Nyitravármegye történetében szereplő férfiakon kivül nem egy oly nevezetes mozzanatokban gazdag életű fia volt a megyének, a ki működésével fényt vetett szülőhelyére. Mindazokon kivül, a kiket a vármegye politikai vagy közművelődési történetében már szerepelni láttunk, bővebb méltatásban akarjuk olvasóink elé vezetni a következő nyitramegyei jeleseket.

Karancsberényi Berényi György, a megye leghíresebb főembereinek egyike. Született 1601. aug. 21-én. Mint Sempte és Temetvény várak főkapitánya, a Thurzó család nagybefolyású embere volt. Az 1634 és 1637-iki országgyűlésen mint Nyitramegye egyik követe az országgyűlésről nagybecsü naplót vezetett, mely most is kútfőül szolgál ezen időről. 1639-ben a megye alispánjává választották, 1641-ben pedig a fölkelő nemesség kapitánya lett. Később 1646-tól 1648-ig I. Rákóczy Györgyhöz szegődött, de utóbb II. Ferdinándhoz pártolt át és szolgálatai jutalmául kapta a két Koros, Kis- és Nagy-Hölbény nyitramegyei helységeket és a bárói rangot is. I. Lipót követül küldte 1659-ben II. Rákóczy Györgyhöz és Barcsay Ákos erdélyi fejedelemhez, de közbenjárása nem járt sikerrel, mert a törökök csalogató biztatásai működését ellensúlyozták. Az 1662-ki országgyűlésen ismét kitünt szereplésével és nagy népszerűségét mi sem bizonyíthatja jobban, mint az, hogy daczára katholikus voltának a protestáns rendek föltétlenül megbiztak benne és sérelmeik orvoslására közbenjáróul őt választották. Meghalt minden párt és felekezet által őszintén gyászolva 1677-ben.

Erdődi Pálffy Tamás gróf, bölcsészeti tanulmányait Nagy-Szombatban a hittaniakat Rómában végezvén, Lippay György esztergomi érsek által kanonokká neveztetett ki és 1653. már csanádi püspökké felszenteltetett és pedig Trencsénben. 1658. váczi, majd 1660. egri, végre 1670-ben nyitrai püspökké lett s egyúttal országos korlátnokká is kineveztetett. Korának egyik legjelesebb szónoka volt, - nem csekély érdeme, hogy az ország biztonságára Nyitra végvárát megerősíttette és a még ma is fennálló bástyákat, melyeken családi czímere több helyütt látható és az egyik, városfelé néző fokon kőszobrát is, mellképalakban alkalmazta, felépítette 1673-ban. Meghalt Bécsben, 1679. évi május hó 7-én.

Mattyasovszky László, liptómegyei nemes családból született és úgy fényes tehetségei, mint fedhetlen élete folytán korán esztergomi kanonok, majd szepesi prépost és Tinnini püspök, végülk 1696. nyitrai püspök és országos korlátnokká lett. Nyitra- és a szomszéd vármegyék érdekében elévülhetlen érdemet szerzett azzal, hogy 1702. évben püspöki székhelyén letelepítvén a kegyes tanító-rendieket, gymnasiumot alapított és ekkép Nyitrát a felső vidék tudományos góczpontjává tette. Egyházmegyéjéről sem feledkezett meg, mert végrendeletében 8 növendékpap részére alapítványt tevén, a nyitrai papnevelő-intézet egyik alapítójává lett. Elszegényedett nemes fiúk 708részére Nyitrán konviktust alapított, mely ugyan már megszünt, de az alapítvány kamataiból jelenleg is számos tanuló ösztöndíjat nyer. Püspöksége idején Nyitra vára 1704. évi aug. 24. Bercsényi hadai által elfoglaltatott. A következő évben, május 10-én Bécsben meghalt.

Grassalkovics Antal gróf. Született Nyitravármegye Ürmény nevű mezővárosában 1694-ben. Szegénysorsu családból származott és csak a pécsi Szt. Ferencz-rendü szerzet pártfogásával végezhette iskoláit. Vas szorgalma és kitartása azonban minden akadályt legyőzött s úgyszólván közmondásos lett a megyében. A szegény tanulók szülei ma is példaként hivatkoznak reá gyermekeik előtt, mint gyüjtögette bögrékben ennivalóját és mint tanulta sokszor az ablakból az utczára kisugárzó gyetyafény mellett leczkéit, míg azután előkelő úr és nevezetes, gazdag ember lett. A bögréket unokája, III. Antal herczeg, Mária Terézia királynő kegyencze, még mutogatta a fejedelemasszonynak gödöllői palotájában. A szegény, de szívós, szorgalmas ifjút képességei mindegyre magasabbra emelték. 1716-ban királyi ügyész lett Budán, majd 1720-ban a királyi ügyek igazgatója. Később kir. személynöknek neveztetett ki s ez maradt 1748-ig. E minőségben 1836-ban bárói rangot is nyert; végül kincstári elnök, majd koronaőr, valóságos belső titkos tanácsos és főlovászmester lett. A királyi kegy még grófi rangra is emelte. Óriási vagyont szerzett s így lett az egy ideig nagy szerepet játszott család megalapítója.

