Borovszky - Magyarország vármegyéi és városai

« IRODALOM, TUDOMÁNY, MŰVÉSZET. Írta Vende Ernő főreáliskolai tanár.

321NÓGRÁD VÁRMEGYE ŐSKORA.
Írta Márton Lajos dr., a Magyar Nemzeti Múzeum őre

Az őskori kutatás múltja Magyarországon elválaszthatatlanul összefügg Nógrád vármegye őskori emlékeivel. Ezek az emlékek itt vonták először olyemberek figyelmét magukra., a kik jelentőségüket fölismerték s azokat szélesebb körben is megismertették. A vármegy e népe már régebben ismerte e tárgyakat, mert Terenyén, Dolányban, nagyobb záporok után a felszínen találhatta az ősidőben lakott helyeken. Irodalmunk régebbi forrásaiból tudjuk, hogy e vidékek lakosai a múlt század huszas éveiben őskori aranysodronyokat csavargattak kalapjaik köré, őskori ékszereket viseltek⁰ ruháikon, őskori bronzfokosokkal büszkélkedtek. Ide s tova száz éve lesz már, hogy Kubinyi Ferencz egy terenyei palócz legény szűrén azt az első őskori bronzfibulát megpillantotta, a mely benne a gyüjtési kedvet életre keltette. Ez a jelentéktelennek látszó esemény volt az a kis rög, a melyből a lavina megindult s a mely ekként az első lökést adta meg őskori emlékeink rendszeres gyüjtésének.

Kubinyi nem állapodott meg a nép kezén forgó őskori tárgyak megmentésénél, hanem okulva Jankovich Miklós példáján, a ki 1828-ban közzé tette a tőle kapott terenyei régiségeket, ő is több ízben ismerteti a gyüjteményébe kerülő tárgyakat s már 1833-ban rendszeres régészeti ásatást végez a terenyei Hársason. Ez ásatás eredménye volt a zöme Kubinyi híres gyüjteményének, a melyet másodízben kellett kiásnia az oroszoktól felgyújtott losonczi házának romjaiból, a mikor gyűjteménye maradványait a Nemzeti Muzeumnak ajándékozta.

Lelkesítő példáján ma már a harmadik nemzedék okul. Nyomába báró Nyáry Jenő lépett pilinyi fölfedezéseivel s ma már ugyancsak a N. Múzeum büszkeségét alkotó szép gyüjtemény ének összehozásával és Pintér Sándor, a ki Szécsény és Dolány vidékének emlékeit egyesíté gyüjteményében, s ajándékaival egyszersmind megvetette alapját a Nógrádi Múzeum őskori gyüjtemény ének is. Az 1891-ben Nagy Iván indítványára megalakult Vármegyei Múzeum-egylet és múzeum s a Pulszkyak szécsényi tartózkodása., ébren tartotta az életre kelt érdeklődést. Az ifjabb generáczióból Szontagh Antal dr. a sziráki temetők felfedezésével s báró Nyáry Albert a pilinyi Sirmány hegyi árpádkori temető rendszeres és gondos feltárásával írták be nevüket szakunk munkásainak sorába.

Kőkorszak.

Az emlékek, a melyekből a vármegye őskorának képét megalkothatjuk, az újabb kőkorig nyúlnak vissza. Tanulságos már a lelőhelyek elhelyezkedése is s erős bizonyítékot szolgáltat Pintér Sándor ama nézete mellett, hogy az a hatalmas út, a melyet az Ipoly völgyével a természet nyitott a vármegyén át, terelte erre a forgalmat az őskorban s befolyásolta egyszersmind a települést is. Már a kőkori telepek zöme is az Ipolyt szegélyező magaslatokon helyezkedik el. Egy másik kisebb csoport pedig Pest vármegye galgavölgyi lelőhelyeihez fűződik.

Lássuk először az ipolymenti telepeket, felfelé haladva a folyó jobbpartján.

Az első telep ezen a részen a szécsénykovácsii Hradistye, a kovácsii hegynek az országútra kihasasodó csonkakúpidomú része ez, a melyről az Ipoly alsó völgyét uralja a tekintet. Rendszeres ásatást rajta eddig senki sem folytatott, de a felszínen bőségesen találhatók durva cseréptöredékek és kovaszilánkok.¹

Ipolykürtről zöldes palából készült átfúratlan kőkapát őriz Pintér Sándor gyüjteménye. Ez a lelőhely is telepnek látszik, a N. Múzeumba került tárgyakból következtetve,² ezek közül: agancs- és csontszerszámok, csiszolt kőbalta s egy hajlott szárú s fején bekarczolt vonalakkal díszített tű érdemelnek említést.

Az óvári hegyen is volt őstelep, a melynek korát - közvetetlen adataink az ott előfordult leletekről nem lévén - nem állapíthatjuk meg.

322Esztergályon a telepnek a helyét nem jelölhetjük ugyan meg, de létezéséről tanúskodik a N. Múzeumban levő öt kőgyalú és két kőék. ³

Szennáról trachytból készült kőfejszét őriz a N. Múzeum⁴; a tárgy megkezdett átfúrású, nem teljesen kész darab.

Galsáról Gerecze említ egy régi várhelyet; keletkezési idejét nem ismerjük.⁵

Berzenczéről egyetlen tárgyat őriz a N. Múzeum, a mely azonban a vármegye területén előkerült kőeszközök közűl talán a legérdekesebb, kovanemű kőzetből, pattingatás útján előállított lándzsacsúcs féle, deréktájon egyenesen elmetszett babérlevélre emlékeztető alak.⁶ Technikai kidolgozásra a napló akkori vezetője, a dániai kőkor tárgyaihoz hasonlítja. Leletkörülményei ismeretlenek.

Az Ipoly balpartján Mohora nyitja meg a telepek sorát, a hol Beniczky Mihály birtokán lehetett egy őstelep. A tulajdonos ajándékaképen ugyanis telephelyről származónak látszó régiségek birtokába jutott a N. Múzeum.⁷ A napló szűkszavú leírása cserép-, csont-, szén- és kődarabokat említ. Az utóbbiak között lehettek azok a pattingatott kovapengék, a melyekre Rómer hivatkozik.⁸

Hasonló jellegű leletek Cserhátsurányból is kerültek a N. Múzeumba.⁹ Vajjon ugyanama lelhelyről valók-e ezek, a melyről az ugyancsak Cserhátsurányból a N. Múzeumnak Sréter J. által ajándékozott négy darab őskori cserépedény Származik, nem állapítható meg.¹⁰

Kimerítőbb adataink vannak a Patvarcz fölött emelkedő Hradistya-hegy egykori őstelepéről. Wimmer Béla, mint akkor a gróf Mailáth-féle uradalom patvarczi intézője, 1907. év őszén mélyszántás után, hamuval, cseréptöredékekkel kevert, elütő színű foltokat észlelt a hegy fensíkját borító agyagtalajban. E foltok egykori putri lakások, sírvermek, tüzelő és szemetes gödrök helyét jelölik. A lakások egyszerű, földbe vájt kerek üregek, középen némelykor erősen bemélyített tüzelő veremmel, tartalmuk jelentékeny része, valamint az egyetlen komplikáltabb szerkezetű kettős üreg tartalma is, későbbi időből, a bronzkorból és a hallstatti korból való; de hogy ezt az Ipolyvölgy széles balassagyarmati része fölött olyan jó kilátást nyujtó s könnyen védhető magaslatot már a neolith-korban is lakták, arról az általam föltárt üregek egyikének tartalma tanúskodik. E nagyobb és a többinél mélyebb lakóüregből, kovaszilánkok, agancs és csontszerszámok kíséretében, olyan jellegű edény-töredékek kerültek elő, a minőket Versegről (Pest megyéből)¹¹ ismerünk. Az az üreg közel van ahhoz a kaptáralakú sírüreghez, a melyből Wimmer Béla gyermekcsontvázat ásott ki a neolith-korra és a korai bronzkorra jellemző zsugorított helyzetben. Az általam 1908-ban a N. Múzeum megbízásából, a tulajdonos gróf Mailáth Géza engedélyével és támogatásával végzett ásatás óta, Wimmer Béla gyüjteménye több oly tárgygyal (csontsímítók, árak, tűk, agancs-csákány, agancs-kalapács, átfúrt kőbalta töredéke) gyarapodott, a melyek a fent elsoroltakhoz járulva, támogatják annak idején a telepről elmondott nézetemet.¹² Patvarcz határának egy másik helyéről, a malom mellől is szerzett Wimmer egy kőkalapácsot.

Marczal határában a sőji híd fölötti part átvágásánál szerényebb telepre valló kulturrétegből ismerünk hasonló bütykös díszítésű cseréptöredékeket.

Drahi pusztáról Rómer pattingatott obszidián-szilánkokat említ.¹³

Varsányból Kubinyi Ferencz ajándékaképen került nehány kőkori jellegű tárgy a N. Múzeumba.¹⁴

Sipekről származó hatalmas kőgyalu van Pintér Sándor gyüjteményében, e név alatt, a melyet a német szakirodalom »kaptafaalakú«, némely régi szerzőnk pedig »sarualakú« vésőnek nevez s a mely a szalagdíszes keramikai csoport jellemző kísérője. Tárgyunk nagyobb példány és sárgásszürke kőzetből készült.

Rimóczról származik egy jellemző kőkori edény, egy csőtalpú tál, Pintér Sándor gyüjteményében.

Szécsény városát jól megfigyelt őstelepek egész lánczolata fogja körül. Így őstelepnek látszik a, szécsényi határban, de Lócz közvetlen szomszédságában fekvő Várhegy is. Pulszky Károly 1880-ban, egészen a rajta levő kerek halom közepéig, átvágatta három méter mélységig, anélkül azonban, hogy az emberkéz munkájának látszó emelkedésén leletekre bukkant volna.

Annál gazdagabb az az anyag, a melyet a Kerekdombról ismerünk. A Kerekdomb Lócz és Szécsény között, mindkettőtől körülbelül fél mérföldnyíre fekszik. Róla Pulszky Károly 1880-ban térképet és átmetszetet készíttetett Bass mérnökkel.¹⁵ A Kerekdomb legtöbbet foglalkoztatta Szécsény vidékének régiségkedvelőit, 325már a hozzáfűződő mondánál fogva is, a mely szerint szécsényi Bacsics János és Balassa János 1562-ben elesett ötezer hívének hamvait takarja, de meg szabályos alakja is magára vonja a figyelmet. Meglehetős nehéz eligazodni a »Kerekdomb« kutatásáról szóló ásatási jelentések helymeghatározásai, egymással nem egyszer ellentétbe kerülő észleletei és híradásai között. Az azonban kétségtelen, hogy a Kerekdomb már az újabb kőkortól kezdődő leleteket rejt magában. Ezt a Pintér gyüjteményében levő, innen származó több kőszerszám s egy, a szalagdíszes keramikai csoporthoz tartozó, erősen bemélyített díszítésű cseréptöredék¹⁶ is igazolja. Sajnos, nem állanak rendelkezésünkre eléggé kimerítő adatok azokról a »veremsírokról«, a melyekből, mint br. Nyáry Albert idézett közleményéből értesülünk, többet bontott föl Pintér Sándor; a kutató kőkorinak tartja e »veremsírokat« ép úgy, mint br. Nyáry Albert az általa föltárt »hamuval telt nagy üregeket«, a melyekben gömbölyű fenekű fazekat, halsütőtálat, szűrőt, agyaggyöngyöt, agyagkanalat, peremén domború díszítményekkel váltakozó bütyökfogóval ellátott edényt, nagyobb agancs-eszközöket, csontsímítókat, vésőket, vadkanagyar lapból készített pengéket, kis kővésőt, kovaszilánkot, csiszolókövet ásott ki. Ez a tartalom, a melynek alapján lakóüregnek kell a hamuval telt nagy üregeket tartanunk, teljesen igazolja Pintér és Nyáry korhatározását, mindamellett talán némileg kiterjeszthetjük a határokat a korai bronzkor felé. A halsütő tál pl. már a Nagy-Alföld korai bronzkorának egyik jellemző formája. Az a szűkszavú hír, a mely a Pintér és Vancsó 1887. évi ásatásáról szól, ugyancsak kőkori jellegűnek látszó leletek előfordulásáról tanúskodik, míg a Pulszky Károly 1880. évi ásatásából eredő tárgyak közűl azok, a melyek ez ásatási jelentésben külön megemlíttetnek, a bronzkorból eredőnek látszanak. Ha csak az agyaggal kitapasztott, kúpidomú tűzhelyekben lelt kúpidomú »szövőszék-súlyokat« nem sorozzuk a kőkori emlékek közé.¹⁷

Jelentékenyebb telephelynek látszik ama dombsorozatnak a lejtője, a melyen az ú. n. Ujhegyi szőlők feküsznek. A hamuréteg vastagsága, a cserép és egyéb hulladék sokasága után ítélve, hosszú ideig lehetett állandóan lakott hely és azt hiszem, nem csalatkozom, ha Pintér nézetéhez csatlakozom, a ki a tűzpadokat vastagon befedő hamurétegben lelt szemcsés homokkal vegyített, tűz mellett szárított edénytöredékeket, konyhahulladékokat, agyag- és kőgyöngy- és hálónehezéktöredékeket és szarvasagancs kalapácsokat a kőkorba helyezi. - a mely úgy látszik nem azonos a már említett Várhegygyel - kell megemlékeznünk; a szécsényi fensíknak az Ipoly völgyébe éjszaknak beszögelő nyúlványát alkotja ez; fensíkja ma vetőtábla, de a rajta ma is észrevehető sáncznyomok, hajdani földvárként tűntetik azt fel. Míg a Sztrázsa-parton kovaszilánkok és különböző korú cseréptöredékek jönnek szántás alkalmával felszínre, a Várdombon magán nem fordulnak elő leletek.

Gazdag anyaggal csatlakozik a szécsényi leletekhez a szomszédos Dolány határa is. A lelőhely közelebbi megnevezése nélkül említ innen Rómer¹⁸ pattingatott obszidián-eszközöket és kovaszilánkokat, míg a dolányi őstelepről származónak mondott kőbalta¹⁹ talán a Majorhegyről származik (és egy kőkalapács is a N . Múzeum gyüjteményében),²⁰ a melyen nagykiterjedésű gazdag őstelepnek kellett lennie, mert mint Pintér leírásából értesülünk,²¹ mind éjszaki, mind déli oldala sűrűn van borítva az őskori élet emlékeivel, a melyek egész a kőkorba nyúlnak vissza. Pintér gyüjteménye több kőeszközt őriz erről a helyről, jobbára egyszerű lapos, téglány vagy trapézalakú vésőket. Különösen egy példány érdekes ezek között, a melyen mély bevágások jelzik, hogy tulajdonosa a téglányalakú lapos vésőből keskenynyakú vésőt akart alakítani. A tárgy kemény, zöldes nephritszerű kőzetből készült. Pulszky Károly dolányi ásatásának eredményéből későbbi korú tárgyakkal előkerült zöldes homokkőből készült kőbaltát és barna homokkőből való kőeszköz töredékét őrzi a N. Múzeum.²²

Sóshartyánból olyanféle kis kovakéspengét ismerünk, a minőt a palóczok »parlagi kovának« neveznek, a Kishartyán melletti Kőkút-pusztáról pedig nehány kőeszköz került Pintér Sándor gyüjteményébe.

Őskori agyagedények Szent-Ivány Farkasné gyüjteményében.

A nógrádmarczali bronzlelet, Wimmer Antal gyüjteményében.

