Bakhó. Cserepes-Kenézen bírt földesúri joggal.

Baksay (Szőlődi és nógrádi). Abauj vármegyéből származik; tagjai már a XV. században szerepeltek. B. Tamás 1550-ben Szőlődre nyert királyi adományt. Ennek fia Máté, unokája Jakab volt, ennek fia Mátyás a nógrádi vár védelmében halt el. Árván maradt fia Mátyás papi pályára lépett s 1699-ben mint forrói lelkész halt el. Ettől kezdve a család tagjai közül többen léptek a lelkészi pályára. A cslaád a XVIII. század második felében telepedett le a vármegyébe. Büd, Geszteréd, Szabolcs, Rohod és Parlag községekben bírt földesúri joggal. Czímer: kékben, hajlott, pánczélos, görbe kardot tartó kar, a karhajlásnál aranyleveles korona nyugszik. Sisakdísz: páncélos kar, három természetes liliomot tart. Takarók: kékarany - veresezüst.

Barla. Nemességét 1786-ban igazolta. Gyulaháza, Gyüre és Lövő-Petri községekben bírt földesúri joggal.

Barkóczy (Szalai báró és gróf.) Vas vármegye hasonnevü helységéből származik. A XVI. században szakadt a Tisza vidékére. Törzse B. László zempléni alispán (1582.); fiaitól a család három ága származott le. László († 1659) beregi főispántól, az idősebb grófi és bárói ág, Ferencz zempléni alispántól a jelenleg virágzó bárói ág, János ágának unokáiban magvaszakadt. Rangemelés: az idősebb ágból László 1655-ben bárói, ennek fia Ferencz 1687-ben grófi rangra emeltetett. Az ifjabb ágból Zsigmond kir. táblabiró 1722-ben nyert bárói rangot. 1887. jul. 17-én kelt legfelsőbb elhatározással Hadik Endre gróf, B. János gróf unokája a Hadik-Barkóczy kettős név viselésére jogosittatott fel. Tagjai közül Ferencz 1687-ben kállai kapitány; István 1667-79. főispán; János 1759-82. főispán; Ferencz 1745-61 egri püspök, utóbb esztergomi érsek.

Báthori. E családról e fejezet elején a Guth-Keled nemzetségnél és a történeti részben az egyes korok családainak és birtokosainak ismertetésénél van szó.

Bay (Ludányi). Első ismert őse Barnabás 1453 körül származott át Nógrádból Beregbe. B. Ignácz 1540-ben nyert czímeres levelet. Tagjai közül: Ferencz (1552-67) egri vitéz, később krasznahorkai kapitány; Mihály (1604) Báthori István híve; László (1711) Munkács várának 513kapitánya, Mihály Thököly követe a portánál; Ferencz 1714-ben Bereg vármegye alispánja; Ferencz 1849 Szabolcs vármegye alispánja. Bertalan 1848/49 honvéd-őrnagy. - A család Kis-Varsány, Nagy-Mada, Kenézlő és Szabolcs községekben bírt földesúri joggal. Czímer: kékben, leveles koronából kinövő, három piros rózsát tartó egyszarvú. Sisakdísz: pajzsalak.

Bekény. 1437-ben tűnik fel. A XIX. század első felében Nagyfalu községben bírt földesúri joggal.

Bémer (Bezdédi és kis-bákai báró.) A XVIII. században tünik fel Magyarországon. Antal Munkács várának kapitánya († 1730), utóda Antal 1809-ben nyerte a bezdédi és kisbákai előnevet. E családból származott B. László, nagyváradi püspök (sz. 1785, † 1862). Czímer: kék hasított pajzs, elől zöld alapon, fekete lovon vágtató pánczélos vitéz; hátul, leveles arany-koronán át, három búzakalász látható. Sisakdísz: fekete egyfejű sas. Takarók: kékarany, veresezüst.

Bertóthy (Berthóti). Az Aba nemzetségből származik. Törzse Péter (1330-33) Szaláncz vár kapitányának fia Mihály. A XVII. században a Leövey családdal osztályos atyafi. A század első felében Kopócs-Apáti községben bírt földesúri joggal. Tagjai közül: Szaniszló (1504-22) Sáros vármegye alispánja; Márton (1542) és János (1600) alispánok ugyanott; Gábor szepesi alispán (1680); Ferencz 1707-ben II. Rákóczy Ferencz vezénylő tábornoka. Czímer: kékben, leveles arany koronán, kiterjesztett szárnyakkal álló fekete, egyfejü sas. Sisakdísz: pajzsalak.

Bezdédy. A XV. században tünik fel. 1422-46-ban Bezdéden, Karászon, 1480-ban Eperjeskén birtokos. A század elején Balkány és Bessenyőd földesura.

Bessenyey (Nagybessenyei) a Szalók nemzetségből származik, egyenes őse Márk (1322), aki Bessenyőt vette meg. Fiai: László (1347), Miklós (1348) és Imre (1348-73). Ez utóbbinak tíz fia volt. Unokája Mihály 1452-ben czímerlevelet nyert V. László királytól. Utóda ifj. Mihály, 1526-ban János király híve, de utóbb Ferdinánd pártjára tért s ecsedi várkapitány lett. Zsigmond, Thököly alatt Kis-Várda kapitánya, majd alispán, Ennek második fia: Zsigmond, a család jelenleg virágzó ágát alapította. György (sz. 1747, † 1811) a testőr-író. A család Berczel és Paszab községekben bírt földesúri joggal. Czímer: balra dőlt kék pajzsban karvassal és keztyüvel felővedzett, egyenesen meredő emberi kar, mely a könyökön s a kézszáron nyíllal van keresztül szúrva úgy, hogy vér látszik folyni; az ökölbe szorított kéz pedig véres pallost tart. Sisakdísz: Pajzsalak. Takarók: kék-fehér.

Bethlen (Betleni gróf), ősrégi erdélyi család. Első őse Apa, a XIII. század első felében. A XV. századtól kezdve vezérszerepet visz Erdély történetében. A vármegyében B. Gábor fejedelem szerzett először birtokokat, melyek a Rákóczy családra szállottak. Rangemelések: B. Ferencz 1651-ben bárói rangra emeltetett. Miklós 1696-ban, Sámuel küküllei főispán, 514valamint Gergely és rokonai 1697-ben, továbbá János ugyanezen évben emeltetnek grófi rangra. A XIX. sz. első felében Nyír-Acsádon bírt földesúri joggal.

Bogáthy I. Ősi szabolcsvármegyei család. 1433-ban Uj-Bogát pusztán, 1462-ben Gáton birtokos. A XIX. század elején Komoró földesura.

Bogáthy II. A Baden nagyherczegségből, Überlingenből, ősi patriczius családból származó Pscherer József 1889 febr. 25-én bogáti előnévvel, magyar nemességet nyert. 1896-ban a család, legfelsőbb engedélylyel, nevét B.-ra változtatta. A család 1865-ben telepedett le a vármegyében s Bogáton földbirtokos. Czímer: veressel és kékkel négyszer vágott pajzs, 1. és 2. mezeje, a vágásnál, hatszögű ezüst csillaggal van megrakva. A 3-ik mezőben, hármas zöld halmon, viritó dohánynövény; a 4-ik mezőben arany búzakéve. Sisakdísz: három búzakalászt tartó, kinövő arany-oroszlán. Takarók: veresarany - ezüst-kék. Jelmondat: "Suum cuique."

Bónis (Tolcsvai). Zemplén vármegyéből származik. György 1615-ben nyert czímeres nemeslevelet II. Mátyás királytól. Tagjai közül kiemeljük a következőket: György I. Lipót idejében koronaőrző csapat főhadnagya. Ferencz (sz. 1627) lefejeztetett Pozsonyban 1671. ápr. 30-án, a Wesselényi-féle összeesküvésben való részesség miatt. Bertalan (sz. 1825.) 1848/49. huszárfőhadnagy; Samu (sz. 1810, † 1879.) a vármegye alispánja, majd követe, 1848-ban országgyűlési képviselő, koronaőr, 1849-ben igazságügyi államtitkár; Barnabás (1877-81) a vármegye főispánja. Bertalan (sz. 1852) Borsodban főszolgabíró. Czímer: kékben, zöld alapon, egymás ellen ágaskodó, babérkoszorut tartó arany oroszlán. Takarók: jobbról: veres-ezüst, balról kék-arany. A család Tolcsvára és Füzérre nyert királyi adományt. Nagyfalu, Tét, Sima, Dada községekben bírt földesúri joggal.

Boócz v. Buócz. Nógrádvármegyéből származik. Eőr községben bírt földesúri joggal.

Borbély. Ilynevű család a XIX. sz. elején Bessenyőd, Rád és Tura községekben bírt földesúri joggal; Gáspár 1848-49-ben honvéd-hadnagy.

Bornemisza a XVI. században birtokos volt. Az 1549. évi összeírás szerint 48 porta, 1598-ban pedig 146 ház birtokosa. A XIX. sz. elején ily nevű család Gáván bírt földesúri joggal.

Bory (Bori és borfeői) ősi nyitravármegyei család. Első ismert őse Miklós 1275-ben. Idővel elterjedt Hont és Nógrád vármegyékbe. Bor, Borfő, Szalakusz és Dalmad községekben volt birtokos. Tagjai közül Mihály és György 1650-60. korponai kapitányok voltak. Miklós 1825-27-ben nádori itélőmester. A család 1860-ban telepedett Szabolcs vármegye területére. Czímer: kékben, görbe kardot tartó pánczélos félkar, a kardon átütött török fő. A pajzs jobb felső sarkában hatszögű arany-csillag, a karhajlásnál ezüst-félhold ragyog. Sisakdísz: pajzsalak, kísérők nélkül. Takarók: arany-kék, ezüst-veres.

Böszörményi, másként Voncza-B. Bihar vármegyéből ered. A XIX. sz. elején Kopócs-Apáti községben bírt földesúri joggal. E család sarja B. László (sz. 1824. † 1869.) országgyűlési képviselő.

Buday (Pethendi). Pethendi B. Ozsvát 1454-ben nyert czímeres levelet V. László királytól. A család Zala vármegyéből, Pethendről származik, honnan előnevét vette. Idővel a Dunántúlról átszakadt Zemplén és Közép-Szolnok vármegyékbe. Nemességét 1805-ben hirdették ki Bihar vármegyében, s 1821-ben Aradban. E családból származik B. Ézsaiás, a híres debreczeni református püspök és András, 1848-49-ben országgyűlési képviselő. Czímer: balradőlt veres pajzsban, derékig kiemelkedő, nyakán aranyos nyíllal átdöfött fekete medvebocs, a sebzett helyből vér csepeg alá. Sisakdísz: pajzsalak. Hasonló nevű család Demecser és Buda-Ábrány községekben bírt földesúri joggal.

Csajkos (Nagyváradi). Bihar vármegyéből származik. A mult században telepedett le Szabolcs vármegyébe, hol Apagy, Bogát, Fehértó, Mihálydi helységekben és a parlagi pusztán bírt földesúri joggal. Tagjai közül István († 1871) megyei esküdt, Gyula (1872-84) főszolgabiró, utóbb országgyűlési képviselő volt. Czímer: (színjelzés nélkül) hármas halom középsőjén leveles koronából kiemelkedő egyszarvú. Sisakdísz: kardot tartó pánczélos félkar.

Csernátony (Al-Csernátoni). Háromszék vármegye hasonnevü községéből ered. A XVII. században tünik fel. A mult század folyamán szakadt Szabolcs vármegyébe és Gemzsén bírt földesúri joggal.

Csoma I. Ujhelyi Cs. Albert és fiai, János, Mihály és István 1576-ban nyertek czímeres nemeslevelet.

Csoma II. (Ragyolczi). Háromszékből ered. 1544-ben tagjait már Magyarhonban találjuk. György 1660-ban ónodi viczekapitány. András Bereg vármegye jegyzője, majd zempléni szolgabiró († 1667). Unokája Zsigmond 1757-ben Ragyolczra nyer adományt. András 1744-ben Abauj vármegye követe. Szabolcsban több helyen bírt földesúri joggal. József devecseri birtokos, kiváló genealogus. Czímer: veresben arany griff, jobb első karmában, pengéjével lefelé álló tőrt tart. Sisakdisz: pajzsalak, pengéjével felfelé álló tőrt tartva.

Csúry. A XV. században tűnik fel. E családból Gergely (1478-92) a vármegye alispánja.

Czeglédy. Abauj vármegyéből ered. Cz. András 1640. nov. 30-án nyert czímeres nemes levelet. A XIX. század elején Kis- és Nagy-Baka községben bírt földesuri joggal.

Czobel (Balogfalvai). Ősi német család, mely Bajorországból származik. A magyarországi ág őse Fülöp, Wallenstein segédtisztje, 1678-ban nyert balogfalvai előnévvel magyar nemességet. Cz. József, a Nádasdy-huszárok ezredese Mária Terézia idejében. Imre a francziák elleni háboruban harczolt; 1809-ben a megyei felkelt nemesség alezredesévé választatott. Albert (1872-75) országgyűlési képviselő, azelőtt a kanczelláriánál fogalmazó. Imre a Sándor orosz nagyherczeg nevét viselő huszárezred főhadnagya, 1875-ben cs. kir. kamarássá neveztetett ki. Leánya Minka, költő, ujabbkori szépirodalmunknak egyik kiváló képviselője. István, kinek neje báró Mednyánszky Margit, a Szepességben a nagyőri várkastélyban lakik. A család Nyitrában Verbó és Prasznik, Hevesben Garánk és Gömörben Balogfalva községekben volt birtokos, ezenfelül Anarcs, Ajak, Báka, Kis-Várda és Mogyorós községekben bírt földesúri joggal. Cízmer: kékben, zöld alapon haladó arany czoboly. Sisakdísz: egyenes, arany védődoronggal ellátott, kardot tartó pánczélos félkar. Takarók: aranykék, ezüstveres.

Demjén (Pócsi), Pócsi D. Lukács és testvérei 1608-ban nyertek czímereslevelet Báthori Gábortól. A család Pátrohán bírt földesúri joggal. Czímer: Veresben, zöld alapon álló pánczélos férfi, sisakkal, sárga csizmákban, kardja felkötve, jobbjában arany-markolatu görbe kardot tart, balját csipőre teszi. Sisakdísz: két fehér természetes liliom zöld szálon és levelekkel. Takarók: kékarany - veresezüst.

Dessewffy (Cserneki és tarkői gróf). Szlavoniai eredetü. Már a XIII. században bírta Csernek várát. Tarkőt János nyerte 1558-ban. A török invázió elől a család Sárosba menekült. Szabolcs vármegyébe a XVIII. század közepén telepedett le. Rangemelések: János pozsegai főispán 1525-ben czímerujitást nyert. D. József altábornagy 1754-ben grófi, D. Henrik alezredes 1763-ban bárói, D. Sámuel 1756-ban bárói, D. István fiával 1775-ben grófi rangra emeltetnek. A XVIII. század elején D. Miklós Francziaországba költözött, utóda Károly visszatért, tőle ered a fiágon kihalt idősebb grófi ág. A család Királytelken, Büd-Szent-Mihályon, Balsán, Oroson, Bélteken, Vencsellőn, Tiszalökön és Bashalmán birtokos. Cízmer: négyelt pajzs szivpajzsa. Ebben arany mezőben, veressel fegyverkezett egyfejü fekete sas. Nagy pajzs: 1. és 4. veres mezőben hármas szikla középsőjén buzogányt tartó pánczélos kar, melyet jobbról ezüst-hold, balról hatszögü aranycsillag kísér. 2. és 3. kék mezőben, zöld alapon ezüst griff, előlábával arany koronát tart. Két sisak. Sisakdísz: I. két fekete sasszárny között hat ezüst strucztoll, mindegyik egy hatszögü veres csillaggal megrakva, takaró aranyveres; II. a pajzsbeli griff, takaró ezüstkék. Pajzstartó: két, a pajzstól elfordult fejü szirén, szétszórt arany hajjal, egyik kezöket a pajzson, másikat csipőre tartva. A család ez ága Sámuel sárosi főispántól származik, aki 1775-ben grófi rangra emeltetett, ennek fia volt István; ezé József (sz: 1771, † 1843) a vármegye követe, fiai: Aurél (sz: 1808, † 1842) korának egyik legkiválóbb férfia és Emil (1814, † 1866) a magyar tudományos Akadémia elnöke s a Földhitelintézet alapítója. Az utóbbi fia: Aurél (sz. 1846) az országos magyar gazdasági egyesület elnöke.