Tóth András, 1706-ig gr. Forgách Simon tábornagy, azután gr. Bercsényi Miklós fővezér hadsegéde volt. Menekülve, nemsokára Ágost király seregébe lépett. 1716-ban azonban a porta által meghívatván, Bercsényivel az Aldunához ment, hova 1717-ben Rákóczy is megérkezett. Később Rodostóban telepedett le. 1719-20-ban, mint a Bercsényi huszárezred őrnagya Francziaországba ment, részt vett a spanyol hadjáratokban és Franczia-vezénylő ezredes lett. 1730 körül Rodostóban megnősült és visszament országba. A 40-es évek háborúiban ismét részt vett és vitézsége által tábornoki, majd bárói rangra emeltetett. Mint ilyen, Konstantinápolyban nagykövetségi tanácsos lett. 1757-ben halt meg Rodostóban, hova végét érezvén, visszatért.

Monyorókeréki gróf Erdődy László Ádám, Rómában befejezvén tanulmányait, Szenában pappá szenteltetett. Hazájába visszatérve, győri kanonokká lett, majd a pápóczi prépostságot nyerte el. 1706-ban I. József király nyitrai püspökké és egyúttal országos korlátnokká nevezte ki. A nemrég lezajlott Rákóczy szabadságharcz alatt rombadőlt nyitrai székesegyházat és püspöki palotát ujjá építette. A tudomány érdekében nagyszerű könyvtárát az egyházmegyének hagyományozta. Országos érdekű munkásságát nemcsak az ország határainak bejárása, hanem Frigyes Ágost szász választó-fejedelemhez és lengyel királyhoz vezetett követség küldöttsége is jellemzi. Ezen 709Lengyelországba tett útja óta folyton betegeskedvén, a korlátnokságról lemondott és halála napjáig, 1716. évi május 12-ig nyitrai püspöki palotájában elvonultan élt. Kivánsága szerint, a Szomolány melletti Sz. Katalinról nevezett zárdában temették el ugyanazon év október 11-én.

Nyitrai báró Tóth Ferencz életrajzát az "Irodalom és tudomány" czímü fejezetben adjuk.

Klimó György püspök. Született Lopassón, Nyitravármegyében 1710 ápr. 4-én. Pozsonyban, Budán és Nagyszombaton végezte tanulmányait, míg 1733-ban pappá szenteltetvén, Vágujhelyen káplán lett. Később Klobusiczky érseki helynök mellé titkárnak nevezték ki s 1740-ben pozsonyi, majd egy évre rá esztergomi kanonok és nyitrai főesperes lett; 1747-ben mint választott püspök előadó volt a kir. kanczelláriánál. Gyors emelkedése a pécsi megyés püspökségben érte el tetőpontját (1751), mely állásban több templom építése és sokféle jótékony adakozás által tette magát nevezetessé; így például a püspöki könyvtárt ő alapította 15,000 frtos adományával. A magyar r. k. egyház történeti irodalmában is kitünt idevonatkozó külföldi okmányok áldozatkész megszerzése által. Az országgyülésen is munkás tevékenységet fejtett ki, ezenkívül pedig mint Tolna- és Baranya-megyék főispánja és Verőczének administrátora a közügyek terén is számot tevő szerepet játszott. Meghalt 1777 május 2-án.

