« ELŐSZÓ. Irta Szederkényi Nándor. KEZDŐLAP

Heves vármegye

Tartalomjegyzék

HEVES VÁRMEGYE KÖZSÉGEI. Irta ifj. Reiszig Ede dr. »

1HEVES VÁRMEGYE TERMÉSZETI VISZONYAI.
Irta Kolovits Alajos dr.
Nagyítható kép
Heves vármegye térképe.
Fekvés.
Heves vármegye mai kiterjedtségében csak az 1876. évi XXXIII. t.-cz. életbelépte óta áll fenn. Azelőtt a tiszántúli szolnoki részekkel együtt alkotta Heves-Külső-Szolnok vármegyét. Ebből a majdnem 350 éves kapcsolatból az említett törvényczikk oldotta föl, az újonnan alakult két vármegye között határvonalul állapítván meg a Tiszát, mégis olyképen, hogy a Tiszántúlról Tiszafüred, Nagyiván, Tiszaigar, Tiszaszőllős és Örvény községek Heves vármegye kötelékében maradtak. Valamivel később Heves vármegyéhez került még a Bükk-hegység délnyugati tövében fekvő Felsőtárkány község is, mely addig a szomszéd Borsod vármegyéhez tartozott. Az így alakult Heves vármegye egész területe ma 3878.35 km2, vagyis 655.872 kat. hold.
A vármegye rövid nyelű, fejjel éjszaknyugatra forduló, szöges buzogányhoz hasonlít, melynek karhoz köthető, tartószalagját a Tisza jelképezi. Földrajzi helyzete a 47°26'29" és 48°8'30" szélességi körök, meg a Ferrótól számított 37°17'12" és a 28°39'24" hosszúsági körök között van. Legnagyobb kiterjedése az éjszaknyugaton fekvő hidegvölgyi pusztától, a délkeleten levő Mérgesmajorig, mintegy 112 kilométer.
Határai: nyugatról és éjszakkelet felől Nógrád vármegye, éjszak felől, mintegy 5.5 kilométernyi hosszúságban Gömör, majd Borsod vármegyék, kelet felől Borsod- és Hajdú vármegyék, délkeletről és dél felől Jásznagykún-Szolnok vármegye, délnyugatról Pest vármegye. A határok - leszámítva délen a Tisza néhány kanyarulatát, - mind mesterségesek.
Heves vármegy éjszaki része hegyes, ellenben közepe és délkeleti része a nagy magyar Alfölddel összefüggő sík terület. A hegyes vidéket a nagy magyar Alföldtől elválasztó vonal a vármegyében, nagyjából Ecsédtől vonható meg keleti irányban Maklárig. Ezen vonalon túl a nagy magyar Alföld az Eger- és a Tarna patakok széles völgyein nyúlik be éjszak felé s az előbbinél Egerig, az utóbbinál egészen Szentmáriáig terjed fel. Éjszaki irányban legmélyebben hatol be a nagy magyar Alföld a vármegye nyugati határán, a Zagyva patak keskeny völgye mentén, Apcz, Pásztó községeken át, föl egészen a nógrádmegyei Kisterennéig, a hol a tengerszín fölötti magasság nem több, mint 181 méter. A síkságnak az elválasztó vonaltól délre eső része a tenger színe fölött, átlag 100-150 méter magas, míg a délkeleti rész, a Tisza hajdani kiterjedt árterülete 88-100 méter körül marad.
Hegységek.
Heves vármegye hegységei két nagy csoporthoz tartoznak. Az egyik a Mátra, mely egész tömegével a vármegye határain belül marad, a másik a Bükk-hegység, melynek tömege Borsod vármegyébe esik, s Heves vármegyében csak délnyugati része helyezkedik el.
A Mátra.
A Mátra a vármegyének éjszaknyugati részét foglalja el s a Zagyva- és Eger-patakok völgyei közé helyezkedik. Főgerincze a Tarna-patak jobb partján fekvő Kőkút puszta fölött kezdődik s innen folyton emelkedve, délnyugati irányban halad a Gazos (605 m.) a Saskő (743 m.) csúcsokon át, az 1010 m. magas Kékes-ig, mely az egész Mátrának uralkodó magaslata. A Kékestől a főgerincz éjszaknyugat felé tér el, s a 625 m. magas Csonka-hegyen át elnyúlik a 963 méternyire emelkedő Nagy-Galya tetőig. Innen a félkörben délnek domboruló Kis-Bükk gerinczein át éjszaknyugatra fordul és a Pásztótól délkeletre emelkedő Muzsla-tetőt alkotja (803 m.), mely a déli irányt követő folytatásnak, az u. n. pásztói hegyláncznak 2legéjszakibb szeme. A pásztói hegyláncz a Zagyva-patak balpartját követi, s egyes kiemelkedőbb kúpjai: a nógrádmegyei Jobbágyitól keletre, a vármegye határán emelkedő Nagy-Hársas (509 m.), az Apcz községet uraló Nap-Hegy (379 m.), s a kúpalakú Lőrinczi-hegy (244 m.). Innen kezdve a gerincz egyre alacsonyabb, s a Hatvantól éjszakra emelkedő Strázsahegyben (177 m.) végződik.
A Mátra főtömbjét éjszak felől a természeti kincsekben olly gazdag parádi völgy határolja, melybe a Kékes igen meredeken ereszkedik alá; dél felé azonban lejtős a hegyoldal, s messze terjedő hegyhátakat bocsát a nagy magyar Alföld felé, az egyes völgyek mentén. Ezek a nyúlványok lehatnak: a gyöngyösi völgy mentén Gyöngyösig, a bene-visontai völgyek irányában Karácsondig és Ludasig, a kisnánai völgy mentén Tarnócza pusztáig, s a tarnai völgy mellett egészen Kompoltig. Ezek a dombhátak termik a kiváló borokat, melyek közt leghíresebbek a visontaiak.
A Nagy-Galyától délnyugatra magas fensík, az u. n. Győrhegy (824 m.) terül el, melyet a felső részén kétfelé ágazó hasznos völgy határol. A hasznosi völgy a parádi völgygyel egy magasságban torkollik Pásztó fölött a Zagyva völgyébe. A Győrhegy, Nagy-Galya és a Csonkahegy délfelé szintén bocsátanak ki messze nyúló dombhátakat, melyeken a magasabb csúcsok: a Világoshegy (707 m.) Gyöngyöstarjántól éjszakra, a Havashegy (598 m.) Gyöngyöspatától éjszakra s az Oroszihegy (364 m.) Gyöngyösoroszi fölött. A Zagyva völgyével kelet felől párhúzamosan halad a szűcsi völgy, melynek mentén kelet felől egy kisebb dombhát húzódik délre, s Ecséd határában a 237 m. magas Mogyorósi dombbal végződik. A patai völgy mentén a dombok egészen Atkárig terjednek, s végső nyúlványaik csak Vámosgyörk délnyugati határában olvadnak be a nagy magyar Alföld síkjába.
A Mátrától éjszak felé, a parádi völgyön túl, emelkedik egy alacsonyabb fensík, melyet a Tarna völgye, a ballai, bodonyi, parádi és recski völgyek szaggatnak meg. A Tarna patak és az Eger patakvölgyei között a szintén dél felé haladó Kígyós völgy, a szóláti völgy és a Laskó patak völgye darabolják szét a Mátra keleti részét s párhúzamos dombhátakat formáltak belőle.
A Bükk.
A Bükk-hegység magva Borsod vármegyében fekszik, s csak délnyugati nyúlványai terülnek el Heves vármegye éjszakkeleti részében, az Eger patak balpartján. Legmagasabb csúcsa a vármegye éjszakkeleti határán a 932 m. magas Tarkő. A vármegyébe belépő Bükk-hegységet a felsőtárkányi völgy két részre osztja. Az egyik rész délnyugati irányban halad s egészen Felnémetig és Szarvaskőig terjed. Ennek a résznek a gerinczei a borsodvármegyei Bélapátfalva határában emelkednek tekintélyes magasságig (Bélkő). Heves vármegyébe csak nyúlványaik hatolnak be. A felsőtárkányi völgy keleti részén húzódó másik ág szintén magas gerinczet alkot, melynek legmagasabb csúcsai: a Várhegy (666 m.) és az Egertől éjszakkeletre kimagasló Nagy-Eged (552 m.). Az Eged lábától kezdődőleg, az Eger-patak és az ostorosi völgy között déli irányt követő hosszú, rhyolittufa-dombsor emelkedik, mely egészen Maklárig szegélyezi az Eger-patak bal partját. Ennek a dombsornak egyes szakaszai: a Czigléd, Almagyar, Kőporos, Tihamér, Marinka stb. Rajtuk kitünő bor terem, alattuk pedig számtalan pincze őrzi az egri borokat.
