« KÖZOKTATÁSÜGY. Irta Bodnár György. KEZDŐLAP

Szatmár vármegye

Tartalomjegyzék

SZATMÁR VÁRMEGYE ŐSKORA. Irta Vende Aladár. »

350IRODALOM, TUDOMÁNY ÉS MŰVÉSZET.
Irta Vende Ernő
Valamely helynek földrajzi fekvése, nemzetiségi viszonyai és a területén lezajlott történeti események nagy befolyással vannak ama földterület lakosainak kulturális fejlődésére. Ilyen nézőpontból tekintve, első pillanatra úgy látszik, mintha Szatmár vármegye, különösen kedvezőtlen nemzetiségi viszonyai következtében, épen nem volna alkalmas arra, hogy területén magasabb szellemi, irodalmi és tudományos élet kifejlődjék, és hogy a megye kihatóbb kulturális mozgalmak kiinduló pontjául szolgáljon. De ha mélyebben kutatjuk nemzetünk művelődésének fejlődését, arra a meggyőződésre jutunk, hogy Szatmár vármegyének hazánk kulturális fejlődésében igen nevezetes szerep jutott. Nemzetünk társadalmi, politikai, irodalmi és tudományos életének alig van egyetlen mozgalma, melyben e vármegye hathatósan részt ne vett volna, sőt voltak olyan idők is, - mint a reformáczió kora, - midőn e vármegye férfiai vezető-szerepet vittek a nemzet szellemi életében és e vármegye nem egy olyan kiváló szellemet is ajándékozott a nemzetnek, a melyet nemcsak e vármegye, hanem az egész nemzet is büszkeséggel vallott a magáénak.
Szent István nejének, Gizellának, valamint később II. Gézának német telepítései jótékony hatással voltak a kulturális fejlődésre. A kereszténység is korán elterjedt. A kaplyoni monostor már 1080 táján épült és valószínűleg mind ebben, mind a vármegye többi kolostoraiban is virágzó szellemi munkásság fejlődött ki. De a tatárjárás pusztításai, majd később a törökök dúlásai ez emlékeket teljesen megsemmisítették, úgy hogy e vármegye középkori irodalmából semmi sem maradt reánk. Csupán a magyar renaissance korának végén tünik fel a vármegye neve az irodalom történetében, nagy fiának, Bakócz Tamásnak életével. Az európai nagyságu esztergomi bíboros-érsek Erdődön született s a város legalacsonyabb hajlékából emelkedett csaknem a római pápa székébe.
Annál több bizonyítékunk van arra, hogy a reformáczió korában élénk tudományos és irodalmi élet virágzott itt. A magyar Luther, Dévai Biró Mátyás erdődi, majd szatmári pap volt, a ki nemcsak terjesztője, hanem első szervezője is volt egyházának.
E vármegyében születtek: Erdősi Sylvester János (1505.) korának egyik legkiválóbb írója és tudósa, az első magyar nyelvtan és az első magyar distichonok szerzője, jeles bibliafordító; Batizi András (1510.) a híres reformátor, hithirdető és énekszerző, a kinek 44. zsoltára a költői erő és a hang nemessége tekintetében vetekedik kora istenes énekeinek legjelesebbjeivel és a ki bibliai történeteivel úgyszólván megalapítója e kor moralizáló irányának; Károli Gáspár (1529-1592.) a felsőmagyarországi kálvinista egyházak szervezője, az első teljes magyar biblia fordítója; Károli Péter (1543-1576.) az erdélyi unitárius vallás megalapítójának, Dávid Ferencznek leghatalmasabb ellenfele és Melius Juhász Péternek, a magyar Kalvinnak leghűségesebb bajtársa; Milotai Nyilas István (1571-1623.) Bethlen Gábor erdélyi fejedelem udvari papja, a tiszántúli egyházak püspöke; Bánfi Hunyadi János (1576-1650.) a londoni Gresham College híres tanára; Tótfalusi Kis Miklós (1650-1702.) a világhírű magyar könyvnyomtató, betűmetsző, jeles író és nyelvtudós.
A nemzeti szellem felújulásának irodalmi küzdelmeiben is részt vesznek e vármegye jeles férfiai. A mándi születésű Gáti István (1749-1843.) is ennek 351a küzdelemnek lelkes katonája, a Dugonics iskolájának, a magyaros iránynak lelkes tagja, az univerzális nyelvelméletnek és a stenografiának első úttörője. Kézy Mózes, Kazinczy Ferencz belső barátja, a maga idejében országos hírű latin költő. Fándy László egyike, azon keveseknek, a kik Kármán folyóiratában, az Urániában buzgólkodtak a magyar irodalom emelésén.
A Kazinczytól felidézett nyelvújítási harczban is tényleges részt vett Szatmár vármegye. Midőn ugyanis a harcz már annyira elmérgesedett, hogy a vármegyék gyűlései protestáltak Kazinczy nyelvújító iránya ellen, Szatmár vármegye rendei Domahidy Menyhértet bízták meg, hogy a neologusok ellen gúnyiratot szerkeszszen, mely Kazinczynak is kezébe került. De nemcsak ellenesei, hanem lelkes hívei is voltak e vármegyében a nyelvújításnak, mert ugyancsak egy szatmármegyei ősi nemesi család sarja volt az a férfiú is, a ki mesterét, Kazinczyt, az orthologusok támadásai ellen megvédelmezte. Az orthologusoknak a Kazinczyt gúnyoló Mondolat-ára való kíméletlen szatírájú Felelet, a Kölcsey Ferencz<0 ) tollából eredt. Ugyancsak a legszélsőbb neológusok közé tartozott a jeles útirajz-író Oroszhegyi Józsa (1822-1870.) is, a híres orvosnak és a hirhedt orvosi műszók gyártójának, Bugát Pálnak, pártfogoltja és buzgó követője, a ki mestere példájára maga is számos vegytani és orvosi műszót gyártott és terjesztett.
Kölcsey működése átvezet az irodalom nemzeti és a magyar történet reform-korszakába, melynek ő legeszményibb bajnoka. Szatmár vármegyének e kiváló férfia örök érdemet szerzett magának mind az irodalom, mind a politikai élet terén. Mint író, megalapítója, a magyar művészi kritikának, dramaturgiának, az akadémiai emlékbeszédnek, mint politikus alapvetője a művészi magyar politikai szónoklatnak és mintaképe az eszményi hazafinak. Méltó társa a közéleti és politikai tevékenység terén a homoki születésű Berenczei Kováts Lajos (1812-1890), Széchenyinek leghívebb barátja és minden tervében legbuzgóbb munkatársa, a magyar közlekedésügynek első vezetője, kora legképzettebb közgazdasági írója és publiczistája. Ez a vármegye adta a nemzetnek e mozgalmas korszak nagy tudósát, Lugossy Józsefet (1812-1870.), a híres szanszkrit nyelvészt és archeológust és Pap Endrét (1817-1851.), a kiváló publiczistát és költőt.
De nemcsak a múltban, hanem nemzetünk szellemi fejlődésének újabb korszakában is jelentős szerepe volt Szatmár vármegyének és a jelen kulturális mozgalmaiban is mindenütt ott találjuk e vármegye jeles fiait.
A magyar költészet legdrágább kincseit, szerelmi liránk legragyogóbb gyöngyeit, Petőfi Sándor költeményeinek legszebbjeit, az erdődi inspektor bájos leánya, Szendrey Julia sugallta, ki maga is tehetséges írónő volt. Szatmár-megye szülöttje: a múlt század második felének kitűnő humoristája, Lauka Gusztáv és a legkitűnőbb magyar bohózatnak, a "Peleskei nótárius"-nak szerzője, Gaál József. A legújabb kor költői és tudósai között ott találjuk Bartók Lajost, a jeles lirikust és drámaírót, Bodnár Zsigmondot, az irodalomtörténetírót, a ki egy új filozófiai rendszerrel, a "haladás törvényével" a történeti tudomány vizsgálódásának új alapot akart teremteni, Kiss Áront, paedagógiai irodalmunk egyik alapvető munkását, népoktatásunk egyik kiváló szervezőjét, Jendrassik Jenőt, az európai hírű fiziológust, a budapesti élettani intézet megalapítóját, Acsády Ignáczot, a történetírót, Barna Ferdinándot, a magyarok ősműveltségének kutatóját, Zolnai Gyulát, a kolozsvári egyetem tanárát, a kitünő nyelvészt, Schönherr Gyulát, a jeles bibliográfust és történetírót stb.
A tudomány és irodalom e neves munkásain kívül e vármegye a magyar művészetnek is adott kiváló férfiakat: Lendvay Márton, a Nemzeti Színház híres drámai hősszínésze, Kovács Gyula, a kitünő Shakespeare-alakító és Ligeti Antal tájképfestő szatmármegyei származásuak.
Nem hagyhatjuk e helyen említés nélkül azt a két szatmármegyei helységet, a mely két írónak ott tartózkodása és munkái révén kiváló irodalomtörténeti jelentőséget nyert. Ezek: Nagypeleske és Koltó.
Az egyiknek örök emlékezete gróf Gvadányi József lovas-generális és a XVIII. század hírneves írójának, a másiké Petőfi Sándornak a nevéhez fűződik. Gvadányi 1766-ban volt Szatmártt állomáson, a honnan gyakran átrándúlt 352Nagypeleskére, a mely helységnek ura Becsky György, testi-lelki jó barátja volt, s vendégszerető házában sok jó órát töltött. Itt időzésének emlékét örökítette meg a Peleskei nótárius-ban, a magyar irodalom egyik legjobb ízű szatirárájában, a melynek "Ajánló levele" 1788 január 1-én Nagy-Peleskén kelt és a melynek főalakja, Zajtai István sem költött alak, hanem valószínűleg egy Gvadányitól ismert nagypeleskei ember volt, talán maga Becsky György.
Koltó irodalomtörténeti jelentősége Petőfi nevéhez fűződik, a ki mézesheteit Szendrey Juliával ott töltötte (1847 szept. 8-tól okt. 20-ig) és itt írta Juliához intézett költeményeinek legszebbjeit.1 )
Alábbiakban betűrendben közöljük a Szatmár vármegyében született és működésökkel e megyéhez csatolt írók, tudósok és művészek tekintélyes és érdemes gárdájának életrajzi adatait, fontosabb műveik felsorolásával.
Acsádi Ignácz.
Acsádi Ignácz, történetíró, a M. Tud. Akadémia levelező-tagja, szül. Nagykárolyban, 1845 szept. 9. Jogi tanúlmányainak elvégzése után 1869-ben hírlapíró lett és pályáját a Századunk czímű politikai napilapnál kezdte, majd 1870-ben a Pesti Napló belső munkatársa lett és mint ilyen, az aradi Alföldnek és a kolozsvári Keletnek is rendes politikai czikkírója volt. Beható történelmi kutatásai és különösen jeles gazdaságtörténeti tanúlmányai alapján az Akadémia 1888-ban levelező-tagjává választotta. Számos történelmi, kritikai és szépirodalmi munkája jelent meg a tudományos szaklapokban és a szépirodalmi folyóiratokban. Meghalt 1906 decz. 17-én.
Önálló történelmi művei: Az osztrák császári czím és Magyarország. 1804-1807. (1877.) - Széchy Mária. (1885., a M. Tört. Életrajzokban.) - Magyarország Budavár visszafoglalása korában. (1886., a Tört. Társ. által jutalmazott pályamunka.) - Magyarország pénzügyei I. Ferdinánd uralkodása alatt. (1888.) - Közgazdasági állapotaink a XVI. és XVII. században. (1889.) - A magyar jobbágy-népesség száma a mohácsi vész után. (Akad. székfogl. ért. 1889.) - Magyarország népessége a pragmatica sanctio korában. (1896.) - Magyarország három részre osztásának története. 1526-1608. (a M. Tud. Akadémiától 2000 koronával jutalmazott munka 1897.) - Magyarország története I. Lipót és I. József korában. 1657-1711. (1898. Az előbbi a Szilágyi-féle Magyar Nemzet Története V., az utóbbi a VII. kötete.) - Fordította Bluntschli J. C.-től Az általános államjog és a politika történeté-t, 2 köt. A magyar birodalom. - Szépirodalmi munkái: Fridényi-bankja, regény 2 köt. (1880.) - Pénzházasság, regény (megjel. az Ország-Világban). - Szerkesztője volt az Atheaenum Kézi Lexikon-jának és munkatársa az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben cz. vállalatnak. Irt ezeken kívül számos történeti értekezést és tanúlmányt.
Adler Adolf.
Adler Adolf dr., ügyvéd és lapszerkesztő, szül. Nagykárolyban 1854-ben. Egyetemi tanulmányait Budapesten végezte. 1879-ben joggyakornok volt a nagykárolyi kir. járásbíróságnál, a következő évben jogtudor s igazságügyminiszteri fogalmazó-gyakornok lett. 1882 nov. 20 óta gyakorló ügyvéd Nagykárolyban, s mint ilyen 1883 deczember 28-án vármegyei tb. tiszti ügyészszé és 1898 május 5-én tb. t. főügyészszé neveztetett ki. Egyike a város legtevékenyebb tagjainak. Alig van a városnak egyetlen társadalmi intézménye, melynek bizottságában jelentős szerepe ne volna. A város minden politikai, társadalmi és kulturális mozgalmainak egyik legtevékenyebb, leglelkesebb vezetője. 1893 óta szerkesztője a Nagykároly és Vidéke czímű politikai- és társadalmi hetilapnak, melyben számos czikke jelent meg.
Áldor Adolf.
Áldor Adolf dr., kórházi igazgató-főorvos, szül. 1832-ben. Az orvosi diploma megszerzése után 1860-ban Nagykárolyban telepedett le, s mindjárt nagy hírnévre tett szert, nehány sikerült és nevezetes műtéttel. Az orvosi tudomány fejlődésével állandóan lépést tartott, s nagy érdemei vannak a nagykárolyi városi kórház kifejlesztésében. 1869-től haláláig igazgatója volt e kórháznak s főleg mint műtőorvos nagyértékü munkásságot fejtett ki. Meghalt 1901-ben.
Megjelent munkái: A szemüvegekről. (1858.) Über Temperatur-Verhältnisse ver und nach dem Tode. 1858.) A szemideg csúzos bántalmazása. (Orvosi Hetilap. 1862.) Nyálkövekről. (U. ott. 1803.) Méhen kivüli terhességről.) (U. o. 1867.) Adalék az ileus oktanához (U. o. 1867.) Uj képletekről, (U. o.) 1869.) Visszahajlási hüdésekről. Röphártyáról. (U. o. 1871.) Jobbfelőli mellhártya- és tüdőlob mint lóharapás által előidézett diphteriticussá vált seb következménye) Jobbfelőli tüdőlob általános hüdéssel. (Első orvosi jelentés a nagykároly városi kórházról. 1870. A choleráról. (Önálló füzet 1873.) Az ajkak és pofa hiányát pótló műtő eljárások esettanához) (Orvosi Hetilap 1880.) Két petefészek-tömlőkiirtás. (Orvosi vándorgyűlés Évkönyvében 1887.1 A Nagykárolyban lefolyt influenzajárványról. (Gyógyászat 1890.) A Koch-féle tuberculinnal végzett kisérletekről. (U. ott. 189l.) A juxtaurethralis menetekről (Orvosi Hetilap 1891.) A 353Egy uj szemtekerögzitőről. (U. o. 1894.) Adalék a bélelzáródások elleni műtétekhez. (U. o. 1894.) Ügyetlen circumsio esetről ugynevezett monyficzammal (Gyógyászat 1895.) A vándorvese véres rögzitéséről. (Gyógyászat 1896.) A Pellagráról. (Orvosi hetilap 1898).
Asztalos György.
Asztalos György, ev. ref. lelkész, ny. esperes, szül. Nagykárolyban, 1822-ben. 1845-ban Nagykárolyban segédlelkész lett, majd 1850-ben rendes lelkész. Esperessé lett 1859-ben. Irt számos szépirodalmi, paedagógiai czikket és egyházi beszédet.
Önállóan megjelent művei: A nagykárolyi ref. egyház története. - Nagykároly város története 1850-ig. - A nagykárolyi ref. egyházmegye története. Ennek egy részét a prot. irodalmi társaság adta ki. - Emlék- és gyászbeszédek gróf Széchényi István, Deák Ferencz, Rudolf trónörökös, Kossuth Lajos felett. - Ünnepi beszédek gróf Károlyi György, Domahidy Ferencz, Ujfalussy Sándor főispáni beiktatásakor és számos más alkalommal. - A Nagykároly és Vidéke szerkesztője volt s e lapban igen sok czikket írt és beszédet közölt.
Bacca Péter.
Bacca (Baka) Péter, szatmármegyei születésü református lelkész. Theologiai tanulmányait Hollandiában, a franekerai egyetemen végezte; hazájába visszatérvén, a nagyváradi reform. kollégium tanára lett; majd innen összeférhetetlen természete és mértéktelen életmódja miatt elbocsáttatván, több évig főurak udvaraiban élt, míg 1666-ban Lónyai Annának, Kemény János fejedelem özvegyének udvari papja lett.
Munkái: De signis sextace quae est de probationibus spirituum. Paos altera, continent spiritus Posouieusis in Hungaria, qui anno 1641 et 1642 aparuisse dicitur. Trajecti ad Rh. (1648.) Defensio simplicitatis ecclesiae Chociti. Fhranekerae 1653. Vindicae defensoris simplicitalis eclaesiae (1653.) Izrael lstenének igaz tiszteleti (1666.)
Bakócz Tamás.
Bakócz Tamás, esztergomi bibornok-érsek, született Erdődön, 1442 táján. Atyja jobbágy volt s kerékgyártó. Még a múlt században mutogatták azt a kis házat a városon kívül, a hol Bakócz Tamás született. Tanúlmányait bizonyára Szatmár-Németiben kezdette, a dominikánusok iskolájában; a külföldön is volt több főiskolában, így Krakkón, ahol a bölcseletet végezte s 1464-ben itt baccalaureatussá lett. Innen Olaszországba ment, ahol a ferrarai főiskolában a klasszikai tudományokat, a paduai egyetemen a jogot tanúlmányozta. 1470 táján doktorrá lett s haza tért hazájába és Rangoni Gábor erdélyi püspök körébe jutott. 1474-ben jelen volt Boroszló ostrománál, s Mátyás király az ostromra vonatkozó jó tanácsáért ekkor környezetébe fogadta; kanczellár, jegyző és fogalmazó volt az udvarban. 1480-ban hadi érdemekért kapta a titteli prépostságot, majd királyi titoknok lett. 1486-ban győri püspökké lett. Ulászló királytól kapta meg az ország kanczellári tisztét és ő koronázta meg a királyt. 1491-ben egri püspökké, 1497-ben esztergomi érsekké lett. 1500-ban a bíbornoki czímet, 1507-ben a velenczei patriarkha méltóságot nyerte. 1511-ben pápává akart lenni s ezért Rómába utazott, a hol példátlan fényűzést fejtett ki, s még sem teljesedett nagy vágya. A következő években a keresztes hadjárat megindításán dolgozott s részt vett és személyes súlyával befolyt az európai diplomácziába. 1521-ben halt meg Esztergomban. Levelezései és különböző alkalmakkor tartott beszédei irodalmi becsűek. Magas irodalmi ízlését és fényűzését egyaránt bizonyítja az "Erdődi Tamás Graduáléja", a mely az ország legfényesebb egyházi szertartásos könyve az egész középkorból.
Balogh Péter.
Balogh Péter, a tiszántúli ref. kerület püspöke, szül. Nábrádon, 1792-ben. Felsőbb tanúlmányainak elvégzése után, 1818-ban a karczagi reform. iskola igazgatója volt; majd egy évig Bécsben theologiát hallgatván, ismét visszatért hazájába, hol a nagyszalontai egyház lelkésze (1822), később pedig esperese lett (1832). Ez időtől kezdve a református egyház ügyeiben vezérszerepet vitt és 1855-ben a tiszántúli ref. egyházkerület szuperintendensévé választatván, a vallásügyi patens szomoru idejében az ellenállás vezetője volt. Az 1859-iki debreczeni, majd az 1860-iki nevezetes egyházkerületi gyűléseken ő elnökölt, a mely szereplése miatt később sok zaklatást szenvedett. A debreczeni főiskola theologiai és jogi karának kifejlesztése és az új iskola felépítése az ő buzgalmának fényes eredménye. Alkotmányunk visszaállításakor a Lipót-lovagrend keresztjével tüntették ki. Meghalt 1870-ben.
Művei: Reggeli gondolatok a ker. vallások egyesülhetéséről. (1823). - Gyászünnepély, mely tartatott néh. borosjenői id. Tisza Lajos úrnak temetése alkalmával. (1857.) - Ezen kívül számos munkája maradt kéziratban, különösen nevezetes a Jób könyvére és Pál leveleire írt magyarázatai.
Bánfi-Hunyadi János
Bánfi-Hunyadi János, londoni tanár, szül. Nagybányán 1576-ban. A londoni Gresham-Collegere a mennyiségtan és vegytan tanára volt. 1650-ben vissza akart térni hazájába, de útközben meghalt.
354Barbul Jenő.
Barbul Jenő dr., szül. Lippán, 1875-ben. Hittudományokat hallgatott de ezek befejezése után nem szenteltette föl magát pappá, hanem egyházmegyei engedéllyel bölcselettudományokat hallgatott, majd tanári vizsgákat tett és megszerezte a bölcs. tudori czímet is. Mint ilyet kinevezték a Tudomány-Egyetem könyvtárnokának. Ez állásában a jogvégzettséget is megszerezte.
Nagyobb, önálló dolgozatai: Avasvidéki nyelvjárás. Gróf Zrinyi Miklós, a költő. Articolul romun. Szerkeszti a "Szentlőrinczi Czéllövészet Lapjá"-t mintegy 3 éve. Kisebb dolgozatai: Szentbeszéd Advent első vasárnapján. (Pályanyertes munka.) Megjelent az "Isten Igéje" 1897. évfoly. Számos tudományos, de főleg politikai czikket írt a budapesti lapokba.
Barna Ferdinánd.
Barna Ferdinánd, nyelvész, a Magy. Nemzeti Múzeum könyvtárának őre, a M. Tud. Akadémia levelező-tagja, szül. Nagykárolyban, 1825. május 23-án. Jogi tanúlmányainak elvégzése után, 1846-ban ügyvédi vizsgát tett. A szabadságharczban önkéntes nemzetőrként vett részt, azután Nagykárolyban, később Szatmártt volt ügyvéd. E pályát odahagyva, 1860-ban nemzeti múzeumi segédőr lett és mint ilyent a müncheni könyvtár tanúlmányozása végett Bajorországba küldték. Hazaérkezése után a múzeumi könyvtárt rendezte, a melynek befejezése után, 1875-ben, czímzetes nemzeti múzeumi őr lett és e minőségben lépett nyugalomba 1889-ben. A Magy. Tud. Akadémia nyelv- és széptudományi osztályának 1868 óta levelező-tagja volt. Meghalt 1895-ben. Munkái, melyekben főképen a magyarok ősműveltségével és a finn-ugor nyelvekkel foglalkozott, többnyire az Akadémia értekezései között jelentek meg.
Művei: Galeotti. Jellemvonások Mátyás király életéből. (1862.) Kalevala, a finnek nemzeti éposza. (1871.) A finn költészetről, tekintettel a magyar ősköltészetre. (1873.) A határozott és határozatlan mondatról. (1874) Az ikes igékről. (1875.) Nyelvészkedő hajlamok a magyar népnél. (1865.) A hangsulyról a magyar nyelvben (1875.) A morvaiak történeti viszontagságai (1866.) Kapcsolat a magyar és szuomi irodalom között. (1878.) Néhány ősműveltségű tárgy neve a magyarban. (1878. ) A mordvaiak pogány istenei és ünnepi szertartásai. (1880.) Ősvallásunk főistenei. (1881.) Ősvallásunk kisebb isteni lényei. (1881.) A votják nép múltja és jelene. (1885.) A votjákok pogány vallásáról. (1885.) A mordvai nép házassági szokásai. (1887.)
Barna Ignácz.
Barna Ignácz dr., fogorvos, a Magy. Tud. Akadémia levelező-tagja, szül. 1822 február 2-án Nagykárolyban. 1848-ban orvosi oklevelet nyervén, mint ezredorvos részt vett a szabadságharczban. Később Pesten az egyetemen a fogászat magántanára lett (1865). Nagy szeretettel foglalkozván a latin klasszikusokkal, különösen jeles műfordításai tették ismeretessé nevét a magyar irodalomban. Az Akadémia 1876-ban választotta levelező-tagjai sorába. Meghalt 1894 november 24-én.
Szépirodalmi munkái: Barna Ignácz versei. (1846.) Szerelemhangok. (1850.) Kvintusz Horácziusz Flakkusz versei. (Ford. 1875.) Decimus Junius Juvenalis satirái (Ford. 1876.) Aulus Persius Flaccus és Sulpicia satirái. (Ford. 1881.) Publius Virgilius Maro Aeneisének IV első könyve. Didó királyné. (Ford. 1877.) Horatius Flaccus satiráinak két könyve. (Ford. 1884.) Publius Virgilius Maro Aeneis. (Ford. 1890.) A rómaiak satirájáról és satira-íróiról. (1877.) Orvostudományi munkái: A szőlőkura használatának rövid foglalatja. (1865.) Fogászat. (1871.)
Bársony István.
Bársony István, a kiváló író nem a vármegye szülötte ugyan, (Fehérvármegyében született, Keresztesen 1855-ben), de serdülő korát Szatmárvármegyében töltötte, középiskolai tanúlmányait Nagykárolyban és Szatmáron végezte, s mély nyomot hagyott lelkén a vármegye hatása. Különösen az ecsedi láp természeti ősi szépsége s környéke lakosainak őseredeti szilaj jelleme ragyog ki műveiben gyakorta s nyelvén is pompásan megérzik a szatmári népnyelv színessége, gazdag szókincse és eredeti észjárása. Első nagyobb elbeszélő műve is itt jelent meg a Szatmármegyei Közlönyben 1876-ban "Az elmúlt idők" czímen. 1881 óta hirlapíró és szépirodalmi író s az összes előkelő napilapunk és heti vagy havi folyóíratunk közölt tőle elbeszéléseket s regényeket. 1906-ban a Hivatalos Lap szerkesztője lett. A Petőfi-Társaság 1894-ben; a Kisfaludy Társaság 1898-ban tagjává választotta.
Bársony János.
Bársony János, orvos, egyetemi tanár, szül. Nagykárolyban, 1860 júl. 31-én. Iskoláit szülőhelyén és Szatmártt, az orvosi tudományokat Pesten és Bécsben elvégezvén, a budapesti szülészeti és nőgyógyászati klinikán Kézmárszky Tivadar tanár mellett gyakornok, majd később tanársegéd lett. 1892-ben egyetemi magántanári képesítést nyert és 1903-ban rendes tanárrá nevezték ki. Egyike a legkedveltebb és leghíresebb orvostanároknak, kinek a nőgyógyászat terén számos fényes sikere volt. Számos orvostudományi értekezést írt, amelyek az Orvosi Hetilap, a Gyógyászat, a Centralblatt für Gynäkologie és az Archiv für Gynäkologieban jelentek meg. Önálló könyvei: a Kranitomiáról szóló értekezése 355(1892) és a Szülészet dióhéjban (1902.) Tudománya és érdemei elismeréséül ő felsége 1907-ben az udvari tanácsosi czímmel és méltósággal tüntette ki.
Bartha Béla.
Bartha Béla, jogakadémiai tanár, szül. Fülesden, 1861 okt. 27. Jogi tanulmányainak elvégzése után Gróf Zichy János fiának volt nevelője. 1887-ben az eperjesi ág. h. ev. kollégium jogtanára lett, honnan 1891-ben a sárospataki, 1895-ben a debreczeni jogakadémia tanárának választották meg.
Munkái: Statisztikai tanúlmányok a magyar protestantizmusról. (1890.) A házassági jog reformja. (1891.) Foldozás vagy reform. (1891.) Pár szó a jogi szakoktatás reformjához. (1891.) Polgári házasság és házassági bíráskodás. (1892.) A kereskedelmi társaságok jogi személyessége. (1869.) A magyar államgazdaság tan- és kézilvönyve. (1898.) A magyar jövedéki büntető-eljárás. (1898.) Ezenkívül szerkesztője volt (1894-1896.) az általa, alapított Őrálló czímű protestáns politikai lapnak és társszerkesztője a Debreczeni Protestáns Lapnak. Lefordította Laveleye Emil egyházpolitikai tanúlmányait. I. A katholikus népek jövőjéről. II. A klerikális párt Belgiumban. (1893.) A pápaság jövője (1893.) A tulajdon és kezdetleges alakjai. Két köt. (1897., 1898. a Magy. Tud. Akad. könyvkiadó vállalatában).
Bartók Ida.
Bartók Ida, Bartók Lajos költő nővére, Capolczy Zoltánné, szül. 1867 május 15-én. Bátyjának ösztönzése, az Ábrányi családdal, Katona Klementinával és Jászay Marival való barátsága nagyban élesztették a költészet és irodalom iránt való hajlamait. Számos elbeszélése, tárczaczikke és költeménye jelent meg a megyebeli lapokban, különösen a Szamosban, melynek egyik belső munkatársa.
Bartók Lajos.
Bartók Lajos, költő és drámaíró, orsz.-gyűlési képviselő, a Kisfaludy-társaság tagja, a Petőfi-társaság alelnöke, szül. 1851 máj. 24-én, Erdődön. 1868-tól a budapesti egyetemen jogot hallgatott, de már ekkor irodalmi és humorisztikus költeményeivel figyelmet keltvén, Jókai az Üstökös czímű politikai élczlap munkatársául szerződtette, (1869), s ezt a lapot később maga is szerkesztette. Ugyancsak szerkesztője volt a Bolond Miskának (1873-1875.) Később megalapította a maig élő Bolond Istókot (1878.), melyet haláláig szerkesztett. Míg az e lapokban megjelent verseivel a politikai költészetet művelte és főleg éles szatirikusként tünt ki, addig később, mint lirai költő és drámaíró is aratott babérokat. Lirai költeményeiben, melyeket erő és tömörség jellemeznek, Petőfi költészetével szemben, a Felföldet, a Kárpátok vadregényes bérczeit, zúgó fenyveseit, habzó patakjait énekli meg; nem kevésbbé figyelemre méltó hazafias és szerelmi lírája is. Mint drámaíró is jelentékeny sikereket ért el. (Thurán Anna.) A Kisfaludy-társaság 1883-ban választotta tagjai közé. Mint a Petőfi-társaság alelnöke, ő volt úgyszólván megteremtője annak a fényes ünnepnek, melyet Petőfi halálának 50-ik évfordulója alkalmával a Petőfi-társaság 1899. júl. 31-ikén, Petőfi halálának helyén rendezett. Meghalt 1902. decz. 31-én.
Művei: Őrtüzek, költ. (1877.) Rúgott csillagok, költ. (1879.) A legszebb, vígj. 3 felv. (1880.) Költemények (1881.) Ujabb költemények. (1883.) Kendi Margit, tört. dráma 5 felv. (1884, németre fordította Fromme Rudolf (1892.) Kárpáti emlékek, (1885.) németre fordította Silberstein Adolf dr. (1886.) Az Abenszeradzs, nagy opera szövege, (1886.) Thurán Anna, tört. dráma 4 felv. (1888. A Péczely-díjjal jutalmazott pályamű.) Erdőzúgás, költemények. (1889.) Haluska Benedek, bohózat 3 felv. (1889.) Téli regék, elbeszélő költemények. (1889.) A méhek, vígj. 3 felv. (1890.) Az örvény, vígj. 3 felv. (1895.) A szemfényvesztők, regény. (1896.) Mohács után, tört. dráma. (1898.) Ezeken kívül szerkesztett több naptárt és Endrődy Sándorral és Szana Tamással a Petőfi-Albumot. (1899.)
Báthory Endre.
Báthory Endre, született Sárközújlakon, 1862-ben, 1887. óta Szatmár-Németiben lakik s működése e város életével van szoros összefüggésben, ezért ott emlékezünk meg róla bővebben.
Batizi András.
Batizi András, a magyar reformáczió egyik leglelkesebb apostola, prédikátor és vallásos költő, szül. 1510 körül Batizon. 1530 körül kassai tanító, majd Ujhelyt és Tokajban volt lelkész. 1542-ben Wittenbergába ment theológiát hallgatni. Innen Melanchton ajánlatára Perényi János ugocsai főispánnak, majd Drágfi Gáspárnak udvarába került. Valószínűleg erdődi lelkész is volt. 1550-ben újra Wittenbergbe ment és később Kálvin vallására tért át. Batizi egyike a leglelkesebb reformátoroknak, a kinek hittérítői tevékenységéhez fűződik Ugocsának és Szatmárnak a protestáns vallásra való áttérése. Irodalmai munkásságával is teljesen egyháza szolgálatában áll. Ő úgyszólván megalapítója annak a komor, moralizáló iránynak, mely a XVI. század bibliai történeteit jellemzi. Ilyen művei:
Jonas profetanak historiaia. (Debreczen, 1596.) Isak patriarkanak szent házasságáról. (Irta 1546.) Szép rövid historia miképpen Susanna a ket ven biraktol hamissan el arultatvan halalra iteltetett. (Irta 1541-ben, megjelent Lőcsén 1628.) A drága és istenfélő vitéz Gedeonról szép historia, (1540.) Más historia a Nebukadnezár királyról és a nagy birodalmakról. (1544.) Meglött és megleendő dolgoknak teremtéstől fogva az itéletig való história. (1544.) Ebben a bibilai történeteket kora politikai és vallási állapotaira vonatkoztatja. E műveihez a dallamot is többnyire maga készítette. 356Irt és fordított több egyházi éneket is. Istenes énekeihez a zenét is maga írta. Különösen 44. psalmusa vetekedik a hang nemessége és erőteljessége tekintetében korának efféle legjobb termékeivel. Irt kátét a népiskolák számára, Keresztényi tudományról való könyvecske (1550.) czímmel.
Berky Ferencz.
Berky Ferencz, festő, született 1824-ben Kisszekeresen. Korán hajlamot érzett a festészetre és Gaál akadémiai festőtől tanúlt, a ki a törekvő ifjút magával vitte a fővárosba. A negyvenes években több előkelő birtokos családnál készitett arczképeket a vármegyében. 1847-en letelepedett Szatmáron s mint arczképfestő és templomi festő élt. Ötvennél több templomot festett ki freskókkal s látott el oltárképekkel s közöttük igen sokat a vármegye területén. Csendéletképei különösen sikerültek voltak.
Biró László.
Bíró László, püspök, született 1806-ban Nagysomkúton. 1829-ben Vállajon volt segédlelkész, nemsokára pedig Nagybányán, 1830-ban a szatmári papnevelő intézethez kerűlt mint tanulmányi felügyelő, majd tanár. Itt emelkedett fel fokról-fokra a püspöki méltóságig. Bővebben Szatmár-Németi város történetében tárgyaljuk munkás életét.
Bodnár Zsigmond.
Bodnár Zsigmond, középisk. tanár és egyetemi magántanár, irodalom-történetíró és filozófus, a Petőfi-társaság tagja, szül. Nagykárolyban, 1839. febr. 9. A papi pályára lépett és 1861-ben pappá szenteltetett. Ezután 1865-ig több helyen káplán volt, a mikor a nagyszombati ginmáziumban tanár lett. 1870-ben tanári vizsgálatott tett és a szegedi, majd 1872-ben a pesti áll. főreáliskolához nevezték ki rendes tanárnak. 1875-ben kilépett az egyházi rendből; ugyanezen évben a budapesti egyetemen a magyar irodalomtörténet magántanára lett. Meghalt 1907-ben. Bodnár igen gazdag és sokoldalu irodalmi munkásságot fejtett ki. Mint pap, eleinte az egyházi irodalmat művelte és lefordította angolból "Wiseman bibornok visszaemlékezéseit a négy utolsó pápára" czímű munkát (1861). Fáber Frigyes művét: Mindent Jézusért (1863) és francziából fordította Poujoulat: Renan Jézus életének czáfolata czímű művét (1864). Önálló tanulmánya ez időből Chateaubriand és kora (1867). Mint tanár irodalmi tanulmányokkal kezdett foglalkozni, a melyeknek egy része Bodnár Zsigmond irodalmi dolgozatai czímen jelent meg. Kritikáiban megvolt a maga sajátos egyéni szempontja, melyből mindent megitélt. Ilyen szempontból bírálta Kármán Uraniáját, Katona Bánk-Bánját, Arany Toldi szerelmét stb. nagy feltünést, néha megütközést is keltve bírálataival és nézeteivel. Ez időben több tankönyvet is írt. Szépirodalmi művei: Egy modern szent, (1883) és Lilly (1888). - Életének utolsó éveiben nagy filozófiai rendszert épített ki, a melylyel a történelem nagy problemáját akarta megoldani és melynek alapján az emberiség egész szellemi életét és történetét meglehet magyarázni. "Szellemi haladásunk törvényének", erkölcsi törvénynek nevezte elméletét, mely - szerinte - hivatva van arra, hogy a történeti tudományok vizsgálatára új alapot teremtsen. E filozófiának világos kidolgozására és alkalmazására fordította ezentúl egész életét. Ez elmélete alapján, mely szerint a szellemi világban minden fejlődés az eszmeerő mozgásának következménye, mely mozgás ritmikus, (az ideálizmus és reálizmus hullámzása: actio - reactio) írta meg nagy művét: A magyar irodalom történetét, 2 köt. (1891-93). A polemikus iratok egész tömegét adta ki ezután tétele helyességének bizonyítására; ilyenek: Szellemi haladásunk törvénye (1892), Példák (1893 és 1894), A magyar nemzet politikája (1894), Az eszmeerő magyarázata (1894), Az erkölcsi világ (1896), Az erkölcsi törvény alkalmazása (1897), Erkölcsi kérdések (1897), A jog keletkezése és fejlődése és néhány apróság (1898). Bodnár mint szerkesztő is nagy munkásságot fejtett ki. Nagyszombatban a Katholikus Közlönyt szerkesztette 1868-ban, mely 1869-ben Hatala Péter, Egyházi Lapok czímű tud. folyóiratával egyesülve, Havi Szemle czímen jelent meg 1870-ig. Ugyancsak szerkesztette a Havi Szemlét 1878-80-ig. 1881-ben új tudományos folyóiratot alapított, melyet 1881 deczemberig szerkesztett.
Boros Bálint.
Boros Bálint, orsz. képviselő, született 1819-ben Homokon. 1839-40-iki országgyűlésre irnokká választotta Szatmár vármegye s Pozsonyban a Szőgyény Marich László nádori itélőmester oldala mellé kir. táblai jegyzőnek esküdött fel. Közigazgatási pályáját 1848-ban kezdette, mint Szatmár vármegye szolgabírája. Később Szatmár-Németiben telepedett meg s a város közügyeinek egyik oszlopos vezérférfia lett. Életének ezt a részét Szatmár-Németi város monografiájában ismertetjük.

