Bakoss (Kakathi). Nem kevesebb mint hat Bakoss nemes család ismeretes Bakathi, Osgyáni, Bátori, Sarkadi, Bakosi stb. előnevekkel. Pestmegyében a "Kakathi" a törzsökös család, melynek őse Bakoss Bálint nejével Keéri Papp Katalinnal és gyermekeivel Ferencz, Gergely, Sándor és Margittal, s ez utóbbi férjével, Bárány Mártonnal, 1601-ben II. Rudolftól kapnak armálist, mely kihirdettetett Nyitra vármegyében 1607-ben, Belsőszolnok vármegyében pedig 1628-ban. E családból valók B. József kakati, ki Trencsén vármegye bizonyítványa alapján 1824-ben, Mihály újkécskei lakos és fia János, továbbá Ferencz és fiai Mihály és József 1837-ben lettek kihirdetve; nemkülönben Bakoss Géza dr. megyebizottsági tag, mikebudai birtokos és unokafivére Tibor festőművész, debreczeni tanár.

Czímer: hasított pajzs, melynek első vörös mezejében fehér sasszárny a bal kék és feketepólyákkal haránt négy részre osztott részben a felső három (kék-fekete-kék) pólyában egy-egy hat ágú arany csillag. Sisakdísz: kiterjeszkedett kék-fekete sasszárnyak; takaró: kék-ezüst, vörösarany.

Baky. Két Baky-armálist ismerünk; az egyiket Gáspár kapta gyermekeivel és leszármazóival: István, Katalin, Erzsébet, Márton és Mihálylyal 1649-ben. István a megalapítója a túl a dunai ágnak. Márton 1692-ben a Csobánczkeszi vár alkapitánya, török kardtól vérzett el. E várat neki, illetőleg utódainak itélte a zalamegyei törvényszék 1700-ban. Ez a vár ezidő szerint az Esterházy családé. Mihály a zala-vármegyei Kővágóörsről 1679-ben Kunszentmiklósra költözött és ő a megalapítója az ottani ágnak. E családból valók Endre 1876-ban Pest vármegye ellenőre; továbbá gyermekei: Kálmán járási számvevő, Béla főszámvevő, Bencze könyvvezető. Ugyane családból valók: néhai Baky Elek kir. postamester és földbirtokos, József kir, itélőtáblai bíró, István ref. lelkész-esperes, volt függetlenségi képviselő, ennek gyermeke: Imre, Pest vármegye árvaszéki ülnöke. Ez utóbbi család 1793-ban új czímerlevelet nyert és pedig Kék és vörös pólyákkal hat részre osztott pajzs, melynek zöld halmán griff, jobbjában kivont kardot, baljában török fejet tart. Kisérők: arany nap és ezüst félhold. Sisakdísz: nyílt fekete sasszárny között könyöklő kékruhás kar, kivont karddal, melyre törökfej van feltűzve. Pajzstakaró: kék-ezüst, vörös-ezüst.

Balás (Sipeki) János, Benedek és István, Nógrád vármegye bizonyítványa alapján 1731-ben; Benedek és Bálint 1739-ben; János, István, Sándor és József 1812-ben a pestvármegyei nemesek közé felvétetnek és kihirdettetnek.

Czímer: kékben, hármas zöld halmon álló griff kivont karddal, melynek élén három hatágú arany csillag ragyog. Sisakdísz: a pajzsalak növekvően. Pajzstakaró: kék-arany, vörös-ezüst.

Balassa (Kis-Nyéki) Gergely 1638-ban bemutatván ármálisát, kihirdettetik. István ügyvéd és Károly gazdatiszt Vas vm. bizonyítványa alapján Pest vármegye nemesei sorába felvétetnek 1814-ben.

Czímer: kékben, zöld halmon könyöklő vörösruházatú kar, görbe karddal. Sisakdísz: fiait tápláló, kiterjesztett szárnyú pelikán. Pajzstakaró: kék-arany, vörös-ezüst.

Balla Györgynek, az 1616-ik évben adományozott ármálisra vonatkozó bizonylat alapján, János kecskeméti lakos és fiai: József és András, valamint fivére Ferencz, úgyszintén István ujkécske lakos és fiai József, István, Ignácz és Mátyás 1755-ben; Gergely n.-kőrösi lakos 1760-ban; János szolnoki postamester; György, Albert és István ujkécskei lakosok 1796-ban; végül Gábor, Béla, József és Lőrincz 1802-ben a nemesek főkönyvébe bevezettetnek: József 1773-ban főügyész; Antal 1784-ben főmérnök; Gábor 1790-ben levéltárnok; Endre 1848-ban másod-alispán volt.

Balogh János, Mihály és Istvánnak 1625. ármálisára vonatkozó Komárom vármegye által kiadott bizonylat alapján, B. János, Mihály, ifj. János, György és Pál vasadi lakosok, Ferencz, István és Ádám győri lakosok 1754-ben; Ádám, Ferencz és István 1755-ben; György és fiai István, János, György, András és Pál, valamint unokái, Komárom vármegye bizonyítványa alapján 1778-ban; Pál vasadi lakos és fiai István és Pál, valamint fivérei: János és András 1793-ban; József és Imre Vas vármegye bizonyítványa alapján 1807-ben; János és Márton Győr vármegye bizonyítványa alapján 1808-ban; Mihály n.-kőrösi tanár, Komárom vármegye bizonyítványa alapján 1830-ban; István, kecskeméti lakos, Győr vármegye bizonyítványa alapján 1836-ban és végül István, szabadszállási lakos, 1838-ban a nemesek főkönyvébe bevezettetnek.

Balogh (előbb Bonedikti, később Bábonyai előnévvel) kihalt nemes család, mely Törtelen volt birtokos, közeli rokonságban volt a Vidák és Fehérváry családokkal. A czímeres nemeslevelet Balogh Márton kapta 1680-ban, fiaival, Mártonnal és Pállal, nemkülönben fivérével, Györgygyel.

Czímer: kékben, zöld alapon álló, s kereszttel ékesített oszlopra támaszkodó egyszarvú. Kisérők: ezüst félhold és hatágú aranycsillag. Sisakdísz: a pajzsalak növekvően. Pajzstakaró: kékarany, vörös-ezüst.

Bankó Andrásnak, továbbá nejének Chákó Katalinnak és fiainak, Márton, Bálint és Györgynek az 1669-ik évben adományozott ármális és Nógrád vármegye bizonyítványa alapján Pál 1694-ben; ifj. Pál, sülyei lakos, 1720-ban; Márton, János, István, hévizi lakosok, 1730-ban; György, Mihály, József és István, temerényi lakosok és Ferencz újvidéki lakos 1816-ban a nemesek főkönyvébe bevezettetnek és erről bizonyítványt kapnak.

Czímer: vizszintesen két (kék és arany) mezőre osztott pajzs, melyben hármas zöld halmon koronás medve áll, mindkét első lábával palloskardot tartva, hegyével lefelé. Sisakdísz: nyílt fekete sasszárny között a pajzsbeli medve, növekvően, a kardot fölfelé tartva. Takarók: vörös-arany.

Barát, másként Szívós Jánosnak az 1696-ik évben adományozott ármálisa kihirdettetett 1687-ben. Pál kecskeméti lakos 1730-ban, János ugyancsak kecskeméti lakos 1745-ben a nemesek főkönyvébe bevezettetnek és kihirdettetnek.

Czímer: kékben, zöld téren, három búzakalász és jobbról vörösruhás kar görbe karddal, balról pánczélos kar egyenes karddal, egymás felé fordulva. Sisakdísz: pánczélos kar görbe karddal. Takarók: kék-arany, vörös-ezüst.

Baráth. Pozsony vármegye régi nemes családja, melyből I. János 1569-ben, II. Miksától kapott czímeres nemeslevelet, melyet Pozsony vármegyén kívül, 1573-ban Komárom vármegyében is kihirdettek. Heves vármegyében 1803-ban és 1841-ben, Pest vármegyében 1848-ban igazolta nemességét. Pozsony vármegyében, Szerdahelyen és Szent-Csütörtökön és Pest vármegyében, Kisújszálláson volt birtokos. Tagjai közül II. János, 1769-ben a nagyapponyi uradalom, majd az Orczy-család hevesmegyei tiszttartója. - Gyula, Kálmán és János pestmegyei birtokosok. Az előbbi 441régi bírói képesítéssel megyebizottsági tag, Kálmán ny. honvédőrnagy, megyebizottsági tag, a megyei 65-ös bizottság, az állandó választmány és a pestmegyei gazd. egyesület válaszmányi tagja.

Czímer: kékben, zöld alapon ágaskodó arany oroszlán, karmai között három keresztezett nyílvesszőt tart. Sisakdísz: három zöldszárú fehér liliom. Takarók: kék-arany, vörös-ezüst.

Bárdy Mátyásnak, nejének Dancsó Dorottyának és fiainak Albert, Balázs, János, András és Benedeknek az 1681-ik évben adományozott ármális és Nógrád vármegye bizonyítványa alapján, Gergely, bicskei lakos 1729-ben; András 1730-ban; Mátyás, András, István, Gergely és János 1746-ban és végül András földeáki lakos 1814-ben, a vármegye nemesei közé felvétetnek és kihirdettetnek.

Czímer: kékben, zöld alapon szemben álló vörösruhás, aranycsizmás magyar vitéz, jobbjában kivont kardot, baljában három búzakalászt tartva. Sisakdísz: ugyanaz növekvőn. Pajzstakaró: kék-arany, vörös-ezüst.

Barina György és gyermekei, Ferencz, György, Márton és Erzsébet, 1652-ben kapnak ármálist, mely kihirdettetett Nyitra vármegyében 1653-ban. (Az ármálisban a nevet valaki később kiigazította Barinai-ra.)

Czímer: kékben, hármas zöld halmon könyöklő pánczélos kar, aranymarkolatú egyenes kardot tartva; kísérők nap és növö hold. Sisakdísz: ezüst-vörös és arany-fekete nyílt sasszárnyak között a pajzsbeli pánczéloskar. Takarók: ezüst-vörös, arany-fekete.

Barmas (Barmos) Imrének. Deák Lőrincznek, Fülöpnek és Péternek, Fábián Lőrincznek és Dienes Benedeknek 1578-ban adományozott ármális alapján, József, István és Antal bicskei lakosok 1750-ben; Imre esztergomi lakos és fiai Sándor és Károly, valamint fivérei, József és István bicskei lakosok 1755-ben; Károly kecskeméti lakos 1823-ban kihirdettetnek.

Barócs Miklós, ápokai lakos és fiai Márton és Mihály 1770-ben; István ugyancsak áporkai lakos 1800-ban; Miklós és fiai Márton, Mihály, István és András 1752-ben a nemesek főkönyvébe bevezettetnek; Miklós és fiai: János, Miklós és András, unokái: András és János, nemkülönben Márton és fiai: Sándor, János, Mihály és Márton, valamint unokája Sándor, továbbá István és fia István, végül Mihály fiai: András és János Pest vármegyétől nemesi bizonyítványt kapnak.

Baross (Bellusi) Trencsénmegyéből származik és 1579-ben kapott nemességet. Nyitra, Hont-, Komárom-, Győr-, Nógrád-, és Pest vármegyékbe is átszármazott, mely utóbbi vármegyében Pilisvörösváron és Pilisszántón volt birtokos és az utóbbi helyen most is az. Tagjai közül György 1741-ben Hont vármegye alispánja és követe. Pál (szül. 1849) királyi tanácsos. - Károly (szül. 1865) volt orsz. képviselő. - János (szül. 1875) jogtudor, ügyvéd. - Antal (†1894) volt kir. járásbíró. - Gábor († 1892) m. kir. keresk. minister, az I. oszt. vaskor.-rend lovagja, v. b. t. t., a Lipótrend nagykeresztese, vasúti politikánk és a zónatarifa megteremtője, kinek szobra a főváros egyik terét ékesíti. - Jusztin (szül. 1857) előbb Trencsén vármegye alispánja, majd orsz. képviselő. - Gyula (szül. 1859) kir. táblai bíró. - Géza (szül. 1862) min. osztálytanácsos, a Fer. József-rend lovagja. - Károly (szül. 1867) r. kath. plebános. - Pál (szül. 1868) honvédfőhadnagy. - János (szül. 1870) Trencsén vármegye aljegyzője. - László (†1889) a kassai ügyvédi kamara elnöke. - Dezső (szül. 1864) kir. járásbíró. - Miksa (1830 körül) nógrádmegyei szolgabíró. - Aladár † 1878, elesett Boszniában, a csatatéren. - Árpád Lajos Ágoston (szül. 1855) nógrádi főszolgabíró. - Kálmán (szül. 1856) állami tisztviselő. - István (szül. 1857) a m. kir. statisztikai hivatal tisztviselője. - László (szül. 1865) főherczegi urad. intéző. - Miklós (szül. 1867) tábori lelkész a magyar testőrségnél. Gáspár (szül. 1780) zsolnai szolgabíró. - Vincze (szül. 1831) r. k. plebános. - Sándor (szül. 1821) Csanád vármegye főügyésze. - László (szül. 1880) cs. és kir. testőrkapitány. - Ferencz (szül. 1863) aradmegyei főszolgabíró. - Lajos (szül. 1867) az orsz. közp. hitelszövetkezet jogtanácsosa. - Zsigmond (szül. 1868) aradmegyei árvaszéki ülnök. - Kálmán 1880 körül baranyamegyei árvaszéki ülnök. - Károly (szül. 1822) lelkész. - István (szül. 1861) kondorosi főjegyző. - Dezső (szül. 1870) békésmegyei szolgabíró. - János 1897-ben szolgabíró. - József (szül. 1878) Pest vármegye tb. szolgabírája. - Pest vármegyében 1805 óta szerepel, a mikor András Izsáki lakos a vármegye nemeseinek sorába felvétetett.

Czímer: kékkel és vörössel hasított pajzsban virágzó rózsakoszorú, középen liliommal. A rózsák és a liliom jobb fele vörös, bal fele ezüst. Sisakdísz: ugyanaz, takarók: vörös-fehér, kék-arany.

Bartha id. Jánosnak, Hont vármegye nemesi bizonyítványt ad 1753-ban. Bartha Gergelynek 1826-ban adományozott ármálisra vonatkozólag: János áporkori lakos 1762-ben; István áporkai lakos és fia János, 1765-ben; János és fiai János és István Hont vármegye bizonyítványa alapján 1770-ben; Mihály, István, Ferencz és János dabasi lakosok Nyitra vármegye bizonyítványa alapján 1773-ban; János, Gergely, András, István és Zsigmond, továbbá István fiai János és Pál 1808-ban; végül István, Pál, János, másik János és Ferencz, Ferencz fiai Ferencz és Bálint, Sándor és Mihály dabasi és gyóni lakosok 1824-ben a nemesek főkönyvébe bevezettetnek és kihirdettetnek.

Básthy (Egyházas-Básthi) Mihálynak 1700-ban adományozott s ugyanaz évben Pest vármegyében kihirdetett eredeti ármális és Nógrád vármegye bizonyítványa alapján kihirdettetik 1840-ben: Básthy József ügyvéd.

Czímer: Két pálmaág között levő vörös pajzsban, zöld téren, jobbra száguldó szarvas. Sisakdísz: három ezüst strucztoll.

Bathó, másként Tölhy Sándor, áporkai lakos és fia András, valamint unokafivére Gergely 1765-ben; Ferencz, Sándor, Sámuel és István Komárom vármegye bizonyítványa alapján 1770-ben; András áporkai lakos és fia István, valamint unokája Sándor 1805-ben a nemesek sorába felvétetnek és erről bizonyítványt kapnak.

Batka (Nagy-Oroszfalvai) György, Pál és Gergelynek 1713-ban Nógrád, János, István, György és Mihálynak 1780-ban Pest vármegye nemesi bizonylatot ád, az 1810-ik évben B. Gergelynek adományozott s 1688-ban megujitott ármálisra vonatkozólag.

Batta (Vattai) István 1730-ban; ennek fia Sándor 1762-ben; Sámuel, valamint fiai József és Endre 1844-ben a vármegye nemesei sorába felvétetek és kihirdettetnek: Sámuel 1829-ben kecskeméti főszolgabíró, majd 1849-ben kormánybiztos volt.

Czímer: kékben, koronán könyöklő pánczélos kar, kivont karddal, melyen török fő van átütve. Sisakdísz: ugyanaz. Pajzstakaró: kék-arany, vörös-ezüst.

Batthyány (Német-Ujvári) gróf, Lajos 1751-től 1765-ig Pest vármegyében főispán; fia József, kalocsai érsek, főispáni helytartó 1762-ben. A család 1701-ik évi adománylevele kihirdettetik ugyanaz évben.

Battik (Sarudi) Gergely 1639-ben; János 1643-ban; végül Péter 1666-ban, mindhárman Pestvármegye alispánjai voltak.

Czímer: kékben, zöld alapon álló vörösruhás magyar vitéz, kivont karddal. Kisérők ezüsthold és hatágú arany csillag. Sisakdísz: pajzsalak növekvőn. Takarók: kék-arany, vörös-ezüst.

Bátka, másként Bátky de Nagy-Oroszfalva János, László és Gergely, István és Mihály fiaik és unokáikkal együtt, 1754-ben; István ujkécsei lakos és fia István, valamint fivérei György, János és Mihály 1756-ban; János, István és Mihály ujkécsei lakosok 1778-ban; János czibakházi lakos, valamint fiai és unokái 1780-ban; János, győri lakos és fiai: József és István 1793-ban; Pál, Gömörvármegye bizonyítványa alapján 1813-ban a nemesek főkönyvébe bevezettetnek.

Báthory Gábor, szuperintendens Szabolcs vármegye bizonyítványa alapján fiával ugyancsak Gábor nagykőrösi lelkészszel és ennek fiaival, Gábor, István és Dániellel, valamint elhalt István fia után maradt unokáival, Ferencz és Zsigmonddal együtt 1840-ben a vármegye nemesei sorába felvétetnek és kihirdettetnek.

Bátorfalussy, másként Bencze Lőrincznek és nejének, Halászy Borbálának az 1646-ik évben adományozott ármális kihirdettetett 1676-ban. Ferencz, Gergely, Pál, István és János 1730-ban; János, szelei lakos és fivérei, Ferencz és István 1754-ben a nemesek főkönyvébe bevezettetnek és erről bizonyítványt kapnak.

Becz (Tassi) másként Szabó Jánosnak és nejének, Borbély Juditnak az 1674-ik évben adományozott ármálisra vonatkozó bizonyítvány alapján Ignácz, tolnai postamester és fivére Gábor 1821-ben; Zsigmond, Amália, Ferencz és Vladimir 1843-ban; László, Móricz és Marczell 1844-ben, végül Ádám túri lakos, valamint fiai, Károly és Pál ugyancsak 1844-ben a nemesek főkönyvébe bevezettetnek és erről bizonyítványt kapnak.

Czímer: kékben, zöld alapon, két egymással szemben álló oroszlán, hegyével felfelé álló egyenes kardot tart, melyre török fő van feltűzve. Kísérők: ezüst félhold és hatágú arany csillag. Sisakdísz: a pajzsbeli kard a török fővel. Pajzstakaró: mindkét oldalon kék-ezüst.

Becze (Becse) (Losonczi), Jánosnak, fiainak, Tamás és Jánosnak, leányának Katalinnak, fivérének, Mártonnak és ez utóbbi fiainak, István és Benedeknek, végül unokafivérének, Tamásnak az 1625-ik évben adományozott ármális alapján Sámuel, vessenyi lakos és fia Pál, valamint István, nagykőrösi lakos, 1755-ben; József és János nagykőrösi lakosok 1824-ben; Sámuel és fiai, Sámuel és József, valamint József és János nevű unokái 1834-ben a vármegye nemesei sorába felvétetnek.

Bedekovics (Komori) Márton tószegi lakos, valamint fiai, Ferencz, József, Márton és György, Varasd vm. bizonyítványa alapján a vármegye nemesei sorába felvétetnek és kihirdettetnek 1796-ban.

Czímer: vörösben, hármas zöld halmon ezüst kerék, melyre pánczélos kar könyököl, kivont görbe karddal.

Béky Mihály nemesi bizonylatot kap Pest vármegyétől 1838-ban a dédatyjának, Jánosnak és fivérének, Mihálynak 1640-ben adományozott ármálisra vonatkozólag. Mihály üllői lakos, és fiai, János és György és fivérének Istvánnak fiai, János, Lőrincz és Márton 1755-ben; Máté és András békési lakosok 1838-ban a nemesek főkönyvébe bevezettetnek és erről bizonyítványt kapnak.

Beleznay (Pilisi nemes, báró, gróf) már a XIV. században szereplő család. Sámuel 1800-ban október 30-ikán bárói, 1805-ben október 25-én grófi rangra emeltetett; a családnak főrendi ága férfiágon kihalt.

Czímer: (nemesi) kékben, zöld alapon ágaskodó oroszlán, görbe kardot villogtatva; sisakdísz: zöldruhás vitéz, növekvően, sisakkal, jobbjában görbe kard. Takaró: kék-arany.

Beliczay (Jeskófalvai) Ádám és József budai lakosok, továbbá Mátyás, fiai Ferencz és János; hasonlókép Mátyás és János budai lakosok, Márton, Ferencz és János zsámbéki és végül Ferencz tárnoki lakos 1802-ben; Mátyás fia, János 1823-ban; végül Imre pesti bábosmester és fia Béla 1839-ben mindannyian Nyitra vármegye bizonyítványa alapján a pestmegyei nemesek sorába felvétetnek és kihirdettetnek.

Czímer: kékben, zöld alapon jobbra forduló sas, csőrében zöld galylyal. Sisakdísz: daru kövecskével.

Beliczey. (Baiczai) Nyitra vármegyéből származik, de Békésben és újabban Biharban és Pest vármegyében is elterjedt. Beliczey György 1642 junius 6-án kapott czimeres nemeslevelet III. Ferdinándtól. Tagjai közül István, a Lipót- és Szt. István-rend vitéze, Tisza Kálmán kormányelnöksége alatt Békés vármegyének 12 éven át volt főispánja. - Rudolf a 70-es években orsz. képviselő. Tibor jelenleg abonyi és biharmegyei, Géza pedig békésmegyei birtokos.

Belgrády, másként Constantinovics András pomázi görög nem egyesült lelkésznek az 1791-ik évben adományozott ármális kihirdettetett 1792-ben.

Czímer: Négyelt pajzs I. és IV.-ben arany mezőkben koronán könyöklő pánczélos kar írótollal, II. és III. függélyesen álló ezüst-zöld ékekkel felosztot mezők sarkaiban váltakozó színű cserlevelek. Sisakdísz: arany-vörös, vörös-zöld orrmányok között vörösruhás kar írótollal. Pajzstakaró: aranyvörös, zöld-ezüst.

Bellaagh (Hevesi) már 1553-ban szerepel. A nemeslevél megújíttatott 1628-ban, Simon és testvérei részére és Nógrád, Heves és Pest-Pilis-Solt vármegyékben, hol birtokosok voltak, kihirdettetett. E családból származott Antal, Pest vármegyei szolgabíró és testvére József, kassai tanár, Kassa város díszpolgármestere és a Ferencz József-rend lovagja; továbbá István kir. kuriai tisztviselő után maradt figyermekei: József jogtudor, Alajos lovassági szárzados, a Szt. Anna-rend vitéze s több érdemrend tulajdonosa. Fentebb említett Antalnak fia, Imre 48-49-es honvédtűzér, Pest vármegye középponti főszolgabírója, s 1872 óta tiszti főügyésze, majd 1899 óta királyi tanácsos. († 1910).

Czímer: kékben, zöld alapon, jobbjában strucztollat tartó arany griff. Sisakdísz: kétfarkú oroszlán növekvően, kivont kardot tart. Pajzstakarók: vörös-ezüst.

Benárd (Szilvágyi) Lajos és fia Ágoston, ennek fiai Ágoston, Aladár, Géza, továbbá Lajos és Jenő, Jenő fia: Jenő Vilmos, nemkülönben Arthur, Mária, Klára és Emil az 1877-ik évben kelt ármális alapján a vármegye nemesei sorába felvétetnek és kihirdettetnek 1892-ben. E család tagjai közül Géza tb. szolgabíró és Ágoston dr. fővárosi gyakorló orvos.

443Czímer: jobbról-balra ezüst haránt pólyával szelt kék pajzs, a sarkokban jobbról lent és balról fent egy-egy vörös rózsa. Sisakdísz: oroszlán növekvően, jobbjában kivont kard, baljában három búzakalász.

Bencsik Mátyás, Pozsony vármegye bizonyítványa alapján kihirdettetik 1725-ben.

Czímer: kékben, koronán könyöklő pánczélos kar, kivont karddal. Sisakdísz: ugyanaz. Pajzstakarók: kék-arany, vörös-ezüst.

Bende (Hodossi) László, miskei lakos, Hont bizonyítványa alapján kihirdettetett 1844-ben.

Czímer: kékben, zöld alapon, jobbra száguldó fehér ló, a pajzs balsarkában arany csillag; sisakdísz: vörösruhás kar három búzakalászszal. Pajzstakaró: kék-ezüst, vörös-ezüst.

Benedikty László, Mihály, György és Pál, pilisi lakosok, 1818-ban; Mihály nyíregyházi, László abonyi, György és Pál pilisi lakosok; valamint Pál fiai, Sámuel és Pál, 1839-ben a nemesek főkönyvébe bevezettetnek és kihirdettetnek; Andor tb. ügyésznek kineveztetik 1882-ben; ifj. Gyula t. főszolgabírónak 1896-ban.

Czímer: kékben, zöld alapon, ágaskodó egyszarvú. Sisakdísz: könyöklő pánczélos kar, karddal: Pajzstakaró: kék-arany, vörös-ezüst.

Bene (Nándori) János, Pest vármegye országgyűlési követének megválasztatott 1659-ben. Ferencz, orvos, kir. tanácsos és fiai, Ferencz, Antal, Károly, György és Pál, Csongrád vármegye bizonyítványa alapján a vármegye nemesei sorába felvétetnek és kihirdettetnek 1813-ban. Ugyanő előbb nevezett, azonkívül később született fiaival, János, Rudolf és Istvánnal együtt 1834-ben; István, bécsi lakos és fia Ferencz, 1878-ban bizonyítványt kapnak.

Czimer: kékben, zöld halmon, koronából növő kétfarkú oroszlán, jobbjában egyenes kard. Sisakdísz: ugyanaz. Pajzstakaró: kék-arany, vörös-ezüst.

Beniczky (Beniczei és Micsinyei.) Már az Árpádkorban szereplő család, mely 1235-ben királyi adományul kapja az utódok nélkül elhalt Radó nádor birtokait, köztük Pribóczot Turóczvármegyében. Ez lett a család ősi lakhelye, ettől vette először előnevét is s ugyanitt őriztetik a család ősi levéltára ma is. Később 1413-ban Beniczky Márton vitézsége jutalmául Zsigmond királytól Benicz nevű falut kapja. A vármegye levéltárában van III. Károly király Czinkotára vonatkozó 1715-ik évi megerősítő levele Beniczky László javára; a nemesi iratok közt "B. 15." jelzet alatt. Beniczky Tamás Pest vármegyében kihirdettetett 1720-ban; Pál özvegye, továbbá Móricz és Elek 1829-ben; Ádám, László, Flórián és Adolf 1836-ban; Beniczky István 1742-ben Pest vármegye főjegyzőjének, majd követének s végül 1757-ben alispánjának; Lajos 1870-től fogva tb. aljegyző, 1878-ban aljegyzőnek, 1895-től alispánnak választatott meg. Ferencz v. b. t. tanácsos, Pest vármegye főispánja 1890-tól 1905-ig; Atilla pénztári ellenőrnek kineveztetett 1884-ben. Táblabíróknak kineveztettek: Tamás 1727-ben; ifj. Tamás 1746-ban; László 1765-ben; Pál 1810-ben; Ádám 1818-ban; Flórián 1829-ben; Ágoston 1832-ben.

Czímer: kékben, nyakán hátulról előre nyíllal átlőtt, tavon úszó hattyú. Kisérők ezüst félhold és hatágú arany csillag. Sisakdísz: két egyenes kard között három ezüst strucztoll. Pajzstakaró: kék-arany, vörös-ezüst.

Benke (Tardoskeddi). Régi nemes család, mely a hagyomány szerint a "Berencs" nemzetségből, III. Endre magyar király Rátold nevű apródjától származik és Nyitra vármegyében Nyárhida, Farkasd, Tardoskedd, Negyed és Mocsonok községekben birtokolt, melyek 1295 körül az esztergomi érsekség birtokába jutottak, s Nyárhidán, Tardoskedden és Farkasdon a család tagjai később csak részbirtokosok voltak, kiknek egyenes leszármazói ugyanott még ma is élnek, kik közül az utólsó nemesi összeírásnál 1847-ben id. és ifj. János, Pál, György és Gáspár farkasdi birtokosokat Nyitra vármegye igazolta. II. Lajos magyar királytól Tamás, tardoskeddi birtokos és a király solymára kiváltságlevelet kap; Tamásnak utódai, pedig Mátyás és István farkasdi birtokosok; 1573-ban II. Miksától czímeres nemeslevelet kapnak Tardoskeddi előnévvel. A család tagjai közül id. János és ifj. Ferencz 1781-ben Nyitra vármegye bizonyítványa alapján Pest vármegye nemesei sorába felvétettek és kihirdettettek. E családnak most élő tagjai Pest vármegyében; Gyula takarékpénztárigazgató, volt országgyűlési képviselő, a vaskorona-rend lovagja, kinek régi magyar nemességét és Tardoskeddi előnevét ő felsége 1904 szept. 3-ikán megerősítette. Fiai György, Imre, Miklós, és Sándor.

Czímer: kékben, zöld mezőn jobbfelé vágtató, vöröskantáros, zöld nyeregtartójú, fehér lovon ülő, aranysujtásos vörösruhás, vörös fityegős és sastollas kucsmájú magyar vitéz, fölemelt jobbjában aranymarkolatú kard hegyére tűzött, vértől csepegő török fő, baljában a kantárszárat tartva. Sisakdísz: könyöklő, arany sujtásos vörösruhás, aranymarkolatú kard hegyére tűzött, vértől csepegő török főt tartó jobbkar. Takarók: kék-arany, vörös-ezüst.

Benyovszky (Benyói és Urbanói gróf). A család nemzedékrendje megszakítás nélkül visszavihető 1423-ig. Zsigmond királytól Benjamin és Orbán testvérek czímert és donatiót kapnak Benyóra és Urbanovra. Benyovszky Móricz 1778-ban, Emánuel 1791-ben grófi rangra emeltettek. Sámuel Trencsén vármegye bizonyítványa alapján 1782-ben, Imre és fiai Imre és Móricz 1786-ban Nógrád vármegye bizonyítványa alapján Pest vármegyében kihirdettettek. A család ismertebb tagjai: Sámuel ezredes, Móricz franczia tábornok, Madagaszkár kormányzója, híres utazó, Emánuel ezredes, János altábornagy, ezredtulajdonos, Zsigmond a Magy. Tud. Akadémia tagja, Sándor tizennégy év óta képviselő, delegátus, Pest vármegye különféle bizottságainak tagja.

Czímer: kékben, hármas zöld halmon, leveles koronán szarvaival felfelé fordított ezüst félhold, szarvain egy-egy hatágú arany csillaggal. Sisakdísz; félhold csillaggal és két ezüst strucztollal. Pajzstartók: Egymásba fonódó két kígyó fejein álló két angyal. Pajzstakarók: kék-arany, kék-ezüst.

Beőthy (Bessenyői és Öervendi) Biharvármegyéből származik, honnan több vármegyében terjedt el. A család tagjai közül Imre 1836-bar grófi rangra emeltetett, de vele kihalt a grófi ág. A Pest vármegyében letelepedett ág. Lajos (1867) pestmegyei első alispántól származik, ki házasság útján Törtelen telepedett meg. Ez ágból János jelenleg koronauradalmi intéző Galgamácsán. A család czímerét már a biharmegyei kötetben ismertettük.

Bereczk (Ekechi) Pálnak és nejének Illeghy Annának az 1619-ik évben adományozott ármális alapján János és fiai János, Péter és Mihály; Pál és fia József, végül István és fia István Komárom vármegye bizonyítványa alapján a pestmegyei nemesek sorába felvétetnek és kihirdettetnek 1827-ben.

Bareczky István, győri lakos, valamint fiai Péter és István 1754-ben; Ádám kecskeméti lakos, valamint fiai Zsigmond és Sándor Komárom vármegyének (az 1618-ik évben Bereczky Pálnak és Jánosnak adományozott ármálisra vonatkozó) bizonyítványa alapján 1768-ik évben; Gergely fiaival Sándor, Gábor és Miklóssal, Sándor fiával Lajossal és leányáal Francziskával 1799-ben; János ráczkevei lakos és gyermekei: János, Sándor Lajos, Zsófia és Zsuzsánna, valamint Péter és gyermekei: József, István, Dániel, Erzsébet, Mária, Teréz és Zsófia 1829-ben, végül Károly és Antal 1837-ben Pest vm. nemesei közé felvétetnek és kihirdettetnek: Antal megválasztatik főügyésznek 1843-ban.

Beretvás István nagykőrösi lakos, az 1667-ik évben Beretvás Istvánnak és nejének Grabanth Erzsébetnek adományozott ármális alapján 1730-ban; János 1742-ben; mindkettőjük gyermekei 1754-ben; Sámuel késmárki lakos 1791-ben; József, csongrádmegyei lakos 1803-ban; János nagykőrösi lakos és fiai János, István, Sándor 1807-ben és végül József, hódmezővásárhelyi lakos, 1819-ben a nemesek főkönyvébe bevezettetnek és erről bizonyítványt kapnak.

Bessenyey (Galanthai). Eredetileg Fehér vármegyéből származik, honnan Pozsonymegyébe és legutóbb Pest vármegyébe is átterjedt. István, zalaegerszegi várkapitány, kir. asztalnok és testvére Ferencz 1620-ban nyertek nemességújítást és czímerlevelet, Pál azonban, a ki 1380-ban élt, használta legelőször a fenti nevet. 1425-ben kapta adományban András Galántát és más pozsonymegyei községeket, a család azonban az 1260-ban szerepelt Jakabtól származtatja magát. Fenti tagjain kívül István 1646-ban kiskomáromi kapitány és Zala követe. - János († 1836) az 1809. évi zalai lovas nemesi felkelősereg kapitánya. Ferencz Márton Elek (szül. 1836) szolg. kiv. vezérőrnagy, a Ferencz József-rend középkeresztese, a vaskorona-rend lovagja, a katonai érdemkereszt és több érem tulajdonosa. Lajos Sándor (szül. 1779) insurrectionális kapitány. György 1848-49-ben honvéd-főhadnagy, utóbb kir. főügyész. Ernő (szül. 1848, † 1886) orsz. képviselő. 1910-ben bárói rangot nyert és a Bakach-Bessenyey nevet. A család eredetét különben már más kötetben ismertettük.

Besze (Megyeri) Ferencz, k. kincstári titkár és fivére János, valamint az utóbbi fia János, Heves vm. bizonyítványa alapján Pestmegye nemesei sorába felvétetnek és kihirdettetnek 1836-ban.

Czímer: kékben, hármas zöld halmon, két szemben álló oroszlán egy zöld koszorúval övezett búzakévén nyugtatva első lábaikat; a buzakéve felett nap, ettől jobbra és balra egy-egy csillag, a sarkokban fogyó és növő hold. Sisakdísz: ballábán álló, jobbra fordult fekete sas, jobbjában egyenes kard; melynek végére zöld kígyó tekerődzik, a sas csőrében zöld koszorú. Pajzstakaró: kék-arany, vörös-zöld.

Bezzegh (Hajniki) György, 1669-ben a vármegye jegyzője lesz. János czeglédi lakos nemességére vonatkozó tanúvallatási jegyzőkönyv alapján a vármegye nemesei sorába felvétetik 1819-ben.

Czímer: kékben, leveles koronán jobbra fordult sas, csőrében három anjou liliommal, Paizstakaró: kék-arany, kék-ezüst.

Bicskey (Tápióbicskei), törzsökös pestmegyei család. Gergely esztergomi érsek 1304-ben. Sándor megválasztatik főszolgabírónak 1793-ban. György és Pál 1709-ben; a család Bicskén lakó összes tagjai 1754-ben; Sebestyén 1791-ben; Menyhért 1817-ben; Sándor 1818-ban kihirdettetnek és erről bizonyítványt kapnak; Zoltán megválasztatik szolgabírónak 1876-ban; Kálmán aljegyzőnek 1882-ben; később árvaszéki ülnök.

Czímer: kékben, fehér lovon jobbra vágtató magyar vitéz, szemben két egymás mögött álló két hatágú csillagtól kisért férfi. Sisakdísz: pánczélos kar, kivont karddal, azon átütött török fő.

Biczó Mihály és János nagykőrösi lakosok Bars vármegye bizonyítványa alapján 1768-ban; József, ugyancsak nagykőrösi lakos és gyermekei József, Mihály, Sára, Juliánna és Mária 1828-ban; Gergely és fiai Gergely, valamint unokái: Lajos, Sándor, Gergely és László, nemkülönben Péter és fiai Péter, Pál, Ferencz és József 1831-ben; végül Benedek és fia Bálint 1845-ben kihirdettetnek.

Bielek (Vágujhelyi) János 1663-bar kapott czímeres nemeslevelet. Ádám és János pesti, András szabadkai és Miklós tápió-szelei lakosok Nyitra vármegye bizonyítványa alapján 1784-ben; Ádám dabasi lakos, fia János, 1815-ben a nemesek főkönyvébe bevezettetnek és erről bizonyítványt kapnak.

Czímer: kékben, zöld téren bal lábán álló daru, felemelt jobblábával írótollat tartva. Sisakdísz: ugyanaz, jobb lábával leveles szőlőfürtöt tartva. Takarók: kék-arany, vörös-ezüst.

Bíró (Szászvárosi) Biró Pál, Apafi Mihály kisebb kanczelláriájának jegyzője, 1669-ben kap czímeres nemeslevelet. Hunyadvármegyéből Temes, majd Pest vármegyébe származik a család. Ismert tagja Béla, apostagi községi jegyző.

Czímer: kékben ágaskodó oroszlán, kivont karddal; sisakdísz: ugyanaz, növekvően. Pajzstakarók: kék-arany, vörös-ezüst.

Blaskovich. (Klobusiczi). Trencsén vármegyéből, Klobusiczből származó nemes család, mely ottani birtokáról vette előnevét is. A család 1599-ben kapott czímeres nemeslevelet és pedig Márton és Miklós. A nemességet ugyanakkor Trencsén és Zólyom vármegyékben és 1720-ban Pestmegyében hirdették ki, a mikor a család egyik ága idekerült. Tagjai mindenkor részt vettek a közéletben. Pestmegyében Csengődön, Pusztaszentimrén Sándor földbirtokos lakik. A nemességszerző Miklós fia Mátyás, fia Márton, ezé István és János huszárfőhadnagy 1715-ben. István fia György, Verőcze vármegye ügyésze. Fia I. Sándor 1831-ben táblai ügyész, kiváló szakíró. Fiai Kálmán, II. Sándor és Gyula, II. Sándor leányának Ilonának fia István min. tisztviselő. A másik ághoz tartozik Antal és Ernő.

Czímer: kékben, zöld alapon, vörösruhás magyar vitéz, jobbjában, bal szarvánál fogva fehér ökörfejet tart lefelé, baljában pedig száránál fogva természetes fürt szőlőt tart. Sisakdísz: könyöklő pánczélos kar, karddal. Takarók: kék-arany, vörös-ezüst.

Bobics Jánosnak és nejétől, Stublarics Erzsébettől született gyermekeinek az 1790-ik évben adományozott ármális kihirdettetik ugyanaz évben.

Czímer: Osztott pajzs felső fekete mezejében, hármas halmon balra lépő griff, írótollal, az alsó kék mezőben zöld halmon fészkében ülő, szembenéző pelikán fiaival, jobb sarokban nap. Sisakdísz: griff írótollal. Pajzstakaró: fekete-arany, kék-ezüst.

Bodó, másként Papp Józsefnek és nejének, Rósa Annának, az 1697-ik évben adományozott ármális kihirdettetett 1697-ben. István, nagykőrösi lakos, kihirdettetik 1754-ben.

447Czímer: vörösben, zöld alapon jobbról álló balfelé forduló gólya, csőrében kígyóval, a pajzs baloldalán lombos kőrisfa áll. Sisakdísz: piros almát tartó, kiterjesztett szárnyú ölyv. Pajzstakaró kék-arany, vörös-ezüst.

Bodor (Léczfalvai) Györgynek, az 1635-ik évben adományozott ármálisára vonatkozólag Zala vármegye bizonyítványt ad; Ferencz, bizonyítványt kap Vas vármegyétől 1767-ben; István dunavecsei lakos, Veszprém vármegye bizonyítványa alapján 1767-ben; ugyanő Veszprém vármegye bizonyítványa alapján 1769-ben; ennek fia Péter, szentesi lakos és fivérei, György, János, Gergely és Mihály, 1797-ben a vármegye nemesei sorába felvétetnek és kihirdettetnek.

Bogcha (Nagy-Domásai) Pál Zemplén vármegye 1812-ik évi s Bogcha Pál és Mihálynak 1635-ben adományozott ármálisra vonatkozó bizonyítványa alapján kihirdettetett 1829-ben.

Bognár (Koronghi) János orvos fiainak a nejétől, Fiszl Teréztől született Móricznak és Jánosnak az V. Ferdinánd által adományozott ármális kihirdettetett 1838-ban.

Bogosits másként Bogisits (Zombori) Lajosnak és nejétől, Poganyesti Sebastiany Amáliától született gyermekeinek, Árpád, Ilona és Saroltának az 1883-ik évben adományozott ármális hihirdettetett 1884-ben.

Bohunka (Draskóczi és Jordánföldi) Mihály szelei lakos és fia András, Turócz vármegye bizonyítványa alapján 1755-ben; Mihály farmosi lakos és fiai, József és János; valamint János, szelei lakos fiai, János és Pál 1828-ban; végül János, Nyitra vármegye bizonyítványa alapján 1829-ben kihirdettetnek.

Bolyák István, Szatmár- és Bihar vármegye bizonyítványa alapján 1823-ban; József 1832-ben a Bolyák Györgynek 1627-ben adományozott ármális alapján a vármegye nemesei közé felvétetnek és kihirdettetnek.