Ezeken a hegyeken kívül a vármegye sík területéből kiemelkedő homokdombokkal is találkozunk. Így pl. Kömlőtől éjszakra van a Nagyhalom (105 m.), Mezőtárkánytól délkeletre a Sájhalom (106 m.), Tiszanánától délnyugatra a Kenderhalom (98 m. a tenger színe fölött). A Tiszán túl Tiszaigartól keletre terül el egy széles homokhát, melynek magassága 104 m., továbbá még Nagyiván nyugati határában is találunk egy másik dombhátat, mely 106 m. magas.
Említést érdemel még a vármegye határában átvonuló földhányás is, melyet Csőrsz-árkának neveznek. Ez a borsodvármegyei Ároktőnél kezdődik, s különféle mélységgel és váltakozó irányban halad Füzesabony, Dormánd, Erdőtelek, Kál, Átány, Tarnabod és Tarnazsadány községek területén, s Hevescsány községtől délre, a földvári tanyához nem messze, egy halommal végződik. Egy második földhányás, mely már szélesebb és mélyebb s neve Kis-árka, Kiskőre mellett kezdődik s Pély határában Jásznagykún-Szolnok vármegye területére lép, honnan nyomai egészen Váczig követhetők.
Folyók.
Heves vármegye forrásokban nem mondható gazdagnak. Oka ennek egyrészt a hegységek kőzete, mely nem kedvez a forrásképződésnek, másrészt az a 3körülmény, hogy a dombokat és hegytetőket, - különösen a Mátrától éjszakra eső fensíkon - megfosztották a csapadék gyűjtését elősegítő erdőktől, s így a kevésszámú forrás is, a melegebb nyár folyamán, többnyire kiapad. Tavaszszal, vagy felhőszakadások alkalmával megduzzadnak ugyan a patakok, sőt néha nagy károkat is okoznak, (1878-ban az Eger patak Eger város nagy részét elöntötte), de a nyár folyamán annyira kiapadnak, hogy csak a fenéken csörgedezik csekélyke víz, mely a vízimalmok elhajtására is csak nagy duzzasztás árán alkalmazható.
A vármegye sík területén források csak nagyon gyéren fordulnak elő. Ezek is nagyobbrészt a magasabban fekvő fenekek csapadékvizének mélyebb helyeken való kiszívárgásai.
A Tisza.
A folyók között legnevezetesebb a Tisza, mely a borsodvármegyei Péli-pusztától Tiszavalkig határt alkot Borsod és Heves vármegyék között. Poroszló éjszaknyugati határában egészen a megye területére lép s azon halad déli irányban a Cserőköz-pusztáig. Innen ez hirtelen kanyarodással előbb délnyugatra, s aztán Tiszaabádig délre fordul, honnan két nagy kanyarodással Kiskőréig, majd onnan nyugat felé tart. Cserőköztől Kiskőréig határt alkot Jásznagykúnszolnok vármegye felől. Kisköre alatt egészen elhagyja a vármegye területét.
Alig van folyó, mely oly gazdag volna nagy és szeszélyes kanyarulatokban, mint a Tisza. Mutatják ezt az e vármegyében is lépten-nyomon felbukkanó hosszú, mély fenekek, melyek nem egyebek, mint a Tiszának régi, elhagyott medrei. Tiszaigar és Tiszaörs valamikor a Tisza partján feküdtek, a mit a két községet összekötő, s ma is többnyire vízzel telt széles és mély meder, az u. n. Nagy-tó bizonyít. S ma ezek a községek 10 kilométernyire fekszenek a Tisza mai medrétől. Ilyen elhagyott medrek vannak Tiszafüred keleti határában is, a községtől mintegy két kilométernyire, s ma a Tisza nyugat felé három kilométernyire is eltávolodott Tiszafüredtől, egy holt ágat hagyva vissza közvetlenül a község szélén. A Tiszának ezt a kiszámíthatatlan helyzetváltoztatását részben az okozza, hogy folyása az Alföldön nagyon meglassul, miáltal a medrét teleiszapolván, a partokat könnyen túllépi s a laza hordaléktalajban új medret kezd ásni magának. A másik ok a víz eleven erejében rejlik. A kanyarulat homorú oldalán lassúbb a vízfolyás, ott iszapot rak le, a domború oldalt pedig elmossa. Újabban átvágásokkal kényszerítik a Tiszát, hogy irányát egyenesebben tartsa meg, miáltal útja rövidülvén, folyása is sebesedik s iszaplerakodása sem oly tetemes. A vármegye területén két ily átvágás serkenti a Tiszát gyorsabb folyásra. Az egyik a Cserőköz fölött van, mely a cserőközi nagy kanyarulatot akarja megszüntetni; a másik az abádszalóki nagy kanyarulat kikerülésére szolgáló puszta-dinnyésháti átvágás.
A Tisza a tiszafüredi vasúti hídon alúl egy kisebb ágat bocsát ki magából nyugat felé, mely Poroszló alatt délre fordulván, Dinnyéshát puszta fölött egyesül ismét az öreg Tiszával. Az így alkotott nagy szigetet Morotvaköznek nevezik, a szigeten még a mult század hetvenes éveiben virágzó kis község is állott: Tisza-Halász. A Tisza azonban annyira közel jutott a községhez, hogy már a házakat is alámosással fenyegette. A sziget a szatmári püspökség p.-hídvégi uradalmához tartozván, az akkori szatmári püspök, Schlauch Lőrincz, a nagy veszélyről értesülvén, az egész községet áttelepítette a Poroszló és Sarúd közt elterülő birtokára, a Laskó patak balpartjára, s az új község a jóltevője után nyerte az Újlőrinczfalva elnevezést.
Legmocsarasabb az abádszalóki kanyarulat, melynek déli részét nagy kiterjedésű fenékmocsarak lepik el. Nagyobb mocsarak vannak még a Kiskőrétől délre eső nagy kanyarulatban.
A Tisza tavaszszal, mikor a máramarosi hegyeken a hó olvad, különösen ha ez hirtelen történik, nemkülönben esős tavasz idején, annyira meg szokott dagadni, hogy vízállása túllépi a partokat s kiönt. A tiszaszabályozás előtt az ártérnek nagy részét nádas lápok, ingoványok, zsombékokkal telt posványok lepték el, a terület egy része pedig legelőül, kaszálóul, sőt szántóföldül is szolgált. Erről azonban csak akkor lehetett szó, ha az időjárás kedvezésével a Tisza vagy kevés területet öntött el, vagy ha korábban jött és korábban húzódott vissza az áradmány.
Ma már a Tisza óriási árterét szűkebbre szabták a szabályozáskor épített hatalmas gátak. Nagy területű, az iszaptól megtermékenyített föld menekült meg így az évenként kitörő áradásoktól, a folyó áradáskor egyenesebb és sebesebb futást nyert és sok helység is megmenekült a soha ki nem számítható árvízveszedelemtől. 4Mindkét parton tekintélyes gátak emelkednek. A jobbparti gát kezdődik a tiszafüredi vasúti hídnál s tart Poroszlóig, onnan pedig lekanyarodik Újlőrinczfalvának, a hol a szabályozott Laskó patak balparti töltésével egyesül. Ez a gát egyúttal országút is lévén, kettős czélt szolgál. A Laskó patak mindkét partján magas töltés vezet le a Kis-Tiszáig, hol a balparti, a Kis-Tisza folyása mellett, víz ellenében húzódik a Magyarádi pusztáig, a jobbparti gát pedig összeépült a Tisza jobbparti gátjával, mely szakadatlan összefüggésben vonul a parton Kisköréig s onnan tovább Jásznagykúnszolnok vármegyében halad. A balparti gát az egész vármegyén át követi a Tiszát.
A Zagyva.
A Tisza mellékfolyói közül legtekintélyesebb a Zagyva. Ez Nógrád vármegyében, a Zagyva nevű községnél ered s Nádújfalu mellett lép a vármegye területére. Mátraverebélyig határt alkot Heves és Nógrád vármegyék közt, majd délre fordulván, Pásztó, Szentjakab, Szurdokpüspöki, Apcz községek érintésével, miután két ízben is Nógrád vármegye területére lépett, Hatvan mellett folyik el, s onnan egészen a pestvármegyei Boldog községig határvonalat alkot Heves és Pest vármegyék közt. Útjában fölveszi baloldalról a mindszenti, szuhai, dorogházai, a maczonkai és a hasznosi patakokat, s Szolnok fölött ömlik a Tiszába.
