« MEZŐGAZDASÁG ÉS ÁLLATTENYÉSZTÉS. Irta Serfőző Géza. KEZDŐLAP

Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye II.

Tartalomjegyzék

ERDÉSZET. Irta Kallina Károly. »

95SZŐLŐMÍVELÉS ÉS BORÁSZAT.
Irta Pettenkoffer Sándor
Magyarország borvidékeinek beosztása szerint Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye szőlővel beültetett területei három borvidékbe tartoznak. Ezek 1. a buda-sashegyi borvidék, a vármegye Duna-jobbparti részén fekvő hegyi szőlők; 2. a pest-nógrádi borvidék, a vármegyének váczi és gödöllői járásaiban levő hegyi szőlők, 3. az alföldi borvidék, az előbbi két borvidékbe nem tartozó járásokban, valamint, a bár ezeknek földrajzi területén, de nem a hegyen, hanem sík területeken ültetett szőlők.
Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye szőlőterülete az 1908. évi statisztikai adatok szerint 50.080 hektár, a mi az egész ország szőlővel beültetett területének 17.29%-a. Ezzel a szőlő-területtel nemcsak messze túlhaladja a többi vármegyék szőlőterületeit, hanem a szőlővel beültetett területet az összes termő területhez viszonyítva is, 4.08%-al - Tolna vármegye 4.18%-a után - a második helyet foglalja el. A vármegye 221 községe közül, beleszámítva a városokat is, csupán 7 községben nem foglalkoznak szőlőmíveléssel.
Jóllehet a vármegyének ilyképen vezető helyen álló szőlőmívelése csak a filloxera-vész után emelkedett a mai helyére, már a korábbi időkben is ismeretes volt jó híre, nemcsak az országban, hanem külföldön is.
Története.
A vármegye szőlőmívelése és bortermelése nagyobb múltra tekinthet vissza, mint maga a vármegye. Kétségtelen, hogy már a bort kedvelő rómaiak alatt voltak itt szőlőtelepek és a kereszt felvétele után a korábbi szőlőmívelés általában fellendült, a mennyiben magának az egyháznak - különösen szerzetes rendjei utján - kiváló gondja volt a szőlőmívelés terjesztése.
A XI-ik században már nemcsak a vármegye dunajobbparti hegyoldalain, valamint a duna-balparti felső dombvidékén, hanem az Alföldön, a Duna-Tisza közén, a homokterületeken is voltak szőlők. (V. ö. Hornyik János, Kecskemét város története.) Buda vidékén a szőlőmívelés úgyszólván virágzott, a budavidéki vörös borok az Árpádházi királyok idejében már híresek voltak s később az Anjouk és Mátyás király idejében még nagyobb hírre tettek szert. De kitünők voltak a fehér borok is, a melyekről Bertrand de la Broquiére, a burgundi herczeg főlovászmestere, 1432-ben, Budán átutaztában kóstolva, dicsérően emlékszik meg. (V. ö. Herczeg M., Magyarország szőlő- és bortermelésének tört.)
Bél Mátyás írja, (Notitia Hungariae novae historico-geographica) hogy Mátyás király Francziaországból, Champagneból és Bourgoundból hozatott szőlővesszőket s azokat a budavidéki hegyeken ültette el. Úgy látszik, hogy a vörös bor termelése a mai buda-sashegyi borvidéken azóta nyert nagyobb tért. Bár azelőtt is jó híre volt a budavidéki vörös bornak, de Mátyás idejében annyira emelkedett, hogy azt akkor a magyar borok között legjobbnak tartott szirmiai borokkal állították egy sorba. (Bél Mátyás.)
Savoyai Jenő, a zentai hős, a ráczkevei birtok uraként 1739-ben Badenből, Breisgauból svábokat telepít a mai Budafok területére, a kik az erdőket kiirtva, majdnem az egész határt szőlővel ültetik be s csak a szőlőmívelésre alkalmatlan, mély fekvésű partmenti területeket hagyják meg legelőnek.
A XVII. század vége felé telepednek meg a szerbek is a dunamelléki falvakban, (Szentendrén stb.) s miután a települők nagy része oly vidékről származott, a hol szőlőtermeléssel foglalkoztak, az itteni, szőlőmívelésre alkalmas hegy 96oldalokat is csakhamar beültették s jelentékeny bortermésükkel nemcsak a belföldi, dunamenti városokat, Komáromot, Győrt, Pozsonyt, keresik fel, hanem Bécsig s azon túl is eljutnak s élénk kereskedelmet űznek. A szentendrei vörös bor annyira ismert és kedvelt lett, hogy alig volt említésre méltó hely Ausztriában, Orosz- és Lengyelországban, a hol azt nem fogyasztották volna. (V. ö. Schams Ferencz: Ungarns Weinbau.)
Szentendre, Buda, Budafok (akkor Promontorium) és Tétény voltak a leghiresebb vörös bortermő-helyek s ott még a múlt század első felében is, a termelés háromnegyedrésze vörös bor volt, s csak azután hanyatlott a vörös bortermelés, a hogy a felemelt vámok következtében a kivitel és kereslet csökkent. A vármegye többi részén a fehér bor termelése volt túlsúlyban. Schams (1832) különösen kiemeli a vecsési, szadai és csömöri borokat s egyébként azt mondja, hogy a borok minősége annál gyengébb, minél távolabb esik a termelőhely a Dunától.
A múlt század elején némi hanyatlás állott be a vármegye hegyi szőlőmívelésében, egyrészt a kivitel csökkenése miatt, másrészt pedig azért, mert a síkvidéki és homoki szőlők telepítése is megindult. Schams szerint a múlt század harminczas éveiben e vármegyében körülbelül ugyanannyi sík vidéki és homoki bor termett, mint hegyi s azok a hegyi borokat a helyi fogyasztásból kiszorították.
A XIX. században.
Schams Ferencz, említett munkájában, a vármegye bortermeléséről a következő statisztikát adja: Promontoron 55.000 akó (56 liter) volt az évi termés, Kis- és Nagytétényben 60.000, Szent-Endrén 70.000, Pócsmegyeren 25.000, Tótfalun 10.000, Bogdányban 20.000, Visegrádon 3000, Budaőrsön 20.000, Csömörön 8000, Csörögön 3000, Váczon és vidékén 150.000, Szadán 6000, Ürömben és Csobánkán 35.000, Budakeszin, Zsámbékon, Tökön, Perbálon 40.000 és a többi hegyi szőlőkben együtt: 80.000 akó, vagyis összesen 585.000 akó volt a hegyi bor, a sík vidéknek mintegy 100 községében pedig 400.000 akó. E számítás szerint a vármegye bortermelése felülmúlta a Lombard-Velenczei királyság és Tirol együttes akkori évi bortermelését. A szőlővel beültetett terület akkori nagyságára, egyéb adatok hiányában, a termésmennyiség után lehet következtetnünk.
A mi a termés-átlagokat illeti, ugyancsak a fönt idézett forrás után a gazdagabb talajokon s egyéb tekintetekben is jobb körülmények között levő szőlőkben 1200 öles holdanként 60-80 akó, a sovány, rossz területeken pedig 10-20 akó termett. Terület-egységül, általános szokás szerint, vagy a 800 -öles fertály, vagy a 150-200 -öles kapás, - vagyis egy nap bekapálható terület - szolgált.
A szőlőterületek értéke a helyi körülmények szerint változó volt. Budafok és Tétény vidékén 800 -öles fertályonként 1500-1800 frtig is fizettek, Szentendre határában a 150 -öles kapás szőlőterületek ára, rosszabb körülmények között, 20-30 frt, igen jó körülmények között 200-250 frtra is rugott.
A mívelési költségek a szerint változtak, a mint közelebb vagy távolabb feküdt az illető szőlő a fővárostól, közvetetlen a főváros környékén holdanként a szőlő egész nyári megmunkálásáért 36 frtot fizettek a vinczelléreknek vagy kapásoknak, a távolabb eső helyeken azonban, pl. Szentendrén csak 12-15 forintot.