Acsády Ignácz

Bartók Lajos

Bakócz Tamás.
(Az Orsz. Képtárból)

Gaál József.
(Az Orsz. Képtárból)

Károli Gáspár bibliájának czímlapja.
361Böszörményi Károly.
Böszörményi Károly, polgármester, szül. 1822-ben Pettyénben. 1846-ban ügyvéd lett és Szatmár-Németiben telepedett meg. Ott tevékeny részt vett a város köz- és társadalmi életében; 1872-ben polgármesterré választották. Életrajzát Szatmár-Németi városnál adjuk bővebben.
Csányi Dániel.
Csányi Dániel, a M. Tud. Akadémia 1.-tagja, szül. Nagybányán, 1820-ban. 1843-ban a pozsonyi országgyűlésen gróf Széchenyi István titkára volt, később a Tisza szabályozásnál mérnök volt. 1848-ban a székelyföldön egy önálló huszárezred szervezésével volt megbízva; 1849 februárban Klapka reá bízta a komáromi védművek munkálatainak vezetését. A szabadságharcz leveretése után egy ideig gazdálkodott Debreczenben, 1850 végén ugyanott a főiskola fizikai tanszékét foglalta el. 1851-ben elfogták és 12 évig volt börtönben, 1857-ben szabadult ki. 1861-ben képviselő lett, majd ismét a debreczeni főiskola tanára. A Tud. Akadémia 1863-ban választotta tagjává. Meghalt 1867-ben Debreczenben.
Művei: A számtan elemei. 1869. Kiadta Kerekes Ferencz Felsőbb mértanát 1862-ben. Fogságában a mathematikai rendszer kidolgozásán működött és több munkát készített. Czikkeket írt a Márczius tizenötödikébe, a Társalkodóba, M. Gazdába, Gazdasági Lapokba, Magyar Sajtóba.
Cseh Lajos.
Cseh Lajos, főgimnáziumi igazgató, a kegyes-tanítórend tagja, szül. 1868 febr. 2-án. Áldozó pappá szentelték 1891-ben, a tanári oklevelet 1895-ben szerezte meg. Tanított a nyitrai főgimnáziumban hat, a temesvári főgimnáziumban hét évig. 1905-ben a nagykárolyi főgimnázium vezetésével bízta meg a kegyes-tanítórend kormánya. Nyitrán alelnöke volt a Felvidéki írói körnek, választott tagja Nyitra vármegye törvényhatósági bizottságának. Temesvárott titkára volt a délmagyarországi történelmi és régészeti múzeum-társulatnak. Az Arany János irodalmi társaság rendes tagjává választotta. Temesvár szab. kir. város egyesült ellenzéke 1904-ben gróf Khuen-Héderváryval szemben képviselőjelöltnek léptette fel. Nagykárolyban ügyvezető-alelnöke a nagykárolyi Kölcsey-Egyesületnek, választott tagja Szatmár vármegye törvényhatósági, népnevelési és múzeum bizottságainak, választmányi tagja az "Országos tisztviselő-szövetségnek" és a "D. M. K. E."-nek.
Önálló művei: Magyarország oknyomozó története. Világ-történelem, ó-, közép- és új kor. (Stampfel-féle Tud. Zsebkönyvtár.) Az angolok és hollandok diplomácziai szereplése II. Rákóczi Ferencz felkelésében. - Temes vármegye és az 1843-44. országgyűlés. Ezeken kívül írt számos czikket, tárczát, bírálatot és ismertetést a napilapokban és folyóiratokban.
Czelder Márton.
Czelder Márton, ref. lelkész, missionarius, egyházi író, szül. Vásárosnaményban, 1833-ban, (Ekkor Szatmár vármegyéhez tartozott) meghalt Nagybányán 1889-ben. Tanúlmányait Sárospatakon félbeszakítván, résztvett a szabadságharczban, majd iskolái végeztével Nagyrozvágyon segédtanító, később Losonczon segédlelkész és tanár lett, ahol 1860 végéig maradt. 1861-ben Romániába ment azzal a szándékkal, hogy az ott élő magyar református egyházat szervezze. Tíz évig működött itt, mint missionárius, számos református és egyesült protestáns gyűlekezetet alapítva és szervezve. Később felettes hatóságaival összeütközésbe került és a sok küzdelembe is belefáradt, ekkor Felsőbányára ment lelkésznek (1871), honnan 1884-ben Kecskemétre került. Sok küzdelemben kifáradt életének utolsó éveit Nagybányán töltötte, a hol meg is halt.
Legfontosabb munkái: Első ibolya. Tavaszi ajándék kis gyermekek számára (versek 3 füzetben, 1853-55). Pályalomb. Költeményfüzér (1864). Vasárnapi és ünnepi alkalmi imádságok. (1859). Köznapi imakönyv (1862). Az evangyeliumi prot. egyház rövid védelme (1863). Mindennapi és alkalmi imádságok (1864). Tükör, válaszul Koos Ferencz volt bukaresti lelkésznek (1869). Czelder Márton működése Romániában. 1861 69. (1870). Legyetek tanítványok (1878). Missiói prédikácziók (1878). Halotti imádságok (1879). Karácsonyi öröm (1885). Ezeken kívül számos alkalmi és egyházi beszéde jelent meg folyóiratokban. Szerkesztette a Missiói Lapok-at (1866); a "Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelőt" (1879-87); az "Evangyéliumi Lelkészi Tár"-t (1880-89) és a "Vasárnap" czímű evangéliumi hetilapot (1880-89).
Daróczi Vilmos.
Daróczi Vilmos, hirlapíró, szerkesztő, szül. Királydaróczon, 1836-ban. 1854-ben három évi tanfolyamra Prágába ment, hol vegytani előadásokat hallgatott és a szesz-, sör- és czukorgyártásban képezte ki magát. Visszatérve hazájába, különösen a dohánytermeléssel foglalkozott és 1884-ben megalapította a "Magyar Dohány" czímű újságot, az egyedüli szaklapot, mely az okszerű dohánytermelés és kereskedés kérdéseivel foglalkozik. Számos szakértekezésein kívül önálló műve: A dohány Magyarországban (1890).
Dengi János.
Dengi János dr., tanár, Krassó-Szörény vármegye kir. tanfelügyelője, szépirodalmi és paedagogiai író, szül. 1853 november 28-án, Nagybányán. Tanári oklevelet 1879-ben szerzett. Ezután Debreczenben, majd Sopronban 362tanított, 1881-ben a lugosi kir. gimnáziumhoz nevezték ki rendes tanárnak. Ez állásától megválván, Krassó-Szörény vármegye tanfelügyelője lett s mind ilyen halt meg. Dengi először lírai költeményeivel tünt fel, majd irodalomtörténeti és tanügyi értekezéseivel vonta magára a figyelmet. Irt több jeles tankönyvet is.
Művei: Munkács ostroma, költői elbeszélés (1876). Költemények (1877). A csók könyve (1878). A szép lányokról (1878). Páholydalok (1881). A bányatiszt, dráma 3 felv. (1885). A nagybárdú Botond (1887). Alföldi nóták (1889). Tankönyvei: Magyar statisztika (1883). Olvasmányok a magyar stilisztikához (1884). Magyar verstan (1884 ). Szerkesztéstan (1890). Rhetorika (1890). Ezeken kívül: Tanügyi dolgozatok a középiskolai nevelés és oktatás köréből (1890). A kesergő szerelem. Himfy szerelmei első részének eredetisége. (1882). stb. Szerkesztette a Falusi könyvtárt (1876-77) és a Délibábot (1877-78).
Doby Antal.
Doby Antal, kir. sótárnok, genealogiai és heraldikai író, szül. 1826 okt. 8-án, Vitkán. A szabadságharczban mint honvédhuszár-őrmester vett részt. Később Tiszaújlakon telepedett le, hol saját költségén egy 2600 kötetből álló könyvtárt állított fel, melyet díjtalanúl bocsájtott Ugocsa, Szatmár és Bereg vármegyék tanítóinak használatára. E könyvtár azonban Doby egész vagyonával együtt 1869-ben a Tisza áradásának áldozata lett. Ezután Bártfán sótárnok volt és Homonnán vonúlt nyugalomba, hol 1907-ben meghalt. Doby nemesi családok genealogiájával foglalkozott és számos íly dolgozata jelent meg a szakfolyóíratokban.
Művei: Ugocsamegyei főispánok (1874). Az Istvánffyak ősi czímere (1876). Adalék a hazai babonák történetéhez (1883. a Századokban). Ugocsa vármegye alispánjai (1878. a Történeti tárban). Podmanini és aszódi báró Podmaniczky család. (1892). Megírta a hazai czéhek történetét és házi szokásait a Magyar Iparosok Lapjában, stb.
Domahidy Menyhért.
Domahidy Menyhért, 1848-ban Szatmár vármegye alispánja. A nyelvújítás korában a Kazinczy-ellenes mozgalomnak Szatmár vármegyében egyik vezetője volt. Midőn a mozgalom annyira terjedt, hogy a vármegyék a megyei gyűléseken követelték Kazinczy eltiltását az írástól, a szatmármegyei karok és rendek Domahidyt bízták meg, hogy a nyelvújítók kigúnyolására, a neológusok új szavaiból állítson össze egy tréfás, szatírikus iratot, a mely irat Helmeczy útján került Kazinczi kezébe. Ezen kívül lefordította németből a következő műveket: Vakon töltve, vígj. 1 felv., Az estvéli óra, dráma 1 felv., Kotzebue után (1848), Az arábiai por, egy tréfa 2 felv. Holberg után. A harmadik Péter czár udvari kocsisa, egy igaz anekdota Kotzebue után (1844).
Égly Mihály.
Égly Mihály, városi főjegyző, született 1865-ben Nagybányán. Budapesten végezte a jogot s az államtudományi diploma megszerzése után több fővárosi lapnak volt munkatársa és tevékeny szerepet vitt mint politikai laptudósító. 1889-ben szülővárosa főjegyzőjévé választotta, azóta Nagybányán él és részt vesz a város közigazgatási és társadalmi fejlesztésében. 1907-ben Szatmár vármegye tb. főjegyzőjévé neveztetett ki. Önállóan jelentek meg "Verőfény" (tárczák) és "Versek" czímű kötetei a kilenczvenes években; a fővárosi sajtó mind a kettőt szépen fogadta. 1903-ban megalapította a "Nagybánya" czímű hetilapot s azóta szerkeszti.
Ember György.
Ember György, képzőintézeti tanár, néptanító, szül. Puszta-Soóson, 1845 ápril 20-án. A nagyváradi tanítóképző elvégzése után több évig nevelő volt. 1866-69-ben Tasnádszántón és Csatáron volt tanító, azóta a nagyváradi népiskolánál, a r. kath. képzőintézetnél és az ipariskolában tanít. A szépirodalmon kívül különösen a pedagogiai irodalmat és ethnográfiát műveli. Nagy kedvvel tanúlmányozta a magyar nép életét és buzgó gyűjtője volt a népköltészetnek. Egy ilyen gyűjteményét adta ki 1877-ben a Kisfaludy-társaság Román népdalok és balladák czímmel. A végrendelet czímű regénye (1878) a Heti posta, Az anya vétke (1873) és Csavargó Pali czímű regényei pedig a Nagyvárad czímű lapban jelentek meg, mely lapnak 1878-79-ig főmunkatársa volt; mint főmunkatárs szerepelt még 1867-71-ig a Kalauz, a Biharmegyei Közlöny (1870-71) czímű folyóíratoknál is, a melyekben számos dolgozata jelent meg. Ezeken kívül a fővárosi lapokban adott ki több költeményt, elbeszélést és tanügyi czikket.
Önálló munkái: Egy nagy lélek története (1871). Árva Gergely históriája. (Pályanyertes munka, kiadta az Aradvidéki tanító-egylet 50,000 példányban. ) Elbeszélések (1889). Csak egy "is", regény (1891). Szerkesztője volt a Nagyvárad és Vidékének 1887-ben.
Ember Károly.
Ember Károly lovag, budapesti tanitónőképző-intézeti igazgató, szül. Felsőbányán, 1863-ban. 1882-ben tanitói, 1892-ben tanári oklevelet nyert. Nevelő volt Brázován a Brázovay családnál. Innen szülővárosa az ősi róm. kath. főelemi iskolához hívta meg tanítónak 1884-ben. Tíz évig itt működött, az utóbbi 363években igazgató-tanítóként. Az iskolánál meghonosította a rendszeres kertészeti és háziipari oktatást. A növendékek munkájával 1886-ban a nagybányai iparkiállításon oklevelet nyert. Folytonos önképzéssel és irodalmi tevékenységével országos hírnevű tanférfiúvá lett már fiatalabb korában. A nyelv- és történettudományokból magán úton, Budapesten, polg. isk. tanári oklevelet szerzett. 1888-ban megindította az "Iskola" czímű pedagógiai havi folyóiratot, a mely köré egész csoportját gyűjtötte a fiatalabb magyar paedagógiai íróknak. Ekkor jelentek meg Jellemképzés a népiskolában; Az engedelmességre nevelés módszere; Az önérzelem, önbecs, önszeretet nevelése cz. munkái. 1894-ben Vaszary Kolos bíbornok-herczegprímás az angol kisasszonyok intézetében levő kir. kath. tanítónőképző és polgári iskolai képző paedagógiai tanárává hívta meg. A vallás- és közoktatásügyi miniszter a tanúlmányi alapból fentartott képző igazgató-tanárává nevezte ki. Budapesten a kath. nevelésügy igazi reformátora lett. Szervezte a millennáris I-ső kath. tanügyi kongresszust, melynek világi elnöke volt. Ezen kívül 1900-ban, 1906-ban tartottak a kath. tanférfiak az ő elnöklete alatt kongresszust. Szervezte az Országos Kath. Tanügyi Tanácsot, s e szervezet élére mint világi elnököt nevezte ki a püspöki kar. 1895-ben megindította a Szent-István-Társulat kiadásában a "Népnevelő"-t, mint a kath. népoktatási intézetek hivatalos közlönyét. Ujabb művei: A kath. autonómia és a népnevelésügy. A kath. magyar népoktatás kilenczszázados története, Neveléstani és módszertani jegyzetek, A magyar nyelv és fogalmazás kézikönyve (1902.), Falusi iskolások olvasó- és tankönyve (1898.). Vannak polgári és felsőbb leányiskolai tankönyvei is. A Magyar Tanitók Otthonában éveken át vezette a paedagógiai vitaestélyeket, mint a nevelési osztály elnöke. Érdemeinek jutalmazásáúl a Szent István-Társulat tudományos és irodalmi osztálya már 1894-ben tagjai sorába iktatta. Budapest székesfőváros IV. ker. (belváros) a törvényhatósági bizottság tagjává választotta. A római szentszék több rendbeli kitüntetésben részesítette: XII. Leó pápa a Pro Ecclesia et Pontifice dísz aranykereszttel tüntette ki. 1904-ben IX. Pius a Nagy Szent Gergely-rend lovagi czímét és keresztjét adományozta érdemeinek elismeréseül és 1907-ben a pápa díjtalanúl a Nagy Szent Gergely-rend középkeresztjét küldte neki Zichy Gyula gróf pécsi püspök által.
Fábián István.
Fábián István, szül. 1874-ben. 1894-től kezdve Zemplénvásárhelyen tanítóskodott 1895 szept. 1-ig, a mikor az abarai ev. ref. gyülekezet választotta tanítójává. Innen 1900 aug. 30-án Szinérváraljára költözött s azóta itt működik. Főmunkatársa volt a "Tanítók Lapjá"-nak s külső munkatársa a "Magyar Szó"-nak. Egyéb munkái leginkább pályázatra íródtak s azokkal mindig díjat nyert. Igy a "Zemplénvármegyei Általános Tanítóegyesület" által kitűzött "Mit tehet a tanító a szocializmussal szemben?" czímű tétel pályadíját, a "Szatmárvármegyei Ált. Tanítóegyesület" két pályadíját, a "Nagybányai Ref. Egyházmegyei Tanítóegyesület" egy pályadíját nyerte el. Ez utóbbi 1907-ben elnökévé választotta. 1905-ben átvette a Szinérváralja czímű lap szerkesztését és azóta minden irodalmi munkásságát ennek szenteli.
Fándly László.
Fándly László, ügyvéd, szül. 1802-ben Szatmár vármegyében. A jogot Nagyváradon végezte, azután a kir. tábla hites jegyzője volt, majd uradalmi ügyész, később szolgabíró lett. Meghalt 1859. Egyike annak a nehány írónak, a kik Kármán Uraniájának munkatársai voltak; néhány költeménye itt is jelent meg. (1828-29.)
Farkas Ferencz.
Farkas Ferencz ügyvéd, szül. 1785-ben Fehérgyarmaton. Gróf Brunszwick futtaki és csereviczi uradalmainak ügyésze volt. Különösen a gazdasági irodalommal foglalkozott és egy búvárgép feltalálásával tette nevét híressé. E géppel 1820 okt. 1-én sikerrel tettek kísérletet a bécsi uszodában. E gépről kisebb munkát is írt: Neue Erfindung. Delphin czímmel. Ezen kívül a következő művei jelentek meg önállóan: A világ ritkasági, avagy a természet és mesterség remekjei. Németből magyarázta. (1807.) Az égnek diadalma vagy a tündérlelkek. Rövid történetek az igazság szájából. (1808.) Kotzebue Ágoston színdarabjai. Magyarázta. (Három novella, 1809.) Azon pátens felől, mely Bécsben költ febr. 20. stb. (1811-ben ugyanez latin nyelven is). Javallat a kettős mássalhangzók egyes jegyeiről. (1840.) Sáfárkodó magyar gazda. 2 köt. (1841.) Szerencse útja, vagy életbölcsesség. Franklin Benjamin nyomán a nép számára. (1844.)
Farkas Jenő.
Farkas Jenő, Felsőbánya sz. kir. r. t. város polgármestere, szül. Felsőbányán 1860-ban. Elvégezvén a jogi s államtudományi tanfolyamot, előbb ügyvédjelölt, 364azután pénzügyi fogalmazó volt; 1896-ban pedig polgármesterré választották. Közigazgatási és történeti czikkeket írt a lapokba, melyekben különösen a város történetével és II. Rákóczi Ferencz korával foglalkozott. E monografiának Felsőbánya czímű fejezetét is ő állította össze.
Fésős András.
Fésős (Fésűs) András, ref. lelkész, született 1801-ben Hiripen, hol hasonló nevű atyja pap volt. 1830-ban Szatmáron volt előbb segédlelkész, utóbb rendes lelkész. Tiz év múlva debreczeni pappá lett; ott számos kitüntetésben volt része, esperessé és kerületi főjegyzővé lett. Életrajzát Szatmár-Németi monografiájában bővebben adjuk.
Fiók Károly.
Fiók Károly dr., ref. akadémiai tanár, orientalista és műfordító, szül. Nagykárolyban, 1857-ben. Tanúlmányait a debreczeni főiskolán elvégezvén, 1886 óta a budapesti ref. gimnáziumban a latin és görög nyelv tanára volt 1907-ig, midőn a debreczeni főiskola választotta meg a latin-görög és összehasonlító nyelvtudomány tanárává. 1902-ben a Kisfaludy-Társaság tagja lett, a hol székét a Rámájana czímű ind éposz egyik epizódjának Dasaratha halálá-nak lefordításával foglalta el. 1896 óta tagja az országos tanárvizsgáló-bizottságnak is. Már 1883-ban Szohrab (epizód Firduszi Sáh-náméjából) czímű perzsa eredetiből fordított költői beszélye jelent meg a Kisfaludy-társaság Évlapjaiban; ez időtől kezdve több műfordítása látott napvilágot a Budapesti Szemlében, Firduszi, Kalidásza stb. után.
Önállóan megjelentek: Nala és Damajanti, hindu rege a Mahâ-bhárátából (1885). Kalidásza:. Sakuntala. Hindu dráma (1887). Szávitri (a Mahâ-bharata egy epizódja, 1889. Bpesti Szemle). Max Müller és a Rigvéda, tanulmány, (a Bpesti Szemle 1894). Árják és ugorok érintkezése, 1894, tanulmány. Őstörténet és kritika (1895, Századok). A magyarok Sabartoiasfaloi neve Konstantinos Porpphyrogenetosnál (1896, 1897, 1899 Századok). Géza fejedelem neve és az Árpád-család névlajstroma Konstantinos Porphyrogenetosnál (Századok 1907). Brassó név és egy magyar hangtörvény (1904. Phylologiai Közlöny). Ezeken kívül megírta a dr. Heinrich Gusztávtól szerkesztett Egyetemes Irodalom történet számára India irodalomtörténetét. Számos dolgozata jelent meg főkép a Budapesti Szemlében az indiai meseirodalomból.
Frank Ignácz.
Frank Ignácz dr., egyetemi tanár, kir. tanácsos, kiváló jogtudományi író,. a M. Tud. Akadémia lev. tagja, szül. 1788-ban, márcz. 24. Nagykárolyban. Középiskoláit szülővárosában elvégezvén, 1803-ban a piarista-rendbe lépett: a filozófiát Váczon hallgatta, majd 1813 aug. 26-án doktorrá avatták. - A következő évben kilépett a piaristák rendjéből és a pesti egyetemen a jogi tanfolyamot is elvégezvén, ügyvédi oklevelet szerzett. Miután előbb (1819-1827) a kassai jogakadémián volt több évig tanár, 1827-ben a pesti egyetemre hívták meg a magánjog tanszékére. 1830-ban az egyetemi tanács tagja, 1832-ben az egyetem rektora lett, míg az 1848-49-iki válságos időben az egyetem igazgatóságával bízták meg. E hivatalát azonban nem sokáig viselte, mert már július havában Bécsbe hívták, hogy nagy jogi tudásával részt vegyen ama bizottmány tanácskozásaiban, melyek a magyarországi jogügyek rendezését czélozták. E tanácskozások alatt nemzeti és jogi meggyőződése összeütközésbe hozták az akkori felfogással és midőn a különben is melanchóliára hajló tudós egy tanácskozáson az ősiség történeti fejlődéséről és az evvel kapcsolatos törvényekről való nézeteit őszintén előadta, a tanácskozás után való izgatott lélekállapotában, önkívületében, öngyilkosságot követett el. (1850.) 14,000 kötetből álló becses könyvtárát Pest városának hagyta, mely 1875-ben azt az egyetemi könyvtárnak ajándékozta.
Munkái: Specimen elaborandum institutionum juris civili hungarici (1820). Principia juris civilis hungarici. 2 kötet (1828-29). Novum supplementum principiorum juris civilis hungarici, continens addenda et corrigenda ex decretis ann. 1830 et 1836. (1837). A közigazgatás törvénye Magyarhonban. 3 köt. (1845-47). Ősiség és elévülés (1848). Több értékes műve kéziratban maradt.
Gaál József.
