« IPAR, KERESKEDELEM ÉS KÖZLEKEDÉS. Írta Wolf Gerő dr. KEZDŐLAP

Pozsony vármegye

Tartalomjegyzék

KÖZOKTATÁSÜGY. A népoktatásügyi részt írta Plachy Bertalan, a középiskolákra vonatkozó részt Pirchala Imre dr. »

336TÖRVÉNYKEZÉSI VISZONYOK.
Írta E. Nagy Olivér dr.
Történeti visszapillantás.
Pozsony város és vármegye, e hazánk életében oly nevezetes szerepet vitt két municzipium, természetszerűleg előkelő szerephez jutott törvénykezési tekintetben is. Az ország sorsát több, mint 300 esztendőn át Pozsonyból irányították és így azután nem csoda, ha ennek a helynek törvénykezési tekintetben is nagy fontossága van. A hol a törvényt alkotják, ott okvetetlenűl garanczia van arra nézve, hogy mintaszerűen is alkalmazzák azt. Ha tehát Pozsony a hosszú évszázadok során az országgyűlések székhelye volt, akkor nagyon közel fekszik a föltevés, hogy bíráskodási viszonyai fejlettek voltak. De még régebbi időbe kell visszanyúlni, ha a pozsonyi törvénykezési állapotnak bár rövidre fogott, de hű vázlatát akarjuk megírni.
Pozsony város 1291-ben nyerte III. Endre királytól, az utolsó árpádházi uralkodótól, szabadságlevelét. Hogy mit jelentett ez a kitüntetés a középkori magyar városok kulturájának és közgazdasági viszonyainak a szempontjából, azt e helyütt bővebben tárgyalni nincs alkalmunk, de hisz felesleges is, mert köztudomású, hogy a szabadságlevéllel kitüntetett városok sok mindenfelé kedvezményben, sőt előjogokban részesültek. Pozsony is a fentjelzett időben jogot nyert arra, hogy polgárai maguk válaszszák bírájukat és a 12 esküdtet, a kik a törvénykezést gyakorolták; a szabadságlevél azonkívül kimondotta azt is, hogy a pozsonyi polgárok kereskedés czéljából utazván és vivén magukkal árúikat, azokat lefoglalni nem szabad, hanem az esetleges perekben csak a pozsonyi városi jog szerint szabad felettük bíráskodni.
Nagy Lajos király a pozsonyi városi jog uralmát kiterjesztette a Pozsonyban élő nemes emberekre is, mert azokat is kötelezte a községi adók fizetésére. De sokkal nagyobb kiváltságokban részesítette ez ősi város lakosait Zsigmond király, a midőn 1402-ben megtiltotta, hogy pozsonyi polgárt bárhol is fogságba vethessenek, elítélhessenek és árúit elfoglalhassák; ugyanő a Pozsony város és a köpcsényi grófok között a vámszedés jogát illetőleg folyó pert a város javára döntötte el. 1405-ben Zsigmond király szabad királyi várossá emelte Pozsonyt és ezzel megadta neki azt a jogot, hogy az országgyűlésre követet küldhessen és ott törvényhozói jogot gyakorolhasson.
A Habsburgok trónrlaléptével I. Ferdinánd újra szervezte a királyi törvényszékeket, 1539-ben pedig fölhatalmazta Pozsony város bíráját és az esküdteket, hogy minden téren, sőt főbenjáró ügyekben is ítéletet mondhassanak (jus gladii).