A szőlő megmunkálása, lényegében, különösen a Duna jobbparti részén a mult században is úgy történt, mint ma, természetesen a filloxera, peronoszpora stb. ellen való védekezés munkáját kivéve, a melyeket akkor nem ismertek. Nyitás, metszés, karózás, kapálás, kötözés, válogatás vagy gyomlálás, (irtás) s végül a fedés, s ritkábban a trágyázás alkották a szőlő egész évi megmunkálását. A karózást sok helyen, még a hegyi szőlőkben is, kivált a sovány talajú helyeken, elhagyták; az igen sovány talajon a szőlő vegatácziója gyenge lévén, a karózást a tőke nélkülözhette is. Valószínű, hogy a homoki gyalog-szőlőknek ezek a szőlők szolgáltak például, de a karónak való fa hiánya is hozzájárulhatott a gyalogmívelés kialakulásához. Buda vidékén ma is szokás, hogy válogatáskor a hajtások alsó leveleit leszedik. Ezt az eljárást már Schams Ferencz is helytelennek mondotta. Kapálni sekélyen szoktak; a régi, meredek állású, rövidnyelü budavidéki kapával mélyen kapálni nem is lehetett, sőt a budavidéki szőlőmunkások ma is sekélyen kapálnak. Különösen sík vagy kevésbé lejtős területeken ezzel a kapával a munka nagyon tökéletlen volt; legfeljebb meredek fekvésű helyeken volt jelentősége az ilyen kapálásnak, mert a földet így kevésbé hordta le a víz.
A budavidéki szüret, mint az egész évi munkálkodásnak jutalma, a legtöbb helyen valóságos ünnepnap volt; víg zene és ének mellett folyt le, s a termést 97csengős és lobogós fogatok beszállítván a borházba vagy a falukba, esténként a fiatalság tánczra perdülve fejezte be a napot s azzal kezdte a másikat.
A borkezelés kezdetleges és hiányos volt, kivált a sík és homokos szőlőkben, vagy ott, hol megfelelő pinczék nem voltak. Az ilyen helyeken a bort lehetőleg újbor-korában adták el, csak azok tartották tovább, a kiknek pinczéjük is volt.
A borokról, különösen a vecsési, csömöri és szadai borokról, azt tartották, hogy csak 3-4 éves korukra fejlődnek jól ki. A borok ára általában igen alacsony volt. Schams szerint a múlt század közepén akónként 2 frt 24 kr. - 3 frtért is adták a budavidéki silányabb borokat; de egyes jobb borok és jobb évjáratok 15-20 forintig is emelkedtek, különösen a vecsési, szadai és csömöri borok, de a budavidékiek is. Külön említést érdemel a szentendrei aszu, a melyet a jól megérett s ezenkívül a padláson egy ideig szikkasztott, jobbára kadarka-szőlőből készítettek, ó-borral való felöntés mellett; ezeket a borokat a budapesti, bécsi és lengyel vevők nem ritkán 60-150 forintjával fizették akónként.
A borkereskedelem majdnem teljesen a budapesti borkereskedők kezében volt s a budapesti borvásárok igen nagy hírnévnek örvendtek s bővebb szüretek után 100.000 akónál is több bor került egy-egy vásáron eladásra. A boroknak túlnyomó része a helyi fogyasztást fedezte, csak kisebb része került kivitelre.
Meg kell emlékeznünk még a szőlőfajtákról, melyek a filloxera előtti időkben a vármegye területén szerepeltek. Első helyen állt a kadarka, mely nemcsak a buda-sashegyi borvidéken, hanem a Duna-balparti szőlőkben is legjobban el volt terjedve. Tényleg a buda-sashegyi borvidék borainak jellegét a kadarka adta s talán szín tekintetében a kadarka vörös bor sokszor nem állta ki a kritikát, szelíd, kellemes íze, finom illata s szegfűszegre emlékeztető zamatja kedveltté tette s nagy hírnevet szerzett a buda-sashegyi boroknak. A buda-sashegyi bor a külföldön ma is keresett boraink egyike, jóllehet a buda-sashegyi borvidéknek igen lényeges része ma már a multé. Szerette is a régi budavidéki szőlősgazda a kadarkát s nem ok nélkül lett a közmondás a németek ajkán:
"Allen Samen lob' im Ganzen,
Doch Kadarken sollst du pflanzen",
vagy a Szentendreieknél
"Svaku fajtu chwali
A Skadarku sadi".
A kadarka mellett, bár kisebb arányban, ültették a kék fajták közül a kék góhért, a csóka szőlőt (Kleinschwarz), a rácz feketét, a kölni kéket (Grobschwarz), a fekete muskotályt stb. A rácz feketéről azt tartották a régi kapások, hogy a kadarkával vegyesen adja a legjobb vörös bort, az egyik megadja a savát, a másik pedig a borsát. A fehér fajták közül a mézes-fehér, apró-fehér, fehér kadarka hosszúnyelű, rakszőlő, a szemendriai fehér, a muskotály, továbbá a vörös dinka s még néhány más, jelentéktelenebb, voltak a vármegye ősi szőlőfajtái, a melyekhez később a szlankamenka és kövidinka járult. Általában véve a szőlőfajtákat vegyesen ültették, fajtiszta ültetvények alig fordultak elő, a minthogy az idevaló fajták egyike sem lett volna alkalmas arra, hogy fajtisztán ültetve, valami nemesebb bort adjon. Andrée Károly osztrák gazdasági író meg is bírálta a fajták megválasztását, minthogy e fajták valamennyije inkább a mennyiségre, mint a minőségre való termelés czéljának felel meg.
A filloxera.
A filloxera megjelenése és elterjedése egész Magyarország szőlőmívelését fordulóponthoz juttatta, de az az átalakulás, a mely a vármegye szőlőmívelésében a filloxera-pusztítás következményeként beállott, a maga nemében páratlanul áll. 1875-ben állapították meg hazánkban először a filloxerát Pancsován, s a vármegye területén 1880 június 13-án találták meg először Tahitótfalu községben, Málnay dr. szőlejében, a ki már évek óta látta, hogy szőleje pusztul, de nem ismervén a bajt, jelentést nem tett róla; vessző-kereskedéssel foglalkozott és szőlővesszőit tovább is árulta. Tahitótfalu községben ekkor már 180-200 holdnyi szőlőterület volt filloxerás. Ugyanez évben, július 14 és november 1 között megállapították még Dunabogdány, Leányfalu és Szentendre határában, mely infekciók a tahitótfaluival összefüggésben voltak. Ugyanekkor megtalálták még Gomba község határában is s 1882-ben Visegrádon, Békásmegyeren és Váczon. Az 1889. évben már a vármegye 92 községe volt filloxera-lepett. Mint mindenütt, úgy itt is, teljes készületlenségben találta szőlősgazdáinkat a filloxera, egyrészt magában a filloxera-pusztításban való kételkedés, másrészt a védekezési módok 98kellő ismeretének hiánya okozta, hogy bár a pancsovai első eset óta egy évtized eltelt, szőlősgazdáink könnyező szemekkel, de tétlenségre kárhoztatott kezekkel vártak, míg rövid egy-két év alatt parlag terület lett azelőtt zöldelő szőlőhegyükből. Történtek ugyan kisérletek a filloxera-lepett területeken az ú. n. irtási eljárással, ezek azonban eredményre nem vezettek; részint azért, mert az eljárás már elkésett, részint pedig azért, mivel a vész miatt amúgy is lehangolt szőlősgazdák elkeseredettsége majdnem lázadásszerű ellentállást idézett elő. Abba hagyták tehát a filloxerás szőlőterületek írtását, szabadjára engedvén a vészt, a mely feltartóztatás nélkül terjedt, míg az "olajcseppek" - Planchon hasonlatát idézve - összefolytak s az ezeréves szőlő-kultura korszaka a vármegyében is bezárult.
