A vidék főfolyója a Zazár. Ez a Kova-hegy nyugati lejtőjén ered, beletorkolnak Felsőbánya fölött a Körös, a Limpegye, a Zavaros és a borkúti patak; Felsőbánya alatt pedig a Szent János-patak, melynek forrásvidéke a Rozsály és a Commornicelu között fekszik.

Van a város határában, a Feketehegy éjszaki lejtőjén, 731 m. magasságban egy 8 holdnyi terjedelmű mesterséges tó, az ú. n. Bódi-tó s ezen alul a 2 holdnyi Kis-tó, melyek a feketebegyi patakokból telve és táplálkozva, szárazság idején 6 hétig tudják a városi vízműveket ellátni.

Felsőbánya határa különösen gazdag kitünő vizű állandó forrásokban, melyek közül nevezetesebbek éjszak-nyugaton a Rettegi csorgó, délkeleten a Csorba-forrás, keleten a Szentmiklósi, Csápa- és Szűcs-csorgó, távolabb a Hegyeshegyi csorgó, még távolabb, az éjszaki hegyek között, a Gábor József- és a Hármas-forrás, jéghideg és bő vizével.

Van még a Bányahegy nyugati oldalán egy kis savanyúvíz-forrás is, melyet kevés kén-hidrogén és szénsav-tartalmáért a közelebb lakó bányásznép üdítő italul használ, továbbá a Bányahegy keleti részén egy vasas forrás, melynek vizét vérszegénység ellen iszszák. Ezeken kívül az egész erdőség tele van kisebb-nagyobb forrásokkal, melyekből kitünő ivó-víz bugyog. A Hegyes-hegy lejtőjén levő források táplálják a városi vízvezetéket és a fürdőt, a Szentmiklósi- és a Csápa-források az uszodát.

A Zazár két partján, mély völgyben fekszik a város, 960 kilométerre Nagybányától. A katholikus templom a tengerszin fölött 362 m. magasságban áll.

Ha Nagybányáról Giródtótfaluba jövünk, előttünk emelkedik a terebélyes Feketehegy mögött a Guttin hosszúra nyúló gerincze és balra a sokszorosan aláaknázott és felszínen való mívelésekkel is megszakgatott Bányahegy, míg a karcsú Hegyes-hegy csúcsos kúpja a kép közepét foglalja el. A szép keretben pillantjuk meg Felsőbánya tornyait és házait, gyümölcsösök, szelid gesztenye-ligetek és festői lomberdők között.

A Petőfi-ligetből a képet még részletesebben megtekinthetjük. Innen magunk előtt látjuk a Bányahegyet, a Piatra-Albát és a Blidár-hegyet, a Guttin hegység főgerinczének e részeit, melyek a legdúsabb erdőkkel vannak borítva. Hatalmas fák emelkednek ki az éjszaki hegyoldalon, július havában sárgásan tündöklő virágdíszben; ezek a szelidgesztenyék. Ezek mellett s a város körül gyümölcsösök terülnek el. Ebben a gazdag növényzetben alig tünik ki a Bánya-hegy felé simuló város, melyből csak a kettős tornyú katholikus templom, a szomszédságban emelkedő ev. ref. templom, a városháza, a zárda, a bányahivatal és a plebánia emelkedik ki feltünőbben. Kelet felé, a háttérben, a Guttin látszik a Feketehegy mögött, melyen már nincsen fa s melynek lejtőin merev szikla-csoportok és havasi rétek terülnek el.

Egész más képet pillantunk meg a Teréz-pihenőről. Előttünk emelkedik a Bányahegy meredek sziklafala, mellette a sűrűen beerdősített Vöröshegy és a völgy nyugati végén a kúpos Somoshegy. A Zazár balpartján a Fekete-hegy, az Éliás a Rózsahát nyúlványai határolják a völgyet, míg az alsóbb lejtőket a város foglalja el.

Felsőbánya város 362 méter magassága ellenére is igen szelid éghajlatú, mert az éjszaki és keleti hideg szelektől a környező magas hegyek teljesen megvédik, úgy hogy itt mindenféle gabona megterem, természetes kaszálói pedig kitűnő takarmányt szolgáltatnak. Kiváltképpen a gyümölcstermelésnek anynyira kedvező hazája, hogy itt, a szőlőt kivéve, mindenféle gyümölcsfa ültetés nélkül is magától nő s kevés gondozás mellett kiválóan díszlik. Csapadéka rendes körülmények között bő, de megtörténik, hogy különösen őszszel, 6-12 hétig is szárazság van; a hóesés gyakran 1-1 1/2 méterre is emelkedik s 2-3 hónapig is állandó, jó szánút van. Mind a mellett a város fekvése következtében védve van a nagy hidegektől s ez okozza azt is, hogy a leesett hó a helyén marad és hófuvások csak kisebb mértékben fordulnak elő.

Talaja általában lazább, kötöttebb agyag, mely kisebb-nagyobb mélységben, az északi és keleti hegyek felé trachit-kősziklán, a déli, dombos helyeken pedig agyag-palán fekszik.

A város keletkezésének idejét a hagyomány II. Géza idejére tette, kiről a történelem följegyzi, hogy utat nyitott hazánkba a város-alkotó szászoknak. A valóság azonban nem felel meg e hagyománynak. A XIII. század elején még 224nyoma sincs e vidéken városi életnek, s annak keletkezését IV. Béla korára kell tennünk, ki alatt, a mongol pusztítás után nagyobb tömegekben bevándorló német telepítvényesek az ország legtávolabbi vidékeire is elvitték a városi intézmény csiráit.

1329-ben Asszonypataka (Nagybánya) és Középhegy (Felsőbánya mint közös bíró alatt élő városi hatóságok szerepelnek, s az 1333-35. évekből származó pápai tized-lajstromok mindkét helyről, mint külön plébániával bíró városról tesznek említést.

Felsőbánya s Nagybánya területe eredetileg a szatmári várhoz tartozott s így királyi birtok volt, a mint hogy Szatmárhoz tartoztak a XIII. század derekáig az összes nagy erdőségek, melyek Szatmár vármegye keleti részét és Kővár vidékét borították. A hegyek ércztartalma vonzotta e félreeső vidékre az első megtelepülőket, kik a területet benépesítették s az alkalmas pontokon virágzó bányatelepeket alkottak. A telepítés, úgy látszik, Erdély felől, a kapniki völgyön át történt s Máramaros határán a Nagybánya-hegy alatt elterülő bányász-község, melyet Közép-hegynek, latinul Medius Mons-nak és Civitas de medio monte-nek neveztek, korra nézve jóval megelőzte a Kereszt-hegy tövében keletkezett Asszonypatakát (Rivulus Dominarum). Ez később nevét a mai Nagybánya névvel cserélte fel; Közép-hegyből pedig Felsőbánya lett. Felsőbánya meglevő első nagy kiváltság-levelét 1374 márczius 1-én Nagy Lajos király adta ki, melyben mind Asszonypatakának, mind Közép-hegynek bányászati rendtartását egységes alapra fekteti, közös kamara-ispánt állít a két város élére s lerakja a vidék bányajogának alapját. Ez oklevélben, melyben a város, mint emlékezet előtti időtől (a tempore im memoriali) fennálló község említtetik, erősíti meg, illetve újítja meg a város kiváltságait és szabadalmait is. E kiváltság-levélből kitünik az is, hogy Felsőbányának azelőtt is voltak kiváltságai, de hogy azt melyik király s mikor adta, források hiányában megállapítani nem lehet.

Ezen kívül Zsigmond 1393-ban, Mátyás 1464-ben és 1482-ben, II. Lajos 1523-ban, Rudolf 1604-ben, végre I. Lipót 1690-ben ismét többféle kiváltságot adományoztak a városnak, mely kiváltságokat Mária Terézia 1741-ben s I. Ferencz 1791-ben megerősítettek. Legkiválóbb fontosságú volt e szabadalomlevelek között II. Lajos 1523-iki. levele, melylyel Felsőbánya várost és bányamívelő lakosait minden adó és taksa, hadi adó és kamarai nyereség fizetése alól fölmentette. Zsigmond király 1411-ben a töröktől fenyegetett déli részek védelme czéljából szövetségre lépett Lázárevics István szerb despotával s jelentékeny birtokokat adományozott neki. Ezek között volt Felsőbánya is. Lázárevics halála után, 1427-ben, utóda: Brankovics György lett a város ura. Brankovics közel 20 éven át bírta a várost s alatta sok zaklatásnak volt kitéve a lakosság. Nagy volt tehát az öröm, midőn Brankovics bukása után, előbb 1445 körül foglalás, majd a despotával kötött szerződés útján, Hunyadi János kezébe került, kit annak birtokában az országos tanács is megerősített. Hunyadi János 1452-ben személyesen is járt a városban, s ekkor a templom remek kivitelű orgonája anynyira megnyerte tetszését, hogy azt az egyházi előljáróság beleegyezésével megvette s Zólyomba szállíttatván, kárpótlásul s mintegy vételárul, a város minden arany- és ezüst-bányáinak haszonbérét a templomnak ajándékozta, minek folytán minden arany- és ezüst-bánya, az érczek beváltása alkalmával, a tiszta jövedelem tizedét, a nevezett templom pénztárába tartozott befizetni; e teher alól az említett bányákat csak a múlt század közepén mentették föl.

E tizedekből évszázadokon át nagy alap gyűlt egybe, mely - bár az új róm. kath. templom és zárda építése nagy összegekbe került, még ma is jelentékeny vagyonnal rendelkezik. E vagyon templom-pénztárnak neveztetik s előbb a felsőbányai m. kir. bánya-hivatal kezelése alatt állott, jelenleg azonban a szatmári róm. kath. káptalan kezeli. 1455-ben Hunyadi János a kapniki bányákat Felsőbányának ajándékozta s meghagyta, hogy a várost szerzett jogaiban senki se háborgassa.

Mátyás király alatt, ki a város kiváltságait 1465-ben és 1482-ben is megerősítette, a város visszakerült a korona közvetetlen földesurasága alá.

1490-ben II. Ulászló öcscse, Albert lengyel herczeg, az országba tört és Felsőbányát is felprédálta.

Ulászló király iparkodott orvosolni a város bajait s a szenvedett károkat azzal kárpótolta, hogy 1492. év márczius hó 24-én kelt kiváltság-levelében 229megújította és megerősítette Felsőbánya város polgárainak korcsmáltatási jogát, a kamara-ispánoknak pedig az idegen borok behozatalát megtiltotta.

Ulászló 1508-ban a bányák jövedelmét hívének, Thurzó Jánosnak adományozta és e miatt sok baj, zavar és per támadt, mert Thurzó a felsőbányai urburát be is akarta hajtani. királyi bányatisztek mind a Thurzó János pártján állottak s minden úton-módon zaklatták a várost. Végre 1514-ben Ulászló király a viszálykodásnak azzal vetett véget, hogy a Hunyadi Jánostól nyert kiváltságokat helyben hagyta és a bányabevételek urburáját ismét a felsőbányai Boldogságos Szűz Mária-templom pénztárának adományozta.

II. Lajos király már uralkodása kezdetén a Hunyadi Jánostól nyert kiváltságokat mindenben megerősítette és 1523. márczius hó 20-án kiadta azt a nevezetes szabadalom-levelet, melyben a várost s lakosait az adó stb. fizetése alól fölmentette.

A végzetes kimenetelű mohácsi ütközet után Felsőbánya Szapolyai János mellé szegődött, a ki 1530-ban birtokába vette a bányákat s 1531-ben, Szent Mihály napján kelt levelében Felsőbányának összes szerzett jogait, szabadalmait és kiváltságait megerősítette.

Hogy ez időtájt a közbiztonsági viszonyok milyen szomorúak voltak, tanúsítja az az eset, hogy 1550-ben egy kóborló rabló-csapat megtámadta Felsőbánya városát s azt teljesen kirabolta. Szapolyai János és I. Ferdinánd között a belháború mind nagyobb mérveket öltött de a város tovább is Szapolyai János pártján volt. Ennek ellenében a kincstári bányatisztviselők titokban mind Ferdinándhoz szítottak, a miből áldatlan viszálykodás keletkezett, mely alatt a város lakosai sokat szenvedtek. 1562-ben a török hadsereg, mely Szatmár várát ostromolta, megtámadta a várost is s felgyújtotta. 1564-ben I. Ferdinánd hadai jelentek meg a városban s a lakosságot megsarczolták.

I. Ferdinánd különben Felsőbánya várost 1560-ban hívének, Balassa Menyhértnek adományozta. Ennek ellenére azonban Szapolyai is a magáénak tekintette a várost s így éveken át a két király seregei felváltva sanyargatták a szegény lakosságot. 1567-ben Szapolyai Zsigmond serege foglalta el Felsőbányát s a bányákat birtokába vette. Ugyancsak ebben az évben a lengyelek újólag betörtek az országba és Felsőbánya polgárainak is igen sok kárt okoztak. 1568-ban a felsőbányai kincstári bányákat és egyéb állami haszonbéreket Dobó István bírta.

