A teljesen elpusztult Temesvárnak 1716-ban megkezdett rekonstrukcziója után az osztrák kormány nagymérvű gyarmatosítása németté tette Temesvárt s így a XVIII. század közepe táján, a mikor az első elemi iskolákkal a közoktatásügy alapját lehetett megvetni, még szó sem lehetett nemzeti nevelésről.

Az első temesvári népiskola nyomaira a Belvárosban, 1726-ban akadunk, melyből 1775-ben megalakult a normális iskola 4 osztálylyal. Később Temesvárott a normális iskolával összekötött tanítóképző tanfolyam is fennállott 1844-ig.

A belvárosi elemi iskola 1850-51-től kezdve "K. k. Primärschule", majd 1855-56 óta "K. k. Hauptschule" nevet visel. 1869-ben lett községi iskola és a lakosság szaporodásához képest bővíttetvén, mai napig fennáll.

Régi eredetűek a gyárvárosi és józsefvárosi elemi iskolák is; az erzsébetvárosi azonban csak 1855-ben keletkezett.

A leányiskolák mai jellegüket csak 1859-ben nyerték, a mikor a "Miasszonyunkról" nevezett, bajorországi iskolanővérek vették át a leányoktatást.

Az 1716-iki visszafoglalás után aránylag számos gör.-kel. lakosa volt Temesvárnak s ezeknek külön iskolájuk volt.

A jezsuiták 1726-ban nyitották meg a három osztályból álló gimnáziumot, melyet utóbb a negyedik és 1763-ban az 5. osztálylyal bővítették. A rend feloszlatásával, 1778-ban a temesvári gimnázium is megszünt, mely után itt 10 évig semmiféle középiskola nem volt, míg 1789-ben a kegyesrendiek gimnáziuma megnyílt.

Ebből a régi német világból fakadt városunk egyetlen ez ideig fennmaradt főiskolai fakultása, a róm. kath. papnevelő intézet is, mely 1806-ban keletkezett és királyi rendelettel a jezsuiták Szent-György téri épületét kapta meg. Az első tanév az 1806-07-iki volt, 44 növendékkel; ez a szám csak 1847-ben emelkedett négygyel, de ezt a létszámot a növendékek száma rendszerint meghaladja.

Lonovics József Csanádi püspök kezdeményezésére 1836 elején sikérült a jogi és bölcsészeti főiskolának az alapját megvetni és a bölcsészéti fakultás 1841-ben, a jogi pedig 1845 őszén keletkezett. Ezt követte 1847-ben égy második gimnáziumnak a bánáti evangelikusok középiskolájának megnyitása. E két utóbbi intézményt azonban az 1848-49-iki események árja elsodorta.

Az abszolut-kormány városunkban semmiféle iskolát nem alapított és csupán az 1850-es évek óta fennállott magán ipartanodából és a vasárnapi kereskedelmi iskolából keletkezett 1863-ban Wieszner Ferencz alreáliskolája, melynek helyébe ugyanő 1873-ban polgári iskolát és 3 osztályú közép-kereskedelmi iskolát alapított. Az oktatás szelleme és nyelve e tanintézetekben, nem tekintve a magyar nyelvű volt temesvári lyceális bölcsészeti és jogtudományi főiskolát és a papneveldét, valamint a görög-keleti iskolákat, teljesen német volt, sőt az 1850-es években, a "K. k. Primärschule" idejében a magyar szó egyenesen meg is volt tiltva. Az elemi iskolák felettes hatósága a kiegyezésig a temesvári tartományi kormány kebelében fennállott "Landes-Schulbehörde" volt. Csak az 1855-56-ik tanévben kezdték a magyar olvasást és nyelvtant is a tantárgyak közé felvenni.

A lakosság legnagyobbrészt német volt. A Preyer-féle monografia szerint, 1852-ben Temesvárnak 20.560 lakosa között csak 2346 volt magyar. Iskoláinkat, különösen a kereskedelmi iskolát, leginkább szerb, román és bolgár leánynevelő intézeteinket pedig balkáni növendékek látogatták, hogy a német nyelvet elsajátítsák. Az iskolanővérek két évtizeden át csak német kultúrát terjesztettek.

A 70-es évekig még a piarista főgimnáziumban is jórészt németül tanítottak. E viszonyok tulajdonképpen II. József halála után kezdtek javulni, midőn a mintaiskolákban és képzőkben is, 1791-92-ben a magyar nyelv tanítása kezdetét vette.

185Az iskolai jegyzőkönyveket latinul vezették, a német nyelven szerkesztett jegyzőkönyvek, melyek itt-ott magyarral váltakoztak, csak a negyvenes években veszik kezdetüket, s ez időben már nagyobb súlyt helyeztek a magyar nyelvre.

Az 1855-56-ik tanévben már a magyar olvasási gyakorlat is szerepel.

Az 1861-62-ik tanév a magyarosodás terén a legújabb korszak előhírnöke volt s ez időben az iskolai jegyzőkönyveket is magyar nyelven szerkesztették.

Az 1868-69-ik tanévben, mikor az iskola a törvény értelmében községi iskolává alakult, már az 1. osztályban is gyakorolták a magyar olvasást és a II. osztálytól kezdve felfelé a magyar fordítást és a nyelvtani szabályokat és ez így maradt egészen az 1873-74-iki tanév végéig. Az iskolaszék 1874. évi augusztus 28-án tartott ülésében egy lépéssel tovább ment, kimondta, hogy az 1874-75-ik tanévtől minden tantárgy nem csak német, hanem magyar nyelven is magyarázandó.

Nehány havi tapasztalat után azonban már a tantestület az iskolaszéken is túltett, a mennyiben indítványára a fenti iskolaszéki határozat 1875 márczius 20-án oda módosult, hogy a német nyelvi szakmákhoz tartozó tantárgyak kivételével minden más tantárgy német és magyar nyelven magyarázandó ugyan, de a feleletek magyarul követelendők. Ez így maradt egészen az 1888-89-ik tanévig.

Az 1889-ik évi június 14-én tartott iskolaszéki ülés azután kimondotta, hogy miután a községi iskola főképpen magyar, ennek következtében már az I. és II. osztályokban a fősúly a magyar nyelvre fektetendő, hogy a tanító ez osztályokban is lehetőleg csak magyarul beszéljen, a III. osztálytól kezdve pedig az oktatás kizárólag magyar legyen.

Végre az 1890 június hó 20-án tartott iskolaszéki ülés a községi népiskolát "magyar tannyelvű" iskolának nyilvánítván, azóta a német nyelv az I. és II. osztályokból egészen kimaradt és csak a III. osztálytól felfelé tanítják; a többi tantárgy pedig mind magyar nyelven adatik elő.

Az aránylag rövid idő alatt lefolyt czéltudatos kultúrmunkát mindenkor és mindenben siker koronázta, úgy hogy a felső oktatást nem tekintve, alig van tudományos, népnevelési és nemzeti közművelődési intézmény, mely Temesváron meg ne honosult volna. Ennek a sikernek köszönhető, hogy városunkban, a hol a mult század ötvenes éveiben a lakosságnak csak 12 %-a volt magyar, de még 1881-ben is csupán 43 % tudott magyarul, ott ma már 70 %-nál többen beszélik és használják a magyar nyelvet.

Az óvodák ügye a legújabb időkig a társadalom kezében volt. A kisdedóvók és a Frőbel-féle gyermekkertek alapítása Temesváron néhai Brunner József, belvárosi volt tanító kezdeményezésére vezethető vissza, kinek tollából 1841. évben egy "A kisded-óvó-intézetek szükséges voltáról" czímű kis füzet.jelent meg, melynek eredménye az volt, hogy a Gyárvárosban Hofstädtner Ferencz róm. kath. plebános elnöksége alatt egyesület alakult, mely kisdedóvóját már 1843-ban megnyithatta.

Ez óvodát 1860-ban a város vette át és vezetését az iskolanővérekre bízta.

1846-ban a József-külvárosban alakult egy hasonczélú egylet Marosfy János elnöksége alatt. Ennek az óvodája az 1870-es években Fröbel-féle gyermekkertté alakult. 1870-ben Bécsi Gedeon dr. volt városi főorvos, utóbb a városi közkórház igazgatója kezdeményezésére alakult meg a belvárosi "Fröbel-féle gyermekkert". Az Erzsébetvárosban is alakult egyes polgárok kezdeményezésére egy Fröbel-féle óvoda, mely 1882-ben nyílt meg.

Újabban a város ez egyleti óvodákat egymásután a saját kezelésébe vette és 1902-ben, a teljesen díjmentes óvodáknak az összes városrészekben való felállítását határozta el. Az ekként átvett és idővel kibővített 4 óvodán felül, a város közönsége a városhoz csatolt Ferenczvárosban, két községi óvodát nyitott, mert az ott 1891-ben alakult "Erzsébet gyermekkert egyesületi" óvoda kicsinek és kevésnek bizonyult. Ez óvodákon kívül az Iskolanővérek a Józsefvárosban és a Gyárvárosban egy-egy népes óvodát tartanak fenn.