Benyovszky Móricz gróf. Kész regény alak, valóságos kalandhős, aki méltán sorakozhatik a világirodalom leghíresebb, legérdekesebb regényes alakjaihoz. Született Nyitravármegyében Verbón 1741-ben. Már fiatalon, 16 éves korában lett katona és részt vett a hétéves háborúban. Regényes hajlamainak, kalandvágyának csakhamar jelét adta, midőn a középkor lovagjainak módjára egy összetoborzott csapat élén erőhatalommal vette vissza elhunyt atyjának magyarországi birtokát, melyet Lengyelországban való távolléte alatt rokonai elfoglaltak, amiért aztán kereset alá vonták, elvesztette az udvar kegyét és külföldre kellett menekülnie. Bejárta Hollandiát, Angolországot, majd ismét visszakerülvén, Lengyelország harczaiban vett részt (1767) az oroszok ellen s ezek fogságába került. Kamcsatkában, hová száműzték, finom modorával s kiváló személyes tulajdonaival megnyerte a kormányzó kegyét s hozzá a kormányzó leányának, Afanaziának szerelmét is. Ékesszólása, megvesztegető egyénisége révén sikerült a foglyok egy részével összeesküvést szőnie s egy hajót elfoglalnia, melyen az összeesküvőkkel elmenekülhetett. Afanazia is vele szökött, rábízván sorsát, életét. Igy járta be Japánt, elvetődött Formózára, Makádba, Il de France-ra, míg végül Madagaszkarba jutott, hol az ujabbkori Odisszea egyelőre véget ért s hol a benszülötteknél oly tekintélyre tudott szert tenni, hogy a verbói születésű magyar grófot királylyá választották. A sziget fölött fennhatóságot gyakorló 710francziák azonban gyanakodó szemmel nézték az uj dinasztia megalapítóját és fáradozása, hogy királyságát elismerjék, kárba veszett. Visszatért hát Magyarországba és sikerült Mária Terézia kegyét visszanyernie, úgy, hogy a hadseregbe ismét bevették és a poroszok elleni hadjáratban részt vehetett. (1778). Királyságának álmai azonban egyre űzték és nyugtalan természete ujra Madagaszkarba hajtotta, hol végül a francziák ellen folyó harczban elesett. (1786). Érdekes életét számos író dolgozta fel, a honiak közül nevezetesen Gvadányi, sőt ujabban Jókai Mór is.

Rudnay Sándor herczegprimás. A rudnói és divéki ősrégi nyitravármegyei nemes család sarja. Született Nyitra-Szent-Kereszten 1760. évi október 4-én. Középiskoláit Pozsonyban és Nagyszombatban, a theológiát pedig Budán és Pozsonyban elvégezvén, 1784-ben pappá szenteltetett. 1788-ban primási udvari káplán s egy évre rá Nagyszombatban érseki-helynöki titkár lett, majd mint korosi plébános, esperes, esztergomi kanonok (1805), seminariumi kormányzó, czimzetes apát, cz. püspök, az érsek budai főhelyettese és helytartója, udvari kanczelláriai tanácsos (1809) haladt gyorsan előre a főpapi fokozatokban, míg 1815-ben erdélyi püspök és 1819-ben esztergomi érsek és herczegprimás lett. Ő helyezte ismét vissza a primási széket Nagyszombatból Esztergomba 1820-ban. Fáradhatatlan buzgóságától sarkalva, már 1822-ben tette le a monumentális bazilika és a papnevelő intézet alapköveit s így az esztergomi nagyhírű főszékesegyház - jóllehet már Barkóczy érsek terve volt - valójában neki köszönhető. 1828-ban a pápa a bibornoki kalappal díszítette fel s 1830-ban ő koronázta királylyá V. Ferdinándot. Nagy jótékonyságú főpap volt s egyike a legjelesebb primásoknak. Meghalt 1831. szeptember 13-án.

Forgách Miklós gróf. Nyitravármegye főispánjainak sorában a legkitünőbbek egyike. 1777-ben márczius 13-án lett főispán és már beköszöntőjében azzal adta kiváló jelét magyar hazafias érzületének, hogy az akkor szokásos latin nyelvű beszédek helyett székfoglalóját magyarul tartotta meg, ami általános lelkesedést keltett. Ő volt egyúttal az első világi főispán, mert addig a megyei püspökök voltak Nyitravármegye örökös főispánjai. Működése politikailag igen nehéz időkbe esett, mert II. József császár rendszere az alkotmányosságnak tudvalevőleg nem kedvezett.

Ennek daczára Forgách Miklós bámulatos szívóssággal védelmezte az alkotmányt és hévteli beszédeivel, tiltakozó feliratával a megye közönségében határtalan lelkesedést tudott kelteni. Ezen hazafias működése, törhetetlen buzgalma arra bírta a bécsi kormányt, hogy mint "rakonczátlan izgatót" állásától elmozdítsa. 1784-ben megjelent a Bécsből küldött császári "komisszárius" és a deczember 19-iki közgyűlésben kihirdetvén a császári leiratot, Forgách Miklóst a főispáni méltóságtól megfosztottnak jelentette ki, a tiltakozó föliratok jegyzőkönyveit pedig keresztül húzatta. A kor politikai viszonyainak érdekes jeléül ma is láthatók e keresztülhúzott jegyzőkönyvek a megye levéltárában. Így azután 1874-től 1790-ig administratorok végezték a főispáni teendőket. 1790. évi március 22-én azonban Forgáchot ismét vissza helyezték főispáni székébe és ismét magyarul tartotta új székfoglalóját. Lankadatlan buzgósága, példát adó nagy hazafisága a megye legkiválóbbjai közé emelte és a megye közönsége ennek elismeréseül és hálájának kifejezéseül 1797 évben arczképét a megye székházának üléstermében felfüggesztette.

