« BAZIN. Írta Vende Aladár. KEZDŐLAP

Pozsony vármegye

Tartalomjegyzék

POZSONY VÁRMEGYE NÉPE. Írta Pápay Samu. »

218SZENTGYÖRGY.
Írta Vende Aladár

Szentgyörgy a XIX. század elején.
Spitzer Mór széleskúti gyűjteményéből
A város fekvése.
Szentgyörgy, ősi szabadalmas város a Kis-Kárpátok alatt, ezeknek a Mátyusföldre néző oldalán enyhe lejtőn, mely a város előtt elterülő síksággal kezdődik és a szentgyörgyi híres szőlőhegyeken végződik. E szőlők mögött hatalmas erdőségek és nagyobb hegyek terülnek el, mindenütt gondozott utakkal, egészséges, tiszta csermelyekkel, üde tisztásokkal és itt-ott vadregényes részletekkel, mely helyeket szívesen keresik föl nemcsak a lakosok és a nagyszámú kirándulók, hanem a messze földről itt nyaralók és a hajdan híres szentgyörgyi kénes fürdőben bajaiakra enyhülést keresők is.

Szentgyörgy régi pecsétje.
Eredetije a város tulajdona
A város fekvése szép és - mert lejtős - egészséges is, mivel az esővíznek szabad lefolyása lévén, sehol sem áll meg és el nem posványosodhatik. Levegője a körülfekvő hegyektől és erdőktől ózondús, különösen mióta a város alatt azelőtt elterült nagyterjedelmű Súr nevű mocsaras és ingoványos helyet a Súr-lecsapoló-társaság néven működő társulat lecsapolta és a lecsapolást folytatja, miáltal nemcsak óriási területet szabadít föl és tesz mívelésre alkalmassá, hanem egészségi szempontból is hasznossá. Itt szokták tartani a híres kacsavadászatokat, a hol évente 1500-2000 darab kerül teritékre. Az 1585 k. holdnyi területü és a Kis-Kárpátokban egyedül álló "Königswald" nevű szép bükkfa-erdőben áll az a "Millenniumház" nevű erdei lak, melyet a város 1896-ban 9000 kor. költséggel építtetett és melyhez az Erzsébet királyné emlékére ültetett gyönyörü hársfasor vezet.
Szentgyörgy vidékének egészséges volta különben történetileg is nevezetes, mert egykorú oklevelekben és több történetíró munkájában azt a följegyzést találjuk, hogy a XVII. századbeli pestis-járvány, és az 1831-iki kolera-járvány alkalmával is e város teljesen ment maradt e rémes vendégektől, úgy hogy ilyenkor e város falai valóságos menedékvárai voltak messze vidékről a járványok elől ide menekülőknek. Tény, hogy e város az újabb korban is az ilyen járványoktól mindenkor mentes volt, akkor is, a mikor azok másutt erősen dühöngtek. Itt említjük meg azt is, hogy a szentgyörgyi gyógyszertárt már 1799-ben állították fel.
A város leírása.
A város hajdan erődített hely volt és kőfalai legnagyobbrészt még ma is fönnállanak, sőt több helyen e kőfalak donjonjai is majdnem ép állapotban láthatók. A hajdani városi kapuknak ma már nyomuk sincsen és csak a helyüket ismerik, a hol azok régente voltak. Az egyik a mai pozsonyi-utcza 58. sz., a másik a középutcza 140. számú háznál volt. E házak a régi telekkönyvekben "Gemeinde-Trabantenhaus" néven szerepelnek, mert mindegyikben egy rendőr lakott. 1856-ban távolították el e kapukat. Az utczák rendezettek és különösen a város főutczája, mely a várost alsó végétől egész 219a fölső végéig egyenes vonalban szeli keresztül, szép, széles, tiszta és nagyon kedvező hatást gyakorol. A városba befelé menet, ez utcza baloldalán, körülbelül a közepe táján áll az emeletes városháza, ezen túl az egyik kereszt-utcza sarkán az evangélikusok csinos imaháza, a másik sarkon a piaristák hatalmas épülete és odább a templom; följebb, majdnem az utcza végén, az érdekes Pálffy-féle kastély áll s azzal szemben a tornacsarnok, följebb pedig a híres szentgyörgyi katholikus templom. Itt az út tovább visz, részben a hegyek, részben a szőlőkertek közé, míg egyenesen haladva, a Szentgyörgygyel majdnem összeépített Neustift faluba érünk, mely előtt azonban még a kényelmesen berendezett, modern városi uszodát találjuk. A város egyik oldalán, a házak mögötti kertekben patak folyik végig. A város alsó végén van a gyógyerejű kénes-fürdő, közvetetlenül a vasúthoz vezető út mellett és ugyanott, de a városhoz közelebb fekszik az újabban épült nagyszabású paszomántgyár is, mely Drechsler Károly tulajdona; ezekről más helyen szólunk részletesebben.

