« SZABOLCS VÁRMEGYE NÉPESSÉGE. Irta Kálnay László, revid. György Aladár. KEZDŐLAP

Szabolcs vármegye

Tartalomjegyzék

SZABOLCS VÁRMEGYE TÁRSADALMA. Irta Kálnay László, revid. György Aladár. »

160SZABOLCS VÁRMEGYE NÉPE.
Andrássy Kálmán és Szabó Miklós dolgozatainak felhasználásával
irta Kálnay László, revid. dr. Katona Lajos

Nyírségi karikás. (Kezdőbetű)
Vende Aladár rajza.
A szabolcsvármegyei "Nyírség" ősi magyar eredetű népe, a közéje telepítés és beköltözés útján vegyült szláv és imitt-amott sváb (mint Napkor, Pócs-Petri, Vencsellő és Rakamaz) elemet teljesen magába olvasztotta. E beolvadás természetes következménye lett azután, hogy az említett nemzetiségek szláv és sváb nyelvöket, eredeti sajátságaik szláv és sváb nyelvöket, eredeti sajátságaik és szokásaikkal együtt, önként elhanyagolva és elhagyva, szívesen öltötték magokra az ezer év óta itt lakók magyaros szokásait.
A Nyírség és a Rétköz.
Azonban a Bihar megyével határos oláh községek, bár itt terjeszkedni nem képesek, nyelvökkel együtt mindez ideig szokásaik nagy részét is megtartották (Nyír-Adony, Nyír-Acsád, Szent-György-Ábrány); míg pl. Ujfehértó, Felse, Hugyaj, Bököny Biri, K.-Semjén és Kis-Kálló községekben, hol az oláh a szláv elemmel régebben vegyült a magyarság közé, úgy az oláh, mint a szláv elem teljesen megmagyarosodva, a magyarok szokásaiba is egészen beleélte magát.
E szerény igényű és jóindulatu népnek létfentartási s megélhetési viszonyai mindinkább súlyosbodván, kedélyessége vész s ezzel egyenes arányban pusztul régi, szép magyar-nemzeti sajátos szokása; ami nem csoda, mert a fajunkat jellemző vendégszereteten és barátságon alapuló, eme szép szokások kisebb-nagyobb áldozatot kivánván, a legtöbb esetben saját hibáján kívül elszegényedett nép, ezt meghozni ma már kevésbé képes, mint csak két-három évtized előtt is.
Keresztelési szokások.
Kezdjük a sorrendet a keresztelési szokásokkal. Habár a keresztelés alkalmával nagy ünnepélyt nem is tartanak, mégis a keresztkomák sohsem hiányoznak s nagyon megjegyezésre méltó, hogy a nyíri nép mindig többrebecsüli keresztkomáját, mint édes testvérét; mit fényesen igazol azon általános 161szokása, hogy komája megvendégelése nélkül egy nagyobb ünnep, vagy disznótor el nem múlhatik házánál; míg ha testvérét szereti is, de vendégelni ritkábban, sőt mondhatni alig szokta.

Szabolcs vármegyei népviseletek. Tisza-Polgár.
Heyer Arthur aquarelje.

Szabolcs vármegyei népviseletek.
Tisza-Polgár.
Heyer Arthur aquarelje.
A gyermekek nagy száma miatt nem panaszkodnak, de sőt mindegyiket egyenlően szeretik s csak az elsőszülöttben válogatósak, és szeretnék, ha az minden esetben fiu lehetne.
Keresztelő után, mely lehetőleg a gyermekszületés első vagy második napján történik, a komámasszony hord a betegnek nyolcz napon át ebédet: de oly bőven, hogy abból az egész családnak jusson.
Keresztnevek.
Legelterjedtebb keresztnév a férfiaknál: János, Mihály, József, György, Ferencz; a nőknél: Mária, Juliánna, Anna, Terézia, Veronika; s mivel mellékneveik nincsenek, a nép pedig az "idősb", "ifjabb" kifejezéseket sohasem alkalmazza, a sok egyenlő keresztnév miatt nem ritkán hallunk a nagyapa, apa és fiu keresztneveiből a vezetéknél után összehalmozott ilyen elnevezéseket: "Orosz Józsi Gyuri Mihály" megkülönböztetésül "Orosz Józsi András Mihálytól"; vagy: "Páll Feri János", megkülönböztetésül "Páll Józsi Jánostól".
Játékok.
A keresztelés után említenünk kell a fejlődő gyermekek és ifjak ama szokásait, melyekről általános egyöntetüségben szólani lehet.
Az iskolába járó fiúgyermekek ép úgy, mint az onnan kikerült serdülő és már felserdült ifjak, a társas, szórakoztató és testedző játékokból csak a labdázást, annak is csak két nemét, a kifutósdit és a körben labdázást ismerik. A játékok e nemét csak a meleg tavaszi napokon gyakorolják.