Detrich (Benedekfalvi). Liptó vármegyéből származik. Őse Hauk Polku 1239-ben Detrik, alias Benedekfalu, Tarnochföld, Magyarfalu birtokosa. E birtokok I. Károly király 1340-ben kelt átirata szerint ekkor még a család birtokában vannak. A szabolcsvármegyei ág: D. György (1485) liptóvármegyei alispán hasonnevű utódától származik, aki 516a XVIII. század elején Bereg vármegyébe költözött. E Györgynek két fia volt: György és László. Az utóbbi Beregben maradt. György hasonnevü fia pedig a XVIII. század közepén Szabolcsba költözött. D. Györgynek Szalai Barkóczy Évával kötött házasságából származott János (1777-1847) és Antal († 1848) terjesztették tovább a családot. A család Kis-Várdán s Ajakon bírt földesúri joggal; jelenleg D. Miklós tassi birtokos. Zsigmond († 1868.) orsz. képviselő. Czímer: kékben, fészkében ülő, fiait vérével tápláló pelikán. Sisakdísz: pajzsalak. Takarók: kékarany-veresezüst.

Dobos. D. Benedek II. Ferdinánd királytól nyert czímeres nemes levelet, mely 1638-ban hirdettetett ki a vármegyében. A család Lövő-Petri helységben bírt földesúri joggal. Czímer: kékben, zöld alapon, magyar, veres-ruhás férfi, jobbjában arany-markolatú görbe kardot tart, balját csipőre teszi. Sisakdísz: görbe kardot tartó növő oroszlán.

Dogály (Büdi) D. János és Konstantin 1792-ben nyertek czímeres nemes levelet I. Ferencz királytól. A család Büd község ⁵/₆-át bírta, mely községre királyi adományt nyert. Czímer: kékben, hármas zöld halom középsőjén nyugvó aranyleveles koronán könyöklő s görbe kardot tartó pánczélos kar, melynek belső hajlásánál egy hatszögü arany-csillag nyugszik. - Sisakdísz: görbe kardot tartó arany-oroszlán.

Domahidy (Domahidi). Szatmár vármegye törzsökös családa. Őse Domán, a Kraszna partján települt le. 1369-ben már egész Domahidát bírta, mely birtokon 1453-ban osztozkodtak a családtagok. Tagjai közül: Miklós 1641-ben főjegyző Szatmár vármegyében, a másik Miklós 1694-99 ugyanott alispán; Pál 1640 szolgabíró; László 1703 szolgabíró; Ferencz (sz. 1824) Szatmár vármegye főispánja. A család Téth községben bírt földesúri joggal.

Dombrády. Ősi szabolcsvármegyei család, nevét a vármegye hasonnevű községétől vette, hol birtokos volt. Idők folyamán átszármazott Szatmár és Ugocsa vármegyékbe.

Drevenyák (Takta-Kenézi). D. János, György és Ferencz 1589-ben nyertek czímeres levelet Rudolf királytól. D. Xav. Ferencz 1799-ben nyerte a taktakenézi előnevet, s itt a család földesúri joggal bírt. D. Ferencz 1849-ben cs. k. biztos és a Szt.-István-rend vitéze. Czímer: Veresben ágaskodó arany-oroszlán. Sisakdísz: természetes saskeselyü, karmaiban veres szívet tart. Takarók: Veresezüst-kékarany.

Egry I. E. Pál és neje, valamint gyermekei, továbbá fivére és ennek fiai, végül E. Pál és Kádas Mihály 1669-ben nyertek czímeres nemeslevelet. (Leleszi orsz. levéltár.)

Egry II. Szatmár vármegye egyik legrégibb családa. 1300 körül bírta Egri helységet, idővel átszármazott Ugocsa és Zemplén vármegyékbe is. Ily nevű család Bezdéd és Gelse községekben bírt földesúri joggal.

Elek (Pazonyi). E. Mihály 1715-ben nyert czímeres nemeslevelet III. Károly királytól, mely jul. 6-án hirdettetett ki a vármegyében. A család Kis-Várda, Óntelek, Pazony községekben bírt földesúri joggal. Dögén és Demecserben birtokos. Tagjai közül: Mihály, 1838-ban főszolgabiró, 1844-ben alispán; Ferencz 1844-ben testőr, 1848/49-ben zászlóaljparancsnok. Gusztáv honvédezredes. Czímer: kékben, zöld alapon, két egymás felé ugró arany oroszlán, felettük hatszögű arany-csillag ragyog. Sisakdísz: veresruhás növő magyar vitéz, jobbjával aranymarkolatú görbe kardot, baljában 3 búzakalászt tart. - Takarók: kékarany, veresezüst.

Eördögh (Lászlófalvi). Túrócz vármegyéből származik. Pirk Othmár, 1250-ben nyerte Lászlófalvát királyi adományúl. Fia Gyüge, az E. család őse. A csaádnevet Pál veszi fel 1422-ben. Idővel átszármazott Nyitra és Zólyom vármegyékbe. E. Dániel (1705-1709) és utóbb (1714-1730) Szabolcs vármegye alispánja; fia György (1720) szolgabíró, Aurél 1838. alszolgabiró; Zsigmond a XIX. sz. közepén Kopócs-Apátiban birtokos. Czímer: Kékben, hármas zöld halomról felugró, nyakán nyíllal átdöfött szarvas, a pajzs felső jobb sarkában egy hatszögű arany-csillag és a balsarkon egy ezüst félholdtól kísérve. Sisakdísz: növő pajzs-alak.

Erdőhegyi (Erdőhegyi). Ősi, zarándvármegyei család. Nevét a hasonnevű helységtől veszi. 1421-ben Fövény birtokosa, melyet 1461-ben zálogosít el. E. Balázs II. Ulászló királytól 1500 táján nyert adománylevelet, Erdőhegy, Szenteskirály, Görhe, Sebren és Hegenháza zarándmegyei birtokokra. A török invázió elől Komárom vármegyébe menekült. Benedek 1540-ben Füzitő és Almás helységekben levő részbirtokokba zálog czimén beiktattatik. Szabolcs vármegyébe a XVII. század folyamán költözik. György (1642.) Petneházán táblabíró. Zsigmond II. Rákóczy Ferencz seregében tiszt, a szatmári béke után régi nemesi jogaiba visszahelyeztetik. A család Lövő-Petri, Gyüre, Gégény, Gyulaháza, Demecser, Bogdány, Gemzse, Sényő és Nyír-Mada községekben bírt földesúri joggal. Czímer: (színjelzés nélkül) kiemelkedő magas lombos fától jobbra egy, jobbjában görbe kardot, baljában buzogányt tartó magyar vitéz áll, a fától balra 517ágaskodó oroszlán. Sisakdísz: fészkében ülő fiait vérével tápláló pelikán, egy-egy csillagtól kísérve.

Erős (Lengyelfalvi). Erdélyből származik. A XVI. században Szatmárba telepedett, onnan szakadt a vármegyébe. A család Döge, Fényes-Litke, Eszeny, Veresmart, Piricse és Pilis községekben bírt földesúri joggal. Czímer: kékben, aranyleveles koronából kinövő, fekete hármas-hegyen álló galambpár, egymás felé fordulva, csőrükben három-köves arany-gyűrüt tartva. Sisakdísz: gyűrűt tartó galamb. Takarók: kékarany, veresarany.

Eötvös (Vásárosnaményi báró). Őséül a hagyomány E. János budai bírót tartja, akit a fellázadt németek 1437-ben a Dunába fullasztottak. A XVII. században Bereg vármegyében találjuk. Rangemelés: E. Miklós lovassági tábornok és gyermekei 1768-ban bárói rangra emeltettek. Utódai: Ignácz (sz. 1786, † 1851) Sáros vármegye főispánja és tárnokmester; József (sz. 1813, † 1871) vallás- és közoktatásügyi miniszter; Lóránt (sz. 1848.) a Magyar Tudományos Akadémia elnöke. Jelenleg Mihálydiban birtokos. Czímer: négyelt pajzs, a 3. és 4. udvar közé ékitett ötödik mezővel és szívpajzszsal. Ebben az ősi czímer: kékben, ágaskodó arany-griff, jobbjában arany-markolatu görbe kardot tart, alól hatszögü arany-csillag által kísérve. Nagy pajzs: 1. és 4. ezüst mezőben, zöld alapon befelé fordult ágaskodó fekete medve, jobb előlábában nyitott könyvet tartva. A 2. és 3. veresben befelé ágaskodó arany-oroszlán, felemelt jobbjában liliomszálat tart. 5. Zöldben ezüst-hullámos pólya. Három sisak. Sisakdíszek: I. egy ezüstfeketével s egy veresaranynyal vágott elefántagyar között, melynek öblös végéből, a jobboldalinál kék, a baloldalinál fehér zászló nyúlik ki, kinövő pánczélos vitéz, jobbjában kivont kardot tart, balját csipőre teszi. II. Pajzsbeli kinövő griff, kard nélkül; III. pajzsbeli kinövő oroszlán liliom nélkül. Takarók: I. aranykék, II. ezüstfekete, III. aranyveres.

Eszenyi (Eszenyi). A családi hagyomány szerint Lengyelországból származik. E. György 1609. decz. 18-án nyert czímeres nemeslevelet II. Mátyás királytól, mely 1610-ben hirdettetett ki. A család Eszény községben bírt földesúri joggal.

Eszenyi (Szoboszlói). E. Ambrus és gyermekei Mihály, Péter és Erzsébet 1629-ben nyertek czímerlevelet Bethlen Gábor fejedelemtől. E család valószinüleg azonos az előbbivel.

Farkas. (Nyujtódi és Ikafalvi). Erdélyből származik. A XVIII. század elején települt a vármegyébe. Ajak, Kis-Várda, Eszeny, Kajnya (Zemplénben) községekben bírt földesúri joggal. Tagjai közül Géza († 1896) kúriai bíró; Balázs (sz. 1839) országgyűlési képviselő. Czímer: Kékben, zöld alapon, derékon ketté vágott természetes oroszlán hasal, felette ágaskodó paripán magyar vitéz ül, piros nadrágban, zöld mentében, prémes szélű veres kucsmában, barna forgóval; jobbjában kereszt-markolatu egyenes kardot tart, melyre sólyom van szúrva, felette kétoldalt hasonló madár röpköd. Sisakdísz: növő oroszlán, bal előlábában olajágat, jobbjában zöld koszorút tart. Takarók: kékezüst, - veresarany.

Ferenczy (Csellei és nagybessenyői). A XV. században tűnik fel; F. Antal 1835-ben nyert nemesi bizonyítványt a vármegyétől. Gáva, Ajak, Kis-Várda községekben bírt földesúri joggal. Jelenleg Dögén és Karászon birtokos. Czímer: kékben, zöld alapon, arany griff, jobbjában buzogányt, baljában három nyilat tart. Sisakdísz: a griff.

Feilitzsch (báró). Ősi frank eredetű család. Egyenes őse Jobst (1280 körül), honnan a családfa a mai napig megszakítás nélkül jön le. A család 1847-ben immatrikuláltatott a bajor bárói rend közé. 1845-ben telepedett le Torontál vármegyébe. Berthold (sz. 1867.) jelenleg Szabolcs vármegye főispánja. Czímer (ősi): fehérrel, veressel és feketével vízszint vágva. Csuporsisak. Sisakdísz: fehérrel, veressel és feketével vízszint vágott két nyílt sasszárny között kiemelkedő, ugyanoly vágású süveg. Takarók: veresfehér-feketefehér.

Finta. F. Miklós és családja 1715-ben nyert czímeres nemeslevelet III. Károly királytól. A család Balkány és Szakoly községekben bírt földesuri joggal.

Fodor I. (Nánási). Nánási F. Miklós 1629 jun. 29-én nyert czímeres nemeslevelet, mely ugyanez évben hirdettetett ki Gyulaházán.

Fodor II. F. János és Mihály 1665-ben nyertek czímeres nemeslevelet I. Lipót királytól.

Fodor III. E család 1712-ben nyert czímeres nemeslevelet III. Károly királytól. János 1725-ben Pátrohán lakott, utódai a század elején ugyanott bírtak földesúri joggal.

Földváry. 1632-ben nyert czímeres nemeslevelet II. Ferdinánd királytól, mely 1633-ban hirdettetett ki Zemplénben. F. Zsigmond az 1725-iki összeírás alkalmával Bezdéden lakott. A XIX. sz. elején Nagyfalu és földes községekben bírt földesúri joggal.

Forgách (Ghymesi és gácsi gróf). Eredetét a Nyitra vármegyét tárgyaló kötetben ismertettük. Zsigmond (sz. 1566, † 1621.) a vármegye utolsó nádor-ispánja. Jelenleg F. László gr. Mándokot bírja.

Fúló (Fulóházi és kisfaludi). 1417-ben az Uporiakkal nyeri Halászt és Halásztelket. 1453-ban Balsán, Szabolcsban, 1482-ben Kisfaludon birtokos. A XIX. sz. elején még virágzott.

Füzesséry (Füzesséri és tövisi). Zsigmond király 1403-ban a hűtlenségbe esett F. Péter birtokait a székely eredetű Tyvisi Jánosnak adományozta, aki felvette a F. nevet s ezzel a család megalapítója lett. Zemplénből idővel átszármazott Bereg és Szabolcs vármegyébe. Czímer: kékben, zöld talajon arany griff, felemelt jobbjában arany-markolatu kardot tart. Sisakdísz: növő griff.

Gaál (Verebélyi és szentistváni). Marosszékből származik. Zsigmond Apafi Mihály fejedelemtől adományt nyer: Szt.-István, Szent-Márton és Gálfalva községekre. Idővel átszármazott Szatmárba, jelenleg Balkány községben birtokos. Tagjai közül: Elek 1848-ban a nádor-huszároknál hadnagy. Gábor 1848-ban tűzérhadnagy. - Czímer kékben, zöld alapon, veresruhás magyar lovas, jobbjában pisztolyt tart. Sisakdísz: könyöklő pánczélos kar, markában három búzakalászszal.

Gál. G. Mihály és István az 1725. évi nemesi vizsgálat alkalmával egy 1648. ápr. 30-án nyert czímeres nemeslevelet mutatnak fel. E család Nádudvaron és Uj-Fehértón bírt földesúri joggal.

Gencsy. Szatmár vármegye hasonnevű helységéből származik. 1381-ben G. András királyi adománylevelet nyer Szent-Lőrincz részeire. 1428-ban G. János fiaival Istvánnal és Orbánnal, s rokonaival határjáró parancsot eszközölt ki Zsigmond királytól. A határjárást a leleszi konvent még ez évben teljesítette. G. János 1551-ben társaival új adományt nyer Gencsre. 1587-ben és 1611-ben ez adomány megújíttatott. Zsigmond Rákóczy Ferencz ezredeskapitánya, 1704-ben Mihályfalván nyert részbirtokokat. Zsigmond tevékeny részt vett a felkelő hadjáratokban. 1706-ban a csatatéren fejezte be életét. Özvegye Balázsi Kata 1711-ben Pálffy Jánostól oltalomlevelet nyert. A család idővel átszármazott a vármegyébe és Téth, Kis-Léta Szakoly, Balkány községben bírt földesúri joggal, a hol ma is birtokos. Zsigmond 1784-ben a vármegye táblabirája. Ferencz (sz. 1768.) altábornagy; Albert orsz. képv. Czímer: kékben, fészkében űlő, fiait vérével tápláló gödény. Sisakdísz: pajzs-alak. Takarók: kék ezüst.