Szentgyörgy. - A város falai.
Saját felvételünk
A lakosok foglalkozása.
A lakosok legnagyobb része bortermelésből, szőlő- és földmívelésből s marhatenyésztésből él és különösen a szőlőmívelés az, mely a legtöbb embert foglalkoztatja. Szőlői már a XV. század elején szerepeltek és a szentgyörgyi aszú nemcsak az egész országban, hanem a külföldön is híres volt. Hogy e termelési ág ma is mily fontos, bizonyítja az, hogy a lakosok oly két egyesületet tartanak fönn, melyek a szőlőművelők és bortermelők érdekeit védik; ezek a Szőlőszeti Egyesület és a Bortermelők egyesülete. Szőlői és borai ma is híresek és keresettek és a bor elég jó áron kel el. Más keresetág csak kevés van a városban, iparosa is kevés, de kereskedelmi forgalma sem nagy és ennek csakis Pozsony közelsége az oka, melyet vasúton csekély költséggel és napjában többször meglátogathatnak s nagyobb szükségleteiket is onnan födözhetik. Míg Pozsony közelsége a város iparára és kereskedelmére nézve hátrányos, addig a lakosokra és az itt rendesen nyaralni szokott számos idegenre nézve fölötte előnyös. Előnyös továbbá bortermelőire nézve 220is, mert míg a pozsony-nagyszombati vasút Nagyszombattal és vidékével is összeköti, sőt e vonal útján Trencsén felé is előnyös összeköttetése van, addig Pozsonyhoz való közelsége Bécs felé a külfölddel és Budapest felé egész Magyarországgal, de a dunántúli vasút által az ország eme részével is kedvezően köti össze.
A város intézményei.
A város egyéb intézményei közé tartozik a kaszinó, a város jobbmódú, intelligensebb közönségének és gazdáinak kellemes találkozó- és szórakozóhelye, továbbá a tűzoltó-egyesület, a hadastyán-egyesület, a szépítési egyesület, mely hasznos munkálkodásával a városnak és környékének csinosítására és ezzel az idegen-forgalom emelésére fektet súlyt. Az itteni hitelszövetkezet csak a kisebb igényű hitelügyletek lebonyolítását czélozza, a mennyiben Pozsony közelsége nagyobb igényű és tekintélyes költségekkel járó hitelintézet alapítását fölöslegessé teszi. A Súr-lecsapoló-társulatról és a szőlőművelők és bortermelők egyesületéről már megemlékeztünk.
A kath. algimnázium.
A város közoktatásának első helyén áll a nagymultú szentgyörgyi katholikus algimnázium. Szentgyörgy város közoktatásügye különben is szép multra tekinthet vissza, mert a város polgárai már a középkorban is nagy gondot fordítottak gyermekeik iskoláztatására. Az itt fönnállott ú. n. fárai iskolát a reformáczió terjedésével újabb iskola váltotta fel, protestáns tanitók vezetése alatt s ez az iskola már az ú. n. latin iskola volt, mely oly fontos tényezővé vált, hogy a város hitéletét a katoliczizmus rovására erősen befolyásolta. E veszélyt elhárítandó, Szelepcsényi György esztergomi érsek elhatározta, hogy itt nagyobbszabású tanintézetet állít, mely a protestáns iskola hatását teljes mértékben ellensúlyozza. E tervét azonban már nem tudta megvalósítani, mert időközben meghalt, de végrendeletében szentgyörgyi és grinádi birtokait a kegyes tanítórendnek hagyományozta azzal a kikötéssel, hogy a rend az általa tervezet iskolát felállítsa.
E gazdag hagyaték következtében Haligovszky Ferencz, a kegyes tanítórend lengyel tartományának főnöke, 1685-ben kiküldötte Bojár Andrást, a privigyei társház tagját, hogy a hagyatékot vegye át. Noha ez az átvétel az akkori háborús idők következtében, és mert a hagyaték ingóságai hadi czélokra voltak lefoglalva, sok nehézséggel járt, az iskolát 1687-ben mégis megnyitották és öt rendtag vezetése mellett fönntartották. Mai nagy társházukat 1720-ban kezdték építeni, de 1754-ben leégett és csak öt évvel később fejezték be az újjáépítést. 1770 körül konviktust is alapítottak, minek következtében a messzebb vidék tanuló-ifjúságát is sikerült oda vonzaniok. II. József alatt az iskola megszünt, de csak négy évre, mert a város többszöri sürgetése következtében 1743-ban ismét megnyílt és az akkor, ú. n. grammatikai iskolák tanterve szerint három osztályú lévén, az elemi iskola harmadik osztályához csatlakozott. 1806-ban végre négy osztályú lett, a minek a terhét és költségét nagyrészt a város viselte.
Az 1848-iki szabadságharcz következtében a gimánizum ismét megszünt. 1857-ben azután, az abszolutizmus alatt, a kormány kétosztályú reáliskolát állított föl, melynek tannyelve a német és a cseh volt. Igazgatója Rappensberger Kajetán kegyes-rendi pap lett. 1861-ben azonban a kegyesrend elhatározta, hogy összes intézeteiben a tanitás nyelvét magyarrá teszi. Így Szentgyörgyön is magyar lett a tannyelv. Ebben az időben a város kérelmére ismét gimnáziummá alakították át és fokozatosan négyosztályúvá fejlesztették. Az erre nézve kötött szerződés szerint a város tetemes összeggel járul a költségekhez. Újabb időben az intézet kellő anyagi eszközök híján ismét közel volt ahhoz, hogy kapuit a tanulni vágyó ifjúság előtt bezárja, de a város ezt nem engedte meg, hanem inkább újabb áldozatokat hozott, fölemelte évi segélyét és 16.000 kor. költséggel díszes tornacsarnokot építtetett és szereltetett föl. Az intézet fönnállása tehát ma már biztosítva van. 1894 óta Füredi János az igazgatója, és minthogy e társház piarista és világi tanárai azóta, a mióta az iskola magyar tannyelvű, mindenkor hű őrei és terjesztői voltak a magyar nyelvnek, ez az intézet továbbra is hivatva lesz e vidéken a magyarosodást szolgálni. Ugyanezt a czélt követi szép eredménynyel a városi 6 osztályu népiskola és a városi óvoda.