A pilinyi határ számos őstelepének fölfedezése nagyrészben báró Nyáry Jenő nevéhez fűződik. Már 1876-ban száz csont- és negyven kőeszközt állított ki innen 326báró Nyáry.²³ Kétségtelenül legfontosabb és legérdekesebb a Várhegy s talán egyszersmind a legrégebben ismert. Már Kubinyi Ferencz is ismerte s bemutat innen egy egyszerű, középen átfúrt agyagkorongot.²⁴ Bővebben azonban csak a legutóbbi években értesültünk a Várhegy őstelepéről báró Nyáry Albert ásatásai révén.²⁵ E kutatásokból tudjuk, hogy a Várhegy valóban az volt, a minek a neve mondja. A kiemelkedő magas kúp éjszaki oldalán elegyengetés nyomai észlelhetők; a kutató ezt a munkát még a neolith-kori lakosoktól származtatja. Az elegyengetésből nyert földdel lejtőt csináltak, a lejtő alatt ma már csak nehezen felismerhető nyomai mutatkoznak az egykori árkolásnak. A Várhegy előtt csak egyik oldalon van szabad út, a Hollós vize mellett, a melynek völgye a Ménes vizének völgyébe torkollik. A két völgy összeszögellésénél emelkedik a Leshegy, a melyet báró Nyáry a várhoz tartozó kémlőhelynek tekint s a melyet helyzete e föladatra kiválóan alkalmassá tesz. A Várhegy tetején és oldalain oly nagy mennyiségben fordulnak elő a csontszerszámok, kőszerszámok, cseréptöredékek, agyagból készült állatalakok, hogy a lakosok azokra jóformán ügyet sem vetnek. Báró Nyáry leleteit neolith-kori jellegűnek tartja, de van tudomása arról, hogy a lakosok bronztárgyakat is leltek a Várhegyen. Második jelentésében azt mondja, hogy lakásokat a felszínen nem talált, és csupán a kettős gyűrűzés árkait kitöltő hamu és hulladék között levő használati tárgyak bizonyítják az ottlakást. Véleménye szerint lakosoknak beomlott és elrejtett üregekben, barlangokban kellett lakniok; de leírja az általa megfigyelt terjedelmes tűzpadokat. Ezeknél nagyobb lapos kövek alkotják az alapot, a melyet földdel hordtak meg, erre kétsorosan kisebb kövekből álló réteg volt terítve s a legfelső, tapasztott földréteg volt a tűzhely gondosan elsimított alapja; e felső, kiégett réteg vastagsága 15-20 cm. A »tűzhelyek« alakja megközelítőleg köralakú s átmérője 3 m. Nézetem szerint, a mit báró Nyáry tűzhelynek tart, nem egyéb kisebb köralakú gunyhó földjénél. Az, hogy báró Nyáry a palaeolith-kor végén mondja lakottnak a Várhegyet, csak tollhiba, mert utána teszi: »és a bronzkor elején« s mindjárt felsorolja a neolith-kori leletanyagot is, ez utóbbi kor-datálás feltétlenül helyes. Az általa, idézett helyen bemutatott, díszített töredékek (5-9.) a tévesen oldalára állított edénydísz (11.) s a vele rokon, a Felvidék neolith-kori emlékei között otthonos, edényfül (12.), kis votiv agyagbalta, phallikus amulett, két idol-töredék kétségtelenül e korba tartoznak. Háromszázhuszonhét csonteszközről és 167 kőeszközről tesz Nyáry említést. Érdekes, hogy Pilinyben magában csak mészkő- és homokkő fordul elő s a kőeszközök anyagában a Nógrádban otthonos kőféléken kívül, a dobsinavidéki szerpentint, a gömöri phillitet, a korponavidéki opál, jaspis és májopál fajokat s a tokajvidéki obszidián jelenlétét is megállapította Papp Károly. A föntebb említett Leshegy konyhahulladékos őstelepét már báró Nyáry Jenő is ismertette.²⁶ Számos kő- és csonttárgyat ásott ki azokból, apró edénykéket, agyagsípokat és számos állatalakot, a melyek némelyike orrán, vagy szeme helyén fölfűzésre át volt fúrva. Sajátságos Piliny gazdagsága az őskori kis plasztika e termékeiben; a Várhegyen úgy, mint a Leshegyen, úgyszólván százával fordulnak elő a hazai állatvilágnak e nyers, de jellemző ábrázolatai.

Gazdag lelőhely, úgy látszik szintén lakótelep, a Borsós is, a melyet báró Nyáry Jenő is ismert már s a melyhez tartozó konyhahulladékhelyet észlelt Nyáry Albert a Hollós völgyében s számos cseréptöredéket hozott e helyen fölszínre.²⁷

Volt őstelep a Kövicsesen is; úgy látszik, itt voltak azok a köpü (talán inkább kaptár) alakú üreglakások, a melyeknek br. Nyáry Jenő által teljesített föltárásáról br. Nyáry Albert útján értesülünk.²⁸

Eddig ismeretlen őstelepről ad hírt br. Nyáry Albert, a Kőhegyről, a melynek felszínén különböző korú cserepeket gyüjtött, de a melyen még eddig nem kutatott,²⁹ s egy sajátságos kőeszközt említ a Galgócz nevű hegyoldalról is, a mely úgy látszik, csupán szórványos lelet.³⁰ Ilyen szórványos leletek lehetnek a N. Múzeumban levő kőgyaluk és kőszilánkok is.

Endrefalváról kevés adatunk van. Récsey Viktor ajándékozott a N. Múzeumnak néhány innen származó tárgyat.³¹

Ludányból való csinos kőszekerczét ajándékozott Pulszky Ferencz a Nemzeti Muzeumnak.³²

Nem tudjuk; vajjon a szakali Kastélyhegy nevű Pogányvár ily korai időben keletkezett-e? Br. Nyáry ideális őskori erődnek mondja ezt.³³ »Szabályos tojásalakú fennsík«, erősítő gyűrűi ma is kivehetők, tehát nemcsak őrhely 327volt, hanem védelemre is meg volt erősítve. Előre nyúló csúcsáról az Ipolyvölgy igen nagy része belátható. Nyáry szerint aligha szolgálhatott állandó lakóhelyül, inkább csak menedékül, mert eddig leleteket még nem szolgáltatott.

Szakallal megszakad az ipolyparti telepek sora. Felső folyásának mentéről a balpartról nincsenek adataink s be kell térnünk a Karancs bérczei közé. E vidéken is csupán egy gazdagabb lelőhelyet találunk: Lapujtőt. Már Kubinyi Ferencz ismerte, leírta s rajzban is bemutatta a Pókahegy nevű őstelepet és a benne lelt tárgyakat: ³⁴ egy csinos kőfejszét, szűrő edényt, orsót, cserépedényeket. Ugyancsak ő ajándékoz a N. Múzeumnak innen származó tárgyakat, a melyek azonosaknak látszanak az Arch. Közleményekben közzétettekkel, de egy félig megmunkált kővéső helyettesíti a csinos kőfejszét. ³⁵ Majd 1876-ban br. Nyáry Jenő ajándékoz a N. Múzeumnak lapujtői régiségeket ³⁶ a Pókahegyről és a Karancs oldaláról, ezeket talán az 1870. évi ásatása ³⁷ alkalmával gyüjtötte. 1877-ben Balogh Dezső ajándékából kőeszközök és cserépedény-töredékek, 1883-ban egy nagyobb kőeszköz-gyűjteménynyel pedig két lapujtői kőszerszám került a N. Múzeumba. Az említett Pókahegy, a Karancsnak egyik előhegye, éjszaki részének felső részén fordulnak elő szántásnál a már említett régiségek, őrlőkövek töredékeivel együtt. Kubinyi észlelete szerint elszórtan, biztos lelőhely nélkül; kétségtelen, hogy itt lakóteleppel van dolgunk. Erősíti ezt a nézetet Nyáry már említett ásatásának eredménye is. Ő ugyanis állatcsontokkal, szénnel, hamuval, cseréptöredékekkel kevert kulturréteget említ rövid jelentésében.³⁸

A Fülekpilis melletti földvárról nem tudjuk, vajjon megvolt-e már a kőkorban. Hasonlóképen nincsenek adataink a Somosújfalu melletti Pogányvárról sem, a melynek a kúpalakú csúcsot körítő kettős sánczgyűrűjét, most a vasútvonal szeli át, ³⁹ az átvágásakor nem kerültek fölszínre leletek.

Hasonlóképen nem tudjuk megállapítani a Medves hegységben levő básti Pogányvár korát sem, de erről legalább kimerítő leírást bírunk br. Nyáry 1869. évi egri előadásának Rómer által közölt kivonatában. ⁴⁰ A pogányvári hegytető nagyobbszerű fennsík, nem sajátképeni földvár, de egy másra halmozott nagy bazalt-sziklákból áll, ezért nem sorozhatjuk a kőkor emlékei közé. A Pogányvár alatti hegyben levő kisebb barlangokról tudjuk, hogy a neolith-kortól kezdve emberi lakásul szolgáltak, mintegy száz ilyen üreg van a hegyben. Br. Nyáry Jenő tízet átkutatott belőlük 1871-ben. Nagyságra eltérnek egymástól az üregek, de elrendezésük nagyjában hasonló; egy-egy pitvarból és kamrából állanak, némelyiköknek a Pogányvár fennsíkjára szolgáló szelelő kéménye is volt, de ezeket is jobbára betemette az omlások következtében leváló iszap, haraszt és kőtörmelék. A leletek között jobbára trachytból készült kőszerszámokat, csonteszközöket és durva edénytöredékeket talált.⁴¹

Kisterenye őstelepeinek virágzási kora a bronzkorba esik. Csupán egyetlen edényt sorozhatunk - Kubinyi régebbi leletei közűl - a kőkori emlékek közé, ⁴² s ezenkívül még egy csontkalapácsot.⁴³

A Cserhát déli lejtőjén fekvő telepek sorát Csécsével kezdhetjük meg, itt a Rózsás-puszta szolgáltatott nehány kőkori tárgyat, egy domború hátú vésőt és egy ismeretlen rendeltetésű agyagkorongot, talán síp volt ez az átmérője hosszában átfúrt kerek lapocska. Egyik oldalát nehezen kivehető barna-vörös festés díszíti, talán emberi alak primitiv rajza., szemközti nézetben, felhúzott térdekkel és könyökben meghajlított karokkal.⁴⁴

Bágyonból két kőbalta van a N. Múzeum gyüjteményében,⁴⁵ Szirákról pedig Pintér Sándor gyüjteményébe került egy obsidián nucleus s egy mállott serpentinből készült kőkapa; az utóbbit a kályhaföld-bányában lelték. Obsidián szilánkokat különben már Rómer ismer e lelőhelyről,⁴⁶ és csiszolt kőszerszámot is régen őriz innen a M. Múzeum.⁴⁷ Egy kisebb őstelepről is van tudomásunk, a mely a gr. Degenfeld-birtok homokbányájában tárult fel⁴⁸ s részben ide tartoznak az 1895-ben a N. Múzeumba került cserép- és agancstöredékek is.⁴⁹

Nem tudom, a kőkorba sorozhatom-e a Becskén lelt agyagkúpot.⁵⁰

Nézsáról pattingatott obsidián kőeszközöket ismerünk.⁵¹ Ősagárdról pedig egy nagy bazalt kőbaltát.⁵²

Jelentékenyebb telepnek látszik Verőcze, a honnan különféle alkalmakkor kilencz darab ép kőgyalu és egynek töredéke került a N. Múzeumba,⁵³ és a Fischer Samutól ajándékozott vastagfalú edénytöredékeknél is volt kőeszköz, ez utóbbiak a nagymarosi országúttól éjszakra fekvő telepről származnak.⁵⁴

328Még egy őstelepnek látszó helyet említhetünk a vármegye kőkorából, a melyet Verőcze után sorozhatunk, mert a verőczei patak völgyén át vezet hozzá az út; ez Nógrád, innen tizennégy darab őskori kőgyalu került az Ebenhöch-gyüjteménynyel a N. Múzeumba.⁵⁵

Rézkorszak.

A mellett a rendkívüli gazdagság és változatosság mellett, a melyet a vármegye bronzkori emlékei tárnak elénk, szinte meglepő az a körülmény, hogy a réznek őskori, a bronz feltalálását megelőző használatának alig maradt valami említésre érdemes emléke. Jobbára ama nagy őstelepek kultur-rétegei tartottak fönn számunkra ilyeneket, a melyek már a kőkorban keletkeztek s a melyeknek virágzása a bronzkorba esik, Dolány, a terenyei Hársas⁵⁶ és Lapujtő.⁵⁷ Az említetteken kivül mindössze öt tárgyat ismerünk még: Balassagyarmatról egy rézcsákányt, a melynek arányai kezdenek eltérni a kőkori formáktól,⁵⁸ a göröczi pusztáról a N. Múzeumba került egy másik példányt, ez ahhoz a tipushoz tartozik, a melyiknek a nyélnek tengelyére derékszögben álló rövid foka s keresztben álló keskeny éle van, a nyéllyukat alul felül keskeny perem szegi be.⁵⁹ A harmadik példányt Szügyben lelték Simonyi Dénes birtokán.⁶⁰ Kettőt Losonczról szerzett a bécsi Hofmuseum. (1509. 1. 2.)

Bronzkorszak.

A bronzkori leletek fölsorolásánál ismét a kőkornál is követett geográfiai elhelyezkedés sorrendjét követjük.

Szécsénykovácsi az első jobbparti lelőhely, a honnan Pintér Sándor gyüjteménye őriz egy keskeny élű köpűs vésőt.

Felsőesztergályról oly környezetben kerültek fölszínre bronztárgyak, a mely telepre enged következtetni.⁶¹ A tárgyak, ú. m. kardpenge töredéke, lándzsacsúcs hegye, késpenge töredéke, a Földt. Társulattól a N. Múzeumba kerültek.

Sztregováról bronzkori urnatemetőről ad hírt Rómer.⁶²

Madácsiról több tárgyat ismertetett Kubinyi Ferencz. Hengerded, karra való tekercseket, egyikök végein spirális korongocskákkal van díszítve, a másik kampósan visszahajló végű.⁶³ Egy egytagú pajzsos fibulát,⁶⁴ és egy trébelt itáliai eredetű bronzcsészét.⁶⁵ Ugy látszik, ezek egy leletetből valók.

Ábelfalváról bronzkard töredékei kerültek a N. Múzeumba.⁶⁶

Losonczról, helyesebben a Losoncz és Gács közötti erdőből még 1844-ben kerültek a N. Múzeumba bronztárgyak, Lentulus Kristóf gyarmati harangöntő ajándékaképen.⁶⁷ Egy tenyérnyi nagyságú lószerszámra való bronzékesség, kis karikákkal és tölcséralakú czafrangokkal. Gács határából fülesvésőt ismerünk.⁶⁸

Tugáron, Szilassy Béla birtokán, építkezés alkalmával, minden melléklet nélkül, a puszta földben leltek 1880-ban egy bronzkardot, a melyről anyagának vegyi összetétele miatt sok szó esett.⁶⁹ Ha a tárgyról megjelent rajz pontos, úgy leírása és a tárgyhoz fűzött konkluziók tévesek. A leírás nádlevélalakú pengét és a penge gerincze mentén párhuzamosan elhelyezkedő díszítményeket említ. A rajzon a penge széleinek csorbultsága ellenére is lefelé erősen szélesedő, tehát liliomlevélalakú, ehhez képest helyezkedik el a díszítmény is, nem a gerinczczel, hanem az élekkel párhuzamosan, egyébként az alkalmazott díszítmény is rendszerint inkább a liliomlevél-idomú kardokon fordul elő s a markolat-nyujtványok alakítása is olyan, mint ezeken. A közlő nézetét azonban az sem igazolná, ha a markolatának esetlen, nehézkes volta miatt korábbinak is vélhető kard nem az újabb liliomlevélalakú, hanem a régibb nádlevélalakú penge-formához tartoznék, mert még ezt a formát sem helyezhetjük a tiszta réz használatáról a bronz használatára való átmenetel idejébe, így ez sem bizonyítana amellett, hogy az antimónos bronzkeverék megelőzte volna Magyarországon az ónbronz föllépését; ezt legföllebb a valóban korai bronzkori tipusok anyagának analizise mutathatná ki meggyőzően.