Czímer: kékben, zöld halmon szemben fészkén ülő, kicsinyeit kebléből tápláló pelikán. Sisakdísz: ugyanaz. Pajzstakaró: vörös-arany, vörös-ezüst.

Bolyó János, neje Szele Ilona és menye Maár Katalinnak 1668-ik évben adományozott ármális alapján Mátyás és Mihály 1677-ben; István, kun-szent-miklósi lakos, Jónás és János 1764-ben kihirdettetnek.

Bor István az 1818-ik évben Abaúj vármegye bizonyítványa alapján, úgyszintén György és fiai, István és Dezső, továbbá Károly és ennek fia Károly 1892-ben a vármegye nemesei sorába felvétetnek és kihirdettetnek.

Boráros Ferencz, valamint fiai, János és Ferencz, Pozsony vármegye bizonyítványa alapján 1862-ben Pest vármegye nemesei sorába felvétetnek és kihirdettetnek.

Borbély, másként Szvoboda vagy Szokonya Frigyesnek és nejének, Herl Máriának az 1712-ik évben adományozott ármális és Heves vármegye bizonyítványa alapján János, valamint fiai, Mátyás, János, Ferencz, József és Pál, Pest vármegye nemesei sorába felvétetnek és kihirdettetnek 1777-ben.

Boronkay (Boronkai.) Somogy vármegyéből származó régi család, melynek egyik tagja Pál már 1476-ban kir. adományt nyert Boronka községre. István, ki a Nezettei előnevet nyerte, 1643 után gyalogsági ezredes. Midőn a család két ágra szakadt; a Nyitra vármegyében megtelepedett ág a Nezettei, a többiek pedig az ősi Boronkai előnevet használták tovább. II. István 1702-ben Zempléni vármegye alispánja, II. Rákóczi Ferencz kedvelt híve volt. - Tamás 1702-ben török fogságba esett. - Mihály 1711-ben Zemplén vármegye jegyzője. - Sándor 1755-ben Nyitra vármegye főjegyzője. - Dániel, veszprémvármegyei árvaszéki elnök. - János 1780-ban ugyanott főjegyző. - IV. István 1790-1807. barsi követ, 1810-ben első alispán, 1820-ban a verebélyi és szentgyörgyi érseki székek helytartója, utóbb főispán, kir. udvarnok, tanácsos. - József 1790-ben Somogy vármegye követe. - Imre 1810-ben aranysarkantyús vitéz, cs. és kir. tanácsos és pestmegyei táblabíró. - Lajos, 1848-ban kormánybiztos, 1861-ben országgyűlési képviselő. - Albert 1848-ban kormánybiztos. - Imre, cs. és kir. kamarás, kir. táblai ülnök. - Pál 1844-ben kapitány. - Rudolf 1844-ben helytartósági tanácsos. - László 1849-ben honvédfőhadnagy. - Gyula 1848-ban huszárkapitány. - Ferencz 1848-ban honvédszázados. - Lajos 1876-ban Esztergom vármegye főjegyzője. - Jenő, jel. sárkányfalvi birtokos, tart. huszártiszt. - Ákos m. kir. csendőrőrnagy Pozsonyban. - Ferencz, apostagi községi főjegyző.

Czímer: kékben, zöld alapon, jobbról hatágú aranycsillagtól, balról befelé fordult ezüst félholdtól kísért leveles koronán könyöklő pánczélos kar három felfelé álló nyílvesszőt markol. Sisakdísz: pajzsbeli kar, a karhajlásnál nyugvó félholddal és csillaggal. Takarók: kék-arany, veres-ezüst.

Bornemissza (Becsei) Mihály, György, János, Márton, András és másik Mihály, tótfalusi és monostori lakosok, hivatkozván Szapolyai Jánostól ősüknek adományozott ármálisra a vármegye nemesei sorába felvételüket kérik 1803-ban. Károly, valamint fiai, Károly, Hugó, Antal, Rudolf, Imre és Dezső Szatmár vármegye nemesi bizonyítványa alapján 1847-ben a vármegye nemesei sorába felvétetnek és kihirdettetnek.

Boros Márton, Mihály és István bemutatják ármálisukat 1724-ben. Mátyás, becskereki lakos és fia Antal József; András, bugyi lakos és fiai, Sándor és István; Sándor fiai Sándor és Lajos; Mihály, torontálvármegyei lakos; György, bugyi lakos és fia, György; végül ifj. Boros János és fiai 1827-ben a vármegyei nemesek sorába Pozsony vármegye bizonyítványa alapján mindannyian felvétettek és kihirdettettek.

Bory (Bori és Borfői) Mihály, ráczkevei lakos 1657-ben, Miklós 1660-ban nemesi bizonyítványt kapnak. István pátyi lakos 1828-ban a nemesek főkönyvébe bevezettetik és erről bizonyítványt kap.

Czímerét már a szabolcsvármegyei kötetben közöltük.

Bossányi (Nagy-Bossányi) András, orvos, Nyitra vármegye által kiadott bizonyítvány alapján kihirdettetik 1801-ben; István szolgabírónak megválasztatik 1876-ban.

Czímer: kékben, kőrisfa alatt futó, hatágú arany csillagtól, ezüst félholdtól kísért medve. Sisakdísz: a medve növekvően. Pajzstakaró: kék-arany, kék-ezüst.

Both (Botfalvai és Hrabolczi.) Ősrégi nemes család, melynek ősi fészke Ung vármegye. Zsigmond királytól kapott czímeres nemeslevelet, mely Constanzban kelt. A család Botfalván és Hrabolczon kívül Vajára és Azsgútra is kir. adományt nyert és Eőrdarmán is birtokos volt. Pest vármegyében is szerepelt és czímerpecsétje a m. levéltárban P. p. fasc. 179. No. 155. alatt őriztetik: 448A család tagjai között kiváló férfiak voltak. Közülök János 1521-ben. Nándorfehérvár vitéz oltalmazója, kit a törökök, midőn maroknyi seregével elvonult, lemészároltak. Másik János Mátyás király követe Törökországban, kinek emlékét Gergely nevű szolgája örökítette meg az ú. n. Paksy-kódexben, "Both János gyászéneke" czímen. Költészetünk e legrégibb emlékeinek, egyikét Döbrentey Gábor fedezte fel. E családhoz tartozik Both Menyhért, az ismert nevű festőművész is, a ki jelenleg domonyi birtokos.

Czímer: ezüst harántpólyával vágott vörös pajzsban, aranyvértű, balra fordult vitéz, baljával aranypajzsot, jobbjával felnyílazott íjat tart lövésre készen maga elé. Sisakdísz: ezüstpólyás vörös sasszárny. Takarók: vörös-ezüst.

Botlik Mihály és fiai, Mihály, Menyhért, István és János; Márton és fia Márton, valamint József 1824-ben; János és fiai, Zoltán és Árpád 1844-ban Nyitra vármegye bizonyítványa alapján a nemesek főkönyvébe bevezettetnek.

Bottka, másként Vincze János, ujkécskei lakos és fiai: János, Gergely, Mihály és unokája János, továbbá Mihály és ennek fia Mihály felmutatván az 1715-ik évben Bottka Gergely és Mihálynak adományozott ármálist 1754-ben; István, áporkai lakos, Nyitra vármegye bizonyítványa alapján 1782-ben; József, pesti lakos, Hont vármegye bizonyítványa alapján 1812-ben; György és gyermekei: Imre, György, Borbála, Teréz, Erzsébet és Juliánna, valamint unokái: Anna, Mihály, Magdolna, Róza, Lajos, és Ignácz 1840-ben; végül Zsigmond, áporkai lakos és fia László, nemkülönben unokái: István és Zsigmond 1843-ban a nemesek főkönyvébe bevezettetnek és kihirdettetnek.

Bottyán Mártonnak és nejének, Terjéky Dorottyának, az 1665-ik évben adományozott ármálisa kihirdettetett 1666-ban.

Czímer: kékben, zöld alapon sziklán ülő, fiait tápláló pelikán. Sisakdísz: két szarvasagancs között három szál rózsa. Pajzstakaró: vörös-ezüst, kék-arany.

Boxberg (Klingerthali) ősnemes német család, mely már a XIII. században szerepel a bádeni nagyherczegségben. János Vilmos 1593-ban a Klingerthal közelében fekvő Sachsenbergre nyert adományt és ő volt megalapítója az Untersachsenbergi és Klingertháli ágnak. Mig a család Untersachsenbergi vonala 1801-ben Frigyes Károly Henrikkel Ausztriába költözött és katholizált, addig a Klingerthali vonal evangélikus maradt és jelenleg Szászországban virágzik. Ez ág egyik tagja Tivadar Vilmos és fia báró B. János léptek osztrák katonai szolgálatba. Az utóbbi már 23 év óta Magyarországon lakik nyug. ezredesként és Galgamácsán gazdálkodik, sógora Wettstein Gyula kúriai bíró birtokán.

Czímer: alúl arany, fölül fekete pajzs felső mezejében, az osztási vonalból kinövő aranyszakállas, aranypatás és aranyszarvú fehér bak. Sisakdísz: a pajzsalak. Takarók: fekete-arany.

Bozóky István, nagykőrösi lakos, Bars vármegye bizonyítványa alapján 1739-ben, ifj. István 1788-ban a vármegye nemesei közé felvétetnek és kihirdettetnek.

Czímer: kékben, hármas zöld halmon koronán könyöklő pánczélos kar, kivont karddal, melyen zöld koszorú és török fej látható. Sisakdísz: ugyanaz. Pajzstakaró: kék-arany, vörös-ezüst.

Bozváry (Bosváry vagy Posváry), másként Varga Pál 1724-ben felmutatja a Bosváry Benedek, Pál, Miklós és Gáspárnak az 1571-ik évben adományozott ármálist s ennek alapján György, Pál és András váczi lakosok 1730-ban bizonyítványt kapnak.

Bozzay (Bozzai) István, szalk-szent-mártoni lakos, Győr vármegye bizonyítványa alapján 1766-ban; Ferencz, kecskeméti lakos és fia Ferencz, Vas vármegye bizonyítványa alapján 1818-ban a vármegye nemesei sorába felvétetnek és kihirdettetnek.

Czímer: kékben ágaskodó oroszlán, jobbjában görbe karddal. Sisakdísz: ugyanaz növekvően. Pajzstakarók: kék-arany, vörös-ezüst.

Brezanóczy Ádámnak és nejének, Vlaschitz Eleonorának, az 1821-ik évben adományozott ármális alapján ő, mint fiai, Ádám és Miklós, valamint leányai, Eleonora és Mária, a nemesek főkönyvébe bevezettettnek és kihirdettetnek 1822-ben.

Brnula (Bernula), másként Szlaniczky Mátyásnak és nejének, Benczurka Zsuzsánnának, az 1681-ik évben adományozott ármális és Nógrád vármegye bizonyítványa alapján Márton, Pál és Miklós, pilisi lakosok 1792-ben; Mihály (Márton unokája), nagylaki lakos, 1825-ben; Mihály és fiai, Mihály és István, továbbá fivérei, András és János, 1840-ban a nemesek fővönyvébe bevezettettek és arról bizonyítványt kapnak.

Czímer: ezüst folyóval vízszintesen két részre osztott kék pajzs, a felső mezőben három vörös rózsa, az alsóban magas szikla. Sisakdísz: növekvő szarvas. Takaró: kék-arany, vörös-ezüst.

Brunswick (Korompai gróf), József 1791-ben a vármegye főispáni helytartójának kineveztetett Sándor Lipót főherczeg által.

Brüll (Domonyi) Miksának, fiainak: Ödön és Móricznak, leányainak: Zsófiának és Laurának, az 1882-ik évben adományozott ármális kihirdettetett Pest vármegyében 1883-ban.

Bubla (Ábrahámfalvai) János, Trencsén vármegye bizonyítványa alapján 1773-ban; Ágoston, váczi uradalmi ügyész, Pozsony vármegye bizonyítványa alapján 1840-ben a nemesek főkönyvébe bevezettetnek és kihirdettetnek.

A grófi czímer: négyelt pajzs, szívpajzszsal; ebben kék mezőben, zöld alapon, arany karóra futó, ért fürtökkel megrakott szőlőtő felé lépő s azt evő aranyszarvú fehér bárány (régi czímer). A nagy pajzsban 1. és 4, aranynyal és kékkel vágva; fönt osztóvonalból kinövő befelé fordult fekete sas, lent aranynyal és vörössel két sorban nyolcz koczkára osztott pólya. 2. vörös mezőben befelé fordult pánczélos kar, markában három ezüst hegyű és aranytollú nyilat tart. (Antal gróf anyjának szül. Vitálisnak czimere.) 3. Vörös mezőben, zöld halmon könyöklő, befelé fordult pánczélos kar, arany markolatú kardot tart. (Antal gróf nejének, néhai Adellfy Mária Annának czímere). Három sisak: sisakdíszek 2. (Középső) két, ezüsttel és kékkel váltakozva vágott elefántagyar között a szívpajzsbeli szőlőtő és bárány, takaró ezüst kék; 1. a pajzsbeli sas növőleg; takaró: fekete-arany. 3. a harmadik mezőbeli kar; takaró: ezüst-vörös. Pajzstartók: két nőalak, jobbról Justitia karddal és mérleggel; balról az Erő (Fortitudó) felül tört oszloppal.

Buday (Bátori báró) Ignácznak és nejétől, Renard Janka grófnőtől született fiának: András Gábor Norbertnek az 1798-ik évben adományozott bárói diploma kihirdettetett 1800-ban.

Buday, másként Török Mihálynak, nejének Csábrághy Katalinnak, fiának Zsigmondnak, leányának Magdolnának és rokonának, Csatay Ferencznek, az 1628-iki évben adományozott ármális alapján Gergely és Antal 1754-ben; János, n.-körösi lakos és fiai: János és István, ugyancsak 1754-ben kihirdettetnek.

Bukovinszky (Bukovinai) Márton, György és Mátyás Liptó vármegye bizonyítványa alapján 1770-ben; János, másik Mátyás, másik János és Mihály 1825-ben; Márton és fiai: László, Márton, János; továbbá Mihály és fiai: Mihály, János és György; végül János fia János 1839-ben kihirdettettek.

Czimer: kékben, zöld téren jobbra fordult farkas, jobbjában kivont kard, baljában fehér kereszt. Sisakdísz: ugyanaz növekvően. Pajzstakarók: kék-arany, vörös-ezüst.

Bulyovszky. A családnak egyik ága a "Duliczi", másik a "Gyulafalvai" előnevet viseli, Mihály, alberti lakos és fiai, István és József, úgyszintén Imre, győri lakos és fiai, Pál, Miklós és János 1762-ben, Károly, pesti lakos, valamint fiai, Rudolf és Károly 1858-ban Túrócz vármegye bizonyítványa alapján kihirdettetnek.

Czímer: kékben, zöld téren szemben álló vörösruhás, sárgacsizmás magyar vitéz, jobbjában kivont kard, balját övén nyugtatva. Kísérők hatágú arany csillag. Sisakdísz: a pajzsbeli vitéz. növekvően. Pajzstakaró: kék-arany, vörös-ezüst.

Buócz (Rákói) Miklós, apostagi lakos, Túrócz vármegye bizonyítványa alapján kihirdettetett 1781-ben.

Czímer: kékben hármas zöld halmon jobbra fordult fehér galamb, csőrében pálmaággal. Sisakdísz ugyanaz. Pajzstakaró: kék-ezüst, vörös-ezüst.

Búz István és neje, Páhy Katalin, valamint fiai, István és Mihály az 1669-ik évben ármálist kapnak. István nagykőrösi lakos és fia István, továbbá János és fia János és Mihály fia ugyancsak Mihály 1754-ben; István, János és Mihály gyóni lakosok 1755-ben kihirdettetnek és erről bizonyítványt kapnak. A család ismertebb tagjai Ferencz negyvennyolczban honvédhadnagy és fia Búz Gyula dr. királyi közjegyző Kunszentmiklóson.

Czímer: kékben egy zöld és egy sziklás halom; az előbbin balrafordult daru kavicscsal, csőrében három búzakalászszal; a sziklán: koronán álló kiterjesztett szárnyú fehér galamb, csőrében zöld galylyal. Sisakdísz: növő oroszlán, jobbjában karddal, baljában pálmaággal. Takarók: kékarany, vörös-ezüst.

Buzás Pál, solti református lelkész és fiai Károly, István és Kálmán, Veszprém vármegye bizonyítványa alapján a vármegye nemesei sorába felvétetnek 1843-ban.

Czímer: Széles vörös pólyával hasított kék pajzs, melynek alsó (jobb) mezejében zöld téren jobbra dűlő búzakéve; a felső (bal) mezejében tőkén ülő pelikán van; a vörös pólyában griff, felette vízszintesen görbe kard; sisakdísz: zöldruhás magyar vitéz növekvően, kivont görbe karddal; pajzstakaró: ezüst-vörös, kék-arany.

Clementis, másként Klementisz József és fiai János, Mihály és István, valamint András és Miklós Pest vármegye nemesei sorába felvétetnek és kihirdettetnek 1819-ben.

Czímer: kékben, zöld téren balra fordult griff kivont karddal; sisakdísz: ugyanaz; pajzstakaró: kék-arany, vörös-ezüst.

Csajághy (Csajági) Péter, Mihály, Máté, Gergely és Lukács nádori új adománylevelet kapnak 1635-ben. E család tagja Béla alsódabasi birtokos, megyebizottsági tag.

Czímer: kékben, zöld téren két szemben álló kétfarkú oroszlán kivont karddal; sisakdísz kétfarkú oroszlán növekvően, kivont karddal; pajzstakaró: kék-arany, vörös-ezüst.

Csató (Csík-Delnei) Dávid; Csík-Gyergyó és Kászony Székely-Székek nemesi bizonyítványa alapján a pestmegyei nemesek sorába felvétetik és kihirdettetik az 1842-ik évben.

Czímer: kékben, hármas zöld halmon könyöklő - előrül nyíllal átvert - vörösruhás kar, vörös-kék, holddal és csillaggal díszített zászlót tartva. Sisakdísz: ugyanaz; pajzstakarók: kék-arany, vörös-ezüst.

Csefalvay Mihály, tinnyei lakos, 1813-ban Pest vármegye nemesei sorába felvétetik és kihirdettetik.

Czímer: vörös-zöld téren álló oroszlán, jobbjában kivont karddal, melyre zöld koszorú van felfűzve. Sisakdísz: pánczélos kar, karddal, melyen zöld koszorú van. Pajzstakaró: kék-arany.vörös-ezüst.

Csemniczky (Csemniczei és Gálfalvai) Gáspár, 1676-ban Pest vármegye jegyzőjének, 1681-ben országgyűlési követének választatik meg. Mátyás, Nógrád vármegye bizonyítványa alapján kihirdettetik és erről bizonyítványt kap 1756-ban.

Czímer: osztott pajzs, felső ezüstmezejében balra fordult - nyakán nyíllal átlőtt - fekete sas, alsó arany mezejében három vörös rózsaszál a pajzs csücskéjéból kinőve. Sisakdísz: a pajzsbeli sas. Pajzstakarók: vörös-arany, ezüst-fekete.

Csepcsányi (Kis-Csepcsényi) András és János 1787-ben, Tamás 1840-ben Turócz vármegye bizonyítványa alapján kihirdettetnek.

Czímer: kékben, zöld téren fekvő aranynaptól és félholdtól kísért - jobbra fordult szarvas. Sisakdísz: nyíllal átvert vörös szív.

Cseplész Jánosnak, nejének és gyermekeinek 1712-ben adományozott ármális kihirdettetett 1724-ben.

Czímer: aranyban, zöld dombon nyugvó nyílt sisak, aranyleveles koronájában - arany markolatú görbe kardot tartó - kékruhás czölöpösen állított kar. Sisakdísz: kék-zöld, aranyfekete, fehér-vörös 3 zászló. Pajzstakarók: mindkét oldalon kék-arany.

Csepreghy Mihálynak régi nemességét megerősítő ármális 1751-ből kiterjesztetik András és István testvéreire 1790-ben, kihirdettetnek ugyanaz évben.

Czímer: kékben, zöld alapon oroszlán, hegyével lefelé tartott arany-markolatú görbe kardra támaszkodva. Sisakdísz: kékruhás és kucsmás magyar vitéz növekvően, jobbjában egyenes kardot tart.

Cserna, másként Udvardy Istvánnak, fivérének és gyermekeiknek az 1625-ik évben adományozott ármális és leszármazási tábla, nemkülönben Fehér vármegye bizonyítványa alapján István 450és Gergely 1727-ben; János 1770-ben; János és Gergely áporkai lakosok, valamint fiaik és unokáik. 1830-ban; Mihály és Lajos, valamint Lajos fia ugyancsak Lajos 1842-ben, végül az Áporkán lakó Csernák valamennyien 1848-ben Pest vármegye nemesei sorába felvétettek és kihirdettettek.

Czímer: kékben, zöld téren kétfarkú oroszlán lándzsával; sisakdísz: ugyanaz növekvően; pajzstakarók: vörös-arany, kék-arany.

Csernyus (Kőkeszi) György és fiai András és István, valamint fivérei Bálint és János az 1652-ik évben ármálist; János 1725-ben; Pál 1726-ban; György szelei lakos és fia Imre, valamint unokája Pál; továbbá Pál bicskei lakos és fiai György és István 1740-ben; Máté új-kécskei lakos és fiai János, András, Balázs, Mihály, Mátyás és József 1754-ben; György és Pál 1755-ben; Pál, István, János, József és András 1787-ben, végül András hegyesi lakos 1801-ben kihirdettetnek és erről bizonyítványt kapnak.

Czímer: kékben, zöld halmon könyöklő vörösruhás kar, kivont karddal; sisakdísz: ugyanaz, pajzstakarók: kék-arany, vörös-ezüst.

Csete (Chette) Gergelynek és nejének Szentkirályszabadjai Rosos Katalinnak, továbbá nagybátyjának, ugyancsak Gergelynek és ez utóbbi nejének, Hegedűs Katalinnak az 1676-ik évben adományozott ármális és leszármazási tábla alapján János 1756-ban; György nagykőrösi lakos és fiai István, János és Gergely, továbbá ifj. István 1765-ben; Gergely kecskeméti lakos 1795-ben; végül Dániel prédikátor, Pál bagoméri, másik Pál nagykőrösi és Gergely szentesi lakosok 1822-ben Pest vármegyében kihirdettetnek és erről bizonyítványt kapnak.

Czímer: kékben, zöld téren jobbra néző fekete ökörfej fehér szarvakkal. Sisakdísz: vörös mezű könyöklő kar, három búzakalászszal. Pajzstakarók: kék-arany, vörös-ezüst.

Csiba (Nagy-Abonyi) Mihály, czeglédi lakos 1771-ben; Mátyás 1797-ben Pozsony vármegye bizonyítványa alapján kihirdettetnek.

Czímer: kékben, hármas zöld halmon álló oroszlán, jobbjában görbe karddal. Sisakdísz vörösruhás és vörösprémes kucsmás magyar vitéz növekvően, kivont karddal. Pajzstakarók: kékarany, vörös-ezüst.

Czagányi Andrásnak és nejétől, Somogyi, másként Jaszlinszky Katalintól született gyermekeinek az 1797-ik évben adományozott ármális kihirdettetett ugyanaz évben.

Czímer: hullámzó ezüst folyammal haránt átszelt kék pajzs, jobb (alsó) mezéjében fogyó hold s alatta két jobbra fordult hangya van, a bal (felső) mezőben hatágú arany-csillag, alatta két balra fordult hangya látható. Sisakdísz: Fekete sasszárny között a koronán pánczélos kar, kivont karddal. Pajzstakarók: mindkét oldalon kék-ezüst.

Czigány György, nemesi bizonyítványt kap Nyitra vármegyétől 1768-ban; ugyancsak György, s fiai, Balázs, György és Ferencz Pest vármegye nemesei közé felvétetnek és kihirdettetnek 1776-ban.

Czímer: kékben, zöld téren jobbra fordult sólyom, csőrében leveles vörös rózsaszállal. Sisakdísz: ugyanaz. Pajzstakarók: vörös-ezüst, fekete-arany.

Czigler (Konopi) Mihály, Nyitra vármegye bizonyítványa alapján 1810-ben; fia József 1821-ben kihirdettetnek; Antalnak az 1837-ik évben adományozott donationális levél ugyanaz évben kihirdettetik.

Czilléry, másként Czelléry Pál (János fia), Komárom vármegye bizonyítványa alapján 1768-ban; János és fia János, Tolna vármegye bizonyítványa alapján 1802-ben Pest vármegye nemesei sorába felvétetnek és kihirdettetnek.

Czillich Károlynak és nejétől, Karstenwerthi Karst Ilonától született gyermekeinek az 1832-ik évben adományozott ármális kihirdettetik 1833-ban.

Czímer: vörösben leveles koronán könyöklő pánczélos kar, görbe karddal. Sisakdísz: növő griff, jobbjában görbe kard, baljában három fehér rózsa. Takarók: kék-arany, vörös-ezüst.

Czuppon György, pesti ügyvéd, Sopron vármegye bizonyítványa alapján kihirdettetik.

Czímer: kékben, zöld téren ágaskodó jobbra fordult oroszlán, kivont karddal. Sisakdísz ugyanaz növekvően. Pajzstakarók: kék-arany, vörös-ezüst.

Dalmady (Dalmadi) a családra vonatkozó legrégibb adat 1290-ben fordul elő, akkor említtetik comes Stephanus de Dalmad. A család ősi fészke Hont vármegye, honnét szétágazott Nyitra vármegyébe is. Uj adományt kap D. Miklós 1464-ben Mátyás királytól. István Hont vármegye bizonyítványa alapján 1790-ben; Sándor és gyermekei, Zoltán és Irén 1895-ben kihirdettetnek; Győző 1867-ben tb., 1870-ben valóságos főjegyző, 1872-től kezdve Pest vármegye árvaszéki elnöke; 1861-től Sándor árvaszéki ülnök.

Czímer: kékben könyöklő pánczélos kar, egyenes kardot tartva. Sisakdísz: repülni készülő sólyom. Pajzstakaró: kék-arany.

Dámány Andrásnak és fiának ugyancsak Andrásnak az 1661-ik évben adományozott ármális alapján D. András és Mihály 1737-ben; István és András 1797-ben kihirdettetnek.

Czímer: vörösben, zöld téren szemben álló prémes, szétterjesztett mentés, kékatillás és kalpagos, vörösnadrágos, sárgacsizmás magyar vitéz, jobbjában görbe kardot villogtatva, baljában üstökénél fogva török fejet tartva. Sisakdísz: kékruhás, fehérkeztyűs, czölöpösen állított kar, arany markolatú karddal, melyen török fő van. Pajzstakarók: vörös-ezüst, kék-arany.

Damó (Lisznyói) Andrásnak, valamint fiainak, Sándor; Gedeon és Lajosnak a Székely-Székek által 1798-ban kiadott nemesi bizonyítványa a kir. Helytartó-Tanács által 1801-ben jóváhagyatván, ők Pest vármegye nemesei sorába felvétetnek és kihirdettetnek ugyanaz évben.

Dankó Péter 1668-ban kapott czímeres nemeslevelet; e családnak tagja D. Károly Adolf levéltári segéd, ki 1862 óta a vármegye szolgálatában van.

Czímer: kékben, zöld téren, két pálmaág közt ballábán álló daru, jobbjában kövecset tartva. Sisakdísz: kékruhás kar két nyilat tart. Pajzstakarók: kék-arany, vörös-ezüst.

Darányi (Pusztaszentgyörgyi és Tetétleni) Ignácz kineveztetett Pest vármegyében táblabírónak 1861-ben; ugyanő és gyermekei, Ignácz, Béla, Kálmán, Gyula, Borbála és Erzsébet Pest vármegye nemesei közé felvétetnek és kihirdettetnek 1877-ben.

Czímer: Három arany búzakévével megrakott vörös pajzs fő alatt, kék pajzsban zöld téren álló daru, jobbjában kavicsot tartva. Sisakdísz: a pajzsbeli daru. Pajzstakarók: kék-arany, vörös-ezüst. Jelmondat: Ordo et Solertia.

Daróczy (Király-Daróczi), ős magyar, már az Árpád-korban szerepelt család; István kineveztetett Pest vármegyében táblabírónak 1845-ben.

Czímer: kékben, zöld téren fészkén ülő, kicsinyeit kebléből tápláló pelikán. Sisakdísz: növő griff, jobbjában arany-buzogánynyal. Pajzstakarók: vörös-ezüst, kék-arany.

Daukó (Rutkai) János, pesti ügyvéd, Turócz vármegye bizonyítványa alapján 1811-ben; Gábor 1828-ban; Ferencz, Mihály és János 1837-ben Pest vármegye nemesei sorába felvétetnek.

Deák Pálnak és gyermekeinek az 1665-ben adományozott ármálist kihirdették ugyanakkor.

Czímer: kékben, zöld téren, szemben álló zöldruhás, vöröskalpagos és sárgacsizmás magyar vitéz. Sisakdísz: pánczélos kar görbe karddal. Pajzstakarók: kék-arany, vörös-ezüst.

Deákovics Jánosnak és nejétől, Sztojanovics Eufrozinától született gyermekeinek, továbbá Deákovics Lázárnak és nejétől, Osztoics Agrippinától született gyermekeinek 1792-ben adományozott ármális kihirdettetik ugyanaz évben.

Czímer: négyelt pajzs, I, ezüstben balra fordult ágaskodó oroszlán, görbe kardot villogtatva. II. kékben, arany kettős kereszt. III. úgy mint II. IV. úgy mint az I-ső, az oroszlán jobbra fordulva. Takarók: vörös-ezüst, kék-arany.

Dedinszky (Dedinai és Hodocsini), másként Zuffa István, Árva vármegye bizonyítványa alapján 1828-ban a pestvármegyei nemesek közé felvétetik. Lajos és Károly orosházi lakosok 1830-ban és 1832-ben nemesi bizonyítványt kapnak.

Czímer: kékben hármas zöld halmon ezüst félholdtól és hatágú arany csillagtól kísért koronán könyöklő pánczélos kar; sisakdísz: pánczélos kar kivont görbe karddal; pajzstakarók: kék-arany, vörös-ezüst.

Dékány János, váczi lakos, felmutatván Dékány Menyhértnek és fiainak, Gáspárnak és Mátyásnak az 1640-ik évben adományozott ármálist, a vármegye nemesei közé felvétetik 1720-ban.

Czímer: kékben, zöld téren, két egymással szemben álló oroszlán koronát tart. Sisakdísz kétfarkú oroszlán növekvően, kivont karddal. Pajzstakarók: kék-arany, vörös-ezüst.

Dinnyés, másként Sáska István, szentmártonkátai lakos, 1717-ben; János és Mihály 1765-ben nemesi bizonyítványt kapnak a Dinnyés, másként Sáska Jakabnak adományozott ármálisra vonatkozólag. A család tolnamegyei, honnét Fehér és Pest vármegyébe átszármazott; Pest vármegyében jelenleg D. Lajos lakik.

Czímer: kékben, zöld téren álló daru kavicsot tartva. Sisakdísz: vörösruhás könyöklő kar arany-buzogánynyal. Pajzstakaró: kék-arany, vörös-ezüst.

Diószeghy Péter és András 1778-bon nemesi bizonyítványt kapnak Andrástól - a nemesség szerzőtől - való leszármazásukról. István és Sámuel irsai lakosok kihirdettetnek 1755-ben.

Dobos Pál és István 1701-ből való, új ármálisa alapján András kőrösi lakos 1730-ban, Pál 1764-ben bizonyítványt kapnak.

Czímer: kékben, zöld dombon, koronán könyöklő vörösruhás kar fehér-vörös zászlót tartva. Sisakdísz: könyöklő vörösruhás kar kivont karddal. Pajzstakarók: kék-arany, vörös-ezüst.

Domián (Domjánszeghi) már a mohácsi vész előtt donatarius család, mely 1570-ben új adományt kap; a Zala vármegyében törzsökös család egyik ága a XVII. század elején Pest vármegyébe, Kecskemétre származott; Rákóczi, majd a negyvennyolczas zászlók alatt a család számos tagja harczolt, kiknek egyenes leszármazója Domián Árpád alsódabasi jegyző és szőlőbirtokos.

Czímer: kékben, hármas zöld halom fölött három hatágú arany-csillag. Sisakdísz: pánczélos kar kivont karddal. Pajzstakarók: kék-arany, vörös-ezüst.

Domonkos István, felmutatván a D. Andrásnak, nejének Pákozdy Judithnak, leányainak, Ilona és Judithnak, továbbá fivérének, Györgynek s ez utóbbi fiainak, Mihály, György és Istvánnak, az 1690-ik évben adományozotott ármálist, kihirdettetik 1699-ben.

Dósa (Makfalvi). A család ősi fészke a marosszéki Makfalván volt, hol a család tagjai már a XV. században szerepelnek, honnét 1690 táján a Jászságba származnak, itt és Pest vármegyében 1755-ben kihirdettetnek. A család ismertebb tagjai Pál 1750-ben jászkerületi kapitány, a jászberényi gimnázium alapítója és József, ugyancsak jászkerületi kapitány 1800-ban. Pest vármegyében birtokos Imre Kocséron.

Czímer: hasított pajzs, melynek jobb kék mezejében aranykürt csüng zöld zsinóron, alatta és fölötte egy-egy szőlőfürt; a bal ezüstmezőben zöld téren álló vörösruhás, aranycsizmás magyar vitéz nyíllal. Sisakdísz: Váltakozó színű orrmányok között kiterjesztett szárnyú fehér galamb. Pajzstakarók: kék-arany, vörös-ezüst.

Döbrentey Gábor Heves vm. bizonyítványa alapján kihirdettetett Pest vármegyében 1825-ben.

Czímer: kékben, fészkén ülő, fiait tápláló pelikán; sisakdísz: fehér egyszarvú, a szarván koszorúval. Pajzstakarók: kék-arany, vörös-ezüst.

Dömény, másként Demény János 1764-ben armálist kap, melynek alapján János, felső nyáregyházi birtokos, valamint fiai, Károly, Gábor, János, István, József, Pál és László 1804-ben; János májasházi lakos és fia András 1807-ben; Sándor és Pál pesti, István czeglédi lakos, Békés vármegye bizonyítványa alapján 1822-ben; végül István nyáregyházi lakos (János fia), kihirdettetnek és erről bizonyítványt kapnak.

Dubraviczky (Dubraviczai) már a XV. században szerepelt, eredetileg horvátországi nemes család; Antal kineveztetett Pest vármegyében táblabírónak 1790-ben, István 1804-ben, Bálint 1810-ben, Simon Pest vármegye országgyűlési követe lesz 1832-ben, alispánná választatik 1836-ban, László 1873-tól fogva Pest vármegyében tb. szolgabíró, majd aljegyző és tb. főjegyző.

Czímer: kékben, jobbfelé lépő hattyú, nyakán (előlrül hátra) egy nyílvesszővel átlőve. Sisakdísz ugyanaz. Pajzstakarók: kék-arany, vörös-ezüst.

Dúl Mihálynak 1674-ben adományozott és ugyanaz évben Torna, 1675-ben Heves és Nógrád vármegyékben kihirdetett ármális kihirdettetik 1675-ben.

Czímer: kékben, hármas zöld halmon álló oroszlán, jobbjában kardot, baljában liliomszálat tartva. Sisakdísz: ugyanaz növekvően. Takarók: kék-arany, vörös-ezüst.

Dúlovits Andrásnak és nejétől, Jávorszky Erzsébettől született gyermekeinek 1835-ben adományozott ármális kihirdettetett 1836-ban.

Eckstein (Paulai) Ferencz, az insurrectio főorvosának és nejétől, Webner Erzsébettől született fiának Rudolfnak, leányának Annának és Lujzának az 1812-ik évben adományozott armális kihirdettetett 1813-ban.

Eklér János, Mihály, valamint fiai, Imre, Ferencz, Mihály, Viktor, István, Ferencz és Károly Fehér vm. bizonyítványa alapján Pest vármegye nemesei sorába felvétetnek és kihirdettetnek 1923-ban.

Czímer: négyelt pajzs. I. és IV. vörös mezőben könyöklő pánczélos kar, mely írótollat tart. II. és III. kékben, fészkén ülő, fiait tápláló pelikán. Sisakdísz: pánczélos kar irótollal; pajzstakarók vörös-ezüst, kék-ezüst.

Elek (Pazoni) Mihály, István és Ferencz, Komárom vármegye bizonyítványa alapján Pest vármegye nemesei sorába felvétetnek és kihirdettetnek 1774-ben; Mihály makói, ifj. Mihály nagykőrösi lakosok Pest vármegyétől nemesi bizonyítványt kapnak 1823-ban.

Czímer: aranynyal szegélyezett kék pajzsban zöld téren egymással szembe néző, vagy egymást támadó oroszlán és griff, felettük egy hatágú arany csillag. Sisakdísz: szemben álló, növekvő, vörösruhás és vöröskalpagos magyar vitéz, jobbjában karddal, bajlában három búzakalászszal. Pajzstakarók: kék-arany, vörös-ezüst.

Ensel (Résői) Sándor és fiai: Elek és Kálmán 1826-ban; Mihály és János májasházi lakosok 1833-ban mindannyian Nyitra vármegye bizonyítványa alapján Pest vármegye nemesei sorába felvétetnek és kihirdettetnek; Benjámin valódi nemes voltáról bizonyítványt kap 1834-ben.

Czímer: kékben, két egymással szemben álló, zászlóval viaskodó oroszlán; kisérő a balsarokban hatágú arany-csillag.

Enyedy (Nagyenyedi). Alsó-Fejér vármegyéből származik, de az újabb korban Pest vármegyében is letelepedett. Sámuel 1664-ben kapott czímeres nemeslevelet Apaffy Mihálytól. Tagjai közül Miklós ny. törvényszéki bíró, danaharaszti lakos, ennek atyja Tamás helytartótanácsi tisztviselő, később ügyvéd, ennek atyja szintén Tamás kamarai kasznár, ennek atyja István százados, Miklós Fejér vármegye szolgabírája volt.

Eőrhalmy (Cseszorai) előbb Hirhager Antalnak és nejétől, Withalm Zsuzsánnától született gyermekeinek, Sándor, József, Jozefa, Antónia, Terézia és Zsuzsánnának 1835-ben V. Ferdinánd király által adományozott ármális és névváltoztatási engedély, valamint előnév-adományozás, kihirdettetett 1836-ban.

Ernyey Mihály és János részére 1828-ban adott nemesi bizonylatot Nyitra vármegye, mely kihirdettetett 1829-ben.

Czímer: kékben, zöld téren koronás griff, jobbjában egyenes kardot tartva; sisakdísz: u. a.

Esterházy Pál (Galanthai herczeg) 1681-ben, mint az ország nádora, a hármas vármegye főispánja lesz, s e méltóságában megmarad haláláig 1713-ig.

Fabiny Teofil-Jánosnak, a pesti tudományegyetemen a szemészet nyilvános rendes tanárának, kiérdemült dékánjának és Rector Magnificusának, valamint nejétől, Liedeman Máriától született két fiának, Teofil és Vilmosnak, továbbá két leányának, Máriának és Augusztának az 1840-ik évben január 23-án adományozott ármális kihirdettetett Pest vármegyében ugyanaz évben. Teofil (a későbbi igazságügyminiszter) tiszteletbeli ügyésznek kineveztetett Pest vármegyében 1845-ben; megválasztatott első alügyésznek 1848-ik az évben.

Czímer: négyelt pajzs. I. és IV. négy ezüst folyóval átszelt vörös mező. II. és III. kékben, arany nap. Sisakdísz: arany nap. Pajzstakarók: kék-arany, vörös-ezüst.

Falk Ferencz József 1790-ben nyert ármálisa kihirdettetett Pest vármegyében 1791-ben.

Farkas (Balatoni) János és felesége Simon Anna 1664-ben kapnak czímeres nemeslevelet. mely kihirdettetett ugyanaz évben Borsod vármegyében. A múlt század elején a Jász-Nagykun kerületekbe, majd Heves és 48 után Pest vármegyébe származtak el a család tagjai, a hol nemességüket igazolták. Tagjai közé tartozik: János 1848-49-iki honvédszázados, magy. kir. kincstári jószágigazgató, földbirtokos, s ennek testvére József, ki 1848-ban 15 éves korában már honvédhadnagy volt; a szabadságharcz után tizenkét évre közhuszárnak sorozták be, s a tizenkét évet Olaszországban le is szolgálta. János fiai: László jelenleg Pest vármegyében Felsőbabád-pusztán földbirtokos, Zoltán dr. belügyminiszeri tanácsos és kerekegyházi földbirtokos.

Czímer: kékben, zöld téren álló farkas, jobbjában kivont karddal sisakdísz: ugyanaz, növekvően. Pajzstakaró: vörös-ezüst, kék-ezüst.

Farkas. (Kisvárdai.) Szabolcsból származik, a honnan idővel Biharban és legújabban Pest vármegyében is elterjedt. János és fia Zsigmond 1629-ben kaptak III. Ferdinánd királytól czímeres nemeslevelet, melyet 1630-ban hirdettek ki. 1757-ben Szabolcsban igazolta nemességét. E család tagjai közül Ödön, jelenleg tápiósápi birtokos, fiai Lajos, Ernő és György.

Czímer: kékben, felugró természetes farkas, szájában bárányt tart. Sisakdísz: a pajzsalak növekvően. Takarók: kék-arany, vörös-ezüst.

Farkas János és György, nagykőrösi lakosok, az 1633-ik évben F. Jánosnak adományozott ármális és Sopron vármegye bizonyítványa alapján János és Pál 1754-ben nemeseknek ismertetnek el. Sándor irsai lakos hasonlóképen 1755-ben.

Farkas Andrásnak és Benedeknek, valamint Pap Izsáknak az 1669-ik évben adományozott ármális kihirdettetett ugyanaz évben.

Czímer: kékben, hármas zöld halmon könyöklő vörösruhás kar, görbe karddal. Kísérők hatágú aranycsillag és ezüst félhold. Sisakdísz: két arany orrmány között vörösruhás kar, görbe karddal. Pajzstakarók: kék-arany, vörös-ezüst.

Fáy (Fáji.) E családot az abaúj-tornamegyei és a gömöri kötetekben már ismertettük. Pest vármegyébe 1700 táján szakadt tagjai Péczelen, Gombán, Maglódon, Mendén és Gyömrőn voltak birtokosok. Közülök Ferencz részt vett a francziák elleni hadjáratban. - II. Ferencz ügyvéd és Pestvármegye aljegyzője († 1902). Fiai Barna, váczszentlászlói és Aladár, nagytarcsai községi jegyzők. - András, Pest vármegye táblabírája, az I. Hazai Takarékpénztár megalapítója, író, költő, - Fia Gusztáv († a 60-as években) zeneszerző. - György, 1841-ben pestvármegyei szolgabíró. - Béla 1848/49-ben huszárszázados. - Gyula, földmív. min. titkár. - Ákos, cs. és kir. kamarás, ny. ezredes († 1908). - A család Alagon, Tetétlenen és Péczelen most is birtokos. A czímert az idézett kötetekben már ismertettük.

