Borovszky - Magyarország vármegyéi és városai

« AZ UTOLSÓ NEGYVEN ÉV TÖRTÉNETE. Irta ifj. dr. Reiszig Ede.

566SZATMÁR VÁRMEGYE NEMES CSALÁDAI.
Irta ifj. dr. Reiszig Ede, Gorzó Bertalan

A honfoglalás, az első letelepedés korszakában, a mai Szatmár vármegyének csak nagyon csekély része volt alkalmas lovas-nép befogadására; a Szamostól keletre eső területet, a nemzeti királyság első századaiban is, hatalmas erdőség borította, a Szamostól nyugatra eső vidék mocsaras volt és csak gyér népességnek adhatott lakóhelyet.

Első szent királyunk uralkodása alatt is, Olcsvától Erdőszádáig, még a Szamos volt az ország határa, a mit igazolnak a Tisza mentén, valamint a mai Szatmár vármegye nyugati határán található helynevek, mint Őrmező, a Vaja melletti Őr (Eőr) falu, valamint Pátroha, melynek egy részét Őr-Pátrohának nevezték. E területen tehát eredetileg királyi határőrök laktak és az ősi nemzetségek, Szent István király idejében is, csak az Ecsedi láptól délre és nyugatra eső területet szálhatták meg.

Csak később, a népesség szaporodásával, lépték át az ország határát alkotó Szamos folyót, hogy uj területet vegyenek birtokukba.

Igy telepedett azután a vármegye egyik ősi nemzetsége, a Szente-Mágócs, a Szamos és a Tisza közére, melynek még a XIII. században Czégénytől Csekéig terjedő összefüggő uradalmára akadunk.

A Szamostól keletre elterülő erdőségből alakul a XIII. század végén az aranyosmeggyesi uradalom. Nagybánya és környéke még 1231-ben is lakatlan volt. (Karácsonyi J.: Hazánk Szent István korabeli határairól. Századok 1901.)

A Balog-Semjén nemzetség.

A vármegye első, legrégibb birtokosainak egyike a Balog-Semjén nemzetség. E nemzetség ősi fészke a Nyirség, a Kraszna és a Szamos felső vidéke volt, mely területet kétségkivül az első foglalás jogán birta; a XIII. században azonban jelentékeny birtokokat szerzett a Szamos alsó folyásánál is. A nemzetség tagjairól azonban csak a XIII. század elejétől kezdve vannak adataink.

A nemzetség első nagyobb szerepet vivő tagjai I. Egyed és Ubul voltak, a kik 1214-16-ban az ifju Kálmán királyt a gácsországi hadjáratba elkísérték, hol Egyed életét veszítette. I. Ubulnak három fia volt, I. Mihály (1250-1292) ugocsai ispán a Semjéni, később Kállay, II. Egyed a Kállay és Gergely (1250. előtt) a Biry család őse.

A nemzetség ősi birtokai közé tartozott Kér,, továbbá a vele szemben fekvő Kérsemjén, melyet Karácsonyi (Magyar Nemzetségek I.) szintén hajlandó a nemzetség alapítójától származtatni, bár e birtok 1252-ben nem volt egészen a Balog-Semjén nemzetségé; de lehet az is, hogy I. Mihály a helység harmadrészét, mely az idők folyamán elidegeníttetett, visszavásárolta.

1264-ben Mihály Panyolán osztozik Tompa fia Benedekkel. I. Mihályé volt még Nógrád, másként Marczelfalva helység, a Szamos mellett, mely valószínűleg Kér vagy Kérsemjén határába olvadt. IV. László királytól a nemzetség számos új adományt nyert. 1289-ben kapta a Gúth-Keled nembeliektől elvett Dobost, 1290-ben pedig Szokolyt, Ajakot, Jékét és Rozsályt, de ezt a királynak váratlan halála következtében aligha foglalták el, a halálát követő belzavarok alatt pedig elveszítették. 1290-ben azonban, vétel útján, a Bék nevű föld birtokába jutottak.

I. Mihály utódai: a Semjéniek, 1313-ban zálogba vették Tunyog egy részét, 1321-ben szerzik Szamosujlakot. I. István 1321-ben Bacha nevű birtok 569elfoglalása miatt tiltakozik. II. István 1351-ben Ócsvaapátit veszi zálogba, 1355-ben pedig csere útján a radolfi (Nyirmeggyes és Hodász között) részbirtokot szerzi meg.

IV. Béla adománylevele a Kende családnak.

A nemzetség három ága 1325-ben osztozott az ősi javakon, mely alkalommal a Kállay-ág Fülöpöt (ma Nyirlugostól délre eső puszta), Pázmányt, a semjéni-ág Kért és Panyolát, a Biri-ág Kérsemjént és Nyirbélteknek Szatmár felé eső részét nyerte. De az 1325. évi osztály csakhamar felbomlott. A nemzetség tagjai 1329-42 között újból megosztoztak.

A Balog-Semjén nemzetségből veszi eredetét a Domahidy család is, melynek e nemzetséghez való tartozását Karácsonyi (Magyar Nemzetségek I. k.) egy 1280 táján kelt oklevélre alapítja, mely szerint Péter fiának, Miklósnak neveltetését Semjéni I. Mihály ugocsai ispán vállalta magára, a ki valószinüleg unokatestvére volt Péternek. Ez oklevél szerint az ifju Miklós birtokai voltak: a domahidi vám, továbbá Domahida és Penyige helységek. Miklóst "Szőke" melléknévvel jelölik a későbbi oklevelek. Fiai: István és II. Miklós 1332. és 1343. években szerepelnek.

Kaplyon nemzetség.

A honfoglaló nemzetségek egyike a Kaplyon, nemzetség is, mely - Karácsonyi szerint - eredetileg a Dunántúl telepedett le, hol azonban elszaporodván, a Kraszna és a Szamos vidékére húzódott.

E nemzetség egyik hírneves tagja: Kaplyon, alapította az ecsedi láp balpartja közelében Szent Márton tiszteletére a róla elnevezett monostort, mely 1080 táján épült, tehát e nemzetség már a XI. század második felében telepedett le erre a vidékre. Utóda, a kitől a leszármazás szakadatlan: Józsa, a ki a mai Nagykárolytól éjszak-nyugatra eső Vada egyrészét szerezte, mely ügyben fiának, Andrásnak özvegyét, valamint ennek két fiát, Ördög Simont és Mihályt, a szatmári várnépek 1219-ben Nagyváradra tüzesvaspróbára idézték, de még mielőtt a próbára került volna a sor, panaszukat visszavonták.

A fenti Ördög Simon fiai voltak Péter (1277-98), a ki 1298-ban testvéreivel együtt Csomaköz, Ömböly (Ember) és Rezetelek falvakat és Bere felé eső részét szerezte, továbbá Endes (1288-98) és II. Ördög András (1291-1325.) Péter fiai közül I. János (1306) a Bagosi, Zonga II. Péter (1306-1341) a Vetési és Márton (1306-1354) a Csomaközi család őse. Ördög II. András fiától Simontól (1322-49) pedig a gróf Károlyi család veszi eredetét.

I. Péter fiai 1306-ban Endes fiaival Nagy-Csomaköz, Vár-Csomaköz és Szaniszló falvak ügyében egyezkednek. 1312-ben pedig Ördög II. Andrással együtt, az Ilye-Kolcsa, Egyházas-Kolcs és Vetés falvakban fekvő jószágokat öröklik.

Ördög I. Simon utódai 1325-ben osztoztak meg az ősi nemzetségi javakon. Ez osztály alkalmával II. András és négy fia Olcsvát és a Mike-Csalános nevű földet nyerik. II. András fia Simon 1338-ban Károly (Nagykároly) ura volt, mely helységnek 1346-ban vásárjogot szerzett. Fiai László és Mihály (1349-50), László fiai Jakab (1387), János és Miklós (1396), Mihály fiai Bertalan és László (1394), terjesztik tovább a Károlyi családot.

A Kaplyon nemzetségnek még voltak mellékhajtásai is, a melyeket a főággal egybekapcsolni fölötte nehéz; ezek a sályi, a paposi, a vitkai és a kendilónai ágak. A szamosparti Sályin lakó Kaplyon-nembeliekről csupán egy 1277-ben kelt oklevél emlékezik meg. A Paposon lakó I. Miklós fiai Iván, Miklós és László egy 1327-ben kelt oklevélben, mint kétségtelenül Kaplyon-nembeliek szerepelnek. A nemzetség vitkai és kendilónai ágából I. Mihály fiai, a kik Kisvarsányban laktak, 1300-ban tiltakoznak némely gelényesi, vitkai, olcsvai és láposi ősi nemzetségi birtokok elidegenítése miatt (Karácsonyi i. m.)

Szente-Mágócs nemzetség.

A Szente-Mágócs nemzetség, melynek ősi fészke eredetileg szintén a Dunántúl, jelesül Baranyában volt, korán átszármazott Békés vármegye nyugati szélére, honnan, mindenesetre a Szent István uralkodása utáni időben, telepedett a Szamos és a Tisza közére. Egyik őse Kölcse ispán még 1181 előtt nagy kiterjedésű jószágokat nyert adományúl a Szamos és a Tisza szögén; e birtokokból alapította a czégényi monostort, a Boldogságos Szűz tiszteletére, melynek a nemzetség évszázadokon át kegyúra volt.

Kölcse ispán utóda lehetett az az Ete, a ki Tyukodot bírta, honnan a falut Ete-Tyukodjának nevezték. Fiai II. Ete (1274-91) és Mikó (1274-91) voltak; az utóbbi jelen volt a czégényi monostor mellett tartott gyűlésen, mely alkalommal a Lázári és a Várdai családok közötti viszályok kiegyenlítése czéljából 570kiküldött békebíróság tagja lett. Mikónak legközelebbi atyafia: Máté fia Dénes volt (1291-1308), kire - fiörökösei nem lévén - szekeresi és zsarolyáni birtokait hagyta, de e birtokokat utóbb elveszítette. Fiai János, Jakab, András, Mihály és II. Miklós, I. Károly király uralkodása alatt elveszítették összes ősi javaikat, melyek a koronára szállottak. Csak 1344-ben, hosszas per után nyerték vissza Nagy Lajos királytól ősi birtokaikat, jelesül a czégényi monostor kegyuraságát, továbbá Kölcse, Istvándi, Kóród, Cseke, Csécse, Milota, Kömörő, Szekeres, Ököritó, Mácsa, Ete-Tyukodja helységeket, melyeknek birtokában, mintegy hadi érdemeik jutalmául, még ebben az évben megerősítették őket. Ez az öt testvér, a kiktől a Kölcsey és a Kölcsei Kende családok veszik eredetüket, 1345-ben osztozott meg a visszanyert nemzetségi javakon.

A Gúth-Keled nemzetség

E három ősi magyar nemzetség mellett még a külföldről származott Gúth-Keledeket tekinthetjük a vármegye egyik legrégibb birtokosainak. E nemzetség ősei, a Kézay-féle és a "Képes-Krónika" előadása szerint, még a Péter király uralkodása alatt jöttek hazánkba, s először a Dunántúl, a mai Fejér vármegyében telepedtek le, de mivel itt már nem terjeszkedhettek, mert e vidék sűrűn lakott volt, a nemzetség egyik ága a Nyirségben, Nyir-Adony környékén talált új otthonra.

A nemzetség két főága (majádi és a sárvármonostori) közül, a sárvármonostori már a XII. században nagy kiterjedésű birtokok ura volt Szatmár vármegye területén. Ennek az ágnak törzshelye az ecsedi lápi Sárvármonostora volt, a melyről 1217-ben találunk említést. A monostor számos birtokot nyert a nemzetségi javakból. Így hozzátartozott Szent-Márton (ma puszta, Ecsedtől délre), továbbá Vállaj és Kálmánd falvak. A sárvármonostori főág - Karácsonyi jeles műve szerint - a következő ágakra szakadt.

I. Az Apaj-István ág, mely az I. István bán országbíró fiai között 1281-ben történt osztály adatai alapján Börvejt és Tót-Börvejt bírta. István bán országbíró fiai közül, Miklós országbíró fiaitól a Majádyak, Pál utódaitól pedig a Csatáryak, a Ráskayak, a Buttykayak, a Málczayak és a Márkyak származnak.

II. Farkas ága Petén, Gelényesen, Sárváron és Érkörtvélyesen volt birtokos. Farkasnak két fia volt: Nándor és Elek. Ezekről nincsenek közelebbi adataink. Nándor fiai Pál és János. Pál fia Lőrincz (1289-1301) a Balkányi család őse; Jánostól a Daróczy család származik. Elek másodunokája Gúthi János (1335-49), a kitől a Gúthy és a Guthi Országh család ered.