Az Ipolytól balra eső lelőhelyek közűl Nógrádról egy bronzborotva öntőmintája ismeretes.⁷⁰ Egy kis aranyékszer, melyet 1888-ban Pintér Sándor ajándékozott a N. Múzeumnak, úgy látszik, nem Nógrádról, csak Nógrád megyéből való.⁷¹

Romhányból urnatemetőt említ Rómer.⁷² Mohorán is került bronzrégiség felszínre, egy igen vékony tűcske.⁷³ Balassagyarmaton előkerült hét bronzleletről van tudomásunk, egyik három darabra tört kardon, egy-egy lándzsacsúcson, tokos vésőn, karpereczen kívül, pálczaidomra öntött bronzanyagot is tartalmazott. - A másodikból csak egy kiálló fokú csákányt ismerünk a N. Múzeum gyüjteményében.⁷⁴ Azt hiszem, nem tévedek, ha a bronzkorba sorozom Nagy Iván leírása után⁷⁵ azokat a csinos művű fekete korsócskákat és egyéb 329edényeket, a melyek annak idején Jeszenszky Danó és Imády Károly birtokában Balassagyarmaton és gróf Forgách Antal birtokában Kékkőn voltak. Ez utóbbiak, a határ éjszaknyugati részében fekvő téglagyár területén észlelt »meneteles hamu és égetett földrétegekből« kerültek elő. Ujabban Völgyi A. István a Kishegyen, Kosztolányi Gyula birtokán tárt föl urnasirokat. A kifejlett bronzkorból való edények némelykor kisebb bronztárgyakat, csüngőket, bronzborotvát stb. tartalmaztak. A tisztviselőtelepi építkezések alkalmával pedig csinos bronztű, bronzkés és egy csonka öntőminta kerültek felszinre. Szügyben is lehetett bronzkori telep, eredete talán még a kőkorban nyulik vissza. A bronzkori lelőhelyek közé sorozhatjuk Drahi-pusztát is, a honnan urnatemetőről ad hírt Pulszky Ferencz.⁷⁶

A patvarczi őstelepen, a melyet már a kőkori telepek sorában említettünk, számos bronztárgy került fölszínre. Ezek részint sírokból, részint lakóüregekből valók; az általam felbontott sírok, alul kibővülő üregek voltak, a melyek összegyüjtött, de urnába nem helyezett hamvakat tartalmaztak; csupán egy ilyen sírüregben találtunk egy egyszerű spirális gyűrűt. Azok mellett az egyszerűbb lakóüregek mellett, a melyeket a kőkorból ismerünk, más fejlettebb lakás-tipust is észleltem Patvarczon, a mely a felszínen csupán két méter hosszú, egy méter széles folt alakjában mutatkozott, e helyen lehetett az üreg lejárata, a mely két méter mélyen a fölszín alatt egyik oldalán padmalyosan kibővült, a másik oldalon pedig alacsony átjáró kötötte össze egy nagyobb, kerek üreggel, a melynek kerületén padka futott körül. Az előkerült, részben a N. Múzeumban, részben Wimmer Béla gyüjteményében levő tárgyak között volt két zsákszájú tokos véső, különböző tipusú tűk, ezek közűl csupán egy ellapított és felcsavart fejű tűt említek, a mely a korhatározás szempontjából fontos s épen úgy kívül esik a sajátképeni bronzkor határain, mint a leletek közt némelykor fellépő hajlotthátú kis vaskések is; már a hallstatti korba való. A keramika a pilinyivel rokon, a vállakat sűrű rovátkolás díszíti, az edények testén kis bütykök ülnek, az anyag erős, jól égetett, felületén gondosan fényezett cserép, rendszerint vastagabb falúak, mint az alföldi őstelepek bütykös díszítésű edényei, s ehhez képest a formák is többnyire valamivel zömökebbek.⁷⁷

Herencsényből Kubinyi mutat be egy díszes bronzkardot.⁷⁸

Valamivel részletesebben kell foglalkoznunk a marczali lelettel, a melyet itt képben is bemutatunk (I. T. 1-32. ábra). A. lelet ugyanis eddig még nem volt az irodalomban közzétéve s a N. Múzeumba Pass Gyula marczali jegyző ajándékaképen jutott lándzsát kivéve, magánbirtokban van.⁷⁹ A lelet révén hazai bronzemlékeink készlete egy érdekes formával (21. ábra) gazdagodik. 14 cm. hosszú bővebb fölső végén 9, szűkebb alsó végén 7 cm. átmérőjű bronzhenger ez; úgylátszik, alkarra való pánczél, végeit kötélre emlékeztető rovátkolású perem fejezi be s a hornyolatokat elválasztó élek között is simák és fogazottak váltakoznak, a szorosan összeillő hengerded spirálisokkal hozhatnánk kapcsolatba, a melyek a bronzkor elején lépnek föl hazánkban és a szomszédos Alsó-Ausztriában, ha nem tenné lehetetlenné az időbeli összeegyeztetést a három csonkán fönmaradt vezérkorongos tipusú (29., 30., 32. ábra) fibula, mely a bronzkor végét jelöli meg a marczali kincs földbe kerülésének időpontja gyanánt; ezek mind hétkorongos példányok töredékei; a lábnál egyiken még a szokásos nyolczas hurkolás is fönnmaradt. Talán egyikökhöz tartozik a 2. számú bronztű. A nagy korongalakú spirális azonban (14.) a mennyiben ez is fibula része, más, nagyobb példányhoz tartozhatott, a mely csak töredékesen került a földbe, mint amazok is s mint a karpánczél párja is. A leletben levő öt dísztű ugyanegy alaknak egymástól lényegesen el nem térő változata, mindeniknek fejét nagyobbacska lapos korong alkotja, alatta a tű nyakán két-két gyűrűs vastagodást látunk, egyes példányokon szerény vonaldíszszel ékítve. Karpereczekből, töredékeket kivéve, három változathoz tartozó példányokat tartalmazott a lelet. Egyik változatból, a melynek vékonyodó végei egymásra hajolnak, egy példányt külső felületén egyszerű rovátkolással (25. ábra); a másikat egy pár zárt karika (11. ábra) s a szorosan összeérő végei felé vékonyodó harmadik formából egy párt váltakozó irányú s egy darabot egyszerű vonaldíszszel. Az ékszerekkel szerszámok és fegyverek is voltak elrejtve, a Nógrádban és a Felvidéken általános s túlnyomó számban előforduló gombos tipusú sarlók, egy-egy példánynyal képviselt két változata (19., 20. ábra); tokos vésők és lándzsák. A tokos vésőkben nagy a változatosság, 330a fül nélküli keskeny élű példány (16.) és a karcsú, kétfülü ritkább alakjai bronzkorunknak, míg az egyszerűbb egyfülű példány (26.) s az erősen kiszélesedő élű fületlen (23.) meglehetős gyakoriak a bronzkor végéről származó kincsleleteinkben. Még egy töredékes példány is volt ebből az eszközből a leletben, ez is késői forma, a melynél az él felé kiszélesedő penge lecsapott vállat alkot. A lándzsákból öt darab a szokásos zömök, széles levélalak, a levél hosszában erősen kiemelkedő gerinczként folytatódó rövid köpüvel, a példányok kivitelre némileg eltérnek egymástól, egyiken a levél szárnyai lépcsős lefokozást mutatnak az élek felé, másokon hosszanti irányban húzódó kiemelkedő léczek díszítik a gerinczet, egy példányon a köpü körül fut bekarczolt folytonos és czikk-czakk vonalakból álló vonaldísz. Ez a tipus ép úgy otthonos a bronzkor végén, mint az a másik, hosszabb, merevebb levélalak, a melyet egy példány képvisel a leletben, ez a forma azonban ritkább amannál s nem gyakori a harmadik sem, a melyet hosszú köpüje s kétszer kiszélesedő szárnyai különböztetnek meg az előbbiektől, a levél hosszában a gerincz vékonyabb, mint amazokon, s a szárnyak az élek felé lépcsősen lefokozottak. A leletet egyes tárgyai révén a bronzkor végére helyezhetjük, ezt erősíti az is, hogy a hazai leletben eddig ismeretlen karpánczél-analógiáját is a korai hallstatt-korra valló környezetben leljük.⁸⁰

Őrhalomról urnatemetőről ad hírt Rómer, ugyancsak volt urnatemető Zsúnyban is, belőle mindössze egy bronztűt és zárt bronzkarikát ismerünk.⁸¹ Még kevesebbet tudunk a farkasalmáspusztai urnatemetőről.⁸² Szécsény határában levő urnatemetőről és tumulusról is vannak híreink, a forrás⁸³ nem jelöli meg közelebbről a határrészt, a hol előfordultak, épp úgy, a hogy nem ismerjük a Wimmer gyüjteményében levő bronzborotva és a N. Múzeumba bekerült bronzkori jellegű cserépkorsó lelőhelyét,⁸⁴ valamint azét a kardét sem, a melyet 1870 óta őriz a N. Muzeum régiségosztálya.⁸⁵ Egy másik kard a szécsényi Szentgyörgymezőn került elő s lett volna Pintér Sándor értesülése szerint az első bronzkard a N. Múzeum gyüjteményében.⁸⁶ A bronzkorra vonatkozólag is a Kerekdomb nyujtja a legtöbb tájékozást, ismerjük jellemző keramikáját, mely bütykös díszítésével Piliny és az alföldi őstelepek között foglal helyet,⁸⁷ mint a hogy már régebben is igen helyesen Pilinynyel, Szihalommal és Tószeggel hasonlították össze.⁸⁸ Bronztárgy aránylag kevés került elő, egy bronztű Pintér Sándor és Nyikos Lajos ásatása alkalmával,⁸⁹ Vancsó Gyula 1886. évi ásatása alkalmával előkerült bronztárgyakról nem nyujt felvilágosítást Pintér rövid híradása.⁹⁰ Br. Nyáry Albert, a ki szép és sok tekintetben érdekes bronzkori anyagot ásott ki, a Kerekdombon egyetlen bronztárgyat sem lelt.⁹¹ Az alföldi tiszamenti őstelepek jellemző bütykös keramikájára és spirálissal összekapcsolt bütykös díszére emlékeztető darabokon kívül külön kell ezek közűl kiemelnünk egy madáralakú csörgőt. Br. Nyáry arra a meglepő jelenségre figyelmeztet, hogy a Kerekdombon nem egymásfeletti rétegekben kell a különböző korok emlékeit keresnünk, mert ezek nem vegyülnek egymással, a későbbi temetkezők ugyanis tiszteletben tartották elődjeiknek temetőit és más helyekre temetkeztek. Pontos határai vannak a kő-, bronz-, és vaskor lelőhelyeinek, a körülfutó terraszon kell keresnünk a bronzkori nép sírjait, innen részint urnákból, részint csontvázak mellől származó bronz és arany ékszereket, réz és bronz szerszámokat említ Pintér Sándor gyüjteményében, melyeket a szerencsés kezű gyüjtő maga ásott ki azokból. Talán a Pintér művében a XI. táblán bemutatott talpas véső, egyszerű és zsákszájú tokos véső, s a XII. táblán látható gombostű származnak e sírokból, a melyekről nem nyujtanak felvilágosítást a 72. és 73. lapon olvasható magyarázó jegyzetek.

A határ más helyéről, az Aranyosról is említ Pintér »kezdetleges bronzeszközöket.« ⁹² S a Piliny felé vezető útról hullaégetéses temetőből szintén szerzett néhány cserepet az utóbbi években. A szécsényi lelőhelyekhez csatlakozik éjszakról Pöstyén és Halászi, az előbbi már Rómer előtt sem ismeretlen urnatemetőjével, emez szintén urnatemetkezésből eredőnek látszó keramikai lelette1.⁹³ Urnatemető volt Endrefalván is, Chorinszky Igó gróf birtokán. Urnák gyakran kerülnek itt szántás alkalmával felszínre, de hamun és égett csontokon kívül egyebet csak ritkán tartalmaznak, egy esetben laposra kalapált és felsodrott fejű tű volt az urnában. E tárgyat a lelet ismertetője, Récsey Viktor, egy régebben előkerült⁹⁴ kúpalakú gombos másik tűvel együtt a N. Múzeumnak adta, a melynek gyüjteményében régebben előkerült urnaleletből származó tárgyak is vannak, ez 1876-ban került felszínre. Hamvakkal telt edényben a lelet egy korongos fejű és egy vastagnyakú 331tűből állott, ezeken kívül még néhány meg nem határozható apró töredék is kisérte a hamvakat. A temetkezési módról néhai Csetneki J. Elek készített rajzot; e szerint az urnákat nagy kövek közé helyezték s föléjük 2-3 rétegből álló kőrakást emeltek.⁹⁵

Kétségtelenül Dolány volt egyik legfontosabb telep a vármegye bronzkorszakában. A Majorhegy lapos gerinczén már a kőkorban élénk élet folyt, de a telep fénykora mégis a bronzkorba esik. Pintérnek az a nézete, hogy ez a hatalmas fensík, a melyet ő mintegy 80 holdnyi kiterjedésűnek mond, temetkező hely volt s az egész környék ott hamvasztotta, ott temette el a halottait. Anélkül, hogy Pintér észleletének helyességét a temetkezésekre vonatkozólag kétségbevonnánk, csak oly módosítással csatlakozhatunk nézetéhez, ha föltesszük, hogy mint Patvarczon, itt is lakásai mellett temetkezett a bronzkori nép. Maga a leletanyag ugyanis a bronzművesség számos emlékét, számos oly keramikai és egyéb elpusztult használati tárgyat, hamut, konyhahulladékot tartalmaz, a minő sírokban nem, csakis lakótelepeken szokott előfordulni s a mit Pintér felsorolásából sírleletnek vélhetünk, az mindössze az általa észlelt összesen öt fészek tartalma.⁹⁶ S nem látszik temetkezési halomnak a Majorhegyen emelkedő két halom sem, a melyek közűl a nagyobb mintegy 50, a kisebb körülbelül 20 m. átmérőjű s Pintér ⁹⁷ szerint mindkettő hamuval kevert kulturrétegből áll. A Majorhegyen kívül Dolány határának más helyéről is ismerünk bronzkori leleteket, így a dolányi lapos mocsaraiból is említ Pintér bronztárgyakat,⁹⁸ fontosabb azonban az a lelet, a mely a Majorhegy szomszédságában fekvő nyugoti domboldalról került elő, míg a Majorhegyen Pintér kizárólag urnatemetkezést és halotthamvasztást észlelt, a dombon elföldelt holtak maradványaira bukkant. Egy ily sír anyagát, kinyujtóztatott váz nyakáról való végein felsodrott síma nyakpereczet és kagylóékszert be is mutat.¹⁷⁴

Több sírleletet e helyen ő nem említ, de valószínűleg ez a, hegy az, a melyet Kastélyhegynek is neveznek. A Kastélyhegyről ugyanis másik kinyujtóztatott helyzetű váz ékszereit is láttam Pintér gyüjteményében, ez a még eddig közzététetlen becses lelet korai és késői formák sajátságos vegyülését mutatja, ismétlődik benne az első sír egyszerű nyakperecze, s a többszörösen hajlított és vissza hajlított sodronygyűrűk s e mellett a korai formák mellett rovátkolt kis karikák, aszódi tipusú fibula s egymásra hajló végű karperecz képviselik azt az újabb kort, a melyben a bronzkor népe ismét elhagyja a halotthamvasztás szokását. Dolány népe a majorhegyi és egyéb dolányi leletek tanúsága szerint jólétben, élő gazdag nép lehetett, a bronztárgyak között oly sok és változatos az ékszerféle, a pipereczikk s az ékszerek egy része mint láttuk, aranyból készült, a telep alapos ismerője Pintér Sándor egy kilóra teszi az innen kikerült de sajnos nagy részben elkallódott összes aranytárgyak súlyát.

Rómer a szomszédos Szalmatercsről és Kishartyánból tumulust, Sóshartyánól pedig urnatemetőt említ. (Compte rendu II. I. 157, 186.)