Gaál József, költő és drámaíró, a M. Tud. Akadémia lev. tagja és a Kisfaludy-társaság tagja, szül. Nagykárolyban, 1811 decz. 12-én. Középiskolái bevégeztével Pesten hallgatta a jogot és a bölcsészetet. Már ifjúságában leczkeadásból és másolásból tengette életét, hogy tanulmányait bevégezhesse. 1833-ban a helytartóságnál számvevői gyakornokként kapott alkalmazást. Anyagi küzdelmei ellenére azonban már ekkor írt költeményeket a Koszoruba, Aurorába, Regélőbe és Munkácsi Rajzolatok czímű lapjának 1835-37-ig rendes munkatársa lett. Ez időben adta ki Szírmay Ilona czímű történeti regényét, egyidejüleg Józsika: Abafi-jával (1836), valamint A király Ludason czímű történeti vígjátékát (1837), számos elbeszélést, alföldi képet, történetet és nevét csakhamar híressé tette. 1837-ben hivatalában fizetéses járulnokká léptették 365elő. Irói érdemeinek elismeréséül ugyanezen évben az Akadémia, 1841-ben pedig a Kisfaludy-Társaság választotta tagjává. 1837-ben az Athenaeum munkatársa lett, a hol a többek között Tyukody uram borzasztó éjszakája és az Ólmos botok czímű híres szatírái jelentek meg, Szalkay Máté álnév alatt. Ekkor anyagi sorsa már jobbra fordult, mert egy-egy beszélyéért 30 frtot is fizettek és költői hírneve is annyira emelkedett, hogy a Honderű, melynek 1843-ban munkatársa lett, úgy mutatta be olvasóinak, mint "szépirodalmunk tróndíszeinek egyikét." A szabadságharcz elején Szatmár vármegye főjegyzője volt. A világosi katasztrófa Damjanich körében találta, a ki nagyon kedvelte Gaált. Ekkor 6 évre Aradra internálták, a hol az írói foglalkozással felhagyván, nevelő lett. Ugyaníly minőségben került Zsombolyára, a gazdag Csekonics-házhoz, a hol annyira megszerették, hogy, a grófi család magánál tartotta akkor is, midőn növendékei már tanulmányaikat befejezték. A család házában, Pesten érte utól a halál is 1866 febr. 28-án. Gaál a múlt század 40-es és 50-es éveinek, Fáy és Kovács mellett, egyik legkedveltebb írója. Kisfaludy Károly hatása alatt lép föl a tőle művelt fajokban, majd az alföldi nép- és betyáréletből merített elbeszéléseiben, a tárgy újszerűségével ért el nagy hatást. (Haramia-csók (1835). Hortobágyi éjszaka, Pusztai kaland, stb.) A magyar alföld szépségeit ő magasztalja először, és Az alföld képe czímű tájrajza "kezdi meg tulajdonképen az alföld kulturáját irodalmunkban". A betyár-világból vett elbeszélései Petőfire is nagy hatással voltak. Komoly beszélyeiben történeti tárgyakat, lovagi, regényes kalandokat dolgozott fel. A Badacsonyi Lenka, A portugáli gróf, korukban nagyon kedveltek voltak és a tatárok 1716-iki beütése idejében játszó Szírmay Ilona czímű regénye is hatásos olvasmány volt a maga idejében. Nevét mégis drámáival tette halhatatlanná. A Gvadányi után drámává átdolgozott Peleskei nótáriusa, 1838 óta, - midőn először adták elő a Nemzeti színházban, - a mai napig, irodalmunk első, legkitünőbb bohózata, melynek jóízű humora, mulatságos helyzetei még ma is nagy hatást keltenek, népies elemei pedig Szigligetinek megadták az impulzust a népszínmű megteremtésére. Vígjátékai közül még a Szerelem és champagnei (először a Nemzeti színházban 1838) ért el nagyobb sikert.
Nevezetesebb művei még: Pazar fösvények, vígjáték 3 felv. (1840). Két Júlia vígjáték 3 felv. (1841). Szvatopluk, szomorújáték 4 felv. (1843). A zalameai bíró, dráma 5 felv. Calderon után (1843). A vén sas, bohózat 4 felv. (1844). Gróf Benyovszky Móricz élete és viszontagságai (1857). Rontó Pál élete és viszontagságai (1857). Peru fölfedezése és elfoglalása (1858). stb. Szerkesztette a Márczius 15-ike czímű híres politikai napilapot, Pálffy Albert lapját, 1849 április 25-től június 6-ig, a mikor ujra Pálffy vette át.
Gáti István.
Gáti István, ev. ref. lelkész, író, a sztenografiának első alapvetője és művelője hazánkban, szül. Mándon, 1749 ápr. 8-án. 1772-ben Szatmáron tanító lett. Két évi itt időzése után, külföldi akadémiákon hallgatta a tudományokat és visszatérvén, Tamásváralján, majd Dabóczon (1778), Huszton (1779), Mármarosszigeten (1787-1803). lelkészkedett. 1800-ban esperes lett. 1808-ban Szatmáron választották meg lelkésznek, hol 1831-ben vonult nyugalomba. Meghalt 1843 febr. 17-én. Gáti hosszú életének nagy részét az irodalomnak szentelte. A nemzeti szellem ébredése korában élvén, részt vett korának irodalmi és nyelvtudományi küzdelmeiben. A magyaros iskolához tartozott, ennek modorában írta a Második József a máramarosi éhségben (1792) stb. czímű elbeszélő költeményét is, mely két kiadást ért. A magyar nyelvnek lelkes apostolaként, a latin nyelvvel szemben a magyar nyelv közérvényre emelését sürgeti. "A magyar nyelvnek a magyar hazában való szükséges voltát tárgyazó hazafiúi elmélkedések" (1780) czímű művében. A nyelvészet körébe vágó művei még "Elmélkedések a magyar dialektusról, lexiconról és helyesírásról" (1821). "Fontos beszéd tudománya, vagy oratória". (retorika). Eredeti magyar munka (1828). Sokat foglalkozott a gyorsírás, az egyetemes írás és az univerzális nyelv elméletével is. Ő az első, a ki a geometriai rendszerű gyorsírási módszereket elvetve, a kurziv-írás betüiből állítja fel rendszerét. Ilyen munkája "A stenografiának első könyve". "A tachigrapfia vagy szapora írás módja, melyet mind a pasigraphiának, philosophica, vagy universalis nyelvnek első vonásait közre bocsát zsengeképen" (1820). Ugyan e kérdésről számos értekezése maradt fenn kéziratban. Irt több természetrajzot is: "A természet históriája" (1792) és (1795).
Góth Mór.
Góth Mór, festőművész, szül. Avasfelsőfaluban, 1873-ban. A jogi pályára lépett, de a festészet iránt érzett hajlamai Karlovszky és Bihari festőművészek műtermébe vonták. 1893-ban Münchenbe ment, hol Hollósy tanítványa lett. 366Innen több külföldi festőtársával a nagybányai művésztelepre költözött vissza. Első nagyobb sikert aratott kollektív kiállításával a bécsi "Hagenbund"-ban, a Nagybányán és Vajdahunyadon készült magyar tárgyú képeivel, melyeket egytől-egyig eladott. Ekkor Berlinbe és Brémába kapott meghívást, majd három évig a bécsi művészakadémián dolgozott és 1906 óta Párizsban majd Belgiumban tartózkodik. 1904-ben Marienbad városa vele festette meg a "Király találkozás Marienbadban 1904"-ben czímű képet. Már előbb festette a szatmári városháza nagyterme számára Ferencz József és Erzsébet királyné életnagyságú arczképét.
Görbe Geyza.
Görbe Geyza, tanár és lapszerkesztő, szül. 1858-ban Nagykárolyban. A budapesti egyetemen mennyiségtant és természettant hallgatott. Kezdetben Nagykárolyban városi hívatalnok volt, majd 1883-ban az ipariskolában lett tanár. Meghalt 1885-ben. Számos szépirodalmi és irodalomtörténeti czikket írt. Önálló műve: "Rajzok az élet színpadáról" (1885). 1884-ben alapította és haláláig szerkesztette a "Nagykároly és vidéke" czímű társadalmi hetilapot.
Havas Miklós.
Havas Miklós dr., ügyvéd és szerkesztő, szül. 1876-ban, Szinérváralján. Mint ügyvéd, Szatmártt telepedett meg, hol a Szatmár-Németi czímű lap felelős szerkesztője lett. Mint kitünő zenész már ifjú korában számos hangversenyen vett részt, vezetője volt a szatmári úri műkedvelő zenekarnak, mely több szerzeményét elő is adta. Tagja volt a budapesti filharmonikus egyesületnek is. Önállóan megjelent zenei művei: Hermin keringő (1899). Karikás Csárdás (1900).
Heiszler József.
Heiszler József, dr., ref. lelkész, egyházi író, szül. 1819-ben Nagykárolyban. Tanulmányai befejeztével a budapesti piarista gimnáziumban tanított. Részt vett a szabadságharczban, mely után áttérvén a református vallásra,. 1850-ben Pápán theologiai tanár lett. 1854-ben Mocsoládon lett lelkész, honnan másfél év múlva Gyönkre távozott. Miután az Entwurfot a gyönki gimnáziumba bevinni nem akarta, sok kellemetlensége támadt és innen távozni volt kénytelen. 1859-ben a sárospataki főiskolában az exegezis és egyháztörténelem tanára lett, majd Dombrádon fogadott el lelkészi állást. Heiszler theologiai műveit a legerősebb orthodoxia jellemzi.
Munkái: A kereszténység és ker. egyház történelme (1861). Egyháztörténelmi kézikönyv. 2 köt. (1861-63). Egyházi munkálatok 4 köt. (1862-77). Magyar egyházi reformatio történetének vázlata (1864). Római levelek exegesise (1866). Az első közönséges levél exegesise (1867). Dogmatikai felolvasások (1869). A keresztyén ember könyve (1872,). Az első korinthusi levél exegesise (1868). Halotti egyházi beszédek (1876). Vallás-bölcsészeti tanulmányok az Isteneszme és a kapcsolt eszmék történetének köréből (1894). A theologia mellett művelte a szépirodalmat is; e nemű munkái: A dobos tábornok (1875). A multak árnyai. Tört. elbeszélések (1877). A kormányzó tört. elb. (1887). Ligajog. Tört. elb. (1887) stb. Számos műve maradt kéziratban. Szerkesztője volt a Sárospataki Füzeteknek is 1867-68-ban.
Hofbauer Ignácz.
Hofbauer Ignácz, zeneszerző. Született Szatmáron, 1848. évi márczius 15-én. Segédlelkész volt Sándorfaluban, Beregszászon és Szatmártt;1875-ben tanár a kir. kath: főgimnáziumban; 1886-ban lelkész Paposon; 1890-ben ugyanaz Túrterebesen; innen 1898-ban nyugalomba vonúlt. 1876-1884-ig karnagya volt a szatmári dalegyesületnek s ezt Debreczenben, 1882-ben, az országos dalünnepen ő vezette az első diadalra.
Műveit férfi-karra írta s azok vagy teljesen eredetiek vagy átiratok. Ezek czímei: Blaháné dalaiból. Legkedveltebb népdalok. Dalár-polka. Plevna-dalok. "Fecském, fecském" népdalok. "Szomoruan zúg-búg"; népdalok. "Pusztán születtem", népd. Szabadban, keringő. "Hej gazduram, adja ki a bérem", népdalok. "Szeretlek én egyetlenegy galambom". "Klárinétos az én nótám fújja" Piros bugyellárisból. "Felleg borult az erdőre", népdalok. Dallamok Székely Katalin operettből. Csak vígan, polka. Katona-induló. Király-himnusz, dr. Burd Sándor szövegére.
Illyés Bálint.
Illyés Bálint, ref. lelkész, tanár, országgyűlési képviselő, író és költő, szül. 1835. okt. 2-án Fehérgyarmaton. Gyermekkorában részt vett a szabadságharczban, majd később Sárospatakon folytatta tanúlmányait, a hol már költői hajlamai mutatkozván, Erdélyi János vette pártfogásába, a kinek ajánlatára a marosvásárhelyi ref. gimnázium választotta meg tanárnak. Később Szatmáron volt tanár (1860), majd Tiszabecsen (1861) és Kisújszálláson (1868) lett lelkész. Ez időben a tiszántúli egyházkerület aljegyzőjévé és tanácsbírójává, 1881-ben pedig zsinati képviselőjévé választotta meg. 1887-ben függetlenségi programmal bárándi képviselő lett és azóta képviselői és írói munkásságának él. Költeményeivel már a múlt század hatvanas éveiben kezdett feltünni. Különösen hazafias versei tettek nagy hatást. 1864-95-ig rendes munkatársa volt a Vasárnapi Ujságnak, a hol költeményein kívül, érdekes olaszországi naplója is megjelent. Ezóta minden 367nagyobb szépirodalmi és politikai napilapba írt számos költeményt, könyvismertetést és más czikket.
Önálló művei: Temetési és emlékbeszédek (1873). Költemények (1876). Felebaráti szeretet a Krisztus szellemében (1877). Egyházi beszédek (1878). Gyász-koszorú (1878). Emlék-füzér Kossuth Lajos sírjára (1895). Ujabban is megjelent egy kötet költeménye.
Ilosvay László.
Ilosvay László, pénzügyi számvizsgáló, szül. 1846 márcz. 1-én, Kömörőn. Szatmár vármegye tiszti főügyésze mellett 1868-ban joggyakornok volt. 1869-ben tiszteletbeli megyei aljegyzőnek, 1872-ben második aljegyzőnek. 1875-ben pedig első aljegyzőnek választották meg. 1876-ban Szörényvármegyének, hol már előbb királyi biztosi titkárként működött, főjegyzője lett és 1880-ban e vármegye helyettes alispánjává nevezték ki. Ez állásáról később lemondván, 1882-ben a mátészalkai járás szolgabirája, 1884-ben Szatmár vármegye levéltáránál irattárnok lett és jelenleg p. ü. számvizsgáló Nagykárolyban. - Ilosvay mint hirlapíró és szerkesztő fejtett ki tartalmas irodalmi működést. 1872-től kezdve a Reform-ban közölt Deák-párti czikkeivel, különösen a megyebeli balközép-párt túlkapásait ostorozta. 1875-ben Szatmármegyei Közlöny czím alatt maga is lapot alapított Nagykárolyban, melyet 1875-76-ig, majd 1880-82-ig szerkesztett.
Irsik Ferencz.
Irsik Ferencz, prelátus-kanonok, szül. 1822-ben Zelestyén. 1846-ban káplán volt Fehérgyarmaton; később püspöki szertartó, ungvári gimn. hittanár, pesti papneveldei prefektus, 1854-ben plébános Szakaszon, s 1859-ben ugyanaz Erdődön. Itt tizenhat évet töltött, aztán szatmári kanonokká lett. Életének későbbi éveiről a szatmári irodalom keretében emlékezünk meg.
Jendrássik Jenő.
Jendrássik Jenő Lipót András dr., egyetemi tanár, fiziologus, a M. Tud. Akadémia rendes tagja, szül. 1824 nov. 18-án, Kapnikbányán. Kezdetben Pesten a bölcsészetet hallgatta, majd a jogi pályára lépett, de természettudományi olvasmányai, különösen Humboldt Kosmosának tanulmányozása, az anatomiára irányították figyelmét és 1847-ben beiratkozott a bécsi orvosi egyetemre, hol 1853-ban orvosi oklevelet nyert, melyhez 1855-ben műtői oklevelet is szerzett. 1857-ben a kolozsvári, majd 1860-ban a budapesti orvosi egyetemen foglalta el az élettani tanszéket, melyen gondosan kidolgozott előadásaiban arra törekedett, hogy hallgatóit az élettani gondolkodás mélyebb részleteibe is bevezesse. Törekvésében, hogy fiziológiai iskolát alapítson, nagyban elősegítette az új élettani intézet alapítása, melynek építését (1873-75) ő vezette és melynek berendezésében számos czélszerű újítást eszközölt és az intézetet több általa tervezett műszerrel rendezte be. Tudományos kutatásai közűl a legfontosabbak az izomműködésre vonatkozók. Tudományos munkásságáért az Akadémia 1880-ban rendes taggá választván, elismeréssel jutalmazta; 1868-69-ben az orvosi kar dékánja, később a budapesti egyetem rektora is volt, 1873-ban a király a III. oszt, vaskorona-renddel tüntette ki. Meghalt 1891 márcz. 3-án.
Számos orvostudományi értekezésén kívül, melyek a hazai és külföldi szaklapokban jelentek meg, fontosabb munkái: Két új szemmérészeti mód (1867). Hang-elemző készülék a fül általi hangelemzésnek mintaszerü utánzására (1873). Népszerű tudományos előadások (1874). Az izomműködésre vonatkozó művei: Értekezések a myomechanika köréből (1881). Beitrag zur Analyse der Zuckungswelle. Über die Ursachen der in den Muskeln nach der Einwirkung constantor Ströme auftretenden Strömungserscheinungen. Kisérleti és kritikai tanulmányok azon molekuláris folyamatok felett, a melyek az izomösszehúzódásnál végbemennek. Polydromotor. Esmyografion. A villamáram által az izomban előidézett áramlatok okairól (1878). A magától sorakoztató cső-myografium és alkalmazásának vázlata (1882). Az exact vizsgálati módszer jelentőségéről (1883). stb. Számos értékes fiziologiai értekezése kéziratban maradt.
Jordán Ferencz.
Jordán Ferencz dr., budapesti közkórházi főorvos, szül. 1853 aug. 30-án Nagykárolyban. A sebészdoktori és szülésmesteri oklevelek megszerzése után, 1877-ben, a belgyógyászati klinikán Wágner tanár mellett lett gyakornok, 1881-ben pedig tanársegéd. Később a budapesti Rókus-kórház XI. orvosi osztályának főorvosa, 1882-ben a magyar szent korona országai vörös-kereszt-egyletének egészségügy tanácsosa lett. Mint elsőosztályu ezredorvos részt vett Bosznia okkupácziójában is. A herczegprímás háziorvosa.
Számos orvostudományi értekezése közül a legfontosabbak: Stenosis ortu venos. sinistri nagyfokú esete. A Calomel hatása szívbajoknál. Az extr. hydrast canad fluid hatásáról dismenorrh. membranaceanal. Lokalizálható-e az extra uterin terhesség ruptura után? A cantharidinsavas kalium hatásáról tüdővésznél. A sorvasztó lázak és a köpet napimennyisége közötti összefüggésről. Adat a malleas humidus tünettanához. Kórházi tapasztalat az exudat. pleuriticum felszívódásáról stb.
Kabos Ede.
Kabos Ede, hírlapíró, dráma- és regényíró, szül. 1864. decz 2-án, Nagykárolyban. 1886-ban az Egyetértés, majd a Pesti Napló szerkesztőségébe lépett, 368hol tíz esztendőn keresztül vezette a parlamenti rovatot. 1896-ban a Magyar Ujság egyik vezérczikkírója lett, majd 1898-ban hasonló minőségben az Országos Hírlaphoz szerződött. A Mikszáth lapjának megszűnésekor átment a Budapesti Naplóhoz, melynek eleinte vezérczikkezője, később felelős szerkesztője, majd 1905-ben főszerkesztője lett. Közben szerkesztője volt több szépirodalmi folyóiratnak is. A Magyar Szalon, az Élet, a Krónikás czímű folyóiratokat részben szerkesztette, részben alapította is.
Önálló művei: Elzüllöttek (elbeszélések, 1885). Vásár. Regény (1887). Éva, színmű 3 felv. (1890). Harakiri s kisebb vázlatok (1891). Tantalusz, színmű 4 felv. (1892). Koldusok. Elbeszélések (1893). Fehér éjszakák. Regény (1893). Por. Tárczák (1895). A verebek. Regény (1898). Két halott regénye. Regény (1900). Akáczvirág. Elbeszélések (1901). A holló. Színmű (1896). Az eleven kulcs. Reg. (1905). A Népszínházban került színre "A kupéban" czímű 1 felv. bohózata; a Nemzeti Színházban Éva, A révben, A holló czímű darabjai; a Fővárosi Szinkörben Tantalusz czímű drámája. 1905-ben a Pallas hat vaskos kötetben kiadta Kabos Ede összes munkái czimmel az író husz esztendei termésének javát. A Petőfi Társaság 1905-ben tagjává választotta.
Kallós Lajos.
Kallós Lajos jogtanár, jogtudományi író; a M. Tud. Akadémia levelezőtagja, szül. 1849 május 15-én, Borzován. Tanulmányai elvégzése után Pestre ment, hol három éven át a kir. tábla helyettes jegyzője volt. Az ügyvédi oklevél megszerzése után 1851-ben a sárospataki jogakadémiai, majd 1853-ban a debreczeni ev. ref. főiskola tanára lett. Már 1846. óta művelte a jogtudományi irodalmat és ez érdemeinek elismeréséül az Akadémia 1863-ban lev.-tagul választotta. Meghalt 1882-ben.
Munkái: Alapelvek a magyarhoni polgárjogban (1846). Néhány lap az élet jogirataiból a magyarországi főtörvényszék ítéleteinek alapján: tekintettel a jelen idő viszonyaira (1848-1850). Osztrák polgári jog elvei, 2 rész. (1852). A magyarhoni polgári jog elvei (1862-64). Az osztrák büntetőjog ismerete iskolai tanulmányul és használatra (1865), stb.
Kanizsay Zsigmond.
Kanizsay Zsigmond, ügyvéd, született 1832-ben Homokon. 1855-től kezdve Szatmár-Németiben él és élénk részt vesz e város köz- és társadalmi életében ezért életrajzát ott közöljük.
Károli Gáspár
Károli Gáspár, ref. prédikátor, az első teljes magyar biblia fordítója, szül. 1529 körül Nagykárolyban. Theológiai tanúlmányait, az akkori idők szokása szerint Németországban végezte. 1556-ban iratkozott a wittenbergi egyetem hallgatói közé és hazatérve, gönczi pap, majd 1565-ben esperes lett. Harmincz éven át tartó lelkipásztorsága alatt szervezte a felsőmagyarországi kálvinista egyházakat. Mint hatalmas szónok és tudós, élénk részt vett e korszak hitvitáiban és különösen az unitáriusok ellen védelmezte több zsinaton egyházát. Életének utolsó éveit főmunkájának, a teljes biblia lefordításának szentelte. 1586-ban fogott e munkához és "minekutána - úgymond - hozzá kezdett volna egy nehány jámbor tudós atyafiakkal, kik néki az fordításban segítséggel voltak, meg nem szünt addig, mígnem véghöz vitte az Bibliának egészben való megfordítását, melyben munkált közel három esztendeig, nagy fáradtsággal, testtörödelemmel, de oly buzgóságos szeretettel, hogy egy szempillantásig ez nagy munkát el nem unta, hanem nagy serénységgel és szeretettel munkálkodott, mégnem elvégzé". E munka Báthory István pártfogása mellett az abaújmegyei Vizsoly faluban látott napvilágot a következő czímmel: Szent Biblia azaz: Istennec o es wj testamentumanac prophétác es apostoloc által meg iratott szent konyuei. Magyar nyelvre forditatott egészlen és wijounan. Az Istennec Magyar országban való Anya szent Egy házánac épülésére... Visolban MDXC. Három kötet. - Károli könyve az ó- és új testamentumnak első teljes magyar fordítása, tehát az első teljes magyar biblia, mely azóta körülbelül a 100. kiadásban forog a hivők kezei között és mai napig a kálvinisták kánoni könyve, melynek habár vannak hiányai, de tősgyökeres magyarsága, egyszerű, keresetlen nyelve, még maig is legjobban megtalálja útját a magyar hívők szívéhez. E könyv megjelenésének háromszázados évfordulóját 1890-ben nagy fénynyel ünnepelte meg a magyar protestáns egyház, a mikor Károlinak emlékét Gönczön szép szoborral örökítette meg. Ezen a munkán kívül írta még a következő művet "Keet Könyv Minden orzagoknac es Kyralioknac io es gonoz szerenczeieknec okairul" stb. (1563). A nagy reformátor 1592 jan. 3-án halt meg.