Városi feljegyzések szerint az első temesvári népiskola nyomaira 1726-ban akadunk. E feljegyzések szerint egy körmenet alkalmával a "trivialis iskola (el. népiskola) növendékeinek a deákok után kell menniök". Ennyi az egész.

1763-ban a városi tanács Gielg Ferencz Jánost nevezte ki tanítónak, de már 1767-ben Schweizer Miksa volt a tanító évi 100 Ennyi fizetéssel és természetbeni lakással. 1765-ben már minden városrészben találunk tanítót és pedig egy-egy német tanítót a várban, a Gyárvárosban és az Új-Majorokban (Józsefvárosban) s egy-egy illír tanítót a varban, a Gyárvárosban és az Ó-Majorokban (Erzsébetvárosban).

186A tanítókat a latin "instructor"-ok, a volt hadi írnokok (gewester Fourier) és a templomszolgák soraiból vették. Az iskolákban csak hittant, olvasást és írást tanítottak. Az akkori iskolamestertől nem követeltek egyebet, mint hogy olvasható írása legyen és a kátét tudja. Az elsőt a városi tanács bírálta meg, az utóbbit a pap.

Mikor azután Mária Terézia alatt 1771-ben Bécsben az első normális iskola keletkezett, ennek mintájára alapult ily iskola Temesváron is, a hol az 1775-ben nyílt meg. Igazgatójává Spenkuch János Konrád volt századost (gewester Ilaubtmann) nevezték ki, kit az 1776/77. tanévben az iskola hitoktatója, Kairlitzky Albert követett. Ez az iskola négy osztályból és később az ezzel összekötött tanítóképző-tanfolyamból állott, mely utóbbi egész 1844-ig működött.

1784-ben a város a magyar tanulmányi alappal a külvárosi iskolák fenntartása czéljából szerződést kötvén, ugyanezt tette a gör.-kel. nem egyesült nemzetiségű igazgatósággal, a szerb és román népiskolák fenntartása czéljából is. E szerződés szerint a város kötelezte magát, hogy egyelőre három tanítót alkalmaz és pedig városrészenként egyet-egyet. Ez állásokban csak tanításra képesített és az új módszerben jártas egyének voltak alkalmazhatók.

Mint láttuk, először a Belváros nyert népiskolát és az itt 1775-ben megnyitott "normális" iskolából fejlődtek ki a külvárosi iskolák. Az 1850/51-ik tanévtől kezdve az iskola "K. k. Primärschule" nevet viselt, 1855/56-ban pedig "K. k. Hauptschule"-nak nevezték el. Az 1869-ben községi iskolává átalakított intézetnél az 1874/75. tanévben egy V-ik és 1875/76. tanévben egy VI. osztályt állított fel. A leányiskolák az 1799-1800-ik tanévig egyesítve voltak a fiúiskolákkal; a leányok azonban csak a két alsó osztályt látogatták. A külön leányiskola egy osztálylyal 1800-ban nyílt meg. A helytartóság a tanítónő fizetését 200 frttal és 12 öl tüzelőfával állapította meg. 1846-ban egy II. leányosztályt állítottak fel és kikötötték, hogy a folyamodó tanítónők a magyar nyelvben is jártasak legyenek. Az 1853/4-iki tanév elejétől kezdve a tanítónők csak kézimunkát tanítottak, a pedagógiai oktatással pedig egy férfitanítót bíztak meg.

1858-ban a belvárosi leányiskolát a "Miasszonyunkról" nevezett szegény iskolanővérek vették át. 1859-ben a város költségére az eddigi kétosztályú leányiskolát, 3-ik osztálylyal bővítették ki, az 1873/4. tanévben pedig a IV., s az 1877/78. tanévben az V-VI-ik osztályokkal.

A jelenlegi belvárosi hatosztályú községi fiúiskolának 5 tanereje és 253 tanulója, a hatosztályú községi leányiskolának pedig 4 tanereje és 152 tanulója van. Igazgatója Lamparter István.

A Gyárvárosban 1762-ben a németajkú lakosok, a kik a városi rácz tanács alatt állottak, iskolájuk számára közsegélyt kértek, de nem kaptak. 1771-ben azután valami Krausz nevű iskolamester panaszára a hatóság elrendelte, hogy a tanító fizetését a rácz tanács viselje. Ez az iskola 1784. évig csak egyosztályú volt; ez év végén azonban már két tanító működött itt. Kétosztályú maradt azután egész 1858-59-ig, a mikor a III. osztálylyal bővítették, a következő évben pedig már a IV. osztálylyal is, míg az 1877/78. tanév elején az V-VI. osztályt is felállitották, sőt a hetvenes években párhuzamos osztályok felállítása is szükségessé vált.

A Gyárkülvárosban csak az 1848-ik évben pendítették meg az iskolák szétválasztásának eszméjét, a mikor a gyárvárosi iskolaházat felépítették; de a megvalósítás a közbejött 48-as mozgalmak miatt megakadt és csak 1849-ben nevezték ki az első leánytanítót: Wagner Karolint évi 250 frt fizetéssel és 8 öl tüzelőfával. 1855-ben még egy leányosztályt állitottak fel és kimondták, hogy a tanítónő csak a kézimunkát vezesse, míg a pedagógiai oktatást egy férfitanító végezze. 1860-ban a leányiskola az iskolanővérek vezetése alá került és háromosztályú lett. 1862-ben a IV. és 1877/78-bán az V-VI. osztálylyal egészítették ki és azóta vegyesen iskolanővérek és világi tanítónők oktatnak itt.

A jelenlegi gyárvárosi 13 osztályú községi fiúiskolának 13 tanereje és 795 tanulója, a 13 osztályú községi leányiskolának pedig 13 tanereje és 801 tanulója van. Igazgatója Schwarcz Alajos.

A Józsefvárosban (akkor még Új-Majorok) 1765-ig alig tataljuk nyomát a népoktatásnak. Akkor is csak valami Hornung Mátyás nevű iskolamester úgy tengette életét, hogy a lakosok tanképes gyermekeitől csekély tandíjat szedett be és habár a józsefvárosi községtől dicsérő bizonyítványt nyert, segély iránti folyamodványát a város elutasította, sőt munkaképtelensége miatt el is mozdította. Treuer János volt az első tanító, a kinek, 1768-ban, a város 50 frtot szavazott meg.

187Az 1784-ik tanévig a Józsefvárosban, épp úgy, mint a Gyárvárosban; csap egyosztályú tanintézet volt. De az akkor a város és a tanulmányi alap között kötött szerződés alapján, itt is - egy fő- és egy altanítóval - kétosztályú elemi néptanodát állítottak fel, mely így egész a jelen század második feléig megmaradt. 1860-ban kibővítették az intézetet a III. osztálylyal és 1861-ben nyitották meg a IV. osztályt is. 1877/78-ban teljes hatosztályú iskolává fejlődött, de az 1881/2. tanévben a VI. osztályt beszüntették, az V. osztályt pedig a IV-ikkel egyesítették, míg 1886/7-ben az V. osztályt is - tanulók hiánya miatt - egészen feloszlatták.

Az első párhuzamos az osztály 1870/71. tanévre esik és az idők folyamán, más-más osztály mellé állítottak fel párhuzamos osztályt vagy szüntették azt be.

A józsefvárosi iskolában fiúk és leányok 1856-ig együtt nyertek oktatást. Ekkor történt meg a szétválasztás és nyílt meg az első leányiskola egy osztálylyal, egy tanítóval, melyhez már az 1858-ik évben egy II. osztály is járult, külön tanerővel. Ez a leányiskola is már 1867-ben az iskolanővérek vezetése alá került és ekkor a III-ik, 1871-1872-ben pedig a IV. osztályt nyitották meg.

A jelenlegi józsefvárosi 12 osztályú községi fiúiskolának 12 tanereje és 892 tanulója van, míg a leányoktatást az alábbiak szerint a róm. kath. felekezeti iskolában látják el. Igazgatója Kraemer Frigyes.

Az Erzsébetvárosból (Majorokban) a német lakosok azelőtt a Józsefváros iskoláiba küldték gyermekeiket. A német lakosok szaporodásával s mert az ötvenes években a német nyelv oktatása kötelezővé vált, a németek a román lakosokkal külön iskola felállítását a várostól kérelmezték. 1855-ben nyitotta meg a város a Majorokban az első nyilvános elemi iskolát, melyet fiúk és leányok együttesen látogattak. Az, 1870-71-iki tanévben az iskola már egy második osztálylyal, 1880-81-ben a harmadikkal és 1892-93-ban a, IV. osztálylyal bővült. Az Erzsébetváros lakossága azonban annyira szaporodott, hogy az iskolaszék 1896-ban külön leányiskola felállítását határozta el, melynek vezetését a "Miasszonyunk"-ról nevezett iskolanővérekre bízta.

A jelenlegi erzsébetvárosi kilenczosztályú községi fiúiskolának 9 tanereje és 446 tanulója, a hatosztályú községi leányiskolának pedig 6 tanereje és 336 tanulója van. Igazgatója Wittenberger József.