Piliny valamikor a Kubinyiak birtoka volt s emiatt tett először hírnévre szert, már Kubinyi Ferencz előtt sem volt ismeretlen őskori leletekben való gazdagsága. Érdy ásatásai, majd báró Nyáry Jenő évtizedeken át folytatott buzgó gyüjtése szerezték meg Pilinynek azt a hírnevet, a melynek a szakirodalomban örvend. Téves volna Pilinyről mint egy lelőhelyről beszélni; őskori telepek és temetők összefüggő csoportja az, a melyből az őskortól a népvándorlási koráig annyi emlék került eddig fölszínre; hogy egymagában terjedelmes monografia anyagául szolgálhatna. A N. Múzeum már 1850 óta őriz bronzkori régiségeket erről a lelőhelyről s a régiség naplóban igen gyakran találkozunk Piliny nevével⁹⁹, br. Nyáry Jenő gyüjteményének bekebelezése egyszerre 2501 darabbal gyarapította az őskori gyüjtemény pilinyi sorozatait. A Nemzeti Múzeumba került anyag bámulatos gazdagsága daczára sem meríti ki a pilinyi telepek emlékkészletét; számos magángyüjtemény rejt még ismeretlen, vagy részben már közzétett anyagot e lelőhelyekről s ezért, legalább a jegyzetben, felsorolom azokat az emlékeket, a melyeknek nyoma van a szakirodalomban, bár figyelmünket e helyen csak a N. Múzeum gyüjteményére fordíthattuk.

E leletek után ítélve, Piliny agyagművessége mutat némi rokonságot az alföldi ú. n. terramara telepek agyagművességéhez, már Jeleniknek is feltűnt ez a rokonság,¹⁰⁰ A pilinyiek azonban mégis átlag zömökebbek és tömörebbek, mint akár az említett telepeken, akár a vele rokon tornaljai (Gömör m.) urna-temetőben leltek. Az edénytest függélyes rovátkolása, a mely a sziléziai urnatemetőkben 332gyakori, valószinüleg ezeknek hatása alatt itt is általánosabb, a bütykök azonban nem olyan nagyok s az ezeket keretelő vályúk nem olyan mélyek. Általában inkább egy rokonelemekből fejlődött önálló csoport ez, a melynek tagjai Dolány, Szécsény, Patvarcz, Lapujtő s Terenye; jellemzők reá még a magos fülű merítőcsészék, az emberi lábakon álló tálak s különleges termékei, a kisplasztikai alakok, a melyek ilyen számban eddig sehol sem fordultak elő, az állatalak mellett föltaláljuk, közöttük emberi alakok töredékeit, használati tárgyak (kőbalta) utánzatait, holdidol-féléket stb., érdekes a szokatlan alaku lángborító és az a sajátságos agyagedény, a melyet bronzolvasztásra szolgáló tégelyfélének tartanak. Az agyagművek érdekessége mellett Piliny mégis bronzokban való gazdagságával tűnik ki. Korai formák, mint a csákány módjára nyélre erősíthető tőrpenge, a többszörösen hajlított és visszahajlított sodronygyűrűktől kezdve a bronzkor fejlődésének minden szaka képviselve van a késői bronzkorig, a hallsatti tipusú formák föllépésének koráig, melyek között, a mákfejű tűt, a felsodrott fejű tű késői alakját, csüngő ékszereket, bogrács-gúzsokat, hárfaalakú fibulát, a czölöpépítményekről elnevezett hajlotthátú kést említjük csak külön, mindezek közűl az újabb tipusok czinndús anyaguk szürkés színével válnak ki. Piliny nagy jelentőségét valószínüleg annak köszöni, hogy a bronzgyártásnak lehetett egyik jelentős központja, erről tanúskodik a számos öntő-minta, a melyeknek sorozatát csak Velemszentvid gazdagságával mérhetjük össze. A lelőhelyeket, a hol e tárgyak felszínre jöttek, felsorolja br. Nyáry Albert.¹⁰¹ Ezek közül a Borsós urnatemetőit, a Várhegyet, a Kövicsest, a Várhegyhez tartozó urnatemetőt, a hegy lábánál levő halmocskán és a hegy lejtőjén, a Leshegy konyhahulladékait, végül a Finkőt említem e helyen csak.

Az első tudományos ásatást Pilinyben Érdy János végezte a Borsóson, ő részletesen is leírta itteni ásatásának eredményét ¹⁰². Először a mintegy 2 m. széles, 3 m. hosszú kőrakásokból tárt fel néhányat, ezek tumulusoknak látszanak, egyik alatt három edényt, egy másik alatt hullaégetés maradványait, réz (bronz?) lemeztöredékeket s összeolvadt üvegdarabokat lelt. Az edények egyike kétfülű amforaszerű bütykös díszítésű edény, a másik egyszerű, de elég jellemző körvonalú forma ¹⁰³, a minő a sziléziai urnatemetők mellékletei között nem ritka.

A Borsóson a kőrakásokon kívül más sírok is voltak. Érdy maga 32 sírt kutatott itt fel s mindössze 237-re teszi a sírok számát; a melyek közűl egyetlen egyben sem találtak elföldelt egész vázat, mindenütt csak halotthamvasztás nyomait. Háromféle temetkezést különböztet meg: Magukban álló, kővel leborított urnákat; tállal leborított urnákat, kisebb edényekkel környezve; urnákat, hamvakkal és az urna mellett, némelykor az urnában, az elégetetlen koponyával, ez utóbbi sírokat a skytháknak tulajdonítja. Sajnos, nem állapíthatjuk meg kétséget kizárólag, hogy miben tért el az egyes csoportok tartalma egymástól. Annyi kétségtelen, hogy skytháknak tulajdonítható, átmeneti korú leletek tényleg voltak a pilinyi urnatemetőből eredő tárgyak között, így az Érdy által is említett arany és elektron burkolatú kígyócskák, háromélű nyílcsúcsok, tükörnyél és a vas »kardikó«. A többi urnasírok más részét is a bronzkor végére datálja az apró votiv tárgyak egy részének jellege, bár ezek között a tárgyak között is van korábbi és késői tipus egyaránt s az Érdy által bemutatott keramikai anyag (V. ö. 10., 12., 13. ábrák) inkább korainak látszik ¹⁰⁴, de alapjában helyesnek fogadhatjuk el Undset ¹⁰⁵ datálását, a ki e temetőt a benne észlelt itáliai hatások alapján a vaskor elejére teszi. Érdy észleleteihez br. Nyáry Jenő ásatásainak eredménye járu1. ¹⁰⁶ A Nyáry által feltárt sírok azon az ötven holdnyi fensíkon vannak, a melyen a Pilinyben akkor használt köztemető feküdt. Nyáry is háromféle temetkezést különböztet meg, kővel kirakott négyszögű üregeket, ezek valószinüleg azonosak azokkal, a melyeket második közleményében kriptáknak nevez; mély kerek üregeket; végül egyszerű sírfészkeket. A leletek közűl, a melyeket Nyáry felsorol, csak a mákfejű tűk jellegzetesek, ezek az átmenti korra utalnak s megerősítik br. Nyáry korhatározását; sírfészekből valók. A leletek nem nyújtanak módot arra, hogy eldöntsük, vajon mint Nyáry gondolta, szegények és gazdagok sírjaival, vagy más szokás szerint temetkező nép és kor sírjaival van-e dolgunk. A temető területén levő kővel kirakott térségben a krematóriumot gyanítja a kutató. Érdekesek még a leletek között az agyagbélyegzők és az állatalakok, az előbbiek az átmeneti kor sírjaiból valók s talán tetoválásnál voltak használatban, az utóbbiak a temetőhöz csatlakozó »tűzpados« lakótelepről 333valók. Állatalakok br. Nyáry Albert dr. pilinyvárhegyi ásatása alkalmával is tömegesen kerültek felszínre. A várhegyi ásatás több bronztárgyat is hozott felszínre.

A bronzkori emlékek sorát azzal az arany lemezzel zárhatjuk be, a mely a N. Múzeumban van s a mely valószinüleg azonos azzal a mely régebbi forrásainkban mint etruszk eredetű szerepel, de jellege szerint inkább a bronzkorba való. Arany és borostyán gyöngyökkel együtt lelték.

Átmeneti korszak.

Karancskesziből Pintér gyüjteménye őriz egy egyszerűbb bütykös agyagedényt, egy bögrécskét s egy halsütőtálat.

A lapujtői Pókahegy őstelepének a bronzkorba átnyulásáról is több tárgy tanuskodik.¹⁰⁷ Br. Nyáry mint cserépedények (urnák?) lelőhelyét említi a Csatavölgyet. A Czinegés-hegy aljában pedig föl is ásatott egy sirfészket és két halotti gödröt. A sírfészek fölött, úgy mint Pilinyben, itt is jelkövet talált, s kővel volt a sírfészek is körülvéve s az urnák támkőre helyezve; mind ez, mind a körülbelül másfél öl hosszú és egy öl széles üreg halotthamvasztás maradványait tartalmazta. A hamvakat edények és kisebb bronztárgyak (a sírfészekben egy bronzborotva) kísérték. A leleteket br. Nyáry igen helyesen a pilinyivel azonos korba helyezi s ugyanama nép emlékeinek is tartja. Ugyanő említ innen a pilinyi gyüjteményben levőkhöz hasonló edényeket, a perem fölött kiemelkedő tüskékkel. Még egy temetőt említ br. Nyáry a Czinegés alatt húzódó vízmosásnál is.

Fülekkelecsényből Valovics plebános ajándékozott a N. Múzeumnak egy öntésnél rosszul sikerült tokos vésőt, a vele együtt előforduló agyagedényekkel (R. N. 157/1885. 1-5.) s Fülekről is őriz a N. Múzeum őskori agyagtárgyat. (138a/ 1881.)

Korlátiból pedig egy különböző tipusú karpereczekből, boglárpitykékből, karravaló spirálisokból, lándzsacsúcsból és láncztöredékből álló szerényebb bronzkincs került a N. Múzeumba. A tárgyak egy része sérült (R. N. 69/1896. 1-26.)

Salgótarjánból régebben ismerünk egy pár spirális kézfejvédőt és egy csavaros szárú füles nagy tűt, gombaforma fejjel, e tárgyak a Kubinyi gyűjteményéből valók.¹⁰⁸ Egy más jelentéktelen tárgyon kivül Pintér Sándor gyüjteményében, hajlott pengéjű kés is van e lelőhelyről, erős foka a nyelet helyettesítő köpűbe megy át. Pálfalváról két ízben kapott a N. Múzeum cseréprégiségeket, 1864-ben a pest-losonczi vasút vezérigazgatóságától hivatalos küldeményképen, 1866-ban pedig Pap Károly földbirtokos ajándékából. (R. N. 73/1864. 8/1866. 1-4.)

A terenyei Hársas ¹⁰⁹ őstelepének leletanyagából Kubinyi Ferencz gyüjteményén kívül számos hazai és külföldi gyüjtemény gazdagodott. Kubinyi gyüjteménye jóformán teljességében a N. Múzeumba került, de voltak tárgyak Jankovich Miklós és Fejérváry Gábor gyűjteményében is. Ezekből is jutottak be tárgyak a N. Múzeumba, de Londonba, Liverpoolba s Koppenhágába is.¹¹⁰

Jankovich leírása szerint a Hársas inkább domb, lejtőin mesterséges elegyengetés nyomait véli felismerni. Éjszaki oldalán, két lábnyi mélységben akadni a régiségekre. E részben, úgy látszik, nemcsak lakások, de urnasírok is lehettek, mert az edényekben, Jankovich értesülése szerint, fehér, meszes, égetett csontokat is találtak. Jankovich egészen helyes ítéletet formál a lelőhelyről. Oly ismeretlen néptörzs lakóhelyének tartja azt, »a mely szörnyű régi, mert sem vasat, sem ezüstöt, sem üveget nem esmért, mégis földmívelő, mert íme réz sarlói és orsói voltak, vitéz, mert fegyverei és lószerszám ékességei voltak s gazdag és aranymíves volt, mert erről aranyékességei tanuskodnak.« Felismeri, hogy a szerszámai öntés és nem kalapácsolás útján készültek, ő ugyanis réznek tartja azoknak anyagát. Végül kimondja, hogy a nép nem volt római, mert sem tégla, sem kőépület emlékei nem voltak; a telepen bélyeges téglákát nem leltek. Jankovich indokolt véleménye ellenére is Kubinyinak még 1833-ban is a rómaiak járnak a fejében, de becsessé teszik közlését 1832-iki ásatási észleletei, ő ugyanis már itt is olyan gondos megfigyelőnek mutatja magát, mint később gombai ásatásánál. Egy és fél □-öl területű tűzhelyet észlelt a hegy éjszaki oldalán, a tűzhelyen négyszögű piramisalakú tűztámasztókat, egy ú. n. halsütő tálat és agancsokat lelt, pár ölre tőle nagy mennyiségű hamut. Kétségtelen, hogy nem bemélyített üregeket tárt fel, hanem összefüggő kulturrétegben ásatott. A Hársas és Terenye másik őstelepe, a Rákóczi-hegy igen változatos anyagot szolgáltatott, nem érdektelen ebben az anyagban a csontidustria sem, a melyről zablaoldalrudak és a terramárákban otthonos tipusú csonttárgyak tanuskodnak. De a keramikai anyag és főleg a bronztárgyak keltik fel érdeklődésünket, a keramika 335a telep lakottságának hosszú voltáról tanuskodik, korai és késői típusokat találunk abban elvegyülve, általános jellege a terramara csoporthoz és a Dolánypilinyi csoporthoz fűzi. Nagy a változatosság az edények méreteiben s kidolgozásában is már Jankovichnak feltünt, hogy »gyűszűnél nem nagyobb« edényektől kezdve, két akónyi tartalmúig ingadoznak a méretek; sajnos a N. Múzeum keramikai anyaga nem a leggazdagabb e helyről s a közzétett illusztrácziók nem mind alkalmasak arra, hogy beható vizsgálatnak szolgáljanak alapul. A már említett halsütő tálon ¹¹¹ kivül főleg a terramara tipus karcsú korsócskái képviselik a régebbi elemet, ha ugyan ezek itt nem a sziléziai urnatemetőkben fellépő későbbi alakokkal hozhatók kapcsolatba. A keramikai anyag zöme kétségtelenül a bronz kor végéről s a hallstatti kor elejéről származik, így első sorban a harántos turbánszerű rovátkolású edények ¹¹² s a sűrű függélyes rovátkolású másik edény¹¹³ és az öblöstestű, bő nyakú, füles pohárkák, ¹¹⁴ a peremén tüskékkel díszített mély tál szélének koráról bajosabb véleményt mondani. A keramikai, anyagot nehány amulett-féle és ismeretlen rendeltetésű tárgy zárja be s azok a töredékek, a melyeket Jankovich olvasztó-tégelyek maradványainak tart, melyek azonban a lehullott faltapasztás töredékei, a minők Pilinyben is fordultak elő, a terenyeieken azonban nem leljük a pilinyieket borító gazdag díszítést.

A terenyei leletnek főérdekességét nem is a keramika, a bronztárgya gazdagsága és változatossága adja meg. ¹¹⁵

Dolányi bronzlelet; bronztárgyak Pilinyből, Dolányból és Terenyéről.

Legteljesebben áttekinthetjük a terenyei bronztipusokat, ha átlapozzuk Kubinyinak az Archaeológiai Közleményekben közzétett képes tábláit (V-XXII.) ezek a táblák éles bepillantást engednek a telep életébe, jólétnek és előhaladott kulturának emlékeit tárják elénk: ékszerek közűl vezérkorongos fibulát, nagy kalapos fejű gombostűt, felsodort fejű tűt, többszörösen vastagodó fejű tűt, karpereczeket, különféle csüngő ékszereket, kisebb-nagyobb boglárokat, díszkorongokat; pipereeszközök közűl csiptetőt, borotvát, fűzőtűt; szerszámok közűl talpas- és tokosvésőt, kést s a felvidéken általános gombosvégű sarlót; fegyverek közűl korai és késői tipusú lándzsákat, markolatos késői és korai markolat nélküli tőröket, nyílcsúcsokat, kétkarú csákányt, fokost; karvédő és kézfejvédő tekercset.

Ezeknek a tárgyaknak egy része már a bronzkor végének fejlett technikáját és csinos díszítését mutatja s egy részük talán már kívül esik a sajátképeni bronzkor határain s a Pilinynél s Dolánynál is említett átmeneti korú tárgyakkal egykorú ilyeneknek látszanak a bámulatosan érdekes technikai kivitelű lószerszámdíszek (V. T. 2-4., XVIII. 117.) s az arany tárgyak egy része, jelesen az az aranynyal burkolt bronzboglár is, a melyet Jankovich mutatott be (id. h. I. T. 4.) s a mely jelenleg a N. Múzeumban van; hasonló kivitelű négy más boglár a koppenhágai múzeumba került. A kapocs nőtagjára emlékeztető kis pápaszem-spirálisok s hosszú hengerded kis spirálisok korábbinak látszanak.