Kölcsey Ferenc.
(Az Orsz. Képtárból)

A nagykárolyi Kölcsey-szobor.

Cseke. - Kölcsey Ferencz sírja.

Kováts Lajos.
Károlyi Péter.
Károlyi Péter, ref. püspök, a magyar reformácziónak egyik leglelkesebb apostola, szül. Nagykárolyban, 1543-ban. Ő is a híres wittenbergi egyetemen végezte tanúlmányait, honnan visszatérve, Kolozsvárott lett a klasszikus és zsidó nyelvek tanára. 1568-ban nagyváradi református lelkész lett, majd 1572-ben a tiszántúli egyházkerület választotta meg a híres Melius Juhász Péter helyébe 373püspöknek. Meghalt 1576 április 10-én. - Károlyi Péter, a magyar kálvinizmus megalapítójának, Meliusnak leghűségesebb bajtársa volt és első azok között, a kik az erdélyi unitáriusokkal szembeszállottak. Mint protestáns egyházi író is kora kiválóbbjai közé tartozik.
Művei: Grammatica Graeca (1567, mely 1647-ig öt kiadást ért. Az egész Vilagon való keresztyenec Vallása az eg igaz Isten felől (1569) Az eg igaz Istenreol, es az Jesus Christusnak eoreok istensegereol és fiusagarol valo predicatiok, az szent iratbol szedetettek (1570). Bonus Pastor, seu Pastoris optimus vivendi agendique modus (1570). Brevis erudita Et Perspicva Explicatio Orthodoxae Fidei de uno vero Deo, Patre, Filio Spiritu sancto, adversus blasphemos Georgij Blandratae & Francisci Davidis errores, Libris duobus compraehensa. Vitebergae 1571. - Az Halalrol, Fel Tamadasrol es az örök eletről hasznos, es szükseges könveczke, az Keresztienek epoeletekre es vigasztalasokra, az Szen Irasbol ki szedegettetet (1575). Az Apostoli Credonak avagy Vallasnak igaz Magiarazattia Praedicatiok szerint, az Kereztieneknek eppuletekre irattatot (1584).
Károlyi Sándor.
Károlyi Sándor gróf. Megírta önéletrajzát Magam életének s azalatt történt állapotoknak emlékezetes folyási czím alatt, melyhez toldalékúl naplójegyzeteket csatolt, a melyek, mint történeti kútforrások, nagybecsűek. (Megjelentek a M. Tört. Emlékek IV-V. kötetében és több irata a Századok-ban.)
Katona Klementin.
Katona Klementin (Geleji, id. Ábrányi Kornélné), Kölcsey Ferencz unokahugának leánya, szépirodalmi írónő és műfordító, szül. 1856 nov. 29-én Apán. 1879 óta a fővárosi lapok majdnem mindegyikének állandó munkatársa, a hol mély és nemes gondolatokban gazdag tárczaczikkei, rajzai, zenei kritikái stb. szíves fogadtatásra találnak. Tárczái összegyűjtve "Földön és föld felett" czímmel (1896) jelentek meg. "Sok mindenről" (1898) Ezeken kívül számos regényt is fordított angolból és francziából; így Wilkie Collins "A vak szerelem", Besans Walter "Foweri apátság" czímű regényeit stb.
Kelen Ferencz.
Kelen Ferencz, tanár, szül. 1869-ben Pettyénben. 1893-ban Budapesten bölcseleti doktori oklevelet szerzett. A következő évben Bécsbe ment, a hol nemzetgazdaságtannal és művészettörténettel foglalkozott. Innen visszatérve, letette a tanári vizsgát. - 1900 óta székesfővárosi felső keresk. iskolai tanár.
Munkái: Imanuel b. Salamon költő és exegéta élete és művei. (1894.) Schopenhauer: Az akarat szabadsága. (Filoz. Irók Tára XVII. kötet, 1903.) Schopenhauer: Életbölcseség. (Athenaeum 1906.) Wilde Oszkár: Válogatott művei. (Athenaeum 1907.) Ez utóbbi részben feleségének (sz. Schanzer Margitnak) a műve, aki kiadta Menger: Néppolitikáját. (1907.) - Számos kritikai és paedagógiai czikket írt a Magyar Zsidó Szemlébe, Magyar Kritika, Filozófiai Közlemények, Nópművelés, Magyar Paedagógia és több más folyóiratba.
Kelen József.
Kelen József dr., szül. 1866-ban Pettyénben. 1890-ben orvosdoktori oklevelet szerezvén, Szatmáron működött, 1896-tól pedig Budapesten folytatott orvosi gyakorlatot és a VIII. kerület tiszti orvosa volt. A köztiszteletben álló férfiú egy igazságtalan támadás miatt, elkeseredésében önmaga vetett véget életének.
Művei: A nemi élet elfajulásai (1896). Kneip, Vízkúrám (ford. 1897). Albott, Az asszonyok kézikönyve (ford. angolból, 1897). Gersoni Robert, Orvos és pácziens (ford. 1898). A malthusianismus elméleti és gyakorlati szempontból.
Keresztszeghy Etta.
Keresztszeghy Etta, szépirodalmi írónő, szül. 1866-ban, Nyírgebén. Irói pályáját nagyon korán kezdte. Tárczái, rajzai és elbeszélései a vidéki és fővárosi lapokban jelentek meg.
Önálló művei: Olga grófnő. Regény (1887). Zsidó esperes. Elbeszélés (1891). Egy asszony története. Regény (1898).
Kézy Mózes.
Kézy Mózes, tanár, természettudós, Kazinczynak belső barátja, szül. 1781 nov. 6-án Fehérgyarmaton. Felsőbb tanúlmányait a göttingai egyetemen végezte, a hol különösen a klasszikus nyelvekben olyan jártasságra tett szert, hogy latin nyelven is jeles költeményeket irt. 1813-ban sárospataki tanár lett, a hol mathetmatikát és fizikát tanított. 1831 július 31-én a kolera áldozata lett.
Számos alkalmi és dicsőítő költeménye "Opuscula poetica" czímen jelentek meg összegyűjtve (1822). Ezenkívűl önálló művei: Elementa physicae (1818). A deák grammatikának rövid summája. Az alsóbb oskolák számára (1824). A fizikának rövid rajzolatja (1830). Elementa algebrae (1830). Phaedri Augusti liberi fabularum (1831). Elementa geometriae purae (1831).
Kiss Áron.
Kiss Áron ev. ref. püspök, a főrendiház tagja, szül. 1815 nov. 2-án Kisnaményban. Tanúlmányainak elvégzése után, 1843-ban, porcsalmai pap lett. A szabadságharczban tábori papként vett részt. A pátens idejében merész bizalommal küzdött egyházának önkormányzati jogaiért és a győzelem után egyházmegyéje esperessé választotta. Mint ilyen minden erejét és tudományát egyházmegyéje anyagi viszonyainak rendezésére és papsága tudományos képzettségének emelésére fordította. Egyházmegyei könyvtárt alapított. Mint a tanügyi bizottság tagjának, a népiskolai tanügyi bizottság elnökének és a 374tiszántúli egyházkerület gimnáziumai felügyelőjének, jelentékeny része van egyházmegyéje oktatásügyének emelésében. A vármegyei közélet terén szerzett érdemeiért vármegyéje táblabirájául választotta meg. Tagja volt a debreczeni és budapesti zsinatnak, a konventi bíróságnak és elnöke a konventi iskolai bizottságnak. Esperessége 25 éves évfordulóját egyházmegyéje az ő nevére tett nagy alapítványnyal ünnepelte meg; 1892-ben a tiszántúli református egyházkerület püspökévé, a debreczeni egyház pedig lelkészévé választotta. 1896-ban a király régi magyar nemességét megerősítvén, a "hegymegi" előnevet adományozta neki és 1899-ben a főrendiház tagjává nevezte ki. 1907-ben pedig a Lipótrend középkeresztjét adományozta neki. Kiss Áron mint kiváló szónok is sok babért aratott és mint író sokoldalú és jelentékeny irodalmi munkásságot fejtett ki. Számos beszéde, vallástudományi értekezése, költeménye stb. jelent meg a hírlapokban és tudományos folyóiratokban.
Önálló művei: Geleji Katona István egyházi kánonai s a szatmárnémeti nemzeti zsinat végzései (1875). A Szatmármegyében tertott négy első protestáns zsinat végzései. (1877). A XVI. században tartott magyar református zsinatok végzései. (1881). Ezeken kívül számos egyházi beszéd.
Kiss Áron dr.
Kiss Áron dr. kiváló pedagógus, a budapesti tanítóképző-intézet és a gyakorló polgári iskola igazgatója, szül. 1845 jun. 21-én, Porcsalmán. Előbb a sárospataki ref. tanítóképző intézet tanára volt egy évig. Ezután a báró Uray családnál volt nevelő, de 1870-ben a nagykőrösi ref. tanítóképző igazgatója lett és az ügyvédi vizsgálatot is letette. Miután 1872-ben Németország és Svájcz tanítóképző intézeteit tanulmányozta, a budapesti elemi és polgári iskolai tanítóképző-intézet tanára lett (1875), majd 1894-ben a budapesti tanítóképző intézet és az ezzel kapcsolatos gyakorló polgári iskola igazgatója; 1907-ben vonúlt nyugalomba. 1870 óta alig volt népoktatásügyünknek oly mozgalma, melyben részt ne vett volna. Tagja volt az egyetemes és képviseleti tanítógyűléseknek, az országos közoktatási tanácsnak és a tanszermúzeumi bizottságnak. Elnöke az országos ref. tanítóegyesületnek, titkára az első pedagógiai társaságnak stb. Kiválólag a pedagógiai, a nép- és az ifjúsági irodalmat művelte.
A különféle szaklapokban megjelent czikkein kívül fontosabb önálló pedagogiai művei: A nevelés és oktatás-történet kézikönyve. Különös tekintettel a magyar nevelés és oktatás történetére (1872). Adalékok Magyarország nevelés- és oktatásügyi történetéhez (1874). A protestáns népiskolai vallástanítás módszertana (1879). A magyar népiskolai tanítás története (1881). Vezérkönyv a népiskolai történettanításhoz (1882). Gönczy Pál életrajza (1888). Magyar gyermekjáték gyűjtemény (1891). A polgári iskolai tanító és tanítónőképzés. (Sebestyénné Stettina Ilonával). A vallás- és közoktatásügyi miniszter megbízásából az ezredéves ünnepély alkalmára (1896) stb. - Egyéb művei: Bornemissza Péter élete. (1891). Napfölkelte. 39 ó-testamentomi történet (németből, 1876). A szegény ember szerencséje (1886). A pocsolya-paraszt vagy az igazi falusi bíró (1888). Gyügyei uram, a csíkász (1888). Apró emberek könyve (Pósa Lajossal, 1891). Uj élet (1898). Irt ezen kivül számos kitünő tankönyvet, melyek több kiadást értek meg. Mint lapszerkesztő is sok éven át munkálkodott a népoktatás fejlesztésén. 1878-79-ig szerkesztette a Paedagogiai Társaság Évkönyveit, 1880-81-ig a Tanítók könyvtárát (Péterffyvel), a Kis Tükör czímű népiskolai kézikönyvek tárát, a Felső-, nép- és polgáriskolai Közlönyt (1884-92.) és segédszerkesztője volt a Néptanítók Lapjának 1876-1895-ig. Munkatársa volt a Verédy-féle Paedagogiai Lexikonnak és a Pallas nagy Lexikonának is.
Kiss Kálmán.
Kiss Kálmán ref. tanítóképző-intézeti igazgató, szül. Porcsalmán, 1843-ban. Miután két évig apja mellett Porcsalmán káplán volt, 1868-ban a mándi ref. egyház papja lett. 1875-ben lemondott a papi pályáról és a nagykőrösi ref. tanítóképző tanára lett s 1883 óta igazgatója; 1904-7 ref. zsinat tagja.
Számos történelmi, gazdasági, vallástudományi czikket és tankönyvet írt. Legfontosabbak egyháztörténelmi művei, a melyek közül önállóan megjelentek: A vetési református egyház története (1875 ). A szatmári református egyházmegye története (1878). A szatmári református egyházmegye érvényes statutumai (1875). A bibliai könyvek története és a symbolika (1878). Báthori Zsófia életrajza (1879). Károlyi Gáspár életrajza (Károlyi-emlékkönyv, 1890). Alvinczi Péter, a kassai magyar pap (1893-94). A nagykőrösi és dunamelléki ev. ref. tanítóképző-intézet monographiája (1896). Irt ezeken kívül több tankönyvet, elemi és középiskolák és tanítóképzők számára és egy imakönyvet "Élőreménység" czímen.
Kósa Barna.
Kósa Barna, városi számvevő és hírlapíró, szül. 1861-ben Olcsva-Apátiban. Már joghallgató korában a Sárosmegyei Közlönynek segédszerkesztője lett. Ezen időben írta "Aradi Golgotha" czímű költeményét, mely a mai napig is kedvelt alkalmi szavalati költemény. 1884-ben Debreczenben folytatta jogi tanúlmányait; 1885-ben a Debreczen czímű lapnak segédszerkesztője lett és 10 éven át munkásságát e lapnak szentelte. 1895-ben Debreczen város számvevőségénél nyert alkalmazást. Irt számos politikai, társadalmi vezérczikket, tárczát, kritikát, költeményeket a fővárosi és vidéki lapokba. Önálló művei: Lengyelországi emlékek (1887). Kósa Barna költeményei (1890).
375Kósa Ede.
Kósa Ede, ref. lelkész és író, az előbbinek bátyja, szül. 1852-ben Gencsen. 1875. gebei káplán, majd nagykárolyi lelkész lett. 1879 óta Jármiban lelkész.
A szépirodalomban különösen vallásos és szatirikus irányú költeményeivel aratott sikert; így a "Társadalmunk tükre" czímű szatíráját a debreczeni kaszinó pályadíjjal tüntette ki. Önállóan megjelentek tőle: Tavaszi virágok (1878). Szatirák és dalok (1887). Kártyás Kati, népszínmű 3 felv. (1893). Villám Bandi czímű színművét előadták Nagykárolyban, egy színműve: "Zabi" pedig kéziratban maradt. Állandó munkatársa volt a Szatmármegyei Közlönynek, főmunkatársa a Közpapok Lapjának és szerkesztette a Nagykárolyi Független Hirlapot (1892-93.).
Kosutány Ignácz.
Kosutány Ignácz, szül. Mátészalkán, 1851-ben. Eleinte Pest város törvényszékénél, 1872-től a pesti kir. fenyítő járásbíróságnál dolgozott. 1875-ben a budapesti egyetemen a jog- és államtudományok doktora lett és a pécsi püspöki joglyceumnál nyert jogtanári állást, s ott töltött 21 év után a pozsonyi kir. jogakadémiához nyilv. rend. tanárnak nevezték ki 1896-ban. Pozsonyban 1900 szeptemberig működött, s ez év óta a kolozsvári M. Kir. Tud. Egyetemen ny. r. tanár és 1906-7-ben a jog- és államtudományi kar dékánja.
Művei: A magyarországi Pálos rend története a mohácsi vészig. (A m. tud. Akadémiától az Oltványi-díjjal jutalmazott pályamű,) Kányaföldi Kerecsényiek a XVI. században. (1885). Magyar Alkotmány és jogtörténet (1894). Az egyházi javak tulajdonjogának alanyáról átalában, különösen Magyarországon (1897). Jogtörténeti tanulmány Werbőczi azon állítása felett, hogy a magyar perjog galliai eredetű (1899). Egyházjog. A magyarországi egyházak alkotmánya és közigazgatása. I. kiadás 1902, II. k. 1904, III. kiadás 1906. Egyházjog és a modern jogászok; a "Huszadik Század" I. évfolyamában. Magyarország és a római curia; a "Jogállam" I. évfolyamában. A polgári házasság első tíz éve. Dékáni beszéd a kolozsvári egyetem "Actái"-nak 1905. évfolyamában.
Kótai Pál.
Kótai Pál, építész-mérnök, faipariskolai igazgató, szül. 1868-ban, Zsarolyánban. Építészmérnöki oklevelét a budapesti műegyetemen szerezte meg 1892-ben. Előbb a székesfővárosi mérnöki hívatalnál dolgozott, majd Szeged város építésze lett, 1907 óta pedig a szatmári állami faipar-iskola igazgatója. Irt számos lírai és elbeszélő költeményt stb., melyek A Hétben, a Vasárnapi Ujságban, az Ország-Világban és a szegedi lapokban jelentek meg.
Kovács Dezsö.
Kovács Dezső dr. ügyvéd, született 1872-ben Nagykárolyban. Az ügyvédi oklevél megszerzése után szülővárosában nyitott ügyvédi irodát és a városi és vármegyei közéletnek buzgón munkálkodó tagja lett. Részt vett a Kölcsey-egylet alapításában s a Kölcsey-szobor-akczióban. Irodalmi tevékenysége a Kölcsey-egylet körében s a helyi lapok hasábjain nyilvánúlt. Francziából és angolból is fordított szépirodalmi műveket. A vármegyei függetlenségi párt egyik alelnöke.
Kovács Gyula.
Kovács Gyula színész és író, szül. 1839-ben Gebén. Debreczeni diákkorában a színházban, különösen Egressy Gábor játéka, olyan nagy hatást gyakorolt reá, hogy a Láng társulatánál felcsapott színésznek. Miután egy ideig vidéki színtársulatoknál tengődött, 1862-ben rokona, Egressy közbenjárására felvették a pesti nemzeti színházhoz drámai segédszínésznek. Innen 1865-ben Kolozsvárra ment, hol 1872-ben a színház művezetője lett. Kiváló Shakspere-alakításaival nagy hírre tevén szert, 1874-ben a pesti nemzeti színháznál is eljátszotta Othelló szerepét, mellyel oly feltünést keltett, hogy 1878-ban ismét visszaszerződtették a nemzeti színházhoz. 1888-ban visszament Kolozsvárra, a hol 1885-ben színészi pályájának 25, majd 1896-ban 40 éves jubileumát ülte meg. Meghalt 1899 aug. 2-án, midőn a Petőfi-társaság által a fehéregyházi csatatéren rendezett ünnepen Jókai "Apoteozis" czímű ódáját szavalta el. Utána rosszúl lett, Segesvárra szállították, a hol két nap múlva meghalt.
Az irodalmat ugyanazon lelkesedéssel ápolta, mint a színművészetet. Tárczaczikkei, melyekben a régi színészekről és a színészéletről való visszaemlékezéseit írja le, a vidéki és fővárosi lapokban jelentek meg. Költeményeivel, melyeket 2 kötetben (1869 és 1892) adott ki, nagy elismerést aratott. Ezeken kívül a következő művei jelentek meg: Mátyás király, drámai prolog. Két képben. Előadatott Kolozsvárott 1896. Emlékezzünk régiekről. Alkalmi költemény (1898). Emlékek. Élmények (1888). Lefordította Schiller Frigyes Don Carlos-át (1881), Stuart Máriáját (1887), De l'Epée, A süketnéma és Bouilly, Abbé czímű színműveit stb. Irodalmi érdemeinek elismeréseül a Petőfi-társaság 1876-ban tagjául választotta.
Kováts Lajos.
Kováts Lajos képviselő és publiczista, szül. 1812 február 25-én, Homokon. 1827-ben Pozsonyba ment, midőn Széchenyi fellépése új eszmékkel termékenyítette meg a magyar társadalmat. Ez eszmék hatása alatt határozta el, hogy a közgazdasági pályára lép. Selmeczbányára ment tehát, hol a bányászati akadémián befejezte tanúlmányait. Itt egy bányászati szótár elkészitését tervezte s 1832-ben Széchenyi is buzditotta a munkára őt s az általa gyűjtött társaságot és igérte, hogy közbenjár az Akadémiánál a kiadás érdekében. De Selmeczről társaival eltávozván, nem lehetett a művet befejezniök. 1834-ben az 376erdélyi országgyűlésre Kolozsvárra ment, hol báró Kemény Zsigmonddal megismerkedvén, köztük csakhamar meleg baráti viszony fejlődött ki. Visszatérvén vármegyéjébe, eleinte bányászattal akart foglalkozni, de kamarai hivatalt politikai elvei miatt nem akarván vállalni, csak magánbányászathoz kezdett. Ezt is abba hagyta, mikor Szatmár vármegye megválasztotta táblabírájává; ettől kezdve élénk részt vett a politikai küzdelmekben és csakhamar az ellenzék és a fiatalság vezére lett. 1869-ben követséggel is megkínálták, a mit azonban nem fogadott el. Ez időben Kemény Zsigmond mellett szerkesztőtársa lett az Erdélyi Múzeumnak, a hol ellenzéki szellemben írt czikkeiben nagy írói tehetséget árúlt el. 1842-ben Gyulafehérvár küldte követül az erdélyi országgyűlésre. 1845-ben ismerkedett meg Széchenyivel és ez időtől annak munkatársa, leghívebb segéde, barrátja és követője volt. 1847-ben Széchenyi meglátogatta a várost és ekkor Szatmár-Németi mindkettőjüket diszpolgárává választotta. Midőn Széchenyi közlekedési miniszter lett, Kováts lett az osztályfőnöke. Teljesen reá bízta a vám- és vízépítészeti ügyek vezetését és Széchenyi betegsége idejében az egész magyarországi közlekedésügyet Kováts maga vezette. A szabadságharcz alatt a békepárthoz tartozott és ez irányban nagy hírlapírói munkásságot fejtett ki az Esti Lapokban. A szabadságharcz után a kiegyezésnek volt erélyes és lelkes szószólója. Utolsó társadalmi alkotása volt a Széchenyi Társulat. Meghalt 1890 decz. 19-én, Szatmáron. Mint publiczista, különösen politikai vezérczikkeivel keltett feltünést, mint közgazdasági író korának legalaposabb képzettségű és legelsőrangú munkásai közé tartozott. Az Akadémia 1846-ban levelező-tagjának választotta meg.
Munkái: Kísérlet a rendezési kérdések megoldása tárgyában (1863). Der Theiss-Köröser Kanal (1864). A békepárt a magyar forradalomban. Válaszul Irányi röpiratára (.1883). Gróf Széchenyi István közéletének három utolsó éve 1846-1848. Két kötet (1889). - Ezenkívül alapítója volt a "Független" czímű politikai lapnak is, melyet 1863 jan. 1-től nov. 17-ig szerkesztett.
Kovács Sándor.
Kovács Sándor (Szamosszegi) előbb hírlapíró volt, most Máv. ellenőr, szül. 1860-ban Szamosszegen. Hirlapírói pályáját az "Uj Budapest" czímű napilapnál kezdte, 1880-ban a "Budapesti Sürgöny"-höz ment, 1881-ben pedig a "Hírcsarnok" kőnyomatú lap főmunkatársa, majd segédszerkesztője lett. 1885-ben maga szerkesztette a "Kiállítási Hírnök" czímű kőnyomatos lapot. Jelenleg magy. államvasúti ellenőr. Számos hírlapi czikkén kívül különösen népies hangú és zamatos költeményeivel aratott elismerést. Ezek közül az "Uj Golgotha" czímű költeményét (1883) és "Dobó leánya" czímű balladáját az 1884-iki Farkas-Raskó-pályázaton dicsérettel tüntették ki. Költeményei összegyűjtve "Dalok a pusztáról" czímen jelentek meg 1886-ban. Részt vett a "Gvadányi-Album" szerkesztésében. Ujabban a vasuti szakirodalom terén fejt ki tevékenységet.
Köcsön Lajos.
Köcsön Lajos, nyugalmazott főispán szül. 1856-ban Vámosorosziban. Több állami hivatalnál szolgált, míg 1889-ben szolgálattételre a pénzügyminisztériumba osztották be, a hol 1899-ben titkár 1902-ben osztálytanácsos lett. 1905-ben Turócz vármegye főispánja volt s 1906-ban nyugalomba vonult. A Magyar Közigazgatásban és a M. Adóhivatalok Lapjában megjelent több czikkén kívül, önálló műve: Az örökösödési ügyekre vonatkozó összes illetékszabályok. (1896.)
Kölcsey Ferencz.
