkor a vármegye vendége volt, mely a főispán fogadtatásáról, megvendégeléséről, "ellátásáról" gondoskodott. Az 1661 július 1-i vármegyei gyűlés a főispán fogadtatására a gyöngyösi járásból 10 akó bort, a többi járásból 2 vágó marhát, 20 juhot, 50 csirkét, 50 tyúkot, 12 ludat, 24 kappant, 16 itcze vajat, 6 itcze mézet rendelt. Mindig rajta volt a vármegye, hogy a főispán "ő nagyságát decenter és becsületesen fogadják..."⁴⁹⁵ Az alispán és a szolgabírák számadásában külön szerepel e czím: "a főispán ellátására."

A főispán legfontosabb joga az alispánságra való jelölés volt, azért installáczióján kívül legtöbbször tisztújító széken jelent meg. A régi vármegyei szervezetben a főispán az alispánt kinevezte, helyettesévé tette. A vármegye rendei a főispán e jogát korlátozni törekedtek, azt kívánták, hogy az alispán vármegyebeli ember legyen és hivatalba lépésekor esküt tegyen.⁴⁹⁶ Majd az 1548:70. t.-czikk függetleníti teljesen az alispánt a főispántól, mikor kimondják, hogy az alispánt a főispán és a vármegye együtt válasszák, a főispánnak ez állásra pusztán kandidáló joga van. Az egri püspökök gyakorolták eme kijelölési jogot. Verancsics püspök-főispán 1564 június 28-án Heves vármegye közönségéhez tiltakozó levelet intézett, hogy Szentgyörgyit tudtán kívül választották meg az alispánságra.⁴⁹⁷ Az alispán kijelölés miatt a püspök-főispán és a vármegyei közgyűlés között az idők folyamán sokszoros surlódás volt. Az összeütközéseket rendszeresen a vallás ügye idézte elő, a püspök katholikus vallásút akart Heves vármegye alispánjául, míg a rendek a protestáns vallás paritását akarták elismertetni s négyes kandidácziót követeltek. Tettek ez irányban a püspökök többször igéreteket, de végleges megoldás nem jött létre, a jelöltek száma a különböző években ingadozott 2-6 között.

Heves vármegye főispánja amaz időtől, hogy az országgyűlés Külső-Szolnok adminisztráczióját Heves vármegyére ruházta, egyúttal Külső-Szolnok főispánja is volt. A török háborúk idézték elő azt a szokást, hogy Heves vármegye főispánját megbízták többször a szomszédos Borsod vármegye főispánságával is. Balassa Zsigmond borsodi főispán halála után külön borsodi főispán nincs, Dobó István, majd Oláh, Ujlaky, Verancsics püspökök, azután az egri várnagyok végzik Borsodban az ellenőrzési tisztet. A hadi műveletek és a kormányzat egyöntetűsége végett volt Heves vármegye főispánja egyszersmind Pilis és Solt főispánja, mely vármegyéknek régente az 149210. t.-czikk szerint nem volt szükségök külön főispánra, királyi helyettesre, mert a budai kir. lakáshoz úgyis közel feküdtek. Volt idő, hogy a hevesvármegyei főispán hatóságát a jász-kún területekre is kiterjesztette.

A nemesi vármegye kialakulása folyamán a vármegyei nemesség biztosítani akarta magát a főispán nagy hatalmával szemben. Erre szolgáltak: az eskü a feltételek elfogadása, mint praeventív biztosítékok. Ezzel azonban nem elégedhetett meg a vármegye, hanem a vármegyei tisztviselőknek a főispántól való függetlenítésére törekedett. És küzdelmeik eredménye az lett, hogy a jurisdictióval felhatalmazott egyes tisztviselőket a főispántól függetlenül is "universalis congregatio" a vármegyei közgyűlés választhatta meg. A régi négy szolgabíróból és az ellenőrző szervekül, bírótársakul melléjük adott esküdtekből alakult ki a vármegyétől függő, választott tisztikar.

Míg a nemesi vármegyék keletkezésekor a főispán a szolgabírák státusával "judices nobilium" alkották a vármegye magisztrátusát, a mohácsi vész után 541a főispáni szék gyakori üresedése s a főispánok állandó távolléte, meg a vármegye önkormányzatra való törekvése következtében oda fejlődött a vármegyék autonómiája, hogy a szolgabírák és esküdtekkel együtt az alispán alkotta a vármegye magisztrátusát s az alispán lett a vármegye első választott tisztviselője, a vármegyei érdekek legfőbb védője. Az alispán hatáskörét országos törvények állapítják meg.

Az alispán akadályoztatása esetére helyettes alispánt választottak. Az alispán segédei a vármegye kormányzatában a szolgabírák "judices nobilium". Rendesen a vármegyék négy szolgabírói járásra oszlottak föl. Érdekes, hogy a dikális összeírásokban a járások nem székhelyökről, hanem a szolgabírák nevéről neveztetnek. A szolgabírák személyének változatával gyakran a járások területe is módosult. A szolgabírák választása az 1435:2 t.-czikk szerint a megyei statusok feltétlen joga volt. Heves vármegye ragaszkodott is a törvényhez. Míg az alispán választásnál a püspök főispán kijelölése jogát a rendek tekintetbe vették, addig "a szolgabíróválasztást mint a rendek szent és érintetlen jogát" a főispánnal szemben maguknak követelték. (1660 jún. 28. közgyűlés). A szolgabírák mellett, némiképen azok ellenőrei gyanánt működtek a választott esküdtek "jurati et electi nobiles" vagy "jurati assessores." Heves vármegyében több rendbeli névsorukat ismerjük. Utoljára 1618-ban, II. Mátyás egyik Gyöngyös város javára tett adománylevelében találkozunk velük.⁴⁹⁸ Ők voltak a későbbi megyei törvényszéki ülnökök elődei.

A megye közönsége az alispántól, szolgabíráktól és esküdtektől is biztosítékot követelt, hogy tisztöket híven töltik be. Kimondották, hogy a szolgabírák a választást büntetés terhe alatt kötelesek elfogadni. A megyei tisztikar tagjaiból hivatalba lépésükkor esküt vettek, melynek formáját az 1668. júl. 11-i vármegyei jegyzőkönyv őrizte meg számunkra. Az eskü mintája megegyezik a főispáni eskü formulájával s megint csak bírói ténykedésre vonatkozik. A megyei közgyűlés állapította meg instrukczióiban s szabályrendeleteiben a szolgabírák és esküdtek jogait, kötelességeit. A megye közönsége ellenőrzi a tisztikar működését s egyedül az universalis congregatiónak van közvetetlen rendelkezési joga a megyei tisztikar felett. A tisztviselők minősítését illetőleg csak azt kívánta meg a vármegye, hogy "becsületesek s a jogban jártasak legyenek s érdemesebb, tehetősebb megyebeli nemesek legyenek." 1723-ig egy-egy évre szól ugyan megválasztásuk, tényleg azonban újabb választások következtében viszik tisztöket.

Az alispán és a szolgabírák, esküdtek "ingyen és becsületből" szolgáltak. Fizetésük nincs, a megye állapítja meg szabályzataiban napidíjaikat s a rájok eső birságpénzeket. A dikális összeírásokból s a várnagyok számadásaiból látjuk, hogy Heves vármegyében mennyi évi tiszteletdíjat "sallarium" kaptak a megyei tisztviselők a XVI. században az adó beszolgáltatásáért. Az 1549. és 1550-i adóösszeírások szerint az alispán az adóügy körül tett eljárásáért évi 24, a szolgabírák évi 8-8 forintot kaptak. Az 1552. és 1554-i adóösszeírások szerint az alispán és a szolgabírák 24 portát foglaltak le illetékök gyanánt és ezeket így számolták el az adóösszeírásban. Ez ellen az országgyűlések tiltakoztak. A várnagyi számadásokból azt is látjuk, hogy az alispán eleinte a püspöki jövedelmekből természetbeli deputatumot kapott: 100 bárányt, 200 kereszt búzát, 4 nagy hordó bort, - majd 1557. óta a deputatum helyett 50 forint évi díjat. Ez a deputatum már csak emlékét őrizte annak, hogy azelőtt az alispánt a főispán nevezte ki s ő látta el illetménnyel, mert az 1548:70 t.-czikk és későbbi törvényeink az alispánságot önállósítják, a megye első functionáriusává teszik.

A 17. században már a vármegye tisztviselői megszaporodtak s a tisztviselők évi "tiszteletdíja" a megye rendes kiadásai közé tartozott, azt a megyei házi pénztárból utalták ki. A tisztviselők szaporodását az a körülmény idézte elő, hogy a megyei gyűlés és a megyei tisztikar nem tudott idővel minden feladatot elintézni. Feladatai közé tartozott ugyanis, a perbehívás, megintés, iktatás, határjárás, becsűsök, tanúk kihallgatása, megesketése, - továbbá hozzátartozott az egyes ügyekhez a véleményezés, referálás, javaslatkészítés, - irományok kezelése, pénzkezelés. E feladatok elintézésére lassanként új hivatalok keletkeztek, ilyenek voltak: az ordinarius notárius, tiszti ügyész, hadi és házi adópénztárnokok, számvevő, adószedő, várnagy, hadi-, mezei csendbiztosok, megyei huszárok, hajdúk, pandúrok, - továbbá levéltáros, mérnök, orvos, sebész, állatorvos, irnokok, vármegyei szegődöttek.⁴⁹⁹

542Ezek közül a jegyző, tiszti ügyész állásuk fontosságánál fogva kiemelkedtek s a megyei hatóságok közé sorozták őket. Különösen a jegyzők mint a "vármegyék tollai és tolmácsai" foglaltak el kiváló helyet. Míg a XVI. században csak "az ispán jegyzői" most a XVII. században a megyei jegyzői "notarius sedis." A XVII. században - úgy látszik - kevés alkalmas ember volt erre a tisztségre, mert két-három vármegyében is egy jegyző vitte a tollat. Némely vármegyében választották, máshol kinevezték e tisztviselőket. A jegyzőnek és tiszti ügyésznek sallariuma is szerepel most már a házi pénztár kiadásai között. Heves vármegyében a XVII. században az alispán évi tiszteletdíja 100 forint, szolgabíróé 16, tisztiügyészé 40, jegyzőé 100 forint. Minden szolgabíró az évi adó beszedéséért 8 forint illetékben részesült és az évi maradványból a szolgabírák 16 forint, az alispán 40-50 forintig jutalmat kaptak. Az alispán és a szolgabírák javára saját adójukat, valamint jobbágyaik adóját minden évben leírták. Utazásaikat, egyéb költségeiket megtérítették a birságokból s váltságpénzekből is jövedelemhez jutottak. A helyettes-alispánnak és az esküdteknek évi tiszteletdíjuk nem volt.⁵⁰⁰

Az alispán és négy szolgabíró a nemesi vármegye kezdetén csak magánokiratokat állítottak ki. Ha azoknak egyetemleges érvényt akartak szerezni, akkor "hiteles helyek"-nek közreműködésére volt szükségök. Eleinte az alispánok és a szolgabíráknak csak magánpecsétjök volt. Egész természetes volt a megyei közönségnek ama küzdelme, hogy hatósági iratait közhitelűvé iparkodott tenni, vagyis minden megye a vármegye czímerével ellátott. közhitelű, egységes pecsétért küzdött. Igy lehettek csakis a vármegyék igazi hatóságokká, az a vármegyei pecsét a vármegyei önkormányzat látható jelvénye, ennek a pecsétje átvétele, átadása volt a legfontosabb mozzanata az új alispán beiktatásának. Az 1550:62. t.-czikk rendelte el, hogy a megyék saját hivatalos pecsétet készíttessenek. Heves vármegye legrégibb pecsétje 1553-évből való, ez mezőben álló gólyát ábrázol szájában kígyóval. A gólya háta megett a mezőből kiemelkedő szőlőfürt látható. Körirata: Sigillum comitatus Heves. 1553. - A pecsét rajza a vármegye természetviszonyait jelzi, a termékeny sík szántóföldeket, a nagy kiterjedésű hegyi szőlőmívelést s a tiszamenti mocsaras, áradásos részeket. Később Külső-Szolnok vármegyével való egyesüléskor a pecsétet megváltoztatták. A megyék e pecsétje Fülek ostroma alatt elveszett, helyette 1684-ben újat készítettek "S. Heves et. Ext. Szolnok Unitorum comitatuum" körirattal. A pecsét évszáma 1684.⁵⁰¹

A XVI-XVII. század folyamán a vármegye régi területe is megváltozott. Az 1550-i gyűlés Abaúj, Zemplén, Sáros, Ung, Szabolcs, Szolnok, Heves vármegye ama részeit, melyek Martinuzzi kormányzása alatt állottak, az illetékes megyék területéhez visszakapcsolta. Igy Heves vármegye területéhez visszakerült a mohácsi vész utáni időkben elszakított tiszántúli rész. - Az 1553-i török - magyar béketárgyalások során Szolnok vármegye nyugati részét is az egri vár adózó területéhez számították és valamint Heves vármegyét, úgy Szolnok eme részét is hódolt területnek vették.⁵⁰² Ez a rész a tisztántúli szolgabírói járáshoz tartozott s hevesvármegyei diktátorok szedték be féladóját. Az ősi nagy kiterjedésű Szolnok vármegye, melynek főispánjai rendesen az erdélyi vajdák voltak, ekként három részre oszlott. Az Erdélyhez legközelebb eső rész továbbra is az erdélyi fejedelemséghez tartozott, ennek neve Erdélyhez való földrajzi helyzete után: Belső Szolnok vármegye. Középső rész, "Közép Szolnok"-ban a török uralkodott. A vármegye nyugati része, mely legtávolabb esett Erdélytől, ezért ősi nevén "Külső Szolnok vármegye" adminisztráczió szempontjából Heves vármegye területével egyesült.⁵⁰³ Ezt a gyakorlati egyesülést az 1569:52. t.-czikk helyben hagyta, Külső-Szolnok adminisztráczióját végleg Heves vármegyére ruházta, mivel "a törökök által elfoglalt Külső Szolnok vármegyének sem alispánja, sem szolgabírái nincsenek s több ellátni való ügyei vannak, ezentúl részére Heves vármegye szolgáltassa az igazságot." Az együttes adminisztrácziót tünteti fel egyik 1582-i törvényszéki kiadvány bekezdése is "Nos Georgius Rethky Vicecomes Judlium et jurati assessores sedis Judriae Comitatuum Heves et Ext. Szolnok."⁵⁰⁴ A két megye törvényes egyesítését azonban csak az 1765:16. t.-czikk mondotta ki. Egy évig, 1547-ben Csongrád vármegye is egyesült Heves vármegyével.

A XVI. század folyamán megváltozik Heves vármegye gyűléseinek székhelye. Míg azelőtt Verpelét volt a székhely és még 1526-ban Várady Pál egri püspök, a felvidéki rendeket is idehívja tanácskozásra, addig a XVI. század folyamán 543lassanként Eger lesz a megye székhelye. A megye e része ment volt a töröktől, ez nyujtott legtöbb biztonságot. Innen történik a vármegye adminisztrácziója, itt tartózkodnak a megyei kormányzat fejei, sőt Bornemisza számadásai jelzik, hogy a megyének Egerben rendes székháza "domusnobilitatis" volt. Ez a censusmentes házak között szerepel. Zarkandy várnagysága korában, 1557-ben a gyöngyösiek panaszára elrendelt törvényszéki vizsgálatokat s tanácskihallgatásokat Egerben, a megyei törvényszék házában tartották meg.⁵⁰⁵ Eger várának elestével az egész Heves vármegye török uralom alá jutott, ennélfogva a megye területén kívül tartotta a vármegye székhelyét. Rimaszombat, majd 1613-tól kezdve Füleken székelt a megyei hatóság, mely ez időben mintegy hét megyének volt székhelye. 1682-ben Fülek vára Tökölyi kezébe került, azért ez évben Gács várában tartották a közgyűlést s 1683-ban Losonczon a tisztújító széket. Losonczon a tisztújítás után Bulyovszky Ferencz alispán a megye archivumának és írásainak pusztulásáról tesz szomorú jelentést. A lefolyt zavaros időkben Füleknek gyászos elégéséig a megye archivuma és írásai három ládában az alispán és jegyző gondjaira voltak bizva. Fülek ostromának közeledtével Tass Mihály alispán Ebeczky Menyhért szolgabirák és Bulyovszky jegyzővel a ládák elszállítására intézkedéseket tettek ugyan, de az intézkedéseket nem lehetett végrehajtani. Igy a megye archivuma és összes irományai a várban maradtak és ott elpusztultak. - 1684. és 1686-ban Gácson tartották a kettős megye tisztújító székét, végre 1687. szept. 15-én 91 évi távollét után ismét a vármegye területén, Gyöngyösön tarthatták meg. 1688. jún. 2-án végleg saját területére költözött vissza a vármegye.

A vármegye székhelyén tartották a vármegyei közgyűléseket. Arra törekedtek, hogy a közgyűléseken a nemesség minél nagyobb számmal jelenjék meg. A mágnások s a kisebb nemesség is akadályoztatások esetén megbizottakat küldhettek magok helyett, de ennek megszorítására az 1667 május 23-i gyűlés szabályként kimondotta, hogy a nem birtokos nemes és egyházi lelkész szavazatát a közgyűlésen megbizott útján nem gyakorolhatja. A válságos időkben nehéz volt a közgyűlésen való megjelenés, azért Tassy alispán 1679 augusztus 31-i gyűlésen a tisztújítás befejeztével panaszkodik, hogy a közgyűléseken az ügyeket - úgy szólván - csak a tisztviselők intézik, mert a vármegye nemessége azokon nem vesz részt. Kimondták, hogy a szolgabírák a gyűlések napját a járásokban kellőleg hirdessék ki és a ki távolmaradását a közgyűlésből nem tudja kimenteni, az pénzbírsággal sújtandó.

Kétségtelen dolog, hogy a XVI. századtól kezdve a nemzeti életnek igaz ereje, az alkotmány hű védője a vármegye volt. A vármegyei gyűlések különféle elnevezései mutatják a vármegyék feladatát, működési körét. Van "congregatio particularis," "congregatio generalis," "sedes rectificatoria vagy defalcatoria." Gyűléseket a XVII. századi nemesi vármegyében az alispán hívatott egybe akkor, a mikor a szükség kívánta (1647:109, 1649:21, 1687:25). Az adón, a "dikán" s a nemesi insurrectión kívül sok szó esik a vármegyék tanácskozásain a török veszedelemről, rablók garázdálkodásairól, alkotmányos sérelmekről. A jogszolgáltatási, hadi gazdasági teendőkön kívül a vármegyék részt vesznek követeik útján az országos törvénykezésben, saját belügyeikben pedig önrendelkezési, szabályalkotási joguk van.

Heves vármegye tisztújító vagy széképítő gyűléseiről már szólottunk. A tisztújító gyűlést megelőzte a "sedes sigillatoria," a számonkérő szék. A míg a vármegyékben külön pénzkezelő hivatal nem volt, a vármegyei adókat és egyéb jövedelmeket a szolgabírák szedték be, ők fizették a vármegye kiadásait és a bevétel feleslegét számolás kíséretében benyújtották az alispánnak. Az alispán külön számadást készített bevételeiről és kiadásairól. A számonkérő szék feladata az alispán és szolgabírák számadásának ellenőrzése s felülvizsgálata volt, ez adta meg nekik a felmentést. A számonkérő szék tagjait a vármegyegyűlés választotta a vármegye uraiból, tagjainak száma rendszerint 12 volt. A vármegyei kiadások rovataiban találjuk a "főispán megvendégelését," tisztviselők tiszteletdíját, a szolgaszemélyzet járandóságát, a vármegyei követek napi díját, a templom építésre, török fogságban levők segélyezésére kiutalt összegeket.

A congregatio generalison az adómegszavazással, a nemesi felkelésekkel foglalkoztak. Ugyanitt történt az "armalis" czímeres nemesi levelek kihirdetése. Vitézi tetteknek, hadi érdemeknek volt az armalis jutalma vagy pedig a jobbágyok 544megváltották szabad egyezkedéssel magokat földesuraiktól s az ő beleegyezésükkel szereztek czímeres levelet. E kihirdetés ellen ha senki sem protestált, akkor az armalis nemest a vármegyei nemesség sorába iktatták. A vármegyei jegyzőkönyvek tanúsága szerint Heves és Külső-Szolnok vármegyékben 1655-1683-ig 174 armalislevelet publikáltak.⁵⁰⁶ - A sedes rectificatoria vagy defalcatorián az adózás alapját alkotó portákat számolták össze.

A congregatio generalist rendesen követte a megyei törvénykezés "sedes judiciária" vagy rövidítve "sedria". A bírói tiszt gyakorlásának joga az alispánt, szolgabírákat és az esküdt ülnököket "jurati assessores" illette meg. A fő és alpereseket meghatalmazott ügyvédek képviselték. Fenyítő ügyekben a vádat a vármegye nevében a tiszti ügyész emelte. Esküdt ülnökök nagy számmal voltak, a vármegye műveltebb nemességének jó része bekerült az esküdt ülnökök közé. A törvénykezési eljárást országos törvényeink szabályozzák. A vármegyei törvényszék hatásköre kiterjedt: emberölés, betörés, rablás, vérengzés, testisértés, háború idején támadt birtokháborítás, szék sértés, rágalmazás és úgynevezett kisebb peres ügyekre, melyek 100 forinton túl nem mentek, továbbá sommás visszahelyezés és osztályozásra a földesúr és jobbágy között a költözködési ügy elintézésére. A vármegyei törvényszék itélete ellen fellebbezés a királyi kúriához vagy a nyolczados törvényszékhez történt, melynek döntése után a királytól még perújítás volt kérhető. Szentgyörgyi alispán 1554-ben Egerben törvényszéket tartott a Rédey és Recsky család közötti birtokosztályozási pörben.⁵⁰⁷ Ugyanezzel a pörrel foglalkozott a vármegyei törvényszék 1571 január 7-i ülésében, itélete ellen a Recsky testvérek a kúriához fellebbeztek.⁵⁰⁸ Heves vármegye törvényszéke 1580-ban Szentháromság vasárnapja után való ülésében Rédey Pálnak másik birtokosztály-pörét tárgyalta.⁵⁰⁹ A vármegyei törvényszék kiküldött embere eszközölte a káptalan hites tagjának jelenlétében a birtokba vezetést a helyszinén, vagy ha ott nem lehetett a török miatt, vagy más meghatározott helyen, hova a szomszédokat, a határosokat is beidézték.⁵¹⁰

A törvénykezés ügyrendjét az országos törvényeken belül a vármegyei statutumok szabályozták. Nevezetes a kettős vármegyének 1679-i statutuma szabályrendelete, melyet Csongrád vármegye szabályrendelete nyomán állapított meg a kettős vármegye közönsége az 1679 június 20-i ülésén. E statutum megállapítja a bírák illetékességét, az ügyvédi képviseltetést, a bírói letéteket, a tanúkihallgatások módját, a törvényszéki tárgyalások ügyrendjét, az itéletek hatályát, érvényességét. Szó van ezekben a zálog birtokokról, határigazításokról, gyanús adósságokról, a végrehajtásról, osztozkodásról, a szökött jobbágyokról. Fenyítő ügyek voltak: a szék-sértés, rágalmazás, a gonosztevők rejtegetése, orgazdaság, lopás, istenkáromlás, paráznaság stb. Nevezetes, hogy az itéletek között több föltételes ítéletet találunk. "Szabadon bocsáttatik az elitélt azon reményben, hogy megjavul, mert ha bűnténybe keveredik, az ítélet végrehajtása azon esetben bekövetkezik."⁵¹¹ A büntetések országos törvényeink szerint szigorúak voltak. Így Szőllősy Jánost, több rendbeli bűnöst halálra itélték, még pedig úgy, hogy "jobb keze, melylyel anyját megverte, tövében levágassék és a kivégzés helyére úgy vitessék. Ott Isten ő felségét káromló nyelve kivágassék s azután halálra köveztessék, ezen módon a kereszténység köréből kiküszöböltessék."⁵¹² Kis Bálintot erkölcstelenségért jól megbotozták.⁵¹³

A halálos büntetések 1670 felé ritkultak, azt a testi büntetések, a pálczázás és botozás váltják föl. Szőke Istvánra, kit istenkáromlással és lopással vádoltak, azt mondották ki, "hogy noha országunk törvényei szerint más poenát érdemelne, most Isten elleni káromlásért megpálczáztatik, többi gonosz cselekedetéért jó kezességre, hogy többé bűnténybe nem keveredik, elbocsáttatik."⁵¹⁴ Az 1676 január elejére tett törvényszék főleg az istenkáromlásra újítja föl a régi törvényeket, "mivel az felséges Isten ellen való káromlások mindinkább szaporodnak és így Istennek haragja a közönségre mintegy kihívatik." Nemes embereket első ízben 6, másod ízben 12, harmad ízben 24 forint bírsággal sújtottak, azután halálra ítéltek. Nem nemest első ízben 25, másod ízben 50, harmad ízben 100, negyed ízben 300 botütéssel és azután halállal sújtották.⁵¹⁵ Az 1660-as években boszorkánypöröket is tárgyal a vármegyei törvényszék. Bujaky István özvegyét "boszorkányság miatt" megintették.⁵¹⁶ Bársony Katát, mert gonosz lélektől indíttatva boszorkány életet élt, előbb hóhér kézre adták, azután tűzbe vetették.⁵¹⁷ Molnár Ilonát, minthogy a bírói kéznél levő bizonyságokból kitetszett boszorkánysága, 545ördögökkel való czimborálása és sokak megrontása, ex communi voto előbb torturára, azután megégetésre itélték.⁵¹⁸

Heves vármegye követei útján résztvett az országos törvényhozásban. Az 1527-i budai orszggyűlésen Heves vármegyét két követe: Zalóky Zsigmond és Bódy Mihály képviselték.⁵¹⁹ Nevezetes az 1545:33 t.-czikk, mely a vármegyék felirati jogát biztosította. Ez századokon át megadta a ma is érvényes jogot, hogy a vármegyék a sérelmes törvények vagy rendeletek egészben való visszavonására vagy sérelmes pontjainak megváltoztatására bírják a kormányt. Ha ez nem sikerült, következett a "vis inertiae," vagyis a kormányrendelet felvétele.

A "vis inertiae"-t Heves vármegye többször az élelmi szerek természetbeni kiszolgáltatása és a közmunkák ügyében kísérlette meg, de a megye bizalmi emberei, tisztviselői ezért fogságba kerültek, így a vármegye mégis kénytelen volt az erőszaknak engedni. Heves vármegye résztvett több részletes felvidéki gyűlésen, melyeken a vármegyék az önvédelem czéljaira külön pótadókat szavaztak meg. E határozatokat a vármegye, miként a többi vármegyék analóg példáiból következtethetünk, mint saját belügyét, maga hajtotta végre. Heves vármegye követeit a XVII. századi országgyűléseken ismerjük. Bő utasításokat kaptak, azok szerint kellett eljárniok a felmerült ügyekben. Küldetésükről barátaikhoz intézett bizalmas levelekben s a megyéhez terjesztett hivatalos jelentéseikben számoltak be. Díjazásuk a vármegye terhe volt, napi díjukat megválasztásuk alkalmával a vármegye szabta meg. 1653-ban a napi díj 3 frt 60 dénár. 1655-ben 4 frt, 1662-ben 4 tallér volt.

A vármegye ügyelt fel a közbiztonságra. Heves vármegye közbiztonságát sokszor fenyegették az oligarcha főurak, lefoglalták az adókat, a dikátorokat nem engedték be birtokaikba s a népet zsarolták. Ezek ellen szólott az 1555:15 t.-cz. hogy tekintve Eger védelmi fontosságát, a jövedelmek, tizedek lefoglalásától vagy visszatartásától nagyobb hatalmaskodás bűntényének súlya alatt mindenki óvakodjék. Az oligarchákkal azonban a vármegyei hatóság erőtlen, tehetetlen volt. Panasz volt a magyar katonaság pusztításai ellen is, legjobban pedig a török veszélyeztette a közbiztonságot. Törökök és magyarok között gyakoriak voltak a párbajok, ezeket a kitűzött helyen nagy néptömeg jelenlétében szokták megvívni. Verancsics egri püspök-főispán felterjesztésére királyi rendelet tiltotta ezeket, mert a párbajok kémszemlének szolgáltak alkalmul a várakban. Azonban még királyi tilalommal sem voltak megszüntethetők a párbajok. Rákóczy Zsigmond várkapitánysága idején, 1589-ből két török-magyar párviadalról tudunk. Ezek az egri vár alatt folytak le a puskaporos malom előtti térségen. E párbajok inkább becsületbeli kérdések, vitézi tettek, lovagi mérkőzések voltak.

De a törökök és a magyarok is valóságos hajtóvadászatot tartottak a tehetősebb, vagyonosabb lakosokra, hogy azokat foglyul ejtsék s értök nagy váltságdíjat szerezhessenek. A fogoly-váltságdíj megosztása körül pörösködés volt Verancsics és az egri várőrség vezetői között. Verancsics a váltságdíj 1/3-át követelte püspöki illeték gyanánt, mikor Tálya község földesurát, Ali pasát elfogták.⁵²⁰ A jászberényi subasinál, kezelő tisztnél 4 elrablott nőt és több gyermeket találtak.⁵²¹ Eger várában az 1558-1559-i számadás szerint annyi török rab volt, hogy azoknak egy havi élelmezésére 3046 kenyérczipót számítottak. A török foglyokról a végrendeletek is megemlékeznek. Dobó István 1552-ben testvérének írja, hogy "török foglyomat, melyet Perényi Gábor elvett, ha Isten megtart, talán visszaadja nekem, ha nem, kegyelmetek követeljék vissza tőle." Balay Kálmán egri katona 1576-i végrendeletében olvassuk, "hogy az, mely törököm Cserépben vagyon, hagyom Balay Gergely öcsémnek. Egy török gyermek vagyon Pasztóhy Gergelynél, közös vele, részemet hagyom Balay Gergelynek."⁵²² A rabok árúczikkek voltak, Kassán rabvásárokat tartottak. Balázs diák Egerből 1589-ben azt írja Károlyi Mihálynak "mi is innét Egerből mind felküldettük, az kik itt voltanak, kegyelmed ott vehet rabot sokat."⁵²³ Rákóczy Zsigmond 1589-i számadásában a kiadási rovatokban oly tételeket találunk, hogy ő egyesektől megvásárolta a török rabokat, azután a vár hasznára kereskedett velök, jó váltságdíjat kapott értök, így "a kecskeméti káditól bejött 2805 forint." A minő sorsa volt nálunk a török raboknak, olyan vagy még rosszabb sorsa volt a töröknél a mi rabjainknak. A kölcsönös gyűlölet idézte elő, hogy később, a 70-es években az ellenfelek már a hullákat is bántalmazták. Csata után az elesettek fejeit vagy orrát, fülét levágdalták 546s győzelmi jelül magokkal vitték a hazatérő harczosok elrettentésére, a vár kapujára vagy falaira kiszögezték.⁵²⁴

A vármegye tiltotta a török-magyar összeütközéseket, portyázásokat. Mivel azonban a tilalom nem bizonyult elegendőnek, a falusi lakosság maga szervezkedett saját védelmére, így jött létre a parasztvármegye, melyről már a török világnál szólottunk. Az 1679-i vármegye szabályrendelet intézkedik a népvezérekről, vagyis paraszt-hadnagyokról s ugyanitt van említés a rabok szállításáról, a czigányok kiirtásáról, mert e garázda elem sok bajt okozott a vármegye népségének. "A czigányok istentelen fajzata (impia gens Cyngarorum) száműzetik s bárki, hol találja, szabadon üldözheti, elfoghatja, minden javaitól megfoszthatja." A vármegye nemcsak a közbiztonságra őrködött, hanem fensőbbségi felügyeleti jogot gyakorolt a vármegyebeli városok és falvak felett. Ezt a jogát részben egyes városok privilégiumai, részben a földesúri jogok korlátozták.

A hevesmegyei városoknak e korbeli viszonyairól megfelelő helyen bővebben van szó.

A pecsétek használata mindjobban elterjedt. Több Gyöngyös vidéki községnek volt külön pecsétje: Solymos, Püspöki, sólymot vagy kakast használtak czímerül csillag és félhold közé helyezvén. Mindez a vármegyei autonómia mellett a községi szervezet működéséről tanúskodik. A községi önkormányzat élén a bíró és esküdtek állottak. A bíró szolgáltatta be a község adóját, hatásköre becslési, nyomozási, rendőri ügyekre terjedt ki. Az esküdtek bizonyos bíráskodási jogkört gyakoroltak a községi élet keretében. 1594-ben Rédey Pál és Szabó Márton szerződést kötnek egy feleszőlőmívelésre és a szerződésben a tályai bírót és esküdteket jogosítják föl kárbecslésre és marasztaló itélethozatalra. Heves vármegye községei közül a török időkben sok elpusztult, elnéptelenedett, mert a nemesek biztosabb helyekre, városokba költözködtek, hol a város falai a beköltözötteknek nagyobb oltalmat nyújtottak. Különbség volt a kúriális és a jobbágy-községek között. A kúriális nemesek maguk választották elüljáróságukat, - a jobbágy községekben a bírót a földesúr erősítette meg tisztében. A bírói tiszt miatt sok súrlódás volt jobbágyság és földesurak között. A jobbágyok nem igen akarták elfogadni e terhes tisztséget, - a földesurak, a hol többen voltak, nem tudtak megegyezni a bíró személyében. Ezért Heves vármegye 1679-i vármegyei statutumában szabályozta a bírói tisztség betöltését. "A bírói tisztség évenkint sorrendben a szomszéd telekre száll, ha azon többen laknak, azok közül választ a közönség. A zsellérek, kik saját házukban laknak és a kiknek marhájok vagy irtványföldjük van, sorrendben szintén viselik a bírói tisztet; azután a semmivel sem bíró szegénysorsúak is, a mint következnek egymás után."

A XVI-XVII. század birtokviszonyait a vármegye nemes családait tárgyaló fejezetben találja az olvasó.

Az az ideális egység, melyben egyház és állam a középkorban összeforrott, az idők folyamán fölbomlott. Az egyház régi kulturális feladatának sem tudott eleget tenni a mohácsi vész után, annyira megfogyatkozott anyagi és erkölcsi ereje. Mindezt az Európaszerte megindúlt új mozgalom, mely reformáczió néven ismeretes, idézte elő. Ennek a mozgalomnak nagy hatása volt Magyarországban és hullámcsapásai eljutottak Heves vármegye területére is.

547Heves vármegye hitéletéről az egri püspökség gondoskodott az egri káptalannal, a javadalmas apátságokkal s különféle szerzetesrendi kolostorokkal és a falvakban működő parochusokkal. Minde tényezők működése megbénult a XVI. század első felében. Erdődy, Szalaházy Tamás, Oláh Miklós, Ujlaky kinevezett püspökök a politikai viszonyok és diplomácziai megbizatások miatt nem tartózkodhattak püspöki székhelyükön. Elárvult így az egri egyház, a püspöki vikáriusok nem gondoskodhattak kellő számú falus papságról.

Továbbá Egerben is az következett be, a mi másutt az országban, hogy a zavaros időkben erőszakos főurak tették rá kezüket az egyházi vagyonra, Heves vármegyének egy időben Perényi Péter volt a tyrannusa, kiről Várday érsek szóbeli közlése alapján azt jegyezte föl a pápai legatus naplójában, hogy "igen gonosz haereticus és a hitben, erkölcsben gyönge lábon áll."⁵²⁵ Ez a Perényi Péter Frangepán püspök bizalmával visszaélt s Frangepán külföldi békeútja idején az egri püspöki és káptalani javakra rátette kezét. Perényi Péter várnagya volt Egerben Varkocs Tamás, a ki kiűzte az egri várból a kath. lelkészeket és három praedikátort hívott be az egri várba. Hogy az egri püspökség javaiban mekkora harácsolás történt, fölvilágosít arról bennünket Ormány János dikátor számadása az 1546-i évből.⁵²⁶ A püspökség tizedeit Borsodban Bebek Ferencz és Balassa Zsigmond, Zemplénben Perényi Péter és Serédy Gáspár, Abaújban Frater György tisztje, Báthory György, a Homonnay család és a Kassaiak, Beregh-Szabolcsban Báthory Endre, Losonczy Antal, Sárosban Verner György, Zarándban Frater György emberei foglalták le. A káptalannal is Perényi emberei erőszakoskodtak és a káptalan oly nagy szükségbe jutott, hogy kénytelen volt Bajony Benedeknél elzálogosítani ezüstneműit, miket azután 1550-ben szereztek vissza.⁵²⁷ A hevesvármegyei saári, pásztói apátságok és a régi kolostorok néptelenekké válnak, a kolostorok lakói a török elől menekülnek s birtokaikra az ottani földesurak teszik kezöket. Úgy hogy a XVI-XVII. században pusztán a gyöngyösi ferenczrendiek fejtenek ki nagyobb tevékenységet a lelkészkedés terén. A parochiák száma is nagyon leapadt, mert az egyes templomok ingatlanait, arany-, ezüstedényeit meg a helyi birtokosok, vagy várkapitányok foglalták le. Ez új birtokosok, hogy szerzeményüket megtarthassák, az új hithez szegődtek és új lelkészt ültettek a régi parcohusok helyébe.

Nemcsak Heves vármegyében voltak ilyenek az állapotok, hanem az egész országban. Az 1550-iki országgyűlés egyik fontos tárgya, hogy a kath. vallás sérelmeit akarják orvosolni. Épen ezzel a hivatással küldik Egerbe Dobó Istvánt, hogy az egri püspökség régi jövedelmeit és javait a jogtalan bitorlóktól szerezze vissza. Dobó István az egri várban levő 3 praedikátort őrizet alá helyezi, azután Pozsonyba küldi őket vizsgálatra.⁵²⁸ Ő a király nevében jár el, az egyház törvényeihez ragaszkodott és magánéletében is mindenkor betartotta az egyház szabályait. Ezért be nem bizonyítható, sőt tarthatatlan az az állítás, hogy Dobó Luther tanaihoz hajlott volna. Ép ilyen hihetetlen az a mese, melyet Florimundus Remundus az egri várharczhoz fűz 1552-ben. "Ekkor indult meg Egerben a katholikusok nyilt üldözése. Magyar vérből való katona volt ennek a megkezdője. Mikor Achmed pasa megszégyenülve, gyalázattal abbahagyta a hosszas ostromot, úgy tartá ez a "Te deum"-ot, hogy kiűzé a városból a lutheránusok ösztönzésére a ferenczesatyákat, a kik éjjelt-nappalt átimádkoztak a hívek üdveért. Szomorú, még a török előtt is borzasztó látvány volt, mikor egy szegény ferenczrendit Krisztus keresztjére kötöztetve, étlen-szomjan sorvasztva pusztított el. De a barbár gaztett szerzőjét is utólérte a nemezis, mert szerencse fordultával Konstantinápolyban karóba húzatták. Emberségesebb volt Achmed pasa a barátokkal szemben, az őket Budára bocsájtá, vagy pedig Szolimán, a ki a keresztények evangéliumától áthatva a legjobb fejedelemnek beválnék, mert az üldözötteknek 3 helyet jelölt ki, hogy hitüket gyakorolhassák."²

Dobó idejében Egerben az új tanoknak nem voltak hívei. Ezután szivárogtak azok be az egri vár őrzői közé. Fügedy várnagyról olvassuk, hogy 1555-ben "sacramentarius concionatort" vitt a várba. - Az 1557-iki állapotokra Verancsics püspök levele derít világosságot, hogy az ő kineveztetése idején "a nemesség és a nép legnagyobb része a katonasággal együtt Egerben és a vidékén Luther követője, sőt az egri völgyben Makláron, Nagytályán és Kistályán 3 prédikátor és 1 iskolamester működik a nép között."⁵²⁹ Verancsics erélyesen akar eljárni, azért Maklár, Nagytálya és Kistálya prédikátorait maga elé idézte és igazolásra szólította 548fel őket, hogy ki adott nekik meghatalmazást a papi működésre és ki hívta be őket a községekbe? A püspök 1560-iki jelentéséből megtudjuk, hogy a kistályai prédikátort Heyczey Mihály egri prépost hívta be a községbe saját birtokaira.⁵³⁰ Majd Verancsics szigorú tilalmat adott ki, hogy Eger várában és a vártól 20 mérföldnyire és az egész egri völgyben senki lutheránus vagy más eretnek konczionátort hallgatni, eretnekek könyveit olvasni vagy tartani, eretnekektől szentségeket felvenni és e czélból gyűléseket tartani ne merészkedjék 20-50 forint pénzbírság terhe alatt, melyek egyharmada a feljelentőt illeti, a többi rész pedig Eger városában Szent Mihály egyháznak javítására és egy ispotály építési alapjára fordíttatik.⁵³¹

Verancsics püspöki tilalmára a várőrség fenyegetőleg felelt, hogy a prédikátorokkal együtt ők is elhagyják a várost. A várnagyok állottak a mozgalom élén és az egri újhitűek 1562 február 6-án zsinatszerű tanácskozást tartanak és ebből maguk védelmére terjedelmes felterjesztést küldenek a királyhoz.⁵³² A zavaros időkben a király nem léphetett föl erélyesen az újhitűekkel szemben, viszont azt sem tűrhette, hogy püspöki, káptalani székhelyeken zavartalanul, működhessenek a prédikátorok. Ezért a király közvetítőleg ideiglenesen úgy intézkedett, hogy a protestánsok Tihamér faluban gyakorolják vallásukat. Azonkívül az egri vár vezetőjét kicseréli és Verancsics ajánlatára Mágóchyt nevezi ki várnagynak azzal, hogy Eger várában és az egri völgyben prédikátorokat és iskolamestereket működni ne engedjen és az állapotot javítani törekedjék.

Verancsics ötévi püspöksége után agg korára való hivatkozással lemondott világi jurisdictiójáról, csupán az egyházi hatalmat tartotta meg és elhagyta püspöki székhelyét. Távozásával az állapotok rosszabbra fordultak, a mint ez az egri káptalan 1566-iki panaszos felterjesztéséből kiviláglik. "Javainktól megfosztva, szenthelyeink profanálva, az isteni tisztelet elnyomva, a mit tehetünk az, hogy könnyezünk és fohászkodunk." Templomainkat elvették, bezárták, és szentségek kiszolgáltatását eltiltották, a harangok elnémultak a főtemplomban és Sz. Mihály templomban az oltárokat széttördelték, az ereklyéket szétszórták, a keresztet, szentképeket, misekönyveket, zászlókat, keresztelőkútat mind szétrombolták, úgy hogy már itt nincs semmi, a mi a keresztény népnek kedves. Az a kevés ember, a ki megmaradt buzgó katholikusnak, gyűlölségnek, üldözésnek van kitéve, az a pár várbeli káplán menekülni kényszerült, hogy az újhitűek üzelmüket annál szabadabban folytathassák. A kanonokat is kiűzték lakóhelyeikből és házaikat az egri katonák foglalták el.⁵³³

Verancsics a bajok okozójának elsősorban Mágóchyt tartja. Ez teljesen elveszítette a püspök bizalmát, mihelyt Luther hitéhez hajlott. Mágóchy írta azt a püspöknek, hogy kár az újhitűek üldözése, mert az sok pénzbe kerül, de nem is vezet czélhoz, nem is jogosult, mert a pápista papok okai minden bajnak; éjjel-nappal rossz társaságban mulatoznak, és onnan mennek a nyáj rablói brembelézni és misézni, bolondoskodni az oltárhoz.⁵³⁴ Verancsics maga írja egyik levelében, hogy őt oly fájdalmasan érintik Mágóchy dolgai, hogy "ha ő ezeket sejtette volna, más és nem Mágóchy vezetné az ügyeket Egerben."⁵³⁵ És rajta volt, hogy ez "a pestis" (Mágóchy) mielőbb távozzék.⁵³⁶

Verancsics nem volt elfogult, tudta, ismerte az egyház belső bajait is, így az egyháziak között elharapódzott nagy fegyelmetlenséget. Saját vikáriusáról elítélő szavakban nyilatkozik, kanonokjai - fájdalom - nem Sz. Ágostonok és Cypriánok, sőt hozzájok nem illő foglalkozásokat űznek, így Roccamontes mesterkanonok kereskedéssel foglalkozik.³ Nagy baj volt, hogy a káptalan birtokait az 1569:27 czikk alapján kincstári kezelés alá vették. Igy a testület vagyoni és erkölcsi befolyását lassanként elveszítette. Tagjai között sok idegen származású volt, kik sem a lelkészkedésben, sem a hiteles helyeken nem tudták betölteni tisztjüket. A káptalan tagjainak névsorát ismerjük Nováky "Memoria Dignitatum" czímű művéből.⁵³⁷ 1569-ben a káptalannak 19 tagja volt, köztük több idegen származású, mint Okrusits Fábián, Kutsilits Péter, Sexianus Mihály, Illicinus Caesar, Vicarnombe Ferencz, Velkius István.⁵³⁸

Igy történt, hogy 1577-ben Eger várában is van már állandó concionator. Paksi Mihály jött ide Patakról.⁵³⁹ Radéczy István püspök erre 1578-ban Leleszi János országos hírnevű jezsuitát küldötte Egerbe, hogy szónoklataival a népet megnyerje, visszatérítse. Leleszi egy évig tartó működése sem változtatott a viszonyokon.⁵⁴⁰ A német várnagyok idején még inkább rosszabbodott a káptalan 549helyzete. A német kapitányok és katonák Luther hívei voltak. Bornemisza Péter híres prédikátor 1577-ben "Fűves kertecske" czímen kiadott vígasztaló könyvecskéjét Ungnádné Losonczy Anna bánatának enyhítésére írta abból az alkalomból, hogy leánya: Mária Anna elhunyt. A várból a kanonokok kiszorultak, lakásukat kaszárnyákká alakították át. A várbeli templomot bezárták, mert a várba való szabad bejárás nagy veszedelmet rejt magában, mindenki kikémlelheti így az erődítés minőségét. A nép parasztos öltözetében - a kir leirat szerint - a török is befurakodhatik a várba és miután a hadi készletek legnagyobb része a templomban és környékén van elhelyezve, csalárd üzelemmel gyakran nagy károkat okozhat.⁵⁴¹ Rudolf király 1580-ban Radéczy püspök felterjesztésére a káptalant a városban levő Sz. Mihály templomába utalta, hogy ott tartsa meg az istentiszteletet, ott helyezze el okiratait is.⁵⁴² Azonban 1580-ban ebből a templomból is kiűzték a káptalant az Urnap után következő szombaton a kálvinisták maguknak foglalták le a templomot.⁵⁴³ Ez ellen a káptalan nem tehetett mást mint a jászói káptalannál ünnepélyes óvást emelt.⁵⁴⁴

Mikor Eger vára 1596-ban török kézre került, akkor az 1597:38. t.-czikk kimondotta, hogy az Egerből kiűzött káptalan addig, míg Egert visszafoglalják, közhitelű székhelyét Kassára tegye át. Ezzel az egri káptalant száműzték ősi székhelyéről. Egyúttal megengedték, hogy az egri káptalan elveszett pecsétje helyett újat, de az előbbinél kisebb alakút csináltathat. Ez az új pecsét Szent János evangelistát asztalnál ülve tünteti fel, oldalt sasmadár ül, körirata: Sigillum Capituli Ecclesiae Agriensis. A. 1597.⁵⁴⁵ És hogy a káptalannak meg legyen a fenntartási alapja, az 1598:32. t.-czikk szerint a káptalan újra szedheti tizedeit s negyedeit. Tehát az egri püspöki szék elárvult, az egri káptalan száműzött lett és ezzel a központban az "Istentdicsérő ajkak elnémultak," - a vidéken pedig már régebben szétszaladt a nyáj s új pásztorok mellé állott.

Ezt bizonyítják a XVI. század második feléről reánk maradt deczimális összeírások. Ősi törvényeink szerint minden termény tizede az egyházat illette. Ennek fejében az egri püspök 400, a káptalan 200 főből álló bandérium kiállítására volt kötelezve. A tizeden kívül nevezetes egyházi jellegű adó volt a kathedra-adó (cathedraticum). A tizedeket a XVI. század folyamán rendesen bérbeadták. Verancsics püspök után a hevesvármegyei tizedek kincstári kezelés alá kerültek. A deczimátorok Heves vármegye területén, a hatvani vagy szolnoki bégtől szabadalmi levelet, pátenst kértek s ők utalták ki mindjárt a parochusok számára a lelkészi illetékeket nyugtató ellenében. A parochusok nyugtatóiból azt látjuk, hogy a gyöngyösi ferenczrendiek kivételével a vármegye legtöbb községében már 1576-1582-ig concionatorok, az új hit papjai működtek, ők nyugtázzák az átvett lelkészi illetékeket.

Eger városában 1577-ben 74 kalangya búzatermést szedtek össze tizedül, egy kalangyán 30 kévét számláltak. A lelkészi quartát a concionatoroknak adták ki. Felnémeten az 1579-iki összeírás szerint a lelkészi quartát Báthory Balázs és Kecskeméti Tamás, "Krisztus egyháza szolgái" veszik fel. Makláron 1582-ben Tasnádi Péter, Nagytályán Szegedi Tamás voltak "Isten igéjének szolgái." Gyöngyösön 1582-ben hárman nyugtázzák a lelkészi illetményeket. Nagyszombati Miklós kath. lelkész, Dechi András "a gyöngyösi egyház pásztora" és Linczi János "a gyöngyösi kolostor gvardiánja." Gyöngyöspüspökin 1577-ben Mohácsi Tamás gyöngyösi gvárdián és Mylocopus Orbán concionator osztozkodtak a lelkészi illetményen. Sólymoson Mátyás plebános állította ki a nyugtát. 1582-ben Túrpásztón Mohácsi János, Abádon Nádudvari Iván, Balaszentmiklóson Sorsanius János concionatorok voltak a községek papjai. A szentmiklósi prédikátor 1576-ban ezt a nyugtát állította ki: "Én Lazar pap Zentmiklósi prédikátor adom tudtára, hogy a jelen való dézsmások 1576-i esztendőben Zubor Benedek és István diák én nekem az quartet, azaz nyolczadát igazán megadták. Adtak búzát kalangyát 6 1/2 kévét, a fertályomból búzát 4 fertályt, kinek bizonyságára és erősségére adom pecsétes levelem die augusti 1576. Idem, qui supra." Ugyanekkor Poroszlón Gál pap, Hevesen Warsány Boldizsár, Patán Patai Pál prédikátorok működnek és Alattyánnak is protestáns papja van. E községekben 1582-ben is protestáns papokat találunk. Szakálloson Chehy Pál, Pásztón János plebános, Debrőn István pap 1577-ben, Verpeléten Tallay János, "a verpeléti egyház pásztora" 1594-ben nyugtázzák a termény-quartát.⁵⁴⁶

550Mindez adatok arról tanúskodnak, hogy a régi kath. parochiák legnagyobb részt concionatorok kezébe kerültek. Ugyanis papságra nálunk ez időben nem igen vállalkozott arra való ember. 1548:10. t.-czikk szerint nagy volt a panasz, hogy a kath. hit hirdetői többnyire tudatlanok és mesteremberek (idiotae et mechanici), a kik nem restelkednek a szent hivatásra feltolakodni. A vármegye területén levő régi klastromok elnéptelenedtek, elpusztultak, vezérszerepet csak a gyöngyösi ferenczrendiek vittek, bár azoknak is nyomorúságos életük volt a ránk maradt "leveles könyv" szerint, melyet Kollányi ismertetett a "Századokban."⁵⁴⁷ A XVII. század elején alig volt egy-két egyházmegye, melyben a kath. vallású lakosok számot tevő töredékét alkották volna a népességnek.

A XVII. század elejéről szóló deczimális összeírások jelzik azt a hullámzást, hogy a kath. vagy protestáns hatalom uralkodik-e Egerben, illetőleg Hevesben. Mikor Szuhay István egri püspök volt egyúttal a kamara praefektusa, akkor az 1603-1604. években katholikus lelkészek kapták meg a tizedrészleteket.⁵⁴⁸ A lelkészi illetékeket csakis a kápláni dékán nyugtájára szolgáltatták ki. A Bocskay-féle felkelés alkalmával, 1605-ben a tizedrészletek csak protestáns papoké.

Változatos sorsa volt a Kassára szorult egri káptalannak is. Szuhay püspök megszerzi számukra 1603-ban a régi kassai parochiális templomot, mitsem törődve az evangelikusok tiltakozásával, a város ellenmondásával."⁵⁴⁹ Bocskay hívei a kassai templom elvételét visszatorolják. Kassáról elűzik az egri káptalant s a káptalan javait Bocskay hívei maguk között önkényesen szétosztották.⁵⁵⁰ A Bocskayval kötött 1606-iki békekötés szerint az egri káptalant Kassáról száműzték. Az 1609:10. t.-czikk Nagyszombatot jelöli ki székhelyül, a püspöki s káptalani birtokot kincstári kezelésbe veszi s így a káptalan tagjainak eltartását a királyra hárítja. Nagyszombatból a káptalan 1613:3. t.-czikk szerint Jászóra, majd az 1649:38. t.-czikk szerint újra Kassára költözött át. Az 1610-ben megtartott Zsolnai zsinaton szóba került az egri egyházmegye siralmas állapota is. És e zsinatból kifolyólag Forgách Zsigmond felterjesztést tett Mátyás királyhoz, hogy tekintve az egri egyház szánandó állapotát, hogy idegen területen száműzöttként él erkölcsi és anyagi erő nélkül, nincsenek egyházi tisztségei, főesperesei, esperesei, - segítsenek rajta. Ő azt ajánlja, hogy egyelőre az esztergomi érsek nevezzen ki az archidiakonusi és káptalani székekre érdemes férfiakat s a gyöngyösi kerületben a gyöngyösi lelkészt, hevesi archidiakonatusban egy viczearchidiakonust bízzanak meg a felügyeleti joggal.⁵⁵¹ E gyűlésen jelen volt az egri kisprépost s a felterjesztést is aláírta.

Forgách Zsigmondnak e felterjesztése volt az első lépés az egri püspökség új életre keltésére. 1613-ban kezdik meg, bár kevés sikerrel, az egri káptalan elprédált javainak visszaszerzését, 1616-ban betöltik az egri püspöki széket. Újabb szenvedés várt a káptalanra a Bethlen-féle fölkelések idején. Széchy György elűzte a káptalant Jászóról s a káptalan tagjai közül is többeket megöltek.⁵⁵² Nagyobb baj volt, hogy az 1616-ban kinevezett Erdődy püspök nem kapta meg a pápai megerősítést, utóbb Pyber pedig abban az évben, 1633-ban, vette kezébe, mely évben meghalt. Igy pápai megerősítés nélkül nagyobb tevékenységet nem fejthettek ki egyházmegyéjökben. Lósy Imrével indult meg valójában az egri püspöki megye restaurácziója. A megújhodás ismert módjait használják fel az egri püspökök. Egyházmegyéjökben zsinatot tartanak, az országos zsinatokon részt vesznek; a hitélet fellendítésére, az elzálogosított egyházi javak restitúcziójára törekszenek, a papság életmódjának szigorítására a főesperesi látogatásokat előírják és a nagy paphiányon papnevelő-intézetek felállításával iparkodnak segíteni. 1635-ben Jászón tartják meg az első egri egyházmegyei zsinatot, ebben tulajdonképen a nagyszombati zsinat határozatait fogadják el az egri egyházmegyére vonatkozólag. Az 1638-iki országos zsinatban, melyet Lósy Imre, akkor már esztergomi érsek hívott össze, az egri egyházmegye küldöttjei útján vesz részt, megjelent ott Lippay György egri püspök is. Az 1648-iki országos zsinaton Kisdy Benedek egri püspök s a pásztói, saári apátok vesznek részt. A főesperesi látogatásokon kívül arról is van tudomásunk, hogy Lósy Imre személyesen akarta látni egyházmegyéje állapotát, azért Mehemet egri pasától nyert engedélylyel meglátogatta egyházmegyéje híveit.⁵⁵³

Minden zsinaton előkerült a papnevelés ügye. Pázmány 1625-ben II. Ferdinánddal a főpapok végrendelkezési jogát akként szabályoztatta, hogy azok 551ingó vagyonának felerésze szemináriumokra fordíttassék.⁵⁵⁴ Ő már 1623-ban Bécsben 115 ezer forint alapítványnyal megalapította a Pazmaneumot és tervbe vette, hogy minden egyházmegyében állíttat ily szemináriumot,⁵⁵⁵ de azt nem valósíthatta meg. Az egri püspökök is égető szükségét érezték e szemináriumnak, azért Lippay György egri püspök 1641-ben Bécsbe 20 növendékpapot küldött, kiket a Pazmaneummal szomszédos épületben helyeztek el. Ez intézet 1687-ben Nagyszombatba került, később Esterházy Károly püspök az egribe olvasztotta bele, 22.100 rénesi forintra rúgó alapjával együtt.⁵⁵⁶

Ugyancsak az egri egyház részére tette 1659-ben Kisdy Benedek egri püspök, a kassai jogakadémia megalapítója, 9 ezer darab aranyból, 2 ezer tallérból, egy házból s a günyői birtokrészből álló alapítványát, melyből utóda, Pálffy Tamás Kassán a Mosdósi házban a "Kisdy növeldét" Szent László tiszteletére felállította s azt jól fölszerelve, 30 ezer forint alappal s a günyői birtokkal a jezsuitákra bízta. Az itt nevelt 14-15 kispap a Pázmáneum szabályai szerint élt és az intézet az egri püspök és káptalan felügyelete alatt állott.⁵⁵⁷ A Kisdy-szemináriumhoz csatolták azokat a javakat is, melyeket Briberi Miláth György 1638-ban végrendeletében egy Ungváron felállítandó 8 napi és 12 világi növendék részére szóló szemináriumra hagyott.⁵⁵⁸ - Pálffy Tamás, mint nyitrai püspök, 1678-ban az abaúji Hécze falut adományozta a szemináriumnak ama feltétellel, hogy 12 kispap neveltessék és míg ő él, 3 a nyitrai, a többi az egri egyházmegyében nyerjen alkalmazást.⁵⁵⁹ A kassai papnevelő-intézet az adományok mellett sem virágozhatott föl, épülete omladozott, alapja kevés volt, ezért Barkóczy Ferencz püspök 1759-ben a kassai szemináriumot a virágzó egrivel egyesítette.

A kath. hitélet fellendült a XVII. században, erről tesznek tanúságot a "debrődi confraternitas" regulái 1633-ból és a "gyöngyösi deákok czéhének" szabályzatai az 1682-ik évből. A debrői confraternitas reguláit Barnyitai Vincze közölte a jászói országos levéltárból.⁵⁶⁰ Ez a confraternitas Debrő patronusának, Szent Pál apostol megtérésének (Conversio S. Pauli) tiszteletére alakult. Ismerjük a tagoknak, a társulat atyjának, elüljáróinak, a dékánoknak és sekrestyésnek reguláit, a tagok létszámát, névsorát. - A diákok czéhe Gyöngyösön alakult meg s a bold. Szűz tiszteletére létrejött vallásos társulat volt, melynek szabályzatát I. Lipót jóváhagyta 1685 márczius 20-án.

Ugyanez időben jobb sorsra jutottak az egri káptalan s a javadalmas apátságok. Az 1649:38. t.-czikk megengedte, hogy a káptalan Jászóról Kassára költözködhessék vissza, ott lakóházat vásárolhat magának. Egyházul a ferenczrendiek templomát jelölték ki számukra a templom körüli temetkező helylyel. És tényleg a templom 1650-ben a káptalan kezébe került. Gyöngyös vidékén a saári benedekrendi apátság birtokait Kolozsváry István egri kanonok, a pásztói apátságét 1665-ben Kada István pásztói apát szerzik vissza.