A kozárdi hegyen urna-sírokat tárt fel Pintér és egy urnában a szécsényi Sztrázsaparton és Kőhegyen kiásott hajlott hátú vaskésekhez hasonló bronzkést lelt. E hegyhát délnek húzódó ecsegi részén 1899-ben 30 darabból álló bronzlelet került felszínre, a kétféle tipusú sarlókon kívül, kikanyarított szélű köpűjű tokos véső, egy másik erősen kiszélesedő élű köpűs véső, bronzedény töredékei, végül nyers bronzrúd adnak érdekességet a leletnek. A bronzrúd kétségtelenül formába volt öntve, talán forgalombahozatal czéljára, de átmetszete eltér egy másik, Dolányban lelt érczrúdtó1. ¹¹⁶

Jobbágyi határának Apcz felé eső részén is lehetett jelentékenyebb őstelep, erre mutat az a csinos keramikai gyüjtemény, a melyet e helyről Szentiványi Farkasné gyüjtött össze. A mély tálakon és csészéken, valamint a bütykös díszítményeken meglátszik, hogy lelőhelyük már közelebb esik az alföldi terramara csoport elterjedési területéhez. ¹¹⁷ Az edényeken kívül itt is számos figurális agyagtárgy került elő s azonkívül olyan edények is, a melyek már nem látszanak az őskorból származóknak.

Szirákon 1867-ben került elő egy kisebb bronzlelet, a melyet Szontagh Tivadar ajándékozott a N. Múzeumnak. ¹¹⁸ A bronzkorba utalja a bennük megnyilatkozó ízlés ama cseréptöredékek egyrészét is, a melyeket Posta itt La Tène sírok közé vegyülten lelt, s La Tène-korinak tartott, de összefüggésüket a La Tène leletekkel nem sikerült kétségen felül tisztáznia. ¹¹⁹

Erdőkürtről Rómer említ bronzkori urnatemetőt, és egyszersmind csontvázas sírokat is, e sírokat a leírás alapján inkább régibb középkoriaknak kell tartanunk, a 336sírmezőből előkerült cseréptöredékek azonban arra mutatnak, hogy e későbbi temetkezés alkalmával régebbi sírokat vagy lakótelep kulturrétegét bolygatták meg. ¹²⁰

Jelentékenyebb őstelep lehetett a bronzkorban Keszegen, a Dessewffy-féle birtokon is, de erről a telepről nincsenek kimerítő adataim.¹²¹

Azokról a bronzemlékekről, a melyek a vaskori műveltség keletkezésének idejéből valók, s a melyek az ú. n. hallstatti formák hatása után állanak, már szólottam az egyes bronzkori lelőhelyek ismertetése során s röviden érintettem azokat az emlékeket is, a melyeket a hazánk keleti részén elterjedt ú. n. skytha-kultura hatására vezethetünk vissza. Piliny az egyetlen lelőhely, a hol ilyen emlékek nagyobb számban maradtak reánk. ¹²² Sajnos, nélkülözzük a leletkörülményeikre vonatkozó pontos följegyzéseket, de valószínű, hogy halotthamvasztásos sírokból erednek, miután már a pilinyi urna-temető első ismertetője, Érdy is mutat be olyan tárgyakat a melyek skytha emlékekkel hozhatók kapcsolatba. Hampel 1893-ban két tört és egy tükörmarkolatot említ innen, ¹²³ Reinecke idesorozza még a háromélű nyílcsúcsokat (10. változat), egy hosszú köpűjű háromélű nyílcsúcsot, egy vasbaltát s az 1 ¼ hajlású, aranynyal vagy elektronnal burkolt bronzkígyócskákat is. ¹²⁴ A gyöngyösi skytha-sírok tartalmában csörgőlemezes lószerszámdíszek is voltak, így talán ugyancsak a skytha leletek közé sorozhatjuk a pilinyi (Hampel Antiquités XXIII. 64.) csörgős kocsirúdszöget is. Pilinyen kívül nincsenek a vármegyében skytha emlékek, ha csak az a csinos vastőr, a melynek rajza a Nemzeti Múzeum kiadatlan rajzai között Berczel jelzéssel őriztetik, nem Nógrádberczelről való. Az átmeneti emlékekhez sorozhatjuk még azokat az urnákat, a melyeket báró Nyáry Albert ásott ki a szécsényi határban az Aranyoson, s a melyeket a kőhegyiekhez hasonlóknak mond. ¹²⁵

La-Tène korszak.

A La-Tène kulturának, mely olyan csodásan gazdag emlékeket hagyott hátra a szomszéd Hontmegye területén, csak kevés, de elég jellemző emléke maradt fönn a vármegyében. A vármegyei múzeumban levő, közelebbről meg nem határozható lelőhelyű tárgyakon kívül ismerünk: egy nagy vaskést Karpi-pusztáról, e tárgy sírlelet részének látszik; ¹²⁶ Pusztagéczről nagyobb temető egyik sírjából harczos fölszerelését, ¹²⁷ korai tipusú vaskardot, egy másik kard és kardhüvely töredékeit, paizsnak dudoros karöltőjét, a kardkötőláncz kampós végét, egy közép La-Tène és egy másik fibula töredékét; Sóshartyánból közép La-Tène fibulát; Kishartyánból szép vaslándzsát. ¹²⁸ Pilinyből több tárgyat őriz a N. Múzeum gyűjteménye, a melyek talán a skytha tárgyakkal együtt kerültek elő itt is, mint Gyöngyösön. ¹²⁹ Ugyanitt La- Tène kori díszes, zománczos öv töredékének látszó tárgy került elő egy Árpádkori sírbó1. ¹³⁰ Ipolykürtről ismerünk egy kis leletet, a kelta-sírok szokásos mellékletével, meghajlított lándzsa-csúcscsal, de ez talán már római kori barbár-lelet lehet, mert egy gyűrűs fejű kulcs is volt a leletben. (N. M. R. N. 11/1869). Lapujtőről pedig díszes La-Tène öv töredékei kerültek a N. Múzeumba Szontagh Ferencz ajándékaképen. A négyszögű tagok kivájt mezőit egykor, úgy látszik, zománcz töltötte ki s igen jellemző az öv bekapcsolására szolgáló kampó is. (R. N. 104/1876). A kisterenyei Rákóczihegyről származó tárgyak között is volt egy közép La-Tène tipusú díszes vasfibula (A. K képatiasz VII. 28. a. b.). Herédről pedig nehány babos bronzkarpereczet vásárolt a N. Múzeum (R. N. 25/1903. 1-4., Arch. Ért. u. f. XXIII. 428); hasonló lehet ezekhez egy Szurdokon előkerült másik karperecz is (A. É. XXII. 85). Posta Béla sziráki ásatása alkalmával a felszínen a síroknál feljebb észlelt a régibb középkoriaktól elütő cserepeket, később a 8. sz. régibb középkori sírban La-Tène ízlésű övkampót lelt a koponya alatt, e körülmény hatása alatt a temetőben esetleg észlelhető régebbi temetkezésekre fordította figyelmét. Kutatott és összesen nyolcz régebbi sírt konstatált, a sírok némelyikében a hatvanihoz hasonló La-Tène keramika és leginkább közép La-Tène ízlésű fibulák kísérték az elégetett és urnába helyezett hamvakat. A 4. sz. sír hatalmas urnájáról és egyéb keramikai mellékletekről, a melyeknek kora iránt kételyeim vannak, már megemlékeztem; míg a többi sírokban a hamvak urnába voltak összegyűjtve, a 6. sz. sír kitapasztott katlan-sír volt, melyben a hamvak úgy látszik nem voltak urnába helyezve. A sírokban és szórványosan talált tárgyak nem merítik ki a kelták nógrádmegyei tartózkodásának emlékeit; a nagy kelta törzsek állandó pénzverést űztek s több törzs pénzei fordultak elő a vármegyében. A jegyzetben közöljük ezeknek lelőhelyeit és a reájuk vonatkozó adatokat. ¹⁷⁵

Kevesebb emléke maradt a vármegyében annak a kornak, a melyben hazánk 337dunántúli része római hatalom alatt állott, területén mindössze Verőczén vetette meg a lábát az ókor e nagyhatalmassága, a hol erődöt is emelt; egyik tagját a római határvonal balparti erődlánczolatának. ¹³¹ De innen is mindössze egy tárgyat ismerünk, egy bélyeges téglatöredéket, ¹³² de azért kerültek ki a romaiakkal való érintkezésnek emlékei a vármegye földjéből, így nehány éremlelet: Vanyarczon Hadrianus ezüstérme (R. N. 13/1862,) Ecsegen Traianus rézérme és egy II. Theodosius-féle arany, ¹³³ Salgótarján Traianus rézérme, ¹³⁴ Petőn IV. századi kopott bronzérem, Patvarczon Vibius Trebonianus Gallus 252-4. Kr. u. Ezüst antoninianusának egykorú ónutánzata. ¹³⁵ Szécsény határából arról a helyről, a hol Pintér Sándor a határjárási okiratokban gyakran említett »magna via«-t sejti, s a melyet ő római út maradványainak tart, nehány IV. századi bronzérmet ajándékozott a N. Múzeumnak, 1898-ban pedig Plichta János ajándékozott a N. Múzeumnak egy Sept. Severus-féle ezüst denárt, a mely közelebbről meg nem jelölt nógrádmegyei lelőhelyről származik.

Egyéb leletet, mely e korba helyezhető, ismerünk Mohoráról (R. N. 204/1876. 6.), a szécsényi Öreghegyről a pilinyi leletek közül talán idesorozhatjuk Érdy közleményének több ábráját (főleg a 11. ábrát), 1872-ben pedig arezzoi edény töredékét szerzi innen a N. Múzeum (188/1879. 4.). Pintér Sándor Karpegéczről ismertet egy leletet. Egy bögrében 35 kagyló, 10 paszta gyöngy és egy nagyobb gyúrmaszem s egy bronzcsillag volt elhelyezve. ¹³⁶ Szennáról régebben ismeretes egy bronzsarkantyú, a mely szintén e korba helyezhető. ¹³⁷ Gácson a gróf Forgách család birtokán több kisebb aranytárgy került elő, talán gazdagabb sírok mellékletei (R. N. 75/1878. 1-5.). Két pár fülbevaló, csüngős taggal díszített nagy karikák ezek, minden egyes karika egyik végén hurokkal, a másikon kampóval van ellátva, a csüngős tag ezeken négy küllős kerék, a kereket az egyik páron egyszerűbb, a másikon dúsabb gömböcsös dísz borítja; egy díszes láncz töredékei egészítik ki a leletet, a láncz egymásba kapcsolódó két végső tagját nagyobb korongok díszítik, a korongot keleti hatásra valló palmettaszerű növényi díszítés borítja. A terenyei leletek között volt egy agyagedény, a mely ¹³⁸ alakja után ítélve antik hatás alatt keletkezett. Szirákról korongon készült barbár agyagedényt ajándékozott Degenfeld Ilona grófné. Szandavárán lelt antik szíjdíszítmény pedig, mint Bereczky Bálint ajándéka került a N. Múzeumba (R. N. 109. 1894). Rádról két ízben is kapott a N. Múzeum e korba helyezhető keramikai leleteket (R. N. 222/1874. és 209/1874). Végül egy gazdag figurális és lombdíszű bronz edényfülről kell megemlékeznünk, a mely a vármegyéből, de ismeretlen lelőhelyről származik (R. N. 9/1888. 2.).

Népvándorlás kora.

A régibb középkoron át hazánkban föllépő népek közűl leleteinkben a népvándorlás első hullámait képviselő germánoknak kevés emléke maradt fönn a vármegye területén, egyik ezek közül érdekes és becses lelet, a melynek megmentését és első ismertetését Pintér Sándornak köszönhetjük. ¹³⁹ A leletet Szécsény kondása lelte a Káprás erdő éjszaki szélénél, az Almás-puszta fensíkjáról beszakadó mély árok partján, a szép ezüst csattot tarisznyájára varrta, kívüle ezüst tű, karikára csavarodó aranygyűrű, egyélű vaskés, vastöredék, borostyán gyöngyök, színes üveggyöngyök és szarvasfogak voltak a leletben. Hampel Dolányból is említ a germán csoportból való leletet, ezt azonban nem ismerteti és nem is leljük nyomát az irodalomban. ¹⁴⁰ A N. Múzeum pilinyi sorozatának egy agyagedénye emlékeztet azokra, a melyek rendesen germán-sírok mellékleteként szerepelnek, végül a terenyei leletek között levő aranycsatot, pitykét és barázdált aranylemezt ¹⁴¹ vélem a Jankovich ábrái alapján e korba helyezhetőnek.

A régibb középkor másik emlékcsoportját, az ú. n. szarmata temetőket a sziráki gazdag sírmező képviseli, a melyről Szontagh Antal dr. adott első ízben hírt. ¹⁴² A temető keleti határa a volt Szontagh-féle belsőségre esik, nyugati határa Kasszay Zsigmondné szántóföldjén van, délre még a kastély parkja és gyümölcsöse alatt húzódik tovább. A N. Múzeum költségén, gróf Degenfeld Lajos. támogatásával végzett ásatást Posta Béla vezette s a rendkívüli gondossággal végzett ásatás és a kimerítő ismertetés révén egyike a temető a régibb középkor legmegbízhatóbb forrásainak, ¹⁴³ az ásatás fölfedezései, észleletei sokat foglalkoztatták szakembereinket. Az ásatás arányairól fogalmat nyújthat az, hogy a munka, valamint Degenfeld Ilona grófnő és Szontagh Antal dr. ajándékai együttesen 1300 darab régibb középkori és 178 darab egyéb régiséggel gyarapították a N. Múzeum gyüjteményét.

338A sírok közül a férfisírok gazdagabbjaiban az övdíszek játszák a főszerepet; ezek a fő- és mellékszíjvég csatjából és szíjvégéből és övboglárokból állanak. Az övboglárok díszítésük szerint a szarmata csoport jellemző indás és griffes csoportjából valók, a 41. sírban a kedvelt állati küzdelem jelenetét látjuk a főszíjvégen. Az övközép hátulsó részének díszítéseképen itt is előfordul a piskóta alakú díszítmény, a 41. és 52. sz. sírokban fegyverek közül jobbára csak vaskések vannak a sírokban, ezek is rendszerint kicsik, a legnagyobb az 52. sírban levő, a melynek hossza 29 cm., előfordult ezenkívül balta is, a melyet Nagy Géza olyannak tekint, a mely széles pengéjével a csatabárdokhoz alkot átmenetet. ¹⁴⁴ A női sírokban lelt fülbevalók, kis üveggyöngyös boglárok, karpereczek, gyöngyök, általánosabb tipusok, a 63. sírban és a 69-ikben, a mely utóbbi gazdagabb női sír, hegyikristály- és karneolgyöngyök is fordultak elő. A temetőben fölszínre jött két lovas, valószínűleg avar-sír is a 38. és 39. A 38. sírban a martélyi temető egy kengyeléhez (Hampel id. műve CLI. 1. 2.) hasonló kengyelek s a csertomliki ezüstedényen látható zablára emlékeztető zabla volt. A ló csontváza a lovas mellett, a sírüreg jobboldalán hason feküdt, fejjel éjszaknyugatnak, lábszárai Z vonalban alá voltak hajlítva, a zabla a ló szájában volt s hasa táján voltak a kengyelek. A másik sírban a ló hasonló helyzetben, de valószínűleg a föld súlyától félre nyomva, kissé jobbra dőlten feküdt, fején gazdagon ékített kantár, nyakán talán csótár volt, a szíjak lenyomata majd mindenütt meglátszott. A kantár rendes oldalszíjból, homlokszorítóból, orr és pofaszíjból állónak látszik, s egy kis szíjvéget ott is lelt Posta, a hol a kantár egyébként nyom nélkül elenyészett, álladzójának kellett lennie, minden szíját apró pitykék díszítették, ezek símák, csak a homlokszíj és pofaszíj találkozását fedő nagy dudorok voltak díszítve. Gömbölyű felületüket öt részre hasítja a vésett ékítmény, ívek által határolt négyszögű középső és négy kétszögű mezőre, az utóbbiakat ellapuló, kövér akanthusz palmetták - a honfoglaláskori ornamentikában megnyilatkozó ízlés előhírnökei - töltik ki. A temető korát Hampel a Kr. u. VII. századra teszi. ¹⁴⁵ Hogy a Szirákról régebben a N. Múzeumba került régibb középkori tárgyak ¹⁴⁶ ebből a temetőből valók-e, nem tudjuk.