III. A Várdai ág, mely a sárvármonostori főág egyik leggazdagabb s legelőkelőbb hajtása volt. Ehhez az ághoz tartozott I. Pelbált fia Pelbárt, a ki 1250-ben Sárvármonostor kegyurai között foglal helyet; 1264-ben Gacsályon lakott. I. Pelbárt unokatestvére volt Mihály, a Várday-család őse. Fiai Aladár és László 1250-ben Sárvármonostor helyreállításán fáradoztak. Aladár unokája János, 1330-ban Szamosbecset nyerte Druget Vilmos szepesi és abaújvári főispántól, de ezt 1334-ben vissza kellett neki adni. 1333-ban megvette Pete helység negyedét a Balkányiaktól, ettől kezdve a Várdai család mindegyre több birtokot szerez a vármegyében.

IV. A Tiba-ág, melynek ősi birtokai a Tisza és a Szamos jobbpartján feküdtek. Őse Tiba fia, II. Tiba comes (1250-80), a ki szintén Sárvármonostor kegyúrai között említtetik. Fiai Miklós (1270-95), III. Tiba mester (1280-88) és Gergely, Miklós, a Várdai-ág egyik tagjától Gacsályt nyeri; fia Ellös (Achilles 1310-41), Szatmár vármegye alispánja, a Gacsályi család őse. III. Tiba mester fia Péter (1341-57), a ki Pusztadarócz éjszaki részét vette meg, Atya helységben lakott; tőle származik az Atyay család. A fenti Gergely fia György, 1341-ben Vámos-Atya megszerzésénél szerepel első ízben; 1348-ban megveszi Pusztadarócz déli részét; 1357-ben Szatmár vármegye alispánja, a Rozsályi Kún család őse.

A majádi főág sarjai csak a XIII. század második felében tünnek fel a Tiszántúl. Ennek a főágnak a törzshelye a Sopron-vármegyei Majád volt; e főágból veszi eredetét a Báthory család, mely évszázadokon át elsőrendű szerepet játszott a vármegye történetében. Őse I. Kopasz András. Fiai Bereczk (1276-1321), György (1276-1307) és Vörös Benedek (1276-1321). Bereczk 1280-ban már vásárjogot szerez Nyir-Bátor számára; 1299-ben a szatmári választott bírák között foglal helyet. Fiai András, János, Lőkös és Miklós, 1317-ben megszerzik Vak Dorog hűtlen fiainak ecsedi birtokát. Ettől kezdve mindegyre jobban terjeszkednek Szatmár vármegyében. 1325-ben várépítési engedélyt nyernek I. 571Károly királytól Ecseden, mely köré rövid idő alatt hatalmas uradalom csoportosúl. 1338-ban csere útján megszerzik Szaniszlót, 1341-ben megveszik Fábiánházát, 1318-ban nyerik a királytól Mérket, 1335-ben megszerzik ugyane nemzetség Farkas ágától a sárvármonostori kegyúraságot, melylyel Szentmárton, Vállaj és Kálmánd helységek haszonélvezete járt.

Bereczk fiai magas állásokat töltöttek be. II. András váradi püspök (1322-45) János (1312-50) szatmári főispán, ennek fia László (1350-53) a Somlyai Báthory család őse. Miklós (1325-57) csongrádi főispán. A negyedik testvértől, Lőkös fiától Pétertől (1334-57), az Ecsedi Báthory család veszi eredetét. A Báthoryak ősének, I. Kopasz Andrásnak ismeretlen nevű testvéreitől származnak a Szakolyi és a Zeleméry családok. A Szakolyi család első ismert őse Hódos, kinek fia Lőrincz, 1314-ben az akkor Szatmár vármegyéhez tartozó Szakolyt nyerte a királytól. Kisdersen is voltak részbirtokai. Utódai Szabolcs vármegyében terjeszkedtek. A nemzetségnek a mai Szilágy vármegyében letelepedett egyik ágából, mely az aranyosvári uradalmat bírta, Miklós fia Pál (1246-72) unokája II. Lothárd szerepel Szatmár vármegyében. 1299-ben a vármegye szolgabírája volt, később bán lett; de 1316-ban a Barsa-nembeli Kopasz lázadásában történt részvétele következtében, összes jószágait elveszítvén, földönfutóvá lett.

E hatalmas, kiterjedt nemzetségnek még az egyedi ága, - mely Bihar és a régi Szabolcs vármegyében terjedt el - volt birtokos a vármegyében. Ez ág sarja I. Dorog, a kinek unokái 1338-ban osztoztak meg az ősi nemzetségi javakon. Ez osztály alkalmával Székelyhídi Péter fiai Románd felét, Miklós fiai pedig annak másik felét nyerték. Ettől a Miklóstól ered a Diószeghy család.

A Káta nemzetség.

Az ősi Káta nemzetség, mely az első foglalás jogán a Zagyvától a Tápióig terjeszkedett, még a tatárjárás előtti években telepedett le Szatmár vármegyében. Egyik ága Gelyényesen, közel a Kaplyon-nemzetségi javakhoz szerzett birtokokat, de e hatalmas szomszédság miatt nem sokáig volt maradása; I. István neje, a Kaplyon-nembeli Péter üldözései miatt, Gelyénes birtokát 1234-ben kénytelen volt átadni a királynak.

A nemzetség másik ága, a csaholyi ág, a Kraszna balpartján telepedett le. Ennek az ágnak ősi fészke Nyircsaholy volt, hol monostort alapított, mely köré csoportosultak ez ág birtokai: Mátészalka, Jármi, Remeteszeg, Kocsord és Tunyog. Ez ág sarja II. Panyit, 1235 előtt, két szatmári várjobbágytól Csengeren földet vásárolt, de ezt 1236-ban vissza kellett neki adni. Fia Ábrahám (1270-71.) a Receh és Costatum nevü földeket kapta. Unokája I. János (1322-1352.) visszaszerezte Tunyog falút; ezenkivül Csiszért és Paládot bírta.

A nemzetség lázári ága, melynek törzsbirtoka a Németi melletti Lázári volt, Ugocsa és Szatmár-Bereg vármegyében terjeszkedett. Őse Rafael comes (1216.) Lázári, Sár, Bábony és Homok falvak birtokosa. Fiai Tamás és Gábor. Tamás fia II. Rafael (1261.) a Vasváry család őse.

Gábor fiai közül Tamástól (1265-99.), a Lázáry család származik, másik fia János (1284-98), kinek fiai közül Gábor (1310-23. ) a Surányi, István és Tamás (1311-47.) a Csarnavoday család őse.

A Barsa nemzetség.

A Barsa nemzetség, melynek ősi fészke a Sebes-Kőrös és a Berettyó vidék volt, csak a XIII. század vége felé szerez birtokokat Szatmár vármegyében.

Tamás fiai Beke, bihari főispán, később királynéi tárnokmester, 1300-tól kezdve birta neje után Mérket, 1312-ben pedig Szamosszeget. Beke I. Károly király híveként, nagy szolgálatokat tett az Anjouk uralmának megszilárdítása érdekében; de 1316-bar a Kopasz-féle lázadásban való részvétele miatt elvesztette az uralkodó kegyét és javaitól megfosztatván, nyomtalanul eltünt.

A Csák nemzetség.

A dunántúli eredetű Csák nemzetség egyik ága ugyancsak a XIII. század második felében szerez Szatmár vármegyében birtokokat. Ezt az ágat, - Karácsonyi, idézett művében - a belőle származott család után Darahy (Bárcz) ágnak nevezi. Őse I. Bárcz comes, kinek fiai 1281-ben az Érselind és a Barátpüspöki között fekvő terület miatt perlekednek az erdélyi püspökkel. I. Bárcz egyik fia Mihály comes, kinek fiai Péter és Csák (1323-1352.) Darahon birtokosok; tőlük veszi eredetét a Darahy család.

A Pók nemzetség.

A Pók nemzetség - Győr vármegyének egyik legrégibb birtokosa - a XIII. század második felében telepszik le Szatmár vármegyében. E nemzetség móriczhidai ágából származott I. Miklós (1270-1319), a ki a IV. Béla és István 572ifjabb király között támadt versengés közepett, házassága révén az utóbbinak táborában volt, éveken át száműzve lévén szülőföldjétől, megkedvelte a Szamos mellékét, a hol otthonra talált.

1280-ban apósától Aranyosmeggyest nyerte, melyhez csakhamar újabb birtokokat szerzett, mint Sárközt, Avasfalut, Vámfalut, Pallagot, Ujvárost; 1297-ben zálogba vette Romándfalut, mely 1347-ben végleg utódainak birtokába került.

Miklósnak fiai Móricz (1319.) (a ki visszatért a Dunántúlra s a bakonyi ispánságot viselte) és István voltak. Ezeknek fiai Simon és II. István, kik közül az 1331-39 között történt osztály alkalmával az utóbbi nyerte a szatmár-vármegyei birtokokat, a melyekhez csere útján 1339-ben Görbedet, Miklóstelkét és Hagymást is megszerezték. Simontól származik a vármegyének a XV. században egyik leggazdagabb birtokos családja: a Meggyesaljai Móricz vagy Morócz család.

Sartiván-Vecse nemzetség.

Végül még a Sartiván-Vecse nemzetségnek is nyomát találjuk a vármegye területén. E nemzetség poroszlai ága a Jánkkal határos Gercsekény nevü birtokot nyerte a királytól, de ezt a birtokot 1253-ban II. Gyula, a nemzetség többi tagjainak beleegyezésével, a Gúth-Keled nembeli Tibának adta át. (Fejér IV. 2. 210.)

Nagy Lajos és Zsigmond királyok uralkodása alatt már teljes képet nyerünk a vármegye birtokviszonyai felől.

Az ősi nemzetségekből származott családok megtartották, sőt ujabb királyi adományokkal jelentékenyen gyarapították birtokaikat. Itt-ott ujabb birtokosok tünnek ugyan fel, de a vármegye legnagyobbrészt mégis az itt letelepedett ősi nemzetségek ivadékainak birtoka volt. Ezek a birtokok, egy-egy erödített hely, vagy vár köré csoportosulva, ez időtájt alakultak uradalmakká. A Hunyadiak korában a hatalmas uradalmak szinte egymást határolják; közöttük azonban számos más, nemes családok birtokai terültek el.

Birtokviszonyok Nagy Lajos és Zsigmond alatt.

A vármegye keleti határán fekvő Nagybányát és Felsőbányát, a hozzá tartozó 9 faluval, Zsigmond király 1411-ben István rácz despotának adta, utána 1430-ban Brankovics György bírta a nagybányai uradalmat, melyet 1449-ben Hunyadi János kormányzó foglalt el. 1459-ben az uradalom özvegyéé: Szilágyi Erzsébeté lett. Hunyadi Mátyás király Szapolyai István nádornak adta Szatmár és Németi városokkal együtt. Szapolyainak az 1494. évi adóösszeírás szerint ekkor 486 portája volt a vármegyében. A nagybányai uradalom fölött és mellett a Meggyesaljai Móricz család birtokai terültek el, melyek Szinér és Meggyes körul csoportosultak. Meggyesnek 1484-ben már vára volt, mely régente Jákóvár nevet viselt. Szinér váráról 1490-ben történik említés, mely évben a következő helységek tartoztak hozzá: Józsefháza, Szamostelek, Apa, Váralja (Szinérváralja) Ujváros (Avasujváros) Vámfalu, Parlag, Iloba, Tótfalu, Berendmező, Kalinháza, Bújánháza, Lekencze, Tartolcz, Monyorós, Komorzán, Bikszád, Túrvékonya, Felsőfalu, Feketepatak, Krassótótfalu, Veresmart, Sárköz, Batizháza, Udvari, Kak, Szentmárton és Görbed. A Bélteki vagy a Bélteki Drágfiak uradalmai a Szamos déli vidékén terültek el. 1420-ban Hirip részeit bírják, 1456-ban Erdődön várépítési engedélyt nyernek. 1470-ben nyerik a hűtlenségbe esett Bélteki Mihály összes birtokait, u. m. Erdődöt, Kis-Erdődöt, Bélteket, Dobrát, Hiripet, Magyar-Bikót, Erdőszádát, Tormányt stb. A Szamos jobbpartján övék volt Batiz, Lázári, Darócz, Pete, Csegöld, Tisztaberek. Az 1494. évi adóösszeírás szerint Drágfi Bertalan erdélyi vajda 908 1/2 porta birtokosa volt a vármegyében.