Igy folyt az egri püspökség restaurácziója. A káptalan iratainak nagy része a száműzetés idején elpusztult, a szent edények, a káptalani kincsek áldozatul estek a kassai polgárok dühének, főleg Fajgel Péter mozgalma pusztított el belőlük sokat.⁵⁶¹ A káptalannak 8 tagja volt a visszatérés idején 1687-ben, Illyefalvi Tamás nagyprépost, Tache János Szent Istvánról nevezett egervári prépost, Miklósfi Péter székesegyházi főesperes, Tarnóczy János Bold. Szűzről nevezett prépost, Sorger Mihály Szent Péterről nevezett prépost, Krucsai Miklós pankotai főesperes, Dorich Miklós patai főesperes, Magyar Mihály mesterkanonok, mádi plebános. Az olvasó és őrkanonokság, a tarczafői, szabolcsi, hevesi és ungi főesperességek betöltetlenek voltak.⁵⁶²

A vármegye követei a XVII. század országgyűlésein állandóan a protestáns rendek sorában foglaltak helyet. A vármegye vallásügyben adott utasításai mindig a protestánsok érzelmeinek orvoslását czélozzák. Csak az 1681-iki soproni országgyűlésen látjuk, hogy Heves vármegye követeinek egyike, Tassy Mihály alispán katholikus, másik, Bulyovszky, protestáns volt. A vallási villongásoknak tág tere nyílt a megyei tisztújító székeken, s heves összeütközéseket keltett az alispáni szék betöltése körül a püspök-főispán és a vármegyei gyűlés között.

A vármegye területén a protestánsok és katholikusok között legtöbb küzdelem folyt le Gyöngyös városában. Ennek lakói vallási ügyeiket többször a török elé vitték. Bár a török a keresztények vallásügyeibe nem szívesen avatkozott bele, a versengő keresztények így kikérték, néha egyenesen pénzzel vagy más eszközzel kierőszakolták beleavatkozását.

552Már Frangepán püspöksége idején kitört a vallási viszály gyöngyös városában. A lutheránusok gúnydalokat és gúnyiratokat készítettek a gyöngyösi ferenczrendiekre és azokban megrágalmazták őket. Gyöngyös városa kel 1639-ben a megbántott ferenczrendiek védelmére, mint az Gyöngyös város leirásában részletesen olvasható, az e korszak vallási villongásait tárgyaló részben.

Az ott közölt adatok, mind azt bizonyítják, hogy Gyöngyös volt Heves vármegyében a vallási mozgalom középpontja és irányítója Eger elestével. Mind a protestáns rész, mind a katholikus rész itt szervezkedett legjobban. Az evangélikus egyház magas színvonalát mutatja "könyveinek lajstroma", melyet 1647 június 24-én vettek föl.⁵⁶³ A lelkészi könyvtár könyvei többnyire latin nyelvű theológiai munkák, de a magyar protestáns irodalom termékeit is megtaláljuk ott.

Heves vármegye anyagi műveltségét a XV. század végén jóformán a Bakocs-kódex alapján ismertettük. A XVI.-XVII. században már több forrás áll rendelkezésünkre: a dikális, urbariális, deczimális összeírások. Ezeken kívül már egyből is, a Liber S. Joannisból, az egri káptalan birtokkönyvéből, - mint a melynek adatai legtöbb oldalúak és a vármegye legtöbb részére kiterjednek, - látjuk, hogy Heves vármegye területén a mezőgazdaság minden ágát kultiválták. A szántás alatt álló földterületek jó búzát és árpát termesztettek. Az árpaföldekre utal a sok sörszolgálmány (cerevisia), melyet árpából készítettek.⁵⁶⁴ Rozsot termesztettek a káptalan birtokain, Mezőtárkányban, Szalókon, Bocson⁵⁶⁵; zabot Poroszlón⁵⁶⁶; kendert a borsodvármegyei Zsérczen.⁵⁶⁷

Az egri egyház altaristáinak búza, árpa, zab járandóságai arról tanúskodnak, hogy mind a három gabonaneműek termőhelye volt: Pásztó, Apcz, Fedémes, Lőrinczy, Tar, Terebes, Bátony, Legend, Lak, Pétervásár, Szajla, Nagyberek, Szent Jakab, Szurdokpüspöki.⁵⁶⁸ Az egri egyház altaristáinak malmai: Nagytálya felett a "fyuzes malom", Makláron alul levő malom, Makláron Sz. Barnabás és Sz. Imre malmai között egy kétkerekű, Tihamér felső határában, Nagytálya alatt, Kistálya alatt, mely az andornaki malmon felül esik, Almagyaron, Kistályán, Tihaméron, Makláron a templom mellett, Makláron alul közel a Hadyuth-hoz.⁵⁶⁹

A hüvelyes veteményeket kertekben mívelték. Az Almagyariból Tihamér felé vezető úton északra feküdt Chagi Ferencz kertje.⁵⁷⁰ A tihaméri egyház oltáros papjának két kertje volt; egyik Bátorban, másik a tihaméri plebános kertje tőszomszédságában, melyet Kusztha-nak neveztek.⁵⁷¹ Az urbariális összeírások szolgálmányai nyújtanak fölvilágosítást a termények sokféleségéről. Eger város és Felnémet karácsony napján egy-egy font paprikával (de pipere lib 1) adóznak,⁵⁷² míg a borsodvármegyei Bogach község lakói a káptalan dékánjának a lencséből adnak tizedet.⁵⁷³ A kassai kamarajegyzék szerint az egri várbirtokok összes falvaiból beszolgáltattak egyik évben 453 fertály zabot, 2400 fő káposztát, 3 1/4 font borsót.⁵⁷⁴ A perényi birtokokon 1553-ban Debrő 2000 fő káposztát, Kaál ugyanannyit, Tótfalu 1000 fő káposztát voltak kötelesek beszolgáltatni a földesúrnak.⁵⁷⁵

Szalókon a káptalan dékánjának van bizonyos rétje, mely zsellérek kezén van, évenként árendát fizetnek érte.⁵⁷⁶ Ugyancsak Szalókon a káptalannak is vannak rétjei, a melyek jövedelme 2 forint 50 dénár.⁵⁷⁷ Az egri éneklő kanonoknak Makláron van nagy rétje, melyet "Cantor-Rethe"-nek neveznek, 25 forintért bérbe van adva.⁵⁷⁸ Az egri egyház egyik oltáros papjának Szalókon van két rétje.⁵⁷⁹ Az egri püspöknek az egri völgyben való szénatermeléséről a következő adataink vannak. Eger város karácsonykor köteles a püspöknek 8 társzekér szénajárandóságot (de foeno plaustra) beszolgáltatni, azonkívül kaszáláskor köteles adni 50 kaszást (falcatores), akik a szénát lekaszálják, kazalba rakják és behordják.⁵⁸⁰ Ujváros utcza a vadaskert lekaszálására tartozik adni 3 kaszást.⁵⁸¹ Felnémet karácsonykor 8 társzekér szénával tartozik és 50 kaszást ad a kaszáláskor.⁵⁸² Czegléd 6 kaszást ad, Nagytálya 8 társszekér szénát és 28 kaszást.⁵⁸³ Nagy-Maklár 5 társszekér szénát, Kis-Maklár 6 kaszást adnak. Vannak a püspöknek még rétjei Solymoson, hol 50 kocsi széna terem, továbbá Szénpatakon, Harsányban, azután a Szarvaskőhöz tartozó Fedémes birtokon, Bocson, Demjénben, Kerecsenden.⁵⁸⁴ - A Perényi családnak Pétervásáron volt egy urasági rétje, melyet 100 munkás alig birt lekaszálni.⁵⁸⁵ A Tisza 553mentén levő kaszálókat is felhasználták, de még igen sok az áradásos terület, hol árvíz idején "naulum"-okon, kis hajókon közlekednek.⁵⁸⁶

A nagy szénaterméssel és legelőkkel kapcsolatos az állattenyésztés. A káptalan egyedi birtokán a 8 ökrös és nagyobb gazdákat megkülönböztették a 6 ökrös, 4 ökrös és 2 ökrös gazdáktól és azoktól, akiknek nincsen ökrük, de telkök van. Különböző arányokban adóznak a káptalannak.⁵⁸⁷ Az urbariális összeírásokból látjuk, hogy kiterjedt volt a marhatenyésztésen kívül a juh, bárány, sertéstenyésztés, baromfitenyésztés, méhészet, halászat. Az egri káptalan Mezőtárkányból, Hevesivánról, Szalókról, Sz. György napján minden sessiótól kapott 1 sajtot (caseum). Eger városa a püspöknek husvétkor 12 sajtot szolgáltatott be. A mezőtárkányi bárányokból negyedet kap az ottani plebános, Hevesiván a bárányokból (agnis) kilenczedet ad a káptalannak, mint földesúrnak. Szalók Sz. Mártonkor tizedet, Poroszló húsvétkor kilenczedet adnak. Mezőtárkány karácsonykor 2 hízott disznót szolgáltat be a káptalannak, a malaczokból tizedet ad és ebből negyed a plebánost illeti. Tihaméron a malaczokat Sz. György napján tizedelik, Sz. Miklós a káptalannak 6 disznót, 2 májusi koczát és a malaczokból tizedet ad. Szalók a malaczokból tizedet ad a káptalannak. Eger városa a püspöknek karácsonykor 6 hízott sertést, Sz. Mihálykor és Szent Györgykor malacztizedet, - Szent Miklós-utcza 1 malaczos koczát, Felnémet 2 ártányt, karácsonykor 6 hízottat, Nagytálya 6 hízottat, Nagy Maklár 3 hízottat szolgáltattak be.⁵⁸⁸ A sertéstenyésztést elősegítették a jó makkos erdők, milyenek voltak Bochon, Tárkányon és Szalókon, továbbá egy erdőség Szalók és Alsó Szóláth között, közel a Kowaszo vagy Kowazó erdőkhöz, Szénpatakon, Szentmárián, hogy a Mátra és Bükk erdeit ne is említsük.⁵⁸⁹ Méhészetből nagy jövedelme volt a káptalannak: Mezőtárkány, Hevesiván, Poroszló, Szalók, Eger, Abony, Pusztaszikszó, Szentmária, Kerecsend helyekről.⁵⁹⁰ - Előfordulnak a Liber S. Joannisban a következő halastavak: Poroszlón Egher vize, Zartos, Sztary, Eörsi halastó, Örvényben 3 halastó, Szentmárián 3 halastó, Egyeken, Morthva, Zylagh, Sulymostó.⁵⁹¹

A mezőgazdaságon és állattenyésztésen kívül Heves vármegyében nagyban mívelték a szőlőt. A Liber S. Joannis a bortermelő helyeket névszerint felsorolja. Eszerint a patai járásban a bortermő helyek ezek: Domoszló, Visonta, Saár, Tarján, Pata, Ecsed, Fancsal, Szücs, Nagy-Réde, Oroszi, Halász, Gyöngyös, Solymos, Püspöki, Karácsond, Tas, Atkár. A debrővölgyi, másként Mátramegye bortermő helyei régente ezek: Debrő, Verpelét, Bocs, Aranyos, Bátor, Szóláth, Bekölcze, Szajla, Szalók, Apcz, Lőrinczy, Jobbágy, Hasznos, Pásztó; majd később ezek közül több elpusztult, mert csak ezeket a helyeket találjuk felsorolva: Debrő, Verpelét, Bekölcze, Bocs, Pazmad, Kis Szóláth.⁵⁹² A nagyprépostnak negyed járt az egri völgyben levő összes szőlőktől, így a nagyprépost járulékaiból megismerjük az egri völgy szőlőtermő helyeit. Ezek: Eger, Felnémet, Szőlőske, Tihamér, Nagytálya, Maklár, Bogacs, Zomolya és Felső Tárkány.⁵⁹³ Az egri székesegyház kanonokjainak és oltáros papjainak szőlőbirtokai nyomán megismerjük Eger vidékének ősi szőlőhegyeit és ezek részleges elnevezéseit. Ezek: Zynhgwan, Nagy Eghed, Kis Egedh, Egedallya, Zeglygeth, Iweghes, Meszeleő, Szelhegy, Rokamal, Nagyparlagh, Chyples, Zeölhegy lappája, Medves, Csordakút, Kocs, Varjas, Vadleveő, Labdas, Kecskehát, Magyarorkút, Faggias, Keöwesweölgy, Szurdokfű.⁵⁹⁴ Egy 1588-iki jegyzék felsorolja az egri káptalanhoz tartozó királyszéki pinczéket, számszerint 27-et.⁵⁹⁵ - Az 1577 deczimális összeírás külön sorolja fel az ötödöt fizető (quistal) hegyeket és a tizedet fizető hegyeket Egerben. Ebből Eger hegyeinek még több részletét ismerjük meg, mint a Liber S. Joannisból. Quintál-hegyek: Bechen, Baynokfő, Nemeshegy, Kerekhegy, vagy Kövesvölgye, Cseplez, Szegligeth, Egedallya, Pongh, Labodás, Nedves, Rókamál, Szelhegy, Szingwán, Gordon, Iweges, Szent László, Csordakút. Tizedet fizető hegyek: Szánomtető, Vereskereszt, Farkashegy, Poosa, Pipishegy, Semike, Diák Maál, Kőmelléke, Gordon, Csordakút.⁵⁹⁶

Az ipar- és kereskedelem pangott a hosszú pártharczok alatt. Az egri vár építkezéséhez messze vidékről hoztak iparosokat. Dobó idejében kőmíves mesterek Olaszországból és Bécsből, - az üvegesek Eperjesről, Késmárkról jöttek Egerbe. Eperjesi fazekasok készítették a kályhákat, - a "pictort" Lőcséről hozatták le. A padlókat, gerendákat, deszkákat, zsindelyeket, szóval faneműeket Rimaszombatból, Szent Domonkosról, Apátfaluról szállították, 554a vasneműeket Pelsőcz, Csetnek vidékéről. Egerben leginkább az ács, asztalos, kovács, bőr, kocsi, szíj- és kötélgyártó iparról ad bizonyságot a várbeli számadás.

A fehérneműekhez szükséges vászon, czérnaféléket az egriek a maklári vásáron szerezték be, a hol troppaui gyolcsokat, nürnbergi és boroszlói posztókat is árultak. A házi és konyhai eszközöket a maklári és egri vásárokon árusították: a fűszereket az előkelő udvartartáshoz "bors, sáfrány, szegfűszeg, aszalt szőlő, czukor, rizs, olaj, gyömbér-féléket leginkább Bécsben vásárolták.⁵⁹⁷ Gyöngyöspüspökin és Sajóhídvégen kallómalmok voltak, tehát posztót itt is készítettek. A papírt Debreczenből, Kassáról hozatták. Verancsics püspök idejében a székesegyház ablakait kassai üvegesek készítették. Ő maga írt 1563. július 6-án Kassa város tanácsához, hogy az ottani üvegesmester részére adjanak engedélyt, hogy eszközeivel Egerbe jőjjön, a székesegyház ablakaiba rakja be az üvegeket, - az üvegek és a szükséges ólom már készletben vannak.⁵⁹⁸

A Dobó és Verancsics idejében meghívott kiválóbb mesterembereken kívül Egerben, Gyöngyösön és a népesebb helyeken állandóan letelepedett iparosaink is voltak. Ezek az iparosok az országos szokás szerint itt szervezkedtek, czéhekbe tömörültek. Czéhszabályzataikat a városok földesuraival megerősítették. A legrégibb czéhszabályzat, mit Heves vármegyében ismerünk, az egri szabóiparosoké. Ezek azt 1455-ben Héderváry László egri püspök földesúrral újólag megerősítették. A XV. századból való a gyöngyös mészáros czéh szabályzata, ezt 1498-ban Rozgonyi István földesúr hagyta jóvá és 1561-ben Báthory Endre országbíró földesúr átiratta. A gyöngyösi csizmadia-czéh szabályzatát II. Ferdinánd erősítette meg 1635-ben.

Heves vármegyében 1660-ban készültek el az árszabálytervezettel, melyben a mértékeket határozzák meg, ezután a húsneműek árát, majd a szabók, szűrszabók, szűcsök, csizmadiák, lakatosok, kovácsok, szíjgyártók, asztalosok, vargák, takácsok, borbélyok, gombkötők, szántóvetők munkájának árszabását állapították meg.

A török időkben a török ipar lendült fel Egerben és Gyöngyösön, a mint Evlia Cselebi irataiból azt tudjuk. Élénk kereskedelemnek is kellett lennie, de pusztán néhány kereskedő nevét ismerjük a XVI. századból. Ilyenek: Kádas István, Kalmár István, Árky György, Budai Balázs, Magyar Antal. Ezektől vásároltak borsot, sáfrányt, szegfűszeget, gyömbért.⁵⁹⁹

A mi a főúri életet illeti, Dobó számadásaiból látjuk az egri várnagy udvarát, asztalát, étkezését. Dobóén kívűl Verancsics udvartartása ismeretes előttünk. Az udvari familia létszáma ezek korában is akkora, mint Bakocs püspök korában volt. Van 2 pék, 3 szakács, 2 edénymosó, 1 udvarmester, borbély, belső szolga, 3 fullajtár, 5 kocsis, 2 lovász, 2 udvari festő szolgájával, szabó segédjével, az udvarmester szolgája, összesen 41-45 személy. Az udvarban rendesen volt szolgálatra 4 nyerges ló, 10-12 hintós ló, 6 szekeres ló.

A míg a török nem hódította meg Eger várát, az egri püspök vagy az egri várnagy udvara volt a műveltség középpontja a vármegyében. Az udvarban régi szokás szerint növendékeket tartottak, a kiknek szolgálatára lovászok voltak beosztva. Dobó idejében a növendékek tartását kifogásolta a kamara. A káptalan iskolát tartott s növendékei valószínűleg egyházi pályára készültek. Ilyen növendék volt 1583-ban Pestvármegyei Simon, a ki egy 1583-iki tizedlajstrom hátlapján önmagáról ezt jegyezte fel: "Simon Pestvármegyei, studiosus scholae Venerabilis Capituli Ecclesiae Agriensis." Dobó idejében 4 káplánnak és az iskolaigazgatónak 6 hordó bort adtak ki díjak fejében; Rákóczy 1588-1589-iki számadásában "a pápista iskolamester, pápista harangozó" szerepelnek. Verancsics panaszában protestáns iskolamestert említ. Világi tanult emberekről nincs tudomásunk, az orvosi teendőket, sebészetet borbélyok végzik a várharcz idején. Verancsics püspök testvéröccse megbetegedésekor Lőcséről hivatja el az ottani doktort a beteghez azzal a megokolással, hogy Egerben nincs orvos.⁶⁰⁰

A XVII. században a tanultság növekedik, az iskolák szaporodnak, de azért a közműveltség még gyenge fokon áll. Az emberek korát sokszor szemre, szemlátomásra állapítják meg. Igy az egri káptalan 1579-ben Bajony Zsófi asszony Mária leányát úgy látomásra két esztendősnek mondotta ki.⁶⁰¹ Keresztelő anyakönyveket a XVIII. század közepe óta vezettek rendszeresen. Baráti összejövetelek, vendégeskedések, fényes lakodalmak jelzik a fejlődésnek indult 555társadalmi életet. Fényes asztali felszerelésekről, menyasszonyi nászajándékokról vannak okleveles adataink.⁶⁰² Mulatságok közben - úgy látszik - szerencsejátékok is folytak, erre vall Szemerényi Miklós intelme, ki 1599-iki végrendeletében öccsét inti, hogy "verfelét, kártyát, házsártot soha pénzben ne játszék, ha azt akarja, hogy Isten mi kevés jószágot adott, kezéből ki ne essék."⁶⁰³

Heves vármegye népességét szám szerint nem tudjuk megállapítani, de a ránk maradt deczimális összeírások és az oklevelekben levő magyar nevekből arra a biztos következtetésre jutunk, hogy Heves vármegye lakossága a XVI. században színmagyar volt. Hivatalos érintkezésekben és magánirataikban többször a magyar nyelvet használják. Magyar nyelven készítette el 1594-ben szerződéses levelét Szabó Márton Rédey Pállal. Ugyancsak magyar nyelven készült Recsky Györgynek végrendelete 1584-ben.⁶⁰⁴ A vármegye színmagyarságába új elem akkor vegyült, mikor a török időkben a néptelen vidékek újra telepítését kezdték meg.

Nemzetünk végtelen sok áldozattal járult a fölszabadító török háborúk sikeréhez. Végre az 1699-iki karlóczai béke a temesi vidéket kivéve kiszorította a törököt hazánk területéről. De a diadalok nem nekünk gyümölcsöztek, mert a bécsi udvar nem a magyar királynak, hanem a császárnak foglalta vissza Magyarországot. A török rabságot német kényuralom váltotta fel, a királyi hatalom ez éveket nem a nemzet bajainak orvoslására, hanem a magyarság megmaradt erejének végleges letörésére használta föl.

E korszak udvari politikájának irányítója, tipikus megtestesítője, Kollonics Lipót volt. Ki akarta forgatni az országot magyarságából és erre czéloz minden reformjával. Először a puszta országot be akarja népesíteni idegen telepesekkel, "hogy a királyság vagy legnagyobb része lassanként germanizáltassék."

Heves vármegye területének betelepítési kérdése legelőször az 1688. márczius 9-én Losonczon tartott vármegyei közgyűlésen foglalkoztatta a rendeket. Arról panaszkodtak, hogy Heves vármegye lakosságának jó része a török időkben, majd az ostrom előtt elrendelt "blokád" következtében messze vándorolt. A nép a katonaság zaklatásai elől falustól a hegyekbe, erdők közé menekült, ott gyökerekkel, fák magvával, elhullott állatok húsával tengeti életét. Ezeket szólítja fel a vármegye visszatelepülésre és nekik egy időre mindenféle czenzustól mentséget ígér.

A nép azonban csak lassan tért vissza lakóhelyére. Tartott a vármegyét megszállott idegen katonaságtól, az aldunai táborba vonuló seregek zsarolásától 556és Tököly kóborló, portyázó csapatai is veszélyeztették a közbiztonságot. Az 1688. szept. 9-én Gyöngyösön tartott tisztújító széken szomorúan jellemzi a vármegye néptelen voltát az a határozat, hogy oly kevés a vármegye népessége, a községek száma, hogy a régi négy szolgabíró helyett kettő is elvégezheti a szolgabírói teendőket. 1689-ben is még két szolgabírót választottak.

A vármegye területén legelőször Eger városa népesedett be. Eger várát a kormány, mint az összes végvárakat, visszavétele után kincstári birtoknak tekintette. Már 1687 deczember 20-án Fischer Mihály kamarai biztos felszólította a vármegyei népességét, hogy a ki Eger városában letelepedni és házat venni akar, az az egri harminczadosnál jelentkezzék. Az országos levéltárban levő pozsonyi kamarai számadások között találunk olyan jegyzéket, mely azt bizonyítja, hogy a felhívásnak sikere volt. Többen pénzért vásároltak itt házakat, egyesek "gratis" kaptak, - mások hadi érdemeikre hivatkozva, ajándékba kérték az egri házakat és szőlőket. Eger város 1688 április 15-én kelt összeírásában a házakat utczánként, számozva találjuk felsorolva.

Nováky "Memoria dignitatum"-ában megemlíti,⁶⁰⁵ hogy "1688 márczius 25-én Fischer Mihály szepesi kamarai biztos Fenesy György püspök jelenlétében kijelölte a várban a püspöknek a székházát, melyben ezelőtt a török basa lakott, és a városban is adott neki egy házat, melyben Ibrahim pasa tartózkodott. A káptalan számára a régi káptalanszerben a vár alatt, az éjszaki részen Illyefalvi István nagyprépostnak és Dorics káptalani kiküldöttnek 16 házat adott át a hozzátartozandóságokkal, ezenkívül egyes szőlőket, réteket, szántóföldeket. Kaptak a Káptalan-utczában egy moscheát addig, míg Szent János apostol és evangelista kathedralis temploma a várban újra felépült. A városban levő Sz. Mihály templomot parochiális egyháznak jelölték ki és parochusa Nagy János lett."

Kétségtelen dolog, hogy az első betelepülők között voltak Eger városában a papok és szerzetesek. Kollonicsnak és a bécsi udvarnak politikája és mindenekelőtt a kath. vallás restitúcziója volt. Az 1692-ben tartott házösszeírás szerint volt már a városban a jezsuitáknak 6, a ferenczrendieknek 6, a minoritáknak 3, a szervitáknak 5 háza, a püspöki, káptalani és plebániai házakon kívül. Ezek a szerzetesrendek és a papság a városban levő 9 moscheát alakították át templomokká. Az 1692-i összeírás szerint Eger utczái a következők: Vizi-utcza (Wascher Hellergasse), Török-utcza (Türkengasse), Schossberggasse, Felnémet-utcza, Rácz-utcza, Hosszú-utcza, Belvárosi magyar piacz, Kaisergasse, (Portörő-malom-utcza), Kis-utcza.⁶⁰⁶ Volt négy kapu: almagyari, felnémeti, rácz és hatvani kapu. Az 1692-i összeírás szerint Egerben 412 lakott és 468 lakatlan ház volt.

Az újonnan benépesült Eger vár lakosságát feltünteti az 1690-ben felvett lakossági névlajstroma.⁶⁰⁷ Ez a lakosságot négy részre osztja: magyarokra, németekre, ráczokra és új keresztényekre. A magyarok között a papság és két nemesen kívül megtaláljuk a Szent Mihály templom plebánosát, kántorát, Molnár István iskolamestert, Faragó András városbírót és 130. szám alatt a városházát, a mely adatok a kulturális és városi élet ébredéséről tesznek tanúságot. Nagy számmal vannak a magyarok között iparosok: mészáros mesterek, húsvágók, kovácsok, szabók, csizmadiák, posztónyírók. Van továbbá köztük molnár, puskamíves, gombkötő, könyvkötő, üveges, borbély, pálinkafőző. A magyarság névlajstromában van egy Kovács István nevű czigány is, ez is iparral foglalkozott, kitünik onnan, hogy 1692-ben már a város hatósága kéri, hogy a czigányokat ne bocsássák be a városba, mert az egyes mesteremberek iparát rontják. A németek nagyobbrészt iparral, kereskedelemmel foglalkoztak. A ráczok a vagyonosabb elemet alkották.

A lakossághoz kell még számítanunk az Egerben elhelyezett katonaságot. Ugyanis az udvar a borsod-hevesi várak közül Eger várát, azután Külső-Szolnokban Szolnokvárát stratégiailag fenntartandónak, szükségesnek tartotta, azért e várakba német katonaságot helyezett el. Egerben báró Buttler János volt a parancsnok, ő rendelkezett a mintegy 200 lakóházban elhelyezett lovas- és gyalogos katonaság fölött.

Eger a felszabadulás után kincstári uralom alatt állott, erre vall a városnak 1692 augusztus 18-i felterjesztése a kamarához, hogy ne a kamarai biztos nevezze ki a város elüljáróságát; a bírót, a 4 tanácsost és a jegyzőt, hanem a polgárok őket szabadon választhassák. A város ez időben "szab. királyi városnak" nevezi 557magát irataiban, "Nos judex xenatores Liberal reg. Civitatis Agriensis." E kérdés körül azután vita támadt a város és Heves vármegye, továbbá a város és Borsod vármegye és a püspök között. A város Fischer Mihály kamarai biztostól megigért kedvezményekre hivatkozott; 1690-ben márczius 18-án Brayner Kristóf hadi biztos is a vármegyével szemben a "neoacquisticus locus"-ra s ő felsége privilégiumára hivatkozott, de a privilégium, a szabad királyi városi jog semmiféle okleveles bizonyítékra nem támaszkodott. A vármegye sohasem ismerte el Eger város kiváltságát és állandóan követelte, hogy Eger városa is viselje a vármegyére kivetett adó hányadát és osztozzék a vármegyei adminisztráczió terhében. Heves vármegye példájára Borsod vármegye is követelésekkel állott elő, hogy a város vizentúli része hozzá tartozik, a vármegye adójának egy részét Eger vizentúli részére vetette ki. Fenesy egri püspök Eger városára szóló földesúri jogát szintén fenntartotta minden képzelt kiváltság ellenében.

Eger város sorsa 1694-ben dőlt el. I. Lipót elrendelte, hogy Eger városának magisztrátusai szünjenek meg élni ideiglenesen nyert kiváltságaikkal, miután az egri püspök és káptalan I. Ferdinánd király megerősítő és kiváltságos levelével igazolta Egervárosára fennálló birtokjogát, így a város a többi püspöki városok módjára kormányozandó. Erre 1695 január 4-én Kassán a város kiküldöttei és Fenesy püspök megállapították a városi jogviszonyokat. A város elhagyja a szabad kir. városi jog, czím és pecsét használatát.⁶⁰⁸ A püspök jelöli ki a magyar, német és unitus ráczokból a városi magisztrátust s annak tagjait a város közönsége szabadon választja. A püspöki birtokok, kanonoki, szerzetesi házak, városi épületek czenzusmentesek. A szőlők után tized, kilenczed jár, a piaczi helypénz két része a püspöké, a jus gladii-t a püspöki tisztek a város magisztrátusával gyakorolják, - főbenjáró itéletek s minden vitás ügy a püspökhöz fellebbezhetők és a végrendeleteket ő hagyja jóvá. - A püspökkel még pótegyezséget kötöttek, ezután a káptalannal is megegyeztek az Almagyar területre szóló birtokjogra és hetivásártartásra nézve. Így állott vissza Eger városában a püspöki földesúri jog, de a vár kincstári birtok maradt 1783-ig. A város új pecsétje "Sigillum Episcopalis Civitatis Agriensis" körirattal készült el.

Eger városának fejlődése a püspök-földesúr idejében még előbbre haladt. Az 1699-i összeírás szerint 542 gazda lakott Egerben 322 házban, volt itt 90 zsellér, 120 kézmíves. Ezekhez járultak az adómentes papok nemesek s a városban elszállásolt katonaság, úgy hogy Szederkényi Nándor számítása szerint ez időben Eger lakossága a hatezret meghaladta. E szerint Eger fejlődésében Budát és Pestet is meghaladta, mi főleg annak tulajdonítható, hogy a visszavétel alkalmából a várost nem rombolták le s a betelepült lakosság itt kész házakra talált.⁶⁰⁹ A városi élet mellett az ipar is fellendült, mit az iparosok nagy száma bizonyít, - a kulturális előhaladást pedig a jezsuiták gondozták, kik itt mindjárt iskolát alapítottak s már 1691-ben naplójuk szerint 200 növendékük volt. Az írni-olvasni tanulókon kívül 21 minimista, 16 parvista és 12 gimnázista járt iskolájokba.⁶¹⁰

Míg Eger török uralom alatt állott, Gyöngyös volt a vármegye legtehetősebb városa. Gyöngyös és vidéke viselte - úgyszólván - a vármegye terheit, a mint ezt Heves vármegye közgyűlése is elismerte a felszabadulás után. Ez a vidék szenvedett azután különösen sokat a felszabadító hadjárat idejében. Karaffa, azután Mersi és Heisler tábornokok vetettek ki rájok hadi sarczokat. A nép nem tudott fizetni, a vidéki falvak lakói megszöktek; Gyöngyös város kapuit, főleg a Csapó kaput állandóan kellett őrizni, hogy a nép ki ne szökjék a városból. Bulyovszky alispán 1685-ben Almásy Jánost, a nemesek bíráját felszólította, hogy Heisler tábornok követeléseit hajtsák be, Gyöngyös környékén a falvakat úgy őrizék, hogy bizony helyettük ők fizetik meg a quantumukat. Leghamarabb rajtok esik meg az executio, mert igen nagy veszedelemben forog Gyöngyös városa.⁶¹¹ Bulyovszky alispán a gyöngyösi gvardiánt is kérte, hogy világosítsa fel a népet.

De lehetetlen volt a nagy követelményeknek megfelelniök, hiszen a német katonasággal együtt az egri pasa is sanyargatta őket, mint az Gyöngyös város leírásában olvasható.

Heves vármegye többi részének betelepítéséről leginkább az évről-évre összeállított adólajstromokból értesülünk. 1689-ben Heves vármegyében 37 község fizetett adót, a többi még mindig elpusztult volt. Gyöngyös, Pata, Bocs, Aranyos, Sz.-Domonkos, Saár, Bátor, Csehi, Bekölcze, Lelesz, Mikófalva, Hatvan, 558Derecske fizettek nagyobb adóösszegeket, tehát ezek voltak a népesebb községek, míg a Tisza mentén levő községek voltak a legnéptelenebbek. Az 1692 augusztus 25-én Gyöngyösön tartott vármegyei közgyűlésen is felhangzott a panasz, hogy az idők mostohasága következtében a vármegyében még most is sok üres pusztaság látható, de jelzik, hogy egyes helyek már népesedni kezdenek. Az 1692-i adóösszeírásban a három járásban már 62 községet számláltak, a szolnokvármegyei rész még mindig néptelen volt. Az első járásban Gyöngyös, Pata, Pásztó, Apcz, Hatvan, mint városok szerepelnek, úgy következnek a falvak. Az újonnan telepített községek 7 évig czenzusmentesek voltak. - A "Heves és Külső Szolnok vármegyék nemes és paraszt személyei és azok tehetőségének a szolgabírák által 1697 november havában történt összeírásá"-ban már 75 visszatelepített községet találunk. A 75 községben 6279 férfiszemélyt írtak össze, a legnépesebb községek voltak: Gyöngyös, Pata, Poroszló, Tiszanána, Füred, Solymos.

Nevezetes összeírás maradt reánk az 1699-i évből a vármegyei jegyzőkönyvekben.⁶¹² Ez összeírás Heves vármegye birtokos nemességét és papságát tartalmazza és Heves vármegye változott birtokviszonyaira világosságot derít. Ebből látjuk, hogy a kir. fiskusnak Gyöngyösön 30 sessiója, Hatvanban 70 sessiója, azután Sz.-Miklóson, Sas, Szegh, és Kürth községekben praediuma volt; melyek mindössze 452 frtot jövedelmeztek. Az egri püspök visszaszerezte Solymos, Gyöngyöspüspöki, Tiszanána, Hidvég, Tisza-Halász, Kápolna, Maklár, Kisbuda, Füzesabony, Pusztaszikszó, Kerecsend, Dobi jószágait, azok jövedelme 3849 frt volt. Az egri káptalan birtokolta már Poroszló, Szőke, Hevesiván, Sz.-Miklós, Bútelek, Mezőtárkány, Bocs, Aranyos, Bátor, Szalók praediumait 1046 frt jövedelemmel. A hatvani prépost, saári apát, pásztói apát visszaszerezték gazdaságukat, szőlőbirtokukat, malmukat, kocsmájokat. A birtokos papság között találjuk a következő községek kath. lelkészeit: Pata, Pásztó, Tar, Ecséd, Fancsal, Hatvan, Halászi, Tarján, Balla, Saár, Pétervásár, Debrő, Bocs, Eger, Gyöngyös I. és II. káplán, Erdőtelek, Kürü. Egyes községekben, mint Csány, Domoszló, Füged és Sülyben licentiatusok vannak. Említés van a tari, pétervásári, saári, debrői, egri, hevesi rektorokról, iskolamesterekről. A vármegye több községben, így Átány, Nána, Sarud, Kisköre, Tiszahalászi, Roff, Varsány, Túr, Pély, Poroszló, Füred, Kürt községekben protestáns prédikátorok működnek.

A világi birtokosság közül a legtehetősebbek: Marki Bagni, ki Sirokon elfoglalt javai után 2400 frt jövedelemmel rendelkezik, - Penz János, kinek Bakta, Jánoshida-i prépostság, Alattyán, Misle, Jenő, Paznád birtokai után 1341 frt jövedelme van, - báró Buttler János, kinek Erdőtelek, két Tenk, Hanyi után 1000 frtja, - Pocska Loó, kinek Farmos birtoka és 3 malma után szintén 1000 frtnyi jövedelme volt. A többi birtokos tehetősége 1000 frton alul van. Találunk köztük híres magyar családokat, mint: Rákóczy Ferencz, gróf Erdődy György, gróf Koháry István, gróf Forgách Simon, gróf Esterházy István, báró Keglevich Ádám, Bossányi, Huszár familiák, Károlyi Sándor, Vay Ádám, Sőtér-Földváry, Repeczky, Majthényi familiák. Nagy számmal vannak azonban német birtokosok is, mint báró Haller Samu, gróf Aspremont, Glökelsberg ezredes, Enczinger úr, Körber özvegye, Spekhárd úr, Crondt kapitány.

Ez 1699-i összeírás szerint 38 községben volt katholikus vagy evangélikus birtokos lelkész; a papi birtokosság száma 92-re, a világi birtokosok száma 222-re rúgott a vármegye területén. Szederkényi Nándor a kettős vármegyében a jobbágyságnak, az egyházi és világi birtokosságnak, a kuriális s ármálista nemességnek és Eger város lakosságának összességét hozzávetőleges számítás alapján 1700-ban 35 ezernél többre becsüli.⁶¹³

Az 1699-i összeírás tanúságot tesz arról, hogy az udvar politikája érvényesült. Heves vármegyében igen sok birtokot német katonatiszteknek adtak el. Eger és Gyöngyös városban német és rácz telepek keletkeztek. Óhitű ráczok évszázadok óta éltek az országban, de nem tartoztak a bevett, hanem a tűrt felekezetek közé. Gyöngyöspüspökin 1685-ben ráczok laktak, a mint Bulyovszky Ferencz viczispán Gyöngyösre írt fenyegető leveléből kitünik. Egerben 1687-ben az első házvásárlók között mindjárt találunk ráczokat.

Nagyobb számmal 1690-ben történt a ráczok bejövetele. 1690-ben a Balkánról, Ó-Szerbiából Csenovics Arzén, ipeki patriarcha alatt 70-80 ezer ember menekült a török elől a Száván túlra. Ideiglenesen jöttek hazánkba, hogy majdan a császári hadak oltalma alatt visszatérhessenek régi területükre, de azután 559itt maradtak. A király megengedte nekik, hogy, ha akarnak, az ország belsejébe is beköltözhetnek, itt tartózkodásuk idején vallásukat szabadon gyakorolhatják. Így egyes rajok Heves vármegyébe, Eger és Gyöngyös környékére húzódtak. 1693-ban Egerben a ráczok létszáma 633 volt, a rácz papok és barátok száma 10 volt. A ráczok a katholikusokkal egyesültek, unitusok voltak. De Camelis munkácsi püspök küldött számukra papokat. 1690 május 19-én Zadareviczky Mihály lett a parochusuk, a ki a néptől évenként 100 frtot kapott és ezen kívül volt szőleje és stoláris jövedelme. A hevesvármegyei unitus papok mind alája tartoztak. 1691 október 19-én P. Jeromost küldötte a munkácsi püspök Egerbe visitatornak, majd 1693 május 14-én a püspök személyesen látogatta meg az egri egyházat és meghagyta a népnek, hogy senki mást, csak az ő papját ismerjék el plebánosuknak és a misében említsék meg a római pápa nevét is.⁶¹⁴ Később az orosz befolyás következtében szakadtak el a római egyháztól.

Súlyos sérelem volt Heves vármegyében, hogy a régi magyar gazdátlan birtokokat Kollonics rendszere értelmében idegeneknek árúsították és adományozták el, de még ennél is sérelmesebb volt az, hogy Heves vármegyére is kiterjesztette Kollonics a "jus armorum"-ot, a fegyver-jogot. Fenesy püspök 1690-ben a várhoz tartozó régi püspöki birtokokat, mint Maklárt, Felsőtárkányt, a kincstártól évi 1200 frtért 3 évre bérbe vette, hogy ezek idegen kezekre ne jussanak. 1694-ben azután az egyházi birtokokra, mint új szerzeményre nézve a kincstárral kiegyezett. A káptalan hasnlóképen járt el. 1693 augusztus 1-én Heves vármegye közgyűlésén hirdették ki ama királyi leiratot, hogy a hevesvármegyei városok és falvak földesurai mind kötelesek igazolni hat hónap alatt Bécsben jogcímöket, váltságösszeget tartoznak fizetni birtokaikért, máskülönben azok a kincstári kezelése alá kerülnek. Sirok várát tartozékaival együtt szintén új szerzeménynek jelentették ki, ámbár annak tartozékait már a kincstártól úgy vették meg egyesek pénzén. - Majd az igazolásra különös kegyelemből az 1689-i január 10-i pátens újabb határidőt tűzött ki. Heves-, Szolnok-, Borsod- és Csongrád birtokosai márczius havában tartoztak igazolni jogczímöket. Heves vármegye küldöttsége Bécsben ez intézkedés ellen előterjesztéssel élt, hogy a vármegyét "jus armorum" alapján szerzett új szerzeménynek nem lehet tekinteni. Hivatkoztak a multra, hogy a keresztény birtokosok a török hódoltság idején is birtokukban voltak, a vármegye portáit 1647-ben összeírták, a szent korona területéhez való tartozás nem évült el, törvényhatósági jogaikat rendszeresen gyakorolták, a vármegyének rendes tisztviselői voltak, a királyi parancsokat végrehajtották, az adót fizetők az országgyűlésen részt vettek, királyt választottak. Hiábavaló volt minden tiltakozás, az 1703 február 3-án kelt királyi leirat Heves és Külső Szolnok vármegyék rendeire váltságdíjul 12 ezer forintot rótt ki, kiveszi ennek fizetése alól a megyebeli papságot, mely már ebbeli tartozását elintézte. A vármegye 1703 márczius 5-i közgyűlésen hozott határozatából, hogy ezt az összeget kifizethesse, báró Pfefferchosen budai parancsnoktól vett kölcsön pénzt. Egy-egy sessióra a vármegyében 5 frt 70 denár esett a váltságösszegből, de emez összeget a kitört Rákóczi-szabadságharczban nem szedték be. A Rákóczi-korszak végén a budai parancsnok pénzét kamatostól követelte. A felszaporodott összeget vetette ki a vármegye a sessiókra. A váltságdíj fizetéséről a vármegye nyugtát adott, de abban is kijelentette, hogy a vármegye nem új szerzeményi birtok, csak a kellemetlenségek kikerülése végett fizette be 1703-ban a váltságösszeget.

Vehetett itt jószágot mindenki, a kinek pénze volt, így Heves vármegye régi tiszta magyarsága idegen elemmel vegyült. Kollonics még az egyház elnémetesítéséről sem feledkezett meg. Heves vármegye területén 1702-ben a wellehrádi apátot nevezték ki pásztói apáttá. Wellehrádról Maietyu szky Wenczel Pásztón már 1699-ben megfordult s figyelmét nemcsak az apátságra, hanem Pásztó összes viszonyaira kiterjesztette.

A Kollonics-érában növekedtek az adók is. A hosszas török háború a kincstárra óriási terheket rótt és az országtól követelték az adóösszeg jó részét. Az emelkedett adók súlyosan nehezedtek Heves vármegye lakosságára is. 1689-ben a kettős vármegyére 15,430 frt. hadi adót vetettek ki és ugyanakkor a vármegye saját szükségletére 2710 frtot kívánt a községektől. - 1690-ben a budai hadi biztosság már 16,945 frt. hadi adót követelt a vármegyétől.

A vármegye belátta, hogy az agyonnyomorgatott jobbágyságnak alig van fizető képessége, - a régi, még 1647-ben megállapított porták szerinti kivetés 560méltánytalan, azért Gyöngyösön az 1692 augusztus 25-i vármegyegyűlésen a terhek arányosabb felosztását sürgette. A megyegyűlés elrendelte a lakosság fejenkénti és vagyona szerinti összeírását. A gazdák marháit, lovait számszerint, búzáját és egyéb terményeit mennyiség szerint megbecsülték, azok értékét pénzben állapították meg. És az adót a lakosságnak eme tehetsége, "facultas"-a arányában vetették ki. A házat, földet és ingatlanokat nem számították, mert a földeknek csak akkor van értékük, ha van hozzájuk kellő munkaerő. Az 1692-i összeírás szerint Heves vármegye "ruralis" vagyis paraszt tehetőségének értéke 127,650 frt, - az 1693-i összeírás szerint 169,041 forintot tett ki.

Méltányos volt, hogy a birtokos papság és nemesség is járuljon hozzá az országos terhekhez. Azt tehát a vármegye a régi alapon vonta be az adózás körébe. A nemesség és papság a régi taksát fizette, de az is most "tehetősége" "facultasa" arányában. Az 1694-i összeírás a nemesség és papság tehetőségét 30,691 frtban állapította meg.

A katonaság zsoldja, élelmezése, zsarolásai, szóval a katonai "portió" mind súlyos teherként nehezedett a népre. Ez elősegítette a bécsi udvar czélját, "Magyarország teljes megtörését." Kollonics 1694-ben királyi rendelettel megkérdezte a vármegyéket, hogy minő alapon történik az adók kivetése. Majd 1696-ban, azután 1698-ban tanácskozásokat tartott, hogy az adók méltányosabb kivetéséről gondoskodjék. A tanácskozásra meghívott urak nem idegenkedtek a jobbágyok terheinek könnyítésétől, de nem fogadhatták el Kollonics reformját "a közteherviselésről," mert ez az ország önállóságának vesztét vonta volna maga után.

Heves vármegye közgyűlésén is küzdöttek az egységesítő törekvés ellen és a vármegye a saját hatáskörében iparkodott segíteni a jobbágyok terhein. A hadi adót 1694-től fogva új adóalap szerint vetették ki a jobbágyságra. Az értékbecslést, mely úgyis ingatag alapokon nyugodott, elhagyták, e helyett a jobbágy gazdasági felszerelését és állatállományát, tehát természetbeni tehetőségét írták össze és azt dikákba osztották. A dika lett tehát az adózás alapja. Ismerjük e dikák számítását több évről. Így 1697-ben minden 15 éven felüli férfiú egy dikának számított, 1700-ban már a jobbágy nejét is beszámították 1/2 dikába. Az 1697-i összeírás szerint két igás ökör, tehén vagy ló volt egy dika. Négy-négy egy éves tinó vagy csikó szintén egy dika volt. Egy dikának vettek 6 urna bort, 10 juhot vagy kecskét, 20 bárányt, 20 malaczot, 20 kiló búzát, lencsét, borsót, 30 kiló árpát, zabot, kölest. Heves vármegyében 1694-ben 14,302 dikát, - 1697-ben már 27,639 dikát számoltak össze. Természetesen a parasztság dikáival egy időben a birtokos nemesség és papság taksáját is dikák szerint vetették ki. 1694-ben a nemesség dikáinak száma 2107, - 1697-ben 8623 volt.

Kollonics nem nyugodott meg a vármegyék intézkedéseiben. Meg akarta törni a megyék ellentállását, de a hazafias felbuzdulás után megmaradt a régi portalis számításnál és az 1595:11. t.-czikknél, melynek értelmében a nemesség és papság adómentes, csak megfelelő taksával rovathatik meg. Országos volt a panasz, hogy az 1647-i portális összeírás elévült, azért 1696-ban elrendelték a porták új összeírását, hogy négy jobbágytelket vegyenek egy portának. Heves és Külső-Szolnok vármegyék portáinak összeírásával Farkas Ádám és Kosztolányi Gábor, Bars vármegye jegyzői bizattak meg. Ők a 13 felvidéki vármegyében 1482 portát írtak össze, azokból Heves és Külső-Szolnok vármegyékre 95 esett.

A kassai dikasterium 1698-ban Heves-Külső Szolnok vármegyékre a négy millió frt. országos adóból 59,570 frtot rótt ki úgy, hogy abból a nemesség és papság 3226 frtot fizessen. A vármegye emez összegeket is mind dikák szerint hajtotta be, megőrizte a papság és nemesség czenzusmentességi privilégiumát. E kivetési módot azonban nem találta a vármegye helyesnek, azért 1699-ben elrendelte, hogy a vármegyebeli nemesség és papság javaival, jövedelmeivel és taksájával együtt irassék össze. Az összeírásban a jövedelmeket dikák szerint állapították meg s minden forint után 11 denár taksa volt fizetendő.⁶¹⁵

A vármegyei adókezelés köréből az 1696 október 3., majd az 1698 július 3-i királyi rendeletekkel kivétetett Eger városa.⁶¹⁶ Ugyanis Eger városára Heves vármegye és a vizentúli részre Borsod vármegye is kivetette az adót, míg a város szabad királyi jogát vitatta. Erre jött a királyi döntés, hogy Eger városa külön adózó terület, a budai dikasterium alá tartozik és az veti ki rá az adót a vármegyére 561eső összegből 8 porta után. A város ezt az adót nem dikák szerint szedte be, hanem fejenként, azután az adózó gazdákra, kézmívesekre, s a tulajdonukban levő állatállományra, terménymennyiségre vetette ki részletekben az összeget. 1699-ben a városra 4826 frtot róttak, miből egy portára átlag 600 frt esett.

A növekvő hadiadókhoz járultak a katonai portiók, - a töméntelen előfogat, melyeknél a szegénység sok marhája szokott odaveszni. A katonai portiók ellen már 1695 végén a 13 felvidéki vármegye nevében gróf Bercsényi Miklós lépéseket tett az udvarnál és mint a megyéhez intézett levelében jelezte, "ő felsége a vármegyék keserves panaszait meghallgatta és arra kegyelmes resolutiót adott."⁶¹⁷ Emelték a só árát s új adók is vannak. Így 1702-ben behozták nálunk királyi rendelettel a dohányegyedárúságot. Dohányt mindenki termeszthetett, de a termést csak az egyedárúságok vehették meg, az övék volt a dohánynyal, burnóttal s pipával való kereskedés kizárólagos joga.⁶¹⁸

És az adóterhek emez emelése, kivetése, beszedése mind önkényesen, országgyűlésen kívül, magyar törvények ellenére történt. A nemzet országgyűlésen nem adhatta elő panaszát, mert 1687 óta országgyűlést tartottak. A régi magyar hatóságok: kanczellária, udvari kamara, amennyiben megmaradtak, az önkény és idegen uralom eszközei lettek, a kamarai tisztviselők is mind idegenek voltak. Egyedül a vármegyei intézményt, a helyi önkormányzat közegét nem lehetett elnémetesíteni, de ezt is ebben a korban mindinkább adóbehajtási közeggé akarta sülyeszteni az udvari politika. A vármegyék és a katonai meg a pénzügyi közegek között éles összetűzések voltak, a vármegyék őrízték meg és mentették meg Magyarország önállóságát, ezek akadályozták meg az "absolutus dominatus" megalkotását.

Az 1683-99-i évek bizalommal tölték el a magyarság szívét, hogy a mint felszabadítottuk az egész országot a másfélszázados török járom alól, úgy most sikerül visszaszereznünk alkotmányunkat is. De nemzetünk, mint láttuk, csalódott. I. Lipót tanácsosainak, főleg Kollonicsnak politikája után indulva, XIV. Lajos franczia királyt követte és annak példájára egységes, nagy abszolút birodalmat akart alapítani. Csakhogy XIV. Lajos politikája Francziaország nagyságát idézte elő, nálunk meg a nagynémet birodalom a magyarság bukását jelentette volna. Míg az uralkodó az abszolút középponti hatalomra tört, addig mi a magyar haza szabadságának megmentéséért küzdöttünk. Innen a félreértések és ellentétek az uralkodó és nemzete között. Így történt, hogy mikor mi homályt borítottunk Bocskay, Bethlen, Rákóczi, Wesselényi korára, feledni akartuk a bécs-újhelyi mártirokat, - akkor a bécsi udvar politikája Eperjesen új mártirokat követelt. Az ellentétek és félreértések a nemzetet 1703-ban szükségképen felkelésbe sodorták. Lipót egységes államával szemben a nemzeti szabadságnak védelmezője csakis II. Rákóczi Ferencz dicsőséges alakja lehetett. Mikor 1703-ban kitör a spanyol örökösödési háború, az idegen zsoldosokat kiviszik hazánkból és XIV. Lajos franczia udvara a felkelőknek segítséget igér. Ez a tettek terére szólítja őket. "Átléptem Magyarország határát - úgymond Rákóczi önvallomásaiban - mint egykor Caesar Rubicont." A felvidék vele tart s "mire kinyílt a kikelet", a Dunántúl is kezében volt. Hogy igazolja magát ország-világ előtt, kiáltványt intéz a nemzethez, melynek kezdő sorai: Recrudescunt vulnera inclytae gentis Hungariae mélyen bevésődtek a magyar lelkekbe.

Rákóczi neve ismeretes volt Heves vármegyében, mert a Rákóczi-család a vármegye régi birtokos-családai közé tartozott. A fejedelem ifjú nejével 1694-ben bejárta hevesvármegyei jószágait, megfordult Gyöngyösön, hol a vármegye vendégének 562tekintették.⁶¹⁹ A mikor Rákóczi a szabadság zászlaját kitűzte, akkor Heves vármegye közgyűlésén⁶²⁰ Lipót leiratát tárgyalták, hogy innen és túl a Tiszán ismételve észlelt rebellisek és csavargó rablók megfékezésére a vármegye adjon segítséget. A vármegye segélycsapat kiállítását rendelte el és a vármegyei sereg fölött a püspök-főispán 1703 július végén az egri piaczon szemlét tartott s őket Lipót hűségére esküdteté. Szolnok megerősítésére is rendelt Heves vármegye munkaerőt, de az a vár szeptember 21-én már Rákóczi katonáinak kezébe került. Ez volt a kettős vármegyében az első hely, mely meghódolt a nagy fejedelem előtt.

II. Rákóczi Ferencz 1703 augusztus 29-én hívta fel csatlakozásra Heves vármegye rendeit. Felhívására különösen Gyöngyös vidékén indult meg a mozgalom, hol a Rákócziaknak terjedelmes birtokai voltak. Almássy János, Heves vármegye volt alispánja, mint gróf Bercsényi Miklós plenipotentiáriusa felszólítja a vármegye nemes és nem nemes lakosságát, hogy mind Gyöngyösre gyülekezzenek, hogy innét "keseredett és nagy iga alatt nyomorgó hazánk szabadulása végett odamehessenek, hová parancsoltatik." A nemesség csakugyan követte a fölhívást és 173 október 14-én Gyöngyösön a vármegyei rendek Rákóczihoz való csatlakozásukat jelentették ki. Elhatározták, hogy a borsodvármegyei felkelőkkel az Eger vize két partján egyesülnek és az egri várat, melyet Zinzendorf parancsnoksága alatt német katonaság őrzött, megostromolják. Az ostrom vezetésével Almássy Jánost és Dévay Pált bízták meg. A vármegyei rendek ekként eldöntötték Heves vármegye sorsát, október 26-án már Andornakon táboroznak, míg a püspök-főispán és Ordódy György alispán a vármegyei tisztikarral Egerben tartózkodnak és véleményt nyilvánítani nem mernek.

Telekesy István várakozásának fontos okai voltak. A püspök-főispán életadatait Nováky József egri kanonok Telekesynek sajátkezűleg írt jegyzeteiből "manuale diarium"-ából állította össze.⁶²¹ E szerint Telekesy régi magyar családból származott, 1633-ban Csemete községben, Vas vármegyében született. Iskoláit Sopronban, majd Nagyszombatban a "vörösek kollégiumában" végezte. Lippay György esztergomi érsek őt felsőbb kiképzés végett Rómába küldötte, onnan mint misés pap visszatérvén 1662-ben Rozsnyón, azután Hárskuton, majd rövid ideig Vas vármegyében, Sárváson lelkészkedett és később a győri káptalan tagja, annak nagyprépostja és püspöki helynöke lett és itt jótéteményeivel a "szegények ayja" czímét érdemelte ki.⁶²² Az egyházi méltóságokban fokozatosan emelkedett, csanádi püspökké nevezték ki, de az egész vármegye török hódoltsági terület volt, ezért Győrből kormányozta, a mint tudta, egyházmegyéjét. 1699 június 15-én őt nevezték ki Fenesy György helyébe egri püspöknek.

Itt nagy feladat, az egri püspökség újjászervezése, újjáalkotása várt reá. A mint a püspök megyéjébe jött, a vármegyebeli nemesség Hatvanig eléje ment. A vármegye községeiben mindenütt örömmel üdvözölték az új főpásztort. "Gyöngyös városának ájtatos fiai", mint Telekesy maga megemlíti későbbi iratában, "nagy örömmel, szép triumphussal, énekszóval, csaknem hosanna kiáltással fogadták."⁶²³ Egerben is fényes volt a fogadtatás, de a jezsuiták házi naplója szerint rezidencziáját teljesen elhagyatottan találta.⁶²⁴ Néhány napig tehát a jezsuiták házában tartózkodott s innen ment Kassára s bejárta egyházmegyéjét. Körútjából visszatérvén Egerbe, meggyőződött róla, hogy az egri elhagyatott rezidenczia szimboluma az egész püspöki vármegye elhagyatottságának.

Telekesy püspök először püspöki székhelyén, Egerben rendezkedik be. Kicsiny, szűk volt rezidencziája, megvásárolja tehát az úgynevezett Bolondvárat a szomszédos kerttel és a püspöki rezidenczia melletti házat. Már a telkek vételénél gondja van a felállítandó egri szemináriumra, hogy ott alkalmas papokat képezzenek. Számba veszi egyházmegyéje papságát, azok állapotát. Az érseki levéltár adataiból Nováky összeállította az 1699-ben Heves vármegyében működő papok névsorát.⁶²⁵

Éles belátásával rögtön észrevette, hogy terveinek legnagyobb akadálya a pénzhiány. Bár elődje bérbe vette a püspöki javakat, kifizette a fegyverjog czímén rárótt váltságösszeget és őt a szepesi kamara beiktatta birtokaiba, mégis a püspöki birtokok és jövedelmek jó részét a budai és szepesi kamarák tartják kötve. Ugyanez áll a káptalan és alsó papság birtokaira, jövedelmeire is. Telekesy tudta, hogy Kollonich és az udvari politika a kath. egyház restitúczióját tűzték ki czélul és ezért Kollonich prímás minden püspökséghez leiratot, kérdőpontokat intézett.⁶²⁶ A prímás leiratára ő is és a káptalan is kimerítő választ 563adnak. Összeszámlálja ama községeket, hol rendes lelkészek vannak, kijelöli a helyeket, hol kellenek új parochusok, vagy hol kell a régi parochiákat felújítaniok. Felsorolja azokat a javadalmakat, melyek azelőtt a kath. egyház birtokai voltak és most a budai, vagy szepesi kamara, vagy világi emberek kezében vannak.⁶²⁷ Külön memorandumot nyújtott be a prímásnak ama sérelmek eltörléséről, a melyek a magyar törvénykönyvekben, az egyháziak joga ellen irányulnak.⁶²⁸

Buzgóságban papjai között első volt. Méltón írhatta magáról, hogy kötelességét teljesítette. Buzgóságát hirdette az egri papnevelő intézetért való fáradozása is, melynek számára I. Lipóttól a három forrásról nevezett beéli apátságot megszerezte.⁶²⁹ A papnevelő intézet, melytől Telekesy oly sokat várt, még meg sem nyílhatott, mikor kitört a Rákóczi-féle szabadságharcz.

Telekesy a vármegyei tisztikar egy részével várakozó álláspontot foglal el. A püspök-főispán kezét megkötötte királyának tett hűségesküje, melyet minden körülmények között meg akart tartani. A kath. főpap lelkét megszállotta az aggodalom, hogy a felkeléssel nem újulnak-e meg a protestánsok hatalmaskodásai, a kath. egyházak üldözései.