Bartakovics Béla, egri érsek. Született Nyitravármegyében Felső-Elefánton 7111792. ápr. 5-én. Mint esztergomi papnövendék eleinte a pozsonyi Emericanumban tanult, utóbb a bölcsészeti tanfolyamot a nagyszombati papnöveldében végezte, honnét a bécsi Pazmaneumba került. 1815-ben fölszentelték. 1820-ban levéltárnokul nevezte ki Esztergomba Rudnay herczegprimás s 1825-ben primási titkár lett, 1830-ban pedig kanonok. Később nagyszombati primási helynökké nevezték ki, hol általános kedveltségben részesült. Mikor 1845-ben a megüresedett rozsnyói püspökséggel kinálták meg, azt szerénységből eleinte elfogadni vonakodott s csak a felsőség határozott kivánságának engedett. E minőségében és később is, mikor az ötvenes években egri érsek lett, nagy jótékonyságot gyakorolt, úgy, hogy csak alapítványai megközelítik a 400,000 forintot. A szabadságharcz leveretése után tanusított hazafiassága és a tervezett concordatum ellen a magyar kath. egyház önállóságának bátor védelme a legnépszerűbb magyar püspökök sorába emelte Nyitravármegye e jeles, hazafias és lelkes szülöttét. Meghalt Egerben 1873. május 3-án.

Jeszenák János báró. Született 1800. évi január hó 22-én. 1822. évben szeniczi jószágát vette kezelésbe és Nyitravármegye közéletében is tevékeny részt vett, jóllehet hivatalt nem vállalt. 1848-ban azonban a nagy tehetségű és buzgó hazafiságu főurat a kormány Nyitravármegye főispáni székébe ültette; de csak rövid ideig, 1849. elejéig viselte e méltóságot. A szabadságharcz idején kifejtett buzgó működése a történelemé. A világosi katasztrófa után elfogatván, Pesten a hadbíróság által halálra ítéltetett és vértanu-halált szenvedett.

A szabadságharcz ezen egyik nagy alakja iránt érzett hódolatának Nyitravármegye közönsége azzal vélt eleget tenni, hogy az alkotmányos élet visszaállítása után arczképét lefestette és özvegyének jelenlétében 1867. évi július 3-án a megye űléstermében felfüggesztette.

Simonyi Ernő született Ny.-Zsámbokréton 1821-ben. Életrajzi adatait az "Irodalom és tudomány" czímü fejezetben adjuk.

Malonyay János báró. Rendkivül tevékeny, nagy hazafiságú és buzgóságú főispánja volt Nyitravármegyének. 1824-ben lett a megye administratora s 1825-ben főispán, mely méltóságot 1838-ig töltötte be sok tudással, szorgalommal és az alkotmányosság hű betartásával. Alatta történt azon, a magyar nemzeti élet új korszakára nézve fontos esemény, hogy Nyitravármegyében 1831-ben vezetett először a közgyűlés jegyzőkönyvet magyar nyelven. Malonyay az 1832-36-ik évek országgyűlésében fölötte tevékeny részt vett és az abban hozott nagyfontosságú törvények végrehajtását - amilyen például: a jobbágyság rendezése - megyéjében nagy tapintattal vezette, úgy, hogy ez az úti és jobbágyi életviszonyokat alapjukban érintő átalakulás megyéjében feltünően símán ment végbe. Ezen tapintatos működése és egyéb sok érdeme jutalmául festtette meg a megye arczképét a megyei ülésterem számára 1838-ban.

Slavniczai Sándor Móricz gróf az európai hirü sportférfiu szül. 1805-ben. 712Sándor gróf mint rendkivűl ügyes, biztos és vakmerő lovas, mint híres uszó és vadász szerezte hírnevét. A lovasbravurjait ábrázoló illusztraczióknak egész sorozata még ma is ismeretes és sportkörökben közkedvelt. Mint lovas valóságos tüneményszerű jelenség volt, kinek bravurjairól majdnem hihetetlen dolgokat jegyzet fel a krónika. Neje Metternich herczeg leánya: Leontin volt, míg leánya: Paula, Metternich Rikárd herczegnek lett a neje. Sándor Móricz gróf meghalt 1878-ban. Vele halt ki a család férfiága.