Gergelyffy. (Csikszentmártoni). Csik vármegye Csik-Szent-Márton nevű helységéből származik. 1700-1710 között telepedett le a vármegye területére. Mária-Pócson bírt földesúri 519joggal, hol jelenleg is birtokos. Tagjai közül János (sz. 1812), három ízben a vármegye főjegyzője. Czímer: kékben, zöld alapon, görbe kardot tartó oroszlán. Sisakdísz: két fekete sasszárny között kinövő egyszarvú.

Gonda. G. János 1760-ban nyert czímeres nemeslevelet, mely 1761-ben Nógrád vármegyében hirdettetett ki. Kopócs-Apáti községben bírt földesúri joggal.

Gönczy. G. Imre 1627 márcz. 12-én nyert czímeres nemeslevelet II. Ferdinánd királytól. Szatmárban telepedett meg, onnan átszakadt e vármegyébe. Kék és Kemecse községekben bírt földesúri joggal.

Görbedy. A XVI. században tűnik fel. László (1563-65) a vármegye alispánja.

Gulácsy (Gulácsi). Bereg vármegyéből származik. 1428-ban az ottani Gulács helység birtokosa, melyre 1545-ben uj adományt nyert. Idővel átszármazott Bihar, Ugocsa és Szatmár vármegyékbe is. Berczel és Gyulaj községekben bírt földesúri joggal.

Győrbiró (Léczfalvi). Háromszék vármegyéből származik. Ősi székely család. Első nyomaira 1425-ben akadunk. Czímer: ezüstben zöld halmok előtt álló magyar vitéz kék attilában, veres nadrágban, fekete csizmában, fején prémes kucsmával, felemelt jobbjában arany-markolatú hegyes tőrt tart. Sisakdísz nincs. Takarók aranykék.

Hagymássy. H. János 1630 máj. 6-án nyert czímeres nemeslevelet II. Ferdinánd királytól. A család Zemplénben telepedett le s onnan szakadt a vármegyébe.

Hajdu. H. aliter Kardos Péter, 1665-ben nyert czímeres nemeslevelet I. Lipót királytól. A család Balkány és Gelse községekben bírt földesúri joggal. Czímer: kékben, zöld alapon, veres ruhás férfi, prémes kalpaggal, jobbjában aranyos markolatu görbe kardot tart, balját csipőjére teszi. Sisakdísz: növő pajzsalak.

Halász. Bessenyődőn bírt földesúri joggal.

Hegymeghy. Ősi borsodvármegyei család. IV. László király Mihályt és Turnát hű szolgálataik jutalmául a királyi szolgák sorába emelte. A család egész a XVI. század végéig megmaradt Hegymeg birtokában. A XVII. században Abauj vármegyébe telepedett. Onnan származott át Szabolcsba. Czímer: veressel és kékkel függőlegesen hasított pajzs, elöl három csomóra kötött zsinegről alácsüngő, ugynevezett "mantuai" kereszt. Hátul veresruhás magyar vitéz, csizmásan, kucsmában, felkötött karddal, jobbjában görbe kardot tart.

Hetey. Az 1725. évi nemesi összeirás alkalmával több tagját vették számon. Gelse és Nagy-Halász községekben bírt földesúri joggal.

Hollesch. Bezdéd és Veresmart községekben volt földesúr.

Horthy. Ramocsaházán bírt földesúri joggal. Czímer: veresben, zöld alapon ágaskodó fehér egyszarvú, előlábai alatt három zöld szárú fehér virág nő. Sisakdísz: két fekete sasszárny közt kinövő egyszarvú.

Horváth (Muraniczi báró). Horvátországból ered. 1677-ben nyert czímeres nemeslevelet. Rangemelés: H. János szatmári főkapitány bárói rangra emeltetett. (1690). A család jelenleg Papon birtokos. Czímer: négyelt pajzs szívpajzszsal. Ebben veres mezőben három fehér strucztoll. A szívpajzs fölött, fölfelé nyúló veres csúcsban, ezüst kettős kereszt. A csúcs fölött arany-nap. A nagy pajzs: 1. veresben pánczélos vitéz, három strucztollas sisakkal, jobbjában kétcsúcsú zászlót, baljában alabárdot tart, 2. kékben veres szív, melyből fehér strucztoll nyúlik ki; 3. kékben zöld hármas halom középsőjéből kinövő zöld szárú és levelü fehér liliom; 4. veresben, kétfarkú, koronás, arany-oroszlán, jobbjában levágott török főt hajánál fogva tart. Sisakdísz: I. balra fordult, növő, koronás, arany-oroszlán, jobbjában zöld szárú és levelü fehér liliomot, baljában levágott török főt, hajánál fogva tart; II. növő pánczélos alak, jobbjában zászlót, baljában nyílfegyvert tart.

Horváth (Nagyváradi és teleki). Háromszék vármegyéből származik. Első ismert őse Tamás 1560-ban Telek, Kovászna és Szőrere községekre nyert adományt. Jelenleg Czekeházán birtokos. Czímer: kékben, hármas zöld halom középsőjén daru áll, csőrében kigyót, felemelt lábával arany-golyót tart. Sisakdísz nincs. Takarók zöldkék.

Ibrányi. (Vajai és ibrányi). E nagymúltó család ősei Lukács és Gergely a Pécz nemzetségből. Utolsó sarja András a XV. század elején. Nővére 1414 táján Vay Istvánhoz ment nőül, ennek fia magát vajai Ibrányinak nevezte s a családot tovább terjeszté. 1418 óta pallosjoggal bírtak. Berczel, Ibrány, Kótaj, Buj, Nádudvar stb. községekben voltak földesurak. Czímer a Vay családéval azonos. Tagjai közül kiemeljük a következőket: György (1474.) budai kanonok; István (1507) esztergomi kanonok; Miklós (1517-27) Szapolyai hive; Ferencz (1572) alországbíró, híres törvénytudó; László (1635) követ; I. Mihály I. Rákóczy György alatt váradi alkapitány; László kurucz ezredes († 1707 a trencséni ütközetben); Miklós (1760-63) alispán; Antal a "magyar nábob" († 1842); Zsigmond főhadnagy 1848/49-ben, Lajos országgyűlési képviselő.

Ilosvay. Első ismert őse Tatamér a XIV. században. Ennek fiai telepedtek le az Ilosva folyó partján. Maxim 1341-ben nyert határjáró levelet Károly királytól. Maxim egyik fiától Jánostól, származik a Kisfalussy család, másik fia István, felvette az I. nevet. I. István deák Báka birtokbáa iktattatott. A Vitkay család után, az egyik ág Vitkay-Ilosvay nevet vett fel a XVI. század elején. Tagjai közül: Ábrahám († 1713) Mármaros vármegye, Ferencz (1649-51) Bereg vármegye alispánja. II. Rákóczy Ferenczet számos tagja szolgálta: Imre és Bálint ezredesek, Dénes, László pohárnok és követ, János udvari főtiszt. A család Eör községben bírt földesúri joggal. Czímer: kékkel és veressel négyelt pajzs első osztályában aranyleveles korona, a másodikban görbe kardot tartó pánczélos kar, a harmadikban egymás felett vízszintesen két hal, a negyedikben zöld alapon két zöld lombos fa. Sisakdísz: veres ruhás, prém-kalpagos magyar vitéz, vállára helyezett rúdon két halat tart. Takaró: kék arany, veres arany.

Inczédy (Nagyváradi). Dalmácziából ered. Törzse I. Márk 1480 tájt költözött Magyarországra. Fia Tamás. Ennek fia Mátyás és Gergely I. Rudolf királytól nyertek czímeres nemeslevelet, mely 1757-ben megerősittetett. Mátyás Bihar vármegyébe telepedett le, ennek fiától Mihálytól († 1658) származik le a család. Mihály unokái Samu, Gergely és József bárói rangra emeltettek. Az utolsó nevét Józsinczyre változtatta. A nemesi ágból László erdélyi főkormányszéki tanácsos († 1829); fia Samu 1848/49. honvédezredes; Lajos a vármegye főlevéltárnoka. Czímer: kékben, álló arany griff, első jobb karmaival kardot markol. Sisakdísz: kardot tartó pánczélos kar. Takaró: aranykék.

Isaák (Kis-dobronyi). Bereg vármegyéből származik. Onnan Szatmárba szakadt. Ez ágból Sámuel 1825-27-ben alispán és követ; Gáspár 1796-ban szolgabíró; a XVIII. században települt Szabolcsba. Cserepes-Kenéz és Viss községekben bírt földesúri joggal.

Jakabfalvy (Jakabfalvi). András 1630-ban II. Ferdinándtól czímerújítást nyert. Sáros vármegyéből származik, onnan átszármazott Abauj, Szepes, Zemplén vármegyékbe. Tagjai közül György e század elején nagyváradi püspök, Antal († 1846) testőr; László 1848-ban veressipkás honvéd; Gyula 1848-ban tűzérhadnagy, később kúriai bíró († 1894); Kálmán altiszt a veressipkás zászlóaljnál. Czímer: 521kékben, zöld alapon három kúpalakú fehér hegy mögött, két hátsó lábán ágaskodó egyszarvú. Sisakdísz: növő egyszarvú. Takarók: kékarany veres ezüst.

Jánosy. Ily nevű család a XV. században birtokos a vármegyében. 1539-ben Kántor-Jánosi helységre új adományt nyert.

Jármy (Szolnoki és magyar-dellői). Őse András a XVI. század elején, fia Mihály Erdélybe szakadt a Maros mellékére, ez ág előbb Szörényfalváról, utóbb Magyar-Dellőről írta előnevét. János, a másik fiu, Szabolcsba telepedett le. A család: Eszeny, Szalóka, Kerecseny, Ramocsaháza, Laskod, Kótaj, Ibrony, Szakoly, Bököny, Gelse, Fényes-Litke stb. községekben bírt földesuri joggal. Tagjai közül: Ferencz (1647-69) váradi alkapitány, Ferencz küküllői főispán, az erdélyi ágból. - A szabolcsi ágból II. Ferencz, II. Rákóczy Ferencz alatt franczia követ, III. Ferencz ugyanakkor lengyel követ. Tamás (1825-27) követ; Imre 1832-36-ban főjegyző, 1863-ban főispán; Ferencz 1848-49-ben huszárfőhadnagy; József 1848 előtt főszolgabíró. Czímer: kékben, zöld alapon, nyakán nyílvesszővel átlőtt vadkecske. Sisakdísz: kinövő pajzs alak.

Jékey (Porcsalmai és búji). Törzsökös szabolcsmegyei család. 1381-86-ban Jéke helységben birtokos. Egy ága a XVII. században Belső-Szolnok vármegyébe, a másik Szatmárba költözött. Ez utóbbi ágból Sándor 1729-ben nyert Ököritó, Porcsalma és Gégény helységekre adományt. Zsigmond (1730) Szatmár vármegye alispánja. Czímer: kékben, fészkében ülő, fiait vérével tápláló gödény. Sisakdísz: görbe kardot tartó pánczélos kar, a kardon levágott török fő.

Jósa (Nagy-bányai és németszőgyéni). Ősi család. Antal 1583-ban nyert czímerlevelet, mely 1584-ben Komárom, 1617-ben Nyitra vármegyékben hirdettetett ki. A család 1776-ban telepedett a vármegyébe s Napkor, Kis-Léta, Demecser és Gyüre községekben bírt földesúri joggal. István 50 évig megyei főorvos († 1839); Péter udvari tanácsos († 1872); András jelenleg a vármegye főorvosa és kiváló archaeologus. Czímer: kékben, zöld halmon álló veres köpenybe öltözött férfi veres kalpaggal, jobbjában kivont görbe kardot tart. A pajzs felső balsarkában arany-félhold kíséri. Sisakdísz: nyitott fekete szárny közé czölöpösen állított, veres mezű, kardot tartó kar. Takarók: kék-arany, veres-ezüst.

Kádár. Jéke községben bírt földesúri joggal.

Kállay (Nagy-kállói). A 108 magyar nemzetség egyikéből, a Balog-Semjén nemzetségből származik. E család leszármazását a nemzetségek között tárgyaltuk. A család czímere: kékben, farkát szájában tartó, koronás zöld sárkány által alakult körben, alól két veres szív által kísért, törzsétől szakított vassisakos, bajuszos fő, a sisak nyílt szélébe egy hal kapaszkodik. A pajzs felső jobb sarkában félhold, a bal sarkában arany-nap ragyog. Ötágú korona fölött három sisak. Sisakdíszek: I. két nyílt fekete sasszárny, mindegyik 1-1 veres szívvel megrakva. II. Pajzsbeli fő. III. Két nyílt veres szárny, a belső ezüst félholddal és a külső arany-nappal megrakva. Pajzstartók: két arany-oroszlán. Jelmondat: "In asperis et prosperis".

Kálmánchey (Kálmánchelyi). K. Mihály és Bálint 1580-ban nyertek czímeres nemeslevelet. A család Somogy vármegyéből származik; a XVII. század első felében már Új-Fehértón találjuk. Tagjai közül: Márton a XVI. sz. közepén hittéritő. István előbb helytartósági jegyző, azután (1670) szepesi kamarai tanácsos, majd II. Rákóczy Ferencz egyházügyi biztosa volt. János (1815) Szabolcs vármegye táblabirája. A család a XIX. sz. elején Mihálydiban volt birtokos s Karász, Bököny, Új-Fehértó községekben bírt földesúri joggal. Czímer: kékben, hármas zöld halmon, veres színen ragadozásra készen álló, balra fordúlt kiterjesztett szárnyú sas, balkarmai között egyenes kardot tart. Sisakdísz: pajzsalak. Takarók: kékarany, veres-ezüst.

Kálnay. Bars vármegyéből származik. Őse Zendi István vajda, aki 1377-ben nyert adományt Kálna, Gelednek, Kisfalud stb. Bars, Nógrád, Hont és Nyitra vármegyékben elterülő öröklött jószágokra. Ugyanő használta először a K. nevet. Utóda Benedek comes 1405-ben új adományt nyer Zsigmond királytól Kis- és Nagy-Kálna stb. birtokokra s Rimaszombat városára. Ez adománylevelet I. Mátyás király 1475-ben megerősitette és 1479-ben K. Osvát és Adorjánnak Zemplén vármegyében adományoz birtokokat. 1595-ben Rudolf király K. István és fia Györgynek új adománylevelet állit ki. A család idővel Gömörbe szakadt s onnan származott át a vármegyébe. Tagjai közül kiemeljük a következőket: Benedek comes a nikápolyi csatában vitézkedett; Albert barsi alispán (1458); László Szabács várának kapitánya (1475); János lugosi kapitány (1526) a lovas testőrző sereg kapitánya († 1526 Mohácsnál.); Imre II. Lajos király udvari titkára; Miklós (1520) barsi alispán; János ezredes († 1686. Buda bevételénél); László jelenleg nyíregyházi ügyvéd, jeles író. Czímer: ezüst hullámos pólya által osztott, kék pajzs felső mezejében balra fordult görbe kardot tartó aranyoroszlán 522és jobb karmában hadi zászlót s baljában buzogányt tartó fekete sas. Az alsó mezőben, zöld dombon, három levágott török fő, fölötte két keresztbe fektetett görbe kard. Sisakdísz: pajzsbeli oroszlán. Takarók: kék-ezüst - veresarany.

Károlyi (Nagy-Károlyi gróf). A család eredetét a nyitravármegyei kötetben ismertettük. 1458-ban Gemzse és Mada birtokában találjuk; az 1549. évi összeírás alkalmával 22 porta birtokosa. K. Sándor 1712-ben nyert adományt a bátori, baktai, nyíregyházi stb. uradalmakra.