Mint heves vármegye püspök-főispánja keserves szívfájdalommal szemrehányást tett a felkelő és Eger ostromára készülő kuruczoknak. "Miért akarják őt püspöki rezidencziájából, fészkecskéjéből kipörölni, és minden ok nélkül kivetni?" Hiszen "senkinek főispánsága alatt jószágát hamisan el nem vette, senkit közülök meg nem károsított, mindenekkel jót tenni igyekezett."⁶³⁰ A 70 esztendős püspöknek panaszos levelét az Andornokon táborozó kuruczok illendő becsülettel vették. Védik magokat, hogy ők nem a püspök ellen törnek, sőt mint lelki fiai, tovább is tiszta szívvel ragaszkodnak hozzá. Nem akarják őt kiűzni egyetlenegy rezidencziájából, nyugvóhelyecskéjéből és a Sz. János apostol káptalanjával és négy szent nevezetes szerzettel ékesített Eger városát nincs szándékukban, sem parancsolatukban hamuba takarni. De az elviselhetetlen iga alatt nyögvén, törvényeiktől, sóktól, élelmi szerektől, jószágoktól, pénzöktől, nemesi szabadságaiktól megfosztva kénytelenek voltak fegyvert fogni a rajtok kegyetlenkedő idegen nemzet ellen. A püspököt s a várban fenn levő magyarságot a kegyelmes fejedelemhez, II. Rákóczihoz való csatlakozásra szólítják abban a reményben, hogy megnyomorodott hazánknak óhajtott, régi szabadságát majdan megláthatják.⁶³¹

A jezsuiták naplója megemlíti, hogy október 29-én Almásy mintegy 2000 emberrel a várost el akarta foglalni, de a hatvani kaputól csekély erővel visszaverték.⁶³² A valóság azonban az volt, hogy Eger város magyar lakossága a felkelőkkel együtt tartott, csak a németek és ráczok nem érezték át a nemzet bajait, ők a bécsi kormány készséges eszközei voltak. Eger magyar lakossága gróf Bercsényi Miklóst hívta meg a város átvételére és egyúttal arra is fölszólították, hogy tartóztassa közöttük agg főpásztorukat. Telekesy püspök népszerű volt, Rákóczi is azt írja róla Emlékiratában "Én nagy fontosságú dolognak tartottam megnyerni az egri főpásztort, hogy híveit el ne hagyja,... mert bővelkedett mindazon tulajdonokkal, mik egy főpapot ékesíthetnek, különösen szent egyszerűséggel és felekezeti szeretettel."⁶³³

Gróf Bercsényi Miklós engedett a meghívásnak, 1703 november 5-én bevonult Eger városába. A magyarság hűségesküt tett, a németek és ráczok a várba zárkóztak. Telekesy nem akarva megszegni királyának tett hűségesküjét, Bercsényitől kieszközölte és engedelmet kapott arra, hogy ő Eger városából szabadon távozhatik. Azonban a püspök szándéka nem sikerült, mert őt Bercsényi a kapituláczió ellenére kimenetele után megárestáltatta s Cserép-várába internálta.⁶³⁴ Bercsényi megjelenésekor a vármegyei tisztikar jórésze a táborba szállott. Bercsényi csapatai megrohanták a várat, a német és rácz telepeket felgyújtották, elégett többek között a püspöki lak s a jezsuiták rezidencziája is.⁶³⁵ Telekesy Cserép várából szemlélte Eger pusztulását. "Öreg állapotomban az egész széles püspökségemben nincs annyi helyem, hova fejemet lehajtsam, - sok ezer forintokból álló alkalmatosságaim mind hamuvá égtek, házamat elpusztították, cselédeimet velem együtt halálra üldözték." De még annál is jobban fájt neki az a gyanusítás, mintha a vármegye tisztikarát ő tartotta volna vissza Bercsényi eljöveteléig a fejedelemhez való csatlakozástól. Míg az ily vádlások meg nem zaboláztatnak, nem akar beleszólni a vármegye ügyeibe sem.⁶³⁶

Bercsényi a várat bevenni nem tudta. A vár népsége gyakori portyázásain összeszedett élelmi készlettel mintegy fél évig fenn tudta magát tartani. A várbeliek 564között volt két jezsuita: Markicsich Jakab és Höcklinger Ferencz, ezek végezték az isteni tiszteletet és tanították a német őrség gyermekeit. 1704-ben a tél elmultával Rákóczi Ferencz személyesen megjelent az Eger várat körülzáró táborban. Forgách Simonra bízta Eger ostromának vezetését. Négy batteriája, 13 nagyágyúja és 5 kisebb mozsár ágyúja volt a kurucz seregnek. Ez húsvét táján Zinzendorf parancsnokkal békésen megegyezett. A kapituláczió pontjai szerint a városbeli polgárság birtokait megtarthatja, szánthat, vethet, földjét mívelheti. Ha nyolcz hónap alatt a fölmentésre segítség nem érkezik, a várat a német katonák elhagyják és a kuruczoknak átadják.⁶³⁷ A kapituláczió hírére a lakosság lassanként visszaköltözködött Egerbe s Telekessy is visszatért Egerbe cserépvári számkivetéséből. Innen kezdve az agg főpap az egész szabadságharcz folyamán székhelyén tartózkodott. Az egri vár a jezsuiták naplója szerint 1705 január 2-án került Rákóczi kezébe. A vár őrsége a németekkel és ráczokkal fegyveresen vonult ki és ingóságaik szállítására 600 szekeret rendeltek ki. Kál felé mentek, a hol azonban a kapituláczió ellenére a kuruczok az őrség fegyvereit elvették, Zinzendorfot tisztjeivel Kassára vitték, a katonákat Rákóczi seregébe sorozták és a polgárságot családjaikkal együtt visszaszállították Egerbe.⁶³⁸

Telekesy ekkor már kiengesztelődött, a vármegyétől elégtételt kapott, a vármegye ügyeit intézte. Úgy határozott, resolvált magában, hogy a legnagyobb veszedelmek között sem távozik megyéjéből, ha mást végbe nem vihet is, legalább a fejedelemnél az apostolokkal kiáltozni és esedezni fog "domine, salva nos, perimus." Telekesyt megszilárdította ez elhatározásában a dicső fejedelem viselkedése a kath. egyház ügye iránt. II. Rákóczi Ferencz a nemes egri káptalannak Borsod, Heves és több vármegyében levő belső és külső javait kegyelmes protekcziójába vette.⁶³⁹ Az egri ferenczrendiek számára oltalomlevelet állított ki. Megtekintvén tisztelendő pater Placidus Komlóss egri franciscanus paterek praesidense szegény állapotját, minthogy Eger városának elpusztulása miatt egri residentiájokban való lakásokat nem continuálhatják, hevesi fiscális Detrik házát jelöli ki nekik résidentiául.⁶⁴⁰ Ismerte Telekesy a fejedelemnek a vallási ügyekről 4 pontban tett intézkedését.⁶⁴¹ Mindezekből meggyőződött, hogy a kath. fejedelem a kath. vallás ügyeit szeretettel karolja föl. Azért helyén marad, hogy Rákóczi Ferencz fejedelem jóakaratát a kath. ügyek iránt állandóan biztosítsa a fejedelemnek hódoló területen a kath. egyház javát előmozdítsa, a hívek lelki üdvét gondozza. Széchényi Pál kalocsai érsek is kiemeli Telekesy ebbeli érdemeit, a mikor Kollonics prímást értesíti a kath. vallás szomorú állapotáról Magyarországon, megemlíti Telekesy buzgóságát, a kire Rákóczy a vallás ügyében valamennyire hallgat.⁶⁴²

Telekesynek ez a felfogása, gondolkozásmódja magyarázza meg későbbi viselkedését. A jezsuita napló elbeszélése szerint 1705 február végén tartotta Rákóczi Egerbe való fényes bevonulását. A Felvidékről jött, - Telekesy püspök a vármegyei tisztikarral, a káptalan és papság élén a Rácz-kapunál várta és magyar beszéddel üdvözölte őt a királyok könyvéből vett jeligével "Békességes-e a te bejöveteled?" Kijelentette, hogy a haeresist nem engedi be, sőt ha kell, kész élete árán is hitét megvédeni. Rákóczi röviden, de megnyugtatólag válaszolt, mire a vár falairól háromszor dördültek meg az ágyúk és a fejedelem 3 ezer lovas és gyalogostól kísérve vonult be a püspöki lakba, hol megszállott. Rákóczy egri tartózkodása alatt megnyerte egészen Telekesy püspököt. A jezsuiták templomába eljárt a bőjti beszédek meghallgatására, jelen volt a nagypénteki szertartáson, a feltámadási ünnepre zenekarát engedte át. 1706-ban is Egerben töltötte a nagyböjti időt s akkor a föltámadási ünnepélyen személyesen vett részt a jezsuiták templomában.⁶⁴³ A fejedelem egri tartózkodása alatt szívélyes viszony fejlődött ki a fejedelem és Telekesy között. A két nemes gondolkodású, hazafias, ájtatos lélek összeforrott és innen kezdve sorsuk is összefonódott. A fiatal Rákóczy úgy hallgatott az éltes püspökre, mint fiú apja szavára. Eger város - úgyszólván - Rákóczi állandó hadi szállása lett; ez volt egy ideig középpontja Rákóczi diplomácziai és hadi intézkedéseinek.

Heves vármegyében Gyöngyösön és Egerben folytak 1704 és 1705-ben a békealkudozások. A hazafias kalocsai érseket, Széchenyi Pált küldi I. Lipót megbízottjául. Hiába járultak azonban a fejedelemhez a békekövetségek, mert ő a külső hatalmak garancziáját és a független erdélyi fejedelemség visszaállítását kívánta. Rákóczi a bécsi udvar szavában bízni nem tudott, az udvari politika 565Rákóczi föltételeit lealázónak, lehetetlennek tartotta. Így hiábavaló volt Széchenyi fáradozása.

Széchenyi Pál érsek, mint a békealkudozásokra kiküldött királyi biztos kénytelen volt újra felvenni az 1705-i szécsényi gyűlésen a tárgyalások fonalát. E gyűlésen jelen volt 1705 szeptemberben Telekesy az egri káptalan nagyprépostjává, Pethes András czímzetes püspökkel. Itt választották meg II. Rákóczi Ferenczet "a szövetkezett rendek vezérlő fejedelmévé." Itt Telekesy mondotta a gyűlés megnyitásakor a misét, az ő kezébe tette le a fejedelem a vezéri esküt. Telekesy is elfogadta és aláírta a szövetségi okmányt és őt a szövetség első szenátorává választották. A confoederatióra azután megesküdtek Heves vármegye rendei is és ennek jeléül a fejedelem udvarába 2 nemes ifjút, táborába és szövetség tanácsába 2-2 követet küldöttek a vármegye képviseletében.⁶⁴⁴ Telekesy érdeme volt, hogy a Szécsényben összegyűlt protestáns rendek követelései ellenében a vallás ügyében megnyugtató végzéseket hoztak.⁶⁴⁵

Heves vármegye területéről, Egerből és Gyöngyösből ekkor szorultak ki a jezsuiták, mert az ország szép intéséhez nem alkalmazkodtak, a confoederált ország részeiben való megmaradásnak nyujtott modalitását nem akczeptálták, azaz a confoederatióhoz nem csatlakoztak. A jezsuiták átadták templomi szereiket, arany és ezüst edényeiket Telekesy püspöknek, azután számkivetésbe mentek, fundationális jószágaik pedig a klérus administratiója alá kerültek.⁶⁴⁶

Telekesyt konsternálta a jezsuiták eliminatiója, hiszen így "ha Isten rajtunk nem könyörül, vége leszen rövid nap minden functióinknak a széles disoecesisben. Megírta és mások által is megmondatta véleményét a fejedelmi személyeknek, de úgy látja, mást mondanak és mást cselekesznek." azután a szeminárium ügye foglalkoztatja. Az artistákat mind Egerbe akarja hozatni, a filozofusokat pedig gyöngyösre akarja adni a barátokhoz. A kik ketten elvégezték a studiumokat, azokat pappá teszi, levén már hely, hová alkalmazni őket.⁶⁴⁷

II. Rákóczy Ferencz tudvalevőleg 1706 novemberben Rozsnyóra titkos tanácsot hívott össze, a melyre meghívta Telekesyt is. Telekesy betegségére hivatkozva, nem ment el Rozsnyóra. Itt határozták el a Habsburg-házból való elszakadást a francziák biztatására. A rozsnyói tanácskozás határozatát titokban tartották, így nem értesült róla Telekesy, Rákóczi bizalmasa sem.

Ott volt azonban Telekesy az 1707-i ónodi gyűlésen, melyen az összes egyházi és világi rendek és a vármegyék tisztjei zászlóval és pecséttel jelentek meg.⁶⁴⁸ Az egri káptalan Pethes András czímzetes püspök-nagyprépostot és Krucsay Miklós olvasó kanonokot bízta meg a képviseletével.⁶⁴⁹ Tudjuk, hogy ez legvégzetesebb határozata volt az ónodi gyűlésnek. Ezzel végleg elvágták a dinasztiával való kibékülés útját. Telekesy a 12 szenator gyülésen, mintha sejtette volna a határozat végzetességét, ellenezte a detronizácziót, de a heves Bercsényi miatt sokat nem mondhatott.⁶⁵⁰ A határozatot meghozták és a detronizáló okmányt aláírta. Később 1711-ben az ország nádorához intézett védőiratában ekképen mentegeti tettét. "Nagy parancsolat alatt gyűlés hívatván compareálnom kellett nagy kénytelenségemből, - meg sem gondolván, hogy arra az átkozott detronizáczióra fakadjanak, mit hogy annál könnyebben, feltett szándékuk szerint végbevihessenek, elsőben nagy kegyetlenül szemem láttára, tőlem két lépésnyire levagdalák szegény, ártatlan Rakovszkyt s Okolicsányit és Turócz vármegyének, a kiket kaphattak, árestomba hányván, főfőtagjait, elrontván ennek minden ékességét és pecsétjét..."⁶⁵¹

Telekesy aláírta az ónodi határozatokat. Tovább is megmaradt a fejedelem mellett. Ez eljárását 1711-ben a kath. egyház érdekének védelmével magyarázza meg. "Látván hogy körülöttem fekvő püspökségek főpásztorok nélkül vannak, hogy mindezek, mind saját dioecesimem püspökök nélkül ne maradjanak és a kath. religió sok esztendőkig helyre nem állható fogyatkozásba ne essék, tudván, milyen legyen nagy esküvéssel fogadott kötelességem, mindannyi veszedelmek között is e tündéres földön munkálkodtam; s mivel mindezeket máskép kötelességem szerint végbe nem vihettem volna: sokban kényteleníttettem nem annyira vélek egyetérteni, mint az itt való hatalmasoknak fejet hajtani."⁶⁵² Tudta Telekesy, hogy eljárását az udvar nem fogja megbocsátani, de lelkiismerete nyugodt volt, az adott körülmények között egyháza érdekében másképen nem tehetett. Nyugodt lelkiismerettel írja Hevenesi Gábor jezsuitának, hogy mily eredményeket ért el a háborús idők mellett is. "Áldott legyen az Úr Isten 566hogy engem Rákóczi fejedelem itt maradásra kényszerített, mert az öt évi zavaros időben is vármegyémben és a szomszédos püspöki vármegyékben teljes püspöki joghatósággal működtem, három ezernél többet megbérmáltam, több mint 210 papot szenteltem. Az egri és gyöngyösi gimnáziumok tanárait a magaméból tartom... Püspökségem minden javait, melyeket a kamarától átvettem, sőt még azt a 10 falut is, melyeket a zavarok előtt per útján visszanyertem, békésen birtokolom...Az én szemináriumom birtokai mind Kassán, mind Egerben kezeim között hagyattak." A kath. vallás diadalára és a protestantizmus hanyatlására vonatkozó szavakkal fejezi be levelét. "Itt Istennek hála, szűzen mindenek minden impetitio között megmaradtak s már senki nem is meri előhozni, hogy ily valakit behozzanak. Mindezekért ha megérdemlem, hogy megkövezzenek, ám lássátok, István vagyok, a kövekhez hozzá szoktam, semmitől nem irtózom. Legyen Istennek akaratja..."⁶⁵³ Végre 1709-ben régi terve is megvalósul, egri papnevelőintézetének felállítása, ekkor adja ki egri papnevelőintézetének és a nemes ifjak nevelő intézetének alapító levelét.⁶⁵⁴

Igy lett Telekesy hazafias magatartásával "Rákóczi püspöke" és az egri dioecesis újjáalakításával az "egri egyházmegye Mózese."

Heves vármegye rendei kezdettől fogva Rákóczihoz csatlakoztak. Résztvettek Rákóczi táborozásában s a fejedelem hadai részére elrendelt contributiókban. A vármegyei jegyzőkönyvek örökítik meg Heves vármegye ez időbeni pénz- és véráldozatait. Az egri táborozás idején a vármegye az andornoki táborba élelmi szereket szállított. 1704-ben a fejedelem a hazaszeretetre hivatkozva a vármegyétől 300 lovast kért. Majd az 1705-i évből megismerjük, hogyan szervezték a Rákóczi-szabadságharcz idején a vármegyei felkeléseket. Heves vármegye lovassága 240, gyalogsága 380 emberből állott 1705-ben. Pontosan megállapították a tisztek és katonák díjazását. A lovascsapatokban a főkapitány havidíja 60 frt., a viczekapitányé 48 forint, a főstrázsamesteré 30, az adjutánsé 17, főhadnagyé 36, síposé, trombitásé 6, tizedesé 6, lovasé 4 forint volt. A gyalogságban a főkapitány fizetése 60 frt, a viczekapitányé 48 frt, főstrázsamesteré 38, főhadnagyé 31, alhadnagyé 25, tizedesé 4 frt 50 denár, hajdúé 3 frt. volt.⁶⁵⁵

Az 1707-i ónodi gyűlés a terhek méltányosabb elosztásáról, az adók leszállításáról is tanácskozott. Heves vármegye portáit 95-ről 72-re szállították alá. Az ónodi gyűlés 2 millió forint hadi adót szavazott meg a fejedelemnek, azt repartiálták a megyékre, Heves vármegyére készpénzben 8000 forint fizetés esett. A vármegye ekkor is a dikát használta adóalapul. Ekkor történt az, hogy Berényi György megyei jegyző Kassán eltitkolta a hevesvármegyei dikák valódi számát és 13 ezer dikával kevesebbet vallott be. Emiatt a megyei közgyülés felháborodott.⁶⁵⁶ Telekessy István püspök-főispán a megyei rendekkel együtt Berényit állásáról degradálta, áristomba vetette és a vezérlő fejedelemnek a hűtlen bevallást tudomására adta.

Minthogy a Rákóczi-féle szabadságharcz egyik oka a felszaporodott és elviselhetetlen adózás volt, azért a fejedelem az 1708 egri gyűlésen a dikát, az adóalapot, a szegények könnyítésére leszállította.⁶⁵⁷ E számítás szerint Heves vármegye dikái tetemesen alászállottak, úgy hogy a parasztok dikáinak száma 8058, a nemeseké 1617-re rúgott. Egy-egy dikára 3 forint adó esett. A megye 405 gyalogost állított ki, míg a lovaskatonaságot a nemesség állította ki a nemesi insurrectio törvénye alapján.⁶⁵⁸

Fennmaradt a Rákóczi-korban is a katonaság természetbeni élelmezése. De a katonaság kicsapongásaira szigorú büntetést szabtak. Ezért Csajághy, a fejedelem gyalogos ezredese, mikor Gyöngyös városa erőszakoskodásai ellen panaszt emelt, a vármegye előtt kimentette magát, hogy a szegénységet nem nyomorgatta, visszaéléseket nem követett el, az ellene emelt vádakat haragból a gyöngyösi plebános költötte rá, mert borait a táborba küldték.⁶⁵⁹

Heves vármegye ismételten kifejezte a fejedelemhez való ragaszkodását, mikor 1708-ban Esterházy nádornak József királyhoz való pártolásra buzdító levelét felbontatlanul hagyta. A hevesvármegyeit maga az szegény püspök pecsételve küldötte Rákóczi kezeihez.⁶⁶⁰ A fejedelem 1708 nyarát Egerben töltötte, az volt utolsó hosszabb időzése Egerben. Itt kereste föl egy solemnis muszka követség, mely a czár közbenjárását ajánlotta föl a békesség érdekében.⁶⁶¹

Rákóczi egri tartózkodása idejében már a fölkelés ügye hanyatlóban volt az egész országban. Maga Rákóczi is tudta ezt, azért Bercsényinek utasításokat 569ad a Felvidék két kulcsának, Egernek és Kassának védelmét illetőleg. Egervárában két sereg van, jelenlegi parancsnokai nem sokat érnek. Élésből és hadi szerekből fogyatkozás nincs. Tűzérekben van hiány, ezen segíteni kell. A papoknak és ráczoknak bevonulását a várba megszállás veszélye esetén nem kell megengedni "a vén püspökön kívül, kinek hűségében megbízhatni."⁶⁶²

Rákóczi az 1708 végén tartott sárospataki országos tanácskozáson akarta a rendeket a szabadságért való küzdelemben összetartani. Itt állapították meg a vármegyékre kivetendő adó összegét és a katonaság kiállításának módozatát. Heves és Külső Szolnok vármegyékre 22,825 frt adóösszeg esett s minden 50 frt adó után egy-egy gyalogost, tehát összesen 456 gyalogost kellett kiállítaniok 1709 január 20-ig. A vármegyei lovasságra azt határozták, hogy a vármegye egész nemessége tartozik a fejedelem felhívására megjelenni. A vármegyei katonai teendők vezetésére minden vármegye külön kapitányt választ. Heves vármegye ez utasítás alapján Orczy Istvánt választotta meg toborzó kapitánynak.⁶⁶³

Mindemez intézkedések azonban már nem tudták megmenteni a felkelés ügyét. A confoederatio ügyét is egészen zátonyra vitte a Rákóczi táborában és a felvidéki vármegyékben 1708 végén kitört pestis. A nép lelkesedését, áldozatkészségét a kétségbeesés, a pestistől való rettegés váltotta föl. Így volt ez Heves vármegyében is. A pestis elől 1708-ban Eger város lakói elmenekültek, a vármegye közgyűléseit nyilt mezőségeken tartotta meg s a nép kétségbe esve, nyomorba sülyedve képtelen volt a fizetésre. Az egykor lelkes vármegye nem teljesíthette a fejedelem parancsait, a katonaság kiállítását, az adófizetést, a táborozó katonaság élelmezését.⁶⁶⁴ Az elmaradt zsoldos katonaságért a vármegyére executiót akartak küldeni, - a vármegye pedig "insignum gratificationis" a főbb tiszteknek küldött ajándékokkal igyekezett a fejedelemhez való hűségét bebizonyítani.⁶⁶⁵

A királyi sereg már 1710 táján a tiszamenti részek felé tartott, azért sürgősen gondoskodtak a fejedelem és a vármegye Eger védelmi helyzetéről. A nemes vármegye az Egerben levő aktákat, hogy azok ne dissipáltassanak, Gyöngyösre, a barátok klastromába viteti.⁶⁶⁶ Eger körüli falvakból a nép elvonult; Eger várába és Szolnokra élelmiszereket szállítanak.⁶⁶⁷ A vármegye látta a veszélyt, 4000 frt. segélyt bocsátott a fejedelem rendelkezésére és azt ki is fizette, Rákóczi elismeréssel volt a vármegye áldozatkészsége iránt és Heves vármegyét más vármegyék elé dicsérendő például állította.⁶⁶⁸

Az egri és szolnoki várak erősítésére és élelmezésére sürgős intézkedések történtek, 1710 április 4-én Rákóczi maga is Egerbe jön a munkálatok megtekintésére és a hadi intézkedések megtételére. Zábrády Péter egri bíró számadásában felsorolja a költségeket, miket a fejedelem asztalára költött. Ez a rövid pár napi időzés volt a fejedelem utolsó tartózkodása Egerben. Hiábavaló volt a fejedelem minden intézkedése, a fölkelés ügye hamarosan elbukott. Pálffy királyi hadvezér Érsekújvár felől, Cusáni pedig Erdély felől támadta meg a kettős vármegyét. Szolnokon a tiszántúli lovasság megfutott a képzett császári hadak közeledtére és a várban levő 300 hajdú Csajághy várparancsnokot a kapituláczióra kényszerítette.⁶⁶⁹ Mikor Pálffy hadaival Heves vármegye területét megszállotta, akkor az 1710 október 10-i gyöngyösi közgyűlésen Heves vármegye is meghódolt s innen kezdve a vármegyei jegyzőkönyvek a királyi hadak élelmezéséről, a királyi adózásról szólnak. A királyi hadakkal csak az egri vár állott szemben, melynek parancsnoka Prinyi Miklós, alparancsnoka Réthey Ferencz volt. De magukra maradva nem tarthatták fenn magokat s Réthey alparancsnoknak és az őrségnek sürgetésére Prinyi Miklós deczember 8-án szintén kapituláczióra lépett a királyi hadakkal. Rákóczit leverte Eger gyalázatos casus-ának híre s a bukásért Rétheyt okozta, kinek fejében "valamely disgustusnak kellett forrnia."⁶⁷⁰

Eger meghódolása tulajdonképen az országos hangulatnak kifejezése volt. A nemzet kifáradt a hosszas harczokban s békesség után vágyódott. 1711-ben a magyarság többségének óhajára létrejött a szatmári béke, mely a királyi ház iránti hűségre megtérőknek életére és javaira, úgy az özvegyek és árvák részére is általános kegyelmet biztosított.

Heves vármegye az egész Rákóczi-felkelés alatt Rákóczi híve volt, tartott tehát most az üldöztetésektől. A reakczió tényleg meg is indult. A Rákóczi-korban a "neoacquistica commissio" visszaéléseit orvosolták, a régi birtokosokat visszahelyezték birtokaikba. Most a kir. fiscus számára újra lefoglalták a siroki és hatvani 570várat és azok tartozékait. Az önkényes foglalások ellen a vármegye erélyesen síkra szállott és a "jus armorum" jogczím fölélesztése ellen felírt a budai dikaszteriumhoz, hogy a megyei kincstári praefectusokat az általok elkövetett insolentiáktól tiltsák el. Károlyi Sándor, a szathmári békének egyik főtényezője, is a vármegyének segélyére sietett és az 1712-15. országgyűlésen a vármegye sérelmeit orvosolták, a hatvani és siroki birtokokat visszaadták birtokosaiknak.

Súlyos megpróbáltatások vártak Heves vármegye püspök-főispánjára, Telekesy Istvánra. XI. Kelemen pápa brevéjében 1709-ben büntetéssel fenyegette a Rákóczi-felkeléssel tartó magyar kath. papságot és őket a törvényes király hűségére szólította föl. E brevére hivatkozva Keresztély Ágost, Magyarország bíboros-prímása Telekesyt négy heti határidő alatt Pozsonyba maga elé idézte, hogy magát tisztázza.⁶⁷¹ Telekesy 1709 novemberében Szarvaskő várában vette kezéhez az idéző levelet. A fejedelem megtiltotta a káptalannak és a papságnak még azt is, hogy a prímásnak válaszoljanak. Így Telekesy írásban sem mentette ki a prímás előtt távolmaradását⁶⁷² és a kitűzött időre sem jelent meg. Nem akart és nem tudott megválni a fejedelemtől, kinek egész vármegyéje hódolt, kivel lelke egészen összeforrott.

Hogy azonban a pápai brevével szemben makacsságról ne vádolhassák, a fejdelem engedélyével Belez Mátyás tábori missionáriust, ki az idéző levelet közvetetlenül hozzáküldötte, kettős levélben értesítette távolmaradásának okairól. Leveleire azonban semmi választ sem kapott. Írt Hevenesinek, Kecskemétinek s más jezsuitáknak, kiket a prímás meghittjeinek tartott, de senkitől sem kapott újabb értesítést. Azért teljesen nyugodt volt, a pestises időkben megszaporodott teendőit végezte és a pápától kapott rendkívüli engedélylyel 1710 februárjában olajat és chrismát szentelt.⁶⁷³ Főpapi működésében villámcsapásként érte az ítélet, melyet Petrik András közölt vele 1710 márczius 22-én, a szarvaskői várban, hogy Keresztély Ágost őt Pethes András nagypréposttal, az egri káptalannal, papságával és szerzeteseivel hivatalától megfosztotta.⁶⁷⁴

Telekesy az elítélő iratra lelki nyugalommal válaszolt. Nem akar szembeszállani a prímás parancsával, de annyit mégis elvárt volna, hogy ha nem is csekély személyére, de legalább a consecratióban reányomott püspöki jellegére több tekintettel lettek volna. És ha az a bűne, hogy legszorosabb kötelessége szerint hívei között állandóan megmaradt, miért nem intették meg az egyházi kánonok szerint többször vagy legalább is egyszer. Bár püspöki méltóságának védelmére a szent zsinatok törvényeire, pápai határozatokra hivatkozhatnék, azt nem teszi, ez az ítélet nem szomorítja el őt, de káptalanjáért, ártatlan papjaiért esedezik, kik miben sem vétkesek, kik az Úr parancsai szerint, de az ő példája után is indulva, itt szorosan kötelmeiknek éltek, hogy ezeket mentsék föl, ezeket nyilvánítsák ártatlanoknak.⁶⁷⁵

Ugyane hónapban fájdalommal ír Hevenesi jezsuitához, hogy főpapi hatóságától megfosztva, semmiféle püspöki funkcziót nem végezhet, nem tudja, mit akarnak még vele, miért kínozzák tovább e részeken az eretnekek gúnyjára, a hívek botrányára.⁶⁷⁶ Tényleg Telekesy az ítélet vétele után tartózkodott a püspöki szolgálatok végzésétől és aranymiséjét, második primitiáját is elvonultan szarvaskői magányában tartotta meg.⁶⁷⁷ Ez alkalomból a háborús idők viszontagsága miatt nyomorgó papjait pénzzel és élelmiszerekkel segítette.⁶⁷⁸

Az egri vár kapitulácziója után következett be a Telekesyre kimondott súlyos ítélet végrehajtása. Gróf Csáky Imre kalocsai érseknek és egri püspöknek volt designálva és Kurz János kamarai tag őt 1711 január 12-én Hatvanban az egri püspökségbe beiktatta. E beiktatáson Telekesy is megjelent személyesen és ártatlansága tudatában a hazai törvények alapján a beiktatás ellen ünnepélyesen tiltakozott és annak ellene mondott. Protestáczióját írásban is benyujtotta⁶⁷⁹, Csáky Imre az ellentmondást semmibe sem vette. Tisztjeit és öt hajdúját Egerbe küldötte, ezek leverették a püspöki házak kapuiról a lakatokat és zárakat, feldúlták házait, lefoglalták borát, gabonáját és a püspöknek mindenét, mint ellenségtől nyert prédát elkótyavetyélték,⁶⁸⁰ úgy hogy a szerencsétlen é félig tehetetlen főpap a legnagyobb nyomorba és legsúlyosabb szorongások közé került.⁶⁸¹ Heves vármegyét meg úgy értesítette a kamarai biztos, hogy Csáky Imre installácziója a püspöki javakba, "minden ellenmondás és tiltakozás nélkül" megtörtént.

Azonban a szentszék elégtételt szolgáltatott az ártatlanul szenvedő püspöknek. A vatikáni levéltárnak Telekesy pörére vonatkozó okiratairól már 571Katona István történetírónknak volt tudomása, de akkoriban nem engedték meg neki azok közlését. Fraknói Vilmos 1895-ben rövidesen ismertette Piazza nuncziusnak a Telekesy és Csáky Imre ügyében Rómába küldött jelentéseit; 1896-ban teljesen közölte azokat Áldásy Antal olasz nyelven a Történelmi Tárban. E jelentéseket legutóbb Leskó József "Adatok az egri egyházmegye tört." kötetében Halászy Caesár hű és pontos fordításában kiadta magyar nyelven. Ez oklevelek teljes világot derítenek Telekesy hazafiúi és főpapi működésére, Keresztély Ágost elhamarkodott és törvénytelen ítéletére és Csáky Imre kapzsi viselkedésére.

1711 márczius 6-án a király aláírta a megkegyelmezési okmányt. Telekesynek, káptalanjának és a papságának amnesztiát adott, a püspököt előbbi méltóságaiba, jogaiba és javaiba teljesen visszahelyezte.⁶⁸² Róma felszólítására Keresztély Ágost elhamarkodott és törvénytelen ítéletét visszavonta, és megsemmisítette.⁶⁸³ Csáky Imre pedig a megérdemlett egyházi fenyítékek (censura) alól való feloldozást kérelmezte, ekként tisztította meg lelkiismeretét.⁶⁸⁴

Telekesy tehát, mint a nagy szabadságharcz annyi jelese, elfogadta az amnesztiát és a király hűségére tért. Még négy évig állott az egri egyház és Heves-vármegye élén, 1715 márczius 3-án, mint kath. főpap és igazi hazafi tiszta öntudattal, szeplőtelen szívvel húnyta be szemét. Egészen más sors várt a dicső fejedelemre. Nem tudott hinni a bécsi udvarnak, és továbbra is megőrizte hitét, bizalmát, hogy feltámasztja még a magyar szabadságot. Itthon ellenségei "pereat"-ot kiáltottak rá, a hízelgő, udvari emberek a magyar törvénykönyvben, az 1715. 49. t.-czikkben hazaárulónak bélyegezték és vagyonát elkobozták. A hevesvármegyei Rákóczi-birtokokat a fiscus részére foglalták le először, majd gróf Grassalkovich Antal tulajdonába mentek át. Míg itthon ezek történtek, ő önkéntes számkivetésbe ment.

A kuruczok fegyveresen oszlottak szét a majthényi síkon, a nemzet kifejezte hódolatát III. Károly előtt. A szatmári békében helyreállott a kölcsönös bizalom a király és a nemzet között. És ezt a békekötést az különbözteti meg Bocskay és Bethlen Gábor békekötéseitől, hogy hatása tartós, maradandó volt, 572mert oly magyarok kötötték meg, a kikben a király és a nemzet tökéletesen megbízott és a fölkelők mögött nem állottak már külföldi hatalmasságok.

Igy az előző századok véres és hosszas küzdelmeivel szemben a XVIII. század a szellemi és anyagi reformok korszaka lett. Mivel a szatmári békében az udvar és a kath. nemzeti párt voltak a győztesek, egészen természetes, hogy ők szervezték Magyarország szellemi és anyagi újjáalakítását. Az udvar belátta, hogy a török kiűzése után Magyarország alkotmányos intézményei és közgazdaság tekintetében messze elmaradt a művelt nyugattól. Az udvarnak érdeke volt, hogy Magyarország új erőre jusson.

Azonban nagy baj volt az, hogy a nemesség még mindig idegenkedett a tömeges reformoktól, mert azt hitte, hogy a gyors és gyökeres reformok a nemesi szabadságok, a nemzeti függetlenség veszedelmét és romlását rejthetik magukban. A megyei köznemesség közjogi sérelmekkel nem igen foglalkozott, inkább saját belügyeivel, autonomiájával törődött. Szinte bűnnek tartották a honnyugalmát zavarni. Az 1722. évi országgyűlés egyik szónoka, az előbb Rákóczi párti Szluha Ferencz fejezte ki az országos hangulatot, hogy Magyarország III. Károly alatt révbe jutott. A megyék politikai vezére rendesen a megye élén álló főispán volt. Mivel több vármegyében a főispánság a püspöki székhez volt kötve, e vármegyékben a püspök-főispánok voltak a politikai élet irányítói.

Ebben a korban Heves vármegye politikai életét is buzgó főpapok, az egri püspökök irányítják, a vármegye története teljesen összefonódik az ő nevökkel. Még Telekesy püspök életében, az ő kérésére, - hogy annyi izgalomtól megtörve nyugalomra vágyódik, - 1713-ban gróf Erdődy Gábor lesz a vármegye püspök-főispánja, utódlási joggal. Az új püspöknek önálló működése 1715-ben, Telekesy halálával vette kezdetét. Előkelő mágnás-család tagja volt, mint ebben a korban főpapjaink nagyobb része. Nagy jövedelemmel rendelkezett, családjából nemcsak nagy vagyont, hanem dinasztikus hűséget és erős katholikus érzést hozott magával a püspöki székre. A vármegyei rendek az ő politikáját követték, közjogi és vallási kérdésekben reá hallgattak.

Mindeme körülmények magyarázzák meg Heves vármegye rendeinek azt az eljárását, hogy az 1712-15, 1722-23, 1728-29. országgyűlésre adott követi utasításaikban következetesen hallgatnak a közjogi és vallási kérdésekről, pusztán a vármegye belső bajaival foglalkoznak. Az 1712-15-i utasításban a "jus armorum" czímén lefoglalt birtokok visszaadását sürgetik és azt kérik, hogy Eger városának Borsod vármegyében fekvő részei Heves vármegyébe kebeleztessenek. Az 1722-23. országgyűlésre költségkímélés szempontjából még két követ helyett is csak egyet akarnak küldeni. A nagyfontosságú közjogi kérdésről, az ú. n. pragmatica sanctióról említés sincs téve ez utasításokban, csak annyit mondanak ki, hogy ha a követek az országgyűlésen e vármegyére nézve hátrányos tervezetet látnának, "az ország protocollumába vétessék föl a vármegye ünnepélyes óvását." Az 1727-28-i országgyűlési követutasításokban is a megszokott formulával találkozunk, hogy a megyei követek üdvözöljék a nádort és a főispánnal egyetértésben igyekezzenek ő felsége jószándékait előmozdítani. Csak általánosságban jelzik, hogy "a nemesi jogok épentartására törekedjenek a követek." A vármegye teljesen a püspök-főispánt tartotta vezérlő politikusának és honorálni akarta a főispánnak a maga érdekében kifejtett tevékenységét, ezért 1718 szept. 30-án tiszteletdíjul 1500 frtot szavazott meg számára, a mi azután minden évben megtörténik. A főispán köszönettel fogadta az elismerést, de a tiszteletdíjat visszaajándékozta a vármegyei szegényeknek.

A vármegye így nem volt irányítója az országos politikának, hanem csak az országgyűlésen hozott törvények végrehajtó közege. A vármegyét állandóan az adó kivetése foglalkoztatta. Heves vármegyében, mint a legtöbb vármegyében, az a rendszer dívott, hogy a jobbágyságnak összeírt tényleges ingósága vagyis tehetősége szolgált adóalapul, dikául. 1715-ben a kettős vármegye portáinak száma 88 volt és 119 község dikáit számlálták össze Heves vármegyében. Eger városa 8 portája után külön fizette a contributiót. Eger városának Borsod vármegyével való viszálya felújult az adókivetés miatt, ez ügyben "Püspök-Eger városának szegény lakossága" Heves vármegye támogatásáért folyamodott, míg végre 1717-ben a vitát a királyi leirat akként döntötte el, hogy Eger városának vizentúli része Borsodhoz tartozik.⁶⁸⁵

573Az adóügy intézése 1715 után továbbra is az országos tanácskozmány kezében maradt. Az 1723:67. t.-czikk újból elrendeli a porták számának rectificatióját. A kettős vármegye portáinak számát 1724-ben 94-re, Eger városét 10-re igazították ki. Majd az országos bizottság a kettős vármegye portáit 1729-ben 100-ra emelte amaz okból, hogy az elnéptelenedett Polgári község jobbágyai jórészt Heves vármegyében telepedtek le. Hiábavaló volt a vármegye tiltakozása ez ellen, a porták száma megmaradt 1733-ban is és csekély hullámzást tüntet föl 1780-ig. Ekkor a kettős vármegyében 114, Eger városában 9 1/2 portát számoltak.

Az adókivetés országos módja tehát nem változott meg, de a vármegye a saját kebelében 1726-ban megváltoztatta a repartiálás módját. Az adókivetés régi alapját, a dikát, a jobbágytelkekre megszüntette, a helyett állandóbb alapot, a háziportiót hozta be. A nemesi taksát továbbra is dikák arányában állapították meg. A kettős vármegye háziportióinak számát 525-ben állapították meg; 1733-ban 548-ra rektifikálták. Az országos contributiókon kívül szedte még a vármegye a saját szükségleteire a házi adót. Voltak rendkívüli segélyadók is ő felsége intézkedésére és egyéb commissiók kiadására. 1722-ben a kettős vármegye Boromi Sz. Károly bécsi templomára 62 frt. 34 dénárt, Magyarország és Stájer közötti határkiigazításra 76 frt. 5 dénárt szavazott meg.

A vármegyének a contributión kívül másik feladata volt a katonaság kiállítása. Az állandó hadsereg mellett megmaradt a nemesi insurrectió, a vármegyei fölkelés. Erre azonban III. Károly idejében nem igen volt szükség. Csak az 1735-ben kitört pórlázadás okozott zavart. A mozgalomról Heves vármegye alispánja 1735-ben jelentést tett a kanczellárnak. Heves vármegye részleges gyűlésén óvóintézkedésekről gondoskodik, hogy a mozgalom a vármegyébe át ne csapjon. 300 lovas és 400 gyalogos felkelőt szerveznek és főkapitányul Orczy István bárót választják meg, a költségeket a vármegyei pénztárból fedezik.⁶⁸⁶

A megye az országgyűlések törvényeinek végrehajtásán kívül saját belügyeivel volt elfoglalva. Tisztújító gyűléseket évenkint kellett volna tartani. Heves vármegyében Erdődy Gábor gróf 1715 után csak három évre, 1718-ban⁶⁸⁷ tartott újra tisztújító közgyűlést. 1719 után tizenkét évig nem volt Heves vármegyében tisztújító gyűlés, pedig az 1723:56. t.-czikk kimondotta, hogy tisztújító gyűlés legalább háromévenkint tartandó. A főispánmentségére azt hozta föl, hogy az országgyűlésen volt elfoglalva és így a gyűlést csak 1731-ben hívhatta össze.⁶⁸⁸ Majd megint 15 éven át 1746-ig nincs tisztújító gyűlés. E ritka tisztújításoknak egyik döntő oka az volt, hogy a főispán maga mellett, újításai miatt állandó tisztikarral rendelkezhessék. Az állásokra rendesen tömegesen jelölt és rajta volt, hogy kath. híveivel töltsék be a megürült tisztségeket.

Minthogy a vármegye népességének szaporodásával és a gazdasági élet fejlődésével kapcsolatban az adminisztráczió terhei is nagyobbodtak, azért a tiszti díjazást is újra szabályozták "a sok viszásság megszüntetése végett"⁶⁸⁹ és új tisztségeket állítottak föl. Heves vármegyében a tiszti díjazások a következők: alispánnak 252 rén. forint, helyettes alispánnak 152, rendes jegyzőnek 252, perceptornak 152, főbiztosnak 152, négy szolgabírónak, egyenkint 100, vicenotariusnak és ügyésznek 40-40 forint. Négy rendes esküdtnek 12-12 frt, az adók kivetéseért szintén 12-12 frt. Az albiztosoknak 40 frt. A megyén kívüli kiküldetésért 1 frt. 50 dénár a napidíj. A követek díjazását országos törvény, 1715:47. t.-czikk mondotta ki, hogy őket is méltányos díjazás illeti meg. Megyei tisztviselők csak a birtokos nemesség sorából és kath. vallásúakból választhatók.

A vármegyei intézménybe beleszólott, ezt lényegileg megszorította a helytartótanács. 1728 január 30-i leiratában jelentést kér a vármegyétől a helytartótanács, hogy a vármegyének és városnak minő pecsétjei vannak, mily jogon élnek vele és veres pecsétet használnak-e? Majd leíratilag intézkedett, hogy a vármegye tegyen jelentést a megyei tiszti állásokról és tudomására hozza a vármegyének, hogy ő felsége beleegyezése nélkül új tiszti állást rendszeresíteni s a tiszti fizetéseket emelni nem szabad.

Heves vármegye az 1635:18. t.-czikk alapján az 1709 jan. 3-i gyűlésén a törvényhozási eljárást külön statutummal szabályozta. 1714-ben határozatot hoztak, hogy minden egyes per után meghatározott díjat kell letenni a bírói forum javára. Ha a perlekedő felek alispáni bíróságot kérnek, 12 frtot, ha szolgabírói bíróságot, úgy 6 forintot kötelesek letenni és a helyszíni eljárásnál a bíróságok 574tisztességes ellátásáról tartoznak gondoskodni. Ez a határozat is sok viszásságot idézett elő, mert a per értékét nem vették figyelembe a perdíj megállapításánál.⁶⁹⁰ A sedria előtt szerepelnek paráznaság, lopás bűntettei, előfordulnak a boszorkánypörök is. 1705-ben Kerekjártó László felesége Tót, másképen Hegedűs Dorka ellen, 1711-ben Györky Zsuzsanna, Új István maklári lakos felesége ellen; 1726-ban Kató István és neje Pető Judit és Nagy Erzsébet ellen, 1730-ban Fábri Kata, Vámos Zsuzsanna és Veres Helena füredi özvegyek ellen emelték a boszorkányság vádját, "hogy ördögi sugalmaktól vezetve, boszorkányos mesterséggel emberekben és állatokban kárt ejtettek, Istentől elpártolva a démon zászlója alá esküdtek s a keresztény hívek veszedelmére működtek." Az utolsó boszorkánypört Heves vármegyében 1750-ben tárgyalták özvegy Tibáné és Szegőné fülekvári lakosok ellen.⁶⁹¹

A vármegyék helyi önkormányzati működésében a XVIII-ik században legjobban a vármegyék közgazdasági tevékenysége domborodik ki. Nesselroda főhadibiztos 1729-ben azt jelentette az adókivető bizottságnak, hogy "Heves vármegye és Külső-Szolnok vármegyék portáit hattal emelhetik, mert jó és kiterjedt "határa, sok a szőleje, híres bort termel, nagy a baromtenyésztése; lakóhelyeinek száma és népessége szaporodik. Eger városán ellenben könnyíteni kell, mert jövedelme csak borából van és 1724-ben lakosai nagy számára való tekintettel túlságosan emelték adóját." Az 1711-ik évtől rohamosan szaporodtak az egész országban a birtokadományozások és birtokvételek. Nagy birtokosa volt Heves vármegyének Orczy Lőrincz, ki összevásárolta a kincstári birtokokat, tömeges volt a nemesítés; a nemesek folytonos számának emelkedése a kincstár megkárosítását jelentette. Ezért a király megsokalja a nemesítések tömegét és 1720-ban már csak ilyen megjegyzéssel fogadja el az ajánlásokat "még ez egyszer placet." A nemesítésnek másrészt nagy jelentősége volt; az ország kultúráját előmozdította és a magyarság eszméjét megszilárdította. Ugyanis akkor minden jog, szabadság, birtok a kiváltsághoz volt kötve és csak a nemesség ragaszkodott igazán a magyar földhöz, csak az lelkesedett igazán a magyar alkotmányért. A király 1723-ban elrendelte a nemesség összeírását a nemesi diplomák alapján. Ez évben Heves vármegyében, Gyöngyösön, a nemesek száma 160-ra ment, legtöbben voltak még Szenterzsébeten, Besenyőn, Bócson, Leleszen, Hatvanban, Csépán, Várkonyban és Túron. Ványára ez időben telepedett mintegy 100 nemes. A Tiszavidéken vannak még nagyobb nemesi telepítések, Szentivánon és Törökszentmiklóson; továbbá a Tisza mentén Erken, Verpeléten. Mivel ezek között itt a puszta nemesi földeket kiosztották, azért "conventionatus"-oknak nevezték őket.⁶⁹²

Nagy gondot fordítottak a jobbágyságra és cselédségre. A vármegye 1719 ápr. 18-i gyűlésén szabályozta a cselédügyet, akkor Szent György napját mondta ki szerződési időnek; az újév első napját beállás napjául Heves vármegye csak később rendelte el, így találjuk már 1741-ben. 1719-ben megállapították a cselédség fizetését is, de ezt szintén 1723-ban módosították. Öregbéresnek fizetése legyen 10 magyar forint, ruházata: szűr, abadolmány, nadrág, 2 pár saru, egy fejelés, vagy 9 cserzett bocskor, egy pár bőrkapcza, fekete süveg, kétpár fehérruha, két kila búzavetés. Tartására, ha nincs a gazda ételén, 12 pozsonyi kiló kenyérnek valót, egy süldőt, 30 font sót, egy mérő lencsét, borsót, kila árpát, kila kölest rendeltek. Második béres fizetése 8 forint és ruházata, élelme, mint az öreg béresé. Vinczellérnek 6 forint, posztóruha, dolmány, nadrág, két esztendőre mente a fizetése. Juhásznak fél ruha-illeték, a nyári és téli ellátásért két-két bárány, vasárnapi tej, kocsisnak évi 10 forint, ruházat, posztóból két évre egy mente, két pár csizma, felsőruha, élelmezés járt. A bérszabály betartására mindenki bírság terhe alatt volt kötelezve.

A vármegye az iparosok czéhrendszerével szemben a közönség érdekeit megvédelmezte az árszabások, limitatóik közzétételével. Heves vármegye az 1659:71. t.-czikk alapján 12 forint bírság terhe alatt a kettős vármegyére 1722-i közgyűlésén állapított meg új árszabályzatot.⁶⁹³ Ebben az időben már mintegy 20 czéhbeli ipar volt Egerben és Gyöngyösön. A czéhekbe csak kath. vallásúak voltak felvehetők, felvételük előtt a tagok gyónni tartoztak. - A közlekedés könnyítésére hídakat építenek. 1716-ban rendelte el Hevesvármegye a halászi, atkári, debrői, dalpüspöki, sárréti, kígyósi, szalóki, nagyúti, laksói, bodi hídak kiépítését közmunkákkal. A szolnoki tiszai hídat egészen kijavították.⁶⁹⁴

A községekben rendezettebb községi életet találunk. A lelkészi állomásokat rendszeresítik, templomokat, papi és iskolamesteri lakásokat építenek. Az 1730-as években majd minden nagyobb faluban találunk falujegyzőt, a ki több helyen az iskolamesteri teendőket is végzi. A községben a rendre a parasztvármegyéből fennmaradt hadnagyok és tizedesek ügyeltek. A hadnagyok és tizedesek mellett a helységbírák és esküdtek illendő és kívánatos segítséggel és assistentiával lenni köteleztettek.⁶⁹⁵ A csekélyebb gonosztetteket ezek intézték el istenesen, a nagyobb gonosztevőket elfogják és Egerbe küldik. A mértékeket ellenőrzik.

A vármegye beléletének nevezetes mozzanata volt, hogy Heves vármegye 1721-ben a püspök-főispánnal a tizedek ügyében barátságosan megegyezett. E szerint a vármegye e czímen a püspöknek 3000 rénes frtot fizetett ki árendálás fejében, ki voltak véve a számításból a püspök és káptalan birtokaihoz tartozó falvak és birtokrészek, hol a tizedszedés a püspök és káptalan joga maradt, továbbá Hatvan és Tiszapüspöki, a hol az illetékesség kérdéses volt.⁶⁹⁶ Evvel hosszas viszálynak vetett véget a vármegye külön pénzkezelőséget szervezett, mely évenkint beszámolt a "sedes arendatoria" előtt.

Mindezen adatok a vármegye gyors belső fejlődéséről tanúskodnak, pedig a fejlődésnek hatalmas ellensége volt a Rákóczi-szabadságharcz idején, majd az 1738-ban kitört pestis, mely majdnem öt évig dühöngött. Az állattenyésztést visszavetette az 1740-iki marhavész. A kettős megyét katonai zárlat alá vetették, betiltották a kereskedők szabad járás-kelését, a vásárokat és a megyei határokon veszteglő és fertőtlenítő helyeket szerveztek. A fertőtlenítésre gondos intézkedéseket tettek, annak szereit hivatalosan előírták, mégis nagy volt a halálozás. Az 1739-iki kimutatás szerint 6384-en estek áldozatul a kettős vármegyében a pestisnek. Az 1740-iki marhavészben 477 ökör, 2061 tehén, 1443 tinó, 1009 borjú, 1135 ló, 232 csikó, 29,972 juh, 2056 sertés hullott el.⁶⁹⁷

Heves vármegye belső viszonyait legjobban a vallás ügye bolygatta meg. Heves vármegye rendei vallási tekintetben is vezérlő politikusukat, gróf Erdődy Gábor püspök-főispánjukat követték. 1728 márcziusában érkezett Heves vármegyébe a helytartótanács rendelete az apostaták ellen. "Mivel ezen apostoli országban sokan az Isten félelmét semmibe sem véve, az ártatlan keresztény népnek botrányára apostatálnak..., hogy ezen botrány megszüntethető legyen, felhívatik a vármegye, kikutatni azt, - kik azok, hol laknak, a kik így apostatává váltak, mely időkben cselekedték azt, - az apostatákat névszerint írassa össze és az eredményt terjessze föl."⁶⁹⁸ Ugyanez év októberében tartott közgyűlésén a főispán felemlítette, hogy "az akatholikusok a vármegyében némely helyeken imaházakat kezdenek építeni, vagy a régit javítják, tisztogatják, nagyobbítják, a helvét hitvallásúak pénzt gyűjtenek és azon egyeseket térítgetnek, - mindezek ellentétben vannak a kegyelmes rendeletekkel, - őrködjék a vármegye, hogy ezen visszaélések szüntessenek meg." Ez alkalommal tömeges bejelentések történtek. Roffon Borbély Mihály a protestáns imaházhoz tornyot építtet, holott ezelőtt itt torony nem volt. Betiltották az építést, mivel ez a tilalom ellenére mégis fölépült, 1730-ban a vármegyei hatóság assistentiájával Borbély ünnepélyes tiltakozása ellenére a tornyot lerombolták. A földvári, túri és törökszentmiklósi imaházakra vonatkozólag a vármegye 1730-ban azt határozta⁶⁹⁹, hogy a földvári imaház betiltassék, a törökszentmiklósi imaház romboltassék le, a túri imaház tornya az 1720-iki előtti állapotba helyezendő vissza, mert minden akatholikus építkezés ellenkezik a megállapodással.

A törökszentmiklósi imaházat nem rombolták le, mert az 1735. évben újabb összeütközés volt Erdődy püspök és a törökszentmiklósiak között a templom előtti fatorony miatt. A főispán az új építkezést megtagadta, mire a törökszentmiklósiak a helytartótanácshoz fordultak, hogy nem új építkezést akarnak, hanem csak javítási munkálatokat és a püspök mégis elutasította őket e szavakkak "virgácsolni kell őket." E vádra a vármegye is felterjesztést tett, megczáfolta a püspök ellen felhozott vádat és felterjesztését eme szavakkal fejezi be, hogy a fatorony tetejére "mily hiú dicsekvés és gyülöletes jelleggel teljes czímert tűztek ki: éj feletti kakast, azután pedig a folyó hold alakjára a hold szarvát és végre az egészet a török jelvények módjára csillag tetőzi be."⁷⁰⁰

A Carolina resulutió megjelenése után annak pontjait a vármegye szigorúan betartotta. Az apostatákra vonatkozólag a helytartótanács 1733-ban megrovólag 576ír, hogy a tisztviselők hanyagul járnak el kötelességük teljesítésében, nem nyomozzák szorgalmasan és nem jelentik föl az apostatákat, pedig kétségkívül több apostata van az országban. A vármegyei jegyzőkönyvekben 1735-ben találunk rá esetet, hogy Foglár György püspöki vicarius panaszára perbe fogja a vármegye a hevesi prédikátort, a miért Csergő nevű lányt a kath. hitről rábeszéléssel visszatérített.⁷⁰¹ A vasár- és ünnepnapok szigorú megüléséről szóló szabályzatot a helytartótanács 1733-ban küldötte meg a vármegyének, melyet azután a szolgabírák közöltek a falvak lakosaival "Dícsértessék a Jézus Krisztus" kezdetű körlevelükben.⁷⁰² Az ünneprontó nemeseket pénzbírsággal sújtják, a kisebb büntetés 6, nagyobb büntetés 25 frt. A kisebb ünneprontásért a parasztrenden levők 17, a nagyobbért 50 pálczaütéssel büntettetnek. A czéhek közül a gyöngyösi ágostai és református vallású szabó- és szűcs czéhekben idézett elő zavart a resolutió. Ezeket a vármegye eltiltotta a nyilvános adás-vevéstől és mesterségök gyakorlatáról, mert a kath. körmeneteken részt nem vettek.⁷⁰³ Viszont ők is a helytartótanácshoz fordultak sérelmekkel, a mely őket kivételesen a czéhbeli tagok között meghagyta.

A helytartótanács figyelme kiterjedt a görög keleti vallású ráczokra és a zsidókra is. A ráczok Rákóczi idejében orosz papok befolyása alatt Egerben a keleti hitre tértek át, a miért Erdődy püspök a Fenesy-féle szerződés alapján kimondotta, hogy a városban többé kiváltságos lakosoknak nem tekintetnek, városi elüljárók nem lehetnek. Gyöngyös városa pedig 1711-ben a ráczok telepítési engedélyét felfüggesztette és kikötötte, hogy a már városukban letelepedett, boltokkal biró ráczok társaságot alkothatnak ugyan, de magyar mesteremberek czikkeit nem árulhatják, nyilvános istentiszteletet és papot nem tarthatnak és évnegyedenként 50 fillér taksát fizetnek.⁷⁰⁴ Az 1727-iki helytartótanácsi rendelet a vármegyében tartózkodó zsidók pontos összeírását hagyta meg. Chima Mihály szolgabírót bízta meg a vármegye a gyöngyösi járásban az összeírással. Elhatározta a vármegye, hogy "ha Gyöngyösön netán zsinagógát állítottak volna, az alispán tiltsa be; a földesurak pedig intessenek meg, hogy az ide-oda kóborló zsidókat birtokaikra ne vegyék föl." Az összeírás szerint a vármegyében Gyöngyösön volt 8 zsidó család, Halászin egy.⁷⁰⁵

Mindez adatok bizonyítják gróf Erdődy Gábor püspök-főispán gondosságát a helytartótanács rendeleteinek végrehajtásában. De ő nemcsak az akatholikusokkal járt el szigorúan, hanem még nagyobb szigorral, gondossággal törekedett az 1723:71. t.-czikkben is rárótt kötelességének is megfelelni, elüljárt az országban a főpapok között az egyházak visszaszerzésében, a templomok építésében. Mikor Magyarország prímása azt jelentette a királynak, hogy az esztergomi érsekség és a győri püspökség papnevelő-intézetei 14 év óta üresen állanak, némely püspökségben egyáltalában nincs is papnevelő-intézet, gróf Erdődy Gábor bátran hivatkozott a Telekesy-féle szemináriumra és annak alapítványaira. E szeminárium részére, a mely kezdetnek elég szép volt, folyton történtek újabb adakozások. Az egri érseki levéltárban levő szemináriumi számadások szerint gróf Erdődy Gábor, püspöksége idején 1722-1736-ig, tehát tizennégy év alatt, a szeminárium csaknem alapjából újból épült, a földszintes szemináriumból kétemeletes épület lett, mi a fundust nem számítva, 20 ezer forintba került, új templomot emeltek a szeminárium Ostoros birtokán, - Apátfalván, Harsányban a régit restaurálták, azután két kertet vásároltak a szemináriumnak, az egyiket konyhakertnek, a másikat a növendékek üdülő-szórakozó helyének.⁷⁰⁶

Ugyanakkor, mikor a protestáns nem articuláris templomok elvétele forgott szóban, hangsúlyozták, mily nagy szükség van paróchiákra és derék plebánosokra. 1733-ban vette kezdetét a lelkészségek rendezésének nagy munkája és az összeírás. A vármegye szolgabírái útján teljesítette azt.⁷⁰⁷ Ez érdekes világot vet a vármegye községeinek egyházi és művelődési viszonyaira. A vármegye tiszamenti részén az akatholikusok voltak túlnyomó számmal, ezeknek voltak ott templomaik és prédikátoraik. A vármegye nyugati részeiben a kath. vallás volt az uralkodó. A templomok és plebániák fenntartása s a papok fizetése a népre nehezedett, a fizetést némi pénzösszegben, rendesen természetben állapították meg. A földesurak saját birtokaikon, az egri püspök és káptalan a püspöki és káptalani birtokokon a patronátusi terheket viselték. A legtöbb helyen ott találjuk már a prédikátor és parochus mellett az iskolamestert. A tanítónak 577szokásos illetéke és díja mellett több helyen minden olvasni kezdőtől és olvasni tudótól külön illetéke volt.