Szentgyörgy. - A piaristák temploma és algimnáziuma.
Saját felvételünk
A kath. templom.
Mielőtt a város történetére áttérnénk, a római katholikus és az ág. h. evangélikus templomról akarunk megemlékezni. Katholikus temploma tiszta gót 221stilű, de tornya nincsen. Régi okiratok nagy és díszes templomként említik. Külsőleg a befejezetlenség nyomát viseli magán, mert Neustift felé néző fala egész sima. Egyik verzió szerint hajdan tényleg nagyobb volt és toronynyal volt ellátva, de 1663-ban, a mikor a törökök a várost elpusztították és még a templom sírboltjait is feltörték s a csontokat azokból kihányták, pusztult el a torony felőli rész is, melynek helyére egyszínű síma falat vontak. Főoltára a középkori szobrászat egyik legérdekesebb alkotása. A templom belsejében több szarkofag és síremlék van. Így Szentgyörgyi és Bazini János grófé a XV. századból, Serédy Gáspár, Felsőmagyarország kormányzójáé a XVI. századból és másoké, melyek közül az egyik - az itt elterjedt monda szerint - a határban, hegytetőn álló Weissenstein nevű várrommal, mely a Szentgyörgyi és Bazini grófok fészke volt, állítólag földalatti folyosóval van összekötve. Látható itt egy Mária halálát ábrázoló szobor is a XV. századból. A Pozsony felé eső határban vannak a Szent János és a Mária kápolnák, mely utóbbinál minden év aug. 15-én nagy búcsut tartanak.
Az ev. templom.
Az evangélikusok temploma, mely a XVIII. században emeletes magánházból alakíttatott át templommá, nemes egyszerűségében lélekemelő hatást gyakorol. Oltárképe Krisztust ábrázolja a keresztfán és állítólag Van Dycktől való. Azonkívül az egyház birtokában a várost ábrázoló XVII. századbeli kép van és több rendkívül szép és fölötte becses, XVI. századbeli oltár- és szószék-teritő. Az oltárkép 1872-ből Kubinszky Samu pozsonyi lakostól, a teritők pedig Szilágyi Gertrudtól 1636-ból és az Armpruster családtól 1601-ből valók.
Szentgyörgyön már a XVI. század közepe táján fennállott az ágost. hitv. evang. egyházközség, mert egy 1571-ben kelt végrendeletben Peigwitzer Jeremiás németajkú evangelikus lelkészről (szentgyörgyi) is szó van. Több nemes család és a helység lakosságának jóval nagyobb része az evangelikus hithez tartozott. Védelmezőjük Illésházy István volt. Istentiszteletüket a jelenlegi városi templomban végezték egész 1615 május 2-ig, a mikor II. Mátyás király a templom átadására szólította fel őket. És mert "az elődeik által" épített templom átadásába bele nem egyeztek, azt 1617 június havában erőszakkal vették el tőlük. 1619-ben Bethlen Gábor a templomot ismét visszaadta 222nekik és újból használták 1628-ig, a mikor II. Ferdinánd király elrendelte, hogy az evangelikusok templomukat az iskolával és szőlőkertekkel együtt a csász. kir. megbízottnak adják át. Ekkor vesztették el végleg. Ezentúl istentiszteletüket részben a városházán (auf ihrem Rathhaus), részben magánlakásokban tartották, míg 1647-ben az alsó (most piarista) templom építésére nyertek jogot és helyet. E templom építését a 3 osztályú iskolával egyetemben 1654-ben fejezték be, de 20 évvel később, 1674 február 27-én ezt a templomot is elvette tőlük Szelepcsényi érsek. Az evang. lelkészeket száműzték és ez időben számos evangelikus család is itthagyta a várost. Helyükbe tótok költözködtek ide. 109 évig nem volt itt sem szervezett evang. község, sem templom. Később az Armbruster és a Szégner házakban tartották istentiszteletüket, míg végre II. József császár 1782-ben megengedte a jelenlegi imaház építését, melyet magánházból alakítottak át. A házat a Szégner család ajándékozta a községnek, mely a 109 éves elnyomatás ellenére is 108 családból és 598 lélekből állott.