Kastal (Telegdi). Erdélyből származik. Onnan szakadt egy ága Biharba és a múlt század végén Szabolcs vármegyébe. Kis-Várdán bírt földesúri joggal, jelenleg is ott birtokos. Czímer (színjelzés nélkül): zöld alapon fehér lovon vágtató magyar vitéz, felemelt jobbjában görbe kardot tart, melyre levágott török fő van tűzve. Sisakdísz: kinövő magyar vitéz, jobbjában görbe kardot, baljában török főt tart.

Kazinczy (Kazinczi). Zemplén vármegyéből származik. Első ismert őse: Péter országbírói itélőmester (1602-1676) a Wesselényi-féle összeesküvés részese. András (1680-85) ungi alispán; András (1738 † 1804), Zemplén vármegye követe; Ferencz (sz. 1759 † 1831) nemzeti irodalmunk regenerátora; Gábor (1818 † 1864) képviselő; Lajos (sz. 1820 † 1849) ezredes. A család Petneházán bírt földesúri joggal.

Kecskeméthy. Abauj vármegyéből származik. K. Sámuel 1725-ben Kenézlőben birtokos; a század elején Besenyődön bírt földesúri joggal.

Kelemen. Nagy-Halász községben bírt földesúri joggal.

Kelcz (Fületinczi). A XVIII. században tünt fel. Tagjai közül Zsigmond 1739-ben Abauj vármegye alispánja; Antal 1760 főjegyző, utóbb királyi tanácsos. Pazony és Kótaj községben bírt földesúri joggal.

Kemecsey. 1422-ben tünik fel Kemecsén. István (1572-75) a vármegye alispánja. A XIX. század első felében Földes községben bírt földesúri joggal.

Kércsy. Szatmár vármegyében tűnik fel. K. Mátyás 1424-ben alispán. 1587-ben K. István neje Rohodra és Papra nyert adományt. K. Miklós (1593-1595) a vármegye alispánja volt. János 1634-ben, Sándor (1691-1693) hasonlókép alispánok.

Király (Minaji és putkahelmeczi). Ung vármegyéből származik. János III. Ferdinánd királytól nyert czímeres nemeslevelet. A család Őrmező-Ladány, Pátroha, Cserepes-Kenéz stb. községekben bírt földesúri joggal. Tagjai közül: József 1848-ban szolgabíró, később kir. ügyész († 1873); József (sz. 1871) jelenleg szolgabíró. Czímer: kékben, zöld hármas halom fölött jobbról vízszint benyúló kar, zöld száron három-három liliomot, a balról benyúló kar görbe kardot tart. Sisakdísz: a liliom és a kard. Takarók: kék-ezüst-veres-arany.

Királyfalvy. Egykor Erdélyben volt birtokos. 1603-ban K. János Rudolf császárhoz küldetett. Idővel átszármazott Zemplénbe és Szabolcsba.

Klobusitzky (Klobusiczi és Zetényi nemes és gróf). Eredetét a Nyitra vármegyét tárgyaló kötetben ismertettük. Szabolcs vármegyében a grófi ág volt birtokos.

Kolonay. Gyulaháza községben bírt földesúri joggal.

Komáromy (Kóji). Abauj, Bereg, Bihar, Zemplén stb. vármegyékre kiterjedt család. Törzse: K. György (1680), fia György (1715.) Békés vármegye alispánja. Testvére József ezredes; György (1838-ban) 523Szabolcsban szolgabíró; István 1838-ban Abaujban főispáni helytartó; József (1846) ugyanott főszolgabíró.

Komoróczy (Komoróczi és császári). K. János 1585-ben a szatmárvármegyei Nábrád és Császár helységekben lévő részbirtokokra nyer adományt. A család Eőr községben bírt földesúri joggal. K. László az 1725. évi nemesi összeírás alkalmával ugyanott birtokos. Czímer: kékben ezüst malomkerék. Sisakdísz: két fekete sasszárny között könyöklő, görbe kardot tartó pánczélos kar.

Korda. (Boros-jenői gróf és nemes). A hagyomány szerint I. Károly királylyal jöbb be Magyarországba. K. István 1503-ban nyer adományt Ruttkára. A XVII. században egy ága Erdélybe szakadt, ebből Zsigmond udvarhelyi főkirálybíró, fiai 1730-ban bárói, György 1779-ben grófi rangra emelkedett. Ez ágnak magvaszakadt. A magyarországi ág törzse Mihály (1717-24) Szatmárba költözött. E század elején a család tagjai Sima helységben laktak, ezenfelül Téth, Balkány, Demecser és Rohod községben bírtak földesúri joggal. Czímer (színjelzés nélkül): görbe kardot tartó, hajlott pánczélos kar végéről felugró szarvas. Két sisak. Sisakdísz: I. balra fordult, görbe kardot tartó griff, hatszögü csillaggal kísérve. II. Jobbra fordult görbe kardot tartó griff, kísérő félhold.

Kormos. K. Lőrincz 1618 jan. 23-án nyert czímeres nemeslevelet. A család Balkány községben bírt földesúri joggal. Czimer: kékben, leveles arany-koronán könyöklő, természetes sólymot tartó pánczélos kar. Sisakdísz: pajzsalak.

Korniss. (Ruszkai, tótváradjai és buji). Őse Váradjai Péter (1395); 1574-ben szakadt Erdélyből, Homoród-Szent-Pálról az abaujvármegyei Ruszkára. A család Buj, Tótváradja, Halász, Kenyhecz, Rád, Petneháza és Bogdány községben bírt földesúri joggal. 1619-ben nyert czímeres levelet. K. József († 1811.) aranysarkantyús vitéz. Ferencz jelenleg országgyűlési képviselő. Czímer: kékben, zöld halmon álló pánczélos vitéz, nyilt sisakkal, jobbjában ezüst nyilat és íjat, baljában dárdát tart, melyre fehér egyszarvú feje van tűzve. Sisakdísz: növő egyszarvú. Takarók: kék-fekete - ezüst-veres. A pajzs köré, farkát szájában tartó kígyó tekerődzik.

Kóródy. Bessenyőd helységben bírt földesúri joggal.

Kovács. K. Mátyás neje Oláh Zsuzsána és gyermekei 1637. decz. 12-én nyertek czímeres nemeslevelet III. Ferdinánd királytól, mely 1638-ban hirdettetett ki Bihar vármegyében, utóbb Szatmár vármegyében. Egy tagja István, a XVIII. század közepe táján telepedett le Nagy-Károlyban s ott mint Ujvárosi alias Kovács István 1786-ban igazolta nemességét. Testvére Mihály a XVIII. század második felében költözött Szabolcs vármegyébe. A család Eőr és Szakoly községekben bírt földesúri joggal, ezenkivül Jákó pusztát is bírta. Tagjai közül jelenleg K. István kir. táblai bíró, kinek anyja Benedekfalvi Detrich Francziska volt. Czímer: kékben, zöld alapon, kétfarkú arany-oroszlán, jobbjában patkót tart. Sisakdísz: kiemelkedő pánczélos és sisakos vitéz, jobbjában szablyát, baljában szeget és kalapácsot tart. Takarók: veresezüst.

Kölcsey (Kölcsei). Első ismert őse Ábrahám (1260), ennek utóda György 1423-ban Danyád helységet nyeri peregyesség alapján. Idővel átszakadt Ugocsa, Közép-Szolnok és Szabolcs vármegyébe.

Kövy. Czerepes-Kenézen bírt földesúri joggal.

Krajnik (Krajnikfalvi). Ősi biharvármegyei család. 1742-ben nyert megerősítő czímereslevelet. A XVIII. században Buly helységben, a XIX. század közepén Ér-Semjénben volt birtokos.

Krasznay (Krasznai és mezőtelegdi). K. Pál nemessége 1563-ban megujittatott. A család a mostani Szilágy vármegye hasonnevű községéből származik, onnan Szatmár, 524majd 1839-ben Szabolcs vármegyébe származott. Eőr, Kemecse, Nagy-Halász községekben bírt földesúri joggal. Tagjai közül: Pál 1550-ben a mármarosi sóbányák igazgatója: Miklós bírt földesúri joggal. Tagjai közül: Pál 1550-ben a mármarosi sóbányák igazgatója: Miklós (1690) Kraszna vármegye alispánja; Imre (1730) Szatmárban főszolgabíró; Pál 1848-ban honvédőrnagy; Gábor 1848-ban honvéd-kapitány, majd Nyíregyháza polgármestere; Péter 1848-ban honvéd-hadnagy, jelenleg főszolgabíró. Czímer: aranyban, vízből kiemelkedő természetes párducz, jobbjában három liliomot tart. Sisakdísz: háromágú természetes liliom, melyre kígyó tekerődzik. Takarók: kék-arany.

Kriston. Kék, Ibrony és Petneháza községekben bírt földesúri joggal. Dénes 1848/49-ben honvéd-százados.

Krucsay. (Nádfői). Zemplén vármegye Magyar-Krucsó helységéből származik. István (1707) II. Rákóczy Ferencz titkára; Miklós kassai kapitány (1705); János kurucz tábornok (1708-11); Márton (1705) ugocsai alispán. A család tagjai közül többen ültek a vármegye alispáni székében. A család Demecser, Dombrád, Pátroha községekben bírt földesúri joggal s a XIX. sz. elején kihalt. Czímer: kékben, zöld alapon, zöld fán álló madár, melyre a fa töbében álló pánczélos vitéz nyílaz. Sisakdísz: kiemelkedő, jobbjában veres zászlót tartó pánczélos vitéz. Takarók: kékarany-veresezüst.

Krúdy. Zólyom vármegyéből származik. A XVII. században nyert czímeres nemeslevelet. A XVIII. század közepén Pál (1755-75.) ügyvéd Nógrádba költözött és ott Szécsény-Kovácsiban volt birtokos. Unokája János († 1855.) Nógrád vármegye várnagya. Ennek fia Gyula 1848/49-ben honvéd-százados. Czímere: kékben, fészkében ülő, fiait vérével tápláló gödény. A pajzs felső sarkaiban 1-1 arany-csillag ragyog. Sisakdísz: kivont kardot tartó könyöklő kar. Takarók: kékarany-veresezüst.

Kubinyi (Kubinyi és deményfalvi). Törzse: Hudkon, aki 1233-ban nyerte Liptó vármegyében Alsó- és Felső-Revucsa helységet. 1325-ben a család elcseréli ősi birtokát Felső-Kubinért, honnan a család nevét veszi. Hudkon két fia közül Gyurka, a Meskó és Ite, a Kubinyi család őse. A XVI. század elején a család két ágra szakadt: a nagyolaszira és a deményfalvira. A szabolcsmegyei ág Jánostól ered, aki a nagyolaszi ágból származott, a XVII. század közepén. Utóda Péter, Makláry Annát vette el. Fia György, kinek neje Szunyogh Zsuzsa volt. Unokái: Ignácz 1844-ben szolgabíró, József a század közepén Fehértón birtokos és Lajos, az író. A család 1497-ben nyert czímeres levelet. A nagyolaszi vonalból I. Kristóf pedig 1578-ban czímerbővítést.

Lánczy (Lánczi). Abauj vármegye hasonnevü községéből származik. A család leszármazását 1298-ig vihetjük vissza. Tagjai közül: József 1809-ben Békés, II. József 1864-ben Abauj vármegye főispánja volt. Czímer: kékben, zöld alapon, sisakos, vasinges vitéz, veres nadrágban, sárga csizmákban, amint dárdáját a vele szemben álló medve nyakába döfi. Sisakdísz: növő medve. Takarók: kékarany-ezüstveres.

László (Csutnai). L. István és András 1570-ben nemesittettek. A család Nógrád vármegyéből származik. Onnan 1790-ben Uj-Fehértóra költözött. Tagjai közül: Pál (1770) kapitány a Nádasdy-huszároknál; Pál a 40-es években híres ügyvéd; Alajos 1861-ben főszolgabíró. Czímer: kékben, hármas zöld halmon, keresztben könyöklő két félkar: a mellső veres mezű három buzakalászt, a hátsó arany, egyenes kardot tart. Sisakdísz: két keresztbe fektetett egyenes kardot tartó daru. Takarók: kékarany - ezüstveres.

Leövey. Lövő helységből származik, 1453-ban L. Mihály és Antal gyermekei czímeres levelet nyernek V. László királytól. A család 1481-ben már Lövő helységben birtokos és mai napig is az. Tagjai közül: Péter és László (1413) Zsigmond király hívei; György (1484) váradi prépost; Antal (1506) királyi ember; György (1553) királyi ember; György (1573) alispán; Antal (1870-72) alispán; Sándor közigazgatási bíró. Cízmer: balradőlt pajzs kék mezejében arany félhold, felette háromszögű, alatta hatszögü arany-csillaggal. Sisakdísz: félhold három arany-csillaggal. Takarók: kékarany.

Lipcsey (Bilkei). Bereg és Mármaros vármegyékből ered. Törzse Bilkei Karácson vajdának legidősebb fia Szerecsen (1350); idővel átszármazott Ugocsa, Ung, Szabolcs, Zemplén, Heves stb. vármegyékbe. A L. nevet először Sándor (1389-1419) és Gergely (1412-19) használják. A család Kopócs-Apáti községben bírt földesúri joggal. Czímer: veressel és kékkel négyelt pajzs, 1. osztályában leveles arany-korona; 2. görbe kardot tartó pánczélos kar; 3. egymás felett vízszintesen két hal; 4. zöld alapon két zöld-lombos fa. Sisakdísz: veresruhás, prémkalpagos, kinövő magyar vitéz, vállára helyezett rúdon két halat tart.

Liptay. L. Márton 1732-ben nyert czímeres nemeslevelet. A család Zemplénből származik. Jékén földesúri joggal bírt és most is birtokos ott. Egyik ága Túrócz vármegyébe költözött, és ott más néven szerepelt. Későbbi tagjai azonban ismét a régi nevet vették fel. Czímer: aranynyal és ezüsttel hasított pajzsban, egy karóra csavarodó szőlőtőkét tartó kékmezű kar. Sisakdísz: két egymás felé hajló szőlőtő, azokon egy-egy szőlőfürt.

Liszkay (Tolcsvai). L. Miklós 1659 aug. 29-én nyert czímeres nemeslevelet, mely 1660-ban hirdettetett ki Nógrád vármegyében. A család Balsa és Berczel községben bírt földesúri joggal. Czímer: Kékben lobogót tartó, pánczélos kar, felső részén nyílvesszővel átlőve. A paizs felett öt-ágú leveles korona nyugszik.

Lónyay (Nagylónyai és vásáros-náményi nemes és gróf). Szatmár vármegyéből ered. Első ismert őse Gurg, 1060 körül; ennek utóda Jakab, Berenczei Nanes fia, szatmári főispán, 1285-ben Lónya birtokába jutott. A család 1414-ben Lök, Eszlár, Gyomán, Bagos és Szt.-Péter birtokosa. Rangemelés: L. Zsigmond, krasznai főispán, 1627-ben bárói rangra emeltetett: L. Menyhért miniszterelnök 1871-ben grófi rangot nyert. András 1620-ban kállói kapitány volt. A grófi ág Tuzsér, Eszeny és Ágtelek birtokosa, ezenfelül a rétközi uradalmat is bírja.

Lőrinczy. Bessenyőd helységben volt birtokos.

Madarász. Fényes Elek szerint a XIX. század elején birtokos család.

Majerszky. 1741. okt. 21-én nemesittetett. Nógrád vármegyéből származik, onnan szakadt Sárosba. Jelenleg M. Béla városi főjegyző Nyíregyházán. Czímer: osztott pajzs felső veres mezejében két ezüst-, s az alsó kék mezőben egy arany-rózsa. Sisakdísz: veressel és ezüsttel, kékkel és aranynyal vágott sasszárny között arany-rózsa. Takarók: kékezüst - veresarany.