A későbbi századok folyamán a bírói szervezet fejlődése hasonló képet mutat, mint az egész országban. Pozsony város, úgy mint a többi szabad királyi városok, a tárnoki joggal élt, azaz Zsigmond király végzeményei értelmében, a városok polgárai első fokon saját bíróságaik alá tartoztak, a honnan a felebbvitel a királyi tárnokmesterhez, innen pedig a királyhoz történt. A megyében a bíráskodást a várispán, illetőleg helyettese, a vár udvarbírája gyakorolta az Árpádok alatt. Ez a hatóság, mikor a várszerkezetből a vármegyék alakultak, lassanként vármegyei bírósággá formálódott, 337a melyben a főispán, vagy az alispán, négy szolgabíróval, később pedig a táblabírákkal ítélkezett. E bíróságok mellett az esküdt nemesek működtek az ítéleteket végrehajtó közegekként. A vármegyei bíróságok mellett azonban a szolgabíró is bíráskodott és pedig kisebb kihágási vagy egyéb ügyekben. 1527-ben történt meg a megyei bíróságoknak az a végleges szervezése, a mely egész 1871-ig fennállott. Volt e szerint vármegyei törvényszék (a főispán vagy alispán elnöklete alatt a táblabírákból, szolgabírákból és esküdtekből), mely felebbezési bíróság volt, a honnan a királyi táblára ment a további felebbezés. Volt azonkívül az alispáni szék bíráskodása (alispán, szolgabírák és esküdtek). Végül önálló bíróság volt a szolgabíró esküdt-társával. Hogy a földesúri szék 1848-ig szintén működött Pozsony vármegye területén a jobbágyok fölött, ezt az ismertetés kiegészítéséül szintén megjegyezzük. A régi századokban azonkívül az ítélőmesterek működtek az ország rendes bírái mellett. Az ítélőmesteri bíráskodás helyébe 1723-ban a kerületi táblák léptek, számszerint négy és ebből egy: a nagyszombati, Pozsony vármegye területén volt. A kerületi táblák azután - az osztrák abszolutizmus idejét kivéve - egészen a polgári perrendtartás, azaz az 1868. évi 54. t.-czikk életbeléptéig működtek. A kerületi táblák személyzete az elnökön kívül négy-hat bíróból és jegyzőből állott s a tanács három taggal működött. A kerületi táblákat 1870-ben a királyi vegyes bíróságok váltották föl, melyeknek területi hatásköre a kerületi táblákéval volt egyenlő. A királyi vegyes bíróságok első fokon jártak el a sajtóvétségekben az esküdtszékkel együtt, szőlőváltságügyekben pedig felebbviteli bírságot alkottak. Nagyszombatban működött az egyik. Pozsony és Nagyszombat az úrbéri bíráskodásban is szerepet játszik, a mennyiben az osztrák korszak alatt mind a két helyen volt elsőfolyamodású úrbéri bíróság, Pozsonyban pedig ezenkívül másodfolyamodású is. Az egyházi bíráskodás tekintetében szintén vannak emlékei a vármegyének, a mennyiben akkor, mikor a házassági perekben még az egyházi bíróságok jártak el, a nagyszombati szentszék gyakorolta a kerületébe tartozó római katholikusok házassági perében a bíráskodást.
Az osztrák rendszer alatt egyébként Pozsony egy főtörvényszéknek is székhelye volt, a melynek hatásköre körülbelül megegyezik a mai királyi ítélőtáblákéval.
A királyi bíróságok modern szervezésekor, 1871-ben, Pozsonyon kívül Nagyszombatban is volt törvényszék, de az utóbbi akkor, mikor 1875-ben a törvényszékek számát ismét apasztották, megszűnt, illetőleg beleolvadt a pozsonyiba.
A jelenlegi törvénykezési állapotokat a következőkben vázoljuk:
Kir. ítélőtábla.
A pozsonyi királyi ítélőtábla - úgy, mint a deczentralizáczió alkamával a többi ítélőtáblák is - 1891. május 1-én kezdte meg működését, a történelmi nevezetességű régi országház restaurált épületében. Elnöke lehotkai Lehóczky Kálmán. Született Sátoralja-Ujhelyen 1838-ban. Miután a jogot Pesten elvégezte, Rimaszombatban joggyakornok, majd 1862-ben Zemplén vármegye aljegyzője lett, honnan csakhamar a magy. kir. udvari kanczelláriához jutott mint fogalmazó. Az alkotmány visszaállításakor titkár lett az igazságügyminisztériumban, honnan 1870-ben budapesti kir. ítélőtáblai, majd királyi kuriai bíróvá neveztetett ki. 1891-ben a pozsonyi királyi ítélőtábla elnökévé nevezte ki a király. Ez állásában 1898-ban megkapta a valóságos belső titkos tanácsosi czímet. Lehóczky a kereskedelmi-, váltó- és csődügyekben elsőrangú bírói szaktekintély.