Kölcsey Ferencz, költő, esztétikus, a modern műbírálat és a művészi szónoklás megalapítója, a nemzeti felvilágosodás legönzetlenebb bajnoka. A "csekei remete" született Sződemeterben, 1790 aug. 8-án. Szüleit korán elvesztvén, a 11 éves fiú teljesen idegenek gyámsága alatt nevelkedett. Tanúlóéveit a debreczeni kollégiumban töltötte, a legnagyobb szorgalommal fejlesztvén tehetségeit. Már itt megtanúlt latinul, németül, francziául. Az irodalom iránt való hajlama korán felébredt és már ekkor olvasta korának nagy íróit, Csokonai, Kisfaludy Sándor, Virág, Kazinczy műveit, Klopstockot, Bürgert stb. Kazinczyval 1805-ben ismerkedett meg, ki ez időtől kezdve nagy hatással volt az ifjúra, a ki később teljesen Kazinczy reform-törekvéseinek, az új irodalmi iránynak és a nyelvújításnak lett lelkes híve. Debreczenben tanúlmányait bevégezvén, Pestre ment törvénygyakorlatra. Itt megismerkedett Szemere Pállal, a Kazinczy triászának egyik tagjával és csakhamar meleg barátság fejlődött ki a két rokonlélek között. Szemere a német irodalomra, esztétikára és műbírálatra irányítja Kölcsey figyelmét; Szemerével olvassa Herder, Lessing, Goethe, Schiller, Engel, Krug, Sulzer stb. műveit, megismerkedik eredetiben a német klassziczizmussal és ezzel teljesen a német költészet és bölcselet befolyása alá kerül. A pesti írókkal 377való érintkezése, az irodalomhoz való ellenállhatatlan vonzalma és a teljes függetlenség után való vágya azonban letérítették eddigi útjáról; lemondott az ügyvédi pályáról és elhatározta, hogy hivatalt sem vállal, hogy egyedüli eszményének, az irodalomnak élhessen. Pestről előbb a biharmegyei Álmosdra, majd 1815-ben testvéreivel megosztozkodván, a szatmármegyei Csekére vonúlt, a hol körülbelül 15 éven át tartózkodott, kis jószágán gazdálkodva és az irodalomnak élve. Ez időben lép fel az irodalomban. A Magyar Dámák kalendáriumában és az Erdélyi Múzeumban megjelent költeményein kívül különösen a Szemerével közösen írt "Felelet a Mondolat"-ra irányították feléje a figyelmet. (1815.) Még nagyobb feltünést keltettek a Tudományos Gyüjteményben (1817) megjelent kritikái, melyekben Csokonai, Kis János és Berzsenyi műveit veszi nálunk példátlan szigorúsággal bírálat alá. Ez "új manierü recensiói"-ban a német esztétika és különösen Schiller hatása alatt, nem csupán az írók műveit bírálja, hanem azok egyéniségét is kutatja és hibáikat körülményeikből és jellemükből magyarázza ki. Kölcseynek e bírálatokban megnyilvánúló nagy esztétikai készültsége, finom logikája, nagy tudása és határozottsága meglepte ugyan a közönséget, de a nemzetnek akkor legismertebb költői, a Csokonai és Berzsenyi irányában alkalmazott túlszigorú kritika, melyhez akkor sem az írók, sem a közönség nem voltak szokva, egyszersmind olyan általános ingerültséget támasztott Kölcsey ellen, hogy az író egyidőre elhallgatott. Esztétikai és kritikai munkásságának újból való felvételére csak majdnem egy évtized múlva határozta el magát, midőn Szemere Pállal szövetkezve, az "Élet és Literatura" czímű széptani folyóiratot megindította. Ebben jelentek meg a "Nemzeti hagyományokról", A "komikumról" és "Körner Zrinyijéről" írt dolgozatai. A mint Kölcsey három első bírálatával a magasabb szempontú igazi irodalmi kritika alapját vetette meg, úgy Körner Zrinyijéről írt bírálata az első igazi dramaturgiai tanúlmány irodalmunkban, mely nemcsak bírál, hanem nagy esztétikai elveket is fejteget. - Esztétikai munkássága mellett ekkor már számos költeménye is híressé tette a nevét. (A Szép Lenka, Rákos, Hymnus, Bú kél velem, Dobozi, Vanitatum vanitas, Esti dal, Csolnakon stb. mind csekei tartózkodása alatt keletkeztek.) Az első bírálatai által keltett ingerültség is lecsillapodott lassanként és irodalmi működése újra megszerezte neki a közönség és írók elismerését. Pesten tartózkodása alatt megismerkedett Kisfaludy Károlylyal, Vörösmartyval, Toldyval, Bajzával, kiknek a társaságában, az irodalmi élet központjában Kölcsey nagyon jól érezte magát. Öcscsének váratlan halála azonban csakhamar kiragadták e körből és 1827-ben visszament Csekére, hol 2 éven át öcscse családjának ügyeivel és a saját és öcscse gazdaságának rendbehozásával kellett foglalkoznia. - Az 1829. év politikai mozgalmai azonban újra kiszólították csekei magányából, midőn a júliusi tisztújító-gyűlésen Szatmár vármegye főispánja Kölcseyt aljegyzővé nevezte ki. Ez időtől kezdve Kölcsey vármegyéjében a szabadelvű párt vezére lett. Őreá bízták a hivatalos feliratok szerkesztését. 1832-ben főjegyző lett, ugyanez év nov. 6-án a vármegye rendei országgyűlési követnek választották meg. A pozsonyi országgyűlésen a tiszántúli követek jegyzőjükké választották és itt a magyar nyelv, a vallásszabadság ügyében, a magyar jobbágyság és a lengyelek érdekében stb. mondott szónoklataival oly hírre tett szert, hogy nevét a nemzet vezérférfiai között emlegették. - Szónoki és követi működése azonban már 1834-ben megszakadt. Vármegyéjében ugyanis a maradi párt kerekedvén felül, ez az örökváltság ügyében ellenkező utasítást küldött neki, mire Kölcsey megbizatásáról lemondott. Vármegyéjébe való visszatérése után újra átvette főjegyzői hivatalát és gazdaságának, családjának és az irodalomnak élt. Mint az Akadémiának 1830 óta vidéki rendes tagja, 1832-ben Kazinczy Ferencz fölött mondott és 1836-ban a Berzsenyi Dániel fölött felolvasott rendkívüli hatású emlékbeszédeivel az akadémiai szónoklatnak is megalapítója lett. Utolsó nagy munkája a Wesselényi hűtlenségi pörében, Wesselényi érdekében készített klasszikus törvényszéki védirat volt. E túlfeszített munka után bélgyulladásba esett és 1838 aug. 24-én, 48 éves korában meghalt. Halálát az egész nemzet gyászolta. Szatmár vármegye, mely teljesen a magáénak vallotta Kölcseyt, körlevélben tudatta a vármegyékkel halálát, arczképét a nagykárolyi székház gyűlésterme számára megfesttette 1864-ben Szatmáron, 1897-ben Nagykárolyban szobrot emeltek emlékének, 1890-ben pedig születésének százados évfordúlóját nagy ünnepléssel ülték meg.
378- Kölcsey mint ember és mint író, egyaránt kora legkiválóbb férfiai közé tartozott. A reformkorszak irodalmi és politikai eszméinek és törekvéseinek legeszményibb képviselője, a meggyőződés igazi hőse, nemes, valóságos antik jellem, kit lelkének klasszikus eszményiségéért már kortársainak legjobbjai is szentnek, nem is közibük valónak tartottak. - Munkásságának és működésének sokoldalúsága bámulatraméltó. Mint költő, kritikus, esztétikus, szónok, államférfiú, egyaránt jeles és mint merész kezdeményező több műfajban alapvető. Kiválóan lirikus, szubjektiv természet, a mi még szónoki beszédjein is meglátszik. Mint költő, kezdetben, Kazinczy hatása alatt, a német-görög klassziczizmusért hevült, de sejtelmes, borongó, nyugtalan lelke nagyon is elütött a klassziczizmus nyugodt fenségétől. Érzelgős természete melancholikus kedélye inkább vonzották őt a német szentimentális lira és a franczia romanticzizmus felé, úgy hogy költészete átmenet Kazinczy klassziczizmusa és Kisfaludy romanticzizmusa között. Lirájában "a titokzatos hangulatok és a hazafias bánat gyöngéd, szenvedélyes és mély érzésű költője". Legmagasabbra emelkedik a hazafias dalban. "A Rákos nymphájához" (1814.), a "Hymnus" (1823.), "Zrinyi dala" (1838.), "Irinyi második éneke" (1838.) halhatatlan, örökbecsű alkotásai a magyar hazafias lirának. A sejtelmes felé vonzódó lelke megtalálta kifejezésének formáját a balladában, melynek ő az első művelője és meghonosítója irodalmunkban. - Mint kritikus és szónok, megteremtője a művészi prózának és a művészi szónoki stilnek. Esztétikai műveiben a mély tartalom és a filozófus elméje, a forma szépségével egyesül. A szónoklatban iskolát alkotott: Deák, Kossuth, Eötvös, Szemere az ő iskolájából kerültek ki. Politikai beszédeiben, melyek a hazafiság, a jog, a humanizmus és a reform magasztos eszméitől és érzéseitől vannak áthatva, a nyelv, tartalom, alak és szerkezet művészi harmóniában egyesülnek. Akadémiai emlékbeszédeivel is alapját vetette meg e műfajnak és a Kazinczy (1832.) s Berzsenyi (1836.) fölött mondottak ma is mintaszerűek. - Összes műveit legteljesebben kiadta Toldy Ferencz, Kölcsei Kölcsey Ferencz minden Munkái czím alatt 30 kötetben.
Kömlei János.
Kömlei János, ref. lelkész, szül. Atyán, 1756-ban. Külföldi egyetemek látogatása után visszatérve hazájába, 1784-86-ig beregszászi iskolai rektor és káplán, 1786-ban kászoni pap lett. 1792-ben visszament Beregszászba; 1796-ban egyházi tanácsbíró és debreczeni lelkész lett, a honnan 1797-ben Munkácsra ment és itt halt meg 1802-ben.
Munkái: Szükségben segítő könyv stb. (németből fordította.1790). Az urnak szent asztalához készítő hat heti penitentziális könyörgések, melyeket rész szerint a tudósoknak kézírásaiból öszve szedegetett, rész szerént maga írt és kiadott (1800).
Kubinyi Bertalan.
Kubinyi Bertalan, takarékpénztári főkönyvelő, szül. 1873-ban Hodászon. 1891-ben a nagykárolyi önsegélyző népbank segédkönyvelője lett. 1897 óta ugyanott a takarékpénztár főkönyvelője. 1895-96-ig főmunkatársa volt a Nagykároly és Vidékének, 1892-93-ban szerkesztette a nagykárolyi független Hírlapot. Számos czikke jelent meg ezekben és a többi megyei hírlapban.
Ladányi Gedeon.
Ladányi Gedeon, egyetemi tanár, történetíró, a M. Tud. Akadémia levelező-tagja, szül. 1824. május 24-én Hiripen. Jogi és hittudományi tanúlmányait a debreczeni főiskolán végezte, hol 1845-ben tanár lett. Innen a nagyszalontai gimnáziumhoz került. A szabadságharcz után innét Debreczenbe ment, a hol kezdetben a gimnáziumban tanított, majd 1860-ban a jogakadémia tanára lett. 1872-ben a kolozsvári egyetemhez került, az egyetemes történelem rendes tanáraként. Meghalt 1886-ban.
Számos történeti értekezésén kívül önálló munkái: A világtörténet főbb eseményei (1856). A magyar nemzet történetei rövid kivonatban (1860). Az ó-kor története. (1862). A középkor történetei (1862). A magyar alkotmány története (1863). Az újkor történetei (1866). Magyarország történelme (1867). A magyar királyság alkotmány története a szatmári békekötésig (1871-72, két köt.). Modern alkotmányos monarchiai intézmények (1873). stb.
Láng Mihály.
Láng Mihály, pedagogus, tanítóképző-intézeti igazgató szül. Kálmándon, 1856-ban, Szatmár-Németiben néptanitó, Pancsován és Kapuváron polg. isk. tanító volt, azután a nagyszőllősi, majd a nagyszebeni polgári iskola igazgatója lett. 1893-ban óvó- és tanitónő-képzőintézeti igazgató Eperjesen. Majd tanítóképző-intézet igazgatója Léván, Pápán és Eperjesen. Számos szótárt és tankönyvet írt az elemi és polgári iskolák számára. Fontosabbak: "Mikép tanítandó a népiskolában a magyar nyelv, mint a gyakorlati élet társalgási nyelve. Jutalmazott pályamű (1889). A kisdednevelés módszertana (1893). Sárosmegye népnevelése 379az ezredik évben (1896). A kisdednevelés lélektana (1895). Alapította és szerkesztette a Kisdednevelés és Népoktatás czímű havi folyóiratot 1895-1900-ban.
Lauka Gusztáv.
Lauka Gusztáv, humorisztikus író és költő, a Petőfi-társaság tagja, szül. 1818 július 20-án Vitkán. Bölcseleti és jogi pályát végzett ugyan, de atyja kivánságára a gazdatiszti pályára lépett és 1838-ban az erdődi uradalom számvevőségi osztályában írnokká lett. Innen azonban Vállajra, majd Mágócsra helyezték át. Itt is inkább a franczia romantikusok regényeinek olvasásával foglalkozván, mint a gazdasággal, megúnta pályáját és Pestre ment, hol Kovacsóczy Mihály, "Közlemények" czímű szépirodalmi lapjának segédszerkesztője lett. Ez időtől kezdve az akkori szépirodalmi lapok legnagyobb részében dolgozott. Nevét csakhamar ismeretessé tette az írók előtt, a kiknek a közbenjárásával 1841-ben az Akadémiánál írnoki állást nyert. 1849-ben a. Kisfaludy-társaság egy körénekét pályadíjjal jutalmazta. 1847-ben a pozsonyi országgyűlési ellenzéknek; 1848-ban a honvédelmi bizottmánynak lett jegyzője, 1849-ben belügyminiszteri titkár, majd Riskó Ignácz kormánybiztosnak adlátusa volt. 1847-ben az első magyar élczlapot, a Dongó-t, majd ez betiltatván, ennek folytatását a Charivari-t szerkesztette. A szabadságharcz alatt egy ideig bújdosott, majd szaniszlói magányába vonúlt vissza, hol egyedül családjának és az irodalomnak élt. Ez időtájt számos humoreszket, novellát és verset írt. 1854-ben hivatalt vállalt a szatmári közigazgatásnál, a következő évben pedig a nagyváradi törvényszéknél jegyző, később a vármegyei bíróság tagja lett. 1860-ban Sennyey Pál meghívására Pestre költözött, hol a helytartótanácsnál nyert alkalmazást, 1863-ban pedig a sajtó-osztály vezetője lett. Egész hivataloskodása alatt mindvégig magyar író maradt és szatirikus tollának metsző, éles gúnyját nem egyszer éreztette az abszolutizmus hizelgő szolgáival, is de azért sohasem vesztette el népszerűségét. A sajtóosztály vezetőjeként is nagy tapintattal járt el kényes állásában és gyakran megoltalmazta az üldözött írókat. 1882-ben Torontál vármegye levéltárnoka lett és ez időtől kezdve itt élt haláláig. Irói munkásságának 40 éves jubileumát Budapesten az írók megünnepelték. Ez alkalommal az írók és művészek arany-tollal, Szatmár vármegye hölgyei ezüst tintatartóval, Szeged városa pedig nagy ezüst bográcscsal lepte meg. 1889-ben Torontál vármegye ünnepelte meg 50 éves írói jubileumát, a mikor tíz évi szolgálati időt kapott a vármegyétől jutalmul, az ország összes vármegyéi 2200 forint tiszteletdíjjal ajándékozták meg, Bereg és Torontál vármegyék pedig tiszteletbeli főjegyzővé választották. Irói munkásságának 60 éves jubileumát szintén fényes ünneppel ülték meg Nagybecskereken 1899-ben. A király is elismerte érdemeit, midőn jubileuma alkalmából a Ferencz József-rendet adományozta neki. - Lauka egyike volt legtermékenyebb és a 70-80-as évek egyik legolvasottabb íróinak. Különösen humoreszkjei és humoros románczai (Buter Flórián, Jeppo Salámi, Hadnagy Richard stb.) arattak nagy sikert. Novelláiban, különösen a vidéki középosztály félszegségeit és furcsa alakjait mutatja be nevetséges szokásaikkal, kaczagtató helyzetekben, mindig új és friss leleménnyel. Bizar ötletekben és fordulatokban gazdag stilusa utolsó munkáiban is megtartotta kedélyének ifjúi vidámságát.
Munkái: Versek 1841-1845. Carricaturák (1847). Martialiák (1847). A XIX. század elvei (1848). Dongó. Ez utóbbi két munkát 1848-ban elkobozták. Comoedia és tragoedia (1851). A vidék. Társaséleti szín- és árnyrajzok, 2 köt. (1856). Megtörténtek megtörténhetők, 2 köt.) 1858). Szellemi szikrák. (1862). A régi jó világ. Beszélygyüjtemény (1863). Költemények, 2 köt. (1864). A mit a nők legjobban szeretnek. (Költemények, 1864). Münchhausen. Versekben (1865). Ujabb novellák (1874). A multról a jelennek. Emlékjegyzetek (1879). Az eltévedt csók (1881). Egy agglegény viszontágságai (1881). A gondtalanok. Víg beszélyek (1882). A szívvilág titkaiból. Regény (1888). Basahidi és családja. Regény (1888). Az Amaczyak és Bubelinyiek. Regény (1888). A bölcső titkai. Regény (1891). Pásztortüz és lidérczfény. Regény (1894). Annyi küzdelem után. Regény (1899). Zorzinák, dráma. Mama, vígj. 1 felv. Szerkesztette a Dongó, később Charivari czímű élczlapokat (1847-48). Az "Ördög Naplója" czímű gúnyoros, képes hetilapot (1861). A "Torontál" czímű hetilapot (18821891). A Hölgyfutárt és Családi Lapokat egyideig Budapesten, névtelenül.
Lendvay Márton.
Lendvay Márton, drámai színész, szül. 1807 nov. 4-én Nagybányán. Már 1828-ban színész lett és sok nélkülözéssel küzdve, több színtársulattal bejárta az ország nagy részét, míg végre 1838-ban a pesti Nemzeti Színházhoz szerződtették. Itt aratta Fiesco, Don Carlos, Moor Károly, Hamlet, Romeó, Othelló, Bánk-bán, Kemény Simon, Bor stb. alakításában legnagyobb diadalait 1854-ig, midőn utolsó szereplésekor a Lovoodi árvában összerogyott. Ezután még 4 évig élt kínos betegségben, míg 1858 jan. 29-én meghalt. A közönség, kinek Lendvay nagy kedveltje volt, emlékére a Nemzeti Színház előtt felállíttatta bronzszobrát.
380(Most a színház udvarán van). Sírja fölé díszes síremléket emeltek, Nagybánya közönsége pedig 1881 május 29-ikén szülőházát emléktáblával jelölte meg és mellszobrot állíttatott néki.
Lengyel József.
Lengyel József, képzőintézeti tanár, szül. 1868-ban, Szinérváralján. Egy ideig segédlelkész volt, majd 1896-ban a szatmári kath. képzőintézet tanára lett. Több vezérczikket, humorisztikus tárczát, útirajzot és filozófiai értekezést írt. Munkája: Giordano Bruno. Drámai költemény (1899).
Lévay Lajos.
Lévay Lajos, ref. lelkész, egyházi író, szül. 1851-ben, Felsőbányán, s 1880-ban Sáreresztúron lelkész lett. Számos czikke jelent meg a protestáns egyházi lapokban.
Önálló művei: Egyházi beszédek (1888). A sárkeresztúri reform. egyház multja és jelene (1890). Vegyes egyházi beszédek (1894). Kis Hitoktató (1896). Ujabb egyházi beszédek (1898). Egyházi beszédek IV. köt. (1905.)
Ligeti Antal.
Ligeti Antal, tájképfestő, a M. Nemzeti Múzeumi képtár őre, szül. 1823-ban Nagykárolyban. Pályáját mint kereskedő kezdte, de a festőművészet iránti vágya Olaszországba űzte, hogy már eddig itthon szezett ügyességét tökéletesítse. Itt különösen Firenzében tartózkodott hosszabb ideig, hol Markó Károlynak az idealisztikus irányú tájképfestőnek tanítványa lett. 1850-ben visszatért hazájába, hol egy ideig Sopronban arczképfestésből élt, míg gróf Károlyi István, fölismervén nagy tehetségét, pártfogásába vette, sőt 1855-ben hosszabb tanúlmányútra küldte keletre. Negyedfélévi külföldi vándorlás után gazdag vázlatgyűjteménynyel tért vissza és itthon képeit elkészítvén, azokkal nagy hatást keltett. 1861-ben Pestre költözött, hol már teljesen művészetének élhetett. 1868-ban a Nemzeti Múzeum képtári őrévé nevezték ki. Emberszerető nemes szívének és nagy művészi érzékének egyaránt dicsőségére válik, hogy Munkácsy Mihályt ő fedezte fel és ő segítette a dicsőség útjára. Meghalt 1890 január 5-én. Sírját, melyre Donáth Gyula mintázott szép emléket, 1897 nov. 1-én leplezték le a kerepesi-úti temetőben.
Több úti rajzán és művészeti czikkein kívül önállóan megjelentek tőle: A nemzeti múzeum képcsarnokának ismertető lajstroma a festészek rövid életrajzával (1870). A magyar nemzeti múzeum képtára ismertető lajstromának kivonata (1872).
Luby Gyula.
Luby Gyula dr. ügyvéd, szül. 1849-ben Fülpösdaróczon. Jelenleg Budapesten, a m. kir. államvasutak ügyésze. Több tudományos és ismeretterjesztő czikket és utirajzot írt.
Művei: Németország a Tuileriákban (ford. francziából (1872). Strafrechtliche Rapsodien (1872). A nemes ifjak. Mulattató regény a párisi életből. Destin orvos, beszély (Ford. 1874). Csitt-Csatt!! Pikáns novella-füzér (1879). Daudet Ernő, A férj. Regény, francziából ford. (1881). - Szerkeszti a "Kitartás" czímű munkás hetilapot 1899 óta.
Luby Károly.
Luby Károly, földbirtokos, heraldikai és genealogiai író, szül. 1830 márczius 29-én, Nagyaron. 1872-ben Szatmár vármegye járási gyámnak, 1878-ban levéltárnoknak választotta meg. 1884-től birtokán gazdálkodott, Nagygéczen és Nagykárolyban, majd Szatmárott lakott, a hol 1907-ben meghalt. Nagy kedvvel foglalkozott genealógiával és Nagy Iván Magyarország családai czímű munkájába számos szatmármegyei nemes család genealogiáját írta meg. A Turulban a Kisrédei Rhédey és a Luby család genealogiáját közölte.
Lugossy József.
Lugossy József, tanár, nyelvész és archeologus, a M. Tud. Akadémia rendes tagja, szül. 1812 decz. 3-án, Felsőbányán. 1827-ben Debreczenbe ment és itt a latin, germán és héber nyelveken kívül még az arab és a tibeti nyelveket is megtanulta. 1841-ben a berlini egyetemet látogatta. Innen hazatérvén, a szatmári ref. egyház választotta papjának. Ez állásáról néhány hó múlva leköszönvén, a máramarosszigeti lyceumnak lett tanára, honnan 1845-ben Debreczenbe hívták az ottani főiskola magyar nyelvi és irodalmi tanszékére. Itt a tanításon kívül, különösen történelmi és nyelvészeti kutatásokkal foglalkozott. A szabadságharczban lovas nemzetőrként vett részt. 1851-ben ismét visszatért Debreczenbe, a hol ekkor a természettudományokat, majd a héber és görög nyelvet és irodalmat tanította 1861-ig, a mikor szélütés érte. Egészségét visszanyervén, 1877-ben újra elfoglalta tanszékét és a szanszkrit nyelvet adta elő. Még ugyanez évben Londonba ment a hindu nyelv tanúlmányozása czéljából. Innen visszatérve, folytatta előadásait egész 1884. márcz. 7-én bekövetkezett haláláig. Igen sok archeologiai, nyelvészeti, bibliografiai, történeti, természettudományi értekezése jelent meg. Főműve, a "Magyar csillagászat", befejezetlenül maradt. A nevéről elnevezett "Lugossy-Kodex", mely 43, XVII. századbeli éneket tartalmaz, az ő ajándékából a debreczeni könyvtár tulajdona lett. Az Akadémia 1841-ben választotta meg levelező, 3851858-ban rendes tagjának. Nevezetesebb művei: Columellae L. J. M., De cultu Mortorum liber, Szócsaládrendszer. Nyelvészeti egymásután (1856). Hangrendi párhuzam ezer példában (1858). Számos műve maradt kézíratban. Szerkesztőtársa volt a Történeti Emlékek-nek (1859).