Nyíri parasztház (Kemecse vidéke).
Saját felvételünk.
A leányok magukban vagy fiukkal vegyest "balhát" játszanak, vagy mint ők sok helyen nevezik "czikkáznak". E játékot öten játszák igy: nyilt téren egy pár, egymás kezét fogva, mintegy tizenöt méternyi távolra szemben áll a másik kezét fogó párral; közöttük áll az ötödik s ez a balha. A szemben álló két pár nagyot kurjongatva s ezt kiabálva: "Messziről jó a 162czikka, melegen jó a kása", szétbontakozik s törekszik a szemben állót elérni; a közepén álló pedig igyekszik közülök egyet elfogni, mi, ha sikerült, az elfogott áll középre. Igy folytatják ezt, míg bele nem fáradnak.
A melegebb évszakban ugyancsak nyilt téren, vasár-és ünnepnapi délutánokon, ifjak és leányok kört formálnak; egy a középen áll s a körben állók helyi szokása, egyedül s kizárólag e játéknál alkalmazni szokott dalokat énekelve, elkezdenek körben forogni. A középen álló választ magának egy társat, ha leány, ifjut; ha ifju, leányt, s míg a többi énekelve körben forog, ezek ketten az ének üteme szerint tánczolnak. E játék a Nyír-vidék minden községében egyforma és az erre alkalmazott énekeket a következő sorrendben dalolják:
"Hajlik a meggyfa, nagy az árnyéka,
Alatta vagyon egy barna leányka,
Akit szeretsz fog meg!
(a körben lévő tánczost választ.)
Gácsir vagy, gácsir vagy, mégis a'vagy, mégis a'vagy, gácsir vagy,
Matóczi, matóczi, barna vagyok én magam is, barna az én galambom is, Matóczi!
Kökényfa, kökényfa, kőrösi, kerepeczi, gyöngyösi!...
Most jöttem Bécsből s Lengyelországból,
Lovakat hoztam, nyereg alá fogtam;
Csíkos a talpa, aranyos a sarka.
Szivem, Juliskám, fordulj ki a tánczból!
Ekkor, ki a tánczot kezdte, kimegy, a benmaradt választ társat a körből s tovább igy énekelnek:
Csicseri borsó vad lencse, fekete szemü menyecske,
Vagy életem vagy halálom, tőled rózsám meg kell válnom. Szállj ki már!
Lányok vannak a toronyba', arany koszoruba',
Arra mennek a legények sárga sarkantyuba';
Lányok vagytok, szépek vagytok, piros az orczátok,
Kertbe mentek rózsát szedni, fáj a szivem rátok!
Túl a vizen egy kisasszony, kinek neve rózsaasszony,
Selyem kalap a fejébe', nem süt a nap a szemébe.
Most találtam egy gyengére, szőke haju menyecskére,
Egyéb hiba nincsen benne, legényekre jár a szeme!
Kicsiny ökör, nagy a járom, barna legény az én párom
Három esztendeig várom, mégis az lesz az én társom.
Megfogom az eke szarvát, felszántom a kertem alját,
Ne teremjen úti bodzát, hadd teremjen kerti rózsát!
A jó égi udvaron, minden délben dobolom:
Annak adják a leányt, ki felköti a kardját!
Én felkötöm kardomat, nekem adod lányodat,
Én felkötöm kardomat, nekem adod lányodat
Fekete fodros, fátyolos! lassan seperj, ne porozz!
Úti czifra, házi rossz, otthon nem jó, másutt rossz!
Ég a gyertya, ha meggyujtják, ha a tánczot szépen járják,
Járjad, járjad, jó katona, hadd dobogjon ez az utcza! Szállj ki már!
Ma már az iskolák helyes mederben működésének ez egész vidéken örvendetes következménye, hogy az ifjuság a korcsmától teljesen távol tartja magát s csak az esetben fordul meg abban, ha ott a hatóság tánczmulatságot engedélyez.
Az ifjúság életének legragyogóbb fénypontja, legfontosabb és legkellemesebb eseménye a házasság, mely azonban kezdi már régi szép zománczát veszíteni.
Leánykérő.
A házasságot a Nyírben mindenütt ünnepélyes leánykérő előzi meg; ami úgy történik, hogy az öreg asszonyok közvetítésével előre meghatározott estén a vőlegény násznagyával és egy pár asszonynyal megjelenik a leányos háznál s bemutatják magukat, mint búza- és széna-kereskedők. A 163háziak részéről legelső felelet: "nekünk csak búzánk van eladó!" mely kijelentés után a kereskedők megmutatni kérik az eladó búzát. Ekkor elővezetnek a pitarból egy eltorzitott öregasszonyt. Ezt a kereskedők nem fogadhatják el; mert ez üszkös. Bevezetnek utána egy serdülő leányt, de ezt sem veszik meg, - mert ez meg konkolyos. Igy megy a válogatás, míg be nem vezetik a menyasszonynak való hajadont, ki azután, csunya vagy szép, a kereskedő uraknak mint kitünő minőségü tiszta búza nagyon megtetszik; a vőlegény mellé állítják s kezeiket egymáséba helyezik. Ezután a vőlegény násznagya, átvevén a vőlegénytől a jegypénzt, átadja azt a menyasszonynak; viszont a menyasszony násznagya, a jegykendőt átvevén a menyasszonytól, átadja a vőlegénynek. E ténykedés a jegyváltás, mely után a rendesen bőbeszédü násznagy a fiatalokat élteti és azután lakomához ülnek.
A vármegye délkeleti szélein fekvő községekben, mint Bököny, Nyír-Adony, Sz.-György-Ábrány, Nyír-Béltek, Nyír-Lugos, Nyír-Acsád, Gelse, Piricse, Pilis, csak kendőt cserélnek s ebből áll a jegyváltás.
Lakodalom.
Még csak 15-20 év előtt is a jobb móduaknál, zeneszó mellett vasárnap estétől csütörtökig tartott a lakodalom. Vasárnap este konyhatáncz, vagy csigataposás, vagy mint sok helyütt nevezték: huszka. Hétfőn a rendes menyegző az esküvővel; kedden vagy szerdán a hérisz s igy tartott a mulatság négy-öt napon át. A hérisz abból állott, hogy kedden vagy szerdán a mulatástól már egyszer vagy legtöbb esetben már kétszer kifáradt, mondhatnók: kidőlt vendégeket a vőfélyek bohókásan szalmakötelekkel összekötözve, piszkafákkal magok előtt hajtva, a lakodalmas házhoz terelték, hol csak ekkor vette kezdetét az igazi magyar humorral és tréfás játékokkal füszerezett kedélyes mulatság, melyből a fiatalság ki volt zárva; csupán a vőfélyek, mint felszolgálók és küldönczök szerepeltek abban.
E szokást ma már csak elvétve eleveníti föl imitt-amott egy gazdag és kiválóan kedélyes családfő; s ma-holnap a gyermekek és ifjak csak mint valami ősi legendát fogják ismerni e nem régen még szokásban volt, apáik jólétét és tiszta, hamisitatlan kedélyét bizonyító szép ünnepségeket.
Ma általánosságban a lakodalom egyik reggeltől a másikig s igy 24 óráig tart; arra azonban, bármily szegény legyen az új pár, nincs eset, hogy muzsikaszó nélkül meg lenne egy leány menyegzője; mert a nyíri nép lakodalmat muzsikaszó nélkül nem tud képzelni. Csak az özvegyek lakodalmánál marad el, ha ezek szegények.
A lakodalomra a jelt a párosan járó vőfélyek hivogatása adja meg, kik a fentebb is említett délkeleti határközségekben ünnepi ruhában, kezökben kendőkkel ékített vőfélypálczával és fejükön bokrétás kalappal, a többi helyeken pedig ünnepi ruhában, sima pálczával, mellökön ízléses csokorral és kalapjok mellett bokrétával jelennek meg a lakodalomra várt családoknál, köszöntés után meghívóként következő mondókát adva elő:
"Megkövetjük méltó becsülettel, hogy mi beléptünk a násznagy úr szobájába; mi elküldött követek vagyunk a mi királyunk és királynénktól, nem is úgy, mint a mi királyunk és királynénktól, hanem N. N. vőlegénytől és N. N. menyasszonytól; mi általunk kivánja megtisztelni násznagy urunkat hitves párjával és egész családjával először is az anyaszentegyházba, a hit felvételének látására; másodszor egy pár tányér ételre, egy pár pohár bornak elköltésére és egy kis friss mulatságra. Ha meg nem vetik szegény hajlékát, azt fogadta, megszolgálja, - ha meg nem szolgálja, az Úr Isten áldja és koronázza, azt kivánjuk!...
E meghívó a lakodalomba menetelre még nem jogosít; mert az alakisággal olyanokat is megtisztelnek, kik nem komoly hivatalosak. A komolyan 164óhajtott és várt vendégeket még a menyegző reggelén ismét meghívják; de e meghívás már rigmus-mondás nélkül történik. E meghívó után a vendégek összegyűlnek a lakodalmos háznál, honnan együttesen mennek a templomba az esküvőre, ahova a muzsikusok minden esetben követik a násznépet. A kiindulás mindenütt, minden esetben e dallal kezdődik: "Ezt a kerek erdőt járom én," mit a násznép danol, a czigány pedig a zenekiséretet szolgáltatja hozzá. Ha a menyasszonyt más faluból hozzák, úgy rendesen négy-öt lovas legény nyitja meg és vezeti a nászmenetet s közülök a legelső kurahót lobogtatva halad elől. Kurahó: póznára kötött nagy színes kendő, helyettesíti a zászlót, mit egyes helyeken, mint Nyír-Adony, Nyír-Lugos, Kálló-Semjén. Piricse, Pilis, Nyír-Acsád, Nyír-Béltek, Bököny az esetben is visznek a násznép előtt, ha mindkét jegyes helyben lakik. Esküvő alatt a czigány a templomhoz legközelebb eső ház udvarán, téli időben pedig bent a szobában muzsikál, amikor a násznépet bámuló közönségnek is szabad a táncz.
Esküvőre menet az asszonyok igy visongnak: "Ujju-ju-ju-ju!"
mibe a férfiak igy kurjongatnak bele:
"Aki közénk adja magát, huszas, tallér veri markát: Ujju-ju-ju-ju!
"Akinek nincs semmi dolga, jőjjön a lakodalomba! Ujju-ju-ju-ju!
"Ez az utcza szegelet, tánczolhatsz itt eleget! Ujju-ju-ju-ju!
Templomból visszamenet egyik násznagy előre megy s a násznép előtt bezárja a pitarajtót. A kívűl maradt násznagy a nászmenet élén megérkezvén, szállást kér. Belülről az első kérelemre nem jő semmi válasz, amiért kivülről döngetni kezdik az ajtót, rossz cserépfazekakat is verve ahhoz. Erre azután belülről rémült "ki az?" kiáltás hallatszik, mire a külső ismét szállást kér. Sok alkuvás után: "hová valók? mi járatban vannak? honnan jönnek?" a külsőtől igazolványt kérnek, ki azt egy szelet papír alakjában benyujtja; amikor is kinyílik az ajtó s a legtöbb helyen a küszöbre helyezett kenyeren át lépbe otthonába az új pár, jeléül annak, hogy házukat a kenyér soha el ne hagyja.
Utánok nagy zajjal és az új pár éltetésével vonul be a kedélyes násznép; reggelihez ül, melynek elköltése után örege-fiatalja a ropogós csárdást járva, egész vacsoráig mulat. Nyír-Bélteken és Nyír-Lugoson a menyasszony, ha oly emberrel esküdött meg, kinek már két vagy több felesége volt, esküvő után az ablakon át megy be a házba; mert az a hite, hogy ez esetben ő fogja túlélni férjét.
Délután 6 óra tájban a vőfélyek és nyoszolyó-leányok beterítenek a vacsorához s beültetik a vendégeket az asztalhoz. A még ezután rendesen következni szokott fél- vagy egy óra időtartamot, míg az étel beérkezik, tréfás versekkel töltik ki a vőfélyek, melyben mindent igérnek, csak türelem legyen, de főképen: hogy azonnal hozzák a vacsorát.
Hogy a szakácsnék odakint a jó csigaleves tálalással rendbejöttek, a vőfélynek a vacsora előtti pálinka-ivásra alkalmazott következő felhívása jelzi:
Halljunk szót uraim!
Ezt kiáltja szám: legyenek csendesen!
Hogy dolgom elvégezhessem rendesen,
Annak szolgálok én e házban szívesen,
Aki szépen mulat és becsületesen.
Minthogy házatoknál igéretet tettem,
S házigazdámtól jól meg is értettem,
Ételt-italt nektek szivesen igértem,
Amelyeket mostan kezembe is vettem!
Kezemben az üveg, jó pálinka benne,
Várja a menyasszony, ha rákerülhetne,
Még a vőlegény is, gondolom, rámenne,
Hozzá nyulna, hogyha ő előtte lenne.
Rajta tehát mostan kiki bátorsággal,
Hozzá lásson kiki örömmel, vigsággal! Húzd rá czigány!
Hasonló módon köszöntőket mondanak az ízletes csigaleves, az elmaradhatatlan töltött káposzta, kása és többi ételek feladása előtt.