Fazekas. 1733-ban a Heves vármegyei nemes Fazekas családból két testvér elköltözvén, nemesi bizonylatot kapott; egyik Gödöllőn telepedett meg, a másik testvér, Gergely, Kunszentmiklóson megalapította a kiterjedt családot, melynek tagja vármegyénknek 1906-tól alispánja, Fazekas Ágoston.

Fehér Márton, János, József, András és Péter Ung, András és Pál Nógrád vármegye bizonyítványa alapján 1751-ben; József törteli lakos 1762-ben, János majosházi lakos 1785-ben Bars vármegye bizonyítványa alapján; János és Péter majosházi lakosok 1780-ban; György törteli lakos 1817-ben; Pál nagykőrösi lakos 1818-ban; József horgasi lakos 1820-ban, József szelevényi lakos 1825-ben és György törteli lakos 1830-ban Pest vármegye nemesei közé íratnak.

Fejérváry (Románfalvai), ifj. József, Béla és László Nógrád vármegye bizonyítványa alapján Pest vármegye nemesei sorába felvétetnek és kihirdettetnek. József 1810-ben aljegyző, 1820-ban főjegyzővé, 1825-ben Pest vármegye országgyűlési követévé választatik meg.

Az 1778-ban adományozott nemeslevél czímere a következő: Kékben zöld téren, elülről hátra nyakán nyíllal átlőtt farkas, első lábaiban egy vele szembe néző nyulat tartva. Sisakdísz ugyanaz, növekvően. Pajzstakarók: kék-arany, vörös-ezüst.

Fekete Ferencz és János 1748-ban Nyitra vármegye; Ferencz és Péter 1757-ben Pozsony vármegye; János, Izsáki lakos, 1780-ban Nyitra vármegye; Imre, pesti lakos 1807-ben Hont vármegye; Sándor, kecskeméti lakos, 1809-ben stb. a pestvármegyei nemesek sorába felvétetnek. Fekete György királyi személynököt Pest vármegyéhez főispáni helytartónak kinevezi gr. Batthyányi Lajos nádor 1751-ben. Fekete László alispánnak megválasztatik 1762-ben; Károly föpénztárnoknak 1849-ben.

Fekete. Bars vármegyéből származik, honnan idővel Pozsony, Komárom, majd Abauj és Pest vármegyében is elterjedt. István 1614-ben kapott czímeres nemeslevelet, melyet ugyanakkor Zsarnóczán, Bars vármegyében hirdettek ki. 1643-ban már a komárommegyei nemesek jegyzékében szerepel, a hol 1769-ben és 1771-ben igazolta nemességét, Pestmegyében pedig 1811-ben. A család 1848 előtt és korábban Tatán, Tasson, Kecskeméten, Némán, Kolthón, Csapin, Abaújdevecseren és Fancsalon volt birtokos. Nemességét 1815-ben Komáromban újólag és ugyanakkor Pestmegyében, 1816-ban Kassán és 1839-ben Csongrádban is kihirdették. Tagjai közül Sándor 1811 után Kecskemét főbírája; ennek fia István († 1842) ny. őrnagy. István († 1851) abauji birtokos, 1848-ban nemzetőr. Ennek fia Sándor jelenleg urad. tiszttartó Turán.

Czímer: kékkel és aranynyal hasított pajzsban, hármas zöld halmon álló és mellét csőrével tépő kiterjesztett szárnyú ezüst-pelikán. Sisakdísz: jobbról kékkel és ezüsttel, balról aranynyal és kékkel osztott nyílt sasszárny. Takarók: kék-arany, kék-ezüst.

Fényes István és fiai Csongrád vármegye bizonyítványa alapján Pest vármegye nemesei sorába felvétetnek és kihirdettetnek 1773-ban. A család egyik ága a "Csokalyi", másik a "Dengelegi" előnevet viseli.

Czímer: kékben, szabadon álló koronából kiemelkedő párducz növekvően, jobbjában görbe kard. Sisakdísz nincs. Pajzstakarók: vörös-ezüst, kék-arany.

Ferenczy János, József és Antal Veszprém vármegye bizonyítványa alapján 1764-ben; Gergely, kecskeméti lakos, Sopron vármegye bizonyítványa alapján 1768-ban; József, gyöngyösi, György, gödöllői; Mihály és Benjámin, csabai lakos 1791-ben; Antal 1835-ben Szabolcs vármegye bizonyítványa alapján kihirdettetnek.

Ferenczy (Eőrkényi) József, csabai, Mihály és János, kálózi, István, abai és Ferencz, bogárdi lakosok részére Veszprém vármegyétől 1777-ből a Ferenczy Péternek 1628-ban adományozott nova donationalis levelére vonatkozólag kiadott nemesi bizonylat kihirdettetik 1777-ben.

Ferenczy (Vecseszéki). Sopron vármegye bizonyítványa 1768-ból Gergely, kecskeméti lakos részére az 1623-ban, id. Gergelynek adományozott ármálisra vonatkozólag kihirdettetik 1768-ban. F. Károly, primacziális fiskális, nemesi bizonyítványt kap 1830-ban. F. György, pápai lakos 1755-ben.

Czímer: kékben, zöld téren, jobbra futó farkas, szájában egy nyulat tartva. Sisakdísz ugyanaz növekvően. Pajzstakarók: vörös-ezüst, kék-arany.

Ferenczy (Vizkeleti és Harasztkeréki). Imre, Kázmér, József Heves vármegye bizonyítványa alapján kihirdettetnek 1844-ben.

Czímer: kékben, zöld téren fehérruhás magyar vitéz, jobbjában görbe karddal, baljában három búzakalászszal. Sisakdísz: a pajzsalak növekvően. Pajzstakarók: kék-arany, vörös-ezüst.

Fésüs György, királyi ügyész, Verőcze vármegyétől nyert nemesi bizonyítványa alapján gyermekeivel együtt Pest vármegye nemesi főkönyvébe bevezettetik és kihirdettetik 1841-ben.

Czímer: kékben, hármas zöld halmon kiterjesztett szárnyú, jobbra néző fekete sas, jobbjában görbe kardot tartva. Sisakdísz: vörösruhás könyöklő kar, görbe karddal. Pajzstakarók: vörösezüst, kék-arany.

Fittos Ferencz 1697-ben pestvármegyei főadószedő volt. Jánosnak és nejétől, Kis Sárától született gyermekeinek 1793-ban adományozott ármális kihirdettetett 1794-ben. István, predikátor, bizonyítványt kap 1824-ben.

Czímer: kékben, hármas zöld halmon aranykoronás daru, jobbjában kavicscsal; csőrében zöld koszorúval; kísérők arany nap és ezüst félhold. Sisakdísz: koronás griff növekvően, jobbjában görbe karddal, melyre zöld koszorú van feltűzve. Pajzstakarók: kék-arany, kék-ezüst.

Floch-Reyhersberg (birodalmi lovag) Német-Sziléziából ered, de újabban Magyarországon telepedett meg és Sződrákoson birtokos. Családi adatok szerint a 30 éves háborúban kapta a nemességet. A II. Ferencz császártól 1797 augusztus 24-iki diplomában a családnak négy atyai és négy anyai őse van kimutatva. A nemességet nálun Heves vármegyében 1869-ben és Pest vármegyében 1871-ben hirdették ki. Tagjai közül I. József 1670 körül élt és katonáskodott. II. József 1794 táján Károly főherczeg hadi comissariusa és udvari tanácsosa volt. II. Henrik János élt 1824-1904 között, már Sződrákoson halt meg. 1863-ban pénzügyi tanácsos, 1869-ben Lónyay pénzügyminiszter titkára. Részt vett a koronázási előkészületek vezetésében, a gödöllői koronauradalom megvételének, a magyar éjszaki vasút alapításának és 1868-ban az első magyar-franczia vasúti, kölcsön megkötésének munkálataiban, a miért 1869-ben a III. oszt. vaskorona-rendet kapta.

454Czímer: kékben ágaskodó ezüst oroszlán, mindkét előlábában egy-egy fehér liliomot tart. Két sisakdísz: 1. a pajzsbeli oroszlán növekvően, 2. nyílt fekete sasszárny. Takarók: kék-ezüst.

Fodor Károly, nagykárolyi lakos, Pest vármegye részéről 1839-ben; János, gencsi lakos, Szatmár vármegyétől 1792-ben nemesi bizonyítványt kapnak a Fodor Márton 1634-iki ármális levelére vonatkozólag; F. János, István, Mihály és András Pest vármegyétől 1725-ben bizonyítványt kapnak, F. Gerzon, n.-kőrösi lakos, 1793-ban Szabolcs vármegye bizonyítványa alapján kihirdettetik.

Fodor (Nánási) hajduböszörményi ref. lelkész az 1629-ben nyert ármális és Szabolcs vármegye bizonyítványa alapján kihirdettetik 1793-ban.

Czímer: jobbharánt hullámzó ezüst folyóval átszelt vörös pajzs, az alsó és felső mezőben egy-egy szembenéző oroszlánfej. Sisakdísz: oroszlán, lefelé tartott egyenes karddal: Pajzstakarók kék-arany, vörös-ezüst.

Flórián Antal, czeglédi lakos, 1805-ben Bács vármegye bizonyítványa alapján kihirdettetik. György 1861-ben táblabírónak neveztetett ki.

Czímer: kékben, zöld téren, fehér lovon jobbra vágtató vörösruhás magyar vitéz, jobbjában görbe karddal, baljában (vállán) vörös zászlóval. Sisakdísz: daru, felemelt jobbjában kavicsot tartva. Pajzstakarók: kék-ezüst, vörös-ezüst.

Forray (Soborsini) Mártonnak és Sárközy Jánosnak a III. Károly magyar királytól 1714-ben adományozott ármális kihirdettetik 1715-ben.

Czímer: kékben, zöld téren, két egymással szemben álló griff, előlábaikkal buzogányt tartva. Sisakdísz: (hármas sisak) 1. balra néző griff, 3. jobbra néző griff, a középsőn nyilt fekete sasszárny között czölöpösen állított buzogány. Pajzstakarók: kék-arany, vörös-ezüst.

Földváry (Bernáthfalvi), tősgyökeres pestmegyei család, őse Feöldwaary Mátyás 1573-ban Miksa királytól kapott ármális levelet. E szélesen kiterjedt családból számosan töltöttek be előkelő állásokat Pest vármegyében; Földváry János alispán volt 1644-t61 1658-ig; Lajos a jelen század elején tb. esküdt és tb. jegyző volt; Gábor 1810-ben h. szolgabíró, azután tb. jegyző, 1818-ban solti járási főszolgabíró, 1830-ban h. alispán, 1831-ben táblabíró, 1832-től 1838-ig- másodalispán; 1846-ban főispáni helyettesnek neveztetett ki; Miklós váczi járási szolgabíró 1829-től 1834-ig; Mihály 1845-ben esküdt, azután szolgabíró, 1867-ben főszolgabíró és 1878-tól 1895-ig alispán; ifj. Gábor 1840-től tb. aljegyző, majd alszolgabíró, 1841-től 1849-ig főszolgabíró; 1867-ben másodalispánnak választatott meg; András tb. alügyésznek kineveztetett 1841-ben; Endre tvszéki levéltárosnak 1867-ben, György 1881-ben tb. aljegyzőnek; Miklós kir. kamarás 1880-ban tb. aljegyző, 1881ben aljegyző, 1884-ben tb. főjegyzőnek neveztetik ki; ifj. Mihály kir. kamarás, 1884-ben tb. aljegyző, 1885-ben aljegyző, 1889-től 1896-ig főszolgabíró, 1896-ban országgyűlési képviselő, 1897ben tb. főszolgabírónak; ifj. László dr., kir. kamarás 1887-ben tb. szolgabíró, 1888-ban tb. főszolgabírónak; Elek dr. 1887-ben tb. főorvosnak; Bertalan 1895-ben k. i. gyakornoknak neveztetik ki, s ez utóbbi 1897-ben szolgabírónak, 1906-ban főszolgabírónak választatott meg. Táblabíróknak kineveztettek: Károly 1784-ben; Miklós 1804-ben; Mihály (a ki már 1811-ben esküdt volt) és Pál 1822-ben; Antal, Ferencz (Heves vármegye alispánja) és Lajos kir. kamarás 1829-ben; Sándor 1832-ben; Miklós 1834-ben; György 1841-ben; János 1848-ban; János és József 1861-ben.

Czímer: négyelt pajzs. I. vörös mezőben ágas és leveles szőlőfürtöt tartó ágaskodó griff. II. kék mezőben, zöld téren hattyú, felemelt jobblábában arany búzakalászt tartva. III. két vörös rózsával diszített balharántos ezüst pólya; a mező felette kék, alatta arany. IV. két kék rózsával díszített jobbharántos vörös pólya; a mező felette arany, alatta kék. Sisakdísz: griff növekvően, jobbjában két szőlőfürttel. Pajzstakarók: kék-ezüst, vörös-ezüst.

Frajzaizen (Sonnenfelsi) Antalnak, Heves- és Külső-Szolnok; Lászlónak Túrócz vármegyétől kapott nemesi bizonylatai 1792-ből, a Frajzaizen Keresztély által 1650-ben nyert ármálisra vonatkozólag, kihirdettetnek 1792-ben.

Czímer: kékben, zöld téren jobbra fordult kétfarkú oroszlán, mindkét első lábában egy balra dülő botot tart. Sisakdísz: arany-kék és kék-arany (végein három-három váltakozó színű strucztollal díszített) orrmány között a pajzsbeli oroszlán. Pajzstakarók: Kék-arany, vörös-ezüst.

Friebeisz (Rajki) Ferencz, pilisi főszolgabíró lesz 1738-ban, főbiztos 1746-ban; Antal főpénztáros 1784-ben; József aljegyző 1804-ben, főjegyző 1810-ben, másodalispán 1820-ban; István váczi főszolgabíró 1829-ben. Friebeisz István dr. árvaszéki ülnök volt.

Frivaldszky (Fridvaldszky) Dániel és fia István, pestilakos, József, András és Vincze; Trencsén vármegye 1728-ik évi bizonyítványa alapján Pest vármegye nemesei sorába felvétetnek és kihirdettetnek 1824-ben.

Az 1587-iki évi armális czímerleírása a következő: Vörösben, zöld téren (nyitott kapuval) természetes színű vastorony, melyen aranyruházatú kar könyököl, három búzakalászt tartva. Sisakdísz: a pajzsbeli aranyruhás kar három búzakalászszal, két fekete orrmány között. Pajzstakarók: mindkét oldalon vörös-arany.

Fülöp (Alsó-Szőlősi) András nagykőrösi lakos, Nyitra vármegye bizonyítványa alapján 1663-ban; Mátyás és fiai, Imre, János és György 1702-ben; János nyíregyházai lakos 1754-ben; János nagykőrösi lakos és fiai János és Mihály Nyitra vármegye bizonyítványa alapján 1756-ban; László áporkai lakos és fiai, Sándor, István és András, ugyancsak Nyitra vármegye bizonyítványa alapján 1762-ben; István és fia Imre 1778-ban; István tassi lakos, valamint fiai, István, Péter, János és András, Komárom vármegye bizonyítványa alapján 1808-ban; Antal, jánoshídi lakos és gyermekei, István, Juliánna és Zsuzsánna 1823-ban; végül Dávid, pesti lakos, Nyitra vármegye bizonyítványa alapján 1843-ban kihirdettettek és erről bizonyítványt kaptak.

Gaál István, dabasi lakos, Pozsony vármegye bizonyítványa alapján 1755-ben; János, Gergely és István 1770-ben Szatmár vármegye bizonyítványa alapján; János és fiai, bugyi lakosok, 1773-ban Nyitra vármegye; József czeglédi-lakos, 1811-ben Bars vármegye bizonyítványa alapján a pestvármegyei nemesek sorába felvétetnek.

Gaál (Verebélyi és Szentistváni). Erdélyi donácziós család a Marosszékből. Innen az egyik ág Szatmárba, majd Szabolcsba származott, a hol Balkány községben birtokos. A család adatait a szabolcsi kötetben már ismertettük. Tagjai közűl Elek, jogtudor, aszódi ügyvéd.

Gaál, másként Toót Györgynek, anyjának Patay Erzsébetnek, nejének Kovách Annának és gyermekeinek 1676-ban adományozott ármális kihirdettetik ugyanaz évben.

Czímer: kékben alul szántóföld, mely egy jobbra fordult fehérruhás, feketesüveges földmíves szánt két ökörrel; az előtérben búzakéve áll. Sisakdísz: két egymással szemben álló daru. Takarók: kék-arany, vörös-ezüst.

Gaál (Gyulai) már 1499-ben donatarius nemes család, Békés, Zala s más vármegyékben számos donácziót kapott, Fövényes, Kerekegyház s még számos más birtokra. Miklós 1848-ban honvédtábornok, ki halálra ítéltetett, majd kegyelem útján 20 évi fogságra, hol meg is halt; fia Gyula birtokos Abonyban.

Czímer: kékben, zöld téren álló kétfarkú oroszlán, jobbjában saját torkán átütött kardot tartva. Sisakdísz: ugyanaz. Pajzstakarók: kék-arany, vörös-ezüst.

Gaiger (Jobbágyi) Farkas és Sándor, rábahídvégi lakosok, továbbá József, czeglédi uradalmi számtartó, József, Sándor és György fiaival együtt 1832-ben a pestvármegyei nemesek sorába felvétetnek Vas vármegye bizonyítványa alapján.

Czímer: kékben, hármas zöld halmon könyöklő fehérruhás kar, három búzakalászt tartva. Sisakdísz: ugyanaz.

Gajáry (Miskei és Csertői). 1848-as honvéd-huszárkapitány, a pápai Szent-Gergely-rend lovagja és egész haláláig 1889-ig Pest vármegyei, kalocsai főszolgabíró, 1887-ben kapott ármálislevelet Miskei és Csertói előnévvel; három fia közül Ödön (szül. 1852) 1873-ban községi főjegyző Kalocsán, 1884-ben orsz. képviselő, később a Nemzet s 1903 óta Az Ujság szerkesztője; Géza 1886-ban szolgabírónak, 1887-ben Vácz városi főjegyzőnek, 1890-ben polgármesternek és 1896-ban képviselőnek választatott meg; legifjabb fia Béla kir. táblai bíró Pécsett.

Galgóczy (Sajógalgóczi) család háromszor kapott ármálist 1649 május 16., 1651 deczember 9. és 1656 május 5-én. E családnak tagja Galgóczy Károly tudós akadémikusunk, a ki 1876-ban először irta meg Pest, Pilis és Solt törvényesen egyesített vármegyék monografiáját.

Gasparovic, másként Zavorszky vagy Záborszky de Zábor. György, Túrócz vármegye bizonyítványa alapján 1747-ben; Pál alberti lakos és fiai, György és Ferencz, 1755-ben; Gábor Sárosvármegye bizonyítványa alapján 1759-ben; Pál és János, perbáli lakosok, valamint Pál fiai, Márton és János, Túrócz vármegye bizonyítványa alapján 1806-ban; György és Mihály, ugyancsak perbáli lakosok, hasonlókép Túrócz vármegye bizonyítványa alapján 1807-ben Pest vármegye, nemesei sorába felvétetnek és kihirdettetnek.

Geréb András és Mihály nagykőrösi lakosok 1836-ban Szatmár vármegye bizonyítványa alapján Pest vármegye nemesei sorába felvétetnek.

Geréby (Öttömös), előbb Gremsperger Pál névváltoztatási engedélye és 1840-ik évi donáczionális levele Pest vármegyében kihirdettetett 1842-ben; Imre szolgabírónak megválasztatott 1892-ben.

Gerlóczy (Alsó-Viszokai), azelőtt Mattekovich György váczi lakos 1720-ban; Dániel és Imre pesti lakosok Kőrös vármegye bizonyítványa alapján 1822-ben; ifj. Imre hites ügyvéd és 1849-től fogva Pest vármegye levéltárnoka fiaival, Félix, Károly és Gyulával, valamint fivérével Istvánnal együtt 1838-ban a nemesek főkönyvébe bevezettettek és kihirdettettek; Imre a Mattekovich nevet végleg elhagyja 1848-ban; 1861-ben alispáni jogkörrel a vármegye vezetésével bízatott meg.

Géczy (Garamszegi) Béla, új-kécskei birtokos, 1755-ben; Mihály, megyeri lakos, 1765-ben; Imre, abonyi birtokos, 1766-ban Nógrád vármegye bizonyítványa alapján Pest vármegye nemesei sorába felvétetnek, kihirdettetnek s erről bizonyítványt kapnak.

Czímer: kékben, három (hegyével felfelé álló) nyílvessző egymást keresztezve, a keresztezéstől zöld zsinóron arany vadászkürt csüng. Sisakdísz: növő oroszlán kivont karddal. Pajzstakaró: kék-arany, vörös-ezüst.

Géher. Németországból származó régi nemes család, melynek egyik ága az újabb korban Magyarországon, Nyitra vármegyében telepedett le és közülök János 1861-ben került Pusztavacsra. Ennek fia Gyula jelenleg soroksári községi főjegyző.

Gilligh Kristóf, Mátyás és Farkasnak 1588-ban adományozott és Pozsony vármegyében kihirdetett ármális és leszármazási tábla alapján József és fia Ignácz 1754-ben, Farkas András, pesti lakos 1783-ban Pozsony vármegye bizonyítványa alapján kihirdettetnek.

Glósz János és Sámuel, Zólyom vármegye bizonyítványa alapján 1775-ben; Károly János, Szepes vármegye bizonyítványa alapján 1835-ben Pest vármegye nemesei sorába felvétetnek és kihirdettetnek.

Czímer: kékben, zöld téren álló daru felemelt jobbjában három strucztollat tartva. Sisakdísz ugyanaz. Pajzstakarók: kék-arany, vörös-ezüst.

Gódor István, Ferencz és Ambrusnak, valamint fiaiknak adományozott ármális kihirdettetik 1793-ban; Mihály, abonyi lakos, továbbá Antal és István, boldogi lakosok, Bars vármegye bizonyítványa alapján Pest vármegye nemesei sorába felvétetnek és kihirdettetnek 1837-ben.

Gódor, másként Baghi Andrásnak és nejétől, Sziráky Ilonától született gyermekeinek 1646-ban adományozott ármális, leszármazási tábla és Bars vármegye bizonyítványa alapján Mihály, abonyi lakos, 1814-ben Antal és István; boldogi lakosok, 1837-ben a nemesek közé iktattatnak.

Gombár János, katonai törvényszéki tisztviselő, Paulina leányával és Tivadar fiával Trencsén vármegye bizonyítványa alapján Pest vármegye nemesei közé felvétetik és kihirdettetik 1840-ben.

Gombay (Gombai) András és neje Tar Erzsébet, továbbá gyermekei András, Erzsébet és Judit 1711-ben kaptak czímeres nemeslevelet I. Józseftől, melyet Bars vármegyében hirdettek ki, mely vármegye bizonyítványa alapján 1764-ben András nagykőrösi lakos és fiai András, László és István Pest vármegye nemesei közé is felvétetnek. Tagjai közül I. András 1711-ben lovaskapitány; III. András (szül. 1713.) jászkun kerületi kapitány; IV. András (szül. 1744.) somogymegyei főszolgabíró; István (szül. 1757., † 1823.) Pest vármegye alispánja; Menyhért (szül, 1807.) Pest vármegyei táblabíró; László (szül. 1833.) 1848-ban mint l5 éves ifjú harczolt és végül főhadnagy lett. Pest vármegyében férfi-ágon Pál és András él. A vármegyében András 1793-ban, István 1785-ben, Menyhért 1836-ban megyei táblabírák.

Gosztonyi (Gosztonyi és Kövesszarvi). E családról már Heves vármegye monografiájában bővebben megemlékeztünk s így e helyen csupán a Pest vármegyei vonatkozásokat kívánjuk regisztrálni. 456A családnak ez az evangélikus vallású ága a XVII. század elején került Pest vármegyébe, a hol Danavecsén, Fóton, Péczelen, Kisnémedin és Váczhartyánban volt birtokos és a két utóbbi helyen most is az. Ezenkívül bírja még Kéri pusztát, mely Váczkisújfaluhoz, Galgamácsához és Zsidóhoz tartozik. Ez ág tagjai közül László kapitányt Nándorfehérvár ostrománál török golyó érte. János a Pest vármegyei nemesi fölkelősereg ezredese, majd tábornoka. András, az első Pest vármegyei nemesi felkelőseregnél adjutáns. Gábor, előbb szolgabiró, majd József nádor mellett titkár. Miklós, udv. tanácsos, a Szent István-rend kiskeresztjének tulajdonosa, előbb hétszemélynök, majd a pozsonyi váltótörvényszék elnöke († 1857.) Az ősiségről írt munkájával tünt ki. Mihály 1800 körül a vármegye szolgabírája. János, 1861-ben esküdt. Pestvármegye táblabirái voltak János 1721-ben, Mihály 1760-ban, Imre 1784-ben, más János 1798-ban, Mihály 1804-ben, András 1804-ben, Miklós 1820-ban, Lajos 1837-ben.

Czímer: kékben, arany koronából czölöpösen kinyúló vörös mezű kar, ezüst kürtöt markol. Zárt sisak. Sisakdísz: a pajzsalak. Takarók: vörös-ezüst.

Gőcze (Szendrői) Sándor és Antal áporkai lakosok 1828-ban, Ferencz és István ugyanaz évben Pozsony vármegye bizonyítványa alapján kihirdettettek.

Czímer: kékben, zöld téren álló daru, felemelt jobb lábában kavicsot tartva. Sisakdísz ezüst egyszarvú növekvően. Pajzstakarók: kék-arany, vörös-ezüst.

Gömöry Károly, pesti gyógyszerész, László fiával együtt 1808-ban Győr vármegye bizonyítványa alapján a nemesek sorába felvétetik.

Czímer: kék pajzsnak bal oldalán levő felhőből kinyúló vörösruhás kar írótollal, a pajzs felső részén jobbról csillag, közepén nap, balról növő hold. Sisakdísz: ezüst-vörös és kék-arany színű sasszárnyak közt daru felemelt jobb lábában kavicsot tartva. Takarók: kék-arany, vörös-ezüst.

Grassalkovich. (Gyaraki) Antal köznemes, - 1716-ban Budán királyi ügyész, 1720-ban a királyi ügyek igazgatója, 1731-től 1748-ig királyi személynök, - 1732-ben a bárói és 1751-ben a grófi méltóságra emeltetett. Bárói diplomája Pest vármegyében kihirdettetett 1732-ben; gróf Pálffy János nádor kinevezte Pest vármegyében főispáni helytartónak 1747-ben. Fia, II. Antal, 1784-ben birodalmi herczegi rangra emeltetett.

Gulner Mihály és neje, Balogh Juliánna, valamint gyermekei, Ferencz, János, Mihály-László, Imre, Terézia, Klára és Juliánna az 1760-ik évben ármálist kaptak. Pál 1868-ban esküdt; Gyula 1867-ben aljegyző, 1871-ben tiszteletbeli főjegyző, majd hosszú évek sora óta Pest vármegye közigazgatási bizottságának tagja. 1906-tól 1909-ig (†) főispán. Pál 1899 óta várnagy.

Czímer: kékben, zöld téren fészkén ülő, fiait kebléből tápláló pelikán. Sisakdísz: növő oroszlán, jobbjában kivont karddal. Pajzstakarók: mindkét oldalon kék-ezüst.

Gyene (Eke-Tyukodi) Szatmár vármegyéből származik, a hol Tyukodon, Óvárin, Porcsalmán, Ököritón, Rápolton, Pátyodon és Sályin volt birtokos és részben ma is az. István 1554-ben impetrált. András 1649-ben másod izben kapott czímeres nemeslevelet. Tagjai közül Gusztáv a 60-as években telepedett Pest vármegyébe. - Pál 1848-49-ben nemzetőr-főhadnagy. - Károly († 1878.) megyei táblabíró, országos képviselő, majd szatmári polgármester. - Ennek fia Gusztáv († 1891) belügyminiszteri titkár. - Ennek fiai, Károly, az I. Magyar Általános Biztosító-Társaság főpénztárosa, mátyásföldi és Gyula Oszkár tápiósápi lakosok. Pál, szatmárvármegyei aljegyző és birtokos. - István birtokos.

Czímer: kékben, zöld alapon nyugvó, ezüst ekevason könyöklő pánczélos kar, három aranybúzakalászt tart. Sisakdísz: könyöklő pánczélos kar kardot tart, melyen átütött török fő van. Takarók: vörös-arany, kék-ezüst.

Gyenes, másként Dienes. Bars vármegyéből származik, a hol Keresztúr községben volt birtokos. Péter Bethlen Gábortól kapott czímeres nemeslevelet, melyet ugyanakkor Barsban és 1621-ben Zemplén vármegyében hirdettek ki. A XVIII. században kerültek Pest vármegyébe, a hol 1808-ban Péter, Gergely, István, Mihály, János és Gábor tassi lakosok nemességét igazolták. 1842ben Károly ügyvédet és Lajost is, Bars vármegye bizonyítványa alapján, Pest vármegye nemesei közé vették fel. Többi tagjai közül Mihály (sz. 1800 † 1868) ügyvéd és mérnök Kecskeméten. - Pál (sz. 1822, † 1877) 1848/49-ben főhadnagy, mérnök. II. Pál (sz. 1856 † 1904) honvédhuszár-százados. Mihály kecskeméti lakos. - Ferencz, jelenleg kat. mérnök - és György.

Czímer: vörösben, zöld alapon álló magyar vitéz, jobbjában kardot tart, balját csípőjén nyugtatja. - Sisakdísz: arany oroszlán növekvően, előlábai között zöld koszorút tart. Takarók kék-arany, vörös-ezüst.

Gyulay. Erdélyi család, melyből Balázs de Giula 1591-ben kapott czímeres nemeslevelet Báthory Zsigmondtól. Balázs 1608 május 28-án újabb czímeres nemeslevelet kapott Báthory Gábortól. Az újabb korban a család Pest vármegyébe is átterjedt, a hol tagjai közül Pál († 1909) a Magyar Tudományos Akadémia tagja, hírneves író volt. - Tamás (1660) Várad védelmében esett el. - Ferencz (1793) kolozsvári senátor. - Antal (1839) erdélyi főkormányszéki tisztviselő. - János, 1847/48-ban Torda-Aranyos vármegye táblabírája, ügyvéd, majd Bem seregében honvéd főhadnagy. Öcscse Márton vadász-tizedes, Piskinél megsebesült. - Ferencz jelenleg fővárosi tanár. - II. János kisvárdai magyar királyi állatorvos. - Kálmán visegrádi, Sándor nagykovácsi községi jegyzők.

Czímer: vörösben, fölül ezüst liliomtól, alul fehér rózsától kísért hullámos kék harántpólya. Sisakdísz és takarók hiányzanak. II. czímer: kékben, pánczélos vitéz, karddal átszúrt koponyát tart. Sisakdísz: kék-vörös zászló.

Gyüre Mihálynak és Szeglegethy Györgynek 1659-ben adományozott és Szabolcs vármegyében kihirdetett ármális alapján a család Szelén lakó tagjai 1724-1767-ik években a nemesek közé iktattatnak.

Czímer: kékben, zöld téren jobbra fordult kétfarkú, ágaskodó oroszlán, jobbjában kivont görbe karddal. Sisakdísz: czölöpösen állított, vöröskeztyűs, pánczélos kar egy lándzsát víszíntesen (hegyével hátrafelé) tartva. Pajzstakarók: kék-arany, vörös-ezüst.

Gyürky (Gyürki), György, t.-szelei lakos Hont vármegye bizonyítványa alapján 1741-ben, Mihály és fiai, György, József, Benedek 1754-ben a pestmegyei nemesek főkönyvébe bevezettettek. Pál megyei aljegyzőnek megválasztatik 1678-ban; István helyettes alispánnak 1686-ban, végül a vármegye országgyűlési követének 1687-ben.

Haader Györgynek és nejétől, Gulinger Annától született gyermekeinek 1823-ban adományozott ármális Pest vármegyében kihirdettetett 1824-ben.

Hajnal János, Békés vármegyétől 1720-ban nemesi bizonyítványt kap a nagyatyjának 1838-ban adományozott ármálisra vonatkozólag.

Czímer: kékben, zöld dombon jobbra fordúlt daru. Sisakdísz: fekete-sasszárny. Pajzstakarók: vörös-ezüst, kék-arany.

Hajnik Pál, Ferencz és János, továbbá Pál fiai, Lipót és Károly; Ferencz fiai Pál és Károlynak az 1808-ik évben adományozott ármális kihirdettetik Pest vármegyében 1809-ben. János nemesi bizonyítványt kap 1845-ben.

Hajós (Dömsödi). 1465-ben Öllyei előnévvel, 1488-ban Bereczk fia Mihály és birtokos társai Hajós község határában fekvő orbágyszentgyörgyi birtokuk régi határait helyreállíttatják. 1539-ben Mihály megveszi Izdrai Kis György pusztáját a dömsödi határban. 1590-ben fia, László birtokos Dömsöd és Czáregyházán (eltünt hely). 1676-ban István Pest vármegyétől bizonyítványt kap egy 1540. évben kelt Dömsödi Hajós Mihálynak adott kiváltságlevélre vonatkozólag. Ugyanaz időben vásárolja János és Gergely fivéreivel Szent-Iván pusztát a Szecseyektől. 1704-11-ben Gergely alezredes a Cseplész János ezredes által vezénylett kiskunsági kurucz huszár-ezredben. 1761-ben György Fehérmegyébe költözik, Abán birtokos. A fehérmegyei ág defiliál unokái fiaiban a XIX. század végén 1790-ben László, kinek neje Ropeczky Anna, ennek gömöri birtokára költözik, fiai a nógrádmegyei Sebőre költöznek; ott birtokos jelenleg unokája, László. A Dömsödön maradt ágból József 1848-ban megyei főjegyző és a dunavecsei kerület első parlamentáris képviselője, 1856-1883-ig a Pesti hazai első takarékpénztár elnök-vezérigazgatója. 1861-ben fivére Menyhért megyei főadószedő. Fia, Kálmán szolgabíró 1872-ig, tb. főjegyző 1881-ig. József fia József cs. és kir. kamarás 1878-ban segédszolgabíró. 1892-ben országos képviselő és a pesti hazai takarékpénztár igazgatója. 1898-ban az Országos Közp. Hitelszövetkezet alelnöke, 1910-ben a Pesti hazai első takarékpénztár igazgatósági elnöke.

Czímer: kék pajzsban, zöld halmon fészkében ülő és fiait vérével tápláló pelikán. Sisakdísz: czélos kar, görbe karddal. Pajzstakarók: kék-arany, vörös-ezüst.

Halasy (Déva-Ványai), Erdélyben régi nemes család, mely a múlt században Komárom, Szabolcs, Zala és Pest vármegyékben szétágazott. Ádám, czeglédi lakos, 1781-ben; Ferencz, abonyi lakos, 1797-ben; István, abonyi lakos, 1801-ben Pest vármegye nemesei sorába felvétetnek és kihirdettetnek.

Czímer: haránt ezüst pólyával két részre osztott pajzs, melynek jobb (alsó) mezeje vörös, bal (felső) kék mezejében lépő oroszlán van, felemelt első lábával nyílvesszőt tartva. Sisakdísz oroszlán növekvően, jobbjában hegyével felfelé álló nyílvesszőt tartva. Pajzstakarók: kék-ezüst, vörös-ezüst.

Halász (Dabasi). Ferencznek, nejének Fejszés Katalinnak és gyermekeinek: Mihály, Ferencz, Halász. István, Erzsébet és Katalinnak, valamint testvérének Györgynek és nejének Kovács Zsuzsánnának és gyermekeinek: János, György és Judithnak Lipót király 1669-ben ármálist ad. H. Mihály, Péter, Ferencz, József, Imre, István, ifj. István, János és Pál dabasi lakosok 1730-ban; Bálint, Sámuel, Ignácz és Gáspár 1817-ben a nemesek főkönyvébe bevezettettek. Ferencz és György 1676-ban esküdtnek, Miklós 1809-ben szolgabírónak, Pál 1818-ban esküdtnek, Gusztáv 1836-ban ügyésznek, Balázs 1842-ben al-, 1848-ban főügyésznek, Móricz 1681-ben és 1867-ben főmérnöknek, Bálint 1867-ben 6-ik, 1873-ban első aljegyzőnek, Tivadar 1875-ben árvaszéki ülnöknek, Olivér 1883-ban aljegyzőnek, Zsigmond cs. kir. kamarás 1888-ban főszolgabírónak, Jenő 1889-ben szolgabírónak, 1897-ben főszolgabírónak, Sándor pedig 1878-ban szolgabírónak és 1889-ben főszolgabírónak választattak meg. H. Móricz 1905 óta szolgabiró, Bálint 1906 óta árvaszéki ülnök.

Czímer: kékben, zöld dombon, fészkén ülő, fiait tápláló, kiterjesztett szárnyú fehér pelikán Sisakdísz: féllábon álló daru, felemelt jobbjában kavicsot tart. Takarók: kék-arany, vörös-ezüst.

Hangyás (Kis-Mányai). János, Mátyás és György 1609-ben ármálist kapnak. János, nyíregyházi lakos, 1748-ban; Pál 1756-ban Nyitra vármegye bizonyítványa alapján a pestmegyei nemesek sorába felvétetik. Dániel főszolgabírónak megválasztatott 1818-ban.

Czímer: kékben, zöld téren, (balra fordult) vörösruhás férfi, jobbjában kivont kardot, baljában szarvainál fogva egy ágaskodó kecskét tartva. Sisakdísz: pajzsalakok növekvően.

Hankó Jánosnak, Hornócz Lukácsnak és gyermekeinek, Gergely, András és Magdának az 1635-ik évben adományozott ármális alapján a család Pest vármegye nemesei sorába felvétetett és kihirdettetett 1762-ben.

Hanzely Márton, ügyvéd, Szepes vármegyének - a Henzely Mózesnek és fiainak, Menyhért, György, Márton, Mátyás és Jánosnak az 1646-ik évben adományozott ármálisra vonatkozó bizonyítványa alapján 1820-ban Pest vármegye nemesei sorába felvétetik és kihirdettetik.

Czímer: kékben hármas zöld halom, mindegyikén egy-egy leveles vörös rózsaszál, a középső rózsaszálon jobbra fordult, fehérgalamb, csőrében vörös rózsaszállal. Kísérők ezüst-félhold és hatágú aranycsillag. Sisakdísz: a pajzsbeli galamb, csőrében leveles vörös rózsaszállal. Pajzstakarók: kék-ezüst, vörös-ezüst.

Haraszty (Makcsai) Antal, Ung vármegye bizonyítványa alapján, Károly fiával együtt a pest vármegyei nemesek sorába felvétetik és kihirdettetik 1819-ben.

Czímer: kékben, zöld téren, arany koronán könyöklő pánczélos kar, kivont karddal. Sisakdísz: ugyanaz. Pajzstakarók: kék-arany, vörös-ezüst.

Hegedüs, másként Tormásy Mihály és László 1745-ben a nemesek lajstromába bevezettettek. László, alsó-szopori lakos 1770-ben Sopron vármegyétől bizonyítványt kap az ősének, Istvánnak 1611-ik évi új adománylevelére vonatkozólag. János, ócsai lakos, 1821-ben Pozsony vármegye; ifj. Ferencz 1821-ben Baranya vármegye; Imre, Zsigmond, József és Lajos faikkal együtt 1835-ben Sopron vármegye; János, pándi jegyző, 1836-ban Pozsony vármegye bizonyítványa alapján kihirdettetnek.

Herpay Mihály és József, bemutatván az 1754-ik évben Mária Terézia királynétól nyert ármálisukat, Pest vármegye nemesei sorába felvétetnek és kihirdettetnek ugyanaz évben.

Czímer: kékben, vörösruhás és kalpagos, sárgacsizmás, farkasbőr-mentés, szemhen álló magyar vitéz, jobbjában kivont karddal, baljában tojásdad pajzszsal, melynek felirata "Fide". 458Sisakdísz: a pajzsalak, két fekete sasszárny között növekvően. Pajzstakarók: kék-arany, vörös-arany.

Hevessy Péter és István 1755-ben a pestvármegyei nemesek sorába felvétettek és kihirdettettek.

Czímer: kékben zöld téren, leveles koronán, szemben álló, jobbra néző, kiterjesztett szárnyú fekete sas, jobblábával fehér-vörös zászlót, csőrében írótollat tart. Sisakdísz: a pajzsalak. - Pajzstakarók: vörös-ezüst, kék-arany.

Hirkó primipilus család, melyből 1678-ban H. András és két fia, Jakab és János, továbbá András fivére György, ármálist kapott. E család tagja volt - a jászói konventi levéltár adatai szerint - a XVII. században szereplő jászói barát Hirkó páter (Herkó pater). A család Pest vármegyében szereplő tagjai: az 1908-ban elhunyt Hirkó László dr., ki 1861-től 1906-ig a vármegye főorvosa volt, továbbá két fia Béla és Ferencz, kik közül előbbi 1906-tól, utóbbi 1908-tól árvaszéki ülnök.

Czímer: zöld téren, hátsó lábain jobbról bal felé lépő, jobbjában tartott háromágú korbácscsal két farkast kergető kecskebak, lábánál két megölt sárkánynyal. Sisakdísz: kecskebak, jobbra fordulva, növekvően, jobbjában ugyancsak a háromágú korbácscsal.

Hoffmann János Ferencznek, Petauer Eufrozina első és Hoffer Anna-Mária második nejétől született gyermekeinek 1793-ban adományozott ármális kihirdettetik ugyanaz évben.

Czímer: vörös pólyával ezüst és fekete mezőkre osztott pajzsban ágaskodó kétfarkú koronás oroszlán, mindkét első lábával kék színű rőföt tart. Sisakdísz: arany-fekete, vörös-ezüst nyílt sasszárny között a pajzsalak. Pajzstakarók: arany-fekete, vörös-ezüst.