Szécsényben, a pinkahegyi kipusztúlt szőlők területén épített gőztéglagyár földmunkálatainál napfényre jött s Pintér Sándor gyüjteményébe került tárgyakról ad bírt br. Nyáry Albert dr. ¹⁴⁷ A tárgyak abból az ú. n. indás és griffes csoportból valók, a melyből a sziráki leletek zöme is való, érdekesek a szíjvégeket, szíjra erősítésre való részükön, díszítő szembefordult madárfejek és állatalakok, egyik sírban agyagedényt is leltek, valamint apró - valószinüleg római - bronzérmeket.

Balassagyarmatról Völgyi István 1897-ben arról ad hírt, hogy a nógrádvármegyei gazdasági egyesület mintaszőlőtelepén, a várostól éj szakra eső Orbán-hegy déli lejtőjén temetőre bukkantak, a csontvázak arczczal kelet felé voltak fordulva s mindeniknek fejénél volt egy agyagedény. 1893-ban is kerültek itt vázak fölszínre s már előbb is vagy húszat észleltek, közlő kiásott állapotban látott egy sírt. A sírokban becsesebb lelet úgy látszik nem volt, csak durva, rosszul formált és égetett agyagedények s deréktájon vas csat és vas kés. ¹⁴⁸ Nem tudom, e korba sorozható-e a romhányi pogánytemető, ¹⁴⁹ az Alsótoldon lelt vaslándzsa és szekercze, ¹⁵⁰ s egy Kiba községben lelt agyagtál. ¹⁵¹

Patvarcz község határában, a gróf Mailáth-féle birtok ú. n. malomi táblájában kerültek elő fölszines sírok tartalmának látszó régibb, középkori tárgyak, vaslándzsa., zabla stb., ugyanitt azonban jelentékenyen fiatalabb, hullámvonalas díszű s fenekükön keresztes bélyegű szláv, ú. n. földvári (Burgvall) tipusú edények, kis bronz kereszt, kisebb ékszer öntőmintája stb. s Kis-Kérről is ismerünk régibb középkori agyagedényt. ¹⁵²

Az említett szláv bélyeges és hullámvonalas edények s egyéb, a szláv fajnak tulajdonítható s a honfoglaláskorba és az Árpádházi királyok korába mélyen benyúló emlékek egyébként több helyen is föllépnek a vármegye területén, így Szügyben, továbbá Marczalban a községhez vezető törvényhatósági út mentén is. Általánosságban a szlávoknak tulajdonítják az olyan kerek sánczolásokat, földvárakat, a melyeknek eredete nem megy vissza az őskorba; a legutóbb említett két helyen is van ilyen. Szügy határában az ú. n. Leányhegy, emitt a községtől délre fekvő »Kerekdomb«. Az utóbbi legjobb fenntartású földváraink egyike. A hegygerincztől mély árok vágja el az erődítményt, a mely 339a középső, kerek, emelkedett terraszon »a Kerekdombon« kívül, még egy körben körülfutó töltésből áll, sem az árok, sem a töltés nem zárják egészen körül a Kerekdombot, nyitott kijárást engednek egy, a hegy nehezen megközelítő lejtője fölött emelkedő természetes terraszra. A hegy legalján is vonul egy mély árok, a mely talán szintén a védőművekhez tartozott. Némileg eltérő szerkezetű a vanyarczi pogányvár, a melynél a »kerekdombot« sugárszerűleg futó két töltés köti össze a zárt körtöltéssel.

Honfoglalás kora.

Komplikáltabb lehetett a rádi pogányvár, váltakozó terraszaival és lejtőivel, a melyet Rómer kiválóan védhető erődítésnek tekint. ¹⁵³

Honfoglaló őseinknek jellemző emlékei maradtak ránk azokban a sírokban, a melyeket 1872-ben tárt föl br. Nyáry Jenő a pilinyi Leshegy tetején. ¹⁵⁴ A vázak arczczal kelet felé fordulva pihentek. Az első sírban nemcsak a ló, a vadászeb is elkísérte túlvilági útjára harczias gazdáját, szíjvég, kis csüngős boglárok, nyílhegy ek voltak a leletek. A váz helyzete a sírban azt a hatást tette a kutatóra, mintha a lovas a lovon ült volna s előre estében került volna feje a ló feje mellé. A második és harmadik sírt, a melyben nagy szívalakú ezüst ékszereket lelt, női síroknak tartja. A sírokat Kegyes Lajos (814-840.) érmei datálják, ez megerősíti Nagy Géza korhatározását, a ki a IX-X. századra teszi azokat s a szaszanida motivumok mellett avar emlékek hatását észleli azokon.

Még egy másik honfoglaláskori lelet jött Pilinyben napfényre, de erre vonatkozólag hiányoznak a lelőhelyre és a tárgyakra vonatkozó közelebbi adatok, csak annyit tudunk, hogy ember- és lócsontvázak kíséretében szerényebb fegyverek, szerszámok és sárga fémből készült ékszerek kerültek elő. ¹⁵⁵

A csesztvei ¹⁵⁶ és terenyei ¹⁵⁷ szerényebb sírleleteken kívül még csak egy helyen maradtak reánk emlékek a honfoglalókról a selypi pusztán. ¹⁵⁸ A czukorgyár építkezésénél nagyobb temetőre bukkantak itt, nem tudjuk ugyan, ebbe a korba sorozhatjuk-e az összes előkerült s jobbára melléklet nélküli vázat; a gyár előtt előkerült vázakról Könyöky pontos feljegyzéseket közöl megfigyeléseiről, ezekből tudjuk, hogy a sírok egymástól nem egészen egyenlő távolban 2-4-5 m. távolban feküdtek s arczczal kelet felé néztek s kivétel nélkül felnőttek sírjai. A leletek szerények voltak, de jellemzők, az első - lóval eltemetett - vitéz jobb oldalán a felső karcsont magasságában három nyilcsúcs, balján, a medenczecsont mellett két vaskés s egy kis ezüst gyűrű, a csontváz medenczéjében kővésőre emlékeztető alakú ismeretlen rendeltetésű agyagtárgy. A ló a váz lábaitól 1 méternyire fordított helyzetben feküdt, fejénél egyszerű csikózabla, mellette díszes kengyelek, alúl kiszélesedő alakúak, széles szíjtartó lemezzel, a kengyel száraira áttört bronzfoglalat volt alkalmazva, akként, hogy az áttöréseken áttetsző vaskengyel emelte ki a diszítést, közvetetlenül a kengyel mellett feküdt az egyszerű nagy vas hevedercsat. A második lovassír teljesen hasonló fekvésű s hasonló, de szerényebb tárgyakkal volt felszerelve, a gyűrű anyaga bronz, a kengyelek díszítés nélküliek. A zabla a pörösi, pilinyi, neszmélyi, galgóczi zablákhoz s ahhoz az ismeretlen eredetű zablához hasonló, a melyet a balassagyarmati múzeum őriz; egyenes, lapos szára van. A harmadik férfisír, valamint a szomszédos női-sír nem tartalmaztak jelentékeny leleteket, de érdekes, hogy a karpereczhez lenvászon ruházat foszlányai voltak hozzározsdásodva. Három egyszerű bögre is került elő a sírmezőből, a melyeket a közlő nem tekint sírmellékletnek; ezt csak annyiban fogadhatjuk el, hogy nem az imént leírt sírokból, de talán közbeeső, melléklet nélküli gyermeksírokból valók, a melyekben a csontok is nyom nélkül elenyésztek, a mint ezt gyermeksíroknál magam is észleltem. ¹⁵⁹

A honfoglaláskor emlékeinek felsorolásánál még egy érdekes tárgyról kell megemlékeznünk, a mely kevéssel ez előtt még Pintér Sándor gyüjteményének kiváló díszét alkotta s az ő ajándékábúl egy hazai gyüjtőnk birtokába s onnan állítólag egy nevezetes külföldi magángyüjteménybe vándorolt; Karoling-ízlésű kard volt ez, a melynek érdekességét az épségben megmaradt hüvelyveretékek emelték; a tárgy Szécsény vidékéről származott, talán a Rárós-pusztáról, a honnan ma is van Pintér Sándor birtokában egy hasonló ízlésű lándzsacsúcs.

Hampel »Újabb tanulmányok a honfoglaláskor emlékeiről« czímű művében megkülönbözteti őseink hagyatékától a vele egykorú szláv soros temetőket, a minő sok maradt fenn a vármegyében és részint Hampel adataira támaszkodva, részint az analógiák összevetése alapján ilyeneknek kell tekintenünk az itt következő soros temetőket. Pintér Sándor arról ad hírt, ¹⁶⁰ hogy Rimóczon a szélhegyi 340szőlőkben emberi csontvázakra és felbolygatott sírokra akadtak, a melyekből. Értesülése szerint, marokszámra szedték az arany és ezüst ékszereket. Pintér nyolcz bronztárgyat, fülbevalót, halántékgyűrűt szerzett innen, néhány tárgy pedig az esztergomi múzeumba került, az állítólagos aranytárgyak elkalódtak.

Bronzkori edények Szécsényből és régibb középkori szarmata-lelet Szirákról.

Hallstattkori csüngős bronzláncz Kisterennéről és honfoglaláskori magyar sírlelet Pilinből.

Szécsény határában több helyen került elő hasonló korú lelet, így a Kerekdombon is. Pintér és Vancsó 1887-ben 15 sírt tártak itt föl, a melyek az őstelep kulturrétegébe voltak belétemetve, egy sírt II. Béla érme datál, a leletre jellemzők az S alakban végződő halánték- vagy hajkarikák. ¹⁶¹ Pulszky Ágost is ásatott a Kerekdombon, illetőleg az ő költségén Bach József dr. ¹⁶² Ez alkalommal I. Endre érme és fehéres kemény, korongon készült profilált szélű edények kerültek elő. Br. Nyáry Albert dr. is ásatott itt, de bár több Árpádkori leletet hozott fölszínre, nem választhatta külön egyes sírok tartalmát, mert a területet már régebbi ásatások alkalmával fölforgatták. Érdekes a leletei között egy feliratos érmet utánzó pityke s mint korhatározó, Salamon király érme (Réthy. C. N. H. I. 22.). ¹⁶³ A nagyszécsényi Pánpást, vagy Pórpást-pusztáról származó hasonló korú sírlelet került a N. Múzeumba Pintér ajándékábó1. ¹⁶⁴ A szécsényi Öreghegyen, Vancsó Béla birtokán lelt sírokról két ízben kapunk hírt. Jellemzők a leletek között a hajkarikák s egy kígyófejes karperecz. ¹⁶⁵ A város belterületén, a Kubinyi-portán ¹⁶⁶ is került elő, valószinüleg e korból való, taréj nélküli vassarkantyú.

A legnevezetesebb Árpádkori temető a vármegyében kétségtelenül az, a melyet br. Nyáry Albert dr. kutatott át a pilinyi Sirmányhegyen, ¹⁶⁷ a hol már évek óta kerültek csontok fölszínre; ő maga 78 sírt tárt fel e helyen, a melyek a helyzet által adott rendben a halom csúcsa körül konczentrikus sorokban voltak kiásva, a sortávolság rendszerint öt lépés, míg a sorokon belül nem mutatkozik rendszer a temetkezésben, talán azért, mert egyes, magasabb fekvésű sírok a fölszínes leletek tanúsága szerint megsemmisültek a szántásnál. A csontvázak rendszerint háton fekve, arczczal kelet felé voltak eltemetve. Koporsónak nem volt nyoma a sírokban, csak a váz alatt voltak némelykor deszkamaradványok észlelhetők s az ékszerekhez tapadó halotti lepel-maradványok. Bár a szokásos ételtartó bögrék hiányoznak, némelykor csontok és tojáshéjak árulják el az utódok gondoskodását. A sírok szegényes, de jellemző tartalmából a LIV. sírban lelt sajátságosan stilizált kigyófejes karpereczet, a LVI-ban lelt felsodort végű széles abroncskarpereczet emelem ki, az utóbbit keleties ornamentikája miatt. Hampel a szláv soros temetők közzé sorozza a sirmányhegyit is. Török Aurél azonban a szláv mellett magyar tipust is észlelt a temetőből kikerült csontmaradványokon? Föltehetjük, hogy néhány magyart is temettek el a temetőben, ezek hagyatékából való lehet a LVI. sírban lelt karperecz és talán ilyen gyanánt tekinthetjük a LXI. sírt a lovastemetkezés miatt. Ebben a sírban, mint Törtelen, a ló fölszerszámozott feje, lábai és néhány nyílcsúcs kísérte az eltemetett vitézt. ¹⁶⁸ Br. Nyáry második ¹⁶⁹ ásatási jelentésében újabb 82 sírról számol be, új jelenség az útravalóul adott nagy konczok konstatálása, a vermek kiégetése és a keramikai leletek ez utóbbiakban igen kezdetlegesek. ¹⁷⁰

Apáti puszta, Berek dülő (Ladányi-uradalom, Halászi község, Pejacsevich-birtok). A Szécsényből Endrefalvára vivő út jobb oldalán, a dolányi határral érintkező félkör alakú dombon 1887-ben az eke mintegy 4-5 sírt fölbolygatott, ezek egyikében I. Endre érme volt. Még ez év őszén Pintér három sírt ásott föl e helyen s leírta tartalmukat. (Arch. Ért. u. f. VII. 431-433.).

Lapujtőről bronzkori tárgyakkal korongon készült hullámvonalas edény került a N. Múzeumba (Arch. Ért. II. 1870. 293. és Hampel: Bronzkor II. 79.).

Liptagerge. A Sirmányhegyen, ¹⁷¹ Mocsáry István birtokán sírt tárt föl br. Nyáry Albert dr., a melyeket Szent István és I. Endre érmei datálnak. A leletek közül az állatfejes karpereczeket és fonott ezüst karpereczet kell külön fölemlítenünk. ¹⁷²

Kisfaludról is említ Pintér egy temetőt, a melynek sírjaiban az ismert hajkarikák fordultak elő. ¹⁷³ E hajkarikák közül, a melyekről, mint a szlávok jellemző ékszeréről, annyi szó esett, a legrégibb datálható darab az, a mely Sóshartyánból került Pintér gyüjteményébe, ez az ötélű elektron-sodronyból hajlított példány, állítólag II. Teodosius (408-450.) aranyával és néhány edénytöredékkel volt egy leletben. Ebből következtette Lissauer, hogy e forma, a mely a Kr. u. IX-X. században a szláv temetők jellemző ékszere, az V. században keletkezhetett a magyarországi szlávoknál s innen terjedt el Európa egyéb szlávoklakta vidékeire.

A temetők sorát Jobbágyi rekeszti be, a hol Hermann Károly birtokán szőlőfordítás 343alkalmával felszínre jött leletek fölkeltették a tulajdonos figyelmét és száznál több váz előfordulásáról értesült. Azok a leletek, a melyeket Hampel e helyről bemutat, igen jellemzők a honfoglalás és Árpádkori szlávok temetőire.

Ezek azok az emlékek, a melyek a vármegye területén az őskor névtelen nemzeteiről s ama népekről reánk maradtak, a melyeknek nevét már följegyezte a történelem, de a melyeknek szerepéről a vármegye területén csak emlékeik tanúskodnak. A történelmi kor tulajdonkép csak azzal a fajjal köszönt be a vármegye területére, a mely utolsóként jelenik meg, honfoglaló őseinkkel.