E közben a Habsburg-ház az országot birtokába vevén, hadai elárasztották mindazon vármegyéket, melyek nem állottak török uralom alatt. Már 1572-ben a császári hadsereg megfenyegette Felsőbányát, hogy hódoljon meg, mert ha ezt nem teszi, úgy az egész lakosságra kemény sarczot vet. Ugyancsak ez év május hó 21-én a kamaragróf megparancsolja Felsőbánya városának, hogy Szent János napjáig fizessen le Szatmártt 39 márkát, vagyis 675 tallért. Ez időben a szatmári kamaragróf helyett a szepesi kamara intézkedik a bányaügyekben, de a város az erdélyi fejedelmekkel is fentartja a kapcsolatat s biztosítja magának azok barátságát, a mi bizonyára nem csekély anyagi áldozatba került. A szepesi kamara elnöke, Paczoth János, 1579 augusztus 19-én kelt rendeletével megengedte, hogy a város a Szent János-patak mentén falvat, stompot, bányát és kohót építtethet és nagyobb számú munkást fogadhat fel. Igy vetette meg Kisbányafalu alapját, mely ekkor keletkezett. 1612-ben Bethlen Gábor fejedelem Felsőbánya városát a Kisbányát illető jogaiban megerősítette. Rudolf császár és magyar király 1583. év szeptember hó 17-én kelt adomány-levelével Felsőbányát Nagybányával együtt Báthory István lengyel királynak és örököseinek adományozta, kárpótlásul Szatmár vára helyett, melyet Báthory családi tulajdonjog czímen követelt magának. Ez ajándékozás által Felsőbánya közjogi helyzete sajátszerű alakuláson ment át. A Báthoryak útján a város az erdélyi fejedelem földesúri hatalma alá került, mert Báthory István lengyel király 1585 szeptember 8-án Krakkóban kelt kiváltság-levelében a város összes jogait megerősítette s a tanácsi rendeletekre is szabadalmat adott. Ennek következtében Felsőbánya nem tartozott többé a korona-javadalmakhoz, mint a többi királyi városok és habár 1593-ban a Gyulafehérvárott megtartott országgyűlés Felsőbányát az erdélyi bányavárosok közé sorozta, ez magát jogilag mégis Magyarországhoz tartozónak tekintette.

Báthory István után Báthory Zsigmond ült az erdélyi fejedelmi székbe s 1588 május hó 8-án Gyulafehérvárott kiadott levelében Felsőbányának összes jogait és kiváltságait mindenben megerősítette.

230Báthory Zsigmondnak a háborúk folytatására pénzre lévén szüksége, kénytelen volt 1588-ban a felsőbányai, valamint a nagybányai és kapnikbányai bányák jövedelmét Herberstein Feliczián bárónak 33,160 birodalmi tallér évi bérösszegért 3 évre bérbe adni. Hogy az akkori időben e vidék bányászata milyen óriási jövedelmet hajthatott, legjobban bizonyítja ez a nagy bérösszeg, mely a mai pénzérték szerint csaknem egy millió koronának felel meg. A következő 1589. évben a lengyel hadak ismét megtámadták a várost s felgyujtották.

1593-ban ismét nagy veszedelem s megpróbáltatás érte a már virágzásnak indult várost. Ekkor történt, hogy Magyarláposon egy rablóhad, ijesztően tatárnak öltözve, éjjel a városba rontott, iszonyú ordítozással mindent elpusztított s a lakosság között kegyetlen mészárlást vitt végbe. Felgyújtotta az egész várost s kirabolt minden házat. A nagyobb épületek romjai és omladozó falai még 1640-ben, sőt 1680-ban is láthatók voltak. Maga a városháza is teljesen leégett; a roskadozó falakra ugyan ideiglenes fedelet raktak, de csak néhány szobát hoztak helyre s láttak el bútorral, a többi tovább is megmaradt romnak. Végre 1739-ben sikerült nagy áldozattal s erőfeszítéssel az új városházát felépíteni.

II. Rudolf 1601-ben megerősítette Felsőbányának Báthory Istvántól s elődeitől nyert összes jogait és kiváltságait, jelesen: 1. az évenként a Mindenszentek napjakor megtartandó szabad bíró-választást, 2. a bor, gabona és más egyéb czikkeknek a városba szabadon és vámmentesen való behozatalát, 3. a szabad itélkezést; a bíró a tanácscsal minden peres ügyben itél s ez ellen a szepesi kamarához lehet felebbezni, 4. az erdők szabad használatát, 5. az ítélkezést a bányaügyekben; a bányabíró (pergmester) elnöklete alatt itélkezik a tanács, melyet a bányaközönség választ s az itélet ellen a szepesi kamarához lehet felebbezéssel élni, 6. hetenként kétszer szabad vásár, 7. felsőbányai polgár csak Felsőbánya város tanácsa által idézhető meg, 8. a város területe és határa sérthetetlen, 9. főbenjáró ügyekben a város tanácsa szabadon itél s felebbezéssel lehet élni a szepesi kamarához, 10. a ki a bírói idézésre meg nem jelenik, 40 aranyat fizet bírság gyanánt.

Ez időben a hitújítás már nagyobb mértékben terjedt, s Kálvin tanai ide is hamar eljutván, a lakosság között gyorsan terjedt a reformáczió. 1603-ban Kálvin követői immár oly nagy számmal voltak, hogy a templomot maguknak igénylik. A kálvinisták azt állították, hogy az 1550-ben elpusztúlt templomot ők építették fel újra; ennek ellenében a katholikusok azt erősítették, hogy a város pénzén épült fel a templom a toronynyal és a harangokat is a város önttette.

A felekezeti viszályok napirenden voltak. Sok zaklatást szenvedtek a lakosok a vám és harminczad miatt is, melyet a többrendbeli kiváltságok ellenére meg akartak rajtuk venni. Ez ügyben Felsőbánya kérelmére 1604. január 4-én a szepesi kamara rendeletben meghagyta Básta György parancsnoknak, továbbá a harminczadosoknak és vámhivataloknak, hogy Felsőbányától, mint"Civitás"-tól, se harminczadot, se vámot ne követeljenek.

Báró Herberstein után Lisibona Gellért volt a Báthoryak bányabérlője, ki folyton károsította a várost s jogtalan bánya-foglalásokat tett. A sok panasz megújulása következtében Gábor fejedelem 1613. február 23-án a Lisibona-ügyben bizottságot küldött ki, mely márczius 11-én Felsőbányán a vizsgálatot és tárgyalást megkezdette. A bizottság elismerte Felsőbánya panaszát s ünnepélyesen visszaadta a városnak a bányákat, egyben utasítva Lisibonát, hogy az összes szenvedett sérelmekért a várost kárpótolja. Gábor fejedelem ez év július 6-án kelt levelében újólag lelkére kötötte Lisibonának, hogy mint fejedelmi hivatalnok, ne legyen rabló és még szeptember 26-án újólag is ír neki, hogy: "értésünkre adták, hogy kegyelmed (Lisibona) az ott való (felsőbányai) ecclésia jövedelmét, melyet urburának hívnak, el akarná az ecclésiától szakasztani és maga számára akarná lefoglalni, ez dolog így levén, hagyjuk és parancsoljuk is kigyelmednek, hogy ne háborgassa, hanem az ország utasítása szerint engedje ott való gondviselőjének békével percipiálni, minden fogyatkozás nélkül".

A megváltozott politikai viszonyokra való tekintettel a város 1614. év elején már czélszerünek látta a Habsburgok felé fordúlni, s kérésére Forgách Zsigmond országbíró két okiratot is állított ki; az egyikben, mely február hó 1-én kelt, helybenhagyja és megerősíti Felsőbánya város összes jogait és szabadalmait, mert - mint irja - "a császár védelmezi a lakosságot régi szabadságában, 231törvényében és vallásában". A másik okmányban pedig Forgách országbíró elösmeri a város vám- és adómentességét.

Ez évben a királyi bányák bérlője ismét báró Herberstein lett, kit Ferdinánd osztrák főherczeg nagyon pártolt. Bethlen Gábor fejedelem 1615-ben a bányavidéki bányatelepek birtoka ügyében Nagyszombatban tárgyalásokat kezdett a császárral s ezek végre 1624-ben oly szerződéssel értek véget, mely szerint a bányatelepeket Bethlen Gábor megkapta.

Az erdélyi fejedelmek mindig nagy gonddal s jóindulatal viseltettek Felsőbánya iránt, nemcsak az arany- és ezüst-bányák miatt, de mert e bányavidék volt Erdély éjszaki kulcsa; főleg Bethlen Gábor sokat tett a város érdekében s a bányászat, ipar és kereskedelem alatta szépen fejlődött.

Mindazonáltal Felsőbánya mégis czélszerűnek vélte, hogy régi szabadalmait és kiváltságait az időközben trónra lépett III. Ferdinánd király által megújíttassa és megerősíttesse.

A politikai helyzetben nevezetes fordulópont az 1645. évi linczi békekötés, melyben III. Ferdinánd az egész bányakerületet s igy Felsőbánya városát is I. Rákóczy Györgynek s maradékainak engedte át. A Rákóczyak a város közgazdasági és kulturális érdekeit szintén mindig szívükön viselték s a közjót előmozdították.

1648-ban nagy csapás sujtotta a várost. Óriási sáska-járás lepte el a határt, s nemcsak a réteket és mezőket, de még az erdőket is elpusztította s nagy inséget okozott.

1661-ben a török Nagyváradot bevette, az ország egész éjszak-keleti részét uralma alá hajtotta s Szili Achmed budai basa seregével a gazdagnak híresztelt bánya-városok ellen nyomult. A veszély elhárítása czéljából Felsőbánya Nagybányával szövetkezett, követeket küldtek a basához és váltságdíjat ajánlottak fel neki. Nagynehezen sikerült a basát reá bírni, hogy a két városért 10,000 tallér váltságdíjat elfogadjon. Ily módon menekült meg a két város a török seregtől. Alig vonúlt el a török, a lengyel hadak törtek be ismét s nagy pusztítást vittek végbe, tömérdek kincset, jószágot raboltak s vittek magukkal.

Az 1664-iki vasvári béke következtében a város I. Lipót uralma alá került. Mindjárt ezután a szepesi kamara kifogásolta a bányaműveket, s arra szorította a várost, hogy a szükséges építkezéseket a bányáknál hajtsa végre. A város az utasításnak meg is felelt s e czélra nagyobb kölcsönt vett fel. E munkálatokkal azonban a kamara nem volt megelégedve s újra kifogásokkal élt, mert tulajdonképpeni czélja az volt, hogy a városi bányákat a kincstárnak megzerezze. Hangsúlyozta a kamara, hogy mivel a város szegényes anyagi helyzetében képtelen a bányák rendszeres mívelésére és kellő képzettségű szakemberekkel sem rendelkezik, ajánlja, hogy a város az összes bányák felét engedje át a kamarának, s ennek fejében a kamara rendbe hozza a bányákat s a bányaműveket.

Az ajánlatot a város nem fogadta el. A szepesi kamara azonban nem nyugodott s minden eszközt felhasznált, hogy a gazdag bányákat a kincstár tulajdonába juttassa. Mindenképpen zaklatta a várost s annak bányász-lakosait, a minek az lett a következménye, hogy a magánbányászat megszünt és 1680-ban már csak a város folytatta nagy nehézségek között a bányászatot.

1672-ben ismét erdélyi hadak foglalták el a várost; de Spankau, Sporck és Strassaldo császári vezérek 1673-ban rájuk törvén, nemcsak tetemes hadi adóval sarczolták meg a várost, de erődítéseit is lerombolták. 1677-ben Wesselényi István foglalta el erdélyi, franczia, lengyel és tatár seregekkel s a bányatiszteket tömlöczbe vettette.

1686-ban a német hadak főparancsnoka, a vérlázító kegyetlenkedéseiről is ismert gróf Karaffa Antal tábornok, óriási sarczot vetett ki a lakosságra. Először 95 frtot fizetett neki a tanács; de 1685. év november 1-étől 1686. április 24-ig, Szent György napjáig, az osztrák hadak még 15,178 frt sarczot hajtottak be a városon, 1688-ban ismét 2149 frt adót, s ennek ellenére Karaffa ismét 30,106 frt hadi-sarczot hajtott be. A polgárok a szepesi kamaránál tiltakoztak ez ellen s orvoslást kértek, de hiába.

A következő 1689. évben Karaffa újólag hadi-sarczot vetett ki a városra, a mit azonban a lakosság már nem tudott megfizetni. Ekkor a város elhatározta, hogy ismét a szepesi kamarához folyamodik, s hivatkozva a királyi kiváltságlevelekre, 232jogorvoslatot kér. A szepesi kamara erre bizottságot küldött ki, hogy a bányaműveket vizsgálja meg. A küldöttség a felsőbányai városi bányákat megvizsgálta és miután azok mívelésében hibákat tapasztalt, ismét felszólította a város közönségét, nem lenne-e hajlandó bányáiból a kincstárnak is részvényeket átengedni és a bányákat a kincstárral közösen míveltetni.

E felhívásra a város közönsége úgy nyilatkozott, hogy miután a város súlyos adósságokkal van terhelve s a kincstárral közösen sem tudná a bányák megmunkáltatásának költségeit viselni, inkább volna hajlandó bányáit egészen a kincstárnak átengedni, ha az a város összes adósságait átvenné, kifizetné és a város által ajánlatba hozandó egyéb feltételeket is elfogadná és teljesítené.

Ez alapon a bitottság a várossal tárgyalásba bocsátkozott s 1689. október hó 25-én Misztótfaluban megkötötték a szerződést, mely szerint 1. Felsőbánya város közönsége Fudor, Tomoz, Leves és Vonth nevű bányatelepeit az erdők használatával, bányaeszközökkel, ércz-zúzókkal és olvasztó-kohókkal együtt, örökös joggal átadja a magyar kincstárnak, mely a városnak 24,520 rhénes forintra terjedő adósságait kifizeti. 2. A város közönsége jövőre a porcziók, taksák és minden néven nevezhető, rendes és rendkívüli adózások terheitől örök időkre felszabadíttatik, vagyis hogy adózás tekintetében az az állapot, melybe a város. II. Lajos király kegyelméből helyezve volt, a város közönsége részére minden időkre biztosíttatik; a 3-ik pont szerint az italmérési jog a várost illeti, valamint a szabad húsvágási jog is. A 4. pont értelmében az akkori művek közül két lisztelő-malom, egy kohó és egy zúzó a város kizárólagos tulajdonában marad.

Az 5. pont szerint a bányák mívelésére Felsőbánya lakosai alkalmaztassanak, kiknek jogukban áll az átengedett bányákkal szomszédos helyeken és hegyekben ásványok után kutatni s azokat kimívelni. A 6. pont kimondta, hogy a fizetések készpénzben eszközöltessenek. A 7. pontban megállapítattott, hogy a kereskedelmi kereset után a város lakosai, mint a többi szabad királyi városok lakosai, csak félharminczadot fizessenek s hogy mind e feltételeket királyi szentesítés és jóváhagyás erősítse meg. A 8. pontban végül kimondatott, hogy e szerződés 1690 január 1-én lép életbe.