Horányi (Horányi), egyike Pest vármegye törzsökös nemes családainak, melynek számos tagja a vármegyében előkelő állást töltött be, így a többek között, Gábor Pest vármegye országgyűlési követének megválasztatott 1737-ben; alispánnak 1747-ben; Antal kineveztetett táblabírónak 1763-ban.

Horeczky (Horkai) ősi cseh család, mely a cseh Hora vladikától származik és már a XVI. században Magyarországon telepedett le, a hol 1638-ban a 73-ik t.-czikkel honfiúsíttatott. A család egyik ága bárói rangot nyert, ez azonban fiágban kihalt. A nemesi ágból származik László, jelenleg alberti főjegyző és Kálmán pilisi községi jegyző.

Czímer: dőlt pajzs, feketében, haránt fekvő fehér várfal. Sisakdísz: fehér egyszarvú, növekvően. Takarók: fekete-ezüst.

Hornig Jakabnak és nejétől, felsenburgi Förster Jozefától született gyermekeinek: Henrik, József, Bernát, Lajos, József, Francziska, Antónia és Anna Máriának 1796-ban adományozott ármális Pest vármegyében kihirdettetett 1816-ban.

Horváth István, bicskei lakos, 1720-ban; Lászó, gyöngyösi lakos, 1733-ban; György és János, újkécskei lakosok, fiaikkal együtt 1754-ben; István és Mihály 1755-ben; Ferencz és István 1756-ban; János Vas vármegye bizonyítványa alapján 1773-ban; Mihály, akasztói lakos, Veszprém vármegye bizonyítványa alapján 1779-ben; Mihály a Kunságban 1787-ben; György, Mihály és Márton, solti lakosok Győr vármegye bizonyítványa alapján 1747-ben; János, kecskeméti lakos 1799-ben; Ignácz és Mátyás Bács vármegye bizonyítványa alapján 1805-ben; László, pesti lakos, Zala vármegye bizonyítványa alapján 1813-ban; Gergely, Ferencz, István, György, János, István, Imre, Mihály és másik Mihály, valamint János és István, valamennyien solti lakosok, 1817-ben; József, Fehér vármegye bizonyítványa alapján 1823-ban; Lászó, hites ügyvéd, Szatmár vármegye bizonyítványa alapján 1833; Sámuel kecskeméti lakos 1837-ben; végül János irsai lakos Pozsony vármegye bizonyítványa alapján 1844-ben Pest vármegye nemesei sorába felvétetnek, kihirdettetnek és erről bizonyítványt kapnak.

Horváth (Bibithi és Legéndi). Nógrád vármegyéből származik, hol Legénden és Dacsólámon volt birtokos. A család nemcsak Hont-, Árva-, Győr vármegyébe terjedt el, hanem egyik ága Pest vármegyébe is elszármazott. Tagjai közül János, az 1755-iki nógrádi nemesi felkelési lajstromban említtetik, ennek testvére I. Imre jött le Pest vármegyébe, Irsára; Nógrád vármegyétől 1742 június 25-én és 1773 deczember 13-án kapott nemesi bizonyítványt. I. László János ugyancsak irsai birtokos volt. A francziák elleni háborúban mint Pest vármegyei nemes felkelő huszártiszt vett részt. Nógrád vármegyétől 1813. év szeptember 11-én kapott nemesi bizonyítványt. Ennek fia III. Imre, a ki a megyei közéletben nagy szerepet vitt és több vármegye táblabírája volt. III. Imrének két fia volt: II. Pál és Kálmán; - Pál Pest vármegye ajánlatára az udvarhoz, mint a magyar nemes testőrség tisztje Bécsbe került, hol éveket töltött; 1848/49-iki szabadságharczunk hírére azonban hazasietett és mint magyar honvédkapitány, őrnagy, utóbb alezredes harczolt; legutóbb Klapka mellett a komáromi vár hősi védelmében vett részt. Az alkotmányosság helyreállítása után felállított magyar királyi honvédségnél őrnagy, majd alezredes lett. († 1877.) Pál testvére Kálmán a 32. gyalogezredben Olaszhonban szolgált, a szabadságharcz kitörésekor szintén hazajött s előbb Pest vármegyei nemzetőrkapitányként, majd honvédkapitány és őrnagyként szolgált. A fegyverletétel után az újonnan felállított honvédségben 1869-ben százados lett. († 1902.) - Kálmán fia II. László, honvéd főhadbiztos lett, hosszabb ideig a honvédelmi minisztériumba volt beosztva. 1898-ban nyugalomba vonult.

Czímer: elül vörösben, zöld alapon ágaskodó és a mező balsarkában hatágú arany csillagtól kísért arany oroszlán, a két mellső lábával ezüst csatabárdot tart, hátul kékben, zöld alapon álló vörösruhás és kucsmás, sárgacsizmás magyar vitéz, jobbjában kivont kardot tart, balját csípőjén nyugtatja. Sisakdísz: könyöklő pánczélos kar kardot tart, melynek végén átütött vérző török fej van, a kard élén hatágú aranycsillag. Takarók: kék-arany, vörös-ezüst.

Horváth (Disznósdi.) Borsod vármegyéből származik, honnan Heves és újabban Pest vármegyében is elterjedt. Mihály és János 1623-ban kaptak czímeres nemesleveleket II. Ferdinánd királytól, melyet Borsod és Heves vármegyékben hirdettek ki. Tagjai közül Mihály, a czímerszerző; II. Ferdinánd király egyik vezére volt. - Mihály János 1800 táján a gróf Batthyányak hevesmegyei uradalmának intézőtisztje. - János, jelenleg mérnök, Béla bajaszentistváni községi főjegyző.

Czímer: kékben, zöld alapon, ágaskodó koronás aranyoroszlán, jobbjában görbe kardot tart. Sisakdísz: a pajzsalak növekvően. Takarók: kék-arany, vörös-ezüst.

Horváth (Pálóczi). Régi nemes család, melynek egyik tagja Stansithi Horváth Miklós 1586-ban Dobó Ferenczczel Pálóczra jött, melyre azután kir. adományt nyervén, felvette a Pálóczi előnevet. A család birtokai kiterjedtek Pálóczon és Pinkócz, Bátfa, Iske, Csap, Kisráth, Nagygejőcz, Mogyorós, Szürthe, Tasolya, Csicser, Szerednye, Koromlya, Darma és Horlyó, ungmegyei és Örkény pestmegyei községben. Tagjai közül I. János 1608-ban Báthori Gábor fejedelem titkára. - György, 1627-ben táblabíró, 1634-35-ben országgyűlési követ, 1637-ben Kis-Kölcsén részbirtokot, nyer kir. adományban. - Ferencz, 1653-ban megyei esküdt, táblabíró. - Pál, 1661-ben táblabíró. II. György 1662-ben főszolgabíró; 1703-1711. követ. - II. János 1663-66. táblabíró. - István, 1699-ben táblabíró. - Pál, 1678-84. főszolgabíró. - Mihály, 1694-1704. főszolgabíró: - János, 1707-ben megyei esküdt. - Ádám, 1712-ben főpénztáros és táblabíró; 1724-ben és 36-ban országgyűlési követ. - III. György, 1714-ben országgyűlési követ. - Gábor, 1718-ban táblabíró, majd 1726-ban főszolgabíró. - Imre, 1730-33. megyei esküdt. - István, 1750-ben táblabíró, 1760-ban főszolgabíró. - II. Pál, 1766-ban megyei főfiskális. - Másik Pál 1776-ban megyei főjegyző; 1782-ben másodalispán, 1790-ben országgyűlési követ, 1795-ben kir. tanácsos. - II. Mihály 1776-ban m. főfiskális. - András 1776-ban táblabiró. - Ádám 1769-ben főpénztárnok. - II. Endre 1769-ben táblabíró. - Lajos 1782-ben főszolgabíró, 1797-ben insurgens hadnagy. - II. István 1792-ben alszolgabiró. - László 1782-ben táblabíró. - IV. György 1790-ben első aljegyző, 1793-ban főszolgabíró, majd másodalispán és országgy. követ. - II. Ádám 1793-ban m. számvevő, majd insurgens főhadnagy. - Sámuel, 1793-ban táblabíró. - Ifj. Lajos, 1798-ban m. part. perceptor. - Másik Ádám 1805-ben főszolgabíró. - II. László 1817-ben főszolgabíró. - Simon, 1817-ben megyei főügyész, másodalispán; 1831-ben első alispán és kir. tanácsos. - László, Pál és János ugyanakkor táblabírák. - Gábor, 1835-ben tb. ügyész. - Id. Gábor 1841-ben főszolgabíró, majd 1847-ben első alispán; 1861-ben és 1867-ben újra első alispán, majd 1872-75-ben törvényszéki elnök. Miklós, 1847-ben táblabíró. - Miklós, 1848-ban főjegyző. - János, 1848-ban honvédőrnagy. - Gábor, Míklós, Ödön, Elek, Menyhért, Vincze ugyanakkor honvédelmi bizottsági tagok. János, 1880-ban levéltárnok. - Miklós, 1860-ban főszolgabíró. - Dezső árvaszéki elnök. Lajos, ny. törvénysz. bíró. - István, jelenleg örkényi nagybirtokos.

Czímer: kékben, aranykoronán álló kétfarkú aranyoroszlán, jobbjában kardot, baljában aranygolyót tart. - Sisakdísz: a pajzsbeli oroszlán növekvően. Takarók: kék-arany, vörös-ezüst.

Horváth, másként Kocsy Horváth László 1753-ban bizonyítványt kap Veszprém vármegyétől Kocsy Balázsnak 1563-ik évi adománylevelére vonatkozólag; ennek alapján Pest vármegye nemesei sorába felvétetett és kihirdettetett 1754-ben.

Czímer: arany- és kék mezőkre osztott pajzsban zöld téren, nyakán nyíllal (elülről-hátra) átlőtt jobbra lépő hattyú. Sisakdísz: könyöklő pánczélos kar, egyenes kardot tartva. Pajzstakarók kék-arany, vörös-ezüst.

Horváth (Szent-Györgyi) Zsigmondnak és nejétől, Ladányi Schmidegg grófnétől született fiának Gusztáv-Adolfnak és második nejétől Csillagh Jozefától született fiának 1810-ben adományozott grófi diploma, s az 1811-ik évi névváltozási engedély Hugonnay-ra kihirdettetnek ugyanazokban az években.

Hőgyészy (Simoni), Komárom, Győr, Sopron és Veszprém vármegyékben elterjedt nemes család. Lajos, főhadnagy, 1814-ben Veszprém vármegye bizonyítványa alapján a pestmegyei nemesek sorába felvétetik.

Czímer: kékben hatágú aranycsillagtól és ezüst félholdtól kísért könyöklő pánczélos kar, kivont görbe karddal. Sisakdísz: ezüst-vörös és kék-ezüst nyílt sasszárny. Pajzstakarók: kék-ezüst, vörös-ezüst.

Hunkár, tőzsgyökeres veszprémvármegyei család, mely onnét Somogy-, Győr- és Pest vármegyébe szétágazott. Ferencz, pesti ügyvéd, Győr vármegyétől nemesi bizonylatot kap 1791-ben, kihirdettetik ugyanaz évben. Hunkár Antal kineveztetett pestvármegyei táblabírónak 1843-ban.

Huszár Györgynek és édes anyjának, Tholnay Ilonának 1622-ben adományozott ármális alapján, Imre kihirdettetett 1702-ben; hasonlókép kihirdettetett ifj. Imre, tinnyei közbirtokos két fiával, Zsigmond és Imrével együtt 1838-ban.

Czímer: kékben zöld téren jobbraforduló, ágaskodó oroszlán, jobbjában kivont karddal. Sisakdísz: könyöklő pánczélos kar, kivont karddal. Pajzstakarók: kék-arany, vörös-ezüst.

Huszthy, ellőbb Damberger József Alajos, I. Ferencz királytól nyert ármálisa kihirdettetett 1837-ben; hasonlókép kihirdettettek és erről .bizonyítványt kaptak gyermekei, névleg Kálmán, Erzsébet, József és Gábor 1840-ben.

Ibrányi. Ez ősi család adatait a Szabolcs vármegyét tárgyaló kötetben már ismertettük. Pest vármegyében Mihály telepedett meg, cs. és kir. kamarás, nyug. honvédhuszárőrnagy, ki Galgamácsán 1902. óta földbirtokos.

Ilkey (Ilki) előbb Varga Sándornak, Pest várm. táblabírójának és fiainak, Sándor, Móricz Ilkey és Lászlónak V. Ferdinánd által adományozott ármális és Ilk-re vonatkozó adománylevél Pest vármegyében kihirdettetett ugyanaz évben. A nemességszerzőnek fia Sándor, a vármegyének hosszú ideig érdemes főjegyzője, meghalt 1900-ban. Ennek fia László székesfővárosi tisztviselő.

Czímer: hasított pajzs kék czímerfővel. I. vörösben három kard, csillag-alakban keresztbe rakva; kísérő jobbról arany nap. II. zöldben vashorgony, kötéllel; a bal sarokban fogyó ezüst hold. A kék pajzsfőben természetesen festett, jobbra néző emberi szem, melytől jobbra és balra egy-egy hatágú aranycsillag látható. Sisakdísz nincs. Takarók: kék-arany, vörös-ezüst.

Illés Mihály, kőrösi lakos, 1770-ben: Ádám és László 1835-ben Sopron vármegye bizonyítványa alapján kihirdettetnek.

Imrech (Alsó- és Felső-Eőri) György, kecskeméti lakosnak Vas vármegye bizonyítványa 1792-ből az 1611-ik évben nyert nemességre vonatkozólag kihirdettetik 1789-ben.

Irsay (Irsai). Pest vármegye törzsökös, régi családja, mely itt már 1395-ben szerepel, de idővel Heves vármegyére is kiterjedt. Ősi fészke és névadó községe a pestvármegyei Irsa, a hol még ma is birtokos, de birtokos volt Felső-Dobszán és Puszta-Kisfaludon is. Tagjai közül egy Irsay II. Rákóczi Ferencz tisztjeként harctolt. - Pál, 1790-ben Pestmegye táblabírája. - Károly, 1849-ben Pestmegye főhadipénztárosa. - András, jelenleg földmívelési min. titkár. - Károly, irsai birtokos, 460az irsai ref egyház felügyelője. - Pál, huszárfőhadnagy. - György, nógrádmegyei birtokos. Imre, joghallgató.

Czímer: kékben, hármas zöld halmon könyöklő pánczélos kar, kardot tart. Sisakdísz: a pajzsbeli kar. Takarók: mindkét oldalon kék-arany.

Ivánka (Draskóczi és Jordánföldi), a Hunt Pázmán nemzetségből való ősnemes család, melynek ősi fészke Túrócz vármegye volt; a rendkívül kiterjedt családnak egy ága Pest vármegyébe származott, hol Imre 1860-tól fogva jegyző, majd tiszteletbeli főjegyző lett 1861-ben; Pál 1883-tól tb. aljegyző, szolgabírónak megválasztatott 1889-ben, főszolgabirónak 1897-ben.

Czímer: kékben, hullámzó, ezüst folyóval hasított, zöld téren szemközt álló, pánczélos, vörös strucztollas, nyílt sisakos és vörös pánczélinges vitéz, jobbjában karddal, melynek hegyén törökfő van, baljában országalmával. Sisakdísz: a pajzsalak növekvően. Pajzstakaró: kék-arany, vörös-ezüst.

Iványi László, Pest vármegye számvevője, 1794-ben kap ármálist, mely kihirdettetett ugyanaz évben.

Czímer: négy részre osztott pajzs; I. és IV. ezüstben lebegő kétfejű fekete sas; II. és III. kékben, jobbra fordult, szabadon álló kétfarkú oroszlán, görbe karddal, azon átütött fehérturbános török fej. Sisakdísz: a pajzsbeli oroszlán növekvően, éppen úgy, mint lent. Takarók: fekete-ezüst, kék-arany.

Jablonczay Mihály, Pozsony vármegye bizonyítványa alapján Pest vármegye nemesei sorába felvétetik és kihirdettetik 1809-ben.

Czímer: kékben, zöld téren, szemben álló fehérruhás, sárgacsizmás magyar vitéz, jobbjában lánczon (derekán átkötött) bárányt tart, balját övén nyugtatva. Sisakdísz: fehér-ruhás, prémes, vörösleffentyűs kucsmás magyar vitéz, jobbjában pálmaágat tartva. Pajzstakarók: kék-arany, ezüst-vörös.

Jákobey, másként Láni Mártonnak és nejének, Ulmützer Erzsébetnek, 1666-ban adományozott ármális és Nógrád vármegye bizonyítványa alapján Sámuel 1784-ben kihirdettetik.

Czímer: kékben, zöld halmon, három búzakalászon álló, kiterjesztett szárnyú fehér galamb. Sisakdísz: ugyanaz. Pajzstakarók: kék-arany, vörös-ezüst.

Jalsoviczky (Jalsovai). E család eredetét Szlavoniában kell keresnünk, hol Jalsoviczi (de Jalsovch) István 1385-ben nyer nemességet. A török elől e család is az ország felső részébe menekül, honnan a XVIII. század elején Pest vármegyében talál otthont. Itt először Pál, majd 1810-ben Mihály és Sámuel hirdettették ki régi nemességöket. E családból: Lajos 1834-ben t. ügyész, Károly 1845-ben t. ügyész, később táblabíró, István 1888-ban t. szolgabíró volt, Sándor belügyminiszt. tanácsos, László dr. a Nagykőrösi Népbank vezérigazgatója, Pest vármegye th. bizotts. tagjai; Lajos győri kir. ítélőtáblai tanácselnök, Géza gépészmérnök, szakíró. Birtokos a család e vármegyében Nagykőrösön, Nyársapáton, Besnyőn és Törtel községben.

Czímer: kékben, zöld téren ezüst félholdtól és hatágú arany csillagtól kísért, fehér lovon jobbra vágtató vörösruhás magyar vitéz, jobbjában kivont karddal, melyre török fő van tűzve. Sisakdísz: kékruhás, vöröscsizmás magyar vitéz növekvően, jobbjában vörös-fehér zászlóval, balját kard markolatján nyugtatva. Pajzstakarók: kék-arany, vörös-ezüst.

Jámborfy, előbb Wohlmann Ferencznek, fiának, Ferencznek, leányainak, Annának és Teréznek, valamint nejének, Krammerlauf Rozáliának, az 1801-ik évben adományozott ármális kihirdettetett Pest vármegyében ugyanaz évben.

Jármay azelőtt Ochs család 1639. évi ármális levele kihirdettetett Sopron vármegyében 1640-ben. Ferdinánd, Sámuel, Dániel, Jakab és József Abauj vármegye bizonyítványa alapján 1813-ban; Gusztáv és fiai Gyula és Gusztáv, valamint ez utóbbinak fiai, Elemér, Hugó 1887-ben Pest vármegye nemesei közé felvétettek és kihirdettettek.

Jeszenszky (Nagyjeszeni nemes és báró). E családot már más kötetben ismertettük. Idővel Bars, Komárom, Nógrád, Nyitra, Pozsony, Veszprém- és Pest vármegyékben is elterjedt, a hol tagjai közül Ignácz Ácspusztán birtokos. Mihály 1731-ben Pest vármegye helyettes alispánja. Ifj. Mihály 1785-ben szolgabíró. Miklós 1829-ben pest-vármegyei számvevő. Mihály 1790-ben, ifj. Mihály 1795-ben, Miklós 1824-ben Pest vármegye táblabírái.

Joó Mátyásnak, nejének Borbély Katalinnak; fivérének, Mihálynak és nejének Darányay Zsuzsánnának és gyermekeiknek 1671-ben adományozott ármális alapján Joó Gergely 1730-ban és Mihály, nagykőrösi lakosok 1755-ben kihirdettetnek.

Juhász Ferencz, ármálisának bemutatásával 1690-ben; György és István Bars vármegye bizonyítványa, alapján 1774-ben kihirdettetnek.

Czímer: kékben, zöld téren, fekete lovon, jobbra vágtató vörösruhás és vöröskucsmás magyar vitéz, jobbjában buzogánynyal. Sisakdísz: kiterjesztett szárnyú, szembe fordult, jobbra néző fekete sas, csőrében arany koronát tartva. Pajzstakarók: kék-arany, vörös-ezüst.

Jurkovich, másként Gyurkovich de Pilis-Szántó Mátyás és Mártonnak 1814-ben adományozott ármális kihirdettetett 1832-ben.

Jüngling János György, hadi főkormányszéki referens, bemutatván a Jüngling Andrásnak és fiának Andrásnak az 1678-ik évben adományozott és Sáros vármegyében kihirdetett ármálist, József és János fiaival, valamint Klára leányával együtt Pest vármegye nemesi főkönyvébe bevezettetnek 1832-ben.

Kaas (Reventkowi báró). Dániából származik. Eredetét Hont vármegye monografiájában ismertettük. 1850-ben telepedett le Magyarországban, a hol Ivor országgyűlési képviselő, pestvármegyei birtokos.

Kádas (Túri). Heves vármegyéből származik, Mezőtúrról, mely akkoriban Heveshez tartozott, a hol birtokos volt Túron és Kálon. Pest vármegyében csak az újabb korban telepedett le. István és Gáspár 1593-ban kaptak czímeres nemeslevelet, melyet Heves vármegyében hirdettek ki. Tagjai közül I. János († 1857.), részt vett az 1848/49-iki szabadságharczban. Ennek fia II. János († 1898.), mezőtúri birtokos. Fiai Zsigmond m. kir. postatiszt, Lajos mezőtúri és János tápiósápi birtokos. Lajos († 1904.), Mezőtúr város tanácsnoka. Rudolf († 1903), katholizált és nagyváradi kanonok lett. János, pestvármegyei jegyző.

463Czímer: ezüst pólyával haránt osztott kék és vörös pajzsban, arany naptól és ezüst félholdtól kisért, zöld alapon ágaskodó kétfarkú, fekete oroszlán, jobbjában egyenes kardot tart. Sisakdísz a pajzsbeli oroszlán növekvően. Takarók: kék-arany, vörös-ezüst.

Kalmár vagy Kalmárfy, előbb Krammer Ferencz, István, Prokop és Lipótnak és ez utóbbi gyermekeinek, nejétől, Patutsik Teréztől született Lipótnak és Ferencznek az 1792-ik évben adományozott ármális kihirdettetik Pest vármegyében 1793-ban.

Kalmár (Jászberényi) Ferencz és István Pozsony vármegye bizonyítványai alapján 1774-ben; Dániel és fiai, Dánel, Sámuel és Mihály 1803-ban; István alberti lakos, Nógrád vármegye bizonyítványa alapján 1808-ban; György és fiai, József, György, János, Pozsony vármegye bizonyítványa alapján 1808-ban a nemesek közé iktattatnak. József kineveztetett táblabírónak 1820-ban.

Czímer: kékben, zöld téren, ezüst félholdtól és hatágú arany csillagtól kísért koronán könyöklő vörösruhás kar, kivont görbe karddal, melyen török fej van átütve. Sisakdísz a pajzsbeli vörösruhás kar. Pajzstakarók: kék-arány, vörös-ezüst.

Kalmárfy, előbb Krammerlauf Ignácznak és nejétől, nemes Reinprecht Katalintól született gyermekeinek 1790-ben adományozott ármális és névmagyarosítási engedély kihirdettetett ugyanaz évben.

Kalocsa Jánosnak, nejének, Balassa Zsuzsánnának és gyermekeinek 1668-ban adományozott ármális és leszármazási tábla alapján K. ifj. János és Ambrus, kecskeméti lakosok 1668-ban; János, másik János és András, kecskeméti lakosok, István és András, nagykőrösi lakosok 1754-ben a nemesek főkönyvébe bevezettetnek. László, Antal és mások 1834-ben nemesi bizonyítványt kapnak.

Czímer: kékben, zöld téren, fehér lovon jobbra száguldó vörösruhás, vöröskalpagos magyar vitéz, a kalpagon fekete sastollak. Sisakdísz: nyílt fekete sasszárny között növő ezüst egyszarvú. Pajzstakarók: kék-arany, vörös-ezüst.

Kanyó Máté és Imre Nógrád vármegyétől 1755-ben nemesi bizonyítványt kapnak a K. Demeternek és nejének, Bencsik Erzsébetnek, valamint fivéreinek, Mihálynak és Andrásnak 1645-ben adományozott ármálisra vonatkozólag. K. János 1647-ben; István, szelei lakos, 1730-ban; István, Mihály és János 1754-ben; György, Máté és Mihály, József, Lőrincz, András, Imre, Máté 1755-ben a nemesek főkönyvébe bevezettetnek.

Kapczy Tamás, hites ügyvéd, táblabíró, majd elnök és fivére János, Borsod vármegye bizonyítványa alapján Pest vármegye nemesei sorába felvétetnek 1839-ben, Vilmos szolgabírónak megválasztatik 1880-ban, később főszolgabíró volt.

Karassyay Istvánnak és nejétől, Jeney Juliánnától született fiának, hasonlókép Istvánnak, 1835-ben adományozott ármális kihirdettetett 1836-ban.

Czímer: kékben, zöld téren szemben álló, vörösatillás, kéknadrágos, sárgacsizmás, prémkucsmás magyar vitéz, jobbjában nyelével a földön álló vörös-fehér-zöld zászlót tartva. Sisakdísz a pajzsalak. Pajzstakarók: kék-ezüst, vörös-arany.

Károlyi István nyomdatulajdonos és fivére János, valamint István gyermekei, Lajos, Sándor, Zsigmond és Szidónia, Veszprém vármegye bizonyítványa alapján Pest vármegye nemesei sorába felvétetnek 1837-ben.

Károlyi (Nagy-Károlyi gróf) István, a nádor István főherczeg mellett 1848-ban s később 1860 deczember 10-től 1861 október 1-ig Pest vármegyében főispáni helytartó volt. Táblabíráknak kineveztettek Pest vármegyében: József 1790-ben, István 1815-ben, Lajos 1819-ben, György 1823-ban, János 1837-ben, Sándor 1861-ben. - E családot és czímerét már több kötetben ismertettük.

Kassits (Kisfaludi) Ignácz, kir. udvari bizományos, gyermekeivel, Albert, Ferdinánd, Teréz, Jozefa, Ágnes, Anna és Antoniával együtt donaczionális levelet kap, s Pest vármegye nemesei sorába felvétetik 1838-ban.

Czímer: kékben szabadon álló, koronán könyöklő pánczélos kar, görbe karddal s erre felfűzött koszorúval. Sisakdísz ugyanaz.

Kaszap, másként Nagy Mihály és István, kecskeméti lakosok, Fehér vármegye bizonyítványa alapján 1768-ban; János fiaival, Pál, János és Benedekkel, Heves vármegye bizonyítványa alapján 1835-ben Pest vármegye nemesei sorába felvétetnek.

Kaszás Ferencz és János, Nyitra vármegye bizonyítványa alapján 1748-ban Pest vármegye nemesei sorába felvétetnek és kihirdettetnek.

Kászonyi Tamásnak, fiának Józsefnek és leányainak, Klárának és Teréznek régi székely nemességük elismerésével 1713-ban a adott új ármális kihirdettetett 1730-ban.

Czímer: kékben, zöld téren balra tartó fekete vadkan. Sisakdísz: balra fordult, vörösruhás, koronán könyöklő kar görbe karddal. Pajzstakarók: kék-arany, vörös-ezüst.

Katona (Zádorfalvai.) Gömör vármegyéből származik, de idővel Pest vármegyére is átterjedt, a hol Lőrinczkátán, Tamáskátan és Boldogkátan volt birtokos és most is az. Kelemen és fiai Miklós, János, Gáspár és Pál 1634-ben kaptak czímeres nemeslevelet, melyet ugyanakkor hirdettek ki Gömör, Heves és Külső-Szolnok vármegyékben. Márton ezredes 1831-ben czímerbővítést nyert, a mit 1832-ben hirdettek ki Pest vármegyében, a hova már 1703-ban telepedett a családnak ez az ága. Tagjai közül I. Márton (szül. 1747.) a herczeg Esterházy bujáki uradalmának bonorum directora és ügyésze. Testvére Pál ugyanakkor kókai plebános. János (szül. 1779.) váczi kánonok. II. Márton (szül. 1781.) a czimerújító, VII. Pius pápa testőrtisztje, később itthon ezredes, részt vett az 1848/49-iki szabadságharczban. Ferencz (szül. 1784.) herczeg Esterházy Ferencz bujáki uradalmának bonorom directora és ügyvéd. Lajos (szül. 1814.) Pest vármegyei szolgabíró, majd országgyűlési követ, 1848-ban kormánybiztos, résztvett Roth és Philippovics lefegyverzésében Adonynál. Gyula földbirtokos. Ennek fiai Lajos államtudor, tart. honvéd huszárhadnagy, szolgabíró, földbirtokos, Gyula és Ferencz földbirtokosok.

Czímer: Vágott pajzs felső hasított 1. ezüst mezejében kék folyó mögött látható zöld alapon, befelé fordult és csőrében hármas arany liliomot tartó holló. 2. vörösben 3 hatágú aranycsillagtól és a kardhajlás alatt ezüst félholdtól kísért pajzs oldalából kinyúló fehérmezű kar kardot tart. Alul kékben, zöld alapon, vöröstakarós fehér lovon vágtató piroskucsmás, kékruhás, sárgacsizmás magyar vitéz, vörös-zöld-fehér lobogót tart. Sisakdísz: zöld-vörös-kék 3 strucztoll. Takarók: Kékarany, vörös-ezüst.

Kecse János, dabasi lakos Heves vármegye nemesi bizonyítványa alapján kihirdettetik 1778-ban, Péter 1929-től kezdve a vármegye allevéltárnoka, majd 1832-től 1849-ig levéltárnoka volt; 1837-ben táblabirónak neveztetett ki; hasonlókép Ferencz 1845-ben.

Kecskeméty Jánosnak és fivérének, Ferencznek, 1696-ban adományozott ármális alapján János és Ferencz, váczi lakosok 1720-ban; István, vármegyei sebész, Abauj vármegye bizonyítványa alapján 1790-ben kihirdettetnek.

Czímer: kékben, zöld téren szemben álló, jobb lábával fogyó holdra lépő, sisakján strucztollas, pánczélos vitéz, jobbjában egyenes kardot, baljában zöld koszorút tartva. Sisakdísz: pánczélos kar egyenes karddal. Pajzstakarók: vörös-ezüst, kék-arany,

Kecskés István, pesti kereskedő, Pozsony vármegye bizonyítvanya alapján 1824-ben kihirdettetik.

Czímer: kékben, hullámzó habokon jobbra úszó hattyú, csőrében zöld galylyal, kísérők ezüst félhold és hatágú arany csillag. Sisakdísz: jobbra fordult, kiterjesztett szárnyú hattyú. Pajzstakarók kék-arany, vörös-ezüst.

Keglevich (Buzini gróf), III. György 1784-ben; II. Gábor 1818-ban; IV. László 1823-ban; végül Béla 1861-ben Pest vármegyében kineveztettek táblabíráknak. III. Gábor egreskátai birtokos hosszú évek sora óta a vármegye különféle bizottságainak tagja. E családot már több kötetben részletesen ismertettük.

A grófi czímer az 1687. grófi oklevél szerint: kék mezben arany markolatával a pajzs alsó szélén nyugvó, hegyével fölfelé álló egyenes kard, a kard hegyén stilizált királyi korona; a kardot két oldalt egy-egy ágaskodó arany oroszlán tartja. Két sisak. Sisakdíszek: 1. és 2. befelé fordult ágaskodó arany oroszlán, köztük a grófi koronára állított aranyrudas vörös zászló. Takaró mindkét felől: arany-kék. (A most használt grófi czímer: vörös pajzslábban két ezüst pólya; e fölött kék mezőben a két arany oroszlán által tartott, arany markolatával a pajzslábon nyugvó, hegyével fölfelé irányított egyenes kard, hegyén királyi koronával. Sisakdíszek, mint előbb; a két oroszlán között a zászló vörös, két fehér csíkkal. Takaró: arany-kék, ezüst-vörös.

Kelecsényi György, Miklós és Gergely, nagykőrösi lakosok. Komárom vármegye bizonyítványa alapján kihirdettettek 1772-ben; Mihály ugyancsak nagykőrösi lakos: György, Mihály és László fiaival együtt nemesi bizonyítványt kap 1822-ben.

Czímer: kékben balra fordult könyöklő pánczélos kar görbe karddal. Kísérők három hatágú arany csillag és ezüst félhold. Sisakdísz: a pánczélos kar. Pajzstakaró: kék-arany, vörös-ezüst.

Kéler (Gellénfalvi) Jánosnak, nejének Komáromy Erzsébetnek és nővérének Erzsébetnek 1663-ban adományozott ármális és Sáros vármegye nemesi bizonyítványa alapján László és Sándor Pest vármegye nemesei közé felvétetnek 1839-ben.

Keller János 1663-ban ármálist kap, melynek és Nyitra vármegyének 1806-ban kiadott bizonyítványa alapján Pál és fia Antal 1806-ban; János és fiai, Lajos és Sándor 1837-ben a Pest vármegyei nemesek sorába felvétetnek.

Kendelényi (Hagyárosi) előbb Khym Ferencz és Mihály, bemutatván adománylevelüket, Pest vármegye nemesei sorába felvétetnek 1820-ban; Károly, pesti ügyvéd, pestvármegyei tábla,bíró 1832-ben, József és Alajos 1840-ben nemesi bizonyítványt kapnak.

Kenedich Ferencz, József, István és Benjáminnak 1792-ben adományozott ármális alapján kihirdettetett János, abaujvármegyei szikszói lakos.

Czímer: felső harmadában vörös pólyával átszelt ezüst pajzs, a vörös pólyában arany csillag és növő hold, az ezüst pajzsban hármas halmon szemben álló kékruhás és kalpagos, sárgacsizmás magyar vitéz, jobbjában görbe kard, baljában török fej. Sisakdísz: jobbra fordult, kiterjesztett szárnyú fekete sas, felemelt jobbjában három, hegyével felfelé álló nyilvesszőt tartva. Pajzstakarók: kék-ezüst, vörös-ezüst.

Kenessey (Kenesei). Ősnemes család, melynek nemességét II. Ferdinánd király 1626-ban megújította. Veszprém vármegye Kenese községből származik. Királyi adományt nyert Kenesén kívül Pápa, Küngös, Csajágh, Balatonfőkajár, Mezőszentgyörgy, Litér, Szilasbalhás, Megyer, Köttse, Csicsal, Fiad és Mezőlak községekre és 1848 előtt Fehér, Győr, Tolna, Sopron, Somogy, Zala vármegyékben és legújabban Pest vármegyében is elterjedt, a hol Istvánt Veszprém vármegye bizonyítványa alapján Pest vármegye nemesei sorába felveszik és kihirdettetik. Tagjai közül Péter 1625-ben pápai lovashadnagy, István († 1750.) Rákóczi titkára, bizalmas embere, később Veszprém vármegye alispánja, követe, protestáns első consiliárius. Neje Drégelyi Szondy Zsuzsánna volt. Antal (szül. 1803., † 1878.) előbb főbíró, majd alispán, korának egyik legkiválóbb jogásza volt. Kálmán, jelenleg nyugalmazott miniszteri tanácsos. István huszárőrnagy. Béla erdélyi református püspök. Pongrácz, királyi tanácsos. Móricz királyi közjegyző. Ifj. Miklós tartalékos huszárfőhadnagy. Id. Miklós a mezőföldi református egyház főgondnoka, jelenleg szentmártonkátai birtokos, a balatoni halászati társaság igazgatója, a Ferencz József-rend lovagja. Ifj. Kálmán, hajózási és vasúti főfelügyelő. Ifj. Pongrácz jogtudor, enyingi szolgabiró.

Czímer: kékben, hármas zöld halmon ágaskodó kétfarkú arany oroszlán; jobbjában kardot, baljában török főt markol. Sisakdísz: a pajzsalak növekvően. Takarók: kék-arany, vörös-ezüst.

Keresztes Zsigmond, pápai lakosnak (József fiának) 1777-ben és Alajos, ráczalmási lakosnak 1829-ben nemesi bizonyítvány adatott Fehér vármegyétől. Nevezettek 1831-ben; János, pesti lakos, fiaival Károly és Imrével és unokájával, Károlylyal, kihirdettetnek 1845-ben.

Czímer: kékben, zöld téren jobbra fordult ágaskodó kétfarkú oroszlán, jobbjában görbe karddal. Sisakdísz: egyfarkú oroszlán növekvően, görbe karddal. Takarók: kék-arany, vörös-ezüst.

Keresztury Józsefnek és nejétől, Bertsik Juliánnától született gyermekeinek 1822-ben adományozott ármális alapján József, pesti lakos kihirdettetett 1833-ban.

Czímer: hullámzó ezüst pólyával jobb haránt átszelt pajzs, melynek jobb (arany) mezejében a pólya mentén három vörös rózsa van, bal (kék) mezejében vágtató egyszarvú. Sisakdísz: griff, jobbjában zöld galyat tartva. Pajzstakarók: vörös-ezüst, kék-arany.

Kertvélyesy, (vagy Körtvélyessy) másként Pap Imre, szabadszállási prédikátor és Pál Abauj vármegyének - az 1625-ik évben Kertvélyesy Istvánnak adományozott ármálisára vonatkozó - bizonyítványa alapján, 1798-ban, illetve 1827-ben; Pál feketehegyi lakos, fiaival együtt 1828-ban a nemesek főkönyvébe bevezettetnek.

465Czímer: kékben, fészkén ülő s fiait kebléből tápláló pelikán. Sisakdísz: pánczélos kar, görbe karddal. Pajzstakarók: kék-arany, vörös-ezüst.

Késmárky Ádám, Mihály és János, sükösdi lakosok, nemesi bizonylatot kapnak Nógrád vármegyétől 1791-ben. Péter, sükösdi lakos, fiaival, Ignácz és Lászlóval; Sándor fiaival, Alberttel és Istvánnal igazoltatnak Pest vármegyében 1839-ben.

Czímer: kékben, zöld téren ágaskodó oroszlán, kivont karddal. Sisakdísz: egyszarvú növekvően. Pajzstakaró: kék-arany, vörös-ezüst.

Keszey József, nagykőrösi lakos, 1754-ben; István Mosony vármegye bizonyítványa alapján Keszeg. 1767-ben; József 1773-ban kihirdettetnek. János, nagykőrösi lakos, József, Pál és István fiaival együtt 1820-ban nemesi bizonyítványt kap.

Az 1668-ik évben adományozott czímer a következő: kékben homokórán álló daru, felemelt jobbjában kavicsot tartva; Sisakdísz: griff, jobbjában három fehér liliomszállal; pajzstakarók: kékarany, vörös-ezüst.

Keviczky (Keviczei) Zsigmond hites ügyvéd, Turócz vármegye bizonyítványa alapján a nemesek sorába felvétetett és kihirdettetett 1839-ban.

Czímer: kékben, zöld téren, szemben álló, vörösruhás és kalpagos, sárgacsizmás magyar vitéz, jobbjában görbe kardot villogtatva, balját övén nyugtatva. Sisakdísz: nyílt fekete sasszárny között jobbra fordult fehér galamb, csőrében zöld galylyal. Takarók: kék-arany, vörös-ezüst.

Khorher János, táblabíró, Pest város főügyésze, Fehér vármegye bizonyítványa alapján a pest-vármegyei nemesek sorába felvétetik 1829-ben.

Kiss (Nemeskéri) Tolna, Veszprém, Sopron és Pest vármegyében elterjedt család. Első ismert őse Lajos, kinek dédunokája Sándor (szül. 1690 táján) Veszprém vármegye alispánja, kir. tanácsos volt. Katalin (szül. 1744, † 1792) gróf Jankovich Antal neje, nagy vagyonából testvére utódai javára nagy családi alapítványt tett. A család Nemeskérre és a tolnamegyei Miszla községre kapott kir. adományt. A már említett tagjain kívül Miklós helytartótanácsi titkár 1848-ban ezredes; később emigrált és 1859-ben részt vett az olaszországi hadjáratban a magyar légió egyik ezredeseként. 1867-ben visszajött és Deák alatt orsz. képviselő volt († 1903). Fia Aladár Francziaországban maradt, ott a diplomácziánál volt és jelenleg magánzó. Miklós jelenleg franczia dragonyos-százados. I. Pál 1837-ben fiumei kormányzó. II. Pál előbb orsz. képviselő, majd zólyomi főispán, később hét évig földmiv. min. államtitkár, a Lipót-rend középkeresztese, a sziámi II. oszt. korona-rend tulajdonosa, cs. és kir. kamarás, jelenleg gödi nagybirtokos.

Czímer: ezüst pajzsban, zöld dombon szemközt álló vadember, a derekán és fején zöld lombkoszorúval, jobbját csípőjén nyugtatja, baljában vörös-ezüst zászlót tart. Sisakdísz: a pajzsalak növekvően. Takarók: vörös-ezüst.

Kiss Ferencz, ujkécskei lakos, fivéreivel és fiaikkal együtt 1754-ben; János Győr vármegye bizonyítványa alapján 1760-ban; János és József Komárom vármegye bizonyítványa alapján 1773-ban; István Veszprém vármegye bizonyítványa alapján 1783-ban; István, Ferencz, Imre, Antal, István, János, Mihály és József kecskeméti lakosok, Komárom vármegye bizonyítványa alapján 1790-ben; Pál fiaival együtt Bihar vármegye bizonyítványa alapján 1808-ban; Demeter, nagykőrösi kereskedő, Bihar vármegye bizonyítványa alapján 1839-ben kihirdettetnek.

Kis (Bátorkeszi) Andrásnak és nejétől, Kapu Katalintól született gyermekeinek, István, Ferencz, János, Györgynek, valamint nagybátyjának, Andrásnak 1672-ben adományozott eredeti ármális és leszármazási táblák alapján Sándor 1816-ban; János és István, májasházi lakosok, 1830-ban; János Sopron vármegye bizonyítványa alapján 1837-ben a nemesek főkönyvébe bevezettetnek.

Kis-Marossy, másként Marossy András, pócsmegyeri lakos, Komárom vármegye bizonyítványa alapján Pest vármegye nemesei sorába felvétetett és kihirdettetett 1657-ben ugyancsak ő 1658-ban; János 1696-ban Pest vármegyétől bizonyítványt kaptak.

Czímer: kékben, zöld téren, fehér lovon jobbfalé vágtató, vörösruhás, vöröskalpagos, sárgacsizmás vitéz, jobbjában görbe karddal. Sisakdísz: könyöklő pánczélos kar, kivont görbe karddal.

Kisvárday, másként Chyzmazia Jánosnak, nejének Ego Zsuzsánnának és fivérének Andrásnak 1659-ben adományozott ármális és Heves vármegye bizonyítványa alapján Ignácz Pest vármegyébe kihirdettetett 1794-ben.