A lelkészségek rendezésének kérdése nem volt új dolog Heves vármegyében. Midőn Telekesy az egyházmegye kormányzatát átvette, az egész püspökségben az egyháziak közül 70-80-an lelkészkedtek, azért ő Kollonics primás elé terjesztett lajstromában 45 olyan állomást jelölt ki, hol azonnal új paróchiák állíthatók. Felállítottak-e ezek közül sokat Telekesy idejében, nem tudjuk. A nagy püspök ezekben az időkben inkább csak kijelölhette a helyeket, hol kell építeni és magasztos terveinek buzgó végrehajtója Erdődy Gábor volt. Ő 1715 és 1737 között 133 új plébániát állított föl, melyek közül 18-ban a szerzetesek látták el a lelkészi teendőket.⁷⁰⁸ Erdődy halálakor 1744-ben a paróchiák száma 232-re emelkedett a püspöki megyében, tehát Telekesy óta mintegy 157-el szaporodtak.⁷⁰⁹ Ekkor állította föl a király a "cassa parochorum"-ot, a parochiák fenntartására, ebbe az egri püspök 4000 frtot fizetett be 1738-ban.⁷¹⁰

Erdődy Gábor alatt fejezték be az egri főtemplom építését is 1717-ben. Ezt a templomot 1713-ban Telekesy kezdte építtetni Sz. Mihály arkangyal tiszteletére, már készen volt a 25 mázsás nagy harang, a koronás fedelű nagy áldozati kehely, de a püspök halála után a nagy művet csak Erdődy végezhette be. A templom volt homlokfelirata tanúskodik erről "Deo optimo Maximo-Honori S. Michaelis Archangeli Ecclesiam hanc Stephanus Telekesy Eppus Agriensis inchoavit MDCCXIII., quam Gabriel Antonius Erdődy Epp. Agri. terminavit A. MDCCXVII."

A lelkészségek rendezése maga után vonta a püspöki megyék arányos beosztását. E tekintetben itt még jóformán az Árpádok által teremtett viszonyok állottak fönn. Az egri püspökség hat tiszántúli esperességéből új püspökséget akartak állítani Szatmár székhelylyel. Az egri püspök elfogadta a tervet, lemond a hat esprességről és közülök négynek dézsmájáról. Új püspöki székhelynek azonban nem Szatmárt ajánlja, a hol oly sok a református, hanem Nagybányát.⁷¹¹ Miután a király az egri püspök beleegyezését megnyerte, az egri káptalant is felszólította 1734-ben, hogy adja beleegyezését a megye fölosztásához és készítsen tervet a káptalani méltóságok megosztására. A káptalan e fölosztást, az ősi alapítványok megosztását külön emlékiratban⁷¹² ellenezte. III. Károly hét éven át sürgette a püspöki megye szétosztását, sőt az egri káptalan nagyprépostját, Kiss Jánost ki is nevezte a felállítandó új püspöki székre, de azért a tervből ekkor nem lett semmi, mert később Erdődy Gábor megyés püspök is megváltoztatta véleményét. Mária Terézia is sürgette egy időben az egri megye szétosztását, az okból, hogy a vármegye nagy terjedelme miatt a tiszántúli részben még igen kevés parochia van. De a vitás ügy csak 1804-ben dőlt el, ekkor történt az egri dioecesis szétosztása.

Erdődy Gábor püspök megérte még a hazafias kath. párt működésének diadalát. III. Károly halálakor és Mária Terézia trónraléptekor tünt ki, hogy mit tud a békés állapotú és dinasztiához csatlakozott Magyarország. Hazánk alkotta most a Habsburgok hatalmának alapját. A nemzet a királyi hatalommal közelebbi érintkezésbe akar lépni. A kormányszékekben magyar tagokat követelnek, sőt mint Heves vármegye 1741-i követi utasításaiban is olvassuk, még ő felsége belső udvari minisztériumban is hű, magyar férfiakat akarnak látni.⁷¹³ A hazafias egri püspök, a ki már azelőtt követelte minden magyarországi birtokostól a magyar nyelv tudását, most az egyházi méltóságoknak idegenekkel való betöltése ellen szólal föl. Panaszkodik, hogy ismert olyan kanonokat, a kik még az Isten szót sem értették magyarul. Ezért több haragos pasquill jelent meg ellene, egyikben többek között ez áll: "azért hogy püspök vagy, még pokolba mehetsz",⁷¹⁴ de ilyen támadások nem tántorították meg működésében.

Mária Terézia felfogta válságos helyzetét. Magyarországot, hol egyedül hajthatja nyugalomra fejét, akarta birodalma középpontjává tenni. A nemesség lelkesedett, hogy a királynőt nem idegenek, ellenségek veszik körül, hanem a haza fiai, - igy a király és az ország érdeke egy. Nemcsak a főrangúak, az uralkodóház hívei ragaszkodtak a királyhoz, hanem az alsóbb néposztály is egészen lojalissá lett. Ez adja magyarázatát az 1741. szept. 11. jelenetnek. Midőn III. Károly halálakor az európai fejedelmek osztozkodtak Mária Terézia örökségén, akkor a magyar nemzet, mely "zsarnokának ostora, de törvényes uralkodójának 578leghívebb gyámola," a királynő jobbjára áll. Felhangzott az országgyűlésen "Moriamur pro rege nostro," a törvényes lojalitás valóságos szenvedélylyé alakult át; a hadügyi és pénzügyi dolgokban nemzetünk saját erejét meghaladó áldozatokat hoz és Magyarország mint a monarchia főtámasza lép föl.

Heves vármegye is serénykedett a pénzáldozatokban és a katonaság kiállításában. Heves vármegye az 1741:63 t.-czikk szerint a nemesi felkelést tartozott szervezni, azután 1000 portája után 40 gyalogost és 100 lovast volt köteles kiállítani. A vármegyére kirótták azt, hogy a katonai raktárba terményben 1600 mérő rozst és 3000 mérő zabot szállítson. Ezenfelül volt a katonák felszerelési költsége és hat havi díjazása. - A törvényes kötelezettségen kívül a vármegye "ő felsége szükséglete folytán a magyar lovasság segélyéül, jó szívből, tehetségéhez képest, ő felsége, az ország és az örökös tartományok ellensége ellen" még 832 lovast állított ki. Jó példával az egyházmegye járt elül, a püspök, a káptalan testülete, a lelkészek s a szerzetesek mind állítottak ki lovasokat, ezek száma 120-ra ment. A vármegye 50, a birtokos nemesség 116, az armálista nemesség 115, a községek 305, Eger városa és a püspöki tisztek 100, az egri jogtanárok és tanítványaik 28 lovassal járultak a vármegye önként megajánlott seregéhez.⁷¹⁵ A birtokos nemességen kívül a városok iparos czéheiben, a községek lakóiban is erősen lángolt a lojális érzés.

A hevesvármegyei hadak egyrésze Bajorországban Kevenhüller vezérlete alá, másik része Ausztriába vonult és ő felsége 1742. szept. 6-i leiratára a köteles időn kívül még egy évig ő felsége szolgálatára készen állottak. A vármegye ezért jutalmul három évi tehermentességet biztosított számukra. - Az 1744. szept. 1-i közgyűlés "éljen Mária Terézia" felkiáltással ugyanilyen nagy segélyt ajánlott meg a királynő számára. A vármegye a csapatoknak utasításul adta "hogy a tisztek jó disciplinát tartsanak, a legénység paripáit, fegyvereit rendben tartsa, el ne vesztegesse..., hogy időnkint jelentést tegyenek az alispánnak és ha valamelyik halála történnék, ennek napját feljegyezzék és mindenről számot adjanak."

E közgyűlésen Erdődy püspök betegeskedése miatt már nem vehetett részt. Szept. 26-án pedig meghalt a nagy püspök, a ki alkotásaival Heves vármegyében, főleg Egerben megörökítette nevét. Az ő idejében a jezsuiták visszaszerezték régi helyüket Egerben és Gyöngyösön. Eger városában betelepíti a trinitáriusokat és az irgalmasokat, a kik közül az előbbiek főkötelessége a rabságba esett keresztények kiváltása, az utóbbiaké a szenvedő betegek testi és lelki orvoslása, ápolása volt. Addig is, míg az irgalmasok kórháza elkészült, a püspöki residentia termeit engedte át a betegek elhelyezésére. Eger városa volt a tanulni vágyó főrangú ifjúságnak találkozó helye, előkelő ifjak voltak tanulói annak a jogi intézetnek, melyet Foglár György alapított. Bőkezű alapítványát nemcsak Erdődy püspök és káptalan fogadták nagy örömmel, hanem az 1741. országgyűlésre egybegyűlt karok és rendek is hálás elismerésül az alapító érdemeit a 44-ik törvényczikkbe foglalták.⁷¹⁶

Az 1741 és 1744-1745. évek a nemzeti lelkesedés évei voltak. A lojalitás mindenkit magával ragadott, mert Mária Terézia kezdetben tisztán magyar királynőnek mutatta magát. Már ekkor zokon vették a régi császári tanács 579emberei, a német miniszterek, hogy a királynő a magyarság nemzeti lelkesedésére bízta ügyét, életét, koronáját és gyermekét.

Míg III. Károly korában a vármegyék az országgyűlésen kevés oppozícziót fejtettek ki, nem akarták zavarni az ország nyugalmát, addig Mária Terézia korában már feltámadt az ellentállás, a sérelmek felsorolása, a mint a követi utasításokból látjuk. Heves vármegyének püspök-főispánja gróf Erdődy Gábor halála után gróf Barkóczy Ferencz volt. 1745-ben történt ünnepélyes beiktatása, ekkor tette le a díszes közgyűlésen főispáni esküjét.⁷¹⁷ Innen kezdve ő volt 1761-ig a vármegye vezérlő politikusa.

Az 1751-i országgyűlésre küldött követek választásánál és az utasítások készítésénél már szembetűnik a főispán hatalmi körének növekedése és a régi alkotmányos jogok védelme. A jegyzőkönyvekben azt olvassuk, hogy a főispán hivatala erejénél fogva jogosult ugyan törvényből kifolyólag a követi tisztre alkalmas férfiakat kijelölni, hogy ezek közül a vármegye válasszon, de a jogától most eltekint, a rendek részére engedi át a szabad választást, mert nem kételkedik, hogy a közjót és békét munkáló férfiakra esik a választás.⁷¹⁸ A vármegye rendei köszönettel fogadták a főispánnak eme jogfenntartással tett kijelentését és a követi utasításokba a régi forma szerint bevették, hogy a királyi előterjesztéseket és kívánalmakat, a mennyiben az ország javát czélozzák, a főispánnal egyetértve elősegíteni igyekezzenek. A követi utasítások 33 pontja sok nemzeti sérelmet sorol föl. A helytartótanácsot helyezzék át az ország közepébe, mivel sokan a szülőhelyüktől távol eső Pozsonyba menni nem akarnak; a postáknál, is, miként a kormányszéknél magyar elnökök legyenek. Felvetik a Rákoson három évenként tartandó országgyűlés eszméjét. A katonaság posztóbeli szükségleteit honi gyárak állításával itthon szerezzék be. A vallási ügyekben a fennálló törvényekhez ragaszkodjanak, töröljék el a cassa parochorumot, az apátságokat, prépostságokat magyar nyelvű, magyar származású, érdemes egyháziaknak adományozzák. Az adózásnál vegyék tekintetbe a termelési viszonyokat, pusztító árvizeket, állati betegségeket és a katonaság elszállásolásának átmeneti terheit. A jobbágy panaszait a főispánoknak adják ki.

A hétéves háború idején a nemzet számos önkéntes adakozással, nagy vér- és pénzáldozattal szolgálta királynőjét. Heves vármegye vér- és pénzáldozatait a vármegyei jegyzőkönyvek tűntetik föl. 1756-ban a vármegye 300 főre menő legénységet állított ki, de testi hibák miatt a katonaság 125-öt visszavetett.⁷¹⁹ 1757-ben 20 ezer mérő búzát vagy rozsot szállított a kettős vármegye Budára, hol mérőjét 1 frtjával vették át.⁷²⁰ Ugyanez évben még egyszer kértek természetbeni szolgáltatást a kettős vármegyétől, de a vármegye hűségének hangoztatása mellett kijelentette, hogy annyi teher elviselésére már képtelen. - 1758-ban a szerencsétlen hadviselésben a magyar ezredek sokat vesztettek, ekkor Barkóczy püspök-főispán maga szólította föl a kettős megyét újabb áldozatkészségre.⁷²¹ A megye 500 katonát állított ki, a papság szintén 500-at, a birtokos nemesség 372-öt, tehát összesen 1372-re rúgott a gyalogosok létszáma. Erre következett az élelmiszerek kiállításának kötelezettsége, melyre azonban a vármegye azt felelte "fájlaljuk, mert fájlalnunk kell, de a fogyatkozás miatt a kívánatnak eleget nem tehetünk."⁷²² A vármegyei nemesség 1758 végén 30 ezer forint segélypénzt küldött maga jószántából, minden erőltetés nélkül való teljes szabadsággal, ajándékképen a nagy szükségben levő királynőnek.⁷²³ Bármennyit áldozott a magyar nemzet, mégis a háborúból nagy adósság maradt a monarchiára. A nagy kiadások fedezésére már 1761-ben felszólították a vármegyéket, hogy járuljanak hozzá egy Magyarországnak szükséges 10 milliónyi kölcsön felvételéhez. A kettős vármegye a 10 milliónyi kölcsönkérést bizonyos feltételek között megengedhetőnek tartotta, bár súlyos aggályoknak és praejudiciumoknak jogos félelme forog fenn a kölcsönkérésben.⁷²⁴ A terv a vármegyék nagy részénél azonban óriási ellenzésre talált, azért az uralkodónő az 1764-i országgyűlést hívat össze.

Bakóczy Ferenczet 1761-ben esztergomi érsekké nevezték ki, helyét az egri püspökségben gróf Esterházy Károly váczi püspök foglalta el. Az ő idejébe esett az 1764-iki országgyűlésre adott követi utasítások készítése.⁷²⁵ A 35 pontból álló utasításban még több közjogi sérelem orvoslását kérik, mint 1751-ben. A követek igyekezzenek megvédeni a karok és rendek kiváltságait és az ország szabadságát, hogy Magyarországot idegen tartományok módjára ne kormányozhassák. 580Az országot érdeklő ügyeket jövőben országgyűlés útján és ne magánleiratokkal, intimatumokkal intézzék el. A nemességet a saját jószántából állított gyalogos katonaság további fenntartására ne kényszerítsék, a magyar ezredek élére magyar tiszteket állítsanak, a lovasság részére a lovakat itthon vásárolják. Majd a közmunka és az osztrák vámrendszer sérelmeit sorolják föl, a régi magyar törvények értelmében a szabad kereskedést kívánják. A nádori, tárnokmesteri kir. személynöki tiszt ügykörének teljes helyreállítását sürgetik. Azután a sóárak emelkedése, - az egyházi méltóságokra történt idegenek kinevezése és a kir. fiscusnak visszaélései ellen szóló panaszokat sorolják föl.

Az 1764-iki országgyűlésen azonban megint hátra szorultak a közjogi sérelmek. Az uralkodó leiratában azt kérte, hogy a rendek a hadi adót emeljék 1 millió forinttal és a nemesi felkelést pénzen váltsák meg. A rendek az utóbbi újítást, mint fölöslegest elvetették és csak 600 ezer forinttal emelték a hadi adót, mely így összesen 3 millió 900 ezer forintra szökött fel. Mária Terézia pedig, miután látta, hogy Magyarország ellenkezésén megtörik minden terve, megneheztelt a nemzetre, többé országgyűlést nem hívott össze, a nádor 1764-ben beállott halála után a nádori hivatalt is mellőzte és rendeletekkel kormányozott.

Mária Terézia abszolutisztikus rendeleteivel az egységes nagy monarchia megvalósításán fáradozott. Főeszköze a központosító kormányrendszer volt. Uralkodásának minden ténye innen indul ki és ide tér vissza. Mária Terézia porosz minta szerint rendezte be a pénzügyeit. A pénzügy élére a porosz Haugwitz grófot állította, a ki kivitte, hogy az osztrák rendek lemondtak a pénzügyben rendelkezési jogukról és Ausztria adóját megkettőztette, Stájerét megháromszorozta. A kormány hazánkban is ezt akarta elérni, de a magyar rendek még a contributio fölemelése ellen is tiltakoztak. Nemzetünk emez ellenkezése döntő hatású volt gazdasági életünkre. Ugyanis az udvar arról is gondoskodott, hogy az osztrák örökös tartományok felemelt adójukat megfizethessék, ott ipartelepeket alapitott; gyárakat állított, azokat közgazdasági tekintetben virágzóvá tette, a kereskedést, a vámokat azok hasznára rendezte, míg Magyarországot földmívelő országnak hagyva, gazdasági tekintetben Ausztria gyarmatává tette.

Mária Terézia ez intézkedései, a bécsi udvari tanácstól kidolgozott kommercziális rendszer rendkívül káros volt hazánkra. A kommercziális rendszer előjelei Heves vármegye területén már III. Károly idejében mutatkoztak, mikor a vármegyéhez leküldötte a nyers terményeknek, bornak, búzának, állatoknak, gyapjúnak és bőröknek a külső országokba való kivitelét tiltó rendeleteit és a szabad kereskedést korlátozta. Mária Terézia idejében, 1773-ban jelentést kérnek a vármegyétől, hogy vannak-e a községekben bőven fejős tehenek? A juhtenyésztésre, azután a dohánytermelés emelésére népies röpiratokat küldenek a vármegyéhez. Egyszer a vármegyében levő gyárakról, azok előállítási képességéről, a czikkek áráról, munkabérről, majd a hatvani posztógyárról, azután a vármegyében bevetett föld és termelt mag mennyiségéről kérnek kimutatást. 1772-től évenként bekérik a jobbágyok és mesteremberek népszámlálási adatait anyanyelv és vallás szerint.⁷²⁶

A modern állam követelménye volt az erős központi hatalom. Ezért az 1760-ban felállított osztrák államtanács joghatósága alá rendelték a magyar kanczelláriát és helytartótanácsot. Az államtanács feladatául tűzte ki az egységes kormányzást, ezért az örökös tartományok rendi alkotmányát eltörölte. Nálunk ez nem ment volna könnyen, azért az államtanács óvakodott a nyilt erőszaktól, de rendeleteivel folyton belenyúlt a kormányszékek autonómiájába és a főispánok hatáskörét valamennyi magyarországi vármegyében egységesen szabályozta. Kétségtelen, hogy Mária Terézia 1768-iki rendeletével a XVI-XVII. században kifejlődött particularizmust eltörölte, de egyúttal a főispánok hatalmi körét is rendkívül kiterjesztette. A rendelet bevallott czélja az volt, hogy a rendet, a jó és egyöntetű közigazgatást akarja valamennyi vármegyében meghonosítani, igazi czélja pedig a központosításnak a vármegyére való kiterjesztése volt.

Heves vármegye főispánja gróf Barkóczy Ferencz, majd különösen gróf Esterházy Károly a vármegyével állandó jó viszonyban vannak, a rendek a főispánnal egyetértőleg működnek. Az ő idejökben a vármegyének a politikai életben nincs, nem is lehetett irányító szerepe; a vármegyék akkor a kormányszékek rendeleteinek végrehajtó közegei voltak. A főispán a vallás őre; e 581hivatásukat a püspök-főispánok kettős buzgósággal gyakorolták. A püspök-főispánok az Egerben, Gyöngyösön, Hatvanban és Pásztón letelepedett görög-keleti ráczokra alkalmazták az akatholikusokra kiadott tilalmat, hogy polgár jogot nem gyakorolhatnak, a czéhekbe föl nem vehetők. A ráczok e miatt panaszszal fordultak a királynőhöz, a ki külső politikai szempontból, az orosz czárra való tekintetből a ráczok privilégiumait épségben tartotta, az akatholikusokra vonatkozó rendelet egyéb pontjait azonban rájok is kiterjesztette. És miután az a gyanú merült föl, hogy a rácz és görög kereskedők a törökkel összeköttetésben vannak, tőlük a helytartótanács 1752-ben hűségesküt követelt, az esküt letenni vonakodókat az országból kiutasította.

Az 1749 június 17-i helytartótanácsi rendelet az apostatákra egész büntetőjogi kódexet ír elő. Az akatholikusok minden mozgalmát figyelemmel kísérték. Nevezetesebb bűnpör foglalkoztatta a vármegyét 1752-ben. Polgáry Mihály túri prédikátor volt a vádlott, hogy felséges fejedelmünk ellen világos gyűlölséget beszélt, a templomban iszonyú igékkel és elmélkedéssel prédikált. Eme beszédével, hogy "ne hidje el magát a király, hogy a korona a fején, a pálcza pedig kezében van, mert találkozik olyan, a ki a koronát a fejéről, a pálczát kezéből kiverje," hallgatói között pártütést szított.⁷²⁷ Polgáry egri börtönéből Svájczba szökött, de azért tovább folytatták a vizsgálatot, mert Túron tört ki valamikor a Péró-mozgalom, itt újabb kurucz mozgalomtól tartottak. Az elfogott túrivásárhelyi vádlottakon Budán kuruczságukért szigorú ítéletet tartottak, Vásárhely és Túr városokra azt a határozatot mondották ki, hogy széjjelszóratásra volnának ugyan érdemesek, most azonban még ettől fölmentik őket, egy század lovasságot helyeznek el ottan. Ugyanigy ítélte meg a mozgalmakat Dévay András, Heves vármegye alispánja, "ez egy materiában oly vélekedéssel vagyok, hogy egyszerű kóborló tolvajok, de tartok tőle, hogy nagy füstöt csinálnak belőle, kivált a kurucz névvel nagy lármát tehetnek."

A főispánok kötelessége volt az orthodox vallás gyámolítása és a közművelődés előmozdítása. A két püspök-főispán alatt oly gyarapodásnak indult a lelkészségek száma, hogy rövid félszázad alatt (1744-99) kétszáznál több lelkészség támadt föl hamvaiból. Ugyanis Esterházy Károly püspöksége utolsó éveiben az egri püspöki vármegye területén 353 parochiát, 66 helyi káplánságot (capellaniae locales) és 125 segédlelkészi állomást számláltak össze. Hihetőleg a nevezett két püspöknek, főleg Esterházynak apostoli buzgósága, az egri püspöki megye hiányainak orvoslására intézett törekvése idézte elő, hogy Mária Terézia, ki "apostoli" jogánál fogva annyi gondot fordított a püspökségek újterületi berendezésére, új püspökségek alapítására, az egri püspökségnek szétosztását tovább nem sürgette.⁷²⁸

Mindkét főpap sokat tett a papnevelés és közművelődés előmozdítására. Barkóczy Ferencz theológiai és bölcsészeti tanszékeket szervezett 1754-1756-ban, a jogi tanszékekről már Foglár György gondoskodott. Barkóczy egyesítette 1760-ban a Kisdy-intézet alapjait a Telekesy-szeminárium alapítványával és az egri főiskola kiegészítéseképen, az irodalmi és iskolai szükségletek kielégítésére nyomdát állított föl. A nyomda első terméke 1754-ből való.⁷²⁹ Esterházy Károly püspök vállaira hárult a jezsuita rendnek 1773-i eltörlése után az egri és gyöngyösi gimnáziumok fenntartásának gondja. Mindkét helyen a saját papjaival töltötte be a tanítói tisztet mindaddig, míg az intézetek sorsáról végleg nem intézkedhettek. - Esterházy püspök legjelesebb és legmonumentálisabb alkotása: az egri liczeum. Látta, hogy Egerben csak a gimnáziumnak van szakszerűen berendezett épülete, míg a bölcsészeti, jogi és theológiai tanfolyam és az egri nyomda külön-külön épületekben elszórtan vannak elhelyezve. Egy nagy épületben akarta mindezeket elhelyezni és ebben az épületben a 18-ik század felfogása szerint a felsőbb tudomány minden kellékét centralizálta, hogy az Magyarországnak egyik legkitünőbb főiskolája legyen. A barokk-ízlésben emelt palota, mely 1765-től mintegy húsz év alatt készült fel teljesen, építészeti stílusával, könyvtárával, csillagászati tornyával, szertáraival, dísztermével, kápolnájával, tantermeivel és belső felszereléseivel a XVIII. század páratlan kulturális alkotása s maig Egernek országos büszkesége.

A főispánok a vármegyék kormányzói. Heves vármegyében a vármegyei életről a sok közgyűlés tanúskodik, melyeket felváltva Egerben és Gyöngyösön tartottak. A kisgyűlések is gyakoriak az alispán lakásán, de a tisztújító gyűlések 582egyre ritkulnak, idejök rendszertelen. Barkóczy mindössze háromszor 1745, 1750 és 1756-ban tartott tisztújító gyűlést;⁷³⁰ Esterházy alatt 1766, 1773, 1778, 1784, 1790, 1796-ban, tehát átlag hatévenként vannak tisztújító székek.⁷³¹ A tisztújító székeken a főispánok a négyszeres jelölést hozták be s a Mária Terézia-féle instructió ellenére Barkóczy idejétől kezdve a főispán a jegyzői állásokat rendszerint kinevezéssel töltötte be.

A tisztviselők fizetésére több adatunk van. A tisztfizetések 1742 óta részletesen a következők voltak: főispánnak 1500 frt, alispánnak 402, jegyzőnek 365, szolgabírónak 180, esküdtnek 54, ügyésznek 75, pénztárosnak 200, orvosnak 200 frt.⁷³² 1762-ben a tiszti fizetéseket már felemelték, ekkor a főispánnak 1500, alispánnak 606, jegyzőnek 302, főbiztosnak 250, perceptornak 300, ügyésznek 150, szolgabírónak 209, helyettes szolgabírónak 150, esküdtnek 80, orvosnak 500, 2 sebésznek 60-60 frt fizetése volt.⁷³³ A főispánok megszaporodott teendőit, a vármegye érdekében kifejtett tevékenységét honorálták a régente szokatlan évi díjjal, - a többi tisztviselő fizetését a helytartótanács beleegyezésével rendezték el a réginél méltányosabban.

Mária Terézia idejében kezdtek gondot fordítani a vármegyei székházakra és a vármegyei börtönökre. Heves vármegyében a vármegyeház mai épületének építése 1756-ban, a vármegyei börtön építése 1761-ben kezdődött meg. Mindkettőnek költségeit elszámolták a házi költségvetésben. Ez építkezések már Egert predesztinálták a vármegye állandó székhelyéül. Már III. Károly ideje óta állandó gondja volt a vármegyének a hidak építése, a közútak javítása. Mária Terézia idejében ezeken kívül a közgazdasági tevékenység és a közigazgatás legapróbb kérdéseiben is rendeletileg intézkedett a helytartótanács. E rendeletek alapján a vármegye 1748-ban szabályozta az aratók munkabérét⁷³⁴, hogy úgy a vármegyebeliek, mint máshonnan jövő aratók a tiszta búza után kilenczedet, rozs után nyolczadot, zab, árpa, köles, kukoricza után nyolczadot kapjanak. A pipázókra taksát vetettek, ennek jövedelmét a vármegyei házi költségvetésben 1000 forintra tették. A kártékony állatokat írtották, a vármegyék falvaira aránylag kivetették, hogy hány farkas, varjú és verébfejjel tartoznak bírság terhe alatt beszámolni. A kóbor czigányokat összeiratták s őket állandó letelepedésre akarták szoktatni. Az 1773-i helytartótanácsi rendelet a kóbor czigányok két éven felüli gyermekeit jobbágycsaládokhoz adatja nevelésbe és megtiltotta, hogy a czigányok sátorok alatt éljenek, czigányul beszéljenek, vajdájukat elűzte és ruházatukat a népruházattal egyenlővé tette. Ezzel akarta a kóborló czigányokat rendes életre szoktatni, de fáradozása sikertelen volt.

Heves vármegyében, Egerben éles összeütközés volt a lakosság és a püspök-földesúr között. Barkóczy püspök az Eger városának adott jogokat tisztán a fallal körülkerített városi területre magyarázta, míg a falakon kívül épült külvárosokra és az ott levő földterületen feltétlen rendelkezési jogot gyakorolt. A város azonban a Fenessy-egyezséget a falon kívül eső Almagyar, Czegléd, Tihamér részére is követelte. Az ügyet a vármegyei közgyűlésen döntötték el 1750-ben.⁷³⁵ A városi hatóság töredelmes szívvel megbánta, hogy a püspököt megbántotta, mert a püspök-földesúr semmi innovatiót nem tett, folytatta elődeinek uzusát és az orvoslást is kész megadni, ha az egyezség némely pontjait megsértették, - tehát elismeri a városi hatóság, hogy méltatlanul vádaskodtak a földesúr ellen a királynál. Erre a püspök atyai szeretetébe visszafogadta az egrieket és a fennforgó kérdések kiegyenlítésére a várossal 13 pontban egyezséget hozott létre.

Heves és Külső Szolnok vármegyék úrbéri viszonyainak rendezésére a helytartótanács 1770-ben Brunswik Antal udvari tanácsost küldötte ki. A szolgabírák az ő utasításai szerint vármegyeszerte összeírták az úrbéri telkeket és szolgáltatásokat. A telket hold számra állapították meg, feljegyezték a birtokosok, a jobbágyok, a zsellérek neveit és azok anyanyelvét. A telket minősége szerint írták körül, termékeny talajú-e, jó legelője van-e, szőlője minő bort termel, közel van-e a malom, a terményeket hol és könnyen értékesíthetik-e? A helytartótanács a jobbágytelket négy osztályba sorozta és annak megfelelően állapította meg az úrbéri szolgáltatásokat. Egy telek utánjáró jobbágy-szolgáltatás maximális értékét 47 frt 65 dénárba határozták meg, minél többet egy földesúr sem követelhetett. A nagy munkálat több éven át tartott, a vitás ügyekben az úrbéri törvényszék döntött.

583A jobbágytelkek emez összeírása szerint kívánta a modern állam a jobbágyokra nehezedő adózás kérdését megoldani. Ha már a nemesség ellenkezése miatt a közteherviselés elvét nem valósíthatták meg, legalább a jobbágy adóját akarták méltányosabb alapon rendezni a jobbágy adózó képessége szerint. 1772-ben bocsátotta ki a helytartótanács az új adózási rendszerre vonatkozó rendeletét, a mely a régi adóalapot, a dikát megváltoztatta annyiban, hogy abba a jobbágy fakultása mellett a fundust, vagyis a jobbágyházat és földet is alapul vette. Mintegy 90-féle dikát állapítottak meg; Heves vármegyében 1773-ban a dikák száma 23,299 volt, egy dikára 3 frt 38 dénár adóösszeg esett.⁷³⁶

Bármint itéljük is meg Mária Terézia abszolutisztikus irányzatát, annyi bizonyos, hogy a modern állam kiépítésére való törekvés hazánknak hasznára vált. Mária Terézia uralma országunk szellemi és anyagi műveltségét nagyban előmozdította, az ő korszaka a restauráczió korszaka volt. Heves vármegye kultúrája a 18-ik században nagyban emelkedett, főiskolái épültek, minden nagyobb községben találunk lelkészt, iskolamestert, az ipar fellendült, a földet okszerűleg kezdik mívelni. Heves vármegye akkor népesedett be legjobban; voltak itt mágnás családok, birtokos nemesi családok. E korszak birtokviszonyairól a családtörténeti részben van szó.

Az ipart leginkább a városokban űzték. Gyöngyösön 1741-ben hét czéh állított ki egy-egy lovast, Eger városában pedig 9 czéh. E czéhek voltak: a szabó, kőmíves, ács, csizmadia, szövő, szűcs, üveges, kovács és lakatos czéhek. A vármegye 1741-i jelentéséből megtudjuk, hogy Egerben és Gyöngyösön aranymívesek, érczöntők, kártya, kardcsináló, kés- és drót csináló, továbbá kalapgyártó iparosok is vannak és az aranymívesek finom munkát végeznek. Hatvanban ugyanekkor posztógyár van, mely fehér posztót gyárt az itteni nép használatára. Híres volt a parádi üveghuta.⁷³⁷

A jobbágyság a községekben telepedett le nagy számmal. 1741-ben a tarnajárásbeli Szalókon, 44, Kerecsenden 14 jobbágy családot találunk. Felsőnánán sok tót nevű jobbágy van, Domoszlón is feles számmal vannak a tótok. Markazra Bossányi Gáspár földesúr telepített le mintegy 30 tót családot Gömör és Hont vármegyéből. Hevesen az idegen nevek szintén német és tót telepesekre mutatnak. Az 1756-57-i portális összeírás szerint Hatvanban is volt 5 német jobbágy. Gyöngyösön 1742-ben 300-ra teszik a görög családok számát.⁷³⁸ Az 1772-ben elrendelt jobbágynépszámlálás anyakönyvi kimutatása Heves vármegye községeit - Aldebrő német és Szentjakab, Veresmarth tót nyelvű községek kivételével - mind magyarnak jelzi. Vallásra nézve a tiszamenti járás 17 községét evangelikusnak, 6-ot vegyesnek, - a tarnai, gyöngyösi és mátrai községeket katholikusoknak jelentették.⁷³⁹ A vármegye terményei közül az aratók bérszabályzata külön a búzát, rozsot, zabot, árpát, kölest, kukoriczát említi meg, ezenkívül még a dohánytermelés virágzott. Az állattenyésztésre az 1773-i dikális összeírás nyújt felvilágosítást, igen sok igás ökröt, fejős tehenet, ürűt és borjút, lovat, csikót és sertést számláltak össze a vármegyében. Az igás ökrök száma 17,492, - a lovak száma 16,068, a sertéseké 16,689 volt.⁷⁴⁰

Mária Terézia idején megváltozott, finomodott Magyarország társadalmi élete is. Heves vármegye társadalmi életének képét közelebbről nem ismerjük. Eger városában a püspök-főispáné volt a vezető szerep. Erdődy Gábor püspök építtette a liczeumhoz közel a püspöki palotát, melyet Barkóczy püspök egy emelettel bővíttetett; az ékes lépcsőházat és palotában levő kápolnát pedig Eszterházy Károly készíttette. Az akkori társadalmi életet jellemzi a Barkóczy püspöktől Felsőtárkányban emelt, For-Contrasti néven ismeretes püspöki nyaraló, mely minden kényelemmel és ékességgel fel volt szerelve, de később Esterházy püspök a nyaralót szétbontotta.

Mária Terézia az 1778-ban kitört háborúban is támogatta a nemzet. A vármegye 270, Eger városa 30 katona felszerelését vállalta el, ezenkívül a vármegye fogadott fel kellő számú csapatot az egri és szolnoki várak őrizetére. Esterházy püspök indítványára azt is elhatározták, hogy nem kötelességszerűleg, hanem szabad elhatározásból még nagyobb csapatot állítanak ki.⁷⁴¹ Ez volt a vármegye utolsó áldozata Mária Terézia idejében.

Mária Terézia iránt tehát a nemzet mindenkor illő hódolattal viselkedett, bár alatta észrevehetőleg elhalaványult a nemzeti alkotmány és a nemzeti szellem. 584Ugyanily tisztelettel fogadták fiát, utódját II. Józsefet is, a mint Heves vármegye feliratában is olvassuk. "Életét és vérét, valamint bold. anyja érdekében kész volt a vármegye áldozatul hozni, most is minden erőit felajánlja ő felségének hűséges szolgálatára." De azután II. József erőszakos kormányzati rendszere miatt a legélesebb összeütközés támadt az abszolutisztikus uralkodó és a jogaihoz, alkotmányához ragaszkodó magyar nemesség között.

Heves vármegye jegyzőkönyvei is emez ellenállást örökítik meg II. József vallásügyi, közoktatásügyi, közigazgatási, törvénykezési és közgazdasági újításaival szemben. Egerben is megszünt a Telekesy-féle szeminárium, itt is fölállították 1784-85-ben a "generale seminarium"-ot, melyben együtt hallgatták a vármegyei kispapokkal a szerzetesrendek növendékei az előadásokat. Ezt az intézetet azonban az uralkodó a következő évben eltörölte, illetőleg Pestre helyezte át és az egri szeminárium csak 1790-ben került vissza székhelyére.⁷⁴² Heves vármegyében is végrehajtották a szerzetesek eltörlésére vonatkozó rendeleteket; felvették községenként 1782-ben az úgynevezett "canonica visitatio"-kat, vagyis kimutatták a járási szolgabíró és esküdt aláírásával hitelesítve a kath. lelkészek évi jövedelmét.⁷⁴³ Ez az ország plebániái rendezésének előmunkálata volt. A canonica visitatio szerint Heves vármegyében akkor 70 kath. parochia volt, a többi községek ezek filiáját, leányegyházát alkották. Ide is leérkeztek az állam alá rendelt egyháznak belső szervezését szabályozó rendeletek, melyek nagy részét azonban nem valósították meg. Esterházy püspök az egyházi szertartásokat továbbra is betartotta, az "ecclesia militans"-nak buzgó harczosa volt, a ki nem kereste a "kalapos király" kegyét, sőt a neki felajánlott kir. kitüntetést, a Szent István-rend nagy keresztjét sem fogadta el.⁷⁴⁴

II. József a felvilágosulás szellemében intézte el a nem kath. felekezetek viszonyainak szabályozását is. Kiadta a türelmi rendeletet. E rendelet kiadásával a protestánsokat nem elégítette ki, de azok szenvedélyét rázúdította a katholikusokra. Heves vármegye közgyűlésén is nagy izgalmat keltett a toleranczia rendelete. Esterházy főispán felolvastatta a vármegyei közgyűlésen királyának tartozó hűségénél fogva ez intimátumot, de mert hazája iránt is kellő hűséggel viseltetett, kijelenté, hogy e nagyfontosságú határozatot sem a hazai törvényekkel, sem a kath. vallás elveivel összeegyeztetni nem tudja. A vármegye az intimátumot, mint a mely a vármegyei levéltárat nem illeti, a püspöknek visszaadta.⁷⁴⁵ Ezzel azonban a toleranczia rendelete nem került le a napirendről. A helytartótanács újabb intimátumára Heves vármegye alispánja fölterjeszté, hogy a gyöngyösi és mátrai járásban sem nyilt, sem magán akatholikus vallásgyakorlat nincs, a tarnai járásban egyetlen oratórium van, a tiszántúli járásban 21 kálvinista imaház áll fönn, de superintendensnek, vagy valamely conventusnak nyoma sincs a vármegyében. Ezzel szemben a vármegye több községében a protestánsok imaházat akartak emelni, így Igaron, Gyöngyösön. A görögök nem egyesültek, pedig Egerben és Gyöngyösön akartak újtemplomot építeni és görög nyelvű elemi iskolát felállítani. A vármegye elutasította a kérelmet, II. József a kérelmek java részét megengedte.⁷⁴⁶

II. József a közoktatás terén is nevezetes intézkedéseket tett. A jogi intézeteket rendezte és a rendezésnek áldozatul esett az egri Foglár-féle jogakadémia, mi Heves vármegye rendeinél nagy felzúdulást keltett.⁷⁴⁷ Az iskolai tandíj behozatala is nagy izgalmat keltett a vármegyében, hogy "eddig országunkban hallatlan taksák behozatalával súlyosíttatik az iskolábajárás." "Elbámulunk ez újításon, a velő megrázkódik csontjainkban ezek hallatára" és legalább arra kérik ő felségét, hogy "a szegény és tehetséges ifjakat mentse föl a fölvételi díjtól, azok irányában mutasson könyörületet."⁷⁴⁸ Tulajdonképen ez is volt az uralkodó czélja, hogy a felvételi díjakból az iskolák csekély alapítványait pótolja, az állami tanárokat fizesse és a szegénysorsú, jó tanulók részére ösztöndíjakat alapítson.

Heves vármegyében Esterházy püspök-főispánt fölmentették főispáni tisztségétől és Heves vármegyét Pest, Fehér, Borsod, Nógrád vármegyékkel és a Jászsággal egy kerületben egyesítették s a kerület adminisztrátorává Majláth Józsefet nevezték ki.⁷⁴⁹ Az új rend értelmében vármegyei közgyűlést évenként egyszer szabad tartani; az adminisztrátor évi fizetése 6000, az alispáné 1000 forint s a tisztviselők teendőit, eljárását 58 pontból álló szolgálati utasításban szabályozták. Heves vármegye rendeinek zokon esett a püspök-főispánnak állásától 585való felmentése, mert a hazai törvények szerint az egri püspök elmozdíthatatlanul viseli a főispáni tisztet és épen Esterházy a legnagyobb odaadással, teljes erejével szolgálta a közügyet. Zokon esett a rendeknek a vármegye eltörlése, mert látták, hogy evvel Magyarországot alapjában felforgatják. Feliratot terveztek ezek ellen, de Majláth adminisztrátor felszólalására, hogy úgy sem változtathatnak a helyzeten, a felterjesztéstől elállottak.

Heves vármegye utolsó közgyűlését 1786 október 10-én tartotta, innen kezdve 1787 június 28-ig az összes fölmerülő közigazgatási ügyeket kisgyűlésen intézték el, míg a helytartótanácsi rendelet ezeket is beszüntette. A tisztviselők közül az alispán, ügyész, jegyző, pénztáros és egy szolgabíró állandóan a vármegye székhelyén, Egerben volt köteles tartózkodni. Itt volt a levéltár, törvényszék és börtön is. A járásokban a felügyeletet a főszolgabírák, a községekben a községi bírák teljesítették. A községi érdemes bírákat lehetőleg újból megválasztották és a községekben fontos hivatal volt a jegyzőség, mert ez a falu tolla. Az egész vármegyei magisztrátus teljesen az adminisztrátornak volt alárendelve, a ki katonai, politikai és igazságügyi dolgokban az osztrák tartományok főnökeivel állandó összeköttetésben volt.

Nevezetes intézkedése volt II. Józsefnek, hogy a közigazgatást és törvénykezést szétválasztotta. A vármegyei tisztviselők tisztán a politikai természetű ügyeket intézték el, a törvényszéki ügyekben az elővizsgálat, nyomozás és a végrehajtás megkeresés teljesítése tartozott hozzájok. 1787-ben lépett teljesen életbe az új bírósági fórumokra vonatkozó rendelet; 38 új alsófokú törvényszéket állítottak föl az országban a vármegyei törvényszékek helyett. Ezek közül egynek székhelye Egerben volt, ez a "Tiszáninneni Heves és Külső-Szolnok alsófokú törvényszék," melynek itéleteit az eperjesi kerületi táblához lehetett fellebbezni. Az egri törvényszéknek báró Szepessy Samu volt a kinevezett elnöke 500 forint fizetéssel, ő osztotta ki a négy ülnök között az ügydarabokat, a kiknek évi fizetése 300-300 frt volt. A fenyítő ügyeket a két syndicus referálta. A törvényszék ülnökeit az actuariusok helyettesítették, ezek vezették a tárgyalások jegyzőkönyveit. A törvényszék személyzetéhez tartozott még a szegények ügyésze, a segéd és kezelőszemélyzet s a jogi tanulmányokat végzett ifjak, az úgynevezett auscultánsok.

A vármegyei autonómia eltörlésével tilos volt a "nos universitas comitatus" czímezés használata s a magyar nemesi alkotmánynyal annyira összeforrott latin nyelv helyébe a közigazgatás, törvénykezés és közoktatás hivatalos nyelvévé a németet rendelték. A végzetes 1784-i helytartótanácsi intimátum megokolása az volt, hogy a latin nyelv holt nyelv, a magyart pedig általánosságban nem használják, ez okból a német lesz fokozatosan három év alatt az egész birodalom hivatalos nyelve. Heves vármegye rendeit a keserűség és fájdalom fogja el eme rendelet olvasására, mely nemcsak törvényeinkbe, de országunk érdekeibe is ütközik. Azt pedig, hogy csak németül tudó tanítókat alkalmazzanak a jövőre az iskolákban és hivatalokban, egyenesen kivihetetlennek és végrehajthatatlannak jelentik ki.⁷⁵⁰ Hiábavaló volt a vármegyék tiltakozása, 1787-ben már németül küldte rendeleteit a "Kön. ung. Statthalterei" a "Löbliche Gespanschaft"-hoz.

Nevezetes Heves vármegyében az, hogy II. József idejében, a német korszakban is, mind a közigazgatási, mind a bírói tisztikar teljesen a vármegyebeli nemességből való volt. 1786-ban Halasy alispán helyébe a király Fáy Bertalan borsodi helyettes alispánt nevezte ki, majd 1787-ben Majláth József adminisztrátort hivatalában Almásy Pál váltotta föl, a ki az adminisztrátori rendszer bukásáig viselte tisztét.

II. József ezután erőszakosságával oly adókulcsot akart megállapítani, hogy az mindenkinek a birtokához mérje adózási kötelezettségét. De e rendeleteknek a vármegyék ellenszegültek. Heves vármegyében Esterházy püspök hívta föl a rendeket, hogy bár ő felsége parancsának engedelmeskedni hódoló tisztelettel kötelesség, mindamellett mondják ki, hogy e rendeletek végrehajtásához hozzá nem járulhatnak. A nemességnek és házaiknak törvény ellenére való összeiratása, az összeírás módja, hogy oda katonai személyt rendeltek ki és az összeírás czélja törvényeinken és jogainkon a legsúlyosabb sebeket ejti.⁷⁵¹ A még akkor főispánnak bátor felhívását nem merte a vármegye követni, mert attól tartott, hogy az ellenszegüléssel a tiszti személyzetnek és egyeseknek sok kárt okoz. Azért az összeírást elrendelik avval a kikötéssel, hogy emez összeírással a 586nemesi jogoknak és kiváltságoknak praejudicumot nem alkotnak, sőt minden sérelem ügyében ő felségénél keresnek védelmet.

II. József idejében Heves vármegye székhelyén, Egerben is nevezetes változások történtek. Az egri vár, minthogy a török uralom elmultával elvesztette stratégiai fontosságát, eladásra került. A kincstár nem akart fölösleges kiadásokat tenni a vár fenntartására és javítására, azért Esterházy püspöknek régi földesúri jogczímen eladta 1783-ban 10,778 forint lefizetése ellenében. Így nemcsak Eger városa, hanem az eddig területileg Borsod vármegyéhez tartozó egri vár is az egri püspök kezébe került.⁷⁵² A vár egyes részeinek lerontásakor az elpusztult székesegyházat is teljesen lerombolták és a vár faragott köveit a maklári templomnak s más középületeknek, mint a liczeumnak építéséhez használták föl. A várban levő használható épületeket gazdasági czélokra fordították és egy részét börtönnek rendezték be. - Mikor látták Eger lakosai, hogy II. József czentralisztikus rendszerével a városokat közvetetlen hatalma alá törekszik hajtani, ekkor 1786-ban újra kitört a püspök-földesúr és a város között a viszály. Fenesy és Barkóczy egyezségét fel akarták oldani s 18 pontból álló gravanimális felterjesztéssel a város szabadulni akart a földesúri terhektől és földesúri alárendeltségtől. II. József meghallgatta kérésüket s 1789-ben közölte az adminisztrátorral és a püspökkel, hogy "ezen város mindjárást királyi várossá emeltessen és a város kőfallal környezett részei a külső városokkal, vagyis a bástyákkal egybefoglalva maradjanak és királyi felszabadítással megkegyelmeztessenek." Az előmunkálatok keresztülvitelére kommisziót küldtek ki, de a szabad kir. városból, mint II. József többi rendeleteiből az ő halála után nem lett semmi.

II. József abszolútizmusával 1788 körül már elérte azt a határt, a melyen túl nem mehetett. Betegségében megtörve, 1790 január 28-i leiratában valamennyi önkényes rendeletét visszavonta, csupán a türelmi rendeletet, az úrbéri szabályzatot és a lelkészségek rendezését hagyta érvényben.

A visszavonó rendelet publikálása után Heves vármegyében visszaállott a régi rend. Almásy Pál adminisztrátor búcsút vett a vármegyétől és az alispán útján a rendek bocsánatát kérte, ha valamiben vétett ellenök hivatalos eljárásában. Heves vármegye rendei megnyugtatták őt válaszukban, hogy mindig igaz hazafinak ismerték. Az egri törvényszék abbahagyta működését, lezárta könyveit, ezzel megszünt a hevesi alsóbíróság. A márczius 3-i közgyűlésen újra a vármegye örökös főispánja, Esterházy Károly elnökölt, a ki a rendek lelkes tüntetése között foglalta el főispáni tisztét. Kitűzték a tisztújító szék idejét és ekkor az a nevezetes esemény történt, hogy Fáy Bertalant, II. József kinevezett alispánját újra megválasztották alispánnak, helyettes alispánnak pedig Taródy Istvánt a volt alsófokú hevesi bíróság elnökét. A régi tisztikar nagyobb része megmaradt. Ezzel a legnagyobb elismerést adta meg nekik a vármegye, hogy az ország törvénytelen kormányzata idején is, mint az abszolútizmus hivatalnokai is igaz hazafiak voltak, humánusan intézkedtek. - Így a vármegyei autonómia helyreállott. - A vallásügyi rendeleteket semmisnek tekinteték. - A zsidókra vonatkozólag azt határozták, hogy a vármegyéből távozzanak el, mert letelepedésük következtében több községben szegénység és pusztulás tetemesen észlelhető.⁷⁵³ A foglár-jogi akadémiát újra megnyitották, az idegen német nyelvű rendszert az iskolákban megszüntették, a tandíjszedést eltiltották. A házak számát letörölték s a falvakon történt összeírásokat, földméréseket tartalmazó iratokat a vármegye házában elégették. Így megérte még Esterházy püspök-főispán II. József rendszerének bukását. A hitéhez, hazájához ragaszkodó egri főpap 1799-ben, 74 éves korában, 36 évi áldásos működése után halt meg.

II. József halálakor a vármegyék szinte versenyeztek egymással abban, hogy a régi rendszernek minden emlékét eltöröljék. Egyes vármegyék nyiltan új királyválasztást sürgettek, mert II. József törvénytelen uralmával a pragmatica sanctiót megszegte, a trónöröklés fonalát elszakította. Más vármegyék higgadtabbak voltak, de azért azok is kifejezték II. Lipót trónraléptekor a multért való neheztelésüket és a jövő iránt való aggodalmukat. Így Heves vármegye rendei előterjesztésökben éles szavakkal itélték el II. József gyászos uralmát, a miért Magyarország törvényes és apostoli királyai közé nem sorolható, egyúttal azt kérték, hogy a következő országgyűlésen az uralkodó és a nemzet közötti viszonyokat újra és világosan állapítsák meg, új biztosítékot szerezzenek az ország jogai és szabadsága védelmére, melyet sem az idők mostohasága, sem a következő fejedelmek akarata meg ne ingathasson.⁷⁵⁴

De azután II. Lipót amaz igérete, hogy Magyarország alkotmányát visszaállítja, a sérelmeket orvosolja és magát megkoronáztatja, - a vármegyéket megnyugtatta. Az ország valósággal "hazafias lázban" égett. Heves vármegye az 1790-91-i országgyűlésre követi utasításul egész jogi tanulmányt dolgoztatott ki, mely részletesen felöleli a vármegyék közjogi, politikai, vallásügyi, nevelésügyi, katonai, társadalmi, igazgatási, kereskedelmi, törvénykezési sérelmeit és kívánalmait. Az utasításokban a népjog védelmét hangoztatják, új koronázási diplomát kívánnak, melyből kitünjék, hogy nem a nép van a királyért, hanem a király van a népért. Miután az 1715:14. t.-czikk ellenére országgyűlést az uralkodók nem hívtak össze, sürgős esetben azt a király nélkül a nádor vagy az ország első zászlósura is összehívhassa. Adót országgyűlésen kívül kivetni nem szabad. A kormányszékek jogkörét írják körül pontosan, ezek a törvénytelen rendeleteket ne hajtsák végre. A koronaőrökre a jövőben súlyos büntetést szabjanak ki, ha a koronát nem őrzik meg, vagy nem védelmezik meg az eltávolítás ellen.

Vallási szempontból a protestánsok vallásszabadságát biztosító bécsi és linczi egyezségek megújítását kívánják. Az iskolaügyben tanítási nyelvül a magyar nyelvet és a II. József alatt Jászberénybe átvitt gyöngyösi gimnázium visszahelyezését kérik. Belátják, hogy az állandó katonaság nem mellőzhető, de határozzák meg az állandó katonaság számát, ezzel együtt szabályozzák a nemesi és személyes felkelés ügyét, a magyar katonaságot szállítsák idegenből haza és a magyar ezredekhez magyar tiszteket nevezzenek ki. Társadalmi szempontból a felvidékről az alföldre való telepítést ajánlják. Intézkedéseket kérnek a szegényügy rendezésére, az őrültek és nyomorékok sürgős elhelyezésére. Fölszólalnak a rendjelek és kitüntetések osztogatása ellen, az öltözetben, életmódban való fényűzés ellen, a miért is elő kellene írni "a magyar nemes egyszerű, de méltóságos ruházati módját."

A közgazdaság előmozdítására hídakat, útakat építsenek, az erdőket rendezzék, a közmunkákat szabályozzák. Az ipart fejlesszék, a rossz vámrendszert és az ország belső vámjait is rendezzék.

Az 1790-91-i országgyűlés sok üdvös törvényt hozott, az ország alkotmányát visszaállította arra az alapra, a melyen az 1723-i törvény szerint nyugodott. Heves vármegye rendeit ez a megoldás nem elégítette ki, ők a magyar népjog védelmére az 1723-i koronázási diplománál több biztosítékot követeltek, az országgyűlés folyamán is fölszólították a követeket a tervezett diplomához való szigorú ragaszkodásra.⁷⁵⁵ De hiába, mert az ország rendeinek többsége az uralkodó óhaja előtt meghajolt, a biztosítékokból engedett. Már ez országgyűlés is alkotott egy-két korszerű reformot, azután nagyfontosságú volt amaz intézkedése, hogy e szükséges reformok tanulmányozására regnicolaris commissiót alakított, melynek munkálatait azonban a kitört franczia háborúk megakasztották. Az 1792-i koronázó országgyűlésre Heves vármegye munkálatait kívánja tárgyalás alá venni, különösen a közoktatási és úrbéri ügyekben. A főbenjáró bűntettekre szigorú bűntetést kérnek, a belső reformok fejlesztését 588sürgetik. Nevezetes, hogy ekkor a vármegye megnyugodott ugyan már az 1723-i koronázási diplomában, de azért ama jogfenntartással, ha a szükség úgy kívánja, a követek ennek kibővítésére törekedjenek.⁷⁵⁶ De az országgyűlés e reformokkal nem foglalkozott, a koronázás után feloszlott, mert a franczia háború fenyegetett.

A következő országgyűléseket 1796, 1802, 1805, 1807, 1808, 1811-12-ben, háborús időkben tartották. E körülmény magyarázza meg, hogy ez országgyűlések első sorban katona és adó megszavazással foglalkoztak, az alkotmányos kérdések, a korszerű reformok háttérbe szorultak. A háborús idők jellegét tüntették föl Heves vármegye követi utasításai is. Az 1796-i országgyűlés előtt József nádor informáló levelet küldött a vármegyéhez, hogy a belügyi kérdéseket halasszák a következő országgyűlésre, mert az országgyűlésnek a hadi segély alkotja főtárgyát. Az 1802-i országgyűlésre a vármegye 12 pontban adott utasítást a követeknek, a melyekben a királyi propozícziók pártolását hangsúlyozzák. Az igazságszolgáltatás reformjáról, a teherviselés könnyítéséről, az érczpénzekről, a mértékek szabályozásáról van szó az utasításokban. Heves vármegye követeinek szigorúan meghagyta, hogy az újonczmegszavazás jogáról le nem mondjanak, így az újonczokat az ország rendeivel egyetértőleg a bécsi udvar ellenére csak három évre szavazták meg.⁷⁵⁷

Az 1805-i országgyűlésre Heves vármegye követi utasításai a katonai kérdésekkel, az adózással és az ujságok izgatásaival foglalkoztak. Most már nemcsak az újonczok létszámának megállapítására, hanem az újonczozás módjának meghatározására is felhívják az országgyűlés figyelmét, mert Heves vármegyében is több visszaélést tapasztaltak ezen a téren. A vármegyére 12 porta többletet írt az országgyűlés, azt szállítsák le. Az ujságok veszélyes elveket hirdetnek, féktelenséget és a felsőbbségek iránt való engedetlenséget keltenek szép jelszavak alatt, azért ez ujságokat figyelemmel kísérjék s a visszaéléseket büntessék meg. Az utasítások pontjaiban helyi érdekű dolog volt, hogy az egriek külön portaszámítását szüntessék meg, őket kebelezzék be teljesen a vármegyébe, továbbá az egri püspöknek, minthogy már érseki rangra emelkedett, a hétszemélyes táblán az esztergomi és kalocsai érsekségek módjára széket biztosítsanak.⁷⁵⁸

Az 1807-i országgyűlést Budára hívták össze, a vármegye 19 pontban adott követi utasítást abban a reményben, hogy az ország belügyeiről is fognak itt tanácskozni. A nemesi kiváltságok fenntartására a közterhek méltányos elintézését és a regnicolaris deputácziónak igazságszolgáltatásra vonatkozó reformját kívánják az országgyűlésen tárgyaltatni. A vám-, posta- és bányakezelők magyarok legyenek. Magyar ezredekhez magyar tiszteket nevezzenek ki s a szolgálati nyelv a magyar legyen. A só árát s a vámokat országgyűlésen kívül ne emeljék föl. Ugyancsak belefoglalták az utasításokba a 12 porta leszállítását, Eger városának a vármegyébe való bekebelezését és az egri érseknek a hétszemélyes tábla tagjai közé való felvételét.⁷⁵⁹ Legnagyobb volt az állandó katonatartás ellen való panasz, melyre még az országgyűlés folyamán pótutasítást adtak a követnek, hogy az újonczokat csak évről-évre ajánlják meg s nem, mint 1802-ben, három évre. Ez az országgyűlés is leginkább katona és adóügyekkel foglalkozott, de 29-ik t.-czikke nevezetes volt Heves vármegyére. E t.-czikk szerint Eger város vizentúli részét Tihamér, Almagyar, Czegléd, Szőlőske nevű területekkel Heves vármegyébe kebelezték be, a minek fejében az 1812:6 t.-czikk szerint Ivánka, Egerfarmost, Szőke pusztát és Kistálya alatt egy malomzúgót Borsod vármegyének engedtek át kárpótlásul.

Az 1808-i országgyűlést Pozsonyba tisztán a királyné koronázása végett hívták egybe. A vármegye ezért mégis adott utasítást a követeknek, hogy a mult országgyűlésről elhalasztott ügyek tárgyalását, főleg a regnicolaris bizottságnak a felkelésre vonatkozó munkálatát sürgessék meg. Az országgyűlésen az uralkodó lelkes felszólítására a rendek a nemesi felkelést három évre megszavazták, a mi Heves vármegyében visszatetszést idézett elő és ezért a követeknek az országgyűlés lefolyásáról szóló jelentését a közgyűlés a levéltárba helyeztette.⁷⁶⁰

Az 1811-ben Pozsonyba hívott országgyűlésre Heves vármegye követeinek 17 pontból álló utasítást adott, a melyek leginkább a pénzügyi devalváczióval, a pénzügyi műveletek törvény ellenes voltával foglalkoztak. Az országgyűlésen a pénzügy körül erős küzdelmek folytak, azért a vármegye pótutasításokat is adott, hogy a pénzügyi műveletekkel szemben a követek az országnak nemcsak 589anyagi, de alkotmányos érdekét is megóvni törekedjenek. Az országgyűlés belenyúlott az 1812-i esztendőbe és ez országgyűlés után a vármegye a követeknek az ország alkotmányához és sarkalatos törvényeihez való törhetetlen ragaszkodásokért köszönetét fejezte ki.

Ez volt e korban az utolsó országgyűlés, a következőt csak 1825-ben hívták össze. A háborús idők voltak okai annak, hogy az 1790-91-ben kiküldött regnicolaris bizottságok munkálatait nem vehették békés tárgyalás alá, azokat 1825-ben újból kellett elkezdeniök. Heves vármegye megtett mindent, a mit tehetett a rendi alkotmány védelmére, de valamint az egész országot, úgy Heves vármegyét is ez időben a napoleoni harczok érdekelték közelebbről.

Nálunk Magyarországon a franczia háborúkra már az 1790-91-iki országgyűlés megszavazta a hadi segélyt. Mikor a háború 1793-ban tényleg kitört, az egész országban önkénteseket toboroztak a rendes csapatok pótlására és a hadi pénztárba való magán adakozásra szólították föl bizalmas úton a főispánokat. Heves vármegyében toborzó helyekül: Eger, Túr, Pásztó és Poroszló helyeket jelölték ki. Esterházy Károly főispán 1794-ben maga 24 ezer forintot adott a hadi pénztár javára, Fáy alispán évi 700 frtot áldozott e czélra fizetéséből, példájokkal igyekeztek a vármegye birtokosait áldozatkészségre bírni. Mindez áldozatok csekélynek bizonyultak, a franczia hadseregek sikereket arattak. Erre az 1796-i országgyűlés mintegy 6 millió forint hadisegélyt szavazott meg pénzben és természetben, ezenkívül 5 ezer újonczot és e mellett kir. leirattal 1797-ben a nemesi felkelést is elrendelték, miután az ellenség az örökös tartományokban tett gyors előnyomulásával egyre jobban közeledett.