Majos. Ugocsa és Szatmár vármegyékre kiterjedt család. Berencs községben bírt földesúri joggal.

Margitay (Margitai). Ősi szabolcsvármegyei család. 1622-ben nyert nemesség-ujítást. A XIX. század közepén Uj-Fehértón és Sámson helységben birtokos. Gyula 1848/49-ben honvédhadnagy; Dezső jónevű író.

Makláry. Sáros vármegyéből származik. M. István 1639-ben nyert czímeres levelet. A mult században Vilmányban és Kis-Kinizsen (Abauj) volt birtokos, a XIX. sz. elején Pátrohán bírt földesúri joggal. István 1848/49-ben honvédhadnagy.

Márky. M. András 1668-ban nyert czímeres nemeslevelet, mely 1668-ban Petneházán hirdettetett ki. A család Berczelen és Karászon bírt földesúri joggal.

Marsó. Heves vármegyéből származik. Trencsénben is nyomaira akadunk. A XIX. sz. elején Demecserben bírt földesúri joggal.

Megyery (Vas-Megyeri). Ősi, a honfoglalóktól származó család. Első ismert őse Mihály 1337-ben. - 1394. évben kelt oklevél szerint Megyer birtokosa. 1441-ben Hene, 1466-ban Jéke birtokában találjuk. A család Kis- és Nagy-Megyer községekben bírt földesúri joggal. Tagjai közül kiemeljük a következőket: Tamás (1696.) alispán; Ferencz, Báthori Zsófia titkára; Imre az 1608-ban működött egyházi bizottság tagja. - Jelenleg Géza (sz. 1846) a nyíregyházi kir. törvényszék elnöke; István (sz. 1859) királyi ügyész; Pál (sz. 1861) a debreczeni ügyvédi kamara titkára. Czímer: veresben, görbe kardot tartó behajlott kar, mely a hajlásnál élével felfelé álló nyíllal van átdöfve. Sisakdísz: görbe kardot tartó, a csuklónál nyíllal átdöfött pánczélos kar. Takarók: veresarany.

Meskó (Felső-kubinyi nemes, és széplaki báró). - A Kubinyi családdal közös eredetű. Őse Gyure, a XIII. század közepén. Rangemelések: széplaki M. Ádám és gyermekei 1721-ben bárói rangra emeltettek, águknak azonban magvaszakadt. József 1804-ben nyert bárói rangot. Szabolcs vármegyében, a Piszarovje-ágból, e század első felében Pál Nyíregyházán főorvos volt. Fia László orsz. képviselő. Ezenkívül a bárói ág is birtokos volt.

Mészáros (Szoboszlói). Nagykunsági nemes család. Őse János, aki 1603-ban született, utóda János (1688 † 1765) Dadán birtokos, ennek utódai a XIX. sz. közepén Kis-Létán és Nádudvaron laktak. Rangemelés: János tábornok 1794-ben bárói rangra emeltetett, ágának azonban magvaszakadt.

Mezőssy. I. M. György és gyermekei 1629. nov. 22-én nyertek czímeres nemeslevelet, mely 1641-ben hirdettetett ki Zemplén vármegyében. A család Tolcsván volt birtokos, a század első felében Gyulaháza és Pazony községekben bírt földesúri joggal. Czímer: kékben, zöld alapon egy szőlőtőke felé ugró farkas. Sisakdísz: kék ruhás magyar vitéz, fekete kalpaggal, jobbjában három buzakalászt tart.

Mezőssy II. M. Mihály 1686-ban nyert czímeres nemeslevelet. A XVIII. században Tolcsva községben volt birtokos, honnan a XIX. század elején Pazonyba költözött át. Tagjai közül: György, II. Rákóczy Ferencz fejedelem hegyaljai szőlőinek felügyelője; Pál (1848) Munkács várának parancsnoka; László 1848/49-ben honvéd-százados; Gusztáv jelenleg gégényi földbirtokos; Béla, országgyűlési képviselő; László vármegyei aljegyző. Czímer: kékben hármas zöld halmon nyugvó koronán, görbe kardot tartó veres mezű könyöklő kar. Sisakdísz: pajzsalak. Takarók: kékarany-veresezüst.

Mikecz. M. Mihály 1716. ápr. 16-án nyert czímeres nemeslevelet, mely 1717-ben hirdettetett ki Kemecsén. A család Kemecse, Rád, Gelse, Gáva, Halász, Buj stb. községekben bírt földesúri joggal. Tagjai közül: János 1809-ben a megyei felkelt nemesség hadnagya volt. Tamás 1848/49-ben honvédőrnagy; II. János jelenleg a vármegye alispánja; András (1840) a kir. kanczelláriánál titkár. Czímer: kékben, zöld alapon, felugró fekete mén. Sisakdísz: veres mezű, kardot tartó kar. Takarók: kékarany-veresezüst.

Miklós (Miklósvári). Családi hagyomány szerint a család őse Miklós comes, I. Béla király tanácsadója lett volna. Utódai a tatárjárás után Erdélybe költöztek. Ez ágból Zabolai Miklós János (1506) erdélyi vezér volt. Utóda Zabolai M. Gergely († 1640) Magyarországba jött s Nógrád és Borsod vármegyékben telepedett le. János († 1670) Borsod és Békés vármegyékben birtokos, 1661-ben nyert Lipót királytól nemességujítást. Márton († 1702) használja először a miklósvári előnevet. Tagjai közül: Ferencz (1846-49.) Borsod vármegye alispánja; Gyula (sz. 1832) 1848/49-ben honvédfőhadnagy; Ödön (sz. 1857) országgyűlési képviselő; Ferencz 1851-ben telepedett le a vármegyében; fia László (sz. 1849 † 1895) a vármegye alispánja. Czímer: kékben, veres attilás, zöld nadrágos, veres kalpagos és kócsagtollas magyar vitéz, jobbjában kivont kardot tart, melyre levágott török fő van tűzve. Sisakdísz: kardot tartó oroszlán.

Milotay. Bogdány és Balkány községekben bírt földesúri joggal.

Mocsáry (Bocsári). Nógrád vármegyéből származik. A XV. században már Bocsár birtokosa, ekkor változtatta nevét M.-ra. Őse Balázs (1450); fia Benedek (1480); ennek unokája II. Balázs 1540-ben Nagyfalut kapja. Idővel Borsod, Heves s onnan Szabolcs vármegyékbe szakadt.

Moesz (Kézsmárki és levkóczi). M. Zsigmond 1569-ben nemesíttetett. A család a szepesvármegyei Levkócz községre nyert adományt. 1847-ben települt a vármegyébe. Czímer: kékkel és veressel vágva. Felső mezőben leveles koronából kinövő egyszarvu, az alsóban zöld alapon álló galamb (egy más változat szerint három kék csillaggal megrakott, jobbról balra dőlt ezüst-gerenda.) Sisakdísz: két fekete sasszárny között kinövő egyszarvú.

Molnár I. A család 1686. szept. 20-án nyert czímeres nemeslevelet, mely 1687-ben hirdettetett ki. A XVIII. század elején Sarkadon, a XIX. század elején pedig Bezdéden s Ujfehértón bírt földesúri joggal.

Molnár II. (Leveleki). Dunamelléki család, melynek nemessége 1798-ban megerősíttetett. E család a XVIII. század végén telepedett le Leveleken, ezenkívül Ramocsaházára, Félegyházára, Tatártelekre nyert adományt. Czímer: kékben, zöld alapon, veres ruhás magyar vitéz, jobbjában kivont kardot tart, balját csípőre teszi. Sisakdísz: növő pajzsalak. Takarók: kékarany-veresezüst.

Móricz (Nagyváradi és sepsiszentgyörgyi). Őse: István 1610-ben nemesíttetett. Két fia közül: Miklós Háromszék vármegyébe, István Szatmárba szakadt. Ez utóbbi a botpaládi ágnak az őse. Ez ág a XIX. sz. elején Nábrádon és Nyír-Bélteken volt birtokos.

Morvay. (Alsó-Draskóczi). Zemplén vármegyéből származik. A XVIII. század elején szakadt Szabolcs vármegyébe. Balkány, Ajak, Dombrád, Fényes-Litke, Mihálydi, Gelse, Szalmad és Mártonfalva községekben bírt földesúri joggal. Czímer: kékben, görbe kardot tartó fekete medve. Sisakdísz: növő pajzsalak. Takarók: kékarany-veresezüst.

Nagy I. N., máskép Pokai Balázs és rokonai 1609-ben nyertek czímeres nemeslevelet, mely ez évben Tasson hirdettetett ki.

Nagy II. (Dadai). Gyulaháza, Gyüre és Karász községekben bírt földesúri joggal. Czímer: kékben, hármas zöld halom középsőjén levő leveles koronából kinövő griff, jobb előlábában arany-markolatú egyenes kardot tart. Sisakdísz nincs.

Nagy III. (Tolcsvai). N. György 1626-ban nyert czímeres nemeslevelet, mely 1626-ban hirdettetett ki Zemplén vármegyében. A XVIII. században szakadt Szabolcs vármegyébe. Ez ág Czigándról származott, s onnan czigándi N.-nak neveztetett. Kótajban volt birtokos.

Nagy IV. (Tasnádi). 1610-ben nyert czímeres nemeslevelet Báthori Gábortól. A család a XVIII. század közepén költözött a vármegyébe. Kállón és Kálló-Semjénben laktak.

Nagyiday. Zemplénvármegyei család. Egy ága Erdélybe származott, a másik a század elején Szabolcsban volt birtokos.

Nemes. N. Péter 1700. szept. 3-án nyert czímeres nemeslevelet. Fia János 1725-ben Gyürén birtokos. A család később Bogdány községben bírt földesúri joggal. Czímer: kékben, fehér hadi-zászlót tartó, hajlott pánczélos kasr, a felső karon nyíllal átdöfve. Sisakdísz nincs.

Nozdroviczky (Nozdroviczi). Trencsén vármegye Nozdrovicz nevű helységéből ered. Péter 1250-ben e helységre már új adományt nyert, mely adományt II. Ulászló király 5271507-ben megujította. A család 1616-ban telepedett a vármegyébe. Döge, Domrád, Óntelek, Veresmart, stb. községekben bírt földesúri joggal. Tagjai közül: III. Miklós (1561) szolgabíró Trencsénben; Ferencz, Pozsony város bírája a XVII. század elején; Antal (1787) a tiszántúli ker. tábla ülnöke; András (1695) nyitrai kanonok és catharói püspök; István (1748) septemvir Pál Szabolcs vármegye főszolgabirája és insurgens kapitány (1809); István (1887) kir. táblai ülnök. Czímer: veressel és kékkel vágott pajzs felső mezejében pánczélos, görbe kardot tartó, könyöklő kar, a karhajlásnál félhold. Aslsó mezőben három hatszögü aranycsillag. Sisakdísz: nyitott fekete szárny között, három aranycsillagtól kísért pajzsbeli kar. Takarók: kékarany-veresezüst.

Nyárády. Ramocsaházán birt földesúri joggal.

Nyíry. Ny. Péter és családja 1632-ben nyert czímeres nemeslevelet. A család Gelse és Eőr községekben bírt földesúri joggal.

Oláh (Nánási). O. Jakab 1627-ben Bethlen Gábortól czímeres nemeslevelet, O. András pedig 1690-ben I. Lipót királytól megerősítő levelet nyert. A család Nánás és Büd községekben bírt földesúri joggal. Tagjai közül: Jakab (II.) és Mihály, a XVIII. században hajdukerületi kapitányok. III. Jakab (1860) szintén hajdukapitány; Miklós (1863) és József (1896) országgyűlési képviselők. Czímer: kékben, víz felett, zöld dombon álló leveles koronából kinövő pánczélos, sisakos vitéz, jobbjában görbe kardot, baljában három buzakalászt tart. Sisakdísz: arany nap. Takarók: kékarany-veresarany.

Olchváry (Olcsvári). Első ismert őse Tőkei Péter 1359-ben nyert adománylevelet Olcsvár (Abauj vármegye) községre. A családnevet János veszi fel a XIV. században. Idővel átszármazott Szatmár és Zemplén vármegyékbe. Geszteréden bírt földesúri joggal. A család 1465-ben nyert czímeres levelet. Czímer: hasított pajzs, jobb mezejében a hasitási vonalból előtünő sas, baloldalon, szintén a hasítási vonalhoz támaszkodó liliom. Sisakdísz: két fekete sasszárny között hatágu arany-csillag.

Okolicsányi (Okolicsnai). Liptó vármegyéből származik. Első ismert őse Serafinus comes (1222) Okolicsnóra nyert adományt. A család 1818-ban telepedett le a vármegyében. Laskod községben bírt földesúri joggal. Cízmer: kékben leveles arany-koronán könyöklő görbe kardot tartó pánczélos kar, a kardon átütött vérző, turbános fővel. A pajzs jobb felső sarkában félhold, a balsarkon hatszögű aranycsillag. Sisakdísz: pajzsbeli kar, a karhajlásnál félhold és abban hatszögű aranycsillag. Takaró: kékarany.

Ónody (Szentmártoni és ónodi). A XVII. század közepén lép fel. Gáspár 1681-ben Borsod vármegye követe. Idővel átszármazott Pest, Heves s Szabolcs vármegyékbe. Géza, volt orsz. képviselő. Czímer: veresben, zöld alapon, teljes vasöltözetben levő férfiu, lándzsáját balra fordult arany-oroszlán hátába készül döfni. Sisakdísz: egyenes kardot tartó növő oroszlán. Takarók: veresezüst - aranykék.

Ormós (Csicseri). Ősi család. Eredete a mondák világába vész. Már a XV. században birtokos volt. Csicseri Ormós Pál fia András 1411-14 alispán. A család Ajak, Bezdéd, Fényes-Litke községekben bírt földesúri joggal. Czímer: magyar vitéz, jobbjában kivont kardot, baljában üstökénél fogva emberfőt tart. Sisakdísz: csillagot tartó pánczélos kar.

Orosz. Ily nevű család a XV. században az Ormós családdal együtt birtokos. A XIX. század elején Ágteleken és Bezdéden földesúr. Jelenleg Pátrohán és Papon birtokos. Czímer: zöld alapon, egy keréken keresztül úgró fekete vadkan. Sisakdísz: szájában bárányt tartó természetes kinövő farkas. Takarók: veresezüst-kékarany.

Osváth I. Őse O. Pál 1630-ban nyert nemességet. Nemeslevele 1630-ban Borsod és 1656-ban Szatmárban hirdettetett ki. Szatmárból a család több vármegyére terjedt ki.

Osváth II. E család 1687-ben nyert nemeslevelet Lipót királytól. O. Péter 1725-ben Gyulajon lakik. A család később Bogdány községben bírt földesúri joggal. O. Lajos (1805-10) helyettes alispán.

Paczoth. P. Ferencz 1600-ban a vármegye alispánja.

Palaticz I. (Málczai). A XVI. század első felében tűnik fel. Ajak, Döge községekben bírt földesúri joggal. Czímer: dombon álló, nyakán nyíllal átdöfött madár. Sisakdísz: a madár.

Palaticz II. (Illadiai). A XVIII. század közepén Uj-Fehértó birtokosa. Valószínüleg az előbbivel ugyanegy törzsből származik.

Pálfy (Tasnádi). E családból János (1778-86) a vármegye helyettes alispánja.

Pankotay. P. János és György 1588-ban nyertek czímeres nemeslevelet. Eszeny községben bírt földesúri joggal.