Czímer: vörösben, hármas halmon könyöklő pánczélos kar, aranymarkolatú görbe karddal, melyre zöld fűzér van háromszorosan felfűzve. Sisakdísz: növekvő vörösruhás férfi, hajadon fővel, jobbjában lefelé fordított kétszárnyú vörös zászlóval, melynek lefelé fordított hegyére vörös-fehér turbános török fej van feltűzve; balját az övén tartja. Takarók: kék-arany, vörös-ezüst.

Klauzál Jánosnak és nejétől, Babarczy Ágnestől született leányainak, Janka és Krisztinának 1793-ban adományozott ármális alapján Miklósnak (János ezredes fia) nemesi bizonyítványt ad Pest vármegye 1843-ban.

Czímer: négyelt pajzs (kék-vörös-vörös-kék), melynek zöld terén kétfarkú oroszlán két első lábával pásztorbotot tart. Sisakdísz: a pajzsbeli oroszlán pásztorbottal, ezüst-kék, vörös-arany orrmányok között, melyek végein egy-egy vörös zászló leng. Pajzstakarók: kék-arany, vörös-arany.

Kóczán (Túzberki). Veszprém vármegyében Ádáztevel községből származik. Első ismert őse Gergely, ki 1578-ban nyerte a czimeres nemeslevelet; Ferencz 1868-óan régi nemességének épségben tartása mellett új czímert és előnevet kapott. Az előbbit Veszprém, az utóbbit Pest vármegyében 1874-ben hirdették ki, a hol már korábban is Maglódon és Gyömrőn volt birtokos. Tagjai közül József 1845-ben pestmegyei táblabíró, II. József († 1860) septemvir. Ennek fia Ferencz a czímerújító; ő alapította a Magy. Tud. Akadémia Kóczán-díját 1904-ben. Fiai II. Ferencz († 1867) Gábor († 1884), László, volt honvédhuszár-hadnagy, jelenleg maglódi birtokos, György jelenleg ongai birtokos. József (1867), Bálint † (1884). László, neje Scitovszky Karolin, ennek fia Zoltán.

Czímer: kékben, aranypólya fölött két hatágú aranycsillag, alul arany szarufa. Sisakdísz: két sasszárny, a belső arany, a külső kék, aranycsillaggal. Takarók: kék-arany, vörös-ezüst.

Koháry (Csábrághi és Szitnyai) a XV. században Hont vármegyében feltűnt nemes család, mely Koháry Péter személyében 1616-ban a bárói, János, Farkas és István személyében 1685-ben a grófi, végül Antal, valóságos belső titkos tanácsos, főpohárnok, főkanczellár és aranygyapjas 466vitéz személyében 1815-ben a herczegi méltóságra emeltetett. Koháry Antal herczeggel a család 1826-ban kihalt. Pest vármegyében ki lettek hirdetve István úri lakos 1720-ban és András 1737-ben.

Czímer: zöld, herczegi zártkoronával fedett, kiterjesztett bársony-paláston kékben, hármas hegyen álló koronás oroszlán, jobbjában egyenes kardot tartva.

Koller József, Baranya vármegye bizonyítványa alapján 1830-ban; István, bajai lakos, Fehér vármegye bizonyítványa alapján 1838-ban; Ignácz, pesti lakos 1838-ban; József, váczi sütőmester, Baranya vármegye bizonyítványa alapján 1842-ben; végül József és fiai, Sándor, Mihály, Imre 1845-ben kihirdettetnek.

Konceek (Dvoreczi) Márton 1763-ban; János és András 1775-ben; Pál és János 1791-ben; András monori lakos, 1820-ban, mindannyian Turócz vármegye bizonyítványa alapján a pest-vármegyei nemesek sorába felvétetnek.

Konkoly-Thege József ősrégi donatárius nemességére vonatkozó bizonyítványt kap Komárom vármegyétől 1818-ban. Kineveztetett táblabírónak 1823-ban; Elek 1845-ben; József szolgabírónak megválasztatott 1878-ban.

Czímer: zöld pajzsban, hármas zöld halomból növekvőn kiemelkedő egyszarvú, élőlábaival arany markolatú görbe kardot tartva. Sisakdísz: ugyanaz, kard nélkül. Pajzstakarók: kék-arany, vörös-ezüst.

Konta (Nemes-Oroszi) Péter és János májasházi, Sándor, Benjámin és István áporkai lakosok nemesi bizonylatot kapnak 1845-ben. Imre monostori prédikátor és András fiaikkal együtt 1801-ben kihirdettettek.

Kornély (Hold-Mézesi) Márknak és nejétől Ernszt Anna Máriától született gyermekeinek Ambrus, József, Antónia és Annának 1794-ben adományozott ármális kihirdettetett ugyanakkor.

Czímer: Négyelt pajzs I. és IV. kékben aranyszaru búzakalászszal telve; II. és III. vörösben szabadon álló oroszlán, jobbjában görbe karddal, baljában égő fáklyával. Sisakdísz: a pajzsbeli oroszlán övig, karddal és fáklyával. Pajzstakarók: kék-arany, vörös-ezüst.

Kossuth (Udvardi) Istvánnak és fiainak, Károly, Lajos és Sándornak - a Kossuth Pálnak 1775-ik évben Turócz vármegye által kiadott bizonylat alapján - Pest vármegye nemesi bizonyítványt ad 1826-ban. E család eredetét a Zemplén és Szatmár vármegyei kötetekben már ismertettük.

Kostyán (Kostyánfalvi) Imre 1738-ban aljegyzőnek, Mihály járásbiztosnak; János 1783-ban aljegyzőnek; 1784-ben Mihály főszámvevőnek választatnak meg. E családból József abonyi birtokos.

Czímer: hasított vörös pajzs; jobb mezejében négy vízszintes ezüst pólya, a balban hármas halmon, koronán álló, kettős ezüst-kereszt. Sisakdísz: pánczélos kar görbe karddal, melynek hegyén török fej, pengéjén kétleveles szőlőfürt van. Kísérők ezüst félhold és hatágú aranycsillag. Takarók vörös-ezüst.

Kovács István 1633-ban; Péter, Boldizsár, Albert és Mihály 1628-ban; János 1639-ben, Pál 1641-ben; György 1643-ban; András patai lakos 1660-ban; György 1701-ben; József kecskeméti lakos 1722-ben; György és István kőrösi lakosok 1730-ban; István, Sámuel, István és Péter nagykőrösi lakosok, Borsod vármegye bizonyítványa alapján 1746-ban; János 1754-ben; József, kecskeméti lakos 1755-ben; Mátyás törteli lakos, Nógrád vármegye bizonyítványa alapján 1759-ben; István és fiai, Sámuel, István, Péter és Sándor 1762-ben; Mihály és fiai Gábor és András Borsod vármegye bizonyítványa alapján 1764-ben; István nagykőrösi lakos 1765-ben; István izsáki lakos, Komárom vármegye bizonyítványa alapján 1782-ben; Imre, Nyitra vármegye bizonyítványa alapján 1792-ben; János, pesti ügyvéd, Pozsony vármegye bizonyítványa alapján 1793-ban; János, monori lakos, Komárom vármegye bizonyítványa alapján 1793-ban; Pál, budai szabó, Zala vármegye bizonyítványa alapján 1793-ban, György egri lakos és József törteli lakos, Nógrád vármegye bizonyítványa alapján 1796-ban; József váczi lakos, Ung vármegye bizonyítványa alapján Pál, Mária, Sándor és Lajos gyermekeivel együtt 1822-ben; Pál, gyöngyös-halászi számtartó és fivére Ferencz, Heves vármegye bizonyítványa alapján 1826-ban; József, nagykőrösi lelkész és József, debreczeni lakos, Bihar vármegye bizonyítványa alapján 1840-ben; Pál 1817-ben kihirdettettek.

Kovách (Leleszi). Heves vármegyéből származik. Tulajdonképen törzse az a Péter volt, a ki Barczay Borbála nevű nejével, Antal fiával és Albert testvérével együtt 1634-ben ármálist, I. Lipóttól pedig Lelesz községre, Bolya és Vermes pusztákra kir. adományt nyert. Pest vármegyében Gáspár monori lakos és fia Gábor 1831-ben vétettek fel a nemesek sorába, Heves vármegye bizonyítványa alapján. Tagjai József († 1834) konziliárius, József hevesmegyei szolgabíró, Gábor († 1892) pestmegyei szolgabíró, továbbá I. József fiai: József pestmegyei törvényszéki elnök, János, a pestmegyei ügyvédi kamara titkára; János fia László (sz. 1827) pestmegyei aljegyző, 1848-49-ben kapitány, később a hevesmegyei gazdasági egyesület megalapítója, országgyűlési képviselő, kinek fia Zoltán földbirtokos, ennek fia László államtudor, tartalékos huszárhadnagy; végül Gáspár, kávai földbirtokos, közgazd. előadó és tb. vármegyei főjegyző.

Czímer: kékben, zöld alapon kardot tartó griff. Sisakdísz: vörösruhás, kardot tartó, könyöklő kar. Takarók: arany-kék, ezüst-vörös.

Kovács (Selyebi) Péternek és fiainak, Jánosnak és Istvánnak 1649-ben adományozott ármális kihirdettetett ugyanaz évben.

Czímer: kékben, zöld halmon könyöklő pánczélos kar, balra dűlő lándzsát tartva. Sisakdísz: könyöklő pánczélos kar, három liliomszálat tartva. Takarók: kék-arany, vörös-ezüst.

Kovcachich (Senkvizi) Márton Györgynek és nejétől Hajóssy Jankától született fiának, Józsefnek 1799-ben adományozott ármális kihirdettetett 1802-ben.

Czímer: négyelt pajzs, I. és IV. vörösben, zöld téren egymással szembe néző egy-egy ágaskodó egyszarvú; II. és III. kékben egy-egy anjou ezüstliliom.

Kövér (Taktakenézi v. Gidófalvi) már 1427-ben Háromszékben Gidófalván birtokos család, mely Rudolf királytól megerősítést nyert s mint kihirdetett nemes család szerepelt Zemplén vármegyében (1747), Szabolcs (1763) és számos más vármegyében. Birtokai: Gidófalva, Tálya, Taktakenéz és Berczel. 1879 óta Kövér Péter pusztamindszenti birtokos Pest vármegyében.

Czímer: kékben, két sasszárny között könyöklő pánczélos kar kivont karddal s arra felfűzött koronával. A pajzs alsó részében hátulról nyíllal átlőtt szív. Takarók: kék-arany, vörös-ezüst.

Krammer Ferencz, István, Prokop és Lipótnak, ez utóbbi gyermekeinek nejétől, Patutsik Teréztől született Lipót és Ferencznek 1792-ben adományozott ármális kihirdettetik 1793-ban.

Czímer: hullámzó ezüst pólyával osztott pajzs, melynek hasított felső részében I. kékben, hármas zöld halmon, aranykoronán balra néző szemben álló, arany sas. II. vörösben szabadon álló, jobbra fordult kétfarkú oroszlán, szájában pengéjénél egy kardot vízszintesen tartva. Sisakdísz szemben álló, jobbra néző, kiterjesztett szárnyú arany-sas. Takarók: kék-arany, vörös-ezüst.

Kruspér (Varbói) Trencsén vármegyében már a XVII. század elején szereplő nemes család; Pest vármegyében Kruspér István és Mihály, a Kruspér Istvánnak, továbbá nejének Katalinnak, fiainak, István, András, György és Jánosnak az 1618-ik évben adományozott és Trencsén vármegyében kihirdetett ármális alapján a nemesek sorába felvétettek és kihirdettettek 1770-ben.

Kún Komárom vármegyéből származó, Kócson birtokos nemes család, melyet ugyanaz a vármegye 1762-ben igazolt. E családból valók Pál ócsai és Lajos töki főjegyzők.

Czímer: kékben, zöld halmon álló, hatágú aranycsillagtól és ezüst félholdtól kisért oroszlán pálmaággel. Sisakdísz: a pajzsalak növekvőn. Pajzstakarók: kék-arany, vörös-ezüst.

Kún (Mocsai) Benedeknek és fivéreinek, Miklós, János és Istvánnak régi nemességük megerősítésével új ármális adatott 1637-ben. A család Kecskeméten van leginkább elterjedve.

Kúthy (Kővágó-Eörsi) Máté az 1603-ik évben új adománylevelet kap, melynek és Zala vármegyének bizonyítványa alapján 1749-ben K. János, György, István és Gábor Pest vármegye nemesei sorába felvétetnek.

Czímer: kékben, hármas zöld halom mindegyikén egy-egy gyöngyvirágszál. Sisakdísz: pánczélos kar görbe karddal; a kar-hajlásnál fogyó hold és abban arany-csillag.

Kvassay. (Kvassói és Brogyáni). Ez idő szerint két ága van: a Kvassói és a Kvassói és Brogyáni. Trencsén vármegyéből származik, a hol Kvassó községben és Bars vármegyében, Brogyánban volt birtokos, mely két községtől vette előnevét is. Időközben más vármegyékben is elterjedt és 1853 óta Pest vármegyében is megtelepedett. A család tulajdonképen egy Kvassow nevű lengyel nemes lovagtól származtatja magát, ki már a XII. században telepedett Trencsén vármegyébe. Ennek utóda volna Dimitrew 1285-ben, Csák Máté híve és Desiszlav: Stibor vajda rokona, ki 1396-óan boczkói várnagy volt. Miklós: II. Lajos király udvarnoka, ki 1526-ban Mohácsnál esett el. A család több községre és birtokra nyert kir. adományt, melyeket Zsigmond és Rudolf, ez utóbbi 1604-ben, megerősített. István 1687-ben itélőmester és alnádor. József 1770-ben helytartótanácsos és altárnokmester és 1776-ban Mármaros vármegye főispánja. László Bars vármegyei alispán, majd követe, 1760-ban kir. tan., kir. táblai ülnök és alországbiró. Ede (szül. 1845) ismert nevű író, jelenleg ny. min. tanácsos, Ferencz († 1875) előbb főszolgabíró, 1848-49-ben nemzetőrtiszt. István (sz. 1854), ny. min. tanácsos, a konstantinápolyi ausztriai cs. és kir. és a magyar kir. konzuli főtörvényszék elnöke, jelenleg őrszentmiklósi birtokos, Jenő, (sz. 1850), jelenleg min. tanácsos; a kulturmérnöki intézmény megalapítója, a vaskorona-, Lipót- és Szt. István-rend tulajdonosa. Az eredeti Kvassói ágból, László (sz. 1834) volt orsz. képviselő.

A Kvassói és Brogyáni czimer: kékben, zöld alapon, egymásnak háttal álló ágyún, jobb és balfelé lobogó és az ágyúkra állított zászló között ágaskodó fehér egyszarvú, jobbjában kardot tart. Sisakdísz: az egyszarvú növekvően. Takarók: kék-arany, vörös-ezüst.

Laczkó András bicskei lakos és fiai Gábor, János, Ignácz, András és Pál, valamint unokái 1754-ben, András 1755-ben, József és fia József, valamint István és fiai Gábor, Ferencz és Károly 1830-ban kihirdettetnek. Laczkó Ambrus és fiainak Péter, István és Jánosnak, valamint fivérének Györgynek és ez utóbbi fiának Andrásnak, valamint Németh Mártonnak, Györgynek és Andrásnak 1659-ben adományozott és Hont vármegyében kihirdetett ármális alapján.

Az 1659-ik évi ármális czímer leírása a következő: kékben, zöld téren álló, jobbra fordult griff, jobbjában öt búzakalászszal. Sisakdisz: pánczélos vitéz, növekvően, palloskardot tart egyenesen fölfelé; sisakján strucztollak. Takarók: kék-arany, vörös-ezüst.

Laczkovics, egyike Pest vágymegye tősgyökeres nemes családainak; László szentlőrinczkátai lakos, 1720-ban a nemesek főkönyvébe bevezettetik; István 1689-ben Pest vármegyében jegyzőnek, 1692-ben helyettes alispánnak; László 1700-ban aljegyzőnek, 1715-ben helyettes alispánnak; Imre 1757-ben helyettes alispánnak; György 1785-ben szolgabírónak, majd főjegyzőnek, 1798-ban alispánnak s végül 1802-ben országgyűlési követnek választatik meg.

Ladányi (Tompaházi) Istvánnak, fiainak, János, István, Mihály és Ferencznek az 1686-ik Ladányi évben adományozott ármális alapján Ferencz, János és fiai Zsigmond és János; István és Mihály Pest vármegye nemesei sorába felvétettek és kihirdettettek 1754-ben.

Laky (Alistali) Károly pesti, Ferencz nagykőrösi ötvösök, továbbá Antal, László, Vincze és János, valamint gyermekeik Ádám, Sándor és Gábor Komárom vármegye bizonyítványa alapján Pest vármegye nemesei sorába felvétettek és kihirdettettek 1836-ban.

Lányi, másként Jakobey Mártonnak és nejének, Ulmützer Erzsébetnek az 1866-ik évben adományozott és Szepes vármegyében kihirdetett ármális alapján Lányi Sámuel fiával, Frigyessel és leányával Karolával együtt Pest vármegye nemesei sorába felvétetett és kihirdettetett az 1822-ik évben. Lásd Jakobey.

Laszkáry (Laszkári) Turócz, Trencsén és Nyitra vármegyékben elterjedt régi nemes család; István Turócz vármegye bizonyítványa alapján 1753-ban; József, pesti lakos 1754-ben, ismét másik József és István 1755-ben Trénesén vármegye bizonyítványa alapján Pest vármegye nemesei sorába felvétettek és kihirdettettek.

Czímer: kékben, hármas zöld halmon, fészkén ülő, fiait tápláló pelikán. Sisakdísz: ugyanaz. Pajzstakarók: kék-arany, vörös-ezüst.

László. Somogy vármegyében törzsökös birtokos család, nemeslevelét ugyanott 1773-ban kihirdették A család czímeres nemeslevele 1649 január 20-ikán kelt. Pusztakovácsiról származtak a család tagjai Pest vármegyébe a múlt század elején. E családból való László Zsigmond domonyi birtokos, ny. min. tanácsos.

Czímer: kékben, hármas halom közepéből növő kétfarkú oroszlán kivont karddal. Sisakdísz könyöklő vörösmezű kar görbe karddal; pajzstakarók: kék-arany, vörös-ezüst.

Laszlovszky (Oszlányi). A régente Nyitra, most Bars vármegyéhez tartozó Oszlány községből származik. József és neje, továbbá gyermekei József, Ferencz, János, Ferdinánd, Borbála és Magdolna, 1790-ben kaptak czímeres nemeslevelet II. Lipóttól, melyet Nyitra és Pest vármegyékben ugyanaz évben hirdettek ki. A család a vármegyében Pócsmegyeren volt birtokos. Tagjai közül József, a czímerszerző, Buda város polgármestere, 1793-ban vármegyei táblabíró. Ennek fia József szintén Pest vármegye táblabírája. Adolf kalocsai ügyvéd, 1883-ban Pest vármegye tb. alügyésze. Károly († 1870 körül) a gróf Breuner-féle uradalom jószágkezelője. Béla a szentendrei kerület volt orsz. képviselője, jelenleg pomázi birtokos.

Czímer: vörössel és feketével haránt osztott pajzsban, zöld alapon ágaskodó arany-oroszlán, jobbjában szablyát, baljában hatágú kék csillagot tart. Sisakdísz: fekete sas, csőrében írótollat tart. Takarók: vörös-arany, fekete-arany.

Lázár (Tornói) Györgynek, nejének Katalinnak, fiainak György, István és Ferencznek, továbbá fivérének Jánosnak és ez utóbbi fiainak, Pálnak és Istvánnak az 1694-ik évben adományozott és Nyitra vármegyében kihirdetett eredeti ármális alapján Lázár Jakab és fia Pál Pest vármegyében a nemesek sorába felvétettek és kihirdettettek az 1756-ik évben.

Légrády (Malomszeghi) régi, Pozsony, Krassó, Békés és Pest vármegyékben kihirdetett nemes család; István Pozsony vármegye bizonyítványa alapján 1731-ben; Pál, ügyvéd, Nógrád vármegye bizonyítványa alapján 1814-ben Pest vármegye nemesei sorába felvétetett. Imre, pestmegyei táblabíró nemessége királyi kegyelemmel átruháztatott Légrády Károly József és fiai, Imre, Károly, Tivadar és Ottóra, a kik Pest vármegye nemesei sorába felvétettek 1880-ban.

Az 1668-ban adományozott czímer a következő: kék pajzsban, zöld téren szembe néző vörösruhás, sárga csizmás magyar vitéz, jobbjában kivont karddal, lábainál egy zöldruhás, levágott török fekszik fej nélkül. Sisakdísz: nyílt fekete sasszárny között vörösruhás kar kivont karddal. Pajzstakarók: kék-arany, vörös-ezüst.

Lehóczky (Király-Lehotai vagy Kis-Rákói) turócz vármegyei ősnemes család. Dávid, alberti lakos, fiai Pál és György és unokái 1762-ben; József saári lakos, Turócz vármegye bizonyítványa alapján 1766-ban; János és József 1802-ben; János Izsáki lakos, Liptó vármegye bizonyítványa alapján 1811-ben; Mihály, István és János abonyi lakosok, gyermekeikkel együtt Bars vármegye bizonyítványa alapján 1832-ben; György, ügyvéd, 1839-ben; Imre bugyi lakos és fia Károly 1845-ben Pest vármegye nemesei sorába felvétettek és kihirdettettek.

Lengyel (Bozóki) Sándor felsőkereskedelmi iskola-igazgató és gyermekei: Zsolt, Margit, Ilona és Sarolta, továbbá L. Vilmos dr. és Ervin nevű fia 1902 okt. 21-én régi magyar nemességük megerősítésével a Bozóki előnevet kapják s kihirdettetnek Pest vármegyében 1903-ban 736. kgy. sz. alatt.

Czímer: kékben, zöld halmon ágaskodó kétfarkú oroszlán, jobbjában kivont karddal. Sisakdísz: három (kék-ezüst-vörös) strucztoll. Takarók: kék-arany, vörös-ezüst.

Lenkey (Lenkei és Zádorfalvi) Károly és fiai, Károly, Szaniszló és János; valamint Antal és fiai, János, Bertalan és József, úgyszintén Ákos és fia Emil, Arad vármegye nemesi bizonyítványa alapján a pest vármegyei nemesek sorába felvétettek és kihirdettettek az 1839-ik évben.

Lévay Ádám, Solti lakos, valamint fiai: Mihály, Sámuel, Ferencz és Sándor, Tolna vármegye bizonyítványa alapján a vármegye nemesei közé felvétetnek 1797-ben.

Liebner (Kakucsi) József, (szül. 1850) a mezőgazdaság és a mezőgazdasági irodalom terén szerzett érdemeiért 1896 decz. 18-án Kakucsi előnévvel magyar nemességet nyert. 1908-ban cs. és kir. asztalnok. 1904-ben a pápa a Szent-Gergely-lovagrend parancsnoki rendjelével tüntette ki. Élénk részt vesz a vármegyei és különösen a közgazdasági mozgalmakban. A vármegyei állandó választmány tagja, min. gazdasági tudósító, több bizottság elnöke és számos más közérdekű egyesület és bizottság elnöke, alelnöke vagy tagja.

Czímer: kékben, középen ezüstcsíkkal, alul veressel és ezüsttel hétszer vágott ék, melyet mindkét oldalról egy-egy hatágú aranycsillag kísér; felül öt arany búzakalászt két-két arany méh környez. A pajzs felett koronázott nyílt lovagsisak nyugszik. Sisakdísz: szárnyas fehér ló növekvően. Takarók: kék-arany, vörös-ezüst.

Lieszkovszky (Lieszkói) másként Belliánszky Pál, budai lakos, Trencsén vármegye bizonyítványa alapján 1772-ben; József és testvére László, irsai birtokosok, ugyancsak Trencsén vármegye bizonyítványa alapján fiaikkal, József, Ferencz, Miklós, Lajos, Imre és Boldizsárral, valamint unokáikkal, Antal, Dénes és Ignáczczal együtt Pest vármegye nemesei sorába felvétettek 1805-ben.

Czimer: kékben, zöld téren, fehér lovon jobbra vágtató vörösruhás és vöröskalpagos magyar vitéz kivont görbe karddal. Sisakdísz: nyílt fekete sasszárny között jobbra fordult vörösruhás vitéz növekvően, kivont karddal. Takarók: kék-arany, vörös-ezüst.

Lithvay aliter Literati (Viszocsányi). E család Nyitra vármegyéből származik, a hol Viszocsányban volt birtokos. A család 1578-ban kapott czímeres nemeslevelet, melyet 1579-ben Nyitra vármegyében és 1774-ben Bars vármegyében hirdettek ki, hol ekkor Nagyszelezsényben és Nagylülén volt birtokos. Pest vármegyébe az újabb korban telepedett le Mátyás, kinek özvegye Pilisszántón birtokos. Tagjai közül Antal († 1879) főszolgabíró Nyitra vármegyében. Mátyás († 1900) ügyvéd, járásbiró, majd kir. táblai bíró.

Losonczy Pálnak és nejétől, nemes Farkas Ilonától született gyermekeinek, Pál, Lajos, Juliánna és Eszternek 1797-ben adományozott ármálist kihirdették Pest vármegyében ugyanakkor.

Czímer: négyelt pajzs, I. és IV. hármas fehér halomból növő egy-egy szárnyas ló (egymással szemben), II. és III. hármas zöld halomból növő Merkur, baljában koszorút tartva. Sisakdísz: zöld lombok között a pajzsbeli Merkur széles vörös övvel. Takarók: kék-ezüst, vörös-arany.

Lösch. (Lothárdi és Törteli). Bajorországból eredő család, mely József ny. tábornok, pestmegyei birtokos személyében magyar nemességet kapott 1901 márczius 1-én. A czímeres nemeslevelet Pestvármegyében 1907. 2227. kgy. szám alatt hirdették ki.

Czímer: vörös pajzs arany pajzsfővel, melyben három keresztbe tett vörös pálcza-pár látható; a pajzsban hármas halmon koronán könyöklő kékruházatú kar van görbe karddal; a jobb sarokban fogyó ezüst hold; a könyökhajlásban ötágú aranycsillag. Sisakdísz: két fekete sasszárny között a pajzsbeli kar karddal, s a könyökhajlásnál a csillaggal. Takarók: arany-vörös, kék-ezüst.

Madarassy, másként Magyar de Mező-Madaras Istvánnak a Gömör vármegye által 1774-ben kiadott bizonyítványa ősrégi donatárius nemességére vonatkozólag kihirdettetett 1796-ban; Ignácz és fiai, Antal, Ignácz, József és Pál Heves vármegye bizonyítványa alapján 1812-ben, József pesti lakos, Zala vármegye bizonyítványa alapján 1844-ben a nemesek főkönyvébe beíratnak. István 1791-ben főszolgabíró; László 1836-tól főszolgabíró, 1849-től fogva első alispán; Pál megválasztatott aljegyzőnek 1876-ban, árvaszéki ülnöknek 1889-ben.

Czímer: kékben, koronán könyöklő pánczélos kar, görbe karddal; a pajzssarokban jobbról fogyó hold, balról hatágú aranycsillag. Sisakdísz: két kiterjesztett fekete sasszárny. Pajzstakarók vörös-ezüst, kék-arany.

Magay (Szentgyörgyvölgyi) Mártonnak Fehér vármegye nemesi bizonyítványt ad 1734-ben a Magay Márton, János, Péter, Ambrus, és Sándornak 1573-ban adományozott ármálisára vonatkozólag. Péter, János és István biai lakosok kihirdettetnek 1776-ban Pest és Fejér vármegyékben. E családból való Magay Sándor dr. kunszentmiklósi lakos, kir. ítélőtáblai bíró.

Magyary-Kossa. (Nagysarlói). Ősi csallóközi család, mely 1381-ben már szerepel. A család a Magyary és a Kossa neveket felváltva használta. K. Albert 1599-ben kapott ujított czímeres levelet I. Rudolftól és általa fia Gergely, testvérei Pál és János és leánya Zsuzsánna. A család e testvérek után három ágra szakadt és jelenleg Jász-Nagykún-Szolnok, Tolna, Komárom, Heves és Pestvármegyékben volt birtokos és részben ma is az. Nemességét Barsban 1600-ban, Komáromban 1699-ben és 1727-ben, Veszprémben 1758-ban, továbbá Heves-, Tolna és Fejér vármegyékben hirdették ki. Tagjai közül I. Sámuel (sz. 1781, † 1866) Tolna vármegye alispánja; fia József (sz. 1806, † 1859) tolnamegyei főszolgabíró. István (sz. 1823, † 1894) 1848-49-iki főhadnagy. Fiai István (sz. 1856) cs. és kir. kamarás, Béla (szül. 1858) szintén cs. és kir. kamarás, Géza (sz. 1859) cs. és kir. kamarás, volt orsz. képviselő. Ferencz (sz. 1826, † 1890) 1848-49-iki százados, pénzügymin. irodaigazgató. Fiai József (sz. 1859) pénzügymin. titkár, Ferencz az "Első Hazai Takarékpénztár" pénztárnoka. II. Sámuel tápiószentmártoni birtokos, kiváló bibliografus és gyűjtő, kinek ma az országban talán a legnagyobb magánkönyvtára van.

Czímer: kék jobbharánt pólyával hasított ezüst és vörös pajzs, a pólyában jobbra futó, természetes oroszlán. Sisakdísz: vörös strucztollas, sisakos és vasba öltözött, szemközt fordult vitéz, növekvően, jobbjában kardot tart, melynek hegyére turbános török fő van tűzve, baljában kékkel és aranynyal vágott és a sisak koronájába tűzött zászló. Takarók: kék-arany, vörös-ezüst.

Majerszky. Nógrád vármegyéből származik, de Pozsony, Trencsén, Szabolcs és Pest vármegyékben is elterjedt. János és neje Gall Anna, továbbá gyermekeik Pál, Mihály, István és József, 1741 október 28-án kaptak czímeres nemeslevelet Mária Teréziától, melyet Nógrád vármegyében 1742-ben, Pest vármegyében 1770-ben és Trencsén vármegyében is kihirdettek. Hagyomány szerint azonban a család lengyel származású és már ott is nemesi előjogokat élvezett. Tagjai közül Pál, pálosrendi szerzetes, a rend irattárnoka. János nógrádmegyei adószedő; Ferencz ugyanott főszámvevő, Ferencz csömöri plebános, László 1809-ben a nógrádmegyei nemesi felkelők zászlótartója, Béla jelenleg nyíregyházai polgármester, tart. honvédkapitány, Mihály debreczeni vasuti igazgató, Barnabás gépgyáros, Vilmos kocséri községi jegyző és László okleveles gazdatiszt.

Czímer: osztott pajzs, felső veres mezejében két ezüst- s az alsó kék mezőben egy aranyrózsa. Sisakdísz: veressel és ezüsttel, kékkel és aranynyal vágott sasszárny között aranyrózsa. Takarók: kék-ezüst, veres-arany.

Majthényi (Kesselökeöi nemes és báró). Árpádkori család a Divék nemzetségéből, melynek első elismert őse Falkomér de Majthe 1339-ben szerepelt. A család hírneves és érdemekben gazdag névsorát lásd Nagy Iván VIII. 256-266-ig felsorolva. Pest vármegyében táblabíráknak kineveztettek: Imre 1784-ben, Károly 1798-ban, Pál 1795-ben, Imre 1815-ben, Márton 1818-ban, László 1820-ban, Pál 1841-ben, Ágoston 1841-ben. Jelenleg Pest vármegyében birtokos Károly Versegen.

Czímer: kékben zöld téren lombos fa alatt jobbra lépdelő ezüst félholdtól és hatágú arany csillagtól kísért medve. Sisakdísz: három strucztoll. Pajzstakaró: kék-arany, vörös-ezüst.

Makay Ferencz, nagyváradi kanonok és János budai lakos, valamint ez utóbbinak fiai András, Mátyás, Béla és Ferencz, bemutatván 1754-ben nyert ármálisukat, Pest vármegye nemesei közé felvétettek és kihirdettettek ugyanaz évben.

Marchott Ferencz, kir. kamarai hivatalnok, Heves vármegye bizonyítványa alapján a pestmegyei nemesek sorába felvétetik 1815-ben.

Czímer: zöld téren, két hatágú aranycsillagtól kísért, kiterjesztett szárnyú fehér galamb, csőrében két búzakalászt tartva. Sisakdísz: nyílt sasszárny között álló fehér galamb, csőrében olajággal. Pajzstakarók: kék-arany, vörös-ezüst.

Márffy (Csébi) Lipótnak adoptionális levele, melylyel nemes Kliegl József fiát, Károlyt, fiává fogadja, királyi megerősítést nyer 1810-ben. Kihirdettetett 1811-ben.

Czímer: kékben folyóból kiemelkedő hármas szikla, melynek tövén, jobbjában kivont kardot, baljában leveles szőlőfürtöt tartó griff áll. Sisakdísz: három fehér liliom. Pajzstakaró: kék-arany, vörös-ezüst.

Markos (Ramocsai) István, izsáki lakos 1783-ban és Péter 1818-ban Veszprém vármegye nemesi bizonyítványa alapján a pestmegyei nemesek sorába felvétetnek.

Czímer: kékben, hullámos, zöld téren szembe néző, vörösruhás, feketekucsmás és feketecsizmás férfi, baljában kereket, jobbjában - a keréken dolgozva - szekerczét tart: Sisakdísz a pajzsalak, karjait kitárva. Pajzstakarók: kék-ezüst, vörös-arany.

Martinovics Mátyás, fiai Vincze kapitány, Tamás administrator, Ignácz lembergi egyetemi tanár, később vértanú és Márk orvos, Márk neje Sárffy Éva, János, József és Mária, János első nejétől, Parcsetics Juliánnától, nemkülönben második nejétől, Etleczberger Annától született gyermekei 1791-ben ármálist kapnak. E család tagjai közül László jelenleg kunszentmiklósi főszolgabíró és Péter szabadszállási birtokos.

Czímer: vörös pólyával osztott pajzs. A vörös pólyában szarvaival felfelé álló ezüst hold két hatágú arany csillag között. A pajzs felső kék mezejében jobbra száguldó fehér ló; az alsó arany mezőben hármas sziklán koronán könyöklő kékruhás kar kivont karddal, melyen török fej látható. 470Sisakdísz: arany-kék és ezüst-kék nyílt sasszárnyak között a pajzsbeli kar. Pajzstakarók: ezüst-kék, arany-kék.

Márton (Zsarolyáni és Mándi) másként Szoboszlay Péter, donationális levelet kapott Kencse biharmegyei és Thybetelek szatmármegyei birtokokra Mátyás királytól 1489-ben. Pest vármegyében Sámuel, monori lakos, Szatmár vármegye bizonyítványa alapján 1807-ben; Gábor, Mihály és János czeglédi lakosok, ugyancsak Szatmár vármegye bizonyítványa alapján 1807-ben; Miklós, János, Sámuel és Ferencz, ugyancsak czeglédi lakosok; 1825-ben; végül István orvos, Gömör vármegye bizonyítványa alapján 1825-ben a vármegye nemesei sorába felvétettek és kihirdettettek.

Matolcsy (Matolcsi) Szatmár vármegye régi nemes családja, mely 1664-ben kapott czímeres nemeslevelet, melyet Pest vármegyében is kihirdettek. Régebben a család hol Matóczy; hol pedig Matolcsy néven szerepel az oklevelekben. Tagjai közül Jánost a Rákóczi-féle szabadságharcz alatt a labanczok elfogták és kivégezték. Ekkor kobozták el a család vagyonát is. II. János († 1886) darvasi református lelkész. Kálmán, jelenleg aszódi főjegyző.

Czímer: kékben, befelé fordult ezüst félholdtól kisért kétfarkú arany oroszlán, jobbjában görbe kardot tart. Sisakdísz: a pajzsalak, növekvően. Takarók: kék-arany, vörös-ezüst.

Mattyus Ferencz, szelei lakos Borsod vármegye bizonyítványa alapján 1728-ban; Pál 1765-ben; Mihály és András 1823-ban; János Pozsony vármegye bizonyítványa alapján, valamint fia Izidor és leánya, Klotild 1840-ben Pest vármegye nemesei közé felvétettek.

Medveczky (Medveczi és Kis-Bisztriczei) József, hévízi lakos, 1780-ban; János, egyházi lakos, 1784-ben Árva vármegye bizonyítványa alapján a pestvármegyei nemesek sorába felvétettek és kihirdettettek.

Czímer: kékben, zöld téren, jobbra fordult egyenesen álló medve, jobbjában kard, baljában kettős arany kereszt. Sisakdísz: ugyanaz, növekvően. Pajzstakarók: kék-arany, vörös-ezüst.

Melczer (Kellemesi). Sáros vármegye régi neves családja, mely idővel más vármegyékben is elterjedt és a múlt század elején Pest vármegyében is megtelepedett. Első ismert őse Menyhért, ki 1528-tól 1539-ig Eperjes szabad királyi város bírájaként szerepel, ennek fia, Kristóf és gyermekei Kristóf, Péter, János, Ágnes és Zsófia I. Ferdinándtól 1558-ban czímeres nemeslevelet nyert, melyet 1577-ben és 78-ban Sárosban hirdettek ki. E még most is viruló ágat Péter növesztette tovább. 1687-ben a család két ágra oszlott. Az egyik Szatmár és Ung vármegyékben telepedett meg és ez az ág úgylátszik fiágban kihalt. A másik Sáros, Abaúj, Borsod, Trencsén és Pest vármegyékbe ágazott el. Az előbbi ághoz tartozott András, kit I. Ferencz József 1866-ban bárói rangra emelt és a ki 1873-ban meghalt, Fitestvérei közül István királyi hétszemélynök és a semmítőszékbe kebelezett kúria elnöke a főrendiház tagja, valóságos b. t. t., cs. és kir. kamarás és számos érdemrend tulajdonosa volt. A család korábban az Eperjesi előnevet használta. A pestvármegyei ág Trencsén vármegyéből került ide. János, kb. 1820 táján. Ez ág tagjai közül Gyula tűzérfőhadnagy, 1848-ban Branyiszkónál megsebesült. Titus tüzérfőhadnagy 1848-ban halálosan megsebesült Budavár ostrománál. Jánost ugyanakkor hazafias magatartása miatt Haynau halálra ítélte, de ezt kegyelem utján 10 évi várfogságra változtatták meg. Gyula jelenleg a kiskőrösi járás főszolgabírája.

Czímer: Vörössel és feketével vágott pajzsban a felső vörösben, a vágási vonalból kinövő pánczélos sisakos vitéz, jobbjában ágat, hét zöld levéllel, baljában kardot tart, vállához támasztva. Az alsóban barna hármashalomból kinövő, zöldleveles, aranyszélű két vörös rózsa. Sisakdísz: arany griff növekvően, mindkét lába között a zöld ágat tartva. Takarók: vörös-arany, fekete-arany.

Mészáros János, bemutatván ármálisát, kihirdettetik 1642-ben; Pál kecskeméti lakos és fiai Pál és János 1754-ben; István, János és József, bugyi lakosok, Fehér vármegye bizonyítványa alapján 1802-ben; Benjámin, Sándor és István 1816-ban; Imre taksonyi lakos Pozsony vármegye bizonyítványa alapján 1817-ben; József dunakeszi lakos Veszprém vármegye bizonyítványa alapján 1818-ban; István, Sándor és Benjámin nagykőrösi lakosok fiaik és unokáikkal együtt Fehér vármegye bizonyítványa alapján 1818-ban; János tassi lakos 1819 ben; Mátyás pusztaszántói birtokos, Pál hontmegyei alügyész, továbbá testvéreik Antal, László és József Nógrád vármegye bizonyítványa alapján 1820-ban; és végül Károly Nyitra vármegye bizonyítványa alapján 1834-ben Pest vármegye nemesei közé felvétetnek.

Mészely, másként Mészöly János és neje, Hadry Zsuzsánna, valamint fivére Gergely és valamennyi leszármazóik 1721-ben ármálist kapnak; Ignácz, Fehér vármegye nemesi bizonyítványa alapján Pest vármegye nemesei sorába felvétetik és kihirdettetik 1818-ban; Rudolf előbb csend-biztos, majd várnagy volt Pest vármegyében az ötvenes években; Gyula főszámvevőnek kineveztetett 1873-ban; László tb. aljegyző lett 1890-ben, s aljegyzőnek megválasztatott 1895-ben.

Micsinay, másként Michnay. Árva vármegyéből származik, honnan idővel Zólyom, Liptó, Nógrád, Gömör és Pest vármegyékbe terjedt el, hol András, József és Ferencz 1812-ben, ifj. János pedig 1835-ben Zólyom vármegye bizonyítványa alapján a pestvármegyei nemesek sorába felvétettek. A család árvai ága a Michnai, a Gömöri ág pedig a Zoltvai előnevet használta. Mihály és fia, Mátyás, 1655-ben kaptak III. Ferdinándtól czímeres nemeslevelet, melyet Liptó vármegyében ugyanaz év deczember 13-án hirdettek ki. Zólyomban 1819-ben, Nógrádban 1831-ben igazolták nemességüket. A pest-vármegyei ágból Ernő jelenleg az aszódi takarékpénztár igazgatója.

Czímer: kékben ezüst félholdtól és hatágú aranycsillagtól kísért fehér galamb, csőrében zöld olajágat tart. Sisakdísz: a pajzsbeli alak. Takarók: kék-arany, vörös-ezüst:

Mihálkovics Józsefnek, a jászkun kerületek hites jegyzőjének és nejétől, Szekeres Erzsébettől született leányának, Juliánna Zsuzsánnának 1834-ben adományozott ármális kihirdettetett ugyanaz évben.

Milesz. (Szentkirályi és Daróczi). Régi nemes család, mely családi hagyomány szerint Róbert Károlylyal jött Magyarországba, a hol Pozsony és Bács vármegyében, majd a múlt század 40-es éveiben Pest vármegyében is megtelepedett, a hol Tétényben és Apostagon volt birtokos és az utóbbi helyen ma is az. A nemességet Pest vármegyében is kihirdették. Tagjai közül Antal a mult század elején Bács vármegye táblabírája; fia, József anyai ágon már apostagi birtokos lett. Ennek fiai Lajos és Gyula, az előbbi apostagi, az utóbbi aszódi birtokos. Lajos fia István, jelenleg honvéd-főhadnagy.

471Czímer: kékben ezüst anjou-liliom. Sisakdísz: a pajzsbeli liliom. Takarók: kék-arany, vörös-ezüst.