Nyíri szárazmalom.
Saját felvételünk.
165Vacsora alatt első helyen ül a vőlegény és menyasszony; előbbi mellett a násznagy, utóbbi mellett a nyoszolyóasszony. Ezek a módosabbaknál, az általuk a menyasszonynak ajándékozni szokott selyem kendőkre való tekintettel, sok esetben tízen is vannak. A vőlegény annak jeléül, hogy ő a ház feje s a násznép királya, feltett bokrétás föveggel ül az asztalnál, egy tányérból evén a menyasszonynyal úgy, hogy egy tányért fenékkel felforditva tesznek eléjök az asztalra s ennek fenekére helyezik a másiknak fenekét, amelyből esznek.
Vacsora végeztével a szakácsnék - mert a kása összeégette kezöket, nagy fájdalmakról panaszkodva, bekötött karral jelennek meg a még asztalnál ülő vendégek között. Megsebzett kezökben hozott nagy fakanalaikkal hatalmasakat döfölnek azokon, kik az általok készitett vacsora jó ízű elfogyasztása után késedelmeskednek sebeik gyógyitásához bármily csekély költséggel járulni.
Vacsora után az asztalokat szétszedik, csupán egy kisebbet hagynak meg, rendesen egyik sarokban a szoba elején, mely asztaltól gyakorolja a násznagy kizárolagos rendfentartási jogát. Ez asztal köré ülteti a násznagy és a házigazda vendégei közül az előkelőbbeket. Erre van helyezve kulacsban, vagy hatalmas szilkékben (nagy csupor, nagy bögre), a kedvderitő ital, a bor, melyből a házigazdán kívűl, a násznagy tiszte kinálni, magához szólítgatva a falak mellé helyezett lóczákon ülő öregeket s a ropogós csárdást vígan járó s tánczolás közben az asztalhoz került fiatalabbakat.
Helyenként, legtöbbnyire a régi mezővárosokban, mint Nagy-Kálló, Ujfehértó, Nyír-Bátor, Kis-Várda, Balkány, Mada és a városokhoz közelebb fekvő falvakban is, mint Oros, Nyír-Bogát a nem magyar tánczok is szokásosak.
Éjfél felé kezdődik a menyasszony-táncz, a mi abból áll, hogy a czigány lassú csárdást húz; a vőfély a menyasszonynyal tánczolni kezd; egy pár fordúlás után igy kiált fel a vővély: "Eladó a menyasszony!" s ekkor a nyoszolyó-asszony kezében tartott tányérba egy vagy több pénzdarabot dob. Aki tánczolni akar, igy kéri a menyasszonyt: "Enyim a menyasszony!" kit azonban addig nem ad át a vőfély, amig a menyasszony-tánczra szánt összeget tánczolás közben be nem hajigálja a tányérba. Csak addig van joga bárkinek is a menyasszonynyal tánczolni, míg fizet. Igy megy azután kézről-kézre a menyasszony, míg a közönségnek e czélra szánt pénze el nem fogy; mit a szemfüles nyoszolyó-aszszony neszel ki, amikor is a fáradt menyasszonyt átadja a vőlegénynek; most ketten járják kevés ideig, de csakhamar egy adott jelre tánczra perdül az egész víg társaság.
166A menyasszony-táncz alatt begyült összeg a menyasszony külön tulajdona, melyet saját czéljaira, a jómóduak legtöbbnyire emléktárgyak, a szegényebbek értékes ruhadarabok, a jobban számitók pedig az első vagyon (malacz) beszerzésére szoktak fordítani.
A menyasszony-táncz után sok helyen (Napkor, Oros stb.) fegyvercsörtetés, trombitálás és lövöldözés közben, a legények közül öten-hatan nagy zajjal bevonulnak a mulatók közé. Élükön kivont karddal (rendesen fából valóval) kezében, melynek hegyére koszoru van helyezve, egy csákóba öltözött férfiu megy, ki egy alkalmi vers elmondása és több tréfás jelenet elmókázása után kijelenti, hogy elviszik a menyasszonyt, ha a kardja helyéről levett s az asztalra helyezett koszorut illő dijjal meg nem váltják. A kívánt váltságdíjat a vőlegény az alakiság kedvéért csakhamar lefizeti; a menyasszony megmarad s a mulatság folyik tovább.
Hajnal felé tartják a kontyolási ünnepélyt, amikor is az ügyes vőfély szép versekkel, az értelmesebbje pedig rögtönzött prózában is elbúcsúztatja a menyasszonyt leány pajtásaitól. E búcsúzás azonban nem alaki; mert az új menyecske, volt leánypajtásaival, tényleg minden összeköttetést megszakít és asszonytársai közt keresi az uj barátságot.
E vidék népe régibb időkben a lakodalom ideje alatt csoportosan el-elnézett a korcsmába, ma azonban, történelmi hűséggel mondhatjuk, hogy az ily eset ritka mint a fehér holló.
Temetkezés.
Temetkezéseik után a régi, eszem-iszommal járó torozásokat elhagyták, de a halott mellett fentvirrasztás, mely italozással és kártyázással van összekötve s a temetés után rövid, étel nélküli áldomásra összejövetel nagyon tartja magát. A virrasztók hivatlanok, csupa részvétből, tehát számosan szoktak megjelenni; de temetés után már csak a sírásók s a külön meghívottak szoktak a halottas háznál összejönni, azért sokszor ez a részvétteljes összejövetel ideje is hosszúra nyúlik.
A görög szert. katholikusok lakta községekben mai napig is dívik ama régi, szép szokás, hogy midőn a halálozás után harmadnapra a halott lelki üdveért misét szolgáltatnak, a községbeli szegények a templomban mind megjelennek, honnan meghívás folytán a gyászoló család házához vonulnak s ott kalácscsal, étellel és itallal vendégelik meg őket. Az étkezés nyárban az udvaron, a földre tett tálak körül történik. E szegények lakomáját "említésnek"-nek nevezik.
Ünnepi szokások.
A hagyományos régi ünnepi szokásokból a karácsonyi éneklést őrizték meg, mit mindenütt "kántálás"-nak neveznek.
Fenmaradt még a pünkösdi szokás is, mely szerint egy fehérbe öltözött leánykának fejére koszorút helyeznek s ez a "királyné". több apró kis leányka házról-házra kiséri a "pünkösdi királynét" s mindenütt e dalt éneklik:
Ma vagyon, ma vagyon piros pünkösd napja,
Holnap lesz, holnap lesz a második napja,
Andreás, bokrétás, feleséges, jó tánczos,
El ne ejtsd, el ne ejtsd királyné pálczáját,
Jól megtartsd, jól megtartsd lovadnak kantárját.
Az éneket minden háznál annyiszor ismétlik, míg a kíséret minden tagja e dalt végig nem tánczolja a királynéval. Ezután az egyik leányka kezében levő perselybe pár darab pénzt dob a gazda s a királyné, udvarával együtt, elvonul.
Aratás.
E vidék népszokásaként említhetjük még fel a hazánk legtöbb vidékén divó azon eljárást, mely szerint aratás bevégeztével, a kendőkkel és szép szalagokkal diszített, póznára tűzött búzakoszorút, szép dalok éneklése, sok helyen pedig muzsikaszó kisérete mellett viszik be az aratók a 167gazdának, jelezvén, hogy az aratást bevégezték. Ezt azután rendesen a gazda fizette áldomás szokta követni.
Kendertörés.
A szabolcsvármegyei Nyírség kendertermelő vidék lévén, ilyen megjegyzésre méltó, mert a fiatalságot összehozó szokás, még a kenderdörzsölés (puhitás), mit kendertörés után a községbeli leányok esténként előbb egyik, azután másik helyen együttesen nótázás mellett szoktak teljesiteni. A legények ilyenkor körülöttök settenkedve több ártatlan tréfát követnek el ép úgy, mint a fonóban, mely itt szintén honos. Az ártatlan, tréfás mulatság e helyen legfeljebb csak a munka gyors lebonyolításának hátrányára szokott történni.
Babonák.
Csaknem minden községben van még ma is egy-egy javasasszony, ki kuruzslásból, babonás módon eszközölt gyógyítgatásokból él; ennek jól felfogott saját érdekében gondja van rá, hogy a babona hitelre találjon és megnyugvást eszközöljön a hiszékeny népben. A babonák terjedésének ezen kívül a legutóbbi elmult két évtizedig nagy táplálékot nyujtott még az iskolák elhanyagolása, miért is az öregek között ma a babonák ép oly hitelre találnak, mint ezelőtt egy félszázaddal; csupán a fiatalok vagy helyesebben: az ifju nemzedék mosolyog ma már rajtuk; de némely babonát, felvilágosodottabb értelmök daczára, ezekből sem lehet kiirtani; ami könnyen érhető, ha tekintetbe vesszük, hogy az értelmi osztály sem ment tőle.
Ilyen babonák: Aki a jegyesek közül esketésnél a másiknak lábára tapos, az fog uralkodni a háznál.
A gyermeket születése napján meg kell keresztelni; mert ha kereszteletlen marad, éjjel a rossz szellem kicseréli.
Hol kotló ül, oda fűzfasípot, vagy kökörcsinvirágot bevinni nem szabad; mert a csirkék befúlnak a tojásba.
Kotlót ha ültetnek, a férfi kalapjából kell alárakni a tojásokat; akkor a csirkék közül sok lesz a kakas.
Kotlót ültetni akkor kell, mikor a csürhe jön, hogy oly sűrüen bujjanak ki a csirkék, mint a sertések jönnek, s hogy oly frissek is legyenek.

Ötfogatu ekhós szekér (Nyíregyháza vidéke).
Saját felvétel.
Lucza napján a tyúkot piszkafával kell döfölni, akkor sokat fog tojni.
168Lucza-széket, mint másutt, e vidéken is csinálnak; hogy azon állva a templomban, a gonosz szellemet meglássák.
Gyermekeknek téglából játék-koczkát csinálni nem szabad; mert megég akkor a ház.
Káposzta-magot Szt-György napkor kell vetni; akkor a földi balha nem eszi ki.
Szt-György nap előtt, amennyi idővel megszólal a béka, utána még annyi ideig rossz idő lesz.
Szt-György napkor az istálló-küszöbön kívül kölest kell elhinteni; míg a szemeket a boszorkány össze nem szedi, nem árthat a tehénnek.
András nap estéjén a leányok a kút környékét kendermaggal bevetik és egy férfi ruhadarabbal beboronálják; amely legény akkor álmában megjelenik, az lesz a főlegénye.
Karácsony hajnalán, ha a leány elsőnek ért a kúthoz, az lesz a főlegénye, kivel, a vizet vivén, találkozik.
Karácsony estéjén a leány három gombóczba három férfi névvel írott papirdarabot tesz és megfőzi; amely gombóczot a vízből először kiveszi, a benne jelzett nevü legény lesz a vőlegénye.
Ó év estéjén a leány bevisz egy öl fát; ha páros volt a fa, a következő farsangon férjhez megy, aki bevitte.
A kilenczvenkilenczediknek olvasott szürke lónak látása után, akivel először kezet fog a leány, az lesz vőlegénye.
Karácsony előestéjén a leányok a kulcs fülén keresztül ólmot öntenek a vizbe, az itt képződött alakokból következtetik, milyen foglalkozású lesz a vőlegényök.
A férjhez menendő leány kovászt tesz éjjelre feje alá, amely férfi v. legény elsőnek megy ezután a házhoz, az lesz vőlegénye.
Karácsony estéjén a leány az aznap összegyűlt csontdarabokat, vagy a szemetet kiviszi és rááll, hallgatózván: merről ugat a kutya; amerről ugat, azon táj felől jön majd vőlegénye. Óriási szerencsétlenség, ha épen nem ugat a kutya.
Hogy zivatar idején a jég el ne verje a határt, sok helyen még ma is harangoznak ellene.
Ugyancsak jég ellen a baltát élével felfelé állítják az udvaron.
Ugyancsak jég ellen a kapufélre egy egész kenyeret tesznek ki.
Baltát vállon hordani nem jó; mert összetörnek a háznál az edények.
Ujév reggelén, ha asszony jön először a házhoz, nem lesz szerencsés az egész év; férfi azonban, de főképen czigány, az szerencse.
Nyúl ha átszalad előtted az úton, vagy ha üres edényt vivővel találkozol, nem lesz szerencséd.
Ha indulás után valami miatt vissza kell nézned, nem lesz szerencséd.
Ha pálczád kiesik a kezedből, kitűzött czélod nem sikerül.
Márcziusi hóval aki mosakodik, szép fog lenni.
Kuvik, bagoly, ha kuvikol, halál lesz a háznál.
Ha körmödön fehér foltok vannak, ajándékot kapsz.
Husvétkor, a szentelt sódar-csontokat, ha a tengeri föld négy szélére helyezik, a varju ott nem fogja rongálni a tengerit.
Ha az állatok elvetélnek, háromszor szentelt gyertyát kell az istállóban elásni, akkor megmutatkozik az elvetélés oka.
Fájós szemet hályogkővel kilenczszer kell körülkeriteni, azután a hályogkövet nyakában hordani s megszünik a szemfájás.
Ha valakinek kelései vannak, kilencz bábuval körülköritik, a bábukat a kereszt útra kidobják; aki először megy ez úton keresztül, arra ragad a betegség.
A tehenet megrontják a boszorkányok, azért ad véres tejet.
A tehenet megrontja a boszorkány s teje elzüllik; mert a boszorkány odahaza az ő ágasát feji s ez adja ki a tehén tejét.
Véres tejet azért is ad a tehén, mert a hasa alatt repült el a fecske.
Forgó szél, a boszorkányok kocsija.
Ha nagy szél fúj, az azért van, mert valaki felakasztotta magát.
169Ha tűz üt ki, némely helyen, levetkőzött asszonyok körülszaladják háromszor az égő házat, akkor a tűz nem terjed tovább.
Ujholdkor, ha pénz van a zsebedben, egész hónapban nem leszel szegény.
Ujholdkor vetni, vagy csirkét ültetni nem jó.
Bodzavirág hullásakor ültetett csirkék elhullanak.
A gazdasszony, míg saját tyúkját meg nem ülteti, tojást kölcsön nem ad; mert elvinnék szerencséjét.
Tejet a házból, csak sót lökve bele, adnak ki; mert különben elapadna a tehén teje s megrontanák a boszorkányok a tehenet.
Kutya ha vonít, tüzet vagy halált jelent.
Ha karácsony előestéjén, az énekelni elsőnek megjelenő gyermek: fiú, a tehén bikaborjút, ha leány, a tehén üszőt fog elleni.
Szt-György napon zöld ágakat tesznek a kapukra, hogy a boszorkány be ne mehessen.
Idegen ember elmenetele után a gyermek, ha nyűgös és sír, megverték szemmel; és ezt gyógyítandó, a gyermeket ócska tövis-borona fájából való szenes vízzel itatják.