A városi levéltár ereklyéi.
A város levéltárában számos becses történelmi ereklyét őriznek, ú. m. a Rákóczy-féle fölkelés idejéből egy lobogót, a jobbágyság korából egy derest és 4 bilincset, továbbá 2 érdekes régi hordóhitelesítő botot, egy szines képekkel diszített és üvegből készült talpnélküli, érdekes ivóserleget 1588-ból, mely Rudolf király adománya, egy 1771-ből való szavazó szekrényt, 3 női főkötőt, abból az időből, a mikor a városi hatóság a női fejdísz milyenségét előírta, egy díszes bírói kardot, melynek markolata ezüstből készült és Szent György lovagot ábrázolja, a kard tokján remek domborművű ezüst-diszítésekkel, két bírói buzogányt, egy ezüst bírói botot, melynek vége liliomot ábrázol, a régi ú. n. pozsonyi mérő vörös rézből készült teljes gyűjteményét és végül a város hóhérpallosát, melylyel 1669 január 10-én a gyermekgyilkos Trauniczki Erzsébetet lefejzték. E pallos markolatának gombján annak felső 223lapján, mely csillagszerű mezőkre van osztva, a következő fölírat olvasható: "Ferrum Donabat Hedel H. Tomas"; alsó lapján és markolatán pedig legnagyobb részt a Zsoltárokból vett következő, néhol hibás, sőt érthetetlen latin idézetek olvashatók: "Benedictus. Dnus. Deus. Meus. Qui. Docet. Manus et. Digitos. Meos. ad. Bellum. Psal. 143. Meas. ad. Praelium." A markolat-keresztjének felső részén: "Qui. Nimium. Enungit. Eligit. Sangvinem. Gar. zu. sharf maht schertig." A penge egyik oldalának felső részén a következő fölirat van: "Recte. Iudicate. Vilii. Hominum. Psall. 57. - Stigel. Nil. Statvat. Iudex etiamsi. Litiget. Actor. Phogylides." Az alsó részén: "Judicium non fer si non sit uterq. Locutus. Sit nisi delati cognita causa rei." A másik oldalon: "Accingere gladio tuo super fenur tuum potentissime. Psal. 44. - Sermo dei penetrabilior omni gladio ancipiti. Hebr. 4." A markolat alatti részen: "Omnis anima potestatibus sublimioribus subdita sit. Coelitus Petenti provisum." A tok felső részén: "Non est enim potestas, nisi a deo enim sine causa gladium portat. Rom. XIII. Omnes qui accepperint gladium gladio peri bunt. Matt. XXVI." A másik oldalon: "Melior est pax certa, quam sperata victoria - Patriae fumus Alieno igne luculentior. M. E. Lib. ac. R. C. S. 224Georgy Patria p. Judicatu obt. Andreas Szegner p. t. Judex et Sen. L. Regiaeque Civitis Posonien. Ao. 1648." A tok alsó részén: "Virtutum regina justitia. - Reddo cuique suum, sanctis et lebus omne. - Concilio mortale genus ne crimine vivat. Justitia et pax osculatae sunt. Psal. 84. - Misericordia et veritas obviaverunt sibi." A másik oldalon: "Ovid: sit piger ad paenas princeps, ad praemia velox. - Summum jus summa injuria. Adalbertus Hutterus Patritius judex regius. Cibinens. suae Familia et II. Anno domini 1581. Judicatus sui quinto et doleat quoties esse ferox ex aequo et bono."