Miskey (Miskai) Benedek, fajszi lakos, bemutatja Pozsony vármegyétől nyert bizonyítványát 1761-ben; Ferencz kineveztetett táblabírónak 1793-ban; Imre megválasztatott vármegyei első aljegyzőnek 1836-ban, táblabírónak kineveztetett 1841-ben. János Fehérvármegyébe költözvén, Elek nevű fiával együtt nemesi bizonyítványt kapott 1818-ban.

Czímer: kékben zöld téren jobbra fordult ágaskodó oroszlán, mindkét első lábával háromleveles fehér rózsaszálat tartva, Sisakdísz: a pajzsalak növekvően.

Molnár Pál bicskei lakos és fiai Márton, Mihály, Béla, János és Péter 1754-ben; Márton molnár nyíregyházi lakos 1754-ben; Márton Pozsony vármegye bizonyítványa alapján 1771-ben; György, abonyi lakos, 1802-ben; István és Mihály, nagykőrösi lakosok, 1805-ben; Márton, czeglédi számtartó 1815-ben; József, májasházi lakos és fiai, András, János, József, István és Benjámin Hont vármegye bizonyítványa alapján 1818-ban; id. József, bicskei lakos, 1823-ban; végül Márton, továbbá fia Márton és unokája Lajos, valamint István fia István, mindannyian czeglédi lakosok, 1827-ben a nemesek főkönyvébe bevezettetnek.

Morvay (Alsó-Draskóczi) András fia György 1730-ban nemesi bizonyítványt kap Trencsén vármegyétől, melynek alapján György, áporkai lakos, valamint fiai, János, András, István 1771-ben; Imre és György áporkai és Gábor bugyi lakosok 1824-ben a nemesek főkönyvébe bevezettettek.

Czímer: kékben jobbjában kardot tartó medve. Sisakdísz: ugyanaz növekvően. Pajzstakarók: kék-arany, vörös-ezüst.

Mósel Antalnak és nejétől, Sautermeister Annától született gyermekeinek, György, Ferdinánd, István, József, Zsófia és Máriának 1717-ben adományozott ármális és leszármazási tábla alapján, István, József és fiai, Antal és József 1754-ben; György harminczados és Károly szolnoki sóházi hivatalnok 1816-ban kihirdettetnek.

Motsy Károlynak adományozott ármális kihirdettetik 1802-ben; István, János, Mihály, György, Bálint, másik János és András Bács vármegye bizonyítványa alapján 1815-ben a nemesek főkönyvébe bevezettetnek; György és gyermekei, László, Teréz és György; István és gyermekei, József, István, Bálint és Gábor; végül Mihály és gyermekei, Antal, Sándor, János, Lajos, Teréz és Ambrus 1815-ben nemesi bizonyítványt kapnak; György 1822-ben; László 1838-ban főmérnöknek választatik meg. György kineveztetett táblabírónak 1841-ben.

Mudrony András, 1604-ben kapott czímeres nemeslevelet, mely kihirdettetett Zemplén vármegyében; innét a család Békésbe, majd 1897-ben Mudrony Jenő személyében Pest vármegyébe Puszta-Kisadacsra származott.

Czímer: kék pajzs zöld mezején álló oroszlán mindkét első lábával hegyével lefelé álló egyenes kardot tartva. Kísérők: ezüst félhold és hatágú arany csillag. Sisakdísz: Czölöpösen állított pánczélos kar, görbe karddal.

Muraközy Jánosnak, nejének, Czorba Sárának, leányának Katalinnak, fogadott fiának, Chehy Mártonnak 1625-ben adományozott ármális és leszármazási tábla alapján Sámuel, kecskeméti lakos és fiai András és József, valamint unokái, Sámuel, Pál, András és József a nemesek főkönyvébe bevezettetnek 1756-ban; László 1862-től 1872-ig pestvármegyei főügyész volt. Táblabírónak kineveztetett József 1861-ben.

Muslay (Boros-Jenői) Gábor 1772-től 1783-ig helyettes alispánnak; István 1786-ban főügyésznek; ifj. István 1798-ban szolgabirónak, 1810-ben főügyésznek választatik meg. Táblabíróknak kineveztettek: Antal 1770-ben; István 1787-ben; Antal 1789-ben; Károly 1802-ben.

Czímer: kékben, zöld alapon egymást támadva, jobbról fekete lovon vörösruhás magyar vitéz, görbe karddal, balról fehér lovon zöldruhás török vitéz, szintén görbe karddal. Kísérők: ezüst félhold, és hatágú arany csillag. Sisakdísz: nyílt fekete sasszárny között vörösruhás magyar vitéz növekvően, görbe kardot villogtatva. Takarók: kék-arany, vörös-ezüst.

Muzsik Ignácz és Mihály, pesti polgárok, 1813-ban nemeseknek ismertetnek el. M. Ignácz, Ferencz, József, Mihály és Antal, pesti lakosok 1818-ban nemesi bizonyítványt kapnak. E család tagja Olivér dr., vármegyei tb. aljegyző.

Nagy András Pozsony vármegye bizonyítványa alapján 1696-ban; Péter laczházi birtokos 1700-ban; Bálint és fia István; Mihály és fiai János, György, Mihály 1700; László 1720-ban; György zsidói lakos, István bicskei lakos 1720-ban; István Torna vármegye bizonyítványa alapján 1743-ban; István Nógrád vármegye bizonyítványa alapján 1747-ben; János Sopron vármegye bizonyítványa alapján 1748-tan; Mátyás árokszállási lakos és fiai Pál, Dömötör, Mátyás és István 1752-ben; Mihály t.-szt.-mártoni lakos, János bicskei lakos és fiai János és Mihály 1754-ben; Imre és fia Pál, Csongrád vármegye bizonyítványa alapján 1754-ben; János és Mihály t.-szt.-márton lakosok 1755-ben; János t.-bicskei lakos 1756-tan; István és Mihály fajszi lakosok Vas vármegye bizonyítványa alapján 1760-tan; János és Ferencz Vas vármegye bizonyítványa alapján 1764-ben; József és fia József, dömsödi lakosok, Bihar vármegye bizonyítványa alapján 1769-ben; András dunavecsei lakos Vas vármegye bizonyítványa alapján 1770-ben; István és Ferencz Izsáki lakosok Esztergom vármegye bizonyítványa alapján 1772-ben; János áporkai lakos és fiai János, István, András, Sándor és Mihály Hont vármegye bizonyítványa alapján 1776-tan; Antal, ó-budai lakos Bars vármegye bizonyítványa alapján 1791-ben; Pál, Nógrád vármegye bizonyítványa alapján, valamint fiai József és Mihály 1792-ben; József kamarai inspector Nyitra vármegye bizonyítványa alapján 1792-ben; Áron nagykőrösi lakos Somogy vármegye bizonyítványa alapján 1793-ban; Sámuel bécsi ágens Fehér vármegye bizonyítványa alapján 1794-ben; Imre ügyvéd, Baranya vármegye bizonyítványa alapján 1801-ben; Ignácz és Imre, Baranya vármegye bizonyítványa alapján 1803-ban; Sándor, szalkszentmártoni lakos, Veszprém vármegye bizonyítványa alapján 1808-ban; György és fiai János, Károly és Antal, Heves vérmegye bizonyítványa alapján 1815-ben; Péter, János és Miklós, valamint fiaik és unokáik Győr vármegye bizonyítványa alapján 1817-ben; Ignácz és fia Zsigmond Fehér vármegye bizonyítványa alapján 1817-ben; István bojári bérlő, Pozsony vármegye bizonyítványa alapján 1819-ben; András és János, Pozsony vármegye bizonyítványa alapján 1820-ban; Péter sári számtartó, Békés vármegye bizonyítványa alapján fiaival Antal, Pál; Miklós, János és leányaival Mária és Rozáliával együtt Békés vármegye bizonyítványa alapján 4721825-ben; Benjámin és Lajos, a vörösberény-i prédikátor fiai; Veszprém vármegye bizonyítványa alapján 1826-ban; Imre és fiai Sopron vármegye bizonyítványa alapján 1830-ban; József bugaczi és János Izsáki lakosok, Fehér vármegye bizonyítványa alapján 1832-ben; Ignácz sőtei, József szombathelyi, György és Mihály izsáki lakosok fiaikkal együtt Vas vármegye bizonyítványa alapján 1838-ban; József pesti posztókereskedő Győr vármegye bizonyítványa alapján 1839-ben; Ignácz és Sándor Szatmár vármegye bizonyítványa alapján 1842-ben; végül István főjegyző és Károly, valamint leánya Rozália 1842-ben a nemesek főkönyvébe bevezettetnek és kihirdettetnek. Táblabíróknak kineveztettek: Sámuel és Gábor 1793-ban; Ignácz 1802-ben; György, kalocsai prefektus, 1823-ban; Ignácz és Miklós 1861-ben.

Nagy Jánosnak, nejének Németszeghy Margitnak, fiainak Pál és Mihálynak, unokatestvérének Miklósnak és ennek neje Tzakó Orsolyának 1622-ben adományozott ármális Komárom vármegye bizonyítványa alapján György komáromi és Márton kecskeméti lakosokat 1762-ben kihirdetik.

Nagy (Közép-Ajtai) Mihály, czeglédi lakos nemesi bizonylatot kap 1755-ben Pest vármegyétől a Középajtaji Nagy Mihálynak, nejének Nagyhalászi Nagy Ilonának, fivéreinek Istvánnak és Györgynek 1655-ben adományozott ármálisra vonatkozólag, hasonlókép nemesi bizonylatot kapnak István, János, Mihály, József és Teréz monori lakosok 1805-ben.

Nagy (Péli). A barsmegyei Alsópélből származó család, mely azonban a barsvármegyei Pélen és And pusztán kívül, a pestvármegyei Péteri pusztára is már 1697-ben kir. adományt nyert. A család már 1626-ban szerepel és egyik tagja a pestvármegyei Galgamácsán ma is él. Törtelen és Péczelen is birtokos volt. András 1793-ban pestvármegyei táblabíró.

Nagy (Tolcsvai). Zemplén vármegyének az 1626-ban Nagy Györgynek adományozott ármálisra vonatkozó bizonyítványa alapján Barabás, Gedeon, Ádám, Ignácz, Károly és Boldizsár, Pest vármegye nemesei sorába felvétetnek és kihirdettetnek 1830-ban. Czímerét már más kötetben közöltük.

Nagy (Ürményi) vagy Eörmény Mihálynak, nejének, Berényi Erzsébetnek, fiának Mihálynak, fivéreinek. Balázsnak és Andrásnak, 1659-ben adományozott ármális kihirdettetett ugyanaz évben. Mihály és fiai, György és János, a nemesek sorába felvétetnek és kihirdettetnek 1730-ban.

Czímer: kékben, zöld színben koszorúba czölöpösen állított fehérruhás alkar, egyenes karddal. Kísérők: csillag és félhold. Sisakdísz: röpülni készülő hattyú. Takarók: kék-arany, vörös-ezüst.

Nagy (Vásárhelyi) az 1640-ben Nagy András és Benedeknek adományozott ármálisra vonatkozó Veszprém vármegye által kiadott bizonyítvány alapján Péter, monori lakos 1828-ban, István, András és Sándor kihirdettetnek.

Navratil (Szalóki) Imre dr. és gyermekei Ákos, Dezső és Margit 1893 január 29-én kapnak czímeres nemeslevelet, mely kihirdettetik Pest vármegyében 1901 196. kgy. sz. alatt.

Czímer: vágott pajzs, melynek felső kék mezejében írótollat tartó, s kitárt - aranykötésű - könyvön ülő bagoly; az alsó vörös mezőt négy ezüst pólya szeli át vízszintesen. Kettős sisak; a jobbon egymáshoz simuló ezüst-kék sasszárnyak, a balon három (vörös-ezüst-vörös) strucztoll. Takarók: kék-arany, vörös-ezüst. Jelige: In Aestimio opes.

Nedeczky (Nedecz) Sándor és Mihály donationális levele kihirdettetik 1702-ben. Mihály 1746-ban Komárom vármegyétől nemesi bizonyítványt kap; József 1725-ben főjegyzőnek, 1735-ben Pest vármegye országgyűlési követének választatott meg. Táblabíróknak kineveztettek: Nedeczky Ferencz 1818-ban; Gáspár, váczi prefektus, 1823-ban.

Czímer: kékben, zöld zöld téren, jobbra (egy szikla felé) lépő, nyakán nyíllal átlőtt medre. Sisakdísz: ugyanaz növekvően. Takarók: kék-arany, vörös-ezüst.

Némedy Boldizsárnak és fivérének, Mihálynak, az 1630-ik évben adományozott ármális és leszármazási tábla alapján: István, szentmártonkátai és Péter, bicskei lakos, 1720-ban; Pál, alsópéteri lakos, továbbá András és fiai, István, András és Boldizsár, úgyszintén János, Mihály és György 1762-ben; János, hegyesi lakos és fia Imre 1833-ban a nemesek főkönyvébe bevezettetnek és kihirdettetnek.

Németh Pál, rádi lakos, Veszprém vármegye bizonyítványa alapján 1817-ben; János, királyi ügyész és fiai, János kapitány. György plébános, József hadnagy és Péter provincziális, Vas vármegye bizonyítványa alapján 1822-ben; János és fiai, István, Sándor, József és János Somogy vármegye bizonyítványa alapján 1834-ben; végül Pál, győri lakos és fiai, Sámuel, Lajos, József és Pál, Győr vármegye bizonyítványa alapján Pest vármegye nemesei sorába felvétettek és kihirdettettek. Táblabírónak kineveztetett: Németh János az 1784-ik évben; Sándor 1813-ban; másik János 1822-ben ismét János 1861-ben.

Nyáry (Nyáregyházai. Báró és nemes). Pest vármegye törzsökös családja. Őse Lajos 1438-ban kir. adományt nyer Nyiregyházára. Fiai közül Kelemen és Péter 1526-ban Mohácsnál estek el. V. Ferdinánd király Ignáczot és utódait bárói rangra emelte. A család Pilisen és Nyáregyházán és azonkívül Hont, Gömör és Nógrád vármegyékben volt birtokos és részben ma is az. Tagjai közül számosan szerepeltek a vármegyei közéletben. Igy Pál 1848-ban első alispán, Miklós 1845-ben főszolgabíró, Lajos 1867-ben főszámvevő, Ignácz 1793-ban, József 1798-ban, László 1873-ban; Miklós 1861-ben; Antal (báró) 1861-ben a vármegye táblabírái. Ugyanez az Antal koronaőr, cs. és kir. kamarás, v. b. t. t. kir. táblai biró, a hétszemélyes tábla tanácselnöke. Adolf († 1890 körül) altábornagy, néhai József főherczegnek 20 éven át főudvarmestere, cs. és kir. kamarás. Alfonz († 1800 körül) huszárkapitány, ki a custozzai csatában a hadi ékítménynyel ellátott vaskoronarendet nyerte. Albert († 1886) a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, Garibaldi mellett Olaszországban végigküzdötte a szabadságharczot és 1848-49-ben Kossuth Lajos hadsegéde volt. Jeles heraldikus és genealogus, a ki megírta A czímertan vezérfonala czímű alapvető munkát. A Szent Móricz és Szent Lázár-rend tulajdonosa. Sándor († 1904) huszárkapitány és gömöri földbirtokos. Jenő, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, kiváló régész a főrendiház volt háznagya; Béla († 1895) cs. és kir. kamarás, volt országgyűlési képviselő; Gyula († 1905) főrendiházi jegyző, pilisi nagybirtokos; Sándor fia László, jelenleg pilisi földbirtokos; Adolf fia II. Alfonz, Hont vármegye árvaszéki elnöke és hontmegyei földbirtokos. Béla fia Antal, cs. és kir. kamarás, ulánuskapitány.

Czímer: három arany liliommal megrakott, zöld balharántgerendával hasított pajzsban, felül kékben, balrafordult ezüst holdsarló, alul vörösben, zöld alapon nyugvó arany oroszlán. 473Három sisak. Sisakdíszek: I. három arany liliommal megrakott, zöld gerendával hasított, zárt vörös szárny. II. görbe kardot tartó pánczélos, sisakos vitéz. III. három arany liliommal megrakott, zöld gerendával hasított zárt kék szárny. Takarók: vörös-arany, kék-ezüst. Pajzstartók: fekete sas, arany griff.

Okolicsányi (Okolicsnói). Ősrégi, tekintélyes liptóvármegyei család, melynek első ismert őse I. Szerafil, IV. Béla király idejében 1245-ben és 1282-ben már említve van. A család idővel Árva, Bihar, Nógrád, Szabolcs, Túrócz, Zemplén és Szepes vármegyékbe is elterjedt és Pest vármegyébe is letelepedett. Tagjai közül János apát és cz. novii püspök volt; Károly 1832-ben honti szolgabíró; Kristófot 1707-ben Rákóczi hívei felkonczolták. A család több ízben kapott királyi adományt. Igy Okolicsnóra IV. Béla alatt és újabb adományt 1379-ben Nagy Lajostól. A családnak mindenkor előkelő közéleti szereplése volt. A Pest vármegyébe telepedett ág tagjai közül János és Pál 1848 táján nógrádvármegyei ügyvédek; Károly († 1905) földbirtokos; István, jelenleg pálfalvai birtokos; Károly fiai: Manó, jelenleg balassagyarmati helyettes királyi közjegyző; Imre bágyoni tiszttartó; Elemér egri pénzintézeti tisztviselő; Vincze galgagyörki községi jegyző.

Czímer: kékben, leveles arany koronán könyöklő, görbe kardot tartó pánczélos kar, a kardon átütött török fővel. A pajzs jobb felső sarkában félhold, a balsarkon hatágú arany csillag. Sisakdísz: pajzsbeli kar, a karhajlásnál félhold és abban hatszögű arany csillag. Takaró: kék-arany.

Oláh Mihálynak, nejének Halász Katalinnak, fiainak, János, István, Ferencz és Józsefnek 1718-ban adományozott ármális alapján: István és János, nagykőrösi lakosok, 1755-ben; Ferencz; János és István 1775-ben; József 1810-ben; József és fia József; Ferencz és fia Zsigmond; végül Mihály, dabasi lakosok, 1832-ben a nemesek főkönyvébe bevezettettek s erről bizonyítványt kapnak.

Czímer: kékben, fehér lovon jobbra vágtató pánczélos vitéz, görbe karddal. Sisakdísz: nyílt fekete sasszárny között könyöklő pánczélos kar, görbe karddal. Takarók: vörös-ezüst, kék-arany.

Orosdy (Orosdi báró). Pilisszántón birtokos család. Tagjai közül Fülöp bárói rangot nyert. Többi tagjai közül Adolphus 1849-ben Kossuth Lajos titkára volt. Élénk részt vett a szabadságharczban, melynek leveretése után őrnagyi rangban menekült és Kossuthot Viddinbe kísérte, hol titkárja lett. Ennek fia, Fülöp m. biz. tag, ki nejével szül, báró Csetei Herczog Margittal, élénk részt vesz a társadalmi és közjótékonysági mozgalmakban. Gyermekeik: Raoul és Juliska kiskorúak.

Czímer: felül ötször, alul a felsőkkel ellenkezőleg négyszer ormozott, ezüst pólyával vágott zöld pajzsban, a felső mezőben a második oromközből a felső jobb sarok felé kinyúló pánczélos kar, görbe karddal. Az alsó részen, köves talajon, fészkében ülő és kisdedeit a saját vérével tápláló pelikán. Sisakdísz: három fehér strucztoll. Takarók: zöld-ezüst. Pajzstartók: jobbról ezüstparipa, balról ezüst-szarvas. Jelmondat: Vere et integre.

Országh-Gazda (Felső-Kubini) András és István 1764-ben; István, czeglédi lakos, valamint Országh fivérei, János és László 1803-ban; János, bugyi-lakos és fiai, János és György 1822-ben, mindannyian Árva vármegye bizonyítványa alapján kihirdettetnek.

Ottava (Borszörcsöki) Ignácz dr. egyetemi magántanár, szemorvos, nejétől - nemes Fodor Mária Jozefától - született fiával Gáborral 1909 május 15-én kap czímeres nemeslevelet, mely kihirdettetik Pest vármegyében 1910-ben.

Czímer: vágott pajzs, melynek felső (kék) mezejében jobbról egy (növekvő) fehérruhás, zöld szemellenzős ifjú a pajzs felső balsarkából előtörő aranynap sugarai alól feléje repülő csőrében szemorvosi műszert tartó, - fehér galamb felé karjait kitárja. A pajzs hasított alsó részének jobb (vörös) mezejében zöld téren leveles szőlőtő van egy fürt szőlővel; a bal (arany) mezőben szabadon lebegő, vöröskötésű, kitárt könyv látható. Sisakdísz: egy arany kereszt. Takarók: kék-arany, vörös-arany.

Ottlik (Felső-Ozoróczi és Kohanóczi) Györgynek az I. András magyar királytól levezetett nemessége elismerésével 1688-ban adományozott ármális kihirdettetett ugyanaz évben. Dániel Pest vármegye főjegyzője, majd alispánja, az ármálisról másolatot kapott 1811-ben.

Paál (Felsőeőri) a nemességet Mihály kapta II. Mátyásnak 1611-ben történt birtok-adományozásával Felső-Eör községben. A család Vas vármegyében törzsökös, hol 1767-ben lett kihirdetve s ugyanaz évben Fehér vármegyében is. István és fiai, János és István, Vas vármegye bizonyítványa alapján 1799-ben; István és fiai, János, Gábor és István 1807-ben a vármegye nemesei sorába felvétetnek és kihirdettetnek. E családból való a szabadszállási főjegyző, Paál István.

Czímer: kékben, zöld téren ágaskodó fehér ló, a nyergen könyöklő pánczélos kar kivont karddal azon átütött török fő. Sisakdísz: a pajzsbeli kar. Pajzstakarók: kék-arany, vörös-ezüst.

Paczolay (Paczolai) Györgynek Nyitra vármegye által 1747-ben kiadott nemesi bizonyítvány alapján István áporkai lakos és fiai, Balázs és József; továbbá János és fiai, János és László; végül Miklós 1762-ben a vármegye nemesei sorába felvétetnek és kihirdettetnek.

Czímer: kékben; zöld téren, háturól nyíllal átlőtt ágaskodó őz. Sisakdísz: oroszlán növekvően, kivont görbe karddal. Pajzstakarók: kék-ezüst, vörös-ezüst.

Pajor (Felső-Eőri) Gáspár Györgynek és fiainak, György és Jánosnak, az 1659. évben adományozott ármális kihirdettetvén Hont vármegyében, e vármegye bizonyítványa alapján Pajor Gáspár, szentendrei lakos, Pest vármegye nemesei sorába felvétetett 1804-ben.

Papp János, nagykőrösi lakos, bemutatván ármálisát 1668-ban; János kókai lakos 1720-ban; József tassi lakos Komárom vármegye bizonyítványa alapján 1730-ban; István (József fivére) 1742-ben; Pál, József, András és Mihály, kunszentmiklósi lakosok, Veszprém vármegye bizonyítványa alapján 1798-ban; Péter, László, Gedeon, Károly és Lajos Nógrád vármegye bizonyítványa alapján 1812-ben; István és Ignácz Hont vármegye alapján 1822-ben a vármegye nemesei közé felvétettek és kihirdettettek.

Parragh József, Mihály és István, továbbá József fiai, Ádám, János és József, dunaszentgyörgyi lakosok, Tolna vármegye bizonyítványa alapján Pest vármegyében kihirdettetnek 1816-ban.

Pásztor György, János, Imre, István és Andrásnak, továbbá Béres Péternek és végül Nagy Andrásnak, az 1651. évben adományozott ármális alapján András és Pál, kecskeméti lakosok, kihirdetésüket kérik 1788-ban.

Patay János és Pál nemesség-szerzőktől 1614-től levezetett leszámazási tábla alapján András, kecskeméti lakos és Gáspár, István, Mihály és János 1673-ban; József, Komárom vármegye bizonyítványa 474alapján 1730-ban; József, Sámuel, János és Péter Sándor, dabasi lakosok, Pozsony vármegye bizonyítványa alapján 1782-ben; Benjámin, ó-budai lakos és fiai, János és József; Ferencz ugyancsak Pozsony vármegye bizonyítványa alapján 1783-ban; Pál; ráczkevei lakos 1812-ben kihirdettettek.

Czímer: kékben, zöld téren, koronán könyöklő pánczélos kar, vörös szívet tartva, melybe három rózsaszál van tűzve. Sisakdísz: ugyanaz. Pajzstakarók: kék-arany, vörös-ezüst.

Pauer Mátyásnak, nejének Haán Krisztinának, gyermekeinek Tamásnak és Borbálának, rokonának Ferencznek, ennek neje Mattz Jankának és gyermekeinek, József, Antal, Mária, Erzsébet, Éva, Rozina, Marianna és Katalinnak 1722-ben adományozott ármális kihirdettetik 1723-ban. Ferencz P. Mátyástól való leszármazását beigazolván, a megye nemesei sorába felvétetik 1768-ban.

Czímer: kékben, zöld téren, jobbjában három fehér liliomszálat tartó, kétfarkú oroszlán. Sisakdísz: pánczélos kar, görbe karddal. Takarók: fekete-arany, vörös-ezüst.

Pauler Antalnak, első nejétől, Hantzhammer Eleonórától született fiának. Antalnak, ennek hitestársának, Markovits Teréznek, úgyszintén második nejétől, Hohn Karolától netán születendő gyermekeinek az 1817-ben adományozott ármális kihirdettetett 1818-ban; Tivadar, zágrábi egyetemi tanár, bizonyítványt kapott 1839-ben.

Pekáry László pesti kereskedő részére Zemplén vármegye nemesi bizonylatot adott a Pekáry Tamásnak 1633-ban adományozott ármálisra vonatkozólag; ugyane bizonyítvány alapján Pest vármegyében Imre és András 1844-ben; László 1848-ban kihirdettetnek.

Czímer: aranyszegélyű, kék pajzsban, ballábán álló, jobbjában kavicsot tartó daru, nyakára fűzött koronával. Sisakdísz: a pajzsalak, korona nélkül. Takarók: kék-arany.

Pesthy Ferencz kineveztetik pestvármegyei albiztosnak 1738-ban, megválasztatott esküdtnek 1742-ben. Antal és fiai, Miklós és András, az elhalt Dániel és Lázár, valamint Boldizsár fiai Komárom vármegye bizonyítványa alapján Pest vármegye nemesei sorába felvétettek és kihirdettettek 1824-ben.

Pethő Bálint és Gáspár, Veszprém vármegye bizonyítványa alapján 1677-ben; József, Komárom vármegye bizonyítványa alapján 1730-ban; János és Ignácz, Heves vármegye, bizonyítványa alapján 1806-ban; László, Heves vármegye bizonyítványa alapján 1806-ban; végül Dániel és fiai, József és Gábor, Veszprém vármegye bizonyítványa alapján 1827-ben a vármegye nemesei sorába felvétetnek és kihirdettetnek.

Pintér Fülöpnek és fiainak, Ferencznek és Jánosnak 1747-ben adományozott ármális kihirdettetett Pest vármegyében ugyanaz évben; István, makói lakos, Veszprém vármegye bizonyítványa alapján Pest vármegye nemesei sorába felvétetett 1845-ben.

Czímer: hasított pajzs; a jobb kék mezőben hármas szikla fölé kiterjesztett arany fél-sasszárny; a bal vörös mezőben balra fordult ezüst-vért. Sisakdísz: jobbra dűlő vörös zászló és balra dűlő arany fél sasszárny. Takarók: kék-arany, vörös-ezüst.

Piróth István, Péter és János, áporkai lakosok; továbbá másik István, tassi lakos, Hont vármegye bizonyítványa alapján 1781-ben; János májasházai lakos 1801-ben; id. János áporkai és id. Péter májasházai lakos s továbbá ifj. János és István 1805-ben; András, vasadi, Pál, Sámuel, József és András, ráczkevei lakosok, 1809-ben; András (Péter fia) barsmegyei lakos 1819-ben; végül István és három fia, Benjámin. István és Pál; továbbá János és fia János 1847-ben a Pest vármegyei nemesek főkönyvébe bevezettettek és erről bizonyítványt kaptak.

Póka László nemesi bizonylatot kap Komárom vármegyétől 1761-ből a nagybátyjának, Péternek 1712-ben adományozott ármálisra vonatkozólag. László, nagy-kőrösi lakos, 1782-ben; Sándor, ugyancsak nagy-kőrösi lakos, 1847-ben kihirdettetnek. Lajos segédszolgabíró lett 1878-ban.

Pollermann Mátyásnak, nejének Habenberger Évának, gyermekeinek, Pál-Antal, Mária, Leokádia. Éva-Rozina és Anna-Erzsébetnek 1689-ben adományozott ármális alapján, János-György és fia János, valamint fivére Mátyás, az említett ármális alapján Pest vármegyében kihirdettettek 1736-ban.

Polner (Polnai) 1662-ben nemesített család. A nemességet Polner Frigyes és fiai János, György, Dániel, Sámuel, Polycarp, valamint sógora Fleischacker Jakab kapták. Polner II. János és II. Dániel. Pozsony-vármegyei lakosok 1796-ban igazolták nemességüket s Pozsony vármegyétől ugyanakkor nemesi bizonyítványt kaptak; azután Pest vármegyében telepedtek le; János Tápióbicskén, Dániel Alberti községben, és 1798 deczember 14-én Pest vármegye nemesei közé vétettek fel. II. Dániel 1797-ben nemesi felkelő. Lajos Békésvármegyébe telepedett. 1845-ben ügyvéd. A 40-es években alpénztárnok, tiszti ügyész, később békéscsabai főszolgabíró. Aladár jogtudor, ügyvéd, az Agrárbank ügyésze, békéscsabai földbirtokos. - Ödön jogtudor, ügyvéd, igazságügyminiszteri osztálytanácsos, a III-ad oszt. vaskorona-rend tulajdonosa, egyetemi czímzetes nyilv. rendkívüli tanár, a M. Tud. Akadémia tagja, békéscsabai földbirtokos. - II. Lajos gödöllői ügyvéd, kir. tan., a Ferencz József-rend lovagkeresztese. - Zoltán jogtudor. - Sándor zsámboki községi főjegyző. - II. Gyula gazdatiszt.

Czímer: kékben, zöld alapon ágaskodó kétfarkú arany oroszlán, jobbjában kardot, baljában pálmaágat tart. Sisakdísz: növekvő oroszlán, előlábai között átkötött csomagot tart. Takarók: kék-arany, vörös-ezüst.

Posgay (Sabjáki.) Nemes székely család, mely azonban az idők folyamán Magyarországon számos vármegyében és az újabb korban Pest vármegyében is elterjedt. Tagjai közül András Kemény János erdélyi fejedelem alatt török fogságba esett. A család egyik tagja Dobó alatt Eger védelmében esett el. A török hódoltság idején Ferencz a komáromi csajkások kapitánya volt. Miklós († 1850 táján) Somogy vármegye táblabírája, majd 48-as honvéd. - Móricz Pest vármegyéhen számvevő. - II. Miklós, jelenleg orsz képviselő és keczeli földbirtokos. - Béla, jelenleg kiskőrösi járásbíró.

Pózner Ferencz, Bernáth és Györgynek, nemkülönben Ferencz első nejétől, Trost Borbálától született fiának, Józsefnek és második nejétől, Terttman Annától született leányainak, Teréznek és Erzsébetnek az 1791-ik évben adományozott ármális kihirdettetett Pest vármegyében 1813-ban.

Czímer: négyelt pajzs. I. és IV. ezüstben ágaskodó oroszlán, görbe karddal (egymással szembe nézve), II. és III. aranyban, színes szalaggal homlokán átkötött, szembe néző szerecsen fej. 475Sisakdísz: ezüst-vörös és fekete arany sasszárnyak között, jobbra fordult, homlokán vörös-fehér szalaggal átkötött, vörösruhás növő szerecsen, kezében lövésre kész nyíllal, Takarók: vörös-ezüst, fekete-arany.

Prónay (Tót-Prónai és Blatniczai báró és nemes) ősnemes család, melynek ősi fészke Turócz vármegye volt és mely magát az Árpádok korában szereplő Comes Rechk-től, - ki Kún László királytól 1279-ben csereadományba kapja Prónát, (a mai Tót-Prónát) származtatja. A család később Nyitra és Trencsén, majd a törökök kiűzetése után, Nógrád és Pest vármegyébe szétágazott. Pest vármegyébe I. Gábor († 1758), a kitünő jogtudós telepszik meg, megszerezvén a többek között csere útján gróf Károlyi Sándortól 1731-ben Acsát, hol magának kastélyt emel; az 1736, 1741 és 1751-iki pozsonyi országgyűléseken Pest vármegye követe és 1733 s 1746-ban táblabírája, később kir. tanácsos. Két fia: László († 1808) az idősebb 1757-ben Pest vármegye táblabírája, 1763-ban Nógrád vármegye másod, majd 1765-ben első alispánja, 1783-ban a helytartótanácsnál consiliárius, mint ilyen, ott az első protestáns, majd 1785-1790 között Zólyom a még öt felvidéki vármegye főispánja, 1790 óta pedig Csanád vármegye főispánja, az 1791. évi ág. hitv. evang. egyház zsinatának elnöke; és II. Gábor († 1811) az ifjabbik 1772-ben Pest vármegye táblabírája, 1784-1790 között a pozsonyi tankerület főigazgatója, 1790 óta pedig Gömörmegye főispánja; - mindkettő v. b. t. t., 1782-ben bárói méltóságra emeltettek. - László báró fiai közül: Sándor († 1839), 1784-ben Pest vármegye táblabírája, 1797-ben cs. kir. kamarás, 1819 óta az ág. hitv. evang. egyház főfelügyelője, a Magyar Tud. Akadémia, igazgatósági tagja; Lajos († 1826) előbb a báró Vécsey (ma a 4-ik) cs. kir. huszárezredben, majd Pest vármegye nemesi fölkelő ezredében 1797-ben kapitány, és 1809-ben annak ezredese, mikor ezredével a szerencsétlen győri csatában bátran fedezte a visszavonulást és magát kitüntetvén, a Szt. István-rend kis keresztjét kapta jutalmul és 1819-ben Pest vármegye táblabírája lett; Simon († 1825) 1818-ban Pest vármegye táblabírája, és a negyedik testvér Kálmán († 1845) szintén 1818-ban; ellenben II. Gábor fiai: József († 1824) cs. kir. kapitány János főherczeg (ma 9-ik számú) dragonyos-ezredében, 1813-ban cs. kir. kamarás, és Zsigmond († 1848), 1822-ben cs. kir. kamarás, 1829-ben Pest vármegye táblabírája. Lajos báró fia Albert († 1887), 1829-ben Pestvármegye táblabírája, az 1837-ik évtől 1846-ig Pest vármegye főispáni helytartója, 1880-ban a hétszemélyes tábla bírája és a Szt. korona egyik őre; Albert fia Elek († 1890), 1854-ben cs. kir. kamarás, 1856-ban cs. kir. huszárőrnagy; Kálmán fia Ágoston († 1851) Pest vármegye táblabírája és Simon fia István († 1892), és unokái Aurél († 1892) és Adorján († 1898). - József bárónak fia III. Gábor († 1875) az 1839-40-iki országgyűlésen Turócz vármegye követe, az 1848-iki pesti országgyűlésen pedig a turóczszentmártoni kerület képviselője, 1841-ben Pest vármegye táblabírája, 1857-ben cs. kir, kamarás, 1861 óta az ág. hitv. evang. egyház egyetemes főfelügyelője a 1865-ben valóságos belső titkos tanácsos; s végre ez utóbbinak fiai: Dezső az 1874-75, 1882-84. és 1887-92, években országgyűlési képviselő, 1882 óta az ág, hitv. evang. egyház egyetemes főfelügyelője, hosszú évek sora óta Pestvármegye több bizottságának tagja, ki a vármegyei közéletben tevékeny részt vesz, és ennek testvéröcscse Sylvester (IV.) Gábor 1881-84-ben a váczi kerület országgyűlési képviselője. - A család nemesi ágából, - mely ág jelenleg a vármegyében nem birtokos, - 1804-ben Pál Pest vármegye táblabírája.

Czímer: (Nemesi.) kék pajzsban, zöld dombon, koronán álló daru, jobb lábában kövecskét tartva. Sisakdísz: ugyanaz. Pajzstakarók: kék-arany, vörös-ezüst.

A bárói czímer: négyelt pajzs; 1. és 4. ezüst mezőben vörös koronán álló daru, felemelt jobb lábában követ tart. 2. és 3. kék mezőben hat (3, 2, 1) ezüst liliom. Három sisak; sisakdíszek: 1. (középső) ezüsttel és vörössel ellentétesen vágott két elefántagyar közt a daru. Takaró: ezüst-vörös. 2. Kinövő, koronás, kétfarkú arany oroszlán, jobbjában öt, keresztbe a fönt hegyökkel legyezőszerűleg elhelyezett nyilat tart. Takaró: ezüst-vörös, 3. Fekete, zárt szárnypár, Takaró: ezüst-kék. Pajzstartó: két mez nélküli erdei ember, fejükön és ágyékukon falevelekkel födve.

Ráday (Rádai gróf és nemes.) András, 1642-ben Pest vármegye alispánjának; Gáspár, 1686-ban ugyancsak alispánnak, 1687-ben országgyűlési követnek választatott meg; hasonlókép megválasztatott országgyűlési követnek 1840-ben és 1843-ban Gedeon; vármegyei főjegyzőnek 1867-ben László; szolgabirónak 1878-ban Pál választattak meg. Táblabiráknak kineveztettek: Pál báró 1790-ben; Gedeon-báró 1767-ben; Imre báró 1790-ben; Gedeon gróf 1804-ben; Gedeon gróf 1831-ben; László gróf 1836-ban; Gedeon, Pál, László és ifj. Gedeon grófok 1861-ben.

Rakovszky (Nagyrákói és Kelemenfalvi). A Jeszen törzsből származó ősrégi túróczvármegyei család, melynek egyik ága Pest vármegyére is kiterjedt. Egyik tagja Márton († 1828), 1812-ben bárói rangot is nyert, de benne ez ág kihalt, E család tagjai közül Gusztáv (szül. 1823, † 1879) pilisszántói birtokos volt és ott is halt meg. Özvegye ma is ott él. Fia Ferencz-József István, (szül. 1828) kir. törvényszéki biró. - Ferencz, solti, majd Pest járási főszolgabíró 1790-ben. - István, az állami számvevőszék elnöke, - v. b. t. t. († 1910. márcz. 5.) - 1873-ban pestvármegyei aljegyző volt. József, 1810-ben, János 1818-ban, István 1823-ban, Ferencz 1829-ben pestvármegyei táblabírák.

Raksányi (Raksai). Túrócz vármegye ősi családja. Első ismert őse Mekse fia Rekse, már 1280-ban szerepel. Más vármegyékben is elterjedt és Pest vármegyébe a múlt század elején került, hol Zakariást Túrócz vármegye bizonyítványa alapján a vármegye nemesei közé iktatták. Tagjai. közül József († 1870) Kiskőrösnek 40 éven át főjegyzője volt. - Mihály, szintén 40 évig dunaegyházi községi jegyző, jelenleg nyugalomban. Fiai közül Zoltán pinczehelyi gyógyszerész, Elemér pilisszántói jegyző, Mihály az orsz. közp. hitelszövetkezet egyik főtisztviselője Budapesten.

Czímer: kékben, hármas zöld halom középsőjén koronán könyöklő pánczélos kar. Kísérők aranycsillag és ezüst félhold. Sisakdísz: a pajzsbeli kar, karddal. Takarók: kék-arany.

Rákóczy (Rákóczi). A XIV: századtól kezdve ismert donatárius nemes, jelenleg Zólyom, Hont, Nógrád és Pest vármegyében elterjedt család. János 1720-ban; Mihály és Gábor 1749-ben Zólyom vármegye bizonyítványa alapján kihirdettetnek. András 1832-ben főügyésznek; János 1861-ben főjegyzőnek, majd az alkotmány visszaállítása után 1867-ben ismét főjegyzőnek választatott meg. Táblabíróknak kineveztettek: György 1826-ban; András 1836-ban; János 1848-ban.

Czímer: kékben, függélyesen álló vörös rák, jobbról hatágú alanycsillag, balról növő hold által kisérve. Sisakdísz: turbánon pánczélos kar czölöpösen, görbe karddal. Takaró: kék-vörös.

Ráth Ágostonnak és nejétől, Mockh Teréztől született leányának Annának az 1792-ik évben adományozott ármális kihirdettetett 1793-ban. Ferencz és Károly, balassagyarmati lakosok, 1821-ben; Ferencz, izsáki lakos, 1844-ben Pest vármegyétől nemesi bizonyítványt kaptak.

Rédl Ferencznek és gyermekeinek, Mihály, György, Fülöp, Antal, József, János, Anna, Mária, Katalin, Teréz, Éva és Rozáliának az 1790-ik évben adományozott ármális kihirdettetett Pest vármegyében 1810-ben. Ferencz és fia Ferencz, valamint unokája szintén Ferencz 1818-ban; Ferencz és gyermekei, Ferencz, Ignácz, Zsigmond, Gyula; Teréz, Ida és Ottilia 1846-ban bizonyítványt kaptak.

Reusz (Ráthonyi). R. Henrik, pestvármegyei tápiósápi nagybirtokos, a millenáris ünnepségek alkalmával a közgazdaság terén szerzett kiváló érdemei elismerésével a magyar nemességet és a Ráthonyi előnevet nyerte díjmentesen. A czímerszerző egyszersmind a Ferencz József-rend lovagja, a pestvármegyei lótenyészt. bizottmány elnöke, az Omge tanácstagja és több közgazdasági testület igazgatósági tagja. Fiai: Frigyes, orvostudor, egyetemi magántanár, Andor, jogtudor, a földmívelési minisztérium segédtitkára.

Czímer: kékben, hármas zöld halom középsőjén nyugvó arany koronán könyöklő, vörösmezű kar, három búzakalászt tart. Sisakdísz: a pajzsbeli kar. Takarók: kék-arany, vörös-ezüst.

Rihmer (Granasztói). József, pécsi káptalani számadó, 1828 április 11-én kap czímeres nemeslevelet "Granasztói" előnévvel. A család donátiót kapott Granasztó-ra és birtokos volt Somogy vármegyében Babódpusztán. R. Kázmér, kir. ítélőtáblai biró Kalocsán lakik.