Heves vármegye a tiszáninneni kerület kapitánya alá tartozott. A vármegyében a lovasok számát 260-ban állapították meg, megválasztották tisztjeit, kapitányát, fő- és alhadnagyait, azután a strázsamestereket, káplárokat, hadi biztost, zászlótartót, kirurgust, trombitást, kovácsot, szíjgyártót. A sereg öltözete sötétkék ruha volt sárga zsinórzattal, fekete süveg zöld tollal, veres tarsoly, veres patrontás, fekete kardszíj és lószerszám. A sereg Makláron táborozott, gyakorlatozott és ott esküdött föl a fölszentelt zászlóra. E közben kötötték meg az első koalicziót befejező békét Campó-Formió faluban és így a felkelő sereget, minthogy rá szükség nem volt, szétbocsátották.⁷⁶¹

A békekötésnek nem volt, nem lehetett állandó hatása. Ausztria nem nyugodhatott bele vereségeibe, a többi európai hatalmasság nem nézhette, hogyan emelik a francziák Batavia, Helvetia, Cisalpina, Liguria, Toscana, Róma, Parthenope köztársaságok alakításával hatalmukat. Míg Napoleon, a kor legnagyobb hadvezére Anglia tönkretevése szempontjából az egyiptomi hadjáratot folytatta, távol volt Európától, ezalatt az osztrákok, németek, angolok és oroszok megkötötték a második szövetséget a francziák ellen 1799-1801-ben. E szövetség idején I. Ferencz újból fegyverre szólította a magyar nemzetet 1800-ban. Heves vármegye 160 lovast, 640 gyalogost állított ki, ezt a tiszáninneni kerület főparancsnokának rendelkezésére bocsátotta. Már a gyülekezés helyét, Sopront is kijelölték, mikor I. Ferencz értesítése a vármegyéhez leérkezett, hogy a Lunéville-ben megkötött béke miatt a fölkelő sereg haza mehet. A felkelők felszerelését a vármegye árverésen eladatta, s a befolyt jövedelemből alkotta meg a nemesi pénztár alapját.⁷⁶²

Pitt angol miniszter megkísérelte a német-római birodalom megmentését és az osztrákokkal, svédekkel, oroszokkal megalkotta a harmadik szövetséget 1805-1806-ban a francziák ellen. A háború sikereit újra a francziák aratták, Nepoleon katonái egészen Bécsig haladtak előre. Mikor Napoleon előőrsei már az ország határában voltak, a vármegyék saját hatósági területükön külön intézkedéseket tettek. Heves vármegyében kimondották, hogy a veszély idején közgyűlést csak Egerben tartanak, Kápolnán, Detken, Györkön, Hatvanban lovas állomást alapítottak, hogy ezek az eseményekről hamarosan hírt adjanak. A szomszéd vármegyéket és híradásra szólították föl. A gyanús embereket megfigyelték, minden zavargást megakadályoztak, a rend fenntartására a vármegyei hajdúk számát szaporították és a vármegye 126 főből álló lovas felkelő csapatának Verpelétet, Mezőtárkányt és Füzesabonyt jelölték ki állandó állomáshelyül.

Az országgyűlés határozatának megfelelően a vármegye portái után 252 lovast és 756 gyalogost volt köteles kiállítani. A sereg kiállítására az előkészületek megtörténtek, de a sereget már nem összpontosították, mert a király 1806-ban 590tudatta a vármegyével, hogy a Pozsonyban létrejött békekötés miatt a felkelés szükségtelen.⁷⁶³ A vármegyei fölkelést tehát tényleg nem foganatosították. De egy más rendkívüli teher nehezedett a vármegyére ez időben. I. Ferencz szövetségesei, az orosz csapatok hazánkon át vonultak Bécs védelmére. 1805-ben Heves vármegye mintegy 50 ezer forint értékű élelmiszert szolgáltatott Kutaschof orosz tábornok átvonuló seregének, a melyből csak 24 ezer forintot térítettek meg. 1807 és 1808-ban is meglátogatta a vármegyét az ostromló orosz sereg, mindig a vármegye kárára, mert a limitácziók az élelmi szerek árát alacsonyra szabták.⁷⁶⁴

Mikor Napoleon Európát oly módon rendezte, hogy az országokat tetszése szerint szétdarabolta, a szabadság egykori katonájából már a népek zsarnoka lett. I. Ferencz szövetséget kötött Angliával 1809-ben és fegyveres segítségre szólította föl a magyar rendeket is. Az országgyűlésen azonnal 20 ezer újonczot ajánlottak föl és a toborzásnál felpénz osztogatásra 200 ezer forintot.

Heves vármegye ebben az időben passzíve viselkedett mindaddig, míg a vármegye területén megjelent az ország prímása és a király megbízásából az serkentette a tiszáninneni vármegyéket önkéntes csapatok kiállítására, önkéntes adakozásra. Mindhogy a király, a haza, az alkotmány és közjólét súlyos veszedelemben forognak, ezért a prímás az ősök dicsőségére emlékeztetve, azok követésére buzdítja Heves vármegye rendeit, hadd lássa meg a világ, hogy a magyarok régi hírnevükhöz most is méltók, feláldozzák mindenüket, mikor királyuknak védelméről s alkotmányuknak megmentéséről van szó, mert a magyaroknak legkedvesebb kincsök: a szabadság.⁷⁶⁵ A beszéd hatása alatt Heves vármegye a magyar szabadság oltalmára a rendes felkelő csapathoz még 450 főnyi önkéntes lovascsapat kiállítását határozta el. Az országgyűlésen megszavazott 20 ezer újonczból a vármegyére 511 esett.

Mikor a francziák Magyarország határa felé közeledtek, akkor már gyülekezett Heves vármegye 1133 gyalogosból és 526 lovasból álló serege. A gyalogosok Hevesen, Tiszanánán, Sarudon, Kömlőn, - a lovasok Mezőtárkányban, Füzesabonyban és Makláron gyűltek össze. Itt gyakorlatoztak, fegyverzetüket a pesti hadiraktárból kapták meg, azután Pesten át Győr alá vonultak. Napoleon seregei Bécset elfoglalták, egészen Győrig, Pápáig hatoltak be országunkba.

E válságos időkben Heves vármegye kivette részét. Oltalmat nyújtott egy időre Eger városában a királynénak, a ki a franczia invázió elől Egeren át menekült. A királynéval volt Ferdinánd koronaörökös és több főherczeg s magukkal hozták a szent koronát is. A szent koronát Szent Mihály templom sekrestyéjébe helyezték el, a királyné és kísérete pedig az érseki palotában s a minoriták kolostorában találtak ideiglenes szállást.⁷⁶⁶ A háborús időkben a vármegye lakóit közmunkára rendelték ki Komárom várába, - a háború sebesültjei részére az egri liczeumot, a kolostorokat és az iskolákat kórházaknak rendezték be.

A vármegyei felkelő sereg június 15-én vett részt először a csatában Győr alatt. A győri insurrectionális sereget a Napoleon segítségére siető Eugen olasz alkirály leverte. Érdekes jelentést küldött az egész csata lefolyásáról s a hevesvármegyei felkelő sereg sorsáról Almásy Kristóf főkapitány a vármegyének. "A tekintetes vármegye regimentje a győri ütközetben több vármegyék felkelő seregével, valamint több reguláris osztályokkal egyforma sorsot ért: hogy tudniillik sokan ezen sereg közül, mely a szoros rendtartáshoz még nem szokott, ellenséget soha nem látott, miután három óráig az ellenség ágyúzását kiállották, utoljára csakugyan megszaladtak. Némely része a reguláris lovasságnak, melyek legelőször az ellenség által hátravetődtek, okozták főképen ezen rendetlenséget; és az én csekély vélekedésem szerint megbocsáthatóvá teszik ezen új seregnek magaviseletét. A regement vesztesége az ütközet napján két elesett káplár, egy közvitéz és 20 ló; megsebesült 4 vitéz és 29 ló, 311 vitéz elszéledt, de 222 már előkerült és most is érkeznek vissza egyenkint. Mily nehéz volt a csatában a regementnek szolgálatot tenni, onnan is megitélheti a vármegye, hogy Pestről nyugovó nap nélkül három marssal Győr alá mentünk, hol is érkezésünk napján egész nap és éjszaka etetés nélkül nyeregben kantárral voltunk és másnap azon éttelen lovakon ütköznünk kellett. A Győrtől való retirádától fogva mindig a híd bástyáinál áll a regiment végőrökön Komáromban. Június 18-án két franczia lovat prédált a regementbeli legénység, melyek egyikéről a franczia levágatott. Ugyancsak 16-án az ellenség, főhadnagyunk Orczy br. vezérlete alatt végőrökön álló s Farkas kapitány úr és borsodi századokkal összealkottatott 148 ember 591számára osztályunkat, 5 századdal megtámadta, de népünk által visszaveretett, mely alkalommal főhadnagyunk vékonyán által lövetett; a nádorispán urunk a felvett híradással jelentette teljes megelégedését."⁷⁶⁷

Lelkes volt a hevesvármegyei insurrectionális sereg, de a lelkesedés, a mint a jelentésből látjuk, egymaga nem vezethetett diadalra. A győri vereség után Wagramnál volt a döntő ütközet, a mely újabb csatavesztésre I. Ferencz Napoleonnal. Schönbrunnban békét kötött. Napoleon annyira megalázta az osztrák császárt, hogy I. Ferencz birodalma érdekében leányát, Mária Lujzát kénytelen volt Napoleonhoz férjhez adni és ezzel az új jövevény császár Európa egyik legrégibb uralkodó családjával rokonságba lépett 1810-ben.

Napoleon 1810-ben állott hatalma tetőpontján. Innen kezdve gyorsan bekövetkezett bukása. Evvel 1815-ben Európa békéje teljesen helyreállott, az oly sok vér- és pénzáldozatot felemésztő napoleoni harczoknak vége volt. A franczia háborúk rengeteg pénzt emésztettek föl, úgy hogy Ausztria és Magyarország népe teljesen elszegényedett, a nagy adózást egyik sem bírta tovább. A kormány pénzügyi manipulácziókhoz folyamodott. Már 1802-ben leszállították a pénz értékét, - 1806-ban a katonaság fenntartására rengeteg mennyiségű bankópénzt nyomattak, melyeknek kellő arany és ezüst-alapja nem volt, így lassanként az arany és ezüstpénzzel szemben értéktelenek lettek. A külföldi élelmes kereskedők az arany és ezüstpénzt összeszedték és kivitték az országból. Utóbb az államadósság oly nagyra nőtt, 1060 millió forintra, hogy Wallis pénzügyminiszter I. Ferencz beleegyezésével 1811-ben bejelentette a devalvácziót, a pénzügyi bukást. Ezzel az államadósság 1/5-re, 212 millió forintra apadt ugyan, de viszont az ország népe óriási szegénységbe jutott, mert pénzének 4/5-ét vesztette el. Heves vármegye rendeit a rendelet hallatára mély fájdalom érzése öntötte el. Kijelentik, hogy az új bankók, valamint a régiek, az ország befolyása nélkül, teljesen törvényellenesen hozattak be. A milyen törvénytelen volt behozataluk, éppoly törvénytelen most értékük leszállítása. De ettől eltekintve óriási károsodást idéz az elő a magánforgalomban, tönkre teszi a közhitelt, mely minden polgári társadalom biztosítéka. A rendelet visszavonását kérik, hogy országgyűlés intézkedjék a pénzügyi bajok felett. Addig is kijelentik, hogy a magánforgalomban az értékleszállítást nem fogadják el.⁷⁶⁸ A rendek e határozatot a király dorgáló leirata után és az 1811-12-i országgyűlés után kiadott udvari parancs ellenére is fenntartották.⁷⁶⁹

Heves vármegyében gróf Esterházy Károly halála után a püspökséget nem töltötték be öt évig, a püspökséggel összekötött főispáni székre Fáy Bertalan volt alispánt nevezték ki főispáni helytartónak 1800-ban. Az az erős ellenállás, melyet Esterházy idejében a vármegye a kormány törvénytelen intézkedései ellen kifejtett, meggyengült, a mint a követeknek adott utasításokból látjuk. Ő hatalmi körébe vonta a követek kijelölési jogát, a mi a régebbi főispánok tényleg sohasem gyakoroltak. A kormány a vármegyék hazafia szellemét, ellenállását meg akarta bénítani, azért a tisztikart iparkodott első sorban a főispán útján politikája eszközeivé megszerezni. Azután a köznemességet, mely könnyen befolyásolható, iparkodott mozgósítani a vármegyei nagyobb birtokosság ellen. A régi szokást és elvet, hogy "vota non numerantur, sed ponderantur," a megyékben megváltoztatta és a tisztújításoknál, majd a többi kérdésekben a kormány a névszerinti szavazást rendelte el. Azt hitték, hogy a köznemesség tömegének felhasználásával megtörik a nagyobb birtokosok szabad gondolkodását, alkotmányos érzékét. A névszerinti szavazás elé a megyék több akadályt gördítettek, de királyi parancs következtében utóbb a vármegyékben mégis általánossá vált.

Fáy főispáni helytartó kinevezésének főoka az volt, hogy a kormány a püspöki szék üresedése idején akarta a már III. Károly korában felmerült kérdést, az egri püspökség szétosztását elintézni. Az erre vonatkozó tárgyalások után 1804-ben jelent meg a pápai bulla, a melyben VII. Pius pápa I. Ferencz apostoli király ájtatos szándékát helyeselvén, a nagy kiterjedésű egri püspöki vármegye szétosztását szentesíti. Az egri püspökségből két új egyház megyének határait megállapították s az egri püspökséget érsekségre emelték. Az új egri érsekség hatósági körébe tartozott még a szepesi és rozsnyói püspökség is.⁷⁷⁰

Az egri érsekség megalapításakor Fáy Bertalant Torna vármegye főispánjává nevezték ki s Heves-Külső Szolnok főispánságot örökös joggal az egri érsekséghez 592kötötték. Az első érsek-főispán Fuchs István volt, a kit fényes ünnepségek között iktattak be 1804 október 8-án főispáni székébe. Főispánsága idején a vármegye ellenzéki szelleme többször megnyilvánult. A főispántól elrendelt névszerinti szavazást az 1805-i tisztújításkor a rendek illuzoriussá tették, mert minden tisztviselőt egyhangú felkiáltással választottak meg. Majd óvást emeltek a főispánok követjelölési joggyakorlata ellen, jegyzőkönyvbe foglalták, hogy a követeket "a rendek feltétlen választási joguk erejével" választották meg. Ennek következtében az 1807-i országgyűlésre szóló követválasztásnál a főispán mellőzte a jogtalan kijelölést.

A második érsek-főispán báró Fischer István volt, a kit 1807-ben neveztek ki az ekkor elhunyt Fuchs helyére s 1822-ig, haláláig állott a vármegye élén. Székfoglalását az alispán üdvözlő beszédében "polgári és nemzeti ünnepnek" nevezte, mert a főispáni installáczió fényes jele annak, hogy a magyar alkotmány constitutiója most is érvényben van, míg egész Európának sarkalatos alkotmánya az utóbbi időkben teljesen felforgattatott az új alkotmányokat koholó felvilágosult építő mesterek által. Ékes magyar beszédek hangzottak el a főispáni installáczión, majd az 1812. évben a vármegye hivatalos nyelvül is velünk született nyelvünket rendelte el, jegyzőkönyveit magyar nyelven iratta.⁷⁷¹ A vármegye avult deák pecsétjét azonban csak 1836-ban cserélték föl királyi jóváhagyással a magyar feliratúval "Heves és Külső Szolnok T. E. Vármegyék pecsétje. 1836."⁷⁷² A vármegye magyaros szellemét más téren is megőrizte, hiába tett meg minden kísérletet báró Fischer érsek-főispán, hogy a vármegyét az udvari politika iránt engedékenyebbé, hódolóbbá tegye.

Szükség is volt az erős nemzeti szellemre, mert a napoleoni harczok elmultával újabb megpróbáltatások vártak a sokat szenvedett nemzetre. A sok pénz- és véráldozatért cserében meg akartak fosztani alkotmányunktól. Ugyanis 1815-ben megalakult a szent szövetség, a melynek eltitkolt, de igazi célja az volt, hogy az országokban minden szabadelvű eszmét elfojtsanak, a népeket a "lelki betegség eme fajtájától" megszabadítsák. A legteljesebb abszolútizmust akarták életbeléptetni a szent szövetségben egyesült porosz és osztrák uralkodók. Ennek a szent szövetségnek a feje I. Ferencz osztrák császár mindenható minisztere, az annyira gyűlölt Metternich volt. Szükség volt a vármegyék erős nemzeti szellemére, mert különben kimerült és elszegényedett népünk önállóságát teljesen elveszítette volna.

Végül, hogy Heves vármegye külső-belső életének teljes képét adjuk, ide iktatjuk Heves vármegye első tisztviselőinek, az alispánoknak névsorát a mohácsi vésztől 1815-ig. E névsort Orosz Ernő állította össze a vármegyei jegyzőkönyvek alapján.⁷⁷³

A nagy Napoleon napja végleg leáldozott, Ferencz császáré felkelőben volt: visszanyerte elveszett országait. A bécsi kongresszus után létrejött közte, a porosz király és az orosz czár között a szent szövetség, mely azonban semmit nem tekintett szentnek, még a népek üdvét sem, csak - a trónt. Ezt valóban megszilárdította. 593Ferencz császár hatalma tudatában újból foglalkozhatott régi tervével: az egységes birodalom megteremtésével. A magyar nemzet kénytelen volt az elnyomott fél álláspontjára helyezkedni. A vármegyék tiltakoztak, de panaszuk nem jutott el a felséges császár színe elé. Az ellenszegülőket a kir. biztosok katonai karhatalommal törték meg. Az országgyűlés nem szólalhatott meg, mert az uralkodó össze sem hívta. A sok törvénytelenség, erőszakosság végre észre térítette a nemzetet. Az 1825-43. évi országgyűlések tanácskozásain három hatalmas lángelme - Széchenyi, Kossuth, Wesselényi - tört elő s megkezdődött a diétákon, az irodalomban a társadalmi téren az a fenséges nemzeti küzdelem, melynek határköve az 1848-i törvények megalkotása.

Heves vármegye e korszak első éveiben a csendesebbek közé tartozott, nagyobbára csak saját belső ügyes-bajos dolgaival foglalatoskodott. Az előző évben megválasztott tisztikar fizetéseit 1815-ben így állapították meg: főispán 1500 frt, alispán 700 frt, helyettes alispán 350 frt, főjegyző 500 frt, aljegyző 250 frt, pénztáros 500 frt, szolgabíró 300 frt, esküdt 100 frt, főügyész 300 frt, orvos 500 frt, mérnök 600 frt. Eme fizetések csaknem változatlanul megmaradtak az 1849. évig. (Szederkényi Hevesm. Tört. IV. 452.)

A rendeknek azonban nemcsak a tisztviselőkre kellett gondolniok, hanem a szegény népre is, mely a legsúlyosabb ínséggel küzködött. Némi fogalmat alkothatunk e csapás nagyságáról, ha megemlítjük, hogy a nyomor enyhítésére 19.535 pozsonyi mérő búzát, 237.788 p. m. rozsot, 109.762 p. m. árpát, 20.130 p. m. zabot osztottak ki. (1817. év 259. sz. 757. várm. jkönyvi lap.) Ugyanekkor szabályrendeletileg rendezték a szegényügyet. A szabályzat szerint tilos volt a koldusoknak az egyik helyről a másikba a csavargás. Tilos volt a csavargóknak a kocsmákban szállást adni. A mesterlegényeket, kik megfelelő útlevéllel voltak ellátva, a czéhmester tartozott gondjaiba fogadni. Szigorú büntetés várt azokra a mészárosokra, kik az útlevél nélkül csavargóknak ételt, italt adtak s a gazdákra, kik az ilyeneket cselédekül alkalmazták. Eltiltotta az idegen koldusoknak, hogy vásárokon, egyházi ünnepeken nyomorék tagjaik mutogatásával ébresszenek szánalmat. A czigányoknak a szolgabíró engedelme nélkül nem volt szabad helyüket változtatniok s kunyhóban csak a téglavetés idején lakhattak: ekkor a földesúrtól kijelölt helyen házat kellett építeniök. Az árvagyermekek 12 éves koruk után annyi ideig tartoztak fizetés nélkül szolgálni, a mennyi időt 6 éves koruktól gazdájuknál töltöttek.

A háborús viszonyokra való tekintettel s az országgyűlés ujonczmegajánlási jogának épségben tartása mellett, 1814 január hóban a rendek önkéntesen megajánlották az ujonczok toborzását. Ez az ujoncz-toborzás azonban meglehetős erőszakos volt, mert a fiatalság menekült előle, erdőkbe, nádasokba húzódott s garázdálkodásaival ugyancsak veszélyeztette a közbiztonságot. A szököttkatonák futóbetyárokká váltak s rettegésben tartották az egész környéket. Aranykorát érte a rabló-világ mindaddig, míg a statáriumot ki nem hirdették országosan.

A statáriális bíróságnak csakhamar akadt dolga 1816. évi november 19-én Dorogi János rablót itélte halálra, decz. 5-én pedig Thorma Ferencz elnök, Borbély József, Halassy József, Fűr Boldizsár, Recsky László, Végess Károly és Folkusházy József bírák három rettegett futóbetyár fölött itélkeztek. Zöld Marczi, a legendaszerű betyártípus s szövetségesei, Palatinszky (Gyulai) Peti és Kapus Miska kerültek az igazságszolgáltatás kezére. E hét vármegyében hírhedt lótolvajoknak vesztét határtalan vakmerőségük okozta: elmentek egy fegyverneki juhász lakodalmára s ottani mulatozásuk közben lepték meg Bulyovszky csendbiztos emberei. Másnap mindhármat felakasztották. (1817. év 642. sz.)

A következő 1817. évben a gonosztettek új fajtája hozta izgalomba a békés lakosságot. Fülöp Imre esküdt jelentése szerint a gonosztevők szokásba vették a gyújtogatást s ezzel földesuraikat és a vármegye tisztviselőit örökös rettegésben tartották. A törökszentmiklósi uraság és Gazdag István vármegyei hadnagy már is tetemes károkat szenvedtek tőlük.

Tiszafüreden, Poroszlón és másutt is, nagyon elharapódzván e gonosztettek, a nádor július 27-én a gyújtógatókra is kiterjesztette a statáriális jogot. Öt év alatt nem kevesebb, mint 23 rabló vette el "rövid úton" méltó büntetését, utoljára 4 rabló zsidó.

Míg a statáriális bíróság csak úgy roskadozott a sok munka terhe alatt, a rendeknek a vármegyeházán alig akadt érdemleges dolguk.

Az 1817. évi márczius 31-én tartott közgyűlés is - melyen az alispán a Ferencz császárhoz házassága alkalmából menesztett üdvözlő küldöttség bécsi útjáról számolt be - közepes érdeklődés mellett folyt volna le, ha az a bizonyos rendelet nem érkezik a nádortól és helytartótanácstól, mely a szabadságos katonákkal való bánásmódot szabályozza. Minthogy e rendelkezések a vármegye határozatainak megvizsgálását főhadi-kormányszékre bízták s a vármegye tisztviselőit a verbunk kormányzójával való közvetetlen levelezésre utasították, a rendek természetesen óvást emeltek ellenük, egyrészt azért, mert az eddigi gyakorlat teljesen megfelelő volt, másrészt pedig, mert a politikai hatóság a katonaság felsőbbségét el nem ismerhette. A vármegye tisztviselőit különben sem lehetett kötelezni, hogy német nyelvű kimutatásokat készítsenek.

Pedig ugyancsak kár volt a politikai hatóság kezét bármi tekintetben is megkötni, mert a katonákban nagyon sokszor megnyilatkozott a katonavirtus; rengeteg kihágást, súlyos beszámítás alá eső vétséget, sőt bűntettet követtek el.

A következő év május 4-én felolvasott helytartótanácsi leirat némileg enyhítette ugyan az előbbit, de a vármegye aggodalmát mégsem oszlatta el teljesen. E kérdést tehát az országgyűlésen előadandó sérelmek közé sorolta, a rendeletet egyébként végrehajtotta. (1818. év 8. vmjkl.)

A kormány kohójában pedig szinte gyárilag készültek az újabb és újabb sérelmes intézkedések, melyek mind odairányultak, hogy a vármegyét ősi jogaiból kivetkőztessék. Már azt a jussát is konfiskálni akarta a helytartótanács, hogy a mesteremberek és mezei munkás bérét megállapíthassa, holott erre az 1659. évi 71. t.-cz. adott neki hatalmat. A vármegye nem tágított, fenntartotta az eddigi gyakorlatot. Az 1818. év június 30-án tartott gyűlésén megállapította az aratórészt az ősziek után 13-15-öd, a tavasziak után 12-14-ed részben, de csak egy évre, mert a következő évben már 10-12-ed, illetőleg 9-11-ed részre kényszerült emelni. (1818. év 141. vmjkl., 819. év 241. vmjkl.) Ez időben Egerben, Gyöngyösön, Hatvanban, Szolnokon a marhahús fontja 14 kr, bárányhúsé 12 kr., egyebütt a marhahús 12 kr., borjúhús 10 kr., faggyú a hús árának kétszerese s a gyertya 51 kr. volt. (1818. év 16. vmjkl.)

A május 4-iki gyűlésen a Tisza gyakori kiöntései kerültek szóba. Hogy megfékezzék zabolátlanságát, gyökeresen ki kellett javítani a vármegye védműveinek ősét: a mirhógátat. Ez a gát már a XVIII. század közepén erős töltésként állott fenn. Az 1760. évben a vármegye elvágta, de 1786-ban újraépíttette. Az 1818. évi munkálatok 61.202 frtot tettek.

Az 1819. év őszén három ezred katonasága gyakorlatozott a vármegye területén: a Lothringeni Károly vasas és a nádori huszárezredek s az Esterházy gyalogezred. A vasasok augusztus 25-31-én, a nádor-ezred aug. 25-31-én, és szept. 15-28-ig. A nádor-ezred törzse Gyöngyösön volt, az egyes osztályok Rédén, Tarjánban és Halásziban. Az előző osztálygyakorlatok Verpeléten, Feldebrőn és Aldebrőn folytak le.

Az 1820. évben az árvaügy rendezésére terelődött a figyelem. Ez ügyben rendszabályokat is adott ki a vármegye s az árvásválasztmány olyan jogkörrel ruházta fel, a milyennel az árvaszékek nagyobbára ma is bírnak. Hogy e rendelkezések nem tudásával senki se védekezhessék, 1000 példányban kinyomatva kerültek a nyilvánosság elé. Érdekes, hogy épen ez időtájban érte az árvásválasztmány elnökét az a kitüntetés, hogy erdélyi püspökké nevezték ki. Az árvásválasztmány elnökévé Perlaky Istvánt helyettesítette a közgyűlés.

A hogy a vármegye védelmébe vette az árvákat, a magas kormány a humanitás nevében a vétségek elkövetőit oltalmazta. A június 20-án felolvasott királyi parancs szigorúan meghagyta, hogy politikai vétségért 12 bot, illetőleg korbácsütésnél nagyobb büntetést alkalmazzanak a tisztviselők, a 2-3 tanú jelenlétében végrehajtandó büntetésekről jegyzőkönyvet vezessenek s ezt az év végén az ügyészi hivatalhoz küldjék be. A vármegye ebben is sérelmet látott s arra az álláspontra helyezkedett, hogy a tisztviselők tőle nyerték a megbízásukat, tehát utasítást is csak tőle fogadhatnak el.

1821. évi április 4-én a király és a kanczellár sajátkezűleg levelet írtak a vármegyéhez s országgyűlésen kívül 790 ujoncz kiállítását rendelték el. A május 15-iki közgyűlésen kerültek szőnyegre ezek a leiratok s izgalomba hozták a rendeket. A gyengélkedő főispánt helyettesítő Halasy Károly alispán az elnöki székből emelkedett hangú beszédben kívánta, hogy a király parancsa előtt 595hajoljanak meg és "szívükre kötötte a rendeknek, hogy különös örömüket jelentsék ki aziránt, hogy ő felsége győzedelmes seregei kevés napok alatt azon fellázadott nyughatatlankodókon győzedelmeskedvén, a csendességet helyreállították és jobbágyi egész alázatos köszönettel fogadják ő felségének mindazon atyai gondoskodását, mely szerint Magyarországnak továbbra is békességben való létele, mind pedig a nemzet alkotmányának ezentúl is leendő megtartása s maradékira is sértetlenül való bocsájtása iránt való kegyelmes kívánságait ezúttal is kegyelmesen kijelenteni méltóztatott."

Az alispán nem érte el a várt hatást. A rendek kijelentették, hogy "törvényeiket, melyekben legnagyobb bátorságukat és boldogságukat helyeztetve tudják, becsben és tiszteletben tartják, és ahhoz ragaszkodni kívánnak."

Ez az önérzetes válasz persze nem tetszett az udvarnak s következett reá - a megrovás. A július 27-én kelt újabb királyi leirat ismételten sürgeti az ujonczok kiállítását s a rendeket megrója, mert a korábbi rendeletet vita tárgyává tették.

Az érsek-főispán a november 27-iki gyűlésen sem jelent meg, mikor ez a második királyi leirat került szőnyegre. Nyilván előre sejtette a rendek állásfoglalását, hogy tehát őt ne okozhassa az udvar a renitenskedésért, az alispánhoz Pestről levelet írt s őt kérte meg a gyűlés vezetésére. Az alispán ezúttal is "velős és fontos" beszédben ajánlotta a királyi kívánság teljesítését, de a rendek hajthatatlanok maradtak s kijelentették, hogy az országgyűlésen - de csakis ott - a királyi ház, a haza és az alkotmány érdekében minden áldozatra készek s az egész világ előtt bebizonyítják hazafias buzgóságukat. A feliratot ezúttal Csoma Zsigmond első aljegyző készítette. (1821. év 555., 635. vmjkl.)

Az április 14-iki közgyűlésen felolvasták a helytartótanács "nyargaló póstán" érkezett rendeletét a vármegyén átutazó muszka sereg elszállásolásáról. A vármegye azonnal kiküldötte Gosztony Pál másodalispánt, Bernáth András főszolgabírót s a mérnököket, hogy az útakat, melyeken a 2 főosztályból álló sereg átvonul, vizsgálják meg s a sósrévi és fügedi lapos útakat csináltassák meg. A szolgabírák pedig kihirdették, hogy a katonaság részére készpénz mellett halat, olajat, tojást, ázalékot és dohányt vigyenek. (1821. év 526 vmjkl.)

A seregek május 23-án érkeztek meg s Kál, Hatvan, Kompolt, Kápolna, Erdőtelek, Tófalu, Csány, Ecséd, Hort községben nyertek szállást. Hatvanban és Kálban kórházi czélra egy-egy házat bérelt a vármegye s két seborvost is rendelt oda.

Szomorú híradással kezdődött 1822. évben a február 21. napján Detken tartott kisgyűlés. Szóba került az a rettenetes tűzvész, mely Pásztó község jelentékeny részét elhamvasztotta. Elégtek a földesurak épületei, a vármegye ottani háza s 42 polgárcsalád maradt hajléktalanul. Csupán ezeknek a kára - az akkori pénzérték szerint - 40.000 frtra rúgott. Minthogy a vármegyének a károsultak felsegítésére elegendő ereje nem volt, országos gyűjtés elrendelését kérte, a nyomorba jutott népet pedig 3 évre felmentette a közszolgáltatásoktól. (1822. év 155. vmjkl.)

A vármegye politikai szereplésében szerencsétlen fordulatot idézett elő az 1822. évi május 1-én kelt királyi leirat, mely Fischer érseket megrongált egészségére és agg korára való tekintettel főispáni tisztétől felmentette s főispáni helytartóvá Almássy József királyi tanácsost és szeptemvirt, a vármegye volt alispánját nevezte ki. A rendek nem sejtették, mit rejt magában a kinevezés; a május 13-iki közgyűlésen nemcsak gyanútlanul, hanem kitörő örömmel s a kinevezett adminisztrátor nagy erényeibe vetett bizalommal fogadták s pesti lakásán nagy küldöttséggel üdvözölték. (1822. év 183. vmjkl.)

A székfoglaló teljes szertartásossággal július 29-én ment végbe. A vármegye határán, a székvárosba érkezésekor ünnepiesen fogadták, a gyűlésből pedig két küldöttséget menesztettek eléje: az egyik a szállásán kereste fel, hogy a gyűlésbe meghívja, a másik a vármegyeház lépcsőházán fogadta el, hogy a gyűlésterembe kísérje. A vármegye hangulatát mi sem jellemzi jobban, mint az, hogy a fogadtatásnál s a székfoglalón elhangzott összes beszédeket - 50 folió oldalra terjednek - a jegyzőkönyvbe beiktatták és kinyomatták.

A beiktatást követő legelső gyűlésen, nov. 15-én már megtörte Almásy a rendek ellenzéki szellemét. A király leiratát, hogy az arany és ezüstérték behozatala miatt ezentúl az adót is konvencziós pénzben fizessék, most már végrehajtották 596s nem feszegették többé a rendelet törvénytelenségét. Mivel pedig a leszerelő határozat következtében a szegény nép adója 108.817 frtról 239.369 frtra emelkedett, csupán arra kérték a királyt, ne nehezteljen a tisztikarra, ha a behajtás elé akadályok gördülnek. (1822. év 663 vmjkl.)

Míg ebben a gyűlésben az adóügyben tette le a fegyvert a vármegye, deczember 17-én feladván az előző években folytatott elvi küzdelmét, megszavazta az ujonczokat; megszavazta pedig fenntartás nélkül és ő felsége alkotmányhűségének magasztalása mellett, sőt még annak is szükségét érezte, hogy előző feliratait "a nemzeti konstitucziónak sérthetetlenül való fenntartása iránt támadott szorgalmával" mentegesse. A jegyzőkönyvben foglalt bejegyzéseket azonban némi tartózkodással kell fogadnunk, ha meggondoljuk, hogy ezeket a főispántól kinevezett főjegyző teljesítette.

De nemcsak az országos fontosságú ügyekben, legbelsőbb házi ügyeiben is készségesen engedelmeskedett a vármegye a felsőbb parancsnak. 1824 évi november 8-án oly rendelet érkezett a helytartótanácstól, mely a legsúlyosabb aggodalmat idézhette volna fel, sőt az előző években alkalmas lett volna a tiltakozásra is. A rendelet értelmében a vármegyének megparancsolta a király, hogy a házipénztárból csak a költségvetés keretén belül szabad kiadásokat teljesítenie, a költségvetést minden évben fel kell terjesztenie; épületeket, hídakat, útakat készítenie, valamint 1000 frton felüli munkálatokat végeztetnie csak felsőbb jóváhagyás mellett lehetséges. A vármegye szinte szó nélkül hajolt meg e parancs előtt. (1824. év 799. vmjkl.) Ilyen szellemben kormányozta Almássy az egykor oly makacs ellenzéki vármegyét, olyan tisztikarral, melynek a vármegyétől mandátuma nem volt.

Az 1814. évben megválasztott tisztikar megbizatása még 1817. évben lejárt s a restauráczió egyre késett, mert a rendek nem akartak behódolni az 1819. évben kiadott s 1821. évben megismételt ama felsőbb rendelkezésnek, hogy a tisztújítások minden esetben - ha az összes választók egy jelölt mellett foglalnak is állást - névszerinti szavazással történjenek. Fischer tehát az összeütközést kerülendő, inkább nem tartott tisztújítást, Almássy ezt is végrehajtotta, még pedig a kormány utasítása szerint.

November 29-én a szavazatszedő küldöttségek kinevezésével kezdetét vette a csaknem egy évtizede húzódó tisztújítás. November 30-án reggel 8 órakor a ferenczrendieknél hallgatott istentisztelet után az adminisztrátor "anyai nyelven" mondott ékes beszédjével megnyitván a gyűlést s Halasy Károly alispántól az alispáni pecsétet, Rottenstein József főjegyzőtől a levéltár kulcsait átvévén, az első alispáni állásra Halasy Károlyt, Gosztonyi Pált, Rottenstein Józsefet, Majzik Imrét és Fejér Istvánt jelölte. A győztes Gosztonyi Pál - volt másodalispán - lett, ki 2257 szavazatot nyert, míg Halasy csak 696-ot, Rottenstein 25-öt, Majzik 12-őt, Fejér 3-at. Deczember 1-én, a folytatólagos gyűlésen, Rottenstein József, Majzik Imre, Bernáth András, Földváry Ferencz és Csoma Zsigmond jelöltek közül 1953 szavazattal Földváry lett a másodalispán, a főadószedői állást Majzik Imre nyerte el. Ugyanekkor a főispáni helytartó főjegyzőké Rottenstein Józsefet és Dobóczky Ignáczot, aljegyzővé Pappszász Józsefet nevezte ki. Deczember 2-án megválasztották Dapsy Rafaelt főügyészszé, Zábrázky Istvánt alügyészszé, Farkas Pált gyöngyösi, Bernáth András tarnai, Recsky Lászlót tiszai és Ivády Gábort mátrai főszolgabírákká. Deczember 3-án az alszolgabírákra, számvevőkre, levéltárnokra, a következő napon az esküdtekre, csendbiztosokra, útibiztosokra került a sor, 6-án pedig az adminisztrátor kinevezte a táblabírákat. A köztárgyakat 7-8-án vették elő.

Már az első alispán választásánál a választóknak csupán kisebb fele adta le szavazatát, minden következő állás betöltésénél egyre kevesbedett a szavazatok száma s a tisztújítási közgyűlés mégis 9 napon át tartott. (1824. év 893-918. vmjkl.) A tisztikarba a rendek nem azokat választották, kiket Almássy óhajtott.

A vármegyei közgyűlések már hosszú idő óta valóságos fiókparlamentek voltak. Az országgyűlés szünetelvén, a rendek a megyegyűléseken tanácskoztak az országos ügyekről, innen intézték az uralkodóház és a kormányhoz felirataikat, itt védelmezték teljes erejükkel a megtámadott alkotmányt.

Sok huzavona után végre 1825. évben Ferencz király összehívta az országgyűlést s a vármegye augusztus 16-iki közgyűlésén megválaszthatta felkiáltással 597a követeit: a táblabírák közül báró Orczy Lőrinczet, a tisztviselők közül - az első alispán visszalépése miatt - Földváry másodalispánt. (1825. év 791. vmjkl.)

Harmadnapra elkészültek a követutasítások. Minthogy az országgyűlésen tárgyalandó ügyek körvonalozva nem voltak, ez utasítások nagyobbára a sérelmek orvoslását czélozták. A követek szavazzák meg a királynénak a szokásos ajándékot. Mihelyt az országgyűlés elé utalt tárgyakról tudomást szereznek, azonnal értesítsék a vármegyét. A papirpénz leszállításából előállott magánjogi keresetek igazságos és törvényes alapon rendeztessenek. A pénzügyekre az 1807. és 1812. évi országgyűlésen megállapított alapelvek alkalmaztassanak. Hárítsák el az 1816. évi királyi leíratba foglalt ama sérelmes intézkedést, mely a kibocsájtott papirpénz ellenértékeül a magyar bányákat lekötötte. Az adó ezután is mindenkor az adózó nép erejéhez képest az országgyűlésen állapíttassék meg. A hazai termesztményekkel való szabad kereskedelem biztosíttassék. A gyors igazságszolgáltatásra, a hadbiztossági és úrbéri ügyre vonatkozó - egyik országgyűlésről a másikra halasztott - munkálatok tanácskozás alá vétessenek. A perek rendes folyamata felsőbb parancsokkal meg ne akasztassék, a királyi táblához fellebbezett fenyítő perek két tanács elé utaltassanak. A büntető kódex elkészíttessék. A só ára mérsékeltessék. A katonaság az évenként megszavazott 200.000 forintból verbuválás útján egészíttessék ki s országgyűlésen kívül ujonczok ne követeltessenek. A vármegyék egymás között való - 1809. év május 30-án kelt királyi leirattal eltiltott - levelezése ne gátoltassék. A magyar nyelv terjesztésére a nemzet méltóságának megfelelő intézkedések tétessenek. A magyar nemes testőrző sereg fenntartassék és szaporíttassék. A Ludovika Akadémia czéljának megfelelő legyen s a legalkalmasabb városban helyeztessék el. A Száván túli részek s Fiume és környéke visszakapcsolásáért a királynak köszönetet szavazzanak, a visszakapcsolás törvénybe iktatását szorgalmazzák s a még vissza nem kapcsolt részek visszaadása iránt előterjesztést tegyenek. A kihágások büntetése tárgyában kiadott 1820. évi felsőbb rendelet ellenében a régi törvényes gyakorlat fenntartassék. Eger és Mezőtúr határában polgári funduson lakó nemesek az adó és taksa fizetésétől felmentessenek. Eger város kérelme a szab. kir. városok közé való emelése iránt ne pártoltassék. A rövid úton való visszahelyezési perek rendezését s az 1807. évi 13. t.-czikk helyes értelmezésének megmagyarázását sürgessék. Az orosz sereg tartására fordított összeg - pénzértékben kamat nélkül 285.685 frt - a vármegyének visszatéríttessék. (1825. év 810. vmjkl.) A követek napidíját 6 ezüst forintban, a kanczellistákét 1 frt. 30 krban állapították meg. Az országgyűlésről sűrűn érkeztek a követek jelentései s a rendek sem késtek, hogy újabb és újabb utasításokat adjanak. (1825. év 1242., 1255. vmjkl.) Az 1827. évi szept. 4-én tartott közgyűlésén is tíz ilyen jelentést olvastak fel, de ezekre már érdemleges választ nem adhattak, mert az országgyűlést időközben berekesztették. Az országgyűlés lezajlása után az egyik követet, báró Orczy Lőrinczet, Csongrád vármegye főispáni helytartójává, három évvel később Arad vármegye főispánjává nevezték ki. A vármegyétől nemes jelleméhez méltóan búcsúzott el. Útigazgatói fizetését azok között osztotta fel, a kik távolléte alatt az útak készítésében érdemeket szereztek, követi napidíjait pedig a szegény nép felsegítésére ajánlotta fel. (1827. év 915., 1830. év 360 vmjkl.)

Ugyanakkor, mikor az országgyűlési ügyek foglalkoztatták a rendeket, nem feledkeztek meg a helyi ügyekről sem. Az 1825. évi november 30-iki közgyűlésen szabályrendeletet alkottak a helységek bírái és jegyzői részére. Minden helységnek két jegyzőkönyvet kellett vezetnie: az egyikbe a vármegye parancsait, a másikba a bírák itéleteit, a kiszabott büntetéseket, a község határozatait s a község pecsétje alatt kiadott bizonyítványokat jegyezték. A községre eső adómennyiséget a bírák vetették ki a lakosokra s a kivetést a szolgabíró vizsgálta felül. A bírói számadások elkészítése a jegyző, a megvizsgálása a földesúr kötelessége volt. Főleg a közbiztonságra kellett ügyelniök a rendeknek, mert a gonosztévőket a hosszas statárium nem bírta kiirtani. Minden negyedévben száznál több rab felett ítélkezett a törvényszék, a megyei börtönökben 200-nál több rab várta az ítéletet: voltak közöttük rablók, útonállók is, kiket azonban a statárium szabályai szerint nem lehetett elitélni, de legtöbben a lótolvajok fajtájából.

Nem lesz érdektelen feljegyezni, hogy az 1826. évben megejtett népszámlálás a kettős vármegye területén 211.158 telket talált. Ez az eredmény az 1786. évihez képest 17% szaporodást jelent. (1831. év 240. vmjkl.)

A vármegyei közigazgatás történetében a fontosabb események közé tartozik a király 1826. évi november 17-én felső-eőri Pyrker János Lászlót, az egykori lilienfeldi cziszterczita apátot, majd szepesi püspököt, legutóbb velenczei patriarchát nevezte ki. Az új érsek-főispán régi magyar nemes családból származott ugyan, de idegenben nevelkedett, a német irodalom és kultúra szolgálatában állott. A vármegye mégis őszinte örömmel vette kinevezését, mert ime vége szakadt Almássy adminisztrátorságának. A rendek szinte vetélkedtek egymással, hogy az új főispán üdvözlését, fogadtatását, beiktatását minél fényesebbé tegyék. Nagy és díszes küldöttséget menesztettek hozzá Budára, a hol Greskovics Ignácz apát, üdvözölte. A küldöttségben ott volt a vármegye színe-java. A beiktatásra lázasan készülődött a vármegye. A fényes ünnepségek egész sorozatát tervezték, lovasbandériumok kiállítását, Hatvanban, Kerecsenden, Egerben az ünnepies fogadtatást határozták el. Meghívták a székfoglalóra Pest, Nógrád, Gömör, Borsod, Szabolcs, Csongrád, Békés, Bihar, Szepes vármegyéket s a Jász-Kún kerületeket. (1827. év 606. vmjkl.)

Az ünnepség rendezésébe azonban beleavatkozott egy félelmes elem: a tűz. Egerben aug. 26-án nagy tűzvész pusztított, elhamvasztott 150 nagyobb épületet s 731.776 frt kárt okozott. A sajnálatos eset arra indította a rendeket, hogy a meghívott vendégeket otthonmaradásra kérje. (1827. év 760., 858 vmjkl.)

A külső pompa tehát elmaradt a szept. 17-iki beiktatáson. Királyi biztosként gróf Cziráky Antal fejérmegyei főispán szerepelt, az eskümintát Cseh István kassai püspök olvasta fel, az üdvözlő beszédet a főjegyző mondta. Ősi szokás szerint táblabírói kinevezésekkel zárult az aktus. (1827. év 893., 937. vmjkl.)

Közben letelt a tisztújításra kitűzött határidő. A főispán kijelentette, hogy 1828. év április 15-én hajlandó építőszéket tartani, ha a jelöltek a jelölés megejtése után nyomban távoznak a gyűlésteremből az e czélra rendelt helységbe; ha a rendek a jelöltek nevének előzetes hangoztatásától tartózkodnak s a korteskedést mellőzik. A rendek a főispán feltételeit készséggel elfogadták.

Az építőszéket tehát a jelzett napon megtartották. A szavazatszedő küldöttségben Gyürky Pál nógrádi, Fodor Pál borsodi, Szilassy Ferencz gömöri alispánok is közreműködtek. Minthogy Gosztony alispán országbírói méltóságot nyert, az első alispáni székre Dobóczky Ignácz volt a főispán jelöltje, ki azonban csak 144 szavazatot kapott Földváry Ferencz eddigi másodalispán 938 szavazatával szemben. Ez arány eléggé kifejezi, milyen túlsúlyban volt a nemzeti ellenzék. Dobóczky annyira szívére vette a bukását, hogy a másodalispáni állásra nem pályázott, sőt a főjegyzőségről is lemondott.

A második napon felkiáltással megválasztották Rottenstein Józsefet másodalispánná, Pappszász Józsefet (Farkas Pál visszalépése miatt) tarnai, Okolicsányi Ignáczot mátrai főszolgabírákká, a főispán pedig kinevezte Vratarics Károlyt főjegyzővé s kinevezett még úgy a kettős megye, mint Nógrád, Gömör és Borsod vármegyék területéről 178 táblabírót. A többi tisztviselő a régi maradt.

Ez volt az első ütköző pont a főispán és a rendek között, mely ugyan némileg elsimult a bekövetkező követválasztáskor, de annál elementárisabb erővel tört ki későbben.

A mezőgazdaságra rossz idők jártak ekkor. Az 1828. évi jegyzőkönyvek takarmányszűk esztendőről tesznek említést. A rendek kényszerültek megkérni a helytartótanácsot, hogy a Valmoden vasas katonaságot Mezőtúrról helyezze el máshová. (1828. év 50. vmjkl.) A következő évben a Galicziából behurczolt marhavész lépett fel. Nagyiván, Átány, Besenyőtelek községek s általában a tiszai járás volt leginkább fertőzve. A vármegye vészbizottsága februárban folyton ülésezett s körültekintő, erélyes intézkedéseinek lehetett köszönni, hogy e vész nem öltött olyan arányokat, mint másutt. Érzékenyen sújtották a lakosságot a gyakori áradások is. A Zagyva többször is elhagyta medrét, elhatározta tehát a vármegye szabályozását. 1830. év tavaszán a Tisza és Berettyó okoztak nagyobb károkat a tiszamelléki községekben. Egykorú följegyzések szerint ez az árvíz a gátakat elszakította, sőt a mirhógátat is annyira megrongálta, hogy helyrehozása sok időt és munkát igényelt. (1830. év 338. vmjkl.)

Az 1830. évi szept. 8-ára a trónörökös megkoronázása czéljából összehívott országgyűlésre Földváry Ferencz első alispánt és Dobóczky Ignáczot - az 1828. évi tisztújítás bukott alispánjelöltjét - választották meg követekül. A kilencz pontba foglalt követutasítások lényegesebb részei: hogy a "nemzet díszének fenntartására az 1807. évi 1. t.-cz. korlátai között az ujonczokat ajánlják meg s hogy a vármegyék előtt magyar nyelven lefolytatott perekben a felsőbb bíróságok is magyarul itélkezzenek. (1830. év 921. vmjkl.) Az okt. 4-iki gyűlésből adott pótló utasításokból feljegyzésre méltó a rendek amaz óhaja, hogy a regnikoláris bizottságok munkálatainak tárgyalására a jövő évi októberben tartandó országgyűlés Budán vagy Pesten legyen s itt országház épüljön.

A követek a következő évi febr. 24-iki megyegyűlésen számoltak be működésükről s ugyanekkor alakult meg ama küldöttség, mely a regnikoláris bizottság operatumait volt hivatva tárgyalás alá venni. Az országgyűlés megajánlása következtében a kettős vármegyének béke idejére 743, háború esetére újabb 531 újonczot kellett kiállítania. (1831. év 1. vmjkl.) A rendeknek csupán az volt a jogos kívánsága, hogy az ujonczozás ezentúl ne erőszakos fogdosással, hanem sorshúzással történjék. Minden községben irassanak össze az alkalmas egyének s ezek közül sorshúzás útján választassanak az újonczok, úgy azonban, hogy egy apának csupán egy fia vétessék be. (1831. év 401., 600. vmjkl.)

Az országos bizottságok munkálatainak tárgyalására az 1831. év őszén kellett volna összeülnie az országgyűlésnek. De nem ülhetett össze a bekövetkezett kolerajárvány miatt. Mind a kormány, mind a vármegyék minden képzelhető intézkedést megtettek, hogy e rettenetes kórt elnyomják. A vármegyének rendei vészbizottságot küldöttek ki, mely permanencziában volt s a szeptemberi megyegyűlést megelőzőleg 46 ülést tartott. A vidék királyi biztosaként báró Vay Miklós szerepelt. A poroszlói és roffi révekhez s a szandai pusztára biztosokat és orvosokat rendeltek, hogy a Máramarosból a Tiszán érkező tutajosokat vizsgálat alá vegyék. A magánréveken a forgalmat teljesen betiltották. Midőn pedig a vész Szabolcs vármegyének a Tiszához közel fekvő községeiben, sőt a borsodmegyei Mezőkövesden is mutatkozott, a mezőtárkányi és maklári határokon állandó őrséget szerveztek azzal a szigorú utasítással, hogy Mezőkövesdről és Borsod vármegye gyanús helyeiről a felsőtárkányi és apátfalvi útakon, Gömör vármegyéből pedig a mátrai járáson keresztül senkit be ne bocsássanak Egerbe. A betegség felismeréséről, a betegek kezeléséről, a holtak eltemetéséről s általában a czélszerű óvóintézkedésekről népies füzeteket bocsájtottak ki, s a lakosok között 1000 példányban elerjesztették.

De minden erőfeszítés kárba veszett, a szörnyű nyavalya csakhamar elharapódzott nálunk is. Tetézte a szerencsétlenséget az itt-ott elterjedt balhit, hogy a hatóságok intézkedései a nép romlására törnek.

Az első megbetegedés június 27-én Heves községben fordult elő, hol 458 beteg közül 139 halt meg, majd 29-én több tiszamenti községben, különösen Poroszlón, hol 771 megbetegedés, 207 haláleset volt. Nagyobb méreteket öltött a betegség Törökszentmiklóson, hol 1325 beteg közül 608, Szolnokon, hol 1048 beteg közül 596, Gyöngyösön, hol 1518 beteg közül 614, Mezőtúron, hol 2113 beteg közül 1023 pusztult el. Egerben július 21-én lépett fel s itt a betegek száma 419, a halottaké 211 volt. Szeptember végéig a vármegye 111 községében 17692 beteg közül 7537 halt meg. Az utolsó megbetegedést Bátorban észlelték, de itt már csak 3 ember betegedett meg.

A vármegye elhatározásából Bozsik Károly részletes kimutatást készített melyben községenként fel van tüntetve a betegség keletkezésének ideje, az összes betegek, felgyógyultak, meghaltak száma. (1831. év 1365. vmlsz.)

Eltelt ismételten három esztendő s a rendeknek újból restaurálni kellett. Mielőtt azonban újítószéket tartottak volna, a megválasztandó tisztikar részére utasításokat készítettek.

A tisztviselők jogait és kötelességeit eddigelé csupán a konkrét esetekben hozott vármegyei határozatok s a régi gyakorlat szabályozták; az 1831. évben adott tiszti utasítások a mai értelemben vett szervezkedési szabályrendeletnek tekinthetők. Az akkori közigazgatás hű képét tárják elénk! Minden rangú és rendű tisztviselőről megtudjuk, mi volt a joga és kötelessége. Az első alispánnak, a fenyítő törvényszék elnökének, kötelessége volt a vármegyét többször bejárni, a panaszokat orvosolni, útakra, hídakra, epres kertekre, a rabokra felügyeletet gyakorolni, 600a vármegye pénztárait gyakrabban megvizsgálni. A másodalispán, a polgári törvényszék elnöke, hatáskörébe tartozott a katonaügy, útügy. A jegyzők, mint a vármegye pennái, a jegyzőkönyveket vezették, a feliratokat készítették, a levelezések teljesítették. A helytartótanácshoz felküldött jegyzőkönyvek aláírása, az aljegyzők foglalkoztatása, a befolyó pénzekről külön jegyzőkönyvek aláírása, az aljegyzők foglalkoztatása, a befolyó pénzekről külön jegyzőkönyv vezetése, a köz- és kisgyűlések s az úrbéri törvényszékek üléseinek jegyzőkönyveiből a skontró kiírása a főjegyző hatáskörébe tartozott; a fenyítő és polgári perek lajstromának elkészítései az első aljegyzőre hárult. A levéltárnok - mint a levéltár őre - felelős volt a gondjaira bízott iratokért; ő készítette a jegyzőkönyv mutatóit; távolléte idején a levéltár kulcsait a főjegyzőnek tartozott átadni. Az árvásválasztmány jegyzője az árvásválasztmány jegyzőkönyveit vezette s iratait kezelte. A pénztárnok a folyamatban levő perek kezelője volt s reggel 9-12-ig, délután 3-4-ig hivatalos órát tartott. A segédhivatali teendőket a kanczellisták látták el. Legjobban kidomborítják az utasítások a szolgabírák teendőit. A főszolgabíró ügykörébe tartozott: az egész járásban az adó kivetése, az útak készítése, a felsőbb rendeletek kihirdetése és foganatosítása, a megyegyűlések határnapjainak kihirdetése, a bitang marhákról való gondoskodás, a fegyveres hadnagyok kinevezése, az alszolgabírákkal és esküdtekkel félévenként értekezlet tartása, a járásnak az első alispán jóváhagyása mellett való beosztása, szóval az egész járás kormányzása. Az alszolgabírák a rovásos összeírásokat hajtották végre s a gyalog hadnagyokat nevezték ki. Az esküdtek a szolgabíráktól reájuk bízott teendőket végezték. Az ügyészek tiszti kötelességeit a törvények is eléggé körvonalazták. A közgyűlésen őrködtek a tárgyalás "szentsége" fölött s a tiszteletlenül viselkedőket széksértési perbe fogták, nemességi és egyéb oklevelek kihirdetése ügyében véleményt adtak, a vármegyétől reájuk bízott pereket vitték, felügyeletet gyakoroltak a rabok felett s kiszabadulásuk idején elvett ingóságaikat visszaadták. Magángyakorlatot nem volt szabad folytatniok. A főadószedő a vármegye három rendbeli (hadi, verbunk és házi) pénztárának felelős kezelője, a vármegyei fegyvertár főfelügyelője volt. Ő készítette a költségvetéseket, számadásokat s teljesítette a fizetéseket. A számvevő főkötelessége abból állott, hogy a főadószedő és egyéb számadások "megrostálásánál" jelen kellett lennie. Ugyancsak részletesen meghatározzák az utasítások az aladószedők, polgári biztosok, transennális kommisszárius, útigazgató, útbiztosok, mezei biztosok, főorvos, seborvosok, bábák, mérnök, selyem felügyelő, udvari kapitány teendőit is. (1831. év 172. sz. 200. vmjkl).

A tisztújítás a június 27-i közgyűlésen folyt le. Az érsek-főispán ismételten megkísérelte, hogy kedves emberét, Dobóczky Ignáczot, a másodalispáni székbe ültesse. Hogy milyen részrehajlást tanúsított vele szemben, eléggé megvilágítja, hogy az első felkiáltásból a többséget Dobóczky javára állapította meg, a rendek által úgyszólván kierőszakolt szavazás pedig Rottenstein Józsefnek kedvezett. Dobóczky csak 121 voksot kapott, míg Rottenstein 1165-öt. A tiszai főszolgabíróságot Borbély Sámuel, a mátrait Kovács József nyerte el, egyébként pedig a főbb tisztviselők a régiek maradtak. (1831. év 995. vmjkl.)

A következő évben Földváry első alispánt királyi táblai bíróvá nevezték ki. A megüresedett alispáni székre Rottenstein József volt a nemzeti ellenzék - tehát a rendek túlnyomó többségének - jelöltje, Pyrker főispán pedig Kállay Istvánt akarta az alispáni székbe ültetni s hogy czélját elérje - jelölési jogát hánytorgatván - Rottensteint nem iskandidálta. De csúfos kudarczot vallott, mert Kállayra csak 101, Halasyra 1 szavazat esett, míg a többi jelölt nem is kapott voksot. A nemesség óriási tömege pedig egyre Rottenstein nevét hangoztatta s olyan demonstrácziót rendezett mellette, hogy a főispán nem merte Kállayt megválasztottnak kijelenteni. A másnapi gyűlésen az a megállapodás történt, hogy a legközelebbi tisztújításig Rottenstein végezze az első alispáni teendőket.

Ezúttal tehát a már harmadízben erőszakoskodó főispánnal a komolyabb összeütközés a rendek higgadtsága miatt elkerülhető volt, de - mint látni fogjuk - a következő választásnál teljes erővel kitört a vihar. Előbb azonban az országos eseményekről kell említést tennünk.

Az agg császár 1832. év márczius 5-én ünnepelte Bécsben 40 éves uralkodói jubileumát. 34 vármegye küldötte el hozzá követeit. A császárvárosban lefolyt ünnepségek Heves vármegyét annyiban érdeklik közelebbről, hogy a vármegyék 330 tagból álló díszes deputácziójának szónoka Pyrker érsek-főispán volt. Az április 6034-én tartott megyegyűlés jegyzőkönyve szószerint megörökíti a főispánnak a királyhoz latin, a királynéhoz német, Ferdinánd trónörököshöz és a többi főherczeghez latin nyelven intézett beszédjeit, ezek latin nyelvű s a királyné német nyelvű válaszát. (1832. év 39., 113. vmjkl.)

Ferencz császár, ki uralkodása kezdetén egyáltalában nem törődött az alkotmánynyal, 1825 év óta alkotmányos érzületűnek mutatta magát. A külső formákat be is tartotta az országgyűlések egybehívásával. Szinte bizonyosra lehetett venni, hogy az 1832. év folyamán is egybegyül az országgyűlés, hogy a regnikoláris bizottság korszakalkotó reformjait megvitassa.