Az első állami iskola a Gyárkülvárosban "Magyar iskola" név alatt 1864-ben keletkezett, a Szegedről, Tápéról és Majnáról ide származott magyarajkú munkások gyermekei számára. Ez az iskola eredetileg magániskola volt; alapítását Mihálovits József, akkori gyárvárosi róm. kath. plebános és czímzetes kanonok (későbbi zágrábi bíboros érsek) kezdeményezésének köszöni. Az iskola fenntartására szükséges költségek fedezéséhez, az alapítón kívül, Bonnaz Sándor csanádegyházmegyei püspök, ki az iskola első berendezésének költségeit is fedezte és az I. temesvári takarékpénztár járultak. 1866-ban alakult iskola fenntartására a "Temesvári gyár-g. magyar iskolai egylet"; mely a fenntartáshoz szükséges iskolai alap gyűjtését tűzte ki czéljául. Ehhez a város évi 100 frttal és 6 öl tüzelőfával járult. Ez az iskola nyolcz évig állott fenn egy osztálylyal, míg 1872-ben állami iskola lett, két osztálylyal. 1899-ben az iskolát a város saját kezelésébe vette át.

Állami elemi népiskolák a város területén ezidőszerint a városhoz csatolt Mehala községben, illetőleg Ferenczkülvárosban vannak, két igazgató vezetése alatt. A Ferenczkülvárosban fennállott régi községi fiú- és rövid ideig az iskolanővérektől vezetett leányiskolát az állam az 1896-iki millennáris esztendőben átvette és a tankötelesek számának folytonos növekedésével az ez iskolánál alkalmazott tanerők számát 9-re emelte. Jelenlegi igazgatója Laub Pál.

A ferenczkülvárosi Rónácz-telepen lakó, nagyobbára vasúti alkalmazottak iskolaköteles gyermekeik oktatása czéljából 1906-ban, a Magy. kir. Államvasútaktól segélyezett magán népiskolát állítottak fel, melyet 1909-ben az állam vett át.

Az újabban hat tantermű városi iskolaépületben elhelyezett iskola egyre fejlődik és a folyó tanév elejére negyedik tanerejét alkalmazta. Jelenlegi igazgatója Csőregi Ferenci. Mindkét állami iskola egy közös iskolagondnokság felügyelete alatt áll.

Az állami jellegű népiskolák sorába tartozik még az állami tanítóképző-intézet kebelébe tartozó gyakorló elemi iskola, két tanerővel és a gyárvárosi, valamint a ferenczvárosi ismétlő-iskolák is.

A felekezeti jellegű népiskolák két csoportot alkotnak: a róm. kath., továbbá a gör.-kel. szerb és román elemi iskolák csoportját. Ezek közül a róm. kath. népiskolákban (1200 növendék) a tanítás nyelve szintén kizárólag magyar, míg a gör.-kel. 188felekezeti népiskolákban (304 növendék) az oktatás nyelve, a törvénytől megkövetelt kivételekkel, szerb, illetőleg román.

A temesvári róm. kath. népiskolák mind a "Miasszonyunkról`` nevezett iskolanővérek vezetése alatt állanak. Az iskolanővérek népszerű szerzete Bajororszagból került hozzánk. Csajághy Sándor csanádi püspök 1850 körül ismerkedett meg az iskolanővérek kiváló működésével, a mit Temesvár nőnevelésének fellendítésére kívánt felhasználni. A szerzet főnöknője 1858-ban hat nővért küldött Temesvárra, kiknek jelenlegi belvárosi zárdája az iskolanővérek első magyarországi anyaházává lett. Itt kezdték meg működésüket. Ellátták a reájuk bízott háromosztályú városi elemi leányiskolát és nevelő-intézetet nyitottak bennlakó növendékeknek.

Az anyaház 1881-ig maradt a Hunyadi-vár előtt 1863-ban felépített zárdában. Bőkezűségéről híres Bonnaz Sándor csanádi püspök a Belvárosból a kedvezőbb fekvésű józsefvárosi új zárdaépületekbe költöztette át a nővéreket, míg a belvárosi ház fiókháznak maradt. Ily fiókházak 1860-tól 1881-ig a Gyárvárosban és az Erzsébetkülvárosban is keletkeztek.

Az iskolanővérek józsefvárosi zárdája az ország első, legnagyobb ily intézete és megtekintésre méltó. Az impozáns főépület mellé, 15 év alatt, még a következő nagyarányú épületekemeltettek: a) a kisdedóvóépülete; b) népiskolai épület; c) a háztartási épület; d) a főépülettel kapcsolatos új szárnyépület; e) a felsőbb leányiskolai épület és f ) a díszes zárdai templom.

Az iskolanővérek nagyszabású anyaházát nemcsak e külváros, hanem Temesvár többi városrészeinek, sőt a közel és távol vidéknek a leányai is látogatják. Mikor a temesvári népiskolák községi iskolákká lettek, a leányiskolák is községi jellegű iskolák maradtak; az oktatást azonban - mivel a közönség az iskolanővérek eddigi eredményével nagyon meg volt elégedve - továbbra is az iskolanővérekre bízták. Így fejlődött ki az a viszony, mely talán az egész országban páratlanul áll, hogy róm. kath. szerzetes nők községi iskoláknál mint rendes tanítónők működnek, a mint ez a Belvárosban, az Erzsébetvárosban és a Gyárvárosban mai napig is fennáll.

A fentebb említett községi elemi népiskolákon kívül még a következő kath. leányiskolák vannak a városban.

Józsefvárosi róm. kath. elemi leányiskola. Keletkezett 1869-ben. Van hat rendes és négy párhuzamos osztálya, 10 tanerővel. Növendékeinek száma 633. Józsefvárosi róm. kath. elemi "extern" leányiskola, melynek növendékei havi tandíjat fizetnek. Ez iskola tanterve a népiskola négy első évfolyamának felel meg, csakhogy növendékei a női kézimunkában és idegen nyelvekben is oktatást nyernek. Keletkezett 1885-ben. Van 4 osztálya, 4 tanerővel. Mindkét elemi leányiskola igazgatója: Láng Dávid cz. kanonok-plébános.

Belvárosi róm, kath. elemi "extern" leányiskola. Keletkezett 1859-ben; van 4 osztálya, 4 tanerővel. Igazgatója dr. Bruch József cz. esperes.

Gyárvárosi róm. kath. elemi "extern" leányiskola. Keletkezett 1862-ben; van 4 osztálya, 2 tanerővel. Igazgatója Packa István cz. apát-plébános.

Józsefvárosi róm. kath. árvaházi elemi leányiskola. Néhai Bonnaz Sándor csanádi püspök 1876-ban a Józsefvárosban leányárvaházit alapított, mely az iskolanővérek vezetése alatt áll. Itt az árvák hatosztályú elemi iskolában külön oktatásban és nevelésben részesülnek. Három iskolanővér tanít 84 árva növendéket. Józsefvárosi róna. kath. gyakorló elemi leányiskola (a tanítónőképzővel kapcsolatban) egy tanerővel. Alapíttatott 1891-ben.

Józsefvárosi róna. kath. ismétlő leányiskola. A józsefvárosi zárdában már az 1881/82-iki tanév elején, mikor az iskolanővérek az új épületbe hurczolkodtak, a józsefváros-erzsébetvárosi 13-15 éves tanköteles leányok számára vasárnapi iskolát nyitottak meg. Az ismétlő iskolát látogató leánytanulók hetenként, minden vasárnap délután, 2 órában nyernek oktatást, mindazon tantárgyakban, melyeket a népiskolai törvény előír. Az iskolában az elmult tanévben 123 leánytanuló vett részt az oktatásban, kiket 4 csoportban 4 iskolanővér vezet.

Józsefvárosi r. kath. árvaházi ism. leányiskola 2 tanerővel. Alapíttatott 1901-ben.

Belvárosi gör.-kel. szerb népiskola. A gör.-kel. szerb népiskola a Belvárosban még az 1756. év előtt fönnállt s az iskolaépület bolti helyiségeinek jövedelme az iskola fenntartási czéljára szolgált. Mind ez, mind a többi külvárosi gör.-kel. felekezeti iskola is, már régóta sokat veszített eredeti jelentőségéből, mert a nemzetiségi szülők is, különösen a 3. és 4. osztályra már a községi iskolákba küldik 189gyermekeiket. Az osztatlan vegyes iskolát 1 tanító vezetése alatt 16 tanuló látogatta. Igazgatója Novákovits János, gör.-kel. szerb esperes-plebános.

Gyárvárosi gör.-kel. szerb népiskola. A Gyárkülvárosban a gör.-kel, illír iskolában, melynek 1790-ben már segédtanítója is volt, a szerb- és románajkú gör.-kel. tanulók közösen nyertek oktatást. 1825-ben az iskolát különválasztották.

