Szabolcs vármegye társadalmi élete kifejlődésének és mai állapotának helyes megértéséhez feltétlenül szükséges vázolása legalább e fejlődés múltjának, ismertetése a tényezőknek és hatásoknak, amelyeknek eredménye a jelen.

A mohácsi vész idején - a mint az ide vonatkozó adatok tanúsítják - anyanyelv tekintetében, a legmagyarabb megyék egyike volt Szabolcs vármegye. Ettőlfogva a másfélszáz éven át tartott török-tatár dúlások, valamint I. Lipót nemzetellenes emberírtó kormányzata Szabolcs vármegyét iszonyúan megviselték, csupa magyarlakta vidékeit siralmas módon elnéptelenítették. Mert a török-tatár nemcsak öldökléssel és pusztítással dúlt az országban, de azzal is, hogy valóságos emberkereskedést űzött. Rabszíjra fűzte, - ha ki nem ölt - urat, parasztot egyaránt, az urat a váltságdíjból eredő haszon reményében, a parasztot - férfiát, asszonyát, apraját, nagyját, - a rabszolga-vásáron elérendő vételárra számítva.

Ennek az volt az eredménye, hogy a török dúlások lezajlása után, 1715-ben végbevitt összeírás - jobbágyok conscriptiója - nyolczvan puszta falut talált Szabolcs vármegyében és az, hogy a vármegye földesurai a kiölt vagy örök rabságra elhajtott magyarság helyett, néptelen falvaikba a felső vármegyékből ruthéneket és a német birodalomból katholikus németeket, köznéven svábokat, utóbb tótokat is kezdtek telepíteni.

Ez a ruthén és sváb települőkből álló idegen nyelvű lakosság - bátran állíthatjuk, számot nem tevő kivétellel - máig teljesen beolvadt a magyarságba. Az utóbb települt tótság beolvadása az, a mi teljesen befejezve még nincs, de most van folyamatban.

A vármegyének ma is a református magyarság a többsége, melyhez hozzá tartozik a vármegyei földbirtokos-osztály és a régi nemesség többsége is. Ez kultúráját a sárospataki, meg a debreczeni iskolákban szerezte, a mely iskolák geográfiai fekvése kedvező annyiban, hogy egyik sincs messze. A magyar nemzeti szellem tekintetéből - köztudomás szerint - mind a két említett iskola kifogástalan volt mindig és az ma is. A megye katholikussága, ennek intelligencziája, szintén legnagyobb részben ez iskolákban növekedett, a görög katholikusok leginkább Ungváron; mindkét felekezet neveltetése, érzelmei, társadalmi működése szellemében igazi magyar. Ugyanezt mondhatjuk Szabolcs vármegye zsidóságáról is.

Nemzetellenes tendencziák és áramlatok nem is uralkodtak soha a vármegye egy népfaja kebelében sem, eltekintve a nyíregyházi ág. hitvallásúak közt a maguk idején dúlt, az egyházi autonomiát korlátozni akaró pátenspártoló 184mozgalmaktól, amely fajta igyekezetek azonban - hála a magyarok istenének és ág. hitv. evangelikus véreink jobbjai hazafias szellemének - ma már vármegyénkben az elmék és szívekben teljesen meddő talajt találnak.

Kiváló társadalmi erkölcse és ma is jellemző sajátsága Szabolcs vármegyének, Szabolcs vármegye minden társadalmi rétegének, a törhetetlen és nem alkuvó magyar szellem, mely a régi idők elévűlhetetlen hagyománya. Hisz Szabolcs vármegye főhelyei mind megannyi hajdúvárosok voltak, a lelkiismeret és a magyar haza szabadságáért küzdő nagy erdélyi fejedelmek eszméinek, hadi népeinek hagyományos főfészkei. Erről tesz örök tanúbizonyságot az is, hogy nemzetünk 1848-49-iki függetlenségi harczában Szabolcs vármegye nemessége, az akkori nemzetfentartó elem, nemcsak dalolta, hogy "Mindnyájunknak el kell menni", de el is ment egy lábig; erről a "Szabolcsi önkéntes dala", amelyik éppen azért, mert dal, igazabb és erősebb kifejezője a közszellemnek, mint ívekre menő, bármi áradozó dicsérgető leírás, s a mely dal azt zengette, hogy:

Nem volt ennek az osztálynak soha nagyobb kincse, mint a haza, annak boldogsága nélkül boldog lenni nem tudott, annak élete nélkül élni sem kívánt, a nélkül szeretni sem akart, szeretni sem tudott.

Szabolcs vármegye mai társadalmának, a mindenek felett uralkodó hazaszereteten kívűl, jellemzője még, hogy egyszerű, őszinte és szives, vendégszerető a szó teljes értelmében. Igaz, hogy erre rá is ér, különösen télen, meg aztán az enni-inni valót se veszi pénzen. Még vendégszeretőbb volt, az is igaz, nem is nagyon régen, de a kártya, meg a czigány, meg a magyar lustaság, élhetetlenség, saját nagylelküsége és a szükségben száz perczentre segítő jóemberei, máig bizony nagy részét erősen megzilálták, nagy részét fel is emésztették. Nagyon sokból lett más szolgája, a ki a maga ura volt s nagyon soknak foglalta el a helyét az, aki hajdan őt szolgálta. A hirtelen való tönkremenésnek és hirtelen való meggazdagodásnak annyi példája tán egy vármegyében sincs, mint Szabolcsban; valóságos társadalmi chassé-croisé, amelyben egész társadalmi osztályok cseréltek egymással vagyon tekintetében helyet, hogy felfordulván a társadalom addigi rendje, ma lent van, a mi fent volt és fent, a mi lent volt. De azért az ős nemes birtokos osztály, a mely e tekintetben legtöbbet szenvedett, ma is főtényezője a társadalomnak.

Multja, hagyományai, népjelleme tehát mások lévén Nyíregyházának és az őt körülvevő vármegyének, társadalmilag eddig nem bírtak teljesen összeolvadni. Mi azt tartjuk, hogy nem azokat az okokat kell keresnünk, amelyek elválasztanak, de azokat, amelyek összekötnek; azt hisszük, hogy magyar hazafias szempontból nagy okosság volt abban, mikor a vármegye székhelyét a közelmúltban Nyíregyházára áttette, mert az egybeolvadásnak ez a leghatalmasabb tényezője.

A közügyek és művelődés terjesztése iránt való nagy érdeklődésnek a többiek élén, hangosan szóló tanúbizonysága Szabolcs vármegye közművelődési alapjának megteremtése, mely alap kizárólag a magyarság ügyét szolgálja; továbbá az Erzsébet királyné-alap létrehozatala, mely 20 éven át évi 800 forint dotáczióval biztosítja 4 fiu és 4 leánygyermeknek e szellemben való 185fölnevelését, végül a legujabb időben létrejött Bessenyey-kör, mely e szellemnek a felnőttek körében való terjedését és erősödését munkálja.

A társadalmi élet elevenségéről és a különféle irányú társadalmi tevékenység élénkségéről tanúskodnak a közművelődési, jótékonysági és közgazdasági egyesületek, melyek felvirágoztatása iránt megyeszerte nagy az érdeklődés. Ez egyesületek között a legjelentékenyebbek a következők:

Szabolcs vármegyének társadalmi életében mindenkor nagy szerepe volt a sportéletnek. Különleges, régi híres sportja az agarászat. Ennek, a többek közt, az a magyarázata, hogy Szabolcs vármegye homokföldje neveli azt a nyulat, amely olyan a nyulak közt, mint a lovak közt az arabs telivér, azután meg az, hogy ez a homok, kivált, ha buczkás, mint ahogy legtöbbnyire az, leginkább megpróbálja az agarat is, a lovat is, meg a lovast is. Az országban széltiben űzött agarász-sport championjainak tehát a legrégibb idők óta a megpróbáltatás és az igéretföldje képében tűnt fel Szabolcs vármegye, a hol, különösen még akkor, mikor vasútak hiányában a közlekedés nehezebb és lassúbb, de az atyafiszeretet annál melegebb és erősebb volt - Szlavónia szélének, a Hargita aljának, a Fehér hegyek tövének, meg a Beszkidek lejtőinek földesurai gyakran jöttek össze a beregi, ungi, a rézaljai, meg a szilágysági vendégurakkal: a Vayak, Ibrányiak, Kállayak, Elekek vendégszerető nagyúri portáin s vígan agarászgattak heteken át együtt a halhatatlan emlékü híres agarász: Recsky Bandi, Gazsy Imre, Elek Mihály, Gencsy Ferenczczel, meg a többi, szemét rég behúnyt szabolcsi öreg magyarral, a kiknek reggeli hét órától délesti négyig, vagyis kilencz órát egyvégtében, nyeregben ülni, nyulat kergetni 70, meg több esztendős létükre is - csak sillom volt.

De hát ... ma már hanyatlott ez is; itt is, ebben is pusztulunk, veszünk. 186A földelkülönítések, a tagosítások nyomán, felhasogatva, mérve lett a dús rónaság tere, árkolások, ákáczolások zavarják a nemes sport szabad kifejlését, oda van a fátlan nyíri buczka, nyíri homok. Ez megrontá az igazi szabad agarászat magas élvezetét, letörlé költészetét és disqualifikálja mind jobban, napról-napra jobban ezt az Istentől jókedvében agarászatra teremtett földet.

Nevezetes itteni sport még a halászat is, a melyet ugyan az úr személyesen nem űz, hanem csak annyiban, hogy mikor egy-egy partbirtokos a Tiszán gyalmoltat a halászaival és erre meghívja a jóembereit, hát akkor segít a halászlevet, meg a nyársonsült kecsegét ott a parton, megfelelő quantumu nyíri karczossal egyetemben, elfogyasztani s a dali tánczot a füstös fiúk nótájára, a tiszaparti fűzes tisztásán, a szende leányzókkal, no meg a tüzesszemű menyecskékkel, fényes reggelig - ropni.

E kettőnél erősebben művelt úri sport itt nincs. Az elsőt műveli a szabolcsvármegyei agarász-egylet, melynek utolsó elnöke a nemrég elhunyt Gencsy Béla volt, a másikat minden tiszaparti birtokos, meg a vendégei. A vadászatot a vármegye több helyein szintén űzik együleleti kötelékben. De korántsem akarjuk ezzel azt mondani, hogy a legutóbbi évek társas testgyakorló mulatságai nem találtak volna kedvező talajra. A változott időkben, a midőn kereső munkával van mind nagyobb mérvben elfoglalva a nemzet ifja-férfia, kevésbé futja az idő a napokat igénybe vevő agarászatok,- vadászatokra s az azokkal járó erősebb mulatságokra. Az elfoglaltabb és takarékosabb, idő meg pénz megtakarítására utalt sportkedvelők között kezd terjedni a kerékpározás, a lawn-tennis. Teljesen modern vonásokat ölt a társas élet is. És a hajdani "nyíri bicskás" typusából szépen fejlődik ki a modern czivilizáczió művelt úri embere - gentleman - a szabolcsi áldott talajon. Nem is marad a hajdani kurucz gavallérból más, mint nyilt, nemes gondolkozása, tőrülmetszett magyar nemzeti jellege, vendégszeretete, áldozatkészsége, erőteljes fizikuma. Ezekkel a tulajdonságokkal bírva, Szabolcs vármegye társadalmi életének rövid idő alatt a legkedvesebb és a legvonzóbb képe lesz. Arról, a mit már eddig is létre hozott a magyar nemzeti társadalom ezen kis csoportja a kulturális munka terén, e könyv sok fejezete beszél.