0. Sas XIV. (1833) 105-118.

1. V. ö. Pintér: Szécsény és közvetlen vidéke a honfoglalás előtti korban 13. l.

2. N. M. R. Napló 93/250. 1-8. (9-10. bronztárgyak.)

3. R. N. 141/1882. 13-15. és 33/1883. 33-36.

4. Közzétéve Arch. Közlem. képatlasz III. 7. ábra.

5. Magyarország műemlékei 536. 1.

6. N. M. R. N. 100/1877. 133.

7. R. N. 204/187.4

8. Compte rendu II., I. 15.

9. R. N. 141/1875. 1-16.

10. R. N. 4/1850.

11. Márton Lajos Pest vm. őskori emlékei 172. 1.

12. Márton Lajos ásatási jelentése a M. N. Muzeum 1908. évi jelentésében a 171-174. lapon, a hol egyszersmind a telep és leletek részletesebb leírása is fellelhető.

13. Compte rendu II, I. 17.

14. Tévesen a pestmegyei Varsánypusztáról származó tárgyak közé soroztam ezeket is, Pest m. őskora.

15. A Mocsáry által (Nógrád vm. esmertetése III. köt. 157. l.) fönntartott monda hiteles vagy alaptalan voltának vitatása kívül esik föladatomon, így csak röviden utalok arra; hogy Pintér ellenkező véleményével szemben báró Nyáry 1907. évi ásatási észleletei (A. É. u. f. XXVII. 226.) igazolták, hogy a mondának alapja lehet, természetesen nem abban a formában, hogy a Kerekdomb a XVI. században keletkezett sírhalom. Hasonlóképen kívül esik feladatomon, de nem érdektelen annak felemlítése sem, hogy báró Nyáry Albert a Kerekdombot, a melyben ősállat-csontot is leltek, szabályos alakja ellenére is természetes képződménynek, »diluviális homok és kavics zátonykának« tartja.

16. Közzétéve Pintér Szécsény és közvetlen vidéke I. T. f. a tárgyról teljesen hibás fogalmat adó rajzban.

17. A. É. 7. f. XIV. 39. A tószegi őstelep ásatásánál tett észleleteim szerint ugyanis a régebben szövőszék-súlynak tartott edénytámasztók közűl az alsó (kőkori) rétegben rendszerint kúp, a bronzkori rétegekben gúlaidomúak.

18. Cpte rendu II., I. 14. és 15.

19. U. o. II., II. 6., 7. f.

20. 105/1879. R. N.

21. Id. mű 30-32.

22. 113/1882. 8., 9.

23. Hampel Statistique.

24. A. K. képatlasz VII. 32.

25. A. É. u. f. XXII. (1902) 350-356. és XXIX. (1909) 415-432.

26. Arch. Közlemények 9., 1. 16., 23.

27. Arch. Ért. u. f. XXII. (1902) 351.

28. U. o.

29. Arch. Ért. XXIX. (1909) 415. 1.

30. U. o. 417. l.

31. A. É. u. f. XI. (1891) 86.

32. A. É. u. f. XI. (1877) 162.

33. A. É. u. f. XXIX. (1909) 415. Hasonló véleménynyel volt róla annak idején Rómer is, mert fölvette a pogány várak jegyzékébe (Cpte rendu II., I. 100). Ez úgy látszik elkerülte Nyáry figyelmét. V. ö. még Gerecze, Magyarország műemlékei (id. mű 543.)

34. Arch. Közlem. II. 102. és képatlasz V.

35. U. o. képatlasz V., II. N. M. 55, 1861. 1-7.

36. 282/1876. 1. 2. Pókahegy 3-4. Karancs.

37. Arch. Ért. u. f. III. 5-7.

38. Arch. Ért. u. f. XI. 23/1877. és 33/1883. 79-80.

39. Cpte rendu II., I. 87. és fig. 18. a. b.

40. A Pogányvárról l. Arch. Ért. r. f. I. (1869) 10., 11. és r. f. II. (1870) 226. Compte rendu II., I. 100.

41. A básti barlangokról lásd Márton Lajos dr. Gömör megye őskora. A Gömör megye monografiájában, 5. 1. és az Arch. Ért. r. f. I. (1869) 11.

42. Ezt is csak föltételesen, a mennyire az Arch. Közlem. képatlasz XII. 54. ábráról itélhetünk.

43. R. N. 131/1883. 85.

44. A tárgyak Pintér Sándor gyüjteményében vannak.

45. 91/1865. 1-2.

46. Compte rendu II. 1., 14.

47. 9/1867. 1. Szontagh Tivadar ajándéka.

48. R. N. 38/1892. 1-7. Fellner útibiztos ajándéka. V. ö. még A. É. u. f. XXII 1892.374.

49. 11/1895. 2-20. és 21-22.

50. Szerencs J. kir. tan. ajándéka, A. É. u. f. XXV. (1895) 273. A N. Múzeum R. naplója átfúrt, trachyt hálósúlyt említ, kúpalakút.

51. Cpte rendu II. I. 14.

52. R. N. 131/1869. A vele lelt merítő csésze koráról nem nyujt fogalmat a napló leírása.

53. R. N. 135/1883. 76-78.-57/1884. 132. - 66/1887. 8., 9., 39., 65., 93., 124.

54. 18/1899. 1-20.

55. R. N. 57/1884. 103-109., 133-138.

56. Pulszky említ innen egy vésőtöredéket a Rézkor czímű művében (26. 1.). Ez a tárgy azonos a N. Múzeumban levő LX. 41. számú és Hampel által (Statistique etc.) 1. szám alatt említettel.

57. Szontagh Ferencz ajándékoz innen 1869-ben a N. Múzeumnak egy rézvésőt. Arch. Ért. 2. f. II. (1870) 294. Pulszky id. mű 40., 41. Hampel Bronzkor II. köt. 75.

58. Pulszky i. mű 55. 1.

59. R. N. 16/1899. A. É. u. f. XIX. (1899) 376.

60. A tulajdonos bemutatta a tárgyat a N. Múzeumban.

61. Hampel Bronzkor II. köt. 39. és Arch. Ért. u. f. IX. (1889) 375.

62. Compte rendu (II., I. 186. 1.)

63. Arch. Közlem. képatlasz VI. 21. 24.

64. Arch. Közlem. képatlasz VII. 25.

65. Arch. Közlem. képatlasz VIII. 36. V. ö. még Hampel Bronzkor II. 79. A fibulát Hampel nem említi és Reinecke Arch. Ért. 1899. Undset Études sur l'age de Bronze.

66. R. N. 34/1855.

67. Acta Dir. Mus. 1844. VII. 29. és Hampel Bronzkor II. k. 79.

68. N. M. jkv. 1874. 1. IV/210. Hampel Bronzkor II. 43.

69. Arch. Ért. u. f. XV. (1895) 444-5. V. ö. még Hampel Újabb tanulmányok a rézkorból 46. l.

70. Hampel Catalogue fig. 135; Bronzkor XVII. 26.

71. R. N. 9. (1888) 1. Arch. Ért. u. f. VIII. (1888) 277.

72. Compte rendu II., I. 186.

73. R. N. 1874/204. 10.

74. Hampel Bronzkor II. 7.

75. Arch. Ért. 2. f. IV. 252-3.

76. Rézkor 41. 1.

77. Nem állván módomban e helyen részletesebben kiterjeszkedni a patvarczi ásatás adataira, ismételten már idézett jelentésemre utalok.

78. R. N. 6/1850. V. a. 20. Kubinyi Arch. közl. képatlasz IV. 10.

79. Wimmer Béla gyüjteményében és Dudelszky Istvánnál Cserháthalápon.

80. Badingen (Kr. Stendal). Berlin, Sonderausstellung der präh. Abtheilung (II. 6623-25.)

81. Pintér híradása az Arch. Ért.-ben u. f. VI. (1886) 45. és Hampel Bronzkor II. 175.

82. Cpte rendu id. hely.

83. U. o. id. hely és II. 157. V. ö. még Pulszky Rézkor 41.

84. R. N. 72/1901.

85. R. N. 81/1870. Hampel Bronzkor II. 139.

86. A N. Múzeum gyüjteményének legrégibb lajstroma, a Cimeliotheca, Szécsényből származó kardot nem említ s egyáltalában nem leltem a naplók átvizsgálása közben a kérdéses kard nyomára. V. ö. Arch. Ért. u. f. VI. (1886) 44.

87. Nehány jellemző példánya e tipusnak bekerült a N. Múzeumba is. R. N. 72/1901. 2-5. V. ö. még Pintér Szécsény és vidéke II-V. tábláin bemutatott keramikai anyagot.

88. A. É. 2. f. XI. 269. l.

89. Arch. Ért. id. hely.

90. U. o. u. f. VI. (1886) 46.

91. U. o. u. f. XXVII. (1907) 227-229.

92. Id. mű 19.

93. Compte rendu II, I. 186. R. N. 6/1850. V. D. 25.

94. A, É, u. f. XI. (1891) 86. l. és 354. l. R. N. 97,1891, 7., 8.

95. R. N. 122/1878. 1-3. A napló ugyan Endréfalvát, Hampel pedig (Bronzkor II. k. 26) Endrésfalut említ Nógrád megyéből, mégsem gondolhatunk másra, mint Endrefalvára. Hampel adata némileg eltér a naplóbejegyzéstől; csak egy tűt, de viszont egy lándzsát is emlit. Budapest Régiségei, VIII. 115. 1.

96. Pintér Szécsény és közvetlen vidéke 30-32. és Arch. Ért. u. f. XV. 383-384. (a Nógrádm. Múzeumegylet 1895. évi ülésén tartott előadás). U. o. u. f. XI. 253. (Itt emlékezik meg az ötödik fészek tartalmáról, egy tokos véső kivételével, kisebb ékszerekből áll ez a lelet.

97. Com pte rendu II., I. 157. és Pintér id. mű 31. - V. ö. még A. É. u. f. VI. (1886) 44.

98. A. É. u. f. VI. (1886) 46.

99. A naplóbejegyzésekből, mint a bronzkorra valló anyagot, felsorolom a következőket: 6/1850. I. 18. és V., II. 28.; - 97/1867. I. 1-19. és II. 1-10. Érdy ásatásának eredménye; - 82/1867., 95/1870.; - 117/1895. 2-23., 24-166., 167-245.; - 44/1898. 1-2 501.; 1910. Hampel Statistique 26-30., mintegy 300 különböző agyagedényt, 9 faltapasztöredéket, 45 kisplasztikai agyagtárgyat, bronzvésőket, sarlókat, tőröket, lándzsákat, nyílhegyeket, számos ékszert, a mely ek a korai és késői bronzkor között oszlanak meg, 11 bronzborotvát és hat öntőmintát stb. sorol fel. Antiquités préh. képes tábláin: XIII. 30 darab korongalakú agyagsíp, XIV. 20., 23. öntőminták, XVIII. 1-35. kis votiv bronzok, 37. borotva, 43. gombos sarló, XVIII. 3., 4., 11. agyagedények az alföldi tipushoz hasonlók, 9. szintén, 5. a lovasberényi urnatipushoz hasonló kisebb edény, 2., 6. szokatlanabb tipusok, 1., 8., 10. ugyancsak a terramara tipusra emlékeztető, de már távolabbi analogiák, 12. nyúlt köcsögféle. XIX. 7., 8., 18. bütykös tipus, 5., 6., 9. felső szélükön kiálló tüskékkel, v. ö. lapujtői leletekkel, 10. négylábon álló tál, 10. nagy födő, 1. hallstatti tip. merítő csésze, kúpalakú magasfülű merítő csésze. Bronzkor II. 113-117. I. részben nem bronzkori tárgyak. II. Érdy ásatásának eredménye. III. Br. Nyáry Jenő ásatásainak eredménye. IV. külföldre került kincslelet, a mely azonban nem Pilinyből, hanem Gesztetéről (Gömör m.) származott. V. ö. Gömör, vm. monografiája.- Ábrákon u. o. III. T. 2. (Cat. de 1'exp. préh. f. 141.) IV. 2., XVII. 1. LXX. 11-27., LXXI. 1-15., LXXXVIII. 2. a. b. (mindezek lerajzolva a Cat. etc. czímű műben is.)

100. Arch. Ért. r. f. X. 281.

101. Arch. Ért. u. f. XXII. (1902).

102. Arch. Közlem. VIII., II. 73. V. ö. még Cpte rendu II., I. 182.

103. Id. h. 5. ábra.

104. V. ö. Érdy közleményén kívül még Hampel Bronzkor LXX. 1-11. és Cat. p. 116-527.

105. Az orsz. régészeti és embertani társulatnak 1883. november 27-én tartott előadása.

106. Arch. Ért. r. f. I. (1869) 226-7. és u. o. 2. f. III. (1873) 125-8.

107. Ak. Képatlasz V. bemutatott csüngő spirális és az 5., 6. ábrán bemutatott cserépedények; v. ö. még br. Nyáry Arch. Ért. 2. f. III. 5. Hampel Bronzkor II. 75. Trouvailles 19., 20. N. M. R. N. 54/1861., 183/1869., 180/1870., 93/1876. leginkább Szontagh Ferencz ajándékából. Budapest Régiségei, VIII. k. 115 l.

108. Hampel Bronzkor XXXVII. 1., 2. és LII. 1. a. b. - II. k. 133. 1.

109. V. ö. Jankovich Miklós Nógrád vármegye nevezetes Hársashegyéről s annak hajdani esméretlen aranymíves lakóiról. Tud. gyüjtemény 1828. I. 20-31. - Kubinyi F. Nógrád vármegyében fekvő Kis-Terenye határában a Hársashegyben található régiségekről. - Sas XIV. 1833. 135-118. Magyarországban talált kő- és bronzkori régiségek. Arch. Közl. II. k. 82-113. és képatlasz V-XXXI.

110. Sas id. hely VI. T. 5. és 15. ábra.

111. Sas id. h. IV. T. 2. és A. K. képatlasz XI. 52.

112. Képatlasz XII. 57.

113. U. o. 59.

114. U. o. X. 45., 46.

115. Hampel Statistique Compte rendu II., II. 17. 158 fémtárgyat (152 bronz, 6 arany) sorol fel a N. Múzeum gyüjteményéből. V. ö. még Bronzkor II. Kis-Terenye 1-11-et a kopenhágai Muzeumban Stat. 18. és Bronzkor id. h. III. A N. Múzeumban levő tárgyak közűl a Jankovich-gyüjtemény néhány tárgya azonosítható a Tudományos gyüjtemény (id. helyén) közzétettekkel; Kubinyi gyüjteményéből valók az 1850/6. III. 1-58. 1851/1., 59/123. tárgyak; ezenkívül br. Luzsénszky ajándékából is került a N. Múzeumba nehány tárgy 54/1853. 1-13.; Nendtwich dr. műegyetemi tanár is ajándékozott innen egy kisebb leletet. Arch. Ért. u. f. I. (1881) 164. Végül Hanzély Ferencz 1862-ben 20 darab bronztárgyat 63/1862. 1-6. A terenyei bronztárgyak közűl nehányat már Kubinyi Ferencz vegyelemeztetett. Több tárgyat pedig Loczka József elemzett és elemzésének eredményét közzétette. Mathem. és Term. Tud. Értesítő VII, k. 275-290.

116. Leírta a leletet Pintér Sándor A. É. u. f. XIX. 56-60. I-III. táblával.

117. Nem volt alkalmam a tárgyakat eredetiben látni; csak a szerkesztőség által készíttetett rajzok alapján formálhattam azokról itéletet.

118. R. N. 9/1867. 2-5. Hampel Stat. 101. Pulszky Rézkor 41.

119. A. K. XIX. (1895) 55-86. I. T. 5-10. és 14. Ezekre vonatkozólag bővebben kifejtettem nézetemet az Arch. Ért. 1911. évi I. füzetében.