A gyárvárosi szerb iskola kétosztályú intézetként maradt fenn, melyet 1871/2-ben külön leányosztálylyal bővítettek ki s így áll fenn a mai napig. Az iskolának jelenleg 6 osztálya van, két tanító vezetése alatt, kik mindkét nembeli ifjúságot együtt oktatják. Növendéke 60. Igazgatója Beleslijin Illés gör.-kel, szerb plebános. Gyárvárosi gör.-kel. román fiúiskola. Az előbb említett illír iskolából 1825-ben különválasztott gyárvárosi román vegyes iskolát 1884-ben egy leányosztálylyal bővítették ki és így áll fenn most is; 5 osztálya van, 1 tanítóval, 53 tanulóval. Gyárvárosi gör.-kel. román leányiskola. Keletkezett 1884-ben, van 6 osztálya egy tanítóval, a tavalyi tanévben 31 növendékkel. Az iskolák igazgatója Puticiu Traján dr. gör.-kel, román esperes-plebános.

Erzsébetvárosi gör.-kel. román iskola. Keletkezett 1758-ban. A belvárosi német tanácsnak volt alárendelve és a mai napig is egy osztályból áll, egy tanító vezetése alatt, 49 tanulóval. Igazgatója Selegianu Gábor gör.-kel. román lelkész.

Ferenczvárosi gör.-kel. szerb elemi népiskola. Keletkezett 1804-ben; négy osztálya van, egy tanítóval. 44 tanulóval. Az iskola a folyó tanévben modern új iskolaépületet nyert. Igazgatója Szlobodan Koszöcs gör.-kel, szerb lelkész.

Ferenczvárosi gör.-kel. román elemi népiskola. Keletkezett 1870-ben. Hat osztálylyal, két tanítóval és 100 tanulóval. Igazgatója Plavosin János gör.-kel, rom. lelkész. Hellén iskola. Az ú. n. hellén (görög) iskolát az itteni örmény kereskedők tartották fenn. A város 6 öl tüzelőfával segélyezte. 1805 táján keletkezett és 1857-ben Sifnios János nevű tanító halálával végképp megszünt.

A protestánsok, a kik csak 1774 óta kezdtek Temesváron letelepedni, már 1825-ben nyitottak elemi népiskolát, mely 1858-ban egy második osztálylyal gyarapodott. 1870-ben, midőn a helybeli felekezeti jellegű népiskolák községiekké lettek, a protestáns iskola is megszünt.

Az izraeliták Temesváron már a 40-es években két magánjellegű felekezeti iskolát tartottak fenn és pedig egyet a Belvárosban és egyet a Gyárvárosban. Ez iskolák a 48-as időkben megszüntek s csak 1851-ben szerveztettek újra, az akkori felsőbb iskolai hatóság meghagyásából.

1856-ban az izraelitáktól befizetett egy millió frt hadisarczból a kormány egyebek között, az öt tankerületben egy-egy mintaszerű négyosztályú elemi iskolát kívánt felállítani és ezek közül az egyiket a Temesi-Bánság számára Temesváron. Ez az iskola 1857-ben négy osztálylyal meg is nyílt. A tanerőket a helytartó tanács nevezte ki. Az addig a hitközségtől fenntartott háromosztályú elemi népiskola ugyanily jellegű leányiskolává lett 1 tanítóval és 2 tanítónővel. Ezek az iskolák azonban 1872 július havában az akkori izr. kongresszus határozatával megszüntek és ettől kezdve a várbeli és a józsefvárosi izraeliták a községi iskolákba küldték gyermekeiket.

A gyárvárosi iskola 1857-ben szintén két osztályú leányiskolává lett, 1 tanítóval és 1 tanítónővel, míg a III. és IV. osztályra fellépők, valamint a fiútanulók a Belvárosban nyertek oktatást. 1872-ben ez az iskola is megszünt s így jelenleg izraelita felekezeti nyilvános iskola már nincs a városban.

A Löwinger-féle magán népiskola fiúk számára 1872-ben keletkézen. 4 osztálya van, 3 tanerővel. 1901-ben 4 osztályú leányiskolával is bővült.

A Grosz Aranka-féle magániskola 1902 óta áll fenn. 4 fiú- és leányosztálya van, 2 tanerővel.

A Fodor-féle elemi magániskola 1907-ben keletkezett 4 osztálylyal 2 tanerővel.

Temesvárott tehát összesen 36 különféle népiskola van. Ezek között 12 községi, 6 állami, 14 felekezeti és 4 magánjellegű. A népiskolai tanulók száma a mint tanév végén 6447. Ebből magyar nyelvű (községi, rám. kath., magán és állami) iskolákba 6143 tanuló járt, nem magyar nyelv (gör.-kel. szerb és román) iskolákba pedig 304, kik ez iskolákban is részesültek a magyar nyelvű oktatásában. A Temesvárott az 1850-es évek óta fennállott magán-ipartanodából és vasárnapi kereskedelmi iskolából Wieszner Ferencz tulajdonos 1863-ban alreáliskolát alapított. A mikor pedig 1875-ben az állami főreáliskola megnyílt, magániskoláját négyosztályú polgári iskolává alakította át, nyilvánossági joggal és így állott fenn 1901899-ig, míg a város kezelésébe vette és a kereskedelmi iskolától külön választva, virágzó iskolává, fejlesztetté. A 4 osztályú iskola összes osztályai párhuzamosak és növendékeinek száma 344 volt. Igazgatója Gokler Antal.

A polgári fiúiskolai oktatás ilyetén ellátása mellett, a városi tanács az 1907/908. tanévben új polgári leányiskolát és azzal kapcsolatban női ipari kézimunka tanfolyamot is szervezett, melynek az a hivatása, hogy oly szegényebb leányok továbbképzéséről gondoskodjék, a kik a felekezeti polgári és a felsőbb leányiskolákban nem találnak elhelyezést. Az itt szervezett női ipari tanfolyamon a leányok gyakorlati kézimunkákra képeztetnek ki. Egyelőre a fehérruha- és a felsőruhavarrást tanítják, de később a himzés és a vegyes kézimunka is sorra kerül.

Ez iskola 1907-ben nyílt meg s azóta fokozatosan teljes 4 osztályú intézetté fejlesztették. Látogatottsága miatt a folyó tanévvel már az I. osztályt párhuzamosítani kellett s az intézetnek 183 leánytanulója volt. Igazgatója Gokler Antal.

A Belvárosi róm. kath. polgári leányiskolát 1874-ben alapították az iskolanővérek. Az osztályok száma 4, 11 tanerővel. A növendékek száma 205.

A Gyárvárosi róm. kath. polgári leányiskolát 1888-ban alapították az iskolanővérek. Van 4 osztálya, 173 növendékkel.

A Józsefvárosi róm kath. polgári leányiskola, első sorban az itteni zárda bennlakó növendékei részére tartatván fenn, a polgári iskolai leányoktatás legtökéletesebb intézetei közé tartozd, melyben a leánynövendékek még az idegen nyelvekben és a női kézimunkákban a legkényesebb igény elvet is kielégítő rnódon nyernek oldatást. Az intézet 1873-ban keletkezett, 4 osztálylyal és 13 tanerővel. Növendékeinek száma az elmult évben 86 volt. E polgári iskolákat az illető városrészbeli róm. kath. népiskolák igazgatói igazgatják.

A kegyesrendi róna. kath. főgimnázium története szorosan összefügg a kegyes tanítórendi ház történetével. 1751-ben Dévai Bibics Jakab a kegyesrendieket az aradvármegyei Szt.-Annára telepítette. A gimnázium. melyet Bibics Jakab alapított, három osztályból állott, melyet a két felső IV. és V. úgynevezett humanior osztálylya1 kiegészítettek. 1786-ban történt először, hogy a piaristákat Temesvárra akarták áthelyezni. A jezsuiták ugyanis 1726-ban három osztályt nyitottak meg Temesváron, majd 1763-ban a teljes öt osztályú gimnáziumot. De az a rázkódtatás, a mely a róm. kath. iskolákat a Jézus-társaság feloszlásával értse, nem hagyhatta érintetlenül a temesvári iskolákat sem; 1778-ban már csak 13 tanulója volt az intézetnek. Egy évtizeden át a középoktatás teljesen szünetelt. Ez. valamint a felsőbb katonai hatóságnak 1790 ápr. 1-én kelt meghagyása, hogy a szt.-annai piaristák mielőbb Temesváron béreljenek házat, mert a katonaságnak sürgős szüksége van (kórház czéljaira) a szt.-annai társházra, siettették a piaristáknak Szt.-Annáról Temesvárra való áthelyezését.

1790-ben már Temesváron találjuk őket. Az időközben távozott Ferenczrendiek épületébe költöztek, melyet czéljaiknak megfelelően átalakítottak s itt folytatták a tanítást, annyi osztályban és tanárral, mint Szt.-Annán.

1806-ban az elemi iskolának harmadik osztályából "minor parva" czímen gimnáziális első osztályt fejlesztettek, az eddigi első osztályból "maior parva" czímen második osztály lett s így fokozatosan összesen hat osztályból állott az új gimnázium. 1850-ben a róm. kath. gimnáziumot főgimnáziummá fejlesztették hét osztálylyal. A VIII. osztályt a következő 1851/52. évben nyitották meg. Az új főgimnázium osztályait a kegyesrendiek épületében és a szemináriumi épületnek volt líceális termeiben helyezték el.