Lauka Gusztáv.

Lendvay Márton.
(Az Orsz. Képtárból)

Petőfi Sándorné Szendrey Júlia.
(Az Orsz. Képtárból)

Peres Sándor.

Schönherr Gyula dr.

Petőfi-emlék Erdődön.
Lukács Ödön.
Lukács Ödön, ref. lelkész, költő és író, szül. Sályiban 1843-ban. 1865-ben Sárospatakon segédtanár, 1867-ben a főiskola szeniora lett. 1869-ben a zsurki ref..egyháznál volt káplán, a következő évben pedig a nyiregyházi ref. gyülekezet választotta meg lelkésznek. 1872-ben egyházmegyei aljegyző, 1875-ben tanácsbíró, 1879-ben főjegyző, 1880-ban esperes lett. Meghalt 1896 márczius 1-én.
Czikkei nagyobbrészt a Protestáns Egyházi és Iskolai Lapban, a Sárospataki Lapokban, a Debreczeni Lapokban, a Vasárnapi Ujságban stb. jelentek meg. Önálló művei: Lukács Ödön kisebb versei. (1872.) Egyházi beszédek. (1877.) Közönséges egyházi beszédek. (1877.) Vegyes költemények. (1879.) Litkei Péter buji ref. lelkész emlékezete. (1879.) Vasárnapi, ünnepi és alkalmi imák. (1882.) Nyiregyháza szabad kiváltságos város története. Két köt. (1886-87.) Temetési beszédek és imák. (1891.) Köznapi imádságok. (1894.) Papi hivatás, papi jellem. (1896.) Lukács Ödön hátrahagyott költeményei. (1897.) - Szerkesztője volt a Szabolcs czímű hetilapnak 1873-1876-ig.
Mándy István.
Mándy István, történetíró, megyei esküdt volt 1792-ben és mint birtokos Csengerben élt. Lefordította és 1799-ben Debreczenben kiadta Béla király Névtelen jegyzőjének művét a következő czímen: Magyar Sunád, avagy I. Béla király nevetlen író-deákja, kit ősi édes emlékezet oszlopául az ő hét fő magyar vezérekről írt deák históriájából magyarba öltöztetve előállított tekintetes nemes Szatmár vármegye egy legkisebb hites tagja M. M. J. Debreczen 1799. E művében I. Béla király jegyzőjének tartja Anonymust. Állítólag még 4 munkája maradt fenn ezen kívül.
Mándy Péter.
Mándy Péter földbirtokos, volt alispán, szül. 1784 nov. 7-én, Mikolán. Jogot Pozsonyban és Sárospatakon a híres Kövynél hallgatott. Megyei szolgálatát 1804-ben tiszteletbeli aljegyzőként kezdte, majd 1810-ben főszolgabíró, később másodalispán lett. Baráti viszonyban állott kora nagy íróival Kazinczyval, Kölcseyvel és Fáy Andrással. Vagyonának nagy részét irodalmi, iskolai és egyéb jótékonyczélú alapítványokra áldozta és alig volt korának egyetlen szellemi, társadalmi, közgazdasági mozgalma, melyben részt ne vett volna. Meghalt 1873 február 3-án. Nagy kedvvel foglalkozott nyelvészeti kérdésekkel. Kutatta a ritkább és újabb szavakat és ezeknek jegyzékét beküldte az Akadémia Nagy Szótára számára. Hasonló nyelvészeti munkája: "A magyar nyelv eredete és előnyei"; s javaslat arról: mikép lehetne a magyar írást könnyíteni s egyszerűsíteni (1858). Ebben azt ajánlja, hogy a kétjegyű mássalhangzókat egyszerűsítsük. Lefordította Kant Paedagogiáját (1868), valamint Kleist német költőnek a "Tavasz" czímű nagy költeményét.
Márk Ferencz.
Márk Ferencz dr., ref. lelkész, szül. 1848-ban Csengerujfaluban. Előbb debreczeni tanár, majd fehérgyarmati, harsányi, jelenleg okányi (Bihar m.) lelkész. Több hittudományi értekezése jelent meg a szaklapokban.
Munkái: Thomas Carlyle und seine Philosophie. (1876.) Zwingli Ulrich élete és reformátori működése. (1884.) Kereszténység és világműveltség. (1899.)
Marosán János.
Marosán János, áll. isk. tanító, szül. Avasujfaluban 1875-ben. Jelenleg tanító Szatmár-Németiben. Számtalan közérdekű s tanügyi czikket és tárczát írt a budapesti "Néptanítók Lapja", "Nemzeti Iskola" "Kis-Lap", a szatmári "Szamos", "Szatmár és Vidéke", "Szatmár", "Szatmár-Németi", "Tanügyi Értesítő" czímű lapokba. Jelenleg a Szatmáron megjelenő "Heti Szemle" belmunkatársa és szinházi kritikusa.
Marosán Kornél.
Marosán, Kornél, áll. népiskolai igazgató, szül. Avasujfaluban 1860-ban. 1879-ben az aranyos-meggyesi gör. kath. elemi iskolához nevezték ki, a hol 1896 óta az áll. elemi népiskola igazgatója. Hosszú tanítói pályája alatt buzgó és eredményes tevékenységet fejtett ki. Ez irányban való érdemeiért a M. Tud. Akadémia 1904-ben neki itélte a báró Wodianer-féle 1000 koronás jutalomdíjat. 25 éves tanítói jubileuma alkalmával a vallás- és közokt. miniszterium elismerő oklevéllel tüntette ki, 1907-ben pedig a földmivelési miniszterium jutalmazta a nép érdekében kifejtett hasznos gazdasági működését 200 kor. jutalommal.
Számos czikke jelent meg a megyebeli lapokban. Az amerikai kivándorlásról, az aranyosmeggyesi lázadásról "Elsárgúlt levelek" czímmel, a Tanügyi Értesítőben (A nemzetközi szoczializmus elleni védekezés; dícséretet nyert pályamű), a Néptanítók Lapjában, a Budapesti Hirlapban, az Iskolában stb. Nagyobb munkái: Falusi gyermekmenhely. (1888.) Vezérkönyv a gyermekmenhelyek felállításához és vezetéséhez. (1892.) Baromfi-telelés, okszerű állattakarmányozás. (1899,1900.) Szerkesztette a Széchenyi-társulat Értesítőjét 1888-1896-ig és ugyancsak e társulat 25 éves jubileumára az Emlékkönyv-et. (1907. )
386Marosán Viktor.
Marosán Viktor, népiskolai igazgató, szül. 1863-ban Avasujfaluban 1897-ben tanári oklevelet szerzett. Számos czikke jelent meg a szatmármegyei lapokban, melyekben különösen a magyar és rumén nyelvnek és irodalomnak kölcsönhatásával és a román ethnográfiával foglalkozik. Ilyen nagyobb munkája "Magyar befolyás a román nyelv és irodalom fejlődésére a XVII. és XVIII. században" (1898). Irt egy Magyar-román nyelvtant is (1890).
Medgyes Lajos.
Medgyes Lajos, ref. lelkész, költő és egyházi író, szül. 1897-ben, Sárosmagyarberkeszen. Marosvásárhelyen köztanító lett, 1843-ban Bécsben tartózkodott, míg 1844-ben a deési ref. egyház lelkésznek választotta meg. A szabadságharczban mint költő és pap egyaránt nagy agitáló tevékenységet fejtett ki költeményeivel és szónoklataival, a miért 1850-ben elfogták. Fogságából 1851-ben kiszabadúlván, lelkészi állását újra elfoglalta. Meghalt 1894-ben Deésen.
Az egyházi, politikai és szépirodalmi lapokban megjelent nagyszámú czikkein kívül, önálló művei: Erdélyi lant. 1837-1845. (1846.) Eredeti egyházi beszédek. IV. köt. (1849-1858.) Egyházi imakönyv. (1855. ) Eredeti halotti imák. (1856. ) Protestáns nők imakönyve. (1859. ) Növendék ifjúság imakönyve. (1861.) Protestáns családok imakönyve. (1868.)
Milotai Nyilas István.
Milotai Nyilas István, református püspök, született 1571-ben Milotán. Felsőbb tanulmányait Debreczenben elvégezvén, 1601-ben a heidelbergi egyetemen hallgatta a theológiát. Innen hazatérve, 1603-ban debreczeni tanár, 1605-ben nagykállói lelkész, 1607-ben szatmári lelkész lett. 1611-ben a szatmári egyházmegye esperesévé, 1614-ben pedig a tiszántúli egyházkerület püspökévé választotta meg. 1618-ban ez állásáról lemondott és Gyulafehérvárra költözött, hol Bethlen Gábor fejedelem udvari papja lett. Meghalt 1623-ban.
Munkái: De Aeterna Praedestinatione Dei (1602.) Assertiones Verae Appositae Pontificorum Columniis stb. (1615.) A mennyei tudomány szerint való irtovány stb. (1617.) Sz. Dávidnak huszadik Soltaranak rövid praedikatiok szerint való magyarazattya stb. (1620.) Agenda. (1621.) Speculum Trinitatis, Az az: Szent Haromság egy bizony örök Istennek... kimutatása. 1662. )
Móricz Zsigmond.
Móricz Zsigmond, író, született Csécsén, 1879-ben. 1900-ban a Debreczeni Hirlap segédszerkesztője volt. 1900 őszétől Budapesten él az irodalomnak s irodalomtörténeti, esztétikai, filozófiai tanúlmányokat és szépirodalmi műveket ír, a melyek az Uránia s az Athenaeum folyóiratokban, Az Ujság-ban s több napilapban, hetilapokban és számos ifjúsági és népies vállalatban jelentek meg. Néhány elbeszélését német lapok is közölték, így a Leipziger Tageblatt Reichswehr stb. Az Ujság-nak megalapítása óta belmunkatársa. Dolgozik Moliére összes színműveinek fordításán; már készen van "A fösvény" s több darab részben. Összegyűjtötte Szatmár vármegye népköltési adalékait. "Erdő-mező világa" cz. könyve (verses állatmesék, 1907) sikert aratott. Munkatársa e monografiának s a jelen kötetben a vármegye népéről és a Nagybányáról szóló fejezeteket ő írta.
Megjelent munkái között jelentékenyebbek: Reviczky Gyula (1902). Bajza nagy polémiái. Molière (1903), Gyulai Pál mint költő (1904), Csokonay Vitéz Mihály; Ludas Matyi (1905); Két biblia (elbeszélés 1906); A biblia fedele; Vas Jankó; Mikor a part szakad (elb. 1907); Erdő-mező világa (1907); A biblia (tanulmány 1908).
Münnich Sándor.
Münnich Sándor, felsőbányai városi tanácsnok, szül. 1843-ban. A gimnáziumot Késmárkon végezte, a theológiai akadémiát Pozsonyban és Budapesten, történelmi tanulmányai folytatására külföldre, a jénai és berlini egyetemekre ment. 1866-ban Késmárkon tanár lett, később ugyanott a felső leányiskolát vezette. 1870-től Poprádon 4 algimnáziumi magánintézete volt. 1897-ben Felsőbánya város városi gazdának, majd tanácsnoknak választotta meg.
Főmunkái: "Melchior Genersich" (németűl), "Szepesség őstörténelme", "Igló város története". Számos történelmi és turisztikai czikke jelent meg a különféle lapokban és évkönyvekben.
Nagy Lajos.
Nagy Lajos, felsőbányai ref, lelkész, szül. 1856-ban. 1879-ben Szatmáron, majd Makón lett káplán, honnan 1885-ben a felsőbányai ref. egyház választotta lelkészévé. Két évig szerkesztette a "Felsőbányai Hírlap"-ot, megírta 1896-ban egyháza történetét, "A felsőbányai ref. egyház múltja és jelene" czímmel.
Nagy László.
Nagy László, Szatmár vármegye volt alispánja, pusztadaróczi birtokos. Több irodalomtörténeti értekezése jelent meg a Budapesti Szemlében, a Magyar Salonban stb. Irt több regényt: Zsadányi István viszontagságos élete (1881). Lili (1883). Lucile (1890). Ezeken kívül megjelentek még a következő művei: "Adalék a közigazgatás reformjához" (1893). "A vármegyei tisztviselők helyzetéről" (1898). "A vármegyéről". (1900).
Némethi Miklós.
Némethi Miklós, nyugalmazott tanító, szül Nagyecseden, 1842-ben. Előbb mérnök volt, majd 1870-ben Szatmárott tanító lett. 1901-ben nyugaomba vonult.
Önálló művei: "Egy óra a veranda előtt", vígjáték 1 felvonásban. (Szatmár.) Ezen kívül számos humoros tárczaczikke és költeménye jelent meg a helyi és megyei lapokban.
387Novotny Lajos.
Novotny Lajos, megyei főorvos, királyi tanácsos, orvostudományi író, szül. Nagykárolyban. Előbb a Rókus-kórház orvosa lett, 1890-ben Pest vármegye tiszteletbeli főorvossá választotta meg. 1900-ban pedig királyi tanácsos lett. Számos orvosi szakmunkája jelent meg.
Oroszhegyi Józsa.
Oroszhegyi (Szabó) Józsa, orvos, szépirodalmi és orvostudományi író, szül. 1822 május 24-ikén Nagykolcson. Pesten mint orvostanhallgatót, Bugát Pál, az akkor híres orvos, az orvosi egyetem dékánja, pártfogásába vette. Ekkor kezdett a szépirodalommal foglalkozni. Garay Regélőjében lépett fel, szatmármegyei népmondákat közölvén, majd az Életképekbe és Vahot Imre Divatlapjába írt költeményeket, rajzokat és elbeszéléseket. 1844-47-ig Helmeczy Jelenkorának újdonsági rovatát vezette. Ez évben bevégezte orvosi tanulmányát, de a szabadságharcz őt is a harcztérre szólította, a hol guerillavezetőként szolgálta a hazát. A fegyverletétel után halálra, majd 10 évi várfogságra itélték, melyből 1856-ban kiszabadulva, letette szigorlatait. Rövid ideig Abrudbányán volt orvos, innen Bukarestbe, majd nemsokára Konstantinápolyba ment, hol állami katonaorvosként működött a Dobrudsában, Kis-Ázsiában, Ciprusban és Alexandriában. 1868-ban hazájába akart visszatérni, midőn útközben szélütés érte. Beteg állapotban élt még két évig Kolozsvárott és Pesten. Meghalt 1870-ben. - Rendkívül sokoldalú és nagyon termékeny író volt. Czikkei közül különösen úti leirásai és a múlt század 50-60-as éveiben a külföldről küldött levelei érdekesek. Ezeken kívül lefordította dr. Strecker kristianiai tanár vegytanát, melyet A szervényi (szerves) vegytan kézikönyve czímen adott ki (1847). Irt egy "Magyar nyelvtan"-t is, mely magyar és német nyelven 1847-ben jelent meg. Sokat foglalkozott az állatdelejességgel is. Ez irányban sokat kisérletezett, különösen bukaresti orvos korában. E tárgyról írta Az ód és delejesség közéleti értéke czímű munkát. Az orvosi és műszavak újításában Bugátnak lelkes híve volt és számos vegytani műszót gyártott és terjesztett maga is.
Pap Endre.
Pap Endre, ügyvéd, publiczista, szül. Zsarolyánban, 1817-ben. Kezdetben a papi pályára készült, de később a jogi pályát választotta és jogot hallgatott Sárospatakon, a hol már az irodalommal is foglalkozott. A jogot elvégezvén, Csekére költözött, hol Kölcsey mellett, ki akkor Szatmár vármegye főjegyzője és az ellenzék vezére volt, kezdte a joggyakorlatott. Itt ismerkedett meg báró Wesselényi Miklóssal, ki a tehetséges ifjút barátságára méltatta. 1840-ben letette az ügyvédi vizsgát. Ez időben több lírai költeményt írt és egy balladáját a Kisfaludy-társaság jutalommal tüntette ki. Kölcsey összegyűjtött munkáinak kiadásában is részt vett, sőt a szerkesztést majdnem egészen maga végezte. Visszaköltözvén Szatmár vármegyébe, ott az ellenzékhez csatlakozott és élénk részt vett a szabadelvű párt alkotmányos küzdelmeiben. Mérsékelt temperamentumával, szelíd jellemével mindig jótékony hatást gyakorolt a szenvedélyes túlzókra. Az Erdélyi Híradóban és a Pesti Hirlapban megjelent közgyűlési tudósításai is, polemizáló modoruk mellett, engesztelő hangjuk és részrehajlatlatlanságukkal tünnek ki. Midőn később a megyei gyűlések a botrányosságig kezdtek fajulni, Pap visszavonult családja körébe, hol gazdálkodással foglalkozott, ügyvédkedett és mint Eötvös és Szalay híve, vezérczikkeket írt az új Pesti Hirlapba, melynek mindvégig munkatársa maradt. Az 1848-ik év azonban őt is kiragadta családja köréből, a mennyiben országgyűlési követté választották és az első magyar miniszterium megalakulván, közoktatásügyi tanácsosnak nevezték ki. A szabadságharcz után néhány hónapot otthon töltött, de azután jószágait bérbe adta és Pestre költözött, hol 1851-ben meghalt. - Pap Endre a maga idejében kedvelt lírai költő volt és különösen dalainak meleg hangjával és formatökélyével keltett nagyobb hatást. Eleinte Kölcsey költészetének befolyása alatt áll, később Goethe és Heine hatása látszik meg költészetén. Balladáit szónokias hév és páthosz jellemzik. Vezérczikkeit és prózai munkáit, melyek közül legértékesebb Kölcsey Ferencz jellemzése, a Csengerytől kiadott Magyar Szónokok és Státusférfiak könyvében, a művészi stilus tünteti ki. Mint műfordító Heine, Goethe, Uhland és Cicero műveiből adott jeles fordításokat. Összegyűjtött munkáit Csengery Antal és Kemény Zsigmond adták ki "Pap Endre hátrahagyott munkái" czímen (1852). 2 köt. I. Költemények. II. Prózai művek.
Pap Márton.
Pap Márton, felsőbányai városi számvevő és adóhivatalvezető, szül. 1858-ban, Felsőbányán. 1892 óta szülővárosa szolgálatában áll s a társadalmi életben is tevékeny szerepet visz; a ref. egyház főgondnoka. 1896-ban megalapította a 388"Felsőbányai Hirlap"-ot s két évig szerkesztette. Hirlapi dolgozatain kivül költeményeket is írt, melyek szintén megjelentek. A bányászélet megfigyelője és a bányászati szótárakhoz sok szót gyüjtött.
Papp Artúr.
Papp Artúr református lelkész, szül. 1849 márcz. 27-én, Mátészalkán. 1871-ben Mátészalkán lett segédlelkész atyja mellett, kinek halála után, 1877-ben, rendes lelkésznek választották meg és itt működött 1891 május 4-én bekövetkezett haláláig. Több humorisztikus és egyéb elbeszélésén kívül megjelentek: Tavaszi virágok (beszélyek, 1878) és A mátészalkai ev. ref. egyház története (1883).
Papp Lajos.
Papp Lajos, gör. kath. lelkész, szül. 1863-ban, Józsefházán. 1895-ben szatmári lelkésznek választották meg. 1897-ben megalapította a "Szatmári Ellenőr" czímű lapot, melyet azonban világias iránya miatt fél év múlva kénytelen volt beszüntetni. 1905-ben felsőfernezelyi lelkész lett, a hol a magyar nyelvnek lelkes apostola. Czikkei a helyi és fővárosi lapokban jelentek meg.
Peres Sándor.
Peres Sándor, óvónőképzőintézeti igazgató, kiváló pedagogiai író és jeles szakférfiú, szül. 1863 febr. 26-án, Csengerújfaluban. Gimnáziumi tanulmányait Mármarosszigeten végezte; 1882-ben a losonczi állami tanítóképző-intézet gyakorló iskolájához nevezték ki. Később polgári iskolai tanítói oklevelet is szerzett. Miután két évig Hódmezővásárhelyen tanított, 1894-ben Budapestre került, a hol az óvónőképző-intézet igazgatója lett. Meghalt 1907-ben. 1895-ben a Kisdednevelők Orsz. Egyesületének titkára és az egyesület lapjának szerkesztője, később alelnöke, de mindvégig a kisdednevelésügy hívatott vezérférfia. Jubileuma alkalmával az óvónők gyűjtés útján 15.000 koronás alapítványt tettek nevére. A Fröbel-rendszer helyett az ő buzgólkodásának eredménye a kisdedóvásügy nemzeties iránya. A kisdedóvásügyi szakirodalomnak leghívatottabb művelője volt, és nagy lelkesedéssel, önzetlenséggel és kiváló tudással buzgólkodott a kisdednevelésügy reformálásán, melyben irányító és vezető szerepet vitt.
Irodalmi munkássága tekintélyes és főleg tanügyi szempontból kiváló. Összes művei a következők: A magy. társadalom és a néptanító (1882). Gyermekeinknek (versek, 1882.) Emléklapok (1886). Szeretet (1886). A beszéd-és értelemgyakorlatok vezérkönyve (1887. II. kiad. 1888. III. kiad. 1900. IV. kiad. 1906). Szünórák (költemények, 1889). Gazdaságtan polg. leányiskolák számára (1889). Magyar nyelvgyakorló (1890). A magyar népoktatásügy fejlődése 1867-87-ig (1890). Herbart és Diesterweg (1890). Vezérkönyv Nógrádm. földrajzának oktatásában (1891). Földrajzi olvasókönyv és feladatok (1891. II. kiad. 1897). A magyar tanfelügyelő kötelességei (1891). Emlékbeszéd Ballagi Mór és Gönczy Pál felett (1892). Óvodai gyermekversek (1892). Olvasókönyv óvónőképző-intézetek számára (1893). Irodalomismertető óvónőképzők számára (1893). Kisdednevelés és módszertan (1894-5 II. kiadás 1896) Emlékbeszéd B. Eötvös Józsefről (1895). Vezérkönyv az állandó gyermekmenedékházvezetőnök számára (1896). Magyar kisdedóvó. (1896. II. kiadás 1907). Magyarországi tanítóegyesületek története (1896). A Kisdednevelők Országos Egyesületének története (1897). A Kisdednevelés 25. évfolyama (1898). A kisdednevelés irodalma (1900). Óvónök kalauza (1903). Neveléstan (1903). Gyermekversek, köszöntők (Kis könyvtár 1905). Fővárosi olvasókönyv (Havas és Pósával. 1906). Magyar ABC. (Gönczy-féle. 1906). Szerkesztette a népiskolai utasításokat 1905-ig, a Nevelést 1888-1891-ig, a Kisdednevelést 1895-1902-ig, Népnevelők könyvtárát 1897-1907-ig. Ezeken kívül számtalan czikket írt a pedagogiai szaklapokba s szabad előadásokat tartott a különféle egyesületekben.
Perls Ármin.
Perls Ármin dr. rabbi, szül. 1853-ban, Nagykárolyban. Kassán, majd Kecskeméten működött, majd 1889-ben a pécsi hitközség választotta meg rabbijának, s jelenleg is ott tartózkodik.
Munkái: Korszerű prédikácziók. (1884.) I. köt.) Ünnepi és alkalmi prédikácziók. (1888.) Jerémiás siralmai. (1899.) Jézus nevei a talmudban. (1889.) Az anyakönyvvezetés fejlődéséről. (1885.) Emlékbeszédek. (1890.) Öregek koronája. (1893.) Nehéz misna. (1894.) Tanulmányok a bibliai bevezetés köréből. (1894.) Csonka borajta. (1895.) Magyarok Mózese. (1894.) Az aradi áldás. Válasz a theológiai értekezletre. (1895.) Máté evangéliumának eredeti nyelve. (1904.) Az írástudó disputája. (1905.) A régi zsidók hajviselete. (1906.) Szentírás, IV. köt. Zsoltárok. Példabeszédek. Jób, Jeremiás siralmai. (Fordítás, 1907.) Beszédek (III. köt. 1908.) Bajit Neeman. Theologiai responsumok 1907. Ezeken kívül írt számos ismertetést, bírálatot, ünnepi és emlékbeszédet. Mint egyházi szónok is egyike a legkiválóbbaknak.
Petőfi Sándorné.