E szerződést I. Lipót király Bécsben 1690. évi január hó 21-én kelt oklevelében egész terjedelmében megerősítette és jóváhagyta; de a szerződés jóváhagyása előtt Karaffa még további 2280 frt sarczot hajtott be a városon. Ehhez járult, hogy a vallás-üldözések és az ezzel kapcsolatos erőszakosságok nagyon felizgatták a lakosságot s tönkre tették a békés egyetértést. A kincstári hivatalnokoktól támogatott és a jezsuitáktól vezetett katholikus-párt visszavette a református hívektől a templomot s azt a jezsuiták gondozására bízván, ezek a templom kijavítását és helyreállítását rögtön munkába vették. A kincstárral kötött szerződés is állandó bajok és zaklatások forrásává lőn. A szerződés egyes pontjait s szövegének kifejezéseit a kamara, a katonai parancsnokságok, sőt maga a vármegye is folyton félremagyarázták és különféle kifogásokkal élve, újabb és újabb követelésekkel állottak elő. Ezekkel szemben a város teljesen védtelenűl állott, mert ha kapott is igazságot, az nem ért semmit, hasznát nem vehette.

A város tehát újabb bányák nyitása s üzembe vételével iparkodott újabb jövedelmi és bevételi forrásokra szert tenni és e czélra 1692-ben 3231 frtot áldozott.

A városi bányászat jövedelmezősége azonban ismét felkelté a kamara figyelmét. Nyílt erőszakkal birtokába vette a városi vasbányákat és külön hámort építtetett. Továbbá elrendelte, hogy a város területén új bányát nyitni csakis a kamara engedelmével lehet, s hogy a munka árszabályait a kamara felügyelete alatt határozzák meg.

Később, miután a kamara megtagadta a város helyett az adók és illetékek megfizetését, mind a vármegye, mind a német hadak parancsnokai, mind végül a hitelezők is, végrehajtással fenyegetőztek. A tanács sürgősen küldöttséget menesztett Bécsbe a királyhoz, kérve, hogy utasítsa a szepesi kamarát a szerződésben elvállalt kötelezettségei pontos teljesítésére. I.-Lipót király Bécsben 1700. november 24-én a nádorhoz intézett levelet adott ki, melyben elismeri, hogy milyen előnyös volt az 1690-iki szerződés a kincstárra nézve s milyen súlyos kár érné a felsőbányai polgárokat, ha a kincstár ezt a szerződést meg nem tartaná. Ezután pedig meghagyta, hogy Felsőbánya város, adómentességi jogaiban, szükség esetén oltalom-levéllel is biztosíttassék s hogy 233az országgyűlés rendei az általa megerősített szerződést maguk is tárgyalás alá vegyék, úgy hogy a város polgárainak semmiféle okuk ne legyen sem panaszra, sem a király zaklatására. E királyi levél következtében a szepesi kamara 1701. augusztus 5-én arról értesítette a várost, hogy a sérelmeket tanulmányozni fogja, addig pedig viselje magát nyugodtan a polgárság.

E közben az országban nagy események zajlottak le. A sokat zaklatott magyarság fegyvert fogott és rövid idő alatt Magyarország éjszaki és keleti része a szabadságharczosok pártjához szegődött. II. Rákóczi Ferencz állott a felkelő hadak élére s diadalmas csatákban sikerült neki a német zsoldos sereget megverni s az ország nagy részéből kiszorítani.

Nagy örömmel értesültek Felsőbánya polgárai II. Rákóczi Ferencz szabadságharczáról s jobb, szebb jövő reménye szállotta meg a szíveket.

Hazafias lelkesedéssel hódoltak meg tehát 1703-ban II. Rákóczi Ferencznek, de ezzel ürügyet adtak az osztrák érzelmű s azokkal tartó kamarai uraknak az üldözésre, kik a magyar érzelmű polgárokat minden módon zaklatták. Felsőbányának az volt a legelső kérése Rákóczihoz, hogy a gyűlölt kamarai hivatalnokokat távolítsa el, első sorban pedig Meszlényi János harminczadost büntesse meg, a ki a kamara kegyében állván, folyton erőszakoskodott. Rákóczi a város előterjesztésére 1704-ben szigorú vizsgálat megtartását rendelte el a haszonleső és hazafiatlan hivatalnokok ellen. A vizsgálat a város panaszait igazolta. Meszlényit a hivatalából elcsapták, mint a ",rühös férget". mint az egykorú jegyzőkönyv mondja. Rákóczi Ferencz ezután megparancsolta, hogy a szepesi kamara fizesse ki az átvett bányák adósságait és belátván Felsőbánya fontos szerepét az erdélyi és máramarosi közlekedés szempontjából, a harminczad-hivatalt kibővíttette s nagyobb hatáskörrel ruházta fel.

Az 1705-ben megtartott szécsényi gyűlés a református egyházat is visszahelyezte jogaiba. Általában a város viszonya a fejedelemhez igen jó volt s a polgárok a fejedelmi udvarnak nem egyszer szívesen látott vendégei voltak.

Rákóczi seregének egyik parancsnoka Felsőbányára 1203 frt 96 denár hadi-adót vetett ki. A város, hivatkozva szerződéses kiváltságára, vonakodott azt megfizetni, mire erőszakkal akarták rajta megvenni. A város küldöttséget menesztett Rákóczi elé s felmutatván neki az 1689-iki évi királyi szerződést, jogorvoslatot kért. Rákóczi meggyőződvén Felsőbánya igazáról, utasította Károlyi Sándor tábornokát, hogy állítsa ki a szabadság-levelet, mely szerint Felsőbánya minden taxától, contributiótól, impositiótól, forsponttól, élelmiszerek adójától és minden egyéb fizetéstől teljesen fel van mentve.

Rákóczi hadseregének egyik ezredétől, melynek Komlóssy Sándor volt a parancsnoka, igen sok hajdú megszökött. Ezeknek megkerítésére Szabó György hadnagyot küldték ki. Szabó hírét vevén annak, hogy a szökött katonák közül többen Felsőbányán rejtőznek, 1707-ben eljött a városba, a hol néhány szökevényt meg is talált. Ebből kifolyólag a lakosságot kezdte zaklatni és sarczolni. A tanács a sok erőszakosságot megsokalván, a garázdálkodó tiszt ellen Rákóczinál panaszt emelt. Rákóczi vizsgálatot tartott és Szabó György hadnagyot szigorúan megbüntette. A károsúltak teljes kártérítést nyertek.

Ezidőtájt nagy volt a drágaság és az élelmiczikkek ára ijesztően felszökött. 1710. év július és augusztus havában pedig a pestis lépett fel s e két hónap alatt 580 ember pusztúlt el e rettenetes járványban.

A szatmári béke után ismét minden abba az állapotba jutott vissza, melyben I. Lipót alatt volt. Az a rövid néhány év, mely alatt Felsőbánya II. Rákóczi Ferencz alatt a békés fejlődés és megerősödés időszakát élte, gyorsan elrepült. Rákóczi alatt a város régi híre, tekintélye ismét megújult, de aztán eltünt minden s kezdődött a harcz újólag a gyűlölt kamarai tisztviselőkkel, a kik most kettőzött bosszúérzettel üldözték a Rákóczihoz pártolt várost.

1717-ben a tatárok kelet felől betörtek az országba s Febsőlányát is megrohanván, nagy pusztítást, rablást s gyújtogatást vittek végbe; utána pedig rabló-csapatok veszélyeztették a közbiztonságot. A magán-bányászat különben elég jól jövedelmezett és mindinkább megerősödött volna, ha a szepesi kamara állandó zaklatása a városra és polgáraira rendkivül bénitólag nem hatott volna. Ez a küzdelem valóságos átokként nehezedett a szegény városra évszázadokon át, s megszakítás nélkül folyt. A város fokozatosan elvesztette jelentőségét s önállósága folyton hanyatlott.

234Ez időben sikerült a polgárságnak az 1593-ban elpusztult városi székházat felépíteni s azt 1739-ben befejezni.

A városi tanács kérelmére Mária Terézia királynő 1741-ben Felsőbányának vásártartási engedélyt adott. A város mindenfelől adók fizetésére szoríttatván, újból a szepesi kamarához fordúlt s azt szerződéses kötelezettségére hívta fel. Erre a kamara 1742-ben kelt levelében sérthetetlennek ismerte el a városnak a bányászati kincstárral kötött szerződését s az akkori inszurrekczionális költségek kivetésekor világosan kijelentette, hogy a kormányszékeknek óvakodniok kell nehogy Felsőbánya város valamikor valamely rendkívüli adózási teherrel megrovassék, mert megtörténhetnék, hogy azután más terhek hordozására is szoríttatván a jóhiszemmel kötött szerződés megsértetnék és a városnak alkalom nyújtatnék a szerződéstől való visszalépésre.

1742-ben ismét a pestis pusztított a városban és 700-nál többen haltak el a járványban.

Az 1771-ben Mária Terézia királynő alatt foganatosított rendszeres és pontos határfelmérés szerint az összes városi erdők területe 12.293,380 öl volt. 1795-ben I-ső Ferencz király megerősítette a város kiváltságait, különösen Mária Terézia szabadalom-levelét.

1800. körül a felsőbányai bányászattal kapcsolatban 11 malom (zúzómű) működött, 211 ütővel; volt azonkívül még egy nagy kovács-műhely, két olvasztókemencze s egy választó-kemencze. A bányamívelésnél a régi eljárás, mely szerint a kemény kvarcz-rétegeket előbb nagy tűzben meglágyították s ezután puskaporral fölrobbantották, ez időtájban már nem volt gyakorlatban s csaknem kizárólag lövőport alkalmaztak. A kincstári bányászatot a "Bányászati Tisztség" vezette, mely az 1748-ban felállított nagybányai "Királyi Felvigyázó Tisztség"-nek volt alárendelve. Ennek élén állott a "Főfelvigyázó" s mellette volt nyolcz "Székülő", a táblabírák, a kik a peres ügyekben ítélkeztek.

1800-ban összesen 46 bánya-társaság volt Felsőbányán s 344 magánbányatelek. Ezek közül a "Minden Szentek" bánya s a Csúszó-bánya a város tulajdonai voltak. A magán-bányák közül kiváltak a Leppen Szent-Mihály, Szent-Háromság, Szent János, Ökörbánya, Enteres János, Tető-bánya, Péter Deák, Vonti, Gezen, Pokoli, Szent-Mihály, Ignáczi, Mathaei, Él-bánya, Szent-Jobb stb.

Ez időben Kisbánya falu 86 házból állott s összes népessége 445 lélek volt.

Nevezetes esemény volt 1805-ben az ország nádorának, József kir. herczegnek a látogatása Felsőbányán, kit gróf Szapáry József szerémi főispán, belső titkos tanácsos, gróf Cziráky Antal kamarás, gróf Klobusiczky József kamarás, Semsey András ugocsai főispán kísértek; a társaságot báró Vécsey Miklós szatmári főispán kalauzolta. Július 22-én reggel érkezett Nagybánya felől Felsőbánya határához, a "Lyukas kő"-höz, a hol Puskás Tivadar városi alügyész 30 tagból álló-bandérium élén, magyar szóval fogadta a főherczeget. A város nyugati végén, az alsó hídnál Rézler György városi főjegyző üdvözölte latin beszéddel, a honnan aztán a czéhek és polgárok sűrű sorfala között, lelkes éljen-kiáltásoktól kísérve hajtattak a piaczon levő kincstári épületig, a hol Szeleczky János kincstári főfelügyelő német szóval fogadta a nádort. A kincstári épület emeleti termeiben dús reggeli várta a vendégeket, melynek elköltése után a főherczeg bányász-ruhát öltött és a "Borkúti" bányába szállott le.

Miután az urak a bányából kijöttek, átöltözködtek, megnézték a róm. kath. templomot, majd a városházára mentek, a hol Dióssy János, a város főbírája, magyar beszédben tolmácsolta a lakosság hódolatát. Ezután a nádor szívélyesen elbúcsuzott a jelenlevőktől, lóra ült és egész kíséretével, követve a bandériumtól, kelet felé, a fővölgybe indúlt.

Útközben a nádor többször megállította lovát és gyönyörködött a szép vidékben; különösen tetszett neki a "Hollókő" alatti rész; az erdő itt éppen akkor le volt tarolva s szabad kilátást engedett a Szamos pompás völgyébe.

A határ felé közeledve, letértek az útról s a "Királyasszony-forrás" tisztásának tartottak, a hol akkor már készen volt az ízletes gulyás és zsiványpecsenye. Itt volt már akkor a város színe-java, a polgárság s a nép és igazi népünnep fejlődött itt ki. A főherczeg leszállott lováról, a tömeg közé vegyült, többeket megszólított és megízlelte a gulyást s nyársonsültet; délután tovább indúltak. A Kabala nevű dűlőnél már várta a magas vendégeket a máramarosi főispán, gróf Haller József és átvette a további kalauzolást.

Néhány évtizeden át a királyi kincstár pontosan teljesítette szerződéses kötelezettségét s pontosan fizette a város helyett az adókat, hadi kiadásokat és egyéb illetményeket. A város terhein ezáltal nagy mértékben könnyítve lévén, több gondot fordíthatott fejlesztésére és a közszükségletekre.

A magánbányászat sem volt oly sok zaklatásnak kitéve, mint azelőtt. E bányák jól jövedelmezvén, a polgárság anyagi jólléte szépen fejlődött. Minden téren mutatkozott a fellendülés, mind a népesség, mind az általános közgazdasági viszonyok tekintetében is.