A királyi tábla bírói személyzete - kívüle - a következőkből áll: porubai Porubszky Jenő tanácselnök, Winkler Manó, Lábán Lajos dr., Zsarnay Márton, Aixinger László, Fabinyi Gusztáv dr., Papp Móricz dr., Tahy Mihály dr., Sévcsik Gáspár, Sztrechay Vincze és Perjéssy Mihály dr., bírák. Elnöki titkár, Vida Géza dr.
Kir. törvényszék.
A pozsonyi kir. ítélőtábla területi hatásköre kiterjed a pozsonyi, nyitrai, trencséni, rózsahegyi és aranyosmaróti kir. törvényszékek, tehát hat vármegye területére, a melyen összesen 36 járásbíróság van.
A pozsonyi kir. törvényszék elnöke Petőcz Gábor, bírái pedig Holényi István, Szalay Ambrus, Akay Kornél dr., Vladár István, Auguszt Lajos, Kirchner József, Láng Jenő dr. és Ejury Lajos (2 állás üresedésben).
338Petőcz Gábor született 1849-ben Nagylégen, Csallóközben. Középiskoláit Nagyszombatban, a jogakadémiát Pozsonyban végezte. 1871-ben Mosony vármegye törvénykezési esküdtje lett, de még ugyanebben az évben az akkor szervezett pozsonyi kir. törvényszékhez jegyzővé nevezték ki. 1877-ben albíró, 1884-ben járásbíró lett a pozsonyi kir. járásbíróságnál, 1890-ben pedig a pozsonyi kir. törvényszék elnöke lett, mely állásában nagy körültekintéssel, koncziliáns módon vezeti a reá bízott bíróságokat.
A törvényszék területe kiterjed hét járásbíróságra és pedig a pozsonyi, nagyszombati, galántai, bazini, dunaszerdahelyi, somorjai és malaczkaira. Azonkívül az egész pozsonyi kir. ítélőtábla területén egyedül a pozsonyi törvényszék bíráskodik, mint sajtóügyi esküdtbíróság és mint pénzügyi kihágási bíróság. Bányaügyekben nemcsak a törvényszék, hanem az egész tábla területe a beszterczebányai kir. törvényszékhez tartozik. A pozsonyi kir. járásbíróság élén Levatich Kálmán dr., kir. ítélőtáblai bíró áll, II. járásbírája: Eremit Rezső, albírái: Puschmann Ödön, Zsitvay Géza dr., Kégly Károly és Richter Frigyes; Nagszombatban: Frankó István; Galántán: Michnay Jenő; Bazinban: Streithammer József; Dunaszerdahelyen: Turner Adolf; Somorján: Tóth Lajos és Malaczkán: Gyurtsy Kálmán dr. áll a járásbíróság élén.
Kir. főügyészség.
A bűnvádi perrendtartás életbeléptetésével, 1900 január 1-én, a pozsonyi kir. ítélőtábla mellett is, de attól természetesen függetlenül, királyi főügyészséget szerveztek, melynek működési köre ugyanazon területre terjed ki, mint a kir. ítélőtábláé. Királyi főügyészszé Kray Istvánt, a balassagyarmati törvényszék elnökét, főügyészi helyettessé pedig Kramolin Viktor dr., főügyészi helyettesi czímmel és jelleggel fölruházott pozsonyi kir. ügyészt nevezték ki, a kinek 1901. évi deczemberében nyitrai főispánná történt kinevezése után helyét Füzesséry Tibor dr. foglalta el.