De a kipusztult szőlő, az azt mívelő népességnek részint egyedüli, részint elsőrendű kereset-forrása lévén, a gazda nem nézhette sokáig tétlenül üres parlagját, hanem a csüggedést leküzdve, megkezdte a romokon az újjáépítés munkáját. Sajnos, a felújítás kezdete újabb csalódásokkal és újabb csapásokkal járt; sok pénz s verejték-áldozatba került, míg a felújítás a helyes mederbe terelődött.
Fölujítás.
A filloxera ellen való védekezéssel kapcsolatos felújításnak három módját, t. i. a szénkéneggel való gyérítésre hazai fajták ültetését, az amerikai direkt termő fajták ültetését és amerikai alanyú oltványok ültetését próbálták meg a vármegye szőlőterületén. A szénkéneggel való gyérítés kezdetben sok helyütt nem vezetett sikerre, s a szőlősgazdák egy része abba is hagyta, jóllehet a vármegye területén fönnállott farkasdi kisérleti szőlőtelepen végzett kisérletek megmutatták a helyes szénkénegezés útját, s az állam is, hogy a gyérítés terjedését mentül jobban előmozdítsa, a budafoki szénkénegraktárban a szénkénegnek korábbi 24 forint métermázsánkinti árát az 1889. évben 15 forintra szállította alá, de a tapasztalatlan, hozzá nem értő szőlősgazdák és munkások helytelenül, vagy nem a maga idején végezvén a szénkénegezést, sok helyütt a szénkéneg, máshol pedig a filloxera tette tönkre a szőlőt s a kipusztult területen annak gazdája más felújítási módhoz kezdett. A legkönnyebbnek s a kisemberek részére legalkalmasabbnak igérkező felújítási mód, a direkt termő amerikai fajták ültetése, a felújítás első éveiben nagyon népszerű lett, sőt a vármegye területén levő farkasdi, istvántelki és budafoki telepekről maga az állam terjesztette a különféle direkt termő fajták vesszőit, melyek azonban csekély ellentálló képességük miatt, egy-két évi tengődés után - az egy othelló kivételével - a filloxerának áldozatául estek. A direkt termő fajták közül egyedül az othelló maradt meg hosszabb ideig, sőt sok helyen, különösen a buda-sashegyi borvidéken, a kis gazdák szőlejében a mai napig is, s volt idő, mikor borát mesés árakon fizették s más gyengébb színű veres borok festésére használták, hogy ily módon jobban értékesíthessék azokat. A direkt termő fajtákkal való szőlő-kultúra azóta teljesen letünt a színtérről a vármegyében is, s az othelló-telepitvényeket is, ott, a hol még vannak, ma már többnyire szénkéneggel való gyérítéssel tartják fenn. Sok baj volt az amerikai alanyú oltványok ültetésével is a felújítás első éveiben. Nem ismerték az alany-fajtáknak sem ellentálló képességét, sem a talajok iránt támasztott igényeit s így sok vállalkozást ért balsiker ebből a tekintetből is, de az oltványok helytelen készítése, kezelése és ápolása miatt is. Majdnem egy évtized kellett ahhoz, míg részint az állam, részint a vármegyei gazdasági egyesület támogatásával a vármegyei hegyi szőlősgazdák reátérhettek a mai helyes szőlőmívelésre.
Homoki telepítés.
Mialatt a hegyi szőlők felújítása körül évekig tartott a kisérletezés és a felújítási módok megválasztásában való ingadozás, addig a filloxera-mentes homoktalajok beültetése egyre fokozódó arányban indult meg a vármegye területén. A mint a homoknak filloxera-mentessége tapasztalatok útján is igazolást nyert, az 1890-es évek eleje óta egyre több vállalkozó fogott a homoki szőlő míveléséhez, úgy, hogy a míg a múlt század közepe táján (1833.) Schams Ferencz területre körülbelül ugyanannyinak jelezte a vármegyében a homoki szőlőket, mint a mennyi hegyi szőlő volt, ma több mint tízszer annyi, s nem lehetetlen, hogy a jövőben még emelkedik. A homoki szőlő-kultúra felvirágzása nemzetgazdasági szempontból nagy horderejű jelenség. A Duna-Tisza között elterülő homoksivatagok nagyrészét korábban itt-ott silány erdő fedte, vagy birka-nyájak legelőjéül szolgált. Ma ezek helyén a virágzó szőlőterületeken a számban is erősen gyarapodott nép egész éven át foglalkozást és kenyeret talál. Azok az értéktelen homokterületek, a melyek a filloxera előtti időkben holdanként 20-60 korona 99ellenében kerültek új gazda kezébe, ma 800-1000 koronáért kelendők és sokszor még ennél magasabb árt is adnak érettük. Az a csapás tehát, a mely a hegyi szőlőkre végpusztulást s azután is küzdelmes jövőt hozott, a homoki vidékekre valóban áldás lett s a szőlőmívelés súlypontját a homokterületre helyezte át.
Állami tevékenység.
Az elpusztult hegyi szőlők felújításának s a helyes alapokra fektetett homoki szőlő-kultúrának a nagy munkájában, részint egymással karöltve, részint külön-külön, kivette a maga részét mind az állami és törvényhatósági, mind a társadalmi és magántevékenység is. Az állami intézmények között meg kell említenünk a budai vinczellériskolát, mely nem volt ugyan szorosan véve a vármegye területén, de a helyes szőlőmívelés terjesztésének, a felújítási munkák tanításának és ismertetésének a révén, mégis befolyást gyakorolt a vármegye szőlőmívelésére. A farkasdi állami kisérleti szőlőtelep a filloxera-ügygyel kapcsolatos kérdések megfejtése és egyes eljárások kipróbálása útján közvetve szintén támogatta a vármegye szőlőmívelését. Mind a farkasdi, mind az istvántelki és budafoki állami szőlőtelepek, valamint a később fölállított szentendrei és zsámbéki állami amerikai szőlőtelepek évenkint több százezer síma és gyökeres amerikai alanyvesszőket és kész oltványokat termeltek, hogy azokat önköltségi áron alul a telepíteni szándékozó gazdáknak kiadják. A 200 holdat kecskeméti állami Miklós-telep, bár szintén kívül esett a vármegye területén, a homoki szőlőmívelés kérdéseinek tanulmányozása, kipróbálása és a homoki szőlők terjesztése körül a vármegye részéről is elismerésre méltó tevékenységet fejtett ki. Az állami szakközegek időleges és állandó tanfolyamokon tanították a fás és zöld oltás, a szénkénegezés, a helyes felújítás és mívelés s a peronoszpora ellen való védekezésre vonatkozó ismereteket. Ezenkívül az állam Budafokon, majd Szentendrén, Gödöllőn, Váczon; Aszódon és Maglódon szénkéneg-raktárakat állított fel. Hogy a homoki szőlőmívelés terjedését elősegítse, Vácz, Veresegyháza és Őrszentmiklós községek határában immunis homokterületeket parczelláztat, s azokat előnyös feltételek mellett kis emberek kezére juttatja.
Vármegyei tevékenység.