A Drágfiaktól nyugatra a Kaplyon nembeli Bagosi, Károlyi és Vetési családok birtokai terültek el. A Károlyiak birtokainak középpontja Károly (Nagykároly) volt, melynek váráról 1473-ban történik említés. 1382-ben Erzsébet királynétól Madát nyerik. 1419-ben uj adományul kapják Károlyt, Kaplyont, Bobáldot, Vezendet, Péterit, Csomaközt, Fényt, Embelyt (Ömböly), Vadát, Olcsvát és Csanálost, 1460-ban Czégényben részeket, 1462-ben Apáti részeit szerzik meg. A Vetési család tagjai 1408-ban megveszik a ragáldi pusztát, 1435-ben osztoznak Vetés, Ujfalu, Almás, Varka, Csomaköz, Mezőpetri, Vezend, Terem helységeken, 1441-ben Szárazberek, 1447-ben Császló, 1465-ben Vasvári, 1472-ben Apáti birtokába iktattatnak, azonkivül 1484-ben Gilvácson és Bátorban bírtak földesúri joggal.

573A Báthoryak birtokai az ecsedi láp környékén s a vármegye nyugati részein terültek el. Uradalmuk középpontja Ecsed vára, mely az 1433. évi osztály alkalmával a család közös birtokának jelentetett ki. 1391-ben és 1393-ban Dob, Zsadány, Amacz, Ombod, Majtény, Gilvács, Katol, Kisnamény, Gyarmat, Nagyar, Kisar, Csaholcz, Géberjén, Oroszi birtokába iktatják őket. 1406-ban Gyürét, 1407-ben Terebest, 1415-ben Meggyest, 1417-ben Bozánt, 1418-ban Mérket, 1423-ban Szaniszlót, 1427-ben Vasvárit bírják, 1474-ben Börvelyt nyerik királyi adományul. 1466-ban Kocsordba iktattatnak; 1473-ban Dománhida (Domahida) Porcsalma, Penyige, Ököritó és Dányád birtokában találjuk őket. A XV. században átlag 46 faluban bírtak földesúri joggal. Az 1494. évi adóösszeírás szerint Báthory András 98 porta birtokosa volt.

A Káta nemzetségből származó Csaholyiak birtokai a Báthoryak szomszédságában, az ecsedi láptól éjszakra és keletre, Csenger és Mátészalka körül csoportosultak. 1367-ben megveszik Máté-Szalka, Bel-Szalka, Jármi, Remeteszeg és Tunyog helységeket. 1429-ben Csaholy, Gebe, Meggyes, Szent-Miklós, Becsk, Fazekas és Tárkány puszták birtokába iktattatnak. Övék volt még Győrtelek, Parasznya, Derzs, Sályi, Jánosi, Komlód, Óvár, Palád, Sonkád, Magosliget. A XV. században átlag 32 falut és 14 pusztát bírtak. Az 1494, évi adóösszeírás szerint Csaholyi Péter 38 porta birtokosa volt.

A Kölcseyek s a Kölcsei Kendék birtokai a Tisza és részben a Szamos mentén terültek el, mint Gyarmat, Istvándi, Kemerő, Kölcse, Milota, Csécse, Kóród, Cseke, Mácsa, Ököritó, Tyukod, Czégény és Szekeres. E birtokokat, melyekre Nagy Lajos királytól új adományt nyertek, megtartották a XV. században is. 1451-ben Istvándi és Czégény részeit zálogosították el.

A vármegye többi nagyobb birtokos családai közül a Szántai Becskyek 1437-ben Peleskét, 1461-ben Zajtát, 1476-ban Garbóczot, Komlódot, Tiszabecset, Gacsályt, Kis-Piliskét, Géczet és Tótfalut bírták A Csarnavodai család 1378-ban Császló, 1409-ben Papos, 1439-ben Komlód, Gécz, Tótfalú és a két Piliske földesura, 1448-ban és 1488-ban Daróczon, Lázáriban, Homok-Szigeten és Sárban bírtak földesúri joggal. Az Olnodi Czudarok már 1362-ben Szamosszeget, 1372-ben pedig Őrt bírják, 1452-ben Bagos, Kér stb. helységekre tartanak igényt, 1454-ben Pályit bírják. A Csákyak 1396-ban adományul nyerik Daróczot, 1409-ben beiktatják őket Krassó, Lippó, Borhida, Veresmart, 1424-ben Szárazberek birtokába. 1455-ben Komlódtótfalut, a két Piliskét, 1469-ben Szaklyát, 1489-ben Piskárost bírják. A Domahidy (Dománhidi) család 1395-ben Mácsa földesura. 1448-ban Tyukodba iktattatnak, 1453-ban Dománhida, Ököritó, Porcsalma és Penyige ősi nemzetségi javakon megosztoznak. A Gacsályiek Gacsályt, a Kusalyi Jakcsok 1445-ben Rozsályon a várkastély fele részét bírták. A Malomvizi Kendefiek a XV. században tünnek fel Szatmár vármegyében. 1460-ban Kisvarsány, 1461-ben Ilk birtokosai; 1479-ben Sonkád, Botpalád, Nagy- és Kispalád, 1489-ben Varsány, Gyüre és Ilk részeibe iktatják őket. A Rozsályi Kún családnak 1445-ben váruk volt Rozsályon. 1462-ben a magvaszakadt Atyai András birtokait nyerik, Uszka, Hodos, Kis-Rozsály és Zajta helységekben. A Lónyaiak szintén a XV. században szereznek birtokokat Szatmár vármegyében. 1448-ban Uj-Ököritó, Tyukod és Mácsa részeibe iktatják őket. A Matucsinaiak 1395-ben a Szamosmenti Matolcs várát bírták. A Perényiek ősei már a XIV. század elején bírták Nagydobost, 1419-ben Papos részeit, 1488-ban Czégény, Kórógy, Istvándi, Kölcse, Fülesd, Szekeres, Cseke, Csécse és Milota helységekben szereznek részeket a Kölcsey családtól. (Csánki Dezső: Magyarország Tört. Földrajza I. k.)

A mohácsi vész utáni birtokviszonyok.

A mohácsi vész utáni birtokviszonyokról főleg az adóösszeírásokból nyerünk tájékozást. Különösen becsesek ezek az összeírások, mert egyszersmind feltüntetik ama nagy változást is, melyet a pártküzdelmek, az ellenkirályok alatt, a vármegyei birtokviszonyok terén előidéztek.

Az 1543-1553. közötti években Szatmár vármegyében 3416 portát írtak össze. Ez összegből 1139 porta a két Báthory András (az ecsedi és a somlyai) és Báthory Imre birtokában volt; ők tehát a vármegye harmadrészének voltak az urai. A vármegye többi birtokosai a következők voltak: 10 portán felüli birtokosok: Aracsay Péter 25, Bácsmegyei Benedek 29, Bagossy György 10, Becsky István 91, Bogáty István 22, Berendy János 18, özvegy Bornemissza Pálné 35, Burián László 12, Csaholyi Ferencz 19, Csaholyi Péterné 25, özvegy 574Csaholyi Miklósné 16, Dengelegi János 16, Dengelegi Miklós 19, Dobay János 10, özvegy Drágfi Bertalanné 358, özvegy Egry Tamásné 16, Görbedy Lajos 10, Ibrányi Miklós 17, Joó György 22, Károlyi Dénes 10, özvegy Károlyi Gáborné 2, Károlyi János 18; Károlyi László 16, Károlyi Lőrincz 4, Károlyi Péter 100, Károlyi Zsigmond 18, Kende András 3, Kende Ferencz 1, Kende Gáspár 1, Kende György 2, Kende Mátyás 26, Kende Mihály 14, Kereky László 11, Kölcsey Ferencz 32, Kún Imre 15, Kún László 52, özvegy Kún Lukácsné 1, Kún Miklós 40, Literatus Mátyás 40, a meggyesi tiszttartóság 12, Mikolay Ferencz 19, Mikolay Mihály 4, Melith György 27, Országh 11, Pálosok 12, Pekri Miklós 40, Pekri Pál 9, Pekri Tamás, Perényi Ferencz 110, Perényi János 138, Siling János 13, Szennyesi Lukács 10, Tunyogdy Imre 15, Ujlaky György 14, váradi káptalan 31, Várday Mihály 30, Kis-Vetési János 43, Nagy-Vetési János 14, Vetési András 6, Vetési Antal 8, Vetési Ferencz 24, Vetési István 3, Vetési Péter 1.

A 10 portán alóli birtokosok között a következő családok fordulnak elő. Aczél, Amadé, Aracsay, Attyhay, Bánházy, Báthory, Bagosy, Bak, Balásházy, Balogh, Baráth, Berczelly, Berey, Buly, Bornemisza, Botka, Bölcsházy, Burián, Császári, Cserey, Csekes, Csicsery, Csomfáji, Damiány, Darahy, Dersy, Domahidy, Drágfi, Eőry, Erdély, Egyedy, Farnasy, Félegyházy, Filpesy, Garay, Gáspár, Gencsy, Guthy, Halábor, Hatvany, Horváth, Irinyi, Jármy, Kaky, Károlyi, Kende, Kenderesy, Kidey, Kovács, Kőrösy, Kurcz, Kún, Literatus, Makray, Mikolay, Móré, Móricz, Nagy, Oroszy, Őz, Patkó, Pekri, Porkoláb, Pórteleky, Possay, Ráthonyi, Ramocsay, Rápolthy, Reszegey, Sárközy, Szennyesy, Szepesy, Szénás, Székely, Tárnok, Tegzes, Tetétleny, Tibay, Tidey, Trombitás, Tunyoghy, Tyukody, Ujfalussy, Ujlaky, Uray, Vasváry, Vathay, Vay, Várday, Vetési, Vitkay, Zeleméry, Zöld. (Acsády Ignácz. Értek. Tört.- tud. Köréből XIV. k.)

A XVII. század birtokviszonyai.

A XVII. század birtokviszonyait a következőleg csoportosíthatjuk. A bécsi békétől (1606), egészen 1659-ig, midőn Rákóczy György Szatmárt átadta a királynak, tehát az erdélyi uralom alatt, a következő nevezetesebb változások észlelhetők a vármegyei birtokosok körében. A bélteki uradalom, mely azelőtt a Drágfi családé volt, 1633-ban Prépostváry Zsigmondé, a ki ekként Krasznabéltek, Dobra, Dara ura volt s ezeken kívül Középhomoródon, Esztrón is bírt részeket. Prépostváry Bálint 1641-ben Sándorfalut és Szakaszt nyeri adományul. Az erdőszádai uradalomból Erdőszádára 1634-ben báró Károlyi Mihály özvegye nyert adományt, ugyanő kapta az erdődi uradalmat is 1629-ben, mely a Drágfiak kihalta után egyideig kincstári birtok volt, s a szatmári várhoz tartozott. Az ecsedi uradalmat 1624-ig a Báthoryak bírták; ebben az évben, a Ferdinánddal kötött béke értelmében, Bethlen Gáborra szállott; 1647-ben azonban III. Ferdinánd Rákóczy György erdélyi fejedelemnek adományozta. (Éble Gábor: Az ecsedi uradalom és Nyiregyháza város. ) A rozsályi uradalomra Kún István 1652-ben új királyi adományt nyert; 1659-ben bekövetkezett halála után a családnak fiágban magvaszakadván, a rozsályi uradalmat báró Barkóczy László kérte fel a maga számára, de az 1659. évi országgyűlés akként intézkedett, hogy az uradalom Kún István leányörököseié legyen. Ez intézkedés következtében a rozsályi kastély a Maróthy családé lett, míg az uradalom a Maróthy, Barkóczy, Sennyey és a Ghyllányi családok között oszlott meg. Az aranyosmeggyesi uradalom Báthory András halála után, 1630-ban, Lónyay Zsigmondra szállott, a ki után 1643-ban Lónyay Anna, Kemény János fejedelem neje örökölte. A szinérváraljai uradalmat a Báthoryak után szintén a Lónyay család örökölte. 1638-ban az uradalmat Lónyay Zsigmond birtokában találjuk.

A régi birtokosok közül Kölcsey Péter és Zsigmond 1642-ben új adományt nyernek az ősi nemzetségi javakra, úgymint Cseke részeire, továbbá Kölcse, Istvándi, Csécse, Fülesd, Milota és Tiszabecs helységekre. - Királydaróczi Debreczeny Tamás 1625-ben Amaczra nyer adományt, 1627-ben Kőszegremetére, 1620-ban Ombodra, 1627-ben Pálfalva részeire; 1638-ban Királydaróczon birtokos. Bethlen István és Péter 1633-ban Fehérgyarmat részeire, 1629-ben Sárközre kapnak adományt. Bethlen Gábor 1624-ben Porcsalmát szerzi. - Ruszkai Kornis Gáspár és fiai 1602-ben Lázárit nyerik; Kornis Zsigmond 1629-ben Apa helység részeire, 1637-ben Balotafalura nyer adományt. - A Kállay család 1646-ban megszerzi Farkasaszót, hol jelenleg is birtokos. Kökényesdi Vetési Péter 1625-ben Feketefalut nyeri királyi adományul, Vay Péter 1654-ben megszerzi Hidegkútot; 1654-ben Oláhkékesen is részbirtokos.