Roskoványi Ágoston 1807. deczember 7-én Szennán született ugyan, Ungmegyében, azonban áldásdús működése akkor érte el tetőpontját, amikor nyitrai püspök lett. Ez időre esnek legnagyobb alkotásai. Roskoványi iskoláit Egerben és Kis-Szebenben végezte. 1827-ben a bölcsészet tudora lett. 1828-1832-ben a bécsi Szent-Ágost intézetet látogatta és theológiai doctor lett. 1831-ben szentelték pappá, de kevéssel ezután Egerben a papnevelő-intézet tanulmányi felügyelője, később aligazgatója és szentszéki aljegyző lett. 1835-ben udvari káplán, irodaigazgató, szentszéki ülnök és érseki titkár. 1836-ban egri kanonokká neveztetett ki, 1839-ben czímzetes apát és káptalani követ lett. 1841-ben papnevelő-intézeti kormányzó, 1843-ban pedig ismét káptalani követ az országgyűlésen. 1847-ben lett segédpüspök, 1850-ben káptalani helyettes, 1851-ben érseki helynök és még ez évben váczi püspök, 1859-ben pedig nyitrai püspök. 1880-ban nyerte el a vaskorona I. oszt. lovagrendjét. Volt római gróf, házi prelátus és trónálló is.

Roskoványi mindenkor távol tartotta magát a nyilvános mozgalmaktól és a politikától és kizárólag magasztos hivatásának és tudományos búvárkodásának élt. Megírt munkái és adatgyüjteményei egész könyvtárt tesznek. Irodalmi működéséről más helyen emlékezünk meg. Jellemzésül csak egyet említünk, hogy Ballerini, a hires római tanár, egy ízben azt a nyilatkozatot tette Roskoványiról, hogy, ha legalább ötven ilyen főpapja volna Európának, egészen máskép állana a katholiczismus ügye. A szentszéknél Rómában nagy tekintélye volt, úgy, hogy az oda fellebbezett szentszéki ügyek felülvizsgálatával és végleges eldöntésével is, számos esetben őt bízta meg a szentszék. Rendkívüli súlyt fektetet roppant gazdag és érdekes könyvtárára, melyet a nyitrai püspöki könyvtárnak hagyományozott. Jótékony alapítványokra mesés összegeket fordított. Meghalt Nyitrán 1892. év február 24-én.

Vittenczi Markhot János 1811-ben született Alsó-Köröskényben. A középiskolákat Nyitrán, a jogot Pozsonyban végezte és 18 éves korában már ügyvédi diplomát 713nyert. Hosszabb ideig megyei tudósítója volt Kossuth "Pesti Hirlap"-jának. 1846-ban a nyitrai járás főbírája, 1848-ban Ocsakay Rudolf első alispán mellett, az akkori közgyűlési jegyzőkönyv szövege szerint, mint "a nemzetiség és közügyek mellett fáradozott lelkes bajnok", egyhangulag a megye másodalispánja, majd az érsekujvári kerület képviselője és azután báró Jeszenákkal együtt Nyitravármegye kormánybiztosa lett. A világosi fegyverletétel után bujdosott, de nemsokára elfogták, azonban később a nyitrai püspök és gróf Apponyi Gyula cs. és kir. biztos közbenjárására szabadon bocsátották. A provisorium alatt megkínálták az alispáni állással, de azt nem fogadta el. Később Tarnóczy Kázmérral, gróf Eszterházy Istvánnal és Simonyi Ernővel szervezte a népkört és egyik vezére lett a megyei ellenzéknek. 1869-ben a megye első alispánja lett. Ő vitte keresztül az uj megyeszervezetet. 1875-ben a vágvecsei kerület orsz. képviselőnek választotta és e kerületet 1881-ig képviselte. Ez után visszavonult a nyilvános politikai pályától. Markhot 1855-ben nősült és neje beretei Marton Szidónia útján sógorságba került Kossuth Lajossal. Fiai közül: Gyula Nyitravármegye alispánja, Aladár pedig gyakorló ügyvéd Budapesten. Markhot János meghalt 1888. szept. 14-én.

Majer István püspök, született Mocsonokon 1818-ban. Életrajzát és a tudományos irodalom terén való tevékenységét az irodalmi részben méltatjuk.

Erdősi Imre, a branyiszkói hőspap, akirőlmaga Guyon tábornok állította, hogy első sorban neki köszönheti a nevezetes branyiszkói győzelmet 1849. évi február 6-án, mert Erdősi, mint tábori pap, a feszületet magasra emelve tört legelől a meredeknek és halálmegvetéssel vezette rohamra a honvédcsapatot. Az ellenség elé érve, a keresztet annak tömege közé hajította, oda kiáltva a honvédeknek: "És ti ott hagynátok az ellenség kezében Isteneteket?!" mire ezek ellenállhatatlanul hatoltak előre és megfutamították az ellenséget. A szabadságharcz ezen igazi hőse Nyitrán született 1814 november 4-én. Előbb Nyitrán, később Léván tanult. 1832-ben piarista növendék lett s 1840-ben fölszenteltetett, 1849-ben Selmeczbányán működött mint tanár, mikor a magyar hadsereg hősies küzdelmén felbuzdulva, mint tábori pap a küzdők soraiba lépett és Guyon hadtestéhez került. A branyiszkói csatában tanusított hősies viselkedése országos hírt szerzett neki. Az ötvenes évek elején őt is üldözték az osztrákok, e utóbb a hadbiróság mégis fölmentette. Azután felváltva Nagy-Károlyban, Temesvárott, Nyitrán, Váczott 714és Kecskeméten tanárkodott, később a piarista rend kormánytanácsosa lett, míg végül ezen állásáról leköszönvén, 1888-ban Nyitrára, szülőhelyére került, hol 1890. évi február 9-én elhunyt. Porai a nyitrai temetőben nyugszanak, hol sírját hálás kegyelettel gondozzák a nyitraiak. 1894-ben emléktáblával jelölték meg a házat, melyben a hőslelkü pap született.