Az állami tevékenység mellett méltó elismerés illeti a vármegyei gazdasági egyesületet, mely jókor átérezve a szőlőmívelésnek fontos szerepét a vármegyében, az egyesület titkári állásánál kötelezővé tette a szőlészeti és borászati szakképzettséget. Halas város területén 13 1/2 kat. holdas homoki szőlőtelepet ültet, hol a vármegye viszonyainak megfelelő szőlőmívelést és szőlőfajtákat gyakorlatilag kipróbálja, útmutatással és példával szolgál a közönségnek Az 1891-93. években a vármegye szőlőmívelési szempontból fontosabb községeiben 22 kisebb, 600-3200 -öles kisérleti szőlőtelepet alapított, hogy mentül hozzáférhetőbbé tegye a szőlősgazdáknak az újabb szőlőmívelési ismereteket és tapasztalatokat. Ilyen kisebb telepek voltak és pedig amerikai szőlővel: Budakeszin, Váczdukán, Csömörön, Budajenőn, Hartán, Kistétényben, Budakalászon, Kiskunlaczházán, Makádon, Nagytétényben, Pándon, Perbálon, Solymáron, Szentendrén, Tökön, Galgagyörkön és Zsámbékon, továbbá európai szőlővel immunis homok-talajon: Dömsödön, Gyónon, Rákoscsabán, Zsámbékon s végül európai szőlővel kötött talajban Káván. Az egyesület az állammal karöltve tanfolyamokat, minta-szüreteket, permetező és gépversenyeket rendez, sikerült telepítésekre és helyes kezelésre díjakat tűz ki s a helyenkint korábban megkezdett felújitás sikerét kirándulásokon buzdító például állítja az érdeklődőknek. Azok között a férfiak között, a kik a vármegye mai nagyarányú szőlőmívelésének megalapításánál az állami és vármegyei tevékenységnek rendezői és végrehajtói, az ügynek valódi apostolai voltak, fel kell jegyeznünk Rácz Sándor - akkori kerületi szőlészeti és borászati felügyelő - és Serfőző Géza, a vármegyei gazdasági egyesület titkárának nevét, a kiknek buzgalma és fáradozása meghozta gyümölcsét.
Magántevékenység.
A magántevékenység egyes nagyobb szőlőbirtokosok például szolgáló telepítésében, az újabb és helyes szőlőmívelés meghonosításában nyilatkozott meg. Különös elismerés illeti Jálics Géza szőlősgyáli nagyszőlőbirtokos érdemeit, a ki gyáli szőlőgazdaságát a franczia s általában újabb tapasztalatokon nyugvó szakértelemmel úgy rendezte be, hogy az a telepítő homoki szőlősgazdák Mekkája lett s a homoki szőlők telepítésének megindulása után a látni és tanulni akaró gazdák ezrei keresték fel, hogy maguknak példát vegyenek. Meg kell még említenünk azt is, hogy a gyáli telepen a birtokos saját költségén szőlőmunkás-tanfolyamot tartott fenn, hol a felvett egyének egy éven át alapos gyakorlati oktatást nyertek.
100Szőlőterület.
Az állami, társadalmi és magántevékenységnek a szőlők felujítása körül a vármegye területén elért sikerét semmi sem bizonyítja jobban, mint a szőlővel beültetett területnek óriási emelkedése a filloxera előtti időhöz viszonyítva. Összehasonlítás kedvéért lássuk a vármegye szőlőmívelését a filloxera-pusztítás kezdetén és az újabb statisztikai adatok szerint. Az 1884. évben a vármegye szőlőterülete: 33.536 hektár0 1896-ban 34.668 és 1900-ban 36.092 hektár, a melyből immunis homok 29.420 hektár. - Az 1908. évben a vármegye szőlőterülete a következő volt: 1. Immunis homokszőlő, a legujabb telepítéseket is beleszámítva 44.166 há. 2. Hegyi szőlő oltványokkal telepítve, a legújabb telepítésekkel együtt 1120 há. 3. Szénkéneggel való gyérítésre telepített szőlő, a legújabb telepítésekkel együtt 2579 há. 4. Síkvidéki kötött talajú szőlő, oltványokkal 125 há. 5. Ugyanaz hazai fajtákkal 2090 há.; összesen 50.080 hektár.
Ezek a számok eléggé mutatják egyrészt azt, hogy a homoki szőlő telepítése a filloxera-vész után rendkívül fellendült s a vármegye szőlőmívelésének súlypontja ide helyeződött át, másrészről pedig, hogy a felújított hegyiszőlők területe a filloxera előbbi kiterjedéséhez képest erősen csökkent. - Bár az elpusztult szőlők felújítása még mindig folyamatban van, a változott viszonyok között alig remélhetjük a rekonstrukczió lényeges emelkedését; a megdrágult munkáskéz, a főváros és közlekedési eszközeinek rohamos fellendülése s az ennek kapcsán értékükben erősen emelkedett szőlőtelkek, a jövedelemmel járó szőlőmívelést úgyszólván lehetetlenné tették, s ma ott, a hol azelőtt a buda-sashegyi borok legjobbjai termettek, vagy villa-telkeket találunk, vagy a nehezebben hozzáférhető részeken ma is kopár területek vannak, egy-két elvénült gyümölcsfával.
A bortermelés.
A vármegye évi bortermése az egész ország termésének körülbelül 1/7-ed része, a mi a beültetett területek arányának is megfelel. Az 1908. évi bortermés 1.061,010 hl. volt s bár az 1908. esztendő sokkal bővebb volt, semhogy azt átlagnak venni lehetne, ha figyelembe vesszük, hogy a szőlővel beültetett területből az 1908. évben 7420 hektár volt az új, még nem termő telepítés, s hogy a telepítés azóta is még mindíg tart, kerekszámban bátran vehetjük a közel jövőben 1 millió hektoliternek a vármegye átlagos bortermését. A szőlőbirtokok megoszlására nézve - területnagyságok szerint - tájékozódhatunk az alábbi adatokból: 100 kat. holdnál nagyobb szőlőbirtok van 13, 50-100 k. hold között 31, 20-50 k. hold között 99, 10-20 k. hold között 197, s olyan termelői a kinek évi átlagos bortermése a 100 hl.-t meghaladja, közel ezer van.
A 100 kat. holdnál nagyobb szőlőbirtokok névszerint megemlítve a következők: Az uralkodó család ráczkevei alapítványi uradalmának szigetcsépi szőlőgazdasága, továbbá Jálics Géza szőlősgyáli, Deutsch Sándor vecsési, báró Schossberger Zsigmondné galgahársi, B. Tóth Ferencz kiskunhalasi, Oppenheim E. és H. izsáki és nyársapáti, Altstock Félix nagykátai, Beretvás Endréné tóalmási, Györgyey Illés tápiógyörgyei, Roheim Samu veresegyházi, Pálóczi Horváth István örkényi és Bátori Antal örkényi szőlőgazdasága.
Csemegeszőlő.
Igen jelentékeny ága a vármegye szőlőmívelésének a csemegeszőlő-termelés is. Azelőtt a nagymarosi szőlő a külföldi nagyvárosok piaczán számottevő fogyasztásra talált, a mióta azonban e vármegye homok-területe nagy tömegekben termeli a csemegeszőlő többféle fajtáját, különösen a fehér és piros chasselast, azóta a nagymarosi mézes-fehér leszorult a kiviteli piaczokról. Alig van nagyobb homoki szőlő a vármegyében, kivált ha a közlekedési eszközöktől nem fekszik távol, a mely a borszőlő mellett csemegeszőlőt is ne termelne. Ennek nagy része a budapesti piaczot látja el, de Bécs, Berlin s Galiczia felé is sokat szállítanak, bár a kivitel körül még mindíg vannak nehézségek s az koránt sincs azon a magaslaton, a mely a termelés nagyságának megfelelne. Az 1908. évben eladott csemegeszőlő 62,342 métermázsa volt. Nagy baj az, hogy a tömeges termelés és az egyidőben érő fajták következtében a piaczok a rövid ideig tartó éréskor túlzsufolódnak s nagyrészük, mint csemege-szőlő, nem értékesülhet.
Állami intézmények.
Ma a vármegye újból virágzó szőlőmívelésének szolgálatában álló állami intézmények között felsorolhatjuk a szőlőmunkás-tanfolyammal egybekötött zsámbéki állami szőlőtelepet, a kecskeméti egyéves tanfolyamú vinczellér-iskolát és állami Miklós-telepet, mely ugyan Kecskemét város határában van, de hatása és működési köre a vármegyére is kiterjed, továbbá a budapesti és kecskeméti 101kerületi szőlészeti és borászati felügyelőségeket, mely utóbbinak teendőit a kecskeméti vinczellér-iskola igazgatósága látja el. Van a vármegye területén 7 bizományi szénkéneg-raktár, Aszódon, Budafokon, Budaőrsön, Ráczkevén, Szentendrén, Váczon és Zsámbékon. A vármegye területén van a budafoki pinczemesteri tanfolyam.