575A Brebiri Melithek 1611-ben Gyügyét, Jánkot nyerik. 1629-ben megszerzik Csegöldöt. Sóvágó Gergely és János 1635-ben Darára nyernek nádori adományt. Szuhay Gáspár 1638-ban Penyigét kapja. Barkóczy László már 1635-ben Nyirvasváriban birtokos. Hiripet 1654-ben Serédy István veszi zálogba Daróczy Istvántól.

Az 1660. évtől egész a szatmári békekötésig terjedő 50 év alatt leginkább a Csáky, a Serédy és a Teleki családok szereznek új birtokokat a vármegye területén. Gróf Csáky István 1668-ban Avasújfalura és Páczafalura, 1667-ben Szárazberek helységre nyer adományt. Serédy Gáspár 1687-ben az egész Dara helységet felkéri, ugyanebben az évben Sárközujlakot nyeri adományul; a Telekiek Pribékfalvát, Nagynyirest, Nagysomkutot és Pusztafentőst nyerik adományul. Báró Károlyi László 1663-ban az erdődi várra és a hozzátartozó uradalomra nyer adományt, Károlyi István és Sándor pedig, Köpösdi Tolvay Gáborral egyetemben, Mezőteremet nyerik. Barkóczy János 1667-ben Apátira nyer adományt, míg a Pongrácz család 1680-ban Tiszabecset szerzi meg. Az idegen főurak közül gróf Sinzendorff Kisszekerest kapja.

A kisebb birtokosok közül Viszocsányi Sándor Avasujváros részeit nyeri, a szatmári békekötés utáni korszakban azonban számos újabb szerzeménynyel gyarapítja vagyonát. Berenden 1665-ben Váraljai Horváth Istvánné és Kende Jánosné kapnak részeket. Csengert 1672-ben Divényi Ferencz birtokában találjuk, mely 1696-ban a szatmári vár tartozéka lesz. Gacsályi Horváth István 1659-ben Garbolczon szerez részeket. Gebe, a Csaholyiak kihalta után, Petrichevich Mihályé lesz, de itt is és Csengerben is 1659-ben Kapy Klára is szerez részeket. Géberjénre Jékey Ferencz nyer adományt, mely napjainkig megmaradt a család birtokában. Ilk helység egy részét Absolon Dániel nyeri; Istvándy János 1688-ban Laczfalura nyert adományt. Piskáros részeit 1660-ban Szodoray Mihály szerzi meg.

Alig néhány évvel a Rákóczi-szabadságharcz kitörése előtt a vármegye legnagyobb uradalmát, az ecsedi uradalmat Aspremont grófné, szül. Rákóczi Julia és II. Rákóczi Ferencz felosztották maguk között. Rákóczi Julia 1698-ban a maga részét, mintegy 50.000 forintért gróf Bánffy Györgynek zálogositotta el, mig Rákóczi Ferencz a maga részét 53.000 forintért ugyancsak Bánffy Györgynek, Majthényt pedig Károlyi Sándornak adta zálogba.

A szatmári béke után.

A szatmári békekötés után, az ecsedi uradalomnak a II. Rákóczi Ferenczet illető részét a kincstár foglalta le. Ez alkalommal az egész uradalmat megbecsülték és pedig 383.422 frt 30 krba. Gróf Aspremont Károly és nővére 1746-ban a maguk részét 80.000 frtért eladták gróf Károlyi Ferencznek. E részhez a következő birtokok tartoztak Szatmár vármegyében: Ecsed várának fele, Nagyecsed, Kisecsed, Fábiánháza, Börvely, Kálmánd és Dob helységek fele, Tarpa mezőváros, Gyarmat mezőváros fele része, Mérk, Vállaj, Géberjén, Gilvács, Görbed, Nagymajthény, Kismajthény egészen, Kisar helység, a tiszai rév, Szalka, Józsefháza, Matolcs helységek részben, Szentmárton, Tagy és Bartfalva puszták egészen.

A kincstári részt néhány év mulva ugyancsak gróf Károlyi Ferencz vette meg 100.000 forintért és a rajta levő 53.000 frt zálogösszegért. A kincstári részhez a következő birtokok tartoztak Szatmár vármegyében: Ecsed várának másik fele, Nagyecsed, Kisecsed, Fábiánháza, Börvely, Kálmánd és Dob helységek másik fele része, Misztótfalu mezőváros, Szaniszló, Szentmiklós, Alsókegye, Felsőkegye, Tőketerebes és Nagyar helységek egészen. Kissikárló helység egészen, Tunyog a szamosvizi révvel, Gyöngy, Ököritó, Nagysikárló, Buság, Vasvári, Iloba, Sebespatak, Borhid, Monostor, Komorzán, Parlag, Tartócz, Kányaháza, Avasújfalu, Avasfelsőfalu, Ujváros, Túrvékonya helységek részben, Szoldobágy, Terem puszta egészen, Macsa puszta egy része, Lugos helység egészen. Károlyi Ferencz az ecsedi uradalomból egy részt, még 1747-ben eladott gróf Bethlen Ádámnak, a ki ezzel a következő helységek birtokába jutott Szatmár vármegyében: Tarpa, Géberjén, Görbed, Fehérgyarmat, Matolcs, Kisar, Nagyar, Tivadar, Mánd, Bártfalva, Józseffalva, Apa, Nábrád, Kécs, Déva, Széplak, Genyéte.

A gróf Károlyi család ekként Szatmár vármegyének legnagyobb birtokosa, s csaknem egyharmadának ura lett.

A Károlyiakon kívül még a következő családok szereztek nagyobb birtokokat a XVIII. században: Vásáros-Naményi Eötvös Sándor és László megszerzik Amaczot, 1749-ben pedig Batizvasvári részeit; Eötvös Sándor Csanády Jánossal 1753-ban Érkörtvélyesen vesz részeket, 1758-ban Ombod, Eötvös József pedig 1747-ben Pórtelek, 1757-ben Ilk birtokába jut. Rhédey László és Ádám 1725-ben 576királyi adományt nyernek Csanálosra, Penészlekre, Vékony János kapitány 1720-ban adományt nyer Csanálos pusztára. Gróf Teleki Sámuel Aranyosmeggyest örökli; Ádám gróf 1747-ben Csengerújfaluban szerez részeket, ugyanez évben Nyircsaholy és Mátészalka birtokába jut, de az utóbbi már a következő évben gróf Károlyi Ferenczé lesz. Ugyancsak a Telekiek szerzik meg az Eötvös családtól Ombodot és Pálfalvát. Viszocsányi Sándor 1717-ben Batiz, Patóháza és Vállaj helységekben szerez részeket. A Berey család 1750-ben új adományt nyer Berére. Hirip és Ivácskó egyik felére 1732-ben Böszörményi Nagy Sámuel és Komáromy András, másik felére pedig 1765-ben Szuhányi Antal és László nyernek adományt. Magosligetet 1765-ben Mária Terézia királynő Hagara Pálnak adta. Báró Vécsey László Sárközt, az egykori Bethlen-féle birtokot örökli 1746-ban. Rápolti Nagy Sándor és György 1750-ben az egész Tyukod helységre, Klobusiczky László pedig Zsarolyánra nyer adományt. A század végén a gróf Barkóczyak Jánkot, az egykori Drugeth-birtokot öröklik. Gróf Dégenfeld Miksa 1810-ben Erdőszádát veszi meg a gróf Hunyadyaktól.

A szatmári békekötés után, a kormány, hogy a nemesi kiváltságokkal űzött visszaéléseket megszüntesse, de különösen, hogy az adóalanyok számát szaporítsa, 1723-ban az egész országra kiterjedőleg nemesi vizsgálatokat rendelt, de mind ez, mind az 1732. évi nemesi vizsgálat nem vezetvén kellő eredményre, a kanczellária 1754-55-ben harmadízben is elrendelte a nemesek összeírását.

Ez összeírás adatai szerint Szatmár vármegyében 1038 nemes volt; ebből 346 birtokos nemes és 692 armálista. De ez az összeírás sem teljes, mert Szatmár vármegye egyik-másik főrangu birtokost, mint báró Bánffy Farkast, gróf Barkóczy Imrét, gróf Forgách Pált, gróf Haller Istvánt, báró Haller Sámuelt, gróf Kornis Antalt, báró Kökényesdy Lászlót, báró Sennyey Imrét, báró Splényi Gábort, gróf Szirmay Tamást, gróf Teleki Sámuelt, báró Thoroczkay Boldizsárnét, báró Wesselényi Ferenczet is felvette az összeírásba, ellenben a gróf Károlyiakat (Ferencz és fia Antal) nem.

A vármegyében birtokos főranguakról az 1764. évi összeírás nyújt tájékozást. Ez összeírás szerint a következő főranguak voltak a vármegyében birtokosok. Grófok: Gyulay Ferencz, Károlyi Antal főispán, Gönczruszkai Kornis Antal özvegye szül. Pekry Anna grófnő, Kornis Ferencz, Kornis Mihály kővárvidéki kapitány, Széki Teleki Ádám és Sámuel tábornokok, Szalonthai Toldy Ádám. Bárók: Hadadi Wesselényi Ferencz, Középszolnok vármegye főispánja, Thoroczkay Boldizsár özvegye báró Serédy Klára. Az összeírás szerint azonban gróf Károlyi Antal kivételével, mind Erdélyben laknak. (Komáromy István: Nagy Iván családt. ért. II. évf.)

Az 1785. évi összeírás szerint a vármegyében 9476, Szatmár-Németi városban pedig 186 nemes férfi találtatott s így a nemesek száma tekintetében Szatmár vármegye az ország összes megyéi között a harmadik helyen állott.

1848 előtt.

A jobbágyság felszabadulása előtt a vármegye torületén öt hatalmas uradalom állott fenn, az ecsedi, nagykárolyi, erdődi, bélteki és misztótfalusi; mind az öt a gróf Károlyiakat uralta. Utánuk a gróf Telekieknek volt a vármegyében a legtöbb birtokuk, mint Csomaköz, Domahida részben, Nyirmeggyes részben, Ombod, Botpalád, Sonkád, Tiszabecs részben stb., azután a gróf Barkóczyaknak, a kik a jánki uradalmat bírták, a melyhez Jánk, Csécse, Hermánszeg és Ricse tartozott. Ezenkívül még a következő főrangu családok voltak birtokosok a vármegyében a XIX. század első felében: gróf Degenfeld (Kocsord, Erdőszáda és Tormány); gróf Karacsay (Batizvasvári és Zsadány részben); gróf Kornis, gróf Majláth (Nagygécz, Kisnamény és Rozsály részben); gróf Vay (Mátészalka és Kántorjánosi részben); báró Apor (Pettyén részben); báró Bánffy (Szamosujlak és Hidegkút); báró Barkóczy (Nagyszekeres részben); báró Eötvös (Sályi); báró Jósika (Dara és Zsadány részben); báró Luzsénszky (Endréd részben); báró Perényi (Kisar és Komorzán); báró Sztojka (Zsadány részben); báró Sennyey (Nagypeleske); báró Vay (Derzs részben); báró Vécsey (Sárköz); báró Wesselényi (Borhíd stb. részben.).

Az önkényuralom évei alatt szerezte meg Haynau Gyula, nemzeti történelmünk egyik legsötétebb alakja Nagygéczet (3874 hold), melyre 1852-ben hitbizományt alapított. Ezen kívül még két hitbizomány van a megyében, az egyiket gróf Barkóczy János 1859-ben alapította; ennek jelenleg gróf Hadik-Barkóczy Endre a haszonélvezője; a másikat 1888-ban gróf Károlyi Alajos alapította.

579Nemes családok, betűrendben

Alább közöljük betűrendben a vármegyében szerepelt és jelenleg is szereplő, továbbá az ott régebben és újabban letelepedett nemesi családokat.

Aáron. (Bisztrai).

