Nagy-Kállónak is, mint Szabolcs vármegye többi községeinek eredete, őskora, az ismeretlenségnek, a sejtelmeknek s találgatásoknak sötét homályában vész el.

Határának kiegészítő részét alkotják az u. n. Butyka, Félegyháza s Császárszállás. A Félegyháza nevü határrész, a régi iratok szerint, hajdan külön falu volt, mely a török-tatár pusztítás következtében enyészett el.

A hagyomány szerint, Búzna-Dada, vagy Búzen-Dada község lett volna e tájon; de ez a 13-dik századbeli tatárjárás következtében elpusztúlt s ezután alapíttatott Kálló.

Arra nézve azonban történelmi adataink vannak, hogy Kálló a 14-dik szházadban már kiváló hely vala Szabolcs vármegyében.

Tény ugyanis, hogy 1323. máj. 23-án Filep nádor, Szabolcs vármegye Kállóban tartott megyegyülésének egyhangú bizonyítására, megállapítja, hogy Kerecheni Miklós, Pazonyi Domokos ellenében, hatalmaskodást követett el. - Ime tehát ekkor már vármegyei gyűlés tartatott Kállóban, a mi arra enged következtetni, hogy jelentékenyebb hely lehetett akkor is, mint a környékebeli községek.

Honfoglalás-korabeli birtokosai e helynek is ismeretlenek. De a leleszi levéltárban található adatokból az tűnik ki, hogy Kálló a 14-dik században már a Kállay család birtoka volt. Ezt igazolja több vizsgálati parancs a leleszi konvent levéltárában; jelesül: 1378, 1386, 1414, 1425 és 1434-ből, melyek mind a Kállay család birtokjogairól szólanak.

Ugyancsak a leleszi konventtől nyert adatok alapján állíthatjuk, hogy Kállóban 1413-ban, tehát a 15-dik században már heti és országos vásárok tartattak; mivel a Kállóba vásárra menő jobbágyokat Panyolay János fia s ennek czimborái agyon nyilazni akarták s e miatt a leleszi konvent vizsgálati s idézési parancsot küldött ki.

Mindezen történeti adatok s azoknak egybevetése határozottan igazolják, 152hogy Nagy-Kálló a XIII-XV-dik században is igen jelentékeny hely lehetetett. - Voltak tekintélyes földesurai, a Kállay-család; volt jelentékeny számú lakossága; volt az akkori időknek s viszonyoknak megfelelő ipara, forgalma, kereskedelme, melyet az is emelhetett, hogy Tokajtól Cserkeszen és Császárszálláson át Szatmár-Németiig, - Debreczentől számítva a Debreczen - Ungvár-Munkács-Beregszászi nagy forgalmú útvonalba esett.

A XVI. századtól kezdve azonban egészen kiemelkedett, vezérszerephez jutott N.-Kálló az egész Szabolcs vármegyében.

A mohácsi vész után Magyarország részekre osztatván, Nagy-Kálló sokszor az osztási vonalba esett. A szerint, a mint az erdélyi, a nemzeti fejedelmek, vagy a királypártiak győztek a csatamezőn s a békekötések asztalánál, N.-Kálló is, hogy az erdélyi fejedelemséghez, az u. n. kapcsolt részekhez, hol a királysághoz, az ország nyugati részeihez csatoltatott. Ehhez képest változott aztán jobbra vagy rosszabbra Kálló városnak s lakosainak sorsa is. A város és a lakosság szabadalmait, privilégiumait egyik hatalmasság megadta vagy megerősítette, a másik elvonta.

Hogy földvára mikor épűlt, azt történelmi adatok híján biztosan meghatározni egyáltalában nem lehet. Való csak az, hogy Kálló és vára az 1574. évi 5. törvényczikk által végvárrá, lakossága várőrséggé minősíttetett. Ez időtájt azután a vármegye fenhatósága alól kivétetvén, várkapítányok által kormányoztatott. Érdemes részletesebben is megemlíteni, hogy Kállót 1604 okt. 29-én Bocskay István, Kátay Mihály kapítány és parancsnoktól elfoglalja s Kátay is a Bocskay pártjára áll. Majd ugyancsak Bocskay István fejedelem, a Korponán (1605. nov. 10) összegyült rendek közmegegyezésével, 1605. decz. 12-én kelt adománylevelével, a véghelyeken lakó hajdukat, a mennyiben azelőtt nemesek nem lettek volna, nemesi jogokkal ruházta fel, és hogy el ne széledjenek: Kálló egész város, Nánás, Dorog, Varjas egész puszták, Hadház, Vámos-Pércs, Sima és Vid helységben levő részjószágokkal s az ezekben levő minden királyi haszonvételekkel, rendszeres katonai szolgálatok teljesítésének feltétele alatt, megajándékozza; egyszersmind minden rendes és rendkívüli adózás, bér vagy kamaranyereség, dézsma, kilenczed és bárminemű paraszti terhek viselése alól örökre felmenti.