A korábban állami kezelés alatt állott budafoki és szentendrei szőlőtelepek időközben az illető községek kezelése alá jutottak. A vármegyei gazdasági egyesületnek Halas város határában levő 13 1/2 kat. holdas homoki minta-szőlőtelepe korábbi czéljának és feladatának megfelelvén, 14 évi kezelés után Halas község tulajdonába és kezelésébe ment át. A szőlőmívelés érdekében 23 hegyközség is alakult a vármegye területén, azonban ezeknek egy része nem felel meg feladatának, s ez idő szerint csak hét községben áll fenn összesen 15 hegyközség és pedig Csömör, Aszód, Újkécske, Őrszentmiklós, Budafok községekben egy-egy, Ráczkevén és Váczon pedig öt-öt.
Borfajok.
Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye borait a három borvidék szerint csoportosíthatjuk, ezek között mint legnagyobb borvidéké, első helyre kerül az alföldi homoki szőlők bora. Elmultak már azok az idők, a mikor a homoki borokról általában a lekicsinylés hangján lehetett beszélni, mert az újabb homoki kultúra megválogatott fajtáiból gondos kezelés mellett szűrt borok komoly versenytársai a hegyi boroknak. A mi a fehér borokat illeti, nem a jobb fekvésű hegyiszőlők kiváló borait, hanem a termelés zömét alkotó úgynevezett asztali borokat értve, bátran állíthatjuk, hogy keresettebbek és könnyebben értékesíthetők a homoki borok, mint az ugyanilyen hegyiborok, s ha az alább található elemzési adatokat szemléljük, a borok összetételében sem találunk különös szélsőségeket. A homoki vörös borok pedig a szőlőfajták helyes megválasztása mellett akárhány hegyi vörösborral méltán versenyeznek, mint pl. a szőlősgyáli merlot borok, melyek Francziaország világhírű vörösboraival is vetekednek. A hegyi fehér borok között a budaörsi, zsámbéki, váczi, csömöri, szadai borok legtöbbje jó asztali bor s egyes fajták után igen jó pecsenye-bor is. A vörösbor-termelés általában véve a hegyiszőlőkben gyenge, s jóformán csak a buda-sashegyi borvidékre szoritkozik. Az alábbi táblázatban láthatjuk néhány hegyi és homoki bornak elemzési adatait, Kramszky Lajos fővegyész elemzése után:
ÉvA bor termőhelye és fajaSzesztartalom
térfogat százalékban
100 cm3-ben gram
Összes sav
borkősavb.
VonatanyagHamu
Homoki borok:
1901.csengődi rizling13.860.551.970.16
1901.kiskunfélegyházai9.150.671.780.16
1901.szabadszállási rizling10.620.561.680.15
1901.szabadszállási kadarka11.150.611.790.14
1902.dunaharaszti cabernet, vörös8.400.672.060.18
1902.tiszaugi burgundi vörös11.410.582.300.20
1903.nagykőrösi11.110.822.220.14
1903.czeglédi11.090.622.050.21
1903.csengődi vörös11.710.542.170.25
1904.szabadszállási kadarka11.860.942.600.18
1906.pusztaszentimrei rizling11.320.441.900.20
1906.soltvadkert9.150.582.080.19
1906.tápiógyörgyei vörös12.640.532.900.31
Hegyi borok:
1902.budaőrsi11.540.531.890.15
1903.budaőrsi10.210.572.150.15
1903.zsábéki11.160.622.220.16
1903.veresegyházai12.400.591.970.17
1903.veresegyházai rizling11.490.621.990.17
1904.budaőrsi10.610.592.050.15
1904.zsámbéki rizling11.720.612.510.18
1904.zsámbéki muskotály13.220.552.760.20
1904.zsámbéki burgundi10.790.582.510.16
1905.zsámbéki rizling11.470.552.470.18
1905.zsámbéki mézes11.050.442.210.22
1905.zsámbéki muskotály13.440.492.560.24
1905.zsámbéki burgundi11.320.482.600.22
1906.zsámbéki rizling9.480.570.230.20
1906.zsámbéki mézes12.230.403.100.33
102Szigetcsépi pinczegazdaság.
A nagyobb szőlőbirtokok között, mint a legújabb és legmodernebb berendezésű szőlőgazdaságok egyikéről, bővebben kell megemlékeznünk a felséges uralkodó család ráczkevei alapítványi uradalmának szigetcsépi szőlő- és pinczegazdaságáról. A Csepel-sziget nagykiterjedésű homokbuczkáinak egy részén elterülő szőlőbirtokok korábban értéktelen terület volt s most az uradalom intenziv gazdálkodása mellett egyike az ország legvirágzóbb telepeinek. A szőlő telepítését 1889-ben kezdték meg, de legnagyobb részét 1902-ben ültették. A szőlő mai területe 113 hektár, a melyet azonban kedvező körülmények között a jövőben tervszerűen nagyobbítani fognak. A termelés fősúlya a fehér asztali boron nyugszik, de vörös bort és csemege-szőlőt is termelnek. A bortermés túlnyomó részét Ausztriában értékesítik. Az egész terület olyan szőlőfajtákkal van beültetve, a melyek az adott viszonyok és körülmények között az eddigi tapasztalatok szerint legjobban beváltak. Olasz-rizling, kövidinka, ezerjó, rakszőlő, bogdányidinka, erdei és mézes-fehér, valamint muskát-ottonell adják a fehér borokat, cabernet és nagyburgundi pedig a vörös borokat. Csemegeszőlőfajták közül a chasselas-féléket és passatuttit választották ki telepítésre, mint a melyek a mi viszonyaink között és a mi piaczainknak legjobban megfelelnek.
Az egész szőlő fogatos mívelésre van berendezve, a sortávolság 120 cm., a tőke-távolság 80 cm., nyitás, fedés és a terület nyári mívelése a tőke-sorok irányában, tehát egy irányban, fogatos eszközökkel történik, a körülmények szerint szükségesnek mutatkozó kézimunkával való kiegészítéssel. A trágyázás, mely a homoki szőlőknél legfontosabb, műtrágya-félékkel történik.
Az uradalomnak az 1907. évben épült sajtóháza és pinczéje, az országnak ezidőszerint legújabb és legmodernebb ilynemű épülete. Ennek építésénél nemcsak az a czél lebegett a tervezők szeme előtt, hogy az a mai igényeknek minden tekintetben megfeleljen, hanem az is, hogy sürgős esetekben minél gyorsabban és minél kevesebb kézierővel minél nagyobb termés legyen itt feldolgozható és elhelyezhető. A sajtóháznak czélszerű és a legkisebb részletekig gondos berendezése, a mustelválasztó tartányok, kézi és víznyomású sajtók, a vasúti síneken gördülő sajtókosarak, mint gyüjtőtartányok stb. lehetővé teszik, hogy a szőlő nagy termése gyorsan és kényelmesen megy át a feldolgozáson, a must rövid idő alatt hordóba kerül s a teljes felszereléssel naponkint 350-400 hl. must is leszűrhető. A pincze földfeletti épület, miután a magas talajvíz a pinczének föld alá való építését megnehezítette. A pincze falai és mennyezete a hőszigetelő tulajdonságáról ismeretes parafakő-lemezekkel van burkolva, a mivel egyrészt a külső hőmérséklet ingadozásának befolyását akadályozták meg, másrészt pedig lehetővé vált a pincze falait a közönséges lakóházak falainál is vékonyabb mérettel építeni. Az építési költségek ennek következtében annyira mérsékelhetők voltak, hogy a pinczében elhelyezhető 6000 hl. bornak hl.-jére az építési költségekből csak 10 korona esik. Az egész pincze alapterülete 640 m2, pillérekkel három hajóra van osztva s benne 40 darab százhektoliteres fahordó és kétoldalt összesen 2000 hl. ürtartalmú czementhordó áll. A mennyezet vasgerendákon nyugvó borított gerenda-mennyezet, alsó és felső parafa-hőszigeteléssel, melyet padlásnélküli faczement-tető takar. Említésre méltó a pinczének két önműködő szellőztetője, mely a pinczének két diagonalis sarkában könnyű kezeléssel és szabályozással kitünően teljesíti feladatát. A pincze hőmérsékletét az erjedés alatt a szükséghez képest két kályha fűtésével emelik. A sajtóház fölötti padlástér raktárul és csemegeszőlő-csomagolási helyül szolgál.