A közvagyonosodással kapcsolatban a kereskedelem és ipar is lendületet vett. A múlt század elején többféle iparos czéh állott fenn Felsőbányán, melyeknek I. Ferencz királytól külön szabadalom-leveleik voltak. 1815-ben 7998. sz. alatt adta ki a fazekasok, ugyanazon évben 6016. sz. alatt a tímárok, "szíjjártók és német vargák", - 1825-ben 13,421, sz. alatt "a kovács, késcsináló, lakatos, asztalos, kerék- és kötélgyártó-mester polgárok" s 1827. június 15-én a szabók és szűcsök privilégiumait.

1837-ben nagy mértékben lépett fel a hagymáz-járvány, mely sok áldozatot követelt. A megfertőztetett kutakból származott e veszedelem, mely miatt a városi hatóság felügyelet alá helyezte az ivásra szolgáló víz beszerzését s a lakosságot a kútvíztől eltiltván, csakis a forrás-víz használatát engedte meg.

A múlt század negyvenes éveiben megtartott országgyűlésekre Nagybánya és Felsőbánya városok közösen küldtek követet s a két város Csausz István nagybányai főbírót választotta meg országgyűlési követnek, a ki tevékeny részt vett az alapvető törvényhozási munkálatok előkészítésében s megalkotásában és fentartotta a követek házában a bányavárosok jó hírét és tekintélyét.

A XIX. század szabad szelleme és eszméi Felsőbányán is hamar termékeny talajra találtak s a szabad gondolkozású, művelt polgárság körében gyorsan elterjedtek. Széchenyi tanai meghódították az elméket s friss áramlat hatotta át azokat.

1848. márczius havának vége felé kezdtek az első hírek szállingózni a pesti mozgalmakról s a lezajlott események nagy lelkesedést szültek. Az új korszak vezérlő egyéneit Felsőbánya városa is igaz, hazafias örömmel üdvözölte. A templomokban ünnepélyes hálaadó isteni tiszteleteket tartottak s a városházára népgyűlést hívtak egybe, hol az 1848-iki törvényeket s az első magyar független miniszterium kinevezését hazafias lelkesedés között hirdették ki.

A Naszódon székelő oláh határőr-ezredparancsnok, Urbán császári ezredes azonban az oláhságot a magyarok ellen felbújtotta s a népet zendülésre biztatta. Erre Nagybánya és Felsőbánya polgárai közös erővel nemzetőrséget szerveztek s a felsőbányai jómódú polgárok még külön is védekeztek a délfelől fenyegető oláh lázadók ellen. A magyar kormány is, belátva a bánya-városok nagy fontosságát, rögtön gondoskodott azok megvédelmezéséről.

Intézkedésére megjöttek a szatmár-vármegyei gyalog és lovas nemzetőrök, kik az oláh falvakban a bújtogatókat, a kik Urbán császári sas-pecsétes levelével jártak-keltek a nép között, elfogták s nehányat közülök felakasztottak. Különben is 1848-49-ben Felsőbányán mindig volt nemzetőrség s így sikerűlt az oláhságot féken tartani.

Felsőbánya tehát a szabadságharcz alatt nem volt az ellenség kezében s csakis a világosi katasztrófa után, 1849 augusztus 20-án, Szent István király napján, vonult be Urbán ezredes csapata az oroszokkal Felsőbányára s szállotta meg a várost.

Felsőbánya lakossága a szabadságharczot minden kitelhető módon támogatta. Saját védelmére nemzetőrséget szervezett és tartott fenn; a város fiai a a magyar sereg soraiban vitézűl küzdöttek, a lakosság pedig hazafias lelkesedéssel áldozott vagyonából a haza oltárára. Nagymennyiségű arany-, ezüst- és más értéktárgy jutott a hadi kiadások fedezésére; társzekerek vitték a sok ágyneműt, élelmiszert és bort a sereg számára; a nők pedig naphosszat csinálták a tépést és a kötő-szereket a sebesült harczosoknak. A róm. kath. templom pénztára is tizennyolczezer forintot ajánlott fel a Kazinczy tábora hadi szükségleteinek fedezésére.

A világosi katasztrófa után a felsőbányai polgárok sok politikai magyar és lengyel menekültnek adtak védelmet és támogatást. A Nagybányától Szinérváraljáig elhúzódó hegyláncz szőlőinek présházaiban leltek menedéket az üldözött 236hazafiak; a vinczellérek parasztruhája s szőrgubája alatt vitézek rejtőztek, kik télen át az elhagyott házakban vonták meg magukat.

A bányászati kincstár a város irányában elvállalt kötelezettségének mind ezideig eleget tett és a városra kivetett összegeket a nagybányai bányakerületi főfelügyelőség pénztárából kifizette.

Azonban 1851) július havában a bányakerületi hivatal főnöke már arról értesítette Felsőbánya hatóságát, hogy a bécsi cs. kir. földmívelésügyi miniszterium az 1850-ik évi újonczállításnál Felsőbánya város részéről tett 300 frt 44 kr. költség kifizetését ezúttal kegyelemből megengedte ugyan és ki is utalványozta, ellenben a városra kivetett egyéb adózási terhek kifizetését, illetőleg azoknak a fennebb hivatkozott szerződés értelmében való továbbhordozását kereken megtagadta. A város tanácsa azonban bízott a maga igazában s a kincstár fellépésében csak ideiglenes és elhárítható akadékoskodást látott.

De e remény nem vált be, mert az abszolut kormány a szerződést azzal az indokolással semmisítette meg, hogy a város adómentes helyzete nem szerződésen, hanem kiváltságon alapult és hogy a bányászati kincstár a város közterheit eddig is csak kegyelemből hordozta; minthogy pedig 1848-ban a kiváltságok ideje lejárt, tehát a város kivételes állapota, a megváltozott viszonyok között, fenn nem állhat. Ilyen körülmények között a város elhatározta, hogy sértett jogainak orvoslása végett a törvényt veszi igénybe, annál inkább, mert a közigazgatási hatóság a várossal szemben az adónak kényszer útján való behajtását rendelte el. E végből 1854 márczius 21-én az akkori szatmári cs. kir. megyei törvényszékhez a bányászati kincstár ellen keresetet nyújtott be, az 1850-1835. években a városra kivetett 26,825 frt 37 1/2, kr. adóhátralék és a perköltségek megfizetése iránt.

A szatmári cs. kir. törvényszék 1855. évi november hó 21-én tartott ülésén hozott ez ügyben ítéletet, mely Felsőbánya javára döntött s a keresetet törvényesnek találván, a kincstárt a szerződés teljesítésére kötelezte.

Ezt az elsőbírósági itéletet a kincstár a nagyváradi cs. kir. országos főtörvényszékhez megföllebbezte; ez 1856. április 30-án foglalkozott az ügygyel s az első ítélet megváltoztatásával Felsőbányát keresetével elutasította s a bírósági költségeket kölcsönösen megszüntette.

Ez ítélet ellen azonban a város adott be fölebbezést, de a bécsi cs. kir. legfőbb törvényszék 1856 november 4-én kelt ítéletével a kincstárnak adott igazat s így a legfőbb fórum is elvetette a város jogos követelését s kötelezte minden közteher kizárólagos viselésére.

Ezzel súlyos anyagi gond és teher szakadt a városra s egyik okozója lett a nemsokára bekövetkezett általános elszegényedésnek.

1860-ban az októberi diploma kibocsátásával a viszonyok megváltozván, a város ezt kedvező alkalomnak vélte arra, hogy adótartozásainak a kincstár által leendő kifizetését kérelmezze s e végből 1861-ben báró Vay Miklós kanczellárhoz folyamodást intézett; de arra választ nem kapott.

A közterhek mind súlyosabban nehezedvén a város közönségére, a tanács 1865-ben elhatározta, hogy a kincstárral való peres ügyében őfelségéhez folyamodik. Egy küldöttség járúlt a császár elé s bár a kérvény a legfelsőbb kézjegygyel lőn ellátva, a város közönsége arra sem kapott határozatot. A kérések eredményre nem vezetvén, a város 1875-ben perujítással élt, de az ujított pert is elvesztette mind a három fórumon, mert ujabb bizonyítékokat szolgáltatni nem tudott.

Az önkény-uralom alatt a császári bányahivatalnokok is folyton zaklatták a magánbányákat s azon igyekeztek, hogy az akkor még dúsan jövedelmező bányákat elvegyék; a magánbányászok (verkesek) azonban ellenállottak s hosszantartó küzdelmüknek az lett a vége, hogy az 1872 november 8-án "Pest-Budán" kötött egyezményben a kincstári és a magánbányák határai végleg megállapíttattak s jogviszonyaik végleg rendeztettek. Ezt az egyezményt a király 1873 február 21-én hagyta jóvá.

Az 1872. évi országgyűlési képviselőválasztásra Felsőbánya is, mint szabad királyi bányaváros, külön királyi levelet kapott.

Megtartatván a követválasztás, azon Stoll Károly kormánypárti képviselő nagy többséggel nyerte el a kerület mandátumát.

A város ezután már csak rövid ideig maradt meg szabad királyi bányavárosnak, mert 1876-ban, midőn a vármegyék és városok rendezéséről szóló törvény 241életbe lépett, Felsőbánya megtartotta ugyan régi czímét, de elvesztette törvényhatósági jogát; rendezett tanácsú várossá lett s a vármegye közigazgatási hatósága alá került.

A múlt század utolsó évtizedeiben a városra ismét nehéz idők következtek. A bányászat hanyatlásnak indult, a bányák jövedelmezősége erősen csökkent s a mívelés kevés aranyat, inkább ezüstöt eredményezett; az ezüst ára azonban nagy értékcsökkenést szenvedett, úgy hogy a bányamívelés alig jövedelmezett. A kincstári és a magánbányászat nehéz válsággal küzdött s üzemeiket korlátozták. A lakosság nagyon elszegényedett s munka hiányában kénytelen volt más bányavidékeken boldogulást keresni.

A kincstár törekedett ugyan az ezüst árának időszakonként való meghatározásával a bányászatot fentartani, de ez az intézkedés a folytonos hanyatlást többé nem tudta megakadályozni.

Az általános elszegényedést még fokozta az a körülmény, hogy a gyümölcstermeléssel s a szőlőmíveléssel foglalkozó polgárság szőlei a filloxera pusztításaitól tönkrementek s így ez a jelentékeny jövedelmi forrás is megszünt; a szegénység beállván, a szőlőket csak igen kevesen tudták felújítani. Csüggedés szállta meg a lelkeket, napról-napra látván, hogyan fogy a lakosság, hogyan szegényednek el a régi, tekintélyes családok, miként pang minden üzlet és minden gazdasági tevékenység és milyen rohamosan terjed a nyomor.

1890-ben alakúlt meg a szépen virágzó felsőbányai takarékpénztár részvény-társaság s néhány évvel később a felsőbányai hitelszövetkezet, mely az Országos Központi Hitelszövetkezet kötelékébe tartozik s főleg a kisemberek érdekeit törekszik gondozni.

A takarékpénztár alapszabályait a szatmárnémeti kir. törvényszék hagyta jóvá 1890 nov. 13-án. Megalakúlt 400 drb. 100 kor. (50 frtos) részvény-jegygyel, összesen 40,000 kor. (20,000 frt) alaptőkével. A társaság üzletköre kiterjed bekebelezéssel és kezességgel biztosított kötvény-kölcsönökre, leszámítol váltókat 3, esetleg 6 havi lejárattal; foglalkozik zálog-kölcsönökkel és elfogad betéteket, az igazgatóságtól időről-időre meghatározandó kamatláb mellett. Az intézet 1890 július 14-én lépett tényleges működésbe.

A kincstárral szemben fennálló követelés érvényesítése végett Gábor József kir. vinczellérképző-intézeti igazgató kezdeményezésére, a város 1896-ban elhatározta, hogy a kormányhoz egyezséget ajánló felterjesztést intéz. E végből Farkas Jenő polgármester, Münnich Sándor gazd. tanácsos közreműködésével egy "Emlékiratot" bocsátott közre, melyben részletesen előadva az ügy előzményeit s a város igazát, nem kívánta sem az adómentesítést, sem a bányák visszaadását, hanem csak méltányos kárpótlást. Kimutatta, hogy a város 1850-től kezdve 1896. év végéig állami adókban, közmunka-váltságban, pótlékban és hadmentességi dijban összesen 546,549 frt 95 krt fizetett be a kir. államkincstár javára.

E mellett ugyanez idő alatt a felsőbányai kincstári bányák tiszta jövedelme, - minden beruházás és kiadás leszámításával - 1,563,989 frtra rúgott. A város kérelme Farkas Jenő polgármester utánjárására, kit ez ügyben dr. Wekerle Sándor és dr. Láng Lajos, a város volt orsz. képviselője melegen támogattak, méltányos elintézést nyert, mert a kincstár egyszer s mindenkorra 200,000 frtot ajánlott fel a városnak bánya-kárpótlás gyanánt s a város ez ajánlatot elfogadván, végleg befejezést nyert az évszázados, sok csalódást és keserűséget előidézett per.

Többrendbeli kísérlet történt még arra nézve, hogy a lakosság a bányászat helyett más foglalkozást nyerjen; így a tejgazdaság s a csipke-verés stb. meghonosítását kezdeményezték, de eredmény nélkül, mert a biztató kezdettel megindított kísérletek a lakosság részvétlensége miatt nem sikerültek.

A legutóbbi években azonban több nagyjelentőségű alkotás lépett életbe, melyek nagy mértékben hivatvák a város közjavát szolgálni és előmozdítani. 1904-ben keletkezett ugyanis a vasút s épült a vízvezeték.

A nagybánya- felsőbányai 9 kilométer hosszúságú, rendes nyomtávolságú vasút részére az előmunkálati engedélyt, a szatmár-nagybányai vasútrészvénytársaság nevében, Hollós Jakab nyugalmazott államvasúti főfelügyelő kérte. Láng Lajos kereskedelemügyi miniszter, a város díszpolgára, jóakarattal karolta fel az ügyet s így a vasút kiépitése biztosítva lett. A vasútat 1905. november 242hó 9-én nagy ünnepségek között nyitották meg és adták át a forgalomnak. A vasútnak naponként hat közvetetlen csatlakozása van a budapest-kőrösmezei fővonallal.