Paraszt-talyigás (Nyíregyháza vidéke).
Saját felvételünk.
Ha butor pattog, meghal valaki a háznál.
Pénteken nem szabad mosni, fonni.
Pénteki napon nem jó munkába kezdeni, mert e munkán nem lesz áldás.
Pénteken nagy útra indulni nem jó, nem lesz szerencse.
Ha valakit megloptak és ki akarják tudni a tolvajt, az ollónak fél ágán rostát forgatnak, e szavakat mondva: "Szt-Péter Szt-Pál bizonyitod, ki lopta el a keresett tárgyat?" A forgó rosta körül asszonyok állanak, kik előbb a gyanusítottak neveit veszik fel; amelyik asszony mellett a rosta megáll, s akit ez képvisel, az az ember volt a tolvaj, ha még olyan ártatlan is.
Disznó, ha szalmát szed a szájába, zimankós idő lesz.
Halottat más határba vinni nem jó, mert elveri a jég a határt.
Halottnak temetés előtti napon a sírt soha ki nem ássák, mert akkor a gonosz lélek megfertőztetné a sírt.
Buj és vidéke.
Búj és vidéke szintén a Nyírben fekszik ugyan, de néprajzának a többi Nyírétől elütő némi sajátosságai érdemesé teszik, hogy külön megemlékezzünk róla.
Szabolcsmegye délnyugati szögletében, a néprajzi viszonyok, a talajviszonyokhoz mérve, háromféle jelleget öltenek.
A Nyír hullámos alakzata, az alföld sík tengerébe hajlik Rakamaznál, Nagyfalunál. Ugyanitt ér véget Búj, Paszab, Berczel körül, az úgynevezett Rétköz, ez a nagy tisza-ártéri teknő, hajdan rengeteg posványos, ingoványos 170nádasok világa, ma, a szabályozás következtében, egy jobb jövővel kecsegtető nagy haszon-föld.
S e háromféle alakzaton a nép, mint e föld szülötte, mint környezetének, életmódjának kialakulása, már testi szervezetében is, némi eltéréseket mutat.
A vármegye őslakosai, a régi nemesi rend mai maradékai, enyészőfélben is, a multra mutatnak. Testtartásuk álmodozó ugyan, de szemökben a régi fény néha felvillan. A produktiv munka-eszköz nem illik kezükbe, kénytelen-kelletlen fogják meg a kapa, kasza nyelét s a századok viharában átalakult idegzet szivesebben ragadná a csákányt, a buzogányt, az ősi kardot.
A lakosság legnagyobb része, a régi zsellér-úrbéres gazda-közönség, erőteljes, határozott, munkabíró és szorgalmas is; bár az uj idők rontó hatása nagyon megzilálta őket. A régebbi szabad uzsora s az ujabbi titkos uzsora és felszaporodott közterhek, divatos életmód miatt nagy része csak teng és csenevész testben, lélekben egyaránt.
Élesen kiválnak a régebben megtelepedett svábok utódai, ma már tiszta, szép magyarság, testben, lélekben ép és erős faj.
Rakamaz, egészen sváb telepítvény, még e század közepén nyelvben, szokásokban idegen, míg mai napság se külsejében, se szivében, nem található idegen jelleg, bár környezetétől el is üt némileg. Szorgalmas, takarékos, egyszerü nép, valaha szerette a sárgapitykés posztó-dolmányt s a magyar gubától irtózott, de ma nincs öltözetbeli különbség. A mi megmaradt nála: a családias összetartozandóság erős érzéke.
A szomszéd Vencsellőn, a gróf Dessewffyek útján, szintén megtelepült egy csapat sváb s a többi lakosságtól elzárkózva, talán még jobban megőrizte jellegét, mint a rakamaziak, ámbár ujabb időben elsimul itt is a különbség. A rendszeretet, jámborság, családiasság itt is főerényök s ezt kimutatják örömben és fájdalomban, mezőn és templomban.
Lelkület és kedély dolgában szintén megtaláljuk a választó vonalat.
A nemesi faj barátságos, inkább könnyelmü, mulatós. Szeret kérkedni őseivel s büszkén emlegeti némely úri rokonait, habár ő csak ekeszarva közt marad. A másik két jelleg már a jelent s részben a jövőt mutatja. Tartózkodóbb, félénkebb, de alkalomadtán erőszakos is. A czuczilista világban, az ibrányi zsellér-gazdák egynémelyike nyilt mellet állitott a csendőrpuska elé. Még biztatta is: csak jól czélozzon csendőr úr, itt az igazság! - pedig józan állapotban voltak. Ha zsidóval, törvénynyel kerül tengelyakasztásra, dacz és ravaszság is van nála elég. Alapjában pedig nyugodt és megbízható, kivált ha nyilt rosszakarattal nem találkozik.
Vallásos gondolkozása mindeniknek elég konzervativ és józan. Ha saját lelkiismeretökre hagynák, sohase háborgatnák egymást.
A mezei munkás-népnek egy egészen különálló osztályáról érdemes még megemlékezni; ezek a dohányos feles-kertészek, némi gúnynéven kukások. Az ország szanaszét vidékeiről összegyülemlő és folyton váltakozó népcsoport, kik a nagyobb gazdaságok tanyáin, családonként 4-5 hold dohányt felébe munkálva, az egyirányú munkálkodás következtében sajátságos jellemet öltenek. Főjellemök a mozgékonyság és a könnyü lelkiismeret. Máról-holnapra él, kupeczkedik, mulat, csempész, marakodik, mikor mit hoz az idő magával. Mentségükre legyen mondva, hogy művelődésökkel nem törődik semmi hatóság. Tanyáról-tanyára vándorolva, ritkán nyílik alkalma iskolát látni s számadásaiban a gazda tudományára és lelkiismeretére levén legtöbbször utalva, inkább gyanút táplál s kárpótlást szerezni igyekszik.
171A Tiszahát.
A Tiszahátnak - mely a kisvárdai és a tiszai járást foglalja, legnagyobb részeikben, magában - néprajza, népszokásai, csekély eltéréssel azonosok a Nyírség- és Rétközéivel. Lényegesen eltérő ezekétől néprajzi tekintetben az Alsó-Tiszamente.
Ez a vidék (a vármegye székhelyétől nézve) a Tisza innenső partján, Tisza-Eszlárnál kezdődik s magába foglalja az innenső parton: Tisza-Lököt, Tisza-Büdöt, Szent-Mihályt, Tisza-Dadát, Tisza-Dobot és Polgárt, a túlsó parton pedig az úgynevezett Taktaközt, mely Tisza-Ladánytól lefelé Tardost, Csobajt, Bájt, Takta-Kenézt és Ptrügyöt foglalja magában s a közigazgatás dalai alsó járás névvel nevezi. Néprajzi különbözőség tekintetében ez a terület ismét három részre oszlik. Az egyik: Polgár maga, a másik: a tiszáninneni többi községek, a harmadik: a Taktaköz.
Polgár a maga, majdnem 60,000 katasztrális holdat tevő, óriási határával s az ezen fekvő Margita, Boroczkás, Kapros, Tikos és Folyás nagy pusztákkal, azért érdemli meg, hogy külön foglalkozzunk vele, mert Borsod és Hajdu vármegyék közé benyúló nagy határát oly népfaj lakja, mely néprajzi tekintetben teljesen elütő nemcsak az egész vármegyének, de ennek a járásnak is, a többi lakosságától. Polgár ugyanis palócz telep, melyet földesura, az egri káptalan, telepített Borsod vármegyéből, Mező-Keresztesről és környékéről, és melynek lakossága, ismert palócz szivósságával és konzervativizmusával, még ma is sok oly faji sajátságot tartott meg, mely a körülte lakóktól sokban megkülönbözteti. E különbözőségének, a más eredetüségen kívül, oka az is, hogy a vármegye szomszédos tiszamenti népével nem vegyül, mert egyrészt nagy távolság is választja el tőlük, másrészt pedig amazok nagyobbára nyakas kálomisták, ő maga pedig erős pápista.

Tura-vidéki kanász.
Propper Vilma k. a. felvétele.
Polgár lakosságának, mint afféle jó palócznak a nyelve, - tiszta magyar. Kiejtése palóczos; nem annyira, mint a Mátra alján, a Bikkben, a Karancs alján, a Dobrán, meg a Göcsejben lakó vératyafiaié - mert hát más föld, más ég, más beszéd; de ha az ember a szomszédos büdi Dankóról vagy a közeli debreczeni Hortobágyról vetődik közéjük, mindjárt ráismer, ha egyébről nem, a sok diftongusról, hogy másfajta nép közt jár.
Ruházat.
A népviselet is elütő a többiekétől. Férfiaknál, - a nyári könnyü, magyar, dologban kurta ing, durva vászonból vagy gyolcsból, kinek módja, hogy engedi, bekötve a térdig érő bő gatya korczába, a fején szalmakalap.
Már télen fekete tehénbőr-csizma kerül az ember lábára, annál jobb, mentől nagyobb, mert a nagy az alapos jószág, mentől nagyobb, annál melegebb, annál több szalma meg kapcza fér bele, meg bokatekerő. Lájbi is 172kerül az ember derekára, felibe meg ujjas, sötétkék avagy fekete posztóból, a fejre pedig, kivált azelőtt, egy egészen különös kalap, amelynek van is, nincs is karimája, mert van karimája valósággal, de az annyira hozzásímul a kalapnak a fejet közvetlen borító részéhez, hogy úgy látszik, mintha nem is volna. Más a pásztorember kalapja, az széles karimájú, mert az kinnjáró ember, olyan alakú mint a csiperke gomba, úgy is hijják, hogy csiperke-kalap. Az embernek szűr lóg a válláról, fiatalnak fehér, öregnek fekete, de csak panyókán, nem kidugva. A szűr ki van varrva, magyarosan, piros harasztvirágokkal, magyar koronás czímerrel, e nélkül polgári ember előtt - nem szűr. Több ember visel azonban bundát, de nem csöves bundát t. i. ujjasat, hanem juhászbundát, ami olyan szabású, mint a kerek köpönyeg, fehérre cserzett magyar juh bőriből van, az alja köröskörül felhajtva, irhából készült, sodrott gombházakkal, szattyánból göngyölt, csapott végü, hengeralakú gombokra köröskörül felaggatva, ugy hogy mikor a gazdája leaggatja, túl ér a lábán, ami nagyon jól esik, télen a kinnháló ember lábának.
Meg szokta még koronázni ezt az alkotmányt, már amelyik igazán igazi, egy mind a négy lábastól, a maga valóságában kikészített, rendesen fekete báránybőr, mely gallérképpen a bunda hátára van varrva, persze szőrivel kifelé; hát ebben se fagy el az embernek se a füle, se az orra, ha a fejére borítja.
Az asszonyfajtának a ruhája nagyon színdús; e színekben túlnyomó a piros. A szoknying, vagy szoking, ami másutt szoknya, viganó, rokolya - mindnyájánál, a dédanyákig bokorugró, sőt térdig érő, nagyon virágos tarka kázsmér, kárton, selyem, avagy bársony, a pruszli szintén; a lábbelijök: fűzős czipő. Az ingváll kurta, kötésen alól egy arasz, a pendelylyel együtt is, - ami itt alsó szoknyát jelent - csak térdig ér. Ékszerük: az üveggyöngy, mit kalárisnak neveznek. Pruszlit és szokinget arany vagy ezüst csipke díszít. Fejkendő és nyakbavaló kendő egyaránt virágos, sokszínű, sok pirossal. Felső öltönyük ködmön vagy posztó, testhez álló.
Építkezés.
A házak általános jellege: A fal mindenütt vályog, a tető eleje nyitott, a fedél sima, nem garádos, az eresz széles, tornáczos, fedőanyag nád vagy gyékény. Az utczára egy szoba, a mögött a konyha, e mögött a hátulsó kis szoba. Ajtaja az udvarra csak a konyhának, ebből nyílnak a szobák. A hátulsó szoba mögött a kamara, e mögött az istálló, mind egy fedél alatt. Előkert nincs. Díszítést a házak külső falán nem alkalmaznak; általában, ahol van, piros és kék festést láthatunk az eresz alatt. A kutak gémesek. A kapuk vesszőből fonottak.
Szokások.
Lakodalmi szokások. A menyasszony esküvője előtti vasánap, délutáni litániára menetkor, a templom ajtajában leánybarátnéitól csókkal búcsúzik. A lakodalmat a vőlegény házánál tartják, a hová a menyasszonyt zenével kisérik. A vőfély-mondókák tréfás, néha frivol versek.
Halotti tort tartottak ennek előtte fiatal emberek temetésekor, zenével és tánczczal egybekötve, de ez most már nincs divatban.
Ünnepi szokások. Utolsó farsangban két napos általános bálozás, táncz (ugynevezett ivó) van szokásban. Divatosak az ugynevezett fonókákák és kártyaházak. - Betlehemmel vén asszonyok járnak. - Pünkösdkor bálokat tartanak és koszorús leánykák járnak az utczákon.
A nép józan, vallásos és munkás.
Alsó-Tiszamente.
Az alsó Tiszamente többi községeinek, nevezetesen: T.-Eszlár, T.-Büd, Szent-Mihály, T.-Dada és T.-Dobnak néprajza következő:
Eredetére nézve e terület lakossága, nyelve és embertani sajátosságai után itélve, olyan magyar néptörzs maradványa lehet, mely talán még a honfoglaláskor települt itt meg és századok vészei, viharai közt kemény állhatatossággal megőrizte faji jellegét.
A művelődés iránt való fogékonysága és értelmessége nagy ennek a népnek. Túlnyomó számban református lévén, azt hiszszük, nagy része van ebben annak, hogy a reformátusok a nép nevelésére kezdettől fogva mindig nagyban törekedtek, amint az köztudomású. Ebből magyarázható meg 173az a nem közönséges jelenség, hogy csak néhány példát emíltsünk, hogy Zákány Imre t.-dobi egyszerű földmíves, az ezermesterséget annyira vitte, hogy egy olyan ember, mint boldogemlékezetű Andrássy Gyula gróf, ha dobi kastélyban időztében el talált romlani a drága, világ remekének készült zsebórája, még külügyminiszter korában is rámerte bízni Zákány uramra, hogy javítsa meg s bizony meg is javította úgy, hogy Genfben se jobban. Meg az, hogy Egri Bálint uram, szintén egyszerű földmíves Szent-Mihályon, embernyi ember korában megtanult magától olvasni, írni - mert hogy mástól röstelt - hogy öreg korában megírta szülőföldjének, Szent-Mihály községének történetét. Ilyen magyarokat, ilyen földmíveseket se sok helyen mutogatnak.