Pap (Szoboszlai). Szoboszlai, másként P. János, 1667-ben nyert czímeres nemeslevelet, mely 1668-ban hirdettetett ki. Felmutatta P. János 1725-ben. A család Új-Fehértón bírt földesúri joggal. Czímer: kékben, zöld hármas halmon, két-farku arany-oroszlán, jobbjában 528egyenes kardra tűzött turbános török főt tart. Sisakdísz: egyenes kardot tartó növő oroszlán. Takarók: ezüstkék-aranyveres. A Pap nevű családok közül: Ferencz 1687-ben, Mihály 1669-ben és György 1696-ban mindnyájan I. Lipót királytól nyertek czímeres nemeslevelet. Az elsőtől származik a kökényesi P. család.

Patay (Báji). P. János 1614-ben nyert czímeres nemeslevelet. 1640-ben a család feltünik Zemplén vármegyében. Báj, Kis-Varsány és Ptrügy községekben bírt földesúri joggal. Tagjai közül kiemeljük a következőket: Sámuel (sz. 1679) 1705-ben II. Rákóczy Ferencz biztosa; II. Sámuel (sz. 1679) nádori adományt nyert Bájra; I. István (sz. 1779 † 1852) alispán és követ; III. József (sz. 1770) jász-kun kapitány; IV. Sámuel (sz. 1799) Abauj vármegye követe; István (sz. 1808 † 1878) honvédezredes, később képviselő; György 1848-ban huszárkapitány; András (1870-72) alispán. Czímer: kékben zöld dombon álló, leveles koronán könyöklő veres mezü kar, mely egy veres szívből kinövő, zöld leveles s zöld szárú hármas rózsát tart. Sisakdísz: a kar. Takarók: kékarany-veresezüst.

Pazonyi. A XV. században Pazony helységben volt birtokos.

Péchy (Pécsujfalusi nemes és gróf). Sáros vármegyéből származik. A XVI. században P. László Erdélybe szakadt. Ennek fia, Gáspár, 1555-ben nyerte adományul Pécsujfalut, ugyanő czímerlevelet nyert. Fiai közül Zsigmond, kamarai tanácsos, lett a család alapítója. Rangemelés: P. József, kir. táblai ülnök, 1810-ben bárói rangra emeltetett. A Szabolcsban virágzó nemesi ág őse: Pál (1649), fiai Pál és Ferencz, két ágra osztották a családot. Pál utódai: László (1844-48) alispán, Madán birtokos; testvére Pál (1833-48) Bereg vármegye alispánja. A család Kis-Varsány és Magy községekben bírt földesúri joggal.

Pelsőczy. Nemességét 1801-ben igazolta. Ajak községben bírt földesúri joggal.

Perényi (Perényi báró). Őse Orbán (1292); fiai közül János, a mostani bárói ág, István az úgynevezett nádori ág őse; Miklós utódai pedig Karászra költöztek. A család 1404-ben nyerte adományul Nagy-Dobost, hol jelenleg is birtokos. Már a XV. században bírták Csőszegyházát, Kékös pusztát és T.-Polgárt. Rangemelés: György, Zemplén és 529Abauj vármegye főispánja 1590 körül bárói rangra emeltetett. Jelenleg Imre (sz. 1840) Puszta-Doboson, Nagy-Doboson, Szamosszegen, Geszteréden stb. birtokos.

Petheő. P. Gáspár az 1725-ik évi nemesi összeírás alkalmával felmutatta a család 1652-ben III. Ferdinándtól nyert czímerlevelét. A család Szabolcs, Gelse és Gáva községekben bírt földesúri joggal. Czímer: kékben, zöld alapon fészkében ülő, fiait vérével tápláló gödény. Sisakdísz: veresruhás, kalpagos, kinövő magyar vitéz, jobbjában görbe kardot tart, melyre levágott török fő van tűzve. Takarók: kékarany-veresezüst. 1429-ben előfordul egy anarcsi P. család.

Petneházy. Törzsökös szabolcsvármegyei család. P. Márton 1417-ben nyert czímerlevelet és pallosjogot. 1462-ben a család egy tagja, Kazár Istvánnal együtt nyert czímerlevelet. A XV. században Gyulaháza, Petneháza, Gégény és Balsa birtokosa. Tagjai közül kiemeljük a következőket: István († 1638) Bethlen Gábor alatt a borosjenői vár kapitánya; Péter és Zsigmond a XVII. században alispánok; Dávid († 1687) Buda bevételénél először érkezett a várfalra; György Thököly jószágigazgatója (1685); János (1709) és Zsigmond († 1722) tisztek Rákóczy Ferencz seregében. Czímer: veresben leveles koronából kinövő, balrafordult, nyílazó oroszlán. Sisakdísz: pajzsalak. Takarók: veresarany.

Petrovay (Dolhai és petrovai). Első ismert őse Hosszumezei Szaniszló, a beregvármegyei oláhok vajdája (1363-66); ennek unokája, Mihály (1450-1476), vette fel a P. nevet. A család idővel átszakadt Szabolcs vármegyébe. A báró Nyáry család után a XVII. században Kis-Várda, Litke, Berencs, Ajak, stb. községekben szerzett részbirtokokat, a XVIII. században ugyanezeket s azonfelül Pátroha és Eszeny községeket bírta. Czímer: kékben, arany vadászkürt, fölötte ezüst-hegyű és tollú, arany nyílvesszővel átlőtt félhold, kisérve mindkét oldalán két-két hatszögű arany csillag által. Sisakdísz: pajzsalak. Takarók: kékarany-kékezüst.

Pilisy (Pilisi) 1317-ben már Pilis község birtokosa. 1466-ban Mező-Petri részbirtokára nyert adományt. P. Imre 1568-ban nyer nemességujítást, mely 1781-ben Zemplénben hirdettetett 530ki. Átszármazott Szatmár vármegyébe is. P. Lajos (1869-72) és László (1875-81) országgyűlési képviselők.

Podmaniczky (Aszódi és podmanini báró). Zólyom vármegyéből származik s a XVII. században emelkedik fel. Rangemelés: P. János és Sándor 1782-ben családjukkal egyetemben bárói rangra emeltetnek. Jelenleg P. Géza báró Nyír-Baktán birtokos. Czímer: alulról emelkedő ékkel három mezőre osztott pajzs. Jobbról veresben, zöld alapon álló pánczélos vitéz, fején sisakkal, jobbjában arany-markolatú kivont kardot, baljában levágott, vérző török főt hajánál fogva tart. Balról aranyban, jobbra néző koronás sas. Az ezüst ékben kürt. Három sisak. Sisakdíszek: I. két nyílt fekete sasszárny; II. Kinövő pajzsbeli vitéz, kardja babérlevelekkel környezve; III. Öt strucztoll. A két szélső, s a középső arany, a közbülső fekete. Takarók: veresezüst - feketearany. Pajzstartók: jobbról ezüst egyszarvú, balról ezüst ló, fejeik kifelé fordítva.

Pogány (Csebi). Eredetét a Vas vármegyét tárgyaló kötetben ismertettük. A XVIII. század végén Szabolcsban is birtokos volt.

Polgár. Zemplén vármegyében is előfordul.

Poroszkay. P. Sámuel debreczeni szenátor 1797-ben nyert czímeres nemeslevelet.

Porkoláb. 1635-ben nyert czímeres nemeslevelet. Nemességét 1723-ban igazolta.

Porubszky. Árva vármegyéből származik. Őse Ivagnisso (1393); utóda János 1655-ben ősi porubai szoltészságán megnemesíttetett. Tass községben bírt földesúri joggal.

Posgay (Harkácsi). Gömör vármegyéből származik. A XVII. században nemesíttetett. Czímer: kékben, öt darab nyílvesszőt markoló koronás arany-griff. Sisakdísz: növekvő csonka karú férfiú, kék attilában, veres nadrágban, sárga övvel, fejébe öt nyíl van szúrva.

Puskás. P. János és családja 1629. márcz. 22-én nyertek czímeres nemeslevelet. A család Balkány és Bessenyőd községekben bírt földesúri joggal.

Putnoky. A Rathold nemzetségből származik. Egyenes őse Vecse Miklós, a Domonkos ágából (1302). A XVI. században Abauj vármegyében szerepel, jelenleg egy ága ott birtokos. Cízmer: kékben, balfelé haránt helyezett fatörzs, melynek tetejébe két hármaslevelü galy van tűzve. Sisakdísz: a pajzsalak. Takarók: kékarany-veresezüst.

Rakovszky (Nagyrákói, kelemenfalvi és nagyselmeczi). A Jeszen törzstől származik, melynek nemességét III. László király 1204-ben megerősítette. Márton és László 1245-ben a turóczvármegyei Rakov földet nyerték adományul. A család szabolcsvármegyei ága Menyhért († 1707) túróczi követtől származik. Ennek fia, Mihály, országbírói jegyző volt. Fia, Gáspár, Zólyomba szakadt. Utódai származtak át Szabolcs vármegyébe. Antal a XIX. század közepén Berczelen birtokos. Tagjai közül Sámuel (sz. 1802 † 1871) 1848/49-ben honvédezredes.

Raksányi (Raksai). Túrócz vármegye ősi családa. Őse Rekse, fia Mikse (1280); Raksa földbirtokában a család 1340-ben erősíttetett meg. Idővel átszármazott Szabolcs, Nógrád, Gömör és Hont vármegyékbe.

Ramocsaházy. Törzsökös szabolcsvármegyei család. A XIV. században tűnik fel. 1460-ban Berkesz birtokosa. György (1452); István (1590); Miklós (1593) alispánok; György 1704-ben a kállai salétromház igazgatója; utóbb (1710-13.) alispán; István (1748) alispán.

Rácz. Az 1725. évi nemesi összeírás szerint armálista-család. Bessenyődön bírt földesúri joggal.

Rády. Ily nevű család már a XV. században birtokos a vármegyében.

Récsey. (Récsei.) Erdélyből származik. 1707-ben lép fel az első ismert őse, István. Idővel Szatmár és Szabolcs vármegyékbe is átszármazott.

Répássy R. Mihály 1632-ben nyert czímeres nemeslevelet, mely Szepes vármegyében hirdettetett ki. Laskod községben bírt földesúri joggal. E családból származott R. Mihály (sz. 1798 † 1849) honvédtábornok 1848-49-ben.

Reviczky (Revisnyei gróf és nemes). Árva vármegye ősi családja. Törzse Hontimer, IV. László királytól 1272-ben Revisnye birtokára nyert adományt. György (1550) fiai veszik fel az R. nevet. Fiai közül: Sámuel (1584) ágából Imre a tiszántúli ker. tábla ülnöke (1749-1766); fia Gábor, (1822) Debreczenben; Tamás (1550-84) ágából: Imre (sz. 1724) Derecskére költözik. Ennek fia, József, (1787) a tiszántúli ker. tábla ülnöke. Fia Ádám (1780-1862) kanczellár 1825-ben grófi rangra emeltetett. Ágának azonban 1886-ban magvaszakadt. József másik fia Imre, hétszemélynök volt. Fia Mihály (1760-1839), ennek mind a három leánya Kállayakhoz ment nőül. Tamás 1848/49-ben honvédszázados. Czímer: kékben, zöld alapon, fehér lovon vágtató pánczélos vitéz, felül jobbról hatszögű aranycsillag, balról ezüst félholdtól kísérve. Sisakdísz: három, zöld szárú és levelű fehér rózsa. Takarók: kékezüst.

Rakovszky (Nagyrákói, kelemenfalvi és nagyselmeczi). A Jeszen törzstől származik, melynek nemességét III. László király 1204-ben megerősítette. Márton és László 1245-ben a turóczvármegyei Rakov földet nyerték adományul. A család szabolcsvármegyei ága Menyhért († 1707) túróczi követtől származik. Ennek fia, Mihály, országbírói jegyző volt. Fia, Gáspár, Zólyomba szakadt. Utódai származtak át Szabolcs vármegyébe. Antal a XIX. század közepén Berczelen birtokos. Tagjai közül Sámuel (sz. 1802 † 1871) 1848/49-ben honvédezredes.

Rézler. A XVIII. században nemesíttetett. A család nemessége 1837-ben hirdettetett ki Nyitra vármegyében. Szabolcsban 1865-ben telepedett le. Czímer: kékben, görbe kardot tartó arany-oroszlán. Sisakdísz: veres mezű, görbe kardot tartó könyöklő kar. Takarók: kékarany - veresezüst.

Rhédey (Kis-rhédei gróf és nemes). Az Aba nemzetségből származik. A család fényének megalapítója R. Ferencz († 1621) füleki, majd váradi kapitány. Nagyrédei János 1466-ban nyert czímeres levelet Mátyás királytól. Rangemelések: r. Ferencz erdélyi fejedelem gyermekei 1659-ben: József, László, Mihály, Pál, János és Zsigmond az erdélyi ágból 1744-ben s Lajos a magyarországi ágból 1808-ban grófi rangra emeltetett.

Rimaszombathy. E család nemességét 1806. okt. 31-én igazolta.

Ritoók. Zemplén vármegyében is birtokos.

Ruszka. Eőr községben bírt földesúri joggal.

Rutkay (Alsó- és felső-rutkai, nedeczei). Turócz vármegye törzsökös családja. Laskod községben bírt földesúri joggal.

Sáry. Heves vármegyéből származik. S. István 1627. jan. 12-én nyert Bethlen Gábor fejedelemtől nemességet. Nemességét 1627-ben Abauj, 1628-ban Zemplén s 1793-ban Szabolcs vármegyékben hírdettette ki. Tagjai Hajdu-Nánáson és Szoboszlón voltak birotkosok. Czímer: kékben, zöld tér közt, folyó vízből kiemelkedő zöld halom tetején zöld koszorú, háttérben két kisebb hegycsúcs kéklik. Sisakdísz: két leveles hárs-ág közt könyöklő, görbe kardot tartó kék mezű kar. Takarók: kékezüst-zöldarany.

Semsey (Semsei). Első ismert őse Tamás, French fia, 1318-ban veszi meg Semsét, honnan a család nevét vette. Tagjai közül: László 1395-ben alpohárnok-mester, 1396-ban főpohárnok. János 1397-ben pallosjogot, 1401-ben czímerlevelet nyert. János fiai a husziták ellen harczoltak. Vilmos (1466) Mátyás király udvarnoka; Ferencz (1503) kamarásmester; András (1741-72) ezredes: II. András ugocsai főispán († 1814); László (1896) országgyűlési képviselő, Abauj vármegyében is birtokos. A család már 1471-ben birtokos volt Szabolcsban.

Sennyey (Kis-sennyei báró). Eredetét a Vas vármegyét tárgyaló kötetben ismertettük. Rangemelések: S. Pongrácz 1606-ban bárói, Imre tábornok 1767-ben grófi rangra emeltettek; ez utóbbi ág kihalt. Tagjai közül: Ferencz († 1675) kállai kapitány; Pongrácz (1706) a szabolcsi felkelt sereg vezére; István (1711) kanczellár; fai Imre, aki br. Barkóczy Krisztinát vette nőül, grófi rangra emeltetett.

Sexty (Petroviczi). S. András 1686. decz. 22-én nyert czímeres nemeslevelet. A család Gömör vármegyéből származik. Ó-Fehértó községben bírt földesúri joggal. Czímer: kékben, fehér ruhába öltözött, aranyszárnyú angyal, ezüst harsonát fú. Sisakdísz: növő pajzsalak. Takarók: kékarany-vereskék.

Sigray (Bátori). 1730-ban nyert nemesi bizonyitványt a vármegyétől. Mihály 1736-ban Pest vármegye nemesei sorába vétetett fel.

Simay. Szamos-Ujvárott tűnik fel. 1760-ban nyert czímeres nemeslevelet, a XIX. sz. elején átszármazott Békés vármegyébe is.

Simándy (Simándi). Első ismert őse Péter, Rákóczy György fejedelem idejében, Told pusztán volt birtokos. Most a család Balkányban birtokos.