A vízvezeték berendezését a város közönsége 1902-ben határozta el és 1904-ben építtette meg. Az úgynevezett Czinkő-forrás s a szomszédos források vizét használták fel e czélra, melyek naponként 500,000 liter vizet, vagy 500 köbméter vízmennyiséget szolgáltatnak. Ez a víz két víztartóban gyűl össze, melyek egyenként 200 köbméter vízbefogadási képességüek s a róm. kath. templom keresztjével egy magasságban fekszenek. A vízmű fejenként és naponként 60 liter vízfogyasztásra van berendezve. A városi csőhálózat hossza körülbelül 2·7 kilóméter, 8 közkútja van és 19 tűzcsapja, melyek egymástól 120 méter távolságban vannak elhelyezve. A víz igen jó minőségű; az egész vízmű mintegy 86,000 koronába került.

Ezzel a vízvezetékkel kapcsolatban keletkezett a városi fürdő is, a hol hideg és meleg fürdő, valamint zuhany áll a közönség rendelkezésére. 1907-ben épült a városi uszoda az úgynevezett Ambrus-tóban, a melynek folyton fölújuló vizét a Szentmiklósi és a Csápa csorgók adják.

Közgazdasági szempontból nevezetes a városi képviselőtestületnek az a határozata is, mely szerint a Nyires erdő területét parczelláztatván, azt magánosoknak, gyümölcsös-kertek alkotása czéljából, kedvező feltételek mellett rendelkezésére bocsátja.

A bányászat jövőjére nézve kedvező befolyással lesz az, hogy azok a mellékérczek, melyek az arany és ezüst termelésekor felszínre kerülnek, mind nagyobb és nagyobb értékűek és így keresettek lesznek. A kén, horgany, ólom, antimon és más érczek az iparban oly jelentős szerepre tettek szert, hogy azok bányászata eredményes vállalkozássá kezd fejlődni. A vasút megnyíltával a szállítási viszonyok is kedvezőbbekké váltak s így biztos, hogy a bányászat ez irányban is fejlődni fog.

A város élén álló férfiak, a rendelkezésre álló eszközökhöz képest mindent elkövetnek, hogy a város a súlyos válságok után jobb jövőnek nézzen elébe s a lakosság anyagi érdekei felkaroltassanak.

1905-ben a városi czímerét a magy. kir. belügyminiszter következőleg állapította meg: kék mezőben kilencz, és pedig: három, kettő, három és egy hengerded sziklából álló hegy; két oldalán a mező csúcsán egy-egy mezitlábas, barna, s hátul feltűrt köntösbe öltözött csuklyás bányász dolgozik, még pedig a jobboldali, két kézre fogott ezüst-csákánynyal a baloldali pedig jobbjában ezüstkalapácscsal, baljában ezüst vésővel.

A villanyvilágítás berendezésére a város hosszabb utánjárás alapján a Ganz-gyárral kötött szerződést s még ez évben megvalósul a városnak régi vágya a világitás terén.

Felsőbánya oklevelei s levéltára. A középkori civitas de Medio monte múltját nemcsak a létalap közössége, de helyzete s kulturális érdekei is százszoros kapocscsal fűzték Nagybányához, s a kis testvérváros jóban-rosszban híven osztozott idősebb testvére sorsában. E közösség élénken visszatükröződik középkori okleveleiben, csakhogy ez okleveleket az idők viszontagsága erősen megtizedelte: napjainkig mindössze 10 db. maradt meg belőlük. Privilegiumait I. Lajos 1376-iki oklevelében újította meg; ennek Zsigmond 1393-iki megerősítésével Mátyás király által 1464-ben adott átiratot, abból az alkalomból, hogy azt bizonyos a két város között forgó perben Gőbel Tamás nagybányai bíró, a királyi személyes bírói szék előtt bemutatta, Mátyás 1482 augusztus 12-én Biró Ozsvát felsőbányai bíró kérésére, a felsőbányaiak részére is kiadta. Mátyás király ez oklevelét a város a pozsonyi káptalan 1555-iki átiratában bírja. A városi jogfejlődés önállósításáról tanúskodik Hunyadi János 1455 deczember 21-én Beszterczén kelt levele, melyben a felsőbányaiak helyzetét tekintve, az eddigi kiváltságok megerősítése mellett, az élelem és bor szabad behozatalára engedélyt ad s egyúttal a kapniki bányák mívelőinek is nyolcz évi bányabérmentességet biztosít. E kiváltságlevelet I. Mátyás 1465 augusztus 25-én, Rwdel Mátyás bíró és Záz János és Antal esküdt polgárok kérésére újból kiadta. Báthory István is adott róla 1482 január 18-án Ozsvát bíró, Hwzth Mihály és Záz Pál esküdt polgárok megkeresésére hiteles átiratot, ezenkívül megerősítették még II. Ulászló 1492-ben, II. Lajos 1518-ban, János király 1531-ben és III. Ferdinánd 1640-ben. A Hunyadi János által elvitt orgona fejében a templomnak ajándékozott bányabérről I. Mátyás 1465-iki, II. Mátyás által 1618-ban megerősített, 243II. Ulászló 1514-iki és II. Lajos 1526-iki okleveleit bírja a város, utóbbit Báthory Gábor 1613-iki átiratában. Van itt egy Nagybányához intézett oklevél is 1482-ből, melyben Mátyás király a felsőbányaiak borszállítási szabadságát a testvérvárossal szemben oltalmába veszi. A város fejlődési történetében igen nevezetes II. Lajosnak 1523. május 23-án Budán kelt kiváltságlevele, melyben a bányamívelő polgárokat mindennemű adóktól örök időkre fölmenti. E nagyfontosságú kiváltságot I. Lipót 1689-ben, III. Károly 1713-ban, Mária Terézia 1741-ben és I. Ferencz 1795-ben megerősítették. Erre vonatkozik még s az utóbbi három kiváltságlevélben szintén egész terjedelmében át van írva Rudolfnak egy 1601-iki oklevele, valamint Lipótnak 1690-iki okirata, melyben a város és a kincstár között kötött szerződést megerősíti.

A XVI. század legérdekesebb maradványa a Báthory Istvántól 1585. szeptember 8-án nyert kiváltságlevél, mely a város régi előjogait és törvénykezési szokásait foglalja írásba, s méltó párjául szolgál a nagybányaiak ugyanez időtájt megállapított jogszokásainak. E kiváltságokat erősítik meg Báthory Zsigmond 1588-ban, Rudolf 1601-ben, Báthory Gábor 1609-ben, II. Mátyás 1618-ban s I. Lipót, III. Károly, Mária Terézia és I. Ferencz fentebb idézett okleveleikben. Báthory István egy másik kiadványa a város polgárainak vámmentességi kiváltságát újítja meg. Báthory Zsigmond által 1588-ban, Rudolf által 1601-ben, II. Mátyás által 1618-ban s I. Lipót és utódai által említett okleveleikben megerősítve. Báthory Gábortól is van e tárgyra vonatkozó oklevél 1609. évből. A bor és élelmiszerek szabad behozatalát Báthory Zsigmond 1592. és 1594-iki oklevelei biztosítják. Kiemeljük még a város birtokaira vonatkozó okleveleket, úgymint a szepesi kamarának Szent János pataka betelepítésére vonatkozó engedélyét 1579-ből, Báthory Gábor Kisbányáról szóló adomány-levelét 1612-ből, I. Lipót s utódai megerősítésével s végűl Bethlen Gábor 1624-iki oklevelét, melyben a várost a somoshegyi erdő birtokában megerősíti. Mária Terézia vásártartási engedélye 1741-ből és Ferencznek ezt megerősítő 1795-iki oklevele egészítik ki a régi kiváltság-leveleket, melyek bádog-tokokban, a városi levéltár külön szekrényeben vannak elhelyezve. Akták és jegyzőkönyvek a régi korból teljesen hiányzanak s egyes iratok is csak 1532-től kezdve találhatók föl. Ezek között a legérdekesebbek II. Rákóczi Ferencznek a városhoz intézett rendeletei s levelei. A levéltár teljes anyaga csak a XVIII. század közepétől van meg.

Felsőbánya város régi pecsétje 5 cm. átmérőjü. Mezejében kilencz sziklából álló hegy két oldalán két bányász dolgozik; a jobb oldalinak kezében hosszú élű csákány, a baloldaliéban véső és kalapács. A köriratot: S. CIVITATIS DE MEDIO MONTE, pontokból alkotott körvonalak zárják be. A pecsét meglehetős tisztán van kidolgozva s munkája és betűinek jellege a XVI. század eleje vagy az előző század végére vall. Okleveles adataink a pecsét használatáról nincsenek, Ezen kivül 8 régi pecsét typariuma van meg a városi levéltárban, melyeken mind a legrégibb pecsét alakjai láthatók.

E pecsétek a XVI. és a következő századokból származnak. Legérdekesebb rajtuk az, hogy egyikök az 1222., más három az 1464. évszámot viseli. Mit jelentenek ez évszámok, minő jelentős eseményekre mutatnak vissza, nem lehetne-e azok valamelyikét összefüggésbe hozni az itt ismertetett régi pecsét keletkezésével? - e kérdésekre a város történeti emlékeinek teljes elpusztulása mellett bajos volna felelni. Pecsétünk, melynek füles foggantyúval ellátott ezüst nyomója is megmaradt, mindenesetre egyike a legrégibb városi pecséteknek s mint ilyen, nem érdektelen példánynyal gyarapítja a magyarországi városok középkori pecsétjeinek gazdag sorozatát.

A Felsőbánya város közelében levő hatalmas érczvonulat e városban már évszázadok óta élénk bányamívelés tárgya. Jelesűl: a város éjszaki oldalán emelkedő 729 m. magas Bányahegy tanyája ennek az ősiparnak s e hegy hátán még ma is szembeötlő külszíni mívelések és kiterjedt törecs-hányások kétségtelen bizonyságául szolgálnak annak az óriási munkának, melyet a régen elmúlt idők bányászata itt, a kincsek napfényre hozatalánál kifejtett.

A rhyolitos orthoklas trachitkőzetben előfordúló ezen érczes telér-hálózat egy nyugatról kelet felé vonúló, 75-85 fokkal éjszak felé dűlő, 1-18 m. vastag főtelérből és ebből elágazó több mellék-érből, valamint egyes kisebbvastagságú s a főtelérrel többé-kevésbbé párhuzamosan vonúló önálló mellékérből áll, a mint ezt már részleteztük.

244Az érczes telérek kitöltésének főanyaga a kvarcz, a földpát és kisebb menynyiségben a mangánpát, és a súlypát, melyben az értékes ércz hol kisebb-nagyobb szemekben behintve, hol pedig majd vastagabb, majd vékonyabb s többé-kevésbbé összefüggő erekben lép fel.

A bányamívelés alatt álló ércznemek: ólom-fényle (galenit), horganytünle (Sphalerit), arany-ezüst tartalmu vaskéneg (Pyrit és Markasit), rézkéneg (Chalkopyrit) és antimon-ércz (Antimonit). Az elősorolt ásványnemeken kívül a telérekben gyakran igen szép jegeczeket alkotva, még számos ásvány fordúl elő.

Bányatulajdon szempontjából a Bányahegy érczvezető része: az úgynevezett Középhegy, mely egy szintes lebegő határtól két részre van osztva. A lebegő határ feletti rész: a középhegyi bányamegyei magántársulatok tulajdona és azok tulajdonjogi viszonyait, az általános bányatörvény rendelkezéseitől eltérőleg, külön törvényszerűen megerősített alapszabályok intézik. A lebegő határ alatt az örökmélység, a m. kir. bánya-kincstár tulajdona.

A bányavidéken tehát, a kir. bánya-kincstár mellett, magán-vállalatok is bányászkodnak. A magánbánya-társulatok a közelmúltig változó szerencsével ugyan, de nagyobbrészt jövedelmező, élénk bányamívelést folytattak. A megváltozott viszonyok azonban, különösen az ezüst értékének nagymérvű rohamos csökkenése, a magán-bányászatra mélyreható szomorú következményeket vont maga után; a magán-bányák legnagyobb részének jövedelmezősége megszünvén, az üzem végleges felhagyására kényszerültek, úgy hogy jelenleg már csak alig 2-3 bánya-társulat küzd még a mostoha viszonyokkal és előreláthatólag rövid idő múlva a Bányahegy virágzó magán-bányászatának már csak múltjáról fogunk beszélhetni.

A m. kir. bánya-kincstár azonban nemcsak e mű köz- és nemzetgazdasági fontosságának teljes tudatában, hanem azon nemes misszió érdekében is, melyre e nemzetiségek lakta végvidéken az ős bányaváros tisztán magyar-ajkú és magyar-érzelmű lakossága hivatva van, a bánya-mívelést, a kedvezőtlen viszonyok ellenére, változatlan élénkséggel még most is folytatja s azt a mű berendezésének tökéletesbítésével, tetemes befektetések árán, a jövőre nézve is biztosítani óhajtja.

A fémtermelés mennyiségére és az alkalmazásban levő munkás-személyzet számára nézve, a felsőbányai kincstári bányamű az elsőrendű hazai fémbányavállalatok között foglal helyet, sőt az ólomfém-termelés mennyisége tekintetéből határozottan a legelső. Közgazdasági fontosságát e bányaműnek még az is emeli, hogy a vidék kiterjedt bányászatának nagyobbára arányos ezüsttartalmú terményeinek kohósításához nélkülözhetetlen ólomérczczel látja el a kerület legnagyobb fémkohó-művét, a fernezelyi. m. kir. ezüst-kohót.

A felsőbányai bányamívelés nem oly régi ugyan, mint a szomszédos erdélyi bányászat, de a nagybányai kerületben bizonyára egyike a legrégiebbeknek.