Szentgyörgy. - A plébánia-templom.
Saját felvételünk

Szentgyörgy. - A plébánia-templom főoltára.
Saját felvételünk.
A város levéltára 1618-tól fogva őriz leveleket. A XVI. századbeli iratok legnagyobb része a török pusztítások és a Rákóczy-forradalom s legfőkép az 1718-iki nagy tűzvész alkalmával pusztult el. Az itt őrzött levelek leginkább Szentgyörgy város kiváltságaira vonatkoznak. Így I. Ferdinánd 1550-ben megerősíti a város vásártartási jogait, melyeket Nagy Lajostól, Mátyás királytól és II. Lajos királytól kapott. - Rudolf királynak 1591-iki irata, melylyel a városnak a Pálffy Katalinnal, Illésházy István kanczellár nejével szemben fennálló 7000 r. forint és a Szentgyörgyi grófok többi örököseivel szemben fennálló 2000 r. forint tartozását elengedi. - Ugyancsak Rudolfnak 1598-ban kelt oklevele, melylyel kimondja, hogy Szentgyörgy a reá kivetett összeget lefizetvén, a városra senki igényt nem tarthat. - Ugyancsak Rudolfnak 1602-ben kelt könyvalakú kiváltságlevele, melylyel a városnak 1598-ban adott kiváltságait megújítja és megerősíti. - II. Mátyás királynak 1615-ben kelt kiváltságlevele, mely szerint a város szabad területének évi czenzusát 400 akó jó borban állapítja meg, a város szabadalmait kibővíti és polgárainak különféle előjogokat biztosít. - III. Ferdinándnak 1647-ben kelt levele, melylyel a város korábbi kiváltságait megerősíti és a polgárok kérelmére a város czímerét és pecsétjét megállapítja. - II. Ferencznek 1802-ben kelt vásárszabadalma. - IV. Ferdinándnak 1845-ben kelt leirata a város magyar köriratú pecsétje ügyében. - A budai pasának 1665-ben kelt levele és több nemesi oklevél, melyek a város egyes akkori családait érdeklik, úgymint a II. Rudolftól 1595-ben Ormosdi Titusnak, a III. Ferdinándtól 1642-ben Schachner Györgynek és neje Forster Katalinnak, ugyanettől ugyanakkor Strsser Tamásnak és nejének Pamer Dorottyának és az ugyanattól 1658-ban Fieger Lénárdnak és nejének Parradi Márthának és gyermekeiknek adott nemesi levél.
A város keletkezése.
Szentgyörgy város és környéke ősidők óta megült hely, mert ha magában a városban nem is, de határában helylyel-közzel őstelepek nyomai vannak. Némely történetírók szerint a XIII. századbeli német telepítésekből keletkezett; ezt azonban megczáfolni látszik az a körülmény, hogy már IV. Béla idejében, mint oppidum szerepel és így valószínű, hogy már sokkal korábban is megült hely volt. Tény, hogy a XIII. században német telepesek lakták, és hogy csak az újabb korban kezdtek a tótok is lassanként tért hódítani, annyira, hogy napjainkig egészen túlsúlyra vergődtek; ezt azonban sikerül a városi hatóságoknak és a magyar szellemben vezetett iskoláknak a magyarság javára ellensúlyozni, úgy hogy a lakosok magyarosodása mindjobban terjed.
Hogy a város a XIII. századtól egész a legújabb korig német telepesek lakóhelye volt, bizonyítják összes dűlőnevei, melyek között egyetlen tótot sem találunk. E dűlőnevek közül a legrégiebbeknek és a legjellemzőbbeknek a következők látszanak: Hofweingarten, Kohlmansatz, Hörwart, Zibich, Höllenstein, Rommel, Alsen, Bergrechtl, Kaiser, Schaffler, Duitwager, Schlossberg, Lahren Beutl, Bannwald, Machegut, Dangel, Goldfüssel, Judenknecht, Bader, Gopold, Guldeck, Gfangl, Pfaffen, Polleithen, Hochleithen, Zwickeln, Silberbrenner, Gagrant, Miniheln, Burggraben, Ruiden, Hauslust, Edelbrünnelwiesen, Seeschlachtäcker, Augläcker és Königswald; közülök némelyiknek talán történeti jelentősége is van. A Gerichtsacker nevű helyen történtek hajdan a kivégzések és itt állott a bitófa is. A régi német telepes családok egyike a még ma is itt élő Bognár család, melynek egyik elődje készítette ezt a híres kézíjat, melyet Pozsony városa 1450-ben Hunyadi János kormányzónak ajándékozott.

Szentgyörgy.
Saját felvételünk
A vár.
Szentgyörgy vára is már a XIII. század elején ismeretes. Ekkor ugyanis Tamás fia Sebös, a Bazini és Szentgyörgyi grófok első ismert ősének a fia, 2251217 után megszerzi Castrum de Sancto Georgio-t. Szentgyörgyi György, bátyjának, Péternek az özvegyével: Marczali Hedviggel osztozván, Szentgyörgy vára neki jutott.