Simonyi (Vitézvári báró). Eredetileg Simon. S. Benedek 1637-ben nemesíttetett; utóda Pál 1737-ben, 4 éves korában, Mosony vármegyéből Nagy-Kállóba szakadt. Ennek fia volt S. József (sz. 1771 † 1832) a nagy hírre jutott huszárezredes, aki 1804 ápr. 21-én vitézvári előnévvel bárói rangra emeltetett. Fia: Lajos (sz. 1824 † 1894) volt földmívelésügyi miniszter. Czímer: veressel és aranynyal vízszint vágva. Felül kiemelkedő pánczélos vítéz, jobbjában egyenes kardot, baljában levágott török főt tart; alól ágaskodó veres oroszlán. Sisakdísz fekete, egyfejű sas. Takarók: veresarany.

Siposs (Vállaji). S. György 1613-ban nyert czímeres nemeslevelet. A család Szatmárból származik. S. Ferencz 1744-ben már balkányi lakos. A család Mihálydi, Uj-Fehértó, Sényő, Kis-Léta községekben bírt földesúri joggal. Cízmer: ezüstben, zöld alapon, két hátsó lábán ágaskodó zerge. Sisakdísz: növő pajzsalak. Takarók: kékarany-veres kék. Tagjai közül: Ferencz esküdt; Ferencz 1848-49 segédtiszt Komáromban; Béla tb. főjegyző.

Soldos I. (Szigeti). 1467-ben tűnik fel.

Soldos II. (Runyai). A Hama nemzetségből származó, ősi gömörvármegyei család. A XIII. században lép fel. Idővel átszármazott Pest és Szabolcs vármegyékbe, ez utóbbi vármegyében Gáván és Nagyfalun bírt földesúri joggal. Ferencz (1831) a vármegye főadószedője.

Sólyom. Csík-Gyergyóról származik. A XIX. sz. elején birtokos volt Szabolcsvármegyében.

Somossy (Somosi). Első ismert ősei Péter (1350) Terebes castellanusa és Egyed fia Miklós (1364) már kiterjedt család tagjai. Bereg vármegyéből származik. 1742-ben nádori adományt nyert Balkányra, 1796-ban pedig I. Ferencztől királyi adományt több beregvármegyei községre. Tagjai közül: Antal (1519) birtokos, Miklós (1610) szolgabíró; István (1648) táblabíró; Pál (1697) alispán, mind a hárman Beregben; László, II. Rákóczy Ferencz tisztje; II. László (1760) főhadnagy; Ignácz 1848-49 országgyűlési képviselő, alispán és utóbb a hétszemélyes tábla bírája. Albert 1848-49-ben honvédfőhadnagy. Czímer: kékben, zöld alapon, szétterpesztett lábakkal álló, sárga csizmás, veres ruhás, prémes kucsmás magyar, jobbjában kardot tart, balját csípőre teszi, a kard hüvelye oldalán csügg. Sisakdísz: növő pajzsalak. Takarók: kékarany-veresezüst.

Somlyódy. Bezdéd községben bírt földesúri joggal.

Soós (Sóvári), a Boxa nemzetségből származik; törzse Simon, ennek fia György IV. László király hadvezére. A család 1418-ban nyert czímeres nemeslevelet Zsigmond királytól. A XVIII. században telepedett le Abauj vármegyében, onnan egy ága Szabolcsba költözött, ahol Karászt bírta.

Sulyok (Lekcsei és alsó-szopori). Bács-Bodrog vármegyéből származik, hol ősei a XIII. században már birtokosok voltak. A törökök elől Szatmárba menekült. A családfa idősebb Istvántól (1470) jő le. Utóda János, (1642-47) Szatmár vármegye alispánja. A XVI. században egy ága Erdélybe szakadt.

Szabó (Jenei). Sz. István 1659-ben nyert czímeres nemeslevelet I. Lipót királytól. A család Földes, Balkány, Petrova és Uj-Fehértó községekben bírt földesúri joggal. Czímer: zöldben, zöld alapon, sárga csizmás, fehér nadrágos, veres attilás, fekete kucsmás magyar férfi, fehér-veres-fekete övvel, jobbjában két szőlőfürtöt tart. Sisakdísz: egyenes kardot tartó veres mezű kar. Takarók: kékarany-veresarany.

Szalánczy. Nevét Abauj vármegye hasonnevű községétől veszi. Tagjai közül kiemeljük a következőket: János (1525) konstantinápolyi követ; I. György Báthori Kristóf officialisa (1578); I. László (1568-91) Fehér, utóbb Zaránd vármegye főispánja. Lefejeztetett 1594-ben. III. László követ 1600-1636; II. János 1632; István (1631-47) portai követ; II. László küküllői alispán (1606); III. István (1679) ugyanott alispán; Zsigmond (1827) árvaszéki, ülnök, József (1840) főjegyző, Samu (sz. 1834) főkormányszéki titkár, Albert és Domonkos 1848-49-ben honvédek. Czímer (színjelzés nélkül): leveles koronán álló görbe kardot tartó oroszlán.

Szatmáry. Pátroha községben bírt földesúri joggal.

Szegedy I. (Nagy-szegedi). Sz. Ferencz 1581-ben nyert czímerlevelet. Ivadéka 1767-ben Gemzsén és Gyulajon bírtak földesúri joggal.

Szegedy II. Sz. György 1632-ben II. Ferdinánd királytól nyert czímeres nemeslevelet. Ivadékai 1738-ban Földes helységben laktak.

Szegedy III. Sz. Márton, Ferencz és István, valamint rokonaik László és István 1687-ben nyertek czímeres nemeslevelet, mely 1688-ban hirdettetett ki. E család sarjai 1724-26-ban Apagyon és Gyulajon laktak. A XIX. század elején pedig Ajak, Balkány, Petneháza, Lövő-Petri községekben bírtak földesúri joggal.

Szénásy (Nagyváradi és kidei). Doboka vármegyéből származik s 1526-ban lép fel; Gyüre községben bírt földesúri joggal.

Szemere (Szemerei). Eredetét a Nyitra vármegyét tárgyaló kötetben ismertettük. A század elején szabolcsvármegyei birtokos volt.

Szeremley. Első ismert őse János (1659) felsőeőri (Vasmegye) lelkész. Ága Gömör vármegyébe szakadt, mely Pelsőczről írja előnevét, onnan származott át Szabolcsba.

Szerencsy. Mármaros vármegyéből ered. A XVIII. században tünik fel. Anarcs, Kis-Báka és Berencs községekben bírt földesúri joggal. 1850-ben kihalt.

Szentmarjay. Ősi hevesvármegyei család. Első ismert őse Lambert 1334-ben Erdőteleket örökölte. A XVII. század folyamán egy ága Krasznába szakadt. Ez ágból I. László (1771) fia István főszolgabíró és 1825-ben törvényszéki ülnök ugyanott; János (1840) alispán és Kraszna vármegye követe. A család átszármazott Szatmár, Pest és Szabolcs vármegyékbe is. Ferencz (1703-11) ezredes II. Rákóczy Ferencz seregében. A szabolcsi ág sarja: Ferencz, pályáját gr. Sztáray Mihály, Szabolcs vármegye főispánja mellett kezdte, utóbb, mint a Martinovics-féle összeesküvés részese, Budán 1795-ben lefejeztetett. Berencs községben bírt földesúri joggal.

Szentmiklóssy I. (Török-szentmiklósi). Gömörből származik, a XVI. században tünik fel s a XVII. században telepedett le a vármegyében. Balsa és Szakoly helységekben bírt földesúri joggal. Czímer: kékben, hármas zöld halmon álló pelikán, amint csőrével mellébe kap. Sisakdísz: két fekete sasszárny közt czölöpösen kinyúló, egyenes kardot tartó kar, a kardra levágott turbános török fő van tűzve. Takarók: kékarany-veresezüst.

Szentmiklósy II. Figedi, másként Sz. család, 1634-ben nyert czímeres nemeslevelet II. Ferdinánd királytól. 1725-ben Apagyon birtokos.

Szentkirályi. Sz. István és gyermekei 1748-ban Mária Terézia királynőtől nyertek czímeres nemeslevelet, mely ugyanez évben Nagy-Kállón hirdettetett ki.

Szerdahelyi. (Szerdahelyi). Zala vármegye hasonnevű helységéből ered. 1586-ban nyert nemességet I. Ferdinánd királytól. Egy ága a XVII. században Szatmár vármegyébe szakadt. Ez ág őse Pál 1620; utódai Szabolcsban is birtokosok voltak.

Szeszich. Belovármegye Plavnicza nevű községéből származik. A XIX. sz. közepén települt le Szabolcs vármegyébe. Czímer: veresben, ezüst jobb haránt-pólya, három aranycsillaggal megrakva. Sisakdísz: balra fordult, félholdat tartó, növő medve.

Szesztay. Első ismert őse Ferencz, I. Lipót király idejében. Abauj vármegye hasonnevű községéből ered. A XVIII. század második felében költözött a vármegyébe. Tura és Fényes-Litke községekben bírt földesúri joggal. Czímer: kékben, vízen úszó, nyakán nyíllal átdöfött hattyú, sebéből vér csepeg alá, a pajzs felső jobb sarkában hatágú aranycsillag, a balsarokban arany félhold. Sisakdísz: két ezüst-babérkoszorúval összekötött aranykéve, melyből négy kard- és egy nyílhegy áll ki. Takarók: kékarany, - veresezüst.

Szikszay (Tályai). Zemplén vármegyéből származik. Jelenleg Tasson birtokos.

Szilágyi. Sz. Dániel 1716-ban nyert nemesi bizonyitványt. 1725-ben Pócs-Petriben, a század elején Petneházán találjuk.

Szilcz. Nagy-Halász községben volt birtokos. Lajos (1844-49) főszolgabiró; Ferencz (1839-49) esküdt.

Szirmay (Szirmai, bessenyői, cserneki és tarkői gróf és nemes). - Első ismert ősük Saul 1290. körül, aki a sajóparti Szirmát szerezte. A leszármazás Sz. Balázsig vezethető vissza, aki 1350-ben Dalmácziában vitézkedett Sz. 534Domonkos és Péter 1414-ben, Sz. Pál fia, György, 1417-ben nyert czímeres levelet Zsigmond királytól. Rangemelés: Sz. István ítélőmester udvari tan. és fogadott fia 1695-ben bárói, 1707-ben grófi rangra emeltettek. A vármegyében a grófi ág volt birtokos.

Szmrecsányi. Liptó vármegye törzsökös családja. Őse Miklós (1286). Bogomér comes fia. Egy törzsből ered a Szentiványi, Pongrácz, Bán stb. családokkal. Idővel átszármazott Nógrád, Ung stb. vármegyékbe. Kopócs-Apáti községben bírt földesúri joggal.

Szögyény (Magyar-Szögyéni). Ősi fészke az esztergomvármegyei Magyar- és Német-Szögyény helységek voltak. Sz. Máté a XVI. század végén Esztergom várának kapitánya. Idővel elterjedt Nyitra, Gömör, Zemplén és Szabolcs vármegyékbe. A zemplén-szabolcsi ág még 1466-ban I. Mátyás királytól nyert adományt. Ferencz († 1705) fiaitól származik a család jelenleg virágzó ága; II. Ferencz († 1758) pozsonyi kanonok. János Máté (sz. 1702-1757) helytartó tanácsos. Fia Imre (1756-1806) alispán; fia Zsigmond (sz. 1775-† 1826) pályáját, mint a szabolcsi nemes sereg hadnagya kezdte meg, később főispán és kanczellár lett. Fia I. László (sz. 1806 † 1893) az aranygyapjas rend vitéze, országbíró stb., fia II. László, (sz. 1840) berlini nagykövet, 1862-ben kelt királyi engedélylyel I. László családja, a szolgaegyházi Marich család nevét és czímerét a Sz. névvel s czímerrel egyesítette. Imre alispán testvére volt Lőrincz, (sz. 1731 † 1805.) őrnagy; József, törvényszéki elnök, II. József korában, fiai Lőrincz kamarai tanácsos, († 1855); Ferencz zempléni alispán, (sz. 1764 † 1852.), fiai: János pénzügyi tanácsos († 1858.); Imre alispán (1844-48.) Ferencz és Emil 1848/49-ben honvédhadnagyok. A család Ajak, Kis-Várda, Eszeny, Döge községekben bírt földesúri joggal. Czímer: négyelt pajzs, 1 és 4 kékben, fészkében ülő, fiait vérével tápláló gödény, 2 és 3 veresben, zöld alapon, görbe kardot tartó, két farkú arany-oroszlán. Sisakdísz: jobb lábával követ tartó daru.

Sztrogy. Tura községben bírt földesúri joggal.

Szuhay. Gyüre, Őrmező és Ladány községben bírt földesúri joggal.

Szunyogh (Szunyogi). Első ismert őse Sz. máskép Kápolnai Miklós 1350. Utóda Demeter (1412.) Zsigmond királytól nyerte Szunyog egy részét. A család Nagy-Halászon, Új-Fehértón és Szunyog-pusztán bírt földesúri joggal, jelenleg is ott birtokos. Egy ága a század elején Bihar vármegyébe származott. Tagjai közül kiemeljük a következőket: István és Ferencz (1645.) szolgabírák; Ferencz (1745.) első alispán; Zsigmond, (1760.) alezredes; Ádám (1810-30.) főszolgabíró; Rudolf, 1848. országgyűlési képviselő. Czímer: kékkel és veressel hasított pajzsban egyenes kardot tartó pánczélos kar, mely a felső karon nyíllal van átdöfve. Sisakdísz: szügyén, nyíllal átdöfött, növekvő egyszarvú. Takarók: Veres-ezüst, kék, arany.

Szügyi. Gyüre községben bírt földesúri joggal.

Tahy (Tavári és tarkői). Őse Gorbonuki János a XVI. század elején, fia János (1525-36) vránai perjel; István 1505-ben Pilis vármegye követe; Ferencz (1535) Pozsega vármegye főispánja; 1554-ben főlovászmester, († 1573); Boldizsár, a báni tábla elnöke (1581); Károly (1712-19.) leleszi prépost; Imre († 1775) az eperjesi kir. tábla elnöke. Antal (sz. 1756) országbírói itélőmester; Károly Sáros vármegye első-alispánja (1821); József 1858-ban osztrák bárói rangot nyert. A család Paszab és Kék községekben bírt földesúri joggal.

Tamássy. T. Miklós és gyermekei 1686-ban nyertek czímeres nemeslevelet. A család jelenleg Debreczenben él.

Takács. Gyüre és Jéke helységekben bírt földesúri joggal.

Tattay. Már a XVI. században birtokos a vármegyében. T. György, és fiai György és Sámuel, 1635-ben nyertek czímerujító levelet. T. András 1716-ban nyert nemesi bizonyítványt.

Téglássy (Borzovai.) Szatmár vármegyéből származik. 1592-ben nyer Borzova helységben részbirtokot I. Rudolf királytól. Idővel átszármazott Abauj, Ung, Szabolcs, Zemplén stb. vármegyébe.

Terhes. T. Mihály és társai III. Ferdinándtól nyertek czímeres nemeslevelet. A család Zemplén vármegyére is kiterjedt.

Thassy. Kis-Léta községben bírt földesúri joggal.

Tholdy (Nagy-szalontai és feketebátori gróf.) Egyenes őse T. Miklós (1310); nevét Bihar vármegye, Told helységétől veszi, mely 1552 körül, egy puszta kivételével, az övé volt. István megfosztatván jószágaitól, a XVII. század elején Erdélybe költözött. Rangemelés: Ádám és Zsigmond 1755-ben grófi méltóságra emeltettek. 1857-ben T. Sámuel, a család utolsó fisarjának rangja és czímere 535báró Petrichevich-Horváth János Miklósra ruháztatott át, 1883-ban Horváth-P. Lajos grófi méltósága Magyarországra is kiterjesztetett.

Tolvaj. T. Ferencz és családja 1639-ben nyert czímeres nemeslevelet III. Ferdinánd királytól. Sényő községben bírt földesúri joggal.