Kray István 1850 augusztus 3-án született a szepesmegyei Csontfalu községben. Középiskoláit Kassán és Eperjesen, a jogot pedig Egerben végezte. Praxisba lépve, előbb ügyvédi irodában működött, 1872-ben pedig joggyakornok lett a lőcsei kir. törvényszéknél. 1874-ben letette a köz- és váltóügyvédi vizsgálatot, majd 1876-ban kir. alügyész lett a lőcsei, azután a miskolczi s később a sátorlja-újhelyi kir. ügyészségnél. 1881-ben Eperjesre kir. ügyészszé nevezték ki, honnan 1884-ben hasonló minőségben a lőcsei kir. ügyészséghez helyezték át. Szilágyi Dezső, akkori igazságügyminiszter 1890-ben felhívta, hogy foglalja el a balassagyarmati kir. törvényszék elnökségét. Kineveztetvén erre a szép állásra, azt egészen a pozsonyi kir. főügyészség fölállítátásig töltötte be, a mikor ennek az újonnan szervezett hivatalnak lett a főnökévé. Kray családja Szepesmegye szerepvivői közé tartozott mindenha. Egyik elődjét, Kray Jakabot, Késmárk város bíráját, azért, mert II. Rákóczy Ferencz lelkes híve volt, 1709-ben Heister osztrák tábornok lefejeztette. A család egyik büszkesége volt Kray Pál táborszernagy is, a ki a napoleoni háboruk alatt Mantua bevételével fényes hadi dicsőséget aratott, a miért a Mária Terézia-rendet kapta, majd később bárói méltóságra emelkedett. A család bárói ága kihalt ugyan, de koronás királyunk a jeles katona emlékére, 1888-ban a cs. és kir. 67. csalogezrednek örök időkre a báró Kray nevet adta.
A kir. tábla ügyforgalma.
A pozsonyi kir. ítélőtábla ügyforgalmát érdekesen illusztrálják az alábbi adatok, a melyekből az is konstatálható, hogy a sommás eljárás, meg később a bűnvádi perrendtartás életbeléptetése, mily jelentékenyen befolyásolták a táblák elfoglaltságát.
1891-ben, mikor a kir. táblákat deczentralizálták, a polgári, úrbéri és váltóügyek száma 6074 volt (a táblák tudvalevőleg csak a jelzett év május havában kezdték el működésüket). A következő évben már 8122, majd 8106 lett a polgári perek száma, a melyet 1894-ben, midőn november 1-én a sommás eljárás életbelépett, 6964-re csökkent. De sokkal szembeötlőbb a csökkenés 1895-ben, a mikor már az év első napjától kezdve érezhető a csökkenés, úgy hogy az összes polgári perek száma csak 4069 volt, a mivel szemben a 65 fölülvizsgálati ügy nem fedezi az előző évek ügyforgalmát. Statisztikailag be van tehát bizonyítva az, hogy a sommás eljárás életbeléptetése rengeteg terhet vett le a kir. táblák válláról. A polgári ügyek száma 1895-ön túl is folytonos apadást mutat; 3181, 2882, 2816, 3392557-re sülyedt s csak az utóbbi években szaporodik a forgalom ismét, a midőn 2948, 3099 és 3071 polgári ügyet mutat ki a hivatalos statisztika. A fölülvizsgálati (tehát III. fokú) perek is folytonos emelkedést jeleznek; az 1895-iki évi 65 per, 95, 110, 108, 112, 133 és a mult évben már 160-ra szaporodott.
Ép ily tanulságos a kir. táblai bűnvádi perek statisztikája is. Itt minden kétséget kizárólag nyer beigazolást az, hogy a bűnvádi perrendtartás hatálybalépte óta a kir. táblák teendője és munkája bűnvádi perekben a régi állapot 1/5-1/6 részére sülyedt. 1891-ben ugyanis, a deczentralizácziókor, volt a táblán 2072 bűnvádi per, mely később 3574, 3712, 3937, 3586, 3379, 2960, 2897 és 2785 közt váltakozott; de 1900-ban, mely év január 1-én a bűnvádi perrendtartás életbelépett, az ügyforgalom egyszerre 973-ra sülyedt, sőt 1901-ben már csak 488 és 1902-ben 517 volt. Ha megfigyeljük, hogy az új korszak első évéhez képest a másik kettő még nagyobb csökkenést mutat, ennek okát a perfeleknek mindjobban kifejlődő ama fölfogásában kereshetjük, hogy az ügyek törvényszéki elintézésével megelégedve, a táblai döntést már nem kérik ki.