A Tarna.
Második folyóvize a vármegyének, s egyszersmind legnagyobb vízgyűjtője a Tarna, mely Istenmezeje fölött lép be Gömör vármegyéből, s Pétervásár, Sirok, Verpelét, Feldebrő, Aldebrő, Tótfalu, Kápolna, Kompolt, Kál, Tarnabod, Zsadány, Tarnamére, Erk és Tarnaörs községek érintésével, Jásznagykúnszolnok vármegye területére lép, hol hosszabb folyás után Jászberénynél szakad a Zagyvába. A Tarna mellékfolyói jobbról: a Szűcsi fölött eredő Ágói patak, melyet Jákóhalma mellett vesz föl, a gyöngyöspatai, a szárvágyi, a Nagy- és Mérges patakokkal bővült Gyöngyös patak, a Bene patak és a Tarnócza patak, melyek Tarnaörs fölött egyesülvén, éppen a vármegye határán ömlenek a Tarnába. Balról a Tarna fölveszi a váraszói, szt.-domonkosi, a széki csermelyeket és Aldebrő alatt a vele párhuzamosan folyó Kigyós patakot.
A Laskó.
Harmadik folyóvíz a Laskó patak, mely Szúcs határában ered s Bátor, Bakta, Egerszalók, Demjén, Kerecsend, Füzesabony, Mezőtárkány községek mellett elhaladva, Sarud alatt ömlik a Kis-Tiszába. Jobbról Kerecsend mellett fölveszi a szóláti völgy patakát.
Az Eger.
Negyedik folyóvize a vármegyének az Eger patak, mely Mikófalva, Felnémet, Eger, Maklár, Füzesabony, Mezőtárkány mellett folyva, Borsod vármegye területén halad tovább, Poroszló alatt azonban visszatér és ott ömlik a Kis-Tiszába. A vármegye területéről csak a felsőtárkányi eret: a Bervát, az egri meleg források vizét s néhány apróbb csermelyt vesz magába.
Álló vizek.
Állóvize Heves vármegyének mindössze kettő van, mindkettő Bakta fölött, kis tavak alakjában. A Tisza mentén inkább csak az elhagyott folyammedrek tartalmaznak állandóan vizet, melyek esőzések alkalmával a környéket is elöntik. A mélyebb szíkes laposok is megtelnek eső után vagy hóolvadáskor vízzel, de csakhamar kiszikkadnak.
Ásványos vizek.
Heves vármegyében három terület van, a hol ásványos vizek fakadnak. Első helyen említendő az u. n. egri melegviz. Már a törökök felismerték jótékony hatását, s a mostani érseki fürdő helyén fürdőszobákat építettek, melyek ma is használatban vannak. Az egri melegvíznek négy forrása van. Az egyik a fürdő előtt levő medenczét tölti, s vizét egy vízimalom hajtására, alatta pedig mosásra használják. A tükörfürdők nem ebből a medenczéből táplálkoznak; azoknak a vize egyenesen a földből bugyog föl a fürdőszobák fenekén. A második forrás az egri uszoda nagy medenczéjét táplálja. A harmadik forrás a Simkovits-féle modern fürdőház tükörszobáit látja el vízzel. Végül a negyedik forrás az érseki fürdőházzal szemben álló tímárház udvarán van, s ennek medenczéje szintén mosóhelyül szolgál. Ennek a négy forrásnak összes meleg vize az Eger patakot táplálja, s előidézi azt, hogy a patak több kilométeren át a legnagyobb hidegben sem fagy be. A víz hőmérséklete 22-24 °C. Vízbősége 24 óránkint mintegy 24.000 m3. Ásványos jellege híg szénsavas therma.
A második ásványvíz-terület a természet kincseiben oly gazdag parádi völgy, melyet a kis Torma patak öntöz. Ebben a völgyben nem kevesebb, mint öt különféle ásványvíz fakad. Ezekről azonban más helyen bővebben van szó.
Harmadik ásványvíz-terület Gyöngyösön van, az ú. n. Aloisia-fürdő helyén, melynek vize timsós-vasas. A víz színe leülepedés után gyengén kékes színű, 5az edény fenekén barnás-vörös üledéket mutat: a víz íze erősen timsós, vasas, összehúzó.
Geologiai alakulás.
Heves vármegye területe a harmadkorban, melyet a régibb kenozoos korszaknak is neveznek, nagy változásoknak volt a színhelye. Ebben a korszakban a föld felszínének emelkedésével és sülyedésével lépten-nyomon változott a szárazföld és a tenger eloszlása. A nagy magyar Alföld helyén nagy kiterjedésű sós beltenger volt, melynek fenekén a nummulithok, azaz korongalakú foraminiferák óriási mennyiségben éltek. A sóstenger maradványaiul tekinthetjük óriási sótelepeinket, melyek ma Máramarosban és Erdélyben kiaknázhatatlan mennyiségben vannak. Ennek a sós beltengernek határát éjszak felé a Kárpátok magas bérczcei alkották. A maiaknál sokkalta magasabb hegyek vad patakjai kivölgyelték a hegyeket, a hullámoktól alámosott partfalak óriási mennyiségű törmeléket szolgáltattak a beltenger számára, s ez a törmelék a finomabb homokkal és kavicscsal elegyedvén, a víz nyomása alatt conglomeráttá szilárdult. A sós beltenger fenekét így állandóan töltögette a patakok romboló munkája, s hogy mily mértékben, mutatja az is, hogy pl. a debreczeni artézi kút fúrásánál még 73 méter mélységből is iszapot, finom homokot, valamint csiga és halmaradványokat emelt felszínre a fúró. Ez a folyamat Heves vármegye területén is ilyen volt. A nummulithok milliárdjaiból, a tenger fenekén, a homok és kavics hozzájárulásával tekintélyes rétegek képződtek, melyek a víz nyomásától, valamint a nummulitok kagylójának mésztartalmától tömör képletté sűrűsödtek. A föld kérge azonban nem pihenvén, a föld alatti erők áttörték ezeket a vastag rétegeket, a tenger mélyéből magas hegységek torlódtak fel, magukkal ragadván a tengerfenék lerakódásait is. Ekkor tornyosodott fel a Mátra trachyt-tömege, később a Bükk júra-képlete, melyek a tengerfenékről magukkal ragadott nummulitmeszet és finom homokot igen nagy magasságban még ma is elénk tárják.
Midőn idők folytán a hazánkbeli sóstenger a Kazán-szoroson áttörve, sós vizét a Feketetengerbe szállítani kezdte, annak helyét fokozatosan a patakok és folyók édes vize foglalta el, s évezredek folyamán a sós tengerből édes vízi tenger lett, melyből a Mátra és a Bükk, mint szigetek emelkedtek ki. Hanusz István azt mondja, hogy bárhol ásson is az ember a magyar Alföldön, a legfelső, akár kultusz-, akár humusz-talaj alatt, vízhorda fövenyre vagy lőszre, az alatt pedig kékes agyagra bukkan s az abba temetkezett szerves zárványok jelenléte arra utalja őt, hogy előbb sós, utóbb kiédesedett nagyterjedelmű tengernek egykori létezését föltételezze, melynek végmaradványa a Balaton és a mely tengernek leeresztő csatornája a Kazán-szorulat lett, az a nagyszerű ősvulkáni hegyrepedés, melyen a történelem-előtti korban a magyar Alföld tengere lefolyt. Ez évezredes folyamat munkája alatt a nagy Magyar Alföld tengerfeneke egyre emelkedett a beléje tóduló homok és iszap által, úgy hogy - mint a debreczeni kútfurás is igazolja, - szine 70 méternél magasabbra emelkedett, sőt Hanusz István a Tisza völgyének áradmányi talaja vastagságát itt-ott 100 méterre is becsüli. Ez a lerakódás vidékenként más és más, a szerint, minő kőzetből állottak azok a hegyek, a melyekből a patakok a törmeléket magukkal ragadták.
Amint azonban a Kazán-szoros áttörését a beltengernek nekiszabadult víztömege mindig mélyebbre mosta és szélesítette, a beltengernek egyre fokozódó lehúzódása határozott irányt vett délfelé s a legmélyebb helyeken kialakult a Duna és Tisza medre. A folyók most már nem szüntek meg rövid rohanás után, hanem hosszú utat kellett tenniök, minek eredménye lett azok folyásának meglassulása, s az áradmányi terméknek a hosszú úton finomabb homokká való elcsiszolódása, sőt iszappá való elporlódása. Ez a homok és iszap töltötte meg a magyar medencze fenekét, ez takarta be a hajdani tenger állatvilágát s ez alkotja ma a nagy Alföldnek itt-ott 100 méter vastagságú lerakodmányát. Ez volt a genezise Heves vármegye alföldi részének is.