AÁRON

Alsó Fehér vármegyéből, Bisztráról származik. Tivadar és fiai Péter, János, Gábor és Ábrahám 1701-ben kaptak czímeres nemeslevelet I. Lipóttól. A család a múlt században a biharmegyei Hegyközújlakon volt birtokos. A 60-as években telepedett meg Szatmár vármegyében. Tagjai közül: Péter, a XVIII. század második felében fogarasi püspök. - II. Tivadar, (sz. 1761, megh. 1834) kir. alezredes, a magyar nemes testőrség I. őrmestere. - II. Péter, (sz. 1763) az 52. számú gyalogezred főhadnagya, meghalt Caldieróban, hadifogságban. - Sándor, (sz. 1771, megh. 1843), huszárkapitány. - Miklós, a múlt század elején csíkvölgyi lelkész. - József, (sz. 1819, megh. 1887) a gróf Károlyi család főpénztárosa. - Sándor, jelenleg Szatmár vármegye tiszti főorvosa. Ennek fiai: Béla, László, Péter. - II. Sándor, alsófehérvármegyei főszolgabíró. - Ignácz, (megh. 1809) a győr-szabadhegyi ütközetben a nemesi felkelősereg kapitánya. - László, (sz. 1800, megh. 1848) alsófehérvármegyei főszolgabíró. - II. László, (1846-1892), M. Á. V. felügyelő.

Czímer: kékben, zöld mezőn, jobbra fordult, felfelé tekerődző természetes kígyó. Sisakdísz repűlésre kész fehér galamb. Takarók: kékarany, vörösezüst.

Áldor. (Gyömörei)

ÁLDOR.

Adolf, híres nagykárolyi orvos 1899-ben kapott czímeres nemeslevelet és előnév-adományozást. A nemességszerző Győr vármegye Gyömörő községében született 1832-ben és Nagykárolyban 1860-ban telepedett le. E család tagjai közűl Lajos, karlsbadi fürdőorvos. Leányai közül Ilona, Sarkadi Adolf osztálymérnök, Sarolta, Gyömörey Bertalan dr., Nelli, Sternberg Géza dr. és Tekla, Fisch Lajos nagybérlő neje.

Czímer: arany paizsfőben nyitott emberi szem. A paizsfő alatt hasított pajzs. Elől kékben négy fehér anjou-liliom között hatágú aranycsillag. Hátul vörösben, zöld alapon álló Aesculap, kígyós botra támaszkodva. Sisakdísz: aranykürt. Takarók: kékarany, vörösezüst.

Andrássy. (Nemeskéri)

ANDRÁSSY.

A család első ismert alapítója ez ágon Andrássy Mihálynak fia, I. János, ki a XVIII. sz. első felében a sopronmegyei Nemeskéren ág. h. ev. lelkész volt. II. János, 1751-ben Sopron megyéből Győrbe költözött. Ennek fia Dávid (báró) 1813 aug. 27-én Drezdánál, mint tábornok esett el. Másik fia I. József, 1802-ben Győrből Magyaróvárra költözött, hol 1809-ben perceptor, később Moson vármegye főpénztárnoka volt. Ennek fia Sámuel, Moson megye tiszti főügyésze, Szatmár vármegyéből nősült; neje Hiripi Szukányi Mária; fia Gyula, Csenger vidékén és Hiripen volt birtokos anyaágon. A szabadságharczban szekerész-hadnagy. Később csendbiztos és szab. áll. honvédhuszár-főhadnagy. I. Jenő, (sz.1855) központi útbiztos. Fia II. Jenő, banktisztviselő.

A család kétféle czímert használt: Az I. János nemeskéri czímere kékkel és vörössel haránt vágott pajzsban, zöld alapon ágaskodó arany-oroszlán, jobbjában görbe kardot tart. Sisakdísz a pajzsbeli oroszlán, növekvően. Takarók: kékarany, vörösarany. Jelenleg a Dávidtól fönmaradt pecsétes gyűrű czímerét használják. Kékben zöld halmon álló magyar vitéz, jobbjában kardot tart, melyen átütött török fej látható; balját csípőjén nyugtatja. Sisakdísz hiányzik. Takarók kékarany, vörösezüst.

Asztalos.

ASZTALOS.

Szatmármegyei család. Pál és István 1675-ben kaptak czímeres nemeslevelet I. Lipóttól, melyet ugyanez évben Nagykárolyban hirdettek ki. A nemességet igazolták Szinérváralján 1768-ban, Nagykárolyban pedig 1830-ban nemesi bizonyítványt adtak ki a család számára. Tagjai közül Mihály, a XVIII. század vége felé szolgabíró. - Pál, 1848-49-ben országgyűlési követ és Erdély kormánybiztosa. - Sándor, 1848-49-ben honvédezredes. - György, 1848-49-ben résztvett a kővárvidéki expediczióban és fogságot szenvedett. Jelenleg nagykárolyi ref. lelkész. - László, okleveles gazda, - Bertalan vasuti tisztviselő, - Kálmán fábiánházi lelkész, - Lajos, újpesti jegyző.

Czímer: kékkel szegélyezett vörösben, zöld alapon ágaskodó, hatágú aranycsillagtól és ezüst félholdtól kísért természetes farkas, előlábaival csákányra támaszkodik. Sisakdísz: vörösruhás, vörös kucsmás magyar vitéz, növekvően, jobbjában 3 búzakalászt tart, balját csípőjén nyugtatja. Takarók: kékarany, vörösezüst.

Asztay.

Sáros vármegyéből származik, honnan idővel Szatmár vármegyében is elterjedt. István és neje és fia András 1655-ben kaptak czímeres nemeslevelet, melyet 1656-ban Sáros 1666-ban pedig Szatmár vármegyében hirdettek ki. Tagjai közül József, (megh. 1906) pénzügymin. számtanácsos.

Bagossy. (Csengerbagosi)

A Kaplyon nemzetségből származik. Tagjai közül a kaplyoni ág őse Pál, 1601-tól 1608-ig Szatmár vármegye alispánja. - József 1760 körül megyei táblabíró. - Ferencz, 1765-ben főszolgabíró. - II. Ferencz 1848-49-ben nemzetőr-főhadnagy. - Menyhért, (megh. 1848) vármegyei esküdt. - II. Pál, jelenleg nyug. aljárásbíró, nagykárolyi ügyvéd. - Ferencz, nagykárolyi kataszteri becslőbiztos. - László, debreczeni törvényszéki jegyző.

Balásy. (Kászon-Impérfalvi)

BALÁSSY.

Régi erdélyi nemes család, melynek nemességét József és Imre számára Apaffy fejedelem megújította, a mit Háromszéken és Fogarason 1687-ben hirdettek ki. Egyik ága a múlt század közepe táján Szatmár vármegyében telepedett le. Tagjai közűl többen Háromszék alispánjai voltak és közülök József Csík-Gyergyó és Kászonszék utolsó királybírája volt, II. József pedig személynök az erdélyi kanczelláriánál. - IV. József érkörtvélyesi nagybirtokos volt, ennek fia V. József ugyanott birtokos.

Czímer: kékben, zöld alapon, féllábon álló daru, felemelt jobbjában rögöt tart. Takarók kékarany.

Balogh, szatmármegyei család.

BALOGH.

Mihály, továbbá másik Mihály és ennek fiai: István, Mihály, András, Ferencz, Bálint és Zsigmond 1659 okt. 4-én nyernek czímeres nemeslevelet I. Lipóttól. Az 1762., 1763 és 1764-iki nemesi összeírásban János szerepel. 1828-ban igazolják nemességüket. Tyukodon, Porcsalmán, Komlódtótfaluban és Czégényben volt birtokos. Tagjai közül Bertalan (sz. 1851 † 1902.) ügyvéd, Szatmár vármegye tb. főügyésze. - Ferencz, jelenleg honvédhadnagy.

Czímer: Kékben, zöld alapon ágaskodó természetes oroszlán, jobbjában szablyát markol. Sisakdísz: pajzsalak növekvően. Takarók: kékarany, vörös-ezüst.

Bárány. (Jászberényi és Rendesi)

BÁRÁNY

Dunántúli család, mely idővel Középszolnok, Heves és Máramaros vármegyékbe is kiterjedt. János és György 1698-ban új nemességet kapnak I. Lipóttól melyet még ugyanez évben Középszolnok és Heves vármegyékben hírdetnek ki. A család tagjai nagyobb 580részt földbirtokosok voltak. János, 1695-ben zilahi bíró, Mihály 1847-48-ban a somlyói nemesek között szerepel, Lázár, a ki Kővárremetén birtokos volt, az 1848-iki hadjáratok alatt a nemzetőrök élén állott, mikor a katalini hídnál feltartoztatták Urbán csapatait. Béla, jelenleg szinérváraljai főbíró és birtokos.

Czímer: kékben, zöld alapon, repülésre kész fehér galamb. Sisakdísz: a pajzsbeli galamb. Takarók: kékarany, vörösezüst.

Barthos. (Szigeti)

BARTHOS.

Máramaros vármegyéből származik, honnan a XVII. század végén Szatmár, majd később Zemplén és Sáros vármegyékre is kiterjedt. A család 1627-ben nyert czímeres nemes levelet II. Ferdinándtól, mely Szatmár, Zemplén és Sáros vármegyékben hirdettetett ki. I. Rákóczy György a nemességszerző Istvánnak Sztojkafalvára adománylevelet ad, melyben már a "Szigeti" előnév is előfordul. Tagjai közül András, huszárőrnagy, a franczia háborúkban tünt ki. Ennek fiai: János, az Ő felsége személye körüli miniszteriumban államtitkár volt. Tivadar ny. m. kir. itélőtáblai biró, a Magyar Nemzeti Szövetség társelnöke volt. Ennek fiai: József, ny. főszolgabíró, Andor, cs. és kir. kamarás, keresk. min. oszt.-tanácsos, János, M. Á. V. ellenőr, Tivadar, cs. és kir. kamarás, földmiv. min. s. titkár, János, 1848 előtt udvari kanczellista, később miniszteri tanácsos ( † 1894. ) Tivadar, jel. nyug. kuriai biró. - Ferdinánd (1848) volt kohó- és bányafőnök. - János ( † 1854) kincstári főerdész. - Zsigmond, nagykárolyi helyettes pénzügyigazgató.

Czímer: kékben, zöld alapon ágaskodó, jobbra fordult párdúcz, előlábaival egyenes kardot tart. Sisakdísz: nyilt fekete sasszárny között czölöpösen állított egyenes kard. Takarók: kékarany, vörösezüst.

Báthory. Szabolcsmegyei család, Nyirbogátról.

BÁTHORY.

Később átszármazott Szatmár vármegyébe is, a hol Tyukod és Ugornya községben volt birtokos. István 1702 május 28-án nyert I. Lipóttól czímeres nemes-levelet, melyet 1705-ben Szabolcs vármegyében hirdettek ki és 7 évvel később is igazoltak. Tagjai közül I. Ferencz 1726 körül gróf Károlyi Sándor generális pohárnoka, később halászmestere és bizalmas embere. György 1766 elején a Károlyiak udvarbírája, majd tiszttartója. - Sándor, (1801-ben) erdődi insurgens. - János, (sz. 1810) a gróf Károlyiak contraktuális mérnöke. - János, (megh. 1816) a Károlyiak ispánja. - István, 1821-ben mérnök. - Antal, 1818-ban a Ká rolyiak kasznárja. - II. Ferencz, (megh. 1822-ben) gróf Károlyi József pesti udvarmestere.- Gábor, 1826-ban tasnádi ügyvéd. - István, 1825-ben nagykárolyi tiszttartó. - János 1848 előtt nagykárolyi várnagy. - István, jelenleg nagykárolyi gyógyszerész.

Czímer: vörösben, zöld alapon álló pánczélos vitéz, jobbjában kardot tart, melyen átütött török fő van, balját csípőjén nyugtatja. Sisakdísz: növő pajzsalak. Takarók: kékarany, vörös-ezüst.

Bay. (Ludányi)

A család eredetét már a Szabolcs vármegyét tárgyaló kötetben ismertettük. A család egyik ága a múlt században telepedett Szatmár vármegyébe. Ez ág tagjai közül Lajos 1903-ban nagybányai orsz. képviselő, - Károly felsőbányai rendőrkapitány.

Becsky. (Tasnádszántói)

Szilágyvármegyéből eredt régi, nemes család, mely Szabolcs, Szatmár és Ugocsa vármegyékbe is elágazott. Egy törzsből való a Csákyakkal. Kopasz fiának is Bekcs a neve, a kinek birtokában volt Valkó 1311-ben. - 1465-ben Péter királyi adományt nyert Komlód újfalura. Peleskét már a XVII. század elején bírták. II. György, 1693-ban Szatmár megye alispánja. - III. György, 1732-1734-ig főszolgabíró, majd 1738-ban alispán. - IV. György, 1754-1765-ig főszolgabíró, ennek fia I. Ferencz, 1765-1771-ig főszolgabíró. - László, 1738-ban főszolgabíró, 1754-ben másod-, 1756-1776-ig pedig első alispán. - Tamás, az 1622-iki országgyűlésen Szatmár vármegye követe, - Antal, 1776-ban, 1790-1796-ig és 1808-ban főszolgabíró. - Ignácz, 1796-ban alszolgabíró. - A család jelenleg élő tagjai: Emil, Ugocsa vármegye alispánja, - Géza dengelegi, György, csomaközi és Sándor, vezendi körjegyző.