Régi hímzett terítők az ág. h. ev. templomban.
Saját felvételünk
1237-ben a város végveszélyben forgott, mert Ottokár cseh király megtámadta és elfoglalta és ez alkalommal majdnem teljesen elpusztította. Hosszú ideig tartott, míg a város e csapást kiheverte. 1415 körül a husziták pusztították.
A Bazini és Szentgyörgyi grófok.
Az 1400-ban öntött szentgyörgyi nagyharangon olvasható, hogy azt György és fia Mihály adományozták az egyháznak. Úgy látszik, hogy ez a György ugyanaz a Bazini és Szentgyörgyi gróf, a kit 1446-ban a bazini plébánia-templomban eltemettek. Mihály fia, vagy ennek fivére György, 1441-ben bizonyos Wohlfarth nevű lovagnak az özvegyét vette feleségül, a kivel Vöröskőt is kapta. Ez időtől kezdve a Bazini és Szentgyörgyi grófok hatalma mind nagyobb lesz. György gróf Mátyás alatt pártütő lett s III. Frigyeshez szegődött, minek következtében elfogták és lefejezték. Ez a György az, a ki a szentgyörgyi templomhoz csatolt kápolnát építtette, és a kit ide is temettek el. György birtokait a király lefoglaltatta. Gyermekei voltak: János, Zsigmond, Kristóf és Péter, mely utóbbi Mátyás király hive lett és tőle a lefoglalt birtokokat visszakapta. Hű és kiváló szolgálataiért csakhamar erdélyi vajda és országbíró lett. 1516-ban halt meg. Úgy látszik, hogy a mohácsi vész után a Bazini és Szentgyörgyi grófok családja kihalt, nevüket azonban előnévül a későbbi birtokosok is használták.
1523-ban az udvari kamara egy része, a pestis elől menekülve, Szentgyörgyre költözött.
226Későbbi birtokosai.
1540-ig Szapolyai János volt a birtokos. Őt követte Serédy (másként Szeredi) Gáspár, a ki 1550-ben meghalt és ugyancsak a szentgyörgyi templomban van eltemetve. 1566-ban Neuburg gróf pozsonyi főispán a birtokosa, kit Eck v. Salm gróf követett; ez az uradalmat királyi donáczióként kapta. Salm 1575-ben a birtokot Kruzsics gróf császári vezérnek 132.000 tallér erejéig elzálogosította. Ennek a Kruzsics lepoglavai grófnak a felesége Pálffy Katalin volt, ki férje halála után Illésházy Istvánhoz ment nőül, a ki a zálogbirtokot 140.000 tallérért magához váltotta.
Az Illlésházyak. A Pálffyak.
Úgy látszik, hogy az Illésházyak földesurasága súlyos teherként nehezedett a szentgyörgyiekre, mert egykorú levelek bizonyítják, hogy a lakosok ebben az időben több ízben tettek lépéseket az iránt, hogy földesuruktól megszabaduljanak. Végre sikerült is nekik a királynál kieszközölni, hogy a 140.000 tallérnyi zálogösszeg kifizetésével megválthassák magukat. Ez az igyekezet majdnem megdőlt a hatalmas Illésházy ellenzésén, de végre mégis sikerült, és Szentgyörgy városa az 1638. évi LXIII. törvényczikkel királyi városi rangot nyert, a miért a város évenként 400 akó jó bort volt köteles a királynak fizetni. Ezt a tartozást azonban Szentgyörgy 1741-ben 9538 forint 46 denár lefizetésével mindenkorra megváltotta. A városhoz tartozó uradalom az Illésházyak révén a Pálffy-család birtokába ment át és ma is Pálffy János gróf a legnagyobb birtokos itt. A már említett Pálffy-féle kastélyt, mely a város felső részén áll, még az Illésházyak építették, olasz renaissance-stilben. A kastély az idők folyamán annyira megrongálódott, hogy alapos tatarozása vált szükségessé. Ezt az alkalmat felhasználta a nemes gróf - a ki kivált műízléséről ismeretes - arra, hogy az épületet stilszerűen helyreállíttassa.
Időközben, a XVI. század elején, a város birtokosai között másokat is találunk, mert míg 1505-ben Éleskő várának tartozékaként van említve, addig az 1553. évi portális összeírásban Bakich Péter, Vöröskő várának akkori kapitánya 14 és Czobor János, Éleskővár ura 12 portával bír. A XVIII. században más kisebb nemesek is bírtak itt és ezek között a legtekintélyesebbek és leggazdagabbak a Maholányiak voltak. Ezek 1753-ig szerepelnek, a mikor a Maholányi örökösök itteni birtokukat Jeszenák Jánosnak engedik át. A Maholányiaknak itt nagyobb nemesi kúriájuk is volt, melyből, vagy melynek a helyén állítólag a mai városháza épült, míg az a ház, mely ma az ág. hitv. ev. templomot foglalja magába, állítólag a Jeszenák család kúriája volt.