Az 1690-ben átvett bányák mellett a felsőbányai bányaművek borkúti telér néven ismert nyugati részét, a bánya-kincstár 1725-ben vette tulajdonába, miután azt a Lisibona család teljesen abbahagyta. A m. kir. bánya-kincstár tehát 1725-ben már az egész Bányahegy összes bányaműveinek birtokosa volt.

A kincstári bánya-mívelés jelenleg nagyobbrészt csak a főtelérre szorítkozik, e mellett azonban a főtelér éjszakkeleti elágazását alkotó Ignáczi és Leppeni telérhálózat felsőbb színti fejtési maradványai is még élénk mívelés alatt állanak és a főtelértől dél-nyugat felé elágazó Éliás-telér is, melynek érczes köve a felsőbb színteken már teljesen lemíveltetett, a IX-ik színti folyosón két vájatvégben sikeres feltárás alatt van. Ez a bányamívelés két aknából és egy, ez aknákkal közlekedő altáróból történik.

A Teréz-akna a nagy Bányahegyet kelet felől határoló völgyben 480 méter tengerszín fölötti magasságban van 321 méternyire lemélyítve és a bányamű fő-szállító és vízmentesítő aknáját alkotja, melyen át az összes bányatermények a külre szállíttatnak. A bánya-termények az egyes munkahelyekről gurítókban a folyosókra döntetvén vasúton, emberi erővel az aknához és innen az aknaszállító-gép segélyével, a külre szállíttatnak. Az akna-szállítást, úgyszintén a vízemelést is, vízoszlopos erőgépek s megfelelő vízerő hiányában, a mi a nyári hónapokban rendesen be szokott állani, villamos motoroktól hajtott külön munkagépek eszközlik. A szükséges erővizet a Bozsály és Gauttin közötti hegylánczolaton végigvezetett, 17,000 méter hosszú vízgyűjtő-árok szolgáltatja. Az erővízmennyiség másodperczeként: 8 és 60 liter között váltakozik.

245A bányamű második aknája a Ferencz irányakna a nagy Bányahegyet nyugatról határoló Mélypatak völgyében van a IX-ik szinti folyosóig lemélyítve és összes mélysége 192 méter.

A Ferencz irányaknának erővíz-szükségletét a 11,000 m. hosszú kisbányai víziárok szolgáltatja, mely árok másodperczenként 12-40 liter vizet tud az aknához vezetni, hol a ható vízesés azonos a Teréz-aknaival.

Az összes bányatermények a teréz-aknai gorcz-térre kiszállíttatván, a termelő bánya-osztály, úgyszintén az egyes mellék-erekből nyert és fémtartalomra nézve jelentékenyen elütő minőségük szerint, külön-külön halmoztatnak föl. E különnemű részletek a gorcz-téren, illetve az itteni érczválasztó helyiségben kézi kalapácscsal történő felaprítás közben, osztály szerint még szorgosabb válogatásnak vettetnek alá és innen az osztályozott bányatermények lóvonatú vaspályán az érczelőkészítő művekhez kerülnek.

A bányatermények további feldolgozása régebben a fővölgy mentén, az itt rendelkezésre álló vízerő helyi viszonyaihoz képest, 1 1/2 kilométer hosszban elterülő kisebb faszerkezetű zúzóművekben történt. Ezek az elavúlt berendezésü régi művek jelenleg már felhagyatnak és az egész ércz-előkészítő üzem a technika legújabb vívmányának felhasználásával, a legfelsőbb úgynevezett "fővölgyi zúzó-mű"-ben összpontosíttatik. E jelenleg még átalakítás alatt levő újabb mű, mely egyike az ország legnagyobb ily műveinek, a bányák termelő-képességéhez mérten, évenként 33,000 métermázsa közép- és zúzóérczet fog feldolgozni.

Az itt feldolgozás alá kerülő bányatermény, az aranyos ezüst és ólom mellett, számottevő mennyiségben horganyt is tartalmaz; e fémet magában foglaló horgany-ércznek (Sphaleritnek) elkülönítése és megfelelő töményítése az itteni Sphalerit nagy vastartalma és ennélfogva a vaskénegétől csak kevéssé eltérő magas fajsúlya miatt, nedves érczelőkészítés utján eddig még nem sikerült. Ujabb időben azonban ez ércznem töményítésére nézve az elektromagnetikus eljárással kísérleteztek, melynek sikeres eredménye esetén az átalakítás alatt levő érczelőkészítő-művet ily szeparáló gépekkel is be fogják rendezni.

A nagybányai m. kir. kerületi bánya-igazgatóság alá tartozó bányamű tiszti, altiszti és munkás-személyzete áll: 1 m. kir. bánya-tanácsos, bányahivatali főnökből, 3 üzemvezető bánya-mérnök, illetőleg főmérnökből, 1 bányaműorvosból, 1 bányahivatali pénztárosból, 1 bányakerületi szertárosból, egyben pénztári ellenőrből, 2 irodai segédből, altiszti rangban, 16 üzemi altisztből és 655 bánya- és zúzó-munkás, gépkezelő, kovács, lakatos és ács-legényből.

Az altisztek és az állandósított munkás-személyzet a nagybányai és radnai egyesített bánya-pénztár tagjai s abba 40 éven át tiszta keresetük 6 százalékát befizetvén az alapszabályszerű közpénzre, ingyen orvoslásra, nyugbérre és temetkezési segélyre, családtagjaik pedig ingyen orvosi segélyre, özvegyi ellátásra és nevelési pótlékra, illetőleg végkielégítésre tartanak igényt. Ezenkívűl az altiszteknek és az állandósított munkásoknak segély-egyletük is van, mely tiszta keresetük 3 százalékának befizetése ellenében, tagjainak szükség esetében pénzsegélyt, továbbá temetkezési segélyt és kölcsönt is nyújt és társpénztári közpénzüket alapbérük 100 százalékára kiegészíti.

A mívelés alatt levő összes közarany tartalma a mélységgel folytonosan fogy. Ez a nemes fém itt különben csak alárendeltebb szerepü. A bányamívelés főczélja az ólom- és ezüst-termelés, mely a mélység előhaladásával viszont örvendetes emelkedést mutat.

Felsőbánya város erdejét királyi adományban kapta, részben 1376-ban Nagy Lajos királytól, részben 1624-ben Bethlen Gábortól.

A 4612·5 k. hold kiterjedésű erdő a Guttin hegység dél-nyugati kiágazásain, az éjszaki szélesség 47·40, a keleti hosszúság 41·23 között fekszik; a várost félkör alakban övezi és egyrészt az éjszak-keleti hideg szelektől védi, másrészt festői keretet alkotva, körülveszi a várost és fekvését elragadóvá, levegőjét pedig üdévé, ózondússá teszi.

Tengerszin fölötti magassága a 316-1176 méter között váltakozik.

Az erdő egész területén eruptiv eredetü szürke trachit az alapkőzet, az azt borító felső talaj elég mély, televényes, üde, homokos agyag.

Az erdő igen vízdús, sok bő és kitűnő vizű forrással.

A jelenlegi faállomány legnagyobb része bükk, a mi a régi rendszertelen gazdálkodás következménye, mert hogy a városi erdő területén a tölgy eredetileg 246sokkal nagyobb mennyiségben fordúlt elő, mutatják az elszórtan máig is fennálló hibás, vén tölgyfák, melyek meggyőzően igazolják, hogy a tölgy a déli lejtőkön még 900 méter magasságban is igen jól díszlik. Ez szolgál útmutatásúl a kihasznált vágásterületek felújításánál, hol a bükknél értékesebb fanemek megtelepítését megkezdték és pedig a magasabb fekvésű területeken a lúcz, jegenyefenyő és juhar, az alsóbb részeken pedig a tölgyfa-nemmel. E nagyobb kiadással járó munkára a város szívesen áldoz, annyival inkább, miután az állam által 1905-ben a város részéről ingyen felajánlott 15 kat. hold területen alkotott állami gyümölcsfaiskola (11·4 kat. hold) és erdei facsemetekert (3·6 k. hold) telepítése óta, a terület használatáért ingyen kapja a város az államtól az erdősítéseihez szükséges összes erdei facsemetéket. 1906. év óta évenként mintegy 130.000 darab csemetét ültettetett a vágásterületekre.

A városi erdő tehát még hosszú ideig nem nyútjhatja azt a jövedelmet, a mit a termőhelyi viszonyoknak megfelelő és mesterséges úton megtelepítendő értékesebb faállomány kihasználása alkalmával fog nyújtani. De hogy az erdő jövedelme a jelenlegi, legnagyobbrészt csekély értékű bükkösök mellett is fokozható, erre nézve néhány számszerű adat nyújt legjobb felvilágosítást. A számadások szerint a városi erdő átlagos évi tiszta jövedelme 1899-ig az 1000 koronát alig haladta meg, az 1900-tól 1906-ig terjedő 7 év alatt pedig az erdő összes tiszta jövedelme 152,050 koronára rúgott, a mi 21,721 korona évi jövedelemnek felel meg.

Éppen az erdő nem megfelelő csekély jövedelmezősége indította a földmívelésügyi kormányt arra, hogy az 1898. évi XIX. t.-cz. életbeléptetése alkalmával, a törvény 1. §. e) pontja értelmében, Felsőbánya város erdejének állami kezelésbe vételét 1900. évi november hó 1-től elrendelje.

Az állami kezelési költség czímén a város 708 korona 60 fillért fizet évenként, vagyis holdanként 15·3 fillért.

Az erdőjövedelem e nagyfokú emelkedését indokolja egyrészt az a körülmény, hogy e hét év alatt miniszteri engedély alapján foganatosított rendkívűli fahasználatokból 59.800 korona folyt be és hogy az utóbbi két évi vágásterületen a tölgyfa nagyobb mennyiségben fordúlt elő.

A rendkívüli fahasználatok oly túlkoros törzsekre szorítkoztak, melyek fiatal erdőrészekben szétszórtan állottak s melyeknek további fenntartása hovatovább nagyobb kárral járt volna.

Hogy az elmúlt 7 év óta az erdővédelem intenzivitása az erdő-jövedelem emeléséhez mennyivel járúlt hozzá, kitűnik abból, hogy míg 1900-ig a városi lakosság részére évenként alig 4000 ürm³, tűzifát adtak el, ez a mennyiség 1901 óta minden évben meghaladja az 5000 ürm³-t; a száraz hulladékfa összeszedése pedig rendszeresebben történik.

A faárak rohamos emelkedésén kívül hathatósan hozzájárult az erdőjövedelem emeléséhez az is, hogy Felsőbányán 1906-ban két teljesen modern, gőzerőre berendezett műfűrész keletkezett, biztosítva a városi erdőből eladásra kerülő fűrész-anyagnál az elérhető legmagasabb árakat. Az egyik "Johanna" nevű gőzfűrész a város tulajdona. Ezt a "Felsőbányai gőzfűrészgyár részvénytársaság" kezeli; a másik "Lajos" nevű gőzfűrész, a gazdag kisvárdai Reizmann Herman tulajdona s az ő kezelése alatt áll. Mindkét gőzfűrész elsősorban tölgyfát, de ezenkívül más fanemeket is dolgozik fel mindenféle alakban és módon; faszükségleteiket a városi s a környékbeli nagy erdőségekből szerzik be.

A város jövedelmének emelését nagyban elő fogja mozdítani az a 150 kat. hold erdőterület, mely a nagybánya-felsőbányai vasút és országút közvetetlen közelében fekszik és a melynek gyümölcsössé való átalakítását, megfelelő talajviszonyainál fogva, miniszteri engedély alapján, az államerdészet vezetése mellett már megkezdték. Mintegy 2·0 k. hold területen, nemes fűzet is telepítettek.

Itt említjük meg, hogy a város a kincstárral közös 2521·24 k. hold erdőnek a legközelebbi időben várható megosztása alkalmával, még legalább 1444·88 hold erdőt fog kapni, melylyel összes erdőterülete 6056·93 k. hold lesz.

A városi erdő jövedelméről beszélve, lehetetlen elhallgatni azokat a messzemenő kedvezményeket, melyeket a város a lakosságnak kiszolgáltatott erdei termékeknél nyújt.

1901 óta kiadtak a városi lakosságnak évenként átlag: tölgy épületfát 85 m³ á 2·5 korona árban. Egyéb épületfát 450 m³ á 1 korona árban. Tölgy ágfát 25 m³ ingyen. Bükk hasáb-tűzifát 5000 ürm³ á 50 fillér tőárban. Hulladéktűzifát, 2473000 ürm³ ingyen. Ez 560 m³ épületfáért és 8000 ürm³ tűzifáért fizetett a városi lakosság 3162 kor. 50 fillért, holott e faanyagok átlagos forgalmi értékű tőára, a tölgy épületfánál 110 m³ á 20 korona - 2200 korona, egyéb épületfánál 450 m á 8 K - 3600 korona, bükk hasáb-tűzifánál-5000 ürm³ á 1 kor. - 5000 korona, hulladék tűzifánál 3000 ürm, á 40 fillér - 1200 korona, összesen 12,000 korona. Ezek szerint a városi lakosság évenként átlag mintegy 9000 korona árkedvezményben részesül a városi erdő fatermékeinél, nem számítva az ingyenes erdei legelő értékét.

Az utóbbi években az erdő mellék-haszonvételei terén is látható az előhaladás, 1904. év óta a pisztráng-tenyésztést is bevezették és pedig szép eredménynyel.

Az erdő vadállománya, azóta, hogy a vadászatot 1903. évben 12 évre gróf Károlyi Lajos vette bérbe, rendszeres védelemben részesül, melynek üdvös hatása már is szemmellátható. A vadászatért évi 300 korona haszonbér folyik be. Egyedül a legeltetés az, mely téren az erdővel szemben nyilvánuló, mondhatni túlhajtott igények, ki nem elégíthetők.

Az erdő ugyanis legnagyobbrészt oly meredek lejtőkön terül el, hogy ott legelő-területeket kihasítani nem lehet. Van ugyan a városi erdőből egy 539 k. hold nagyságú rész a legeltetés czéljára berendezve, ez azonban, az említett ok miatt, a czélnak nem felel meg. Ezen a hiányon tehát csakis a mesterséges takarmány nagyobb mérvű termelésével lehetne segíteni.