Csáky László gróf, Nyitramegye volt főispánja, született 1820-ban deczember 22-én. A középiskolák elvégeztével a jogi tudományt is elsajátította és ügyvédi vizsgát tett. Mint a főrendiház tagja részt vett az 1843-iki pozsonyi országgyűlésen, hol - mint az akkor szereplő főrendi fiatalság több kiváló tagja, - az országot uj, hatalmas átalakulás felé irányító szabadelvű haladópárthoz csatlakozott. Egy ideig azután a trencsénvármegyei Budatinban fekvő birtokára vonult, míg Trencsénvármegye főjegyzőjévé választatván, ezen állásában oly kiválóságnak adja jeleit, hogy csakhamar alispánná szemelték ki; a bekövetkezet 1848-iki mozgalom miatt azonban a tisztujítás meg nem történhetvén, alispánná való megválasztása elmaradt.

Az 1848-iki alkotmány szentesitése után Szepesvármegye főispánjává nevezték ki. Ekkor vette kezdetét ama nagyfontosságu hazafias működése, mely a szabadságharcz történetében megőrízte hírnevét. Mint kormánybiztos bámulatos erélylyel és saját anyagi áldozataival is szervezte a szepesi honvédzászlóaljat s ezenkívül még guerillaharczra szánt önkéntes csapatokat toborzott. Amazt maga vezette csatába s az utóbbiakkal fontos hadi szolgálatot végeztetett. Lőcsén önköltségen fegyvergyárat szervezett és hat ágyuból álló telepet állitott fel. Ott volt Világosnál is, de a fegyverletétel ellen szavazott. E gyásznap után ő is bujdosó lett és Csehországon át Berlinbe menekült, honnét Párisba sikerült eljutnia. A szabadságharczot követő rémuralom több helyütt bitófára szegeztette a képmását. Párisból Londonba ment, hol számkivetésben élő társait nagylelkűen segélyezte. Leküzdhetetlen honvágya 1852-ben hazahajtotta, itt hadbíróság elé került és kötél által való halálra ítéltetett, de ezen ítélet kegyelmi úton fogságra változtatván, az 1859-ki amnesztia következtében szabad lett. 1861-ben Szepesvármegye főispánjává nevezték ki, de nem fogadta el. 1865-ben a varini választókerület országgyűlési képviselőjévé választotta s ily minőségben 1867-ig a delegatiónak két ízben elnöke volt. 1867-ben Nyitravármegye főispánjává lett s ez volt 1876-ig. Puritán jelleme, lángoló hazafisága, kitünő alkotmányos érzülete, itt is nagy népszerűséget szerzett neki, mely kiválóságai és a haza védelme körül tanusított korábbi nagy érdemei arra bírták a megye közönségét, hogy arczképét a megye székházának ülésterme részére lefestesse. Ezen arczkép az 1874. évi május 4-én megtartott közgyűlésben lepleztetett le nagy lelkesedés közt. Porai a budatini családi sirboltban nyugosznak.

Horn Ede a kiváló politikus és író 1825-ben született Vág-Ujhelyen. Életrajzát az irodalomról szóló fejezetben adjuk.

Rökk Frigyes báró, osztr. magy. tengernagy, szül. Szobotiszton 1825. aug. 19. Tengerészeti tanulmányainak végeztével tengerész-hadapród lett. 1848-ban, mint sorhajózászlós, részt vett Velencze ostromában. 1857-ben, mint a Novata fregata parancsnoka, körülutazta a földet. 1861-ben, mint sorhajókapitány, a hajóraj parancsnokságával bízatott meg. 1866-ban, mint a hajóhad felügyelőségének adlátusa, ellentengernagygyá neveztetett ki. Az 1866-iki olasz háborúban tanusított szolgálati jutlmául a katonai érdemkereszttel 715tüntették ki. Tegethof halála után altengernagy lett és egyszersmind megbízták a tengerészeti főparancsnokság és a hadügyminiszterium tengerészeti osztályának vezetésével. Érdemeinek elismeréséül a b. t. tanácsosi méltóságot, az osztr. vaskorona- és Lipót-rendet kapta és végre tengernagy lett. Meghalt Grázban, 1884. szept. 25.