1862-ben a m. kir. helytartótanács felmentette a rendet a három felső osztálynak tanárokkal való ellátása alól s ettől kezdve az alsó öt osztályra a kegyesrend adott hét, a három felső osztályra pedig Csanád egyházmegye öt tanárt.

Az I. osztály mellett 1886/87-ben párhuzamos osztályt állítottak fel; a II. osztály mellett 1888/89-ben s így fokozatosan minden évben egy-egy osztály mellett állították fel a párhuzamos osztályt, egészen az V. osztályig, a líceális alap és a város terhére. A rendelkezésre álló helyiségek elégtelensége következtében azonban az iskolákat négy helyen bérelt helyiségekben szétszórtan kellett elhelyezni: a katonatiszti épületben, a városi szállodai épület földszintjén, majd pedig a városi elemi népiskolai épület II. emeletén.

A kegyesrendi gimnázium fenntartásánál érdekelt tényezők, úgymint: a rend kormánya, a tandíjakat élvező tanulmányi alap és az évi 3560 koronával hozzájáruló Temesvár város kőzött folytatott hosszú tárgyalások után, végre a város 193közönsége nagy áldozatra: a kegyesrendi főgimnázium felépítésére határozta el magát arra az esetre, ha a többi érdekelt tényezők is támogatják e törekvést. Az egyezmény akként történt, hogy a rend lesz ezentúl az egyedüli fenntartó, ez élvezi a jövőben egyedül a tandíjakat, a kormány pedig évi 23-32.000 boronával járul a fenntartáshoz. A 803.000 koronával előirányzott nagyarányú építés költségeihez az állam 240.000 koronával, a Csanádi püspök 80.000 koronával, a rendház pedig 30 konviktortól beszedendő évi 100-100 = 3000 koronával törleszthető 50.000 koronával járul, míg a város a Temes vármegyétől és a Bonnaz-alapítványból kilátásba helyezett 50-50 ezer koronás hozzájárulás feltételezésével, a többi építési költségeket és magát az építkezést elvállalja, a főgimnázium új palotája részére a várterületből 4000 négyszögölnyi telket enged át, de ennek ellenében megkapja a régi rendházat, az iskolaépületet, a templomot és a telket. Az új róm, kath. főgimnázium, a kegyesrendiek társházával, templomával és a konviktussal együtt az 1908. és 1909. évek folyamán - a templomberendezés kivételével - közel 950.000 korona költséggel elkészült és az egész hatalmas épületcsoport már az 1909-1910. tanévben át volt adható rendeltetésének.

A kegyesrendi kath. főgimnázium igazgatói a következők voltak:

A m. kir. állami főreáliskola 1870-ben történt alapítását 18 évig tartó alkudozások előzték meg. A város már 1852 óta arra törekedett. hogy reáliskolája legyen. Érintkezésbe lépett a bánsági kormányzóval és a tartományi iskolahatósággal, de törekvései folyvást akadályokba ütköztek. Eleinte főreáliskolát akart; majd később megelégedett volna egy harmadosztályú reáliskolával is, de ez sem sikerült. 1864-ben Bonnáz Sándor, Csanádi püspök, azután a temesvári kereskedelmi és iparkamara kísérlette meg a kérdés magoldását, de hasztalan. Végre 1870 április 20-án a vallás- és közakt. miniszter és a város között megtörtént a megállapodás. Temesvár nemzeti szellemű reformakcziójához nagyban hozzájárult ez az első állami tanintézet, melyhez azonban a városnak nem csupán az épületet kellett szolgáltatnia, hanem 4000 frt évi hozzájárulást és a helységek fűtését is biztosítani. A teljes főreáliskolát már az 1870-71-iki tanévben a I. és IV. osztálylyal a kórházi épületben nyitották meg és 1876-ig fokozatosan a VII. osztálylyal véglegesen szervezték, míg végre a város 1879-ben a régi színházépület teljes átépítése mellett, az áll. főreáliskola részére 111.685 frtnyi költséggel, kétemeletes épületet emelt. Az építkezési költségen fölül a város kilencz évig évenként 8000 boronát fizetett be az állampénztárba; később az épület fenntartási és tatarozási költségeit is viselte, de újabb egyezmény szerint az államkincstár maga gondozza az épületet, a város pedig az évi hozzájárulást 11.000 koronára emelte fel. A 473 tanulóval bíró intézet jelenlegi igazgatója: Berkeszi István dr.

Ama tarthatatlan állapot megszüntetése czéljából, melyet a róm. kath. főgimnázium helyszűke okozott, a város kezdetben oly irányban indította meg a közoktatásügyi kormánynyal a tárgyalásokat. hogy e bajon a kegyesrendi főgimnázium részére egy nagyszabású épület emelésével segítsenek.

Gróf Csáky Albin, miniszter 1893 jún. 29-én egy tervezetet bocsátott ki, mely szerint 270.000 frttal új épület lett volna emelendő, s a tanulmányi alap a gimn. fenntartásáról is gondoskodott volna, ha a város az új épülethez telket, az építési költségekhez 100.000 fitot és a többi tényezők 70.000 frtot ajánlottak volna fel. A város a telket és a 100.000 frtot fel is ajánlotta, de kikötötte, hogy a gimnázium fenntartására addig évente fizetett 2280 frtnyi teher alól felmentessél. Ezt az ajánlatot azonban báró Eötvös József miniszter elutasította. Ekkor szülemlett meg az új állami főgimnázium eszméje. Pulszky Ágost államtitkár kezdeményezésére a városi tanács azt indítványozta, hogy mivel a tanulmányi alap a fennálló gimnáziumot nem tudja az igényeknek megfelelően átalakítani, alapítson az állam Temesváron egy állami gimnáziumot. Az időközben báró Bánffy Dezső, miniszterelnök vezetése alatt megalakult kormány az eszmét jóakarattal fogadta és megvalósította. A város a kormánytól kijelölt telken kívül 50.000 frtnyi hozzájárulást ajánlott fel, továbbá arra is kötelezte magát, hogy gondoskodni fog az új épület megépítéséig 194az alsó osztályok elhelyezéséről. Az új állami főgimnázium első osztálya még 1897 szept. 1-én nyílt meg, a többi osztályok pedig azóta keletkeztek, s ma már mind a nyolcz osztály benépesült. Hogy mennyire szükség volt ez új intézetre, bizonyítja az, hogy az alsó osztályait már szervezésük idején párhuzamosítani kellett.

Az 1903/4-ik tanévet a főgimnázium már a saját kétemeletes - Alpár Ignáci tervei szerint épült - palotájában töltötte a főgimnázium igazgatója kezdettől fogva Sczönwiczky Bertalan dr. A tanárok száma 19, a tanulóké 435 volt.

Városunkban már 1881-ben fennállott egy felsőbb magán leányiskola, dr. Benedek Albertné vezetése alatt, négy osztálylyal és öt tanerővel, 40 tanulóval és nyilvánossági joggal. Tanrendszere megfelelt az állami felsőbb leányiskola négy alsóbb osztályának. Ez az intézet azonban csak négy évig állott fenn, mert 1884-ben Trefort Ágost miniszter egy bennlakásos állami felsőbb leányiskolát alapított. Az intézet szűk bérhelyiségben lévén elhelyezve, áthelyezése elkerülhetetlen volt.

Miután a város a lebontott várterületen kiszemelt 2800 négyszögölnyi telket és építőanyaggal való hozzájárulást, az építés vezetését és az előirányzott 320 ezer koronával szemben, a kivitelnél felmerülő többköltségek viselését is készséggel felajánlotta, az új iskolai és internátusi palota - Baumhorn Lipót budapesti és Klein Jakab temesvári építészek tervei szerint - 1902/3-óan felépült. Az iskola hat osztályát a lefoly tanévben 217 tanuló látogatta. Tanerőinek száma 16. Igazgatója 1890 óta Mársits Rozina.

Ez az intézet, az 1864/65-iki tanévben, az iskolanővérektől alapított négyosztályú polgári leányiskolából keletkezett, a mennyiben az utóbbit, 1882-ben, teljes hatosztályú felsőbb leányiskolává fejlesztették a tanulók száma azonban felszaporodott, hogy a. fennálló intézethez nem párhuzamos osztályok, hanem 1896-ban egy egész hatosztályú párhuzamos intézet felállítása vált szükségessé. Mindkét párhuzamos felsőbb leányiskola fennáll. Növendékeinek száma 234, a tanerőké 15. Igazgatója Sáfrán József k. r. tanár.

A kitűnő hírű városi felső kereskedelmi iskolának első csirája a Wieszner Ferencitől 1860-óan alapított kereskedelmi irányú, alsófokú, úgynevezett vasárnapi iskola volt. Kezdetben háromosztályú alreáliskola volt s Wieszner csak 1873-ban rendszeresített melléje egy harmadosztályú középkereskedelmi iskolát, mely a rákövetkező évben nyilvánossági jogot nyert.

Midőn 1875-ben a temesvári állami főreáliskola nyolczosztályúra emelkedett, Wieszner polgárira változtatta át alreáliskoláját, mely azután a legújabb időkig a kereskedelminek előiskolája volt.