Meg kell itt még emlékezni a városi erdőnek túrisztikai szempontból mind nagyobb érdeklődést keltő fontosságáról, mert hogy Felsőbányán a turistaság és nyaralás-ügy mindjobban fellendül, az éppen a városi erdő kedvező fekvésének és annak köszönhető, hogy a városi hatóság az erdő hozzáférhetővé tételére minden lehetőt megtesz. Nem számítva a bányászati czélokra szolgáló vízvezeték mellett, a m. kir. bánya-kincstártól régebben készített mintegy 10,000 méter hosszú, egész hosszában két méter széles árnyas útat, a város az utóbbi években mintegy 12,000 méter hosszú turista-útat készíttetett, hogy a Guttin, Fekete-hegy és más szebb kiránduló-helyek felkeresését megkönnyítse.

A legutóbbi népszámlálás adatai szerint Felsőbányának 4584 lakosa volt, kik közül 4205 magyar, 19 német, 3 tót, 346 oláh, 11 pedig egyéb nyelvű. Vallás szerint a lakosok következőleg oszlanak meg: 2484 róm. kath., 1247 gör. kath., 4 gör. keleti, 18 ágostai, 687 ref., 2 unitárius, 142 izraelita. A lakott házak száma 1004, a város területének nagysága pedig 11.413 katasztrális hold.

A lakosság a vasút megnyitása óta folyton szaporodik, úgy hogy ma jóval meghaladja az ötezeret. A lakosok szaporodásával a házak száma is növekszik.

A város összes kiadásait törzsvagyona jövedelméből fedezi. Az 1908. évre összeállított költségvetés szerint a városi erdők, rétek, legelők, épületek, bolthelyiségek kezeléséből és haszonbéréből, ipar-üzletekből, jogokból s tőkepénzek kamataiból előirányzott bevétel 167,693 korona 45 fillér, kiadás 167,465 korona 83 fillér, mutatkozó fölösleg 227 korona 62 fillér. A város pénztárát terhelő szenvedő tőke ez idő szerint 117,771 korona 55 fillér, mit a vasúti hozzájárulásra, továbbá a vízvezeték, fürdő és vágóhíd építésére vettek föl. Pótadó van összesen 12 %, melyből a házankénti koldúlás megszüntetésére (a szegények segélyezésére) fordíttatik 9% s állami óvodai pótadó 3% A város közművelődési kiadása az 1908. évi költségvetés szerint 6875 korona 33 fillér, de ezen kívül minden évben az előre nem látható kiadások rovatán még közművelődési czélra mindig jut néhány ezer korona.

A társadalmi élet élénkítésén az Olvasó-Egyesület és a Polgári Kör, továbbá a Műkedvelő Társulat és a Dal- és Zene-Egyesület buzgólkodnak. Legrégibb ezek közül az Olvasó-Egyesület, mely 1842-ben alakult. Lapja a "Felsőbányai Hirlap" a mely most XIII-ik évfolyamát éli; szerkesztője dr. Moldován Ferencz tanácsjegyző.

A város lakosságát, illetőleg azokat, a kik nem tagjai sem a casinónak, sem a polgári körnek, a népkönyvtár látja el ingyenes olvasmányokkal.

Figyelemreméltó egyesület még a Magyarországi Kárpát-Egyesület itteni gutini választmánya, mely 1897-ben néhai Gábor József, Farkas Jenő és Münnich Sándor vezetése mellett alakúlt meg. Ez a vármegyének egyetlen turista-egyesülete, mely már eddig is két menházat, több pihenőpavillont építtetett s útakat és útjelzéseket készíttetett a szebb kiránduló helyekre.

248E helyütt még meg kell emlékezni Siegmeth Károly nyug. máv. igazgatóról, ki mint a M. O. K. E. Keleti Kárpátok osztályának ügyvivő alelnöke, s mint a magyar turistaság egyik kiváló vezetője, a legnagyobb odaadással működik a turistaságnak és Felsőbányának mint nyaraló-telepnek a fejlesztése ügyében.

A város képviselő-testülete ugyanis elhatározta, hogy a város területén nyaraló-lakások építésére alkalmas, a nyaraló nagyságához mért 600-1800 m. földterületet enged át évi egy korona jogelismerési díj mellett azoknak, kik kötelezik magukat, hogy a kijelölt helyen két év alatt nyári lakot építenek; a nyári lak az illetőnek örök tulajdona marad, de csak lakásul használható. A várostól kijelölt nyaraló-telepek a várostól mintegy 1-2 kilométernyi távolságban feküsznek, erdős hegyek között, források közelében. Az átengedett területek örök áron is megválthatók, valamint örök áron és olcsón, holdanként 600-800 koronáért szerezhetők a városhoz közelebb eső nyaraló-telepeknek alkalmas területek magánosoktól és a várostól is.

A város a nyaraló-építéshez szükséges kőtermelést díj nélkül engedi meg; épületi anyagokat pedig előállítási árban ad.

Az építés fölött a felügyeletet a hatóság vállalta magára.

A kinek az anyagi viszonyai nem is engedik meg, hogy magának nyaralót építsen, az is kellemesen eltöltheti Felsőbányán a nyári idényt, mert kiadó lakások magánházaknál olcsón kaphatók, s a mellett az élelmezés is olcsó.

Nem valamely magán-vállalkozásról van itt szó, melynek czélja a közönség kizsákmányolása, hanem arról, hogy egy szegény lakosságú és nemzetiségektől körülvett magyar város forgalma némileg emeltessék, s ezért jó, egészséges és nyugalmas nyári pihenő-helyet kapjon a nagyközönség. Ennek bizonyságául az ügy mintegy közigazgatásilag kezeltetik, a mennyiben a jelentkezőknek a városi előljáróság biztosítja az igényeiknek megfelelő szállást, s itteni életmódját ki-ki a saját ízlése szerint rendezheti be. Kifejezett kívánságra a hatóság megfelelő ellátást is biztosít s általában minden irányban szívesen ad útbaigazítást.

A nyaraló közönség szórakoztatásáról a m. orsz. Kárpát-Egyesület helybeli guttini választmánya gondoskodik, azzal, hogy hetenként 2-3 kirándulást rendez a város környékén levő szép pontokra, vagy pedig társas összejöveteleket.

Felsőbánya nyári vendégei nagyobbrészt bírák, művészek, tanárok, tanitók, államvasuti s oly tisztviselők voltak eddig is, kik egész éven át dolgozva, a jól megérdemelt nehány heti üdülésre vágynak, de anyagi viszonyaik nem engedik meg, hogy családjukkal valamely divatos, drága hazai vagy külföldi nyaraló- vagy fürdő-helyen töltsék el szadadság-idejüket. Ily vendégek nyaraló-helyéül akarja a hatóság megtartani továbbra is Felsőbányát. A czél az, hogy itt kevesebbe kerüljön nekik az élet, mint otthon s így egész családjukkal jöhessenek ide és az itt tartózkodáson még az úti költséget is megtakarítsák.

Felsőbánya középületei közül nemcsak viszonylagos, hanem önálló művészi értékénél fogva is első helyen áll a róm. kath. templom, mely a város főterén, kis parkkal körülvett terrasszon emelkedik s hatalmas arányaival messze uralkodik a környék fölött.

A felsőbányai r. kath. plébánia 1452-től a bánya-tizedből, az úgynevezett urbura-jövedelemből volt fenntartva, melyet, mint már említettük, Hunyadi János adományozott az egyháznak.

Midőn a protestantizmus a kath. lelkészséget Felsőbányán megszüntette, az urbura jövedelmét a protestánsok a saját lelkészük és tanitóik fenntartására fordították. Mikor a jövedelem ismét, a r. kath. egyház birtokába került, akkor épült a vidéknek e legszebb temploma, melyre az egyház pénztára 200,000 forintnál többet fordított.

A templom építése 1847-ben vette kezdetét s csak 1855-ben ért véget, mely év augusztus 15-én Óbermayer András szatmári kanonok, káptalani helyettes, ünnepélyesen fölszentelte. A templom tervét egy szatmári egyházmegyei pap, Tischler Albin, zajtai plébános készítette.

A templom kereszt-alak és góttal vegyes római stilben épült; belül jobbról és balról két-két pár díszes, márványozott oszlop tartja a főboltozatot, melyen gyönyörű freskók, Szűz Mária életéből vett jelenetek láthatók. Az oltárkép művészi kivitelben Mária menybemenetelét ábrázolja. Az orgona 25124 változatú és igen szép. Meg kell még említeni a főbejáratnál levő gyönyörű, 4 oszloptól tartott portálét, melyhez lépcsőzet vezet föl. A lépcsővel szemben, jobbról, az előtérben Szent István, belül a fülkében Szent Pál, balról a kültérben Szent László, belül pedig Szent Péter kőből faragott nagyarányu szobrai láthatók.

A város éjszaki oldalán levő magas dombon áll a Kálvária-kápolna, a déli oldalon levő temető-domb tetejében pedig a Szent Mihály tiszteletére épült temetői kápolna.

A templom pénztára építtette a közelmult időben a díszes r. kath. fiú- és leány-iskolát és zárdát; a két utóbbit irgalmas nővérek vezetik; a zárdában iskolás leányok részére internátus is van szervezve. Az építési költség meghaladja a 70,000 forintot. Ez épület alapkövét 1887. év augusztus 15-én Hazslinszky József apát, felsőbányai plébános tette le s rendeltetési czéljának 1890. év őszén adatott át.

A fiú-iskolák tanitóit részben Felsőbánya város, részben a templom pénztára fizeti. A leány-iskolát és a r. kath. kisdedóvót pedig egészben a r. kath. templom pénztára tartja fenn. E pénztár az iskola-épület fenntartási költségein felül, illetőleg nevelési czélokra évenként 6000-7000 koronát fordít, mely kiadás a templom pénztárának állandó terhe.

A reformátusok uj temploma a r. kath. templom szomszédságában, attól nyugatra emelkedik.

A felsőbányai protestáns egyház néhány évvel Luther fellépése után alakúlt meg, hívei azonban már 1567-ben Kálvin tanait fogadták el. Ez időben a protestánsoknak már díszes kőtemplomuk volt, mely 1530-ban már teljesen készen állott.

A protestáns vallás fellépése után Felsőbányán a róm. kath. egyház csakhamar megszünt és csak 1719-ben éledt fel újra, a ref. egyház pedig a XVI. század végén s a XVII. század elején élte legvirágzóbb korát. Iskolájában nemcsak alsóbb, hanem felsőbb oktatást is nyertek a város és vidék fiai.

A XVII. század második felében azonban, mint az egész magyarországi protestáns egyházra, úgy a felsőbányai ref. egyházra is, gyászos napok következtek. I. Lipót idejében templomától, paplakától s iskolájától, valamint fekvő vagyonától, általában összes jövedelmeitől megfosztatott. A királyhoz fordúló híveket mindannyiszor elutasították s csak 1693-ban, a Károlyi Sándor kir. biztostól, a városon kívül kijelölt helyen engedték meg templomuk felépítését, fából, torony nélkül. Ebben a templomban imádta istenét a ref. lakosság 200 éven át.

1845-ben hozzákezdett az egyház egy kőtemplom építéséhez, de annak építése a közbejött 1848-iki szabadságharcz miatt abbamaradt. Az építkezési mozgalom azután csak a 70-es évek kezdetén indúlt meg újra.

A róm. kath. templom pénztárából, melybe a református hívektől tetemes összeg folyt be, az akkori lelkész, Czelder Márton fáradhatatlan utánjárására 15,000 frtot utalványoztak ki 1876-ban királyi engedélylyel. Ezt a 7000-8000 frtra gyűlt összeghez csatolták és így 22,000-23,000 frt birtokában hozzáfogott az egyház a templom-építéshez. Az egyházi elöljáróság némely tagjai azonban nagyobb alapot óhajtottak gyűjteni s így csak 1888-ban kezdték a Matolcsy Lajos nagybányai városi mérnöktől tervezett és 1890-ben ünnepélyesen fölszentelt templom építéséhez, mely az orgonával (2000 frt) s egy új haranggal együtt 36,000 frtba került.

A templom fölépítéséhez több kegyes adakozó nagyobb adománynyal is járult. Az egyháznak jelenleg 48,000 korona tőkéje 100 holdnyi rétje és néhány bánya-részvénye van, mely utóbbiak szintén kegyes adakozók adományai. A város a ref. iskola fenntartásához évenként 938 koronával járúl s az egyház czéljaira 168 mtr. tűzifát szállíttat; az új templom építéséhez 1000 frt segitséget adott s az építéshez szükséges fát. A jelenlegi ref. iskola e század elején épült. Az egyház anyakönyve 1702-ben kezdődik. Rendszeres jegyzőkönyvei e század elejéről valók. Az egyház birtokában egy igen nevezetes énekes-könyv van, a Gradual 8 példányának egyike, melyet I. Rákóczy György fejedelem, nevének sajátkezű beírása mellett, 1636-ban ajándékozott a felsőbányai ref. egyháznak. Van továbbá egy úrasztali tányérja 1533-ból, egy másik 1648-ból és egy 1593-ban készült fedeles keresztelő-kancsója; két igen szép, gazdagon aranyozott úrasztali pohara és számos régi és újabb úrasztali terítője.

252A felsőbányai gör. kath. lakosok a szomszéd román falvakból származtak be Felsőbányára. Hogy azonban mikor voltak már annyian, hogy rendes egyházközséggé alakúltak, biztosan megállapítani nem lehet. Jelenlegi egyszerű fatemplomuk 1793-ban épült s ugyanez év augusztus 27-én szenteltetett fel. Azelőtt az akkori paplaknak egyik szobája volt berendezve templomi szolgálatra. A templomban mindössze annyi említésre méltót találunk, hogy a szentélyt a főhajótól elválasztó úgynevezett "Ikonosztáz" e vidéken az egyedüli, melyen a tisztán keleti stilus érvényesűl. A görög katholikusoknak szintén van 6-6 osztályú elemi fiú- és leányiskolájuk.