Ez az adománylevél lett az alapja azon szabadalmaknak és kiváltságoknak, melyeket Kálló mint város és lakosai is élveztek. Ez lett egyszersmind 153alapja Kálló emelkedésének is a XVII. században. Ilyen kiváltságos helyekre özönlött azután a lakosság mindenfelől. Vonzotta őket "a parasztterhek viselése alól való felmentés." Ugyancsak Kállóból bocsátotta ki I. Rákóczy György kiáltványát 1644-ben, melyben felkelését indokolja.

Ilyen viszonyok között Kállón a megélhetés, még a katonakötelezettség mellett is, könnyebbé vált, mint más községben. A lakosság szaporodásával s fejlődésével karöltve járt az ipar, kereskedelem fejlődése is. Igy történt, hogy a XVII. század első felében a czéhek megszaporodtak s virágzásnak indúltak. Alakultak nevezetesen: a csiszár-, kovács-, lakatgyártó-, szabó-, czizmadia-, a szűcs-, varga-czéhek. A czéhek kiváltságlevelei mind az 1616-1654. évek közötti időkből valók. Szintén érdemes N.-Kálló akkori helyzetének megértése végett megjegyezni, hogy a bátori, nánási, nyíregyházai stb. stb. iparosok mind a kállói czéhekhez tartoztak.

Volt ezeken kívül Kállónak 1666-1852-ig salétromgyára, serfőzőháza, postája; sőt a XVIII. század elején volt már kórháza is. Mindezek, az akkori idők viszonyaihoz képest, eléggé fejlett városi életről tettek bizonyságot.

Ezeken felül az akkori népes és virágzó n.-kállói reform, egyház tartott fenn, a XVII. század közepétől egész 1852-ig, egy igen jelentékeny s az egész nagy vidékre kiható középiskolát, u. n. városi vagy latin iskolát. (VI. oszt. gimnázium.)

Ezek a tényezők voltak azok, melyek Kállónak Szabolcs vármegyében a vezérszerepet a XVI., XVII. és XVIII. századokban, egész a XIX. század közepéig, 154sőt néhány évvel még azon túlis, biztosították. És ezen nagyon keveset változtatott még az a különben nagyjelentőségű esemény is, hogy a kállói vár 1709-ben földig lerontatott, s Kálló 1711. vagyis a szatmári béke után a várkapítányok kormányzata alól kivétetvén, kormányzás tekintetében Szabolcs vármegyébe beolvasztatott s az alispán kormányzata alá rendeltetett. A város lakossága ragaszkodott ugyan tovább is régi kiváltságaihoz, s hogy önállását, a vármegyétől való függetlenségét megóvja, meg akarta magát váltani a kamarától, a kincstártól, hogy mint szabad királyi város folytassa működését; azonban, noha az egyesség 33,000 frtban megköttetett, a dologból némely rövidlátó ember zenebonája miatt semmi sem lett.

A fentebb érintett előnyök birtokában azonban Kálló a vármegye kötelékében is tovább haladt a fejlődés utján, annyira, hogy a vármegye elhatározta a XVIII. század első felében, hogy a vármegye székházát N.-Kállón építteti fel. Igy is történt, s a monumentális megyei székház, a vármegye háza, 1740-1769. évek közt, tehát majd húsz évi munka után a Kállay családtól nyert telken: pro recognitione juris dominalis, évente egy körmöczi arany lefizetésének kikötése mellett, felépíttetett. Homlokzatán ezen felirat volt olvasható: "Publico aedificavimus - MDCCLXIX". - Ezen megyei székház életéhez s a benne egy századon át lefolyt eseményekhez, száz meg száz érdekesnél érdekesebb történet fűződik; de a melyeket e keretben előadni nem lehet czélunk. Helyrajzi fekvése (még akkor Szabolcs vármegye Polgár, Nádudvar, B.-Ujváros, Püspök-Ladány, Földes, Szovát és Kabáig lenyúlott) s az ipari, kereskedelmi és kulturális tényezők összetalálkozása tette azután N.-Kállót a megye fővárosává, középpontjává. S így lett Kálló, főleg a XVIII. és XIX. században a megyében a politika, köz- és társadalmi élet központja; a szabolcsi nemesség állandó találkozási helye, a megyei tisztujítások színtere 1876-ig, midőn a vármegye székhelyét a népesebb s vasúti összeköttetéseinél fogva szemlátomást emelkedő Nyíregyházára tette át, mi által N.-Kálló a 155vezérszerepet elvesztette és hanyatlása beállott. Okai voltak ennek egyrészről a városnak, mint testületnek vagyoni hanyatlása, a miatt hogy a határ egy részét (Császárszállás, Butyka) mintegy 8000 kat. hold földet, a Kállay családdal majdnem egy egész századon át húzódó per következtében elvesztette s ez által az egyes lakosok is érzékeny károsodást szenvedtek, más részről - egyebek között - az a körülmény is, hogy a vasut Debreczentől nem Kállónak irányíttatott, mint előbb tervezve volt, hanem Kállót mellőzve, Nyíregyházának. Ennek ismét az volt az oka, hogy előbb a per folytán a város már vagyonát elvesztvén, megfelelő, legalább Nyíregyházával szemben megfelelő, anyagi áldozatot a vasút építésére nem hozhatott. Lehettek és voltak más okok is; de a hanyatlásnak a főbb okai a fentebbiek voltak.