Hogy a királyi meghívó levél készületlenül ne találja a rendeket, ezeket a reformokat vette beható tárgyalás alá. Az április 4 és következő napjain a kereskedésbeli tárgyakról és a váltó és kereskedelmi törvényekről szóló operatum került szőnyegre. A vita folyamán a vármegye rendei egyértelműleg követelték a nemzeti bank felállítását. (1822. év 138., 153. vmjkl). Az országos politikai dolgok (publico politicum) tárgyában elhatározták: hogy a tisztválasztás ezentúl is 3 évenként történjék; szavazati joggal a bevett vallásfelekezetek lelkészei is bírjanak, a felfüggesztett tisztviselőket ezentúl is a főispán helyettesítse, a szabad királyi városok közvetetlenül a helytartótanács rendelkezése alá kerüljenek. Az országgyűlési követek, ha a többség nem kétes, felkiáltással választassanak s a követi utasítás a választás előtt dolgoztassanak ki. Június 19-én az úrbérügy került megvitatás alá. Jellemző a rendek amaz állásfoglalása, hogy a jobbágyi haszonélvezetek szabad adásvétele mellett a földesúr tulajdonjoga ezentúl is érintetlen maradjon s ha a földesúr a jobbágy-házhelyhez nyúlni kénytelen, csupán az épületek árát tartozzék megfizetni, az adásvételt azonban csak a szorosan vett földmívesek gyakorolhassák s következőleg a zsidók, kik a földet nem önkezűleg mívelik, a vétel jogát ne élvezhessék, a vadászati jogot a földesúr továbbra is gyakorolhassa, A jobbágyok egymásközött való panasza az úriszéken, ellenben a jobbágy és földesúr között fennforgó kereset - minthogy senki önmagának bírája nem lehet - a vármegyei törvényszéken intéztessék el. (1832. év 776., 779. vmjkl.) A katonai adóügy (contributionale commissariaticum) tárgyalásánál a rendek főtörekvése oda irányult, hogy az adófizetők kevesebb rovás után a teherviselésben enyhülést érezzenek, a katonai kicsapongások megfenyítésében pedig azt a követelést támasztották, hogy a tettesek kinyomozására polgári és katonai vegyes bizottság alakuljon, a katonai bíróság határozata a politikai hatósággal is közöltessék. (1832. év 908., 911., 922., 952. vmjkl.) A törvényes tárgyak, vagyis a polgári és büntető peres ügyek szabályozása tíz napon át foglalkoztatta a megyegyűlést, az e tárgyban hozott határozatokkal azonban - bár jogtörténeti szempontból nagyfontosságúak voltak - az anyag nagy terjedelménél fogva e helyütt bővebben nem foglalkozhatunk. (1832. év 957., 978., 987., 999., 1005., 1051., 1060., 1074.vmjkl). Október 2-án az egyházi és hagyománybeli tárgyak, továbbá a nemeseknek fegyverben való gyakorlásáról, végre az ifjúság tanításáról szóló munkálatok kerültek szőnyegre. Ez utolsó ügyben nevezetes a vármegye abbeli követelése, hogy a pesti egyetem oszlassék el olyformán, hogy ott csupán a gazdasági, mérnöki és hittudományi szak maradjon, míg a jogtudományi és a bölcsészeti szak Budára vagy Váczra, vagy Egerbe helyeztessék át. (1832. év 1089., 1093., 1100. vmjkl.)

Midőn a vármegye a nov. 14-iki közgyűlésén a bányászati ügyre vonatkozó operatummal végzett, megérkezett a királyi meghívó-levél a decz. 16-án megnyíló országgyűlésre. Megválasztották tehát a követeket is Dobóczky Ignácz és Brezovay József személyében.

Az előző országgyűlésen már hangoztatott követelményeken kívül meghagyták a követeknek, hogy az országos munkálatok tárgyalásakor a vármegye határozatait képviseljék. Pestvármegye átiratait nemzeti leánynevelő-intézet alapítása, Pest és Buda között állandó híd építése tárgyában, Szatmárvármegye kérelmét az erdélyi részeknek a magyar hazával való szorosabb egybekapcsolása ügyében, Abaúj megye kivánságát a Kassai vásárokon a nemes mesterembereknek a taksa-fizetéstől való felmentése tárgyában, Aradvármegye követelését a magyar indigenatusnak csak érdemes és a magyar nyelvben jártas egyének részére való adományozása iránt, végre Verőcze megye ama kérését, hogy magyar nyelv megyéjükben is érvényesüljön, szintén pártolni tartoztak az országgyűlésen. Az országgyűlés alatt több rendbeli pótló utasításokat is kaptak a követek.

604Rottenstein másodalispán időközben hirtelenül meghalt. Az 1833. évi február 11-ikére összehívott megyegyűlést Farkas Pál főszolgabíró vezette, felolvasván Pyrkernek Pozsonyból az országgyűlésről irott levelét, hogy a másodalispáni állásra a tisztújításig Kállay István táblabírót - kit az előző évben az első alispáni székbe akart ültetni - helyettesítette. Nagy elkeseredést szült ugyan a főispán ez újabb sérelmes intézkedése, de minthogy a helyettesítés kifejezetten csak a tisztújításig szólt, a béke kedvéért - tiltakozásuk hangsúlyozása mellett - nem szegültek ellene s Kállaynak az alispáni pecsétet s a gyűlés elnökségét átadták, de nem feledkeztek meg az elhunyt másodalispánról, kinek érdemeit jegyzőkönyvileg megörökítették. (1833. év 193. vmjkl.)

A főispán zsarnoki önkénye azonban csakhamar rettenetesen megbosszulta magát s valóban kínos események színterévé tette a vármegye székvárosát. Ha a történelmi igazság nem követelné, jobb volna meg sem emlékezni róluk. Mert bizony az a véres küzdelem, mely az 1833. évi október 22-ére hirdetett részleges tisztújítás és követválasztás idején a két politikai tábor között lefolyt, nem hozott dicsőséget a gróf Keglevich Miklós vezérlete alatt levő nemzeti ellenzékre, annál kevésbé a főispántól képviselt kormánypártra.

A főispánnak és pártjának az első alispáni állásra ismételten Kállay volt a jelöltje, az ellenzék Ragályi Tamást kívánta követnek, alispán-jelöltjének nevét pedig eltitkolta. A főispán előbb az alispán-választást akarta megejteni, azután a követválasztást, az ellenzék fordított sorrendet kívánt.

Egerben, Gyöngyösön és vidékén Kállay mellett korteskedtek, a mátrai és tiszai járások nagy részében Ragályi javára folyt az elkeseredett küzdelem.

Már a választást megelőző napokban zajos volt az élet Egerben, hol Kállay mellett tüntettek. Midőn 21-éndélután a tiszai ellenzék Schneé Pál, Recsky András, Puky Miklós, Borbély Tamás, Sághy László vezetése alatt nemzeti színű zászlókkal beért a városba, szemben találta magát a fehérzászlós gyöngyösi Kállay-párttal. Az összecsapás néhány pillanat műve lehetett. Este a gyöngyösi nemesség a mátraiakkal szállt síkra s ezúttal emberhalál is történt. Az Oroszlánvendéglőben tartózkodó Keglevich, hírét hallván a véres verekedésnek, báró Orczy István kíséretében párthíveivel odasietett, de vesztére, mert az ókávéházban levő Kállay-párti ványai nemesek megtámadták őket. Keglevich hívei erre ostrom alá vették a kávéházat. Egy ember halálosan, három súlyosan megsérült.

Másnap reggel Keglevich hívei - megelőzvén a leittasodott Kállay-pártot - elfoglalták a közgyűlés termét és a folyosókat s az ablakokon kidugván a Ragályi nevével ellátott nemzeti zászlókat, folyton őt éljenezték. Az utczára szorult Kállay-párt köveket hajigált a zászlókra, a teremben levők pedig székdarabokat dobáltak le, törtek-zúztak s három érsek-főispán arczképét tönkretették.

A helyettes alispán mégis megnyitotta a gyűlést, melyen az érseket meghívó küldöttséget megválasztották. De mivel a főispán nem mutatkozott, kényszerítették az alispánt a gyűlés folytatására s Ragályit követté kikiáltották. Az alispán ki is mondotta a határozatot, de míg a főjegyző a jegyzőkönyvet készítette, a kiállott lelkiizgalmaktól rosszul lett s így a hitelesítést másnapra halasztották. Az alispánválasztás elmaradt. A következő napon - minthogy Pyrker a választást érvénytelennek tekintette - Farkas Pál főszolgabírót ültették Keglevich emberei az elnöki székbe, a választásról szóló jegyzőkönyvet hitelesítették s Ragályinak a mandátumot elküldötték. Az október 22-23-iki gyűlések jegyzőkönyveit azonban hiába keressük az ez évi megyegyűlési jegyzőkönyvek vaskos kötetében. Ellenben az október 24-iki kisgyűlés jegyzőkönyvében megtaláljuk Pyrker előadását, mely a lefolyt eseményeket egészen más világításba helyezi.

Ezen a gyűlésen már csak a főispán hívei voltak jelen s így nem csodálhatjuk, hogy a választás érvényessége ellen tiltakoztak s a történtekről a királyt és nádort értesítvén, a tényállás felderítésére királyi biztost kértek. A kisgyűlés pedig nem volt jogosult ily nagy horderejű ügyben állást foglalni.

Ragály bemutatta ugyan az országgyűlésen a vármegye megbízólevelét, de mivel Torna vármegyében is megválasztották, a hevesi mandátumot a választásnak királyi leirattal történt megsemmisítése miatt visszaküldötte. Minthogy helyére a következő évi május 14-én egyhangú lelkesedéssel Almásy Károlyt - a meghiúsult választás ellenzéki alispánjelöltjét - kiáltották ki, a követválasztás ügye ekként lekerült a napirendről. (1833. év 1732. vmjkl. 1834. év 743. 605vmjkl., Szederkényi Hevesm. T. IV. 370.) De hátra volt még a fekete leves - a zavargások megtorlása. A november 4-én tartott közgyűlésen vették tudomásul a rendek, hogy a vizsgálat megejtésére báró Eötvös Ignácz sárosi főispán nyert megbizatást - királyi biztosi minőségben.

Az 1834. évi április 22-én tartott közgyűlésen csakugyan megjelent a királyi biztos s elrendelvén az április 16-án kelt királyi leirat felolvasását, jelezte, hogy gróf Keglevich és társai ellen büntető-pert, báró Bánffy Pál és társai ellen széksértési pert indíttatott meg. A delegált bíróság Kárász Miklós, a hétszemélyes tábla bírájának elnöklete alatt Bernáth András, Fejér István, Hellebronth László, Németh János, Pappszász György és Szalatnay János hevesi, Beniczky Ádám és Földváry Miklós pesti, Miskolczy Péter és Okolicsányi Péter borsodi, Bezerédy László és Czóbel László szabolcsi, végül Borhy László és Szontágh István nógrádi táblabírákból állott, az ügyészi teendők pedig Perlaky Flóriánra hárultak. Ezen a gyűlésen különben az érsek-főispán Kállay visszalépése miatt - a rendek teljes egyetértésével - Dapsy Rafaelt helyettesítette, a másodalispáni tisztségre. A rendek hasztalan követelték, hogy rendes bíróság itélkezzék e perben, sikertelenül kérték a királytól a pertörlést, a delegált bíróság - sok huzavona után - 1837. évi szept. 20-án meghozta itéletét s Keglevichre, Pukyra 1/2 évi, Schneé Pálra 3 havi, Orczyra 1 havi fogságbüntetést mért, Imre Albertet és Csiky Sándort pedig széksértésért pénzbírságban marasztalta el. (1834. évi 1137., 1471., 1497. vmjkl., 1837. évi 2031. vmjkl.)

A Kúria itélete még szigorúbban hangzott: mind a 15 vádlott büntetését lényegesen felemelte, többi között Keglevichét 2 évre, Pukyét 1 évre, Orczyét 3/4 évre, Schneé Pálét 1 1/2 évre. A rendek azonban vonakodtak az ítéletet végrehajtani. Az újabb bonyodalmaknak Keglevich, Orczy, Puky és Beöthy akként vették elejét, hogy az 1838. évi január 15-iki közgyűlésen a büntetés kiállására vonatkozó készségüket jelentették. Az óriási összegű perköltséget is nagyobbára Keglevichnek kellett megfizetnie. A delegált bíróság Keglevichet hosszas perbenállásának betudása mellett felmentette, a királyi tábla 1 évi, a Kúria 1839. évi november 20-án kelt itéletében 1/2 évi fogságra itélte. (1841. év 272. vmjkl).

Szomorú világításban tünteti fel e per az akkori közállapotokat, a végletekig kiélesedett nemzeti irány, a szabadelvű haladás első vezérének: ezért törtek vesztére a kormány emberei, ezért kellett bűnhődnie. A rendek különben fényes elégtételt szolgáltattak neki: mihelyt haláláról értesültek - az utolsó rendi megyegyűlésen - nagy magasztalások között iktatták jegyzőkönyvbe hazafias érdemeit s Barabás festőművészszel megfestették a gyűlésterem számára életnagyságú arczképét. Ennek leleplezése Schneé főjegyző alkalmi beszéde kíséretében az 1849. évi június 15-iki gyűlésen történt.

Mig Keglevich és társai ellen a hajsza folyt, a vármegye rendeit sűrűn foglalkoztatták a követek országgyűlési jelentései. 1834. évben az úrbéri ügy alkotta a tanácskozás tárgyát. A vármegye idegenkedéssel fogadta a nemesség megadóztatásának eszméjét s legfeljebb annyit tartott megengedhetőnek, hogy csak azok a nemesek köteleztessenek a közteherviselésre, kik az alkotandó törvény életbelépte után telepednek úrbéres telkekre, míg a többiek az 1741 évi 8. és 1805. évi 1. t.-cz. oltalma alatt továbbra is mentesek legyenek az adózástól.

Az 1835. évi május 15-16. napjain tartott közgyűlésen a követek jelentései nyomán a bíróságokra vonatkozó javaslatokat vették tárgyalás alá s egyben utasították a követeket, hogy a szólásszabadság sérelmének jelentsék ki a kormány amaz intézkedését, hogy báró Wesselényi Miklóst Szatmár vármegye egyik közgyűlésén az örökváltság tárgyában mondott beszédeért hűtlenségi perbe fogta. Ugyanekkor - az 1825. évi követutasítással ellentétben - történelmi vonatkozásokban gazdag felirattal pártolták Eger város ama kérelmét, hogy a szab. kir. városok közé soroztassék.

Az 1832-6. évi országgyűlési időszaknak a vármegyét közelebbről érdeklő epizódjaként tünt fel gróf Buttler Jánosnak, a vármegyében másfél évszázad alatt meggyökeresedett indigena főnemes család utolsó férfisarjának, a Ludovika Akadémiára tett nagyszerű alapítványa. Erdőteleken 1835. évi május 18-án kelt alapítólevelével 126.666 pengőforintot ajánlott meg ez intézetre, mely alapítvány az 1812. évi 2. t.-czikkbe iktatott korábbi alapítványával az akkori tervezet szerint 20 ifjú eltartására volt elegendő. E 20 alapítványi 606helyre a bemutatás jogát 13 vármegye között osztotta meg akként, hogy Heves, Ung, Pest, Nógrád, Bihar, Borsod és Szabolcs 2-2, Gömör, Zemplén, Abaúj, Torna, Bereg és Ugocsa 1-1 ifjút mutathassanak be. Az országgyűlés ez alapítványt az 1836. évi 40. t.-czikkel az ország törvényei közé iktatta, a vármegye pedig hálából megfestette a nagylelkű gróf életnagyságú aczképét.

Mikor az országgyűlést feloszlatták, hazatért Pozsonyból Pyrker is s 1836. évi június 21-én, midőn a követek az országgyűlésen teljesített munkásságukról beszámoltak, átvette a megyegyűlés vezetését s a rendek sürgetése ellenében nyiltan kijelentette, hogy tisztújítást mindaddig nem fog tartani, míg a Keglevich és társai ellen indított fenyítőper sorsa végleg el nem dől.

Fenyegetését be is váltotta! Készebb volt főispáni helytartó kinevezése iránt felterjesztést tenni, mintsem hogy építőszéket tartson. A rendek az 1837. évi június 26-iki közgyűlésen vették hírét, hogy Pyrker kérelmére Gombos Imre kanczelláriai tanácsost a vármegye főispáni helytartójává nevezték ki. A rendek magyar nyelvű feliratban emeltek óvást az adminisztrátor küldése ellen, de azért minden előkészületet megtettek Gombos fogadtatására, még üdvözlő küldöttségeket is választottak. Ugyene gyűlésen értesültek a rendek, hogy a király megengedte a vármegyének a magyar köriratú pecsét használatát. Minthogy azonban a czímerlevélben a természetes színű gólya helyett darú, a fehér-kék szőlő helyett vörös szőlő volt, helyesbítés végett visszaküldték a kanczelláriának. (1837. év 455. vmjkl., 1838. év 77. vmjkl.) Az okt. 9-én megejtett beiktatás a kinevezési okirat felolvasásával kezdődött, az eskütétel után a főispáni helytartó magasszárnyalású beszéde, majd Vratarics Károly főjegyző üdvözlése következett s a táblabírói kinevezésekkel zárult.

Az adminisztrátor konczilians viselkedése békét teremtett, lehetővé tette a közigazgatási ügyek higgadt tárgyalását. Az október 10-iki közgyűlésen - a jegyzőkönyv szerint "rend lévén minden dolgoknak lelke" - elhatározta a vármegye, hogy minden év utolsó közgyűlésén a jövő évi összes negyedévi közgyűlések határnapjai megállapíttassanak; elhatározta, hogy a kisgyűlések minden hó első napján, ha ez ünnep, a következő napon legyenek. Megszüntették az útigazgatói, két aladószedői, selyemtenyésztési felügyelői állásokat s helyettük szerveztek a tiszai járásban alszolgabírói, a gyöngyösiben esküdti, végül második tiszti alügyészi állást.

Ily előzmények után november 6-án - oly sok huzavona után - megtartották az általános tisztújítást. A főispáni helytartó csupán a rendek óhajának tett eleget, midőn ötödik helyen a tisztikaron kívül álló Almásy Gedeont is jelölte az első alispáni székre. A rendek egyhangú lelkesedéssel őt választották meg, de majd később látni fogjuk, mennyire csalódtak benne. Megválasztották továbbá: Pappszász Józsefet másodalispánná, Kanyó Gábort főadószedővé, Beöthy Lajost főügyészszé, Berencz Ferenczet és Lipcsey Imrét alügyészekké, Földváry Györgyöt gyöngyösi, Blaskovics Gyulát tarnai, Borbély Sámuelt tiszai, Novotha Pétert mátrai főszolgabírákká, választottak 8 alszolgabírót, 11 esküdtet, számomvevőt, levéltárnokot, aladószedőket, polgári biztosokat, mezei biztosokat, útibiztosokat. Az adminisztrátor kinevezte Vratarics Károlyt főjegyzővé, Madarassy Jánost és Makay Lajost aljegyzőkké. (1837. év 931. vmjkl.)

Az újonnan megválasztott alispán az 1838. évi jan. 16-iki közgyűlésből utasítást kapott, hogy minden hétre sorrendben 16 táblabírót hívjon be a törvényszéki ülésekre, elhatározták a rabok rendszeres foglalkoztatását s e czélból 12 hajdú felfogadását és a fogház kibővítését.

A gyűlés legfontosabb tárgya a székhelykérdés volt. A vármegye még 1835. évben elhatározta, hogy székhelyét Gyöngyösre teszi át s ott új székházat épít. De mivel a kivitel főleg anyagi szempontból leküzdhetetlen nehézségekbe ütközött - a székházépítésre megajánlott 70.000 frt. kétszerese sem lett volna elég - a székhely-áthelyezés kérdése lekerült a napirendről. (1838. év 1045., 1059. vmjkl., 1839. év 189. vmjkl.) Ellenben a következő évi február 28-án elhatározták a rendek az egri székház kibővítését, rabdolgozó-intézet felállítását, a levéltár kibővítését, a tiszti ügyészi s a központi szolgabírói hivatal elhelyezését.

Közben megérkezett a királyi meghívólevél az 1839. év június 2-án Pozsonyban megnyíló országgyűlésre. A május 16-iki követválasztáson Pappszáz Lajos és Beőthy Lajos ellenzékiek állottak szemben Brezovay Imre és Utassy István kormánypártiakkal. A választás a legszebb elvi küzdelem képét tárja elénk. 607A már országosan szervezkedett konzervatív és liberális-párt hatalmi mérkőzése volt ez a vármegyében, hol a liberálisok fehér tollal, a konzervatívek fekete tollal díszítve jelentek meg. Annyian voltak a szavazók, hogy a közgyűlési terem, ha még egyszer akkora lett volna, sem fogadhatta volna be valamennyit. Pappszász 2099, Beőthy 1998 szavazatával szemben Brezovay 1230, Utassy 1091 szavazatot nyert, tehát a liberális-párt nyerte meg a csatát. A megválasztott követek ezúttal már esküt tettek a közgyűlés előtt.

A követutasítások lényegesebb pontjai: A büntető-törvény a királyi előadásokkal egyszerre tárgyaltassék; a magyar ezredek tisztjei magyarok legyenek; a Ludovika akadémiában a magyar tanítási nyelv érvényesüljön; útak, vasútak, Dunaszabályozás előmozdítására országos alapot teremtsenek; a király, a kormány leiratai, a tábla itéletei magyar nyelvűek legyenek; a sérelmek orvoslása sürgettessék; az országos főméltóságokra kijelöltek nevei a vármegyékkel előzetesen közöltessenek; a felségsértés vádjáért elfogott ifjak ügyében a törvényes formák betartását követeljék; Kossuth Lajos elfogatását a magánlevelezés szabadsága ellen elkövetett sérelemként tüntessék fel; országgyűlési hírlap megindítását sürgessék. Egy féléven keresztül csaknem mindig a követek jelentései s a nekik adott pótló utasítások merítik ki a közgyűlések napirendjét.

A követek jelentéseinek megvitatásával foglalatoskodtak a rendek akkor is, midőn Gombos adminisztrátornak 1840. évi január hóban bekövetkezett váratlan haláláról értesültek. A főispáni szék jóideig üresen maradt s a kormányzói teendőket ideiglenesen Almássy Gedeon alispán vitte. Minthogy minden igyekezetét odairányította, hogy a kormánynak kedvében járjon, csakhamar magára vonta a rendek neheztelését.

Az első összeütközés az alispán és a rendek között az 1840. évi április 22-iki gyűlésen történt, s a követutasítások készítésével megbízott küldöttség javaslata nyújtott reá alkalmat. A követek ugyanis jelentették, hogy a kormány ezúttal is húzza-halasztja a sérelmek orvoslását. A rendek már korábban arra az álláspontra helyezkedtek, hogy míg azok nem orvosoltatnak, a követek se adót, se ujonczot ne ajánljanak meg. Kritikussá tette a helyzetet, hogy a király az országgyűlést május 2-án fel akarta oszlatni. Minden jel arra mutatott tehát, hogy az országgyűlés teljesen meddő marad.

A vármegyei állandó küldöttség javaslata (persze ennek is a konzervatív Almássy állott az élén) akképen szólt, hogy a követek a sérelmek orvoslása nélkül is szavazzák meg az adót három évre. E javaslatot a gyűlésen elnöklő alispán, a nagy többség ellenére - elfogadottnak jelentette ki. Erre azután olyan vihar keletkezett, hogy Almássy kénytelen volt elhagyni elnöki székét, sőt felindulásában aznap még Egerből is elutazott. A másnapi közgyűlésen Pappszász József elnöklete alatt a liberális többség elhatározta, hogy semmiképen sem adja a követeknek az Almássytól ajánlott utasítást.

A kínos inczidensnek még folytatása is következett. A nagyszámmal megjelent konzervatívek a május 4-iki közgyűlésen indítványt tettek, hogy az április 23-iki gyűlés, melyen az előző napi gyűlés jegyzőkönyveét hitelesítették, törvénytelen lévén, a jegyzőkönyv ezúttal hitelesíttessék. Az indítvány oly zűrzavart és fülsiketítő lármát idézett elő, hogy az elnöklő másodalispán szóhoz sem juthatott. A lárma akkor sem szünt meg, midőn az elnök a szavazás elrendelését egy papirlapra jegyzett "votum" szó felmutatásával jelezte. Nagysokára ülhetett csak össze a gróf Vartensleben Ágoston elnöklete alatt megalakított szavazatszedő bizottság. Az eredmény kedvezőtlenül ütött ki a konzervatívekre, mert az indítvány ellen 257-en, mellette 245-en szavaztak. A kellemetlen ügy még ezután is többször kísértett a megyegyűléseken.

A július 22-én tartott közgyűlésre, melyen a feloszlatott országgyűlésről hazaérkezett követek részletes végjelentését bírálgatták, a megsértődött alispánt egy nagyon szerény küldöttséggel invitálták meg.

Szent volt tehát a béke nehány hónapig. Almássy maga gondoskodott róla, hogy ne sokáig tartson. Nem is tartott, csak a következő - 1841 - év február 17-ig. Ekkor Almássy meglepetésszerűen napirendre hozta a vegyesházasságok ügyét. A kath. püspöki kar ugyanis akkoriban körlevelet bocsájtott ki, hogy a papok csak az esetben áldják meg a vegyes házasságokat - melyeket az 1791. évi 26. t.-cz. értelmében feltétlenül a kath. pap előtt kellett megkötni, - ha a szülők mindkét nembeli gyermekeiket a kath. vallásban nevelik fel. Borsod, Pest 608Gömör, Abaúj, Máramaros, és Vas vármegyék a lelkiismereti szabadság súlyos megsértésének tekintették a körlevelet, Esztergom vármegye ellenben azt hirdette, hogy a püspöki kar a kath. vallás érdekében jogosan járt el. Mivel a gyűlésen a jól értesült konzervatívek voltak többségben, a viharos jelenetek között lefolyt vita eredményeként az esztergomi átirat szellemében írt fel Heves vármegye a királyhoz. Ez alkalommal Csiky Sándort ismét elmarasztalták széksértésben, sőt ősi nemességét is el akarták sikkasztani, hogy a rendek sorából kiküszöbölhessék. (1841. év 92., 286. vmjkl.)

A június 21-iki gyűlésből küldött felirat már némileg élét vette az előbbinek, mert ebben a rendek - elvi kijelentések nélkül - csupán az országgyűlés egybehívását, a megbontott béke helyreállítására alkalmas törvények alkotását kérték.

A Gombos halála óta eltelt másfél év alatt Almássy többszörösen bebizonyította, hogy minden szabadelvű haladás elfojtásában mindenkor készségesen támogatja a kormányt. E czímen szerzett érdemeiért azután 1841. évi szept. 16-án a vármegye főispáni helytartójává nevezték ki.

Ez új minőségében - az október 25-én lefolyt beiktatás után - első funkcziója a deczember 14-én megejtett tisztújítás volt. Minthogy Pappszász József kijelentette, hogy sem az első, sem a másodalispáni állásra nem pályázik, első alispánná Brezovay Józsefet, másodalispánná Földváry Györgyöt kiáltották ki. Megválasztották továbbá: Földváry Jánost főügyészszé, Babics Istvánt és Mártonffy Antalt alügyészekké, Fejér Istvánt gyöngyösi, Blaskovics Gyulát tarnai, Okolicsányi Gusztávot tiszai, Almássy Lászlót mátrai főszolgabírákká. Választottak 12 alszolgabírót, 15 esküdtet, 1 számvevőt, 1 levéltárnokot, 4 adószedőt, 4 polgári biztost, 2 mezei biztost, 3 csendbiztost, 1 selyemtenyésztési felügyelőt, 2 útbiztost. A jegyzői kar a régi maradt. Minthogy a mezei rendőrségről szóló törvény újabb terheket rótt a járási tisztviselőkre, még az előző évben minden járásba alszolgabírót és esküdti állásokat szerveztek. A helytartótanács nem engedélyezte ugyan az új állásokat, mégis betöltötték azokat.

Mielőtt tovább fűznők ez események lánczolatát, meg kell emlékeznünk az 1841. évi inségről. Az aratás kétségbeejtő eredményt mutatott fel, a szénatermés is végtelenül silánynak bizonyult. A vármegye rögtöni segély fejében 9000 forintot osztott ki a lakosság között s kénytelen volt sürgetni a kormányt, hogy a katonaság egy részét helyezze el a vármegyéből.

Az 1843. év február 16-iki gyűlésből utasították a szolgabírákat és esküdteket, hogy a szóbeli perekben együttesen hozzák meg az ítéletet. Módosították a vásárrendtartást olyképen, hogy úgy az országos, mint a heti vásárokon - a baromvásár napján is - az idegen mesteremberek a nyári időszakban reggel 7 órától, különben 10 órától szabadon árulhassanak.

A legérdekesebb országgyűlések közé tartozott az 1843-44. évi. Különös véletlen miatt épen azon a közgyűlésen - április 25-én - olvasták fel a királyi meghívó-levelet, midőn a szatmári 12 pont megvitatására került a sor. A küldöttség véleménye konzervatív szellemű volt, a közgyűlés határozata még konzervatívebb. A rendek mereven ellene szegültek minden liberális újításnak, sőt a szatmári pontok leglényegesebbjét - az ősiség eltörlését - nemzeti veszedelemnek minősítették. A folytatólagos ülésben sürgős szükségnek jelentették oly törvény alkotását, mely - minden képzelhető visszaélés teljes megszüntetése mellett - lehetővé tegye, hogy a tiszti és követi állásokra csupán azokra méltó egyének választassanak. (1843. év 523., 547., 583. vmjkl.) Egy hét mulva megválasztották a követeket nagy lelkesedéssel Almássy Pál és Fejér Lajos személyében. Mindkettő a liberális-párt híve volt. Almássy, a megyeszerte ünnepelt férfiú, csakhamar országosan ünnepelt férfiúvá vált.

A szatmári pontok ügyében hozott konzervatív ízű határozatot e választás reparálta. Minthogy a többség az országgyűlésen az ősiségi törvény módosítása mellett foglalt állást, a vármegye is kibontotta a liberalizmus zászlaját s előző határozatával ellentétben augusztus 28-án már oly értelmű útasítást adott a követeknek, hogy "mivel a hitel megszerzése és gyarapítása, a birtok ingadozó állásának biztosítása, a perekből keletkezni szokott viszálykodások megszüntetése az ősiségnek eltörlését igényelik, annak eltörülésére szavazzanak." (1843. év 1013. vmjkl.)

Minthogy az országgyűlés a hazai ipar fellendítésében nem bírt eredményt elérni, a társadalmi útra terelődött e nagyfontosságú kérdés s megalakult a hazai 609ipar pártolására a védegylet. A rendek is meghagyták a főpénztárnoknak, hogy vármegye szükségleteire "kizárólag honiak vétessenek és használtassanak." Ekkor született meg itt is az egyesületi élet. Almásy Pálé az érdem, hogy a mozgalom élére állt. Az ő kitartó fáradozása hozta létre 1845-ben a hevesmegyei takarékpénztárt.

A tisztújítások történetében szinte páratlanul áll az a választás, melyet Almásy adminisztrátor 1844. évi deczember 16-án - elkövetett. Ezt az építőszéket Almásy nem a megyeteremben, hanem a vármegyei székház kapubejáratánál, a lépcsőház aljánál tartotta meg. Itt sorakoztak a főispáni helytartó emberei, míg az ellenzék az utczán rekedt s nem is hallotta a jelöléseket. Nem csodálhatjuk tehát, hogy az ekként megválasztott tisztikar csaknem egytől-egyig a főispáni helytartó gárdájához tartozott. Ilyen különös módon választották meg Földváry Györgyöt első alispánná, Kanyó Gábort másodalispánná, Makay Lajost főpénztárnokká, Földváry Jánost főügyészszé Sütő Jánost, gyöngyösi, Halasy Gáspárt tarnai, Okolicsányi Gusztávot tiszai, Almásy Lászlót mátrai főszolgabírákká stb. Ez a törvénytelen választási aktus óriási felháborodást keltett a vármegyében. Néhány tisztviselő el sem foglalta állását, midőn pedig a választás megvizsgálására kiküldött Platthy György kanczelláriai tanácsos 1845. évi május 8-ára a lemondás következtében megüresedett egyes állások betöltése végett választó-gyűlést hirdetett, már tulajdonképen általános tisztújítást kellett tartania, mert akkorra a lemondani vonakodó s az új választás ellen tiltakozó Földváry főügyész kivételével, valamennyi tisztviselő leköszönt.

Az új választáson Almásy Pált ültették lelkes ünneplés közepette az első alispáni székbe. Megválasztották továbbá: Blaskovics Gyulát másodalispánná, Makay Lajost főpénztárnokká, Berecz Ferenczet főügyészszé, Lipcsey Imrét és Mártonffy Lajost alügyészekké, Gosztony Jánost gyöngyösi, Halasy Gáspárt tarnai, Okolicsányi Gusztávot tiszai, Almásy Lászlót mátrai főszolgabírákká. Választás alá került továbbá 12 alszolgabíró, 15 esküdt, 1 számvevő, 1 főlevéltárnok, 1 allevéltárnok, 1 nemesi pénztárnok, 3 adószedő, 5 polgári biztos, 5 csendbiztos, 2 útibiztos, 1 selyemtenyésztési felügyelő. Kineveztettek Vratarics Károly főjegyzővé, Madarassy János, báró Orczy Béla - e kettő főjegyzői czímmel - és Schneé László aljegyzőkké. Vratarics Károly később - 42 évi szolgálat után - leköszönt s a főjegyzői állást Madarassy János nyerte el.

Nemsokára Almásy Gedeonnak távoznia kellett a főispáni helytartói állásból. 1845. évi augusztus 15-én Brezovay József foglalta el a helyét.

Almásy Pál alispánná választását az egész vármegyében a szabadelvűség teljes diadalának tekintették. Most már senki sem vonta többé kétségbe, hogy a vármegye ezentúl a hazafias törekvések melegágya, a nemzeti ellenzék egyik legerősebb emporiuma lesz. Azzá is lett.

De Almásy nemcsak jeles politikusnak, hanem kiváló alispánnak is bizonyult. A vármegyének a szó teljes értelmében első tisztviselője lett. Milyen finom érzékkel bírt a jó közigazgatás megteremtésére, eléggé jellemzi, hogy az 1846. évi július 16-iki közgyűlésen ő honosította meg a ma is szokásos évnegyedes alispáni jelentéseket. E jelentést - melyben a közigazgatás állapotát s a lefolyt negyedév alatt történt érdekesebb eseményeket vázolta - eleinte szóbelileg adta elő, a következő évben azonban már írásba foglalt, statisztikai adatokkal is megvilágított jelentést terjesztett a megyegyűlés elé. Tán megjegyeznünk is fölösleges, hogy a rendek kitörő örömmel fogadták ez újítást.

Nagy idők következtek ezután. A nemzeti átalakulás nagyszerű munkája izgatta a kedélyeket, mert küszöbön állott az utolsó rendi országgyűlés, az az országgyűlés, mely visszaszerezte a nemzet függetlenségét, az ország önállóságát, végrehajtotta a húsz év óta hangoztatott reformokat. A királyi meghívólevelet az 1847-48. évi országgyűlésre az 1847. évi szeptember 23-án hirdették ki a vármegyében, október 18-án pedig Schneé László főjegyzőt és Radics Miklós aljegyzőt - az ellenzék jelöltjeit - követekké választották.

A 23 pontra osztott követutasítások minden sorát "egy jobb s boldogabb állás felé való haladási vágy lengi át." A nádori méltóságra István főherczeget óhajtották a rendek. Sürgetik a népnevelésnek, s az erre rendelt pénzalapoknak az ország közvetetlen befolyása alá való helyezését, a királyi városok önállóságát, a nem nemes tisztviselők szavazati jogát. A törvény előtti egyenlőségre hivatkozva hangsúlyozzák a bűnvádi eljárás reformját. Az alkotmányosság érdekében 610kívánják, hogy sajtótörvény alkottassék s az országgyűlési tárgyalások nyilvánosságra hozatala végett országgyűlési hírlap alapíttassék. A múlt országgyűlés javaslatai a vallásszabadságról törvényerőre emeltessenek s az áttérési törvény a görög nem egyesültekre is kiterjesztessék. Az örökváltság ügye a magánjogi térről elvonatván az államhatalom közbenjöttével - mindkét fél érdekeinek szemmel tartása mellett - országosan rendeztessék. A közhitel érdekében a végrehajtási törvények és a váltójog sikeretlenek lévén, az ősiség, a hitbizományok eltörlése, telekkönyvek behozatala és nemzeti hitelintézet felállítása tárgyában törvények alkottasanak. A magyarországi vámviszonyokra az országgyűlés alkotmányos befolyása biztosíttassék. Az országos közlekedési vonalakon építendő vasútak, országútak, csatornák engedélyezése az országgyűléstől függjön. Az országgyűlés Pesten tartassék s itt országház építtessék. A sérelmek orvoslása sürgettessék. Az országgyűlési költségek a közteherviselés elve alapján állapíttassanak meg. A honosítási törvények módosíttassanak. A párbér más czélszerűbb tartozás által pótoltassék vagy méltányosabb alapokra helyeztessék. A váltóképesség csak a bejegyzett kereskedőkre és gyárosokra terjedjen ki. A főispáni jogkör szabályoztassék, a főispánoknak a rend fenntartására elegendő befolyás adassék, de a vármegyék önkormányzati joga mindenekfelett biztosíttassék.

E követek kéthetenként tartoztak jelentést küldeni az országgyűlésről. Első jelentésüket a deczember 13-iki gyűlésen tárgyalták.

A márcziusi események leírhatatlan lelkesedést keltettek megyeszerte. Az öröm jeléül kitűzték a nemzeti zászlót a vármegyeházára. A márczius 10-re összehívott kisgyűlésen az elnöklő másodalispán "kifejezte a hon felvirulása feletti örömét s jelen átalakulási korszak igényeinek, a mozgalmak terén csendes és békés útoni kifejlését," majd felolvasták az ideiglenes sajtószabályokat és Pestmegyének a rend és nyugalom fenntartására irányuló intézkedését s a nép felvilágosítására 1000 példányban kinyomatták. (1848. év 495. vmjkl.)

Gróf Batthyány Lajos miniszterelnöknek a béke megóvása érdekében kibocsátott rendeletéről, a következő napon értesült a vármegye s azt - a jegyzőkönyv szavai szerint - mint a nemzet rég óhajtva várt átalakulásának első valóságos zálogát általános polgári örömmel és éljen a király, polgári béke, a nemzet s a szabadság felkiáltásokkal fogadta.

A rohamosan fejlődő megyebeli eseményekről hű képet nyújt az a magas szárnyalású beszéd, melylyel az április 10-iki közgyűlést Blaskovics másodalispán megnyitotta. "Uraim, tisztelt honfi s polgártársaim!" így szólította meg a jelenvoltakat "az eddig szokásban volt Méltóságos és Tekintetes s unalomig sok más czifra czímszavak helyett." Olyan demokratikus levegő áradt ki a gyűlésteremből, mintha már a felséges nép tartotta volna ott tanácskozását.

A diadal mámorában a vármegye népe alig tudta megőrizni nyugalmát. A volt jobbágyok és földesurak között az eddig fennállott viszonyok bomladoztak, az engedelmesség engedetlenséggé, a tisztelet gúnynyá fajult ugyan, de az alispántól felsőbb rendeletre ideiglenesen összeállított középponti rendőri választmány intézkedései csakhamar rendet teremtettek. A legkomolyabb veszedelem mutatkozott Tiszaföldváron, hol 111 telkes és 112 gyalog jobbágy még 1846-ban 38.185 ezüst forinton megváltotta magát. Egerben márczius 23-án az ifjúság a kétfejű sasokat eltávolította a "császári királyi hivatalokról," az április 7-iki népgyűlés pedig a zsidók kiűzését vette tervbe. Alatkán, Atkáron, Halásziban, Mérán egy 10-12 főre rúgó rablócsapat garázdálkodott. Gyöngyös-Tarjánban pedig a volt jobbágyok az uraság földjeit elfoglalták.

A közgyűlés teljesen helyeselte az alispán eddigi intézkedéseit, a gyűlésből a nádorhoz, a miniszterelnökhöz, Kossuth Lajoshoz feliratokat intézett s hazafias lelkesedéssel üdvözölte Nyáry Pált, Pest vármegye alispánját. Elhatározták azt is, hogy az országgyűlési követeknek, minthogy most már a vármegye összes polgárainak képviselői, utasításokat ezentúl nem adnak. Nem lesz érdektelen mellesleg feljegyezni, hogy ekkor a nemzeti őrsereg Egerben 1500, Gyöngyösön 612, Pásztón 60, Kenderesen 80, Törökszentmiklóson 18, Szolnokon 184 főre rugott, Monostoron és Hevesen pedig alakulófélben volt. (1848. év 519 vmjkl.)

A szentesített 1848. évi törvényeket a május 1-én tartott közgyűlésen hirdették ki. A vármegyét 8 választókerületre osztották fel: szolnoki, mezőtúri, abádszalóki, tiszanánai, kápolnai, fügedi, patai, pétervásári kerületekre, Eger és Gyöngyös külön választókerületek voltak. Megalakították a 78 tagból s az összes tisztviselőkből összeállított középponti választmányt s a 314 tagból s az összes tisztviselőkből álló állandó bizottmányt. Úgy a középponti választmány, mint az állandó bizottmány minden tagját névszerint megemlíti a jegyzőkönyv. A rendőri középponti választmány működése természetesen megszünt. Ekkor búcsúzott el a vármegyétől Brezovay adminisztrátor.

Másnap volt a rendek utolsó megyegyűlése, mely gróf Keglevich Miklóst parentálta el s a nemzeti őrsereg alakítására és összeírására tett intézkedéseket ezt követő napon pedig - tehát május 3-án - megtartották az első bizottmányi ülést, melynek elhatározása következtében felállították a járási törvényszékeket.

Az a hír, hogy a nemzet újjászületésével elégedetlen töredék a reakczionárus sajtó útján támadólag lépett fel a felelős kormánynyal szemben, arra indította a bizottmányt, hogy május 15-iki gyűléséből bizalmi feliratot intézzen a "tisztelt miniszter urakhoz" s üdvözlő deputácziók küldésére szólítsa fel az összes vármegyéket. Ugyanekkor a nemzetőrség felfegyverzésére 2000 fegyvert kértek, majd megyeszerte elrendelték az önkéntes segedelemgyűjtést, mely csakhamar szép eredménynyel járt. (1848. év 658., 672., 768. vmjkl.)

A június 2-iki közgyűlésen olvasták fel István nádor leiratát, hogy a július 2-án összeülő országgyűlésre a vármegye követeket válasszon. Az alkalmat felhasználva, - betöltötték az üresedésben lévő állásokat a következő eredménynyel: Első alispán (Almásy Pál lemondása miatt) Blaskovics Gyula, másodalispán Puky Miklós, főjegyző (választás utján) Schneé László, aljegyzők Luby István - főjegyzői czímmel, - Erdélyi József, tiszai főszolgabíró Soldos Imre, alügyész Lipcsey Péter stb. Szeptember 15-én Isaák Lászlót gyöngyösi, október 2-án Balázsovics Józsefet mátrai főszolgabírákká választották.

A népképviseleti alapon megejtett első képviselőválasztás június 26-án folyt le. A nyolcz választókerületben összesen 14.131 választót írtak össze. A jelzett napon megválasztották: az abádi kerületben Recsky Andrást Lipcsey Péter ellen, a túriban Borbély Lajost Péczeli József és Békeffy ellenében, a szolnokiban Graefl Józsefet Halassy Kázmér ellen, a pétervásáriban Fejér Lajost Madarassy János ellen, a fügediben Puky Miklóst Schaffner János és Molnár Lajos ellen, a kápolnaiban Papp Pált, a tiszanánaiban Német Albertet Okolicsányi Gusztáv és Horkay Péter ellen. A patai kerületben történt zavarok miatt július 3-án volt a választás s ott Gosztony János nyert mandátumot Horváth Mihály hatvani prépost ellenében. Eger város képviselőjévé Csiky Sándor⁷⁷⁴, Gyöngyösé Almásy Pál lett. (Szederkényi, Heves várm. T. IV. 398.)

A hadügyminiszter a szerb lázadás elfojtására július 13-án 3000 nemzetőrnek Kulára való mozgósítását rendelte el. Az első felhívásra a vármegye 14.000 főre rúgó nemzetőrségéből csak mintegy 1000-en vállalkoztak a táborba szállásra, köztük Egerből 315 önkéntes nemzetőr.

A vállalkozás lanyhaságát ugyan némileg ellensúlyozta a hadügyminiszter újabb értesítése, hogy a nemzetőrök egymást felváltva csak 4 hétig fognak szolgálatot tenni s Szolnokig kocsin fogják őket szállítani, a jeget azonban mégis csak Blaskovics alispán ama lelkes kijelentése törte meg, hogy ő "mint egyszerű polgár, mint egyszerű nemzetőr vállalkozó polgártársaival Kulára fog menni vivandó a hazáért s meghalni örömmel ott, ha kell a nemzet boldogságáért." A bizottmány kitörő lelkesedéssel vette ez elhatározását tudomásul s visszatértéig Berecz Ferencz főügyészt állította a vármegye élére.

Az alispán példája hatott: az összes tisztviselők követni akarták őt s a bizottmánynak kellett közbelépnie, hogy egyszerre a tisztikarnak csak a fele mehessen el. Törökszentmiklóson pedig oly nagy volt az önfeláldozás készsége, hogy sorshúzással kellett megállapítani, hogy ki maradjon otthon.

Csakhamar együtt volt tehát a 3000 főnyi csapat, mely július 30-án indult el Hevesről s Szolnokon, Kisatzon, Piroson át augusztus 28-án Járekre érkezett, 614hol rögtönzött sánczaik mögül működött közre Szent-Tamás ostrománál. Az ostrom akkor sikertelen maradt s csak később vették be, midőn nemzetőreink már hazatértek. Itt halt hősi halált a vármegye jeles fia: báró Orczy István. (Sz. Heves várm. T. IV. 399.)

A vármegye nemzetőrsége ekkor már szervezve volt s három zászlóaljra oszlott. Az 1. zászlóalj létszáma: Eger városból 1632, a mátrai járásból 1056, a tarnai járásból 392, összesen tehát 4870 gyalogos. A zászlóalj székhelye Eger, őrnagya Lenkey Károly,⁴ segédtisztje Horváth László. A 2. zászlóalj: Gyöngyös városból 1212, gyöngyösi járásból 1571, tarnai járásból 821, mátrai járásból 502, tiszai járásból 88, összesen tehát 4191 gyalogos. Törzs Gyöngyös, őrnagy gróf Almásy Ernő (november 1-től Beniczky Attila), helyettes Pauker Gábor, segédtiszt Földváry Kálmán. A 3. zászlóalj: Mezőtúrról 994, Szolnokról 582, Törökszentmiklósról 512, Czibakházáról 132. Tiszafüredről 160, Dévaványáról 230, a többi 28 községből 1960, összesen tehát 4570 gyalogos, ezenfelül Mezőtúrról 68 lovas. Őrnagy Mesterházy István, segédtiszti Tassi Becz Károly. (1848. év 1842. sz.)

A nemzetőrség kimozdítása azonban felette nehézkesnek s a gyakori felváltások miatt költségesnek is bizonyult. A hadügyminiszter tehát augusztus 13-án erős és egészséges egyénekből begyakorolt, fegyverzett, századokba osztott s katonai fegyelemnek alávetett önkéntes nemzetőri haderő alakitását hagyta meg. A megyében 600 főre rúgott ez a mozgó nemzetőrség, mely a szeptember 3-tól Szolnokon állomásozó Görgey parancsnoksága alá került. (1848. év 1262., 1312., 1390., 1460. vmjkl.) Görgey a sereg ágyúinak vontatására lovak megajánlását, az önkéntesek közül a tüzérséghez, az utász- és vadász-szakaszhoz ügyes egyének kiválasztását és Szolnokra küldését is kérte. A 600 főnyi csapatnak a bizottmány határozata értelmében október 1-én Szolnokon kellett lennie.

Időközben gróf Károlyi Ede őrnagy a Trencsénmegyébe betört rablócsapatok megsemmisítésére kapott a honvédelmi bizottmányból megbízást. A vármegye 3000 főnyi nemzetőrséget bocsájtott rendelkezésére. Eme nemzetőrségi csapatot nagy sietséggel kellett Pauker Gábor h. őrnagynak és Mesterházy István őrnagynak összeállítania, hogy november 2-án Mezőkövesden, Pétervásáron, Egerben összegyülekezve november 4-én már Rimaszombatban lehessen. A betört rablócsapatok azonban visszavonultak, mielőtt nemzetőrségünk beavatkozására szükség lett volna. Deczember 17-én azután úgy ezeket, mint a deési táborból engedelem nélkül visszatért nemzetőröket Pulszky Sándor ezredes parancsnoksága alá Kassára küldték. (1848. év 1638., 1648., 1650., 1795., 1798. vmjkl.) Úgy ezek, mint a már előzőleg kiállított 800 főre rúgó lovas nemzetőreink 120 egri önkéntes vadászszal együtt részt vettek deczember 29-én a szikszói ütközetben. Lovas nemzetőreink 1849. év január 24-től fogva Perczel tábornok seregének balszárnyát voltak hivatva fedezni. (1849. év 127. vmjkl.)

A haza valóban nagy veszélyben volt, a reakczió és a polgárháború veszélyével szemben az önvédelem összes eszközeit fel kellett használni. Az országgyűlés Kossuth gyújtó beszédének hatása alatt 200.000 újonczot szavazott meg az emlékezetes július 11-iki ülésen. A vármegyének 127 lélekre 2 újonczot számítva 4542 honvédet kellett kiállítania s a bizottmány szeptember 16-iki közgyűlésén meg is tette a szükséges előkészületeket a toborzásra, majd a felruházásra szükséges 150 ezer forint kivetése és behajtása tárgyában tanácskozott.

Október hóban már annyira haladt az Eger székhelylyel felállított 26. honvédzászlóalj szervezése, hogy 17-én a bizottmány kinevezhette a 14 altisztet: Andrássy Jenő, Szabó Imre, Hellebronth Pál, Góth Károly, Lefevre János, Gazdag Imre, Krúg Antal, Kürthy Sándor, Nékám Alajos, Tóbiás György, Nagyfejeő Béla, Lefevre Antal, Perlesz István és Kiss István ifjak személyében. Csernyus Lőrinczet, Beniczky Edét, Szabó Kálmánt, Góth Vilmost, Polereczky Jánost és Svéger Józsefet "már a haza első vészperczeiben felállított honvédek között szolgáló ifjakat" pedig a hadügyminiszternek ajánlotta altiszti kinevezésre. A zászlóalj őrnagyává Andrássy Jánost nevezték ki. A zászlóalj oktatása és 615felszerelése körül Kajdácsy Antal főhadnagy szerzett legtöbb érdemet, megkérték tehát a hadügyminisztert, nevezze ki századossá. Eme zászlóaljat az I. honvédhadtesthez osztották be. A szikszói ütközet idején Alsóvadászon vesztegelt.

A bécsi forradalom leverése után Windischgrätz, az összes osztrák haderő mindenható főparancsnoka, Bécs felől teljes erejével betört az országba. A kormány - okulva a bécsi forradalom tanulságain - óvakodott attól, hogy Pesten mérkőzzék meg vele. Félrevonult tehát Debreczenbe s ide költözött az országgyűlés is. E napokban a vármegyének nem volt első alispánja, mert Blaskovics lemondott állásáról. Sietve összehívták tehát a közgyűlést s 1849. évi január 3-án Puky Miklóst ültették az első alispáni székbe, de mivel egy hónap múlva a kormány Komáromba küldte kormánybiztosnak, a kormánybiztosi teendőket Repeczky Ferenczre ruházták, míg a vármegye vezetése az ez alkalommal megválasztott Halassy Gáspár másodalispánra hárult. A tarnai főszolgabíróságot Almásy Sándor, a mátrait Balázsovics József nyerte el.

Schultzig Ferencz osztrák altábornagy 5-6000 emberrel és 24 ágyúval január 20-án elfoglalta Hatvant, mialatt őrszemeit Horton hagyta, másnap már Gyöngyösre érkezett az ellenség s érzékenyen megsarczolta a várost. Február 6-án Poroszlón tünt fel 240 főből álló ellenséges csapat, de a nép vasvillákkal Átányig űzte.

Az osztrákok fenyegető előnyomulása arra indította a bizottmányt, hogy Egerből távozzék. Visszavonult tehát február 9-én Tiszafüredre, a levéltárat bezáratta s őröket állított eléje. Hogy a büntető törvényszék azért megtartható legyen, néhány tisztviselő Egerben maradt. Február 14-én már Tiszafüreden ülésezett a bizottmány s itt vette a hírt Gyöngyös szorongatott helyzetéről. Babarczi császári biztos ugyanis megszállván a várost "gróf Montecuccoli ezredesnek Gyöngyösről 8 honvéd által elfogatása és gyáván elvitetni engedése végett" 50.000 pengő forint sarczot vetett ki reá. Felét le is fizette a város, másik felének biztosítására Almásy Vincze, Darvas Lajos és mások szolgáltak kezesekül. A bizottmány megkérte a tiszafüredi dandárparancsnokságot, siessen segítségére az ottani népnek. (1849. év 160., 184. vmjkl.)

Görgey feldunai hadteste febr. 10-én egyesült Kassán Klapka tiszai hadtestével. A két parancsnok már minden előkészületet megtett, hogy Schlick generálisnak az osztrák fősereggel való egyesülését megakadályozza, midőn Kossuth gróf Dembinszky Henriket, az emigráns lengyel főtisztet, állította a magyar sereg élére. Ez vérig sértette mind Klapkát, mind főleg Görgeyt, kinek hadtestét ekként hadosztálylyá fokozták, de nagy elégületlenséget szült a tisztikarban is. Ily körülmények között be kellett következni a verpeléti, káli, siroki, szóláti előcsatározások után, a szerencsétlen végű kápolnai ütközetnek.

Windischgrätz támadó szándékának hírére Dembinszky összevonta a magyar sereget az Eger-gyöngyösi országút s a Tarna folyó mentén. Füzesabonyt, Kált és Kompoltot Szekulics, Kápolnát Máriássy, Debrőt Pöltenberg, Verpelétet - a siroki völgy felől - Dessewffy, az eger-baktai vonalat Schultz tartották megszállva egy-egy hadosztálylyal, míg Aulich, Guyon és Kmetty Maklár, Mezőkövesd és Ábrány környékén, Hertelendy Poroszló mellett táboroztak. A főhadiszállás Egerben volt s épen itt időzött Görgey is, hogy a terveit folyton titkoló Dembinszkytől egyet-mást megtudjon, midőn Verpelét felől egyszerre heves ágyúzást lehetett hallani. Csak ekkor tudta meg Dembinszky, hogy támadási tervével megkésett. A támadó harczból tehát védelmi harcz lett.

Az osztrák sereg Árokszállásról és Gyöngyösről indult el Kápolna felé, Schlick pedig Pétervásárról a siroki völgyön át Verpelétre igyekezett. A császáriak február 26-án Kápolna ellen intéztek támadást s megbontották a czentrumot s bár a magyar seregnek csak alig egyötöde vehetett rész az ütközetben, az osztrákok az első napon döntő csatát nem nyertek. Dembinszky -nem okulva az első nap tanulságain - a Tarna vonalat továbbra is megtartotta. A másnapi küzdelemben a 30.000-et meghaladó magyar seregből - a vezetésben mutatkozó kapkodás miatt - csupán 17.000 ember vehetett részt. Igy azután természetes, hogy seregünk hősies magatartása mellett is elvesztette a csatát a háromszoros osztrák haderővel szemben. Ötszáz honvéd maradt a csatatéren, a sebesültek száma meghaladta a kétszázat, hatszázan az ellenség foglyai lettek. Ez utolsók az áruló Zanini zászlóaljhoz tartoztak, melynek őrnagyát - Venturinit 616- néhány nap mulva agyonlőtték. A sebesülteket Egerbe, a liczeumban berendezett kórházba szállították.⁷⁷⁵

A csata után állítólag Kossuth is megjelent Kápolnán, s megható imát mondott az elesettekért, Windischgrätz pedig azt jelentette Bécsbe, hogy az egész magyar sereget megsemmisítette. Erre azután megjelent a márczius 4-iki patens, mely Magyarországot meghódított tartománynak nyilvánította.

Mennyire korai volt az osztrákok győzelmi újongása, csakhamar kiderült a márczius 5-én vívott szolnoki csatában, hol a kápolnai vereséget fényesen helyreütötte a honvédség. E csata hőse, Damjanich tábornok, a czentrumba két legvitézebb zászlóalját, a 3. és 9. számú vörössapkásokat küldte. Vécsey tábornok homloktámadást intézett Szolnokon az osztrákok ellen, Damjanich pedig az oldalaktól intézte a támadást. A rendkívüli hevességgel megindult harcz tüzében leírhatatlan volt a magyarok lelkesedése. Az ellenség 600 embert, 11 ágyút veszített s a hadipénztár, lőszerkocsik, podgyászok s 400-nál több fogoly - köztük törzs- és főtisztek - hátrahagyásával rémülten megfutott. Részünkről mintegy 200 főre rúgott a veszteség holtakban és sebesültekben. Aránylag legtöbbet a könnyű fövegű lengyel dzsidások szenvedtek. (Horváth M. Magy. függ. harcz. tört. II. 309.) Eddigelé ez volt a legfényesebb csata, melyet a honvédség az osztrákok felett nyert.

Görgey e közben - mint maga Klapka írja - a maga hadtestével a felsőtiszavidékre szorult, Aulich a második, Klapka az első hadtesttel Törökszentmiklósnak tartottak, hogy ott Damjanichcsal egyesülvén, a Tisza jobb partjára átkeljenek. Mikor Klapka Törökszentmiklósra ért, Damjanich épen akkor vívta ki a szolnoki fényes győzelmet. Damjanich a csata után visszavonta seregét a balpartra s Czibakházán egyesültek a honvédseregek. A Dembinszky helyére kinevezett főparancsnok, Vetter tábornok is itt tartózkodott főhadiszállásával s ide érkezett Kossuth is. Az ellenség állásáról nyert hírek következtében a haditanács elhatározta a gyors visszatérést Tiszafüredre s a pest-miskolczi út mentén való támadó fellépést. (Eger 1881. év 157. lap.)

A szolnoki csata idején Eger várost Török osztrák őrnagy tartotta megszállva. A városra 35 ezer forint sarczot vetett ki s Scheidl Adolfot a város polgármesterévé nevezte ki. Márczius 13-án az osztrákok elhagyták a várost s ugyanekkor a kinevezett polgármester öngyilkossá lett. (Szederkényi Heves várm. T. IV: 408.) Midőn pedig április 2-án Hatvanból is kiűzték az osztrákokat, a vármegye levegője megtisztult az ellenségtől. Elérkezett tehát az ideje, hogy a bizottmány visszatérjen székhelyére. Április 14-én - tehát azon a napon, mikor a debreczeni nemzetgyűlés a függetlenséget proklamálta, vonult be a vármegyei bizottmány Egerbe. A nemzetgyűlés elnöke ekkor Almásy Pál, Gyöngyös város képviselője volt.

Az Egerbe történt visszatérést megelőzőleg a bizottmány még egyszer - április 10-én - összejött Tiszafüreden, hogy a tisztviselők javadalmazását megállapítsa. A hozott határozat szerint a fizetések: Főispán 2320 forint, első alispán 2000 forint, másodalispán 1800 forint, tiszai főszolgabíró 1600 forint, a többi főszolgabíró 1300 forint, tiszai szolgabíró 1200 forint, többi szolgabíró 1000 forint, levéltárnok 760 forint, tiszai alpénztárnak 720 forint, négy aljegyző s alügyészek 560 forint, tiszai esküdtek 670 forint, a többi esküdt 510 forint, két mérnök 800 forint, kiadó 500 forint, iktató 400 forint, irnok, udvari kapitány 300 forint, selyemtenyésztési felügyelő 150 forint.