Tiszahári paraszt.
(Tollrajz, Klimkovics Béla hagyatékából.)
Külső jelleg.
Külső faji jelleg tekintetében: a nép termete inkább alacsony, ösztövér. Hajszin: szőke, barna vegyest. A szemek szine inkább világos, T.-Büdön sok a fekete szem, Szent-Mihályon is, ez utóbbi helyen sok a sárga színü, T.-Dadán általában barnás. A t-dobiak középtermetüek, zömökek, barnák, a szemük kékes. Asszonyok, leányok karcsúak, szép arczuak, közép vagy kis termetüek.
Építkezés.
Építkezésben általános a vertfal, a vályog, több az utóbbi. A fedés sima, deszkacsúcs fal nélkül, az eresz széles, nyitott, fedőanyag gyékény és nád. Szoba, konyha, istálló egy fedél alatt, előkerttel. T.-Dobon, T.-Eszlár T.-Büdön, az istálló külön, T.-Dadán, Szent-Mihályon és T.-Lökön is. A tornácz fedett, a pitar előtt kezdődve húzódik hátrafelé, Eszláron, Lökön szabad. Büdön, Szent-Mihályon, Dadán és Dobon is. A ház külső falán díszítés nincs, csak Büdön. A kutak gémesek és kávásak. A kapu deszka vagy sövény, néhol rácsos, Szent-Mihályon, Büdön mind az, Lökön vannak faragványosak is, Eszláron mind sövény.
Ruházat.
A nők ruhája kék vagy vörös szinü perkál, karton, Lökön az asszonyokénak alapszine barna, a leányokénak piros vagy fehér. Kendők karton, szőr és selyem. A pendely hosszú (ezt a nevet az alsó szoknya viseli), többnyire gyolcs. Ékszert nem viselnek, csak Lökön sárgaréz-gyűrűt. Az ing hosszu, gyolcs. Felsőruhaként barnássárga színü, báránybőrből készült, fekete selyem-virágokkal kirakott kis bunda, nagy, fekete posztó ujjas lajbi. A felső szoknyát kabátnak híjják, az alsót ingaljnak. A nők ruhájukon alkalmaznak hímzést, a fiatalok vegyest, az öregek feketét: Dobon, Büdön, egyebütt nem. Lábbeli fekete, fűzős vagy czúgos czipő, nyáron munkában fekete bőrpapucs. Helylyel-közzel viselnek fekete csizmát is. A derékrevalót: bujjbeli, ránczoska, testhezálló, pitarka névvel nevezik.
A férfiak ruhája: gyolcs ing, térdig érő gyolcs gatya; nyáron szalmakalap, télen pörge, durva fekete posztó. Lábbeli télen sima vagy ránczos szárú csizma, fekete bőrből; nyáron Eszláron bőrbocskor. Nadrág, mellény, ujjas 174fekete posztó. Felső ruhaként fehér szűrt használnak, fekete posztó-díszítéssel és fekete egyszínű kabátot, de használnak fehér szűrt piros és fekete haraszttal kivarrott virágokkal és fekete szűrt fekete posztó-virágokkal, a gallér rózsával kivarrva mindeniknél; használatos a juhbőr-bunda is és fekete posztó-bekecs. A férfi-ruha szabása mindig magyar.
Jelleme a népnek nyílt, egyenes, őszinte, józan, szorgalmas, takarékos, szép szóra hajló, a tekintélylyel és erőszakkal szemben daczos.
Keresztelő.
Népszokások. A gyermek megkeresztelése után a keresztapák, keresztanyák (van több is), a nagyapák, a nagyanyák, a gyermekágyas háznál összegyülnek lakomára, jókivánataikat nyilvánítják az ujszülött, annak szülei és hozzátartozói iránt, esznek, isznak. E föld népe a barát szót nem ismeri abban az értelemben, mint a művelt osztály, ennél a barát a koma, mert a komahívás alapja az egymáshoz való szeretet és becsülés, amit a komaság állapota hivatva van erősíteni, emelni.