A mint látjuk, Heves vármegye földtani képletei részben vulkánikus (eruptio) eredetűek, részben üledékesek.
Vulkánikus képletek.
A vulkáni tűzhelyeknek legfontosabb termékei a lávák. A láva voltaképen gyüjtőnév s értjük alatta a föld belsejében olvadt állapotban levő s a föld felszínére kitört aluminium- vagy magnezium-szilikátokat, melyek vasoxydullal, kálival vagy nátronnal és mészszel egyesültek. Heves vármegyében a legrégibb ilyen eruptív kőzet a diabasz, a geológiai ókor legfiatalabb vulkáni kitörése. Legnagyobb tömegben Egertől éjszakra fordul elő Szarvaskőnél. A szarvaskői vár 6meredek sziklafala fekete, csaknem egynemű diabasz. Ennek anyaga az augit és a labrador finom összeolvadásából áll, mely chloritot is tartalmaz. Ezeken kívül pyritet is foglal magában s a repedéseken fehér calcit kiforrása is látható. Előfordul benne, mint külön tömzs, egy fekete, régente Wehrlitnek nevezett kőzet, (Wehrle selmeczbányai vegytan-tanár nevéről, ki először határozta meg) melyet utóbb Szabó magnetites peridolitnak határozott, de újabban kitünt, hogy a nagy vastartalom mellett (42%) még nagy titán-tartalma is van, s ily nagyfoku titán-tartalom (15%) egész Európa kőzeteiben sehol sem fordul elő. A diabasz a Mátrában több helyen fordul elő, de már sokkal kisebb tömegekben. Található Siroktól nem messze, a Darnó és Kőkút hegyeken, továbbá a Berki pusztán Recsk-től délkeletre, a hol quarczpalán tört keresztül.
Ha a lávakőzeten a földpátos ásványok az uralkodók, a rendesen fehéres, sárgás vagy szürke tömeg trachyt nevet nyer. Valamennyi láva között a trachytnak van legtökéletlenebb folyóssága. Többnyire tésztanemű állapotban tódul ki a földből, s a nyílás fölött kúp- vagy harangalakúlag terped szét. A trachythegyek ezért leginkább kúpalakúak, tömzsökösek, mert a sűrű láva nem folyik messzire s eredetének helyéhez közel, annélkül is csekély folyékonyságát teljesen elvesztvén, megállapodik és úgy hül ki. Érdekes, hogy hazánk közelebb fekvő rachythegységei, mint a visegrádi, a selmeczi, az eperjesi-tokaji, nincsenek felderíthető összefüggésben a Mátrával, miből föltehető, hogy nem egyidejű vulkáni kitörésből eredtek; így tehát a Mátrát úgy tekinthetjük, mint a magyarországi trachyt-csoportoknak egy önálló tagját.
A mátrai trachytot nagy tudósunk, Szabó József geológiai tanár a következőleg osztályozta: 1. andezit, 2. zöldkőtrachit, 3. amphiból-trachyt s végül 4. rhyolit, melyet másként quarcztrachytnak nevez.
A trachyt egyes fajai közül a Mátrában legtömegesebben találjuk az andezitet. A Mátra nagy épülete, mely már a messze Alföldről föltünik, kizárólag andezit. Ez alkotja a két legmagasabb csúcsnak, a Kékesnek és a Saskőnek az anyagát. Ez a képlet kelet felé a Tarna völgyéig tart, s ez az anyaga valamennyi magasabb gerincznek. A Kékestől délre is mutatkozik az andezit, de már nem tisztán; a Gyöngyös mellett emelkedő Sárhegy kőbányájában az andezítnek csak brecciaképletei találhatók, a mi már sokkal későbbi képződmény és semmi esetre sem vulkáni eredetű, hanem törmelék-lerakódás. A Kékestől kelet felé, Verpelét mellett, egy izoláltan álló csonka kúphegy, az ú. n. verpeléti várhegy emelkedik, mely a hypersten andezit kitörésének köszöni létrejöttét. A hegy oldalában jelenleg kőbánya van, melynek egynemű, rendkívül erős kőzetéből épült többek között a tiszafüredi vasúti híd két hatalmas kőpillérje. Legtömegesebben nyúlik el az andezit a Kékestől éjszaknyugati irányban, hol a Galya-hegységet alkotja, majd innen délkeletre fordulván, a Zagyva-völgy balpartján húzódik el s a Muzslatetőtől déli irányt véve fel, követi a Zagyvát egészen Ecséd vonaláig. Ebben az utolsó szakaszban a lávakitörés sokkal gyengébb volt, mint a középpontban, mert az egyes kúpok összeborulása elmaradt. Az egyes hegyek jellegzetes kúpalakjukat szépen megtartották. Ilyenek pl. a Jobbágyi nógrádmegyei községgel szemben emelkedő Nagy Hársas, az apczi Naphegy, s még távolabb, keletre a Zagyvától néhány kúphegy Fajzat pusztán és Gyöngyöspata körül. A legdélibb kúphegyek andezitje már majdnem bazaltszerű, homogén kőzet, mely frissen fejtve csaknem fekete, s szívósságával és keménységével egyike a legalkalmasabb útburkoló köveknek. A gyöngyös-hatvani országút ebből a kőzetből épült. A nép cserkőnek is nevezi.
Az andezit után a Mátra alkotásában második helyen szerepel a zöldkőtrachyt, mely a trachytnak egyik nem üveges módosulata, s a rendesen fekete színű andezittől, világosabb, leginkább zöldbe forduló színével különbözik. Két nagyobb tömegben található. A nagyobbik csoport a Mátra andezit gerinczétől délre, a kisebbik éjszak felé egészen a Nagy-Galyáig tart. Mint az eruptiv kőzetek általában, a trachyt is sok fémet rejt magában, melyek némely helyen teljesen összefüggő erek, ú. n. telérek alakjában helyezkednek el a kőzetben, leggyakrabban azonban szabad szemmel ki nem vehető vegyületekké lesznek. A déli zöldkőcsoportban kevés telér van. A mult század első harmadában Gyöngyösorosziban bányászott is egy részvénytársaság ólmot, ezüstöt, rezet, sőt aranyat is. De a vállalkozás a telérek soványsága, valamint a bányászati eszközök tökéletlensége 7miatt nem vezetett eredményre. A félbenhagyott tárnák 4-500 méternyire nyúlnak be a hegy oldalába.