A tárgyilagos igazság érdekében azonban meg kell jegyeznünk, hogy Kálló hanyatlása csak viszonylagosnak mondható. Hanyatlott t. i. némely rohamosan emelkedő városokhoz viszonyítva, amit hazánk minden vidékén a vasút s ezáltal az ipar, közlekedési viszonyok, kereskedelem stb. idéztek elő egyes helyeken; de magában véve Kálló még a XVIII. és XIX. századbeli vezérszereplési korabeli állapotokhoz képest is folytonosan; vannak kiváló intézményei, minőkkel egykor, a teljes virágzás korában sem dicsekedhetett.

Lakossága, a tanyai lakosokkal együtt számítva, közel 6000 lélek. A régi, törzsökös lakosság, városa, ősei hagyományait, kiváltságait, emlékezetében híven megőrzi, azokhoz ragaszkodik. A Bocskay István, Bethlen Gábor, II. Rákóczy Ferencz által adott kiváltságok, szabadalmak híven élnek a lakosság emlékezetében; az u. n. szabad hajdú s kurucz erkölcsök nyomaival még ma is széltére találkozunk. A város lakossága hamisítatlan tiszta magyar. Hazájának szabadságát, függetlenségét, önállását kivívni s arra közremunkálni, minden alkalommal hazafiui kötelességének tartja. Városának, magyar fajának és hazájának ősi hagyományaira büszke. A lakosság zöme, egyszerü erkölcsei s hazafiui erényei mellett, munkás, tevékeny, 156számító és takarékos, ennélfogva - a nyomasztó terhek s viszonyok daczára is - elég jómódú.

Intézményei közül meg kell említenünk, hogy mind a három keresztyén felekezet (róm. kath, - gör. kath, - ev. reform.) egyházai elég rendezett anyagi viszonyok között vannak; jó iskolákat tartanak fenn. - Az ev. reform. egyháznak van négy, - a róm. kath.-nak két, - a gör. kath.-nak egy iskolája, ugyanannyi tanítóval, sőt az izraelita hitközség is, nagy áldozattal, két tanerővel szintén versenyez a ker. felekezetekkel az iskolázás terén.

A róm. kath. egyházban a lélekszám: 857. A gör. kath. egyház lélekszáma: 104 (N.- és K-Kálló); az ev. ref. egyház lélekszáma: 2629. Az izraeliták száma: 670.

N.-Kálló székhelye a róla nevezett n.-kállói közigazgatási szolgabírói járásnak, melyhez 19 község van beosztva.

Ez időszerint N.-Kállón van a vármegyei közkórház, mely 1874. jun. 10-én nyittatott meg. Jelenleg 84 ágy van a betegek számára berendezve.

Állami intézés alatt áll a m. kir. állami 4 osztályu gimnázium. Mint reáliskola, a megyei s városi érdekeltség által alapíttatott 1870-ben. A m. kir. járásbiróság, melynek ügykörébe 18 község és 12 puszta tartozik. - A m. kir. adóhivatal, melynek hatásköre kiterjed 18 községre. - A m. kir. állami elmegyógyintézet. Megnyittatott 1896. márczius 1-én. Az épület, melynek nagy részében ezen humánus intézet elhelyezve van, régebben 1740-1876-ig Szabolcs vármegye székháza volt; a többi épületeket részint Patay Andrásnétól, részben Kállay Bertalannétól vásárolta meg a kir. kormány. - A m. kir. postahivatal és a pénzügyőrség.

Társadalmi, kereskedelmi, ipari egyletek, társulatok a következők: A szabolcsmegyei takarékpénztár-egyesület; az általános ipartársulat, a csizmadia-ipartársulat; a kaszinó, a polgári olvasóegylet, a róm. kath. olvasókör, a három temetkezési társulat, a polgári dalárda, a gimnázium mellett 1878-ban alapított segélyegylet, és végre a nagy-kállói önk. tűzoltó-egylet.

Vannak még ezeken felül is kisebb-nagyobb jelentőségü egyesületek, mint korcsolyázók egylete, műkedvelők társulata, vereskereszt-egylet, iparos ifjak egylete, reform. ifjúsági egyesület s az egyes hitfelekezetek körében szükebb körü egyesületek, társulatok, melyek leginkább helybeliekből, részben a járásból is lévén szervezve, mind azt igazolják, hogy N.-Kállón, e hajdani megyei székhelyen, megvan a fogékonyság, az érdeklődés úgy az anyagi, mint a szellemi ügyek iránt s ehhez a tényezők sem hiányzanak.