A belügyminiszter a fizetésemelést nem hagyta jóvá, a tisztikar pedig belenyugodott ezzel a kijelentéssel: "legyen ez áldozat az, a mit Heves vármegye tisztikara a hazafiúság oltártitkaiba rejt." (1849. év 249., 273. vmjkl.)

A nemzetgyűlés függetlenségi nyilatkozatának felolvasásakor a "most már valósággal szabad honpolgárok ajkairól kitörő hatalmas éljenzés reszketteté meg a léget" az április 26-iki közgyűlésen. A proklamáczió tartalmát a bizottmány 5000 példányban kinyomatta s külön küldöttségek s az egyházi hatóságok útján a legünnepélyesebb formában adta a nép tudtára.

A vármegyei bizottmány azonban nem sok időt tölthetett a székvárosában, nemsokára ismét vándorútra kelt. Blaskovics Gyula főispán, a ki a június 2-iki 617gyűlésen a megváltozott viszonyokhoz képest minden különösebb szertartás nélkül foglalta el a főispáni széket, a június 26-iki gyűlésen bejelentette, hogy a túlnyomó ellenséges haderő a magyar sereget Miskolczig visszaszorította. Félre kellett tehát ismét vonulnia Egerből. Az esti órákban újra összeült a bizottmány, hogy a borsodi alispán tudósítását meghallgatva, a 15 ezer főnyi magyar sereg élelmezése és elszállásolása iránt intézkedjék. Az ellenség 30 ezredből állt, s ezek közül 16 ezer főnyi lovasság Kassán állomásozott, őrszemei pedig Szikszón voltak. A vármegye azonnal elrendelte a népfelkelést, de Dessewffy és Wysocki tábornokok egyelőre nem vették igénybe. Az eredeti terv szerint az adminisztrácziónak Törökszentmiklósra kellett volna vonulnia, de mivel ott épen kolera dühöngött, Szolnokra költözött a bizottmány s július 1-én már ott tartotta gyűlését.

A visszavonuló felsőmagyarországi tábor június 30-ig Kápolnán tartózkodott, innen Gyöngyösre, majd július 2-án Hatvanba tért.

Az orosz csapatok fenyegető előnyomulása miatt a bizottmány július 21-én már Törökszentmiklóson, 28-án Fegyverneken ülésezett. Innen Mezőtúrra akart vonulni, de augusztus 3-án Dévaványára ment. Itt értesült augusztus 16-án a világosi fegyverletételről. E hír villámcsapásként hatott a bizottmányra, mely a legutolsó pillanatig bízott a magyar ügy győzelmében.

Itt megszakadnak a vármegyei jegyzőkönyvek.

Görgey lerakta a fegyvert s megjelent szegény hazánkban a bosszúálló hóhér személyesítője: Haynau. Heves vármegye legjelesebbjeit: Almásy Pált,⁷⁷⁶ Puky Miklóst⁷⁷⁷ in effigie felakasztották s a kötélhalált csak úgy kerülték ki, hogy külföldre menekültek. Fogságra és érsekségének elvesztésére ítélték Lonovics egri érseket. Az elítéltek között találjuk: Cserey Ignácz, Lenkey Károly, Mesterházy István, gróf Vartensleben Ágoston ezredeseket stb.

Hogy mi történt az 1849. év augusztus 16-tól 1860. évi deczember 12-ig megtudjuk az 1860-61. évi megyegyűlési jegyzőkönyvbe foglalt emlékiratból, melyet a megszakadt jegyzőkönyvek kiegészítéseképen a nagy idők ma is élő koronatanúja, Zalár József aljegyző - később alispán - a vármegye megbízásából szerkesztett. (1860-610. év 133 vmjkl.)

A szabadságharcz leveretése után a nemzet hősei külföldre menekültek, vértanú-halált haltak vagy Ausztria dohos börtöneiben sínlődtek. A honvédeket besorozták a császári hadseregbe. Haynau és Geringer, a Bach-minisztérium mindenre kész közegei, a magyar nemzeti szellem, a szabadságvágy elfojtását tűzték ki czélul. Nyomukban járt a fináncz, a zsandár, a czenzor, a német professzor és a cseh beamter.

A közigazgatás - az emlékirat szavai szerint - a szoros egység és központosítás alapján alakíttatott át s így a hivatalnokok Bécsből mozgatható merő gépek, az absolutizmus lelketlen eszközei lettek, kiknek legfőbb tisztük volt az adószedés és évenkénti újonczozás mestersége. Az igazságszolgáltatást bürokratikus levegőben felnőtt s a magyar viszonyokat nem ismerő német áljogtudósok fogalmai szerint rendezték, hogy a paragrafusok feneketlen tengerébe fulladjanak a pörlekedő felek.

Kapy Eduard szeptember 7-én a vármegye császári biztosává neveztetvén ki, az érseki palotában szállásolta el magát s kinevezte a császári hivatalnokokat. Az első megyefőnök Földváry János, még alispán czímet viselt.

Az 1850. év elején megváltoztak a vármegye határai is. Dévaványa mezővárost, Ecseg, Cséfa és Kérsziget pusztákat Békésmegyéhez, Tarnaörs, Alattyán és Monostor községeket, Kerekudvar és Hegyesbor pusztákat a jászkún kerülethez csatolták át. Felsőtárkány, Kistálya, Andornak községeket Borsodból, Zabar községet és Tótújfalu pusztát Gömörből, Kisjobbágy községet Nógrádból és Tószeg községet Pestmegyéből Heves vármegyébe kebelezték.

618Ekkor kettős vármegyét 3 kormánykerületre, illetőleg császári megyére osztották. Egerben Kanyó Gábor, Szolnokon Sütő János, Gyöngyösön Luby István lettek a megyefőnökök. Törvényszék azonban csak egy volt s ennek elnöke Földváry János.

Az általános polgári törvénykönyv életbelépte után - 1854. évben - kihirdették az ország végleges szervezetét. Magyarországot öt közigazgatási kerületre osztották s mindegyikben helyhatóságot és törvényszéket állítottak fel. A három részre osztott vármegyéből ekkor kettőt csináltak: Hevesmegyét és Szolnokmegyét. Ez utóbbi is Kecskemét, majd Szolnok székhelylyel külön törvényszéket kapott. A járásbíróságokat - az egri és szolnoki kivételével - eltörölték s teendőiket a szolgabírákra bízták. Megyefőnökként Tibold Károly, törvényszéki elnökként Baloghi István, később Bobest Gyula szerepelt.

Az ötvenes évek végén a nemzet öntudatra ébredt s a hazafiság érzelmeit társadalmi és irodalmi téren élesztgette. A hazafias tüntetések napirenden voltak s úgy a dúsgazdag főúr, mint a szegény polgár külső megjelenésükben is magyarokká váltak: zsinóros magyar nadrágot, atillát, sarkantyús csizmát, kócsagtollas kalapot viseltek. A nők is nemzeti díszbe öltöztek, előkerültek a párták, a pruszlikok, az aranyos főkötők. Ekkor - 1858-ban - alakult meg a vármegyében Visontai Kovách László buzgó kezdeményezésére, a gazdasági egyesület.

Az osztrákok veresége az 1859. évi hadjáratban felette kedvezett a magyarság ügyének. Több csata s a magentai és szolferinói döntő ütközetek után Ausztria kénytelen volt elfogadni a békefeltételeket, melyeket Napoleon diktált.

Az utolsó olaszországi hadjáratban különösen kitünt vitézségével a gróf Haller 12. számú magyar huszárezred. Az ezred vitézeinek legvitézebbjei közé tartozott Szakács Antal szakaszvezető, egri földmíves szülők gyermeke. Rivoltában egy franczia afrikai vadászszázadtól megtámadtatván, egymaga 20 ellenséget tett harczképtelenné s mindaddig hősiesen tartotta magát, míg 9 társa az ellenségen keresztülvághatta magát. Ezután számtalan sebtől vérezve, lováról leesett és meghalt. A hős bajtársnak az ezred tisztikara Egerben a tisztilak előtt emléket állított.

Az október 20-iki diploma után Bartakovics érsek-főispán hazafiságtól izzó beszéddel vezette be a deczember 12-én tartott megyegyűlést. Szavainak oly meggyőző ereje volt, hogy a bizottmány még a főispáni eskü letétele alól is felmentette őt. A 48-as tisztikar lemondott s a főispán addig is, míg a választás megejthető lesz, ügyésznek Berecz Ferenczet, jegyzőnek Kovách Lászlót, szolgabírónak Isaák Lászlót, esküdtnek Bóta Pétert nevezte ki. Ugyanekkor kiegészítették az 1848-ban megválasztott bizottmányt, mely akkor 872 tagot számlált.

A helyettesített tisztviselők megbizatása azonban csak egy napig tartott, mert másnap megejtették az általános tisztújítást a következő eredménynyel: Első alispán gróf Szapáry Gyula, másodalispán Lipcsey Imre, főügyész Berecz Ferencz, főjegyző Kovách László, első aljegyző (tb. főjegyző) Erdélyi József, másodaljegyző Zalár József, alügyészek Vasváry Károly és Szabó Balázs, főpénztárnok Fülöp József; főszolgabírák: tiszai Lipcsey Péter, tarnai Majzik Viktor, gyöngyösi Isaák László, mátrai Nánásy Ignácz; törvényszéki elnök: Halassy Gáspár; főorvosok: Karácsony János (tiszai), Nagyfejeő Mihály (központi). Választás alá került még: 13 alszolgabíró, 17 esküdt, 5 csendbiztos, 4 aladószedő, 4 polgári biztos, 2 útbiztos, 3 csendbiztos, 1 levéltárnok, 1 allevéltárnok, 5 sebész, 2 mérnök, 1 várnagy, 1 börtönőr.

E választás alkalmával is az a hazafias szellem lelkesítette a vármegyét, mely az1848-iki törvényekből egy hajszálnyit sem enged s pálczát tör mindazok felett, kik a Bach-rendszer alatt szolgáltak. E pálczatörés különös módon nyert kifejezést. Midőn a jogfolytonosság elvére való tekintettel felolvasták az 1848-iki bizottsági tagok névjegyzékét, mindenik név után, melynek viselője a Bach rendszer alatt hivatalt viselt, azt kiáltotta a közgyűlés: "meghalt" s nevét a jegyzékből törölték.

A választás befejeztével az alkotmányos ősi jogok gyakorlása tárgyában nevezetes határozatokat hozott a bizottmány. Kijelentette többi között, hogy a vármegyében magán kívül más hatóságot nem ismer, a törvénytelen kormánytól szervezett minden hivatalt nem levőnek tekint. Az 1848. évi törvények értelmében az udvari kanczelláriát és helytartótanácsot törvénytelen hatóságnak tartja. Elrendelte a rendezett tanácsú városok szervezkedését, a községi 619elüljáróságok megválasztását. Sürgette a népképviseleti országgyűlés egybehívását. Végül átdolgozta a 48-as törvények szellemében a tiszti utasításokat. A hozott határozatokról emelkedett szellemű kiáltvány útján szerzett tudomást a vármegye népe. (1860. évi 1., 19., 32., 71. vmjkl.)

A bizottság 1860. évi jan. 28-án megalakította a központi választmányt, majd újból alakította a választókerületeket, február 21-én az árvaügyek rendezéséről és kezeléséről készített szabályokat. A 170. számú közgyűlési határozatot, mely a jan. 16-iki császári leirattal szemben foglal állást, "felsőbb helyről kiküldött kir. biztos megsemmisítette, a jegyzőkönyvből kitörölte." Az alkotmányos élet helyreálltával Földváry Jánost felelősségre is vonták érte.

A márczius 12-iki képviselőválasztáson megválasztották: a patai kerületbe Kovách Lászlót, a kápolnaiban Babics Jánost, a pétervásáriban gróf Keglevich Gyulát, a fügediben Almásy Sándort, a túriban Péteri Károlyt, a tiszanánaiban Németh Albertet, Egerben Csíky Sándort, Gyöngyösön gróf Almásy Györgyöt. A választók nagyobb része a "határozati párt" jelöltjére adta szavazatát. (Szederkényi Hm. T. IV., 426.)

Míg az országgyűlésen a határozati és felirati párt folytatta elvi vitáit, a vármegyében a jan. 16-iki császári leirat alapján - a bizottmány tiltakozása ellenére is - elkezdődött a törvénytelen adószedés katonai karhatalommal. Különösen megbélyegzi a jegyzőkönyv bizonyos Csendesi János garázda szereplését, ki a behajtás körül Törökszentmiklóson, Szolnokon, Mezőtúron valóságos adószedés megszüntetése végett. Ezen a gyűlésen egyébként megörökítették gróf Teleki László emlékét, elhatározták arczképének megfestetését s országos honvédsegélyző-alapítvány teremtése iránt indítottak országos mozgalmat.

Az országgyűlés feliratának visszautasításáról júl. 8-án, az országgyűlés feloszlatásáról aug. 26-án értesült a bizottmány. Az időközben másodalispánná választott Isaák László bejelentette, hogy katonai karhatalommal feltörték a levéltár ajtaját és elvitték onnan az adólajstromokat.

Az országgyűlés feloszlatását csakhamar követte a megyegyűlések feloszlatása. Szept. 12-13-án még összejött a bizottmány, hogy lelkesen ünnepelje Bartakovics örökös főispánt a főrendi táblán teljesített hazafias működéseért és a közigazgatási és törvénykezési szabályrendeletet tárgyalás alá vegye. A nov. 18-ára kitűzött gyűlést azonban, melynek napirendjén a szolnoki törvényszék szerepelt volna, már nem lehetett megtartani, mert a megyeházát megszállott katonaság megakadályozta. (1861. év 673. vmjkl.)

Az érseki palotába vonult tehát a bizottmány, hogy elbúcsúzzék szeretett főispánjától, a tisztikar pedig magántanácskozásra gyűlt össze, hogy lemondását okmányba foglalja. (Szederkényi Hm. T. IV. 430.)

Hogy mi következett ezután, híven feltárja Isaák László másodalispánnak az 1867. évi április 29-iki közgyűlésen előterjesztett jelentése:

"1861. decz. 16-án megérkezett Földváry János e megye rendezésével megbízott főispáni helyettes, ki alkotmányos tisztviselőinket egyenként hivatalos teendőiktől elmozdítván, megkezdte e megye minden ágazatába szervezését, mely működése több időt vévén igénybe, feladatát sok nehézség között fejezhette be, mert bár az 1861-iki alkotmányos tisztviselők némelyike közvetve hivatalvállalásra felhívatott, híven ragaszkodva letett esküjökhöz s a megye rendeletéhez, öt egyénnél több egész megyében nem találkozott, ki az új szervezetben hivatalos állást foglalt volna."

Végre sikerült a főispáni helyettesnek 1862 jan. 16-án a megye, 22-én a város s 1863. márcz. 23-án a szolnoki törvényszék szervezése. Mely rendelkezés közben gróf Pálffy kir. helytartó látogatta meg körútjában a megye székvárosát, hol is a hódoló hivatalnoki kar tüntetéssel fogadta.

Az 1863-iki év feledhetetlen lesz a kettős megyében, nyomasztó aszály látogatta meg e leggazdagabb vidéket, ínség és éhség a kétségbeesésig sújtotta a megye népének egy részét, a tényleges hatalom rendelkezett ugyan a közínség elhárításáról, de az eszközök czélszerűtlen felhasználása - bár pillanatra enyhítette is a nyomort - de terhe súlyosan nehezedett a népre.

Míg a kormány intézkedései téveszték a czélt, gróf Szapáry Gyula a felebaráti szeretet filléreiből összegyűlt s kezelésére bízott segélyadományok összegéből 620erélyes, tapintatos intézkedéseivel a megye több részében enyhítette a nyomort, letörölte a fájdalom-sajtolta könnyeket.

Az 1863. és 1864. év ismét fájdalmas ingerültséget hozott magával; e megyébe a katonai törvényszék küldöttei, a megyehatóságok közbejöttével, házmotozásokat, kihallgatásokat eszközöltek, s többen törvényen kívül elzárattak, elitéltettek. Végre annyi sok szenvedés után 1865 jún. 22-én oly férfiak állottak a magyar ügy élére, kik a magyar kérdés megoldását tűzvén ki törekvésük czéljául, kísérleteket tőnek hazánk alkotmányos jogai és területi épségének fenntartása mellett, Magyarország független állásának visszaszerzésére; sok megyében az országnak legtekintélyesebb hazafiai neveztettek ki főispánokul, hogy a megyék belkormányzatában keletkezett visszaéléseket korlátozzák, némely hivatalos állásokat alkalmas egyénekkel töltsenek be. De a kettős megyében Földváry János főispáni helyettes hivatalában meghagyatván, a megye összes tisztikara jelen volt bizottmányi tagjai gróf Szapáry Gyula első alispántól összehívott értekezleten általánosan elfogadott indítványára elhatározták, hogy a megye irányához s végzéséhez híven, sem közvetetve, sem közvetetlenül a főispáni helyettestől szándékolt tanácskozásban részt venni nem fog, sőt a képviselőház összehívás alkalmából tartandó ad hoc bizottmányi űlést csakis az örökös főispán elnöklete alatt tartandja meg, mire ő exját küldöttségileg kérték fel.

1865. okt. 9-én az ad hoc bizottmányi ülést, az örökös főispán elnöklete alatt megtartották, a megye alkotmánya védelmében kijelentett óvása után az 1848-iki törvények értelmében a központi választmány megalakíttatott s a képviselők választására a törvény rendelete előintézkedések megtétettek s nov. 27-én a megye minden kerületében országgyűlési képviselőinket megválasztották, bár sajnos, hogy törvényen kívül állásunk visszás helyzete néhol a pártok között erősebb surlódásokra adott alkalmat.⁷⁷⁸

Ismét lefolyt egy év remény és várakozás között, a megye összes közönsége általános figyelemmel kísérte a képviselőház alkotmányos működését, s a képviselőház két feliratában kifejezve látta a közvélemény reményét és óhaját.

Majd világrendítő események következtében néhány nap alatt a világtörténet egyik legnagyobb csatája vivatott, melyben a megyének számtalan fia esett áldozatul. De az idő meghozta a béke olajágát, reményeink gazdagságban nőttek, államférfiaink kitartó küzdelme, képviselőházunk munkássága kivívták, bár áldozattal, az 1848-iki törvények visszaállítását."......

Igy szól az alispáni jelentés. A mi ezentúl van, a király és nemzet kölcsönös megértése, már a következő fejezet élére való.

A második kiadású önkényuralom bálványa is összedőlt, s a megyei élet sorompói újra megnyiltak. A vármegyék régi szervezete az1848-iki törvények alkotásakor lehetetlenné vált. Újból kellett tehát szervezni az ősi vármegyét. E nehéz, de szép feladat tehát a kiegyezéssel kezdődő korszakra hárult.

Az alkotmányos élet helyreálltával a vármegye fokozott munkássággal látott az abszolutizmus rombolásából keletkezett romok eltakarításához.

Mindenekelőtt rendet kellett teremtenie, hogy a közigazgatást és igazságszolgáltatást nemzeti szellemben a kor színvonalára emelje. Hogy pedig rend legyen, legelsőbben a tisztikart kellett megválasztania.

Az örökös főispán nem kívánt jogával élni, a kormány tehát gróf Szapáry Gyulát neveztette ki főispáni helytartóvá, kit április 29-én iktatott be a vármegye. Másnap aztán megtarthatták a tisztújítást. Megválasztották: első alispánnak Puky Miklóst, másodalispánnak Eger székhellyel Isaák Lászlót, Szolnok székhellyel Halassy Gáspárt, főjegyzőnek Erdélyi Józsefet, első aljegyzőnek Zalár Józsefet és Lipcsey Tamást, másodaljegyzőnek Szederkényi Nándort, főügyésznek Berecz Ferenczet, alügyésznek Vasváry Károlyt és Ádám Andrást, főpénztárnoknak Okolicsányi Józsefet, alpénztárnoknak Bozsik Jánost, főszolgabíráknak 623Kürthy Antalt, Majzik Viktort, Lipcsey Pétert, Ivády Miklóst, alszolgabíráknak Kaszap Bertalant, Borhy Dánielt, Fejér Alajost, Kürthy Ferenczet, Almássy Gyulát, ifj. Puky Miklóst, Nagyfejeő Mátyást, Benkó Albertet, Bárczay Gyulát, Bogyó Ágostont, Losonczy Antalt, Hellebronth Jánost, Beniczky Pált, Kovács Józsefet, esküdteknek Fejér Kálmánt, Kékessy Jánost, Szák Józsefet, Bárány Károlyt, Ferenczy Mihályt, Horkay Lajost, Csernus Kálmánt, Szalay Andrást, Pásztor Bélát, Eördögh Gyulát, Ferenczy Józsefet, Kis Mátyást, Kovács Ferdinándot. A törvényszék tagjainak Egerbe Fülöp Józsefet, Szuhányi Jánost, Szabó Sándort, Poppel Gyulát, Bedekovics Vilmost, Ecsedy Lászlót, Szolnokra Andrásy Jánost, Szentmártoni Józsefet, Hubay Ferenczet, Pogány Albertet. Főmérnökökké Szabó Imrét, Timon Bertalant. (1867. év 1., 7. vmjkl.)

A vármegye költségvetését a következőkben mutatjuk be: A tisztviselők fizetése 91.215 frt, 68 hajdu fizetése 14.688 frt, 70 pandur fizetése 18.200 frt, irószerekre 1602 frt, 300 rab ellátása 16.245 frt, 60 öl tüzifa 560 frt, világító szerekre 300 frt, nyomdai költségekre 200 frt, napidíjakra és előfogatokra 6000 frt, házbérlet Szolnokon 2000 frt, ugyanaz Pétervásáron 30 frt, fűtés 325 frt, világítás (Szolnokon) 355 frt, épületek javítása 3600 frt, előre nem látható esetekre 4000 frt, összesen 159.500 frt. Az előző évi költségvetés összege 141.190 frtot tüntetett fel, a különbözetként jelentkező 18310 frt. utalványozását a belügyminisztertől kérte a vármegye. (1867. év 21. vmjkl.)

A tisztújítás lezajlása után rendelkezett a megyei bizottmány, hogy a börtönőri, állatorvosi, bábai állomásokat a főispán az alispánnal egyetértőleg töltse be, a tiszteletbeli tisztviselőket a főispán az alispán előterjesztésére a megyegyűlés jóváhagyása mellett nevezze ki, a tiszteletbeli tisztviselők - ha újra ki nem neveztetnek - bizottmányi tagságukat továbbra is megtartsák.

Puky első alispán elnöklete alatt bizottságot küldött ki a vármegye az 1861. évben készült tiszti utasítások átdolgozására, végül elhatározta, hogy minden három hónapban nagygyűlést s minden hó elsején kisgyűlést tart. A kisgyűléseken is csak úgy jelen lehetett minden bizottmányi tag, mint a nagygyűléseken. (1867. év 18. vmjkl.)

A közelgő koronázási ünnepségről a június 1-én tartott gyűlésen értesült a vármegye s "a koronázás fényének emelése szempontjából" gróf Bolza Pétert, gróf Szapáry Imrét és Almássy Vinczét küldötte ki. A megye zászlaját két hajdú kiséretében Szabó Frigyes csendbiztos vitte.

A koronázáson tehát igen gyenge volt a vármegye képviselete. Érdekes, hogy e körülményt a bizottmány az invitálás módjával mentegette. Míg ugyanis azelőtt a király koronázását a legünnepélyesebb nyilvánosság mellett tartották s arra a megyéket 3 nappal megelőzőleg diplomatice hívták meg, ezúttal a meghívást csupán gróf Szapáry Antal ideiglenes főlovászmesteri helyettesnek néhány nappal előbb közzétett egyszerű sürgönye pótolta. A kettős vármegyének tehát nem volt ideje és alkalma a készülődésre, nem szervezhetett a közjogi aktus méltóságának megfelelő díszes küldöttséget.

Tagadhatatlan, hogy a bizottmány többsége nem lehetett valami különös ünnepi hangulatban, de ennek oka kizárólag abban rejlett, hogy elégületlen volt a kiegyezés módozataival és a hozott törvényektől a haza önállóságát és függetlenségét féltette. - Ez aggódó hazafiak érzelmeinek adott kifejezést Németh Albert bizottmányi tag, midőn a június 26-iki gyűlésen indítványt tett, hogy a vármegye "az országgyűlés határozataira nézve aggodalmát fejezze ki s nyilvánítsa: miszerint a megyei autonomiát teljes épségben fenntartja s azt bármily viszonyok között is megőrzi, az e tárgyban hozandó végzését pedig pártolás végett a törvényhatóságoknak megküldi." Az indítványt 84 szavazattal 32 ellenében elfogadták, határozattá emelték, a miniszterium pedig - főleg inkriminált megokolásánál fogva - július 6-án megsemmisítette.

Alig múlt el pár hónap, a bizottmány újabb komoly konfliktusba keveredett a kormánnyal. Az összeütközésre ezúttal Eger városnak Kossuth Lajoshoz intézett bizalmi felírata szolgáltatott alkalmat. A belügyminiszter utasította a vármegyét, hogy a város illetéktelen határozatát semmisítse meg. Minthogy pedig a vármegye a rendelet végrehajtását kereken megtagadta s felíratot intézett ellene, a kormány október 14-én Rajner Pál barsi főispánt királyi biztosként küldte ki a kettős megyébe. A kényes ügy azonban csakhamar elsimult, 624november 15-én a kir. biztos eltávozott s a deczember 16-iki gyűlést már ismét Szapáry vezette.

Ezen a gyűlésen megválasztották törvényszéki ülnöknek Egerbe Gáhy Ferenczet és Derszib Ferenczet, Szolnokra Turcsányi Mátyást, Kovács Ignáczot és Ádám Andrást, szolnoki alügyésznek Zabolay Istvánt, gyöngyösi alszolgabírónak Mezey Jánost. Kaszap Bertalan október 1-je óta gyöngyösi főszolgabíró.

Az 1868. évi márcz. 26-án tartott közgyűlésen tett indítvány alapján a törvényhatóságok rendezése került napirendre s a bizottmány küldöttséget választott ama megbízatással, hogy "a kor s megye szellemének s az ország érdekének megfelelő javaslatot dolgozzon ki, hogy a megyék törvényhozási úton miként lennének rendezendők." (1868. év 222. vmjkl.)

A küldöttség, melynek Szalay József állt az élén, a jún. 15-iki közgyűlésre már be is mutatta munkálatát a megyerendezésről, a nemzetiségi kérdésről, a honvédelmi ügyről s e két utóbbit azonnal tárgyalás alá vette a bizottmány. A nemzetiségi ügyben a törvényhatósághoz intézett feliratát e szavak zárták be: "Óhajtjuk, hogy a törvényhozási és kormányzati hivatalos nyelv a magyar legyen s a mennyire a nem magyar nemzetiségek méltányos igényeinek kielégítése mellett lehetséges, a közigazgatás egyéb ágaira is lehetőleg kiterjesztessék."

A megyerendezés ügyét a küldöttség többsége a következő főbb irányelvek szerint kivánta megvalósítani.

"1. A megye közönségének gyűlését képezik mindazok, kik az 1848. V. t.-czikkben politikai jogokkal felruházva vannak, - kivéve azon nemeseket, kik a nemességnél egyéb képességgel nem bírnak.

2. A megye közönségének gyűlése önálló s önkormányzati joggal bíró törvényhatóság; alkot a törvény korlátai között szabályokat, hoz határozatokat s azokat végre is hajtja, és más törvényhatóságokkal levelez. A felsőbb rendeletek a megye közönségéhez intéztetnek s a tisztviselők csak a gyűlés meghagyásából hajthatják azokat végre. A gyűlésnek jogában áll a minisztériumnak törvénytelen vagy czélszerűtlen rendeletét végre nem hajtani s az ellen felterjesztést tenni, de ha a minisztérium ismétli rendeletét, az rögtön végrehajtatik s ez esetben a gyűlés az országgyűléshez sérelmi felíratot intézhet. Fölirati jogát a megye más közjogi és politikai tárgyakban is mindkét felé gyakorolja.

Az országgyűlés a megyei föliratokat preferenter tárgyalja s tagadás esetében is indokolt válaszszal küldi vissza.

A megye közönsége saját szükségei fedezésére adót vet ki és saját pénztárral bír. A közvetetlen államadók kivetése, beszedése és illető helyre juttatása a megye hatáskörébe tartozik. A kormányközegek által megszabott és kiírt közvetett adóknak beszedése megyei fölügyelet alatt történik.

3. A megye törvényhatóságát nagy- és kisgyűlések s állandó s ideiglenes bizottságok által gyakorolja. A nagygyűlések évnegyedenként tartatnak s minden fontosabb felsőbb rendeletek, közjogi és politikai kérdések, valamint az önkormányzatba vágó nevezetesebb esetek is itt tárgyaltatnak. A kisgyűlések a szükséghez képest szakadatlanul mindennap tartatnak. Az elnöki úton el nem intézhető folyó ügyek s mindazok, melyeket a nagygyűlés magának fönn nem tartott, itt tárgyaltatnak. A kisgyűlés állandó lévén, állandó rendes tagokkal bír, kik közigazgatási ülnököknek neveztetnek. Ezen ülnököket a nagygyűlés önkebeléből választja s fizetéssel látja el. De ezen állandó s jelen lenni köteles ülnökökön kívül a nagygyűlés minden tagja részt vehet a kis gyűlésekben s nemcsak tanácskozási, hanem szavazati joggal is bír. Állandó bizottságok: az árvaügyi, a gazdászati, az iskolaügyi stb. bizottságok.

4. A törvénykezés a közigazgatástól lehetőleg a legalsóbb fokig elválasztatik. A közigazgatási tisztviselők három, a törvénykezésiek pedig hat évre választatnak.

5. Azon városok, melyek egy vagy több országgyűlési képviselőt választanak, önálló municzipiumokká emeltetnek.

A rendezett tanácscsal bíró községek közvetetlenül a megyehatósággal érintkeznek; egyéb községek a megyehatósággal csak közvetve érintkeznek s közigazgatási és fölügyeleti tekintetben a tisztviselők alatt állanak."

A küldöttség kisebbsége az első két pontot kifogásolta, az elsőt azért, mert nagyon sokat, a másodikat, mert nagyon keveset tartalmaz. Mert bizonyos számon felüli nagy tömeg czélszerűen nem tanácskozhatik, az első pontra azt a javaslatot tette, hogy minden 500 lélek után egy bizottsági tag választassék, a 625második pontra pedig, hogy a bizottmánynak jogában álljon a minisztérium oly rendeleteit, melyeket törvénybe ütközőknek tart, végre nem hajtani, félretenni, azok ellen a minisztériumhoz s ha a vitás kérdés így ki nem egyenlíthető, az országgyűléshez felírni.

A megyerendezés ügyének megvitatását a bizottmány későbbre hagyta, mert a küldöttség javaslata nem ölelte fel egész nagyságában a kérdést s mert a bizottmány megfontolás tárgyává akarta tenni, vajjon a megyéknek, a törvényhozásra való közvetetlen befolyását - melyet a népképviselet behozatalával elvesztett - a felsőház rendezésével kombinálandó megyerendezéssel nem volna-e czélszerű s ha igen, milyen módozatok mellett feleleveníteni.

Áttért tehát a bizottmány a közigazgatási részletkérdések megvitatására. A következő napon - jún. 16-án - a községi népiskolák helyzetéről, hiányairól, ezek orvoslásáról, a pusztákon felállítandó iskolákról, mozgó tanítók alkalmazásáról, a vasárnapi iskolák szervezéséről folyt a tanácskozás, melynek eredményeképen 12 tagú iskolai bizottság alakult. Felterjesztést intézett a vármegye a kormányhoz, hogy Szarvaskő, Tiszaigar községekben, Fogacs, Gyenda, Hasznos és Szuha pusztákon - ezek nyomasztó anyagi helyzetét figyelembe véve, országos költségen építsen iskolákat. (1868. évi 422. vmjkl.)

Az abszolutizmus és a provizorium alatt a közigazgatás leghanyagabbul kezelt ágazata az árvaügy volt. Érthető tehát a bizottmány lázas sietsége, mellyel a szept. 16-iki gyűlésén az árvaügyi rendszabályokat megalkotta s az "árva- és számszéket" - mint az egri megyei törvényszék különálló szakosztályát - felállította s a járási gyámfelügyelők intézményét behozta. A törvényszék állott egy elnökből 1600 frt, 2 ülnökből egyenként 1200 frt, egy ügyészből 800 frt, egy jegyzőből 800 frt. fizetéssel. (1868. év 613., 622. vmjkl.) Ugyanekkor a tiszteletbeli tisztviselőket figyelmeztették, hogy állásuknak necsak díszét élvezzék, hanem a vele járó kötelességeket is teljesítsék, annál is inkább, mert a bizottmány mindazokat, kik háromszori felhívásra sem jelentkeznek az esetleg szükségessé váló szolgálattételre, lemondottaknak fogja tekinteni. (1868. év 612 vmjkl.)

Az árva- és számszék intézménye kormányhatósági jóváhagyást is nyert, de már a következő 1869. évben meg kellett szüntetni, mert a polgári törvénykezési rendtartás tárgyában alkotott törvény alapján épen a legfontosabb ügyekben - a birtokügyekben - való bíráskodási jogtól elesett. Mivel ezután összes teendői a megyei törvényszékekre hárultak, az egri törvényszéket két taggal szaporították.

A mint a vármegyék a rendcsinálás legelső teendőin átestek, országszerte megindult a politikai pártalakulás. A vármegyében 1868 április 28-án megalakult a megyebeli Deákpárt Szalay Józseffel az élén, de szervezkedett a balpárt is, melynek elnökévé Puky Miklóst, jegyzőjévé Szederkényi Nándort választották. Az egri demokrata-kör is beolvadt a balpártba, mely az 1867. évi törvények megszüntetését s az 1848-as törvények visszaállítását tűzte ki czéljául.

Megmozdult a társadalom is, újból lüktetni kezdett az egyleti élet. A heves- és külsőszolnokmegyei honvédsegélyző-egylet egyévi fennállása után 1867. évi aug. 4-én a megyeteremben gyűlést tartott s honvédegyletté alakult át. Tisztviselői: Lenkey Károly elnök, König Endre alelnök, Burik István jegyző, Turcsányi Mátyás másodjegyző, Lévay János pénztárnok; választmányi tagok Egerből: Okolicsányi József, Lejtényi Ferencz, Zalár József, Csernus Kálmán, Bene János, Spák József, Piller József, Elek Ferencz, Erdélyi József, Poppel Gyula, Lehoczky Sándor, Kaán Sándor, a tarnai járásból Posta Ferencz, Soldos Sándor, Németh Albert, a pétervásári járásból Ivády Miklós, leleszi Kovács József, Kiss Mátyás, a szolnoki egylethez nem csatlakozott tiszai járásból Cserey Ignácz, Rapaics Dániel, Hellebronth János.

Ezután honvédigazolási küldöttséget alakított az egylet, melynek tagjaiul Okolicsányi József elnöklete alatt Burik István, Erdélyi József, Horváth József, Lejtényi Ferencz, Turcsányi Mátyás és Vavrik Endre választattak meg oly utasítással, hogy csak oly egyének igazoltathatnak, kik minden kifogáson felül álló okiratokkal, vagy hitelt érdemlő két tanúval bizonyítani tudják, hogy a szabadságharczban mint honvédek, nem pedig mint valamely szabadcsapat vagy nemzetőrség tagjai vettek részt. A főtiszti fokozatok csupán a hivatalos közlönyben foglalt kinevezési okmánynyal, vagy két igazolt honvédtiszt tanúvallomásaival voltak igazolhatók. (Eger 1867. év 261. lap.)

626Az egyesület, melynek 379 igazolt tagja közül egy lusztrum alatt 179-en meghaltak, megható módon áldozott a kegyelet oltárán: a kápolnai csatatéren elesett bajtársainak emlékezetére szobrot emelt. A szobor leleplezése 1869. év decz. 19-én volt, az ünnepélyt Mednyánszky Sándor honvédezredes rendezte.

A honvédegylettel egy időben alakult a jótékony nőegylet, melynek gyors felvirágzása s az árvaház épitése özv. gróf Keglevich Gyuláné, Nánássyné Csernus Amália és Barchetti Károlyné nevéhez fűződik.

E kitérés után menjünk vissza a nagyterembe, hol eddig szinte szakadatlanul tartottak a szervezési munkálatok. De hogy az adminisztraczionális teendők közepette az országos politikáról se feledkezzék meg a vármegye, a decz. 14-iki gyűlésen⁷⁷⁹ Németh Albert indítványt tett, "hogy miután a legközelebb befejezett országgyűlés a jogfolytonosság helyreállítását mellőzve, az alkotmányt megváltoztatta s ekként a nemzet várakozásának meg nem felelt: emiatt a megye aggodalmát fejezze ki s az országgyűlésen működött baloldali képviselőknek bizalmat szavazzon."

A bizottmány elfogadta ezt, de részletes megvitatása másnapra maradt. Hogy mit tartalmazott a másnapi határozat, a jegyzőkönyvek el nem árulják, mert a királyi biztos eltávolította azt. Az egykorú helyilapból azonban ismerjük ez emlékezetes határozatot, de a lényegét sejteti a minisztertanács decz. 30-án kelt s az 1869. évi január 11-én felolvasott ama rendelkezése is, hogy az országgyűlés eljárását bíráló határozatát semmisítse meg a vármegye. (1869. év 33. vmjkl., Eger f. i. 1868. év 432. lap.) Minthogy pedig a törvényhatóság azt nem tette, a következő napon Szapáry Gyula főispáni helytartó királyi biztosi minőségben mutatkozott be.

A vármegye ezúttal is tiltakozott a királyi biztosi intézmény ellen. Németh Albert az országgyűlésen is interpelláczió tárgyává tette, de eredménytelenül. Szapáry egy éven át kormányozott és büntetett a király nevében.

1869 márcz. 1-én összeült a bizottmány, de csak azért, hogy az országgyűlést egybehívó királyi meghívólevelet felolvassa s a 250 tagú központi választmányt a képviselőválasztás megejtésére utasítsa.

A megválasztott képviselők névsora: Kápolna Szathmáry László, Pata Kovách László, Abád Széky Péter, Mezőtúr Pétery Károly, Füged Almássy Sándor, Szolnok Fejér Miklós, Tiszanána Németh Albert, Pétervásár báró Orczy Elek, Eger Csiky Sándor, Gyöngyös Berecz Ferencz. Orczy mandatumáról lemondván, helyét Beniczky Gyula foglalta el. Az első kettő a jobbpárthoz, a többi a balpárthoz tartozott.

A legszenvedelmesebb pártküzdelem Egerben volt Szalay József jobbpárti és Csiky Sándor balpárti között. 2015 választó közül 1936 szavazott le, 1025 a balpárt, 911 a jobbpárt jelöltjére. A szavazás 5 láb hosszú, laposra faragott botokkal történt - titkosan. A valóságban a szavazást mégsem lehetett titkosnak tekinteni, mert a szavazók a jelölt zászlói alatt jelvényekkel ellátva jelentek meg, a választás szinhelyén az egyik párt választóit a másik párttól katonaság választotta el. Mindenkiről tudták tehát, kire szavaz.

Az önkormányzati jogokat az 1869. évi decz. 27-iki közgyűlésen nyerte vissza a vármegye. Szapáryt felmentették nemcsak királyi biztosi, hanem főispáni helytartói állásától is s az alkotmányos érzületű örökös főispán - Bartakovics - hosszú idő után még egyszer átvette a vármegye kormányzását. Szederkényi Nándor aljegyzőt (a mostani főispánt), Isaák István és Szentkirályi Ődön szolgabírákat, kiket a kir. biztos kizárólag politikai okokból függesztett fel, azonnal visszahelyezték állásukba s betöltötték az üresedésben levő állásokat. Puky Miklós lemondása után az első alispáni székbe Isaák László került, a másodalispáni állásokat Lipcsey Péter és Fülöp József nyerték el. Főjegyző lett Zalár József, 1. aljegyző Szederkényi Nándor, 2. aljegyző Okolicsányi Kálmán, 3. aljegyző Kapácsy Dezső, 4. aljegyző Fekete Sándor, főügyész Nánásy Ignácz, tiszai főszolgabíró Hellebronth János, törvényszéki ülnökök Támár Alajos, Hegedűs János, Kósa Kálmán, Horkay Lajos, Kempelen Béla, Benkó Albert, Kászonyi Antal stb.

6271870 június 9-én a bizottmány szine-javát Pestre vonzotta a hazafias kegyelet. Mintegy 100 tagból álló küldöttség utazott oda, hogy részt vegyen Batthyány Lajos 48-as miniszterelnök temetésén.

Ez év június 20-án már a bizottmány kezei közt volt a köztörvényhatóságok rendezéséről szóló törvényjavaslat. Minthogy e javaslat a virilizmus behozatalát, az örökös főispánság megszüntetését, a főispáni hatalom növelését tartalmazta, az 1848-as törvényhozók szellemeért s a tiszta demokracziáért lelkesedő bizottmány érthető ellenszenvvel fogadta, kijelentette, hogy e javaslat, ha nem semmisíti is meg a törvényhatóságokat, de a megsemmisülés örvényébe dobja, mert meghagyja ugyan a formát, - bár azt sem egészen - de a szellemet, az erőt, az élet idegeit kitépi belőle. Ilyen értelemben nyilatkozott a képviselőház tudomására, követelvén benne az írni-olvasni tudáshoz kötött általános választói jogot, a főispáni intézmény eltörlését, a törvénytelen s következőleg a vármegye által végre nem hajtható kormányrendeletnek az országgyűlés foruma elé terjesztését, a felsőház eltörlését, vagy népképviseleti alapra helyezését,⁵ a községeknek belügyekben való teljes autonomiáját, az ingyenes népoktatást. E felírat eszméit a képviselőház már nem mérlegelhette, mert aug. 1-én a törvény már szentesítést nyert.

A szeptemberi gyűlésen számolt be az alispán az 1869. évi népszámlálásról, helyén való tehát, hogy mi is most emlékezzünk meg róla. Heves és külső Szolnok vármegyék területe 114 6/14 □ mérföld: népessége 332613, ebből olvasni tud 41035, ír és olvas 88071, sem írni, sem olvasni nem tud 203497; háziállatok: 62040 ló, 105 öszvér, 2347 szamár, 92928 szarvasmarha, 628890 juh, 2254 kecske, 99533 sertés, 6349 méhkas. A népszámlálási munkálat végrehajtása 4500 frtba került, a bizottság elnöke Kubik Endre bizottsági tag volt.

Az 1870. évi 42. t.-cz. 91. §-a értelmében a törvényhatóságnak a belügyminisztertől kitűzött határidő alatt közgyűlést kellett tartania, hogy jövő szervezetének kidolgozására küldöttséget válasszon. Az 1871. év június 1-én tartott havi űlésen olvasták fel a belügyminiszternek e tárgyban kiadott rendeletét. Megütközést keltett, hogy a miniszter nemcsak határidőt szabott, hanem a gyűlés napját is megállapította. Megtartották ugyan a gyűlést június 15-én de szóvá tették a helytelen törvénymagyarázatot. (1871. év 258., 300. vmjkl.)

A küldöttség azonnal hozzálátott a tervezetek elkészítéséhez, a törvényhatóság pedig nov. 30-án megalakította az igazoló és bíráló választmányt s megválasztotta a választási elnököket. Eme közgyűlésen búcsúzott el a vármegye utolsó örökös főispánjától, a decz. 28-iki közgyűlésen pedig beiktatta Kubinyi Rudolfot, az újonnan kinevezett főispánt. Eger város szülöttjeként a vármegyéhez a legtermészetesebb rokonszenv kötelékei fűzték; az ősi tradicziók azonban csakhamar Gömörbe szólították.

Az új megyebizottság s a 100 tagból álló állandó választmány az 1872. év január 23-án alakult meg, két nap mulva pedig megválasztották a tisztikart hat évre. Alispán lett Isaák László, főjegyző Zalár József, I. aljegyző Szederkényi Nándor, II. aljegyző Simáczius Gusztáv, főügyész Eisenmann János, főpénztárnok Okolicsányi József, alpénztárnok Bozsik János, főszámvevő Lenkey Károly, alszámvevő Babocsay György, I. főorvos Szentkirályi Kázmér dr., II. főorvos Schreiber Lőrincz dr., I. mérnök Kubik Endre, II. mérnök Timon Bertalan, segédmérnök König Endre. Az árvaszéknél elnök Lipcsey Péter, ülnökök Derszi Ferencz, Támár Alajos, Csernyus Kálmán, Horváth Béla, ügyész Szabó Sándor, számvevő Végess József, jegyző Kapácsy Dezső, közgyám Cserey Ignácz. Szolgabírák (a törvény nem ismert főszolgabírót): Ivády Miklós (felsőmátrai), Kovács József (alsómátrai), Kürthy Ferencz (felsőtarnai), Szentkirályi Ödön (középtarnai), Siskovics Lajos (alsótarnai), Kaszap Bertalan (pásztói), Földváry Sándor (patai), Szombathelyi Endre (tiszazúgi), Benkó Albert (alsótiszai), Bárczay Gyula 628(középtiszai). A főispán kinevezte levéltárnokká Hodermarszky Antalt, várnagygyá Békeffy Alajost s kinevezte a segéd- és kezelő-személyzet tagjait.

Közben napvilágot látott a vármegye szervezkedési szabályrendelete, mely öt részre oszlott:

I. A tisztikar, segéd- és kezelőszemélyzet létszámáról, hatásköréből, a munka felosztásáról, a fizetések mennyiségéről, a napidíjak fokozatáról. Az alispán fizetése 2000 frt, lakása természetben, főjegyzőé 1300 frt - 200 frt, 2 aljegyzőé egyenként 900 frt - 200 frt, főügyészé 1300 frt, - 200 frt, árvaszéki elnöké, főpénztárnoké egyenként 1300 frt, - 200 frt, 4 árvaszéki ülnöki, 1 főszámvevőé egyenként 1000 frt - 200 frt, levéltárnoké 800 frt - 200 frt, szolgabíróé 1072 frt és 400 frt útiátalány, első főorvosé 600 frt és 400 frt útiátalány stb.

II. A megyének szolgabírói járásokba osztása:

1. Felső-Tarnajárás. Községek: Besenyő, Dormánd, Deménd, Erdő-Telek, Eger-Szalók, Füzes-Abony, Kaál, Kompolt, Kerecsend, Maklár, Mezőtárkány, Nagy-Tálya, Szóláth, Puszták: Felsőtelek, Hanyi, Kisbuda, Nagyút, Pázmánd, Szóláth, Szikszó, Szalók, Tepély, Tenk.

2. Közép-Tarnajárás. Községek: Aldebrő, Detk, Domoszló, Feldebrő, Felsőnána, Halmaj, Kápolna, Karácsond, Ludas, Markaz, Szent-Mária, Tófalu, Ugra, Verpelét, Vécs, Visonta. Puszták: Balpüspöki, Felfalu, Tarnócza.

3. Alsó-Tarnajárás. Községek: Átány, Bod, Boczonád, Erk, Heves, Kömlő, Méra, Nagyfüged, Pély, Szaránk, Tarna-Örs, Tarna-Szentmiklós, Visznek, Vezekény, Zsadány. Puszták: Alatka, Báb, Bútelek, Csász, Fogacs, Hatrongyos, Kisfüged, Miske, Szárazbeő, Tarcsa.

4. Gyöngyösi 1-ső, vagyis pásztói járás. Községek: Apcz, Csány, Ecséd, Fancsal, Hasznos, Hatvan, Hort, Monostor, Pásztó, Szent-Jakab, Szurdok-Püspöki, Tar. Puszták: Alsó-Huta, Felső-Huta, Filimes, Kerekudvar, Kis-Jobbágyi, Kis- és Nagy-Gombos, Muzsla.

5. Gyöngyösi 2-ik, vagyis gy.-patai járás. Községek: Atkár, Adács, Gyöngyös-Püspöki, Gyöngyös-Halász, Oroszi, Pata, Réde, Szűcsi, Sólymos, Saár, Tarján, Vámosgyörk, Veresmart. Puszták: Bene, Encs, Kis-Réde, Tas.

6. Felső-Tiszajárás. Községek: Kis-Köre, Nagy-Ivány, Poroszló, Sarud, Szent-Imre, Tisza-Halász, Tisza-Nána, Tisza-Füred, Tisza-Igar, Tisza-Eörs, Tisza-Derzs, Tisza-Abád, Tisza-Szalók, Tisza-Szőllős, Tisza-Eörvény. Puszták: Csapóköz, Csaszlód, Cserőköz, Domaháza, Gacsa, Gócs, Hídvég, Magyarát, Őrsipuszta, Tomaj, Várfenek.

7. Közép-Tiszajárás. Községek: Búra, T.-Beő, Déva-Ványa, Fegyvernek, Kenderes, Roff, Török-Szent-Miklós, Puszták: Akolhát, Balla, Bánhalma, Cséfa, Ecseg, Gabonás, Gyenda, Hegyesbór, Kérsziget, Kengyel, Kakat, Poó, Szakállas, Szent-Tamás, Taskony, Túr-Pásztó.

8. Alsó-Tiszajárás. Községek: Alattyán, Bessenszög, Keőtelek, Nagy-Kürű, Szolnok, Szajol, Szent-Ivány, Tisza-Püspöki, Tisza-Süly. Puszták: Alcsi, Derzsi-Gát, Fokorú, Jenő, Kürt, Mizsa, Szög-Szent-Ivány, Szászberek, Szanda, Varsány, P.-Süly.

9. Tiszazúgi járás. Községek: Csépa, Czibakháza, Földvár, Inoka, Kürt, Nagy-Rév, Szelevény, Sas, Ugh, Vezseny, Várkony. Puszták: Benő, Csámpa, Gyalú, Gyüger, Homok, Istvánháza, Marthfű, Sárszög, Sáp, Szelevény, Zsiger.

10. Felső-Mátrajárás. Községek: Balla, Bodony, Derecske, Dorogháza, Erdőkövesd, Füzes, Istenmezeje, Ivád, Mindszent, Maczonka, Nádújfalu, Nagy-Bátony, Pétervásár, Parád, Recsk, Szuha, Váraszó, Puszták: Dorog, Felső- és alsó-Ivány, Kis-Bátony, Lak, Felső- és alsó-Lengyend, Ó-Huta, Szuhai-Huta, Szederkény, ardona, Tiribes, Vezekény.

11. Alsó-Mátrajárás. Községek: Aranyos, Bekölcze, Bátor, Bocs, Bakta, Csehi, Felnémet, Fedémes, Lelesz, Mikófalva, Szarvaskeő, Szúcs, Szent-Erzsébet, Szent-Domonkos, Sirok, Szék, Szajla, Terpes. Puszták: Bolya, Butaj, Kőkút, Kis-Bátor, Ördög-Falva, Pósvár, Rozsnak, Tipaszó, Villó.

III. Az állandó választmány szervezete. E fejezetből megtudjuk, hogy az három szakosztályra oszlott: a) közigazgatási és tanügyi, b) pénzügyi és gazdasági, c) közlekedési és közmunkaügyi szakosztályokra.

IV. A megyének választási kerületekre osztása. E fejezetből legyen elég csupán annyit jelezni, hogy a patai kerület 30, a szolnoki 20, a fügedi 25, az abádi 62934, a kápolnai 49, a pétervásári 39, tiszanánai 38, a mezőtúri 16, az egri 25, a gyöngyösi 20 megyebizottsági tag választására nyert jogosultságot.

V. A kettős vármegye árvaügyi szabályai, (1872. év 32. vmjkl.)

Mikor a vármegye ekként befejezte szervezkedését, a községek rendezéséről is szabályrendeletet készített s megalakította a községi képviselőtestületeket.

A márcziusi közgyűlés egyik legérdekesebb epizódja épen a községek belügyi rendezésének kérdése volt. A vita folyamán a nép emberei részéről örvendetes érdeklődést s gyakran igen talpraesett, sőt néha meglepő gyakorlati észrevételeket lehetett hallani. Különösen feltünt az ügy tárgyalása folyamán ama - minden pártérdeken felülemelkedő - tárgyilagosság, mely tisztán csak a közügy javára irányzott vitatkozásokban nyilvánult.

Április havában megalakult a 100 tagú központi választmány, hogy a közelgő képviselőválasztásokra az intézkedéseket megtegye.

A választásokat megyeszerte június 22 napján tartották meg, csak a tiszanánai kerületben kellett a választást aug. 3-ára elhalasztani, mert a választók névjegyzéke nem volt rendben. E választáson a Deák-párt tért hódított a vármegyében. Megválasztották: Kápolnán gróf Károlyi Gyula Deák-pártit, Pétervásáron gróf Keglevich Gábor reformpártit, Nagyfügeden Almásy Sándor balpártit báró Orczy Bódog Deák-párti ellen, Abádon gróf Szapáry Gyula Deák-pártit Horthy István balpárti ellen, Mezőtúron Csávolszky Lajos balpártit Polgár József deák-párti ellen, ki visszalépett, Patán Kovách László deák-pártit Németh Albert balpárti ellen, Szolnokon Horánszky Nándor balpártit, Tiszanánán báró Baldácsy Antalt, Egerben Csiky Sándor balpártit, Gyöngyösön Pulszky Ferencz Deákpártit.

A csapások egész sorozata nehezedett szegény népünkre az 1873. évben. A gazdasági téren a folytonos esőzések áradásokat, a májusi fagyok s a rozsda rengeteg károkat okoztak. Nemcsak az aratás járt szomorú eredménynyel, hanem a kapás növények termése is kétségbeejtően rossz volt. Általános volt a nyomor s a vármegye kényszerült 300 ezer forintos ínségkölcsönt felvenni. Az inség okozta nagy szerencsétlenséget betetőzte - a kolerajárvány. 145 községben megbetegedett 22.470, meggyógyult 13.155, meghalt 9315 ember. E rettentő vész nagyobb arányaival is fölülmulta az 1831., 1849., 1855. és 1866. évi járványokat, de különösen mégis azzal, hogy nemcsak öldökölt, hanem más súlyos kórnemekkel együtt - hagymáz, vérhas, himlő, váltólázak - lépett fel.

Őszinte részvétet keltett az egész vármegyében Bartakovics érsek főispánnak 1873. évi május 30-án bekövetkezett halála. Utódjává Samassa József szepesi püspököt nevezte ki a király. Ő már nem élvezi az örökös főispán jogait, de mint a vármegye első virilistája ma is dísze a megyebizottságnak. A közjogi és politikai kérdésekben vallott nézetei és elvei - főrendiházi szereplése lévén - országszerte ismeretesek s kimagasló szelleméről tesznek tanúságot. Szédületesen emelkedő életpályáját a barsvármegyei kötetben vázoltuk. 1905. évben elnyerte a legmagasabb egyházi méltóságot - a bibornokságot. A vármegye minden ünnepi alkalmat felhasznált, hogy őt lelkes örömmel üdvözölje.

A kiegyezés óta - tehát immár négy évtizeden keresztül - szinte szakadatlanul folynak a vármegyegyűléseken s közjogi viták. Az 1873. év közigazgatását különösen is jellemzi a képviselőházhoz s a kormányhoz küldött közjogi feliratok sokasága. A vármegye tehát nemcsak adminisztrált, hanem politizált is. Hogy a számos felirat közül csak néhányat említsünk, a márczius 19-iki gyűlésből felterjesztést intézett a bizottmány a képviselőházhoz az 1868. évi 40. t.-cz. 20. §-ának módosítása, vagyis az önálló nemzeti hadsereg felállítása s míg ez meg nem valósítható, a honvédségnek tűzérséggel és műszaki csapatokkal való ellátása tárgyában (37. vmjkl); június 19-én a katonaelszállásolás rendezését sürgette (167. vmjkl); augusztus 14-én az adók behajtása körül való bajok orvoslásáról, szeptember 15-én a végrehajtói visszaélések miként való megszüntetéséről, tájékoztatta a pénzügyminisztert (225., 255. vmjkl); szeptember 18.-án a csődtörvény rendezését és önálló nemzeti bank felállítását szorgalmazta (308. vmjkl); szeptember 15-én pedig felterjesztést tett a képviselőházhoz oly törvény alkotása iránt, mely az egyház és az állam közötti jogviszonyt Deák Ferencz június 28-iki országgyűlési beszédének alapelvei szerint rendezi.

A vármegye minden alkalmat megragadott, hogy a kiegyezéskor inaugurált politikával s a "minden rendszer és programm nélkül folyó kormányzással" 630szemben elégületlenségét kifejezze. Ilyen alkalom gyanánt kínálkozott a szomszédos Borsod vármegyének az önkormányzati jogok kibővítése érdekében a képviselőházhoz intézett felirata is. Ha már ez a törvényhatóság is - mely pedig a kiegyezéskor a kormányt támogatta - állást foglalt a czentralizáló irány ellen s a konfiskált jogok visszaadását kívánta, nem csodálhatjuk, hogy a 48-as érzületű vármegye 1874. évi márczius 16-iki gyűlésén még tovább ment, az országgyűlés feloszlatását s a nemzet akaratának megnyilvánulását óhajtotta. (1874. év 10 vjmkl). Sőt egy későbbi feliratában gyökeres rendszerváltozás hangoztatása mellett az állam kiadásainak redukálását s a józan nemzetgazdasági politikával egyező adótörvények alkotását, az 1852. évi ősiségi nyilt parancs hatályon kívül helyezését sürgette. (1874. év 385. vmjkl).

A megyebeli események közül mellesleg megemlítjük Szederkényi Nándornak a dunapataji került országgyűlési képviselőjévé való választását, az 1874. évi április 1-én Poroszlón pusztító nagy tűzvészt, mely 138 házat hamvasztott el; a Tiszahídnak 26.890 frt s a szandai tóhidaknak 8027 frt költséggel való helyreállítását.

A vármegyei közigazgatás történetében egyike az érdekesebb epizódoknak több tiszamenti község amaz előterjesztése, hogy a vármegyei körözvények az 1875. évtől kezdődőleg nyomtatva küldessenek a községeknek. A bizottság felkarolta az életrevaló eszmét, megvetette alapját a vármegye hivatalos lapjának, melynek czíme eleinte "Heves és Külső Szolnok törv. egy. vármegyék hivatalos körözvényei" lett, - (1874. év 281., 362. vmjkl.)

Az 1848. évi V. t.-czikket kiegészítő 1874. évi 33. t.-czikk az országgyűlési képviselőválasztásokat új alapra fektette s a 100 tagú központi választmányt 33 tagúra zsugorította. Az akkor épen ínséggel küzködő lakosságot érzékenyen sujtotta a 12. §., mely a választók közül kizárja mindazokat, kik előző évi egyenes adójukat le nem fizették. (1874. év 333. vmjkl).

Az 1875. évi június 30-án már az új törvény alapján ejtették meg a képviselőválasztást. Ez alkalommal mandátumot nyertek: az abádi kerületben gróf Szapáry Gyula szabadelvű Lipcsey Imre balellenzéki ellenében, a tiszanánaiban Majzik Viktor balellenzéki Bárczay Gyula szabadelvű ellen, a fügediben Almásy Sándor balellenzéki Grubiczy György szabadelvű ellen, a pétervásáriban Ivády Béla szabadelvű Dapsy Béla balellenzéki ellenében, a kápolnaiban gróf Károlyi Gyula jobbellenzéki (Sennyey párti) Fáy László szabadelvű ellenében, a pataiban Rády Endre szabadelvű, a szolnokiban Kövér Károly szabadelvű Madarász József szélsőbali ellen, a mezőtúriban Csávolszky Lajos balellenzéki Horthy István szabadelvű ellen, Egerben Babics István szabadelvű ellen, Egerben Babics István szabadelvű Csiky Sándor balellenzéki ellen, Gyöngyösön Kovách László szabadelvű.

E választást főispánválság előzte meg. Tisza Kálmán balközéppártja beolvadt a Deák-pártba s létrejött az országos szabadelvűpárt. A fúzió alkalmával Kubinyi leköszönt s a kormány Beöthy Lajos országgyűlési képviselőt neveztette ki főispánná. Ünnepies beiktatása az 1875. év május 24-én történt.