De már az éjszaki csoport, mely Recsk és Derecske között veszi kezdetét s nyugatnak tart a Timsós dombig, gazdagabb telérekben s bányamívelésre is alkalmasabb. Ebben a csoportban különösen három hegy érdemel említést, melyekben az érczeket fejtették: a Lahocza, a Fehérkő és Veresvár. A veresvári bánya a parádi völgy jobboldalán van, szemben a Timsóssal; ebben van az Orczy-tárna, mellyel azonban már a múlt század 60-as éveiben felhagytak. A Fehérkő közvetetlenül a Timsós fölött, szintén mívelés alatt állott, de ez sem jutalmazta kellőképen a ráfordított költséget, s így ennek a mívelését is beszüntették. A hegy kőzete mállott zöldkő, a benne levő ásványok leginkább ezüsttartalmú tetraedrit, továbbá pyrit, sphalerit, chalcopyrit. Az ércztöltelék többnyire üreges quarcz, melynek társaságában gipsz, calcit és baryt fordul elő. Elhagyott tárnáinak egyikéből nyeri a híres parádi fürdő a vastimsós vizet. Ugyanitt nemrégiben arzéntartalmú forrást is fedeztek fel, a mi a kőzetek közt arzénopyritnek a jelenlétét sejteti. Legfontosabb bányatelep a Lahoczahegyben van, a Tarna balpartján, Recsk, Derecske és a Fehérkő között. Ennek a hegynek a teteje zöldkőnyirok, alatta szélesebb rétegben fekszik a harmadkori oligocén-tályag, tele foraminiferákkal, melyek azonban csakis az elmállott felületen, vagy vékony csiszolatban ismerhetők fel szabatosan. Ez üledékes kőzetek alatt foglalnak helyet a vulkáni kőzetek, köztük legnagyobb mennyiségben a zöldkőtrachyt. Ez néhol nagymennyiségű pyritet tartalmaz s könnyen mállik. A Lahoczában ezeken kívül még amphiból-trachyt és quarcztrachyt is sok van. A telérekben előforduló érczek: termés réz, vaskos tetraedit, rézkéneg, vaskéneg, galenit és enargit. Az enargitot kikristályosodott állapotban a szarukő zárja körül. Előfordul azonban tömött alakban is, nem ritkán asphalt társaságában, mely helyenként az egész quarcztelért átjárja, sőt némely üregekben félkemény csöppek alakját veszi fel. Az asphalt bizonyos mélységben valószínűleg messzebb is elterjed, mert Recsk határában néhány kútnak a vize bitumenes. Sőt az asphalt nyomát még Parádon túl, a Csevicze forrásáig is nyomozhatjuk, a mennyiben ott egy kis érnek a vízszínén szivárványszínben játszó foltok szoktak megjelenni, sejtetvén a petroleumnak nyomait. Matyasovszky Jakab a Magyar Földt. Társ. 1885. évi ápril 1-én tartott űlésében ismertette a recski petroleum-előfordulás geologiai viszonyait. A kőzet, melyben a petroleum meglehetős bőségben mutatkozik, rhyolittufa. A rétegzés viszonyai jól szemlélhetők a Bájpatak nevű völgyben. A petroleum-tartalmú tufarétegek a meddő kőszénképlethez tartozó, palás-meszes homokkőrétegekre települtek. Felettük agyagos csillámos homokkőrétegek következnek, melyek a felső mediterrán emeletekhez tartoznak, a legfelsőbb rétegek pedig a föld felületén nyirok- és trachyt-törmelékből állanak. A neogén-korbeli tufarétegek és agyagos homokkő-rétegek a Mátrahegységet alkotó trachytra települtek. A petroleum jelenléte, erős szagával, az alsó tufarétegekben már az első kapavágásnál feltünt, s midőn a tufát vízbe dobták, a víz felületén csakhamar vékony petroleumréteg mutatkozott, szép szivárványszíneket játszva. A petroleumtartalmú réteg vastagságát Mattyasovszky 80-100 méterre becsülte. Javasolt is egy mélyebb fúrást, mely a tufarétegen áthaladna és így az alatta következő viszonyokat földerítené, mert föltehető, hogy a petroleum nagyobb mélységből ered, s a tufákban csak másodfekhelyen van. Hihető, hogy a lahoczai bányában mutatkozó asphalt egy mélyen fekvő bitumenes réteg felszivárgásából ered. A lahoczai bányát is, épen úgy, mint a veresvárit és a fehérkőit, a mátrai bányatársaság míveltette, de már néhány év óta itt is beszünt a munka, mert az érczek nem messze terjednek, a mellett minduntalan elenyésznek s újakat csak nagy munka és költség árán lehetett felfödözni, mely folytonos változása a telérnek a jövedelmezést lehetetlenné tette.
A trachyt harmadik faja az amphybol-trachyt, melynek színe csaknem fekete, s egynemű kőzetképző anyagából igen ép földpát és amphibol válik ki. Ez a trachytnak már üveges módosulata, s törékenysége olyan, mint az obszidiáné. Az andezitnél sokkal fiatalabb képződmény, mert pl. a lőrinczi hegen kúpalakúlag tört keresztül az andeziten, s azt az érintkezési helyeken meg is olvasztotta. A lőrinczi hegyen kívül még a gyöngyössolymosi hegy kúpját alkotja amphibol-trachyt. Ebben a hegyben telértöltelék gyanánt pyrittel erősen átjárt 8quarcz is található, de a pyrit magát az amphiból-trachytot is áthatotta. Az itt fejtett zúzóércz ólmot, ezüstöt, sőt aranyat is tartalmaz. A mátrai bányatársulat ezt is megkisérelte bányászni a múlt század 60-as éveiben, de - bár a telértelepek néhol egy-két méter vastagságot is elértek - a vállalkozás a telérnek szakadozottsága miatt itt sem vezetett sikerre.
A trachyt negyedik faja a quarcztrachyt, vagy másképen a rhyolit. Ez a trachytnak szintén egy üveges módosulata, mely azonban quarczkristályokat foglal magában. Több helyen fordul elő tömegesen. Egyik helye Egertől délre, Demjén község határában, az ú. n. Pünkösdhegy, hol quarczkristályokkal telített szurokköves, gömbös alakulatait a kőbányák tisztán mutatják. Demjén fölött, az ú. n. ereszvényi bányában a rhyolit, eruptiv-brecciaként van fejtés alatt; köve a tüzet, vizet és fagyot igen jól állja. Igen jól is faragható. Használják vasgyárak s gőzmalmok kemenczéinek burkolására, sírkövek és szobrok előállítására. Az egri székesegyház előtt álló nagy szobrokat is ebből a kőből faragták. Demjéntől éjszakra, Egerszalóknál tajtkőkonglomerát van, kristályos kvarczczal. A quarczok között ametisztszínűek is fordulnak elő. A Mátra keleti részében, a Tarcsa patak balpartján levő siroki vár sziklája is tajtkőconglomerát, sok kristályos quarczczal. Ugyanilyen képlet található még a Mátra nyugati részén, Hasznos falu határában, a Czigánypatak balpartján.
A rhyolitnak legnevezetesebb telepe a parádi völgy nyugati szakában, a Csevicze-forrás fölött emelkedő Széchenyi-dombban van. A quarczkristályok a rhyolit málladékában nem ritkán igen szép példányokban találhatók. A kőzetek elhelyezését itt jól meg lehet figyelni a Gerlicze-patak völgyében. A rhyolitbrecciát durva homok, azt pedig kavicsréteg fedi. A kavicsréteg fehér homokot és quarczhömpölyöket is magába zár. A Csevicze-patak balpartján a Széchenyi domb rhyolitja szálban van, kristályos pyrittel átfuttatva. A patak vize néhol ki is mossa a pyriteket. A patak árkában hasonlóképen látni az eruptiv-rhyolitot, többnyire törmelék alakjában, néhol azonban a kristályok is szembetünnek. A kristályos állapotú rhyolitban kaolinná mállott földpátok, valamint kopott élű és csúcsú quarczkristályok láthatók, a rhyolittörmelék ellenben temérdek apró pyritkristályt tartalmaz.
Ennek a rhyolitnak köszöni létét a világhírű kénhydrogénes savanyúvíz, melyet helyben cseviczének neveznek. Hőmérséke nem különbözik a közönséges kútvizek hőmérsékétől. A vízsürítő kőzet a homokképlet, mely a csevicze környékén nagyon el van terjedve és a Mátra gerincze felé jóval magasabbra emelkedik, mint a csevicze forrása. Ez a kőzet igen likacsos, ezen keresztül lehat a csapadék vize az agyagrétegig s ennek felületén szivárog a mélyebben fekvő helyekre. A parádi víz elemzése azt bizonyítja, hogy a rhyolit földpátja a Széchényi-domb gyomrában oligoklasz, mert a vízben az alkálik s a mész oly arányban foglalnak helyet, a mint azokat az oligoklaszban találjuk.
Üledékes kőzetek.
Az üledékes kőzetek közt a korra nézve a legrégiebbek a karbonkori üledékek. Legtömegesebben a Bükk hegységben fordulnak elő, de a Mátra éjszakkeleti részébe is áthúzódnak. Alkotó anyaguk a pala, homokkő és szarukő. Ez a képlet Angliában, Éjszak-Amerikában a legjobb kőszenet rejti magában, nálunk azonban ebben a tekintetben meddő. A karbonkori képletek legfontosabb anyaga a fedőpala, mely Felsőtárkánytól keletre, a juramészhez támaszkodva, több hegynek az alkotásában játszik szerepet. A felsőtárkányi pala oly tökéletes, hogy házfödésre használják. Ez a palaképlet nyugat felé egészen Szarvaskőig elhat, s ezen tört keresztül a szarvaskői vár diabasz-sziklaorma.
A Bükkhegység főtömege a geológiai másodkorban keletkezett tömött juramész, mely korára nézve fiatalabb az agyagpalánál. Anyaga kékes, tömött mész, kövületek nélkül. Ez a kőzet alkotja a Nagy-Egedet, Kis-Egedet, a Vár-hegyet Felsőtárkány fölött, s innen megy át Borsod vármegyébe.
A legöregebb harmadkori üledékes kőzet a nummulitmész, melylyel legelőbb az Eger mellett fekvő Vécsei-völgyben találkozunk s innét követhetjük egészen a Nagy-Eged tetejéig. Ezt a képletet Derecskén is láthatjuk, hol az vékony réteget alkt az amphiból-trachyt fölött és az oligocén-tályag alatt. Föllelhető még Parád és Recsk között a Lahocza hegyen, egyes táblatöredékekben. Itt azonban kevés a nummulit, s a meglevő is csak a mállási felületen vagy vékony csiszolatban ismerhető fel szabatosan.