A város fénykorát Rudolf és Mátyás királyok alatt, tehát a XVI. század végén és a XVII. század elején élte. Ez időből származnak a legtöbb kiváltságai is és némely történetírók szerint ekkortájt oly gazdag város volt, hogy Magyarország kincsesházának nevezték. Bél Mátyás is említi, hogy ekkor Szentgyörgyön több nemes család lakott, mint Pozsonyban. Tény, hogy egykorú írások számos ittlakó nemes család nevét említik.
Az 1663-iki török-dúlás.
De a városnak e rohamos fejlődését és virágzását csakhamar szomorú esemény váltotta föl, mely továbbfejlődésére nézve végzetessé vált. 1663 szeptember hó 5-én ugyanis a török sereg Galgócznál áttört a Vágon és észrevétlenül közeledett Szentgyörgy felé. Hogy a várost annál biztosabban bevehesse, az éjtszakát a schweinsbachi erdőben töltötte és hajnalban onnan kitörve, hirtelen körülzárta és megtámadta a mit sem sejtő várost, melynek lakosai e váratlan támadásra menekülni igyekeztek. A menekülők egy része a város alatt elterülő mocsaras Súrerdőben keresett és talált menedéket, mert ezen az oldalon - éppen a mocsarak következtében - a töröknek legkevesebb embere volt. A törökök azonban csakhamar elvágták a menekülőknek ezt az útját is, a várost több helyen fölgyújtották, de előbb dúlva és rabolva járták be a házakat, a hol 60 embert fölkonczoltak, 500-nál többet pedig rabszíjra fűzve magukkal hurczolták.
A Rákóczy-forradalom.
Ezt a csapást a lakosok alig tudták kiheverni, mert a mikor teljes erejüket kimerítve, a várost ismét lakható állapotba hozták és az erősen megfogyatkozott lakosokat újabb jövevényekkel és letelepedőkkel már-már pótolták volna, akkor már a Rákóczy-féle fölkelés lobogtatta véres zászlóit a vármegyében. Szentgyörgy városa sem maradt ment a fölkelők látogatásától, mert midőn 1704 okt. havában Ocskay, Rákóczy Ferencz híres brigadérosa 227Bazint bevette, Szentgyörgyre is ellátogatott, a várost megsarczolta, de mivel a sarcz nem felelt meg igényeinek, a várost fölgyújtatta és nagy részben elhamvasztotta.
Elemi csapások.
De még ez sem volt elég a sokat szenvedett városnak. 1728-ban ismeretlen okból tűz támadt, mely oly gyorsan harapódzott el, hogy az ekkor uralkodott nagy szélvész következtében a város majdnem teljesen a lángok martaléka lett. Alig ocsúdott föl a város e rémületből, alig tették lakosai hajlékaikat ismét lakhatóvá, midőn az 1744 tavaszán a tűz ellensége, a víz pusztította el. Az e tavaszt megelőző tél ugyanis rendkívül havas volt, úgy hogy a várost környékező helységek több mint ölnyi magas hóval voltak födve. Ezenkívül a város alatt elterülő teknőalakú mocsaras vidék is óriási hótömegekkel volt borítva. A hirtelen beállott meleg időjárás a hó olvadását oly rohamossá tette, hogy a város alatt elterülő medencze nem tudta a hegyekről aláomló vízmennyiséget fölfogni és levezetni, hanem fölszorította annyira, hogy a víztömeg egész a szőlők aljáig ért és az egész város víz alá került.
Megbecsülhetetlen az a kár, a melyet ez az áradás a lakosoknak okozott és mégis alig mult el 9 év, midőn 1753 szept. 8-án ismét tűzi lárma riasztotta föl a békésen alvó lakosokat. Mire a sötét éjszakában az utczákra siethettek, már a város jórésze lángokban állott. Ugyanez az eset ismétlődött 1856 augusztus 13-án és 1869 augusztus 1-én, mely tűzesetek mindenkor a város nagy részét hamvasztották el. Mindezekről a tűzesetekről a város levéltárában található iratok és jegyzőkönyvek emlékeznek meg, élénk színekkel föstve a lakosok akkori nyomorúságos helyzetét.
Hogy a város ennyi csapás után végleg el nem pusztult s elkeseredett és tönkretett lakosai végleg ott nem hagyták, hogy másutt telepedjenek le, ez csak a város körül elterülő és régóta híres szőlőhegyeknek tulajdonítható, melyek mindenkor oly gazdagon jutalmazták a reájuk fordított fáradságot, hogy lakosai minden újabb csapást ki tudtak heverni. Nem hiába nevezték Szentgyörgyöt az ország kincses-bányájának, mert ha lakosai józanságában és törhetetlen szorgalmában, vezetőinek bölcs körültekintésében és hegyeinek milliókat érő tőkéjében nem talált volna elég kincset arra, hogy minden újabb csapás után, nem csüggedve, ismét erőt merítsen, akkor Szentgyörgy városa már rég megszünt volna lenni. Így is mivé lett volna e város, ha e sok sorscsapás nem éri, és ha XVII. századbeli virágzó állapotát tovább fejleszthette volna? Mily szívós kitartás és mily ernyedetlen munkabírás volt már ahhoz is szükséges, hogy a város, ha már tovább nem fejlődhetett, visszafelé ne fejlődjék!