A budafoki pinczemesteri tanfolyam pinczéi. 1. Előpincze. - 2. A pincze főága. - 3. Faragványos hordók. - 4. Czement-pincze.

Részletek a gödöllői koronauradalom erdőségeiből.
1. Vadetető.

Részletek a gödöllői koronauradalom erdőségeiből.
2. Az egerszegi erdőőri lak, a hol hajdan Grassalkovich herczeg vadászvendégei gyülekeztek.

Részletek a gödöllői koronauradalom erdőségeiből.
3. A ligeti erdőrész u. n. "Szép juharfa" tisztása, a hol ő felsége vadászvendégeivel gyülekezni és étkezni szokott.
Szőlősgyál.
A másik nagyobb szőlőgazdaság a vármegyében, a mely a maga nemében első és mintául szolgáló modern homoki szőlőtelepe volt az országnak, Jálics Géza szőlősgyáli szőlőtelepe. A szőlősgyáli telep, mely az országnak elsőrendű vörösbor-termelő helye, jó ideig páratlanul állott hazai viszonyaink között abból a szempontból is, hogy a vele összefüggésben levő gazdaság összes mívelési ágai a szőlőmívelésnek alá vannak rendelve s azoknak alakulása, fejlődése és terjedelme a szőlőmíveléshez, mint termelési főághoz alkalmazkodik. Az egész birtok, mely Alsónémedi községhez tartozik, 1000 magyar hold s ebből a szőlő 200 hold, vagyis a területnek 20%-a.
A terület felszíni alakulása szelíd hullámos dombokból áll s így a szomszédos területeknél átlag 8-12 méterrel magasabb, tehát a késői fagyok nem tesznek annyira kárt a szőlőben, mint a közvetetlen környéken. A birtok legmagasabb pontja 119 m. a tenger színe fölött. A szőlővel beültetett terület talaj 105mindenütt immunis homok, feltalaj és altalaj között különbség nincsen. A szőlő ültetését 1892-ben kezdték meg s 1895-ben érte el a betelepített terület a 200 holdat. Nagyon tanulságos a telepített fajtáknak megválasztása, a melynél a birtokost az a szempont vezérelte, hogy elég jó termés mellett a bor minősége is kiállja a bírálatot. Mivel a homoki fehér borok a hegyi fehér borokkal nem versenyezhetnek, a jól megválasztott homoki vörös borok ellenben a hegyi vörös borokkal bátran egy sorba állíthatók, a fősúly a finom vörös borok termelésére helyeztetett. Az ültetett fajtáknak 64%-a vörös bor, 23%-a fehér borfajta és 11%-a csemegeszőlőfajta, miután a kedvező közlekedési viszonyok s a budapesti piacz közelsége a csemegeszőlő-fajták felkarolását is indokolttá teszik. Ezeken kívül 2%-a az ültetett fajtáknak amerikai anyatőke. Az összes szőlőtőkék száma a lugasokkal együtt a fél milliót meghaladja.
Az egész terület 252 táblára van osztva s az egyes egész táblák területe 1000 -öl s a sor- és tőke-távolság 120 cm. lévén, minden teljes táblában 2500 tőke foglal helyet. A szőlőtáblák között a szabályosan kitűzött fő-, mellék- és osztó-útak teszik könnyűvé és kényelmessé a közlekedést; a főútak szélessége 7,2 m., míg a mellék- és osztó-útaké 4,8 m. és 2,4 m. A táblák kapálása részint fogatos eszközökkel, részint kézzel történik. A tőkéken alacsony czombmívelést gyakorolnak, s a szőlő rendes nyári munkáit (karózás, kötözés, válogatás, permetezés, stb.) mintaszerűen hajtják végre. Trágyázásra istálló-trágyát és műtrágya-féléket kombinálva használnak.
A szőlőgazdaságnak egyik nevezetessége a szüretelő és erjesztő-ház. Czélszerű berendezésénél és felszerelésénél az a szempont volt irányadó, hogy az - vörösbor-termelésre lévén a súly fektetve - minden tekintetben megfeleljen a vörös bor készítésénél mutatkozó igényeknek. A puttonyokban behordott szőlőt felhúzógéppel az épület padlásrészébe emelik s a padlás hossztengelyében fektetett síneken tovább gördülő tartányokba zúzzák és bogyózzák le, az ú. n. mainzi központfutó zúzó és bogyozókkal. A padlás alatti földszinten van az erjesztő-ház, a melyben két sorban mintegy 40 darab 100 hektoliteres hordó van elhelyezve. A hordók aknanyilásuknál is ajtókkal vannak ellátva s minden hordó-pár fölött a mennyezetben egy nyílást hagytak, a melyen át a padlástérben megzúzott és lebogyózott vörös törkölyös mustot a síneken tovagördülő tartányból a hordókba eresztik, a hol a törkölyös must kierjed. Az összezúzott fehér törkölyös must pedig facsatornán az ugyancsak a földszinten elhelyezett sajtókba kerül. A törkölyös must kierjesztése után ugyanezekbe a hordókba helyezik el a borokat is. Az erjesztő helyiség fűthető s oldalai üregesen falazottak, hogy a helyiség a külső hőmérséklet ingadozásai ellen szigetelve legyen. Az erjesztő helyiség előtt vele ugyanegy tető alatt van a sajtóház. A sajtóház és erjesztő hossztengelyében lefektetett síneken és kitérőkön a törkölynek kiszállítása kényelmesen s nagy munkamegtakarítással megy végbe. A sajtóház több nagyobb kézi és hidraulikus sajtóval akként van felszerelve, hogy az aránylag igen nagy termés feldolgozása és elhelyezése a lehető legkevesebb költséggel, a helyes szüretelés szabályainak megfelelően s igen rövid idő alatt történhetik meg. Az épület kiegészítő része a munkások ruhatára, kézi laboratorium és iroda, továbbá egy kis kézi raktár a gyakrabban szükséges anyagok és eszközök elhelyezésére s végül a gépház, a mely utóbbiban elhelyezett motor hajtja az emelőgépet, a bor-szivattyúkat s vizet szállít a padláson elhelyezett víztartányba, a mely a sajtóház és erjesztő vízvezetékét táplálja.
Borkereskedelem.
Borkereskedelmi szempontból nemcsak a vármegyének, hanem jóformán az egész országnak legfontosabb helye, úgyszólván góczpontja Budafok, s Magyarország bortermésének igen lényeges hányadrésze a budafoki pinczék útján kerül a fogyasztó piaczokra. Hogy Budafok az ország legnagyobb borforgalmi helyévé fejlődött, annak okát három körülményben találjuk. Első a főváros közelsége. Mind a kereskedelmi érintkezés, mind a városi fogyasztó nagyközönség szükségletének könnyű és gyors kielégítése szempontjából a kőbányai hasonló pinczék mellett közelebb és jobban megfelelő helyet nem is képzelhetnénk. A második körülmény a közlekedési eszközök révén előállt kedvező helyzet. A dunai hajózás, a Magyar Állam- és Déli vasút, villamos vasút, országút, igen nagy forgalom lebonyolítását teszik lehetővé. A harmadik körülmény pedig az, hogy abba a geologiai harmadkori üledékes mészkő-rétegbe, a mely Budafok és a vele szomszédos községek határának nagy részében majdnem a felszínen 106van, aránylag kevés költséggel és fáradsággal oly kitünő és nagykiterjedésű pinczéket lehetett építeni, a melyek mind a bor kezelése, fejlődése és iskolázása, mind a ki- és beszállítás, raktározás, egyszóval a nagy forgalom előnyös lebonyolításának lehetősége tekintetében párjukat ritkitják. E szikla-pinczék egyrésze régebben, még a szőlők telepítése utáni időkben készült, nagyrésze azonban újabb keletű s építésüknek ideje összeesik egyrészt a főváros régi híres borvásárjainak hanyatlásával, másrészt a főváros építkezésének a közelmultban történt emelkedésével.