Az Imókő.
11Az oligocén-képletek már nagyobb területeket foglalnak el, rendesen szoros összefüggésben a nummulit-mészszel. Ha Egerből a Nagy-Eged felé indulunk, a közelfekvő Hóhér-parton találjuk legelőbb. Messzebb menve, az Almagyari hegy és a Czigléd-hegy völgyében akadunk rá, kivált a Czigléd oldalában, a hol a nagyobb állati zárványokat már szabad szemmel is jól föl lehet ismerni. A Nagy-Egeden végre a nummulit társaságában fordul elő, legtöbbször azonban annak takarórétegeként. A Mátrában Derecske és Recsk vidékén mint erősen összeálló, mésztartalmú agyag, oligocén-tályag található, míg a Lahocza-hegy nyugati oldalán az agyag mészkővel keverten fordul elő, oligocén márgaként. Ez egy-két helyen a zöldkőandezitbe hatol be ék gyanánt, s tetejét nyirok födi. Szabó József az oligocén képletekben leginkább a következő foraminiferákat találta: Rhabdogonium Szabói, Cristallaria argota, Haplophragmium acutidorsatum, Robulina cultrata, Schizophora Neugeboreni.
A neogén-képletek nagyrészben a Mátra éjszaki részén fordulnak elő; a pétervásári járás területének legnagyobb részét alkotják s a Mátra hegység éjszaki oldalain tetemes magasságig emelkednek. Nagyobb összefüggő területet alkotnak még Egerbakta és Egerszólát vidékén, s egy nagyobb szigetet Vécs község határában. A neogén-képletek anyaga részint mész, részint homok, melyekhez a harmadkori vulkánok törmeléke járult. A nép ezt a kővé összeállott képletet apokának nevezi, s innen Szabó az egész képletet is apoka-képletnek nevezte el. Pecten-lenyomatok és osztrigák is találhatók benne. A Mátrának ez a neogén-képlete különböző emeletekhez tartozó széntelepeket foglal magában. Ezek többnyire a Mátrától éjszakra feküsznek, még pedig Egercsehi, hol virágzó szénbánya-ipartelep van, Szúcs, Bocs, Bakta határában, úgyszintén Bátortól délkeletre, utóbbi helyen cerithium-rétegek közé ékelve. A széntelepek ebben az irányban folytatást nyernek Borsod vármegyében, Monosbél (homokkőben), Nádasd, Járdánháza és Arló községek vidékén. Egy másik széntelep a Mátrától éjszaknyugoti irányban fekszik Szuha, Mindszent, Dorogháza, és Bátony községek vidékén. Utóbbi helyen neogén-márgába ékelve. Ez a csoport folytatást nyer a nógrádmegyei Nemti község határában, de itt az apoka-képletben. A harmadik kőszéntelep a Mátrától délnyugatra, Rózsaszentmárton (ezelőtt Fancsal) keleti határában, nyirok közé burkolva fekszik. Ennek a csoportnak folytatása a pestmegyei Szántó és Lőrinczi községek közt fekvő Selyp pusztán található. Végül a negyedik széntelep Gyöngyöspüspökitől keletre, a Mérges patak balpartján van, szintén nyirokban.
A neogén-képletek után korra nézve következnek a tufák. Úgyszólván minden vulkáni kőzetnek van tufája, azaz törmelék-kőzete, melyeket a víz hordott össze rétegekbe, ezek a rétegek idők folytán kemény kőzetté állottak össze. Ezek az üledékes kőzetek Heves vármegyében részben a trachytokból, részben a rhyolitokból keletkeztek, s mindig az anyakőzet közelében helyezkednek el. Szabó József a Mátrában kutatván, megállapította, hogy nemcsak a víz, hanem a jég is szállította a törmeléket, s így tény, hogy a Mátrában a jégkorszak is éreztette hatását. Ő ugyanis Pásztó mellett kavicsbányára akadt, melynek anyagát a vasút czéljaira használták és azóta már el is hordták. Ebben a bányában a hömpölyök rendesen ököl-, sőt fejnagyságúak voltak, de akadtak két lábnyi átmérőjűek is; anyagjuk ugyanaz a trachyt (mátrait), mely a völgy oldalait, nevezetesen a Hasznos völgyét, kiválóan alkotja és mely völgy nyugati oldalán Szabó a trachythömpöly kiindulási pontját is fölfedezte. Ott a völgy nyílása előtt ezek a hömpölyök 8 méternyi magasságra és patkó-alakban torlaszoltattak föl, sőt még az oldalmorénák nyomai is megmaradtak. A hömpölyök nagysága mutatja, hogy azokat csakis a jég vihette el eredeti helyükről, nem pedig a víz, mert ily hosszú úton azoknak okvetetlenül apróbbakká kellett volna morzsolódniok. Egyéb helyeken mindenütt a víz munkáját kell látnunk. A Mátra déli lejtőjéhez csatlakozó Sárhegy és Pipishegy, a Kisnánától éjszakra fekvő dombnyúlványok, nyugaton Tar községtől keletre, valamint Alsóhutától éjszakra az Ágasvárig terjedő völgy két oldala, nemkülönben a nógrádmegyei Jobbágyi községtől keletre emelkedő Nagy-Hársas andezitkúpjának éjszaki lejtője trachyttufából áll.

Részlet a siroki völgyből.

Tiszai tájkép Tiszafürednél.
A rhyolittufát legnagyobb tömegben találjuk a demjéni Pünkösdhegy környékén. Ez a tufa alkotja azt a dombhátat, mely Egerszalóktól majdnem Kerecsendig, innen át Maklárig s vissza az egri puskaporosig terjed. A Tihamér-magaslattól egészen Andornakig rhyolittufa alkotja a magasabb emelkedések 12anyagát. Az Egertől éjszak felé húzódó Hajduhegy, valamint a Felnémettől Felsőtárkányig vezető országút két oldalán emelkedő dombok anyaga s azok völgyének tölteléke szintén rhyolittufa. Nagy, összefüggő tömegben fordul elő a rhyolittufa Sirok táján, a Tarna két partján, s tart le délre Szentmáriáig, keletre majdnem Baktáig, nyugat felé pedig a Gazoshegy derekáig. Kisebb tömegben található még Kisnána éjszaki részén, továbbá a Bükkszék, Aranyos és Bátor községek közti területen, végül Gyöngyösoroszi község délnyugati határában. A trachyttufa kőzete építkezésre, oszlopok, ajtókövek készítésére, de leginkább vízi építkezésekre, pl. árkok burkolására igen alkalmas.
A neogén-képletek fiatalabb emeleteit a cerithium-rétegek, a congeriaképletek és a hydroquarcit alkotják. Ezeket úgy tekinthetjük, mint a hajdani neogén-medencze töltelékét, melyek közt a medencze vizének leapadása után a mostankori patakok és folyók mély völgyeket ástak ki, a megmaradt területek pedig mint magaslatok és fensíkok állanak előttünk. A cerithium-rétegek anyaga mész, a congeria-képleteké tályag vagy homok; a hol pedig a cerithium rétegekre kovasav hatott, ott a hydroquarcit (limnoquarcit), részben pedig csiszolópala keletkezett.
A cerithiumréteg legnagyobb tömegben a Szentjakabtól keletre fekvő s hydroquarcitból álló Koncsur-domb délkeleti lejtőin fordul elő, s a Nagy Hársas és Havas hegyek közt elterülő fensíkot alkotja, mely lenyúlik majdnem Gyöngyöspatáig. Pantocsek dr. 1891-ben egy Gyöngyöspatán talált bitumenes, meszes márgában, savban való oldás után, a következő alakokat ismerte fel: Nitzschia bituminosa, Navicula Szabói, N. bivittata, N. interrupta (var. fossilis), N. halionata, N. Yarrensis, N. Heerii, N. bituminosa, Surirella rotunda, S. costata, Fragilaria bituminosa. Az egész cerithium tömeget nyirok veszi körül. Egy másik cerithium-csoport Szűcsi községtől délre emelkedik ki az azt körülvevő nyirokból. Harmadik lelhelye Bátortól délkeletre van, a hol kőszénrétegeket foglal magában.
A congeriatályag négy helyen van. Az első Ecsédtől éjszak felé húzódik s tart majdnem a rózsaszentmártoni kőszéntelepig. A másik Nagyrédétől délkeletre, a hatvan-gyöngyösi állami úttól a patai patak két partján terül el, s éjszaknyugati irányban fölmegy egészen Gyöngyöspatáig. A harmadik csoport tart Karácsondtól éjszakkeleti irányban, Ugra és Halmaj községek között s az állami út éjszaki oldalán végződik. A negyedik csoport Gyöngyös város nyugati oldalán terül el.