Császka György, kalocsai érsek. Született Nyitravármegyében, Szerdahelyen, 1826. deczember 4-én. Iskoláit Nyitrán kezdte, majd Tatán és Esztergomban folytatta. Mint papnövendék a pozsonyi Emericanumba, majd a nagyszombati seminariumba került, a theologiát pedig a bécsi Pazmaneumban végezte. Pappá történt fölszentelése után (1850.) főgymnasiumi tanár lett Nagyszombatban, 1853-ban szentszéki jegyző ugyanott, 1856-ban érsekhelynöki titkár, 1864-ben Esztergomban primási irodaigazgató, 1870-ben kanonok s 1874-ben szepesi püspök. 1891-ben ismét kalocsai érsekké nevezte ki a király. A nagy műveltségü főpap, ki már előbb v. b. t. t. és vaskorona rend lovagja lett, nagy jótékonyságáról ismeretes.

Károlyi Alajos gróf, a nyitravármegyei tótmegyeri uradalmat tulajdonul bíró grófi ág nagy szereplésü tagja. születet 1826-ban. Diplomatiai működését, mint a berlini nagykövetség attaséja kezdte, majd ugyanily minőségben a szentpétervári, hannoveri, berni és római követségeknél folytatta, mig 1851-ben a görög udvarnál osztrák ügyvivő lett. 1853-tól kezdve a londoni nagykövetség titkára volt 1858-ig. Innét rövid időre, mint rendkivüli követ és teljhatalmu miniszter a koppenhágai udvarhoz ment, de már 1859-ben ama fontos megbízást nyerte, hogy mint rendkívüli követ az orosz 716czári udvarnál szövetséget eszközöljön ki az egyesült franczia és olasz hatalmak ellen, ami azonban - nyilván a krimi hadjárat óta fenmaradt feszültség okán, amikor Ausztria semleges maradt - nem sikerült. Az 1859-ik osztrák-franczia-olasz háborút követő zürichi konferentián, mint teljhatalmú megbízott vett részt s még ugyanezen évben, mint rendkívüli követ és teljhatalmú miniszter Berlinbe küldetett, hol Ausztriát az 1866-ik Osztrák-Porosz háborúig képviselte. Az ezt követő prágai békekötés előkészítése végett azonban ismét működésbe lépett és sikeresen járt el a porosz udvarnál. 1871-ben ismét berlini nagykövetté lett s mint ilyen rendkivül kedvelt embere volt Vilmos császárnak. 1878-ban Andrássy Gyula gróf mellett, mint második teljhatalmú megbízott vett részt a berlini nagy kongreszuson. Ezután londoni nagykövet lett 1888-ig. Hosszú diplomatiai működése alatt számos magas kitüntetésben részesült. 1878-ban aranygyapjas vitéz lett s nyugalomba vonultakor a Szent-Istvánrend nagykeresztjét kapta. Meghalt Nyitravármegyében, Tót-Megyeren, 1889 deczember 20-án.

Tóth Vilmos. Nem született ugyan Nyitravármegyében, de kora ifjusága óta a megyében levő ivánkai birtokán tartózkodván, annyira összefort a megye közéletével, hogy ez méltán sorozhatja őt jelesei közé. Született 1832. évi május 28-án Szécsányban, Temesmegyében. Iskoláit Aradon, Temesvárott és Nagy-Váradon végezte, azután Pozsonyba ment a jogi tanfolyamra. Ezt 1848-ban elvégezvén, mint 16 éves ifjú Nyitravármegye tb. aljegyzője lett. Az 1848-at követő politikai helyzet leszorította a közügyek teréről, de már 1861-ben a nemzeti élet uj föllendülésével, mint Nyitravármegye központi kerületének képviselője részt vett az országgyűlésen, hol a fölirati párthoz csatlakozott. Az 1861-től 1879-ig terjedő időre esett hat országgyűlésen - egynek kivételével - mindvégig Nyitravármegye központi választó kerületét képviselte. 1867-ben miniszteri tanácsos lett, majd államtitkár és végül belügyminiszter. Minisztersége idejére esnek a megyék, a községek rendezésére és Pestnek Budával való egyesítésére vonatkozó jelentős törvények stb. 1879-ben a közös főszámvevőszék elnöke lett és 16 éven át állt annak élén, míg azután 1895-ben nyugalomba vonult. Ezt azonban nem sokáig élvezhette, mert 1897-ben a magyar főrendiház elnökévé nevezte ki ő felsége, a kinek Tóth Vilmos kiváló kegyében állt. Épp oly kedvelt embere volt Tóth Vilmos, képviselősége alatt, Deák Ferencznek, a haza bölcsének is, aki őt ugy képességei, mint megbízhatósága, ötletessége és kellemes 717modora okán nagyra becsülte és valójában az "öreg úr" legbizalmasabb környezetéhez tartozott. Tóth Vilmos a király kegyén kívül a megye lakoságának általános szeretetét és tiszteletét is birta nagy mértékben, ami abban is kifejezést nyert, hogy Nyitra város díszpolgárának választotta és főutczájának az ő nevéről, Tóth Vilmos-utcza nevet adott 1897-ben.