A temesvári első takarékpénztár, 1896-ban, 25 éven át lefizetendő 50.000 forintos alapítványt tett egy Temesváron felállítandó új felső kereskedelmi iskola czéljaira. a város erre első sorban Wieszner Ferenczczel indított tárgyalást, magánjellegű iskoláinak átvétele tárgyában. A tárgyalások eredményeként a város 1899 szept. 1-én saját kezelésébe vette a kereskedelmi és a polgári iskolát, melynek igazgatója Pfeiffer János, a lippai áll. keresk. iskola igazgatója lett és most is az.

Az intézet az 1904/5. tanévtől kezdve a városi iskolaépületbe költözött át ideiglenesen, mert saját új otthona most épül. Az intézet minden osztálya párhuzamos, sőt két tanév óta a felvételre jelentkezők száma oly nagy, hogy már a harmadik alsóosztályt kellett megnyitni. a tanulók száma 185, a tanároké 10.

A temesvári "normális" iskolával már 1775-ben egy tanítóképző tanfolyam is volt összekötve, melyet az első (1786) kimutatás szerint három jelölt látogatott. A tanfolyam időtartama hol nehány napig, hol meg tíz hónapig tartott, a mint azt a kisebb vagy nagyobb tanítóhiány és a tanítók képzettségének magasabb vagy alacsonyabb foka kívánta, s úgy látszik, hogy azok, a kik csak nagyon rövid ideig látogatták a képzőt, már alkalmazásban álló tanítók voltak, kiket az új tanmódszer elsajátítására rendeltek be; de később tíz hónapra terjedt a tanítási idő.

Az a tanuló, a ki társait tehetségre fölülmulta, már iskolázásának ideje alatt segédje volt tanítómesterének és iskolái elvégzése után a tanítói pályára lépett. A preparandiából, néhány hét vagy hónap etán, okleveles, képesített tanítóként, vagy azonnal segédtanítói állást nyert, vagy tovább segédkezett valahol, míg számára állás üresedett meg. Találunk azonban olyanokat is, kik gimnáziumi tanulmányokat végeztek, sőt jogászok, theológusok és bölcsészek sem hiányoztak közülök.

1786-ban tantárgyai a következők voltak: ének, zene, módszertan, szépírás, számtan és levélírás; az 1803/4-iki tanévben még földrajz és Magyarország története. Az 1812/3. évtől kezdve mértan is. Az 1814/5. évben a hazai történelem helyett 195természetrajz. 1817-ben a német nyelvtan. 1820-21-ben a német nyelvtan és természetrajz helyett rajz, természettan és ismét hazai történelem. 1834-ben a magyar nyelvet is tanították. II. József császár halála után, az 1790-1792. években nem képeztek ki tanítókat. 1793-ban a tanítóképző-intézet ismét folytatta működését, de 1844-ben megszűnt. Az intézet 55 évfolyamról számol be, mely idő alatt 664 prepanandusa volt.

Temesvár közönsége Mártonffy Márton, volt kin. tanfelügyelő, kezdeményezésére, a közoktatási minisztériumhoz fordult egy Temesváron felállítandó állami tanítóképző ügyében. A város 50.000 frtot ajánlott fel az épület czéljaira. A törvényhatósági bizottságnak 1891. évi november 30-án tartott közgyűlési határozata szerint, ez ügyben alaposan indokolt feliratot intézett a közoktatásügyi kormányhoz, rámutatva egyebek között arra, hogy a temesvári képző legfontosabb hivatása volna a Délvidék soknyelvű lakossága között a magyar nyelvet terjeszteni és a hazafias érzést megerősíteni. E felterjesztésre a vallás- és közoktatásügyi kormány 1892-ben kijelentette, hogy 1893. évi szeptember elején a képzőt megnyitja.

A képzőt ideiglenesen a belvárosi községi iskolaépület bal szárnyán helyezték el. Az 1895/6-ik tanév elején azonban már beköltözködött a Gyárvárosban újonnan felépített palotaszerű épületébe. Az intézet internátussal van ellátva, 4 évtanfolyamból és egy 6 osztályú gyakorló elemi népiskolából áll. A lefolyt tanévben 113 növendék s a gyakorlóiskolát 50 tanuló látogatta. Igazgatója: Amberg József.

A róm. kath. tanítónőképző 1881/2-ben vette kezdetét. A kiképzett tanítónők eleinte a szegedi róm. kath. képzőnél tettek nyilvános vizsgát, míg az itteni intézet is elnyerte a nyilvánossági jogot. Az új tanerők kiképzésével az iskolanővérektől vezetett, eredetileg német intézetek, mindinkább magyarosodtak. A magyar nyelv tanítása különben, Bonnaz Sándor püspök rendeletére, már 1862-ben kezdődött. Az intézet jelenlegi szervezetében 1891 óta áll fenn és 4 évfolyamában 16 tanerő tanít. Növendékeinek száma 158. Igazgatója: Bauer György, prépost-kanonok.

Az óvónőképzőt szintén a józsefvárosi iskolanővérek alapították 1893-ban. A tanfolyam két évből áll. Ez intézettel kapcsolatban áll egy külön gyakorlati óvoda is. A jelöltek szánna évenként átlag 40 és 5 tanerő. Igazgatója: Bauer György, prépost-kanonok.

Mint az eddigiekből láttuk, a város összes leánynevelőintézetei az iskolanővérek jeles kezében összefüggő, nagy pedagógiai szervezetet alkotnak, mely magában foglalja a nőképzés minden fokozatát. Az iskolanővérek józsefvárosi zárdája, melyben ezek az intézetek el vannak helyezve, kiterjedtségével, mintaszerű elhelyezésével és berendezésével figyelemre méltó. Építette: Reitter Ede, helybeli építőmester.

A siketnéma iskola Schäffer Károly, józsefvárosi iskolaigazgató kezdeményezéséből keletkezett. Nevezett igazgató magánúton már a 60-as években is sikerrel tanított s 1885-ben három ily növendékével nyilvános vizsgát tartott, melynek sikere annyira felbuzdítottta a város hatóságát, hogy az intézet a következő tanévben már 12 növendékkel nyílt meg nyilvános városi iskolaként.

Fejlődését nagyban előmozdította Bonnaz Sándor püspök 20.000 forintos hagyománya. A város is évi 1000 forintot vett fel költségvetésébe az intézet czéljaira, miáltal a város fennhatósága alá került, mely 1897-ben az Erzsébetvárosban 50.000 frt költséggel, nagy kerttel körülvett, díszes épületet emelt. Ez szűknek bizonyulván, még két épületszárnynyal és különálló internátusi épülettel bővíttette ki, míg a közoktatásügyi kormány a tanári testületet 1897-ben államosította. A felügyeletet ezentúl is a városi községi iskolaszék által választott felügyelő-bizottság gyakorolja, a vallás- és közoktat. kormány fennhatósága alatt.

A város közönsége az intézetnek teljes 8 osztályúvá való kifejlesztése és az intézeti internátusnak az összes növendékek befogadására képessé tétele érdekében, a folyó tanévben, az iskolaépületet több tanteremmel, az internátusi épületet pedig egy emelettel kibővítette. E munkálatok 130.000 koronába kerültek. Az osztályok száma 8, a tanerőké 15, a növendékeké 95. Igazgatója: Zádor Endre.

A vakok temesvári intézete 3 évvel ezelőtt saját otthonába kerülvén, nagyobb arányú fejlődésnek indult. A néhai Saller Antal alapítványából, az erzsébetvárosi Korona-utczában vásárolt épületében elhelyezett intézetnek immár 50-re emelt állandó létszámú elhagyott világtalan a lakója, kik teljes ellátásban részesülnek és a kosárfonó-, székfonó- és lábtörlőiparban kiképeztetnek. Hangsúlyoznunk kell, hogy ezt az embermentő munkát egyedül a társadalom jótékonysága valósítja meg.

Az intézet első sorban a vakok ipari képzését és foglalkoztatását tartja feladatának, mert a gyámoltak egy része elméletileg már kiképezve jut intézetükbe. A kik felnőttebb korukban lettek világtalanokká, azokat 36 éves életkorig felveszi 196s alkalmazhatóságuk szerint foglalkoztatja. Az intelligensebbek az irodai gépírásban is nyerhetnek oktatást. Az ipari képzés mindaddig tart, míg azt a gyámoltak tökéletesen elsajátítják. Mivel azonban e vakok csak a legritkább esetben önállósíthatják magukat, az intézet az általuk készített munkákat eladja és tartós munkával törekszik a vevőközönség megelégedését kiérdemelni. A vakok rendszeres munkadíjat kapnak, ebből fedezik tartásdíjaikat s akad közöttük akárhány, a kinek már megtakarított pénzecskéje is van.

Önképzőkört is alakítottak, a hol felolvasásokat rendeznek, előadásokat tartanak. Van nyolcztagú vonós-zenekaruk és énekkaruk is és legutóbb az intézet egy vakoktól olvasható, úgynevezett Braille-könyvtár alapításán is fáradozik.