Berchthold (grófi).

A család tiroli eredetü. Az 1751. évi 40. törvényczikkel néhai Berchthold Antalnak nejétől, a nemes Spáczai családból származó Eiersperg Zsófiától született fiai Antal, Jó zsef és Ferencz grófok, maradékaikkal együtt honfiúsíttatnak. A család egyik tagja Arthur gróf Gebén lakik, Szatmár vármegyében.

Berey. (Berei)

BEREY

A család a szatmár-vármegyei Bere községtől nyerte nevét. Bere község 1325-ben a Berey nemzetségé volt, melytől 1412-ben Bélteki Drágfi Sándor, Drágh vajdának fia erőszakosan elfoglalta, de 1416-ban Berey Jánost és Óváry Jánost törvényesen visszahelyezték birtokukba. A család egy része Szabolcs és Szilágy vármegyékbe szakadt. Első ismert őse János, 1416-ban, Ferencz deák szatmári szolgabíró 1560-ban. A család nemességét II. Rudolf király újította meg 1580 márczius 8-án Berey Miklós és neje Anna, valamint testvérei János és András részére. Nemesi bizonyítványt nyert Középszolnok vármegyében 1771 deczember 13-án. A család jelenleg élő tagjai: Berey József, ref. lelkész, esperes, vm. bizottsági tag és író Nagyecseden, Berey Imre és Berey Károly.

Czímer: kékben baloldalon kinyúló vörösmezű könyöklő kar, görbe kardot és hajánál fogva török főt tart. Kísérők: hat-ágú aranycsillag és ezüst félhold. Sisakdísz: könyöklő vörösmezü kar, görbe kardot tart. Takarók: kékarany, vörösezüst.

Bodoky, másként Bodoki Henter.

BODOKY-HENTER.

Székely család s az Apor törzsből származik. Apor Istvánnak Ilona leánya Burczia Mátéhoz ment nőül, kitől két fia származott: István és Lukács. Amaz megtartá az Apor nevet és Bálványos ura maradt, emez pedig Sepsi-Szent-Ivánra költözött, hol előbb Kis-Henternek kezdték nevezni, míg fia Máté már a Henter névvel maradt. Ez Bodok (Háromszék vármegye) községbe származott át, hol megalapította a Bodoki Henter családot. Máténak a fia Dénes, ennek fia Boldizsár, ezé pedig Benedek (1583-1591. években) háromszéki főkirálybíró volt. - Benedeknek két fia, Péter és András közül Andrásnak Mihály nevű fia Rákóczi tábornoka volt és követ a portára; ennek fia, Dávid, a ki 1744-ben báróságra emeltetett, kinek ága azonban Ferencz nevű fiában kihalt. - A székely nemes primor primipilus és prixideriusok összeírásáról 1635. évben I. Rákóczy fejedelem alatt készült "Lustra"-ban, Bodok községben a Henter család 9 férfi-tagja a primipilis lovas székely katonák sorába fel van véve. A családi elágazások nagy ter jedelme miatt, csupán a börvelyi Bodokyak leszármazása ismertethető a következőkben: I. Péternek, a ki kapitány volt, a fiai I. Márton és II. Péter, ezek Szatmár vármegyébe telepedtek, Kőszeg remete községbe. Az előbbit a debreczeni kollégiumból hívták papnak Técsőre, Máramaros vármegyébe, 5811730 év táján, az utóbbi Kőszegremetén gazdálkodott. I. Márton, (técsői pap) fia: II. Márton, gencsi, később börvelyi pap lett, (1783); ennek fia, III. Márton, börvelyi nótárius (1808); ennek fia Lajos, szintén börvelyi körjegyző volt, (1839), a ki a Henter helyett már csak a Bodoky nevet használta 1848 év után. A Henterek székely nemességét Szatmár vármegye 1832. évi de czember hó 10-én tartott közgyűlésén hirdették ki.

Czímer: vörösben, a pajzs alsó oldalszéleitől, a felső pajzs szélig emelkedő kékszínű, befelé hajlott ék, melyben hármas zöld halom középsőjén nyugvó koronán, féllábon álló és a jobboldali vörös mezőben szablya, balról pedig írótoll által kísért természetes darú, felemelt jobbjában kavicsot tart. Sisakdísz: hiányzik. Takarók: kékezüst, vörösezüst.

Bogcha (Nagydamasi)

Zemplén vármegyéből származik, de időközben Torontál és Szatmár vármegyékben is elterjedt és itt Nagydoboson és Ópályiban volt birtokos. Pál 1635-ben kapott czímeres nemeslevelet, melyet ugyanez évben Zemplénben hirdettek ki. Ma élő tagjai közül Pál honvédhadbíró.

Boér. (Kopacseli)

BOÉR.

Fogaras vármegyéből származik. A család 1659-ben kapott czímeres nemeslevelet, melyet Bihar és Szatmár vármegyékben hirdettek ki. Tagjai közül Sándor, m. kir. honvéd huszár-alezredes, a pécsi 8-ik huszárezred parancsnoka. - Endre, tekintélyes szatmármegyei birtokos Mezőpetriben.

Czímer: kékben, felfelé irányított nyíl és nyílvessző. Sisakdísz: ugyanaz. Takarók: kékarany, vörösezüst.

Bónis. (Egri)

BONIS

Szatmár-vármegyei család. Első ismert őse Mátyás, ki 1618-ban nyert czímeres nemeslevelet II. Mátyástól, melyet 1619-ben Szatmár vármegyében hirdettek ki. 1786-ban a család nemesi bizonyítványt nyer a vármegyétől, melyet Szabolcsban bemutat. Szatmár vármegyében Sárközújlakon, Aranyosmeggyesen és Fehérgyarmaton volt birtokos. Tagjai közül György, 1848-49-ben honvédfőhadnagy, - József, sárközujlaki birtokos - Károly, jelenleg kölcsei birtokos.

Czímer: vörösben, zöld alapon könyöklő pánczélos kar, buzogányt tart. Sisakdísz: ugyanaz. Takarók: vörösezüst, kékarany.

Boross (Zelenei)

BOROSS (Zelenei)

Békés vármegyéből származik, honnan Nógrád és Kishont vármegyékben is elterjedt, a hol Zelene és Nyustya községekben volt birtokos. Mátyás és Pál 1670-ben kaptak czímeres nemeslevelet I. Lipóttól. Tagjai közül János, (megh. 1883.) 1848-49-ben honvédfőhadnagy. József, (megh. 1840 körül), részt vett a francziák elleni háborúban. Béni, (megh. 1900), volt orsz. képviselő. - II. János, jelenleg nagykárolyi ág. h. ev. lelkész. József-Miklós jelenleg gépészmérnök.

Czímer: kékben, zöld alapból növő szőlőtőke, mely mellett jobbról 3 levágott török fő, balról pedig hármas zöld halom látszik. Sisakdísz: növő aranyoroszlán, jobbjában görbe karddal. Takarók: kékarany, vörösezüst.

Boross. (Magyarádi)

BOROS. (Magyarádi)

Szatmár vármegye törzsökös családja, mely Homokon, Aranyosmeggyesen, Berenczén, Apában és Borhídon volt birtokos. Borhíd községben Boros Mária férjével Skotka Mihálylyal 1699. évben részbirtokot kap királyi adományban. Tagjai közül Pál, 1860-ban főszolgabíró, majd orsz. képviselő, törvényszéki elnök és birtokos. (megh. 1875), - Bálint, (megh. 1896), - előbb szatmári polgármester, később 18 évig orsz. képviselő. - Ádám, (megh. 1870 körül) megyei törvényszéki ülnök, később árvaszéki elnök, majd ügyvéd. - Miklós, 1848-49-ben honvéd, később ügyvéd. - Fiai: Dezső, jelenleg szatmári postafőnök. - László, vasúti ellenőr, - József, postafőtiszt, - Lajos, ügyvéd, - Ignácz, (megh. 1886) gárdakapitány. - Zoltán, jelenleg aranyosmegygyesi birtokos, a ref. egyház gondnoka.

Czímer: kékben, zöld alapból növő szőlőtő. Sisakdísz: féllábon álló darú, felemelt jobbjában kavicsot markol, csőrében zöldleveles szőlőfürtöt tart. Takarók: kékarany, vörösezüst.

Botka. (Kovácsvágási és reszegei)

Szatmár-vármegyei nemes család. András Reszegén birtokrészt kap királyi adományban, 1465-ben. Ugyanazon évben Botka András Börvely községben részjószágra királyi adományt nyer. Botka Lajos 1830. évben szolgabíró. A család Nábrád községben birtokos.

Bornemisza (Kecskeméti)

A család bereg-vármegyei eredetű. I. András és neje Huszthi Anna III. Ferdinándtól nyernek 1650-ben czímerlevelet. I. András fiai közül Márton és II. András munkácsi lakosok 1682 febr. 12-én, a Bereg vármegyében Kígyóson tartott gyűlésen igazolják nemességüket. III. András, a ki már Szatmár vármegyében Fehérgyarmaton lakik, Bereg megyétől kér bizonyítványt és 1769 aug. 7-én kap is. IV. András, ki szintén fehérgyarmati lakos, 1794-ben nemesi bizonyítványt nyer. A család jelenleg élő tagjai: Béla, nagyváradi lakos,-Imre, jegyző Fehérgyar maton; ennek fia, Jenő. - István, jegyző Nábrádon; ennek fia Béla, ügyvédjelölt, Géza, festő; - Géza, vármegyei árvaszéki ülnök és h. elnök. - Sándor, Ludovika-akadémiai növendék.

Czímer: vörös pajzsban zöld halmon álló, jobbra fordult természetes struczmadár, csőrében patkót tart. Sisakdísz: ugyanaz. Takarók: aranykék, ezüstvörös.

Böszörményi, másként Böszörményi-Nagy. (Hiripi és Ivácskói)

BÖSZÖRMÉNYI.

Szatmár-vármegyei család, mely idővel Beregben is elterjedt. Péter és György 1635-ben lapnak czímeres nemeslevelet II. Ferdinándtól. 1732-ben Nagy Sámuel alias Böszörményi és Komáromy András III. Károlytól adományt nyernek Ivácskófalvára és Hiripre, 1756-ban pedig B. Sámuel és fiai Sámuel, Ferencz és József, Mária Teréziától Pettyénre. A család ezeken kívül még Erdődön, Dobrácsapátiban, Aranyosmeggyesen, Berenden és Berenczén volt birtokos és Szamoskóródot és Kiskolcsot bírta zálogban. Szatmár vármegye 1846-ban nemesi bizonyítványt állított ki a család számára. Tagjai közül Ferencz, a XVII. század végén 3 ízben szolgabíró, - Sámuel 1697-ben szolgabíró. - Antal, (megh. 1860) megyei biztos. - Elek, (megh. 1885) ügyvéd. -József, (megh. 1880) gyógyszerész - Pál, (megh. 1863) földbirtokos, 1848-49-ben honvédhadnagy. - László. 1848-49-ben honvédtiszt. - Sándor, (megh. 1899) megyei útbiztos, egyházmegyei tanácsbíró. Bertalan, pettyéni földbirtokos, szintén meghalt. - II. Sándor, jelenleg pettyéni birtokos, volt orsz. képviselő. - Emil, jelenleg szatmári ügyvéd, egyházmegyei tanácsbíró. - II. József, (megh. 1903) jogtudor, ügyvéd, majd kir. ügyész. - Endre, jelenleg ny. főszolgabíró, - Károly, (megh. 1896) ügyvéd, kir. tan., volt szatmári polgármester, a vaskoronarend lovagja, - Zsigmond, jelenleg aranyosmeggyesi birtokos és a nagybányai egyházmegyének 23 évig tanácsbírája. - László, jogtudor, jelenleg keresk. min. tisztviselő, - Károly joghallgató, - Árpád, ügyvédi irodaigazgató.

582Czímer: kékben, hármas zöld halmon ágaskodó kétfarkú aranyoroszlán. Sisakdísz: pánczélos, nyílt sisakos vitéz, jobbjában egyenes kardot tart, balját csípőjén nyugtatja. Takarók: kékarany, vörösezüst.

Budaházy. (Veskóczi)

BUDAHÁZY.