Fraknói Vilmos püspök, született 1843-ban Érsekujvárott. A kiváló történetíróról az "Irodalom és tudomány" czímű fejezetben szólunk bővebben.

Szalavszky Gyula, született Galgóczon, 1846. április 12-én. Iskoláit Nagy-Szombaton, a jogot Pozsonyban és Budapesten végezte. 1872-ben Nyitrán ügyvéd lett és ily minőségben működött 1884-ig. Hajlamai azonban a közpályára vonzották és e téren való működése mindenkor azoknak a táborában tartotta, akik Nyitravármegye dezolált közigazgatási viszonyait reformálni törekedtek. Nyitravármegye 1883. jul. 2-án alispáni helyettesé, októberben pedig egyhangulag alispánná választotta, amit a deczemberi restauráczió alkalmával megismételt. 1887. szept. 27-én főispán, 1890. május havában belügyi államtitkár lett. Ugyanaz évben a huszti kerület egyhangúlag képviselőül választotta. Ő szerkesztette a törvényhatóságok rendezéséről szóló törvényjavaslatokat. Az 1892-iki választások alatt a huszti kerületen kivül a négy-tapolcsányi kerület is egyhangulag képviselővé választotta. A Szapáry-kormány bukásakor ő is lemondott és elfogadta Trencsénvármegye főispánságát. Ugyanez időben tüntette ki ő felsége a Szent-Istvánrend kis keresztjével. 1893. év november havában Pozsonyvármegye főispáni 718székét is elfoglalta. 1893. évi deczember hóban kinevezték főrendiházi taggá és 1897. május 16-án val. b. t. tanácsossá.

Latkóczy Imre. Született Nyitrán 1848. évi szeptember 4-én. A gymnasiumot Nyitrán végezte, a jogot Pesten. Igen fiatalon, 19 éves korában aljegyzője lett Nyitravármegyének, és csakhamar Nyitrán városi tanácsos. A 70. évek elején ügyvédi irodát nyitott, de egyúttal rendkívül tevékeny részt vett a megye és város közügyeiben és méltán tünt fel szakértelme és fáradhatatlan szorgalma által. A megye központi választókerületének polgárai e hasznos munkálkodás elismeréseül 1884-ben szabadelvü párti programmal képviselővé választották. Munkaereje itt is érvényesült s állandó rendes előadója lett a közigazgatási bizottságnak s ezenkívül az egyik bírálóbizottság előadói és elnöki tisztét is betöltötte. Sokoldalu munkásságát pártja nagyrabecsülte és kihasználta. Igy 1894-ben az ő elnöklete alatt működött azon bizottság, mely a határok és a határfolyók ügyében volt hivatva tárgyalni a hasonczélra kiküldött osztrák és magyarországi bizottságokkal. Választókerületének bizalma ismételten megválasztotta képviselőnek. 1895-ben belügyi államtitkárnak nevezte ki a király, a közügyeknek tett hasznos szolgálatai jutalmául.

Rudnay Béla. Született Szeniczen, Nyitravármegyében, 1857 október 13-án. Jogi tanulmányait Budapesten végezte el 1878-ban. Azután Nyitravármegye aljegyzője lett, de csakhamar, mint tartalékos hadnagynak a boszniai harcztérre kellett mennie, hol több ütközetben vett részt s Bihács megszállásánál is jelen volt. A harcztérről visszatérve nyitra-zsámbokréti szolgabíró, majd érsekujvári főbíró, később Nyitravármegye árvaszékének elnöke és utóbb e megye főjegyzője lett. Ezen állásból választatott meg 1892-ben országgyűlési képviselővé. Mint a szabadelvü párt tagja tehetségével és szorgalmával magára vonta a kormány figyelmét, mely Hontvármegye főispánjává nevezte ki. Mikor 1896-ban Török főkapitány elhunytával a budapesti főkapitányi szék megüresedett, a kormány, mely nagy képességét, szorgalmát és erélyét megismerte, vele töltötte be ezen, az ország fővárosára nézve nagy fontosságú állást.