120. Compte rendu II. 1. 184.

121. Pótlásul a bronzkori lelőhelyekhez még említenem kell, hogy Hampel leír egy bronztárgyat, a mely a Matica Slovenska gyüjteményében van: lelőhelye Szente. (Hampel Bronzkor II. 141. és hogy, Keszegen a Huszár-féle birtokon is észlelt őskori leleteket Vende Aladár.) E sorok írása közben vettem azt a hírt, hogy Hüvössy Lajos Bér határában hallstattkori urnatemetőre bukkant. Az ugyanott levő és druida-emléknek tartott kőhalmazt, a fénykép után ítélve, természetes alakulatnak tartom s valószínűleg az a Bartalostól említett (A. É. 1894. 136.) Kőlány is.

122. Br. Nyáry Arch. Ért. III. r. f. (1870) helyesen ismeri fel rajtuk a keleti hatást, de hovatartozandóságukat nem határozza meg. V. ö. Hampel Trouvailles 26-30; Statistique 28-29. Bronzkor II. 13-117.

123. Arch. Ért. 1893. 1386. lapok és a 3. ábra. A két tőr közül az egyik a N. Muzeumban van, a másik (Cat. de 1'exp. préh. 34. sz.) Pintér gyűjteményében.

124. Arch. Ért. 1897. 31-23. Nem érdektelen itt fölemlíteni, hogy br. Nyáry Albert a Várhegyen végzett ásatása alkalmával elektron öntőröget is lelt. A. É. u. f. XXIX. 417., 418.

125. Arch. Ért. u. f. XXVII. 222.

126. R. N. 82/1879. Pintér S. ajándéka.

127. A leletet Dubraviczky A. ajándékozta a N. Múzeumnak. Leírta Pulszky Ferencz. Arch. Ért. r. f. XIV. (1880) 6-8. lap, 1. tábla.

128. Az előbbi Wimmer, az utóbbi Pintér gyüjteményében.

129. N. M. II. termében, v. ö. még Pulszky ismertetését a pusztagéczi leletről a 6. lapon.

130. Br. Nyáry Albert (A. É. u. f. XXIV.) a 49. sír leírása a 64. lapon.

131. V. ö. Arch. Ért. 216/1904.

132. R. N. 149. 1. 1875.

133. R. N. 25/1870. és 130/1875. Utóbbinak lelőhelye kétes (?)

134. 237. r. 1873. Arch. Ért. r. f. 123/a.

135. A két utóbbi Wimmer Béla gyüjteményében. Ezekhez sorozhatunk még 13 darab római köztársasági dénárt, a melyeket 1898-ban ajándékoz Szontagh Antal.

136. Arch. Ért. u. f. VI. 1886. 46. Hampel is fölveszi ezt az adatot a Bronzkor II. 63., de kétkedik bronzkori voltában. Az egész inkább római kori barbár sírleletnek látszik s talán nem is az edényben, csak vele egy sírban voltak a gyöngyök.

137. Arch. Közl. képatlasz III. 8. N. M. 1850,6. V. A. 19.

138. Arch. Közl. képatlasz XIV. T. 67.

139. Arch. Ért. u. f. VII. 1887. 429-30. Hampel Alterthümer des frühen Mittelalters II. k. 56., 57. T. 48. Pintér, Szécsény. IX. T.

140. U. o. I. 16. Ha csak nem a Statistique 24. lapján említett, kétes-korú leletet érti.

141. Id. h. I. T. 4., 6., 7. a csat talán a N. Múzeumba került 6/1850. V. C. 23. peczek nélküli csattal azonos.

142. Nógrádmegyei Lapok és Honti Híradó 3., 4. számában, 1895.-ben.

143. Rövid híradások az Arch. Értesítőben XV. 85., XV. 276. - A temető részletes leírása A. K. XIX. 55., 86.

144. A. É. M. f. XVI. (1896) 359.

145. Hampel Alterthümer I. k. 806. 3.

146. R. N. 117/1868.

147. Arch. Ért. u. f. XXVIII. (1908) 424., 425.

148. A. É. u. f. XVII. (1897) 76-77.

149. Századok, 1869. 64. Br. Nyáry Albert hiradása.

150. R. N. 9/1893. 8., 8.

151. U. o. 9/1893. - A naplójegyzés régibb középkorinak mondja, de formája után ítélve valószínűbb, hogy őskori.

152. Wimmer Béla gyüjteménye.

153. Compte rendu II. I. 98.

154. Br. Nyáry A. K. 9. 1. 16-25. - Hampel Honf. kor. Budapest, 1900. 515., 528. Antiquités XXIV. T. Alterthümer II. 438-51., III. 334-336. Népies ötvösség stb. A. É. u. f. XXIV. 1904. Nagy Géza. A magyar középkori fegyverzet. A. É. u. f. X. (1890) 293. A régi kunok temetkezése u. o. Magyarhoni lovassírok. U. o. u. f. XIII. 225. f. XIII. 113-145. Pulszky F. A. É. 2. f. XII. 1878. 224.

155. Arch. Ért. r. r. XII. 126.

156. U. o. u. f. XXIV. 359.

157. U. o. u. f. XIII. 114.

158. Leírta Könyöky Károly Arch. É. u. f. XII. 227-33.

159. V. ö. még Hampel Alterthümer II. 568. Honf. kor 678-83. Nagy Géza Arch. Ért. u. f. XIII. 114. és XVI. 358.

160. Arch. Ért. u. f. VI. (1886) 45.

161. U. o. u. f. VII. (1887) 432.

162. Br. Nyáry Albert dr. igen elítélőleg nyilatkozik erről az ásatásról. U. o. u. f. XXVII. (1907) 222.

163. U. o. v. ö. még N. M. R. N. 143/1880. 1-3. hajkarikák.

164. R. N. 122/1901. A. É. u. f. XXII. (1902) 86.

165. U. o. u. f. VI. (1886) 46., VII. 433.

166. R. N. 182/2. 4862. Nem tudjuk az elsoroltak közűl melyikkel azonos az a temető, a melyről Mailáth B. közléséből értesülünk. Arch. Ért. u. f. X. 422.

167. Arch. Ért. u. f. XXII. 1902. 180. és 210-240.

168. V. ö. Br. Nyáry idézett czikkét a 227. lapon.

169. Báró Nyáry e közleményét a korábbi pilinyi leletek elsorolása egészíti ki. Mintegy 70-re teszi a leshegyi sírok fölfedezése óta felszínre jött Árpádkori és honfoglaláskor sírok számát. V. ö. még Hampel Alterth. II. 871-87., III. 520-531. Újabb tanulmányok 177-191. - A N. Múzeumba került innen a régészeti és embertani társulat 1895. évi ásatásának eredményei (115,1895. v. ö. még A. É. u. f. XVI. 477.)

170. Érdekes itt a név találkozása a pilinyi Sírmánynyal, s meg kell emlékeznünk Pintér észleletéről, hogy a Sírmány rendszerint honfoglaláskori temetőt jelent, a melylyel ellentétben az őskori telepeket és temetőket rendszerint Danda szemetje névvel jelöli a nép. Szécsény és vidéke (69-71.).

171. Arch. Ért. u. f. XXVI. (1906) 276-8.

172. U. o. u. f. VII. (1887) 433.

173. E tárgyak (Újabb tanulmányok 172-3.) a tulajdonos ajándékaképen a N. Múzeumba kerültek. R. N. 42/1904. 1-10.

174. Pintér id. mű 32. l. és XIII. tábla. Azonban a dolányi őskori leletek tüzetesebb és bővebb ismertetése helyett a jegyzetben utalok azokra a helyekre, a hol az irodalomban azoknak felsorolása található. Statistique des trouvailles de 1'age du bronze (Compte rendu II., II. 6-7). Egy domb lejtőjéről a község közeléből említ Pintér S. és Nyikos Lajos gyüjteményében őskori leleteket, öntőműhelyes telep maradványait (1-25. tétel alatt összesen 104 tárgyat). A melyek közűl, mert a telep kulturájára fényt vetnek, megemlítek itt 9 darab borotvát, félgömbidomú bronzedényt, egy állatidomú tárgyat, nyolcz nyílcsúcsot, végül a korai bronzkorra jellemző kétszeresen hajlított, sodronyból készült gyűrűket. A borotvákkal és nyílcsúcsokkal találkozunk még Hampel Antiquités préhistorique czímű atlaszának képes tábláin és a Bronzkor emlékei stb. czímű művében is (IV. 1., XVII. 3., 5. borotvák, XXVIII. 1-5. nyílcsúcsok). Részletes felsorolást ad még a Bronzkor II. kötetének 24. lapján a dolányi leletekről. Az idézett mű LXIX. 4. a-c) ábráin bemutatott, madáralak mellső részét ábrázoló tárgy - nyilván övkampó vagy övcsüngő dísz - aligha tartozik a szorosabb értelemben vett bronzkor emlékei közé. Ellenben igen jellemzők s az alföldi őstelepek bütykös díszítésű keramikájával való rokonságuk miatt érdekesek a LXXIV 2., 3., 8. ábrákon bemutatott edények. A M. N. Múzeum 1862 óta őríz dolányi régiségeket, ekkor került innen az első tárgy (R. N. 14.) Kubinyi Ferencz ajándékából a gyüjteménybe; egy rovátkolt díszítésű aranykarika. Nyolcz darabból álló kisebb bronz lelet követte ezt 1879-ben (R. N. 97.), ugyanez évben lakótelepről származónak látszó bütykös keramikai töredékekkel (R. N. 99.) is gyarapodott innen a gyüjtemény. 1880-ban egy közös karikára fűzött súlyos karikákból álló tárgy, ú. n. őskori porte monnaie került a N. Múzeumba, mint Pintér Sándor ajándéka (R. N. 61.), 1882-ben Fáy Elek ajándékoz egy dolányi lándzsacsúcsot (R. N. 112.). Ugyanez évben ásat Pulszky Károly a Dolánytól Pusztagéczig húzódó hegy nyugati oldalán, nehány szerény bronztárgyon kívül jellemző bütykös keramikai töredékek jutottak ez alkalommal a gyüjteménybe (R. N. 113.) 1894-ben Szontagh Antal ajándékoz egy Dolányban lelt bronzvésőt (116/1894. és A. É. u. f. XV. 276.) Utóbb tizenegy aranykarikát, illetőleg karikatöredéket szerez e helyről a N. Múzeum (R. N. 132/1895. 1-11.) 1901-ben ismét Pintér Sándor gazdagítja a N. Múzeum gyüjteményét egy becses letettel, a melyben gyűrűnél nagyobb, karperecznél kisebb sodronytekercsek voltak, velük többszörösen hajlított és visszahajlított sodronygyűrűk, a korai bronzkor e jellemző ékszereit három pápaszem-fibula s néhány kevésbé jellegzetes tárgy s számos töredék kísérte (R. N. 122.) A. É. u. f. XXII. (1902) 85. Folyó évben feltünően sok dolányi eredetűnek mondott tárgy kerengett a régiségkereskedők kezén, jellemző alak volt közöttük egy tőrpenge, a melynek markolat felőli vége nem alkotott vállat, de a lándzsacsúcsok alakjára emlékeztető levélalakú volt. Egy másik parányi tőr, a melyet a M. N. Múzeum régiségosztálya megvásárolt, pengéjének a sajógömöri kardokra (Hampel Bronzkor II. 130-131.) emlékeztető lépcsős lefokozása miatt érdekes. Nem lenne teljes felsorolásunk, ha Pintér gyüjteményének tárgyairól s az ő nagylelkűségéből a balassagyarmati múzeumba került tárgyakról meg nem emlékeznénk, sok tekintetben felvilágosítólag járulnak ezek mind a bronz, mind a keramikai leletekhez. Az előbbiek közűl, a lausitzi formakörben gyakori, nálunk ritka, állatalakot utánzó agyagedények válnak ki, hátukon tölcsérszerű nyakkal, valamint több figurális tárgy. Amazok közűl pedig a Pintér által (Arch. Ért. u. f. XI. (1891) 253-256) leírt s Hampel által is közölt (Bronzkor CLX.) kincs válik ki, bronzgyöngyeivel, nyaklánczával, többszörösen hajlított és visszahajlított gyűrűivel, s szélein szorosan összeillő hengerded tekercsével s kapocs nőtagjának látszó apró pápaszem forma spirálisaival. Ez a kincs az, melyet Pintér a Majorhegyen észlelt ötödik fészekből kapott s a mely igen gazdag sír felszerelését tartotta fenn számunkra. Pintér birtokában van még az a négy nagyobb és három kisebb aranykarikából álló s egészben 67 gramm súlyú lelet, a melynek előfordulásáról 1897-ben adott hírt. A. É. (1897) u. f. XVII. 287. A lelet bronzkarikákkal együtt egy edényben volt elrejtve.

175. 1. Piliny. Av. kettős domborulat, fej degenerált maradványa, rev. öt globulus teljesen degenerált és felismerhetlen Philippeus utánzatok ezüstből; a N. Múzeumban (Arch. Ért. XXI. 406. és 408. l. 6. kép Num. Közl. II. 31., 6. Sbronik VIII. 93. - Ezek a pénzek tulajdoníthatók esetleg az Osi nevű törzsnek, mely az eraviscusok földjével szemben lakott a Duna másik partján. 2. Lapujtő. A) A Zeusfej, rev. lovas ( = De la Tour 9740.). B) kettős domborodás rev. ló vagy lovag degenerált maradványa, olykor lábak, sőt fej nélkül. Philippeus utánzatok. Ezüstök. - N. Múzeum, Num. Közl. VI. 60. 3. Szügy, mint a lapujtői A) faj 1. ezüst. Arch. Ért. r. f. II. 293. 4. Kutas-puszta, mint a szügyi ezüstök. U. o. 5. Karancshegy. 79 nagy, 22 kisebb, 7 legkisebb. A nagyok, mint a lapujtői B) faj. u. o. 6. Somoskő, Szajkóvölgy. A. sisakos fej, rev. trónoló Zeus és balta (Zeus Altaphoros). Nagy Sándor drakmájának barbár utánzata. Num. Közl. VIII. 132. ezüst 1 darab. Nemzeti Múzeum. 7. Somosújfalu. A Pogányvár alatt többször lelnek barbár érmeket. Arch. Közl. III. 169. 1. 8. Bodony táján (magánértesülés szerint) előfordult lelet került Kilián bodonyi földbirtokoshoz. 9. Szátok. Av. kerek szép domborulat; rev. ló, balra fönt öt pont. Philippeusok korcs utánzata. Cotinus-törzs pénze. Num. Hözl. III. 5. 10., 11. Tereske, Romhány cotinus-pénzek. A cotinusok népe, a mely a vas és egyéb fémek megmunkálásában való különös ügyességéről volt híres, minden valószínűség szerint azon a területen lakott, a melyen ma a bányavárosok esnek, pénzeik elterjedési határa legalább a Garam, Fátra, Miskolcz és az Alföld közötti terület. 12. A N. Múzeum őriz egy közelebbről nem ismert lelőhelyről nógrádmegyei éremleletet a mely LUWLEONTOS feliratú ezüst tetradrachmonokból állott. Av: Zeusfej; rev: lovag a ló alatt beponczolt triquetrum. Num. Közl. VII. 129. A fönti adatok szíves közlését Gohl Ödön dr., a m. n. múzeumi éremtár A) csoportjának vezetője, volt szíves rendelkezésemre bocsájtani. Ezeken kívül még ismerek barbár vagy kora miatt a La Tène-korba sorozható antik érmet magánbirtokban. Egy LUWLEONTOS pénzt (De la Tour Atl. 50. T. 9855.) Wimmer Béla birtokában, ez Mohorán került elő. Pintér Sándor birtokában pedig Kishartyánban lelt ezüst pénzt, előlapján sisakos Alexandros-fejjel, hátlapján oroszlánokkal, ugyanonnan Cales (334-268 Kr. e.) campaniai pénzét előlapján kakassal és csillaggal, hátlapján női fejjel. Pintér Sándor gyüjteménye őriz még Rimóczról is egy ezüst érmet, előlapján szakálas Zeusfővel, hátlapján lovas alakjával s a már említett lapujtői leletből előlapján domború, hátlapján globulusokkal díszített ezüstérmet.

« IRODALOM, TUDOMÁNY, MŰVÉSZET. Írta Vende Ernő főreáliskolai tanár.

KEZDŐLAP

Nógrád vármegye

Tartalomjegyzék

NÓGRÁD VÁRMEGYE TÖRTÉNETE. »