A kir. törvényszék ügyforgalma.
A mi a pozsonyi kir. törvényszék ügyforgalmát illeti, annak főbb mozzanatait a következőkben közölhetjük. Polgári ügy volt 12.671; büntető 7958, telekkönyvi 8119, fegyelmi 115; összesen 28.863 ügy. Azonkívül a sommás felebbviteli ügyek száma volt 345, úgy hogy a kir. törvényszék egész forgalma 29.208 volt. Ebből legtöbb volt a váltóper (1529), a mi a törvényszéki terület fejlett üzleti életét bizonyítja; ellenben legkevesebb volt a birtokrendezési per (7), a mi a szabályozott birtokviszonyok kétségtelen tanúsága. Házassági per 60 nyert befejezést, kereskedelmi pedig 77. A telekkönyv 350 végrehajtási ügyet intézett el, a melyek sorába tartoznak mindazok a végrehajtási intézkedések, melyeket a törvények a telekkönyvi hatóság hatáskörébe utal, tehát a végrehajtási jog bejegyzése, árverési kérvények, sorrendi tárgyalások és vételárfelosztások. Csőd volt folyamatban 46, a melyből 1902-ben megnyílt 14, (10 közönséges és 4 kereskedelmi), megszüntettetett 18. A czégjegyzékben szerepelt 31 új egyéni és 30 új társas czég, melylyel szemben 110 egyéni és 17 társas czég töröltetett, úgy hogy az apadás itt szembeszökő. Végül a törvényszék 5 hitbizományi ügyet kezelt.
A sommás ügyek, a melyek felebbezés vagy fölülvizsgálati kérelem következtében a törvényszék elé kerültek, a következő képet mutatják: helybenhagyták a járásbíróság ítéletét a felebbezett ügyekben 175, megváltoztatták 73, föloldották 3 esetben, míg a többi esetekben visszautasítással vagy más módon intézték el a pert. A fölülvizsgálati ügyek közül pedig 43 esetben helybenhagyták a járásbíróság ítéletét, 10-szer megváltoztatták, 6-szor föloldották és 3-szor másként intéztek el. A békebíráktól fölterjesztett kisebb polgári peres ügyek, illetőleg semmiségi panaszok összes száma csak 4 volt.
Vizsgálóbírói fenyítő ügy 579 intézetetett el, a mi pedig a bűnvádi pereket illeti, befejeztek 605-öt. Pénzügyi kihágás elbíráltatott 30. Ezek azok az ügyek, a melyekben a törvényszék eső fokon járt el. A másodfokú elintézésre nézve, tehát a járásbíróságoktól felebbezett ügyekben a 324 elintézés közül 205 volt helybenhagyó, 62 megváltoztató, 30 megsemmisítő és 27 visszautasító.
Végül fegyelmi panasz érkezett 14, ennek fele kir. közjegyzők ellen szólt. A törvényszéki alkalmazottak ellen irányuló fegyelmi ügyekben két marasztaló határozat hozatott, míg a közjegyzők elleniek közül hármat tettek át a közjegyzői kamarához.
Ha még megjegyezzük, hogy a törvényszéktől kezelt telekkönyvekben 4300 bevezetést foganatosítottak, összesen 12.986 telekjegyzőkönyvben, az elkészített telekkönyvi kivonatok száma pedig 1607 volt, akkor a pozsonyi törvényszék működését tisztán láthatjuk.
Telekkönyvi hatóságok.