Tokaji. T. Mihály és György 1799-ben igazolta nemességét. Lövő-Petri helységben bírt földesúri joggal.

Tóth I. (Ácsi) Komárom vármegyéből származik. A 40-es években telepedett Szabolcsba. Viss és Ramocsaháza községekben bírt földesúri joggal. Czímer: kékben, hármas zöld halom középsőjén leveles arany-koronán könyöklő, görbe kardot tartó páncélos kar. Sisakdísz: a kar. Takarók: kékarany-veresezüst.

Tóth II. E család 1648-ban nyert czímeres nemeslevelet III. Ferdinánd királytól. Bemutatta T. János 1725-ben.

Tóth III. 1655-ben nyert czímeres nemeslevelet III. Ferdinánd királytól. Kihirdettetett Gömör vármegyében. T. István 1725-ben Oroson birtokos.

Tóth IV. Rudolf királytól kapott armálist. Kihirdettetett Külső-Szolnok vármegyében. T. Mihály 1725-ben Dobon lakott.

Tótfalusy. Nemességét 1786-ban igazolta. Gyüre községben bírt földesúri joggal.

Török. A XV. században a kerekegyházi T. család Erdegházán volt birtokos. Hasonnevű család a XIX. század elején bírt földesúri joggal.

Törös (Oroszlánosi). A családra vonatkozó legrégibb adat az 1551-ben kelt Bothfalvára vonatkozó adomány-levél. A szabolcsi ág alapitója: T. György (1728-45) fiai Gáva és Kisfalud községekre szereztek adományt. Ezenkivül Szabolcson bírt földesúri joggal. Tagjai közül: János (1625-51) híres törvénytudó; László (1781) testőr; József (1790) hadnagy, résztvett Belgrád ostrománál. Czímer: kékben, görbe kardot tartó arany oroszlán. Sisakdísz: növő pajzsalak. Takarók: kékarany-veresezüst.

Turányi. Kemecse községben bírt földesúri joggal.

Túróczy. T. Miklós és fivére, Mátyás, 1655-ben nyertek czímeres nemeslevelet. Ezek egyikének utóda, T. Imre, 1687-ben beiktattatott néhai Bocskai Ujlaki György birtokaiba, (Ludány, Benk, Berencs, Kékcse, Anarcs, Szamos-Ujlak stb.) a Vay család és a fiscus tiltakozása mellett, mely birtokokba 1691-ben visszahelyeztetett. A század elején ily nevű család másutt is bírt földesúri joggal.

Udvarhelyi (Agyagfalvi). Székely eredetü család, mely 1737. és 1837. években nyert az udvarhelyi széktől nemesi bizonyitványt. Gyürén s Bessenyődön volt birtokos.

Ujfalussy. A XV. században tünik fel, Kenézlő, Eszlár és Erkete földesura volt. Hasonnevű család a XVII. században telepedett le Ó-Pályi helységbe, s Mihálydi, Kis-Léta, Martonfalva, Pereszlek, Balkány községekben bírt földesúri joggal. Tagjai közül: Mihály (1710) szolgabíró; Miklós, 1843-ban követ, utóbb szatmári alispán, 1868-ban főispán; Lajos 1848-49-ben országgyűlési képviselő; Sándor cs. és kir. kamarás, Szatmár vármegye főispánja, Zoltán m. kir. erdőfelügyelő. Czímer: kékben, zöld alapon, csőrében patkót tartó hattyú. Sisakdísz: görbe kardot tartó griff. Takarók: kékarany-veresezüst.

Ujhelyi (Tisza-Ujhelyi). A Hunt-Pázmán nemzetség ugocsai ágából származik. Őse, György (1410); a család 1430 körül áttelepedett Szatmár és Szabolcs vármegyékbe. Eőr községben bírt földesúri joggal s pallosjoga is volt. Tagjai közül: Sándor, 1848-49-ben honvédőrnagy, fia Tamás, jelenleg szolgabíró. Czímer: kékben hármas zöldhalmon, szemben ágaskodó két farkas, hegyével lefelé álló nyilat tart. Sisakdísz: görbe kardot tartó pánczélos kar.

Ujlaky (Szamos-Ujlaki). U., másként Halász István, 1642-ben nyert czímeres nemes levelet, mely 1643-ban hirdettetett ki a vármegyében.

Uketyevits. A XVI. században tűnik fel; Petneháza, Gyulaháza és Tass községben bírt földesúri joggal.

Ungváry. A XVII. században tűnik fel Zemplén vármegyében. Uj-Fehértón bírt földesúri joggal.

Upory. Az Ákos nemzetségből származik; a XV. században Balsa, Halász, Tímár és Vencsellő földesura. László 1461-ben Szapolyai alatt alkapitány. E családnak a XVI. században magvaszakadt.

Uray (Urai). Szatmár vármegyéből származik. A XVI. században tűnik fel. Csenger-Ujfalu, Uraj és Tyukod községekre nyert adományt. A XIX. század első felében telepedett le a vármegyében; Lövő-Petri, Rohod, Mária-Pócs, Buj stb. községekben bírt földesúri joggal. Rangemelés: U. Bálint és Kálmán 1864-ben bárói rangot nyernek. Czímer: kékben, zöld alapon felugró fehér ló, nyakán nyíllal átdöfve, hasa alatt arany kerék s a pajzs felső bal sarkán leveles arany-korona látható. Sisakdísz: kék ruhás, kalpagos darutollas magyar vitéz, jobbjában görbe kardot, baljában levágott török főt hajánál fogva tart. Takarók: kékarany - veres-arany.

Uza (Uzapanyiti és szászfai). Gömörből származik. A XIII.-XVI. században szerepel. Az 1427. évi összeirás alkalmával előfordul Abauj vármegyében is. Kis-Létán volt birtokos.

Uzonyi. Gyulaháza és Őrmező-Ladány községekben bírt földesúri joggal.

Vadász. A család 1610-ben nyert czímeres nemeslevelet II. Mátyás királytól. Gyüre és Kis-Varsány községekben bírt földesúri joggal.

Vályi. 1627-ben nyert adománylevelet II. Ferdinánd királytól. Az 1725. évi nemesi összeírás alkalmával Mihálydiban birtokos, később Kopócs-Apáti és Pazony községben bírt földesúri joggal.

Ványi. V. István 1690-ben nyert czímeres nemeslevelet, I. Lipót királytól. Szatmár vármegyében is elterjedt.

Várady. V. Mihály 1687-ben nyert I. Lipót királytól czímeres nemeslevelet, mely 1688-ban Bihar vármegyében hirdettetett ki. Lövő-Petri községben bírt földesúri joggal.

Várdai. E család leszármazását a történeti részben és e fejezet elején ismertettük.

Vattay. V. Lukács 1636-ban nyert czímeres nemeslevelet II. Ferdinánd királytól. A család a XVII. században Abauj vármegyében volt birtokos. Szabolcs községben bírt földesúri joggal.

Vay (Vajai és laskodi nemes, báró és gróf). Első ismert őse: V. Dénes, a XIV. század közepén. V. Ábrahám 1418-ban Zsigmond királytól nyer czímeres levelet. II. Ulászló király a V. és az Ibrányi családok tagjainak ősi czímerét 1507-ben bővitéssel látja el. Rangemelések: V. Ádám és Mihály 1760-ban; V. Dániel és Miklós tábornok 1783-ban bárói rangra emeltetnek. Ezektől ered az idősebb bárói ág. Az ifjabb bárói ág alapítója: V. László gyermekeivel együtt 1799-ben emeltetett bárói rangra. V. Ábrahám 1830-ban grófi rangra emeltetett. Jelenleg mind a három ág virágzik. A nemesi Vaján, a bárói Tisza-Lökön, Kótajon és Nádudvaron, a grófi Berkeszen, Vaján, Petneházán stb. birtokos. Tagjai közül kiemeljük a következőket: Péter (1591-93); Mihály (1627-29), Péter (1650), József (1786-90), István (1778) alispánok. József (1811-12), János (1832-36) követek. Ferencz 1848/49-ben honvédőrnagy. A grófi ágból: Ábrahám (sz. 1789, † 1855) Mármaros vármegye főispánja, József és Károly (1848/49), honvédőrnagyok. Dániel (sz. 1820) a vármegye főispánja; László (1848/49.) honvédőrnagy, Ádám (sz. 1830) főrendiházi tag stb. A bárói ágból: Miklós (sz. 1802 † 1894.) a főrendiház elnöke. Czímer (grófi): Kétszer vágott, a felső és alsó osztályában egyszer hasitott, így öt udvarra osztott pajzs, szívpajzszsal. Abban: kék mezőben, patakkal átszelt zöld alapon lépő természetes szarvas, homlokába fúródó nyíllal, fent jobbról 8 ágú arany-csillagtól és balról jobbra fordult ezüst-csillagtól kísérve. Az egész felett fönt, arany-szegélyü, veres rózsával, lent arany-liliommal megrakott ezüst balharánt gerenda (ősi czímer). - A nagy pajzs: 1. aranyban, fára ágaskodó természetes vadkecske, a fa leveleit legelvén. 2. veresben egyszarvu fej, homlokába fúródó nyíllal. 3. (A középső vízszintes udvar, melynek közepén a szívpajzs.) Feketében a szivárvány íve, melyet a szívpajzs részben elföd. 4. zöldben, fészkében ülő, fiait vérével tápláló gödény. 5. ezüstben, zöld alapon lépő koronás leopárd, jobb előlábával arany liliomot tart, felette közepén szarvaival felfelé álló félholdtól, lenn balról nyolczszögü arany-csillagtól kísérve. Sisakdísz: két fekete sasszárny között sugaras arany-nap. Takaró: veresesarany - kék ezüst. A czímert grófi korona alatt, fehérrel béllelt aranyprémes veres palást veszi körül.

Vécsey (Hajnácskői és hernádvécsei báró). Ugocsa vármeyéből származik. Első ismert őse Szőllősi Balázs 1517-ben nyert adományt az abaujvármegyei Hernád-Vécse helységre. A család fényének megalapítója V. Sándor,, Hajnácskő várának kapitánya, 1692-ben bárói rangra emeltetett. V. Ágost báró vezérőrnagy 1813-ban grófi rangra emeltetett. Ez ág kihalt. A vármegyében a szatmári ág birtokos. V. József báró (sz. 1829) a vármegye volt főispánja, Acsádon birtokos. Czímer: négyelt pajzs, gyűrűalakban hajtott, farkába harapó, koronás, aranyzöld sárkány által környezett kerek szívpajzszsal. Ebben ezüstben, zöld téren, fejükön és ágyékukon zöld lombokkal övezett két vad ember között, akik befelé eső kezüket csipőjükön tartják, a külsőkkel pedig fabunkókra 537támaszkodnak, faragott szürkés kövekből rakott vártorony, melynek ormán, aranyfoglalatú kivont kardot tartó pánczélos kar könyököl. A nagy pajzs: 1. kékben, befelé fordult koronás, ágaskodó arany oroszlán, jobb előlábában arany-markolatu, kivont kardot tart. 2. veresben hatágu arany-csillag és befelé fordult arany félhold. 3. veresben sarany ágyu, fatalpazaton. 4. befelé fordult, ágaskodó arany-griff, felemelt baljában vaslakatot tart. Sisakdísz: két fekete sasszárny között, kinövő pánczélos vitéz, nyitott sisakkal, jobbjában kivont kardot tart, balját csipőre teszi. Takarók: kék-arany - veresarany.

Vékey (Vékei). Zemplén vármegyéből származik. Bessenyődön bírt földesúri joggal.

Verbay (másként Verbói) Nyitra vármegye Verbó nevü helységéből származik. V. Albert és Benedek 1635-ben nyertek czímeres nemeslevelet II. Ferdinánd királytól. Kék községben bírt földesúri joggal.

Veress. Cserepes-Kenéz és Pátroha községekben bírt földesúri joggal.

Vidovics. A turmezei nemességhez tartozik. Vidovec községből származik. Első ismert őse V. György (1793) Békés vármegyébe származott. Tagjai közül: György (1846-ig) Békés vármegye alispánja; Ferencz 1848 előtt ugyanazon vármegye főjegyzője; II. Ferencz 1875-81 főszolgabíró és országgyűlési képviselő; László 1848/49. honvédhadnagy, elesett Budavár bevételénél; György (1881-84) országgyűlési képviselő, jelenleg czimz. kanonok; Menyhért honvédezredes; László főszolgabíró. Czímer: kékben, két szemközt álló ezüst oroszlán lándzsát tart, melyre török fő van tűzve. Sisakdísz: felemelt jobb lábában követ tartó daru.

Vitéz. Gyulaháza községben bírt földesúri joggal.

Vitkay. Az ősi V. család a Kaplyon nemzetségből származik. Első ismert őse: István, a XIV. század első felében. Fiágának 1560-ban magvaszakadt. A leányágak a V. nevet előbb előnévül, utóbb családnévül használták. Puszta-Dobos, Cserepes-Kenéz és Karász községekben bírt földesúri joggal.

Vladár. Kopócs-Apáti községben bírt földesúri joggal.

Vozáry. A század első felében földesúri joggal bírt.

Vujevics. Dalmát eredetü család. V. Gergely 1690-ben nyert czímeres nemeslevelet. Nemes-Militicsen volt birtokos. 1884-ben telepedett le a vármegyében. Czímer: kékben, zöld dombon lévő, arany leveles koronán könyöklő, görbe kardot tartó, veres mezü kar, a kardon turbános török fő vérzik. Sisakdísz: a kar. Takarók: kékarany - veresezüst.

Zathureczky (Zaturcsai és vendégi). Eredetét a Vas vármegyét tárgyaló kötetben ismertettük. 1830-ban telepedett le a vármegyében. Dada községben bírt földesúri joggal. Czímer: kékkel és ezüsttel vágva. A felső mezőben jobbról aranysugaras nap és balról befelé zöld halom, mindegyikéből zöldszáron kinövő olajbogyó. Sisakdísz: zöldszáron virágzó három olajbogyót tartó fekete medve. Takarók: kékarany-veresezüst.

Zoltán (Csepei). A XV. században tünik fel. 1501-1507-ben Szatmár vármegyében birtokos. Ákos 1548-ban uj adományt nyer Csepe és Csebreg birtokokra. A család idővel átszármazott Szabolcsba. Rád, Dombrád, Pátroha, Székely, Apagy és Sényő községekben bírt földesúri joggal. Tagjai közül: István (1780) főszolgabíró; Pál (1819-28) helyettes alispán; János (1838-1844) alispán; István (1735-39 és 1749-51) alispán; id. Pál (1778-1786) alispán. Czímer: kékben, arany nyíllal átütött vaddisznófő. A nyíl a száján jön ki. Sisakdísz: veresruhás magyar férfi, arany övvel, nyakán tekerődző kigyóval, melynek fejét jobbjával megragadja; a kalpagot jobbról és balról 1-1 arany-csillag érinti. Takaró: kék-arany.

Zsebey. Geszteréden bírt földesúri joggal.

Zsiday (Kozmafalvai). Zs. Lőrincz és Mihály 1572-ben nyertek czímeres nemeslevelet. A család Földes községben bírt földesúri joggal.

Források: Országos levéltár: Adóösszeírások 1555-1616. Nemesi vizsgálatok 1725-55. Nagy Iván: Magyarország Családai. - Wertner Mór: Magyar Nemzetségek. - Magyar Nemzetségi Zsebkönyv. - Csánki Dezső idézett műve. - Csoma József: Abauj vármegye monografiája. - Turul 1883-1899. évf. - Nagy Iván: Családtörténeti értesítő I. évf. - Illésy-Petkó: A királyi könyvek. - Szabolcs vármegye levéltára: Nemesi vizsgálatok. - Az egyes családok birtokában levő okiratokból gyüjtött adatok.