Czímer: négy részre osztott pajzs; az első arany mezőben fészkén ülő, fiait kebléből tápláló pelikán; a második kék mezőben régi vár, a sarkokban csillag és növő hold; a harmadik kék mezőben zöld téren álló három fenyőfa, felettük arany nap; a negyedik arany mezőben áldozati oltár. Sisakdísz: két fekete sasszárny között kinövő oroszlán, kormánypálczával. Pajzstakaró: vörös-kék.

Romeiser (Bátaszéki) Ferencztől és feleségétől Forstinger Borbálától született gyermekei Ferencz, Géza és Emilia, Kézdivásárhelyi Vásárhelyi Gézáné, 1897 július 25-én czímeres nemeslevelet kaptak Bátaszéki előnévvel, mely kihirdettetett Pest vármegye 1910. márczius 18-án tartott közgyűlésében; névszerint Romeiser Béla, Ferencz, Ilona, Jolán és László gyermekeivel; továbbá Romeiser Géza Mária leányával.

Czímer: kékben, hármas zöld halmon, koronán álló, jobbra fordult, kiterjesztett szárnyú fehér galamb, csőrében zöld koszorút tartva; a pajzssarkokban fent egy-egy ezüst anjou-liliom, lent egy-egy hatágú aranycsillag. Sisakdísz: a pajzsbeli kiterjesztett szárnyú, jobbra fordult fehér galamb, csőrében koszorúval. Takarók: kék-ezüst, kék-arany.

Rudnyánszky (Dezséri). A Divék nemzetségből való ősnemes család, mely már 1319-ben czímerrel birt, birtokos volt Magyarország éjszaknyugati valamennyi megyéjében, sőt Erdélyben is; a nagy hazafiak, kiváló államférfiak egész sorát mutatja fel a család. (L. Nagy Iván 1797-819.) József, Pest vármegyében megválasztatott 1733-ban ügyésznek; László szolgabírónak 1889-ben; főszolgabírónak 1902-ben. Táblabíróknak kineveztettek: József 1737-ben; György báró 1790-ben; Zsigmond báró 1815-ben; József báró 1829-ben; Sámuel báró 1829-ben.

Rudnay (Rudnai és Divékyfalusi). Ez ősrégi, a Divék nemzetségből származó család genealogiáját és czímerét már a Nyitra vármegyét tárgyaló kötetben ismertettük. Itt csak a Pest vármegyében letelepedett ágat óhajtjuk tehát ismertetni. E család tagjai közül elsőnek szerepel a vármegyében János, kit 1804-ben pestvármegyei táblabírónak neveznek ki. - Dénes, (sz. 1790, † 1838); Gosztonyi Mihály és neje Sembery Anna leányát Zsuzsánnát vette nőül és így lett váczhartyáni pestvármegyei birtokos. Híres volt jótékonyságáról. Ennek fia volt az 1909. szeptember 4-én elhúnyt József 1848/49-iki nemzetőr, váczhartyáni földbirtokos. Özvegye Rudnay Józsefné, szül. Veress Szilárda, Veress Pálné leánya.

Safáry. (Tiszaabádi) A család Sáfáry és Safarik néven is szerepelt és attól az Ivasovich Gudo-váczi Sáfár Istvántól származtatja magát, ki már Zsigmond király idejében 1430-ban 50 főnyi bandériumot állított ki és kinek unokája Péter, II. Lajos főajtónállója volt. János; 1560-ban I. Ferdinánd királytól a hontvármegyei Teszárra, az ott kőből épült kúriára, Udvarnokra, a bácsvármegyei Ujfalu, a trencsénvármegyei Prutta és a nógrádi Halácsi részbirtokokra kir. adományt. nyert. - II. János, régész és történetíró (sz. Kiskőrös 1812) a szerb tudós-társaság elnöke és sok külföldi tudós-társaság tagja és számos magas rendjel tulajdonosa. - Pál József, (sz. 1795, † 1861) előbb újvidéki gimn. igazgató, majd a prágai egyetem őre és könyvtárosa, kiváló szlávista író. III. János, (sz. 1812) a Kubinyi-Bethlen-Teleki család inspektora Kiskőrösön. - Ágoston, 1849-ben pestvármegyei főszolgabíró. - Elek, 1876-ban szolgabíró. - Ágoston, 1861-ben pestvármegyei táblabíró. Fia Gyula 1880-ban szolgabíró, ügyvéd. Ennek fia Endre, kiskőrösi tb. szolgabíró.

Czímer: vörössel és feketével vágott pajzs felső vörös mezejében a vágási vonalból kinövő arany oroszlán, jobbjában buzogányt markol. Sisakdísz: nyílt fekete sasszárny. Takarók: kékarany, vörös-ezüst.

Sánta Ferencznek, nejének Kőrös Juditnak, fiának, ugyancsak Ferencznek és leányának, Ilonának, valamint nevelt leányának, Biró Katalinnak az 1701-ik évben adományozott ármális kihirdettetik 1702-ben. Ferencz, nagy-kőrösi lakos és fia Ferencz 1754-ben; Pál, új-kécskei lakos 1755-ben; végül István, tinnyei lakos és fivérei, Péter és Ágoston Hont vármegye bizonyítványa alapján 1832-ben Pest vármegyében kihirdettetnek. Péter 1861-ben főadószedőnek, 1867-ben főpénztárosnak választatott meg. István kineveztetett táblabírónak Pest vármegyében 1839-ben.

Sárkány (Ilenczfalvi). Maros-Torda vármegyéből származik, honnan idővel Gömör, Csongrád, Győr, Komárom, és Pest vármegyében is elterjedt. 3 pestvármegyei ág attól a Mártontól származik, a ki Szegedről Gömörbe költözött és kinek unokája Mihály rozsnyói tanár volt. Ennek fiai közül Pál és Sámuel jöttek Pest vármegyébe, Dunaegyházára, később Pál Kiskőrösre költözött, Sámuel pedig pilisi lelkész lett. A komáromi ágból viszont Ignácz és fiai Lajos és Zsigmond kerültek ide, kiknek nemességét itt 1822-ben hirdették ki. - Fábián, 1607 november 27-én Rákóczy Zsigmondtól kapott czímeres nemeslevelet, melyet Maros-Torda vármegyében hirdettek ki. A másodikat István kapta 1660 június 20-án I. Lipóttól, melyet 1661 augusztus 5-én Szendrőn hirdettek ki. A család Torda, Istvánháza, Csesztve, Szentkirály, Kisenyed, Szentgyörgy, Széplak, Tamástelek, Középlak, Kaján és Hosszúliget községekre és részekre kapott kir. adományt. Pest vármegyében Kiskőrösön is birtokos volt és ma is az. Tagjai közül a fentemlítetteken kívül József 1861-ben pestvármegyei táblabíró. - Károly József († 1884) bányatulajdonos és a Concordia vasbányatársulat alapítója. - Sámuel (szül. 1823) evang. püspök. - János († 1875) kiskőrösi birtokos. 479Károly († 1885) apostagi jegyző. - Id. József († 1903) kir. táblai elnök, kiskőrösi birtokos. Gyula, jelenleg kir. táblai bíró. - Jenő, vezérkari őrnagy. - Béla kecskeméti ág. ev lelkész, pestmegyei alesperes. - Kálmán, a dobsinai ág. ev. egyház felügyelője. - István és Kálmán jelenleg kiskőrösi földbirtokosok. - Imre szarvasi főgimn. tanár. - Sámuel, kiskőrösi jegyző. - János, bácstopolyai járási és vm. t. főorvos. - László, aszódi gyógyszerész. - Pál, falki r. k. lelkész.

Czímer: kékben, a saját farkát szájában tartó zöld sárkány által alkotott körben, görbe kardot tartó vörösmezű kar. Sisakdísz: vörös-ruhás, fehér kócsagtollas, vöröshajtókás, barnakucsmás, görbe kardot tartó vitéz, növekvően, balját csípőjén nyugtatja. Takarók: vörös-ezüst, kék-arany.

Sárközy (Nagybócsai) Mihály és neje Katalin, továbbá gyermekeik, Anna, Zsuzsánna és Mihály 1628-ban kaptak czímeres nemeslevelet, melyet Szent-Antalon, Hont vármegyében és Egerben hirdettek ki. A család 1848 előtt Kecskeméten, Bócsán és Szelén volt birtokos. Tagjai közül I. Pál, 1743-ban Kecskemét bírája. - Fia II. Pál, szintén kecskeméti bíró és ennek fia III. Pál is az. - Lőrincz (1830) pestvármegyei főszolgabíró. - Farkas, (1830) táblabíró. - Imre, 1832-ben Pest vármegyei főjegyző - Károly, 1841-ben főszolgabíró. - Ifj. Pál, 1899-ben főszolgabíró. János, 1779-ben, Pál 1793-ban, ifj. János 1799-ben, Benjamin 1819-ben, Imre 1883-ban, Zsigmond 1832-ben, Lőrincz 1836-ban, István 1845-ben és Ábrahám 1836-ban táblabírák. Simon várm. esküdt.

Czímer: vörösben, zöld alapon ágaskodó, természetes színű farkas, jobbjában kardot tart. Sisakdísz: a pajzsalak növekvően. Takarók: kék-arany, vörös-ezüst.

Sarlay. (Nagy és Kissarlói.) Nyitra vármegyéből származik, de idővel Trencsén, Bars, Nógrád, Zemplén, Gömör, Borsod, Szabolcs, Vas, Veszprém és Pest vármegyékben is elterjedt. Hagyomány szerint a Ludány nemzetségből származik, miután ez kapta 1246-ban Kissarlót királyi adományban. S. Pál már 1350 táján Kissarló ura. 1627-ben Pál, régi nemességének elismerése mellett új czímeres nemeslevelet kap, melyet 1627-ben Barsban, 1660-ban Nógrádban, 1665-ben Zemplénben hirdettek ki. 1782-ben Kassán, 1754-ben, 1775-ben, 1821-ben és 1834-ben Pest vármegyében igazolták a család egyes tagjai nemességüket, 1567-ben Zsigmond és testvérei új adományt nyernek Kissarlóra, míg Bálint 1559-ben a nógrádvármegyei Galsát és Felsőpetényt, 1564-ben pedig Panyitdaróczot és Demecser egy részét és Pest vármegyében is nagyobb donácziót nyert. Tagjai közül I. István Csák Máté híve és bizalmasa. II. István (1392.) homo regius. Bálint (1573.) csejthei várnagy. Mózes (1633.) II. Ferdinánd híve. András (1640.) I. Rákóczi György seregében vitézkedett. Márton (1724.) Pozsony vármegye főjegyzője. György (1782.) Krassó vármegyei táblabíró. Gábor, Vas vármegyei táblabíró, az utólsó nemesi felkelés kapitánya. Lajos (1860.) udvari kanczelláriai tanácsos. János (1870.) legfőbb semmítőszéki bíró. I. Sándor 48-as huszárfőhadnagy, később honvédhuszárőrnagy. Ferencz kúriai bíró. II. Sándor csengődi, tabdi pusztai birtokos.

Czímer: kékben, zöld alapon, ágaskodó fehér lovon ülő, vörösruhás magyar vitéz, jobbjában görbe kardra szúrt török főt tart. Sisakdísz: kiterjesztett szárnyú kétfejű fekete sas. Takarók vörös-arany, kék-ezüst.

Scholz (Szepesi) Rezső, min. tanácsos, erdőigazgató, valamint fia Aladár és leányai Etelka és Ida, 1875 április 24-én kapnak czímeres nemeslevelet, mely kihirdettetik 1901. 197. közgyűlési szám alatt.

Czímer: jobbharántos, hullámzó ezüst pólyával átszelt pajzs; a felső (bal) vörös mezőben egy ötlevelű arany csergaly; a jobb (alsó) kék (mező tövében még zöldelő, a Magas Tátrát jelképező havas hegyláncz. Sisakdísz: növekvő oroszlán, jobbjában arany csergalylyal. Takarók kék-ezüst, vörös-arany.

Schossberger (Tornyai) Simon Vilmos és feleségétől Sachs Reginától született gyermekei: Zsigmond, Henrik, Teréz, Laura, Emma, Amália és Lujza, 1883 január 10-én kapnak czímere-s nemeslevelet, mely kihirdettetik Pest vármegye 1864 január 16-án tartott közgyűlésén. Sch. Lajos és nejétől Feldheim Ilonától született gyermekei: Erzsébet, Magda és György; nemkülönben Sch. Rezső és gyermekei: Renée, Vilmos és Katalin 1905 deczember 11-én bárói rangra emeltettek.

Czímer: felülről közepéig függőlegesen két - vörös és ezüst - vízszintesen harmadik kék mezőre osztott pajzs. I-ben jobbra fordult oroszlán, mindkét első lábával maga előtt lefelé tartott bőségszaruból virágot és gyümölcsöt szór maga elé; II-ban három jobbharántos vörös pólya. Az alsó kék mezőben zöld téren fehér márványkövön méhkas, hét arany méhtől körülröpködve; a felső jobb sarokban arany nap. Sisakdísz: jobbra fordult növő oroszlán, jobbjában három, szárán levő dohánylevél. Pajzstakarók: ezüst-vörös, arany-kék.

Bárói czímer: megegyezik a nemesivel, a következő eltérésekkel: a korona hétágú, a sisak és rajta a három dohánylevelet tartó oroszlán szembe nézve. Pajzstartók: két vadember.

Scultéty (Alsó-Lehotai). Régi nemesi család, melynek első ismert őse Scultetus György, ki a Szepességben már 1423-ban szerepel. A család Alsó-Lehotára, Zólyom vármegyében királyi adományt nyert és Márton 1602-ben már Alsó-Lehota ura. A nemességet Trencsén vármegyében 1790-ben hirdették ki, továbbá Pozsony vármegyében és e vármegye nemesi bizonyítványa alapján Pált és fiait Lajost, Józsefet és Nándort, valamint leányait 1821-ben Pest vármegye nemeseinek sorába felvették. A család még Bácskában és Krassó-Szörényben is elterjedt és 1848 előtt Pruzsinán (Trencsén vármegye), Baján és Vaskúton (Bács vármegye) és Törtelen (Pest vármegye) volt birtokos. Tagjai közül Pál 1821-ben Pest vármegye táblabírája, László († 1831.) mint zászlótartó a huszároknál végigküzdötte a Napoleoni háborúkat és 80 éves koráig katonáskodott. János († 1813.) Krassószörényi assessor. István Bács vármegye táblabírája, a bajai uradalom ügyésze († 1866.) II. István († 1907.) bajai árvaszéki h. elnök. Zsigmond († 1889.) újvidéki kir. törvényszéki bíró; Gyula jelenleg lajosmizsei községi jegyző.

Czímer: négyelt pajzs. 1-4 kékben arany horgony. 2-3 vörösben ezüst pólya. Sisakdísz kiterjesztett szárnyú fehér galamb, csőrében zöld olajágat tart. Takarók: kék-arany, vörös-ezüst.

Segesváry alias Szokonya (Szakonyi) Ferencz Bars vármegyéből származik, a hol 1723 január 23-án kapott nemesi bizonyítvány alapján Hontban 1730-ban, Pest vármegyében 1776-ban hirdették ki, felesége Patay Zsuzsannával Alsódabason megtelepedve. Fiai: József, Mihály, Ferencz. Ferencz fiai: Sámuel, István. Sámuel fiai: László, Jenő, Miklós. László Alsódabason lakik. Jenő 4801870-ben Domony községbe költözött; fiai Ödön, Pál, Jenő. Ödön jelenleg is domonyi birtokos, ny. honvédhuszár-főhadnagy; fia: György.

Czímer: kékben könyöklő pánczélos kar karddal. Sisakdísz: a pajzsalak. Takarók: vörös-ezüst, kék-arany.

Sembery (Felső-Szúdi) Györgynek, nejének, Ernszt Anna Máriának, fiainak, Mihály és Jánosnak, leányának, Dorottyának és nevelt fiának, Majers Lőrincznek az 1675-ik évben adományozott ármális és Hont vármegye bizonyítványa alapján György 1733-ban; József 1807-ben; János és Márton, Bács vármegyei lakosok 1807-ben Pest vármegye nemesei közé felvétettek és kihirdettettek.

Seres Gáspár, Ferencz Dávid és Mihály czeglédi lakosoknak nemesi bizonylat Nyitra vármegyétől 1826-ból a Seress Mihály, Pál és Istvánnak 1682-ben adományozott ármális alapján; János, Mihály, István, József és Antal, veresegyházi lakosok, Nyitra vármegye bizonyítványa alapján 1826-ban; fentnevezett Gáspár, Ferencz, Dávid és Mihály; továbbá János, Sándor, László, István és Pál ugyancsak 1826-ban; László mérnök és fivérei, Sámuel és József 1838-ban; Sámuel czeglédi lakos és fia Dávid, továbbá József ugyancsak czeglédi lakos és fia József 1838-ban; végül Mihály, Dániel és Sándor és Mihálynak fia Károly ugyancsak 1838-ban, mindannyian Nyitra vármegye bizonyítványa alapján Pest vármegye nemesei sorába felvétettek és kihirdettettek.

Setét (Setétkuti). Első ismert őse Gáspár, ki Barcs vára ostrománál török fogságba esett, de visszaszökvén, a XVII. század elején Tinnyén telepedett meg. A család tagjai közül Imre, József és Károly Pest vármegyei táblabírák voltak. Ez ágból még Endre és Erzsébet élnek Tinnyén, hol az ősi kuria és a családi sírbolt is fennáll.

'Sigray (Bátori). E család első ismert őse János comes Zsegra (hajdan Sigra) szepesmegyei községben tűnik fel. Pest vármegyébe Szabolcs vármegyéből Mihály származott át, a ki mint nagykőrösi lakos és birtokos, 1736-ban hirdettette ki régi nemességét Szabolcs vármegye bizonyítványa alapján. E Mihály mint huszárkapitány a Mária Terézia királynővel szövetséges németalföldi államok szolgálatába lépett át s ott 1748-ban már brigadéros lett. Fia István (1740-1810) nagykőrösi ügyvéd, vármegyei főpénztárnok, táblabíró, a kecskeméti ref. egyházmegye gondnoka. Utódai közül is többen előkelő vármegyei tisztségeket töltöttek be. A család vármegyénkben birtokos volt Nagykőrösön, Bócsán, Köncsögön, Dabason, Gyónon, Ordasházán és Délegyházán. Pest vármegye nemesei sorába 1893-ban bevezetvék: János, most budapesti közm. tanácsi műszaki tanácsos, testvére Pál ügyvéd, a pesti hazai első takarékpénztár igazgatója és gyermekei: Hermina, most már dr. Tóth Béláné, Béla jogtudor, István mérnök és Pál, a kitüntetésekkel vizsgázott jogszigorló, a ki mint Pest vármegye fiatal kiváló tisztviselője, 24-ik életévében 1910 február 15-én elhunyt.

Czímer: kékben, hármas zöld halmon jobbra fordult ágaskodó fehér egyszarvú. Sisakdísz a pajzsalak növekvőn. Takarók: kék-arany, vörös-ezüst.

Sikorszky. Lengyelországból származik és a XVI. században kapott nemességet, melyet Abauj, Sáros és Zemplén vármegyékben hirdettek ki. Ez utóbbi vármegyében Nagymihályon volt birtokos a XVIII. század második felében, majd 1848 előtt Tarczalon és Tokajban. A család egyik ága Erdélybe is elszármazott és az ágból Titusz, fővámhivatali főtiszt, Budapesten telepedett meg. Pest vármegyében csak a legújabb korban telepedett le. Tagjai közül János abaúji táblabíró volt. Fiai: Ignácz († 1889.) máramarosi adótiszt; Dániel († 1898.) kassai dohánygyári tiszt; Ferencz († 1903.) sótárnok. Ignácz fia Szilárd előbb vasúti tiszt, most albertii segédjegyző. Másik János 1848 után ulánusfőhadnagy, később pénzügyi tisztviselő († 1892.) Ennek fiai Titusz (lásd fenn), Zsigmond csendőrszázados, Jakab kir. iparfelügyelő. A családhoz tartoznak még Tádé pécsi gyáros, a Ferencz József-rend lovagja, az atletikai klub elnöke. Endre eperjesi esperesplebános. Sándor, szászkabányai aljárásbíró. Zsolnay ismert gyáros neje szintén e családból való.

Czímer: kékben, hármas zöld halmon, fehér lovon vágtató magyar vitéz, jobbjában kardot tart, átütött török fővel. Sisakdísz: arany oroszlán növekvően, jobbjában kardot tart. Takarók vörös-arany, kék-ezüst.

Simon. József, Zala vármegye bizonyítványa alapján 1766-ban; Imre, szelei lakos, 1778-ban; Pál, György és József (András fiai); József és András (János fiai); János, Péter, György és József (másik János fiai); továbbá Mihály (Péter fia); végül István, mindannyian Vas vármegye bizonyítványa alapján 1796-ban; Ferencz és fiai, Ferencz és István, továbbá István és fiai, Antal és Imre Sopron vármegye bizonyítványa alapján 1797-ben; István szegedi lakos, 1814-ben; Pál budai lakos, valamint fiai, Ferencz, Antal és Károly 1825-ben; továbbá a Tápiószelén lakó Imre fiai, József, Ferencz, Mátyás-Pál és János, valamint Mátyás ugyancsak szelei lakos fiai, György, Ferencz és József Csongrád vármegye bizonyítványa alapján 1826-ban; József és fiai, Mihály, Gergely és Benjámin; Dániel és fia Sándor, valamint Gábor, Zala vármegye bizonyítványa alapján 1829-ben; István, irsai lakos, valamint fiai, Lajos és János 1830-ban; János, tót-györki lakos és fiai, János és István, továbbá József, szintén tótgyörki lakos 1831-ben; József és István, pesti lakosok, 1832-ben; végül Gábor, váczi lakos és fiai, Károly és József, valamint leánya Erzsébet 1838-ban.Pest vármegye nemesei sorába felvétettek, kihirdettettek és erről bizonyítványt kaptak.

Siposs Ferencz balkányi lakosnak Szabolcs vármegye bizonyítványt adott 1744-ben a S. Györgynek 1613-ban adományozott ármálisra vonatkozólag. Ferencz, kecskeméti lakos, Szabolcs vármegye bizonyítványa alapján 1754-ben; Sámuel, valamint fiai, István és Sámuel, nagy-kőrösi lakosok, Bars vármegye bizonyítványa alapján 1763-ban; Gábor kecskeméti lakos és fiai, Imre, János, Mihály és Pál; továbbá József, György, Pál és Ferencz, mindannyian kecskeméti lakosok 1816-ban; végül István, nagy-kőrösi lakos 1822-ben Pest vármegye nemesei sorába felvétettek és erről bizonyítványt kaptak. Táblabíróknak kineveztettek: Sipos Gábor 1765-ben, András 1818-ban.

Sivó (Csenkesz-Éthei és Bunyai). Pozsony vármegyéből származik, a hol már 1503-ban Csenkesz-Éthe és Előtejed községekben birtokos volt. Első ismert őse Máthé, ki 1532-ben a családi oklevelekben szerepel. Az újabb időben Ferencz királytól a krassómegyei Bunya helységre kapott királyi adományt. Ezeken kívűl birtokos volt még Pozsony vármegyében Kismagyaron és Pest vármegyében Abonyban, Kécskén, Tószegen és Paládicson. Tagjai közül Gyula 1894-ben a kamarási méltóságot nyerte. Jenő jelenleg abonyi birtokos.

Czímer: vörösben, hármas zöld halom középsőjére, hegyével felfelé állított koronás egyenes kardot tartó, két egymással szemközt ágaskodó arany oroszlán. Sisakdísz: arany oroszlán növekvően. Pajzstartók: tölgyfalevelekkel övezett fiatal meznélküli férfi és nő.

Somogyi János és fiai, János és István, áporkai lakosok, 1762-ben; János és István, ugyancsak Somogyi áporkai lakosok, Nyitra vármegye bizonyítványa alapján 1807-ben; végül János, erki lakos és fiai, János, István, Pál, Elek és László, Heves vármegye bizonyítványa alapján 1813-ban Pest vármegye nemesei sorába felvétettek és kihirdettettek. Táblabíróknak kineveztettek Somogyi Antal 1784-ben ifj. Antal 1808-ban, Károly 1836-ban, Ferencz 1837-ben.

Sőtér (Tápió-Sápi) Tamás 1692-ben; Ferencz, Antal, Mihály és Gábor, szent-lőrincz-kátai birtokosok, 1720-ban, a Sápi és Ecseri Sőtérek valamennyien 1720-ban kihirdettettek: Sőtér Ferencz 1689-től 1702-ig Pest vármegye alispánja volt; Gábor megválasztatott főszolgabírónak az 1738-ik esztendőben. Táblabírónak kineveztetett Sőtér Gábor 1733-ban.

Czímer: osztott pajzs felső kék mezejében kétfarkú, jobbra lépő oroszlán, felemelt első jobbjában görbe kard; az alsó vörösben három liliom. Sisakdísz: daru kavicscsal. Takarók: kék-arany, vörös-ezüst.

Steinbach (Hidegkuti). Strassburgból származó család, mely 1810-ben telepedett le Pesthidegkúton, a mikor Ferencz, királyi tanácsos, a közalapítványi ügyek igazgatója czímeres nemeslevelet nyert és 1840-ben a Hidegkúti előnevet. A család, mely Dunaabonyban is birtokos volt, attól a St. Ervintől származtatja magát, a ki 1277-ben a strassburgi dóm építését megkezdette és kinek fia János, azt 1318-ban folytatta.

Czímer: arany pólyával vágott pajzs felső kék mezejében, zöld halmon álló arany méhkas, melyet négy méh röpköd körül. Az alsó mezőben vízből kinyúló sziklás hegy. Sisakdísz: vörös-fehér-kék három strucztoll. Takarók: vörös-arany, kék-ezüst.

Stettner (Makkos-Hetyei és Szent-Tamási) Jánosnak, nejének Heufnegel Rozinának, fiainak, Pál, István és János Frigyesnek, leányának Máriának, végül fivérének Györgynek az 1655-ik évben adományozott ármális; továbbá a Máténak és fivérének Ignácznak adott donaczionális levél és a Szenttamási előnév adománya 1840-böl kihirdettetett Pest vármegyében 1737-ben, illetve 1840-ben. Ignácz és unokafivére József 1737-ben; János és Károly, valamint fiaik, Gábor, Antal, Károly, Farkas és József-Ádám, valamint fivéreik, Gábor-József, Sebestyén és Izidor; továbbá Gábor fiai, Ferencz, Sándor, János és Gábor-József az 1754-ik évben Pest vármegye nemesei sorába felvétetnek és kihirdettetnek.

Stverteczky Mihály; Gáspár és fiai, Pál és Imre; Ignácz; József és fiai, Pál és József komárom-vármegyei, Imre és fia András Fehér vármegyei, János Tolna vármegyei, György, szentendrei, Antal bajai lakosok, továbbá János katona és József helytartótanácsi hivatalnok, mindannyian Nyitra vármegye bizonyítványa alapján Pest vármegye nemesei sorába felvétettek és kihirdettettek az 1816-ik évben.

Suhajda (Varjasi) János és fiai, János, Mátyás és Pál, fivére István 1701-ben kaptak ármális-levelet, mely Nógrád vármegyében hirdettetett ki; innét származott át a család Gömör vármegyébe is. Pest vármegyében Pál és fiai, Ferencz, László, István, József és Pál Gömör vármegye bizonyítványa alapján kihirdettettek és a kihirdetésről bizonyítványt kaptak 1841-ben. István kineveztetett tiszteletbeli megyei ügyésznek 1878-ban.

Címer: kékben, zöld téren jobbra fordult oroszlán, jobbjában görbe kard, baljában három búzakalász. Sisakdísz: jobbra fordult varjú. Takarók: kék-arany, vörös-ezüst.

Szabó Máté (Varjasi) és fia András, fivére János, nagykátai lakosok, Nyitra vármegye bizonyítványa alapján 1700-ban; Pál Hont vármegye bizonyítványa alapján 1750-ben; a Tápió-Bicskén lakó Szabó család összes tagjai - a Szabó Andrásnak és nejének, Véchy Erzsébetnek az 1666-ik évben adományozott és Pest vármegyének Füleken tartott 1667-ik évi országgyűlésén kihirdetett ármális alapján - 1754-ben; Péter gyóni lakos, valamint fiai, Gergely, Péter és János, továbbá fivérei, István és Ferencz, Komárom vármegye bizonyítványa alapján ugyancsak 1754-ben; Lőrincz és János, irsai lakosok - a Szabó Jánosnak 1649-ben adományozott ármális alapján - 1755-ben; Lőrincz, János és István, bicskei lakosok, 1755-ben; Péter, István és Ferencz, győri lakosok, ugyancsak 1755-ben; Lőrincz, Márton, János, István és András, bicskei lakosok 1760-ban; Péter gyóni lakos és két fia, Gergely és Péter, valamint fivére Ferencz 1762-ben; György és fiai, Ferencz és Jánosi Nógrád vármegye bizonyítványa alapján 1771-ben; Ferencz bugyi lakos, Zala vármegye bizonyítványa alapján 1778-ban; László, Antal és Mihály, majsai lakosok, 1797-ben; József tápiószentmárton, birtokos (János fia), Nyitra vármegye bizonyítványa alapján 1812-ben; Zsigmond, nagy-kőrösi lakos és fiai Zsigmond és Antal, továbbá János, Komárom vármegye bizonyítványa alapján 1813-ban; Ádám szalkszentmártoni lakos, úgyszintén Péter (Komárom vármegyei lakos) Komárom vármegye bizonyítványa alapján 1815-ben; István és János és ez utóbbi fia szintén János, Bars vármegye bizonyítványa alapján 1819-ben; József, tápiószentmártoni birtokos és fiai, László, György, Péter és József 1824-ben; József táblabíró és fiai, László, György, Zsigmond, Péter, Pál és József 1827-ben; István komárom vármegyei lakos 1830-ban; Sándor, pákozdi ispán és fia Sándor, Heves vármegye bizonyítványa alapján 1832-ben; Menyhért királyi táblai jegyző, Szatmár vármegye bizonyítványa alapján 1838-ban; végül Alajos és Vendel, Nyitra vármegye bizonyítványa alapján 1842-ben Pest vármegye nemesei sorába felvétettek, kihirdettettek és erről bizonyítványt kaptak. Táblabíróknak kineveztettek: János 1787-ben; Dániel 1800-ban; József 1813-ban; József és Mihály 1861-ben.

Szabó (Farkasdi) András 1646 augusztus 25-én kapott czímeres nemeslevelet, melynek alapján a Nyitra vármegyében Farkasdon lakó Szabó család tagjai, kik 1812-ben Pest vármegyébe, Nagykőrösre származtak át, ugyanitt ki lettek hirdetve. Úgy látszik később a Farkasdi előnevet összekapcsolták a névvel és Farkas-Szabók lettek. E családnak tagjai: Farkas-Szabó Mihály dr. tiszteletbeli megyei főorvos, Parkas-Szabó József ügyvéd és az előbbi gyermekei: Géza várm. tb. főjegyző, Jenő nagykőrösi rendőrfőkapitány és Dezső kiskunfélegyházai szolgabíró.

Czímer: kékben, zöld téren, ballábán álló daru, jobbjában kavicscsal. Sisakdísz: ugyanaz. Pajzstakaró: kék-arany, vörös-ezüst.

Szabó, másként Sáróy János hódmezővásárhelyi és István kecskeméti lakosok Szabolcs vár-megyétől nemesi bizonylatot kapnak az 1698-ik évben Szabó, másként Sáróy András, István és Mihálynak adományozott ármálisra vonatkozólag. István kihirdettetett Pest vármegyében Szabolcs vármegye bizonyítványa alapján 1794-ben. Albert táblabíró lett Pest vármegyében 1861-ben.

Szabó, másként Szepsy Jánosnak, nejének, Agárdy Erzsébetnek és gyermekeinek, István, János, Anna, Katalin és Annának 1671-ben adományozott ármális kihirdettetett Pest vármegyében ugyanaz évben.

Szakál, másként Pintér János baracsi lakos és fiai, Jakab, mike-budai lakos, Pál és György; továbbá Vatyán lakó Pál és fiai, Pál és Jakab; nemkülönben id. Jakab; és végül a szintén Vatyán lakó György és fia János Pozsony vármegye bizonyítványa alapján Pest vármegye nemesei sorába felvétettek és kihirdettettek az 1793-ik évben.

Szalacsy (Szalacsi). Erdélyből származó nemes család, mely idővel Magyarország számos vármegyéjében elterjedt és 1848 körül Pest vármegyében is letelepedett. Gáspár 1606-ban a harcztéren kitüntetett vitézségéért kapott czímeres nemeslevelet Bocskay István fejedelemtől, melyet Biharban és Abaújban hirdetett ki. Nagyszebenben 1732-ben, Komáromban 1733-ban és 1840-ben, Győr vármegyében 1832-ben igazolta és hirdette ki nemességét. Bocskay adományát a gubernium VI. Károly nevében Nagyszebenben megerősítette. A családból Sámuel Erdélyből Komárom vármegyébe Nagy-Tanyra költözött és azért ez ág egyes tagjai a Nagy-Tanyi előnevet is használják. Tagjai közül Lajos a Rábaszabályozó társulat igazgatója, kir. tanácsos, jelenleg csécsényi birtokos, Zoltán († 1908.) táblai bíró, Sándor († 1901.) már Pest vármegyei földbirtokos volt. Fiai Sándor, jelenleg honvédhuszárszázados, Béla volt huszárfőhadnagy, sződi birtokos, Endre ügyvédjelölt.

Czímer: kékben, zöld alapon álló magvető férfiú, kit a czímerpajzs jobb sarka felé repülő négy varjú kísér. Sisakdísz: három arany búzakalász. Takarók: kék-ezüst, vörös-arany.

Szalay János és fia István, bemutatván Komárom vármegyének - a Szalay Dánielnek és Pálnak 1658-ban adományozott ármálisra vonatkozó - bizonyítványát, kihirdettetnek 1754-ben; nemességszerző Dánielnek fia Péter, dunavecsei lakos, és fia ugyancsak Péter 1765-ben; István dabasi lakos 1756-ban; József, György és Pál 1763-ban; Péter, dunavecsei és György fülöpszállási lakos 1766-ban; Sándor dabasi birtokos és fiai, Dániel és Pál ugyancsak Komárom vármegye bizonyítványa alapján 1792-ben; István (Dabason lakott Istvánnak fia) 1795-ben; Pál, ügyész, 1841-ben kihirdettettek és erről bizonyítványt kaptak. Táblabírónak kineveztettek: Mihály 1804-ben; Pál 1836-ban; György 1837-ben; Sámuel, Antal, József és Pál 1861-ben.

Szalay István fiával: Jánossal és leányaival: Erzsébet és Magdolnával, nemkülönben fivéreivel: György, Albert és Benedekkel 1662-ben kap ármálist, mely kihirdettetik Komárom vármegyében 1665-ben.

Czímer: kék pajzsban hármas halom felett szembenéző ökörfej szabadon, szarvai között hatágú csillaggal. Sisakdísz: az ökörszarvak a csillaggal. Takarók: vörös-ezüst, kék-arany.

Szalay Andrásnak, nejenek, Kiss Annának, fiainak, Pálnak és Andrásnak, fivérének Györgynek és ez utóbbi fiainak Jánosnak és Istvánnak az 1691-ik évben adományozott ármális alapján Szalay András nagykőrösi lakos és fia András, úgyszintén unokái, István és András, valamint unokaöcscse András (Pál fia) és ennek fiai, András, János és István; végül Szalay Mihály 1754-ben; András nagykőrösi lakos 1755-ben, másik András és Mihály ugyancsak 1755-ben Pest vármegyében kihirdettettek és erről bizonyítványt kaptak.

Szántó. Nógrád vármegyében a Szántó Jánosnak, nejének Pándy Annának és leányai, Katalinnak és Erzsébetnek, nemkülönben fivérének, Ferencznek az 1658-ik évben adományozott ármálisra vonatkozó bizonyítványa alapján: István 1753-ban; Gábor tápiószelei lakos és fiai István, Gábor, János, András és József, valamint unokaöcscse Antal, (György fia) 1754-ben; Pál kecskeméti lakos és fiai, János, Pál és látván 1754-ben; Pál 1755-ben; Gábor szelei lakos 1755-ben; Pál, József és István (Szántó Pálnak és nejének, Balog Sárának fiai) 1817-ben Pest vármegye nemesei sorába felvétettek és kihirdettettek és erről bizonyítványt kaptak.

Szarka János és Mihály ősi czímerük és nemességükről királyi megerősítést nyernek 1804-ben. Szarka János és fiai Pál és Sándor, továbbá a Nagy-Kőrösön lakó Mihály és fiai, József és István 1802-ben; János komáromi kereskedő és fia Dániel 1820-ban; végül Mihály, Lajos, István, János és Sándor testvérek 1846-ban Pest vármegyében kihirdettettek és erről bizonyítványt kaptak.

Száz (Balajti) Mártonnak és fivéreinek, Jánosnak és Istvánnak az 1635-ik évben adományozott és 1636-ban Zemplén vármegyében kihirdetett ármális alapján Száz Mihály pesti polgár, kihirdettetett Pest vármegyében 1822-ben, ennek unokája Elek 1878-től fogva Pest vármegye szolgálatában, 1884-ben segédiktatónak, 1899-ben nyilvántartónak neveztetett ki.

Szeél (Enchi) György 1604-ben kap czímeres nemeslevelet, mely kihirdettetett Zemplén vármegyében 1619-ben.

Czímer: kék pajzsban szabadon álló aranygriff, első lábait ragadozásra előre nyujtva. Sisakdísz: ugyanaz növekvőn. Takarók: kék-arany, vörös-ezüst.

Szemere Istvánnak, nejének Magyar Annának és leányának Ilonának, továbbá Vajkó Mihálynak és nejének, Nagy Erzsébetnek és gyermekeinek, Mihály, Gergely, Zsuzsanna, Katalin és Ilonának, fivérének Vajkó Mihálynak és nővérének Gyenesné Ilonának és ez utóbbi gyermekeinek, Istvánnak és Annának az 1701-ben adományozott ármális kihirdettetett Pest vármegyében 1702-ben.

Szentkirályi (Érszentkirályi). Ferencz és neje Deseő Zsuzsánna, továbbá fiai István és Gáspár 1582-ben kaptak czímeres nemeslevelet, melyet Nyitra vármegyében 1592-ben, majd később Pest vármegyében is kihirdettek, mely utóbbi vármegyében I. Ferencztől Bugaczra kir. adományt nyertek, de Tápiószentmártonon is birtokosok voltak. Tagjai közül László († 1825) Pestmegye alispánja, majd három ízben követe, nádori itélőmester; Móricz († 1872) Pestmegye alispánja, négy ízben követe, 1848-ban Jászkun kapitány, 1867 után Pest város polgármestere. László († 1900) Pest vármegyei táblabíró, orsz. képviselő, igazs. min, titkár. Fia Ödön heves vármegye I. aljegyzője, jelenleg nyugalomban. Kálmán tápiószentmártoni birtokos. Fiai Móricz járásbírósági tisztviselő, Albert az orsz. hitelszöv. tisztviselője, István járásorvos és Ferencz-Albert († a 80-as években) három ízben orsz. képviselő. Fia Pál huszárkapitány.

Czímer: négy kék pólyával megrakott ezüstpajzs, melyben egy sisakos pánczélos vörös és zöldruhás magyar vitéz, jobbjában kardot, baljában vörös zászlót tart, egy kivont kardot tartó, vörösruhás törököt gyűr le. Zárt sisak. Sisakdísz: a pajzsbeli magyar vitéz növekvően, jobbjában török főn átütött görbe kardot, baljában vörös zászlót tart. Takarók: kék-arany, vörös-ezüst.

Szentpétery. Zemplén vármegyéből, Királyhelmeczről származik és innen a Királyhelmeczi előnevet is használta. A nemességet II. Ferdinánd már megerősítette. 1760 körül telepedett Pest vármegyébe, a hol Nagykőrösön volt birtokos. Tagjai közül I. Sándor (1750 körül) ügyvéd. II. Sándor 1848 körül Nagykőrös polgármestere, 1861-ben pestmegyei táblabíró. III. Sándor előbb városi ügyész, jelenleg ügyvéd, Károly nagykőrösi mérnök, az ottani függetlenségi párt elnöke. Géza nagvkőrösi tanácsnok. IV. Sándor járási számvevő. Ferencz fővárosi számtiszt, Gyula városi tisztviselő Temesvárott. Kálmán vasmegyei körorvos, Zoltán budapesti ügyvéd, Károly pénzügyminisztériumi tisztviselő, Géza adbertii községi jegyző, Zsigmond kolozsvári egyet. tanársegéd,

Czímer: ezüstben, vörösmezű magyar vitéz, felemelt jobbjában két keresztbe fektetett kulcsot tart. Sisakdísz: egy-egy hatágú aranycsillaggal megrakott nyitott sasszárny. Takarók vörös-arany, vörös-ezüst.

Szente Pál, szemerei, később nagykőrösi lakos, Komárom vármegye bizonyítványa alapján 1797-ben; Péter, ráczkevei lakos és gyermekei, Zsuzsánna, Pál, Péter és Juliánna, Fehér vármegye bizonyítványa alapján 1821-ben; Pál, ráczkevei lakos 1835-ben Pest vármegye nemesei sorába felvétetett és kihirdettetett.

Szilassy. (Szilasi és Pilisi). Ősi pestmegyei család, melynek tagjai közül András fia Dezső 1331-bon Dorozsmára és Szentmihályra nyer adományt. Tamás 1409-ben Dalhó ura. Ennek fia Fábián (1437) veszi fel a Sz. nevet. György és Vincze, ez utóbbi váczi püspök, V. Lászlótól Pándra és Pilisre kap adományt, György fia pedig Mátyás királytól Losoncz-Tugárt. E szélesen kiterjedt ősnemzetség számos tagja töltött be előkelő állásokat Pest vármegyében, s viselnek előkelő hivatalokat ma is; így megválasztattak: Szilassy András esküdtnek 1667-ben; József alszolgabírónak 1829-ben; főszolgabírónak 1836-ban; István alszolgabírónak 1841-ben; főszolgabírónak 1845-ben; s alispán volt 1873-től 1877-ig; János alszolgabírónak 1848-ban, majd főszolgabíró és országgyűlési képviselő; Elek 1883-tól segédszolgabíró, megválasztatott szolgabírónak 1889ben; föszolgabírónak 1892-ben; kineveztettek tb. segédszolgabírónak: György 1884-ben; László 1886-ban; Ernő tb. főügyésznek 1883-ban. Táblabíróknak: János 1784 ben; József 1790-ben; Márton l799-ben; László 1810-ben; ifj. József 1818-ban; Ferencz 1820-ban; György és József 1841-ben; végül Kálmán 1861-ben. Többi tagjai közül II. András, (1684) hevesi, (1689) nógrádi alispán. I. József (1755-1863) septemvir, főispán, majd koronaőr. - Ferencz, Gömör vármegye alispánja (1841). - II. József (1792-1853) helytartó-tanácsos. - Aladár a főrendiház tagja. - Gyula követségi tanácsos. - Kálmán pándi birtokos.