A fogyasztási adók emelkedése ugyanis nagyon megnehezítette a fővárosi borkereskedők helyzetét s arra kényszerítette őket, hogy borkészleteiket a fogyasztási adóvonalon kívül, tehát adómentesen raktározzák. Igy jutott azután egyre több kereskedelmi pincze Budafokra és Kőbányára s a fővárosi borkereskedelem súlypontja lassankint Budafokra helyeződött át. Elősegítette a pinczék szaporodását az a körülmény is, hogy azok építése aránylag igen kevés költségbe került, mert a pinczék kivájása alkalmával kibányászott követ - főként ha jó rétegre akadtak - a főváros építkezéseinél - addig, míg a tégla ki nem szorította - igen jól értékesítették; sőt volt reá eset, hogy a kitermelt kőanyag értékesítése után a pincze nemcsak ingyenbe maradt, hanem még nyereség is mutatkozott. Van ugyan lösz-rétegbe ásott pincze is Budafokon, de a híres szikla-pinczék a fiatalabb harmadkor szarmata emeletébe, a cerithium mészkőrétegekbe vannak vájva. A tétény-budafoki fennsíkot ez a mészkő alkotja, mely összefüggő területen, a Dunától nyugat felé, mintegy 8 kilométer hosszúságban és 2-3 kilométer szélességben, az alig egynehány decimeter vastag termőréteg alatt mindenütt megtalálható, sőt sok helyen a rétegek fejei a felszínen vannak.
Ezekbe a rétegekbe a pinczék vízszintesen úgy vannak vájva, hogy a pincze alja az előtte levő térrel egy síkban fekszik, lépcsőkre nincs szükség, a hordók ki- és beszállítása tehát semmi nehézséggel nem jár. A hol, mint pl. a Duna felé eső szélen, a kőzet a Duna alá hajlik, ott a bejárat kedvéért a sziklát függélyesen kellő mélységig lefaragták s az így képződött falhomlokzatba vájták a bejáratot. A fennsíkon pedig a pinczék előtt aknaszerű udvarokat ástak, a melyekbe lejtős kocsiút vezet le, úgy hogy a pincze bejáratát kocsival is a lehető legjobban meg lehet közelíteni, sőt miután a pincze méreteivel nem takarékoskodtak, sok helyütt magába a pinczébe is bejárhat a kocsi. A cerithium-rétegek vastagsága - Szabó József megállapítása szerint - több mint 100 láb, s a szerint, hogy mily mélységben van a pincze síkja, a felette levő kőzet-réteg vastagsága változik, néhol csak egy-két méter, máshol 15-20, sőt több méter vastag. Ez a körülmény okozza, hogy a pinczék hőmérséklete a külső hőmérséklet ingadozásától majdnem teljesen független, s így a borok raktározására és kezelésére úgyszólván ideális. A pinczék hőmérséklete általában 12-13 C° körül van, az egész évi ingadozás a legtöbb pinczében nem haladja meg az 1 C° fokot; a miután a külső hőmérséklet évszakok szerinti emelkedése vagy sülyedése csak a vastag szikla-rétegeken át juthat hosszabb idő alatt a pinczék síkjáig, a külső hideg vagy meleg a pinczében csak hónapok múlva jelentkezik, leghidegebbek a pinczék április s legmelegebbek deczember hónapokban. A kedvező hőmérsékleti viszonyok mellett nagy előnyük a pinczéknek az is, hogy mérsékelten nyirkosak vagyis se nem nedvesek, se nem szárazak, a párolgás okozta veszteség tehát a borokban mérsékelt, viszont fölösleges nedvesség nem lévén jelen, nem penészesednek és romlanak a hordók. Egyébként a pinczék szellőztetése és tiszta levegővel való ellátása, az azok fölött levő sziklarétegbe vájt szellőztető aknák útján, könnyen és a szükség szerint eszközölhető.
Ezek a kedvező körülmények tették azt, hogy Budafokon ma 302 kereskedelmi borpincze van, melyek közül a nagyobbakba 50-80-100 ezer hl. bor is elhelyezhető s az összes budafoki pinczék befogadó képessége körülbelül egy millió hl. Ha még megemlítjük, hogy az évi borbehozatal átlag 250-300 ezer hl, s a kivitel majdnem ugyannanyi, akkor Budafoknak borkereskedelmi szempontból való jelentőségét el kell ismernünk. A behozott borok egy része a vármegyei szőlőterületek termése, de képviselve van abban az országnak többi, aránylag közelebb eső borvidéke is. A kivitel részint a főváros fogyasztását látja el, de más belföldi piaczok felé is élénk, Ausztria felé is számottevő, de a vámkülföldre gyenge. Általában véve a forgalom tárgya inkább az olcsóbb és tömegbor, a drágább, finomabb borok s a vörös borok forgalma nagyon korlátolt. 107Az eladás túlnyomó részben nagyban és hordókban történik, palaczkborok árusítását számottevő forgalommal csak mintegy 10-15 pincze eszközli.
A be- és kiszállított borok mennyisége 1908- és 1909-ben így oszlik meg:
Behozatott1908-ban1909-ben
Hajón9091 hl.34287 hl.
Vasúton28723 hl.242660 hl.
Összesen296322 hl.276947 hl.
Ezenkívül a közelebb fekvő községekből tengelyen is hoztak be borokat, de azok mennyiségére nézve pontos adatok nem állanak rendelkezésre. Valószínű, hogy 1-2 ezer hektoliternél nem több az ily módon beszállított bor. A behozott bor majdnem kizárólag egész vaggonrakományonként érkezett, a darabárúként behozott bor mennyisége az 1908. évben 12 vaggon, 1909-ben 9 vaggon volt.
Kiszállíttatott1908-ban1909-ben
Hajón11410 hl.6145 hl.
Vasúton170462 hl.173918 hl.
Tengelyen történt szállítás hozzávetőleg110000 hl.90000 hl.
Összesen291872 hl.270063 hl.
A vasúton elszállított borokból az 1908. évben 831 vaggon vagyis kb. 70.000 hl.; 1909-ben pedig 920 vaggon, vagyis kb. 75-78.000 hl. mint egész kocsirakomány, a többi pedig, vagyis 1908-ban kb. 110.000 hl., 1909-ben kb. 105.000 hl. mint darabárú adatott fel. Ezek az adatok némi tájékozást nyujtanak az iránt egyrészt, hogy a kivitelből mennyi esik Budapestre, mivel az idevaló szállítás jóformán kizárólag tengelyen történik, másrészt pedig, hogy a nagyban és kicsinyben való eladás milyen arányban állanak egymáshoz.
Budafokon kívül nagyobb borkereskedelmi góczpont a vármegyében nincsen. Egyes nagyobb telepek közvetetlen eladással is foglalkoznak, s bort és ki nem erjedt mustot is szállítanak, ez utóbbit különösen Bécsbe, de a boroknak is igen lényeges része kerül Alsó-Ausztriába, melynek savanyú boraihoz házasításra igen jól használhatják az aránylag lágyabb homoki borokat.