A pozsonyi kir. törvényszék telekkönyvi hatóságának a területéhez 33 község tartozik. A legutóbbi statisztikai összeállítás szerint a birtokváltozások és a megterhelések a következő képet mutatják: élők közötti jogügylettel (tehát adás-vétel, ajándékozás és csere) gazdát cserélt 866 esetben 3 millió 854 ezer korona értékű földbirtok; elhalálozás következtében 340pedig 268 esetben 1 millió 355 ezer 854 korona értékű birtok. Ezzel szemben kényszereladás alá, tehát árverés alá került 36 esetben 162.497 korona értékű birtok. Ezek szerint az eladósodás még nem mutat igen veszedelmes arányokat, mert az összes tulajdonos-változásnak (1170) mintegy 3%-a csak az, a mi árverés útján történt. De már sokkal szomorúbb a helyzet, ha a jelzálogi terhek emelkedését vizsgáljuk. Szerződések (kölcsönszerződés, vételárhátralék stb.) czímén 3 millió 628 ezer 797 koronát kebeleztek be az ingatlanokra, azonkívül 86.455 koronányi előjegyzett zálogjogot igazoltak; végrehajtási eljárás útján pedig 71.805 korona új terhet tábláztak be, úgy hogy a mult évben a pozsonyi telekkönyvi hatóság területén levő ingatlanok megterhelése (ha hozzá vesszük a hagyatékátadások alkalmával keresztülvitt néhány ezer korona betáblázást is) 3millió 796 ezer 820 koronával szaporodott. Ezzel szemben a zálogjogkitörlések 1 millió 605 ezer 059 koronára rúgtak, a mit az előző számból levonva, a jelzálogi teherszaporulat kerek 2 millió 191 ezer 761 korona. Szakemberek kijelentése szerint a teherszaporulat évről-évre mintegy két millió korona, úgy hogy az itt nyilvántartott telekkönyvi jószágtesteken betáblázott összes jelzálogi terhek mintegy 80 millió koronára rúgnak. Ismételve megjegyzendő, hogy ez nem vonatkozik egész Pozsony vármegyére, csupán a pozsonyi kir. törvényszék mellett működő telekkönyvi hatóság területére. A nagyszombati, malaczkai, galántai, somorjai, dunaszerdahelyi és bazini telekkönyvi hatóságok területén levő ingatlanok megterhelése bizonyára hasonló szomorú igazságokat mutat föl. Közgazdasági szempontból valóban elijesztő statisztika!
A pozsonyin kívül a megyében még hat telekkönyvi hatóság van és pedig a bazini 26, a dunaszerdahelyi 65, a galántai 31, a malaczkai 29, a nagyszombati 64 és a somorjai 56 község területére kiterjedőleg.
A kir. ügyészség.
A pozsonyi kir. ügyészség élén Glósz Ernő kir. ügyész áll, míg mellette Samarjay Károly, Markovich Iván és Scheffer Vilmos kir. alügyészek működnek a vádhatóság képviseletében.
Glósz Ernő 1863 július 2-án született Kassán. Jogi tanulmányait a kassai kir. jogakadémián végezte. 1885-ben joggyakornok lett az ottani kir. törvényszéknél, 1887-ben aljegyző ugyanott, 1885-ben jegyző a nyitrai kir. törvényszéknél, 1890-ben aljárásbíró az érsekújvári járásbíróságnál, 1891-ben alügyész a beregszászi kir. ügészségnél, honnan 1893-ban, hasonló minőségben, Pozsonyba helyeztetett át. Ugyanitt 1900-ban a kir. ügyészség élére neveztetett ki.