Petőfi Sándorné, Szendrey Júlia, szül. 1828 decz. havában. Tizennégy éves korában szülei a pesti Lejtei-féle nevelőintézetbe adták, a hol abban az időben a nemesi családok leányait nevelték és így Júlia oly nevelésben részesült, a milyenben polgári családok gyermekeinek nem igen volt részük. A különben is ábrándos hajlamú leányban korán felébredt a fény és pompa iránt való szeretet. 1844-ben elhagyta a nevelőintézetet és szüleihez Erdődre ment. A nagy városban nevelt leány illúzióival unalmasnak, egyhangúnak találta az erdődi uradalmi és kisvárosi körök társaságát, gyakran magába zárkózott, szótalan volt és inkább visszavonúlt szobájába zongorája mellé, vagy lement az erdődi kastély kertjébe és ott olvasgatta Heine verseit, Georges Sand és a többi romantikusok regényeit. Egyetlen meghitt és bizalmas barátja Térey Gábor uradalmi inspektor leánya, a szép, de 389nagyon különcz Mari volt. A költői hajlamú Júlia egymás után utasította vissza kérőit és várt arra a férfiúra, kit képzelete varázsolt lelkébe. Evvel a férfiúval, Petőfi Sándorral, 1846 szeptember 8-án találkozott először Nagykárolyban. Petőfit már az első pillanatban elbűvölte Júlia szellemessége és viszont Júlia hiúságának is hízelgett, hogy az akkor már híres költő vele foglalkozik. Másnap Petőfi meglátogatta Szendreyéket és ez a második találkozás elhatározó volt mindkettőjük életére nézve. Júlia is megszerette a költőt. Távozása után már állandóan levelezett vele és szülei ellenzése ellenére, 1847 szeptember 8-án, az erdődi vár kápolnájában örök hűséget esküdött neki. A mézesheteket gróf Teleki Sándor kastélyában, Koltón töltötték. Ezután Pestre költöztek, hol Júlia férjével boldogan élt, egészen annak 1849 július 31-én történt haláláig. Ekkor Kolozsvárra költözött, majd atyja hívására 1850 február havában Erdődre jött. De nem tudott hinni férje halálában. Kínos bizonytalanság gyötörte és azért már a következő hónapban Pestre utazott, majd innen Törökországba akart menni, hogy ott keresse férjét, de Haynautól nem kapott útlevelet. Zaklatott, nyugtalan életében Horvát Árpád, egyetemi tanár volt támasza és vigasztalója, a kihez 1850 július 21-én nőül is ment. 1867-ben azonban külön lakást bérelt a Zerge-utczában, a hol 1868 szept. 6-án meghalt. Szendrey Júlia maga is művelte a költészetet. Költeményein meglátszik férjének hatása. Naplója, levelei határozott költői tehetségről tanúskodnak. Költeményeit Szana Tamás adta ki "Petőfiné Szendrey Júlia" czímű művében (1891). Levelei és naplója "Petőfiné Szendrey Júlia naplója és levelei Térey Marihoz" czímen jelentek meg Jókai Mór előszavával 1898-ban. Prózai művei: "A huszár bosszúja", kórházi jelenet. "A szerencsétlen narancsfa", mese. Lefordította Andersen meséit is.
Petrus Jenő János.
Petrus Jenő János, állami gazdasági tudósító, szül. 1850-ben Parasznyán. Előbb gazdasági gyakornok volt, majd átvette rokonának, Szabó György főesperesnek a gazdaságát Hajdúdorogon. Majd ugyanott főjegyző, árvaszéki ülnök, polgármesterhelyettes, végre 1886-ban rendőrkapitány lett. Jelenleg tisztán a gazdálkodásnak és az irodalomnak él.
A vidéki és fővárosi lapokban számos tárczája, kisebb-nagyobb elbeszélő költeménye jelent meg. Munkái: Genezis v. Jehova utolsó két betűje. Hét énekben. (1891.) Emlékdal. (1896.) A magyarság önvédelme a keleti ritusu egyház idegen nyelveinek beolvasztó hatása ellen. (1897.) Árva Márta. Elbeszélő költemény. (1905.) - A Rejtelmes Világ czímű lapnak rendes tárczaírója volt 1898-1900-ig. Most a Független Ujság tárczairója.
Porcsalmy Gyula.
Porcsalmy Gyula (Sándor) tanító, szül. 1865-ben Érszentkirályon. 1886-ban a hajdúböszörményi ref. iskola tanítója lett és ma is az.
Számos szépirodalmi, humorisztikus elbeszélésén és tárczaczikkein kívül, önálló művei: Az elpusztult család. Regény. (1812.) Tarka képek. (1892.) Bodó Katalin. Regény. (1893.) Szerkeszti a Hajdú-Böszörmény és Vidéké-t 1891. óta.
Poszvék Nándor.
Poszvék Nándor, szül. 1870-ben Krasznaszentmiklóson. A magyaróvári gazdasági akadémián 1890-ben szerzett oklevelet. Tíz éven át gróf Károlyi Alajos erdődi tótmegyeri és csongrádmágocsi uradalmaiban volt gazdatiszt. 1898-ban a Szatmár vármegyei gazdasági egyesület titkárának választotta meg. 1901-ben a "Gazdák Lapja" czímű gazdasági hetilapot alapította, melynek máig szerkesztője. Az e lapban megjelent számos dolgozatán kívül a fővárosi szaklapokban is sok czikke jelent meg.
Ratkovszky Samu.
Ratkovszky Samu, theologiai doktor, főgimnáziumi tanár, szül. Misztótfaluban, 1861-ben. Az egyetemet Innsbruckban végezte. Jelenleg állami főgimnáziumi vallástanár. Hírlapi czikkein kívül megjelentek tőle "Apróságok Beniczky István és Minka gyermekéveiből" (1897). "Hamisságok" (1901).
Remetey Fülöp Károly.
Remetey Fülöp Károly dr., ügyvéd, szül. 1836-ban Patóházán. Előbb Aradon aljegyző, később ügyvéd lett. Mint zeneszerző buzgó munkásságot fejtett ki az aradi dalárda felvirágoztatása körül és számos hírlapi czikket is írt a magyar dalos-egyesületek és dalárdák fejlesztése érdekében.
Zeneszerzeményei: "Julia-emlékcsárdás", "Bertácska-csárdás" (1861. ), "Palotaházi lakodalmas" és "Niklai emlék" (1865.) Pompéry "Magyarország" czímű lapjának (1861-62.) Aradról levelezője és munkatársa volt.
Révész János.
Révész János ág. ev. lelkész, szül. 1863-ban. Nagybányai lelkész lett 1886-ban Fáradhatatlan tevékenységű s társadalmi és egyházi téren igen sokoldalú munkát végez. Egyházmegyei dékán és számvevőszéki elnök; városi képviselő, megyebizottsági tag, szerkesztő, az iparos ifjúsági kör elnöke, takarékpénztári ig. tag.
Munkái: Emléklapok egy lelkész beiktatási ünnepélyéről (1887). A nagybányai ev. népiskola rövid története (1889). Emlékbeszéd az 1791: XXVI. t.-cz. százados fordulóján (1891). A Kölcsei harangszentelés. 390(1892). Ilyen az élet. Rajzok (1892). Emlékbeszéd Kossuth temetésekor (1894). A keresztre feszített Jézus hét szózata. (Böjti beszédek) (1901-8). Egyház és haza. Alkalmi beszédek (1904-9). A nagybányai ág. hitv. ev. egyház története (1905). Szerkesztője 1891 óta és négy év óta kiadó-tulajdonosa is a Nagybánya és Vidékének; 1906 óta szerkeszti az Igehirdető czímű egyházi folyóiratot is, Soltész Elemér ref. lelkészszel együtt.
Richter Ede.
Richter Ede, városi levéltárnok, szül. 1852-ben, Nagybányán. Pénzügyi fogalmazó lett Beszterczebányán, majd Túróczszentmártonban járásbírósági jegyző. 1884-ben Selmeczbánya város szolgálatába lépett; 1899 óta levéltárnok és a városi múzeum és könyvtár vezetője. Számos történeti, szépirodalmi czikket és költeményt írt a fővárosi és vidéki lapokba.
Önálló művei: Utazás a szellemek birodalmába. (1884.) A közelgő nagy katasztrófa. (1900.) Selmeczbánya történetéből. Kurucz idők. 1703-1711. (1903.) - Alapítója és szerkesztője volt a "Selmeczbányai Hetilap"-nak 1895-1899-ig Szentgyörgyi névvel, Ő írta e mű hontmegyei kötete számára a Selmeczbánya városra vonatkozó jeles fejezetet.
Riskó Ignácz.
Riskó Ignácz, miniszteri tanácsos, szül. 1812-ben, Csengerben. Tanúlmányainak végeztével Szatmár vármegye al-, majd főjegyzője, az első alkotmányos országgyűlésen a csengeri kerület képviselője volt. A szabadságharcz után pénzügyminiszteri titkár lett és miniszteri tanácsosként vonúlt nyugalomba 1885-ben. Meghalt 1890 okt. 22-én Budapesten. Petőfinek egyik legjobb barátja volt, a róla számos érdekes följegyzést közölt. Sok költeményt, elbeszélést, rajzot és különféle közérdekű czikket írt a korabeli lapokba.
Rónay János.
Rónay János dr. ügyvéd, jogtudományi író, szül. Körtvélyesen, 1849. szept. 25. Gyakorló ügyvéd lett Fogarason, majd 1887-ben Kassán, 1888-ban Mórott volt közjegyző-helyettes. 1891-ben Balázsfalvára ment gyakorló ügyvédnek, hol jelenleg is tartózkodik.
Számos jogtudományi czikke jelent meg a magyar és német szaklapokban, melyeken kívül önálló munkái: Kosmopolitizmus és nationalismus, különös tekintettel a zsidóság jelenkori állására. (1875. ) Zion und Ungarn. (1897. )
Roth Ferencz.
Roth Ferencz dr., kir. törvényszéki elnök, jogtudományi író, szül. 1860-ban Nagykárolyban. Már debreczeni joghallgató korában két jogi értekezésével pályadíjat nyert és mint h. gimn. tanár működött. Jogi tanúlmányainak befejeztével a bírói pályára lépett, a máramarosszigeti kir. törvényszéknél mint aljegyző kezdette pályáját. Innen a nagykárolyi bírósághoz albírónak, majd a budapesti büntető-törvényszékhez és a kir. kereskedelmi és váltótörvényszékhez, végre pedig a pesti kir. itélőtáblához nevezték ki bírónak és innen helyezték át Szatmár-Németibe a kir. törvényszék elnökének.
Számos jogtudományi értekezése jelent meg a Jogtudományi Közlönyben, Büntető Jogtárban és a "Jog" czímű szaklapban. Tagja volt a Plósz Sándor igazságügyminisztertől a polgári perrendtartás tervezetének megvitatására öszehívott szaktanácskozásnak.
Sarmaságh Géza.
Sarmaságh Géza, főgimnáziumi tanár, kath. áldozó-pap, egyházi író, szül. 1852-ben, Nagybányán. 1875-ben szentelték pappá Beregszászon és Máramarosszigeten segéd-lelkész volt; de még ugyanazon évben Schlauch Lőrincz püspök meghívására Szatmár-Németibe költözött. a hol a kir. kath. gimnáziumban helyettes tanár, 1881-ben pedig rendes tanár lett. Pedagógiai működése mellett részt vett a vármegye kulturális mozgalmaiban, így a Széchenyi-társulat és a szatmár-egyházmegyei irodalmi kör megalapításában, mely egyesületeknek titkára is volt. 1896-ban a vallás- és közoktatásügyi miniszterium támogatásával részt vett a középiskolai tanárok egyptomi tanúlmányútjában, melynek eredménye az "Egyptom és a biblia" czímű értekezése a Kőrössy Lászlótól kiadott "Egyptom" czímű munkában.
Közel 600 vezérczikkén, számos pedagogiai, társadalmi czikkén, ismertetésein kívül fontosabb önálló művei: A vallásos és független morál. (A budapesti Tud. Egyetem hittani karától kitüntetett pályamű.) Lacordaire H. Domokos egyházi beszédei. (2 köt. 1880/81.) Száz tanács ezer bajra. A szülőknek és nevelőknek. (1885.) A végczél a tanítás-nevelésben. (1891.) A jellemképzés a családban és iskolában. (1893. ) Lehen, Utmutatás a lelki béke megszerzéséről és megőrzéséről. (Ford. 1894.) A szatmári kir. kath. főgimnázium története. (1896.) A család, egyház, állam jogai és kötelességei a tanítás és nevelés terén. A budapesti kir. Tud. Egyetem hittani karától 2000 korona díjjal jutalmazott pályamű. (2. köt., 1906.) Szerkesztője volt a "Szatmár" (1881-83.) és a Szatmár és Vidéke czímű hetilapoknak. (1884-89.) A szatmáregyházmegyei irodalmi kör Értesítőjének (I.-VII. számig); megalapította és szerkesztette Buza S.-ral a "Heti Szemle" czímű politikai és társadalmi lapot, stb.
Sasku Károly.
Sasku Károly, ügyvéd és mérnök, szül. 1806-ban Felsőbányán. 1842-ben a máramaros-szigeti ref. lyceumban tanár lett. 1844-ben központi segédmérnökként részt vett a Tisza-szabályozás munkálataiban. A szabadságharcz alatt orosz fogságba került és még kiszabadúlása után is sok üldöztetést szenvedett. 1860-ban a M. Tud. Akadémiához nevezték ki a nyomtatványok javítójának. 391Meghalt 1869-ben. A mérnöki tudományon kívül nagy szeretettel foglalkozott a nyelvtudománynyal is. Anyanyelvén kívül értette a német, latin, görög, franczia, olasz, spanyol, portugál és zsidó nyelveket és sok nyelvészeti czikket irt 1834-től 1840-ig a Tudományos Gyűjteménybe. Művelte a pedagogiát és filozofiát.
Önálló művei: A tanítás alaptudománya. (3 rész, 1857-58.) Törvények alaptudománya. (1841.) Boldogság tudomány. (1842.) A kelet és nyugot népe és a közintézetekről. (1842.) Vélemény a Tiszavölgy rendezéséről. Paleocapa Péter után olaszból ford. (1846.) Körszeletek stb. (1847.) Neveléstan. (1854.) Illendőségtan. (1854.) Életre hasznos tanúlságok gyüjteménye. (1854.) Általános ország-állapottan. (1857.) A körnek általános törvényei és egyenletei. (1860.), Mértani fejtegetések. (1862.) A hajtalék (parabola) területének tisztán mértani négyszögítése. (1862.) Életbölcsészet. (1865. ) Tanterv. (1866.) Chordae stb. (1868. ) A többszörözés és többosztás. Pythagoras szorozás és osztás táblája. Angolból fordította Az éjszak-amerikai szövetséges statusok történetei czímű munkát Heomonn Ágoston után. (1836.)
Schnébli Károly.
Schnébli Károly, m. kir. pénzügyi s. titkár, szül. 1866-ban Nagykárolyban, hol jelenleg a pénzügyigazgatóságnál van.
Több vezérczikket, tárczát, verset, könyvismertetést stb. írt a megyebeli lapokba és a budapest-pénzügyi szaklapokba. Főmunkatársa volt a Nagykárolyi Független Hirlapnak és a Nagykároly és Vidékének, a melynek megirta történetét is.
Schöber Emil.
Schöber Emil dr., főgimnáziumi tanár, természetrajzi író, szül. Kapnikbányán, 1860-ban. A szatmári kir. kath. főgimnázium tanára.
Több természettudományi és paedagogiai czikkén kívül, önálló művei: Adatok a Calonyction speciosum Chois. boncz- és szövettani ismeretéhez. (1885.) Ásványhatározó. (1896.) Ásványtani gyakorlatok középiskolák és tanítóképző-intézetek használatára. (1896.) Növénytan. (1901. ) A talajjavításról.
Schönherr Gyula.
Schönherr Gyula dr., múzeumi igazgató-őr, történetíró, a M. Tud. Akadémia levelező-tagja, szül. 1864 szept. 26-án, Nagybányán. Tanúlmányait a budapesti egyetem jogi karán és a bécsi császári és királyi történeti intézetben végezte. 1889-ben a M. Nemzeti Múzeumnál könyvtári gyakornok lett, 1900-ban könyvtári őr, majd a könyvtárnak igazgató-őre. 1892 óta a genealógiai társaság jegyzője, a múzeumok és könyvtárak országos felügyelőségének előadó titkára; a múzeumok és könyvtárak országos tanácsának tagja, a Magy. Történeti Társulat választmányi tagja. 1896-ban az Akadémia levelező tagjának választotta meg és a történeti bizottságnak is tagja. 1902-ben magántanár a budapesti egyetemen. 1906-ban idegrendszere megrendült, de a következő évben egészségi állapota megjavúlván, Nagybányára költözött édes anyjához, hol 1908 ápr. havában meghalt. - Mint író a politikai történetírással, czímertannal, családtörténettel, a középkori magyar bibliografiával és levéltári források ismertetésével foglalkozott. Több külföldi levéltárban végzett nagyon hasznos és eredményes kutatást és tanulmányt. 1889-90-ben Rómában a vatikáni könyvtárban dolgozott, mely kutatásának eredménye: a Monumenta Vaticana, Mátyás király levelezése a római pápákkal czímű kötete; ugyancsak Olaszország és Németország nevezetesebb könyv- és levéltáraiban is fontos kutatásokat eszközölt. - Történetírói működését 1885-ben "Thököly Imre és Wesselényi Pál mint vetélytársak" czímű tanúlmányával kezdte meg a Századok-ban és azóta a Nagybánya és Vidékében, a Történelmi Tárban, a Turulban, a M. Könyv-Szemlében, az Archaeológiai Értesítőben. a Vasárnapi Ujságban stb. számos cikke jelent meg.
Munkái: Nagybánya régi pecséteiről. (1886.) A bécsi udvari kamara levéltárának magyar vonatkozású oklevelei. (1887.) Egy magyar államférfi a XVI. században. (1891.) Olaszországi történelmi kutatások. (1892.) A nagybányai Szt. István-templom maradványai. (1892.) Hunyadi Corvin János 1473-1504. (1894. A m. történelmi társulattól a Bay Ilona-féle jutalommal koszorúzott pályamű.) Az Anjou-ház és örökösei. (1895. A Magyar Nemzet Története, III. köt.) Nápolyi László trónkövetelésének külföldi vonatkozásai. (1897.) A nagybányai városi múzeum. (1899.) Magyarország 1301-ben. (1902.) A Magyar Nemzeti Múzeum levéltára. (1902.) A középkori intézmények bomlása és a renaissance. (1904. Csuday Jenővel a Nagy Képes Világtörténetben, IV. köt.) A római Casanate-könyvtár Corvin-kódexe és annak magyar glosszái, (1905.) stb. Szerkesztette a Magyar könyvszemlét 1892-1901., a Turult, a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társasság Ékönyvét 1897-1906-ig. (Varjú Elemérrel), a Magyar Történelmi Életrajzokat 1899-1903., a Magyar Minerva, A magyarországi múzeumok és könyvtárak Emlékkönyve I., II., és III. évf. 1901., 1902. és 1904. Segédszerkesztője volt a Magyar Nemzet Története czímű nagy munkának is.
Soltész Elemér.
Soltész Elemér, ref. lelkész, született 1874-ben. Tanúlói pályája alatt prózai és költői dolgozataival, kivált klasszikus műfordításokkal, több pályadíjat nyert. 1896-97-ben Debreczenben esküdtfelügyelő és gymn. segédtanár, 1897-ben főiskolai senior, 1893-1898-ig, 5 éven át, a kollégiumi anyakönyvtárban Géresi Kálmán oldala mellett segédkönyvtárnok; 1894-5-ben a Magyar Irodalmi Önképző-Társulat lapjának (Heti Közlöny) szerkesztője, 1895-6-ban 392ugyane társulat elnöke. 1896 szept.-től a püspök mellett bejegyzett segédlelkész, 1898-9. évet a seniori össztöndíjjal (2000 kor.) a párisi egyetemen töltötte, rendkívüli hallgatóként. Innen hazajött és 1899-ben a nagybányai ref. egyház választotta lelkészül; azóta itt működik. 1900 óta az egyházmegye levéltárnoka, 1906 óta az egyházmegye egyik jegyzője.
A Debreczeni Protestáns Lapba, a nagybányai helyi lapokba írt egyházi és társadalmi czikkeket. A "Debreczeni Lelkészi Tár"-nak eleitől fogva állandó munkatársa. 1900-ban indította Révész János nagybányai ev. lelkészszel együtt az "Igehirdető" czímü egyházi havi folyóiratot (egyházi beszédek gyűjteménye), mely ez idő szerint az egyetlen e nemű vállalat. Egyéb munkái: Jézus föltámadása. A történelmi tan és az ellene irányúló hypothesisek. Seniori széltfoglaló. (1898.) - Beteg hívek lelki gondozása. (1903.) stb.
Soltész János.
Soltész János, ref. lelkész, szül. 1838-ban. 1862-ben apai, 1872-óta ombodi lelkész. 12 évig volt a nagybányai ref. egyházmegye főjegyzője, 25 évig tanácsbírája, az egyházkerületen és 3 zsinaton képviselője.
A "Debreczeni Protestáns Lapnak" éveken át munkatársa és különösen a "Falusi levelek" sorozatában elismerést nyert. Irt "Konfirmácziói kátét", a mely több kiadást ért. Megirta "A nagybányai ref. egyházmegye történetét".
Sylvester Erdősi János.
Sylvester (Erdősi) János, protestáns lelkész, tanár, író és biblia-fordító, szül. Szinérváralján 1505 körül. 1526-27-ben a krakkói egyetemen tanúlt, honnan Wittenbergába ment, hogy a nagy reformátoroknak, Luthernek és Melanchtonnak tanításait hallhassa. Innen hazatérve, a Geszti családnál nevelősködött, majd Perényi János pártfogása alatt élt. 1534-ben a vasvármegyei Sárvár-Ujszigetre ment, a hol Nádasdy Tamás udvarában élete legszebb idejét töltötte. Itt írta magyar nyelvtanát (1529. ) és itt fordította le az egész Uj testamentomot (1541.) és nyomatta ki a Nádasdytól 1537-ben Sárvárott felállított nyomdán. Azonban tudományszomja nem engedte a kis Sárvárban maradni, hanem már 1542-ben Bécsbe ment, a hol 1544-ben az egyetemen a héber nyelv, később a történelem tanára volt. Körülbelül 10 évet tölthetett itt. 1552-ben ismét visszatért hazájába. További életéről csak annyit tudunk, hogy Debreczenben tanító volt (1557.); innen Lőcsére ment subpraedicatornak. Későbbi sorsa ismeretlen. - Sylvester egyike a XVI. század legrokonszenvesebb, legkiválóbb magyar íróinak, a kinek e rideg korban egyedül volt érzéke az ekkor lenézett népköltészet szépségei iránt. A magyar nyelvnek nemcsak mívelője, hanem tudatos ismerője is. Ő veszi észre legelőször a magyar nyelvnek a klasszikus verselésre alkalmas voltát és ő írja meg az első distichonokat az Uj testamentumához írt előszóban. Ő az első nálunk, a ki a bibliát az eredetiből fordítja. Minden tekintetben kiváló író és ember volt, kit a külföld is érdeme szerint méltatott.
Munkái: Rosarium coeleste virginis Mariae patronae regni Ungariae. (1528.) Puerilium colloquiorum formulae. (Heyden Sebald műve magyar szöveggel bővítve. (1531-52.) Grammatca hungaro-latina. (Ujsziget, 1539.) - Ez az első Magyarországon nyomtatott magyar könyv. - Uy Testamentum Mag'ar nelwen mellet az Görög es Diak nelwböl uyonnan fordytank az Mag'ar nipnek Kereszten hütben valo eppülisire. (Ujsziget, 1541., második kiadás Bécs, 1574.) De bello turcis infeoendo elegia. (1544.) In tristissimum Annae Reginae obitum epitaphium. (1547). Querela fidei. (1651.) Querela domini Jesu resurgentis.
Szatmári Mór.
Szatmári Mór, hírlapíró, orsz. képviselő, szül. Józsefházán, 1858 május 3-án. Középiskoláit Szatmáron és Nagyváradon, a jogot szintén az utóbbi helyen végezte, a hol már Pluto név alatt számos tárczát írt az ott megjelenő Szabadságba. 1881-ben Budapestre jött, a hol az Egyetértés szerkesztőségébe lépett. 1887-1890-ig e lapnak segédszerkesztője, azután az Egyetértés főmunkatársa volt. 1904-ben átvette a "Budapest" szerkesztését s ettől fogva ez a lap a függetlenségi párt hivatalos lapja. A budapesti újságírók egyesületének alelnöke. - A budapesti politikai és szépirodalmi lapokban számos tárczája, politikai, társadalmi stb. czikke és tanulmánya jelent meg. Egyike legkiválóbb és legügyesebb tollú publiczistáinknak. Mint orsz. képviselő is számottevő egyéniség, kinek a házban és a különféle bizottságokban jelentős szerepe van.
Önálló művei: Közigazgatási tisztviselők kinevezése. (1881.) Sülyedő társadalom. (1889). Polgári házasság. (1896. )
Szathmárnémeti Sámuel.
Szathmárnémeti Sámuel, tanár és író, született 1658-ban Szatmár vármegyében. Hollandiai főiskolákban járt és utána hazajött. Kolozsváron volt tanár és 1717-ben halt meg. Theológiával és filozófiával foglalkozott és több ilyen irányú könyvet adott ki.

Sylvester Erdősi János Uj Testamentumának czímlapja.

Tótfalusi Kis Miklós négy kiadott munkája.

Gróf Teleki Sándor.
(Az Orsz. Képtárból)

Gróf Teleki Sándor sírja a koltói parkban.