A hydroquarcit szintén négy helyen alkot nagyobb zárt tömböket. Az első a már említett Koncsur-tető Szentjakabtól keletre, a második a Gyöngyösoroszitól éjszakra fekvő Világos puszta magaslata, a harmadik a Farkas major magaslata Gyöngyöstől éjszakkeletre, végül a negyedik a Lahoczával szemben, a parádi völgy jobboldalán, a Mátra éjszaki nyulványában.
Csiszolópala előfordul Szurdokpüspökiben, Gyöngyösön és Demjén határában. A szurdokpüspöki csiszolópalában Szabó József a következő diatómákat (egysejtű kovamoszatok) találta: Achnanthidium microcephalum (édes vízi) Amphora aponina (meleg vízi), A. coffeoformis (Karlsbadban fordul elő), A. ovalis (édes vízi Francziaországban), Cocconeis limbata (eddig csak tengerben találtatott), C. gibbum (Mexikó), Cymbella pediculus (édes vízi), C. maculata (édes vízi), C. gracilis (édes vízi), Denticula tenuis (édes vizi), Diatoma tenue (édes vizi), Melosira distans (édes vizi), Novicula appendiculata (édes meleg vízi), N. cenops (édes vízi), N. didyma (sós és félig sós vizi), N. dubia (édes vizi), N. elliptica (édes vízi). N. gracilis (édes vízi), N. inaequalis (édes vízi), N. Subula (az éjszaki tengerben), Schizonema Scoparium (édes vízi), Surirella costata, Synedra angustata (édes vízi), S. laevis (sós és félig sós vízi), S. minutissima (édes vízi).
A harmadkori képleteket háromféle kőzet takarja, nevezetesen kavics vagy homok, nyirok és lősz. Ezeket már negyedkoriaknak lehet tartani. A negyedkori kavics, vagy ennek finomabb állapota, a homok, anyagában alig különbözik a harmadkori homoktól, az ú. n. apokától s leginkább a benne lelhető állati zárványok mutatják fiatalabb eredetét. Szabó József említi, hogy Fridvalszky Imre Jobbágyi falu határában ebben a homokban elefántcsont-darabokat lelt, Rómer Flóris pedig Istenmezejétől éjszakra ez bölénykoponyát talált, ugyancsak homokban. Minthogy a harmadkor az emlősök nyomát sehol sem mutatja, 13ezt a homokot a negyedkor lerakodásának kell elfogadnunk. Ilyen negyedkori homok található a Zagyva balpartján, Hatvantól éjszak felé Apczig, továbbá a vármegye éjszaki részén, Fedémes, Bükkszenterzsébet, Szentdomonkos, Lelesz, Váraszó és Ivád községek határában.
A nyirok az andezit és zöldkőtrachyt végső málladéka. Képződésének első stádiumában durva törmelék, majd később darává görgeti a víz s a belőle vegyi úton kimállott finom rész a hegyek alján s a közelebbi Alföldön agyagként rakódik le. Ez az agyag még nem jó talaj; csak mikor különféle geologiai tényezők: a hő, a víz, a savak, utólag feldolgozzák, s később a növények korhanyt is hoznak bele, akkor válik kitünő talajnemmé, mely Heves vármegyében a Mátra déli oldalához zárkózó sík területnek, továbbá a Bodonytól nyugatra Pásztóig húzódó 3-4 kilométer széles földövnek, nemkülönben a Siroktól éjszakra Terpesig, majd onnan délkeletre Baktáig lehúzódó völgységnek kiváló termékenységet biztosít. Az Egerpatak völgye Maklárig, valamint a Laskó patak völgye Egerszóláttól Kerecsendig, nemkülönben a Tófalutól keletre eső határ nyirokja az ezen a vidéken uralkodó quarcztrachytnak, vagy másként rhyolitnak a málladéka, mely a benne foglalt nagyobb mennyiségű quarczszemek és homok miatt a soványabb talajt ad, mint az egynemű andezit vagy a zöldkőtrachyt nyirokja. A nyirok mállási eredmény, tehát vegyi folyamat útján keletkezik, meszet nem tartalmaz, s így a savakkal nem pezseg.
A lősz, vagy a nép nyelvén sárgaföld már tartalmaz meszet, tehát márgaféle földnem, mely savakkal mindig pezseg. Ezzel különbözik a nyiroktól. A lősz anyagát annak az egész vidéknek a kőzetei szolgáltatják, melyeknek környékét a víz mossa, s így az akkori nyirok is belemosatott; ehhez járult a meszes vidékek mészporladéka, a homokos vidékek homokja, melyek vagy már egyidőben keveredtek össze a víz hordalékában, vagy különféle időben sodortatván el, rétegeket alkottak. A lősz csupán porlódással, tehát a víznek mechanikai munkájával keletkezett. A lősz nagyobb összefüggő területet ritkán alkot, mert nagyrészt nyirokkal s korhanyós iszappal, mészszel stb. keveredve fordul elő; mindazonáltal egyes helyeken túlnyomó alkatrésze lévén a talajnak, uralkodónak mondható. Igy Pásztótól Apczig a Zagyva balpartján, egészen az andezitkúpok lánczolatáig, jellegzetes lősztalaj látható, hosszú csíkban; Kerecsend és Kápolna határa is lősz; kisebb lőszterületeket találunk még Gyöngyöstarján, Maczonka, Terpes, Pétervásár, Váraszó, sőt a tiszamenti Kisköre határában is. A lősz már apró csigákat, sőt néha állatcsontokat is tartalmaz. Nem oly erőteljes, mint a nyiroktalaj, de még mindig a jobb talajokhoz tartozik.
A mostkori képletekhez tartozik a mésztufa, melyet a nép darázskőnek nevez. Ez a kőzet likacsos, összeállása gyenge, könnyen fejthető s azért az olcsóbb építkezéseknél föl is szokták használni. Csupa növényrészek, leginkább vízinövények (káka, sás) töredékéből áll, melyeket mész kérgezett be, s az egykori alakot, a mennyire a durva kövítő anyag engedi, nagyjából megtartotta. Csigák is találhatók benne, melyeknek még a színe sem igen változott el. Ez a mésztufa Eger keleti magaslatain sziklákat alkot s széles területek lelhetők a Sáncz és Czifrapart mögött. Egy másik lelőhelye Istenmezejétől délre van, a hol egy forrás vize még ma is folytatja a mészszel való kérgezést, míg az egri mésztufa újabban már nem képződik.
Hátra van még, hogy Heves vármegye Alföldjéről is szóljunk geológiai szempontból. A vármegye Alföldjének talaja kivétel nélkül alluviális. Legnagyobb része korhanynyal javított nyiroktalaj és lősztalaj, melybe itt-ott kisebb-nagyobb összefüggő foltokban fekete homok, közönséges homoktalaj s a Tisza mentén székes talaj ékelődik.
A fekete homoktalaj, mely dúsan tartalmaz korhanyt, két csoportban fordul elő. Az első Hatvan, Hort és Csány vidékén, a másik Káltól kezdve délnek halad a Tarna balpartján Tarnaörsig s keleti határát Erdőtelek és Heves vonalában éri el. Ez a talaj termi a híres csányi és hevesi dinnyéket.
A közönséges homoktalaj ritkább, mert a nép lehetőleg korhanyóssá teszi; a verpeléti és debrői homok a magasabb helyeken teljesen sivár, fehér homok, mely hitvány termést ad; a mélyebb részeken azonban már sikerült korhanynyal annyira megtermékenyíteni, hogy a fekete homokhoz közeledik. Ebben a homokban terem a híres verpeléti és debrői dohány, mely már más talajban elfajzik. Korhanyszegény homoktalaj van még Heves község éjszaki részén, továbbá 14Tiszafüredtől széles csíkban délfelé, Tiszaörvény, Tiszaigar, Tiszaörs keleti határában.
Heves vármegye talajai között a székes talaj is nagyobb területeket foglal el, különösen a Tisza jobb partján. Ha elég korhanyós anyag s árvizi rétegek útján jóféle agyag is keveredett hozzá, elég termékeny, s jó, esős időjárás mellett, jó aczélos búzás ad. Ilyen székes területek vannak Sarud, Kisköre, Hevesvezekény és Pély határában. A vármegye délkeleti részén, a Tisza két partján, Poroszló és Tiszafüred vidékén szintén találunk ilyen talajt.
Legkevésbbé értékes a fehér iszaptalaj, s a hol a feltalajt alkotja, vakszéknek is nevezik. Ilyen a tepély-pusztai talaj, mely éjszak felé húzódik Mezőtárkány határáig. Délre Nagy-Hidvég puszta, Sarud mellett letart egészen a Tiszáig. Ezt a fehér iszaptalajt a Laskó patak szállítja, mely rhyolittufával borított völgyekből kapja a vizét. Ez a talaj a rhyolittufának a legfinomabb iszapja, a fák meg nem maradnak benne. A nép fagyos agyagnak nevezi. A vizet nehezen veszi be, nem képlékeny. Az Eger patak szintén sok fehér iszapot szállít a felső folyásán elterülő rhyolittufák vidékéről, s Poroszló táján, a hol folyása meglassul, ezt az iszapot áradáskor szétteríti.
Heves vármegye alsó részének talajában sziksó is található, mely részben a hajdankori sósmedencze maradványa, részben ma is képződik. Ugyanis a Mátrában és a Bükkben sok nátrontartalmú kőzet van, mint az agyagpala, csillámpala stb., s a patakok, támogatva az eső, hó, meleg, hideg pusztító munkájától, napról-napra s évről-évre elképzelhetetlen mennyiségű iszapot görgetnek, s egy egész hegyvilágnak parányokká vált romjait viszik hullámaikon, s áradáskor iszapjukat az árterükön lerakják. Ezekből az áradmányi rétegekből állandóan sok só lugozódik ki s hozzájárul a sziksó képződéséhez.
Ásványok.
Heves vármegye ásványokban szegény. Az arany rendszerint az ólom és réz járulékaként található a Lahocza hegy, Fehérkő, a veresvári hegy és a gyöngyösoroszi hegy teléreiben, alig figyelemreméltó mennyiségben. Az ezüst ugyanitt már bővebben fordul elő, de a bányászást ez sem érdemli meg. Ólomfény (galenit) van a gyöngyösoroszi bányában. Rézkéneg (chalkopyrit) van Gyöngyösorosziban, zöld rézércz (kovamalachit, chrysokolla) Recsken, fakóércz (tetraedrit) található Parádon, a Lahocza és Martalócz hegyekben, Bájpatakon, Gyöngyösorosziban, Derecskén, Óhután, Recsken. Enargit (Európában igen ritka rézércz) Parádon és Recsken fordul elő. Ilmenit (vastartalmú titánércz) olivinban, Szarvaskőben. A quarcznak többféle faját ismerjük a Mátrában, ezek: a jászpisz (heliotrop), karneol, achát, onix, gránát (almandin) chalcedon. Ezek legsűrűbben Szurdokpüspökiben lelhetők. Márvány van Egerben (szürke, veres erekkel) és Felsőtárkányban (szürke). Az opálnak több faja található. Nevezetesen: félopál, színjátékkal: a Muzsla-magaslat nyugati lejtőin; félopál, színjáték nélkül: Szurdokpüspökiben; menelit (szürke opál) Fajzatpusztán és Szurdokpüspökiben, hol különösen nagy táblákban fordul elő. Timsó van Prádon. Laumonit (víztartalmú mészaluminium szilikát) Recsken. Kesserűsó (kénsavas magnézia, Epsomit) van Parádon, a Veresvárhegy alján. Csiszolópalát találunk Szurdokpüspöki Gyöngyös és Demjén vidékén. Finomabb mésztufa (Travertino) Recsken. Ezeken felül előfordul még baryt, gipsz, trassféle cement, gyöngykő (perlit, sphaerulit) tajtkő (habkő, horzsakő, Bimsstein) a Mátra különféle helyein. Barnaszén-telepek: Bakta, Bátor, Bocs, Szúcs, Egercsehi, Szuha, Mindszent, Dorogháza, Bátony, Rózsaszentmárton, Gyöngyös. Asphaltot találtak a Lahocza hegyben és a Cseviczeforrás közelében. Fedőpalát nagy tömegben fejtenek Felsőtárkány vidékén. Az amphiból, augit, a különféle földpátok kőzetképző anyagokként szerepelnek. Végül még sziksó található a tiszamenti lapályokban.
Éghajlat.
Heves vármegye éghajlata általában mérsékelt. A Mátra vidékének nincs zord tele, mert a hegységnek keletnyugati iránya a déli hegylejtőket és völgyeket megvédi a dermesztő éjszaki széltől, az éjszaki oldalon levő völgyek pedig, többé-kevésbbé a főhegység irányát követvén, szintén védelmet találnak a hideg szél éle ellen. Igaz ugyan, hogy a Mátra és Bükk hegység magasabb fensíkjain a tenyészet 2-3 héttel későbben indul meg, mint a sík alföldi tájakon, de azért nincs oly helység a magasabban fekvő vidékén, melynek határa a gabonanemeket és a gyümölcsöket be ne érlelné. Az éghajlat kedvező voltát igazolja az is, hogy a Mátrában és Bükkben kizárólag lombos fák tenyésznek s a zord klima jellemző fái: a tűlevelűek, teljesen hiányoznak. Mindössze a gyalogfenyő boróka (Junipherus 15communis) éldegél a Mátra legmagasabb pontjain. A déli lejtők éghajlata egészen meleg; ezek termik a finom borokat. A vármegye éjszaki részének klimája már nem igen kedvez a szőlőtermelésnek, de a lakosság sincs kizárólag a kapás növények termelésére szorítva. A csapadék az erdős területeken elég gazdag, a fák nagy száma mérsékeli a nyár tikkasztó hevét és a tél zordonságát. Az Egerpatak völgyének az a szakasza, mely Felnémettől Maklárig terjed, különösen enyhe, a mit részben védett fekvésének, részben az egri meleg forrásoknak köszönhet. Ezen a területen, mely árasztásra is fölötte alkalmas, a törökök rizst termeltek.
A vármegye sík részében az éghajlat enyhe, szelid, sőt nyáron nagyon is meleg, a lég tiszta és egészséges, mert a szabadon járó szelek a levegőt könnyen tisztíthatják. S miután a Tisza közvetetlen közelében a mocsaras területek is egyre kevesbednek, az ottani lég is folyton tisztább és egészségesebb lesz. Csapadékban azonban a sík terület szegényebb, mint a hegyes rész; oka ennek részben az a körülmény, hogy a Tisza szabályozásával sok párolgó felület veszett el, részben pedig a fásítás lassú előrehaladása is kedvezőtlenül hat a csapadék képződésére.
Az éghajlatnak általában mérsékelt voltát olykor szélsőségek is megzavarják. A nyári hónapok heve olykor majdnem elviselhetetlen; az ú. n. kánikulában, különösen a sík területeken, a hőmérő árnyékban is fölemelkedik 38-45 C°-ig. Viszont nem ritka téli hónapokban a hőmérséknek -20 C°-ig való alásülyedése sem. Sok kárt okoznak a májusi fagyok is, nemcsak a gyümölcsösökben és a szőlőkben, hanem a vetésekben is. Az őszi időjárás néha szintén igen szeszélyes. Vannak évek, a mikor a szüret még október végéig is kitolható, a mikor is a szőlők remekül aszalódnak a tőkén, s viszont ismerünk éveket, a mikor már szeptember közepén hideg téli szelek köszöntenek be, s a szőlősgazdákat idő előtt szüretre kényszerítik.
A nyári viharok tombolása az Alföldön borzasztó. Miután nincs semmi akadály, mely a szélvihar erejét megtörné, az feltartóztathatatlanul száguld végig a rónán, óriási károkat okozva a vetésekben, gabonakeresztekben, boglyákban, sőt még az épületekben is.
Érdekes jelensége még e vármegye délnyugati részének a por- és homokeső, melyet a nép "jászesőnek" nevez. A mint a nap reggel 8-9 óra közt áttüzesíti a talajt, s attól áthevül a fölötte lévő légréteg, a levegő mozgásba jő, szél, kerekedik, mely fölkapkodja a laza homokot, az útak porát s egész nap ide-oda hordja, míg végre a nap lenyugtával a szél, s vele a homokszórás is elül. Hanusz István ebben a tekintetben Alföldünket a Szaharához hasonlítja, s a homokos szelet a számumhoz. S hogy hasonlata teljes legyen, pusztai futómadárként említi a túzokot. Ez a homokeső, ha a szél erősebb, messze vidéket teleszór, s ha a felhők egyúttal esőt is bocsátanak le, valóságosan sáros, szennyes áradat alakjában zuhog alá a magasból.

« ELŐSZÓ. Irta Szederkényi Nándor. KEZDŐLAP

Heves vármegye

Tartalomjegyzék

HEVES VÁRMEGYE KÖZSÉGEI. Irta ifj. Reiszig Ede dr. »