Az ügyészség ügyforgalmát illetőleg említést érdemelnek a következő adatok. Följelentés érkezett 1862. Ebből 124 vizsgálat keletkezett, 993 esetben nyomozatot rendeltek el, 519-szer pedig megtagadták a vád képviseletét. Vádiratot 427 esetben adtak be. Előzetes és vizsgálati fogságot 130-szor rendeltek el. Esküdtbíróság elé került 20 (majdnem kizárólag az ember élete elleni bűntett), törvényszéki elintézés alá 444 ügy. A leggyakoribb bűnesetek: lopás és testi sértés. Sajtórendőri vétség miatti eljárások száma 34, (e számban jelentékeny szerepet játszanak a tót nemzetiségi sajtó produktumai elleni eljárások). Kiadatási ügy volt 12, a mit az ügyészség határszéli helyzete okol meg.
A kir. ügyészségi fogházban letartóztatottakat illetőleg megemlítést érdemel, hogy 1902-ben 617 férfit és 131 nőt szállítottak oda, mint jogerősen elítélteket. Ezek közül 20 éven fölüli volt 475 férfi és 105 nő. 16-20 év közötti 120 férfi és 18 nő, míg 16 évesnél is fiatalabb volt 22 fiú és 8 leány. A bűncselekmények közül, a melyek miatt az elítéltek ide jutottak, legtöbb volt a lopás (299), utána következik a testi sértés (137). Mélyen ezek alatti számmal szerepelnek a többi bűntettek, vétségek és kihágások. Így hatóság elleni erőszak miatt 45, sikkasztás miatt 41, becsületsértés miatt 38 elítélt került az ügyészségi fogházba, ellenben orgazdaság miatt 21, szándékos emberölés miatt 19, halált okozó testi sértésért 14, csalás, zsarolás, okirathamisítás és magánlaksértés czímén 15-15 személy. Felségsértésért 3 személy szenvedett büntetést, rablásért szintén 3. Uzsora miatt elítélt csak egy volt, úgyszintén gyújtogató is, de vétkes bukás czímén 3 egyént büntettek. Pénzhamisító is csak egy volt.
341Az ügyvédi kamara.
A pozsonyi ügyvédi kamara a pozsonyi, nyitrai, trencséni és aranyosmaróti kir. törvényszék területére terjed ki. Tagjainak száma 287. Ebből a Pozsony városiak száma 53, a pozsonymegyeieké 41, bejegyzett ügyvédjelölt 151 van a kamara területén. A kamara összesen 43.591 korona 76 fillérnyi alapítványt kezel, melyből 37.491 korona 76 fillér esik az általános kamarai segélyalapra, 4000 korona az Ernst Mária-féle, 2000 korona a Samarjay Károly-féle és 100 korona a Morócz-féle alapítványra. A kamara ügyforgalma volt 1286 választmányi és 661 fegyelmi, összesen 1947 ügy.
A kamara elnöke Rochlitz Tódor pozsonyi ügyvéd, ki Pozsonyban született 1841 július 2-án. Jogi tanulmányait az ottani kir. jogakadémián végezte és pedig a 60-as évek elején, a mikor a magyar tannyelvűség visszaállíttatván, a tanszékeket az erre alkalmatlanokká vált régi tanárok helyett a pozsoyi ügyvédi kar kiváló tagjai foglalták el. 1866-ban ügyvédi oklevelet szerezvén, azóta állandóan Pozsonyban folytatja gyakorlatát. A pozsonyi városi törvényszék fönnállása idejében - a mikor a fenyítő eljárásban a közvetetlenség és szóbeliség hozatott be - Schédius Lajossal, a későbbi kir. kúriai bíróval együtt, tiszteletbeli városi ügyészszé választották meg és e minőségben a városi törvényszék mellett a közvádlói teendőket látta el a kir. ügyészségek szervezéséig. Mikor az ügyvédi kamarákat felállították, a választmány tagja lett; később kamarai ügyész, majd elnöki helyettes és azután elnök, mely állását jelenleg is betölti.

« IPAR, KERESKEDELEM ÉS KÖZLEKEDÉS. Írta Wolf Gerő dr. KEZDŐLAP

Pozsony vármegye

Tartalomjegyzék

KÖZOKTATÁSÜGY. A népoktatásügyi részt írta Plachy Bertalan, a középiskolákra vonatkozó részt Pirchala Imre dr. »