Felsőbánya tanügyi intézményei között említésre méltó még a m. kir. bányaiskola, a hol négy éves tanfolyammal bánya altiszteket képeznek ki a hazai bányászat számára és a társadalmi úton keletkezett és államivá fejlesztett kisdedóvó-intézet.

A város kezelése alatt álló Erzsébet-szegényápolónak egy 6 szobás földszintes kőházán kívül van 48,265 korona alaptőkéje; itt 15-20 elaggott, vagyontalan helybeli illetőségű egyén nyer szállást, fát, világítást, ruhát és élelmezést, szóval, teljes ellátást. E szegény-ápoló alapítványából építette föl 1892-ben a város képviselő-testülete a modern járványkórházat.

Van még ezenkívül a városban egy szegény gyermekeket segélyző egyesület, mely tőkéjének kamataiból, továbbá az alapítványi és tagsági díjakból évenként, felekezeti különbség nélkül, mintegy 50-60 szegény iskolás gyermeket lát el ruházattal s a szükséges tankönyvekkel.

A város többi középületei közül megemlítendő a főtér déli oldalán, a róm. kath. templom közelében emelkedő városháza. Erős, tömör, barokkízlésű emeletes kőépület, mansard-tetővel s két sarkán két nagyméretű gyámpillérrel. Benne van elhelyezve a városi muzeum is, mely szépen gyarapszik.

A városháza mellett áll a hasonló építésű bányaiskola, melynek igen becses ásványtani és geologiai gyüjteményei vannak.

A m. kir. bányahivatal épülete a főtér nyugati sarkán áll s emeletén a bányatanácsos, hivatali főnök lakását, földszintjén pedig a hivatali helyiségeket foglalja magában. Igen érdekes, szép régibb épület még a r. takarékpénztár tulajdonát képező, ú. n. Sztáncsek-féle ház is, csinos, régi, külső díszítéseivel s árkádos folyosójával.

Technikai tapasztalat után érdeklődő turisták számára tanúlságos látnivalót nyújtanak a város völgyeiben elhelyezett bánya- és zúzó-művek és különösen a már leírt ú. n. fővölgyi zúzó.

A városi "Korona"-vendéglő a piacz felső részén, az Árpád-utcza sarkán áll. Emeletes épület; földszintjén öt vendégszoba, étterem és kávéház van, emeletén egy nagy terem. Az épületet ez évben átalakították és kibővítették.

Az úgynevezett Petőfi-liget 10 hold terjedelmű, fákkal szépen szegélyezett, sétautakkal ellátott kert. Itt tennis-pálya is van.

A sörháznak 8 holdnyi szép gyümölcsöskertje van; a városra, a szomszédos Somos- és veres-hegyi erdőségekre innen gyönyörű kilátás nyílik.

A város lakosságának nagy része bányászattal, kisebb része pedig mező- és kerti gazdasággal és kézmű-iparral foglalkozik. Az utóbbi időben az állattenyésztés is némi lendületnek indúlt.

Terménygazdaságának legkifejlődtebb ága messze földön híres gyümölcstenyésztése. A város környékén, a kedvező éghajlati viszonyok mellett minden gyümölcsnemnek annyira kedvező talaja van, hogy a vadgyümölcsök: málna, szeder, földi-eper, áfonya, mogyoró, dió, gesztenye, néhány szilvafaj, vadalma s körte minden emberi beavatkozás nélkül dúsan teremnek s a szorgalomnak csakis azon feladat jut, hogy a gyümölcsfákat a kellő távolságba helyezve s a vadakat nemes fajokkal benemesítve, a kiirtott üres helyekre átültesse.

Tényleg a gesztenyét, diót, beszterczei szilvát, néhány faj hazai almát, körtét és cseresznyét nagyban tenyésztik Felsőbányán s a három elsőt, valamint az aszalt-szilvát és szilvaízt, mint könnyen szállítható kereskedelmi czikkeket, már a legrégibb időkben is, főként Lengyelország felé, nagy menynyiségben szállították s ez nem csekély jövedelmet adott a lakosságnak, mely jövedelem ma már annyival biztosabb, mert az elősorolt czikkek a vasutakon minden irányban könnyen szállíthatók.

253A nyers almát, körtét, cseresznyét, romlandóságuk s költséges szállíthatóságuk miatt még eddig csak ritkábban vitték távolabbi vidékre, vagy külföldre, hanem inkább a helybeli fogyasztásra voltak utalva; ha azonban a tervben lévő felsőbánya-máramarosi vasút kiépül, e gyümölcsöknek is állandó piaczuk nyílik Lengyelország felé.

Iparágai közül különösen a fazekas-ipar fejlődött annyira, hogy czikkeit a vármegye határain túl is messze elszállíthatja s keresett árúként jól értékesítheti. Jelentékeny iparág még a tímár-ipar is, mely iparágaknak fejlesztése iránt a kormányhoz fölterjesztések tétettek.

A város kiránduló-helyei: 1. a Fekete-hegy. A várostól kelet-délkeletre fekvő, 1243 m. magas Fekete-hegy egyik legszebb s leghálásabb kiránduló helye. Felsőbányának, hová nagyobb kerülőúton lóháton, de 3-4 óra alatt a városból gyalog is kényelmesen, fel lehet jutni. Az út a völgynek éjszak felé való kanyarodásánál kezdődik s majdnem állandóan keleti irányban tart. A Fekete-hegy alsó része itt-ott fiatalabb, helyenként pedig ős bükköserdőséggel van körülvéve, melyben folyton kellemes árnyékban haladhatunk. Magát a hegyet csak akkor láthatjuk, ha egészen a tető alá érve, a sűrű erdőségből kiemelkedünk. Maga a hegytető középen kissé emelkedett, körülbelül 800-900 holdnyi kopár, fátlan sík terület, mely hegyi-fűvel, vastag, puha mohával s helyenként fekete és vörös áfonya-bokrokkal van benőve. A hegytető kissé alantasabban fekvő dél-nyugati szögletében van egy bővízű forrás is, kitűnő tiszta hideg vízzel. De leginkább a páratlan kilátás az, a mi a kirándulókat annyira odaköti e hegytetőhöz. Ha a hegytető éjszaki szélén függélyesen emelkedő kősziklák fölött leűlünk s széttekintünk, Felsőbánya város egész birtokterületét, erdőségeivel, hegyormaival s völgyeivel egy tekintetre beláthatjuk. Ugyanez oldalról láthatunk bele a hegy éjszaki lejtőjén levő Bódi- és Kis-tóba is. Egész tisztán állanak ezenkívül előttünk a Felsőbánya határain jóval túl, nyugatra fekvő s a Tisza és Szamos völgyét elválasztó hegységek. Ezeken túl, kelet felől pedig az erdélyi magasabb hegyvonalak tűnnek föl, sőt néha az a hegyvonal is, mely nyugatra húzódva, Magyarország és Erdély határát alkotja. Kelet felé szembetűnik a magas hegyek között, szűk völgyben, hosszan elnyúló Kapnikbánya. A legszebb kép azonban mégis nyugatra esik, hol az éjszaki s déli hegységektől összeszorított Zazár-völgytől a nyugat felé mindinkább szélesedő Szamosvölgyre s az ennek végén kezdődő síkságra való kilátás határát, csak a távolság s a levegő sűrűsége korlátozza, úgy hogy e helyről, éles távcsővel, egész Szatmár vármegye sík területe tisztán áttekinthető. A Fekete-hegyről egy rövid óra alatt könnyen le lehet ereszkedni a már említett Bódi-tóhoz, mely útunkban megtaláljuk mindazokat a forrásokat, melyek a Fekete-hegyből fakadva s a sziklák között lefelé csörgedezve, s lentebb jókora patakká növekedve, táplálják az említett tó vizét. A hegy közvetetlen aljában van a guttini választmány "Siegmeth Károly" menedékháza.

2. A Bódi-tó és a Kis-tó a Fekete-hegy éjszaki aljában levő sűrű erdőséggel körülvett kies helyen terülnek el, hová, minthogy itt a tópásztor (felügyelő) lakása és a guttini választmány csinos pavillonja kellemetlen időben is menedéket nyújt s minthogy e pontra már szekéren is kényelmesen fel lehet jutni, minden év sűrű rajokban hozza a kirándúló társaságokat. Útja a Zazár-völgyben a Hosszú Orom nevű hegy (982 m. ) alatt levő lugzó-mű fölött tér el keleti irányban a máramarosi útról.

3. A Rozsály-hegy. A Rozsály-hegyre Felsőbányáról a sörháznál kezdődő kisbányai völgyön, illetőleg magán a bájosan fekvő Kisbánya községen át, akár lóháton, akár gyalog kényelmesen juthatni fel 4-5 óra alatt. A kilátás innen is nagyon szép, különösen délnyugatnak s a Guttin-hegy felé.

4. A Guttin-hegy. E hegy nemcsak a vidéknek, de egész Szatmár vármegyének legmagasabb pontja, éjszak-nyugati aljában gyönyörűen fekvő tenger-szemmel; azonban a várostól való távolsága, magassága, valamint kopasz fennsíkjának terjedelme miatt, egy nap alatt csak jó turisták tudják megjárni. Ezért legczélszerűbb a kirándúlást ide úgy rendezni, hogy délután lóháton vagy gyalog a Felsőbánya várostól mintegy 4-5 órányi távolságban levő tengerszemig vagy a Mlezsnicza mezőn álló menházig érjünk, s itt meg pihenve, kora hajnalban igyekezzünk a tetőre; a mintegy két órai, kissé fáradságos 254utat megtenni nagyon érdemes, ha azt a felejthetetlen, szép látványt élvezni óhajtjuk, melyet a tetőről a nap-fölkelte nyújt. A Guttin terjedelmes fensíkja helyenként kopár és kősziklás, nagyobb része azonban fűvel, fekete- és vörös-áfonyával, törpe boróka-fenyővel van benőve; innen felséges kilátás nyílik nemcsak a körülfekvő hegységek fensíkjaira, hanem főként Máramaros vármegye óriási havasaira s azoknak völgyeire. A Guttinhoz vezető út egy darabig a Zazár völgyében, a Sujorban vezet, a felsőbánya-máramarosi útvonal első kanyarulata elején. Ez útvonal is egyike a legregényesebbeknek. Felsőbányától kezdve számos kanyarulatban, 627 méternyi emelkedéssel ér 1 1/2 óra alatt a Magura (1123 m. ) és a Kőröshegy (1148 m. ) közé; honnan azután állandóan ereszkedik. A Guttinra vezető gyalog út a Zazárnak a fővölgytől való elszakadásánál jobbra tér el s a Magura alatt keresztezi a kapniki Sujor útját.

5. A Bánya-hegy. A Felsőbányáról tehető hegyi kirándulások között egyik leghálásabb a város mellett, illetőleg közvetetlen fölötte emelkedő Bányahegy, hova kissé meredek, de mindamellett eléggé járt gyalogutakon 1 1/2-2 óra alatt fel lehet jutni. E kirándulás alkalmával a m. kir. kincstár bányaaknáit, valamint a többi magán-bányászati műveket tekinthetjük meg; fent a hegyen pedig a magán-bányák bejáratait s a már kiművelt, elhagyott, s helyenként összedüledezett üregeket láthatjuk; szóval e rövid, félnapi kirándulásnál a kellemes kilátáson kívül, megismerkedhetünk a fémbányászat csaknem minden részével, a nélkül, hogy azért a föld mélyébe kellene leereszkedni. Visszatérve, megtekinthetjük a kincstári ércz-zúzó- és tisztító-műveket, melyek a legújabb technikai vívmányok szerint vannak berendezve.

6. A keleti árok: Igen kellemes, rövid, félnapra való kiránduló, vagy inkább csak sétahely, melyet minden nagyobb fáradság nélkül, sűrű erdőség fái között, a völgyekbe bevezetett mintegy 2000 m. hosszúságú vízvezeték mentén kényelmesen bejárhatunk, míg annak végén az azt folyton vízzel tápláló természetes patakot elérjük. Az árok mentén alkalmas lóczák, asztalok, sőt egy kis menedékház is várnak reánk.

7. A nyugati árok hasonló az előbbihez, azzal a különbséggel, hogy ez közelebb van a városhoz s így még könnyebben járható be. E helynek egyes pontjairól igen szép kilátás kinálkozik a fentebb leírt Bányahegy nyugati s a város egyes részeire. Ez árok mellett haladva, kényelmesen elsétálhatunk az éjszaki hegytömegek közé ékelt Kisbányáig, melynél jobban elrejtve fekvő zúgot alig lehet képzelni; a hegyek a szó legszorosabb értelmében körülzárják és fölöttük, sziklasisakjával, a komoly Rozsály uralkodik. A község alatt csörgedező patak fölött néhány savanyúvíz-forrás is van, melyek között, ásványtartalmára nézve, a Borkút-forrás a legnevezetesebb. Kisbányáig az árkon az út 11 kilométer s ezért már inkább nagyobb kirándulásszámba mehet, de a ki ez erdőségek és hegyek közé rejtett kis oláh községet s egészséges, szép tipusú lakosságát meg akarja ismerni, örömest szán e kirándulásra egy egész napot is.

Kellemes és szép kiránduló-helyek még: a Veres-hegy, a városi kénhydrogénes forrás, a kénesős-hegyen az úgynevezett Fehér-kőszikla, a sitfa-erdei fenyves, az Izkút gyönyörű, terjedelmes fennsíkja, a Nyárló nagy erdei legelő, a Baltin vagy Páltyin messzelátó, az új úttető, a Holló-kő, a Gábor József-forrás, a Királyasszony-forrás, az Urak asztala, a Körösös-forrás, a Huszt-oldali szép kilátó, az Új-úti hármas forrás, a Zubák-mező, Égett orom, jezeri árok, a Gurut-tető, az él-dűlói útvonal stb.