Ősnemes család, mely már a XIII. század végén szerepel és idővel Ung, Zemplén, Szatmár, Bihar és Szabolcs vármegyékben elterjedt. Tagjai közül István, 1813-ban ungmegyei táblabíró, - György, kántorjánosi lakos nemességét Szatmár vármegyében 1783. évben hirdették ki. - Lajos, 1802-ben biharmegyei szolgabíró, - II. Lajos, 1817-ben debreczeni birtokos. - Károly, 1836-ban ungmegyei követ stb. A család jelenleg élő tagjai: István, nyug. honvédőrnagy, - Imre, tanár, - Zoltán, törvényszéki bíró, - Kálmán, miniszteri tanácsos, - Sándor, ügyvéd Mátészalkán, - Menyhért, telekkönyvvezető, - Zsigmond, számellenőr, - Lajos, ref. lelkész, - József, vasúti áll. főnök, - Miklós, a Ludovica Akadémia növendéke, - Mihály, honvédhadapródiskolai növendék, - Sándor, gimnáziumi tanúló. Birtokosok Kántorjánosi, Mátészalka, Kocsord, Csaholy, Nyirmegyes községekben.

A czímer négyféle változatban fordul elő. Legrégibb az 1612-ben Budaházy B.-től használt és nevének kezdőbetűivel ellátott pecsét, mely szerint: kékben, zöld alapon álló vörösruhás, vörös kucsmás, sárgacsizmás, aranyöves magyar vitéz, az övön fekete kardtok függ, jobbjában kivont görbe kard, baljában buzogány. A pajzs alsó, jobb oldali széléből vörös mezű kar nyúlik ki, görbe karddal. Sisakdísz: nyílt fekete sasszárny között, czölöpösen állított vörös mezű kar, görbe kardot tart. Takarók: kékarany. - Az 1839-ben Istvántól használt pecsétnyomóban a pajzsbeli vitéz balját csípőjén nyugtatja, a pajzs oldalából kinövő kar hiányzik és a sisakdísz karja nem czölöpösen állított, hanem könyöklő. Az 1802-ben Lajostól használt pecsétnyomón szintén hiányzik a pajzsbeli kar, a sisakdíszen pedig csak a kard (kar nélkül) van czölöpösen állítva. A családtól most használt czímerben a pajzs vörös, a magyar vitéz zöld ruhás és a pajzs oldalából kinövő kar egyenes véres kardot tart. A sisakdísz sasszárnyai középen aranynyal vágottak és a czölöpösen állított zöld mezű kar egyenes véres kardot tart. E négyféle változat közül a legrégibb látszik leghitelesebbnek.

Császy. (Pusztacsászi. Egy másik ága Hetei-Császi).

CSÁSZY.

Heves vármegyéből, Csász pusztáról. származik, de idővel átterjedt Bereg vármegyébe, a hol Hetében és a XVII. században Szatmár vármegyébe, a hol Ráksa, Felsőfalu, Avasújfalu, Mikola, Egri és Szárazberek községekben volt birtokos. Puszta-Császra és Hetére a család kir. adományt nyert. Tagjai közül János, a II. Rákóczi-féle szabadságharcz alatt csendbiztos. - József, 1820-30-ban szatmármegyei főszolgabíró. - I. Bálint, 1848-ban honvédhadnagy. - II. Bálint, 1861-ben és 1867-től 73-ig megyei esküdt, jelenleg mikolai birtokos, a kerületi függetlenségi párt elnöke, egyházmegyei főgondnok. - Mihály, jelenleg hadnagy.

Czímer: kékben, zöld alapon ágaskodó aranyoroszlán, jobbjában görbe kardot tart. Sisakdísz: ugyanaz. Takarók: kékarany, vörösezüst.

Csigahy másként Csőghy (Berei).

Régi szatmár-vármegyei család. Berei Csigi Miklós 1587-ben II. Rudolftól Bere községben királyi adományt nyer. András, János, György és István csomaközi lakosok nemesi bizonyítványt kérnek 1741-ben. - János és István 1786-ban nemességüket igazolják. A család birtokos Bere, Csomaköz, Szentmiklós és Gencs községekben. A család élő tagja Csighy István ref. lelkész Szentmiklóson.

Csog. Másként Füley. (Fülei)

Bihar vármegyéből származik, honnan Udvarhelyszékbe terjedt át, a hol 1822-ben hirdették ki nemességét. Egyik ága Szatmár vármegyében Nagybányán telepedett le, a hol 1823 május 21-én igazolta nemességét.

Csomaközy.

Szatmár vármegyének ősi kihalt családja, mely eredetét a Kaplyon nemzetségből vette. 1396-ban osztozott János osztályos vérrokonaival: a Károlyi, Bagosi és Vetési családokkal. 1655-ben László dikátor volt a vármegyében. András, a XVII. században nagyváradi várkapitány és a hajdúság altábornoka. 1754-ben Csomaközy Zsigmond, továbbá Csomaközy Krisztina, Dombai Szegedy Ferenczné, Csomaközy Zsuzsánna, Diószeghy Sámuelné, Ömböly, Vada, Mező petri és Vezend községek birtokai iránt pert a folytatnak a Károlyiak ellen. Csomaközy Zsigmondban a család fiágon 1768-ban kihalt.

Dégenfeld (grófi).

DEGENFELD.

Argauból eredő család. Jelenleg Württembergben, Badenben és Magyarországon elterjedt. A család 1625 január hó 27-én kapja a birodalmi báróságot; 1716 április hó 13-án báró Dégenfeld Kristóf Márton birodalmi gróffá lesz. Ő csatolja nevéhez a Schomburg (Schonberg) nevet, mert neje a hg. Schomburg család utolsó sarja volt. Dégenfeld Schomburg Miksa Kristóf, cs. és kir. kamarás és kir. tanácsos 1810-ben kap leszármazóival együtt magyar grófságot. A családnak Szatmár vármegyében nagykiterjedésü birtokai vannak és pedig Erdőszádán, mely egykor gróf Hunyady József neje gróf Haller Erzsébeté volt és a Nagykárolyhoz közel fekvő u. n. Dégenfeld tanyán, továbbá Csomaköz és Mezőpetri községekben. A családnak Szatmár vármegyében lakó és élő tagjai gr. D. József és gróf D. Sándor és ennek gyermekei: Miksa, Béla Kristóf, Pál és Béla.

Dienes. (Korláthi).

DIENES.

Abaúj vármegyéből származik, idővel azonban átterjedt Ugocsába és a XVIII. század elején Szatmár vármegyébe is. Mihály és András 1619-ben kaptak II. Ferdinándtól czímeres nemeslevelet, melyet Garadnán (Abaúj) 1622-ben hirdettek ki. A család Csepe, Fancsika és Fekete-Ardó községekben volt birtokos. Tagjai közül Dezső (megh. 1904) nagybányai főszolgabíró. - Lajos, jelenleg nagydobosi birtokos, - Dezső, tb. szolgabíró.

Czímer: vörösben, zöld alapon ágaskodó természetes farkas, jobbjában gerezdes buzogányt tart. Sisakdísz: fehér vadászeb nyakörvvel, növekvően. Takarók: vörösarany, feketeezüst.

Domahidy (Domahidi).

DOMAHIDY.

E család a Balog-Semjén nemzetségből származik. Egy 1280-ban vagy valamivel előbb kelt oklevélben I. Mihály megigéri, hogy az ő "frater"-ének (atyja fiának) Péternek fiát Domahidy Miklóst nevelés végett átadja, de a gyermek vagyonára ő vigyáz, s ha a gyermek meghalna, ő fizeti ki az özvegynek nászhozományát, a ki különben férjhez ment másodszor a Bogát-Radván nembeli Sándorhoz. Mind a frater szóból, mind abból, hogy Domahidy Miklós után I. Mihály, Ubul fia örököl, következik, hogy e Miklós és atyja, Péter, I. Mihálylyal egynembeliek voltak és Péter I. Mihálynak hihetőleg unokatestvére volt. Az említett szerződés értelmében aztán I. Mihály a Domahidy ágnak birtokaira gondot viselt. 1280-ban megigérte, hogy a beszedett jövedelem felét és a domahidi vám felét I. Miklós neveltetésére fordítja, 1280 után pedig a fiatal Miklóssal együtt rendel ki egy gondviselőt Domahida és Penyige helységekben. Tagjai közül I. Miklós 1300 körül comes, - V. Miklós 1642. évben főjegyző, - VI. Miklós 1694-1699 alispán, - László 1703.ban szolgabíró 583és később gróf Károlyi Sándor generalis főkamarása, - I. István élt 1733-1757. Domahida új telepítője, - Ferencz, Mária Terézia alatt katona főtiszt, - Menyhért 1848-ban másodalispán, - Pál 1848-49-ben Kossuth kormánybiztosa, - 1867-1872-ig első alispán és egyházmegyei főgondnok, - Dániel 1848-49. nemzetőr kapítány, - Gedeon 1842-1848. megyei tiszti főügyész és főpénztárnok, - Ferencz 1848-49. Vilmos huszárszázados, 1861. évben országgyűlési képviselő, 1865-1872. évig orsz. képviselő, 1875-1892-ig főispán, a Lipót rend lovagja, - II. István, 1867-1872-ig főszolgabíró, 1872. évtől 1893. évig országgyűlési képviselő, jelenleg ref. egyházmegyei tanácsbíró, az ecsedi láp szabályozó társulat alakulásától igazg. vál. tagja stb. - Sándor, 1868-1875. évig kincstári ügyész, 1875-től 1893. évig királyi közjegyző, az ecsedi láp lecsapoló társulat alelnöke és a vármegyei gazdasági egyesület elnöke († 1907), - Elemér, 1889. évtől 1901-ig főszolgabíró, 1901-től 1903-ig országgyűlési képviselő, 1903-1905-ig Hajdu vármegye és Debreczen város főispánja, jelenleg egyházmegyei főgondnok, az ecsedi láp lecsapoló társulat ig. vál. tagja; ennek fia István (szül. 1898), - Viktor volt főszolgabíró, utána országgyülési képviselő, jelenleg angyalosi birtokos, - ennek fiai György és Ferencz, - Pál 1906-tól szolgabíró a szatmári járásban.

Czímer: kék pajzsban arany-koronán könyöklő pánczélos kar kardot tart. Sisakdísz ugyanaz. Foszlányok: kékarany, vörösezüst.

Drágos. (Deszei és Dragomérfalvai, később Thurnai is.)

DRÁGOS.

Régi nemes család, mely már 1336-ban Károly királytól nova donatiót nyert, melyet Nagy Lajos 1349. szept. 15-én megerősít és újabb adományozásokkal bővít. A család Máramarosból elterjedt Szatmár vármegyébe és a Kővárvidékre is, a hol 1720. táján telepedett le és 1848. előtt Nagyfentős, Butyásza és Kolczér községekben volt birtokos. A család első ismert őse János, a moldovai fejedelemség megalapítója. Károly, ki már a Thurnai előnevet használta, 1742-ben kapott czímeres nemeslevelet Mária Teréziától, melyet Szebenben 1743-ban és később Biharban is kihirdettek. Tagjai közül topliczai D. János 1848-ban követ és Kossuth Lajos kormányzó meghatalmazottja, az erdélyi oláhokkal való tárgyalásoknál. - Pál (butyászai) a 60-as években Kővárvidék alkapítánya. - Gábor (megh. 1906.) kővárvidéki esküdt és később főispáni titkár. - Gábor fia Teofil, jogtudor, nagybányai ügyvéd, az Aurora takarékpénztár vezérigazgatója. Neje Hessendorfi Klein Alice. - Gusztáv, puszta-hidegkúti birtokos, - László, (megh. 1905.) somkúti ügyvéd.

Czímer: aranyban, zöld alapon vágtató magyar vitéz, jobbjában homokórát tart, mely köré kígyó tekerődzik. Sisakdísz: nyílt fekete sasszárny között a homokóra. Takarók: kékarany, vörös-ezüst.

Egry. (Egri).

Szatmár vármegye egyik legősibb családja, mely már 1300-ban Egri község ura volt. Ettől kezdve állandóan szerepel a vármegye nemes birtokosai között. Idővel a Salgay, Perényi és Szirmay családokkal osztályos atyafiságba került. Tagjai közül Kelemen 1578-ban a maga egri részbirtokát Salgay Bálintnak adja el, de török fogságba kerülvén, neje Oroszi Erzsébet az ő részét is eladta Salgaynak, hogy a török rabságban szenvedő férjét kiszabadítsa. - Bernát, 1596-ban a vármegye szolgabírája volt, - István 1637-ben ugyancsak megyei szolgabíró. - Imre, Ferencz, László második Imre és Sándor 1785-ben a vármegyétől nemesi bizonyítványt nyernek. György, ezidő tájt a vármegye táblabírája. II. György, 1848-49-ben honvédhuszárfőhadnagy. - András, 1848-49-ben népfelkelő kapitány. Ferencz, 1848. előtt huszárkapitány. E családból származik özv. Dienes Dezsőné is.