A vármegye politikai éltében korszakos jelentőségű fordulatot jelent az 1876. esztendő. Ekkor szakadt ketté Heves- és Külső-Szolnok vármegye. Negyedfél százados uniónak vetett véget a törvény kényszerítő ereje. Mindenesetre fájdalmas érzést keltett az amputáczió, de a vármegye el volt reá készülve.

Már az 1870. évi június 21-iki gyűlésen napirendre kerültek a területváltozás kérdése. A külső-szolnokiak kérték, hogy külön vármegyévé alakulhassanak. A közgyűlés Berecz Ferencz elnöklete alatt bizottságot küldött ki a kérdés tanulmányozására. 1874. évi márcz. 16-án ismeretessé vált a törvényjavaslat, melyet a kormány a törvényhatóságok területi rendezéséről kidolgozott. E javaslat több tekintetben lényeges eltérést mutatott a később alkotott törvénytől, a mennyiben a jász-kún kerületek nagykúnsági részéből és Külső-Szolnok vármegyének a Tisza balpartján levő részéből Karczag székhelylyel Kún vármegye, a jász-kún kerületek jászsági részéből, továbbá Heves vármegyéből és Külső-Szolnok jobbparti részeiből. Eger székhelylyel Heves-Jász vármegye alakítását tervezte.

A bizottmány a javaslat ellen foglalt állást egyrészt azért, mert területi épségét féltette, másrészt pedig, mert a történelmi emlékeknek, a nemzeti hagyományoknak - a szabadság biztosítékainak - megbolygatását veszedelmesnek találta. Az 1874. évi szeptember 14-iki gyűlésen már engedett valamit a bizottmány álláspontjának ridegségéből. Ekkor is tiltakozott ugyan, hogy az átcsatolandó 631községek a Jászságnak átadassanak, de nem ellenezte többé, hogy Szolnok vármegye Hevestől elszakítva és a Nagy-Kúnsággal, valamint a Jászság beszögelő részeivel egyesítve Szolnok székhelylyel önálló vármegyévé alakíttassék.

Megmozdult Gyöngyös város is, követelvén, hogy Heves-Jász vármegye székhelye Gyöngyös legyen. Kovách László és Pulszky Ferencz képviselők, az országgyűlésen Gyöngyös város érdekében szálltak síkra.

A területszabályozásról szóló 1876. évi 33. t.-czikket a július 17-iki közgyűlésen hirdették ki s ez volt egyúttal a kettős törvényhatóság utolsó gyűlése.

A törvény értelmében Heves vármegyétől elszakadtak a tiszai alsó, tiszai közép, tiszazúgi és részben a tiszai felsőjárás községei, valamint a gyöngyösi felső járásból Monostor község, Kerekudvar pusztával együtt a tiszai felső járásbeli Tiszafüred, Tiszaigar, Nagyiván, Tiszaőrs, Őrvény és Szőllős kivételével. (1876. év 203. vmjkl.)

Heves vármegyét tehát ezután a tarnai alsó, tarnai felső, tarnai közép, gyöngyösi felső, gyöngyösi alsó, mátrai alsó, mátrai felső járások s a tiszai felső járás imént említett községei alkották.⁷⁸⁰ A szétválasztás után maradt Heves vármegyének 116 községe 208.000 lakossal, 73 □ mérföld területtel. Az 58.000 lakost számláló s 46 □ mérföld területű 32 elcsatolt községből s az eddigi jászság 12 s a nagykúnság 6 községéből alakult Szolnok székhelylyel a mai Jász-Nagy-Kún-Szolnok vármegye.

A területváltozás a vármegyei közvagyon megosztását is szükségessé tette. Ez már sok nehézséggel járt s évekig eltartott. Heves vármegye 1880. év április 27-iki közgyűlésén azt az álláspontot foglalta el, hogy a XVIII. század közepén épült egri vármegyei székház s az 1824. évben báró Brudern Józseftől vásárolt selyemtenyésztési épület (epreskert), a XVIII. század közepén emelt katonai istállók, az 1814. évben épített élelmiszer-raktárak, az 1826-ban emelt verpeléti, az 1820-ban épített feldebrői, az 1770-ben emelt füzesabonyi, az 1769-ben épült mezőtárkányi megyei épületek s az 1826-ban gróf Keglevich Gábortól - visszaválthatási jog mellett - megyei alorvosi lakás gyanánt átengedett épületek kizárólag közigazgatási, illetőleg katonai czélokra szolgálván, osztály tárgyát nem alkothatják. 1700. és 1783. években Szolnokon is emelt egy-egy épületet a vármegye, de ezeket 1867-ben a protestáns egyháznak ajándékozta.

A rabkápolna, a rabdolgozóház, a tébolydai, a nemzeti színházi alapok, a kincstártól egyes községek és magánosok részére - az 1805. és 1809-ben a vármegyén átvonult orosz seregeknek nyújtott szolgáltatásokért - megtérített összeg, végül a különféle letétek a törvény 6. és 9. §-ai alapján alapítványi és letéteményi minőségüknél fogva szintén nem jöhettek elosztás alá. Maradt tehát a "velitesek pénztára," mely a volt kettős vármegyét oly arányban illette, a mint ahhoz a községek és egyesek hozzájárultak. E pénztárban 1846-ban - az utolsó nemesi összeírás idején - 7867 frt volt. 1884. évi április 21-én jött létre a végleges megállapodás, melynek értelmében a rabdolgozó intézeti alap 1/3-a, vagyis 2906 frt és a nemesi pénztár-alap 1/3-a, vagyis 11.912 frt szállott át Szolnok vármegyére. (1884. év 90. vmjkl., 1885. év 14. vmjkl.).

A területváltozást megdöbbentő katasztrófa előzte meg. A Tisza 1876. évi márczius 14-én megszakította a taskonyi védgátat s a régi mirhógátat. 23 község került víz alá s ezekben összedőlt 1206 épület, áldozatul esett két emberélet, elpusztult 287 háziállat. Legnagyobb volt a veszedelem Roff, Tisza-Szalók, Csépa, Kenderes, Tisza-halász községekben. Ez utóbbit a szatmári püspök közreműködésével jelenlegi helyére telepítették át s ez alkalommal nyerte az Új-Halász, később Schlauch Lőrincz püspök nevéről a Lőrinczfalva nevet. Az árvíz elöntött 106,518 hold területet s mintegy másfél millió forint kárt okozott.⁷⁸¹

A szűkebb határok közé szorított Heves vármegye 1876. évi szept. 4-én tartotta alakuló gyűlését, beiktatta főispánját, kinek személyében változás nem történt. A tisztviselők statusa sem igen változott, csupán egy számvevői állást szüntettek be, az egyik főorvost s a tiszai járás főmérnökét pedig Szolnok vármegyéhez helyezték át. (1876. év 213., 220. vmjkl.)

632Az 1876. évi 6. t.-cz. alapján a szept. 25-iki közgyűlésen megalakult a közigazgatási bizottság, melynek első tagjaivá a vármegye közönsége Balog Istvánt, id. Nánásy Ignáczot, Beökönyi Viktort, Szederkényi Nándort, Fülöp Manót, Csiky Sándort választotta meg. E névsor már a következő évben lényegesen változott: januárban Szathmáry, Kürthy, Tahy leköszöntek s helyükre id. Samassa János, Puky Miklós és Imre Miklós kerültek; Puky szintén leköszönt s helyére Szentkirályi Ödön került; a decz. 22-iki választáson Balog, Beökönyi Imre, helyeit Babics István, Eisenmann János, Kovács Kálmán foglalták el.

A "kenyérmezei ütközet"-ben - a hogy Bartakovis örökös-főispán a tisztújításokat nevezni szokta - 1877. évi decz. 20-21. napjain a régi tisztikar lett a győztes. Az alispán, főjegyző s általában a tisztikar zöme megtartotta poziczióját, vagy előkelőbb állást nyert. A status új tagjaiként Imre Miklós főügyészt és Frantz Alajos főorvost említjük meg. Simáczius Gusztávot I. aljegyzővé, Földváry Kálmánt II. aljegyzővé, Mártonffy Lászlót ülnökké, Horkay Lajost alsótarnai, Kaszap Bertalant⁷⁸² gyöngypásztói, Hám Gyulát gyöngyöspatai, Ivády Miklóst mátrai, Recsky Lászlót tiszai szolgabírákká választották. Választottak még 8 segéd szolgabírót, a főispán pedig újból kinevezte Hellebronth Mihályt levéltárnokká.

Az év nevezetesebb jelenségei közé tartozott - a külpolitika bevonulása a megyeterembe. A kiütött orosz-török háború idején őszinte rokonszenv nyilvánult meg a törökök irányában s a vármegye ama meggyőződését hangoztatta, hogy a keleti kérdés csak úgy oldható meg a magyar érdekeknek megfelelően, ha birodalmunk Törökországgal szövetkezve szabna határt a czári fegyvereknek s czivilizátori igényeivel saját valódi hazájára szorítaná az oroszt. A sanstefanoi békeszerződés után az orosz szövetség, továbbá Bosznia és Herczegovina okkupácziója ellen, viszont az angol szövetség és Románia integritása mellett tört lándzsát a vármegye bizottsága.

Ezekkel a jelszavakkal ment bele a vármegye népe az 1878. évi képviselőválasztásokba. Bosznia okkupáczióját már nem lehetett megakadályozni, mert az már folyamatban volt, de az uralkodó párt okkupáczióját igenis megakadályozták a választók. A megyék kettéválasztása után 4 kormánypárti kerülete maradt Heves vármegyének, az 1878. évi választásoknál elhódított egyet, a függetlenségi párt, egyet az egyesült ellenzék. Képviselői mandátumot nyertek: Egerben Szederkényi Nándor függetlenségi, Gyöngyösön Kovách László szabadelvű, Fügeden Almásy Sándor függetlenségi, Kápolnán Babics István szabadelvű, Gyöngyöspatán Kaszap Bertalan függetlenségi, Pétervásáron Ivády Béla egyesült ellenzéki. A poroszlói (előbb tiszanánai) kerületben pótválasztás volt Bárczay Gyula szabadelvű és Majzik Viktor függetlenségi között, mely ez utóbbi javára dőlt el.

A vármegye önmagát tisztelte meg az 1879. évi október 13-iki gyűlésen, midőn ünnepi emlékbeszéd kíséretében a haza bölcsének arczképét közgyűlési termében elhelyezte. "Mily dicsőséges a férfiúra" - mondá Zalár, az ünnepi szónok - "egész nemzet vállain emeltetve még élve lépni azon magas piedesztálra, hová rendesen csak haláluk után jutnak az emberek. Van-e lelki nagyság s hazafi-dicsőség még ennél is nagyobb? De ha nagyobbá már nem lehetett is és 1867-ben, ha tévedés volt is kiindulási pontja s ha csalódott is feltevéseiben: nem kell-e még ekkor is Kossuthtal bámulni és csodálni őt? Megírta ő a kiegyezést, mint apa, a ki végrendelkezést tesz s ha szolgálat volt ez másoknak is, ő csak egyet akart szolgálni - a hazát. Óh, nagy maradt ő akkor is, csak utódai kicsinyek! S ha nincs oly áldás hagyományán, mint még ez alapon is lenni kellene, örökösei vétke ez!" Igy rótta le a hazafias kegyelet adóját Heves vármegye a haza bölcse, a jog diadalmas bajnoka, a nagy demokrata jellem iránt! (1879. év 267 vmjkl).

A vármegyeház homlokzatáról 1881 május 8-án gyászlobogó hirdette, hogy alispánja, Isaák László, hirtelenül meghalt. Emlékét a megyegyűlés jegyzőkönyvében megörökítik. A július 12-iki közgyűlésen egyhangú lelkesedéssel Majzik Viktort választották meg utódjává. (1881. év 216. vmjkl.)

A régi alispán halála és az új alispán megválasztása közötti időben - június 26. és 28. napjain - folyt le a vármegyében a képviselőválasztás, melynek 633különös érdekességet kölcsönzött, hogy egyetlen kormánypárti sem nyert a vármegyében mandátumot s hogy egy kerület kivételével mindenütt egyhangú volt a választás. Ez alkalommal képviselői megbízólevelet nyertek: Egerben Szederkényi Nándor függetlenségi, Gyöngyösön Rády Endre függetlenségi, Fügeden Almássy Sándor függetlenségi, Poroszlón Pappszász György függetlenségi, Pétervásáron Ivády Béla egyesült ellenzéki, Kápolnán Szathmáry Király László egyesült ellenzéki Kovách László szabadelvű ellenében, Gyöngyöspatán Kaszap Bertalan függetlenségi.⁶

Az országgyűlésen hozott törvények közül a megyék háztartásáról szóló 1883. évi 15. t.-cz. érintette legközelebbről a vármegyét. E törvény alapján alakultak át a járások akként, a hogy ma is vannak. A vármegye főtörekvése oda irányult, hogy a járásbírósági és közigazgatási járások és székhelyek azonosak legyenek. A törvény a vármegye dotáczióját is felemelvén, lehetővé vált a tiszti fizetések méltányosabb alapokra fektetése. A törvényhatóság ez alkalommal újból átdolgozta szervezkedési szabályrendeletét, majd decz. 18-19-én általános tisztújítást tartott. A tisztikar ismét a régi maradt - Weichart Márton árvaszéki ülnök és Hellebronth Béla hevesi szolgabíró kivételével. (1883. év 109., 429. vmjkl.) A közigazgatási bizottság új tagjai lettek id. Samassa János és Begovcsevics Róbert helyett ifj. Samassa János és Isaák István.

Az ekként megválasztott tisztikarból az 1885. év folyamán Imre Miklós kivált. Az egri érsek jogtanácsosává neveztetvén ki, leköszönt főügyészi állásáról, de a közigazgatási bizottságban - Babics István elhalálozása miatt - újra helyet foglalt. A főügyész ezúttal Mártonffy László lett.

De ez csak változás volt! Volt azonban a tisztikarnak, a vármegyének vesztesége is. 1885. évi február 25-én emlékezetes multjának egyik kiválóbb alakját, az alkotmányos magyar szabadság s a vármegyei önkormányzat egyik bátor harczosát, a tisztikar tisztelve szeretett vezérét, a vármegye első tisztviselőjét, Majzik Viktort kellett az örök nyugalom helyére kísérnie. Teljes negyven évig szolgálta ő mint esküdt, főszolgabíró, képviselő, alispán vármegyéjét s ott halt meg, a hol 60 évvel előbb született - a vármegyeházán. A törvényhatóság az április 27-iki gyűlésének jegyzőkönyvében örökítette meg emlékét.

Az alispáni széket április 28-án Kaszap Bertalan foglalta el. Ugyanekkor Isaák Gyula a hatvani, Kövér Bertalan a gyöngyösi szolgabírói, Hám Gyula a vármegyei árvaszéki elnöki, Piller Ede az ülnöki állásokat nyerték el.

A vármegyei önkormányzatra kétségbeesetten rossz idők jártak ekkor. A nemzetiségi izgatások, melyek már-már az árulás határáig terjedtek, szükségessé tették a törvényhatóságokról szóló törvény módosítását, magyarán a municzipiális jogok ismételt megszorítását - az államhatalom javára.

A tiszteletreméltó motivum ellenére, az 1886. évi jan. 18-iki gyűlésen nagyon kedvezőtlen fogadtatásra talált az ismeretessé vált törvényjavaslat a vármegyében. Feliratot is intézett ellene a törvényhatóság - főképen az újból megállapított és diszkreczionális jogokkal kibővített főispáni hatáskört kifogásolva - s ha a peticzionálásával a javaslat törvényerőre emelkedését nem is akadályozhatta meg, az a kívánsága mégis teljesült, hogy a független bíróság tagjait kivette a törvény a főispán felügyelete s ellenőrködése alól.

A szentesített 1886. évi 21. t.-czikket a július 26-iki közgyűlésen hirdette ki a vármegye s nyomban hozzálátott a szabályrendeletek módosításához, a vármegyei tiszti nyugdíjalap megteremtéséhez. Eme nyugdíjalap megalapításához a következő évben 60 ezer frt adománynyal járult a vármegye.

Az új törvényben nyert nagyobb hatalmat Beöthy főispán már nem élvezhette, felmentették állásától. A kormány Párizsból gróf Keglevich Bélát hívta meg a hevesi főispáni székre, melyben ő elkeseredett harczot folytatott a közjogi ellenzékkel s bizony meglehetősen megzavarta azt a békés nyugalmat, mely elődjének 10 éves kormányzását jellemzi. Ünnepies beiktatása az 1886. évi okt. 4-iki közgyűlésen ment végbe. (1886. év 330. vmjkl.)

Hogy a harczias főispánnal szemben sikeresen felvehesse az ellenzék a küzdelmet, jónak látta a szervezkedést. A vármegyei függetlenségi és 48-as 634párt, valamint a közjogi alapon álló mérsékelt ellenzék 1887. év január 23-án a Korona-vendéglőben értekezletet tartott, megalakította a központi bizottságot s az egyes választókerületek bizottságait. A központi bizottság elnökévé Csiky Sándort, jegyzőjévé Alföldi Dávid dr.-t választotta az értekezlet.

Erre azután a vármegyei szabadelvű párt is tömörült. Február 4-én tartott értekezletén visontai Kovách László elnökölt, a jegyzőkönyvet Altorjay Sándor vezette. A központi és helyi bizottságok megalakítása után egri képviselőnek gróf Szapáry Gyulát, kápolnai képviselőnek Almásy Gézát, poroszlói képviselőnek Kovách Kálmánt jelölték. (Eger f. i. 1887. év 41. lap).

A talajt tehát mindkét párt eléggé előkészítette a képviselő-választásra, mely a két városban 1887 június 17-én, a kerületekben 18-án folyt le. Képviselőkké lettek Egerben Szederkényi Nándor függetlenségi Jókai Mór kormánypárti ellenében, Gyöngyösön Kovách László kormánypárti Horánszky Nándor mérs. ellenzéki ellenében, Fügeden Almásy Sándor függ. Ledniczky Márton kormánypárti ellen, Kápolnán Almásy Géza kormánypárti gróf Bethlen Gergely mérs. ellenz. ellen, Poroszlón Csávolszky Lajos függ. Kovách Kálmán kormányp. ellen, Gyöngyöspatán Kürthy Sándor függ. Szabó Imre antiszemita ellen, Pétervásáron Ivády Béla mérs. ellenz. gróf Almásy Kálmán kormánypárti ellen. Nagyobb hullámokat az egri és gyöngyösi választások idéztek elő. A képviselőket ezúttal választották először - öt évre. Minthogy Visontai Kovách László, a magyar parlamentnek 25 év óta kiváló tagja és háznagya, a jeles publiczista és gazda, a hevesmegyei gazdasági egyesület alapítója, 1889. év május 7-én meghalt, jún. 6-án Hentaller Lajos vette át mandátumát.

Az 1889. év végén elkövetkezett az általános tisztújítás ideje, de nem volt, a ki megtartsa. A kormány Keglevichet már felmentette állásától, új főispánt pedig még nem neveztetett ki, bizonyára nem azért, mert nem volt reá vállalkozó, hanem azért, mert nagyon sok volt. A tisztújítások megejtésére tehát gróf Cziráky Bélát, Fejér vármegye főispánját, küldte el a vármegyébe. E választás -mely alig egy-két kivétellel a régi tisztviselőket erősítette meg újból állásukban - olyan méltóságteljesen folyt le, hogy a vármegye - Szederkényi Nándor indítványára - lelkes ünneplés között fejezte ki köszönetét a 48 órás főispánnak. (1889. év 431., 435. vmjkl.)

Végre 1890. évi február 24-én megjelent a királyi kézirat, mely Kállay Zoltán dr. országgyűlési képviselőt nevezi ki Heves vármegye főispánjává. A vármegye közönsége ős magyar szokás szerint a főispáni méltóságot megillető fénynyel és ünnepséggel fogadta őt. A márczius 24-én végbement beiktatás érdekességét növelte az a sok előkelő vendég, a ki az új főispánnal érkezett. Programmbeszédében a jó és tiszta közigazgatás előmozdítására tett fogadalmat, kinek minden törekvése oda fog irányulni, hogy a vármegye közigazgatása első helyen álljon az országban. Ez ünnepies nyilatkozatot annál könnyebben tehette, mert ő - mint egykori vármegyei tisztviselő - a közigazgatást nem híréből, hanem gyakorlatilag ismerte és mert olyan tisztikarra támaszkodhatott, a milyennek a hevesit ismeri.

Volt tehát főispánja a vármegyének, de a főispánnak nem volt lakása, kényszerült bérházban meghúzódni. A törvényhatóság belátta a helyzet visszás voltát s 1891. évi jan. 19-iki gyűlésben elhatározta a főispáni lak építését. A törzsvagyon-alapból 30 ezer frtot vett kölcsön oly feltétellel, hogy a kölcsönösszeg a vármegyétől a főispáni hivatalos helyiség czímén fizetett évi 500 frtból s az államkincstártól főispáni lakpénz czímén fizetett évi 600 frtból 50 év alatt megtérüljön. Igy jött létre a főispáni lak. A két oldalépületet néhány év mulva az államkincstár emeltette. (1891. év 8., 184. sz. határozat).

Ez időtájban más nagyobbszabású építkezésekbe is belebocsájtkozott a törvényhatóság. 1888. évi 205. sz. közgyűl. határozatával elhatározta a vármegyei árvaszéki épület emelését s e czélra a következő évi április 29-én 17.064 frtot szavazott meg. 1889-ben átalakította a gyöngyösi régi lovassági laktanyát 146.602 kor. költséggel s megkezdte az egri gyalogsági laktanya építését. Ez építkezés költségei 802.380 korona összegre rúgtak. A gyöngyösi új lovassági kaszárnya emelése 1891-ben vette kezdetét, 1893-ban készült el s építési költsége 853.596 korona áldozatot kívánt.

Ha már az építkezésekről szólunk, itt emlékezünk meg a vármegye székházán 1893-ban teljesített átalakítási munkálatokról. A székház bolttetőzetén 635veszedelmes repedések támadtak. Lebontották tehát úgy az első, mint a második emelet utczai frontján a boltozatok legnagyobb részét és vasgerendázatra fektetett sima tetőzettel látták el. Ekkor épült a karzat is a közgyűlési teremben. Az átalakítási költségek 39.593 frtot tettek ki. Ez alkalomból létesült a vármegyei székház-építési alap. (1893. év 384., 427. sz. hat.)

1892-ben ismét gyászolt a vármegye. Kaszap Bertalan alispán, a vármegyének az alkotmány visszaállítása óta tisztviselője, majd függetlenségi párti képviselője, jún. 26-án felvette a néhai nevet. Emlékét július 25-én abban a közgyűlésben örökítették meg, melyben a vármegye osztatlan lelkesedése közepette az "aranytollú" főjegyzőt, Zalár Józsefet ültették az alispáni székbe.

A fokozatosan megüresedő állásokat okt. 10-én ekként töltötték be: főjegyző Hám Gyula, árvaszéki elnök Borhy Ádám, gyöngyösi főszolgabíró Majzik Viktor, szolgabíró Heringh Kálmán. A közig. bizottság tagjaivá újból megválasztattak Szederkényi Nándor, Graefl Jenő, Zsendovics József, Babocsay Sándor. A visszalépő Szerelem Alfréd helyére Dobóczky Dezső került.

Az 1892. évi képviselőválasztásokat a szokottnál is élénkebb pártmozgalmak előzték meg. Április 24-én szervezkedett újból a vármegyében az ellenzék is, a kormánypárt is. Az ellenzék a kaszinóban értekezett s elnökévé Imre Miklóst, jegyzőkké dr. Nánássy Ödönt és dr. Alföldi Dávidot választotta. A végrehajtóbizottság elnöke Imre Miklós, helyettes elnöke Szederkényi Nándor lett. A kormánypárt elnökévé Széky Pétert, jegyzőjévé Csókás Istvánt választotta. A végrehajtó-bizottság élére Dobóczky Ignácz állott, alelnökei Babics Béla, báró Orczy Kerubin, Scheidl Ágoston lettek.

A választásról ugyanazt mondhatjuk, mint az 1881. éviről, mert ezúttal is kizárólag ellenzéki képviselőket küldött a vármegye az országgyűlésre, és pedig Eger város Szederkényi Nándor függetlenségit, Gyöngyös város Hentaller Lajos függetlenségit, a pétervásári kerület Ivády Béla nemzeti pártit, a kápolnai Okolicsányi László függetlenségit, a nagyfügedi Nánássy Ödön függetlenségit, a gyöngyöspatai Kürthy Sándor függetlenségit, a poroszlói Csávolszky Lajos függetlenségit.

A kormánynak az egyházpolitikai téren tett kijelentései és igéretei megszólaltatták a vármegyét is - liberális és demokrata szellemben. A szabadelvűek is,. az ellenzékiek is pártgyűlést tartottak a megyegyűlést megelőzőleg s mindkét párt nyilt kérdésnek tekintette az egyházpolitikát. A párthatározatok következménye az lett, hogy a vallás szabad gyakorlata, a zsidó vallás reczepcziója, az állami anyakönyvvezetés, a kötelező polgári házasság behozatala, a kath. autonomia megvalósítása érdekében a vármegye feliratot intézett 1893. évi április 24-iki gyűléséből a kormányhoz. Az indítványt Babocsay Sándor tette s a bizottság 130 szóval fogadta el 95 ellenében. (1893. év 182. sz. hat.)

Az 1894. év gyászba borította az egész magyar nemzetet. Meghalt Kossuth Lajos, a nemzet csodálva szeretett legnagyobb hontalanja.

Heves vármegye a nagy hazafi iránt érzett kegyeletét a többi törvényhatóságok és testületek ez irányban tett határozataitól eltérőleg azzal is nyilvánította, hogy Kossuth Lajost a nemzet halottjának jelentette ki s fájdalmas meglepetését fejezte ki a felett, hogy az országgyűlés a legnagyobb magyar hazafi elhunyta alkalmából nem megfelelően intézkedett. Kitűzték a megyeházára a gyászlobogót. Turinba koszorút, a családhoz részvéttáviratot küldtek. A vármegyéből 120 tagú küldöttség utazott a budapesti nagy temetésre. A gyászolók között ott láttuk a temetésen Samassa egri érseket is. Az egész vármegyében általános és őszinte gyász uralkodott.

A Kossuth-szoborra az első adomány Heves vármegyéből került ki: Kürthy Sándor országgyűlési képviselő küldött e hazafias czélra 1000 frtot, mihelyt a halálesetről értesült.

Annak előrebocsájtása után, hogy az 1895. évi decz. 19-én megejtett tisztújításon általában a régi tisztviselők nyerték el újból a megyebizottság bizalmát, áttérhetünk az 1896. év nagyszerű eseményeire.

A magyar nemzet ez évben a nemzetek történetében szinte páratlan ünnepet ült: ezeréves fennállásának ünnepét.

A mily magasztos, a mily fenséges volt ez a történelmi mozzanat, ép oly lelkesedéssel és fénynyel ülte azt meg az egész magyar nemzettel együtt - Heves vármegye. A vármegyeházra május 2-án kitűzték a nemzeti lobogót, 10-én már 636az egész székváros ünnepi díszben pompázott. Az egyház az iskolák ünneplését követte; május 11-én az ünnepségek hosszú sorozatának fénypontja: Heves vármegye díszközgyűlése. A szőnyegekkel, az ország czímerével és nemzeti zászlókkal gazdagon díszített lépcsőház fordulóinál díszegyenruhás megyei hajdúk álltak kivont karddal, a közgyűlési terem pedig megtelt a bizottsági tagokkal, élükön Samassa egri érsekkel, a karzat hölgyközönséggel. A főispán megnyitója után következett az ünnepi beszéd, melyről eleget mondtunk, ha jelezzük, hogy az ékesszólásáról ismert Zalár József tartotta. A díszközgyűlés hódoló feliratot küldött a királyhoz s elhatározta ő felsége arczképének a közgyűlési terem részére való megfestését.⁷⁸³ Eger város ünnepsége május 14-én a Szent István-szobor környékén a várban folyt le, ezt követte délután az érsekkerti népmulatság, este a katonai zenekar dísztakarodója s a város fényes kivilágítása! Felejthetetlen napok voltak ezek!

Ott láttuk Heves vármegyét a június 8-iki díszfelvonuláson. A legelső magyar ember előtt hódoló küldöttségünk csinos Dobó-korbeli hadi öltözetével általános feltünést keltett és tetszést aratott a százezrekre rugó nézőközönség körében. A fővárosi lapok is magasztalólag nyilatkoztak a hevesi lovas díszbandériumról, melynek minden egyes tagja kék selyem atillát, pánczélinget, párduczkaczagányt és tollas sisakot viselt. A csoport hármasával vonult el ő felsége előtt, élén Kállay főispánnal, ki mellett Beretvás Endre lovagolt vármegye ősi banderiális zászlajával. Utánuk jöttek: Altorjay Sándor, Arenschild Ottó, Beniczky Elemér, Borhy György, Graefl Andor, Graefl Jenő, Jankó Miksa, Jusztusz Gyula, Kovách Kálmán, Lipcsey Árpád, Mészáros Kálmán, Nánássy Ödön, Remenyik István, Subich György.

A millenniumi kiállítás történelmi csoportjában ott láttuk a hős Dobó síremlékét. A liczeum könyvtárából többek között egy 1305-ből való kéziratos brevariumot, a csillagvizsgálóból Sisson Dollon-féle távcsövet, a régiségek között a tiszabői gót ízlésű harangot a XV. századból, a fegyverneműek egész sorozata között I. Lipót arczképével ellátott elefántcsont lőportartót, a székesegyház részéről straduari híres hegedűket, a czisztercziek részéről ódon thuribulumot stb. A kiállításon saját pavillonja is volt a vármegyének, melynek kapuja a vármegyei székház egyik joggal megcsodált vaskapuja volt.

A millenniumi év végén közeledett befejezéséhez a monumentum aere perennius - az ércznél szilárdabb emlék - melylyel a vármegye az ezeréves multat megörökítette. Sajtó alá került a vármegye monografiájának az a kötete, mely a vármegye mohácsi vész előtti történetét öleli fel. A törvényhatóság még 1886-ban elhatározta, hogy az ezredév emlékére a vármegye történetét megiratja. A munkával Szederkényi Nándor országgyűlési képviselőt és Balássy Ferencz maklári plebánost bízta meg a vármegye. A vállalkozó történetírók a nagyszabású munkát megosztották maguk között olyképen, hogy Balássy írta a vármegye alakulását, történeti szereplését egy kötetben a mohácsi vészig, Szederkényi a mohácsi vésztől az 1867. évi kiegyezésig terjedő kor történetét 3 kötetben. Szederkényi a kitűzött időre el is készült, míg Balássyt betegsége akadályozta munkájában. Közbejött halála miatt kéziratát már Szederkényi rendezte sajtó alá. Az egyes köteteket megjelenésük előtt a Magy. Tört. Társ. bírálata alá bocsátották. Az írói tiszteletdíjakat a nemesi pénztár kamatjövedelmeiből fedezte a vármegye. (Várm. Lev. 1893. év I. 1015. sz.) Ugyancsak a millennium alkalmából festette meg a megyebizottság Kriesch Aladár festőművészszel Eger vár 1552. évi ostromát.

A történelmi nevezetességű évben tisztviselőiről sem feledkezett meg a vármegye. Elhatározta, hogy a millenáris esztendőt három esztendőnek tudja be a nyugdíjazásnál. A belügyminiszter azonban csak 2 évet engedélyezett.

A millenáris év alkonyán a képviselőválasztások a következő eredménynyel végződtek: Eger Lukács László pénzügyminiszter, Gyöngyös Visontai Soma Ugron-párti, Pétervásár gróf Károlyi Sándor nemzeti-párti, utóbb gróf Károlyi László, Gyöngyöspata Biró Lajos nemzeti-párti, Poroszló Graefl Andor függ., Nagyfüged Dobóczky Ignácz kormánypárti, Kápolna Okolicsányi László függetlenségi.

Zalár József, a vármegye érdemekben megőszült alispánja, 1897-ben nyugalmaztatását kérte. A törvényhatóság a hála és a nagyrabecsülés kifejezése mellett vett tőle búcsút s április 26-iki gyűlésén Hellebronth Béla hevesi főszolgabírót ültette az alispáni székbe, hevesi főszolgabíróvá Korponay Istvánt, szolgabíróvá Vass Jánost választotta meg. E választás után Hám Gyula leköszönt főjegyzői állásáról s az okt. 18-iki gyűlésen Majzik Viktor foglalta el a helyét, gyöngyösi főszolgabíróvá pedig Biró József lett.

Az 1898. év ismét az ünneplések esztendeje volt. Csak egy évig lehetett a magyar nép hétköznapi hangulatban, ez évben már újból emlékeznie kellett, újból elő kellett vennie ünnepi ruháját, feltűznie a nemzeti kokárdát, hogy a szabadság hajnalhasadását - márczius 15-ét - az ötvenéves fordulónál a szokott kegyeletes érzelmekkel, de a szokottnál fényesebb keretben megülje. A vármegye, a város díszközgyűlést tartottak ez alkalommal, a vármegyén Majzik Viktor várm. főjegyző, a városházán Szederkényi Nándor méltatták hazafias beszéddel a nagy nap jelentőségét.

Augusztus 13-án a vármegye székvárosának házi ezrede - a 60. cs. és kir. gyalogezred ünnepelte százéves fennállását. A jubileumon részt vettek József főherczeg, a szász királyné küldöttje, báró Appel ezredtulajdonos, a hadtestparancsnok, a vármegyei és városi hatóság, de az ünneplők sorában ott láthattuk az egész város társadalmát is. Az ünnepségek középpontja a vásártéren tartott tábori mise volt, melynek keretében az érsek felszentelte az ezred új zászlaját.

A százados jubileum alkalmából az ezred tisztikara magyar és német nyelven megíratta az ezred történetét.

Aug. 25-én Kossuth Lajos arczképét leplezték le a vármegye közgyűlési termében, Szederkényi Nándor emelkedett szellemű ünnepi beszéde kíséretében. A vármegye rendei még 1848. évi május 1-én elhatározták ez arczkép beszerzését, de e határozatot csak ötven év múltán lehetett végrehajtani.

A szept. 17-iki közgyűlés a szerencsétlen véget ért királyné emlékének volt szentelve. A törvényhatóság elhatározta, hogy temetésén küldöttségileg képviselteti magát és a királyhoz fájdalmának kifejezése végett hódoló felíratot intéz; okt. 18-án pedig a képviselőházban küldött felíratot a királyné emlékének fenntartása, a genfi épület megvásárlása és fogadalmi templom építése iránt.

1900. évi november 18-án Hellebronth Béla elhalálozása következtében megüresedett az alispáni szék. Az alispáni teendők a következő évi márczius 17-én tartott részleges tisztújításig Majzik Viktor főjegyzőre hárultak, de azóta is ő áll a vármegyei tisztikar élén, mert a törvényhatóság osztatlan bizalma reáruházta az alispáni tisztet. A megüresedett főjegyzői állást Isaák Gyula egri főszolgabíróval, az egri főszolgabírói állást Heringh Kálmán szolgabíróval és szolgabírói állást Mártonffy Lajos gyakornokkal töltötte be. E részleges tisztújításról való megemlékezés fölöslegessé teszi, hogy a decz. 16-án lefolyt ált. tisztújítással foglalkozzunk, mert a tisztikarban csupán az a változás történt, hogy a jelöltetéstől visszalépő Beniczky Elemér helyett ifj. Kovách Kálmánt választották szolgabíróvá.

Az év folyamán megtartott képviselőválasztások alkalmával Egerben Szederkényi Nándor, Gyöngyösön Visontai Soma dr., a gyöngyöspatai kerületben Bíró Lajos dr., a kápolnaiban Samassa János dr., a nagyfügediben Hellebronth Géza, a pétervásáriban gróf Keglevich Gyula, a poroszlóiban Malatinszky György nyertek mandátumot.

Az 1901. esztendő történetéhez tartozik, a hevesvármegyei siketnéma intézet építésének eszméje. Az eszme testet öltött, az intézet egyre fejlődik. Az intézet vármegyei jellegű, csupán az öt tagból álló tanszemélyzet állami. Anyagi ügyeit a vármegye látja el. Vagyona 65.087 korona.⁷⁸⁴

Az 1901-902. esztendők folyamán elég jelentős rendszerváltozás történt a vármegye ügykezelésében. Az 1901. évi 20. t.-cz. az egyszerűsítés jelszava alatt a közigazgatási eljárást reformálta, egységessé tévén a jogorvoslati módozatokat. Az 1902. évi 3. t.-cz. megszüntette a vármegyei pénztárakat és számvevőségeket. Az egyszerűsítési programm jegyében láttak napvilágot az ügyviteli szabályzatok, melyekben az egész irányzat szelleme a legjellemzőbb módon 638nyilatkozik. E vármegyében a törvények és a szabályzatok szelleme zökkenés nélkül ment át az életbe; még a pénztárak átadása sem járt nehézségekkel.

A törvényhatóság a maga erejéből is reformálni és egyszerűsíteni kezdett. Az egyszerűsítés egyik alapja a közvetetlen és gyors szóbeli eljárás lévén, 1901. évi márczius 19-én 218. sz. a. elhatározta a járási távbeszélő fölállítását. E határozat értelmében minden járás székhelye összeköttetést nyert a központtal. Az intézmény egyre fejlődik.

A közigazgatás szolgálatába bevonta a törvényhatóság a közlekedésügyet. Ha vasútépítésről volt szó, a vármegye sohasem zárta el pénztárát, az adósságcsinálástól sem riadt vissza, de a pénzt szinte olvasatlanul adta. 1886. évi április 20-iki gyűlésében a mátrai helyi érdekű, a debreczen-füzesabonyi, az eger-nádasdi vasút czéljaira - egyenlő arányban - 150.000 frtot szavazott meg. A közmunkaalap terhére felvett kölcsönt törzsrészvények vásárlására fordította. Az eger-nádasdi vasút nem épülvén ki, az e czélra szolgáló összeg is a debreczen-füzesabonyi vasút javára esett. A forgalomnak nemrég átadott eger-putnoki vasút építését szintén 100.000 kotr. értékű törzsrészvényvásárlásával támogatta, a tervben levő balla-pétervásári-nádasdi helyiérdekű vasút építését is 40.000 kor. értékű részvény erejéig hajlandó támogatni.

Sed nunc venio ad fortissimum. A törvényhatósági közútak építése és fejlesztése a vármegyében már régtől különös gondoskodás tárgya volt. Az 1879. évben fellépett ínséget is útépítésre használta fel. 100 ezer forintot kölcsönt vett fel azzal a kettős czéllal, hogy egyrészt a nyomorgó népet kereseti forráshoz juttassa, másrészt az eger-debreczeni, dormánd-hevesi, heves-füged-ludasi, gyöngyös-nógrádi, kápolna-parádi, eger-bakta-pétervásári, eger-szarvaskői, eger-szóláti útvonalakat használhatókká tegye.

Az utolsó évtizedben pedig úgyszólván egyik főprogrammpontja mind a törvényhatóságnak, mind a vármegye első tisztviselőjének - a törvényhatóság összes útainak kifogástalan kiépítése. Az eszme megvalósítására döntő befolyást gyakorolt a törvényhatóság 1893. évi 584. sz. határozata. 400 ezer forintos kölcsönt vett fel s ebből az összegből megépíttette: a detk-boczonád-hevesi, dormánd-hevesi, besenyő-kiskörei, eger-tiszafüredi, eger-verpeléti, pétervásár-kisterennei, kál-siroki, eger-gömöri, gyöngyös-bene-parádi útakat. Az 1898. évi 1189. sz. határozata alapján ismét 170.000 koronás kölcsönt bonyolított le, hogy a bakta-parádi, kál-siroki, eger-verpeléti, poroszló-sarudi, detk-hevesi, gyöngyös-parádi útakat kiépíthesse.

Az alispán javaslatára 1902. évi decz. 15-én elhatározta a törvényhatóság, hogy a keresk. minisztertől útvámszedésre kér engedelmet. A miniszter az engedelmet megadta, a vámszedési jog 1905. évben életbe lépett és ma már az államvasúti igazgatósággal kötött szerződés értelmében - 23 vasúti állomáson szedik a le- és feladott árúk után a vámot. A vámos útak közé 190 km. kiépített és 44 km. kiépíttetlen útat vettek fel. Ez utóbbiak kiépítésére 420.000 koronás kölcsönt kötött a törvényhatóság. Az1906. év folyamán az eger-egerszóláti, tiszafüredi-nagyiváni, tiszafüred-tiszaszőlősi, tiszaszőlős-derzsi, heves-tarnaszentmiklósi, heves-pélyi, tarnaméra-viszneki, pétervásár-siroki útakon kezdett építkezések a befejezéskor a vármegyére 230 ezer kor., az egyes községekre 410 ezer korona terhet róttak. Az állami beruházási kölcsönből a detk-hevesi, eger-debreczeni, dormánd-hevesi, gyöngyös-parádi útakon építkeztek.

Az 1903. év szeptember havában az egész nemzet Kossuth Lajos születésének századik évfordulóját ünnepelte. A vármegye szeptember 22-én tartott gyűlésén ünnepelt, de nagyobb küldöttséggel részt vett a fővárosi ünnepségeken is, melyeknek a középpontja - mint tudjuk - a Kossuth-mauzoleum alapkövének letétele volt.

A következő év június 14-én a nagy Rákóczi szülőházához zarándokoltak el a vármegye küldöttjei, hogy hódoljanak a nagy fejedelem emlékének; október hóban, az országos Deák-ünnepen vettek részt és koszorút helyeztek a haza bölcsének szobrára.

Sokat szenvedett nemzetünknek mindig volt elég oka reá, hogy nagyjainak emlékét kegyelettel őrizze és az emlékezéssel a hazfias érzést ébrentartsa és aczélozza. Annál több oka volt reá ekkor, midőn a legfelsőbb hadiparancs egyetlen szava: a "soha" úgy hatott a nemzet közvéleményére, mint a derült égből jövő 641villámcsapás. A vészterhes felhők csak ezután jöttek és csakhamar sötétté tették a politika egét.

A kormány, hogy az ellenzék obstrukczióját megtörje, a házszabály-revizióval kísérletezett. Ez a szerencsétlen kísérlet lett fordulópontja annak az elkeseredett küzdelemnek, melyet nemzeti ellentállás néven ismerünk.

A vármegye közönsége - felhasználva a legelső alkalmat - 1904. évi decz. 18-án tartott gyűlésében Babocsay Sándor és társai indítványára elitélte e kisérletet és a kormánynak bizalmatlanságot szavazott.

Az országgyűlést a király a következő év január 4-én feloszlatta és február 15-ére hívta össze. A vármegye közönsége - január 12-iki gyűlésében - hódoló tisztelettel hirdette ki a királyi meghívó-levelet, a választásokra az előkészületeket megtette, de kijelentette, hogy eme tényéből az 1848. és 1867. évi törvényekben biztosított jogoknak megszünésére vagy csorbítására következtetés nem vonható.

A képviselőválasztásokon heves harcz fejlődött ki, de nagyobb mérvű rendzavarás nem fordult elő. A választás a vármegye politikai irányát igazolta, mert az összes kerületekben - 1867. óta harmadszor - az egyesült ellenzék, nevezetesen a függetlenségi párt jelöltjei arattak győzelmet és pedig: Egerben Szederkényi Nándor, Gyöngyösön Visontai Soma dr., a gyöngyöspatai kerületben Csépány Géza, a kápolnaiban Samassa János dr., a nagyfügediben Hellebronth Géza, a pétervásáriban gróf Károlyi Mihály, a poroszlóiban Malatinszky György.

Az országszerte megejtett választások után megkezdődött a tárgyalás a korona és a többségre jutott egyesült ellenzék közt.

A politikai helyzet megnyilatkozásra késztette a vármegyét is. Márczius 27-én tartott gyűléséből - Alföldi Dávid dr. és Csutorás László dr. indítványa értelmében - feliratot intézett a képviselőházhoz, hogy az ősi alkotmány védelmében kitartásra kérje és a többség iránt érzett bizalmát kifejezze. A képviselőház május 27-én vette tárgyalás alá e feliratot.

A június hó 19-én megtartott közgyűlés - számolva az alkotmányellenes kormányzás bekövetkezésével - a törvénytelen eszközök alkalmazása ellen ünnepélyesen tiltakozott és jövendő állásfoglalására vonatkozólag törvényen alapuló kijelentést tett. Ugyanezen a napon jelent meg a hivatalos lapban a Fejérváry kormány kinevezése. Június 21-én kezdetét vette a nemzeti ellentállás. A vármegye aug. 7-én tartott közgyűlésében a "válságos helyzet alakulásának szemmel tartására és az alkotmányos küzdelem intézésére 40 tagú bizottságot választott azzal, hogy elnökét a bizottság a maga kebeléből választja." Ugyanekkor elhatározta, hogy míg a válságos idő tart, havonként rendkívüli közgyűlést tart; a vármegyei alkalmazottaknak megparancsolta, hogy az országgyűlésen meg nem szavazott adó- és újoncz-ügyben - világos törvényeink alapján még az önkéntes jelentkezésnél is - minden közreműködéstől tartózkodjanak. A tisztviselőket biztosította, hogy a mennyiben őket hazafias kötelességük teljesítése közben bármiféle sérelem éri, teljes elégtételt fog nekik nyujtani. A közgyűlés után nyomban összeült a 40-es bizottság, elnökévé Szederkényi Nándort választotta és megalakult az alkotmányvédő-bizottság következő tagokból: Majzik Viktor alispán, Alföldi Dávid dr., Babocsay Sándor, Beniczky György, Beniczky Elemér, Csépány Géza, Beökönyi Viktor, Cserján Károly, dr. Csutorás László, Dobóczky Dezső, Dutkay Pál, Engel Jakab, Graefl Jenő, Győrffy Kálmán, Halász Aladár, Hellebronth Géza, Imre Miklós, Jusztus Gyula, Kapácsy Dezső, Kérészy Barna, Kintzly Béla, Kozmáry Dezső, Kürthy Sándor, Légrády István, Malatinszky György, Merschitz Kálmán, Paravicziny Jenő, Papp József, Perlaky Zénó, Platthy Adorján dr., Puchlin Kázmér, Ragó Fauszt, Remenyik Kálmán, id. Samassa János, Samassa János dr., Szederkényi Nándor, Török Kálmán, Volff Károly, Zalár József.

A legközelebbi - szept. 25-én megtartott - közgyűlésen az alkotmányvédő bizottság javaslatára mély megilletődését nyilvánította a megyebizottság ama kínos audienczia felett, melyben a koalicziós vezérek Bécsben részesültek, a pártvezéreket pedig biztosította, hogy a küzdelemben ő is kiveszi a részét.

Időközben megérkezett az ügyvivő belügyminiszter rendelete, melyben megsemmisítette a vármegye aug. 7-iki határozatát, illetőleg ennek azt a részét, mely az önkéntesen fizetett adó el nem fogadásáról és az önkéntesen jelentkező újonczok hivatalos bizonyítványának ki nem szolgáltatásáról szólt és 642utasította az alispánt a rendelet végrehajtására, az önkéntes adó és újoncz beszolgáltatására. Az alispán felterjesztéssel élt e rendelet ellen és ezt a november 4-iki közgyűlés elé terjesztette.

E közgyűlés az alkotmányvédő bizottság indítványára helyeslőleg jóváhagyta az alispán eljárását, s az aug. 7-én hozott határozatot teljes egészében fentartva, a belügyminiszter rendeletét alkotmányba ütközőnek bélyegezte.

A nov. 13-iki rendkívüli közgyűlés vita tárgyává tette az újból kinevezett Fejérváry-kormány körrendeletét és ezzel szemben eddigi álláspontjához szívósan ragaszkodott, a kormány kinevezését alkotmányellenesnek minősítette, tiltakozott a törvénytelen intézkedések ellen és a kormány iránt bizalmatlanságát fejezte ki.

Az alkotmányvédő bizottság e közben arról tanácskozott, mitévő legyen, ha a belügyi kormány fenyegetéseit beváltva, a vármegye állami dotáczióját elvonja és a tisztviselőket felfüggeszti. A nemzeti ellentállás szervezésére alapot kellett teremtenie, még pedig - más vármegyék példájára - társadalmi úton. Felhívást intézett tehát a vármegye hazafias közönségéhez, hogy évi adójának legalább negyedrészét nov. 15-től kezdve helyezze el a Hevesmegyei Takarékpénztárba és bocsássa rendelkezésére. A felhívás szép eredménynyel járt. Az adományokat Remenyik Kálmán takarékpénztári igazgató kezelte.

Decz. 30-án érkezett az alispánhoz Kristóffy leirata, melyben az önkéntes adó és újoncz-ügyben hozott határozatot újból megsemmisíti azzal a fenyegetéssel, hogy a végrehajtás megtagadását megtorolja és az állami dotácziót elvonja.

E leírat az 1906. évi január 8-iki rendkívüli közgyűlés napirendjén szerepelt. Az alkotmányvédő bizottság javaslatára a közgyűlés ezúttal sem hajolt meg Kristóffy rendelete előtt. Következett tehát a fenyegetés beváltása - a dotácziónak megvonása.

Az alkotmányvédő bizottság az alispánnal egyetértőleg úgy intézkedett, hogy a február 1-én esedékes tiszti fizetéseket egy összegben az elnök utalványozza az alispán kezéhez, a ki viszont a tisztviselőket elégíti ki. Igy történt ez márczius és április 1-ső napjain is.

A márczius 12-én tartott közgyűlésben, tekintettel arra, hogy sem országgyűlésünk, sem független magyar felelős miniszteriumunk nincsen, hová a sérelmek orvoslása czéljából fordulni lehetne, jegyzőkönyvileg tiltakozott a vármegye az országgyűlés törvényellenes feloszlatása, a külföldi kereskedelmi szerződéseknek a törvény és az országgyűlés tilalma ellenére történt megkötése, a királyi biztosok kirendelése, a vármegyei autonomia felfüggesztése és megnyirbálása miatt; óvást emelt a sajtószabadságnak és a gyülekezési jognak megszorítása és a polgári hatóságok jogkörének a fegyveres erőre való átruházása miatt.

Április hóban létrejött a megegyezés a korona s a koaliczió között. Andrássy belügyminiszter kiutalta a visszatartott dotácziót és ekként az alkotmányvédő bizottságtól teljesített kiadások megtérültek, az adományozók visszakapták pénzüket. Az alkotmányvédő bizottság rendelkezésére állott 77336 kor. 88 fill. készpénz, ezenfelül jegyezve volt még 19140 korona. Az elvont dotáczió pótlására 3 hónap alatt 53479 kor. kiadást teljesített a bizottság. Az időközi kamatokat az Egerben felállított Dobó-szobor alapja javára fordította a bizottság, mely április 18-án alkotmányvédő feladatát befejezettnek jelentette ki, egész működését megvilágító végjelentését mellékleteivel együtt történelmi oklevél gyanánt a vármegye levéltárában helyezte el. (Letét 643. sz.)

A kormányváltozás főispánválságot is idézett elő. A király Kállay Zoltánt dr.-t 16 évet meghaladó buzgó szolgálatának elismerése mellett, június 19-én saját kérelmére felmentette főispáni állásától és helyébe Szederkényi Nándort, Eger város országgyűlési képviselőjét, nevezte ki. A törvényhatóság június 30-iki rendkívüli közgyűléséből meleghangú búcsúlevelet intézett a távozó főispánhoz, egyben pedig hozzálátott az előkészületekhez, hogy új főispánját fogadhassa.

A vármegye kettős örömmel fogadta Szederkényi kinevezését, mert oly férfiú vette át a kormányzást, a ki mint megyei tisztviselő és országgyűlési képviselő, egy emberöltőt meghaladó közéleti tevékenységét Heves vármegyének szentelte és a ki a vármegye politikai irányának is mindenkor tiszteletreméltó képviselője volt.

A július hó 2-án lefolyt székfoglalót megelőző napon a vármegye határán az alispán és Csépány Géza, Vámosgyörkön Kürthy Sándor és a gyöngyösi h. 643polgármester, Kál-Kápolnán id. Dobóczky Dezső, Füzesabonyban Heringh főszolgabíró, Egerben Jankovics polgármester, a másnapi beiktatáson az alispán, Imre Miklós és Samassa János dr. üdvözölték a főispánt, a ki nagyhatású székfoglaló beszédét a közgyűlési termet zsúfolásig megtöltő közönség tetszésnyilvánítása között mondta el. A közgyűlést a küldöttségek fogadása követte, majd az ünnepséget díszebéd fejezte be.

Az általános országgyűlési képviselőválasztások április 29. és 30. napjain folytak le a vármegyében. Eger városban Szederkényi Nándor, Gyöngyösön Török Kálmán, a gyöngyöspatai kerületben Csépány Géza, a kápolnaiban Samassa János dr., a nagyfügediben Hellebronth Géza, a pétervásáriban Beniczky elemér, a poroszlóiban Malatinszky György nyertek mandátumot. A választásokat mindenütt a legnagyobb rendben és csendben hat kerületben egyhangúlag ejtették meg. A főispánná kinevezett Szederkényi helyét 3 hónap múlva Babocsay Sándor, az 1908. év folyamán lemondott Samassáét pedig Maczky Emil foglalta el.

Az év őszén - szeptember 19-én - a magyar képzőművészet tartotta bevonulását a vármegye székvárosába. Az országos magyar képzőművészeti társulat vándortárlatot rendezett itt, mely fényes erkölcsi és anyagi eredménynyel járt. Az ünnepség fényét nagyban emelte, hogy gróf Apponyi Albert a magyar kultúra leghivatottabb vezére, személyesen jött el a kiállítás megnyitására.

A haló poraiban dicsőségesen hazatérő II. Rákóczi Ferencz nagyfejedelem és bujdosó társai diadalútjában e vármegye is méltán részt vett. Budapesten a vármegye képviseletében Majzik Viktor alispán, Balázsovich Oszkár, Borhy György, Graefl Jenő, Hellebronth Géza, gróf Keglevich Gyula és Malatinszky György jelentek meg, hogy a szent hamvakat a keleti pályaudvaron fogadják és a szent István-templomba kísérjék, a hol a gyászistentiszteletet az egri bíbornok-érsek tartotta. A díszmenetben Graefl Andor lóháton vitte a vármegye régi banderiális zászlaját. Október 28-án este 9 órakor ért a különvonat a megye határára és innen kezdve a túlsó határig szinte nappali világosságban robogott a vonat. Meglepő látványt nyújtott a Kékes hegytetőn és az Eged-tetőn felgyújtott, nagy fényt terjesztő máglya, különösen ez utóbbi, mely egy óriási R betűt mutatott. Valamennyi állomás, melyen a vonat átfutott, fényesen ki volt világítva. A lelkesedés tetőpontját Füzesabonyban érte el, hová külön vonatokon minden irányból rengeteg nép zarándokolt. A hamvak beszentelése után itt tette le a vármegye koszorúját Szederkényi főispán, az egri dalkör pedig kuruczdalokat énekelt. Míg a vonat a vármegye területén haladt, a kivilágított tornyokban zúgtak a harangok, a székvárosban fényes kivilágítás is volt. A kassai temetés napján a hatóságok jelenlétében az összes vallásfelekezetek gyászistentiszteletet tartottak.

Kassán Rákóczi hamvait az alispán, Zrinyi Ilonáét Graefl Jenő emelte le a vasúti kocsiból. A fényes díszmenetben a vármegye két küldöttséggel vett részt, az egyik, a népies küldöttség, a várnagy vezetése alatt 50 tagból állott és jellegzetes viseleténél fogva méltó feltünést keltett. A vármegye két régi banderiális zászlaját két küldöttségi tag vitte. A törvényhatósági bizottságot nagyobbára azok képviselték, a kik Budapesten.

A vármegye alispánja, mint az egyik Rákóczi megye első tisztviselője, a díszsátorban és a dómban tartott szertartások és a menet alatt Rákóczi koporsója mellett állott díszőrséget, a sátorból Zrinyi Ilona koporsóját vitte a gyászkocsira és innen a dómban felállított katafalkra, este pedig Rákóczi és Bercsényi koporsóit vitte a ravatalról a sírboltba.

Az éjjeli órákban az alispán Graefl és Hellebronth küldöttségi tagok útra keltek, hogy a vármegye képviseletében Thököly Imre fejedelem késmárki temetésén részt vegyenek.

Országos jelentőségű ünnepségek jegyében folyt le a következő esztendő is. Az ünnepségek sorozatát az országos diákkongresszus nyitotta meg. Május 2-án érkeztek a vármegye székvárosába a hazai főiskolák küldöttei. A kongresszus a legközelebbi szövetségi gyűlésig az egri ifjúság gondozására bízta a Kossuth-serleget. E kongresszust követte a kerületi tornaverseny, melyre 30 középiskola hozta el ifjúságát. Abból az alkalomból, hogy a negyedszázados multú Egri Dalkör a temesvári országos versenyen az abszolút becsű nagy aranyérmet 644megszerezte, a város közönsége elérkezettnek látta az időt országos dalverseny rendezésére. Az ünnepségek élén Samassa bíboros és Apponyi miniszter fővédnökök, Szmrecsányi Lajos felsz. püspök díszelnök állottak. Negyvenegy daloskör jelent meg a küzdőtéren, öt egyesület közreműködőként mutatta be művészetét, ezenkívül képviseltette magát 21 daloskör. A résztvevők száma mintegy harmadfélezerre tehető.

A dalünnep hivatalos sorrendjét aug. 15-én az Orsz. Magy. Dalár-Egyesület közgyűlése nyitotta meg. Délután megkezdődtek a dalversenyek és két napon át folytak. A kitűzött 26 versenydíj között ott volt a vármegye közönségéé is: művészi kivitelű ezüst plakett, az egri főszékesegyház relíf-kidolgozású képével.

Mielőtt a dalosok Egerből eltávoztak volna, fényes keretbe foglaltak egy másik országos jelentőségű ünnepet, mely a hős Dobó dicső emlékezetének volt szentelve. A város szobrot emelt legszebb terén Dobó Istvánnak és a leleplezés napját aug. 18-ára tűzte ki, midőn a dalosok is itt időztek. Az ünnepségre meghívta a város az országgyűlés mindkét házát, a tudományos intézeteket, a szomszéd törvényhatóságokat és városokat, a vármegye hatóságait, intézményeit, a Dobó család nőági leszármazottjait. A szoborbizottság elnökének, Szmrecsányi Lajos püspöknek, megnyitója után Babocsay Sándor orsz. képviselő mondotta el ünnepi beszédét, melynek végeztével lehullott a lepel a remek szoborról, a várfokon pedig - negyedfél százados hallgatás után - megszólalt újra a hős várkapitány sugár ágyúja. Következett a szobor megkoszorúzása, végre a dalosegyesületek éneke.

Megelőzőleg június 15-én a tiszafüredi önk. tűzoltóság tartotta 30 éves jubileumát. Ezt az ünnepséget azonban a hasonló jubileumok és zászlószentelések sorából kiemelte az a körülmény, hogy a Heves vármegyei Tűzoltó-szövetség ugyanakkor tartotta meg járási versenyekkel kapcsolatos nagygyűlését és hogy gróf Széchenyi Viktor főispán elnökkel az élén a Magy. Orsz. Tűzoltó Szövetség is megjelent. Első eset volt ez, hogy az országos tűzoltó-központ a vidéken tartotta meg elnökségi űlését.

Magasztos ünnepet rendezett okt. 13-án Gyöngyös város lakossága, midőn a ferenczrendiek templomában II. Rákóczi vitéz generálisának Bottyán Jánosnak emléktábláját elhelyezte. Bottyán a tarnaörsi táborban halt meg és holtteste az említett templomban fekszik. Az ünnepség színvonalát nagyban emelte Thaly Kálmán jelenléte, ki ékes szavakkal emlékezett meg a nagy Rákócziról és vitéz generálisáról.

Az utolsó általános tisztújítás 1907. év decz. 16-án folyt le, még pedig a nélkül, hogy a tisztikarban a legkisebb változással járt volna. A mi ezentúl van, az már valóságos jelen.