Az intézetet első sorban a város támogatja anyagilag, de az orsz. egyesület is segélyezi. Alapját a nagy emberbarát, néh. Sailer Antal vetette meg, ki 80.000 koronás alapítványt tett e czélra. Az intézet állandó fenntartását a jótékony társadalom mozdítja elő s miután az elmult évben az osztálysorsjáték jövedelméből is 12.000 boronát meghaladó segélyt kapott s alapítványai a "Tihanyi György"-féle 600 koronás, továbbá a villamos vasút alkalmazottjainak 400 koronás alapítványával gyarapodtak, remélhető, hogy humánus feladatait a jövőben még fokozottabb mértékben fogja megoldhatni. - Az intézet gondnoka: Eck Péter.

Temesvár, a Délvidékinek ez a természetes emporiuma, főképpen iparűző város. Iparral foglalkozó lakosainak számaránya - a többiekhez képest - a hetvenes években még a fővárosét is túlhaladta, a mennyiben az a fővárosban 23 %-ra, Temesváron pedig 27 %-ra rúgott. Magyarország egyes pontjain voltak. ugyan már előbb is elszórtan "szakiskolák", de általános iparosképző iskola, szorosabb értelemben vett általános ipariskola 1879-ben hazánk területén még sehol nem volt. Ez különösen Temesváron volt súlyosan érezhető, a hol az iparostanonczok száma a 700-800-at meghaladta, de anyaguk a lehető legsilányabb suhanczokból állott, kik az iparososztály erkölcsi és értelmi színvonalát csak rontották.

A temesvári kereskedelmi és iparkamara végre Strasser Albert, akkori titkár kezdeményezésére egy alapítandó iparosiskola költségei felének a viselésére hajlandónak nyilatkozott. A város közönsége azonnal bizottságot küldött ki s ez oly tantervet dolgozott ki, mely egy általános iparosképző iskola igényeinek megfelelt, de sem az akkori kir. tanfelügyelő, sem a miniszter, nem akarták ezt a minden paragrafuson kívül álló új iskolát jóváhagyni. A város és kamara küldöttsége azonban végre elérte, hogy a miniszter az iskola felállításához járult, úgy hogy a temesvári ipariskola 1879 szeptember elején Varjassy Árpád építész, jelenlegi aradvármegyei kir. tanfelügyelő vezetése alatt megnyílt.

Az első évben csak egy osztály volt 36 tanulóval és Varjassy Árpád igazgató mellett, két bejáró óraadó tanerővel. Az 1880-ban megtartott évzáróvizsga fényes sikerén felbuzdulva; egy második osztály felállítását és egy második tanári állás rendszeresítését határozták el. 1880 szeptember elsején megnyílt a második osztály 19 növendékkel, míg az első osztályba 44 tanuló iratkozott be. Az 1881/2. és 1882/3. tanévekben annyira gyarapodott a tanulók száma, hogy az 1882/3. tanév elején már meghaladta a 100-at.

Az általános bizalom megerősítéséhez kétségkívül hozzájárult a vallás- és közoktatási miniszter 1882. évi rendelete, melylyel a "Temesvári nyilvános elsőfokú ipariskola" a nyilvánossági jogot is megkapta és a mely elrendeli, hogy az intézet végzett növendékei a budapesti állami középiskolában felvehetők legyenek.

Az 1882/3. tanév folyamán Varjassy igazgató új szervezetet dolgozott ki, mely az osztályok számát háromra emelte, úgy hogy a harmadik osztály tananyaga már határozottan szakszerű jelleggel bírt s a hol a műszaki rajzot is gyakorolták.

Ez évben történt Varjassy Árpád igazgatónak aradmegyei kir. tanfelügyelővé történt kineveztetése. A megürült igazgatói állásra az iskolaszéki elnökség Stump folt Ede tanárt nevezte ki helyettes minőségben, a kit már az 1885. évi április hó 22-én tartott iskolaszéki ülés végleges igazgatónak választott meg. Ugyanez évben történt meg elsőízben, hogy a behatáskor helyszűke miatt 40 tanulót vissza kellett utasítani s e sajnos jelenség fokozott mértékben ezentúl is ismétlődött 1893-ig, vagyis nyolcz éven át. Az 1894/5. tanév elején, a beíratáskor jelentkezett nagyszámú tanulók érdekében végre is elhatározta az iskolaszék egy párhuzamos I. b) osztály felállítását s ezt nyomban végre is hajtotta.

Az 1895/6-ik tanév elején az iskola beköltözködött a belvárosi községi új iskolaépületbe, hol megfelelőbb elhelyezést nyert.

197A harmadik osztályt sikerrel végzett valamennyi tanuló, az igazgatóság közvetítésével, a legjobb műhelyekben előnyös feltételek mellett nyert elhelyezést. Időközben az állam és a város megegyeztek abban, hogy az iskola államosíttassék. Az állam 1897-ben elvben elhatározta, hogy Temesváron állami fa- és fémipari szakiskolát nyit, az ipariskola két osztályát előkészítő osztályok alakjában fenntartja és építőipari tanfolyamot, valamint gőzgépkezelői és segédeket továbbképző tanfolyamot is szervez, ha e czélra a város alkalmas épületet emel, a fennálló iskola vagyoni leltárát átadja és évenként oly összeggel járul az új intézet fenntartásához, mint a mennyit ipariskolájára fordít. E megállapodások után a város 1899 tavaszán megkezdte Víg Albert ipariskolai főigazgató tervei alapján az állami intézet számára az új iskola építését, mely a Hunyadi-várkastély szomszédságában áll és a városnak 200.000 forintot meghaladó költségébe került:

A városi ipariskola tehát 1900 szept. 1-én már állami fa- és fémipari szakiskolaként kezdte meg működését.

Az új iskola mintaszerű műhelyekkel van felszerelve. Tanfolyama négy évre terjed. A város közönsége fenntartásához évi 12.000 koronával járul. Az intézet szakszerű vezetését Stumpfoll Ede volt városi ipariskolai igazgatóra bízták. Tantestülete 9 tagból áll, növendékeinek száma 355 volt.

Az iparostanoncz-iskola története a mult század második felébe nyúlik vissza. Minthogy egyházi férfiak tanítottak benne, a fősúlyt a vallástan tanítására fektették. A jelen század elején Schmidt A. igazgató figyelmeztette a tanítókat hogy a vallástan mellett az írásra, olvasásra és a számolásra is kellő súlyt helyezzenek. Az iparosok már a mint század végén a rajztanítást vallották legszükségesebbnek s ezért nagy örömmel fogadták az első rajztanítót: Kimstettent és a czéhek elhatározták, hogy az oly iparostanoncz, kinek iparágánál rajzra van szüksége, fel ne szabaduhasson addig, míg legalább egy évig nem járt a vasárnapi rajziskolába.

Az iparszabadság életbeléptetésével az iparostanonczok oly gyéren látogatták a rajziskolát, hogy azt 1871-ben be kellett szüntetni; két év után újra megnyílt, de a tanonczok csak heti két órában: vasárnap d. e. 10-12-ig nyertek oktatást. Így volt ez az 1884. évi új ipartörvény életbeléptetéséig, a mikor a temesvári iparostanoncziskolát is ez alapon szervezték és pedig egyszerre négyet. A bel-, gyár- és józsefvárosi népiskolák mellett előkészítő osztályokat szerveztek, míg a nyilvános I. fokú ipariskola mellett a tanoncziskola I. és II-ik, később III. évfolyamát is felállították. Később a népiskolák mellé még egy-egy I-ső évfolyamot is szerveztek, míg a II. és III. osztályát az ipariskolánál maradtak.

1892-ben az iparostanoncziskola szervezete lényegesen változott. A városi törvényhatósági bizottság 1892 október 26-án tartott közgyűlése Stumpfoll Ede ipariskolai igazgatót az összes tanoncziskolák központi igazgatójává megválasztotta. A külvárosi iparostanoncz-iskolák élén külön igazgatók állanak.

A legnagyobb súlyt a rajzoktatásra helyezték, a mit nagyban előmozdítottak a több év óta rendezett szünidei pótrajztanfolyamok.

A temesvári iparostanoncz-iskola volt az első, mely az iparosok ellenszenvét ez iskola iránt lefegyverezte azzal, hogy míg kezdetben az összes osztályok ugyanazokon a napokon jártak fel az iskolába, addig 1890-től kezdve úgy állapították meg az órarendet, hogy az egyes osztályok lehetőleg más-más napokon járjanak iskolába. Ez az újítás czélszerűnek bizonyult. Míg továbbá azelőtt az összes tanonczok 10 hónapig tartoztak iskolába járni, újabban a tanoncziskolát egész évi és téli tanoncziskolára osztották. Azt elsőbe azokat sorozták be, kiknek az ipara egész éven át egyforma üzemű, míg a téli tanoncziskolába azokat, kiknek ipara télen úgy szólván szünetel:

Az 1897/8. tanévtőr egy új tanítási szervezet szerint, az iskola általános és szakirányú tanoncziskolából áll. Az előbbi jelenleg a Belvárosban, Gyárvárosban, Józsefvárosban, Erzsébetvárosban és Ferenczvárosban az illető községi, illetőleg állami népiskolák mellen áll fenn és pedig összesen 48 osztálylyal, 1223 tanulóval. Az utóbbi az építő-, fém-, fa- és gépipari csoportra terjeszkedik és 9 osztályt foglal magában. Tanulóinalt száma az elmúlt tanévben 265 volt.