Vasváry Pál.
(Az Orsz. Képtárból)
Széles András.
Széles András, ref. lelkész. Szül. Matolcson. 1798-ban ref. tanárnak és. második papnak hozták Szatmárra, majd Németibe vitték. 1802-ben Kisarban, 1808-ban Gacsályban, 1810-ben Egriben lett pappá, ekkor assessorrá is megválasztották. 397Innen Cserébe ment 1812-ben Bereg vármegyébe, a hol szintén több helyen paposkodott. Meghalt 1842-ben. Szélesnek nagy jártassága volt a törvénytudományban és a törvénykezésben, annyira, hogy hozzá a fiatal ügyvédek jó tanácsért, mint édes atyjukhoz zarándokoltak. 1808-ban a szatmári egyházvidék levéltárát rendbe hozta. Éví közvizsgák és egyházlátogatások alkalmával minden helyiség irományait felkutatta, azokból jegyzeteket tett, melyek alapján az egyházvidék történetét helységenként kidolgozta.
Szellemy Geyza.
Szellemy Geyza, kir. bányatanácsos, szül. 1850-ben. 1887-ben a nagybányai kir. ker. bányamérnökség főnökévé nevezték ki, hol jelenleg is működik egy év óta kir. bányatanácsosként.
Számos szakczikke jelent meg a bel- és külföldi szaklapokban. Önálló művei: Nagybányának és vidékének fémbányászata. (1894.) Vihorlát-Guttin trachit-hegység érczes telepei. Ő irta e kötet számára a bányászatról szóló részt is.
Teleki Géza.
Teleki Géza gróf, a Magyar Történelmi Társaság elnöke, a M. Tud. Akadémia igazgatótanácsának tagja, szül. 1844 szept. 28-án. Középiskolai tanulmányainak elvégzése után a hohenheimi akadémiára ment gazdaságot tanulni, honnan visszatérve, jogi tanúlmányait fejezte be. A közgazdasági bizottság tagjaként élénk részt vett Szatmár vármegye közügyeiben. 1875-ben a kisnyirjesi kerület országgyűlési képviselőjévé választotta. Ezután még hét ízben képviselte a somkúti kerületet az országgyűlésen, a mely Kovách László halála után őt választotta meg háznagynak. Tisza Kálmán miniszterelnöksége idejében belügyminiszter lett és mint ilyen, Tibád államtitkárral együtt, ő dolgozta ki az első közigazgatási bíróság javaslatát. Mint miniszter főleg az egészségügygyel foglalkozott nagy kedvvel. A Tisza-kabinet bukásával ő is megvált tárczájától s ekkor a v. b. t. t.-ságot kapta meg. Azóta gazdaságának, társadalmi és tudományos munkásságának szenteli életét. Részt vesz a társadalom minden fontosabb, közjóra törekvő, tudományos és jótékonyczélú mozgalmában. Elnöke a Magyar Történelmi Társulatnak, a Magyar Országos Bányászkodási Egyesületnek, a Budapesti Szünidei Gyermek-Egyesületnek, a Gyógyúlt Elmebetegeket Segélyező Egyletnek; előbb elnöke volt a Klotild szeretetháznak és a Fehérkereszt lelencz-egyesületnek. Nagybánya városának díszpolgára.
Teleki Sándor.
Teleki Sándor gróf, honvédezredes és író, szül. 1821 jan. 26-án. Iskoláit Kolozsvárt és Marosvásárhelyen elvégezvén, ügyvédi vizsgát tett, majd a hallei, jénai, boroszlói és berlini egyetemeken járt. Ez időtől kezdve rendkívül érdekes, kalandokban gazdag életet élt. Lichnowski Felix herczeg karlista generálissal Spanyolországba ment és a karlista harczokban részt vevén, elfogták. Majd Lesseps Ferdinánd közbenjárására fogságából kiszabadúlván, megismerkedett Liszt Ferenczczel és vele Oroszországba és Párisba utazott. Hazájába visszatérve, részt vett a szabadságharczban. Kossuth megbízásából Erdélybe ment, mint kővári főkapitány és kormánybiztos. Itt Bem nemsokára őrnagygyá, ezredessé, végre az erdélyi hadsereg felügyelőjévé nevezte ki. Bem oldalán több harczban vitézül vett részt; a világosi fegyverletétel után az aradi várba internálták, honnan megszökvén, Belgrádon át Konstantinápolyba, majd Francziaországba menekült. Miután innen is távozni volt kénytelen, Jersey szigetén Hugo Viktor barátságát nyerte meg, kivel innen Guernesey szigetére költözött. Később Svájczban házasságra lépett Longdale lord leányával, kitől azonban nemsokára elvált. 1855-ben megismerkedett Garibaldival és ennek egyik leglelkesebb híve lett. Mint garibaldista részt vett Garibaldi oldalán ennek hadjárataiban és egyik legvitézebb katonája volt a marsalai ezer hősnek. 1867-ben a koronázás alkalmával kihirdetett amnesztia visszaadván elkobzott birtokait, visszatért hazájába és azóta többnyire koltói birtokán és Nagybányán élt, élénk írói tevékenységet fejtvén ki. Különösen élete igen érdekes emlékeit írta meg. Ilyenek: "Emlékeim" (1879) és "Ujabb emlékeim" (1882) stb. Irói érdemeinek elismeréséül a Kisfaludy- és Petőfi-Társaságok tagjául választották meg. Még a szabadságharcz előtt megismerkedett Petőfi Sándorral és nagyon megszerette. Midőn Petőfi Szendrey Júliát nőül vette, Teleki a fiatal párnak három hétre átengedte koltói kastélyát és ő maga ez időre kiköltözött belőle. Petőfi itt töltötte nejével mézesheteit és itt írta legszebb szerelmi költeményeit.
Teleki Sándorné.
Teleki Sándorné grófné, családi nevén Kende Paulina, Kölcsei Kende Kanut volt negyvennyolczas nemzetőr, orsz. képviselő leánya, született 1864 márczius 7-én. Szikra írói neve 1900-ban egyszerre országszerte ismertté lett, 398mikor "Bevándorlók" czímű regényével az Uj Idők regénypályázatát megnyerte. Az egész irodalmi közvéleményt foglalkoztatta s megnyerte kiváló írói tulajdonságaival; eleven, életből vett nyelve, pompás szatirája, tőrülmetszett alakjai s a magasabb társaság találó rajza, egy csapásra legjobb íróink sorába emelték. Ujabb köteteivel biztosan halad előre az írói művészet útján. Ugody Lilla (1900); A fölfelé züllők (1904); A betörők (1903) czímű regényei s elbeszélései, valamint a Tépett lánczok (színmű) és a Káprázat (vígjáték) czímű darabjait is szép sikerrel adták elő a Nemzeti Színházban. Előkelő helyet foglal el irodalmi életünkben, mind irodalmi munkásságával, mind nemes és ambicziózus társadalmi tevékenységével.
Tótfalusi Kis Miklós.
Tótfalusi Kis Miklós, világhírű nyomdász, betűmetsző, könyvkiadó és író, szül. Alsómisztótfaluban 1650-ben. Nagybányán és Nagyenyeden tanúlt, hol Csernátoni Pál, a híres pedagogus volt tanítója. Iskolái végeztével 1677-ben Fogarasra ment tanítónak, hogy itt pénzt szerezvén, azután tanúlmányait valamely külföldi egyetemen folytathassa. 1670-ben csakugyan kiment Amsterdamba, hogy a theologiai tudományokat hallgassa. Sorsa azonban itt váratlanul oly fordulatot vett, hogy a papi pályáról teljesen lemondott. Tofeus Mihály, a hatalmas erdélyi református püspök ugyanis megbízta Kist, hogy az akkor könyvnyomdászatáról híres Amsterdamban, az ott készülő magyar biblia korrektúrájára és nyomtatására felügyeljen. Barátjának, Pápai Páriz Ferencznek biztatására, hogy nagy szolgálatot tenne a hazának, ha megtanulná a könyvnyomtatást, Amsterdamnak legjelesebb nyomdájába, a Blau János és Péter testvérek nyomtató műhelyébe állott, a hol azután egészen ennek a mesterségnek a megtanulására szentelte idejét. Az itt töltött három év alatt tökéletesen megtanulta a könyvnyomást, betűmetszést és betűöntést és elhatározta, hogy az új magyar bibliát ő maga fogja kiadni. Miután a Károli-féle biblia hibáit kiigazította, 1684-ben hozzáfogott a nyomtatáshoz és a munka 1685-ben meg is jelent. E munkát csakhamar követte Szenczi Molnár Albert zsoltárainak (1686) és Károli Uj testamentumának (1687) kiadása. Betűöntő művészete és könyvnyomtatói ügyessége csakhamar Hollandia első e szakmabeli mesterei közé emelte és nevét egész Európában ismeretessé tette. Artsil georgiai király, Medici Cosimo (III)., toskániai nagyherczeg, XI. Incze pápa stb. halmozták el megrendelésekkel és Medici Cosimo fényes ajánlatokat is tett neki, hogy Firenzébe menjen egy betűöntő műhely vezetésére. Kis azonban nem Firenzébe ment, hanem honfitársai buzdító hívására 1690-ben visszatért hazájába és Kolozsvárott telepedett le, hol megnősült és átvette az egyházi nyomdák vezetését. Itt 1698-ig körülbelül 100 magyar és latin munkát nyomtatott, köztük Verbőczi Tripartitum-át, Haller Hármas Históriáját stb. Kis nemcsak nyomtatott, hanem figyelme arra is kiterjedt, hogy a keze alól kikerülő könyvek, ortografia tekintetében is hibátlanok legyenek, sőt, ha szükségesnek látta, még a tartalmon is javított. Sokat foglalkozott a helyesírással és sürgette, hogy a latin nyelv helyett az iskolákban a magyar nyelvet tanítsák. E miatt sok ellensége és irigye támadt. Ezek ellen írta az "Apologia Bibliorum" czímű munkáját, melyben kifejti, hogy mily hibákat talált és javított a bibliában, a "Ratiocinatio" czímű részben pedig, mely az Apologia legbecsesebb része, megírja a biblia helyesírásának védelmét és kifejti helyesírási elveit, melyek nagyjában ma is megállhatnak és helyesírásunk fejlődésére nagy hatással voltak. Az Apologiával azonban még jobban maga ellen haragította ellenségeit, a kik most még inkább zaklatták és ekkor írta meg irigyei és a közönséges jó meggátolói ellen védőiratát "M. Tótfalusi Kis Miklósnak maga személyjének, életének és különös cselekedetének mentsége"stb. czímen. Ez iratával annyira felbőszítette ellenségeit, hogy addig nem nyugodtak, míg 1698-ban június 13-án zsinat elé nem idézték, mely arra kényszerítette, hogy nyilatkozatait visszavonja. E megaláztatás rendkívül sértette az önérzetes férfiút, kit ezután nemsokára szélütés ért. Három évig szenvedett, míg végre 1702-ben márczius 20-án meghalt. Misztótfalusi Kis Miklós a XVII. század egyik legkiválóbb munkása volt: a legnagyobb magyar könyvnyomtató s író, költő, theologus, nyelvész és kiváló hazafi egy személyben, a ki a magyar névnek a külföldön is dicsőséget szerzett. Mint életrajzírója, Dézsi Lajos mondja: tüneményes alak a magyar nyomdászat történetében.
Ujfalussy Amadil.
Ujfalussy Amadil, szül. Ópályiban, 1873-ban. Szatmár vármegye egyik legelőkelőbb családjából származik. A vármegye társadalmának egyik kiváló alakja, a ki élénk részt vesz minden társadalmi, irodalmi és művészeti mozgalomban. 399Számos lapnak dolgozik. Tárczái és egyéb munkáinak jórészét a fővárosi sajtó közölte és közli. Három regénye jelent meg: "Lilla", "Valamikor régen" és "Küzdelem a dicsőségért" czím alatt. Munkáit nagy szóbőség és érdekes színezési tehetség jellemzik. E kötet számára megírta a "Nagykároly" czímű fejezetet, mely szintén sokoldalúságáról tesz tanúságot.
Urdy Géza.
Urdy Géza, ügyvéd és szerkesztő. Született 1844-ben Tyukodon. A vármegyénél 1867-ben tiszti ügyészszé választották s mint ilyen a megyei törvényszéknél 1872 január 1-ig működött. Ekkor a közigazgatást és törvénykezést egymástól elválasztották s erős 48-as elvei miatt kormány-kinevezéstől függő hivatalt nem vállalt. Azóta gyakorló ügyvéd Szatmáron. Ugyanitt több izben volt követjelölt. A szatmári függetlenségi és 48-as pártnak szervezője volt, sok éven át elnöke s ma díszelnöke. A népbank egyik alapítója és elnöke. A szatmári ref. egyház főgondnoka, az egyházmegyének világi tanácsbírája s konventi tag. Főlövészmester. Mint kiváló szónok, népgyűlésekről, közgyűlésekből és a bűnügyi védelem teréről ismeretes. A székhely-harczok idején több évig szerkesztője volt a Szatmár s utóbb a Szamos czímű lapoknak.
Vasvári Pál.
Vasvári (Fejér) Pál, az 1848-iki mozgalmak egyik vezetője, szül. Nyirvasváriban, 1827-ben. Középiskoláit Nagykárolyban elvégezvén, 1843-ban a pesti egyetemen történelmet és fizikát hallgatott és az egyetemi ifjúság mozgalmaiban is csakhamar vezérszerepet játszott. Részt vett a "tizenkét pont" megalkotásában és annak a népgyűlés elé való terjesztésében is. Tagja volt a márcz. 16-án megalakúlt közcsendbizottmánynak és a peticziót vívő küldöttségnek. Az első magyar miniszterium megalakulásakor Kossuth titkára lett és a horvát invázió idejében Kossuth többször polgári futárként is alkalmazta. A szabadságharczban az általa szervezett szabad csapat vezére volt. Később Erdélyben harczolt, mint őrnagy, míg Fontinelli mellett az oláhok 1849 július 13-án csapatával együtt lemészárolták.
Vodicska Imre.
Vodicska Imre, esztergomi főegyházmegyei áldozó-pap, miniszteri segédtitkár, szül. 1865 márczius 28-án, Nagykárolyban. Szatmártt 1887-ben áldozópappá szentelték, majd 1890-ben Tövisfalván lett plébános; 1895-ben a m. kir. miniszterelnökség fordító-osztályába az éjszaki szláv sajtó-referensének, 1898-ban pedig miniszteri segédtitkárnak nevezték ki. - Mint publiczista különösen a nemzetiségi politika kérdéseivel foglalkozik, főleg a fővárosi napilapokban. Az e kérdésekben való tájékozottságát érvényesíti a miniszteriumban is. Az ő tervezete szerint adja ki a kormány a ruthének templomi könyveit; ő javasolta a kormánynak, hogy az orosz propaganda ellensúlyozása czéljából az Éjszak-amerikába kivándorolt gör. kath. ruthének számára külön püspökség szerveztessék, valamint, hogy az éjszak-amerikai r. kath. tótok szintén külön magyar püspököt kapjanak. - A hazai ruthének fölsegítésére irányúló mentő-akcziót is az ő javaslatára indította meg a kormány. Publiczisztikai tevékenységén kívül sokat fordított német, franczia, tót, ruthén, cseh, lengyel és orosz nyelvekből.
Zolnai Gyula.
Zolnai Gyula, egyetemi tanár, nyelvtudományi író, szül. Nagysomkúton, 1862 decz. 3-án. Eleinte a papi pályára készült, de azután 1882-ben a budapesti egyetem bölcsészeti karán a nyelvészeti szakra iratkozott be, hol tehetségét Simonyi Zsigmond felismervén, az akkor készülő Nyelvtörténeti Szótárnál adott neki foglalkozást. Később Szarvas Gábor mellett ugyancsak a Nyelvtörténeti Szótár és a Nyelvőr szerkesztésében segédkezett (1884-85.), a mely folyóiratban már 1883 óta számos nyelvészeti dolgozata jelent meg. 1887/88-ban az egri kath. főgimnáziumban, 1888-tól 1893 végeig pedig a székesfehérvári áll. főreáliskolában tanárkodott, honnan 1894-ben a budapesti V. ker. főgimnáziumhoz helyezték át. 1895-ben a budapesti egyetemen a magyar nyelvészet magántanárává minősítették. 1897-ben az Akadémia megválasztotta levelező-tagjává, a hol székét "Az új Nagy Szótár föladatáról" czímű értekezésével foglalta el 1899-ben, miután az Akadémia már előbb az újonnan fölállított Szótári Bizottság előadójává és ezzel az új Nagy Szótár szerkesztőjévé választotta meg. 1905-ben az újonnan alakúlt Magyar Nyelvtudományi Társaságnak titkára s egyszermind folyóiratának, a "Magyar Nyelv"-nek társszerkesztője lett. Ugyancsak ez év tavaszán a Nagy Szótár érdekében a német szótárirodalomnak, nevezetesen a müncheni Thesaurus Linguae Latinae s a Grimm-féle szótár szerkesztésének tanúlmányozása czéljából Németországban tanulmányútat tett. 1906-ban augusztus havában ő felsége a kolozsvári egyetem magyar nyelvészeti és finn-ugor összehasonlító nyelvtudományi tanszékére ny. 400r. tanárrá nevezte ki. Mint ilyen egyszersmind a kolozsvári középiskolai tanárképző-intézet rendes tanára és a kolozsvári orsz. középisk. tanárvizsgáló bizottság tagja. - Zolnai, mint Simonyinak, Szarvas Gábornak és Budenznek tanítványa, szorosan a magyar nyelvtudományt műveli és különösen a nyelvtörténetnek alapos búvára. A M. Tud. Akadémia már egyetemi hallgató korában egy szófejtő értekezését (1884.), később pedig a "Mondattani búvárlatok" (1893.) czímű dolgozatát a Sámuel-díjjal tüntette ki. Számos nyelvészeti czikke és értekezése jelent meg a Nyelvőrben, Nyelvtudományi Közleményekben, Philologiai Közlönyben, a Budenz- és Hunfalvy-Albumban stb., a melyek közül több akadémiai dícséretet is nyert.
Önálló munkái: Szómagyarázatok. (1890.) Mátyusföld nyelvjárása. (1891.) Mondattani búvárlatok. (1893.) Nyelvemlékeink a könyvnyomtatás koráig. (Az Akadémia kiadása. 1894.) Magyar oklevél-szótár. Régi oklevelekben és egyéb iratokban előforduló magyar szók gyűjteménye. Legnagyobb részüket gyűjtötte Szamota István. A Magy. Tud. Akadémia megbízásából szótárrá szerkesztette Zolnai Gyula. (1902/6.) Nyelvemlékeink a könyvnyomtatás koráig. A legrégibb magyar nyelvemlékek rövid ismertetése. Kiadta a Magy. Nyelvtud. Társaság. (1905.)
Sajtó.
Az első könyvnyomdát Szatmár vármegyében Papp István író, gróf Károlyi Ferencz segélyével állította fel 1753-ban Nagykárolyban. Jelenleg a vármegye minden nagyobb városának van nyomdája.
A vármegyei hírlapirodalom fejlődését, a megszerezhető adatok alapján, a következőképpen állítottuk össze:
Szatmárvármegyei Közlöny. Vegyestartalmú hetilap. Megalapította Ilosvay László; 1876-tól szerkesztette Gönyey József. Megjelenik Nagykárolyban. Keletkezett 1874 október 1-én. 1874-től 1906 januárig társadalmi lap volt. 1906 január 1-én átalakúlt politikai lappá. Jelenleg is politikai lap, mely a szocziális eszmék diadaláért küzd. Szerkesztője: Antal István dr. hírlapíró.
Nagykároly. Vegyestartalmú hetilap. Keletkezett 1875 febr. 14-én; szerkesztette és kiadta Lederer Ignácz, 1876-tól Zaják Ferencz. Nyomtatták Debreczenben. Megszünt 1876 márczius 25-én.
Nagybánya. Vegyes tartalmú hetilap. Alapította Égly Mihály 1903-ban s azóta szerkeszti is.
Nagybánya és Vidéke. Vegyestartalmú hetilap. Keletkezett 1875 okt. 1-én. Szerkesztette Maár József, 1878-tól Nyiri Sándor, 1879-től Szabó Péter. Megjelent Nagybányán. Jelenlegi szerkesztője: Révész János.
Nagybányai Hirlap. Vegyestartalmú hetilap, Megindította dr. Ajtai Nagy Gábor 1908 januárban. Főmunkatárs: Jeney Gyula.
Nagykárolyi Független Hirlap. Szerkesztette: Kosa Ede, 1892-1893.
Nagykároly és Vidéke. Nagykároly városának hivatalos közlönye és hivatalos orgánuma a nagykárolyi függetlenségi és 48-as pártnak. Keletkezett 1884 szept. 1-én, Görbe Géza szerkesztésében, Bródy Lajos főmunkatárssal. Az első öt számot még Szatmáron nyomták, de már október 3-tól kezdve Nagykárolyban Liteczky és társa könyvnyomdájában jelent meg. Szerkesztői voltak: Hévizy János, Seper Kajetán (1885.). Asztalos György (1885-87.). Rozmanits Timót, Soós Jenő, Adler Adolf dr. (1893-96.), Papp Béla (1897-1902). 1903-ban újra Adler Adolf dr. vette át a lap szerkesztését, ki azt 1906 május 17-én politikai lappá alakítva át, a mai napig szerkeszti a lapot, mely hetenként csütörtökön jelenik meg.
Mátészalka. Vegyestartalmú hetilap. Alapította Endrédy József, városi főjegyző, 1890 június 5-én. Később a "Mátészalka és Vidéke" nevet vette fel és Weisz Zsigmond kiadásában, első szerkesztőjének vezetése alatt, hét évig virágzott s 1897-ben szünt meg.
Szinérváralja. Vegyestartalmú hetilap. Keletkezett 1904 január 5-én. Megjelenik Nagybányán. Szerkesztették: Ilosvay Gusztáv főszerkesztő, Kaba Tihamér dr. és Katona Sándor dr. felelős szerkesztők; 1905. óta Fábián István szerkeszti.
Szatmár vármegye. Politikai hetilap, melyet a vármegyei egyesült ellenzék az 1905-ben életre kelt nemzeti ellenállás alkalmából alapított. Ez volt a vármegyében az első politikai lap. Alapítói voltak Kovács Dezső dr., Cseh Lajos, Gráner Elek dr., Szabó Albert dr., Vetzák Ede dr. Felelős szerkesztői voltak: 1905 nov.-1907 júl. 1-ig Kovács Dezső dr., 1907 decz. 31-ig Schröder Béla. 401Azóta Orosz György. Iránya folyvást koalicziós, függetlenségi. A vármegye legelterjedtebb lapja. Melléklapja az Iparosok Lapja.
Nagykároly. Politikai hetilap. Keletkezett 1906 május 24-én. Iránya radikális függetlenségi és 48-as. Szerkesztője Rosenfeld Zsigmond hírlapíró.
Népiskolai Lapok. Kath. népnevelésügyi hetilap. Keletkezett 1870 okt. 1-én. Szerkesztette és kiadta: Zafféry Károly dr. Megjelent Nagykárolyban. Megszünt 1871 jún. 30-án.
Szellemvilág. Tudományos kritikai folyóirat. Szerkesztette és kiadta: Gyurits Antal. Megjelent háromhavonként. Keletkezett 1874 május, megszünt 1874. augusztus havában.
Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő. Havi folyóirat. Megjelent Nagybányán. Szerkesztette és kiadta: Czelder Márton. Keletkezett 1879 jan. 10-én, megszünt 1887-ben.
Evangeliumi Lelkészi Tár. Ref. egyházi havi folyóirat. Megjelent Nagybányán. Szerkesztette és kiadta: Czelder Márton. Keletkezett 1879. novemberben, megszűnt 1889-ben.
Vasárnap. Evangeliumi hetilap. Szerkesztette: Czelder Márton. Keletkezett 1880-ban, megszünt 1888-ban.
Igehirdető. Protestáns egyházi havi folyóirat. Megjelenik Nagybányán. Szerkesztik: Révész János és Soltész Elemér nagybányai lelkészek. Keletkezett 1906-ban.
Közművelődési egyesületek.
A sajtóval együtt a közművelődés terjesztésére szolgálnak a különféle egyesületek, a milyenek:
A Kölcsey-Egyesület Nagykárolyban, mely 1897 október 10-én alakúlt meg és egyéb általános művelődési czélok mellett, különösen a Kölcsey-kultusz fejlesztését és ápolását tekinti főfeladatának. Elnöke: Falussy Árpád dr. főispán, alelnöke: Cseh Lajos főgimn. igazgató, titkára: Andrássy Jenő.
A Vármegyei Muzeum Nagykárolyban, alapította a vármegye törvényhatósági bizottsága. Elnöke mindenkor a vármegye alispánja, a múzeum-őr jelenleg Komáromi Károly dr. főgimn. tanár. A múzeumban van elhelyezve a gazdag könyvtár, a Kölcsey Ferenczre vonatkozó emlékek, iratok, nyomtatványok és a vármegye területén kiásott régiségek.
Könyvtárak.
Nagyobb könyvtárak vannak:
Nagykárolyban: A kegyes tanítórendiek társházának könyvtára 12,560 kötettel. - A főgimnáziumi könyvtár tartalmaz 1328 művet, 2757 kötetben. - A muzeumi könyvtár, mely legközelebb nyilvános könyvtárrá tétetik, mintegy 2500 kötetet számlál.
Felsőbányán: A Kaszino könyvtára 1842-ben alapíttatott és jelenleg 1680 kötetet tartalmaz. - A városi könyvtárban 1435 kötet van, melyek között több ritkább munka is található. Ugyanitt van kisebb népkönyvtár és a Polgári Körnek a könyvtára.
Nagyobb könyvtára van még a nagybányai áll. főgimnáziumnak (körülbelül 4000 kötet) és a ref. egyházmegyének Szinérváralján. A nagyobb magánkönyvtárak az illető községek leírásában vannak felsorolva.

0. Szemere Pállal együtt írta a Felelet a Mondolatra czímű művet.
1. Petőfi Szatmár vármegyében való tartózkodása alatt 75 költeményt írt, melyek így oszlanak meg: Szatmár 33, Koltó 28, Erdőd 4, Nagykároly 4, Cseke 4, Nagybánya 2.

« KÖZOKTATÁSÜGY. Irta Bodnár György. KEZDŐLAP

Szatmár vármegye

Tartalomjegyzék

SZATMÁR VÁRMEGYE ŐSKORA. Irta Vende Aladár. »