Karikás Báj vidékéről
Vende Aladár rajza.
Menyegző.
Menyegző. Büdön az a lakadalom lefolyása és azok a mondókák divatosak, amelyek a következőkben vannak leírva. Ugyanezek a szokások uralkodnak nagyjában az egész vidéken és ugyanezek a mondókák a használatosak. A népen egyáltalán meglátszik, hogy van módja a mulatozáshoz, van kedve is és hogy örömében földi javait felebarátaival megosztani nem sajnálja. Ime a büdi lakodalom:
Büdi lakodalom.
A lakodalmi napot megelőző estve a vőlegény házánál muzsikaszó mellett "huszká"-nak nevezett konyha-tánczot tartanak, melyen a menyasszony vőfélye és násznagya is részt vesz, hol a fiatalság esti 9-10 óráig tánczol.
A lakodalom napján a vőlegény násznagyával, vőfélyével s násznépével muzsikaszó mellett esküvőre megy, a hova a menyasszony az ő násznagyával, nyoszolyó leányával, vőfélyével s násznépével muzsikaszó nélkül (tehetősebbeknél muzsikaszóval) szintén megérkezik.
175Esküvő után úgy a menyasszony, mint a vőlegény sajtá násznépével külön-külön megebédelésre házaikba térnek.
Esti öt órakor a vőlegény násznépével zene mellett a menyasszony elhozatala végett annak házához megy, hol a menyasszony versekben búcsúzik el.
1. Vajda! hegedűnek álljon meg zengése,
A sarkantyúnak is szünjön meg pengése,
Mert bucsúzásaimnak most lészen kezdése,
Legyünk csendességben, míg lészen végzése.
2. Dicsőség először a nagy magasságba,
Istennek, ki lakik fénylő boldogságba,
Ki rendeltél nekem egy igazi társat,
Kivel én megnyerem mennyei országot.
3. Reszketnek ajkaim belső félelemtől,
De még jobban remeg szived szerelmétől,
Engedd meg jó atyám, ha megbántottalak
És hogy téged sokat háboritottalak.
4. Az Istenért kérlek, engedd meg vétkemet,
Hogy el ne veszitsem én szegény lelkemet,
Köszönöm atyai nagy szeretetedet,
Melyet nem érdemlek, gondviselésedet,
Az úr Isten áldjon ezekért tégedet
És szent országába vigye fel lelkedet.
5. Elsőben is hozzád nyujtom szavaimat,
Kedves édes atyám én bucsúzásomat;
Mert Isten után te viselted gondomat,
Sajnálom is mostan tőled válásomat.
6. Azért rád kivánom az Úrnak áldását,
Szállitsa rád, mint a bő víz, áradását
A mikor elvégzed életed folyását,
Adja meg lelkednek örökös szállását.
7. A Nagy úr vegyen is téged jobb karjára,
Vigyázzon vala rád, miképp sajátjára,
Soha le ne tegyen a világ torkára,
Sőt felmagasztaljon mások tutorára.
8. A menyei atya életed tekinti
Hasznossá, károdat mint pejvát úgy hinti,
Kik lesznek károdra azokat megintse.
Kedves édes atyám itt versemnek vége.
9. Mire-kire vessem könyes szemeimet,
Miképen kezdjem el búcsuzó versemet,
Nem tudom, mert a bú elfogta szivemet,
Hogy látom tőletek elmenetelemet.
10. Röviden kezdem el kötelességemet,
Kedves szüleimre vetem a szememet,
Bucsúzom azoktól, a kik életemet
Közelebbről nézvén, áldják Istenemet.
11. Kedves szülő anyám, látom miként indulsz
Ájulásnak, talán már meg sem is vidulsz.
Kedves szülő-anyám, ne epeszd magadat,
Bocsáss el engem itt, kedves leányodat.
12. Kedves szülő-anyám, már te hozzád térek,
Még uj szállásomra te tőled eltérek,
Áldást Istenemtől én tereád kérek,
A kit én szivemből szüntelen dicsérek.
13. Kedves dajkám voltál, engemet szerettél,
Jóra tanítottál, a rossztól intettél,
Mint anya lányával, vélem cselekedtél,
Most pedig szárnyamra engem eresztettél.
14. Látod, kedves szülőm, elvisznek mellőled,
Azért bocsánatot most kérek tetőled,
De ha elvisznek is, szüleim, mellőled,
Jó gondolatom lesz mindenkor felőled.
15. A mennyei atya légyen mindég véled,
Valamig életed a világon éled,
A mikor életed halállal cseréled,
Áldja meg Jézusom a te örök béred.
16. Óh menybeli Isten, tekints reánk égből,
Terjeszd ki karjaid a magas mennyekből,
Hogy el ne távozzunk mi ezen hitünktől,
Melyet ma felvettünk a te szent véredből.
17. Jaj miként indítsam végső bucsúzásim,
De hogyan kezdjem el jajszóval sirásim,
Jaj beh nagy mostan az én szomorúságom,
Mert idegen földre lészen változásom.
18. Apámról anyámról, kik voltak véreim,
Hozzátok forditom búcsúzó verseim,
Bátyáim, ángyaim, szerelmes nénéim,
Kisebbtől nagyobbig én kedves öcséim,
19. Ti is, kik vérszerint hozzám közeledtek,
Kedves atyafiak, búcsuzom tőletek,
A mit már vétettem, most megengedjétek,
A felséges Isten maradjon véletek.
20. Nyoszolyó asszonyim, nyoszolyó leányim,
Fáradságotokat kivánom hálálni,
Jézusunknak drága sebéből folyt vére
Legyen a lelketek váltságának bére.
21. Álljatok elémbe, ti hires legények,
Kik vasárnap szemeimet szemléltétek,
Ajándékba nékem hajfonót vettetek,
Sajnáljátok mostan, nem lettem tiétek.
22. Kedves lánybarátim, hozzátok fordulok,
Ha reátok nézek, szinte megujulok
De azért szivembe már nagyon búsulok,
Hogy seregeimtől más útra indulok.
23. Kedves lánybarátim, kik enyém voltatok,
Ketten-hárman-négyen velem sétáltatok,
Ti az én fejemre, kik áldást mondtatok,
Áldása Istennek maradjon rajtatok.
24. Nem lesz már véletek többé mulatásom,
A férjem házánál lészen én lakásom,
A hogy uram fujja, úgy lesz tánczolásom,
Jaj de hamar elmúlt az én leányságom.
25. Ha Istennek tetszik virágzó életem,
A holnapi napra felvirrasztja éltem,
Meghalljátok akkor édes szép beszédem
Melyből megértitek most nagyon jó kedvem.
26. A Nagyúr néktek jó hitves társat adjon,
Férjetekkel együtt soha el ne hagyjon,
Áldása Istennek rajtatok maradjon,
Végre az egekbe magához fogadjon.
27. Kedves alsó-felső jószivű szomszédim,
Mindenféle kedves, szép jóakaróim,
A Nagy úr vegyen az ő jobbik karjára,
Virraszszon fel boldog napokra, órákra.
28. Végre jómulatást kivánok mindennek,
Csendes jó éjtszakát az egész seregnek.
Úgy az ifjaknak, mint az öregeknek
A felséges Isten maradjon véletek. - Húzd rá.
A búcsuztatás után a menyasszony és vőlegény násznépeikkel visszamennek a vőlegény házához vacsorára.
A vacsorához a vőfély asztalt terít, a menyasszony és vőlegény elé 1-1 rossz tányért tesz, melyben egy meszes kanál és egy cserépdarab van. A vőlegény és menyasszony az egész vacsora alatt semmit sem eszik.
Asztalterités alatt a vőfély a következő verset mondja:
1. Vőfélyek érkeztek hires Perzsiából, - Követek küldettek hozzátok Szittyából, - Utánam érkeznek megterhelt tevéim, - Majd előkerülnek most pompás étkeim.
2. Az első tál étel lesz bagolynyerités, - Utána érkezik a kemenczenyögés, - Csirke-orditás meg borju-köhögés, - Végre érkezik az üres kocsi-zörgés.
1763. Egy öreg sündisznó lészen bepáczolva, - Egy beteges bolha lesz a nyársra húzva, - Sült pecsenye helyett egy nagy fejsze foka, - Háromszáz esztendős kerekeknek agya.
4. Már most nem tréfálok, megyek a konyhára, - Sok jó eledelek drága illatára - És majd megjelenek mindenek láttára, - Hogy ha előbb nem, hát majd Szent György napjára - éljen!
Vőfély-vers az első tál étel beadásakor:
1. Érdemes vendégek, nem üresen jöttem, - Étekkel terhelve vagyon mindkét kezem, - De mielőtt hozzá nyúlnak a kanálnak, - Buzgó szívvel hálát adjanak az Úrnak.
2. De hogy magam itten hosszan ne papoljak, - A forró tálaktól sebeket ne kapjak, - Vegyék el kezemből ezt a forró tálat, - A melyet az ujjam már tovább nem állhat.
3. Itt tehát a leves, mellette a jó hús, - Erre senkinek a szive ne legyen bús; - Nosza muzsikások szóljon hát a rigmus, - Aztán dicsértessék az Úr Jézus Krisztus.
4. Becsületre méltó jeles gyülekezet, - Férfiból, asszonyból álló felekezet, - Kiket a szeretet ide kötelezett, - Halljunk szót, valaki e házhoz érkezett.
5. Nem czélom, hogy itten soká peroláljak, - Hosszas beszédemmel unalmat csináljak, - Czélom, hogy tisztemben serényen eljárjak, - Ételt-italt hozzak, aztán tovább álljak.
6. Nagy öröme vagyon a gazdánk szivének, - Hogy ily sok szép vendég házába gyülének, - Azért parancsolá nekem vőfélyének, - Ételt-italt hozzak, hogy vendégei ennének.
7. Itt van, az első tál ételim behoztam, - Hogy el ne ejtsem, mindég imádkoztam, - A szakács-asszonynyal jól meg fűszerszámoztattam - Borssal és sáfránynyal, jól meg is sózattam.
8. Örvendek, ha tálat hordom ki üresen, - Igy a vendég aztán nem marad éhessen; - Lássanak hát hozzá uraimék, frissen, - Jó apetitust kivánok szívesen.
Vers, a káposzta beadásakor:
1. A ki a mult nyáron káposztát nem kapált, tegye le a kanált; - Násznagy uram se kapált, csak az utczákon sétált, hát tegye le a kanált.
2. Paradicsom kertből épen most érkeztem, - Mely gyönyörű kertnek gyümölcséből ettem. - Mivelhogy sokáig ottan kertészkedtem, - Szép fejes káposztát ottan termesztettem.
3. Torma és káposzta az étkek vezérje, - Nemes Magyarországnak czímere, - Még a királyunknak is gondja van erre, - Áldott ennek, a hol terem, a gyökere.
4. Még is nem dicsérem, dicsérje meg magát, - Mert belé vágattam egy féloldal szalonnát, - Tizenkét disznónak elejét, hátulját, - Keresse meg benne ki fülét, ki farkát.
5. De mivel mostan a káposzta itt vagyon, - Az evéshez ki-ki jóízűen fogjon, - Hogy restsége miatt éhen ne maradjon, - Azután elémbe panaszokat nyujtson.
Vers, a bor bevivéskor:
Sziv-vidámitásra Isten a bort adta, - A mint zsoltárába szent Dávid mondotta; - Azért a hordóját gazdának kifúratta, - Tele palaczk borát ide felhozatta; - Azért jó uraim a borból igyanak, - A lakodalomba vígan mulassanak, - Köszöntsék a kancsót, el ne aludjanak, - A vőfélyeknek is borocskát adjanak.
Vers, a gulyásos hús hozásakor:
1. Ime megérkeztem, uraim, sokára, - De merem mondani, nem jártam hijába, - Mert egy olyan ételt hoztam valójába, - Aki első étel az étkek sorjába.
2. Ezért az ételért nagy próbát is tettem, - Egy szilaj bikával hét nap verekedtem; - Nosza a bőrét mindjárt le is vettem, - A fejét nyakastól én le is metszettem.
3. Ezt a jó eledelt abból készítettem. - Megvallom, uraim, ezt én is szeretem; - Minélfogva ennél már jobb izű étek - Nincsen, erre a magyarnak vizet inní vétek, - Itt a jó gulyásos, uraim, vegyetek, - Széles jó étvágygyal, kivánom, egyetek.
Vers, a tormás borjuhús behozatalakor:
Gyenge borjuhús ez, mit hozok tormával, - Csak harmadik tavaszt járt el az anyjával, - Gyengesége miatt szénát nem ehette, - Szegény gyenge állat csak a korpát nyelte. - Ezért a tormáért jó sokat fáradtam, - Nagy-Magyarországot széltébe bejártam, - Ezt a keveset is Maros tóban ástam, - Szerencsémnek tartom, hogy reá akadtam. - De ez erős étek való csak magyarba; - Nem igen fér ebből a német gyomorba. - Tessék hát a tormás, gyenge borjuhússal, - Erre kínálhatja társát kiki borral. - Egyék hát, uraim, jó ápetitussal.
Kása-feladáskor vers:
Itt van a kása is egy pecsenyével, - A kinek foga nincs, rágja az innyével, - Aki ebből eszik, fizet erszényével, - Mert majd megdöfölik a kanál nyelével; - De azért csak tessék bátran az uraknak. - Akkor diskuráljunk róla, ha jól laknak.