Czímer: kékben, fél aranykerékből kinövő és ezüst félholdtól és hatágú aranycsillagtól kísért fehér egyszarvú. Sisakdísz: az egyszarvú növekvően. Takarók: kék-arany, vörös-ezüst.

Szivák Mártonnak és nejének Zsófiának, valamint fiainak, Tamás, János, István, Miklós, Mihály és Gergelynek I. Lipót király 1667-ben adományozott ármális levelet, a melynek alapján Pest vármegyében Szivák Imre dr. országgyűlési képviselő, pestmegyei birtokos és Pest vármegyének 1876-ban kinevezett tiszteletbeli főügyésze, valamint gyermekei Margit, Irén és Imre beigazolván leszármazásukat, kihirdettettek.

Czímer: kékben, zöld téren álló tigris görbe karddal; sisakdísz: a pajzsalak növekvően. Takaró: kék-arany, vörös-ezüst.

Szivós János nemességszerző kihirdettetett Pest vármegyében 1667-ben; ifj. János és fia Pál 1725-ben; István nagykőrösi lakos 1730-ban; János kecskeméti lakos 1755-ben; másik János 1772-ben; Pál és fiai, Pál, István és László, valamint leányai Juliánna és Erzsébet 1813-ban; Pál 1835-ben; végül Szivós István, Mihály, valamint fiaik, ú. m. Istvánnak fiai István, Ambrus, Antal és Gedeon; Mihály fiai Zsigmond és Gábor; János fiai Károly és Lajos; Ferencznek fia Ferencz; másik Istvánnak fiai Péter és Bálint; Sándornak fiai Imre és Albert; Ferencznek fia Ádám és Mihály fia Simon, mindannyian nagykőrösi lakosok Pest vármegye nemesi főkönyvébe bevezettettek és erről bizonyítványt kaptak.

Szokolay Jánosnak, nejének, Kapoczka Erzsébetnek és fivéreinek, István és Andrásnak az 1664-ik évben adományozott ármális kihirdettetett Pest vármegyében 1726-ban; István bizonyítványt kapott 1731-ben; ifj. István, János és Márton péczeli lakosok 1789-ben; végül János és István Veszprém és Komárom vármegyék bizonyítványa alapján 1825-ben Pest vármegye nemesei sorába felvétettek és erről bizonyítványt kaptak.

Szűry András pócsmegyeri lakosnak és nejének, Hagymási Judithnak 1700-ban adományozott ármális alapján. Sándor fiai Mihály, Sándor és Gábor 1789-ben; István (László fia), Somogyvármegyei fiskális 1807-ben; András halasi lakos és fiai András, László, István és Antal 1831-ben; István, ugyancsak halasi lakos és fiai István, János és László 1835-ben; végül Sándor és fia Lajos, ugyancsak 1835-ben Pest vármegyétől nemesi bizonyítványt kaptak.

Tahy (Tahvári és Tarkeői) már az Árpád-korban Tahi Botos néven szereplő ősnemes család a Rozsd nemzetségből. Pilis vármegye első ismert követe Tahy István volt, ki résztvett a nagy jelentőségű rákosi országgyűlésen 1505-ben. Pest vármegyében a család tagjai közül többen előkelő állásokat töltöttek be; így: Pilis vármegyében már az Anjou-korban többen szolgabírók voltak György 1783-ban főjegyzőnek, 1784-ben helyettes alispánnak neveztetett ki; Károly 1829-ben főszolgabírónak; István királyi kamarás 1873-ban aljegyzőnek, 1880-tól 1896-ig főjegyzőnek; Lajos 1884-ben segédszolgabírónak; Iván 1886-ban segédszolgabírónak, 1898-ban föszolgabírónak, ifj. Tahy István királyi kamarás 1899-ben szolgabírónak választatott meg. Táblabíróknak kineveztettek: György 1786-ban; Antal 1795-ben; ifj. Antal 1815-ben; József báró és Károly 1836-ban; Ádám 1841-ben.

Czímer: arany pajzsban zöld téren korona, fölötte két koszorú-alakban egymásra hajló olajág között, szemben, kiterjesztett szárnyú, jobbra néző koronás fekete sas, jobbjában egyenes karddal. Pajzstakarók: ezüst-vörös, kék-arany.

Takách (Halászi vagy Gyöngyös-Halászi és Brezoviczai) másként Halász Mihály és fiai István és János 1654-ben kaptak nemességújítást, melyet Ung vármegyében hirdettek ki. A család idővel Ung, Abaúj, Borsod, Szabolcs, Heves majd Pest vármegyékben telepedett le, hol Pomázon és a Wattayak útján, női ágon, a Wattay-birtokok egy részén volt birtokos. Meghirdették még a nemességet 1791-ben Abaújvárott, 1792-ben Zemplénben, 1794-ben Borsodban, 1812-ben Tornán, 4841827-ben Pest vármegyében. E családhoz tartozott Gergely, a ki 1217-ben a szentföldön hadakozott. Simon Róbert Károly alatt 1430-ban Rozgonynál elesett. Balázst 1488-ban Mátyás király alatt Kaiser-Ebersdorf mellett a németek ölték meg. Dániel és Mátyás 1552-ben az egri vár ostrománál estek el. Gyermekeik Alsó- és Felső-Szuhát kapták adományba I. Ferdinándtól. Pál 1661-ben Vezekénynél esett el. Mihályt 1670-ben mint rebellist Pozsonyba idézték, de felmentve tért vissza. Ujabbkori tagjai közül Mihály (szül. 1796, † 1861) a Bárczay család tiszttartója, II. Mihály (szül. 1831) mint honvédtüzér, tűzmesteri rangban harczolta végig a szabadságharczot és Selmeczbányánál megsebesült. Résztvett ezenkívül a branyiszkói, kápolnai, hatvani, isaszegi, váczi és nagysallói ütközetekben. A világosi fegyverletétel után az osztrák seregbe sorozták be, de később váltságdíj mellett szabadon bocsátották. Fia Gyula a pesti hazai I. takarékpénztár tisztviselője. László 30 év óta a Ganz-gyár főpénztárosa. Ennek fiai Zoltán és Béla. Az előbbi zongoraművész, zeneszerző, a new-yorki zenede tanára, az utóbbi építész, a ki hat évig volt amerikai nagy építővállalatoknál s 1909-ben hazatérve, Budapesten telepedett meg. - Mihály jelenleg pomázi birtokos.

Czímer: kékben, zöld alapon ágaskodó, kettősfarkú arany oroszlán, jobbjában görbe kardot, baljában fehér zászlót tart. Sisakdísz: a pajzsalak növekvően. Takarók: kék-arany, vörös-ezüst.

Tegzes (Anárcsi) Jánosnak, nejének Simonyi Katalinnak és fiának, Gergely és Istvánnak; továbbá Tegzes Tamásnak, nejének, Turzó Erzsébetnek és ez utóbbi fiainak, Mihály, Péter és Jánosnak 1691-ben adományoztatott ármális. Ferencz és fiai, Ferencz és Tamás; továbbá János és fiai János és Lajos; végül Sámuel és fiai István és Sámuel Pest vármegye nemesei sorába felvétettek és erről bizonyítványt kaptak az 1807-ik esztendőben.

Teleki (Széki gróf). Ősnemes család, mely a Garázda nemzetségből származik, mely 1408-ban jut a család névadó Telek községének birtokába, honnan azután Erdélybe, különösen Szatmár és Pest vármegyékbe terjedt el. A család eredetét és más megyebeli vonatkozásait a Szatmár vármegyét tárgyaló kötetben bővebben ismertettük s így e helyen különösen a pestmegyei vonatkozásokra óhajtunk reflektálni. A család egyik ága a XVIII. század második felében került Pest vármegyébe, a hol Gyömrőn telepedett meg, de 1848 előtt Felső- és Alsó-Pakony, Vány, Révbél. Csengőd, Ócsa, Maglód és Pomáz pestmegyei községekben is birtokos volt. A pestmegyei ágból László 1784-ben, Ádám 1810-ben, József 1810-ben, Ferencz 1819-ben, József 1822-ben, Sámuel 1829-ben, Sándor és Gyula 1861-ben táblabíráknak neveztettek ki. Az 1829-ik évi pestmegyei nemesi összeírásban szerepelnek: gróf T. Józsefné és László özvegye, továbbá József, Ádám, Sámuel és Domokos grófok. Ez ágból Sámuel, József, László és Ádám testvérek. Sámuel gyermekei Sándor és Gyula. Sándor gyermekei Gyula, József, László és Tibor grófok, e két utóbbi gyömrői birtokos.

Czímer: hasított és kétszer vágott pajzs. szívpajzszsal; ebben vörös mezőben ágaskodó term. vadkecske, jobb előlábában háromlevelű zöld ágat tart. A nagy pajzs I. IV. kék mezejében az udvar alján szarvaival felfelé fordított ezüst félhold; ezen befelé ágaskodó kétfarkú arany oroszlán. jobb előlábában arany koronát tart. II. és V. aranymezőben a hasításvonalra támasztott fekete félsas; III. és VI. ezüstben vörös czölöp. Két sisak. Sisakdíszek: 1. befelé fordult kinövő ezüst egyszarvú; takaró: ezüst-kék. 2. befelé fordult ágaskodó kétfarkú arany oroszlán, jobb első lábában kivont kardot tart, melynek közepére arany korona van húzva; takaró: ezüst-vörös.

Tessényi Györgynek és fivéreinek, Márton, István és Jánosnak az 1632-ik évben adományozott ármális alapján György 1762-ben; Tamás és fiai, Antal, Zsigmond és József, nemkülönben leánya Borbála 1815-ben; végül János-Ferencz, temesvári lakos 1821-ben Pest vármegye nemesei sorába felvétettek és erről bizonyítványt kaptak.

Teszáry (Teszéri) József, pomázi tiszttartó, továbbá János és Ferencz, nemkülönben János tápió-györgyei és Mihály tápiószelei lakosok az 1829-ik évben nemességüket igazolták és a nemesi lajstromba bevezettettek; László, a Ferencz József-rend lovagkeresztese, szolgabírónak megválasztatott 1878-ban, főszolgabírónak 1889-ben; fia, hasonlókép László, megválasztatott szolgabírónak 1899-ben s főszolgabirónak 1906-ban.

Czímer: kékben, zöld téren álló griff, jobbjában buzogánynyal, baljában három, hegyével felfelé álló nyílvesszővel. Sisakdísz: pánczélos vitéz növekvően, jobbjában buzogánynyal. Pajzstakaró: kék-arany, ezüst-vörös.

Tokody (Szent-Andrási) Mihálynak és nejétől, Nyilas Máriától született gyermekeinek, András, Borbála és Juliánnának, valamint fivérének, Andrásnak és az utóbbi gyermekeinek, nejétől Verőczey Sárától született Józsefnek és Eszternek az 1792. évben adományozott ármális kihirdettetett ugyanabban az évben.

Tormásy, másként Hegedűs Gergelynek, Benedeknek és Istvánnak 1633-ban adományozott ármális alapján Mihály és fiai, Mihály és János, nemkülönben unokaöcscsei, Pál, István, János és György; továbbá másik János, másik György, András és János 1754-ben; a Kecskeméten lakó családtagok valamennyien 1762-ben; Lajos, Békés vármegye bizonyítványa alapján 1821-ben; Pál, kecskeméti lakos és fiai Sámuel, Ferencz és Zsigmond; továbbá János, ugyancsak kecskeméti lakos és fiai, Lajos, József és Benjámin 1832-ben; végül Mihály és három fia, Mihály, László és Imre 1834-ben Pest vármegyében kihirdettettek, a nemesek főkönyvébe beíratva, bizonyítványt kaptak.

Tost (Bányavölgyi). Sziléziából származó nemes család, mely a XVI. században telepedett Budára. Később Sárosba is átszármazott és az újabb korban Pest vármegyében telepedett meg. Károly és Gyula a közügyek terén szerzett érdemek elismeréséül 1888-ban kaptak magyar nemességet és előnevet, melyet Sáros vármegyében hirdettek ki. Tagjai közül János és Henrik 1554 táján mint kiváló reformátorok szerepelnek. János 1570-ben vikárius és rektor. Egy Tost 1743-ban laridaui parancsnok volt. A magyar ágból Tivadar († 1900) huszárkapitány. Vilmos († 1850 körül) pozsonyi parancsnok. Ignácz († 1875 körül) az alcsúti uradalom tisztje. Gyula 1872-ben kincstári ügyész, majd orsz. képv., pécsváradi prefektus, a kultuszminisztérium jogügyi igazgatója, rövid ideig miniszter, jelenleg gödi birtokos. Károly sárosmegyei birtokos, élénk részt vett Sáros vármegye közéletében, az 1880-ban ott fellépett éhinség enyhítése körül kifejtett érdemeiért a vármegye részéről jegyzőkönyvi elismerésben részesült. 1909-ben a római pápa a "Pro ecclesia et Pontifice" érdemrenddel tüntette ki. Fia László bányavölgyi birtokos és kat. becslőbiztos. Barnabás a kassai püspökség udvari papja, szentszéki ülnök.

485Czímer: osztott pajzs felső aranymezejében szétterjesztett szárnyú sas, az alsó kék mezőben két keresztbe fektetett kard között fehér anjou-liliom. Sisakdísz: kék atillás, vörösnadrágos; kucsmás magyar vitéz növekvően, jobbjában kardot, baljában török főt markol varkocsánál fogva. Takarók: fekete-arany, kék-arany.

Tóth László nagykőrösi lakos, Hont vármegye bizonyítványa alapján 1754-ben; István és János Liptó vármegye bizonyítványa alapján 1773-ban; István ügyvéd, Szabolcs vármegye bizonyítványa alapján 1786-ban; György pátyi lakos, Pozsony vármegye bizonyítványa alapján 1787-ben; István és Imre 1815-ben; István, dunavecsei prédikátor, Veszprém vármegye bizonyítványa alapján 1816-ban; János szentendrei kovácsmester, Győr vármegye bizonyítványa alapján 1818-ban; István, János és Mihály, komáromvármegyei lakosok, továbbá Pál, ácsi prédikátor, végül Lőrincz, komáromi lakos, mindannyian Nyitra vármegye bizonyítványa alapján 1834-ben; Károly, Dániel, Gábor és Miklós, koltai közbirtokosok, Komárom vármegye bizonyítványa alapján 1838-ban; Sándor, vásárhelyi lakos és fia György, valamint Imre, hasonlókép vásárhelyi lakos és fia Albert 1840-ben Pest vármegye nemesei sorába felvétettek és kihirdettettek.

Tóth másként Kapitány Mihály és Mátyás 1695-ben kapnak ármálist, mely kihirdettetik ugyanaz évben.

Czímer: vörösben, zöld téren szembenéző pánczélos vitéz, szines strucztollakkal díszített sisakkal, jobbjában (a vállára fektetve) fekete-arany-kék-vörös zászlót, baljában arany buzogányt tartva. Sisakdísz: ugyanaz, növekvően; fent a zászló vörös-fehér-arany-kék. Takarók: kék-arany, vörös-ezüst.

Trattner (Petrozai) Mátyás pesti nyomdásznak és nejétől, Pauer Erzsébettől született gyermekeinek, János, Tamás, Mátyás, Károly, Teréz, Erzsébet, Mária, Janka és Anna Karolának az 1822-ik évben adományozott donationális kihirdettetett Pest vármegyében 1822-ben.

Turóczy (Thuróczy) (Alsó-Köröskényi) Györgynek és rokonának, Botka, másként Sigiartó Jánosnak az 1659-ik évben adományozott ármális kihirdettetett ugyanaz évben; András Pest vármegyében albiztosnak megválasztatott 1738-ban; András zsidói lakos 1720-ban; ifj. András és Imre 1783-ban; János, István és Sámuel 1787-ben; Imre, zsidói lakos 1793-ban kihirdettettek és erről bizonyítványt kaptak.

Czimer: kékben, hármas zöld halmon szemben álló, nyíltsisakos, pánczélos vitéz, jobbjában kivont görbe kard. Sisakdísz: pánczélos kar görbe karddal. Takarók: kék-arany, vörös-ezüst.

Ujfalusy Istvánnak és Ferencznek, István fiainak, Tóbiás és Ignácznak az 1715-ik évben adományozott s Pest vármegyében ugyanaz évben kihirdetett ármális alapján kihirdettettek Pest vármegyében: István és Ferencz váczi lakosok 1720-ban; Tóbiás váczi lakos 1730-ban.

Váczy (Kanizsai) Jánosnak, leányának Erzsébetnek és fivérének Miklósnak régi nemességük elismerésével az 1611-ik évben adományozott ármális és Nógrád vármegye bizonyítványa alapján Váczi János pilisi jegyző, mint fia is, kihirdettettek Pest vármegyében 1756-ban.

Vály Mihály, szalkszentmártoni lakos származását az 1585-ik évben nemességet nyert Vály Jánostól Bars vármegye beigazolta. Nevezett Mihály 1755-ben; István és fiai. Mihály, János és Péter, nemkülönben Ferencz és fiai István, János és Gergely 1793-ban; István és fiai István, János, József, Gábor és Benjámin, továbbá Gergely és fiai Gergely és Sándor, valamint Bálint, András és József 1834-ben; hasonlókép Péter és három fia, Mihály, Péter és István 1834-ben; és legutóljára János szalkszentmártoni lakos, ugyancsak 1834-ben kihirdettettek és erről bizonyítványt kaptak.

Várady Jánosnak Máramaros vármegye, István ócsai és Sámuel áporkai lakosoknak Pest vármegye nemesi bizonyítványt adott, a Várady Sámuel, Gáspár, János és Györgynek 1702-ben adományozott ármálisra vonatkozólag; János áporkai lakos 1774-ben; István czeglédi lakos és fiai István és János 1802-ben; György és fia Sándor Bereg vármegye bizonyítványa alapján 1807-ben; István ócsai, Sámuel áporkai, ismét István és János áporkai lakosok 1807-ben; István ügyész Bereg vármegye bizonyítványa alapján 1830-ban; Menyhért pesti lakos 1838-ban; Sámuel áporkai lakos és fiai János, Sándor és Sámuel; továbbá János fiai István, Sándor és János; Sándor fiai Sándor, András és Antal, végül Sámuel fia Sámuel és András fiai 1839-ben; úgyszintén István áporkai lakos és fiai Sándor, József, István és András; továbbá Sándor és fiai András, Benjamin és László; József fia Lajos; ifj. István fia Károly; legeslegvégül János és két fia István és András kihirdettettek és erről bizonyítványt kaptak 1839-ben.

Várady (Nagy-Szelezsényi és Dicskei). Bars, Nyitra , Pozsony és Pest vármegyékben elterjedt család, melynek első őseként Gáspár hadbiztos szerepel 1597-ben, a kitől a leszármazás lehozható. Fiai: Ferencz, Mihály és Pál 1640-ben III. Ferdinándtól kapnak czímeres nemeslevelet, melyet ugyanakkor Nyitrán hirdettek ki. Tagjai közül Elek (1780-1830) államtanácsos és a titkos kabinetiroda titkára, a Lipót-rend nagykeresztese. József (szül. 1800) kanczelláriai udvari tanácsos, ki nagyon érdekes gyűjteményeket és könyvtárt gyűjtött. Miután Belgiumból fegyvereket szállított és Kossuth a nemzeti bank igazgatójává akarta megtenni, Haynau elfogatta, de ismét elbocsátotta. II. József († 1857) szombathelyi nagyprépost, cz. püspök. János († 1830) kanonok. Imre, József császár idejéig tudós paulinus. Sándor pátyi birtokos, volt főhadnagy, részt vett Bosznia okkupácziójában és annak befejezte után 1565 tartalékost és 17 hadnagyot hozott vissza Budapestre. Fiai Elek óvári akadémikus, József az államtudományok tudora.

Czímer: kékben, zöld alapon álló, aranynaptól és hatágú aranycsillagtól kísért magyar vitéz, jobbjában zöld koszorút tart, balját kardján nyugtatja. Sisakdísz: a pajzsalak növekvően. Takarók: kék-ezüst- vörös-arany.

Vásárhelyi (Kézdi-Vásárhelyi) vagy Kisdi, már az Árpád-korban szereplő ős-székely család, mely különösen a tatárpusztítások idején kifejtett vitézsége megjutalmazásául Kun László királytól 1289-ben Aranyosszéket kapta donatióba, .a dónatiót Zsigmond király, sőt később 1629-ben Bethlen Gábor erdélyi fejedelem is megerősítette. A család Erdélyből Bereg, Szatmár és Szabolcs vármegyékbe, innét tovább a beregi ág Pest és Arad vármegyékbe, a szatmári ág Komáromba származott át. Pest vármegyében Vásárhelyi Sámuel, tinnyei birtokos, a nemesek sorába felvétetett és kihirdettetett 1833-ban; táblabírónak kineveztetett 1841-ben; fia Géza (szül. 1838) ugyancsak tinnyei birtokos, ismert régész és történetíró, a F. J.-rend lovagja, 42 éven át megyebizottsági tag, 486a ref. egyház egyházmegyei tanácsbírája, az Orsz. Régészeti Társulatnak 30 év óta igazgató választmányi tagja, hosszú évek során át több vármegyei bizottság tagja; s a népoktatási bizottság elnöke.

Czímer: kék pajzs, mely ugrásra készülő, zöldszínű koronás sárkánynyal díszített harántosan fekvő ezüst pólyával van átszelve; a pajzs felső (bal) sarkában koronás sas, mely felett baloldalon fogyó hold, jobboldalon hatágú csillag látható; az alsó (jobb) mezőben hármas sziklán egy-egy torony zászlóval. Sisakdísz: fekete sasszárnyak között görbe kardot tartó vörösruházatú kar. Pajzstakarók: kék-arany, vörös-ezüst.

Vass Andrásnak, nejének Ess Erzsébetnek, fiainak Mihálynak és Mártonnak, nemkülönben fivérének Jánosnak és gyermekeiknek az 1667-ik évben adományozott ármális kihirdettetett Pest vármegyében az 1668-ik évben; Mátyás és fia Mihály Heves vármegye bizonyítványa alapján 1810-ben; végül Ferencz Baranya vármegye bizonyítványa alapján 1842-ben Pest vármegye nemesei sorába felvétettek és kihirdettettek. A család czímerét a szatmári kötetben ismertettük.

Vécsey (Hernádvécsei és Ajnácskeői nemes, báró és gróf) Wéchei Zewlewsi Balázs II. Ulászlótól 1507-ben nemeslevelet kapott; fia István vitéz kapitány János királytól a Buda ostrománál tanusított vitézségéért czímerbővítést kapott; ő már állandóan Vécsey-nek nevezi magát. Az eredetileg ugocsamegyei család birtokos Abaúj, Zemplén, Szatmár és Szabolcsmegyékben is. Az Ajnácskői donatiot 1649-ben kapták. Vécsey Sándor ajnácskői várkapitány a neje Szelényi Máriától származott Sándor, László és Mária gyermekei Bécs 1692 nov. 21-én I. Leopold királytól báróságot nyernek. - Báró V. Ágoston vezérőrnagy Bécs 1813 április 7-én grófságot nyer. Ága fiágon kihalt.

Végh (Tassi) András és Tamás nemesi bizonyítványt kapnak Pest vármegyétől 1651-ben; nevezettek 1651-ben; István 1656-ban; Tamás, István és András 1657-ben; Pál 1726-ban; Károly és Antal (István fiai) 1796-ban; végül Dániel kecskeméti lakos és fiai, József és Dániel, Fehér vármegye bizonyítványa alapján 1817-ben kihirdettettek és erről bizonyítványt kaptak. Táblabíróknak kineveztettek: György 1772-ben; Péter 1790-ben; Antal 1818-ban; István 1820-ban; Antal 1829-ben; Ignácz 1832-ben.

Veress (Macsolai) Nográd, Hont, Középszolnok, Fejér és Pest vármegyében elterjedt család, melyből György 1659-ben kapott czímeres nemeslevelet I. Lipóttól, melyet Hont vármegyében hirdettek ki, míg Nógrád vármegyétől 1741. január 21-én nemesi bizonyítványt kaptak és Középszolnok vármegye nemesi bizonyítványa alapján 1829-ben Pest vármegye nemesei sorába is beiktatták őket, nevezetesen István, Lajos és Bálint kecskeméti lakosokat. Ez ágból József jelenleg bócsai községi főjegyző. - Béla és Lajos máv. hivatalnokok Budapesten.

Czímer: kékben, zöld alaból kinövő fenyőfának ugró bak. Sisakdísz: vörösruhás magyar vitéz növekvően, jobbjában kard, balját csípőjén nyugtatja. Takarók: kék-arany, vörös-ezüst.

Viczián Istvánnak és fiainak, István, András, Mátyás, György és Jánosnak az 1714-ik évben adományozott ármális alapján, János és fiai, János, György és Mátyás, továbbá György, újkécskei lakosok 1754-ben; István és János 1755-ben; István és Mátyás, kiskőrösi lakosok 1755-ben; id. István, t.-szelei lakos, úgyszintén fiai, Mátyás és István, valamint unokája Lajos, Heves vármegye bizonyítványa alapján 1808-ban; végül Mátyás szelei lakos és fia János, ugyancsak 1808-ban a nemesek főkönyvébe bevezettettek és erről bizonyítványt kaptak. Lajos 1848-ban az abonyi járás szolgabírája. Táblabírónak kineveztetett Viczián István 1861-ben. Ádám 1875-ben pénztárosnak, 1878-ban főpénztárosnak választatott meg. Ezidőszerint ifj. Viczián Antal főispáni titkár.

Czímer: kékben, zöld mezőn arany koronán fészkében ülő, kicsinyeit saját vérével tápláló pelikán. Sisakdísz: ugyanaz. Takarók: kék-arany, vörös-ezüst.

Vida (Felsőpenczi és Fegyverneki) Kihalt régi nemes család, egyedül a legutólsó kihalt nemes családtagnak özvegye él Törtelen Pestmegyében az ősi Vida-kúriában. Vida István fiával, Istvánnal leányával Gabriellával 1609-ben kaptak nemeslevelet II. Mátyástól, melyet Mária Terézia királynő 1740-ben megujított. A család tagjai már 1770. körül szerepelnek Pest vármegyében, egyik ismert tagja László 1810 körül több vármegye táblabírója.

Czímer: (II. Mátyástól.) Ezüst pajzsban zöld halmon hátsólábain álló, koronát tartó, nyakán két nyíllal átlőtt szarvas. Sisakdísz ugyanaz. (Mária Teréziától): kék pajzs, zöld halmon aranyruhás magyar vitéz kivont karddal, kinek kalapja, kardöve és csizmája vörös. Sisakdísz: ugyanaz növekvően. Pajzstakarók: kék-arany, vörös-arany.

Virágh (Szőnyi) Istvánnak, Baranyai Mihálynak és nejének, Ilonának 1657-ben adományozott s 1658-ban Sopron vármegyében kihirdetett ármális alapján Mihály laczházi, Sámuel és fia Pál, kunszentmiklósi; István és fia István, továbbá János és fia Pál, nemkülönben Mihály nagykőrösi, végül Sándor-Mihály és János, karczagujszállási lakosok 1781-ben; legvégül János, ócsai lakos és fiai József és Lajos, Veszprém vm. bizonyítványa alapján kihirdettettek és bizonyítványt kaptak.

Vörös Mihálynak, nejének Kósa Erzsébetnek, fiainak Márton, Péter és Istvánnak, valamint fivérének Andrásnak az 1654-ik évben adományozott és Heves vármegyében kihirdetett ármális alapján István ághai lakos 1792-ben; az 1677-ik évben Vörös Györgynek adományozott ármálisra vonatkozólag Pál, István és Gergely patai lakosok 1660-ban; Péter 1694-ben; Mihály, Péter és Márton 1724-ben; Pál nagy-kőrösi lakos 1754-ben; Zsigmond pesti lakos 1755-ben; Pál és fiai István, Pál, János és András, továbbá István és fiai András, István és György, végül János és fia János mindannyian áporkai lakosok 1762-ben; Pál István, Sámuel és János Bars vármegye bizonyítványa alapján 1770-ben; az Áporkán levő összes családtagok Bars vármegye bizonyítványa alapján 1792-ben; István pesti ügyvéd Győr vármegye bizonyítványa alapján 1795-ben; Kelemen, György, János és Mihály ráczkevei lakosok a Szepsi, Kézdi és Orbai Székek bizonyítványa alapján 1818-ban; Zsigmond irsai közbirtokos, valamint gyermekei, Antal, János, Sándor, Anna, Juliánna, Terézia, Klára és Francziska 1820-ban; István veresegyházi prédikátor és fiai István és Sándor Bihar vármegye bizonyítványa alapján 1822-ben; István kir. ügyész és fivére András Zemplén vármegye bizonyítványa alapján 1826-ban; András pesti lakos és fia Ignácz, továbbá Gábor áporkai lakos 1828-ban; Ferencz áporkai lakos és fiai Ferencz, Imre és Antal 1834-ben; András és fiai András és Sándor, továbbá István és fiai Sándor, József és András, nemkülönben Mihály fiai Mihály és Imre 1835-ben; az Áporkán lakó Vörösök valamennyien 1837-ben és 1838-ban; István csengődi ispán Csongrád vármegye bizonyítványa alapján 1838-ban; végül Pál és öt fia Sándor, János, Pál, István és András; továbbá Dániel és három fia József, 487Mátyás, és Sámuel; András és két fia István és András és legeslegvégül Sándor és fia Sándor 1845-ben a nemesek főkönyvébe bevezettettek és erről bizonyítványt kaptak.

Vörösmarty János 1638 márczius 4-ikén czímeres nemeslevelet kap; kihirdették ugyanaz évben Veszprém vármegyében, 1749-ben Tolnában, 1767-ben Fehér- és végül 1846-ban Bácsbodrog vármegyében. E családból eredt a nemzet nagy költője Vörösmarty Mihály és testvére János, a jeles gazda. Ez utóbbi fiai Kálmán magánzó, (Újszász) és János a kir. Kuria rend. bírája (Budapest).

Czímer: zöld pajzs, felső-sarkain középen összeérő ezüst mezőkben egy-egy vörös rózsával. Pajzsalak: jobbjában hatágú arany-csillagot tartó, balját ragadozásra előre nyújtó, ágaskodó párducz. Sisakdísz: növő egyszarvú jobbpatajában egyenes karddal. Pajzstakarók: ezüst-vörös, arany-kék.

Wattay (Felső-Vattai). Borsod vármegyei ősi nemes család, mely 1661-ben adományt nyert a következő pestmegyei birtokokra is: Kesző (Dunakeszi), Peszér (Peszéradacs), Csömör, Szentlőrincz, Gubacs, Soroksár, Péteri, Oszlár, Vány, Szencse (most Pomáz), Felső- és Alsó-Kovácsi (Nagykovácsi), Szalmár (most Solymár), Borony, (most Csobánka), Garancs és a soltmegyei Halom, Csaszlat és Must. A család egyik tagja Gusztáv jelenleg Pomázon él. Pál bodrogolaszi és Sámuel és József ecsegi lakosok 1812-ben bemutatják Borsod vármegye nemesi bizonyítványát Pest vármegyében. Másik Pál 1681-ben Pest vármegye helyettes alispánja. Másik Pál 1765-ben, György 1784-ben, János 1793-han, György 1794-ben, másik János 1795-ben Pest vármegye táblabírái. János és István 1720-ban a vármegye nemesei közé felvétetnek. Az 1829. évi nemesi lajstromban szerepelnek: Apollonia, Bertalan, Dániel, Ferencz, György özvegye, Gedeon, István és László.

Czímer: kék pajzsban, hármas halmon pánczélos kar nyílvesszőt tartva (hegyével lefelé). Sisakdísz: az eredeti ármálisban, növekvő unikornis, melyet a család évtizedek előtt már kicserélt növekvő - hátulról nyíllal átlőtt - szarvasra.

Wesselényi (Hadadi), ősnemzetség, mely 1582-ben a bárói, majd Ferencz személyében 1647-ben a grófi méltóságra emeltetett. I. Lipót magyar királyi 1659-iki decretumának 76-ik pontja értelmében Pest-Pilis és Soltmegyék főispáni méltóságát az ország nádorai viselvén, mint ilyen, ugyanez a Ferencz gróf Pest vármegye első főispánja volt 1659-től haláláig 1667-ig.

Wettstein (Westersheimbi). Schweizből, a berni kanton Westersheimb városából származik. A család tagjai már mint nemesek vettek részt a Habsburgoknak Svájczot meghódító törekvéseiben, így a sempachi ütközetben 1386-ban; később Baselben és Zürichben, mint patricziusok, előkelő hivatalokat viseltek. Az első ismert ős János Frigyes, ki a XVI. században Baselben élt. Ennek fia Rudolf, Basel polgármestere, képviselte Svájczot a westphali békekötésen 1648-ban; 1650-ben III. Ferdinánd császár birodalmi nemességet adományozott Rudolfnak. Az egyik ág hű maradván ősei hitéhez, a reformáczió korában kivándorolt és a katholikus Habsburgoknál talált oltalmat. Itt Ferencz Lipót, kinek nemesi diplomájában említés történik arról, hogy nagyapja már 1603-ban nemességet szerzett, 1704-ben magyar indigenátust és czímerjavítást nyert, 1709-ben a birodalmi lovagok sorába emeltetett, Westersheimb nemes ura czímmel; 1790-ben Zsigmond szerzett nemesi levelet. A nemességet Pozsony vármegyében 1707-ben, Temes vármegyében pedig 1828-ban hirdették ki. A családnak két donácziós birtoka is volt I. Lipóttól: Szent-Kut és Czikiván Győr vármegyében. Ferencz Lipót a törökök ellen küzdött, felszabadította Sopron városát, a miért a hálás város házat és birtokot adományozott neki. Ebben a küzdelemben négy testvére is részt vett. Diplomácziai küldetésekben is járt Ferencz Lipót a bajor, portugál és orosz udvaroknál. A hétéves háborúban (1758-63) Torgau mellett vívott ütközetben Károly elesett, Ferencz és Zsigmond pedig súlyosan megsebesült. Az utóbbi a nagy szolgálati arany érmet kapta lánczczal. Élete végén táblabíró volt Pozsony vármegyében. E három testvér nagyapja részt vett a 30 éves háborúban (1618-48) hol karját elvesztette. József a XIX. század elején Temes vármegyében kamarai elüljáró volt. Fiai: Antal kúriai bíró, József miniszteri tanácsos, János, a ki korán elhúnyt, 18 éves korában, 1848-ban Bem tábornok segédtisztje. A galgamácsai birtokot Antal 1885-ben vette. A jelenlegi birtokos Antal fia, Gyula kúriai bíró. A család még Ausztriában, Temes és Arad vármegyékben van elterjedve.

Czimer: négy részre osztott pajzs szívpajzszsal, felső első és alsó hátsó vörös mezején, zöld alapon ágaskodó ezüst egyszarvú. A felső hátsó és alsó első kék mezőkben, egy természetes színű magas sziklán nyugvó arany korona. A koronázott arany szívpajzsban koronás kétfejű sas. Két sisakdísz 1. a pajzsbeli egyszarvú. 2. öt pávatoll. Takarók: arany-fekete, vörös-ezüst.

Wodiáner (Maglódi) Béla a hazai földmívelés emeléséért és egyéb közhasznú működéséért, a jótékonyság terén hozott áldozataiért, vagyontalan tanuló gyermekek gyámolítására tett alapítványáért, az 1863. és 66, évi ínségesek bőkezű segélyezéséért 1867-ben nyert czímeres nemeslevelet és a Maglódi előnevet. A család egyik tagja: Móricz, a czímerszerző Béla unokatestvére bárói rangot nyert. Tagjai közül Béla, a nemességszerző († 1896) maglódi nagybirtokos, 27 éven át orsz. képviselő. Fiai: Rudolf bukaresti cs. és kir. főkonzul, János előbb belügym. titkár, most maglódi birtokos Béla leányai: Irén Galánthai báró Bessenyey Ferencz tábornok neje, Angelika Péchújfalusi Péchy Zsigmond, volt abaúj-tornai főispán, jelenleg orsz. képviselő neje.

Czímer: Osztott pajzs felső vörös mezejében jobbra haladó ar. oroszlán, jobb első karmai között négy arany búzakalászt tart. Az alsó kék mezőben három arany búzakéve. Sisakdísz: pánczélos, nyíltsisakos vitéz növekvően, sisakján vörös-sárga kék-sárga négy strucztollal, jobbjában kivont kardot tart, balját csipőjén nyugtatja; vállán át, jobbról balra nemzeti színű szalag húzódik. Takarók: vörös-arany, kék-arany.

Záborszky (Záborfalvai) György Turócz vármegye bizonyítványai alapján 1747-ben; Gábor 1759-ben; Pál és fiai Márton és János, továbbá János, Mihály és György perbáli lakosok 1806-ban; végül Mihály ugyancsak perbáli lakos és fiai, Imre és József 1807-ben Pest vármegye nemesei sorába felvétettek és kihirdettettek.

Czímer: kékben, zöld téren, jobbról vörösruhás és kalpagos vitéz egy (balról szemben álló) medvébe döfi lándzsáját, középen lombos fa. Sisakdísz: vörösruhás magyar vitéz növekvően, jobbjában lándzsával.

Zelenka (Kutnai) Jánosnak és nejétől, Ladivér Zsuzsánnától született leányainak, Zsuzsánnának és Lidiának az 1796-ik évben adományozott ármális Pest vármegyében kihirdettetett az adományozás 488évében; Ignácz és két fia, Antal és József, Nyitra vármegye bizonyítványa alapján 1802-ben Lajos és fia Sándor, Komárom vármegye bizonyítványa alapján, 1830-ban; végül László, czeglédi lakos, Nógrád vármegye bizonyítványa alapján 1843-ban Pest vármegye nemesei sorába felvétettek és kihirdettettek.

Zlinszky (Gyóni) kiterjedt nemesi család, melynek eleit már a XVII. században látjuk szerepelni Nyitra vármegyében. Z. János 1718-ban kap czímeres nemeslevelet, mely kihirdettetett ugyanez évben Esztergom vármegyében; ugyancsak Z. János 1744-ben donácziót kap Gyónra, melytől a család előnevét vette: Fivére József 1742-ben Irsára kap donácziót. Z. Mátyás 1794-ben Patajra és Roglaticzára. Z. Mátyásnak utódai nem voltak; az Irsai Zlinszkyek padig - úgylátszik - kihaltak. Pest vármegyében e Gyónon birtokos nemes családnak számos tagja viselt előkelő hivatalt és visel ma is. Igy János az 1726-ik évben főadószedőnek; József 1742-ben vármegyei ügyésznek; Antal 1810-ben főszolgabírónak; László 1830-ban tb. főmérnöknek; János 1832-től 1848-ig főszolgabírónak; László 1845-ben mérnöknek; László 1861-ben főszolgabírónak; Zlinszky János dr. tb. főügyész, 1889-ben vármegyei alügyésznek választtatott meg. Kálmán tb. főlevéltárnoknak kineveztetett 1879-ben. Táblabíróknak kineveztettek: János 1727-ben; József 1746-ban; Antal 1815-ben; ifj. Antal 1830-ban; György 1836-ban; Antal 1861-ben. Táblai elnöknek: Antal 1861-ben; György 1861-ben.

Az 1718-ik évi ármális czímer leirása a következő: kékben, vörösruhás, vöröskalpagos, sárga, csizmás, kék öves vitéz pallos-karddal. Sisakdísz; ugyanaz növekvően. Takarók: kék-arany, vörös-ezüst.

Zolnay (Zolnai). Árpádkori ősnemes család, mely IV. László királytól 1278-ban kapott Sáros vármegyében donatiót; ármális levelet kapott Zolnay György és neje Zsuzsánna, valamint gyermekei Gáspár, Miklós, Zsuzsánna 1618-ban II. Mátyás királytól; emez ősrégi családnak tagjai: János, ki 1641-ben és Péter, ki 1698-ban választatott meg esküdtnek, továbbá Zolnay Jenő dr. tb. főügyész, ki Pest vármegyében 1880-tól kezdve tb. aljegyző s 1880-ban valóságos alügyésznek választatott meg.

Czímer: kékben, hármas halmon arany koronán fogyó ezüst félhold és hatágu csillag között három vörös-fehér zászló. Takarók: kék-arany, vörös-ezüst.

Zombory, régi nevén Zombory Fejes család, melynek ősi fészke Zemplén vármegye volt s mely magát a Rathold nemzetségből származtatja le, a XVII. század elején származott Pest vármegyébe, névleg Zombory Fejes György személyében, a ki 1625-ben mint senior szuperintendens Solton lakott; Soltról a család N.-Kőrösre származott át; Zombory Béla és fia, Béla, István, Gergely és János, Heves vármegye bizonyítványa alapján 1771-ben; János és György (István fiai) 1783-ban hirdettettek ki Pestvármegyében.

Zombory (Kis vagy Szupataki) Albert 1765-ben czímeres nemeslevelet kap, mely kihírdettetik Hontvármegyében u. a. évben. Ismertebb családtagok Albert ref. püspök, László nagykátai főszolgabíró 48 előtt s e családból származik Béla törteli birtokos.

Czímer: vörösruhás és kalpagos magyar vitéz, gazdagon ékesített prémes mentében kivont karddal. Sisakdísz ugyanaz (arany-fekete és fekete-vörös sasszárnyak között), hold és két csillaggal díszített vörös-arany zászlót tartva. Pajzstakarók: kék-arany, vörös-ezüst.

Zsolnay (Zsolnavári) Tolnamegyéből származik és az újabb korban telepedett le Pest vármegyében, de a Dunántúl és Zemplén vármegyében is elterjedt, a hol birtokos is volt. Tagjai közül Endre († 1883) gróf Andrássy Károlyné bonorum directora. - Andor volt közigazgatási tisztviselő, jelenleg versegi birtokos.

Czímer: kékben, fészkében ülő és kisdedeit a saját vérével tápláló pelikán. Sisakdísz,: ugyanaz: Takarók: kék-arany, vörös-ezüst.