A kereskedelemügyi miniszter rendelete értelmében 1894-ben a város kereskedőtanoncz-iskolát állított fél, olyképpen, hogy a Wieszner-féle polgári és kereskedelmi iskola helyiségében az ez intézetnél működő tanerőket alkalmazta. A Wieszner-féle iskolának a város kezelésébe való átvételével ezt az iskolát is átszervezték és jelenleg egy előkészítő és hat rendes (közte párhuzamos) osztályból áll. Növendékeinek 198száma 260. Igazgatója a felsőkereskedelmi iskola igazgatója és tanárai is nagyobbára ez iskola tantestületéből valók.

A tanoncziskolák sorába tartozik meg a siketnémák intézetének tanoncziskolája és a pinczérszakiskola is.

Temesvár számos kultúrális intézményei sorában 1907-ben új intézmény keletkezett: a városi zeneiskola.

Az 1906/7. tanév folyamán Major J. Gyula budapesti zenetanár és zeneszerzőtől fenntartott és a város közönségétől anyagilag támogatott zeneiskola már egy évi fennállása után is megérett arra, hogy azt a város átvegye.

Az új városi zeneiskola szervezését a törvényhatósági bizottság 1907. évi június havi közgyűlésében, a rendszeres zenei oktatást és zenészképzést szolgáló, a város és Délmagyarország zenei életének fejlesztésére hivatott új városi zeneiskola határozta el, mely Major J. Gyula ideiglenes igazgató vezetésével, "Temesvár Városi Zeneiskola" czímmel, az évi szeptember hó elején nyílt meg.

Az intézet szervezete és tananyaga ugyanaz, mint az Orsz. m. kir. Zene-akadémiáé. Az alsó tanfolyam elemi zeneoktatással foglalkozik és négy évig tart; a középtanfolyam zenészeket képez ki, kik tanulmányaik alapján magánzene tanítókként vagy kari zenészekként alkalmaztatnak, vagy pedig művészi kiképzés czéljából az orsz. zeneakadémián folytathatják tanulmányaikat. E tanfolyam négyosztályú. A felsőbb (akadémiai) tanfolyam, melyen a középtanfolyamot végzett tanulók felsőbb oktatást nyernek. Ez két évig tart. Az nyolcz főtanszakot ölel fel, ú. m.: zongora-, hegedű-, gordonka-, ének-, zeneszerzés-, orgona-, gordon-tanszakot és réz- és fafuvó, czimbalom és egyéb hangszerek tanítását.

Tandíj az összes főtanszakok alsó tanfolyamán évenként 100; a középtanfolyamokon 120, a felső tanfolyamokon 160 korona. Kiváló tehetségű, szegénysorsú növendékek tandíjkedvezményben, vagy tandíjmentességben részesülnek.

A zeneiskolának 222 növendéke van. A zeneiskola czéljaira zenepalota építkezése folyamatban van. Az iskola igazgatója: Pogatschnigg Guido.

A városi tanács a zeneiskola kapcsán második feladatául városi zenekar szervezését tűzte maga elé, melyre a zeneiskola megszilárdítása után kerül a sor.

Temesvárott 1868-ban a 17. és 23. határőrvidéki hadosztályok egyesüléséből megalakult a 17. gyaloghadosztály és az ennek nevet viselő hadapródiskola, mely eleinte két tanfolyamból állott és a Ferenci József laktanya első emeletén volt elhelyezve. Az iskola czéljaira 1871-ben azután kétemeletes külön épületet emeltek és a kétosztályu iskolát 1875-ben, a fennálló előkészítőiskolával, négyosztályú hadapródiskolává szervezték át, a lovasság egy osztályának tanulóival egyesítve. A növendékek létszámát 100-ban állapították meg. Jelenlegi szervezetét 1878 szept. 1-én nyerte "Temesvári gyaloghadapród-iskola" néven. Növendékeinek száma a mult tanévben 97, a tanároké 16 volt. 1902-ben új, modern, kétemeletes palotában nyert elhelyezést, melynek megtekintésre méltó kertjében a király szobra áll.

Az önkéntességre előkészítő tanfolyamot 1872-ben Horák József, kereskedelmi iskolai tanár alapította, ki azt 1894-ben bekövetkezett haláláig vezette. További vezetését Graef János, községi tanító, majd Themák Ede, nyug. főreáliskolai tanár vette át. 1897-ben ez is a tankerületi főigazgató főfelügyelete alá került. Két félévi kurzusból áll, szeptembertől márcziusig és márcziustól szeptemberig. Eddig közel 400 ifjút képezett ki e tanfolyam.

Csanád egyházmegyének a törökök kiűzésével 1723-ban történt visszaállításától kezdve az 1806-dik évig nem volt saját papnevelője, hanem a püspökök világi papok hiányában szerzeteseket alkalmaztak, s még a jelen század elején is több volt a szerzetes, mint a világi pap. A mint század második felében a Csanádi püspökök más papnevelőkben neveltették papjaikat, kiknek száma 4-12 között ingadozott. 1780-ban a kormány a csanádegyházmegyei 12 papnövendéket a budai, majd a zágrábi és ismét a budai központi intézetbe rendelte. II. József császár központi papnevelőinek 1790-ben történt eltörlésével, az egyházmegyei papnevelőket visszaállították, a csanádegyházmegyei papnövendékek pedig a pozsonyi, nagyszombati és az egri intézetekben tanultak. Miután a l2 papnövendékből az egyházmegye papszükséglete fedezhető nem volt, Kőszeghy László, káptalani helynök, utóbb püspök, a m. kir. helytartótanácstól a papnövendékek számának 24-re való felemelését kérelmezte azzal, hogy mivel ennyi növendék számára máshol hely nincs számukra, Temesváron papnevelőintézet rendeztessék be. E felterjesztésre 1801-ben segélyként leérkezett Szeged városának évi 800 Ennyi tizede, melyet 199addig az esztergomi érsekség élvezett. Egy évvel később utasítást kaptak az egyházmegyék, hogy a papnövendékek és elaggott papok ellátása érdekében szabályzatot alkossanak. Ez elkészülvén, megteremtették az alapot és 1806-ban kir. rendelettel a jezsuiták szentgyörgytéri épületét engedték át a papnevelő számára, míg az ottani plébániát és népiskolát a ferenczrendiek zárdájában helyezték el.

Az első tanév az 1806-1807-iki volt, 44 növendékkel. Ezt a számot csak 1847-ben emelték fel négygyel, de ezt a növendékek tényleges száma meghaladja. Az intézet első sorban a saját alapjaiból fedezi kiadásait. A fennmaradó szükségletet a magyar vallásalap fedezi.

Az intézet ezidőszerint Bauer György prépost-kanonok kormányzó, egy aligazgató, egy lelkiigazgató, egy tanulmányi felügyelő és négy tanár vezetése alatt áll. A theológusok száma 60.

A Temesvár szab. kir. város területén működő s itt leírt tanintézetek fokozatosan fejlődnek és a tanulók, a tanerők és az osztályok száma folyton gyarapszik. Hogy csak a községi tanintézetekről szóljunk, az óvodák számát a jelen tanév elejével hárommal kellett szaporítani, több állás szervezése pedig folyamatban van. Az elemi oktatás még tökéletesebb, kifejlesztése érdekében 12 már szervezett, államilag segélyezendő tanítói és tanítónői állás betöltésre vár, addig, míg az e czélra már megszavazott 350.000 koronával épülő 3 új iskola elkészül. Az állami elemi iskolák fejlesztése is újabb osztályok szervezését és tanerők alkalmazását igényli.

A középiskolai oktatás növekvő igényeit az új kegyes tanítórendi főgimnázium van hivatva kielégíteni, mely a főgimnázium alsó osztályait párhuzamosítani kénytelen. A város állami fa- és fémipari szakiskolája már távolról sem tudja kielégíteni azokat a fokozott igényeket, melyeket az ipar fejlődése megkíván. Az intézet jelentékeny kifejlesztése folyamatban van.

A városnak és az államnak Temesvár város tanügyére fordított kiadásai ily körülmények között egyre emelkednek, pedig a város közönsége, az állam és egyéb iskolafenntartók eddig is jelentékenyen áldoznak a nemzeti kultúra oltárán.

A különböző jellegű óvódákat, elemi mindennapi- és ismétlőiskolákat, továbbá a polgári-, közép- és szakiskolákat, valamint a róm. kath. hittani főiskolát az elmúlt tanév végén összesen 14.253 tanuló (6388 fiú és 4954 leány) látogatta, kik 409 osztályban, 471 tanerő vezetése mellett részesültek oktatásban.

Hogy a magyarosodás ez iskoláink útján mennyire terjed, kitűnik abból, hogy a múlt tanévhez képest, 460 tanulóval több vallotta magát magyar anyanyelvűnek. Összes iskoláink részletes adatait a következő statisztikai kimutatás közli: