« IPAR, KERESKEDELEM, KÖZLEKEDÉS, BÁNYÁSZAT. Az iparra, kereskedelemre és közlekedésre vonatkozó részt írta Hegyeshalmi Fischer Elemér kir. iparfelügyelő, a Tatabányára vonatkozó részt Szende Lajos vezérigazgató. KEZDŐLAP

Komárom vármegye és Komárom sz. kir. város

Tartalomjegyzék

TÖRVÉNYKEZÉS. Irta Pogrányi József m. tiszti főügyész. »

257KÖZOKTATASÜGY.
Irta Szendrey Imre tanár
I. NÉPOKTATÁS.
Komárom vármegye nevelésének és oktatásának történeti multjáról sok a töredékes följegyzés, de egységes képét megörökíteni mégis vajmi nehéz. Országútja volt e vármegye, ezer év óta, hol Kelet pusztító csordáinak, hol Nyugat kiméletlen zsoldosainak; elannyira, hogy még az úgynevezett canonica visitatiók is hézagosan emlékeznek meg róla. Inkább az egyházak Memoriale Historicumain és Matriculáin elindulva igyekszünk bevilágítani a mult homályába.
A régi jobbágyvilágban ugyanis a népnevelés és népoktatás még majdnem fényűzés számba ment s alig volt több az egyház veteményes kertjénél. Valamelyes oktatásban csak a köznemesek és a városi polgárok csemetéi részesültek, ezt pedig, egészen a reformáczióig, szerzetesek és apáczarendek végezték. Éppen ezért a népoktatás czentrumai akkoron a rendházak, monostorok és a nagyobb kúriák valának, a hol állandó, vagy peregrinuskodó szerzetesek oktatgattak.
A régi szerzetesi iskolák.
Ilyen iskola volt e vármegye területén a koppánmonostori, Komárom tőszomszédságában. Ez az apátsági iskola 1222-től 1411-ig a czisztercziták vezetése alatt állott, azontúl pedig a pannonhalmi benczések látták el. Hasonló iskolájok volt a benczéseknek, az alsó-csallóközi köznemesség és megváltott jobbágyaik számára Füssön. A mai tatai járásnak hajdani iskolája a Tata melletti kálvária magaslatán, az úgynevezett Ó-Tatán volt, a melyet Szent István keresztapja: Deodatus, sanseverinói gróf alapított. Híres szerzetesiskola volt a majki; az Átalér partján és az udvardi kálvária táján pedig a pálosok hazafias szellemben vezetett iskolája. A gesztesi járásban Vérteskeresztúron szintén a pannonhalmiaknak volt jóhírű iskolájuk.
E vármegye területén általában elég nyoma van a hajdani népnevelésnek és népoktatásnak, mert három helyről is irányították azt: Esztergomból, Győrből és Pannonhalmáról.
És ha mindezekhez hozzá vetjük azt is, hogy alig volt jelesebb uralkodója hazánknak, a ki e vármegye területén meg ne fordult volna, valószinű, hogy a nép nevelése és oktatása nem lehetett és nem is volt olyan elárvult, mint az ország sok más vidékein.
A reformáczió.
A népnevelés és népoktatás ügyét azonban a reformáczió előbbre vitte. Igaz ugyan, hogy a hirtelen elszaporodott felekezeti iskolák azután is inkább a vallást szolgálták, de a protestánsok Németországból behozott trivium tantárgybeosztása (írás, olvasás és számolás) csakhamar divatba jött a szerzetesrendek alsófokú iskoláin is.
A protestánsok ugyanis a pápai és révkomáromi főiskolákból a falvakba úgynevezett »promócziós tógátusokat« küldöttek ki késő őszszel, a kiket a gyülekezet házról-házra kosztolt és a kik kora tavaszszal, salláriumaikat zsebrevágva, visszatértek tanulmányaik folytatására. Voltak, a kik állandó kóstának és praeceptornak is künn maradtak. Ezeken kívül voltak az úgynevezett három évre kimenő tógátusok, vagyis rektorok, a kik főiskolai tanulmányaikat bevégezve, mentek ki, hogy három év leforgása alatt egy kis 258útravalót gyűjtsenek maguknak külföldi tanulmányútjaikhoz: Jénába, Dorpátba, Heidelbergába és Wittenbergába.
A katholikusok is majdnem erre a mintára küldték ki, Pannonhalmáról, Bakonybélből, Malaczkáról novicziusaikat, úgynevezett instruktoroknak és magistereknek.
A vármegye területén a dicséretes versengés Komáromban és Tatán volt a legnagyobb, továbbá Udvardon, Aranyoson, Ácson, Kömlődön, de különösen a Mátyusföldön.
Komárom.
Komárom, ez az ősi kulturváros és a vármegye székhelye, rendkívüli hatással volt a vidékre.
Komáromot már Szent István, királyi birtokként a garam-szentbenedeki apátságnak adományozta, hogy ennek fejében az oktatást ellássák. IV. Béla, a tatárdúlás után, innen szervezte újra az országot s több itt keltezett oklevele tanúskodik arról, hogy Komáromot a kultura első állomásául rendezte be. Hollós Mátyás, kinek gyakori hajléka: a tatai lovagvár és híres vadaskertje, közvetetlen Komárom alatt volt, bizonyossá teszik, hogy a tudomány e nagy maecenása, kedvelt Komároma iskoláiról sem feledkezett meg.
A jezsuiták.
A mohácsi vész után a jezsuiták telepedtek le Komáromban (1624 táján), a kik az oktatás minden fokozatán munkálkodtak. Ezt megelőzőleg azonban már a protestantizmus mindkét felekezete letarolta a kultura mezejét (1562-1606.), elannyira, hogy a mikor Althán gróf várparancsnok a jezsuitákat 70.000 rhénusi forintos fejedelmi alapítványával állandósítá, a város már teljesen a protestantizmus hatalmában volt. A vallási versengésből az iskoláknak volt a legtöbb hasznuk, mert ekkorára a protestánsok már főiskolájukat is teljesen szervezték, népiskolájuk pedig a trivium-tantárgybeosztáson (írás, olvasás, számoláson) kívül, a vallás, biblia és egyházi éneklésre is mintaszerűen volt berendezve; míg a jezsuiták csak az 1693-94. tanévben jutottak annyira, hogy a tanítást a felső fokozatokon is rendszeresen megkezdhessék.
Jött azután az elnyomatás kora, a mikor a protestánsok napról-napra hanyatlottak. 1672-ben a protestánsok krónikása már többek között ezeket írja: »Tornyainkat, harangjainkat, parochiánkat, prédikáló helyünket, oskolánkat elfoglalták. Prédikátorainkat, Veresmarty Mihály és Csúzi Jakab uraimékat, oskolamesterünket, Muraközi uramat, a deákokkal (főiskolai hallgatók) és gyermekekkel (elemi hallgatók) együtt városunkból kiküldötték.«
A jezsuitáknak különben nemcsak magyar, hanem német elemi iskolájuk is volt Komáromban (a vár melletti katonanegyedben) s oda járatta a nagyszámú német iparososztály is gyermekeit. Didaktikai tekintetben a jezsuita elemi iskolákban is megvolt a trivium rendszer, t. i. parvistae minores, parvistae majores et declinistae.
II. József pátense.
A világ aztán újra fordult egyet s II. József a protestánsoknak pátenst adott, a jezsuitákat pedig száműzte. Itt kezdődik a komáromi protestáns iskolák új aranykora. Az 1763-iki földrengéskor emelt fatemplomok és iskolák helyett, mindkét protestáns egyház nyomban állandó hajlékokat épített 1795-96-ban, s ugyanakkor épült a kollégium is; a katholikusok elárvult iskoláit pedig, a jezsuiták távozása után, a benczések vették át. Ekkor indult ki Komáromból egy országos reform, az úgynevezett »nemzeti oskola«, a mely szerint az elemi oktatás mindinkább elvált a gimnáziumtól; kivált 1851 óta, a mikor az »Entwurf« zaklatásai következtében, a protestánsok főiskolája végleg megszünt és a kollégiumban csak az ev. ref. népiskola hat osztályú fiú s négy osztályú leányiskolája helyezkedett el. Volt azonkívül a katholikusoknak is egy - a várostól fentartott, - elemi főtanodájok, a melyben a fiuiskola csak két osztályú volt. Érdékes följegyeznünk tantárgyait: hittan, magyar- és németolvasás; írás, számvetés, magyar és német nyelvtan, mértan, rajz, latin olvasás és olvasókönyvek alapján: földrajz, történet, alkotmánytan, természettan és természetrajz. Az evangélikusoknak, nem szerint elosztva, két osztályú iskolájuk volt, az izraelitáké azonban négy osztályból állott. Ezeken kívül volt négy engedélyezett és egy zug-magániskola.
Igy érte az 1868-iki országos mozgalom a komáromi népiskolákat. Báró Eötvös József kultuszminiszter még be sem nyújtotta a képviselőháznak híres alapvető törvényét, a mikor Komáromban Nagyvasváry Sándor indítványára már ki is mondatott, hogy az összes felekezeti iskolák egybeolvasztassanak. 261A megvalósítást azonban nagy harczok előzték meg; de az állam oly embert küldött a hullámok lecsendesítésére, mint Környei János, az országos tekintélyű tanügyi író. A róm. katholikusok később mégis csak elszakadtak és az 1869 nov. 3-án megnyílt községi iskolát, alig egy év múlva, nyomon követte a katholikus elemi iskola megnyitása is.

1. A tóvárosi állami elemi népiskola.

2. A komáromi régi ref. kollégium, most a községi polgári fiuiskola.

3. A komáromi állami polgári leányiskola.
Elemi iskolák.
A községi iskola első hajléka, a szabadságharcz óta árván maradt kollégiumi épület lett, a hol huszonöt esztendeig meg is maradt, mígnem 1896-ban, a millennium nagy évében, a mai új és állandó otthont kapta.
Hazánk e legelső községi iskolájának istápolói voltak, Nagyvasváry Sándor első búzgó apostolán és Környein kívül, ez utóbbinak hivatalbeli utódja, Nemessányi János, a komárom-vármegyei önállóan szervezett tankerület első tanfelügyelője, a kit még Eötvös miniszter fedezett föl a Felvidék egyik szerény eklézsiájában, a hol merész és hazafiasságtól áradozó röpirataival tűnt föl, közvetetlen a szabadságharcz után. A legújabb idők reformjait pedig Lőrinczy György jelenlegi kir. tanfelügyelő, a kiváló író irányítja.
A katholikus elemi iskola szintén párhuzamban fejlődött a községi iskolával, sőt Simor érsek a leánynevelést külön is választotta s az általa letelepített apáczákra bízta. A fiuiskolát pedig, néhány évvel a millennium után, gróf Majláth Gusztáv adminisztrátor (a jelenlegi erdélyi püspök), díszes és költséges új palotával ajándékozta meg.
A vármegye területén összesen 179 iskola van. Fokozat szerint: 3 polgári, 176 pedig elemi, beleértve a komáromi, tatai, megyeri, csicsói és naszvadi apáczák vezetése alatti iskolákat is.
A polgári iskolák jelleg szerint: 1 állami, 1 községi és 1 egyesületi; az elemi iskolák pedig jelleg szerint: 5 állami, 9 községi, felekezeti (róm. kath. 93; ref. 51; ág. ev. 6; izr. 10) társulati 1, magániskola 1; tehát az apáczaiskolákat külön iskoláknak számítva, összesen 176 elemi iskola.
Egy tanítós: állami 1, községi 7, róm. kath. 43, ref. 31, ág. ev. 4, izr. 7, magán 1, összesen 94; két tanítós: állami 1, községi 1, róm. kath. 27, ref. 13, ág. ev. 1, izr. 1, összesen 48; három tanítós: róm. kath. 8, ref. 5, ág. ev. 1, izr. 1, összesen 15; négy és több tanítós: állami 2, községi 1, róm. kath. 10, ref. 2, társulati 1, összesen 16 iskola. Osztatlan 102, osztott 74.
A tanítók száma: polg. iskoláknál 14; elemi iskoláknál pedig: 15 állami, 28 községi, 290 felekezeti, 14 társulati, 1 magániskolán összesen 348 tanító, s ezek közül a 290 felekezeti tanerő így oszlik meg: 186 róm. kath., 81 ref., 9 ág. ev., és 14 izraelita. A rendes óvodák száma: 26 s ugyanannyi a rendes óvónők száma is. Menedékház: 7 állandó, 23 nyári. Az összes óvóintézetek száma tehát 56.
Elemi iskolával kapcsolatban van gazdasági ismétlőiskola a vármegye területén: 90. Külön szaktanítós gazdasági ismétlőiskola azonban csak egy van (Tóvárosban) és az is állami.
Iparostanoncz-iskola van 3, ú. m. Komáromban, Tata-Tóvárosban és Kisbéren. Kereskedőtanoncz-iskola pedig csak két helyen: Komáromban és Tata-Tóvárosban.
Polgári fiuiskola.
A vármegye népoktatásának egyetlen felsőbb tagozata a komáromi községi polgári fiuiskola, a mely a városnak millenniumi alkotása. Az iskolaszék ugyanis 1896 tavaszán, a magisztrátussal egyetértőleg, az érsekújvári államilag segélyezett magán polgári fiuiskola tulajdonosával: Sessler Dáviddal, megállapodott abban, hogy iskoláját még ugyanez év szünideje alatt, miniszteri engedélylyel áthelyezi Komáromba. Ennek megtörténte után a komáromi polgári fiuiskola, egyelőre városilag és államilag segélyezett magánintézetként, 1896 szept. 1-én, a községi iskola kiköltözködése után újra árván maradt kollégiumi épületben megkezdte munkálkodását. Három év mulva, 1899-ben, a város átvette, az állam pedig magasabb segélyben részesíti.
Polgári leányiskola.
A komáromi m. kir. állami polgári leányiskola kezdeményezői a komáromi hölgyek voltak, a kiknek élén Papp Gábor akkori dunántúli ref. püspök hitvese állott. 1882-ben megnyílt a »nőipariskola«, a mely a polgári leányiskola megvalósításáig, tíz évig (1892-ig) állott fenn. Végre a magasabb nőnevelést szolgáló iskola 1892-ben három osztálylyal megnyílt és az addig fennállott nőipariskola is beleolvadt. A következő tanévben már a IV. osztály is megnyílt. A város a fentartó államot, a dologi kiadásokon kívül, erejéhez mérten, mindenben támogatja. Egyik igazgatója, Geöcze Sarolta, a kiváló író volt.
262Egyéb iskolák.
A komáromi polg. leányiskola mintájára teremtették és tartják fenn a tatai hölgyek is néhány évvel ezelőtt megnyílt polgári leányiskolájukat, a mely szintén államosításra vár.
Komáromban már a tizenkilenczedik század első éveiben volt egy híres szakiskola, az Orbán-féle rajziskola, a mely művészetre és műiparra készített elő s melyet Jókai Mór is szorgalmasan látogatott.
A polgári fiuiskola kezdeményezésére széleskörű mozgalom indult meg, egy »iparos-továbbképző«, de állandó téli tanfolyam felállítására. A minisztérium e tervet már jóvá is hagyta és kellő segélylyel való állandó támogatását is megígérte.
A vármegye tanítóságának, a felekezeti körökön kívül, négy járásköre van (csallóközi, udvardi, gesztesi és tatai), valamint a megyei általános tanítótestület. Ennek általános kulturközlönye a »Tanügyi Értesítő«, melyet Szendrey Imre, a vármegyei egyesület főjegyzője szerkeszt.
II. A RÉVKOMÁROMI REF. FŐISKOLA.
»Az én időmben - írja világhírre jutott diákja: Jókai Mór, - a komáromi kollégium volt a Felvidék Mekkája, a hova nemcsak a megyebeli fiatalság, de a szomszéd Pozsonymegye és az akkor még erősen német Fő-Pozsony városának ifjú nemzedéke is begyülekezett. A komáromi kollégiumból kerültek elő sok nevezetes tudósok és írók, a kiknek sorában fölemlíthetem: Katonát, Péczelit, Hetényit (a hétszer pályadíjazott akademikust), Tóth Lőrinczet; Beőthy Zsigmondot, Kalmár híres prédikátort. (Magam se húzom le a fejemet az asztal alá.) A »musis positum« épület szellemfénye szétragyogott az egész Felvidéken.«
A főiskola alapítása 1606-ra tehető s 1672-ig a város különböző pontjain ütött vándorsátort; 1672-től pedig egész 1796-ig bujdosóban volt, mígnem a türelmi pátens neki is meghozta a szabadságot s akkor épült állandó otthona, a melynek homlokán a: »Musis positum sumpt. eccl. Comarom MDCCXCVI.« - felirata már alig olvasható.
E főiskola eredete és megalapítása különben azonos a protestánsok valamennyi hazai főiskolájával. Az iskola az egyház leánya és a hitközség veteményes kertje lévén, tehát a hitközség és a tractus fejlődésével arányban alakúlt ki. Igy pl. midőn 1562-ben Huszár Gál vándorprédikátor Komáromban fellépett, itt még csak azon protestánsokat találta, a kik mint zsoldosok a komáromi várba egyenesen Németországból vonúltak be s Luther tanait hozták magukkal útravaló gyanánt. Komárom első magyar protestánsai azonban a dunai naszádosok voltak, a kiket Huszár Gál térített meg, még pedig olyan sikerrel, hogy Oláh Miklós esztergomi érsek személyesen kért Ferdinándtól felhatalmazást arra, hogy a nagy buzgalommal működő »vándor-reformátort« a várőrséggel elűzesse Komáromból. Elkésett vele, mert már az új gyülekezet olyan erős volt, hogy első templomáúl magát az ódon Szt-András egyházat foglalta le s első iskolamestere Márkus Boldizsár is megkezdte munkáját, mint praeceptor. Pár évtized mulva aztán a komáromi egyházmegye (Tractus) megalakultakor, középponti iskolájának rektora a tudós hírben álló: Péczeli Király Imre lett, 1609-ig; a mikor Heidelbergába küldték ki, hogy ott Pareus európai hírű ref. hittudort hallgassa. Az alatt a komáromi főiskola rektora a Somorjáról hozott Kanizsai Pálfy János volt. 1615-ben Péczeli újra hazajött és a komáromi iskolát a Trotzendorf-féle német minta szerint, nyolcz osztályra (classis) rendezték be: collectorok, lectorok, declinisták, conjugisták, etymologisták, sintaxisták, poéták és logikusok classisára.
Négy év mulva a Magyar-Soókon tartott zsinat kimondotta, hogy a révkomáromi főiskolában theologiai fakultás is állíttassék fel, még pedig rhetorikai alapon, dogmatikai vitákra berendezve. Igy született meg Komáromban a. Dunántúl első főiskolája.
A főiskola békés fejlődése azonban 1672-ben hirtelen megszakadt. I. Lipót alatt ugyanis megindultak a sérelmek és üldözések, nemzeti és vallási tekintetben egyaránt. A német lovagrend nagymesteréből lett nádor a komáromi főiskolát 263is becsukta s háromszázon felül fogdostatott össze protestáns lelkészeket, a kiknek nagy részét gályarabságra vitette; huszat pedig a pozsonyi vérbíróság a máglyáról Komáromba küldött, s ezek a boldogtalanok, itteni híveik szemeláttára, söpörték naponta Komárom utczáit.
A becsukott főiskola titokban azonban mégis továbbműködött és Literáti Hunyadi, egy vak iskolamester és Patai János rektorok, ennek ellenére is tovább tanítottak és a Debreczenből évről-évre kiküldött tógátus diákok is tovább munkálkodtak, egész 1737-ig, a mikor rövid időre interregnum állott be. Az el-elárvult főiskolát aztán újra talpraállítá Hatvani István rektor, a ki nagy tudománya révén Debreczenbe került. Az ő idejében (1753-ban) történt az a nagy diák-ribillió, a melyet a komáromi diákok (protestánsok és katholikusok) egyesülten intéztek a várbeli muskétások ellen. A további rektorok már mindinkább nyilvánosan vezették a főiskolát, egész 1795-ig, a mikor Meszlényi Mihálylyal bezárul az üldözött rektorok sorozata.
Az 1796-ik év nemcsak az elnyomatás korának megszűnését és a régi főiskola visszaállítását hozta meg, hanem az állandó hajlékot is megteremtette. Ekkor épült a mai kollégium-épület, melyet 1797 jan. 2-án nyitottak meg. A megújhodás első rektora, a külföldről hozott nagytudományú Katona Mihály volt. Itt kezdődik a főiskola második aranykora. A régi alapítványok sorozatát új alapítványok gazdagítják; egyesek pedig a főiskola hiányos fölszerelésének kiegészítésében vetekedtek. Az 1801. évben aztán a kollégiumi alumneum is megnyílt.
Ekkor történt, hogy a hazai protestánsok szervezték a szuperintendesi vagyis kerületi intézményt s vita indult meg a fölött, hogy a dunántúli egyházkerület főiskolája, a megnyílása (1531) óta mostoha viszonyok közt vergődő pápai főiskola, vagy pedig a gazdag hírben álló komáromi főiskola legyen-e. A kerület ilyetén mozgalmából aztán nagy harcz fejlődött, kivált a mikor maguk a pápai tanárok is Komárom érdekében kardoskodtak: Torkos Jakab kerületi püspök és pápai lelkészszel szemben. Mikor aztán a Bőnyben (1804. máj. 8-án) megtartott kerületi gyűlés is kimondta az áthelyezést, illetőleg a pápai főiskola beolvadását a komáromiba, Torkos püspök egyenesen a császárhoz sietett, hol ügyesen apellált Komárom katonavárosi mivoltjára és ezen az alapon sikerült is a császár eltiltó parancsát kieszközölnie.
A felülről jövő áramlatnak engedve e főiskola is germanizálni volt kénytelen. Szakított Debreczennel, a honnan rektorait és preceptorait már kétszáz év óta kapta. A germanizálás azonban nem sokáig tartott, mert Skolka Sámuel lutheránus rektort újra visszaküldte Pozsonyba és helyébe ecsedi Tisza Jánost hívta meg Debreczenből. Ennek rektorsága alatt történt 1808-ban, hogy Ferencz császár, Napoleon elől, udvarával együtt, Komáromba menekült és a várat éjjel-nappal húszezer munkással jókarba sietett hozni. A munkások azonban halomra betegedtek, mire a császár a kollégiumot foglalta le kórházul, de az 1808-1809-ik tanév kezdetére az épületet ismét visszaadta rendeltetésének.
Ettől kezdve a főiskola egészen 1842-ig zajtalanul munkálkodott, a mikor aztán újra kitört Pápa és Komárom harcza. Most azonban már Veszprém és Győr is versenyezett. Az 1845. jan. 16-án Kömlődön tartott kerületi gyűlés aztán újból kimondta a Komáromba való átköltözködést, de a Helytartótanács 1847. máj. 4-én megint úgy rendelkezett, hogy Komárom katonai garnizon háborúban és békében egyaránt. A kerületi székhely azonban Nagy Mihály akkori szuperintendens óta állandóan Komárom, noha tudvalévően a protestánsoknál a püspöki székhely nincsen helyhez kötve, csak ususon alapszik.
Az 1848-49-iki szabadságharcz a főiskolát már megbénulva találta.
Nagy Mihály püspök és senior, Tüdős József junior lelkészek, Vályi Ferencz igazgató rektor, Kossár Ferencz és utóda, Beőthy Zsigmond főkurátorok, mindent elkövettek ugyan, hogy ha már kerületi főiskolává nem tehették a komáromit, legalább lyceumi rangra emeljék; a kitört szabadságharcz azonban minden számítást áthúzott és a kollégium katonai kórház lett. A szabadságharcz lezajlása után, 1849 decz. 13-án, a mikor újra megnyílt a »musis positum« kapuja, csak az apraja jött vissza, mert a nagyja értesült Simunics várparancsnok szándékáról, a ki névsorukat készenlétben tartotta. Nem is tértek többé vissza. Jött aztán, 1851 jún. 5-én, az úgynevezett »Entwurf«, a mely képtelen követelésekkel 264állott elő. Nehogy a kerületi (pápai) főiskola is áldozata legyen, a komáromi főiskola beadta a kulcsot.
Az ódon kollégium-épület, a községi iskola kialakulásáig, a ref. egyház elemi iskolájának és a régi főiskola felszereléseiből megalapított városi muzeumnak lett a kulturhajléka. Mikor azután (1869-ben) a felekezeti iskolák egybeolvadtak, az első községi iskola otthona lett, egész a millennium évéig, a mikor a községi iskola új palotát kapott; azóta pedig a polgári fiuiskola hajléka.
III. A KOMÁROMI KATHOLIKUS FŐGIMNÁZIUM.
A reformácziót nyomon követte az ellenreformáczió s ennek a szüleménye a komáromi katholikus gimnázium is. Alapítása körülbelül 1624-re tehető, noha maradandó mivolta jóval későbbi.
II. Ferdinánd király ugyanis, de legkivált Pázmány Péter bíboros, azt tapasztalván, hogy Komáromban a reformáczió, az 1562. őszén fellépett s néhány év mulva elűzött Huszár Gál vándorprédikátor óta annyira megtörzsökösödött, hogy immáron traktusi főiskolájuk is van, itt is elérkezettnek vélték az időt arra, hogy az ellenreformácziót sürgősen megkezdjék és erélyesen istápolják.
A jezsuiták.
Az ellenreformáczió alapkövét Gaál Péter, a helybeli nemzeti sereg kapitánya tette le, a ki 1624-ben a Szt. András-templomot helyreállította. Mikor aztán Fodor János jezsuita atya, II. Ferdinánd király parancsából, misszionáriusi minőségben a városba érkezett, a Szt. András-templomot, fiókegyházként szintén átvette. Azonban a két rendbeli protestáns nagygyülekezettel szemben Fodor páter gyöngének bizonyult és elhagyta Komáromot. Hasonlóképpen jártak az utána jövő világi papok is, a kik nyolcz év alatt háromszor váltakoztak.
Ekkor az öreg, hitbuzgó gróf Althán várparancsnok, hitvesével, nagyszerű alapítványt tett. Kötelezvényben hetvenezer, készpénzben hatezer rajnai forintot tett le arra, hogy a Jézus-társaság Komáromban állandóan megtelepüljön, hogy továbbá az óvárban menedékház állíttassék fel, hol »a törökhódoltsági területeken működő jezsuita atyák a támadható veszélyek idején magukat megvonhassák«, a városban pedig harminczhárom rendtag befogadására alkalmas, templommal és gimnáziummal kapcsolatos, valamint szemináriummal is ellátott kollégium állíttassék fel. Egyúttal a Gaál-örökösöktől a Szt. András-templomot is megváltatta és azt a rendnek adta át plebániatemplomul. Vett továbbá a szigeten és a város különféle pontjain kerteket és telkeket a rend számára; valamint megígérte, hogy az ő felségétől a várbeli magyar és német hitszónokok számára járó kétszáz birodalmi tallért is a rendnek állandó segélyül megszerzi. Az alapítólevelet, 1635 szept. 26-án, gróf Althán várkormányzó a hitvesével és Lamormaini Vilmos, a király gyóntató-atyja kölcsönösen alá is írták. 1636-ban azonban az alapító váratlanul elhúnyt s így a már megérkezett Buswe Gottfried és Gosztonyi István rendtagok is abban a veszélyben forogtak, hogy Komáromot ismét el kell hagyniok. Akadt azonban egy másik nagy alapító is, névszerint Orbovai Jakusich György veszprémi, később egri püspök, a ki már a következő 1637. évben Vereb és Pazman ősi családi birtokait a komáromi jezsuita-rendháznak örök időkre átadta.
E birtokon kívül még más adományokban is részesültek. 1672-ben, Szelepcsényi prímás révén a lutheránusoktól elvett templomot kapták meg, 1739-ben pedig a város adta át nekik szerződésileg a mai gimnáziumi fundust, a templom körüli telkekkel.
Az intézet története.
A város ez adományát azonban áldatlan czivódás előzte meg, a melyet a hitközség vívott a társasággal a patronátusi jogokért. Mikor azután a hitközség nem boldogult a jezsuita atyákkal, a ferenczrendieket hozta ide s attól kezdve azok czivakodtak a társrenddel.
A mi magának a komáromi jezsuita gimnáziumnak fejlődését illeti, az a fentiek előre bocsátása nélkül nem érthető meg. Igy pld. az Althán-féle alapítvány Komáromban jezsuita kollégiumot akart szemináriummal; de mint 265láttuk: 1624-től 1649-ig csak misszióház volt s azontúl rezidenczia és kisgimnázium. Az 1649. évben azután az »érseki kath. gimnázium« nevet vette fel, noha csak négy osztálya volt, t. i. parvisták, principisták, grammatisták és syntaxisták osztálya. De mert 1698-ban a humán osztály megnyitásával, a továbbfejlesztés is megkezdődött, 1701-ben már hatosztályú érseki Jézus-társasági gimnáziummá lőn. Az 1732. évben pedig az elemi osztályok elválasztattak a latin klasszisoktól és az elemisták a III. Ferdinándtól kapott várgróf-házban (a várba vezető út jobboldalán lévő angliai kincstári épületcsoportban) maradtak, a latin klasszisok pedig az újjáépült rendház földszinti helyiségeiben rendezkedtek be, a hol teljes száz évig folyt az oktatás, több-kevesebb ideig tartó megszakítással, azaz 1649-től 1749-ig. Ebben az évben azután díszes, új, emeletes főgimnáziumot épített a rend, szemben a Szt. András templommal, a melynek az emelete azonban az 1763-iki földrengéskor szintén leomlott, noha megmaradt mai földszinti helyisége gyorsan tető alá került és az 1763-64. tanévet folytathatták, a két felső osztály (retorika és poetika) elhagyásával; a következő tanévben azonban ezeket is pótolták. Az 1773. évben azután a Jézus-társaságot tudvalevőleg a császári kormány feloszlatta, noha a komáromi gimnáziumot még az exjezsuiták 1776-ig tovább vezették, a mikor a pannonhalmi Szt. Benedek rend vette át tőlük.
Alkalmaztak a jezsuita atyák világi tanítókat (docens) is az alsó osztályokban, de csak nőtlen és benlakó pedagógust; míg a felső osztályokban fölszentelés előtti atyákra (magister) bízták az oktatást, kivéve a két felső osztályt, a melyben fölszentelt atyák (professor) oktattak. A mi pedig a gimnázium igazgatását illeti, azt 1660-tól 1716-ig a házfőnökök intézték, 1773-ig pedig külön igazgatók (prefektus) irányították, kik között több országos nevű tudós is volt, mint pl. Pray György (1766-1767-ben). Az első házfőnök volt Rukel v. Rupp J. Zsigmond (1660) és az utolsó Buzás Nep. János (1766-73.). 1660-tól 1773-ig összesen huszonnégy házfőnök volt. Az első prefektus Ambler Tamás volt (1716-17-ben) és az utolsó Peringer András (1773.). 1716-tól 1773-ig összesen negyven prefektus volt. A rend feloszlatása után, 1773-tól 1776-ig, a gimnázium prefektus-direktora Jósa István volt.
A tanuló ifjúság átlagos létszáma 200 volt, a kik közül, internátus hiányában, 12 járt naponta a rendház konyhájára; évente pedig a nagy szünidő folyamán mendikáns vagyis kolduló diákok küldettek körútra; ezt azonban később a helytartótanács előbb a katholikus, azután a protestáns iskolákban is eltiltotta. A komáromi jezsuita gimnáziumnak díszes színpada is volt, melyen többnyire latinul, de évente legalább egyszer, leginkább az évzáró ünnepélykor, magyarul is játszottak. Ez ifjúsági színdarabok között gyakori volt a magyar történelemből, sőt még a helyi életből vett tárgyú színdarab is.
El kell ismerni, hogy a jezsuiták oktatási módszere magas színvonalon állott, egyöntetű és állandó vala. Tanévük november elején kezdődött és szeptember elején zárult s híres tantervüket a »Ratio Studiorum« szabályozta. Vizsgájuk két részből állott: írásbeli és szóbeli, és a ki az elsőt (pro ascensu) nem állta ki, azt a másodikra nem is bocsátották, hanem ismételt. Az iskolai naplók (Diarium Scholasticum) pedig azt mutatják, hogy még az órarendek is évszakonkint változtak. A valláserkölcsi nevelést és fegyelmet természetesen még az oktatásnak is föléje helyezték.
Mária Terézia a Jézus-társaság feloszlatása után nyomban összeíratta vagyonukat s annak egy részéből országos tanulmányi alapot teremtett. Az 1776-77-iki tanévben az oktatás országszerte zavartalanul folyt tovább. Igy tehát a komáromi volt érseki jezsuita gimnázium 1776. okt. 27-én királyi gimnáziumként adatott át a pannonhalmi Szent Benedek rendnek. Négy év mulva (1786. nov. 27-én) azonban a benczések is a jezsuiták sorsára jutottak, s eltörlésük után a komáromi gimnázium állami vezetés alá került és ott is maradt 1812-ig, a mikor Ferencz császár ismét a szerzet rendelkezésére bocsátotta. Azóta a rend a közoktatás terén kiérdemelte a közbizalmat és közszeretetet egyaránt.
Az intézet érdemes igazgatóinak sorozata a következő: 1812-14-ben Raczkó Ferencz, 1814-15-ben Nagy Gáspár, 1815-17-ben Horváth Pál, 1817-66-ban Fenix Volfgang, 1866-77-ben Vagács Czézár, 1877-79-ben Halbik 266Cziprián, 1879-95-ben Németh Vilmos, 1895-1901-ben Gallik Oszvald, 1901 óta Horváth Kristóf. Időközi igazgatók pedig a következők voltak: 1819-24. és 1826-46-ban Körmendy Krizolog, 1846-51-ben Molnár Titusz, 1824-26-ban Szeder Fábián, 1818-19-ben pedig Széchenyi Kristóf.
Nagynevű tanárok és tanítványok.
A komáromi kis gimnáziumot tehát, a nagyhírű jezsuiták után, a nem kisebb hírű pannonhalmi benczések nemcsak elődeikhez méltóan vezették, hanem országos hírnévre emelték mind oktatóik, mind nagynevű tanítványaik révén. Az oktatók sorából megörökítendők: Vaszary Kolos herczegprimás, Czuczor Gergely a nagy magyar költő, Nyulassy Antal népies író, Vagács Czézár latin költő, Halbik Cziprián tihanyi apát, a rend krónikása, Sárkány Miklós bakonybéli apát, Németh Vilmos, Magyary Sulpicz és Gyulai Rudolf monografisták. A tanítványok sorából pedig a következők örökítendők meg: Beöthy Zsolt irodalomtörténetíró, Szinnyei József irodalomtörténetíró, Erdélyi Pál egyetemi könyvtárőr, Takáts Sándor történetíró, Hidassy Kornél és Lipovniczky István megyés püspökök, Kisfaludy Árpád egyetemi tanár, Konkoly-Thege Miklós csillagász, Ghiczy Kálmán, Polónyi Géza és Ordódy Pál miniszterek, Kollányi Ferencz jaáki apát, Boncz Ödön miniszteri tanácsos, Dalmady Győző költő, Feszty Árpád festőművész, Nemes Dezső hegedűművész, Simay Kristóf színműíró, Kultsár István író, Ányos Pál költő, Ányos Lajos műfordító, stb. A régi úttörő írók közül pedig: Pray György, Baróti Szabó Dávid, Katona István, Révay Miklós és Szentmiklóssy Alajos.
Még egy nagy, mondhatni fejedelmi alapítványról kell megemlékezni a gimnázium története kapcsán. Ugyanis néhai Király József pécsi püspök, a ki a jezsuita atyák idejében maga is e gimnázium egyik növendéke volt, 1814-ben 62.000 váltóforintot tett le, alapítólevél kíséretében; ugyanezt 207.000 váltóforintra egészíté ki 1819-ben; a két alapítólevelet azután 1900-ban Wlassics miniszter egyesíté. Az alapítványt ez időszerint 48 növendék élvezi és pedig a gimnázium első osztályától kezdve, közép- és felső tanulmányainak teljes bevégzéséig. Az alapítványra jogosult családok: a Király, Zámory, Nedeczky, Pyber, Konkoly és Jókai családok katholikus tagjai első sorban, továbbá az ezekkel rokon, vagy elszegényedett komárommegyei nemes családok, esetleg Győr és Pozsony vármegye ilyen családjain. Az alapítványt Komárom vármegye alispánja és a pannonhalmi főapát együttesen és vagyoni felelősség mellett kezelik.
Éppen ez a fejedelmi alapítvány ösztönözte Komárom várost és a vármegyét arra, hogy a régi algimnáziumot főgimnáziummá fejleszszék. Ez a vágy és terv éppen megvalósulóban van, állami segélylyel tényleg főgimnáziummá lesz az iskola.
Források: A komáromi kath. gymnázium története a Jézus-Társaság vezetése alatt, továbbá a szt. Benedekrend vezetése alatt 1812-ig. Irta Németh Vilmos: A komáromi kath. gymnázium története 1812-től. Irta Gyulai Rudolf. Évkönyvek.
IV. A TATAI GIMNÁZIUM.
A magyarországi kegyes-tanítórend tatai kisgimnáziumának érdekes története ott kezdődik, a hol a révkomáromi főiskola aranykora végződik. Az összefüggés talán első pillanatra fonákul hangzik, pedig valójában megvolt.
Tudvalevő ugyanis, hogy a protestáns egyházakra és iskolákra 1672-től 1796-ig az elnyomatás siralmas korszaka, nehezedett, legkivált a komáromi protestáns nagygyülekezetre és főiskolájára. Az uralkodó parancsára a várparancsnok, az esztergomi érsek és az általa betelepített jezsuiták egyaránt szorongatták őket. Ekkor települt Ács, Kömlőd, Tata és több nagygyülekezet, a Komáromból részint kiüldözött, részint önként kivonuló protestáns rajokból. Maga a városban ide-oda bujkáló főiskola is Tatán vonta meg magát néhány évig. A vallásháborúk újabb sikerei alapján azután, 1730 táján, a révkomáromi ref. főiskola is hazatért s a tatai alsótagozat is végleg beléje olvadt.
Az intézet története.
Tata és vidéke urai s polgárai ettől fogva egyaránt szükségét érezték oly iskolának, a mely fiaik magasabb nevelését és oktatását szolgálja. Megindult 267tehát a mozgalom, melynek hatása alatt gróf Esterházy Miklós elhatározta, hogy megveti egy intézetnek az alapját és annak vezetését a kegyesrendiekre bízza. A időközben meghalt nemes gróf megkezdett művét, testvére, Ferencz gróf fejezte be, a ki átadta a tanítórendnek erre a czélra a várkastélylyal szomszédos és akkor üresen álló kamalduli rezidencziát, kiegészítve azt 3528 négyszögöl portával és egy különfekvő gyümölcsössel. A kegyesrendiek ünnepélyes beiktatása 1765 jún. 23-án történt meg.
A rezidenczia szűk és rozoga épülete azonban alkalmatlan lévén, azt ideiglenesen átalakították. Végre a díszes és állandó új társház építése is dülőre jutott, a mikor az 1766/67. tanévben Valero Jakab lett a házfőnök, a ki a rendnek az építészetben is járatos tagja volt. A mai szép és regényes fekvésű társház Valero tervei és rajzai alapján épült 1767-től 1846-ig. E hosszú építkezésnek a gyakran ismétlődő földrengés volt az oka. Különösen az 1806. szept. 22-iki és a befejezés után, az 1822 febr. 18-iki rengések viselték meg, a miért azután a nyugati szárny csak 1840-ben készült el teljesen, Faisz József házfőnök idejében; a megrongált állapotban maradt torony renoválása pedig 1885-ben történt, tehát a jelenlegi házfőnök: Pintér Elek alatt. A társháznak díszes házi képtára és 9000 kötetes házi könyvtára van.
A közoktatás szempontjából érdekes följegyeznünk az alapítólevélben kikötött tanterv főbb pontjait:
1. Előkészítő osztályban: kezdők és haladók; azok olvasást és szépírást, ezek név- és igeragozást tanultak. Továbbá a számtanból az összeadást, vallástanból pedig az Isten és a szülőkre vonatkozó fejezeteket.
2. Az első és második osztályban: latin mondattan. Phaedrus meséinek és Cicero epistoláinak fordítása, nemcsak magyarra, hanem németre is. Történetből az asszírok és perzsák. Számtanból az összeadásról átmenet a kivonásra, továbbá a szorzás és osztás. Irásból: latin, magyar és német kalligrafia és ortographia. Vallástanból: a hit, ima, ifjúkori vétkek magyarázata, Krisztus élete, valamint a Bírák és Királyok könyveiből vett tanulságok.
3. A harmadik és negyedik osztályban: a kulináris latinról átmenet a klasszikus latinságra; Cicero nagyobb levelei és Cornelius Nepos. Földrajzból: Magyarország és szomszédos országai; az ég és a föld ismertetése. Történetből a görögök és rómaiak. Számtanból a törtek és a hármasszabály. Vallásból: a tízparancsolat, a szentségek és a történettel kapcsolatos egyházi események.
4. Az ötödik és hatodik osztályban: a költészet és szónoklat; Virgilius, Ovidius és Cicero olvasása, fejtegetése. Magyarország egyetemes története. Kereskedelmi és gazdasági könyvvitel; algebra, gyakorlati mértan, építéstan. Műének. Aristoteles ethikája; dialektika, logika és metafizika. Egyháztörténet és dogmatika.
1771-73-ban még magasabb architektura-tanára is volt az intézetnek Schindler József, a ki az építéstant és a stíltant is olyan terjedelemben tanította, hogy hallgatói mint kész építőmesterek kerültek ki. A tatai gimnázium ifjúsága is adott elő latin és magyar nyelvű, vallásos és hazafias színdarabokat, még pedig nagyobbára a grófi család kastélyában, valamint a városban.
Ez a nevelési és oktatási rendszer 1777-ig változatlanul megmaradt, a mikor Mária Terézia királynő kiadta a híres »Ratio Educationis«-t, a mely azonban a lényegen keveset változtatott. II. József császár aztán az iskolák nevelési és oktatási rendszerét is megváltoztatta s az elemit teljesen elkülönítette a gimnáziumtól. Ferencz császár azonban újra visszaállította a régi rendet. Az 1848-49-iki szabadságharcz után beállott második, vagy már harmadik német világban azután az úgynevezett »Entwurf« megint felforgatott mindent és behozta az osztálytanítás helyett a szaktanítást, a mit Thun még József császáron is túltevő germanizálással tetézett. Erre azonban már a piaristák nem voltak kaphatók. Végre Eötvös miniszter az 1867-68. tanévben életbe léptette híres és maradandó tantervét.
A magyarországi kegyes-tanítórend tatai gimnáziuma 1865-ben ünnepelte százéves fennállását; a millennium nagy évéig pedig majdnem négyszáz hazafias szerzetes tanár vonult el katedráin, s igazgatóinak száma az alapítástól, (1765) és első igazgatójától (Modrovszky Volfgangtól) kezdve, a jelenig huszonnégy, a kik között a jelenlegi (Pintér Elek, 1879 óta) sorrendben az utolsó, 268de az intézet teljes felvirágoztatásában talán a legelsőnek mondható. Csak a növendékek számában volt időnként visszaesés. Igy például a megalapításkor és egészen a germanizáló, sőt a felső osztályokat is eltörlő rendeletekig, növendékei majdnem mindig négyszázon fölül voltak; a szabadságharcz és a szomszédos vármegyékben gombamódra szaporodó gimnáziumok megnyílása óta azonban az átlagos szám kétszáz. Mivel pedig a régi építkezések már ennek a létszámnak sem feleltek meg, az 1891/92-ik évben a tornaterem, a rajzterem, valamint a miniszteriumtól megkivánt összes pótló építkezések elkészültek.
A konviktus.
Meg kell emlékeznünk az intézet régi, jóhírű konviktusáról is, a mely majdnem egy idős az iskolával. Országos, sőt az ország határain is túlterjedő jóhírét a konviktus pátriarkális mivoltának és annak a magas színvonalnak köszönhette, mely szerint az ifjúságot a hazafias, tudományos és az életnek nevelő gyakorlati módszeren kívül, a magasabb és a korral lépést tartó nevelésben részesítette. A hetvenes években e nagyhírű konviktus megszűnt. Az intézet mai igazgatója: Pintér Elek azonban a konviktust is újra felvirágoztatta s országos hírre emelte.
Forrás: Cserhalmy József és Ambruszter Sándor »A tatai kegyesrendi ház és gimnázium története«.

« IPAR, KERESKEDELEM, KÖZLEKEDÉS, BÁNYÁSZAT. Az iparra, kereskedelemre és közlekedésre vonatkozó részt írta Hegyeshalmi Fischer Elemér kir. iparfelügyelő, a Tatabányára vonatkozó részt Szende Lajos vezérigazgató. KEZDŐLAP

Komárom vármegye és Komárom sz. kir. város

Tartalomjegyzék

TÖRVÉNYKEZÉS. Irta Pogrányi József m. tiszti főügyész. »