Szentgyörgy. - Ereklyék a városi levéltárban.
Saját felvételünk

Szentgyörgy. - A Drechsler-féle paszománt-gyár.
Saját felvételünk
228Népmozgalmi statiszika.
Sőt ennek éppen az ellenkezőjét tapasztaljuk. Ha ugyanis a város lakosságának számát a különböző időkből összehasonlítjuk, nem visszaesést, hanem folytonos, rendszeres gyarapodást tapasztalunk. 1825-ben ugyanis a város lakosainak száma 2709 volt. Ez időből fel van jegyezve, hogy itt öt malom és egy sörház is fennállott. Az 1857-ből való összeírás 2904 lakost talált itt. 1869-ben már 3026-ra emelkedett a lakosok száma, 1880-ban azonban 2881-re csökkent, míg 1890-ben 3048-ra emelkedett, de 1900-ban elérte a 3456-ot.
A város népesedési mozgalmait még a következő adatokkal egészítjük ki. A föntebb közlött lakosok özül 1774 férfi és 1682 nő. Ezek közül életkor szerint 6 évnél fiatalabb 557, 6-11 között 493, 12-14 között 228, 15-19 között 310, 20-39 között 1012, 40-50 között 606 és 60 évnél idősebb 304. Családi állapot szerint: nőtlen és hajadon 2036, házas 1198, özvegy 222. Nyelv szerint: 462 magyar, 1065 német és 1916 tót. Azonkívül még egy horvátajkú és 12 egyéb nyelvet beszélő lakosa van. Magyarosodását jellemzi, hogy habár a népszámlálás csak 462 magyart tüntet is föl, a magyarul beszélni tudók száma mégis 1716. Vallásra nézve lakik itt 2394 róm. kath., 805 ág. h. ev., 29 ev. ref. és 228 izraelita. Irni és olvasni tud 2505. A lakóházakra vonatkozó kimutatás is elég előnyösen tünteti föl a város lakásviszonyait, mert 314 ház közül 309 kőből vagy téglából van építve és csak 4 van kő- vagy téglaalappal vályogból és csak egy kőalap nélkül vályogból építve. A házak tetőzete is 165-nél cserép, 149-nél pedig zsindely és így a városban egyetlen náddal vagy zsuppal födött ház sincsen, a mi elég ritkaság. A város területe 5620 kat. hold.
A város czímere.
A város czímeres pecsétje, melynek használatára III. Ferdinándtól 1647-ben kapott engedélyt, ősrégi és kék mezőben Szent György lovag ismert alakját tünteti föl, a mely egyszersmind hajdani urainak, a Szentgyörgyi és Bazini grófoknak is pecsétalakja volt. A pecsétnyomó, melyet legutóbb 1902-ben a belügyminiszter is helybenhagyott, az 1647 és 1902 évszámot viseli.
A város tisztikara.
A város ügyeit a város élén álló polgármester, az alája rendelt tisztikar és 47 bizottsági tag intézi, mely utóbbiak közül 24 virilista, 24 pedig választott. A város tisztikara a következő: Polgármester: Jánoska Gyula, a ki egyszersmind az árvaszék elnöke. Főjegyző és levéltáros: Klotzberg Antal. Rendőrkapitány: Lederer Lajos. Tanácsnokok: Zahlbruckner Gyula és Fichtner József. Ügyész: Neumann Gusztáv dr. Városi közgyám: Kanppek Miklós. Városi orvos: Halle Bernát dr. Számvevő: Spirák István. Erdőmester: Rolland Gusztáv. Pénztárnok: Kautz Imre. Jegyző: Knappek Miklós. Városi gazda: Zimmer János. Városi állatorvos: Hanslicsek Ede. Városi végrehajtó: Sultz Antal. Faraktárnok: Bernhardt Mátyás és városi kertész: Hornacsek Ferencz.

« BAZIN. Írta Vende Aladár. KEZDŐLAP

Pozsony vármegye

Tartalomjegyzék

POZSONY VÁRMEGYE NÉPE. Írta Pápay Samu. »