A kisebb homoki termelőknek szüretelő háza és pinczéje sok helyütt ma sincsen, s így ezek legtöbbje kénytelen termését szüret után mielőbb eladni, sokszor áron alul is, mely körülmény az általános borárakra természetesen kedvezőtlen befolyást gyakorol. A kistermelők egy részének még okulniok kell azon, hogy a szertelen telepítés, kellő felszerelés és berendezkedés hiányában, nem hogy kellő haszonnal nem jár, hanem a vállalkozást is a tönk szélére juttatja.
Borszövetkezetek.
Termelői pinczeszövetkezet a vármegye területén ez idő szerint csak egy van, a "Czeglédi bortermelők első pinczeszövetkezete." A szövetkezet 1909-ben alakult, s czélja a Czegléd város területén levő szőlők jövedelmezőségének biztosítása és fokozása. E végre feladatául tűzte a tagok szőlőtermésének együttes feldolgozását, a borok közös kezelését, s mind a boroknak, mind a csemegeszőlőnek és a mellékterményeknek közös értékesítését, továbbá a szőlőmíveléshez és a szőlőbetegségek ellen való védekezésekhez szükséges anyagoknak, gépek- és eszközöknek a tagok részére való előnyös közös beszerzését. A tagok kötelezettsége korlátolt, s az 1200 öles holdanként megállapított 50 korona üzletrész ötszöröséig terjed. A tagok által beszállított termésnek előre megállapított becsértéke és az eladási ár közötti különbözet nem a szövetkezet nyeresége, hanem a tagok jogos része, s a jutalék és költségek levonása után a tagok között a termés becsértékének arányában kerül felosztásra. Ezenkívül borok értékesítésével és forgalomba hozásával a vármegye területén még több nagyobb szövetkezet foglalkozik. A "Magyar Mezőgazdák Szövetkezete" - melynek pinczegazdasága Budafokon van - főleg a nagybani vételt és eladást s a nagyobb készletek adásvételének közvetítését tűzte feladatául. Az eladás és közvetítés csupán Ausztria és a vámkülföld felé irányul. A "Hangya", a Magyar Gazdaszövetség fogyasztási és értékesítő szövetkezete budafoki pinczéje az egész ország területén levő fogyasztási szövetkezeteket látja el borral. Van azután a köztisztviselők fogyasztási szövetkezetének és a m. kir. államvasúti alkalmazottak fogyasztási szövetkezetének is nagyobb pinczegazdasága, az előbbié Budafokon, az utóbbié Nagytétényben; ezek mindegyike a szövetkezeti tagok szükségletét látja el palaczkozott borokkal.
108Budafoki pinczemesteri tanfolyam.
A szőlőmívelés és bortermelés országszerte való fellendülése szükségessé tette, hogy a fölhalmozódó borkészletek helyes kezelésére az eddiginél nagyobb gond fordíttassék, s ez okból kiindulva Darányi Ignácz dr. akkori földmívelésügyi miniszter több oly intézményt alapított, a melyeknek czélja és feladata a helyes borkezelésre vonatkozó ismereteknek és gyakorlati munkáknak minél szélesebb körben való terjesztése és irányítása. Ez intézmények egyike a budafoki m. kir. pinczemesteri tanfolyam, a hol a kétéves vinczellériskolai előképzettséggel bíró egyének az ötnegyedévig tartó tanidő alatt a borkezelésben elméleti és gyakorlati kiképeztetést nyernek, hogy annak elvégzése után a gyakorlati életben mint pinczemesterek, esetleg mint szőlőkezelők, terjesszék a helyes borkezelés ismeretét. A budafoki pinczemesteri tanfolyam - melynek kezdettől fogva Rácz Sándor m. kir. szőlészeti és borászati főfelügyelő az igazgatója - nemcsak az országban, hanem az egész világon egyedüli olyan intézmény, a mely a lehető legintenzívebb alapon szolgálja a helyes borkezelés ügyét. Gyakorlati anyagául az állami szőlőtelepeken termelt és ide beszállított borok szolgálnak, a melyekben képviselve van az ország valamennyi borvidéke, mindegyik a maga összetételének és jellegének megfelelő kezelésben részesülvén. A gyakorlati oktatás anyagául szolgáló borkészlet 12-16 ezer hektoliter, melynek nagyobb része palaczk-érettségig kezelve, mint palaczkbor kerül eladásra; a többit pedig hordóban rendes forgalomban vagy árverésen adják el.
A tanfolyam pinczéje egyike a legnagyobbaknak Budafokon. Két, egyenes irányban, párhuzamosan haladó főágú és 8 oldalágú, összesen 540 méter hosszú, szélessége átlag 6-7 méter, magassága 4-6 méter. Egész alapterülete 3240 -m. A térnek czélszerű kihasználása mellett benne 40-50.000 hektoliter bor kényelmesen elhelyezhető. A tanfolyam az 1901. évben kezdődött, s évenként 20-25 tanuló nyer benne kiképeztetést. Az ötnegyed éves tanfolyamon kívül kéthetes időleges borkezelési tanfolyamok is tartatnak, nagy- és kis szőlő birtokosok, vinczellérek, továbbá lelkészek és néptanítók részére; s az egyéves vinczellér-iskolát végzett egyéneknek is módjukban áll, hogy mint gyakorlati pinczemunkások, a borkezelés fogásait és ismereteit elsajátíthassák. A pinczemesteri tanfolyam működési körébe tartozik az is, hogy a technika fejlődése mellett egyre szaporódó újabb borkészítési és pinczegazdasági gépeket és eszközöket tanulmányozás tárgyává tegye, kipróbálja; a hozzá forduló bortermelőknek szakkérdésekben tanácscsal és útbaigazítással szolgáljon. Ugyane czélból vándor-pinczemesterek is vannak alkalmazva a tanfolyamnál, a kiknek feladatuk, hogy a szőlősgazdák kívánságára az illetőkhöz kiszálljanak, nekik boraik kezelésére a szükséges útbaigazításokat megadják, az egyes munkákat a helyszinén végrehajtsák, vagy azok végrehajtására őket beoktassák.
Pezsgő- és cognac-gyártás.
A pezsgő- és cognacgyártás, mint a termelt borok feldolgozás útján való értékesítésének módjai, a vármegye területén igen fejlett és virágzónak mondható. Van a vármegye területén három nagyobb pezsgőgyár és öt nagyobb cognac-gyár, valamennyi, egy pezsgőgyár kivételével, Budafokon. A pezsgőgyárak közül legnagyobb a Törley József és Társa czég budafoki pezsgőgyára, mely 1881-ben keletkezett, s 1888-89-ben nyert nagyobbszabású átalakítást. A gyár műszaki berendezése és méretei tekintetében is nemcsak a hazai gyárak között tart számot az első helyre, hanem kiállja a versenyt a külföldi nagyobb és híresebb ilynemű vállalatokkal is. Ez idő szerint egy millió palaczk évi termelésre van berendezve. Óriási pinczéi két emelet magasságában vannak építve s az egyes emeleteket felvonó-gép köti össze. A pinczék rakodó felülete 10.000 négyszögméter. A másik pezsgőgyár Budafokon a Francois Lajos és Tsa czég cs. és kir. udvari szállítók pezsgőgyára. A harmadik pezsgőgyár a vármegye területén Hölle J. Márton, cs. és kir. udvari szállító első magyar pezsgőborgyára Budaörsön. A budafoki öt nagyobb cognacgyáron kívül a vármegye területén több termelő is foglalkozik cognacfőzéssel, valamint számos kisebb vállalat van, a melyek a szőlő és borgazdaság mellékterményeinek feldolgozásával és értékesítésével tesznek szolgálatot a vármegye szőlőmívelésének.

0. Egy hektár = 1.737,726 kat. hold.

« MEZŐGAZDASÁG ÉS ÁLLATTENYÉSZTÉS. Irta Serfőző Géza. KEZDŐLAP

Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye II.

Tartalomjegyzék

ERDÉSZET. Irta Kallina Károly. »