Faragott kapu Báj vidéken.
Saját felvételünk.
177Vers kásapénz-szedéskor:
Halljunk szót uraim, én ismét papolok: - Szegény szakácsnénak ügyében felállok. - Addig, jó uraim, tőle meg sem válok, - Míg azt meg nem nyerem, a miért isntálok. - Bezzeg, násznagy uram, szomorú hir vagyon: - A szakácsné asszony keze sebes nagyon. - Szegény, hogy a kását ott künn kevergette, - A jobb kezét a tűz szörnyen megégette. - Ime, a szakácsnénk, ő nagy kanalával, - Forgatja jobb kezét szörnyű fájdalmával. - De meg a mi nagyobb, sánta is lábára, - Mert a kása frecscsent mind az öt ujjára. - Tehát, jó uraim, most erszényt nyissanak, - Kis bankót, nagy bankót, tányérra rakjanak, - Ekként orvosságra neki pénzt adjanak, - Hogy mérges sebei hamar gyógyuljanak.
Kalács-beköszöntés:
Itt vagyon tésztából jóféle sütemény. - Nincs ebben sem ánis, sem mustár, sem kömény, - Porhanyó, jóízű, és épen nem kemény, - A ki ilyennel él, nem bántja a köszvény. - Kívűl-belől meg van egészen czukrozva, - Mint a borbély-legény be van púderozva. - Mazsola szőlővel beparfűmérozva, - Nem kell neki kés is, meg van ez hámozva, - Bátran lehet enni, gyomornak nem nehéz; - Fogjon rá hát villát és kést mindnyájan, minden kéz. - Ámen.
Vagyora után elkezdődik a táncz. Éjfél-tájban a menyasszonyt felkontyolják, fejére teszik a nagy fejkötőt és ekkor kezdetét veszi a menyasszony-táncz, mely reggelig tart, a midőn aztán vége szakad a lakodalomnak. - Mindenki, aki a menyasszonyt tánczra akarja vinni, köteles a menyasszony javára egy ezen czélra kitett tányérba bizonyos pénzösszeget dobni. - Tánczközben a vőfélyek a következő verseket mondják a muzsikáló czigányoknak, ha nem jól muzsikálnak:
1. Hallod-e, te czigány, legyék neked párod, - Még pedig szakálos, - Elől-hátul pupos, - Foga redves, odvas, - Eljárhatod véle bátran a farsangot.
2. Hallod te czigány, vedd fel sátorfádat, - Az egri piaczon öntött vaslábasba aprítsák fajtádat.
3. Hallod te czigány, te voltál az apádnak legnagyobb ökre, - Nem kár lett volna fejed felütni egy tökre, - Onnat felvinni a tokaji hegyre, - Onnét lehöngörítni a Tiszába Lökre, - Hogy vesztél volna te oda örökre.
4. Hadd ott te czigány a te muzsikádat, - Az akasztófán láttam az apádat, - Csóka, varjú volt a síratója. - A kállai vár az örökös háza.
5. Hallod te czigány! Rólad szól az írás, - Holnap ilyenkorra légy nehéz nyavalyás!
Halotti tor.
A halotti tor fenmaradt Lökön, Büdön, Dadán, Dobon és abból áll, hogy a temetés végeztével összejönnek a rokonok, a szomszédok, a jóbarátok a halottas háznál s ott kis lakomát tartanak, közben-közben rágyujtanak egy-egy halotti énekre s rövid időn eloszlanak.
Ünnepi szokások.
Ünnepi szokások: Bethlehem-járás, húsvéti öntözés. Utóbbi alkalomkor a legényeket pálinkával vagy borral és kalácscsal vendégelik és megfestett tojással ajándékozgatják. Aratási ünnep is van, a mely ebből áll: aratás bevégeztével az aratók búzakalászból font koszorút hoznak be dalolva s adnak át a gazdának verselés közt, aki azután megvendégeli őket. Ezt híjják úgy is, hogy: Végző.
Babonák.
Babonák. Eszláron hiszik, hogy a gyermeket szemmel meg lehet verni és hogy ennek a szenes víz az orvossága. - Szent-György éjtszakáján kölest hintenek az istálló ajtaja elé, hogy a tehén megrontásának elejét vegyék. Hiszik még, hogy a villámgyujtotta tüzet csak édes tejjel lehet eloltani. A többi községekben ritkább a babona. Ezek lakói túlnyomóan reformátusok.
Gúnynevek.
A néphumor legközismertebben a gúnynevekben nyilatkozik, melyekkel a köztük lakó, többnyire németek, tehát a magyar ember nyelvének nehéz kiejtésű neveit felcserélik, ilyenek: Szilaj, Kutyafúró, Roszkorjött, Leszekúr, Aranylyuk, Borulás, Hájfejű, Végigúr, Százlábú, Fagyos, Pitykeszemü, Ölyű, Zöldbab stb. meg az ilyenfajta népies megjegyzésekben: "Azt mondják, hogy a kántor jó vadász, de fogadni mernék rá, hogy abból a dicsősíges ínekből, akit ma mondott, aranyír se tudott vóna egy szót kílűni, olyan hamar elmonta".
Tájszólás.
A nép nyelve. Minden nagyképűsködő nyelvészkedésnél jobban megismerteti az irodalmi magyar nyelvtől való eltérését is, a rövid példa: A. Van sok pízed, ídes komám? B. Nehán garast kaptam azír a szíp kesely lúír.
Taktaköz.
A Taktaköznek, mely a dadai alsó járás Tiszán túl Zemplén vármegye déli határával szomszédos része és áll a Tisza és a lomha folyású Takta partjain fekvő következő falvakből, mint: Tisza-Ladány, Tardos, Csobaj, Báj, Takta-Kenéz és Ptrügy községekből - néprajza a következő:
Eredete - a történettudósok szerint - kazar, kiket a honfoglalás magával hozott vagy már itt lelt s az idők járása, mint különben is testvérfajt megmagyarositott. E mellett látszik bizonyítani külső faji jellegük s mely elütő a szomszéd lakosságétól.

Tisza-polgári házak.
Saját felvételünk.
178Jellemzés.
Műveltség. Józan, értelmes nép. Legnagyobb részben református lévén, - köszönheti azt annak, hogy a reformáczió közte való elterjedése óta a népnevelés vezetőiknek legelső gondjai közé tartozott, aminek nemzedékeken át jótékony hatása nem maradhatott el, sőt idővel fokozódott.
Külső faji jelleg tekintetében a férfiak középtermetűek, köpczsösek, hajuk gesztenyebarna, szemük sárgásba játszó fekete, a nők ugyanilyenek, szabályos, kerek arczczal. A tardosiak is kékszemüek, a ladányiak is.
Építkezés.
Építkezés. A házak fala vályog, néhol vert fal, Ptrügyön kőalappal. A tetők csúcsfalasak, gyékényből, nádból, a fedés sima, az eresz tornáczos. A csúcsfal deszka, sárral tapasztva, az eresz félméteres, a fedél néhol zsindely avagy cserép. Az eresz oszlopos. Szobák és konyha egy fedél alatt, istálló külön. A konyha az első és hátulsó szoba közt. Előkert nincs. Tardoson minden egy fedél alatt, Ptrügyön is. A tornácz szabad. Czifraságot a ház külső falán nem alkalmaznak, kút kávás és gémes. Kapu deszka, sövény, vagy rácsos. Tardoson, Ptrügyön, Kenézen csak rácsos.
Ruházat.
Ruházat. Férfiaké: fekete vagy sötékék posztónadrág, dereka lajbi, ujjas lajbi, ing és gatya, magukszőtte vászon. Használnak még bekötőt, vagy untercsiket pamutból szőve egy darabban, a derekas lajbit vagy mellényt derékravalónak is hijják. A nőké ing, ingváll, pendely, házi vászon vagy gyolcs, szoknya, kabát, rekli, pitarka, kötő, kendő, keszkenő fekete, kék és barna, a leányoké piros és sárga, anyaga nyáron kárton, télen parket, de csak a felöltőké; viselnek tarka virágokkal kivarrott bundát is. A férfiak felső ruhája; guba és sima fekete szűr, vagy fehér, fekete virágokkal, vagyonosabbaké és idősebbeké báránybunda; Ladányban, Ptrügyön alsó fürtü guba, viselik a haraszttal kivarrott báránybekecset is. A nők ruhájukon hímzést nem használnak. Viselnek ujjukon réz-karikagyürüt és nyakukban gyöngyöt. Lábbeli: a férfiaké fekete bőrcsizma, a nőké fekete czúgos czipő és papucs. A vagyonosabb legények ránczos száru, sarkantyús csizmát viselnek. A nőt hordanak fűzős czipőt is.
Szokások.
Népszokások. Keresztelő mint egyebütt. Lakodalom: A vagyonosabbaknál zene és táncz mellett nagy lakmározás. Lakodalmi ételek csigaleves, marhahús, töltött káposzta, tejbefőtt kása, sült szárnyas, nyoszolyó kalács. Vőfélyek a lakodalmi meghivásokat versben cselekszik, úgy a menyasszony búcsúztatóját is. Minden étel felhozatalakor külön verset mondanak.
179Állatnevek.
Leggyakoribb kutyanevek: Tisza, Duna, Száva, Bundás, Cziczke, Bor, Tarka.
Leggyakoribb szarvasmarhanevek: Virág, Bimbó, Szarvas, Lombos, Daru, Körmös, Villás, Csákó, Szennyes, Gyémánt, Sugár.
Leggyakoribb lónevek: Csinos, Dáma, Csillag, Sári, Julcsa, Lizi, Kontesz, Kesely, Czifra.
Tájszólás.
Tájszólás: ó helyett ú, például: lú; é helyett í, például ídes. Az «igyók» szó gyakori használata, például: «Ne zavard azt a luvat annyira, mert igyók megsántúl».
Nyíregyháza és vidéke.
Az ősök hagyományai, a régi népszokások, természetesen leghívebben tartották fenn magokat ez egyszerű tanyai földmívelő nép sorában. Itt még elevenen fennáll a régi patriarchális családi élet. Az apa a család mindenható feje; ő a parancsoló, a többiek az engedelmeskedők; úgy hogy maga az asszony is urát a legtöbb helyütt magázza, helyesebben "kend" szóval szólítja meg; nemkülönben a fiatalabb testvér is magázni tartozik a több évvel idősebbet. Ugyanez a viszony áll fenn a jobbmódú gazda és a legszegényebb földmívelő között, még ha a korkülönbség nem is szembetünő.
A neveltetésben bizonyos kasztrendszert követnek; a fiúk apjuk foglalkozását űzik tovább s feltünő ritkaság, hogy közülök valamelyik a tudományos vagy más gyakorlati életpályára kerülne, a minek ezután az a következménye van, hogy a határ földbirtokai az örökösök között meglehetősen szétdarabolódnak.
A gazdálkodás, a birtok haszonnal járó művelése, a mindenek fölött való czél. E végből munkaidőben a család már a hajnali órákat megelőzőleg, 2, 2 1/2 órakor kél fel s késő estig, 8-9, sőt esti 10 óráig végzi a gazdálkodás sokágú teendőit. Nem ritkaság az sem, hogy (például a hordáskor) éjjel-nappal foly a munka, sőt van rá eset, hogy holdvilágos tiszta őszutói éjjeleken át szántanak s a családtagok pihenése 24 órán keresztül legfeljebb 1-2 óráig tart. A szántást, vetést, aratást s a föld többi művelési módját a család maga látja el s e végre konfirmáczió után (12 éves korában) a fiatalabbja is rendes munkása lesz a földnek, a kisebb pedig a jószág őrzését s az ételhordást végzi.
Étkezés.
A gazdálkodás mellett egészen háttérbe szorul az étkezés. Étkezése - s ebben teljesen elüt az alföld más népétől, a minek oka magasabb fokú takarékossági ösztöne - a lehető legegyszerűbb, sőt - konyhanyelven szólva, a legsoványabb. Reggelije - mert a szalonnát sajnálja a gazdasszony - rendesen pörkölt vagy tejbe főtt tészta vagy kása, vagy u. n. savanyú leves. Ebédje többnyire vastagétel, még pedig kása, burgonya, tengeri liszt-tészta (az ú. n. "buchti") és csak szerdán-szombaton galuska. Ugyanez ismétlődik, némi változással, este is. Húst ritkán, többnyire csak vasárnap esznek; kedvencz húsnemüjök a füstölt sertés babbal, amit a jobbmóduak hetenként kétszer is esznek.
Étkezés dolgában annyira nagy a takarékossági hajlamuk, hogy télen igen sok család napjában csak kétszer eszik; reggel 8 órakor burgonyát sütnek, megsütnek egy vékára valót, ezt körülülik, mindenki eszik belőle, a mennyit bír, aztán délutáni 3 óráig nincs több fogás, a mikor is egy egyszerű vastagétellel fejezik be az aznapi étkezést. Általában legfőbb táplálékaik sorrendje: a burgonya, tej, liszt, gyümölcs és csak azután jő a szalonna és hús.
Lakás.
Ilyen egyszerüséget követnek a lakás tekintetében is, - a mely rendesen egy szobából áll még a legmódosabbaknál is. A tanya többi részét a gazdasági épületek és helyiségek képezik sűrűn körülültetve akáczczal, a mi nyáron a tanyáknak igen üde, kellemes külsőt kölcsönöz, ha az idegen a sűrű akáczfasor mögül kikandikáló fehérre meszelt, kifestett ereszü, nádfedeles viskót megpillantja. Az öregebbje télen át a városban lakik, kint csak a fiatalabbja marad, - már t. i. a melyikre rá lehet bízni a jószág 180gondját; de ez is beköltözik télire a városba, ha a tanyai iskola nagyon messze van, vagy ha a gyermeket még az V. és VI. osztályba is felviszik, amit azonban a nagy többség igyekszik elkerülni azáltal, hogy inkább az alsóbb osztályokat járatják gyermekeikkel még egyszer, a mire különben a gyakori mulasztások is utalják őket.
Berendezésük is igen egyszerü. A legfőbb bútordarab a nyoszolyán kívűl a láda, vagy u. n. "komótszekrény", ami aztán a leánynak rendesen egyetlen hozománya is; vagyonosabbaknál már az u. n. "sifón-szekrény" is járja. Ezenkivül a falmentén egyoldalon végig húzódó karos lócza, - továbbá egyszerü, rendesen fenyőfából (gazdagabbaknál dió- vagy szederfából) készült asztal, néhány szék, a falon az u. n. "rám" (kisebb fajta pohárszék, amelyen nehány virágos tányér is helyet talál), no meg a búbos kemencze, teszik a berendezést.