Endrédy.

Szatmármegyei család, László és fiai: László, József, István, Sámuel és Gábor 1766-ban kapnak czímeres nemes-levelet Mária Teréziától, mely egy évvel később Szatmár vármegyében hirdettetett ki. A család Ér-Endréden, Szatmáron, Amaczon és Pettyénben volt birtokos. A család azonban ismeretlen helyekre szétágazott. Az itthon maradtak közül: László, a czímerszerző hasonnevű fia Szatmár város főbírája és a nemesi fölkelés kapitánya volt. - Lajos, 1848-9-ben honvéd főhadnagy, 1861-ig m. főlevéltáros, azután pedig Szatmár város kapitánya volt. - II. Lajos, Kálmán, városi ellenőr, - József, jelenleg nyirvasvári körjegyző, azelőtt Mátészalka nagyközség főjegyzője volt tíz évig.

Eötvös (Vásáros-Naményi).

EÖTVÖS

Régi, nemes család, mely már a XIV. században is szerepel és melynek egyik tagja: Miklós 1768. febr. 2-án bárói rangot nyert. A család Bereg vármegyéből szárma zik, de idővel Szatmár- és Ugocsa vármegyékben is elterjedt. Tagjai közül többen Szatmár- és Bereg vármegyék alispánjai voltak. I. Miklós 1697-ben szolgabíró. - II. Miklós 1700-13-ban alispán, - József 1732-46. között, Lászó, 1784-ben alispán, - Sándor 1810-ben alispán. - Mihály 1829-32-ig főszolgabíró, később alispán, 1848-ban kormánybiztos. - Tamás, 1848-ban kormánybiztos. - I. Róbert, vármegyei főszolgabíró. - II. Róbert, jelenleg szintén vármegyei főszolgabíró.

Czímer: kékben ágaskodó arany-griff, jobbjában görbe kardot tart. Sisakdísz: kinövő pánczélos, nyilt sisakos vitéz, jobbjában szablyát tart, mellyel hatágu csillagot vág; balját csípőjén nyugtatja. Takarók: kékarany, vörösezüst.

Fábián.

Zemplén vármegyéből származik, honnan idővel Szatmár vármegyére is kiterjedt. Ambrus 1609-ben kapott czímeres nemes-levelet, melyet Zemplénben 1610-ben hirdettek ki. Szatmár vármegyében az 1726-iki nemesi összeírásban már szerepel. Tagjai közül György (1809) nemesi felkelő. - Sándor 1843-tól 46-ig ref. főgondnok. - Imre 1848-49-ben nemzetőr (megh. 1896). - István 1864-től 80-ig több ízben ref. főgondnok. - Ferencz 1825-26-ban ref. főgondnok. - László 1832-34. főgondnok. - Gábor (megh. 1863.) ügyvéd. - Károly, jelenleg fehérgyarmati ref. lelkész.

Falussy. (Ábrahámi).

FALUSSY.

Ősi nemes család, melynek Szentgáli előneve Vas vármegyéből származik, de később Zala és Ung vármegyékbe is átszármazott. F. Péter, aliter Ábrahámy 1632-ben kapott újabb czímeres nemes-levelet, melyet szintén Vas vármegyében hirdettek ki. Tagjai közül Miklós, 1672-ben Vas vármegye alispánja, kinek neje gróf Zichy Mária. - Borbála 1740-ben gróf Gyulay Ferencz özvegye. - Mihály, szül. 1772-ben, író, részt vett a Martinovich-féle össze esküvésben, külföldre menekült, később visszatért és Semjénben Kazinczy rokonát, Fráter Évát vette nőül. - II. Mihály (szül. 1820, megh. 1897.) 1848-49-ben részt vett a szatmár-vármegyei önkéntes csapat szervezésében és mint Vilmos-huszár főhadnagy harczolta végig a szabadságharczot. Ennek fia Árpád, jogtudor, jelenleg Szatmár vármegye főispánja. Ennek fia Endre, Árpád, Miklós.

584Czímer: hasított paizs. Elől kékben, a paizs széléből kinyuló vörös mezü kar, tőrrel. Hátul vörösben ágaskodó arany-oroszlán, alsó lábánál ezüst félhold, jobbjában kettős keresztet tart. Takarók: kékarany, vörösezüst.

Fényes: (Csokaji).

FÉNYES.

Szabolcs vármegyéből származik, honnan idővel Bihar, majd - a mult század elején, - Szatmár vármegyében is elterjedt. Szabolcsban Laskodon, Biharban: Érmihályfalván és Berettyó-Ujfaluban, Szatmárban pedig Endréden és Sárközujlakon volt birtokos. Péter, Márton, Ferencz és János 1635-ben kaptak czímeres nemes-levelet II. Ferdinándtól, melyet Szabolcsban hirdettek ki. Tagjai közül Elek, a mult század első felében kiváló statisztikus, - János. (megh. 1849. után) kir. ügyész. - I. Sándor (megh. 1848, előtt) ügyvéd. - II. Sándor sárközújlaki birtokos. - Miklós, jelenleg postatakarékpénztári tisztviselő.

Czímer: kékben, hármas zöld halom középsőjén nyugvó koronából növő nyilt sisakos, pánczélos vitéz, jobbjában egyenes kardot, baljában zölddel átkötött három arany-búzakalászt tart. Sisakdísz: a paizsbeli vitéz. Takarók: kékarany, vörösezüst.

Fitos.

FITOS.

Bács vármegyéből származik, honnan idővel Pest vármegyébe is áttelepedett. János 1793-ban kapott czímeres nemeslevelet I. Ferencztől, melyet Bács megyében hirdettek ki; 1824-ben már Pest megyében igazolja a család nemességét. Tagjai közül István 1824-ben ref, lelkész. - Ferencz, jelenleg nagykárolyi gyógyszerész.

Czímer: kékben, hármas zöld halmon, féllábon álló, aranykoronás daru, jobbjában rögöt, csőrében zöld koszorút tart. Kísérők j. aranynap, b. ezüst-félhold. Sisakdísz: koronás, szárnyas arany-griff növekvően, jobbjában görbe kardot tart, melynek vége a zöld koszorún van átdugva. Takarók: kékarany, kékezüst..

Füzy. (Felsőkeéri és Lemesi, Füzi)

FÜZI.

Abaúj és Sáros ősi nemes családja, mely már 1248-ban praedium Füz birtokosa Abaújban. 1460-ban István fia Tamás, az abaúji Búzafalvára és Koksó-Mindszentre, 1545-ben pedig Imre a sárosi Lemes községre kap királyi adományt. Imre 1515-ben László királytól újabb nemeslevelet kap, a harczban szerzett érdemeiért. Ujabbkori tagjai közül István, (megh. 1900) honvédőrnagy. Özvegye, szül. Propszt Francziska, nagykárolyi birtokos.

Czímer: kékben, két cserág fölött, félholdtól és hatágu csillagtól kisért könyöklő pánczélos kar, egyenes kardot és török főt markol. Sisakdísz: fehér mezü angyal. Takarók: kékarany, vörösezüst.

Gaál. (Olgyai).

Szilágy vármegyéből származik, a hol Érmindszenten volt birtokos. Szatmár vármegyében csak Kálmán telepedett le, az újabb korban. Tagjai közül Sándor, (megh. 1866) 30 éven át a gróf Károlyi-féle uradalom tisztje, 1848-ban nemzetőr. - I. Kálmán és Miklós szilágymegyeí birtokosok. - Sándor, varannai gyógyszerész. - Gyula, törvényszéki bíró Erdélyben. - II. Kálmán, nagykárolyi droguista.

Galgóczy. (Bilkei)

GALGÓCZY.

Borsod vármegyéből származik, Sajó-Galgóczról, de idővel Szabolcs-, Szatmár- és Bereg vármegyékben is elterjedt. II. Imre 1788-ban már Porcsalmán lakott, a hol a család később is birtokos volt. István és általa György, Márton, Mihály, János, Zsigmond, Péter, Pál, Judith és Katalin 1651-ben kapnak újabb czímeres nemeslevelet III. Ferdinándtól, melyet Szabolcs megyében, Petneházán hirdettek ki. Tagjai közül I. József 1820-ban ügyvéd és Szatmár vármegye táblabírája. - II. István szintén megyei táblabíró. - I. Sándor, Szatmár vármegye utolsó másod alispánja, 1848-49-ben nemzetőr-százados, részt vett az erdélyi hadjáratban, később krassói, majd csengeri orsz. képviselő, 1860-ban a szamosközi járás főszolgabírója, egyházker. tanácsbíró, 1869-ben a III. oszt. vaskoronarendet nyerte. - Gábor földbirtokos, ennek fia, II. József, árvaszéki ülnök, - Árpád, jelenleg csengeri szolgabíró, - Jenő, (megh. 1896) birtokos, - fia István, jelenleg szatmári szolgabíró. - Zsigmond, budapesti magánzó.

Czímer: kékben, zöld alapon, fehér lovon vágtató pánczélos, vörös-fehér-vörös strucztollas, nyílt sisakos magyar vitéz, jobbjában görbe kardot, baljában levágott török főt tart. Sisakdísz: a paizsbeli pánczélos vitéz, növekvően. Takarók: kékarany, vörösezüst.

Gáspár. (Szeniczei).

1687-ben kapott czímeres nemeslevelet, melyet Bars vármegyében 1688-ban hirdettek ki. A czímerszerző Gáspár, alias Szeniczey Pál, neje Czider Éva és gyermekei László, Márton és Erzsébet. A család a XVII. század végén szakadt Hont megyéből Szatmár vármegyébe. Tagjai közül e vármegyében 1738-ban Szeniczei Gáspár Sándor főügyész, 1790-ben Pál főjegyző, 1797-ben Pál, insurrectionális lovas főstrázsamester, - László kapitány, - János és Antal zászlótartók voltak; 1810-ben ugyanők táblabirákká lettek. 1823-ban József főszolgabíró. Jelen leg élő családtagok: Pál, árvaszéki ülnök, elnökhelyettes és Sándor, nyug. jegyző.

Czímer: kékben, zöld alapon, jobbról ágaskodó fekete lovon űlő sárga mezű, levágott fejű török, kinek feje és kardja a földön fekszik. Szemben vele fehér ágaskodó lovon űlő, vörös mezű magyar vitéz, kivont karddal. Sisakdísz: könyöklő pánczélos kar, a kard végén átütött török fő. Takarók: kékarany, vörösezüst.

Gellér másként Gellért.

György, István, Mihály és Márton VI. Károlytól kaptak czímeres nemeslevelet 1622-ben. Nemességüket 1722-ben Középszolnok vármegyében hirdették ki. A család a Marosszékből Mezőmadarasról jött Szatmár vármegyébe a XVIII. század elején. Tagjai közül Ferencz, az 1825-30-iki diétákon, mint városi senátor, Nagybánya követe. - II. Ferencz, (megh. 1858) Nagybánya város jegyzője. - László, (megh. 1888) Nagybánya polgármestere. - Endre, Nagybánya. volt polgármestere. - Béla, kir. főmérnök és a ker. kir. bányaigazgatóság főpénztárnoka. - Ferencz, pénzügymin. titkár. - László, gróf Erdődy Gyula uradalmi felügyelője.

Czímer: kékben, ezüst alapon könyöklő pánczélos kar 3 búzakalászt tart. Sisakdísz: hiányzik. Takarók: kékarany, vörösezüst.

Géressy. (Mátészalkai).

GÉRESY.

Beregből származik és 1675-ben Apaffy Mihálytól nyerte a nemességet, melyet Máramarosban hirdettek ki. Csak az újabb korban telepedett le Szatmárott. Tagjai közül Imre a múlt század huszas éveiben munkácsi ref. lelkész. - László, (szül. 1802) forgoláni, majd viski lelkész. Fiai: László, máramarosmegyei árvagyám, - Kálmán, tankerületi főigazgató Debreczenben; - Imre, ny. főgimnáziumi tanár M.-Szigeten, - János, telekkönyvvezető, - Albert telekkönyvvezető M.-Szigeten, - János fia Gyula, adótiszt.

Czímer: kékben, zöld alapon álló, kiterjesztett szárnyu fehér hattyu, egy lecsapó fekete sassal viaskodik. Sisakdísz: a pajzsbeli hattyu. Takarók: kék-arany, vörös-ezüst.