Tisza-polgári parasztház konyhája.
Saját felvételünk.
Ruházat.
Bútorzatuk egyszerűsége mellett azonban annál inkább szeretnek költekezni ruházatukra. Ez az ő egyetlen fényűzésük. A férfinép is rátartó s nem kiméli a czifra szűrt, meg a fekete posztó-szűrt, amivel minden jóravaló házasembernek már legkésőbb házassága 3-4-ik évében illik dicsekedni; míg a legények érjék be a magyaros jellegü posztó-kivarrásokkal díszitett szép fehér szűrrel (ez által különbözik az idevaló férfinép ruházata a debreczeni vagy fejértói tősgyökeres alföldi nép himzett czifra-szűr viseletétől). No aztán szabad a magyaros ránczos-ropogós csizmára akár 12-20 frtokat is elkölteni, nem feledvén el, hogy a szegényebb ember télen egyszerű, a gazdagabb ellenben selyemgubában tartozik megjelenni övéi között. Egyébként a férfinép rendes viselete hasonlit az Alföld magyar népének viseletéhez s csizmán kívül többnyire magyar nadrág, rövid u. n. "dakó"-kabát, pörge magyar kalap képezik részeit, a melynek jobboldali karimájára a legénynép tollat, bokrétát tűz. A férfinép viselete tehát egyszerűnek mondható. De a leányok azután annál nagyobb hivalgást űznek. A czifra ládában 4-5 selyemkendő, meg számos ünneplő-ruha pihen, a miknek darabja sokszor a száz forint értéket is meghaladja s ebben aztán a szegény se igen enged a gazdagnak, mert ez a módi s ez a tisztességhez tartozik. A leány ábrándjainak egyike a szép selyemkendő, meg ünneplő-ruha. Egyébként köznap a magyaros jellegü karton 181vagy vászonruha járja - vasárnap itt-ott fel-feltünik köztük egy-egy - az úri fehérnép igényeihez képest megvarrott ruha is. Esküvőkor a menyasszony fehér selyembe vagy atlaszba öltözik s fehér kesztyűsen jelenik meg az oltár előtt. Egyébként hétköznap a komolyabb, sötétebb kéket hordják, földig érő szoknyában járnak, vasárnap pedig a kevert színű czifra kabátot öltik magukra. A minták közül a nagy rózsásat nem szeretik: inkább az egyszerü pettyes vagy csikos mintához ragaszkodnak. Asszonyok, leányok egyáltalán a sötét színek barátai, hosszú ruhában járnak s mellöket laposra szorítják. Czipőt viselnek, de - s itt is érvényesül a gazdálkodási hajlam - csak a városban; onnan ki, vagy ide bejövet, a mezei úton, mezitláb járnak.
Jellemzés.
Erkölcseik - mint az már említve is volt - tiszták. Duhajkodások, lopások, nagyobb fajta testi sértések ritkán támadnak soraikban; ha igen, úgy azt is nagyobbára a közéjük tévedt felvidéki idegen követi el. Vasárnap a távoli tanyákról is bejönnek a városban fentartott szobáikba, hogy innen azután tisztességesen kiöltözve, hónuk alatt az egész vallásos és erkölcsi életöket irányzó s minden alkalomra szép éneket és imádságot tartalmazó u. n. "Tranoscius"-könyvvel vagy más imádságos- vagy énekeskönyvvel a templomba feljőjjenek. Gyermekeik vallásos nevelését egyik főgondjuknak tekintik. Egyetlen gyengéjük a pereskedési hajlam, amely azonban bonyolúlt birtokviszonyaikra vezethető vissza. Az iszákosság bűne nem oly általános, mint a felvidéken.
Nyelv.
Nyelvük most éli az átalakulás korszakát. Egymás közt való beszélgetésük közben is keverve használják a magyar és tót szavakat. A magyarosodás erősen hódit soraikban, ami különösen az ev. egyház következetes és tapintatos intézkedéseinek köszönhető. Közel három évtizede iskoláikban az oktatás nyelve kizárólag a magyar s innen van, hogy a fiatalabb nemzedék már tisztán s hozzátehetjük, igen szépen ejti ki a magyar szót. A jobb gazdák gyermekeinek esketésekor, a fiatalság mulatságain, különösen dalolásában is a magyar szó járja. Néhány évtized és a tiszta magyar Szabolcs vármegye központján is a magyar szó fogja teljes diadalát ülni.
Háztartás.
A háztartás legsúlyosabb gondjai természetesen a gazdasszony vállaira nehezenek. Az ő feladata a nép soraiban különben örvendetesen tapasztalható házirend és tisztaság fentartása. Törülköző, konyharuha, zsákvászon, ponyva, abból a kenderből kerül ki, amit a gazdasszony termel és sző fel. Az eladott tej és baromfi árából ugyancsak ő tartozik gondoskodni fehérneműről, ennek megvásárlásáról és felvarrásáról, a leány selyemkendőinek és ünneplőjének megvételéről s a háztartáshoz szükséges fűszer- és vegyeskereskedői czikkek beszerzéséről; míg a gazda a tanya jövedelméből a fiú-gyermekek felsőruháját és az egész család lábbelijét, az adót és egyéb költségeket tartozik fedezni. Természetes, hogy ennyi kiadás feladata mellett a gazdasszony olcsón nem vesztegeti portékáját. A piaczon valóságos alku-harcz folyik vevő és eladó között.
Mulatságok. Lakodalom.
Mulatságaira aránylag keveset költ népünk, a melynek különben is főjellemvonása a takarékosság, munkásság, komolyság. A más vidékeken szokásos népies mulatságok nyomaival ugyan itt is találkozunk, fonó, tengeri-törés ("hántóka"), szüret, Betlehemjárás, népies bálok, a tanyai vagy városi mulatóhelyeken, itt is találhatók; - ám az a széles jókedv, az a daloló mulatozás, hangos hejehuja, ami akár a tulajdonképeni Alföld, akár a Felföld népénél tapasztalható, Nyíregyháza népénél ritkán fordul elő. Még leggyakoribb és legelevenebb mulatsága a lakodalom, amelyet megelőz a menyasszony-búcsuztatás, a mikor felpántlikázott, felbokrétázott, kardos vőfélyek s a násznép öregebbje összegyűlnek a lakodalmas-házban 182s kiveszik a részüket a lakodalom gyönyörűségeiből. Magára az esküvőre nagy élénkség közt vonúlnak. Ilyenkor a gazda már abban is kitesz magáért, hogy 4-5 lovat fog szekerébe s úgy viszi a násznépet az Úr templomába. Esküvő után hangos szóval vonulnak azután végig az utczán, a násznép megoszlik a vőlegény és menyasszony házában, majd felváltja egymást, czigányzene szól itt is, ott is; - a fiatalság pedig ropja a tánczot, magyarosan, daliásan, kopogósan lejtve a csárdást s itt-ott hódolva már a körtánczok szokásának is. Módosabbaknál a bor, szegényebbeknél szódaviz járja, pálinka persze kerül itt is, ott is. Szegényebbeknél még ma is járja az u. n. "menyasszony-táncz", a mi abból áll, hogy a menyasszony sorba tánczra hívja vendégeit, egyet-kettőt perdűl-fordúl velök, azután elővesz egy tányért s így gyüjti fel a menyasszony-ajándékot, a mely néha 40-50 frtra is rúg; ezen azután az új párocska egy kis üszőborjut vásáról s ezzel kezdi meg a gazdálkodást. - Egyik helyi specziálitás a bokortanyák térségein vasárnap vagy ünnepnap délutánján tilinkószó mellett szokásos "buksza" (vagy lármás, hangos táncz) is, amely - mint neve is elárulja - már nem a csendes mulatozások közé tartozik.
* * *
Betyárromantika.
E fejezetet még a "régi idők" betyár romantikájának egy a népből származó, ismert alakjával akarjuk befejezni. Ez Gesztely Jóska, más néven Geszten József, a ki a 40-es években öt vármegyét tartott rettegésben. Viselt dolgairól a törvénykezési részben van szó, itt csak azt említjük meg, hogy a nép száján a 40-es években több népdal járta Gesztely Jóskáról. Ezek egyike - melyet Kovács István kir. táblai birónak még kinyomozni sikerült, és a melynek szerzője, állítólag, maga a híres rabló volt - a következő:
Erdők, mezők, vad ligetek,
De sokat jártam bennetek!
De sok nappalt éjszakával
Töltöttem el bujdosással!
Zöld erdőnek lombos ága
Sokat búsultam alatta.
Gesztely Jóska két szép lánya
Mindig aztat siratgatja.
Édes anyám sok szép szava...
Kit fogadtam, kit meg soha.
Fogadnám most, de már késő
Hull a könnyem, mint az eső.
Gesztely Jóska a kállai várnak volt a rabja és ott járta híres "kállai kettőst". Megszökött és zsandár golyója alatt halt meg, az akkor még sűrű geszterédi erdőben, üldözés közben.
Kállai kettős.
A "kállai kettős" pedig tulajdonképen egy ropogós, tipegős táncz volt és mégis, ha valakit azzal biztattak, hogy majd eljáratják vele a "kállai kettőst", jobban megijedt, mintha veréssel fenyegették volna, mert ez alatt a kállai vár szűk czelláit értették, a hol a rab csak állani volt képes; mivel pedig a fülkék alja élükre állított négyszögletes léczekkel volt kirakva, melyeken megállani alig lehetett, a rab fájdalmában kénytelen volt mezitelen lábait sürün váltogatva fel-felkapkodni. Különösen a tagadásban levő rabokat zárták ily fülkékbe. És amint Kovács István táblai bíró úrtól - akitől ez adatokat kaptuk - értesülünk, alig volt rab, aki a vallatás e módjának ellent tudott volna állani. Ez volt csak az igazi "kállai kettős."

« SZABOLCS VÁRMEGYE NÉPESSÉGE. Irta Kálnay László, revid. György Aladár. KEZDŐLAP

Szabolcs vármegye

Tartalomjegyzék

SZABOLCS VÁRMEGYE TÁRSADALMA. Irta Kálnay László, revid. György Aladár. »